James MacKillop

Kelta mítoszok
és legendák

GENERAL PRESS KIADÓ

Alapítva 1988-ban

1
 ________________________________________________
KÜLÖNLEGES KÖNYVEK SOROZAT
A mű eredeti címe: Myths and Legends of the Celts

Copyright © James MacKillop, 2005

The moral right of the author has been asserted.
First published in the UK by Penguin Books, 2005

Hungarian translation © Szieberth Ádám

© General Press Kiadó

Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A Kiadó minden jogot

fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás
és közlés jogát is.

Fordította SZIEBERTH ÁDÁM

Szakmailag ellenőrizte, a fordítást az eredetivel egybevetette,

valamint a magyar helyesírásnak megfelelően átírta
PŐDÖR DÓRA

Szerkesztette
GRABNER MÁRIA

A borítótervet
GREGOR LÁSZLÓ
készítette

ISSN 1585-6860 ISBN 963 9598 83 6

Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ

Molly E.-nek és Colin K.-nak

2
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

K ét nagyra becsült barátom is elolvasta a készülő kéziratot, és számtalan hasz-

nos javaslatot tettek. Név szerint James E. Doanról, a Nova Southeastern Uni-
versity oktatójáról és Richard Marshról, a dublini Legendary Tours munka-
társáról van szó. Lucy McDiarmid, a Villanova University oktatója a vállalkozás kez-
deti szakaszában szolgált létfontosságú információkkal, Linda McNamara, az Onon-
daga Community College könyvtárközi kölcsönzési szolgálatának munkatársa pedig
még olyan ritka, elfeledett könyveknek is a nyomára bukkant, amelyekből sem a
Widener Library, sem a Kongresszusi Könyvtár nem tart példányt. David Lloyd, a
LeMoyne College tanára a walesi kiejtéssel kapcsolatban adott nélkülözhetetlen taná-
csokat.
A szerző és a Kiadó köszönetet mond a következőknek, amiért engedélyt adtak a
könyv illusztrációinak felhasználására:

Maiden Castle, Tara, Uffingtoni Fehér Ló (1., 2., 13. kép): szerzői jog a Cambridge-i
Egyetem Légifelvétel-gyűjteményét (Cambridge University Collection of Air Photo-
graphs) illeti;

A Coligny-naptár (3. kép) a Cliché Ch. Thioc, Musée galloromain de Lyon, Fran-
ciaország tulajdona;

A hallstatti leletek, a battersea-i pajzs, a gundestrupi üst, a méridai miniatűr kocsi,

az entremont-i fejek (4., 6., 7., 8., 9., 10., 14., 16. kép) szerzői joga: © akg-images/Erich
Lessing;

A durrow-i kódex (5. kép) © Trinity College igazgatósága, Dublin (The Board of Tri-
nity College, Dublin);
Sucellus isten (11. kép) © Művészeti Archívum/Centre Archéologique de Glanum
Saint-Rémy-de-Provence Franciaország/Dagli Orti;

Epona istennő (12. kép) © Művészeti Archívum/Musée Alésia Alise Sainte Reine,
Franciaország/Dagli Orti;

A kilpecki Sheela-na-gig szobrocska (15. kép) © English Heritage.

3
 A „KELTÁK” FÖLFEDEZÉSE

A
ritkaságszámba menően nagy visszhangot kiváltó és titokzatos „kelta” szó
talán a legköltőibb szóalak, amellyel a tudósok valaha megajándékozták az
emberiséget. Eredete könnyen megállapítható: a görög Keltoí szóra vezethető
vissza, amelynek jelentése ’eldugott’, és a civilizáltabb világ elől elzártan élő népekre
utalt. Csak Kr. u. 1700 körül kezdték a művelt emberek az Európa északnyugati pe-
remvidékein akkoriban beszélt, egymással rokon nyelvek csoportjára alkalmazni a
„kelta” terminust. A csoport tagjai: az ír, a skót gael, a Man szigeten beszélt manx, a
walesi, a cornwalli és a breton. A kifejezés tehát a tudományos nyelvben, nem a köz-
nyelvben terjedt el először, ezzel magyarázható, hogy angol nyelvterületen mindmá-
ig van némi vita a „Celt” szó ejtése körül. A vájt fülűek etimológiai okokból a kemé-
nyebb „kelt” változatot favorizálják, az angol fül számára azonban természetesebben
hangzik a lágyabb „szelt” ejtés.
És hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, az általunk keltáknak nevezett népek
a modern kor előtt egyáltalán nem használták ezt a szót, és más szavuk sincs, amely
a köztük fennálló nyelvi közösségre utalna. A görögök eredetileg egy ókori gall nép-
re, a franciák távoli őseire használták a Keltoí szót. Ez a népcsoport a mai Marseille-
től északra élt. A klasszikus ókori szerzők ezután fokozatosan az egymással nyilván-
valóan rokonítható nyelveket beszélő népcsoportokra kezdték alkalmazni a termi-
nust, a kis-ázsiai Galácia lakóitól az Ibériai-félsziget Galícia nevű térségének népéig.
Julius Caesar írásaiban (Kr. e. 1. sz.) a görögből átvett latin Celtae szó csak Közép-Gal-
lia, azaz a mai Franciaország középső részének lakóit jelöli, más rómaiak viszont a
kontinens sok olyan népcsoportját nevezték így, amelyeket ma kelta nyelvűnek isme-
rünk. A Brit-szigeteken élő népekre meglepő módon sem a görög Keltoí, sem a latin
Celtae szó nem vonatkozott, és az óír vagy ówalesi nyelvben sem utal arra egyetlen
szó sem, hogy beszélőik kapcsolatot föltételeztek volna e két nyelv között. A külön-
böző kelta népek gyakran jelölték magukat a ’gal-’ gyököt tartalmazó szavakkal, pl.
Gallia, Galácia, Galícia (ilyen nevű térség Spanyolországban és Lengyelországban is
van) vagy Portugália.
A művelt angol szerzők előtt már elég korán ismert volt a „kelta” szó, de csak régi,
kihalt nyelvekre vonatkoztatva. Milton is használja az Elveszett Paradicsomban (1667).
Azt a gondolatot azonban, hogy ugyanez a szó az Európa perifériáján szegénységben
tengődő, lenézett népek élő nyelveit is jelentheti, csak lassanként fogadták el. George
Buchananre ügyet sem vetettek, amikor 1582-ben azt állította, hogy a skót gael nyelv
az ókori keltából származik. Franciaországban azonban, ahol a nemzeti történelem a
gallok római uralommal szembeni ellenállásával kezdődik, több szerző is fölismerte,
hogy az ország északnyugati csücskében lévő félszigetükön elszigetelten élő breto-
nok körében tovább él az ősi nyelv.∗

A breton nyelvnek nem a gall az őse, hanem a Kr. u. 5-6. században Nagy-Britanniából átvándo-


rolt brit kelták nyelve. (l. a 14. fejezetet.) − a szaklektor megjegyzése

4
 Paul-Yves Pezron folytonosság melletti érvei, melyeket az Antiquité de la nation et
la langue des Celtes (A kelták népének és nyelvének antikvitása) című, 1703-ban meg-
jelent művében fejtett ki) itt sokkal meggyőzőbbnek hatottak, mint Buchanan okfejté-
se Angliában. A Pezronnal egyidőben tevékenykedő, walesi születésű Edward
Lhuyd vagy Lloyd (kb. 1660–1709), az oxfordi Ashmolean Museum vezetője, a tere-
pen tanulmányozta a Brit-szigetek kisebbségi nyelveit. Archaeologia Britannica című
műve (1707) nyomán terjedt el a mai értelemben használt „kelta” szó.
Alig több, mint fél évszázaddal később pedig már szinte minden olvasó ember
nagy valószínűséggel találkozott a „kelta” szóval, hála a James Macpherson tetszetős
hamisítványa, az Osszián-énekek „fordítása” (1760–1764) körüli felhajtásnak.
Macpherson, a fiatal skót-felföldi tanító azt állította, hogy ősi kelta iratokból fordí-
totta a verseket, a későbbi tudományos vizsgálatok azonban megállapították, hogy az
akkori közelmúlt skót balladáin alapulnak. Annak ellenére, hogy az igen terjengős,
bő lére eresztett költemények végigolvasása a végsőkig kitartó, fanatikus buzgóságot
igényel ma, az Osszián-énekeknek megjelenésük után így is világszerte kultusza lett. A
legkülönbözőbb emberekből váltottak ki rajongást, így Thomas Jeffersonból és Jo-
hann Wolfgang Goethéből is, aki lefordította a poémákat németre.∗ Divatba jött az
„osszianizmus”, egyik művészeti ág sem vonhatta ki magát a harci szekereiken zord,
kísértet járta tájakon, csipkézett hegygerincek között robogó, fatalista életszemléletű,
szőke daliák hatása alól. Az Osszián-énekekből vett témákra legalább harminc operát
komponáltak, Osszián, a főhős idealizált képét pedig több száz festmény őrzi. Osszi-
án apja, Fingal nevét 1829-ben már egész Európa ismerte, amikor is Felix Mendels-
sohn Hebridák-nyitányára a „Fingal-barlang-nyitány” címet ragasztották. Osszián fiá-
nak, Oscarnak a neve pedig Németországban és Skandináviában olyan népszerű lett,
hogy több, egymást követő dán király is ezen a néven uralkodott. Macphersonnal
egy időben és hozzá kapcsolódva vette kezdetét az angol irodalomban az 1760–1800
közötti időszakban az úgynevezett „kelta reneszánsz”, amelynek élén angol-walesi
költők álltak, például Thomas Gray, akinek The Baird (A bárd) című, 1757-ben írt köl-
teménye nyomán beépült az angolba a walesi és az ír nyelvben is dalnokot jelentő
szó.
Bárdok, meredek kőszirtek, sűrű köd, hárfa, aranyfürtű hajadonok, elfeledett, de
fölkutatható varázslatos csodatettek − ezt jelentette a romantikus kor számára a kelta
világ. A régiségbúvárok pedig, akiknek vezéralakjai sokszor inkább lelkesedésükkel
tűntek ki, mintsem a mai értelemben vett régészeti képzettségükkel, kezdték Észak-
nyugat-Európa kelta peremvidéke felé fordítani figyelmüket. Az áhítatos, spekulatív
képzelgés gyakorlatilag minden, rómaiak előtti építészeti emléket, így a (ma már
közismerten a) kelta kor előtt épült Stonehenge-et is az ősi kelta vallás több római
szerző által is említett papjainak, a druidáknak tulajdonított. Ebben az időszakban a
jelennél szebb múlt iránti sóvárgás józanabb gondolkodású tudósokat is arra indított,
hogy fölkutassák és lefordítsák a korábbi kelta hagyomány feledés homályába merült
szövegeit. Charlotte Brooke Reliques of Irish Poetry (Az ír költészet emlékei) című,
1789-ben megjelent könyve megmutatta, hogy óír szövegek valóban léteznek, ebben
az időszakban azonban a Macpherson és nála is gyöngébb hamisítványokat produká-
ló utánzói iránti elvakult rajongás inkább más hagyományokra irányította a közfi-

A magyar költők közül pedig Arany János is elismerően utalt az ossziáni dalokra. − a szerkesztő


megjegyzése.

5
gyelmet. A józanság és a holdkóros halandzsa közt félúton járt Iolo Morganwg (szü-
letett Edward Williams), az ópiumfüggő kőműves, aki létrehozta a Gorsedd Beirdd
Ynys Prydain (szó szerinti fordításban: A Brit-szigetek Bárdjainak Társasága) nevű,
költőkből és zenészekből álló társaságot. A megalapítója állítása szerint ősi minták
alapján szerveződők célja Wales kultúrájának és irodalmának istápolása volt, szem-
ben a haszonelvű angolszász befolyással. Ennek a mozgalomnak köszönhető, hogy a
walesi irodalmi és dalnokverseny, az eisteddfodd 1819-ben újjáéledt. A hagyományos
kultúra népszerű, hazafias szellemű ünnepét más kelta kultúrájú területeken is utá-
nozták, írül feis, skót gaelül mòd a neve. Macpherson és Morganwg jó családból szár-
mazó breton csodálója, Théodore Hersart de La Villemarqué pedig 1839-ben a nép
körében gyűjtött anyagokból összeállította a Barzaz Breiz (Breton bárdok) című dal-
gyűjteményt. Középkorkutatóként ő is kókler volt ugyan, lelkiismeretessége és kiváló
bretonnyelv-tudása mégis olyan szövegeket eredményezett, amelyekből útjára indul-
hatott a modern, írásos breton irodalmi hagyomány.
Mindezek következtében a „kelta” szóhoz olyan jelentéstartalmak tapadtak, ame-
lyeket egyelőre semmilyen, az ókori világból származó bizonyíték nem támasztott
alá, hiszen akkoriban még senki sem ásatott egyetlen kelta régészeti lelőhelyen sem.
Mivel azonban a kelta kultúra kincsestárai a modern civilizáció központjaitól távol
(Dublin helyett Connemarában, Edinburgh helyett a Hebridákon, Párizs helyett Fi-
nistère-ben) találhatók, és a kelta nyelvek igen kedvezőtlen körülmények között is
évezredekig fennmaradtak, sok megfigyelő könnyedén a keltáknak tulajdonított bár-
mit, ami ellentétben állt a fejlett technikára és üzleti haszonra épülő modern társada-
lommal. A nyugati kultúra általában véve egyre materialistább lett, ebből következő-
en a keltákra bizonyára sokkal inkább jellemző a spiritualitás − okoskodtak. Ezen
idealizáló látásmód a szegénység és az elszigeteltség gazdasági-társadalmi következ-
ményeit − a kézzel, házilag készített szerszámok használatát, az amatőr színvonalú
szórakoztatást, a divatjamúlt öltözéket, a laza munkamorált − mind-mind a lelki-
szellemi épülést szolgáló pozitívumnak tekintette.
A romantikus kor keltákkal kapcsolatos csinnadrattája ugyan a modern korban le-
értékelődött, az azonban változatlanul igaz, hogy a kelta nyelvek eredete az idő ho-
mályába vész. A jó képzelőerővel megáldott spekulatív elméletgyártók ugyan még
Közép-Ázsiában és Észak-Kínában is kelta gyökerekre véltek bukkanni, az azonban
biztos, hogy a kelta nyelvek az indo-európai nyelvcsalád egyik ágát képezik, a szláv,
a germán és a latin nyelvekhez hasonlóan. Egy írásbeliség előtti társadalomról tör-
vényszerűen jóval könnyebb tárgyi emlékeket felszínre hozni, mint nyelvemlékekre
lelni. A kutatást tovább nehezíti az, hogy a keltáknak nem volt egységes etnikai öntu-
datuk és általánosan jellemző külső jegyeik sem. Vergilius például a Kr. e. 1. század-
ban magasnak és szőkének látta őket, más szerzők beszámolóiban viszont alacso-
nyabb, sötétebb hajú emberekről esik szó. A jelek szerint a vallás és a társadalmi szer-
kezet, valamint tárgyi kultúra terén volt valami közös a kelták között, de népcsopor-
tonként igen komoly eltérésekkel.
A fennmaradt görög írásos emlékek az akkoriban a Földközi-tenger partvidékén
élő keltákat először a Kr. e. 560-500 közötti időszakban említik. Ezen bizonyítékok
alapján állapították meg a modern kor tudósai, hogy az első ismert kelták az Alpok-
tól északra és a Duna völgyében éltek, a mai Németország, Ausztria, Csehország,
Szlovákia és Magyarország területén. Elképzelhető, hogy a folyó névadója (az Aná-

6
val, Anuval rokon) Danu kelta istennő. A kelta kultúra legrégebbi emlékei a vas-kor-
szakból, az őskor utolsó szakaszából, a bronzkorszak és az írásos emlékek megjelené-
se közötti időszakból származnak. Egy időben szárnyra kapott az a spekulatív elmé-
let, hogy a Kr. e. kb. 1500-800 között fennállt urnamezős kultúra népe beszélte a kelta
nyelveket. (Ez a késő bronzkori társadalom jellegzetes temetkezési módszereiről kap-
ta a nevét.) Az elmélet ma már nem tartható, de az urnamezős kultúrából származó
motívumok megtalálhatók a legrégebbi bizonyítottan kelta népcsoportnál, a mai
Ausztria területén kialakult Hallstatt-kultúrában.
A Salzburgtól keletre, Salzkammergut fenséges hegyei között fekvő Hallstatti-tó és
a mellette lévő sóbányakomplexum ma távol esik a fő közlekedési útvonalaktól. A
késő bronzkorszakban és a kora vaskorszakban azonban sok utazó kereste föl a ha-
talmas sókészletekkel rendelkező bányát, hiszen az akkori idők egyetlen ismert élel-
miszer-tartósító anyagát rejtette. A só 980 holttestet és számos, velük együtt elteme-
tett tárgyat is konzervált, így a 19. század tudósai itt leltek rá a kelta tárgyi kultúra
első nagy kincsesbányájára. A leletek között ruhadarabok, bőrzsákok és faszerszá-
mok szerepeltek. E bizonyítékok alapján a Hallstatt nevet egy bizonyos időszakban
fennállt kultúrára, nem pedig törzsre vagy népcsoportra ruházhatjuk. A bányák és a
tópart benépesülése már Kr. e. 1200 körül megkezdődött, és egészen Kr. e. 600-ig tar-
tott, a hallstatti díszítőművészet pedig kb. Kr. e. 800-tól Kr. e. 450-ig virágzott Európa
kelták lakta részén. A tudósok a felszínre került fegyverek, vödrök, valamit emberi és
állati alakok évtizedekig tartó tanulmányozása után a hallstatti művészet négy perió-
dusát különböztették meg, amelyeket A, B, C és D betűvel jelöltek. A mai kor embe-
rének elismerését jellemzően inkább a hallstatti leletek megmunkálásához szükséges
technikai tudás váltja ki, mintsem az esztétikumuk. Rendszerint szigorúan mértani
formák jellemzik őket, növényminták csak ritka kivételként fordulnak elő; madárala-
kok már viszonylag gyakrabban, ez talán itáliai hatásra utal. Görög hatás igen cse-
kély mértékben mutatható ki. Ugyanakkor a hallstatti díszítőművészet szertelenül
burjánzó, már-már barokkos is tud lenni.
A Hallstatt-korszak V alakú mintáit, cikcakkos vonalait és derékszögeit a La Tène-
korszak csigavonalai, S alakjai és örvénylő, kerekített mintái váltották föl. A korszak
egy Nyugat-Svájcban, a Neuchâteli-tó keleti végénél található régészeti lelőhelyről
kapta a nevét (la tène = sekély vizű hely, gázló). A víz alatt lévő lelőhelyről még több
minden került elő, mint Hallstattból: 400 melltű, 270 lándzsa, 27 fapajzs, 170 kard, és
akkor az áldozati felajánlásként odakerült disznókról, kutyákról, szekerekről és em-
berekről még nem is beszéltünk. La Tène ókori rendeltetését soha nem sikerült pon-
tosan meghatározni, lehetett szentély, csatamező vagy piactér is. A Neuchâteli-tó se-
kély vizű szélének területén Kr. e. 500 körül vette kezdetét az intenzív emberi tevé-
kenység, amely egészen a római uralom kezdetéig, Kr. e. 200-ig és még valamivel
utána is tartott. A kifinomultabb La Tène-i stílus, amelynek három, római számokkal
(I, II, III) jelölt szakaszát különböztetik meg, szélesebb körben hatott a kontinens kel-
ta településeire, mint a Hallstatt-stílus. A Brit-szigetekre is eljutott, ahol a keresztény-
ség terjedésének időszakában végig jelen volt, egészen Írország normann meghódítá-
sáig, Kr. u. 1169-ig.
A Kr. e. 1. évezredben, a hallstatti, majd a La Tène-i művészeti stílusok virágzásá-
val egy időben zajlott le a kelta nyelvek két ágának szétválása. A két csoportot általá-
ban P-kelta és Q-kelta nyelveknek szokás nevezni. Az indoeurópai alapnyelvből örö-

7
költ, az angolban a qu betűkapcsolattal jelölt „kemény” k hangot a P-kelta nyelvek-
ben ismeretlen okokból a p hang váltotta föl. A jelenséget jól illusztrálja, ha összeha-
sonlítjuk a mai ír (Q-kelta) és a mai walesi (P-kelta) nyelv egy-két szavát. Az ír ceann
(fej) szó walesi megfelelője pen, a mac (valakinek a fia) pedig walesi nyelven map. Ko-
rábban úgy vélték, a szakadás a különböző népcsoportok Európa területén való ván-
dorlásának útvonalát tükrözi, ezt az álláspontot azonban a közelmúlt kutatási ered-
ményei nem erősítették meg. Egyszerű magyarázatot nemigen lehet találni a jelen-
ségre. A hangcserére az Európán keresztüli vándorlás során egymás tőszomszédsá-
gában élő népcsoportok között került sor. Amikor különböző területeken leteleped-
tek, vagy a P-kelta, vagy a Q-kelta nyelvek kerültek domináns pozícióba, miközben
nyomokban a másik ág bizonyos ismertetőjegyeit is megőrizték. A gall például jó-
részt P-kelta volt, Q-kelta maradványokkal. Az ókori Britannia nyelvei, ahogy a belő-
lük származó, időnként brit nyelveknek nevezett modern nyelvek − a walesi, a corn-
walli és a breton − is, elsődlegesen P-kelta nyelvek voltak. Írországban Q-kelta és P-
kelta nyelvet beszélő népcsoportok is megtelepedtek, és végül a Q-kelta nyelv jutott
domináns szerephez. Ezután a dél-walesi Dyfed területének jó részét elfoglalták a Q-
kelta hódítók, és nyelvük beépült az uralkodó nyelvjárásba. Írország északi részéből
pedig a szintén Q-kelta Scotti törzs indult hódító útra, és a mai Skóciához tartozó szi-
geteken, valamint a Skót-felföldön elterjesztették a skót gael nyelv ősét. A P-kelta
nyelvet beszélők a Skót-alföldre szorultak, ahol beolvadtak a mai angollal nagyon
közeli rokonságban álló alföldi skótot, azaz a „Lallanst” (tehát egy germán nyelvet)
beszélő népességbe. Az időnként skandináv és skót uralkodók által irányított Man
sziget ír hódítói a ma manx néven ismert Q-kelta nyelv ősét beszélték. Az egymással
szoros rokonságban lévő ír, skót gael és Man szigeti (manx) nyelvet az ír népet jelölő
óír Goídel szó alapján „goidelikus” (gael) nyelveknek is nevezik.
A kontinensen beszélt ősi kelta nyelvekről valaha úgy tartották, a római hódítás
után a Birodalom bukásáig kihaltak, ma azonban már tudjuk, hogy kisebb szigeteken
számos helyen ennél jóval tovább is fennmaradtak kelta nyelvű csoportok. Innen
ered két, egymástól igencsak távol eső régió azonos neve: az északnyugat-spanyolor-
szági és a dél-lengyelországi Galíciáról van szó. Észak-Spanyolországban egyes ro-
mantikus lelkületű patrióták körében mindmáig virágzik a kelták körében oly nép-
szerű duda hagyománya. A kelta kultúra legnagyobb tárháza mégis Írország, ame-
lyet távoli fekvése védett a hódítóktól, és a brit partokról is alig látszik. A legrégebbi
írásos emlékek az írek által kifejlesztett rovásírásos ogam (modern helyesírással:
ogham) ábécé betűivel íródtak, ahol a jelek a latin betűknek felelnek meg. A római
ábécén alapuló írást, amelyet a sziget lakói mind latinul, mind ír anyanyelvükön al-
kalmaztak, az 5. század elején az általában Szent Patrikkal kapcsolatba hozott keresz-
tény misszionáriusok hozták el Írországba. Britannia provinciát az 5. század közepén
elhagyták a római légiók, majd Európa jó részén fölbomlott a törvényes rend, és az
utazók immár nem élveztek védettséget a római utakon. Ez azt jelentette, hogy a szi-
geten a kereszténységgel elterjedt mediterrán műveltség elszigetelődött az egykor
„sötét középkornak” bélyegzett, Kr. u. 600-1000 közötti időszakban. Ezekben az év-
századokban az ír szerzetesek inkább saját szabályaik (reguláik) szerint éltek, mint-
sem az európai szerzetesség alapító atyja, Nursiai Szent Benedek (kb. 480-kb. 543) ta-
nításai szerint. Gyakran rendi kötöttségektől mentesen, függetlenül éltek, és Európa-
szerte szétszóródva a kontinens írástudatlan királyainak házitanítói lettek. Ha pedig

8
Szent Brendan történetének hinni lehet, az Újvilágba is eljutottak − jóval Kolumbusz
előtt.
A középkor után az Ír Szabadállam 1922. évi megalapításáig egyetlen kelta nép-
csoportnak sem volt önálló állama, addigra pedig az ír népesség többsége már ango-
lul beszélt. Ma az Ír-szigetnek csupán mintegy 100 000 lakója beszéli folyékonyan
nemzeti nyelvét, annak ellenére, hogy az állam időszakonként támogatja a nyelv újjá-
élesztését. Walesben és Bretagne-ban valamivel jobb a helyzet, annak ellenére − vagy
talán éppen azért −, mert itt az anyanyelv művelésére nincs hosszú távú állami támo-
gatás. A közelmúltban mind Nagy-Britanniában, mind Franciaországban a kelta
nyelvek megőrzését szorgalmazta a politika. A skót gael a Skót-felföldön továbbra is
él, és a Hebridák egyes szigetein, valamint a kanadai Új-Skócia egyes területein is be-
szélik még, bár nagyon kevesen. A cornwalli már a 18. század közepén kihalt, a Man
szigeti nyelvet anyanyelveként beszélő utolsó ember pedig 1974-ben hunyt el. A
nyelvi újjászületés lelkes hívei azonban továbbra is tanulják, beszélik, éneklik és ta-
nítják valamennyi kelta nyelvet.

9
 TUDÁSUNK FORRÁSAI

Í
rásos emléket az ókori kelták alig-alig hagytak ugyan ránk, tárgyi emlékből vi-
szont jóval több maradt utánuk, mint azt egykor gondolták. A közönyös, gyakran
leereszkedő görögök és rómaiak igen részletesen írtak róluk. A Római Birodalom
bukását, majd a kereszténység és a szerzetesi rendszer elterjedését követően a fenn-
maradt kelta népek létrehozták saját írásos hagyományukat, először Írországban,
majd Walesben. Miután pedig VIII. Henrik a 16. században feloszlatta a kolostorokat,
felvilágosult nemesemberek és más mecénások támogatták alkalmanként a népi elbe-
szélések és a népköltészet megörökítését. Később, a 19. században és a 20. század ele-
jén tanult utazók gyűjtötték a történeteket terepen, nemritkán írástudatlan emberek-
től. A kelta mitológia és kultúra kutatói az ezekkel kapcsolatos információk különbö-
ző forrásaira különböző terminusokat használnak. A régészek által felszínre hozott
anyagokat „tárgyi bizonyítéknak” nevezik. Évről évre egyre több a lelet, és köztük
nem kevés olyan is akad, amely korábbi föltételezések újragondolására késztet. A gö-
rög és római megfigyelők írásai, akiket általában „klasszikus kommentátoroknak”
neveznek tudományos körökben, mára sokat veszítettek jelentőségükből: elfogult-
nak, rövidlátónak tartják őket, kijelentéseik pedig egyre gyakrabban kerülnek össze-
ütközésbe a tárgyi bizonyítékokkal. A kereszténység elterjedése óta született kelta
nyelvű szövegek összefoglaló neveként olykor a „nemzeti nyelvi bizonyítékok” kife-
jezést használják, mintha ezek legalábbis kisebb értékűek lennének, mint a klasszikus
források. A régebbi írásos emlékek, különös tekintettel a nagy középkori kódexekre,
így A barna tehén kódexére és a Hergesti piros kódexre, az irodalmi hagyományhoz so-
rolhatók, a nem írásos forrásokból, jórészt írástudatlan emberektől származó szöve-
gek pedig egységesen a szájhagyományhoz, megkímélve minket a kellemetlen fel-
adattól, hogy eldöntsük, népmesével, legendával vagy tanmesével van-e dolgunk. Az
irodalmi, illetve a szájhagyomány mind a történeteket, mind a szereplőket, különö-
sen az ír Fionn (ejtsd: finn) mac Cumhaillt, eltérő megvilágításban ábrázolja.
A korai Európára vonatkozó ismeretekbe még a módszeres kutatások megkezdése
előtt botlottak bele a régiségbúvárok. A korai fölfedezésekre, így a hallstattira (1846)
is, igencsak illik a „lelet” vagy még inkább a „talált tárgy” szó, hiszen véletlenül
akadtak rájuk. Alig több, mint egy évtizeddel később, 1858-ban aztán felvilágosult
amatőrök Svájcban szó szerint mélyére hatoltak a La Tène nevű, víz alatti régészeti
lelőhelynek. Az olyan kiemelkedő jelentőségű építmények romjai, mint a cornwalli
Tintagel vagy a dorseti Maiden Castle erőddomb, turistalátványossággá váltak. Az
épületromoknál informatívabb lelet volt a kelet-franciaországi Colignyban talált, Kr.
e. 1. – Kr. u. 1. századi hatalmas bronznaptár, amely egy 64 hónapos időszakról szol-
gáltat részletes információt. Ez a korai időszak leghosszabb összefüggő, gall nyelvű
írásos emléke. A szöveg folytonosságra enged következtetni a gall és a későbbi kelta
nyelvek között: az őszi kelta újév ünnepe például, amelynek ír neve sam(h)ain, itt sa-
monios. Az Émile Espérandieu (1857–1939) vezetésével zajló, újabb feliratok utáni ku-
tatás 59 év alatt (1907–1966) tizenhat kötetnyi adat közzétételét eredményezte. A 20.
század végére a kutatók Franciaország, Hollandia, Belgium, Németország és a Duna

10
völgye területén több, mint száz lelőhelyet vizsgáltak meg, és ezek közül a hochdorfi
sírhalom és Alesia gall „város” feltárása szép eredményt hozott. Az 1984-ben előke-
rült Lindow-i Embernek köszönhetően pedig még a kelták étrendjéről és személyi hi-
giéniájáról is igen sok mindent megtudtunk. A Lindow-i Ember egy minden jel sze-
rint föláldozott fiatal férfinak a cheshire-i tőzeglápban épségben konzerválódott holt-
teste, amely még utolsó vacsoráját is emésztetlenül megőrizte.
Az ókori keltákról fölhalmozódó egyre több tárgyi bizonyítékból egy törvényekkel
szabályozott, bonyolult szerkezetű, viszonylag szigorú erkölcsű társadalom képe raj-
zolódik ki. Részletes ismeretekkel rendelkezünk otthonaikról, ruházatukról, étrend-
jükről, kézművesiparukról, mezőgazdaságukról és különösen a temetkezési rítusaik-
ról. Az antropomorf (azaz ember alakú, emberhez hasonló) istenségeknek tűnő lé-
nyek arcát számos markáns vonású dombormű őrzi, az isten vagy istennő arcához
azonban nem minden esetben társítható név. De még ha van is név, és egybe is esik a
klasszikus kommentátorok által használt elnevezéssel, akkor is hiányoznak a történe-
tek, amelyek révén a görög és római hagyományból ismert módon cselekvő alak vál-
hatna a kelta istenségből.
A tárgyi bizonyítékok közül a legtöbbet tárgyalt a híres gundestrupi üst, amely a
dániai Jütland-félsziget egyik falujáról kapta a nevét. Az itteni tőzeglápban bukkan-
tak ugyanis rá 1880-ban. Az üst magassága 35,5 cm, átmérője 65 cm, űrtartalma 107
liter. A 96 százalékban tiszta ezüstből készült, eredetileg aranyozott edény súlya
csaknem 9 kg. A hét külső és öt belső lemezt, amelyek egytől egyig leválaszthatók,
díszes, részletekbe menően ábrázolt alakok ékesítik, amelyek közül egyik-másik, így
a kosfejű kígyók és a vaddisznófejű harci kürtök kimutathatóan kelta eredetűek. A
földi halandók és istenek mellett állatok is föltűnnek, ezeket hagyományosan az em-
bereknél nagyobbnak ábrázolják. Egy kerekekkel körülvett istennő, aki mintha szeké-
ren utazna, a középkori ír szövegekben szereplő connachti Medb királynőt idézi, a
dézsa fölött emberalakot tartó magas istenség pedig a gallok vallásából ismert bősz
Teutates képzetét kelti, amint emberáldozatot fogad el. És ami a leginkább figyelem-
reméltó, a csaknem tökéletes lótuszülésben ülő szarvas (agancsos) isten immár azo-
nosítható Cernunnosszal, a természet, az állatok, a gyümölcsök, a gabona és a bőség
istenével. A máshonnan több, mint harmincféle ábrázolásban ismert Cernunnos a
kontinensen élő kelták egyik fő istensége lehetett.
Az üstön egymást követő képek (fölfegyverzett gyalogság és lovasság, szent fa,
foltos leopárd, bikaszarvas sisakot viselő kis oltárszolga, aki egy harci szekér kerekét
ajánlja föl egy szakállas isten mellszobrának) egy esetleges összefüggő történet lehe-
tőségét vetik föl. Bár a tudósok többsége nem lát bennük semmiféle folytonosságot,
egy kutató, Garrett Olmstead azzal a provokatív gondolattal állt elő, hogy a képek
megelőlegezik a korai ír irodalom nagy eposzának, a Táin Bó Cuailngének (A cuailn-
gei marharablás) egyes epizódjait. Az eposz egyik főszereplője Medb királynő.
Az ókori kelták életének megértését a legkisebb új lelet, a tárgyi bizonyítékok leg-
apróbb átértékelése is nagyban elősegíti. Újonnan szerzett tudásunk jellemzően kor-
látok közé szorítja a „klasszikus kommentátorok” gyűjtőnéven ismert, több tucat
szerzőtől származó, görög és latin nyelvű írásos emlékek érvényességét. A tanult
athéni és római férfiak szemében a jelek szerint magától értetődőnek tűnt a kelták
léte, nem is tartották szükségesnek, hogy megfigyeléseiket magyarázzák vagy kon-
textusba helyezzék. Ephorosz (Kr. e. 4. század) a négy nagy barbár nép közé sorolta

11
be a keltákat, a kelet-európai szkíták, az ázsiai perzsák és az észak-afrikai líbiaiak tár-
saságában. A görög Hérodotosz, „a történetírás atyja” (Kr. e. 484 k.-425 k.) sok min-
dent följegyzett a keltákról, ahogy a két római történetíró, Livius (Kr. e. 59-Kr. u. 17)
és Tacitus (Kr. u. 55 k.-117) is. Az utóbbi a római fennhatóság alatt álló Britannia tör-
ténetét is tárgyalta apósa, Julius Agricola helytartóságának idején. Arisztotelész, a fi-
lozófus (Kr. e. 384 k.-322), a bátorságról szóló fejtegetéseiben tett említést a keltákról.
Az ő észrevételeinél értékesebbek Polübiosz (Kr. e. 204-122) elejtett megjegyzései és
hosszabb kitérői. Ilyenkor részletes leírást ad a kelták ruházatáról, életkörülményei-
ről, és az Itáliai-félszigeten portyázó rablók önfeláldozó hősiességét is bemutatja.
Igen adatgazdag a Rómában élő görög Sztrabón (Kr. e. 58 − Kr. u. 24) Geógraphika
című műve is, bár ő mélységesen lenézte a keltákat. „Háborúzni nagyon
szeretőknek” tartotta őket, bár nem feltétlenül gonosz természetűeknek. Azt írta ró-
luk, hogy egy hideg fejjel gondolkodó ellenfél erejük és bátorságuk dacára könnyen
túljárhat az eszükön.
A klasszikus kommentátorok között a leginformatívabb a szíriai születésű sztoi-
kus filozófus, Poszeidóniosz (kb. Kr. e. 135-51), aki egy ideig Dél-Galliában élt, így
nem kellett az utazók beszámolóira hagyatkoznia. Fennmaradt néprajzi megfigyelé-
sei a modern angol nyelvű kiadásokban (1960, 1985) elférnek egy mindössze 86 olda-
las könyvecskében. Fájó a felismerés, hogy mi mindent tudhatnánk meg még tőle, ha
további művei is fennmaradnak. Tudjuk, hogy még az első Alpokon túli háború (Kr.
e. 131-125) előtt írt, Történelem című elveszett munkája 23. fejezetében igen bőséges,
alapos adatokkal szolgált, hiszen a fejezet összefoglalása több későbbi szerzőnél, így
Sztrabónnál, Diodórosz Szikeliótésznél (Kr. e. 1. század) és Athenaeusnál (Kr. u. 230
körül) is felbukkan. Poszeidóniosz egyes kommentárjai és a korai walesi és ír iroda-
lom között esetenként párhuzamok is föllelhetők, különös tekintettel a filozófusnak a
bárdok szerepéről alkotott elképzeléseire, valamint „a bajnok porciója/része” nevű
jelenség leírására. Ez a kelták ünnepi lakomáin szokásos szertartást jelenti, amelynek
keretében a hősiességével magát leginkább kitüntető vitéz kapta a (vad)disznóból a
legjobb falatokat.
Poszeidóniosz nézetein alapszik Julius Caesar (Kr. e. 100-44) háborús krónikája is,
bár ennek ma már egyre kevesebb hitelt adnak. Caesar hétkötetes De Bello Gallico (A
gall háború) című munkája, amely napjainkban elsősorban a kezdő latintanulók tan-
anyagaként ismert, helyenként igen pontos megfigyeléseket tartalmaz a vallási szo-
kásokra, különösen a druida szertartásrendre, valamint a kelta társadalom rétegző-
désére vonatkozóan. Caesar egyfajta gall panteont képzelt el, amelyben az istenek
szerepük szerint rangsorolva foglalnak helyet, de mindegyik gall istenséget annak a
római istennek a nevén említi, akit ő a megfelelőjének érzett. Így a gall panteonban
Mercurius Apollo és Jupiter fölött áll. Caesar meglátásai birodalmi konvenció rangjá-
ra emelkedtek, amelyet ma interpretatio Romana (római értelmezés) néven ismerünk,
és amely több évszázados találgatásokat indított el a gall Mercurius, a gall Apollo
stb. valódi kilétére vonatkozóan (l. 2. fejezet). Caesar, annak ellenére, hogy az egyik
„legkatonásabb” szerző (Kr. e. 58 és 51 között személyesen irányította a kelták leigá-
zását), meglepő együttérzéssel ír a közemberekről, akik megfigyelése szerint rabszol-
gák módjára, adósságoktól, adóktól sanyargatva éltek, és szolgaian engedelmesked-
tek a nagy hatalmú equitesnek (azaz nemesembereknek).

12
 Írországot az ókori világ csak Ptolemaiosz Klaudiosz (Kr. u. 2. század) földrajzából
ismerte, mégis hidat jelent a legkorábbi hagyományok és a későbbi korok által is őr-
zött maradványok között. A rómaiak és a nyomukban beözönlő fosztogatók által el-
került írek még további egy évezreden keresztül megőrizték régi családszerkezetü-
ket, társadalmi szerkezetüket, öröklési és vagyonjogi rendszerüket. Olvashatunk ar-
ról is, hogyan szabályozták világukat a Brehon-törvények, amelyek a kora középkori
Írország bíráiról, a brehonokról (óír nyelven: breithem) kapták nevüket. A Brehon-tör-
vények nem sok közös vonást mutatnak a legtöbb modern európai állam jogrendjé-
nek alapját képező római joggal, a 950-ben elhunyt Hywel Dda walesi király törvé-
nyeivel viszont fölfedezhetők párhuzamok.
A kereszténység az 5. század elején, a Római Birodalom összeomlása előtt jelent
meg Írországban, és magával hozta az írásbeliséget is, mind a klasszikus nyelveken,
mind írül, a latin ábécé segítségével. Így a Róma bukása és a középkori kultúra fölvi-
rágzása közötti sivár századokban Konstantinápolytól északra egész Európában
egyedül az ír kolostorokban lehetett latinul és ógörögül tanulni. A korai ír keresz-
ténység eme hősi századaiban jegyezték le az ír szerzetesek a kötetünkben tárgyalt
történetek jó részét. Ezeket a műveket a mára elveszett eredeti kéziratokból később a
nagy középkori kódexekbe másolták át. Az ír írásbeliség a 6-12. század között, az ír,
illetve kelta szerzetesség virágkorában fejlődött ki, 1170 után viszont, amikor a szer-
zetesi élet irányítása a kontinensen alapított rendek, így a ciszterciek és a dominiká-
nusok kezébe került, elvesztette egyik fontos bázisát. A fennmaradt walesi kéziratok,
amelyek szintén szerzetesek munkái, későbbi századokból származnak, mivel a leg-
régebbi anyagok közül sok elpusztult.
A nagy kódexek bőrkötésű kötetek, lapjaik anyaga kezdetben bárány, borjú vagy
gödölye bőréből készített pergamen, később nehéz papír volt. Mindegyik kódex válo-
gatott elbeszéléseket és más szövegeket tartalmaz, a nemzeti nyelven és latinul egy-
aránt. Mindegyik kódexet egy bizonyos közösség − például a Shannon folyó partján
lévő Clonmacnoise szerzetesei − állította össze. Előfordulnak egyetlen ember által írt
(másolt) kódexek is. Több dologból kifolyólag arra lehet következtetni, hogy sok 12.
századi vagy annál későbbi szöveget gyakran évszázadokkal korábbi, elveszett ere-
detikből másoltak. A kódexek többségét tetszetősre tervezték, bár díszítésük nem
olyan pazar, mint a korábbi Durrow-i kódexé (7. század) vagy a Kellsi kódexé (evangeli-
áriumé) (8-9. század), amelyek evangéliumokat tartalmaznak. A szakirodalomban sok
tanult szövegmagyarázó az eredeti ír vagy walesi címeket részesíti előnyben, így A
barna tehén kódexe = Lebor na hUidre. Egyes tudósok pedig zavarba ejtő bennfentesség-
gel csak az ír kezdőbetűket adják meg, a fenti példában tehát ’LU’-val jelölik A barna
tehén kódexét.
A kódexeken belül csaknem teljesen véletlenszerűen bukkannak föl a különböző
anyagok, így előfordul, hogy a nagy epikus művek, például a Táin Bó Cuailnge (A cu-
ailngei marharablás), a Lebor Gabála (Hódítások könyve) vagy a Mabinogi különböző
részei több különböző kötetben elszórva találhatók meg. Időnként pedig, ahogy a
Táin esetében is, a különböző kódexek jelentős eltérésekkel közlik a szöveget.
Az irodalmi érték egyenlőtlenül oszlik meg a kódexek között. Az ír kódexek büsz-
kesége a Kr. u. 1106 előtt elkezdett A barna tehén kódexe, amelyet azért neveznek így,
mert a feltételezések szerint részben egy tehén bőrére írták, amely követte Szent Cia-
ránt a kolostorába, Clonmacnoise-ba. Az A barna tehén kódexe, amely a legelső, tel-

13
jes egészében ír nyelven íródott kódex, a Táin, a Fled Bricrenn (Briccriu lakomája), az
Imram Brain (Bran utazása), a Tochmarc Étaíne (Étaín szerelmének elnyerése) című el-
beszélő művek bizonyos verzióin kívül Fionn mac Cumhaillről szóló történeteket tar-
talmaz. Elképzelhető, hogy a Leinsteri kódex (1150 után) egyetlen, a Tipperary megyé-
ben lévő Terryglass kolostorában élt írnok munkája. A kódexben a Táin egy másik
verziója, a Lebor Gabála nagy része és az ősi szent helyről, Taráról szóló mesék olvas-
hatók.
A többi kódex nagy része, leszámítva a latin nyelvű Armagh-i kódexet (Kr. u. 807-
808), amely a teljes Újszövetséget és Szent Patrik egy életrajzát tartalmazza, szinte ki-
vétel nélkül egyetlen évszázadon belül készült el: a Ballymote-i kódex (1390 körül), a
Lecani sárga kódex (1393 körül), a Lecani kódex (1397–1418), Uí Maine kódexe (14. század
vége − 15. század eleje) és a Fermoyi kódex (14–16. század).
A nagy korai kódexek időszaka után még több évszázadon keresztül fennmaradt
egy gyakran kereszténység előtti témákkal és alakokkal foglalkozó ír írásos hagyo-
mány, annak ellenére, hogy az angolok egyre inkább beavatkoztak a szomszédos szi-
get lakóinak életébe, és nyelvüket is igyekeztek megfojtani. A 17. század végén papír-
ra írt kéziratokban még mindig szerepeltek olyan történetek, mint az Oidheadh Chla-
inne Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus története), amelyből már a 10. szá-
zadban is idéztek. A katolikus műveltség elnyomása miatt előfordult, hogy az ír ér-
telmiségiek külföldön folytatták a munkát. Az óriási Duanaire Finnt (Fionn verses-
könyve) például 1626–1627-ben a spanyol uralom alatt álló Németalföldön, a ma Bel-
giumhoz tartozó Leuvenben szerkesztették.
Walesi írásos emlékek az első évezredből nem maradtak ránk, pedig kétségtelenül
léteztek. A legrégebbi walesi kódexek egy évszázaddal az első, ír irodalmat tartalma-
zó kódexek után íródtak. A legrégebbi fennmaradt kötet a Carmartheni fekete kódex
(1250 körül), amely a borítója színéről és egy dél-walesi várról kapta a nevét. Ezt
1265-ben Aneirin kódexe követte, amelyet viszont a legendás 6. századi költőről ne-
veztek el. Az általunk vizsgált anyagok zömmel a Rhydderchi fehér kódexből (1325 kö-
rül) és a Hergesti piros kódexből (1382–1410) valók.
Man szigeti, cornwalli és breton nyelvű anyagokat a reneszánsz előtti időkből nem
ismerünk, skót gael nyelven pedig A lismore-i esperes könyve (kódexe) (16. század eleje)
a legkorábbi ismert szöveg. A kötet összeállítója, James MacGregor (1480 k.–1551)
sajnálatos módon abból indult ki, hogy gael nyelven soha senki nem fog olvasni,
ezért a verseket a Skót-alföld lakóinak kiejtése szerint írta át fonetikusan. Márpedig
az ottaniak nyelve, az angol alföldi skót, az angol közeli rokona (illetve egyesek sze-
rint az angol regionális változata) és a skót gael nyelvvel nem rokon.
A felsorolt dokumentumokat ma már kincsekként kezelik, de ez nem volt mindig
így. A 17. században Cromwell katonái szabásmintának vagdosták föl a régi ír kéz-
iratokat, a walesi Hergesti fehér kódex pedig a 19. században a lángok martaléka lett.
Az évszázadokra eltűnt A barna tehén kódexéről ma talán nem is tudnánk, ha 1837-ben
nem bukkan föl egy könyvesboltban.
A korai gyűjteményes kötetek tartalma időközben eltűnt a köztudatból, hiszen a
18. században ír vagy walesi nyelven csak maroknyi ember tudott olvasni, és a leg-
több szövegnek nem volt angol vagy francia fordítása. A kelta nyelvű népek sze-
génysége és társadalmi megbecsülésének hiánya miatt senki sem látott rá nyomós
okot, hogy hozzáférhetővé tegye a szövegeket, egészen addig, amíg a James Macp-

14
herson hamisítványa nyomán útjára indult Osszián-kultuszból le nem vonták a meg-
felelő következtetést. Miután Lady Charlotte Guest 1838–1849 között lefordította a
walesi Mabinogiont, szép számú olvasója között tudhatta Anglia akkori koszorús köl-
tőjét, Lord Alfred Tennysont is. Az óír szövegek fordítása viszont addig nem kezdőd-
hetett meg, amíg a nyelvészek, köztük számos német tudós, nem rekonstruálták a
nyelv grammatikáját és szókincsét. Az Ossianic Society (Osszianista Társaság) 1853-
tól kezdve megjelenő kiadványai és a tudományos folyóiratok, így a Revue Celtique
(1870–1934) alapítása révén a fordítások eljutottak a könyvtárak polcaira, de nem
szükségszerűen a szélesebb olvasóközönség kezébe. Standish James O’Grady, az első
a kelta nyelvű irodalmak népszerűsítőinek hosszú sorában, színt és invenciót csem-
pészett az addigi nehézkes tudományoskodásba, többek között a History of Ireland:
The Heroic Period (Írország története: a hősi korszak) (1878) és Cuculain and His Con-
temporaries (Cuculain és kortársai) (1880) című műveivel. Egy nemzedékkel később
pedig William Butler Yeats (bár írül alig tudott) és Lady Augusta Gregory a legrégeb-
bi tradíció alakjait állította a világ színpadára.
A legkorábbi írásos hagyományt, amely olyan időszakban született, amikor még
csak egy szűk elit réteg tudott írni-olvasni, nem szabad összetéveszteni a ma „folk-
lór” néven ismert hagyománnyal. A folklór kifejezés, amelyet majdnem olyan nehéz
definiálni, mint a mitológia terminust, először 1856-ban bukkant föl, miután a gyűj-
tők két nemzedéke, legelőször Németországban, az írástudatlan parasztság szájha-
gyományából halmozott föl anyagot. A szájhagyomány vagy kapcsolódik a régi írá-
sos hagyományokhoz, vagy nem. A kettő időnként élesen eltér egymástól, mint pél-
dául Fionn mac Cumhaill esetében, aki igen nagyszámú írott és szájhagyomány útján
terjedő történetben szerepelt évszázadokon keresztül. Ezen kívül a szájhagyomány
útján terjedő történetek motívumkincse és epizódjai világszerte egységes mintázato-
kat alkothatnak, és döbbenetes párhuzamokat mutathatnak a világ távoli tájainak
meséivel [l. Stith Thompson: The Folktale (A népmese), New York, 1936; Los Angeles,
1977].
A kelta nyelvű országokban szájhagyomány útján továbbadott anyagokat gyűjtők
szinte kivétel nélkül arra törekedtek, hogy angol vagy francia nyelven terjesszék
munkájuk gyümölcsét. Először walesi gyűjtemények jelentek meg, köztük 1802-ben
William Earl Welsh Legends (Walesi legendák), 1837-ben pedig William Howell Camb-
rian Superstitions (Walesi babonák) című műve. Az első ír kiadványok közé tartozott
a Researches in the South of Ireland (Kutatások Írország déli részén) című munka, amit
Thomas Crofton Croker, egy brit katonatiszt fia írt 1824-ben. A felsoroltakat a 20. szá-
zad végéig még több tucat követte, és az 1935-ben alapított Irish Folklore Commission
(Ír Folklórbizottság) birtokában mára több, mint félmillió oldalnyi lejegyzett, szájha-
gyomány útján fennmaradó anyag és 10 000 órányi hangfelvétel van.
Más kelta kultúrájú területeken is szinte ezzel egyidejűleg vette kezdetét a munka:
Cornwall Robert Hunt Popular Romances of the West of England (Nyugat-Anglia népi
romantikus történetei) című, 1865-ben megjelent könyvével, Bretagne François Marie
Luzel Chants populaire de la Basse-Bretagne (Alsó-Bretagne népdalai) című kétkötetes
művével (1868–1874), Man sziget pedig William Harrison A Mona Miscellany (Monai
antológia) című munkájával adott életjelt magáról (Mona Man sziget latin neve). A
szájhagyomány útján terjedő történetek két leggazdagabb gyűjteményét Skócia gael
nyelvű vidékén állították össze. John Francis Campbell Popular Tales of the West High-

15
lands (A nyugati felföld népmeséi) című négykötetes munkája 1861-ben, Archibald
Campbell Waifs and Strays in Celtic Tradition (Elhagyott gyermekek a kelta hagyo-
mányban) című, szintén négykötetes műve pedig 1889–1891 között látott napvilágot.

16
 ÉRTELMEZÉSEK ÉS ÚJRAÉRTELMEZÉSEK

A
mint hozzáférhetővé váltak a szövegek, az olvasóknak azonnal föltűnt a kel-
ta és a klasszikus hősök közötti hasonlóság, Cúchulainnt gyorsan el is ne-
vezték „ír Héraklésznek”. Matthew Arnold 1865-ben úgy vélte, a Mabinogion
történetmondói ugyanúgy dézsmálták az ókori mitológiát, ahogy a középkori pa-
rasztok köveket lopkodtak a római romokból házikóik fölépítéséhez. Mégis hosszú
évek teltek el, mire a különböző kelta hagyományokat − az ókori és a „nemzeti nyel-
vi”, az írásos és a szájhagyományt − együtt lehetett tárgyalni, és „mitológiává” áll-
hattak össze. Az ókori kelták istenei nem jelennek meg hosszú epikus művekben,
csak alkalomszerűen és homályosan kapcsolódnak a kereszténység elterjedése utáni
időkben lejegyzett történetek szereplőihez. Nagy terjedelmük, korai keletkezésük és
William Butler Yeats (1865-1939) generációjának irántuk megmutatkozó tisztelete mi-
att a korai (vagyis kora középkori) ír történeteket tanulmányozták, értelmezték a leg-
többet. Ezzel együtt a kiadók és a szövegek közreadói még a 20. század közepén is
gyakran inkább a „korai ír irodalom” vagy „régi ír sagák és legendák” kifejezéseket
használták a „kelta mitológia” helyett. Az „irodalom” megjelölés semmit sem árul el
az elbeszélés eredetéről és funkciójáról, a „legenda” és a „saga” szavak pedig arra
utalnak, hogy az elbeszélt események bizonyos fokig történelmi tényeken alapulnak.
Ha viszont mitológiának minősítik a kelta anyagokat, az arra utal, hogy kiállják az
összehasonlítást az Olümposzi istenekről, továbbá az Akhilleuszról, Oidipuszról, Or-
pheuszról szóló történetekkel. A nagy tudású elemzők idővel egyre inkább igazolták,
hogy a kelta történetek nem is vallanak szégyent egy ilyen összehasonlításban.
Mivel a „mitológia” görög eredetű fogalom (a ’szó, beszéd, történet’ jelentésű mí-
tosz szóból ered), amellett is lehet érvelni, hogy csak a görög történetek valódi míto-
szok, ahogy igazi pezsgőt is csak Franciaországban tudnak készíteni. Mára azonban
annyiféle elbeszélést nyilvánítottak mítosszá az izlandi Próza-Eddától az afrikai joru-
bák vagy az óceániai maorik isteneiről szóló történetekig, nem is beszélve a szó sajá-
tos értelmezéséről, amely szerint King Kong „mítoszáról” is beszélhetünk, hogy szin-
te lehetetlen definiálni a fogalmat, legalábbis egyszerűen és komoly korlátozások nél-
kül.
Fölismerjük a mítoszt, amikor látjuk, és tudjuk, hogy nem azonos a történelemmel.
Hagyományos történet, szerzője névtelen, az adott társadalomban rendszerint az
írásbeliség elterjedése előtti korban keletkezett, és istenségekről, hősökről vagy ősök-
ről szól, akik lényünk legmélyén gyökerező, homályos értelmű igazságokat testesíte-
nek meg. Egyes mítoszok a világegyetem vagy az ember keletkezését mesélik el,
vagy az élet és a halál kapcsolatát, netán az időjárás változásait magyarázzák. Ez a
magyarázó-okfejtő funkció nem a mítosz egyedi jellemzője, a hittételek, vallási dog-
mák szerepe is hasonló. A „mítosz” időnként jelentheti „más emberek vallását” is. Ez
azért van, mert ha egy történetet mítosznak nevezünk, azzal érzékeltetjük, hogy vala-
ki valamikor nagyon komolyan vette, ami a népmeséről nem mindig mondható el.
A mitológia általánosabb érvényű meghatározására tett kínkeserves próbálkozá-
sok megtölthetnék az egész könyvet, számunkra azonban érdekesebb az, hogy mit

17
gondoltak az emberek a következő fejezetekben bemutatott anyagok tartalmáról. A
legkorábbi felfogás úgy tartotta, valós történelmi eseményekről, személyekről szól-
nak. Geoffrey Keating (kb. 1580–kb. 1645/50), a nagy ír történetíró úgy gondolta, Cú-
chulainn és Fionn mac Cumhaill hús-vér emberek voltak, és a nép körében még
most, a 21. század elején is tartja magát ez a meggyőződés. Bizonyos történelmi sze-
mélyek, így Szent Patrik vagy a walesi Macsen Wledig (?–Kr. u. 388), valóban felbuk-
kannak olyan korai elbeszélő szövegekben, amelyeket sokan mitológiainak tekinte-
nek. Azt azonban aligha remélhetjük, hogy olyan történelmi előzményre akadunk,
amely magyarázatot adna rá, miért váltottak ki ekkora hatást egyes személyiségek,
így az ír Deirdre és a Rontó Szemű Balor (vagy Balar) vagy a walesi Rhiannon és
Pwyll. Azt az elképzelést, hogy a mítoszokban szereplő isten- és hősalakok élő sze-
mélyek „felduzzasztott” kiadásai lennének, Euhémerosz szicíliai szónok (Kr. e. 4.
század) nyomán euhemerizmusnak nevezzük. Mint látni fogjuk, a mítosz és a törté-
nelem közötti kapcsolat ennél sokkal, de sokkal összetettebb jellegű.
Ha tehát nem valóban élt emberekről mintázták az ír és walesi mitikus hősök alak-
jait, talán az elfeledett vagy elfojtott kultuszú ősi istenségek között kell kutakodni. Sir
John Rhŷs Kelta pogányság címmel ismertté vált előadás-sorozata (1886) volt az első
kísérlet a középkori keresztény írástudók által szándékosan figyelmen kívül hagyott
vagy talán eltorzított pogány tudás rekonstruálására. Rhŷs alaptételét sok minden
alátámasztotta. A rómaiak által „gall Mercuriusnak” nevezett istent ugyanis helyne-
vekből azonosítani lehetett: a gallok Lugos vagy Lugus néven ismerték, Lugost pedig
kapcsolatba lehet hozni az ír Lug Lámfhotával és a walesi Lleu Llaw Gyffesszel. Rhŷs
sok mindenre fényt derített, de tevékenysége idején néhány kulcsszöveg még nem
volt hozzáférhető, és a későbbi kutatások nem mindenben igazolták tézisét, amely-
ben szentül hitt. A Kelta pogányságot ma már csak ritkán idézik, de annak idején a tu-
dósok két nemzedékére is hatással volt, így W. J. Gruffyddre, a Math Vab Mathonwy
(1928) (Math, Mathonwy fia) és a Rhiannon (1953) című könyvek szerzőjére, és a két
termékeny ír szövegmagyarázóra, Myles Dillonra és Gerard Murphyre. T. F. O’Rahil-
ly monumentális Early Irish History and Mythology (Korai ír történelem és mitológia)
című, 1946-ban megjelent művét is áthatja a vágy, hogy a harcosok és királyok mö-
gött, ahol csak lehet, elveszett istenségeket fedezzen föl. O’Rahilly műveltsége és tu-
dományos képzettsége lélegzetelállító, ezzel együtt tévedett, amikor Írország törté-
nelmének korai szakaszát úgy tekintette, mint a kelta nyelvcsoport egymással rivali-
záló ágainak nyelveit beszélő hódítók küzdelmét. Ez már az ő tevékenysége idején is
vitatott elképzelés volt, mára pedig jórészt elvetették.
A jelenkor tudománya a mítoszok pogány eredetének teóriája helyett a korai ko-
lostorok terjesztette klasszikus hatásokat hangsúlyozza. Kim McCone 1990-ben meg-
jelent, a találó Pagan Past and Christian Present in Early Irish Literature (Pogány múlt és
keresztény jelen a korai ír irodalomban) címet viselő könyvében, Donnchadh Ó Cor-
ráin pedig a Sages, Saints and Storytellers (Bölcsek, szentek, történetmondók) című,
társszerzőkkel írt, 1989-ben napvilágot látott munkájában rendkívül meggyőző bizo-
nyítékokkal támasztja alá ezt az elméletet. Ennek az értelmezésnek az ereje abban rej-
lik, hogy inkább a kelta nyelveken rendelkezésre álló szövegekre épít, mintsem cse-
répdarabokból kikövetkeztetett, valaha állítólag létezett dolgokra. Ha azonban ma-
gunkévá tesszük az új elméletet, lehet, hogy újra kell gondolnunk a kelta mitológia
mitikus gyökereit. A régi ír vagy walesi történetek közül ugyanis nem mindegyik él-

18
vezett hasonló státust az őket létrehozó hagyományban, a klasszikus kultúrával fölfe-
dezhető párhuzamok pedig a feltételezések szerint bizonyos esetekben keresztény
írástudók művei. Ez az elképzelés visszájára fordítja a korábbi felfogást, mely szerint
a klasszikus kultúra „visszhangjait” vagy pogány történetmondók terjesztették el,
vagy véletlen egybeesés következményei, vagy valamiféle egyetemes emberi tudat-
ból erednek.
Más mitológiákhoz hasonlóan a kelta elbeszéléseket sem hagyták érintetlenül az
elmúlt 150 év szellemi mozgalmaiból kinőtt, egymást követő értelmezési iskolák. A
pszichoanalitikus megközelítés hívei az emberi tapasztalat egyetemességéből eredő,
kultúrák és nyelvek fölötti egységes képzelet (kollektív tudatalatti) termékét látják a
mítoszokban. Mind Sigmund Freud, mind Carl Gustav Jung követői e tudattalan
produktumának tekintik a mitológiát. A freudisták számára a mitológia visszavezet-
hető a születés és a felnőtté válás közötti, előre látható stádiumokra, amelyeket min-
den embernek végig kell járnia. Jung és követői pedig a minden emberi lény által
anyanyelvétől, bőrszínétől, társadalmi helyzetétől függetlenül örökölt kollektív tu-
dattalanból eredeztetik a mitológiát.
Nem sok teoretikus gyakorolt akkora hatást a kelta tudományokra, mint Georges
Dumézil (1898–1986) történész és az indoeurópai nyelvek kutatója, aki pedig inkább
a római és a germán hagyományhoz kötődött, és más területeken nem érezhető ekko-
ra súllyal gondolatai jelentősége. Dumézil időnként „új összehasonlító mitológiának”
nevezett elmélete abból a francia hagyományból táplálkozik, amely mind a vallást,
mind a mítoszt szociológiai kontextusba próbálja helyezni, és azt állítja, hogy a mito-
lógia a társadalom szabályait kódoló jelrendszert testesíti meg. Dumézil szerint a ko-
rai indoeurópai társadalmak, így a kelta is, a társadalmi funkciók szempontjából há-
rom részre oszlott: a létszámát tekintve kisebb papi és harcososztályra, valamint a
sokkal népesebb termelőosztályra. Mindhárom csoport tagjai valamilyen eredetmí-
tosszal magyarázták, hogy az adott osztályba kerültek. Noha a korai Írországnak Du-
mézil mindössze a Le Troisième Souverain (A harmadik uralkodó) (1949) című kötet
egy részét szenteli, gondolatait Alwyn és Brinley Rees alkalmazzák széles körben a
korai walesi és ír hagyományra a Celtic Heritage (Kelta örökség) című, 1961-ben meg-
jelent könyvükben. A Rees fivérek a korai időszak walesi és ír társadalmi-politikai
berendezkedésében és jelentős számú epikus történetben is az egységesség jeleit vé-
lik látni.
A keltákkal kapcsolatos tudományos kutatásban az 1960-as évektől egészen a 21.
század kezdetéig gyakoriak a Dumézilre való hivatkozások, de bekapcsolódnak a
párbeszédbe a rivális teoretikusok is, köztük a strukturalisták, jelesül Claude Lévi-St-
rauss. A strukturalizmus bizonyos ellentétpárokat képező fogalmak, kategóriák vi-
lágszerte érvényesülő jelenlétét hangsúlyozza (pl. vadon/falu, folyás irányában/fo-
lyásiránnyal szemben, nyers/főtt stb.). A másik rivális elmélet, a formalizmus hatása
sokkal tartósabb. Legjelesebb képviselői Vlagyimir Propp és Walter Berkert, akik
mind a mítoszt, mind a népmesét olyan biológiai és kulturális „cselekvési progra-
mokhoz” kötik, amelyek ismét csak az egész világon érvényesülnek.

19
ELSŐ RÉSZ

HÁTTÉR

20
 ELSŐ FEJEZET

Porba írt nevek: a kelta istenségek kutatása

A KIFÜRKÉSZHETETLEN KELTÁK NYOMÁBAN

E könyv olvasóinak többsége valószínűleg rendelkezik némi háttérismerettel a

klasszikus ókori mitológiáról. Ez jól is fog jönni, hiszen így pontosan értik
majd az Artemiszre, Aphroditére, Héphaisztoszra való utalásokat, és azzal is
tisztában lesznek, hogy a görög Olümposz ezen lakóinak római megfelelője Diana,
Venus és Vulcanus. A kelta mitológia, különösen az ókori hagyományok tárgyalása-
kor újra meg újra fölbukkannak ezek a nevek. A klasszikus mitológia ismerete
ugyanakkor olyan elvárásokat is támaszthat a kelta hagyományokkal szemben, ame-
lyeknek azok képtelenek megfelelni. Hiszen például Artemisz-Dianáról régi forrá-
sokban bárki éppen eleget olvashat, és így az istennő megismerhető mitológiai alak-
nak tűnik. Jellemvonásait, így hűvös-szűzies, fensőbbséges viselkedését, fiús alkatát
többtucatnyi művészi ábrázolás jeleníti meg. Személyiségéről ugyanúgy beszélhe-
tünk, ahogy egy regény vagy dráma hőséről. Mindez azonban nem igaz a legkorábbi
kelta alakokra, akik csak szobortorzókon, az idő által csúnyán kikezdett feliratokon
vagy a klasszikus kommentátorok nem különösebben hízelgő munkáinak egy-egy
nehezen kibogozható értelmű bekezdésében élnek tovább. Ha valamelyik istenség-
nek széles körben elterjedt kultusza volt, valamivel teljesebb képet kapunk róla, de a
mai olvasó helyzete ezzel együtt sokszor a paleontológuséhoz hasonlítható, akinek
egy állkapocscsont-darabból, egy combcsontból és egy ujjperecből kell kikövetkeztet-
nie egy korai emberszabású külsejét.
Ami az európai kontinensen és a Brit-szigeteken élő ókori keltákat illeti, a rómaiak
szemellenzős látásmódján már túljutottunk. Egészen a közelmúltig ugyanis rendsze-
rint római szemüvegen keresztül láttuk csatáikat, ellenségeiket. A gyarmatosítók a
többi „barbár” néphez hasonlóan a keltákat is klisészerűen durva, faragatlan, fegyel-
mezetlen, zendülő hajlamú embereknek ábrázolták, akiknek a római uralom a fejlő-
dést jelenti. A rómaiak ugyanakkor rendszerető, fegyelmezett világpolgárokként és
hatékony törvényalkotókként jelentek meg. A közelmúlt régészeti leletei azonban e
séma felülvizsgálatára ösztönöznek. A nagy területeket benépesítő kelta lakosság
ugyanis komplex társadalmi szerkezetben élt: léteztek nagy nemesi családok, és pat-
rónus-kliens rendszer működött, gyakran városias környezetben. A kelta kézműves-
ipar, különösen a fémmegmunkálás, nem maradt el a korai Róma kézművességének
színvonalától, sőt időnként meg is haladta azt. A rómaiakhoz képest létszámfölény-
ben lévő kelták közvetlenül a Birodalom fölemelkedése előtt érték el a kulturális ön-
kifejezés és a politikai terjeszkedés tetőpontját. Kr. e. 387-ben végig is fosztogatták
Róma városát, nem azért, hogy elfoglalják vagy hűbéresükké tegyék, hanem puszta

21
erőfitogtatásból. Kr. e. 279-ben pedig állítólag kifosztották Delphoi szentélyét is. Alig
több, mint ötven évvel ezután, Kr. e. 225-ben azonban a rómaiak már megsemmisítet-
tek egy gall hadsereget az Itáliai-félsziget nyugati partvidékén lévő Telamonnál, a
Pisa felé vezető úton. Mintegy 40 000 gall harcost mészároltak le és 10 000 foglyot is
ejtettek. A Birodalom terjeszkedését ezután itt-ott még sikerült átmenetileg megállíta-
ni, de visszájára fordítani nem. A gallok meg a rómaiak társadalma és kultúrája közti
hasonlóság pedig végeredményben csak siettette a meghódított népeknek a Biroda-
lomba való beolvadását.
A kelták ugyan nem hagyták ránk történelmüket, a róluk fölhalmozott, régről
fennmaradt vagy újonnan fölfedezett ismereteink azonban így is több vaskos kötetet
töltenek meg. Tudjuk, hogy a kontinensen élő kelták két kulturális régióra oszlottak,
és ezek közül a keletire, amelynek a Duna völgye volt a központja, inkább a görög
kultúra hatott. Akár száz kelta törzs és népcsoport területét is meg tudjuk nevezni, és
el tudjuk helyezni a térképen. Egyik-másik népcsoport, így a mai Kelet-Franciaország
területén élt aedusok (Aedui) törzse, akik először a rómaiak szövetségesei voltak,
majd végül úgy pusztultak el, hogy föllázadtak ellenük, behatóan tanulmányozhatók
is. Más csoportok neve visszaköszön a mai térképekről. A svájciak például az Alpok
ókori lakói, a helvétek után nevezik hazájukat Helvéciának, és a mai belgák is az óko-
ri kelta néptől (belgák, Belgae) kölcsönözték országuk nevét, ha nem is tőlük szár-
maznak. Az ásatások nagy kiterjedésű ősi városokat tártak föl: Kelet-Franciaország-
ban Alesiát és Bibracte-ot, Dél-Németországban Manchingot. Az utóbbi védfala 6,4
kilométer hosszú. A régi feljegyzésekből pedig egyéni arcok is előkerülnek, így Aba-
ris, a hüperboreosz, aki talán a legelső druida volt, és Püthagorasszal is alkalma nyílt
eszmecserére.
A római uralommal szemben ellenállást kifejtő két vezér (egy gall, egy pedig brit)
az évszázadok során oly mértékben lángra lobbantotta az olvasók képzeletét, hogy
időnként inkább mitikus, mintsem történelmi személynek tűnik. Vercingetorix (neve
latin szavakból áll össze: ver = fent, cinget = bekerít, azaz harcos, rex = király) hősies,
de végül kudarcba fulladt fölkelést vezetett Julius Caesar hódító serege ellen. Az ar-
vernus népcsoport fejedelmeként más urakat nem tudott megnyerni az ügynek, ezért
a nép soraiból toborzott „rongyos gárda” élére állt, akik Kr. e. 52-ben királyukká vá-
lasztották. Kezdeti sikerei hatására még többen csatlakoztak hozzá, mígnem végzetes
hibát elkövetve hagyta, hogy ostrom alá vegyék Alesiában. A megadásra kényszerí-
tett Vercingetorixot a római tömeg előtti diadalmenetben közszemlére téve előbb
megalázták, majd börtönbe vetették, végül Kr. e. 45-ben megfojtották. A 19. század-
ban fedezték föl újra az ókori történelmet újraértelmező romantikusok, III. Napóleon
pedig óriási hősi emlékművet emeltetett neki Alise-Sainte-Reine falunál, a hajdani
Alesia helyén, Dijontól 51,5 kilométerre északnyugatra. A szobor harcias küllemű,
nagy bajuszú Vercingetorixot ábrázol. A francia iskolákban régóta az első nemzeti
hősként tanítják a gall vezért, és küzdelme az országban annyira közismert, hogy az
ő története ihlette az Asterix, a gall című képregénysorozatot is.
Vercingetorix brit megfelelője, a vörös hajú Boudicca, az icenusok királynője még
nagyobb megbecsülésnek örvend. Neve sokféle alakban ismert (Boudica, Boadicia,
Bunduca, Boadicea stb.), és elképzelhető, hogy győzelmet jelent. (Vö.: óír búadach,
walesi buddagol = győzedelmes). A rómaiak megölték Boudicca férjét, Prasutagust,
majd megkorbácsolták a királynőt, és lányaival is durván bántak. Ezen feldühödve

22
népe, a kelet-angliai icenus, és a szomszédos trinobantes törzs élére állt, és egy ke-
gyetlen, bár rövid életű felkelés vezetője lett, melynek során csapatai fölégették Ca-
mulodunumot (Colchester) és Londiniumot (London) is. Amikor pedig ellene fordult
a szerencse, inkább méreggel vetett véget életének, mintsem fogságba essen (Kr. u.
61-ben). Története mindig is a nagyra tartott történetíró, Tacitus által megírt módon
volt ismeretes, aki veszélyes óriásnőnek állította be. Boudicca alakja a reneszánsz
drámákban kezdett átformálódni, és a mai népszerű regényekben is gyakran felbuk-
kan. A győzedelmes Boudiccának a londoni Westminster hídon emléket állító szobra
hősi pózban mutatja a királynőt. Walesben, a cardiffi városházán látható egy nőie-
sebb, anyaibb ábrázolása is.

NAP ÉS ÉGBOLT

A Nap minden kultúrában, minden éghajlaton jelen van. Sok korai vallásban tisz-
telték, mint az élet megalkotóját, valamint a gyógyulás és a termékenység védnökét.
A kerék és a horogkereszt (svasztika) mindenütt jelen lévő napszimbólumok, Ázsiá-
ban és Észak-Amerikában is megtalálhatók. A napimádat a késő kőkorszaki és bronz-
korszaki Európában, különösen Skandináviában, széles körben elterjedt volt. A Dáni-
ában talált, a Kr. e. 13. századból való trundheimi szekérből képet kaphatunk a már
sok-sok emberöltővel az írásbeliség kezdete előtt is létező hiedelmekről. A kis, bronz-
ból készült lovas fogaton ugyanis aranyozott napkorong látható. Ebből anélkül is kö-
vetkeztethetünk napimádatra és szertartási menetekre, hogy azt más egykorú leletek
megerősítenék.
A kelta kultúrájú területeken fennmaradt számos sírkamra szerkezete egyértelmű-
en arra utal, hogy alaposan megfigyelték a Nap mozgását. A két legismertebb ilyen
építmény a Boyne folyó kanyarulatánál, az írországi Meath megyében, Slane közelé-
ben lévő Newgrange (Kr. e. 3200), a másik a bretagne-i Vannes-tól 11 kilométerre dél-
nyugatra, egy kis szigeten található Gavrinis (Kr. e. 3500). Időben mindkettő csaknem
két évezreddel előzi meg a kelta nyelvek megjelenését. (Ha az urnamezős kultúra né-
pét keltának tekintjük − lásd a 13–14. oldalt − a szakl.). A sírokat építő őslakosok le-
származottai a leletek tanúsága szerint beolvadtak a kelta kultúrába. A folyosós-kam-
rás sír belső kamrába vezető, kőfalú folyosó fölé épült nagy, ember alkotta domb. A
turisták által manapság igen kedvelt Newgrange átmérője 79-85 m, a 19 m hosszú fo-
lyosó 6 m magas, 5,2x6,5 m alapterületű kamrában végződik. Az év nagy részében
sötét newgrange-i folyosót úgy tájolták, hogy a Nap sugarai a bejárati két monolit fö-
lött kialakított nyíláson keresztül behatolnak a domb belsejébe a téli napforduló öt
napján, december 19–23. között, és rövid időre éles fénnyel világítják meg a kamrát.
Más folyosós-kamrás sírokat a Holdhoz vagy más égi jelenségekhez igazítottak.
Mind Newgrange-ben, mind Gavrinisban sok, függőleges állókövet rejtélyes, be-
vésett jelek díszítenek, az azonban még némiképp kérdéses, tudtak-e a kelták a sírok
Naphoz fűződő kapcsolatáról. A három egymásba fonódó csigavonalat általában
napszimbólumnak tartják. A kortárs ír művészetben, különösen az ötvösművészet-
ben elterjedt motívum, és ez volt a népszerű zenei folyóirat, a Riverdance emblémája
is. A korai ír irodalmi hagyományban Newgrange Brug na Bóinne (’Boand szálláshe-
lye’) néven Angus Óg költészetisten otthona, a szájhagyomány szerint pedig kiemel-
kedő jelentőségű sídh, azaz tündérdomb. A Newgrange-nél kisebb méretű Gavrinis

23
vésett jelei díszesebbek, de kevésbé engednek teret a spekulatív elméleteknek. A bre-
tagne-i sírhalmot, bár valaha keresztény zarándokút célpontja volt, és a szájhagyo-
mány útján terjedő történetekben gyakran szerepel helynévként, a folklór nem kap-
csolja össze a Nappal.
A korai kelta kultúrában lépten-nyomon jelennek meg a Napra utaló szimbólu-
mok és a Nappal kapcsolatos képek, de ezek nem támasztják alá egyértelműen azt a
konklúziót, amit az olvasók talán várnának: nem biztos, hogy létezett egy kitüntetett
napisten. A gundestrupi üst ábrái között felbukkan egy kerék, amit hagyományosan
napszimbólumnak tartanak, más régészeti leletek pedig azt mutatják, hogy a vaskor-
szaki gallok, ahogy a római hódoltság korában élt utódaik is, napkerék alakú áldozati
tárgyakat dobáltak a vízbe, és a szentélyekben is helyeztek el ilyeneket fölajánlás-
ként, például a kelet-franciaországi Alesiában és Lavoye-ban. A cambridgeshire-i
Willingham Fenben talált buzogányfejen látható istenábrázolás, ahol az istenség ke-
rékkel látható, egy római-kelta napkultusz létezésére utal. A Surreyben lévő wanbo-
rough-i szentélyben fennmaradt napmintás fejdíszeket bizonyára viselték valamilyen
napkultusz hívei, korai kelta pénzérméken pedig lovakhoz kapcsolódó napszimbólu-
mokat találtak. A római uralom alatt a napszimbólumok, így a napkerék is, Jupiter-
nek, az ég istenének imádatához kötődtek, akinek kultusza a kolóniákra is átterjedt,
gyakran helyi istenségekével keveredve. A Nap ezen kívül jelen van a korai kelta
képzőművészetben oly gyakori díszítőelemben, az Y alakban elrendezett, három be-
hajlított térdű lábat ábrázoló szimbólumban (triskele), amely − némiképp megváltoz-
tatott formában − tovább él Man sziget jelképeként.
A kelta napimádatra utaló legrégebbi szöveg Szent Patrik Confessio című művéből
(5. század) való. A szent az Isten parancsára felkelő, kisbetűs nap imádatát állítja
szembe a „Nap”, azaz Jézus imádatával. Az előbbi csak fájdalomhoz és kárhozathoz
vezet, az utóbbi pedig az örök élethez. Egyes tudósok ezt egyértelmű bizonyítéknak
tekintették, hogy a keresztény kor előtti Írországban létezett napkultusz, és a követ-
keztetést kiterjesztették az összes kelta népre. Pedig nincs ezt megerősítő bizonyíték
sem a korai ír szövegekben, sem pedig az egykorú tárgyi maradványok között, és el-
képzelhető, hogy Szent Patrik csak retorikai fogásként említette a napimádatot. Lug
Lámfhota ír hős neve (óír Lug = fény, fényesség) a Naphoz fűződő kapcsolatra enged
következtetni, ahogy walesi megfelelője, Lleu Llaw Gyffes neve is, ma azonban a tu-
dós elemzők már elutasítják T. F. O’Rahilly azon állítását, hogy Lug harca a Rontó
Szemű Balorral az égitestek csatájának antropomorfizált, azaz emberi alakban ábrá-
zolt változata. Mac Gréine ír hérosz nevének jelentése (’a Nap fia’) valószínűleg nem
bizonyítja jobban a napkultusz létezését, mint XIV. Lajos ragadványneve, a Le Roi So-
leil (Napkirály). Ezért Anne Ross Pagan Celtic Britain (A pogány kelta Britannia) című
könyvében (1967) azt a következtetést vonta le, hogy kelta napisten nem volt.
Az égbolt kelta istenének létezésére már könnyebb bizonyítékot találni. Lucanus
római költő (Kr. u. 1. század) három nagy gall istenséget említ, az egyik a véres kul-
tuszáról ismert Taranis. Az összehasonlító etimológia szerint a név a tarann (’dörgés’)
szóból ered, így Taranis jelentése ’villámszóró, mennydörgő’. A kelet-franciaországi
Le Châtelet-nél talált szobor, amely leengedett bal kezében kereket, magasra emelt
jobbjában pedig villámot tartó szakállas férfit ábrázol, valóban lehet Taranis, bár fel-
irat nincs rajta. A római megszállás alatt Taranis nevét az égbolt római istenére, Jupi-
terre is használták.

24
 FÖLD ÉS VÍZ

A kelták, más sokistenhivő népekhez hasonlóan, hajlottak rá, hogy a számukra

hozzáférhető fizikai világ minden részében spirituális tartalmat lássanak. Írország-
ban, Skócia gael nyelvű vidékein, Walesben és Bretagne-ban a fennmaradt szájhagyo-
mány szerint az istenségek számtalan könnyen felismerhető természeti képződmény
(barlangok, vízesések, gázlók, messziről látszó dombok) között oszlottak meg. A ró-
mai kori Galliában pedig a jelentős folyók és a nagyobb források mind valamilyen
nevén nevezhető istenséghez kötődtek. Néhány példa: Marne = Dea Matrona, Szajna
= Dea Sequana, Saône = Souconna. Olyan istenség azonban, aki a kontinensen és a
Brit-szigeteken egyaránt jelen van, mindössze egy akad, bár róla is elég homályos in-
formációk állnak csak rendelkezésünkre.
Az istennő neve különböző alakokban maradt fenn: lehet Ana, Anu vagy akár
Anna is. Hogy Ana azonos-e Danuval (avagy Danával), vagy sem, arról tudományos
körökben folyik némi vita, amint a következő bekezdésben látni fogjuk. A sokszor
megbízhatatlan 10. századi Sanas Cormaic (Cormac szójegyzéke) szerint Írország
„Ana földjeként” ismert. Elbeszélések szereplőjeként nem jelenik meg, de a nevét
gyakran említik különböző korai ír történetekben, és Kerry megyében őrzi egy hely-
név is: Killarneytől 16 kilométerre keletre két mell alakú dombot úgy hívnak, Dá
Chích Anann (’Ana csecsei’). A szövegekben tett utalásokból jellemének kettőssége is
kibontakozik: Írország Munster nevű déli tartományának védelmezőjeként jóakaratú,
de lehet rosszindulatú is, amikor a vágy istenével, Ainéval hozzák kapcsolatba. Áine
emlékét a Limerick megyében, a Lough Gur-tó közelében található Cnoc Áine (Knoc-
kainy) nevű csiszoltkő-korszaki régészeti lelőhely őrzi.
A Danu név csak birtokos esetben (Danann) található meg, így kézenfekvő az ösz-
szehasonlítás az Írországot meghódító halhatatlanok nemzetségének nevében (Tu-
atha Dé Danann) szereplő hasonló nevű mitológiai alakkal. A harmonikus egyszerű-
ség diadalát ünnepelhetnénk, ha Ana és Danu azonos lenne, azaz Írország ősi anyais-
tennője, illetve az isteneket védelmező nőalak egy és ugyanaz lenne, de ez nem bizo-
nyítható. Szintén csábító egy másik párhuzam is: a Duna folyó neve, amelynek völ-
gye a kelta kultúra vaskorszak alatti virágzásának helyszíne volt, a kelta danuv szó-
ból ered, amelynek gyöke az ősi indoeurópai örökség ködébe vész. A szanszkrit iro-
dalomban is van Dānu nevű folyóistennő.
Ana walesi megfelelője Dôn istennő, aki a középkori walesi irodalom kiemelkedő
remekműve, a Mabinogi negyedik ágában öt, fontos szerepet játszó gyermek édesany-
ja.
A feliratok tanúsága szerint a kontinensen élő gallok körében még több száz ki-
sebb, helyi jelentőségű istenségnek volt kultusza, akikről csak homályos ismeretekkel
rendelkezünk. Közülük a legismertebbek a Nemaususban (azaz a dél-franciaországi
Nîmes-ben) imádott Nemausus és női párja, Nemausicae, valamint Arausio, az azo-
nos nevű város (ma Orange, szintén Dél-Franciaországban) névadója, és Vasio, a
Rhône völgyében, a folyó alsó folyásánál lévő római város, Vaison-la-Romaine szelle-
me. Gall irodalmi hagyomány hiányában azonban nem tudunk róluk többet, csak a
nevüket.
A korai Írországban fordított a helyzet, ott bőven áll rendelkezésre irodalmi
anyag, tárgyi leletek azonban szűkösen. Mór Mumant (írül mór = nagy), a korai Íror-

25
szág déli részének istennőjét, akinek napisteni és felségjogistennői jellemzői is van-
nak, olyan gyönyörűnek tartották, hogy Írországban minden nőt hozzá hasonlítottak.
Történelmi alakká formálása érdekében a középkori írástudók rendkívüli tulajdonsá-
gokkal ruházták föl. Nem volt idegen tőle az őrült szenvedély, a túlfűtött, egzaltált
állapot, egy ideig elvarázsolva élt, titokzatos hangokat hallott. Ezen kívül, noha re-
pülni is tudott, mégis két évig rongyokban járta az országot. És ahogy az egy terület-
istennőhöz illik, úgy tartották róla, hogy intim viszonyban volt ismert történelmi ala-
kokkal. Az egyik ilyen légyottra a följegyzések szerint a mai Tipperary megye terüle-
tén lévő Cashel hatalmas mészkő fellegvárában került sor. Mór az akkori uralkodó,
Fíngein mac Áeda (?−613) felesége eszén túljárva elérte, hogy a királlyal hálhasson,
és szült is neki egy Sechnesach nevű fiút. De mielőtt a gyermek megszületett volna,
távoli, megmagyarázhatatlan hangokat hallott, és elmenekült, Fíngein pedig nem
sokkal ezután meghalt. Mór Muman neve a helyi szájhagyományban, közmondások-
ban, helynevekben él tovább, egyes vonásai pedig bizonyos fokig az ismertebb Mór-
rígan, a „nagy királynő” alakjában. Ő a korai ír hagyományban tartósan szerepet ját-
szó hadistennő-triász egyik tagja.
A Föld hatalmának megszemélyesítése Fódla alakjában jelenik meg, akinek két nő-
vére, Banba és Ériu is megtestesíti egész Írországot. Nevük a költészetben az ír-szige-
tet jelenti. A halhatatlanok nemzetsége, a Tuatha Dé Danann tagjaiként Fódla és nő-
vérei a Lebor Gabála (Hódítások könyve) című áltörténelmi mű szerint a mai Limerick
megye területén találkoztak a Míl fiai által vezetett halandó hódítókkal (l. 7. fejezet).
Ebben az epizódban Fódla azt kéri, hogy róla nevezzék el Írországot, és nevét való-
ban használták az ország költői elnevezéseként, többek között Tadhg Dall Ó hUiginn
(1550–1591). Neve megtalálható a skóciai Atholl helynévben is (vö. skót gael Ath
Fòdhla = a következő Írország). Atholl a Grampian-hegység lábánál fekszik, az Íror-
szágból kb. Kr. u. 500-tól kezdve a Skót-felföldre érkező gael nyelvű hódítók kulturá-
lis befolyási övezetének keleti széléhez közel. Fódla személyisége isteni származása
ellenére a korai ír hagyomány elbeszélő szövegeiben viszonylag jól kidolgozott, és az
istennő a Tuatha Dé Danann egyik kiemelkedő harcosának, Mac Céchtnek a felesége
lett.
A korai keltáknak számos okuk volt rá, hogy megszemélyesítsék és tiszteljék a vi-
zet, a termékenység elősegítőjét, az életet adni és életet kioltani is képes őselemet. A
víz gyors mozgású, végtelen sok különböző alakot ölthet, és látszólag foglyul tudja
ejteni a Napot. A föld feneketlen mélyéből források törnek föl. A folyók óriási szállít-
mányokat juttatnak célba, és a földeket is táplálják. A víz ilyetén hatalmától lenyűgö-
zött kelták legkésőbb a bronzkorszak középső szakaszától kezdve kimutatták a víz
iránti nagyrabecsülésüket. Ékszert, fegyvert, üstöket, páncélzatot, pénzérméket, álla-
tokat, sőt embereket is áldoztak neki. A kelta művészet egyik nagy kincsét, az üveg-
berakásos battersea-i pajzsot a Kr. u. 1. században, nem sokkal a rómaiak érkezése
után, London közelében a Temzébe dobták. A vizekben mindenütt lehet felajánlott
áldozati tárgyakat találni, a forrásokban azonban többet, mint másutt, talán a túlvi-
lághoz fűződő feltételezett kapcsolatuk miatt. A forrásoknak a keresztény időkben is
varázserőt tulajdonítottak, és a feltételezések szerint a szentek levágott fejét bizonyos
szent helyeken helyezték el. Erre bőséggel találunk példát Írországban (különösen
Szent Brigitta kapcsán) és Walesben is, de a Cornwallban és Bretagne-ban tisztelt
Szent Melort is a szent források védőszentjének tartották.

26
 A forrásoknak, patakoknak tulajdonított varázserő leírásai megtalálhatók a korai ír
irodalomban. Connla forrását (Cóelrind forrásaként is ismert) és Segais forrását egy-
aránt kilenc mogyorófa veszi körül. Termésük a vízbe hullik, ahol a lazacok mohón
fölfalják. A mogyorók ihletet, tudást és bölcsességet rejtenek, de ezek a fogalmak
nem mindig ugyanazt jelentik, mint a modern világban. A tudás itt ezoterikus, meta-
fizikai tudást jelent, amelyet csak ráruházni lehet valakire; fokozatosan, kitartó erőfe-
szítések árán, segítség nélkül senki sem juthat a birtokába. A források helyét sajnála-
tos módon nem adják meg egyértelműen. Segais forrását a hagyomány a Shannon és
a Boyne folyók közös eredetének gondolta, de ez téves elképzelés. Connla forrása pe-
dig valami mesebeli tájon, talán a Tír na nÓg (’az Ifjúság Földje’) nevű vidéken van,
amelyről általában úgy gondolták, a tenger mélyén vagy − és ez így még mesesze-
rűbb − Tipperary megyében keresendő. A kelet-írországi Boyne folyó Linn Féic nevű
csendes, mély vizű szakasza és az északnyugati Erne folyón lévő Assaroe-vízesés vi-
szont azonosítható, evilági helyek. E két helyen tett szert magasabb rendű tudásra Fi-
onn mac Cumhaill, miután hüvelykujjával megérintette a lazacot, majd ujját a szájába
véve érezte a hal ízét is.
A vízistenek, akár forráshoz, akár tóhoz, akár vízeséshez, akár folyóhoz kötődnek,
rendszerint nőneműek. Ritona vagy Pritona, akinek neve átkelőt jelent, Triernél, a
Mosel folyón volt a gázlók és vízi átkelőhelyek istennője. A gázló értelmezhető meta-
forikusan, az élet és a halál, az élők világa és a túlvilág közti átjáróként is. Trierben, a
hozzá közeli, kelet-franciaországi Metzhez hasonlóan, imádták a gyógyítóerővel föl-
ruházott Icovellaunát is. Róla nem maradt ránk ábrázolás, de a neve elárul valamit
funkciójáról, hiszen az ico-gyök jelenthet vizet is. Icovellauna a Sablon néven ismert,
a római-kelta időkben épített nyolcszögletű szentély úrnője. Nála sokkal korábbi (ta-
lán Kr. e. 3. századi) istenség Glanis, a mai Provence-ban (Dél-Franciaország) lévő
Glanum szent forrásainak névadója. A szentélyt a kelták érkezése előtt görögök és
rómaiak használták. A források közelében lévő ősi vízmedencék arra utalnak, hogy
zarándokok jártak ide fürödni. Az egyik forrás mellett pedig oltárt emeltek Glanis-
nak és a hozzá, valamint gyógyítóerejéhez kötődő helyi anyaistennőknek (latinul:
Glanicae).
A korai Britannia három istenségét, Brigantiát, Coventinát és Sulist, a bőséggel
ránk maradt emlékeknek köszönhetően jobban ismerjük. Mindhármuk kultusza a ró-
mai megszállás alatt virágzott, innen ered mediterrán hatásról árulkodó arcuk és lati-
nos nevük. Brigantia, aki alighanem a gall Brigindo brit megfelelője, a mai Nyu-
gat-Yorkshire területén összpontosuló harcos törzsek Brigantes nevű szövetségének
hegemóniáját testesítette meg. Róla kapta nevét a Brentfordnál a Temzébe ömlő Brent
folyó. A rómaiak hajlamosak voltak Minervával, a bölcsesség istennőjével azonosíta-
ni, az újabb korok tudósai azonban inkább Brigittel, az ír tűzistennővel hozzák kap-
csolatba. Coventinát ezzel szemben a görög-római ikonográfia szerint majdnem telje-
sen meztelen vízi nimfaként vagy kancsóból vizet öntő hármas nimfaként ábrázolták,
de nem azonosították a római panteon egyik tagjával sem. Coventinára utaló felira-
tok még Spanyol-Galíciában és Gallia hajdani mediterrán partvidékén, Narbonne-
ban is találhatók, fő szentélye azonban Northumberlandben, a Hadrianus-falnál lévő
Carrawborough-ban volt. A Coventina itteni, Procolitia vagy Brocolitia néven ismert
forrásánál 1876-ban végzett ásatások 14 000 ókori pénzérmét rejtő titkos kincstárat
hoztak felszínre. Más leletek, így a nyilván nők által, a szerencsés gyerekszülés remé-

27
nyében felajánlott melltűk és díszes csatok (fibulák) Coventina imádásának indítékai-
ra világítanak rá. A neki szentelt szobrocskák között van kutya- és lóalak is. Római
jelzői, az Augusta (’fenséges’) és a Sancta (’szent’) is megerősítik, hogy nagy tisztelet-
nek örvendett. A neki tulajdonított gyógyítóerőt azonban a carrawborough-i forrás
vizének jelenkori analízise érdekes módon nem tudta megerősíteni.
Sulis vagy Sul magas rangú istenség lehetett, a fő szentélyében, a római-brit Bath
városban neki emelt számos oltár legalábbis erről tanúskodik. A ma Avon megyében
(1982-ig Somersethez tartozott), Bristoltól 16 kilométerre délkeletre fekvő Bath fürdő-
város ősidők óta ismert gyógyvizeiről, és egész Nagy-Britannia egyik legrégebbi, fo-
lyamatosan lakott települése. Az itt épült római városba, Aquae Sulisba, melynek
neve az istennő iránti tiszteletet fejezi ki, más országokból is érkeztek zarándokok.
Annak ellenére, hogy a város távoli, eldugott provinciában volt, virágzott itt a művé-
szet, különösen a szobrászat, az építészet és a vallási tárgyú alkotások terén. A 20.
század végén folytatott nagyszabású ásatásoknak köszönhetően Bath az egyik legjob-
ban feltárt római település lett. A római megszállás idején Sulis istennő nem egysze-
rűen azonosult, hanem egybeolvadt a római Minervával. A Sul-Minerva vagy Sulis
Minerva néven emlegetett új istennő alakjában a feltételezések szerint a „hazai” jel-
lemvonások dominálhattak, hiszen mindig Sulis (Sul) neve áll elől. A számos fenn-
maradt feliraton kelta és latin szóalakok egyaránt szerepelnek, együtt és külön-külön
is. Nyelvészetileg a sul- tő a Nap szó indo-európai gyökével rokonítható, amely a ter-
mészetes források melegére utalhat. Sulis gyógyhatású vizeit számos különböző be-
tegség kezelésére használhatták, köztük a szoptatni nem tudó anyák bajának kikúrá-
lására. Ezen kívül hívták segítségül azért is, hogy álljon bosszút olyanokon, akik a fo-
hászkodó ellenségei, haragosai voltak. Ha erősen megcsonkított formában is, de
fennmaradt Sul-Minervának egy kultikus szobra, amely klasszikus istennőként ábrá-
zolja. A szobor aranyozott bronzfeje, amelyen valaha sisak is volt, de mára elvált a
törzstől, a korai Britannia egyik legtöbbet fényképezett műtárgya lett.
A korai ír irodalmi hagyományban főszerepet játszik két ír folyóistennő, akiket
soha nem ábrázoltak. Boand (neve talán azt jelenti: ’akinek fehér tehenei vannak’) a
Boyne, Sinann pedig a Shannon folyót megszemélyesítő istenség. A kontinentális
mércével mérve kicsinek tűnő folyók kulturális-történelmi szerepe jóval túlnő az ál-
taluk szállított víztömeg nagyságán.
A mintegy 110 km hosszú Boyne három megyén át északkeleti irányba halad. Vé-
gigfolyik Kildare és Offaly megyék egy-egy részén, majd egész Meath megyén, és vé-
gül Droghedánál az Ír-tengerbe torkollik. Völgyében bőséggel találhatók ősi műemlé-
kek, köztük a leghíresebbek Newgrange, Dowth és Knowth folyosós-kamrás sírjai,
valamint a Tara-domb, az ard rí (’főkirály’) koronázóhelye. A 360 km hosszú Shan-
non pedig függőleges irányban csaknem kettészeli az egész szigetet, és a régi idők
embere számára nehéz volt rajta az átkelés. A legjobb gázló Athlone-nál volt. Az
utolsó 112 kilométeres szakaszon, Limericktől délnyugatra, a folyó széles tölcsértor-
kolattá bővül, amely már 1000 tonnás hajók számára is járható.
A dölyfös, kéjsóvár Boand olyan részletesen kidolgozott karakter a korai ír elbe-
szélő irodalomban, hogy még egy Dabilla nevű ölébe is van. A gyönyörű istennő nő-
vére, a nőknek a gyerekszülésben segítő Bébinn még nála is szebb. Boand Nechtan
(neve a latin Neptunusból ered) felesége, de viszonyt folytat az általában a „jó isten-
ként” ismert Dagdával, és kapcsolatukból megszületik Angus Óg, a költészet istene.

28
Hogy házasságtörését leplezze, megkér egy Elcmar nevű varázslót, hogy legyen An-
gus nevelőapja. A történetnek van egy másik, elég zavaros változata is, amelyben a
szereplők nevét is elváltoztatják: itt Eithne (azaz Boand) Elcmar felesége, de nem tud
ellenállni Eochaid Ollathair (ez a Dagda másik neve) bájainak, és a végén itt is meg-
születik Angus Óg.
Sinnan, annak ellenére, hogy Lir tengeristen lánya, kevesebb történetben bukkan
föl. A legismertebb, amely a tudás megszerzésére irányuló, kudarcba fulladt próbál-
kozásáról és a Shannon folyóhoz fűződő kapcsolatáról szól, döbbenetes hasonlóságot
mutat egy Boandról szóló történettel. Sinnan Connla forrásánál keresi az ezoterikus
tudást, de megtagadják tőle, mert állítólag megszegett bizonyos illemszabályokat. A
forrás végül dühében megduzzad, és Sinnan belefullad. Holtteste egy folyó partján
bukkan elő, és a folyót ezután róla nevezik el Shannonnak. Boand vízbe fúlásának két
verziója is van. Az elsőben, amely közelebb áll Sinnan történetéhez, dacol Segais for-
rásának varázserejével, mire a forrás földuzzad, megcsonkítja, megöli, majd folyóvá
terebélyesedett vize a tengerbe mossa az istennő testét. A másik verzió szerint Boand
a tabut megszegve belenéz a férje nevét viselő Sídh Nechtain forrásba. A forrás föl-
duzzad, és a tenger felé menekülő istennő nyomába ered.
A harmadik ír tengeristennő, akinek James Joyce Finnegans Wake című, 1939-ben
megjelent műve (magyarul: Finnegan ébredése, részletek, 1992) is emléket állít, Anna
Livia Plurabelle, Dublin folyójának, a Liffeynek a szelleme. Neve célzás az „idősebb”
Ana/Anu istennőre. Alakja azonban a közhiedelemmel ellentétben nem Joyce agy-
szüleménye. A „Plurabelle” (’egynél több szépség’) szót ugyan valóban az író alkot-
ta, az „Anna Livia” azonban az Abhainn na Life szókapcsolat népszerű, latinosított
alakja, amely a Liffey folyót, illetve annak síkságát jelenti, ahol Dublin is elterül. A
Finnegans Wake-ben előforduló sok más névhez hasonlóan az istennő neve is rejt
többnyelvű szójátékokat. Az 1990-es években a dublini O’Connell Streeten elhelye-
zett Anna Livia Plurabelle-szobor és a hozzátartozó szökőkút köznevetség tárgya
lett, ezért eltávolították, és ma már az ezredfordulót köszöntő, égbe szökő építmény,
a Millennium Spire áll a helyén. A Liffey folyó egyik korábbi neve Ruirteach (’hábor-
gó, viharos’) volt.

MADARAK, NÉGYLÁBÚ ÁLLATOK, HALAK

A kelták, az emberiség többi népéhez hasonlóan, fölfedezték önmaguk és jellem-

vonásaik analógiáit a hozzájuk hasonlóan halandó tollas, bundás, uszonyos teremt-
ményekben. Aligha nevezhető bármely kultúra egyedi sajátosságának, hogy a só-
lyom az emberben rejlő ragadozó ösztönt testesíti meg számára, a róka pedig a ra-
vaszságot. A kelta területeken a 19-20. században lejegyzett, szájhagyomány útján
terjedő történetekben gyakorlatilag minden, Európában megtalálható állatot felru-
háznak valamilyen emberi jellemvonással az elbeszélés színesítésére. A breton vagy
skót gael nyelvű történetekben szereplő nyúl vagy tehén sok esetben nem különbö-
zik a más európai népek meséiben megjelenő hasonló állatoktól. Más állatok viszont,
így a daru, a vadkan vagy a lazac, a legkorábbi leletekről is visszaköszönnek: vaskor-
szaki oltárokba vésve vagy állat alakú istenek szobraiként. De még az őskori és az
ókori kultúrákban sem egyenértékű minden ábrázolás: egyaránt vannak köztük iste-
ni, totemisztikus jelentésűek és pusztán dekoratív célúak. A mi szándékunk itt az,

29
hogy bemutassuk azokat a madarakat, négylábú állatokat és halakat, amelyek folya-
matosan felbukkannak a keltáknál a századok során.
A kelta művészet az ősidőktől, az őskelta urnamezős kultúra időszakától fogva
(kb. Kr. e. 1500-800) (lásd a szaklektor megjegyzését a 41. oldalon) előszeretettel ábrá-
zol különböző vízimadarakat. Egy kormorán mintha a napot húzná szekéren, más ví-
zimadarak pedig olyan szekér elé vannak fogva, amelyen bálványok ülnek. Máshol
kacsák láthatók napkerék mellett, vagy a napkorongot szállító hajó orrát és farát for-
mázzák. Az írországi Dunavemeynél talált, lóösztökének vagy húsfogó villának lát-
szó vaskorszaki tárgyat pedig hattyúk, hattyúfiókák és hollók díszítik, habár az utób-
bi nem is vízimadár. Egyes kutatók a gyógyító hatású Nap kultuszával hozzák össze-
függésbe a fenti példákat.
A vízimadaraknál is jelentősebbek a hosszú lábú gázlómadarak, a kócsag és a
daru, amelyek az erősen kopott, 3000 éves ábrázolásokon időnként megtévesztőén
hasonlíthatnak egymásra. A hosszú, fehér farktollairól fölismerhető kócsag az urna-
mezős kultúrából való ábrázolásokon jelenik meg gyakran, a legjelentősebb ábrázo-
lás pedig az Ezus gall isten templomát díszítő hármas kócsag. Gyakori a bika hátán
ábrázolt kócsag is (a bika, mint látni fogjuk, szintén fontos kultuszállat), a későbbi
nemzeti nyelvű hagyományban azonban a kócsag nincs jelen ilyen intenzíven.
A hosszú csőrű daru jobban járt, talán annak a hiedelemnek köszönhetően, hogy
valójában átváltozott ember. Julius Caesar (Kr. e. 1. század) arról számolt be, hogy az
ókori britek nem ették meg a daru húsát, mert úgy tartották, hogy előző életében em-
ber volt. Giraldus Cambrensis (Walesi Gerald, 12. század) ugyanerről a taburól szá-
mol be Írországból. A daru tehát az urnamezős kultúra ikonográfiájában, valamint
Ezus templomában is fölbukkan, esetenként bikával párosítva. A nemzeti nyelvű, fő-
ként ír történetekben pedig gyakran átváltozva, varázserejű lényként szerepel. Egy
bizonyos Aífét, Ilbrec szeretőjét például egyik féltékeny riválisa, Iuchra változtatta
daruvá. Aífe ezután 200 évig élt kétéltűként Manannán mac Lir, a tengeristen biro-
dalmában, akit időnként a „férjének” titulálnak. Halála után Mariannán az ő bőréből
készítette a csodálatos műkincseket rejtő, híres „daruzsákot”.
Az írül corrbolg néven ismert zsák az egyik legrejtélyesebb és legtöbbet emlegetett
tárgy a korai ír hagyományban. A néphit szerint két hős birtokolta különböző idősza-
kokban: Lug Lámfhota és Fionn mac Cumhaill. Egyes modern kori kutatók úgy vélik,
a „daruzsák” a nyelv, és következésképpen a költészet eredetmítoszának tartozéka.
Manannán eredetileg számára különösen kedves tárgyakkal rakta tele a zsákot: bele-
tette a kését, az ingét, Skócia királyának ollóját, Lochlainn (valószínűleg Skandinávia)
királyának sisakját, Assal disznajának csontjait és a nagy bálna bőréből készült övét.
A zsák anyaga és tartalma egyes mai olvasók számára azt sugallja, hogy benne kellett
volna lenniük az ogham ábécé betűinek is. A kereszténység elterjedése előtt a felira-
tokhoz használt ogham ábécé pálcikaszerű, a repülő daru lábára emlékeztető jelei
mind egy-egy latin betűnek felelnek meg. A daru és a daruzsák íráshoz fűződő kap-
csolata a The Crane Bag (A daruzsák) című, 1977–1981 között megjelenő, befolyásos ír
irodalmi folyóirat hatására vált közismertté, amely minden egyes számában leközölte
a daruzsák történetét.
A daru azonban nem mindig pozitív színben tűnik fel. Az ősi hiedelem azokat a
darvakat, amelyek nem madárrá változott emberek, fösvénynek és barátságtalannak
tartotta. Ha a csatába igyekvő katona útja során ilyen daru mellett haladt el, halálra

30
volt ítélve. E felfogáshoz kapcsolódik a glám dícenn (’a költő átka’) középkori ír ábrá-
zolása is. A költő fegyverként használta az átkot: daru módjára fél lábra állt, egyik
szemét becsukta, egyik karját pedig kinyújtotta. A glám dícenn célpontjának felhólya-
gosodhat az arca, vagy akár életét is vesztheti.
A szépséget, a jó szerencsét és a fizikai világon túli régiókba való utazást szimboli-
záló hattyú még a darunál is gyakrabban jelenik meg az ókori kelta kultúrában és a
későbbi elbeszélő hagyományban egyaránt. A hattyú, némiképp ellentmondásos mó-
don, a tisztaságot és a szexuális energiát is jelképezheti. Az utóbbi hosszú, „fallikus”
nyakán és a gyakori coitusra való megfigyelt hajlamán alapul. A fennmaradt műtár-
gyakon Európa-szerte megjelenik, legkorábbi ábrázolásai ismét csak az urnamezős és
a hallstatti (Kr. e. 800-600) kultúra emlékei között kerültek elő. A romániai Orāçtiénél
(Szászváros) talált, kerekeken guruló üstöt is hattyúk húzzák, a kelet-franciaországi
Alesiánál pedig három anya és három gyermek alakjából álló szoborcsoportot talál-
tak, míg a negyedik gyerek egy hattyú társaságában ül egy csónakban.
A legismertebb ír hattyútörténet az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragi-
kus története), amelyben a négy mostohagyereket, Aedet, Finngualát, Fiachrát és
Connt gonosz mostohaanyjuk, Aífe megátkozza. Három egymást követő, egyenként
300 évig tartó száműzetés során hattyúként kell élniük. Más ír irodalmi szövegekben
pedig vadhattyúk dúlják föl az Armagh megyében lévő Emain Macha környékét, ép-
pen Cúchulainn, a hős fogantatásának idején. A hattyúk arany- és ezüstláncokat vi-
selnek, csakúgy, mint Angus Óg szerelme, Cáer Ibormeith az Aislinge Óenguso (An-
gus álma/látomása) című történetben, amikor hattyúvá változik. Ezekben a mesék-
ben férfiak is ölthetnek hattyúformát, ahogy ez Mongánnal is megtörténik az ír kirá-
lyok mondaköreiben. Hattyúvá változik a túlvilágról való Midir is a 9. századi ír
mese, a Tochmarc Étaíne (Étaín szerelmének elnyerése) harmadik részében, miután el-
nyeri a gyönyörű Étaín szerelmes ölelését, és mindketten hattyúvá változva röpülnek
ki a tető füstelvezető lyukán.
A vadkan, mint Anne Ross Pagan Celtic Britain című mértékadó könyvében megál-
lapítja, „kétségtelenül a kelták par excellence kultuszállata”. A vaddisznóra vonatko-
zó utalások, ábrázolások a Kr. e. 11. századtól egészen napjainkig bőséggel megtalál-
hatók a kelta kultúra minden területén. A kelta vallás egyik legnagyobb kincsén, a
Dániában talált gundestrupi üstön két harcos látható, sisakjukon vaddisznó alakú si-
sakforgóval, mellettük pedig két félisten kis vaddisznókat emel a magasba. A római
időkben egy brit törzs orcinak, azaz „a vadkan népének” nevezte magát. A régi idők-
ben a vaddisznó Európa-szerte mindenütt megtalálható volt, és a medve mellett a
legagresszívabb, legvadabb állat volt, amellyel az ember jó eséllyel összeakadhatott.
Az állat híres volt fizikai erejéről és arról, hogy ha sarokba szorítják, hősiesen védi
magát. A vadászok számára igen becses prédát jelentett. Az ünnepi lakomákon nagy
dicsőségnek számított, ha valaki megkapta „a bajnok vagy hős porcióját”, azaz a vad-
disznóhúst. Ilyenformán az állat összekötő kapcsot jelentett a háború és a vadászat,
illetve a lakoma és a vendéglátás között. Bőrét harcoshoz illő öltözéknek tartották,
feje pedig a Skócia gael nyelvű vidékeiről (azaz a Skót-felföldről, illetve a Hebridák-
ról) való MacKinnon-klán címerpajzsát ékesíti.
Nem sokat váratott magára a vadkan emberi tulajdonságokkal való felruházása, il-
letve istenné válása sem. A rómaiak által Mercuriusszal azonosított gall isten, Moc-
cus, a vaddisznó erejét jelképezte. Volt ezen kívül egy Arduinna nevű anyadisznó-is-

31
tenség is, az Ardennek erdeinek istennője. De egyiknek sem alakult ki nagy kultusza,
a nemzeti nyelvű hagyomány vaddisznóalakjaihoz képest haloványnak tűnnek. Még
az ír hagyományra is igaz ez, pedig Írországban már a 12. században kipusztult a
vaddisznó. Az ír Fionn-mondakör hősének, Diarmait Ua Duibnénak halálát egy vad-
kannal való találkozás okozza. Ez az epizód a klasszikus mitológiából Adonisz vég-
zetes vadkanvadászatára rímel. A Diarmaittal végző vadkan nem más, mint a saját
féltestvére, ugyanis apja, Donn, korábban megölte törvénytelen fiát, akinek a lelke a
vadkanban öltött megint testet. Orc Triath az ír hagyományban a túlvilágról való
vaddisznó vagy házisertés, a hasonlóan hangzó nevű Torc Triath pedig a Lebor Gabá-
la (Hódítások könyve) című áltörténelmi műben a vaddisznók királya. A Lebor Gabála
más részeiben a történet állítólagos narrátora, a harcokat túlélő Tuan mac Cairill, aki
elmeséli a moville-i Szent Finniannak az Írországot ért különböző hódításokat, töb-
bek között vaddisznóvá is átváltozik. A túlvilági vadkanok megtalálhatók a walesi és
a bretagne-i hagyományban is Twrch Trwyth, illetve Tourtain néven, és a középkori
walesi irodalom reprezentatív alkotásában, a Mabinogiban is fontos szerephez jutnak.
A Mabinogi harmadik, Manawydan című ágában a csillogó szőrű fehér vadkan olyan
zárt területre vezeti a mind a négy ágban feltűnő feddhetetlen hőst, Pryderit, ahon-
nan az nem tud megszökni. A negyedik, Math című ágban pedig Gwydion varázsló
vadkan, fivére, Gilfaethwy pedig koca alakját ölti, hogy közös gyermekükként meg-
foganhasson Hychdwn Hir, a magas kismalac.
A gundestrupi üstön még a vaddisznónál is kitüntetettebb szerephez jut egy agan-
csos, állat formájú figura, aki a jógából ismert fél lótuszülésre emlékeztető pózban
kuporog. Ezt a figurát, elég semmitmondóan, Cernunnosnak (’szarvval bíró’) nevez-
zük. Neve ugyan csupán egyetlen feliratról ismert, ábrázolásai azonban annyira el-
terjedtek, hogy bizonyára fontos istene vagy, ahogy egyes kutatók állítják, főistene
volt a kontinensen élő keltáknak. Az emberi testén szarvasbika agancsát viselő Cer-
nunnos a természet, az állatok, a gyümölcsök, a gabona és a bőség ura. A rómaiak
előtti időkből is maradtak fenn ábrázolásai, a római megszállás időszakából, különö-
sen Észak- és Közép-Galliából azonban még ennél is több. Mindig a kelta vallásban
bevett, hajlított fémből készült nyakpereccel (torques) jelenítik meg, ilyet találtak a
Kr. e. 3. századi, haldokló gall harcost ábrázoló szobron is. Szakálla hol van, hol
nincs, és gyakran látható kosfejű kígyókkal. Összességében a Cernunnosról rendelke-
zésre álló ismereteink igen szegényesek. Még az sem kizárt, hogy egyáltalán nem is
istenség, hanem sámánszerű pap, fejére erősített aganccsal.
A szarvasbika fontos kultuszállat volt, ahogy az őzbak és az őzsuta is. A szarvasbi-
kát, az északi erdőségek királyát gyors, kecses mozgásáért és a bőgés időszakában ta-
núsított szexuális erejéért tisztelték. Az ősszel levedlett és tavasszal visszanövő
agancs, amely folyton „újrajátssza” a növekedés folyamatát, keménysége miatt a
megmerevedett férfi nemi szervre emlékeztet. Faragott szarvasagancsból készítettek
is fallikus amuletteket. Az Olasz-Alpokban, a Camonica-völgyben talált faragványok
a napábrázolásokhoz kötik a szarvasbikát, a korai ír hagyományban pedig ez az állat
nőkhöz is kötődhet. A Dianára emlékeztető Flidais, aki a korai időszakban a vadvilág
istennője volt, egyben a szarvasbikák úrnőjének szerepét is betöltötte. A hadistennő
Mórrígan szintén felöltheti a szarvasbika alakját. Skócia gael nyelvű vidékein pedig,
ahol akkor is éltek és most is nagyobb számban élnek őzek, a Lochaber régióban őz-

32
imádat jeleire bukkantak. A skót gael szájhagyomány ismer egy sianach nevű, őz ala-
kú szörnyet is.
A korai ír és walesi elbeszélésekben a szarvas és az őz leggyakrabban kétfélekép-
pen jelenik meg: a halandókat a túlvilágra csalogató lényként vagy szarvassá, illetve
őzzé változott szereplőként. Fionn mac Cumhaill, a nagy ír hős sok történetben vadá-
szik a szarvasbikává varázsolt Donn istenre. A kereszténység elterjedésével a szar-
vasbika a mennyországot kereső lelkek vezetőjévé vált, és a temetőkben ebben a
funkcióban jelenik meg. Ami pedig az átváltozást illeti, mind a halandók, mind a
tündérek változhatnak szarvassá, illetve őzzé, akár szándékosan, akár akaratlanul.
Az egyik ír mesében egy féltékeny asszony száz lányt varázsol át őzzé. Talán a leg-
furcsább átváltozásra egy Szent Patriknak (5. század) tulajdonított versben kerül sor,
amelynek „A szarvas kiáltása” vagy „Szent Patrik mellvértje” címet lehetne adni. A
szent egy féth fíada nevű varázslat segítségével szarvassá változtatja magát és Benén
nevű társát, nehogy orvtámadás érje őket, miközben Tara, a Boyne völgyében lévő
királydomb felé tartanak, hogy evangelizálják annak lakóit. Ellenségeik így csak egy
szarvast és egy szarvasborjút látnak.
Az őzborjak, illetve a szarvasborjak azonban harciasak is lehetnek, mint az ír Fi-
onn-ciklus hőse, Oisín, aki Fionn mac Cumhaill legjelentősebb szerephez jutó fia. Fi-
onn a Sadb nevű őzasszonnyal nemzi őt, innen a fiú neve, amely az os (’őz/szarvas’)
szó kicsinyítő képzős alakja, és szarvas- vagy őzborjút jelent. A Fionn-nel kapcsolatos
történetekben Oisín figurájában nem fedezhetők föl a zoomorfizmus (vagyis az az el-
képzelés, hogy isteneket jelenítenek meg állatalakban) nyomai, ám későbbi mesék-
ben, például Micheál Coimín Laoi Oisín i dTír na nÓg (Oisín dala az Ifjúság Földjén)
című, 1750 körül írott művében őt hívják a túlvilágra, hogy 300 éves szerelmi vi-
szonyt kezdjen egy Niam nevű gyönyörű lánnyal. Oisín alakja ihlette a James Macp-
herson által megalkotott Osszián-figurát is (1760–1764).
Epona lóistennő nevével alighanem az elsők között találkozik az, aki a kelta világ
tanulmányozásába kezdőként belefog. Ez részben annak köszönhető, hogy a közhie-
delem szerint (bár ez tudományosan nem alátámasztható) kapcsolatba hozható az
Oxfordshire-ben lévő csodálatos Uffingtoni Fehér Lóval, a földkerekség egyik legna-
gyobb méretű képzőművészeti alkotásával. A 109 méter hosszú alakot jellegzetes, fe-
szes, görbe vonalú stílusban vágták a gyepbe és az alatta húzódó fehér mészkőréteg-
be Kr. e. 50 körül. A ránk maradt leletekből azonban sajnálatos módon megállapítha-
tó, hogy Epona kultusza csupán a rómaiak csaknem 100 évvel későbbi (Kr. u. 43) ér-
kezése után jutott el Britanniába. A lóistennő kultusza Kelet-Galliából, Alesia közelé-
ből származott. Emlékét több felirat és szobor őrzi, mint bármely más istennőét.
Rendszerint lóháton látható, időnként női nyeregben, gyakran ruhában, alkalman-
ként azonban meztelenül, nimfaszerűen. Neve időnként többes számban, Eponabus
alakban szerepel, ezt talán magyarázza a Mosel völgyében, Hogonange-nál talált hár-
mas ábrázolása. A római szerzők fölfigyeltek arra, hogy igen népszerű volt a lovas-
ság körében, akik az istállókba Epona-szobrokat állítottak. Az egyetlen kelta istenség,
aki a római panteonba került, emléknapja december 18-án volt.
Az Európában nem őshonos ló a Kr. e. 8. század körül terjedt el a kontinensen, és
csakhamar a harcos arisztokrata elit állata lett. A kontinentális kelta kultúrában nem
sokkal megjelenése után már szerephez jutott az áldozathozatalokon és más szertar-
tásokon: lovak vontatták a halottas szekeret, és időnként gazdájukkal együtt el is te-

33
mették őket. Ezek után nem meglepő, hogy a ló Eponán kívül más istenségekhez is
köthető, így a gall Rudiobushoz, akinek kitűnő állapotban megmaradt, a Kr. e. 1. szá-
zadból származó bronzszobrát Nyugat-Franciaországban, a Loire völgyében találták
meg. Lehet, hogy Rudiobus a gall Mars hadisten megfelelője (l. 2. fejezet), nem pedig
egy eredetileg gall istenség. Köze volt a lóhoz a kelta Jupiternek és a kelta Apollónak
is, az előbbit hatalmas oszlopokon ábrázolták, ahol az ég istene és a napisten lóháton
jelent meg. Lószobrocskák felajánlásként a Belenus néven is imádott kelta Apollo
gyógyforrásainál is felbukkantak.
Elképzelhető, hogy a Római Birodalom bukása után a távoli Brit-szigeteken lovat
birtokolni csak nagyon kevesek számára elérhető luxusnak számított. Ez lehet az
egyik oka, hogy a ló feltűnően hiányzik például a Fionn mac Cumhaillról szóló hős-
történetekből. Ezzel együtt továbbra is nagy becsben tartott állat volt. A leggyorsabb
szárazföldön közlekedő állatként a Nap égbolton való haladásával lehetett párhu-
zamba állítani. Cúchulainn-nak, az ír mitikus hősnek két csodaszép lova volt, Liath
Macha és Dubh Sainglenn vagy Saingliu. A korai Írország második leggyakoribb fér-
fineve, az Eochaid/Eochu jelentése nagyjából ’lovas’ vagy ’lovas harcos’. Giraldus
Cambrensis 12. századi Topographia Hibernica (Írország helyrajza) című műve szerint
egy középkori ír rituáléban le kellett ölni egy fehér kancát, és vele a leendő királynak
állítólag szexuálisan kellett érintkeznie. Ez az aktus biztosította számára a felségjogot
(l. 3. fejezet). A korai ír és walesi elbeszélésekben a ló különböző nőkkel való párosí-
tása nem mentes a szexuális felhangoktól. A Táin Bó Cuailnge című eposz egyik elő-
történetében a várandós Machát (három nő is viseli ezt a nevet a különböző történe-
tekben) megalázó versenyfutásra kényszerítik Conchobar mac Nessa király lovaival.
Az ok: férje, Crunniuc azzal hencegett, hogy a felesége bármelyik csatalónál gyor-
sabb. A kifulladt Macha elsőként halad át a célvonalon, majd halálos kínok között
összeesik, ikreknek ad életet, és megátkozza az összes ulsteri férfit, hogy életük leg-
nehezebb időszakában öt napon és négy éjszakán át szenvedjék el a gyerekszülés
gyötrelmeit (ír ces noínden Ulad, l. 9. fejezet).
A walesi Mabinogi egyik női főszereplőjének, a zengzetes nevű Rhiannonnak a
neve őriz valamit Eponából és a kevéssé ismert korai brit istennőből, Rigantonából is.
Amikor a mű első és harmadik ágában szereplő Rhiannon először színre lép fehér lo-
ván, Pwyllt, Dyfed (azaz Dél-Wales) hercegét annyira megigézi a látványa, hogy el-
határozza, feleségül veszi. Amikor Rhiannon néhány évi házasság után fiút szül, a
gyermeket már születése éjszakáján, amely a május elsejét megelőző, a kelta naptár
szerint baljós éjszakára esik, ellopják. Rhiannont igaztalanul a csecsemő meggyilkolá-
sával vádolják, és megalázó, de igen sokatmondó (mármint mitológiai szempontból)
büntetésben részesítik: hét esztendeig a palota kapuja előtt, a lóra szálláshoz segítsé-
gül kihelyezett felhágókő mellett kell ülnie, és minden látogatónak föl kell ajánlania,
hogy az lovagolhat a hátán. Idővel megtalálják és visszahozzák a kisfiút, ő pedig a
Pryderi nevet adja neki. A Mabinogi harmadik ágában az immár uralkodó Pryderi
egy nagy hatalmú fegyvertársának, Manawydannak ígéri még mindig gyönyörű
édesanyját. Ezután a Dyfedet sújtó halálos ködöt csak kevesen élik túl, köztük Rhian-
non és Pryderi.
A kontinensen és a szigeteken élő kelták egyaránt marhatenyésztő és -hajtó népek
voltak, akik előszeretettel meg is örökítették a kérődzőket. Ábrázolásaik mély tiszte-
letről, hódolatról tanúskodnak. Ebben nem különböztek más régi európai népektől: a

34
franciaországi Lascaux őskori barlangfestményei és a Kréta szigetén talált bronzkor-
szaki mozaikok időben jóval megelőzik a kelta műalkotásokat. Hallstattban (Kr. e. 7.
század) előremeresztett szarvú, agresszivitást sugalló bikát ábrázoló, kisméretű
bronzszobrocskát találtak, és a rákövetkező évszázadokban a kelta világ különböző
pontjain ehhez hasonló ábrázolások jelentek meg. A gundestrupi üstön két bikakép
látható: az egyik egy leölt tetem az üst fenéklemezén, a másikon pedig három, kard-
dal hadonászó harcos támad három életnagyságúnál nagyobb bikára, amelyeknek el-
túlzott mérete azt jelzi, hogy természetfölötti lények. A vaskorszaki sírokban bőség-
gel található bizonyíték a bikaáldozat elterjedtségére, később pedig idősebb Plinius
Természetrajza (Kr. u. 1. század) is tanúsítja ezt. A romanizált gallok egy Tarvos Tri-
garanus nevű háromszarvú bikát imádtak, amelynek ábrázolásai a németországi Tri-
erben és a párizsi Cluny Múzeumban is láthatók. Ezeken kívül további 40 háromszar-
vú bikafigura maradt fenn, olyan híres helyeken, mint a provence-i Glanum és a dor-
seti Maidén Castle erőddomb. Az északkelet-skóciai Burghead közelében pedig kő-
ből faragott bikaszobrok találhatók.
A bikák Írországban és Skóciában egyaránt szerephez jutottak a jövendölő ceremó-
niákon is. A legismertebb ilyen szertartás a tarai tarbfheis (’bikalakoma’ vagy ’bika-
álom’), ahol az új királyt úgy választották meg, hogy egy férfi (de nem a királyjelölt)
lakmározott egy leölt bikából, a druidák ráolvasására elaludt, majd megálmodta, ki
lesz az uralkodó. A korai királyság intézményével a 3. fejezetben részletesebben is
foglalkozunk. Skócia gael nyelvű vidékein ezzel összevethető rituálé volt a taghairm.
Itt a jövővel kapcsolatos fontos kérdésre választ váró személynek egy eldugott he-
lyen, lehetőleg vízesés közelében be kellett burkolóznia egy frissen leölt bika gőzölgő
bőrébe, és ezután révületbe kerülve választ kaphatott a kérdésére.
A teljes kelta irodalom legnevezetesebb bikái Donn Cuailnge, azaz „Ulster barna
bikája”, és Finnbennach, azaz „Connacht fehér szarvú bikája” a korai Írország nagy
eposzából, a Táin Bó Cuailngéből. A két bikát soha nem antropomorfizálták, azaz nem
ábrázolták emberi alakban, mégis magukban hordozzák a két tartomány sorsát. A
kettejük közti konfliktus témája végighúzódik az egész eposzon, a Donn Cuailnge
győzelmével végződött döntő összecsapásuk pedig a cselekmény csúcspontja. Sok
kutató isteni eredetűnek gondolja őket. A későbbi szájhagyomány szerint pedig bizo-
nyos vízi utakon természetfölötti képességekkel rendelkező, fenyegető bikák laknak,
ilyen például a skót gael tarbh uisge és a Man szigeti taroo ushtey. Elképzelhető, hogy a
Loch Lomond közelében lévő, Cloch nan Tarbh (’A bikák köve’) néven ismert kőbe
vésett jelenet, ahol a skót bika legyőzi az angol bikát, a Táin cselekményének távoli
visszhangja.
Az ókori kelták ikonográfiájában, mivel nem voltak hajós népek, viszonylag ritkán
jelennek meg tengeri állatok. Vallási tárgyú művészetükben gyakori alak a delfin, a
gundestrupi üstön például kis férfialak, talán egy kis isten lovagol meg egy óriás del-
fint. Egyes gall-római oltárokon pedig azonosíthatatlan halak, talán lazacok tűnnek
föl. A nyugat-angliai Severn folyó istenét, Nodonst lazacfogás közben ábrázolják. A
vízi élet igazán gyakori megjelenítése azonban csak a kereszténység fölvétele utáni
nemzeti nyelvi hagyomány időszakában jellemző. Főként édesvízi halakat ábrázol-
nak: angolnát, pisztrángot, legelsősorban pedig lazacot.
A lazacok a korai ír és walesi hagyományban a túlvilági bölcsesség letéteményesei.
Ezoterikus tudásukat úgy szerezték, hogy ettek a nagyobb folyók forrásvidékén a

35
vízbe potyogott mogyoróból. Mivel pedig a lazac a sós víz felől az édesvíz irányába
úszik, különböző világok között közlekedő lénynek is tarthatták. Az, hogy árral
szemben és vízeséseken fölfelé is képes úszni, könnyen felcsigázhatta az emberi kép-
zeletet, rózsaszín húsa pedig az emberi húst idézi. A Fionn-nel kapcsolatos történe-
tekben említik a bölcsesség két lazacát, amelyeket Fionn mac Cumhaill megérintett.
Az első eset Linn Féicnél, a Boyne folyó csendes, mély vizű szakaszán, a másik pedig
az Erne folyón, az Assaroe-vízesésnél történt. Az első az ismertebb, itt Finnéces, a
bárd (nevét könnyű összetéveszteni az óír nyelvben gyakran Finn alakban használt
Fionn-nel) már hét éve próbálja kifogni a lazacot, amikor arra jár az ifjú hős. Finnéces
azt hiszi, türelme elnyeri méltó jutalmát, amikor végre kifogja a halat, és sütni kezdi
a tűzön. Fionn azonban hüvelykujjával megérinti a piruló lazacot, és megégett ujját a
szájába véve megszerzi a túlvilági tudást, amire Finnéces áhítozott. Egy ehhez hason-
lítható walesi hal, a Severn folyóban úszkáló Llyn Llyw nevű lazac „negyven állat
közül a legbölcsebb” és „minden élő teremtmény között a legöregebb”. Ez a lazac
mondja el Culhwchnak, a hősnek, hol tartják fogva az ifjú Mabont.
A lazacokkal való emberi kapcsolatteremtés sokféle formát ölthet. Loki skandináv
istenhez hasonlóan, aki lazaccá változott, hogy ne füleljék le, számos mitikus szemé-
lyiség ölti részben vagy teljesen lazac alakját. Ilyen például a Míl Espáine népéből
való költő, Amairgin, a bibliai özönvizet túlélő Fintan mac Bóchra és a walesi költő,
Taliesin is. Tuan mac Cairill, a Lebor Gabála című áltörténelmi mű feltételezett narrá-
tora szintén elmondja történetét, mely szerint lazaccá változott, majd megette egy
asszony, aki ezután újra megszülte őt, immár saját, régi alakjában, hogy elbeszélhesse
Írország történetét. Az észak-írországi Lough Neagh-tóból való gyönyörű Lí Bannak
pedig csak a teste ölti lazac formáját, a feje nem. A motívum átvándorolt a korai ke-
resztény elbeszélésekbe is, így Szent Finán Cam anyjának történetébe is, akit teherbe
ejtett egy lazac, amikor sötétedés után úszni ment. A 603-ban elhunyt Szent Kenti-
gern pedig a Glasgow városának pecsétjéről szóló (e város védőszentje Kentigern)
történet szerint egy lazac gyomrában gyűrűt talált. A vízbe dobott és lazac által beka-
pott gyűrű motívuma az Aarne–Thompson-féle nemzetközi mesekatalógusban a
736A számot viseli. Ez azt jelenti, hogy más népek irodalmi hagyományában is szere-
pel ugyanez az epizód, de nincs rá egyértelmű magyarázat, hogy miért ennyire elter-
jedt. A 736A motívum egyik ír változatában Ailill (több tucat ilyen nevű szereplő van
a különböző történetekben) egy patakba dobja a gyűrűt, amit aztán jóval később Frá-
ech, az ír hős talál meg egy lazac gyomrában.

36
 MÁSODIK FEJEZET

A kelta vallás maradványai

DRUIDÁK

A
druida szóval meggyűlik a baja a kelta mítoszok olvasóinak. Mivel azon ke-
vés fogalmak egyike, amelyek a korai kelta kultúrából átmentek a köznapi
nyelvhasználatba, olyan ködös képzettársítások és másodlagos jelentések ta-
padnak hozzá, amelyeket semmiféle, Kr. u. 1500 előtti írott szöveg nem támaszt alá.
A „druidizmus” például nem lehet a kelta vallás vagy a kelta kultúra egészének szi-
nonimája, bár mindmáig jelennek meg nyomtatásban ezt sugalló anyagok. Ezen kí-
vül nem a druidák emelték Nyugat-Európa valaha nekik tulajdonított ősi műemléke-
it, így az angliai Stonehenge-et és a bretagne-i Carnacot sem. Mindkettő jóval azelőtt
épült, hogy ezeken a területeken kelta nyelvet beszéltek volna. Ami keveset a drui-
dákról tudunk, az főként ókori görög és római forrásokból származik, korai ír és
walesi (azaz középkori) dokumentumokkal kiegészülve. Még az sem teljesen egyér-
telmű, mi a druida szó eredeti jelentése.
Annak, hogy a druidák gondolkodásáról, vallási gyakorlatáról oly keveset tudunk,
részben az az oka, hogy titkos tanaik szájról szájra terjedtek, mert attól féltek, hogy
ha leírják őket, avatatlanok vagy hitetlenek kezébe kerülhetnek. Hasonló gyakorlatra
más vallásokban is számos példa van, kezdve az ókori Görögország kései korszaká-
nak misztériumkultuszaival. A modern kor druidáinak azt az állítását, hogy ősidők
óta fennmaradt titkos, ezoterikus tudás birtokában vannak, saját vallási közösségü-
kön kívüli tudósok nem erősítették meg.
A druidák az ókori Britannia (talán innen indult ki a druidizmus), valamint Gallia
és Írország kelta népei körében kialakult vallási rendet alkottak. A klasszikus kom-
mentátorok között van, aki filozófusoknak és papoknak nevezi őket, és olyan is, aki
szerint bölcsek és varázslók voltak. A társadalomban sok különböző szerepkört be-
tölthettek: lehettek bírák, jövendőmondók, a szellem emberei, közvetítők az emberek
és az istenek világa között. A galliai druidák vezették az istenek imádását, az áldoza-
ti szertartásokat (talán emberáldozatokat is), ők jelentették a legfelsőbb törvényhozó
és ítélkező hatalmat, és ők nevelték az elit gyermekeit, valamint a rendjükbe jelentke-
ző ifjakat. Privilegizált tudósrétegként nem kellett adót fizetniük vagy katonáskodni-
uk. Az ókori szerzők szerint a druidák osztályának három rétege volt, és ezt a felosz-
tást a korai ír anyagok is megerősítik. A legmagasabb státusúak a filozófusok és a
teológusok, akik a szó eredeti formájában, módosítás nélkül viselték a druida nevet.
Nem csak ők számítottak magas rangú személyeknek. A rangban utánuk következő
csoportot a vates vagy manteis néven is ismert jövendőmondók és látnokok alkották, a
harmadikat pedig a dicshimnuszköltők avagy bárdok (bardi). Az ír fáith (’próféta, lát-

37
nok’) szó a vates pontos megfelelője, és a walesi gwawd is közel áll hozzá. Bárdok is
léteztek Írországban és Walesben egyaránt. Ír források szerint nők is lehettek drui-
dák, a kontinensen élő ókori keltáknál azonban nincs egyértelmű bizonyíték a drui-
danők létezésére. Tacitus Annales című művének (Kr. u. 1. század) gyakran idézett
passzusában Suetonius Paulinus római tábornokot az észak-walesi Anglesey szigetén
druidák és fekete köntösű, zilált hajú, fúriaszerű nők köszöntötték. Az utóbbiak a
druidák mellett, de azoktól egyértelműen elkülönülve álltak. A közelmúltban több
tudós is meggyőző érveket sorakoztatott föl amellett, hogy ha a klasszikus források
nem is említenek druidanőket, az ókori kelta nők varázslóként, harcosként és sereget
csatába vezető parancsnokként való megjelenése (l. 4. fejezet) valószínűsíti, hogy
druidák is akadtak közöttük.
Egyszóval elmondható, hogy még a legmegbízhatóbb klasszikus források is előíté-
leteik foglyai voltak, és átértelmezhetők annak alapján, amire a legutolsó évszázad
során fény derült. A legrégebbi, druidákra vonatkozó szöveg kb. Kr. e. 200-ból, egy
névtelen görög szerzőtől származik, aki említ a barbár kelták között bizonyos „filo-
zófusokat”. Julius Caesarnak a gall háborúról írott hétkötetes műve régóta a legtöb-
bet idézett forrás, bár ma már tudjuk, hogy sok megfigyelése Caesar alárendeltjeitől,
illetve a már említett Poszeidóniosz sztoikus filozófustól származik. Caesar erősen le-
kicsinylő hangvételű műve szerint a gallok körében két csoport örvendett nagy tisz-
teletnek: a nemesemberek (equites) és a druidák, akik a nemesektől eltérően igen szer-
vezett, törzsek fölött álló testvériséget alkottak. Aki rendeleteiket nem tartotta be, azt
a létező legsúlyosabb büntetésben részesítették: kizárták az áldozati szertartásokból.
Élükön egy fődruida állt, helyére halála után új vezetőt kellett kinevezni. Ha több,
egyformán érdemdús jelölt akadt, a druidák gyűlése szavazott az utód személyéről.
Ez nem mindig zajlott le rendben, ismertek voltak olyan esetek, amikor fegyveres
konfliktus tört ki a csalódott jelöltek és híveik, illetve az őket nem támogatók között.
A druidák évente egyszer összegyűltek egy szent helyen, a Carnutes (kamutok) törzs
földjén, a Szajna és a Loire folyók közötti, az egész Gallia közepének tartott területen.
Ilyenkor rendezték az elmúlt év összes vitás kérdését.
Caesar azt írja, a druidák vallása szerint az ember lelke a test halálakor nem enyé-
szik el, hanem különböző alakokban újjászületik. A klasszikus ókorban az ilyen hie-
delmet a Kr. e. 6. századi matematikus és filozófus, Püthagorasz által hirdetett lélek-
vándorlási tan megnyilvánulásának tekintették. Manapság a keleti vallások, valamint
a szép számú modern kori misztikus és próféta nyomán inkább reinkarnációként em-
legetjük e hiedelmet. Sok tudós elemző így a római flamines vagy az indiai brahma-
nok kelta megfelelőinek tekinti a druidákat. Azokat a spekulatív feltételezéseket
azonban nem támasztja alá megbízható dokumentáció, hogy a druida az észak-ázsiai
népek és az észak-amerikai indiánok sámánjának felelne meg. A sámán varázserővel
rendelkező gyógyító, egyben médium, aki a szellemvilággal kommunikálva jót és
rosszat is elő tud idézni. A médiumszerepet transzállapotban tölti be, amit eseten-
ként természetes hallucinogén anyagokkal ér el. A sámánizmushoz fűződő druida-
kapcsolat egyetlen aprócska bizonyítéka egy talán fejdíszként viselt, átlyukasztott
szarvasagancs, amit egy Kr. e. 4. századi lelőhelyen, a mai Hertfordshire területén ta-
láltak.
Caesar druida vallásra vonatkozó elképzeléseivel összecseng az idősebb Plinius
Természetrajzában olvasható leírás egy szertartásról. A Hold hatodik napján rendezett

38
ünnepi ceremónián a fehér köntösű druidák fölmásznak egy tölgyfára, aranysarlóval
levágják a rajta növő fagyöngyöt, és egy termékenységi rítus részeként föláldoznak
két fehér bikát. Az európai fagyöngy madárfészek formájú gömbökben nő, és több-
nyire tölgyfák, almafák magas ágain élősködik. A ceremónia jelentésének óriási szak-
irodalma van, idetartozik többek között Sir James Frazer The Golden Bough (magya-
rul: Az Aranyág) című könyve, amelynek címe Vergiliustól ered, ő nevezte így a fa-
gyöngyöt. Ma a kutatók azt állítják, hogy a druidák hite szerint az italba kevert fa-
gyönggyel gyógyítani lehetett a meddőséget. Ezt arra alapozták, hogy a fagyöngy té-
len is virágzik, amikor az azt tápláló fa ágai csupaszok, és a fa tetszhalott állapotban
van. De elképzelhető, hogy másfajta hatást is tulajdonítottak a fagyöngynek, hiszen a
Kr. e. 2. században megölt és 1984-ben exhumált Lindow-i Ember gyomortartalmá-
nak vizsgálata kimutatta, hogy halála előtt a fagyöngy virágporát fogyasztotta.
A druidák tölgyfához fűződő kapcsolata már problematikusabb. A modern tudo-
mány elutasítja azt a spekulatív álláspontot, mely a „druida” szót a feltételezett der-
vo-vidos, azaz „a tölgyre vonatkozó tudás” szóból eredezteti. Az angol nyelv druid
szava nem kelta jövevényszó, hanem a francia druide alakon keresztül a latin druidae,
druides főnévből származik. A latin és a görög (druidai) szóalak is többes számú, és a
gall druuids alakból létrejött druvis szótövön alapul, amelyre viszont még egyetlen
feliraton sem bukkantak rá. A kelta nyelvekben igen csábító rokon szavakat találha-
tunk. Az óír druí szót például időnként druidának fordítják, de jelenthet varázslót,
mágust, jövendőmondót, költőt vagy tudós embert is. A walesi dryw (’látnok’) szó
alighanem az ír druí rokonszava. E szavak alapján állította föl Kenneth H. Jackson azt
a hipotézisét, hogy létezett egy eredeti gall szóalak, a druwids, amely „bölcs erdei em-
bert” vagy „nagyon bölcs embert” jelentett. Az említett szóalakok nem tűnnek roko-
níthatónak a különböző kelta nyelvek tölgyfát jelentő szavaival, így az óír dairral stb.
ugyanakkor a tölgyfát jelentő görög dru- szógyök benne rejlik az anatóliai galáciaiak
Drunemeton (’tölgyfa-szentély’) nevű szentélyének nevében, amely, ahogy Sztrabón
görög földrajztudóstól megtudhatjuk, tele volt tölgyfával.
A felszínre került leletek alapján lehetetlen eldönteni, hogy a Lindow-i Ember dru-
ida szertartás áldozata lett-e, a klasszikus szerzők művei azonban számos más eset-
ben említik a druidák emberáldozatokban játszott szerepét. Caesar némi viszolygás-
sal elmélkedik azon, hogy a druidák szerint a természetfölötti erőket csak úgy ural-
hatják, ha emberéletért emberéletet ajánlanak föl cserébe. Az áldozatoknak tehát
mintegy a csatában elesettek ellensúlyozására kellett meghalniuk. E szerepre legszí-
vesebben bűnözőket és a társadalom számkivetettjeit szemelték ki, de ha ilyen jelölt
nem volt kéznél, megtette bármelyik gyámoltalan, ártatlan ember. Sztrabón igen élet-
szerű, színes leírással szolgál. A galliai kimber nép (akik vagy kelták voltak, vagy
nem) üstökben összegyűjtötte az áldozatok elvágott nyakából kicsorgó vért, mert hi-
tük szerint ez segített a jövőbe látásban: a leszúrt áldozatok haláltusájából is a jövőre
utaló jeleket véltek kiolvasni. Előfordult, hogy az áldozatot lenyilazták, keresztre fe-
szítették, vagy − talán ez a legsajátosabb kivégzési mód − óriási, vesszőből font em-
berfigurába zárva, többedmagával és állatokkal együtt élve elégették. Ez utóbbi ké-
pet az évszázadok során több művész is megörökítette, ahogy ezen a motívumon ala-
pul az 1973-ban készült brit kultuszfilm, a The Wicker Man (’A vesszőből font ember’)
is. Tacitus arról számol be, hogy Anglesey szigetén vérben áztak a druida oltárok, és
emberi belsőségek borították őket.

39
 A rómaiak druidák iránti megvetése ürügyül szolgált tevékenységük elnyomásá-
hoz, illetve betiltásához. Az elfoglalt Galliában a druida vallási szertartásokat lázító-
nak nyilvánították, a gall-római oltárokon és szentélyeken található feliratok azonban
azt jelzik, hogy a régi kultuszok bizonyos elemeit a pogány korban végig megőrizték.
A római uralom alá került Britanniában gyorsabb véget ért a helyi vallási hagyo-
mány, ott ugyanis a császári csapatok Kr. u. 61-ben Anglesey szigetére űzték és lemé-
szárolták a druidákat.
A korai ír irodalmi anyagok több száz druida nevét örökítik meg, akik mind nagy
hatalmú uralkodók udvarában töltöttek be komoly pozíciót. A Lebor Gabálában Mide
druida, Mide tartomány (a mai Meath megyét és további hat megye részeit magában
foglaló terület) névadója gyújtja Írországban az első tüzet, amely hét évig ég, és
amelyről az összes többi tüzet meggyújtják. Az írországi druidák tölgy helyett in-
kább a tiszafa, a galagonyabokor és a madárberkenyefa fáját kedvelték, különösen
varázspálcaként. A varázspálcákba időnként belevésték az ogham ábécé jeleit. A dru-
idák a lángokban és a füstben kerestek árulkodó jeleket, és nyers húst rágva igyekez-
tek elérni, hogy látomásaik legyenek. A jövendölés mestereiként háromféle tudással
rendelkeztek, amelyeket később a költőknek és a hősöknek tulajdonítottak. Az első a
díchetal do chennaib, azaz rögtönzött ráolvasás volt, ez talán egyfajta spiritiszta távolba
látó képesség lehetett, ahol a látnok versbe szedve közli üzenetét. A második az im-
bas forosnai, azaz megvilágosító költői tehetség, amelyet a látnok csak akkor nyerhet
el, ha disznó, kutya vagy macska nyers húsát rágja. Végül a harmadik, egyben legti-
tokzatosabb képesség a teinm laída, a lényeg feltörése, amelyet Fionn, a hős úgy tu-
dott elérni, hogy varázserejű hüvelykujját rágta és kántált hozzá. A keresztény kor-
szakot ábrázoló történetekben a druidák rendre alulmaradnak a Szent Patrikkal és
Szent Kolumbával folytatott vitákban.
Lehet, hogy a druidizmus nem enyészett el egykönnyen a kereszténység elterjedé-
se után, a vezető egyetemek kelta kultúrával foglalkozó tudósai azonban ma már
nem vesznek komolyan semmiféle amellett érvelő elméletet, hogy az ősi vallás vala-
milyen formában egészen napjainkig fennmaradhatott. A népszerű sajtótermékek ez-
zel együtt időről időre beszámolnak arról, hogy magukat druidáknak nevező embe-
rek bukkannak föl Nagy-Britannia és Írország ősi műemlékeinél, különösen a nyári
napfordulókor. A valódi hívők álláspontja szerint hitük a keresztény hegemónia év-
századai alatt titokban fennmaradt. A szkeptikusok azonban, akik között a tudo-
mány képviselői szinte kivétel nélkül jelen vannak, 17-18. századi angol, francia és
német régiségbúvárokra vezetik vissza a modern kori druidizmus kialakulását. A
sort John Aubrey (1616−1697) és William Stukeley (1687–1765) nyitja, az utóbbi egy
ősi druida után, akit egy a franciaországi Dijonban talált felirat állítólag név szerint
említ, föl is vette a Chyndonax nevet. Aubrey és Stukeley azt tartották, a druidák In-
diából vándoroltak Európába, de ezzel együtt az észak-amerikai indiánok rokonai.
Gyakorlatilag minden ősi építményt druida szertartások helyszínének kiáltottak ki, a
legnevezetesebb közülük a Wiltshire megyében, a salisburyi síkságon lévő Stone-
henge.∗ A ma dolmennek vagy kapus sírnak nevezett megalitikus építményeket
„druidák asztalának”, a kőköröket „druida köröknek” nevezték. Elképzelhető, hogy
1717-ben Stukeley megalapította a Druidák Rendjét (Order of Druids). Ez vitatott, azt

Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk Christopher Chippindale Stonehenge című, kiadónknál 2005-



ben megjelent kötetét. − a szerkesztő megjegyzése.

40
viszont írásos dokumentumok is alátámasztják, hogy Henry Hurle 1781-ben létre-
hozta az Ősi Druida Rend (Ancient Order of Druids) nevű, szabadkőműves jellegű
társaságot, amelyből 1839-ben hittételekkel kapcsolatos nézeteltérés miatt kivált az
Egyesült Druida Rend (United Order of Druids). A neodruidizmus zászlaja alatt in-
dította el 1792-ben a walesi Iolo Morganwg (eredeti nevén Edward Williams, 1747–
1826) a Gorsedd Beirdd Ynys Prydain (A Britszigetek Bárdjainak Társasága) nevű, a
walesi örökség iránti érdeklődés újjáélesztését szolgáló nemzeti kulturális társaságot.

RÓMAI ÉRTELMEZÉS, KELTA ALKALMAZKODÁS

A rómaiak, akárcsak az utánuk következő birodalomépítők, közönyösen (és elég

gyönge színvonalon) tanulmányozták a meghódított népek kultúráját és nyelveit.
Nem voltak az antropológia előfutárai, nem figyelték meg alaposan a gallok számuk-
ra furcsa, sokszínű vallási szokásait. Nemigen készítettek részletes följegyzéseket a
helyi vallásról, és úgy vélték, a különös gall istenségek nem mások, mint az általuk
Rómában imádott istenek, csak más formában. A merőben más kegytárgyak és imá-
dásformák mellett is megsejtettek bennük valamit (akár az ábrázolásuk, akár a tulaj-
donságaik terén), ami miatt azonosíthatók, mondjuk, Mercuriusszal vagy Jupiterrel.
Bathban, a római Britanniában például, mint már említettük, Sulis, a helyi gyógyító
istenség egybeolvadt a római Minervával, és az új istennő Sulis Minerva vagy Sul-
Minerva néven vált ismertté. Az e látásmódnak nevet adó kifejezés, az interpretatio
Romana, Tacitus Germania című művéből való, de az istenek azonosságának gondola-
tát minden római magáévá tette. A római szerzők megfigyeléseit megint csak Julius
Caesar gall háborúról írott könyve összegzi. A klasszikus források alapján ma gall
Mercuriusról, gall Apollóról és gall Minerváról beszélünk, mert az istenek helyi ne-
vét nem ismerjük. Így a gall Mars nem a római isten helyi mása, hanem egy olyan
kelta istenség, akinek kultuszát, illetve esetleges ikonográfiáját nem ismerhetjük.
A gall istenek eme fensőbbséges és rövidlátó rendszerezésének két súlyos hiányos-
sága van, amelyek valószínűleg nyilvánvalók az olvasó számára. Először is Caesar a
római rendszerrel analóg „hatásköröket” és funkciókat tulajdonít a gall isteneknek,
pedig korántsem biztos, hogy ezek a két rendszerben azonosak voltak. Másodszor
pedig Caesar azt sugallja, hogy az egész kelta kultúrában egységesen imádott istenek
római stílusú panteonjával van dolgunk, holott nem támasztja alá semmilyen bizo-
nyíték sem azt, hogy ott létezett egy ilyen rendszer, illetve hogy bármely istenséget
az összes kelta népcsoport tisztelt volna.
Mielőtt tovább ócsárolnánk Caesar munkáját, meg kell jegyeznünk, hogy állás-
pontja nem idegen a mai olvasók többségétől. Műveltségünk, rendszerező és logikai
érzékünk mind-mind a századok folyamán újraértelmezett klasszikus kultúrából
ered. Ezen kívül a mai olvasók valószínűleg már tanultak klasszikus görög és római
mitológiát, mielőtt tanulmányozni kezdenék a keltát. Ha nem is várják tehát azt,
hogy a kelta isten Apollo vagy Mars pontos mása legyen, megbocsátható, ha azt gon-
dolják, hogy a kelta isteneket is hasonlóképpen ábrázolják, például szobrokon, farag-
ványokon és szent himnuszokban magasztalják, vagy szent elbeszélő szövegekben
adnak róluk részletes jellemrajzot. Erre azonban sajnálatos módon nemigen van bizo-
nyíték.

41
 Edward Anwyl Celtic Religion in Pre-Christian Times (Kelta vallás a kereszténység
előtti időkben) című könyvében már 1906-ban megjegyezte, hogy az ebből az idő-
szakból feliratok és más emlékek alapján akkoriban ismert 374 istenség közül 305
neve csak egyszer fordul elő. A gall nyelvű szövegek közül kiábrándítóan kevés ma-
radt fenn. Az egyik leghosszabb, a Larzac-felirat, amelyet 1983-ban egy dél-franciaor-
szági barlangban találtak, mindössze 160 gall szót tartalmaz latin folyó-írással, iste-
nekről szóló történetet azonban nem.
A sok név nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindegyik egy külön istenségre vonat-
kozna. A görög hagyományból tudjuk, hogy a fontos istenségeknek egynél több ne-
vük is lehet. Apollón például Phoebus néven is ismert, az Iliászban általában így hív-
ják, Athéné pedig Pallas néven is ismert. A későbbi ír hagyományban egyetlen név
jelölhet három, egy csoportba tartozó istenséget, például Mórrígna Mórńgan, Badb és
Macha összefoglaló neve. Ugyanakkor az íreknél egy név három teljesen különböző
személyt is jelölhet, ahogy például három különböző Macha van, akik közül a Mórń-
gan név alatt csak az egyik értendő (l. a hármasságról szóló alfejezetet). Az isteneket
ezen kívül áhítatos körülírásokkal is jelölhetik, például „népünk istene” vagy ahogy
a keresztények mondják, „a mi urunk”. Joseph Vendryes (1948) emlékeztet minket
arra, hogy a Lucanus által említett Teutates nevű gall isten neve a jelek szerint a teutā
(’törzs’, vö. óír tuath) szóból ered, tehát könnyen lehet, hogy azt jelenti, ’a törzs iste-
ne’.
A rengeteg gall név közül igen sok kétségkívül helyi jelentőségű istent jelöl, akit
„felségterületétől” félórányi járásra már nem is ismertek. Lehet, hogy a későbbi ír,
skót gael, walesi és bretagne-i szájhagyományhoz hasonlóan a gallok is szellemet
vagy egyenesen „tündért” rendeltek a legjelentősebb barlangokhoz, hegyfokokhoz,
vízesésekhez, hangafüves pusztákhoz és keresztutakhoz. Az efféle jelenségeket a mo-
dern európaiak aligha neveznék „isteneknek”, hiszen a klasszikus modelleken alapu-
ló művelődés évszázadai alatt komolyabb elvárások alakultak ki bennünk, például
hogy egy „istennek” legalábbis az egyik olümposzi lényhez kell hasonlítania. Tud-
juk, hogy a ló alakú, baljóslatú skót vízi szellem vagy a kísérteties breton yannig, azaz
tengeri démon az isteneknél alacsonyabb rendű, még ha abban nem is vagyunk biz-
tosak, pontosan hová soroljuk be őket. Egy elszigetelt gall felirat vagy egy római szö-
vegben talált rejtélyes utalás kevés ahhoz, hogy megismerjük belőle egy régóta kihalt
kultúra természetfölötti lényeinek státusát.
Mindezen kérdéseken végighúzódik a modern tudósok által interpretatio Celtica
névre keresztelt folyamat, amelynek kezdeményezői a feltételezések szerint a „benn-
szülött” népek voltak. Amikor a rómaiak az elfoglalt területeken templomokat építet-
tek isteneiknek, a gallok és a britek a jelek szerint egyesítették isteneik egy részét a
hódítókéival. A kultuszok egyesítése (avagy kavarodása) az ókori világ más tájain
sem ritka. Az ősi földanya, Gé (vagy Gaia, Gaea) kultusza olyan szorosan kötődik lá-
nyáéhoz, Themiszéhez, Zeusz hitveséhez, hogy a modern szövegekben kettejüket
gyakran egynek tekintik, és Gé-Themisz néven emlegetik. A nagy világvallások ese-
tében a keveredés folyamatát szinkretizmusnak nevezzük, például amikor Guatema-
lában a keresztény hittérítők tevékenységét helyi animista kultuszok szövik át. Ha-
sonló módon alakulhatott ki a mai Besançon (Kelet-Franciaország) területén Mars
Vesontius neve. Joseph Vendryes szerint a helyi istent azonosították és összeolvasz-
tották Marsszal, az istenség új neve egyszerűen a földrajzi helyhez (Vesontius/Be-

42
sangon) kötötte a római hadistent, ugyanígy jött létre Galliában Apollo Grannus, Dal-
máciában Jupiter Parthinus vagy Lincolnshire-ben Mars Rigonemetis, akinek nevé-
ben megbújik a kelta nyelven szent ligetet jelentő nemeton szó. De nem minden eset-
ben teljes a fúzió. Más helyi istenségek neve is megjelenhet ugyan a római panteon
tagjáé mellett (Mars Olloudius vagy Mars Teutates), ám ezek néha önmagukban is
feltűnnek (Olloudius, Teutates).
Caesar hat gall istent említ, és saját elképzelése szerint fontossági sorrendbe rakja
őket: Mercurius, Apollo, Mars, Jupiter, Minerva és Dis Pater (avagy Pluto). Azt, hogy
Mercuriust teszi az első helyre, azzal a megfigyelésével indokolja, hogy a gallok kö-
rében ő örvend a legnagyobb tiszteletnek, és ezt aztán a modern régészet is megerősí-
tette. Itt egy röpke pillanatra jóleső érzéssel tölthet el minket, hogy Caesar (aki talán
titokban agnosztikus volt) megszabadul a magával hozott előfeltevésektől, és hagyja,
hogy tapasztalatai felülírják azokat. Hiszen a római Mercurius, az istenek futára és a
határok istene, a panteon középső részének alján foglal helyet, Jupiter (vagy Jovis)
pedig, mint köztudott, a római főisten.
A gall Mercurius viszont Caesar szerint minden mesterség feltalálója, ő vezérli az
utazókat, és a kereskedelem, a pénzcsinálás terén is neki volt a legnagyobb hatalma.
A művészetek fölötti bábáskodása, római megfelelőjétől eltérően, a hadviselés művé-
szetére is kiterjedt. Az ikonografikus ábrázolásokon gyakran igencsak hasonlít a
klasszikus Mercuriushoz: fiatal, szakálltalan, és föl van szerelkezve caduceusszal
(azaz kígyós hírnökbottal), petazosszal (azaz szárnyas kalappal) és a bőség erszényé-
vel. Más esetekben azonban szakállal, gall öltözékben is megjelenhet. Egyes ábrázolá-
sokban három arca, máshol három fallosza van. Közös kultusza lehet mitológiai any-
jával, Maiával, akit a rómaiak a források ősi itáliai istennőjével azonosítottak, vagy
Rosmertával, a jólét, a termékenység és az anyaság gall istennőjével. A feliratokon
legalább negyvenöt különböző jelző vagy ragadványnév társul a nevéhez, közülük
az egyik a „Mercurius Moccus”, amely a disznó gall nevéből ered, és a vadászathoz
fűződő kapcsolatára utal.
A rómaiak nem fáradtak azzal, hogy följegyezzék a gall Mercurius valamelyik he-
lyi nevét, a modern kor tudósai azonban kettőt is találtak. A gyakrabban használt a
sok feliraton szereplő, Lug(u)dunum római város nevében is benne rejlő Lugos vagy
Lugus. Lug(u)dunum nevére számos mai helynév visszavezethető, így Lyon, Laon,
Loudon, Leiden, Liegnitz stb. Lugos/Lugus ezen kívül mintha előképe lenne Lug
Lámfhota ír hősnek, akinek jelzője, a Samildánach azt jelenti, ’sokféle mesterség tudó-
ja’, valamint a walesi Lleu Llaw Gyffesnek és hozzákapcsolható a Lughnasa nevű
naptári ünnep is. De mielőtt levonnánk a kontinens és a szigetek kelta kultúrája közti
kontinuitásra vonatkozó csábító következtetést, jegyezzük meg, hogy más szerzők
szerint a gall Mercurius neve valójában Erriapus! Ezt a dél-franciaországi Garonne
térségben talált faragott fejre alapozzák.
Apollo nevéről a modern korban a költészet, a zene és a kultúra civilizációs áldá-
sai jutnak eszünkbe, az ókori világban azonban ennél tágasabb volt a birodalma. Ő a
római panteon egyetlen olyan istene, akit teljes egészében a görögöktől vettek át, te-
hát nem egy meglevő saját istenséget neveztek át Apollónak, és nem is kapott új ne-
vet, ahogy pl. Hermészből Mercurius lett. Kultusza így is nagyarányú változáson
ment át, mire Delphoitól a Tiberis partjaira ért. A római nép ugyanis Apollo gyógyító
hatalmát részesítette előnyben, amelyet a Naphoz fűződő kapcsolatához kötöttek. A

43
modern mitológiai kézikönyvek nagy valószínűséggel Apollo fogadott „fiára”, Ascle-
piusra (görögül: Aszklépiosz) ruházzák a gyógyítóerőt, Caesar mégis ezt említi a gall
Apollo kitüntetett tulajdonságaként, különösen a hőforrásoknál (melegük ugyanis a
Nap erejét feltételezi). Időnként mellé társítják két felesége valamelyikét: az északke-
let-galliai Damonát vagy Sironát, akinek kultusza a mai Magyarország területétől
Bretagne-ig terjedt. A gall Apollónak nem kevesebb, mint tizenöt jelzője volt, leg-
gyakrabban a Belenus, a Citharoedus, a Grannus, a Moritasgus és a Vindonnus for-
dult elő. Mindegyiküket gyógyforrásoknál imádták.
A rómaiak Apollo gall nevével sem törődtek, de akaratlanul is elegendő nyomra
vezető jelet őriztek meg ahhoz, hogy több helyi istenség nevét megfejthessük. A leg-
fontosabb ilyen jel a Belenus ragadványnév, mivel ez valóban egy olyan istenség
neve, akit az Adriai-tengertől Skóciáig imádtak, a Keleti-Alpokban még a Kr. u. 3.
század elején is. A kelta bel- szógyök (gall jelentése: ’fénylő’ [?], ’ragyogó’ [?]) az ír
Beltaine és a skót gael Bealltuinn névben is megjelenik, amelyek a kelta naptár négy
fő ünnepének egyikét, május első napját jelölik. Belenus tehát bizonyára a Naphoz
kötődött, mint a római Apollo. Az efféle információmorzsák távolról sem adnak tel-
jes képet a gall Apollóról, de mindenképpen közelebb jutunk általuk olyan homá-
lyos, de biztosan létező körvonalakhoz, amelyek ma még éppen a számunkra hozzá-
férhető tudás határán kívül esnek.
A gall Apollo egyik hitvesének, Damonának inkább Borvóval (más néven Borma-
nus vagy Bormo) van közös kultusza. Borvo gyógyító gall isten, a Marne völgyének
felső végétől (Bourbonne-les-Bains-től) az északnyugat-spanyolországi Galíciáig min-
denütt vannak szentélyei. Vichyben harcosként, sisakban és karddal, ülve ábrázolják,
vele szemben szarvas kígyó ágaskodik. Ha ez az öltözék arra utal, hogy a harcművé-
szetnek is ő a pártfogója, akkor akár Borvo is lehet a gall Apollo.
Még ködösebb, ugyanakkor még érdekesebb a gall Apollo esetleges azonossága
Maponosszal, az Isteni Ifjúval, akinek kultusza Britannia északi részén virágzott, de
Galliában is jelen volt. A többi istenséghez hasonlóan Maponos neve is gyógyforrá-
soknál található meg, legalábbis Galliában. Britanniában Apollo Citharoedusszal (a
lantos Apollóval) azonosítják, és a zenei tehetséggel hozzák összefüggésbe, amely a
görögöknél és Rómában persze Apollo alakjához kötődött. Ma már a legtöbb szakér-
tő egyetért abban, hogy Maponos segítségünkre lehet az isteni rangú walesi hős, Ma-
bon megértésében. Eric Hamp nyelvész még tovább megy, és azt állítja, hogy a kö-
zépkori walesi irodalom négy, egymással rokon elbeszélésből álló nagy műve, a Ma-
binogi címe pontos fordításban így hangzana: „A Maponos istenre vonatkozó (kollek-
tív) tudásanyag” (l. 13. fejezet). A brit istenség ezenkívül az ír Angus Ógnak, az ifjú-
ság, a szépség és (elsősorban) a szerelem istenének megfelelője, különösen amikor az
apja nevéből képzett, sokféle alakban létező patronimikont használják: Mac Óc, Mac
ind Óc stb.
Mars római istenségnek, ahogy a római Apollónak is, olyan „hatásköröket” is tu-
lajdonítottak, amelyek a pedáns modern kézikönyvek ismertetőiben nem mindig ta-
lálhatók meg. Természetesen ő volt a fő hadisten, a római hadsereg pártfogója, akit a
panteonban Jupiter mögött a második hely illetett. A római lakosság számára azon-
ban, beleértve a leigázott Gallia és Britannia provinciákba kivándoroltakat is, meg-
őrizte Mamers jellemvonásait, aki a szabinok és az oscusok, valamint az itáliai ma-
vers vagy mavors népcsoport körében az előképe volt. Mamers a szántóföldek és ha-

44
tárok békés védelmezője, ezáltal tehát törzsi, illetve területi istenség volt, és egyúttal
gyógyító is. Ezen okokból a római megfigyelők a gall Marsnak a hadviselésen túl sok
egyéb téren is hatalmat tulajdonítottak. A mai burgundiai (Kelet-Franciaország)
Movillynél és a németországi Triernél lévő szentélyekben nem római típusú harcos,
inkább a betegségek és a terméketlenség ellen véd. Ennek egyik magyarázata az le-
het, hogy miután Gallia leigázott provincia lett, valószínűleg ismét Mars korábbi tu-
lajdonságai kerültek előtérbe, a görög Arészhoz kötődő, a hódító hadsereget és a bi-
rodalmi fővárost idéző harciasabb énjét pedig ha nem is teljesen, de levetkőzte. Így
történt, hogy a gall Marst inkább a gyógyító istenek közé sorolták. A kelta katonának
öltözött Mars Vorocius Közép-Galliában, a mai Vichy helyén a hiedelem szerint
szembetegségeket gyógyított. Az ilyen bajokkal Mars Mullóhoz is lehetett fordulni
(vö. latin mullo = öszvér), akit Északnyugat-Galliában, a mai Normandia és Bretagne
területén imádtak széles körben. Mars Nabelcus pedig Provence-ban volt védelmező
helyi istenség. Mars Lenusnak, a nagy gyógyító istenségnek a kultusza óriási számú
hívet vonzott a Mosel völgyében élő Traveri törzs körében, amelynek központja Trier
római város volt. A Mars alakjához társuló, gyógyítással kapcsolatos képzetek a ró-
mai uralom alatt álló Britanniára is átterjedtek. Mars Loucetiousnak a bathi gyógyító
templom oltárán állítottak emléket, és Marsot Nodons brit istenséggel is azonosítot-
ták, akinek a Severn folyó partján, a gloucestershire-i Lydney Parkban lévő, Kr. u. 3.
századi gyógyító szentélye a római kori Britannia egyik legjelentősebb fennmaradt
műemléke.
A gyógyító Mars kultusza azonban nem törölte el egészen a gall Marshoz kötődő
harcias képzeteket. Időnként használatos jelzője, a Caturis ugyanis „a harc királyát”
vagy „a harc mesterét” jelenti. Mind Galliában, mind Britanniában kapcsolatba hoz-
ták Segomóval is, akinek a neve azt jelentette, ’győzedelmes’. Mars Corotiacust Bri-
tanniában ellenfelét eltaposó lovasként ábrázolták, Mars Camulos néven pedig kezd-
te magába olvasztani a fontos helyi hadistent, akinek nevét a római Camulodunum
helynév (a mai Colchester őse) őrizte meg.
A gall Mars helyi változatai közül a legnagyobb érdeklődést kiváltó Mars Toutatis,
akinek csak a hertfordshire-i Barkwayben találták nyomát. Ez egyrészt azt jelentheti,
hogy Mars volt a helyi törzs (teutā) istene, ahogy Vendryes állította (l. fent). Vagy je-
lentheti azt is, hogy a gall Mars végső soron a Teutates nevű hadistennel azonos, akit
Lucanus római költő ír le a Pharsalia című művében (Kr. u. 1. század). Mars és Teuta-
tes azonosságára ezen kívül csak a Lucanusról szóló, Kr. u. 9. századi Berni Szöveg-
magyarázat (Scholia Bernensia) névtelen szerzője utal, ő kerek-perec egyenlőségjelet
tesz a két istenség közé. Más források a gall Mercuriusszal azonosítják Teutatest, aki-
nek szerepköre, mint már említettük, gyakran átfedést mutat Marséval.
Lucanus és mások (de nem Caesar) szerint Teutates, Taranis és Ezus voltak a gal-
lok három fő istensége. Gyakran említik őket együtt úgy, hogy Teutates neve áll elöl,
de sosem alkottak triászt. Teutates annak ellenére, hogy Galliában és Britanniában
sok felirata van, homályos alak, talán azért, mert lehetséges, hogy a szó, amelyet a
nevének gondolunk, csak annyit jelent, ’törzsünk (teutā) istene’. Lucanus följegyezte,
hogy Teutatest emberáldozattal lehetett kiengesztelni. Későbbi szerzők azt is megír-
ták, hogy a kivégzés többnyire vízbe fojtás útján történt, különösen november 1-jén,
az óír naptárban Samain néven ismert ünnepen. Egyes mai szerzők pedig azt állítják,

45
hogy a gundestrupi üstön (Kr. e. 3−4. század) Teutates látható, amint embert merít
egy dézsa vízbe.
Taranis, akit hagyományosan villámszórónak/a mennydörgőnek neveznek, Luca-
nus véleménye szerint még Teutatesnál is kegyetlenebb isten, hiszen az ő imádásá-
hoz faketrecekben kellett élve elégetni az áldozatokat. Még a Fekete-tengertől észak-
ra élő szkíták Dianájának hátborzongató kultuszában sem voltak ilyen brutális, kímé-
letlen szertartások. Egyes mai kutatók azt feltételezik, hogy az ókorban a lindow-i
mocsár közelében kivégzett férfit Taranisnak vagy Teutatesnak áldozhatták föl. Tara-
nis kultusza még Teutatesénál is véresebb lehetett tehát, de kevésbé tűnik elterjedt-
nek. Britanniától a Balkánig mindössze hét, jórészt szerény méretű és kivitelezésű ol-
táron található meg a neve. A 9. századi Berni Szövegmagyarázat szerint Taranis „a
háború mestere” volt, de inkább Jupiterhez, mintsem Marshoz kötik, ugyanez a for-
rás lehetővé teszi Taranis Dis Paterrel való azonosítását is (l. alább). Taranist, a szö-
vegmagyarázat első állítását alátámasztva, gyakran párosítják a Napot idéző kerék-
szimbólummal, amely szintén Jupiterhez kötődik. De Taranis csak a mennydörgés,
mint természeti erő megszemélyesítése volt, kultuszában nincs nyoma az égbolt ró-
mai istenét jellemző antropomorfizált összetettségnek. Taranis nevét visszhangozza
Taran walesi hős (walesi taran = mennydörgés), aki a Mabinogiban túléli Bendigeidf-
ran és Matholwch királyok eposzi csatáját.
A Marshoz és Mercuriushoz egyaránt kapcsolt Ezust Galliában sokfelé imádták, és
a jelek szerint az északnyugaton, a mai Normandia területén élő esuvii népcsoport
névadó istene volt. A másik kettőnél alig valamivel kevésbé nagy igényekkel fellépő
istent Lucanus „a barbár oltárok durva Ezusának” látta. A föláldozott embereket fák-
ra akasztva, rituálisan megkínozták, hogy a papok jeleket olvashassanak ki a sebeik-
ből csörgedező vér folyásának irányából. A szentélyekben található ábrázolások a da-
ruhoz és három szimbolikus kócsaghoz kötik Ezust, ezeket a madarakat később Cú-
chulainn-nyal, az ír hőssel hozták kapcsolatba. Mivel Ezus néha favágó alakjában is
megjelent, amely szerepben alkalmanként Cúchulainn is feltűnt, a tudós elmék egy-
kor spekulatív módon kapcsolatot tételeztek föl Ezus és az ír hős között, amit azon-
ban a rendelkezésre álló anyag elfogulatlanabb értelmezése megcáfolt.
A gall Jupiter, mint már említettük, a negyedik helyen állt Caesar helyi isteneket
rangsoroló listáján. Ez arra utalhat, hogy az általa megfigyelt kelta istent vagy istene-
ket nem emelték ki a többi istenség közül, mint főistent vagy az isteni családok patri-
archáját. A római Jupiter egyéb „hatáskörei”, a Nap, az égbolt, a mennydörgés, a vil-
lámlás és a tölgyfák urának szerepe, támpontot nyújthatnak arra vonatkozóan, mit
érzékelhetett Caesar a „bennszülöttek” vallásából. Mint már említettük, Taranist, a
„mennydörgőt” gyakran azonosnak tekintik Jupiterrel és Marsszal is. Ám egy Párizs
közelében talált felirat Cernenushoz köti a Jupiter nevet, ami könnyen lehet Cernun-
nos, az agancsos isten névváltozata. Ettől még Jupiter nem válik azonossá Cernun-
nosszal, csak kapcsolatba kerül a két istenség. Anne Ross szerint a gundestrupi üstön
látható hatalmas, szakállas, fedetlen mellkasú, jobbjában kerékszimbólumot tartó
alak a gall Jupiter, az agancsot viselő Cernunnos pedig a közelében ül. A kerék és a
szakáll a Le Châtelet-nél, a Marne völgyének felső végében talált, Kr. u. 1-2. századi
bronzfigurán is fölbukkan, amelyet korábban Taranisnak véltek. A stilizált villámlás
és tüzes istennyila hasonlít a klasszikus ikonográfiában találhatóhoz, de a kerék hatá-
rozottan kelta.

46
 A rómaiak az általuk gall Jupiternek nevezett isten vagy istenek kultuszával pár-
huzamosan importálták saját Jupiter nevű istenük imádását is. A római kultusz foko-
zatosan magába olvasztotta a magas hegyekben imádott helyi istenekét. Az Alpok-
ban, a Szent Bernát-hágó közelében volt Jupiter Poeninus szentélye, Ausztriában Ju-
piter Uxellinusé, a Pireneusokban pedig Jupiter Beissirissáé. A néhány britanniai ki-
vételtől eltekintve főként Franciaország és Németország mai határvidékén, a Rajna és
a Mosel folyók mentén talált több, mint 150 Jupiter-oszlop vagy Jupiter-óriásoszlop,
amelyek közül egyik-másik a 14 méteres magasságot is eléri, mediterrán hatásról
árulkodik. A négy- vagy nyolcoldalú kőtalapzatok időnként tölgyfát formáznak, de
gyakran korinthoszi oszlopfő dicséri az égbolt kelta istenét. A római motívumok kö-
zött a Jupiterhez és Junóhoz szóló feliratok mellett szerepelnek eltaposott, kígyószerű
szörnyek is, alighanem a Föld Jupiter által legyőzött óriásainak megfelelői. Az oszlo-
pokon ábrázolt istenség azonban gyakran a kelta napkerékkel jelenik meg, időnként
pedig lóháton, ahogy a római isten soha.
A római Minerva a görög megfelelőjéhez, Pallasz Athénéhoz hasonlóan elsődlege-
sen a bölcsesség, a találékonyság és a harcművészetek istennője volt, csak másodsor-
ban a családi tűzhely és a kézművesség védelmezője. A gall Minerva azonban, amint
azt Caesartól megtudjuk, a különböző kézművesmesterségek alapjait tanította. Kul-
tuszát Galliában széles körben ápolták, és átterjedt Britanniára is, ahol Solinus, a Kr.
u. 2. századi földrajztudós leírása szerint szentélyében örök tűz égett, és erről meg-
kapta a Belisama (’a legragyogóbb’) melléknevet. Minerva kultusza Britanniában, a
bathi (római nevén: Aquae Sulis) szentélyben összeolvadt Sulis helyi gyógyító isten-
nőével. Egyesülésüket gyakran idézik, mint az interpretatio Romana klasszikus példá-
ját. A feliratokon mindig a helyi istennő neve áll elöl (Sulis-Minerva vagy Sul-Miner-
va). Sulis-Minerva sokat fényképezett, testétől sisakkal együtt elvált, hatalmas bronz-
feje jelzi, hogy az istennőt Bathban klasszikus öltözékben ábrázolták. Máshol Miner-
va időnként használatos jelzője, a Sulevia az anyaistennők (Suleviae) triászához köti,
akik a rómaiak által uralt kelta világban sokfelé ismertek voltak, ahogy magában Ró-
mában is. Minerva ezen kívül talán Brigantia törzsi istennővel is azonosítható, akit a
mai Yorkshire-ben imádtak.
A britanniai örök tűz motívuma, ahogy a Brigantiához fűződő kapcsolata is, azt je-
lezhetik, hogy a gall Minerva azonos Brigittel, a kereszténység előtti ír tűzistennővel,
a kovácsmesterség, a termékenység, a marhaállomány, a termés és a költészet pártfo-
gójával. Bár gyakran Kildare megyéhez kötik, Brigitet valószínűleg a Cavan megyei
Drumeague közelében lévő Corleck-dombnál imádták, ahol valaha az övének gon-
dolt kőfej állt. Őt ünnepelték a korai Írország négy évszakünnepének egyike, az Im-
bolc alkalmával, a Gergely-naptár szerint február 1-jén. Brigit számos vonása tovább
élt Kildare-i Szent Brigitta (460− 528 k.) alakjában, akit az egyház hivatalosan mind-
máig valós történelmi személynek tart, és akinek ünnepe szintén február 1-jén van (l.
5. fejezet).
Dis Pater, Dispater vagy egyszerűen Dis az alvilág általunk Plutónak vagy Hades-
nak nevezett istenének, a holtak uralkodójának Caesar és más rómaiak által kedvelt
neve. Nem egyszerűen a rettegett Plutónak akartak szolidabb nevet adni (akinek
neve egyébként azt jelenti: gazdagságot adó), hiszen a latin divesből eredő Dis szó is a
gazdagságra, a föld kincseire vagy a szép számú egybegyűlt emberre utal. A Dis Pa-
ter ezért fordítható „Gazdag Atyának”. Caesar arról számol be, hogy a druidák taní-

47
tása szerint minden gall ettől az isteni őstől származott, ez pedig egybecseng a „Gaz-
dag Atya” kultuszával, még ha a holtak birodalmát irányította is. A közös ős gondo-
lata nyilván különösnek hatott Caesar szemében, pedig az indoeurópai tradícióban
számos párhuzamot lehet rá találni, Indiától egészen a középkori Írországig. A korai
ír társadalomban különböző, elszórt csoportok vallották magukat Lug Lámfhota, a
hős leszármazottainak, később pedig nagy dinasztiák eredeztették magukat Conn
Cétchathachtól (a Százcsatájútól) és Niall Noígiallachtól (a Kilenctúszútól). Az utóbbi
dinasztia leszármazottai később Skócia gael vidékein uralkodtak. Más szóval elkép-
zelhető, hogy Caesar egyszerűen egy vagy több őskultuszt illetett a Dis Pater névvel,
ugyanakkor igaz, hogy Dis Pater nevét feliratokon is megtalálhatjuk, és személyét
különböző formákban ábrázolják is. A mai Románia területén, Várhelynél egy függő-
legesen álló kövön háromfejű kutya társaságában látható, amely talán a klasszikus
hagyomány szerinti Cerberus helyi változata. A Balkán más részein és Dél-Németor-
szágban pedig pergamentekercset tart a kezében. Mellette Aericura kelta–germán is-
tennő látható, aki a jelek szerint a házastársa.
Ha Dis Pater valóban azonosítható egy gall istenséggel, jelentkezőkből biztosan
nem lesz hiány. A 9. századi Berni Szövegmagyarázat azt állítja, hogy a Dis Pater és
Jupiter mögött álló gall isten Taranis, de ezt az elképzelést a későbbi szerzők és a ré-
gészeti leletek nem támasztják alá. A mindig hosszú nyelű fakalapáccsal látható Su-
cellus (neve jelentése latinul: a jó ütő, aki jó hatásfokkal üt) már több eséllyel pályáz-
hat. Hogy a kezében tartott eszköz szerszám-e vagy fegyver, azt nem tudjuk. A gön-
dör hajú, szakállas Sucellus, akinek Nantosueltával közös a kultusza, és mindig
együtt ábrázolják őket, igen férfias jelenség. Gyakran látható kutyával (újabb Cerbe-
rus?), fahordóval és ivóedénnyel. Galliában széles körben imádták, de Britanniában
is ismerték. Anne Ross Pagan Celtic Britain (1967) című könyvében azt állítja, hogy
Dis Pater személyisége végső soron az agancsot viselő Cernunnostól ered, mivel az a
gazdagság, a föld alatti világ és a termékenység istene volt. Széles körben elterjedt
kultusza pedig Anne Ross szerint arra utal, hogy Cernunnos volt a gallok ősistene.
Más szerzők párhuzamot látnak a gall Dis Pater és a keresztény kor előtti ír isten,
Donn között, akiről azt tartották, a Tech Duinnben (Donn házában) lakik, azaz a
Cork megyéhez tartozó Beare-félsziget legnyugatibb végénél, a Dursey-sziget közelé-
ben lévő sziklás szigetecskén, Munster tartomány legdélebbi részén. Donn, akit tar-
tózkodónak, a többi istentől elkülönülten élőnek tartottak, kétségtelenül a holtak
uralkodója volt, a holtak vele éltek Tech Duinn szigetén − de egyúttal ősisten is.
Alakja összekeveredett Donn mac Míledével, aki az áltörténelmi Lebor Gabálában Míl
Espáine fia, és ugyanarra a sziklás szigetecskére költözött, miután megsértette Ériu
istennőt. A korai keresztény szövegmagyarázatok szerint az elkárhozottak lelke út-
ban a pokol felé Tech Duinnben időzött. A vallásos folklór Donn jellemvonásait vette
kölcsön az ördög leírásához, a későbbi szájhagyomány pedig a viharok, hajótörések
előidézéséhez szükséges varázserőt tulajdonította neki.
Mint már említettük, Caesar fél tucat gall istenéből nem áll össze gall panteon, és
az interpretatio Romana fogalmát sem merítik ki. Más klasszikus megfigyelők további
két, római köntösbe öltöztetett gall istenséget fedeztek föl: az ékesszólás istenét, akit
Herculesszel azonosítottak, és a kézművesség istenét, a gall Vulcanust. Ezek az infor-
mációk főleg a Lukianosz nevű, a Kr. u. 2. században a szíriai Szamoszatéban szüle-

48
tett szellemes görög szerzőtől származnak, aki Dialógusok című művében gyakran
igen könnyed stílusban ír az istenekről.
Lukianosz egy gall informátorától megtudta, hogy a gallok nagy ereje miatt in-
kább Herculeshez kötik a csiszolt beszéd képességét, mintsem Hermészhez (Mercuri-
us görög megfelelőjéhez), ahogy a görögök. A görögök által Héraklésznak nevezett
Herculest kezdetben Zeusz félisteni természetű, de halandó fiának, a főisten Alkmé-
nével töltött pásztorórája gyümölcsének tekintették, istenként imádni azért kezdték,
mert föláldozta magát Olümposzi atyjáért. Lukianosznak azt is elmondta az informá-
tora, hogy Hercules gall neve Ogmios. Gallia Narbonensis-ben (a mai Dél-Franciaor-
szágban) való tartózkodása során Lukianosz találkozott a „bennszülött” isten egyik
meghökkentő ábrázolásával. Ogmios magán viselte Hercules bizonyos vonásait és
attribútumait, így a furkósbotot és az íjat, de kopaszon, napégette arccal idősebbnek
látszott. Ékesszólása, úgy tűnt, rabszolgasorba taszít: a nyelve hegyétől induló vé-
kony aranyláncok a fülüknél fogva rángattak utána egy csapat, egyébként boldognak
látszó férfit. Ogmiosnak ezt az ábrázolását később Albrecht Dürer német reneszánsz
festő (1471–1528) gondolta újra. Az ókori világ elég gyér számú tárgyi bizonyítékkal
támasztotta alá Lukianosz történetét, mindössze két, ólomból készült átoktábla ma-
radt fenn az ausztriai Bregenznél, a Bodeni-tó partján. Mindkét átok Ogmios nevét
idézi, az egyik egy meddő nőt sújt, hogy az soha ne tudjon férjhez menni.
A későbbi, a Brit-szigeteken megtalálható alak, akinek a jelek szerint a legtöbb
köze van Ogmioshoz, a Tuatha Dé Danann ír szónok-harcosa, Ogma, aki Lug Lámf-
hota és a Dagda mellett népe harmadik nagy bajnoka. A költészet és az ékesszólás
pártfogójaként a legenda szerint az ogham ábécét is ő találta föl, amint az ábécé neve
is mutatja. Az ogham az írott ír nyelv legkorábbi formája volt, amelyben a húsz,
egyenes vonalakból és bevágásokból álló „betű” a latin ábécé betűinek felelt meg.
Ogmát a gall Herculeshez hasonlóan hagyományosan „erős embernek” ismerték. De
bármilyen egyértelműnek tűnik is az Ogmius−Ogma-kapcsolat, egyes tekintélyes tu-
dósok, köztük Rudolf Thurneysen és Anton van Hamel, már régen is vitatták, hogy a
két név közös eredetű lenne. A közelmúlt szerzői pedig azt állították, hogy az ír isten
neve mégis eredhet Ogmioséból, ha nem is közvetlenül, hanem csak közvetve.
Gall Vulcanust se Julius Caesar, se más római szerzők nem említenek, és a római-
ak által elfoglalt területeken is ritkák a Vulcanusra vonatkozó utalások. Csak a hert-
fordshire-i Barkwayben talált ezüsttáblákon bukkan föl ilyesmi. Egy az ókori kelták
körében imádott kovácsisten kultuszát pedig csak régészeti leletek bizonyítják, ame-
lyek zömmel a római uralom alatt álló Britannia északi részén kerültek elő. A teljes
egészében, épségben megmaradt tárgyak között van egy Kr. u. 2. századi agyag-
edény, amelyet a Northumberlandben lévő Corbridge-ben találtak, és szakállas alak
látható rajta, aki a kovácsok jellegzetes öltözékét viseli: kúp alakú sapkát és a bal vál-
lat fedetlenül hagyó, öves tunikát. A kovács az üllő fölött állva egyik kezében önt-
vénydarabot, a másikban fogóvasat tart. A Durhamben, Észak-Yorkshire-ben és Nor-
thumberlandben talált durva felületű, szürke kerámiaedény-cserepeken pedig díszí-
tőelemként hagyományos kovácsszerszámok − üllők, kalapácsok, fogóvasak − látha-
tók. A franciaországi Lyonban kovácsot ábrázoló bronzszoborra bukkantak, és az
angliai Sunderlandben is előkerült egy ahhoz igencsak hasonló darab. Ezek a példák
nem bizonyítják, hogy létezett volna Vulcanus kelta megfelelője − például az alak

49
soha nem sánta −, azt viszont jelzik, hogy létezett egy kelta istenség, aki sok szem-
pontból párhuzamot mutatott a római istennel.
A kovácsokat és más mesterembereket a technikailag fejletlen társadalmakban
nagy tisztelettel, sőt már-már félelemmel vegyes áhítattal vették körül varázslatosnak
tűnő képességeik miatt. A fizika alapvető törvényszerűségeit nem ismerő szemlélő
számára ugyanis az olyan ember, aki egy bizonyos durva kőzet égetésével csillogó,
folyékony fémet nyer, gyakorlatilag mágusnak tűnhet. Skócia gael vidékein a korai
időkben a kovácsnak a nép hite szerint elég volt a beteg ember fölé tartania kalapá-
csát, és már el is űzte a kórt.
Ezek után nem meglepő, hogy a korai Írország, Wales, Skócia és Man sziget több,
mint fél tucat isteni rangú vagy legalábbis természetfölötti kovácsot hagyott ránk,
akik közül a legemlékezetesebb az ír Goibniu és Gobbán Saor, illetve a walesi Gofan-
non és Glwyddyn Saer. A nevek az óír gobae és a walesi gof, gofan szavakból erednek,
mindkettő kovácsot jelent; és lehetséges, hogy mind a négy személy ugyanattól az is-
tenségtől ered. Goibniu az istenek családjának, a Tuatha Dé Danann-nak volt a ková-
csa, és Crednével, a bronzművessel, valamint Luchtával, az áccsal együtt a mestersé-
geket pártfogoló istenhármas, a na trí dé dána tagja. Goibniu fáradhatatlan fegyverko-
vács a Cath Maige Tuired [A (második) Mag Tuired-i/moyturai csata] című történet-
ben: ő készíti Lug Lámfhota számára a lándzsát, amely végül Balor szemébe fúródik.
Hegyes nyila és lándzsahegyei mindig halált hoznak. Előfordul az is, hogy maga is
harcol, például amikor megöli Rúadánt, a kémet, aki saját lándzsájával szúrta át a ko-
vácsot. Oly sok kelta istenséghez hasonlóan Goibniu is lehetett gyógyító: egy óír va-
rázsige az ő nevét említi, hogy segítsen egy tövis eltávolításában. Jobban illik hozzá
az a még találóbb történet, amikor a Fled Goibnenn (Goibniu lakomája) nevű túlvilági
lakoma házigazdája, és vendégei nagy mennyiségben nyakalnak egy bizonyos sze-
szes italt, a mai feltételezések szerint barna sört. De nem pusztán berúgnak tőle, ha-
nem az öregedéstől és az elgyengüléstől is megvédi őket. Az, hogy Goibniu kitűnő
italokat szolgál föl, Héphaisztoszhoz, Vulcanus görög megfelelőjéhez fűződő kapcso-
latra utal. Héphaisztosz ugyanis az Iliászban ehhez hasonló lakomával vendégeli meg
az isteneket.
Gobbán Saor (ír saor = kovács) népi figurája, akit az ír és a skót gael hagyomány is
ismer, nyilvánvalóan Goibniutól ered, bár sok történetmondó szerint történelmi alak.
Állítólag a korai kolostorok és kerek tornyok építésében segédkezett a munkásoknak.
A jelek szerint mind Goibniu, mind Gobbán vonásai gazdagították a Glwyddyn Saer
nevű homályos walesi figurát, talán a Walesbe való ír betörések, betelepülések követ-
keztében. Nála jóval magasabb státusú mitológiai alak a walesi isteni kovács, Gofan-
non, Don egyik fia, aki a Culhwch és Olwen című híres, 11. századi történetben is fel-
bukkan. Culhwch harmadik feladata az volt, hogy élesíttesse meg Gofannonnal az is-
teni rangú földműves és varázsló, Amaethon ekéjét. Amikor pedig Gofannon meg-
gyilkolja unokaöccsét, Dylant, az sok modern szerző számára párhuzamot jelent Rú-
adán Goibniu általi megölésével.

50
 HÁRMASSÁG

A korai kelták, ahogy más indoeurópai népek is, szimbolikus jelentőséget tulajdo-
nítottak a legtöbb gyakran előforduló számnak, elsősorban a hármasnak. Aláhúzzák
ezt a kelta történelem bármelyik szakaszából származó művészi alkotások. Az íror-
szági Cavan megyében lévő Corleckben a korai vaskorszakból származó, kopaszra
nyírt, három különböző arcot mutató koponyát találtak, a franciaországi Bavayben
előkerült terrakottavázából pedig göndör hajú és szakállú, szintén háromarcú fej
kandikál ki. Maradtak fenn háromfejű alakok a franciaországi Reimsben, Németor-
szágban, a Csatorna-szigeteken, Skóciában és Írország más részein is. A La Tène-i
művészet örvénylő formái gyakran háromhegyű alakokban oldódnak föl. A már em-
lített gall Mercuriusnak három arca és három fallosza van. Man sziget hagyományos
jelképe az Y alakban elhelyezett három, behajlított térdű láb, a triskele, Írországé és
Bretagne-é pedig a háromlevelű lóhere.
A hármas szám hatalmára vonatkozóan a kelta nyelvű szövegekben nem találunk
magyarázatot, bár a hagyományos tudást Írországban és Walesben is gyakran foglal-
ták a dolgokat hármasával csoportosító versekbe, azaz triádokba. A 12. században
összeállított Trioedd Ynys Prydain (Walesi Triádok) című nagy lélegzetű mű olyan vál-
tozatos témaköröket tárgyal, mint a nemzeti nyelven született és őrzött tudásanyag, a
költészet, a jogtudomány és az orvoslás. Más szerzők tágabb európai összefüggésben
foglalkoztak a hármas számnak tulajdonított hatalommal. Püthagorasz (Kr. e. 6. szá-
zad) a tökéletes számnak nevezi, amely a kezdetet, a közepet és a véget jelenti. A del-
phoi jósda papnői mindig háromlábú széken ültek, mivel az stabil, és nem lehet rajta
hintázni. A hármas szám sok vallásban az életet jelenti: a férfit, a nőt és az utódot. Je-
lölheti a hármas a látható világot is: az eget, a földet és a föld alatti világot. Vagy a te-
ret is: az előttünk, mögöttünk és éppen itt lévőt, illetve a fölöttünk, alattunk és az eb-
ben a világban lévőt. Ez a felosztás az egyetemes jelképként használt kereszt egyik
magyarázata is. Georges Dumézil, a mítoszok nagy hatású teoretikusa szerint pedig
a három rétegre − földművelőkre, harcosokra és papságra − oszló korai európai tár-
sadalom analógiájára lett ilyen jelentős szám a hármas.
Joseph Vendryes 1952-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a triászt alkotó mitológi-
ai alakok gyakran egy domináns és két kisebb jelentőségű, gyakorlatilag teljesen el-
hanyagolható személyből állnak. Vendryes szerint elképzelhető, hogy eredetileg csak
a domináns figura létezett, és azt háromszorozták meg. A korai ír dinasztikus feljegy-
zések alátámasztják ezt az álláspontot, amikor háromszorosan említik a fontosabb
személyiségek nevét. Az elbeszélő irodalomban a Vendryes tételét alátámasztó leg-
fontosabb példa a Deirdre-történet (l. 4. fejezet). A tragikus sorsú lány megszökik
szerelmével, Noíséval, akinek dramaturgiailag jól kidolgozott személyisége van, és a
menekülő párhoz csatlakozik a férfi két fivére, Ardan és Ainnle, akiket csak a hang-
juk alapján lehet megkülönböztetni. A korai ír szövegek ugyanakkor cáfolják is
Vendryes tételét. A Mórrígna (írül: nagy királynők) néven ismert hadistennő-triász
tagjainak, Badbnak, Mórrígannak és Machának ugyanis határozott, különálló szemé-
lyisége van, és a különböző elbeszélésekben más-más szerepet játszanak (l. 4. fejezet).
Badb, a varjúistennő, csata előtt és után is fölkeresi a hadszínteret; a bősz Mórrígan
nem vesz részt a csatában, de félelmetes külsejével egész hadseregeket tud fejveszett
menekülésre kényszeríteni; Macha pedig (három ilyen nevű királyné van) az Észak-

51
Írországban, Armagh megyében található, Emain Macha nevű 7 hektáros erőddomb
névadója.
Hármas istenségeket máshol is elég könnyen találunk az európai hagyományban,
de egy-egy kultúrában gyakran csak egyetlen jelentős istentriász van. A görögök is-
tennőhármasa Szelénéből, a föld fölötti világ, Hekatéból, a föld alatti világ, és Arte-
miszből, a nyílt terek, vadászat, sportversenyek úrnőjéből áll. A keltáknál viszont
több tucat hármas istenség van, több, mint amennyihez nevet tudunk rendelni. Galli-
ában és Britanniában a Matres nevű hármas anyafigurák emléknyomaira lelünk. Egy-
mástól igen távol eső helyeken, Ausztriában és Nagy-Britanniában is megtalálhatók a
latinul Genii Cucullati (csuklyás őrző szellemek) nevű, jól kivehetően csuklyát és fel-
sőruhát viselő alakok. Nagy-Britanniában három törpe képében jelennek meg, észa-
kon a Hadrianus-fal közelében, délebbre pedig a gloucestershire-i Cotswolds vidé-
ken található több ilyen csoport is. A csuklyás alakok a később megjelenő keresztény
szerzeteseket előlegezik meg, leszámítva, hogy egy helyen az egyik figurának hosz-
szú, előremeredő fallosza van, ami talán gyertyatartóként szolgált. Coventina területi
istennő szent forrását pedig három istennő alakja őrzi, bár maga Coventina egyedül-
álló alak. És amint már említettük, Lucanus együtt említi Teutates, Taranis és Ezus
gall isteneket, azt sugallva, hogy ők is triászt alkotnak.
A szigetek hagyományában eltéveszthetetlen a folytonosság. Írországnak három
megszemélyesítése van: Ériu, Banba és Fódla. A kézművességet is három isten párt-
fogolja: Goibniu, Credne és Luchta. A 10. századi Sanas Cormaic (Cormac szójegyzé-
ke) szerint pedig három Brigit van: a keresztény kor előtti tűzistennő és két kisebb je-
lentőségű Brigit, akiről a szójegyzék nem közöl részleteket. Tlachtga varázslónőt Si-
mon mágus három fia erőszakolja meg, és Tlachtga ezután hármas ikreknek ad életet
egy Meath megyei dombon, ahol hosszú ideig fesztiválokat rendeztek a tiszteletére.
Az Eochaid Feidlech királynak tulajdonított három ikerfiú pedig, akik anyjuk oldalán
föllázadnak a király ellen, Finn Emna vagy „az Emain Macha-i három Finn” néven
ismert. A három Fothad Fionn mac Cumhaill-lal és embereivel vív csatát. A három
Colla − Collá Uais, Colla Menn és Colla Fo Chríth − megsemmisítik Emain Machát
mint hatalmi központot, és létrehozzák a mai Armagh és Monaghan megyék helyén,
valamint Louth és Tyrone megyék egyes részein elterülő Airgialla királyságot. A
walesi hagyományban van Három Magas Rangú Fogoly és a Brit-szigetek Három
Nagylelkű Férfija. A Mabinogiban Branwen a három mátriárka egyike.

ÖSSZEFOGLMÁS

Az ókor írott és tárgyi emlékeiből a hajdani hatalmas építménynek csak kis darab-
káit tudtuk összegyűjteni. Az általunk keltáknak nevezett népek körében valaha lé-
teztek antropomorfizált istenek és istennők, kultuszok, hősök és hősnők. A sumerok,
babiloniak, egyiptomiak, görögök, rómaiak kultúrájának hasonló elemeiből olyan
történetek álltak össze, amelyeknek egyes szereplői istenek, és amelyet összefoglaló
néven mitológiának hívunk. Az értelmezésre csábító elbeszélésfoszlányok, például a
nyelve hegyéről kilógó láncokkal embereket maga után vonszoló Ogmios képe alap-
ján azt képzeljük, hogy valaha létezhetett a történetek kiterjedt hálózata, amely meg-
határozta az istenségek és a hősök közti kapcsolatokat, és dramaturgiailag kidolgo-

52
zott személyiséggel ruházta föl az általunk csak a fennmaradt töredékekből ismert
neveket.
Mint már említettük, a kelta nyelveknek a kontinentális Európától a Brit-szigetekig
terjedő folytonossága nem jelenti azt, hogy etnikailag is egységes lett volna a lakos-
ság Hallstatt-tól a Hebridákig és az írországi Aran-szigetekig − hiszen a kasztíliai
arisztokraták és a bolíviai ónbányászok sem tartoznak ugyanahhoz a néphez, hiába
beszél mindkét csoport spanyolul. A közös nyelv azonban, sőt még az azonos nyelv-
csoportba tartozó nyelvek is, közös fogalmi rendszert tételeznek föl. Ha a Napot és
az égboltot hasonló szavak jelölik, elképzelhető, hogy hasonlóképpen is gondolkod-
nak róluk, és ugyanez a helyzet a madarakkal, négylábú állatokkal, halakkal. Az ősi
hagyomány druidái is hasonlíthatók a szigetek druidáihoz. A hármas számnak tulaj-
donított varázserő, amely aligha egyedi vonása a kelta népeknek, mindenképpen a
fogalomrendszer hasonlóságára utal. A gall istenek csaknem feledésbe merült nevei
pedig, például Lugus/Lugos, visszaköszönnek az ír és a walesi hagyomány hőseinek
nevében (Lug, illetve Lleu). Ezért és más okok miatt is hasznunkra válik, ha az ókor-
ból fennmaradt emlékeket a szigetek keltáinak körében évszázadokkal később létre-
jött, mennyiségileg sokkal nagyobb anyagot jelentő hagyománnyal együtt vizsgáljuk.

53
 HARMADIK FEJEZET

Szakrális királyság a korai Írországban

KI LEHETETT KIRÁLY?

A
korai Írország nem volt királyság, mégis sok királya volt. Ebből következően
nem teljesen alaptalan az, amivel ma sok ír dicsekszik, hogy ősi királyok le-
származottja. F. J. Byrne 2001-ben úgy becsülte, hogy az 5-12. században Ír-
országban soha nem volt egyszerre 150-nél kevesebb király, miközben a lakosság lé-
lekszáma a félmilliót sem érte el. Az ilyen „király” nem a kora újkor nemzetállamai-
nak uralkodóival, például VIII. Henrikkel vagy XIV. Lajossal egyenrangú, inkább a
„kiskirály” vagy a „törzsfő” megjelölés írná le pontosan státusukat. A korai szöve-
gekben ennek ellenére a latin rex fordításaként jelenik meg az óír rí (később ríg, rígh =
király) szó. A rí szót papírra vető írnokok a jelek szerint a klasszikus ókor fogalmai
szerinti királyra gondoltak.∗ Ugyanezek a korai írástudók népe szerencséjének, jó-lé-
tének megtestesítőjeként emlegetik a rít, akinek felavatása olyan mély értelmű, titok-
zatos rituálét igényelt, amely bensőséges fizikai és lelki viszonyt jelzett a felségjoga
alá tartozó területtel. A király szakrális volt, mivel olyan funkciókat tudott betölteni,
amelyek nemcsak a közönséges halandók erejét haladták meg, hanem olyan fennkölt
személyiségekét is, mint a druidák és a költők. A korai ír elbeszélő szövegekben több
rínek nevezett hatalmas, tiszteletet parancsoló alak is jelen van, így Niall Noígallach
(Kilenctúszú), Conn Cétchathach (Százcsatájú) és Brian Bórama (Boru), aki gyakran
nem pusztán háza népe vagy területe, hanem egész korszakok fölött uralkodik. Ez
kellő alapot szolgáltat arra, hogy a „király” szót előtag és korlátozás nélkül használ-
juk.
Az 5-12. század közötti Írországról a művelt angol anyanyelvű laikusok többnyire
nem sokat tudnak, részben azért, mert Írországgal kapcsolatos dolgokat az angol-
szász iskolákban nemigen tanítanak.∗ Pedig paradox módon rengeteg a tudnivaló.
Pusztán genealógiákból, azaz családfákból több, mint 12 000, Írországban Kr. u. 1100
előtt élt személy neve derül ki, míg a korai angolszász írásos emlékekből csak néhány
száz, a kontinens germán királyságaiból pedig még kevesebb név ismerhető meg így.
Kezdők számára elbátortalanító lehet a furcsa hangzású tulajdonnevek (mint Fiaccu
ba hAiccid vagy Tipraite mac Taide) áradata, amelyeknek sem az angolban, sem más
európai nyelvekben nincs könnyen megtalálható megfelelőjük. A nevek mögött pe-
dig olyan társadalom rejlik, amelynek a családról, a tulajdonról és a törvényről alko-
tott fogalmai radikálisan különböznek a modern kultúrában vagy akár a középkori
Európában megszokottól. Az ismeretek hiányának teljes körű pótlására itt nincs he-
Nagy valószínűséggel a korabeli, 6-8. századi európai uralkodókra (rex). – A szaklektor megjegyzése.


∗
Ez Magyarországra is vonatkozik. – A szaklektor megjegyzése.

54
lyünk, néhány megjegyzés azonban elengedhetetlen e fejezet és az utána következők
olvasásához.
A rómaiak többször megfordultak ugyan Írországban, de nem hódították meg. A
római civilizációval történő felszínes érintkezésnek köszönhetően a szigeten elterjedt
a kereszténység és az írásbeliség, de a római jog nem. Az íreknek megmaradt saját
jogrendszerük, a Brehon-törvények, egészen a 12. század végi eltörlésükig. A korai
Írország fölött egymással hadakozó dinasztiák gyakorolták a hatalmat, amelyek kö-
zül a legfontosabb az eleinte az északi területeket uraló, de hatalmát − több ágra szét-
válva − idővel az ország nagy részére kiterjesztő Uí Néill volt. A norvégok, más né-
ven vikingek, portyázó rablóhadjárataik során feldúlták a szerzetesi központokat,
megalapították az első városokat, így Dublint és Limericket, és beépültek a helyi né-
pességbe. Hatalmukat azonban megnyirbálta az 1014. évi clontarfi csatában elszenve-
dett vereségük. Az írás az általunk ma ír szerzeteseknek nevezett egyházi személyek
kiváltsága volt. Azért „ír szerzetesek”, hogy megkülönböztessük őket a nagy konti-
nentális rendektől, a bencésektől, az Ágoston-rendiektől, a ciszterciektől. Keresztény-
ségüket „kelta kereszténységnek” nevezzük, mert mind hitelveiben, mind művészi
kifejezőeszközeiben eltért a római egyháztól. A nemzeti vallási hagyománynak
1169−1170-ben vége szakadt, ekkor ugyanis II. Henrik angol király a pápa jóváhagyá-
sával közelebb hozta Írországot a római egyház gyakorlatához. II. Henrik idejében és
utána jöttek az „anglo-normannok”, azaz franciául beszélő britanniai nemesek, akik
sok helyi földbirtokost kiszorítottak, és a franciát tették meg a kiváltságos rétegek, il-
letve a törvénykezés nyelvének. Idővel ezek a családok, akiket időnként „régi ango-
lok” néven emlegetnek (megkülönböztetve őket az I. Erzsébet királynő kora, azaz
1603 után betelepülőktől), integrálódtak a helyi népességbe, és írebbek lettek az írek-
nél, „anglo-normannokból” „ír normannokká” váltak.

A történések időrendi sorrendje a következő:

432 Szent Patrik érkezésének és a keresztény Írország keresztény hitre való térítése
kezdetének hagyományos, lehet, hogy kitalált időpontja.
516 Az Uí Néill-dinasztia kiterjeszti hatalmát a kelet-írországi Leinsterre.
593-597 Meghal Szent Kolumba, az Uí Néill-dinasztia tagja, aki részt vett az első ke-
resztény királyfölkenő szertartáson.
794 A vikingek portyázni kezdenek a Brit-szigeteken.
804 Kolostort alapítanak Kellsben, ahol a kelta keresztény művészet mesterművét, a
Kellsi kódexet sokáig őrizték. A könyv valószínűleg a Hebridákon lévő Ionán (Skócia)
készült.
837 Először hajóznak viking flották Írország folyóin.
849 Dánok kezdenek betelepülni Írországba.
1014 Az írek legyőzik a norvégokat, elesik Brian Bórama ír király.
1169 Az anglo-normannok érkezése.
1198 Ruaidrí Ua Conchobair (Rory O’Connor), az utolsó ard rí (főkirály) halála.

A régi írek nem gyakorolták az elsőszülöttségi jogot, amely kíméletlen egyszerű-

séggel kimondja, hogy egy cím mindig az elsőszülött fiúra száll, függetlenül annak
alkalmasságától vagy attól, mennyire kedveli az apja. Az új királynak nem kellett fel-
tétlenül a régi király finéjéhez (szűkebb értelemben vett családjához) tartoznia, elég
volt, ha a négy generációt magába foglaló derbfhine (biztos nemzetség) tagja, azaz egy

55
közös dédapa leszármazottja apai ágon. Egy régi jogi traktátus, a Cóic Conairi Fuigill
(Az ítélet öt útja) szerint a leendő uralkodó király fia és király unokája kell, hogy le-
gyen. Ezen kívül hibátlan testű, vagyonos, jó jogállású, tolvajlásban bűnösnek nem
talált embernek kell lennie. További követelmények is vannak, ezekből hangsúlyosan
kiderül, mennyire másképp fogták föl a családot a korai Írországban, mint a későbbi,
keresztény időszakban.∗ A leendő királynak lehetőleg egy első feleség (cétmuinter), de
legalább egy törvényes második feleség fiának kellett lennie. Ha ez nem volt lehetsé-
ges, szóba jöhetett egy ágyas vagy a legrosszabb esetben más szexuális partner fia is.
A legidősebb fiú számíthatott arra, hogy követi apját a trónon, de hatalomra emel-
kedhetett a fiatalabb fivér is.
A folyamat lépéseinek pontos leírásához már tudós vitába kell bocsátkoznunk. A
20. század uralkodó tudományos álláspontja a modern kor egyik legnagyobb, kelta
tudományokkal foglalkozó tudósának, Eoin MacNeillnek a nevéhez fűződik, aki Cel-
tic Ireland (A kelta Írország) című, 1921-ben megjelent művében fejtette ki téziseit.
Elemzése szerint a királyság öröklésére alkalmas személynek (rígdomna) ugyanahhoz
a derbfhinéhez kellett tartoznia, mint az éppen hatalmon lévő uralkodónak. A négy
nemzedék jelöltjei között választás, próbatétel vagy verseny útján döntötték el, ki
lesz az örökös. Lefordítva tehát: egy királyi apai dédapa bármely férfi leszármazottja
szóba jöhetett új királyként, még ha a közvetlenül előtte uralkodó csak a másod-uno-
katestvére volt is. A családi békét nem igazán segítette elő ez a rendszer.
A 7. századi Audacht Morainn (Morann testamentuma), azaz a legendás Morann
egy fiatal királynak adott tanácsai szerint az igaz és jó uralkodónak sajátja a fír flathe-
mon (’az uralkodó igazsága’), azaz erényes, kifogástalan jellemű férfiú, előkelő szár-
mazású, és képes hőstettekre is. Biztosítania kell a békét és az igazságot, a tuath {azaz
a kiskirályság) határainak sértetlenségét, a bőséges aratást, a halban bővelkedő folyó-
kat.
A királyi öröklődésről alkotott képünket tovább bonyolítják a tanist szóhoz kap-
csolódó fogalmak. A szó a korai Írország nyelvéből elég különös módon átvándorolt
a modern tudományos nyelvhasználatba, méghozzá több, merően különböző jelen-
tésben, menet közben is változó értelemben. Az óír tánaise, tánaiste szó jelentése a Ro-
yal Irish Academy Dictionary of the Irish Language (Az ír Királyi Akadémia ír szótára,
1913-1983) szerint: második, következő, rangban második, vélelmezett örökös. Ez a
régi definíció tovább él az Ír Köztársaság miniszterelnök-helyettesének titulusaként
használt mai ír Tánaiste szóban. Az Aranyág című művével híressé vált, a mitológiaér-
telmezés 20. század eleji „cambridge-i iskolájához” tartozó Sir James Frazer és külö-
nösen az elméleti téren a maga útját járó Robert Graves (1895–1985) hatására azonban
az ír eredetű angol tanist szó egészen más jelentést öltött. Az új definíció elméleti
alapja az a feltételezés, hogy az ősi, szakrális királyokat a növények életének ciklikus-
ságát utánozva a Földközi-tenger térségében és másutt is rituálisan megölték, azaz
„learatták”, mielőtt beköszöntött volna náluk az öregkori hanyatlás. A tanist itt az
uralkodó szakrális király trónjának törvényes várományosa, aki öregedő elődjét an-
nak feláldozása után követi a trónon. A feláldozott királynál mindig fiatalabb tanist
alakja értelmezhető az idősebb király riválisaként, és az is elképzelhető, hogy az ál-

Ezek az állítások érvényesek a kora középkori, azaz a keresztény Írországra is. − A szaklektor meg-


jegyzése.

56
dozathozatalkor a kivégző szerepét tölti be. Az elképzelés kulcsmotívuma, hogy a
tanist már a szertartás előtt biztos abban, hogy ő lesz a szakrális király utóda.
A korai időszakból fennmaradt ír írásos emlékek nem igazolják, hogy valaha is sor
került volna rituális kivégzésre, illetve hogy a hatalom a hóhérra szállt volna. Az év-
könyvekben van egy ismerős kifejezés, az a suis (’sajátjai ölték meg’), amely számos
testvérharcról tanúskodik, olyan szövegrészt azonban, amely rituális gyilkosságot
írna elő a tánaise ríg hatalomra jutásának előfeltételeként, hiába keresünk. A Celtic Ire-
land című könyvében Eoin MacNeill azt állítja, nincs rá bizonyíték, hogy az íreknél az
anglo-normannok és a feudalizmus érkezése (1169–1170) előtti időkben előzetes válo-
gatást folytattak volna az uralkodó posztjának betöltésére, még annak halála előtt.
A normannok előtti időszakban a királyság öröklésére alkalmas személyre hasz-
nált szó (rígdomna), valamint a tánaise vagy tánaise ríg kifejezés egymás mellett léte-
zett, és kölcsönösen kizárta egymást. Ahogy Dáibhí Ó Cróinín Early Medieval Ireland
(Kora középkori Írország) című könyvében rámutat, a tánaise ríg kifejezés korábban,
Kr. u. 848-ban bukkan föl az évkönyvekben, de egy viking vezérre utalva, a rígdomna
pedig csak 19 évvel később, 867-ben jelenik meg először. A királyságra vonatkozó
más kifejezésekhez képest viszonylag késői évszám mind a kettő. A különbség az,
hogy a tánaise ríg trónra lépését az egész törzs várta, és nem kellett vitákra számítani.
A tánaise ríg általában trónra lépett, a rígdomna viszont nem mindig. Tehát a királlyá
válásnak két lehetséges útja létezhetett egyidejűleg, de egyik sem azonos a Sir James
Frazer és a Robert Graves által feltételezettel.

FŐKIRÁLYOK ÉS TARA

A Tara név, amely angol nyelvterületen népszerű női utónévvé vált, a korai Íror-
szág azon kevés helyneve közé tartozik, amelyet a legtöbb olvasó könnyen fölismer.
Az elképzelés, hogy Írországban valaha főkirály, avagy ard rí uralkodott, annyira
közismert és nagy hatású, hogy népszerű regények címében vagy ajándékboltok cé-
gérén is megjelenik. A messzi múlt romantikus, fantáziadús átformálásának jellegze-
tes példája a Thomas Moore Irish Melodies (Ír dallamok) című kötetében megjelent „A
hárfa, mely egykor Tara termeiben…” kezdetű hősköltemény, amely a következő
száz év során számos antológiába bekerült. Tara kétségkívül egy királyság székhelye-
ként jelenik meg az ulsteri mondakör korai ír hősi elbeszéléseiben, a 19. századi kép-
zelet azonban csodás palotaként, amolyan ír Windsorként vagy Fontainebleau-ként
szerette volna látni, ha az említett épületeknél kisebbnek is. Miután pedig Margaret
Mitchell Elfújta a szél című amerikai polgárháborús regényében (1936, filmváltozat:
1939) a Tara nevet adta az O’Hara-birtoknak, a szó bekerült az angolszász világ köz-
napi nyelvébe.
Ha turistaként fölkeressük a Meath megyében, Navantól 11,5 kilométerre délkelet-
re lévő, 155 m magas Tara-dombot, gyönyörű látványban lesz részünk. A távolból
semmiféle domb nem látszik, csak egy enyhe emelkedő az úton. A műemlék területé-
re érve pedig igen messzire el lehet látni, egyes híresztelések szerint több, mint egy-
harmad írországnyi távolságra. Az ókori látogatókat minden bizonnyal gyönyörköd-
tette a kilátás. A hullámzó buckák és földsáncok, amelyeket légifelvételeken köny-
nyebb kivenni, grandiózus neveket viselnek: a Lakomák Terme, Zsinatdomb, Túszok

57
Dombja stb. Van még egy, a modern korban odahelyezett, szemcsés mészkőből ké-
szült, égnek meredő falloszra emlékeztető oszlop is, ennek neve Lia Fáil (’a sors
köve’). Az 1798. évi felkelés mártírjainak állít emléket, és az eredeti kőre emlékezteti
a látogatókat. Azt, hogy valóban ott állt az eredeti kő, semmi nem igazolja, de nem is
cáfolja. A lelőhely folyamatosan zajló régészeti feltárása során azonban arra fény de-
rült, hogy az ősi Tara sok évszázadon át valamilyen különleges tevékenység helyszí-
ne volt. A sokat másolt, híres tarai melltűt viszont nem Taránál találták. A kifinomul-
tan megmunkált ékszerről a megfigyelők azt feltételezték, hogy egy főkirály számára
készült, még akkor is, ha a Louth megyei Drogheda közelében lévő Bettystown ten-
gerparti fövényéből került elő. A Tara-dombon felavatott király rangban a vele egy
időben uralkodó mintegy 150 társa fölött állt.
A rí birodalma a tuath volt. Egy korai ír jogi szöveg szerint „nincs tuath keresztény
vallástudós, templom, költők nélkül és király nélkül, aki szerződéseket, egyezménye-
ket köt a többi tuatha [többes szám] vezetőivel”. A tuath királya, a rí tuaithe (birtokos
eset) nem rendelkezett hadsereggel, csak zsoldosokból álló testőrsége volt meg ne-
mesi rangú kliensekből álló kísérete és egy tiszttartója, aki beszedte az adókat. A tu-
ath meghatározása az évszázadok során változott, és nem mindig területi elvhez kö-
tődött. Bizalmas kapcsolatok rendszerén nyugodott, amelyek megakadályozták,
hogy állammá fejlődjék.
A korai Írország politikai struktúráját mai szóhasználattal élve kliensrendszernek
neveznénk. A király felségterületén élő közemberek nem voltak a mai értelemben
vett állampolgárok és alattvalók sem, ahogy a nemzetállamok erős királyai alatt vagy
a modern kor kezdetén. Ehelyett ki-ki egyénenként tett hűségesküt a királynak,
ahogy esetleg a király is kötött hasonló egyezséget nála nagyobb hatalmú uralkodók-
kal. Eoin MacNeill szerint a jól szervezett tuath királya hadvezér és a tuath népgyűlé-
sének elnöke volt. D. A. Binchy 1970-ben amellett érvelt, hogy a király a legkorábbi
időkben pap és bíró is volt, nem csak hadvezér. Bár a különböző szerzők gyakran
használják a brehon (breithem) szót a bíróról alkotott modern fogalmainkhoz közelítő
értelemben, vagyis állami törvények értelmezőjeként, a korai ír királyok földvitákban
a brehon tanácsaira támaszkodva hozhattak ítéletet.
A királyokat többféle hierarchiába is besorolták. A Críth Gablach című régi traktá-
tus, amely alighanem a legszélesebb körben ismert a fennmaradtak közül, a királyok
három osztályának adott kissé furcsa neveket:
(1) rí benn (’csúcsok vagy „szarvak” királya’) a méltóságával járó komoly terhek
miatt;
(2) rí buiden (’a csapatok királya’) a katonák vezetésében és a túszszedésben tanúsí-
tott rátermettségért;
(3) rí bunaid cach cinn (’minden egyén legmagasabb rangú királya’), amiért képes
kiterjeszteni hatalmát és kényszerítő erővel föllépni.
Előfordulhatott, hogy helyi királyok csoportját (rí tuaithe) egy nagyobb király ural-
ta, aki személyes vagy dinasztikus kapcsolatai, esetleg tiszteletet parancsoló megjele-
nése révén gyakorolta hatalmát. Az ilyen király neve lehetett egyszerűen ruirí (’nagy
király’), ha pedig négynél nem több helyi király tartozott alá, fuiríg (’alkirály’). Hív-
hatták még rí cóícidnek (’tartományi király’) vagy a legcirkalmasabb titulussal rí rui-
rechnek (’a nagy királyok királya’). Ard rí néven azonban a korai szövegek nem emle-
gették.

58
 A király már a nagyon korai időktől kezdve megszerezhette a rí Temro vagy Tem-
rach címet, amely szó szerint „Tara királyát” jelenti. Amint Edel Bhreathnach és Co-
nor Newman (1995) kimutatta, a cím a más királyok fölé rendeltségre utalt, de nem
feltétlenül jelentette a sziget egész területe fölötti uralmat. A Tara-dombon megkoro-
názott királyok sora pedig idővel még növelte a hivatalhoz fűződő elvárásokat.
Az ard rí cím, ahogy F. J. Byrne kimutatta, nem túl régi, és a jogi szövegekben sem
lelhető föl. Nincs precízen meghatározható jelentése, és nem jelenti szükségszerűen
az egész Írország fölötti uralmat. A Royal Irish Academy Dictionary of the Irish Language
(DIL) nem tartalmaz ard rí szócikket, ez pedig azt jelenti, hogy a korai szövegekben
legalábbis nem volt elterjedt a használata. Első felbukkanásakor egy régió vagy tarto-
mány, például Ulster, fontos királyát jelentette (ard rí Ulad), és a költészetben átvitt
értelemben bármely olyan királyra alkalmazható volt hízelgő jelzőként, aki több helyi
kiskirály fölött állt. Az ír irodalom jó része, így az ulsteri mondakör is, egyszerűen ki-
talált történet, amelyet aztán tényként fogadtak el. Az efféle dokumentumokat udva-
riasan áltörténelminek nevezzük, jelezve, hogy több hitelt adtak nekik, mint azoknak
a szövegeknek, amelyeket legendának hívunk.
A cinikusok azt állíthatnák, hogy amit történelemnek nevezünk, annak jó része
szintén áltörténelem, különösen amikor a nagy hódítók számára hízelgőn írják meg.
Való igaz, hogy a korai Írországban a dolgok írásban történő rögzítése jórészt nyil-
vánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a legnagyobb hatalmú családot, az Uí Néillt,
amely igazából dinasztiák szövetsége volt, kedvező színben tüntesse föl. A leghíre-
sebb ír áltörténelmi mű, a Lebor Gabála (l. 7. fejezet) őszinte szándékú, bár félresike-
rült kísérletnek tűnik az egymással összeegyeztethetetlen források összhangba hoza-
talára.
A főkirály státusára dokumentálhatóan pályázó első jelölt Máel Sechnaill (?−862)
volt, akit később a romantikus történetekben az I. Malachy (Malakiás) nevet kapta. F.
J. Byrne szerint a cím létrehozása az Uí Néill-dinasztia politikai propagandája volt az
által ellenőrzött tarai dinasztia érdekében. Valamiféle szakrális királyság azonban
már sokkal korábban is létezhetett a Tara-domb környékén. A 9. század közepéről
visszatekintő áltörténelmi mű azt állítja, hogy a főkirályság intézménye már évszáza-
dok óta létezett, és e cím viselői közé sorolja a keresztény kor∗ előtti utolsó jelentős
uralkodót, Diarmait mac Cerbaillt (?−565) is. A főkirályság intézménye tényleges be-
vezetése után még 300 évig fennmaradt. A cím ugyan Tarához kötötte viselőjét, de
annak valódi székhelye lehetett a koronázódombtól igen távol is. Az utolsó főkirály,
a connachti Ruaidrí Ua Conchobair (Rory O’Connor) volt, aki egészen az anglo-nor-
mann hódításig, 1169-ig hatalmon maradt.
A jelöltek alkalmasságát két egyedi próbatétel segítségével bírálták el. Az elsőben
kövek és más különböző tárgyak játszottak fontos szerepet, a másodikban egy bika
rituális leölése. Az első próbatétel során a jelöltnek a királyi szekeret kellett kipróbál-
nia. Ha azon nem tud állva maradni, egyértelmű, hogy alkalmatlan a tisztségre. Ez-
után egy palástot kellett felpróbálnia, amelyet a viselésére méltatlanok túl nehéznek
találtak. A szekeret két, egymástól mindössze tenyérnyi távolságra lehelyezett kő kö-
zött kellett átvezetnie, hogy lássák, elmozdulnak-e a kövek, hogy átférjen köztük a
fogat. Végül pedig a Lia Fáilt (’a sors köve’) kellett megérintenie, a kőpénisz ugyanis
a megfelelő ember érintésére felkiáltott. A Fál (birtokos esetben Fáil) Írország költé-


A „keresztény kor” Írországban kb. az 5. sz. közepén kezdődik. – A szaklektor megjegyzése.

59
szetben használt egyik neve is, a szigetet ugyanis Inis Fáil (’a sors szigete’) néven is
emlegetik. Mindez arra utal, hogy a tarai főkirály egész Írország királya volt, és az Uí
Néill-dinasztia kétségtelenül ezt akarta kifejezni, a jogi szövegek azonban nem tá-
masztják alá ilyen szerepkör létezését.
A másik tarai ceremónia, amely során tarbfheis, azaz bikalakoma segítségével vá-
lasztják meg egész Írország királyát, egy ártatlan állat leölésével kezdődött. Egy vé-
letlenszerűen kiválasztott férfi evett a bika húsából, ivott az állat véréből készített le-
vesből, majd a bika bőrébe burkolózva lefeküdt aludni. Ezután négy druida ráolva-
sott, neki pedig meg kellett álmodnia, ki a trónra alkalmas személy. A feis szót általá-
ban „lakomának” fordítják, de valójában a fo-aid igéhez tartozó igei főnévből ered,
amelynek jelentése: valakivel tölteni az éjszakát, vagy valakivel hálni. Conaire király
a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadójának pusztulása) című, 11. századi törté-
netben, amely az ártatlan Conairének a könyörtelen sorssal folytatott küzdelméről
szól, ilyen tarbfheis nyomán jut trónra. A bika a kelta világ más részein is szerephez
jutott jövendőmondó rítusokban. A korai Skóciában például a fontos kérdésre választ
váró ember egy frissen leölt bika még gőzölgő bőrében töltötte az éjszakát.
Tara már a Kr. e. 3. évezredben is temetkezési hely volt, és már az ókorban is val-
lási szertartások központjaként funkcionált. Valaha a connachti Medb szent helye
volt, amikor még istennőnek tekintették. Ő később fontos szereplője lett az ulsteri
mondakörnek és a Táin Bó Cuailngének is. Hasonmása, Medb Lethderg volt a domb-
tető úrnője. Az Uí Néill-dinasztia, amelynek területe eredetileg északon volt, az 5.
században, a kereszténység elterjedése előtt hódította el Tarát a kelet-írországi leins-
teriektől. Tara első királyai jelentős helyi uralkodók voltak, akiknek presztízsét nö-
velte, hogy ilyen megszentelt földön iktatták be őket. A főkirályi intézmény beveze-
tésével Tara táptalajt adott saját mítoszának. Korai ír elbeszélő szövegek tucatjaiban
szerepel, mint nagy hatalmú uralkodók egész sorának királyi rezidenciája. A legen-
dás Conaire Mór királyról szóló történetekben pedig mágikus királyságnak tűnik. Az
ifjú hős, Fionn mac Cumhaill is az Artúr királyhoz hasonló Cormac mac Airt tarai
udvarában bizonyítja vitézségét, amikor megöli a tüzes Aillén mac Midgnát, aki min-
den évben a Samain ünnep (november 1.) előestéjén ütött rajta a „palotán”.
Tara még akkor is a középkori idők egyik legnagyobb vásárának helyszíne volt,
amikor a dombon már rég nem végeztek rituális szertartásokat, és benőtték a bokrok
meg a gaz. Az 1798. évi felkelés idején pedig a United Irishmen (Egyesült írek Társa-
sága) serege itt vívta egyik rövid ütközetét. Még 1843-ban is „óriási népgyűléseket”
rendezett a dombon Daniel O’Connell, az egyik legnagyobb hazafinak tekintett par-
lamenti képviselő: szegénységben élő honfitársai ezreit buzdította, hogy szálljanak
síkra jogaikért.
De nem csak az Uí Néill-dinasztia akarta Tara segítségével megalkotni saját törté-
nelmét, illetve növelni Tara jelentőségét. A keresztény papok Szent Rúadán történe-
tét agyalták ki, aki állítólag a 6. században élt, és megátkozta Tarát, mert Diarmait
mac Cerbaill király egy a király és az egyház között zajló vitában megsértette őt. A
legnagyobb ír áltörténelmi műben, a Lebor Gabálában, amelyet nagyrészt későbbi szá-
zadok egyházi személyei állítottak össze, a győzedelmes Míl Espáine népe (vagyis az
igazi halandók, avagy maguk a gaelek/írek) királynéja, Téa után Temairnak nevezte
el a dombtetőt. Temair valójában a hely nevének egyik lehetséges ír írásmódja. Az
angolosított Tara névváltozat a Temair szó birtokos esetű alakjából, a Teamhrachból

60
származik. Etimológiája nem egyértelmű, jelenthet sötét helyet, látványosságot, ma-
gaslati helyet vagy gyűléstermet is.

A KIRÁLYOK FELAVATÁSA

Ha valakinek rossz hírét keltik, azt nehezen mossa le magáról. Az egyszer kimon-
dott rágalmazás tartós, mint a gránit. Sokszor száz, igazságnak megfelelő helyesbítés
sem feledtetheti, különösen, ha gyújtó hatású szavakkal becsmérelnek valakit. A ko-
rai Írországról pedig aligha tudósíthatott volna bárki is ellenségesebben, mint az elő-
kelő családból származó walesi egyházi személy, Gerald de Berri (1146−1223 k.), aki
inkább Giraldus Cambrensis vagy Walesi Gerald néven ismert, és aki maradéktala-
nul osztotta az anglo-normannoknak a „bennszülött” írekkel szembeni megvetését.
Gerald először 1183-ban járt Írországban, később pedig II. Henrik kíséretének tagja-
ként tért vissza. Az országgal kapcsolatos részletes, többnyire „első kézből” való
megfigyelései két szövegben találhatók meg, a korábbi Expugnatio Hibernicában (Íror-
szág meghódítása) és az informatívabb, 1185 körül íródott Topographia Hibernica (Íror-
szág helyrajza) című művében. A Topographiában bőséggel vannak máshol meg nem
található, igen hasznos megfigyelések, de ezeket gyakran a helybeliek elmondhatat-
lan barbársága ellen intézett heves kirohanások fűszerezik. Az útleírás vége felé ol-
vasható az új király hivatalában való megerősítéséről szóló, borzadállyal teli beszá-
moló, amely nyolc évszázadon keresztül visszhangzott, és olcsó, puha fedelű köny-
vekben még ma is felbukkan. Giraldus mentegetőzéssel kezdi a szertartásról szóló
passzust, mondván, „… a történetírás szigorú tudománya az igazság érdekében fel-
hagy az erényes szemérmességgel”.

„Ulster legtávolabbi, északi részében, nevezetesen Kenelcunillban (azaz a Donegal

megyei Cenél Connaillban) él egy bizonyos nép, amely egészen különös és förtelmes rítussal
avatja fel királyát. Ilyenkor a tartomány egész népe egy helyen gyűlik össze, és a gyülekezet köze-
pére behoznak egy fehér kancát. A férfi, akit felavatnak, de nem, mint törzsfőt, hanem mint állatot,
és nem, mint királyt, hanem mint törvényen kívülit, mindenki előtt bestiálisán közösül a kancával,
kinyilvánítva, hogy ő maga is állat. A kancát ezután azonnal leölik, földarabolják és megfőzik. A
felavatott pedig embereivel körülvéve ebben a fürdőben ül, és mindannyian esznek a kanca eléjük
hozott húsából. Ezután a kiválasztott nagy kortyokban vedeli a levet, amelyben az állat megfőtt, és
amelyben ő most fürdik, de nem kupából, nem is a tenyeréből, hanem egyszerűen a vízre hajolva.
Ezzel az istentelen rítussal ruházódik át a királyság és a terület feletti uralom joga az új uralkodó-
ra. ”
(Cambrensis, 1984:110)

A modern propagandán edződött olvasó bizonyára észreveszi a Giraldus beszá-

molójának hitelességét megkérdőjelező, árulkodó jeleket. A szerző ugyanis nem saját
közvetlen megfigyeléseit osztja meg az olvasóval, ahogy a Topographia más részeiben,
és a sziget legtávolabbi, eldugott részébe helyezi a gyalázatos szertartást, ahova a hó-
dítók még nem jutottak el. Még gyanúsabb, hogy Giraldus nem semleges megfigye-
lőként ír a szigetről, hiszen több családtagjával együtt tagja volt a hódító seregnek,
amely arra esküdött föl, hogy visszahozza a barbár, félpogány íreket a római anya-
szentegyház kebelére. Ezzel együtt nem állíthatjuk, hogy Giraldus a semmiből ötlötte
volna ki a leírt történéseket, hiszen a korai Írország kutatói tudják, hogy sok indoeu-
rópai nép áldozott lovat a királyfelavatási rituálék részeként. F. J. Byrne rámutat,

61
hogy vannak nyilvánvaló párhuzamok, az ókori Indiától egészen a középkor előtti
Norvégiáig, ahol a királynak és népének együtt kellett lóhúst ennie. Még a keresz-
ténység felvétele után is a pogánynak minősített rítus szerint járt el Jó Haakon nor-
vég király (914 k.−961).
Giraldus „húslevesfürdőről” szóló leírásának tagadhatatlanul vannak előképei a
korai ír hősi elbeszélésekben. Az egyik elterjedt motívum szerint a megsebzett hős
húsdarabokat tartalmazó főzetben gyógyul meg és épül föl. Fráech, a 8. századi Táin
Bó Fraích (Fráech marharablása) halandó, de túlvilági anyától származó hőse leves-
fürdőben kel új életre, miután csalárd módon egy tavacskába csábítják, ahol megtá-
madja egy vízi szörny. A történet kapcsolódik a Carn Froích (Carnfree, Roscommon
megye) történelmi domb nevének magyarázatához. Egészen a 15. századig itt avatták
fel az Ó Conchobair−(O’Connor−) dinasztia törzsfőit, és Carn Froích alig 5 kilométer-
re van Cruachaíntól, Medb királynő legendabéli otthonától, ahol Connacht királyait
koronázták. F. J. Byrne azt állította, hogy valami zavaros értelmű hagyomány össze-
köti a levesfürdőt a királyfelavató ceremóniák helyével. Ésszerű feltételezés továbbá,
hogy Giraldus az Írország délkeleti részén élő írektől vagy norvégoktól gyűjtötte az
idejétmúlt, barbár pogány rítus kevésbé színes leírását, és önkényesen azzal rágal-
mazta meg a távoli Donegal soha nem látott törzsét, hogy körükben még mindig él
ez a gyakorlat.
Ami pedig azt a motívumot illeti, hogy az új királynak közösülnie kell felavatása
részeként, megjegyzendő, hogy a korai ír följegyzésekben hemzsegnek a szexuális
tárgyú metaforák. A szakrális király például a tuath házastársa, a felavatását jelző szó
egészen Diarmait mac Cerbaill (?−565) idejéig banais ríghe, azaz szó szerinti fordítás-
ban ’a királyság lakodalma’ volt. A házasság normál ír neve, a banais előtagja a ban,
azaz ’nő, asszony’ szó. Első személyű beszámoló a banais ríghe szertartásról nem ma-
radt fenn, de az kikövetkeztethető, hogy a ceremónia két részből állt:
(a) a „menyasszony” szertartásos italáldozatot kínál, és
(b) az új király és Írország „felsége” között nemi aktusra kerül sor.
Az sajnálatos módon egyetlen ránk maradt iratból sem derült ki, milyen formában
jelent meg a „menyasszony”: valós személy játszotta el a szerepét, vagy valamilyen
ábrázolás, díszes bálványkép jelenítette meg. A közelmúltban egyes szerzők kimutat-
ták, hogy a király és a felségjogistennő közötti nemi közösülés motívuma az iroda-
lomban, és talán a gyakorlatban is, egészen a késő középkorig fennmaradt. A tarai
ceremóniát feis Temrach vagy feis Temro néven ismerték, a nemi aktusra tehát itt a feis
szót használták. A nagy Geoffrey Keating, az ír történetírás atyja, Foras Feasa ar Éirinn
című művében (1629-1631) a főkirály legitimitását megerősítő évenkénti esemény-
ként írja le a feis Temrachot. A rendelkezésre álló leletek és források közelebbi múlt-
ban elvégzett vizsgálata viszont arra derített fényt, hogy a feis Temrachot csak idősza-
kosan rendezték meg, a vetési időszakban, nem pedig a május elsejei Beltaine ünne-
pen. A feis Temrach ugyanis a legfőbb termékenységi rítusként azt volt hivatott bizto-
sítani, hogy a király felségterületén ember, állat, föld egyaránt termékeny legyen. Gi-
raldus Cambrensisből kétségtelenül csak még mélyebb undort váltott volna ki a ba-
nais ríghe bármilyen magyarázata, és a mai olvasót is rosszalló szemöldökráncolásra
indíthatja, de tény, hogy a birodalmával „házasságra lépő” király fogalma egyáltalán
nem ír vagy kelta sajátosság. Olyan távoli kultúrákban is találhatunk párhuzamokat,
mint India korai társadalmai vagy a Közel-Kelet sémi népei.

62
 A KIRÁLY FELSÉGJOGA

A királyság intézménye hímnemű, felségjoga viszont nőnemű. A király felségjogát

megtestesítő alakokról szerzett ismereteink a hagyományos elbeszélésekből származ-
nak, amelyek egy részét ma mítosznak nevezzük. A modern kor képzeletvilágában
nemigen maradt nyoma a hatalom és a tekintély női alakban való megjelenítésének,
pedig a régi írek korántsem az első nép, amelynél erre példát találunk. A hatalmat
jelképező, hol igézően vonzó, hol visszataszító külsejű nőalakot pedig a reménybeli
királynak szexuálisan meg kell hódítania. A király és a felségjogot megszemélyesítő
nőalak közösülését jelölő görög szó a hierogámia (hierosz = szent, gamosz = házasság),
de a fogalom minden bizonnyal jóval régebbi Knósszosz és Mükéné fénykoránál. A
Tigris és az Eufrátesz völgyének sumer mítoszaiban (Kr. e. 2. évezred) a leendő ki-
rálynak Inannával, a mennyek királynőjével és a szerelem, valamint a termékenység
istennőjével kell párosodnia az új esztendő első napján, az istennő otthonában. Egy
himnusz Inanna férje, Dumuzi pásztorkirály inkarnációjaként ábrázolja az új királyt,
az istennővel való mámoros nemi egyesülés közben, egy hierogámia-rítus során. El-
képzelhető, hogy a rítus tetőpontját jelentő intim aktust az életben is eljátszották
Inanna temploma egyik prostituáltjának közreműködésével. A korai indoeurópai ha-
gyományban bizonyíthatóan jelen van a hímnemű király és a felségjogot megszemé-
lyesítő nőnemű istenalak lelki és/vagy fizikai egyesülésének motívuma, még a világ
olyan távoli pontjain is, mint India (Visnu és Laksmi).
A korai Írország felségjogot megjelenítő alakjai − esetleg istennői − különböző ar-
cokat ölthetnek. A nőalak személyazonossága tehát képlékeny, sőt menet közben is
átalakulhat a szabad szerelmet gyakorló, csábos ifjú szépségből félelmetes, követelő-
ző vén banyává. Ez a képlet szemben áll a korai Gallia és a római hódoltság előtti Bri-
tannia ikonográfiájával, ahol az isteni házaspárok női tagját rendszerint a bőség és a
bő termés megszemélyesítéseként jelenítik meg. Rosmertát, hogy csak egy példát em-
lítsünk, a mai Németország, Franciaország, a Benelux államok és Nagy-Britannia te-
rületén is imádták, és gyakran ábrázolták a gall Mercurius kultusztársaként. Nem
csupán a nevét tudjuk, hanem azt is, hogyan lehetett kiengesztelni, illetve elnyerni a
jóakaratát. Írországban nincsenek egyértelműen definiálható alakok, csak a korai el-
beszélések homályos, időnként névtelen figurái. A felségjogot megtestesítheti a terü-
let istennője vagy egész Írország megszemélyesítője, aki áldásával termékenységet,
vagyont és bőséget hoz. A legkorábbi szövegekben a felségjog istennője a halandó ki-
rály fölé van rendelve, ezért annak óvatosan, félénken kell közelítenie hozzá. A ké-
sőbbi hagyományban viszont a király élvez fölérendelt helyzetet, és ezt a felségjogot
megszemélyesítő nőalak veszélyeztetheti.
A korai felségjogistennők egyike Mór Muman, akinek neve szó szerint azt jelenti:
Munster nagyja. Munster Írország öt ősi tartománya közül a legdélebbi. Mór eredeti-
leg az Írországba az ókorban bevándorolt Érainn nép istennője volt. A Nap hatalmá-
val hozták kapcsolatba, és idővel egész Dél-Írországban, azaz Munsterben elterjedt a
kultusza. Olyan gyönyörűnek tartották, hogy hozzá hasonlították Írország összes
asszonyát. A középkori írástudók, akik megpróbáltak történelmi alakot faragni belő-
le, természetfölötti képességeket tulajdonítottak neki, így a túlfűtött, tomboló szenve-
délyt és a repülés képességét. Ezzel együtt úgy tartották, két éven át rongyokban,

63
gyalog kóborolt Írországban. Intim kapcsolatot is tulajdonítottak neki ismert történel-
mi alakokkal, így a 613-ban elhunyt Fíngein mac Áeda királlyal, akinek a Tipperary
megyei Cashelben volt a székhelye. Mór Muman meg is fogant tőle, de aztán rejté-
lyes hangokat hallott, és elmenekült, mielőtt még a fia, Sechnesach megszületett vol-
na. Fíngein ezután hamarosan meghalt. Mór neve több, mint tucatnyi helynévben él
tovább, a legjelentősebb Tigh Mhóire (’Mór háza’) a Kerry megyei Dunquin község-
ben.
Személyiségjegyei átvándoroltak más alakokba, így a connachti harcos Medb ki-
rálynőbe, Mórríganbe, a háborús pusztítás istennőjébe, valamint a Kenmare tölcsér-
torkolata és a Bantry-öböl közötti Beare-félsziget félelmetes, mitikus öregasszonyába,
a Cailleach Bhéirrébe, azaz a „Beare-i Banyába” (l. 4. fejezet).
A három leggyakrabban emlegetett felségjogistennő, Banba, Fódla és Ériu, a Lebor
Gabála című, a 7. fejezetben részletesebben tárgyalt áltörténelmi mű lapjain is felbuk-
kan. Nem sokkal azután jelennek meg a színen, hogy megérkezik a szigetre az utolsó
hódító csoport, Míl Espáine népe, amely egyrészt a halandó embereket, másrészt a
korai Írország gael népét jelenti. A három istennő kezdetben ellenséges a betolako-
dókkal szemben, csak akkor változik meg az álláspontjuk, amikor különböző szíves-
ségeket követelhetnek tőlük. Banba a Kerry megyei Dingle-félszigeten lévő, Slieve
Mish nevű hegynél találkozik Míl Espáine népével, és azt kéri tőlük, nevezzék el róla
egész Írországot. Banbának a hagyomány szerint apja (Cian) és férje (Mac Cuill) is
van, és a jelek szerint valóban névadója volt egy ideig a legkeletibb ír tartomány, Le-
inster északi részének, avagy a Tara-dombot is magában foglaló Meath megyei sík-
ságnak. Fódla a Limerick megyei Slieve Felimnél jelenik meg a hódítóknak, és ugyan-
ezzel a kéréssel fordul hozzájuk. A föld hatalmát megjelenítő Fódlának is van család-
ja a hagyomány szerint, és neve ír és skót gael földrajzi nevekben él tovább. A hódí-
tók az első két istennő kérését nem teljesítik, de Banba és Fódla neve évszázadokon
keresztül így is Írország költői neve marad. Tartósabb eredményt hoz az Ériuval a
mai Westmeath megyében lévő Uisnech hegyen (amelyet gyakran Írország közepé-
nek, illetve omphaloszának, azaz köldökének neveznek) sorra kerülő találkozó. Ériu
a leírások szerint karikákat és gyűrűket visel, ezért egyes szerzők a Nappal hozták
kapcsolatba. Miután Ériu elmondja a hódítóknak, hogy Írországnál szebb föld nincs a
Nap alatt, és hogy Míl Espáine népe a legnagyszerűbb a világon, Amairgin, a költő
megígéri neki, hogy az ő nevét fogja viselni az ország. És valóban, a mai Ír Köztársa-
ság ír neve (Éire) Ériu istennő nevéből ered, ahogy angolosított formája, az Erin is.
Ériu tiszteletére rendezték egészen a modern kor kezdetéig Uisnechnél az évenkénti
vásárt.
Ériu a jelek szerint politikailag tudatosan motivált történetekben tűnik föl gyak-
ran, így a 11. század előtti Baile in Scáil (A fantom őrjöngése) címűben, amelyben a
történelem előtti (Írországban ez a Kr. u. 5. sz. előtti időszakot jelenti − a szakl.) király,
Conn Cétchathach (Százcsatájú) és emberei elindulnak Tarából, de a sűrű ködben el-
tévednek. Egy lovas egy 9 méter hosszú házba invitálja őket, amelynek fehéraranyból
van a felső hosszgerendája. Egy arannyal teli szobában aranykoronás fiatal lány ül
kristályszéken. Mellette trónon ülő fantomot pillantanak meg, aki elárulja, hogy ő az
isteni rangú hős, Lug Lámfhota, a fiatal lány pedig a felesége, Írország felségjoga. A
nőalakot, aki ezután hatalmas adag húsokat szolgál föl Conn-nak, a szöveg nem ne-
vezi nevén, de a kutatók Ériuval azonosítják a „feleséget”, aki mellett ezüstdézsa,

64
aranytál és szintén aranykupa áll a földön. Megkérdezi, kinek adhatja a serlegben
lévő, pirosas színű sört. A piros sört jelentő ír szó, a derg-fhlaith szójátékot rejt (laith −
sör, szeszes ital, flaith = felségjog). Lug válaszként elsorolja a Connt követő fejedel-
mek nevét, bár az írott történelmi emlékekben egyik sem szerepel. Lug és a ház eltű-
nik, de az aranykupa és a többi edény ott marad Conn-nal. A felségjogot jelképező
pirosas itallal való kínálás, amely eltéveszthetetlen, szexuális képzetekkel társul, más
korai ír történetekben is fölbukkan.
Banba, Fódla és Ériu azon túl, hogy felségjogistennők, gondviselő istennők is,
vagyis az ország védelmezői. Sok kelta istenség rendelkezik az átalakulás képességé-
vel, és a Homérosz Iliászában olvasható leírás szerint a görög istenek is tudtak külön-
böző alakokat ölteni. Fölvehettek többek között rusnya vénasszony alakját is, aki
azonban még mindig a férfiak állítólag szexuális kegyeit keresi. Arra vonatkozóan,
hogy a felségjog miért jelenik meg időnként visszataszító külsővel, kétféle álláspont
létezik. Az egyik szerint a felségjogot megjelenítő nőalak halált is hozhat, vagy átkot
teljesíthet be. A második nézet allegorikus: a felnőttkorba éppen csak belépő ifjú her-
ceg szemszögéből a felségjoggal járó kötelezettségek csúnyának, ijesztőnek tűnnek,
egészen addig, amíg nem tud azonosulni velük.
E motívum modellje megtalálható az Echtra Mac nEchach Muigmedóin (Eochaid
Mugmedón fiainak kalandjai) című, 11. századi történetben, amely a korai Írország
nagy hatalmú dinasztiájának, az Uí Néillnek a felségjogra támasztott igényét hivatott
igazolni. A történet kulcsfigurája Niall Noígiallach, az Uí Néill-dinasztia 5. századi,
talán valóban létezett alapítója. Niall még nem érte el a felnőttkort, amikor négy fivé-
rével vadászni megy, és egy erdőben megpihennek. Ebédet akarnak főzni, és egyi-
kük, Fergus, vizet keresve szörnyű, szurokfekete arcú csoroszlyával találja szembe
magát. A banya haja, akár a vadló farka, a szeme zavaros, füstszínű, az orra kampós,
zöld fogaival a tölgyfát is el tudja harapni, és zöld a körme is. És ami a legrosszabb,
gennyes hólyagok borítják az egész testét. Egy csókot kér, különben nincs víz. Három
fivér elutasítja az ajánlatot, végül a negyedik, Fiachra ad neki egy gyors csókot, mire
jutalmul megláthatja Tarát, és Írország egy másik részén királyi vérvonal alapítója le-
het. Niall is hajlandó megcsókolni a förtelmes banyát, önként ajánlkozik arra is, hogy
vele hál, és végül valósággal ráveti magát, szenvedélyes csókban forr össze vele. Ek-
kor a vén szipirtyó csodás szépséggé változik, akin bíborszínű királyi ruha van, hófe-
hér lábán pedig bronzpapucs. Fölfedi kilétét: ő Flaithius, Írország felségjoga, és az el-
jövendő nemzedékekre garantálja Niallnak a vizet, a királyságot és az ország fölötti
uralmat. Azt is tanácsolja neki, hogy addig ne adjon vizet a fivéreinek, amíg azok el
nem ismerik rangidősi előjogát, és nem egyeznek bele, hogy az övéknél egy tenyér-
nyivel magasabbra emelheti a fegyverét.
Írországban, Skócia gael vidékein és Man szigeten számos hasonló vénasszonyfi-
gura van, a legismertebb, felségjogot megtestesítő csoroszlya mégis a Cailleach Bhéir-
re, azaz a Beare-i Banya. A neve a Cork és Kerry megyékhez tartozó Beare-félsziget-
hez köti, de más munsteri helyekhez is van köze. A Cailleach egy korai, talán 9. szá-
zadi, különböző címeken lefordított drámai monológban a saját hangján beszél. Kije-
lenti, hogy nem a király, hanem a költő szeretője, és különösen közel áll a szívéhez a
Tipperary megyében lévő Femen-síkság. A Niall Noígiallach szeretőjévé lett banyá-
hoz hasonlóan ő is öregasszony képében jelenik meg egy hősnek vagy harcosnak, és
a szerelmét kéri. Amikor teljesítik kérését, gyönyörű, fiatal hajadonná változik. A Ca-

65
illeach Bhéirre legalább hétszer éli át a fiatalkort, és mindegyik férjét akkor temeti el,
amikor azok végelgyengülésben meghalnak. Beare-ben ötven nevelt gyermeke van,
unokái és dédunokái pedig Írország népét és nemzetségeit alkotják.
Ahogy Mór Muman területi istennő bizonyos vonásai átvándoroltak a Cailleach
Bhéirrébe, úgy a Cailleach egyes jellemzői is megtalálhatók Írország 18. századi köl-
tői megszemélyesítése, a Seanbhean Bhocht (’a szegény öregasszony’) alakjában. Az
ő nevének angolosított változata (Shan Van Vocht) volt a címe a United Irishmen
(Egyesült Írek Társasága) által az 1798. évi fölkelés során énekelt, időnként „ír Mar-
seillaise-nek” is nevezett dalnak.
A nagyravágyó fiatal férfi története, aki színlelt lelkesedéssel intim kapcsolatot lé-
tesít egy förtelmes szipirtyóval, és ezáltal gyönyörű nővé változtatja, döbbenetes pár-
huzamokat mutat más európai országok irodalmával. A leghíresebb példa A bathi
asszonyság meséje Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című művéből (1390 k.). Egy
időben úgy tartották a kutatók, hogy mivel az ír történetek régebbiek, és talán azért
is, mert a tudományos életben kevésbé ismertek, bizonyára az angol történetek mo-
delljéül szolgáltak. Mai tudásunk alapján viszont már megállapíthatjuk, hogy nem
ennyire egyszerű köztük a kapcsolat. Sőt, az átváltozott szipirtyó alakja olyan elter-
jedt a világirodalomban, hogy a nemzetközi népmese-katalógusban kiérdemelte a
D732-es számot, mint nemzetközi népi motívum. A kelta hagyomány sok más elemé-
hez hasonlóan ez a motívum is az európai és a világkultúra szerves részét képezi.

66
 NEGYEDIK FEJEZET

Istennők, harcos királynők, szentek

NŐK A VALÓ ÉLETBEN

A
korai kelták iránt tudományos berkekben és a szélesebb közönség részé-
ről is megnyilvánuló érdeklődés, amely Anne Ross Pagan Celtic Britain (A
pogány kelta Britannia, 1967) és Proinsias MacCana Celtic Mythology
(1970, magyarul: Kelta mitológia, 1993) című könyvének hatására lendült föl, időben
egybeesett a modern feminizmusnak mint kulturális, politikai és tudományos ténye-
zőnek a jelentkezésével. Az addig csak a nyelvészek és a mitológiakutatók felségterü-
letének tartott kelta elbeszélések immár a popkultúrában is kiérdemeltek egy-egy
utalást. Rhiannon, a Mabinogi című középkori walesi szöveg szereplője, egy rock-
együttes dalában is felbukkant. A kelták ugyan az európai fejlődés központjaitól tá-
vol élő, archaikus nép voltak, mégis „újnak” hatottak, mert (tévesen) azt feltételezték
róluk, hogy kívül esnek a Nyugatot a reneszánsz óta uraló patriarchális kultúrán,
ugyan a korai ír és walesi irodalmat a hadi dicsőséget hajszoló arisztokrata harcosok-
ról szóló elbeszélések jellemezték, de akadtak az ismerős szerepkörökön (feleség,
anya, tápláló-gondoskodó, a férfivágy tárgya) túlmutató nőalakok is. A csábító és ve-
szélyes felségjogistennők, mint azt az előző fejezetben említettük, aktív, buja, szaba-
dos életet élő nőknek tűnhettek. Deirdre, a tragikus sorsú szerelmes lány pedig, aki-
nek irodalmi hagyományát Lady Gregory (1852–1932) és J. M. Synge (1871–1909) tá-
masztotta föl, olyan közismert lett, hogy nevét a fiatalabb generáció különböző írás-
módokkal újraélesztette.∗ A feministák közül sokakat lázba hozott, milyen bőségesen
fordulnak elő a korai szövegekben kemény, határozott nők, például Medb királynő
(angolosított alakja Maeve, modern ír alakja Medhbh), aki hadseregeket vezetett csa-
tába, miközben szépsége valósággal megbabonázta a férfiakat. Boudicca, a harcos ki-
rálynő alakja pedig, aki valós történelmi személy volt, és a Temze-rakparton a vikto-
riánus birodalmi gondolat jelképeként 1902-ben felállították bronzszobrát, most új je-
lentéstartalommal gazdagodott. A 21. század kezdetére már több, mint egy tucat kö-
tet vizsgálta a nők szerepét a korai kelta vallásban, hagyományban, elbeszélő iroda-
lomban. Voltak köztük egymással vitázó könyvek is, melyeknek szerzői más-más
források alapján más-más következtetésekre jutottak.
De ne hagyjuk, hogy a korai kelta hagyományban ábrázolt erős nőalakok léte fél-
revezessen minket, és valamiféle feminista Eldorádónak képzeljük a gall, brit vagy ír
nők mindennapi életét! A férfiuralmat kifejező poligámia természetes volt: egy-egy
nagy hatalmú férfinak több feleségén kívül ágyasaitól és szolgálóktól is születtek
gyerekei, és ez a szokás a keresztség felvétele után is fennmaradt. Ezzel együtt mind

A Deirdre ma is népszerű női név Írországban. – A szaklektor.



67
a tárgyi leletek, mind az írásos emlékek arról tanúskodnak, hogy a kelta nőket való-
ban nem csupán szolgálónak és ágyastársnak tekintették. A korai kelta ikonográfiá-
ban a férfit és a nőt nagyjából azonos méretben ábrázolták, és a kelta nők olyan szere-
peket tölthettek be az életben, amelyeket a mediterrán társadalmakban megtagadtak
tőlük. Julius Caesarnál ugyan nem, más szerzőknél viszont olvashatunk druidanők-
ről, akik a későbbi ír elbeszélő szövegekben is megjelennek. Flavius Vopiscus (műk.
Kr. u. 300 körülire tehető) a druidanők látnoki képességét dicséri, amely az ír hagyo-
mánynak is része. A klasszikus ókor szerzői ezen kívül szexuálisan függetlennek lát-
ták a kelta nőket. A földrajztudós Sztrabón beszámol egy a Loire torkolatának köze-
lében, Gallia nyugati partjainál lévő szigetről, ahol a Samnites törzs (samnisok) nő
tagjai kizárták társadalmukból a férfiakat, és alkalmanként kihajóznak a szárazföldre,
hogy a kedvük szerint kiválasztott férfiakkal párosodva gondoskodjanak utódokról
(Geógraphika, IV.). A kelta nők azonban nemcsak szeretkeztek, hanem olykor hábo-
rúztak is. Több klasszikus szerző is beszámol a harcmezőn a férfiakkal együtt küzdő
nőkről. Diodórosz Szikeliótész, Caesar kortársa pedig azt figyelte meg, hogy a gall
nők ugyanolyan nagy testűek, erősek és bátrak, mint a férfi harcosok. Az utolsó nagy
római történetíró, Ammianus Marcellinus (Kr. u. 4. század) egyenesen a férfiaknál is
bőszebben, nyakukon kidagadó erekkel harcoló, óriás termetű nőkről ír, akiknek fe-
hér bőre és átható tekintetű kék szeme megrémítette a rómaiakat. Egyes modern
szerzők ugyan valószínűsítették, hogy a gall amazonok ilyetén beállítása csak a bar-
bár kelták becsmérlését szolgálta, de a fennmaradt kelta eredetű tárgyak nem ezt ta-
núsítják. A legrégebbi leletek közül kettő is a harccal hozza kapcsolatba a nőt. A Ma-
gyarországon, Sopron Várnegyed nevű részén, egy Kr. e. 7. századi sírban talált
edénybe vésve istennő látható lovas harcosok társaságában. Ennél hatásosabb az
ausztriai Strettwegnél talált, ugyanabból az időszakból származó lelet, egy szertartási
szekér bronzból öntött, kicsinyített mása. A kocsi négy kereke által tartott platón az
ókori művész egy szertartást jelenített meg. Dús keblű nőalakot, talán isteni rangú
vadászt ábrázol szarvasbikák és fegyveres férfiak, tehát vadászok vagy harcosok kö-
zött, akiknek egy része lóháton, másik része gyalogosan látható. Hasonló ábrázolás
többek között a sokat tanulmányozott gundestrupi üst sisakos istennője és a bretag-
ne-i Dinéault-ban talált harcosnő bronzszobra is. Amazonok Írország és Wales korai
irodalmában is felbukkannak, a legismertebb a skóciai Skye szigetéről való Scáthach,
aki harcművészetre oktatta Cúchulainnt, az ír hőst.
A régi ír és walesi törvények, amelyek a helyi hagyományban gyökereznek, és
nem a római jogban, mint Nyugat-Európa többi részének jogrendje, sokat elárulnak a
két nép mindennapi életéről. Az írek életét a Brehon-törvények szabályozták, ame-
lyek a normann hódítás előtti időszak bíráiról (breithem) kapták a nevüket. Ezeknek
egyes előzményei egészen a 6. századig nyúlnak vissza. A walesi törvényeket Hywel
Dda, azaz Jó Hywel király (?−950) alkotta meg. A Brehon-törvények a házasságnak
kilenc fajtáját ismerték el, az első számú házassági forma az volt, amikor a két fél
egyforma anyagi eszközökkel lépett frigyre. A második számú változatban a nő csak
csekély értékű vagyont vitt a házasságba, vagy annyit sem, a harmadikban pedig a
nő volt jobb anyagi helyzetben. A nő úgy is férjhez mehetett, hogy családja jóváha-
gyása nélkül megszökött választottjával. A házasságba vitt vagyona az övé maradt.
Erőszak, házasságtörés, impotencia vagy a férj homoszexualitása címén válást kezde-
ményezhetett. A szexuális zaklatást büntették. Más szempontból viszont nem bántak

68
ilyen jól a nőkkel a Brehon-törvények: a férj például ágyast hozhatott a házhoz. A fe-
leség az ágyas első három ott töltött éjszakája alatt büntetlenül követhetett el ellene
erőszakos cselekményeket, kivéve a gyilkosságot. Az ágyas pedig annyi kárt tehetett
a feleségben a tíz körmével, amennyit csak tudott: karmolhatta, téphette a haját, és
más könnyebb sérüléseket is okozhatott neki.
Hywel Dda törvényei kevesebb formáját ismerték ugyan el a házasságnak, de a
férfi-nő kapcsolat szabályozása sok szempontból hasonlítható az írországihoz. A fele-
ségnek a férjtől elszenvedett bántalmazás esetén kártérítés járt, válás után viszont a
walesi törvények szerint csak a férj tarthatott meg vagyont. A gyermekek elhelyezé-
sét válás esetén elég bonyolultan szabályozták: hétéves házasság után a férjnek a leg-
idősebb és a legfiatalabb gyermek járt, a feleségnek pedig az összes többi.
Az írországi kelta egyház felszámolása (1169−1170) után a Rómához fűződő szoro-
sabb kapcsolat folytán a Brehon-törvények, így a nőknek biztosított jogok is, hatá-
lyon kívül kerültek, ahogy I. Edward is Róma törvényeivel váltotta föl Hywel Dda
rendeleteit Wales meghódítása (1276−1284) után. A kifejezetten patriarchális római
jognak a Brit-szigetek kelta peremvidékére való kiterjesztése azt jelentette, hogy meg-
szűnt a nők saját tulajdonhoz való joga, az őket bántalmazó férjektől nem követelhet-
tek többé kártérítést, és válást sem kezdeményezhettek. Az elnyomott és kis híján ki-
halt kelták jogrendje, illetve a „civilizáló” angol uralom és a vallási ortodoxia szigora
közti jól kivehető, éles kontraszt arra indít egyes mai szerzőket, hogy egy sosem volt
társadalomról ábrándozzanak.
A középkori Európa kelta kultúrája ahelyett, hogy a felvilágosodás utáni kor nemi
szerepekről és szexualitásról vallott nézeteinek előfutára lenne, a női test olyan ábrá-
zolásaival lep meg, amelyeket nem értünk igazán. A legtöbbet tanulmányozott és a
legtöbb vitát kiváltó műalkotások közé tartoznak a Sheela-na-gig néven ismert, pi-
káns, sőt talán obszcén szobrocskák. Az eredeti ír kifejezés így hangzik: Síle na gCí-
och, azaz ’melles Sheila’, de az angolosított változat terjedt el. A középkori Írország-
ból, Walesből és Skóciából származó kőfaragványok furán mosolygó, széttárt lábú,
meztelen nőt ábrázolnak, aki kezével széthúzza a szeméremajkait. A szobrok arca,
teste annyira durván elnagyolt, rajzfilmfigurára emlékeztető, hogy erotikának nyoma
sincs benne, viszont a modern pornográfiában létezik a „Sheela-póz”. Egy közelmúlt-
ban megjelent útikönyv 144 darabot sorol föl, többségüket eredetileg templomokban
találták, ahol egykor feltűnő helyen voltak közszemlére téve. A szobrok eredetét és
keletkezésük időpontját illetően nincs közmegegyezés, bár spekulatív elméletekben
nincs hiány. Lehet, hogy a paráznaság bűnének francia román stílusú ábrázolásai,
amelyeket a hívőknek szántak figyelmeztetésül. Ez összecsengene Tertullianus korai
keresztény teológus (2-3. század) kijelentésével, hogy a pokol kapuja a nő lába között
rejlik. A Sheela-szobrok ezen kívül lehettek meddőség gyógyítására használt termé-
kenységszimbólumok is. A közelmúlt feminista szerzői szerint pedig a Sheela-na-gig
szobrok az ősi Földanyára emlékeztetnek, akinek élettel és halállal kapcsolatos szere-
pe jóval a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza. De bármi legyen is a szobrok je-
lentése, mindenképpen arról tanúskodnak, hogy a középkori ír és walesi elbeszélő
szövegeket életben tartó írástudók és történetmondók, ahogy közönségük is, láthat-
tak olyan ábrázolásokat, ahol nem anyaként, hitvesként, szűzként, szentként vagy
mártírként jelenítették meg a nőket.

69
 ANYÁK, (KULTUSZ)TÁRSAK, GYÓGYÍTÓK

Marija Gimbutas Goddesses and Gods of Old Europe (A régi Európa istennői és iste-
nei) című, 1974-ben és 1982-ben megjelent könyvében azt állítja, létezett egy újkőkor-
szaki anyaistennő, akinek figurája a későbbi hagyományban újra felbukkan. A klasz-
szikus mitológiával foglalkozók már tanulmányaik kezdeti szakaszában találkoznak
nagy anyafigurák nevével. Hésziodosznak a kozmosz eredetéről szóló története (Kr.
e. 700 körül) egy nőnemű istenséggel, Gével (vagy Gaia, Gaea) kezdődik, akinek kul-
tusza csaknem teljesen összeolvad egy másik földanyáéval, Themiszével. Gé vagy
Gé-Themisz utóda Rhea, a titanisz, az ő utódja pedig az Olümposzi Héra. Mindegyi-
kük anyafigura, miközben nagy jelentőségű tetteket is végrehajtanak. Gé (Gaia) pél-
dául megalkotja saját házastársát, Uranoszt, az ég istenét, később pedig fiával, Kro-
nosszal konspirálva megdöntik Uranosz hatalmát, hogy Kronosz lehessen a titánok
ura.
A fennmaradt leletek nem utalnak arra, hogy ilyen formátumú kelta istennő vala-
ha is létezett volna. A keltáknál nem egy anyafigura volt, hanem sok. Csak Britanniá-
ban legalább ötven olyan felirat és képi ábrázolás került felszínre, amely egy anyais-
tennő kultuszához kötődik, a kelet-franciaországi Burgundiában és a németországi
Rajna-vidéken pedig további példák is vannak. Az anyaistennőket egyenként és hár-
masával is örökítik meg szobrok, általában ülő helyzetben, egy gyermekkel együtt,
aki gyakran kisfiú, és éppen szoptatják. Kötődhetnek hozzájuk a bőség különböző
szimbólumai is, így állatok, gyümölcs, kenyér vagy bőségszaru. Ezeknek a korai is-
tenségeknek ritkán van neve. A gyümölcsöskosarakkal ábrázolt Matroniae Aufuniae
szoborcsoport (Kr. u. 2. század) Németországban, Bonnban található. A Marne folyó
istennője, Matrona pedig (l. 1. fejezet), amint a neve is jelzi, anyai vonásokat hordoz.
Imádták Britanniában is, ahol a Marne vidékéről érkezett bevándorlók telepedtek
meg. Matrona nyilvánvalóan előképe Modronnak, aki a Culhwch és Olwen című, 11.
századi walesi történetben (l. 13. fejezet) az elrabolt gyermek, Mabon anyja. Lehet,
hogy Modron alakjából alakult ki a korai keresztény Szent Modrun, a walesi, corn-
walli és bretagne-i templomok védőszentje, akit hagyományosan karján kisgyermek-
kel menekülő nőként jelenítenek meg.
A korai ír és walesi elbeszélésekben nincs sem Gé, sem Rhea, sem Héra. Mint az 1.
fejezetben már említettük, Danu istennőnek, akit csak a neve birtokos esetű alakjából,
a Tuatha Dé Danann (’Danu istennő népe’) szókapcsolatból ismerünk, nincs szemé-
lyisége, karaktere. Neve csábítóan hasonlónak hangzik a keresztény Írország egyik
legfőbb istennőjééhez, Ana/Anuéhoz, akinek nevét a Dá Chích Anann (’Ana csecsei’)
nevű, Kerry megyei, mell alakú dombok látszanak őrizni, de a két istennő azonossá-
ga nem bizonyított. Ana és Danu walesi megfelelője Dôn, akinek nevére gyakran tör-
ténik utalás a Mabinogi negyedik ágában (l. 13. fejezet). Ő Beli Mawr ősistenség fele-
sége, de férje nevét ritkábban említik, mint az övét. Dôn öt gyermeke, Arianrhod,
Gwydion, Gilfaethwy, Gofannon és Amaethon, Llŷr kevésbé jóindulatú gyermekei-
vel szemben a világosság és a jó erőit testesítik meg. Dôn azonban inkább csak befo-
lyásolja, mintsem irányítja az eseményeket.
A házasságot védő istenség a keltáknál sem az ókorban, sem a középkorban nem
volt, és arra utaló jelek sincsenek, hogy a föld és az ég között valaha is kozmikus há-
zasság köttetett volna, ahogy Görögországban vagy Egyiptomban. A számos ősi is-

70
tennő, akiknek mindig hozzájuk hasonló státusú férfi istenségekkel van közös kultu-
szuk, valamiféle jelképes isteni házasságot szimbolizálhat. Ábrázolásuk azonban csa-
ládi életre utaló jeleket nem tartalmaz, és az isteni párokhoz gyakran nem tartozik
gyerek. Miranda Green megfigyelte (1995), hogy az istenek összepárosítása sokszor
egy meghatározott kulturális mintát követ: egy „betolakodó” római isten egy kelta
tulajdonságokkal rendelkező „bennszülött” istenséggel lép frigyre. A latin Rosmerta
(’az élelmiszert jól biztosító, nagy gondoskodó’) néven ismert gall istennőt, akinek
kultusza a mai Németországtól Britanniáig terjedt, rendszerint a gall Mercuriusszal
hozzák kapcsolatba. Szobrait a termékenység és a bőség szimbólumai díszítik, köz-
tük esetleg egy vödör, tej vagy tejtermékek számára is. Lehetséges, hogy ő volt a ter-
mékenységet és az anyaságot védelmező istennők egyike is. Ikonográfiája ugyan sok-
szor Fortuna római istennőére emlékeztet, és gyakran a vele összepárosított Mercuri-
us bizonyos vonásait is átveszi, Rosmerta kultusza mégis azt jelzi, hogy helyi isten-
ségről van szó, akinek csak a neve római. A gall Mercurius, akivel közös kultusza
van, szintén a hódítók által átnevezett „bennszülött” isten (l. 2. fejezet), aki átveszi a
kígyós hírnökbotot meg az erszényt, és úgy fest, mint római névrokona. A római
Mercuriusnak azonban soha senkivel nem volt közös kultusza.
Nantosuelta és Sucellus szintén latinosított nevű gall istenségek. Az istennő neve
kanyargó patakot, férfi párjáé jó ütőt, jó pörölyöst jelent. Gyakran láthatók együtt, a
legjobb példa erre a Franciaországban, Metz közelében, Sarrebourg-nál talált kőrelief.
A szép arcú, Sucellusnál észrevehetően fiatalabb Nantosuelta, aki ugyanolyan ma-
gas, mint a párja, és hosszú, lobogó haját diadém díszíti, jobbjában tálat tart egy oltár
fölé, magasra emelt bal kezével pedig egy hosszú póznát fog, amelynek tetején mint-
ha kis házikó lenne. Nem egyértelmű, mit jelenthet mindez, ahogy arra vonatkozóan
sincs egyetértés, mit szimbolizál a hosszú nyelű kalapács, amit Sucellus magasra
emelt bal karjával tart. Nantosueltát és Sucellust általában összekapcsolják, időnként
holló- és méhkasmotívumok társaságában, de mindketten megjelenhetnek külön-kü-
lön is Gallia és Britannia szentélyeiben.
Más fennmaradt istenpárok ábrázolásaihoz nem mindig társul név vagy megkü-
lönböztető ikonográfiái motívum. Azok egyike, akit nevén tudunk nevezni, Sirona
(’isteni csillag’?) gall gyógyító istennő, akit gyakran párosítanak össze az Apollo
Grannus tavaszisten képében megjelenő Apollóval. Sirona ábrázolása rendszerint a
termékenységet idéző motívumokkal, így tojásokkal, gyümölccsel és ehető magvak-
kal egészül ki. Az is előfordul, hogy kígyó tekergőzik a karján, és diadémot visel a fe-
jén. Egy másik gall gyógyító istennő, Damona (neve jelentése: nagy tehén vagy isteni
tehén), akit szintén ehető magvakkal és a kezében tekergőző kígyóval jelenítenek
meg, rendszerint egy hímnemű gyógyító istenséggel, Borvóval együtt látható. Az
igen széles körben imádott Borvo ezen kívül Bormo vagy Bormanus néven is ismert.
Amikor Bormanusként jelenik meg (ami a bugyogó vízre utal), akkor párja az ő nevé-
nek női alakját (Bormana) viseli. A többférjű Damona ugyanakkor látható Apollo
Moritasgusszal, azaz a kelet-franciaországi Burgundiában lévő Alesiában gyógyító-
ként imádott Apollóval is.
Burgundia volt Sequana gyógyító istennő birodalma is, aki a Szajnát személyesíti
meg. Őt a folyó forrásánál, a Fontes Seguanaenál (’Sequana forrásai’), a mai Dijon vá-
rosának közelében lévő völgyben imádták. Gallia és Britannia számos gyógyító for-
rásistensége közül csak kevésnek maradt fenn ábrázolása, Sequana ezek közé tarto-

71
zik. Történetekben ugyan nem szerepei, de szép számú megjelenítése és a kultuszá-
hoz kötődő számos tárgy kidolgozott, bár statikus személyiségre enged következtet-
ni. Jóindulatú istennő volt. A gyógyulást kereső zarándokok önmaguk képeit hagy-
ták hátra a szentélyekben: szembetegségek, valamint a fej, a végtagok és a belső szer-
vek problémáinak képi megjelenítéseit láthatjuk. A zarándokhelyeken talált, mellek-
kel és nemi szervekkel ábrázolt, fogadalmi ajándékként felajánlott figurák arra utal-
nak, hogy Sequana női bajokat is tudott gyógyítani, de a jelek szerint férfiak is for-
dultak hozzá segítségért. Sequanát a szaporodás és a szoptatós anyák iránti kitünte-
tett figyelme ezzel együtt a termékenységhez és az anyasághoz köti, és ez kapcsoló-
dik ahhoz a kérdéshez, hogy vajon mi okból tulajdonítottak egy nőnemű istenségnek
gyógyítóerőt.
A mediterrán kultúrában hímneműnek tartották a gyógyítás képességét. Először
Apollónnak, majd később állítólagos fiának, az epidauroszi Aszklépiosznak (latinul:
Aesculapius) tulajdonították. A korai kelta gyógyító istenségek azonban, akár van
nevük, akár nincs, nőneműek, akik teremtő- és gyógyítóképességgel is rendelkeznek.
Az anyaistennőket gyakran imádták forrásoknál lévő szentélyekben. A gyógyítóerő
feminizálása lehet a tápláló anya kultuszának kiterjesztése, vagy a mindennapi gya-
korlat tükröződése. A hajdani Kelet-Gallia területén, a mai Metzben ugyanis egy Kr.
u. 1. századi sírkő orvosi eszközökkel ábrázol egy nőalakot. Hogy hány nő űzte való-
jában az orvosi foglalkozást, azt nem tudjuk.
Britannia római uralom alatt lévő részén két forrásistennőnek volt elterjedt kultu-
sza: Sulisnak és Coventinának. Sulis helyi istennő (főleg Bathhoz kötődik), akinek
kultusza egybeolvadt a római Minerváéval (a folyamat leírását l. a 2. fejezetben).
Egyes tudósok ugyan azt állították, hogy Sulis eredetileg hímnemű volt, de a római
szerzőknél dea (istennő) megjelöléssel emlegetik, és ránk maradt, sokat fényképezett
bronzfeje is eltéveszthetetlenül női arcot mutat. Coventinához hasonlóan szembeteg-
ségeket és női bajokat gyógyított. A Bathban talált kisméretű bronz- és elefántcsont
melleket talán anyák viselték amulettként, amíg gyermekeiket el nem választották,
utána pedig hálából, amiért Sulis segített, hogy legyen elég tejük, felajánlották ezeket
az istennőnek. Ám Sulis pörlekedő satrafa is volt: szentélyében 130, átkot tartalmazó
táblácskát (defixiones) találtak. Az emberek ónötvözetből vagy ólomból készült lemez-
kékre írták az istennőhöz intézett üzeneteiket: a velük szemben agresszívan viselke-
dőkre, vélt vagy valós ellenségekre tettek panaszt, és kérték, hogy torolja meg sérel-
meiket. Hasonló átoktáblácskák a mediterrán világban is léteztek, a különbség az,
hogy itt egy gyógyító istennőhöz könyörögnek, hogy fordítsa visszájára jótékony ké-
pességeit.
Sulishoz hasonlóan Coventina imádása is egyetlen helyszínre összpontosult: a
Hadrianus-fal mellett fekvő mai Carrawborough területére, pedig kultuszára utaló
bizonyítékokat olyan távoli vidékeken is lehet találni, mint Dél-Gallia és Északnyu-
gat-Spanyolország. Egy jó állapotban fennmaradt kőrelief két nimfa között mutatja.
A szoborcsoport lehet az istennő hármas ábrázolása, hiszen maga is nimfaszerű.
Szentélyében a tisztelet nagy értékű jelei találhatók, köztük 16 000 pénzérme, gyűrűk,
melltűk, dísztűk. Hasonló ajándékok más gyógyító istenségek, így Aesculapius szen-
télyeiben is vannak. Arra azonban nemigen van közvetlen bizonyíték, hogy Coventi-
na gyógyító istennő lett volna. Elképzelhető, hogy Lindsay Allason-Jones (1989) szó-

72
használatával élve „mindenre használható” istennő volt, az emberiség nagylelkű vé-
delmezője minden létező bajtól.

VÉN BANYÁK

Arra bízvást lehet számítani, hogy a női szépség vonzza a tekinteteket − akárcsak
a rútság. A modern európai irodalomban, amelynek kezdetei legkésőbb a 12-13. szá-
zadra, a provanszál trubadúrok korára tehetők, az olvasó megszokhatta, hogy a
szépség egyenlő a kívánatossággal, a rútság pedig megvetést és elutasítást szül. A
korai ír és walesi elbeszélő hagyományban azonban ennél bonyolultabb a helyzet. A
férfiak ugyan itt is a szép nők társaságát kedvelik, egy nőnek a történetben játszott
szerepe azonban nem következik ilyen egyenesen a külsejéből. A 3. fejezetben már
tárgyalt, felségjogról szóló, taszító külsejű szipirtyók igen nagylelkűen jutalmazzák a
velük intim kapcsolatot létesítő reménybeli királyokat, a csodaszép walesi Blodeu-
eddről (nevének jelentése: virágarcú, l. 13. fejezet) viszont kiderül, hogy társnak egy-
általán nem való, csalárd, álnok nőszemély. Nem tudhatjuk tehát, jót vagy rosszat je-
lent-e egy-egy csinos vagy rusnya arc, amíg a mögötte létező személyiségnek az elbe-
szélésben játszott szerepe ki nem bontakozik.
Egy nő csúnyasága elősegítheti figyelmet magára vonó, drámai hatású belépőjét is,
ahogy Cailb, a látnok esetében történik a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadójá-
nak pusztulása) című, 11. század előtti történetben. Da Derga, Conaire és a vendégek
már az asztalnál ülnek, amikor, immár napnyugta után, magányos nő kér bebocsá-
tást. A narrátor ekkor egy bekezdés erejéig elidőz a nő már-már szürreálisán riasztó,
visszataszító külsején: a lábszára sötét színű, mint a szarvasbogár, és abnormálisan
hosszú. „Alsó szőrzete” a térdéig ér, ajka oldalt van a fején. Belép, Cailb látnoknak
nevezi magát, majd a neve látszólagos értelmetlenségére tett megjegyzésre fél lábra
áll, egyik kezét magasba emeli, és egy szuszra elsorolja a harminckét nevet, amit föl-
vehet. Köztük van a Badb is. Hallgatósága azt is megtudja, hogy külseje előrevetíti
félelmetes próféciáját, mely szerint a házban mindenki és minden el fog pusztulni,
csak az nem, amit a madarak a karmaik között el tudnak vinni.
Cúchulainn ír hősnek rendszerint könnyű dolga van az ünnepelt szépségekkel, a
csúnya nők között viszont igen kemény ellenfelekre akad. A harcművészeteket okta-
tó Dornoll skót druidanő például tanítványává fogadja őt, és beleszeret. Cúchulainn
azonban elutasítja, és ezzel magára vonja Dornoll tartós haragját. A hős Scáthach
amazonnál is harcművészetet tanul a skóciai Skye szigeten, majd utána egy keskeny
hegygerincen haladva groteszk külsejű, félszemű szipirtyóval találkozik. Ő Éis Enc-
henn, aki először parancsszóval, majd könyörögve próbálja rávenni, hogy térjen ki az
útjából. Cúchulainn végül enged a kérésének, és amikor lábujjhegyen áll a szikla pe-
remén, Éis Enchenn megpróbálja a mélybe lökni. Cúchulainn erre híres
„lazacugrása” segítségével levágja a fejét.
A másik hős, Fionn mac Cumhaill is félelmetes nőnemű ellenségekkel akad össze.
Conarán három csúnya lánya például úgy próbálja megbüntetni őt és néhány társát,
amiért egy tabut megszegve engedély nélkül vadásznak, hogy csapdába csalja és ket-
recbe zárja őket. Fionn korábbi ellensége, Goll mac Morna szabadítja ki őket, miután
megöli a három nővért.

73
 A korai walesi elbeszélő irodalomban is kezdetben félelmetesnek tűnnek a csúnya
nők, de ír társaikhoz hasonlóan rajtuk is felülkerekednek a férfialakok. A nők gyak-
ran jutnak csodatévő üstökhöz. Az üst mítosza az ősi világ kincseinek motívumától
kezdve igen mélyen gyökerezik a kelta kultúrában.
A Dániában előkerült, sokat tanulmányozott gundestrupi üstöt (l. a Tudásunk for-
rásai című fejezetet) borító művészi díszítés amolyan rosette-i kő a korai kelta vallás
értelmezése szempontjából.∗ Mind a walesi, mind az ír elbeszélő szövegekben szá-
mos üst bukkan föl, és mindegyik varázserejű. Van, amelyik szüntelenül, megállítha-
tatlanul fortyog, mások egyedi képességekkel rendelkeznek. Alighanem Artúr király
Szent Gráljának elődei. A Ceridwen nevű szipirtyó külsejű, de alakváltoztató boszor-
kány a tudás üstjét tartja az észak-walesi Bala-tó fenekén, annak reményében, hogy
az üst varázserejét tündérarcú lánya, Creirwy vagy ocsmány külsejű fia, Morfran ré-
szére megőrizheti. A főzet Morfrannak szánt három ínycsiklandozó cseppje azonban
Gwion Bachnak jut, aki így rendkívüli látnoki képességekre és emberfölötti bölcses-
ségre tesz szert. Ceridwen ezután üldözőbe veszi, és addig változtatgatják alakjukat,
mígnem végül a boszorkány búzaszem formájában megeszi Gwion Bachot. A búza-
szemtől megfogan, és kilenc hónapra rá életet ad Taliesinnek, az isteni sugallatra al-
kotó költőnek (l. 13. fejezet).
A Mabinogi második, Branwen című ágában a Cymidei Cymeinfoll (jelentése walesi
nyelven: háborútól felpuffadt) nevű óriásnő az újjászületés üstjének megszemélyesí-
tőjévé válik. Ahogy az üst vissza tudta hozni a halott harcosokat az élők sorába, úgy
ő is képes hathetenként világra hozni teljes fegyverzetben lévő katonákat. Mat-
holwch, a hős, egy vasházba zárja Cymideit és férjét, Llassar Llaes Gyfnewidet, majd
rájuk gyújtja a házat. A házaspár elmenekül, és az üstöt a Brân/Bendigeidfran nevű
istenségnek adják, akit később „Britannia királyának” neveztek.
Az előnytelen külsejű nőalakok közül a Cailleach Bhéirre, azaz a Beare-i Banya a
legismertebb, akit felségjogfiguraként a 3. fejezet végén már említettünk. A Cork me-
gye nyugati részén, a Bantry-öböl és a Kenmare folyó között lévő Beare-félszigetről
elnevezett nőalak Írország déli és nyugati részén több helyszínhez is kötődik, és Skó-
cia gael vidékein, valamint Man szigeten is van hasonló nevű megfelelője. A kétség-
telenül istennőként indult Cailleach Bhéirre egy Kr. u. 900 körüli versben bukkan föl,
ahol öregasszonyként siratja tovatűnt ifjúságát, és még a 20. században is jelen volt
mind az írott, mind a szóbeli hagyományban. A kissé baljós, de bölcs vénasszonyt a
korai keresztény időkben apácának tartották, a nevében szereplő cailleach szó ugyanis
a latin pallium (’fátyol’) szóból ered. Keresztény tanokat azonban sohasem prédikál,
inkább arról beszél, hogy sok szeretője volt, és szép számmal van gyereke, fogadott
gyereke, unokája, dédunokája.
A Cailleach Bhéirre taszító külseje, amely a felségjoghoz való korai kötődésében
gyökerezik, soha nem jár együtt gonoszsággal. A legkorábbi hagyomány úgy tartja,
fiatalkorában sok szeretője volt, köztük Fothad Conainne, Fionn mac Cumhaill csa-
patának legfélelmetesebb harcosa. Később földtani képződményekhez kötődött, és
olyan varázserőt tulajdonítottak neki, melynek segítségével a csiszoltkő-korszakból
fennmaradt állókövekké tudta változtatni az állatokat. Skócia gael vidékein, ahol Ca-
illeach Bheur néven ismerték, a halovány téli nap lányaként kék arca volt, és a termé-

A rosette-i kő segítségével fejtették meg az egyiptomi hieroglifák egy részét. − A szaklektor meg-


jegyzése.

74
szet nőnemű szelleme, valamint a vadállatok védelmezője lett. Skóciában ezen kívül
Muileartach néven víz alakját is öltötte. Írországban közmondásos lett a kora, és a na-
gyon előrehaladott kort megért emberekre azt mondták: „olyan öreg, mint a Caille-
ach Bhéirre”. Siratott szerelmei, a riadozó, de becsvágyó ifjú hercegeknek tett, felség-
jogra vonatkozó zsémbes, kelletlen ígéretei és rendkívül hosszú élete jóvoltából az
emberi csalódottság megtestesítője lett. Olyan mitológiai alak, aki a halandóságot le-
számítva minden tekintetben pontosan olyan, mint mi.

SZÉPSÉGEK

A korai ír és walesi irodalom elbeszélőinek más elvárásai voltak a szépséggel kap-

csolatban, mint nekünk. Az ifjúsághoz hasonlóan mulandó tulajdonságnak tekintik,
amely azonban nem jut osztályrészül mindannyiunknak. Az ifjú hősök ámulattal,
néha pedig félve tekintenek a női szépségre. Egyes kelta elbeszélő szövegekben azon-
ban előfordulnak gyönyörű nők, akik sokkal többek, mint pusztán a férfivágy tár-
gyai.
Tagadhatatlanul van néhány olyan nőalak, aki nem több csinos arcocskánál. Ilyen
például Olwen, akinek a Culhwch és Olwen című, Artúr király korában játszódó, 11.
századi walesi történetben az ifjú Culhwch a keresésére indul. A hős úgy szeret bele
Olwenbe, hogy még nem is látta. A lány neve azt jelenti, virágos csapás, mivel ahova
lép, ott négy fehér lóhere sarjad ki a földből. Culhwch fáradságos kutatás árán talál
rá, és még a lány apjának, Ysbaddaden óriásnak a kívánságait is teljesítenie kell.
Negyven herkulesi feladat vár rá, a próbatételek csúcspontja a Twrch Trwyth nevű
hatalmas vaddisznó leláncolása. Közben a szöveg Olwenről nem sokat árul el, nem
tudhatjuk, hogy szépségén kívül lesz-e valami más megosztanivalója Culhwchhal,
amikor az végre elnyeri a kezét.
Ahogy a nyugati kultúrában általában, a kelta epikus szövegekben is gyakran fel-
bukkan az, amit a feministák „bámuló férfitekintetnek” neveznek. Elég, ha Étaín
(vagy Éodoin, angolosított alakban Aideen) leírására gondolunk, akinek szépségéhez
minden más lányt mérnek. Szinte hallani, ahogy a szerző elismerően csettint. Az idé-
zet a Tochmarc Étaíne (Étaín szerelmének elnyerése) című, 8-9. századi elbeszélésből
való, amellyel a 8. fejezetben részletesebben is foglalkozunk.

„A két karja fehér volt, mint a friss hó, arca pedig piros, mint a hegyi gyűszűvirág. Ibo-
lyakék volt a két szeme, finom vonalú, piros az ajka, magas, lágy és fehér a két válla. Törékeny,
sima és fehér a két csuklója, kecsesek, hófehérek az ujjai, rózsaszínű, gyönyörű a körme. Az oldala
fehér volt, mint a hó, vagy mint a hullám habja, karcsú, hosszú, lágy, mint a selyem. Puha, sima,
fehér a combja, kicsi, kerek, kemény és fehér a térde. A két bokája egyenes, mint a mérőléc, a lábfeje
karcsú és habfehér. Tiszta és gyönyörű volt a szeme, a szemöldöke pedig kékesfekete, mint a bogár
páncélja. Ő volt a legszebb, leggyönyörűbb hajadon, akit emberi szem valaha látott…”
(Cross és Slover, 1936:83 szövegének fordítása)

Étaín nem boldogul könnyen a szerelemben. Midir ostromolja, akinek azonban

már van felesége, a féltékeny Fuamnach. Az asszony bogárrá változtatja Étaínt, hogy
a lány több, mint ezer évvel később fiatalabb alakban újjászülessen.
A női szépség soha nem statikus, és nem is jelentőség nélküli tulajdonság. Mugain
például, aki Ulster királyának, Conchobar mac Nessának szajha felesége, kitakarja

75
kebleit, hogy egy harcost jobb belátásra bírjon, ugyanis Mugain és az őt kísérő szüzek
Cúchulainn előtt tárják föl bájaikat, azzal az ürüggyel, hogy dühödt harci kedvét
akarják csillapítani. A hős azonban annyira megriad, és zavarba jön, netán annyira el-
hatalmasodik rajta a szenvedély, hogy három dézsa jeges vízzel kell lehűteni. Szám-
talan harcost csábítanak el szépséges nők (különösen a Fionn-mondakörben), akikről
aztán kiderül, hogy lánnyá változott állatok, leggyakrabban őzek. Más történetekben
pedig elvarázsolt lakhelyekre (írül bruidne) vezetik a harcosokat, és ott csapdába ejtik
őket. Az aranyhajú Niam (mai ír helyesírással: Niamh) például Tír na nÓgba, az örök
ifjúság földjére vezeti Oisínt, a Fionn-mondakörben szereplő hőst. Oisín úgy érzi,
csak röviden időzött ott, mégis megöregedve tér vissza a halandók földjére (l. 11. fe-
jezet).
A szépség azonban több romantikus csábításnál vagy a szexualitás ígéreténél. A
Serglige Con Culainn (Cúchulainn betegágya) című történetben a hős egy oszlop for-
májú kő mellett elszunnyadva két gyönyörű nőről álmodik, az egyik zöld, a másik
piros ruhát visel. A két nő ostorozni kezdi őt, és közben egyfolytában nevetnek. Elő-
ször csupán játékosan suhintgatnak rá az ostorral, de később már olyan keményen
ütlegelik, hogy Cúchulainn testéből elszáll az erő (innen a címbeli ,,betegágy”). Egy
év elteltével kiderül, hogy két nővérről van szó, az egyik Lí Ban (’az asszonyok szé-
pe’), a másik Fann (’könny’), és mindkettőjüknek nagy hatalmú férje van. Lí Ban azt
mondja, nem akarja többé bántani, csak azt kívánja, hogy Cúchulainn kössön vele ba-
rátságot, és segítsen a férje ellenségeivel folytatott harcban. A hős elküldi Lí Bannal
kocsihajtóját, Láeget, hogy nézzen utána a meghívásnak, majd rááll a dologra, és rö-
vid úton elintéz három gonosz szörnyet. Később azonban hosszabb időt tölt Fann-
nal, és ezzel magára haragítja feleségét, Emert (l. 10. fejezet).
A 20. század elején Rudolf Thurneysen azt az észrevételt tette, hogy míg a férfiak
számára többféle út is vezetett a hírnévhez és a becsülethez, a korai ír irodalom olva-
sásából az az elkerülhetetlen következtetés adódik, hogy a nők becsületét elsősorban
szexuális erényként értelmezték. Egy nő dicsekedhetett tisztaságával vagy hűségével,
de egy férfi soha. A nő hűtlensége, azaz annak lehetősége, hogy párján kívül mást is
szeressen, vagy olyan férfitól legyen gyermeke, aki nem a férje, mélységes sajnálko-
zás és elborzadás tárgya volt, nem pedig egyszerűen botrány, ahogy a későbbi száza-
dokban.
Így van ez a két walesi szépséggel, Rhiannonnal és Blodeuedd-del is, akiknek tör-
ténete a Mabinogi (l. 13. fejezet) része. Rhiannon (talán azért, mert neve az angol fül
számára igen dallamos hangzású) a korai kelta hagyomány egyik legismertebb alak-
ja, azt viszont a jelek szerint kevesen tudják még a nevét viselő mai nők közül is, ki-
csoda is ő pontosan. Rhiannon, akiről semmiképpen nem mondható, hogy boszor-
kány, a Mabinogi első (Pwyll) és harmadik (Manawydan) ágának női főszereplője.
Személye azonban jóval régebbi a középkori szövegnél. Mai tudásunk alapján úgy
tűnik, a feltehetően Rigantona névre hallgató, kereszténység előtti istennő és Epona
lóistennő alakjából eredeztethető. A Mabinogiban is természetfölötti státust jelez a
családfája, hiszen úgy tartják róla, az alvilág (Annwfn) királyának lánya. (Neve je-
lentheti azt, hogy ’az Annwfn lánya’.) Rhiannon első fölbukkanása a szövegben szin-
te filmszerű: fehér paripán lovagol be, elkápráztatva Dyfed hercegét, Pwyllt (jelenté-
se: értelem, bölcsesség, megfontoltság), aki azonnal beleszeret. Némi tanakodás után,
hogy kihez is menjen hozzá (a helyzeten csak ront Pwyll erőtlen viselkedése), végül

76
egybekelnek, majd Rhiannon, isteni származását idézve, értékes ajándékokat oszto-
gat, hiszen egykor bőkezű istenség lehetett. Amikor aztán a május elseje előtti éjsza-
kán fiút szül (l. 5. fejezet), a gyereket ellopják, és Rhiannont igaztalanul megvádolják
a csecsemő meggyilkolásával. Büntetése hét év nyilvános vezeklés. Ez idő alatt a pa-
lota kapuja közelében, a lóra szállást segítő fellépőkőnél kell ülnie, és minden látoga-
tónak föl kell ajánlania, hogy lovagolhat a hátán. Később kiderül, hogy ártatlan, és
visszakapja gyermekét, aki időközben a Pryderi (’gond, aggodalom’) nevet kapta.
Amikor a fiú felnő, a Mabinogi harmadik ágában, fegyvertársának, Manawydannak
ígéri anyját. Ekkor mágikus köd tarolja le a királyságot, csak Pryderi, a felesége, meg
Rhiannon és a férje marad életben. Kiderül, hogy a gonosztett egy Llwyd nevű va-
rázsló műve, aki Rhiannon egyik korábbi, csalódott udvarlójának szövetségese.
Llwydet ezután kényszerítik, hogy varázsolja a régivé Dyfedet, úgy zöldelljen, mint
azelőtt. A történet végén Rhiannon még mindig királyné. A hamis vádak, a megaláz-
tatás és más csapások ellenére megőrizte női erényét.
E tekintetben szöges ellentéte Blodeueddnak, aki a Mabinogi negyedik, Math című
ágában Lleu Llaw Gyffes felesége és elárulója. Miután Lleu anyja, Arianrhod azt
mondja fiának, ne vegye feleségül semmilyen nép lányát, Lleu segítői, Gwydion va-
rázsló (aki titkon nem más, mint a tulajdon apja) és Lleu nagybátyja, Math a tölgyfa,
a rekettye és a gyöngyvessző virágából csodaszép nőalakot hoz létre. A neve Blodeu-
edd, ami szó szerint azt jelenti, virágarcú. De férjének nem sok öröme telik benne.
Lleu távollétében Blodeuedd beleszeret egy arra járó vadászba, Gronw Pebyrbe, aki-
vel összeesküvést sző férje megölésére. Mivel azonban Lleu normál körülmények kö-
zött sebezhetetlen, Blodeuedd kénytelen cselhez folyamodni. Sebezhető helyzetbe
hozza férjét, hogy Gronw szabadon lecsaphasson rá, de a vadásznak így sem sikerül
megölnie őt. Gwydion, amikor tudomást szerez Blodeuedd árulásáról, bagollyá, az
éjszaka vészjósló madarává változtatja.
Két gyönyörű, fiatal, ír nő megszökik attól a férfitól, akinek szánták őket, és nagy
árat fizetnek a függetlenségükért. A róluk szóló történetek hangvétele különbözik a
Mabinogiétól. Mindketten korosodó, nagy hatalmú jegyesük elől menekülnek, és a be-
csületet a maguk módján értelmezve, szívük választottjához, fiatal szeretőjükhöz ra-
gaszkodnak hűséggel. Az egyik ilyen nőalak Deirdre (vagy Deirdriu) az ulsteri mon-
dakörből, a másik Gráinne a Fionn-mondakörből (l. 11. fejezet). Kettejük története
döbbenetes párhuzamokat mutat, de lényeges különbségek is vannak közöttük, ame-
lyek alapján Deirdre a rokonszenvesebb. Kalandjait és bukását 1870 óta angol nyel-
ven versben, drámában, regényben, sőt még operában is többször földolgozták, így a
korai kelta hagyományból a nagyközönség számára ő a legismertebb alak.
Deirdre története évszázadokon át közismert volt. A két középkori változatán kí-
vül van egy harmadik a 19. század elejéről és több népi verzió is, Írországból és Skó-
cia gael vidékeiről. Tekintették a nagy ír eposz, a Táin Bó Cuailnge előtörténetének is.
Rövid tartalma a következő:
Fedlimidnek, Ulster főbárdjának, aki Conchobar mac Nessa király udvarában szol-
gál, kislánya születik, a neve Deirdre. Cathbad, az udvari druida még a gyermek szü-
letése előtt megjövendöli, hogy idővel csodás szépség válik belőle, de azt is, hogy el-
lenségeskedést vált majd ki, és Ulster vesztét okozza. A druida szavainak hallatán
több udvaronc is azt követeli, hogy öljék meg a kislányt, de Conchobar király (ango-

77
losított formában Conor) ezt nem akarja. Inkább titokban, fogadott gyermekeként ne-
veli, amíg eladósorba nem kerül, hogy akkor majd feleségül vehesse.
A lány a társadalomtól elzárva nevelkedik, csak néhány nővel érintkezik, köztük
Leborchammal, a költőnővel, aki a bizalmasa lesz. Egy napon szemtanúi lesznek,
hogy a lányt meglátogató Conchobar a hóban megnyúz egy frissen leölt borjút. Egy
közeli fa ágán gubbasztó holló odaszáll, és iszik az állat véréből. Deirdre a fehér hó, a
piros vér és a fekete holló színegyüttese láttán felkiált elragadtatásában. Kijelenti,
hogy a férfi, akihez majd férjhez megy, ilyen színekkel kell, hogy rendelkezzék, Le-
borcham pedig azt feleli, hogy létezik ilyen ember: fehér a bőre, piros az arca, fekete
a haja. Nem is lakik messze, és Noíse (vagy Naoise) a neve. Conchobar unokaöccse,
Uisnech egyik fia.
Miután Leborcham úgy intézi, hogy a fiatalok összefussanak, Noíse megjegyzi:
„Szép üsző megy most el mellettem.” Mire Deirdre: „Az üszők nagyra nőnek, ha
nincs mellettük bika.” Erre Noíse így válaszol: „Ott van neked a tartomány bikája,
Ulster királya.” Deirdre ekkor vallomást tesz: „Választani fogok kettőtök között, és fi-
atal bikát választok, amilyen te vagy.” Deirdre és Noíse rövidesen megszöknek.
Egész Írországon át menekülnek, Conchobarral a nyomukban, majd átmennek Skóci-
ába. Velük tart Noíse fivére, Ardan és Ainnle is, innen a történet legismertebb ír ver-
ziójának címe: Longas (vagy Longes) mac nUislenn/nUisnigh (Uislinu/Uisnech fiainak
száműzetése). A Táin Bó Cuailnge (A cuailngei marharablás) egyik előtörténete (írül:
remscél) a történet, általában az eposszal együtt olvasható. Amikor Skóciában egy
őket vendégül látó király vágyakozni kezd Deirdre után, újra menekülniük kell. Ha-
marosan hírt kapnak, hogy Conchobar megbocsát nekik. A király azt akarja, hogy
térjenek vissza Ulster fővárosába, Emain Machába, ezért Fergus mac Róichot, a hőst
küldi a szökevények után, hogy jóindulatáról biztosítsa őket. A fivérek elfogadnák az
invitálást, ám Deirdre rosszat sejt, fél, hogy Conchobar tőrbe csalja őket. Elénekli a
Búcsú Albától (azaz Skóciától) című dalt, majd a többiekkel együtt hajóra száll.
Amikor Ulsterba érnek, Conchobar csellel elválasztja Fergust Deirdrétől és a fivé-
rektől. Ezután emberei, élükön Eógan mac Durthachttal, villámgyors támadást intéz-
nek ellenük, és csak Deirdrét hagyják életben. A lány egy évig Conchobar foglyaként
él. Soha nem mosolyog, és sűrűn szemére hányja, hogy megölette azt, akit szeretett.
Conchobar sem akar már egybekelni vele, ezért, hogy fokozza Deirdre megaláztatá-
sát, a gyűlölt Eógannal, Noíse gyilkosával kényszeríti házasságra, aki ráadásul való-
színűleg alacsonyabb társadalmi helyzetű is a lánynál. És hogy tovább súlyosbítsa
kínjait, Conchobar még egy durva, szexuális töltetű tréfát is űz Deirdrével, aki ezután
öngyilkos lesz. A két középkori szöveg közül a korábbiban nekiugrik egy kőnek, és
darabokra zúzza rajta a fejét. Ez otthona előtt történik, de még azelőtt, hogy odaérne
az Emain Macha-i gyűlésre, ahol Conchobar és Eógan ismét megalázná, és nevetsé-
gessé tenné. A halált választja a megszégyenülés helyett, akár egy férfi hős. A későb-
bi középkori változatban, az Oided Mac nUisnigben (Uisnech fiainak halála) a történet
modern feldolgozásaiban preferált halálnem szerepel: Deirdre a kocsijáról a tengerbe
esik, feje szétzúzódik egy sziklán, és vére piros csíkot húz a habokon. Az utolsó ír
nyelvű változatban pedig, talán az öngyilkosságot szigorúan megítélő kereszténység
hatására, elemészti a bánat, és kedvese sírjára zuhan.∗

Deirdre halálának skót gael változatát, amely a történetet a Tejútrendszerhez köti, l. a 14. fejezet-


ben.

78
 A Fionn-mondakör párhuzamos történetében (részletesen l. 11. fejezet) Gráinne, az
ifjú szépség megszökik a jóképű Diarmaittal, aki később vaddisznóvadászat közben
leli halálát. Ez a történet úgy végződik, hogy Gráinne visszatér az öreg Fionn mac
Cumhaillhoz, akivel a cselekmény kezdetén eljegyezték.
A különböző szövegváltozatokban létező Deirdre-történetet gyakran sorolják „a
történetmondás három szomorú meséje” közé. A másik kettő az Oidheadh Chlainne
Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus története) (l. 8. fejezet) és az Oidheadh Ch-
lainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus története) (l. 8. fejezet).

HARCOS ISTENNŐK ÉS KIRÁLYNŐK

Ahogy e fejezetben korábban már említettük, a klasszikus kommentátorok, példá-

ul Diodórosz Szikeliótész és Ammianus Marcellinus leírása szerint a gall nők részt
vettek a csatákban a férfiak oldalán. Cassius Dio (Kr. u. 2-3. század) említi az Andras-
te nevű korai brit hadistennőt. Ő az egyetlen „bennszülött”, azaz ókori kelta hadis-
tennő, akinek nevét biztosan ismerjük. Őt imádta Boudicca, a harcos királynő, és
népe, az icenusok. De bizonyára voltak más hadistennők is. Egyikük lehetett Neme-
tona, a szent liget gall és brit istennője, akiről keveset tudunk. Neve feliratokon a mai
Németországtól a britanniai Bathig több helyen megtalálható. Mivel gyakran Marsz-
szal, a római hadistennel párban jelenik meg, valószínűsíthető, hogy kultusza hadi
jellegű. Ezen kívül neve mintha Nemain (jelentése: harci düh, háborús tombolás) ír
hadistennő nevében visszhangozna, akinek kiléte szintén nem teljesen egyértelmű.
Általában Néit ír hadisten hitvesének nevezik, Badbval együtt, akivel azonos is lehet.
Mint az 1. fejezetben már említettük, Badb (vagy Baobh, angolosított alakja Bave) a
Mórrígna néven ismert ír hadistennő-triász egyik tagja, Machával és Mórrígannal
együtt. Amikor Nemain neve Badb vagy Mórrígan nevét helyettesíti, a kutatók hajla-
mosak inkább ezen istenségek egyik megjelenési formájának tekinteni, mintsem önál-
ló, külön személynek.
A Mórrígna néven ismert hadistennőkről azonban el kell még mondanunk egyet-
mást. A név írül nagy királynőket jelent, a triász Mórrígan nevű tagjának többes szá-
mú névalakja. (Az angol fordításokban Mórrígan neve gyakran határozott névelővel,
„a Mórrígan” formában jelenik meg.) Egyes szerzők úgy vélték, Mórrígna azonos
Mórrígannal, Badb, Macha és Nemain pedig csak a megjelenési formái. Mórrígna és a
különálló Mórrígan is vesz át vonásokat az időnként elég bujának, kéjsóvárnak mu-
tatkozó Mór Muman területi istennőtől, akiről bővebben a 3. fejezetben olvashatunk.
Mórrígan, Macha és Badb a korai ír hagyományban egymástól különböző egyénisé-
gűek.
Badb gyakran bajt, veszedelmet hoz, a harcosok kínzója, örömét leli az öldöklés-
ben. Neve dolmányos avagy hamvas varjút jelent, és Badb Catha néven, azaz csatatér
fölött köröző dögevő varjúként is ismert. Rokonságban állhat a Bodua, Catobodua
vagy Cauth Bova nevű gall hadistennővel. A csatatereket előszeretettel látogató vész-
madárként sok közös vonása van későbbi folklóralakokkal, így a badhbh chaointe (írül:
’síró varjú’) nevű szomorú dögevővel és a híres „családi” kísértettel, a „banshee-vel”
is, amely sikolyaival előre jelzi a családtagok halálát, ha ugyan nem ő okozza.
Mórrígannak és Machának ennél sokkal összetettebb személyiséget tulajdoníta-
nak, hiszen mindkettő „háromfunkciós” mitológiai alak: uralkodó, hadistennő és a

79
termékenység pártfogója egy személyben. Több névtelen felségjogfigurához hasonló-
an Mórrígan és Macha is féktelen szexuális étvágyról tesz tanúságot, energiáikat har-
cosokkal, hősökkel, illetve más istenségekkel élik ki. Egy gyakran idézett epizódban
Mórrígan a Dagdával, az úgynevezett „jó istennel”, a Tuatha Dé Danann isteni népé-
nek vezérével, a korai Írország egyik első számú halhatatlanjával közösül. Az aktusra
úgy kerül sor, hogy Mórrígan szétterpesztett lábakkal áll az Unshin folyó fölött (a
mai Sligo megye területén, Collooney falu közelében). Szerelmeskedésük végeztével
Mórrígan tudtára adja a Dagdának, hogy hamarosan várható a gonosz Fomori nép
támadása a korszakos jelentőségű második Mag Tuired-i (angolosított alakja: Moytu-
ra) csatában, amelyről a 7. fejezetben esik majd szó. A Táin Bó Cuailnge című ír eposz-
ban Mórrígan bájos fiatal lány képében közelíti meg Cúchulainnt, a hőst, egyértelmű-
vé téve, hogy a szerelmére pályázik. Cúchulainn azonban durván visszautasítja,
mondván, „nincs ideje egy nő hátsójára”. Ezután Mórrígan különböző alakokat öltve,
angolna, farkas, majd üsző képében próbál meg harc közben gáncsot vetni a hősnek,
de eredménytelenül. Később, öreg fejőstehénné változik, és amikor a hős inni kér,
megengedi, hogy mindhárom csecséből szopjon tejet. Még később megjövendöli a
hős halálát, és jóslata be is teljesül: eltöri Cúchulainn kocsijának kerekét, majd dolmá-
nyos varjúként a holtteste vállára telepszik.
Macha, a Mórrígan-triász harmadik tagja, maga is három különböző személy, bár
lehetséges, hogy három megjelenési formája csak a történetmondás kedvéért külö-
nült el egymástól. Az is elképzelhető, hogy alapvetően mégiscsak egyek, hiszen
ugyanazon anyától, Ernmasstól születtek. Georges Dumézil szerint (1954) a kelta ha-
gyományban Macha jelenti a hármasság modelljét. Mindegyik megjelenési formájá-
ban az Armagh megyében lévő, ma Navan Fort néven ismert 7 hektáros erődnek,
Emain Machának adja a nevét, amely az ulsteri mondakör történeteiben Ulster kirá-
lyi székhelye. Az egyik Macha a Lebor Gabálában az egyik hódító, Nemed felesége (l.
7. fejezet). A második Macha pedig, akit időnként Mong Ruadh néven említenek (je-
lentése írül: vörös hajú), egy ulsteri király özvegye, aki álruhában, leprásnak öltözve
a rivális nyugati tartományba, Connachtba megy. Ottléte alatt meglátja, hogy riváli-
sa, Cimbáeth fiai nyárson disznót sütnek. Felkínálkozva becsábítja a fiúkat az erdőbe,
de ott megtámadja őket, fölébük kerekedik, és hazavonszolja mind a hármat Ulster-
ba, ahol velük építteti meg az ő dicsőségét hirdető pompázatos várat, Emain Machát.
A harmadik, egyben legismertebb Macha Crunniuc mac Agnomain felesége, aki egy
futóverseny közben világra hozza gyermekét, és ráhozza az ulsteri harcosokra a no-
índent (írül: ’gyengeség/szülési fájdalmak’). A történet szerint Macha férje a felesége
akarata ellenére azzal dicsekszik, hogy Macha gyorsabban fut az ország bármelyik
lovánál. Amikor felszólítják, hogy ezt bizonyítsa be, Macha a terhességére hivatkozva
tiltakozik, és megesküszik, hogy amiért futásra kényszerítik, Ulstemak nagyon hosz-
szú ideig kell majd szenvednie. Ezután valóban könnyedén lehagyja a lovakat, de a
célvonalon áthaladva fájdalmasan felkiált, és ott helyben világra hozza ikreit, akikről
a hely az Emain Macha nevet kapja. (Az emain szó írül vagy melltűt vagy ikreket je-
lent.)
Macha ezután megátkoz mindenkit, aki hallja őt, és leszármazottjaikat is kilenc-
szer kilenc nemzedékig, hogy a legnagyobb bajban öt napon és négy éjszakán át gyö-
törjék őket a gyerekszülés kínjai. A kisfiúk, a nők és Cúchulainn, a hős mentesülnek
az átok alól (l. 9. fejezet).

80
 Machához hasonlóan Medb királynő is gyorsabban futott a lovaknál. Ahogy Mór-
rígan, Medb is mintha örökölte volna Mór Muman területistennő egyes vonásait. A
Táin Bó Cuailnge című ír eposz egyik hőseként Medb, Connacht harcos királynője,
Mór Mumannál is több területi, termékenységi és felségjogi funkciót egyesít. Egyedül
a Táin alapján is megalapozott a vélekedés, hogy ő a teljes kelta mitológia legvibrá-
lóbb, legélettelibb nőalakja, az eposz előtt, illetve után keletkezett történetek pedig
további bizonyítékokat szolgáltatnak varázslatos bájaira és erejére. Neve írül azt je-
lenti: aki megrészegít/a részegítő, és nyelvészetileg rokonítható a görög methu (bor)
szóval. Egy gall anyaistennőhöz hasonlóan Medbet is gyakran ábrázolják állatokkal:
a vállán ülő madárral és mókussal, és a történet időbeli viszonyaitól függetlenül min-
dig gyönyörű fiatal nőként jelenik meg. Az irodalmi konvenció szerint sápadt, hosz-
szúkás arcú, hosszú, lobogó haja van, piros köpönyeget visel, és lándzsát tart a kezé-
ben, ami időnként lángra lobban. A puszta látványa elég ahhoz, hogy a férfiakat el-
hagyja erejük kétharmad része. Medb erős személyisége és szexualitása révén is ural-
kodik a férfiak fölött. A fordításokban „barátságos combú Medbnek” nevezett király-
nőnek állítása szerint harminckét férfira van szüksége vágyai kielégítésére. Azzal di-
csekszik, hogy bárkit megkap szeretőjének, „minden férfit még az előző
árnyékában”. Sok férfit titulálnak a „férjének”, de kedvenc szeretője a buja és komoly
férfierővel bíró Fergus mac Róich.
Elképzelhető, hogy Tara felségjogistennője, avagy Leinster (Kelet-Írország) Medb
Lethderg (’vörös oldalú, félig vörös’) néven ismert „királynője” a connachti Medb
előképe vagy alakmása. De az is lehet, hogy a harcos királynő alakja Medb Lethderg-
ből vált ki, hiszen vitathatatlanul Tara istennője a régebbi kettejük közül. Medb Leth-
dergnek saját családfája van, és a hagyomány szerint Írország kilenc, egymást követő
királyának is a felesége volt, köztük a heroikus Conn Cétchathach (Százcsatájú) apjá-
nak is. A nagy tiszteletnek örvendő uralkodó, Cormac mac Airt (Conn unokája) pe-
dig addig nem tekinthette királynak magát, amíg nem hált együtt Medb Lethderggel.
A középkori írástudók, akik megpróbáltak történelmi alakot csinálni a connachti
Medb királynőből, összeállították részletes életrajzát. Apja szerintük a Szent Patrik
előtti egyik legjelentősebb uralkodó, Eochaid Feidlech volt, anyját pedig időnként
Cruachának nevezték, és azt állították, hogy róla kapta nevét a Roscommon megyé-
ben lévő Cruachain vára, amely Medb lakóhelye. Medbnek négy lánytestvére van,
akik mind egyszerre „lépnek házasságra” Conchobar mac Nessával, az ulsteri Emain
Macha királyával, Medb egyik ádáz ellenségével. Medb megöli Clothra nevű testvé-
rét, aki Conchobar gyermekét várja, és ez a tette, amely árulásnak számít, később a
saját halálát is okozza. Medb férjeinek sorrendje és száma nem tudható biztosan. Le-
het, hogy Conchobar az első, de őt Medb „büszkeségből” elhagyta. A király még
mindig epekedik utána, és később, amikor Medb éppen a Boyne folyóban fürdik,
megerőszakolja. Medb három későbbi férje Connacht királya lesz. A Táin szerinti fér-
jéhez, Ailill mac Mátához egy „vízi féreg” vezeti el. Ebből az állatból lesz Finnbenn-
ach, a connachti fehér szarvú bika, aki az eposzban megütközik Donn Cuailngével,
az ulsteri barna bikával. Medb, komoly igénybevételt jelentő katonai és államigazga-
tási tennivalói ellenére, gyakran esik teherbe. Ailillnek szült hét fiának egytől egyig a
Maine nevet adja, mert egy druida próféciáját tévesen úgy értelmezi, hogy Maine
nevű fia fogja megölni Conchobart. Két, Fergus mac Róichtól fogant szerelemgyer-
meke az ország egy-egy tájegységének névadója: Ciar a Ciarraí (angolul Kerry) nevű

81
vidéké, Conmac pedig a legendák földjéé, a nyugat-galwayi Conmaicne Maráé, azaz
Connemaráé.
Medbnek, a csábos cselszövőnek legteljesebb portréja az ulsteri mondakör négy
történetéből rajzolódik ki. Háromban, a Fled Bricrenn (Briccriu lakomája), az Echtra
Nerai (Nera kalandja) és a Scéla Mucce Meic Dathó (Mac Da Thó disznajának története)
címűekben Medb csupán harsány mellékszereplő, a Táinban (részletesebben l. a 10.
fejezetben) viszont ő irányítja az eseményeket. A nyitó jelenetben férjével, Ailill-lal ci-
vakodik az ágyban azon, ki birtokol nagyobb vagyont. Ailill azt állítja, hogy mivel
övé Finnbennach, a fehér szarvú bika, felé billen a mérleg nyelve. Medb azonban
megérzi, hogy nagyobb benne az elszántság, mint a férjében, ezért serege és szövetsé-
gesei élére áll, hogy megpróbálják megszerezni Donn Cuailngét, az ulsteri barna bi-
kát, és így Ailill fölé kerekedhessen. De Medb nem mindig eléggé körültekintő, és a
Fergusszal elkövetett házasságtörése is rendre elvonja figyelmét a céltól.
Legádázabb ellenlábasa Cúchulainn, az ulsteri bajnok, és kettejük versengése ál-
landó konfliktusforrás a kissé terjengős és némiképp zavaros cselekményvezetésű
történetben. Medb kezdetben nem veszi komolyan Cúchulainnt, de később már mél-
tó ellenfelet lát benne. A hős kelepcébe csalására tett kísérletei meghiúsulnak, viszont
mesterkedései révén sikerül összeugrasztania Cúchulainnt barátjával és fogadott fi-
vérével, Ferdiaddal. A gázlónál lezajló párbajuk az eposz legdrámaibb része. Az uls-
teri hős győz, és ezzel ismét borsot tör a connachti királynő orra alá. Szemtől szembe-
ni találkozásaikkor pedig gúnyt űz belőle, és megalázza, egyszer például lelövi Medb
válláról a kedvenc madarát. Később pedig, amikor havibaja idején tör rá a királynőre,
Medbnek kegyelemért kell könyörögnie. Cúchulainn gúnyosan, leereszkedően azt fe-
leli, nem lesz egy nő gyilkosa, és odébbáll. Medb úgy áll bosszút, hogy Cúchulainn
ellen fordítja Cailitin varázsló borzalmas gyermekeit, és ezzel útjára indítja a hős bu-
kásához vezető eseménysort.
Medb bizarr halála egy a Táinnál jóval később született meséhez kötődik. A törté-
net szerint, amikor a királynő megöli várandós testvérét, Clothrát, a haldokló nő mé-
héből kivágott gyermek, Furbaide Ferbend életben marad, és a Roscommon megyei
Lough Ree-tó kis szigetén él. Medb érthetetlen okokból ugyanazt a szigetet választja
lakhelyéül, és minden reggel fürdeni megy a tóra. Miután Furbaide megtudja, hogy a
fürdőző nő az anyja gyilkosa, fogja a megkeményedett sajtdarabot, amiből éppen
evett, parittyájába teszi, és kilövi. Pontosan a homloka közepén találja el Medbet, aki
meg is hal. Bármilyen régi a történet, nyomot hagyott a szájhagyományban. A szige-
tet, ahol Medbet megölték, ma angolul Quaker’s Islandnek (Kvéker-sziget) hívják,
hagyományos neve azonban Inchcleraun, írül pedig Inis Clothrand, azaz Clothra szi-
gete. Legmagasabb pontjának angol neve (Greenan Hill) az ír Grianán Meidbe, azaz
’Medb napozóterasza’ kifejezésből ered.
Medb ugyan nem sok szájhagyomány útján terjedő irodalmi alkotást ihletett, időn-
ként mégis „a tündérek királynőjének” nevezik. Neve többtucatnyi helynévben él to-
vább, a legismertebb a Sligo megyei Knocknarea tetején lévő kőhalom, amely W. B.
Yeatsnek is kedvelt zarándokhelye volt. A kőhalom neve Miscaun Maeve, írül pedig
Miosgán Méabha (Medb dudora/púpja). Sok szerző állítja, bár ez talán inkább csak
jámbor óhaj, hogy Medb az előképe a Shakespeare Rómeó és Júliájában (1. felvonás, 4.
szín) felbukkanó Mab királynénak, a tündérek bábájának, akinek segítségével az em-

82
berek agya megszüli az álmokat, és aki más 16-17. századi angol írók műveiben is
megjelenik.

ÁTÁLLÁS A SZENTKULTUSZRA

A szentté válás nem csupán annyiból áll, hogy valakit szentnek kezdenek tekinte-
ni. A modern korban a szentté avatás nagyon szigorú feltételeket szabó, hosszadal-
mas folyamat, tárgyi bizonyítékok és tanúvallomások alapos vizsgálatát jelenti. De
nem mindig volt ez így. Amíg Európa a Római Birodalom bukása és a szerzetesség,
valamint a feudalizmus kezdete közötti időszakban lassan magáévá tette a keresz-
tény világképet, számtalan jelentéktelen istenség és más rejtélyes mitológiai alak „ke-
resztelőjére” került sor. A keresztény kor előtti időkben imádott istenségeket az
evangéliumok elterjedése és elfogadása után is tiszteletben tartották, és segítséget is
kértek tőlük, csak éppen szentnek nevezték őket. A kelta területeken sok szent kötő-
dik forrásokhoz, ráadásul a szentek halálának feltételezett időpontja után több évszá-
zaddal íródott életrajzok (latinul vitae mint műfaj), különösen Írországban, a jelek
szerint az egymással rivalizáló kolostorok területi és tulajdonigényeit voltak hivatot-
tak alátámasztani. Egy-egy szent életű ember szent volta ugyanis jogokat ruházhatott
kolostorára. Az ügyet tovább bonyolította a középkorban a szentekről született, a
nép ajkán és tudóskörökben egyaránt terjedő rengeteg legenda. A megdöbbentő és
helyenként igen élénk fantáziáról tanúskodó kalandok a nagyjából ugyanebben az
időben virágzó népszerű világi lovagregények vallásos megfelelőit jelentették. A ke-
resztény tudomány egyik nagy feladata az, hogy a meseszerű történetekből kirostálja
a megbízható adatokat. Ez a munka mindmáig tart, a kelta kultúrájú területeken épp-
úgy, mint Európa más részein. A római katolikus egyház 1961-ben, amikor sok is-
mert nevet törölt a hivatalos naptárból, nyomatékosította azon aggályát, hogy a korai
időkben egyesek hitelt érdemlő bizonyítékok nélkül is szentté válhattak. A szentsé-
güktől megfosztottak többnyire a múlt homályába vesző, elfeledett szentek voltak,
Szent Kristóf vagy éppen Szent Filoména elvesztése azonban nem kevés hívőt kavart
föl.
A férfi szentek életét gyakran a Gonosz − állati vagy emberi − erőivel szembeni
hősi ellenállás jellemzi. Sokan vitték el közülük komoly veszélyek árán az evangéliu-
mok fényét a pogányok sötét világába. A férfi szenteket ábrázolják születésükkor,
gyerekkorukban és felnőttként is. A női szentek életében azonban gyakran csak né-
hány eseményre koncentrálnak. Elissa R. Henken megfigyelése szerint a walesi női
szentek életének fordulópontja gyakran egy férfi nem kívánt szexuális közeledése.
Egyetlen ilyen agresszív cselekedet elég ahhoz, hogy a szent életű nő kivonuljon a
társadalomból, és hitbuzgó remeteként, önmegtartóztatásban élje le életét. Ahogy a
királyi hitvesekről és csodaszép hősnőkről szóló világi történetekben, a nő becsülete
itt is szexuális viselkedésén múlik.
Azon keresztény személyiségek közül, akiknek esetleg kereszténység előtti kelta
előképeik lehetnek, a legtöbbet Szent Brigittával (angolul St. Brigid) vagy Kildare-i
Brigittával foglalkoztak, aki a tizenöt, hasonló nevet viselő ír szent közül a legismer-
tebb. A The New Catholic Encyclopedia (Új katolikus enciklopédia) szerint kb. 460-tól
kb. 528-ig élt. A kiadvány fölvázolja Brigitta életrajzát is:

83
 „Anyja rabszolga volt, de apja magáénak ismerte el a gyermeket, és nevelőanyához adta.
Miután megtanították az írás-olvasás, a hímzés és a házimunkák fortélyaira, egy sóvár udvarló há-
zassági ajánlatot tett neki, de ő kikosarazta, mondván, »szüzességet fogadott az Úrnak«. Szülei el-
lenállását leküzdve magára öltötte a szerzetesi élet jelképét, a fátylat. A Liffey-síkságon megalapí-
totta a Cili Dara (a mai Kildare, jelentése: a tölgy temploma) nevű templomot, és a közelben magá-
nyosan élő ájtatos remete, Conleth mellé szegődött.”
(The New Catholic Encyclopedia, 2003:617)

A hagyományosan „a gael Szűz Mária” néven emlegetett Brigittát Szent Patrik és

Szent Kolumba (Colum Cille) mellett már nagyon régóta Írország harmadik védő-
szentjeként tisztelik, ünnepnapját, február elsejét ma Írországban, Skócia gael vidéke-
in, Man szigeten és a Brit Nemzetközösség több országában is megtartják. A londoni
Fleet Streeten neki szentelték a St. Bride’s Church nevű templomot. Az Új katolikus
enciklopédia nem vesz tudomást Szent Brigitta névrokonáról, a Brigit nevű kelta isten-
nőről, aki a tűz, a költészet, a kézművesség, a gyógyítás, a kovácsmesterség, a prófé-
ciák, a jövendölés, a szarvasmarha-állomány és a jó termés pártfogója volt. Mindket-
tőjük nevének többféle írásmódja is van (Bríd, Bride, Brighid stb.).∗
A sokszor elég talányos 10. századi szójegyzék (glosszárium), a Sanas Cormaic azt
sugallja, hogy három Brigit nevű istennő is van, de a másik kettőről nem árul el sem-
mit. Az első számú Brigit a kelet-írországi Leinster tartomány oltalmazó istennője,
akit gyakran hasonlítanak a bölcsesség római istennőjéhez, Minervához. Brigit való-
színűleg azonos Brigantia brit istennővel, akit a mai Yorkshire területén imádtak, va-
lamint a gall Brigandóval. Nagy-Britanniában és Írországban több folyó is viseli a ne-
vét. Brigit több különböző ír hagyomány szerint is a Dagdának, a Tuatha Dé Danann
egyik vezetőjének a lánya, és Senchán Torpéistnek, a Táin Bó Cuailnge című eposz ál-
lítólagos szerzőjének a felesége. Tulajdonítanak neki más romantikus és szexuális ka-
landokat is, így például a jóképű, de gonosz Bresszel töltött pásztorórát. Bres köz-
ponti figura az istenek küzdelmét leíró Cath Maige Tuired [A (második) Mag Tuired-
i/moyturai csata] című történetben. Brigitet valószínűleg a Cavan megyei Dru-
meague közelében lévő Corleck-dombnál is imádták. Itt valaha állt egy kőfej, amit az
övének gondoltak. Brigit Imbolc (vagy Óimelc) nevű ünnepét február elsején tartják.
A néphit szerint ekkor adnak tavasszal először tejet az anyajuhok, és ez a nap jelen-
tős kelta naptári ünnep is volt (l. 5. fejezet).
A korai Írország kutatói, így a nagy hatású Proinsias MacCana is, úgy vélik, a ke-
resztény szentben pusztán a kelta istennő öltött új alakot, a Vatikán azonban 1961-
ben nem látott rá okot, hogy sok más névvel együtt törölje szentjei sorából. Szent Bri-
gitta életéről a legrégebbi keresztény forrásmunka a 7. században, azaz több, mint
száz évvel a szent halála után íródott. Egy latin nyelvű himnusz szerzőségét, amely
Brigitta szent életének dicsőségét zengi, egy bizonyos Brocannak tulajdonítják. Cogi-
tosus, a kildare-i Brigitta-közösség tagja, a szájhagyomány alapján megírta a Life of
Brigid (Brigitta élete) című latin prózai életrajzot (vitaet). Cogitosus szerint Brigitta ne-
mek szerint elkülönített vallási közösséget alapított, amelynek férfi részét egy püs-
pök, női részét pedig egy apátnő irányította, és egy válaszfallal kettéosztott fakápol-
nán osztoztak. Cogitosus nem fűz kommentárt a Cill Dara (’a tölgy temploma’) név
eredetéhez, pedig a tölgyfa a druidák vallásában jelentős szerephez jutott. Arról sem

És itt – az összetévesztés elkerülése végett – a kelta istennőt Brigitként, a keresztény szentet pedig


Brigittaként fogjuk említeni.

84
tesz említést, hogy Cill Dara 8 kilométerre van Knockaulintól, a hosszú, vaskorszaki
földsánctól, amely korábban pogány szentély volt.
Cogitosus sugárzó szépségnek írja le Brigittát, aki sosem szenvedett hiányt udvar-
lókban. A világtól elvonulva hét másik szűzzel együtt Krisztusnak szentelte magát,
majd idővel visszatért apja birtokára, Kildare-be, ahol fölvirágzott az általa alapított
szerzetesi közösség. A Life of Brigid hosszan sorolja élelemszaporító csodatéteménye-
it, például amikor az általa osztogatott vaj kifogyhatatlannak bizonyul. Brigitta egy-
más után háromszor is meg tudott fejni egy tehenet, a vizet sörré, a követ sóvá vál-
toztatta.
A korai hagyomány más szerzői állítólagos szülőhelyéhez, a Louth megyében,
Dundalktól kb. 3 kilométerre északra lévő Faugharthoz kötik Brigitta alakját.
Faughartban patak és szent forrás is van, és a kereszténység előtti időkben zarándok-
helynek számított. Közelében megalitikus sírok, föld alatti folyosók, erődök vannak,
és régi leletekre is bukkantak.
Brigit és Brigitta kapcsolatának abszolút spekulatív, modern magyarázata az, hogy
a történelmi szent az elsők között tért át a keresztény hitre Írországban, és tudatosan
a tűzistennő alakjának bizonyos vonásait tekintette mintának. Az elmélet szerint ez-
zel az volt a célja, hogy a régi hit hagyományait megőrizve, átalakítva vezesse el az
embereket az Evangéliumhoz.
Giraldus Cambrensis walesi utazó 1184-ben arról számolt be, hogy Kildare-ben
apácák egy csoportja a Szent Brigitta tiszteletére gyújtott „elolthatatlan tüzet” táplál-
ja, amely után, bár már 500 éve ég, nem marad hamu, férfiakat pedig nem engednek
a közelébe. A Brigitta-rendi nővérek 1993-ban Kildare Townban újra meggyújtották
Szent Brigitta tüzét.
Az ír hagyományban betöltött központi szerepe miatt Brigittáról több kötetre való
legenda született. Az egyik legidőtállóbb az, amelyben a padlóra szórt sásból font ke-
reszttel a kezében megtérít egy pogányt, aki a halálos ágyán fekszik. Az esetet egy
időben népszínmű is megelevenítette. Egy fiatal lány, akit a tisztelet jeléül Brigittá-
nak szólítanak, bár valójában nem ez a neve, háromszor kopogtat egy ajtón, hogy bo-
csássák be, és azt kéri, hogy odabent mindenki térden állva fejezze ki hódolatát. A
harmadik kopogásra beengedik. Egyes vidékeken fölszedték a padlóról a sásmaradé-
kot, és marhák, juhok hátsó lábára való kötélbéklyót, valamint öveket és kereszteket
fontak belőle, de matracokat is készítettek. Ezek a sásból font tárgyak védték a híve-
ket az elemi csapásoktól, tűztől, vihartól, villámlástól. Az emberi test közelében pe-
dig gyógyítóerővel bírtak, különösen a gyerekszülésből eredő betegségek és a med-
dőség ellen tartották őket hatásosnak. E népszokás továbbélése a Brigitta-kereszt
nevű jellegzetes díszítőminta, amely nem más, mint egy sásból font négyzetből négy
irányban kinyúló négy szál sás, és mindmáig a turistáknak árusított egyik legelter-
jedtebb népművészeti tárgy Írországban.
A népi hagyomány akaratlanul is fölruházta Szent Brigittát Brigit istennő számos
egykori jellemzőjével: a tavaszköszöntő rítussal, a természet újjászületésével, a ter-
mékenység és a föld védelmezésével.

85
 ÖTÖDIK FEJEZET

Naptári ünnepek

NAP, HOLD ÉS IDŐ

A
Hallowe’en nem számít igazán rangos ünnepnek sem Írországban, sem az
angolszász országokban. Nyitva tartanak a hivatalok, kihozzák a postát. A
kisgyerekek degeszre tömik magukat édességgel, idősebb testvéreik pedig
csintalankodnak. Október 3l-e sem a Nap, sem a Hold ciklusában nem fontos dátum.
Politikai jelentősége sincs ennek a napnak, a keresztény naptárban is csupán a no-
vember elsejei mindenszentek ünnepe előtti nap. Amerikában az utóbbi években a
keresztény fundamentalisták az ünnep állítólagos pogány eredete miatt tiltakoztak a
Hallowe’en állami iskolákban történő megülése ellen, ugyanakkor az úgynevezett
„újpogányok” számára az év legnagyobb napja október 3l-e, különösen az este. A
„kelta” szóval mindenesetre a Hallowe’ennel foglalkozó tévéműsorokban és a nép-
szerű sajtótermékek ilyen tárgyú cikkeiben találkozhat az ember a legnagyobb való-
színűséggel.
Amit mi Hallowe’ennek nevezünk (a szó az All Hallows’ E’en, azaz „mindenszen-
tek estéje” angol kifejezés rövid alakja), az valójában egy ősi kelta naptári ünnep sok
változáson átment maradványa. Hat hónappal későbbi tavaszi megfelelőjével, május
elseje előestéjével együtt a régi kelta világkép legelevenebb maradványát jelentik az
iparosodott, világi angol nyelvű társadalomban. Egykor jelentős nap volt február el-
seje, amikor Írországban, valamint a Brit-szigetek és a Brit Nemzetközösség egyes he-
lyein mindmáig Szent Brigitta napját ünneplik, és augusztus elseje, hagyományos ne-
vén Lammas Day is, amely ma Nagy-Britanniában és Írországban az igencsak világi
August Bank Holiday (augusztusi munkaszüneti nap) nevet viseli.
A Nap és a Hold kiszámítható mozgásának megfigyelése időben sok évszázaddal
megelőzi az írásbeliség elterjedését. Newgrange (Kr. e. 3200) építői például, hogy
ilyen jeles példát említsünk, már tudták, hogy a téli napfordulókor egy fénynyaláb
végig megvilágítja a 19 m hosszú folyosót. A néhány évszázaddal későbbi piramisok
építészeti megoldásai pedig arról tanúskodnak, hogy a Földközi-tenger keleti vidé-
kén is hasonló tudással rendelkeztek a Föld és a Nap kapcsolatáról. Az idő mérése
azonban nem kizárólag a Nap mozgásán alapult.
Az írás feltalálása a világ minden táján, egymástól elzárt, távoli területeken is el-
hozta az időmérés lehetőségét. Három előre megjósolható természeti jelenségen ala-
pultak a számítások: a Nap, a Hold mozgásán, valamint az évszakok váltakozásán.
Az időt a holdfázisok alapján felosztó holdnaptárnak köszönhetjük a hónap fogal-
mát, az angol „month” (hónap) szó egy tőről is fakad a „moon” (hold) szóval. A
holdhónap azonban csak 29,5 napos, így a holdév 354 napból áll, több, mint 11 nap-

86
pal rövidebb a 365,2422 napból álló szoláris naptári évnél. A holdnaptár egy rögzített
napja tehát, mondjuk, a harmadik holdhónap hatodik napja, korrekció nélküli szolá-
ris számítások szerint a következő évben 11 nappal korábbra esne. Az általunk hasz-
nált, 1582-ben bevezetett Gergely-naptár a kétféle számítás összehangolásán alapuló,
úgynevezett luniszoláris naptár. Az évszakok meghatározása érdekében pedig igen
drága, rendkívül precíz műszerekkel követjük a Hold és a Nap mozgásait, a két nap-
fordulót és a két napéjegyenlőséget. Őseink viszont kézzelfoghatóbb jelenségekhez
igazították naptárukat, így a növényzet életciklusaihoz, a háziasított állatok párzási
időszakaihoz vagy, különösen a kelták, a marhacsordák időszakos legelőterületek
közötti mozgásához, az úgynevezett transzhumáláshoz.
A kelta naptári ünnepek összhangba hozzák az évszakokat a holdhónapokkal. A
Hallowe’ent megelőző őszi ünnep eredetileg a tizenegyedik hónap első napja volt, de
keresztény hatásra, mint látni fogjuk, visszakerült a tizedik hónap utolsó napjára,
amely a mai jelölés szerint október 31-e. Hasonlóképpen a többi ünnep is a második,
ötödik, illetve nyolcadik hónap első napjára esett, amelyeket ma februárnak, május-
nak és augusztusnak nevezünk. A négy ünnep időpontját nem a Nap ciklikus moz-
gása alapján számítjuk ki, azaz nem a napfordulóktól előre vagy visszaszámolt bizo-
nyos számú naphoz igazítjuk őket. Annak fényében, milyen fontos volt Newgrange-
nél és a Gavrinis nevű hasonló bretagne-i folyosós-kamrás sírnál a téli napforduló,
meglepő, hogy a Nap ciklusaihoz az ősi kelta naptárban a jelek szerint egyetlen ün-
nep sem kötődött. Persze mindkét dromoszos (fölvezető folyosós) sírkamra jóval a
kelták érkezése előtt épült, ha kelta területeken maradtak is fenn. A Kr. e. kb. 1700-
ban, azaz szintén a kelta kultúra érkezése előtt épült angliai Stonehenge-nél végzett
„újdruida” és „újkelta” szertartások a modern idők fejleményei, hagyományuk leg-
korábban 18. századi keletű.
Az időmérés kelta rendszerének megértése szempontjából kulcsfontosságúak a ke-
let-franciaországi Colignynál talált, Kr. e. 1-Kr. u. 1. századi bronztáblácskák, azaz a
Coligny-naptár. Az 1990-es évek új fölfedezéseiig ez volt a legnagyobb terjedelmű
fennmaradt gall írásos emlék (ezen az emléken a latin ábécét használják). A táblák 62
egymást követő hónapot, azaz nagyjából 5 szoláris évet részleteznek. A 30 vagy 29
napból álló hónapokat fél hónapokra osztják. A holdévet úgy igazították hozzá a szo-
láris évhez, hogy minden harmadik évben betoldottak egy 30 napos hónapot. A hó-
napokat jellemezték is, ennek a későbbi kelta naptárakban nincs nyoma. A jelük lehe-
tett MAT (’jó’, illetve ’szerencsés’) vagy ANM (ez az anmat szó rövidítése, amelynek
jelentése: nem jó). Ez arra utal, hogy minden naptár tartalmazott tilalmakat is.
Fény derült Colignyban a későbbi korok szempontjából igen érdekes dolgokra is.
Az őszre eső újév neve Samonios, és azért ez jelzi az új esztendő kezdetét, mert a kel-
ták időszámításában a sötétség megelőzi a világosságot. Amióta a tudományos esz-
közökkel mért szoláris időre bízzuk magunkat, éjfélre tesszük a nap kezdetét, ám
számunkra sem idegen a világosságot időben megelőző sötétség fogalma. A zsidó
vallási hagyományban is így mérik az időt. A szombat, a zsidó újév (rós hasána), a
zsidó húsvét (pészah) mind napnyugtakor kezdődik. Ennek fényében igen logikus-
nak tűnik, hogy az északi féltekén télen, az év legsötétebb szakaszában kezdődik az
éves ciklus, annak ellenére, hogy a különböző kultúrákban nem sok hasonló példa
van.

87
 A gall Samonios eltéveszthetetlenül a klasszikus ír Samain megfelelője. A Samain az
ír hősi irodalomban újév napját jelenti. A kontinensen élő és a szigetlakó kelták kö-
zött azonban nem mindig ilyen egyértelmű a kapcsolat. A korai ír hagyomány presz-
tízse és tiszteletet parancsoló terjedelmű anyaga, valamint annak felismerése, hogy
még régebbi idők örökségét közvetíti, arra indította a szerzőket, hogy három naptári
ünnepnek a klasszikus ír nevét használják: Samain (november 1.), Imbolc (február 1.)
és Beltaine (május 1.). Máire MacNeill (l. alább) hatására pedig a negyedik ünnepet
(augusztus 1.) Lughnasa néven emlegetik. Ezt a négy ünnepet más neveken is isme-
rik a többi kelta kultúrájú országban.
A kelták az ókori népek többségéhez hasonlóan nem számozták meg az éveket. Bi-
zonyos értelemben egyik év olyan volt számukra, mint a másik. A technikai változá-
sok pedig még a bronzkorszakból a vaskorszakba való átmenet idején is olyan lassan
következtek be, hogy valóban egyformák voltak az esztendők. Az idő ilyen felfogását
ciklikus időszemléletnek nevezzük, ahogy a korai Mexikó aztékjainak kőnaptára is
egy hatalmas kör volt. A nekünk, éveket számozó, a divat, az életmód változásait
számon tartó embereknek szükségszerűnek tűnő lineáris időszemlélet a zsidó hagyo-
mányból ered, különös tekintettel az Ézsaiás könyvére (Kr. e. 6-8. sz.). A Messiást váró
zsidók a Kr. e. 2. évezredben kezdték számozni az éveket, és naptáruk első éve a sze-
rintük az idő kezdetét jelentő Kr. e. 3761. év. Így a zsidó naptár mindig 3761 évvel
többet mutat, mint a Gergely-naptár. A zsidó naptár szerint az utolsó századforduló
5700-ban, azaz a Gergely-naptár szerinti 1939. évben volt, a harmadik évezred kezde-
tén, azaz a 2000. évben pedig 5761-et mutatott.

SAMAIN

A különböző mitológiák bővelkednek a növényzet életciklusán alapuló legendák-

ban, amelyek közül a legismertebb Aphrodité (vagy Venus) és Adonisz története a
klasszikus mitológiából. Amikor a szerelmesek együtt vannak, virágba borul a ter-
mészet. Aztán Adonisz, a vadász, Aphrodité intése ellenére becserkészik egy vad-
kant, súlyosan megsebesül, és alászáll az alvilágba. A természet erre elfonnyad és
meghal. Hat hónap múlva Adonisz visszatér az élők földjére, újra egyesül Aphrodité-
val, és ismét kivirágzik minden. A történet előképe a babiloni szerelmesek, Istár és
Tammúz mítosza. A férfi szereplő ősszel itt is „meghal”, majd tavasszal föltámad. A
végzetes nap, amikor a vadászok, Tammúz, illetve Adonisz a holtak birodalmába tá-
voznak, egyértelműen a kelta Samain megfelelője. Mivel azonban egyik nap sem volt
rögzítve a szoláris naptárban, nem feltétlenül ugyanarról a napról van szó. A napfé-
nyes Görögország és Babilon népe számára a ciklus végét jelzi Adonisz és Tammúz
távozásának napja, az északabbra élő kelták viszont ezt tekintették kezdetnek.
A tudós szerzők az ír Samain (ejtsd: szaviny, modern ír alakja: Samhain) szót hasz-
nálják előszeretettel, de ettől még ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a nap vala-
mennyi kelta nép naptárában fontos szerepet játszik! A Q-kelták az ír szóalak külön-
böző változataival jelölik: skót gael nyelven Samhuinn, Man szigeti (manx) nyelven
Sauin. A szó két összetevője, a sam (’nyár’) és a fuin (’vég’) inkább évszakváltozásra
utal, mintsem imádatra vagy rituáléra. A P-keltáknál szintén ünnep ez a nap, de nem
ezekből a szavakból képezik a nevét. Walesben Hollantide vagy Calan Gaeaf (’a tél

88
első napja’) a neve, Cornwallban Allantide, Bretagne-ban pedig Kala Goanv (’novem-
ber eleje’).
A legkorábbi írásos emlékek tanúsága szerint Samain/Samonios nem egyszerűen
a halottak napja, hanem olyan nap, amikor a holtak kapcsolatba léphetnek az élőkkel.
Julius Caesar arról számol be, hogy a gall Dis Patert ez idő tájt különösen buzgón
imádták. A római Dis Pater (’Gazdag Atya’) Pluto egyik megjelenési formája, a hol-
tak uralkodója, de a „gazdag” jelző úgy értendő, hogy az alvilág kincseiben bővelke-
dik, különösen a korábban elhunyt élők árnyaiban. Gall megfelelőjének kiléte isme-
retlen. Más klasszikus szerzők hátborzongató istenségekről tudósítanak, olyanokról,
akiknek emberáldozattal hódoltak. A Marshoz kötődő hadistennek, Teutatesnek föl-
áldozott embereket dézsába fojtották, a Taranis, „a háború ura” (őt időnként Jupiter-
rel hozzák kapcsolatba) engesztelésére kiszemelteket pedig faketrecekben, élve éget-
ték el. A holtak lelkei az ünnep előestéjén meglátogatták földi otthonukat, a kelták
mégis kedvezőnek találták az időpontot arra, hogy a jövőt sejtető előjeleket fürkész-
szék, és eltervezzék a következő időszakot.
Miután a rómaiak meghódították Galliát, és részlegesen integrálták a behódolt né-
pességet a Birodalomba, a naptári ünnepek bizonyos elemei kezdtek a római ünne-
pekhez kapcsolódni. A Samain/Samonios a tizenegyedik hónap első napján (novem-
ber elseje körül) sorra kerülő, Pomonának, a fákon termő gyümölcsök, elsősorban az
alma istennőjének szentelt szüreti ünnepet színesítette. E korszak maradványa lehet
a Hallowe’en-fesztiválokon szerephez jutó, közvetlenül az ünnep előtt leszedett
alma.
Pomona napját még jóval a kereszténység elterjedése után is megünnepelték. A 7.
század elején IV. Bonifác pápa be is vezette a mindenszentek napját, hogy elterelje a
hívek figyelmét a hasonló pogány praktikákról, és egyúttal a Szent Szűz és az Összes
Mártír temploma néven fölszentelte a római Panteont. Ezután az egyház, hogy vég-
képp elszigetelje a keresztény ünnepet a pogánytól, május 13-ára tette át az időpont-
ját. A keleti ortodox egyházakban mindmáig tavasszal, a pünkösd utáni első vasár-
nap tartják, nyugaton, a római katolikus egyházban viszont később visszakerült no-
vember elsejére, és kiegészült a másnapi, november 2-ai halottak napjával. Az angol
Hallowe’en kifejezés eredeti alakja, az All Hallows’n E’en egyszerre tanúskodik a ke-
resztény ünnep felsőbbrendűségéről és az előző esti pogány naptári ünnep tovább-
éléséről a nép körében. Skóciában időnként elkülönítették egymástól a kereszténység
előtti és a keresztény ünnepet, ilyenkor a Samhuinnt november 11-én tartották.
A korai Írország első számú naptári ünnepe a Samain volt. Tarában minden har-
madik évben fesztivált (feis) tartottak, amelyre mind az öt tartományból érkeztek kül-
döttek. A Tarától 20 kilométerre nyugatra lévő Tlachtgában a téli tüzek gyújtása kö-
zépponti eleme volt a Dagda három istenséggel való rituális közösüléséről megemlé-
kező Samain ünnepnek. A szóban forgó három istenség Mórrígan, Boand (a Boyne
folyó istennője), valamint Indech Fomori király és harcos névtelen lánya volt. Arról
tanúskodó írásos emlék nincs, hogy ilyenkor a termékenység ünnepét ülték volna, de
a későbbi ír és skót gael szájhagyomány úgy tartotta, a Samain kedvező időpont a
nőknek a teherbe esésre.
Nem tisztázott a korai ír Samain-kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresz-
tény írástudók szerint a korai Írország „főbálványának”, Crom Crúaichnak (’véres
félhold’) a Cavan megyei Mag Slécht (’imádat vagy ’arcra borulás síksága’) nevű he-

89
lyen, a mai Ballymagauran falu közelében hódoltak, ügy tartották, a középpontban
lévő bálvány aranyból készült, és tizenkét kőből faragott bálvány veszi körül. A szin-
tén Cavanból való Killycluggini Kőre, amelyet jelenleg Ballyjamesduffban, a Cavan
Megyei Múzeumban (Cavan County Museum) őriznek, nem illik ugyan a leírás, en-
nek ellenére Crom Crúaichhoz kötik. A kő, amely egy alkalommal az Ír Nemzeti Mú-
zeumból történő visszaszállítás során súlyosan megsérült, a Kr. e. 3-2. századból
való, és a kevés írországi Waldelgesheim-stílusú, La Tène-i vésett kövek egyike. El-
képzelhető, hogy az emberáldozatokat követelő, kegyetlen bálványok ábrázolása a
Szentírásnak a Tófetről és Mólokról szóló részeinek (2Kir 23,10) visszhangja, ahogy
Eoin MacNeill 1921-ben fölvetette.∗ Hogy Crom Crúaich a leírt formában valóban lé-
tezett-e, az nem bizonyítható, de a jelek szerint róla mintázták a Hallowe’en-ellenes
röpiratokban szereplő kitalált istent, Samhaint (mindig a modern ír írásmóddal). A
Sam(h)ain szó természetesen egy időpontot és a hozzákapcsolódó ünnepet jelöli,
mégis legalább egy amerikai enciklopédiába utat talált az állítás, hogy egy isten neve.
A korai ír szövegek mindig igen precízen írják le a Samain napján sorra kerülő
fontos eseményeket. E napon hajtotta be a rablóhadjáratokat folytató Fomori nép a
tejből, gabonából és élő gyermekekből álló hadisarcot. Az Aillén Tréchenn nevű há-
romfejű szörny minden Samainkor eljött Roscommon megyéből, hogy nagy pusztí-
tást vigyen végbe az egész szigeten, de különösen Emain Machában és Tarában, amíg
Amairgin, Írország első költője meg nem ölte. Aillén mac Midgna, „az égető” néven
ismert, „tüzes” természetű muzsikus pedig ilyenkor minden évben eljött, hogy édes
dallamokkal álomba ringassa Tara népét, majd felgyújtsa a királyi udvart, mígnem
Fionn mac Cumhaill, a hős, első találkozásukkor a másvilágra küldte. De nem min-
den találkozás szült erőszakot. Cúchulainnt Samainkor több túlvilági leányzóval is
összehozta a sorsa, Cáer és Angus Óg, a szerelmespár pedig szintén ezen a napon rö-
pült el hattyú képében. Rees és Rees (1961) összegzése szerint a zűrzavar, a túlvilágra
tett utazások, a halandók és más lények közti szerelmi aktusok, a nemek közti kü-
lönbségeket elmosó jelmezek napja volt ez.
A kelta év két felét elválasztó Samain napján mintha megállt volna az idő. Semmi-
vé lettek a természet rendjének megfelelő dolgok, az alvilágból erre a napra szaba-
don átköltözhettek a lelkek a halandók birodalmába. Ezen kívül a legkeményebb me-
zőgazdasági munkák utáni pihenést is szolgálta az ünnep. A falusi legények a szom-
szédságot járva aprópénzt és természetbeli adományokat gyűjtöttek az ünnepléshez.
Örömtüzeket is gyújtottak, ez a szokás mind az ír, mind a skót gael hagyományban
igen korán meghonosodott, és még napjainkban, a 21. században is él. És mivel az
emberek úgy gondolták, Samain napján talán többet fognak föl a holtak világából,
ilyenkor fürkészték a jövőre vonatkozó előjeleket is. Dublini emberek (Dubliners)
című, 1914-ben megjelent elbeszéléskötetében, az Agyag című novellában James Joyce
is emléket állít egy ilyen praktikának.
A Samain ünnephez hasonló volt a már korábban kihalt walesi Hollantide, ame-
lyet szintén betakarítás utáni vigalom, örömtűzgyújtás, jövendölő játékok és szellem-
járás fémjelzett. A hiszékenyebbek ilyenkor arról számoltak be, hogy találkoztak y
ladi wennel (’a fehér hölgy’) és hwch ddu gotával (’kurta farkú fekete koca’). A Hollan-
tide előtti éjszakán pedig a kíváncsiak megtudhatták, eljön-e értük az új esztendőben
Tófet égőáldozati hely Jeruzsálem falain kívül, a Hinnóm völgyében (héberül: Gé-Hinnóm), ahol


emberáldozatot mutattak be a moábita Molok bálványistennek. A Gé-Hinnóm szóból lett a görög

gyehenna (’pokol’) szó. – A szerkesztő.

90
a halál: ehhez mindössze a templomajtó kulcslyukán kellett bekukucskálniuk. De
nem csak ilyen komor hiedelmek kötődtek az ünnephez: az éjszaka a keresztútnál
kenderkócot fonó fiatalok ily módon megidézhették jövendőbeli kedvesüket.

IMBOLC, BELTAINE, LUGHNASA

Az ókori és középkori Észak-Európa pásztorkodó-földművelő társadalmaiban a

tél és a tavasz az év csöndesebb szakaszát jelentette. Ilyenkor ugyanis ritkábban ra-
gadtak fegyvert, és kevesebbszer rabolták el egymás marháit. Geoffrey Keating (kb.
1580-kb. 1645/50) ír történetíró arról számolt be, hogy Írország népe régen Samain és
Beltaine között kénytelen volt elszállásolni és etetni a fianna nevű, a japán szamurá-
jokhoz hasonló katonai szabadcsapatok tagjait, akik az év másik felében különböző
királyoknak, fejedelmeknek ajánlották föl szolgálataikat. A sötét hónapokban azért
vívtak fáradságos küzdelmet, hogy a nyáron és ősszel megtermelt, illetve betakarított
élelem kitartson a hideg időszakra, hiszen akkor még csak kezdetleges módszerekkel
tudták tartósítani az élelmiszert. És nem pusztán ennivalót kellett biztosítani télre és
tavaszra, fontos volt a nagyjából kiegyensúlyozott, egészséges vagy legalábbis a be-
tegségek esélyét csökkentő étrend is.
Ebben a sivár időszakban kétségtelenül óriási örömöt szerzett, hogy az emberek
újra friss tejet ihattak. Az anyajuhok Britanniában és Írországban ellés után, február
környékén, Samain és Beltaine között félidőben kezdtek el ismét tejelni. A tehenek
teje addigra elapadt, és tavaszig nem is lehetett rá számítani. A juhtejnek egyébként
is magasabb a zsírtartalma, mint a tehéntejnek, és a régi Írország népe igencsak ked-
velte. Az Aislinge Meic Con Glinne (Mac Con Glinne látomása) című, 12. századi szatí-
rában a juhtejjel készült „szép fehér zabkása” felséges csemegének számít. Az anya-
juhok tejelésének megindulása egyben azt is jelentette, hogy lezajlott az ellés, gyara-
podott a nyáj létszáma. A juhok korábban ellettek meg, és kezdtek el újra tejet adni,
mint a tehenek, mert a rövidebb fűszálakat is le tudják rágni, így a tél késői szakaszá-
nak gyér füvén jobban elboldogultak. Március elejére aztán a tehenek is megborjaz-
tak.
Minden jel szerint ez a megfigyelés áll a Cormac mac Cuilennáin (?-908) szójegy-
zékében megadott etimológia mögött, amely szerint a február elsején tartott Imbolc
vagy Imbolc (a korai modern ír nyelvben Óimelc) ünnep a juhok tejének megindulá-
sát köszönti. A mai kutatók azonban nem mind fogadják el Cormac megállapításait,
bármilyen régen élt is a szerző. Egy újabb keletű fölvetés szerint az Imbolc szó gyöke
a folcaim (’mosakszom’) igealakból ered, és a februári ünnep eredetileg a római Lu-
percaliához hasonló megtisztulási fesztivál volt. Ezt az elméletet azonban nem fogad-
ják el széles körben: Cormac magyarázata a „tehetetlenség törvénye” folytán tovább-
ra is irányadó, egyes tudósok kételyei ellenére.
Nerys Patterson 1992-ben az Imbolc és a juhok ellése közti összefüggésre alapozva
fölvetette, hogy fontos kapcsolat állhatott fönn az ünnep és az emberi szexualitás
„szezonális” alakulása között. A korai Írországban ugyanis a házasságok zömmel
vízkereszt előestéje (január 5.) és a farsangutó (a nagyböjt kezdete előtti három utolsó
nap) között, azaz a január közepétől március elejéig tartó időszakban köttettek. A
friss házasok május elsejéig éltek együtt, utána a férfiak kihajtották a nyájat. Így októ-

91
ber közepe és február elseje között sok csecsemő született, a juhok pedig éppen akkor
kezdtek el újból tejelni, amikor a szoptatós anyáknak kiadósan kellett táplálkozniuk.
Az Imbolc ünnepet a kezdet kezdetétől fogva Brigit tűzistennőhöz kötötték, a ke-
reszténység meghonosodása után pedig utódjához, Kildare-i Szent Brigittához. Bri-
gitta gyakran jelenik meg a juhok, a pásztorkodás és általában a termékenység védő-
szentjeként, és a kelta kultúrájú országokban ma mindenütt az ő nevével jelölik az
ünnepet. A nap kereszténység előtti elemei kikoptak a néphagyományból. Február 2.,
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, szintén szent ünnep a keresztény naptárban.
A Szent Szűz megtisztulásáról emlékezik meg, amikor a csecsemő Krisztust bemutat-
ta a Templomban. Ehhez a naphoz kötődik a balázsolás hagyománya is.
A Groundhog Day (’a mormota napja’) nevű, február 2-án tartott amerikai világi
ünnepben is az Imbolc cseng vissza: a nagy testű rágcsáló a tavasz beköszöntének je-
lét keresi. Ha süt a nap, és a mormota meglátja a saját árnyékát, még hat hétig tart a
tél.∗
A telet talán kettő, talán hat, talán nyolc hét múlva, de mindenképpen a tavasz kö-
veti, a tavaszt pedig a nyár. A pásztortársadalmakban − márpedig a korai kelta társa-
dalmak túlnyomórészt azok voltak − a meleg idő beköszönte a nyájak nyári legelőkre
költöztetését, az úgynevezett transzhumálást hozta magával. A pásztorok indulás
előtt áthajtották a marhacsordákat két örömtűz között, remélve, hogy így megóvják
őket a marhavésztől és más bajoktól. Az emberek is áthaladtak a két máglya között a
jó szerencse, illetve a balsors távol tartása reményében vagy a meddőség gyógyításá-
ra. Cormac szójegyzéke is említést tesz erről a szokásról. Utána általában az összes
máglyát eloltották, hogy majd a Beltaine ünnepen újra meggyújthassák őket. A csor-
da elhajtására a legtöbb kelta területen május elsején került sor, az északabbra fekvő,
hidegebb Skóciában azonban elképzelhető, hogy csak május 15-én. A május elsejei
ünnep ír neve Beltaine (vagy Beltane, Beltene, Beltine stb.; modern ír nyelven Beal-
taine). A szó három szótagú, kiejtése nagyjából: beltinye. Skócia gael vidékein és Man
szigeten is az óír szóalakból származó szavakkal (Bealtuinn, illetve Boaldyn) jelölik
az ünnepet. A korai Írországban a Cétshamain szót is használták, amely körülbelül
kora tavaszt jelent.
A Beltaine szó etimológiája szívfájdítóan bizonytalan. A második két szótag (-
taine) mintha a teine (’tűz’) szóból eredne. A naphoz kötődő néphagyományból kide-
rül, hogy az ünnepségek elengedhetetlen kelléke volt egy frissen meggyújtott tűz, az
„ínségtűz”, a teine éigen, amelyet két bot összedörzsölésével csiholtak. A szokás min-
den kelta kultúrájú területen az ünnep részét képezte, Skóciában hegytetőkön gyúj-
tották az „ínségtüzeket”. Cornwallban egészen a 20. század végéig élt a szokás. Az
első szótag (bel-) pedig talán azt jelenti, ’fénylő, ragyogó’. Olyan spekulatív elmélet is
született, hogy ugyanez a szótag Belenus gall isten nevének gyöke is. Belenusról el-
képzelhető, hogy Apollo megjelenési formája, de szentélyeiben rendszerint csak Bele-
nus néven imádták az Itáliai-félszigettől a Brit-szigetekig. Lehet, hogy a szógyök je-
lentése fénylő, ahogy az ír szóban. Az a 19. századi, szintén spekulatív elmélet vi-
szont, amely a föníciai Baállal rokonította Belenust, mára megdőlt. A Beltaine ünnep
napjának P-kelta nyelvekben használatos nevei csak az évszakra utalnak, tűzre vagy
valami elveszett istenségre nem (walesi nyelven Cyntefin vagy Dydd Calan Mai,

Valószínűleg ezekkel az általános, a tavaszhoz köthető hiedelmekkel rokon a medvével kapcsola-



tos magyarországi hagyomány is. − A szaklektor.

92
cornwalli nyelven Cala’ Mē, bretonul Kala Hanv). Mindegyik kifejezés vagy nyár ele-
jét, vagy május elsejét jelent.
A Beltaine a tűz általi megtisztulással egybekötött marhaterelésen túl a jelek sze-
rint az április 21-én tartott, Parilia vagy Palila nevű római marhapásztor- és juhász-
ünnepség bizonyos elemeit is átvette. A korai ír irodalomban úgy tartják, Beltaine
napja alkalmas időpont arra, hogy valaki nagy dolgokba vágjon bele. A Lebor Gabála
című áltörténelmi mű szerint mind Partholón, mind Míl Espáine népe (l. 7. fejezet)
ezen a napon szállja meg Írországot. Elképzelhető, hogy a kezdetekkel és az indulás-
sal kapcsolatos képzetek a nyári legelőkre távozó családtagokra vonatkozó társadal-
mi tapasztalatot tükrözik.
Sok, Beltainével kapcsolatos, szájhagyomány útján fennmaradt alkotás a tűz folya-
matos jelenlétéről beszél, amely tüzet különböző célokra lehetett használni. Meg le-
hetett például sütni rajta a Beltaine-cipót, azaz a hatalmas, lapos, kerek, kovásztalan
árpa- vagy zabkenyeret, amelyet több adagra lehetett széttörni, és az egyik darabban
volt egy faszéndarab. Akinek a sorshúzáskor ez a darab jutott, annak eljátszották a
tűzre vetéssel vagy felnégyeléssel végrehajtott „kivégzését”.
A Beltaine ünnep időszaka aggodalomra is okot adott. Ilyenkor már előfordult,
hogy fogytán voltak a télire fölhalmozott készletek. A szájhagyomány ezt a veszélyt
az éhes családoktól ételt lopó boszorkányok, állatok vagy tündérek formájában őrzi.
Az aggodalom részben társadalmi okokra is visszavezethető volt, hiszen Nerys Pat-
terson szerint a parasztoknak és a föld nélküli marhatulajdonosoknak ekkor kellett
leróniuk a hűbéruruknak járó adó egy részét, és eldönteniük, hogy kötnek-e az úrral
újabb megállapodást. Május volt ezen kívül a házasodási szezon vége is, és Beltaine
napját esküvő céljára különösen szerencsétlennek tartották.
A későbbi európai történelemben a május elsejei kelta ünnepségek kezdtek össze-
olvadni más országok, különösen az északi népek hasonló ünnepeivel. Az angol pa-
rasztok egészen a 17. század közepéig táncolták körbe a fölszalagozott májusfákat,
ekkor azonban a puritánok a félreismerhetetlen fallikus szimbolika miatt betiltották
ezt a szokást. Mivel pedig sok északi virág májusban nyílik, ezen a napon virágfüzé-
reket is készítettek. A „páneurópai” május elseje az április 27 - május 3. között lezaj-
lott, legalább a Kr. e. 3. századig visszanyúló múltú római Floralia ünnepben gyöke-
rezik, amely Flóra, a virágok istennője előtt hódol. Május elsején a májuskirály és -ki-
rálynő megválasztásával indult útjára a tavasz érkezését köszöntő egy hónapos ün-
neplés. Az igen sokat tanulmányozott szokást már 1576. évi feljegyzések is említik. A
májusünnepnek ezt a változatát „keresztényiesítette” a római katolikus egyház: az
egész hónapot a Szent Szűznek szentelte, és meg is koronázták Mária szobrát vagy
egy makulátlan erkölcsűnek ismert fiatal leányt. Ez a valaha igen elterjedt szokás az
utóbbi időben visszaszorult. A Beltaine ünnephez tartozó más szertartások kevésbé
aggasztották az egyházat, bár a Westmeath megyei Uisnech-dombon (amelyet időn-
ként Írország középpontjának is neveznek) szokásban lévő szertartásos tűzgyújtást
betiltotta. Geoffrey Keating arról tudósít, hogy az Uisnech-dombi tüzet még a 17. szá-
zad közepén is meggyújtották.
Amikor az írek átvették az európai május elsejét, és egybeolvasztották a Beltaine
ünneppel, a nőknek nem sok szerep jutott az ünnepségeken. Sir William Wilde Irish
Popular Superstitions (Ír népi babonák) című, 1852-ben megjelent könyvében megje-
gyezte, hogy az ír tavaszi ünnepélyes felvonulásokon nem volt májuskirálynő, ha-

93
nem egy nőnek öltözött férfi játszotta a szerepét. Kevin Danaher folklórkutató pedig
1972-ben ráakadt a némajátékosok 1897. május elseji wexfordi felvonulásának leírásá-
ra, amelyből kiderült, hogy a bolond és a felesége szerepét is férfi játszotta. Nerys
Patterson feltételezése szerint elképzelhető, hogy a férfiruhás társa mellett vonuló,
nőnek öltözött férfi az év téli felét jelképező, immár hatalmát vesztett, banyaszerű
nőalak akart lenni, a férfiruhás pedig az év nyári felét szimbolizálta. De a nőket kire-
kesztő férfiuralom is lehetett az oka a női szereplők hiányának.
A jelek szerint a csak férfiak részvételével zajló május elsejei felvonulásokból ala-
kult ki a munkások nemzetközi ünnepe. A kapcsolódási pontot az Egyesült Államok-
ba kivándorolt írek jelentik. Az amerikai polgárháború után az első amerikai szak-
szervezethez, a Knights of Labor (A Munka Lovagjai) nevű tömörüléshez ír születésű
munkások ezrei csatlakoztak. Az 1869-ben titkos társaságként alapított szervezet ele-
inte lassan növekedett, csak 1886-ban érte el a csúcsot jelentő 700 000-es taglétszámot.
Néhány, rosszul levezényelt sztrájk hatására azonban rohamosan fogyatkozni kezd-
tek a tagok, és a szervezet teret vesztett a rivális American Federation of Labor (Ame-
rikai Munkaszövetség) nevű szakszervezettel szemben. A Knights of Labour fényko-
rában az ír származású tagok május elsején az Írországban megszokott módon felvo-
nulást tartottak, ez lett gyakorlatilag az első május elsejei munkásfelvonulás. Nem
sokkal ezután, 1889-ben a Nemzetközi Szocialista Kongresszus (azaz a II. Internacio-
nálé) a dolgozók ünnepnapjává nyilvánította május első napját. Csaknem négy évti-
zeddel később pedig az oroszországi bolsevik forradalom vezérei is olyan ünnepna-
pot kerestek, amikor az egész társadalom tisztelettel adózhat a dolgozó emberek tel-
jesítménye előtt. Az ír–amerikai május elsejére esett a választásuk, amelynek vallási
és pásztorkodással kapcsolatos gyökerei immár a múlt ködébe vesztek.
A négy naptári ünnep közül talán az utolsó, a Lughnasa, a legkevésbé érzékelhető
a világi ipari társadalomban, ókori gyökereiről azonban többet tudunk, mint a másik
hároméról. A Lyon közelében talált Coligny-naptár említ egy „nagy ünnepi
hónapot”, a Rivrost, az ír Lughnasa, vagyis az augusztus megfelelőjét. Ma már tud-
juk, hogy Lyon Lugos/Lugus gall istenről kapta a nevét, akit a rómaiak a gall Merc-
uriusnak hívtak. A város ókori neve Lug(o)dunum volt. Itt Rivros (augusztus) elsején
Augustus császár (Kr. e. 63-Kr, u. 14) tiszteletére fesztivált rendeztek. Lugos, amint
azt korábban már említettük, Lug Lámfhota ír hős előképe, aki az ír ünnep névadója.
A korai ír hagyomány szerint maga Lug vezette be a mai Meath megyei Bregában ne-
velőanyja, Tailtiu tiszteletére. Tailtiu később az egyik legnagyobb ír vásár névadója
lett, amelyet a közeli Teltownban tartottak. Lug állítólag az első alkalmakkor lóverse-
nyeket és harcművészeti viadalokat rendezett. Hamarosan már Írország számos ré-
szén, Skócia gael vidékein (itt Lunasduinn a neve) és Man szigeten (Laa Luanistyn) is
tartottak Lughnasa-ünnepet.
A jelen könyvben a helyesírási reform előtti modern ír írásmódot alkalmazom,
mert Máire MacNeill is ezt használta mérföldkövet jelentő The Feast of Lughnasa (A
Lughnasa ünnep) címet viselő, 700 oldalas tanulmányában. Ha azonban következetes
akarnék lenni, az óír Lugnasad alakot kellene választanom, ahol a -nasad utótag je-
lentheti azt, hogy ünnepi gyűlés, emlékgyűlés. A MacNeill által választott alakban je-
lenik meg a szó Brian Friel Dancing at Lughnasa (Tánc a Lughnasa ünnepen) című
nagy sikerű, magyarul Pogánytánc címmel bemutatott (1990) drámájának címében is,
amelyben az író sokat merít a fesztivál hagyományaiból. Az új helyesírás szerinti mo-

94
dern ír változat a Lúnasa, ez a szóalak azonban ma már inkább az augusztus hónapot,
mintsem a csaknem teljesen kihalt ősi szokást jelöli. Az augusztusi ünnep Walesben
és Cornwallban sokkal kisebb jelentőségű volt, ottani elnevezéseinek nincs is közük
Lug nevéhez. Walesben Calan Awst (augusztus elseje) az ünnep neve, Cornwallban
pedig a Morvah nevű helyről nevezték el, ahol jellegzetes formájú megalitok találha-
tók.
A Lughnasa az elsőként beérő termények, a búza és az árpa aratásának ünnepe, és
a burgonya elterjedése után annak érését is köszöntötte. Az ünnepségek résztvevői
nagy előszeretettel járták a hegyeket: imádkoztak, és az ilyenkor beérő fekete áfonyát
szedték. Ilyenkor, hat hónappal Imbolc után, ért véget a juhnyájaknál a kicsinyekről
való gondoskodás, a szoptatás időszaka, és kezdődött a párzás. A természet példáját
követve az emberek is aktívabb nemi életet éltek.
A Lughnasa ünnepnek a korai, azaz a kora középkori ír irodalomban meglepő mó-
don nincs mitológiai kötődése az aratáshoz. Nem is történt túl sok minden az ünnep
idején, csak a Fir Bolg nép szállta meg az évnek ebben a szakában Írországot a Lebor
Gabála szerint. E népnek kellett hogy legyen valami kapcsolata Tailtiu ünnepével, hi-
szen egyik királynéjuk volt.
A Lughnasa időpontja nem volt olyan egyértelműen rögzítve, mint a többi naptári
ünnepé. Július 15-étől augusztus 15-éig bezárólag számos napot magában foglalha-
tott, különösen vasárnapokat. Mivel a keresztény egyház gyakran Mihály arkangyal
alakjával helyettesítette Lugot, az ünnep neve Szent Mihály-nap (Michaelmas) lett, és
szeptember 29-ére került át. Ugyanakkor az augusztus elseji ünnep Skóciában és
Angliában Lammas Day (Lammas Nap) névre hallgat. A „lammas” szó az óangol
hlafmaesse (’kenyérmise’) szóból ered, a Lughnasához az azonos kezdőbetűk ellenére
nincs köze. A fesztivál „keresztényiesítésének” második lépéseként pedig Szent Pat-
rik Crom Dubh (’fekete félhold’) fölötti győzelmének emléknapjává tették, átnevez-
ték Domhnach Chrom Dubhra (’Crom Dubh vasárnapja’), és július utolsó vagy au-
gusztus első vasárnapján tartják. Galway és Mayo megyékben az ünnep napjának
neve angolul Garland Sunday (’virágfüzér-vasárnap’) vagy eltorzult alakban Garlic
Sunday (’fokhagymavasárnap’).
MacNeill tanulmánya nyomon követi a Lughnasa ünnephez kötődő szokásokban
az évszázadok során lezajlott változásokat. Bemutatja a szabadtéri népgyűléseket, a
tavakhoz, folyókhoz, forrásokhoz tett zarándokutakat és a népi gyógymódokat, köz-
tük az elmebaj elleni orvosságot is. A Brit-szigetek kelta kultúrájú területein, vala-
mint Anglia és Franciaország egyes részein elterjedt szokások a naptári ünnep régi
eredetéről tanúskodnak, és arról, milyen fontos szerepet játszott valaha az emberek
életében. Egy olyan társadalomban azonban, amely elszigetelt minket a természeti
folyamatok jelentőségétől, ahol az emberek a munka, az iskola taposómalmából való
elszabadulás idejének tekintik a nyár végét, talán semmiképpen nem maradhatott
volna fenn. Az augusztus mára a szabadidős tevékenységek, a nyaralás hónapja lett,
nem jut benne hely elfeledett istenségek emlékünnepségeinek.

95
 HATODIK FEJEZET

Túlvilágok

EZ A VILÁG ÉS A „TÚLVILÁG”

A
26 esztendős William Butler Yeats az Írország vidékies északnyugati részén,
Leitrim és Sligo megyékben játszódó The Man Who Dreamed of Faeryland (Aki
Tündérországról álmodott) című költeményében (1891) megadta az alap-
hangot. A vers szerint az ábrándos, a spiritualitáshoz vonzódó kelták egy olyan, ér-
zékeken túli világgal is képesek kapcsolatot teremteni, amely erős, racionális, gyakor-
latias szomszédjaik, az angolok előtt rejtve marad. És ez a kelta túlvilág nem egysze-
rűen a tudat empirikus világával párhuzamosan létezik, hanem jobb, kívánatosabb
annál. Finom, tünékeny ideál, amely éles kontrasztban áll az „itt és most” szennyes
valóságával.
Yeats gondolatai csak erősítették a keltákkal kapcsolatos kliséket. Ha asszociációs
játékot játszunk a „kelta” szóval, bízvást számíthatunk rá, hogy olyan jelzőket hal-
lunk, mint „zabolátlan”, „túláradóan érzelmes” és „nem e világi”. A nem kelták szá-
jából többnyire nem éppen bókként hangzanak el ezek a szavak. Szinte érezhető mö-
göttük a leereszkedő mosoly, ahogy a világsajtó tudósításai mögött is, amikor 1999-
ben Eddie Lenihan Clare megyei történetmondó megpróbálta leállítani az autópálya-
építést, mert ki kellett volna vágni egy galagonyabokrot, amely a tündérek találkozó-
helye. Vajon a mai angliai Sussexben vagy az egyesült államokbeli Kansasban akad-
na a tündéreknek ilyen harcos szószólója?
A klisék persze, mint tudjuk, karikaturisztikusan eltúlzottak. Valójában minél kö-
zelebb jutunk a különböző kelta szövegekben említett különféle túlvilágokhoz, annál
kevésbé tűnnek különlegesnek. A régebbi korok európai embere számára a tündéror-
szág az érzékeken túli világot jelölő egyik fogalom volt a sok közül. Az irodalmi áb-
rázolás eszközeként Shakespeare Szentivánéji álom (1595) című vígjátékában, valamint
Gilbert és Sullivan Iolanthe (1882) című operájában, tehát két, teljességgel angolnak
látszó műben is jelen van a tündérek birodalma. A korábbi időszakok hagyományos
európai irodalmai is bőséggel szolgáltatnak példákat olyan túlvilágokra, amelyek
döbbenetes párhuzamokat mutatnak az írországi, walesi, bretagne-i történetekben le-
írtakkal. A mítoszok, a legendák, a folklór Szibériától Hawaii szigetéig mindenfelé
bővelkedik a további példákban.
Ezen kívül a kelták a klasszikus ókor után Európa más népeihez hasonlóan átvet-
ték a keresztény egyház tanításait, és ez meghatározta az igazakat jutalmazó, a bűnö-
söket büntető túlvilági birodalmakról kialakuló képüket. A biztos tudat, hogy az em-
ber lelke vagy a mennyországban, vagy a pokolban tölti az örökkévalóságot, általá-
ban kiszorítja az írásbeliség előtti korokból ránk maradt régebbi felfogásokat a fizikai

96
világon túli képzetekkel kapcsolatban. A keresztény szóhasználat abszolút ellentét-
párként jeleníti meg az e világ és a túlvilág/másvilág fogalmait, ami szintén befolyásolja
a hozzájuk tapadó képzeteinket, illetve a szóhasználat apró finomságait.
Bármennyire is eleven az ír, walesi és breton hagyományban a „pogányság”, a je-
lek szerint a későbbi egyházi és világi írástudók keresztény hite formálta az érzéke-
ken túli világ megjelenítését. Az írástudók szóhasználata nem utal arra, hogy része
lett volna hitviláguknak egy egybefüggő birodalom, ahol az ember nem fizikai része,
a lélek lakozik.
A kereszténység előtti kelták gondolatvilágáról keveset tudunk. Egy gyakran idé-
zett, Kr. e. 1. századi szövegben Lucanus római költő és történetíró Pharsalia című
epikus költeményében megjegyzi, hogy a druidák hite szerint az elhunytak lelke nem
a Hádészban, hanem in orbe alio él tovább. Patrick Sims-Williams (1990) véleménye
szerint az alius orbis kifejezés valószínűleg nem „a túlvilágot” jelenti, még csak nem is
„egyféle túlvilágot”, amely természetfölötti, és a mi világunktól teljesen külön áll, ha-
nem egyszerűen „egy másik régiót”. A kifejezést bizonyára a kelta nyelvű területek
tanult emberei is ismerték, de arra nincs bizonyíték, hogy keresték volna saját nyel-
vükben a megfelelőjét.∗
A kontinensen élő kelták feltárt temetkezési helyein fölfedezhetők arra utaló jelek,
hogy várták a halál utáni életet; ezek az utalások azonban korántsem olyan nagyszá-
múak, mint az egyiptomi piramisokban. A felső-ausztriai Hallstattnál talált nagy ki-
terjedésű vaskorszaki temetőben (Kr. e. 7-6. század) sok a díszes karddal és más fegy-
verekkel együtt eltemetett férfiholttest. A fegyverek egyrészt jelezhetik viselőjük gaz-
dagságát vagy a földi életben tanúsított vitézségét. Puszta spekuláció az a feltétele-
zés, hogy az elhunyt harcos készenlétben tartotta fegyverét, mert arra számított,
hogy a túlvilági életben újabb csatákat kell megvívnia. Másrészt viszont a délkelet-
németországi Hochdorfnál lévő sírhalomba (Kr. e. 6. század) temetett magas termetű
törzsfő mellé aranytálakat és arany ivóedényeket is a sírba helyeztek, mintha azt vár-
ták volna, hogy rangjához méltó lakomával köszöntik majd a túlvilágon. A francia–-
német határon lévő Saarbrücken közelében, Reinheimben eltemetett, jó családból
való nőt (Kr. e. 5. század) is míves é-t és pohárkészlet társaságában helyezték örök
nyugalomra, és szép számmal találtak mellette ékszert is, amely magas rangját jelzi:
egy nyakperecet, több arany karperecet, karkötőt és gyűrűt. Elegánsan és kényelme-
sen múlathatta tehát idejét a másvilágon.

UTAZÁSOK A TÚLVILÁGRA

A legkorábbi ír elbeszélő szövegek között található, mesés utazásokról szóló törté-

neteket talán a rettenthetetlen ír szerzeteseknek Kr. u. 600-1100 között a „sötét közép-
kor” Európájába irányuló, nemegyszer veszélyes útjai ihlették. A történetek a címük
első szava alapján két típusba sorolhatók. Az Echtrae (kaland) szóval kezdődő cím azt
jelzi, hogy a fölkeresett távoli vidékeket emberek lakják, még ha a messzeség ködé-
ben, a tengeren túl vagy a Föld közepében élnek is. Az Imram vagy Immram (’evezés’)
A modern ír saol eile kifejezés jelenthet „másik világot” a Lucanus által is használt értelemben,


azaz távoli földrajzi helyet, amilyen Kína vagy Paraguay. Nuala Ní Dhomhnaill (1952-) költészeté-
ben és más kortárs ír nyelvhasználati példákban azonban az an saol eile az empirikus vizsgálódás
hatáskörén kívül eső spirituális világ.

97
szó viszont egy vagy több, gyakran az emberlakta világ határain kívül eső szigetre
tett tengeri utat jelez. Más szóval az Echtrae és az Imram egyaránt az ismert földi világ
határain túlra kalauzolja az olvasót, de csak az utóbbi viszi át a túlvilágra. Ugyanak-
kor a jelenlegi tudományos közmegegyezés szerint az Imram szerzetesi műfaj, és a
mesés utazások későbbi, köznyelvibb stílusú változatai csupán annak szekularizált
megjelenési formái. A szerzetesektől ránk maradt anyagból próbáljuk tehát összera-
kosgatni a túlvilág legrégebbi ír ábrázolásait.
A 8. század eleji Imram Brain a legkorábbi fennmaradt példa. Címe úgy fordítható,
hogy Brannak, Febal fiának utazása vagy Bran utazása a Nők Földjére. Rövid a történet,
de a régies nyelv számos értelmezésbeli problémát vet föl. Séamus MacMathúna for-
dítása (1985) összesen 12 oldal, de 498 oldalnyi szövegmagyarázat fűződik hozzá. A
nyolc kéziratból összerakott teljes szöveg két hosszú lírai költeményből és három rö-
vid, prózai elbeszélő szövegrészből áll. A címszereplő Brannak, aki halandó király,
több ír és walesi névrokona is van, akiktől csak apai neve, a „mac Febail” különböz-
teti meg.
Bran egy napon várában sétálgatva zenét hall a háta mögül, és az édes dallamok
addig követik, amíg álomba nem szenderül tőlük. Amikor fölébred, virágokkal borí-
tott ezüstágat talál maga mellett, amelyről nem tudja, honnan származik. Magával vi-
szi palotájába, ahol megjelenik előtte egy furcsa öltözetű nő „a csodák földjéről”, és
elmond neki egy verset. Senki nem tud rá magyarázatot adni, hogy juthatott be, hi-
szen az összes palotabejárat és a védfalak kapui is zárva voltak. A palotában egybe-
gyűlt királyok mind hallják és látják is a jövevényt.
A nő verse Emain csodálatos almafájának leírásával kezdődik, amelynek fehér
ezüstágait kristálylevelek és virágok ékesítik. Az Emain a jelek szerint azonos Man-
annán mac Lir tengeristen Emain Ablach nevű birodalmával. A név ’az Almák Várá-
nak’ vagy ’az ígéret Földjének’ fordítható. A nő ezután versben leírja Emain négy pil-
lér által tartott távoli szigetét, amely a Fehér Ezüst és az Ezüstfelhő nevű síkságoktól
délre, az Ezüstös Föld, a Szelíd Föld, valamint a Tenger Síksága és a Mulatságok Sík-
sága közelében van.
Ezután gyors helyszínváltás következik, és egy csapat férfi a következő jelenetben
már curragh-ban, azaz vesszővázas, bőrbevonatú ír csónakban evez a nyílt tengeren,
hogy aztán egy óriási, messziről is szembeötlő kőnél érjen partot, amelyből százféle
dallam csendül föl. Sok ezer, különböző színű ruhákba öltözött nő lakik itt, a tiszta
vizű tengertől körülölelve. A tenger szélén egy vakítóan fehér szikla veszi át a nap
melegét. A közeli Mulatságok Síkságán az emberekre nem vár sem romlás, sem halál.
A szöveg hangvétele ekkor egy csapásra keresztény didaktikára vált. Prófécia kö-
vetkezik Krisztus születéséről, majd királysága természetének és kiterjedésének rö-
vid leírása. Brant, mint a világ összes embere közüli egyetlen kiválasztottat, arra in-
tik, hogy ne legyen rest, és vetkőzze le iszákosságát. Készülhet a Nők Földjére.
Ezután az ezüstág kiugrik Bran kezéből, egyenesen a „csodák földjéről” jött nő ke-
zébe, aki eltűnik, és senki sem tudja, hova lett. Bran huszonhét (mágikus szám:
3x3x3) társával útra kel, három fogadott fivére vezet egy-egy kilencfős csapatot. Út-
juk során találkoznak Manannán mac Lirrel, aki fogatát hajtja a tenger fölött. A ten-
geristen elmondja nekik, hogy hosszú idő után ismét Írországba tart, hogy egy Mon-
gán nevű fiút nemzzen egy férjes asszonnyal. Elmondása szerint a fiú ennek ellenére
a Fiachna fia nevet kapja majd a nő férje után. A korai ír irodalomban találhatók pár-

98
huzamos történetek arról, hogy Manannán fölszarvazza Fiachnát, és Mongán számos
kalandját is megörökítik az elbeszélések.
Bran azonban nem azt látja, amit Manannán. Neki virágos síkság tárul a szeme elé,
de a tengeristen szerint az a Mulatságok Síksága vagy Gyönyörök Síksága. Kiderül,
hogy Bran valójában gyönyörű, gyümölccsel teli erdőben evez. Manannán egy szelíd,
barátságos vidékről beszél, amelynek lakói egy bokor alatt szelíd játékot játszanak,
mindennemű bűn, kihágás nélkül. Kortalanok, és romlástól sem kell félniük, mert
Ádám bűne rájuk nem szállt át.
Ezután Ádám bukását írják le, a falánkságra és a kapzsiságra történő utalások kí-
séretében. A kevélység bűne ellen is óva intenek, mert az a hamisság révén a lélek
pusztulásához vezet. Mindezt a Krisztus eljövetelét és igazságos törvény bevezetését
hirdető prófécia követi.
Manannán újból megjövendöli, hogy ő nemzi majd Mongánt. Elmondja a fiú életét
és mennybemenetelét is. A prófécia, hogy egy isteni fogantatású gyermek eljuthat az
istenek birodalmába, kétségtelenül az evangéliumi Krisztus-történet visszhangja,
ahogy azt több kutató is észrevételezte.
Miután búcsút vett Manannántól, Bran arra számít, hogy még napnyugta előtt
Emainba ér. Társaival az Öröm Szigete körül eveznek, miközben a szigetlakók száj-
tátva bámulják őket, és gúnyosan kacagnak rajtuk. Bran partra küldi egyik emberét,
aki azonban egyből úgy kezd viselkedni, mint a szigetlakók, ezért otthagyják. A Nők
Földjére (Tír na mBan) érve Bran nem mer kiszállni a csónakból. A nők vezetője oda-
kiált neki: „Lépj földünkre, ó, Bran, Febal fia! Üdvözöljük érkezésed!” Ezután odadob
Brannak egy fonalgombolyagot, amely a tenyeréhez ragad, és elég erős ahhoz, hogy
a nő ki tudja húzni a csónakot a kikötőbe. Egy hatalmas házba viszik őket, ahol
mindegyik férfit várja egy ágy, amelyet a hozzá párosított nővel oszthat meg. Nagy
tálakon pazar lakomát hoznak, több az étel, mint amennyit a férfiak meg tudnának
enni.
Bran emberei teljesen elvesztik időérzéküket. Sok év telik el, de nekik úgy tűnik,
még csak egy esztendeje vannak ott. Bran egyik társa, Nechtan mac Collbrain ekkor
bevallja, hogy honvágy gyötri Írország iránt, és kéri Brant, hogy menjen vele haza.
Bran névtelen szeretője óva inti őket ettől, mondván, csak baj és bánat származhat be-
lőle. Amikor azonban egyértelművé válik számára, hogy elveszíti a férfit, azt javasol-
ja, útközben vegye föl az Öröm Szigetén hagyott társát is. Azt is meghagyja neki,
hogy Írországba érve kiabáljanak ki a partra a barátaiknak, de ne tegyék a lábukat a
szárazföldre. Hazaérve a Srúb Brain nevű hegyfokot pillantják meg, amelyet általá-
ban a Donegal megyei Lough Foyle-tó fölött, az Inishowen-félszigeten lévő Stroove
Pointtal azonosítanak. Bran a szeretője intelmeit követve kikiabál a parton lévő em-
bereknek, és elmondja, kicsoda. Senki nem ismeri, de azt mondják, régi történeteik-
ben szerepelt egy ilyen nevű ember. Nechtanon ekkor annyira elhatalmasodik a hon-
vágy, hogy nem törődve a figyelmeztetéssel kiugrik a partra, de azonnal egy kupac
por lesz belőle, mintha több száz éve porladt volna a földben. A barátja halálától sok-
kolt Bran elénekli a következő négysoros verset:

„Nagy volt Collbran fiának bűne,

Ki a korra emelt kezet;
És Nechtanra, Collbran fiára
Senki nem önthetett szentelt vizet.”

99
 Bran ezután ogham írással lejegyzett, négysoros versszakokban elénekli összes ka-
landját, egészen eddig a pillanatig, majd búcsút int a parton lévőknek, és soha többé
nem hall felőle senki. (A tartalmi összefoglaló Séamus MacMathúna 1985-ben készült
fordításán alapul: 46-58., 286–290. o.)
Bármilyen régi a történet, és bármilyen távoli, mesebeli tájakon játszódik, a népi
irodalmi hagyomány ismerői számára Bran utazásának sok eleme nem hat az újdon-
ság erejével. Az egyik ilyen elem a MacMathúna fordításában alcímként szereplő
„utazás a Nők Földjére”. Stith Thompson Motif-Index of Folk-Literature (A népi iroda-
lom motívummutatója) című, 1975-ben megjelent könyvében az ilyen képzeletbeli
utazás az F112-es nemzetközi azonosító számot kapta. Más népek legendáiban is fel-
bukkan, nem kelta vagy ír sajátosság, ugyanakkor tény, hogy vannak más hasonló
korai ír történetek is. Máel Dúin, a 8-10. századi Imram Curaig Maíle Dúin (Máel Dúin
hajójának útja) című elbeszélés főhőse ugyan hitbuzgóbb keresztényként tér haza,
mint amilyen induláskor volt, de ő is fölkeresi a Nők Földjét. Itt a királynő fölajánlja a
hajósoknak tizenhét lányát, akik szüntelen gyönyörökben részesítik őket, és elnyerik
az örök fiatalságot is. Amikor (szerintük három hónap múlva) távozni próbálnak, a
királynő ismét fonalgombolyagot dob utánuk, és visszahozza őket. Csak a negyedik
próbálkozásuk jár sikerrel. A Nők Földjéhez kapcsolódó motívum még az F111-es (a
földi Paradicsomba tett utazás) és az F302.3.1.-es is (szellem vagy tündér által a tün-
dérek földjére vagy a túlvilágra csábított férfi).
Szintén a világ minden táján megtalálható motívum az F373-as (a földi világból a
túlvilágra költöző halandó) és az F377-es (a halandó a másik világban elveszti időér-
zékét). Az utóbbi motívum talán az amerikai Washington Irving álnépmesei hőse,
Rip Van Winkle (1819) révén vált leginkább ismertté. A szülőföldjére lépve azonnal
porrá omló Nechtan ír motívuma többtucatnyi későbbi ír történetben ismétlődik. A
Fionn-mondakör hőse, Oisín például a Tír na nÓgban (az Ifjúság Földjén) 300 éven át
szerelmeskedik a szépséges aranyhajú Niamval, (ejtsd: nyiavval) és mellesleg három
gyermeket is nemz vele, mielőtt hazatérne Írországba (l. 11. fejezet). Eleinte tartja ma-
gát szerelmese figyelmeztetéséhez, hogy ne szálljon le a lováról, de azért fölajánlja
néhány útjába kerülő embernek, hogy segít megemelni egy követ. Eközben elszakad
a nyereghevedere, és ő a földre zuhan. Abban a pillanatban aszott bőrű öregemberré
válik. Ehhez hasonlítható sors vár Lir gyermekeire is a korai modern Oidheadh Chla-
inne Lir (Lir gyermekeinek tragikus története) című elbeszélésben is, akik azonban el-
vesztik emberi formájukat, és nem a túlvilágon időznek. Hattyúvá változnak, és há-
rom, egyenként 300 évig tartó száműzetés vár rájuk Írország vizein (l. 8. fejezet). Egy
jóslatnak kell beteljesülnie ahhoz, hogy újra emberi testbe költözhessenek. Testük
azonban ekkorra egy-egy porból összeállt oszlop, amely éppen csak annyi ideig ma-
rad egyben, amíg meg nem keresztelik őket.
Eleinte „tolakodónak”, nem odaillőnek hat az Imram Brainben és más, hasonló tör-
ténetekben a keresztény hitvallás, különösen, ha csak a tartalmi összefoglalót olvas-
suk, hiszen a történet elején semmi nem utal az Evangéliumra, és annak sincs előjele,
hogy a hős az üdvösséget keresné. A krisztusi próféciák szövegben való felbukkaná-
sa révén mégis másképp találkozik az olvasó Emain Ablachhal vagy a Nők Földjével.
Az ilyen másvilágok, bármilyen eredetűek legyenek is, immár nem végső úticélként,
hanem csupán az utazó kalandozásainak állomásaiként jelennek meg, olyanformán,
ahogy John Bunyan A zarándok útja című, 1678-ban megjelent könyvének főszereplő-

100
je, Christian (azaz keresztény) elvetődik a Szép Palotába vagy a Hiúság Vásárába.
Ezek a túlvilági helyek pedig nem igazán emlékeztetnek a boldogság birodalmára,
ahova a hochdorfi törzsfő és a reinheimi hölgy készült.
Egyes olvasók azonban nagyon szerették volna, hogy ezek a csodás helyek való-
ban létezzenek. Az az elbeszélés, amelynek kézirata a középkori Európában legin-
kább közkézen forgott, és több nyelvre is átültették, kétségtelenül annak köszönhette
népszerűségét, hogy az emberek szerettek volna hinni az ír utazók meséiben. A szö-
veg címe Navigatio Sancti Brendani Abbatis (Szent Brendan apát utazása). A 9. század
végén vagy a 10. század elején született alkotás a latin nyelvű ír irodalom utolsó fi-
gyelemre méltó produktuma. A „Hajós” melléknévvel is fölruházott Szent Brendan
valós történelmi személy volt, két apátságot is alapított, a Kerry megyei Ardfertet és
a Galway megyei Clonfertet. Kr. u. 577-ben halt meg, legalább 300 évvel a Navigatio
megírása előtt. A tudósokat mindmáig érdekli, hogy Szent Brendan vajon tényleg át-
hajózott-e az Atlanti-óceánon. Vita tárgyát képezi köztük, hogy a Navigatio egy csak-
nem feledésbe merült mesén alapuló legenda keresztényiesített változata, vagy Szent
Brendan világias jellegű epizódokat is magában foglaló élettörténete.
A szent két útjához az ad késztetést, hogy hall a nyugati óceánban lévő ígéret
Földjéről. A kifejezés ír eredetije Tír Tairngire, a túlvilágot jelölő egyik ismert ír kifeje-
zés (l. később a Túlvilági birodalmak sokasága című alfejezetet). Szent Brendan bőrbevo-
natú csónakjában indul el nyugat felé 14 társával, és el is jut egy szigetre, valószínű-
leg Izlandra, ahol öt évet tölt. Izlandot valóban fölfedezték ír szerzetesek, még mi-
előtt a skandinávok megtelepedtek volna a szigeten, és egy kis szigetcsoport, mely-
nek Vestmannaejar (’írek szigetei’) a neve, mindmáig e korai hajósok emlékét őrzi. A
hazájában nagy ovációval fogadott Szent Brendan elhatározza, hogy ismét útra kel,
ezúttal már tölgyfából készült hajón, hatvanfős legénységgel. Nyugat felé tartva ti-
zenöt kalandos állomás akad az útjába, van, amelyiken csak áthalad, van, ahol ki is
köt. Sorrendben:
(1) egy sziget, ahol hatalmas épület nyújt menedéket az utazóknak;
(2) egy sziget, ahol tehénnél is nagyobbak a birkák;
(3) újabb „sziget”, amelyről kiderül, hogy a Jasconius (vö. ír iasc = hal) nevű bálna
háta (hasonló eset Szindbáddal is történik);
(4) a madár alakját öltő szellemek szigete;
(5) Szent Ailbe szigete, itt részletesen leírják a némasági fogadalmat tett szerzete-
sek életét;
(6) a megalvadt tenger, amelyen Szent Brendan megállás nélkül halad át;
(7) az Erős Férfiak Szigete, ahol kisfiúk, valamint fiatal és idős férfiak élnek, és va-
lamennyien a scaltae nevű bíborszínű gyümölcsöt eszik;
(8) a szőlőfák szigete;
(9) egy sávban kristálytiszta a víz, a tengerészek lelátnak az óceán fenekéig;
(10) a nagy kristályoszlop, lehetséges, hogy jéghegy;
(11) az Óriás Kovácsok Szigete;
(12) füstölő-lángoló hegy, talán vulkán;
(13) sziklás földdarab fölött emberalakú felhő lebeg, amelyről az utazók azt gon-
dolják, a kárhozat alól vasárnaponként fölmentett Júdás az;
(14) Pál remete szigete;
(15) a Szenteknek ígért Sziget.

101
 A Navigatióban mindig volt valami, ami miatt egyes olvasók a nyilvánvalóan me-
seszerű epizódok ellenére igaz történetnek hitték. Még Kolumbusz Kristóf is elolvas-
ta, miközben Indiába készült. Annak ellenére, hogy a Navigatio hasonlít más túlvilági
utazásokról szóló történetekhez, így az Imram Curaig Maíle Dúinhoz, az Ezeregyéjszaká-
ról (1450 k.) nem is szólva, mindmáig akadnak, akik esküsznek rá, hogy Szent Bren-
dan története valós eseményeket mesél el. A szövegben található leírásokat Newfo-
undland, Florida és a Bahamák létező helyszíneivel próbálják azonosítani. A Szent
Brendan iránti érdeklődés Amerika Kolumbusz előtti állítólagos fölfedezőinek nép-
szerű indián kultuszából táplálkozik, akik írek, skótok, walesiek és más népek fiai is
lehettek. A kanadai Új-Skóciától az Ohio folyó völgyéig sok helyütt találtak ogham
írásjeleknek tűnő vésett rovátkákat, az észak-amerikai őslakos indiánok géntérképé-
nek tanulmányozása során pedig kiderült, hogy jóval Kr. u. 1000 előtt is érkezett a
kontinensre európai DNS. A 20. század második felében háromszor is átkeltek az At-
lanti-óceánon olyan bőrbevonatú csónakokban, amilyenekben a szerzetesek is utaz-
tak annak idején. Az első két átkelést 1966-ban és 1970-ben Bill Verity vezette, a har-
madik, legismertebb expedíció parancsnoka pedig 1976−1977-ben Tim Severin volt.
Ő könyvet is írt The Brendan Voyage (A Brendan-utazás) címmel (New York, 1978), és
igen sok nézőt vonzó televíziós dokumentumfilm is készült az útról.
Fölbukkannak túlvilági úti beszámolók történetírói munkákban is. Az egyik, ame-
lyet a 8. századi Annals (Évkönyvek) tartalmaz, talán egy olyan népi hiedelem kifeje-
ződése, amelyről elbeszélő történet nem született. Az évkönyvek nem a mai értelem-
ben vett történeti munkák, inkább dinasztikus házasságokat, királyok beiktatását és
halálát, kolostorok alapítását, lerombolását és más hasonló eseményeket rögzítenek.∗
Az évkönyvírás a 12-13. századi egyházi reformokig a papság kiváltsága volt. Proin-
sias MacCana (2000) részletesen elmondja a három levegőben repülő hajó 8. századi
történetét, úgy, ahogy az az évkönyvekben áll. A Kr. u. 743. évre vonatkozó bejegy-
zésben ezt találjuk:

„Ebben az évben hajók látszottak tisztán az égbolton, legénységgel együtt.”

Az epizódot az elkövetkező három évszázad során különböző irodalmi művek

többféle változatban is földolgozták. Az egyik történet a Meath megyei Teltownban,
a királyok gyűlése idején játszódik. Itt egyetlen tengerész hajózik a levegőben, és lán-
dzsájával lenyúlva ledöf valamit, amiről azt gondolja, hogy lazac. Amikor alászáll,
hogy elvigye a halat, a gyűlés résztvevői lefogják, mire egy idő után panaszkodni
kezd, hogy fuldoklik.

A SÍDH

A szó kalandos úton került át az ír nyelvből az angolba. A legtöbb olvasó először

William Butler Yeats műveiben találkozik vele, például a The Hosting of the Sidhe (A
Sídhe-i lovasok) című, 1899-ben írt versének címében. A nagy költő azonban nem-

Az önmagában álló Annals szó általában az angolul The Annals of the Four Masters (A négy tudós


évkönyvei) címet viselő, Micheál Ó Cléirigh és három társa által, a 17. században szerkesztett év-
könyveket jelöli, amelyet John O’Donovan fordított angolra Annals of the Kingdom of Ireland (Az ír
királyság évkönyvei) című hétkötetes, sok újranyomást megért munkájában (Dublin, 1849–1851).

102
igen tudott írül, a jelek szerint azzal sem volt tisztában, hogy a szóvégi -e csak birto-
kos esetben és többes számban használandó, és az í betű ékezetéről is megfeledke-
zett. A 20. század elején a helyes ír írásmód a sídh volt (kiejtése: sí). Amikor pedig a
modern ír helyesírást 1960 körül megreformálták, a szó írott alakja síre változott, ezt
azonban az angol nyelvű szakmunkákban még nemigen használják. Az ebben a kö-
tetben a legtöbb név írásakor alkalmazott középkori ír írásmód síd lenne, de jelen
esetben ez nem tűnik célravezetőnek, mivel a szó idézett előfordulásai többnyire an-
nál későbbi időszakból származnak. Az aos (vagy áes) sídhe annyit jelent, a sídh népe.
A szó elsődlegesen az Írország vidéki területein százával található, ember alkotta
dombokat, vagy sírhalmokat jelöli. Az angolul fairy moundnak, azaz tündérdombnak
nevezett építmények, képződmények rendszerint kör alakúak, tetejük gyakran lapos,
időnként pedig körbe vannak rakva kövekkel. Régészeti szemszögből a sídh szóval
jelölt jelenségek nem rejtélyesek, egész sor, félig-meddig szakkifejezésnek minősíthe-
tő szó vonatkozik rájuk. A sídh szolgálhat temetkezési célokat, mint a keresztény kor
előtti folyosós-kamrás sírok, vagy az alacsony, kerek sírhalmok, de védelmi célokat
is, mint az írül rath-nak (ejtsd: rá) nevezett, erődített, kör alakú, lakható földépítmé-
nyek, a normann kor előtti, ember építette dombok vagy az anglo-normann földvá-
rak.
A sídh-hez kötődő hiedelmekről már többet lehet elmondani. A gazdák nem legel-
tették állataikat a sídh-en, és lehetőség szerint az odavezető utakat is kerülték. Az a
hit, hogy bármilyen kis hegyfok, domb vagy még inkább sírhalom a természetfölötti
erőkhöz kötődik, illetve kísértetjárta hely, valószínűleg egész Európára jellemző,
semmi egyedi kelta sajátosság nincs benne. A szó etimológiája magában rejti ennek a
hiedelemnek a gyökereit.
Az erre vonatkozó kutatásokat összefoglalva Patrick Sims-Williams (1990) azt írja,
hogy a sídh szó a sed- (’ül’) tőből ered, és eredetileg székhely, lakhely volt a jelentése,
később pedig istenségek lakhelyére szűkült az értelme. Azok az elméletek, amelyek
szerint a sídh a vele azonos hangzású óír síd (’béke’) vagy a latin sidus (’csillag’) szóra
lenne visszavezethető, mára megdőltek, pedig mindkét szó utalt volna valamelyest a
szóban forgó isteni lakhely jellegére.
Elképzelhető, hogy a keresztény kor előtti Írországban minden jelentősebb körzet-
nek megvolt a maga sídh-je, amely a túlvilágra vezető átjáróként szolgált. T. F. O’Ra-
hilly azt állította (1946), hogy csak egy túlvilág volt, de arra sok kapu nyílt. Az újabb
kutatások, élükön Patrick Sims-Williamsszel, arra az eredményre jutottak, hogy a
sídh független királyságok „burjánzását” jelenti, nagyjából úgy, ahogy a halandók Ír-
országában a tuatha, de annál barátibb kapcsolatban állnak egymással. Föld alatti ösz-
szeköttetés pedig még a Kerry megyében lévő két mell alakú domb, az „Ana csecsei”
között elhelyezkedő két, egymással szomszédos sídh között sincs. Megállapítható te-
hát, hogy mindegyik sídh helyi jelentőségű.
A korai ír írástudók a sídh szó semmilyen alakját nem használták a latin orbe alio
helyettesítésére vagy tükörszavaként. Sőt az orbe alio kifejezésnek egyáltalán nincs is
ír tükörszava vagy fordítása. Ezen kívül határozott névelő nélkül a sídh inkább egy
túlvilágot jelent, mintsem a túlvilágot. Csak a mi modern, a keresztény műveltség
nyolc évszázada által befolyásolt olvasatunk erőlteti oda a határozott névelőt, pedig a
korai szövegekben a szó általában nem így fordul elő.

103
 Számos történet maradt fenn halandókról, rendszerint férfiakról, akik belépnek a
sídh-be. Érdekes módon a meghívás soha nem erényes vagy nagylelkű cselekedetek
jutalma, és nem is a sídh lakói felé tanúsított hódolatot honorálja. Gyakran megesik
viszont, hogy teljesen hétköznapi férfi botlik bele egy elbűvölő szépségű hajadonba,
aki hívogatja, de úgy, hogy a férfi nem érti meg azonnal, mit akar közölni vele.
Ahogy Bran az Emain Ablachba tett utazás során, a sídh-be lépő halandó is elveszti
érzékét a maga mögött hagyott földi világban pergő idő iránt, és mire visszatér (ha
visszatér egyáltalán), általában rossz irányú változáson megy keresztül.
A sídh sem általában véve a holtak, sem a gonosz vagy az erényes lelkek végső
nyughelyét nem jelenti. A holtak birodalmának ír neve Tech Duinn, azaz Donn
„háza”. Donn a holtak uralkodója, időnként nevezik Donn Tétscorachnak (’dühöngő
lovakban bővelkedő[?]’) is. A „ház” helyét nem mindig adják meg pontosan, hiszen
lehet a halandók földrajzának határain túl is. Gyakran Munsterhez kötik, és időnként
a Dursey-sziget közelében, a nyugat-corki Beare-félsziget legnyugatibb végénél lévő
kis, sziklás szigetecskével azonosítják.
A korábbi ír irodalomban a sídh gyakran palota vagy nagyon szép rezidencia, sok-
kal inkább e világi, mint túlvilági építmény. A legismertebb sídh-ek közé tartozik az
Armagh megyei Finnachad, az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus tör-
ténete) Lir királyának sídh-je (l. 7. fejezet). A leghíresebb sídh-ek közül sokat túlvilági-
nak gondolnak, még ha a sídh szó nem is szerepel a nevükben. Ilyen a Longford me-
gyében lévő Brí Léith, amely Etaín szerelmének, Midimek a lakhelye; a Boyne folyó
déli partján lévő Clettig, az Angus Ógot fiává fogadó varázsló, Elcmar lakhelye; a
Tipperary megyei Fémen, a Dagda fiának, Bodb Dergnek a lakhelye, valamint a con-
nachti Úamain, Angus Óg szerelmének, Cáernek gyerekkori otthona. Több száz más
sídh legrangosabb lakója nevén ismert, pl. a Nechtan által uralt Sídh Nechtain.
A tündérdomb jelentés kitágulásával tündért jelentő modern ír sídh szó több tucat-
nyi szóösszetételnek része. Íme néhány ezek közül: ceo sídhe (’tündérköd’), ceol sídhe
(’tündérzene’), sídh chóra, sídh ghaoithe és séideán sídhe (’tündérszél’), corpán sídhe (’el-
cserélt gyermek’) és suan sídhe (’tündérálom’). A legfélelmetesebb szókapcsolat a poc
sídhe (’tündérütés’), amely az emberi testnek a modern orvostudomány előtti száza-
dokban megmagyarázhatatlan lebénulását jelenti. Az angol ajkúak körében is létezett
hasonló hiedelem, ez az oka, hogy az „ütést” jelentő stroke szó mindmáig a gutaütés
vagy az agyvérzés köznyelvi neve.
A sídh nem ír sajátosság, a közeli kelta népek körében is ismert a fogalom. A Man
szigeti (manx) nyelvben az ír sídh angolosított formájával megegyező shee szó jelenti
a tündérek világát, a skót gael nyelv sith szavának fordítása pedig „természetfölötti”
vagy „spirituális”.∗ A Sithean szó tündérdombot jelent, amelynek lehet hegyes csúcsa
is, de semmiképpen nem sírhalom, a daoine sith (’a sith népe’) kifejezés pedig a tündé-
rekre vonatkozik. A walesi caer siddi (korábban kaer sidi) szóösszetétel, mint azt Pat-
rick Sims-Williams kimutatja, az ír sídh szó gyökét veszi kölcsön. Nem mindennapi
eset, hogy egy walesi fogalom kifejezésére ír szót használnak. A Caer Siddi csak az
egyik neve a walesi túlvilágnak, az Annwfn-nek (l. később), ám egyes szövegekben
tengeren túli földön álló várként írják le.

Mindkét szót úgy ejtik, mint ír megfelelőjét. − A szaklektor.



104
 TÚLVILÁGI BIRODALMAK SOKASÁGA

Annak ellenére, hogy az angolban előszeretettel használják az ír sídh szó különbö-

ző írásmódú alakjait, a korai ír vagy walesi nyelvben nincs egyetlen olyan szó vagy
kifejezés sem, amit úgy lehetne fordítani, hogy „a túlvilág” (modern értelemben).
Még egyszer hangsúlyoznám, hogy mai látásmódunk a keresztény kultúra hatására
alakult ki: „a túlvilág” valójában se nem mennyország, se nem pokol. Természetesen
létezik a korai ír és walesi hagyományban is olyan fogalom, amely közelítőleg azt je-
lenti, „a túlvilág”, de ezt több különböző kifejezés írja le, és mindegyiknek más-más
konnotációi, jelentésárnyalatai vannak. A túlvilági birodalmak mind az ír, mind a
walesi hagyományban kétféle helyen jelennek meg. Lehetnek a föld alatt, akár tavak,
források alatt is vagy a tenger (általában a nyugati tenger, tehát az Atlanti-óceán) túl-
só végében, felfoghatatlan messzeségben lévő szigeten vagy a tenger alatt.
„A túlvilág” fogalmához a walesi Annwfn vagy Annwn szó áll legközelebb, amint
az etimológiájából is kitűnik. Patrick Sims-Williams (1990) osztja Eric P. Hamp állás-
pontját (1977-1978), hogy a szó az an nyomatékosító szócskából és a dwfn (’mély’)
szóból áll össze, ugyanez a dwfn szógyök jelenik meg a walesi anoddyn (’mélység, sza-
kadék’) szóban. Ifor Williams régebbi, rivális teóriája (1951) ennél spekulatívabb.
Williams gall rokon szavak alapján amellett érvel, hogy a dwfn jelentése világ kéne,
hogy legyen, az an- előtag pedig nem nyomatékosító, hanem tagadó szócska. Így az
Annwfn a Lucanus által idézett alius orbis (’egy másik régió, egy másik világ’) kifeje-
zéssel lenne rokon értelmű. Ír megfelelője nincs, a breton anaon (’a holtak lelkei, lel-
kek társasága’) szóval viszont megközelítőleg azonos jelentésű és alakú.
Az Annwfn a sídh-vel ellentétben egyetlen birodalom, amelyre szárazföldön és
tengeren is számos kapu nyílik. A jelek szerint több alkirályságra oszló királyság leg-
főbb ura az „Annwfn királya” címet viselő uralkodó. A Mabinogi első ágában (l. 13.
fejezet) Hafgan „egy annwfni király”, aki szembeszáll Arawnnal, „az annwfni király-
lyal”. Patrick Sims-Williams arra hívta fel a figyelmet, hogy a Mabinogiban megjelenő
Annwfn határosnak tűnik Dyfeddel, a dél-walesi földi királysággal, Hafgan és
Arawn konfliktusa pedig jól tükrözi a középkori walesi politikai felállást. Egyes szö-
vegekben Annwfnt az apró Gwales (ma Grassholm) szigettel azonosítják, amely Dy-
fed délnyugati partjainak közelében van. A Mabinogi második ágában Bendigeidfran
levágott feje „elnököl” az itteni lakomákon. A korábban keletkezett Culhwch és Olwen
című történetben pedig Annwfn Skócián túl terül el.
Annwfnt kezdetben az öröm és a boldogság hazájának látták, ahol az életet szív-
hez szóló, varázslatos zene és a bornál édesebb elixír gazdagítja, amely egy szökőkút-
ból folyik. A betegség, az öregkor itt ismeretlen. Így az Annwfnra vonatkozhat a Caer
Feddwid (walesi nyelven: részeg mámor vagy tivornya udvara) kifejezés is. A ke-
reszténység terjedése azonban a pokol (walesi nyelven: Uffern) vonásait keverte az
Annwfn fogalmához, amelyet kezdtek démonok tanyájának tartani. A walesi hagyo-
mány Artúrjának kis híján az életébe kerül, amikor vissza akar szerezni Annwfnból
egy üstöt. A rettegés szüleményei a félelmetes cwn annwfn (’Annwfn kutyái’), akik-
nek ugatása előre jelzi a halált, és akik az elhunytak lelkével táplálkoznak. A későbbi
folklórban a kutyákat Gwynn ap Nudd, a tylwyth teg (’a szépek népe’, azaz a tündé-
rek) királya irányítja.

105
 Annak, ahogy Annwfnban az elíziumi boldogság helyét átvették a Styx (Sztüx)
kínjai, más kelta mitológiákban nincs párja. A különböző nevekkel ellátott túlvilágok,
két jelentős kivételtől eltekintve, a bőséges lakomák, ivászatok, a mulatságok, a szó-
rakozás, az andalító muzsika és a gyönyörű, készséges nők birodalmai. De még a két,
szomorú kivételt jelentő túlvilágban (az egyik breton, a másik ír) sem várták a belépő
lelkeket olyan rémségek, amilyenek Dante képzeletében fogadták a bűnös kereszté-
nyeket.
A Bretagne-ban hajdan félve kiejtett Youdic szó csak a pokol bejáratának neve. Ar-
ról, ami mögötte elterül, nem beszéltek. A szájhagyomány Youdicot a Bretagne
északnyugati részében, Finistère megyében, az Arrée-hegységben lévő lapos, komor,
lehangoló ingoványhoz kötötte, amelynek neve Yeun vagy Yeun-Elez. Akiről úgy
gondolták, démonok költöztek belé, azt bedobták a Youdicba, azokat a könnyelmű
halandókat pedig, akik nem tudták legyőzni kíváncsiságukat, és belekukucskáltak,
könnyen leránthatták az alattuk rejtőző láthatatlan erők. A mocsár mélyén megbúvó
szörnyek éjszakánként vonítottak, és gyakran fekete kutyák alakját öltötték. Ezen kí-
vül éjjelente az elkárhozott lelkek dorbézolása is hallatszott. A Youdichoz kapcsoló-
dó keresztény népi hagyomány szerint pedig Szent Mihály védte az ártatlanokat, ne-
hogy a lápba zuhanjanak.
Az ír Dún Scáithba (’az árnyék vagy a félelem erődje’) viszont, amelyről időnként
úgy tartották, Man szigeten van, be lehet lépni, és föl lehet deríteni a terepet. Egyfajta
Hádész ez, ahonnan kincset is lophat, aki elég ügyes és fürge. Amikor Cúchulainn, a
hős és vitézei idekeverednek, egész sor próbatétel vár rájuk. Először ocsmány kígyók
tekergőznek feléjük az erődítmény közepén lévő veremből, majd nem kevésbé visz-
szataszító, hegyes csőrű varangyok támadnak rájuk. Amikor az emberek megtámad-
ják őket, sárkánnyá változnak. A vitézek fölöttük is győzedelmeskednek, és ezzel
megszereznek egy varázsüstöt, aranyat, ezüstöt, soha ki nem fogyó húskészletet meg
három hajóra való, szellemekből álló legénységet, akik hazahúzzák hajójukat Íror-
szágba. A szökés azonban nem egyszerű. A Dún Scáithot védő gonosz lelkek ugyanis
fölborítják az ír hajót, és a tengerfenékre süllyesztik a kincset. Cúchulainn és emberei
így úszva teszik meg az utat Írországig, ahol elmesélik a történetet.
A Man szigethez kötődő Dún Scáithot könnyű összekeverni a név különböző vál-
tozataival (Dùn Sgàthaich stb.), amelyek a Cúchulainnt harcművészetre oktató ama-
zon, Scáthach nevére rímelnek, akiről úgy tartották, a skóciai Hebridákon, a Skye szi-
geten él. A skót gael Dùn Scàith alak pedig talán a Skye sziget Sleat nevű kis partré-
szén lévő romos várra vagy az egész szigetre utal.
A túlvilági birodalomnak „kijelölt” konkrét földrajzi helyek alátámasztják John
Carey (1982) álláspontját, hogy a Brit-szigetek keltái nem ragaszkodtak a pontos
helyhez nem kötött, „tengeren túli másvilág” gondolatához. A mi szemünkben miti-
kusnak vagy mesésnek tűnő szigetek pedig a középkori térképrajzolók számára vol-
tak annyira valóságosak, hogy helyet találjanak nekik a térképen. Carey nézete sze-
rint különösen a korai írek fogták föl valóban létező szigetekként a túlvilágokat. A
korabeli Európában, nem csak a kelta nyelvű területeken, bevett gyakorlat volt a ten-
gerre bocsátott vízi járművekben való, hajós temetés. Patrick Sims-Williams (1990)
Carey elméletét kommentálva hozzáteszi, hogy „több ír túlvilág van, ezek konkrét
helyeken, a föld alatt, illetve szigeteken helyezkednek el”. A túlvilág fogalma mo-
dern kori absztrakció.

106
 A fentebb ismertetett történetben Szent Brendan abban a reményben bontott vitor-
lát, hogy eljut Tír Tairngirébe (’a prófécia vagy az ígéret Földjére’), úgy tartották te-
hát, hogy Tír Tairngire hajón megközelíthető ország. A róla szóló történetekben ural-
kodói pár szerepel: Dáire király (több mitológiai alak is viseli ezt a nevet) és Rígru
Rosclethan királynő. „Bűntelen” a jelzőjük, mert csak azért élnek házaséletet, hogy
túlvilági fiuk, Ségda Sárlbraid megfoganjon. Vagy féltucatnyi történet viszont orszá-
guk látogatóiról szól, akik közül egyik-másik igencsak ,,e világi” módon viselkedik.
A gyönyörű, de gonosz Bé Chuma például itt követ el házasságtörést Gaidiarral, Ma-
nannán mac Lir fiával, amiért Bét száműzik.
Egy másik titokzatos ország maradandó nyomot hagyott a világtérképen. A ma
csak az angolosított Hy Brasil alakban ismert írországi helynév ír eredetű, talán az Í
(’sziget’) és bres (’szépség, érték, nagyság, hatalom’) szavakból ered. Az Írországgal
azonos szélességi fokon fekvő Hy Brasil egyértelműen az elveszett Atlantisz jóval ré-
gebbi európai mítoszára épít. Az ír elnevezésre hatással lehetett a Leinsterben épült,
Brac Bresail nevű, csónak alakú vár, amelyet a kevéssé ismert mitológiai alaknak,
Bresal királynak tulajdonítanak. Az időnként az Aran-szigetekkel azonosított Hy Bra-
sil a Tuatha Dé Danann egyik feltételezett visszavonulási helye a sok közül, ahova a
Míl Espáine népétől elszenvedett vereség után menekülhettek (l. 7. fejezet). A név
különböző alakokban, Európa különböző részein, több középkori térképen is fölbuk-
kant, és Angelinus Dalorto kartográfus L’Isola Brazil című értekezésének (Genova,
1325) témája lett. A z betűs, olaszos írásmód alapján kapta a nevét Brazília. A térké-
pek azonban még a dél-amerikai állam létrejötte után is, egészen a 17. századig fel-
tüntették a szigetet Írországtól nyugatra. A szájhagyomány pedig a 20. századig
megőrizte Hy Brasil, a munkát, gondokat és cinikus kacajt nem ismerő sziget képét,
ahol az ember Cúchulainn és más mitológiai alakok társaságát élvezheti. William
Butler Yeatsnek azt mesélte egy halász∗, hogy egészen Hy Brasilig kihajózott.
A nyugati horizont más szigetei is Hy Brasilhoz hasonlóan paradicsomiak, és
olyan nevekkel különböztetik meg őket, amelyek elárulnak valamit lakóikról, az álta-
luk ígért kecsegtető kilátásokról vagy a földrajzi helyzetükről. Tír na mBan (’a Nők
Földje’) gyönyörű, kívánatos asszonyai sok odalátogató hőst elszórakoztatnak, kezd-
ve a fentebb említett Brannal és Máel Dúinnyal. Tír na mBéo (’az Élők Földje’) lakói a
legyőzött Tuatha Dé Danann számos túlvilági vigasztalója közé tartoznak. Ezen a föl-
dön szerzi Lug Lámfhota, a hős, Frecraid nevű kardját. Más föltételezések szerint a
halhatatlanok leleményes népe, a Tuatha Dé Danann olyan helyen rejtőzött el, ahol
szem nem láthatta őket: ez a hely a Tír fo Thuinn (’Hullámok Alatti Föld’). Tír fo
Thuinn meseszerű és csak az általánosságok szintjén fölvázolt képe valószínűsíti,
hogy a történetmondók ennek a túlvilági birodalomnak a létezésében kevésbé hittek,
mint a többi, Írországtól nyugatra lévő földi Paradicsoméban. Ezzel együtt több, száj-
hagyomány útján terjedő, Fionn-nel kapcsolatos történet is említi.
Az angol nyelvterületen jól ismert Tír na nÓg (’az Ifjúság Földje’) sok sziget eleme-
it ötvözi. Általában nyugaton van, a Tuatha Dé Danann menedéke, a testi-lelki örö-
mök, az örök ifjúság földje. A szájhagyomány több különböző helyre helyezi Tír na
nÓgot, ezek közül a legnépszerűbb a Lisconnor-öböl bejárata, amely Clare megyé-
ben, a Moher-szikláktól délre található. De lehet az Ifjúság Földje a szárazföld belsejé-

A költő The Celtic Twilight (magyarul: A kelta homály. Új Mandátum Könyvkiadó, 2003. Ford. Erdő-


di Gábor) című, 1893-ban megjelent mítosz- és mesegyűjteményében idézi.

107
ben is, így a Limerick megyei Lough Gur-tóban lévő Knockadoon-szigeten, egy bar-
langban vagy északon, az antrimi partok közelében lévő Rathlin-szigeten. Aranyhajú
Niam(h) Tír na nÓgba vezeti a Fionn-mondakör hősét, Oisínt, ahol 300 évig időznek.
Hogy pontosan mivel foglalkoznak ez idő alatt, azt egyik történet sem részletezi. A
halandók közé visszatérve azonban Oisínt természetesen tönkreteszi a közben eltelt,
általa nem érzékelt idő. A Tír na nÓg fogalma a hagyományban gyökerezik ugyan,
de erős hatással volt rá Micheál Coimín 1750-ben született, ír nyelvű verse, a Laoi Oi-
sín i dTír na nÓg (Oisín dala az ifjúság földjén). Persze nem csupán Coimín nagy kép-
zelőerővel megírt, míves szövegének köszönhető” a Tír na nÓg név széles körű is-
mertsége, hanem még inkább a tucatnyi fordításnak és átdolgozásnak, amelyek közül
a leghíresebb William Butler Yeats The Wanderings of Oisín (Oisín vándorlásai) című
költeménye (1889). Mivel pedig a Tír na nÓg név nem esik szerzői jogvédelem hatá-
lya alá, eredeti jelentésétől igen távoli szövegkörnyezetben is fölbukkanhat. Bárhol
kaphatja például ezt a nevet egy gyerekvidámpark, ahogy a Galway megyei Salthill
üdülővárosban is történt.∗ Mike Newell 1993-ban készült Into the West (Nyugatra)
című filmjében pedig, amelynek forgatókönyvét Jim Sheridan írta, a titokzatos fehér
lovat hívják Tír na nÓgnak.
Írországon kívül kevésbé elterjedt a távoli szigetként elképzelt túlvilág motívuma.
A Külső-Hebridák Bárra nevű szigetén mindmáig elevenek a Roca Barraidh-történe-
tek. Ezt a varázslatos szigetet, amely Hy Brasil és Emain Ablach elemeit ötvözi, ritka
alkalmakkor megpillanthatja a távoli horizonton egy-egy szerencsés halász. A skót
gael roc szó tágabb értelemben bármit jelent, amibe a horog beleakadhat, szűkebb ér-
telemben pedig a hínár víz színén megjelenő részére vonatkozik. Hasonlóképpen a
walesi Ynys Afallon (walesi nyelven afall = alma) is az érzéki gyönyör, a termékeny-
ség, a bőséges lakomák és az örök ifjúság szigete a nyugati óceánban. Ynys Afallon-
ról, a szintén almára utaló Emain Ablachhal együtt, régóta azt tartják, hogy nagy sze-
repet játszott az Artúr-hagyományban jelen levő Avalon fogalmának kialakulásában.
Végezetül megjegyezzük, hogy nem csak tengeri szigetek léteznek. A lapos, sík te-
rületek is szigetnek tekinthetők, amennyiben a gyalogos utazó a nehezebb terep után
itt megpihenhet. Talán ezért ábrázolják Mag Mellt (’kellemes síkság’) időnként tenge-
ren, máskor pedig szárazföldön. Bran az Imram Brainban Emain Ablach felé tartva el-
halad Mag Mell mellett, ahol a lazacok olyan szilajul kergetőznek, mint a kisborjak.
Máskor a valóban létező Mag Dá Cheó (’két köd síksága’) nevű helyhez kötik, amely
a mai Roscommon megyében, Medb királynő Cruachain nevű várától délre vagy
esetleg Délnyugat-Írországban van. Mag Mellnek nem csak a földrajzi helye változó,
uralkodóból is három jutott neki. Általában az egyenes jellemű Labraid Luathlám ar
Claideb (’fürge kéz a kardon’) a királya, szépséges felesége pedig a Lí Ban, azaz ’az
asszonyok szépe’ névre hallgat. A Serglige Con Culainn (Cúchulainn betegágya) című
történetben (l. 10. fejezet) ő a férje küldöttje, akinek Cúchulainn nem tud ellenállni.
Mag Mell másik két királya Goll mac Doilb és Boadach.
Ahogy Mag Mellnek nincs egyetlen kitüntetett uralkodója, úgy olyan mitológiai
alak sincs, aki jogot formálhatna „a túlvilág királya” címre. Eochaid Iúil a Mag Mell-i
Labraid Luathlám ellensége, de nem derül ki egyértelműen, hol uralkodik. A démoni
Fomori néppel szövetséges Tethrának pedig vannak ugyan túlvilági vonásai, de
egyetlen szöveg sem nevezi nevén ottani birodalmát. Eógan Inbir sem uralkodik pa-

A Tír na nÓg egészen pontos fordításban ’a fiatalok/ifjú emberek földjét’ jelenti. − A szaklektor.


108
radicsomi királyság fölött, amikor pedig felesége, Bé Chuma fölszarvazza Gaidiarral,
Manannán mac Lir fiával, csorbul is a tekintélye. Manannán, a túlvilági tengeristen
neve gyakrabban fordul elő a korai ír szövegekben, mint riválisaié, és rendszerint fö-
lébük is kerekedik. A korai ír irodalom mind a négy jelentős mondakörében megjele-
nik, és kedvére kalandozik az ír-tengeren Skócia, Man sziget és Írország között.

109
MÁSODIK RÉSZ

ÍR MÍTOSZOK

110
 HETEDIK FEJEZET

Ír kezdetek: a Lebor Gabála Érenn

ÁLTÖRTÉNELEM

N em tudjuk, hogyan látták a kelták világuk keletkezését. Nem maradt ugyan-

is ránk kelta nyelvű kozmogónia, kozmológia vagy teremtésmítosz. Nincs a
világegyetem eredetét magyarázó kelta dokumentum, amilyet a görögöknél
Hésziodosz az Istenek születése (Theogonia) című művében, a régi izlandiaknál pedig a
két Eddában találunk. A klasszikus kommentátorok, köztük Julius Caesar, arról szá-
molnak be, hogy a galloknak volt kozmogóniájuk, de abból mára szinte semmi nem
maradt fenn. A görög földrajztudós, Sztrabón pedig egy sor erejéig említi a galloknak
a világ elpusztíthatatlanságába vetett hitét. Az ír, a walesi vagy a breton hagyomány-
ban ilyen hiedelemnek nincs nyoma, bár John Shaw (1978) a kanadai Új-Skóciába ki-
vándorolt skót gaelek között talált egy történetet a Tejútrendszer keletkezéséről (l. 14.
fejezet). A legterjedelmesebb fönnmaradt eredettörténet ír nyelvű, és nem a kozmosz
vagy az emberek létrejöttével foglalkozik, hanem azt tárgyalja, hogyan érkeztek Íror-
szágba a különböző, részben kitalált, mitikus népek. Ez a rendszerint áltörténelem-
nek minősített szöveg a Lebor Gabála Érenn (modern ír nyelven: Leabhar Gabhála),
amely az angol fordításban gyakran kapja a The Book of Invasions vagy The Book of
Conquests (Hódítások könyve), esetleg a szó szerinti The Book of the Taking of Ireland
(Írország elfoglalásának könyve) címet.
Az áltörténelem kifejezés az olvasók többsége számára alighanem ismeretlen, és
méltánytalanul tiszteletlennek, sértőnek hat. A Lebor Gabála című szöveg 12. századi
összeállítói úgy gondolták, megbízhatóan, hitelesen rögzítik az emberekkel történt
eseményeket, de mivel gyakran a képzelet szüleményein alapuló forrásoknak is hitelt
adtak, egészen más lett az eredmény. A különböző történelmi korszakokban több
szerző is megpróbálta a bibliamagyarázat kereteibe illeszteni a mítoszokat, legendá-
kat, genealógiákat. Bábel tornyának, Noé bárkájának történetét szó szerint igaznak
tekintik, a glóbusz pedig Ptolemaiosz geocentrikus világképe szerint rendeződik el a
szerzők fejében. Alwyn és Brinley Rees Celtic Heritage (Kelta örökség) című, 1961-ben
megjelent könyvükben „az ír tanítások egyes elemeinek a középkori legendával szí-
nezett héber mitológiával történő ötvözésére tett fáradságos kísérletnek” minősítik a
Lebor Gabálát Patrick K. Ford (1977) viszont már kevésbé jóindulatú: szerinte a mű
nem más, mint „mesterien összezagyvált középkori egyveleg”.
A Lebor Gabála öt kötete a jelek szerint több évszázadon át készült, igen sok közre-
működővel. Azonosítható, de névtelen 9-10. századi költők keze nyoma bukkan föl, a
végleges összeszerkesztésre pedig a 11. században került sor. A legrégebbi fönnma-
radt példány a 12. századi Leinsteri kódexben található. Az elbeszélő mű összeállítói

111
nem alapos bibliaismeretről tesznek tanúságot, hanem inkább bibliamagyarázókra és
történetírókra hagyatkoznak, különösen Euszebioszra (Kr. u. 3-4. század), Orosiusra
(6. század) és Sevillai Izidorra (7. század). A latinos műveltségre utaló jelek hatására
egyes modern kori kutatók azt feltételezték, hogy valaha volt egy eredeti latin nyelvű
változat, és abból származik az ír szöveg. Ezt az elméletet azonban ma már a kutatók
zöme elutasítja.
A Lebor Gabála olvasója óhatatlanul kíváncsi lesz rá, van-e ennek az áltörténelmi
munkának valami apró igazságmagva, vagy az egész csak káprázat. A sziget egy-
mást követő hódítóinak sorát a nagyon is halandó Míl Espáine népe zárja. Kézenfek-
vő a párhuzam a görög Hésziodosz Munkák és napok című művében (Kr. e. 7. század)
fölvázolt négy korszakkal. A Lebor Gabála megadja az óír irodalom első, ma „mitoló-
giainak” nevezett mondakörének keretét. A ciklus egyik kulcsszövegét, a Cath Maige
Tuired [A (második) Mag Tuired-i/moyturai csata], amely kiterjeszti a Lebor Gabála
cselekményének bizonyos részét, szintén e fejezetben tárgyaljuk. Az „áltörténelem”
minősítés arra emlékeztet minket, hogy a Lebor Gabálát valaha hiteles történeti mun-
kának tartották. A modern kor előtti történetírás legjelentősebb alakjai közül néhány-
nak, így Geoffrey Keatingnek (1580 k.−1645/50 k.), Micheál Ó Cleirighnek (1575–
1645 k.), A négy tudós évkönyvei összeállítójának, és Roderick O’Flahertynek (1629–
1718) igencsak meggyűlt a baja, amikor a Lebor Gabála szerinti történelmet össze akar-
ta hangolni a máshol szerzett információkkal. Még az igen lelkiismeretes, fölvilágo-
sodás utáni történész, Charles O’Conor (1710–1791) is úgy gondolta, hogy a Lebor Ga-
bála összebékíthető a hitelesebb dokumentumokkal. A 20. század második felében a
Harvard Egyetem professzora, John V. Kelleher évtizedeket szentelt a szöveg számos
talányának, és két nemzedéken át biztatta posztgraduális képzésben részt vevő hall-
gatóit is, hogy a modern technika minden eszközét, valamint az aprólékos gondos-
sággal, pontosan közreadott kéziratszövegeket és a bőségesen rendelkezésre álló
adatokat felhasználva dolgozzanak föl rövidebb szakaszokat. Munkájuk gyümölcse
azt a nézetet támasztja alá, hogy a Lebor Gabála bizonyos epizódjai halványan emlé-
keztetnek olyan eseményekre, amelyek bizonyíthatóan megtörténtek. Természetesen
ugyanez mondható el számos középkori legendáról és későbbi népmeséről is.
A Lebor Gabála bizonyos fokig a Raphael Holinshed által szerkesztett (1577) Chro-
nicles (Krónikák) elejéhez hasonlít, amely Shakespeare Lear király című drámájának
forrásául is szolgáló, történeti munkának álcázott legendagyűjtemény. Fontos kü-
lönbség azonban, hogy míg Holinshed krónikájában a fantázia szüleményei kevered-
nek a rendelkezésre álló hiteles följegyzésekkel, addig a Lebor Gabála korai, mesesze-
rű történeteit úgy torzították el, hogy beleférjenek a bibliamagyarázóktól örökölt ke-
retekbe. A szöveg végig tartalmaz évszámokat.
Az emberi történelem a bibliai özönvízzel kezdődik, amelyet a bibliamagyarázók
Kr. e. 2900-ra, vagyis a feltételezett 1104. „világévre” (Anno Mundi, rövidítve AM)
tettek. A Lebor Gabála valamennyi eseményének évszáma erősen változó, mivel a kö-
zépkori tudósok képtelenek voltak megegyezni a teremtés időpontjában. A Venerab-
le (tiszteletre méltó) Bedé (Béda) néven ismert angolszász történetíró Kr. e. 3952 mel-
lett érvelt, a Kr. e. 3. század görögül beszélő zsidó tudósai Kr. e. 5200-ban állapították
meg az időpontot, későbbi szaktekintélyek pedig Kr. e. 4004-re voksoltak. Az írek
ősei a Scoti nevű nép, amely a feltételezések szerint a mai Ukrajna területéről, Szkítiá-
ból származott, és az egyiptomi fáraó Scota vagy Scotia nevű lányáról nevezték el. A

112
Scoti szó valójában a Scotti (scotusok) alakváltozata, egyebek mellett ezen a néven is
emlegették a rómaiak az ókori Írország népeit. A 6. század Ulsterből (Írország)
Argyllba (Skócia) irányuló népvándorlásának köszönhetően ruházódott át a név a
mai Skóciára. A Lebor Gabála szerint a Scoti nép a zsidókkal együtt száműzetésben élt
Egyiptomban, és Mózes hívta is őket, hogy tartsanak velük a kivonuláskor. Innen
eredhet az a sokáig elterjedt „kacsa”, hogy az írek lennének Izrael elveszett tizenhar-
madik törzse. A Scoti nép Egyiptomban létrehozza saját nyelvét. A történet szerint
egy bizonyos Fénius Farsaid jelen van Bábelban a nyelvek különválasztásánál, és
meghagyja unokájának, Goídel Glasnak, hogy az akkor létező 72 nyelvből hozzon
létre egy újat, az írt. Az unoka neve az ír nyelvre használt óír Goídelc szóból szárma-
zik.
Az áltörténelmi mű címében ígért hódításokra hat bevándorlási hullámban kerül
sor. Az érkező népek vezérükről vagy domináns csoportjukról kapták nevüket: (1)
Cesair, (2) Partholón népe, (3) Merned népe, (4) Fir Bolg, (5) Tuatha Dé Danann és (6)
Míl Espáine népe, valamint a harcias hajós nép, a Fomorik, akik szinte az összes töb-
bivel hadban állnak. A hét hódító csoport közül csak az utolsó, Míl Espáine népe ha-
landó, a másik hat vagy istenek, vagy az embertől bizonyos fokig különböző lények
népe.

CESAIR, PARTHOLÓN NÉPE, NEMED NÉPE, A FIR BOLG

Az első két hódítás inkább a képzelet szüleménye, kevesebb valós alapja van, mint
a másik négynek. A hitbuzgó hiszékenység és a szexuális fantáziák sajátos elegyét
mutató történet szerint először egy nő érkezik a Közel-Keletről. Cesair (vagy Cessair,
Ceasair stb.) Noé fiának, Bithnek és Birrennek a lánya, aki közvetlenül az özönvíz
előtt Inis Fáilra (’a Sors Szigete’, azaz Írország) menekül. Azért kell elhagynia szülő-
földjét, mert az a gyalázat érte, hogy nem engedték föl a bárkára. Egy másik változat
szerint Banbának, Írország egyik névadó istennőjének a lánya.
Negyven nappal az özönvíz előtt érkezik meg ötven nővel és három férfival a
Cork megyében, a Bantry-öböl partján lévő Dún na mBarcba. Az eredeti terv szerint
a nőknek három csoportra kellene osztaniuk, hogy a három férfi közreműködésével
benépesíthessék a szigetet. De két férfi meghal, így a feladat teljes egészében Fintan
mac Bóchrára, Cesair „férjére” és a költők pártfogójára marad, aki azonban nem érez
magában elég erőt a feladathoz, ezért lazac képében elmenekül. A magára maradt
Cesair szíve megszakad, és meghal. A történet névtelen narrátora számos bizonyta-
lan eredetű helynevet megmagyaráz, Cesair kíséretének tagjaira vezeti vissza őket.
Az objektíven elemző modern kommentátorok szerint viszont kitalált etimológiákat
szúrtak be az elbeszélő szövegbe.
Cesair halálát és így az özönvizet követően Írország 312 éven át lakatlan. Ekkor ér-
kezik Partholón jóakaratú és szorgos népe, akik hétéves vándorlás után a Beltaine
ünnep idején érik el Inber Scénét, ami lehet Írország délnyugati részén, a mai Kerry
megyében vagy északnyugaton, a Donegal-öbölben. Először északnyugaton, az As-
saroe-vízesés közelében telepednek le, de később művelésre alkalmassá tesznek négy
síkságot, ők kezdenek először földet művelni, és elsőként osztják föl Írországot négy
részre. Szívesen fogadja őket a természet is, hiszen hét tó is keletkezik. Településeik

113
között van a Mag nElta (angolosítva Moynalty) síkság, amely a mai nagyváros, Dub-
lin helyén terült el.
A második bevándorló csoport a vezetőjéről, Partholónról kapta a nevét, akinek
szintén van bibliai családfája. Magóg leszármazottja, aki Ábrahám pátriárka idején
élt. Ezen kívül „Görögország hercege”, aki meggyilkolja a tulajdon szüleit. Tettét az
egyik szeme bánja, és egész életére mellé szegődik a balszerencse is. Ennek ellenére
„minden mesterségek ura”. Akár görög Partholón, akár zsidó, annyi biztos, hogy a
neve nem ír, hiszen a P betű (és hang) az ír nyelv legkorábbi változataiban ismeretlen
volt. Az a legvalószínűbb, hogy a zsidó Bertalan apostoltól kölcsönözte a nevét, ame-
lyet Szent Jeromos és Sevillai Izidor tévesen „a vizeket megállító fiának”, vagyis az
özönvíz túlélőjének fordított.
Partholón népének virágkora 520 évig tart, ez idő alatt lélekszámuk 9000-re nő, és
sokan személyiséggel is felruházódnak, például Partholón három fivére, Eólas (’tu-
dás’), Fios (’értelem’) és Fochmarc (’fürkész kíváncsiság’). Külön nevet kap még az
első tanító, az első fogadós és az első orvos. Mások az aranyat, a marhatenyésztést és
a jogtudományt honosítják meg. Egy bizonyos Malaliach főz először sört, amelyet ké-
sőbb jövendöléshez, rituálékhoz és áldozat bemutatásához is használnak. De nem
minden újításuk ilyen szerencsés: Partholón felesége, Dealgnaid ugyanis elcsábít egy
szolgát − ez az ír irodalomban az első házasságtörés. A történet egyik verziója szerint
Partholón éktelen haragra gerjed, a másik szerint azonban a felesége versben előadott
ellenvetésére, hogy nem lett volna szabad ilyen nagy kísértésben magára hagynia őt,
megbékél.
Partholón népe hadakozik ugyan a gyűlölt Fomori néppel, de hiába győzik le őket,
megsemmisíteni nem tudják az ír partokhoz közeli szigetekről portyázva fosztogató
tengeri kalózokat. Százhúsz évvel azután, hogy Partholón Tallaghtban, a mai Dublin
közelében meghal, alattvalóit egy kivételével mind elviszi a pestis egyetlen hét alatt,
május hónapban. Egy szövegváltozat szerint Tuan mac Cairill (néha mac Stairn) az
egyetlen túlélő, aki egészen Colum Cille, azaz Szent Kolumba (521 k.−593/97 k.) ide-
jéig elél, hogy elmondhassa a bevándorlások történetét.
Harminc évvel Partholón népének kihalása után megérkezik Nemed népe, akik
szintén szebbé varázsolják a tájat. Elődjeikhez hasonlóan őket is bibliai felmenőkkel
rendelkező vezérükről nevezték el. Nemed Magóg leszármazottja és Jáfet fia, mégis
„szkítának” nevezik. Nemed népe ugyanis Szkítiából indult el 34 hajóval, amelyek
egy híján mind odavesznek, amikor kapzsi módon üldözőbe veszik a tengeren látott
aranytornyot. A megmaradt hajó egy évig bolyong a világban, majd egy pontosan
meg nem határozott helyen és időpontban megérkezik Írországba.
Nemed népe a legkevésbé figyelemreméltó és romantizált bevándorló csoport,
első látásra csak Partholón népe árnyékának tűnnek. Ottlétük alatt négy új tó jön lét-
re, és tizenkét új síkság kialakításával mozdítják előre a fejlődést, valamint két várat
is építenek, az egyiket Antrimban, a másikat Armaghban. Az utóbbit Macha király-
néjukról nevezik el. Ard Macha, az Armagh név eredeti ír alakja ugyanis azt jelenti:
Macha magaslata. (Az ír mitológiában még két másik Macha is van.) Egyik druidá-
juk, Mide, az azonos nevű királyság névadója gyújtja az első tüzet Uisnechben, Íror-
szág közepén. A tűz hét évig lobog, és minden törzsfő hajlékát bevilágítja.
Nemed népének egyetlen rendkívüli tette a Fomori nép rablóbandái ellen vívott
hősies harc. Háromszor is legyőzik őket. A negyedik ütközet azonban katasztrófába

114
torkollik, Nemed népe kénytelen Samain idején minden évben megalázó hadisarcot
fizetni. Nemed bosszúra éhes népe megostromolja a donegali partok közelében, a To-
ry-szigeten lévő, Tor Conaind nevű Fomori tornyot. Fergus Lethderg, Nemed népé-
nek hőse megöli Conand Fomori vitézt, a többi bátor harcos azonban zömmel elesik,
csak harmincan maradnak életben, ők szétszóródnak a világban. A túlélők utódai ré-
szesei lesznek a Fir Bolg és a Tuatha Dé Danann későbbi hódításainak. Egyikük, Bri-
tán Máel, a piktek érkezéséig Skóciában él, majd délebbre költözik, és ő lesz Britan-
nia, illetve a britek névadója.
Nemed fia, Starn, a bevándorlók negyedik hullámának, a Fir Bolg népnek az őse.
Ők egy „Görögország” néven emlegetett távoli helyen elnyomatásban élnek, rabszol-
gaként többek között bőrzsákokban kell földet hordaniuk a völgyekből a kopár he-
gyekre. Vezérük, Semion, Starn unokája irányításával hajókká változtatják zsákjaikat,
és sikerül megszökniük. Inber Domnann-nál (a mai Malahide-öböl, Dublintől észak-
ra) érkeznek Írországba az augusztusi Lughnasa ünnep idején, 230 évvel Starn távo-
zása után. Ekkor Dela a vezetőjük, akinek öt fia felosztja egymás közt a szigetet. Mi-
vel elődjeik már előkészítették a terepet a mezőgazdasági tevékenységhez, ők nem
alakítanak ki több síkságot irtással, és új tavak sem keletkeznek. A gonosz Fomori
néppel sem kerülnek összetűzésbe, pedig a Fir Bolg harcos nép. Egyik első királyuk,
Rinnal (vö. ír rinn = lándzsahegy) használ először vashegyű fegyvert.
A Fir Bolg név fordítása általában ’Bolg emberei’, tehát többes számú alakról van
szó. Az l és a g között rövid, félig elnyelt ö hangot, úgynevezett „svát” kell ejteni
(azaz a helyes kiejtés: fir volög). A név jelentését sokat vitatták. A korábbi népi etimo-
lógia szerinti ’zsákok emberei’ (ír bolg = zsák) változatot elvetették, majd a közel-
múltban ismét teret nyert. Nem a nép rabsága idején cipelt zsákokról van szó, hanem
olyanokról, amelyek etimológiailag kimutathatóan a harciasságra utalnak. A Lebor
Gabálában olvasható verzió szerint egy Bolg/Bolga nevű ősistenségtől kapták a nevü-
ket, egy 20. század közepi értelmezés szerint viszont a Bolg szó Írország korai, törté-
nelmi megszállóira, a Belgae törzsre, azaz a belgákra utal, akik P-kelta nyelveket be-
széltek (a brit, a walesi és a cornwalli ősét).
Ugyan a Fir Bolg nép mindössze 37 évig uralta Írországot, e rövid időszak mégis
kiemelkedő, hála egy nagy formátumú, nagylelkű királynak, Eochaid mac Eircnek,
aki helyreállítja az igazságot, valamint sikerül elérnie, hogy az eső harmatcseppek-
ben essen, és minden évben lehessen aratni. Eochaid ezen kívül ünnepségsorozatot is
alapít felesége, Tailtiu tiszteletére. A tényleges Tailtiu-ünnepet egészen a 18. század
végéig megtartották, és még a 20. században is újjáéledt egy időre.
A földművelő Fir Bolg vesztét az újabb hódítók, a Tuatha Dé Danann okozzák az
első Mag Tuired-i csatában (nem tévesztendő össze az ismertebb második Mag Tui-
red-i csatával, l. alább). Ezután a kelta világ távoli vidékeire szóródnak szét, így az
észak-írországi Antrim megye partjainál lévő Rathlin-szigetre, a skót partvidékre és
Írország legnyugatibb részére. Az Aran-szigetek egyikén, Inishmore-on (írül Inis
Mór) található, Dún Aonghusa nevű impozáns régészeti lelőhelyről úgy tartják, a Fir
Bolg nép egyik vezéréről kapta a nevét. A nép az ír és skót gael folklórban erősen ka-
rikaturisztikusan jelenik meg: nevetséges, groteszk külsejű rabszolgák és barlangi
tündérek képében.

115
 A FOMORI NÉP

A rossz szándékú Fomori nép, bár nem tartoznak az egymást követő hat hódító
nép közé, a Lebor Gabálában mégis egész hosszú szakaszokon át árasztja kénköves
bűzét. Jelentős szerephez jut a Cath Maige Tuired [A (második) Mag Tuired-i/ moytu-
rai csata] cselekményében is, de ábrázolása a két szövegben nincs összhangban. A tu-
dományos közvélemény ma olyan „euhemerizált” (azaz valóban élt emberekből ,,fel-
duzzasztott”), kereszténység előtti tengeristenségeknek tartja a Fomori népet, akiket
idővel embereknek, nevezetesen kalózoknak kezdtek tekinteni. A korai szerzők a
rendelkezésre álló anyagokból családfákat is kreáltak nekik. A Fomori népre vonat-
kozó elképzelések kialakulása időben mind a Lebor Gabála születését, mind a keresz-
ténység meghonosodását megelőzi. Az egyház írástudói Noé legkevésbé kedvelt fia,
Hám leszármazottjainak tekintették a Fomori népet. Később óriások, manók, kecske-
vagy lófejű lények vagy más torz alakok lettek belőlük. Démonizálásukhoz a törté-
nelmi tapasztalat is hozzájárult, az északról, kezdetben a Skócia körüli szigetekről,
majd egyre inkább a skandináv területekről érkező tengeri rablók viselt dolgait sze-
mélyesítették meg. Féktelenül kegyetlen martalócokként ábrázolják őket, akik levág-
ják az orrát annak, aki nem fizet nekik sarcot.
A Lebor Gabálában először telhetetlen vezérükkel, Cichollal az élen vonulnak föl
Partholón jóakaratú népe ellen. Félelmetes, éktelen nagy torzszülöttekként jelennek
meg, akiknek csak egy szemük, egy karjuk és egy lábuk van. A modern kor szkepti-
kus szemlélete ezt talán hátrányt jelentő testi fogyatékosságnak tekintené, a korai
idők olvasóit és történetmondóit azonban bizonyára rettegéssel töltötte el. Évszáza-
dokkal később ugyanilyennek írták le a szájhagyomány útján terjedő történetek két
alakját, az ír Fer Caillét és a skót gael Fachant. A szöveg későbbi részeiben a Fomori
nép tagjai már antropomorfizáltak.
A Fomori nép az Írországot meghódító hat népcsoporttól eltérően soha nem tele-
pesként jelenik meg, hanem mindig fosztogatóként, akik a Donegal megye északnyu-
gati partjainál, a Tory-szigeten lévő, szinte megközelíthetetlen várukból indulnak
portyára. Erődítményük, Tor Conaind névadója Conand nevű törzsfőjük. Partholón
szelíd népe nem okoz nekik sok gondot, hiszen egy pestisjárvány még azelőtt kiirtja
őket, hogy behódolnának a Fomori népnek. Nemed népe, mint fentebb már említet-
tük, eleinte sikerrel veszi föl a harcot a Fomori nép ellen, de aztán megalázó veresé-
get szenvednek a Laois megyei Cnámrosnál lezajlott csatában (a mai Camross falu
helyén). A Fir Bolg néppel, mivel két nemzedék választja el őket, soha nem találkoz-
nak. Ez egyes szerzőket arra a valószínűtlen és azóta meg is dőlt feltételezésre indí-
tott, hogy a két nép azonos.
Az egyénileg ábrázolt Fomori harcosok és vitézek szürreálisán rondák, különösen
a legnagyobb veszélyt jelentő Balor, akit gyakran emlegetnek Gonosz Szemű vagy
Rontó Szemű Balorként. Még felesége, Csorba Fogú Caitlín (vagy Céthlionn) láttán is
megfutamodnak az ijedősebbek. Balor azonban nem csupán elrettentő küllemű, ha-
nem halálosztó harcos is. Szemét sehol máshol nem nyitja ki, csak a harctéren, ahol
négy ember kell hozzá, hogy kitámasszák a szemhéját. A szemébe néző hadsereget
elhagyja az ereje. A szem pusztító ereje onnan származik, hogy Balor gyerekkorában
látta, hogyan készítik apja druidái főzeteiket, bájitalaikat. Balornak tehát csak végig
kell hordoznia tekintetét a harctéren, hogy félelmetes pusztítást vigyen véghez. A ko-

116
rábbi, immár divatjamúlt elméletek antropomorf napistennek állították be. Méretei és
agresszív természete miatt gyakran a szintén gyilkos erejű walesi Ysbaddaden Benc-
awr megfelelőjének tekintik, akinek elnehezült szemhéját szintén szolgák támasztják
ki vasvillával.

A TUATHA DÉ DANANN

A Lebor Gabála összeállítói a rájuk jellemző precizitással pontosan 37 évvel az álta-

luk kiszorított Fir Bolg nép érkezése utánra és 297 évvel az ír népnek megfelelő, ha-
landó Míl Espáine népének felbukkanása előttre helyezik a Tuatha Dé Danann meg-
jelenését. Érkezésük egyéb vonatkozásai azonban már kevésbé evilágiak. A többi, ha-
jókon érkező néppel ellentétben ugyanis a Tuatha Dé Danann közvetlenül Beltaine
előtt komor fellegekből száll alá, és Írország nyugati részén, egy ismeretlen hegyen
telepszik meg, háromnapos napfogyatkozást okozva. Jellemzésük a későbbiekben is
az ország nyugati részéhez köti őket. Egy szövegváltozatban pedig ők is vízen jön-
nek, de a parton elégetik hajóikat, és ezúttal az égre szálló fekete füstfelhő homályo-
sítja el a napot.
A Tuatha Dé Danann név ír nyelvű, többes számú alak, jelentése nagyjából ’D… is-
tennő népe vagy törzse’. A régebbi elméletek úgy tartották, hogy D… istennő a jól is-
mert Danu, a korai szövegek nyelvészeti elemzése azonban kimutatta, hogy nem
ilyen egyértelmű D… kiléte. A névnek egyes számú alakja nincs. A sokféle kontex-
tusban gyakran használt ír tuatha szónak nincs pontos angol (vagy magyar) fordítása,
jelenthet népet, nemzetet, nemzetséget vagy törzset. A tuatha dé kifejezés a Lebor Ga-
bála születésénél régebbi keletű. A bibliafordításokban az izraelitákat jelenti (vö. latin
Plebes Dei = Isten népe), és a régi istenekre is vonatkozik, Danu, mint a 4. fejezetben
már említettük, csak a neve birtokos esetű alakjából ismert, és csábítóan közel áll
ugyan Ana/Anu földistennőhöz, de nem azonos vele. A Danann (vagy Danaan, Do-
nann stb.) szó eredete mindmáig vitatott, amint azt John Carey kimutatta (1981). An-
golul emlegetik az isteni eredetű népcsoportot röviden, Tuatha Dé alakban is.
A Tuatha Dé Danann egyes tagjai, így a Dagda, a „jó isten” és Lug Lámfhota, a
nagy hős (írül: hosszú karú) már a Lebor Gabála létrejötte előtt is léteztek az ír hagyo-
mányban, az áltörténelmi mű szerkesztői azonban így is szükségét érezték, hogy
megírják a nép történelmének az Írországba jövetelük előtti szakaszát is. A 11 nemze-
dékkel Nemed népe után érkező Tuatha Dé Danann szerintük „Görögországban” élt,
a varázslás tudományát és a druida tanokat azonban távoli, északi országokban sajá-
tították el. Négy mesebeli városból, Fáliasból, Findiasból, Goriasból és Muriasból in-
dulnak el Írország felé. Magukkal hozzák legfőbb kincseiket is, amelyek a későbbi
történetekben újra meg újra felbukkannak. Fáliasból a Lia Fáilt, a sors kövét, amely a
koronázási szertartások során elkiáltja a törvényes király nevét, Findiasból Nuadu
kardját, amely elől senki sem menekülhet, Goriasból Lug Lámfhota garantáltan győ-
zelmet hozó, hatalmas lándzsáját, a Gáe Assailt, Muriasból pedig a Dagda üstjét,
amelyből mindenki jóllakik, aki kortyol belőle.
A Tuatha Dé Danann seregéből kidolgozottabb, emberibb, mondhatni színes egyé-
niségek kerülnek ki. Túlzás lenne azt állítani, hogy a görög mitológia Olümposzi iste-
neinek megfelelői − panteon egyébként sincs semmilyen kelta hagyományban −, de

117
tény, hogy a Tuatha Dé Danann kiemelkedő alakjai betöltik az Olümposzi istenek bi-
zonyos funkcióit. Mindhárom nagy mondakör (a mitológiai, az ulsteri és a Fionnhez
kapcsolódó) többtucatnyi későbbi történetében tűnnek föl újra, és gyakran emberfö-
lötti hatalmuk segítségével avatkoznak bele a szereplők életébe, némiképp hasonlóan
ahhoz, ahogy az Iliászban Aphrodité és Poszeidón alakítja helyenként a cselekményt.
Dagda, akit rendszerint határozott névelővel, a Dagdaként emlegetnek, harcos,
kézműves, varázsló és mindentudó uralkodó egy személyben. Vagyontárgyai közé
tartozik a híres üst, két csodadisznó (az egyik egyfolytában fő, a másik pedig még
életben van) és az örökké gyümölcstől roskadozó fák. Furkósbotja olyan óriási, hogy
kerekeken vonszolják, és olyan mély barázdát húz maga után, hogy az jelöli ki a tar-
tományok határát. Mérete és hatóereje párhuzamot sugall a gall isten, Sucellus hosz-
szú nyelű kalapácsával és a skandináv Thor kalapácsával. A Dagda egyes történetek-
ben más neveken is felbukkan: Eochaid Ollathair (’mindenek atyja’), Ruad Rofhessa
(’nagy tudású úr’) és Deirgderc (’vörös szem’, azaz a Nap).
Boand a neve az angolosított alakját viselő Boyne folyó istennőjének. A Dagda sze-
retőjeként megfogan, és életet ad Angus Ógnak, a költészet istenének. Egyes források
valláserkölcsi célzattal megváltoztatják a történetet, és a Dagda feleségének nevezik,
de Boand férje a történetekben általában Nechtan. Házasságtörését leplezendő, meg-
kéri Elcmart, fogadja örökbe a gyereket. Párja még Nuadu is, de nem ő lesz a gyerek
nevelőapja, és a keresztény értelemben vett férjnek sem nevezhető. Boand feltétele-
zett lakhelye a Brug na Bóinne (’Boand szálláshelye’), amely a nagy newgrange-i fo-
lyosós-kamrás sír ír neve, tágabb értelemben pedig a Newgrange környékén lévő
negyven sírra is vonatkozik. A Boyne folyó eredetét két, egymással versengő történet
is magyarázza. Boand mindkettőben tabut szeg, mire egy földuzzadt forrás a nyomá-
ba ered, hogy megfojtsa, ő pedig a tenger felé menekül azon az útvonalon, amely ma
a Boyne folyó. Mindig nőies vonásokkal jelenítik meg, van egy Dabilla nevű ölébe is.
Manannán mac Lir, amint az előző fejezetben már utaltunk rá, egy titokzatos or-
szág ura a tengeren túl, és leginkább a víz erejével hozzák összefüggésbe. Varázsere-
jű ajándékokat osztogat, a Tuatha Dé Danann-nak például a mindent elrejtő ködöt
adja. Nem mindig sorolják az istenek népéhez, alakja a Lebor Gabála születésénél ko-
rábbi. A korai ír irodalomban a legkülönbözőbb történetekben bukkan föl. Téves az a
népi etimológia, hogy ő lenne Man sziget névadója, a fordítottja viszont, hogy ő viseli
a sziget nevének egy régebbi változatát, igaz lehet. Apai neve, a mac Lir, amely vala-
ha a feltételezések szerint azt jelentette, ’a tenger fia’, mindmáig fejtörést okoz. Ez a
Lir nem azonos a Sídh Finnachadban élő Lirrel, a hattyúgyermekek apjával, aki egy
későbbi történetben szerepel.
Angus Óg, szó szerinti fordításban ’az ifjú Angus’, a fiatalság és a szépség, vala-
mint a költészet istene. Lehet ezen kívül a szerelem istene is, ha létezik egyáltalán
ilyen az ír mitológiában. Nevét többféleképpen is írják: Óengus, Áengus, Aonghas
stb., és mac Óc vagy mac-ind-Óg (’az ifjúság fia’ vagy ’fiatal fiú’) néven is ismert. An-
gus Óg iszik a halhatatlanná tevő sörből, és útja során négy hattyú köröz fölötte.
Anyjától, Boandtól megszerzi annak lakhelyét, a Brug na Bóinnét avagy Newgrange-
t. Sok szeretőt tulajdonítanak ugyan neki, a legismertebb történetben mégis az elérhe-
tetlen hattyúlány, Cáer után sóvárog. Láthatatlanná tevő köpönyeget visel, de így is
sok hőst megvéd, így fogadott fiát, a Fionn-mondakörben szereplő Diarmait Ua Du-
ibnét is.

118
 Nuadu Airgetlám (’ezüstkezű/ezüstkarú’) királyként vezeti népét Írországba, de
később „fogyatékossága”, azaz a levágott keze helyére illesztett ezüst műkéz miatt
megfosztják rangjától. Kardja a Tuatha Dé Danann egyik kincse, nagyságának tanúje-
le. Ideiglenesen le kell mondania trónjáról, de a Fomori néppel vívott csata előtt, ahol
Balor áldozata lett, visszahívják uralkodni. A neve alapján a Nodons nevű korai brit
istennek a rokona, akit a Severn folyó nyugati partján lévő régészeti lelőhelyen, Lyd-
ney Parkban imádtak. Hasonlít a Nudd nevű walesi mitológiai alakra is, aki időnként
a Llaw Erient (’ezüstkezű’) jelzőt viseli. Nuadu Boand társaként is feltűnik.
Dian Cécht, a gyógyító isten készítette Nuadu mozgó ujjakkal ellátott ezüstkezét.
A Fomori néppel vívott csatában pedig minden halálos sebet kapott harcost föl tud
támasztani, kivéve a lefejezetteket. Erre a célra az egészséget, jó közérzetet helyreállí-
tó tipra sláinét (’az élet forrását’) használja. Dian Cécht kultusza is régebbi a Lebor Ga-
balánál, és kissé megváltozott alakban a későbbi szájhagyományban is fölbukkan.
Mogyoróból, gyermekláncfűből, madársóskából, tyúkhúrból és zablisztből készült
zabkásája gyógyír a megfázásra, torokfájásra és más betegségekre. Fia, Miach, és lá-
nya, Airmid, akikre Dian Cécht féltékeny, szintén gyógyító istenségek. Lug Lámfhota
a hős Dian Cécht unokája, de sok elbeszélésben vele egykorúnak tűnik.
A szónok és harcos Ogmát időnként a Dagda és Lug Lámfhota mellett a Tuatha Dé
Danann három fő bajnoka között említik. Ő az ékesszólás és a költészet pártfogója,
valamint a legrégebbi ír írásforma, az ogham mesebeli feltalálója. A húsz jelet magá-
ban foglaló ogham ábécé egyenes vonalakból és rovátkákból álló betűit kő- vagy fafe-
lület szélére vésték. Az ogham (óír alakja: ogam) szó filológiailag rokon Ogma nevével.
Az ír isten csábítóan hasonlít Ogmiosra, az ékesszólás gall istenére, de több vezető
tudós, így Rudolf Thurneysen is vitatja, hogy bármi kapcsolat lenne a két alak között.
Emlékezetes pillanat, amikor Ogma a hős tarai belépőjekor szembeszáll Lug Lámfho-
tával (l. alább).
Donnt, a holtak istenét és a túlvilág királyát, gyakran távolságtartónak, visszahú-
zódónak ábrázolják. A többi istentől elkülönülve él a Tech Duinn (’Donn háza’) nevű
sziklás szigetecskén a Beare-félsziget legnyugatibb végén. Ezzel együtt az elsők kö-
zött érkezik Írországba. A Dagdával mint ősistenséggel időnként összekevert Donn
gyakran egybeolvad egy névrokonával, Donn mac Míleddel, aki a következő hódító
néphez, Míl Espáine népéhez tartozik. Mivel a holtak vele „élnek”, leginkább Dis Pa-
ter római istenre emlékeztet, akitől gall közvetítéssel származhat is. A szájhagyo-
mány úgy tartja, hajótöréseket okozott, a vallásos folklórban azonban az ördög ábrá-
zolásához használják alakját.
Goibniu kovácsisten a mesterségek három pártfogójának egyike. A másik kettő
Credne, a bronz- és aranyműves, valamint Luchta, az ács. Legaktívabban a Fomori
nép elleni csatában lép színre, ahol fáradhatatlanul gyártja a fegyvereket és a páncél-
zatot. Lándzsáinak hegyei mindig halálosak. Alkalmanként maga is csatasorba áll, de
harci erényei mellett gyakran gyógyító istenként is megjelenik. Ezen kívül a Fled Go-
ibnenn nevű túlvilági lakoma házigazdája, ahol vendégei annyi sört isznak, amennyi
beléjük fér, mégsem részegednek le, ám mentesülnek az öregedéstől, a testi-szellemi
romlástól. A walesi hagyományban Gofannon és Glwyddyn Saer a megfelelői.
Lug Lámfhota vibrálóan eleven, drámai személyiségként mutatkozik meg, amikor
harcba száll a Fomori nép ellen (l. később). Elsődleges jelzője, a „hosszú karú”, nem a
végtagja hosszára vonatkozik, hanem arra a képességére, hogy nagy távolságra tudja

119
eldobni fegyverét. Cúchulainn-nyal és Fionn mac Cumhaill-lal együtt a korai ír iro-
dalom három nagy hőse közé tartozik (lehet, hogy a másik kettő az ő alakmása), és
neve rokon Lugos/Lugus, a Caesar által gall Mercuriusnak nevezett isten gall nevé-
vel. Caesar „minden mesterségek feltalálójának” nevezte Mercuriust, és ez a leírás
megfelel Lug második ír jelzőjének, a Samildánachnak. A gall isten és az ír hős ün-
nepnapja egyaránt augusztus 1. Lug Lámfhota ezen kívül a walesi Lleu Llaw Gyffes
megfelelője is.
A Tuatha Dé Danann fontos nőalakjai Brigit tűzistennő és a hadistennők triásza,
Badb, Macha és Mórrígan. (Róluk a 4. fejezetben esett szó.)
Miután a Tuatha Dé Danann megveti a lábát Írországban, kiderül róluk, hogy
mesterei a hadviselésnek. A Fir Bolg népet a sziget északnyugati részére űzik, egy
Mag Tuired, azaz „oszlopok síksága” nevű helyre, majd azt követelik, hogy ők lehes-
senek Írország előző urainak királyai, de azok ezt elutasítják. Nuadu király a csatá-
ban megsebesül, és később megkapja a csodálatos ezüstkezet. A trónon a jóképű, de
hitvány Bres követi, aki egy a Tuatha Dé népből való nő és Elatha Fomori király fia.
Lehet, hogy a Mag Tuired-i csata helyszíne a Mayo megyei Cong közelében lévő
Conga, de számításba jöhet egy-egy Galway, illetve Sligo megyei megalitikus kőépít-
mény is. Bárhol legyen is azonban a harcmező, nem valószínű, hogy azonos a Sligo
megyei Lough Arrow-tó közelében lévő Mag Tuireddel (angolosított nevén Moytirra,
Moytura stb.), az ismertebb második csata helyszínével, ahol a Tuatha Dé a gyűlöle-
tes Fomori néppel csap össze. Az eposzi küzdelem előzményeként a Tuatha megho-
nosítja az ír gazdálkodásban a sertéstenyésztést, és három új tó is képződik. Ezzel
ízelítőt kapunk a küszöbön álló termékeny, eredményes korszakból.

A MÁSODIK MAG TUIRED-I CSATA ÉS LUG LÁMFHOTA

A Lebor Gabála nem foglalkozik azzal, hogyan űzte el a Tuatha Dé Danann nép Ír-
országból a Fomori népet. Erről egy másik, irodalmilag csiszoltabb elbeszélő szöveg-
ben, a Cath Maige Tuired [A (második) Mag Tuired-i/moyturai csata] című történet-
ben olvashatunk, amelynek nyelvezete arra enged következtetni, hogy a 9-10. szá-
zadban írták. A csatára való hivatkozások a 12. századtól kezdve jelennek meg, és a
résztvevők többsége más elbeszélő művekben is fölbukkan, nem csak a Lebor Gabálá-
ban.
A cselekményt három szereplő uralja, a Fomori Rontó Szemű Balor és két daliás
unokája, a kapzsi, gyáva Bres (időnként Eochaid Bres) és a magas, izmos, nagylelkű
Lug Lámfhota. Balornak előzetesen azt jövendölték, egyik unokája öli majd meg, a
két fiú pedig, nem túl meglepő módon, tiltott, titokban lebonyolított szerelmi együtt-
lét gyümölcse. Bres anyját, Ériut (vagy Eithlinnt), a Tuatha Dé népből való asszonyt,
meglátogatja egy tüneményes, titokzatos idegen, akiről később kiderül, hogy nem
más, mint a Fomori néphez tartozó Elatha mac Delbaíth. A kis Bres kétszer olyan
gyorsan nő, mint a fiúk általában, és híresen szép gyerek. Lug szintén Tuatha Dé és
Fomori vegyes szerelem gyümölcse. Anyja, Eithne, Balor lánya, akit apja igyekszik
megakadályozni abban, hogy bármely férfival kapcsolata legyen. Cian, a Tuatha Dé
népből való gyógyító isten, Dian Cécht fia azonban Birog druidanő segítségével el-
csábítja. Együttlétükből hármas ikrek születnek, akik közül kettőt a születésükkor
megölnek. Így már csak Lug teljesítheti be a jóslatot, amitől Balor annyira retteg. A

120
Manannán mac Lir által fölnevelt Lug szép arcú, vonzó, atletikus alkatú ifjúvá csepe-
redik.
Amikor Nuadu az első Mag Tuired-i csatában elveszti a karját, és alkalmatlanná
válik a királyságra, a Tuatha Dé népe Brest választja utódául, mert apja, Elatha, ma-
gas rangú nemesember, bár az ellenséges Fomori nép között él. Bres, bár „gyönyörű”
ifjú, furcsa választás erre a posztra, és hamar népszerűtlenné is válik. A gyűlöletes
Fomori nép kezdi uralma alá hajtani az istenek népét, nyilván Bres szüleinek lakhely-
választása folytán. Bres uralkodása alatt a nemesi rangú Dagda kénytelen erődöt épí-
teni az új királynak, Ogma pedig tűzifát gyűjt. És ami még rosszabb, Bresből hiány-
zik a jó király legnagyobb becsben tartott erénye, a nagylelkűség is. A törzsfők gyak-
ran panaszkodnak, hogy „késük nála nem lesz zsíros, és akárhányszor meglátogat-
ják, nem sörszagú a leheletük”. Bres senkit nem szórakoztat, nem lát tisztességesen
vendégül otthonában. Amikor Cairpre, a költő jön el hozzá, egy melléképületben
szállásolja el. Cairpre válasza erre egy szatíra, amelynek hatására Bres bőrén piros,
szederjes foltok ütnek ki. A Tuatha Dé népének elege lesz vétségeiből, és megkérik,
mondjon le a trónról az időközben ezüstkart kapott Nuadu javára. A gyenge akaratú
Bres engedelmeskedik ugyan, de hamarosan összeesküvést kezd szövögetni, hogy
visszakerüljön pozíciójába.
A Fomori nép csak némi rábeszélésre hajlandó felkarolni Bres ügyét. Miután a fiú
bevallja apjának, Elathának, hogy saját arroganciája és kapzsisága okozta bukását,
nem sok vigasztalást kap. Elatha úgy gondolja, Bresnek elsősorban népe jólétét kel-
lett volna szem előtt tartania, ráadásul nem is látja kedvezőnek fia esélyeit, hogy visz-
szahelyezzék jogaiba. Ami igazságtalanság miatt veszett el, azt nem helyes újabb
igazságtalanság árán visszaszerezni. Bres nagyapja, Balor azonban egészen másképp
reagál: ő gyorsan átlátja, hogy Bres sérelme a Fomorik szerencséjét jelenti. Bres párt-
jára áll, és akkora flottát gyűjt össze, hogy a Balor birtokában lévő legtávolabbi szi-
gettől a Hebridákon egészen Írországig folyamatos hidat alkotnak a hajók. Erős had-
sereget is toboroz, és készül a háborúra.
A Bres mesterkedéseiről mit sem tudó Nuadu ismét igazságosan, népének boldog-
ságot hozva uralkodik Írország fölött, az udvarba visszaköltözik a muzsika, bekö-
szönt a bőség. Tara víg lakomáktól, mulatságoktól hangos. Nuadu fejében ugyan ott
motoszkál a balsejtelem, hogy Balor és fosztogató serege egyszer majd visszatér, de a
pillanat örömét ez nem zavarja meg.
Egy napon daliás, fejedelmi kinézetű ifjú harcos jelenik meg Tara kapujánál harco-
sokból álló kíséretével. Éppolyan jóképű, mint Bres, de előkelőbb kinézetű nála. Ami-
kor két ajtónálló, Camel és Gamel, megkérdezik, kicsoda ő, azt feleli, Lug a neve, de
hozzáteszi a homályos értelmű „Lonnansclech” jelzőt. Miután elsorolja felmenőit és
nevelőszüleit is megnevezi, kéri, mondják meg a királynak, hogy itt van, és csatla-
kozni szeretne annak udvartartásához.

„Mihez értesz? − kérdi Camel. − Tarába nem léphet be olyan, akinek nincs valami mes-
tersége.”
„Kérdezz bátran − feleli Lug. − Ács vagyok. ”
Mire az ajtónálló: „Arra nincs szükség. Ácsunk már van, Luchta mac Luachada.”

És a párbeszéd ebben a mederben folytatódik. Lug sorrendben kovácsnak, bajví-

vónak, hárfásnak, harcosnak, költőnek és krónikamondónak, varázslónak, orvosnak,

121
pohárnoknak, végül rézművesnek adja ki magát. Az ajtónálló pedig minden esetben
közli, hogy az udvarban már mindegyik területnek van egy kiváló mestere, és mond
egy nevet is. Így leltárt kapunk a Tuatha Dé népe által űzött hasznos mesterségekről.
Érdekes módon semmi sem utal arra, hogy ezek valamiféle hierarchiába szerveződ-
nének, hiszen a háború és a költészet a sor közepén helyezkedik el.
Lug utolsó próbálkozása így hangzik: „Kérdezd meg a királyt, van-e olyan embe-
re, aki az összes mesterséghez ért! Ha van, akkor ne nyerjek bebocsátást Tarába!” Ca-
mel ekkor közli az udvarral, hogy érkezett Nuadu népének segítségére egy Samildá-
nach, azaz ’sok mesterség tudója’ nevű harcos. Lug ezután, hogy kiváló képességeit
bebizonyítsa, sorban legyőzi az udvar legjobb játékosait a fidchell (’fabölcsesség’)
nevű, a sakkhoz hasonló táblajátékban.
Nuadu látja, hogy Lug igazat beszél, és úgy dönt, először Balor és népe ellen veti
be a fiatalembert. Elmondja neki, milyen kegyetlen adókat vetnek ki, mesél kalózko-
dásukról, az elfogott tengerészekkel szembeni kíméletlenségükről. Bár Balor Lug
nagyapja, a ragyogó képességű ifjú harcos gyorsan rááll, hogy Nuadu oldalán harcol-
jon. Hogy megerősítse elhatározásában, Nuadu átadja neki az uralmat, és lelép a
trónról.
Lug tizenhárom napig eseménytelenül kormányozza az országot, utána azonban
négy másik vezetővel, köztük Nuaduval, elvonul egy csöndes helyre, hogy terveket
készítsenek az előttük álló ütközetre. Eltelik három év. Lug elküldi a Dagdát a Fomo-
ri nép táborába, hogy kémkedjen, és tartsa föl az ellenséget, hogy a Tuatha Dé népé-
nek legyen ideje fölkészülni. A Fomori nép táborába látogató Dagda fegyverszünetet
kér, de megalázzák, kihasználva, hogy gyengéje a zabkása. Annyit etetnek meg vele
(körítésként kecskéket, birkákat és disznókat szolgálnak föl), hogy alig tud utána láb-
ra állni. De mégsem ment hiába, hiszen találkozik Domnu Fomori istennővel, aki
megígéri neki, hogy a saját népe ellen fogja fölhasználni varázserejét.
A Fomori nép fölvonul az ütközethez. Miközben a Tuatha Dé gyülekezik, Lug
megkéri a „mestereket”, vessék be varázserejüket. Meg is teszik mind: Goibniu, Dian
Cécht, Luchta, Ogma, Credne, a bronz- és aranyműves, és a boszorkányszerű Mórrí-
gan is, akit gyakran a harci mészárlással hoznak kapcsolatba. Csatlakozik még hoz-
zájuk Cairpre, a szatíraköltő, válogatott pohárnokok, druidák, boszorkányok és maga
a Dagda is. Ő a Fomorik egész hordáit lapítja palacsintává, de végül Caitlín, Balor ka-
pafogú felesége megsebesíti.
A csata mindkét oldalon nagy véráldozatot követel. Az összecsapó hadak szélvi-
harként kavarognak Mag Tuired fölött, a föld már síkos a vértől. A Tuatha Dé előny-
höz jut, amikor Dian Cécht a három gyermeke segítségével föltámasztja az elesett
harcosokat, Lug pedig varázslóként segít csapatainak. Balor, a félelmetes ellenség, a
puszta (rontó) pillantásával végezni tud egy egész hadsereggel. Négy csatlósa már
készül fölemelni a szempilláját. Nuadut rövid úton elintézi, de ekkor Luggal kerül
szembe a harcmezőn. Lug tudja, hogy közelharcba nem bocsátkozhat nagyapjával,
ezért megtalálja a módját, hogy távolról támadja meg. Parittyakövet röpít Balor sze-
mébe, amely a koponyáján lyukat ütve hátul távozik, és huszonhét Fomori harcost öl
meg. A Tuatha Dé Danann felbátorodott harcosai tönkreverik az ellenséget, és egy-
szer s mindenkorra kiűzik Írországból. A gyáva Bres, aki megesküdött, hogy még a
csata kezdete előtt lefejezi Lugot, fogságba esik, és könyörög, hogy kíméljék meg az
életét. Cserébe bőséges tejhozamot ígér, és azt, hogy minden negyedévben lehet majd

122
aratni. Ajánlatát gorombán elutasítják, de életben hagyják, hogy tanácsokat adhasson
a gazdáknak, mikor érdemes szántani, vetni, aratni.
Bár a Cath Maige Tuired cselekménye mintha be lenne szúrva a Lebor Gabála által
sorra vett hódítások közé, a témával foglalkozó tudósok egyetértenek abban, hogy ez
a szöveg rendkívül jelentős a korai ír kultúra szempontjából. A legkevesebb, ami el-
mondható, hogy többről van benne szó, mint a sziget korai hódítói közötti konfliktu-
sokról. A maga idejében nagy hatású Early Irish History and Mythology (Korai ír törté-
nelem és mitológia) című, 1946-ban megjelent könyvében T. F. O’Rahilly azt állította,
hogy a cselekmény központja az a jelenet, amikor Lug megöli Balort, és a szöveg töb-
bi része ehhez épült hozzá. O’Rahilly szerint Lug és Balor küzdelme annak jelképes
megjelenítése, hogy a kereszténység előtti Írországban, egy évszámmal nem jelölhe-
tő, nagyon régi korban egy fiatalabb istenség letaszít a trónról egy idősebbet. O’Ra-
hilly úgy érezte, a konfliktus visszhangjai más korai ír történetekben is megtalálha-
tók. Időtállóbbnak bizonyultak Georges Dumézil (1898-1986) francia teoretikus néze-
tei, különösen, amikor Alwyn és Brinley Rees Celtic Heritage (Kelta örökség) című,
1961-ben megjelent könyvükben a korai Írországra és Walesre alkalmazták őket. Du-
mézil és a Rees fivérek szerint az összehasonlító indoeurópai mitológia alapján a Fo-
mori nép és a Tuatha Dé Danann egy korai társadalom funkciók szerinti rétegződését
jelenítik meg. Konfliktusuk párhuzamot mutat a skandináv mitológia népei, a vánok
és az azok közti konfliktussal, amit az Eddák mondanak el.

MÍL ESPÁINE NÉPE

Nem könnyű a Tuatha Dé Danann után színre lépni. Az utolsó hódítók (Míl Espái-
ne népe) elődeikhez hasonlítva időnként „kicsinek látszanak”, ugyanolyan halandók,
mint a Lebor Gabála olvasói és hallgatói, és két, nem folytatólagos elbeszélő szövegben
is megjelennek. Az első erősen képzelet szülte, meseszerű történet, amely szerint Míl
Espáine népe a távoli Szkítiából és bibliai területekről származik. A második Míl Es-
páine népének írországi bevonulását meséli el részletesen, valószínűtlen és rejtélyes
epizódokkal fűszerezve, egyúttal a történelmi Q-kelta avagy „goidelikus” népek Ír-
szigetre való megérkezésének eseménysorát tükrözve. A két szövegfolyamot egy
Északnyugat-Spanyolországból Írországba irányuló elképzelt migráció köti össze,
amely megmagyarázza az utolsó hódító nép névadó alapítójának, Míl Espáinénak
(’hispániai katona’) a nevét.
Míl Espáine népét szkítiai származásuk ellenére Jáfettől, Noé harmadik fiától ere-
deztették, ahogy a szigetet korábban elfoglaló Nemed népét is. Míl Espáine népének
első vezére Fénius Farsaid volt, aki szerencsés módon éppen Bábelban tartózkodott a
nyelvek szétválasztásakor. Fénius fia, Niúl egy fáraó Scota nevű lányát vette felesé-
gül. Ez a név, amely latinul ír nőt jelent, egy későbbi nemzedékben is fölbukkan.
Fiuk, Goídel Glas, a nagyapja utasításait követve, számos nyelv legjavából összeállí-
totta az ír nyelvet. Míl Espáine népe a velük együtt fogságban lévő zsidókkal olyan
közeli barátságban élt, hogy a csecsemő Goídel életét maga Mózes mentette meg pál-
cája puszta érintésével. A gyereket kígyó marta meg, zöld színű sebhelyet hagyva raj-

123
ta, innen ered a glas (’zöld’) jelző. Mózes ekkor megesküdött, hogy Goídel és leszár-
mazottjai egy kígyóktól mentes földön fognak élni.∗
Az ez után következő generációk alatt Míl Espáine népe üldöztetéseket szenved el
az egyiptomiaktól, és a szabadságot keresve megszöknek. Visszatérnek Szkítiába, de
eltöltenek hét esztendőt a Kaszpi-tenger mellett is, míg végül Hispániába vándorol-
nak, amelyet meghódítanak, és letelepednek. Míl Espáine, akiről a népét elnevezték,
Egyiptomban kapcsolódik be a történetbe, és kacskaringós kerülő úton elvezeti őket
Hispániába, ahol minden magyarázat nélkül meghal. A Lebor Gabálán kívüli források
viszont az ősi kis-ázsiai városhoz, Milétoszhoz fűződő feltételezett kapcsolattal ma-
gyarázzák a nép nevének eredetét.
A Lebor Gabála szerkesztői osztoznak a korai Írországban gyakran felbukkanó His-
pánia-bűvöletben, amelynek alapja Ibéria és Hibernia, azaz Írország latin nevének
hasonló hangzása, illetve szándékos összekeverése. Az erős érzelmi viszonyt az a
meggyőződés is táplálja, hogy az ír népesség egy bizonyos része spanyol eredetű
kell, hogy legyen. Az elképzelés tovább él a napjainkban is hallható népi genealógiá-
ban, mely szerint a jellegzetesen fekete hajú, de világos bőrű „fekete írek” a spanyol
Győzhetetlen Armada 1588. évi nagy vereségének túlélőitől származnának. Ez mate-
matikai képtelenség. A 21. századi géntérképkutatások megerősítik ugyan, hogy az
Ibériai-félsziget északi részén élőknek valóban közös a genetikai örökségük az ír la-
kosság egy részével, de ez az információ csak napjainkban vált hozzáférhetővé. Az is
lehetséges, hogy Írországban és az Ibériai-félszigeten nagyobb arányban maradt fenn
az indo-európaiak előtti, csiszoltkő-korszaki populációk génállománya, mint más eu-
rópai országokban. És bár az északnyugat-spanyolországi galíciaiak körében, vala-
mint Portugália egyes részein megmaradtak a kelta kultúra bizonyos elemei, csak
igen gyönge bizonyítékok szólnak amellett, hogy az Ibériai-félszigetről nagy tömegek
hajóztak volna át a korai Írországba. Annyi igaz, hogy a galíciai irodalmi hagyo-
mányban is megtalálható az írekkel való feltételezett kapcsolat, a castro nevű vaskor-
szaki galíciai települések pedig Kr. e. 600-500 körül néptelenedtek el, nagyjából ak-
kor, amikor a kelta nyelvek megjelentek Írországban.
Valószínűbb magyarázat azonban, hogy mivel mind az Ibériai-félsziget, mind Ír-
ország Európa legnyugatibb nyúlványai közé tartozik, a két földterületet elválasztó
tengeren már igen korán megindult a kereskedelem. Agricola, a Kr. u. 1. században
élt hadvezér és történetíró amiatt aggódott, hogy Iberia és Hibernia esetleg szövetséget
köthet a britanniai római uralom felszámolására. A két ország latin neve még rímel is
egymásra, bár kissé sután. Ezen kívül Galícia fővárosa, Santiago de Compostela a kö-
zépkortól kezdve a hitbuzgó keresztények zarándoklatainak célpontja volt. Sokan
fölkeresték, de még többen beszéltek róla. Galwayben pedig úgy tartja a helyi szájha-
gyomány, hogy Kolumbusz Kristóf Amerika felé tartva megállt náluk. Ezt 1992 óta
bronzplakett is hirdeti.
Míl Espáinénak vándorlásai előtt Caicer druida azt jósolta, hogy népe Írországban
fog élni, egy olyan országban, amelyet még soha népe egyetlen tagja sem látott. Míl
halála után pedig egyetlen, Írországra vetett távoli pillantás hatására kikristályosodik
az elhatározás, hogy oda kell menni. Breogan, a nép egyik vezére, Brigantiumban (ez
La Coruña, a Galícia északnyugati csücskében lévő fontos tengeri kikötő régi latin
neve) épít egy védelmi célokat szolgáló magas tornyot. Breogan fia, Íth varázsló, a hi-

Az ír néphagyomány szerint Szent Patrik valóban ki is űzte a kígyókat Írországból. – A szaklektor.



124
deg téli szürkületben fölmászik a toronyba, és megpillantja a horizonton a jóslat által
ígért zöld szigetet. Ezután Íth vezetésével előőrs indul Írországba. A Donegal megyei
Ailech kőerődnél érnek partot. Itt a Tuatha Dé Danann három királya megöli Íthet,
akinek kilenc fivére Míl nyolc fiával együtt bosszút esküszik. A bosszú pedig a sziget
elfoglalását jelenti.
Hatvanöt hajóból álló flotta indul el Írországba, közvetlenül Beltaine előtt. Útköz-
ben azonban szerencsétlenség éri őket: két tengerész, Erannán és Ír életét veszti. Az
utóbbi lesz az ország egyik névadója. A szigethez közelítő flottára köd ereszkedik, a
tengerészek elvesztik tájékozódóképességüket, és riadtan, tanácstalanul háromszor
megkerülik a szigetet. Végül a társaság a Kerry megyei Inber Scénénél (ami talán a
modern Kenmare) köt ki. Elsőként Amairgin, a költő, Míl fia lép ki a partra. Miután
Sliab Misnél (ma is Slieve Mish néven ismert) legyőzik a Tuatha Dé egyik seregét, há-
rom istennővel, Banbával, Ériuval és Fódlával találkoznak, akik mind azt kérik tőlük,
róluk nevezzék el Írországot. A korai ír irodalomban mindhármuk neve máshol is
előfordul, bonyolult családfát és különleges képességeket tulajdonítanak nekik. Csak
Ériu kérését teljesítik. Az ő nevének angolosított alakja Erin, az eredeti ír név birtokos
esetéből. A másik két istennő neve is használatos az ír nyelvben az ország nevének
költői szinonimájaként. Tarában Míl Espáine népe három királlyal, Mac Cuill-lal,
Mac Céchttel és Mac Gréinével találkozik, akik egyes szövegek szerint a három ki-
rályné férjei. Amairgin Míl Espáine egész népe nevében azt kéri, hogy a Tuatha Dé
Danann Íth meggyilkolásának jóvátételeként adja át nekik az országot békésen, vagy
ha nem, harcoljanak érte. A sziget gazdái, mivel nem nagyon fűlik a foguk a háborús-
kodáshoz, alkut ajánlanak a jövevényeknek. Azt javasolják, hogy Míl Espáine népe
hajóin távolodjon el a parttól kilenchullámnyira, és ígérje meg, hogy ha ők (azaz a
Tuatha Dé Danann) varázslattal meg tudják akadályozni, hogy ismét partot érjenek,
visszavonul. A tengeren Míl Espáine népének hajóhada nyakába vihar zúdul, és rög-
tön tudják, hogy a Tuatha Dé gyalázatos mesterkedésével van dolguk. Amairgin
azonban megidézi Írország szellemét, és elcsöndesíti az égiháborút. Míl Espáine népe
ezután gyorsan átszeli a kilenc hullámot, és Amairgin ismét partra lép, kijelentve,
hogy ő a tengeri szél és az elmét lángra lobbantó isten is. Utána Colptha következik,
róla kapta nevét a Boyne folyó torkolatánál lévő Inber Colptha.
Míl Espáine négy fiának egyike, Eremón, a nap irányában (vagyis az óramutató já-
rásával megegyező irányban) körbevezeti népét Írország körül, hogy ez szerencsét
hozzon nekik. Kisebb összecsapások sorozata után Míl Espáine népének harcosai két
csatában szétzúzzák a Tuatha Dé Danann erőit. A kettő közül a Tailtiu (Teltown,
Meath megye) közelében lezajlott ütközet az ismertebb. Később itt rendezték a kö-
zépkori Írország egyik leglátogatottabb vásárát. A második, kisebb csatára a mai
Donegal megyében lévő Druim Ligennél került sor. Míl két fia, Éremón és Éber, fel-
osztják maguk közt Írországot, és egy harmadik fivérükkel, a költő Amairginnyel
együtt folytatják az egymás közti versengést. Anyjuk, Scota, Míl özvegye nevét adja a
népnek (Scoti) és a szigetnek (Scotia). Latinul valóban nevezték így is az ír népet és
Írországot. Egyes mai tudósok pedig úgy vélekednek, hogy a „Scoti” (gyakrabban
Scotti), illetve „Scotia” szóalakok a szokásos latin „hiberniai” és „Hibernia” szavak
elítélő értelemben használt alternatívái lehettek, és portyázó rablót, kalózt vagy vala-
mi ehhez hasonlót jelentettek. A Scotti szó tehát eleinte az írországi gaelekre vonat-
kozott, különösen a sziget északkeleti részén élőkre, jelentése azonban a 6. századtól

125
kezdve a Dál Riada történelmi királysággal együtt átvándorolt a Moyle-szoros túl-
partjára, azaz Ulsterből a skót-felföldi Argyllba. A Scotti szó tehát először az írek
neve volt, a Skóciát lakó népet (illetve népeket) akkortól kezdték így hívni, amikor
nagyszámú ír hódította meg és egyesítette az országot.
Míl Espáine népének hegemóniája a sziget minden sarkába elért, és egy évszáza-
don át háborítatlanul uralták Írországot. Végül a hódoltságban élő „plebejus népek”,
az Aitheachthuatha, amely részben a Fir Bolg nép életben maradt tagjaiból állt, föllá-
zadt ellenük, és ezzel kezdetét vette Cairbre Cinn-Chait trónbitorló uralkodásának
katasztrofális időszaka. Cairbre fia, Morann, aki megtarthatta volna az ebül szerzett
királyságot, inkább visszaadta azt Míl Espáine népének.
A Lebor Gabála szerkesztői igyekeztek az anglo-normannok 1170. évi érkezése előtti
Írország valóságához igazítani művüket. Az erre irányuló egyik próbálkozás kreatív
családfagyártás vagy okfejtés révén kötötte össze a helyneveket a megfelelő, Míl Es-
páine népéből való alakokkal. A Donegal megyei Mag Itha síkságról úgy gondolták,
Íthről, Míl Espáine népének első Írországba érkező tagjáról kapta a nevét. Breaga
törzsfőt a Liffey és a Boyne folyók között elterülő, Brega nevű középkori királysággal
hozták összefüggésbe. A ma Slieve Bloom, korábban Sliab Bladma néven ismert
hegyláncról pedig úgy tartották, Bladmáról, egy egyébként jelentéktelen mitológiai
alakról kapta a nevét. Míl Espáine népe nem szerepel sem az Ulsteri Krónikákban, sem
a korai ulsteri és connachti elbeszélésekben. A Lebor Gabála hatása azonban olyan
erős volt, hogy végül számos arisztokrata család közös ősének tekintette Míl Espái-
nét.
Sem a Lebor Gabála, sem a Cath Maige Tuired nem foglalkozik azzal a kérdéssel, mi
lett a Tuatha Dé Danann néppel. Annak ellenére, hogy az összes hódító nép közül ők
a legrokonszenvesebbek, nyomtalanul eltűnnek az elbeszélésekből. Más források,
köztük egészen korai, 12. századi munkák is azt állítják, hogy a föld alá rejtőztek. E
verzió szerint a halhatatlanok népe megállapodás alapján a halandó gael népnek és
utódjaiknak hagyja a föld legfelső rétegét, ők pedig alászállnak, és a térségben szép
számmal előforduló ősi sírhalom és kőhalom alatt élnek tovább. Birodalmukba a
sídh-ken (l. 6. fejezet), az Írországban mindmáig gyakorta előforduló jellegzetes, ke-
rek tetejű dombocskákon át vezet az út. A sídh szó különböző írásmódjai a Tuatha Dé
Danann túlvilágának alternatív neveivé váltak. A keresztény papságnak is kedvére
való volt, hogy így „szabadulhattak meg” a halhatatlanok népétől, hiszen magyará-
zatot adott az ősi építmények kötődésére a halhatatlanokhoz, a szellemek világához,
ugyanakkor szinte démoni státusba taszította a Tuatha Dé népet.
A halhatatlanok és a halandók közti konfliktus következtében a Tuatha Dé meg-
fosztja az élőket tejüktől és gabonájuktól, amiért később kárpótolják őket. Egyes tör-
ténetek szerint a Dagda túlélte a Mag Tuired-i csatát, és most a föld alatt uralkodik.
Más szövegekben fia, Bodb Derg a király. A halandók ugyan időnként félelmetes he-
lyeknek találják az ősi romokat, különösen a sötét éjszakában, a föld alatt rejtőző Tu-
atha Dé népet azonban általában úgy ábrázolják, hogy birodalmukban idilli állapo-
tok uralkodnak. E birodalom néhány nevét az előző fejezetben már említettük, így a
Mag Mellt (’kellemes síkság’), az Artúr-mondakör Avalonjának megfelelő Emain Ab-
lachot (’almák vára’) és a legismertebbet, a Tír na nÓgot (’az Ifjúság Földje’). Lakóik
kicsinyes civakodásaikkal, intrikáikkal a klasszikus Olümposzi istenekhez hasonlóan
visszatükrözik az emberi gyarlóságot, habár szépség és kortalanság az osztályrészük.

126
 Idővel megkülönböztethetetlenek lesznek az európai hagyományban széles kör-
ben ismert tündérektől (áes sídhe). A szájhagyomány szerint a „tündérkirály”, Finnb-
heara, először a Tuatha Dé Danann királya volt, a Lebor Gabála fontosabb szereplői
azonban nem süllyednek le a tündérek szintjére.
A föld alatti istenségekkel szembeni rosszindulat a Tuatha Dé népét a Fomori nép-
hez kapcsoló keresztény kommentátoroktól származhat. Vagy talán a féth fíada nevű
különleges képességükből ered, amely révén láthatatlanná tudnak válni, és kedvük
szerint kószálhatnak észrevétlenül a halandók között. Az igen régi néphit szerint a
sídhben lakó öregasszony előre látja az emberek otthonaira leselkedő bajokat, és éjje-
lente figyelmeztetésképpen rikoltozik. Ő a bean sídhe (’a sídh asszonya’), azaz a mind-
máig széles körben ismert „banshee”, a „házi kísértet”.

127
 NYOLCADIK FEJEZET

Az ír mitológiai mondakör

ÍGY SZÖVŐDTEK A MONDAKÖRÖK

A
középkori történetmondók és írástudók furcsának találták volna a fölvetést,
hogy az óír elbeszéléseket négy ciklusra − a mitológiai mondakörre, az ulste-
ri mondakörre, a Fionn-mondakörre és a királyok mondaköreire − kéne osz-
taniuk. Helyettük az adatosztályozás nagymesterei, a 19. századi német professzorok
rendezték kategóriákba a történeteket. Az ő találmányuk a filológia, a nyelv precíz,
pedáns, módszeres tanulmányozása. Ők „fejtették meg” az óír nyelvet, ők írták le
először nyelvtani rendszerét, ők állították össze az első szótárt. Elgondolásuk, mely
szerint a szereplők, a témák és a helyszínek kapcsolódásai egymáshoz köthetik a tör-
téneteket, több, mint másfél évszázadon át tartja magát, és mára tudományos norma
lett. Ez még akkor is így van, ha a ciklusok elnevezése időnként problematikus. Hogy
beszélhetünk például „mitológiai mondakörről”, ha a korai ír irodalom nagy részét a
ma gyakran kelta mitológiának nevezett tágabb kategóriába lehet besorolni? Ezen kí-
vül az ulsteri mondakör valaha „vörös ág”-ciklus volt, a Fionn-mondakör Osszián-
mondakör, a királyok ciklusa pedig, legalábbis a legtöbb idetartozó történet, időn-
ként a történelmi ciklus nevet kapja. A kategorizálás sem egyértelmű: egyes történe-
tek, így a Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadójának pusztulása) egynél több cik-
lusba is beleillenek, az utazásról szóló elbeszélések, például az Imram Brain (Bran uta-
zása) pedig egyikbe sem (l. 6. fejezet).
Egy-egy ciklus történetei összefűzve nem alkotnak egybefüggő, folyamatos elbe-
szélő szöveget, sőt még az idő sem halad bennük előre folyamatosan, bár a Cúchula-
innról szóló történetek (l. 10. fejezet) viszonylag közel állnak ehhez. Néhány esetben
egy mondakör epizódjai mintha visszhangoznák egy másik ciklus eseményeit, ahogy
Fionn gyerekkori tetteihez (l. 11. fejezet) részben Cúchulainn cselekedetei szolgáltat-
nak mintát. Diarmait és Gráinne szerelmének története (l. 11. fejezet) több párhuza-
mot mutat Deirdre és Noíse történetével (l. 4. fejezet), miközben a két végkifejlet ra-
dikálisan különbözik egymástól. Egyes alakok, így a legendás Cormac mac Airt ki-
rály, több mondakörben is fölbukkanhatnak. Lug Lámfhota, a mitológiai ciklus főhő-
se az ulsteri mondakörben is megjelenik egy fontos pillanatban, Manannán mac Lir
tengeristen szekere számára pedig nincsenek határok.
Azok, akik elsőként memorizálták, majd később lejegyezték a korai idők meséit, a
maguk módján osztályozták őket. Például úgy, hogy a cím első szavát használták
azonosítóként. A Cath… szóval kezdődő történetek például csatáról szólnak. Leg-
alább tizenhét hasonló kategória létezett: a Fis… szó látomásra utal, az Imram… uta-
zásra, a Tochmarc… szöktetésre és így tovább. A Táin Bó Cuailnge (A cuailngei marha-

128
rablás) című nemzeti eposzt angolul gyakran emlegetik „a Táin”-ként, de létezik több
más, marharablásról szóló történet is, amelynek címe a Táin szóval kezdődik. Vannak
olyan kategóriák is, amelyekből kevés példa maradt fenn, például az Úath… kezdetű
címek azt jelzik, hogy a történet barlangokban játszódik.
A korai idők történetmondóit ezen kívül olyan, az előadással kapcsolatos megkö-
tések szabályozták, amelyek általában elkerülik a modern kori olvasó figyelmét. Az
1150 utáni Leinsteri kódex (Lebor Laignech) gyakran idézett passzusában a költőknek
azt tanácsolják, hogy 350 történetet tartsanak repertoáron, ebből 250 „elsődleges” le-
gyen, a fennmaradó 100 pedig „másodlagos”. Az elsődleges történetek pusztításról,
marharablásról, udvarlásról, barlangokról, csatákról, utazásról, erőszakos halálról, la-
komákról, ostromokról, kalandokról, szöktetésekről és mészárlásokról szólnak,
ugyanez a forrás végül csak 200 elsődleges történetet sorol föl, másodlagost pedig
egyet sem említ. A többi vagy egyszerűen hiányzik, vagy a másodlagos történetek
esetében elképzelhető az is, hogy hosszabb elsődleges történetek részleteiről van szó.
Hogy mikor melyik történetet adták elő, azt valószínűleg meghatározta az alkalom.
A történetmondó attól függően választott, hogy nagy útra induló, házasodni készülő
vagy bíróság elé idézett embernek mesélte, az úgynevezett mondakörfelosztás nem
játszott szerepet döntésében.
A mitológiai mondakör cselekményének középponti alakjai az isteni eredetű Tu-
atha Dé Danann néphez tartoznak, különösen Lug Lámfhota, a hős, akinek a pogány
istenekhez való kötődésére hamar fény derült. A „mitológiának” a 19. században
használatos, szűkebb jelentéskörű definíciója nagyobb figyelmet szentelt az elbeszé-
lések vallási gyökereinek, a valláson keresztül pedig a világegyetem eredetmagyará-
zatának. Kelta kozmológia, mint már említettük, nem maradt ránk, a Tuatha Dé Dan-
ann, majd később a halandó gaelek Írországba jövetelét elmesélő Lebor Gabála viszont
foglalkozik az ott élő közösség eredetével. Később más, a mitológiai mondakörön kí-
vüli hősök, így Cúchulainn, Fionn és Mórrígan isteni származására is fény derült. A
nyugati kultúrán kívül eső hagyományok vizsgálata, illetve a filozófia és a pszicholó-
gia forradalmi jelentőségű új irányzatai pedig kitolták a mítosz fogalmának határait.
Egy szó, mint száz, ha ma kellene négy csoportra osztanunk a történeteket, más cím-
két ragasztanánk az ebbe a mondakörbe tartozókra.
A mitológiai ciklus számos története mintha korábbi időszakban játszódna, mint a
másik három mondakör elbeszélései. A ciklusba tartozó egyes szövegek már a legré-
gebbi, 11-12. századi kódexekben fölbukkannak, egyes epizódjaiknak pedig a 12. szá-
zadi Dindshenchasban, azaz „helyek történetében” van megfelelője. Ez arra utal, hogy
már a normannok érkezése előtt széles körben ismerték őket. Ez azonban nem jelenti
azt, hogy a mondakör alkotói energiái ilyen korán kimerültek volna. A ciklusnak a
mai olvasók körében legnépszerűbb darabja, az Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekei-
nek tragikus története) nyelvezetéből ítélve jóval a más mondakörhöz tartozó nagy
művek, így a Táin Bó Cuailnge után keletkezett. Kézirata 1500 körüli.
A mitológiai ciklusban az elbeszélő elfogadóbban viszonyul a varázslathoz, a cso-
dás átalakulásokhoz. A Tochmarc Étaíne (Étaín szerelmének elnyerése) című történet-
ben Étaín pillangóvá (vagy szitakötővé) változik, Lir gyermekei pedig 900 évig haty-
tyúként élnek, ahogy Angus Óg és szerelme is, de ők rövidebb ideig. Ezek a motívu-
mok eltérnek a valamennyi mondakörben megtalálható túlvilági beavatkozásoktól,
illetve a sídh csábításának a Fionn-mondakörben oly gyakori motívumától.

129
 Az előző fejezetben tárgyalt Lebor Gabála Érenn nem csupán a mitológiai mondakör
leghosszabb szövege, hanem a mondakör legtöbb további történetének előzménye és
kerete is. Ennek legnyilvánvalóbb példája, hogy a Cath Maige Tuired [A (második)
Mag Tuired-i/moyturai csata], a ciklus legmélyrehatóbban tanulmányozott darabja,
a Lebor Gabálába is „beszúrt” eseményeket mond el, ezért foglalkoztunk vele ar előző
fejezetben.

TUIREANN GYERMEKEI

Tuireann három fiának − Briannak, Iuchairnak és Iucharbának − szomorú vége a

Tuatha Dé Danann és a Fomori nép Mag Tuired-i összecsapása szempontjából perife-
rikus esemény. Az Oidheadh Chlainne Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus tör-
ténete) című mesében, amelyben a három fiú összeütközésbe kerül a hatalmas Lug-
gal, a csodálatos átalakulások, a varázslatok és a bosszú története.
A Tuireann néven ismert alak nem sok szerephez jut a történetben, csak az derül
ki róla, hogy igen illusztris felmenőkkel büszkélkedhet (többek közt Dian Céchttel, az
orvossal, és talán Brigit tűzistennővel), és három fiút nemzett Anával. Brian és fivérei
akkor érik el a férfikort, amikor küszöbön áll a Mag Tuired-i csata, így egy csapásra a
Tuatha Dé Danann háborús készülődésének kellős közepén találják magukat. Miután
két orvos a megsebzett Nuadu király gyógyításán tanakodik, színre lép Lug és apja,
Cian. Utóbbi észak felé, a Mag Muirtheimne síkság felé tartva nyugtalanná válik,
mert egy olyan család három fölfegyverzett férfi tagja közeledik felé, amellyel isme-
retlen okokból ellenséges a viszonya. Brian, Iuchair és Iucharba azok. Cian, miután
látja, hogy létszámfölényben vannak, arany varázspálcájával disznóvá változtatja
magát, és egy közeli kondával együtt túrni kezdi a földet. Brian tudja, hogy Cian is a
disznók között van, és azt is, hogy ha lemészárolják az egész kondát, akkor is meg-
szökhet, mivel druidadisznó. Brian ezért vadászkutyákká változtatja fivéreit, akik ki
is választják a keresett disznót. Miután Iuchair és Iucharba visszanyerték emberi
alakjukat, arra kérik Briant, hogy hagyják Ciant életben, ám Brian hallani sem akar
erről, és azt követeli, hogy a fivérei segítsenek megkövezni a druidadisznót. Cian
kéri, hogy változtassák vissza emberré, és miután ez megtörténik, rögtön elmondja a
fivéreknek, hogy rászedte őket. Ha ugyanis disznóként ölik meg, csak enyhe bünte-
tést kaptak volna érte. Ha viszont eredeti alakjában, akkor a nemesek meggyilkolásá-
ért járó, jóval nagyobb összegű megváltást, ír szóval éiricet kell megfizetniük. És még
hozzáteszi:

„A fiam, Lug, a fegyveretek által ejtett sebről tudni fogja, ki ölt meg.”

Brian ekkor egy nehéz kővel szétloccsantja Cian fejét, majd fivérei segítségével ad-
dig dobálja kövekkel a testét, hogy csak felismerhetetlen massza marad belőle. Csak
hetedszerre sikerül nagy nehezen elásniuk, mivel a föld hatszor kiveti magából.
Lug Lámfhota időközben győzelemre vezette seregét a csatában, majd apja holléte
felől érdeklődik. Amikor emberei megtalálják azt a helyet, ahol Ciant eltemették, Lug
odasiet, és magától a földtől tudja meg, hogyan történt a gyilkosság. Kiássa a tetemet,
megvizsgálja, és hullámokban tör rá a bánat és a harag. Gyászdalt énekel, visszate-
meti a holttestet, ogham írásjelekkel feliratozott síremléket emel, és temetési játéko-

130
kat rendez apja tiszteletére. Ezután Tarába vezet az útja, ahol találkozik Tuireann há-
rom fiával, és megkérdezi az egybegyűlteket, mekkora büntetést érdemelnek azok,
akik megölték az apját. A jelenlévők döbbent értetlensége láttán bejelenti, hogy Cian
halott, és a gyilkosai ott vannak köztük. A gyűlésen elnöklő névtelen király elismeri,
hogy Lug joggal kérhet halált a gyilkosokra, de ha ő lenne a vádlott, azt kérné, hogy
megfizethesse az éiricet. Erre Brian feláll, és bevallja, hogy ő és fivérei végeztek Cian-
nal. Lug beleegyezik, hogy megúszhatják a büntetéssel, az életüket meghagyja.
Az éiric megfizetése érdekében a fivéreknek varázserejű kincseket kell megszerez-
niük, és veszélyes próbatételeket kell kiállniuk. Az Írországba elhozandó kincsek a
következők:
(1) a Heszperiszek kertjéből a három alma;
(2) Tuis „görög” király disznajának bőre, amely minden beteget és sebesültet meg-
gyógyít, és borrá változtatja a vizet;
(3) a Pisear „perzsa király” kezében lévő csodálatos, mérgezett hegyű lándzsa,
amely később Gáe Assail néven válik ismertté;
(4) Dobár „szicíliai király” két táltos csataménje;
(5) Assalnak (időnként Easal), az Aranyoszlopok Királyának hét csodadisznaja,
amelyeket ha éjjel megesznek, reggelre újra ott teremnek;
(6) Iruad (vagy Ioruaidh) király kölyökkutyája, Failinis;
(7) a Nagy-Britannia és Írország között található Inis Fionnchuire (vagy Findchui-
re) asszonyainak sütőnyársa;
(8) és ami a legrejtélyesebb, három kiáltás Miodhchaoin (vagy Midchaín) dombjá-
nál Lochlainnban, a veszélyes betolakodók birodalmában.

A három fivér elsőre meglepődik a szerénynek tűnő büntetésen, attól félnek, csak
trükk. Miután a király előtt megesküsznek, hogy elfogadják a kirótt jóvátételt, Lug el-
magyarázza, miért van szükség az egyes feladatokra, és azt is, miért nehéz, megeről-
tető próbatétel mindegyik. A Heszperiszek kertjében lévő almák például gyógyírt je-
lentenek mindenki betegségére, sebére, aki eszik belőlük. Ezen kívül, aki egy ilyen al-
mát eldob, bármit eltalál vele, anélkül hogy az elhajított alma veszendőbe menne.
Azt viszont Lug már nem teszi hozzá, amit a mai olvasó nagyon jól tud: hogy a Hesz-
periszek almáinak története a klasszikus mitológiában gyökerezik, megszerzésük Hé-
raklész tizenkét próbatétele közül a tizenegyedik.
Az Írországot csöndben, rettegve elhagyó Brian, Iuchair és Iucharba határtalan
vakmerőségét és leleményességét csillogtatva megbirkózik a Lug által előírt első hét
feladattal, a nyolcadik, a lochlainni utazás azonban kifog rajtuk. Miodchaoin és há-
rom fia, Áed, Conn és Corc, kezdeményezően lépnek föl, és átdöfik lándzsáikkal Tui-
reann három fiát. Lochlainn védőit végül megölik, de Brian, Iuchair és Iucharba egy-
aránt halálosan megsebesítve hever a földön. Brian ennek ellenére fölemeli fivérei fe-
jét, hogy mindhárman ki tudjanak adni egy elhaló kiáltást, teljesítve ezzel az éiricet
Iuchair és Iucharba ezután rövidesen kileheli lelkét, a legyengült Brian pedig elcipeli
holttestüket apjukhoz. Tuireann Lug lábai elé veti magát, és könyörög a fia életéért,
amit Lug Tuis király disznóbőrével megmenthetne. Lug azonban nemet mond, mert
még mindig haragszik apja kegyetlen meggyilkolása miatt. Tuireann közös sírba te-
meti három fiát, majd hamarosan meghal ő is. Lug azonban nagy becsben tartja a fiai
által szerzett kincseket: Gáe Assail lesz a kedvenc fegyvere, Failinis pedig az ölébe.

131
 Az Oidheadh Chlainne Tuireannt gyakran sorolják „a történetmondás három szomo-
rú meséje” közé. A másik kettő Deirdre története (4. fejezet) és az Oidheadh Chlainne
Lir (Lir gyermekeinek tragikus töreténete), amelyet ebben a fejezetben fogunk ismer-
tetni.

MIDIR ÉS ÉTAÍN

A Tochmarc Étaíne (Étaín szerelmének elnyerése) című történet a 8-9. századból

származhat. Csonka, egymáshoz nem kapcsolódó töredékekben maradt fenn, egy ré-
szét csak az 1930-as években találták meg. A történet középpontjában egy szerelmes-
pár áll: Midir, aki a Lebor Gabálában a Tuatha Dé Danann nép tagjaként, a sídh ura-
ként jelenik meg, és Étaín, az eszményien szép, halhatatlan lány. A történet egyes ele-
meit megmagyarázhatatlan rejtélyek veszik körül, összességében azonban olyan,
mint egy jól végződő tündérmese felnőtteknek, vagy Myles Dillon szavaival élve:
„komédia három felvonásban”.

I.

Midir és Étaín első találkozásának története a Tuatha Dé Danann nép körében le-
zajlott házasságtörő intrikák szövevényéből bontakozik ki. A Dagda rászedi a varázs-
ló Elcmart, Brug na Bóinne (azaz Newgrange és több, mint negyven közeli sír) urát,
hogy annak feleségével, Boand folyóistennővel hálhasson, így fogan meg Angus Óg,
aki később a költészet istene lesz, egyelőre azonban Midirnek, a Longford megyei Ar-
dagh közelében lévő Brí Léith-i sídh lakójának adják, hogy nevelje föl. Amikor Angus
Óg fölcseperedik, és immár Brug na Bóinne lakója, Midir meglátogatja őt. Ottléte
alatt azt állítja, valamiféle sérelem érte, és kárpótlásul meg kell kapnia Írország leg-
szebb szüzét, Étaínt, Ailill lányát (ez egy másik Ailill, nem Medb férje). Angusnak
herculesi feladatok véghezvitele árán kell megszereznie a lányt: tizenkét irtásföldet
hoz létre, tizenkét folyót fakaszt, és át kell adnia Étaín súlyát aranyban. Mindez a
Dagda segítségével sikerül.
Amikor Midir a bájos Étaínnel hazatér, felesége, Fuamnach, érthetően féltékeny
lesz. Előveszi a Bresal Etarláim druidától kapott berkenyefáról vágott varázsvesszőt,
meglegyinti vele Étaínt, és tócsává változtatja. Az elpárolgó víz először hernyóvá,
majd pillangóvá (egyes fordítások szerint pedig törékeny szépségű szitakötővé) vál-
tozik, amelynek csodás, arányos szépsége hatására édes muzsika és illatok töltik be a
levegőt. Étaín átváltozva is Midir mellett marad, és Midir tudja, hogy ő az. Amikor
Fuamnach ezt észreveszi, szelet kavar, hogy az kisodorja a pillangót a sziklák és a
tenger hullámai közé. Étaín hét év gyötrelem után egy napon leszáll Angus Óg mell-
kasára. Angus Óg egy ideig napsütötte kristálykalitkában hordozza magával a pil-
langót. Amikor Fuamnach ezt megtudja, addig űzi a messzi északra Étaínt, míg az le
nem száll egy ulsteri háztetőre. Innen Étar király feleségének kupájába pottyan, aki
azonnal le is nyeli a parányi pillangót. Kilenc hónap múlva Étaín Étar király lánya-
ként születik újjá. Bár nincs róla tudomása, de tény, hogy 1012 évvel öregebb, mint
amikor Ailill lányaként először kezdte el az életét.

132
 II.

A második történetben Étaín férjhez megy Írország halandó ard ríjéhez (főkirályá-
hoz), Eochaid Airemhez, akit jó szíve révén csaknem elárul. Régi szerelme, Midir rej-
télyes és megmagyarázatlan módon felbukkan a színen.
Újabb 1000 év telt el, a Tuatha Dé Danann népe visszavonult a tündérdombok vi-
lágába, az országot a halandó Míl Espáine népe, avagy a gaelek uralják. Miután Eo-
chaid Airem főkirály lett, alattvalói nem voltak hajlandók adót fizetni neki, mert nem
volt felesége. Ezért Eochaid követeket menesztett a sziget minden tájára; hogy keres-
senek neki megfelelő arát. Amikor emberei rátalálnak Étaínre, biztosak benne, hogy ő
a helyes választás, és értesítik Eochaidot. Amikor a király érte jön, a lány arannyal,
ezüsttel, drágakövekkel körülvéve éppen a haját mossa a csobogó Brí Léith-i forrás-
ban (tehát Midir lakhelyén, bár őt nem említi a szöveg). Eochaidot elbűvöli a lány
csupasz, hófehér karja, amit bíborszínű köpenyén át pillant meg, és azonnal belesze-
ret Étaínbe. Mindent tökéletesnek lát rajta: hosszú, vékony ujjait, karcsú bokáját, még
törékeny, keskeny lábfejét is. Az arca piros, mint a vadon nőtt gyűszűvirág, a bőre fe-
hér, mint a frissen lehullt hó, és ettől az ajka még pirosabbnak látszik. Az ő szépségé-
vel egy lány sem érhet föl. Eochaid és Étaín hamarosan megesküsznek.
Az ifjú ara szinte nem is e világi bájai azonban csak terhet jelentenek számára. Eo-
chaid fivérét, Ailill Anglonnachot ugyanis annyira megigézi a szépsége, hogy majd-
nem megőrül a vágytól, de mivel szégyelli megvallani, nincs esélye, hogy meggyó-
gyuljon. Eochaid első számú orvosa, Fachtna viszont helyes diagnózist állít föl, tudja,
hogy Ailill Anglonnach bajára csak Étaín szerelme jelenthet gyógyírt. Amikor Eocha-
id elindul az uralkodói kötelezettségei közé tartozó körútra, Étaínre bízza a nagybe-
teg Ailill Anglonnachot, akiről azt hiszik, halálán van. A király kiadja az utasítást,
hogy ássák meg Ailill Anglonnach sírját, sirassák el, és marháit a halála után vágják
le. Amikor magukra maradnak, Ailill Anglonnach megvallja Étaínnek, mi a betegsé-
ge oka. A lány a férfi szenvedései láttán megígéri, hogy odaadja neki magát a gyó-
gyulása érdekében, de nem a férje várában. Inkább egy közeli dombtetőt javasol a
légyott helyszínéül. A találka megbeszélt időpontjában Ailill Anglonnachot mintegy
varázsütésre elnyomja az álom, és egy rá megszólalásig hasonló betolakodó élvezi
Étaín ölelését. Háromnapi szerelmeskedés után Étaín megérzi, hogy nem Ailill a
partnere, bármennyire hasonlít is rá a férfi. Tiltakozni kezd, hogy ő csak Ailillt akarta
meggyógyítani, mire titokzatos szeretője fölfedi kilétét: a halhatatlan Brí Léith-i Midir
ő, aki 1000 évvel azelőtt a férje volt. Midir elmagyarázza, hogy komoly menyasz-
szonypénzt fizetett Étaínért, de Fuamnach féltékenysége elválasztotta őket egymás-
tól. Csak cselből intézte úgy, hogy Ailill Anglonnachot mély vágyódás fogja el Étaín
iránt, és ő ily módon találkozhasson ismét vele. Ezután kérleli Étaínt, hogy tartson
vele, de a lány azt feleli, mostani férje, Eochaid Airem engedélye nélkül nem teheti.
Visszatér a király várába, ahol nagy az öröm, hogy nem esett folt a tisztességén, hi-
szen nem hált együtt a férje fivérével.

133
 III.

A harmadik történet ott folytatódik, ahol a második véget ért. Midir utolsó próbál-
kozásait beszéli el, hogy Etaínt örökre magához kösse.
Az Etaín iránti beteljesületlen vágyódásától vezérelt Midir cselszövéssel próbálja
rászedni imádottja férjét, Eochaid Airemet. Egy szép nyári napon a tarai vár bástyájá-
ról szemlélődő Eochaid azt látja, hogy deli harcos közeleg bíborszínű ruhában, hosz-
szú aranyhaja lobog a szélben. Eochaid az ismeretlent vendégszerető fogadtatásban
részesíti, az idegen pedig elmondja, hogy ismeri házigazdáját, és fölfedi kilétét: ő a
Brí Léith-i Midir. Mindjárt ki is hívja Eochaidot, mérkőzzenek meg a sakkhoz hason-
ló fidchell játékban, ezüsttáblán, aranyfigurákkal. A szerencsejátékosok szóhasznála-
tával élve „beeteti” a királyt, az első három partit szándékosan elveszti, és megfizeti a
busás nyereményt. Ekkor Eochaid belemegy, hogy a negyedik játszma nyertesének
lehessen egy kívánsága. Midir ekkor már természetesen győzedelmeskedik, és azt
kéri, hogy átölelhesse és megcsókolhassa Etaínt. Eochaid először tiltakozik, de végül
rááll, azzal a feltétellel, hogy a csókra egy hónap múlva kerülhet sor. Midir a kitűzött
napon meg is jelenik, nyalkább, mint valaha, de azt látja, hogy Eochaid fegyveresek-
kel vette körül Tarát, és bezáratta az összes kaput. A tántoríthatatlan Midir közli,
hogy Eochaid magát Etaínt ígérte oda neki, mire a lány szégyenében elpirul. A zord
férj emlékezteti Midirt, mire terjed ki pontosan az egyezségük, és felszólítja, hogy es-
senek túl az ölelésen és a csókon. Ekkor a fegyvereit a bal hóna alatt, Etaínt pedig a
jobb karjában szorongató Midir hirtelen fölrepül, és a füstelvezető nyíláson át köddé
válik. A kint posztoló őrök arról számolnak be, hogy két hattyút láttak eltűnni a tá-
volban, a nyakuknál aranyláncokkal összekötve.
A kellőképpen feldühödött Eochaid és emberei Írország összes síth-jét feldúlják,
végül eljutnak a sziget kellős közepére, Midir Brí Léith-i lakhelyéhez. A követelésre,
hogy adja vissza Etaínt, Midir ötven (egyes változatok szerint hatvan) asszonyt vará-
zsol elő, akik mind a megszólalásig hasonlítanak Étaínre, senki sem tudja ránézésre
eldönteni, melyikük az igazi királyné. Eochaid kijelenti, a felesége olyan ügyesen és
kecsesen töltögeti az italt, hogy erről biztosan fölismeri. Ki is választ egy nőt a sok
közül, hazaviszi, és házastársakként élnek tovább. De rosszul választott. Midir el-
árulja neki, hogy az igazi Étaín már gyermeket várt a férjétől, amikor ő megszöktette
Tarából. És ami még rosszabb, Eochaid a tulajdon lányát választotta ki a nők tömegé-
ből. Azáltal, hogy vele hált, akaratlanul is anyává tette a saját lányát. Az elborzadt,
becsapott Eochaid Airem a földdel teszi egyenlővé Brí Léithet, visszaszerzi az igazi
Étaínt, és hazatér Tarába, így Midir másodszor is elveszíti a szíve választottját.
Eochaid vérfertőzés útján fogant lányát kiteszik a szabadban, de egy pásztor és fe-
lesége megmenti. Fölcseperedve királyi felmenőinek méltósága sugárzik belőle, és hí-
resen szépen tud hímezni. Egy másik tarai király, Eterscél, feleségül is veszi. A
Tochmarc Étaíne szerint Eterscél és Eochaid vérfertőzésben fogant lánya a szülei Co-
naire Mórnak, a fiatal ard rínek, akit tragikusan korán ér a halál. Ez azonban csak az
egyik Conaire Mór családfájának három változata közül. A legismertebb változat az
alább ismertetett, róla szóló elbeszélésben olvasható.

134
 CONAIRE MÓR ÉS DA DERGA FOGADÓJA

A kegyetlen sors áldozatává vált jóindulatú főkirály, Conaire Mór története bizo-
nyos fokig Midir és Étaín történetének folytatása, bár más állította össze, és más stí-
lusban. A Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadójának pusztulása) című, 11. szá-
zadi szövegben található meg, amelynek már a 8-9. században is voltak előzményei.
A cselekmény ugyan a mai Leinsterben játszódik, a történetet azonban gyakran az ul-
steri mondakörhöz sorolják, részben azért, mert több ulsteri hős is felbukkan benne,
elképzelhető, hogy későbbi szerkesztők keze munkája nyomán. Megjelenik a gazdag
fantáziával leírt Étaín is, de ezúttal Eochaid Airem fivére, Eochaid Feidlech felesége-
ként. Mostohalányuk, Mes Buachalla (’tehénpásztor fogadott gyermeke’) hozzámegy
Eterscélhez, de ekkor már várandós. Conaire igazi apja így az a titokzatos férfi, aki
madár alakjában jelent meg neki. A fogantatás pillanatában kijelentette:

„Meg fogod szülni a fiamat, és ez a fiú soha nem ölhet meg egyetlen madarat sem. A
neve pedig Conaire lesz.”

Az efféle parancs ír neve geis (többes számban gessa). A korai ír irodalomban gya-
kori motívum ez az igen egyedi tabufajta. Könnyen előfordulhat, hogy az a szeren-
csétlen, aki a geist kapja, semmit sem követett el, amiért ilyen teherrel kellene sújtani,
a parancsot kiadó személy vagy erő pedig önfejűnek, szeszélyesnek tűnhet, a geis elől
azonban nincs menekvés. Aki megszegi, a halált vagy a családja tragédiáját kockáz-
tatja. Így van ez Conaire Mór, a jószándékú király esetében is: igazságos, jólétet hozó
uralkodása kilenc geis kimenetelétől függ, amelyek egy kivételével tiltások.
(1) Országában a madaraknak mindig kiváltságos helyzetet kell élvezniük.
(2) Nem kerülheti meg jobb kéz felől (azaz balról jobbra, az óramutató járásával
egyező irányban) Tarát vagy bal kéz felől (azaz jobbról balra, az óramutató járásával
ellenkező irányban) Bregát, a Boyne és a Liffey folyók közti síkságot.
(3) Nem vadászhat cláenmílára (’gonosz, fondorlatos állat’).
(4) Nem maradhat távol Tarától kilenc egymást követő éjszaka.
(5) Nem alhat olyan házban, ahonnan napnyugta után tűz fénye látható, és ahova
kívülről lehet belátni.
(6) Vörös ember házába nem mehet be előtte három vörös ember.
(7) Nem hagyhatja, hogy uralkodása alatt országában portyázó rablók szálljanak
partra.
(8) Napnyugta után magányos férfit vagy nőt nem fogadhat a várában. És végül
(9) nem próbálhatja meg elsimítani két alattvalója nézeteltérését.

A Togail Bruidne Da Derga cselekménye során azonban Conaire Mór akaratlanul is

megszegi az összes geist (tabut).
A baj akkor kezdődik, amikor Conaire három fogadott fivére, Fer Gair, Fer Lí és
Fer Rogain, akik mindhárman a vitéz vadász-harcos Donn Désa fiai, fosztogatni kez-
dik a vidéket. Conaire mindhármukat kitiltja Írországból, és hasonlóképpen tesz egy
másik csapat banditával, a Liffey folyótól délre lévő Cualuba való három Ruadchoin-
nal, amikor azok is zaklatni kezdik alattvalóit. A száműzöttek a tengeren találkoznak
a félszemű brit Ingcél Cáech vezette haramiák csapatával, és a connachti Medb ki-

135
rálynő hét törvényen kívüli fiával együtt − mind a hétnek Maine a neve − először Bri-
tanniát, majd Írországot fosztogatják. Britanniában legyilkolnak egy helyi királyt,
Ingcél szüleivel és fivéreivel együtt. Közben Conaire Mór a dél-írországi Thomond-
ban elsimítja két fogadott fivére (két Corpre) vitáját, és ezzel az igazságtevő aktussal
elindul a bukásához vezető úton: először szeg meg egy geist. Ezután mindkét foga-
dott fivére vendégszeretetével él, és öt-öt éjszakát tölt náluk, megszegve ezzel a ne-
gyedik geist.
Ingcél Cáech és a többi lator 150 hajóval Howthnál száll partra, a mai Dublintól
északkeletre. Conaire ez idő alatt Tarától délre, a mai Meath megyében úton van, és
Tarától bal kéz felé, Bregától pedig jobbra halad el, ráadásul közben tudtán kívül a
tiltott vadakra, a cláenmílára vadászik Cérnában. Uticélja barátja, Da Derga fogadója.
Da Derga sok ajándékot kapott már tőle, számíthat arra, hogy szívesen fogadja. A fo-
gadó a kis, déli irányba haladó Dodder folyóra épült, amely talán Dublin megye déli
részének Bohernabreena (angolul Donnybrook) nevű folyócskájával azonos. Conaire
útközben találkozik egy vészjósló, visszataszító külsejű, goromba alakkal, Fer Caillé-
vel (’az erdő embere’). Ez az egyszemű, egykarú, egylábú lény fekete disznót cipel a
hátán. A fogadó felé közeledve Conaire három vörösbe öltözött lovast pillant meg
maga előtt. Félve, hogy újabb geist szeghet meg, megkéri a fiát, hogy kergesse el őket.
A fiának ez nem sikerül, és a csapat bevonul Da Derga (a név jelentése: vörös ember)
házába.
A küszöbön sem ér véget a baljós előjelek sora, Conaire ugyanis lélegzetelállítóan
ocsmány külsejű látnoknővel találja magát szemben. A nő lábszára sötét színű, mint
a szarvasbogár, és abnormálisan hosszú. Szürkés gyapjúköpönyege nem rejti el „alsó
szőrzetét” (azaz fanszőrzetét), amely a térdéig ér, ajka pedig a feje oldalán van.
Hagyják beszélni, amint az ajtófélfának veti a vállát, miközben gonosz, ellenséges pil-
lantást vet a királyra és a kíséretében lévő ifjakra. Ő Cailb látnok, és azt jövendöli,
hogy a fogadó védői mind elpusztulnak, csak annyi marad belőlük, amennyit a ma-
darak karmaik között el tudnak vinni.
Az Írországba betörő, bosszúra és zsákmányra éhes martalócok Ingcél Cáechhel és
a három fogadott fivérrel az élen, 5000 fős sereggel haladnak az ország belseje felé.
Da Derga fogadója sok szempontból mágikus épület, amelynek sok szöveg szerint
hét ajtaja van (más szövegek szerint kilenc), de ez nem azt jelenti, hogy bevehetetlen.
Ingcél kikémleli a házat, és beszámol a látottakról bűntársainak. Fer Rogain, Conaire
fogadott fivére a leírások alapján azonosítja a fogadó védőit, és megjósolja, melyikük
marad életben.
A támadók három rohamot intéznek a fogadó ellen. Mindháromszor felgyújtják,
de a lángokat a védők mindháromszor eloltják. A bentiek közül sokakat lemészárol-
nak, elsőként Lomnát, a bolondot, aki ezt meg is jósolta magának. Ezután a védők
Conairéval az élen ellentámadásba lendülnek, és egyre-másra öldösik le a rablóban-
da tagjait. A csata kimenetelét végül a víz dönti el. A fosztogatókhoz szegődött drui-
dák ugyanis gyötrő szomjúsággal sújtják Conairét, amit nem tud csillapítani, hiszen a
fogadóban lévő vizet a lángokra locsolták. Az alattuk folyó Dodder nem segít, ezért
Mac Cécht, a hős egész Írországot bejárja, hogy vizet vigyen a királynak. (Ő nem azo-
nos a Tuatha Dé Danann néphez tartozó Mac Céchttel; egyes szövegekben Cornall
Cernach ulsteri hős segít Conairénak, nem Mac Cécht.) Amikor visszatér a vízzel a
távoli Roscommonból, két rabló már éppen lefejezi Conairét. Mac Cécht gyorsan elin-

136
tézi a két gyilkost, és Conaire fej nélküli nyakába önti a vizet. A levágott fej mindenki
megdöbbenésére megszólal: „Mac Cécht kiváló, Mac Cécht jó. Inni hoz a királynak,
és a harcos feladatát is elvégzi.”
Da Derga fogadója ugyan elpusztul, de Conaire serege minimális veszteségekkel
ússza meg az ütközetet, a betolakodók ötezer embere közül viszont csak öt tud elme-
nekülni.

LIR HATTYÚGYERMEKEI

Lir csodás módon hattyúvá változott négy gyermekének történetét könnyen tün-
dérmesének gondolhatjuk, amíg észre nem vesszük, hogy az apa és gyermekei egy-
aránt a Tuatha Dé Danann néphez tartoznak. A cselekmény abban az időszakban ját-
szódik, amikor a halhatatlanok népe teret veszít a földhözragadtabb, halandó Míl Es-
páine népével szemben. A 12. századi Lebor Gabála eseményeihez kapcsolódik tehát a
történet, mégis jóval később keletkezhetett, hiszen a kézirat 1500 körüli. Az Oidheadh
Chlainne Lirt (Lir gyermekeinek tragikus története) a szájhagyomány nem igazán éne-
kelte meg, az utóbbi időben azonban a régi kultúra újjáélesztőinek és oktatóinak erő-
feszítései folytán mégis a korai hagyomány egyik legismertebb alkotása lett. Oisin
Kellynek a hattyúból idős emberré visszaváltozó gyermekekről készített hatalmas
szobra ma a dublini Parnell Square-en lévő Garden of Remembrance (Emlékezés
Kertje) fénypontja. Az Oidheadh Chlainne Lir a Deirdre-történettel (4. fejezet) és az
Oidheadh Chlainne Tuireann-nal együtt a „a történetmondás három szomorú meséje”
közé tartozik.
Amikor a Tuatha Dé Danann a Tailtiunál lezajlott csatában vereséget szenved Míl
Espáine népétől, új királyt keresnek, hogy ne leigázóik uralkodjanak rajtuk. Az öt je-
lölt között van a connachti Bodb Derg és a mai Armagh megyéből való Lir is, aki nem
azonos a Manannán mac Lir apai nevében szereplő Lirrel. Bodb Derget választják ki-
rállyá, a csalódott Lir pedig visszavonul Finnachadban lévő sídh-jébe, ahol boldogta-
lanságát tovább fokozza felesége halála. Bodb nagylelkűen felajánlja, hogy válasszon
fogadott lányai közül, és Lir a legidősebbet veszi feleségül, akit általában Áebnek
hívnak. Áeb gyors egymásutánban kétszer is ikreket szül, először egy Finnguala
nevű lányt és egy Áed nevű fiút, majd két fiút, Fiachrát és Connt. A második szülés-
be belehal. Hogy kárpótolja Lirt a veszteségéért, Bodb Derg felajánlja neki második
lánya, Aífe kezét is, aki gyöngéd szeretettel veszi körül a mostohagyerekeit, legalább-
is eleinte.
Amikor azonban nem születik saját gyermeke, a négy árvához fűződő viszonya
sötétebb árnyalatot ölt. Elhatalmasodik rajta a bénító féltékenység, ágynak dől, és egy
évig betegnek tetteti magát. Ezután kurtán-furcsán közli, hogy meggyógyult, és kije-
lenti, hogy meglátogatja apját a mai Clare megyében lévő Killaloe-ban, és magával
viszi a gyerekeket is. Finnguala, aki álmában rossz ómeneket látott, tiltakozik, de hiá-
ba. Nyugat felé tartva Aífe szidalmazni kezdi a gyerekeket, és nyilvánvalóan hamis
vádakkal illeti őket: azt állítja, megfosztják őt a férje szerelmétől. Megparancsolja
szolgáinak, hogy ott helyben, azaz a mai Westmeath megye területén lévő Lough
Derraveragh tónál (írül Dairbhreach = tölgyes, tölgyerdő) öljék meg a gyerekeket. A
kísérők nem engedelmeskednek, mire Aífe a vízbe löki a gyerekeket, és a druidák ál-

137
tal használt varázspálcával (vagy karddal) hattyúvá változtatja őket. Finnguala, aki
testvéreihez hasonlóan hattyúként is tud beszélni, ártatlanságukat hangoztatja, és
megkérdezi mostohaanyjuktól, meddig fog tartani az igazságtalan büntetés. Aífe azt
feleli, 900 évig, méghozzá három részletben, egyre nyomorúságosabb helyeken. Há-
romszáz év itt, a Lough Derraveragh-on, majd 300 év az Északi-csatornában, amely
Írország és a skóciai Mull of Kintyre között a legkeskenyebb átjáró, időnként Moyle-
tengernek is nevezik. Végül az utolsó 300 évet Írország viharos nyugati partvidékén,
Erris és a Mayo megyéhez tartozó kis sziget, Inishglora között kell tölteniük. Aífe el-
magyarázza, hogy átka akkor szűnik meg, amikor egy délről jött asszony, Deoch, aki
Fíngen munsteri király lánya, egybekel egy északi férfival, Lairgnéannal, a connachti
Colmán fiával. Mivel Finnguala rákérdezett az átok pontos tartalmára, a Tuatha Dé
Danann immár nem tudja azt érvényteleníteni. Aífe azonban tesz annyi engedményt,
hogy a gyerekek amellett, hogy továbbra is tudnak beszélni, mi több, érzékeiket és
képességeiket is megtarthatják, így azt is, hogy a halandók között kiemelkedően szé-
pen énekelnek. Ezután otthagyja a gyerekeket a tavon, ő pedig Bodb Derg palotájába
megy, ahol tettére hamarosan fény derül, és büntetésből a szél démonává (egyes szö-
vegekben keselyűvé) változtatják, aki arra van kárhoztatva, hogy az idők végezetéig
a levegőben bolyongjon.
A hattyúgyermekek fájdalmukban valóban ékesszólóan, költőien énekelnek. Egész
Írországból rajzanak a népek a Lough Derraveragh-hoz, hogy hallgassák őket. Elláto-
gat a tóhoz Bodb, Lir és más jeles személyiségek is. Az eredeti szöveg számos vers-
szakot tartalmaz a dalaikból. Finnguala a 300 éves időszakok végén figyelmezteti há-
rom fivérét, hogy ideje továbbállniuk. Második száműzetésük alatt a Bann folyó tor-
kolatának közelében találkoznak egy csapat lovassal, köztük Bodb Derg két fiával. A
lovasok éppen őket keresték, hírt hoztak a Tuatha Dé Danannról. De az ilyen apró,
jóindulatról tanúskodó gesztusok nem sokat érnek, Írország népe idővel elfeledkezik
Lir gyermekeiről.
A harmadik száműzetés alatt a gyermekek éneke a történetbe most belépő új sze-
replő fülébe jut. A fiatal férfit Áebhricnek hívják, kiderül, hogy jó családból származó
egyházi személy, és Erris (írül Irrus Domnann, Iorras Domhnann) közelében él magá-
nyosan, önfenntartó módon. Ahogy mindenki más, Áebhric is le van nyűgözve az
éneküktől, és úgy dönt, leírja történetüket az utókornak. A 900 éves száműzetés vé-
geztével a gyerekek visszatérnek Finnachadba, de a sídh-t elhagyatottan, feldúlva ta-
lálják. Egyetlen reményük, hogy Inishgloránál (írül Inis Gluaire = a fényesség szigete)
megvárják, amíg Mo Cháemóc, Szent Patrik egyik tanítványa elhozza a szigetre a ke-
resztény evangéliumokat. A hittérítő harangját hallva a hattyúgyerekek is énekelni
kezdik a dallamot, így vétetik észre magukat. Mó Cháemóc, hogy segítsen feledni
szenvedéseiket, házába viszi és ott ezüstlánccal egymáshoz láncolja őket.
Közben, anélkül, hogy a gyermekek erről tudnának, beteljesül Aífe jóslata. Egyesül
észak és dél, ugyanis a munsteri Deoch egybekel Lairgnéannal, és most Connachtban
uralkodnak. Deoch, miután az olvasó megismerkedik vele, hiúnak és kapzsinak mu-
tatkozik. Magának akarja megszerezni az éneklő hattyúkat, és követeli, hogy a király
hozza el neki őket. Lairgnéan meghajol az akarata előtt, az ezüstláncot rángatva pró-
bálja elragadni őket Mo Cháemóctól, és ezzel akaratlanul is visszaváltoztatja őket
emberré. De persze nem gyerekké. Kilencszáz év száműzetés után Lir négy gyerme-

138
ke gyakorlatilag nem több négy poroszlopnál. Mo Cháemóc azonnal megkereszteli
őket, az utolsó pillanatban megmentve lelküket a halhatatlanságnak.

ANGUS ÓG ÉS CÁER

A hattyúvá változás motívuma a mitológiai mondakör még egy történetében meg-

jelenik, ez Angus Ógnak a gyönyörű Cáer iránti reménytelen szerelméről szól. Angus
szerepe általában a veszélyben lévő szerelmesek segítése, ahogy Midir és Étaín ko-
rábban tárgyalt meséjében is. Saját szerelme viszont, amit egy olyan nő iránt érez,
akivel még sosem találkozott, élete legfogósabb feladata elé állítja. A történet középír
változatának (kb. 1150) címe Aislinge Óenguso (Angus látomása), és a cselekmény leg-
fontosabb elemei a szájhagyományban Angus Óg agus Cáer (Angus Óg és Cáer) címen
egészen a modern időkig megmaradtak. A nemzetközi mesekatalógus 400-as típusá-
nak, a hattyúlánynak az ír változata ez.
Az ifjúságot (ez az Óg szó szerinti fordítása), a szépséget és a költészetet megsze-
mélyesítő alakként Angus tűnik a legesélyesebb jelöltnek a Tuatha Dé Danann nép
szerelemistenének posztjára. A Lebor Gabálában mutatták be (7. fejezet), és az évszá-
zadok során a különböző mondakörökben végig népszerű maradt a történetmondók
körében. A fogantatásáról és születéséről szóló elbeszélések rendkívül bonyolultak,
és szövegről szövegre változnak, amint arra fentebb, a Midir és Etaín-történet össze-
foglalásának kezdetén már utaltunk. A legelterjedtebb változat az, hogy a Dagda, a
„jó isten” az apja, aki Boanddal (a Boyne folyó istennőjével) hált, miközben az Nech-
tan felesége volt. A Dagda Nechtant hosszú útra küldte, és olyan rontással sújtotta,
hogy elveszítse idő- és éhségérzetét. Amikor Nechtan kilenc hónap múlva hazatért,
azt hitte, csak egy napig volt távol. Az újszülött Angus szülei a házasságtörés leple-
zésére megkérik Elcmart, hogy legyen a fiú nevelőapja. Más változatokban az Eocha-
id Ollathair néven szereplő Dagdát csábítja el Elcmar felesége, egy bizonyos Eithne
(ez valószínűleg Boand másik neve). Angus Óg a különböző változatokban vagy a
Dagdát, vagy Elcmart túrja ki, hogy elfoglalhassa lakhelyét, Brug na Bóinnét (’a Bo-
and szálláshelye’). Az ír kifejezés a Boyne folyó kanyarulatában, Meath megyében
lévő folyosós-kamrás sírokat jelöli: Dowthot, Knowthot és a leghíresebbet, Newg-
range-et. A korai ír elbeszéléseket megalkotó és lejegyző emberek nem ismerték az
építmények valódi korát (Kr. e. 3200 körül készültek), sem funkcióját (a téli napfor-
dulón bevilágít a napsugár). Brug na Bóinnénál, bármelyik folyosós-kamrás sírról le-
gyen szó, mindig roskadoznak a gyümölcsfák ágai, és mindig forog a nyárson egy
disznó. Angus Ógról úgy tartják, ő hozott először teheneket Indiából Írországba, ezt
a tettet máshol Manannán mac Lirnek tulajdonítják. Angust akkora becsben tartják,
hogy ha úton van, négy hattyú köröz a feje fölött, otthon pedig a halhatatlanság sörét
issza. Sok szerelmes férfi védelmezője, közülük a leghíresebb Diarmait Ua Duibne a
Fionn-mondakörből. Angus néha úgy avatkozik közbe, hogy meglengeti védence és
az ellenség között a láthatatlanná tevő köpönyegét.
De bármilyen jó hatásfokkal segít más szerelmeseknek, a saját szerelme kínja nehe-
zen orvosolható. Megigézi egy álmában látott lány szépsége, akivel soha nem találko-
zott, azt sem tudja róla, kicsoda. A vágyakozás megbetegíti, csak az segíthet rajta, ha
megtalálja. Egy teljes éven át keresi. Bodb Derg segítségével megtudja, hogy a lány
neve Cáer, és Ethal Anbúailnak, egy connachti sídh hercegének a lánya. Cáer becene-

139
ve, az Ibormeith (’tiszafabogyó’) sejtet egyet-mást. A hosszú életű, örökzöld tiszafa
ugyanis az európai hagyományban a halhatatlanság szimbólumaként terjedt el, még
ma is gyakran látható keresztény temetőkben. Fája nehezen ég, a druidák a legszíve-
sebben ebből készítették varázspálcáikat.
A lány apja, Ethal elárulja, hogy Cáer varázsereje nagyobb, mint Angus Ógé, és ha
Angus meg akarja hódítani, azt a Tuatha Dé Danann nép számos tagjának segítségé-
vel kell megtennie. Hogy még bonyolultabb legyen az ügy, Ethal azt is elmondja,
hogy a lánya évente változtatja alakját. Egy évig hattyú, majd egy évig az Angus ál-
maiban megjelent gyönyörű lány.
Angus egy tóparton, hattyúk között talál rá. A hattyúlányok ezüstlánccal vannak
egymáshoz kötve, Cáer viszont aranyláncot visel. Az emberi beszédre képes Cáer
megígéri, hogy Angussal tart, ha engedi majd, hogy visszatérjen a tóhoz. Átváltozá-
saira, ahogy társaiéra is, mindig a Samain ünnep idején kerül sor. A jelek szerint csak
ilyenkor lehetnek együtt. A következő Samain idején Angus elmegy Cáer tavához,
átöleli a lányt, majd együtt a levegőbe emelkedek. Hattyúvá változtatta magát Angus
is. A pár háromszor körberepüli a tavat, és aki hallja varázslatos éneküket, három
napra, három éjjelre boldog álomba merül. Angus Óg és Cáer, végre együtt, elrepül-
nek Angus Brug na Bóinnéban lévő palotája felé. Amíg a Boyne kanyarulatában él,
Angus Óg nem öregszik, és dalai, versei ugyanolyan tiszták, frissek maradnak, mint
aznap, amikor írta őket.

140
 KILENCEDIK FEJEZET

Az ulsteri mondakör

I. rész

TÖRTÉNETEK AZ ULAIDRÓL

O
lyan nagy az ulsteri mondakör irodalmi presztízse mind az ír nyelvben,
mind az angol fordításban, hogy messziről nézve néha úgy tűnik, ez a korai
ír hőstörténetek egyetlen csoportja. Az idetartozó, zömmel prózai elbeszélő
szövegek tartalmazzák a korai Írország legnagyobb halandó hőse, Cúchulainn véres
hőstetteit és Deirdre híres, tragikus szerelmének szomorú meséjét, valamint a Táin Bó
Cuailnge című eposzt, az egyetlen kelta nyelvű alkotást ebben a műfajban, amely állja
a versenyt az angolszászok Beouwulfjával vagy akár az Iliász című görög hőseposszal
is. Az „ulsteri ciklus” kifejezést körüllengő dicsfény a 19. századi nacionalisták fára-
dozásainak eredménye, akik igyekeztek lovagi, hősi elbeszéléssé átformálni a cselek-
ményt. Az a cél lebegett a szemük előtt, hogy az ulsteri mondakör egyenértékű le-
gyen az Artúr-legendákkal, amelyeket abban az időben Nagy-Britanniában egyfajta
nemzeti mítosz rangjára emeltek. Az 1870-1880-as években Standish James O’Grady
és más írók szabadon kibővítették a korai időkből fennmaradt szövegtöredékeket,
hogy olyan figurákká alakítsák a szereplőket, elsősorban Cúchulainnt, akik képesek
megtestesíteni egy elnyomott nép törekvéseit, vágyait. A hazafias érzelműek szíve-
sebben is nevezték az ulsteri mondakört „vörös ágnak”, a férfi főszereplőket pedig
lovagoknak tekintették. A tárgyilagosság kedvéért azonban le kell szögeznünk, hogy
az ulsteri mondakör elbeszélései a klasszikus középkornál jóval régebbiek, és jelen-
téskörük a puszta szerepmintáknál tágabb értelmezést tesz lehetővé.
Az Ulster-saga gyökerét jelentő történelmi előzmény az Ulaid nevű, egykor Íror-
szág északi részén élt őskori nép. Az Ulaid nép, amelynek hatalmi székhelye hagyo-
mányosan az Emain Macha (ma Navan Fort) nevű, Armagh városától 3 kilométerre
lévő, 7 hektáros bronzkori erőddombon volt, Írország északkeleti fertályának jó ré-
szét uralma alatt tartotta. Hegemóniájuk időnként a Boyne folyó torkolatától nyugati
irányban egészen Leitrimig terjedt. A ma 9 megyét magában foglaló Ulster tarto-
mányt róluk nevezték el, a -ster toldalék már skandináv hatás eredménye. Az Ulaid
szóból ered a tartomány latin neve, az angolban immár archaikus szóhasználatnak
minősülő Ultonia is. Ulster hat megyéje − Antrim, Down, Armagh, (London-)Derry,
Tyrone és Fermanagh − mindmáig az Egyesült Királyság része, három pedig az ír
Köztársasághoz tartozik: Donegal, Cavan és Monaghan. Az ír megyéket az angol hó-

141
dítók rajzolták meg és nevezték el a 17. században, így a korai elbeszélő szövegekben
nem említik őket, csak ősi helynevek értelmezéseként bukkannak föl. Az Emain
Machánál a 20. század közepén megkezdődött régészeti kutatómunka bőséges infor-
mációt hozott felszínre az Ulaid nép gazdagságáról és erejéről, de az ulsteri monda-
kör történeteinek valós voltát éppúgy nem bizonyítja, ahogy a trójai ásatásoktól sem
lett történelmi dokumentum az Iliász. A kitalált ír elbeszélések, ahogy a görög és a
walesi történetek is, tartalmaznak utalásokat a való világ tényeire. Cselekményüket,
ahogy a Táin Bó Cuailnge című eposzét is, nyomon lehet követni a térképen.
Az ulsteri történetek többségében Conchobar mac Nessa uralkodik Emain Machá-
ban. Általában inkább anyai, mintsem apai vezetéknevet visel, ami talán az őt intri-
káival trónra segítő anyja, Ness felé tett gesztus. A róla szóló történetekben, amelyek
közül itt eggyel sem foglalkozunk részletesebben, általában jóságos, igazságos ural-
kodóként mutatják be, egyetlen gyengéje, hogy a Deirdre-történetben visszataszító
módon próbál megszerezni egy fiatal lányt, aki nem lehet az övé. Mivel pedig a mai
olvasók rendszerint a Deirdre-történetet ismerik a legjobban, gyakran sötétebb szín-
ben látják Conchobart, mint azt a róla máshol olvasható jellemábrázolások indokol-
nák. Három vára közül az egyik Cráebruad (’vörös ág’), ahol az egyik hatalmas tető-
gerenda vörösre van festve. Innen az ulsteri mondakör alternatív neve, a „vörös ág”.
Conchobar nevének egyébként az ír nyelv periódusaitól függően három, egymástól
igen távol álló kiejtése van (konchovor, konachúr és krochúr), ezért gyakran angolosítják
a nevét. A Conor szót sokkal egyszerűbb kimondani.
Ulster életét halandó ellenség, a Shannon folyótól nyugatra elterülő, ma 5 megyét
magába foglaló Connacht tartomány férfi és női harcosai keserítik. A tartomány a
mai Leitrim, Sligo, Mayo, Roscommon és Galway megyéket foglalta magában. A con-
nachtiak közül is a legkeményebb ellenfél Medb királynő, akinek Cruachain nevű
vára a Roscommon megyei Tulsk közelében áll. Az ulsterieket három hős vezeti Con-
nacht ellen, közülük is a legnagyobb formátumú egyéniség Cúchulainn, akiről a kö-
vetkező fejezet szól. De a másik kettő is figyelmet érdemel.
A kéjsóvár Fergus mac Róich Cúchulainn tanítója és nevelőapja, aki korábban már
ült Emain Macha trónján, mielőtt azt Ness különböző machinációkkal végül is meg-
szerezte Conchobarnak. Az óriás termetű Fergusban van valami természetfölötti.
Ereje 700 férfiéval ér föl, és egy ültében hét őzet, hét disznót, hét tehenet és hét dézsa
szeszes italt képes elfogyasztani. Caladbolg nevű varázserejű kardja olyan hosszú,
mint a szivárvány. Szexuális energiájára már a neve is utal, a Fergus ugyanis írül fér-
fierőt vagy spermát jelent, legkorábbi apai neve, a Roach pedig származhat a ro-ech
(’nagy ló’) szóból. Óriási nemi szerve van, vágyát csak hét nő tudja kielégíteni. A Ta-
ra-dombon lévő, falloszt idéző állókőnek, amelyet gyakran Lia Fáil néven emleget-
nek, a 19. században Bod Fhearghais (’Fergus pénisze’) volt a neve.∗ A Táin Bó Cuailngé-
ban Fergus száműzetésbe vonul az ellenséges Medb királynőhöz, de kapcsolatban
marad az ulsteri vitézekkel. Amint a 4. fejezetben már említettük, Fergus biztatja ha-
zatérésre Deirdrét és Noísét, akikkel aztán Írországban Conchobar király hitszegő
módon elbánik. Egyes kutatók szerint a Deirdre-epizódot talán azért toldották hozzá
a Táinhoz, hogy megmagyarázzák Fergus időzését Medb királynőnél. Fergus lelkét
hat évszázaddal az eposz cselekménye után megidézik a túlvilágról, hogy mondja el
Persze elképzelhető az is, hogy a kő a Fergus Caisfiaclach (’csorba fogú’) nevű helyi hősről kapta a


nevét, akinek ragadványneve Bód to Bregaigh (’Brega tüze’) volt. A két Fergus alakja talán az 1830-
as években olvadt egybe, amikor a Lia Fáilt fölállították.

142
a Táin történetét Senchán Torpéistnek, a költőnek, akinek a Táin Bó Cuailnge megírá-
sát tulajdonítják.

143
144
145
146
147
148
149
 Fergushoz hasonlóan Conall Cernachnak is számos természetfölötti vonása van. A
neve jelentése ’farkasszerű’, illetve ’győzedelmes’. Hatalmas étvágya is van, egyszer
megeszik egy egész vaddisznót, amely akkora, hogy hatvan ökörrel kell odavontatni.

150
A családfája igen előkelő: a Míl Espáine népéből való Amairgin, Írország első költője,
Findchóemmel, Cúchulainn nevelőanyjával hál, így lesz Conall apja. Conall a határok
őre, és ősistenségnek tűnik. Cúchulainn fogadott fivére, ők ketten olyanok, mintha
ikrek lennének: sok kalandot élnek át együtt, és Conall bosszulja meg Cúchulainn ha-
lálát. A klasszikus mitológia Perszeuszához és a keresztény Szent Györgyhöz hason-
lóan ő is feltűnik sárkányölő szerepben. A connachtiakkal szemben kíméletlen, Medb
királynő azonban ennek ellenére rábízza hűtlenségen kapott férje, Ailill meggyilkolá-
sát. A Togail Bruidne Da Derga (Da Derga fogadójának pusztulása) című történetben
(l. 8. fejezet), amelyet időnként az ulsteri mondakörbe sorolnak, Conall Conaire Mór
szövetségese.
Az ulsteri mondakör történetei valószínűleg a szájhagyományban gyökereznek, és
már a 7. században elkezdték lejegyezni őket. A legtöbb írott szöveg a 11-12. század-
ból maradt fenn. Virágzásuk a szájhagyományában Írországban, Skócia gael vidéke-
in, valamint Man szigeten egészen a 18. századig tartott, egyes kis közösségekben pe-
dig még a 20. században is mesélték őket. Emain Machát, az Ulaid nép székhelyét va-
lamikor a Kr. e. 1. évezredben alapították, és úgy tűnik, hogy Ptolemaiosz Klaudiosz
is megemlítette Geógraphiasz hüphegészisz (Földrajzi tanítás) című művében (Kr. u. 2.
század). A fővárost azonban még az 5. századi keresztény evangelizáció előtt lerom-
bolták, vagy elhagyták. A történeteket szerkesztő középkori papok kitaláltak egy ál-
történelmet, amely szerint Emain Machát a Kr. e. 7. században alapították, és számos
ulsteri eseményt összhangba hoztak a bibliai történésekkel. E verzió szerint Concho-
bar mac Nessa hajszálpontosan Krisztus kálvária-hegyi keresztre feszítésével egy
időben hal meg. A népi emlékezet mindmáig őrzi ezt az időrendiséget.
Akárcsak a másik négy történetcsoportnál, az ulsteri mondakör történeteiből sem
áll össze folytatólagos, kerek egészet alkotó elbeszélés, csupán a modern kori olvasók
erőltettek rájuk egyfajta sorrendiséget. A jelen fejezetben ismertetett elbeszélő szöve-
gek nem összefüggőek, bár az elsőt, amely az ulsteriek párját ritkító erőtlenségéről
szól, általában a Táin Bó Cuailnge egyik előtörténetének (írül: remscél) szokás tekinte-
ni. Szintén a Táinhoz tartozó remscél a Longas mac nUislenn/nUisnig (Uislin/Uisnech
fiainak száműzetése), amelynek tartalma a 4. fejezetben olvasható egy másik Deirdre-
történettel, az Oided Mac nUisniggel (Uisnech fiainak halála) együtt. Cúchulainn, a
ciklus középponti hőse, az első két történetben nem lép színre, a második kettőben
azonban igen dinamikus alakként van jelen. Könyvünk következő fejezetében pedig
ő lesz a központi figura.

MACHA ÁTKA

Általában úgy tartják, a Táin cselekményének előzménye az a kérdés, miért szen-

vedtek el az ulsteri férfiak a számukra legnehezebb időkben a szülési fájdalmakhoz
hasonlítható gyötrelmeket. A Macha végzetes futóversenyére vonatkozó utalások
azonban ott rejlenek számos ulsteri történetben. E rövid történet ír címe Noínden Ulad
[a teljes cím valójában Ces Noínden Ulad (Az ulsteri férfiak kilencnapos
kimerültsége)].
A történet szerint egy Crunniuc mac Agnomain nevű gazdag földbirtokos az uls-
teri hegyekben, egy elhagyatott helyen él négy fiával. Özvegyember, nincs női társa-

151
sága. Egyszer, amikor egyedül van a házban, kifinomult, elegáns dáma bukkan föl,
aki mindjárt be is költözik, és úgy végzi a házimunkát, mintha régóta jól ismerné a
házat és a család szokásait. Este kérés nélkül, szótlanul rendbe rak mindent, majd be-
bújik az ágyba, és megérinti kezével Crunniuc oldalát, jelezve, hogy a felesége akar
lenni. Szépen élnek együtt, a férfinak továbbra is nagy segítség a névtelen asszony,
aki finom ételeket főz, és szép ruhákat varr. Ráadásul el van bűvölve jóképű férjétől,
és hamarosan meg is fogan első gyermekük.
Nagy tömegeket vonz az ulsteri vásár, férfiakat, nőket, fiúkat, lányokat egyaránt.
Crunniuc ünneplőbe öltözik, elmenne ő is. A felesége arca erre elborul, óva inti férjét
a vásártól. „A sokadalomban majd eljár a szád, és veszélybe sodorsz minket. A mi boldogsá-
gunk csak akkor maradhat a régiben, ha egyáltalán nem beszélsz rólam.”
„Nem szólok rólad egy szót sem” − ígéri meg Crunniuc.
A sokadalom igazolja várakozását. Van ott minden: tarkabarka jelmezek, felvonu-
lások, különböző játékok, harci viadalok, lovagi tornák, lóversenyek. Végül elkez-
dődnek a kocsiversenyek is, ahol a király lovai viszik el a pálmát. A tömeg a királyt
(akit egyszer sem neveznek Conchobar mac Nessának) és a királynét élteti, és a bár-
dok verseit szavalja. Egy szolga így kiált föl: „Sehol máshol nem láttak még két ilyen lo-
vat! A leggyorsabbak egész Írországban!”
„A feleségem gyorsabban fut náluk” − dicsekszik meggondolatlanul Crunniuc, meg-
szegve fogadalmát.
„Fogjátok el azt az embert − dörgi a király −, és zárjátok be egészen addig, amíg ide nem
hozzák a feleségét, hogy versenyt fusson a lovaimmal!”
A király futárait hamarjában elküldik Crunniuc házába, ahol az asszony szívélye-
sen üdvözli őket, és megkérdi, mi járatban vannak. Elmondják, érte jöttek, hogy ki-
szabadíthassa a férjét, aki azzal hencegett, hogy a felesége gyorsabban fut a király lo-
vainál. A nőt megdöbbenti és megrémíti a hír.
„Nem beszélt bölcsen − mondja halkan. − Nem kellett volna ezt mondania. Amint látjátok,
nem jöhetek. Hamarosan szülni fogok.”
„Ha nem jössz, a férjed halott” − figyelmeztetik a futárok.
Így hát az asszony velük tart az ünnepségre. Ott előrehaladott állapota magára
vonzza a kíváncsi tekinteteket, mire ő bosszúsan morgolódik: „Nem valami szép dolog
így bámulni, amiért várandós vagyok.” Aztán odakiált a bámészkodóknak: „Mindnyája-
tokat anya szülte! Segítsetek rajtam! Legalább várjátok meg, amíg világra hozom a gyereket!”
A tömeg nem mutat megértést, mire az asszony hangnemet vált: „Amiért nem mu-
tattok irántam szánalmat, hosszú ideg tartó baj fogja sújtani az összes ulsteri férfit!”
„Mi a neved?” − kérdi tőle a király.
„A nevem és az utódaim neve ehhez a helyhez fog kötődni − feleli a nő. − Macha vagyok,
Sainrith mac Imaith lánya.”
A korai ír hagyományban három Macha is van. Mindhárom külön személyiség,
bár egy anyától, Emmasstól származnak. Az egyik jósnő, a Lebor Gabálában Nemed
felesége. A másik harcos, aki Mong Ruadh (’vörös hajú’) néven is ismert. Ő egy ulste-
ri királyné, aki riválisához, Cimbáethhez megy férjhez, majd fölébe kerekedik. A
most tárgyalt történetben szereplő Macha pedig egy király lánya, akinek neve azt je-
lenti: Idegen, az óceán fia.
Elővezetik a király lovait, és kezdetét veszi a verseny. Nem sok izgalmat hoz, hi-
szen Crunniuc hencegése megalapozottnak bizonyul. Macha végig az élen halad, de
a célvonalon győztesen áthaladva fájdalmasan felsikolt. Eljött az ideje. Nem egy, ha-

152
nem mindjárt két gyermeket hoz világra, egy kisfiút és egy kislányt. Keserves kínok
közepette kiáltja világgá, hogy aki hallja őt, mind ugyanilyen gyötrelmeket él majd át
élete legnehezebb időszakában öt napon és négy éjszakán keresztül, és ez a bénító
gyengeség kilencszer kilenc nemzedéken át sújtja majd őket.
A körülötte állók tehát mind érintettek, úgy legyengülnek a szülési fájdalmakhoz
hasonló görcsöktől, hogy képtelenek fegyvert fogni. Néhányan azért mentesülnek az
átok alól: Macha még mindig szeretett férje, Crunniuc, valamint a kisfiúk, a nők és
Cúchulainn, mivel ő az isteni eredetű Lug Lámfhota fia és megtestesülése.
A szöveg szerint Macha átka magyarázza az Emain Macha nevet is, hiszen az emain
szó jelenthet „ikreket”. A másik etimológia mögött Geoffrey Keating 17. századi tör-
ténetíró tekintélye áll. Szerinte a területet a másik Macha, Cimbáeth felesége jelölte ki
a hajtűjével, és az emain szó az eo (’hajtű’) + muin (’nyak’) szavakból áll össze.

KI SZELETELJE FÖL MAC DA THÓ DISZNAJÁT?

A Scéla Mucce Meic Dathó (Mac Da Thó disznajának története) című, helyenként
humoros 9. századi történetet két ősrégi téma uralja. Az egyik Ulster és Connacht ős-
idők óta tartó ellenségeskedése, amelyről már nem is lehet tudni, mikor kezdődött. A
másik pedig a „bajnok porciójáért”, vagyis az asztalnál ülők legerősebbikének a disz-
nóhúsból járó legfinomabb falatért folytatott heves versengés. Poszeidóniosz (Kr. e. 1.
század) beszámol a gallok között folyó hasonló vetélkedésről. Ez az ulsteri mondakör
kevés olyan történetének egyike, ahol Cúchulainn nem lép színre, pedig harminc má-
sik hős is felbukkan benne.
Mac Da Thó (’két néma fia’) gazdag leinsteri földbirtokos, akinek legnagyobb
büszkeségét két állata jelenti. A kettő közül Ailbe, a vadászkutya a nagyobb értékű.
Kegyetlensége fölér tíz hadseregével, és egyedül is képes megvédeni Mac Da Thó
birtokát. A másik pedig egy szintén hatalmas, megszelídített vadkan, amelyet hét
éven és hét napon át tejjel tápláltak, hogy egy napon, ha majd levágják, egész éven át
tartó lakomát lehessen csapni belőle. Ailbe, a vadászkutya iránt két, egymást megve-
tő fél is érdeklődik, egymásra licitálnak érte. Az egyik oldalon a connachti Ailill és
Medb, a másikon az ulsteri Conchobar mac Nessa áll.
Mac Da Thó, aki természeténél fogva nagylelkű, bőkezű házigazda, szépen beren-
dezett szállásán fogadja az ellenérdekelt felek képviselőit. A házat a mágikus hetes
szám fémjelzi: hét kapuja van, hét ajtaja, hét tűzhelye, és hét üstben rotyog állandóan
a marha- és disznóhús. Mac Da Thó azzal magyarázza a hetes szám iránti vonzalmát,
hogy vendégei a fejükön lévő hét nyíláson át élvezik vendégszeretetét: a két szemü-
kön, a két orrlyukukon, a két fülükön és a szájukon keresztül. Sértésnek veszi, ha va-
laki egy üst mellett elhaladva nem vesz a benne rotyogó bőséges étkekből.
Mac Da Thó házigazdai nagyvonalúságát próbára teszi, amikor a kutyájáért ver-
sengő két fél ajándékokat kínál neki. Medb és Ailill 160 elsőrangú tejelő tehenet hoz-
na és a nyugati tartomány legjobb lovai által húzott rendkívül értékes fogatot. Ráadá-
sul mindezt Mac Da Thó gyermekei és unokái is életük végéig évente megkapnák.
Conchobar sem akar alulmaradni, ő ékszereket, meleg barátságot és biztos alapokon
nyugvó szövetséget ajánl, valamint az idők végezetéig évente feltöltené Mac Da Thó
marhaállományát. A földesúr azonban veszélyt szimatol. Ha ugyanis Medb és Ailill
nem kapja meg, amit akar, könnyen meggyilkoltathatják a feleségével együtt, és Con-

153
chobar is bizonyára megtámadja a birtokot, ha nincs megelégedve a házigazda vála-
szával.
Mac Da Thó kétségbeesetten keresi a fogas kérdés megoldását. Korábban ugyan
(nem túl bölcsen) figyelmeztették, hogy titkait nővel soha ne ossza meg, mégis el-
mondja gondját a feleségének, aki egyszerű és igen elmés megoldást talál: adják oda
Ailbét mindkét érdeklődőnek, hadd küzdjenek meg érte egymással.
A tervet Mac Da Thó szemrebbenés nélkül hazudozva hajtja végre az olvasó szóra-
koztatására szánt, humoros jelenetben. Amikor a két különböző színekkel fölcicomá-
zott küldöttség megérkezik, külön üdvözli őket, és úgy intézi, hogy ne láthassák egy-
mást. Amikor aztán Ulster és Connacht az ebédlőteremben összefutnak, Mac Da Thó
meglepetést színlel, majd teljes közömbösséget mutat a teremben vibráló feszültség
iránt. Kétoldalt ülteti le a két társaságot, hogy ott várják a rögvest fölszolgálandó bő-
séges lakomát, az immár levágott óriási disznó húsát.
Most az a kérdés kerül a figyelem középpontjába, hogy ki szeleteli föl Mac Da Thó
disznaját. A bajkeverőként ismert ulsteri hős, Briccriu, akinek ragadványneve Neimt-
henga (’méregnyelvű’), azt javasolja, hogy a „győzedelmes csaták” alapján osszák el
az előttük tornyosuló húshegyet. Ezután mindkét oldalról harcosok hosszú sora kö-
veteli magának az elsőbbséget, hiú hencegésükre egytől egyig elevenükbe hatoló sér-
téseket kapnak válaszul. A konfliktus azután egy pillanatra megoldódni látszik, ami-
kor Cet mac Mágach connachti hős magához ragadja a szót, és hőstetteinek gúnyos
felsorolásával megalázza az ulsteri harcosokat. Jogot formál arra, hogy mindenki
másnál magasabbra akassza a fegyvereit a falon, és azt kiáltja, ha senki sem tud túl-
tenni rajta, feldarabolja a disznót. A fájó kudarcaikra emlékeztetett ulsteri férfiak,
úgy tűnik, meghajolnak akarata előtt.
Ekkor azonban kivágódik az ajtó, és nagy, döngő léptekkel beront Conall Cemach,
a három legnagyobb ulsteri harcos egyike. Követeli, hogy Cet lépjen hátrább a disz-
nótól. Azt harsogja, az életéből egyetlen nap sem telt el úgy, hogy meg ne ölt volna
egy connachtit, egyetlen éjszaka sem anélkül, hogy a birtokaikat ne fosztogatta volna,
és soha nem aludt még el úgy, hogy a térde alatt ne lett volna ott egy connachti levá-
gott feje. A Conall dörgedelmeitől kissé megingott Cet elismeri, hogy az ulsteri jobb
harcos, de az ő fivére, Anluan még nála is nagyobb, és ha itt lenne, be is bizonyítaná.
„De hiszen itt van!” − ordítja Conall, és olyan erővel vágja a földhöz Anluan levágott
fejét, hogy annak a szájából vér fröccsen. A saját virtuskodásától megrészegült Conall
ezután fölszeleteli a disznót, a legjobb falatokat megtartja magának, a megalázott
nyugatiaknak pedig csak a lábszárak jutnak.
A sértéstől feldühödött connachtik rávetik magukat az ulsteriekre, és hamarosan
egymás hegyén-hátán hevernek a padlón a holttestek, a vér pedig már az ajtón folyik
ki. A mészárlás tetőfokán Mac Da Thó beveti az északiak és a nyugatiak harcába a
kutyáját. Látni akarja, kinek a pártját fogja Ailbe. A véreb, mivel úgy látja, Conchobar
erői állnak jobban, Ulster oldalára áll. Kivillantja ragadozó fogait, és a connachti vité-
zek húsába mélyeszti. Ailill és Medb ettől annyira megrémül, hogy magukhoz hívják
kocsihajtójukat, Fer Logát, hogy elmeneküljenek.
A connachti kocsihajtó azonban ekkor, szöges ellentétben minden várakozással,
végzetes csapást mér a tíz hadsereggel felérő kutyára. Fer Loga egy kocsirúddal lefe-
jezi az óriás állatot, amelynek teste oldalra dől, de a feje a rúd végén marad. Ezen a
ponton a történetmondó hozzáteszi, hogy ebből az epizódból ered két helynév is: a

154
Barrow folyó völgyében elterülő Mag nAilbe (’Ailbe síksága’), ahol a cselekmény ját-
szódik, és Ibar Cinn Chon (’a kutya fejéből nőtt tiszafa’), amelyre egy hamis etimoló-
gia a „Connacht” szót visszavezeti.
Fer Loga még egy szolgálatot akar tenni tartományának: az út mellett, a hangában
fekve várja, hogy Conchobar kocsija elé guríthassa a kutya fejét. El is jön a pillanat: a
kocsihajtó fölugrik a fogatra, és megragadja Conchobar torkát. A király érzi, hogy ki-
látástalan a helyzete, ezért fölajánlja, hogy Fer Loga bármit kérhet cserébe, ha elenge-
di. A kocsihajtó elgondolkodik.
„Azt szeretném, ha Emain Macha asszonyai és ifjú lányaik egy évig minden este azt éne-
kelnék nekem kórusban: »Fer Loga az én kedvesem.«”
Conchobar megígéri, hogy teljesíti a kérését. Emain Machába mennek, ahol a nők
kénytelenek teljesíteni királyuk parancsát. Egy boldog év után Fer Loga a Concho-
bartól ajándékba kapott két lóval visszatér nyugatra. A Shannon folyón Athlone-nál
kel át.

PÖRLEKEDÉS BRICCRIU LAKOMÁJÁN

A bajkeverés Briccriu kedvelt foglalatossága. A Mac Da Thó lakomáján a disznó

feldarabolására tett ármányos javaslata csupán szerény előjáték későbbi, nagyobb
szabású csínytevéseihez, amelyeket a Fled Bricrenn (Briccriu lakomája) című, 8. száza-
di történet mesél el. Ezúttal három ulsteri hős, Conall Cernach, Lóegaire Búadach és
Cúchulainn az áldozata, és az ő révükön a feleségük is. Briccriu egyszerű, de hatásos
intrikája a hiúságra épít. Ki közületek a legmagasabb rangú? Kit illet az elsőbbség? Ki
érdemes rá, hogy kivágja magának a bajnoknak járó, nagy becsben tartott porciót?
A történet négy, 11. századi szövegváltozatban maradt fenn, ezek forrása egy 8.
századi eredeti, amelynek a jelek szerint szintén van korábbi előzménye. A teljes tör-
ténet két, egymással csak nagyon lazán összefüggő epizódot köt össze: (a) Briccriu
vetélkedést szít a bajnok porciójáért, és (b) a lefejezőverseny avagy az óriás próbaté-
tele. A Fled Bricrennt a cselekmény szétválása ellenére gyakran az egyik legkidolgo-
zottabb, legkiérleltebb történetnek tekintik. Egyúttal a második leghosszabb is, csak a
lenyűgöző Táin Bó Cuailnge nagyobb terjedelmű nála.
Amikor az ulsterieknek fülébe jut a lakoma híre, nem akarják elfogadni a meghí-
vást Briccriu pazar, új szálláshelyére, Dún Rudraigébe (Dundrum, Down megye),
amelyet a tarai nagy ebédlőterem mintájára alakítottak ki. Elriasztja őket az epés em-
ber hírében álló házigazda. Briccriu ezzel tisztában van, ezért azzal fenyegetőzik, ha
nem jönnek el, a feje tetejére állítja egész Ulstert: egymás ellen fordul majd apa és fia,
anya és lánya, sőt még a nők két melle is addig csépeli egymást, amíg meg nem sava-
nyodik a tejük. Sokan belátják, hogy Briccriu valóban sok bajt hozhat a fejükre, és el-
mennek a lakomára, de csak azzal a feltétellel, hogy a házigazda közben nem teheti
be a lábát a saját házába. Briccriut nem zavarja körmönfont mesterkedéseinek ez a
csekély hatásfokú korlátozása, és már érkezésük előtt ingerelni kezdi a három hős hi-
úságát. Először Lóegairét kecsegteti és halmozza el bókjaival, majd olyan kérdésekkel
gyötri, hogy miért nem ő kapja a bajnoknak járó részt, a tejen nevelt disznó legfino-
mabb, lédús falatját Emain Machában. Lóegaire bekapja a horgot, és azt állítja, övé le-
hetne a legjobb falat, ha igazán akarná.

155
 Briccriu gyorsan eljátssza ugyanezt Conaill-lal és Cúchulainn-nyal is: kenetteljes
hízelgés után vitézségük, hősiességük el nem ismert tetteivel piszkálja az önérzetü-
ket. A legjobban Cúchulainnt sikerül belelovalnia a dologba, aki megesküszik, hogy
levágja a fejét annak, aki elveszi előle a bajnok porcióját. Briccriu széles mosollyal
nyugtázza, hogy mesterkedése nem volt hiábavaló.
Miután Conchobar király Briccriu rezidenciájához vezeti az ulsteri küldöttséget, a
házigazda megfeledkezik ígéretéről, hogy távol marad, és a zenészeknek kiadott uta-
sításoktól a lakoma előkészítéséig minden tennivalóval személyesen foglalkozik.
Amikor aztán meggyőződtek róla a feleségével, hogy készen áll minden, így a bor
meg a várva várt disznópecsenye is, egy utolsó, vérontásra ingerlő megjegyzés kísé-
retében elhagyják az ebédlőt. Briccriu elkiáltja magát, hogy a bajnoknak járó porciót a
vendégek elé kell tenni, és az csak a legvitézebb harcosé lehet. A házigazdák most
visszavonulnak egy biztonságos helyre, ahonnan zavartalanul figyelhetik az általuk
működésbe hozott erők tombolását. Cúchulainn kocsihajtója, Láeg ragadja magához
a kezdeményezést, követelve, hogy uráé legyen a bajnok porciója. Ezzel, amint arra
számítani lehetett, a másik két hős kocsihajtójának harsány tiltakozását váltja ki, és
hamarosan szolgák és uraik is bőszen belevetik magukat a zajos csetepatéba. Briccriu
reményeit azonban, hogy a hősök egymás életét oltják majd ki, megsemmisíti egy
higgadt fő. Secha mac Ailella, Conchobar első számú bírája és költője lefegyverzőn
egyszerű megoldással áll elő: osszák háromfelé a bajnoknak járó porciót, jelezve,
hogy a három rivális egyenrangúnak ismeri el egymást.
Miután eredeti stratégiája kudarcot vall, Briccriu a három hős hitveseihez fordul,
és biztos benne, hogy ezúttal jobb zsákmány akadt a horgára. Kifigyeli, hogy Fedelm
Noíchrothach, Lóegaire felesége becsípett a bortól, és szépségét, előkelőségét, intelli-
genciáját dicsérve Ulster első számú asszonyának nevezi. A nő elragadtatva hallgatja
Briccriut, aki ezek után arra biztatja, ő lépjen be − rangjához illően − elsőként rezi-
denciája ajtaján, elismertetve ezzel elsőbbségét, ugyanezt az egyszerű fortélyt alkal-
mazza gyors egymásutánban Conall Cernach feleségénél, Lendabairnál és Cúchula-
inn feleségénél, Emernél is.
Amikor a három előkelő hölgy és kíséretük kimegy vizelni, majd a háztól számí-
tott harmadik dombgerincen találkoznak, mindegyik azt hiszi, hogy Briccriu csak
vele beszélt, és színlelt nyugalommal indulnak el a lakoma helyszíne felé. Kimért,
méltóságteljes lépteik fölgyorsulnak, amikor a második gerinchez érnek. Amikor kö-
zelebb jutnak Dún Rudraigéhez, Briccriu intrikája, úgy tűnik, sikerrel jár, hiszen
mindhárom asszony futásnak ered, s felhúzott szoknyájuk alól kilátszik a hátsó fe-
lük. Az ajtóhoz érve hencegőversenybe fognak, hogy kinek van a leg-rettenthetetle-
nebb férje. Conall és Lóegaire ezen fölbuzdulva kiemelik a bejárat oszlopait, hogy Fe-
delm és Lendabair beléphessen. Cúchulainn nem aprózza el ennyire a dolgot, ő fölfe-
szíti az épület egy teljes falát, és olyan magasra emeli, hogy látszanak alatta az ég
csillagai. Így Emer szép komótosan elsőként sétálhat be a házba. Ezután Cúchulainn
visszaejti a helyére a falat, amely egy daliás harcos magasságánál is mélyebben süp-
ped a földbe. A ház megroggyanása az épület másik felét sem kíméli: Briccriu erkélye
megbillen, a rajta álló házigazda és felesége lecsúszik, és bohózatba illő módon egy
tocsogós trágyakupacba pottyan.
Briccriu ebben a kínos helyzetben sem tagadja meg önmagát, üvöltve követeli,
hogy állítsák helyre Dún Rudraige pompáját. A béketeremtő Sencha mac Ailella kö-

156
nyörög is Cúchulainn-nak, hogy tegyen így, de a hős, akit kimerített lova, a Machai
Szürke betörése, meg se tudja mozdítani a házat. Ekkor hirtelen átalakuláson megy
keresztül: a teste megnyúlik, mint a megfeszített íj, az arca eltorzul, a haja égnek áll.
Az eset a ríastrad egyik korai példája. (A lefordíthatatlan szó jelentése nagyjából harci
düh, harci mámor vagy merevgörcs. Rendszerint akkor tör rá Cúchulainnra, amikor
veszélybe kerül, és hitet, erőt kell merítenie a további harchoz. A következő fejezet-
ben több példával is találkozhatunk.) Briccriu házánál Cúchulainnt a ríastrad feltölti
erővel, és egy rántással helyrelódítja az épületet. Ezzel vissza is nyeri eredeti alakját,
és a társaság szép nyugodtan végigeszi a lakomát.
Briccriunak a hősök hiúságára alapozott taktikája persze nem éri el célját, a kibon-
takozó történet második részében mégsem Briccriu a cselekmény közvetlen irányító-
ja. Az ulsteriek maguk határoznak úgy, hogy a Cruachain várában lakó, velük általá-
ban ellenséges viszonyban álló connachti Medb királynő és hitvese, Ailill elé viszik a
nagy kérdést: kit illet a bajnoknak járó porció? Conchobar király vezetésével az ösz-
szes érintett összecsomagol, és nyugat felé veszi az irányt. Kíséretük olyan népes,
hogy a sok ember és állat zaja egészen Medb udvaráig elhallatszik, s a királynő meg
is jegyzi lányának, Finnabairnak, milyen furcsa, hogy ilyen napsütéses időben dörög
az ég.
Finnabair a vár egyik magaslati pontjáról kémleli a menetet, és részletes személy-
leírást ad a közeledő hősökről, hogy anyja azonosíthassa őket. Lóegairénak hosszú,
copfban összefogott haja a tövénél barna, középen vérvörös, a vége pedig aranysár-
ga. Conall Cernach ékessége is a hosszú hajfonata, csillogó arca pedig félig fehér, fé-
lig piros. Finnabair a legnagyobb dicséretet a harmadik lovasnak tartogatja, aki sze-
rinte a legszebb férfi egész Írországban, bár szomorú az arca, és sötét a bőre. Ez Cú-
chulainn. A ruhája már valamivel derűsebbé teszi a megjelenését, skarlátvörös tuni-
káját fehér mellkasán díszes arany melltű tartja össze.
Medb a lánya szavai alapján egyből fölismeri a harcosokat, és kijelenti, hogy mind-
három veszélyt jelenthet rájuk nézve. Megparancsolja, készítsenek elő három dézsa
jeges vizet, hogy az lehűtse a jövevények harci lázát.
Amikor Ailillnak tudomására jut, mi célból keresik föl az ulsteriek, erős aggoda-
lom lesz úrrá rajta, mivel tudja, bárhogy dönt is, két engesztelhetetlen ellenséget min-
denképp szerez magának. A szörnyű választás súlyától egy pillanatra, úgy tűnik,
mentesül, ugyanis a három ulsterire három szabadon eresztett, karmait meresztő
druidamacska támad rá. Lóegaire és Conall a szarufákra menekül, Cúchulainn azon-
ban megőrzi nyugalmát, és egész éjjel féken tartja a démoni macskákat. Ezt látva
Ailill megnyugszik, hogy a döntése egyértelmű, és Cúchulainn-nak ítéli a bajnok por-
cióját. Lóegaire és Conall azonban hevesen tiltakozik, mondván, egy bajnok erejét
nem tehetik próbára mágikus állatok, csak emberek.
Medb gyávaságnak bélyegzi férje döntésképtelenségét, és előáll a saját tervével.
Elmondja, hogy szerinte a három férfi különbözik egymástól, ahogy a bronz az ezüst-
től és az ezüst az aranytól.
Egyenként beszél az ulsteri hősökkel, mindegyiknek ugyanazon történet más-más
változatát adja elő. Elhiteti Lóegairével és Conall-lal, hogy ők a kedvencei. Lóegairé-
nek bronzkupát ad, alján ezüstmadárral, Conallnak pedig ezüstkupát, alján aranyma-
dárral, és mindkettőt megkéri, hogy senkinek se árulja el az ő kis titkukat. Cúchula-
innt azonban, aki eközben fidchellt játszik kocsihajtójával, Láeggel, nehezebb rászed-

157
ni. Medb átkarolja, és azt suttogja a fülébe, hogy ő Ulster legnagyobb hőse, és a leg-
méltóbb a bajnok porciójára. Elővesz köntöse alól egy csodaszép aranykupát, alján
drágakövekből kirakott madárral, és Cúchulainnt is megkéri, ne szóljon senkinek az
ajándékáról.
Emain Machába visszatérve a három hőst olyan lakomán látják vendégül, ahol a
bajnok porcióját kivágják ugyan a disznóból, de nem szolgálják föl senkinek. Dubt-
hach Dóeltenga (’cserebogárnyelvű’), aki ugyanolyan rosszindulatú, mint Briccriu,
dühösen azt morogja, hogy a Cruachainba tett kiruccanás semmiről sem döntött, és a
bajnok adagját nyugodtan odaadhatnák másnak is, nem csak a három mostani rivális
valamelyikének. Erre Lóegaire fölmutatja addig titokban tartott bronzkupáját, hogy
bebizonyítsa, rá esett Ailill és Medb választása. Conall döbbenten tiltakozik, és hado-
nászni kezd szép ezüstkupájával, ami szerinte biztos jele annak, hogy a királyi pár őt
választotta. Cúchulainn, akit soha nem ragad el a hév, most is megfontoltabban emel-
kedik szólásra. Köpönyege alá nyúl, előhúzza az ékkövekkel kivert aranykupát, alján
a drágakövekből készült madárral. „Ez a legszebb biztosíték − jelenti ki. − Igazság szerint
a bajnok része engem illet.” Erre Lóegaire és Conall kardot ránt, és már kezdenék vag-
dalni egymást, amikor Sencha ismét közbeavatkozik, és emlékezteti őket, hogy Medb
mindhármukkal a bolondját járatta. Így ismét eldöntetlenül marad a kérdés, hogy ki-
nek jár a bajnok porciója. A húst földarabolják, és az egész asztaltársaságnak egyen-
lően szétosztják.
Ezután az ulsteri hősök egy Cú Roí mac Dáiri nevű varázsló-harcos ítéletére bíz-
zák magukat, aki délen, Nyugat-Munsterben lakik. Mágikus, bevehetetlen erődben
él, amely éjjelente elfordul a tengelye körül, hogy napnyugta után ne lehessen megta-
lálni a bejáratát. (A Kerry megyei Dingle-félszigeten lévő Cahirconree vaskorszaki
erődromjával azonosítják.) Amikor a három hős megérkezik, a házigazda éppen a
messzi Szkítiában időzik. A vendégeket megkérik, segítsenek az éjszakai őrködésben,
amíg Cú Roí haza nem jön. Először Lóegaire, a legidősebb áll őrt. Egy óriás jön ki a
tengerből, kezébe veszi az ulsteri hőst, két tenyere között hengergeti, mint a fazekas-
korongon forgatott figurát, majd megvetően átdobja az erőd falán, bele a sárba. Más-
nap éjjel Conall Cernach ugyanilyen megalázó elbánásban részesül. A harmadik éjjel
Cúchulainn már jobban jár: kilenc harcos, egy éktelen nagy szörny és az óriás táma-
dását is visszaveri. Reggel az erődbe lépve fölsóhajt, mire Bláithíne, a házigazda fele-
sége azt feleli, hogy ez a sóhajtás a győzelem jele. Rövidesen belép Cú Roí is, hozza
Cúchulainn korábbi hadizsákmányát, amelyet az ajtón kívül hagyott, és kijelenti,
hogy a három ulsteri hős közül csakis ő érdemli meg a bajnok porcióját. Cú Roí dön-
tését alátámasztja azzal is, hogy bőkezűen megjutalmazza Cúchulainnt arannyal,
ezüsttel, és azt is kinyilatkoztatja, hogy a hős felesége, Emer lesz a tartomány első
asszonya.
Amikor azonban a társaság este visszatér Emain Machába, még messze nem ren-
deződött el az ügy. Lóegaire és Conall tagadja, hogy Cú Roí Cúchulainn-nak ítélte
volna a bajnoknak járó adagot, mivel ők nem voltak szemtanúi a várban lezajlott jele-
netnek. Cúchulainn úgy dönt, nem áll ki jogos jutalmáért, hiszen abból több bánata
származna, mint öröme.
A történet befejezése, tehát sorsdöntő része a Fled Bricrenn három szövegváltozatá-
ban hiányzik vagy olvashatatlan, egy edinburghi kéziratban viszont fennmaradt. Eb-
ben az utolsó részben továbbra is annak eldöntése a fő téma, kit illet meg a bajnok

158
porciója, de Briccriu már teljesen eltűnt a történetből, szerepét a kisebb súllyal jelen
lévő, szintén gonosz nyelvű Dubthach veszi át.
Egy este Cráebruadban, Emain Macha „vörös ág” termében Conchobar és Fergus
(az előző király) ül a főhelyen egy kimerítő harci játék utáni összejövetelen. Hirtelen
irdatlan nagy, faragatlan, barbár külsejű óriás ront be a terembe, egyértelműen vala-
mi rosszban sántikál. Két sárga ragadozószeme akkora, mint egy-egy üst, ujjai olyan
vastagok, mint egy ember csuklója. Ócska bőrtunikát visel, fölötte barna színű kö-
pennyel. A baljában tartott kőtömböt megmozdítani is csak húsz ökörrel lehetne, a
jobbjában lévő óriási fejsze nyelét hat ló tudná csak elhúzni, az éle pedig a hajszálat is
kettéhasítaná a levegőben. Az óriás bejelenti, hogy az egész világot átkutatta egy
olyan ember után, aki elég bátor ahhoz, hogy alkut kössön vele. Conchobar és Fergus
a rangjuk miatt mentesülnek a próbatételtől, a többiektől viszont a durva külsejű óri-
ás megkérdi, vállalja-e valaki, hogy ő lecsapja a fejszével a fejét. Másnap visszajönne,
és ő tenné a nyakát a vágókőre. Dubthach gúnyolódására aztán visszájára fordítja
ajánlatát, és ő teszi elsőként a vágókőre a nyakát.
Mivel Lóegaire, Conall és Cúchulainn nincs jelen, egy náluk kevésbé tekintélyes,
de igen erős harcos lép elő. A neve nem túl hízelgő: Munremur mac Gerrcind (’kis
fejű ember kövér nyakú fia’). Munremur megteszi, amire kérték: magasra emeli az ir-
datlan fejszét, és egyetlen csapással elválasztja az óriás fejét a testétől. A fej elgurul a
padlón, és vércsíkot húz maga után. Az óriás nem vesztegeti az időt, lehajol, fölveszi
a fejét, és vállán a fejszével kivonul a teremből. Mire másnap este a nyakára immár
visszaillesztett fejjel újból megjelenik, Munremurnak nyoma veszett.
Lóegaire azonban ott van, és fölveti az óriásnak a bajnok porciójának kérdését. Az
óriás erre Lóegaire nevét kiáltja, és azt mondja, aki Ulster bajnokának részéért ver-
seng, annak készen kell állnia a kölcsönös lefejezésről szóló egyezségre. Lóegaire rá-
áll a dologra, de ugyanúgy megfutamodik, mint Munremur. A harmadik este Conallt
hívja ki az óriás, aki két társához hasonlóan könnyedén lecsapja ugyan a fejét, de
amikor rá kerülne a sor, eltűnik.
A negyedik este, látva, hogy Conall sem jött el, az óriás becsmérelni kezdi az ud-
vart, majd általában egész Ulstert, végül pedig személy szerint a jelen lévő Cúchula-
innt. A hős tartózkodóan közli, hogy nem vágyik az óriással kötendő alkura, mire az
óriás azt vágja a fejéhez, hogy nincs elég bátorsága hozzá, mert fél a haláltól. Gúnyos
szavaira Cúchulainn előugrik, és halálos csapásra lendíti a fejszét. Biztos, ami biztos,
fel is hajítja a levágott kobakot a szarufára, majd amikor az visszazuhan a padlóra, íz-
zé-porrá zúzza. Az óriás azonban a végén így is föláll, fölveszi a padlóról, ami a fejé-
ből maradt, és távozik.
Az udvarban feszült a helyzet, tanakodnak, hogyan dönthetnek el mégis a vitát.
Az ötödik este az óriás ép fejjel a nyakán tér vissza, és Cúchulainn, társaitól eltérően,
betartja az egyezséget. Letérdel, és a kőre hajtja a fejét, az óriás pedig gúnyolódik
vele, hogy túl rövid a nyaka. Cúchulainn erre megnyújtja a nyakát olyan hosszúra,
mint egy szürke gém, de kéri, hogy gyorsan ölje meg, ne játszadozzon vele. Az óriás
magasra emeli a fejszéjét, és olyan sebességgel sújt le vele, hogy a levegőt hasító szer-
szám a fák között süvítő szelet idézi. Amikor azonban a hős nyakához ér, kiderül,
hogy az óriás a baltafej tompa oldalát fordította lefelé, és nem is üt vele nagyot, ép-
pen csak nyomot hagy Cúchulainn nyakán.

159
 Az óriás ezután megkéri Cúchulainnt, hogy álljon föl, és kijelenti, hogy bátorság,
tisztesség és becsület terén nincs párja. Őt illeti a bajnok porciója, feleségének, Emer-
nek pedig a főhely dukál a lakomákon. Az óriás most fölfedi kilétét: ő Cú Roí, és
megesküszik, hogy aki kétségbe vonja a döntését, az életével játszik.
A Fled Bricrenn lefejezési alkuját sokan elemezték. Előképe a közismertebb angol
lovagregény, a Sir Gawain és a Zöld Lovag (14. század) epizódjának, amelyet sok év-
századdal később jegyeztek csak le. A lefejezési alku e kettőn kívül még számos tör-
ténetben előfordul, a népi motívumok jegyzékében az M221-es számot kapta.

AZ ULSTERIEK LERÉSZEGEDÉSE

Az elmúlt két évszázad során az ír irodalomhoz az időnként meglehetősen vérbő,

harsány komédia képzete tapadt, a legkorábbi elbeszélő szövegek azonban ezt vi-
szonylag kevéssé igazolják. A költők, történetmondók művészi eszköztárában való-
ban rangos helyet foglalt el a szatíra, mint műfaj, de amikor alkalmazták, rendszerint
maró hatású volt, nem nevetnivaló. Az egyértelműen humoros történetként létrejött
kevés szöveg egyike a 12. századi egyházellenes szatíra, az Aislinge Meic Con Glinne
(Mac Con Glinne látomása), amelyben valakiből tréfa gyanánt „kiűzik a falánkság
démonát”. Más történetekben gyakran meglepetésszerűen hatnak a fölbukkanó ko-
mikus részletek, hiszen a szövegkörnyezet sokszor inkább méltóságot, ünnepélyessé-
get, hősi pátoszt sugall. Az ilyen történetekben nagy várakozások visszájára fordulá-
sáról vagy letorkolt nagyzolókról olvashatunk, amelyek önmagukban nem fakaszta-
nak harsány kacajt. És időnként még ilyenkor is „hátrébb kell lépnünk” a szövegtől
ahhoz, hogy megértsük a szerző szándékát.
A Mesca Ulad (Az ulsteriek lerészegedése) című, 12. századi történet más hangne-
met üt meg, mint a ciklus többi darabja. A mértéktelen italozás már Arisztophanész
(Kr. e. 4. század) óta a komikus művek egyik alaptémája. A Mesca Ulad két legismer-
tebb fordításában − T. P. Cross és C. H. Slover 24 oldalas (1936) vagy Jeffrey Gantz 31
oldalas (1981) változatában − az elbeszélés nagy része minden, csak nem mulatságos.
Túl sok benne a hosszadalmas, statikus leírás, valamint a homályos személy- és hely-
nevek elhúzódó sorolása, amely bizonyára a középkori történetmondók repertoárjá-
nak szerves része volt. És ami még rosszabb, a narrátor nem tartja magát következe-
tesen egy bizonyos cselekményszálhoz, hanem a vidéki területeken csapongva esetle-
ges, a korábbi történésekből nem következő epizódokat sző bele az elbeszélésbe. A
komikumra az sincs jó hatással, hogy a szöveg hiányos. A 12. századi Leinsteri kódex-
ben (Lebor Laignech) fölbukkanó töredék kidolgozottabb, lélektanilag elmélyültebb.
Az ennél korábbi A barna tehén kódexében (Lebor na hUidre) olvasható rövidebb rész-
letben viszont mintha a történet befejező részét olvasnánk, de a személynevek kissé
más alakban jelennek meg, és hiányzik egy kulcselem, a vasház. De mindezen akadá-
lyok mellett, sok évszázaddal később, fordításban is érzékelhető a történetmondó
szándéka, hogy mosolyt fakasszon.
A cselekmény a föld felosztásáról folyó diskurzussal kezdődik. Ahogy Írországot
először a Tuatha Dé Danann nép, majd Míl Espáine népe darabolta föl, viszálykodás-
nak tápot adó határokat húzva, úgy most Ulstert osztják három részre. Conchobar
mac Nessa Emain Machából irányítja a tartomány középső területét, a másik két or-

160
szágrészben pedig fogadott fiai kormányoznak. Fintannak, Niall Noígiallach fiának
az északi, Cúchulainn-nak pedig a keleti terület jut. Más elbeszélések Fintant évszá-
zadokkal későbbre teszik, Cúchulainn és Conchobar mac Nessa vitájának leírását pe-
dig mellőzik, de a Mesca Uladnak megvan a maga kronológiai és logikai rendszere. A
Samain ünnep közeledtével Conchobar megbízható követei útján meghívja két foga-
dott fiát a fővárosban tartandó ünnepségre. Cúchulainnhoz Leborcham (Deirdre daj-
kája) viszi el a hírt, Fintanhoz pedig a bölcs öreg Sencha mac Ailella. Cúchulainn elő-
ször berzenkedik, hogy ő ugyan nem megy sehova, de felesége, Emer közbeszól, és
kijelenti, hogy márpedig elmegy. Így hát mindkét fogadott fiú megjelenik nevelőap-
juk házában.
Mindegyik fél igen komoly biztosítékokat követel. Az Emain Macha-i vendéglátók
azt kérik, hogy Cúchulainn adjon oda nekik túszul három kiemelkedő harcost: Co-
nall Cernachot, Conall Anglonnachot és Lóegaire Búadachot. Cserébe Cúchulainn
három fiatal férfit kér az udvartartásból, akik mindhárman előkelőségek fiai, az egyik
apja maga Conchobar. Fintan keményebb tárgyalópartner. A házigazdák egy köze-
pes tekintélyű hőst, Celtchair mac Uithechairt és két kisebb jelentőségű alakot kémek
tőle túsznak, Fintan viszont Uisnech három fiát kívánja cserébe: Ardant, Ainnlét és
Deirdre szerelmét, Noísét.
A tárgyalások középponti témája az, hogy Cúchulainn és Fintan egy éven belül
mondjanak le a tartomány rájuk eső harmadáról, hogy Conchobar így békésebben
uralkodhassék az egész terület fölött. Nevelőapjukat, mint a tudás kútfejét, a testet
öltött atyai tekintélyt magasztalva bele is egyeznek, de azzal a megkötéssel, hogy ha
az új felállás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, visszakapják az országrészü-
ket.
Conchobar lakomáján azonban mit sem érnek a biztosítékok. A kísérők soraiban
minden erőfeszítés ellenére ádáz csetepaté tör ki, amelynek eredményeképpen kilenc
embert sebek borítanak, kilenc vérben úszik, kilenc pedig a földön vonaglik, és halál-
tusáját vívja. A sebesültek és az áldozatok egyenlően oszlanak meg a három fél kö-
zött.
Sencha szokásos szerepköréhez híven megrázza a békítő faágát, és az összetűzés
okáról érdeklődik. Emlékeztet mindenkit, hogy Conchobar csak egy év múlva lesz az
egész tartomány királya. Cúchulainn hajlandó teljesíteni a házigazda kívánságát, az-
zal a feltétellel, hogy a hátralevő egy évben senki sem szól bele az irányítása alá tarto-
zó országrész ügyeibe. Sencha ezzel egyetért. Az elkövetkező három nap és három éj-
szaka alatt aztán mindenki ünnepel, megisszák Conchobar teljes készletét, majd ki-ki
hazatér a saját várába.
Az elkövetkező egy évben jól mennek a dolgok Ulsterben. Amikor eljön az ideje,
hogy a három részre osztott tartomány Conchobar vezetésével egyesüljön, Cúchula-
inn és Fintan egyszerre határozza el, hogy lakomát rendez az esemény tiszteletére.
Egymás szándékáról nem tudnak, mégis pontosan ugyanabban a pillanatban hozzák
meg a döntést, és cselekszenek. Több száz dézsára valót gyűjtenek be mindenféle sor-
ból, és mindketten egyszerre esküsznek meg, hogy ugyanazon az éjszakán vendégül
látják Conchobart és az új hatalmat. Mindketten ugyanabban az időben fogják be a
lovaikat. Ezután Cúchulainn valamivel előbb érkezik Emain Machába, és éppen ak-
kor hívja meg magához Conchobart, amikor befut Fintan is. Fintan az esküjéhez hí-
ven nem enged, és a két fél csapatai között olyan heves összecsapás alakul ki, hogy

161
Sencha nem mer közbeavatkozni. Conchobar fiától, Furbaidétól kér segítséget, aki
egyúttal Cúchulainn nevelt fia. A fiatalember hangos kántálásba kezd, jajveszékelve,
zokogva panaszolja, hogy egyetlen éjszaka alatt tönkremegy minden, éppen most,
amikor a tartomány jó úton halad afelé, hogy a legnagyobb jólét színhelyévé legyen.
Furbaide könnyei azonnal eredményre vezetnek, a csatározás abbamarad. Sencha ez-
után kompromisszumot javasol, amelynek értelmében a társaság az éjszaka első felét
Fintannál, a második felét pedig Cúchulainn-nál töltené.
A kompromisszumos javaslat azonban nem számol a földrajzi tényezőkkel. A dol-
gok elég jól indulnak, az éjszaka első felében féktelen, duhaj mulatozás folyik Fintan
Dún Dá Benn nevű, északon lévő várában, a mai Derry megye területén. Cúchulainn
kocsihajtója, Láeg kiolvassa ugyan a csillagokból, mikor jön el az éjszaka közepe, de a
gyötrelmesen hosszadalmas formaságok miatt a bejelentést csak késve tudja megten-
ni. Amikor végre módja nyílik rá, a társaságnak sietve el kell indulnia a Dún Dá
Benntől délkeletre, a mai Dundalk helyén (Louth megye) lévő Dún Delganba. A két
vár neve kissé hasonlít ugyan egymáshoz, a köztük lévő távolság azonban több, mint
144 kilométer, ráadásul dimbes-dombos a terep. Cúchulainn utasításba adja Láegnak,
hogy ráérős tempóban hajtson, de ez nem tart sokáig. Az ulsteri udvar addig méltó-
ságteljesen viselkedő tagjai ugyanis hamarosan őrült iramot kezdenek diktálni, csak
úgy suhannak el mellettük a hegyek és az óriási tölgyfák.
Mintha a Keystone Kops című, ügyefogyott, fejetlenül rohangáló rendőrökről szóló
híres némafilmsorozat szereplőit látnánk fogatokon. A patakok, folyótorkolatok gáz-
lói csontszárazak maradnak a nyomukban, a fogatok vaskerekei a leglaposabb sík-
sággal hozzák egy szintbe a hegyeket, sziklaormokat. Amikor Conchobar megjegyzi,
hogy mintha már nem is Ulsterben lennének, a bölcs Sencha azt feleli, valóban nem
ott vannak, úgy fest, déli ellenségük, a nyugat-munsteri Cú Roí birodalmában kötöt-
tek ki, a helyes iránytól 362 kilométerrel eltérve, olyan messze Dún Dá Benntől, hogy
ennél nagyobb távolságra itt, a szigeten már nem is lehetnének. És ekkor hullani
kezd a hó.
A helyszín ezután változik, Temuir Luachrában, a munsteri királyok székhelyén
vagyunk. Cú Roínak az előző történetben megismert forgó vára ezúttal a feledés ho-
mályába merül. Cú Roí itt a connachti királyi párt, Ailillt és Medbet, Ulster ellensége-
it látja vendégül. Medb éppen most adott életet egy kisfiúnak, Cú Roí pedig Munster
és Connacht lehetséges jövőbeli szövetségét előrevetítve nevelt fiává fogadja a gyer-
meket.
Két, Cú Roí udvartartásába tartozó druida a várfalon ülve tesz megjegyzéseket a
közeledő ulsteriekre, akiknek kilétét illetően gyakran tévednek. Cromm Deróil és
Cromm Darail ugyan Cathbad fődruida nevelt fiai, de gyakran egy bohózat szereplő-
ire emlékeztetnek. Cromm Deróil így kezdi a társalgást: „Láttad, amit én láttam?… Mi
volt ez?” Mire Cromm Darail: „Csak nagy tölgyfák.” ,,Ó… − feleli Cromm Deróil −,
tölgyfák, alattuk meg fogatok?” Tucatnyi hasonlóan magvas kérdés-felelet után mind-
ketten megszédülnek, és Cromm Darail a falon kívülre, Cromm Deróil a falon belülre
zuhan.
Az udvar népét a várfalon kívül történtekről tudósító két druida azonban össze-
szedi magát, és tovább kommentálják az ulsteriek közeledését. Részletesebben leírják
őket, mint Finnabair Medbnek a Fled Bricrennben (l. előbb), és egyesekről nem is fes-
tenek túl hízelgő képet. Cúchulainn például „kis, fekete szemöldökű ember”, de

162
„erősen sugárzó”. Az érkezők között vannak a Tuatha Dé Danann nép egyes halha-
tatlanjai is, például Angus Óg és a Dagda, de ők csak a Temuir Luachrában tartózko-
dók számára láthatók. Conchobar sima, sötét bőrű, abesszin arcú udvari bolondja
ugyanannyi figyelmet érdemel, mint a hősök.
Medb megkérdi, nem valami elfeledett jóslat beteljesülése-e az ulsteriek érkezése.
Gabalglinde, a vak látnok azt feleli, hogy de bizony, és ugyanez a prófécia szólt egy
vasház, a mellette álló két faház és az alatta megbúvó, földből épült ház védelmi célú
igénybevételéről is. A Temuir Luachra-iak úgy érzik, előnyösebb helyzetben vannak,
ezért behívják az ulsterieket. Sencha elfogadja az invitálást, és kijelenti, hogy nem ha-
dakozni vagy egyéb rossz szándékkal érkeztek, hanem részeges tivornya során té-
vedtek el, és sértő lenne, ha úgy hagynák el Cú Roí területét, hogy egyetlen éjszakát
sem töltenek el nála.
Száz ulsteri bajnok is éktelen zajt csapva követeli, hogy ő léphessen elsőként a vár
területére, de Sencha Cúchulainnt jelöli ki. Amikor aztán a hős egy csapat vándor-
énekessel és a szórakoztatására rendelt komédiásokkal visszajön, egy emberként kö-
veti a többi ulsteri is. Cúchulainn kiválasztja magának a legnagyobb házat, amely a
jóslatnak megfelelően vasból épült, és kétoldalt két faház övezi. A szolgák sört, ételt
hoznak a vendégeknek, és hatalmas örömtüzet is gyújtanak, az éj leple alatt azonban
kiosonnak a házból, bezárják az ajtót, és hét lánccal megerősítik a zárat. Az ulsteriek
hamar rájönnek, hogy kelepcébe kerültek, és Briccriu azzal vádolja Cúchulainnt,
hogy ő hozta őket az ellenség barlangjába. Cúchulainn erre azt feleli: „Végre tudok
hajtani egy olyan hőstettet, amellyel kiszabadítom az összes ulsterit.” Azzal markolatig mé-
lyeszti kardját a vasfalba, átdöfi vele a faház falát is, és elmondja társainak, mit talált.
„Ez a legrosszabb!” − morgolódik Briccriu.
A Leinsteri kódexben olvasható töredék ezen a ponton ér véget, nem derül ki, ho-
gyan akarta befejezni a történetet a mesélő. A barna tehén kódexében kissé korábban
kapcsolódunk be az eseményekbe, az ulsteriek éppen azon vitatkoznak, ki vezesse
őket Temuir Luachrába. Ebben a verzióban sok mellékszereplőnek némiképp más a
neve, vasházról pedig nem esik szó. A társaságot itt faházba zárják, és Cúchulainn
azzal menti meg a helyzetet, hogy kirúgja az ajtót. Ezután kézitusára biztatja társait,
és végül kifosztják a várat.
A védők egyike, Crimthann Nia Náir megszökik, és Richis, a szatíraköltőnő asszo-
nyi praktikái révén próbál bosszút állni az ulsteri hősön. Richis, akinek fia elesett Te-
muir Luachrában, meztelenre vetkőzik Cúchulainn előtt, aki szemérmesen lesüti sze-
mét, hogy ne lássa a nő intim testtájait. Crimthann már támadásba lendülne, de ek-
kor Láeg, a kocsihajtó, egy hatalmas kővel hátba dobja a meztelen csábítót, Cúchula-
inn pedig újult erővel ront rá Crimthannra, egyetlen vágással lefejezi, és a fejét a töb-
bi zsákmánnyal együtt magával viszi.
A connachti Ailill visszatér saját országába, és attól kezdve békében, egyetértésben
él Ulsterrel, Conchobar királyságára pedig egészen haláláig nem jelent veszélyt senki.
Cú Roí és Cúchulainn más történetekben továbbra is ellenségek. Az egyikben az
Ulsterrel szövetségben álló Cú Roí kerekedik felül: leborotválja Cúchulainn haját, és
tehéntrágyával keni be kopasz fejét. A haj a konfliktusuk végződésében is fontos sze-
rephez jut: amikor Bláithíne, Cú Roí felesége házasságtörő viszonyba keveredik Cú-
chulainn-nyal, az ágy lábához köti a férje haját, Cúchulainn pedig ezúttal nem túl ro-
konszenvesen jár el: megöli a felszarvazott férjet, aki pedig teljesen harcképtelen.

163
 TIZEDIK FEJEZET

Az ulsteri mondakör

II. rész: Cúchulainn és a Táin

A HŐSI IDENTITÁS GYÖKEREI

A
történetekben általában lehet rá számítani, hogy Cúchulainn diadalmasko-
dik, amint azt a legutóbbi fejezet két történetében való felbukkanása is mu-
tatja. A korai ír hagyomány három legjelentősebb hőse, Lug Lámfhota, Cú-
chulainn és Fionn mac Cumhaill közül rendszerint őt teszik az első helyre. A jelek
szerint a másik kettőhöz hasonlóan az ő alakja is a legkorábbi kelta hagyományban
gyökerezik, hiszen az európai kontinensen élő korai kelták között vannak hozzá köt-
hető, illetve vele analóg alakok. Cúchulainn legalább hét évszázadon át, a 7. és a 14.
század között a tudós történetmondók kedvelt figurája volt. Hőstettei jócskán túl-
mennek ugyan az emberi teljesítőképesség határain, a róla szóló legfontosabb törté-
netek közül azonban több is a lehető legemberibb oldaláról mutatja be: férfivá érik,
udvarol leendő feleségének, és szívbe markoló módon egy olyan harcossal keveredik
élethalálharcba, aki a saját, el nem ismert fia. A Táin Bó Cuailnge című ír nemzeti
eposzban ő a legdinamikusabb erő. Kalandjai érdekes módon alig-alig jelennek meg
a szájhagyományban, ellentétben a Fionn mac Cumhaillról szóló történetekkel, ame-
lyek a későbbi népi irodalom rengeteg szövegében megtalálhatók. Az utóbbi 130 év
során az ír átlagember sokkal inkább könyvekből tanulta meg Cúchulainn nevét,
mintsem hétköznapi beszélgetésekből. Amikor azonban az ír állam olyan hőst kere-
sett, akivel méltó emléket állíthat a nemzeti függetlenség érdekében történt első vér-
ontásnak, az 1916. évi húsvéti felkelésnek, Oliver Sheppard sokat fényképezett Cú-
chulainn-szobrára esett a választás, amelyet a dublini főposta előcsarnokában, a mai
O’Connell Streeten helyeztek el.
A 19. században, amikor a korai ír irodalmat fordítani kezdték, a szövegmagyará-
zók rutinszerűen klasszikus mitológiai hősökhöz, így Héraklészhez és Aeneashoz ha-
sonlították Cúchulainnt. A közelebbi múlt szerzőinek véleménye szerint, viszont ha
Cúchulainn hasonlít a mediterrán világ mitológiai alakjaihoz, az csak azért van, mert
a róla szóló történetek keresztény szerkesztői, akik maguk is otthon voltak a latin ha-
gyományban, ilyenre formálták alakját. A legújabb kutatások rendszerint viszonylag
kevés jelentőséget tulajdonítanak a korai ír elbeszélő irodalomban a „tovább élő po-
gány elemeket” hangsúlyozó elméleteknek, de Cúchulainn népszerűsége arra utal,
hogy alakját semmiképpen nem találhatta ki egyik napról a másikra egy ihletet ka-

164
pott írástudó. A Cúchulainn és a gall Ezus isten közötti föltételezett kapcsolat a jelek
szerint nem megalapozott. Ennél talán nagyobb jelentőségű jellegzetes elevensége,
fürgesége, alacsony termete és sötét arcszíne. Ezeket a vonásokat Julius Caesar a gall
Mercuriusnak tulajdonította. Megkerülhetetlenek a hős születéskori nevéből (Sétan-
ta) adódó következtetések. Bár úgy fordították, hogy „útvonalak és utak istene” vagy
„aki ismeri az utat”, mindenképpen emlékeztet a Setantii nevű, Ptolemaiosz Klau-
diosz által leírt népre, amely Északnyugat-Britanniában élt. Cúchulainn rendszeresen
használt lándzsája vagy gerelye, a Gáe Bulga egy jelentős korai kelta nép, a belgák
nevét idézi, akiket Caesar mind közül a legvérengzőbbnek írt le. Cúchulainn apósá-
nak, Forgall Manach nevének pedig alighanem a Manapii nevű gall nép nevéhez van
köze.
Cúchulainn birodalma rendszerint Mag Muirtheimne, a Louth megye keleti ré-
szén, az Ír-tenger mellett elterülő síkság, amely a Boyne folyó torkolatánál lévő Drog-
hedától észak felé a mai Dundalk mellett lévő, Dún Delgan nevű váráig terjedt. Ezen
a területen szállnak partra a Lebor Gabálában a hódító népek, és jó eséllyel itt léphet-
tek ír földre a különböző valós, történelmi népek is, így a Manapii, a Belgae (belgák)
vagy a Setantii, akik mindjárt az ír-tenger túlpartján éltek. De bármi legyen is az oka,
tény, hogy a korai történetmondók rendszerint Mag Muirtheimnéhez kötik Cúchula-
innt, míg Lug Lámfhotának nincs saját területe. Fionn mac Cumhaillról úgy tartják,
Kildare megyében, az Allen-dombon lakik, kalandjai azonban Írország legkülönbö-
zőbb helyein, illetve Skócia gael nyelvű vidékeinek több száz pontján zajlanak.
Cúchulainn nevének fordítása (’Culann vadászkutyája’) elég furcsán hat. Ki az a
Culann, és miért lenne kutyája? Nem szoktunk hozzá, hogy a kutyákhoz ilyen pozi-
tív képzetek is társulhatnak. A kelták háziasított ebeinek ábrázolásai azonban vala-
melyest megválaszolják kérdéseinket. A gundestrupi üstön feltűnik az a kutya, ame-
lyet Sirona gall istennővel hoznak kapcsolatba. A korai időszak szent forrásaiban
gyakran találhatók kutyacsontok, a híres ulsteri királyi székhely, Emain Macha alap-
szintjéről pedig kutyakoponyát hoztak felszínre a modern kori ásatások. A Claudius
előtti Britannia (Kr. e. 1. század) egyik vezetője Cunobelinus, azaz szó szerinti fordí-
tásban „Belinus kutyája” volt. Az olyan nemes fajták, mint az ír farkaskuvasz és az ír
terrier tenyésztése pedig arra utal, hogy a korai Írországban a kutyák gyakran fordul-
tak elő a háztartások előkelőbb helyein is, nem csak az istálló környékén és a mezőn.
Ezzel együtt elképzelhető, hogy a széles körben ismert történet, mely szerint a hős
azután kapta a nevét, hogy megölte Culann kutyáját (l. a következő alfejezetben), ké-
sőbbi kitaláció, amellyel az akkor már elterjedt névmagyarázat helyességét akarták
igazolni. Dáithí Ó hÓgáin (1991) „utólagos kitalációnak” nevezi, és azt állítja, hogy a
hős eredeti neve azt jelentette: Culann harcosa. Ó hÓgáin elmélete az archaikus cul
(’harci szekér’) szón alapul. A történetben Cúchulainn mesterember, aki harci szeke-
reket tud készíteni. A culann szó talán a cul eltorzított birtokos esetű alakjából vagy
valamilyen szóösszetételből ered. Így a „Cúchulainn” szó eredeti fordítása harci sze-
keres harcos lett volna.
Ó hÓgáin megállapítja továbbá, hogy Cúchulainn eredetének legvalószínűbb el-
mélete az, hogy egy bizonyos háborúkultuszt jelképezett, amelyet egy Britanniából
áthajózó, a Muirtheimne-síkságon partot érő kelta nép hozott magával.

165
 IFJÚSÁGA, NEVELTETÉSE, HÁZASSÁGA

A világirodalom más hőseihez, Héraklészhoz, Perszeuszhoz vagy Szigfridhez ha-

sonlóan Cúchulainn is rendkívüli, már-már csodás módon fogan. Tulajdonképpen
több ilyen tárgyú történet is van, és mindegyiknek ugyanaz az anya, Deichtine áll a
középpontjában, aki Cathbadnak, a nagy becsben tartott druidának a lánya, időnként
pedig Conchobar mac Nessa király húga vagy lánya. Az ifjú hősnek két történet sze-
rint a halhatatlan Tuatha Dé Danann néphez tartozó Lug Lámfhota az igazi apja, bár
számos halandó nevelőapja is van.
A legrövidebb változatban Deichtine egyik fogadott fiát gyászolva annyira nem
vesz tudomást a külvilágról, hogy azt sem veszi észre, amikor egy apró élőlény a szá-
jába kerül, miközben vizet iszik. Ez a kis élőlény Lug Lámfhota. De az is lehet, hogy
Deichtine csak álmodja, hogy ő az. Akár álom, akár valóság, terhes lesz. Az udvar
népe, miután híre megy, hogy várandós, de apáról nem tudnak, azt feltételezi, hogy a
lányt Conchobar mac Nessa tette magáévá részegen. Deichtinét, még mielőtt világra
hozná a gyermeket, férjhez adják Sualtam mac Róichhoz, de állapota miatt szégyell a
férfi ágyába bújni. Deichtine a szülés közeledtével megbetegszik és elvetél. Ezzel szü-
zessége helyreáll, és végre átölelheti a férjét. Később Sualtamtól is megfogan, és így
jön világra Cuchulainn, akiben újjászületik Lug korábban elvetélt gyermeke is.
Egy másik verzió azzal kezdődik, hogy Deichtine és ötven másik hajadon eltűnik
Conchobar mac Nessa udvarából. Három év múlva madárraj telepszik meg az Emain
Macha melletti mezőn, és tönkreteszi a termést. Conchobar és emberei elzavarják a
madarakat, amelyek Brug na Bóinnéhoz, Angus Ógnak a Boyne folyó partján lévő
lakhelyéhez vezetik őket. Aznap éjjel a férfiak bebocsátást nyernek egy pazar palotá-
ba, ahol egy nemesifjút látnak ötven hajadon társaságában. A lányok között ott van
Deichtine is, a nemesifjúról pedig kiderül, hogy ő Lug Lámfhota. Conchobar kéri,
hogy hadd láthassa Deichtinét, ő azonban újszülött fiát, Cúchulainnt küldi hozzá
maga helyett.
Egy harmadik, kevésbé ismert változatban Conchobar, aki vagy Deichtine apja,
vagy a bátyja, vérfertőzést követ el a lánnyal, és így születik meg Cuchulainn.
A hős nevelőszüleire vonatkozóan is több más történet létezik. A korai Írország bi-
zonytalan társadalmi viszonyai között egy előkelő nevelőszülő támogatása egy életre
garantálhatta fogadott gyermeke biztonságát, és a befolyásos körökbe is belépőt je-
lenthetett, fontos kérdés volt tehát, hogy ki fogadta örökbe Cúchulainnt. Fogantatása
fentebb idézett első történetének az a folytatása, hogy Sualtam mac Róich, Deichtine
férje a hős egyedüli nevelőapja. Ennél gyakrabban fordul elő, hogy az ulsteri udvar
vezető személyiségei versengenek Deichtine kegyeiért, hogy őket válassza nevelő-
apának. Deichtine diplomatikusan előzi meg az esetleges nézeteltéréseket: egyidejű-
leg hét férfit is kiválaszt a szerepre. Ők a következők:
(1) Sencha mac Ailella, a bíró, hogy ékesszólásra és költészetre tanítsa;
(2) Blái Briuga, a vendégfogadós,∗ hogy anyagi biztonságot nyújtson;
(3) Fergus mac Róich, hogy térdére vegye az ifjú hőst;
(4) Amairgin, a költő, hogy a tanítója legyen;
A korai ír társadalom nem nemesi származású, viszont nagy vagyonnal rendelkező tagjai úgy vív-


hattak ki maguknak nagyobb társadalmi elismerést, hogy saját vagyonuk terhére nemeseket láttak
vendégül. – A szaklektor.

166
 (5) Conall Cernach, hogy fogadott testvére legyen, aki tulajdonképpen olyan,
mintha Cúchulainn az ikertestvére lenne;
(6) Findchóem, Conall anyja, hogy a szoptatós dajkája legyen; és legvégül
(7) Conchobar, hogy az első számú nevelőapja legyen.

Cúchulainnt kisfiú korában továbbra is Sétantának hívják, hősi nevére rá kell szol-
gálnia. Ebben is párhuzamot mutat Héraklésszel, akinek eredetileg Alkeidész volt a
neve. Hogy mivel érdemelte ki, arra − a hős más gyerekkori cselekedeteivel együtt −
mestere, Fergus mac Róich emlékezik vissza a Táin Bó Cuailnge egyik hosszú beveze-
tő fejezetében. Elmondása szerint a még mindössze öt- (más források szerint hét-)
esztendős Sétanta tudomást szerez az Emain Machában megalakult, Follamain vezet-
te fiúhadtestről, és 40 kilométert gyalogol, hogy eljusson oda. Hogy ne tűnjön olyan
hosszúnak az út, fegyvereivel játszadozik, például elhajítja gerelyét, majd utánaro-
han, és próbálja még a levegőben elkapni. Amikor megérkezik, a 150 fiú egy része a
harc fortélyait gyakorolja, a többiek pedig a hurling nevű, gyeplabdához hasonló ír já-
tékkal múlatják az időt. Sétanta beleveti magát a játékba, megszerzi a labdát, végig-
szlalomozik a pályán a meglepett játékosok között, és gólt lő. A fiúk ezt nem veszik
jó néven, különösen vezérük, Follamain dühödik fel. Ütőkkel, labdákkal dobálják,
végül pedig lándzsáikat is útnak indítják felé. Ekkor éli át Sétanta először a „harci
mámort”, a ríastrad nevű görcsös állapotot: vicsorog, égnek áll a haja, vakító fénykör
jelenik meg a feje körül. Az ilyenformán átalakult Sétanta ráront a tömegre, ötven
fiút a földhöz teremt, a többieket pedig elkergeti. Végül Conchobar karon ragadja, és
elmagyarázza a vehemens fiúnak, hogy a hadtest tagjai nem játszhatnak az újonnan
érkezettel, amíg az nem kéri a védelmüket. Sétanta azt feleli, ha tudja, hogy ez a sza-
bály, így tett volna. Conchobar ekkor bemutatja a többieknek, és folytatják a játékot.
Sétanta gyorsan leteszi a névjegyét, egymás után dönti le a lábukról a többieket, míg
Conchobar rá nem kiált, hogy mit csinál. Sétanta azt feleli, a fiúk kérjék az ő védel-
mét, amit a rémült gyerekek meg is tesznek, pedig Sétanta ifjabb náluk.
Alig több, mint egy év elteltével Sétanta Emain Machában marad hurlinget játsza-
ni, az udvar népe pedig egy Culann nevű gazdag kovácshoz megy vendégségbe a fiú
szülőhazája, Muirtheimne mellett lévő Cuailngébe. A kovács magányosan álló házá-
ban nyugodtak a vendégek, mert tudják, hogy a házigazda hatalmas, vérszomjas ku-
tyája megvédi őket a betolakodóktól. A vigadozás kellős közepén azonban borzalmas
vonítást hallanak. A későn érkező Sétanta, aki még mindig gyerek, odavágta a kutyát
a kapufélfához, és az állat ki is múlt. A történet másik változata szerint Cúchulainn
labdát dobott a kutya tátott szájába, és szétroncsolta vele a belső szerveit. A vendé-
gek először megéljenzik a fiú erőfitogtatását, Culannt azonban szemmel láthatóan
megrázza nagy becsben tartott házőrzője elvesztése. Sétanta is érzékeli, hogy kárt
okozott. Megígéri hát, hogy fölnevel egy kiskutyát, amely majd a házőrző örökébe
léphet, és amíg az megnő, ő maga őrzi a házat. A vendégsereg megtapsolja a megértő
és nagylelkű kisfiút, és Cú Chulainn-nak, Culann kutyájának nevezi. Ez a név aztán
ráragad.
Az előző fejezetben, amikor Finnabair anyjának, Medb királynőnek adott személy-
leírást a közeledő ulsteriekről, már láttuk, hogy Cúchulainnt gyakran alacsony, sötét
arcbőrű, szakálltalan, jó kedélyű embernek ábrázolják. A különböző szövegekben
változnak a leírások, de a haja rendszerint háromszínű: a tövénél barna, középen vér-

167
vörös, a vége szőke. Egyes külső jegyei pedig inkább mágikusak, mintsem a hagyo-
mányos értelemben vett jóképű férfi vonásai. Az arcán például mindkét oldalon
négy-négy gödröcske van, és mindegyik más-más színű: sárga, zöld, karmazsinvörös
és kék. Mindkét szemében hét-hét pupilla van. Hét ujjal fog, hét lábujjával pedig úgy
tud megragadni valamit vagy úgy tud velük kapaszkodni, mint a sólyom vagy a
griffmadár. Bármilyen riasztónak is hatnak azonban ezek a vonások, Cúchulainnt ha-
gyományosan jóképű, női szemmel nézve rendkívül vonzó férfinak állítják be a szö-
vegek. Lehetséges, hogy a korai ír irodalom hallgatói és olvasói nem mindig képzel-
ték maguk elé a hőst, amikor szédületes tetteiről hallottak, olvastak.
Nehéz magunk elé idézni azt a sajátos átalakulást is, amelyen Cúchulainn a csaták
előtt keresztülmegy. Az ír ríastrad szó lefordíthatatlan, de rendszerint a „harci láz”, a
„kicsavarodás” és a „merevgörcs” kifejezésekkel próbálkoznak. Amikor ez úrrá lesz
rajta, olyan félelmetes, mint még soha senki. Egész teste remeg, mint a sás a sebes pa-
takban. A nyakán csecsemőfejnyi nagyságúra dagadnak az izmok, a lábai pedig el-
fordulnak a tengelyük körül: a lábikrája, a combja és a sarka áll előre, a térde és a láb-
feje pedig hátrafelé. Az egyik szeme visszahúzódik a koponyája belsejébe, és gom-
bostűfejnyire zsugorodik, a másik pedig kiguvad. A szája a füléig ér, és úgy jön belő-
le a hab, mint egy hároméves ürüről a gyapjú. A szívverése olyan hangos, mint a
zsákmánya felé rohanó oroszlán üvöltése. A fejéből sötét véroszlop spriccel a szélró-
zsa minden irányába, és sűrű köddé áll össze. Végül pedig öklömnyi, szarvszerű ki-
türemkedés jelenik meg a fején. Ez a lón láith (’a hős fénye’?), ez jelzi, hogy készen áll
a harcra.
Az ír hősök eszményképének, Cúchulainn-nak a testi ereje folyamatosan témát ad
a történetmondóknak és az elbeszélések más szereplőinek is. Fergus mac Róich pél-
dául a Medb királynővel (aki ezután hamarosan Cúchulainn ellensége lesz) folytatott
házasságtörő viszony közben dicséri. Szavai szerint nincs nála falánkabb holló, vér-
szomjasabb oroszlán. Számára nem létezik akadály, nincsenek határok. Kirobbanó
erejét találóan fejezi ki a jellegzetes „lazacugrás”, amelyet a mai kutatók a fejelni föl-
ugró futballisták mozdulatához hasonlítanak. Agresszív és védekező jellegű egyaránt
lehet, hol az ellenségre veti rá magát így, hol egy ragadozó elől ugrik el. Igen magas-
ra tud szökkenni, szinte fölrepül a levegőbe. Ez megmagyarázza, miért a mozgé-
konyságot és az éles elmét tartják Cúchulainn legjellemzőbb tulajdonságainak. Élet-
ereje és vonzó külseje pedig sok ulsteri nő keblében hinti el a szerelmes sóvárgás
magvát. A harcosok azt kívánják, bárcsak Cúchulainn feleségül venne valakit, hogy
lányaik el tudják felejteni. A sok jelölt közül végül Emert, az agyafúrt Forgall Manach
lányát választja. De mielőtt akár csak beszélhetne vele, erejét demonstrálva megöli
Nechta Scéne három fiát, mivel a szokás úgy kívánta, hogy erővel hódítsa el Emert.
Találkozásukkor jól indulnak a dolgok: Cúchulainn és Emer olyan rébuszokban
köszöntik egymást, amelyeket rajtuk kívül senki sem ért. A lányt elbűvölik a Cúchu-
lainn ifjúkori hőstetteiről szóló történetek, a hős pedig Emer dagadó keble láttán úgy
bókol, hogy jó lenne ott megpihenni. Márpedig ott senki meg nem pihen, feleli a
lány, amíg nem teljesít három igen nehéz feladatot:
(1) száz embert öl meg különböző folyógázlóknál;
(2) lemészárol háromszor kilenc embert úgy, hogy a középső embert mindegyik
csoportban állva hagyja; és
(3) februártól májusig és májustól novemberig ébren marad.

168
 A lány apját, Forgallt azonban kevésbé nyűgözi le az ifjú lovag. Barátjaival gall kö-
veteknek álcázva fölkeresik az Emain Macha-i udvart, ahol Forgall kijelenti, hogy az
ulsteri hősök, különösen Cúchulainn, csak akkor lehetnek nagyok, ha a távoli Skóciá-
ba utaznak, és ott tanulják ki a harcművészeteket Scáthach amazonnál. Forgall nem is
leplezi túlságosan, hogy azt kívánja, bárcsak odaveszne Cúchulainn az úton vagy
maga Scáthach ölné meg. Cúchulainn, bár eszébe vési Emer figyelmeztető szavait,
hogy az apja intrikál ellene, végül útnak indul Lóegaire, Conall és Conchobar társasá-
gában.
Skóciai tartózkodása egészen másképp sikerül, mint ahogy azt Forgall reméli.
Nemcsak a szükséges kiképzést kapja meg, hanem több amazonnal is romantikus
kapcsolatba kerül. Skóciába érve az ulsterieknek Domnall Mildemail (’a katonás’) ad
leckéket az egyensúlyozás művészetéből, de végül azt javasolja, folytassák útjukat,
menjenek el Scáthachhoz is. Időközben kiképzőjük borzalmasan ronda lánya, Dor-
noll, fülig szerelmes lesz Cúchulainnba, aki azonban nem viszonozza érzelmeit. A
sértett, haragvó lány bosszút esküszik. Pillanatok alatt megidézi Emain Macha csábí-
tó, rózsaszínű képét, amelynek hatására a honvágytól gyötört Lóegaire, Conall és
Conchobar visszatér Ulsterbe, Cúchulainn pedig magára marad. Ahhoz, hogy eljus-
son Scáthach várába, amelyet gyakran a Hebridákon lévő Skye sziget régészeti lelő-
helyeivel azonosítanak, a hősnek át kell haladnia a félelmetes „Tanítványok Hídján”.
A híd a mércét meg nem ütők távol tartására épült, középen meredeken fölível, két
vége pedig az útnál lejjebb van. Amikor Cúchulainn rálép, a híd megemelkedik, és a
bámészkodók nagy örömére ledobja az ifjú hőst. Ekkor úrrá lesz rajta a harci láz:
egyetlen lazacugrással a híd közepén terem, onnan pedig ügyesen átszökken a túlsó
partra. Ezután magabiztosan továbbmegy Scáthach vára felé, lándzsájával bedöröm-
böl az ajtón, és át is döfi.
Scáthach tudja, hogy idáig csak megfelelően kiképzett harcos juthatott el, ezért ki-
küldi lányát, Uathachot (’kísértet’), hogy nyisson ajtót. Uathach, ahogy előtte már oly
sok nő, első látásra beleszeret Cúchulainnba. Az ulsteri hős az anyjával is jól kijön:
Scáthach ad neki egy új lándzsát, a Gáe Bulgát, amelytől a későbbiekben elválasztha-
tatlan lesz. Az amazon azt is megmutatja neki, hogyan kell a lándzsát maximális
pontossággal, halálos erővel eldobni − lábbal. Idővel Cúchulainn megismeri „Scát-
hach combjainak barátságát” is, de nem biztos, hogy ez pusztán szerelmi aktus, el-
képzelhető, hogy a harcosok elfeledett beavatási rítusáról van szó. Scáthach három
kegyben részesíti Cúchulainnt:
(1) továbbra is nagy gonddal oktatja;
(2) neki adja a lányát, Uathachot, és nem kér érte menyasszonypénzt;
(3) megjövendöli a hős jövőbeli pályáját.

Cserébe Cúchulainn segítségét kéri ellenségeivel, az Aífe amazon által vezetett,

férfiakból és nőkből álló hadsereggel folytatott harcban. Elképzelhető, hogy Aífe, aki-
től még a rettenthetetlen Scáthach is fél, az e történetben játszott szerepétől függetle-
nül csak Scáthach alakmása, nem azonos Lir gyermekeinek kegyetlen mostohájával.
Cúchulainn átütő sikerrel veti magát a küzdelembe, egyre-másra kaszabolja le Aífe
harcosait, míg végül magával az amazon királynővel kerül szembe. Aífe lecsapja Cú-
chulainn kardjának pengéjét, úgy, hogy a hősnek csak a markolat marad a kezében,
de lassanként így is fölülkerekedik. A végén a földön fekvő Aífe szívének szegez egy

169
másik kardot, és három követeléssel áll elő: Aífe hagyja abba a háborúskodást Scát-
hachhal, töltse vele az éjszakát, és szüljön neki egy fiút. Az amazon beleegyezik.
A fiú, akit kilenc hónap múlva világra hoz, a Connla (Conlaoch, Conlai stb.) nevet
kapja. Apa és fia Skóciában nem találkoznak, de úgy van rendelve, hogy később
szembekerüljenek egymással.
Cúchulainn egyik skóciai tanulótársa Ferdiad (’füstember’), aki kebelbarátja és
fegyvertársa is. Ferdiadnak is az a sorsa, hogy a jövőben szembekerüljön Cúchula-
inn-nyal.
Emain Machába visszatérve Cúchulainn Emer családjával is megvívja a maga csa-
táját, és végül tömérdek arannyal, ezüsttel együtt elviszi a lányt. Jövendőbelije apjá-
nak követeléseit egy küzdelmes esztendő alatt teljesíti. Emer apja próbál elmenekülni
a vérontásból, de kizuhan az erődből, és szörnyethal. Emer az udvarlás erőszakos jel-
lege dacára általában Cúchulainn feleségeként jelenik meg az ulsteri mondakör többi
történetében, és soha nem esik szó arról, hogy elhagyná a hőst. Egyes történetekben
Cúchulainn felesége Eithne Ingubai, de könnyen lehet, hogy ez csak Emer másik
neve. A hős néhány félrelépéséről, így a Cú Roí feleségével, Bláithínével folytatott vi-
szonyáról már esett szó, és lesz még több is, köztük a Manannán mac Lir feleségével,
Fann-nal való kapcsolata. Más nőket is szerelemre lobbant, így Cathach harcosnőt és
Derbforgaillt, a tragikus sorsú hattyúlányt.
Fő fegyverei a Gáe Bulga nevű, Scáthachtól kapott lándzsa és a Caladbolg nevű
kard. A kardot sok más hősnek is tulajdonították, a legtöbbször Fergus mac Róich-
nak, és gyakran Artúr király Excalibur nevű kardja elődjének tartják. A későbbi száj-
hagyományban a Claidheamh Soluis (’fény kardja’) nevű, Cruaidin Catutchenn né-
ven is ismert szúrófegyvert forgatja. Cúchulainn kocsihajtója Láeg, együtt hajtják a
két lovat, Saingliut [más néven Dubh (’fekete’) Sainglenn] és Liath Machát (’machai
szürke’). A Cúchulainn-történetekben gyakori motívum a holló felbukkanása, egy íz-
ben például két varázserejű holló figyelmezteti a hőst a veszélyre.

CONNLA VISSZATÉRÉSE

Cúchulainn mindig kisfiú vagy fiatal férfi. Fionn mac Cumhaill-lal vagy Artúr ki-
rállyal ellentétben ő nem öregszik.
Ahogy az ír irodalom más ciklusaiban, itt sem jelzi semmi a történetek időbeli egy-
másutániságát, ugyanez érvényes Cúchulainn-nak az előző fejezetben ismertetett áb-
rázolásaira is, amikor a bajnok porciójáért harcol, vagy az éjszaka közepén vágtat ke-
resztül Írországon. Bármilyen lenyűgöző alkotás is a Táin, a történetmondók nem
érezték szükségét, hogy Cúchulainn más kalandjainak elbeszélésekor utaljanak rá,
még az eposz előzményeiről szóló történetekben, így a most ismertetettben sem.
Annyit azért megtudunk, hogy hét évvel vagyunk Cúchulainn skóciai időzése után,
amikor kitanulta a harcművészetet Scáthach-nál, és gyermeket nemzett az amazon el-
lenségének, Mének. A Connla nevű kisfiú hétéves, és apjához hasonlóan készen áll
arra, hogy bizonyítsa rátermettségét a fegyverforgatásban.
Cúchulainn ha nem is élt együtt a gyerekkel és édesanyjával, a fiú neveltetésére
vonatkozóan azért hagyott utasításokat. Meghagyta, hogy Connla legyen a neve, és
amint elég nagy lesz hozzá, küldjék el őt is Scáthachhoz kiképzésre. Senki fia elől
nem állhat félre, soha nem térhet ki a párharcra való kihívás elől, és soha senkinek

170
nem árulhatja el a nevét, csak akkor, ha egy ellenfele legyőzi. Cúchulainn ezen kívül
hagyott a fiúnak egy gyűrűt is, azzal, hogy akkor adják rá, amikor már elég nagy
hozzá a keze, és ekkor küldjék is el az apja keresésére.
Hét évvel ezen atyai parancsok elhangzása után Cúchulainn és Conchobar mac
Nessa más ulsteri harcosokkal együtt a Louth megyei Baile’s Strand közelében lévő
Tracht Esi (vagy Trácht Éisi) tengerparti fövenyén sétálgat, amikor aranyozott evező-
jű bronzcsónakban feléjük tartó kisfiúra lesznek figyelmesek. A férfiakat ámulattal
tölti el, ahogyan a gyerek egy parittyával rákényszeríti akaratát a madarakra. Elővi-
gyázatosságból odaküldenek a partra egy jelentéktelenebb vitézt, a szerencsétlen
Conderét, hogy akadályozza meg a partraszállását, vagy legalább tudja meg a nevét.
A fiú azonban hetykén megtagadja a választ, mondván, csak akkor tudhatja meg a
nevét, ha harcban legyőzi. Condere ezt nem kívánja megpróbálni. Ezután a fenyege-
tőbb külsejű Conall Cernach förmed rá nagy hangon a fiúra, de eredménytelenül. A
bajnokot a fiú parittyájának puszta hangja is leteríti, majd a gyerek egy pajzs szíjával
hátrakötözi a karját.
Így a közelben álldogáló, dühös Cúchulainnra hárul a feladat, hogy megfékezze a
gyereket. Emer, a felesége próbálja visszatartani, mert ő már rájött, ki ez a kisfiú. Cú-
chulainnt azonban nem hagyja nyugodni az Ulster becsületén esett folt. Nem törődik
a feleségével, kardot ránt, és szembeszáll a betolakodóval. Követeli, hogy mondja
meg a nevét, és ez elég is ahhoz, hogy ifjú ellenfele szintén előrántsa hüvelyéből a
kardját, és rárontson. Egyetlen vágással leborotválja Cúchulainn feje búbját, kis híján
kiserken a vér is. Félredobják fegyvereiket, és birkózni kezdenek. Cúchulainn olyan
erővel vágja földhöz a gyereket, hogy az bokáig süpped a kőbe. Ezután összekapasz-
kodva begurulnak a tengerbe, próbálják vízbe fojtani egymást. Végül Cúchulainn a
kisfiúba vágja halálos lándzsáját, a Gáe Bulgát. A lándzsa „tüskéi” szétnyílnak, fölté-
pik a fiatal testet, és a víz piros lesz a vértől.
Utolsó leheletével a fiú azt kiáltja, hogy Cúchulainn valami olyan dolgot használt,
amit Scáthach nem tanított meg neki – és ez a valami halálosan megsebesítette.
Közös oktatójuk nevének említésére Cúchulainn már tudja, kivel van dolga. Rá-
adásul megtalálja nála az Aífénél hagyott gyűrűt is. Karjaiban viszi Connla holttestét
az összesereglett ulsteriek elé.
Az Aided Óenfhir Aífe (Aífe egyetlen fiának tragikus halála) címen ismert Cúchula-
inn–Connla-történet a nemzetközi katalógus N731.3. azonosító számot viselő mesetí-
pusának ír példája. A legismertebb ilyen típusú történet a perzsa Szoráb és Rusztem
meséje.

TÁIN BÓ CUAILNGE

A Táin Bó Cuailnge (A cuailngei marharablás) a részletgazdagságot, a jellemrajzo-

kat és az epizódok számát tekintve is fölveszi a versenyt Európa nemzeti eposzaival,
hogy a puszta hosszát ne is említsük. Ezzel együtt nem igazán csiszolt, kidolgozott
alkotás. Először is nincs egységes elbeszélő hangneme. Az egymást követő epizódok
nem bontanak ki folytatólagos témákat, a hirtelen jellemváltozások nem igazán moti-
váltak. Voltak, akik lekicsinylően „eposszerű sagának” titulálták, nem eposznak. Két
verzió maradt fenn, ezek mind jellegüket tekintve, mind a részletekben különböznek
egymástól. A szöveg nyelvezete arra utal, hogy a Táin Bó Cuailnge eposz részét képe-

171
ző elbeszélések a 7. századtól kezdve keletkeztek, a két fennmaradt változat azonban
ennél későbbi. A legrégebbi verziót, amely a Lebor na hUidréból (A barna tehén kóde-
xe) való (1106), szikár prózai stílus és csípős humor jellemzi, de kissé összefüggéste-
len, csapongó. A Lebor Buide Lecáinban, azaz A lecani sárga kódexben (1390) található
szöveget egyértelműen a Lebor na hUidréból másolták ki. A másik verzió a Lebor
Laignechben (Leinsteri kódex) található, amelyet 1150 körül fejeztek be, és irodalmibb
stílusban íródott ugyan, de tág teret nyit a cikornyás alliterációknak és a szentimenta-
lizmusnak is. A Lebor Laignech verziójában benne vannak a remscéla, azaz előtörténe-
tek is, köztük a Deirdre-történet. Ezeket a szövegeket a középponti cselekmény előz-
ményeinek tekintik, még azokat is, amelyekben Cúchulainn és Medb nem jelenik
meg.
A Táin Bó Cuailngét gyakran emlegetik röviden „a Táin” néven, pedig ez kissé fél-
revezető. A Táin Bó (’marharablás’) szavak a cím elején bevett történetmondói szo-
kásnak megfelelően meghatározzák, milyen jellegű cselekményre lehet számítani.
Több más korai ír történet címe is kezdődik a Táin szóval, így a Táin Bó Flidais (Flidias
marharablása) és a Táin Bó Fraích (Fráech marharablása). David Greene úgy vélte, az
eposz címe nem odaillő, és talán a többi történet analógiája befolyásolta a címadást.
A történet ugyanis egyetlen bika, nem pedig egy egész marhagulya megszerzése kö-
rül forog. A tudományos munkákban ezért az angol címet (The Cattle Raid of Cooley
= A cooleyi marharablás) általában nem is használják.∗
Az első remscél egy 9. századi anekdota, amely megadja a történet állítólagos ere-
detét. Fergus mac Róich föltámad halottaiból, és elmondja az egész szöveget Senchán
Torpéistnek, a fő költőnek. Az eposz szövege alapján nyelvészetileg bizonyítható,
hogy a Táin sok szerző munkája, Senchán Torpéist alakjának megalkotása azonban,
akinek neve sehol máshol nem bukkan föl, azt sejteti, hogy a szerkesztők szerették
volna, ha Homérosznak lenne ír megfelelője.
A többi remscél beszámol Machának az ulsterieket sújtó átkáról, Conchobar szüle-
téséről, a királyságért folytatott küzdelméről és Deirdre iránti, baljós csillagzat alatt
született szerelméről. Az e fejezetben már ismertetett három Cúchulainn-történet a
hős születéséről, Emernek való udvarlásáról és a Scátachnál kapott kiképzésről, vala-
mint a fiával, Connlával vívott tragikus kimenetelű összecsapásról szól. Az utolsó
remscél pedig varázslatos átváltozásokról szóló, komikus felhangú történet, amely el-
mondja a két nagy bika, a barna bika és a fehér szarvú bika eredetét. A két disznó-
pásztor, Friuch (’vaddisznósörte’) és Rucht (’vaddisznóröfögés’) jó barátok, de gaz-
dáik és egész környezetük viszályt próbál szítani kettőjük között. Friuch a munsteri
sídh királyának, Bodbnak a disznait őrzi, Rucht pedig Bodb esküdt ellenségénél,
Ochall Ochnénál, egy connachti sídh uránál dolgozik. A két pásztor erőpróbaként
kölcsönösen megtréfálja egymást. Ez véget vet barátságuknak, és egymás ellen for-
dítja őket. A disznópásztorságból mindkettőjüket elbocsátják, mert tréfáikat meg-
sínylette az állatállomány. Két évre ragadozó madarakká változnak, utána pedig is-
mét emberi alakot öltenek, hogy háborús szenvedésekről, jajveszékelésről, hullahe-
gyekről meséljenek. Ellenségeskedésük a legkülönbözőbb alakokban folytatódik. Mi-
közben forr bennük az egymás iránti gyűlölet, sorrendben vízi lények, harcosok,
szarvasbikák, szellemek, sárkányok, végül vízi férgek lesznek belőlük, és mindegyik

Cooley az ír helynév angolosított változata. – A szaklektor.



172
átalakuláshoz új név is társul. Amikor az ulsteri Dáire mac Fiachna egyik tehene ivás
közben lenyeli az egyik férget, Medb tehene Connachtban lenyeli a másikat. Mindkét
tehén egy-egy bikaborjút ellik. Ruchtból lesz Finnbennach, a connachti fehér szarvú
bika, Friuchból pedig Dub (’sötét’) vagy Donn Cuailnge, az ulsteri barna bika.
A Táin Bó Cuailnge 14 váltakozó hosszúságú epizódból áll, amelyek közül a negye-
dik egyértelműen utólag betoldott szöveg. Cúchulainn kisfiú korában végrehajtott
hőstetteit beszéli el, amelyekről e fejezetben már esett szó. A másik tizenhárom rész
pedig a Connacht és Ulster, Medb és Cúchulainn közötti összetűzésekről szól.
Megejtően nyugodt jelenettel, a Medb és férje, Ailill mac Máta között Cruachain-
ban (Rathcrogan, Roscommon megye) a hitvesi ágyban folyó vitával kezdődik a cse-
lekmény. De nem romantikus évődés zajlik, hanem a birtokolt javakban mért hata-
lom a disputa tárgya. Medb fényűző vagyontárgyai révén eleinte mintha fölénybe
kerülne, de végül mégis Ailill látszik nyerőnek, miután magáénak mondhatja a nagy,
fehér szarvú bikát, Finnbennachot. A korai Írország pásztortársadalmában a szarvas-
marha a gazdagság jelképe volt, a kereszténység előtti kultúrában imádták is. Ailill
gúnyos megjegyzéssel pecsételi meg győzelmét, és emlékezteti feleségét, hogy a nagy
értékű Finnbennach az ő gulyájában született, de elhagyta azt, mert nem akarta, hogy
egy nő legyen a gazdája. Medb vagyonának értékét kisebbíti, hogy nincs a birtokában
a férjéével egyenértékű bika. Mitévő legyen? Udvaronca (és szeretője), Fergus mac
Róich segítségével megtudja, hogyan kerekedhet Ailill fölébe. Írország másik legna-
gyobb bikája az ulsteri Cuailnge térségben él, azt kell megszereznie. (Cuailnge nem
más, mint az Ír Köztársaság északkeleti részén, Louth megyében lévő Cooley-félszi-
get, amely akkor Ulsterhez tartozott.) Medb követeket küld, hogy alkudjanak meg a
gazdával, Dáire mac Fiachnával. Tömérdek kincset kínálnak neki, egyebek mellett a
királynő „barátságos combjait” is (ez a kifejezés még visszatér a szövegben), Dáire
azonban elutasítja az ajánlatot.
Medb a hír hallatán éktelen haragra gerjed. Elhatározza, hogy megszerzi a bikát
erővel. Összehívja Connacht és Leinster hadseregét, valamint két ulsteri száműzöttet:
Cormac Connloingest, aki Conchobar mac Nessa fia, és Fergus mac Róichot. Ailillt is
meggyőzi, hogy az őt ért sérelem az egész udvart sérti, így a férje is szövetségeséül
szegődik abban, hogy a felesége megszerezze a bikát, amellyel biztosítani tudja ma-
gának a nagyobb vagyont. Mielőtt a sereg tábort bontana, Medb megkérdez két lát-
nokot, mi vár rá. Egyikük a Fedelm néven ismert titokzatos jósnő, aki egy harci sze-
kér rúdján utazva rojtozott szegélyt sző aranybotjára. A kérdésre, hogy mit lát, egyet-
len szóval válaszol: „bíborvörös”. Amikor Medb és a többiek magyarázatot követel-
nek, megismétli, „bíborvörös”, és elbeszéli Cúchulainn félelmetes tetteit. A második
látnok, egy druida, már nem fest ilyen vigasztalan képet: azt mondja, Medb élve ha-
zatér.
Hatalmas serege vezéreként Medb királynő odafigyel a fegyelemre, a csapatok vi-
selkedésére. Időnként azonban mintha kissé elhamarkodottan döntene. Észreveszi
például, hogy a leinsteriek jobb katonák, mint a connachtiak, és attól fél, hogy az övé-
it demoralizálja majd, ha túltesznek rajtuk. Ráadásul az ilyen szövetséges el is árul-
hatja. Azon gondolkodik, hogy hazaküldi vagy esetleg le is gyilkoltatja a leinsterie-
ket. Erről a felelőtlen cselekedetről végül lebeszélik, és úgy dönt, szétosztja a váloga-
tott leinsteri vitézeket a saját alakulatai között. Így megerősíti a gyengébb hadteste-

173
ket, és annak is elejét veszi, hogy a szövetségesei egy csapatként tüntessék ki magu-
kat a harcban.
A harcmezőn Fergus mac Róich veszi át a parancsokságot, pedig ő ulsteri. Nem
mindig egyértelmű, miért is állt be egy ellenséges tartomány hadseregébe. Lehet,
hogy féltékeny Conchobar mac Nessára, aki helyette lett király, vagy az is elképzel-
hető, hogy az Uisnech fiainak meggyilkolásában játszott szerepe miatt (l. a Deirdre-
történetben) vonult száműzetésbe. De háborog a lelkiismerete, amiért saját hazája el-
len vonul hadba. Ulster gyakorlatilag védtelen, mivel harcosait még mindig sújtja
Macha átka, és szülési fájdalmak közt vergődnek. Leszámítva, természetesen, Sualta-
mot és fiát, Cúchulainnt.
A Medb seregével való első találkozásakor Cúchulainn csak írásos üzenetet hagy.
Ez Iraird Cuillennél (Crossakeel, Meath megye) történik, a Cuailngébe vezető út két-
harmadánál. A hős egy tölgyfacsemetéből a marhák, kecskék hátsó lábaira helyezhe-
tő béklyót kanyarít, erre az ír vidéken akkoriban igen elterjedt használati tárgyra írja
ogham írással a következő fenyegető üzenetet: „Ne gyertek tovább, csak ha van köztetek
olyan, aki fél kézzel, egy darabból ilyen karikát tud csinálni!” A hős időközben elküldi ha-
landó apját, Sualtamot, hogy riassza az ulsterieket.
Amikor a támadó sereg elolvassa üzenetét, Cúchulainn igen messze van tőlük. Ta-
lálkája van egy ifjú hölggyel, lehet, hogy Conchobar lányával, Fedelm Noíchrothach-
hal, vagy talán annak rabszolganőjével. Ez a Fedelm Ailill bátyjának, Cairbre Nia
Fernek a felesége, akit Cúchulainn egy olyan történetben öl meg, amely nem tartozik
a Táinhoz. Cairbre fiának, Ercnek az a sorsa, hogy bosszút álljon a hősön a gyilkossá-
gért, ha az csak egy is a több ezer közül.
Cúchulainn másnap esti üzenete már erőteljesebb. Egyetlen csapással kivág egy
villaszerűén elágazó fát, majd a törzse kétharmadáig beleállítja a földbe. Ezután a ki-
álló ágakra tűzi négy, csapatától elkóborolt connachti harcos levágott fejét. A sereg-
gel odaérő Fergus rémülten figyelmezteti embereit, hogy megszegnének egy geist
(azaz tabut), ha elmennének a fa mellett, és nem húznák ki a földből. Medb megkéri,
hogy tegye meg, de Fergusnak csak a hetedik kísérletre sikerül. Amikor megkérdik,
ki kaszabolhatta le a négy harcost, és kinek van olyan irdatlan ereje, hogy ilyen mé-
lyen belevágja a fát a földbe, Fergus azt feleli, csakis fogadott fia, Cúchulainn lehetett.
Ezután hosszasan beszámol Cúchulainn már ismertetett kisfiúkori tetteiről.
A Cuailnge felé haladó connachti sereg mindössze egyetlen ellenséges harcossal
találkozik. Cúchulainn gúnyolja és terrorizálja őket, általában egyesével. De megindí-
tóan irgalmas is tud lenni: egy reszkető connachti kocsihajtót például megnyugtat,
hogy vele nincs semmi baja, a gazdáját keresi. A gazda nem más, mint Medb és Ailill
egyik fia, Orlám. Őt Cúchulainn azonnal lefejezi, mert tudja, hogy a levágott fejet
visszaviszik a parancsnoki hadállásba. Miközben Orlám gyászoló szülei a fiuk fejét
vizsgálgatják, Cúchulainn messzehordó parittyájával szétzúzza Orlám kocsihajtójá-
nak, Fertedilnek a fejét, mert nem teljesítette maradéktalanul a parancsát, hogy vigye
el a fejet egészen a Medb és Ailill magánszállásául szolgáló táborhelyig. Amikor al-
kalom nyílik rá, Cúchulainn ismét előveszi parittyáját, és lelövi a Medb vállán gub-
basztó madarat, később pedig a nyakán ülő kedvenc nyestjére repít ki egy halált hozó
követ. Orlám halálát három öntelt fivére próbálja megbosszulni, de Cúchulainn rövid
úton elintézi őket.

174
 Időközben Cuailngében Donn, a barna bika kezdi megorrontani a távolban zajló
vérengzést. Károgva biztatja a közelében szálldosó Mórrígan hadistennő, aki felvált-
va nő, négylábú állat, madár vagy a szél alakját ölti. Most éppen holló képében száll
a bika vállára, és szeszélyes hangulatváltással egyszerre halálról, vérfürdőről kezd
jajveszékelni. Donn Cuailnge dühödten leszegi a fejét, mindent letarol maga előtt, és
mély barázdát szánt a földbe, akkora robajjal, hogy hallótávolságon belül mindenki
halálra rémül.
A connachtiak első találkozása Donn Cuailngével balul üt ki, hiszen a bika az őt
befogni próbáló gulyást felökleli. Ezután Donn ötven üsző kíséretében végigrobog
Medb és Ailill táborán, ötven harcost halálra tipor, majd továbbdübörög. Ezek a sze-
rencsétlenségek azonban nem tartják vissza Medbet attól, hogy a Fergusszal megbe-
szélt légyottok idejére elhagyja a tábort. Egy kocsihajtó jelenti Ailillnak a felesége
hűtlenségét, aki neheztelve ugyan, de valahogy belenyugszik a dologba.
Mivel az ulsteri férfiak még mindig harcképtelenek Macha átka miatt, Cúchulainn
egyedül száll szembe a nyugati sereggel. Minden éjjel portyára indul, és komoly
pusztítást visz véghez. Parittyáját igen hatékonyan használja, százak hullanak a por-
ba. A connachti sereg azonban a veszteségek dacára tovább nyomul előre. Fergus
szorult helyzetbe kerül, hiszen Medb és a connachtiak azt várják, hogy mérjen csa-
pást az ellenségre. Fergus tárgyalásokat folytat Cúchulainn-nyal, és abban egyeznek
meg, hogy mindennap egyéni párharcokra kerül sor, és a connachti sereg csak addig
nyomulhat előre, amíg a küzdelem tart. A találkozóra Medb és Ailill nyakas fogadott
fia, Etarcomol is elmegy Fergusszal, és ott pimaszul bámulja Cúchulainnt. Sértegeté-
sig fajul a dolog, majd Etarcomol nagy hangon kijelenti, hogy másnap ő lesz az első
nyugati, aki kiáll az ulsteri bajnokkal. Ezek után tovább ingerli Cúchulainnt, míg vé-
gül az ulsteri hős annyira feldühödik, hogy a feje búbjától a köldökéig kettéhasítja az
ifjoncot. Cúchulainn visszautasítja Fergus vádját, hogy máris megszegte az egyezsé-
get, de ezek után nincs más hátra, az ulsteri hősnek kell vonszolnia Etarcomol holt-
testét Medb táborába.
Medb királynő és kísérete váratlan fordulattal eltér a Cuailnge felé vezető keleti
iránytól, és északnak, Dún Sobairche (Dunseverick, Antrim megye) felé indul. Ez át-
menetileg dilemma elé állítja Cúchulainnt, aki követni akarja a királynőt, de egyúttal
a keleti partvidéken lévő felségterületét is védené. A visszafelé vezető úton találkozik
Buide mac Báinnal és 24 emberével, akik nem mást, mint a Donn Cuailngét és 24 te-
henet vezetnek. Cúchulainn könnyedén végez Búidéval, de a csetepatéban a nagy
barna bikát végül a hős mélységes csalódására és bánatára elvezetik. Cúchulainn
azonban összeszedi magát, és tovább kaszabolja az ellenséget. Első áldozata Medb és
Ailill szatíraköltője, Redg, aki az ulsteri hős gerelyét kéri, mire Cúchulainn válaszul
átdöfi vele a fejét. Redg veszi a lapot, és haláltusája közepette kedélyesen így szól:
„Ez aztán a fejbe kólintó ajándék!” Ebből a riposztból ered az összecsapás helyének ko-
rai ír elnevezése, az Áth Tolam Sét ('a megsemmisítő ajándék gázlója'). Írország kö-
zépkori térképén többtucatnyi helynév eredetét magyarázták Cúchulainn párviadala-
ival. Vannak köztük valóban létező helyek, de olyanok is, amelyek valószínűleg a
képzelet szüleményei. Közben Medb északi kitérője során kifosztja Dún Sobairchét.
Cúchulainn újra meg újra győztesen kerül ki a párbajokból, még akkor is, amikor
Medb megszegi az egyezményt, és nem kevesebb, mint száz harcost küld egyszerre,
remélve, hogy ezzel elnyújthatja a küzdelmet, és seregének több ideje lesz az előre-

175
nyomulásra. Közben Cúchulainn-nak még egy igen leleményes női ellenféllel kell
megküzdenie: az alakváltoztatást mesterfokon űző Mórrígan hadistennővel. Mórrí-
gan rendszerint hatalmas holló alakját ölti, de előfordul az is, hogy angolnaként teke-
redik a hős lábára, vagy nőstény farkas, esetleg vörös fülű (azaz túlvilági) üsző képé-
ben jelenik meg. Egy alkalommal, amikor Cúchulainn visszaveri a támadását, három-
csecsű (a Cúchulainn által ejtett három seb mindegyikére jut egy) tehenet fejő vén ba-
nya alakjában tér vissza. A fáradt Cúchulainn nem veszi észre a cselt, és inni kér. Mi-
után szomját oltotta, megáldja a három csecset, és ezzel akaratlanul begyógyítja Mór-
rígan három sebét.
Egy másik természetfölötti alak viszont segíti Cúchulainnt Ulster védelmében. A
hős isteni eredetű apjáról, Lug Lámfhotáról van szó, aki pazar, színpompás öltözék-
ben, halálos fegyverekkel jelenik meg, és fián kívül mindenki számára láthatatlan.
Három nap, három éjjel őrködik, hogy az ifjú hős pihenőhöz jusson. Lug a fia sebeit
is kezelésbe veszi: kimossa, és gyógyító olajokkal kenegeti azokat. Amikor a negye-
dik napon Cúchulainn fölébred, olyan kipihent és erős, mint a harc első napján.
Cúchulainn a halandók világából is kap segítséget, méghozzá váratlanul az Emain
Macha-i fiúalakulattól, azaz annak a gyerekhadtestnek a katonáitól, amelynek kisfiú
korában ő is tagja volt. Százötven fiú száll harcba, hiszen ők mentesültek Macha átka
alól, amely csak a felnőtt férfiakat gyengíti le. Első akciójuk sikeréért nagy árat fizet-
nek, hiszen mindegyik gyerek csak egy connachtit öl meg, majd elesik. Medb seregé-
nek túlereje érvényesül, a gyerekhadtest elfogy, a végén csak egyetlen kisfiú marad
életben. Ő végső rohamra indul Ailill ellen, de a király testőrei vele is végeznek.
A gyerekhad tragédiájának hírére Cúchulainnon nem mindennapi ríastrad lesz
úrrá: vérgőzös, vörös köd száll föl pórusaiból. A tiszteletére fegyvert fogó kisfiúk
megbosszulására nagyobb hévvel veti magát a connachti seregre, mint valaha. Harci
szekerén köröz a táboruk körül, és minden sorból hat katonával végez. Rövidesen öt-
százra nő az áldozatok száma, aztán következnek a kiskirályok, majd tucatszám az
értékes állatok, még a nőket és a gyerekeket sem kíméli. Óriási hullahegyek halmo-
zódnak föl, már senki sem győzi számon tartani a halottakat. Cúchulainnt és harci
szekerét azonban egy karcolás sem éri.
Fergus, Medb és Ailill ekkor újragondolja az egyéni párharcokról szóló megállapo-
dást. Néhány sikertelen kísérlet, többek között Medb csalárd próbálkozása után, ami-
kor 29 válogatott harcost küld Cúchulainn ellen, mindhiába, a connachti vezetőség
készséget mutat a szabályok betartására. Már csak az a kérdés, ki képviselheti méltó-
képpen a táborukat. Végül úgy ítélik meg, csakis Ferdiad, Cúchulainn legjobb barátja
és Scáthach egykori tanítványa alkalmas a feladatra, pedig az ő neve a Táinban addig
nem hangzott el.
A két bajnokot azonban nem egyszerű rábírni a viadalra. Ferdiad kezdetben vona-
kodik kiállni kenyeres pajtása ellen. A connachtiak azzal fenyegetik, hogy megszé-
gyenül, ha nem áll kötélnek, arra az esetre viszont, ha megküzd Cúchulainn-nyal,
busás jutalmat helyeznek kilátásba, többek között Medb gyönyörű, szőke lánya, Fin-
nabair kezét és ráadásként Medb szerelmét is. Ferdiad azt feleli, életre-halálra megy
majd a küzdelem, és ha meg kell ölnie régi barátját, utána visszajön a táborba, és
Medb királynővel is végez. Ezzel együtt őneki kell képviselnie Connachtot, hiszen az
ulsteri hősnek senki más nem lehet méltó ellenfele. Cúchulainn közben saját táborá-

176
ban beismeri, hogy retteg a küszöbön álló párharctól, de nem azért, mert fél Ferdia-
dtól, inkább azért, mert szereti.
Ferdiad és Cúchulainn küzdelmét, amely sok olvasó számára a Táin csúcspontja,
gyakran „a párviadal a gázlónál” megjelöléssel emlegetik, mintha legalábbis ez lett
volna az egyetlen példa hasonló helyszínen lezajlott összecsapásra. Pedig a korai Ír-
ország hidakkal nem rendelkező pásztortársadalmában előbb-utóbb minden út vala-
melyik folyó vagy patak sekély, átkelésre alkalmas szakaszához vezetett. A fegyvere-
sek és az általuk hajtott marhacsorda itt voltak a legsebezhetőbbek, nem meglepő te-
hát, hogy számos csata zajlik gázlónál, nemcsak a Táinban, hanem a korai ír irodalom
más alkotásaiban is. Bár Ferdiad alakjának felbukkanását semmi sem jelzi előre, a
Cúchulainn-nyal a Dee folyón, Droghedától 22 kilométerre északra, Áth Fhirdiadnál
(Ardee, Louth megye) lefolytatott ütközetével azonban a hasonló összecsapások
hosszú sorozata éri el tetőpontját.
Az öldöklő csata négy napon át tart, és a folyamatos kézitusán kívül része a het-
venkedés és egymás gúnyolása is. Csecsemőfej nagyságú húsdarabokat szakítanak ki
egymásból, a helyükön tátongó sebek akkorák, hogy átszállhatnak rajtuk a madarak.
Cúchulainn minden éjjel piócákat és gyógyfüveket küld Ferdiad sebeinek gyógyítá-
sára, mert nem akar a jobb orvosi ellátás révén előnybe kerülni. Ferdiad válaszul
megosztja vele ételét. Az első három nap alatt egyikük sem tesz szert előnyre, pedig
hajítódárdákat, könnyű és nehéz lándzsákat, valamint nehéz kardokat is bevetnek. A
negyedik napon Cúchulainn kéri a Gáe Bulgát, a titokzatos csodafegyvert, amelynek
kezelését Scáthach amazonnál sajátította el. A lándzsa hegye egy ponton hatol be az
ellenség testébe, de odabent szétnyílik, és harminc sebet ejt. Ferdiad megelőzi Cúchu-
lainnt, és mellbe szúrja a kardjával, a hős pedig válaszul ellenfele szívébe döfi lán-
dzsáját (még nem a Gáe Bulgát!), úgy, hogy a fele Ferdiad hátából áll ki. A kegyelem-
döfés azonban még csak most jön. Cúchulainn Láeg, a kocsihajtó segítségével a Gáe
Bulgát is beledöfi, immár halálos sebet ejtve rajta. Az ulsteri hős azonnal siratni kezdi
barátját, aki szinte a testvére volt, de őt is leterítik a sebei.
Az ulsteriek nemigen tudják önfeledten ünnepelni Ferdiad elestét, hiszen az ő hő-
sük is a végletekig legyengülve hever a földön. Most újabb bajnok lép a helyébe, aki
cúchulainnszerű hőstetteket hajt végre. A nagylelkűségéről és véres kardpengéjéről
ismert, ősz hajú Cethern mac Fintain lóhalálában a nyugati hadsereg táborához haj-
tat, és komoly csapást mér rájuk, de közben ő maga is súlyosan megsebesül. Az ulste-
ri táborba visszatérve az orvosok rémének bizonyul, hiszen a gyógykezelésével pró-
bálkozókat (tizenötöt vagy ötvenet) megöli, mert elégedetlen a rá nézve nem túl hí-
zelgő diagnózisukkal. Ezzel egyidejűleg történeteket mesél arról, hogyan szerezte a
sebesüléseit. Az egyik magától Medbtól származik. Cúchulainn csontvelőt és állati
bordákat gyűjt, hogy segítsen Cethern gyógyulásában. Az ősz bajnok ismét harcba
indul, és sok ellenséget lekaszabol, majd végül maga is elesik.
Míg Cúchulainn kimerülten hever a földön, újabb ulsteri bajnokok érkeznek a pót-
lására, de hiábavaló erőfeszítéseik csak arra jók, hogy összezavarják Sualtamot, a hős
halandó apját. A rémült Sualtam úgy gondolja, mindjárt rájuk szakad az ég,∗ és hogy
a fia egyenlőtlen feltételek mellett folytatja a küzdelmet, ezért fölkeresi a harcmezőn.
A fölállni még mindig képtelen Cúchulainn visszaküldi Sualtamot Emain Machába,
hogy riassza az ulsteri seregeket. Sualtam rendkívül komolyan veszi küldetését, ro-

A régi kelták ettől nagyon féltek. – A szaklektor.



177
han a palotához, és közben ordít, ahogy a torkán kifér: „A férfiakat legyilkolták! A nőket
elrabolták! A marhákat elhajtották!” Háromszor kiáltja ezt, de nem kap választ. Egy geis
(tabu) ugyanis tiltja, hogy közember király előtt, király pedig druida előtt szóljon.
Cathbad fődruida végül megkérdi, mit jelentsenek Sualtam szavai, de amikor meg-
tudja, hogy Cúchulainn apja a király előtt szólalt meg, nem hajlandó segíteni. Sual-
tam erre még hangosabban kiabál, de közben elveszti egyensúlyát, megbotlik, és rá-
esik csipkézett szélű, borotvaéles pajzsára, amely rögtön el is választja a fejét a nya-
kától. A Conchobar elé vitt levágott fej még mindig ugyanazokat a figyelmeztető sza-
vakat kiáltozza.
Sualtam a halálában eléri, amit életében nem sikerült: Conchobar riadóztatja az ul-
steri férfiakat, és végre a Macha átka okozta gyengeség is kezd megszűnni. A Cúchu-
lainn nevében szóló Láeg kocsihajtó is csatlakozik a fegyverbe szólító felhíváshoz. Az
elbeszélő itt tudatosítja, hogy két irdatlan méretű haderő masírozik egymás felé. A
szöveg több, mint 500 sorban írja le színpompás ruházatukat és fegyvereiket, mind-
ezt a mai Westmeath megyében lévő Mullingartól délnyugatra, Gáirechnél és Irgái-
rechnél esedékes tömeges ütközet előjátékaként. A minden bizonnyal döntő csata
előtti éjszaka Mórrígan egymás ellen hergeli a két sereget. A csata kezdetén a Fergus
parancsnoksága alatt álló connachtiak áttörik a frontvonalat. Cúchulainn távollété-
ben Conall Cernach áll az ulsteriek élére, és gúnyolni kezdi Fergust, hogy „egy kurva
hátsó fertályáért” elárulta az övéit. Fergus zavartalanul folytatja az előrenyomulást,
egészen Conchobar közvetlen közelébe jut, és már kis híján megöli, de ekkor vissza-
hőköl, mert eszébe jut, hogy a király is ulsteri, mint ő. A Conchobar elleni támadás
híre eljut a még mindig lábadozó Cúchulainnhoz is, aki erre kikel betegágyából, és
elkapja a harci mámor, a ríastrad. Ez elég is ahhoz, hogy Fergus elhagyja a harcmezőt:
korábbi ígéretéhez híven nem vív párharcot Ulster első számú hősével.
Ailill és Medb magára marad a csatatéren, és velük van a barna bika is. Medb
Ailill rosszallását kiváltva hirtelen bejelenti, hogy szólítja a szükség, és visszavonul.
Megjött a havibaja, és bőségesen áradó vére (egy másik értelmezés szerint a vizelete)
három akkora csatornát váj a földbe, hogy mindháromban elfér egy ház egész népé-
vel. Ebben a pillanatban üt rajta a betegágyából fölkelt Cúchulainn, de kiszolgáltatott
helyzetét látva nem öli meg. Amikor pedig Medb könyörög neki, hogy kímélje meg
az életét, azt feleli, megérdemelné a halált, de ő nem gyilkol nőket. Futni hagyja tehát
a királynőt, a nagy értékű bikával, Donn Cuailngéval együtt. Cúchulainn ezután dü-
hében lecsapja három közeli domb tetejét. Az emberek csatája ezzel véget ért.
Fergus a vérontást fölmérve megjegyzi: „Egy álnok nő hátsója után mentünk.”∗ Fer-
gus még hozzáteszi: „A kanca által vezetett ménes már csak így jár: az állatok elbitangolnak
és elpusztulnak.”
Miután Donn Cuailngét Cruachainba, Ailill és Medb székhelyére vezetik, három-
szor istenesen elbődül. Ezzel harcra hívja ki a közelben legelésző Finnbennachot, a
fehér szarvú bikát, aki kész az összecsapásra, és hatalmas csődületet okozva
Cruachain felé robog. Mivel Donn Cuailnge még fáradt az egész Írországot átszelő
úttól, kezdetben Finnbennach van fölényben. Briccriu Neimthengát, aki igazságossá-
gáról, de csípős nyelvéről is híres, odahívják bírónak, de a dühöngő állatok patái alatt
végzi. Donn Cuailnge ellentámadásba lendül, Finnbennach szarvára tapos, és a föld-
höz szögezi. A közelben álló Fergus ekkor ösztökével megböki a barna bikát, mond-

Az ír szójáték (tóin = ’hátsó, tompor’, táin = ’marharablás’) a fordításban elvész.



178
ván, túl sok ember halt már meg ahhoz, hogy a fehér szarvú bika ilyen könnyen meg-
adja magát. Finnbennach így kiszabadul, és a két állat, egész Írországot végigkóbo-
rolva, folytatja a küzdelmet. Hajnalban aztán Donn Cuailnge bukkan föl Cruachain-
ban, szarván Finnbennach véres maradványaival. A csata ilyenformán eldőlt, és
Donn Cuailnge kerülő úton hazafelé indul. Útközben lépten-nyomon elszórja a fehér
szarvú bika földi maradványait. A vesepecsenyéjét emlékezetes helyen, a Shannon fő
gázlójánál, Áth Luainnál („vesepecsenye-gázló’, a mai Athlone) dobja el. Amikor
végre hazaér Ulsterbe, Druim Tairbnál (’bikagerinc’) összeesik. Megszakadt a szíve.
Ailill és Medb békét köt Ulsterrel és Cúchulainn-nyal, csodaszép lányuk azonban
a volt ellenségnél marad. Az ulsteriek diadalmasan térnek vissza Emain Machába.
Medb ezután a 4. fejezetben már ismertetett abszurd körülmények között meghal:
meggyilkolt nővére fia, Furbaide Ferbend egy megkeményedett sajtdarabbal zúzza
szét a koponyáját a Roscommon megyei Lough Ree-tó egyik szigetén. Vitézsége és
szívóssága végül cserbenhagyja.
Cúchulainn-nak pedig, bár a sors rövid életet rendelt neki, még számos kalandban
lesz része.

MEGINT A NŐKKEL VAN A BAJ

A harcművészetre Scáthach által oktatott Cúchulainn méltó ellenfele a harcias

Medb királynőnek. A másféle női praktikák, a hízelgés, a csábítás, a kísértés ellen vi-
szont már nem mindig van ellenszere. A Serglige Con Culainn agus Óenét Emire című
különös, 10-11. századi elbeszélő szövegben, amely angol nyelvterületen The Wasting
Sickness of Cúchulainn (Cúchulainn sorvasztó betegsége) vagy The Sickbed of Cúchula-
inn and the Only Jealousy of Emer (Cúchulainn betegágya és Emer egyetlen féltékeny-
sége) címen ismert, végig különböző nőkkel kerül kapcsolatba, és gyakran pórul jár.
Amint a cím második változata is jelzi, a szöveg két fennmaradt része között nincs
összefüggés, ami arra utal, hogy két korábbi történetből származnak. Cúchulainn fe-
lesége az első szövegben Eithne Ingubai, a másodikban pedig Emer néven szerepel,
ezt az ellentmondást azonban a jelen tartalomismertetőben feloldjuk.
Ulster férfinépe a − főleg baljós − előjelekben mindig gazdag Samain ünnep idején
gyűlik össze Mag Muirtheimnénél, Cúchulainn felségterületén, amikor madárraj
száll le egy közeli tóra. Cúchulainn, amikor meghallja, hogy az összes ulsteri nő sze-
retne mindkét vállára egy-egy madarat, otthagyja az ádáz fidchell-partit, és a tó felé
indul. Annyi madarat zsákmányol, hogy az összes nemes hölgynek jut kettő, felesé-
gének, Emernek viszont egy sem, aki pedig úgy érezte, megérdemli, hogy ő választ-
hasson elsőként. A jó viszony helyreállítása érdekében Cúchulainn megígér neki két
csodaszép szárnyast, amelyek aranylánccal vannak összekötve, és édes daluk álomba
ringat. Be is cserkészi őket, de a madarakat csak súrolja a lándzsája, és Cúchulainn
egy oszlop formájú kő mellett ülve mély álomba merül. Olyan életszerű az álma,
mint még soha: két gyönyörű nő jön felé, az egyik zöld, a másik piros ruhában. Ka-
cagni kezdenek, de távol áll tőlük a kacérkodás. A zöld ruhás lovaglóostort vesz elő,
és ütlegelni kezdi vele Cúchulainnt, majd csatlakozik hozzá a piros ruhás is. Olyan
hosszú ideig püfölik a hőst, hogy szinte elszáll belőle az élet, majd minden magyará-
zat nélkül távoznak.

179
 Cúchulainnt Emain Machába viszik, ahol hiába kérdezgetik, hogy került ilyen álla-
potba, nem válaszol, és egyébként sem szól egy szót sem egy teljes évig. Négy évsza-
kon át fekszik „sorvasztó betegségében”.
A következő Samain ünnepen túlviláginak látszó idegen jelenik meg Cúchulainn
betegágyánál, és egy titokzatos dalban fölajánlja, hogy meggyógyítja. Ő Angus, Áed
Abrat fia (Angus Ógnak nem rokona). Hívja Cúchulainnt, hogy tartson vele Mag
Cruchnába (Roscommon megye), ahol fölépülhet, és ahol Angus bájos húga, Fann ég
a vágytól, hogy vele lehessen. Conchobar tanácsára Cúchulainnt visszaviszik az osz-
lop formájú kőhöz, ahol rátört a rejtélyes kór, és ahol most vonzó, zöld ruhás nő vár-
ja. Felismerhetően ő a hőst álmában ütlegelő két nő egyike. Azt mondja, ő Lí Ban (’az
asszonyok szépe’), és megígéri, hogy nem bántja többé. A barátságát kéri, és azt is,
hogy ha lehet, lépjen szövetségre vele. Férje, a túlvilági Mag Mell ura, Labraid Luath-
lám ar Claideb (’fürge kéz a kardon’) üdvözletét is átadja. A férj odaígéri Cúchula-
inn-nak Lí Ban rendkívüli szépségű nővérét, Fannt (jelentése: könny), aki megszaba-
dult férjétől, Manannán mac Lir tengeristentől. Cserébe mindössze egyetlen napra
kéri a szolgálatait a három félelmetes ellensége, Senach Siaborthe, Eochaid Iúil és Eo-
chaid Inber elleni harcban. Cúchulainnt érdekli az ajánlat, különösen a híresen szép
Fann miatt, de mivel az őt emésztő betegség még mindig nem múlt el egészen, elkül-
di kocsihajtóját, Láeget, hogy nézzen utána a dolognak. A kocsihajtó bronzhajón el-
megy Lí Bánnal a szigetre, ahol Fann és háromszor ötven díványon háromszor ötven
nő köszönti. Láeg üdvözlésére siet Labraid is, aki hangot ad csalódásának, hogy Cú-
chulainn nem jött el. Visszatérve Láeg lelkesülten mesél Mag Mell-i tartózkodásáról
és az ott megismert emberekről. Ezután Cúchulainn kérésére odahívja Emert, aki
közli férjével, hogy ideje fölkelnie a betegágyból. Azt vágja a fejéhez, hogy „asszony
szerelme” gyengítette le, és legfőbb ideje már, hogy leküzdje az őt emésztő kórt. Sza-
vai meghozzák a kívánt hatást: Cúchulainn fölkel, és mindjárt érzi, hogy elmúlt a
gyöngesége. Az erejét visszanyert hős elmegy az oszlop formájú kőhöz, ahol újból ta-
lálkozik Lí Bánnal, aki megismétli az invitálást Mag Mellbe. Cúchulainn azonban azt
feleli, nem akarja egy nő utasításait követni, és megint Láeget küldi maga helyett. Ez-
úttal szárazföldön utaznak, és Mag Mellben Labraid, valamint az egyik kormányzó,
Fáilbe Finn köszönti a kocsihajtót. Ott van Fann is, és amikor meghallja, hogy Cúchu-
lainn egy nő szavára nem jön el, megkéri Láeget, mondja meg urának, hogy ő hívja.
Visszatérve Láeg ismét beszámol a csodákról, amelyeknek szemtanúja volt, és azt
mondja a hősnek, bolond lenne, ha nem látogatna el személyesen is Fann és Labraid
szigetére.
Cúchulainn befogja fogatát, majd Lí Ban és Láeg társaságában elindul Mag Mellbe,
ahol szívélyes fogadtatásban van része. Fann, aki először látja az ulsteri hőst, látható-
an elégedett. Cúchulainn-nak azonban nemigen van ideje szertartásos üdvözlésekre,
mivel harci lázban ég. Labraid nagy megdöbbenésére közli, hogy egyszerre száll
szembe a három ellenséggel és kíséretükkel. Éjszaka, részben hollók segítségével, föl-
deríti a terepet, hajnalban pedig a harci mámor, a ríastrad állapotába kerül. Egyedül
végez Labraid ellenségeivel: a folyóban fürdő Eochaid Iúilt a hős elhajított lándzsája
döfi át, majd kardját villámsebesen forgatva harminchárom katonát kaszabol le, hogy
végül egy irtózatos erejű csapással szétzúzza Senach Siaborthe koponyáját. Az ulsteri
hős gyors sikerén fölbuzdulva Labraid serege előrenyomul, hogy elűzze a betolako-
dó hadakat, és végül maga Labraid kéri, hogy legyen vége a vérontásnak. Cúchula-

180
innt három dézsa vízzel hűtik le, hogy elmúljon a ríastrad, és az első dézsa víz fölforr,
amikor harci lázban izzó testéhez ér.
Örömmámorban úszik egész Mag Mell, és mind Lí Ban, mind Fann verssel kö-
szönti Cúchulainnt. Fann szavalata talál szívesebb fogadtatásra, rövidesen vissza is
vonulnak a hőssel, és a következő hónapot egymás szerelmes ölelésében töltik. A tá-
vozni készülő Cúchulainn még megbeszél a lánnyal egy légyottot Ibor Cind Trácha
mellé, a tiszafához, a mai Newry város (Down megye) közelében. Ennek híre Emer
fülébe jut, aki éktelen haragra gerjed. A szerelmesek által megbeszélt időben és he-
lyen ötven, kifent késekkel fölfegyverkezett nő élén ő is megjelenik. Ami ezután tör-
ténik, az rácáfol minden várakozásunkra. Emer ugyanis szónoklatba csap, amelyben
szidalmazza a férfiakat, hogy csak arra vágynak, ami nem az övék, a megszokottat
eldobják maguktól. Cúchulainn erre megesküszik, hogy mindörökre a feleségével
akar élni. Mély szerelmük láttán Fann arra kéri a hőst, hogy hagyja ott. A lány önzet-
lenségétől meghatódott Emer ezt hasonló gesztussal viszonozza, azaz hajlandó ő fél-
reállni. A kényes helyzetet Fann férje, Manannán mac Lir váratlan érkezése oldja föl,
aki egykettőre eltünteti onnan Fannt. Cúchulainnon e fordulat hatására erőt vesz a
búbánat. A munsteri hegyekben kóborol, és sem enni, sem inni nem hajlandó, amíg a
druidák nem adnak neki feledést segítő varázsitalt, ugyanez az ital űzi el Emer félté-
kenységét. A történet újabb varázslattal fejeződik be: Manannán mac Lir megrázza
Cúchulainn és Fann között a felejtést hozó köpönyegét, hogy soha többé ne találkoz-
zanak.

CÚCHULAINN HALÁLA

A Cúchulainn haláláról szóló történetek már a 10. században ismertek voltak, jóval
azelőtt tehát, hogy a Táin Bó Cuailnge elnyerte volna végleges formáját. Egyik változat
szerint sem volt több 27 évesnél, ez a kelta hármasságon alapuló bűvös szám: 3x3x3.
A harcban mindig legyőzhetetlen Cúchulainnt fizikai és természetfölötti erők együt-
tese kényszeríti térdre: félrevezető varázslatok, több geis (tabu) megszegése, illetve az
engesztelhetetlen ellenségévé tett hősök bosszúja. Az olvasók későbbi nemzedékeire
mély benyomást tett az élete utolsó pillanataiban is emelt fővel álló bajnok. Oliver
Sheppard híres dublini szobrát nyilvánvalóan ez a kép ihlette, és számos modern
kori képzőművész is ebből indult ki.
Medb királynővel vívott csatái során Cúchulainn megölt egy Cailitin nevű harcost,
aki varázsló is volt, és elképzelhető, hogy a Fomori népből való. Cailitin halála után a
felesége hatos ikreknek, három fiúnak és három lánynak adott életet, de mindegyik
gyerek riasztóan csúnya, torz külsejű lett. Mivel az apjuk a szövetségese volt, Medb a
szárnyai alá veszi a gonosz kis porontyokat, és Skóciába küldi őket varázslást tanul-
ni, visszatérésük után pedig régi ellensége, Cúchulainn ellen hergeli őket. Kezdetnek
betör seregével az Emain Machától délkeletre lévő Cuailngébe, mert biztos abban,
hogy így Conchobar mac Nessát is berángatja a konfliktusba. Amikor Conchobar ki-
rály meghallja, hogy Ulster első számú hőse ellen álnok merénylet készül, Emain
Machába rendeli Cúchulainnt, ahol változatlanul élvezheti Emer, a druidái és az uls-
teri nők társaságát. Cailitin irtóztató külsejű, gonosz gyermekei közben a vár előtti
síkságra gyűlnek, és valóságos záport zúdítanak a várra száraz tölgyfalevelekből
meg fonnyadt bogáncsszárakból. Olyan fülsiketítő lármát csapnak, mint egy óriási

181
hadsereg. Cúchulainn, aki azt hiszi, Emain Macha védtelen, kirohan, hogy szembe-
szálljon a támadókkal, Cathbad, a bölcs druida azonban megmondja neki, hogy csak
hallucináció az egész, és tőrbe akarják csalni, hogy megöljék. Hozzáteszi még, hogy
csak várjon három napig, elmúlik az érzékcsalódás. Ekkor az egyik boszorkány var-
júvá változik, Cúchulainn fölé repül, gúnyolni kezdi, és arról ad hírt, hogy vára, Dún
Delgan leomlott, népe elpusztult.
Az Emain Macha-i várban Emer és a többi nő is vigasztalja a hőst. Egyikük Niam,
aki rendszerint Conall Cernach feleségeként tűnik föl, de ezúttal Cúchulainn szerető-
je, ami Emert láthatóan nem zavarja. (Ez a Niam nem azonos Oisín szerelmével.)
Emer tanácsára Niam megpróbálja elvinni Cúchulainnt a Süketek Völgyébe (a Mo-
urne-hegységben lévő Silent Valley, azaz ’csendes/néma völgy’), ahova nem juthat el
az állítólagos támadás megbabonázó zaja. Cúchulainn először nem akar menni, de
aztán rááll, hogy biztonságos helyre távozzék. Közben Cailitin gyermekei átkutatják
a vidéket, üvöltésük, vonításuk megtölt minden völgyet és hegyszorost. Az egyik
lány varázslat révén Niam egyik kísérőjének alakját ölti, és elcsalja Niamot a bizton-
ságot jelentő Emain Machából. Így Cailitin másik lánya Niam bájos alakjában jelenhet
meg Cúchulainn előtt. Arra kéri a hőst, hagyja el Emain Machát, és mentse meg Uls-
tert Medb seregétől. A meglepett, de még mindig tévképzetek hatása alatt álló Cú-
chulainn már indulni készül, amikor leesik egy arany melltű, és átlyukasztja a lábfe-
jét. Ez határozottan rossz ómen. Amikor pedig Láeggel útra kelnek, a Cailitin-klán
újabb hallucinációval sújtja. Ezúttal azt súgják a hangok, hogy Emer lefejezett holttes-
tét ledobták Dún Delgan bástyáiról, majd fölégették, és a földdel tették egyenlővé a
várat. Cúchulainn és Láeg azonnal visszatérnek Emain Machába, ahol épen, egészsé-
gesen találják a hős feleségét. Emer emlékezteti a férjét, hogy egymás után több va-
rázslatnak is áldozata lett, és könyörög neki, hogy maradjon vele. Cúchulainn azon-
ban még mindig hallja a hívást, hogy mentse meg Ulstert. Érzi, hogy közeleg a vég.
Azt mondja Emernek, soha nem futamodott meg a harc elől, és a hírnév hosszabb
életű az embernél. Azzal délnek veszik az irányt Láeggel.
Miután némi harapnivalóra megállnak dadája házánál, Cúchulainn három vén ba-
nyával találkozik, mindhárom vak a bal szemére. Madárberkenyefából készült nyár-
son sütnek valamit a tűzön: egy kutya teteme az. A banyáknál mérgek is vannak, és
különböző bűbájokra is képesek. Cúchulainnt azonban ennél sokkal jobban aggaszt-
ja, hogy a kutyahús fogyasztásával megszegne egy tabut, amely azért hárul rá, mert a
neve azt jelenti: Culann kutyája. De nem állhat egyszerűen odébb, mivel van egy má-
sik geis is: ha megáll egy tűz mellett, nem mehet el úgy, hogy nem fogadja el az ételt,
amivel kínálják. A fogat sebesen elrobog a tűz mellett, jelezve, hogy nem szándékoz-
nak megállni, de az egyik szipirtyó utánuk kiált, hogy álljanak meg, ne legyenek ba-
rátságtalanok. Cúchulainn visszautasítja az invitálást, de a banya tovább kérleli,
mondván, szerény ebédje csupán egy nyárson sült kutya. Mondókáját megtoldja egy
csípős megjegyzéssel, hogy nem valami jól veszi ki magát, ha a világ nagyjainak mél-
tóságon aluli az alacsony származású, szegény emberek társasága. Erre Cúchulainn
megenyhül, a tűz közelébe hajtat, és a banya bal kezével odanyújtja neki a kutya
egyik lapockáját. A hős eszik egy keveset a húsból, szintén a bal kezében tartva azt. A
nyugtalan Cúchulainn ezután a bal combja alá dugja az ételt, de a nála is hatalma-
sabb erőket nem csaphatja be: azonnal szorítást érez, bal karjából és combjából kezd

182
elszállni az erő. Cúchulainn és Láeg sietve otthagyják a banyákat, és tovább hajtanak
Muirtheimne felé.
A Dún Delgan vára felé robogó hős és kocsihajtója a várhoz közeli síkságon dübö-
rögve úgy szórja szanaszét az ellenséges erőket, mint a vihar a faleveleket vagy a jég-
esőszemeket. Komolyabb ellenfelek is várnak azonban rájuk: Cailitin gyermekei, va-
lamint Cairbre Nia Fer fia, Ere (aki még mindig fortyog a dühtől, amiért Cúchulainn
megölte az apját, l. korábban, ebben a fejezetben), és a meggyilkolt Cú Roí fia, Luga-
id. A Cailitin-klán három lándzsát hoz, az elsőt ők maguk hajítják el. A fegyver elhi-
bázza Cúchulainnt, de átszúrja Láeget, akinek belei kifolynak a kocsi üléspárnáira.
Ere dobja el a második lándzsát, amely szintén nem találja el a hőst, de lova, a Ma-
chai Szürke húsába fúródik. Lugaid, a harmadik ellenség viszont halálpontos lán-
dzsavető. Fegyvere átüti Cúchulainn páncélját, és kiszaggatja a húsát. Ettől Saingliu,
az épségben maradt ló megbokrosodik, a harci szekér jármának felét kiszakítva el-
vágtat, és sorsára hagyja Cúchulainnt.
Ellenségei tudják, hogy a bajnok számára közel a vég, de nem merészkednek köze-
lebb, mert még látják a feje körül pislákolni a hősök dicsfényét. Cúchulainn hatalmas
sebét kezével összeszorítva elvonszolja magát egy közeli tóhoz, hogy igyék egy kis
vizet, és lemossa magát. Meglát a közelben egy oszlopkövet, odavánszorog, és neki-
dől. Leveszi az övét, és odakötözi vele magát a kőhöz, hogy állva haljon meg, ahogy
egykor megfogadta. Lugaid és Ere közben azon huzakodnak egymás közt, kinek kel-
lene összeszednie a bátorságát. Cúchulainn hűséges lova, a Machai Szürke, bár több
sebből vérzik, rúgkapálva-harapva még intéz egy utolsó támadást a gyáva támadók
ellen. A haláltusa három napon át tart, közben Badb és Mórrígan holló képében kö-
röz a bajnok feje fölött, amíg ki nem huny a dicsfény. Cúchulainn ekkor hatalmasat
sóhajt, mire a kő, amelynek a hátát vetette, kettéhasad. Az egyik holló ekkor gör-
nyedt vállára telepszik. A Machai Szürke elhozza Conallt, majd a ló a halott hős mel-
lére hajtja a fejét.
Ere és Lugaid fölbátorodik, hiszen a holló máskor sosem telepedhetett volna Cú-
chulainn vállára, és megközelítik az élettelen, de még mindig egyenesen álló hőst.
Amikor Lugaid a hajánál fogva hátrarántja Cúchulainn fejét, hogy könnyebben el-
vághassa a torkát, a hős kardja lezúdul, és csuklóból lecsapja Lugaid kezét. Lugaid és
emberei bosszúból Cúchulainn jobb kezét és fejét is levágják, és diadalmasan Tarába
viszik. A hős teste viszont ott marad az oszlop formájú kőhöz kötözve. A hagyomány
a Dundalktól körülbelül 6 kilométernyire délre ma is álló Clochafarmore-hoz (’nagy
ember köve’) köti Cúchulainn halálát.
Conall Cernach később megbosszulja barátja halálát: megöli Lugaidot.

183
 TIZENEGYEDIK FEJEZET

A Fionn-mondakör

FÉNI, FIANNA, „FENIAN”

A
királyi székhelyektől gyakran távol játszódnak az ír hősi irodalom harmadik
mondakörének történetei, és rendszerint hadakozó férfiak a szereplőik. Hol
kapzsi, halandó hódítókkal, hol a saját harcos kasztjuk különböző agresszív
csoportjaival állnak harcban, néha pedig csábító természetfölötti alakokkal. A cselek-
mény középpontjában a nem mindig kedvező színben föltüntetett költő-harcos-lát-
nok, Fionn mac Cumhaill és fegyveres csoportja, a Fianna Éireann áll. A ciklus szá-
mos későbbi szövegének az a kerettörténete, hogy Oisín, Fionn fia, és Caílte mac Ró-
náin, Fionn társa vagy unokaöccse életben maradtak, és egy korábbi időszakban vég-
hezvitt csodatetteiket mesélik. A harmadik ciklus egyben a legterjedelmesebb is, több
történetet őrzött meg belőle a kéziratos hagyomány, mint a másik háromból, és a
szájhagyományban is intenzíven jelen van. Ez az egyetlen mondakör, amely a hagyo-
mányos ír és skót gael történetmondók ajkán még most, a 21. század elején is él.
Egyes történetek, régebbiek és újabbak egyaránt, tele vannak könnyed, mókás kalan-
dokkal, nehezen kivívott győzelmekkel, a mesekönyvek stílusában elbeszélve. Az Oi-
sín és Caílte által mesélt történetekbe pedig, különösen, ha keresztény alak, például
Szent Patrik hallgatja őket, veszteségérzet vegyül, a nagylelkű, bátor szívű hősök
visszahozhatatlanul elveszett korát siratják.
Ma rendszerint a Fionn, illetve a Fianna nevéből képzett „Fenian” melléknévvel je-
lölik a ciklust az angol nyelvben, de ez nem mindig volt így, és sok szerző nem is szí-
vesen használja ezt az elnevezést. A 19. század nagy részében a James Macpherson
skót szélhámos által kitalált, Oisín nevéből eredő Osszián szó hatására az „ossziani-
kus” vagy „ossziáni” volt az elterjedt szóhasználat. Az Osszián-énekek sok mindent át-
vettek a ciklus szájhagyomány útján terjedő történeteiből, és az „osszianikus” szó azt
sejtette, hogy a hamisítatlan, színtiszta eredetivel van dolgunk. A ciklus számos tör-
ténetének valóban Oisín a narrátora. A 19. századtól napjainkig terjedő időszakban
egyes szerzők a legintenzívebben jelen lévő szereplő, Fionn mac Cumhaill nevének
óír alakjából eredő „Finn-ciklus” kifejezést használták. Ma is előfordul nyomtatás-
ban, de nem ez a leggyakoribb szóhasználat.
A Fenian (kb. ’Finnhez kapcsolódó’) szó 1804-ben bevezetett neologizmus, szülő-
atyja egy másik csaló, Charles Vallancey ezredes. Első ránézésre mintha az ír fianna
szó angolosított alakjával lenne dolgunk, de nyilvánvalóan magában rejti az óír Féni
szót, amely Írország korai hódítóinak, az ír nyelvet a szigetre hozó goidel népnek a
másik neve. Gyakran őket tartják „az igazi gaeleknek/íreknek”. A régi ír jogrendben
a Féni a sziget lakosságának legrégebbi, legtisztább, bennszülött része, akik szabad

184
földművesek, nem tévesztendők össze a szolgákkal és a rabszolgákkal. Az írül nem
tudók számára hasonlónak tűnhetnek a Féni és a fianna szavak, a gyökerük azonban
nem árulkodik nyelvészetileg igazolható kapcsolatról. A „Fenian” a 19. században
ezzel együtt részévé vált a hétköznapi nyelvhasználatnak, és olyan politikai asszociá-
ciók társultak hozzá, amelyeknek semmi közük a középkori ír irodalomhoz. Az 1858-
ban alapított forradalmi szervezet, az Irish Republican Brotherhood (Ír Köztársasági
Testvériség) másik neve ugyanis „Fenian” lett, így utaltak rájuk a történetekben és a
dalokban, például a The Bold Fenian Men (A merész „Fenian” férfiak) címűben is. A
szervezet tevékenysége 1866−1867-ben érte el csúcspontját. Ekkor amerikai tagjaik-
ból, zömmel a polgárháború északi hadseregének veteránjaiból álló fegyveres csapa-
taik betörtek Kanadába, a brit uralom alatt álló Írországban pedig nyílt lázadást rob-
bantottak ki. A közelmúltban a republikánus,∗ azaz britellenes politikai beállítottság
népszerű elnevezése a „Fenian”, különösen a hat ulsteri megyében, amelyek mind-
máig az Egyesült Királysághoz tartoznak.
Ha a „Fenian” szót a fianna angol megfelelőjének tekintjük, helyénvaló elnevezés-
nek tűnik, hiszen így a csoportról, nem pedig annak vezetőjéről, Fionnről kapja nevét
a ciklus. Hiszen Fionn végső soron nem is jelenik meg mindegyik történetben, harco-
sai viszont igen. A fianna (egyes számban: fian) ráadásul valóban létezett fegyveres
csoport, illetve csoportok, Fionn viszont, hiába hisznek ebben sokan szenvedélyesen,
nem történelmi alak. A nagybetűs Fianna Eireann az ír hősi irodalom harmadik cik-
lusának képzelt szereplői, a kisbetűs fianna viszont az élet mindennapos része volt az
ír középkorban. A Brehon-törvényekből megtudhatjuk, hogy senkinek alá nem ve-
tett, föld nélküli emberek voltak, de nem külföldiek. A társadalom többi rétegétől el-
különülten éltek, feladatuk az volt, hogy megvédjék Írországot a külső ellenségektől,
halandóktól és természetfölöttiektől egyaránt. Elsősorban az ard rínek (főkirály) tar-
toztak hűséggel. Előfordult az is, hogy szállás és ellátás fejében helyi kiskirályokat
szolgáltak, akik nem tartottak fönn saját hadsereget. Olvashatunk a 8-9. században a
skandinávok ellen folytatott küzdelmükről, a normannok 1170. évi érkezése után
azonban nem említik őket a szövegek. Elgondolkodtató a kérdés, hogy mikor jött lét-
re a szervezet. Lehetséges, hogy a Hannának már az ókori galloknál is volt elődje, az
úgynevezett gaesatae (lándzsás emberek?). Polübiosz görög történetíró (Kr. e. 2. szá-
zad) szerint a Felső-Rhone völgyében nem odavalósi fegyveresek védték a kelta tele-
püléseket. A kelta tudományok elmúlt mintegy 200 évében a szerzők véleménye
megoszlott a fiannának az ír társadalomban betöltött státusáról. Kezdetben a Kerek-
asztal Lovagjai ír megfelelőinek tekintették őket, később pedig a szamurájokhoz ha-
sonlították a csoportot. A független Írország vezető politikai pártja ezeken a képzete-
ken fölbuzdulva a Fianna Fáil, azaz „a sors katonái” nevet vette föl. Egyes szerzők vi-
szont élősdi martalócoknak bélyegezték őket, akik pusztán csak fölélték az általuk le-
nézett köznapi munka gyümölcseit.
A fianna exkluzív társaság volt, de a tagság nem öröklődött. A jelentkezőnek fizi-
kai és szellemi téren is ki kellett tüntetnie magát. Elsőrendű költőnek kellett lennie,
tizenkét kötetre való verset kellett megtanulnia. A fizikai próbatételek között pedig
szerepelt többek között az, hogy derékig gödörben állva, mindössze pajzzsal és egy
mogyoróbottal fölfegyverkezve kellett átvészelni kilenc harcos támadását, akik kilenc

A republikánusok, azaz köztársaságpártiak azt szeretnék, ha Észak-Írország is az ír Köztársaság-



hoz tartozna. − A szaklektor.

185
barázdányi távolságról hajigálták a jelölt felé lándzsáikat. Aki csak egyetlen sebet is
kapott, már elbukott. De elutasították akkor is, ha megremegett a kezében a fegyver,
beleakadt a hajfonata egy lelógó ágba, vagy az erdőben megreccsent a talpa alatt egy
száraz ág. Nekifutásból át kellett ugrania a homloka magasságában lévő ágat, és
könnyedén át kellett jutnia a térdmagasságban lévő alatt is. Az egyik legnehezebb
próbatétel pedig az volt, hogy futás közben, lassítás nélkül kellett kihúznia egy tövist
a talpából.
Fionn, valamint fia, Oisín, és unokája, Oscar, a korai ír hagyomány legismertebb
alakjai közé tartoznak, viszonylagos népszerűségüknek azonban vajmi kevés köze
van az egyes Fionn-mondakörhöz tartozó szövegek hatásához. Sokkal több szöveg
áll rendelkezésre, mint a másik három ciklus esetében, és ez arról tanúskodik, hogy a
történetek sok évszázadon át kedveltek voltak a nép körében. Azon olvasók mércéjét
azonban, akiknek ízlését a nyugati „magas irodalom” formálta, nem ütik meg a Fi-
onn-ciklus hőskölteményei. Sean O’Faoláin például „a kelta irodalom
szamárfülének” nevezte a mondakört. Hasonlítsuk össze az ulsteri mondakörből
való Táin Bó Cuailnge eposzt a Fionn-ciklus Cath Fionntrágha (A ventryi csata) című
„majdnem eposzával”, amely valószínűleg 12. századi, de egy 15. századi, szövegma-
gyarázatokkal ellátott változatban maradt fenn. Ventry létező földrajzi hely, a mai
Dingle várostól (Kerry megye) 7 kilométerre van. Itt állnak ellen vitézül Fionn és em-
berei Dáire Donn-nak, „a világ királyának”, aki valószínűleg a nyugatrómai császár
„dublőre” lehet. Egy feszült, izgalmas elbeszélés végén a csúcspontot jelentheti a
fegyverek zaja, a hosszú oldalakon át folyó szakadatlan kardcsörtetés és virtuskodás
viszont elég unalmas olvasmány. Persze más volt a hatás, ha élőszóban adták elő a
történetet olyan közönségnek, amelynek egyébként sem nagyon volt más szórakozá-
sa. A folklórkutatók „végtelen csata” motívumnak nevezik a hasonló cselekményele-
meket, amely a Z12-es kódot és a 2300-as mesetípusszámot kapta. A Fionn-monda-
körhöz tartozó történetek átdolgozott, megcsonkított, finomított változatai gyakran
jelennek meg angol nyelvű ifjúsági regényekben. A leggyakrabban földolgozott elbe-
szélések azonban, így Diarmait és Gráinne vagy Oisín és Niam szerelmének történe-
te, nem a ciklus tipikus darabjai. Amikor pedig William Butler Yeats az 1916. évi föl-
kelők ábrázolásakor megjelenítette a régi Írország szellemét, Cúchulainnt választotta,
nem Fionn mac Cumhaillt.
A Fionn-mondakör legtöbbre tartott szövegeinek egy része nem is elbeszélő jelle-
gű, hanem természetleíró költészet, így a 15. századi Duanaire Finn (Fionn verses-
könyve) is, amely fordításban nem ismerhető meg igazán. James Stephens 20. századi
költő és prózaíró Irish Fairy Tales (Ír tündérmesék) című, 1920-ban megjelent művé-
nek egyik gyakran idézett részében a korábbi tradíciót szólaltatta meg. A történetben
Fionn arról faggatja embereit, mi a legszebb muzsika. Mindenki méltó választ ad: a
kakukk szava a fa tetejéről, a lándzsa csengése a pajzson, a szarvasbika bőgése a víz
túlsó partjáról, a távolban összhangban csaholó vadászkutyafalka, a pacsirta dala,
egy vidám lány kacagása, a szeretett nő suttogása. Végül a vezér is megválaszolja sa-
ját kérdését: „A világon a legszebb muzsika − nyilatkoztatja ki a nagy Fionn − annak
a zenéje, ami történik.”

186
 FIONN EMELKEDŐ CSILLAGA

Fionn történeteit Írország minden táján, Skócia gael nyelvű vidékein, Man szigeten
és a kanadai Új-Skócia skót gael nyelvű/kultúrájú részein is ismerik. A hős szokásos
vára avagy „palotája” a Kildare megyében lévő Allen-domb (óír Almu, modern ír
Almhain), de ezt a régészeti kutatások nem igazolják. Annak, hogy az évszázadok so-
rán különböző országokban ilyen sok szövegben bukkant föl, az a következménye,
hogy Fionn képlékeny személyiség, aki egymástól merően különböző egyéniségeket
is ölthet. Nem meglepő, hogy nevének több, mint húszféle írásmódja van, köztük az
angolosított Finn MacCool változat. Sok szerző a régi ír Finn vagy Find szóalakot ré-
szesíti előnyben, és a nyelvi következetesség azt kívánná, hogy mi is a régi alakot
használjuk, akárcsak a többi név esetében. A jelen kötetben használt „Fionn mac
Cumhaill” névváltozat modern ír alak, részben azért, mert Fionn a többi hősnél gyak-
rabban jelenik meg modern ír történetekben, de azért is, hogy megkülönböztessük a
több, mint kéttucatnyi Finn vagy Find nevű korai ír alaktól. Ezen kívül, ahogy Cú-
chulainn is, csak felcseperedése után szolgál rá erre a névre.
A krónikák Fionn halálát Kr. u. 283-ra teszik, és Geoffrey Keating (1580 k.
−1645/50 k.) is áldását adta rá, hogy valós történelmi alak. A feltételezések szerint a
két legendás király, Cormac mac Airt és fia, Cairbre Lifechair uralkodása alatt élt. A
létezését megerősítő bizonyítékok hiánya nem akadályozza meg a történetmondókat
abban, hogy magabiztosan állítsák: Fionn egykor valóban rótta Írország dűlőútjait.
Az 1970-es évek elején E. Estyn Evans folklórkutatónak egy ír falu lakója „tárgyila-
gos” álláspontra helyezkedve azt mondta, Fionn nem volt óriás, ahogy egyesek gon-
dolják, hanem csak öt láb hat hüvelyk (167 cm) magasra nőtt.
A Fionn név nyelvészeti előzményei számokban kifejezhetetlenül régiek. Egyik
fordítása (’szőke’ vagy ’világos hajú’) a Vindonnus nevű kontinentális kelta istenség-
hez köti − vö. gall vindos (’fehér’) −, akinek nevét a római megszállás idejéből tucat-
nyi helynév őrzi. A legnevezetesebb ilyen település a mai Bécs (angolul Vienna, né-
metül Wien) helyén lévő Vindobona volt. Ezzel nem azt állítjuk, hogy Fionn Vindon-
nus egyenes ági leszármazottja, hanem azt, hogy a kontinentális istenség neve a korai
Írország és Wales tucatnyi mitológiai alakja, köztük a walesi Gwynn ap Nudd nevé-
ben tükröződik. Gwynn ap Nudd a nevét tekintve Fionn megfelelője, a karaktere
azonban kissé más.
A hős alakjának közvetlenebb előzménye Find, a bölcsesség korai ír megszemélye-
sítője, akire Ptolemaiosz Klaudiosz földrajztudós utalt. Dáithí Ó hÓgáin (1988) sze-
rint ezt a Findt (ejtsd: finnt) a Boyne völgyében élő leinsteriek imádták, akiknek az ul-
steri Uí Néill-dinasztiától elszenvedett fosztogatások miatt kellett elhagyniuk szülő-
földjüket. E nép bizonyos családjai, így az Uí Fháilghe képzelete ezután hozta létre
Fionn, a költő-harcos-látnok alakját, aki azon a vidéken él, kész megvédeni népét, de
nem uralkodik fölöttük. Állandó ellensége az Uí Néill, a normannok előtti Írország
legnagyobb politikai ereje. Fionn-nek, akinek már a 6. században kialakult személyi-
sége volt, a 7. századra leinsteri családfája is lett.
A családfa ugyan fiktív volt, de a benne szereplő nevek állandóak, ha a mögöttük
rejlő személyiségek eléggé homályos eredetűek is. Fionn apja mindig a Baíscne nem-
zetségből (klánból) származó Cumhall, amint az a fia nevéhez mindig hozzábigy-
gyesztett „mac Cumhaill” apai névből is kiderül. Cumhallt a Goll mac Morna vezette

187
rivális Morna-klán öli meg, még Fionn születése előtt. Az ifjú Fionn olyan világban
nő fel, ahol adott a két klán közötti véres rivalizálás. Élete nagy próbatétele az lesz,
egyesíteni tudja-e őket a saját vezetése alatt. Fionn anyja Muirenn Muncháem ('fehér
nyakú'), az ő ágáról való a hős legfontosabb őse, Nuadu Airgetlám ('ezüstkezű'), a
Tuatha Dé Danann nép királya. De az is lehet, hogy csak Nuadu Nechtről, Nuadu
Airgetlám leinsteri megtestesüléséről van szó. Amikor megözvegyült anyja már nem
tudja nevelni Fionnt, nővére, Bodhmall druidanő gondozásába adja. Fiává fogadja Fi-
onnt egy másik családtag, Fiacclach mac Conchinn is, akitől olyan lándzsát kap,
amely soha nem téveszt célt.
A hős születésekor a Demne Máel nevet kapja. A név a rövid hajra, valamint drui-
dákhoz, mesteremberekhez, költőkhöz fűződő kapcsolatra utal. A Sétanta néven szü-
letett Cúchulainn-hoz és az Alkeidész néven született Héraklészhoz hasonlóan Fi-
onn-nak is meg kell küzdenie a névért, amelyen ismertté válik. Ifjúvá serdülését a
Macgnímartha Find (Fionn ifjúkori tettei) című rövid szöveg meséli el vázlatosan,
amelyet nyilvánvalóan Cúchulainn gyerekkorának a Táin Bó Cuailnge elején olvasha-
tó ismertetéséről mintáztak. A szerencsét próbálni induló Demne a Liffey folyó síksá-
gán egy csapat fiúval találkozik, és egész sor sportágban − köztük a hurling vagy hur-
ley nevű ütős labdajátékban − összeméri velük az erejét. A kis Demne minden sport-
ban győzedelmeskedik, még akkor is, ha a többiek mind összefognak ellene. A közeli
vár ura, egy irigy törzsfő arra biztatja a fiúkat, szabaduljanak meg a szépreményű if-
jútól, méghozzá úgy, hogy belefojtják a közeli tóba. De balul sül el a tervük, mert
Demne fojtja vízbe a csapat kilenc tagját. Egy arra járó ember felkiált: „Ki ez a szőke
fiú?” (Modern ír nyelven: Cé hé an giolla fionn?). így lesz Demnéből Fionn, Cumhall
fia.
Az ifjú Fionn kiválóan teljesít a gyalogos hadviselés korában minden férfi számára
kötelező futásban és ugrásban, de képes a közönséges halandók számára lehetetlen
tettekre is. A nevéhez fűződő leghíresebb történetek között szerepel az, amelyben
szert tesz a „tudásra”. Nem tanulás útján megszerezhető műveltségről van szó, ha-
nem olyasmiről, amit mi okkult vagy ezoterikus tudásnak neveznénk. Ifjúkorában
Finnéces druida vagy látnok tanítványa lesz, aki hét évig vár, mire a Boyne folyó
Linn Féic (’Fiac tava’) nevű csöndes, mély vizű szakaszán rábukkan a tudás lazacára.
A későbbi hagyomány szerint az epizód helyszíne a Donegal megyében, az Eme fo-
lyón lévő Assaroe-vízesés. A druida neve azt jelenti, ’Finn, a látnok’. Elképzelhető,
hogy ez a bölcsesség régi megtestesítőjéhez, Findhez fűződő kapcsolatra utal, de
visszhangozhatja akár Fionn nevét is. Finnéces türelme elnyeri jutalmát, végre kifogja
a lazacot, és nyárson, nyílt tűzön meg is süti. Magának akarja a lazacban rejlő tudást,
így rászól a fiúra, hogy ne nyúljon hozzá. Fionn azonban megérinti a halat, majd szá-
jába kapja a megégetett ujját. Elég éreznie a lazac ízét, hogy Finnéces vágya meghiú-
suljon. A druida ezután megkérdezi, hogy hívják, mire ő azt feleli, Demne a neve.
Finnéces erre így válaszol:

„Fionn a te neved, mivel úgy szólt a jóslat, hogy a tudás lazacát egy szőke hajú ember
fogja megenni, és te vagy az a szőke Fionn. Az örök tudás immár a tiéd, nem az enyém.”

Egy kevésbé ismert 8. századi történetben Fionn úgy tesz szert emberfölötti tudás-
ra, hogy odacsukja a hüvelykujját a Sliab na mBan (Sievenamon) nevű, Tipperary
megyei túlvilági lakóhely ajtaja. A hüvelykujj állandó motívum: Fionn az ezernyi kü-

188
lönféle történetben mindig úgy hívja életre a különleges tudás nyújtotta hatalmát,
hogy a szájába veszi a hüvelykujját.
Fionn ezoterikus tudásának modern ír neve fios, amely más szövegkörnyezetben
„második látást” is jelenthet. Ezen túlmenően rendelkezik az addig a druidák kivált-
ságának tartott jövendölés több rejtélyes nevet viselő tudományával. A díchetal do
chennaib [óír nyelven: rögtönzött ráolvasás(?)] a helyszínen kitalált varázsige vagy rá-
olvasás, amelyben gyakran szerephez jut az ujjak begye is. Egyfajta szellemidézés le-
het, amely során Fionn négysoros versszakokban, rímekben közli üzenetét. A drui-
dák és egyes költők is rendelkeznek ezzel a tudással, amelyet Szent Patrik sem ítélt
el, mert nincs szükség hozzá pogány rítusokra. Az imbas forosnai (’megvilágosító köl-
tői tehetség’) már igényel ilyen rítusokat: a tudás megszerzésére vágyónak disznóból,
kutyából vagy macskából származó vörös húsdarabot kell rágnia, majd három nap,
három éjjel aludnia, miután néven nem nevezett isteneket szólítva egy nagy, lapos
kőre helyezte a húst. A két tenyere fölött is ráolvasásszerűen kántálnia kell, kérve,
hogy semmi ne zavarja az álmát. A háromnapos alvás után Fionn megítéli, részese
lett-e a jelölt az imbas forosnainak, amelynek a költők legmagasabb rendje, az ollam
van a birtokában. Végül van még a talányos teinm laida (óír nyelven: a lényeg feltöré-
se), amely a fiosnál magasabb rendű képesség, és szintén a hüvelykujj rágásával érhe-
tő el. Lehet, hogy más, hasonló jellegű képességek kombinációja. Szent Patrik betil-
totta, mert „démonoknak áldoznak vele”.
Cúchulainnhoz hasonlóan Fionn is egy amazonnál, Búanann-nál tanul, de neki
van egy férfi mestere is, Cethern mac Fintain. Soha célt nem tévesztő, névtelen lán-
dzsája nem az egyetlen fegyvere: forgatja a híres kardot, a Mac an Lúint is. A csatába
robogó Fionn és emberei vad csatakiáltással félemlítik meg ellenségeiket. A hős ked-
venc vadászzsákmánya a vaddisznó és az őz. Kedvenc állata a kutya, a hozzá legin-
kább kötődő két ebe, Bran és Sceolang nem más, mint két átváltozott unokaöccse. A
történetek szerint Írországban, Man szigeten és Skócia gael nyelvű vidékein szinte
minden folyóban és tóban megölt egy kígyót.
Fionn alakját rendszerint a vidékhez kötik, több száz máig fennmaradt földrajzi
név utal rá, sokszor isten háta mögötti helyeken. Ennek ellenére az ard rí (főkirály)
tarai székhelyének megvédése az első, többnyire neki tulajdonított nagy tett. A törté-
net szerint az általában „az égető” néven ismert Aillén mac Midgna a Tuatha Dé Da-
nann nép tündérmuzsikusa volt, aki északon, Sídh Finnachadban (a hattyúgyerekek
apjának, Lirnek is ez volt az otthona) vagy az ahhoz közeli Sliab Fúaitban (Slieve
Fuad) élt. Aillén minden Samain ünnepen eljött Tarába, és dobhoz vagy csörgődob-
hoz hasonló hangszerét, a timpánt verte. Az édes dallamok leplezték gonosz szándé-
kát. Miután muzsikájától Tara férfinépe − még a sebesültek is − álomba szenderült,
Aillén tüzes köveket köpködve porig égette a királyi várat. Tara urai mindezt 23 éven
át tétlenül tűrték. Minden évben annak rendje-módja szerint újjáépítették a palotát,
Samain idején pedig várták Aillén következő látogatását. Kétségbeesésüket látva Fi-
onn fölajánlja, hogy megszabadítja őket Ailléntől, ha az összes jelenlévő − nemesek,
költők, druidák − garantálja örökségét, azaz a Baíscne-klán Fionn vezetése alatt törté-
nő újraegyesítését. A jelenlévők ebbe beleegyeznek. A hős ekkor először is saját lán-
dzsája mérgét belélegezve immúnissá teszi magát Aillén zenéjére − a méreg ugyanis
megakadályozza, hogy elaludjon. A zene bűvölete elleni védekezés Odüsszeusznak a
szirének dalával szembeni ellenállását idézi az Odüsszeia XII. énekéből. Aillén varázs-

189
lata a többieknél ezúttal is eléri a kívánt hatást, mély álomba merülnek. Amikor pe-
dig Aillén szája kinyílik, hogy mindent elemésztő lángot bocsásson ki, Fionn ezt már
felkészülten várja, és maga elé löki karmazsinvörös, rojtozott szegélyű köpönyegét.
A ruhadarab lefelé tereli a tüzet, amely mély krátert éget a földbe. Aillén, látva, hogy
varázslatát meghiúsították, északon lévő föld alatti barlangja felé menekül, Fionn pe-
dig a nyomába ered. Mielőtt Aillén biztonságos helyre érhetne, átdöfi a lándzsájával.
Ezután gyorsan levágja a fejét, visszaviszi Tarába, és póznára tűzi, hogy másnap haj-
nalban mindenki lássa. A tarai király túláradó örömében bejelenti, hogy Fionn, Cum-
hall fia lesz a fianna új vezére, a rigfhéinníd. Ebbe Goll mac Morna, Cumhall gyilkosa
is beleegyezik, és Fionn, tenyerébe csapva, szövetséget köt egykori ellensége fiával. A
későbbi mesékben Goll a fianna tagjaként vagy riválisként jelenik meg. Kötődik Con-
nachthoz is, amely Fionn halandó vetélytársai közül sokak otthona.
Fionn mindig a védő szerepét játssza, soha nem támad. A szőke hajú, széles vállú,
széles homlokú vitéz a régi és a modern korok ízlése szerint is romantikus hőshöz
méltóan jóképű. Ellenségei a gael nyelvű/kultúrájú világ más tájairól, gyakran Con-
nachtból vagy Skandináviából, azaz Lochlainnból kerülnek ki. Időnként egzotikusak,
mint „a görög király” vagy „a világ királya”. Egyes ellenlábasai neve a sötétségre
utal, ilyen Arca Dubh (’fekete Arky’), Borba (’nyers, öntelt, arrogáns’) és Dealra Dubh
(’sötét csillogás’). Ők mintha csak azért bukkannának föl, hogy Fionn fejbe kólinthas-
sa őket. Az igen mozgékony Fionn mindig gyalogosan közlekedik, nem harci szeké-
ren, mint Cúchulainn. Kedvenc lova sincs. John V. Kelleher egyszer megjegyezte,
hogy Írországban a Fionnra vagy a fiannára utaló helynevek olyan gyakoriak, mint
Észak-Amerikában a ,,lover’s leap” (’szerelmesek ugrása’) vagy „devil’s washtub”
(’az ördög mosóteknője’). Gyakran irdatlan erejére utal a kapcsolat, például a skóciai
Inverness-shire-ben lévő Glen Royban látható „Parallel Roads” (’párhuzamos utak’)
esetében, amelyek valójában ősi gleccsertavak maradványai. Fionn a történetek sze-
rint hegyi hágókat vágott a kardjával, de ennél kisebb nagyságrendű természeti kép-
ződmények, így barlangok és „ujjkövek” (csupasz, függőlegesen álló kövek) is viselik
a nevét.
Ismét más történetekben Fionn a természetfölötti erőkkel bonyolódik küzdelembe.
E történetek közül sok tartozik a bruidhean (’fogadó, ebédlőterem’) típusba, amikor
Fionnt és embereit egy szép házba csalogatják, és miután beléptek, rádöbbennek,
hogy zárva az összes kijárat. Anne Ross (1967) azt az elméletet állította föl, hogy a
bruidheanban átélt félelem a kereszténység előtti időkben ember alakú vesszőkosár-
ban elégetett emberáldozatokra vezethető vissza. A motívum nem egyedülálló a Fi-
onn-mondakörben, és szoros párhuzam mutatható ki a Togail Bruidne Da Derga (Da
Derga fogadójának pusztulása) című történettel is, amely tartozhat az ulsteri monda-
körbe vagy a mitológiai ciklusba. A csábító gyakran − de nem mindig − gyönyörű, de
álnok nő. Az Írországban és Skóciában egyaránt széles körben ismert Bruidheann Cha-
orthainn (A berkenyefák fogadója) című történetben egy Midac nevű lochlainni (azaz
skandináviai) ifjú a gonosz, akit a Fianna nevelt az Allen-dombon. Ő hívja meg ko-
rábbi jótevőit a Shannon partján lévő hajlékába, de csak azért, hogy a Világ Királyá-
nak kezére adhassa őket. Ismét más történetek egyértelműen allegorikusak, így az a
15. századi szöveg is, amelyben Fionn és harcosai egy öregemberrel, egy kossal és
egy gyönyörű, fiatal lánnyal találkoznak. A megfékezhetetlen kos, amely lelöki a har-
cosok asztaláról ételüket, maga a világ, a nő, aki, miközben elutasítja Fionnt, azt

190
mondja neki, hogy már volt az övé, az ifjúság, az öregember pedig, aki rövid úton el-
intézi a kost, az öregkor, amely végül mindenkit legyőz.
Fionn sokféle képességének egyike, hogy könnyen boldogul a nőkkel. Neki nincs
állandó párja, ahogy Cúchulainn-nak Emer, de az ötvennél is több megnevezett nő-
vel való viszonyai számtalan utódot eredményeznek. A sok nő közül az egyik, akit
Ainénak hívnak, megesküszik, hogy nem hál más férfival, csak Fionn-nal. A keresz-
tény monogámia hatására az írott történetekben egyes nőket „feleségnek”, másokat
„szeretőnek” neveztek, az eredeti történetmondók viszont nem tettek köztük különb-
séget. Az emlékezetben ma legelevenebben élő nőalak, ha nem is feltétlenül a legje-
lentősebb, Sadb, a Sába vagy Blaí néven is ismert őzlány. Az ő történetének két válto-
zata van. Az elsőben Fer Doirich, a druida őzzé változtatja. Miután Bran és Sceolang,
a két kutya az Allen-dombra kergeti, Fionn menedéket ad neki, és nagy örömére az
őz gyönyörű lánnyá változik. Szeretők lesznek, és Sadb életet ad gyermeküknek, Oi-
sínnak, akinek neve az os (’őz’) szó kicsinyítő képzős alakja. Amikor Fionn újra va-
dászni megy, Fer Doirich megint elvarázsolja Sadbot, aki elhagyja csecsemő fiát. Fi-
onn hét év múlva a legendás Sligo megyei Ben Bulben hegy közelében, egy madár-
berkenyefa alatt talál rá a meztelen gyermekre. A történet másik verziója szerint Fi-
onn általában Blaí névre hallgató, gyönyörű, fiatal feleségét a férje távollétében őzzé
változtatja egy névtelen, gonosz varázsló. Az anya itt is elhagyja gyermekét, akire az
apa néhány év múlva rábukkan. Oisín a Fianna fontos tagja lesz, bár nem feltétlenül
Fionn utódja, illetve mint parancsnok. A régebbi, ír nyelvű kéziratokban Oisín fiát,
Fionn unokáját, Oscart, „a ciklus Sir Galahadját” jelölik ki az utódlásra. Az e fejezet-
ben tárgyalt egyes későbbi elbeszélő szövegekben pedig Oisín már a James Macpher-
son ravasz hamisítványát ihlető szerető és költő.

A HŐS ÉS AZ ANTIHŐS

Standish James O’Grady fogalmazta meg a legegyszerűbben:

„A hősök óriásokká nőnek, manókká zsugorodnak, vagy félredobják a hősi külsőt, és bo-
hóc módjára ugrabugrálnak…” (1878).

Azt még hozzáfűzhette volna, hogy a sikertől a bukásig vezető pályaívet a Hérak-
lészhoz hasonló népi hősök járják be, nem pedig az Akhilleuszra emlékeztető eposzi
hősök. Héraklész a népszerű irodalomban rengeteg olyan történetben szerepel (nem
mindegyik maradt fenn), ahol dicső erényei a visszájukra fordulnak. Arisztophanész
Békák című vígjátékának (Kr. e. 405) idejében már csak falánk, kéjsóvár bohózatfigura
maradt belőle. Akhilleusz viszont, akinek jelleme az Iliászban rögzül, nem megy át
ilyen átalakuláson, ahogy Cúchulainn sem, akinek alakja a Táin Bó Cuailngében szin-
tén statikus. A szájhagyomány útján terjedő történetekben szereplő „népi” Fionn
igen színes, ezerarcú, a kéziratokban szereplő Fionn-nél sokkal nyersebb, durvább
modorú figura, amint arra Gerard Murphy Duanaire Finn című, 1953-ban megjelent
könyve III. kötetének bevezetőjében rámutat. Murphy munkája a Fionn-mondakör
egyik legalaposabb, legmélyrehatóbb elemzése. Egy hős jellemének degradálódásá-
hoz bizonyos fokig éppen elég az, hogy mindenhol jelen van. Raphael Patai hasonló
jelenséget figyelt meg a modern tömegirodalomban (1972), ahol a technika fejlődése

191
révén a nyomtatás megjelenése előtt ismeretlen gyorsasággal és hatásfokkal terjed-
hetnek a jellemrajzok. Ilyen technikai eszközök mellett a Buster Keaton típusú csetlő-
botló „ripacshős” mindennapos jelenség.
A későbbi szájhagyományban gyakoribb a komikus figurák, antihősök ábrázolása,
és az angol nyelvű vagy írországi angolságú történetekben sűrűbben fordulnak elő,
mint az ír, skót gael vagy manx nyelvű szövegekben. David Krause The Profane Book
of Irish Comedy (Az ír komédia profán könyve) című könyvében (1982) egy 8. századi
kézirathoz vezeti vissza a komikus Fionn alakjának gyökereit. A kézirat angol címe
The Quarrel Between Finn and Oisín (Veszekedés Finn és Oisín között). Oisín itt ellen-
ségesen beszél az apjával, pedig ahhoz szokhattunk hozzá, hogy a nagy tekintélyű
Szent Patrikkal társalogva Fionn dicséretét zengi. Krause elmélete szerint a régebbi
Oisín lázadó Oidipusz, aki meg akarja alázni apját, Laioszt. Ahogy aztán teltek-múl-
tak a századok, és a kereszténység egyre inkább a történetek részévé vált, Oisín ag-
ressziója a külföldről „importált” új vallási hatalom ellen fordul, elhunyt apja dicső-
ségét pedig kezdi „fölfújni”.
A Fionnhez kötődő történetekben nyilvánvalóbb a nyersebb humor, mint a másik
három ciklusban. A későbbi népmesékben az egykori hőst, Fionnt méltatlan felada-
tokkal alázzák meg, például fütyülnie kell zabkásával teletömött szájjal. Olyasmivel
pedig, mint a 128, Írországban és Skócia gael nyelvű vidékein is fennmaradt Cé-
adach-mese (a kanadai Új-Skóciában még továbbiak is vannak), csak a Fionnhez kö-
tődő ciklusban találkozhatunk. A történetekben a huncut, kártékony, folyton siránko-
zó Céadach a Fianna soraiba kívánkozó betolakodó. A gyakran állatbőrökbe bújt fi-
gura soha nem tisztázott okokból szeretne beférkőzni a válogatott harcosok közé, és
sokszor kéretlenül „segít” nekik. A Céadachon kívül még sok neve van, és ragad-
ványnevei is, mint „a fáradhatatlan kísérő/szolga” vagy „a bugris”. Fionn ritkán cél-
pontja mesterkedéseinek, a Fianna parancsnokai azonban annál többször. Az egyik
történetben például rábeszéli őket, másszanak föl mindannyian egy fáradt, vén gebé-
re, amely aztán összerogy a súlyuk alatt. Ezután arra biztatja őket, hogy üljenek föl
egy másik lóra, majd végignézi, ahogy az bevágtat velük a tengerbe.
A ripacshős Fionnról szóló legismertebb történetet csak a 19. században jegyezték
le, és akkor is csak angolul, ismert ír nyelvű előzmény nélkül. William Carleton
(1794−1869), az ulsteri születésű, katolikusból protestánssá lett regényíró 1845-ben
megjelent történetgyűjteményében azt a címet adta 15 oldalas verziójának, hogy The
Legend of Knockmany (Knockmany legendája). (Knockmany egy domb Carleton szülő-
hazájában, Tyrone megyében, Fionnhoz vagy a fiannához különleges kötődése nincs.)
Carleton története valószínűleg egy elveszett sorozatban jelent meg először. Egy ko-
rai folklórkutató, Patrick Kennedy pedig Legendary Fictions of the Irish Celts (Az ír kel-
ták legendás történetei) című könyvében (1866) tett közzé egy másik változatot. Miu-
tán azonban William Butler Yeats Fairy and Folk Tales of the Irish Peasantry (Az ír pa-
rasztság tündérmeséi és népmeséi) című, nagy hatású kötetében (1888) újra megjelen-
tette Carleton szövegét, annak hegemóniája biztosítva volt. Húsznál is több hamisítás
és az eredeti szövegről említést sem tevő feldolgozás révén alakult ki az a Fionn-
portré, amelyet az Írországon kívüli angol nyelvterületeken igen sokan ismernek, kü-
lönösen a gyerekek.
A Knockmany legendája című történetben Fionn, az óriás, akinek neve itt az angolo-
sított „Fin M’Coul” alakban szerepel, éppen a Giant’s Causewayn (az Óriás útja, több

192
tízezer hatszögletű bazalthasábból álló, lépcsősorszerű képződmény) dolgozik Ant-
rim megyében, amikor meghallja, hogy egy „Cucullin” [sic] nevű másik óriás tart
felé, aki alig várja, hogy összemérhesse vele az erejét. A kéziratos hagyományban Fi-
onn és Cúchulainn természetesen soha nem találkozik, hiszen történetciklusaik elkü-
lönülnek egymástól. A népi irodalmat azonban nem kötik ilyen szabályok, és ezúttal,
mint látni fogjuk, talán nem is Fionnról van szó. Fin ugyanis reszketve megy haza
Knockmanybe feleségéhez, Oonaghhoz, fél, hogy ellenlábasa „megnyúzza, mint egy
nyulat”. Oonagh már több önbizalommal viszonyul a dologhoz, mert tudja, hogy a
rivális óriás igazi ereje a jobb keze középső ujjában rejlik. Elhatározza tehát, hogy
lóvá teszi Cucullint. Ráparancsol Finre, hogy öltözzön be csecsemőnek, és feküdjön
be néven nem nevezett fiuk bölcsőjébe, majd kenyeret süt, amelybe gránitdarabokat
rejt. Megjátszott vendégszeretettel fogadja Cucullint, akit bosszant, hogy nem találja
otthon ellenfelét, és megkínálja a gránitkenyérrel. Cucullin kétszer harap bele, de
mindkétszer beletörik pár foga. Többször nem hajlandó próbálkozni, mire Oonagh
odanyújt a „csecsemőnek” egy másik cipót, amelyben nincs gránit. Fin természetesen
gond nélkül eszik a kenyérből, Cucullinon pedig úrrá lesz a döbbenet, és aggodalom-
mal tölti el, hogy egy ilyen gyerek apjával húzott ujjat. Távozni is készül Knock-
manyből, de előtte a saját bőrén akarja érezni a csodacsecsemő fogait. Oonagh a cse-
lekmény csúcspontját előkészítve arra biztatja Cucullint, dugja be varázserejű ujját jó
mélyen a baba szájába. Fin egyből le is harapja, majd kiugrik a bölcsőből, és villám-
gyorsan elbánik az erejétől megfosztott óriással.
A mai olvasó számára valószínűleg szembeötlő a levágott ujj kasztrációs szimboli-
kája, de ne hagyjuk figyelmen kívül a Fionnt érő sorozatos megaláztatásokat sem!
Rettegve, magát csecsemőnek álcázva bujkál a betolakodó elől, és csak leleményes fe-
lesége védi meg.
Természetesen nem Carleton találta ki a történetet, sőt még csak nem is ő sorolta
elsőként a Fionn-mondakörhöz. A középponti motívum, az ellenség megtévesztéssel
való legyőzése legalább olyan régi, mint a Maistre Pierre Pathelin című, 1464 körül is-
meretlen szerző által írt, eredeti francia színpadi bohózat, amely még ma is megne-
vetteti a közönséget, ha bemutatják. Tizenegy évvel Carleton kiadványa előtt Fred-
erick Marryat regényíró Peter Simple (Együgyű Péter) című művében (1834) egy O’B-
rien nevű ír szereplő szájába adja a történet egy változatát. Fionn neve itt − Macpher-
son nyomán − Fingal, és ő maga eszeli ki a gránitkenyeres tréfát, nem a felesége, az
őt erőpróbára kihívó óriás pedig skót. Ha esetleg külföldi eredetű is a történet, aligha
ez az első eset, hogy egy más országból való elbeszélés beleszövődik az ír hagyo-
mányba. A Cúchulainn és fia, Connla konfliktusát feldolgozó történet gyökerei pél-
dául a korai indoeurópai tradícióba nyúlnak vissza, a messzi Perzsia irodalmában is
megtalálhatók.
Egy évvel a Peter Simple előtt, 1833-ban ismét másik, ezúttal a The Legend of Fin-
Mac-Cool (Fin-Mac-Cool legendája) címet viselő verzió jelent meg a Dublin Penny
Journal magazin hasábjain, igen érdekes különbségekkel. A névtelen, mindössze „Q”
szignóval jelölt szerző a Carletonnál megismert forgatókönyvet követi, de a helyszín
Knockmanyből átkerül a Dublin megyei Ballynascorneyba. A skót óriás itt Fionn tu-
lajdon fia, Oisín után az Usheen nevet kapja. Mivel a betolakodó óriás kiléte egyéb-
ként is képlékeny, azt gondolhatnánk, ,,Q” egyszerűen kiválasztott egy alkalmas ne-
vet, amely a Macpherson-vita nyomán felkapottá vált. De az Usheen névalak nem

193
más, mint az Oisín névnek az angol kiejtés szabályai szerinti átirata, tehát a beszélt
nyelvből vehették át hallás után. „Q”-nál egyáltalán nincsenek oidipuszi felhangjai
annak a jelenetnek, amikor Fionn halálra rémülve jajveszékel döngő léptekkel feléje
tartó felnőtt fia láttán. Ezzel együtt a 19. századi bulvársajtó nyilvánvalóan a Quarrel
Between Finn and Oisín (Veszekedés Finn és Oisín között) című, 8. századi történetet
újítja föl.
A Knockmany-történetnek ugyan nincs ismert ír vagy skót gael előzménye, de ez
nem jelenti azt, hogy ne került volna be a kelta szájhagyományba. A Hebridákon az
1860-as években, Ulsterben pedig 1913-ban jegyeztek le a Carleton-féle történettől je-
lentős mértékben eltérő változatokat. Azt nehéz megállapítani, hogy ezek az írásos
forrásoknál korábbi vagy későbbi keletűek-e.
Ennél sokkal fontosabb momentum, hogy a Knockmany-történetben, bármi is le-
gyen az eredete, Fionn mac Cumhaill a főszereplő, és nem valamelyik másik hős. Ez
részben annak is betudható, hogy a Fionnhez kötődő hagyomány a 18. század végén
és a 19. század elején nagyon is elevenen élt a szájhagyományban, míg a többi ciklus
történetei kikoptak a köztudatból, és csak az óír nyelv és hagyományok 19. század
közepétől kezdődött újrafölfedezése folytán váltak ismét közkinccsé.
Akárki is kötötte a fentebb taglalt motívumot Fionn alakjához − és itt nem Carle-
ton, Marryatról vagy „Q”-ról van szó −, mindenképpen olyan csalafintaságot és ru-
galmasságot kellett látnia a hős személyiségében, amelynek segítségével a megalázta-
tások és félelmetes ellenségei fölött is diadalmaskodhat. Joyce-ot is a bukás utáni fel-
állás képessége ihlette meg, amikor a Finnegans Wake-ben (1939) bőségesen merített a
Fionnhez kötődő hagyományból. Igaz, Fionn mítosza nem tölti be ugyanazt a szere-
pet ebben a műben, mint Odüsszeusz legendája Joyce másik nagy regényében, az
Ulyssesben, hiszen Joyce-nak itt sokkal nagyobb szabású tervei voltak: a nyelvet, az
emberi sorsot és a szerencsés bukást akarta ábrázolni. A hírhedetten nehezen olvas-
ható szöveg végig meg van tűzdelve Fionnhez kapcsolódó utalásokkal, mindjárt a
könyv címében is, amely szójáték. „Finn again wake” ugyanis azt jelenti: „Finn, éb-
redj újra!” Felszólítja tehát Fionnt, hogy kezdje elölről az életét, és a páváskodó hős-
ből legyen szökdécselő bohóc.
A korai források különbözőképpen beszélik el Fionn halálát, még abban a kérdés-
ben sem egységesek, hogy halandó volt-e a hős egyáltalán. Az egyik ismertebb forrás
szerint Fionn-nek és a Fiannának kitelt a becsülete Cormac mac Airt fia és utódja, Ca-
irbre Lifechair udvarában. A különböző klikkek egymással marakodnak, és közben
maga a király provokálja ki a döntő ütközetet, amikor megöli Fionn szolgáját, Ferdi-
át. A hőst a mai Garristownban (Dublin megye) gyilkolják meg, nem kevesebb, mint
öt ember kell a feladat végrehajtásához. Egy másik forrás szerint egy Aichlech mac
Dubdrenn nevű orgyilkos végez Fionn-nel a Boyne folyón lévő Brea gázlónál, nem
messze attól a helytől, ahol a hős megízlelte a tudás lazacát. Olyan változat is van,
amelyben Goll mac Morna intézi el Fionnt ugyanott. A gyilkosság helyszíneként elő-
fordul még Kerry és Cork megye, valamint a skóciai Perth grófság is. Fionn újjászü-
lethet a királyok mondaköreiben szereplő Mongán alakjában, vagy az Alvó Hadsereg
(E502-es népi motívum) távoli barlangban pihenő harcosa is lehet, Artúr királyhoz, a
frank Nagy Károlyhoz vagy Barbarossa Frigyeshez hasonlóan, akik szintén ott mú-
latják az időt, amíg népük nem szólítja őket újra. Fionn sírhalmaként is számos helyet
tart számon a hagyomány, többek között a Meath megyei Druim Derget.

194
 FIONN, DIARMAIT ES GRÁINNE

A bohócfigura Fionn-nél sokkal sötétebb indulatok fűtik a hőst a Fionn-mondakör

legnagyobb hatású prózai elbeszélésében, a Tóraigheacht Dhiarmada agus Ghráinnében,
ahol fölszarvazott férjként szerepel. A történet címének angol fordítása általában The
Pursuit of Diarmait and Gráinne (Hajsza Diarmait és Gráinne után). Fionn ábrázolása
ebben a történetben arra emlékeztet, ami az egyébként nagy tiszteletnek örvendő uls-
teri király, Conchobar mac Nessa alakjával történik az ezzel csaknem párhuzamos
Deirdre-történetben. Mindkét elbeszélés korosodó, nagy hatalmú férfiról szól, aki
nem tudja megszerezni, amire vágyik. Vágyai tárgya egy gyönyörű, fiatal lány, aki
nem áll kötélnek, mert mást szeret, akivel meg is szökik. Vannak azonban számotte-
vő különbségek is, így mindjárt az, hogy Diarmait és Gráinne története hatszor olyan
hosszú, mint a másik. Telis-tele van ugyanis kitérőkkel, színes mellékszereplőkkel, és
egészen más a befejezése is. Mind a Fionn-, mind az ulsteri mondakör szerelmi törté-
nete a Trisztán és Izolda, valamint az Artúrt helyettesítő Marke cornwalli király al-
kotta szerelmi háromszög előképe. Mondanunk sem kell, a nyugati kultúrában az
Artúr-történet a legismertebb, de már jó ideje elismert tény, hogy a két ír elbeszélés a
régebbi. James Carney (1955) azt állította, hogy a két történet gyökere még korábbi.
Szerinte az Árész hadisten, Aphrodité szerelemistennő és Aphrodité kedvese, Ado-
nisz közötti, késő római kori szerelmi háromszög feldolgozásairól van szó. A Diar-
mait és Gráinne történetére tett utalások fényében elmondható, hogy már a 10. szá-
zadban ismert kellett hogy legyen, bár a mai formáját csak 1200 után nyerte el. 1651-
ben Dáibhi Ó Duibhgeannáin megalkotott egy teljes kéziratos változatot, ettől azon-
ban Diarmait és Gráinne története még rendkívül népszerű maradt a szájhagyo-
mányban is. Már jócskán benne jártunk a 20. században, amikor az ír vidéken lépten-
nyomon elszórt megalitikus ’kőasztalokat’, azaz a dolmeneket, amelyeket síremlék-
nek készítettek, még „Diarmait és Gráinne ágyának” hívták.
A történet elején Fionn, Maignis nevű feleségét gyászolva, azt panaszolja, hogy
egy férfi nem tud jól aludni egyedül, és elindul új társat keresni. Kísérete tagjai be-
szélnek neki a bájos Gráinnéról, Cormac mac Airt király lányáról. Az apa a hírek sze-
rint férjhez is adná a lányát, ha akadna méltó veje. Fionn el is nyeri a tetszését, de az
eljegyzési lakomán Gráinne csalódottan látja, hogy leendő férje idősebb, mint az apja.
Tekintete a társaság többi tagját pásztázva először Oisínon állapodik meg, aki eluta-
sítja, majd a sötét, göndör hajú Diarmait Ua Duibnén, akibe pillanatok alatt belehaba-
rodik. A történet szájhagyomány által őrzött verzióiban Gráinne nem tud ellenállni
Diarmait pontosan le nem írt ball seircéjének (’szerelemfolt’) amelyet az ifjú rendsze-
rint szerényen eltakar egy sapkával. A Fionnhez kötődő történeteket jól ismerő hall-
gatóknak nyilván nem kellett elmagyarázni Diarmait két jellemzőjét: azt, hogy ő Fi-
onn kedvence a Fianna harcosai közül, és azt, hogy állandóan figyelnie kell, mikor
bukkan föl a vadkan, amelybe meggyilkolt féltestvérének lelke költözött. Gráinne
magához ragadja a kezdeményezést: Diarmait kivételével mindenki italába altató
bájitalt csempész, az ifjút pedig arra próbálja rávenni, hogy szökjön meg vele. Ami-
kor pedig Diarmait a Fionn iránti hűségére hivatkozva habozik, a lány pusztulást
hozó geisszel, azaz tabuval fenyegeti meg. Diarmait így végül követi, ha nem is elsöp-
rő lelkesedéssel. A Shannon folyó túlpartján lévő erdőbe menekülnek, ahol Diarmait
hétajtós hajlékot épít. Fionn és a Fianna pillanatok alatt rájuk találnak, de a harcosok

195
lecsillapítják vezetőjük bosszúvágyát. Oisín két figyelmeztetést is küld a párnak, ám
Diarmait mindkettőt elengedi a füle mellett, viszont háromszor is az igen készséges
Gráinne ajkára forrasztja az ajkát − mindezt a vadul dühöngő Fionn szeme láttára.
Ezután a Diarmait pártfogója, Angus Óg költészetisten által támogatott fiatalok lát-
hatatlanná tévő köpönyegbe burkolóznak, és egyetlen, merész ugrással csodálatos
módon elmenekülnek Fionn és a harcosok feje fölött.
A szökevények a gael nyelvű vidékek minden szegletébe eljutnak, bejárják Íror-
szágot és Skóciát is. Diarmait szenvedélyét azonban nem lobbantja lángra a hajsza iz-
galma: talán a Fionn iránti tiszteletből fogja vissza magát. Gráinne ezt csalódottan ve-
szi tudomásul. Aztán egy patakon átkelve azzal gúnyolja a fiút, hogy a lábát nyaldo-
só víz is bátrabb, mint ő. Ezek után szerelmük beteljesülése nem sokat várat magára,
és Gráinne hamarosan teherbe esik. A Tír Taimgiréből [’Ígéret Földje’, a mai dubrosi
erdő (Sligo megye) területén] hozott madárberkenyefa gyümölcsét kívánja meg, ame-
lyet csak egy Searbhán nevű, marcona, félszemű óriás őriz. A varázslás tudományá-
ban jártas, rusnya, emberevő óriás félelmetes strázsa, de Diarmait megtudja, hogyan
fordíthatja ellene saját fegyverét, a vasbunkót. A leendő szülők nagy lakomát csap-
nak a megszerzett fa gyümölcséből, a legízletesebbnek a legmagasabb ágon lévő ber-
kenyebogyókat találják.
Míg Diarmait a fa tetején szedi a berkenyét, Fionn az üldöző sereggel ugyanazon
fa alatt pihen meg. A fidchell nevű, sakkhoz hasonló táblajátékkal múlatják az időt.
Az észrevétlenül maradt Diarmait lenéz, és azt látja, hogy szövetségesének, Oisínnak
rosszul áll a szénája Fionn ellen. A találékony hősszerelmes ekkor a tábla megfelelő
kockáira berkenyebogyókat dobálva „súgja meg” a legjobb lépéseket, eldöntve ezzel
három egymást követő játszma kimenetelét. Fionn rájön, hogyan vesztette el a parti-
kat, és követeli, hogy Diarmait mutassa meg magát. A fiú engedelmeskedik, de köz-
ben ismét háromszor megcsókolja Gráinnét, majd Angus Óg gyorsan eltünteti a
lányt, és a Boyne völgyében, Brug na Bóinnénál lévő lakhelyére viszi. Diarmait pedig
megint csak üldözői feje fölött átugorva menekül el.
A szerelmesek a Sligo megyei Céis Chorrain (Keshcorran) biztonságába vonulnak
vissza, ahol négy vagy öt gyerekük születik, és békében élnek. Diarmait könnyedén
visszaveri az elfogásukra irányuló újabb kísérleteket. A történet egyes változataiban
Fionn Cormac egy másik lányával vigasztalódik, a legtöbb verzióban azonban to-
vábbra is vágyakozik jegyese után. Végül Angus Óg közvetít Fionn és a szökevények
között, és a béketárgyalások eredményeképpen a szökött szerelmesek már-már meg-
állapodott házaspárként élhetnek tovább. Egy éjjel azonban Diarmait álmát szimatot
fogott vadászkutya üvöltése zavarja meg. Gráinne hiába figyelmezteti a veszélyre,
Diarmait kiugrik az ágyból, és csatlakozik egykori társai vadászatához. Fionn Sligó-
ban, a Ben Bulben-hegy közelében rendezett vaddisznóvadászatot. A történet egyes
verziói szerint Fionn figyelmezteti Diarmaitot, hogy egy geis értelmében nem vadász-
hat disznóra, más változatokban viszont hallgat. Az öreg törzsfő természetesen tisz-
tában van a Diarmaitot fenyegető veszéllyel, amely segíthet neki visszaszerezni a
megözvegyült Gráinnét, de Diarmait a Fianna harcosa is volt, és majdnem olyan szá-
mára, mintha a fogadott fia lenne. Diarmait is tudja, mibe vág bele, de nem törődik
vele, boldogan csatlakozik régi fegyvertársaihoz. A vadászat azonban balul üt ki: Di-
armait fegyverei hasznavehetetlenek. A vadkan pedig, ahogy azt mindenki várja, rá-
támad, felökleli, és halálos sebet ejt rajta. És most következik Fionn legvisszataszí-

196
tóbb megnyilvánulása az egész történetben: a halálosan megsebzett Diarmait fölött
állva kárörvendően azt harsogja, most kellene látnia a fiút Írország összes asszonyá-
nak, amikor odalett a szépsége. Diarmait alig kap levegőd, de azért emlékezteti egy-
kori parancsnokát, hogy ha varázslatra képes kezében vizet hoz neki, begyógyíthatja
a végzetes sebet. Fionn unokája, Oscar is arra kéri nagyapját, hogy segítsen, és Fionn
ha nem is túl szívesen, de hajlandónak mutatkozik rá. Talál a közelben vizet, visz be-
lőle a kezében a megsebzett Diarmaitnak, de mire odaér, kifolyt az ujjai között az
összes. Fionn még kétszer próbálja hasonló, tessék-lássék módon megmenteni vetély-
társa életét, míg végül Diarmait kileheli a lelkét.
A történet hátralévő részének sokféle változata van. Gráinne hol a fiait uszítja,
hogy álljanak bosszút Fionnen, hol pedig özvegyi gyászruhát ölt, és haláláig gyászol-
ja Diarmaitot. Ismét más verziókban pedig, amelyek a történet angol nyelvű átdol-
gozói körében mindmáig népszerűek, Gráinne kibékül Fionn-nel. A szájhagyomány
útján terjedő történetek nem bánnak kesztyűs kézzel Gráinnéval: léha nőszemélyként
ábrázolják, aki nem méltó a tiszta erkölcsű Diarmaithoz. A Duanaire Finn című, 17.
századi gyűjteményben fennmaradt, Fionn-hez kötődő balladákban pedig Gráinne
leküzdi az öreg és Diarmaittal aljas módon elbánó Fionn iránti ellenérzéseit, és férj-
hez megy hozzá.

A VÉNEK ESZMECSERÉJE

Fionn halálozási dátuma (Kr. u. 283) természetesen kitalált évszám, de igen hasz-
nos. A Fionn-mondakör elbeszélései írásban és szóban egyaránt élő irodalmi hagyo-
mány részét képezték, és a Fionn életének különböző szakaszaiban játszódó történe-
tek, amelyekben hősként, bohócként vagy fajankóként jelenik meg, párosával is elő-
adhatók. A róla szóló történetek valamiféle hallgatólagos közmegegyezés folytán ki-
vétel nélkül a 3. században, a kereszténység és az írásbeliség elterjedése előtt játszód-
nak. Lehet, hogy Szent Patrik Írországba érkezésének évszáma (Kr. u. 432) az egyház
által kitalált időpont, ám az evangéliumok szervezett hirdetése igazolhatóan az 5.
században kezdődött meg a szigeten. Azt lehetetlen megállapítani, hogy pontosan
mikor kezdték mesélni a Fionn-mondakör történeteit, de az biztos, hogy a ciklus nép-
szerűségének kezdetei egybeestek az úgynevezett kelta kereszténységgel, azaz a
szerzetesség a római egyház által nem szabályozott formáinak elterjedésével. Valami-
kor az európai irodalom 12-13. századi virágzásának idején egy névtelen egyházi sze-
mély hozzálátott a hősi hagyomány és az újfajta műveltség, illetve Fionn, a harcos-
vadász, és Fionn, a költő alakjának összebékítéséhez. Munkája gyümölcse az Acallam
na Senórach (A vének eszmecseréje). A korának újító szellemével átitatott szerző bősé-
gesen merített a hagyományos tanokból, így a Dindshenchas néven ismert „helyek ta-
nából”, ahogy a történetírásból, a lírai költészetből, a balladákból, a tudós költők mű-
veiből és a keresztény szövegmagyarázatokból is.

A keresztény gyakorlat és a kereszténység előtti vagy „pogány” hősi hagyomány

érintkezése nem az egyetlen szokatlan vonása az Acallam na Senórachnak. Bár egy em-
ber műve, különböző kéziratokban, hozzátoldásokkal, módosításokkal egészen a 19.

197
századig igen gyakran másolták.∗ Modern ír címe Agallamh na Seanórach. A kéziratok
közül egyik sem tartalmazza a teljes történetet: majdnem mindegyiknek hiányzik a
vége, és soknak az eleje is. A 12. századi jelenbe helyezett történetben a 700 éves
Szent Patrik, aki maga is meglehetősen „vén”, 900 esztendős harcosokkal vitatkozik
az elveszett hősi morálról. Ami pedig a fiannához tartozó szereplőket, Caílte mac Ró-
náint, a futárt és az élelmiszerkészletekért felelős tagot, valamint Oisínt illeti, ők a Jo-
seph Nagy (1997) által „az idő váratlan rövidzárlatának” nevezett jelenséget testesítik
meg, amikor is rég elveszettnek hitt tanokat terjesztenek el újra. Joseph Nagy így
folytatja:

„Caílte és társai túllépnek az időn és a sorrendiségen, számtalan anakronisztikus uta-

lást tesznek ők is, a szöveg is…”

A legfontosabb ilyen momentum, hogy tudják, hol van az 1142-ben alapított Melli-
font-apátság, a 12. századi reformok egyik legjelentősebb képviselője. Meglepő az is,
hogy a szerző a Fianna jelen lévő tagjai közül Caíltét beszélteti a legtöbbet, a csoport
névleges vezetője, Oisín pedig időnként eltűnik a színről. A későbbi szájhagyomány
Oísint favorizálja.
Az elbeszélés egy áltörténelmi bekezdéssel kezdődik, amely beszámol több tragi-
kus kimenetelű csatáról, melyek során a Fianna majdnem megsemmisült, majd ki-
sebb csoportokban szétszóródtak egész Írország területén. A Fianna vezetői közül
csak Caílte és Oisín maradt életben, no meg a csapat egyik nő tagja, Cáma, aki gye-
rekkorától a halála napjáig gondot viselt Fionnre. A bajtársak három napra és három
éjszakára visszavonulnak Cáma lakhelyére, majd fejenként kilenc kísérő társaságá-
ban útnak indulnak. Druim Dergbe érnek, amely Fionn sírhalma is lehet, majd a Boy-
ne és a Liffey folyók közötti síkságra vezet az útjuk, ahol találkoznak az istentisztelet
szövegét kántáló, a Teremtőt dicsérő Szent Patrikkal. A Patrikkal lévő papokat elő-
ször elborzasztja a Fianna öreg harcosainak és kutyáiknak mérete, de a szent meg-
nyugtatja a kedélyeket: szentelt vizet spriccel az óriásokra, elűzve a közelben ólálko-
dó démonokat.
A pogányok és a keresztények között szívélyesen kezdődik a beszélgetés: több,
mint 200 anekdotát mesélnek el a rég múlt időkből. Fölidézik például, hogy Caílte
vezette el Patrikot az Észak-Dublin és Meath megyék népének megkeresztelésére al-
kalmas forráshoz. Caílte Fionn iránti hűsége minden időkben megingathatatlan ma-
radt. Amikor Patrik megkérdezi tőle, jó urat szolgált-e, az öreg Fianna-harcos vers-
ben válaszol:

„Ha a sok barna levél,

Mi a fáról hull, mind aranyból lenne,
És a tenger fehér habja mind ezüstből,
Fionn azt is mind szétosztotta volna.”

Patrikot aggasztja ugyan, hogy a történetek hallgatása elvonja az imádkozástól, de

azért óvatosan elmosolyodik, és megismétli jókívánságát: „Legyen osztályrészetek győ-
zelem és áldás!” Őrangyalai eloszlatják félelmét: megjelennek neki, és elmondják, hogy
Az ír irodalom a 19. század elejéig jórészt csak kéziratos formában hagyományozódott, részben az


ír nyelvű könyvek nyomtatását sújtó tilalom, részben pedig az ír anyanyelvű arisztokrácia és értel-
miség 17. századi teljes anyagi tönkretétele miatt. − A szaklektor.

198
az agg harcosok emlékezete már nem a régi, történeteiknek csak harmadrészét tudják
elmesélni, nem többet. Hozzáteszik még, hogy a későbbi korok nemesembereinek
örömére tanult emberek szavaival, költői művekben le kellene írni mindazt, amit
még nem felejtettek el.
Patrik és Caílte megkezdik vándorlásukat Írországban: először délnek, majd nyu-
gatnak tartanak. Oisín más utat választ, ő észak felé indul, édesanyja keresésére. Ca-
ílte mindenhol elmondja az útjukba eső hellyel kapcsolatos mítoszokat, legendákat.
Az, hogy az öreg harcos a jelenleg használatosaknál régebbi helyneveket tud, tükröz-
heti a történet keletkezésekor aktuális szorongást, hogy a normannok megsemmisítik
a civilizáció egy korábbi rétegét. Körútjuk Tarában ér véget, amely akkor Diarmait
mac Cerbaill ard rí (főkirály) udvara, aki az Uí Néill-dinasztia vezetője, és állítólag Ír-
ország utolsó pogány uralkodója. Oisín már előttük megérkezett. Együtt mennek el
az éppen folyó tarai ünnepségekre, ahol az agg harcosok elbeszélik a régi időkben
véghezvitt nagy tetteiket.
A pogányok és szentek közötti dialógus időről időre keretbe foglalja a Fiannáról
szóló történeteket. Mind a prózai, mind a verses szövegek már-már az Artúr-monda-
kört idézik, különösen Fionn nagylelkűségének ismételt emlegetése révén. Egyházel-
lenes humor is fölfedezhető a szövegekben, Szent Patrikot gyakran bigottnak ábrá-
zolják, aki a Fianna harcosainak a pokol kínjait jósolja. Egészében véve az Acallam
hangvétele vidám, Caílte megtörtsége, magányossága és a letűnt hősi múlt siratása
ellenére.

OISÍN ÉS NIAM

Az Oisín túlvilágon való gyönyörteljes időzéséről szóló mese mintha alig-alig kap-
csolódna a ciklus többi történetéhez, pedig mindig is ez volt az egyik legnépszerűbb,
a Fiannához kötődő elbeszélés, az ír és skót gael történetmondók egészen a 19. száza-
dig állandóan repertoáron tartották. A legkorábbi kéziratos változatban a mese szer-
kezete szinte az Acallam na Senórach (A vének eszmecseréje) tükörképe. Az idős, roz-
zant Oisín Szent Patrikkal beszélgetve elmondja, hogyan öregedett meg ennyire. A
szerelmes Oisín azonban nem tekinthető az általában a Fiannához kötődő történetek-
ben és konkrétan az Acallamban általa megtestesített karakter megjelenési formájá-
nak. A történet népszerűségére és különállására részben magyarázatot ad, hogy két
nemzetközi mesetípus, a 470-es és a 766-os keveréke, és nem kevesebb, mint öt kata-
logizált motívum van jelen benne, köztük a D1338.7-es, az ifjúság földjén való hosz-
szas tartózkodás. A népi képzeletre gyakorolt erős hatásán túl az Oisín-történetnek
az is javára vált, hogy a 18. században csiszoltabb formába öntötték. Micheál Coimín
(Michael Comyn, 1688–1760) a protestáns uralkodó osztály képviselői között ritka-
ságszámba menően mélyen tisztelte az ír nyelvű hagyományt. Laoi Oisín i dTír na
nÓg (Oisín dala az ifjúság földjén) című műve 1750 körül modern ír nyelven íródott,
így a szerelmes tündérlány nevének írásmódja Niamh, és az amhrán néven ismert ősi,
hangsúlyos versmértéket használja. A Laoit még száz évig nem fordították le angolra,
de több elegáns feldolgozást is ihletett, így W. B. Yeats első hosszabb költeményét, a
The Wanderings of Oisín (Oisín vándorlásai) című, 1889-ben írt verset is.

199
 Egy napon testében gyönge, de lelkében erős, vak öregembert vezetnek Szent Pat-
rik elé. Az aggastyán becsmérli az újonnan jöttek tanait, és a Fianna becsületkódexé-
nek, életmódjának dicséretét zengi. Szent Patrik kételkedik az öregember állításában,
hogy ő lenne Oisín, Fionn mac Cumhaill fia, hiszen az öreg harcos halála óta már
több, mint egy emberöltő eltelt. Oisín, hogy meggyőzze őt szavai igazságáról, elbe-
széli a következő történetet:
Miután a Fianna a mai Garristown területén, Dublin megye északi részén veresé-
get szenved, Fionn, Oisín és néhány társuk visszavonul egyik kedvenc helyükre, a
Kerry megyei Lough Lein-tóhoz (Killarney). Bőven van okuk a búslakodásra, a legfá-
jóbb csapás az, hogy elesett Fionn kedvenc unokája, Oisín fia, Oscar. Fionn zokog fáj-
dalmában. A gyönyörű táj tálcán kínálja a lehetőséget, hogy fölviduljanak: kutyáikkal
vadászatra indulnak. Hamarosan fiatal őzsutát pillantanak meg, aki a csaholó ku-
tyákkal a sarkában száguld át az erdőn. A nyomukba eredő harcosoknak lélegzetelál-
lító látványban van részük: a szarvas és az őz helyett gyönyörű lány vágtat feléjük
fürge fehér paripán. Szemkápráztató bájai valami emberfölöttit sejtetnek: a fején
aranykorona, csillogó aranyhaja a vállát verdesi. Hímzett aranycsillagokkal ékesített
pazar köpönyege a lószerszám selyemdíszeire omlik. Ennél is csábosabb azonban az
arca: a szeme tiszta, kék, mint a májusi égbolt, a bőre ragyogó fehér, a szája édes,
mint a mézes bor. A ló fejét ezüstkoszorú díszíti, a nyergén, de még a patáján is
arany fénye csillan. Ki látott még ennél szebb lovat? A lány Niam Chinn Óir (Arany-
hajú Niam) néven mutatkozik be. Ó Tír na nÓg királyának a lánya. Fionn megkérdi,
hagyott-e otthon férjet, és miért jött el. Niam azt feleli, sok kérőt kikosarazott, mert ő
csak a nyalkaságáról és jó természetéről híres Oisín, Fionn fia után vágyakozik.
Az eddig szótlan Oisínt meghökkenti a vallomás, de aztán nagyon megörül neki.
Azt mondja, szívesen elveszi feleségül Niamot, akinél szebb lányt még életében nem
látott. Niam azonban nemcsak férjhez menni akar hozzá, hanem magával akarja vin-
ni Tír na nÓgba, ahol soha nem lesz beteg, öreg, és soha nem hal meg. Megkoronáz-
zák majd, és része lesz minden elképzelhető örömben. Bőségesen lesz étel-ital, finom
selymek, erős fegyverek, ékszerek. A fák gyümölcstől roskadozó ágai a földet súrol-
ják. Csodaszép hajadonok százai zengik majd dicséretét, és minden parancsát száz
bátor harcos lesi. Vadászhat is majd, száz éles szimatú kutyát kap maga mellé. És
Niam lesz a felesége.
Tír na nÓg nyugati irányban van. Útjuk során Oisín és Niam találkozik egy szar-
vasbőröket cipelő, rusnya óriással. Három nap és három éjjel küzdenek, és Oisín vé-
gül legyőzi a roppant erejű, irdatlan nagy óriást. A diadal hírére hősöknek kijáró fo-
gadtatásban részesítik Tír na nÓgban, és hozzáadják Niamot feleségül. A lány szerel-
mes ölelése beteljesíti mindazt, amit a külseje ígért. Frigyükből három gyermek szü-
letik, egy lány és két fiú. Az egyik fiú a harcban megölt Oscar nevét kapja.
Oisín azonban minden gazdagság, kényelem és öröm dacára érez egy kis honvá-
gyat. Nagyon vágyik rá, hogy újra láthassa Fionnt és a társait. Apósa teljesíti a kíván-
ságát, és elengedi, Niamot azonban nyugtalanítja, hogy a férje hazavágyik. Azt
mondja neki, semmit nem tagadna meg tőle, de fél, hogy soha nem tér vissza hozzá.
Oisín nyugtatni próbálja: emlékezteti rá, hogy a fehér ló ismeri az utat visszafelé, és ő
valóban csak körülnézni akar otthon. Niam beleegyezik a férje útjába, de komolyan
figyelmezteti, hogy a halandó Írországban soha ne szálljon le a lováról. Ha csak egy-
szer is érinti a lába a talajt, soha nem térhet vissza Tír na nÓgba. Végül zokogva azt is

200
elárulja a férjének, hogy apját, Fionnt nem fogja látni, csak egy csomó savanyú képű
szerzetest és szent embert. Amikor Oisín lóra száll, Niam még megcsókolja, és azt
mondja neki, soha nem tér vissza hozzá az ifjúság földjére.
Oisín úgy érzi, éppen csak egy családalapításhoz elegendő időt töltött Tír na nÓg-
ban, nem tudja, hogy a halandók világában ez az idő 300 évet tett ki. Fehér lova sebe-
sen Írországba repíti, vidám hangulatban érkezik. Jókedve azonban hamar szerte-
foszlik, amikor beszélgetni kezd az útjába eső emberekkel. Mindannyian rengeteg
történetet tudnak Fionn mac Cumhaill-ról, végére se érnének napestig. Fionn és a Fi-
anna tagjait azonban soha nem látták szemtől szembe, Oisín pedig furcsa lénynek,
óriásnak tűnik a szemükben. Oisín ezután elmegy a leinsteri Allen-dombhoz, de ko-
pár, csalánnal, tyúkhúrral és aggófűvel benőtt domb fogadja. Nem tagadható tovább
a szívszaggató, de egyértelmű tény: Fionn meghalt, és egykori társainak sincs nyoma
sehol.
Oisín a Fianna kedvenc vadászterülete, a Dublin megyei Glenasmole felé folytatja
útját. Uticélja közelébe érve, egy völgyben pár ember egy nehéz követ próbál szekér-
re emelni, és odakiáltanak neki, hogy segítsen. A völgy neve azt jelenti, „Rigóvölgy”,
a sok korai ír történetben említett Dodder folyócska forrásvidékén terül el. Oisín le-
hajol, hogy segítsen megemelni a követ, de ekkor szétpattan a ló hasán a heveder, és
ő a földre zuhan. Niam jóslata beteljesül, azonnal vénséges vénemberré változik, egy
nappal sem látszik kevesebbnek 300 évesnél. A körülötte álló halandók elborzadva
nézik, hiszen a nyeregben ülve Oísin igencsak föléjük tornyosult. Most viszont maga-
tehetetlenül, gyámoltalanul, megfáradt, vak öregemberként hever a lábuknál.

201
 TIZENKETTEDIK FEJEZET

A királyok mondakörei

KIRÁLYOK, TÖRTÉNELEM, LEGENDÁK

V olt idő, amikor csak három mondakört tartottak számon. Amikor a tudósok a
19. század közepétől megkezdték a korai ír irodalom módszeres tanulmá-
nyozását, a már tárgyalt három ciklusra (mitológiai mondakör, ulsteri mon-
dakör, Fionn-mondakör) osztották az anyagot. Sok történetet azonban nem lehetett
besorolni e három csoportba, talán azért, mert a „ciklus” − azaz egymáshoz kapcsoló-
dó vagy akár folytatólagos elbeszélések − fogalma a modern idők terméke. A beso-
rolhatatlan anyagok között voltak helynevek eredetét magyarázó történetek, túlvilági
utazásokról, kalandokról szóló elbeszélések (például Bran utazása), szentek legendái,
valamint számos, a nagy királyok személyére és birodalmára vonatkozó történet.
Idővel fölvetődött, hogy az utóbbiak egy része esetleg egy negyedik ciklust alkothat.
A történetek középpontjában azonban nem egy bizonyos király áll, mint az ulsteri
mondakörben Conchobar mac Nessa, hanem különböző királyok szerepelnek össze
nem függő elbeszélésekben. Ebből kiindulva alkotta meg Myles Dillon 1946-ban a
„királyok mondakörei” (angolul: The Cycles of the Kings) kifejezést, amelyben a töb-
bes szám arra utal, hogy ez a negyedik történetcsoport több alcsoportból áll. A meg-
szokás és az egységességre való törekvés miatt azonban gyakran egyes számban
használják a mondakör nevét. Mivel pedig a legendabéli királyok egy részénél leg-
alább valami halvány esély mutatkozik rá, hogy valós történelmi személyek voltak,
„történelmi mondakör” néven is ismertek ezek az elbeszélések. Tom Peete Cross és
Clark Harris Slover sokat idézett Ancient Irish Tales (Régi ír mesék) című, 1936-ban
megjelent könyvében pedig a „hagyományos királyok meséi” (angol: Tales of the
Traditional Kings) kompromisszumos megoldás mellett döntött, ez az ésszerű, alter-
natív elnevezés azonban nem terjedt el.
Ahogy a 3. fejezetben már esett róla szó, a korai Írország igencsak bővelkedett ki-
rályokban, akiknek többsége után mindössze egy-egy név és szám maradt a króni-
kákban, családfákban (genealógiákban). A legnevezetesebb uralkodóknak állandó-
sult ragadványnevük is van, és számos család tekinti őket ősének. Ilyen alak például
Conn Cétchathach (a Százcsatájú), aki talán a Kr. u. 2. században élt, és akinek emlé-
két Connacht-nak, Írország nyugati tartományának neve őrzi. Ő hallja először a Lia
Fáil (’a sors köve’) szavait. A kő elmondja neki, hányan követik majd vérvonalából
Tara trónján, de Szent Patrik érkezését is megjövendöli.
Conn örökösei közé tartozik csodált unokája, Cormac mac Airt, aki a feltételezések
szerint 40 éven át uralkodott a 3. században. Cormac idejében nagy a bőség: Írország
folyóiban hemzseg a lazac, a tehenek több tejet adnak, mint amennyi a csöbrökbe fér,

202
a borjak mindössze három hónapos kihordási idő után születnek. Cormac mac Airt a
hivatalban lévő uralkodó a Fionn mac Cumhaill és a Fianna kalandjait megidéző tör-
ténetekben is. A róla szóló, később még ebben a fejezetben ismertetett, varázslatokkal
teli történet, az Echtrae Cormaic (Cormac kalandjai) hatására sok tudós kizárta annak
lehetőségét, hogy Cormac történelmi személy volt. T. F. O’Rahilly (1946) amellett ér-
velt, hogy alakja csak az első gael nyelven beszélő tarai király idealizált képe. Íror-
szág korai korszakának befolyásos családjai azonban másként vélekedtek, több famí-
lia is ősének tekintette.
A több, mint egy évszázaddal későbbi Niall Noígiallach (a Kilenctúszú) harcos ki-
rály szorosan kötődik a vitathatatlanul létezett, Írországot hat évszázadon át uraló Uí
Néill-dinasztiához. Őt tartják ugyanis az ősüknek, mivel a dinasztia neve azt jelenti,
’Niall unokái/szellemi örökösei’. A „Kilenctúszú” ragadványnév Niall vitézségéről
tanúskodik, és arról, hogy uralmát ki tudta terjeszteni a szomszéd királyságokra is. A
túszok kilétére vonatkozóan két történet van. A régebbi, valószínűbb, de kevésbé
közismert változat szerint valamennyien az Airgialla nevű, egykor hatalmas néphez
tartoztak, akik annak idején a Lough Foyle nevű tó közelében, a mai Észak-Írország
területén telepedtek le. A későbbi, alighanem kitalált verzió szerint pedig Niall Íror-
szág öt tartományából, valamint a skótok, a szászok, a britek és a gallok közül is ej-
tett egy-egy túszt.∗
Sokkal későbbi és bizonyosan történelmi alak Brian Bórama vagy Ború, aki a clon-
tarfi csatában (1014 k.) győzedelmeskedett a skandinávok fölött. A Clare megyei Kil-
laloe-ban született, és szokásos rezidenciáján avagy „palotájában”, a Shannon folyó
partján lévő közeli Kincorában először egy Dál Cais vagy Dál gCais (angolosított
alakja: Dalcass) nevű kis királyság uralkodója lett. Hatalmát azonban kíméletlen esz-
közökkel kiterjesztette a szomszédos Limerickre és Cashelre, míg végül egész Dél-Ír-
ország domináns politikai tényezőjévé vált. Végső célját is elérte, amikor 997-ben Ta-
rában ard rívé (azaz főkirállyá) koronázták. Ez 17 évvel azelőtt történt, hogy elesett a
skandinávokkal Clontarfnál, a mai Dublin egyik részének területén vívott győztes üt-
közetben. Brian Bórama életét annyi hőstörténet örökíti meg, hogy akár önálló kis
mondakörnek is tekinthetők. Alan Bruford (1969) a királyság nevéről „dalcassi mon-
dakörnek” nevezte el ezt a történetcsoportot, amelyből itt példákat nem ismertetünk.
Az e fejezetben tárgyalt történetek közül soknak a hangnemét befolyásolják az állí-
tólagos történelmi gyökerek. Fontos a mítosz és a legenda közti különbségtétel, és
sok múlik a hallgató/olvasó elvárásain is. A legenda szó az ófrancia legende-ből ered,
és a Shorter Oxford English Dictionary (1993) meghatározása szerint azt jelenti, „a köz-
hiedelem által történelminek tartott hagyományos mese” vagy „a közhiedelem által igaznak
tartott kitalált történet”. A klasszikus ókori kultúrában nem definiálják a fogalmat, bár
Thézeusz és a Minótaurosz története talán mutat ilyen vonásokat. Lehet, hogy a
szentekről szóló történetekre használták először a „legenda” szót, például a 13. szá-
zadi Legenda Aurea (Aranylegenda) című kötetben, amely a Jacobus de Voragine ér-
sek által összegyűjtött híres meséket tartalmazta. A szó jelentésköre azóta tágult, a
Nagy Károlyról és Artúr királyról szóló történeteket is „legendáknak” nevezzük,
még akkor is, ha a görög és a római mitológia elbeszéléseivel vannak közös motívu-

A túsz volt a biztosíték arra, hogy a túszadó elismeri hűbérurának azt, akinek a túszt adja. − A


szaklektor.

203
maik. Lehet, hogy Conn, Cormac, Niall és Brian ugyanabba a „fiókba” való, mint
Nagy Károly és Artúr.
Amennyire tudjuk, a Táin közönsége akár történelmi alaknak is gondolhatta Cú-
chulainnt, Conchobart és Medb királynőt. A Fionn mac Cumhaillról szóló, szájhagyo-
mány útján terjedő történetek hiszékeny hallgatói még a 20. században is úgy érez-
ték, az ír nép valóban létezett védelmezőjének hőstettei elevenednek meg előttük,
még akkor is, ha varázslatokról, csodás átváltozásokról szólt a mese. De bármit hittek
is, hitüket még jobban megerősítette, ha olyan uralkodók szerepeltek az elbeszélések-
ben, akiknek emlékét családfák, valamint földrajzi helyek és befolyásos családok
neve őrzi, azaz mindennapi tapasztalatuk azt sugallja, hogy a történetek a való élet-
ből táplálkoznak.
A királyok mondaköreinek elbeszéléseivel kapcsolatban közhelyszámba menő
észrevétel, hogy nem bővelkednek annyira mágikus elemekben, mint a mitológiai
ciklus történetei, nem játszik bennük akkora szerepet a hősiesség, mint az ulsteri
mondakörben, és nem olyan romantikusak, mint a Fionn-mondakör elbeszélései. Ez
azonban nem azt jelenti, hogy komor hangulatúak vagy földhözragadtak lennének,
hiszen a hétköznapi világtól, különböző varázslatok révén, itt is gyakran elrugaszko-
dik a cselekmény. Hiányoznak viszont olyan, a kereszténység előtti vallásosságban
gyökerező alakok, mint Lug Lámfhota, Balor, Mórrígan, Medb, Fionn vagy a Fomori
nép tagjai. E fejezetben nagyobb valószínűséggel találunk a nem ír hagyományokkal
való feltűnő párhuzamokat vagy onnan kölcsönvett elemeket. Suibnénak például
egyértelműen a skóciai Lailoken, az erdő bolondja a megfelelője, valamint a brit Mer-
lin, aki egy történet szerint szintén erdei őrült volt, nem Artúr király varázslója. Az
az elbeszélés pedig, amelyben Rónán megöli fiát, sokat vesz át Hippolütosz és Phaid-
ra, a hazug, csábító nő klasszikus mítoszából. E ciklusban találkozunk az ír hagyo-
mány legismertebb magányos tündérével, a kobolddal (leprechaun) is.

AZ ŐRÜLT SUIBNE

A Suibne vagy Suibhne (a Sweeney elődje) a korai Írországban elég gyakori név
volt, annak azonban semmi nyoma, hogy valóban élt volna egy Suibne nevű elátko-
zott király, aki megbolondult. Annak a népnek a családfáiban (genealógiáiban),
amely fölött állítólag uralkodott, nem bukkan föl. Háromrészes története a Kr. u. 637.
évi Mag Rath-i (vagy angolosan: moirai) csatához kötődik, amely a mai Down megye
területén lezajlott jelentős dinasztikus küzdelem csúcspontját jelentette. Suibne Geilt
(’őrült Sweeney’) nevét már egy 9. századi jogi értekezés is többször említi, a róla
szóló legjelentősebb történet, a Buile Suibhne (Suibne őrülete) azonban csak a 12. szá-
zadban nyerte el mai formáját, és három, ennél öt évszázaddal később készült kéz-
iratban maradt fenn. A történet szerkesztői ügyelnek rá, hogy az egyházat a lehető
legkedvezőbb színben tüntessék föl, elsősorban, mint a hagyományos ír műveltség
letéteményesét. A Buile Suibhnét időben megelőző két történet a Fled Dúin na nGéd
(Lakoma Dún na nGédben), amely a csatához vezető eseményeket taglalja, és a Cath
Maige Rátha (A Mag Rath-i csata), a véres ütközet krónikája.
A cselekmény az aprócska Dál nAraide királyságban kezdődik, amely Antrim és
Down megyék határvidékén, a mai Észak-Írország keleti részén terült el. Suibne ki-
rály, Colmán fia ki akarja űzni birodalmából a hittérítő Szent Rónánt, felesége, Eó-

204
rann azonban csillapítani próbálja a férjét. A Rónán hittérítő harangjának kongásától
feldühödött Suibne kiront a kastély főbejáratán, Eórann pedig a kabátját megragadva
igyekszik visszatartani. Kezében marad a pogány király ruhája, aki így meztelenül,
de fegyverrel a kezében fut tovább, mint a Poszeidóniosz által leírt ókori gall harco-
sok. Dührohamában Suibne egy tóba hajítja Rónán zsoltároskönyvét, és már éppen el
akarja agyabugyálni a szentet, amikor az uralkodói kötelesség a Mag Rath-i csatába
szólítja. A szent áhítatosan hálát rebeg az Úrnak, hogy megmentette őt, de egyúttal
meg is átkozza Suibne királyt: azt kéri, ugyanolyan anyaszült meztelenül kelljen kó-
borolnia a világban, ahogy őelőtte megjelent.
A király és a szent második találkozása már tartósabb következményekkel jár. Mi-
után egy vidra csodába illő módon megmenti Rónán zsoltároskönyvét, amelyen nem
is látszik, hogy vízbe esett volna, a szent a Mag Rath-i harcmező felé indul, abban a
reményben, hogy sikerül kibékítenie a szemben álló feleket. De nem jár eredménnyel.
Amikor megáldja a seregeket, a rájuk hintett szenteltvíz annyira fölbosszantja Suib-
nét, hogy a király a szent egyik kísérőjébe vágja a lándzsáját, halálos sebet ejtve rajta.
Ezután Rónánt is célba veszi egy lándzsával, de az eltörik a szent harangján, és a nye-
le a levegőbe röpül. Rónán most másodszor is megátkozza a királyt, hogy ő is úgy
sodródjon ide-oda a levegőben, mint a lándzsája, és hogy lándzsa által vesszen el. Su-
ibnét kezdetben nem izgatja a dolog. Újra beleveti magát az ütközetbe, de azon veszi
észre magát, hogy egyre jobban zavarja a vérontás zaja. Egész testében remegve, ver-
gődő madárként menekül el a csatatérről. Az őrült rohanásban alig éri a lába a talajt,
végül egy tiszafán állapodik meg. Közben vezérét vesztett serege a csatában alulma-
rad. Egy vérrokona sikertelenül próbálja észre téríteni a királyt, aki Írország egyik el-
dugott sarkába menekül, és Tír Chonaillban (Donegal) gubbaszt egy fán.
A háborgó lelkű Suibne ezután ide-oda vándorol az országban, kóborlásait költői
helynevek hosszú sorával teletűzdelt szövegrészek mesélik el. Sokszor azt kívánja,
bárcsak elesett volna a harcban. Hosszú, balladisztikus elbeszélő költeményekben ki-
áltja világgá panaszát. Suibne ugyan nem tartozik a költők kiváltságos, nagy hatalmú
kasztjához, a filidhez (egyes száma: fili), de tud versben beszélni. Őrültnek mondja
magát, és a fák ágai között meztelenül reszketve annak is látszik. Végül a holdkóro-
sok völgyében, Glen Bolcáinban lel nyugalomra. A jelek szerint valóban létező hely-
ről van szó, amelyet az Antrim megyei Rasharkin közelében lévő Glenbuckkal azo-
nosítanak. A Fionn-mondakör egyik szövege a Kerry megyei Dingle-félszigetre he-
lyezi a völgyet. Elképzelhető, hogy hasonló menedékhely volt az a völgy is.
Suibne vándorlásának egyes állomásain homályos értelmű tanácsokat ad. A Shan-
non folyó partján, a clonmacnoise-i kolostor közelében lévő, lírai nevű Snám Da Én
(’két madár úszása’) templomhoz érve például az őrült király azt látja, hogy a papok
pénteki kánoni imádságaikat, a nónákat mondják. A közelben asszonyok tilolják a
lent, és egyikük éppen szül. A látványtól felzaklatott Suibne kijelenti, nem helyénva-
ló, hogy éppen nők szegik meg az Úr böjti napokra vonatkozó tilalmait. A születés
csodáját minősíti tehát vétkes kihágásnak. Ezután a len tilolását a népe által Mag
Rathnál elszenvedett vereséghez hasonlítja, a vecsernyére szólító harang hallatán pe-
dig így panaszkodik:

„Édesebb muzsika lenne fülemnek a Bann partjain mindenünnen hallható kakukkszó,

mint ennek a harangnak az éktelen zenebonája.”

205
 Az ezt követő balladában ugyanezt a témát folytatja: a természet szépségét dicséri,
és könyörög Krisztushoz, hogy ne fossza meg Suibnét az Ő édes kegyelmétől.
Gyötrelmeiben egyetlen hűséges barátja tart ki Suibne mellett: Loingsechán, aki a
fogadott fivére vagy ugyanazon anyától származó féltestvére. Loingsechán három-
szor is megmenti a királyt, és híreket hoz neki a családjáról. Zavart elmeállapotában
Suibne időnként nem szereti, ha a közelébe mennek, ezért Loingsechán egy alkalom-
mal kénytelen vén banyának álcázni magát. Azzal sikerül a király bizalmába férkőz-
nie, hogy enni ad neki.
A Loingsechán által vezetett Suibne elmondja, mennyire vágyik rá, hogy feleségé-
vel, Eórann-nal lehessen, aki azóta az ő barátjával, Guairével él. Ezért először szemre-
hányást tesz Eórann-nak, de amikor az asszony azt feleli, szívesebben élne ezentúl
Suibnéval, még nyomorúságban is, a király megszánja, és azt javasolja, maradjon in-
kább új szeretőjével.
Amikor tömeg verődik össze körülötte, Suibne ismét a természetbe menekül, és
egy fán talál nyugtot. Loingsechán második látogatásakor a királyságára terelődik a
szó. Barátja azt a szomorú hírt hozta, hogy meghalt Suibne apja, anyja és fivére, és az
egyetlen lánya is, ami valóságos tőrdöfés a bomlott elméjű király szívébe. Amikor pe-
dig meghallja, hogy a fia sincs többé, annyira úrrá lesz rajta a bánat, hogy leesik a fá-
ról. Ekkor Loingsechán elkapja, megkötözi, és elmondja neki, hogy családtagjai való-
jában életben vannak. A sokkhatástól a király visszanyeri a józan eszét, Loingsechán
pedig visszaviszi Dál nAraidébe, és segít neki visszaszerezni a trónját.
De Suibne nem sokáig képes megőrizni elméje tisztaságát. Amikor magára marad
a palotában, megjelenik előtte az annak idején Loingsechán által megszemélyesített
szipirtyó, aki segített rajta. Emlékezteti őrült időszakára, és ráveszi, hogy ugráljon,
mint akkor. A rosszindulatú banya még versenyre is kel vele, és együtt szökdécsel-
nek ki a természetbe, ahol Suibne ismét megbolondul. A banya és az ugrálóverseny
motívuma a szájhagyományban is megjelenik, valószínűleg onnan is ered. Suibne
egyetlen ugrással átveti magát az északon, Antrim megyében lévő, sziklaszirtre épült
Dún Sobairche (Dunseverick) várának oromzatán, a banya viszont, amikor utánozni
próbálja, visszazuhan a szikláról, és a mélyben leli halálát. Ezt követően Suibne Bri-
tanniába vándorol, és egy őrült mellé szegődik, akit azért átkozott el a népe, mert
szaténruhában küldte harcba katonáit. A férfi egy idő után beleöli magát egy vízesés-
be, de felbukkanása hangsúlyozza a rokonságot a walesi hagyománnyal, illetve az
Artúr-mondakörhöz kötődő Merlinnel. Merlin őrültségében a Myrddin (G)wyllt név-
re hallgat, ami lehet a Suibne Geilt előképe is. Suibne visszatér Írországba, de nem
mer belépni a saját házába, mert fél, hogy fogságba ejtik. Felesége, Eórann azt pana-
szolja, hogy szégyent hoz rá az őrültsége, és mivel Suibne úgysem akar vele élni, ő
jobban szeretné, ha elmenne örökre. A csüggedt Suibne a nők ingatagságán siránkoz-
va távozik.
Kóborlásai újabb gyötrelmek közepette folytatódnak Írország-szerte, mígnem egy
esős, hideg éjszakán ismét kitisztul az elméje, és megpróbál visszatérni Dál nAraidé-
be. Szent Rónán azonban csodálatos módon hírét veszi szándékának, és imádkozik,
hogy az őrült király ne árthasson többé az egyháznak. Ezt követően gonosz, kegyet-
len szellemek hordája zaklatja Suibne királyt. Megőrjítik, kényszerképzeteket, délibá-
bokat kerget miattuk. Végül azonban a Szent Moling által alapított kolostorban, Tech
Molingban (a mai St. Mullinsban Carlow megye) lévő bűnbocsánatot nyer számos

206
vétkéért. Moling avagy Mo Ling valós történelmi alak (697-ben halt meg), akit Giral-
dus Cambrensis (12. század) „Írország négy prófétája egyikének” nevezett. A szent
megsajnálja az őrült vándort, és megengedi neki, hogy minden este visszajárjon a ko-
lostorba, ahol vacsorát kap. És ami még fontosabb, Moling lejegyzi Suibne kalandjait.
A kolostor népe azonban másfajta fogadtatásban részesíti a királyt. A szakácsnő pél-
dául úgy ad neki enni, hogy lábával mélyedést váj egy nagy darab tehéntrágyába, és
azt tölti meg tejjel, hogy Suibne kilefetyelhesse. A szakácsnő férjének azonban még ez
a megalázó szívesség is sok, ő lándzsát döf a királyba. A sebtől legyengült, félájult
Suibne meggyónja bűneit Szent Molingnak, aki föladja neki az utolsó kenetet. A meg-
bocsátó szent a templom ajtajához vezeti a királyt, ahol az összeesik és meghal, így
végre megszabadul a kettős átoktól.
William Butler Yeats The Madness of King Goll (Goll király őrülete) című korai köl-
teményének egyértelműen Suibne története az alapja, ha a költő meg is változtatta a
neveket.

HOGYAN ÖLTE MEG RÓNÁN KIRÁLY A FIÁT?

Ez a történet sok közös vonást mutat az előzővel, bár mások írták, más történelmi
korban. A Rónán nevű szereplő ezúttal király, nincs köze az azonos nevű szenthez,
és a cselekmény részben az Antrim megyei Dún Sobairchében játszódik. Az elbeszé-
lés középponti szála a krónikákban fölbukkanó, történelminek vélt alakokhoz kötő-
dik. Nem valószínű, hogy a történetben szereplő Rónán és Eochaid ismerték volna
egymást. Rónán mac Áeda leinsteri király ugyanis 610-ben vagy 624-ben halt meg.
Történetbeli apósa, Eochaid vagy Echaid Iarlaithe viszont, aki feltehetően jóval idő-
sebb volt nála, a följegyzések szerint több, mint negyven évvel később, 665-ben hunyt
el. A történetet, amelyben mindketten szerepelnek, valószínűleg egy vagy két évszá-
zaddal később találta ki egy klasszikus forrásokból dolgozó családfakutató. A Leins-
teri kódexben (1150 után) található egy fennmaradt, talán 10. századi szöveg. A termé-
szetfölötti elem azonban, a mondakör más történeteitől eltérően, hiányzik. Nincsenek
istenek, tabuk, varázslatok. A feszültség hétköznapi emberi konfliktusokból, szere-
lemből, féltékenységből, gyűlöletből, erőszakból származik. A történet szokásos ír
címe Fingal Rónáin (Hogyan ölte meg a fiát Rónán?), de időnként találkozhatunk az
Aided Maíl Fhothartaig Maic Rónáin (Máel Fhothartaignak, Rónán fiának halála) cím-
változattal is.
Rónán leinsteri király fia Máel Fhothartaig, a tartomány legdaliásabb ifja, akinek
csodájára járnak. Akárhol bukkan föl, összeverődnek körülötte a férfiak, fölcsepered-
ve pedig egyre inkább az udvar ifjú hölgyeinek kedvence lesz, akiknek kegyeit szíve-
sen viszonozza. Apja, Rónán viszont szomorú özvegyember, felesége, egy bizonyos
Munsteri Eithne, Máel Fhothartaig anyja, nemrég halt meg. Figyelmes fia azt javasol-
ja, keressen magának új asszonyt, esetleg egy birtokkal rendelkező özvegyet. Rónán
azonban vonzó, fiatal feleséget választ: az északi Dún Sobairche urának, Eochaidnak
a lányát, akinek nincs neve, de az biztos, hogy a fiú nem ilyen asszonyt szánt apjá-
nak. Máel Fhothartaig „szeszélyes, dévaj teremtésnek” nevezi az ifjú arát. A házhoz
érkező fiatalasszony viszont sokkal kedvezőbb véleményt alkot újdonsült mostohafi-
áról, mi több, azonnal beleszeret, és elküldi hozzá gyönyörű szolgálóját, hogy csábít-
sa a fiút az új királyné ágyába. A nyomaték kedvéért halállal fenyegeti a lányt arra az

207
esetre, ha dolgavégezetlenül térne vissza. A szolgáló, hogy meggyőzőbb legyen a rá-
beszélés, együtt hál Máel Fhothartaiggal, de nem hallgatja el azt sem, hogy a mosto-
haanyja is vágyakozik utána. Az ifjú hős erre ötven kísérővel Skóciába megy, ahol
hamarosan komoly hírnévre tesz szert, mint harcos és vadász. Két vadászkutyája,
Doilín és Daithlenn gyorsabb a vendéglátó skót király kopóinál is. Amikor a leinsteri-
ek kérik, hogy térjen haza, Dún Sobairchén keresztül vezet az útja, ahol Eochaid ki-
rály kijelenti, hogy a lányának inkább Máel Fhothartaiggal kellett volna hálnia, nem a
vén bugris Rónánnal. Az ifjúnak ez nem tetszik, de azért folytatja útját Leinster felé.
Érkezésekor a szerencsétlen szolgálót ismét fővesztés terhe mellett menesztik hoz-
zá, hogy édesgesse a királyné ágyába. A kétségbeesett Máel Fhothartaig fogadott fi-
vére, Congal tanácsát kéri, aki azt feleli, tud megoldást, de annak ára van. Máel Fhot-
hartaig hiába kínál neki lovat, kantárt, ruhát, Congal kijelenti, hogy csak a két értékes
vadászkutyát fogadja el. Egyszerű fortélyt eszelt ki: Máel Fhothartaig kora reggel
menjen el marhákat pásztorolni, Congal pedig bemegy a királynéhoz azzal, hogy a
mostohafia aznap délután egy fehér kövekkel jelölt helyen várja pásztoróra reményé-
ben. A királyné egész délelőtt epedve várja a pillanatot, a fehér kövek felé tartva
azonban kétszer is összefut Congallal, aki durván szidalmazza, olyanokat vág a fejé-
hez, hogy „Ringyó!” meg „Gonosz asszony!”, a harmadik alkalommal pedig már lo-
vaglóostorral is nyomatékosítja szavait. A megvert, de meg nem tört királyné így vág
vissza: „Gondom lesz rá, hogy vért ízleljen a nyelved!”
Aznap este Rónán várában a király Máel Fhothartaigot dicséri, aki még nem tért
vissza a marhaterelésből, ahova Congal küldte. A zilált külsejű királyné válaszul azt
morogja, hogy a király folyton a fiát dicsőíti. Rónán erre még lelkesültebben áradozik
a fiúról. Azt mondja, Máel Fhothartaig mindent megtesz, hogy királyi apja és annak
új felesége jól érezze magát. Erre a királyné zsémbesen azt feleli, hogy a fiú viszont
nem érzi magát olyan jól, mint szeretné. „Congal háromszor hozta már be hozzám − vá-
daskodik −, nagyon nehéz volt megszabadulnom tőle.”
„Átok szálljon a szádra, gonosz asszony!” − torkolja le dühösen Rónán, de a felesége
azt állítja, bizonyítani is tudja a vádat. Hamarosan belép Máel Fhothartaig, és szárít-
gatni kezdi a tűznél a lábát. Ezzel tálcán kínálja az alkalmat a királynénak: amikor
Máel Fhothartaig két verssorban elmondja, milyen hideg van, az asszony befejezi a
versszakot azzal, hogy mennyire fázik egy férfi a szeretője nélkül.
„Tehát igaz!” − kiált fel Rónán, és int egyik emberének, Aedánnak. A kísérő nyom-
ban el is hajítja lándzsáját, amely székéhez szögezi Máel Fhothartaigot. A második
lándzsa Congalt találja el, a harmadik pedig Mac Glass, az udvari bolond beleit szag-
gatja szét. Máel Fhothartaig haláltusája közepette elmondja apjának, hogy aljas ha-
zugsággal vezették félre. Elmondja azt is, hogyan zaklatta őt az ifjú királyné, hogyan
csalta el Congal háromszor is, és hogy ugyanúgy nem vétkezne vele, ahogy a tulaj-
don szülőanyjával sem. A halállal való küszöbön álló találkozására esküszik, hogy
ártatlan.
Szavai meghozzák a kívánt hatást. Fia halála után Rónán három napig gyászol,
ékesszóló, visszafogott siránkozásában bűnös, kéjsóvár nőnek nevezi a feleségét.
Congal bosszúra szomjas fivére, Donn pedig Dún Sobairchébe utazik, ahol kicsalo-
gatja palotájából Eochaidot, a királyné apját, majd feleségével és fiával együtt meg-
gyilkolja. Levágott fejüket Leinsterbe viszi, és a királyné keblére veti. Az asszony erre
saját késébe dől.

208
 A történet Máel Fhothartaig addig egyszer sem említett fiainak megjelenésével
végződik, akiknek anyjára még csak nem is utal a szöveg, nemhogy néven nevezné.
A fiúk Rónán ajtajához mennek, és bejelentik, hogy odakint olyan harc van készülő-
ben, amelyben egy öreg bajnok nem állhatja a sarat. Erre Rónán száját elönti a vér, és
a király azon nyomban meghal.
Bárki is a Fingal Rónáin szerzője, alighanem a Hippolütoszról, az erényes kocsihaj-
tóról és a buja, gonosz Phaidráról szóló, közismert görög meséből merített, amelyet
többek között Euripidész Hippolütosz című drámája (Kr. e. 428) is földolgoz. A régi
idők gyakran erősen nőgyűlölő papjai igencsak kedvelték a vétkes asszonyokról szó-
ló tanmeséket, és meríthettek a bibliai József történetéből is, aki ártatlan, mégis gya-
núba keveri az utána hiába sóvárgó Potifárné (1Móz, 39,12). Az apa és fia közötti, fél-
reértésen alapuló szexuális rivalizálás témája a népi/népmesei motívumok katalógu-
sában a K2111-es számot kapta (l. még: 870C mesetípus).

CORMAC ARANYKUPÁJA

A következő történet a tündérmesék világába vezet minket: vannak benne titokza-

tos idegenek, kért és teljesített három kívánság, a természet törvényeivel dacoló ki-
mondott szó. A történetmondó mindezeket a csodás eseményeket a Szent Patrik előt-
ti ír hagyomány igen híres királyának, Cormac mac Airtnak tulajdonítja, aki az év-
könyvek szerint megszakításokkal Kr. u. 227-től 266-ig uralkodott. A királyt másik ti-
tulusa, a „Cormac Ua Cuinn” (’Conn unokája/leszármazottja’), csaknem ugyanolyan
híres nagyapjához, Conn Cétchathachhoz (’a száz csatát megvívó/Százcsatájú’) köti.
A korai genealógiákban gyakran idézik a nevét. Ez részben arról tanúskodik, hogy
egyértelműen valós történelmi személynek tartották, részben pedig arról, hogy a
becsvágyó családok kapcsolatba akarták hozni magukat vele. A tetteit leíró, alább
összefoglalt Echtrae Cormaic (Cormac kalandjai) című szöveg több korai elbeszélést
fűz össze, moralizálással és sugalmazott társadalombírálattal fűszerezve. Több kuta-
tó is fölfigyelt rá, hogy Cormac Tír Taimgirében (’az Ígéret Földjén’) tett látogatása
Perceval lovagnak a Grál kastélyában tett látogatását előlegezi meg. Az igazság pró-
bára tevő kupájának motívuma még a távoli Indiában is megtalálható.
Egy májusi hajnalon Cormac mac Airt Tara bástyáin sétálgatva szokatlan öltözékű
idegenre lesz figyelmes. A várhoz közeledő, ősz hajú vendég élénk színű aranybro-
kát ruhát visel, olyat, amilyen csak magas státusú harcosokat vagy hercegeket illet
meg. A vállán pedig ezüstágat hoz, amelyen három aranyalma csüng. Amikor Cor-
mac megtudja, hogy az aranyalmák, ha megrázzák őket, gyönyörű muzsikájukkal
mindenki szemére álmot hoznak, még a vajúdó nőkre is, kéri az idegent, hogy adja
neki. A különös vendég beleegyezik, csak egy ígéretet kér cserébe, hogy Cormac a jö-
vőben teljesíti három kívánságát. A király örömmel rááll az alkura.
Egy év és egy nap múlva az idegen visszajön, és a király Ailbe nevű lányát kéri.
Tara asszonyaiból három hangos kiáltást vált ki a kérés, Cormac azonban megrázza
feléjük az ezüstágat, mire elszáll a bánatuk, és mély álomba merülnek. Átadják Ail-
bét. Újabb egy hónap elteltével megint megjelenik az idegen, és most Cormac fiát,
Cairbre Lifechairt kéri. Cormac most is teljesíti a kérését, pedig az udvar népének ez-
úttal sem tetszik a dolog.

209
 Harmadik látogatásakor az idegen Cormac feleségét, Eithne Tháebfhotát, Dúnlang
leinsteri király lányát viszi el. Az ő elvesztését Cormac már képtelen elviselni, űzőbe
veszi hát az idegent és kíséretét. Végül egy síkság közepén sűrű köd borul rájuk. Itt a
cselekmény éles fordulatot vesz, ami azt sugallja, hogy Cormac kalandjainak fenn-
maradó része más forrásból származik.
A pusztán egyedül bolyongó Cormac hatalmas, bronzfallal körülvett várhoz ér. A
falakon belül ezüstből készült ház áll, félig befödve fehér madárszárnyakkal. Cormac
szeme elé rendkívül különös látvány tárul. A tető másik felét most zsúpolja fehér tol-
lakkal a tündérlovasok serege, igaz, egyetlen fuvallat elég ahhoz, hogy munkájuk
kárba vesszen. Tűz is lobog a házban, amely minden rádobott tűzifát azonnal el-
emészt, még a vastag törzsű tölgyet is. A továbbhaladó Cormac újabb bronzfalú vár-
hoz ér, ennek falai közt már négy palota van. Belépve bronzgerendákat, ezüstsövényt
és megint csak fehér tollakból készített tetőt pillant meg. Egy ragyogó szökőkútból öt
forrás ered, ezeknek a vizét isszák a házigazdák. A szökőkút szomszédságában ki-
lenc mogyorófa áll, termésük a kút vizébe hull, ahol öt lazac tápláléka lesz. A forrá-
sokban olyan dallamosan csobog a víz, hogy nincs ember, aki annál szebben tudna
dalolni.
A jövevényt szíves fogadtatásban részesíti egy daliás harcos és egy arany fejéket
viselő gyönyörű, szőke nő. Nyársra húznak egy disznót is, majd a vendég és házigaz-
dái sajátos történetmondó versenybe fognak. A disznó mindegyik fertályára kell
mondani egy igaz történetet, különben nem lehet megsütni. A lakoma többi résztve-
vőjének, a harcosnak, a nőnek és a konyhafőnöknek nincs neve. Mindhárman eltúl-
zottnak, képtelennek ható meséket adnak elő, de a házigazda meg van elégedve ve-
lük, és elhiszi őket. Ezután Cormacra kerül sor. Ő a vele, mint tudjuk, nemrég meg-
történt esetet beszéli el: azt, hogy egy titokzatos idegen sorban elvitte a lányát, a fiát,
majd a feleségét. Az ő történetét is igaznak ítélik, a disznó szépen megsül. Cormac
csak a népes társaság hiányára panaszkodik, hiszen ő általában ötvenedmagával
eszik. Erre a harcos édes altatódalt énekel, Cormac pedig elszenderedik. Amikor föl-
ébred, ötven harcost talál maga körül, és ott vannak elveszett családtagjai is: a lánya,
a fia, a felesége.
Kiporciózzák a sört és az ételt, a daliás harcos kezébe pedig aranykupát adnak.
Cormac megcsodálja a különös kivitelű edényt, vendéglátója pedig elmondja, hogy
ez nem hétköznapi ivóedény. Ha ugyanis három hamisságot beszélnek előtte, három
részre esik szét. A harcos ezt három egymást követő hazugsággal be is mutatja, majd
Cormacról és családjáról mond három igazságot. Kijelenti, hogy Eithne nem hált fér-
fival, mióta elhagyta Tarát, Ailbe sem, és Cormacnak sem volt dolga nővel. E szavak-
ra a kupa ismét összeforr, a házigazda pedig elárulja, hogy ő Manannán mac Lir, a
tengeristen, és ő jelent meg Tara falainál az ezüstággal. Ezután elmagyarázza a Cor-
mac által látott csodákat is. A ragyogó szökőkút például a tudás kútfeje, az öt lazac
pedig az öt érzékünket testesíti meg.
Másnap reggel Cormac Tara zöld gyepén ébred, vele van felesége, Eithne, fia, Ca-
irbre, és lánya, Ailbe is. És nem hiányzik mellőlük az ezüstág, a három aranyalma és
az igazság aranykupája sem.

210
 FERGUS, A SZÖRNYEK ÉS A „KIS EMBEREK”

Fergus mac Léti ugyan Ulster mitikus királya, történetét egyfajta „iktatási hiba”
következtében rendszerint mégis e ciklushoz sorolják. Az elbeszélés legkorábbi válto-
zata, a 7. vagy 8. századi Echtra Fergusa maic Léite (Fergus mac Léti kalandja) jogi szö-
vegekben maradt fenn, a birtokviták rendezésének helyes módjáról szóló tanulmány-
ban idézik. A többi korai ír történethez hasonlóan a helynevek itt is valódi földrajzi
helyeket jelölnek, igaz, más nem köti az eseményeket a történelmi valósághoz, hiszen
a történetben fölmerülő birtokvitára aligha kerülhetett sor. A főszereplő Fergus, az
„úszó”, alighanem csak alakmása az ulsteri mondakörben jelentős szerepet játszó
Fergus mac Róichnak.
Az Echtra Fergusa maic Léite nem nagy királyok birodalmában játszódik. Tartalmaz
viszont fantasztikus elemeket, amelyek később nagy hatással voltak a szájhagyo-
mány útján terjedő történetek mesélőire. Ilyenek a tengeri szörnyek, valamint az ír
irodalomban először megjelenő leprechaun (kobold). Talán a hasonló motívumok
szinte automatikus népszerűségével magyarázható az is, hogy a 13. században a tör-
ténetnek fölbukkant egy komikus, Rabelais-t idéző változata.
Az elbeszélés kezdetén Fergus mac Léti nagy hatalmú király Ulsterben, Írország
északi részén. Van egy hűbérese, egy Eochaid Bélbuide (’sárga szájú’) nevű nemes-
ember, akinek védelmére eskü kötelezi. Amikor egy háború során az ország középső
részéről érkezett, Conn Cétchathach által küldött fegyveresek csoportja megöli Eo-
chaidot, Fergus király szemében ez égbekiáltó gaztett. Való igaz, az ír jogban ismert
volt a díguin (a király védelme alatt álló ember meggyilkolása) nevű bűncselekmény,
és Fergus annak rendje-módja szerint kártérítést is követel. Délre utazik, ahol Conn
és emberei nem vitatják az igazát. Átengednek neki egy földterületet, amely lehet,
hogy Mag Muirtheimnével azonos (véletlenül éppen Cúchulainn birodalma), vagy
még délebbre, a Delvin folyó torkolatának közelében fekszik. Kialkudja magának az
egyik orgyilkos anyját, egy Dorn nevű nemesasszonyt is, aki házi rabszolgája lesz.
Fergus megfelelőnek találja a kártérítést, békét köt, és visszatér északra.
Másnap a tengerpart egy meg nem nevezett pontján kocsihajtójával pihenőt tarta-
nak, és a hőségben elszunyókálnak. Álmukban túlvilági látogatók keresik föl őket.
Vízi tündérek rajzanak ki a tengerből, és kiemelik fogatából a mélyen alvó Fergust.
Megszabadítják nagy becsben tartott, Caladhcholg nevű kardjától (ez Fergus mac Ró-
ich Caladbolgjának megfelelője). Ezután beviszik a tengerbe, de amikor a lába a vízbe
ér, Fergus azonnal fölébred, és elkap hármat az apró lények közül. Azt követeli, telje-
sítsék három részből álló kívánságát: a tengerekben, a folyók nyugodt, csöndes, álló-
vízszerű, mély szakaszain és a tavakban egyaránt tudjon a víz alatt úszni.
A kis testű manók ír neve lúchoirp vagy lúchorpáin. Ebből az úgynevezett metaté-
zissel, avagy hangáttétellel, a ch (erős h) és a p hangok cseréjével kapjuk az angolosí-
tott alakot, a „leprechaun” szót. Ezek a 8. századi vízi tündérek csak nagyon halvá-
nyan emlékeztetnek a T. Crofton Croker Fairy Legends and Traditions of the South of Ire-
land (Dél-Írország tündérlegendái és -hagyományai) című könyvében (1825) fölbuk-
kanó magányos tündérekre. A kötet megjelenése óta eltelt csaknem két évszázadot
pedig a tündérek alakjainak népszerű, kommersz torzítása, illetve karikaturisztikus
ábrázolása jellemezte. A manó, avagy kobold alakja könnyen felismerhető, ezzel
együtt nem az ír hagyomány legfeltűnőbb és nem is a legjellegzetesebb tündérfigurá-

211
ja. Az ír mesékben a „leprechaun” se nem aranyos, se nem bájos. Ezeket a vonásokat
az Írországhoz leereszkedően viszonyuló Albion (Anglia) „költötte” hozzá a kobold
alakjához.
A kis emberek teljesítik Fergus három kívánságát: először varázserejű füvekből ké-
szített, füldugószerű alkalmatosságot kap tőlük, majd a modern búvársisakot idéző
vízhatlan burkot csavarnak a fejére. Az ajándékokat azonban egy fontos feltétellel ad-
ták: Fergus saját országában, a Loch Rudraige (Dundrum-öböl, Down megye) kör-
nyékén nem élhet újonnan szerzett képességével.
A vakmerő Fergus azonban nem törődik a tilalommal, és úszni próbál a víz alatt a
Loch Rudraigében. Csakhamar a muirdris nevű félelmetes tengeri szörnnyel találja
magát szembe, amely légzsák módjára fölfújja, majd leereszti magát. Már a látványa
is mérgező, és Fergus borzalmas torzulást szenved: a szája átkerül a tarkójára. Tükör
nélkül nem veszi észre, mi történt vele, de a kocsihajtója elborzadt arca félreérthetet-
lenül tudtára adja, hogy valami nincs rendben.
Fergus kimenekül a partra, és elalszik. Kocsihajtója továbbhajt Emain Machába, és
elmondja Ulster bölcseinek, milyen csapás érte a királyt. Az akkori idők szokásai és
jogrendje szerint ugyanis olyan ember, akinek súlyos testi fogyatékossága volt, nem
lehetett király, ha pedig már trónon lévő uralkodó szenvedett olyan borzalmas torzu-
lást, mint Fergus, le kellett mondania. A bölcsek a király iránti hűségük jeleként haj-
landók konspirálni, hogy eltitkolják a történteket. Még maga Fergus sem fogja meg-
tudni, hogy mekkora szerencsétlenség érte. A döntés szerint a királyi várból eltávolít-
ják az összes idegent, és mindenkit, aki elfecsegné a titkot. Emain Machában Fergust
attól kezdve mindig hanyatt fektetik, amikor megmossák a fejét, hogy ne láthassa
meg a tükörképét a vízben. Csak megbízható szolgák dolgozhatnak mellette, akik se
neki, se másnak nem árulják el a titkot. Elég valószínűtlennek tűnik ugyan, hogy ez a
terv kivitelezhető, hét évig mégis rendben megy minden.
Egy szolgálóról azonban megfeledkeztek: az előkelő származású, sértődött Dorn-
ról, aki fia bűne miatt lett Fergus rabszolgája. Amikor egy napon őt utasítják, hogy
mossa meg Fergus fejét, gyötrelmes lassúsággal lát neki a feladatnak. A király meg-
elégeli, és rásuhint az ostorával. Az éveken át megalázott Dorn elveszti önuralmát, és
gúnyolni kezdi Fergust groteszk külseje miatt. A király most döbben csak rá, mi tör-
tént vele annak idején az öbölben. Kardot ránt, és kettévágja az előkelő rabszolganőt.
A következő teendője egyértelmű: egyenesen a Loch Rudraigéhez kell hajtatnia,
hogy megtalálja és legyőzze a szörnyet, hiszen a szörnytől való félelme csúfította el,
ezért most a félelem tárgya fölött kell diadalmaskodnia. Beugrik a vízbe, egy napon
és egy éjszakán át csatázik a mélyben a muirdrissel. A parton gyülekező ulsteriek azt
látják, hogy a tó forr, mint egy üst, és hatalmas hullámok csapnak ki a partra. Végül a
király mászik ki az öböl külső és belső felét elválasztó magas homokpadra, és kezé-
ben a szörny fejét lengetve bejelenti győzelmét. A diadal édes íze azonban egy csa-
pásra megkeseredik, amikor Fergus holtan hanyatlik vissza a vízbe. Félelmét csak az
élete árán tudta legyőzni.
Az Echtra Fergusa maic Léite 13. századi komikus változata további részleteket sző a
történetbe, és a vízi tündérek, avagy koboldok is jóval nagyobb szerephez jutnak. Itt
sokkal kisebbek, mint az eredeti elbeszélésben, egy átlagos férfi a tenyerére veheti
őket. Új neveket is kapnak a manók, Iubdán a királyuk, Bebo a királyné, és Eisirt az
udvari költő. Eisirt a későbbi hagyomány koboldjaihoz hasonlóan okkult telepatikus

212
képességekkel is rendelkezik. Tudja, mikor folytat Fergus bűnös viszonyt a tiszttartó
feleségével, Fergus felesége pedig a mostohafiával. A király itt is megküzd a Loch
Rudraige szörnyével, amelynek neve ezúttal sínach. A szája most is a tarkójára kerül,
de ezúttal a felesége fedi föl a titkot. Előtte a fürdőben vesznek össze valami semmi-
ségen. Fergus ebben a verzióban nem puszta kézzel, hanem a kardjával öli meg a
szörnyet második találkozásukkor.
Régi feltételezés, hogy az Echtra Fergusa maic Léite angol fordítását fölolvasták Jo-
nathan Swiftnek is, és részben ennek köszönhetjük a Gulliver utazásai első könyvében
(1726) szereplő liliputiakat. Vivian Mercier The Irish Comic Tradition (Az ír komikus
hagyomány) című könyvében (1962) meggyőzően érvel amellett, hogy ez valóban így
van.
A díguin miatt Fergusra átruházott föld esete, amely miatt a régi jogászok megőr-
zésre érdemesnek ítélték a 8. századi kéziratot, nem befolyásolja a cselekmény végki-
fejletét.

213
 HARMADIK RÉSZ

WALESI
ÉS SZÁJHAGYOMÁNY
ÚTJÁN FENNMARADT
MÍTOSZOK

214
 TIZENHARMADIK FEJEZET

Brit gyökerek, walesi hagyományok

ŐSHONOS IDEGENEK

K orai irodalmának tanúsága szerint a walesi nép azt tartotta magáról, hogy
Ynys Prydainon, azaz Britannia szigetén élnek. Nem egyszerűen arról van
szó, hogy a Walesi-félsziget a brit sziget része: a régi walesiek helyesen úgy
fogták föl, hogy ők a rómaiak által meghódított és gyarmatosított ókori britek kultu-
rális és nyelvi örökösei. Irodalmuk szemhatára Nagy-Britannia olyan területeire is ki-
terjedt, amelyeket ma nem tartunk Wales részének. Az Y Gododdin című, a 6-7. szá-
zadban élt Aneirinnek tulajdonított hosszú költemény cselekménye például a mai
Edinburgh közelében kezdődik, majd Yorkshire-ben folytatódik. A Skót-Alföld hatal-
mas területein, különösen a délnyugati részén, a középkorban még hosszú évszáza-
dokon át walesi nyelven (illetve ennek az ősén) beszéltek. Ezen elveszett tartományo-
kat később, némi szomorkás sóvárgástól sem mentesen, „régi Észak” néven emleget-
ték.
Wales neve az óangol wealh (többes számú alakja: wealas) szóból ered, amelynek je-
lentése: idegen vagy nem szász. A Nagy-Britanniába az 5. század közepétől érkező
angolok, szászok és jütök brutálisan bántak a helyi lakossággal, és nemigen mutattak
érdeklődést a brit nyelv iránt. Az ősi nyelv a sziget nyugati peremvidékeire, Walesbe
és Cornwallba szorult vissza, valamivel később pedig Bretagne-ba is átterjedt. Walest
már a 8. század előtt különálló egységnek tekintették, a 8. században pedig Offa mer-
ciai (azaz angolszász) király elrendelte az Offa-töltés nevű hosszú földsánc építését,
amely az őshonos keltákat elválasztotta a germán angoloktól és szászoktól. A mai
Wales határától kissé keletre mindmáig megvannak a töltés maradványai. A walesi-
ek idővel a com-brogos (honfitársak) szóból eredő Cymry szóval kezdték jelölni népü-
ket, hercegségüket pedig Cymru néven emlegették.
A walesiek kulturálisan különböznek Britannia többi részének lakóitól, etnikailag
azonban nem. Az 1990-es évek közepén elindult géntérképkészítések megerősítették
azt, amit az antropológusok már régen sejtettek: az ókori britek génjei Nagy-Britan-
nia számos lakosában tovább élnek, akár walesinek, akár angolnak, akár skótnak
vallják magukat. Az 5. században nem volt etnikai tisztogatás. A britek közül sokan
megtanultak angolul, és beolvadtak a hódítók népébe. Az ókori brit és a walesi nyelv
közti rokonság pedig senkit ne indítson arra a gondolatra, hogy a pogány vallás és
világkép széles körben tovább él, és áthatja a walesi hagyományt! A kelta tudomá-
nyok 19. században kezdődött művelésének első évtizedeiben sokakat meghódított
ez az elmélet, azóta viszont hitelét vesztette. A walesi Dôn és az ír Danu gyökerei a
jelek szerint minden bizonnyal közösek, de a két istenség aligha azonos. Dôn gyer-

215
mekeinek (Gwydion, Gilfaethwy, Gofannon stb.), akik a Mabinogiban is szerepelnek,
nincs ír megfelelőjük. Modron pedig, aki a Culhwch és Olwen című, 11. századi törté-
netben az elrabolt gyermek, Mabon anyja, az ősi Matróna istennőtől, a galliai Marne
folyó névadójától eredeztethető, ahogy Mabon őse is Maponos (’isteni ifjú’), a római
uralom alatt álló Britannia és Gallia Apollóhoz kötődő istene. Az olvasó érdeklődését
felcsigázhatja, hogy ezek az ősrégi nevek középkori történetekben bukkannak föl, de
ez még nem azt jelenti, hogy a keresztény hitre tért Wales irodalmi produktumai po-
gány szelleműek lennének. A jelenség modern analógiájának tekinthetők az ősi kul-
túrákból ránk maradt karácsonyi kellékek. A művelt ember tisztában van azzal, hogy
nem keresztény eredetű a Nagy-Britanniában karácsonyi díszítőelemként elterjedt fa-
gyöngy (a druidák öröksége), valamint a nagy fahasábok meggyújtásának kivesző-
ben lévő szokása és a földíszített tűlevelű fa. A karácsonyfát díszítő emberek túlnyo-
mó többsége számára azonban puszta véletlen a szokás nem keresztény eredete, nem
valamiféle ősi valláshoz való visszatérést jelent számukra.
A walesi nyelvű írásbeliség valamivel későbbi keletű, mint az ír, és kisebb mennyi-
ségben maradtak fenn irodalmi emlékek. Az irodalmi hagyomány a 6. század köze-
pétől a jelenig ível, de a normann kor előtti (azaz 1094 előtti) alkotások zöme (két-há-
rom kivételtől eltekintve) 12-15. századi kéziratokban maradt ránk. A latin nyelvű
Historia Brittonumban (A britek története, 800 körül) találhatók utalások a 6. századi
walesi énekes költőkre, akik közül kettőtől, Taliesintől és Aneirintől maradtak fenn
nekik tulajdonított művek. A hozzájuk hasonló költőkhöz kapcsolódó, képzelet szül-
te történetek, amelyekről a következő alfejezetben esik szó, arról tanúskodnak, hogy
a poéták már a korai időkben is komoly hírnévnek örvendtek, annak esélyét viszont,
hogy valós történelmi személyek lettek volna, gyengítik.
Mint már említettük, a régi britek soha nem éreztek közösséget az írekkel, a Man
szigetiekkel vagy a skót gaelekkel. A kelták egységének gondolata csak a 18. század
elején vetődött föl. A walesiek és az írek természetesen tudtak egymásról, gyakran
meg is támadták egymást, és az ilyen portyákról sokszor rabszolgának elhurcolt fog-
lyokkal tértek haza. (Egy ilyen alkalommal került Írországba rabszolgaként a brit
Szent Patrik.) Le is telepedtek egymás területén, és integrálódtak a másik ország tár-
sadalmi szövetébe. Hiba lenne azonban, ha túlhangsúlyoznánk a nyelvükben és elbe-
szélő irodalmukban mutatkozó párhuzamokat. Ezek ugyanis nem demonstrálják
perdöntő módon, hogy Wales és Írország irodalmának ugyanúgy lenne valami rég
elveszett közös eredete, ahogy a két nyelvnek. Sokat vitatott kérdésről van szó, a tu-
dományos közvélemény egy része elfogadja, a másik része elveti a közös eredet el-
méletét. A probléma lényege azonban néhány példával megvilágítható. Fionn mac
Cumhaill ír hős például névrokona a walesi Gwynn ap Nuddnak. A gwyn szó (ami
az ír fionn rokon szava) szintén szőkét vagy fehéret jelent, és Fionn Nuadu családjá-
ból való. Fionn és Gwynn szerepe azonban távolról sem egyforma: a kétféle hagyo-
mányban nem azonos formátumú egyéniségek, és egymással ellentétes pályát futnak
be. Gwynn kezdetben az egész túlvilág ura, de aztán elveszti jelentőségét, és végül
már csupán tündérkirály. Hasonló különbségek fedezhetők föl a Mabinogi harmadik
ágának (l. alább) címszereplője és főhőse, Manawydan fab Llŷr, illetve Manannán
mac Lir ír tengeristen között. Manawydan ugyanis a varázslatban és egyes mestersé-
gekben tanúsított ügyessége ellenére nem rendelkezik Manannán mac Lir isteni ké-
pességeivel. Más példákban pedig nem annyira nyelvi, inkább tartalmi szempontok

216
alapján kínálkozik az összehasonlítás. Az erdei vadember, Myrddin Wyllt például
egy csata látványától őrül meg, és nyeri el a jövőbe látás képességét. Kézenfekvő a
róla szóló elbeszélések összevetése az ír Suibne Geiltről vagy a skót Lailokenről szóló
történetekkel, de az igazság az, hogy mindhárom alak a korai európai hagyomány-
ban másutt is megtalálható erdei vadember motívumának példája. Myrddin ezen kí-
vül Artúr király híres varázslójának, Merlinnek az alakját is gazdagítja.
A prózai hősi irodalom nemcsak Írországban, hanem Walesben is a jóval korábbi
szájhagyományból merít, amelynek létezése logikailag könnyedén igazolható. A ko-
rai időszak olvasói vagy hallgatói színre lépésükkor nyilvánvalóan fölismerték a je-
lentősebb szereplőket. Az ártatlan Rhiannon vagy a bűnös Blodeuedd eleven, életteli
figurája a walesi irodalom nagy ajándéka a nyugati irodalmi kultúrának. A legkoráb-
bi fennmaradt walesi elbeszélés, a Culhwch és Olwen (1100 körül) az ír történeteknél
későbbi ugyan, de Európa más tájaihoz képest többnyire így is megelőzi az elbeszélő
próza kialakulását. A Culhwch ezen kívül a gyakran idézett Artúr-szövegeknél, így
Geoffrey of Monmouth Historia Regnum Britanniae (1135 körül), Wace Roman de Brut
(1155 körül) vagy Chrétien de Troyes Lancelot (1178 körül) című művénél korábban
mutatja be Artúr királyt, és sorolja el társai nevét.
A Rhydderchi fehér kódex (1325 körül) és a Hergesti piros kódex (1382 k.–1410) tizen-
egy, a normann időkben szerkesztett, cím nélküli mesét tartalmaz. A 19. században
Lady Charlotte Guest három kötetben lefordította ezeket (1838–1849), valamint Talie-
sin későbbi keletű történetét is, összesen tehát pontosan egytucatnyi elbeszélést.
Gyűjteményét Mabinogionnak nevezte, ez a mabynnogyon szó angolosított alakja. Egy-
kor úgy tartották, a cím jelentése, a francia enfances-hez hasonlóan: ’az ifjúság meséi’.
A közelmúltban azonban már inkább arra az álláspontra helyezkedtek a tudósok,
hogy a helyes fordítás „Az isteni Maponos/Mabon történetei”. A korai szövegekben
a Mabinogion szó mindössze egyszer fordul elő, és már régen kiderült, hogy elíráson
alapuló fantomszó, a Mabinogi feltételezett többes száma. Lady Guest nyomán mégis
széles körben használják ezt a szóalakot, így Gwyn Jones és Thomas Jones (1910–
1972) nagyra tartott fordításában is így szerepel, mi azonban Patrick K. Ford fordítá-
sa nyomán (1977) maradunk a hitelesebb Mabinogi formánál. A tizenegy középkori
történetet mindmáig gyakran egybefűzik, a Mabinogi cím azonban közülük csak
négy, egymáshoz kapcsolódó történetet jelöl. Ezek címe: Pwyll, Dyfed hercege; Bran-
wen, Llŷr lánya; Manawydan, Llŷr fia és Math, Mathonwy fia. Walesi nyelven a négy tör-
ténet együtt Pedair Cainc y Mabinogi (A Mabinogi négy ága) címen ismert. (Ezek tar-
talmi ismertetője megtalálható a fejezet későbbi részében.) Azért beszélünk ágról, és
nem fejezetről vagy könyvről, mert nem lineárisan folytatólagos történetekről van
szó.

TALIESIN

Taliesin a három legismertebb név egyike Wales korai korszakából (a másik kettő
Dylan és Rhiannon). Róluk sok olyan ember is hallott, aki egyébként vajmi kevés fi-
gyelmet fordít a Walesszel kapcsolatos dolgokra. Pedig ha megvizsgáljuk azt a keve-
set, amit Taliesin (jelentése walesi nyelven: sugárzó homlokú) életéről tudunk, nem
kapunk magyarázatot arra, miért is ilyen közismert a neve, és a személyéhez kötődő

217
későbbi fantasztikus történetekből sem leszünk sokkal okosabbak. A költő az őt mind
az Egyesült Királyságban, mind Észak-Amerikában népszerűsítő erőknek köszönheti
ismertségét. Charles Williams angol-walesi fantasyregény-író (1886–1945) az eredeti
walesi szövegekre alapozva népszerű regények egész sorában bővítette ki jelentősen
Taliesin jellemrajzát. Innen pedig Taliesin bekerült a fantasy-irodalom gépezetébe, a
végén már különböző szerepjátékokban, így a Dungeons and Dragons címűben is föl-
bukkant. Az emelkedettebb művészkörökben mozgó walesi-amerikai építész, Frank
Lloyd Wright (1869–1959) pedig saját személyes kultuszhősévé tette Taliesint, és két
róla elnevezett birtokot is épített, az egyiket Wisconsinban, a másikat Arizonában. Ez
utóbbi, a Taliesin West, azóta oktatási központ lett, ahova csak válogatott, igen maga-
san képzett diákokat vesznek föl. Ennek eredményeként a Taliesin névhez ma már az
újító szellem és a magas szintű tudás képzete is társul.
A történelmi Taliesin, ha létezett egyáltalán, az aprócska közép-walesi királyság,
Powys szülötte lehetett, felnőtt élete nagy részét pedig a „régi Északon” töltötte, ahol
különböző hercegi pártfogóinak dicséretét zengte. Aneirin mellett ő a másik a cynfe-
irdd (’a legrégebbi költők’) közül, akinek emléke fennmaradt az utókor számára. Kö-
zel 800 évvel a halála után az írástudók 60 neki tulajdonított verset gyűjtöttek egybe a
Taliesin könyve című kötetben. A költemények közül Sir Ifor Williams 20. századi tu-
dós szerint tizenkettőt valóban egy 6. századi költő írhatott. E tucatnyi vers azonban,
bármilyen ősrégi, nem tartozik azon művek közé, amelyeket walesi iskolások egész
nemzedékeinek kellett kívülről fújnia, és amelyek ily módon formálták nyelvi kifeje-
zésmódjukat, stílusukat. A tizenkettő közül hat Taliesin pártfogójához, Urien Rheged
herceghez, illetve annak fiához, Owain ap Urienhez írt dicshimnusz. Ők ketten iga-
zolhatóan valós történelmi személyek voltak. Két költemény egyben könyörgés a
patrónushoz, miután egy időre megromlott a viszonyuk. A fennmaradó versek közül
kettő Uriennek és Owainnak az angolokkal és a piktekkel vívott csatáit írja le érzékle-
tesen, képszerűen, a többi pedig más walesi uralkodók dicséretét zengi.
Taliesin versei keresztény elemeket is tartalmaznak, például a lélek üdvéért mon-
dott imákkal kezdődnek és végződnek, a harcos vezér iránti odaadó rajongása azon-
ban pogánynak hat. Az általa megénekelt ideális uralkodó, Urien Rheged, személyes
bátorsága és a harcban tanúsított kíméletlensége révén védelmezi népét, békében vi-
szont nagylelkű és nemes szívű. Mutat némi hasonlóságot Fionn mac Cumhaill-lal.
Taliesin mindegyik költeményében a fennálló társadalmi rend oszlopaként és mun-
káját lelkiismeretesen végző mesteremberként jelenik meg.
Józan alakja lángra lobbantotta a walesiek fantáziáját. A Mabinogi második, Bran-
wen című ágában is kapott egy kisebb szerepet, majd később olyan verseket is neki
tulajdonítottak, amelyeknek semmiképpen nem lehetett a szerzője. Ezek a költemé-
nyek vérengző, természetfölötti állatokkal, a túlvilág kutyáival (cŵn annwfn), illetve
magával a túlvilággal, az Annwfnnal való találkozásokról szólnak. Hasonló indítta-
tásból született a Hanes Taliesin (Taliesin története), vagy (ritkábban) Ystoria Taliesin
(Taliesin históriája) címen ismert, a költői ihlet mágikus eredetéről szóló mese,
amelynek egyes epizódjai több párhuzamos töredékben is megtalálhatók. A mese
egyes elemei egészen a 9-10. századig nyúlnak vissza, a ránk maradt szöveget azon-
ban a modern kor hajnalán szerkesztette Uywelyn Siôn (1540–1615 k.).
A történet a valós történelmi személy Maelgwn Gwynedd 6. századi, észak-walesi
uralkodása idején kezdődik. Ceridwen, az alakváltoztató istennő, a Bala-tó fenekén

218
éldegél férjével, Tegid Foellel (teg = gyönyörű, foel = kopasz). A tó walesi nyelven
mindmáig a férj nevét viseli (Llyn Tegid). Ceridwen egész álló nap az Amen nevű
üstben kotyvasztja főzetét, amelyet csúnya fiának, Morfrannak (’tengeri varjú’) szán,
hogy az tehetséges legyen. A szöveg, nem túl kedvesen, Afagddunak (’mélységes sö-
tétség’) is nevezi Morfrant, aki nem érdemli meg anyja igyekezetét. Ceridwen szán-
déka meghiúsul, amikor szolgája, Gwion Bach (’kis Gwion’) ujjait az üstbe dugva el-
csen három cseppet a főzetből, lenyalja őket, és elnyeri a költői tehetség adományát.
Az éktelen haragra gerjedt Ceridwen üldözőbe veszi Gwion Bachot, és a hajsza során
mindketten egész sor alakváltozáson mennek keresztül. Először Gwion Bach nyúl
lesz, Ceridwen pedig agár, majd a szolga lazaccá, az istennő pedig vidrává változik.
Végül Gwion Bachból búzaszem lesz, Ceridwen pedig tyúk képében bekapja. A kelta
mitológia e különleges varázslata révén a lenyelt búzaszemtől Ceridwen megfogan.
Gwion Bach olyan elbűvölően szép csecsemő képében születik újjá, hogy az istennő-
nek nincs szíve megölni, ezért inkább tengerre veti, hogy a víz elsodorja. A kisbaba
Gwyddno Garanhir mitologikus uralkodó Aberystwyth közelében lévő bukógátjánál
ér partot, ott talál rá Calan Mai napján (május elseje) Elphin, a király gyenge, erélyte-
len fia. Amikor a fiatalember kibontja a takarót, amelybe a gyereket bugyolálták, így
kiált fel: „Dyma dâl iesin!” (’Micsoda gyönyörű homlok!’) Erre a mindössze háromna-
pos csecsemő azt feleli: „Taliesin bid” (’Legyen Taliesin!’). Gwyddno fiává fogadja a
gyermeket.
A fiú fölcseperedve szövetséget köt az ügyefogyott Elphinnel, és gyakran nyújt se-
gítséget nevelőapjának. Egy jellegzetes epizódban Taliesin Elphinnel tart Maelgwn
Gwynedd udvarába, az Észak-Walesben, a Conwy folyó torkolatának közelében lévő
Deganwyba, ahol varázslattal és magasabb rendű költői tehetségével megszégyeníti
az udvar poétáit. De mivel kettőjük közül Elphin a felnőtt, neki több haszna szárma-
zik a vetélkedésből, mint magának a dalnoknak. Elphin büszkén pöffeszkedve hen-
ceg Maelgwn háza népének, hogy az ő (névtelen) felesége a legszebb az országban,
az ő lovai a leggyorsabbak, és az ő bárdja (Taliesin) a legbölcsebb. Maelgwn tömlöcbe
veti a gőgjéért, és elküldi ellenállhatatlan fiát, Rhunt (’hatalmas, félelmetes’), hogy te-
gye próbára Elphin feleségének erényét. Taliesin többször is leleményesen segít a ne-
velőapjának. Először egy szolgálóval helyettesíti Elphin feleségét. A szerencsétlen
lány áldozatul esik Rhun ellenállhatatlan vonzerejének, és Rhun, hódítása bizonysá-
gául, le is vágja egy ujját. Így Elphin később bizonyítani tudja, hogy felesége, akinek
az összes ujja megvan, ártatlan. Ezután Taliesin úgy szabadítja ki a Maelgwn által
láncra veretett Elphint, hogy elénekel egy csodálatos dalt saját származásáról, Lucifer
bukásától kezdve. Végül pedig Elphin lovai lehagyják Maelgwn király paripáit, és az
egyik lovas, Taliesin utasításait követve, eldobja sapkáját, amelynek helyén arannyal
teli üst bújik elő a földből. Ezzel fizeti vissza Taliesin nevelőapja nagylelkűségét.

CULHWCH ÉS OLWEN

A Culhwch és Olwen meséje bár szerepel Lady Charlotte Guest Mabinogion című
történetgyűjteményében, egészen más jellegű, mint a Mabinogi négy ága. Régebbi,
sokszor nyersebb, kezdetlegesebb szöveg is, de ezt ritka szépségű részek ellensúlyoz-
zák. Gyakran fűszerezi homályos eredetű, ismeretlen nevek hosszas sorolása és a
szóbeli előadást színesítő eszközök, például ismételgetett kérdések és válaszok is,

219
amelyek nyomtatott szövegben kissé fárasztók, tartalomismertetőnkből ki is marad-
nak. A történet inkább népmese benyomását kelti: van benne kegyetlen mostoha, go-
nosz boszorkány, a középponti cselekményszálat pedig „az óriás lánya” mesetípus-
hoz (a motívumok jegyzékszáma: G530.2, E765.4.1.1, H335) sorolják a folklórkutatók,
ugyanakkor egyes kutatók szerint több szereplő isteni eredetűnek tűnik, így maga
Culhwch és Mabon is. Ami pedig talán a legszembeötlőbb, az elbeszélés tartalmaz
egy Artúr királyról készült korai jellemrajzot, amely erősen különbözik attól, ahogy a
későbbi, más nyelveken íródott lovagregények bemutatják.

Cilydd, Celyddon Wledig (walesi nyelven gwledig = uralkodó, herceg) fia, hozzá
hasonlóan előkelő származású feleséget keres. Választása a bájos Goleuddyddre,
Anlwdd Wledig lányára esik. Az ifjú asszonyt azonban feldúlja a nász után szinte
azonnal beköszöntő várandóssága, és elszökik a háztól. Vadregényes tájakon vándo-
rol, és végül egy disznólegelőn hozza világra királyi gyermekét. Egy disznópásztor a
Culhwch (’disznólegelő’) nevet adja a csecsemőnek. Ez alapján az olvasó, Culhwch
előkelő származása és anyja disznók iránt táplált heveny ellenszenve dacára, számít-
hat arra, hogy Culhwchnak még lesz dolga sertésekkel, így vaddisznókkal is. Gole-
uddydd rövidesen meghal, Cilydd pedig megöli Doged királyát, és hazaviszi magá-
val az özvegyét. Az érthetően nem túl boldog mostohaanya megátkozza Culhwchot,
azt jövendöli neki, hogy addig nem fekszik nő mellé, amíg végre nem hajt egy lehe-
tetlennek tűnő feladatot. Az elbűvölő szépségű Olwent, a fondorlatos és kegyetlen
óriás, Ysbaddaden Bencawr lányát kell meghódítania. Cilydd megnyugtatja fiát,
hogy könnyen boldogul majd a feladattal, csak unokatestvéréhez, Artúr királyhoz
kell fordulnia. Artúrt néhány jól megválasztott szóval tudja majd rávenni, hogy segít-
sen neki; csak annyit kell kérnie, amikor találkozik vele, hogy nyírja le a haját. Köz-
ben a mostoha átka váratlan hatást gyakorol az ifjú Culhwchra. Fülig szerelmes lesz
Olwenbe, akit még soha életében nem látott, így indul el Artúr udvarába.
Culhwch ifjú istent vagy hőst idéző módon halad útján: arca úgy ragyog, mintha
gloriola keretezné, fegyverzetét pedig két ezüstlándzsa mellett egy olyan kard alkot-
ja, amelynek suhintására a levegőből is vér serken. Az udvarnál nem éppen szívélyes
fogadtatásban van része: Glewlwyd Galfaelfawr, a kapuőr megtagadja tőle a bebo-
csátást. Az epizód arra emlékeztet, amikor a Cath Maige Tuired [A (második) Mag Tu-
ired-i/moyturai csata] című történetben Lug Lámfhota megérkezik Nuadu udvarába.
Culhwch kitartása azonban elnyeri jutalmát, a király végül megparancsolja, hogy en-
gedjék be az ifjút. Culhwch az apja utasításait követve azt kéri, nyírják meg − ez nyil-
vánvalóan a férfivá avatás rítusa. Hosszasan elsorolja az Artúr-mondakör hőseinek
nevét is, köztük Dôn gyermekeiét. Artúrnak annyira megtetszik az ifjú Culhwch,
hogy hajlandó segíteni neki Olwen meghódításában. Csatlakozik hozzájuk az udvar-
tartás több tagja is: Cei, Bedwyr, Cynddylig Cyfarwydd, az utat ismerő vezető,
Gwrhyr Gwastad Ieithoedd, a tolmács, és Menw, a szemfényvesztő. Ezek az alakok
nem rendelkeznek az angol nyelvű Artúr-történetek figuráinak jellemvonásaival.
Hogy csak egy példát említsünk, Cei nem olyan nyers modorú, mint későbbi utóda,
Sir Kay.
Culhwch és Artúr hosszú útjuk során vészjósló híreket hallanak. Custennin pász-
tor, Culhwch anyjának sógora, azt meséli, hogy Ysbaddaden várát senki nem hagyja
el élve. A kis csapatot azonban ez nem rettenti el. Hamarosan a közeli kastélyba ér-

220
nek, ahol Culhwch találkozik Olwennel. A lány neve virágos csapást jelent, mert aho-
va lép, ott négy fehér lóhere sarjad ki a földből. Úgy tűnik, szívesen fogadja Culhwch
szerelmi vallomását, de figyelmezteti, hogy apja engedélye nélkül nem lehet az övé.
Márpedig nem valószínű, hogy az apja áldását adná rájuk, hiszen ha a lánya férjhez
megy, az ő élete véget ér. Olwen ezzel együtt arra biztatja az ifjút, tegyen egy próbát.
Megígéri, hogy ha Culhwch teljesíti az óriás feltételeit, az övé lesz.
Ysbaddaden nem bizonyul valami vendégszeretőnek. Három mérgezett hegyű kő-
lándzsát hajít a közeledő Culhwch és Artúr felé, de ők mindhármat visszadobják, és
megsebesítik az óriást, aki ennek hatására hajlandó meghallgatni az ifjú alázatos ké-
rését. De a dialógus megkezdése előtt még megkéri szolgáit, hogy hatalmas favillák-
kal támasszák föl nehéz szemhéját. (Ez a momentum Balor ír istenséget idézi.) Ysbad-
daden Culhwchnak ígéri a lánya kezét, azzal a feltétellel, hogy teljesít negyven, lehe-
tetlennek tűnő próbatételt. A feladatok kijelölése során ismétlődő párbeszédre kerül
sor, amely közben Culhwch egyre azt mondogatja: „Én ezt könnyűszerrel teljesítem, pe-
dig te talán nem hiszed.” A próbatételek egyike-másika elég komolytalan, például ami-
kor Culhwchnak a kaptárból kirepülő első méhrajénál kilencszer édesebb mézet kell
találnia. Vannak olyan feladatok is, amelyek a klasszikus mitológiai hős, Héraklész
tizenkét próbatételének hatásáról árulkodnak. Az első feladatcsoportba nyolc mező-
gazdasági alapművelet tartozik, például föl kell szántania az ugart, hogy vetni lehes-
sen rajta, majd öt kiegészítő feladat teszi teljessé a föld megművelését. Culhwch
ezekkel könnyedén elboldogul, sőt a tizenhárom eredeti feladat mellett három, az
óriás által addig nem említett munkát is elvégez. Közben gyakran kap népmesébe
illő módon segítséget átváltozott állatoktól, madaraktól.
A feladatok közül három fogósabbnak ígérkezik a többinél. Az egyik különösen
nehéz próbatétel az, amikor Culhwchnak a szurokfekete boszorkány vérét kell meg-
szereznie, aki a pokol pusztaságában, a Bánat Völgyében élő hófehér boszorkány lá-
nya. A vérére azért van szükség, hogy kiegyenesítsék vele Ysbaddaden hajszálait, Ol-
wen férjhez menetele előtt ugyanis le kell borotválni az óriás haját. Culhwch ígéreté-
hez híven ezt a feladatot is teljesíti.
A második nehéz erőpróba az, hogy meg kell szereznie Mabon, a vadász segítsé-
gét, akit a gloucesteri kastélyban tartanak elzárva, és akiről semmit sem hallottak,
amióta háromnapos korában elrabolták anyjától, Modrontól. Mabonnal az elbeszélés
nem sokat foglalkozik, a kutatók számára azonban őse, az ókori Britanniában és Gal-
liában imádott Maponos istenség miatt érdekes az alakja. A walesi nép hagyományos
ismereteinek középkori kincsestára, a Triádok (Trioedd Ynys Prydain) a Britannia szige-
tén raboskodó Három Magas Rangú Fogoly egyikeként említi Mabont. Ebben a törté-
netben viszont Culhwch kiszabadítja fogságából, és ekkor kiderül, hogy Mabon min-
den élőlény legöregebbike, ami elég paradox dolog, hiszen a neve jelentése ifjúság.
De így is Culhwch értékes segítőtársának bizonyul.
A legkeményebb próbatétel azonban az, amikor Twrch Trwythnek, Taredd Wledig
fiának a két füle közül kell elhoznia az ollót, a borotvát és a fésűt. Az óriási, pusztító
erejű vadkan valaha király volt, akit gonoszságáért azzal büntettek, hogy fegyvertár-
saival együtt átváltoztatták. Artúr és Culhwch Dél-Walesben, Írországban és Corn-
wallban is üldözi a félelmetes állatot. Végül Mabon segítségével érik utol, és meg is
szerzik a szükséges szerszámokat, majd a tengerbe űzik.

221
 A zsákmánnyal Culhwch és Artúr visszatér Ysbaddaden várába. Egyik kísérőjük,
Britanniai Caw, leborotválja az óriás szakállát, a húsát és a bőrét egészen a csontjáig,
és a két fülét is. Az így harcképtelenné tett Ysbaddaden elismeri, hogy Culhwch el-
nyerte a lánya kezét, de ezt Artúr érdemének tartja. Beismeri azt is, hogy ideje véget
vetni az életének. Ekkor a kíséret egy másik tagja, Goreu, lecsapja a fejét, és egy kerí-
tésoszlopra tűzi.
Az óriás vára és királysága Culhwché lesz. Az ifjú aznap éjjel Olwennel hál. Ő ma-
rad az egyetlen felesége, amíg csak él.

PWYLL, DYFED HERCEGE: A MABINOGI ELSŐ ÁGA

Proinsias MacCana szerint (1992) a Mabinogi

„nem a szó szoros értelmében vett mitológiai dokumentum, hanem mitológiai és más
anyagokat is fölhasználó irodalmi mű”.

Hozzáfűzi még, hogy a szerzője nem az istenekről szóló hagyományos története-

ket lelkiismeretesen lejegyző írnok, hanem tehetséges író, aki egy mitológia töredékes
maradványait saját irodalmi céljai szerint alakítja. A szerző nevét nem ismerjük, de
azt tudjuk, hogy a dél-walesi Dyfedben élt, és abban az átmeneti időszakban alkotott
(1050-1120), amikor a normannok fokozatosan meghódították Walest. A Mabinogi
cselekménye a való világban játszódik, és az ír történetekhez hasonlóan itt is gyakran
találkozunk valós földrajzi nevekkel. A szövegen belüli triádok pedig arról tanús-
kodnak, hogy az elbeszélés a szájhagyományban gyökerezik. Sokan szolgáltattak
hozzá anyagot, az általunk olvasott szöveget azonban egy személy formálta. Aligha-
nem egyházi személy lehetett, hiszen sokat dicséri a türelmet és az önmegtartózta-
tást, valamint a törvénynek is kiváló ismerője.
A szerkesztő, aki a kéziratba átmásolt formába öntötte a történeteket, később élt,
mint a szerző, és attól eltérően inkább stiliszta volt, mintsem történetmondó. Válasz-
tékos, kifinomult nyelvezete és retorikája latinos műveltségről és a latin nyelv isme-
retéről árulkodik, és tudatosan, jó érzékkel keveri a köznyelvi elemeket a tanult em-
berek nyelvhasználatával. A jelzőkkel takarékosan bánik, szóképeknek pedig alig
van nyoma.
A „négy ág” kifejezés ugyan csak a modern korban került a Mabinogi címébe, még-
sem vonja kétségbe senki, hogy a négy mese összetartozik. J. K. Bollard (1975) szerint
is egységet alkot a négy történet, álláspontját a rajtuk végigvonuló három nagy témá-
val, a barátsággal, a házassággal és a viszályokkal támasztja alá. Folyamatos összjáté-
kot lát továbbá a három téma között, amely szintén egyesítő elemként funkcionál az
elbeszélésekben, és a társadalmi magatartásformákra, kapcsolatokra is reflektál. A
négy történetben sok az ismétlés és a kereszthivatkozás, a Mabinogiban egyetlen ese-
mény sem fölösleges vagy elszigetelt.

Pwyll története két, egymással alig összefüggő részből áll. Az elsőben a herceg találkozik
Arawnnal, Annwfn uralkodójával, és megegyezik vele, hogy egy évre egymás bőrébe bújnak, a má-
sodikban pedig a káprázatos szépségű Rhiannonnal találkozik, aki a felesége lesz. Születik egy fiuk,
Pryderi, de Rhiannont hamisan megvádolják. Dyfed korábban Délnyugat-Wales egyik térségének
neve volt. Az 1974-ben létrehozott mai Dyfed területe sokkal nagyobb.

222
 Pwyll dyfedi herceg egy napon Glyn Cuch (’komor hegyszoros’) közelében va-
dászva elszakad társaitól. Megijeszti egy falka idegen vadászkutya. Egy szarvasbikát
üldöznek, és elég baljós a kinézetük, mert a túlvilág színeiben pompáznak: hófehér a
bundájuk, piros a fülük. Pwyll már éppen elkergetné őket, amikor fölbukkan a gaz-
dájuk, és megfeddi a herceget udvariatlanságáért. Az idegen megmondja a nevét is: ő
Arawn, Annwfn egyik királya. A középkori olvasók nyilván tudták, hogy Annwfn a
túlvilágot jelenti, de a két férfi úgy társalog egymással, mintha csak egy másik, halan-
dók lakta királyságról lenne szó. Arawn elmondja, hogy zaklatja egy Hafgan (’nyári
fehér’) nevű rivális uralkodó, és azt javasolja Pwyllnek, hogy a faragatlanságát jóvá-
téve egy év múlva álljon ki párbajra Hafgannal. Ehhez Pwyllnek és Arawnnak alakot
és királyságot is kell cserélnie. Pwyll akkor teljesíti a vállalását, ha Arawn képében
egyetlen csapással leteríti Hafgant, egy másodikkal ugyanis csak föltámasztaná a go-
nosz királyt.
Pwyll egy pillanatig sem gondolkodik el rajta, mivel járhat az egyéves szerepcsere,
azonnal belemegy a kalandba. Arawn képében bölcs és jó ura Annwfnnak, a király
gyönyörű felesége iránti házastársi kötelezettségeit viszont nem teljesíti. Az asszony
nagy meglepetésére és csalódására lefekvéskor szó nélkül befordul a fal felé, és még
csak hozzá sem ér − nyilvános eseményeken viszont lovagiasan viselkedik vele. Ami-
kor elérkezik a párviadal ideje, az Arawn alakját öltött Pwyll egy folyógázlónál talál-
kozik Hafgannal. Egyetlen, igazi hőkhöz méltó csapással kettéhasítja ellenfele paj-
zsát, és kiveti őt a nyeregből, de úgy, hogy Hafgan egy kar- és egy pajzshosszal a
lova mögött ér földet. Hafgan a haláltusájában hősködve kegyelemdöfést kér, de
Pwyll nem felejtette el, milyen veszélyekkel jár, ha másodszor is lesújt rá. Arawn ud-
varoncai és kísérete örvendezik, hogy ismét egyesülhet a királyság, Pwyll pedig, mi-
után ígéretét teljesítette, visszatér Glyn Cuchba, ahol találkozik Arawnnal. A két ural-
kodó köszönetet mond egymásnak, majd ki-ki a maga eredeti alakjában visszamegy
a saját királyságába. Este Pwyll a hitvesi ágyban örömmel hallja feleségétől (akinek
nem tudjuk meg a nevét), hogy Arawn erényesen, az ő tisztességét meghagyva telje-
sítette az alku ráeső részét, és igazságos uralkodásával Pwyll hírnevét is öregbítette
távolléte alatt. A halandó király a túlvilágon tett szolgálataiért új titulust kap: Pwyll
Penn Annwfn (’Annwfn ura’).
Pwyll történetének második része alig-alig kapcsolódik az elsőhöz. A király Ar-
berth mágikus dombján ül, ahonnan csodákat láthat az ember. A dombhoz fűződő
hiedelem ezúttal is beigazolódik: Pwyll csillogó aranybrokát ruhás nőt lát közeledni
fenséges, hófehér paripán. A nő nevét senki sem tudja, de a király emberei üldözőbe
veszik, és a negyedik próbálkozásra ki is derítik, hogy Rhiannonnak hívják. Ez a Ma-
binogi négy ágának leghatásosabb belépője, amely részben magyarázatot ad arra is,
miért keltett Rhiannon (akinek ősi gyökerei is vannak, l. 4. fejezet) oly széles körben
(azaz a walesi irodalmon kívül is) élénk érdeklődést. A szépség Hyfaidd Hen lányá-
nak mondja magát, akit apja önkényesen egy másik férfinak ígért, pedig ő csak
Pwyllt szereti, akinek a keresésére indult. Pwyll bevallja, hogy ő is szereti, és azt kéri,
egy év és egy nap múlva keljenek ünnepélyesen egybe. Rhiannon ebbe beleegyezik.
Egy év elteltével Pwyll száz emberrel megjelenik a lány apjának palotájában. Az ün-
nepi hangulat azonban egy csapásra megváltozik, amikor hirtelen belép egy magas,
gesztenyebarna hajú idegen, akinek fejedelmi tartásához szaténruha társul, és kér
Pwylltől egy szívességet. Pwyll, Rhiannon legnagyobb döbbenetére, virágos jókedvé-

223
ben kötélnek áll, úgy, hogy még nem is tudja, mit fognak tőle kérni. Hamarosan kide-
rül azonban, hogy az idegen nem más, mint Gwawl, Clud fia, az apa által kiszemelt
jövendőbeli, aki a neki ígért menyasszonyért jött. A becsületes Pwyll úgy érzi, köti az
idegennek tett ígérete, Rhiannon azonban nem hajlandó férjhez menni Gwawlhoz,
amíg újabb egy év el nem telik. Pwyllnek pedig jelentőségteljesen átnyújt egy varázs-
zsákot, hogy vegye hasznát, ha eljön az ideje.
Újabb egy év múlva ismét nagy esküvői lakomát tartanak, a díszhelyen Gwawl, a
reményteljes vőlegény ül. A vigadozás közepette rongyos, szakadt lábbelijű, vén kol-
dus lép be, és arra kéri a társaságot, legyenek jók hozzá, töltsék meg a zsákját étellel.
Gwawl nagylelkűen teljesíteni akarja a kérését, de bármennyi élelmet pakolnak a
szolgák a zsákba, nem tudják megtölteni. A koldus azt mondja, addig nem telik meg
a zsák, amíg egy gazdag földesúr bele nem mászik, és le nem tapossa a tartalmát.
Rhiannon megkéri Gwawlt, hogy nézze meg, igaz-e ez. A leendő vőlegénynek elég a
két lábát a zsákba dugnia, hogy kiderüljön a turpisság. A koldusnak öltözött Pwyll
fölrántja a zsákot Gwawl feje fölé, és beköti a száját. Dyfed hercege ezután megfújja
kürtjét, és felszólítja a mulatozó násznépet, hogy játsszanak vele „zsákbamacskát”,
ütve-rúgva terelgetik körbe-körbe a teremben a magatehetetlen Gwawllal kitömött
zsákot. Csak akkor engedik ki, amikor megfogadja, hogy nem áll bosszút rajtuk. Ez-
után Pwyll és Rhiannon boldogan összeházasodnak.
Később azonban újabb baj szakad a házaspárra. Rhiannon egy ideig meddő, majd
fiút szül, akinek mindjárt másnap reggelre megmagyarázhatatlan módon nyoma
vész. A szolgák, akik félnek, hogy őket vonják felelősségre, összejátszanak, és úgy in-
tézik, hogy Rhiannonra terelődjön a gyanú: megölte a saját kisfiát. A döbbent Pwyll
azonban nem akarja elkergetni a feleségét. Ehelyett belemegy abba, hogy kapjon Rhi-
annon egyedi büntetést: üljön minden áldott nap a várkapu előtti, a lóra szállást segí-
tő fellépőkövön. Minden arra járó idegennek beszélje el a történetét, és ajánlja föl
mindenkinek, hogy viszi a hátán. (Egyes kutatók szerint ez az epizód Rhiannon alak-
jának ősére, Epona lóistennőre utal.)
A Rhiannont gyötrelmeitől megszabadító segítség Wales túlsó végéből, az aprócs-
ka Gwent Is Coed királyságból érkezik, ahol egy Teyrnon Twrf Lient nevű nemesem-
ber lovakat tenyészt. A legértékesebb kancája Calan Mai napján, azaz május elsején
minden évben csikót ellik, de hogy a csikóból mi lesz, azt senki sem tudja. Az egyik
évben az ellést felügyelő Teyrnon az istállóban tölti a május elseje előtti éjszakát. Az
ablakon hirtelen benyúl egy hatalmas, karmokban végződő kar. Teyrnon villámgyors
mozdulattal lecsapja könyökből, majd kirohan, hogy megnézze, mi van mögötte. A
sötétben azonban nem lát semmit. Az istállóba visszatérve a legfinomabb szaténba
bugyolált fiúcsecsemőre bukkan. Mivel ő és felesége gyermektelenek, sajátjukként
nevelik a kisfiút, és Aranyhajú Gwrinak nevezik el. A gyerek gyorsan növekszik, és a
nevelőszülők idővel észreveszik, hogy döbbenetesen hasonlít Pwyllre, Dyfed herce-
gére. El is viszik Pwyll kastélyába, ahol érthetően nagy az öröm. Rhiannon mentesül
megalázó büntetése alól, és a gyermek igazi szülei a Pryderi (’gond, aggodalom’?)
nevet adják fiuknak.

224
 BRANWEN, LLŶR LÁNYA: A MABINOGI MÁSODIK ÁGA

Az első ágtól eltérően a címadó Branwen (’fehér vagy szent holló’) itt mellékszereplő. A
középpontban inkább családtagjai, Llŷr walesi tengeristen gyermekei állnak. Bendigeidfran [azaz
Áldott Bran (varjú/holló?)] óriás a király, kastélyában él szintén jól megtermett fivére, Manawy-
dan, gyönyörű lánytestvérük, Branwen, valamint két, ugyanattól az anyától származó féltestvé-
rük, a rosszindulatú, acsarkodó Efnisien (’békétlen’) és a szelíd Nisien (’békés’). Amikor Branwen
férjhez megy Matholwch ír királyhoz, a cselekmény Írországban folytatódik, ahol háborúság tör ki
azért, mert korábban Efnisien inzultálta az újdonsült rokonokat. Branwen meghal, és megölik
Bendigeidfrant is, de a király levágott feje továbbra is védelmezi Britannia szigetét.

A történet az ősi tengerparti királyi székhelyen, Harlechben kezdődik, ahol Bendi-

geidfran, a Hatalmasok szigetének, azaz Britanniának új királya uralkodik udvartar-
tásával és családjával. Egy napon 13 hajót pillant meg a tengeren. Jó széllel, hímzett
szatén árbocszalagokkal közelednek Írország felől. A vezérhajón Matholwch ír király
érkezik. Szövetséget akar kötni, ami első hallásra mindkét fél számára igen előnyös-
nek tűnik. A szövetséget megerősítendő, Bendigeidfran és fivére, Manawydan lány-
testvérüket, a hófehér keblű Branwent hozzá akarják adni Matholwchhoz, és úgy tű-
nik, a lánynak nincs ez ellen kifogása. Hatalmas ünneplést rendeznek egy sátorban,
mert Bendigeidfran nem fér be egy hagyományos épületbe. Aztán kezdenek rosszra
fordulni a dolgok. Efnisien, az uralkodó féltestvére, dühöngeni kezd, hogy őt nem
kérdezték meg, mit szól a nászhoz, és bosszúból megcsonkítja Matholwch lovait. Le-
vágja az ajkukat, a fülüket és a farkukat is, hogy elcsúfítsa, és hasznavehetetlenné te-
gye őket. Az ír vendégeket mélyen megdöbbenti az incidens. Bendigeidfran menteni
próbálja a ház jó hírét, és elmagyarázza, hogy rosszindulatú féltestvére puszta sze-
szélyből követte el ezt a gonosztettet, és felajánlja, hogy az utolsó lóig kárpótolja a
vendégeket. Engesztelésképpen még háromféle ajándékot is kínál: ezüstöt, aranyat
és, ami a legfontosabb, egy csodatévő üstöt, amely éjszakánként föltámasztja a nap-
pal elesett harcosokat. Amikor átadja az ajándékokat, azt is elmondja, hogy az üst va-
lójában Írországból származik: egy bizonyos Llassar Llaes Gyfnewid menekítette ki
egy égő házból feleségével, Cymidei Cymeinfoll-lal együtt. Hazatérve Bendigeidfran-
nak adták át, ő pedig most a két család egyesülésének zálogaként fölajánlja nekik.
Matholwchnak, aki hallotta az üst történetét, ennyi elég. Kíséretével, a menyasszony-
nyal és az ajándékokkal visszatér Írországba.
Branwen számára jól alakul az Írország királynéjaként eltöltött első év. Szeretik, és
nagy becsben tartják, különösen, amikor szül egy Gwern (’égerfa’) nevű fiút. A máso-
dik évben azonban kezdenek felszínre törni az addig elfojtott ellenérzések. Mat-
holwch fivérei ugyanis egyfolytában fölhánytorgatják Efnisien régi tettét, és azt köve-
telik, hogy Branwen szenvedjen meg miatta. Meg is fosztják királynéi rangjától, és a
konyhába száműzik, ahol a szakács durván bánik vele, a kukták pedig pofozzák.
Branwen három éven át tűr, az írek pedig megszakítanak minden kapcsolatot Har-
lechhel, nehogy a fiatalasszony családja hírét vegye a megaláztatásának. A találékony
Branwen azonban betanít egy seregélyt, s az el is viszi a hírt Harlechbe, az udvarba,
Bendigeidfran pedig azonnal hatalmas hadsereget toboroz Írország megtámadására.
A walesi harcosok hajókra szállnak, az óriás király azonban kénytelen átgázolni a
tengeren. Matholwch katonáit megdöbbentik a walesi király irdatlan méretei, Bran-
wen viszont tudja, hogy a fivére az ő megmentésére érkezik.

225
 Az írek nyugat felé menekülnek. Amikor lerombolják a Shannon folyón átívelő
utolsó hidat is, Bendigeidfran kénytelen élő hídként a folyó fölé feküdni, hogy serege
a hátán átkelhessen. A vesztüket érző írek szeretnék elnyerni a támadók jóindulatát,
ezért Matholwch javaslattal áll elő, mondván, hogy kárpótlásul, amiért rosszul bán-
tak Branwennel, akkora házat építtet, amelyben Bendigeidfran is elfér. Hozzá is fog-
nak az építkezéshez, de fondorlatos módon becsempésznek a házba száz, harcosok-
kal teli zsákot. Efnisien rosszindulata ekkor kivételesen jó szolgálatot tesz: megkérde-
zi, mi van a zsákokban, mire azt felelik neki, hogy liszt. Erre ő próbaképpen megszo-
rongatja mindegyiket, és így a bennük rejtőző összes harcost brutálisan megöli. A raj-
takapott írek erre nemigen tudnak mit mondani.
Ez a kínos momentum azonban nem akadálya annak, hogy a két fél közös lako-
mán vegyen részt. Az írek ismét engesztelni próbálják a walesieket: Branwen és Mat-
holwch kisfiára, Gwernre ruházzák át az ország fölötti korlátlan uralmat. A kisfiú
mindkét oldal szeretetét kivívja, leszámítva a folyton duzzogó, irigy Efnisient, aki
tűzbe dobja a gyereket. Erre mindkét oldalon felszínre törnek a lappangó indulatok,
és megkezdődik a vérontás. A halottakat föltámasztó csodaüst az íreknél van, így ők
éjszaka létszámfölényhez juthatnának. A bűnbánó Efnisien a cselekmény csúcspont-
ján elbújik az ír holttestek között, várva, hogy bedobják az üstbe. Amikor ez megtör-
ténik, a teste megnyúlik, és négyfelé töri az üstöt, de egyúttal megszakad Efnisien
szíve is.
Az ír férfiakat egytől egyig lemészárolják, csak öt nő életét kímélik meg. A walesi-
ek sem járnak sokkal jobban; közülük heten maradnak életben, köztük Pryderi, Ma-
nawydan és Bendigeidfran. Az óriás királyt azonban halálosan megsebesíti a sarkán
egy mérgezett lándzsa, utolsó kívánsága meglehetősen rendhagyó: azt kéri a walesi-
ektől, vágják le a fejét, vigyék el a London közelében lévő Gwyn Frynre (’fehér
domb’), és ott helyezzék el úgy, hogy Franciaország felé nézzen. Útközben Rhiannon
három kis madarának csodaszép dalát hallják. Branwen hazatérése viszont szomorú-
an végződik. Walesi földre lépve még látja Írországot, és arrafelé fordulva így kiált
föl: „Isten szent fia, kár volt megszületnem! Miattam pusztult el ez a két jó sziget!” Azzal
nagy sóhajjal kileheli a lelkét: megszakad az ő szíve is.
Megtudjuk még, hogy az öt életben maradt ír nő egytől egyig várandós, és mind-
annyian fiút szülnek. Az öt fiú fölcseperedve mind más-más nőt választ társának, és
családjaikból lesznek az Írország öt tartományát benépesítő törzsek.

MANAWYDAN, LLŶR FIA: A MABINOGI HARMADIK ÁGA

A harmadik ág címszereplője, Manawydan, továbbra is Bendigeidfran fivére és örököse,

ahogy a második ágban. Most azonban az első ágból ismert szereplők csatlakoznak hozzá: Rhian-
non és fia, Pryderi, akinek immár felesége is van, Cigfa. A cselekmény jórészt Wales délnyugati ré-
szében játszódik, de a szereplők többször átruccannak Angliába is. Ebben az ágban komoly szerep-
hez jut a varázslat, de a mesteremberek életét is bemutatja a szerző.

A Branwen kiszabadítását szolgáló írországi portyáról hazatérő Manawydan és

Pryderi Dyfedben telepszik le, ahol Pryderi hét cantref (azaz hétszer száz község) ura.
Pryderi, látva, hogy Manawydannak nincs társa, neki ígéri még mindig gyönyörű
anyja, Rhiannon kezét. A frigyet mindkét fél nagy örömmel várja, az első adandó al-

226
kalommal együtt is hálnak. Pryderi pedig Gwyn Gogoyw Cigfa nevű lányát választja
magának. A két házaspár jólétben, boldogságban él együtt, mígnem megmagyaráz-
hatatlan módon sűrű köd telepszik a tájra. Ekkor ők mind a négyen Arberthben lako-
máznak, pontosan ott tehát, ahol Pwyll először pillantotta meg a szépséges Rhian-
nont. A köd sem kevésbé titokzatos, mint a lány akkori felbukkanása, viszont jóval
tragikusabb következményekkel jár. Tönkreteszi az országot, sivár pusztasággá vál-
toztatja a földkerekség talán legzöldebb területeit. Eleinte még eltengődnek az elejtett
vadakból, de Manawydan már arról beszél, hogy boldogtalan itt, és arra biztatja a
többieket, vándoroljanak el mindnyájan Lloegyrbe (Anglia). Ott szép jövedelemmel
kecsegtető mesterségeket űzhetnének, kezdve a nyeregkészítéssel, amelyre közvetle-
nül a határ túloldalán, Herefordban nyílna lehetőség. A két házaspár rövid időn belül
elsöprő sikert arat, elsőrangú nyergek kerülnek ki a kezük alól. A többi nyeregkészítő
hamarosan ki is fogy a megrendelésekből, és a walesi betolakodók ellen fordul, szi-
dalmazni, fenyegetni kezdi őket. Pryderi szembe akar szállni velük, Manawydan
azonban óvatosabb, ő azt javasolja, álljanak odébb, ugyanez a forgatókönyv játszódik
le később is, amikor pajzsok, majd lábbelik készítésével próbálkoznak: sikerük van,
kivívják a helybeliek haragját, Pryderi harcolni akar, Manawydan viszont a békés
odébbállás híve. Végül belefáradnak, visszatérnek Dyfedbe, és ismét vadászatból
próbálják fenntartani magukat.
A vadak üldözése viszont váratlan kalandokkal jár. Egy napon például bősz és va-
kítóan fehér vadkan ront rájuk, és az összes vadászkutyát maga után csalja. És ami
még rosszabb, egy erőd felé veszi az irányt, ahol a kutyákkal együtt el is tűnik. A
mindig eléggé meggondolatlan Pryderi a nyomukba ered – ezúttal is Manawydan in-
tése ellenére. Rhiannon megharagszik a férjére, amiért az hagyta a fiát kelepcébe fut-
ni, és Pryderi keresésére indul. Az erődbe érve azt látja, hogy a fia egy tálba kapasz-
kodik, és nem jön ki hang a torkán. Rhiannon is megérinti az edényt, mire ő is meg-
némul, és mozdulatlanná dermed. Ekkor mennydörgés hallatszik, és az erőd egyik
pillanatról a másikra eltűnik. Cigfa zokogva gyászolja elveszett férjét, Manawydan
pedig, aki mindig tud valami vigasztalót mondani, fölajánlja, hogy a segítőtársa lesz.
Cigfa hamarosan azon veszi észre magát, hogy egy olyan férfival utazgat a világban,
aki nem a férje, nem is vérrokona, hanem lényegében a férje mostohaapja. Manawy-
dan azonban, ahogy a Mabinogi első ágában Pwyll, tiszteletben tartja a férjes asszony
házastársi hűségfogadalmát.
Manawydan és Cigfa tehát plátói kapcsolatban élő párként térnek vissza Angliába.
Ismét a lábbelikészítéssel próbálkoznak, és ugyanaz történik velük, mint amikor még
négyesben űzték az ipart. Mivel kiváló mesteremberek, jól megy az üzletük, de az
angol konkurencia irigysége vádaskodásba, fenyegetőzésbe torkollik, végül hát visz-
szatérnek Dyfedbe. Ott egy ideig halásznak, és kutyák nélkül vadásznak, majd a
földművelésre térnek át három, búzával bevetett területen. Ez megint csak bajt hoz a
fejükre: az első táblát letarolják, mielőtt Manawydan először arathatna, másnap éjsza-
ka pedig ugyanez történik a második táblával. Harmadnap éjjel Manawydan kint
marad őrködni, és kiderül, hogy hatalmas egérhad garázdálkodik a földeken. Ma-
nawydan megragadja az egyik apró rágcsálót, és dörgedelmesen kijelenti, hogy bitó-
fán fogja végezni. Cigfa megpirongatja a férfit ezért a méltóságán aluli viselkedésért,
de Manawydan azt feleli, kivégzi az összeset, ha sikerül elkapnia őket. A helyzet ko-
molyságának megőrzése érdekében másnap fölviszi az egeret Arberth dombjára. Mi-

227
előtt kezdetét venné a kivégzés, három idegen bukkan föl a dombnál, pedig hét esz-
tendeje nem járt arra senki. Mindhárman azt mondják, nem helyénvaló elpusztítani
egy ilyen aprócska élőlényt. Az első utazó, egy kopottas öltözetű tudós, előlép, és egy
font váltságdíjat ajánl. A második, egy pap, emeli a tétet, három fontot kínál, majd a
harmadik, legelőkelőbb utazó, a püspök is beszáll a licitálásba hét fonttal. Hamaro-
san 24 fontnál, a lovainál, hét kocsira való poggyásznál és az azt húzó hét lónál tart,
mindezt egy kisegér megmentéséért. Manawydan azonban hajthatatlan, mire a püs-
pök megkérdi tőle, ugyan mit kívánhat még. Manawydan nem késlekedik a válasz-
szal: „Rhiannon és Pryderi szabadon bocsátását, és hogy Dyfed hét cantrefjéről múljon el a
varázslat.”
A püspök meglepő módon elfogadja Manawydan feltételeit. Bármilyen árat haj-
landó megadni az egérért, aki valójában az ő átváltoztatott, várandós felesége. Maga
a „püspök” pedig nem más, mint Llwyd, Cil Coed fia, annak a Gwawlnak a barátja,
akit Pryderi apja, Pwyll az első ágban „zsákbamacska” játékkal alázott meg. Kiderül,
hogy Llwyd és családja hozott annyi bajt Dyfedre, mert nem felejtették el a régi sér-
tést. A termés elpusztítása, a Dyfedre bocsátott köd, valamint Rhiannon és Pryderi
csapdába ejtése mind-mind az ő bosszújuk része volt. Llwyd most már bánja mind-
ezt, és megígéri, hogy nem háborgatja többé Dyfedet. Manawydan elengedi az ege-
ret, az pedig abban a pillanatban visszanyeri eredeti alakját, és a valaha látott leg-
szebb ifjú hölgy áll előttük. Cserébe a dyfedi nyájak, házak, települések is visszanye-
rik régi szépségüket. Rhiannon és Pryderi kiszabadul fogságából, és a két házaspár
újra boldogan él együtt.

MATH, MATHONWY FIA: A MABINOGI NEGYEDIK ÁGA

A negyedik ág cselekménye északon, Gwynedd középkori királyságban játszódik, amely

gyakran kerül konfliktusba a déli Dyfeddel. A főszereplők Math, Mathonwy fia, valamint unoka-
öccsei és unokahúga, akik Dôn gyermekei. A negyedik ág komplexebb és hosszabb az első három-
nál, mitológiai, mágikus és emberi elemeket elegyít. A modern kori olvasók a hirtelen váltások elle-
nére ezt az ágat találják a legélvezetesebbnek. A regényszerű intrikákról, árulásokról szóló epizó-
dokban igen érdekes egyéniségek szerepelnek, így Gwydion, a gátlástalan varázsló, a házasságtörő
Blodeuedd és a hősies Lleu Llaw Gyffes.

Math Gwyneddben uralkodik, Pryderi pedig Dyfedben és a közeli, szövetséges ki-

rályságok egyes részei fölött gyakorolja a hatalmat. Ahhoz, hogy Math alatt ne inog-
jon meg a trón, be kell tartania egy elég bizarrnak tűnő szabályt: ülő helyzetben min-
dig egy erre kiválasztott, híresen szép szűz, Goewin ölében kell nyugtatnia a lábát,
kivéve, ha háborúba megy. Arra, hogy ennek miért kell így lennie, egyszer sem céloz
a szöveg, a modern kori kutatók azonban többféle elméletet is fölállítottak. M. J.
Green (1993) szerint Math a szakrális királyság egy lényeges elemének a vetületét jel-
képezheti, amelyben a föld életereje a szűz osztatlan, romlatlan nemiségében össz-
pontosul. De az is elképzelhető, hogy a király és a földterület erejének nőnemű meg-
testesülése, a felségjog közötti rituális házasságról van szó, amely azért köttetik, hogy
a föld termékeny, bőséget hozó legyen. A király és a lábát tartó lány között nincs ro-
mantikus kapcsolat, az udvartartás más tagjai, így Math unokaöccsei, Gilfaethwy és
Gwydion azonban szemet vetnek Goewinre. A természetfölötti képességekkel ren-
delkező Gwydion rájön, hogy Gilfaethwy beleszeretett a lányba, ezért bonyolult ter-

228
vet kovácsol, hogy a fivére együtt lehessen szíve hölgyével. A cselszövés azon alapul,
hogy a Walesben abban az időben még újdonságnak számító disznó húsa ínyencfa-
lat, ízletesebbnek tartják a marhahúsnál. Gwydion megígéri, hogy szerez a ritka, érté-
kes csemegéből. Tíz társával bárdnak öltözve Dyfedbe megy, ahol Pryderinek van
egy kondája. Pryderi ugyan rokonszenvesnek találja a küldöttséget, de ilyen értékes
állatokat nem ad oda nekik megfelelő ellenszolgáltatás nélkül. Gwydion, a varázsló
kamatoztatja képességeit: 12 mént és 12 vadászkutyát varázsol oda Pryderinek, majd
sietve távozik a disznókkal. Másnap reggelre a fantomállatok köddé válnak, Pryderi
rájön, hogy becsapták, és a két aprócska királyság máris hadban áll. A csatába induló
Math kénytelen otthon hagyni Goewint, így Gilfaethwy számára ott a várva várt al-
kalom. A lány azonban épp olyan erényes, mint amilyen bájos, és nem áll kötélnek.
Gilfaethwy ekkor alávaló módon erőszakot tesz rajta. Időközben a két királyság há-
borúja gyorsan véget ér, ugyanis Gwydion párbajban megöli Pryderit.
A Goewin ellen elkövetett gyalázat nem múlik el következmények nélkül. Amikor
a lány bevallja Mathnak, hogy már nem szűz, a király feleségül veszi, hogy megkí-
mélje a további szégyentől. Haragja unokaöccsei ellen fordul: szarvassá, disznóvá,
majd farkassá változtatja őket, méghozzá az egyiket nősténnyé, hogy egy párt alkos-
sanak. Az első évben szarvasbikaként és ünőként egy Hyddwn nevű borját nemze-
nek, a másodikban vadkan és koca képében Hychdwn Hir (’magas malac’) lesz az
utódjuk, a harmadikban pedig farkaspárként Bleiddwn (’farkaskölyök’) a nászuk
gyümölcse. Hároméves büntetésük leteltével pedig megtisztulva öltenek újból embe-
ri alakot, és elfoglalják régi helyüket az udvarban.
Gwydion olyannyira visszanyeri régi státusát, hogy ismét tanácsokat adhat, még
olyan kényes kérdésben is, hogy ki legyen az új lábtartó lány. Saját húgát, Arianrho-
dot ajánlja, aki szintén Dôn gyermeke. Math azt mondja, elfogadja a lányt, ha az át-
megy a csalhatatlan szüzességvizsgálaton: át kell lépnie a padlóra fektetett varázs-
pálcát. Arianrhod vállalja a próbát, de látványosan elbukik: amikor átemeli a lábát a
pálcán, aranyhajú csecsemő pottyan ki a méhéből, és hangosan felsír. A megalázott
Arianrhod kirohan, és közben elejt még valamit, amit Gwydion emel föl. A vizsgálat
során megszületett életerős, aranyhajú kisbaba a Dylan (’óceán, hullám’) nevet kapja,
és azonnal el is indul a tengerre. Felnőttkorában fekete hajú, napbarnított bőrű férfi-
ként ábrázolják. Az Eil Ton (’a hullám fia’) jelzőt viseli, és úgy úszik, mint a hal. Az
Arianrhod által menekülés közben elejtett „valami” pedig, mint kiderül, szintén egy
gyerek. Gwydion, aki titkon mindkét csecsemő apja, sietve eltünteti a második kisfiút
a kíváncsi szemek elől, gondozza, neveli, majd egy napon úgy dönt, megmutatja az
anyjának. Arianrhod éktelen haragra gerjed, mert a gyermek a balul sikerült próbára
emlékezteti. Leteremti Gwydiont, amiért odahozta neki a kisfiút, és dühében kijelen-
ti, hogy addig nem kaphat nevet, amíg ő el nem dönti, mi lenne a megfelelő név.
Gwydion ezután azon mesterkedik, hogy Arianrhod jobb szemmel tudja nézni a fiát,
ezért lábbelikészítőként dolgoztatja. A fiú ilyen öltözékben hajít el Arianrhod szeme
láttára nagy távolságra, halálos pontossággal egy követ. A kellőképpen elragadtatott
Arianrhod Lleu Llaw Gyffesnek (’biztos kezű szőke’) nevezi el az ismeretlen kőhaji-
gálót, de amikor fény derül Lleu kilétére, ismét úrrá lesz rajta a düh. Eskü alatt meg-
fogadja, hogy a fiú addig nem foghat fegyvert, amíg ő nem adja a kezébe. Fenyegeté-
sét azonban vissza kell vonnia, amikor nem sokkal ezután támadás fenyegeti a palo-
tát. Arianrhod ekkor kénytelen-kelletlen belátja, hogy muszáj fegyvert adnia Lle-

229
unak. Ezután harmadszor is rátör a dühroham, és kijelenti, hogy Lleu a földkerekség
egyik népéből sem vehet magának feleséget. Gwydion és Math válaszul illatos anya-
gokból − tölgy, rekettye és gyöngyvessző virágából − készít számára menyasszonyt,
akinek találó a neve is: Blodeuedd, azaz ’virágarcú’. Lleuval azonnal egymásba is
szeretnek, és már az első éjszaka együtt hálnak.
Az ifjú pár boldogsága azonban kérészéletű. A távoli Dinoding cantrefben teleped-
nek le, ahol Math és Gwydion segít nekik háztartásuk kialakításában. Lleu ezután
visszatér Math udvarába, magára hagyva Blodeueddet. Egy napon egy Gronw Pebyr
nevű vadász áll meg pihenni a közelben, és amint megpillantják egymást Blodeuedd-
del, azonnal egymásba szeretnek. A fiatalasszony, ahogy a férjével, új szerelmével is
az első adandó alkalommal együtt hál. A házasságtörők tisztában vannak kapcsola-
tuk veszélyeivel, ezért elhatározzák, hogy megölik Lleut, mielőtt fölfedezné bűnös
viszonyukat. Blodeuedd azonban tudja, hogy a férje gyakorlatilag sebezhetetlen,
ezért a biztonsága iránti megjátszott érdeklődéssel megkérdezi tőle, hogyan lehetne
őt megölni. Lleu gyanútlanul bevallja, hogy ugyan csaknem minden fegyver teljesen
hatástalan vele szemben, de egy több, mint egy éven át készült lándzsa végezne vele.
Ám az is csak akkor, ha közben egy bizonyos fajta, különleges dézsában fürdik, és az
egyik lába egy bakkecskéhez ér. Blodeueddnek és szeretőjének azonban sikerül elin-
téznie, hogy ezek az igen bonyolult föltételek teljesüljenek. Gronw Pebyr már éppen
átdöfné a hőst a lándzsával, amikor Lleu Llaw Gyffes velőtrázó kiáltás kíséretében
sassá változik, és elrepül. Gronw Pebyrről ezután kiderül, hogy több, mint egyszerű
házasságtörő, hiszen nemes egyszerűséggel birtokba veszi Lleu kastélyát és földjeit.
Math és Gwydion viszont igen súlyosan ítéli meg a házasságtörést és a gyilkossági
kísérletet. Nagy erőfeszítések árán nyomára bukkannak a sas képében rejtőzködő
Lleunak, és Gwydion ezúttal jó célra használja varázslótudományát: pálcájával meg-
érinti a madarat, mire Lleu visszanyeri emberi formáját. A hős azonban nem várt mó-
don igencsak le van soványodva és gyengülve. A szajha Blodeuedd-del szemben
Gwydion igen szigorúan jár el: szégyenszemre bagollyá változtatja, és arra kárhoztat-
ja, hogy soha többé ne mutatkozhassék napfényben. Gronw Pebyr bűnössége tudatá-
ban elégtételt ajánl föl a meghiúsult gyilkosságért. Lleu úgy véli, ugyanúgy kell meg-
torolnia a sérelmet, ahogy a vadász az ő életére tört. Gronw Pebyrnek megengedik,
hogy egy szikla mögé bújjon, de ez sem segít: Lleu iszonyú erővel elhajított lándzsája
széthasítja a sziklát, és a gaz csábító hátába fúródik, véget vetve a vadász hitvány éle-
tének. Lleu Llaw Gyffes pedig visszaveszi birtokait, és sikeresen igazgatja őket. Ké-
sőbb egész Gwynedd ura lesz.

Így végződik a Mabinogi negyedik ága.

230
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET

A kelta, kultúrájú területek szájhagyománya

által őrzött mítoszok

VÁLASZTÉKOS ÍROTT SZÖVEG

ÉS EGYSZERŰ ÉLŐBESZÉD

A
jelen kötetben figyelmünket jórészt a nagy középkori elbeszélésekre, így a
Táin Bó Cuailngére és a Mabinogira összpontosítjuk, amelyek jelentős terjedel-
mük, művészi komplexitásuk és mélységük miatt megérdemlik, hogy kriti-
kailag alaposan górcső alá vegyük őket. De bármilyen sokat derítettünk is ki róluk,
titkaik nagy része rejtve marad. Pedig ezek az anyagok írott formában maradtak
ránk.
Ha a klasszikus ókor utáni kelta mitológiáról úgy tartjuk, hogy elsősorban walesi
és ír anyagok alkotják, annak az az oka, hogy csak Írországban és Walesben van a he-
lyi kelta nyelvnek korai írásos irodalmi hagyománya. Ezen kívül mindkét országban
hatalmas mennyiségű anyag maradt fenn szájhagyomány útján is, ezeket zömmel a
19. században és a 20. század elején gyűjtötték írástudatlan történetmondóktól. Egyes
történetekben fölbukkannak a korábbi írott hagyomány alakjai, így Ronn mac Cum-
haill vagy Deirdre, akik gyakran furcsa átalakulásokon mennek keresztül. A szájha-
gyományban Fionn, az írott szövegek rettenthetetlen hőse óriásként vagy csetlő-botló
bohócként jelenik meg. A szóban előadott történetekre jellemző, könnyen megjegyez-
hető, ismétlődő fordulatok egyrészt lehetővé teszik, hogy egyes rögzített szövegré-
szek nemzedékeken át változatlanok maradjanak, másrészt az is igaz, hogy minél
többször mondanak el egy történetet, annál több változat alakul ki a jellemábrázolás-
ban vagy a cselekmény apró részleteiben.
így van ez Skócia gael vidékein, a kanadai Új-Skócia tartományban, Man szigeten,
Cornwallban és Bretagne-ban is. Ezeken a kelta nyelvű hagyományt őrző vidékeken
nem maradtak fenn a szűk körű tanult elit által készített középkori kéziratok. Ezen
az öt területen, a 16. század elején nyomtatásban megjelent skót gael verseket leszá-
mítva, a 19. és 20. században az írástudatlan parasztság körében utazgató gyűjtőktől
származnak a fennmaradt elbeszélések. Az ilyen történetekről soha nem tudhatjuk
biztosan, milyen szerepet töltöttek be az adott társadalom életében. Vajon pusztán
szórakoztató céllal mesélték őket, vagy úgy gondolták, a „törzsre” vonatkozó örök
becsű igazságokat tartalmazzák? A 19. században, amikor először adtak ki ilyen tör-
téneteket kötetben, a szóbeli anyagok gyűjtését még nem a tudomány normái szerint
végezték. A gyűjtők korlátai, előítéletei nem mindig derülnek ki egyértelműen. Így a
tőlük származó információt gyakran nehéz összeegyeztetni azzal, amit a dokumentu-
mokból megtudhatunk. A skót gael szájhagyomány egyik legismertebb, legtöbbször

231
említett alakja például a Brahani Látnok, aki rendelkezik a „második látás” képessé-
gével. A létezésére utaló két életrajzi adalék között azonban időben 86 év különbség
van, tehát ugyanarra a személyre nem vonatkozhatnak. A szájhagyományban ugyan-
azon történet két, más korban, máshol ismert változata homlokegyenest ellentmond-
hat egymásnak. Az Ys városának legendája című breton történet leggyakoribb verziója
például bizonyos fokig nőellenes, hiszen a romlott Dahut hercegnő a gonosz. Más
változatokban azonban egyébként szent életű apja, Gradlon veszi át a szerepét, és így
merően más a történet értelme.
A szájhagyomány útján terjedő irodalomnak korántsem a szereplők és a téma bi-
zonyos fokú képlékenysége az egyetlen jellegzetessége. A 20. század közepétől kezd-
ve a televízió és a tömegkommunikáció megjelenése sok tudóst indított arra, hogy is-
mételten megvizsgálja, hogyan alakította át az írásbeliség Európa gondolkodásmód-
ját. Foglalkoztak magával az írással, a reneszánsz kor hajnalán feltalált könyvnyom-
tatással és az írni-olvasni tudás ipari forradalom utáni tömeges elterjedésével is. Wal-
ter J. Ong Orality and Literacy (Szóbeliség és írásbeliség) című könyvében (1982) azt
állítja, hogy az írás megváltoztatja a gondolkodásunk módját, és azt is, amit gondo-
lunk. Észrevételei nemcsak a jelen, hanem a középkor írásbeliségére is érvényesek,
még akkor is, ha hosszú múltra visszatekintő szóbeli hagyományból táplálkozó írá-
sos anyagokról van szó.
A középkorban lejegyzett, illetve az írni-olvasni nem tudó emberektől gyűjtött tör-
ténetek közti különbségnek van szociológiai vetülete is. A kéziratokat Írországban és
Walesben készítő papok ugyanis csak apró töredékét alkották az ország lakosságá-
nak. Lakáskörülményeik ugyan mai szemmel nézve elviselhetetlennek tűnhetnek, hi-
szen fűtetlen, kőfalú cellákban éltek, de rendszerint a legelőkelőbb családok sarjai
voltak. Saját nyelvükön kívül latinul, esetleg görögül is olvastak, így kitekintésük
volt a nagyvilágra. A 19. századi gyűjtők viszont bármely írástudatlan embertől gyűj-
töttek történetet, aki éppen arra járt. A történetmondók Európa szegény „kelta pe-
remvidékén” tengették életüket, miközben tőlük pár száz kilométerre a tudomány
nagy rejtélyeire születtek megoldások, és egyesek hallatlan vagyonokat halmoztak
föl. Az archaikus gazdálkodási formák és az egyént gátló, elnyomó társadalmi struk-
túrák inkább „népet” faragtak a keltákból, mintsem állampolgárokat.
A kelta peremvidék írástudatlanjaitól származó történetek gyűjtése elég későn in-
dult el. A parasztság mesekincsének megmentésére irányuló törekvés a kontinensen
már legalább egy nemzedék óta jelen volt, az ezzel foglalkozó tudósok közé tartoztak
a Grimm testvérek, Jakob (1785–1863) és Wilhelm (1786–1859) is. A több tucat nyelv-
ből fölhalmozott rengeteg anyagnak köszönhetően idővel kezdték megérteni e törté-
netek természetét is. Korábban az írástudatlan parasztság körében gyűjtött elbeszélé-
seket „antik népi történeteknek” gondolták. „Népi”, mert az egyszerű emberek köré-
ben voltak közismertek, és „antik”, mert azt föltételezték, hogy ókori, talán görög
vagy római eredetűek. Az 1850-es években angol gyűjtők megalkották a „népmese”
kifejezést, jelezve, hogy a jelenséget önmagában kell értelmezni, nem valami magas-
röptű eredeti „lefokozott” formájaként, akár „mitológiának” nevezzük ezt az erede-
tit, akár valami másnak. A népmesék kora, eredete megfejthetetlen, mivel nem írták
le őket. De mivel a beszéd időben megelőzi az írást, könnyen lehet, hogy sok, szájha-
gyomány útján fennmaradt történet régebbi, mint a tanult elit által lejegyzett hasonló
történetek.

232
 SKÓCIA

Skóciát öt hagyományos népcsoport alkotja, amelyek közül az ország neve csak az

egyik emlékét őrzi. Az Írországból az 5. századtól kezdve bevándorolt gael vagy scot-
ti népről van szó. A scotti (Scoti) az ír nép egyik neve volt, különösen az ország észak-
keleti részén használták. Érkezésük előtt a mai Nagy-Britannia északi részét Kaledó-
nia vagy Alba néven ismerték. 844-ben Cináed mac Alpín (’Kenneth MacAlpin’) gael
vezér a szomszédos piktekkel (ez egy őshonos, alapvetően kelta nyelvet beszélő nép
volt) egyesülve megalapította Skóciát. A skót gaelek hegemóniája idővel kiterjedt a
Skócia délkeleti részét benépesítő angolszászokra és a déli-délnyugati Rheged király-
ságban élő britekre, azaz walesiekre, valamint a nem kevés skandináv enklávéra is. A
skót gael nyelv több évszázadon keresztül folytatta a terjeszkedést az egész király-
ságban. Az óírből származó skót gael rengeteg szókincs- és kiejtésbeli változás révén
alakult idővel külön nyelvvé. Később a jog és a kereskedelem nyelveként felváltotta
az angollal igen közeli rokon alföldi skót nyelv, amelyet gyakran emlegetnek Scots és
Lallans néven is. A Lallans szó alföldet jelent (angolul: Low Lands), az ország sűrűn la-
kott, iparilag fejlett, jómódú középső és déli területeit jelöli, ahol Edinburgh és Glas-
gow is található. A skót gael nem volt többé nemzeti nyelv, visszahúzódott a Skót-
Felföldet és a Hebridák szigeteit az ország többi részétől elválasztó Grampian-hegy-
ség mögé. Itt bizonyos helyeken még ma, a 21. században is beszélnek és írnak ezen a
nyelven.
A Skót-Felföld festői szépségű, de művelésre jobbára alkalmatlan vidékét a ködös
hegyfokok között játszódó romantikus történetek immár több, mint 200 éve olyan ho-
mályba burkolják, hogy kevés olvasóban tudatosodik, milyen szegénységben éltek itt
az emberek, és mennyire el voltak vágva az európai kultúra fősodrától. A Skót-Fel-
földön a 18. századig szinte egyáltalán nem voltak utak, így kerekes jármű is alig
akadt. Az emberek nem rendelkeztek földtulajdonnal, a terület a nagy hatalmú klán-
főnököké volt, akik a középkori földesurakra emlékeztettek. A „hegylakók” közül so-
kan támogatták a katasztrofális kimenetelű 1745–1746. évi felkelést, amely a Stuart-
családból származó trónkövetelőt, a „Bonnie Prince Charlie” néven ismert Károly
Edward herceget lett volna hivatott visszajuttatni Skócia és Anglia trónjára. A balsi-
kerű lázadás 1746 áprilisában, Culloden Moornál a Nagy-Britannia területén lezajlott
utolsó csatával végződött. A felföldi kultúra számára tragikus következményekkel
járt a vereség: megtorlásként betiltották az ottaniak hagyományos viseletét, és erősen
„ellenjavallt” volt a gael nyelv használata is. Idővel pedig a jobbára távoli városok-
ban élő klánfőnökök belátták, hogy jövedelmezőbb, ha a területükön birkák legelnek,
mint ha emberek laknak ott, és elkezdődött a területek erőszakos kiürítése (angolul:
clearances). A földbérlők házikóit lerombolták, őket pedig, gyakran fegyvert szegezve
rájuk, elűzték otthonukból. Az embereket hajókra pakolták, és a messzi Kanadában
és Ausztráliában telepítették le őket. A tudós Samuel Johnson és James Boswell az
1770-es években a Skót-Felföldön tett híres gyalogtúrájuk után arról számoltak be,
hogy az egzotikus, félvad lakosság elképesztő nyomorban él. A falvakban mezítlá-
bas, kéregető gyerekek fogadták őket, akiknek kormos volt az arca, mert kémény nél-
küli kőkunyhókban éltek. Ma a hagyományos felföldi területeken Skócia csaknem
hatmilliós lakosságának csupán apró töredéke, 270 000 ember él.

233
 A skót gael irodalmi hagyomány ugyan már azóta keresztény, hogy Szent Kolum-
ba (meghalt 597-ben) a Belső-Hebridákon megalapította a ionai kolostort, azonban
mégsem hagyott ránk egyházi személyek által lejegyzett középkori elbeszélésgyűjte-
ményeket, ahogy az Írországban és Walesben történt.∗ A Szarvasok könyvében (1131-
1153) az evangéliumok latin nyelvű szövege mellett skót gael nyelvű széljegyzetek is
olvashatók, nagyobb terjedelmű összefüggő szöveg azonban csak a modern kor haj-
nalán, A lismore-i esperes könyvében (1512-1526) jelent meg ezen a nyelven. A 17-18.
században a klánfőnökök pártfogása alatt álló bárdok gondosan megformált költe-
ményeiből jelentős mennyiségű anyag maradt ránk írásban, az elbeszélő irodalom
azonban egészen a 19. századig, a gyűjtés megindulásáig csak az írástudatlan pa-
rasztság szájhagyománya útján terjedt. A nagy gyűjtemények közé tartozik John
Francis Campbell Popular Tales of the West Highlands (A nyugati felföld népmeséi)
című négykötetes munkája (1861) és Archibald Campbell Waifs and Strays in Celtic
Tradition (Elhagyott gyermekek a kelta hagyományban) című, szintén négykötetes
műve (1889-1891). Ezekben és más kötetekben olyan ismerős ír karaktereket találunk,
mint Cúchulainn, Deirdre, Fergus, Angus Óg és különösen Fionn mac Cumhaill.
Amikor James Macpherson valamikor 1760 előtt előásta Fionnt és Oisínt a skót gael
balladákból, és Fingalt meg Ossziánt csinált belőlük, nyilvánvalóan nem tudta, hogy
ír eredetű alakokkal van dolga. A skót gael nyelvű szövegek gyakran ismételnek írül
is megtalálható történeteket, hol régi elbeszéléseket átalakítva, hol pedig új epizódo-
kat szőve bele régi sémákba. Ezen kívül vannak skót sajátosságot jelentő témák is, el-
sősorban a „második látás”.
A skót gael dà shealladh (’második látás’) kifejezéssel jelölt, a spiritiszta távolbalátá-
sához hasonló jelenség a hagyományos hitvilág fontos eleme. Az ilyen képességgel
rendelkező személy neve taibhsear, a szó legjobb fordítása a látnok. Az ír hagyomány-
ban a Fionn-mondakörbe tartozó Diorruing rendelkezik ezzel a képességgel. Jellem-
ző történetmodell, hogy a taibhsear fantom gyászmenetet lát az úton, amely egy jó
erőben lévő, a halálra nem is gondoló ember holttestét kíséri, mire az így látott ember
hamarosan valóban meghal. A „második látással” elvileg nem feltétlenül csak ko-
mor, lehangoló dolgokat lehetne látni, Skóciában rendszerint mégis ez a helyzet. A
dà shealladh képességével fölruházott ember nem okozója a kellemetlen események-
nek, és nem telik öröme abban, hogy bekövetkeznek.
A leghíresebb „második látással” rendelkező skót gael a találó komor Kenneth né-
ven ismert. Sokan mélyen hisznek abban, hogy valós történelmi személy volt, és még
most, az internet korában is többtucatnyi weboldal hirdeti próféciáit, de valójában
igen kevés érv szól amellett, hogy valaha is élt. Angolul általában a későbbi keletű
Brahani Látnok néven ismert, az Inverness városától 24 kilométerre északnyugatra
lévő vár, a Brahan Castle nyomán. Ha élt valaha, gael nyelven Coinneach Odhar Fio-
saiche, azaz jósoló komor Kenneth néven volt ismert. Egyes források merészen fölru-
házzák a Kenneth MacKenzie névvel, mert a feltételezések szerint a MacKenzie-klán-
hoz tartozott, pedig mint gael anyanyelvűt aligha emlegették volna így, angolosított
vezetéknévvel. Alighanem közelebb járnak a valósághoz a név angolosított fonetikus
átiratai, így a „Kenneth Oaur” vagy „Owir”.
A Brahani Látnok személyéhez és jóslataihoz kapcsolódó szájhagyomány a 17.
század végén és a 18. század elején kezdett fölhalmozódni. A történeteket a nyugati

A skót gael anyanyelvű művelt elit nagyon sokáig az ír irodalmi nyelvet használta. − A szaklektor.


234
Külső-Hebridáktól a Skye-szigeten és az egykori Inverness grófságon keresztül a ke-
leti Ross-shire-ig mindenütt ismerték, különösen a Black Isle (fekete sziget) nevű fél-
szigeten, a Moray Firth nevű tengeröbölben. A legendakör középpontjában Seaforth
grófjának 1663. évi párizsi időzése áll, amelynek során az otthon tartózkodó Coinne-
ach leleplezi a távol lévő nemesember házasságtörő viszonyát. A Brahani Látnokról
és próféciáiról az első írásos emlék, Thomas Pennant A Tour In Scotland (Utazás Skó-
ciában) című könyve egy teljes évszázaddal későbbről, 1769-ből való. Most viszont,
hogy a látnok kultusza elismerten létező jelenség, a kutatók további dokumentumo-
kat is előástak róla, és kissé kínos dologra derült fény. Egy bizonyos „Kenneth Owir”
ellen ugyanis boszorkányság miatt emeltek vádat a Külső-Hebridákhoz tartozó Le-
wis-szigeten 1577. január 23-án, azaz 86 évvel a Seaforth grófjával kapcsolatos láto-
más előtt.
Elizabeth Sutherland (1985) arra a következtetésre jutott, hogy ha létezett is Coin-
neach Odhar nevű ember, a szájhagyományban ez több taibhsear gyűjtőneve lett, és
az így elnevezett személyiségre egész profetikus hagyomány épült. A látnok egyik
jellemző, gyakran ismétlődő kijelentése a következő:

„A felföldi nép annyira el fog puhulni, hogy egy birkahadsereg elől futva otthagyja szü-
lőföldjét.”

A Felföld már említett elnéptelenedése természetesen a skót gaelek legnagyobb

történelmi tragédiája volt. A cullodeni vereséget idővel lehetett romantizálni, az vi-
szont, hogy egy hajdan igen harcos népből egész családok hagyták el a Felföldet, és
nem is mindig az erőszakos kitelepítés folytán, csak keserű szájízt és szégyenérzetet
hagyott maga után. A Brahani Látnok gyakori idézése a gael szájhagyomány minden,
e témával kapcsolatos történetét színesíti. Arról is szól a fáma, hogy ha furcsa, képes
beszéddel is, de megjövendölte a Loch Nesst a tengerrel összekötő Kaledóniai-csator-
na építését. Arra azonban nincs perdöntő bizonyítékunk, hogy valaha is elhangzott
ilyen tartalmú jóslat. A Brahani Látnok mondásai az 1850-es évek végén kezdtek
megjelenni az újságokban, könyv alakban pedig csak 1877-ben gyűjtötték össze őket.
Ha tudnánk is bizonyítani, hogy az említett eseményt időben megelőzte egy látomás,
akkor sem lehetnénk benne biztosak, hogy a Brahani Látnoktól származott.
De bármekkora érdeklődést vált is ki a Brahani Látnok, alakja távolról sem egyedi
jelenség. Egyes komorabb jóslatait skandináv elődökre vezették vissza, talán a Skócia
gael vidékein megtelepedett nagyszámú skandinávnak köszönhetően. A róla szóló
történetek egy része valószínűleg a Thomas, a Rímfaragó (Thomas the Rhymer) né-
ven ismert 13. századi skót költőről született legendákra vezethető vissza, akiről úgy
tartották, a tündérek királynőjével élt, és megjósolta III. Sándor skót király (1249–
1286) halálát, az 1314. évi bannockburni csatát, amelyben a skótok legyőzték II. Ed-
ward angol király seregét, valamint Skócia és Anglia egyesülését. Kínálkozik a pár-
huzam a Brahani Látnok és az általában Nostradamus néven ismert francia asztroló-
gus (1503–1566) között, hiszen mindkettőnek maradtak hívei még a 21. században is.
Mindkettőjük próféciái erősen gnómikusok, aforizmaszerűek, nem kis értelmező
munkát igényel, ha konkrét eseményekhez akarjuk kötni őket. Mégis a Brahani Lát-
nok látomásai egészen konkrétak, különösen a Seaforth grófjának családjára vonatko-
zó jóslatok. A torzszülött gyerekekről, családi tragédiákról és a vérvonal kihalásáról
szóló próféciák egytől egyig beigazolódtak. A sajtóban időről időre újabb „bizonyíté-

235
kok” látnak napvilágot arra vonatkozóan, hogy a Brahani Látnok igazat beszélt. Állí-
tólag ezt is mondta:

„Amikor a Loch Ness fölött átível a kilencedik híd, tűzvész, vízözön és szerencsétlenség
következik be.”

A kilencedik híd 1987-ben épült meg, és két éven belül be is következett egy óriási
tűzvész: az Északi-tengeren fölrobbant a Piper Alpha olajfúró torony, és 167 munkás
életét követelte. Ezt követte a vízözön, amely el is mosta a Loch Nessen átívelő 127
éves vasúti hidat. Végül pedig nem maradt el a szerencsétlenség sem: a Pan Am 123
járata rázuhant a skóciai Lockerbie-re, 279 ember vesztette életét, a város egyes részei
leégtek. A következő évtized viszont egy jóval kellemesebb jóslat beteljesülését hozta
el:

„Amikor az emberek ló nélküli kocsikban Franciaországba mennek a tenger alatt, akkor

születik újjá a minden elnyomatás alól megszabaduló Skócia.”

A La Manche csatorna alatt átvezető alagút 1994 tavaszán nyílt meg, a csaknem
háromszáz évig nem működő skót parlament pedig 1999 júliusában kezdte meg újra
munkáját.

ÚJ-SKÓCIA

A kelta kultúrkör legtávolabbi, legújabb és legkevesebbet tanulmányozott része a

Kanada tengerparti részén fekvő Új-Skócia (Nova Scotia) tartomány. A 18. század vé-
gétől a 19. század közepéig hatalmas számban telepítettek ide elszegényedett, föld
nélküli, gael nyelven beszélő skót-felföldi keltákat. A korábbi Inverness, Argyll és
Ross grófságokból érkeztek, a szárazföldről és a Hebridák szigeteiről egyaránt. Kö-
zöttük voltak a területkiürítések áldozatai is. Ír, walesi és skót gael nyelven ugyan
Észak-Amerika más részein is beszéltek, írtak és adtak ki könyveket, széles körben
virágzó szájhagyomány azonban csak Új-Skócia területén létezett, és még most, a 21.
század elején is eleven. Az 1900. évi népszámlálás 100 000 gael anyanyelvű embert
rögzített, többségük Új-Skócia tartomány szülötte volt. A Gàidhealtachd (’gael nyelvű
terület’) magába foglalta a Breton-foki-sziget nagy részét, és Új-Skócia szárazföldi te-
rületeinek a Cumberland-szorostól délre eső megyéit.
Az egy távoli tartomány eldugott zugában, viszonylagos szegénységben élő skót
gaelek hagyományaira vajmi kevés figyelmet fordított a többségi kultúra. A 20. szá-
zad végéig uralkodó, lenéző hivatalos álláspont erősen hozzájárult a nyelv sorvadá-
sához, amelynek eredményeképpen ekkorra kihalt a gaelt anyanyelvként beszélők
nagy többsége. Hagyományosan úgy tartották, hogy a breton-fokiaknak (angolul rö-
viden „Capers”, a Cape Bretonból) alig van figyelmet érdemlő irodalmuk, a közel-
múlt kutatásai azonban korrigálták ezt a téveszmét. Margaret MacDonell The Emig-
rant Experience: Songs of Highland Emigrants in North America (A bevándorlók élmény-
világa: Észak-Amerika skót-felföldi bevándorlóinak dalai) című, 1982-ben megjelent
könyvében bemutatja, hogyan terjedt át egy igen kifinomult, fegyelmezett gael iro-
dalmi kultúra Skóciából Új-Skóciába, valamint Ontario és Észak-Karolina (USA)

236
egyes kisebb településeire. A Margaret MacDonell által vizsgált szövegekben az új
környezethez való alkalmazkodáson van ugyan a fő hangsúly, ezzel együtt lépten-
nyomon fölbukkannak bennük skóciai élmények és helynevek, így Strathglass, Gair-
loch és Islay. Az új-Skóciában élő skót felföldi telepesek elzártsága és nyelvi különál-
lása szembeötlő kulturális konzervativizmust eredményezett.
A skót haza kisugárzása az írástudatlan skót gael történetmondóknál igen intenzí-
ven jelen van, az Újvilágban sosem látott királyok, kastélyok kelnek életre a szöve-
gekben. A heringhalászat és a juharfák hazájában így megelevenednek a Skócia gael
vidékein is ismert ír hősök, Cúchulainn, Fionn mac Cumhaill, Oscar és Diarmait ka-
landjai. Akadnak azonban olyan, Új-Skóciába „kivándorolt” tradíciók is, amelyeknek
Skóciában nem bukkantak nyomára a gyűjtők. Ez a tény alátámasztja azt a dokumen-
tálható jelenséget, hogy egy bizonyos kulturális terület perifériáján az adott kultúra
archaikus emlékeinek maradványai lelhetők föl. A új-skóciai skót-felföldiek többsége
ugyanis még azelőtt települt ki, hogy a folklórt és a népmeséket megörökítésre érde-
mesnek találták volna.
Az új-skóciai gael történetek lejegyzése csak a 20. században kezdődött meg, a leg-
nagyobb repertoárral rendelkező történetmondótól, Joe Neil MacNeiltől (1908–1997)
pedig csak az 1970-es években gyűjtöttek anyagot. A Harvardon végzett tudós, John
Shaw lejegyezte, megszerkesztette és lefordította az immár előrehaladott korú Mac-
Neil történeteit, és 1987-ben a Tales Until Dawn (Mesék hajnalig) című könyvben ki is
adta ezeket. Egy a gyűjteményben nem szereplő töredék talán a kelta világ egyetlen
kozmológiai tárgyú mítosza. A Tejútrendszer eredetét leíró történetben a Tejút egy tó
fölött ível át a két parton álló két fát összekötve és egyben azokból kiindulva. A nar-
rátor a jól ismert ulsteri Deirdre-történetbe helyezi az epizódot, de a lány neve itt a
Deirdire alakban szerepel, szerelmét Noisnak hívják (az ír történetben Noíse), és Uis-
neach (Uisnech) egyik gyermeke, Uisneach fiai az új-skóciai változatban egy meg
nem nevezett nagy csatában esnek el, amely után velük együtt Deirdre is sírba hull.
A szerelmesek holttestét azonban kiássák, és a sírhalom két oldalán temetik el őket.
Hamarosan mindkét sírból egy-egy fa sarjad ki, és addig nőnek, mígnem összeérnek
az ágaik. A szintén névtelen, bosszúszomjas király megparancsolja, hogy vágják ki a
fákat. Rövidesen azonban újból kinő két fa, ezeket az uralkodó szintén kivágatja. Ez
még néhányszor megismétlődik, majd a király egy tó két partján temetteti el a két
szerelmest, hogy a fák ne tudjanak összenőni. Most azonban csillagok alkotnak fény-
csíkot a két fa között, és e fénycsík neve Sgrìob Chlann Uisnich (Uisneach gyermekei-
nek útja). Shaw arról számol be, hogy ezt a kifejezést Új-Skócia gael nyelvű részén
máshol is hallotta.
A három szóból álló kifejezés tág teret nyújt a spekulatív értelmezéseknek, Uis-
nech ugyanis nemcsak Noíse és fivérei apja, hanem a keresztény kor előtti Írország
egyik középpontjának tekintett, híres domb is Westmeath megyében. Ezen a dombon
gyújtotta meg Mide druida Írország első tüzét.

237
 MAN SZIGET

Egy közismert népmese szerint Fionn mac Cumhaill egyszer Ulster tartományban
kitépett a földből egy hatalmas rögöt, létrehozva így a Lough Neagh nevű tavat,
majd a rögöt az Ír-tengerbe hajította, és abból lett Man sziget. Az Írország partjaitól
51,4 kilométerre levő szigetet azonban Leinsterhez erősebb kulturális kötelékek fű-
zik, mint a közeli Ulsterhez, ráadásul jellemzően sziklás a terep, nem homokos, mint
a Lough Neagh partja. Metaforikus értelemben viszont van hasznos üzenete a törté-
netnek: Man sziget ugyanis nem olyan különálló kulturális egység, ahogy azt vi-
szonylagos függetlensége sejteti. Az 570 km2 területű sziget az Egyesült Királyság ön-
kormányzattal rendelkező része, amelynek saját, Tynwald nevű parlamentje és saját
banktörvényei vannak. Egészen 1974-ig, az utolsó anyanyelvű beszélő elhunytáig kü-
lön nyelve is volt, a manx vagy manks. A csiszoltkő-korszaki folyosós sírok, valamint
a bronzkorszaki kőhalmok és a kör alakú erődítmények a hasonló ír műemlékek for-
mavilágát idézik. Man szigetre az első emberek Britanniából és Írországból is érkez-
tek, később pedig nagyarányú skandináv betelepülésre került sor. A középkorban
Man sziget skandináv uralkodói egy időre a Skócia kelták lakta részének nyugati vi-
dékén lévő Hebridák szigeteire is kiterjesztették hatalmukat. A manx nyelv vitatha-
tatlanul az óírből ered, de a skót gael nyelvvel több közös vonást mutat, mint a mo-
dern írrel. Igazán egyedi sajátossága az, hogy a szavak írásmódja az angol helyesírás-
sal és kiejtéssel kapcsolatos szabályokat követi. Fionn mac Cumhaill, az ír hős neve
például Man szigeten Finn McCooil, fiáé, Oisíné pedig Oshin. A nevek kiejtése
ugyanakkor szinte ugyanaz. A szigetet pedig manx nyelven Manninnak vagy Ellan
Vanninnak hívják.
Ptolemaiosz Klaudiosz, a Kr. u. 2. században élt görög földrajztudós Manaviaként
említi, a rómaiak pedig Mona néven ismerték a szigetet, amelyet számos korai ír el-
beszélésben megemlítenek futólag. Manannán mac Lir tengeristen neve is Man sziget
nevéből ered, nem pedig fordítva, ahogy egykor gondolták. Manannán Emain Ab-
lach nevű birodalmát, amelynek nincs kijelölt helye a térképen, időnként összekeve-
rik Man szigettel. A Dún Scáith nevű túlvilági birodalmat és a Fir Fálgae néven is-
mert borzas hajú harcosokat megtévesztő módon szintén a szigethez kötik. A közép-
korban nem alakult ki olyan egyházi vagy világi műveltség, amely megörökítette
volna a sziget hagyományos kultúrájának emlékeit. Manx nyelvű írásbeliség egészen
a The Book of Common Prayer (Mindennapi imák könyve) lefordításáig (kb. 1625) nem
létezett. A manx nyelvű népi elbeszélések rendszerező, tudományos alapú gyűjtése
pedig csak a 19. század második felében vette kezdetét, a 18. században mindössze
néhány elszigetelt utalást találunk Man sziget hagyományos irodalmára. Az első je-
lentős gyűjtemények William Harrison Mona Miscellany (Monai antológia) (1869), Ed-
ward Callow The Phynodderree (A fenodyree) (1882) és Arthur Moore Folk-Lore of the
Isle of Man (Man sziget folklórja) (1891) című munkája.
A manx nyelvű szájhagyomány legjellegzetesebb alakja (és egyben gyakorlatilag
az egyetlen, aki az angol nyelvű világban szélesebb körben is ismert) a fenodyree vagy
phynodderree nevű magányos, hímnemű tündér. A mindig szigorúan kisbetűvel kez-
dődő szónak kilenc vagy tíz különböző írásmódja is van, ami annak tanúbizonysága,
hogy a tündér alakja mélyen gyökerezik a népi hagyományban, és hogy a különböző
időszakokban Man szigeten járt gyűjtők egytől egyig találkoztak vele. Egy személy-

238
ről van szó, nem tündérek csoportjáról. Gyakran meztelenül, de testszőrzettel borítva
ábrázolják. Az európai népi hagyományban a magányos tündér, a csapatostul járó
tündérektől eltérően, a legtöbb esetben baljós, rosszindulatú figura, a fenodyree azon-
ban a skót manóhoz, a „Brownie”-hoz hasonlóan segítőkész lény. Roppant erőt és ki-
tartást igénylő feladatokat old meg, például óriási márványtömböt visz el jó messzi-
re, vagy egyedül learat egy egész gabonaföldet. Ez utóbbi nagylelkű tettéért időnként
megkapja az yn foldyr gastey (’a fürge kaszás’) kiegészítő jelzőt. Korábban viselte az
uddereek nevet is, amely arra utal, hogy szép férfi, de aztán átváltozás révén megkap-
ta ismert, csúnya alakját, amiért egy Glen Alden-i halandó lánynak udvarolt. A fe-
nodyree szőrös lába egyes kutatók szerint a klasszikus hagyomány szatírjával sejtet
párhuzamot, a Man szigeti tündérből azonban hiányzik az ehhez szükséges nemi ag-
resszivitás. Egyes történetekben van felesége is, akivel gyakran veszekszik. Olykor
rossz tréfák, csínytevések is fűződnek a nevéhez. Amikor például egy meggondolat-
lan ember megidézi, hogy gyógyítsa meg a kis, vörös tehénkéjét, csalódást okoz neki
a fenodyree közreműködésének eredménye. Pedig a tündérnek hatalmában áll meg-
gyógyítani az állatot, de a végén még el is viszi.

CORNWALL

A Nagy-Britannia délnyugati csücskét alkotó hosszú, keskeny Cornwall-félsziget-

nek igen sokat árt, hogy elsősorban turistaparadicsomként gondolnak rá. W. S. Gil-
bert és Sir Arthur Sullivan Pirates of Penzance (Penzance kalózai) című operája (1879)
a cornwalli üdülővárosban játszódik, azt sugallva, milyen megnyugtatóan szelíd hely
lett a félsziget. A cornwalli nyelv 18. századi kihalásával csökkent az Anglia többi ré-
szétől való különállás érzése. A korábbi Cornwall hercegséggel azonos területű Corn-
wall megye neve a kihalt helyi nyelven Kernow. A cornwalli nyelv, amely a fennma-
radt számos dokumentumból, illetve az „újjáélesztésére” tett mai kísérletek révén
mindmáig ismert, a brit nyelvek közé tartozik, a walesi és a breton rokona. A skót ga-
elhez és a manxhoz hasonlóan ennek a nyelvnek sincs a művelt papság által ránk ha-
gyott középkori írásos hagyománya, pedig az ír szerzetesek a 6. századtól kezdődően
ezt a területet is evangelizálták. Sok Artúr-legenda is Cornwallban játszódik (a legne-
vezetesebb közülük Trisztán, Izolda és Marke király története), és nem egynek corn-
walli nyelvű változata is van. A nyelv legismertebb szava a Jennifer, amely a Guine-
vere (Giniver) névnek, illetve walesi alakjának, a Gwenhwyfarnak (’fehér, sima’) a
cornwalli változata. Valaha jellemző női név volt ezen a tájon. Az evangéliumok for-
dítása a 10. században kezdődött meg, a 15. századi cornwalli misztériumjátékokat
pedig a késő középkori drámairodalom kiemelkedő alkotásainak tartják. A cornwalli
szájhagyományból csak körülbelül a nyelv kihalása után száz évvel jelent meg az
első két gyűjtemény, amikor a történeteknek már csak az angol változata volt ismert.
Addig csak Edward Lhuyd Archaeologia Britannica című könyvébe (1707) került be
egy-két történetfoszlány. Az említett két gyűjtemény Robert Hunt Popular Romances
of the West of England (Nyugat-Anglia népszerű románcai) (1865), illetve William
Bottrell Traditions and Hearthside Stories of West Cornwall (Nyugat-Cornwall hagyomá-
nyai és tűzhely mellett mesélt történetei) című munkája (1870).

239
 A cornwalli szájhagyomány legmaradandóbb, az angol köztudatba is átment figu-
rája a pixie, korábbi nevén piskie. A történelmibb „piskie” írásmódot annyira kiszorí-
totta a „pixie”, hogy a legtöbb olvasó ma már nem is tudja, mit jelent a régebbi szó-
alak, ugyanakkor a kétféle írásmód némiképp különböző tartalmat rejt. A piskie (vagy
pigsie) Hunt és Bottrell történetgyűjteményében töpörödött, furcsa, kísérteties külsejű
öregember, aki gabonát csépel, és időnként félrevezeti az embereket egy-egy „piskie-
lovaglás” során. A pixie viszont már legalább 60 évvel Hunt és Bottrell előtt ismert
volt az angol nyelvben. Nemcsak Cornwall, hanem Somerset és Devon megyék ha-
gyományából is ered, lehet, hogy a két szomszéd megyébe az oda áttelepült cornwal-
liak vitték magukkal. A pixie-k, még akkor is, ha halandó ember méretűre nőnek, jól
körülírható jellemzőkkel bírnak: vörös hajúak, hegyes fülűek, pisze orrúak, keskeny
arcúak. Általában meztelenül láthatók, bandzsítanak, és nagy előszeretettel kötnek el
éjszakánként lovakat. Az angol szájhagyomány más figuráihoz, így Puckhoz vagy
Robin Goodfellow-hoz hasonlóan (mindkettő házimanó, kobold, pajkos tündér) örö-
müket lelik az utazók félrevezetésében. Ez utóbbi jellemvonásukból ered a mindmáig
használatos angol pixilated szó (jelentése: hóbortos, félnótás), amely a pixie-led (’pixie
által vezetett’) kifejezésből alakult ki.
A legtöbb cornwalli történet epizódszerű vagy „bővített” anekdota benyomását
kelti, A morvahi óriások címen ismert elbeszélésről azonban elképzelhető, hogy valaha
eposzi hosszúságú volt. A 19. századi történetmondók arról számoltak be, hogy ren-
geteg bonyolult részletét, cselekményfordulatát három éjjel lehetett előadni, de a
gyűjtők csak egy tartalmi kivonatot jegyeztek le. A címben szereplő Morvah Corn-
wall egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye. A Land’s End (’a föld vége’) nevű hegy-
fok szélfútta északi lejtőin, St. Just városától 8 kilométerre északkeletre, a megye leg-
nyugatibb részén található. A morvahi állókövek között ott van a Men-an-Tol (’lyukas
kő’) nevű gránittömb. Ennek a látványos, gyűrűhöz vagy fánkhoz hasonlítható alakú
megalitnak (nagy kromlechnek) valaha gyógyítóerőt tulajdonítottak. Ezen a területen
maradt meg a legtovább a cornwalli nyelv és a helyi népszokások. Morvah volt az
augusztus első vasárnapján megrendezett éves vásárnak, az ír Lughnasa ünnep corn-
walli megfelelőjének a helyszíne is. A vásáron mindig elmondták a morvahi óriások
történetét, amelynek egyes elemei Lug Lámfhota ír hőshöz fűződő kapcsolatot sejtet-
nek, akinek kultuszából a Lughnasa ünnep kialakult.
Négy óriás szerepel a történetben: Tom, a főhős, az őt meglátogató Jack, akivel ba-
rátságot köt, és két névtelen. Tom egy nyári éjszakán a szekerét hajtja hazafelé, ami-
kor hatalmas kő állja útját, ezért átvág egy senki földjének vélt földdarabon. Kiderül
azonban, hogy a területnek mégis van gazdája. Egy másik óriás az, aki zokon veszi a
birtokháborítást, és kitép a földből egy szilfát, hogy azzal lássa el Tom baját. Tom
sem esik kétségbe: fölfordítja a szekerét, és kiszedi a tengelyét meg a kerekét, hogy
fegyverként használja azokat. Reng a föld roppant erejű csapásaik alatt, és végül Tom
diadalmaskodik, amikor már kis híján ledönti lábáról a kimerültség. A távolból
örömtüzeket körültáncoló emberek hangját hallja, de tudja, hogy először el kell te-
metnie a legyőzött óriást, és birtokba kell vennie a várát meg a földjét. Egy Joan nevű
ismerős nő kimossa a sebeit, és együtt költöznek be a drágakövekkel, arannyal teli
várba. Sok éven át élnek boldogan, gyerekeik is születnek, a legidősebb a Genevra
nevű (a Jennifer, Guinevere stb. névváltozata) gyönyörű lányuk. Tom az előző gaz-
dához hasonlóan igyekszik távol tartani kincseitől a kíváncsiskodókat.

240
 Az ő és családja nyugalma azonban nem tart örökké. Egy reggel egy óriás ront be
a kapun, kezében kalapács. Jack, a bádogos az, hátán ott a szerszámládája. Cornwall-
ban, ahol már igen régóta bányásztak ónt, a bádogosmesterséghez nem tapadtak
olyan pejoratív képzetek, mint Írországban. Jacket dühíti, hogy Tom birtoka bizton-
sága érdekében elzárta a St. Ivesbe vezető utat. Kihívja a gazdát, hogy keljenek birok-
ra, vagy vívjanak parittyapárbajt. Tom válaszul odasuhint a tengelykerékkel, Jack
azonban olyan sebességgel forgatja a botját, hogy az rokkának tűnik. Tom fegyvere
hamarosan át is repül a kerítésen, de Jack nem gúnyolja ki kárörvendően, hanem föl-
ajánlja a barátságát, és bemutatja, mennyi mindenhez ért. Ez Lug Lámfhotával roko-
nítja, akinek jelzője Samildánach (’sok mesterség tudója’). Az újdonsült barát egy szil-
facsemetéből íjat készít, és pillanatok alatt elejt tíz vadat, hadd teljen Tom és Joan
éléskamrája.
Jacknek megmutatják a kastély kincseit is. Az arany és a drágakövek különöseb-
ben nem kápráztatják el, sokkal inkább kedvére valók a különböző apró csecsebe-
csék, amelyeket föl tud használni a barkácsoláshoz. Gyöngysoros nyakláncot készít,
és Genevra fejére helyezi, amikor helyet foglal mellette az asztalnál. Szintén Genevra
tiszteletére megvív Morvahnál egy másik névtelen óriással. Leveszi egy régi bánya-
akna kőfedelét, ellenfele pedig beleesik a gödörbe. Így Jack tulajdonába kerül a mor-
vahi óriás összes kincse. Augusztus első vasárnapján hatalmas ünnepség keretében
veszi feleségül Genevrát. Az ünnepséget attól fogva minden évben megismétlik,
ilyenkor Jack olyan fortélyokra tanítja rokonait, barátait, amelyekről azok még csak
nem is hallottak. Az esküvőről való megemlékezés idővel olyan méreteket ölt, hogy
inkább vásárnak illik be, mintsem házassági évfordulónak. El is nevezik morvahi vá-
sárnak.

BRETAGNE

Az angol fül számára a „Brittany” szó (Bretagne angol neve) furcsamód igen szé-
pen cseng, annak ellenére − vagy talán éppen azért −, hogy a térség az angol nyelvű
világban igen kevéssé ismert. Észak-Franciaország kiszögellő félszigetének ókori
neve a nyomtatásban alkalmanként ma is látható Armorica volt. A mostani név pe-
dig, amely szó szerinti fordításban „Kis-Britanniát” jelent, az 5-6. században a Brit-
szigetekről idevándorolt, a kelta nyelvek brit ágához tartozó nyelveket (nyelvjáráso-
kat) beszélő népek emlékét őrzi. A mai bretonok az ókori britek leszármazottjainak
tekintik magukat, pedig génállományukhoz sok más nép is hozzájárult, köztük az
előretörő frankok által nyugat felé szorított gallok. Arra vonatkozóan, hogy miért
hagyták el a bretonok ősei Britanniát, többféle elmélet van. A korábbi nézet, mely
szerint a fosztogató angolszász hódítók elől menekültek, mai tudásunk alapján ke-
véssé tűnik valószínűnek, ennél prózaibb okai lehettek az exodusnak, például éhín-
ség vagy más gazdasági nehézségek. A walesi hagyomány szerint a Britanniából ér-
kező emigránsokat St. Cynan Meiriadog (vagy Meriodoc) vezette, akit a britek által
Macsen Wledig néven ismert római császár földterületekkel jutalmazott a szolgálatai-
ért. A kezdetben rokon kultúrájú kiskirályságokból álló Bretagne a középkor végéig,
1532-ig független hercegség volt. Egészen Napóleon idejéig jobbára breton nyelvű
tartománya maradt Franciaországnak, ekkor öt (majd később négy) département-re,
azaz megyére osztották föl. A négy département az időnként erőszaktól sem visszaria-

241
dó nacionalista csoportok erőfeszítései ellenére szerves része lett az országnak, de a
jelentős kulturális különbségek megmaradtak. Törvény írja elő például, hogy az új
házakat csak breton stílusban, fekete palatetővel és krémszínű, gipszvakolatú fallal
lehet építeni. A városokban élő ipari munkások is szívesen viselnek hagyományos
breton ruhát, és lelkesen járják a népi táncokat. A breton nyelvet még ma is több
százezer ember beszéli, bár pontos adat nem áll rendelkezésre. Bretagne neve breto-
nul Breizh.
A már korábban idézett Giraldus Cambrensis walesi egyházi személy és utazó sze-
rint a beszélt breton nyelv közelebb állt az akkori cornwallihoz, mint a walesihez.
Megfigyelését a modern kori nyelvészeti elemzés is megerősíti. Az utóbbi évszáza-
dok során a breton sokat kölcsönzött a walesiből, ezzel együtt a mai bretonok és
walesiek nem értik egymás nyelvét. A breton írókra a jelek szerint sem a korai walesi,
sem az írott cornwalli irodalom (például a misztériumjátékok) nem gyakorolt külö-
nösebb hatást. Az anglo-normann Marie de France (műveit kb. 1160-1190 között írta)
bevezette az európai irodalom fősodrába a lai vagy lay nevű, állítólag breton elbeszé-
lő műfajt. Számos lai-je breton témát dolgoz föl. Több Artúr-történet is játszódik bre-
ton környezetben, így a brocéliande-i erdőben, ahol Merlin raboskodott, és előfordul,
hogy az Artúr-mondakör szereplőinek breton alakja is van, például Perceval megfe-
lelője Péronnik. Giraldus említ „sok mesemondó és énekes bretont” is, de az 1450
előtti időszakból semmiféle breton irodalmi művet nem ismerünk.
Az írott breton irodalom pedig még ekkor is csaknem további 400 évet váratott
magára. Théodore Hersart de La Ville-marqué (1815–1896) 1839-ben adta ki a Barzaz
Breiz (Breton bárdok) című gyűjteményt. La Villemarqué, aki James Macpherson ha-
misítványa, az Osszián-énekek (Poems of Ossian) és a walesi szélhámos, Iolo Mor-
ganwg (1747–1826) iránt is lelkesedett, a mai kor szkeptikus embere szemében álkö-
zépkorkutatónak tűnik. Az általa összegyűjtött versek, történetek eredetije nem any-
nyira régi, mint kortársa, Lady Charlotte Guest Mabinogion című fordításáé (1838–
1849), és erkölcsnemesítő szándékkal meg is csonkította a szövegeket, de jobb nyel-
vész volt, mint Macpherson, és forrása, a szájhagyomány iránt is nagyobb hűséget ta-
núsított. Szövegeit mindmáig használják a breton irodalom egyetemi oktatásához.
Bretagne-on kívül vajmi kevés breton elbeszélést ismernek, a legnevesebb azonban
a breton köztudatban is hagyományosan igen intenzíven jelen van, és három változa-
ta is fennmaradt. Szokásos breton címe Kêr Is (Is városa), angolul The Legend of the
City of Ys (Ys városának legendája) címen ismert. A féltucatnyi kelta nyelvű özönvíz-
legenda egyikeként azt mondja el, hogyan nyelt el a délnyugat-bretagne-i Douarne-
nezi-öböl egy hajdani bűnös várost. A történet központi témája a pogány élvhajhá-
szat és a keresztény mértékletesség konfliktusa, és mindhárom változatában legalább
három szereplő lép színre. Az első Gradlon (vagy Gralon) Meur (’a nagy’), a hitbuz-
gó, szent király, aki védőgátat építtet, hogy védje városát a víztől. Neve mindmáig
erősen kötődik Quimper (bretonul Kemper) városához, ahol a székesegyház két tor-
nya között helyezték el a szobrát. A második szereplő Gradlon gyönyörű, akaratos,
buja lánya, Dahut (vagy Dahud, Ahé, Ahés), aki bajt hoz a királyságra. A harmadik,
Guénolé abbé, történelmi személy, akinek az első bretagne-i kolostor alapítását tulaj-
donítják. A kolostor az 5. században, Landévennecben kezdte meg működését.
Gradlon király ifjúkorában a régi hit szerint élt. Amikor megnősült, feleségéről azt
gondolták a királyságban, hogy nem e világból való. Lányuk, Dahut születése után

242
az asszony vissza is tér a tengerbe, ahonnan jött. Gradlon egy napon embereivel va-
dászgatva ráakad az erdőben egy Corentin (vagy Korentin) nevű ájtatos remetére,
akinek látszólag nincs semmije, amivel megvendégelhetné őket. A remete azonban
csodát tesz, ami nagy hatást gyakorol a királyra. Pontyot fog egy forrásból, és késével
kettévágja. Az egyik felét megtartja, ebből lesz a halból, húsból, gyümölcsből álló bő-
séges lakoma. A ponty másik feléből pedig, amelyet visszadob a vízbe, újból egész
hal lesz, hogy Corentin máskor is megismételhesse a csodatételt. Az ámuló-bámuló
Gradlon kijelenti, hogy áttér az új, keresztény hitre, és intézkedik, hogy Corentin le-
gyen a quimperi püspök. Templomokat, kápolnákat, kolostorokat építtet, és Corentin
unszolására új törvényeket is hoz, amelyek szigorúan föllépnek a nemi kicsapongás
ellen, és a mértékletességet, az erényt, az önuralmat szorgalmazzák.
Dahutnak nincs ínyére az események alakulása, örömtelennek érzi az új Quimpert.
Amikor erről panaszkodik, apja szentségtörőnek minősíti a szavait. Erre a lány témát
vált, és arról kezd siránkozni, hogy túl messze él az óceántól. Könyörög apjának,
hogy építtessen neki egy várost a tengerparton, és akkor elégedett lesz a sorsával.
Gradlon költséget nem kímélve teljesíti a kívánságát: tágas közterekkel, magas, fehér
tornyokkal megépítteti Ys városát. Corentin püspök észrevételezi, hogy Ysben nin-
csenek templomok, mire Gradlon, lánya nem kis bosszúságára, pótolja a hiányt. A ki-
rálylány ekkor újabb módosítást javasol. Mivel Ys mélyföldre épült, arra kéri apját,
készíttessen védőgátat nyitható zsilipekkel, hogy így biztosíthassák a város vízszük-
ségletét. Gradlon ezt is megteszi.
A történet legrégebbi, legegyszerűbb változatában Dahut titokban vendégül látja
szeretőjét, a bortól megrészegülve ellopják Gradlontól a zsilipkapu kulcsát, és el-
árasztják a várost.
Az ismertebb második verzió bővebben szól Ys városáról, mint a fényűzés és a
züllött kicsapongás tanyájává lett kereskedelmi központról. Dahut, hogy uralma alá
hajtsa a Gradlon által építtetett templomokat, a Sein szigeten élő, a régi isteneket
imádó pogány női rend tagjaihoz fordul. A papnők megidézik a korrigan nevű kicsi,
de annál kéjsóvárabb lényeket, akik ártatlan keresztényekkel próbálnak meg bűnös
testi kapcsolatot kialakítani, de egyben kiváló építőmesterek is. Új, elegáns, impo-
záns, magasan Gradlon temploma fölé tornyosuló kastélyt emelnek Dahutnak. A
templom csakhamar elhagyatottan áll, kapuját már kezdi benőni a gaz. Guénolé abbé
mélységes fölháborodással és iszonyattal fogadja a hírt, nem is beszélve arról, hogy
Dahut nyilvánosan buzdítja a népet a hét főbűnre. Az abbé az ószövetségi Jeremiás
prófétát idéző dörgedelmekkel jósolja meg Ys városának pusztulását.
Az Ys ellen dolgozó erőket egy Kristof nevű kisfiú hozza mozgásba. Azt játssza,
hogy egy görbe bottal köveket ütöget a vízbe, utána pedig kifog egy bűvös halat. A
hal kincseket kínál cserébe a szabadságáért. Az arra járó Dahut a rá jellemző fölényes
modorban kigúnyolja az ajánlatát, mire a hal átokkal sújtja, hogy fia szülessék, aki-
nek nincs apja. Körülbelül egy év múlva Gradlon egy hordóban kitéteti a tengerre a
lányát, Kristofot és az időközben megszületett csecsemőt. A tengeren újabb, paloták-
kal beépített város tárul a szemük elé. Ys azonban továbbra is veszélyben van, mert
Kristof varázslattal elvitt egy védelmező tölgyfát.
Névleg ugyan Gradlon Ys királya, ám Dahut iránti vajszívűsége eredményekép-
pen a lánya szava számít igazán a városban, különösen erkölcsi kérdésekben. Dahut
a korriganokkal összejátszva eléri, hogy Ys az elővigyázatlan tengerészek csábító cél-

243
pontja legyen, és a hajókat, miután fölborították őket, a város lealjasodott lakói ked-
vükre fosztogathassák. Dahut közben minden éjjel más szeretőt fogad, akinek arcát
mindig fekete selyemmaszk rejti. Amikor a férfi már kezdi fárasztani, halálos csomót
köt a maszk zsinórjaira, és a megunt lovag kínhalált hal. Így megy ez egészen addig,
amíg egy alkalommal a többiektől igencsak különböző hódolója nem akad. A talpig
vörösbe öltözött férfi nem hajlandó fölvenni a maszkot, és födetlen ábrázattal járul a
színe elé. Arcátlanságával elbűvöli Dahutot, akivel közli, hogy füstoszlopok tartotta
tűzpalotájában asszonyává teszi, ha teljesíti egyetlen kérését: odaadja a védőgát zsi-
lipkapujának kulcsát. A királylány azt feleli, hogy ez lehetetlen, mert az apja a nyaká-
ban hordja a kulcsot. Végül lopva mégis elhozza, és odaadja az idegennek, de amikor
utána meg akarja érinteni az arcát, a férfi eltűnik.
Amint elfordul a kulcs a zárban, a tenger már zúdul is a városra. Guénolé riaszt
mindenkit Gradlon palotájában, és sürgeti a királyt, hogy meneküljön el Morvarc’h
(’a tenger lova’) nevű paripáján, mielőtt mindannyian vízbe fúlnak. Gradlon szerető
apaként fölhúzza maga mögé mihaszna lányát, majd vágtára ösztökéli a lovat. A taj-
tékzó, zubogó víz Morvarc’h csüdjéig ér, már-már mindketten alámerülnek, amikor a
király a háta mögül hangot hall: „Dobd a tengerbe a démont, akit viszel, ha nem akarsz el-
pusztulni!” Dahut abban a pillanatban leesik a lóról, a víz elkezd visszahúzódni, így
Gradlon megmenekül, és biztonságban eljut Quimperbe. Yst ellepi a víz, ám Dahut
szirénszerű sellőként tovább él, a hajótöréstől fenyegetett tengerészeket figyelmezteti
a veszélyre.
A harmadik változatban, amely csak ballada formájában ismert, lényegesen fölcse-
rélődnek a szerepek. Ezúttal Gradlon vezeti népét a tobzódás és az erkölcsi fertő útjá-
ra, ő adja oda Dahutnak a kulcsot, a lánya pedig elárasztja a várost. Itt is sellő lesz be-
lőle, a Douarnenez környéki vizeken kísért.
Mivel a történet rendkívül népszerű a breton szájhagyományban, a részletekben is
egész sor módosítás lehetséges. Ys városa például lehet az Étang de Lavalon, a Tré-
passés-öböl (’holtak öble’) elhagyatott, sivár partjain. Egy későbbi változathoz hozzá-
toldott motívum, mely szerint egy víz alatt lévő templomnak még szól a harangja, és
egy tiszta, felhőtlen reggelen még kiemelkedik majd a vízből, 1910-ben a La Cathédra-
le engloutie (Az elsüllyedt katedrális) című prelűd megalkotására ihlette Claude De-
bussyt. Szintén a történet népszerűségével magyarázható, hogy Ys városának rom-
lottsága közmondásos lett. A francia főváros neve a gúnyos breton szójáték szerint a
par (’mint’) szóból és a bűnös város nevéből áll össze: par Is = olyan, mint Ys.

GALÍCIA ÉS ASZTURIA

A 7. fejezetben már említettük, hogy a korai Írország és Spanyolország közti törté-

nelmi kapcsolatot, amelyről a Lebor Gabála is ír, valaha puszta fantazmagóriának mi-
nősítették, és elvetettek, ám a közelmúlt tudományos kutatásai alátámasztották ezt a
feltételezést. A DNS-minták tanulmányozása kimutatta, hogy valóban szoros a kap-
csolat. Ha pedig alaposabban szemügyre vesszük a két országot, az is kiderül, hogy
nem pusztán genetikai hasonlóságról van szó. Barry Cunliffe The Ancient Celts (Az
ókori kelták) című, 1997-ben megjelent könyvében egészen a Kr. e. 4. évezredig veze-
ti vissza a régészeti leletek rokonságát. Valaha a nyelv is hidat képezett a két ország

244
között, ez a kapocs mára megszűnt. Pedig a kelta nyelvű népek kultúrája több évszá-
zadon át virágzott az Ibériai-félszigeten, mielőtt a rómaiak leigázták volna őket. A
legnagyobb számban a félsziget északnyugati sarkában, a korábbi Gallaecia tarto-
mányban éltek, ahol a Kr. u. 3. század után a kelta nyelvet a latin váltotta föl. Ez a ré-
gió a mai Galícia tartomány és keleti szomszédja, Asztúria területét foglalta el. A ga-
líciai folklór kiemelkedő 20. századi szakértője, Vicente Risco (1884–1963) úgy vélte, a
galíciai kultúra alapvetően latin, de a lelke kelta.
A régészeti kutatások alátámasztják a Lebor Gabála Hispánia-képét. La Coruña ki-
kötőjében valóban állt nagyon régen egy torony, amely mintájául szolgálhatott az ál-
történelmi műben Breogan által megépített toronynak, amelyre Íth fölmászott, és
meglátta a horizonton Írországot. A torony helyére a Kr. u. 2. században a legrégebbi
működő római világítótorony került, amelynek Hercules tornya volt a neve. Ezen kí-
vül a térségben több száz elhagyatott castro, azaz kis, sánccal körülvett, kerek kőhá-
zakból álló kelta kori település áll, amelyeket Kr. e. 1000 körül építettek. A „Céltigo”
errefelé gyakori falunév. A Monte Pindo nevű, az Atlanti-óceán partján, a galíciai Fis-
terra közelében emelkedő rózsaszín gránithegyet is emlegetik Olimpo Celta, azaz „a
kelta Olümposz” néven.
A szélesebb közvélemény még nem igazán vesz tudomást arról, hogy Galícia is
helyet követel magának a kelta népek asztalánál, de a galíciaiak folyamatosan hallat-
nak magukról. Hagyományos zenét játszó együtteseik, például a Milladoiro, szíves
fogadtatásban részesülnek a pánkelta fesztiválokon. A galíciai irodalom kiemelkedő
alakja, Leandro Carré Alvarellos (1888–1976) azt állította, hogy szűkebb pátriájának
legendái kelta kultúrát és pszichikumot tükröznek, Elizabeth Frances Keating ír kuta-
tó pedig szintén ezeknek a kulturális jellegzetességeknek szentelte Afinidades Cultura-
is entre Galícia e Irlanda [Kulturális hasonlóságok Galícia és Írország között, (1990)]
című könyvét.
A rokonság nem a Táin Bó Cuailngéhez vagy a Mabinogihoz hasonló, hosszú elbe-
szélő szövegek formájában mutatkozik meg. Inkább a régebbi szájhagyományban ta-
lálhatók szemléletes példák, különösen a rosszindulatú figurákról szóló történetek-
ben, amelyek jól szolgálták az egyháznak a kelta örökség démonizálását célzó törek-
véseit. Ilyen alak például a lavandeira nocturna, a nőnek álcázott hím ördög, aki a fia-
tal lányokat próbálja elcsábítani. Ennek északi megfelelője a „gázlónál mosó” nőalak,
aki különböző neveken (Skócia gael vidékein bean nighe, Bretagne-ban tunnerez noz)
hat kelta nép hagyományának is része. A mosó nő Badb és Mórrígan ír hadistennők
egyik megjelenési formája is. Halált hozó rossz ómen, aki hol csodaszép, és keserve-
sen sír, hol pedig rút, és grimaszokat vág. Véres ruhákat mos a folyógázlónál, és az
arra járóknak, férfiaknak, nőknek egyaránt azt mondja, az ő ruháik azok.
Írországgal és más kelta kultúrájú területekkel szoros párhuzamot mutat az álte-
metés is. Az ír néphit szerint azok az emberek, akiket „elvittek” a tündérek, nem hal-
tak meg, és időnként láthatók a tündérek fölvonulásain, amelyeknek neve sluagh síd-
he/slua sí (’tündérsereg’), illetve sluagh/slua na marbh (’a holtak serege’), és ahonnan ki
lehet őket menteni. A tündértemetés előre jelezheti a jelenlévők által ismert személy
halálát. Galíciában a Santa Compaña (’Szent Társaság’), Asztúriában pedig a huestia
(’sereg’) és a gente buena (’jó emberek’) ehhez hasonló kísérteties, halált előre jelző te-
metési menetek, koporsóval, pappal, gyertyát vivő gyászolókkal.

245
 A xana Galíciában és Asztúriában a gyerekeket elcserélő túlvilági nőalak. A jelleg-
zetes történetekben az anya többnyire a mezőn dolgozik, és ott van a közelében a cse-
csemője is, de amikor este hazaér, észreveszi, hogy a gyerek külseje elváltozott. A
barlangban élő xana (vagy inxana) vitte el az embergyereket, és cserélte ki a sajátjával.
Egy 1985-ben, az asztúriai tengerparton lévő Uanesben gyűjtött történet szerint az
anya úgy oldhatja meg a helyzetet, hogy a barlang szájához viszi a xana gyermekét,
és bekiabál: „Inxana Mora, fogd a gyermekedet, és add vissza az enyémet!”
Az ír tündérek sírhalmokhoz, kör alakú erődítményekhez vagy a feltételezések
szerint a dán vikingek által épített és emiatt angolul „danefort”-nak, azaz dán erőd-
nek nevezett körkörös földsáncokhoz kötődnek. Galíciában és Asztúriában az ősi
műemlékek, különösen a castrók túlvilági lakóinak neve mouros (vö. irodalmi spanyol
moros). A szót a régióban a „halott embert” jelentő morto (irodalmi spanyol muerto)
szó torzulásának tartják, nem kötik a mór hódításhoz. A mourosok majdnem mindig
rejtett kinccsel, többnyire arannyal vannak kapcsolatban, ebből a szempontból az ír
koboldok (leprechaun) közeli rokonai.
A púca néven ismert ír tündér gyakran fenyegető külsejű, de alapjában véve ártal-
matlan, hatalmas, fekete, égővörös szemű kutya alakját ölti. A cù sìth nevű skót gael
változata viszont nem fekete, hanem sötétzöld. A galíciai urco szintén harapósnak lát-
szó, nagy testű, fekete kutya, amelynek hosszú füle és szarva is van, és velőtrázóan
üvölt, de nem vörös a szeme. Mindig valami szerencsétlenséget jelez.
Arra is vannak példák, hogy a sok európai országban megtalálható motívumok-
nál, mesetípusoknál konkrétabb szófordulatok azonosak a galíciai és az ír hagyo-
mányban. Az egyik ismert ír népmesében a tündérek megjutalmaznak egy jó púpost,
amiért monoton énekükhöz, amelyben egyre azt ismételgetik, hogy „hétfő, kedd, hét-
fő, kedd”, hozzáteszi, hogy „és szerda”, utánozni próbálja egy rossz púpos is, ő azt
kiabálja bele a tündérdalba, hogy „és csütörtök és péntek”, de erre fölnyergelik az
első púpos púpjával.
A párhuzamos galíciai történet, amelyet Verínben gyűjtöttek a 20. század elején, a
tündérek démonizálásának jellegzetes példája. Egy asszony boszorkánynak álcázza
magát: ráncokat fest az arcára, füstüveg pápaszemet tesz föl, majd seprűre ül, és Se-
villába repül a boszorkányszombatra. A boszorkányok körtáncot járva azt éneklik:
„Hétfő, kedd, szerda, három, / Csütörtök, péntek, szombat, hat”, mire a hívatlan vendég
hozzáteszi: „és vasárnap, hét.” Erre nagy füstfelhő keletkezik, amelyben az összes bo-
szorkány eltűnik.

246
 IRODALOM

Agallamh na Seanórach. Szerk. és ford. Nessa Ní Shéaghdha (3 kötet). Dublin, Oifig an tSolathair,
1942–45.
Aigner, August: Hallstatt. München, 1911; reprint: München, Reinhardt, 1971.
Aislinge Meic Con Glinne. Szerk. Kenneth H. Jackson. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studi-
es, 1990.
[Aislinge Óenguso] The Dream of Óengus. An Old Irish Text… (Óengus álma. Óír szöveg). Szerk. Fran-
cis Shaw SJ. Dublin, Brown & Nolan, 1934, 1977.
Allason-Jones, Lindsay: Women in Roman Britain (Nők a római kori Britanniában). London, British
Museum Press, 1989.
Anderson, Marjorie O.: Kings and Kingship in Early Scotland (Királyok és királyság a korai Skóciá-
ban). Edinburgh, Scottish Academic Press, 1980.
Annals of the Kingdom of Ireland (Az ír királyság évkönyvei). Szerk. és ford. John O’Donovan (7 kö-
tet). Dublin, Hodges & Smith, 1849–51; reprint: New York, AMS, 1966.
Névtelen szerző [Q]: A Legend of Fin-Mac-Cool (Fin-Mac-Cool legendája). Dublin Penny Journal, 1.
évf. 41. sz. (1833. április 6.), 327–328. o.
Anwyl, Edward: Celtic Religion in Pre-Christian Times (Kelta vallás a kereszténység előtti időkben).
London, Constable, 1906.
Audacht Morainn. Szerk. Fergus Kelly. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1976.
Bhreathnach, Edei és Newman, Conor: Tara. Dublin, The Stationery Office, 1995.
Binchy, D. A.: Celtic and Anglo-Saxon Kingship (A királyság intézménye a keltáknál és az angolszá-
szoknál). Oxford, Clarendon Press, 1970.
Bitel, Lisa: Land of Woman: Tales of Sex and Gender from Early Ireland (A nő országa: a biológiai és tár-
sadalmi nemekről szóló mesék a korai Írországból). Ithaca, Cornell University Press, 1996.
Bollard, John K.: The Structure of the Four Branches of the Mabinogi (A Mabinogi négy ágának
szerkezete). In Transactions of the Honourable Society of Cymmrodorion, 1975, 250–276. o.; Book of Leinster
[Lebor Laignech] (Leinsteri kódex). Szerk. R. I. Best, Osborn Bergin, M. A. O’Brien és A. O’SulIivan (6
kötet). Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1954–83.
Bottrell, William: Traditions and Hearthside Stories of West Cornwall (Nyugat-Cornwall hagyományai
és tűzhely mellett mesélt történetei). Penzance, W. Cornish, 1870; reprint: Newcastle upon Tyne, Frank
Graham, 1970.
Brasseur, Marcel: Les Celtes (A kelták). 1. k.: Les Dieux oubliés des Celtes (A kelták elfeledett istenei).
2. k.: Les Rois oubliés des Celtes (A kelták elfeledett királyai). Rennes, Terre de Brume, 1996–97.
Bromwich, Rachel (szerk. és ford.): Trioedd Ynys Prydain: The Welsh Triads (Trioedd Ynys Prydain: a
walesi triádok). Cardiff, University of Wales Press, 1961; 2. kiadás: 1978.
Bruford, Alan: Gaelic Folk-Tales and Mediaeval Romances (Gael népmesék és középkori románcok).
Dublin, Folklore of Ireland Society, 1969.
[Bruidhean Chaorthainn] The Fairy Palace of the Quicken Trees (A berkenyefák tündérpalotája). In
Old Celtic Romances (Régi kelta románcok). Ford. P. W. Joyce. Dublin, 1961 (1879), 123–153. o.
Buile Suibhne (The Frenzy of Suibhne), Being the Aduentures of Subhne [sic] Geilt, A Middle Irish Ro-
mance [Buile Suibhne (Suibhne őrülete), avagy Subhne (sic) Geilt kalandjai, középír románc]. Szerk.
James Q. O’Keeffe. Irish Texts Society (Ír Szövegek Társasága), 12. k. London, David Nutt, 1913; re-
print: Dublin, Stationery Office, 1931; Dublin Institute for Advanced Studies, 1952, 1975.
Byrne, Francis J.: Irish Kings and High Kings (Ír királyok és főkirályok), 2. kiadás. Dublin, Four
Courts, 2001.
Callow, Edward: The Phynodderree, and Other Legends of the Isle of Man (A fenodyree és más legen-
dák Man szigetről). London, J. Dean, 1882.
Cambrensis, Giraldus: The History and Topography of Ireland (Írország története és helyrajza). Ford.
John J. O’Meara. London, Penguin, 1984.

247
 Campbell, Archibald (szerk.): Waifs and Strays in Celtic Tradition (Elhagyott gyermekek a kelta ha-
gyományban). 4 kötet. London, David Nutt, 1889–91.
Campbell, John Francis (szerk.): Popular Tales of the West Highlands, Orally Collected (A nyugati Fel-
föld népmeséi, szóbeli gyűjtés). 4 kötet. Paisley, Gardner, 1861; reprint: London, Gardner, 1890–93.
Carey, John: The Name ’Tuatha Dé Danann’ (A „Tuatha Dé Danann” név). Éigse, 1981, 18. sz., 291–
294. o.
Carey, John: The Location of the Otherworld in Irish Tradition (A túlvilág föllelhetőségi helye az ír
hagyományban). Éigse, 1982, 19. sz., 36–43. o.
Carleton, William: The Legend of Knockmany (Knockmany legendája). In Tales and Sketches, Il-
lustrating the Character, Usages, Traditions, Sports and Pastimes of the Irish Peasantry (Mesék és vázlatraj-
zok az ír parasztság jellemének, szokásainak, hagyományainak, sportjátékainak és mulatságainak il-
lusztrálására). Dublin, J. Duffy, 1845, 97–112. o.
Carney, James: Studies in Irish Literature and History (Tanulmányok az ír irodalom és történelem
tárgykörében). Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1955.
Carr, Gillian és Stoddard, Simon (szerk.): Antiquity Papers 2: Celts from Antiquity (Ókori dolgozatok
2: ókori kelták). Cambridge, Antiquity Publications, 2002.
Carré Alvarallos, Leandro: Las Leyendas Tradicianales Gallegas (A gallegók hagyományos legendái).
7. kiadás. Madrid, Espasa Calpe, 2002.
Cath Finntrágha. Szerk. Cecilé O’Rahilly. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1962.
Cath Maige Tuired: The Second Battle of Mag Tuired (Cath Maige Tuired: a második Mag Tuired-i csa-
ta). Szerk. Elizabeth A. Gray. Irish Texts Society, 52. k. Dublin, Irish Texts Society, 1982.
Celts, The (A kelták). Az Opus Television ötrészes televíziós sorozata az S4C
International/Rhyngwladol (Cardiff) számára, 2000. Kommentátorok: Proinsias MacCana, Anne Ross,
Miranda Aldhouse-Green, Barry Cunliffe és mások
Chapman, Malcolm: The Celts: The Construction of a Myth (A kelták: egy mítosz felépítése). London,
Macmillan; New York, St Martina, 1992.
Charles-Edwards, T. M.: Early Irish and Welsh Kinship (Korai ír és walesi rokoni kapcsolatok). Ox-
ford, Clarendon Press, 1991.
Charles-Edwards, T. M.: Early Christian Ireland (A korai keresztény Írország). Cambridge, Camb-
ridge University Press, 2000.
Cogitosus: Life of Saint Brigit (Szent Brigitta élete). Szerk. Seán Connolly és Jean-Michel Picard.
Journal of the Royal Society of Antiquaries of Ireland (Az ír Királyi Régiségbúvár Társaság Közlönye), 117.
évf. (1987), 5–27. o.
Coimín, Micheál [Michael Comyn]: Laoi Oisín i dTír na nÓg, The Lay of Oisín in the Land of Youth
(Laoi Oisín i dTír na nÓg, Oisín dala az Ifjúság Földjén). Ford. Dáithí Coinín. Dublin, Chamney, 1880.
Condren, Mary: The Serpent and the Goddess: Women, Religion and Power in Celtic Ireland (A kígyó és
az istennő: a nő, a vallás és a hatalom a kelta Írországban). San Francisco, Harper & Row, 1989.
Cremin, Aedeen: The Celts (A kelták). New York, Rizzoli, 1998.
Críth Gablach. Szerk. D. A. Binchy. Mediaeval and Modern Irish Series (Középkori és modern ír so-
rozat), XI. k. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1941, 1979; ford. Eoin MacNeill: Ancient
Irish Laws: the Law of Status of Franchise (Régi ír törvények: a kiváltságon alapuló jog). Proceedings of
the Royal Irish Academy (Az ír Királyi Akadémia Közleményei), C, 36. évf. (1923), 265–316. o.
Croker, Thomas Crofton: Fairy Legends and Traditions of the South of Ireland (Dél-Írország tündérle-
gendái és -hagyományai). London, John Murray, 1825; 2. kiadás: 1838.
Cross, Tom Peete és Slover, Clark Harris: Ancient Irish Tales (Régi ír mesék). New York, Henry Holt,
1936; reprint: New York, Barnes & Noble, 1969.
Cunliffe, Barry: The Ancient Celts (Az ókori kelták). Oxford és New York, Oxford University Press,
1997.
Cunliffe, Barry: Facing the Ocean: The Atlantic and Its Peoples (Szemben az óceánnal: az Atlanti-óceán
és népei). Oxford, Oxford University Press, 2001.
Danaher, Kevin: The Year in Ireland (Az év Írországban). Cork, Mercier Press, 1972.
Davies, John: The Celts: Based on the S4C Television Series (A kelták: az S4C televíziós sorozata alap-
ján). London, Cassell, 2000.
Davies, Sioned: The Four Branches of the Mabinogi (A Mabinogi négy ága). Llandysul, Gomer Press,
1993; Pedeir Keinc y Mabinogi. Caernarvon, Gwasg Pantycelyn, 1989.

248
 Dillon, Myles: The Cycles of the Kings (A királyok mondakörei). Oxford, Oxford University Press,
1946.
Dillon, Myles: Early Irish Literature (Korai ír irodalom). Chicago, University of Chicago Press, 1948.
Dillon, Myles és Chadwick, Nora: Celtic Realms (Kelta birodalmak). London, Weidenfeld & Nicol-
son; New York, New American Library, 1967; reprint: London, Cardinal, 1972.
Doan, James E.: Women and Goddesses in Early Celtic History, Myth and Legend (Nők és istennők a ko-
rai kelta történelemben, mítosz és legenda). Working Papers in Irish Studies (Munkaanyagok az irlan-
disztika tárgyköréből), 87(4/5). Boston, Northeastem University, 1987.
Duanaire Finn: The Book of the Lays of Finn (Duanaire Finn: Finn verseskönyve), 3 kötet. Irish Texts
Society, 7., 28., 43. k. 1. kötet: szerk. Eoin MacNeill, London, David Nutt, 1908; II. kötet: szerk. Gerard
Murphy, London, Simpkin & Marshall, 1933; III. kötet: szerk. Gerard Murphy, Dublin, Educational
Company of Ireland (Ír Oktatásügyi Társaság), 1953.
Dumézil, Georges: Le Trió des Macha (A Machák triásza). Revue de l’Histoire des Religions, 146. sz.
(1954), 5–17. o.
[Echtra Fergusa maic Léite, 8. század] The Saga of Fergus mac Léti (A Fergus mac Léti-saga). Szerk.
D. A. Binchy, Ériu, 16. évf. (1952), 33–48. o.
[Echtra Fergusa maic Léite, 13. század] The Death of Fergus mac Leide (Fergus mac Leide halála).
In Standish H. O’Grady (szerk.): Silva Gadelica, II. k. London, Williams & Morgate, 1892, 269–285. o.
[Echtrae Cormaic] Echtra Cormaic maic Airt, The Adventure of Cormac mac Airt (Cormac mac Airt
kalandja). Ford. Vernam Hull. PMLA, 64. évf. (1949), 871–883. o.
Ellis, Peter Berresford: The Mammoth Book of Celtic Myths and Legends (A kelta mítoszok és legendák
óriáskönyve). London, Constable and Robinson, 1992, 2002.
Espérandieu, Émile: Recueil général des bas-reliefs de la Gaule romaine (A római kori Gallia féldombor-
műveinek teljes gyűjteménye). 16 kötet, kiegészítette Raymond Lantier. Paris, Presses Universitaires
de Francé, 1907–66.
Fee, Christopher R. és Leeming, David: Gods, Heroes and Kings: The Battle for Mythic Britain (Istenek,
hősök és királyok: harc a mitikus Britanniáért). Oxford és New York, Oxford University Press, 2001.
Fingal Rónáin and Other Stories (Fingal Rónáin és más történetek). Szerk. David H. Greene. Media-
eval and Modem Irish Series (Középkori és modern ír sorozat), 16. k., Dublin, Dublin Institute for Ad-
vanced Studies, 1955.
Fled Bricrenn, a Critical Edition of… (A Fled Bricrenn kritikai kiadása). Szerk. Kaarina Hollo. Kiadat-
lan disszertáció, Harvard University, Cambridge, Massachusetts állam, 1992.
[Fled Bricrenn] Fled Bricrend [sic]; The Feast of Bricriu [Fled Bricrend (sic): Bricriu lakomája]. Szerk.
George Henderson. Irish Texts Society, 2. k. London, David Nutt, 1899; reprint: 1993.
Ford, Patrick K.: „Bevezetés”. In Patrick K. Ford (szerk. és ford.): The Mabinogi and other Medieval
Welsh Tales (A Mabinogi és más középkori walesi mesék). University of California Press, 1977.
Gantz, Jeffrey: Early Irish Myths and Sagas (Korai ír mítoszok és sagák). Harmondsworth, Penguin
Books, 1981.
Gimbutas, Marija: The Goddesses and Gods of Old Europe, 6500-3500 BC: Myth and Cult Images (A régi
Európa istennői és istenei, Kr. e. 6500-3500: mitikus és kultikus ábrázolások). Jav. kiadás: Berkeley és
Los Angeles, University of California Press, 1982 (első kiadás: 1974)
Green, Miranda J.: Celtic Myths (Kelta mítoszok). London, British Museum Press, 1993.
Green, Miranda J.: Celtic Goddesses: Warriors, Virgins and Mothers (Kelta istennők: harcosok, szüzek
és anyák). London, British Museum Press, 1995.
Green, Miranda J. (szerk.): The Celtic World (A kelta világ). London és New York, Routledge, 1995.
Guyot, Charles: The Legend of the City of Ys (Ys városának legendája). Ford. Deirdre Cavanagh. Am-
herst, University of Massachusetts Press, 1979.
Hamp, Eric P.: Intensives in British and Gaulish (Nyomatékosítók a britben és a gallban). Studia
Celtica, 12-13. évf. (1977–78), 1–13. o.
Hanes Taliesin. L. Mabinogi, The (A Mabinogi). Szerk. és ford. Patrick K. Ford
Harrison, William: A Mona Miscellany: A Selection of Proverbs, Sayings, Ballads, Customs, Superstitions,
and Legends Peculiar to the Isle of Man (Monai antológia: Man szigetre sajátosan jellemző közmondások,
szólások, balladák, szokások, babonák és legendák gyűjteménye). Douglas, 1869.
Henken, Elissa R.: The Welsh Saints: A Study in Pattemed Lives (A walesi szentek: azonos mintára ké-
szült életrajzok). Cambridge, D. S. Brewer, 1991.

249
 Hull, Eleanor: The Cuchullin Saga in Irish Literature (A Cuchullin-saga az ír irodalomban). London,
David Nutt, 1898; reprint: New York, AMS Press, 1972.
Hunt, Róbert: Popular Romances of the West of England; or, The Drolls, Traditions, and Superstitions of
Old Cornwall (Nyugat-Anglia népi romantikus történetei, avagy a régi Cornwall tréfái, hagyományai
és babonái). London, John Camden Hotten, 1865; 3., javított kiadás: 1881; reprint: New York, Benjamin
Blom, 1968.
Immram Brain: Bran’s journey to the Land of the Women (Immram Brain: Bran utazása a Nők Földjére).
Szerk. és ford. Séamus MacMathúna. Tübingen, Niemeyer, 1985.
[Imram Curaig Maíle Dúin] The Voyage of Máel Dúin: A Study (Máel Dúin utazása: tanulmány). Szerk.
és ford. H. P. A. Oskamp. Groningen, Wolters-Noordhoff, 1970.
Judge, Roy: Jack-in-the-Green: A May Day Custom. (Ember a lombkeretben: egy május-ünnepi szo-
kás), Ipswich, D. S. Brewer, 1979; reprint: London, FLS Books, 2000.
Keating, Elizabeth Frances: Afinidades Culturais entre Galicia a Irlanda (Kulturális hasonlóságok Galí-
cia és Írország között). Vigo, Spanyolország, Editorial Galaxa, 1990.
Keating, Geoffrey [Seathrún Céitinn]: The History of Ireland (Írország története). Foras Feasa ar Éirinn,
4 kötet. Irish Texts Society, 4., 8., 9., 15. k. I. kötet: szerk. David Comyn, London, David Nutt, 1902. II.,
III., IV. kötet: szerk. Patrick S. Dinneen, London, David Nutt, 1908-14. Reprint: szerk. Breandán Ó Bu-
achalla, London, Irish Texts Society, 1987.
Kelly, Fergus: A Guide to Early Irish Law (Kalauz a korai ír joghoz). Dublin, Dublin Institute for Ad-
vanced Studies, 1988.
Koch, John T. és Carey, John: The Celtic Heroic Age: Literary Sources for Ancient Celtic Europe and
Early Ireland and Wales (A kelta hőskor: az ókori kelta Európa, valamint a korai Írország és Wales iro-
dalmi forrásai). Malden, Massachusetts állam, Celtic Studies Publications, 1994, 1995; Andover, Mas-
sachusetts állam, Oakville, Connecticut állam és Aberystwyth, Wales, Celtic Studies Publications,
2000, 2003.
Krause, David: The Profane Book of Irish Comedy (Az ír komédia profán könyve). Ithaca, NY, Cornell
University Press, 1982.
La Villemarqué, Theodore Hersart de: Barzaz Breiz: chantes populaires de la Bretagne (Barzaz Breiz:
Bretagne népdalai). Paris, Charpentier, 1839.; Fordításban: Tom Taylor: Ballads and Songs of Brittany
(Bretagne balladái és dalai). London és Cambridge, Macmillan, 1865, 1907, 1978; reprint: Norwood,
Pennsylvania állam, Norwood Editions, 1976; valamint Henry Carrington: Breton Ballads (Breton balla-
dák). Edinburgh, magánkiadás, 1886.
Lebor Gabála Érenn: The Book of the Taking of Ireland (Lebor Gabála Érenn: Írország elfoglalásának
könyve). Szerk. R. A. S. Macalister. 4 kötet. Irish Texts Society, 34., 35., 41., 44. k. Dublin, The Educatio-
nal Company of Ireland, 1938-56. Reprint: szerk. John Carey. London, Irish Texts Society, 1993.
Le Roux, Françoise and Guyonvarc’h, Christian-J.: La Souverainté guerrière de l’Irlande: Mórrígan,
Bodb, Macha (Harcos felségjogistennők Írországban: Mérrígan, Bodb, Macha). Rennes, Ogam-Celticum,
1983.
Löffler, Christa Maria: The Voyage to the Otherworld Island in Early Irish Literature (A túlvilági
szigetre tett utazás a korai ír irodalomban). Salzburg Studies in English Literature, 103. sz. Salzburg, Ins-
titut für Anglistik and Americanistik, Universität Salzburg, 1983.
Longes mac nUíslenn. Szerk. Vernam Hull. New York, Modern Language Association; Oxford, Ox-
ford University Press, 1949.
Lucanus [M. Annaeus Lucanus]: The Civil War: Translated as Lucan’ Pharsalia (A polgárháború: Lu-
canus Pharsalia című művének fordítása). Ford. Nicholas Rowe. London, Everyman, 1998.
Mabinogi, The, and Other Medieval Welsh Tales (A Mabinogi és más középkori walesi mesék). Szerk. és
ford. Patrick K. Ford. Berkeley és Los Angeles, University of California Press, 1977. Tartalmazza a Ha-
nes Taliesint is (159–181. o.).
MacCana, Proinsias: Celtic Mythology (Kelta mitológia). London, Hamlyn, 1970.
MacCana, Proinsias: The Mabinogi (A Mabinogi). Cardiff, University of Wales Press, 1992.
MacCana, Proinsias. L.: Celts, The (A kelták). Opus Television S4C, 2000. (Magyarul: Kelta mitológia.
Corvina, 1993)
McCone, Kim: Pagan Past and Christian Present in Early Irish Literature (Pogány múlt és keresztény
jelen a korai ír irodalomban). Maynooth, An Sagart, 1990.

250
 MacDonell, Margaret: The Emigrant Experience: Songs of Highland Emigrants in North America (A be-
vándorlók élményvilága: Észak-Amerika skót-felföldi bevándorlóinak dalai). Toronto, University of
Toronto Press, 1982.
[Macgnímartha Find] Boyish Exploits of Finn (Finn kisfiúkori tettei). Ford. Kuno Meyer. Ériu, I. évf.
(1904), 180–190. o.
Mackenzie, Alexander: The Prophecies of the Brahan Seer, Coinneach Odhar Fiosaiche (A brahani látnok,
Coinneach Odhar Rosaiche próféciái). Inverness, 1877; reprint: London, Constable, 1977.
MacKillop, James: Dictionary of Celtic Mythology (A kelta mitológia lexikona). Oxford, Oxford Uni-
versity Press, 1998.
MacKillop, James: Fionn mac Cumhaill: Celtic Myth in English Literature (Kelta mítoszok az angol iro-
dalomban). Syracuse, Syracuse University Press, 1986, 2000.
McMahon, Joanne és Roberts, Jack: The Divine Hag of the Christian Celts: An Illustrated Guide to the
Sheela-na-Gigs of Britain and Ireland (A keresztény kelták isteni banyája: képes kalauz Nagy-Britannia és
Írország „Sheela-na-Gig” figuráihoz). Cork, Mercier Press, 2001.
MacManus, Diarmuid: The Middle Kingdom: The Faerie World of Ireland (A középső kiráyság: Írország
tündérvilága). London, Parrish, 1959; reprint: Gerrards Cross, Colin Smythe, 1973.
MacNeil, Joe Neil: Tales Until Dawn: The World of a Cape Breton Story-Teller (Mesék hajnalig: egy Bre-
ton-foki történetmondó világa). Szerk. és ford. John Shaw. Kingston and Montreal, McGill-Queen’s
University Press, 1987.
MacNeill, Eoin: Celtic Ireland (A kelta Írország). Dublin, Martin Lester; London, Leonard Parsons,
1921.
MacNeill, Máire: The Feast of Lughnasa (A Lughnasa ünnep). Oxford, Oxford University Press, 1962;
reprint: Dublin, Comhairle Bhéaloideas Éireann, 1982.
Macpherson, James: The Poems of Ossian, Son of Fingal (Ossziánnak, Fingal fiának versei). London,
W. Stachan and T. Becket, 1765; reprint: Edinburgh, Patrick Geddes, 1896.
Maier, Bernhard: Lexikon der keltischen Religion and Kultur (A kelta vallás és kultúra lexikona). Stutt-
gart, Alfred Kröner, 1994. Dictionary of Celtic Religion and Culture (A kelta vallás és kultúra szótára).
Ford. Cyril Edwards. Woodbridge, Boydell Press, 1997.
Marryat, Frederick: Peter Simple (Együgyű Peter). London, R. Bentley, 1834.
Marsh, Richard: The Legends and Lands of Ireland (Írország legendái és földjei). New York, Sterling;
Sayvon, Izrael, Penn Publishing, 2004.
Massey, Eithne: Legendary Ireland: A Journey through Celtic Places and Myths (Legendás Írország: uta-
zás kelta földrajzi helyeken és mítoszokon át). Dublin, O’Brien Press; Madison, University of Wiscon-
sin Press, 2004.
Megaw, J. V. S.: The Art of the European Iron Age (Az európai vaskorszak művészete). New York,
Harper & Row, 1970.
Megaw, Ruth és Megaw, J. V. S.: Celtic Art (Kelta művészet). London, Thames & Hudson, 1989.
Mercier, Vivian: The Irish Comic Tradition (Az ír komikus hagyomány). Oxford, Clarendon Press,
1962.
Mesca Ulad. Szerk. J. Carmichael Watson. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1941,
1983.
Moore, Arthur W.: Folk-Lore of the Isle of Man (Man sziget folklórja). Douglas, Isle of Man, Brown;
London, David Nutt, 1891.
Murphy, Gerard. L. Duanaire Finn.
Murphy, Gerard (szerk.): Early Irish Lyrics: Eighth to Twelfth Century (Korai ír lírai költészet: 8-12.
század). Oxford, Clarendon Press, 1956.
Nagy, Joseph Falaky: The Wisdom of the Outlaw: The Boyhood Deeds of Finn in Gaelic Narrative Traditi-
on (A számkivetett bölcsessége: Finn gyermekkori tettei a gael elbeszélő hagyományban). Berkeley,
University of California Press, 1985.
Nagy, Joseph Falaky: Conversing with Angels and Ancients: Literary Myths of Medieval Ireland (Társal-
gás angyalokkal és ősökkel: a középkori Írország irodalmi mítoszai). Ithaca, Cornell University Press;
Dublin, Four Courts, 1997.
Navigatio Sancti Brendani Abbatis: The Voyage of Saint Brendan, journey to the Promised Land (Navigatio
Sancti Brendani Abbatis: Szent Brendan utazása, utazás az ígéret Földjére). Ford. John J. O’Meara.
Portlaoise, Dolmen Press, 1985.

251
 New Catholic Encyclopedia (Új katolikus enciklopédia). 2. kiadás: Detroit, Thomson/Gale; Washing-
ton, Catholic University of America, 2003.
Ó Cróinín, Dáibhí: Early Medieval Ireland: 400-1200 (Kora középkori Írország: 400-1200). London és
New York, Longman, 1995.
O’Faoláin, Seán: Ossian − the Sow’s Ear of Celtic Literature (Osszián, a kelta irodalom szamárfüle).
Modern Scot (Edinburgh), 6. évf. (1935), 44–51. o.
O’Grady, Standish James: History of Ireland: The Heroic Period (Írország története: a hősi korszak).
Dublin, Ponsonby, 1878.
Ó hÓgáin, Dáithí: Fionn mac Cumhaill: Images of the Gaelic Hero (Fionn mac Cumhaill: a gael hős áb-
rázolásai). Dublin, Gill & Macmillan, 1988.
Ó hÓgáin, Dáithí: Myth, Legend, and Romance: An Encyclopedia of Irish Folk Tradition (Mítosz, legenda
és románc: az ír népi hagyomány enciklopédiája). London, Ryan; New York, Prentice-Hall, 1991.
Ó hÓgáin, Dáithí: The Sacred Isle: Belief and Religion in Pre-Christian Ireland (A szent sziget: hit és val-
lás a kereszténység előtti Írországban). Woodbridge, Boydell Press; Doughcloyne, Collins Press, 1999.
Ó hÓgáin, Dáithí: The Celts: A History (A kelták történelme). London, Collins, 2004.
[Oided Mac nUisnig] The Death of the Sons of Uisnech (Uisnech fiainak halála). Ford. Whitley Stokes.
Irische Texte, 2, 2. k. Leipzig, S. Hirzel, 1887, 109–184. o.
[Oidheadh Chlainne Lir] Oidhe Chloinne Lir: The Fate of the Children of Lir (Oidhe Chloinne Lir: Lir gyer-
mekeinek végzete). Szerk. és ford. Richard J. O’Duffy. Dublin, Gill, 1883, 1905 stb.
[Oidheadh Chlainne Tuireann] The Fate of the Children of Tuirenn (Tuirenn gyermekeinek végze-
te). Szerk. és ford. Eugene O’Curry. The Atlantis [London], 4. évf. (1863), 157–240. o.
O’Leary, Philip: The Honour of Women in Early Irish Literature (A nők becsülete a korai ír iroda-
lomban). Ériu, 38. évf. (1987), 27–44. o.
Olmstead, Garrett S.: The Gods of the Celts and the Indo-Europeans (A kelták és az indo-európaiak iste-
nei). Innsbruck, Verlag des Instituts für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck
Ong, Walter J. SJ, Orality and Literacy: The Technologizing of the Word (Szóbeliség és írásbeliség: a szó
technicizálódása). New York, Methuen, 1982.
O’Rahilly, Thomas Francis: Early Irish History and Mythology (Korai ír történelem és mitológia).
Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1946.
Patai, Raphael: Myth and Modern Man (A mítosz és a modern ember). Englewood Cliffs, New Jersey
állam, Prentice-Hall, 1972.
Patterson, Nerys T.: Cattle-Lords and Clansmen: Kingship and Rank in Early Ireland (Gazdag marhate-
nyésztők és a klánok tagjai: királyság és rangok a korai Írországban). New York, Garland Press, 1992.
Posidonius: The Celtic Ethnology of Posidonius (Poszeidóniosz kelta néprajza). Szerk. J. J. Tierney.
Proceedings of the Royal Irish Academy (Az Ír Királyi Akadémia Közleményei), 60. k., C rész, 5. sz. (1960);
reprint: Dublin, Royal Irish Academy, 1985.
Quarrel Between Finn and Oisín, The (Veszekedés Finn és Oisín között). In Fianaigecht, Being a Coll-
ection of Hitherto Inedited Irish Poems and Tales, etc. (Fianaigecht, az eddig kiadatlan ír versek és mesék
stb. gyűjteménye). Szerk. és ford. Kuno Meyer. Royal Irish Academy, Todd előadás-sorozat, XVI. k.,
Dublin, Hodges, Figgis, 1910, 22–27. o.
Rees, Alwyn és Rees, Brinley: Celtic Heritage (Kelta örökség). London, Thames & Hudson, 1961.
Ross, Anne: Pagan Celtic Britain: Studies in Iconography and Tradition (A pogány kelta Britannia: iko-
nográfia és hagyomány. Tanulmányok). London, Routledge; New York, Columbia University Press,
1967.
Scéla mucce Meic Dathó. Szerk. Rudolf Thurneysen. Dublin, Stationery Office, 1935; reprint: Dublin,
Dublin Institute for Advanced Studies, 1975.
Serglige con Culainn. Szerk. Myles Dillon. Mediaeval and Modem Irish Series (Középkori és modern
ír sorozat), XIV. k. Dublin, Dublin Institute for Advanced Studies, 1953.
Shaw, John: A Gaelic Tale of the Milky Way (Gael mese a Tejútról) Joe Neil MacNeil előadásában.
Cape Breton’s Magazine, 19. sz. (1978. június), 31. o.
Sims-Williams, Patrick: Some Celtic Otherworldly Terms (Néhány kelta túlvilági fogalom). In Cel-
tic Language, Celtic Literature: A Festschrift for Eric P. Hamp (Kelta nyelv, kelta irodalom: emlékkönyv
Eric P. Hamp tiszteletére). Szerk. A. T. E. Matonis és Daniel F. Melia. Van Nuys, Kalifornia állam, Ford
& Baillie, 1990, 57–81. o.
Stephens, James: Irish Fairy Tales (Ír tündérmesék). London és New York, Macmillan, 1920; reprint:
New York, Abaris, 1978.

252
 Strabo: Geography (Sztrabón: Geógraphika). Ford. Horace L. Jones. Cambridge, MA, Harvard Univer-
sity Press, 1969. (Magyarul: Sztrabón: Geógraphika. Ford. Dr. Földy József. Gondolat, Budapest, 1977.)
Sutherland, Elizabeth: Ravens and Black Rain: The Story of Highland Second Sight, Including a New
Collection of Prophecies of the Brahan Seer (Hollók és fekete eső: a skót-felföldi „második látás” története,
a Brahani Látnok jóslatainak új gyűjteményével). London, Constable, 1985.
Thompson, Stith: Motif-lndex of Folk-Literature: A Classification of Narrative Elements in Folktales, Bal-
lads, Myths, Fables, Medieval Romances, Exempla, Jest-Books and Local Legends (A népi irodalom motívum-
mutatója: a népmesék, balladák, mítoszok, fabulák, középkori románcok, példázatok, tréfás történetek
és helyi legendák narratív elemeinek osztályozása). Jav. kiadás (6 kötet). Bloomington, Indiana Uni-
versity Press, 1975, 1989.
Thumeysen, Rudolf: Die irishe Helden- und Königsage bis zum siebsehnten Jahrhundert (Az ír hős- és ki-
rálysagák a 17. századig). Halle, Niemeyer, 1921.
Tochmarc Étaíne. Szerk. Osborn Bergin és R. I. Best. Ériu, 12. évf. (1938), 137–196. o.
Togail bruidne [sic] Da Derga. Szerk. Eleanor Knott. Dublin, The Stationery Office, 1936; reprint:
Dublin Institute for Advanced Studies, 1963, 1975.
Tóraigheacht Dhiarmada agus Ghráinne: The Pursuit of Diarmaid and Gráinne (Tóraigheacht Dhiarmada
agus Ghráinne: hajsza Diarmait és Gráinne után). Szerk. és ford. Nessa Ní Shéaghdha. Irish Texts Soci-
ety, 47. k. Dublin, Educational Company of Ireland, 1967.
Triads, Trioedd Ynys Prydain (Triádok, Trioedd Ynys Prydain). L. Bromwich, Rachel.
Tymoczko, Maria (ford.): Two Death Tales from the Ulster Cycle: The Death of Cú Roi and the Death of
Cú Chulainn (Két haláltörténet az ulsteri mondakörből: Cú Roí és Cú Chulainn halála). Dublin, Dol-
men Press; Atlantic Highlands, New Jersey állam, Humanities Press, 1981.
Vendryes, Joseph: La Religion des Celtes (A kelták vallása). In ’Mana’: introduction á l’historie des re-
ligions, II, Les religions de l’Europe ancienne („Mana”: bevezetés a vallástörténetbe, II. k. A régi Európa
vallásai) 3. rész, Párizs, Presses Universitaires de France, 1948, 237–330. o.
Vouga, Paul: La Tène. Leipzig, Hiersemann, 1923.
Wilde, Sir William R.: Irish Popular Superstitions (Ír népi babonák). Dublin, McGlashan, 1852; re-
print: Dublin, Irish Academic Press, 1979.
Williams, Ifor: Rhagymadrodd [Bevezetés]. In Pedeir Keinc y Mabinogi. Cardiff, University of Wales
Press, 1951, vii-lvi.
Wooding, Jonathan M. (szerk.): The Otherworldly Voyage in Early Irish Literature (A túlvilági utazás a
korai ír irodalomban). Dublin, Four Courts, 2000.
Yeats, William Butler: The Celtic Twilight: Men and Women, Dhouls and Faeries (A kelta homály: férfi-
ak és nők, dhoulok és tündérek). London, Lawrence & Bullen, 1893. (Magyarul: Új Mandátum Könyv-
kiadó, 2003.)
Yeats, William Butler: The Variorum Edition of the Poems of W. B. Yeats (W. B. Yeats verseinek kritikai
kiadása). Szerk. Peter Alit és Russell K. Alspach. New York, Macmillan, 1957.

MAGYARUL MEGJELENT FONTOSABB IRODALOM

Dömötör Tekla: Germán, kelta regék és mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1965.
Filip, Jan: A kelta civilizáció öröksége. Gondolat, Budapest, 1966.
Szabó Miklós: Kelták nyomában Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, 1971.
G. Beke Margit: Bárdok, mesemondók. (Történetek a Mabinogionból.) Móra Ferenc Könyvkiadó, Bu-
dapest, 1977.
G. Beke Margit: Harc és szerelem. (Történetek az írek hőskorából.) Móra Ferenc Könyvkiadó, Buda-
pest, 1978.
Tokarev, Sz. A. (főszerkesztő): Mitológiai enciklopédia. 2 kötet. Gondolat, Budapest, 1988.
MacCana, Proinsias: Kelta mitológia. Corvina Kiadó, Budapest, 1993.

253
 A KELTA MITOLÓGIÁBAN ELŐFORDULÓ
LEGFONTOSABB NEVEK
ÉS KIFEJEZÉSEK

A KIEJTÉSRE VONATKOZÓ ÚTMUTATÓ

A magyar anyanyelvűek, ahogy sok más nyelv esetében, a kelta nyelveknél sem
számíthatnak arra, hogy hathatós tanári segítség nélkül sikerül helyesen kiejteniük a
kelta szavakat és neveket. Az ír, a skót gael, a walesi és a breton nyelv sokszor ko-
moly próbatétel elé állítja az adott nyelvet nem ismerő személyt. A legfontosabb
problémaforrások a következők:
Az írben és a skót gaelben gyakorlatilag az összes mássalhangzónak van palatális
(azaz a szájpadlás elülső részén képzett, tehát ínyhang) változata és a szájpadlás há-
tulsó részén képzett, úgynevezett veláris változata is. Ezek egy része (pl. a palatális r)
nem létezik a magyar nyelvben.
A kelta nyelvekben vannak még más olyan beszédhangok is, amelyek a magyar-
ban nem találhatók meg. Ilyenek például a torokban vagy a fogak közt képzett rés-
hangok és a walesi zöngétlen l.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az óír, középír, illetve klasszikus modern ír (a
17. század közepéig) alakoknak sokszor nem lehet biztosan megállapítani a „helyes”
kiejtését, illetve több elfogadott kiejtésváltozat létezik. Így Conchobar ulsteri király
sokat idézett neve a szövegkörnyezettől függően többféleképpen hangozhat. Lehet
kon-cho-var, kon-na-chúr kon-chor vagy kro-chúr. Fionn, a hős neve pedig, akiről
közismertebb történetek szólnak, még több változatban maradt fenn. És itt többről
van szó, mint hogy magyarul a „veder” vagy a „vödör” alakot használjuk-e, vagy a
tomato (paradicsom) szót angolul „tomátónak” vagy „tométónak” ejtjük. Itt komoly
viták forrása lehet a kiejtés. Az alábbiakban megadott javaslatok csak közelítőleg,
egyszerűsítve adják vissza az egyes szavak helyes kiejtését − csak a nemzetközi fone-
tikai átírásrendszer (International Phonetic Alphabet) segítségével lehetne pontosíta-
ni a kiejtéssel kapcsolatos információt, annak megértéséhez viszont elengedhetetle-
nek bizonyos nyelvészeti előtanulmányok. Tanulmányozzuk az alább található kiej-
tési útmutatót is!
A legtöbb név a korai ír, azaz a 13. század előtti írásmóddal szerepel. Bizonyos
gyakrabban használt neveknél a modern kiejtést is megadtuk. Amennyiben külön
nem jelöljük, akkor a kiejtés a középkori nyelvet próbálja visszaadni, mivel szakmai
berkekben ezeket az alakokat használják a leggyakrabban. Máshol találkozhatunk

254
más helyesírású alakokkal is: Pronsias MacCana Kelta mitológia című könyve például
a klasszikus modem ír (1200-kb. 1650) helyesírást használja.
Néhány név, így Deirdre, Fionn, Oscar és Suibne neve, gyakran az eredeti írásmód
megtartásával, de angolosított formában kiejtve használatos. Angolosított alakokat
néhány más esetben is megadtunk. A walesi nevek a modernizált helyesírás szerint
vannak megadva.

Az átírással kapcsolatos általános tudnivalók:

Az átírásokat szótagokra bontva adjuk meg. (A kettőshangzókat − pl. az au, ei
walesi diftongusokat − nem bontjuk szét.) A hangsúlyos szótagokat vastag betűvel
emeltük ki (a több szóból álló nevek esetében is). Az írben a hangsúly általában az
első szótagra, míg a walesiben az utolsó előttire esik.
A latin, illetve a gall neveket a latin szavak Magyarországon használatos kiejtési
szabályainak megfelelően adjuk meg; az angol nyelvterületen használatos kiejtést is
megadjuk, amennyiben ez nagyon különbözik az előbbitől.
Az a utáni kettőspont azt jelenti, hogy egy hosszú a-t kell ejteni.
A hangsúlytalan rövid magánhangzót tartalmazó szótagokban a magánhangzót
svának, azaz egy gyenge ö hangnak kell ejteni, mint pl. az angol mother szó második
szótagjában. (Az átírásban viszont megőriztük az eredeti betűjelet.)
Ahol többfajta kiejtést tüntettünk fel, ott a különböző alakokat vesszővel választot-
tuk el egymástól.

Az átírásban használt jelölések magyarázata, amennyiben azok eltérnek a magyar-

ban használt betű-hang megfeleltetésektől:
a = rövid á
eh = zöngétlen, a torokban képzett réshang, mély hangrendű magánhangzó mel-
lett azonos a német Buch szóban szintén ch-val jelölt hanggal; magas hangrendű ma-
gánhangzó mellett azonos a német ich szóban szintén ch-val jelölt hanggal. A gh-val
jelölt hang zöngétlen párja.
dh = zöngés, fogak között képzett réshang, mint a th betűkapcsolattal jelölt hang
az angol mother szóban. A th-val jelölt hang zöngés párja.
gh = zöngés, a torokban képzett réshang, a ch-val jelölt hang zöngés párja. (Kicsit
olyan, mintha gargarizálna az ember.)
i = a dőlt betűvel szedett i hangot svá-nak kell kiejteni (lásd fenn). A walesi nyelv-
ben ezt a hangot ipszilonnal jelölik az írásban, és ezt a jelet csak walesi nevek átírásá-
nál használjuk. Hangsúlyos szótagokban is előfordul.
ll = a walesi nyelv zöngétlen, laterális réshangja, amelyet úgy képzünk, hogy a
nyelvet az elülső fogakhoz nyomjuk, és kifújjuk a levegőt, úgy, hogy a nyelv mindkét
oldalán hagyjuk kiáramlani. Hasonlít arra, amikor az ember egy h és egy l hangot
akar egymást követően nagyon gyorsan, illetve egyszerre kiejteni.
rh = a walesi nyelvben található zöngétlen hang: próbáljunk meg egy „erős” h han-
got ejteni az r előtt.
th = zöngétlen, fogak között képzett réshang, mint a th betűkapcsolattal jelölt hang
az angol thank szóban. A dh-val jelölt hang zöngétlen párja.

255
 Abaris (a-ba-risz) „Hüperboreoszként”, vagyis az északi szél hazáján túlról jött emberként ismert.
Kr. e. 6. századi alak, akinek Püthagorasszal is alkalma nyílt eszmecserére. Lehet, hogy ő az első is-
mert druida.
Áeb (a:jv) Bodb Derg fogadott lánya, Lir felesége és a hattyúgyermekek anyja
Áebhric (a:jv-rik) Fiatal, jó családból való remete, talán pap, aki lejegyzi Lir gyermekeinek történe-
tét.
Áed (a:jdh) Lir egyik hattyúgyermeke, Finnguala ikerfivére
Aichlech mac Dubdrenn (ach-lech mak duv-drenn) Fionn mac Cumhaill egyik lehetséges orgyil-
kosa
Aífe (1) (í-fe) Lir hattyúgyermekeinek kegyetlen mostohája
Aífe (2) (í-fe) Skye szigetén élő amazon harcos, Connlának, Cúchulainn fiának az anyja
Ailbe (1) (al-ve) Cormac mac Airt lánya
Ailbe (2) (al-ve) Mac Da Thó óriási, bősz kutyája
Ailech (a-ech) Őskori kőerőd Derry megyében.
Ailill (a-ill) Az első Étaín apja a Tochmarc Étaínében
Ailill Anglonnach (a-ill an-ghlonhach) Eochaid Airem fivére, aki beleszeret Étaínbe.
Ailill mac Máta (a-ll mak ma:-da) Medb férje; az ő családi perpatvarukkal kezdődik a Táin Bó Cua-
ilnge cselekménye.
Aillén mac Midgna (al-lény mak midh-ghe-na) Az „égető”, aki Tarát zaklatja, amíg Fionn mac
Cumhaill meg nem öli.
Aillén Tréchenn (al-lény tré-chenn) Szörny, aki Samain idején minden évben nagy pusztítást vé-
gez Írországban, amíg Amairgin, a költő meg nem öli.
Áine (a:-nye) Fionn mac Cumhaill számos szeretőjének egyike
Airgialla (ar-ghial-la) A Kr. u. 1. évezredben Írország északi részén, a Lough Foyle tó környékén
élt törzs vagy nép.
Airmid (ar-vidh) ír gyógyító istennő, Dian Cécht lánya
Aitheachthuatha (a-thech-thu-a-tha) „Plebejus népek”. A Tuatha Dé Danann népnek alávetett, sa-
ját királlyal nem rendelkező törzsek
Alba (a-la-ba) Skócia egyik ősi neve
Alesia, modern Alésie (alézia, modem ír alézi) Erődített település vagy „ősváros” Kelet-Galliában, a
mai Burgundia területén
Allen-domb (a-len) Fionn mac Cumhaill feltételezett lakhelye Kildare megyében
AM L. Anno Mundi
Amairgin (a-var-ghiny, angolosítva a-mar-gin) Míl Espáine népéhez tartozó költő, gyakran Írország
első költőjeként említik.
amhrán (au-ra:n) Az ír költészet hangsúlyos versmértéke
Ana (a-na) Írország fő istennője a kereszténység felvétele előtt
Andraste (an-draszt-e) Kevéssé ismert brit hadistennő, akit Boudicca királynő segítségül hívott.
Aneirin (a-nei-rin) Kevéssé ismert 6. századi walesi költő, őt tartják az Y Gododdin című csataleíró
költemény szerzőjének. Taliesint és őt illetik a cynfeirdd (a legrégebbi költők) jelzővel.
Angus (an-gusz; a korai ír Oengus-ójn-ghusz angolosított alakja; modern ír é-nyísz) Áed Abrat fia, aki
meglátogatja betegágyánál Cúchulainnt.
Angus Óg (an-gusz óg) ír költészetisten, a Dagda fia
Anluan (an-luan) Cet fivére, akit Conall Cernach lefejezett.
Anno Mundi; AM A „világév”, amelyet a bibliai teremtéstörténet különböző értelmezéseitől füg-
gően tettek Kr. e. 5200-ra, 5198-ra, 5090-re és 3952-re is.
Annwfn, Annwn (an-nuvn, an-nun) A walesi túlvilág
aos sídhe (ész/ísz sí) ír kifejezés, jelentése: „a sídh népe”, azaz a tündérek
Apollo (a-pol-ló) A rómaiak által őshonos gall istenségek egész sorára ráruházott klasszikus elne-
vezés. Egyes isteneket jelzőkkel különböztettek meg, pl. Apollo Grannus stb.
Arawn (a-raun) Az Annwfn királya, aki helyet és alakot cserél Pwyll-lel.
Arberth (ar-berth) Pwyll lakóhelye vagy udvara Dyfedben, a mai Narberth város közelében
Arca Dubh (fekete Arky) (ar-ka duv) Fionn mac Cumhaill gyakori ellenlábasa
Arianrhod, Aranrhod (a-ri-an-rhod, a-ran-rhod) Gwydion testvére és szeretője, Lleu Llaw Gyffes
és Dylan anyja
Armorica (ar-mo-ri-ka) Bretagne ókori neve

256
 Assal (a-szal) Az Aranyoszlopok Királya. Tuireann fiainak az ő csodadisznajait kell megszerezni-
ük.
Áth Fhirdiad (a:th ir-gyi-adh; modem ír a: ir-gyia) Gázló a Dee folyón, itt vív párbajt Cúchulainn
Ferdiaddal. A hely mai neve Ardee, a Louth megyei Droghedától kb. 22,5 kilométerre északra találha-
tó.
Áth Luain (vesepecsenye-gázló) (a:th-lu-iny, modem ír a:-lu-iny) A Shannon folyó fő gázlója, a mai
Athlone város helyén.
Badb (ba-dhav, bo-dhov, modern ír bajv, bouv) Gonosz korai ír hadistennő, aki örömét leli a mé-
szárlásban. Gyakran jelenik meg varjú képében. Machával és Mórrígannal együtt a Mórrígna nevű
hadistennő-triász tagja.
badhbh chaointe (ír síró varjú) (bajv, bouv chíny-tye) A modern ír népi hagyomány dögevő gyász-
madara
ball seirce (ball ser-ke) Diarmait Ua Duibne „szerelemfoltja”, amely ellenállhatatlanná teszi a nők
szemében.
Balor (ba-lor) Irdatlan méretű Fomori vezér, akinek gonosz, rontó szeme mindenkit megsemmisít,
akire ránéz.
Banba (ban-va, ban-ba) Ériu és Fódla mellett a harmadik a Tuatha Dé Danann nép vezéreinek fele-
ségei közül, aki találkozik a Míl Espáine népéből való hódítókkal. Neve később Írország (Éire) egyik
költészetben használt neve lett.
banshee (ban-sí) Az ír és skót gael népi hagyományban a szerencsétlenséget és a halált előre jelző,
de nem okozó nőalak
Barbarossa (bar-ba-rosz-sza) A germán legendákban I. Frigyes (1123?-1190) német-római császár
neve
bárd A nagy becsben tartott költők osztályának gyűjtőneve, akiket a különböző országokban más-
más névvel illettek. A bárdnál magasabb státusú a druida (vagy vates) és az ír filid.
bean nighe (ben, ban nyi-je) A gázlónál mosó nőalak skót gael neve
Bébinn (bé-vinny) Több híres ír szépséget is hívnak így.
Bebo (be-vo) Tündérkirályné az Echtra Fergusa maic Léite című elbeszélés 13. századi változatában
Bé Chuma (bé chu-va) Gyönyörű, de gonosz házasságtörő asszony, akit Gaidiarral, Manannán mac
Lir fiával folytatott bűnös viszonya miatt száműznek.
Bedwyr (be-duir) Artúr király udvarának walesi tagja
Belenus (be-le-nusz) Gall isten, akinek kultusza Itáliától Britanniáig terjedt. Lehet, hogy Apollo
egyik megjelenési formája.
belgák Ókori P-kelta nép, a kontinensen és Britanniában is éltek. Róluk kapta a nevét Belgium, de a
mai belgák nem feltétlenül az ókori belgáktól származnak.
Beli Mawr (be-li maur) Walesi ősistenség, Dôn párja.
Beltaine (bel-ti-nye, modern ír bal-ti-nye) Kelta tavaszünnep, rendszerint május elseje körül tartják.
Ben Bulben (ben bul-ben) 525 m magas hegy a Sligo megyei Sligo várostól 16-19 kilométerre
északnyugatra. Gyakran szerepel a hőstörténetekben és legendákban.
Bendigeidfran, Áldott Brân (ben-di-geid-vran, bran) Kelta tenger-istenség, később Britannia kirá-
lyaként jelenik meg. A korai walesi irodalmi művek, köztük a Mabinogi egyik főszereplője.
Bibracte (bib-rak-te) Erődített gall város a Beuvray-hegy tetején, a mai kelet-franciaországi Auton
város közelében. Az itt talált leletek arról árulkodtak, hogy civilizáltabb és komplexebb társadalmi
szerkezetben élő nép lakta a várost, mint azt korábban az írásos emlékek alapján gondolták.
Birog (bi-rogh) Druidanő, aki segít Ciannak Eithne elcsábításában.
Bladma (bladh-va) Kisebb jelentőségű, Míl Espáine népéből való hódító, akiről a Sliab Bladma (Sli-
eve Bloom) hegység a nevét kapta.
Blaí (blaí) Sadb másik neve
Blái Briuga (blaí brju-gha) Ulsteri vendégfogadós, Cúchulainn hét nevelőapjának egyike
Bláithíne, Bláthnat, Blanid (blaí-thí-nye, bla:th-nad, bla-nidh) Cú Roí felesége, aki a Cúchulainn-
nyal folytatott viszony kedvéért elárulja a férjét.
Bleiddwn (farkaskölyök) (blei-dhun) A farkassá változtatott Gwydion and Gilfaethwy által nem-
zett utód
Blodeuedd (blo-daj-edh) A Mabinogi negyedik ágának női főszereplője, akinek szépsége sok bajt
okoz.
Boadach (boa-dhach) Időnként a túlvilági birodalom, Mag Mell uralkodójaként említik.

257
 Boand, Boann, Bóinn (boann, bónny) A Boyne folyó istennője. A folyó neve az ő nevének angolosí-
tott változata.
Bodb Derg (bodhov, modern ír bojv gye-reg) A Dagda fia, Lir gyermekeinek nevelőapja
Bodhmall (bogh-mall) Ronn mac Cumhaill druidanő nagynénje, egyben dajkája
Bodua (bo-dua) Gall hadistennő
Borba (nyers, öntelt, arrogáns) (bo-ro-va) Fionn mac Cumhaill gyakori ellenlábasa
Borvo, Bormo, Bormanus (bor-vo, bor-mo, bor-ma-nusz) Gall gyógyító isten, gyakran ábrázolták
Damonával együtt.
Boudicca (bou-di-ka) Brit királynő. Valós történelmi személy (Kr. u. 1. század), aki föllázadt a ró-
maiak ellen.
Brahan Castle (bra-han) Várkastély Inverness városától 24 kilométerre északra
Brahani Látnok Legendás, komor próféciáiról ismert 17. századi skót gael jós, akinek valódi neve
talán Coinneach Odhar Fiosaiche volt.
Bran (bran) Fionn mac Cumhaill egyik kedvenc kutyája. A másik Sceolang.
Áldott Brân L. Bendigeidfran
Bran mac Febail (bran mak fe-vil) Az Imram Brain című 8. századi ír történet hőse. Ez a legrégebbi
fennmaradt elbeszélés, amely túlvilági utazásról szól.
Branwen (bran-uen) Llŷr lánya, a Mabinogi második ágának címszereplője
Breaga (bre-gha, bra-gha) Kisebb jelentőségű, Míl Espáine népéből való hódító, Míl Espáine nagy-
bátyja. Róla nevezték el a Brega vagy Bregia nevű kis középkori királyságot.
Brega (bre-gha, bra-gha) A Liffey és a Boyne folyók között elterülő síkság
Brehon-törvények (bre-hon) A normann invázióig (1169-70) érvényben lévő sajátos ír jogrend.
Breizh (brez) Bretagne breton neve
Brendan, Szent (bren-dan) ír szerzetes, valós történelmi személy (meghalt 577-ben). Utazásának
történetét, melynek során az Atlanti-óceánon át talán egészen az Újvilágig eljutott, 300 évvel a halála
után írták meg.
Breogan (breo-ghan) Míl Espáine népének egyik vezére, aki Brigantiumban (a mai La Coruña terü-
letén) magas tornyot építtetett, melynek tetejéről fia, Íth meglátta Írországot.
Bres (bresz) A Tuatha Dé Danann hiú királya a második Mag Tuired-i csatában
Brí Léith (brí léjth, modern ír brí léj) Sídh Longford megyében. Midirnek, Étaín szerelmének a lakhe-
lye
Brian (brian) Tuireann három fia közül a legjelentősebb
Brian Bórama, Boru (brian bó-ra-va, modem ír bo-ru) Nagy hatalmú ír ard rí, aki Kr. u. 1014-ben
Clontarfnál legyőzte a vikingeket.
Briccriu Neimthenga (méregnyelvű) (brik-rju nyev-then-ga) Az ulsteri mondakör csípős nyelvű
bajkeverője
Brigantia (bri-gan-cia, angol nyelvterületen bri-gan-tia) Észak-bri-tanniai törzsi istennő
Brigantium (bri-gan-cium, angol nyelvterületen bri-gan-tium) A spanyolországi La Coruña régi
neve. Itt épít Breogan tornyot, hogy Íth és Míl Espáine népe megláthassa Írországot.
Brigitta, Szent (angolul Brigid: bri-dzsid, bríd, brígy) A „gael Szűz Mária”, Írország három fő szent-
jének egyike. A feltételezések szerint kb. 460-tól kb. 528-ig élt.
Brigit (bri-ghigy, modern ír brígy) Kereszténység előtti kildare-i tűzistennő
Brocéliande (bro-szé-li-and) Valóban létező erdőség Kelet-Bretagne-ban, Rennes-től 39 kilométerre
délnyugatra. Az Artúr-legendák számos epizódjának helyszíne.
Brug na Bóinne (Boand szálláshelye vagy fogadója) (brugh na bóny-nye, modem ír brú na bó-nye)
A korai irodalmi művekből arra lehet következtetni, hogy ez a Boyne völgyében lévő folyosós-kamrás
sír, Newgrange ír neve. Ma a látogatókat fogadó épületben a modern ír Brú na Bóinne kifejezés a há-
rom szomszédos folyosós-kamrás sírt, Newgrange-et, Knowthot és Dowthot, valamint a környéken ta-
lálható mintegy 40 kisebb síremléket is magában foglalja.
Bruidhean… (fogadó, ebédlőterem) (bru-dhen) Az első szó a Fionn-mondakör azon történeteinek
címében, ahol a harcosok elvarázsolt épületekben esnek fogságba.
Búanann (búa-nann) Fionn mac Cumhaillt harcművészetre oktató, amazonszerű nőalak
Buide mac Báin (bu-dhe mak ba:ny) Ő hajtja a Donn Cuailnge nevű bikát, amikor Cúchulainn rá-
talál, és megöli.
Cáer (ka:jr) Hattyúlány, Angus Óg szerelme. Beceneve Ibormeith (tiszafabogyó).

258
 Caer Feddwid (walesi részeg mámor vagy tivornya udvara) (kajr ve-dhuid) Az Annwfn másik neve
a korai időszakban
Caer Siddi (kajr si-dhi) A walesi túlvilág, az Annwfn másik neve
Cahirconree (ka-hir-kon-rí) Vaskorszaki erődrom a Kerry megyei Dingle-félszigeten, lehet, hogy
itt állt Cú Roí vára.
Caicer (ka-ker, ko-ker) Míl Espáine népéhez tartozó druida, aki megjósolja, hogy a népe Írország-
ban fog élni.
Cailb (kaj-liv) Csúnya, boszorkányforma látnok a korai ír irodalomban
Cailitin (ka-li-tyiny) Ír varázsló, Medb barátja, aki Cúchulainn-nyal harcol.
Cailleach Bhéirre (kal-jech véj-re, kol-jech véj-re) Csúnya ír felségjogalak, aki Munster tartomány-
hoz, különösen a Beare-félszigethez kötődik. Angolul gyakran a „Hag of Beare” [„Beare-i (be-ri) Ba-
nya”] néven emlegetik.
Caílte Mac Rónáin (kaíl-tye mak ró-na:ny) A Fianna Éireann legjobb futója, Fionn társa, esetleg
unokaöccse. Egészen Szent Patrik koráig életben marad, hogy mesélhessen neki a kereszténység előtti
hőskorról. A név modern ír alakja: Caoilte (kuíl-tye).
Cairbre Cinn-Chait (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re; kin-chaty) Alacsony származású, Míl Es-
páine népéből való trónbitorló
Cairbre Lifechair (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re; li-fe-chir, li-fe-char) Cormac mac Airt fia
Cairbre Nia Fer (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re; nyia fer) Ailill mac Máta bátyja, akit Cúchu-
lainn megöl. Fia, Ere megbosszulja apja halálát.
Cairpre (kar-bre, kor-bre, ka-rib-re, kar-bi-re) A Tuatha Dé Danann nép szatíraköltője
Caitlín vagy Céthlionn (katy-líny; kéth-linn) Balor csúnya, csorba fogú felesége
Caladbolg (ka-ladh-vo-log) A korai ír irodalomban gyakran említett kard, általában Fergus mac
Róichnak és Fergus mac Létinek tulajdonítják.
Calan Mai (ka-lan mai) Május elseje walesi neve
Cáma (ka:-va) A Fianna Éireann női tagja, aki gondját viseli Fionn-nek, és túléli a Fianna pusztulá-
sát.
Camel (ka-vel, ka-mel) Gamel mellett Tara másik kapuőre.
cantref (kan-trev) Körülbelül 100 községből álló térség a középkori Walesben. Használatos a can-
tred (kan-tred) szóalak is.
Caoilte (kaíl-tye) A Caílte név modern ír alakja
castros (kasz-trosz) Kis, erődített kelta kori városok a mai Spanyolország területén. Ezekben laknak
a galíciai tündérek (mouros).
Cathach Chatutchenn (’harcias, keményfejű’) (ka-thach cha-dud-chenn) Cúchulainnba szerelmes
harcosnő
Cathbad (kath-vadh, modern ír ka-fa) Fődruida Conchobar mac Nessa udvarában, aki megjósolja,
hogy Deirdre ellenségeskedést fog okozni, amely többek közt majd Emain Macha pusztulásához ve-
zet.
Caw (kau) Culhwch kíséretének tagja, ő borotválja meg Ysbaddadent, az óriást.
Céadach (ké-dach) Komikus, kéretlen „segítő” a Fionn-ciklus szájhagyományból származó történe-
teiben
Cei (kei) Artúr király udvarának walesi tagja, Sir Kay előképe
Céis Chorrain (angolosított neve Keshcorran) (kés cho-riny) 360 m magas hegy Sligo megyében, a
Fionn-mondakörben gyakran említik. Hosszú ideig itt él Diarmait és Gráinne.
Celtchair mac Uithechair (kelt-chir mak u-the-chir) Ulsteri harcos, Conchobar és Fintan alkudozá-
sakor ő az egyik túsz.
Celyddon Wledig (ke-li-dhon u-le-dig) Culhwch nagyapja, aki herceg, de nem sokat lehet tudni
róla.
Ceridwen (ke-rid-uen) Csúnya, alakváltoztató észak-walesi boszorkány, aki a Bala-tó fenekén tart-
ja a tudás üstjét. Gyermekei a szép Creirwy és a visszataszító külsejű Morfran. Ceridwen hozza világ-
ra Taliesint is.
Cernunnos (cer-nun-nosz, angol nyeluterületen ker-nu-nosz) A kontinensen élő kelták agancsos iste-
ne, akinek ábrázolása a gundestrupi üstön is látható. Kultusza igen nagy területen el volt terjedve.
Cesair (ke-szir) A Lebor Gabála Érenn szerint az Írországot először meghódító sereg vezére
Cet mac Mágach (ked mak ma:-ghach) Hencegő connachti hős, akit Conall Cemach letorkol.

259
 Cethern mac Fintain (ke-thern, modern ír ke-hem; mak fin-tany) Ulsteri harcos, aki hősiesen tartja
a frontot, amíg Cúchulainn a Ferdiaddal vívott párbaj után sebesülten fekszik. Tanítja Fionn mac
Cumhaillt is.
Cian (kian) Dian Cécht egyik fia, aki Eithnét elcsábítva nemzi Lug Lámfhotát. Később Tuireann fiai
megalázzák és megölik.
Cichol (ki-chol) Kapzsi Fomori vezér
Cigfa (kig-va) Pryderi felesége a Mabinogi harmadik ágában
Cilydd (ki-lidh) Culhwch apja
Cimbáeth (kim-ba:jth) Ulsteri király, Macha/Mong Ruadh férje
Cináed mac Alpín (angolosított alakja: Kenneth MacAlpin) (ki-na:jdh mak al-píny) Skót gael király.
Valós történelmi személy, ő alapította 844-ben Skóciát.
cláenmíla (kla:jn-ví-la) Meghatározhatatlan „fondorlatos állatok” vagy „gonosz állatok”, amelyek-
re Conaire Mór nem vadászhat. Lehet, hogy hattyúkról van szó, hiszen Conaire Mór anyját egy madár
képében megjelenő férfi ejtette teherbe.
Claidheamh Soluis (’fény kardja’) (klaív szo-lis) Cruaidin Catutchenn néven is ismert. A szájha-
gyományban Cúchulainn kardjának neve
Clan Baíscne (Baíscne-klán) (klán baís-ki-nye) Fionn mac Cumhaill nemzetsége
Clan Morna (Morna-klán) (klán mor-na) Goll nemzetsége, a Clan Baíscnével rivalizáló klán
Clettig (kle-tyigh) Sídh a Boyne völgyében, Newgrange közelében. Elcmar lakóhelye
Clothra (kloth-ra, modern ír kioh-ra) Medb testvére, akit Medb megöl, amikor az Furbaide Fer-
benddel várandós.
Coimín, Micheál (koj-míny mi-cha:l) ír költő (1688-1760), aki 1750 körül megalkotta Oisín és Niam
történetének legcsiszoltabb verzióját.
Coinneach Odhar Fiosaiche (ko-nyach our fi-szi-che) A 17. századi jövendőmondó, a Brahani Lát-
nok skót gael neve
Coligny-naptár (ko-li-nyi) Kr. e. 1. − Kr. u. 1. századi, bronztáblákra írt naptár, amely kelet-francia-
országi lelőhelyéről kapta a nevét. Részletesen tanulmányozható rajta a gallok időfelfogása.
Colptha (kolp-tha) Míl Espáine népének második tagja, aki az inváziókor partot ért. Nevét a Boyne
torkolatánál lévő Inber Colptha őrzi.
Colum Cille, Szent Kolumba (ko-lum kil-je; ko-lum-ba) Írországban született szent (meghalt 597-
ben). Ionán kolostort alapított, ez jelentette Skóciában a kereszténység kezdetét.
Conaire Mór (ko-na-re mór) Legendabeli király Írország korai korszakából, a Togail Bruidne Da
Derga (Da Derga fogadójának pusztulása) című elbeszélés főszereplője.
Conall Anglonnach (ko-nall an-ghlon-nach) Ulsteri harcos, akit Cúchulainn túsznak ad át.
Conall Cemach (ko-nall ker-nach, modem ír kjar-nach) Ulsteri hős, gyakran Cúchulainn társa, rang-
ban rögtön utána következik.
Conarán (ko-na-rán) A Tuatha Dé Danann nép egyik vezére, akinek három csúnya lánya megpró-
bálja megbüntetni Fionn mac Cumhaillt.
Conchobar mac Nessa (kon-cho-var, kon-na-chúr, kon-chor, kro-chúr; mak nye-sza) Az ulsteri
mondakör legtöbb történetében Ulster királya.
Condere (kon-de-re) Kisebb jelentőségű ulsteri bajnok, akit Connla elé küldenek a tengerparton.
Congal (kon-ghal) Máel Fhothartaig fogadott fivére és honfitársa
Conn (konn) Lir négy hattyúgyermekének egyike
Conn Cétchathach (konn kéd-cha-thach) Százcsatájú Conn. Lehet, hogy valós történelmi személy
volt. A korai krónikák és családfák 2. századi ír királyként említik.
Connacht (ko-nacht) Írország nyugati tartománya, ahol Ailill és Medb uralkodik.
Connla (kon-la) Aífe (2) és Cúchulainn fia, aki harcba száll életében először látott apjával.
Corentin (ko-ren-tin) Hitbuzgó remete. Keresztény hitre téríti Gradlont, aki megteszi a bretagne-i
Quimper püspökévé.
Cormac Connloinges (kor-mak kon-longesz) Conchobar mac Nessa egyik fia, aki beáll az Ulstert
megtámadó Medb seregébe.
Cormac mac Airt (kor-mak mak arty) ír király, elképzelhető, hogy valóban uralkodott a 3. század-
ban. Az Echtrae Cormaic (Cormac kalandjai) főszereplője. Fionn mac Cumhaiil férfikorának idején ural-
kodik.

260
 Cormac mac Cuileannáin (kor-mak mak ku-le-na:ny) 9. századi püspök és tudós. Összeállította
Cormac szójegyzékét (írül: Sanas Cormaic), amelyben naivan történelmi alakokként kezeli a mítoszok, le-
gendák hőseit.
Coventina (ko-ven-ti-na) Ókori brit gyógyító istennő
Cráebruad (kra:jv-ruadh) Jellegzetes vörös tetőgerendás palota Emain Machában
Credne (kred-nye) A Tuatha Dé Danann nép bronzműves istene
Creirwy (krei-ruí) Ceridwen gyönyörű lánya
Crimthann Nia Náir (kriv-thann, modem ír kri-fan; nyia na:jr) Munsteri harcos, aki Richis, a szatí-
raköltőnő asszonyi praktikái segítségével próbálja megölni Cúchulainnt.
Crom Crúaich (króm krújch) A keresztény írástudók szerint a pogány Írország „főbálványa”. A lé-
tezését alátámasztó bizonyítékok (pl. a Killycluggini Kő) azonban vitatottak.
Crom Dubh (króm duv) Legendabeli törzsfő íroszágban a kereszténység felvétele előtt, akit Szent
Patrik legyőzött.
Cruachain (krua-chiny) Ailill és Medb székhelye a mai Roscommon megye területén
Cruaidin Catutchenn L. Claidheamh Soluis
Crunniuc mac Agnomain (kru-nyuk mak ag-no-viny) Gazdag földbirtokos, akinek dicsekvése ré-
vén várandós felesége, Macha, futóversenyre kényszerül.
Cú Roí (kú rí) Munsteri varázsló és harcos, akinek talán a Kerry megyei Cahirconree-ben volt a
kastélya. A hősöket kölcsönös lefejezésre kihívó óriás valójában ő.
Cualu (kua-lu) A Liffey folyótól délre lévő terület, azonos a mai Wicklow megye északi részével.
Cúchulainn (kú-chu-linny) Az ulsteri mondakör és a Táin Bó Cuailnge című eposz főhőse. Nevének
angolosított formája: Cucullin.
Culann (ku-lann) Kovács, akinek házőrző kutyáját Sétanta (a későbbi Cúchulainn) megöli.
Culhwch (kil-huch) Az Artúr-mondakör walesi hőse, Olwen szerelme
Cumhall (ku-vall, modern ír kúl) Fionn mac Cumhaill apja
Cunobelinus (ku-no-be-li-nusz) Valós történelmi személy, vezér a Claudius császár előtti Britanni-
ában, a Kr. e. 1. században.
curadmír (ku-radh-vír) A „bajnok porciójának”, azaz a disznóból vágott legfinomabb falatnak az ír
neve.
Custennin (kusz-te-nin) Pásztor, aki figyelmezteti Culhwchot a veszélyre.
cŵn annwfn (kún an-nuvn) Walesi túlvilági kutyák, akiknek ugatása a halál hírnöke.
Cymidei Cymeinfoll (ki-mi-dei ki-mein-vol) Csúnya óriásnő, az újjáélesztő üst megszemélyesítője.
Llassar Llaes Gyfnewid felesége.
Cymru (kim-ri) Wales neve walesi nyelven
Cynan Meiriadog (vagy Meriodoc), Szent (ki-nan mei-ri-a-dog, mei-ri-o-dog) Walesi szent, aki a
legenda szerint a briteket Bretagne-ba vezette.
Cynddylig Cyfarwydd (km-dhi-lig ki-var-uidh) Artúr király udvarának walesi tagja.
Da Derga (da gye-re-ga, da gyer-ga) Annak a Dodder folyóra épült fogadónak a tulajdonosa, ahol
Conaire Mórt megölik.
dà shealladh (da: hja-lagh) A „második látás”, avagy spiritiszta távolba látás neve a skót gaeleknél
Dabilla (da-vil-la) Boand ölébe
Dagda (dagh-dha) A „jó isten”, a Tuatha Dé Danann nép isteni vezetője. Gyakran határozott név-
elővel említik.
Dahut (da-hut) Gradlon király romlott, kéjsóvár lánya
Dáire (da:j-re) A sok ilyen nevű alak egyike Tír Tairngire királya. Hitvese Rígru Rosclethan.
Dáire mac Fiachna (da:j-re mak fiach-na) A Táin Bó Cuailnge elején a Donn Cuailnge, az ulsteri bar-
na bika tulajdonosa.
Daithlenn (dath-lenn) Máel Fhothartaig két értékes vadászkutyájának egyike
Dál gCais (da:l gas) Kis királyság, Brian Bórama eredeti felségterülete. Angolosított neve Dalcass.
Dál nAraide (da:l na-ra-dhe) Valós történelmi királyság Írország korai korszakában, Antrim és
Down megyék határvidékén. Itt uralkodott Suibne, amíg el nem hatalmasodott rajta az őrület.
Dál Riada (da:l ria-da) Írországból átterjeszkedett történelmi királyság a korai Skóciában
Damona (da-mo-na) Gall gyógyító istennő, gyakran Borvóval együtt imádták.
Danu (da-nu) Rejtélyes anyaistennő, nevének birtokos esetű alakját talán a Tuatha Dé Danann nép
neve őrzi. Nem bizonyított, hogy azonos lenne Ana/Anu istennővel.
Dealgnaid (gyal-ghnidh) Partholón népéből való királyné, Írország első házasságtörője

261
 Dealra Dubh (’sötét csillogás’) (gyal-ra duv) Fionn mac Cumhaill gyakori ellenlábasa
Deichtine (gyech-tyi-nye) Cúchulainn anyja, Cathbad druida lánya
Deirdre (der-dre; óír Deirdriu = der-dru; angolosítva dír-dre) Tragikus sorsú fiatal lány az ulsteri
mondakör egyik legismertebb történetében. Noíse szerelme
Deirgderc (gye-reg-gyerk) A Dagda másik neve
Demne Máel (gyev-nye ma:jl) Fionn mac Cumhaill gyerekkori neve
Deoch (gyoch) Dél (azaz Munster) hercegnője. Lir gyermekeinek történetében egy jóslat szerint
Észak hercegéhez, Lairgnéanhoz fog férjhez menni.
derbfhine (de-rev-inye) Egy közös dédapa leszármazottai
Derbforgaill (de-rev-or-ghil) Tragikus sorsú hattyúlány, aki szerelmes Cúchulainnba.
Dian Cécht (gyian kécht) Az ír gyógyító isten. Az ő gyermeke Cian, Miach, Airmid és talán Tuire-
ann is.
Diarmait mac Cerbaill (gyiar-migy, gyír-migy mak ker-vill) Az utolsó pogány ard rí Írországban
Diarmait Ua Duibne (gyiar-migy, gyír-migy ua duv-nye) A Fianna tagja, Gráinne szerelme
díchetal do chennaib (’rögtönzött ráolvasás’?) (gyí-che-dal do chjen-niv) A jövendölés képessége,
amelynek Fionn mac Cumhaill és mások is birtokában vannak.
díguin (gyí-ghiny) Ír jogi fogalom, amely szerint a király vagy magas rangú nemesember védelmét
élvező személy meggyilkolásáért kártérítést kell fizetni a védelmet nyújtó részére.
Dindshenchas (gyin-hene-chasz) 12. századi ír szövegek gyűjteménye, amely megadja, hogy az
egyes írországi folyóknak, gázlóknak, tavaknak, domboknak melyik hőshöz vagy költőhöz van köze.
A cím jelentése: a ’helyek tana’.
Diorruing (gyir-ring) A Fionn-ciklus hőse, aki rendelkezik a „második látás”, avagy távolbalátás
képességével.
Dis Pater (disz pa-ter) Pluto római istennek, a halottak és az alvilág urának a megjelenési formája.
Julius Caesar (Kr. e. 1. század) gall megfelelőiről is beszámolt.
Dobar (do-var) „Szicília királya”. Tuireann fiainak az ő ménjeit kell megszerezniük.
Doilín (di-Iíny) Máel Fhothartaig két értékes vadászkutyájának egyike
Domnall Mildemail (’a katonás’) (dov-nail, modern ír dó-nall; mil-dhe-vil) A harcművészetek mes-
tere, akinél a Scáthachhoz tartó Cúchulainn egy ideig tanul.
Domnu (dov-nu) Fomori istennő, lehet, hogy a Fomori nép ősanyja, és biztosan Indech, a harcos
anyja.
Dôn (dón) Walesi anyaistennő, Béli Mawr párja. A Mabinogi negyedik ágában az ő gyermeke töb-
bek között Gwydion, Gofannon, Arianrhod and Gilfaethwy is.
Donn (donn) Congal fivére, aki a Máel Fhothartaig-történetben megbosszulja Congal meggyilkolá-
sát.
Donn Cuailnge (donn kú-lin-ge) Az ulsteri barna bika ír neve a Táin Bó Cuailngében. Dub (’sötét’)
néven is ismert.
Donn mac Míled (donn mak mí-ledh) Míl Espáine rosszindulatú fia.
Donn Tétscorach (’dühöngő lovakban bővelkedő’?) (donn tégy-szko-rach) A Tuatha Dé Danann
népnél a holtak istene és a túlvilág ura.
Dorn (dorn) Hercegnő, egy orgyilkos anyja. Fia bűntettéért Fergus mac Léti a rabszolgájává teszi.
Dornoll (dor-noll) Skót druidanő, harcművészet-oktató. Beleszeret tanítványába, Cúchulainnba.
Druim Derg (drum gye-reg) Fionn mac Cumhaill sírhalma Meath megyében
Druim Ligen (drum li-ghen) A Míl Espáine népe és a Tuatha Dé Danann között lezajlott csata
helyszíne Donegal megyében
Dub (’sötét’) (duv) A Donn Cuailnge nevű bika másik ír neve
Dubh Sainglenn, Saingliu (duv sany-ghlen; sany-ghliu) Cúchulainn két lova közül az, amelyiket a
hős kevésbé kedvelt.
Dubros (duv-rosz) Erdő Sligo megyében. Madárberkenyefáinak gyümölcsét Gráinne megkívánja.
Dubthach Dóeltenga (’cserebogárnyelvű’) (duv-thach, modern ír du-fach; dójl-tyen-ga) Az ulsteri
udvar békétlen tagja
Dún Aonghusa (dún í-nyi-sza, é-nyi-sza; angolosítva dun ang-usz) Impozáns régészeti lelőhely (kő-
erődrom) az Aran-szigetek egyikén, Inishmore-on. A mitológiai Fir Bolg nép egyik vezéréről kapta a
nevét.
Dún Dá Benn (dún dá venn) Fintan vára a mai Derry megyében.

262
 Dún Delgan (dún gyel-gan) Delgának, a Fir Bolg vagy a Fomori nép királyának erőddombja,
amely Cúchulainn-nak is otthona lett. A mai Dundalktól kb. 3 kilométerre nyugatra található.
Dún Rudraige (dún rudh-ri-ghe) Briccriu pazar rezidenciája a mai Dundrum (Down megye) terü-
letén.
Dún Scáith (az árnyék/a félelem erődje) (dún szka:jth) A Hádészhoz hasonló birodalom, amelyről
azt gondolták, a Man szigeten van, de azt is, hogy a skóciai Hebridákon. Ír hősök is tettek itt látoga-
tást.
Dún Sobairche (dún so-vir-che) Medb és Ailill keleti hadjáratának legészakibb pontja. Valószínű-
leg az Antrim megyében, Ballycastle-től nyugatra található Dunseverick várromával azonos.
Dúnlang (dún-lang) Cormac mac Airt apósa
Dyfed (di-ved) Dél-Wales nagy részén elterülő középkori királyság. Az Egyesült Királyságban
1974-ben létrehoztak egy ugyanilyen nevű megyét.
Dylan (óceán, hullám) (di-lan) Walesi tengeristenség, Lleu Llaw Gyffes fivére
Éber (é-ver) Míl Espáine fia, aki fivérével, Éremonnal felosztja Írországot.
Echtra… (ech-tra) Óír nyelven kalandot jelent, ismeretlen országokba tett utazásokról szóló elbe-
szélések címének állandó kezdőszava.
Efnisien (’békétlen’) (ev-ni-szien) Branwen rosszindulatú, irigy féltestvére
éiric (é-rik) „Becsületpénz.” Nemesember meggyilkolásáért fizetendő büntetés
Éis Énchenn (és én-chjenn) Groteszk külsejű boszorkány, aki rátámad Cúchulainnra.
Eisirt (ei-sirty) Az Echtra Fergusa maic Léite című 13. századi történetben a tündérek udvari költője.
Eithne (eth-nye, modern ír e-nye) A sok ilyen nevű nőalak közül az egyik Lug Lámfhota anyja. Bo-
and folyóistennőnek is ez a másik neve, a munsteri Eithne pedig Máel Fhothartaig anyja.
Eithne Ingubai (eth-nye, modern ír e-nye; in-ghu-vi) Időnként Cúchulainn felesége, lehet, hogy
azonos Emerrel.
Eithne Tháebfhota (eth-nye, modern ír e-nye tha:jo-o-da) Cormac mac Airt felesége
Elatha mac Delbaíth (e-la-tha, a-la-tha; mak gyel-va:jth) Fomori király, Bres apja
Elcmar (elk-var) Angus Óg nevelőapja
Elphin, Elffin (el-fin) Ügyefogyott walesi herceg. Ő talál rá a csecsemő Taliesinre.
Emain Ablach (’almák vára’) (e-viny av-lach) Az ír hagyományban kellemes túlvilági birodalom,
Manannán mac Lir otthona, lehet, hogy a Tuatha Dé Danann nép menedéke is. Az Artúr-mondakör
Avalonjának megfelelője.
Emain Macha (e-viny va-cha, ma-cha; modem ír au-iny ma-cha) Az ulsteri mondakör történeteiben
Ulster királyi székhelye, avagy fővárosa. Azonos a Navan Fort néven ismert 7 hektáros Armagh me-
gyei erőddombbal.
Emer (e-ver, angolosítva í-mer) Rendszerint ő Cúchulainn felesége.
Eochaid Airem (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; a-rev) Halandó ard rí Írországban, egy ide-
ig Étaín volt a párja.
Eochaid Bélbuide (’sárga szájú’) (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; bél-vu-dhe) Fergus mac
Léti védelme alatt álló, meggyilkolt nemesember
Eochaid Feidlech (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; fedh-lech, fej-lech) Őt is Étaín férjének
tartották.
Eochaid, Echaid Iarlaithe (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; iar-la-the) Rónán király apósa
Eochaid Inber (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; in-ver) Labraid Luathlám félelmetes ellen-
sége
Eochaid Iúil (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; jújl) Labraid Luathlám túlvilági ellensége
Eochaid mac Eirc (e-chidh, o-chidh, modern ír jo-chí, o-chí; mak erk) A Fir Bolg nagylelkű királya,
Tailtiu férje
Eochaid Ollathair (e-chidh, o-chidh, modem ír jo-chí, o-chí; oll-a-thir) A Dagda egy másik neve
Eógan Inbir (ó-ghan, modern ír óun; iny-vir) Bé Chuma férje, akit Gaidiar fölszarvaz.
Eógan mac Durthacht (ó-ghan, modem ír óun; mak dur-thacht) Conchobar kíséretének tagja, aki
megöli Noisét.
Eórann (ó-rann) Suibne felesége
Epona (e-po-na) Lóistennő a korai Britanniában és Galliában.
Erannán (e-ran-na:n) Írország meghódításakor életét vesztő, Míl Espáine népéhez tartozó tengerész
Erc (erk) Cairbre Nia Fer fia, aki bosszút áll Cúchulainnon.
Éremón (é-re-vón) Míl Espáine fia, aki fivérével, Éberrel felosztja Írországot.

263
 Ériu (ér-ju) Írország (Éire) névadó istennője, akit három jelentkező közül választottak ki, a másik
kettő Banba és Fódla volt. Ériu fia a gyűlöletes Bres.
Ernmass (ern-vasz) A hadistennő-triász (Badb, Macha és Mórrígan) anyjának tartják. Ő az anyja Ír-
ország isteni eredetű névadóinak, Ériunak, Banbának és Fódlának is.
Ezus (e-zusz) Az ókori gallok egyik legfőbb istene. Lehet, hogy kultusza emberáldozatot is köve-
telt.
Étaín (é-díny, é-dajn) Az ír szépségeszmény. A Tochmarc Étaíne (Étaín szerelmének elnyerése) című
történetben őt üldözik szerelmükkel a szereplők.
Étar (é-dar) Ulsteri király, akinek felesége lenyeli a bogárrá változott Étaínt.
Etarcomol (e-dar ko-vol) Medb és Ailill önfejű fogadott fia, akit Cúchulainn megöl.
Eterscél (e-der-skél) Tarai király. A lány, akit feleségül vesz, Étaín lányának a saját apjával, Eochaid
Airemvel (ejtsd: arewel) elkövetett vérfertőzéséből született.
Ethal Anbúail (e-thal an-vújl) Connachti herceg, Cáer apja
Fachan (fa-chan) Furcsa külsejű természetfölötti lény a skót gael folklórban
Failinis (fa:-li-nyis) Iruad király kölyökkutyája, amelyet Tuireann fiainak meg kell szerezniük.
Fálias (fa-liasz) A Tuatha Dé Danann nép négy csodavárosának egyike. Innen származik a Lia Fáil,
a Sors Köve.
Fann (fann) Manannán mac Lir gyönyörű felesége. Hosszas viszonyt folytat Cúchulainn-nyal.
Fedelm (fe-dhelm) Rejtélyes prófétanő, aki „bíborvöröset” lát Medb Ulster elleni hadjáratának kez-
detén.
Fedelm Noíchrothach (fe-dhelm noí-chro-thach) Időnként Lóegaire feleségeként jelenik meg. A
Táin Bó Cuailngében viszont, amikor Cúchulainn viszonyt kezd vele, Cairbre Nia Fer a férje.
Fedlimid (fedh-li-midh, modern ír fei-li-mí) Ulster fő költője, Deirdre apja
Femen (fe-ven) Sídh Tipperary megyében, Bodb Derg lakhelye
Féni (fé-nyi) Írország legrégebbi szabad lakói, őket tartották a legtisztább vérvonal sarjainak, az
„igazi gaeleknek”.
Fenians (fí-nianz) A 19. századi ír forradalmi szervezet, az Ír Köztársasági Testvériség (Irish Re-
publian Brotherhood) másik neve.
Fénius Farsaid (fé-nyus far-szidh) Az írek mitikus őse, akiről azt tartották, jelen volt Bábel tornyá-
nál. Goídel Glas nagyapja.
fenodyree, phynodderree stb. (fe-no-di-rí, fi-no-de-rí) Szőrös lábú, magányos tündér Man szige-
ten. Uddereek néven is ismert.
Fer Caille (erdei ember) (fer kal-je) Csuklyás, félelmetes, durva külsejű alak az ír hősi elbeszélések-
ben és a későbbi folklórban.
Fer Doirich (fer do-rich) Druida, aki őzzé változtatja Sadbot.
Fer Gair, Fer Lí, Fer Rogain (fer gar, fer lí, fer ro-ghiny) Conaire Mór fogadott fivérei, akik foszto-
gatják az ír vidéket.
Fer Loga (fer lo-gha) Medb és Ailill kocsihajtója.
Ferdia (fer-gyia) Fionn mac Cumhaill meggyilkolt szolgája.
Ferdiad (fer-gyiadh) Cúchulainn barátja és fogadott fivére, aki ennek ellenére párharcot vív vele a
Táin Bó Cuailnge cselekményének csúcspontján.
Fergus Lethderg (fer-ghusz, far-ghusz; leth-gye-reg) Nemed népéből való hős.
Fergus mac Léti (fer-ghusz, far-ghusz; mak lé-gyi) Ulster mitikus királya, alighanem azonos Fer-
gus mac Róichhal.
Fergus mac Róich (fer-ghusz, far-ghusz; mak rójch) Ulsteri hős, sok történetben Medb szeretője.
Őt küldik követként a két szökevény, Deirdre és Noíse után.
Fiachra (fiach-ra) Lir egyik hattyúgyermeke
fianna (többes sz.), fian (egyes sz.) (fia-na, fian) Költészetben is jártas katonai szabadcsapatok a ko-
rai Írországban.
Fianna Éireann (fia-na, fian) Fionn szabadcsapata, azaz fiannája
fidchell (fidh-chell) Sakkhoz hasonló táblajáték a korai Írországban
filid (többes sz.) (fil-idh, modern ír fi-lí) A tudós költők osztálya a korai Írországban. Rangban a
druidák alatt, de a bárdok fölött helyezkednek el. Az ókori vatesekhez hasonlíthatók.
Fin M’Coul (fin mökúl) Ronn mac Cumhaill nevének angolosított alakja
Find (finn) A bölcsesség korai ír megszemélyesítője, valószínűleg Fionn mac Cumhaill előképe
Findchóem (finn-chójv) Conall Cernach anyja, Cúchulainn nevelőanyja

264
 Findias (fin-niasz) A Tuatha Dé Danann nép négy csodavárosának egyike
Finnabair (fin-na-vir, modern ír fjo-núr) Medb és Ailill lánya
Finnachad (fin-na-chadh, modem ír fi-na-chí) Híres sídh Armagh megyében. Lirnek, a hattyú képé-
ben száműzött gyermekek apjának a lakhelye
Finnbennach (finn-ven-nach) A connachti fehér szarvú bika ír neve a Táin Bó Cuailngében
Finnbheara (finn-va-ra) Az ír folklórban a tündérek királya
Finnéces (fin-né-gesz) Druida, aki a tudás lazacát próbálja kifogni.
Finnguala (finn-ghua-la, modern ír fi-nú-la) Lir hattyúgyermekei közül a legidősebb, időnként ő a
szószólójuk
Fintan mac Bóchra (fin-tan mak bóch-ra) Cesair „férje”, aki házastársi kötelezettségei elől lazaccá
változva menekül el.
Fintan (fin-tan), Niall Noígiallach fia Conchobar nevelt fia, aki a királlyal és Cúchulainn-nyal osz-
tozik Ulsteren, de ez kronológiai szempontból lehetetlen.
Fionn mac Cumhaill (finn, fjonn; mak ku-vill, modern ír mak kújl; angolosítva fin mak kúl) A Fi-
onn-ciklus főhőse, Oisín apja, Oscar nagyapja. Nevének angolosított alakja: Fin M’Coul.
Fionn-mondakör/ciklus A korai ír hősi irodalom harmadik ciklusa, amelynek középponti figurája
Fionn mac Cumhaill.
fios (fisz) Fionn ezoterikus bölcsességének neve
Fir Bolg (fir vo-log, fir bo-log) A korai Írországot meghódító negyedik nép a Lebor Gabála Érennben
Fir Fálgae (fir fa:l-ghe) A Cúchulainn-nyal és Cú Roíval skóciai tartózkodásuk idején versengő har-
cosok. Tévesen a Man szigethez kötik őket.
Fódla (fódh-la, modem ír fó-ia) Írország egyik névadó istennője, aki Banbával és Ériuval együtt ta-
lálkozik a Míl Espáine népéből való hódítókkal. Neve később az ország költészetben használatos neve
lett.
Follamain (fo-la-viny) Az Emain Macha-i „fiúhadtest” vezére
Fomori nép (fo-vo-ri; angolosan Fomorians = fo-mó-rianz) Rosszindulatú „euhemerizált”, azaz em-
berekből „növesztett” istenségek a Lebor Gabála Érenn című ír áltörténelmi műben
Forgall Manach (for-ghal ma-nach) Emer fondorlatos apja, Cúchulainn apósa
Fothad Conainne (fo-thadh, modem ír fo-tha; ko-ni-nye) A Fianna tagja, a „Beare-i Banya” szeretője
Frecraid (freg-ridh) Lug Lámfhota általában használt kardja
Friuch (’vaddisznósörte’) (frjuch) Disznópásztor, aki a barátjával, Ruchttal folytatott marakodás
után vele együtt bikává változik. Friuch lesz Donn Cuailnge, a cooley-i barna bika.
Fuamnach (fu-av-nach, fu-am-nach) Midir féltékeny felesége, aki bogárrá változtatja Étaínt.
Furbaide (fur-va-dhe) Conchobar fia, Cúchulainn fogadott fia, aki panaszos kántálással békét te-
remt.
Furbaide Ferbend (fur-va-dhe fer-venn) Clothra fia, aki anyja haláláért bosszút állva megöli nagy-
nénjét, Medbet.
Gabalglinde (ga-val-ghliny-nye) Vak látnok Temuir Luachrában
Gáe Assail (ga:j a-szil) Lug Lámfhota hatalmas lándzsája
Gáe Bulga (ga:j bul-ga) Cúchulainn halálos lándzsája, amelyet lábbal kell eldobni.
gaesatae (gé-sza-té) A gall idők fegyveresei, akik olyan településeket védtek, amelyeknek ők ma-
guk nem voltak lakói. Lehet, hogy a fianna előképei.
Gaidiar (gadh-jar) Manannán mac Lir fia, aki házasságtörést követ el Bé Chumával.
Gáirech vagy Irgairech (ga:j-rech, ir-ga-rech) A Táin Bó Cuailnge utolsó csatájának helyszíne West-
meath megyében, Mullingartól délnyugatra
Gamel (ga-vel, ga-mel) Camellel együtt Tara kapuőre
gali Apollo Az interpretatio Romana folytán klasszikus néven ismert gall istenek egyike. L. Apollo
gall Mercurius A rómaiak által a legfőbb gall istenségre ruházott név. Gall neve valószínűleg Lu-
gos/Lugus.
„gázlónál mosó” A banshee-hez hasonló, minden kelta nép hagyományában ismert nőalak. Véres
ruhákat mos, aki meglátja, annak számára a halál hírnöke.
geis, (többes sz.) gessa (ges, ge-sza) A korai ír elbeszélő szövegekben a hősökre és más jelentős sze-
mélyiségekre kirótt, gyakran elég furcsa tilalom vagy tabu. A geis hiába esetleges, vagy kifejezetten
igazságtalan, megszegése halált vagy más szerencsétlenséget idézhet elő.
Genevra (dzse-nev-ra) Tom, a comwalli óriás lánya
gente buena (’jó emberek’) (hen-te bue-na) Az asztúriai tündérmenet egyik neve

265
 Gilfaethwy (gil-vaj-thui) Gwydion fivére, aki erőszakot tesz Goewinen.
Giraldus Cambrensis (gi-ral-dusz, angolosan dzsi-ral-dusz; kam-bren-szisz) 12. századi walesi egy-
házi személy, útleírások szerzője. Elsősorban Írországgal kapcsolatos, tüzetes megfigyelésen alapuló,
de igen lekicsinylő kommentárjairól ismert.
Glen Bolcáin (glen bol-ga:ny) Az őrültek völgye. Lehet, hogy Antrim és Kerry megyében is volt
egy-egy.
Glenasmole (modern ír Gleann na smól: A rigó, a parázs, a kis lángocska völgye) (gle-na-szmól)
Völgy a Dodder folyó forrásvidékénél, Dublin megye déli részén
Glewlwyd Galfaelfawr (gleu-luid gal-vajl-vaur) Artúr goromba kapuőre, aki nem engedi be
Culhwchot.
Glwyddyn Saer (glui-dhin szajr) Kevéssé ismert walesi folklóralak, a mesterségek pártfogója
Glyn Cuch (’komor hegyszoros’) (glin kich) Völgy, ahol Pwyll találkozik Arawnnal, és egyezséget
kötnek.
Goewin (goj-uin) Gyönyörű szűz, aki Math király lábát tartja a Mabinogi negyedik ágában.
Gofannon (go-van-non) Walesi kovácsistenség, Dôn egyik gyermeke
Goibniu (gov-nyu, giv-nyu) A Tuatha Dé Danann nép kovácsa
Goídel Glas (goí-dhel, ga:j-dhel; glasz) A Lebor Gabála Érenn szerint az ír nyelv megalkotója
Goleuddydd (go-laj-dhidh) Culhwch anyja
Goll mac Doilb (goll mak do-lov) Időnként Mag Mell uralkodójaként jelenik meg.
Goll mac Morna (goll mak mor-na) Fionn mac Cumhaill egykori ellensége, aki később a szövetsé-
gese lesz.
Goreu (go-raj) Culhwch egyik társa, aki lefejezi Ysbaddadent, az óriást.
Gorias (go-riasz) A Tuatha Dé Danann nép négy csodavárosának egyike
Gradlon (grad-lon) Quimper erényes királya, a züllött Dahut apja
Gráinne (gra:-nye) Cormac mac Airt lánya, Diarmait szerelme. Kikosarazza Fionnt, aki üldözi, ám
később egymáséi lesznek.
Grampian-hegység (gram-pian) A Skót-Felföldet a Skót-Alföldtől elválasztó hegylánc
Machai Szürke (ma-cha-i) Cúchulainn lova
Gronw Pebyr (gro-nu pe-bir) A házasságtörő Blodeuedd szeretője. Merényletet tervelnek ki a férj,
Lleu ellen.
Guaire (gua-re) A sok ilyen nevű alak egyike Eórann szeretője lesz.
Guénolé (gué-no-lé) 5. századi egyházi személy, aki szerepel az Ys városának legendája című breton
történetben.
gundestrupi üst (gun-de-strup) Kelta képzőművészeti motívumokkal gazdagon díszített, hatalmas
ezüstedény, amely a dániai Gundestrupról kapta a nevét, ahol megtalálták, de biztosan máshol ké-
szült.
Gwawl (gu-aul) Clud fia, Rhiannon kérője, aki a lány apjának tetszik, de Pwyll megalázza.
Gwent Is Coed (guent isz kojd) Valóban létezett kis királyság a mai Délkelet-Wales területén. Itt
nevelkedett a gyermek Pryderi, akit akkor még Gwrinak hívtak.
Gwern (guern) Branwen walesi hercegnő és Matholwch ír király gyermeke
Gwion Bach (gui-on bach) A szolga, aki átváltozik Taliesinné.
Gwrhyr Gwastad Ieithoedd (gu-rhir guasz-tad i-eith-ojdh) Artúr király udvarának walesi tagja,
tolmács
Gwri (gu-ri) Pryderi neve, amíg otthonától távol nevelik.
Gwyddno Garanhir (guidh-no ga-ran-hir) Mitikus walesi uralkodó, akinek birodalmában a csecse-
mő Taliesin partot ér. Elphin apja
Gwydion (gui-dion) Lleu Llaw Gyffes varázsló apja, aki megalkotja számára Blodeueddet.
Gwyn Fryn (’fehér domb’) (guin vrin) Domb London közelében, ahol elhelyezik Bendigeidfran le-
vágott fejét.
Gwyn Gogoyw (guin go-go-iu) Cigfának, Pryderi feleségének az apja
Gwynedd (gui-nedh) Wales északnyugati részén elterülő középkori királyság, illetve az 1974-ben
újra létrehozott, vele területileg nagyrészt egybeeső, azonos nevű megye
Gwynn ap Nudd (guinn ap nidh) A walesi hagyományban a tündérek (tylwyth teg) királya
Hafgan (’nyári fehér’) (hav-gan) Arawn riválisa és ellensége, akit Pwyll megöl.
Hallstatt A legrégebbi kelta művészeti stílus (Kr. e. kb. 800-450), amelyet az ausztriai régészeti lelő-
helyről neveztek el. Gyakran jellemzik szigorú mértani formák.

266
 Harlech (har-lech) Észak-walesi tengerparti város, Bendigeidfran királyi székhelye.
Hebridák Szigetcsoport Skócia nyugati partjai közelében
Heszperiszek almái Megszerzésük Héraklész tizenkét próbatételének egyike. Tuireann fiai is fel-
adatul kapják.
Hochdorf (hoch-dorf) Régészeti lelőhely Németország délnyugati részén. Gazdag gall törzsfő Kr.
e. 6. századi temetkezési helyére bukkantak itt.
huestia (’sereg’) (huesz-tia) Az asztúriai tündérmenet egyik neve
Hy Brasil (haj bra-szil) Írország nyugati partjairól a horizonton látható földi Paradicsom
Hychdwn Hir (’magas malac’) (hich-dun hir) A disznóvá változtatott Gwydion és Gilfaethwy által
nemzett utód
Hyddwn (hi-dhun) Szarvasborjú, a szarvassá változtatott Gwydion és Gilfaethwy által nemzett
utód
Hywel Dda (hiu-el dha) Történelmi, 10. századi walesi király és törvényhozó
Ibormeith (’tiszafabogyó’) (i-vor-veth) Cáernek, Angus Óg szerelmének beceneve
imbas forosnai (’megvilágosító költői tehetség’) (im-basz fo-osz-ni) Fionn mac Cumhaill és mások
által birtokolt jövőbe látó képesség
Imbolc (im-bolg, im-bo-log) A modern naptár szerint a február elseje körüli napokban tartott kelta
téli ünnep, amely később beolvadt Szent Brigitta ünnepébe.
Imram, Immram… (im-rav) Az óír nyelven „evezést” jelentő szó az emberek lakta távoli szigetek-
re tett utazásokról szóló elbeszélések címének első szava
Ingcél Cáech (ing-gél ka:jch) Írországot fosztogató, félszemű brit kalóz
Inis Fionnchuire (i-nyis finn-chu-re, fjonn-chu-re) Írország és Britannia közötti képzeletbeli sziget,
ahonnan Tuireann fiainak meg kell szerezniük a sütőnyársat.
Iolo Morganwg (io-lo mor-ga-nug) Edward Williams (1747-1826) költő, régiségbúvár álneve, aki
több walesi hagyománynak, így a gorseddnek is a szellemi atyja.
Iona (aj-o-na) A Belső-Hebridák egyik szigete, itt alapította az első skóciai keresztény kolostort
Szent Kolumba.
Ír (ír) Míl Espáine népéből való tengerész, aki Írország meghódításakor életét vesztette. Írország
számos névadójának egyike.
Iraird Cuillen (i-rard kul-len) Itt, a mai Crossakeel falu (Meath megye) helyén hagyja Cúchulainn
Medb seregének az első figyelmeztető jelet.
Izolda Trisztán szerelme az Artúr-legendákban
Íth (Íth) Míl Espáine népének egyik vezére, aki Spanyolország partjáról, egy magas toronyból meg-
pillantja Írországot. Felderítő különítményt vezet Írországba, de ekkor megölik.
Iubdán (juv-dhän) A tündérek királya az Echtra Fergusa maic Léite című 13. századi történetben
Iuchair (ju-chir) Tuireann három tragikus sorsú fiának egyike
Iucharba (ju-char-va) Tuireann három tragikus sorsú fiának egyike
Jack (dzsek) Comwalli óriás. Az A morvahi óriások című történetben Lug Lámfhotához hasonló vo-
násokat mutat.
Joan (dzsón) Tom, a comwalli óriás felesége
Kaledónia Skócia egyik ókori neve
Keating, Geoffrey (1580 k.- 1645/50 k.) Ír nyelven író történetíró, pap és költő. Ír neve: Seathrún
Céitinn (sa-rún ké-tyinny)
Kêr Is (kér isz) Az Ys városának legendája breton címe
Kernow (ker-nou) Cornwall neve comwalli nyelven
Knockmany (nok-ma-ni) 235 m magas domb a Tyrone megyei Augher közelében. Folyosós-kamrás
sír is található itt, de inkább arról ismert, hogy William Carleton (1794-1869) többször is említi.
korrigan (ko-ri-gan) Kéjsóvár lény a breton folklórban, ügyes építőmester is.
Kristof (krisz-tof) Kisfiú, aki elviszi az Ys városát védelmező tölgyfát.
La Tène (la ten) Kelta képzőművészeti stílus, (Kr. e. kb. 500-200 és azután), amelyet svájci régészeti
lelőhelyről neveztek el. Kavargó, örvénylő vonalairól ismert.
Labraid Luathlám ar Claideb (lav-ridh luath-la:v ar kla-dhev) (’fürge kéz a kardon’) Mag Mell
uralkodója, a gyönyörű Lí Ban férje
Láeg (la:jgh) Cúchulainn kocsihajtója
Lailoken (laj-lo-ken) Skót erdei vadember
Lallans (la-lanz) A Skót-Alföldön beszélt, az angollal rokon nyelv

267
 Landévennec (lan-dé-ven-nek) A legrégebbi, az 5. században alapított bretagne-i apátság. Quim-
pertől 4 kilométerre északknyugatra található.
lavandeira nocturna (’éjszakai mosó’) (la-van-dei-ra nok-tur-na) Az ír és skót gael „gázlónál mosó”
nő galíciai megfelelője
Lebor Buide Lecáin (le-vor, modern ír ljáur; bu-dhe lje-ka:ny) Ír irodalmi szövegeket tartalmazó ko-
rai kódex, 1390 körül állították össze. Angolul Yellow Book of Lecan (Lecani sárga kódex) néven ismert.
Tartalmazza a Táin Bó Cuailnge egy korai verzióját is.
Lebor Gabála (le-vor ga-va:-la, modern ír Leabhar Gabhála = ljáur gau-a:-la) Az ír áltörténelmi mű
Lebor Laignech (le-vor, modern ír ljáur; lagh-nyech, modern ír laj-nyach) Ír irodalmi szövegeket tar-
talmazó 12. századi kódex. Angolul The Book of Leinster (Leinsteri kódex) néven ismert.
Lebor na hUidre (le-vor; modern ír ljáur; na hídh-re) A legkorábbi, ír irodalmi szövegeket tartalma-
zó kódex, 1106 előtt állították össze. Angolul The Book of the Dun Cow (A barna tehén könyve) néven is-
mert.
Leborcham (le-vor-cham) Költőnő, Deirdre bizalmasa
Lairgnéan (largh-nyén) „Északi”, azaz connachti herceg, aki Lir gyermekeinek történetében egy
jóslat szerint „Dél hercegnőjét”, azaz Deochot fogja feleségül venni.
Lendabair (len-da-vir) Conall Cemach felesége
leprechaun (lep-re-chón) Magányos tündér, illetve manó, aki az Echtra Fergusa maic Léite című 8.
századi történetben vízi tündérként jelenik meg.
Lí Ban (’az asszonyok szépe’) (lí ban, lí van) Bámulatos szépségű nő, aki Cúchulainn segítségét
kéri a férje, Labraid Luathlám ar Claideb ellenségeivel folytatott harcban.
Liath Macha (’Machai Szürke’) (liath, modern ír lia; ma-cha) Két lova közül Cúchulainn ezt kedveli
jobban.
Liffey (li-fi) Kelet-írországi folyó, amely a mai Dublinon is átfolyik.
Linn Féic (’Fiac tava’) (linny fék) Mély, csendes vizű szakasz a Boyne folyón, ahol Finnéces a tudás
lazacára vár.
Lir (lir) A Tuatha Dé Danann nép királya, a hattyúgyermekek apja. Nem azonos a Manannán mac
Lir apai nevében szereplő Lirrel.
Llassar Llaes Gyfnewid (lla-szar llajsz giv-neu-id) A csodatévő üst eredeti tulajdonosa, Cymidei
Cymeinfoll férje
Lleu Llaw Gyffes (lleu Ilau gi-fes) Walesi hős, a Mabinogi negyedik ágának középponti alakja.
Gyakran hasonlítják az ír Lug Lámfhotához.
Lloegyr (lloj-gír) Anglia walesi neve
Llwyd (lluid) Varázsló, aki elpusztítja Dél-Walesben az egész növényzetet, hogy megbosszulja ba-
rátja, Gwawl sérelmét.
Llŷr (llír) Bendigeidfran, Manawydan és Branwen kevéssé ismert apja
Loch Rudraige (loch rudh-ri-ghe) Dundrum-öböl, Down megye
Lochlainn (loch-linny) Veszélyes hódítók birodalma, gyakran (de nem mindig) Skandináviával
azonosítják.
Lóegaire Búadach (győzedelmes, diadalmas) (lój-ghi-re, laj-ghi-re, modern ír lí-ri; búadh-ach, mo-
dern ír búach) Ulsteri hős, aki Conall-lal és Cúchulainn-nyal verseng a bajnok porciójáért.
Loingsechán (lojng-se-cha:n) Suibne hű barátja, lehetséges, hogy féltestvére vagy fogadott fivére
Lomna (lom-na, lov-na) Az ír irodalomban több bolond is viseli ezt a nevet, így Conaire Mór és Fi-
onn mac Cumhaill tréfacsinálója is.
lón láith (’a hős fénye’?) (lón la:jth) A Cúchulainn fejéből sugárzó fény neve
Lough Derraverragh (dairbhreach: ’tölgyes, tölgyerdő’) (loch de-ra-ve-ra) Tó a mai Westmeath me-
gye területén, ahol Lir gyermekei hattyúvá változtak.
Lough Lein (loch leny) Tó a Kerry megyei Killarney közelében
Luchta (luch-ta) A Tuatha Dé Danann nép ácsistene
Lug Lámfhota (’hosszú kezű, hosszú karú’) (lugh, modem ír lú; la:-vo-da) A Tuatha Dé Danann nép
egyik törzsfője, a mitológiai ciklus főhőse. Gyakran hasonlítják a walesi Lleuhoz.
Lugaid (lu-ghidh) Cú Roí fia, aki bosszút akar állni Cúchulainnon.
Lughnasa (lú-na-sza) (óír Lugnasad = lugh-na-szadh; modem ír Lúnasa) Kelta nyári ünnep, a mo-
dern naptár szerint augusztus elseje, illetve 15. körül tartották.
Lugus, Lugos (lu-gusz, lu-gosz) A rómaiak által gall Mercuriusnak nevezett isten valószínűsíthető
gall neve

268
 Mabon (ma-bon) Isteni származású elrabolt gyerek a Culhwch és Olwen című történetben
MacAlpin, Kenneth L. Cináed mac Alpín
Mac an Lúin (mak an lúny) Fionn mac Cumhaill kardja
Mac Cécht, Mac Cuill, Mac Gréine (mak kécht, mak kujl, mak gré-nye) A Tuatha Dé Danann nép
három királya, akik a hódító Míl Espáine népével egyezkednek. Van egy Mac Cécht nevű hős is, aki
Da Derga fogadójánál Conaire Mór legjobb vitéze.
Mac Da Thó (mak da thó) Házigazda, akinek vendégei között csetepaté tör ki, amikor azok Mac
Da Thó óriási, nyárson sült disznajának elosztásán civakodnak.
Mac Glass (mak glasz) Rónán király szerencsétlen sorsú bolondja
Macha (ma-cha) Ulsteri felségjogistennő, aki háromféle alakban is megjelenik, és mindhárom Ema-
in Macha alapításához kötődik. A Mórrígna nevű hadistennő-triász tagja, Badbval és Mórrígannal
együtt.
(1) Ulsteri királyné, Mong Ruadh néven is ismert.
(2) Nemed népének királynéja.
(3) Crunniuc felesége, aki megnyeri a lovak előtt a futóversenyt.
Macsen Wledig (mak-szen u-le-dig) Római császár, aki a walesi legenda szerint a britek Bretagne-
ba való kivándorlásának híve volt.
Máel Dúin (ma:jl dúny) Ír hajós, aki az Imram Curaig Maíle Dúin (Máel Dúin hajójának útja) című,
8-10. századi elbeszélésben utazást tesz a túlvilágra.
Máel Fhothartaig (ma:jl o-thar-digh) Rónán király jóképű fia, akit a saját apja öl meg.
Maelgwn Gwynedd (majl-gun gui-nedh) Történelmi, 6. századi walesi király, akinek uralkodása
alatt Taliesin képzelet szülte kalandjai játszódnak.
Mag Dá Cheó (’két köd síksága’) (magh, modern ír má; dá chjó) Valóban létező síkság Roscommon
megyében, Medb várától, Cruachaintól délre.
Mag Mell (’kellemes síkság’) (magh, modern ír má; mell) Az ír hagyományban az egyik túlvilági bi-
rodalom, lehetséges, hogy itt talált menedéket a Tuatha Dé Danann nép.
Mag Muirtheimne (magh, modem ír má; mur-thev-nye, mur-hev-nye) Cúchulainn felségterülete, a
mai Louth megye nagy részét elfoglaló síkság.
Mag Rath (magh, modem ír má; rath) Egy, Kr. u. 637-ben lezajlott ír dinasztikus csata helyszíne,
ahol Suibne megőrül.
Mag Slécht (magh, modem ír má; slécht) Síkság Cavan megyében, a mai Ballymagauran város köze-
lében. A feltételezések szerint itt imádták Crom Crúaichot, aki talán pogány bálvány volt.
Mag Tuired (angolosítva Moytura) (magh, modem ír má; tu-redh) Írország északnyugati részén leg-
alább két sík földterület ír neve. Az egyik a Tuatha Dé Danann és a Fomori nép csatájának helyszíne
volt a Cath Maige Tuired [A (második) Mag Tuired-i csata] című történetben.
Maignis (magh-nyis, maj-nyis) Fionn mac Cumhaill számos feleségének egyike, akinek halála mi-
att a hős új asszonyt keres, és így szemeli ki magának Gráinnét.
Maine (ma-nye) Medb és Ailill mac Máta mind a hét fia ezt a nevet viseli.
Malaliach (ma-la-liach) Partholón népének tagja, akiről azt tartják, ő főzött először sört Írország-
ban.
Manannán mac Lir (ma-nan-na:n mak lir) Fő tengeristen és túlvilági uralkodó az ír hagyomány-
ban.
Manapii (ma-na-pi-i) P-kelta nép az ókori Galliában
Manawydan (ma-na-ui-dan) A Mabinogi harmadik ágának címszereplője és főhőse
Manching (man-ching) A Vindelici nép erődített városa a mai bajorországi Ingolstadt közelében.
Körfala 6,4 kilométer hosszú
Marie de France 12. századi anglo-normann írónő, a lai nevű breton elbeszélő műfaj legjelentősebb
szerzője
Márk Az Artúr-legendákban Comwall királya, Izolda jegyese
Math (math) Gwynedd királya, Dôn fivére, a Mabinogi negyedik ágának egyik központi alakja
Matholwch (ma-tho-luch) A Mabinogi második ágában Írország királya
Mathonwy (ma-tho-nui) Math apja
Matrona (mat-ro-na) A mai Kelet-Franciaországban lévő Marne folyó gall istennője
Matroniae Aufuniae (mat-ro-ni-é au-fu-ni-é) Valószínűleg anyaistennő-alakokat ábrázoló Kr. u. 2.
századi szoborcsoport a mai Németországban

269
 Medb (me-dhev, modem ír mév) Connacht (Nyugat-Írország) vibráló egyéniségű harcos királynője,
a Táin Bó Cuailnge egyik főszereplője
Mellifont-apátság (me-li-font) Írország első ciszterci apátsága. 1142-ben alapították Droghedától
(Louth megye) 7 kilométerre északnyugatra.
Men-an-Tol (’lyukas kő’) (men-an-tol) Gyűrű alakú állókő Morvahnál (Comwall)
Menw (me-nu) Artúr király udvarának walesi tagja, szemfényvesztő
Mercurius (gall) L. gall Mercurius
Merlin Artúr király varázslója, előképe a walesi Myrddin (G)wyllt.
Mes Buachalla (’tehénpásztor fogadott gyermeke’) (mész bua-cha-la) Conaire Mór anyja
Miach (miach) ír gyógyító isten, Dian Cécht fia
Midac (mi-dhag) A Fianna Éireann lochlainni ellensége
Mide (mi-dhe) A korai Írország egyik királysága, Meath megyét és a szomszédos megyék egyes ré-
szeit foglalja magában. Mide druidáról kapta a nevét, aki az első tüzet gyújtotta az Uisnech-dombon.
Midir (mi-dhir, modern ír mír) A gyönyörű Etaín szerelme, és ezzel alaposan felbőszíti féltékeny fe-
leségét, Fuamnachot.
Míl Espáine (’Spanyolország katonája’) (míl esz-pa:-nye) Írország utolsó hódítóinak vezére, róla
kapta nevét ez a nép.
Míl Espáine népe A Lebor Gabala Érennben Írország utolsó és bizonyosan halandó hódítói. Időn-
ként azonosítják őket a korai gael néppel.
Miodhchaoin (midh-chíny) Törzsfő, egy lochlainni domb ura. Itt vár Tuireann fiaira a legveszélye-
sebb próbatétel.
Mo Cháemóc (mo chaj-vóg) Szent Patrik tanítványa, aki megkereszteli Lir 900 éves gyermekeit.
Modron (mod-ron) A walesi hagyományban Mabon anyja, őse az ókori Matrona istennő.
Moling, Mo Ling, Szent (mo-ling) „Írország négy prófétájának” egyike, aki a feltételezések szerint
az őrült Suibnét is megkeresztelte.
Mongán (mon-ga:n) Történelmi király Írország korai korszakában, akiről úgy tartották, halandó
anyjának, Caíntigemnek Manannán mac Lir tengeristennel folytatott viszonyából született. Időnként
Fionn mac Cumhaill reinkarnációjának is tartják.
Mór Muman (mór mu-van, modem ír mór mún) Korai munsteri területistennő
Morann (mo-rann) A felségjogot Míl Espáine népének visszaadó trónbitorló, Cairbre Cinn-Chait
fia
Morfran (mor-vran) Ceridwen csúnya fia
Mórrígan (mór-rí-ghan, modem ír mór-ríon) A „nagy királynő”, a háborús pusztítás istennője a ko-
rai Írországban. Gyakran határozott névelővel emlegetik. A Mórrígna nevű hadistennő-triász tagja,
Badbval és Machával együtt.
Mórrígna (mór-rígh-na) A hadistennők triászának, Badbnak, Machának és Mórrígannak a közös
neve
Morvah (mor-vah) Jellegzetes állóköveiről ismert régészeti lelőhely Nyugat-Cornwallban
Morvarc’h (’a tenger lova’) (mor-varch) Gradlon paripája
mouros (mou-rosz) Rejtett kincset őrző galíciai tündérek
Moytura L. Mag Tuired
Mugain (mu-ghiny, modern ír múny) Conchobar mac Nessa buja, csapodár felesége, aki fölfedi keb-
leit Cúchulainn előtt.
muirdris (mur-dhris) A Loch Rudraige tengeri szörnyének korábbi neve. Később sínach néven volt
ismert.
Muirenn Muncháem (mu-renn mun-cha:jv) Fionn mac Cumhaill anyja
Murias (mu-riasz) A Tuatha Dé Danann nép négy csodavárosának egyike.
Myrddin (G)wyllt (mir-dhin [g]uillt) Erdei vadember a walesi hagyományban, az Artúr-monda-
körben szereplő Merlin előképe
Naísi Noíse nevének másik lehetséges írásmódja
Nantosuelta (nan-to-szuel-ta) Sucellus gall istenség kultusztársa
Nechta Scéne (nyech-ta, nyach-ta ské-nye) Három, természetfölötti képességekkel rendelkező fiú
anyja, akik Connachtért harcolnak, és akiket Cúchulainn öl meg azon a napon, amikor először fog
fegyvert.
Nechtan (1) (nyech-tan, nyach-tan) Rendszerint ő Boand férje

270
 Nechtan (2) (nyech-tan, nyach-tan) Tengerész, aki részt vesz Máel Dúin túlvilági utazásán, és ha-
zavágyik a halandók földjére.
Néit (nyégy) Ír hadisten, Nemain kultusztársa
Nemain (nye-viny) Ír hadistennő, Néit kultusztársa. Lehet, hogy azonos Badbval.
Nemed népe (nye-vedh) A Lebor Gabála Érenn szerint a harmadik, Írországot meghódító nép.
Nemetona (ne-me-to-na) Kevéssé ismert gall és brit hadistennő, a gall Mars kultusztársa
Ness (nyesz) Conchobar mac Nessa intrikus anyja
Newgrange (nyú-gréndzs) Kr. e. kb. 3200-ban épült folyosós-kamrás sír a Boyne folyó völgyében,
Slane-től (Meath megye) 8 kilométerre keletre
Niall Noígiallach (nyiall, angolosan nial; noí-ghial-lach) A Kilenctúszú Niall. Valószínűleg történel-
mi, 5. századi ír király, a korai keresztény Írország egyik leghatalmasabb uralkodócsaládjának, az Uí
Néill-dinasztiának a névadója.
Niam (1) (nyiav, angolosan nív) Gyönyörű hajadon, aki Tír na nÓgba csábítja Oisínt.
Niam (1) (nyiav, angolosan nív) Conall Cernach felesége, Cúchulainn szeretője
Nisien (’békés’) (ni-szien) Branwen szelíd, nagylelkű féltestvére
Nodons (no-donsz) Korai brit isten, akit a gloucestershire-i Lydney Park gyógyító szentélyében
imádtak.
Noíse (ní-se) Deirdre szerelme
Nuadu Airgetlám (’ezüstkezű/ezüstkarú’) (nua-dhu, modern ír nua-u; ar-ged-la:v) A Tuatha Dé
Danann nép megcsonkított királya
Nuadu Necht (nua-dhu, modem ír nua-u; nyecht) Nuadu Airgetlám leinsteri alakmása
Nudd (nidh) Legendabeli walesi hős, Wales egyik legnagylelkűbb embere
Ó Duibhgeannáin, Dáibhi (modern ír ó div-gja-na:ny, da:-ví) 1696-ban elhunyt tudós, aki 1651-ben
megalkotta Diarmait és Gráinne történetének legteljesebb kéziratos változatát.
ogam, ogham (o-gham, modern ír oum) A korai ír rovásírás. A valamilyen kemény tárgyba bevésett
párhuzamos vonalakból, illetve pontszerű rovátkákból álló jelek a latin ábécé egy-egy betűjének felel-
nek meg.
Ogma (ogh-ma, modem ír ou-ma) Szónok és harcos, a Tuatha Dé Danann nép három legnagyobb
bajnokának egyike. A másik kettő a Dagda és Lug Lámfhota.
Ogmios (og-mi-osz) Az ékesszólás gall istene
Oisín (o-síny) A Fionn-ciklus névadó hősének, Fionn mac Cumhaillnak a fia. James Macpherson az
1760-64 között írt Osszián-énekekben róla mintázta Osszián alakját. Oscar apja. Nevének angolosított
alakja: Usheen.
ollam (o-lav) A legmagasabb rangú költő a korai Írországban
Olwen (ol-uen) Culhwch gyönyörű szerelme
Oonagh (ú-na) Fin M’Coul „felesége” William Carleton Knockmany legendája című művében (1845
körül)
Orlám (or-la:v) Medb és Ailill fia, akit a Táin Bó Cuailngében elég hamar megölnek.
Oscar (osz-kar) A Ronn-mondakörben szereplő hős, Oisín fia, Fionn mac Cumhaill unokája
Osszián James Macpherson Osszián-énekek című művének (1760-64) Oisínról mintázott narrátora. A
szerző valótlanul azt állította, hogy a költemények régi szövegeken alapulnak.
Owain ap Urien (ou-ain ap i-rien) 6. századi walesi király, akinek Taliesin a dicséretét zengi.
P-kelta nyelvek A kelta nyelvek egyik ága, amelybe a gall, az ókori brit, a walesi, a cornwalli és a
breton nyelv tartozik.
Partholón népe (par-tho-lón) A Lebor Gabála Érennben az Írországot másodikként meghódító szor-
galmas, jóindulatú nép
Patrik, Szent Írországot az 5. században keresztény hitre térítő szent. A Fionn-ciklusban a keresz-
ténység előtti kor (azaz Írországban a Kr. u. 5. század előtti időszak) túlélőivel, Caíltével és Oisínnal
beszélget.
Pisear (pi-sar) „Perzsa király”, a Tuireann fiai által megszerzett lándzsa, a Gáe Assail eredeti tulaj-
donosa
pixie (pik-szi) Pajkos, csínytevő alak a cornwalli néphagyományban, eredetije a cornwalli piskie
szó.
Polübiosz Kr. e. 2. századi görög történetíró, aki a keltákról is írt.
Pryderi (pri-de-ri) Rhiannon és Pwyll fia, aki a Mabinogi mind a négy ágában szerepel.
Ptolemaiosz Klaudiosz Az ókori világ jelentős földrajztudósa, a Kr. u. 2. században élt.

271
 púca, pooka (pú-ka) A sokféle ír tündér egyike
Puck (pak) Az angol néphagyomány pajkos alakja, Shakespeare Szentivánéji álom című művében is
szerepel.
Pwyll (puill) Dyfed, azaz Dél-Wales hercege, aki beleszeret Rhiannonba.
Q-kelta nyelvek A kelta nyelvek egyik ága, amelybe az ír, a skót gael és a Man szigeten beszélt
manx nyelv tartozik.
Redg (re-dheg) Medb és Ailill szatíraköltője, akit Cúchulainn megöl, de ő még haláltusája közben
is tréfálkozik.
Reinheim (rájn-hájm) Előkelő származású, Kr. e. 5. századi nő temetkezési helye a mai francia-né-
met határon
remscéla (rev-ské-la) Előtörténetek, azaz a Táin Bó Cuailnge elején olvasható történetek, amelyek
megelőlegezik, sőt, bizonyos fokig bevezetik az eposz cselekményét.
Rhiannon (rhi-an-non) A Mabinogi egyik női főszereplője. Halandóként ábrázolják, de halhatatlan
felmenőire is vannak utalások.
Rhun (rhin) Walesi herceg casanovai vonásokkal
ríastrad (ríasz-tradh) Cúchulainn harci mámorának vagy harci lázának (időnként merevgörcsnek is
fordítják) neve, amelyből erőt merít.
Richis (ri-chis) Munsteri szatíraköltőnő, aki a Cúchulainn elleni meghiúsult merénylet során mez-
telenre vetkőzik a hős előtt.
rigfhéinnid (righ-ény-nyidh) Egy „fianna”, azaz szabadcsapat parancsnoka
Rígru Rosclethan (rígh-ru rosz-kle-than) Dáire felesége, a Tír Tairngire nevű túlvilági birodalom
királynéja
Robin Goodfellow (ro-bin gud-fe-lou) Játékos tündér az angol néphagyományban. Puck néven is
ismert.
Roca Barraidh (ro-ka ba-ri) A Külső-Hebridák Barra nevű szigetének közelében lévő túlvilági biro-
dalom skót gael neve
Rónán (ró-na:n) Kitalált leinsteri király, aki megöli a saját fiát, Máel Fhothartaigot. Alakját valószí-
nűleg Rónán mac Áeda történelmi királyról mintázták.
Rónán, Szent (ró-na:n) Hittérítő pap, aki megátkozza Suibnét.
Rosmerta (rosz-mer-ta) Gall termékenység-istennő, akit gyakran a gall Mercuriusszal hoznak kap-
csolatba.
Ruad Rofhessa (ruadh ro-e-sza) A Dagda egy másik neve
Ruadchoin (ruadh-chony) Conaire Mór által Írországból kitiltott banditák
Rucht (’vaddisznóröfögés’) (rucht) Disznópásztor, aki a barátjával, Friuchhal folytatott marakodás
után vele együtt bikává változik. Rucht lesz Finnbennach, a connachti fehér szarvú bika.
Sadb (szajv, óír sza-dhav) Az őzlány, aki Fionn mac Cumhaill-lal hál, és Oisín anyja lesz.
Saingliu L. Dubh Sainglenn
Sainríth mac Imaith (szany-rith mak i-vajth) Az Emain Machában futóversenyt nyerő Macha apja
Samain (sza-viny, modern ír szau-iny) A kelta újév, a modern naptár szerint november 1.
Samildánach (szav-il-da:-nach) „Sok mesterség tudója”. Lug Lámfhota egyik jelzője
Santa Compaña (Szent Társaság) (szan-ta kom-pa-nya) A galíciai tündérmenet
Scáthach (szka:-thach) Cúchulainn amazonszerű harcművészet-oktatója, aki a skóciai Skye szige-
tén él.
Sceolang (skeo-lang) Fionn mac Cumhaill egyik kedvenc kutyája, a másik Bran
Scota (szko-ta) A Lebor Gabála Érennben az egyiptomi fáraó lánya, akiről a scoti nép a nevét kapja.
Scoti (szko-ti) A Lebor Gabála Érenn szerint az írek ősei, akik Egyiptomban éltek.
Scotia (szko-ci-a; angolosan szkó-sa) Írország, különösen Észak-Írország egyik római neve. A Kr. u.
7. század óta a mai Skóciát jelöli a szó.
Scotti (szkot-ti) Az írek egyik, rómaiak által használt neve az ókorban
Szkítia Történelmi ország a Fekete-tengertől északra, a mai Ukrajna területén. A korai Írországban
a kelták eredetére vonatkozó spekulációk kedvelt „célpontja” volt.
Searbhán (sar-va:n) Ronda, marcona emberevő óriás, aki a dubrosi erdőben őrzi a madárberkenye-
fákat.
Ségda Sárlbraid (ségh-dha sza:rl-vridh) A Tír Tairngire nevű túlvilági birodalom hercege
Sein (szen) Sziget Bretagne nyugati partjai közelében, pogány papnők rendjének otthona
Senach Siaborthe (se-nach, sa-nach sa-vor-the) Labraid Luathlám túlvilági ellensége

272
 Sencha mac Ailella (se-ne-cha, sa-na-cha mak a-le-la) Conchobar főbírája, általában ő teremt békét
az ulsteri udvarban.
Senchán Torpéist (se-ne-cha:n, sa-na-cha:n tor-bésty) Írország fő költője, akinek Fergus mac Róich
szelleme a Táin Bó Cuailnge című eposzt lediktálja.
Sequana (sze-kva-na) A Szajna folyóhoz kötődő gall gyógyító istennő
Sétanta (sé-dan-da) Ezt a nevet kapja Cúchulainn, amikor megszületik.
Setantii P-kelta nép az ókori Északnyugat-Britanniában
Shannon (sa-non) Írország észak-déli irányú, a szigetet keleti és nyugati részre osztó fő folyója
Sheela-na-gig (sí-la-na-gig) Intim testrészeit felfedő nőalakot ábrázoló középkori kőszobor. Elkép-
zelhető, hogy obszcén jellegű.
sídh (sídh, modem ír sí) Az Írországban sokfelé megtalálható jellegzetes, kerek tetejű, ember alkotta
dombok ír neve. A túlvilág kapuinak, tündérdomboknak tartották őket.
sínach (sí-nyach) Loch Rudraige tengeri szörnyének későbbi neve. Korábban muirdris néven volt
ismert.
Sirona (szi-ro-na) Gall gyógyító istennő
Sliab Fúait (’Slieve Fuad, az erdők hegye’) (sliav fújgy) A Fews-hegység (Armagh megye) legma-
gasabb pontja. Sok szállal kapcsolódik a hőstörténetekhez.
Sliab na mBan (’Slievenamon, a nők hegye’) (sliav na man) 720 m magas hegy Casheltől (Tipper-
ary megye) 16 kilométerre keletre. Időnként „Írország Parnasszusának” is nevezik.
sluagh sídbe, slua sí (’tündérsereg’); sluagh/slua na marbh (’a holtak serege’) (modem ír szlua sí;
szlua na ma-rav) A tündérmenet ír nevei
Snám Dá Én (’két madár úszása’) (sna:v da: én) Templom a Shannon partján, ahol Suibne bolyon-
gásai során egy alkalommal megállt.
Starn (sztarn) A Fir Bolg nép Nemed népéből való őse
Sualtam mac Róich (szual-dav mak rójch) Cúchulainn halandó mostohaapja
Sucellus (szu-cel-lusz, angolosan szu-ke-lusz) Gall istenség, „a jó ütő” néven volt ismert. Kultusz-
társa Nantosuelta.
Suibne Geilt (szuv-nye, sziv-nye, angolosan szví-ni; gelt) Angolul „őrült Sweeney”. A fákon mezte-
lenül kuporgó elátkozott király.
Sulis (szu-lisz) Ókori brit gyógyító istennő. Bathban imádták.
taibhsear (tau-ser) A látnok vagy próféta skót gael neve
Tailtiu (tal-tyu) A Fir Bolg nép királynéja, Eochaid mac Eirc felesége, Lug Lámfhota nevelőanyja.
Tiszteletére évenkénti fesztivált rendeztek. A róla elnevezett, Meath megyében lévő mai Teltown köz-
ség (ír neve: Taillten) a Míl Espáine népe és a Tuatha Dé Danann között lezajlott ütközet helyszíne.
Taliesin (ta-lie-szin) Isteni származású vagy isteni sugallatra alkotó költő a korai Walesben. Gyak-
ran a 6. században élt történelmi személynek vélik. Aneirint és őt illetik a cynfeirdd (a legrégebbi köl-
tők) jelzővel. A Gwion Bach nevű szolga átváltozása révén jött világra.
Tara (ta-ra) Meath megyei domb, ahol a normannok előtti időkben a főkirályt koronázták. Sok ko-
rai ír elbeszélés fővárosként említi.
Taredd Wledig (ta-redh u-le-dig) A Twrch Trwyth nevű óriás vaddisznó kevéssé ismert apja
Tech Duinn (tyech dunny) Sziklás sziget a Beare-félsziget végében. Donn állítólagos otthona és ez-
által a holtak birodalma
Tech Moling (tyech mo-ling) Szent Moling kolostora Carlow megyében. Mai neve St Mullin’s.
Tegid Foel (te-gid vojl) Ceridwen férje, a ma Bala-tó néven ismert Llyn Tegid névadója.
teinm laída (’a lényeg feltörése’) (tye-nyem laí-dha) Ronn mac Cumhaill és mások jövőbe látó ké-
pessége
Temuir Luachra (tye-vir luach-ra) A munsteri királyok kitalált, a feltételezések szerint Kerry me-
gyében levő rezidenciája
Tethra (tyeth-ra) A démoni Fomori nép egyik legveszedelmesebb tagja
Teutates (te-u-ta-tesz, angolosan tyu-ta-tesz) Lucanus római költő (Kr. u. 1. század) szerint az ókori
Gallia három fő istenségének egyike. A másik kettő Taranis és Ezus.
Teymon Twrf Lient (te-ir-non turv lient) Gwent Is Coedi nemesember. Ő nevelte föl a gyermek
Pryderit, akinek akkor Gwri volt a neve.
Thomond (dho-mond) Észak-Munster (a mai Clare és Limerick megyék) angolosított neve.
[A] történetmondás három szomorú meséje (Trí Truagha na Sgéalaigheachta)

273
 (1) A Deirdre-történet, amelyet kétféle címmel adtak elő: Longas mac nUislenn/nUisnig
(Uisliu/Uisnech fiainak száműzetése) és Oided mac nUisnig (Uisnech fiainak halála);
(2) Oidheadh Chlainne Tuireann (Tuireann gyermekeinek tragikus története);
(3) Oidheadh Chlainne Lir (Lir gyermekeinek tragikus története).
Tír Chonaill (tyír cho-nill) Korai királyság a mai Donegal megye területén
Tír fo Thuinn (tyír fo thunny) A Hullámok Alatti Föld, az egyik ír túlvilág
Tír na mBan (tyír na man) A Nők Földje, az egyik ír túlvilág
Tír na mBéo (tyír na méo) Az Élők Földje, az egyik ír túlvilág
Tír na nÓg (tyír na nóg) Az Ifjúság Földje, az egyik ír túlvilág
Tír Tairngire (tyír tarn-gi-re) Az ígéret Földje, az egyik ír túlvilág
Tom Cornwalli óriás, A morvahi óriások című történet szereplője
Tor Conaind (tor ko-ninny) A Fomori nép tornya a Tory-szigeten, a donegali partok közelében
Tracht Esi (tracht e-si) Tengerparti föveny Louth megyében, ahol Connla megküzd Cúchulainn-
nyal.
Tuan mac Cairill (vagy mac Staim) (tuan mak ka-rill; mak sztarny) Partholón népének tagja, akiről
úgy tartották, egészen Szent Kolumba idejéig (6. század) élt, hogy elmondhassa a hódítások történetét.
Tuatha Dé Danann (tua-tha, modern ír tua-ha; gyé da-nann) A halhatatlanok népe, akik a Lebor Ga-
bála Érenn című ír áltörténelmi műben Míl Espáine halandó népe előtt uralják a szigetet.
Tudás Lazaca Vagy a Boyne, vagy az Erne folyóban úszkál. Fionn mac Cumhaill úgy jut ezoterikus
tudás birtokába, hogy hüvelykujjával megérinti a lazacot, majd lenyalja az ujját.
Tuireann (tu-renn) A Tuatha Dé Danann nép királya, akinek három fia tragikus véget ér a mitoló-
giai ciklus egyik legismertebb történetében.
Tuis (tus) „Görög” király. Tuireann fiainak egyik próbatétele a disznaja bőrének megszerzése.
tunnerez noz (tu-ne-rez noz) A „gázlónál mosó” folklóralak breton neve
Twrch Trwyth (turch truith) Hatalmas, dühödt vadkan, amelyre Culhwch vadászik.
tylwyth teg (’a szépek népe’) (ti-luith teg) A tündérek neve a walesi hagyományban
Úamain (úa-viny) Sídh Connachtban. Cáernek, Angus Óg hattyúszerelmének otthona
Uathach (’kísértet’) (ua-thach) Scáthach csúnya lánya, aki beleszeret Cúchulainnba.
uddereek (u-de-rík) A fenodyree nevű Man szigeti tündér másik neve.
Uí Fháilghe (í a:jl-ghe) Leinsteri dinasztia, amely a bölcsességet megszemélyesítő Findt (ejtsd:
finnt) imádta.
Uí Néill (í nyéll) Nagy hatalmú, szerteágazó dinasztia a középkori Írországban az 5. századtól. Ne-
vét feltételezett alapítójáról, Niall Noígiallachról (a Kilenctúszúról) kapta. Nem azonos a későbbi O’-
Neillekkel, akik az Uí Néill egyik ágából származnak.
Uisnech (us-nyech) Írország közepének vélt domb, ahol Mide druida az ország első tüzét gyújtot-
ta.
Ulaid (u-lidh) Történelmi nép a korai Írország északi részén, róluk kapta a nevét Ulster.
urco (ur-ko) Vad kinézetű, fekete tündérkutya a galíciai hagyományban
Urien Rheged (i-rien rhe-ged) 6. századi walesi király, akinek Taliesin a dicséretét zengi.
Usheen Oisín nevének angolosított alakja
vates (va-tesz) Az ókori Gallia jövendőmondó látnokainak latin neve. Státusuk a druidákénál ala-
csonyabb, a bárdokénál viszont magasabb. A vates szó pontos megfelelője az ír fáith (próféta, látnok)
szónak, és a walesi gwawd (költő) szónak is csaknem mindenben megfeleltethető rokonszava.
Ventry Harbour (ven-tri har-bor) Létező földrajzi hely Dingle-től (Kerry megye) 6,5 kilométerre
nyugatra. A Fionn-mondakör Cath Fionntrágha című eposzának helyszíne.
Vindobona (vin-do-bo-na) Római kori kelta település a Duna partján, a mai Bécs helyén
Vindonnus (vin-don-nusz) A kontinensen élő kelták „szőke hajú” istene
xana (vagy inxana) (sa-na) Galíciában és Asztúriában gyerekeket elcserélő tündérasszony
Ynys Afallon (’almasziget’) (i-nisz a-va-llon) Walesi túlvilági sziget a nyugati óceánban. A lako-
mák, az örömök és az örök ifjúság földje
Ynys Prydain (i-nisz pri-dain) Britannia szigetének walesi neve, sugalmazottan a walesiek birodal-
ma
Youdic (ju-dik) A breton hagyományban a pokol komor, lehangoló bejárata
Ys (isz) Legendabeli breton város, amelyet elnyelt a tenger.
Ysbaddaden (isz-ba-dha-dhen) Walesi óriás, Olwen apja. Herkulesi feladatokat ad Culhwch-
nak.

274