Professional Documents
Culture Documents
ж<
-f ; Е««^Ж#£
I
Vv
••
SZÁZADOK.
A
KÖZLÖNYE.
A VÁLASZTMÁNY MEUR1ZÁSÁBÓL SZERKESZîl
THALY KÁLMÁN,
TITKÁR.
ELSO EVPOLYAM.
1867
PEST, 1867.
KIADJA A MvGYAR TÖKTKSKLMI TÁKSUI.AT.
#
Horváth Mihály beszéde
a tiïrtêndmi tdrsulat elsö kôzgylilésén, 1867-Ы mdjns lñ-Ып.
Tisztelt kozgyillés !
Ha korunk oly élénk, oly zagyva mimkásságában a torté-
nclein lombikába vetett elemek kozul az uralkodô fogalmakat
akarjuk felkeresni : ugy találjuk, hogy ezek egyikét a uemzeti-
ség fogalma képezi. Ez egyik gyupontja azou uagy es követke-
zetes mozgalomnak, mely folyamatbun vau a népek keblében.
Az idegeu uralomtól fUggetlen népek felelös korniányok
alatt igyekeznek szabadsàgukat megszilárdítani. Azon népek
pedig, melyek klllonféle viszontagságok kovetkeztében, idegen
kormány vagy más nép uralma ala jutottak, fttggetlenségo'k
belyreállításával akarják megállapítaui szabadságukat. Felku-
tatják torténelmi jogaikat, s elévUlbetleneknek kiáltják ki azokat.
Csak bennök látják Udvöket, s a legkitartóbb kllzdelemre kel-
nek értok. Felélesztik nemzeti viseletöket; fejlesztik, raivelik
nyelvöket és irodalmukat. Saját hagyományaik, erköleseik, szo-
kásaik, saját egyéniségok természete szerint akaruak élni. Szó-
val, kibontakozni kivánnak minden idegen kötelekekböl, s nem
nyugszauak, mig meg nem szabadnltak minden kényszerltéstol,
melyet más nép vagy idegen kormány eroszakolt reájok.
E mozgalom oly egyetemes, még a kisebb, fejletlenebb
néptoredékeknél is oly anúyira szembeszökö, hogy korunkat leg-
belyesebben a nemzetiségek századának nevezhetjuk. Még azon
kevésbé mllvelt népek is, melyeknek e torekvések végczéljáról
nines tiszta, világos tudalmuk, önmagukban keresik mar suly-
pontjukat, függetlenségUk által igyekeznek biztositani szabad
ságukat. Miként az egyénekbeu, ugy a népekbeu is azon ösztÖ-
nök hatalmát látjuk mttködni, melyek az cmbevi természct mé-
lyeiben lappanganak.
De a külön nemzetiség nem lehet czél onmagában : csak
eszköz az egy magasabb czélra, mely a haladásban, tókélyesülés-
ben, az emberiség eszménye felé való kozeledésben keresendö.
A fejlodés, a haladas a népek lcgközelebbi czélja ; a külön nem
zetiség csak ösztön arra, hogy a baladást cgyéniségük sajátsá-
gos zománezában tüntcssék fel, s az elsobbségért versenyre kel-
jeuek ^nemzetcsalád többi tagjaival.
Oly torvénye ez niinden népnek, melyet bUntetlenitl nein
szeghet meg egy sem, nem téveszthet szem elül. S ugy látjuk,
hogy e tó'rvény iránti httség készti a legkitltnobb nemzeteket a
nemes versenyre ugy az anyagi, mint a szellemi és erkolesi ha
ladásban. Azon nép, mely e versenypályára nem lép, önmaga
irja ala szegénysége, ügyefogyottsága bizonyítványát, s kevés
ido mulva elesenevész , elboritatik a feltörekvü szomszédok
pezsgö életárjától, s nyomtalanul fog eltUnni az élet tengerérol.
E torvénynél fogva uemzetünk is csak ugy fog örvendhetni
bosszu életnek, s csak anuyira fog fejlôdhetni, ha és a mennyire
a külön nemzeteknek a haladas osvényén mind concretabbá váló
életéhez csatlakozik ; más szóval : ha az emberiség közös irányá-
нак osvényén halad. A népekre ugyanazon mérleget kell alkal-
maznunk, mely szerint az egyének értékét szoktuk megitélni : a
mennyi részét birják magukban az emberiségnek, annyi az ö
életrészok, oly magas az ö rangfokuk is az emberiségben. Szé
pen és találón fejezi ki e torvényt, halhatatlan müvci egyikében,
tudományos Akadémiánk érdcmdús elnöke, báró Eötvös József,
hogy „a helyzet, melyct valaki a társaságban elfoglal, nagy
részben azon fogalointól függ, melyet a maga képességeirol alkot
magának ; de függ méginkább annak tudalmától, hogy ahelyet,
melyre állítatott, betölti."
Egy nerazet sem örvendhet azontúl tartos élctnek, ha meg-
sztínt lenni hasznos cíeme a nemzetek családjának ; egy sem
kclthct érdeklodést a többickben maga iránt ; nem számolhat
testvéri segedclraökre, ha bizonyítványát nem adja képességé-
nek, a többiek erko'lcsi, tudományos, politikai vagy anyagi ba-
ladásának támogatására. Mai napság czeu érdekek solidaritása
köti összc a uemzeteket; ez biztositja egycnként niindegyiknek
fennmaradását és virágzatát.
De e mellett nem kisebb kötelcssege mindcn nemzetnek
hiven mcgörzeni a maga sajátságos egyéniségét. A gondviselés
maga erre utalta a népeket, midön öket külonféle hajlamokkal
és tnlajdonságokkal ruházta fel. Magában a nemzetiségek kli-
lonféleségében leghatékonyabb rugója rejlik a haladásnak.
Miként az egyéneket, ugy a népeket is a jellem és tulajdonságok
külonfélesége ösztöuzi leghatalmasabban a versenyre, mely a
haladásnak mu lh atlau feltétele.
Es ki nem tudja, ki nem tapasztalta onmagában, hogy a
nemzeti érzelemnek a torténelem tudománya képezi leghatéko
nyabb dajkáját? Bizonyára tévedés veszélye nélkül állíthatjuk,
hogy nines, nem lehet íintudatos nemzeti érzelem seukiben, a ki
nemzete torténelmét nem ismeri. És ha meggondoljuk, hogy maga
a honszeretet, a hazafiság is párhuzamosan jar a nemzeti érze-
lemmel, hogy ez annak lcgtevékenyebb ébresztoje és ápolója :
nem fogjok-e azt is érezni, hogy minden nemzetnek legelsö kö-
telességei kozé tartozik a maga to'rténelmének buzgó tanulmá-
nyozása?
A nemzetet nemesak az élo nemzedékek alkotják : részei
annak a letünt nemzedékek is egyiránt, s a holtak nagy befo-
lyást gyakorolnak az élükre. Mert vajjon nem az elhunyt nem
zedékek tórekvéseinek eredménye-e a mi o'sszes állapotunk a
jelenben ? Nyelvllnkön kezdve, szokásainkon, erköleseinken ke-
resztül, fel egészen összes társadalmi és politikai intézményein-
kig, nem mindenilnket öseink szent hagyományaként birjuk-e?
S van-e bármi is jelenlinkben, minek gyo'kérszálai nem a letünt
nemzedékek rétegeiben fogamzottak és nöttek nagygyá, hogy
o'rokeégttnkké váljanak? Bizonyára csak egyik nemzedék a má>
sik vállaira, egyik kor a másik vivniáuyainak alapjára hágva,
emelkedhetett magasabbra, míg azon fokot elérte, melyen mai
napság áll nemzetünk. Azon, aránylag diszes rangfok ]elohozá-
sán, melyet nemzetünk elfoglal, tudtok s akaratjok nélkül is
minden korok, minden nemzedékek kozremunkáltak. Mieink a
kinesek, melyeket a munka és szellem, az ész és tapasztalás
nemzetünk évezredekre nyuló léte alatt felhalmozott Draga ja
vak ezek, melyeken fajunk legjobbj.ii, lcgnemesbjei véréuek es
verejtékének nyomai látszanak.
És vajjon nem a törtenelemböl fogjuk-c megismerhetni a
érdeme szerint méltányolhatui értékét mindazon nagynak, szép-
nek és jónak, mi öseink, a letUut nemzedékek után orokségtlnkké
lett, — s minek becsét csak azért nem tartjuk szakadatlan szem
elött, mivel a birtoklás és megszokás velUnk azt könnyelmllen
feledteti. De ha a torténelem világitasában kellöleg méltányol
játok becsét mind annak, mit az elmult korok hagytak reátok :
nem fog e szivctek eltelni hálával a lehunyt nemzedékek iránt,
melyek e javakat számotokra is sulyos munkával szerezték ? És
ha az értelem világával érzo sziv is egyesiil bennetek, vajjon
fogtoke e magas kotelmekról magatoknak számot adhatni a
nélklll, hogy egy titkos vágy ébredne bennetek, a jövö ncnize-
déknek fizetni le azon adósságot, melyet a multnak le nem
fizethettek ?
Nem, ha magunkat becsüljük, lehetetlen, hogy egy nemes
fogadalom ne ébredjen bennitnk : gyarapitani részünkrol is az
igazságnak es tarsulásnak, a szabadságnak és miveltségnek ama
gazdag orókségdt, melyet a multtól vettUnk, és hatványozva
szállltani át a jövendöre, mint olyatén adalékot a mi részünkrol,
raely a mi mnlékony létünket a nemzetllnk, fajunk valamennyi
nemzedékeit atövezö lánczhoz kösse.
Fogjuk-e pedig e kbtelmunket másként teljesíthetni, mint
ha a lettint nemzedékek életének s munkásságának minden moz-
zanatait felkutatjuk és a torténelmi itészet világánál részletez-
zük s osztályozzuk ; hogy ekként nemzetünk multjának minden
elemeit osszegylljtvén és rendezvén, oly torténelmét irhassuk
meg nemzetünknek, mely ennek hüséges képe legyen a szellemi
és anyagi, társadalmi és politikai munkasságában egyaránt ?
Ime, csak ezen általánosságban tartott rövid fejtegetés is
mennyire meggyözhet benntlnket ama kötelessegünkröl, mely
szerint, s nem kevésbbé minmagunk, mint a mult és jövö nemze
dékek érdekében, minél behatóbb módon és szélesebb alapon
tartozunk mtivelni honi torténelmünket.
Nehogy azonban akár a kényelmes másodkezüség, akár
egy nagytudományu, de téves irányu hazai tndósunk nyomán a
nem rég multban divatossá lett ábrándok, akár végre német
szomszédaink nemzetiségi versengésbol eredt idegenszerli, min-
dent ócsárlani szeretö felfogása kovetkeztében téveszmék, hibás
nézetek kapjanak labra torténelmunkben : a valódiság, a htiség
es alaposság mindenekelött a lelkiismeretes torténetnyo
mozàst, a kutfók szintoly szorgalmas mint itéletes fttrkészetét,
az adatok összes tomegének felbuvárlását es megrostálását te
szik mnlhatlan kotelességUnkké.
E mezo eddig sem maradt ugyan parlagon. Mär több mult
szàzadi tudósunknak, s köztttk kivált Bélnek, Hevenessynek,
Kaprinaynak, Batthyánynak, Praynak, Edernek, Kovachichnak
és több másoknak bálás elismeréssel tartozunk terjedelmes bu-
várlataikért. A Tudományos Akadémia, miként egyetemes irodal-
munknak, ngy külön torténelmi nyomozásainknak is újabb len-
dtilctet adott : Fejér Codexe, Kovács, Kemény, Gévay és mások
gyujteményei sok elrejtett kincset hoztak napvilágra.
De a viszonyok még mind nem valának kedvezök torté
nelmi tannlmányainkra. Ëgy részrol a szükkeblü censara szi-
gora ; más részrol a nagy közönseg érdekeltségének hiánya fél-
beszakasztá a szép kezdeményeket.
Jött azntán a nemzetet elsülyedéssel fenyegetö catastropha.
De, hala nemzetünk jó nemtójének, a nemzeti nagy veszély,
mely alkotmányt, régibb és újabb intézményeket egyaránt ha-
lállal fenyegetett, megint a torténelemre terelé jobbjaink figyel-
mét. Vigaszt és reményt kelle önteni a csüggedökbe, felmutatva
a hasonló gyászos inultat s annak a nemzeti eltskélés àltal os/.
közlött jobbra fordnltát; figyelmeztetve a kicsinyszivtt félénk
kétkedoket, bogy miként a multban dult viharok csak egy idöre
fosztották meg leveleitöl a nemzet életfáját, gyökereit azonban
nem valának képesek megingatni : ngy a jelent is csak átvonuló
föllegek borítják el, melyek szétszakadoztával ismét ki fog de-
rülni az alkotmányos élet ege, s új lombozat, új virágzat faka-
dand a nemzet letarolt életfáján. Toldy Ferencz „Új Magyar
Múzeuma," s a kulüní'élo pártokból egyesült tizenhat hazafí „Új
Nemzeti Konyvtára" Ion ismét kozegévé torténelmi emlékeink
kozzétételének.
E vállalatok azonban nem mozoghatának oly tágas téren,
milyent a nemzeti torténetnyomozás igényelt. Maga az Akadé
mia, mely nemzeti intézeteink romjai közt egyedttl maradt még
s
életben, Ion kozéppontjává a boni tortéiielcm mezején megindult
mozgalomnak. Keblébeu, egyik elnokének b. Eötvös Józsefnek
vezetése alatt, törtcnelnii bizottmány alakult, mely czéljául tlizte
ki : „az elszórva levo kisebb torténelmi emlékek és okiratok
kiadása által mind a bazai torténet cgyes részei s pontjai felvi-
lágosításához járulni : mind az iró és olvasó közönseg részvéte-
lét a torténclem s annak forrásai iránt felgerjeszteni és táplálni."
Igy induit meg a „Torténelmi Таг," mely mar 12 kötetet szám
lál. Az Akadémia torténelmi bizottmánya azonban bamar átlátá,
bogy e vállalat sein ölcli át a tért cgész tcrjedelmében, melyen
a nemzeti torténetnyomozásnak haladnia kell ; s mivel az Akadé
mia pénzforrásai igen szüken folytak, a baza lelkescbb fiai közt
magán-uton gyiljtettck aláirások, a torténelmi kntföknek még
tágasb alapon való meginditására. E vállalat is sikerült, s az
Akadémia torténelmi bizottmánya két osztályban kezdé 1857
ota kozrcbocsátani „Magyar Torténelmi Emlékeinket," egyik osz-
tályt az okmányoknak, másikat az iróknak tüzvén ki. Valóságos
torténcti kincscket bozott a torténelmi bizottmány e három rendu
gylijteménye, az eddig megjelent 36 kötetben, napvilágra. E
mellett pedig egyes jeleseink még ktilön is vállalkozának torté
ncti forrásaink kiadására. Szalay Lászlónk „Torténelmi Emlé-
keket," gróf Mikó Imrénk „Erdélyi Torténelmi Adatokat," több
kötetben bocsátának közre, Erdély hagyományokban dûs kin-
eseibol. Mások apróbb gytijteményekkel gazdagíták kútfóinket.
Tiz éve, hogy e gyüjtemények megindultak, s az Akadé
mia torténelmi bizottmánya büszke öntudattal tekinthet vissza
hazafias mtikodésének eredményeire. Kutföink tömege oly tete-
mesen gyarapodott, hogy a torténelmi anyag, az 1848-ig kozké-
zen forgóhoz képest, majdnem megkettöztetett.
Nagy és teljes elismerést érdemlo, mit ekként tudományos
Akadémiánk, s mit egyesek a boni torténelem mezején a lefolyt
18 sanyaruságos év alatt elô'teremtettek ; de hasonlitva ahhoz,
a mi e téren még téend(i : mindazt csak kezdetnek mondhatjuk.
Honi to'rténelmlinknek még sokkal több kutföi rejlenek nyilvá-
nos levéltárakbau és magán kezek közt, mint a mennyi eddigelé
látott napvilágot. S nemzeti tortênelmlink dicsoséges épliletét
csak akkor fogjuk egész teljében fölemelhetni, ha majdan ezek
ie kozkézre fognak jutni.
9
E tekintetben jelentékeny lendUletnek nézhctiink ugyan
elébe Felséges királyunk határozata kovctkeztében, mely szerint
a torténelmi kutfök kiadására és régészeti buvárlatokra éven-
ként tizezer forintot méltóztatott utalványozni. De sem ez, sem
az Akadémia torténelmi bizottmányáuak bnzgalma nem fog tel-
jcsen czélt érni, míg a torténelmi tanulmányokat maga a társa-
dalom nem veszi pártolása ala.
Érzi és érti ezt az elörehaladottabb, mivelt kulföld, mely
a nemzeti becsület kovetelményének tartja, torténelmi multjá-
nak minél teljesebb folderitését. E nemzetek államkoltségen für-
késztetik és hozzák napvilágra multjok emlékeit. S a kormányok
ebbeli gondoskodása mellett mindenütt még egy-egy sereg ma-
gán-társulat fáradoz a hazai türténet nyomozásában. Hogy csak
legközelebbi szomszédainkat, a németeket emlitsem : az alla m
koltségén folyamatban levo Pertz-féle Monumenták nagyszerü
kiadása mellett mintegy negyven kisebb-nagyobb torténelmi
társulat müködik a német nemzeti torténetek nyomozásában,
emlékeik kozzétételében. A kis, de boldog Schweiznak, s a régi
dicsosége utjain járó nem sokkal nagyobb Belgiumnak majd-
nem minden tekintélyesebb városa bir egy-egy torténelmi tár-
sulattal.
S csak igy van az helyesen, tisztelt gyülekezet. Bar az
államok évenként ezreket áldozzanak e czélra közpenzeikböl,
bar egyes tudományos intézetek , mint Akadémiánk, hazañas
buzgalommal mtiko'djenek is e téren : a nemzeti becslllet igényei-
nek a hazai törtenelem körül még korán since elég téve. Ebben
is, mint a haladas, a polgárosodás minden egyéb térein, csak
a táreadalom maga felelhet meg teljesen a nemzeti igényeknek.
A kormányok és egyes tudományos intézetek halomra
gytijthetik a torténelmi kincseket : de mily korlátolt ezek haszna,
ha csak nehány szaktudós kezein forognak, s a társadalomba,
a nemzet nagy to'megébe nem hatolnak be ! Csak két feltétel
alatt lehet virágzó állapotban a nemzet torténelmi irodalma : ha
t. i. a kutfti-gyujtemények gazdagok, a nemzeti élet minden ága-
zataira kiterjedök, és — mi nem kevésbé lényeges — ha a nagy
kozonségben érdekeltség létezik azok iránt, és élénk a torténeti
érzék. Emez csak a társadalom keblében fejlödhetik, csak ugy
foglalhat nagyobb tért, ha torténelmi társulatok keletkeznek, oly
10
társulatok, melyek lagjaikat ncm egyedül tudósokból nyerik,
hanem a melyekbc csekély pénzáldozattal minden hazafí és
nemzete torténelmét kedvelö, dicsóségét szivén hordó minden
polgár beléphet, és szabadon, minden korlátozástól ¡renten mti
ködhetik a torténetnyomozás tágas mezején.
Miként az elobbmondottakból láttuk, Tadományos Akadé-
miánk és egyes jeleseink, Istennek hala, mar tekintélyes anya-
gát gylijtotték össze torténelmtinknek ; azonban a részvét, az ér-
dekeltség a torténelem iránt aránylag még mindig csekély, nagy
kozonségllnkben. Ennek nem szabad igy maradni, tiszt. gyiile-
kezet, ha nemzeti haladásunkat és dicsoségttnket szivtlnkön
hordjuk, ha a nemzeti becsület kovetelményeinek megfelelni
akarunk.
Ez inditott bennünket, t. gyiilekezet, hogy megkisértsük
egy ilyetén torténelmi társulat alakitását. Hitünk, bizodalmunk
rendithetlen, hogy a nemzet meghallgatja és követendi szóza-
tunkat, s nem hagyand cseiben indítványunkkal, melynek czélja
nemcsak az, hogy a még rejtekben levo torténelmi emlékeinket
napvilágra hozza, hanem ezzel párhuzamosan, s tan még inkább,
hogy a hazai torténet iránt részvétet, érdekeltséget ébreszszen
a nagy közönsegben, és kifejtse, megszilárditsa annak torté
nelmi érzéket.
E végett a legszélesebb alapokra indltványozzuk fektetni
társulatnnkat, oly forman, miként három évtized elött a termé-
szetvizsgálók társnlata megalakult, s azota annyi sikerrel mtt-
kö'dik. Biznnk benne, hogy a nemzet, mely szép hazája termé-
szeti kincseit nem egyedül ko'zvetlen anyagi haszon, hanem a
tudomány érdekébol is oly buzgón buvárolja : azon tudomány
iránt sem fog mntatni kisebb érdekeltséget, mely a századok
nemzedékeit egymással kapcsolatba hozva, ezeknek anyagi és
szellemi, társadalmi és politikai élctét egymással összekötve, a
multat a jelenkor ismeretére juttatva, s az elmultkorok munkás-
ságainak eredményeit a jelen és a jövö hasznára visszatükröz-
tetve, alkotja meg tulajdonképen a nemzetet, hirdeti annak di
csoségét, és tanusitja, hogy nemzettlnk nem rothadt, nem csene-
vészett tagja még a nemzetek nagy családjának.
Mi, a kozzétett hirdetésekben aláirt inditványozók, elöle-
ges értekezleteinkben igyekeztttnk összeszerkeszteni tervezett
11
társulatunk alapszabályait , s bar még csak igen korlátnlt kör
ben, megkezdllik aréezvevo tagok aláirását. Iveink, par heti ko-
roztetés után, mintegy 300, részint alapitó, részint évdijas tagok
aláirását hozták tudomásunkra ; niely részvét oly buzditónak
mutatkozott, hogy idejét láttuk ezen elsö gyUlésre egybehívni a
részvevo tagokat, a végett, hogy kbzös tanácskozásban véglege-
sen megállapitsak az alapezabályokat.
E gyülés egyedüli czélja tehát : az alapszabályok megros-
tálága és megállapitása, hogy azokat, a torvények rendelete
szerint, megerosités végett a nemzeti kormány elébe terjeszt-
hessttk.
*) llausiz : Gmuauia S. II. 159. V. i3. Diimml r: Hligrim von Pas«uu &ü.
22
'"Л
29
oly na gy fólényt gyakorló Gerbertct magasztalta fei Sz. Póter
székérc. Gerbert még azon évi april 2 dikän II. Sylvester neve
alatt kezdé kormányozni a kcrcsztény egyházat.1)
A lángeszü papa, a legföbb egybázi bataloiii birtokában,
ezt nem is késett érvényesítcni, rég ápolt uagy cszuiéiuck való-
sitására. Mély benyomást tön mar elsö bullája is, niclyben a ke-
resztény világ piispökeivel közlc, raily clvek szcrint fogja igaz-
gatni az-egybázat. Üsszes hatása pedig uagy változást készitctt
elö az egyházi s világi föbatalom viszonyaiban, mely bogy ma-
radandóbb eredraényeket mindgyárt псш sziilt, csak az ö és 111.
Ottó kora balálának tulajdonitható. Nagy óvatossággal s linom
tapintattal készlilt tcrvét azonban lényegére nézve késobb egy-
uémely utúda is koveté, mígncui VII. Gergelynek végre sikerült
batulma tetopontjára eniclni a pápaságot.
O azon levelétól kezdvc, melyet 99(i bau irt a császárnak,
folytou oda mükodék, bogy benne vágyat ébreszszen udvarát s
kormányát a byzanti császárok niódjára rendezui, s e fonuák
és rendszer mellett a római birodalom egykori fényét s batalmàt
a maga trónján feléleszteni. E rcudszer azonban esak szinleg
basonlítolt volna abyzantihoz, mert auuak ole, lényege oda volt
irányozva, bogy az egész császári batalom a kizárólag papok-
kal betöltendö' bét udvarí fóméltóság kezébe játszassék. ¿) E
rendszer által, ba tcljesen életbe lép vala, Rómában egy meg-
i'ordított byzanti császárság állott volna fil. Mlg ugyanis Kon-
stantiuápolyban a patriarcba mero eszküze volt a császárnak :
Rómában, e rendszer eredméuyei szerint a császár vált volna a
papa eszkozévé ; egy vegyes világi s egybázi világbirodalom
') A kútfók Oerbeit ¿letéhez: Annal. Hildesheini. Quealinburgins. ;
Thietmár krónikája ; Richer Histor inind a ne- y I'irtzuél III. Folcuini :
Gusta ALbat. Lobicus. u. o. II. A inetzi Adalbero élete. u. o. IV. Gilbert
saját levelci ezámszeiint mintegy 320. Dusehesne : Hist. Franc. Script.
II., 789. MarsiT Collect. Oncilior. XIX. 153 Л reinisi ¿s mouzoni zuua-
toknak Herbert tollából folyt törlc'netc. Ill , 654 köv. stb.
*) Az okmányt, mely e rendszemck tervbc vételet tanu^itja, I'ertz
ft-deztc fol : Archiv der Gesellsch. für altero Gcschichtskundo V. 119. 171.
Közli Gicscbrccbt is : KaUi r¿rechichto 1. 823. S bogy ¡v terv valóban
Sylvester mtive, bi/.onyítja inagAimk III Ottónak egy 1 -vele Mabillonnál :
Annal. Ord. S. Bened. IV. «94. És Böhmen : Keg.-sta Ottonum, 844.
szAm alatt.
30
keletkezett volua, melyben mar anual fogra ¡s, bogy a bét ud-
vari foméltóság, ше1у tényleg gyakorlandó vala az összes vi-
lági hatalmat, mindig csak pap lehetett, a papság. következö-
leg, a papa részére bajlott a batalom mérlege, kivált mintán a
császár rendes székhelyéiil is Roma volt kittizve.
Az ifju császárnak mysticus iránya mellett is uagyravá-
gyó kedélye gyanutlan nyilt meg a csillogó eszméknek s for-
máknak, melyekbe Sylvester a maga rendszerét burkolá ; s 998
ota, midön második római utjára kelt, oly hévvel kezdé megva-
lósltani Ottó tanitójának eszméjét, hogy ba ot kora hálala e mü-
vének létesitésében meg пеш gátolja : e rendszer hálózatáuak
végfonalával egylltt a papa kezébe jutand vala a világ uralma.
E rendszer megalapítása mellett nagy gondot fordított
Sylvester még aira is, mi mar nébány régibb pápának is tö'rek-
vése volt, hogy az újdon megtért népek keblében a német egy-
háztól fUggetlen, közvetlenUl a papa ala helyezett metropolitai
székek alapittassanak ; s ekként a ktllön uemzetiségli népek,
ftiggetlenségoket e tekintetben is megórizvén. mint egy keresz-
tény államcsalád meganuyi egyenjogu tagjai gyülhessenek össze
Sz. Péter széke, mint a közös egyházi közeppont körlll.
Sylvester papa e torekvésének most új, hatalmas ösztönt
adott ama kortilmény, hogy két, saját nemzetiségére bllszke,
függetlenségére féltékeny nép keblében épen ez ido szerint kezd
vala gyükereket verui a kereszténység. E két nép a magyar s a
lengyel nemzet volt. Mind a kettö érintkezésbe lépett ugyaii mar
Németországgal : de, bar Lengyelország az erélytelen Miciszláv
alatt 992-ig, midön az eröteljes Chrobri Boleszláv lépett a trónra,
a magyarnál e tekintetben kevesebb óvatosságot fejtett vala ki :
mégis politikai függetlenségére mind a kettö oly féltékenynek
tanusitá magát. miszeiint bizton fel lehet vala tenni, hogy ha
kivánnak is felvétetni a keresztény államcsalád korébe : politi
kai ftiggetlenségoket az igényteljes német birodalom irányában
feláldozni egyátaljában nem bajlandók. Csak ezen feltétel alatt
lehetett magának a kereszténységnek is gyorsabb s állandóbb
megalapulását remélni keblökben.
Sylvestert tebát most kettös érdek ösztönze e népek gyá-
molítására, tudniillik, a kereszténység terjesztésének és saját
messzeható tervei sikerültének érdeke, melyeknél fogva a pápai
31
к
39
Miutào ugyanis Sz. Adalbert ocscsét, Gaudentiust, ki márérseki
palàsttal jótt vissza Rómából, metropolitai szckébc iiunepélyesen
behelyezte, a ibolbcrgi, krakói es wratislavi püspöküket rendel
vén suffraganeusaivá ' ), a tisztcletére reudezett l'ényes lakoma
alkaliuával a maga saját házi koronáját tette a koronáért oly
igen sóvárgó Boleszláv fejére j de nein, liogy öt fiiggetlen király-
lyá enieljc, hanem, liogy öt ekként ttnnepélyesen a maga hubé-
rescvé avassa '-). Ily jelentcst adott с koronázásnak maga Bole
szláv is, ki azt korán sem tartváu liiggetlen királysága sanctio-
jának, még késobb is, de II. Henrik ellenzésc miatt sokáig hasz
talan, iigyckezett koronát nyerni a pápáktól. ')
') Thietmár Chron. Lib. III. Pertzuél III, 7tí0 Itt cgyébiránt kra
kói püspökiick nom Lambert, я Kómába küldött követ, hanem Рорро
neveztetik.
■) Meeico (helyesen : Boleszláv) Ottonem III. Imperatoiem ad sc
veniontem . . . triduano convivio adoo deconter pertraetavit, quod Impe
rator, liberalitate illius delectatus, cum infra prandium in monea residens,
eoronavit siio diademate, et sic imperii feodalcui fecit. Chron.
Polono -Siles. Pc.tznél XIX, 558. A késóbbi leiifíyel írók, mint például
Cromer, a koronázást szívescn oda inagyarázzák ugyan, liogy azáltal aesá-
szái Boleszh'ivot feloldotta hiibéri kötelc'kei aló!, s testvérénck, a római
birodalom szovetséges-társának fogadta. De, hogy ezt akkor maga Bo
leszláv sem úgy értelmezte : nyilván kitünik abból, hogy bármi volt ló-
gyeu is viszonya a birodalomhoz, ö magát folyton lckötelezve érzé a isá-
szár iráut. Хеш csak háromszáz vertes lovagot adott a távozó császár
rcndelkezése ahí, hanem öt maga is elkisérte Magdeburgbíi.
') Ottó utóda, II. Henrik, ki mindeu módon cllene dolgozott Syl
vester eszméi s terveinek, Boleszláv iráut koránisem tanusíta oly kímé
letet, mint a maga sógora, István iránt. Értesülvén, hogy Boleszláv foly
ton óhajt koronát uyemi Kómából, még az Alpok szorosait is orízteté,
nehogy a fejedelem az ö tudtán kivül kiildjon e végctt követcket a pápá-
hoz. (Imperator autem Henrieiis, Buselavi consilium non ignorans, undique
vias custodire praeceperat, ut si Btisclavus Roraara nuncios mitteret, in
eius illico inanus deverirent. Damiani : Vita S. Romualdi. Acta SS. Febr.
II, No 52.) Es miclon Boleszláv e miatt titkon két igénytelen szerzetcst
akart volna Uómába küldeni: szolgálatukat tole még ezek is megtagad-
ták, jól tudván, hogy nenicsak a esászár akaratával ellenkeznének, hanem
Sylvester utódától sem fognának szívesen láttatni. (Ld erró'l Sz. Romnald
idézett életét, i. h. II, 114. vagy Mabillounál Acta Cod. S. Benedicti Sae-
cul. Sext. I, 255.) Az idó'k ugyanis Sylvester huíala után súlyosan nehe-
zedtek a pápákra ; s ezek. hogy Henrik király pávtfogását s védelmét a
lázadók és zsaruokok eilen megnyerhessék , óvakodának a sylvesteri
40
Mialatt Ottó Gneznában járt, a lengyel követ íb megérke-
zett Rómában. Sylvester azonban a torténtek utón, kivánatát nem
teljeeíthette volna, a császár megsértése nélkül ; lires kézzel bo
csátá tehât vissza Boleszláv kovetét.1)
Ily korlilmények koztkuldé István, 1000-dik évben, a maga
kovetét, A^ztrik Sz. Mártonhegyi apátot s kijelölt esztergami
érseket,2) Sylvester pàpàhoz, kinél annakutjait, mint fentebb
látok, Henrik bajor herczeg, István sógora, mar az elmult év
ben elokészitette. A papa, Henriktöl értesitetve, kétségenkivttl
tndta mar fobb vonásaiban, mi torténik Magyarorszàgban ; 3) de
a részleteket minden kbrulményeikkel csak most halla Asztrik-
tól. Ezek pedig, az Ö eszméire s terveire vonatkozólag is oly ér-
dekesek, magokban véve oly nagyok és fontosak valának, hogy
Magyar okmány-érdekességek.*)
IPOLYI ARNOLDTÓL.
Ose/.ehasonlító vizsgálatok az okmánytau teren. Egy kis oktnány-
curiosutn ; röyid tartalinánuk adatböso'ge ; holy- os cealádtortoneti adutai-
Adatok a XIII. ezázudi magyarorezági rablólovagokról s ököljogrol.
1.
Valamint a tórténet cpuletének legszilárdabb alapkövei az
okmányok, ngy az okmánytan : a palaeographia és diplomática
a torténelmi tanulmányoknak inintegy propylaenmát, eloesar-
nokát képezi. Megfelelö nyitányiil szolgálbatnak azért társula-
tunk kozlönye kezdetén ezen okmánytani igénytelen kis kózle-
mények, nielyek sorát ezenuel itt megkezdjlik.
Ismeretes, bogy azon élénk IcndUlet és nagyszerü clonic
netelek, melyekkel a tudományok minden terén találkozunk.
nagy részt az ó'sszehasonlító vizsgálatok eredményei. Az ossze-
hasonlitómódszer alkalmazása megváltoztatta. mondhatnók az
összes tudományok s/.iuét ; kezdve Cuvier ota a természettantól.
II.
A niúlt évekbeu S/.entkirályi László úrnak baráti szives
ajándékából. hontvármegyei birtokait illetô számosabb régi ere-
deti oklevéllel, a többi közt egy, mind tartalma, mind pedig
alakjára nézve kttlönösen érdekes kis okmány került volt bir-
tokomba ; ktilalakjára nézve ugyanis az alig egy ujjnyi hosszú
s nehány ujjnyi széles borhártyaszelet, egyike azon legapróbb
okmány-példányoknak. melyek mar mint diplomatikai curiosu-
mok is tígyelmet és kiváncsiságot gerjesztenek.
Rovid tartalmának szövege, melyet mar t. barátoin Wenzel
friieztav minap az Arpádkori új okmánytár III. kotete 282. lap-
ján kiadott, az, amint észrevehettí, becsuszott sajtóhiba kijavi
tásával s az elhagyott hátirat pótlásával a következö.
IIa tirât az okmáuyéval egykorú és azonos kéztól;
44
III.
Kezdem mindgyáit az okmány keltének ismeretlen ideje és
helye meghatározását az nkmánytan elso" fejezetével a graphi-
kával, az irástannal.
A hazai okmány tan ban járatosuak okmáuyunk irás- és be-
tujellege azonnal elárnlja ugyan, hogy az a XIH-dik század má
sodik felében — mint ezt mar fentebb Wenzel is megjegyzi — és
pedig, mint mi hozzáadjuk, annak végsü évtizedeiben iratott.
De ezen megbatározás még igen tágnak mutatkozik. miután az
okmány korának szorosabb meghatározása is mind belsö, mind
klllsö jelekböl bátran megkisértheto.
Ha ugyauis ezen okmányuak hely- és személyneveit vizs-
gáljuk : bennök Hont vármegye régi hely- és személyneveire is-
merhetllnk. Ez által egyszersmind aira vagyunk utasltva, hogy
hontvármegyei régibb okmányok példányait tigyelembe vévc,
ezek kiadásának hiteles-helyei iránt magunkat tájékozzuk, s
ezeknek kiadott okmányait tárgyalt okmányunk korabéli pél-
dányaival összehasonHtsuk.
Hontvármegye rendes hiteles-helyei voltak régebben a me-
gye szomszédságában levo esztergomi káptalan, és olykor a ke-
resztesek conventje is ; azota a váczi káptalan és Garaní melletti
ez. benedeki convent, késobb pedig magának a megyének köz
pontjában keletkezett ipoly-sági premontrei convent. Az utóbbi
nevezetesen elsö sorban foglalkozott a Hontvármegyét illetö hi
46
teles levelek kiadásával, mintegy 125* —62 ota '); niely idötöl
t'ogva mar számos kiadásait birjuk. luelyekröl máshol hövebl»
alkalinam lesz a convent to'rténetének Jcirásában s/.ólanom.
Ha mar ezen hítele« helyek egykorú eredeti kiadványai
példányait, — miutiket sajàt gyüjteményemhen és családi le-
véltáromban többes számban birok. valaniint az illeto más levél
tárakból ismerek. — összehasonlltjuk itt tárgyalt okináuytink
kal, összevetve kiilönösen azoknak betíi- s irásjellegével : i'igy
elsfí tekintetre fel fogtttnni mindgyárt, hogy a/, ipoly-sági convent
kiadványainak irásához okinányiink lietiti s irása leginkább ha
sonlítanak. Elfíttem áll nevezetesen a sági conventnek egy ér-
dekes okmánya Jeszenszky Salidor nrnak levéltárából, hová a
honti varsányi (epen azon helység melyet okiratnnk is wossyon
név alatt említ) Simonyi íis család levéltárából mint leányági
JiWikösre jntott, s melynek irása annyira hasonlit tárgyalt ok-
mányunkéhoz, — hogy valósziniíleg ugyanazon kéz irásának
mondható.
Ezen hason-irású okmáuy pedig kiadatott László sági
prépost és conventje által 1296-ban. Az okmányban ugyau, igaz.
az esztendö következöleg van irva : Anno domini m" с" nona
gésimo sexto. Miszerint tehát az évszám sajátlag 119(5 volna.
De hogy ez nyilvános és puszta iráshiba s illetöleg hiány : in"
cc° nouogerimo sexto helyett. és hogy a második százas (tehát
egy c°) elniaradt. mntatja nemesak az, hogy a hiányzó máso
dik százasnak (c-nek) Ures helve is ielisnierhetö ; de nevezeteseu
azou szembeötlö ismeretes körlllmeuy is, hogy a sági convent
csak mintegy 1235 és 124<> ko'zt alapítatváu, mint alapító-leve
lének 1208 diki újabb inegerositése tani'isftja ) : 1196 ban e sze
') Györi tört. fiiz. III. 284. Ifj. Kubiuyi F. -A sági convent legre-
gibb híteles kiadványai."
'■') Lásd Feje'r Cod Dipl. IV. 3. 433 Mert uyilván teVes a Monaste-
riologia Hung. (Czinár II. 55) а/.он vólemenye, hogy Ságou mar a pre-
moDtreiek el6tt a benedrkieknek lett volna conventje, — mire Istvánffy
azon hibás állííása, hogy a sági pi4;]>ö.4teagot benedekinck ¿в нега pre-
montreioek mondja, ezolgultatott okot a Monasteriologianak, bogy ezt
Gejza 1076 okirata helyével is tamogassa; holott ebben (Lásd Cod. Dipl.
I. 436.) a Gar um melletti sz. benedeki apáteágnak cgy Ság nevü birtoka
a Tieza s nein, az Ipoly raellett erolitetik.
4t
rint még lenn пеш állhatott; ей hogy László a sági conveutuek
az okiratok szcrint mintegy 1281-tül liíooig volt prépostja.1)
Okmánynnknak e s/.erint mar kitlsö, palaeographiai jellege
vizsgálata is, és üsszehasoiilítása kétségen kivül helyezi,
1-ször azt, hogy valóban az ipoly-sági conventnek, mint
hiteles-helynek kiadváuya; 2-szor hogy az a XUI-dik század
vége felé, és pedig annak mintegy ntólsó tizedében 1 290 körttl
adatott ki.
Jóval érdekesebb azonban okmányunk belsó' tartalnia ösz.
szehasonHtásának eredménye, inirül mar a kiivetkezíí fejezetbeu
szólok.
A murányi Venusról.
Os amazonaink egyikének, a hires rimaszécsi Széchy Má-
riának, — kit udvari költöje Murányi Venus czimü mtivé-
ben megénekelt, — árnyoldaláról az egykorú — mint mondani
szokták — rosz világ nyelve többet suttogott, mint a közö-
nyös utódok.
Széchy Mária — mint tudjuk — Széchy Györgynek ho-
monnai Drugeth Máriától szuletett leánya volt. 1627-ben ment
férjhez Bethlen Gàbor erdélyi fejedelemnek István testvérétol
való unoka ocscséhez iktari Bethlen István bihari foispán és vá-
radi kapitányhoz, kitöl azonban mar 1633-banozvegyenmaradt.
A fiatal korban elhalt férjet Gyula-Fejérvárott temeték el, és
mar a gyász szertartások után a dévai utazás miatt miféle hir
csördült vala az emberek kozott sógorával Zólyomi Dáviddal
való viszonyára nézve? irva hagyta o'néletirásában Kemény
János, (246. lap.) ki e részben hiteles forrásokat emleget.
Széchy Máriának második férje rozsályi Kún István volt.
De e frigy nem ütött ki Udvösen. És mily botrányosan tortént a
szakitás ? megirta az egykorú Szalárdy János Siralmas króniká-
jának 92. lapján.
Ez idétt Magyarország felsö részében egy délczeg, nagyra
Re la ti о.
Ámbar eleitül fogva mind volt hire ezen Hotinban gyüle-
kezett ellenség eruptiójának : mindazáltal ex certis relationibus
megérkezvén, hogy mar két rendbeli ordere meglévén, elindult,
Cutna nevti helyhez szállott Moldvában, s csak harmadik ordert
vár, azonnal onnat is megindúl ; másfelttl penig ugyan Lengyel-
országbúl megirattatott, hogy akár verjék meg az törököt, s
akár vegyék meg Nándor-Fejérvárt, akár ne : de ezen ellenség
Eszterház Antallal és Belesborsával tiz s tizenkét nap
alatt megindúl. ' ) Azért tréfára nem lehetvén vennem : azonnal
ex superabundant is szükséges helyekre mindenfelé megiratta
tott, s nona teljes hatalom nem vala az vármegyék felultetésére
ée hadnak felvételére, mindazáltal in tali exigenti necessitate
azonnal Tiszán innet való vármegyékben Telállított katonaság
hajduvárosiakkal együtt ordereztetett Báthorhoz, Tiszán tul való
az Bodrogközre, lengyelországi passusokra nézvc ; nemes Mára-
maros vármegye penig viritim, valaki fegyverfogható volt, in-
snrgáltatott, és applicáltatott Bagossi Lászlóval ?) levo Szathmár
^
59
tóságos generalis Steinville uram kétségkivül declarálta, mivcl
ide úgy irta, hogy egynehány falut égetett fel.
Itten ugyan az relatió úgy lött, hogy azon beszterczei pas-
sustúl szélt vevén az pogányság, ki is 2ñ, 000 nek számláltatott,
egyik szárnya az Sajó mellett Régenig, onnat ala az Maros
mellett s azon által egész KUkUllovárig, s onnat megfordulván,
keresztül az Mezóségen Mezo-Csány felé, nem messze Tordához
jött, az Szamos mellé Bonczidához : в ottan egyezett meg azon
szárnyával, az ki az Szamos mellett jött ala, és az Mezóségen.
Azon belül való districtust felrabolván, s feljebb irt mód szerént
égetvén s praedálván, ment vissza Besztercze felé az Szamos
mellett, Retteg mellett való Omlás nevü faluhoz.
Holott is 24 dik az rosz lovassát megválogatván, egyik
szultán 10,000 magával az rabságnak az jovát és nagyobb ré-
szét, az mely passuson kijütt, visszaküldötte. Moldvàban ; az
másik szultán penig megindulván.
Die 25-dik Augusti az Emberfón alól való nagy erös he-
gyeken, erdökön 15,000 magával fordult erre felé. Láposvi-
dékére.
Ezen effusiójával az ellenségnek az posta utja interrumpál-
tatván, semmi bizonyos az dologban nem tudatván : nemes Bi
liar vármegyei katonaságnál semmi egyéb nem lévén, az klllde-
tett el Dés és Besztercze felé, ki is tovább nem mehetett Nagy-
és Felso-Bányánál : mar az pogány csak közel volt, s retirálta
raagát Erdod-Szadáboz. innet az Szamoson.
Die 26-dik jó reggel az pogányság nevezett Bányákhoz
érkezett, s ezt meglátván: azonnal hirt tött, de katona sohul sem
volt; az parancsolat egymást érte : de ki-ki cselédje securitás-
sárúl s magájérúl sollicituskodott.
Feleo-bányaiak egy murzát agyonlovén : feléjek sem ment,
békével maradtak.
Nag) -Banyan penig meglátván páter Ravasz uram által
építtetett új colleginmot, szép nagy rézcsatornyákkal : az pogány
várnak és ágyuknak gondolván lenni — mint az rabok vallják
— csak elment mellettek ; s az lött az hire mindenütt, hogy sal-
vagvardát vettenek és csauzokat. S az nap szállott Szathmár
vármegyében Szinyér-Váraljához, s az Bihar vármegyei katoná
60
Reflex i un es
circa Vice-Comitem Comitatus Mdramarosiensis Ladislnum
Sztojka.
1 mo. Az irruptió elótt sok rendben szoros parancsolat le
ven az passueok bevágásárúl : vágatta, az mint vágatta, de raost
kitetszett, hogy ha jobban vágatta volna, — talám egy pogány
sera salválta volna magát. Sott egy vágást az vármegyebéliek
kitisztítván, hogy Bagosi ellenzette : (Sztojka) moeskolódott, és
kijün, hogy az passus-vágó embereket is elhajtotta.
2-do. Circa 12. Augusti iuvolvescálván az hír:az egész
vármegye paraucsoltatott menni az passusokra ; fel is ment, de
luikor legjobban kellett volna : hír nélkül mind haza oszlatta,
egyedlil Szathmár vármegyei hajdúsággal s katonasággal ma
radván Bagossi.
3-tio. Eleitül tbgva se katonát se hajdút az vármegyébül
ki nem állltott az passusokra az ki continuas lött volna, hanem
két s három nap ottan lévén, azonual hazamentenek.
4-to. Circa IG. Augusti szigeti Nagy Mihály által kllldvén
') A uK-ieilekrol való lezubanáskor. T. K.
Századok. ü
66
s-
74
nyáról azt is közli, bogy itt nagy bajó is tartatott készen , mely
a Tisza kiáradása alkalmával embereket és szekerekct átszál-
litson. Zsigmond király pedig 1396 évben Várkonyi István ré-
szére halasztó paraiicsot adott ki , a neki megbagyott eskületé-
telre nézve, mert a kitüzött idöben a vizek kiáradása iniatt
Györbeu meg uetn jelenhetett.
Alig szllkség még a helyuevekbül is azt fejtegctui, bogy
Magyarország vízgazdagsága roppaut mértékben megfogyott.
Sok belység viseli még uevében a „rév, hid, patak, seif, back,
kút, tó, csaj, kelo, ér, ág" szót osszetételben, a nélkíil, bogy az
illetü vidéken a viz megleleltí iiyoma volua. Yalamint Kerner A.
a helyuevekbül bizonyitgatta (de terniészctesen ásatásokból,
régi térképekból és irott kútfükbül is), bogy azelött több erdö
volt az Alföldün, ugy nein babozott Rómer Flóris a Bakonynak
szembeötlö vízhiányára mutatván, ezeu korulméuyt az erdök
terv és számítás nélklili irtásaiból, a Balaton viztllkréuek lecsa
polúsok által türtéht osszeszoiításából, a Sárrút és más nagyobb
posványos helyek kiszáritásából magyarázni. Hogy hajdan több
vagy legalább bövebb források lebettek a Bakonyban, márcsak
abból is következtethetjUk, bogy aimyi a helység, mely l'orras
rúl vette nevczctét. Buda vidékérül is eltüntek azon források,
melyekröl régi kútforrásaiukban emlékezet vau. Milyen sivár,
milyeu vigasztalan, élettelen tekiutetíi most eiinek legtöbb pont-
ja viz hiányából, azt mai nap nem gyiizziik panaszolui.
Lebet, bogy az általam elveszetteklil felbozott folyóvizek
uémelyike az illetíí vidék lakosai eltítt még mint esö vizcket le-
hozó árok lesz ismerctes, lebet hogy egyik másik magyar uevü
folyóviz most szláv eluevezés alatt lappang, — de még is егоз
próbák nélklll nem igen fognám elhinui, mert régi okmányaink
még azt is gondosau kulönbüztetik, midiin valamely vízér nem
forrásból banem esövizböl táplálkozik. Egy Nagy-Sarló és Izbék
közti határpürben 1593 azeloforduló Kanyas érrol van szó, mely
mar egy 1470 évi batárjárásban világosan mint esövizeket és
árvizeket elfogó viz ismertetik. Amianévcserelehetoségét illcti,
e részbeu azon Ugybarátok tapasztalataira vagyunk utalva, kik
az illetíí vidéket lakják, ök hivatvák arra, hogy hiányos tudo
man v unk at kiegészitsék.
A ezél, mely ezen czikk megirásánál szemem elótt lebegett,
78
Konyvismertetések, birálatok.
i.
Dallos Miklós, györi pUspöknek politikai és diplomatiai iratai
(1618—1626.) kozrebocsátják Frankl Vilmos és Ráth KA rol y
Eeztergom, 1867.
Simor János herczegprimás. emléket akarván Dallos Mik-
lós, clódjének a györi püspöki széken emelni, fennevezett két
szorgalmas torténetbuvárunkat megbizta, miszerint Dallosnak a
györi országos käptalan levéltárában levo, általuk összegylijtött
iratait, adják ki E kbnyv nem torténeti mti : de becses okmány-
gyüjtemény a II. Ferdinand és Bethlen Gábor küzti alkudozá-
sokról, melyekben Dallos — miröl eddig sejtelemmel alig bir-
tunk, — a királyi diplomatiának egyik fótagja, Ugyesíollú baj-
noka volt. — Dallos iratai jobbára a haimburgi (1621) és besz-
terczebányai] (1623) sikertelen értekezletekre vonatkoznak, s
végUl van neháuy levél, mely a tótországi oláhllgyben tortént,
szintén sikertelen niaradt kiküldetésérol szól, valamint két rövid
emlékirata : uükép lehetue a katholika vallas ligyén Magyaror
79
s zágon lenditeni ? Megelözi az okmányokat Dallos élete Fraukl
Vilmo stól. Nem biographia, csak áttekiutése élete folyamáuak, de
mint ilyen — igen sikerlllt. Miuden praetensio nélklil beszéli el az
eseményeket, megadja a kapcsot az egyes okmányokhoz, és tö-
kéletesen tájékozza az olvasót. Látszik beiöle, bogy Frankl Vil-
mos legkisebb részleteibeu ismeri a kort, melyröl beszél. Sajnáljuk
azonban, hogy szerzü néhol Betblen Gábor eilen bizonyos auimo-
sitást tanúsit, és ennek magaviseletét az ausztriai haz iránt nem
niagasabb nemzeti, haiiein azon szempontból fogja fel és birálja
meg, a nielyböl Dallos, Pázmány és e fejedelemnek más ellen-
ségei, szavakba, klllsoségekbe kapaszkodva , szerették meg-
itélni. Nines kétség, bogy Betblen Gábor mint politikus, esz-
közei megválasztásában karültve járt korának épeu nem
scrupulosus államférfiaival : de e nélklil sohasem lett volna feje-
delem, választott magyar király, és az eiirópai politikának egyik
uevezetes tényezüje. A torténetirónak Joga, söt kotelessége bi-
báit kimntatni, kimélet nélklil megróni : de ellenfeleinek sein
szabad kegyelmeznie. Vétllnk a torténeti igazság eilen , és
bamis szíuben tlintetjtlk fel a multakat, nem csak valótlan állí-
tások által, banem akkor is: ha egyik féluek hibáit kiemelve, a
másik fél hibáira sziute rea nem mutatunk.
II.
Báthory (íiibor fejedelem toi te'nete, irta 8 z i 1 á g y i Sáudor.
Pert, 1867. Kiadja R á t h M ó r.
Az elöttlink fekvö шапка fit esztendót fest Erdély türté-
netébol, 1608— 1G13, melyeket Báthory Gábor fejedelemsége
töltött be. Elmondja Báthory Gábor származását, ifjuságát, az
eseményeket és fondorlatokat, melyek Rákéczy helyébe a fejede-
lemségre emelték. Báthory ingatag állását a porta és Magyaror-
szág közt, teiTeit, egy coufoederatio alakítására Oláh:, Moldva-
és talán Lengyelországgal is, melyeket az erdélyi szászok el-
uyomásával kezdett meg. Elmondja, mikép lett Báthorybol, ki
eleinte csak kéjenez volt, zsamok; mikép kllzdott ellene Brassó,
mikép tarta feuu magát osszeesküvés, ármány és csel által Mátyás
király eilen, mlg végre Betblen Gábort ellenségévé lévén : a porta
ezt Ultette az erdélyi fejcdelmi székbe, és ö Nagy-Váradou a hi
80
TARCZA.
— Magyar Tortélieliui Társulat. E rovat alatt a havi
közlöny mioden füzete rovid értesítéseket fog adni társulatunk idó'nkénti
mükodésdró'l ; minthogy azouban most az eddigelé törtenteket elsö ezik-
künkben bevezetésképen eló'számláltuk : ezúttal inkább közlönyünk a
.Szúzadok" tartalmára s irányára nézve akarunk itt egyet-mást el-
mondani. A ^Századok" aug. és sept, hónapokat kivéve minden hónap-
ban megjelenend, a jelen alakban, 3 — 6 íves fúzetckbeu. Feladata, a
hazai torténelmet minden nemü e azakba tai-tozó kisebb-nagyobb közle-
mények által müvelni, elóbbre vinni, érdekcit híveu éa serényen képví-
selni, iránta minél nagyobb érdekeltaéget gerjeszteni, s szakkedvelöket
vagy inkább azakértoket képezni. Mindezeknél fogva tartalmát inkább
kidolgozott czikkek, mint anyagúl szolgálandó puezta okmány-
kozléaek képezendik ; azonban bevezetéssel, kellö magyarázatokkal éa
jegyzetekkel ellátva kisebb terjedeloiü torténelmi kútfoket, okmányokat
is igen szivesen vesz éa közöl, fötekintettel mégis az erede'iben magya-
nil irt kdtfökre es okmányokra, hogy t. i. füzeteink tartalma a tágabb
körü, nem annyira szaktudós, közönseg számára is élvezheto legyen.
Századok. 6
82
Latín vagy egyéb nyelvü okmár.yoknál a szöveg fordítását, vagy leg-
alább magyarázatát is kérjük a t. ezikkiróktól, kivúlt az elsö években,
míg a kozonség az ily komolyabb — és sokak elött szárazabb — ter-
mészetü kozleményekfacz hozzá nem szokik.
Czikkeink — mint mar a jelen elsö füzetböl is tájékozhatja ma-
gát az olvasó — 1 ) torténelmi crtekezések (pl. Horvath Mibályé, Ipolyié,
Pestyé stb.) és bövebb jelentések lesznek (pl. a titkár elsö czikke, s
Nagy Imreé) ; 2) kisebbféle kutfoi kozlésck, bevezeté-sel, befejezéssel,
felvilágosításokkal s jegyzetekkel : szúval tájékozással ellátva,
mint pl. Thaly Kálmán jelen czikke 3) a magyar tortéiieti irodalom,
vagyis bel- és külfoldön megjelent, hazánk multját érdeklo könyvek is-
mertetése, birálatai, pl. Pauler Gyula ezikkc. 4) a tárczát, melynek ro-
vatai különösen a „Magyar Torténelmi Társulat" mükodé-
séirol hivatalos értesítésekf-t, a Magyar Tudományos Akadémia torténeti
osztálya. torténelmi ¿8 arclieologiai bizottsága üléeeirol pedig rövidebb
kozléseket fognak tartalmazni. Figyelemmel kisérjük ezenkívül a bécsi
es. k. akadéraiának Magyarország torténelmét érdeklo kiadványait is,
valamint az erdélyi (kolozevâri) múzeumegylet, a magy. kir. természet-
tudományi társulat archeologiai osztálya, a dunántúli törtenetkedvelök
összejövetelei, a nagy-szebeni honismertetö egylet és a zágrábi horvát
akadémia Szent-István koronája országainak torténetet érdeklo miikodé-
sét stb. Folytonos tekintettel leszünk a hazai 1 e v é 1 1 4 r-ügy r e, a
magyar törtenelem és archcologia terén koronként folmerüló' folfedezé-
sekre ; sot egyes boni torténettudósaink — különösen társulatunk tag-
jainak — e szakba vagó egyéni munkálkodásaikról, s az ezt érdeklo
körülmenyekröl is igyekezni fogunk olvasóinkat apróbb kozlések által
idöi öl ¡döre tudósitani.
Hogy mindezt valósíthassuk : t. ez. ügybarátaink szives közremü-
kodését állandóan kikérjük, — kivált társulatunk vidéki t. cz. tagjaiét :
sziveskedjenek adandó alkalmakkor, haesak rövidedcn ¡з, érteaíteni a
„Századok" szerkesztó'jét a környekükön fölmerülö torténelmi vagy
régészeti folfedezesekröl, köz-, családi-, és magánlevéltárak, gyüjtemé-
nyek tartalmáról, állapotáról ; torténelmi emlékü épületek, romok, fest-
mények vagy szobrászati mttvek, ó harangok, régi pénzek, zászlók, muH
századokból fennmaradt családi creklyék, fegyverek, ékek, rnhadarabok
stb. miben és hol léteztérol. Bárkinek ilynemü értesítése sziveseu fo-
gadtatik.
A „Magyar Torténelmi Társulat" t. cz. v á I a s z t m á u y i tag
83
j a i t pedig ezennel kiváltképen folkérjük, mint a „Századok" „leg-
természetesebb munkatársait :" támogassák e közlönyt minél buzgóbban
es serényebben gyakori becses közlemenyeikkcl, figyelembe vévén erre
nézve alapszabályaink 33-ik §-át. Csak az ö Iankadatlan közrcmüködc-
sük mellett reméljük társulati közlönyünkct folyváet jeles tartalmiívá
tí'hctni. Kérjiik azért, hogy rnár a jövö octóberi s novemberi fdzetekre
is minél többen sziveskedjenek kisebb-nagyobb czikkekct, kozleménye-
ket beküldeni, és pedig, minthogy a szcrkesztó'-titkár augustas bavât és
September elsö felét felso-magyarországi levéltári s régéezeti bdvárlatok-
kal a fó'várostól távol töltendi : cz idü alatt a „Századok" -ba
szánt mindennemü kéziratot, valamint a társulatot érdekló' egyéb kozlé-
eeket ie, Pesty Frigyes társ. pénztárnok urhoz (váczi utcza 20.
8z. a.) méltóztassanak intézni.
Megjegyezzük, hogy minden a „Századok "-ban rnegjelent czikk
d í j a z t a t i k, kivévéu az inkább személyi érdekü, aprós kozlésekct.
Kik kozelebbró'l az octóberi s novemberi választmányi üléseken valaini
torténclmi vagy régéezeti tárgyról értekezni, okmányokat, régi míitár-
gyakat etb. — az alapszabályok 20-dik §-a értelmében — bemutatni
akarnak : azokat is tisztelettel folkérjük : értcsitsék crröl a titkárt, Sep
tember második felében az octóberi, — s octóber folytáu a novemberi
gyülést illetöleg ; — és így folyvást, egy-két héttel eló're az illetö gyü-
lések elött.
— Gyáezhír. Alig alakult meg Torténelmi Társulatuuk : s mar
is egy szépreményü választmányi tagját veszité el. Árvai Török
G y u 1 a, bányakerületi evang. superintendensi segédlelkész és ministeri
fogalmazó, a szorgalmas és szcnvcdélycs ifjú torténctbnvár nines tobbé.
Az alig 30 éves eröteljee, fiatal életet a váratlanúl jött robamos hagy-
máz egy hét alatt kioltá ; épen midón a Torténelmi Társulat második
választmányi ülését tarta : (jul. 2.) kezdett roszúl lenni, s egy barátja
által — még beteg ágyából is megemlékezvén a társulatra — mente-
getteté magát, üzenvén a titkárnak, hogy igen sajnálja, miszerint roszúl
léte miatt az ülésbe nem jöhet el : de felüdülvén, annál nagyobb buzga-
lommal fog munkálkodni a társulat érdekében. Bar tehette volna ! Azon-
ban ó' soha tobbé fel nem gyógyult ; tiz nap mulva : július 10-kén, kilo-
helé nemes lelkét. — Miudenki, a ki csak ismeré e kedves, szerény,
müvelt, s minden szépért s jóért lelkesülö ifjat : szeretni volt 6t kény-
telen. Mint torténetbúvár külbnóeeu a felso-magyarországi : név szerint
a bártfai, löcsei és egyéb szepesi, továbbá a makoviczai, sárosi levéltá
6*
ft4
rakat kutatta, a melyekböl tóbb érdekes kozleményt juttatott napvilágra
a „Vasárnapi Újsága-ban. Lcgutóbb a makoviczai, máekép Zboró-vár
torténetén dolgozott. Irói mükodésének még ceak kezdetén vala, e a ke-
gyetlcn halál az e téren is hozzá kötött szép reinényeket hirtelen eírba
vitte. Tcmetése julius 15!-kén ment vcgbe ; hült tetemei a kerepesi teme-
tóben tétettek le. Mondjunk áldást a korán elhunyt pályatáre hamvai
felett !
\
87
kat olvasóink az egész nagy mure nézve. Bàr minélelobb befejezhetné
imnepelt tudóiunk !
— Ipolyi Arnold Német-, Franczia- és Angolországban teend
a nyár folytán nagy utazást, természetesen fó'leg régészeti mfitanúlmá-
nyozás végctt. Hazatérve, a Kó'szeg melletti régi Borsmonostor torténe-
téhez szándékozik az adatgyüjtést megkezdeni, mcly monostor apútjává
uem rég ö neveztetutt ki.
— Toldy Fel'eilCZ Brutus magy. k!r. torténetiró munkájának
még hátra levo íészeit rendezi sajtó ala az akadémiai Monumenták
«ámára.
— Wenzel Gusztá v — ki Thaly К á 1 ni á n n a 1 együtt
mar több hónap ota a magy. kir. kamara budai levéltárát buvárolja —
a nyáron Zcmplén, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékbe
utazik, levéltári tanulmáuyozások végett. Egyszersmind czeu alkalommal
a sept. 4-iki máramarosi másfélszúzados ünnepélyt is meg szándékozik
látogatni, ha ugyan — mint legújabban halljuk — ez ünnepély el
ueni marad.
— Szilágyi Sáudortól, ki mostanában ugyancsak szaporán
tcrmékenyíti türténctirodalranukat újabb és újabb munkákkal, mint ér-
tosüli'uik, ismét egy új, torténelmi mü van sajtó alatt, tárgya — a tan
czíme is — a Rákócziak kora Erdélyben. A mü hároni kü-
tetre fogna terjedni, üsszesen mintegy kilenczven ívre ; kiadúja Pfeifer
Ferdinand. Rrdekkel várjuk e munkát, noha sajnáljuk, hogy a derék
szerzö elébb megirta a Rákócziak korát, mintsem a Rákóczi-liáz levél
tárát (egy része a magyar királyi kamara birtokában Budán, más része
gr. Erdödy Istvánnál Vörösvartt) áttanulmányozta volna. — Szilágyi
Sándortól egyébiránt füntebb említett akadémiai értekezése is „Betit
le n Gábor fejcdelem t r ó nf o gl a 1 ás a" sajtó alatt van mar
s az „Akadémiai Értesító'" egyik füzetét fogja képezni.
— Nagy lváll „ Magyarország családai" czimü israert hézag-
pótló terjedelmes müve pótlék-kotetét irja, s még az öszig készeu
lesz vele.
— Thaly Knlmáll a „Rákóczi Tár" h-ik kotetét most nyo-
matja ; e kötet a fényes teheteégü kuruez fovezér gr. Bercsényi
M i к 1 ó s nagybecsu és igazi magyares izü bizodalmas leveleit tartal-
mazandja b. Károlyi Sándor kuruez tábornagyhoz. E levelek számszerint
3 — 400-ra mennek, mind a kuruczvilág eseménydds éveibol (1703 —
88
1711) valók, de uemcsak mint tortónelmi kutfö fölötte becseeek, hanem
irodalmi tekintetben is ; a nyelv — bar itt-ott latín idézetekkel füszere -
zett — töagyökeres magyar, a majd euyelgö, jàtszi, inajd haragos es
menydörgö. Amott a liazafiúi inelegség lelkesiti az iró tollát, — emitt
mély bumora maro keserüeégben nyilatkozik, s rövid, caipös vagy sujtó
felkiáltásokban tör ki. Egészen új genre ez levél-irodalmunkban, s Ber-
csényi nagy elméjének, ezikrázó szelleméuek éló' bizonysága. A gr. Ká-
rolyi-levéltárban levo eredetiek után készül a kiadàs, melyet Bercsényi
rézmetszetü, még solía meg nem jcleut arczképe diszítend, a Nemzeti
Múzeum számára csak nemrég megszerzett ó festményrol. A „Rákóczi
Tar"-t Lauffer Vilmos adja ki.
— Ríítll Károly — ki, mint 1801-ben, ismét Gyorvármi'gye
levéltárnoka — közelebbröl Mozsony megye archívumát kutatta át, szor-
galmasan gyíijtve datumait a „királyok utazásához", — iníg Prank 1
Vilmos jelenleg Rómában idó'z, Pázmány Péter éïetéhez gyüjtvén
adatokat. Szopori Nagy Imre Martonfalvay emlékiratát készíti sajtó
ala ; V é g h e 1 y i Das íí folyvást a veszprémi káptalau levéltárában
búvárkodik. H aán Lajoa Békés megye türténetét irja.
Zrinyi Péter.
(Életrajz.)
') Erro nineson positiv adatoni, do militan magát ogy alább közlendö
levelíbon az 1C22. szülotott Nádasdy öcscs6nok uovozi, т-лл részt pedig log-
idösb leanya Ilona mar 1043-ban szülotott, sziílotési ovo nom tehetC 1622-nél
olobbre, do nom is sokkal kísobbro.
') Gualdo Galeazzo Priorato, Vita di Loopoldo I. XI. küt. 584. lap. sze-
rint Zrinyi Miklós 1620-ban sziilotett.
') Rattkay, Memoria Bauonim, 1771. kiadás 216. 1.
91
verni (1645), Parapetics Farkast pedig hason esetben muraközi
javai miatt megöletni (1649.) ')
Péter es Miklôs atyjuk liagyatékàn, mely a Zrinyi családnak,
összes, atyjuk es uagybátyjuk Miklós grófnak bókezllsége folytan
igeu megfogyottjavait tartalmazta,barátságos uton megosztoztak.
A család székhelye Csáktornya, Miklósnak, Buccari, Buccarizza
más horvátországi jószágokkalPéternekjutott. Rendes lakásul ü
Ozályt es Grobnikot választá a tenger raelléken közel a Fran-
gepáuok javaihoz, kiknek családjából vett not, Frangepán Far-
kas leányát, György és Feíencznek testvérét, a nagyravágyó,
férfi lelkü Anua Katalint, kivel egy fiut Jánost 2), és három na-
gyobb kort ért leáuyt ueuizett : Ilouát, Judithot , к i Petronella
néven Zágrábbau Klára rendu apáczává lelt , és Aurora Vero-
uikát. Ha azonban Miklós gróf a Muraközböl távozott, Péter ör-
kodött a család e féltett kincsére, mint 1 646., midön egy török por-
tyát a Muraba szoritott, de o maga is az üldíizés hevében a folyam-
ba sodortatva elveszett volna, ha Dechko szolgája ki uem ragadja.
Miklós ekkor Morvaország szélén a svédékkel harczolt, mint
harczolt 1644. Rákóczy Gyórgygyel, és atyja 20 év elött Bethleu
Gáborral. A Zrinyi testvérek III. Ferdinand király leghivebb, leg-
áldozóbb alattvalúi kozé íartoztak, s azért a király nckik mar ré-
gebben Baranyában, igaz, bogy bódolt földöu, 140 falut ajándé-
kozott, Miklóst légrádi kapitánynyá és kevéssel utóbb 1647-ben
bánná tette, Péternek pedig a zsombereki (sicbelburgi) oláh he-
lyesebben rácz katouai gyannat kapitányságát adományozta,
oly kikó'téssel, hogy 600 lovassal segitse a német báborubau.
A király Pozsonyban, az országgyülésen (1647), vadászaton
szemmel látta Péter gróf erejét és bátorságát, midön egy elöre
törtetö vadkannak fejét egy kardcsapâssal ketté hasitá. Ferdi
nand elkérte a kardot, egyet subintott vele és fáradtan vissza
.
97
békckbtésben. Birtokai mind a határszéleken, vagy közel azok-
hoz feküdtek ; és a török az elfoglalt földön véget vetett a ma
gyar nemes tulajdonának, és öt, ha másutt nem voltak birtokai,
foldonfutóvá tette. Alig száradt meg a tenta a vasvári békeok
mányon, midön a török mar kezdé a behódoltatást. Künnylt vol
Portia herczeguek mondani, bogy ne tllrje Péter, ba a Muraköz-
ben is próbát akar teniii. Gremonville Jakab a bécsi franczia
követ, ') katoua és diplomata alig tudta lecsillapitani. A (oczél
jelenleg , — monda Zrinyinek — bátyja után a báni mél-
tóságot megnyerni, azért mutasson hüséget a császári haz iránt
Portia engedelmét azonban hasznàlja fei, és vágjou alkalmilag'
jót a törökre, mi talán okul fog szolgálni, hogy a báboru meg-
ujuljon. Semmi esetre azonban nem lebet most kitörni a császár
eilen, midön annak seregei még fegyverben állanak-). Zrinyi Pé
ter egész lélekkel ragaszkodott a franczia szövetseghez, melyhez
bátyja Miklós hajlott, s melyet a francziák ilgyes bánásmódja-
: jándékai még szorosabbra fiiztek. Ó XIV. Lajostól várta a nem-
zet lldvét, ellenkezüleg a régi magyar ellenzéki politikával, mely
a fényes portara szeivtett lámaszkodni. Neje Katalin nem csak
tudta, de tevékeny befolyással is támogatta e véleményt. O kez-
dett levelezui Beziéres velenczei franczia követtel, ö vitte Bécsbe
Gremonvillenek az Itzenetet, melyben Péter — immár bán —
.,késznek nyilatkozott a franczia királynak mindenben vakon en-
gedelmeskedni, késznek egyetlen 13 éves fiát, büsége zálogául
mint kezest, tanulás szine alatt Párisba kllldeni, csak biztositsa
a király i r á s b a n oltalmáról, és adjon évenkint 4000 frt se-
gélypénzt." Szllksége volt pénzre, bogy a Muraköz védejmérol
kellöleg gondoskodhassék.3) Gremonville, kinek a kényes sze-
rep jutott izgatni és csillapitni, kitérôleg válaszolt, mert a franczia
udvar ez idétt még nem akart szakadást a császárral : „legyen
óvatos és tartsa fenn nemes buzgalmát alkalmasabb idöre.4)"
i
105
nak jobban az föltött jó szándékok, assecuráljuk azért egymást,
mi parollánkra, annak és hitilnknek, síít lelkllnk Udvo'sségének
is elvesztése alatt, hogy ezen nmnkálkodásunkat, és kotelessé-
gllnket, s a mellett való föltett szándékinkat és ügyekezetünket
senkinek scmminemö okból ki nem jclentjlik, semmi móddal, söt
azokat is, az kik ezen dologban tudósak, titokban tartjuk ha-
sonlóképpen — másodszov azon obligatio alatt, valamit Ma-
gyarországnak s nemzetilnknek javára, megmaradására és elo-
menetelére, elménkkel feltalálhatunk, s az raeg cselekedhetö le-
szen, azokat mind clkövetjUk szorgalmatosan, s ha másokhoz
való folyamodással köll is annak meglenni, eflectuáljuk : nem
látván, se remélvén, ilyen utolsó romlásra jutott állapotunkban
senkitül bizonyos reménységet elömenetellinkre, söt csak ezen
statusban való megiuaradásunkra is. — Hogy mindezekben
egyinás hire nélkttl semmit nem cscleksztink , hanem min-
denekhez egyenlö akarattal és megegyezett elmével kezdönk,
mankálkodunk , végig állandóképen. Söt mivel minden do-
lognak az ö kimen etele bizonytalan, ha ezen okokból vagy
mindnyájunknak , vagy akármelyiktinknek , söt azoknak is,
az kik az mi akaratunkból tudósak ezen dologban akár ki
töl (senkit ki nem véve) protectiója lenne : tartozunk azt per
petuo obligamine minden uton és módon, minden tehetséglink-
kel pártját fogni s az galibából kisegiteni. Adtuk azért egymás-
nak ezen keztlnk irása és pecséttlnk alatt költ lcvelUnket, hogy
gyakran szemllnk elött viselvén ezen dolognak és köteles-
ségünknek vizsgálásával lelkönket az örök kárhozatra ne ves^
sük, s ez világi mód szerint bücsliletunket meg ne sértsük, se el
ne veszitsUk."*)
Deczember végén szétmentek a szovetségesek azon megál-
lapodással, hogy a nádor márczius elejére Beszterczebányára,
igazság szolgáltatás Urltgye alatt gyiilést hirdessen, és arra a ren-
deket további cselekvés végett meghivja. Nádasdy teljes meg-
nyugtatására Zrinyi Pozsonyból (dec.28.) még egy hitlevelet klll-
dött, melyben természetének nyere erélye teljesen nyilatkozott.
„Eskllszöm — irá — az élo Istenre, az ki semmiböl teiemtett,
') Jelentés : Széehy Mari» i. li. Kornéli fragmenta Hist. Hung. I. köte-
tében a mar idézett С. К. do N. nyomán e gyülésrol sok valótlanságot boszél.
Ñera való, leg'alább Nádasdy, Széehy Mária, Lesseuyei Nagy Ferencz több
rendbeli vallomásaiban nyoma sincs, hogy Vessolényit itt az osszeeskUvés ve-
zérévé, Nádasdyt kauczellárrá, Zrinyit, Rákúi-zyt, ki még akkor az össze-
esküvésró'l mit sein tudott — hudvezérekké, Boér Kerenezet, (ki alatt mint
С. К. de N.-bo'l tudjuk Nagy Foreucz lapyaug) titkárrá választák. Zrinyi je-
•enlétét Széehy Mária nem is emliti, a Jelentés szerint : ad sua digressus est.
Nádasdy itt liitlevelet adott az összeeskiidteknok, melyuek magyar eredetije .4
kamarai levéltárban van, deák fordítását pedig a Jelentés adja.
tí*
/
108
ajánlá a lengyelekkel való szovetségét és igérte, hogy ha Lipót
a, spanyol háboruba elegyedik, Francziaország a magyarokatse-
giteni fogja, és maris pénzt ajánl. Nádasdy megdöbbent a cse-
lekvéstol : „neki nem kell pénz, ö semmibe sem avatkozik, ö
férj és apa"; de Zrinyi 6000 forintott elfogadott. Kevéssel utóbb
Gremonville lebeszélésére visszautasitá a spanyol udvar felhivá-
sát, 4000 horváttal spanyol zsoldban a francziák eilen har-
czolni ; cselnek tarta az ajánlatot, melyet az ausztriai haz a gya-
nuB Zrinyiek vesztére kohol ni akart.1)
Zrinyi Péter honn is törekedett a szovctség érdekeit elö-
mozditani, és e tájban (1667 sept.) megnyerte gr. Tattenbach
Erasmust, a belsö ausztriai titkos tanáes*) tagját, ki ugyan
higvelejU, iszákos, feslett életU fiatal ember volt, de astá-
jer urak közt sokféle összeköttetessel birt, és az udvarra, némely
melloztetés miatt haragndott. Zrinyi egy találkozásnál Lepsi-
iiíin szóba hozta az ország siralmas állapotát, a birt. bogy Leo
pold Spanyolországba készttl, és a kormányt mostoha anyjára
Elconára bizza. rHová leszünk — tevéhozzá, ha a kapzsi kor
niAnyfertiak, gyenge nöi kezek által nem zabolázva, még fékte-
lcnebblü garäzdalkodhatnak ellentink Ia A részvét, melyet Tat-
tonlmoh mutatott, többszöri találkozás, tovább vitte ; elmondá a
Htajcr gról'nak a magyarok szo'vetkezését, fényes jovót mutatott
noki, a oillei grófsag fuggetlen nralmát Tattenbach szerette vol
ita üulni, kitdl és mennyi pénze, katODája van a szó'vetséguek ?
Ki lesz a vezér, és mit gondol a dologról Velencze, a porta ? Mi
torténik a tótországi, krajnai végekkel ? „Ne legyen rá gondja
— monda Zrinyi — lesz pénz, lesz szoveteéges !" és Tattenbach
sept. 9-én aláirta a hitlevelet, melyben egymásnak jóban, rosz-
ban segitséget és titoktartást eskíidtek.3)
Az udvarnak mar ekkor némi tndomása volt a ké-
szUlö viharról. — Még a mult évben kevéssel a stubnyai
összejövetel ntán tortént az e 1 s ó' figyelmeatetés.4) —
') Oromonville lévele oct. 13. 1677 i. h. Majláth Geschichte des öst.
Kaiserstaates IV. G9. 1.
J) Belso'-Ausztriának akkor Gráezban még külön titkos tanácsa, ka-
marája és Hofkriegsrathja volt.
jJelentés, Vagner Katonánál ХХХШ. 722 1.
) Montecuccoli jegyzetei 166G. april 21. a bécsi hadüjri lovéltárban,
^^qjta Hajnik Imre.
J V
109
J 667 September havában Casanova a konstantinápolyi követ
jelenté, hogy Panajotti nagyvezéri tolmács tudositása szerint
junios havában Bailó László, Apaffynak követe (kit Vesselényi
kérelmére inditott utnak) járt Kandiában a nagyvezérnél, tá-
mogatást szerezni a magyaroknak az ausztriai haz eilen. Ná-
dasdy a titkos tanácsban halJá az árulást, és rögtön értesité
Zrinyit és az összeesklivöket. Ovatosnak kellett lenni ; a torök
kedvezötlen választ adott , a franczia sem mozdult ; az ó'sszees-
kitvés megakadt. Nádasdy nagyon o'rült : nem ugy Zrinyi, ki a
francziában bizva, félelera nélktil mindig elöre tört. Az év vége
felé felment Murányba Vesselényinéhez, ki férjének, magának
roppant adósságaiból kibontakozni nem tudott '), és a murányi,
szendrói urodalomra Zrinyitöl 100,000 frtol akart, olykép, hogy
a mig él, a jószágot birhassa, de hálala után az tulajdonul Zri-
nyire száljon. Péternek tetszett az ajánlat, elfogadta, legföbb
figyelmét azonban itt is az országos dolgokra forditá.
Az öreg, beteges nádorné még mindig a vállalkozó szelle-
mü no volt, ki Vesselényinek a murányi várat megnyitá. Szerette
magát a szovetkezés egyik fejének tekinteni , pedig csak báb
volt Bory Mihály és Lessenyci Nagy Ferencz kezében, kihez
a hajlottkoru not szerelmi ko'telékek fúzték ; vakon induit utána
mert bisz ö igérte, „hogy bármint forduljon is a koczka, gondja
lesz ötmintegy kis к ir ál y nét tartani a)" E két vak-
merö, elvtelen ember az egész mozgalomban csak saját czéljait
tarta szem elött és a zavarosban halászni remélt. Bory Mihály-
nak, ki egyébiránt mar Vesselényinél kémszerepet vitt 3), kü-
lönös kedye telt Zrinyi és Nádasdy kozé a viszály magvait hin-
teni, s mig Nagygyal az országbirót hliségéról biztositá : egyre
mondogatta Zrinyinek, minek tumi maga mellett vezértársat oly
vállalatban, melyet egymaga sokkal jobban, gyorsabban dtilöre
vihetne ?
Zrinyinek foczélja volt a 1 3. vármegye 4) tulnyomólag pro
w
Ill
got. Szövetkezni Lengyelországgal, a szabad, nemes bar szint-
oly féktelen nemzettel mint a magyar legjobb tervnek làtszott,
annyival is inkább, mert kilátás volt , hogy elobbutóbb Bour
bon herczeg kertll a lengyel trónra, kit aztán a franczia nem
fogott volna cscrben hagyni. A Vesselényi családnak Krakkó
körül sok jószága, sok barátja volt ; közülök egyik, Vojenszky
Szaniszló krakkói kanonok, Széchy Mária meghivására Zrinyi-
hez Lipcsére jö'tt, de daezàra a kitüntetésnek, melylyel fogad-
ták tartózkodva viselte magát, mert ismerte és roszalta a felsö
magyarhoniak hajlandóságot, frigyet kötni a törökökkel ')
_ April havában Zrinyi Nagy Ferenczczel és Szepessy Pál-
lal Halmira ment Szuhayhoz és onnét Sáros Fatakra Rákó-
czy Ferenczhez , hová Szuhay is követte. '-) Zemplénben a pro-
testánsok keserves panaszokkal fogták körül. Eljött a fóis-
pán Bochkay István, a fójegyzo Kazinczy Péter, Ispán Fc-
rencz, Bónis Ferencz táblabirák, Baxa István és többen. Zrinyi,
kit a fclség Szelepcsényi és Nádasdyval a vallási viszály elin-
tézésére biztosnak nevezett ki, reávette vejét, hogy a protestan-
sok megnyugtatására adja vissza a prcdicatoroknak a segélyt,
melyet ösei alapitottak, de anyja tólük megvont, pótolja eddigi
kárukat ezer darab aranynyal, „és ne zavarja kicsinyes faggatá-
sokkal isteni tiszteletltket." Báthory Zsófia, ki hirt von mikészül
Patakon, Cserney Pal jószág igazgatóját küldé, visszatartani fiát
a szerencsétlen lépéstfH. „Ebben én benne vagyok — monda Rá-
kóczy a követnek — kénytelen vagyok vele, elól ttiz, hátul viz,
oldalt hegyes tör, engemet ezek fcnyegetnek, nem tudok mit cse-
lekedni közöttük." Zrinyinek belépése félbenszakasztá ez ôszinte
vallomást.
ZriDyi e tette által az b'sszes tiszahàti kalvinistaságot ma-
gához, vejébez flizte. Nagysád с napon 20,000 kardot kötött ol-
dalára, — monda egyik Rákóczyhoz. Zrinyi most beavatta ve-
jét az o'sszeesklivésbe és Szepesyvel felesketé. A franczia
') Gyöngyösy István , a kñltonek vallomása я kamarai levéltárban.
Mindez a lengyel országgyiilís ¡dojo alatt, teliát januártól márczius haváig-
tortént.
') Szuhay Gaspar vallomása a kamarai levéltárban. Pongrácz István
az egri káptalan olött Szuhayról mondja : „saltern se jactat, altum
s a p i t et est pro sola suporbia natu s,"
112
'
w
113
csak fülig cladósodott cmberek mint a nádorné , gondolhatnak
ki, hogy a zavarban hitelezöiktöl megmenekiilhessenek. Nem
viszik a magyar katonát harczra, az csak rabolni zsákmá-
nyolni tud" Zrinyi felkelést akart, es mellé csatlakoztak a kál-
vinisták ; a circamspectus luthcranusok elborzadtak a gondolat-
tal, fegyvert fogni Erdély, a török segély nélklll. A felek öshzc-
vesztek, a gyillés eredmény nélklll feloszlott, és Zrinyi clkese-
redve bazament. Egyetértése Nádasdyval, melyet Bory, Nagy,
és Vesselényiné folytonosan aláástak, nagyon megrendlllt ; utolsó
közös tettlik volt, hogy hazamenet, Kercszturról (sept. 1. 1668.)
Apaffynak hitlevelet adtak, melyben a fejedelem és Vcsselényi
közt kötött szövetseges frigyhez állva , megesklidtek „az atya
fin és szentlélek egy bizony örök Isten, a boldogságos szllz és
Istennek minden szentire", hogyjavát hason hitlevél fejében
elömozditjak, — de e level sohasem kerlllt a fejedelem kezébc,
mert a hely felett, hol torténjék a kicserélés Nádasdy Apaffyval
megegyezni nem tudott ').
Bory Szobonya István nádori kapitány általscpt. bavában
megpróbálta a körmöczi pénzt elfogni, de terve a kisérct éber-
ségén hajótorést szenvedett. A merénylet nagy zajt tttött. Bécs-
ben értesttltek a szendrei határozatokról -). Felsö Magyarország-
ban pedig a szemes Rothal János gróf, aranygyapja.s vité/, mor-
va helytarto, anyja ntán magyar, és a magyarok szemében,
sima megnyerö modora , csze miatt kedvcs, különben ravasz,
rokon és ellenszenvnek hódoló pénzvágyó ember, gyunitâ az
osszefUggéet és tovább nyomozott. Bory és Nagy Ferencz most
rögtön fei akartak kelni , mert veszteni való idö ninesen. Na-
dasdynak irtak, de az terveiket Zrinyivel nem közle , mert
felt, bogy tetszését megnyerik. Zrinyi ekkép a dolgok menetérol
') Nagy F. lévelo Nádasdyhoz oct. 18. 1668, melyet szinte Potten-
dorfban moptaláltak. A mnrányvári sziivotseposek nem akarták elereeztem
éis Borynak meg kellott elmonetele elött esküdni, hogy nom csak ó'kot nem
arulja el, hanoin még Rotlial czélzatait is kifngja fürkészni és azokat ve-
Klk, Nadandyval kBzloni.
:) 8 z é с li y Maria v al 1 m m á s a i. h. Jolentés. Szalay V. 115.
") V. ¡5. Caprara lovolét 1H70 nug. 24. Kstei Kinald bibornokhoz, a
inagy. akad. kéziratai kttzt.
*) Anemonen I. 117. I
V
115
Mindazonáltal nem hibáztak Bory és Nagy, midön az elsö
jelre töineges felkelést vártak. A 13. felsô várniegye, mely tá-
Tolabb esvén Bécstol és a töröktöl,Magyarorszagnak még legépebb
részét képezé, kitorésre kész vulkan volt. A dunáninneni 10. vár-
megyének gytllésein szinte folyvást hangzott a panasz katholikus
és protestáns ajkakról és a felkelés, ha nem kezdökre, de számos
kovetóre számithatott ; csakDunántúl, a német markában volt min
den csendes és csak egyesek beszéltek snttogva segélyrol, me-
lyet a török, Erdély nynjtani fog. Egyáltaljában, kivált a felvi-
déken, daczára annnk, hogy ApafFy lépéséit a portánál a német
arany meghiusitá, a nagy tömeg kifáradva, nem bizva a fran-
cziában „ki ottbon maga is nyomja alattvalóit", részvétet nem
találva a lengyelek, a németek kö'zt csak a törökben bizott, el-
lenkezöleg Zrinyivel, ki az 1669. év elején ujra félelmes elle-
nHknek mutatta magát, és a duló boszniai basának 400 embeiét
lcvágta.
Az udvar, hiven politikájához a felsomegyék panaszára
1669. april 14-re Eperjesre ¿ryülést hirdetett, és biztosokul Ro-
tbal mellé Pethö Zsigmond, felvidéki alkapitányt, Szegedy Fe-
rencz egri püspököt, igazlelkll, derék, de ép azért mar Bécsbcn
gyanús magyar embert, és Zrinyi Pétert küldte megmagyarázni
ujolag a vasvári béke szllkségességét, egyebekben oly utasitá-
Bokkal, melyek csak halogatást czéloztak, nem a sérelmek va-
lódi orvoslását. Eperjesre sok összeesküdt jött, köztuk Ràkoczy
Ferencz, mióta anyjával összeveszett , megosztozott, jobb kedvil
conspirator, es Lessenyei Nagy Ferencz, ki látván, hogy a kor-
niány nem bttnteti a lázongókat, nem jntalmazza a hiveket, sor
ra járta és izgatta a megyei követeket. Zrinyi leginkAbb a nagy
szájú Keczerekkel, Menyhért és Andrással, Sznhai, Szepesy és
Ghernel Györgygyel találkozott. A kitöres küszöben làtta a moz-
galmat, melynek sikerére klilföldi gyámolitás volt szUkséges.
A iörök segély nem kellett neki. Ujra a francziához fordult, any-
nyival "is inkább, mert reménye volt, hogy Lengyelországban
Condé vagy Neuenburg herczeg,afrancziapartjelöltje fogmegvá-
lasztatni királynak, ki aztán készséggel segitendi a magyaro-
kat Lessenyei Nagy Ferencz fogalmazta a levelet, most mar
közvetlentll XIV. Lajoshoz, melyet Zrinyi, Ràkoczy és a Bar-
kóczyak, Istvàn s Ferencz, szabolcsi f ö i s p á n aláirtak (apr.25.)
116
KövetUl (májusban) GichaKázmértjMVojenszky emberét, kiildék
Francziaországba adja cío, miszerint a nemzet a minapi belee-
gyezése nélklll kötött béke által a török dulásnak odavetve, ôsi
szabadságától megfosztva, ujolag kénytelen a király segélyéhez
folyamodni, kinek mar eddigi számos jótéteményérol hálás sziv
emlékczik. Ha XIV. Lajos nem tartana czélszerünek a mar regen
átadott pontok értelmében adni segélyt, küldjön legalább Bées
ben fizetendö váltókban 60 —70.000 tallért, hogy ideig óráig se-
regeiket fizethessék, a török eilen készen tarthassák, és adandó
alkalommal parancsait kovethessék. Ha azonban egyáltaljában
nem, vagy csak késobben akarnà a nemzetet segiteni, kénytele-
nek volnának más szovetséges után nézni, de akkor Francziaor
szág se számoljon a magyarokra, ha Ausztriával háboruja lesz.3)
Az eperjesi gyülés eredménytelenül szétmenvén, Zrinyi
Bécsben oszlatni törekedett az aggodalmakat, melyeket a felsö-
magyarországi hangulat keltett, s melynél fogva egyre szapori-
ták Magyarhonban a német hadakat, a helyett, hogy a kozkivánat
szerint kivonták volna. Zrinyi akaratja eilen igazat mondott: az
ausztriai házat kevesebb veszély fenyegette, mint szerette volna.
Lengyelhonban a franczia párt mcgbukott, és belföldi, Yiesno-
viezky Mihály lett királylyá (jan. 10. 1660). Üt a magyar ügy-
nek megnyerni , az osztrák szövetsegtöl távol tartani, házasságát
Eleonora herczegnövel, Lipót hugával meghiasitani, volt most
Zrinyinek foczélja. Bécsben cz idotájban egy kolostorát meg
unt, világi papságra vágyó doniinicanussal, Bargiglio Ferencz
Máriával ismerkedett meg, kinek ravasz, diplomats esze, sima
megnyerö modora, egészen elbájolta.3) Szolgálatába fogadta és
Lengyelhonba kiildé abbé Palmerini név alatt az uj királyt ttdvö-
zölni, rokonszenvét a lengyel nemzet iránt kijeleuteni, és számá-
ra a lengyel nemességet kieszközölni. Ez volt legalább a nyiltan
à
117
bevallott czól : titokban azonban utasitá, hiusitson meg mindeii
küzeledést Ausztriához, ajánljon aliando szovetséget Magyaror-
szággal és az oroszszal, mi mind a magyar, mind a lengyel nem-
zetnek basznára fog válni. A követnek adott utasitásban, melyet
Frangepán Ferencz nézett át és forditott olaszra, figyelmezteté
Mihály királyt az osztrák gögre, mely benne, ha barátságát ke-
resi is, csak parvenu-t lát. Mit basznál — kérdé — Lengyelor-
szágnak oly fejedelem, kinek gyenge esze csak szinházzal, vi-
galmakkal tórodik, férfias tettek, fontos Ugyekre képtelen ; ki
csak báb miniszteri szeszélyek, magán érdekek kezében, ki soha
magától még semmit sera batározott. Leopoldnak nines pénze,
nines hítele. Szomszédjai megvetik, alattvalói gyülölik, barátai
nem becsülik. Az osztrák miniszterekben megrögzött a gyülölet
Magyarország eilen, melyet , bar a többi tartományoknak ved-
bástyája, minden áron meg akarnak semmisiteni. A katholika
vallas örve alatt minden szabadságot el akarnak ülui, és dicsü-
séget keresnek Magyarország teljes megigázásában. E kormány
lábbal tapad, gylllöl minden isteni és emberi torvényt. Javitha.
tatlan, és el fog veszni, mert minden alattvalója, fokép a ma
gyar nemzet boszúért kiált. ')
Zrinyi feleségUl Mihály királynak Eleonora helyett a dan
király leányát ajánlá, és Palmeriuinek elsö fellépése Vojenszky
támogatásával sikert látszott igérni. A házassági kérdésbe nöi
finomsággal befolyni maga Zrinyiné is Lengyelhonba készlllt,
s odamenet Murányban, Szendrön Szuhayval, Szepesivel talál-
kozott, dea nádornévala szendreijoszagmiattösszeveszett.4)Ut-
jában megállitá a hir, hogy Palmerini czélt nem ért. A lengyel
király osztrák feleséget választott, és a franezia segély minden
reményének véget vetett XIV. Lajosnak fagyos lévele, melylyel
Gicha Kázmért, látván, hogy a magyaroknak a lengyel király-
választás után tó'bbé hasznát nem veheti, hazakUldte. Megkö-
szönte a magyarok bizalmát, de annak , békében élvén a csá-
szárral, meg nem felelhet. Egyébiránt inte óket, legyenek enge
PAULER GYULA.
VI.
') Lásd Cod. D!]). VI. 1- 283 és>VII. 4. 231, holFejér ugyanazon ok-
ratot, nyilván észrovétlonül, kétszor adta ki. Elöször ugyan Raj csányinsk
a Simonyi-levéltárból vett crcdetijéro'l, niásodszor redig Jeruey másolatából
Kló'ttom azouban az orodeti okirat is állott Joszenszky Salidor urnak level-
tárából, kiro az, mint a Simonyi családnak anyai ágon ogyik örökösere.ju-
tott. Ezen okiratban ugyan a nogyodik testvér Fyle nove holyett Pétor ¿II. Ezen
Pítor azonban a Simonyi gonoalogiákban Fylóvol azonosnak tartatik. —
(Lásd Nagy Iván Magyarorsz. családai X. 203). A Péter és Fyle nevek
azonossága- és viszonylásának vizsgálata azonban ismét onomastikonank
teondójeül marad.
') Ezen családnak ivadéka, a külföldi levéltárakbani vizsgálatok
nyomán kiadott Magyar torténeti okmány kozleményeiró'l (az akadémiamo-
numontáiban) az irodalmi téron is ismoretes Simonyi Ernó', ki az 1848-iki
felkelés után külfóldre menekiilt. Mit csak azért jegyzek meg, mert Nagy
Ivánnál tObbekkel ogyütt olmaradt a családi sorozatból. L. a. f. i. h.
123
Hontvármegyének ugyanlsaz okmányok nyomán kimutat-
bató egyik legrégibb családja, mely шаг a tatárjárás elöttmesz-
sze szétágazott, a föhelyetöl vagy birtokátúl ugynevezhetö S á g i
vagy I p o 1 y-S á g i nemzetség volt. •) Ezen család terjedt elága-
zásában valamint Ipoly-Ságot és kürnyékét birta, íigy a megye
szèlén is varsány és Kérben, s ezek kozelében Barsmegyében is
voltak részbirtokai. Ezen korlllménynél fogva feltllnö mar, bogy
óket az okmányunk által emlitett varsányi Simon családdal
ugyanazon helyeken, mint közbirtokosokat találjuk. Nyilván
fei kell tennünk, bogy a magyar vérrokoni örököso'desi osztály-
jognál fogva a varsányi Simon család és Sági család közt vér-
rokonság, vagyis küzos családi leágazás forog fen ; melynélfog-
va mint egy s ugyanazon család tagjai, egyiitt birtokolnak : söt a
Ságiak egyik ága egyenesen a varsányi elönevet is viseli, épen
úgy mint a Simonyiak.
Igy jön elö egy 1296-diki, tehát torténetünkkel egykorú
kiadatlan okmányban -), bogy az emlitett Sági családból szárma-
zó Gugebanusnak (azaz Guge bánnak) fiai Vosyoni (azaz Var
sányi) Péter és Mortunus, testvéroknek Osonnának, ki Borföi
Plinkosdnél volt férjnél, az öt illetö negyedrészt kiszolgáltat-
ták azon varsányi íísi birtokukból, hol, ugymond, Varsányi Já-
nos, Istvánnak fia lakik.
Egy más ezen kori (1294) okirat 3) ismét igy emliti, hogy
az okiratunkban emlitett Vareányi Simonnak fiai, Mihály, Mor-
tunns, Jákó és Péter (itt File helyett tebát mar Péter áll), Mo-
lnsi (talán Málósi) Simonnak fiától , a félszemll (monoculus)
Adorján Comestöl Keren szereznek, nyilván mint nemzetségbeli
osztályos rokonok, 15 marha áru birtokot, hol mint láttuk, ma-
gok is birtokoltak.
Ezen adatok e szerint valószintivé, ha nem kétségtelenné
teszik azt, bogy a Kéren és Varsányban közösen birtokló var-
') Rá mar Botka Tivadnr, mint a levai Csch család torzsíre figyel-
meztet, épen oly avatott, mint érdckos családtani adalékaiban (Uj Magy.
Muz. 1860. II. 116); utalva a folöle szóló régibb okiratokra , ngymint :
Cod. Dip. IV, 1. 376. és 2. 269, 472.
') Ezen okraányt a varsányi Simonyi családnak leányágnni egyik
BrükSse, az eltfbb emlitett Jeszenszky Sáinlor ur közOlte velem.
•) Cod. Dip. VI. 1. 283. VII. 4. 231,
9*
,
124
sányi Simonyiak, valamint a Sági és varsányi Gnge-fiak egy
törzsböl származó osztályos vérrokonok ; s azon hontvármegyei
régi törzsökös családnak ivadékai voltak, mely mar a tatárpusz-
titás elött, mint a hivatkozott okmányok beszélik, számos elá-
gazásokban elterjedve, a megye kozpontjától kezdve annak ha-
társzéleig több helyütt birtokolt és megtelepedve volt , és való-
szinilleg egyike lehetett az elsö megszalló (primae occupationis)
vagy épen a megszálláskor mar bent talált antocbton ösi nein
zetségeknek ').
vn.
A Palástiak.
Okmányunk elsö helytt emlitett föbb személyeire nézve tá-
jékozva lévén, meg kell ismerkednünk, hogy tartalmát méltá-
nyolhassuk, másik t'ü személyével is.
Ez az ellenfél, az okirat szerint : Palásti Ivánkának
fia Job volt.
Л Palásti család egyike hazánk azon ritka családainak,
melynek nemcsak eredete iránt meglebetósen tájékozva vagyunk,
de mely eredeti nevét is nemesi eredete ota folytonosan viseli. *)
r W
125
Mär Verböczi hármaskonyvének azon adata (II. 14), hogy
II. András királynak a Szentfoldön Palestinában, Tábor hegyén
kiadott privilegiuma is létezik, — a Palásti család genealogiái-
ban oda magyaráztatott , hogy azalatt a Palásti családnak II-
András által a Tábor hegyén kiadott privilegiuma értendo *).
Mit a belátásunkra alió okmányok ezen korból, melyböl itt
tárgyalt okmányunk szól, a családról tudaak, annyiból àll, hogy
1281-beu Palásti Guze fiai Almos és Fabián, mint a honti vár
jobbágyai, IV. László király által azon hadi szolgálataikért és
és vitézségokért, melyet László király hadaiban, nevezetesen az
Ottokár elleni háboruban tanusitottak, a várjobbágyok sorából
kivétetnek, s a király zászlói alatt, ngymond az okmány, szol-
gáló országos nemesek sorába eraeltetuek 2).
Hogy azonban ekkor mar a Palásti család szétágazott bir-
tokos család volt: tanusítja egy más, ugyanazon évi (1281-diki)
okmány, melyböl arról értestllUnk, hogy az épen itt tárgyalt ok-
mányunkban cmlitett Palásti Ivánkának fia, és Palásti Jóbnak
testvére, Palásti Albert, meggyilkolván egyik vérrokonát (con-
generationalisát) Palásti Lévának fiát Germánt, ezen tetteért
egyezkedve, átengedi, nyilván a rokoni vérbündij fejében, Pa
lásti Lévának, mint Germán atyjának, valamint fiainak, Germán
testvéreinek : Palásti Dénesnek és Gorgennak egész ösi birtokát
Paláston, 5 márka és egy fertó ezüstért. Es ugyanakkor a sági
convent elött to'rtént egyezkedés alkalmával említtetnek, mint
jelenlévo tanúk, a családból több vérrokonok, ugy mint a fenebbi
Palásti Guze fia Almos, Tamásnak fia Orbán, és Lcustach fia
János 3).
A következö 1282-dik évben a család ösi birtokára nézve
' osztályra lépvén, annak összes akkori ivadékaival megismer-
kedíink. Ezek voltak az okmányunkban emlitett Ivánka fia
VIII.
Hunt Demeter gróf és aHnnt-Páznán rabiólo vago к.
Demeter gróf, mint Hiinthnak fia, okmányunk szerint a
Hunt-Páznánok azon nevezetes családjából származott, melynek
ösei Hunt es Páznán gróf testvérek, még Gejza fejedelem korában
jöttek volna Xémetországból, mint krónikáink mondják, és Sz.-
Cupa vezérs a magyar pogányság elleni harczban, a
^Hteti táborban, azon korszokáea szerint, karddal
129
felö'vezve, vitézzé avatták ; majd a magyar vezérségnek király-
sággá emelésében, valamint a kereszfénységnek terjesztésében
nevezetes részt vettek. —
Mindjárt, ugy látszik, a királyság kezdetén, a Garam és
Ipoly folyamok mellett és között terjedelmes javakat nyervén,
Hont vármegyében az Ipoly felett, egymás mellett P á z n á n és
Hont várát épiték, melyeknek ma mar csak pnszta helye áll,
de, melyek egyikétol vette Hontvármegye nevét, melynek ugy-
¡s nagy részét birtokolták. Míg a Garam mellett, közel Eszter-
gomhoz, emeli egy másik ág a Béni várat, s késobbi monostort,
melynek a XIH-dik század elején román izlésben emelt monu-
mentalis egyháza még maig is áll.
Majd a honti, páznáni, szegi, béni, csalomjai, leszenyei,
kóvári, nyitrai, gimesi, somogyi, bihari, panaszi stb. ágakban
leszármazva. melyekböl azután a kUlön Forgách, Kubinyi, Kóvári
eat. családok származnak, s az emlitett vidékek nagy részét
birva, mint hatalmas f6nrak és föhivatalnokok terjedt családi
osszeko'ttetéseiknél fogva is nagy befolyást gyakorolnak a köz-
ttgyekre. —
Ezen hatalmas család egyik ivadéka volt az okmányunk
àltal emlitett Demeter gróf, Hunthnak fia, kinek idejében, s kivel
összefüggöleg követte el Palásti Job a Simonyiak helységein az
emlitett pusztitásokat.
Hunt Demeter grófról azonban közelebbit sajátlag csak
annyit tudhatunk meg erre nézve, az eddig elötttink ismeretes
okmányokból, hogy 1282 körül Palást mellett egy várat birt,
mely azota azonban vagy egészen elpusztult, miután ma nevét
s helyét sem ismerjuk tobbé, vagy pedig a Palást mellett töszom-
szédságban levo mai Dreno helység alatt volna talán keresendö. ')
Demeter gróf birtoka itt nevezetesen szomszédos volt tárgyalt
okiratunk fószemélye Palásti Jóbnak, s ennek Bogona nevü s
többi testvérei birtokával a). Családja máskép is rokonságban,
sógorságban volt a Palástiakkal, miután a Palástiak közt fenebb
emlitett, s tárgyalt okmányunk idejében szerepelt Palásti Lip
') Árpádkori új okmánytár IV. 248. Igy vélem legalább értendó'nek
az okmány szavait : ad viam quae venit de castro Ders et Dometrii comí-
tum. К szerint Demeter grófnak Ders nevü testvére is volt.
5) Az eló'bb id. h.
130
tounak fia István, nöül birta Kóvári Páznánnak, a Hunt-Páznán
nemzetségbol származó Csalomjai Miklós fiának leáuyát Mar
gitot, vagy, mint szinte neveztetik, Kethét. ').
Valamint Demeter grófnak mar Palásti Jóbunkkal való
ezen szomszédsága és sógorsága : épen olyan érdekesen felvilá-
gositók tárgyunkra nézvc szinte azon további csalàdi viszonyai
és összeköttetesei, melyeket még hasonlón az egykorû okmá-
nyok üsszevctésébol kihozhatimk.
Demeter grófnak neje ugyanis a Balassa család egyik ne-
vezetes osénck Furró Péternek Vigmándi Erzsébettol, a Hood
tavánál a kunok elleni gyfízelmes csatában elesett hös Vigmándi
Andrásnak a) leányától született Katha nevü leánya volt 3).
Demeter grófnak azonban ipja, ezen Fnrró Péter, egyike
volt mar kora leghirbedtebb párttltoinek, ki váraiban, mint egy
okmány véletlenül elbeszéli, folyvást a királynak, t. i. IV.
László királynak (miután az okirat 1290-ban kiadva, a jóval
elöbb tortént eseményekrol emlékezik meg mellékesen), ellen-
ségeivel egyre szo'vetkezett, s azokat magànàl rabló-váraiban
Kékkon s a Balassa-gyarmati toronyerödben tartogatta *), söt,
mint erószakoskodó, rokonainak javait is ugy látszik elraga-
dozva, visszatartóztatta. —
Azonban Demeter grófnak, ipjánál, Furró Péternél is még
ugylátszik gonoszabb partos, és sajátlag egy lator rabió volt
saját édes sógora, és máskép iscsalàdbeli vérrokona, a Hunt-
Páznán nemzetségbeli Lamp er t, ki Furró Péternek második,
ifjabb leányát, Demeter gróf nejéuek testvérét Annát birta nöül.
') A Genealogía Familiao de Csalomia, ox Documentis in Archivo Pa-
lásthy-Nedeczkyano contentis concinnata per Alex. Rutkay, Tab. Advoca-
tura (Ismeretes ogyik logbiresebb rierosügyi gonealogusunk)s Kézirat, kö-
zölvo veleiii Botka Tivadar nr szivességcbol. Itt a fase. 25. n. 1458 szorint
Ketbe máskép Margit nagybátyja Páznán Miklós gróf átadja neki szeléni
birtokát, 1309-ben : tehát torténetünk után csak mintogy 20 évvel késobb.
') A Yigmáudi családról szóló ekori adatokat lásd : Cod. Dip. IV.
2. 116. V. 1. 34. Árpádk. Okm. V. 271. András hfísi haláliról Fessier.
Gesch. II. 671.
s) Cod. Dip. V. 3. 500. És X. 3, 269, hol ezen okmány tévedésbó'l
másodszor is ki van adva.
') Quia Comes Petrus dictus Furro, dictus zolo infidelitatis coronae rogiae
majestatis, semper infideles regis et regni in suo castro conseruavit. Cod. Dip.
X. 3. 272. —
131
Ezen Lampert mestert — mint öt az okmànyok nevezik —
ugyanis azon kor s vidék egyik leghirhedtebb rablólovagjaként
állitják elö ugyancsak ezen okmànyok, fosztogatásairól, gyilkos-
ságairól és pusztitásairól szàmtalan esetet beszélve. Lampert a
Hunt-Pàznànok azon Szegki (Széki vagy Szeghi?) àgàbol
származott, ugy látszik, melyröl okirataink említik, hogy mar
a tatárok berohanàsa elött hàrom részre oszolva1), annak egyik
ágát a béni Páznánok képezték. Ezek közül a jámbor és vitéz
Omode, Gyugének fia, II. András király keresztes hadjàrataval
a Szentföldre menvéu, alapitotta a premontreiek azon monosto-
rát, melyet fenebb emlitve mondottuk, hogy annak XIK-dik szá-
zadi mtiemlékszerli egyháza még maig fenàll , s mint ilyen leg-
nevezetesebb épitészeti müemlékeink kozé tartozik8). Miutàn
azonban két fia Bnkej (máskép Leuka is, vagy Lukács) és Ist-
vàn , valamint leánya is , kik atyjok nagylelkü alapítványát
buzgó lélekkel tetézték , ugylàtszik magtalanul elhaltak : béni
birtokuk legközelebbi rokonaikra, Kázmér fiaira Pongráczra és
Péterre, és egy második Kázmérnak fiaira : a mi Lampert meste-
rünkre és ennek testvéreire Ugrin, István és Lászlóra jutottak3).
Páznan Lampert mester azután elvette, mint mondók, a
Balassák egyik osének, a hirhedt partos Furró Péternek ifjabb
leányat Annát, Hunt Demeter gróf nejének testvérét.
Gonosz tettei és rablásai gyakorlatát ugy látszik mindjárt
ipja Furró Péter iskolájában és oldala mellett kezdette. Ipjának
balála után ugyauis mesterségét mar ö maga saját kezére foly-
tatja. Nemcsak annak jószágait, (melyeket hütlensége miatt,
kiralyi itélet kovetkcztében elmarasztalva elvesztett, s melyek
/
132
f \
133
— következett elmarasztaló itéletet kozzé teszi : hosszú sorban
beszéji el mindazon rablásokat, gyilkosságokat és fosztogatáso-
kat, melyeket Lamport mester és vele testvérei elkövettek. ') Igy
részletezi, hogy Lampert az esztergomi érsek Berzencze nevti
helyeégét elpusztitván, ott 100 màrka kart okozott, és két em
ber! meg is gyilkolt. Perbetén a jobbágyoktól 18 barmot és lo
vât rabolt. Olveden szolgájával Lucu Jánossal 34 darab ökröt
foglalt el, s ezzel és más szolgáival megtámadva Rosnai Detrét és
Konrádot (ugy látszik rozsnyói kereskedöket), tölök száz márka
becsü lovakat és posztóárút raboltatott. Áddig István testvére
ismét Olveden két ökröt s egy lovât, a kéméndi pap malmában
egy aradi embertöl hat ökröt vett el ; majd Bén belység végén
Dénes szent-páli érseki jobbágyot mindenébül kifosztotta, elve-
vén lovât, egy márka pénzét, tegezét, dupla mentéjét, s ötödfel
röf posztóját más apróságokkal együtt, ugymond, melyeket nála
talált volt. — A harmadik testvér László azalatt ismét Berzen-
czén rabolva, egy embert meggyilkolt, nyolcz ökröt és nyolcz
lovat viven el magával ; és hasonlón Muelan is Chetén nevli
szolgájával öt barmot. Majd egyeslilten Lamperttel Ketheh (?)
helységét pusztítván, 150 márka kart tettek, s még a hely-
ség 40 faházát is elvitték ! Hasonlón István is szövetkezve Lam
perttel, a farnadi lakosok marháit elbajtva, kettöt a lakosok
kö'zol megöltek, s a helységnek 200 márkára becsült kart okoz-
tak. Mire egyesülve László tesvérokkel, újra Farnadra rontottak,
és Farnadi Miklósnak IG lovât, Péter farnadi papnak pedig hat
okrét elvették ; s azután még Gyarmaton (nyilván Füzes Gyar-
mat), 20 marhát és 20 barmot raboltak. Késobb Chegt (?) hely-
ségbe törve, mintegy 145 marhát s barmot, ökröket, lovakat
sat. vittek el, közben a lakosok egyikét is megöltek, és Роив
nevü jobbágyot fogságba ejtették, kitöl azután 10 márkát zsarol-
tak, s hat márkát ero lovát csak akkor adták vissza, miután négy
márkát letett érte ; István és Lampert pedig még ezenfelül ktt-
lön 10 márkát vettek meg rajta. Szolgyénben a német lakosok-
tól lovakban, ökrökben és más marhákban, valamint ezüstben
ötven márka értéknyit, mig az ottani magyaroktól 500 márka
értéknyit zsaroltak.
') Super facto possossionum , dost rue tioniini, hemic Miorum sat. Cod.
Dip. VI. 1. 397. es VT. 2. 185., hol ezen okirat újra, csupán hibásabb
leiratban olöjön.
136
segttségével, vagy épen azoknak mint ezen korszak leghiresb
pàrtUtoinek osztonzésére törtentek. —■
S igy értenok mar világosen, gondolnám, és teljesen ok-
mányunkat, amennyire az olygarcháink es nemes családaink kö-
zött akkorában uralkodó ököljogi szomoru állapotokat elönkbe
állítja.
Azonban ha ezen, itt az okmány-osszehasonlítás utján nyert
adatok, eléggé felvilágositják is okmányuuk tartalmát : úgy még
is emlékeztetek arra, mit mar elöbb megjegyeztem, hogy ezen
fáradságosan nyert adatok még mélyebben is bevilágithatnak
torténelmünknek eddigi homályos részleteibe ; hogy itt a felszi-
nen egyszerün mutatkozó és látható családi villongások s rabló-
lovagok pusztitásai megett még mélyebb torténeti háttér is all.
Mert tudjuk, hogy az ily személyes villongások és zavaros álla-
potok, többnyire épen csakis az országos pártállásokból kelet-
keznek. Ámbar nines kétség benne, hogy viszont az országos
zavarok, a trónkóvetelok, olygarchák s alsóbb rendek által fel-
szitott pártállások , jog- és szabadság-ktlzdelmek is gyakran
csak ttrügyül szolgáltak és felhasználtattak ezen rablások és
pusztítások Uzésére.
Vizsgálataink közt felmerUlt uehány korülmény, személy
és név mégis mintegy felhiv, hogy okmányunk ezen mélyebb
torténeti alapjának rb'vid vizsgálatába is még beleereszkedjünk.
IX.
') Fessier Gesch. III. 663 és utána Szalay II. 103. 109. Lásd szinte
Horváth Mihály (2 kiad.) I. 457.
Századok. 10
138
részének sotét tetteit hasonlon még az okmányok, a torténelem
sotéteégét felderlto ezen szovétnekek világánál megláthatjuk.
S ugy vélem, hogy épen itt is ismét okmányunk nyomán, annak
az egykorú okmányokkali osszevetése által ráismerbesslink még
szinte egy par eddig ismeretlen alakra, személyre es családra,
kiknek az említett foszemélyekkel es pártvezérekkel összeflig-
göleg nagy részok volt azon kornak ezen vidéki zavaraiban.
M lg ugyanis az ország szélein egyfelöl a németújvári gró-
fok a Dunán tul, másfelol a Budamériek Pozeonynál, Loránth és
Gergely Szepesben, Litbén vajda Erdély feltíl, Omode a Tiszánál
pártot Utve zsarolnak : addig itt, mint láttuk, az Ipolynál és Ga-
ram tajan a Balassák egyike Furró Péter, a Hunt-Páznánok, a
Palástiak és Csákok üzik a pártlitést és dulják fel a vidéket.—
Söt ha itt felvett okmányunkou túlmenve, még további más ok-
mányokon át fUzzllk és követjlik ezen szálakat : világosan láthat-
juk, miként a Hunt-Páznánok egy inásik ága sajátlag Nyitra s
egészen Pozsony határaitól kezdve, szüvetségben ugylátszik a
Cholkiakkal és Chákokkal, Komáromon át, ugyanezen pártlitést
és dulásokat üzi, melyeket Esztergom, Komárom, Bars és Hont-
megyékben az ottani Hunt-Páznánok, Nógrád felôl a Balassák
egyike, Péter, s azontúl Hevesben meg az Aba nemzetségbéliek
Uznek, nyilván osszefüggésben a szinte Aba nemzetségbeli Omo-
déval, kiröl mar a torténelem nyomán is emlitök fennebb, hogy
a Tiszánál diil partos badaival ').
De ezen egyes eseteket, melyek kiizül nehányat még le-
jebb felvilágositásul kell felhoznom, itt nem részletezem, hol in-
kább ezek üsszefüggésének szálait kellene ósszefognom, hogy
világosan láthafnók a pártállások csoportí»sulását s azoknak ve-
zéreit. Azonban ha hallunk is torténelm link ben arról, hogy a
pártlitok egyike vagy másikával a kiràly s ország egyes vezé
rei és koronkénti föhivatalnokai kiklildetve, és hadat vezetve
harczra kelnek : úgy a legtö'bbször mégsem vehetö ki ezen any-
nyira zavaros korszakban, hogy álluak a pártok és pártfonokók
egymással szemben ? miután azok gyakran szint s oldalt változ
Lodomér érsek.
Lodomér eredetére nézve elökelö házból, némelyek sze-
rint épen orosz herczegi családból és a macsói bánok rokonsá-
gából ï), valószinlibben azonban, véleményem szerint, a vesz-
prémi Menchelli és Monoszlói nemesek magyar családaiból szár-
') Mar Engel és Fessier felismerik ugyan befolyfisát : de újabban
Szalay épen alig emeli ki egyszer s raásszor, — igaz amazokénál jóval rö- .
Tidebbre vont tortéuetében.
■) Scbmidt Arcbiep. Strigon. (2 kiad.) 144 : Familia — ugymond —■
principuin Russiae az Kadislai Haliciae ducis sanguini immistuní vetusta
M. S. fidem faciunt. De ha Wladimir nove is ily orosz származásra mu-
tatbatna, a mi talán ezen szárraaztatas egész alapja i» : upy azon régi kézirato-
kat mégis látnunk kollene ; tudva, hogy régibb torténetiróink ily pontat-
lan idézetei mar gyakran cserben hagytak. Igy fuggno azntán csak össze
10*
140
mazva ■), mar korán a királyi ndrarban. talán mar Bélánál, (TV.)
kitßl шаг adományt nyert. valószinübben azoDban Ierran ki-
rálynál, mint alkanczellárt találjnk *).
Igy mint a királyi haz régi hire, mar IV. Bélától adomány-
ban kapta volt a veszprémi vár Henej nevü birtokát Zalában 3),
8 mire még 1265-ben az ifjabb királynak Istránnak alkanczel-
lárja volt : mar 1268-ban a nagy-váradi püspóki széken talál
jnk, *) bonnan mintegy 10 év mulva. 1279-ben az esztergomi ér-
sekségre emeltetik *).
£ közben az ország nyugalmát s megerositését eszközlö
mily béke és szovetségkotésekben jar el akkor Magyarország
legerösebb elleneinél, 1277 ben Kndolf császárnál 6), és 1291
a macsói bánokkal is ugylátszik , miután majd ezen Rotisláv j5n elö mint
macsói bin (Fessier II. 644i, majd enoek fia Béla Engel I. 399), László
boezna herczeg és maceói bán nagybátyjának mondatik. Ezen utóbb emlí-
tett Béla, Ottokámak sógora, azután állitólag ellenkirálydl jeloltetvén ki
Ottokár által IV. László ellenében, s az e vagy más birtokkérdés miatt
Némotújvári Henrik és Béla között támadt vitaban ez utóbbi az elöbbitöl
megöletett. S ba mindez áll, úgy lehct az is, bogy épen az Arpádok eilen i
folytonos pártütésekben szerepló' 'németújvári grófok pártosai lehetnek épen
azok is, kik Lodomér érseket, úgy is mint a fentebbi Béla rokonát s az
Árpádok bii emberét, üldözik.
') Hogy Lodomér rokonai voltak a veszprémniegyei Mencheli és Mo-
noszlói nemesek : tanúsítja azon okirat, melyben ezen rokonainak adorna
nyozza saját magánbirtokát : Cod. Dipl. VI. I. 227. és VII. 2. 125. Lebet.
bogy a Mencheli név hasonlatossága 9 ttsszezavarásából hozatott épen ro-
konságba a macsói bánokkal is, épen úgy talán, mint Wladimir neve miatt
az oroszokkal. Lehet azonban az is, bogy ezen Mencbeliek és Monoszlóiak
szinte rokonságban voltak ama macsói bánokkal.
') Cod. Dip. IV. 3. 289—98. Szalay nem tudom mily kútfó'je sze-
rint (II. 108) Lodomér mar István által emeltetett volna az esztergomi fó-
ispánságra : ft mi azonban ellenkezik a Cod. Dipl. V. 2. -19. adatával. Épen
ugy ellenkezik ezen adattal Engel (I. 427 1, midó'n Lodomérnál azt emeli
ki,' mintha 6' lett volna elsö esztergomi örökös ér9ek-fó'ispán, — holott mar
eló'do Fttlöp is az volt.
') Cod. Dip. VI. 1. 227. s ugyanott Fejér által helyrepótolva azon
hiány, mely miatt Pray (Specimen Hierar. I. 164) két Lodomér nevü egy-
másutáni esztergomi érseket véleményezett.
*) Cod. Dip. IV. 3. 466.
') Cod. Dip. V. 2. 606.
') Pertz Mon um. Germ. IV. Leges IL 417.
/^Л
141
ben Albertnél l ) : azt a törtenetböl tudjuk. Kevégbé ismeretes az
hogy valamint ezen békeegyességek megkötese egyenesen az
ö ktllöDÖs tapintatos, szorgalmas és boles eljárásának tulajdoni-
tatik -) : úgy más okmányok egyre пега gyözik eléggé diesérni
akirályi trón és haz védelmében tanusitott feláldozó hüségét, s
az ország Ugyei és tanácskozásaiban tapasztalt gondosságát ée
bolesességét, valamint vallásosságát s erényes életét.
KitUnik ez mar az alkanczellári liivataloskodásában irt ok-
mányokból is, 3) valamint IV. Béla és István korában vitt szere-
pébfíl, midÖD az egymás ellerében álló öregebb s ifjabb király-
nak egyiránt hajlandóságát birta: egyiktöl érdemeiért adományt
nyervén 4), s a másiknak, mint elsö udvari hivatalnokai egyike
folytonos kegyét birván 5). Hasonlón diesen öt a papa, midön
az esztergomi érseki székre emelvén, mondja rola, hogy „vir in
consilio providus, virtute potens et fama" 6) ; — mert bármennyi
jntna is ebböl a római stylus curialis róvására : mégis épen azon
gond, melylyel azon kritikus idökben a papa az esztergomi ér-
seki szék jelo'ltje megválasztásában eljár, midön arra más ver-
senyzök mar igényt tartottak, mutatja, hogy mily kitünö és te
beteéges férfi lehetett Lodomér.
De nem kisebb kegyelettel viseltetik iránta maga az inga-
tag és ledér Kun-László is. Mert kétségteleDnek látszik, hogy
abban is, midön László jobbra inditatva, mintegy ismételve javu-
lást igér s egy ideig tart is, midön a papa követe intéseinek s a
Lodomér által összehivott tanács határozatainak hódol : nyilván-
mind ebben Lodomérnek legnagyobb része volt. Aminthogy va-
lóban mindenek felett magasztalja is hüségét s az ország Ugyei-
beni bolesességét egy 1283-iki ok manyaban, ekkép szólván Lo-
domérról : „qui in fervore fidelitatis ingiter persistendo — totiue
,■-
Huszár Gal életérol és nyomdájáról.
A magyarországi reformatio buzgó és munkás bajnokai
közt méltó helyet foglal el Huszár Gal, ki nemcsak éloszóval
hirdette, hanem, mint kor- és pályatársai Abádi Benedek tíár-
vártt, Heltai Gaspar Kolozsvártt és Bornemisza Péter Semptén,
Detrekön és Rárbokon, a protestantismus egyik leghathatósabb
emeltyüjével, saját koltségén állított nyomdájával is több helytt
terjesztette a megújított bittudomány világát.
Mind az azouban, a mit tudósaink e derék magyar refor
mater életérol és munkásságáról eddig napfényre hoztak, iga-
zán kevés arra, hogy az ö életpályáját, melyet maig is nagy
részben slirü homály borit, mtíkodése köret és hatását kellöen
méltatva s tiszta világitásban tüntetbesse fol azon férfiú, ki hira-
tást és képességet fog érezni magàban, hogy a magyar reforma
tio hézagos és sok belytt homályos torténelinét valahára a tárgy
fontosságához illôen megirja.
Jól tudva, mennyi idöt és fáradságot kell annak, ki a ma
gyar reformatorok életiratait egybe akarja állitani, egyes, homá"
lyos és kétségee állitások megvitatására és kitisztázására, az ed
dig hasznalatlanúl rejlett adatok kinyomozására és megbirálá-
sára fordítni, s úgy szólván vesztegetni : czélirányosnak tartottam
azt a néhány adatot, melyet régi magyar konyvészeti kutatásaim
közben Huszár Gal életére és nyomdájára találtam, a tudomány
kozvagyonává tenni, s igy néhány fövenyszemmel járulni a ma
gyar protestantismus to'rténelmének folépítéséhez.
Hol és mikor szllletett Huszár Gal, mely intézetekben nyer-
te kiképeztetését, mikorlépetta reformatori pályára ? mind erröl
az eddig elöttllnk ismeretes adatokból épen semmi bizoDyost
eem tudhatunk. Nevét a kUlföldi egyetemeken tanult magyarok
eddig ismeretes névsoraiban biábau keressük ; mely kortllmény-
X
i V
147
') Lásd : Révész Iinre „Huszár Gal magyar reformater és az ó' egyházi
heszédei" czimü értekezését, Protestans egyh. és isk. lap. 1862. 103. 1.
-) Lásd Lampe, Historia Ecclesiae Ref. in Hung, et Transs. Trajecti
ad Rhenam. 1728. 4. r. 116. 1. — Révész Imre kiivetkezö szavaiból : „Na-
jryon hihetö, bogy e levé! irásakor mar óvári lelkipásztor volt Huszár Gal,
s mint ilyen fordult meg a közel fokvö Bécsben, a valósziníien protestans
Hofbalter nyomdásznál, a kihez Bullinger válaszát is intéztotni kéri," —
(Protestan« lap. 1862. 107. 1.), azt kell követkcztetnem, hogy ö nem lehetett
tftkéletesen meggyó'zó'dve a Lampénál olvasható aláirás hitelességéró'I, lii-
hetó'leg azért, mert ezen aláirás Huszár Gal leveléuek elsö kiadásában a
Miscellanea Tigurinában nem található, mit én, a kérdéses gyüjtomény ke-
zemnél nem lévén, el nem döutbetük. Azonban, ha igy áll is a dolog,
скакнет teljes bizonyosnak tarthatjuk, hogy Huszár Gal említett lévele
keltekor 1557. oct. 26-dikán mar m. -óvári pap volt, ha látjuk , hogy
mintegy öt hónap mulva mint odavaló pap ajánlja ott nyomtatott munká-
ját Miksa eseh királynak. — Só't ha azon bizodalmas viszonyra gondoluuk,
melyben e levél tartalma szerint Hofhalter béesi nyomdászszal állott : igen
természetesen jöhetünk arra ra gyanításra, hogy ö ekkor Bécsben épen
nyumdája folállitása iigyében fordult meg Hofhalternél,
148
/^^
149
gig buzgólkodva térito Vrancsis sem tartotta könnyll dolognak
vele a vitatkozás terén elbáuni. „Anaxius Gal hitvallását illetö-
leg — irja Buchanyth Mátyáshoz iutézett s Egerben 1560. de-
cember 2- kan kelt levelében, — melyról irsz, s melyrölazt mon-
dod, hogy a fölött sokat vitatkoztál vele : hiszem hogy nem köny-
nytl dolgod volt ! . . . Azonban jusson eszedbe figyelmeztetni Gált,
hogy necsak egyedül az evangyéliomra, hanem az egyház mél-
tósagára is tekintsen."1)
Meddig tartott Huszár Gal kassai fogsága ? pentosan meg
nem hatàrozhatjuk ; Gyalui Torda Zsigmond egykorù jegyzetei-
bôl csak annyit tudunk, hogy még 1560 december 27-éu le volt
tartóztatva, a mikor is a nép éjtszaka egy óránál tovább lázon-
gott a kassai kapitány eilen, ki azon estve nem akarta lluszár
Gált Egerbe elereszteni2). Hogy azonban ö Kassáról azután nem-
sokára szabadon Ion bocsátva, mégpedig gyaníthatólag oly fel-
tétellel nyerte meg szabadságát, a milyennel szokta Vrancsics
az Eger kornyéki protestáns papokat a bortönböl kibocsátani,
hogy tudniillik elöbbi egyházuktól legalább is husz mértfó'ldre
távozzanak lakni3) : biztosankövetkeztethetjlik abból, hogy vele
1561 es I5('2ben mint bujdosó kassai lelkipásztorral Debre-
czenben találkozunk.
S
151
sek eilen óvakodásra, a tévelygések eilen az igaz tudománynyal
való küzdésre intvén és buzditván, e szavakkal végzi sorait :
„Ezeket e mostani tévelgéseket rend szerént minden megfejtési-
vel, im én kinyomtattam, és a mint a ti lelkipásztoritok-
túl érdemlitek, az ti nevetek ala« adtam ki, hogy ennek
munka-tételében az én szolgálatomat is ajánl-
hatnám az ti Ecclesiátokn ak. Vegyétek jó neven
azért, és éljetek ezzel az Urnak tiszteletire. Debretzo'nben irta
1562. esztendöben Februariusnak 14. napján. Huszar Gal a
Cassai Lelkipasztor. Exul."
Az idézett szavakból két dolgot tartok bizonyossággal meg-
állapithatónak. Elöször, hogy Huszár Gal e lévele keltekor Deb-
reczenben csak mint bujdosó tartózkodott s az odavalo lelki-
pásztorok ko'zt papi hivatalt nem viselt, mert ellenkezö esetben
bizonyosan nem fogta magát „kassai lelkipásztornak és exul-
nak" czimezni. Másodszor, bogy Melius leirt munkáját Debre-
i-zenben 1562-ben Huszár Gal nyomtatta, e munka tételével
ajáulva szolgálatját a debreczeui egyháznak, mely ót mint buj-
dosót szivességel fogadta1).
Mint láttuk, Huszár Gal ajan ló- lévele Melius muukájához
1562. febr. 14-dikén kelt: de hogy Ö nem éppen ekkor tájban
bujdosott Debreczenbe, banem mar az 1561-dik évben is ott kel-
lett laknia : biztosan merem következtetni abból a korülményból,
hogy Melius Arany Tamas eilen irt konyvének két olyan példá-
nyát ismerem, az erdélyi müzeum és néhai Nagy István kö'nyv-
tárában, a mely mellé van kötve egykorú kotésben Meliusnak
egy másik, még az elébbinél is ritkább s irodalomtorténetUnkben
eddig nem ismertetett munkája, mely amazzal ugyanazon betllk-
kel, ugyanazon paplrra nyomatva Debreczenben 1561-ben jelent
ineg, s melyet én épen ezért Huszár Gal nyomtatványának ité-
lek. E munka czime: „A Christus kbzbe iarasarol
valo predicacioc, mellyeket Melivs Peter, a
') Erdekes volna tndni, rajjon Huszár Gal e nyomtatványa azon be-
tükkel van-e nyomva, melyokkol Magyar-Óvártt 1658-ban tulajdon nyomdá-
jában kiadott saját munkáját nyomtatta ? Ezen kérdéare azonban csak akkor
felelbetnénk, ha ez utóbbi könyveesko Bécsben létezo egyetlen példányát
Huszár Gal szóban levó' debreczeui nyomtatványával osszehasonlítni al-
kalmunk lehetne.
152
Döbrtttzbni Lelki Pasztor irt. - D Öbr 5 tz ônb e
nyomtattác M.D.LXI." •)• Enaek rövid ajánló-lerelét „À
Malvar Országi kereskedö es àrros nepeknec" , mint a kik szél-
iel-jàrtokban legelsöben vették, hallották, dicsérték és beszél
ték másoknak az új bittudományt. s mint a kik által terjedt az
el illyen bamar közöttttnk", maga Melius irta üy kelettel:
Dbbrotzbnben irta Mind szent hauanac 1. napian. Melius Peter
"a Dobrbtzoni Lelki pasztor«. Ha ezen mar 1561-ben megjelent
eevházi-beszédeketHuszárGálnyomtatta;aminén magam részé-
röl nem kételkedem : akkor nem lebet kétségttnk, bogy Huszar
Gálnak mar 1561 ben, legalább is ezen év utolsó bónapjaiban
Debreczenben kellett tartózkodni, és így kassai fogságából sza
badultát 1561-re kelt helyeznünk.
A közelebb említett konyv megjelenési éve egyszersmind
eev nyomdászatunk tórténelmében eddig kétségtelennek tartott
tételt dont meg, bogy tudniillik a debreczeni nyomda legelsö
terméke 1562-ben jelent volna meg. Mint közönsegesen tudva
van eddig az egervölgyi katonaság, nemesség és lakoseág nevé
benFerdinandhozés Miksához latin nyeken fblterjesztett s Deb
reczenben 1562-ben nyomtatott „Confessio Catholica' volt ál-
talánosan legelsö debreczeni nyomtatvànynak ismerve *). Ivôny-
és a Nag-v Istvánét. . .
') A könyv teljes czíme : „Confessio CathoUca de praec.puis fide,
articuli» exhibit. Sacrtóissimo et Catholic» Bomanorum Imperatori Fer
nando et filio Suae Maiestatis D. Kegi Maximiliano, ab universo exercitu
Eauitum et Peditum S. К. M., а Nobilibus item et ineoUs totm* Л аШ-
ALae, in nomine S. Trinitatis ad foedus Dei custodiendum juramento fide.
Copulatorum et decertantium pro ver, fide et ReUgione in Christo et Scrxp-
turfs Sacris fundata Anno 1562. Debrecini 1562.- 4r. 47V, it = 190 szá
mozatlan level. - S á n d о г Ist van ezt a munka« rnrnt magyar nyelvu
nyomutvinyt „Egervölgyi nemesség és Fegyveres Nép Vallast tele czmnnel
•mlíti (M a g v a г К о n y v e s h á z. Gyôr, 180*. 2. L, s általa felrevezettetve
tobben azt »liitjâk, hogy e munka magyarûl is megjelent volna. _En «on-
ban, ki a latin Confessiónak több példányát lattam. de a debreczen. 1562-diki
magyar kiadásnak hazánk számos általam átvizsgált könyvtiraiban sehol
uvomár, uem akadtam, annak léteztéu a legerósebben kételkedem, s a m»-
Г
153
vészeinket erre az a korltlmény birta, hogy Czeglédi Gyürgy
ezen künyvhezmellékelt s a kegyes olvasóhoz intézett soraiban,
melyek Váradon 1562-ben 14. Calen. Aug. azaz július 19-dikéu
keltek, a könyvben találtató száraos értelemzavaró hibákat a
nyomtatók gyakorlatlanságának tulajdonitja, mert, mint mondja,
„ezt mint elsö mntatvanyát adták ki a kb'nyvnyomtatás mestcr-
ségében való gyakorlottságukuak" '). Azonban ha ezen állltása
a debreczeni íijoncz nyomdászokra nézve igaz volt is : ebböl nem
következik, hogy azelött mások, példánl Huszár Gal, Debreczen-
ben ne nyomtathattak volna ; a minthogy Meliusnak Huszár Gal
által nyomtatott s föntebb lcirt két muukáján kivlll még egy
barmadikat is ismcrek, mely hely és évszám nélklil ugyan, de
nézetem szerint bizouyosan Debreczeuben 1561-ben, épen a Hu
szár Gal által haszuált betükkel, s igy hihetöleg általa nyomtatva
jelent meg. E maig egyetlen példányban ismert munka czíme :
„A szent Pal Apastal levelenec mellyct a Co-
lossabeliecnek irt predicacio szerentvalo m a -
gyarazattya." H. ésévn. 8r. 2). Hogy e munka szerzuje
Melius Péter, kitetszik annak a debreczeni tanácshoz intézett
ajánló-levelébol, melynek kelete következö : „Döbrbtzbnben irta
Puukosd hauanak elsö napian ennyi esztetendöben 1561. A ti
szentegyhazi szolgatoc Melios Peter". Hogy pedig a nyomás deb
reczeni, kétségtelenné teszi a könyv czimlapján látható nyom-
dai czimer, mely, mint a baseli Frobeniusféle nyomda czlmére-
nek utánzata, felhöböl kinyuló két kéz által tartott horgonyt
ábrázol, a nyelére tekergözött kigyóval ; mely czimert találjuk
épen az Arany Tamas tévelygeseirôl irott s Debreczenben
1562-ben Huszár Gal által nyomtatott könyv utolsó lapjának
alján is. A nyomtatási évet azért vélem 1561-re határozhatónak,
mert tapasztalásom szerint azonkori régi magyar nyomtatva
^^
161
Ez a legutolsó hitelesnek velietö adat Huszár Gal clctére;
ezentúl rola egykorú vagy kozelkorú adatok nem emlékeznek ;
és így igen hihetönck tarthatjuk, hogy Huszár Gal 1574. tajan
s cpen Komjáthiban végezte tcvékeny, hasznos, de sok zakla-
tással keseritett pályáját.
Jól tndom, hogy a mult század eleje ota Ember Pal állí-
tása nyomán több tudósunk, mint Bod Péter, Weszprémi, Tótb.
Fcrcncz, Huszár Gált utóljára pápai papnak s egyszersmind
dnnántúlisnperintendensnekbirdetik : én azonbanezállitás támo-
gatására irodalmunkban legkisebb hitelre méltó adatot sem ta-
lálok fölhozva; söt az alapot, melyre Ember Pal ez állitását épi-
tctte,birálat alávévc,azt valóságostévedésnek kell nyilvánitanom.
Ezt irja Ember Pal az 1576-dik évre : „1576 tar-
tatott a berczegszölösi zsinat, mclyben latinul irattak össze a
felsö- és alsó-baranyai s némely dráva-szávakozi ref. cgyházak
végzésci, aug. 16. és 17-dikén, 40 pap jelcnlétében ; melyeket
késóbb magyarra fordított Siklósi Miklós. Ezeket mindkét, t. i.
latin és magyar nyelvcn saját betüivel kinyomtatta Papan 1577-
ben HuszárGál, a latint ajánlván Skaricza Máténak, a ma-
gyart a forditónak Siklósi Miklósnak" '). Én ennél több érvet
Huszár Gal pápai papságára Ember Pal munkájában nem talá-
lok. Ugydemagából a hcrczeg szólüsi zsinati végzések 1577-diki
kiadásából kétségtelenlil bizonyos, hogy azokat Pápán nem Hu
szár Gal, hanem Huszár David adta ki, s Így Ember Pal té-
vedése a nevet illctoleg tagadbatatlan.
Ember Pal e tévedését mar Tótb Ferencz megrótta, kimu-
tatván a latin szöveg ajánlásából, mely с szavakkal kezdódik :
„Doctissimo ac pió viroD. Mathaco Scarizaeo Kevino. Evangelii
Jesu Christi Praeconi fidelissimo David Huszár Pan
no n i u s Pa s t о г Е с с 1 с s i а е Р а р с n s i s", hogy ezen arti-
culusokat Skaricza klildötte meg Huszár Dávidnak, ki azokat
Pápán saját nyomdájában kinyomtatta, s hogy с szerint Huszár
Gálnak, kinek e nyomtatvám ban neve sem fordul cío, ezen vég-
zésckhez semmi kö/.e nines •). Csakugyan a magyar kiadást
talán éj>en a HuszárGál 1 674-diki kiadása lolictott : erro nézve csak gya-
nításomat nicrem koczkáztatni.
') Lampe, Hist. Eccl. Ref. in Hung-. 282. 1.
:) Tótb Feroucz, Tul a dunai ref. püspokök élete. OyÖr , 1808. 23,
162
') Mar Ember Pal oló'tt tévedésbon volt Pápai Páriz Forencz, azt
irván, hogy Pápán 1577-bon Huszár Gal nyomtatott. Lástl : Erdclyi Féniks
Tóthfalusy Kis Miklós. Kiadta Bod Pétor. H. n. 1707. 8r. 16. 1. — Míg tovább
mont a tévedésben abirálat nélkül dolgozó \Veszi>rémi István, ki niindeu alap
nélkül azt állítja, liogy a szorinto elöször dobroczeni, majd 1557. óvári s leg-
utoljára 1577. kfiriil pápai papságot s egyszersmind püspokséget viselt Huszár
Gal elnökleto alatt tartatott a;: 157G-ki lierczpg-szó'lló'si zsinat. (Succincta Me-
dicorum Hung, et Traiissylv. Biograph ia. IV. к. Vionnae, 1787. 362 1.) E téve-
díst mar Tóth Foren cz heljosen megrótta. (Tul a dunai pöspökök ¿lete 23 1.)
э) Igy említi Huszár Gal ozen énekos konyvét Szilvás-Ujfalvi Imre,
az általa Dobreczonben 1602-ben kiadott énekos könyv oló'beszédében. Bármilv
rbvid e leirás, mcgis eléggé részletes aira, hogy no kételkodhossUuk arról
165
4. A Melius Pétcr Arany Tainas eilen irt s Debreezenben
1562-ben nyoratatott munkájához mellékelt ajánló-levél, mely
kelt Debreezenben, 1562. febr. 14-ken.
5. A régibb réf. énekeskonyvekben a 249. szám alatt álló
ének : „Könyörögjmik azlsteunek SzentLelkének," melyetmár
Szenczi Molnár Albert mint Huszár Gálét közöl ') , valamint az
ez elíitt kozvetlenül a 247. és 248. szám alatt álló s azonegy dal
laran, szinezetlí és szellemü két ének : „Alázatos szívbéli fohász-
kodással stb." és „Járuljnnk mi az Istennek Szeut Fiához" г).
G. Az 1574-ben általa Korajáthin laktában kiadott énekes
könyv, melyröl csak Ujfalvi Imrc jegyzéke után van tudomásuuk.
7. Egy gyermekek számára irt káté, melyröl a somogy-,
veszprém-, zalá-, soprony- és vasvàrmegyei ref. egyházakból álló
dunántúli egyházkerillet Pápán 1630-ban tartott zsinatjának vég-
zései emlékeznek 3). Ezt nézetem szerint nem lebet egynek tar-
tannnk a heidelbergi káténak Pápán 1577-ben Huszár David ál-
tal kiadott fordításával, melynek eddig egyetlenlll ismert példá-
nya a pápai ref collegium konyvtárában maradt fön *).
8. Huszár Gal munkájának tartja Tótb Ferencz a budai
csonkatoronybau levo magyar rabok imádságát is, mely az imént
említett pápai kátéhoz mellékelt imádságok kbzt olvasbató. Er-
ríil azonban az általa fölhozott érvekbíil tükéletes meggyözödest
nem nyerhetUnk.5)
r^
i .
171
férjének , a jcles hadvczérnek, halhatatlan nevéhez méltóbb
nyúghelyet szerezzen. В o 1 1 y á n h a m v a i t ö z v с g y с t á h o r-
helyérol elvitetvén, itnncpélyes szertartással
a Szent-Ferencz-rendtiek gyöngyösi régi s z é p
góthegyházábatemettette. Arequiemek is itt s
Egerben tartattak érette.
Most mar teljes bizonyossággal tudom mind ezt, mind pedig
Bottyán elhúnytának napját és helyét.
Ugyauis a tavaszszal a ra. kir. Curia levéltárában a Boty-
tyan-örökösök és legatárinsok porös actái közt kutatván —
hány felé oszlott a hires tábornok gazdag hagyoraánya ? —•
véletlenul reájotteni mindezen annyiszor és annyi belylltt biaba
keresett, 8 legalább elöttem nagybecsti, de bárki más elött is
bistóriai érdek't adatokra.
Nevezetesen Bottyán ozvegyét szUl gr. Forgách Ju
li á n á t — ekkor,1712-ben mar b. Palocsay Gyorgynét — a fi-
maradék nélklil elhalt tábornok rokonai és hagyományosai —
a dús örökseg felett pürlekedvén — türvéuyes ùton, hit alatt
kényszeríték bevallani mindazon ingóságokat , melyek néhai
férje balála után kezénél maradtak. Ezen bevallási okmány szo-
vegében forduluak elö az eniHtettem türténelmi bccsll adatok.
Az okmány bitelességéhez semrai kétség nem fér. Egész
ivrétben irt, két ivre menö egykorú irás az, a per-actákban „54"
számmal jelólve, s kivtll „Acta successorum Joannis condam
Bottyán, ex compromisso partium Tyrnaviae et in Bátorkeszi
(Bottyán egyik uradalma) revisa et judicaliter terminata" fel-
irattal ellátva. Saját aláirásaikkal és pecséteikkel megerositve
iiták és kiadták Pozsonyban, 1712. oct. 5-kén Schlosspergh Fe-
rencz és Nagy Adám kir. táblai hites jegyzíik, mint — a Flilesi és
Gálosbázi Meskó Ádám nádori itélCmester, továbbá Eorméuyesi
Fiáth János és Nemes-Kocsóczi Dubniczky András kir. személy-
nükök elnöklete alatt tartott kir itélo táblai lilésbol az imént irt
évben és impon Bottyán özvegye gr. Forgách Juliana hit alatti
vallomásának fiilvétele végett — kikllldott hivatalos személyek.
Bizonyitják pedig, bogy ok a nevezett парой Pozsonyban,
a grófno szállásán, özv. Klebl Flllöpue Duna-utczai házában
megjelenvén, elöttök a grófno a következö eskut tette le :
„Én Forgács Julianna, eskllszem az egy elö Istenre, ki
12*
172
Atya, Fiú, Szent-Lélek, teljesSzent-Háromság, Boldogságos Szent-
Sztízre, és Istennck minden Szenteire, hogy én Istenben boldogúl
elnyúgodott Bottyán Jan o s uramnak volt mindennémo in-
gó jószágát : ugymint jószág- és adósleveleit, arany- és eztist-
pénzét, s ngyan arany és ezlistmiveit, s más, drágakoves és gyó'n-
gyes portékáit, fegyverét, ruháját, — s cgy szóval akármi név-
vel nevezendíi jószágát és portékáját, mcllyek vagy éltében em-
létettt Bottyán János uramnak, vagyis (értsd: vagy) holta utáu,
akármelly helyekben, társzekereiben is, vagy másutt, akármikor
és mikép kezemhez jutottanak és jöttcnek, akárhová löttenek :
tisztán és igazán kinyilatkoztatom , meguevezem és elö-
adom, vagy hová fordftottam s lüttenek és tüttem légyen ? meg-
mondom ; seinmit el nem ríijtük s meg nein tagadok, — s má-
soknál is a mit azonokban jiitottakuak lenni tudok, mindazokat
is kinyilatkoztatom, és igazán megvallom. Isten engem úgy sc-
géljen, és Istennek minden Szentei !"
Ezen esküt letévén Bottyán ózvegye, b. Palocsayné, meg-
kezdé vallomásait elsö férje nála maradt pénzüsszegeirül, köte
lezvénycirol, ingóságairól stb, hosszú sorban részlctezvén egymás-
után minden egyes tárgyat. E sorozatban fordnluak elö a Boty-
tyáu elhunytára vonatkozó föntebb irt adatok ; ugymint :
„ A n n o 1709. dje 27. Septembris Q d v Ö z ti 1 1 Bot y-
tyáu János kimúlván ez árnyékvilágbúl örsi
p u s z t á n levo t á b o r b e 1 y é n, balálakor maradott az ö'z-
vcgynél Tckintetes és Nagyságos Forgács Juliauna Asszonynál
készpénz circiter. . . fl. 2tiÜ0." — Alább:
„Üdvöz tilt Bottyán János t émet é s ér e köl-
t ö 1 1, z á s z 1 ó j á v a 1, с z í m e г e к к e 1 e g y ti 1 1 . . fl. 1900."
„Gyo'ngyestt, barátok klastro mában, teme-
tohelyéért, mieékre, gyertyákra adott . . . fl. 240."
„Eg er be n item ado 1 1 misékrc, gyertyákra
fl. GO."
Ismét alább : „Néhai Bottyán János urain balála után ma
radott (a túborban) két paripa: egy „Fakó," másik „Csepregi"
nevök ; a fakót Bcrcsényi Miklós, mint föbbik kuruez generalis
elvitette, aranyos szerszámostúl, arauyos portai czafrangostûl,
és ezltstes pár-puskástúl egylltt , — az „Csöpregi" ló pe-
diglcn dögberi elveszett. Maradt ugyanott hat hintósló, két hintó,
f \.
173
két pajzán lo," konyhakocsikjtárszekerek, „bizonyos lora való
aranyos szerszám, más eziistes szerszám ; egy pöcsetös arany-
gyürü, cgy aranyos, kilcncz gyémántokkal megrakott györö ; két
ezüst ora ; egy ezltstcs kard és palios, egy cztistes balta (vulgo
„É o 1 1 y á n f e j s z é j e" vocitata). Maradt egy par kétcsévo pa-
rasztos pisztol ; item két sátor ; két torokbársony-vánkos-
héj, barmadika pediglen feje alatt temetödett
né h ai Bottyán János úrnak". stb. stb. Számtalan ér-
dekes apróság: mi azonban e helyütt csak azokat említjükfol,
melyek Botty<án halálát érdeklik ; logtolebb még, mint bistóriai
nevezctességróL anól teszünk röviden emlitést, bogy egy h á-
romszáz aranyat nyomó lánezon iüggö nagy arany-
é r e m is maradott I. Leopold csász,ár arczképével, a melyet a
periratok többszörös bizonysága szerint, még a régi idökben
Bottyánnak, mint magyar kir. huszáiezredesnek, maga Leopold
császár akasztott a nyakába, Bécsben, jntalmúl a törökök eilen
végbevitt valami hatalmas vitézi tcttéért. E lánezot s érdemrendet
azonban Bottyán mint kurucztábornok nem viselte tobbé, hanem
egy jó kedvében szép iiju nejének „az fátens asszonnak ö
nagyságának derekára kotvéu, bogy néki ajándékozta, — (az
özvegy) hiti szerint valija."
/
174
T. K.
A nagy-ciiyedi foisko la kiiltörtenetc
1662 Ш i70á-ig.
Alig van tudományos intézet hazánkban, mely nemzetltuk
jó es balsorsát hivebben és fájdalom, érzékenyebben osztotta
volna, mint a nagy-enyedi fötanoda.
Minden nagyobb esemény, mely Erdélyre nézve korpontúl
(acra) szolgált, e kozintézetünk sorsában is nevezetes változást
idézett elö ; a nagy csapások erejét pedig, az ország miveltségé-
nck roppant kárára, mindig legsajnosabban érezte.
Azon nehány évtizedig tarto békét, melyet Apaffi trónjá"
nak megszilárdulása nyújtott, fotanodánk beléletének megszi-
lárdulásán, jó hirének megalapitásan könnyü felismcrnttnk.
Az ország értelmisége örült a tehetséges, söt néha nagy-
hirfi, jeles képzettségu tanárok vezetése alatt felviruló intézet
látásán ; a haza elsö fiai : egy BethlenJános, Bcthlen
Mi к 16s , a mind észre, mind szivre jelesek, bliszkeségoknek
tarták a tanoda Ugyei vezetesét, legszcntcbb kötelessegöknek
elomozdítását; s az anyagi és szcllemi vezetés crcdménye, ugy
bent a tanoda gyarapodásán, mint kllnt a kiboesátott ifjak
jelességén félreismerhetlen vala.')
A hány nemes gondolkozásu hazafi : aunyi gyámolítója volt
a tanodának, s a jótékonyság soba a késobbi korban azon fokot
el nem érte, melyet e korszak vége felé mutatott.
Tehetösebb uraink ismerve a Szentirás azon szavait, bogy
'>
179
Az 1691 -ben decz. 4-kén megerösitett „leopoldi kot-
level" ¡Leopold iiium diploma) elsö és második pontja az egy-
házak és tanodák eddigi jogait és javait Erdélyben úgy, mint a
kapcsolt részekben, (s ezek között névleg Debreczenben is) biz-
tositja; söt 1693 October 9-eröl Haller Jànos orszàgos
kincstárnoktól eredeti okmány van birtokunkban,1) mely hivat-
kozvàn a leopoldi kilt level 2-ik pontjára, a kamarai és bànyai
(Vi h i va tal инк о к пак, bérloknek szigorùan parancsolja : „ut . . . om
nia illa beneficia, collationes ct pensiones, cujusvis generis aut
speciei, sive de pecunia, sive de frumento, vino, sale, vel id ge
nus alus, quae ad vitam necessaria sunt, existant ; etque per col
lationes príncipum ex bonis et proventibus fiscalibus, sub de-
functie Transsylvaniae principibus annuatim, dictae reformatai).
religionis ecclesiis s с h о 1 i s , parocchiis et professoribus,
ас simili bus dari solebant, absque ulteriori ad me re
çu r s u , acceptis tantum praefecti et salis vel tricesimarum in
spectons ad suos inferiores comissionibus, annuatim dependant
et persolvant fideliter" ; — mondom, hogy ez iutézkedés daczára
1697-ben april 27-én Bécsbol Leopold császár, Bucellini
és Wessenberg aláirással mar kérdés van téve a fötanoda
debreczeni dézniája iránt.5)
És ez volt az elsö egyenes megtàmadàs iskolànk
javai eilen, melyet késobb egész sora követett ajogtalan erösza-
kos kifosztàsoknak és apró bosszantàsoknak.
Ez okmány ugyan még cáak felemliti, bogy a Debreczen
vàrosa és fötanodauk közötti ügy a magyar cancelláriához van
áttéve : de az udvari kamara mar ez év deczember 5-én átir az
erdélyi Guberniumhoz,3) hogy miután Debreczen a sanyarú idök
miatt fizetni képtelennek valija magát, (!) a kovetelést fiig-
geszsze fel.
E szerint a Kolonics-féle elszegényltési és llldozési rend-
szer, mely Magyarorszàgon màr egy par évtized ota folytatá a
') Szobon, 2-ik augustus, 1704. A icítanodai türt. lov¿ltár 46-ík ezA-
mú eredeti okmánya szcrint.
182
пеш javasló Арог 1st van nak megizeni, bogy mig Kolonie»
hoz folyaniodhatnék, fejét lábaihoz téteti ; mire a gazdag úr úgy
megijedt, hogy menten 10,000 forintot irt ala az onkénytelen
kölcsö'nre. •)
Szintoly röviden bánik el E r d é 1 ynek e korban legjele-
sebb fiával 15 et bien Miklóssal, kit az angol kovetséghez
kUldött indítványáért (melybeu oly fejedelraet jarasol, ki oszt-
rák herezegnöt tartson nejtil, de a töröknek évi adót fizessen)
perbe fogat, s fogva Béesbc klild.
így állván a dolgok, пеш esoda, bogy R á к ó с z i nralma
Erdélyben eleinte csak addig terjedelt. meddig fegyverei, s hogy
erdêlyi vezéreit : egy Toroczkay Istvánt , Mikes M i h à 1 y t,
Pekry Lörinczet, Teleki Mihály t (a nnagy"nak ne-
vezett fiát) csak badi-foglyokból teheti kuruez csapatvezérekké,
s hogy a székelység is csak akkor kezd mozogni, midôn S o m 1 y 6
és К ö v á r mar kuruez kézen roltak s Orosz Pal kuruez tábor-
nok bonczbidai szerenesés lltkozete megto'rtént.
Az enyedi polgárság, egy békés félszázad áldásaitól gaz-
dagon; s elszokva a zimankós idök kelleoietlenségeitol, egyálta-
lában nem örvendett, iuidííu márczius elején hirül vette, hogy
T о г о с z к a y I s t v á u. az egykori aranyosszéki fokapitáuy ,
csak elébb R a b u t i n bonczbidai szerencsétlen hadvezére. шаг
mint kuruez dandárvezeto, Enycdhez küzelít.
Hiven a Rabutinnak letett eskllhüz , azonnal jelentést tet-
tek a febérvári és szász-sebesi német 6rségnek, hogy siessenek a
szorongatott varos segélyére : mert ez Toroczkay 6'XK) emberé-
nek a 30—40 fónyi orséggel megfelelni nem lesz képes.
Segély sehonnan nem érkezett, s Toroczkay serge az
ellentállni nem biró városba csakugyan bevonult , elfogván és
Rákóczi hüségére esketvén Dicso-Szent-Mártoni Balogh
Z s i g m o n dot, a Rabutin által ide rendelt labanez kapitányt is.
Három napig mulatott a kurueztábor Enyeden, nem nagy
örömere a polgárságnak . mi u tan a még rendetlen csapatok requisi-
tióboz lévénszokva, ezta „meghódftott" városban nagyon is sza-
badelvüen gyakorolták : az élelmi-szereken kivttl más becscsnek
látszó pórtékára is kezet tévén.
'; Cserey.
183
Maga Toroczkay pedig a vagyonosabb polgárságot kczdé
II. Rákóczi Fcrcncz hüségére beesketni , azegyház
és foi s к ola eloljárósága kivételével, kiknek ki-
hagyását hogy joakaratból tette-e, vagy ellenséges czélzatból ?
akkor senkisem Imita megmondani.
Még a kuruczhadnak Enyeden léte al att pedig, mind a tanaca,
mind a collegium titkon küvcteket kuldütt Szebenbe, ott levo
patronnsaihoz, kik által jelentik a tiïrténteket, s utasítást kérnek
a teendökre nézve. A kuruezok valószinllleg értesttltek e kuldött-
segröl, de mint P á p a i Páriz Ferenczirja: „a collegium-
nak épen semmi tekintetben nem akartak alkalmatlanok lenui, s
ellenséges szándékokat azzal szemben még ekkor elhallgatva
nyelték el."
Negyed napra Toroczkay 1st van odább mozdult,
Fehérvár felé, melyben németorség volt, állitólag épen oly czél-
ból, hogy a gyengén erfldltett helyet megostromolja : de úgy
látszik, vagy ostromszerek, vagy bátorság hiányában letett szán-
dékáról, s miután Tü' visen Apor I s t v á n gazdag csllreit
és kazlait, hogy a császáriaknak élelmül ne szolgàljanak, fei
égetteté, sergével átkelt a Maroson, s annak balpartján folíele
vonnlt, a vidéket útjában kiélvén és beesketvén.
Enyeden Toroczkay Balkó László nevll kolozs-
megyei nemes-emberét hagyta, mint biztosát, oly meghagyással,
hogy a német orségll várakba, száez városokba menekUlt nemes-
ség vagyonát irja üssze, s a varos i és vidéki népet Rákóczi
iránti hódolatra hajtsa.
A kuruez vezér eltávozta után a szAsz-szebesi s febérvári
orség, talán hogy Rabutin elonyomulásának útatkészitsenek,
egyre járatták kémeik által E n y e d e t. Ezek közül egyet, va-
lami szász ácsmestert. , ki vigyázatlanúl járt el küldetésében,
Balkó László, Toroczkay bfztosa elfogat, s az ekkor
mar Maro si! o g á t n á 1 állomásozó táborba kllld
Toroczkay a kém orrát , némelyek szerint füleit is
levágatva, útjára bocsátja.
E, mar a korszakhoz mérve ¡s barbar tett (Kérnek irántak
kor szokásos eljárás. S ze r k.) indokát klllö'nbözöleg adják elíí.
Pápai Páriz Ferencz az erdélyi múzenmban levo
eredeti kéziratában ez okot adja, hogy Toroczkay „az enye
184
diekre mar elfibb megboszankodott , de nyilváii nem mervén (?)
nekiek ártatni" a császári vezér által akarta az enyediekea bo-
szíiját to'ltctni, számitva ennek kémje mpgcsonkftásáért bekö'vet-
kezendö bosznjára. •)
Egy más, az elobbivel nagyon rokon, mondhatnáni után-
dolgozás 1777-böl, a szemtanu P á p a i P á r i z mondását oda
böviti, hogy Toroczkay , „az enyediekre magán-okokért шаг
korábban nebeztelvc, e kémet orrától és fiileitol megfosztva, sa-
ját csapatához (a császáriakhoz) visszaklildi, bogy igy az enye-
dieket a cgászáriak elótt gyülolségbe ejtvén, azonroszat, melyet
ö maga nem akart az enycdieken elkövetni, mások által hajtassa
végre 2).
Bármily élescn legyen itt a vád Toroczkay eilen ki-
mondva , в állltsa bar a labancz Cserey ugyan ez eseménynél,
bogy : „Thoroczkay István sok ezer kuruczokkal ott volt közel
Enyedhez, s ki is küldüttek hozzája segitségért : csak azért, hogy
a varos reformatusokból állott, a reformatusoknak gyönyörtise-
ges collegiumok ott volt, meg nem segéllé" : hajlandó vagyok To-
roczkaynak a kém irányában tett eljárását inkább némi könnyel-
müségnek, vagy katonai vadságnak, mint az enyediek elleni
roszakaratnak tulajdonitaui. És pedig a következö okokból :
Toroczkay józanon nem számíthatott arra, hogy Rabutin
azért, mert ö egy saját biztosa által elfogatott kémjével gonoszúl
bánt, a vétlen és védetlen Enyeden s a még ártatlanabb föisko-
lán töltee boszúját.
Toroczkay nehezen lehetett az enyediek eilen, kiknek
vétsége nines is kíemelve, nagyon boszús , még kevésbé pedig
a collegiumra, melynek eloljáróságát — mint fölebb mondatott
— eskttre sem kötelezte : a miböl inkább lebet e tudomanyos in-
tézet iránti pietást, mint annak gyüloletét kimagyarázni.
') Hie voro dictum fabrum exploratorem uteunque oxamiiiatnm, in-
honosto vulnero naso truncari et ad suos redire jubet , pridom Enyodion-
sibus infonsus, cum aporto ipsisuoeero non a udorot, ijisos
in invidiam apud militiam Caosaroam adducoro otc. cofritans, etc.
J) Stephanus Thoroczkay viso homino, ut erat Enyodiensibus dudum
int'onsus, privatis de causis, jubet do naribus et labiis mutilari , atquc sic
ad suos, nompo praosidiarios Górmanos rodiro , quo ita Enyedionsos apud
Caosaroam militiam in mordiam adducorut, inainmqne il hid, quod ipse civi-
bus Enyodiensibus inforro noluerat, por alios ¡iifereudum juberet.
185
Az sem értheto, liogy eg}- 0000-nyi hadnak saját kézre mü-
ködü tábornoka iniért ne tölthette vagy merte volna boszúját töl-
teniegy védtelen vagy niegliódolt városon, midón ez hatalmábau
volt. De Erdélyben mar ez idoben, sot nioudhatnám sohaseni
volt oly vallásos gyUlolség , bogy Cserey szerint az uuitárius
Toroczkay, Enyedet a reformatnsok tudományos intézete meg-
semmisítéseért adja zsakmányúl. Annyival kevésbé pedig, mert
Toroczkay mivelt ember volt, s mert az enyedi tanoda áldásait
az unitáriiisok csak úgy élvezbették s élvezték, mint a reforma
tnsok.
Honnan tehát ez állítás ? Azt hiszem erre könnyebb lesz
felelni.
Ismerjtlk a Rákóczi-féle forradalom szerencsétlen kimene-
telét; igen az ezután beköszöntött polit ik ai viszonyokat.
A kozvéleménynek az enyedi reunías végett valakit áldo-
zatul kelle hozni, — úgy de — a császári geuerálist nem volt
szabad; — a várost, vagy collegiumot józanon nem lebetett.
Esett tehát a vád Ssszes súlya a maga t mar nem is vedhetß
Toroczkay Istvánra.
A szegény enyediekre nézve azonban mindegy vala, ki
volt, mi volt az ok : a keserll eredményt nekiek kellett elszen-
vedni.
R a b u t i n úgy látszik példát akart adni a császáriaktól
elpártolni akaró városoknak, s e példàra E n y e d , mint a mely
magyar es reformait lakossága miatt a hadvezéreknek sobasein
birta nagy rokonszenvét. legalkalmasabbnak látszott.
Báró Tige ezredes és szász sebesi paranesnok paranesot
kapott, hogy Enyeden a kém elfogatáeáért a boszú mtívét hajtsa
végre, a várost a folds zinérol törölje el.
Tige rendes hadai mellé zsákmány reményétol ösztö'nzbtt
szászokat, oláhokatés orményeket is vevén fel ■) éj idején, bogy
az enyediek a közelgö vészt annál kevésbé gyanitsák, megin
dúl, úgy hogy épen virágvasárnapja reggelén (mártius 13-ikán
1 704.) ér a varos ala.
Mintegy reggeli 8 ora lehetett, midöu Tige ezrede és
rendetlen csapatai a városba beto'rvén, a kastélyt körlllözönlek.
( .
187
sem érkezett, a kastély g) önge falai pedig — kivált ágyuk ei
len — épen nem látszottak tarthatóknak : a kastélyba zárkózott
polgárok elökelöi jobbnak látták kérelenire venni a dolgot.
Egy kllldottség induit ki Pápai Páriz Ferencz, Ko-
lozsvári István tanárok, Csepei And ras, В ajes i
A n d r á s reformatas- es a szász pap К rainer J á n o s vezér-
lete alatt báró Tige ele, kérvén azt, hogy a vétlen városnak
és népnek kegyelmezzeu.
De az európai hirtt nyelvész Pápai Páriz ékes szónoklatá-
nak sem sikerült a vezért megindítani. Az ezredes egyszerllen
azt felelte, hogy neki uem áll liatalmábau egyebet tenni , mint
a mit R a b u t i n rendelt.
Erre csak annyit kértek, hogy legalább az egyház és col
legium épUleteinek kedvezzenek : de a Tige által sem zaboláz-
ható rendetlen csapatok mar mindent lángba boritottak volt, az
egy colleginnion kivlll.
T i g e a sok kérésre annyit engedett , hogy a kastélybe-
liek vigyék át családjaikat a collegium udvarára, s itt nien-
tek lesznek, ha esendesen maradnak. Mind e mellctt a tüz ide is
elharapózott, a collegium is rommá Ion, s az ide nieueklilteknek
sem lehetett sokkal jobb sorsnk másokénál ; legalább az adatok
a palástolás daczára, melyet a késóbbi korlllményck cléggé meg-
fejtenek, oda mutatnak, hogy ezek is kiraboltattak, bántalmaz
tattak, söt nagyobbára meg is ólettek.
És ekkor fejlödhetett ki egyrészrol a mar ügyis mindent ve-
szélyben látó íérfiak éstanuló ifjak, — másrószrol valószinllen
Tige hátramaradott rendetlen csapatai ko'zött a végkétségbe-
esés hareza, mely számosak életébe kerlilt.
Több mint kétszáz volt csupán az elesettek száma , нет
száraítva a tehetlen aggokat és gyermekekct, kik a várost telje-
sen fölemesztö lángok áldozataivá lönek.
Még a nagyobb egyház tornya és harangjai is tttz által
emésztettek meg, a mi mutatja, hogy az exequens sereg, melynek
egy órai rabias volt engedve, nemesak kényszerból, hanem
kedvteléssel és szenvedélylyel járt el.
Ugy kell lenni, hogy a kegyetlenkedést maga Tige ezre
des is megelégelte,s ragadománynyal megrakodott scrgénck csak-
hamar takarodót fuvatott; mertaminden irányban? de legkivált
13*
188
Toroczkó felé meneklilt szerencsétlcn nép csakharuar vissza-
térhetett, hogy sebesiiltjeit fölszedhesse, lialottait eltakaritsa éá
balsorsát megsirassa.
Az elesettek kózlll kevésnek orzé mcg nevét a torténet és
hagyomány ; csupán a harczban elhallott tanulókról értesité *) az
utókort egy fali felirat, s azon egyszertt emlék, melyet A 1 só-
F e h é r megye fobirája P ti в p ö к i Péter ezek emlékének az
О г h e g y alján oly foltétellel emelt, hogy ót is az elesettek mellé
temessék, s a fotauodának e kápohiaszerli emlékre gondja le
gyen. Ma mar csak helye van, az úgynevezett К á p o 1 n a d o m b.
Ez elesettek a következök :
Debreczeni Istváu, contra-scriba s a rbetorica ta-
nitója.
H z á s z h a 1 m i G y örgy, esklldt diák, a poética classis
tanitója.
Szotyori Imre, Dobolyi Fer ene z, Szotyori
Gergely, Bányai VáradiJános, Krizbai Gyö'rgy,
ZágoniAndrás, Maro s-V ásárhelyi P é t e r, Kaposi
RigóSámuel, tógás diákok.
A polgárok ko'zlll : Szalacsai 1st van gyógyszerész,
Kézd i- V ásárhelyi P é t e r kántor, Ferencz Péter egy-
házfí.
Nehéz-sebesllltek voltak :
Magyari István, AjtaiAndrás, V aj a i G y Í5 r g y,
Szemerjai György t6gás diákok, s Enyedi István
tanár 12 éves fia.
A föntebbieket s többi polgártársaikat tisztességesen eltemet-
vén, s benno'k iinmagukat megsiratván, inert hisz melyik enyedi
polgár nein ves/.tett el legalább egyet szerettei kiizlil ? — vissza-
tértek a romhalomból Toroczkóra, mely a menekvôkkel szive
sen megosztá fedelét és kenyerét.
A szerencsétlen enyediek, mig roinjaikról a vért és Uszkök
kormát letakarithatnák, míg fejbk folé a nyár kévéibol legalább
egy szalmafódelet boríthatnának, az cinberszeretö toroczkaiak-
nál vonták meg magokat, s a tanoda ifjúsága épen a Székelyko
barlangjaiban, bol a hagyomány szerint eloadások is voltak.
y
190
<
192
itélete. azt a mennyei igaz Úraak mind igaz itéleteit, mind pe-
dig irgalmassàgit, melyet cselekedett cnnekelötte circiter 45
Esztendökkel ezen Varoson.*) midön a Pogányoktói a Városnak
Kastei ya és benne levö keresztyén Atyánkfiai szorongattatván,
csndálatosan az Igten az égból szállott tiiz által megrettentvén
a Pogànyokat. és megszabaditván, fogadást tettek volt Igten elott
arról, hogy Esztendöröl esztendöre azt a Napot, mellyen Igten
oket oly csndálatosan megszabaditotta, megszentelnék, könyör-
gésckkel, bo'jtolésekkel, Isten Igéjének hallgatásával. De a sok
szomorú változás fogadásokat csakhamar felbontotta, mellyért
is az idötöl íogvaazlstennek sok s ktilbmb-khiombitéletit szenvedte
e Varos. Mellyeket szomorúan forgaftak elméjekben e Városnak
és Ecclésiának Istenfélo Tagjai. Ennek okájért, tetszett kicsintól
fogva nagyig minden rendeknek : Egyliáziaknak és külsöknek,
Férfíaknak és Asszonyi állatoknok, Fiú gyermekeknek és Leá-
nyoknak közönsegesen, laten s Angyalok,söt e világ elött, az Isten
haragjának engesztelésére való igaz poenitenczia tartásnnkat
s Ö Felségéhez való megtéréstiuket (hogy Városunk s EcclésiáDk
Isten elott kegyeluiet nyerhctne, és még valaba áldott kezeivel
romlásunkból felépíttené) ilycn fogadásokat tenni :
1 . Hogy azt a szomorú emlékezetü Napot, Diem Domini
cain Palmarum. Esztendímként emlékezctben tartjuk, azon a
Napon solemniter az Isten itéleteinek és csndálatos szabaditá-
sának hálaadással való emlegctésivcl, Künyórgéssel, ésbojtolés-
sel Istenek szolgálunk, a/. L'rnak haragját cngesztelni el uernmú-
latjuk. Ezt pedig fogadjuk ncincsak magunk személlyilnk
iránt, haiieni még a Fiaink, s Leányaiuk, seit a mi inaradé-
kaink iránt, uemzetségrol nemzetségre. Hogy pedig az idíinek
változási ebbeli l'ogadásuukat se a mi gycrmekeiuk se maradé-
kainknak clméjckból el nc torülhcssék : idöröl idöre, esztendöröl
esztendöre a Nemes Városnak cloljárói jó idején tartozzanak el-
méjekre adni a T. Tanitóknak, a kik is tartozzanak annak az
Innepuck megszentolése feltíl, azon a napon pedig, Inneplésnek
okát elüszámlálni, emlegetvén megkescrcdett e Városnak ilyen
szoïnyil romlását ; bogy pedig még magot bagyott az Isten аг
O I lazaban Istcnnek nagy-alázatos szívvel megkoszó'niii.
s
A Maros-Portuson újabban fölfedezett ruinai
régiségek.
Régi és koztudomásu dolog, hogy azou a tersé gen, a mely
Gyula-Fehérvár és MaroePortus közt a Maros jobb partján elte-
rttl abban az idöben, a mikor a rómaiak birták Daciát (106 —
257 Kr. után) egy jelentékcny telepváros (colonia) feklldt, a
melynek nevé Apulum volt. Ezt a térséget az országút délnyu
gati irányban átmetszvén, kétrészre osztja, a melyek egyike az
országút és a Maros, a másika nyugat felöl az országút és a he-
gyek közt fekszik.
Noba igen valószinü, bogy a rómaiak álló tabora épen azon
a magaslaton volt, a melyen most a gyula-fehérvári vár emel-
kedik : az e tábor védelme alatt állott varos mégis jóval alább
éplllt volt a Maros mellé, és kozóppontja körülbelöl épen ott le-
hetett, a bol most Portus van.Már ba az ember Gyula-Febérvártól
Portus felé megy az országúton : a távolságoak mintegy barmadát
áthaladva, egy hidhoz ér, a mely egy soha ki nem száradó mo-
csárpocsolyát hidal át,és minden jelenség arra mutat,hogy a sa-
játlagos varos e mocsárnál kezdödött, és bosszukás petekör alak-
jában foglalta el a Maros kanyarodása által kepzödött szögletet.
A hely fekvése nyilt téren uagyon valószinüvé teszi, hogy
257-ben,midön a góthok elfoglalták a mai Erdélyt, e varos egyike
volt a barbar pusztitások elsü áldozatainak.Az akkori ido szokása
szerint az inkább rabió mint bódító jovevények az épületeket
felgyujtották, lerombolták, a mi értékest kaptak, elvitték, a la-
kókat vagy kiolték, vagy rabszolgaságba vitték magokkal, s igy
a varos helye pusztán maradván , bégyepesedett. Ehhcz járult
még, hogy az alatta elfolyó lassú Maros gyakori áradásaival sok
homokot rakott le, a mely a viz leapadása után mint futó-homok
\
203
14*
Konyyismertetések, blrálatok.
ni.
A magyar honvédolem tiirténete. H о г v á t h M ¡ h á 1 y „Kisobb Türté-
íielmi Munkái" I. kittot 149—246 11. Ráth МЛг kindnsa.
\
207
S
210
országra onkéuyuleg adót vetett, és e pénzen most mar mind al
lando hadat, nómet zsoldosokat tartott : a mai osztrák seneget. A
magyar nemzetnek 40évig tarto szivós ellentállása meghiúsitá
királyaink absolutisticus tervcit. Kénytelenek voltak elismerni a
nerazet beleszólási jogát a honvédelembe : viszont az országgyü-
lés az 1 7 1 5 : 8 t. cz.-ben aliando sereg felállitásába, tartásába be-
lecgyczctt, roelyhez a nemesi fclkelés csak végszlikségben volt
járulandó. Mig czen aliando, toborzott sereg, melynek bézagait
a nemzet meg-meg ajánlott újonczokkal potóla, Törökföldön, Né-
met- és Olaszországban, Belgium- és Francziaországban vérét
ontá, és az „osztrák sereg" vitézségének hirét megalapitá: honn
a fejedelem és nemzet közt, néha-néha szünetelve, tovább egy
századnál elkeseredett vita folyt, vajjon köteles e a nemesség jó-
szágai után az aliando seregre adót fizetni, vagy csak jószánlá-
ból teszi azt ? Es e kérdés eldontésére akkor,midön mar fél Euro
pa a katona-sorozást fogadta el,a bandériális viszonyokban keres-
tek és találtak védveket. A magyar nemesi folkelés legutoljára
1809-eu szállt sikra ; s az utolsó bandérium,mely Horvátországban
1 848-ig magát fentartotta, 48-49-ben a magyarok elleni harczban
ért tragicomicus véget. Az 1848—49-iki szabadságbarcz megoldá
a kérdést, mely mellett szerzö jelen értekezésében oly lelkesen
szót emelt. A 48-ki torvények kimondâk a jogegyenlöseget, kö-
zös teherviselést : és a válságos napok a nemzet m i n d en ,.osz-
tályát a haza védelmére késznek találtak, ésismét fegyverben ál-
lottazegésznemzet,mint regen, a bonfoglalás napjaiban. p. oy.
ÏÂRCZA.
— Magyar Torténelmi Társnlat. A nyári szünidök letcltével
társulatunk válaeztmánya October З-kân tarta e havi ül^eét, a szokott
hclyen ée idó'bcn. Választmányi tagok ezép ezámmal jelentek meg, ne-
háuyan a vidékiek közül is.
Miután gr. Mikrt Imre ö nmlga bivatalos teendó'i, Horváth Mibály
mä^od-elnök közbejött betegedge, Ipolyi Arnold harmad-elnök pedig tá
volléte miatt az ülésben rfazt nem vehettek : az elnöki széket kozfelké-
rdsre Toldy Fcrencz foglalá el.
A tit km- felolvasá a lcgközelebbi választmányi ülés jegyzókony-
vét. Azulan jelenté, hogy a társulat bavi kózlonyének a „Századok"-
nak elsô fíízete, a választmány utasításához képest, még július lió végén
^
211
elkészült,s augustas elején az összes tagoknak, az alapszabályok ée korlevél
egy-egy példányával együtt szétküldoztetett. Helyeslô tudomásul vétetik.
Pénztárnok örömmel jelcnti, hogy a társulat a lefolyt szünidö
alatt is újra szdpszáinu tagokkal gyarapodott, uevczetesen három alapító
s hatvan évdíjas taggal, kiknck ncvcit felolvasván, a választmány által
mindnyájan elfogadtattak, és tagokul megerosíttettek. Ez új alapítók gr.
Eszterházy János, gr. Majláth Józscf és b. Wodianer Albert 100 — 100
frttal ; az új dvdíjas tagok közül fólcmlítjük e helyütt Joaniiovics
György államtitkárt, Hunfalvy János, Paur Iván, Salamon Ferencz,
S¿iiiovácz György és Török János akadémiai tagokat, Radich Ákos fiu-
mei orsz. képviselot, Schuller-Libloy Frigyeet az erdélyi »zász torté-
netnyomozó tanárt, Pulszky Agostot, stb. — Hogy e tieztán tudományo»
czélú hazai társulat iránt mily örvendetes részvét nyilváuul a lelkes ko-
zomég minden osztálya részérol : mutatja azon korülmény is, hogy a
most hejelcntett tagok között igen szép számmal fordulnak elö az olvasó-
egyletek,keresk. ifjak, söt több tudománykedvelo ezegcdi hölgy is jelentkc-
zett tagül, kiket a választmány abbeli különöe örömmel erösitett meg a
tagságban, bogy i'me Anglia hölgyei példájára hazánk lelkes nói is tény-
legcs részvéttel kezdenek viseltetui nemcsak — mint cddig — a szép-
irodalum, hanem a komoly tudomány-ágak iránt is.
Az új tagok bejelentése után köretkezett a péuztári kimutatás
elóterjesztése, melyból kitünik, hogy a társulatnak 53 alapító tag után
mar 6400 frtnyi tokéje, s 404 évdíjas tag után — kik magukat há
rom évre kotelezték — évenkint 2020 frtnyi bevétele vau. Alapítvá-
nyokbiin, azok kamataiban és évdíjakban befízettetutt sept. 30-ig össze-
seu 3090 frt, befizctendö még 33 30 fit.
Ezután elnöklö úr kijelenti, hogy a betegeége miat' személyesen
meg nem jelenhetett másod-elnok úr óhajtását fejezi ki, millón felszó-
lítja a v&lasztmányt : intézkedjék a koltségvctés megállapításáról, s erre
bizottságot vél kineveztetni, mely a jövö novemberi filésre adja be ler-
vezetét. Elfogadtatik, és Horváth Miliály elnöklete alatt Toldy Ferencz
és Wenzel Gusztáv urak kéretnek fel e bizottság tagjaivá, hozzájok
adatván még a társulati titkár és pénztárnok.
Titkár elöterjeszti a július 2-ki ül^s által a „Századok" üpyébcn
kiküldött bizottság jelentését ; a választmány a te« intézkedéseket hely-
benhagyja, a havi közlöny kiállítáeára nézve Emich Gusztáv akadémiai
nyomdaszszal kötött alkut megerSsíti, s cgyszersmind a bizottságot — a
коЛбпу ügyében teendök körül — az év végéig állandósítja,
212
YégeíWtett, bogy a tagok további gyarapitáfát eszknzlô nyilvá-
nos gyüjtések most шаг foganatba véteisenek, mégpedig u:inél szélesb
körben: minthogy a Magyar Torténelmi Társulat felvirágzását minden ha-
rája torténete iránt érdekkel viseltetö bonfi remélhetoleg szivén bordja,
s csekélyeégbe kerülö áldozatjt atlól nem vonandja meg. Körlevelek al
lai íel fognak azért szólíttatni a társalat pártolására, és saját körükben
való szives ferjesztésére az országos fo-, megyei és városi hatóságok be-
folyásosabb képviieloi, a fonem-.sség és fopapság, a fö- és kozéptanodák
taiiári karai, olvasó egyletek, stb. ; úgy bogy a társalat ez uton biz-
tosan elérbetni reméli, bogy a moslaninál kétszerte nagyobb körben mo-
zoghasson, s tagjainak szaporodá-a által képessé tétethessék kitüzött üd-
TÖf czélját minélinkább megközelithetni, s cgyszersmind pártolóinak is
ará'iylag még több szcllcmi termékkel szolgálhatni.
Ezutin Wen. l1 Gusztáv ismertetctt egy igen nevezetes ukmányt
melyock eredetije nébai Nagy István hétszeuiélynok hátraliagyott gyüj
teményében létczik. Ez okmány — melyet ismertetö úr fel is olvasott
— Hunyady Jánosnak 1444-bcu Gallipoli uiellöl, Gútbi Országh Mi-
hály kincetárnokhoz a várnai vész után két héttel irt lévele, m e 1 y sie-
rint Ulászló király akkor még életben lett volna,
bar arczában megsebcsítve ; ha ez áll, s Hunyady a levelet nem pusztán
lionfiai vigasztaláeára irta : úgy a torténelein eddigi állítása, bogy i. i.
Ulászló a várnai ütközetben elesett , nem volna egyéb puizta mesénél.
Annyi tény, bogy az okmány hitelességéhez, Wenzel úr állílása szerint,
Bcmmi kétség nom fer ; ismertetö úr a választmány felkérése folytán be-
eses fülfedezését a „Századoku-ban közölni igérte.
Lchoczky Tivadar is inutattatott be egy érdeke-; okmány hasoumá-
sát: Sándor pápának 1412-bcu kiadott indnlgentiáját, a törökök és
saraecnok eilen harezrakelök részére. Eredetije a b. Perényi-csalúd le"
véltárában, Nagy-Szöllösön van.
Majd l'auler Gyula köszöue meg jegyzó'vé választatását.
Végre a litkár szomorodva jeleuté, hogy a társulatot a lefolyt sziin-
idö alatt sajnos veszteség érte, a mennyiben egy választmányi tagját
veszté cl a szorgahnaa ifjú torténetbúvár Arvai Teöreök Gyula, továbbá
egy buzgó alapító tagját b. Apoi- Sándor gyászos kimúlta által.
Ezzel az ülés befejeztetett.
^
223
Torténelmi kbnyytár. *)
— ., Horválh Mihály kisebb torténelmi ntniíkái." Elsó' és
második kötet. Pest, 1868. Kiadja Ráth Mor. Nyomatott Bécsben, Holz-
\
225
bausennél. Nagy 8-ad rét 474 es 523 lap. Elsökötet: 1) l'árbu-
zaui así Európába költözö magyarok s a többi Europa iniveLiége között.
— "¿) A magyar honvédeleni torténete. — 3) Az 1 514-diki pórlázadás
torténete. — 4) A pórosztály költözi!si jogának törteneteböl. — 5) Cor-
vin János herczeg élete. — 6) Adalékok Jânos király külviszonyai tör-
ténelméhez. — /) Az 1764 diki országgyülés torténete. — Az ország-
lani theoríák eredetének s kifejlésének torténete. — Másodikko-
te.t: 1) Az ¡par és kcreskedés torténete hazánkban a kozépkorban. —
2) A vezérek kora.— 3) Sz. -Adalbert élete.— 4) A kereszténység és al-
kotmányos rend megszilárdulásának korszaka. — 6) Az olygarcbia har-
eza az alkotmány eilen. — 6) Az Anjou-liázbcli királyok liatása ha-
zánkra. — 7) Hedvig királyné élete. — 8) Par szó szó özvegy Maria
királyué öäszekötteteseiröl Magyarországgal. — 9) A bécsi békekotés
ée Rudolf király lemondásának tortéuetéhez. — Elofizetési ara a mar sajtó
alatt levo Ill-dik ée IV ik kötettel együtt 12 frt.
— A magy. tud. Akadémia torténettuJományi osztálya
kürébol 1867 folytán II u n f al vy Jánoi szerkesztése alatt kültm fü.
zetekben megjelcnt értekezések kiadványai :
i. sz. „Hazánk kozlekedési eszközeiröl." Bzékfoglaló ér-
tekezés Hunfalvy Jânos r. tagtól. 55 1. Ara 35 kr.
II. sz. „A perdöntö bajvívások torténete Magyarorszá-
gOU." Pe sty Frig y es 1. tagtól. 190 1. Ara 1 frt. 30 kr.
Ш. sz. „Duuántúli level tárak ismertetése, külöuös te
kintettel II. Bákóczi Ferencz korára." Thaly Káimb i.
tagtól. 46 1. Ara 30 kr.
IV. sz. nA magyar birodalom neinzetiségei és ezek szá-
lllil Vármegyék és járáSOk SZerint." F é n y e s Elek 1. tagtól.
77 1. Ara 50 kr.
V. sz. „Egy lap К rd él y legújabb torténehnébol. Emlék.
beszéd Tunyogi Csapó József kolozsvári ref. jogtanár fülött. Az 1834-
ki országgyülés s (az) azt megeló'zott egybázi s politikai mozgalmak
rajzával. Szilágyi Ferencz 1. tagtól. 1 60 1. Ara 90 kr.
VI. sz. „Bethlen Gíibor fejedelem tróufoglalása." Szi
lágyi S an or 1. tagtól. 74 1. Ara 45 kr.
Nyomattak Emicli G. akadémiai nyomdásznál, kapbatók Eggen-
berger F. akadémiai könyvarus útján.
II.
Zrinyi Francziaország, Lengyelország nélklll nem látta ma
gyar felkelésnek sikerét : mindazonáltal sem 6, sem a nemzet
mostani helyzetében a török miatt meg nem maradhatott. Tud-
faatta, hogy Nádasdy czélzatosan emleget a császár elött fontos
közlendöket, és öt elârulni kész. Hallotta a titkos tanácsban
Rothal vádait Nádasdy eilen (Jul. 28.), hogy mar 1661 -ben ke-
resett szo'vetséget az imperiumban, czimborált a francziákkal,
evédekkel, Rákóczival, kinek leányát és a koronát szánta, az
eperjesi gyülekezetet zavarni törekedett, Rothal életére tö'rt : és
gondolhatta, hogy a vád hova-tovább rá is ki fog terjedni. ')
Zrinyi azonban nem szokott megijedni, vagy válságos pillana-
tokban habozni. Merészen elhatárzá Ausztriával vlnni ki azt,
mit Ausztria nélkül kivinni nem tudott, és kibékülési jelül, biza-
lom-nyerés végett felfedezé Leopoldnak szo'vetséget Vesselényi,
Nádasdyval, osszeko'ttetését Gremonville-lel és figyelmeztette a
felso-magyarországi forrongásra, mely minden perczben láza-
dássá fajulhatott. Bizott magában, hogy lecsendeslti a magyaro-
kat, és ráveszi az udvart, kezdjen háborút a törökkel, a midan
magát vezérnek látta és meg fogta mutathatni a világnak, hogy
„bátyja Miklós nem halt még meg!" a).
Fokép szerette volna a megtlrUlt károlyvárosi generalatust,
mely Horvátország nagy részére kiterjedt és a bán alatti részek-
S'
v A,
232
nek is kulcsa volt. Azonban Bécsben, a mennyiben Zrinyi czélját
sejték, nem akartak merész actiót, nem alkalmat dicsoségre ve-
szedelmes embereknek. Felfedezéseit részint mar tudták, részint
túlzásnak , koholmánynak tartották , melyekkel csak fontos-
kodni akar. Az udvar folytatta politikáját, hagyta fejlödni a ma
gyar ügyeket, és Leopold köszönet fejében Rothal által Zrinyit
bocsánatáról biztositá, ha jövörc hason gonoszságtól tartózkodni
fog, és elkíivetett hitszegését litt engedelmességgel jóvá teszi, ')
de egyuttal a károlyvárosi kapitányságot a krajnai Auersperg
után a stájer Herberstein Júzsef grófra ruházta. Úgy bántakZri-
nyivel, mint a kinek haragjától nem félnek, barátságával nem
törödnek. „Majd fogtok még félni tölem !" - kiáltá Péter e
bánásmód által egészen kiszedve, a császár eloszobájában
ácsorgó udvaronczoknak, és neje Katalin, ki ügyét a károlyvá
rosi kapitányság végett elömozdltani Bécsbe jótt, szinte fenye-
getödzött a nagybefolyású Eleonora anya császárnéelott: „ha
férjével roszül bánnak, neki segélyt a tö'rök eilen nem adnak,
kénytelen lesz ott keresni segélyt, a hol épen kinálkozik." '-)
Zrinyi Péternek sokfelé jártak Ugynokei. Rómában és
Olaszhonban Pocobelli János, olyan Palmeriniféle diplómala, a
felvidéken Docsaiics Miklos, Verebélyi István müködtek érdeké-
ben : de a segély, melyre Katalin czélzott, ámbar Péter ismét
közeledett Gremonvillehez, esak a töröktöl volt várható. s)
Az udvarnak sérto magaviselete, neje nnszolásai végre
leklizdték gyermeksége ota táplált ellenszeuvét a török iránt,
és hajlandóvá tették a hitetlen szomszédhoz fordulni, hogy roa
V
233
efe.
236
') Jelentés.
') Zrinyi védelme i. b, 838. 1.
237
') Jelentés.
') Tattenbach lévele Kranichsfeldröl márez. 16. 1670. Jelentés.
') Jelentés.
*) A márczius 24-én kelt meghatalmazás egész kiterjedésében a Je-
lentésben.
240
s
242
czellárrá, a római jog emlójén növekedve, a caesari minden
hatóság elveivel volt tele. 0 az absolutismus mellett élee
észszcl, mély meggyözödessel es tiszta kezekkel harczolt. Be-
estiletes volt a roszbaii , szigorúan pálczát tört a magyar al-
kotmány felett, melyet uemcsak kormányzati akadálynak, de
tudomáuyos anomaliának is tartott. ' i
Borkovics úgy vélekedett, hogy a császárnak vagy egy
miniszternek kegyelmes levelével ki fogja békithetni Zrinyi
Pétert. A miniszterek, Lobkovitz, Hocher; a Zrinyieknek régi
ellensége Montecuccoli ; Nostitz, a hiú, fontoskodó Schwarzen-
berg bg. a német birodalnii udvari tanaca elnö'ke ; a viz eszli
Lamberg gr. fökamarasmester, b. Dorsch, a haditanàcs tagja
es Abele Kristóf udvari tanácsos mint jegyzökönyv vezetö 4)
elhatározák, hogy felhasználják a jám bor püspököt, talán le
bet általa Zrinyit, kelepczébe csalni, „mort a felség jó lélek-
kel rászedheti azt, ki ót rászedte." Levelet kell ktildeni neki
Borkovics Altai , — ez volt a határozat — általános, sernmit
mondó kifejezésekben : „ha a felséget inegköveti, terveitöl el
áll , Bécsbe feljö , panaszait elöadja , a kegyelem útja nem
lesz elzárva." Nem valószinü ugyan, hogy eljö, de meg lebet
próbálni. Ha ezen terv nem sikertil, eröszakkal kell fcllépni,
Zrinyit Nádasdyval osszeveszíteni, a német birodalomtól se
gélyt kérni ; Zrinyit mindenesetre meg kell semmieiteni, mert
rebellis, ki mar egyszer kegyelmet nyert, és most fegyverkezik,
az ellenséggel levelcz, titkos gyillekezeteket tart, és tudvalevö-
leg gyülöli a felséget. A dolog menni fog, csak gyorsan kell el-
járni, mlg a török Kandiàban van elfoglalva (márczius 20). ■)
E határozat értelmében a zágrábi pUspök levelet kapott, mely
То német vérszopó,
Csúszár, vagy czompó,
No bántsd a magyaruknt.,
Éltwítik azok kardjokat.
Mondum bizonynra,
Hogy nom sokára
A gonosz niinUztcriuiii tégodet
El í»g veeztoni,
Ks a íiagy fejedelmi gégédut
(Meglásd) megró'vidítem.
Mort íniíiden istotitolon orszúglásiiak
Es :iz eró'szakos inegliódít:isnak
Ez a vógo,
Teljessége.
251
csalván, elzáratta, Tokajt Szuhayval, Szepessyvel ostrom ala
fogta, mig Bocskay Onodot megvette. Zrinyi Péter, beszélték a
felkelök, bar a szultántól athuamet kapott, kijelenté, hogy feje-
delmül azt ismeri el, kit az ország fog választani, legyen az bar
pásztorbúl valu, s magáuak csak a horvátországi generalatust
tartja feun. ') Lobkovitz jó eszközt látott Zrinyiben a felkelés
lecsillapítására. „Ha levelet ir Rákóczinak és nyngalomra inti —
monda Zrinyinek Hocher jeleiilétében — teljes bocsánatot, a fe-
jedelem régi kegyét, javainak visszaadását, hivatalába való
visszabelyezését és az elsü Uresedésbe jövö generalatust igér-
beti. Szóval még nagy embert csinál beiöle." Zrinyi kész volt sze
mélyesenlemenni, de az mar neiu tetszett Lobkovitznak. „Csak
irjon," volt válasza, és Péter gróf megirta a levelet vcjéhez. te
gye le a fegyvert, úgy a mint azelött felkelésre bújtogatta. Rab-
ságanak hirére mar megdobbentek volt я felkelök ; levelére Rá-
kóczi Munkácsra, anyjához szaladt, a sereg szétmállott. Május elsö
uapjaiban mar Bécsben volt Rákóczinak kérvénye kegyelmért,
Bécsben Báthory Zsófiának lévele Kollonicshoz, melyben kimon-
dá, bogy Vesselényiné virgácsot , Zrinyi Péter pedig balált ér-
demel. -)
A bécsi miniszterek liason véleményben voltak, és azonnal
félretették az eddigi kiméletet. Fogságát szorosabbra füzték, de
még megbagyták tíát és szabad volt olvasnia. 3) Horvátország-
bau is bevegzödött a felkelés. Csáktornyát mindjárt Zrinyinek
távozása utáu feladta Katalin és a német badaknak csak a bo
ros hordókkal kellett megbirkozuiok. Csáktornya után rendre
megbódoltak a többi Zrinyi, Frangepánféle várak, köztiik Kot
tori, Bucean, Buccarizza, Ozály, Bród és Novigrád. Kézrekerül-
tek Frangepáu irományai, — köztük a Palmeriniféle utasttás —
melyek sok fényt vetettek Zrinyi terveire, tetteire a mult évek-
beu. Megtudták levelezését a budai, kauizsai basákkal, a tizeu
') Moutecuccoli i. b.
g) Ugyanott volt fogva 30. év múlva uuokája II, Rákóczi Ferenczt
1869-ben, midün e lielyot meglátogattam, a katonai akadémia papja la-
kott ott.
255
zott javaikból vissza fog pótoltatni. Ez összeg rendetlenül folyt
be es oly csekély volt, bogy Mansfeldnek sajàt pénzébol kellett
elölegezni a foglyoknak, mi g végre az osztrák kamara havon-
kint 400—400 frtot vetett ki ellátásukra. ')
Ugyancsak sept. 3. reggeli 6 órakor fogták elNádaedy Fe-
renczet is pottendorfi varaban. Az országbtró tavaszszal Beszter-
czebányán majdnem eszét vesztette, midön a Zrinyinek állttólag
adott nagyuri athnaméról értestilt,és Kende Gábort Erdélybe akar-
ta küldeni : hívja be Apafit.mielött Zrinyi kitb'r, ö Magyarhon feje-
delmévé teszi, de Zrinyi nem lesz ara sohascm. Azota az escmé-
nyeknek klllszinre passiv, de nem reménytelen nézójc volt. Kéz-
alatt buzdítá az ósszeesktidteket, ne csüggedjenek, fordúljanak
a lörökböz. „Az mely béna lovat árulnak, az magyarok megve-
gyék, mert egyéb sem lehet benne," irá megbizottjának, Hid-
végbynek és általa Nagy Ferencznek, de a protonotarinsnak el-
ment akedve az bsszeesktivéstol. Abörtönben,akinpad clött,hogy
életét megmentse, feladta Nádasdynak mesterkedéseit is, az
árúlást, mit Casanova jelentésével 1 667-ben elkb'vetett . Nádasdy
Zrinyi után bukott. De mig a bán sorsára még idegenek is rész-
véttel tekintettek : Nádasdyról a bír a legocsmányabb orgyilkos
raerényleteket beszélte. a)
Hocher tanácsa nyomán Leopold sept. 20. megparancsolta
Frey György, osztrák kamarai tigyésznek, mint kbzvádlónak,
hogy a vizsgálati iratokat átvévén Zrinyi, Nádasdy és Frange-
pán eilen fobenjáró pert inditson. Egyúttal a német és osztrák
kormányszék, a hadi és udvari tanács tagjaiból biródágot (judi
cium delegatum) rendelt, elnokévé Hochert, tagjaivá pedig gr.
Windischgraetz Theophil, b. Hörwarth János, b. Capliers Zden-
ko, gr. Windhaag Joachim, b. Buccelini Gyula, Brltnning Just,
Andlern János, Abele Kristóf, Leopold János, dr. Molitor Tamas
és dr. Krumbach János hadbirót nevezvén ki. Utasításuk volt : hoz-
zák titokban az itéletet és adják át bepecsételve a felségnek.
Zrinyi védelme dr. Strelle Ignácz Ádám bécsi htrneves
tlgyvédre bizatott.
i
257
tatik és kényuralom lép életbe ; a niagyarokat tehàt nem lehet,
mint hason-esetben az örökös jobbàgyokat, lázadóknak nevezni.
Azonban — monda — erre nem akar hivatkozni, nem hogy az
észjog szerint , ha a fejedelem megszegi bitét, az alattvalók
sem kötelesek azt megtartani , es áttért annak kimntatására,
hogy ö a törökkel nem komolyan , nem a császár eilen szö-
vetkezett , és magát rebellisnek csak tétete, hogy az udvart
megijesztve, hivatalokat, jutalmakat csikarjon ki. Igen ttgye-
sen állitott össze minden mulasztást, melyet a császáriakkal
szemben hiszékenységbol elkövetett , annak bebizonyi-
tására, hogy sohasem voltak elleuséges czélzatai. Mit eltagadni
vagy elcsavarni nem birt, mint Palmerini utasításál, azt h al l -
gatással mellozé, és a fosúlyt a Lobkovitz által igért, adott
kegyelemre fekteté. „Ha lett is volna elmém a rebelliora : —
irá valódi méltósággal, — felséged szavának mégis szentnek
kell maradni. Hallom az ellenvetést, hogy Forstall talán on-
érdekbol koholta a nekem tett igéreteket, Lobkovitznak, a kan-
czellárnak szava még nem a császár szava, kit a miniszterek
minden igérete nem ko'telez, a charta bianca rám ró köteles-
séget , nem a császárra : de az ilyen szorszálhasogatások az
iskolákba , a tauszekre valók , becsületes kalmárok közt sem
hasznâltatnak , annal kevésbé illenek a császár udvarába , a
fejedelemmel f'olyó tárgyalásokba. Forstallnak megbízása volt
a herczegtöl (Lobkovitztól), melynek hinnem kellett. Ha For-
etall roszul cselekedett, ha Forstall hibázott, ha meghatalma-
zása köret áthágta : lássa Ô ! hibája káromra nem válhat, ki
azt tevém, mit tennem kellett. Lobkovitz herczeggel és a kan-
czellárral (Hoeherrel), mint nyilvános személyekkel , mint a
császár képviseloi és föminisztereivel érintkeztem : az ö sza-
vuk nekem a császár szava. A fehér lap által való kotelezés
kölcsönös. A császár a beleirt pontokbau megnyugodott, mert
különben miért nem iratott hele másokat? Hasonló okosko
dással minden adott hitet meglehetne szegui. A császári sas
nem fogdos legyeket és a császári szent szókat szentül és he-
lyesen, kegyelmesen kell magyarázni, nem pedig olyau subti-
litások szegletjébe szorltani. Hogy a nekem tett igéretek és
hit mellett nincsenek meg a jognak némely formaságai, me
lyekhez én nem értek. melyekkel a királyok. császárok, kik
258
nek joguk van torvényt liozni , niódositani . javitani. keveset
törödnek , nekem , ki jóhiszeniüleg jártam el . káromra пеш
válhatik !"
Hivatkozott magáuak bátyjának, csahidjànak érdemeire.
a szeutgyörgyhegyi gyüzelemre és magyar birákat kért , kik
magyar torvény szerint lássanak felettc itéletct, mert Leopold
a magyar türvényekre esküdött meg, inelyck szerint senkit
tórvényes idézés, itélet nélkiil clfogni, javaitól megfosztani nem
szabad ; nála pedig mindjárt a végrebajtáson kezdték, börtönbe
zárták öt és ártatlan gyermekeit, kiket pedig az apa vétke miatt
büntetni nem lehef. Mindezt azonban — végzé — mcllözve nem
a jogra, banem a felség kegyelmére hivatkozik es kész bármily
kezességet nyujtani, hogy a szenvedett bántalmakért soba senkin
boszút állani nem fog. ')
Zrinyi e védelmét újév után adta be (1671.), de inkább
ártott mint basznált magának. Az ndvarnak nem tctszctt me-
rész hivatkozása a hazai torvényekrc és nem késtek azt vele
éreztetni. Január közepe felé szigorúabbá tevék rabságát. A lá
togatásokat korlátozák , tartas kó'ltségét felényire leszálHták.
Féltek, hogy megszökik, és beszélték, hogy az Erdélybe mene-
kült gr. Balassa Imre tervet koholt kiszabadltására. A vedo,
') Ratona i. h. 830 — 819. 11. Az egykorú irók a nélkiil , hogy vi-
lágosan kimondanák , ez iiatot nern tartják Zrinyi perbéli védelmének,
és csakugynn formája, hangja , a koriilmény, hogy sokat ínolló'z, minek a
vádlevélhen beim kellett lenni, mint a Palmeriniféle utnsításnak, tárao-
gatni látszik e véleményt. — Azonban tekintetbe koll venuünk , hogy a
periratok Leopold ele Iévén terjesztendök végelhntározás végett, Zrinyi
igen is mintegy hozzá beszélhetett. Martini és Caprara levelei , melyek-
ben az estei bibornokot heteiiként , gyakran tobbszíir is, a béosi, ma-
gyarhoni dolgokról tudósíták, mitsein tudnak Ievélró'l, melyot Zrinyi vé-
delmén kivííl a csaszárhoz intézett, niely irat pedig, egy évvel késó'bb mar
széltében nyorntatásban megjelenvén, valami titkos dolog, niolyrol tudomást
nem szerezhettek volna, nem lolietett ; de Martini igen is említi Zrinyi vé
delmét, melyben a császár kegyelmére hagyatkozott — mit a végén tett is
— és másolarban, bar nagyon titkolák, megszerezte és Rinaldnak megkiildte.
FYangopan védelmét nem kaphatta meg, és íme Zrinyitó'l van egy védelem-
féle irat, Frangcpántól nines, mi azt bizonyítja, hogy a megszerzett véde-
lem és az eló'ttünk fekvö okmány azonos ; a jelentésnek jellemzése Zrinyi
védelméro'l ,,tagadásokkal és ügyvédi fogásokkal élt," szintén illik ez ok-
inyra, melyet különben Szalay is Zrinyi védelmének tart.
Г к
2Ô9
Strelle, meglátngatta Zrinyit, és kérdé , nem tud-e több, jobb
okokat felbozni védelinére? „Nem!" felelt Zrinyi. „Ugy bat
csak az ansztriai keg) clmesség meutheti meg !" monda az Ugy-
véd, г) és a kozvádló valaszára mar csak maga irta be a perbe
a viszonválaszt. -)
Márczius elcjén a per be volt íejezve és becsomózva, be-
pecsételve a biróságnak átadatott, melyuek Leopold márcz. 30.
megparancsolta, bogy itélctet bozzou, de azt kibirdetés elött in-
dokolva neki l'elterjeszsze.
A béesi koiináuy Zrinyi felkeléséuek oly szint szeretett
adui, mintba az ktilöuöseu a uémet ueuizct cllen lett volna
irányozva, s e végett a birodalmi gylilésen, Regensburgban
Fraugepán egyik levtlére bivatkozott, melyekben a uémeteket
gúuynévvel illette. Több uémet fejedelem. íel is ajánlotta volt
segélyét a magyarok elleu, és most a speyeri birodalmi tür-
véuyszék, a lipcsei, tlibingai, ingolstadti egyetemek véleményt
adtak, bogy Zriuyit és társait tüzes vassa kell slitögctni, uyel-
vüket kivágni, börükböl szljakat basitani és testlikct máglyán
megégetiii 3). A biróság kegyeluiesebb volt. Felolvastatváu az
összes periratokat — mi több uapot vett igéuybe — csak kéz-
csonkitás , fej és jószág vesztésre itélte a bárom magyar lo-
urat. Egybangulag bozott batárzatát Leopold paraucsára az
úgyuevezettConfereuzrathbau a legineghittebbtauácsosok, majd
a teljes titkos tanúcsbun az örökös tarlüiuán) ok fóméltóságai,
újra meg újra meghányták és belybeubagytak „mint a mely
sein anyagi, sem alaki tekintetbeu kiíogás ala uem eshe-
tik." A császárnál llocher indokolta az itélctet. Meg kell ra
gadía — monda felterjeeztesebou — az alkaimat, megtó'mi a
magyarok vadságát, melyet elsimitani uem lebet. Némelyek
ngyau az ország szabadalmaira bivatkoznak , de a szükség
lürvéuyt bout és el kell venni a szabadságot azoktól , kik vele
élui nem tudnak. Ez uem büu, mert a szab:>dság a kegyelemre
érdemeseknek adatott csak, az ország védeluiére, nein t'elforga-
tására; nem veszedelmes, mert a magyarok most vezérek, péuz,
') Martini lovelei novoinbur :i0. 1070. 107 i. január 4. 10. 18. febrnár
1. és márcz. 8. i. h.
2) „Schluss" és „Ge^enscliluss," a münyelven.
') Theat. Europ. i. h Isl. 1.
Százailok. 1Ь
fruetartáe nélkfil. tebetetlenek. Zrinyi èï гктгл mib-itx геаье-
nyen felBl keriiltek kézre : ha kiszabadnlnak njra mesacarzak :
ha gyfcnek, tönkre teeznek, mert még a buitfabes bbbsiiek.
boaazarágyok. Ceak „a halottak nem binthatoak t-r-bV/ '
Emlité , bogy o a békének , a tndományoknak embere : nèrt
meg nem ezokott, nem szomjaz : de vannak esetek , hihí-^e az
érrigae orrcseág. Ha most nem kegyelmez Leopold . bèkévei
fogja birni Magyarorszagot , mely oseinek esak kèim^a k*l-
letlen bodolt : a magyar nemzet meg fogja szeretni ax e*>bb
gfttlGlt némct nyelvet ée ezokásokat, mit a kegyesség svhiscm
eredményezne, mert a zavargó partos вер, ba kedveznek neki.
mindig befolyáet fog igényelni azon jogokra i» , melyek ki
zárólag ceak a fejedelmet illethetik. Ansztria. ba Magyarorszi-
got megigázta, Németorezágban, Enrópiban döntö sályn bata-
lommá leez. «j
A spanyol küvet Spinola Gal támogatta Hoobert, es Leo
pold, anélklil bogy tanácsosainak gyñlületét értené. osztaná.
megeroeíté a hálalos ítéletet, mely szeriut „Zrinyi megfeledkez-
vén a császár jótéteményeirol, esküjérol, nagyravágyásbol. bo-
szabol átkozott vakmerOséggel felségsértést követert el, partot
ütött. Máeokkal a császár ée király eilen szövetkezett : kegyel-
met nyervén árraányait folytatta, idegen országokba követeket
küldött, e e czélra minden tole telhctüt megtett ; Csàktornyàn a
császári hadak eilen védelemre készült ; Felsü Magyarhonban
izgatott ée sziíveteégeseket szerzett. Nagyravágyó terveit Fran-
gepánnal küzlé, ée rá a kivitelben tevékeny szerepet rabázott.
Megakarta támadni az örökös tartományokat, és e fégre Török-
orezágban ecgélyt keresett, egy császári tisztet pártjára csábi-
tott *), Kapronczát hatalmába ejteni törekedett. A beszterczebá-
nyai gyülésre 1670-ben levelet irt, melyben a császár ral való
minden kiegyezkedésrol lebeszélvén, lázadásra izgatott, mire
szovetségesei fegyvert ragadtak, ártatlan vért ontottak, ü pedig
a ráczokat igyekezett magához csábitaui, s egy bizonyos helyre
bizonyos cmbert kllldött utasitással, melyben a császár felséges
') Palmerini küldetésót értik, melyet talán nsért nem einlítettek vi-
lágosabban, mert a lengyel kiraly, ki Pnlmorinit eleve szívesen látta, okkor
inár Leopoldnak sógora volt.
') Ausführliclio und wahrhaftige Beschreibung, wie o-i mit denen Cri
minal Prozesson und Executionon dor droi Grafen Nadasdy, Zrini und Fran-
gepán zugegangon. Bées, 1471. kópokkol, Abelo vagy Podesta müve, melyröl
Martini leveleiben mint megjolonendörö! omlúkszik, „ma socondo me — teszi
hozzá — non portorá lo piú ossonziali particolaritá."
18»
2G2
') Zrinyi sokat tartott a fegyvorokre. Hagyatíkábau még 1673. 3397 fo-
rintra becsült fegyver, pisztolyok, buzogányok, kardok voltak, köztük ogy
drágaküvekkel kirakott kard 2200 frtot ért. Nemzeti Múz. kéz. 902. fol.
uémet.
263
mcrt en vagyok oka szerencsétlensêgednek. Nekera régi ösme
röso'm a halál ! sokszor néztem szeme kozé harczaimban, nem is
ßokat tö'rödöm vele, de tégcdetsajnállak !" A két ellenség térdre
hullva egymás karjába borult. „Teten áldja meg uram bátyá-
mat ! — végzé Fratgepán ; egylitt halnnk meg, mint férfiakhoz
illik, és holnap ilyenkor mär egy jobb világban ölelkeztink !" ')
Zrinyi az este még nejének irt, „Zrinyi gróf tizvegyének"
mint a boritékon állott. „Édes lelkera!" — igy búcsúzott tole
horvátul — midön e levelet olvasod, ne sirj ! Holnap 10 órakor
nekem és bátyádnak fejét veszik. Ma egymástól szivélyesen el-
búesúzván, tölod is e világon örökrebucsut veszek. Bocsássmeg
ha megbántottalak, mi tudom, hogy megtortént. Istennek hala
én a halaba kész vngyok és bízora a Mindenhatóban , ki e vi-
lágra hozott, hogy irgalnias lesz irántam ! Reménylem, hogy a
holnapi napon hozzá megyek, és kérni fogom, hogy véled szent
trónnsa elôtt, az orök dicsóségbcn ismét találkozhassam. Egye-
bet irnom, kedves fiamról vagy csekély holmim rendezésérol
nines. Mindentisten akaratjára biztam. Ne sírj, mert ennek meg
kell lenni. Istcn áldjon meg, leányommal, Aurora-Veronikával !"
Zrinyi ez után halálra készült. Az egész éjet imádságban
tfílté, és masnap mar 6 órakor reggel misét hallgatott. Testi-
leg gyönge volt, el is ájult , mert a hálalos itélet kihirdetése
ota, böjtölve akarván meghalni, mit sem evett : de csakhamar
magAhoz tért. Nyugodtan fogadta a biztosokat, atadla a nejé
nek szóló levelet, a császár kegyelmébe ájanla családját. Ko
zíínynyel halla , hogy itt van az osztrákországi helytartó,
Sprinzcnstein grófnak hirnóke, tudtára adni, hogy az ausztriai
hazafiak sorából kitörültetett. „Jól van, monda, csak fiamnak
ne legyen ártalmára!" „De bizony lesz! jegyzé meg Abele,
oly nagy büntetteknél méltó is, hogy a gyeruiekek is bün-
hó'djenek apáik vétkeiért ; egyébiránt a fiú, ha jól viseli ma-
gát, az elveszett kineset ismét visszaszerezheti." Erre felolva-
eák akirekesztési oklevelet. Azora mar kilenczre járván, Abele
és Molitor távoztak. Zrinyi még búesú szavával fiátajánlánekik.
Kilencz órakor megjelentek Marckl Mihály és Gerubel
Kristóf, városi tanáesnokok, hogy Zrinyit a vesztö helyre ve-
}) Ausführliche Reschroibung, Carrara Albert levóle maj. 3. 1671, i.
h. C. K. de N. szerint Abólo ajcloiiotot lerajuolta.
264
zeeeék. Zrinyi, kezében feszuiettel, két kapuczinus es fegyvere-
sek közt, bllszkén emelt fövel ment le az ndvarba. ') Kiséroi
snttogák : „nem kell félni ahaláltól." „Bizonyos vagyok benne
— szólt kcizbe Zrinyi — hogy sokan a jelenlévôk когШ most
jobban félnek mint en, kinek meg kell halnom!" A fegyvertar
elsö ndvarában megállott a menet. Fenn, az emeleti folyoson a
biztosok es a varos bírája foglaltak helyet. A városi jegyzö fel-
olvasá a hálalos itéletet, mi alatt Zrinyi a feszflletre szegzett
szemekkel a kapuczinusokkal folyvást imádkozott; csak midön
a biró pálczát tört fölütte, kérdé hangosan : nines semmi kegye-
lem ? Felolvastatván a esászári rendelet, mely a kézcsonki-
tást clengedé, nema fejbólintással mondott köszönetet. Erre meg-
nyílt a mellékkapu, és Zrinyi kiséróivel, mindig imádkozva. a
máeik udvarba lépett, melyen a 6 ölnyi hosszú, 4 ölnyi széles
fekete vérpad állott. Rajta két töke bárddal, Mohr Miklós, sop-
ronyi bakó pallóssal, körülötte katonaság és bámész nézü se~
reg. Zrinyi apródjával és a gvardiánnal felment. Ledobta hosz-
szú palástját, kigombolta a nyaka ko'rlll mar kivágott dolmá-
nyát, és megigazltván haját, aranycsipkés zsebkendöt adott
Tarródynak,ki azzal szemeit beko'té. Letérdepelt és halkan monda :
,,Uram ! kezedbe ajánlom lelkemet !" A bóbér hozzá esapott, tor-
kát elmetszé, de a fej a rö'vid vastag nyak miatt csak a uiáso-
dik, harmadik vágásra vált el torzsokétol. A testre, fejre s a pa-
takzó vérre fekete posztót dobtak, hogy Fraugepán ne lassa, kit
utána végeztek ki, — mig Bécsben ugyanaz oraban Nádasdynak,
Pozsonyban Bonis Ferencznek feje bullott porba. -)
Zrinyi és Frangepán holttesteit, miután kis ideig kó'zszem-
lére kitéve a vérpadon maradtak, 8 — 8 gyászruhás ember egy
század katona kiséretében, kereszt nélktll, gyertya nélkül, a
nagy templom temetojébe vitte, hol beszentelés után közö's sirba
') яМа venue col Christo iu mano in modo jiiú fiero e jmí bravo e
quasi da soldato, eho vada all'assalto." Caprara Albert i. h.
*) Torténetiróink mind Kornéli nyomán Bónissal Fiigedi Nagy Aud-
rást is kivégeztetik : ámbar a kortársak, maga Leopold i s. csak Bónisról
tesznok omlítést. És oakugyan Nagy András, a kainarai levéltárbau talál-
hato okmányok szerint, elitéltetíse után kegyolemért esdvo, kegyolmet nyert
sût 3. évvel késobb még a börtönbol is kiszabadiilt, és csak Bonis végez-
tetett ki, ki véysó porezéig bilszke, daezos maradt.
265
tették, melynekmárványfedelére ez epithaphiumot irták: „Mind-
ketten e verembe estek, mert a vak vezette a világtalant. A
nagyravágyásnak határa a sir!" ") Leopold lelkttk üdvosségérc
2000— 2000 misét mondatott ; az udvar czélnál látván magát,
meg volt elégedve. A siker dicsoségében Lobkovitz, ki Zrinyit
Bécsbe csalta, Montecuccoli, ki a hadakat gyorsan Magyar-
honba kiildé, Hocher és Nostitz, kik a vizsgálatot vitték, osztoz-
tak. -) Zrinyi Péter sirba vitte családja hatalmát és fényét, me-
lyet a legfobb fokra kivánt emelui. Neje, Katalin a gréczi vár-
ban, ö'rö'kös fogságban megörUlt, midön férje hálala ntán három
hónapra kis leányát tole elragadták, és Klagenfurtban az orso-
lyás szíízek kolostorába zárták. Meghalt 1673. sept. 1-én. Le-
ánya, Veronika, Pt tronellával zárdai magányban végzé életét>
évenként a kormánytó kis segélypénzt húzván, atyjok elkobzott
vagyonából. Zrinyi Janos „Gnade" nevet kapott ; késóbb visz-
szanyerte nevét, de nemjószágait. Hive volt Leopoldnak, de a
gyanút még sem kerülhette el , és börtönben , mint állam-
fogoly, 20 éves szenvr dés ntán megtébolyodva, sirba vitte a Zrinyi
nevet. Csak liona, Rákóeziné, majd Tökölyi Imrének neje, ját-
szoft politikai szerepet, fenntartva mint nô a Zrinyi család htfs
hirét. Ernyedetlenül küzdött, szenvedett az ligyért, melyért
ZriDji Péter meghalt, melyért késobb fia, II. Rákóczi Ferencz
fegyvert fogott, és mint nagyatyjának boszulója, a felkelt ша-
gyarok élén Leopoldot hálalos ágyán rettegtette. A nemzet
sohasem tndta a lelketlen kiràlynak megbocsátani a német-
ñjhelyi vérpadot, és Zrinyinek emléke sokáig népszerlt ma-
radt , mert hósi tetteit, bátor halálát tudta mindenki , jellemé-
nek gyengeségeit pedig csak igen kevesen ismerték. 3)
PAULEB GYULA.
L.
269
dezte, hiányait kiegészitette, az elhányódott darabokat kellö
helyökre tette, a hazai tudósoknál ktinlevíiket visszaszerezte, a
kik dolgozni kivántak, azoknak kész szolgálatukra volt, szó-
val : mindaddig gondját viselte, mig az erdélyi múzeum-egylet
és maga a múzeum is, klllönösön a magyar türténelmi társulat,
nagyérdemli elsö elnokének nagy áldozatokkal egybekötött
erélyes és eszélyes fáradozásai folytán, 1859— 1800-ban alakulni
kezdvén : e gylijtemény annak helyiségeibe tétetctt át. A mú-
zenm igazgató-választmánya köszönetet szavazott to"bb évi lel-
kes fáradozásaiért ; ö böven megjutalmazva érezte magát azon
tudat által, bogy ily szép reményü tudományos intézet megala-
pításához járulhatott.
Egy másik érdeme ezen rmlzeum részére 1857-ben január
19-én tett ajánlata, melynck nevezetesebb részét ide igtatom,
meg leven gyozôdve, hogy az a to'rténetkedvelo olvasót érde-
kelni fogja.
1. XIV- XVII. századbeli credeti levelek, 5 ivrétll kötet.
2. Az erdélyi országgyüléseken hozott torvényczikkek
1540— 1741-ig, kéziratban, 4 ivrétll kütet —
azon innen nyomtatásban, 2 ivrétll kötet.
3. Az erdélyi országgyüléseken készttlt rendszeres bizott-
sági mnnkálatok 1728-tól 1843—44-ig ; 25 kötet.
4. Erdély kUlöu köz- és magánjogat illetö gyüjtemények,
9 lvr. kötet.
5. Erdély hivatali személyzete, rendszeresen kidolgozva,
1692 toi 1848-ig, 1 ivrétll kötet.
6. Erdélyi nemzetségek és családok leszármazási táblái
23 ivr. kötet.
7. Egyveleg czimU nagyobb mllvek gyujteménye : a) Hóra-
világ. b) Visszakapcsolt részek. c) Székely nemzetröl. d) Apor
Péter minden munkái. e) Rákóczi Ferencz idökora. f) Kolozsvár
torténetét illetök. g) Erdélyi orszagos alapok. h) Katholikus
alapítványok — egytttt 15 ívr. kötet.
8. Egyveleg czimü kisebb gylijtemény : a) Észrevételek
Szász Károly syllogájára. b) Szebeni-szász plébánusok. c) Cen
sus Cathedraticus. d) Vizaknai gerébség. e) Sinkai oláh króni-
kája. f) Huszti ó- és új Daciája kéziratban. g) Gr. Kemény ere-
deti lévele^ egylitt 5 kötet.
270
v
271
gatásnak és tudománynak ! Tit>/tviseló társai szcrették , a fcl-
sfíbbek elott érdemei még életében elismertettek, — a bazaiíak
átalános tlszteletét birta , s nevét országszcrtc méltán^lólag
emlegetik. Hogy tisztább fogalmat adjunk széplelkti egyéni-
ségérol, idézllnk nehány, saját tollából s szivébol eredt szót.
Midön nyiigalmaztatïsat kértc, igy zárta be kérését : „Abatvan-
nyolcz esztendöt betöltött «reget az oregséggel növekedö gyen-
geségek, kedvetlensógek akadályozzák hivatala pontos folytatá-
sában ; érzem naponként bauyatlásomat , tapasztalom , bogy
minden igyekezetem mellett sem felelbetek meg a bennem ve-
tett bizodalomnak ; erös, egyenes, nem a sirba görbedt vállak
szllkségesek a kb'zszolgálatra, az elaggott csak akadály az ifjak
elöre törekedö igyekezetének." Azon fokormányi szám utáD,
mely ala e kérelmét beadta, a nagy gr. Teleki Samuel maros-
vásárhelyi künyvtára ajtaján s catalogusa czimlapjáu levö im e
jelmondatát irta :
Haec mihi curarum nequies, haec nocte vel atra
Lumen, et in solis haec mihi turba loris.
A király felség megadrán a kért nyugalmaztatást, egy-
szersmind hosszas és érdemdas szolgálattétclét elismerésre mél-
tónak nyilatkoztatta. Midön nem sokàra meghalt, a sajnos bfr
kozrészvétet költött ; a kir. kormányszék arról szomoru-je-
lentésébül bivatalosau értesülvéu, ily végzésben tanusitotta
részvétét : „Mike Sándor 45 oves bivataloskodása s kltlönösen
az orszagos levéltár korltli fáradhatlan munkássága és a türté-
nelem felvilágositására szolgáló régi adatok utáni buvárkodása
és azok rendbeszedésére fordftott éjjeli-nappali ernyedetleu
gondossága által úgy az élok méltánylásara, mint az utókor
megemlékezésére magát érdemessé tévén : szomorú jelentése
tétessék el a levéitárba."
A mit a sok érdemil férfinért az erdélyi kormányszék tett,
kütelesség-teljesités volt ; a tudományé , a magyar irodalomé
szintén az, hogy a lui munkás einlékére äldäst kivánjuuk, s
nevét tiszteletben tartsuk.
JAKAB ELEK.
Békésvármegye foispánjai.
Azon megyék kb'zt, melyeket elsö királyunk állított, Ver
bbczi hármas törvenykönyve szerint, találjuk Békést is. Mint
ilyennek, kétségen kivül, clejétbl fogva voltak fóispánjai Azon-
ban, alig van megye, melynek foispánjait annyira bajos volna
szakadatlan rendben kimutatni, mint ennek. A megye levéltára
csak a reincorporatióval, vagyis az 1715-dik évvel kezdüdik.
Ebben tebát a XVIII. század elötti foispánoknak nyoma sines.
Az cgyes birtokos családok, melyek hajdan a megye teruletén
viràgoztak, s melyeknek levéltárai tan némi részben felvilágosi-
tást adbatnànak : a tbrük világban innen mind elpusztultak, s
nagyrészt kihaltak ; az olyanok pedig, melyek más, szomszéd
megyék terlllctén maig is léteznek, a bosszas belháborúk alatt
nagyobbrészt elvesztették családi levéltáraikat. E szerint a tör-
ténetbúvár jóformán esupan kbnyvekre lévén utalva, a ftfispá-
nok csakis bézagosan sorolliatúk elíi.
A XVI. század elött Békésnek foispánjai többnyire a me-
gyén kivül laktak. Némelyek egyidejüleg több megyében is vi-
seltek foispánságot, vagy a foispánság mellett más, részint or-
ezágos, részint udvari hivatalt. Ilyenkor a vármegye kormány-
zata alispánokra volt bizva. Változást szenvedett ez a XVI. szá-
zadban. Mert, miután 1552 ben Gyula vara, ezen egész vidéknek
kulesa, I. Ferdinand kezére került, de azért folyvást a Zápolya.
pártbeliek nyugtalanitásainak volt kitéve ; s miután tartani lehe.
tett attól, hogy a mindinkább közeledö törb'k maholnap e megye
terllletére is bellt: jónak látta Ferdinand, védelmi tekintetböl,
a gyulai vár kapitányaira rubázni a foispánságot, és így a vé-
delmet és az igazságkiszolgáltatást egy személyben ó'sszpontost-
taui. Ennélfogva a XVI. század derekától egész Gyalavárának
273
III.
i
285
magok embereivel, mind az körülvalokkal az olyan tolvajokat
meg neni kergettetnek : tudják meg bizonyoson, hogy az olyan 1u-
uyálkodó vármegyei és városi tisztviselüknek jószágaiból fordul
meg az eltolvajlott jószág s a megfosztatott embereknek kára.
Es mivelhogy a minapi 13 vármegyebeli kassai gyülésben
végeztetett, hogy a kik titkon practikálnának az elszökött párt
Utö rebellisekkel, avagy felséges királyunk akármely ellen-
ségével titkos szovetségcket forralva, háboru-támadásokat izgat
nának és elvesztó' viszálkodásokat gerjeszteuének, hogy az olyu-
nokat mindjárt miuden késedelem nélktil igen serio kikeres
sék a vármegyei fíí és alábbvaló tiszek, szorgalmatos tudako
zással, és bit után való vallatással minden vármegyékben, falu-
kon s városokon , megkérdvén, ha ncm tudna-é olyanokat ö
maga valahol ? Vagy nem vett-é eszében valami olyan jelt és álla
potot valarairc valót? Vagy valamit nein hallott-é valaki felöl, a
ki az olyan pártüto practikákban , liamis hirkóltésben részes
volna? Éeha valaki felul csak fltlhcgygyel olyan v,i
lamit megértenek : azontúl mindjárt tübb és nagyobb tudakozáso
kat indítsanak, és bizonyossan végére menvén, minket is mind
járt tudó^itsanak, hogy az szegény kozséget háborgató : rosz ha
mis hirek mcgfojtassanak és az egész országbeliek félelém és
és rettegés nélkltl lévén, dolgaihoz ki-ki békességessen lásson.
Paris a Spankau m. p." P. H.
E körmönfont hirdetmény és megrendelt szigoru eljáráe azon-
ban mégsem eredményezé az óhajtott sikert : mert néhány hét
mulva tizenötezerböl álló fölkelö had megtámadta Spankaut
Kassáuál, saját fészkében, s öt megvervén, Eperjesig ttzte.
IV.
IJjabb adatok Mnnkács vara torténetéhez.
Munkács várát és a hozzá tartozó nagyterjedelmü (most
45Q mfdnyi) uradalmat, híteles adatok szerint, kovetkezö egyé-
nek és családok birtokolták :
1247. IV. Béla király. (Beregszászi privilegium.)
1271. V. István (U. a.)
1305. CsákMáté. (Munkács privil. Hnnyadi Jánostól 1451)
1318. I. Károly. (Beregszászi privil.)
'.?.-'.': I. íxr::j kra.7 'K.zrjk.za-r-jsi Txior тгов ierze^nek
adôoiaay^a. *. а ЗСлоклсз к *rtl rek^î oîaii Iak»aiàji elia
gyatr.T r.,iea*i: 42 1/д1д "■œii^z.:'- ;n« lepçei шегпере^аеве.
Egy IV<" i. к •îv'T^yi k*îr ilacrvaay level r'nytaaazr alliija
Изо aelj-.r; i'-.ry К : та:.- -res 1 У« -Haa alaoïrrï» vilaa a Mito
кала meil*tn ^riík^iryi -az.li-a k-.i-xjort : eat umbu ralo
oak ç'.: rartni aem lea-'.. 21er: akt:r a ¡nxxkaeri xradaluiat mar
Erzae'et iinl^e rlr:.;k:l:a. a aiia: ел :.:":b alíala kía<i-}tt ok-
many is Içazrlja. A kérie-*e«alapt!:.;leTeIetmár I4s3-ban Mátyáe
király is haaúvi-...*Taak ny:>az:îa. s I-tô-vban megerfeité La-
кайя raemekhesyi nthen pie "an :"•: Babaii*ka es Laoka hely-
»égek b'.rtokâoaa. niit teii tehrtett r^lna. ha az adomany
még IS«?-1. t''r:én:k rala.
Y;¿>%. Birta Mu&kâesot s a hczzatartozókat Erzeébet
kirábxé 1ïereg*za*z es Vari privilegiamai 137?. Krajaai ki-
Tàltèaglevél.,
1419. Zsigmond kiraly. Beregsz. privil.i
\\¿'k. Brankovic» GySrgy déspota. Monkáesi privil. 1451.
Hnayaditôl
144'.'. P&UtCij LAszló. kir. foudrarmester. X- a. 1
1445. Hanyady Jànos Mask, pririleginmai.)
1458. Mátyáa király. (U. a.;
1466. Szilágyi Erzsébet. Sztánfalvi privil.
1403. Corrín János. 'Krajnai privil.; nagylucskai kenéz-
lerél.;
1495. Csáktornyai Zsigmond, рОярбк es öescae Ernö. —
íTiezta adományozásból eredt bevezetéei okmány.)
1498. Vingárti Geréb Péter gróf. (Sztánfalvi priv.j
1505. Anna királyné. ¿Tucskai szabadoalevél.)
1507. Uláezló király. (Beregszáezi pñv.J. Ez alatt 1514.
Vil. 3. ezerint Mnnkács koronai birtokúl jelöltetett ki.
151K II. Lajo» király alatt az 1518. II. t. cz. 14. ezerint
Munkác» a királyi konyha szükségleteire jelöltetett ki.
1523. María királyné. (Vari, sztrobiezai, f.-vizniczei, sze-
renesfalvai priv.)
1529. Szapolyai Jánoe adományozza Somlyai Báthory
letvánnak.
1548. I. Ferdinand. Beregszáezi priv.)
287
i
299
kaiuribali boszút vónek. Gyózelme nem vetett a lázadásnak más
pontokon végelt; Bácsban Báufly Jakab, Fehér- és Veszprém
megyékben Gosztonyi Jànos györi püspök és Sitkey Gothárd fé-
kezték meg a kalandozó kuruczokat, kik uégy hónapi dúlongás
atan uégyszáznál több nemest gyilkoltak le, de közülök is 40,
mások szerint 70 ezcreu estek áldozatúl eszeveszett vállala-
tuknak.
De még cnnyi áldozattal sem elégedett meg a mcgsértett
nemeseég. A következett országgylllésen a jobbágyság elöbb
eem csekély terhei, adózásai és szolgálatai súlyosabbakká té-
tettek, a fellázadt helységek a nemesck kárát helyrcpótolni, a
tagjaikban megsértett családoknak vérdíjt, a királynak pedig
lazadási büuükért ugyanannyi birságot íizetui szorítattak ; a job-
bágyok a szabad kóltózkodhetéslól inegfosztattak s uraik oro-
kös szolgáivá tétettek.
Az eddig vázolt czikkel uémi viszonyban áll e kötet ne-
gyedik dolgozata : „Apórosztály koltozési jogának
torténetébol" czim alatt (277—289. 11.). Megjelént volt az
„Athenaeum" 1839-diki folyamában. Imént emlitém, bogy az
1514-diki lazadas bUntetésetil a jobbágyság megfosztatott sza
bad koltozkb'dbetési jogától. Ennek ellenében egy máramarosi ol-
vasó azon állitással lépett föl ugyancsak az „Athenaeum"-ban,
hogy a pórság ezen clkárhoztatása csak 33 évig tartott. Dehogy
nyomoruságos állapotában pórságunk sokkal tovább tengett,
mint azt a torvényhozás akarta: ezt bebizonyltani volt Horvá-
thunk e polemiai czikkének feladata. Sz. felsorolja azon torvé-
nyeinket, melyek a jobbágyság terhén e tekintetben is konnyí-
teni kivántak, de eredmény nélkül maradának. Mar 1538-ban
Korbson Nádasdy Tamas Lán elnöklete alatt a tótországi rendek,
a magyarországi torvényhozást megelôzve, visszaadták az eltip-
rott emberi osztálynak jogát, de ennek gyakorlatát megnehezí-
ték a to'rvényczikkbez kapcsolt foltételek és záradékok. 1546-
bau a pozsonyi országggyülésen a magyarorsiági rendek is el-
ismerték a pórság sanyarú állapotát, mégis azt végezték, hogy
a koltozkódés szabadsága a legközelebbi gyülésig halasztassék
el, mi a következett évben, Nagy-Szombatban szabályAtatott
ugyan, denagyon osszeszorító feltételek alatt, s még e megszo-
ritott költözködhetes is 1548-ban felfUggesztetett. 1550-ben meg
300
-••
305
az újabb Európában" (423—474), Heeren után. Megje-
lent a „Tudománytáv" XII. köteteben. A felkarolt tárgy Olasz-
ország-, a szövetseges németalfiildi koztársaság- , Franczia-
ország-,Anglia- es Genfben van, azon alakulások szerint nyo-
mozva, melyeket Machiavelli,GrotiusHugó, Bodin János, Filmer,
Höbbes, Algernoon, Sidney, Locke, Montesquieu, Rousseau mun-
kái eszközbltek.
Ime, ennyi tárgy, szerzö ismeretes vonzó irályában élvet
nyújtva, kinálkozik e kötetben a torténelemben okulást kereaö
közönsegnek.
OARÁDY.
TÁRCZA.
— Magyar TOrténelmi Társilhlt. A november havi, e hó 7-
kén d. u. 5 órakov tartoft választmányi Ules gr. Mikó Iinre ö excja el-
nöklete alatt, számos választmányi tag részvéte s több évdíjas tag ел
szakkedveló' veudég jelenléte mellett ment végbe, az Akademia palotá-
jában.
Fübb tárgyai ezek voltak :
1. Titkár az oct. 3-ki ülés jegyzökönyvet felolvasäa ; bemutatja
a „Századok" épen akkor megjelent II., azaz octóberi hármas füzetét,
s egyszersmind jelenti, bogy a tagoknak a múlt választmányi ülés Altai
elrendelt nyilvános felezólítások általi gyiijtésc — a megszabott mód sze
rint — octóber folytán megkezdett, s mar is oly szép eredménynyel,
hogy a társulat ismét három alapító és negyvennégy évdíjas taggal gya-
rapodott, a mint a péuztámok eloterjesztésébó'l ki fog tiiuni.
2. Pénztáinok Festy Frigyes elöterjeszti ez új tagok neveit, a kik
a választmány által mindannyian örömmel fogadtattak és eró'síttettek
meg a tsgságban. Alapíió-tagokká lettek : Majláth György országbíró,
Lévay Sándor püspok, és legid., gróf Teleky Domokos orez. képviselo,
100 — 100 frttal. Az évdíjas tagok kozíil — kiknek teljes névsora aje
len füzet borítékán olvasliató — megemlítjük e belyen Lipovniczky Vil-
mos, Zsoldos Ignácz, Szucsits Károly, Somoakeöy Antal, Fluek Ede, Po-
povics Simon, Lehóczky László, Szerb Tivadar, Széll Kriatóf, b. Nyáry
Antal, b. Eötvös József, Sárkozy Kázmér, Tallián János, Szabó Imre,
Fabínyi Teophil, Zsivora György, Gouibos Bertalan és Novák Ferencz
hétezemélynok urakat, Biró László szathmári püspököt, Németh József
306
veszprémi kanonokot, Bakovszky Istvin ce. к. kamaxást. Bertha Sándor,
Bónay Jáczint, Száez Károly, Szilády Átod es Télfy Jáooe akademiai
tagokat.
Pénztámok az új tagok bejelentése atan а pénztárí kimatatást
közölte oct. haváról. E szeríut a társulatnak October végeig 56 alapító
tag után 6700, 451 évdíjas tag után az 1867-ki évre 2255 forintnyi.
összesen 7955 frtnyi kovetelése volt ; ebbó'l octóber 31-kéig befizettetett
alapítványok után részint készpénzben, részint értékpapírokban 2000
forint, 261 évdíjas tag által 5 frtjával 1305 frt , összesen 3305 frt.
Hátrálék tehát még volt 4650 frt.
3 } I o r v á t h M ! h á 1 y másodelnok úr eloadá a rmílt gyülés által ki-
nevezett koltségvetési bizottság jelentését s indítványait, a melyek elfo-
gadtattak ; különösen pedig Pesty Frigyes társulati pénztámok urnak
abbeli feláldozástcljes ajánlatácrt, hogy fáradságos biratalát az Qgy iránti
nemes buzgalomból minden díj nélkül kész továbbra is folytatni : Hor-
váth Mibály indi'tványára egyhangulag hálás köszönet szavaztatott, s en-
nek jegyzökönyvi megörökitese is elrendeltetett.
4. Szintén Horvátb Mibály indítványára Nagy Iván és Szilágyi Sán
dor val. tagokkal megbovíttetett a „Századok" szellemi és anyagi kiállí-
tása érdcmében kinevezett aliando bizottság, melynek tagjai a társulati
szerkesztönek egyes kiadandú munkák megitélésénél segélyére le-
endenek.
5. Titkár útasítást kér a választmánytól : közölhet-e a .Száza-
dok"-ban, a bazai torténelmi czikkek mellett, olykor-olykor, honi irók
által onállólag irt ■— s nem fordított — jeles értekezéseket a külfoldi
vagy világtorténelembol is ? A váiasztmány i g e n-t határozott ; azon-
ban, mint a titkár is javaslá, csak ritkán, és igen megválogatva. Latin
szövegü okmányokra nézve az mondatott ki elvül, hogy ilyenek a „Szá
zadok "-ban — tekintettel az olvasó-kozonség tetemes részére — vagy
fordításban, vagy elégséges magyarázatokkal ellátva közöltessenek, s
eredeti szövegük szcrint csak ritkán, akkor t. i., ha a fentebbi bizottság
szükségesnek véli ; a mielöbb megmdítundó nOkmánytáru-ban azonbau
készséggcl fogadtatnak s közöltetnek,
SzalayÁgostonúr — mint a társulat czímcre és pecsétje megál-
lapítására folkért bizottság egyik tagja — indi'tvânyt ad be erre nézve.
A váiasztmány az indítványozó eszméjét magáévá tévén, ködzönettel fo-
gadja, s Ipolj i Arnold javaslatára Henszlmann I m re választmányi tagot
fogja fólkérni : kéezítene heraldikai terveretet az elfogadort eszme sze
307
rint, mely tervezet aztán az e czélra fólkért bizottság elé fog terjesz-
tetni.
7. Ipolyi Arnold harmadelnök úr egy, Aegidius, borsodi Comes Cu-
rialis (alispán) által a király jclenlétében kiadott datum nëlkiili ërdekes
okmányt mutât be credetiben ; rola szakavatottan értekezik, s kimoudja
Horváth M. által is támogatotl véleményét, hogy az okmáuy a XHI-dik
század vc'géró'I, Kúu-László király életébó'l való.
8. B. Nyáry Albert közli a sztambuli béttoronyuak — melyben
egykor annyi magyar között Enyingi Török Bálint, Majláth erdëlyi vaj-
da, Zólyomy, Béldy Pal, gróf Eszterházy Antal stb. raboskodtak — hí
teles leirását 1606-bóI, a turini kir. konyvtárból, egy egykorú olasz
berezegi követ jelentésébó'l, valamiot egy tzintén Olaszországban talált
adatot is felolvas, a mely szerint Tizian családja magyar eredetü lett
volna.
Ezzel az íilés, még egy-két kisebb drdekü tárgy clintézcse után
befejeztetett.
P*S
309
terjedelmes életrajza van sajtó alatt, ép oly tunúlbágosan s oly inély alapos-
sággal dolgozva, mint Csernátoni Bod Péter jeles életirata. Számos éveken
át nagy buzgalommal gyiijté с munkájához összc a köztiszteletü azerzö
miiidatt, a mi még tárgyára nézve Erdélybeu mcgmcnthetö vala, s úgy
állítá egybe e mindenünnen összeszerzett adatokból az életrajzot, mely-
nek nemes irányát, szellemét a jelen fUzetünk élén olvasbató elörajz
mutatja. Benkö ezen okmánytárral ¡s ellátott életirata nagy 8-rétü izmos
kötetet képez, mely Emich Gusztáv nyoradájában — mint alkalmunk
volt látni — igen diszesen van kiállítva, в legközelebb megjelenik.
— HorTáth Mihály nagyhirü müve „A huszonotévtor-
ténete," m elynek elsö kiadása oly hamar és végkép elfogyott, mint érte-
süliink, Ráth Mórnál második kiadásban jelenik meg, koszorús
szerzóje által számos új adattal bó'vítve. Az eleu kötet mar sajtó alatt
van. Szintén Horváth Mihály kisebb munkái barmadik és negyedik
kotetének megjelenésérol is tudosíthatjuk ezennel az olvasó közönseget,
mely kötetek a napokban kerültek ki sajtó alúl, s márkaphatók. Alább
konyvészeti rovatunk szól rólok, addig is, niíg birálati rovatunkban eze-
ket is ismertetbetnó'k ama jeles munkatársunk tollából, a ki jelen fúzc-
tünkben e müvek elsö kötetet ismerteti.
— Szilágyi Sándor legújabb munkájának : „A Rákócziak
kora Erdélyben. 1605 — 1660." elsö kötete mar ki van nyomva,
s Pfeifer Ferdinand kiadásában a napokban jelenik meg. Terjedelmes kö
tet, Rákóczi Zsigmond fejedelemségét, és I. Gyürgyének elejét magába
foglalván, 1631 végéig, számos új adattal, melyekhez szerzöt a herczeg
Eszterbázy, a gyula-fehérvári országos, és erdélyi múzeumi levéltár, to-
vábbá gr. Kemény József, Mike Sándor ез К. Papp Miklós gyüjtemé-
nyeinek szorgalmas felliasználása juttatta. A második kütethez pedig
mar a Rákóczi-ház levéltárából is fog adatokat meríteui Szilágyi ; örü-
lünk ekkép, hogy júliusi jóakaratú óhajtásunk még idejében jött, — a
szerzö által figyelembe vétetett. Az egész mü különben, mint értesü-
lünk, négy kötetet teend, noha csupán Zsigmond és a Györgyök idejét
tárgyalandja, s I. Ferencz, valamint József dolgaira, úgy II. Perene/
nralkodására ñera terjedend ki. A fölvett idöszaknak niindenesetre kime-
ríto torténelmét remélhetjük benne.
— SzabÓ Károly közelebbröl nehány nevezetes, XV-dik szá-
zadi eredeti okmányt fedezett ful, melyekben a Hunyady János oldala
mellett vitézkedett bunyadmegyei Kendefíyekrül, s különösen Hu-
nyadynak Oláhországban vívott egy-pár eddig ismeretlen ütközeteröl ér-
21* s
310
— A lléttorony. (RelationediConstantinopoliet
Gran-Turco. Anno 1606. Cartel, in. Arch. Reg. di To
rino. 64. pa g. 132— 133 — 134.) „A varos (Konstantinápoly) ten-
gerre eso utolsó Indinan, a nagy csatorna felé van egy régi nagy erös-
ség, melynek közepette 7 torony all, annak emlékezetéül, hogy a varos
312
ugyanannyi lialoinra i'píUotctt. Б luit tornyáról aevcztetik az erosség G i-
e d i с u 1 á Dak. (Jedicula ; boni kdtföiukben is). Ebben folytonosan 250
családos katoiia tartózkodik, egy várnagygyal és két föhadnagygyal. A
nagyvezér engedélyc nélkül a várnagy egy évben свак kétszer bagybatja
el az eró'sséget, t. i. mikor a törökök legnagyobb ünnepeikct taitjúk : de
akkor is csak a Soíia-mccsetbe táyozhatik.
Régibb idökben a tornyok kincstárúl használtattak ; az egyik
arany-érmeket és rudakat, ketteje ezüstpénzeket és ezüst téglákat, a ne-
gyedik külonféle draga nyergeket és gyöngyökkel kirakott arany- és
ezüst-ékszereket, az ötödik külonféle régi fegyrereket, és a batodik
ostromszereket foglalt magâban ; — az utolsó torony levéltárúl szolgált,
s benne külön ezobában a Szelim szultán által Taurisból maga val hozott
régiségek ó'riztettek.
A. tornyok ekként helyeztetvék :
>
é \
313
pig itt tartatik pi. a tunisi fejedelem két fia, és a yemmeni király, —
de hibát elkövelö néinely jelesebb basât is zárnak ide.
A foglyok az egéez eró'sségben szabadon járuak-kelnek ; igen dí-
szee (nobilissimi) szobáik vannak ; mindeniknek négy szolga âll rendelke-
zésére : azonban fegyvert ncm viselbetnek, és csak a várnagy engedé-
lyével lehet velök beszélni.
Az erosség kapuja reggeli egy órakor nyittatik fel, s alkonyat
elött félórával záratik be. Pénteki napon pedig mar 3 órakor bezárj ák,
és csak délután egy órakor nyitják ki.
Az eró'sség jó vízzel is bó'velkedik, mely foldalatti vizvezetó'n jo
ide, és egy malmot is hajt."
Ime, ez egykorú hítelos leirásból látható, bogy a héttorony vara,
— melyben hajdan annyi elökelö magyar raboskodott, s melynek egyik
falin Sztambulban járt tudósainknak gr. Eszterházy Antal neve
még ma is látható feliratát mutatták — ncm volt valami borzasztó fold
alatti bortón, milyciinck azt sokan képzelik, hanem sok mai curópai
fogdát is megszégyenító', cgészséges és tieztességes letartóztatási hely.
Közli b. Nyáry Albert.
"
¡Ï .
315
Torténelmi konyvtár *)
— Uoi'Yáth Milialy kisebb tunnkái. Harmadik és negyedik
kötet. Pest, 1868. Kiadja Ráth Mor. Nyomatott Béesben, Holzhausen-
nél. III. kötet : 1) A XVI. század jellemének körvonalai hazánkban. —
2) Az ipar és kereskedés torténete Magyarországon, a három utolsó szá-
zad alatt. — 3) Toredékek a báuyák torténetébol. — 4) Gondolatok a
tijrténetirás elméletébol. — 5) Vázlatok a magyar népiség torténetébol,
a inohácsi ütközettöl II. Józscfig. — 6) A demokratia fejlése hazánk
ban. — 7) A hunnok maradvúnyai Svájczban. — 8) Thouvenel Eduard:
„La Hongrie et la Valachie" konyvének birálata. — 9) Erzeébet föher-
czegasszony, I. Ferdinand leányának mennyekzöi ünnepélye. — IV. köt.
l) Martinuzzi cardinal (Utyeezenich Frater György) élete. — 2) Erdély
állapota Martinuzzi huíala után. — 3) A Báthory Zsigmond eilen szött ösz-
szeesküvés torténete, — 4) Europa belviszonyai a franczia forradalom
idejétol fogva. — Bolti ara a négy kötetnek 13 frt. 60 kr.
— lstvánffy Miklós Magyarország torténete. 1409 —
1606. Forditotta Vidovich Gy. Ele« kötet : I. és II. fdzet (1 — 312 1.)
Debreczenben, ifj. Csáthy Károly bizománya. Nyomatott Debreczen vá-
rosa uyomdájában, 1867. Ara 2 frt.
— Zur Erinnerung an die feierliche Consecration des neu
errichteten Hochaltars im restaurirten Sanctuarium des Krönugs-Do-
m e s in Pressburg. Von J. Ellenbogen, Professor an der Press-
burger öffentlichen Oberreals<hule, Correspondent der к. k. Central-Com-
Az alkudozások kezdete
BOCSKAY ISTVÁNNAL*/
az 1605-dik év nyarán
S
326
L
327
S
334
.Salute praeraissa servitiorura meorum addictissimam commenda-
tionem. Kegyelmednél létemkorbeli ajânlàsom szerént nem gon-
dolrán seru koltségemmel, sem fáradságommal, hogy szómban
fogyatkozás ne találtassék, en ide jovék Bécsben, s minden te-
hetségemmel az jó es szent békességnek véghezvitelében szor-
galmatoskodván, úgy veszem eszemben, hogy az 'én kegyelmes
uram es fejedelmem országunknak romlásábau nem gyönyörkö-
dik, söt méltó okokkal az békességtol sem idegen ; melyröl itt
sokat tractálván, az 6' fölsege kivánságának megjelentéséért bo
csáttatott fei Pogrányi uram. Mivel pedig az б fölsege kivânsàga
igen méltó és igaz, bogy az hadak az békességnek tractàlâsa
alatt tartóztattassanak : kegyelmedet kérem, légyen kegyelmed
is mindenképpen azon, bogy az ö fölsege méltó kivánságának
legyen hele ; holott kegyelmed is ugyanazon jó és szent békes
ségnek régliez való vitelében fáradságát és munkáját ajánlása
szerént kész subeálni. Hogy azért az ó' fölsege jóakaratja is ke-
gyelmetektöl ne idegencdjék : clleukezö ne, söt segetö ebben lé
gyen kegyelmed, inert ba fegyverrel kölletik réghez menni az
dologuak : országunk és magunk elvesz gyalázatossan, — kit én
mint hazámnak szeretöje és nemzetemnek jarát kivánója, aka-
rék kegyelmednek] megirnia. Ezzel Isten sokáig éltesse kegyel
medet. Viennae, 9. Augusti, Anno 1G05.
Dominationis restrae Sp. ac Mag.
Servitor et Amicus addietissimus
Georgius Tburzó mp. *)
Ismerjlik nagyjából az alkudozások folyamàt , mialatt a
királyiak Esztergomot, Érsek-Ujvárt, Tokajt sat. az erdélyi vá-
rosokkal együtt elvesztették. Végre a békekotés Bécsben, Mátyás
föherezeg àltal a következö 1606 dik év Junius 23 kan aláiratott.
Azonban Rudolf király még ekkor is sebogysem akarta azt hely-
benhagyni : mignem végtére a török had kozeledtének hirére,
Prágában, aug. 6-kán csakugyan megerösitette. De a zsitvatoroki
békét még bajosabb volt vele helybenhagyatni, noha véghetlen
v
335
sztlksége vala arra szegény bányt-vetett orezágainak. A rendek
utóljára, hogy a 4 havi balogatás es a török fenyegetése miatt a
mar megkötött béke dugába ne döljön : Rudolf király fondorlelkü
komornyikjához Lang Ftllöphöz folyamodtak, a ki nehàny arany-
ért Rudolfaál kivitte azt, a mit ennek testvérei és orezágainak
rendei kivinni nein birtak, — hogyt. i. a zsitvatoroki békekb'tést
aláirta es megerösltette. *)
RÁTH KÁROLY.
23*
kz erdélyi orszaçoe ezimerek torténete.
Az erdélyi részeknek az anyaországgal torvényeken ala-
paló tényleges egyesnlése után a sor ide-tova az intézmények
egyeeitéeére jô, 8 ¡tt a czimerek es pecsétek iránti ¡ntézkedés
azon teendök egyike lesz,melynek egyfelôl nem-halasztasat koz-
igazgatási tekintetek ajánlják, masfelöl közjogi kapcsolatai
olyanná teszik, bogy az nem bizható ösztönre, egyéni jóaka-
ratra es törtenetiämerctre, hanem az alkotmánynyal összhangzo
törvenyt kell rola hozni.
Ez a kérdés politikai oldala ; turvényhozói feladat, mely-
nek megfejtéséhez a jelenvaló adott viszonyok helyes megitélëse,
de egyszersmind a törteneti elözmenyek ismcrete sztlkséges. En
ez ntóbbihoz kívánok némileg járului.
Az erdélyi részeknek a rezéri korszak alatt e tekintetben
val<- áilapotát mero homály fedi ; csak annyi bizonyos Kézai
krónikájából, hogy a magyarok zászlók alatt jöttek az új haza
elfoglalására. ') A királyság korából is a moháesi vésznapig
csak némi toredékek vannak eddigelé felderitve. Hadi zászlói
voltak шаг a legösibb kortól kezdve a magyaroknak, székelyek-
nek és szászoknak, — de nem ugyanannyi politikai egyediség
concret értelmében véve e nemzeteket, a mi sokkal késobbi kor
fejleménye ; hanem a várrendszer idejében — az Arpád-fiági
királyok alatt — a vármegyék fegyveres szabad nemessége
elôbb a várispáu, késobb vármegyeispán alatt, a 9zékely fegyve
res ero" a székely ispán alatt, aki gyakran vajda, al-rajda is
volt , ezeken kivííl a királyi várak fegyveres szolgáiból, a szász
') Bedeae J. idézett müve, 1-sd rajztábla, l-sü peesétrajz, hatul a raj-
zok kdzt. Gr. Kemény idézett mttve, II. köt. XX. tabla I. peesétrajz.
"') Bedeug J. idézett müve, 6. 1.
■) Gr. Kemény József, Erdélyi Nemzeti Társalkodó, 1833. II. félér
326—26. 11.
34?
. v
343
S
347
') Dagonics idézett müve 20—21 lapja között levo IV. eiim. ') Be-
deus Atlasz , VIII. tabláján. Gr. Kemény : Erdélyi rajdák és fejedelmek
peesétei I. köt. ХХХ1ЛГ. táblája, Ill-ik peesétnyomata. Ritter, Stemmatoj-
aphia Armorura Illyricorum stb. Viennae, 1701. 34. I.
J) Bedeus idézett müve 32. 1.
348
ceételtessenek, mégpedig a nagyobbikkal a közjogi dolgok
es kegyelmi tények, a kisebbel a kormàuyszéknek udvar-
hoz tett jelentései, ûgy a niagán- es jogi Ugyekben költ határo-
zatok es itéletek. A kormanyszék eloterjesztése kovetkeztében
1696-ban az itélo-uiesterek részére is ily pecsétek készittettek.
Ezekre a császári korona, s egy tojásdad alakú mellpaizson feje-
delmi sllveg alatt Erdély czimere vésetett ; a paizs keresztül vo-
nással két egyenlö nagyságú mezöre volt osztva, melyek közUl a
t'elso a félig látszú sast, az alsó a oapot es boldat s két sorban a hét
kastélyt mutatta. Kozépben volt egy szivalakú kisded paizs, az
osztrák koronával. E pecsét niaradt meg I. József alatt is. Utána
anyja Eleonora császárné új pecsétet kUldött az erdélyi kormány-
széknek, melyen a kétfejü sas négy fö és több kisebb mezöre
osztott paizet íoglalt magában, az erdélyi czimer azonban azon
egy szivalakú fejedelmi koronával fedett kisded paizsban volt,
mely a kbriratot tartalmazú legszélso karikát szakitja. A nem-
zeti czímerek abbau az elobbivel egyezöleg vannak elhelyezve.
1707-rölmegemlitendö II. Rákóczi Ferencz két peeséte, melyek
egyike I. Rákóczi György fennebb ismertetett elsö, mäsika
ugyanannak az erdélyi nemzetek pecsétczímereit egyesitö má-
sik peeséte mintájára volt készitve. ')
1712 ben ismét üj peeséte lett Erdélynek, egyebekben ha-
sonló a két elöbbi császáréhoz, különbözö abbau, hogy míg ama
zoknál Erdély nem volt emUtve : itt a magyar királyi peeséten
annak czímei közt az erdélyi fejedelemség is említtetik. '-) Mind
a három császár peesétén a sas fejéuél a pénzverés éve is ki van
téve.
A Mária-Therézia királyné által az erdélyi kormàuyszék
nek adott pecsét egy zárt királyi koronával fedett nagy paizs
ban az örökös tartományok czímerét foglalja magában ; a kozép
ben egymás mellett levo két kisebb korouás paizsban Ausztria
és Erdély czímerei. Itt mar Erdély Magyarországtól egészeu el-
választva, Ausztriáboz hajlfttatni látszik. Ez utolsóbau a magyar
-
355
röözeiöl 125 ezerre, az elleuség részérol, azokoukivül, kik az éjjeli
megrohauáskor sátraikban ölettek meg, 220 ezerre teszi
Hogy mily draga gyözelem volt ez az ellenségnek, —
mutatja az, hogy vezéreik inásnap életok megmentése végett a
seregruaradványokkal az ez idöben Pauuoniához taríozó Tuln,
most osztrák varos felé elvonúltak. Mit látva a húuok, elhullott
véreik holttesteit, fokéut szeretett vezérük Kevéét osszeszedvén,
az ottani római országiit mellett, scytha szokás szerint, illö tisz
tességgel eltemették, a sirok helyén — miut mondók — köszob
rokat állítottak, magas halmokut hánytak, s a vidéket emlékttl
Kevebázának nevezték el.
Ekkor a húuok hadaikut rendbeszedve, a dunántúli részeket
megrobauták, elfoglalták, s családjaikat ide áthozván, minthogy
a róiuaiakkal két izben vivott csatában, ezek hadviseleti modo-
rával megismerkedtek : a tárnokvo'lgyi veszteség visszatorlásáúl
a foly vást Tuluuál táborozó rómaiak elleu sicttek ; a mit ezek észre
véve, a Bécstól délnyugotra fekvö Zeiselnnuir melletti mezósé-
gig eléjok jöttek, — s Uta búnokkal összecsaptak. Elkeseredve
folyt a harcz, soká kétes ercdménynyel ; a húnok készebbek
mind cgy lábig elveszni.mint visszaveretni, scytha szokás szerint
remito kiabálás és doblárma kbzt, nyilaik sürü záporával az el-
lenség sorait zavarba hozták, s tömegesen öldöstek ; a kora reg-
geltöl esti kilenez oráig teljes elkesered.és es hosi lelkesedésben
tolyt véreugzo harczban végre az cllenség megtöretve, futásnak
induit, folyvást oletvén az öket üldözö böszült húuok által.
Macrin e harczban elesett, Detrének pedig vasnyíl reptllt
homlokába, s a húnokuak e gyözelme még az unokáknak is sok
ideig hösi dalok s népregék tárgyáúl szolgált.
De e gyözelem a húuok részérol ismét két vezér, Béla és
Kadocsa, s 40 ezer vitéz életébe került. A vezérek a Keve szobra
mellé temettcttek, bova késóbb . a húnokhoz állott szász Detre
és Etele is 454-ben eltemettetének. A rómaiak veszteségének
száma nines tudva : de hogy az itt igen jelentékeny volt, tanúsitja
az, hogy a római hadsereg a húnok eilen csatára kelni tobbé
nem merészclt ; — s miutáu a húnok bátuk megett ellenséget
ncm hagytak, az ostrogóthok nemzete járom ala hajlott, Her-
manarich régi védenezei egymásután hozzájok állottak, s Atha-
narich megmaradt hü törzseivel római földre költözött : a nagy
356
hún-sereg veres kuzdclnieinek jutalma — Pannouia békés bir-
toka Ion.
^
357
пег és Pázmáudy szerint a iuúlt századbau Reklin Mihály ado-
nyi postamesternél volt látható, melynek feliratában emlittelik
többek közt : „О 1 i m Potentia Herculis deducta ite-
rum col. Neopo t cntia.' (Katanchich Istri georaf. 448.
1. IV.)
Fennmaradt továbbá üicaiubria, a mai O-Biula ; Kelenlold
falu neve Riidán alùl ; Tárnokvülgy, Fejérmcgycben, Érdtól észak-
nyugotra Tárnok faluval ; azon római rakott-országútnak, mely
mellett Kcvc sírjához a kóbálvány fülállíttatott, maradványai
Érd és Batta hataraba u a Dunával cgy in'myban most is láthatók :
feunállott с kóbálvány még Kézai idejébcn is, ki ezt irja (C. II.)
„Statua est erecta lapídea" = kóbálvány v a n fellállitva ; —
Keveháza, nía Kajászó Sz.- Peter, mint falu, a százhalmi sirokhoz
cgy mérlftfldre fckszik.
Most is áll Tuln varos Alsó-Ausztriában, a Duna partján,
Bécsen follil 4 mértfbldre; valamint áll Zeiselmaur, a régi ró
mai Cctii mums, Also Ausztriában, St-Pöltenhez nein messze, a
Dunától cgy negyedórányira. Söt а 9У1 ben meghalt Piligrin
passaui pllspök korát érdcklo oklevclben mondatik : „Zeiselma
ncr várostól nyugotra, a hét balomtól fclfclé, déliirányban Chuni
Hohcstorf, s igy cgész a Comagen hegy tetejéig, (a Comagen
hegy más nevé Hunes- vagy Chunisbcrg : ma Kahlcnberg, Bécs
mellett, a Dunaparton) mely hegylánczolat cgy részc ma is Kaun-
berg ncven bivatik. (Horvátb J. Ilasznos nuil. 1828, 2—6 sz.)
Hiibner geogr. Lex. 1. 1699).
Ezeken kivlil az újabbkori ásatások is fényesen igazolják
a tärnokvölgyi csata tb'rténcliiii hitelcsségét.
Mar Pray emliti Cornidcsliez irt cgyik levelcbcn, hogy ö
Kajáezó-Szt-Péter körül a hunvezérck kocmlékét egykor nyo-
mozta is, de hogy mi eiedménynyel, tudni nem lebet. (Jerney, Fi-
gyelm. 1839, 153. 1.)
Bognár József Csepel leirásában szintén enilékezik arról,
hogy с „sírhalraok kbzul nénielyiket Horváth István felnyitta-
tott, de benne csontokon s nehány vasdarabon kivül egycbet
nem talált." (Tud. tár XIV. köt. 1843 III. 1.)
Érdy (magy. akad. ért. 1847, 285 1.) az e csaták szinhelyén,
Kajászó-Szt.-Péter és Keveháza vidékén 1847. május 3-kán a
hely sziuén tett vizsgalata eredményét igy adja elö : „Kubinyi
358
Agoston múztumi igazgató es Varsányi János méruok társaságá-
ban elindúlván, a mint az érdi mély útból kiértiink, elöttünk àl
lottak a Tárnokvülgy rctjei, inelyeken római út vumil keresztül.
Ez azon küziít (strata communis4), mely mellett a ki'mok bajtár-
saik holttetemeit tcniették el scytha szokás szerint. Felmentünk
az úthoz legkózelebb eso egészen ép balomra, s hosszú láncza
terült el elöttünk a csodálatra ragadó kúuhalmoknak, melyek
most széltiben toroktáborbelyeknek vagy török örhalmokuak
tartatnak,annyira elborità öket a feledés homálya. A kimok e nagy
temetotéren köoszlopot is emeltek, örök emlékül ; ez elenyészett,
vagy a fold boritá el a ker. vallas terjesztésekor, es azt Szent-
Péteren hiába kcrestök, niert a kiinok magát e temetö-belyet es
kornyékét nevezték el Keaza; helyesebben Keveliàza neveu, (Ké-
zai : partesquc illias lenitorii, — a dubniczi krónika szerint —
„locumque illum et partes illas Kevehàza vocavmint.)
Ezután a batàrvonalon indúltunk el Potcutiana fêlé. Más
meg más halruok tiintek fei elöttünk, jobbról a battai, balról az
érdi szöllökbcn ; e halmokon tul magas hegyfalak kozé zárt
völgybe, inneu az oly sokat szenvedett Potentiaua helyére ér-
tünk. E varos nagy tért foglalt el, mely most szöllökkel van el-
borítva, egyik oldalát a Duna mcredek partja képezi, más felöl
magas foldsánczokkal van bekeritvc, melyekröl megismerhetö,
bogy az egész térkofallal volt egykor korülvéve,s igy római erö-
sítelt hely volt ; római escrépedéuy toredékekre akadtunk miude
nütt ; a batàrvonalon több római ko van felállitva ; ezek közt
egy van még, melyeu T. M. P. (titulum memoriae posuit) betiik
olvashatók.
Rosty Zsigmoud Pannonia térképéu Potentiáuát szintén ide
belyezi, mert ucmzetsége iromànyai Potentia sánczokat emleget-
nek. (Társalkodó. Pest, 1847. 4. júl. 29. 60 sz.)
Innen gyalog-osvényen mentünk a Duna meredek partja
fölött Hatta hclységbc ala, melynek régi nevé Hzázbalom. Bejár-
tuk az egész falut, római köveket keresve ; törött sirköre többre,
de Milován Pal udvarábau uevezetcá feliratúra akadtunk, — —
legott megvettük, ésa magyar nemzeti múzeumba vitettük.
Batta belység végén ismét kocsira Ultünk, és a tárnokvol-
gyi római hidon keresztül azon örhelynek romjait vizsgáltuk,
hol e nevezetes ko kiásatott; ez örbelynek Schöuwissuer Matrica
359
nevet tulajdouit ей azt a battai ráczok jelenleg Kliszák név alatt
ismerik. Ezen a Dnnához közelfekvö örhelynek terúletét, a bal
mok niellett clvonuló római t'it metszi keresztül, és mivcl Detre
scgédhadai Százhalom ala gyiilckeztek, — azok itt táboroz-
battak.
Varsányi János majas 25-kén végczte el а helyrajzot, n r.
lyen mind oklalvást, mind feliilröl, 122 halom látbató, külo'nfélc
nagyságban; a nagyobbak két három ölnyi, a lcguagyubbak pe.
dig 5 ölnyi magasságúak. Földszinti átmérójük magasságuk
szerint változó, s az általában 10 ólrc, de a legnagyobbaké majd
30 ölre terjed. Hajdan sokkal több halom lebelclt. azolt elvonuló
római íitig, s bihetöleg azon tul is, elszórva, de szántás által mar
sok elenyészett.
Május 20-kán lckeltcttük meg az elsíi, 30-dik számnial je-
lölt 1 ölnyi és 2 lábnyi magasságu halmot, melynek tetején a
hányt fold rétegei közt három egymás ala belyezell kö tiint elö •
ezeket jelkövcknck ncvezüik el ; alattok négy és fél lábnyi liosszu
és három lábnyi szélcs 1 a p o s к ö volt keletröl nyugotra é 1 é г e
á Hit va, melynek mindkét óblala mellctt cgés-fek ve tek
valának, ezekben megégctetttetemck. szcndarabok
h a m i'i, réztoredékek és egy-ágú vasnyilcsúcs, ese-
re pe к pedig az egész halomban elszórva fordúltak elö.
Alig fogtunk a 40-dik számú szintc 1 ölnyi 2 lábnyi ma-
gasságú halom ásatásához, legott megjelent az egymás ala hc-
lyezett három j e 1 к ö ; czek alatt nem f'öldszint, hanem emelteb
ben kitapasztott sarga agyagrétcg, fölöttc pedig
égés-fckvctck tíintek elö, mclyekben mcgégetett
t с t e m e к, s z é n, h a m ú, v a s n y i 1 с s ú с s, karika s más tore
dékek rézbol és vasból, de escrepek mindenlttt elszórva jöt-
tek elö.
A 29-dik szintoly magasságú halomban a három j e 1 к ö
alatti irányban megmeszelt kettös sá r g a-a gyag re
te g г с akadtunk, az с fölötti é g é s-f е к v с t с к közepe nagy
laposkövel volt leborítva ; itt megégetett téteme k, ke-
v é s s z é n, igen sok hamú és cseréptoredékek elszór.
va mindenütt fordúltak elö ; oldalvást e 1 p o r h a d t fa m a r a d.
ványokat is találtunk ; egyébiránt nagy on el volt
égetvc minden.
360
V
362
N ^
L
363
r,
366
V
368
böl, hol к ö v e к b ö 1 vannak felhalmozva. E dombok csekély
távolságban földbc ásott hosszúdad к ö v e к к e 1 mint fallal
vétetnek körtil, majd gömbölytt, majd hosszüdad kör-alakban,
azonban némelyiknél e kerítés kiányzik.
A kerítés kövei némely síroknál egymást ero sürttségben,
másoknál ritkábban állanak, söt uémelyek kürül csak 3 —4 ko
van felállitva. Az egymást ero kövek majd két oldalun, majd a
négy szögleten állanak, s némelyiken durva vésések lát-
hatók ; sot h i e r o g 1 y p h és betüs feliratok is jönnek elö. A
kövek felsö részei férfi- vagy nö-, vagy állat-alakok at kelet
fêlé forditva mutatnak.
Krasnojark városától nem messze volt egy 16 lab magas
köpyramis, mely körül több mint 200 kisebb kövek valának fel
állitva, s ezek mindegyikén ismeretlen, s legnagyobb részben el-
törlödött feliratok valának. A mely küveken valami vésett alak
van : azok csaknem mindig felirattal is el vannak látva.
E sirokban 1 —3 holttest egész állapotban, s
veres-fenyö koporsókban elhelyezve találtatik, ámbar a holt-
testek megégetésének is találni nyoniaira ; vannak azon
ban oly sírok is, melyekbcn a csontok vagy bamvak nem fako-
porsókban, banem házacskákban, vagy köfalak kozé van
nak helyeztetve, amelyek a hulla-maradványokat a körtilvevö
földtöl elválasztják ; a hnllák mind arczczal kelet felé vannak
forditva. Emberi csontokon s hamún kivül találtatnak
e sirokban külonféle fegy verck, eszközök, szerszámok, kar-
dok, kések, n y i 1- és láudzsahegyek, gyertyatartók, s külonféle
állatok alakjai, — s mindezek általában rézbol. Vasra csak
igen ritkán lehet találni ; az arany igen gyakori, de ezüst soha-
seni fordúl elö.
A nagyszerti kövekkel keritett sirokat az oroszok ma-
jak-oknak nevezik ; — ezekben találni a legértékesebb s mü-
vésziebb darabokra : aranyedényekre, karpereczekre, ftll-
bevalókra, selyem-tüszö ékitmény ekre, agyagfazekakra,
oly alak ka I a mint azt a chinaiak most is basználják, és с h i n a i
p о г с z e 1 1 á n-darabokra. Általában e szibériai sirokban chinai
mükészitmények gyakran találhatók, — söt chinai alakû vas-
kés is fordultelö. Nem hiányzanak e sirokban díszes kengyelek
és zablák sem.
369
A sirkö-feliratok bettti a régi rún és góth betükhöz hason-
litanak.
E feliratok valószintien azon korból valók, midön a régi
scythák föleg déli s nyugoti Szibériában s vidékén uralkodtak:
mert ezen sirokhoz basonlokat a hûn-scytha népek minden lak-
helyein találhatni.
E sirok mongoloktól nem szàrmazbatnak, mivel a régi mon-
goltörzstt népek halottjaikat nem temették el : Dsingis chàn mon-
golai koránál pedig sokkal régiebbek ; de kltlönben is, ezek sir-
jaikat inkább elrejtették, semhogy azokat feliratos kövekkel fel-
ttiuokké tették volna.
A Borysthen és Tana közt maig is igen nagy az ily sirdom-
bok száma, melyek, úgy mint a szibériaiak, к n r g á n-oknak ne-
veztetuek. E sírokról mar Rubniquis emlékezik, s azokat a kú-
nokéinak mondja : de emliti azt is, hogy б a kclet felé eso tarto-
mányokban is látott hasonló sirokat, kövekkel bekeritve, melyek
majd kerek, majd négyszog alakban állottak, s a négy szo'glc-
ten négy nagyobb ko volt felállítva.
J e r n e y szerint (Keleti út. II.) ily köszobrokkal ellátott
halmok a Don és Dnieper folyók közt nagy számmal találtatnak ;
s a feutebb emlltett Rubruquis, IX. Lajos franczia kiràly követe
Mangu mongol chánhoz 1253 ban, midön a krlmi félszigeten
kiszálla, s a Dnieper és Don közti térségen vonùlt kelet felé : az
itt talált sirhalmokat és köszobrokat egyenesen kúnsiroknak
mondotta.
D e m i d o ff (Voyage dans la Russie merid. Paris, 1841.)
szerint e sirhalmok seholsem találtatnak oly nagy számmal,
mint a kercsi térségen, a régi pontusi királysagban, — de nagy
számmal vannak a Don purtjaitól a Frathig is.
Pallas, GUldenstaedtésKlaproth szerint e hal
mok a Dnieper és Don közt találtatnak legnagyobb számmal,
Donon tul mar ritkábban ; a Kankáz felsö részén Kubán és Terek
folyókig, s a Kuma, Byvala, Tascble, Dongusle, Jey, Tschalbasz,
Jegorlyk és Manies folyók körttl szintén elég nagy számmal
vannak.
E sirhalmokat az oláhok : m o h i 1 a, modzsila ; a lengyeij
és rokon szláv fajok : mogila, mohila, movila ; az orosz-szlávok
к u r g a n (Koppen szerint tatárnyelven kür=sír, chani=hàz) ;
370
L.-..
381
s egynehány centimbe ker'Ut. 7. F U s z e г e к. September 18-tól
deczember 28-ig, tehát három lió és 10 nap alatt az érseki asz-
talnál elfogyott 15 font sáfrány, 42 font bors, de csak 95% font
czukor. Ez utóbbinak fontja mostani pénzre áttéve 7 frankba ke-
rült, tebát fólotte draga volt. 8. Várbelirendkivüli kia-
d á s o k. ltt áll a többi ko'zt : a fötiszteleudö egyik h á z i b o-
londj ának egy par czipö 8 denár. A protonotarius számára
egy magyares tintatartó (calamaio ungaresco) 75 denár. 9. A z
érsek megérkezésére fordított ko'ltségek. 10.
Házieszkozk. 11. A királynéra fordított koltsé
gek. Ezek az idtínként 46 hajóval Budára küldött márvány-
szállítmányokat foglalják magokban. 12. Mószárszék: Egy.
re-másra egy par o'ktir 3 ducaton kelt (65 frank.) A fáczányok
olcsó ara mutatja, hogy tenyésztésük hazánkban a jelenleginél
hasonlíthatatlanúl magasb fokon állt. A nógrádmegyei Gúta hely-
ségébol hozott 25 fáczány összesen csak 1 dacatért — azaz 21 •/„
frank egynehány centimért vétetett. 18. Világítás: oct. 5-t61
deczember 27-ig 607 szál, vegyest viasz- és fagygyû-gyertya fo-
gyott el. Utóbbiak az áldornagy szobáiban is használtattak, s a
várban mártattak. 14. Cselédoltozék. 15. Érsek öl tö-
zéke. 16. Valentini Cesar hátra bagyott adós-
ságai.
b) BEVÉTELEK.
1. S z t.-M ihálynapi census, 2. Mindszentnapi,
3. S z t.-M á r t o n n a p i, 4. S z t. A n d r á s n a p i, 5. К a r á с s o-
nyi, G. M a 1 o m census. 7. Pecuniaprediale, 8. Serté-
sek. 9. Megváltot t dézma: 15 helységbol 221 ducat és
67 denár jött be. 10. Kár pénz. 11. Eladott holmik: p.
o. 100 óko'rbór 20 ducát, darabjának t"ára tehát mintegy 4 forint
30 s egynehány centim volt. 12. V á m. 13. К ö r m ö с z i p ¡ s e -
tum: ez 12 hó alatt 1634 ducátot és 47 denárt tett. 14. Po z So
ny i bor ок. 15. Ro zsny óbányai be vé tel. 16. Apo-
zsonyi megváltott gabonadézma: 787 ducát 80
denár. 17. Apozsonyi 'megváltott bordézma: 534
ducát 50 denár. 18. Szebeni kainarától : 300 ducát. 19. Nagy-
bányai kamarától (nevé mar olvasbatatlan) bejótt pisetum : 484
ducát 75 dénár.
Sz¿zadok 26
382
Az esztergomi érsekségnek 1487-dik évi mintegy 4 havi
jövedelme 5206 ducátot es 88 denárt, — vagyia a mostaiii
érték-arány szerint egvre-másra 113,850 s egynehány frankot
tett. Megjegyzendü azonban, hogy mikéut a kezeim közt levö ok-
mányok rautatják, ez idöben azérsekséggazdászati kezelése oly
annyira zilált éa rendetlen állapotbau volt, miazerint a budai éa
a fei rárai udvarok között — a javak helyettes igazgatójának
Valentini Cesaruak kereset ala vétele felöl foly vala levelezés.
A bevételi rovatok utáu a 100-dik lapou az esztergoiui ér-
seki cselédaég éa tisztek aora következik.
A 86 föböl álló személyzetnek évi bére 1215 ducátra s 98
denárra rtígott.
Az érsek két teatorvoat tartott : Benzo Agostont éa ЙЫ-
zarino Benedeket ; az elsö 200, az utóbbi 300 ducát fizetéaael
birt. Volt 25 váror. Egyetlen no fordùl elö : Madamma Cassan
dra della Peuna, — valószinüleg a gyermek-érsek dajkája.
A máaik 1487-diki kéziratot teljea másolatban birom. Eb
ben mar a szolgálati bér tüzeteaea kezeltetik. A megnevezett
személy járandósága ala, az idonként kivett illetéki részletek
jegyeztetvék. A tö'bbi közt András Péter primatialia Ugyvéd
nek: „az érsekségb'sszes fel-salperes Ugyeibeu,
valamint az érsekség hübéreseiében is kell
s z о 1 g á 1 n i a, a v ú r b a n 1 а к n i a, é s a z érsekségkü 1 1-
ségénodamennie, ahovászükségeltetni fog¡
évijáraudósága lesz: 50 ducát (mintegy 1 100 frank)
egy bordó bor, kétsz ekérgabna, eg y rendbeli
p r é m e s ш e n t e, é s e g y rókamálbunda."
Kivévén az egy Barbara udvari mosóuét, a ki „a vár-
beli fejérn emUket, asztalkendöket éa abroszo-
kat kimosnitartozik, éa e azolgálatáért egés/.
évre) 8 ducátot éa egy szekér fát кар," — más uocseléd
nem azolgált az érseki udvarnál ; még a konyhaedéuyeket is
férfíak mosák.
Ennyit röviden az esztergomi számadásokról. A mi az eg-
rieket illeti, kivévén, hogynagyobb réaztlatinúl vezetvék - egé-
szen az elöbbiekbez hasonlók.
Legyen szabad még végiil az 1508-dik évi számadási
383
könyv 129 lapjától a 137-ig foglalt в általam egészben lemásolt
Eger várbeli és uradalmi leltárra futo pillanatot vetnem.
Többrendbeli bútorok, kárpitok, fllggönyök, czímeres-zász-
lók és több más efféléken fölül számos ércz, jelesül egyházi és
világi ezüst-edények kelyhek, serlegek stb. soroltatnak elö. —
Példànl: „erdélyi módra készült aranyozott fe-
deles kupa," — „nápolyi módra készült ezüst.
ö b 1 ö íi y" (váza), — „ragúzai módra készült ezüst-
e d é n y, p o li á г г a 1. *)
Midön egyréezrol az iménti idézetbol világosan kitünik,
hogy az akkoriban virágzó erdélyi ötvösseg müvészete onálló
jelleggel birt : másrészrol kivánatos lenne ezt, valamint a másik
kettojét is mütorténelmileg meghatározni.
Az egri pilspöki lakbau egyetlenegy könyv se fordul elö
abéli apátságban azonban 85 kötet emlittetik czím nélkül.
A névszerint megnevezett Sólymos, Spiritus Sanctus, stb.
püspöki pinczékben háromszáznégy hordó bor találtatott.
Az egri, szikszai, mezô-hidvégi és gyöngyös-püspöki ma-
jorságokban együttesen 80 jármas ökör, 222 darab egyéb szar-
vasmarba, 245 sertés és 1117 birka volt; általában, mint az esz-
tergomi számadások is mutatjàk, a juhtenyésztés nem igen dísz-
lett még az ido'tájtt Magyarországban.
A püspokség hadi-készletekben igen bövölködött. Ugyan-
is az egri és szarvaskói (Zarwakew) várak több százra menö
nagy és kis tttzifegyverekkel, taraczkokkal, szakálosokkal, és
puskákkal valának megrakva. Kétszeresen megrovandó tehát
Hyppolit bibornok, hogy ily készletek mellett is, — jóllehet
Olaszországban hires és bökezü hadvezér yala, Magyarország
védelmében közönyös szükkeblüséget tanusltott.
E tekintetben amodenai levéltárból többrendbeli okmány-
másolattal birok; többi közt: Geréb Péter nádor 15l>0-ban
(feria quinta a Thome apostoli) Temesvárott kelt levelében So-
mi Józsa temesi grófnak, az alsó részek vezérlo kapitányának
Л
Konyyismertetések, birálatok.
v.
Horváth M i h A 1 y kisebb torténelmi munkái. II. kötet. Pest,
1868. п. 8. г. 523. 1.
"
-
395
tebbek. Ilyenek valának : a kender, len , durvább gyapjuszovés,
légelyek, csobolyók, kulacsok s egyéb faedények esztergályo-
zása, viaszontés, ácsmesterség. Új mesterségeket is emlitenek
okleveleink : az erdélyi szászok közt találtattak mar tüesinálók,
list- és sárgarézmivesek. Födeles kocsik nyomára is akadunk
mar. Az iukább müvészeteknek, mint mesterségeknek nevezhetö
foglalatosságok küzfíl úgy látszik legkedveltebb s lcgdivatosabb
volt az arany- s ezllstmiveseké, inelyet, oklevelek tanúsitása sze-
rint, még tisztségekben s méltóságokban belyezett személyek is
gyakoroltak. Károly országlata ota a festészet és metszés is na.
gyobb divatba jott. Az épitészet szintén haladott. E korból mar
két magyar szobrászt is ismerllnk.
A földmiveles, daczára ajobbágysággal járt hátrányoknak,
túlbaladá az elöbbi korét. A kertmivelésnek csak a szászok tol
den, meg a dunáuti'üi vidéken, hol mar olasz földröl származó
nemesebb faju gyümolcsfák is tenyésztenek, találunk nyomára.
A fóld becse emelkedett. A bányászat üzetett ugyan, de kellö
figyeleminel, valószínuleg alkalmas bányászok hiánya miatt, nem
iniuden ágában.
Károly és Lajos erös kormánya után gyenge nöi kézbe és
az ingatag Zsigmondébajutott az országlat. Alatta és általa sok
tortént ugyan a müipar s kereskedés elomozdltására nézve : de
még több torténhetett volna, ba mindjárt uralkodása kezdetén
meggàtolja a féktelen aristokratia kito'réseit. Hosszu • íszáglatá-
nak szerzö kliliin szakaszt szentelt. E szerint Zsigmond a pol-
gári osztálynak kedvezett és sok városnak szabadalmakat adott
másokéit megbövitette. A magyarországi átmeneti kereskedés
kelet felé csokkent ugyan, de annál élénkebb Ion az olaszok-
kal; németekkel és csehekkel a kozlekedés. Csökkent a lengye-
lekkel is, mennyiben a lengyel so bchozását betiltván az ország-
guilés, ök gyérebben látogatták bonunkat, de a mi kalmáraink,
kivált a bártfaiak, vittek oda kulonféle árukat. A Dalmatia bir.
toka miatti elleuséges viszonyok a velenczeiekkel megakaszták
koronként a kereskedést : de élénk volt az a szomszéd Ausztriával.
A pénzfolyam változó s iugatag volt.
^Aránylag a boni nyers és elsö kézi termesztinények meny-
nyiségéhezés soknemüségéhez, a müipar még most is jóval alan-
tabb fokon állt a kereskedési mozgalomnál. Bokféle kézniü bi
,
396
ányzott még, melyeknek a magyar fold szolgáltathatott volna fel-
dolgozhatóanyagokat,s melyeket e miatt klllföldre kellett szállí-
tani, hogy ott szovetekké s egyéb árukká alakittassanak. A
inesterségek azonban szaporodtak is, tükéletesedtek is. Ez ido
tajan honosultak meg nálunk az üvegesek, s az Uvegablakok mar
küzdivatuakká váltak. A magyar kocsik külföldieknek is felötlö
szépségüek valáuak. A XV. század elsö negyedében honunkban
is találunk mar nyomára a löpornak, taraczkoknak es löcsövek-
nek. Ezekuek és ágyuk- s tüzgolyóknak készitésével Pozsonyban
bat müves foglalatoskodék. Az épitészetben honi származásuak
közt még csekély volt a haladas ; a nagyok féuyes palotáit klil-
foldi mttvészek s mesterembcrek épitették. Szintén klllföldröl te-
lepedtek meg e bazábau a himezok, aranyozók, szönyegszövök s
egyéb divatárus-müvesek. Szobrászok és festészek Zsigmond alatt
is elég alkalmat leltek ligyességoket bebizonyítkatni.
A fo'ldmivelés kevés változást szenvedett. A földmivelök
költözködesi jogát mind maga Zsigmond egyes esetekben, mind
a tó'rvényhozás megerosílé. A szolloniivelés a dunamelléki me-
gyékben és Ausztria határai felé gyakoroltaték legszorgalma-
sabban. A Duna és Tisza kózbtti tartomány baromtenyésztés
bazája volt. A bányászat, ugy látszik, még mindig kevesebb ke-
zet foglalkodtatott, mint az aknák gazdagsága kivánta volna ,
de a sóaknák a lengyel só kitiltása miatt, szorgalmasabban mi
veltettek, ugy szintén a rézbányák.
Az igy virágzott müiparnak s kereskedésnek Albert rüvid
országlása után lankadni kezd élénksége, s Mátyás alatt, mint
utolsó szikráiban a hamvadó tüz, foléledvén, kora sirja felé
sietett. — A csehek, lengyelek és törökök pusztításai hátrál-
tatták ugyau emelkedését, a menuyiben a keletinek szárazi utját
Bizancz eleete elzárta; az erdélyi szászok legfóljebb Moldvát s
Oláhországot látogathatták, a csehek pedig a felvidéki vàrosokat
akadályozták : de azért fôleg Mátyás alatt, német, olasz, cseh és
lengyel kalmárok elég sílrün fordultak meg hazánkban, hol, kli
lönösen Beszterczén, Thurzó Jáuos, Mühlstein Vitus, Kohlmann
Miklós, Königsberger Mihály és Glockniczer Ferencz gazdagsá-
gukról hires kalmárok voltanak. A belkereskedésnek legkere-
settebb tárgyai: a gyapju-, vászou- és selyeniszövecek, füszerek.
^
397
A józanabb goudolkodásu ncmesek becsUlni és védeni kezdék a
kereskedöket.
A müiparnak, úgy látszik, jobbau kedveztek a kürüluié-
uyek. A szerfölötti fényuzés, mely mar nemcsak ncmesek, baneui
gazdagabb polgárok kozt is eláradott, hatalmas emelöje volt a
a kéziuüi szorgalomuak A fényüzésrol, a Mátyás második meuyeg-
züjén kifejtctten kivül, szerzô" több példát hoz fei, melyek ktiziil
emlltcm Szapolyai István arauy-nyaklánczát, mely hálala után
egy századdal 70,000 frton kelt el Velenczében ; Ujlaky Mik
lósnak 60,000 aranyra becsült kardját. És a ponipaszeretö király
festészek-, szobrászok-, zománczozók-, arauy- s ezllstmüvcsck-,
asztalosok-, kofaragók-, épitészeket, söt kertészet- s földmivc
lési mestereket is uagy koltséggel hozatott be Olaszországból. Az
épitészet a tokélynck mily fokán állott ö alatta a budai királyi
lak egész Európának birdctte. A labra kapott fényuzès a tübbi
incsterséget scm hagyá alább siillyedni. A hazai müipar tal al
mányai közUl emlitendö e korból a hiutó, uiilyet Mátyás kösz
vénycs állapotábau legelsö csiuáltatott. Említésre mcitó a lia
rangontés gyarapodása is, s annak egyik remeke, a beszterczei,
ez idöben öntö'tt 175 mázsás haraag.
A fó'ldmívelés a harczok dulásai miatt nem kis csorbát,
azonbau az azzal foglalkozók polgári állapota kevés válto-
zást szenvedett. Az adózások a ko'rülmények szeriut majd na-
gyobbak, majd kisebbek valának. Dauáutúl, Szcrémben és Ei-
délyben a kertmivelés is szépen gyarapult, a miben maga Mátyás
serkcntö példával ment elöl. A fényllzés maga után vonta az
érczbányák szorgalmas mívelését is. Erdélyben kobányák is
mankáltattak, melyekböl fehér és veres márvány, alabástrom és
jeles kristály hozaték napvilágra.
Kereskedésttnk Mátyás hálala után egyre hanyatlott, mig
végre a török hódoltatás azt csak nehány fclvidéki városba szo-
ritotta.
Szerzö végig vezetve az olvasót e korszak müipara s ke-
reskedése torténelmén, befejezésül azon akadályokat tárgyalja,
melyek a mttipart és kereskedést megnehezítctték : de tárgyalja
azon értelmi s erkölcsi clönyöket is, melyeket e foglalkodás a
nemzetre árasztott.
Hosszasabban, mint e ftlzetek oeconomiája eugedné, vázol
azázadok - '
398
tarn szerzö e munkáját : de hiszen annak e nagyon is kicsiny
dióhéjba szorított s mégis ennyi tért elfoglalt tartalma fennen
hirdeti, meunyi sok érdekes van a 172 lapon közölve!
Rövid lehetek „A vezérek korá"-nál (172—218.11.)
E târgyat közelebbi években Szabó Károly a „Budapesti Szem-
lé"-ben, szerzönk az 1858-ki „Hazánk"-ban vetto tolla alà. Hor-
váth elöbb azon kérdést fejtegeti, minek tulajdonitsuk, bogy a
hatalmas német s alakulóban levo szláv birodalom közt aliando
bazát volt képes magának szerezui a maroknyi magyar ? és a
választ a nemzet eröhatalma-, erkölcsi tulajdonságai-, s nemzeti
erényeiben találja. Ide számítja, hogy a magyar, vallas miatt nem
Uldözte az itt talált népeket ; kiemeli a nemzet természeti értel-
messége s életrevalósága mellett nemzeti egységét s osszetartá-
sút, társadalmi s badi szerkezetét. Ëlbeszéli azutàn azon hadi
kalandokat, melyeket üseink a vezérek kormánya alatt egy szá-
zadig Europa kulönbözö országaiban, par kivétellel, gyíízelme-
sen bajtottak végre, mig Géza alatt, elfogadva a keresztyén val-
lást, ezelidlilni kezdettek.
E czikket czélszerüen váltja fel „Szent- Adalbert
ele te" (219 —232. 11.) Megjelent a ,J Magyar Encyclopaedia "-
ban. Szent-Adalbertröl elég legyen annyit emlitenem, hogy ö
volt egyikc az öseinket keresztyén vallásra terltö apostolokua с,
s itt élete vàltozékony eseraényeivel ismerkedUnk meg.
A negyedik czikk szintén ôseink korával foglalkodik, „A
kereszténység s az alkotmányos rend inegszi-
lárdulásának kor a" czim alatt. (233—294. 11.) Megjelent
az 1857-ki „Hazánk-"ban. Eészletesen van itt cloadva, mit tön
sz. István, hogy a keresztyén séget és egyeduralmi àllamszerve-
zetet nemzetében megszilárdítsa, szemben i'igy a pogányságboz,
mint a vajdák hatalmához ragaszkodók elleuhatásával. Az ö há
lala után Péter és Aba alatt torténtek nem sok élvet nyujtanak
a hazafinak, de nyujtanak tanulságot, hogy a bitorlásra és zsar-
nokságra alapított trón sokáig fenn nem állhat; hogy a kozvéle-
ménynyel daczoló, a nemzeti érzetet mélyen sérto kormány tar
tos nem lehet ; hogy a nemzet, mely fuggetlenségét, szabadsá-
gát méltókép szereti s becsiili, azt végre hatalmas clleuséggel
szemko'zt is meg tudja menteni. És ne feledjuk ki szerztí érde-
meiböl, hogy czeket 1867-ben dó'ro'gte fülébe azakkori hatalma
399
soknak : ezekkel serkenté kitartásra a cstiggedezö nemzetet. —
Endrének sziutén kellett a pogánysághoz szitók eilen kllzdenie,
s ezenklvUl nyugtalanná tevé uralkodását a Péter tróntól meg-
fosztatását megboszúlni vágyó Henrikkel folytatott háború. Alig
volt megvédve az orszâg fliggetlensége, megint az Endre es
testvére Bêla kö'zt kitört viszály zaklatà a nemzetet. A fejedel-
mek viszálykodásai utan a népé kerlllt szônyegre, Bélától Székes-
Fehérvártt az ösi vallas visszaállítását kü?etelö:de a király
szintoly gyorsan mint eszélyesen csillapítá le a könnyen veszé-
lyessé válhatott zajongást. Ezzel azonban nem szakadt még vége
a nemzctre sulyosult bel- s ktilviszályok lánczolatának ; Salamon
uralkodása alatt is hazafi emelt hazafi eilen fegyvert. Sz.-László
uralkodása sem folyhatott le vi-rontás nélkül, de több ország-
gytilésen torvényeket hozott e boles király, melyek az egyház s
kozjólét iránti buzgalmának szintugy, mint mély belátásának
tanui, népcnek vallási s polgári állapotát egyiránt tárgyalják ,
szabályokat hoznak az egyházi élet, a polgári foglalkozások,
ipar és kereskedelem rendezésére, a közesend és vagyonbiztos-
ság szilárditására, az erkölesök szeliditésére , kemény biinteté-
sekct szabnak kivált a belzavarok alatt elhatalmazott orzások-
s rablásokra. Kálmán egyike Ion királyi székünk díszeinek.
rolitikájának czélja volt az országból tengeri hatalmat alkotni,
s e végre Dalmatiát és az Adriát Magyarország birtokába kerlteni.
A nagyszerü feladat elérésében bátraveték tít egy ideig a keletre
hazáukon át több csapatban zarándokolt kercsztesek. A bel-
Ugyeket illetöleg Ö a birtokjogot, a tisztviselök batáskorét, a
nép adózásait, a türvéuyszékeket s az egész igazságszolgálta-
tási Ugyet újonan s igen czélszerüen szabályozta, minden me-
gyében új torvényszékeket állított, az isteuitéleteket, a tüzesvas-
és forróviz-próbákat bolcscn korlátozta, s csak a püspóki szék-
helyekre szorította; a boszorkánypó'roket egészeu eltiltotta, a
szolgák sorsát enyhitette, megtiltván azok eladását klilfbldre
stb. Fiáról, II. Istvánról, keveset moudhatott, tárgyáia vonatko-
zót, a szerzö, ugy szintén vak Béla-, II. Géza-, III., IV. Istvánról
is, csaknem szakadatlan kill- és belháborúkkal leven azok, több-
nyire röyid uralkodásuk alatt, elfoglalva. Ebbol III., Bélának ia
jutott osztályrész, ö mégis a kozigazgatás minden ágában czél-
szerü javításokat alkotott, az igazságszolgáltatást egészen újra
27*
^
400
szervezte, a Káluiáu ideje ota lefolyt belzavarokban eláradt or-
zást éu rablást szigorú biintetések últal megszüntette, az ipar és
kereskedés euielésére czélszeríi rendszabályokat alkotott, a vá-
mokat, barminczadokat szabályozta ; ápolta, ösztöüözte a tudo
mányosságot i». Imrc országlata fegyverzörej közt folyt le.
II. Eudréuck,kiváltjeruzsáleniizarándoklása alatt, csordultig telt
uicg a rcndetlenség pohara ; a rend, jog és torvény helyreállí
tasa végett tebát tartatott 1322-ben a nevezetes országgyttlés,
melyuek eredménye az aranybulla, — a magyar alkotmánynak
féltékenyen örzött sarkköve.
A most vázolt czikk folytatása gyanánt tekintendö, az
1857 ki „Hazánku-bau megjelent : „Azolygarchiahar
cza az alkotmányelleu" (295 —350. 11.) Az aranybulla
bclyreállitotta a sz. István által megalkotott, de utódai alatt a
túlságos batalorura jutott kevesek által ereje- s tekintélyétôl
megfosztott alkotmányt. Ez és az igazságszolgáltatás nem nyert
ugyan általa büvebb kifejlést, új intézményeket : de nyert újabb,
világosabb inegbatározást, szilàrdulàst és biztositást az ünkóny
és bataluiaskodás eilen. És ¡me ! шаг a baila niegalkotója, az
erélytelen II. Endre alatt niegindult a küzdelem az új torvények
mellett és eilen, mclyeket ömaga is megszegett nem egyszer. A
kUzdelem elejéu az uraké volt a gyözedelem, mert sikerült ne
kik szitogatni az apa- és fiûkiràly között a megbasonlâs tiizét ;
utóbb Bêla biusitotta meg befolyásukat az apânàl. És ez fcl-
váltva igy folyt 1231-ig, midön az aranybulla uémely tóldale
kokkal újra kiadatott, — a nélklll, bogy eunek is nagyobb sii
kere lett volua az elsö aranybullâénâl. IV. Bêla mimljàrt kez
detben ércztetni akarta a fékteleu urakkal, bogy más szcllemü
úr, mint volt atyja, iil mar a tröuon ; de erélyéuek ùgy ö, mint
a haza, megadta a Hajónál az árát. — V. István elleu Ottokár
eseh királyt pusztitó ellenségnek hozták be az országba uéuiet
újvári Henrik és Iván testvérek, Istváu és Lórincz urak, Miklós
prépost és királyi alkanczellár, s többen mások. — Kún-Laszló
alatt mino tisztelctbcu tartattak a torvények s a királyi méltó-
ság, onnan is lebet következtetnünk, bogy öt megkoronáztatása
utáu, noha csak 10 éves gyeruieket, Kaplouy Endre meg is verte.
E király kGnuyelmüsége tágas kaput nyitott az urak o'nzésének,
viszályainak, féktelenségének. A tatárjárás ota épült számos
401
vár megannyi rablófészekké vált. A Szepességet Loránt es Gcr
gcly urak Szcpesvárból, a Dunán tul némctújvári Ivan, az alvi
déken Pektári Joachim és testvére, István bán, stb. hosszában,
széltében bllntetlenlil rablották a vidéket. A király i tekintély
végkép lerontva, a küzigazgatás organnnaai felbomolva, meg-
gyöngUlve, a rendes torvóny uralma számüzve, az erkölesök
nagy megromlásba sUllyedve leven, az általa vagy alatta elve
tett mag az Ö hálala után is évek hosszñ során burjánozott, a
kozélct sok idóre szánandó sinlodésben tengott. — E bajok or-
voslása végett III. Endre országgyüléseken lidvös torvényeket
hozott, azokon kivül is hasznos intézkedéseket tön, melycken
meglátszott, hogy a jól rendezett Velenczében nyerte ¡fjúkori
nevcltetését : de az érdckcikhen fenyegetett urak az engedel
mességet megtagadván, nyiltan vetélytársálioz, a gyermek lió
bert-Károlyhoz hajoltak , alatta bizton reménylvén tovább is
tizhetni torvényszegéseiket. Ha egymaga nem birna öket megfé
kezni a király, felhatalmazfa öt az 1198-ki országgyttlés, szabad
legyen neki a külfüldre folyamodnia segedelemért, melylyel
megtörhessc a bünösök féktelenségét. Ennyire jutott az ország,
ennyire a to'rvény tisztelete !
Eddig, III. Endréig terjed a czikk. tízerzo azután szóba
hozza még röviden azon, napjainkban is többek által hol igen
löleg, hol tagadólag vitatott állítást, mely szerint a Crouy-Chanel
grófok nemzetségében még létezik az Árpádok férfi sarja. Hor-
váth a tagadókhoz csatlakozik.
A hatodik czikk: „Az Aujou-királyok hatását
Magyarországra" (35 1 —386 11.) fejtegeti. Megjelent volt
a „Tudománytár" IX. kotetében. Az Arpádok korszaka a nem-
zeti meghonosulás, fejlodés, erösödes korszaka volt, s с belálla-
potok kbrül forog jobbára e korszak alatt a nemzet torténete is.
Ennek más színt adott az Anjouk uralkodása. Politikájuk ki-
felé is annyira hatott, hogy alattok Magyarország torténetei eu-
rópai érdektiekké emelkedtek, Lajos alatt pedig hazánk a szom
széd országokra uézve feltételezo hatalommà lett, s az ádriai,
balti s fekcte-tengerig hangzott Lajos fejedelmi paranesa. Mind
ez azonban, az aldunai, s ádria-parti tartoniányokat kivéve, ke
vés, mondhatni semmi hasznára sem vált az országnak. Szerzö
nem tagadja, hogy a két király nagy hatással volt az ország
/
402
klilviszonyaira : dekimondjaazt is,hogy Károly és Lajos a hon jól-
létéresboldogitására irányzott nemes munkálkodásának törtcne-
tébe nagyságkór, pazar udvari fényüzés, s gyakran haszontalan
fegy verzaj vegyült ; kimondja, hogy l)ármily esillogó szint ólto'tt
is föl alattok Magyarország torténete : a haza, hatalmában és
tekintélyében igen keveset gyarapult. A személyességeikrol visz-
szasugárzott fény velök együtt eltlint. Alig hunyta be szemeit
Lajos : Lengyelország hazánktól elvált, Dalmatiát Vclencze visz
szafoglalta, az aldunai tartományok magokat nagy részben füg-
getlenné tevék; mind megannyi tanú, hogy e fényes kormányok
foglalni inkább tudtak, mint megtartani, s az ország klilviszonyát
nem a lcgszilárdabb alapra, a nemzet természetes érdekeire és
sajátságos elemeire épitették.
Maradandóbb volt az Anjou-ház hatása a belsö politikai
korlilményekre, mit fejtegetni szerzö tulajdonképeni feladata. E
batas az országlási rendszerre nézve abban mutatkozik, mikép
Károlynak sikerült rábirnia a nemzetet, hogy választási jogáról
lemondya, az örökösödest családjának fiúágára áttegye, a mit
azután Lajos, figyermeke nem lévén, a leányágra is kiterjesz-
tett, s igy a választási királyság ismét örökö*s királysággá ala-
kult. — Az olygarchia mód nélktil megerösödött, s az országgytí-
lések mellozése s azoknak hclyébe a zászlósok és íopapokból
álló országtanács rendelése igen káros kovctkezményeket hozott
elö. — Lajos megszaporitá a nemességet az által, hogy az ud-
varnokok név alatt ismeretes királyi szabad pórokat a nemesi
osztályba emelte, honnan eredetöket vették a számos egytelkes
nemesek, s ily nemességbül állott falvak. — O hozta be az osisé-
get. — A papság iránt igen adakozó volt ugyan a két király, de
királyi jogaikat fentarták az egyház ellenében. — A városi pol-
gárosztályt mindenkép pártolni s gyarapítani igyekvének, és a
nemesek megtámadásai eilen sikeresen védelmezék. A pórosztály
állapota is nagy fordulaton ment keresztül ; Károly ngyanis a
papság s nemesség jobbágyait évenkénti adó ala vetette, a job
bágyok Ugyeit az urak hatósága ala rendelé,s emennek korláto-
lása végett amazok ko'ltozkodési jogát megerosítette.
A torvénykezcsre is hatással voltak az Anjonk. Ovék a di-
csoség, hogy az istenitéleteket végkép oltorlllték, s olasz és fran-
czia példák szerint rendes perfolyamot alapitottak meg ; a mar
403
í
404
VI.
„8 z 6 к o e i gr. Borcsényi M i к 1 Л s lcvoloi Ь. К ¡i г о 1 у i Sáu-
dorhoz. 1703-1711." Közli Thaly Kálmá п. Szorzö arczképévol.
Pcbt 1868. Kiadja LauflV-г Vilmos. N. 8-r. XXXII. ев 376 1.
.
409
faja összeforrt, gyüló'letét, bizalmailanságát az osztrák haz irán t
kb'nnytí volt megérteni még az idegennek is : de hogy tisztáu
megértsilk, mi birta Bercsényit, egy osztrák kegyencznek épeu
nem mcllözött fíat ama sütct gyttlöletre, mely benne minden né -
met iránt lángolt, ha nem ördögi malitia ? — ismernünk kell, é s
pedig részletesen, a magyar nemzet torténetét a vasvári
békétol Rákóczi folkeléseig, a néinetùjhelyi vérpadot, a cseh és
osztrák börtönök torténetét, a sokféle vérbiróságot, le az irtóza-
tos eperjesi tó'rvényszékig, a Sporkok, Spankauok, Kobbok,
Strassoldok, Caraft'ák mükodését, kikuek nyomán a Hocherck,
Volkrák, Ambringenek, Kollonicsok hada rohant a holtnak vélt
magyar nemzetre, hogy azt kénye kedve szerint szétszakgassa.
Bercsényi magyar volt, és átérezte mindazt, mi a nemzetnek a
múltban, jelenben fájt. Benne mintegy megtestesült a nemzeti
keserüség és gyülölet, és épen ezért emelkedett Rákóczi után a
legmagasabb polczra. A Rákóczi-forradalom nem mutat fel láng-
elméket; a legjelesebbek, Rákóczi, Károlyi, nem mérkozhettek
Bethlen Gábor, Zrinyi Miklós, vagy Tö'kölyi Imrével, és Ber
csényi nem tartozott a legjelesebbek ko'zé *) : de a situatio em-
bere volt. Ö nem jelölt ki osvényt a nemzetnek, melyen halad
nia kell : de a mederben, mely fêlé az áradat rohant, legmeré-
szebben, legelöbb elöre tört, lángoló, szeuvedélyes negatiójaké-
pcn mindannak, a mi Magyarországon több mint harmiucz év ota,
sokszor Isten és világ borzalmára, törtent, gyökeret vert. És б
TARCZA.
— Magyar Tórténelmi Társulat. (Tudósítás a decz. választ-
mányi ülésrol.) l) H o r v á t h M i h á 1 y másodelnok vir mcgnyitván az
iilt'st, titkár felulvasá a mult liavi ülés jegyzökönyvdt. Majd bumutatta
a „Századok" — inunár megjelent és azetküldött — III-dik, norember
liavi füzetét, s cgyszcrsmind jelenté, hogy a társulat a lefolyt hóban 37
i'ij taggal szaporodott.
2) Pénztarnok fclolvassa cz új tagok neveit, kik U mirjdnyájan
ulfogadtattak úa a tagságbau megcrosíttcttek, ugymint 3 alapító ¿s 34
úvdíjas tag. Az alapítók : Hay na Id L aj o s kalocsai úrsek, Kclle-
mesi Melczer István к ir. szemclynök, és M i 1 к o v i с li Zsigmond
orsz. kcpviseló', 10 0 — 100 frttal ; az évdíja6ok közül — kiknck teljes
névsora jalen füzetünk szokott rovatában olvasható — megemlítjük e
lielycn H u s z á r Ferencz alországbiró , P a 1 á s t h y Pal kanonok,
Than Károly egyetemi tunar és m. tud. akadémiai tag, Simony;
Ernö — ki a kiilfóld levéltáraiból oly sok beeses okmánynyal gazda-
gftá mar torténetirodalmunkat, — b. Podmaniczky Armin, P r ó-
n a y József, S z i t á n y i Izidor, К ecskeméthy Aurél, G y ó' r y
Vilmos, Ledniczky Mihály, Szentkirályi Albert , S z i n у с y
József urakat, mint ismertebb neviieket, ésSzalay Pált, nagyemlé-
kezetü Szalay Lászlónk szépreményü fiál. A társulat tagjainak száma,
ez újakkal együtt megközelfti a 600-at, köztük 60 alapító.
*шш f
412
:>; l'énztámok Pesty Frigyes eloterjes<.té a pénzlári kiuutatást
Dovember haváról. E szcrint alapítváuyokban ús ezek kamataibau bcfi-
zi ttetctt nevezett hó végéig 3100 frt. ; bcfizetetlcu volt még 33 száz fo-
liutos alapítvány tökeje 3300 frt., mely iitán kamatok ьет fizettettek.
Evdíjas tagoktól bcjött oss¿cseu 1375 foríutiiyi tagdij, hátralékban van
még 630 frtnyi. Ebbcz csatolva a fontcbbi 3300 frtayi tó'kc után já-
randó 1С.) frtnyi kamatot, az osszos kovetelés tusz 1867-ro még 795
frtot, ide ncm értvc a most bejelentett új tagok illetménytát. Remélheto
azouban a t. tagok iigybuzg .luiátúl, bogy e hátrálékos ¡Jsszcg leguagyobb
részc az év lcfolyásáig be fog fizettetni, annyivalinkább, miuthogy újév
táján a társulatnak totumes kiadásai lesznek.
4) Tárgyalás ala keiült az alapítváuyok befizetése tárgyában tör-
ténendó' intézkedés : es mivcl az alapítványokat az alapszabályok értel-
mébeu nein szükséges okvetlenül készpénzbun vagy értékpapírokbau
azonnal befizetni , de azokról, ütös kamatfizetés biztosítása mcllctt a
választmány által megitélendó' biztositékú kotelezvényck is elfogadha-
lók, — chhezképest dr. Fischer Kálniáu társulati ügyész megbi/.a-
tott : terjeszszen a jc\ö választmáuyi ülés ele egy koteleívéuy-mintát,
mely — mint nevezett ügyész ur javaslá — oly módon szcrkcsztcssék
bogy az aláirók évenkénti pontos kainatfizctésrc, és alapítványi tokéik-
nek legföljebb öt év alatti (akár készpénzben, akár öt száztólit tisztúu
jövedelmezö ér(ékpapírokbau) bcfizetéséru kötelczik magokat.
5) Titkár felolvassa Czirfusz Ferenez tanárnak kiiiclebb-
¡iíl a nHon"-ban mcgjelent, s közvetve a Torténelmi Tàrsulathoz intézott
indítványát, melyuek lényoge az, bogy a múlt századokbcli helyi króni-
kak folytatasaképen nmindcn városban és kozségben ugynevezett „Év
konyvek" tartAsa hozatnék bu, melyekuck vezetésével p. o. a hulybeli
jcgyzó'k, illetó'leg fó'jegyzó'k olyképen bizatnáuak meg, miszerint az „Ev-
könyvu-bc ininden kö.:-, de különben helyi érdekü társadalmi mozzana-
tut, eseniényt, cgyes személyekuck a küzonségrc kiható mükodéseit stb.
lelkiismeretes hiíaéggel ée igazságszcrututtel foljegycznék. Az ily „Ev-
könyvek" kët példanyban szerkesztetnének, s év végével a kozségi lel-
kész, tanító, jegyzó', vârosokban a kozeégtanács által hitelesítve, az egyik
példany az orazágos levéltárba, a másik pudig sajàt helységében meg-
orzés végett letétetnék.
Ez inditvány föbb vonalaibau belyesléssel talâlkozott, de hogy
gyakorlati kivitele legczélszurttbbcn miként cszközöltcthessek ? erre nézve
eleiutéu eltértek a vélemények, s tanulságos uszmecsere fejló'dott ki, a
413
_
414
эек az olasz származású H y p p o l i t; eeztergomi, majd egri érsek XII.
kötetre menö érsekscgi irományai, mint a inclyck az akkori magyar egy-
házi és társadalmi életre, н mütorténetre rendkivüli világosságot dcrít-
nek. Elnök úr a választmány inéltáuylásától kisértetve, köszönetet fejezé
ki b. Nyárynak nagybecsü kozléséért, s kozhelyesléssel fogadott indit-
ványt tön, hogy hazni torténetirásunk érdekében kivánato?, miszerint a
ncvezett XII modenai codex egész terjedelmében lemásoltassék. Minthogy
azonban a társulatnak erre jclenleg elég pénzereje niñee : elhatározta-
tott, hogy az esztergomi codexek masoltatási koltségeinek fodozésére az
esztergomi érsek, S im or hgprímás ó' emja, az egriekére pedig az egri
érsek, Bartakovics ö exeja ismert hokezüsége vétetnék igénybe.
Mely végre is Simor bgprimásnak a nagyérdekü folfedezés felöli értesí-
tésérc és a lemas oltatás iránt lionfiúi áldozatkészségének a választmány
nevében folkérésére dr. Róme г Flóris, egri érsek ö excját illetó'leg pe
dig II o r v à t h Mihály niásodelnok szólíttatott fcl az Ules által. Ha a
masoltatási koltségek biztosítva lesznek, s ez az iménti intézkedés foly-
tán remélheto, a társnlat a miniszteriumlioz forduland, a codexek leira-
tási czélból, Pestre küldetésének az ohisz kormánynál kieszküzlése vé-
ge tt. — - (B. Nyáry Albertuek e nevezetes érdeket költött értekezése je-
len fúzetünkben olvasható.)
Az ülés ezek végeztével befejeztetett.
^
421
pedig sokkal eló'bb készült Lugossy kozléséuél, mort Karacs Ferencz 1838.
év april 14-én liait meg, és Szalay A. ezeii pecsét nyomatát tulajdon gyüjte-
ményében két példányban, 1593- és 1694-iki évi okmányon birja.
425
elöbbi századokból is csak azokat soroltuk fei, melyek vagy a pecsétre
vésett évszámuál, vagy pedig az oklevél keltéuél fogva, melyre a pecsét
nyomva található, — kétségtelenül a XVII. századra esnek ; mert lehet-
nek és vannak is évszám nélküli magyar koriratú pecséteink, melyek bi-
zonyosan még a XVII. századból valók : de csak késobbi oklevelen ta
laban nyomatát, bizonyosan elöbbi századba nem helyezhetök.
A fólebbi névsort pedig ezélszerüuek találtam osszeállítani, azért
is, hogy a széles körben eltcrjedö ezen folyóirat -által a pecséttan bará-
tai figyelmcssé tétetvén, nctaläni fölfedezeseikröl e lapok szerkesztosége
utján úgy a magyar koriratú, mint más régibb pecsétekre nézve e szak
embereit értesíthessék. Nagy Iván.
— Még két mngyar koriratú pecsét. Oyüjteményemben
van egy magyar okmány 1586-ból, melyben Tokaj v/irosa bizonyítja,
bogy Eromyes Pal tokaji pinczéjét elcserélte Qaray I. Jáuos tarczali
pinczéjéért, és hogy Garay J&nos mcgvett Tokajban egy házat Kristóf
ispantól. Az okmányra sarga viaszba vau nyomva Tokaj varos huszas
nagyságú pecséte, mely e következö : kozépütt kereszt alakú fa van,
mely körül egy kitátott szájú kigyó tekerodzik, jobbra-balra pedig szöl-
lötökek, lefuggö gerezdekkel,és e körirat : *THOKAI 8. В. Z. 8. 1549*)
A másik valamivel kisebb, és itt a keresztre tekerödzö kigyó visszanyú-
lik, úgy hogy ezajával a farkát éri, szöllötökek nincsenek ; körirata ez :
TOKHAI : VAROS : PECZETI : 16 16 :
Radvanszky Bel a.
л „ szalma 4 lovas 20 г
R. P.
Törtenelmi könyvtar *)
— Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Kàrolyi Sindor-
hoz. 1703 — 1711. A gróf Károlyi-nemzetség levéltárában levö ercde-
tiek után közli T h a 1 y Kálmáu, a magy. tud. Akadémia I. tagja, a a
magy. Törtenelmi Társulat titkára. A szerzö arczképével. Pest, 1868-
Kiadja Lauffer Vilmos. Nagy 8 adré t, XXXII és 37 G 1. Ara 3 frt. 50 kr.
¡Emii képezi a „Rákóczi Tár" második kotetét.)
— Egyetemes irodalomtorténet. irta E r d é 1 y ¡ János.
Pest, 1868. Kiadja Ráth Mor. Elsö füzet, n. 8-adrét, 96. 1.
— Okmánytár Magyarorezág fuggetleuségi harczának torténe-
téhez. 1848—1849. Közli Papp Dénes. Elsö kötet, n. 8-rét 424 1.
Pest, 1868. Kiadja Heckenast Gusztáv. Ära 3 frt.
— Siebenbiirgische Rechtsgeschichte , von Friedrich
S с h u 1 e r v. L i Ы о у, о. ö. Professor an der и. к. Kechtsakademie
zu Hermannstadt, Àusschussmitglied des Vereins für Siebenbürgische
Landeskunde, cet. Zweiter Band : Die sieben!) ürgisch en Pri
vatrechte. Zweite durchgehende vermehrte Aurlage. Im Anhange :
„Das saechsieche Statutargesctzbnch von 1583." (Jura municipalia uni-
versitatis Saxonum Transsilvaniensium.) Hermannstadt, Druck und Ver
lag-Buchdruckerei der v. Closius 'sehen Erbin. 1868. n. 8-adrét 340 es
243 lap. Ara 3 frt.
— MflgyarOVSZág az Arpád-királyoktól az ösüegnek megállapí-
tásaig, és a hübéri Europa. Allant- és jogtorténeti kisérlct a magyar ál-
ladalmi és társadalmi élct alapzatainak és fejlodési irányaiuak feltünte-
tésére. Irta Ha j ni к Imre, jogtudor, a györi magy. kir. jogukndémiáii
nyilv. r. jogtanár s hely. igazgató, és a Magyar Törtenelmi Társulat val.
tagja. Pest, 1867. Kiadja Heckenast Gusztáv. N. 8-adrét, 115-1. Ara
1 forint.
— A houvédclmi bizottmány keletkezése, s a forra
(lalOlll kítorése 1848-ban. Adiilékúl Magyarorezág újabbkori torté-
netéhez. Irta S z e re m 1 e i S a m u. Fest, 1867. Kiadja Pfeiffer Ferdi
nand. Nyomtatta Emich Gusztáv.
Lap
Caillagh Ggula. Epy ismeretlen napló Buda 1686-iki visszavételéró'l 426
F—y H— К. A Maros-Portusou lölfedozett rúmai régiségek . . 200
GaráJy. „Horvátli Mihály kisebb raunkái." I. II. (Konyvismertetés) 201 és 391
Gydr/d» Itltdn. A tárnokvolgyi ütközet, ó? a hún-scythák temotke-
zési módja 363
Haan Lujos. Békísvármegye fóispánjai 272
Hortdth Mihdly. Megnyitó beszéde a Törteuelmi Társulat elsö köz-
gyiílésén, 1867. május 15 3
„ „ Szont-István elsö összeköttetesei az egyetemes ke-
resztyén egybázzal 18
Ipolyi Arnold. Magyar okmányérdekességek 42 és 119
.lakah Elck. Egy levéltárnok emléke '. 266
„ „ Az erdélyi országos czímerek torténete . . . . . 336
Lthoczky Tieadar. Torténeti kalászok I — IV 279
(Ir. Mikó Imre. Elnöki beszédo a Torténelmi Társulat 1867. július
2-diki választmányi ii!«'.-i'ii 12
„ „ „ Benkö József életrajzához 227
^Nagy Innre. Egy magyar emlékirat a XVI-dik századból .... 47
Nagy Iván. A inurányi Venusról 53
„ n Egy temesvármegyei alispánról 223
„ „ Técsó' varos pecséte 422
B. ïlydry Albert. A héttorony 311
„ „ „ Az eszlergomi érsekség és egri püspokség ezáma-
dási konyvei a XV- XVI-dik századból . . 378
Pauler Gyula. „Dallos Miklós györi püspöknek politikai és diploma
tie! ¡ratai. (1618— 1626)" és „Báthory Gábor fejedelem
torténete". (Konyvismertetosek) 78 és 79
„ „ Zrfnyi Péter. (Életrajz.) 89és231
„ „ „Székesi gr. Bercséuyi Miklós levelei b. Károlyi San ■
dorhoa. 1703— 1711."(Konyvismertetés.) .... 408
P. Gy.-tól. „A bonvédelem torténete." (Konyvismertetés) .... 206
Szszadok. 29
Lap
. igye». Magyarország rízhálózata a régi korbau . 68
„ Tomosvar mint kösziklau fekvö follogvár .... 19G
„ „ Szontagh Dáninl omlékozetn .486
liadvdnsiky Bêla. Kit magyar kiíriratú pnesét 425
Rdlh Károly. Az alkudozásnk knzdete Hncskay Istvnnnal, az 1605-ik
év n varán :"L.
Ii. F. Hajdan és most. (Miksa király koronázásárol) 425
Szabó Károly. Huszár (Jal életérú'l és nyomdájáról 140
„ „ Még néhAny sziS Huszár Gal élotéról 421
P. Siathmáry Károly. A nagy-enyedi rof. fó'iskola koltorténote. 1G62-
tó'l 1701-ig 177
TialiJ Knlmún. A Magyar TiSrténelmi Társulnt koletkozésn ... 1
„ n Károlyi Sándor hadi eló'torjosztúso és észrovétoloi az
1717-ikt tatárjarásrói 55
„ „ Bottyán táboruok haláláról я tomotö-holyeröl . . . 167
T.irczák a 81, 210, .406, és til. 11.
V
»..i
3 Ы05 D13 514 ЬЧЧ
«ШШ
STANFORD UNIVERSITY LIBRARY
Stanford, California