m

ж<
-f ; Е««^Ж#£
I
Vv
••
 SZÁZADOK.
A

MAGYAR TORTÉNELMI TÁRSÚLAT

KÖZLÖNYE.
A VÁLASZTMÁNY MEUR1ZÁSÁBÓL SZERKESZîl

THALY KÁLMÁN,
TITKÁR.

ELSO EVPOLYAM.
1867

PEST, 1867.
KIADJA A MvGYAR TÖKTKSKLMI TÁKSUI.AT.

FßlüYES kSn: veibr

Nyomfttott Kmich GusztAv, m. sk*d. nyomdaeaiiäl.
 SZÁZADOK.
A MAGYAR TÖRTENELMI TÄRSULAT KOZLONYE*

ELsöfüzet. 1867. Julius Uó.

A Magyar Törtenelnii Társulat kelotkezése.

A Magyar Tudományos Akadémia tórtéueti-osztálybeli tag
jai közt mar régcbb idö ôta frimerait cgy szélcsb alapokra fek-
tetendö, a torténetirúkat és búvárokat a közönseggel szorosabb
érintkezésbe hozando törtcnelmi társulat eszméjc. Az eszme he
lyességét, a társulat sziikségességét mindenki elismerte : a du-
nántúli torténetkedvelói összejövetelek szép eredménye pedig a
siker reményével biztatott; hittük, hogy a mi Dunántúl mindeu
szigorúbb rendszercsités nélkül is fennállhatott, söt buzditólag
hatott : az reudszeresítve s az egész ország terliletére kiterjesztve
még jobban fog virágozni.
Az eszme így érlelodott, s végre a folyó év elején, midön
valahára az idök is kedvezobbekké lOnek hazai czélu társulati
alakulásokra : Pesty Frigyes — kiuek engedélye mar két éve
hogy mcgvolt egy torténelmi folyóiratra, de ezt a tortéuclmi
társulattal egybe akará kütni — miut ezen lársulati eszme egyik
legbuzgóbb pártolója, tübb akadémiai tagtársaitól is támogat-
tatva, felszólitá Ipolyi Amoldo t, hivna össze a torténeti
osztály tagjaiból magáuértekezlctet a tó'rtéuelmi társulat esz-
méje megvitatására, s ha a tobbség úgy akarja : életbelépttté
séuek kezdeményezésére.
Igy hivatott összc Ipolyi által az 18G7. február 2 iki érte-
kezlet, melyben az egybehivón kivül Henszlmann Imre, Nagy
 lván, Pesty Frigyes, Kátb Károly, Rómer Flóris, Thaly Kálmán,
Tornia Károly és Wenzel Gusztáv to'rténeti osztálybeli tagok
vettek vala részt.
Ipolyi Arnold eloterjeszté az összejövetel czélját ; a rég
ohajtott tàrsulat cszuiéje kozlelkesedéssel fogadtatott, s a kö've-
tendö alapelvek Wenzel inditványára pontonkénti megvitatá*
ala vetetvén : élénk eszinccsere keletkezett, mely azután egyér-
telniu megállapodást hozott létre. A tàrsulat mielébbi megalaki-
tásának szitkségessége elismertctett, el ishatároztatott. A fôel-
veket -% melyekre a tàrsulat alapitandó lesz vala •— az értekez-
let tisztába hoza, s az alapszabálytervezet ez értelemben leendö
kidolgozásával tollvivojét Tbaly Kálinánt bizta meg, olymódon,
hogy a tervezetet mihamarabb elkészítvén, Ipolyi Arnold, Pesty
Frigyes és Rómer Flóris tagokkal közolje, 8 közös megállapo-
dásnk szerint terjeszsze a jövö, — február 7-kére kitüzo'tt —
értekezlet ele. E második értekezletre még nebány a torténettu-
dománynyal foglalkozó akadémiai tag meghivatott : a minthogy
a föntebbi kilencz tagon kivlll még Csengery Antal, Horváth
Mihály és Toldy Ferencz urak meg is jelenének. Miután Tbaly
az alapszabálytervezetet felolvasta: értckezleti elnök Horváth
Mihály felszólitá a jelenvoltakat annak poutról pontra való meg-
vitatására. Erre hosszasabban tarto eszmecsere fejlett ki, s kll-
lönosen a társulati szervezet gyakorlatiságát illetöleg Csengery
és Toldy inditványára több rendbeli lényeges változtatás tortént,
a társulati alap lebetöleg kiszélesitetvén.
Elhatároztatott továbbá, hogy az ezeu második értekezlet-
ben részt vett tagok : ugymint Csengery Antal, Horváth Mihály,
Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Nagy Iván, Pesty Frigyes,
Ráth Károly, Rómer Flóris, Thaly Kálmán, Toldy Ferencz,
Torma Károly és Wenzel Gusztáv azonnal elöleges hi
zo ttsággá alakulnak. A bizottság elnokéltl Horváth Mihály,
tollvivójéUl Thaly Kálmán választattak. Utóbbi oda utasitatott,
hogy az alapszabályokat az ezen febr. 7 iki értekezlet módosi-
tásai értelmében újra dolgozván, s aláirási kó'rleveleket készit-
vén : e kórlevelek az egész bizottság nevé alatt nyomassanak ki
és osztassanak szét. Mihelyt száz aláiró leszen : a tàrsulat
megalakultnak tekintetik, s az eMeges bizottság elnöke egybe
 ¿
hivaudja a kozgyUlést, a mely clé fog az alapszabálytervezet
terjesztetni, megvitatás, illetüleg elfogadás végett.
A körlevelek 18G7. martius 10-kénkiadattak, ésnokacsak
magánúton to'rtént volt a gytijtés, csakbamar oly eredménynyel
érkezének vissza, hogy az aláirók száma april végéig a hârom-
százat megközelitette. Ehhczképest az elsö kozgytllés màjus
15-kére az akadémia heti Uléstermébe egybehivatott, s Horváth
Mikàl.v emók al*al következö beszéddel nyittatott meg:

#
Horváth Mihály beszéde
a tiïrtêndmi tdrsulat elsö kôzgylilésén, 1867-Ы mdjns lñ-Ып.
Tisztelt kozgyillés !
Ha korunk oly élénk, oly zagyva mimkásságában a torté-
nclein lombikába vetett elemek kozul az uralkodô fogalmakat
akarjuk felkeresni : ugy találjuk, hogy ezek egyikét a uemzeti-
ség fogalma képezi. Ez egyik gyupontja azou uagy es követke-
zetes mozgalomnak, mely folyamatbun vau a népek keblében.
Az idegeu uralomtól fUggetlen népek felelös korniányok
alatt igyekeznek szabadsàgukat megszilárdítani. Azon népek
pedig, melyek klllonféle viszontagságok kovetkeztében, idegen
kormány vagy más nép uralma ala jutottak, fttggetlenségo'k
belyreállításával akarják megállapítaui szabadságukat. Felku-
tatják torténelmi jogaikat, s elévUlbetleneknek kiáltják ki azokat.
Csak bennök látják Udvöket, s a legkitartóbb kllzdelemre kel-
nek értok. Felélesztik nemzeti viseletöket; fejlesztik, raivelik
nyelvöket és irodalmukat. Saját hagyományaik, erköleseik, szo-
kásaik, saját egyéniségok természete szerint akaruak élni. Szó-
val, kibontakozni kivánnak minden idegen kötelekekböl, s nem
nyugszauak, mig meg nem szabadnltak minden kényszerltéstol,
melyet más nép vagy idegen kormány eroszakolt reájok.
E mozgalom oly egyetemes, még a kisebb, fejletlenebb
néptoredékeknél is oly anúyira szembeszökö, hogy korunkat leg-
belyesebben a nemzetiségek századának nevezhetjuk. Még azon
kevésbé mllvelt népek is, melyeknek e torekvések végczéljáról
nines tiszta, világos tudalmuk, önmagukban keresik mar suly-
pontjukat, függetlenségUk által igyekeznek biztositani szabad
ságukat. Miként az egyénekbeu, ugy a népekbeu is azon ösztÖ-
nök hatalmát látjuk mttködni, melyek az cmbevi természct mé-
lyeiben lappanganak.
De a külön nemzetiség nem lehet czél onmagában : csak
eszköz az egy magasabb czélra, mely a haladásban, tókélyesülés-
ben, az emberiség eszménye felé való kozeledésben keresendö.
A fejlodés, a haladas a népek lcgközelebbi czélja ; a külön nem
zetiség csak ösztön arra, hogy a baladást cgyéniségük sajátsá-
gos zománezában tüntcssék fel, s az elsobbségért versenyre kel-
jeuek ^nemzetcsalád többi tagjaival.
Oly torvénye ez niinden népnek, melyet bUntetlenitl nein
szeghet meg egy sem, nem téveszthet szem elül. S ugy látjuk,
hogy e tó'rvény iránti httség készti a legkitltnobb nemzeteket a
nemes versenyre ugy az anyagi, mint a szellemi és erkolesi ha
ladásban. Azon nép, mely e versenypályára nem lép, önmaga
irja ala szegénysége, ügyefogyottsága bizonyítványát, s kevés
ido mulva elesenevész , elboritatik a feltörekvü szomszédok
pezsgö életárjától, s nyomtalanul fog eltUnni az élet tengerérol.
E torvénynél fogva uemzetünk is csak ugy fog örvendhetni
bosszu életnek, s csak anuyira fog fejlôdhetni, ha és a mennyire
a külön nemzeteknek a haladas osvényén mind concretabbá váló
életéhez csatlakozik ; más szóval : ha az emberiség közös irányá-
нак osvényén halad. A népekre ugyanazon mérleget kell alkal-
maznunk, mely szerint az egyének értékét szoktuk megitélni : a
mennyi részét birják magukban az emberiségnek, annyi az ö
életrészok, oly magas az ö rangfokuk is az emberiségben. Szé
pen és találón fejezi ki e torvényt, halhatatlan müvci egyikében,
tudományos Akadémiánk érdcmdús elnöke, báró Eötvös József,
hogy „a helyzet, melyct valaki a társaságban elfoglal, nagy
részben azon fogalointól függ, melyet a maga képességeirol alkot
magának ; de függ méginkább annak tudalmától, hogy ahelyet,
melyre állítatott, betölti."
Egy nerazet sem örvendhet azontúl tartos élctnek, ha meg-
sztínt lenni hasznos cíeme a nemzetek családjának ; egy sem
kclthct érdeklodést a többickben maga iránt ; nem számolhat
testvéri segedclraökre, ha bizonyítványát nem adja képességé-
nek, a többiek erko'lcsi, tudományos, politikai vagy anyagi ba-
ladásának támogatására. Mai napság czeu érdekek solidaritása
köti összc a uemzeteket; ez biztositja egycnként niindegyiknek
fennmaradását és virágzatát.
De e mellett nem kisebb kötelcssege mindcn nemzetnek
hiven mcgörzeni a maga sajátságos egyéniségét. A gondviselés
maga erre utalta a népeket, midön öket külonféle hajlamokkal
és tnlajdonságokkal ruházta fel. Magában a nemzetiségek kli-
lonféleségében leghatékonyabb rugója rejlik a haladásnak.
Miként az egyéneket, ugy a népeket is a jellem és tulajdonságok
külonfélesége ösztöuzi leghatalmasabban a versenyre, mely a
haladásnak mu lh atlau feltétele.
Es ki nem tudja, ki nem tapasztalta onmagában, hogy a
nemzeti érzelemnek a torténelem tudománya képezi leghatéko
nyabb dajkáját? Bizonyára tévedés veszélye nélkül állíthatjuk,
hogy nines, nem lehet íintudatos nemzeti érzelem seukiben, a ki
nemzete torténelmét nem ismeri. És ha meggondoljuk, hogy maga
a honszeretet, a hazafiság is párhuzamosan jar a nemzeti érze-
lemmel, hogy ez annak lcgtevékenyebb ébresztoje és ápolója :
nem fogjok-e azt is érezni, hogy minden nemzetnek legelsö kö-
telességei kozé tartozik a maga to'rténelmének buzgó tanulmá-
nyozása?
A nemzetet nemesak az élo nemzedékek alkotják : részei
annak a letünt nemzedékek is egyiránt, s a holtak nagy befo-
lyást gyakorolnak az élükre. Mert vajjon nem az elhunyt nem
zedékek tórekvéseinek eredménye-e a mi o'sszes állapotunk a
jelenben ? Nyelvllnkön kezdve, szokásainkon, erköleseinken ke-
resztül, fel egészen összes társadalmi és politikai intézményein-
kig, nem mindenilnket öseink szent hagyományaként birjuk-e?
S van-e bármi is jelenlinkben, minek gyo'kérszálai nem a letünt
nemzedékek rétegeiben fogamzottak és nöttek nagygyá, hogy
o'rokeégttnkké váljanak? Bizonyára csak egyik nemzedék a má>
sik vállaira, egyik kor a másik vivniáuyainak alapjára hágva,
emelkedhetett magasabbra, míg azon fokot elérte, melyen mai
napság áll nemzetünk. Azon, aránylag diszes rangfok ]elohozá-
sán, melyet nemzetünk elfoglal, tudtok s akaratjok nélkül is
minden korok, minden nemzedékek kozremunkáltak. Mieink a
kinesek, melyeket a munka és szellem, az ész és tapasztalás
nemzetünk évezredekre nyuló léte alatt felhalmozott Draga ja
vak ezek, melyeken fajunk legjobbj.ii, lcgnemesbjei véréuek es
verejtékének nyomai látszanak.
És vajjon nem a törtenelemböl fogjuk-c megismerhetni a
érdeme szerint méltányolhatui értékét mindazon nagynak, szép-
nek és jónak, mi öseink, a letUut nemzedékek után orokségtlnkké
lett, — s minek becsét csak azért nem tartjuk szakadatlan szem
elött, mivel a birtoklás és megszokás velUnk azt könnyelmllen
feledteti. De ha a torténelem világitasában kellöleg méltányol
játok becsét mind annak, mit az elmult korok hagytak reátok :
nem fog e szivctek eltelni hálával a lehunyt nemzedékek iránt,
melyek e javakat számotokra is sulyos munkával szerezték ? És
ha az értelem világával érzo sziv is egyesiil bennetek, vajjon
fogtoke e magas kotelmekról magatoknak számot adhatni a
nélklll, hogy egy titkos vágy ébredne bennetek, a jövö ncnize-
déknek fizetni le azon adósságot, melyet a multnak le nem
fizethettek ?
Nem, ha magunkat becsüljük, lehetetlen, hogy egy nemes
fogadalom ne ébredjen bennitnk : gyarapitani részünkrol is az
igazságnak es tarsulásnak, a szabadságnak és miveltségnek ama
gazdag orókségdt, melyet a multtól vettUnk, és hatványozva
szállltani át a jövendöre, mint olyatén adalékot a mi részünkrol,
raely a mi mnlékony létünket a nemzetllnk, fajunk valamennyi
nemzedékeit atövezö lánczhoz kösse.
Fogjuk-e pedig e kbtelmunket másként teljesíthetni, mint
ha a lettint nemzedékek életének s munkásságának minden moz-
zanatait felkutatjuk és a torténelmi itészet világánál részletez-
zük s osztályozzuk ; hogy ekként nemzetünk multjának minden
elemeit osszegylljtvén és rendezvén, oly torténelmét irhassuk
meg nemzetünknek, mely ennek hüséges képe legyen a szellemi
és anyagi, társadalmi és politikai munkasságában egyaránt ?
Ime, csak ezen általánosságban tartott rövid fejtegetés is
mennyire meggyözhet benntlnket ama kötelessegünkröl, mely
szerint, s nem kevésbbé minmagunk, mint a mult és jövö nemze
dékek érdekében, minél behatóbb módon és szélesebb alapon
tartozunk mtivelni honi torténelmünket.
Nehogy azonban akár a kényelmes másodkezüség, akár
egy nagytudományu, de téves irányu hazai tndósunk nyomán a
nem rég multban divatossá lett ábrándok, akár végre német
 szomszédaink nemzetiségi versengésbol eredt idegenszerli, min-
dent ócsárlani szeretö felfogása kovetkeztében téveszmék, hibás
nézetek kapjanak labra torténelmunkben : a valódiság, a htiség
es alaposság mindenekelött a lelkiismeretes torténetnyo
mozàst, a kutfók szintoly szorgalmas mint itéletes fttrkészetét,
az adatok összes tomegének felbuvárlását es megrostálását te
szik mnlhatlan kotelességUnkké.
E mezo eddig sem maradt ugyan parlagon. Mär több mult
szàzadi tudósunknak, s köztttk kivált Bélnek, Hevenessynek,
Kaprinaynak, Batthyánynak, Praynak, Edernek, Kovachichnak
és több másoknak bálás elismeréssel tartozunk terjedelmes bu-
várlataikért. A Tudományos Akadémia, miként egyetemes irodal-
munknak, ngy külön torténelmi nyomozásainknak is újabb len-
dtilctet adott : Fejér Codexe, Kovács, Kemény, Gévay és mások
gyujteményei sok elrejtett kincset hoztak napvilágra.
De a viszonyok még mind nem valának kedvezök torté
nelmi tannlmányainkra. Ëgy részrol a szükkeblü censara szi-
gora ; más részrol a nagy közönseg érdekeltségének hiánya fél-
beszakasztá a szép kezdeményeket.
Jött azntán a nemzetet elsülyedéssel fenyegetö catastropha.
De, hala nemzetünk jó nemtójének, a nemzeti nagy veszély,
mely alkotmányt, régibb és újabb intézményeket egyaránt ha-
lállal fenyegetett, megint a torténelemre terelé jobbjaink figyel-
mét. Vigaszt és reményt kelle önteni a csüggedökbe, felmutatva
a hasonló gyászos inultat s annak a nemzeti eltskélés àltal os/.
közlött jobbra fordnltát; figyelmeztetve a kicsinyszivtt félénk
kétkedoket, bogy miként a multban dult viharok csak egy idöre
fosztották meg leveleitöl a nemzet életfáját, gyökereit azonban
nem valának képesek megingatni : ngy a jelent is csak átvonuló
föllegek borítják el, melyek szétszakadoztával ismét ki fog de-
rülni az alkotmányos élet ege, s új lombozat, új virágzat faka-
dand a nemzet letarolt életfáján. Toldy Ferencz „Új Magyar
Múzeuma," s a kulüní'élo pártokból egyesült tizenhat hazafí „Új
Nemzeti Konyvtára" Ion ismét kozegévé torténelmi emlékeink
kozzétételének.
E vállalatok azonban nem mozoghatának oly tágas téren,
milyent a nemzeti torténetnyomozás igényelt. Maga az Akadé
mia, mely nemzeti intézeteink romjai közt egyedttl maradt még
s
életben, Ion kozéppontjává a boni tortéiielcm mezején megindult
mozgalomnak. Keblébeu, egyik elnokének b. Eötvös Józsefnek
vezetése alatt, törtcnelnii bizottmány alakult, mely czéljául tlizte
ki : „az elszórva levo kisebb torténelmi emlékek és okiratok
kiadása által mind a bazai torténet cgyes részei s pontjai felvi-
lágosításához járulni : mind az iró és olvasó közönseg részvéte-
lét a torténclem s annak forrásai iránt felgerjeszteni és táplálni."
Igy induit meg a „Torténelmi Таг," mely mar 12 kötetet szám
lál. Az Akadémia torténelmi bizottmánya azonban bamar átlátá,
bogy e vállalat sein ölcli át a tért cgész tcrjedelmében, melyen
a nemzeti torténetnyomozásnak haladnia kell ; s mivel az Akadé
mia pénzforrásai igen szüken folytak, a baza lelkescbb fiai közt
magán-uton gyiljtettck aláirások, a torténelmi kntföknek még
tágasb alapon való meginditására. E vállalat is sikerült, s az
Akadémia torténelmi bizottmánya két osztályban kezdé 1857
ota kozrcbocsátani „Magyar Torténelmi Emlékeinket," egyik osz-
tályt az okmányoknak, másikat az iróknak tüzvén ki. Valóságos
torténcti kincscket bozott a torténelmi bizottmány e három rendu
gylijteménye, az eddig megjelent 36 kötetben, napvilágra. E
mellett pedig egyes jeleseink még ktilön is vállalkozának torté
ncti forrásaink kiadására. Szalay Lászlónk „Torténelmi Emlé-
keket," gróf Mikó Imrénk „Erdélyi Torténelmi Adatokat," több
kötetben bocsátának közre, Erdély hagyományokban dûs kin-
eseibol. Mások apróbb gytijteményekkel gazdagíták kútfóinket.
Tiz éve, hogy e gyüjtemények megindultak, s az Akadé
mia torténelmi bizottmánya büszke öntudattal tekinthet vissza
hazafias mtikodésének eredményeire. Kutföink tömege oly tete-
mesen gyarapodott, hogy a torténelmi anyag, az 1848-ig kozké-
zen forgóhoz képest, majdnem megkettöztetett.
Nagy és teljes elismerést érdemlo, mit ekként tudományos
Akadémiánk, s mit egyesek a boni torténelem mezején a lefolyt
18 sanyaruságos év alatt elô'teremtettek ; de hasonlitva ahhoz,
a mi e téren még téend(i : mindazt csak kezdetnek mondhatjuk.
Honi to'rténelmlinknek még sokkal több kutföi rejlenek nyilvá-
nos levéltárakbau és magán kezek közt, mint a mennyi eddigelé
látott napvilágot. S nemzeti tortênelmlink dicsoséges épliletét
csak akkor fogjuk egész teljében fölemelhetni, ha majdan ezek
ie kozkézre fognak jutni.
 9
E tekintetben jelentékeny lendUletnek nézhctiink ugyan
elébe Felséges királyunk határozata kovctkeztében, mely szerint
a torténelmi kutfök kiadására és régészeti buvárlatokra éven-
ként tizezer forintot méltóztatott utalványozni. De sem ez, sem
az Akadémia torténelmi bizottmányáuak bnzgalma nem fog tel-
jcsen czélt érni, míg a torténelmi tanulmányokat maga a társa-
dalom nem veszi pártolása ala.
Érzi és érti ezt az elörehaladottabb, mivelt kulföld, mely
a nemzeti becsület kovetelményének tartja, torténelmi multjá-
nak minél teljesebb folderitését. E nemzetek államkoltségen für-
késztetik és hozzák napvilágra multjok emlékeit. S a kormányok
ebbeli gondoskodása mellett mindenütt még egy-egy sereg ma-
gán-társulat fáradoz a hazai türténet nyomozásában. Hogy csak
legközelebbi szomszédainkat, a németeket emlitsem : az alla m
koltségén folyamatban levo Pertz-féle Monumenták nagyszerü
kiadása mellett mintegy negyven kisebb-nagyobb torténelmi
társulat müködik a német nemzeti torténetek nyomozásában,
emlékeik kozzétételében. A kis, de boldog Schweiznak, s a régi
dicsosége utjain járó nem sokkal nagyobb Belgiumnak majd-
nem minden tekintélyesebb városa bir egy-egy torténelmi tár-
sulattal.
S csak igy van az helyesen, tisztelt gyülekezet. Bar az
államok évenként ezreket áldozzanak e czélra közpenzeikböl,
bar egyes tudományos intézetek , mint Akadémiánk, hazañas
buzgalommal mtiko'djenek is e téren : a nemzeti becslllet igényei-
nek a hazai törtenelem körül még korán since elég téve. Ebben
is, mint a haladas, a polgárosodás minden egyéb térein, csak
a táreadalom maga felelhet meg teljesen a nemzeti igényeknek.
A kormányok és egyes tudományos intézetek halomra
gytijthetik a torténelmi kincseket : de mily korlátolt ezek haszna,
ha csak nehány szaktudós kezein forognak, s a társadalomba,
a nemzet nagy to'megébe nem hatolnak be ! Csak két feltétel
alatt lehet virágzó állapotban a nemzet torténelmi irodalma : ha
t. i. a kutfti-gyujtemények gazdagok, a nemzeti élet minden ága-
zataira kiterjedök, és — mi nem kevésbé lényeges — ha a nagy
kozonségben érdekeltség létezik azok iránt, és élénk a torténeti
érzék. Emez csak a társadalom keblében fejlödhetik, csak ugy
foglalhat nagyobb tért, ha torténelmi társulatok keletkeznek, oly
10
társulatok, melyek lagjaikat ncm egyedül tudósokból nyerik,
hanem a melyekbc csekély pénzáldozattal minden hazafí és
nemzete torténelmét kedvelö, dicsóségét szivén hordó minden
polgár beléphet, és szabadon, minden korlátozástól ¡renten mti
ködhetik a torténetnyomozás tágas mezején.
Miként az elobbmondottakból láttuk, Tadományos Akadé-
miánk és egyes jeleseink, Istennek hala, mar tekintélyes anya-
gát gylijtotték össze torténelmtinknek ; azonban a részvét, az ér-
dekeltség a torténelem iránt aránylag még mindig csekély, nagy
kozonségllnkben. Ennek nem szabad igy maradni, tiszt. gyiile-
kezet, ha nemzeti haladásunkat és dicsoségttnket szivtlnkön
hordjuk, ha a nemzeti becsület kovetelményeinek megfelelni
akarunk.
Ez inditott bennünket, t. gyiilekezet, hogy megkisértsük
egy ilyetén torténelmi társulat alakitását. Hitünk, bizodalmunk
rendithetlen, hogy a nemzet meghallgatja és követendi szóza-
tunkat, s nem hagyand cseiben indítványunkkal, melynek czélja
nemcsak az, hogy a még rejtekben levo torténelmi emlékeinket
napvilágra hozza, hanem ezzel párhuzamosan, s tan még inkább,
hogy a hazai torténet iránt részvétet, érdekeltséget ébreszszen
a nagy közönsegben, és kifejtse, megszilárditsa annak torté
nelmi érzéket.
E végett a legszélesebb alapokra indltványozzuk fektetni
társulatnnkat, oly forman, miként három évtized elött a termé-
szetvizsgálók társnlata megalakult, s azota annyi sikerrel mtt-
kö'dik. Biznnk benne, hogy a nemzet, mely szép hazája termé-
szeti kincseit nem egyedül ko'zvetlen anyagi haszon, hanem a
tudomány érdekébol is oly buzgón buvárolja : azon tudomány
iránt sem fog mntatni kisebb érdekeltséget, mely a századok
nemzedékeit egymással kapcsolatba hozva, ezeknek anyagi és
szellemi, társadalmi és politikai élctét egymással összekötve, a
multat a jelenkor ismeretére juttatva, s az elmultkorok munkás-
ságainak eredményeit a jelen és a jövö hasznára visszatükröz-
tetve, alkotja meg tulajdonképen a nemzetet, hirdeti annak di
csoségét, és tanusitja, hogy nemzettlnk nem rothadt, nem csene-
vészett tagja még a nemzetek nagy családjának.
Mi, a kozzétett hirdetésekben aláirt inditványozók, elöle-
ges értekezleteinkben igyekeztttnk összeszerkeszteni tervezett
 11
társulatunk alapszabályait , s bar még csak igen korlátnlt kör
ben, megkezdllik aréezvevo tagok aláirását. Iveink, par heti ko-
roztetés után, mintegy 300, részint alapitó, részint évdijas tagok
aláirását hozták tudomásunkra ; niely részvét oly buzditónak
mutatkozott, hogy idejét láttuk ezen elsö gyUlésre egybehívni a
részvevo tagokat, a végett, hogy kbzös tanácskozásban véglege-
sen megállapitsak az alapezabályokat.
E gyülés egyedüli czélja tehát : az alapszabályok megros-
tálága és megállapitása, hogy azokat, a torvények rendelete
szerint, megerosités végett a nemzeti kormány elébe terjeszt-
hessttk.

E megnyitó beszéd után az alapszabályok i'elolvastattak,

mégegyszer megvitattattak, s némelyekben — névszcrint a tár
sñlat anyagi Ugyeit és ttgykezelését érdeklokben — némi módo-
sitások eszközöltettek ; ilymódon azntán az egész elfogadtatott,
s a gyülés Horváth Mihály ideigl. elnököt kéré fbl azoknak a
magyar királyi belügyminiszteriumhoz való fülterjesztésére, egy-
szeremind azon határozat mellett, hogy inihelyt ezen alapszabá
lyok megerösltve visszaérkezendnek : az alakitó kozgyttlést
hivja egybe.
E kozgyttlés — mint ilyen második — június 13-kán
tartatott meg. Horváth Mihály elnök jelenté az alapszabályok
változatlanul lett helybenhagyatását , melyek is a megerösltö
záradékkal egyntt — mely Budán 1867. május 26-kán kelt —
föleg az új tagok kedvéért mégegyszer felolvastattak. Ez meg-
torténvén, a kozgyttlés fofeladatához az elnokség és választmány
megválasztásához látott.
Elnökkc gr. Mikó Imrc, másodelnokké Horváth Mihály,
harmadelnbkké Ipolyi Arnold, — választmányi tagokká pedig
— kiknek száma Horváth Mihály indítványára egyelöre 45 re
határoztatott — megválasztattak : Balássy Ferencz, Bottka Ti-
vadar, Csaplár Bencdek, Csengery Antal, Dobóczky Ignácz, b.
Eötvös József, Érdy János, gr. Eszterházy János, Fabo András,
Frankl Vilmos, Glembay Károly, Gyárfás István, Haán Lajos,
Hajnik Imre, Henszlmann Imre, Horváth Árpád, Horváth Elek,
Jakab Elek, Karácson Mihály, Knauz Nándor, Nagy-Ajtai Ko-
váes István, itj. Kubinyi Ferencz, Lehoezky Tivadar, b. Med
 12
nyánszky Dénes, Nagy Iván, Alsó-Szopori Nagy Imre, b. Nyáry
Albert, Pauler Gyula , Pesty Frigyes, Pulszky Ferencz, Ráth
Károly (györi), Révész Imre, Rómer Flóris, Somhegyi Ferencz,
• Szabó Károly, Szalay Agoston, Szilágyi István, Szilágyi Sándor,
Thaly Kálmán, Toldy Ferencz, Tonna Károly, Arvai Teöreök
Gyula, Véghelyi Dezsö, Waltherr Goza és Wenzel Gusztáv.
E választásoknál a kozgylilés, az alapszabályokkoz képest,
fötekintettel volt a szakértelemre, továbbá egy részrol
arra, hogy a választmány Pesten — mint a társulat székhelyén —
elégséges számu tagok által legyen képviselve, más részrol arra,
hogy a vidéki tagok az országnak lehetöleg kulonféle tájairól
valók legyenek, hogy Igy a társulat mükö'dö tagjai által min-
dcn torténelmileg nevezetesebb tájékkal küzvetlen érintkezésbe
johessen.
A kozgyiilés befejezése után a jelen volt választmányi ta
gok val. ülésre együttmaradának, s végezték, hogy a társulat
tisztviselöit külön Ulésen fogják megválasztani, mcly liles, hogy
anual több vidéki v. tag is részt vehessen benne, kissé távolabb
határidore : július 2-kára tlizetett ki. A titkári teendök vitelével
addig Thaly Kálmán, s a pénztárnoksággal — a befizetések
immár megkezdôdvén — Pesty Frigyes bizatott meg, ideig-
lenesen.
A július 2-iki választmányi Ulésen gr. Mikó Imre elnök kó-
vctkezö beszéddel foglalta el székét :

Gr. Mikó Imre elnöki beszéde

a Tortéimlmi Társulat 1867. július 2-diki választmányi ülésén.
Tisztelt választmány !
EgyestlletUnk megalakulása két tekiutetben különösen fon-
tos: mcrt a torténetmivclés mezején egy magasb stadiumot jelöl,
s mert tanusítja, hogy alkotmányunk új életre ébredésével az
egyesülési szellem a tudomány mezején is mindinkább erösö
dik köztttnk.
A magyar tudományos szellemnek általán o s ismertetô vo-
nása a torténetkedvelés ; de épen oly általános a Homer-féle hö-
sies elem, a regénycs, olykor mesésségre való hajlam is. Itt van
 13
kntfeje tó'rténelmi mondáinknak. Sok hös kaland, meses krónika,
szent és nagy királyok élete s csatáik dicsóíto leirása : a ncm-
zeti és polgári életnek amazok hnllámai ala mintegy belemerll-
lése — mind innen származnak.
Ezeknek megvan az a szép és jó oldala, hogy folyvást táp-
lálják a nemzet harczias szellcmét, s hogy magas példányképe-
ket látó, azok nyomán járó nép természetes irányává lesz a ma-
gasra torés.
De komoly kllldetésll nemzetnek foként a valora kell tö-
rekednie, tudományban és mliveltségben szintugy, mint a politi-
kai és társadalmi életben. A való megismerésére, valódi politikai
érettségre pedig egy tndomány is biztosabb osvényen nem vezet,
mint a tó'rténettudomány. Mig lepke után szalad a gyermek,
senki sem mondja ifjunak ; mig tb'rténeteinek meses bajdanán és
mythologiai képeken kapkod valamely nemzet, nem illeti meg a
férfiasultság diszes czime.
Neklink is sokat kell változtatnunk torténetirásunk irá
nyán. Az ido ráért, az elmékben van fogékonyság : csak ki kell
mutatnunk az utat, kijclülulink a tovàbbhaladâs irányát.
Eniclkedjiink magasb szempontra, és lássuk a türténet-
irasnak müvelt népeknél valú fejlodési stadiamát. Mint a fold
felttletét boritó hegygerincznek havas csúcsai : úgy einelkednek
ki czek a népek torténetének nagy óceánjáu.
NézzUnk csak végig rajtok.
A népek irásclotti kora, midón hont keresnek, társada-
lommá alakulnak, a mesés-torténelmi korszaknak mondható.
Ezt tobbé-kevéebé mindenütt homály fedi, vagy mythos pótolja.
Nektlnk ko'zel 300 évttnkrol nines egykoru nemzcli irónk. Saj-
nälnunk kell, de egészen hagyományokkal pótolnunk — a to'rté-
netirói Pragmatismus eilen van.
Második korszak a krónikáké. A legtöbb kb'zérzéssel birók
fei kezdik jegyezni a mit hallanak, olvasnak. A regényes a való
torténet kozé vegyül, a subjectivitas és képzelodés, a mondák
és hallomások tágas tért nyernek ; a törtenetek kiömlö f'onása
csermelylyé alakul, melyet iszap és kristály-csepp egyiránt alkot.
Ezt a hàboruk mesékkel vegyes to'rténeti korszaka váltja
fel : midón a részvevtí bajnok, vagy a szemlélo honpolgár, tllz-
helye mellett, hallomásból, vagy egykor létezo, de elveszett fel
 и
jegyzések uláu;leirja a hires királyok és hadvezérek viselt dol
gait ; melyben mi is bövelkedtluk, de épen itt vajmi sok az iga-
zítni, irtani és feledtetai valónk !
Következik az adatgyüjtés kora, midön az öntudatra ébredt
torténetirási ösztön a kutfoket nyomozván, elciute kéziratban
gyüjti ossze, késobb nyomtatásbau közli, s kisebb alkotásokban,
a torténet egyes részeinek osszeállitásában kisérli meg erejét.
E kulönbözö fejlôdési mozzanatok köret bezârja a kutfök
megbirálása, a reflexiók és torténeti öntudatossag kora, midön a
magasb miveltségi fokra emelkedett nemzeti értelem a torténet-
irás tárgyát és mezejét átvizsgálván : a dolgokat és irott torté-
neteket szemle ala veszi, megbirálja, a meses elemet elveti, a
hagyoináuyokat, torténetirást az életoktatás szinvoualára emeli,
lehetségessé tevén oly torténelmi mü megalkotását, mely a nem-
zetet polgári osvényén vezesse, és — a mi végczél — politiká-
jának kalauzává váljék.
A ki a magyar torténettudomány és torténetirás fejlôdési
folyamât ismeri : làtni fogta, bogy mi, az elöbbi fokozatokon át-
baladva, eljutottuuk a magasb pàlya küszöbere, s az adatgyüj
tés és torténetirás tudománya köztttnk feladatának tiszta tuda
tával bir ; de hogy teljesíthesse, még sok szükséges. Ezért egye-
sllletUnk fontosságát jelzö eszméimet kissé ki kell fejteuem.
Elsö teendönk, hagyományaink körlil : a mondai elemet
határozottan a koltészet tereré utalnunk. A torténetirás épltseu
positiv alapokon. Kutföinket szigoruan meg kell birálnunk. A
mi irva van, torténész elött nem mind híteles ; hitelességét ki
kell mutatni. A torténetirók közül meg kell kUlönböztetnllnk
azokat, a kik híteles adatokból, törvenyekböl, oklevelekböl —
és ismét a kik hallomás után dolgoztak; az elöbbiek teljes
figyelmet érdemelnek : utóbbiak óvatosan használandók, vala-
mint a compilatorok is, kik mesét valóval, igazat regényessel,
tényeket koholmánynyal, kutfoidézés, bizonyitás, birálat és meg-
gyözödes nélklll osszevegyítnek. A nemzeti ábrándokat torténet-
irásunkból zárjuk ki.
Hassunk oda, bogy a lelkiismeretes torténetbúvárnak, a ki
elmohosult okleveleket olvas el, feliratokat fejt ineg, épltészeti em-
lékeket elevenlt fel, Os romokat fed le, a ki gazdagitja, rendezi,
fejtegeti, világosítja a nemzeti torténetirás anyag-tárbázát : le
 lñ
gyen érdeme elisnierve, fáradsága julalmazva, nevé beeslllt, sze-
mélye kitllntetett; ellenbenakik torténeteinkbe felszivódott elöi-
téletek, torténeti alap nélktili hagyományok, mesék, onbálványo-
zásra vezettí regék kedvclüi, utánirói, — bitelre ne találjanak.
Szükség továbbá, bogy torténeteinket nena clszigetelten,
haneiu a szomszéd népekével kapcsolatosan irjuk raeg ; killön-
ben egyoldaluságba esllnk. HelyzetUnk és erönk túlbecsülését,
a nemzeti elfognltságot kerüljük ; ennek levetkozése nélkül po-
Htikai állásunkat soba nein ibgjuk fel helves nézpontból. Mint
együtt élünk a birodalom és Europa népeivel : ugy egyeknek
kell elismernllnk a jóllét és inUveltség. a jog és szabadság, a
népek és emberiség érdekeit.
EgyesiiletUnkalakulási ezéljáról is kell egy két szót szól-
nom. Ez szintén a magyar torténetirás magasb szinvonalra emel-
kedését jelzi. A rault században tudomány-szereto egyének a
köz- és magán-levéltárakat átbuvárolván, gazdag torténelmi anya-
got gytijtöttek össze ; egy-kettö nyomtatásban is kiadta. Bzàza-
dnnkban a Magyar Tudományos Akadémia megalakulván, torté
nelmi osztálya onállóan miveli e tudományágat. Nem rég torté
nelmi bizottságot alakitott, ennek feladatául tUzve : régi kézira-
tok és új szerkesztmények kiadását. Mindenik szllkséget pótolt,
de ama szükséget nem elégitik ki, a végczélnak teljesen nem
felelnek mcg. Tovább kell ínennllnk. Szélesebb kürben szerezni
a tudománynak miveltíket : a levéltárak ismeröi/ buvárlói közt,
azon szerényebb körtikben, melyek, a nélkltl, bogy a tndós név-
re tartanának igényt, a nélkül, bogy az Akadémia figyelmét je-
les munkáikkal magukra vonni idejbk vagy becsvágyuk volna,
mint kedvelöi a tudománynak, annak egy vagy más ágával, vagy
csak egy részletével foglalkoznak, — egyik vagy másik megye,
varos avagy kozség, egyik és másik család levéltára kincseit,
városok, kozségek, vagy csak családok torténeteit ismerik, vagy
azokboz, s igy az összes baza torténeteihez is, adalékokat nyúj-
tani képesek. Gondoskodnunk kell, bogy szaktudós hazánkfiai
által a torténetnyomozás érdekében utazásokat, méréseket, hely
felvételeket, oklevél-másolásokat lehessen eszközöltetni ; igye
keznllnk kell jutalmakat tllzni, jeles munkákat dijazni, a tehet
séget serkenteni. Továbbá meg kell nyernUnk a bazai ttirténelem
üsazes kedvelöinek részvétét, erkölcsi és anyagi támogatását,
16

nagy es kis Moeceuasokat — kik nélklll soha sehol sem virág-

zik sem tudomány, sem müvészet — alapitókban es részvényesek-
ben. — Mit tehetnek ily egyesületek a tudományok elomozdítá-
sára, látjuk Angolországban, melynek számos , a tudományok
fejlodésére nagy befolyásu intézetét, nem kormínyi subventio,
hanem a mivelt közönseg részvéte alkotta és tartja fenn.
S midön a törtenetkedvelök egész seregét hozza érintke-
zésbe az ily egyesUlet az adatokat biráló tudományos torekvé
sekkel: uiind szélesebb-szélesebb körben terjed azon kritikai szel-
lem, mely a nerazet tudósait a kor szinvonalán álló müvek irá-
sára, a nemzetet az ily müvek megértésére, élvezésére képesíti,
s a torténelmi igazságok, a nemzet multjábau rejlö összes tanulsá-
gok kozkincsekké tétele által a politikai érettség magas fokára
emcli az egész nemzetet.
Ezek egyesületlink jövö mlíkodésének lelkem elött lebegö
eloképe, kórvonalai.
Elöre tehát ! A haladas zászlója kezünkben, lelkesitö ön-
bizalommal és átható lelkesedéssel tartsunk felé. GyüjtsUk ösz-
sze multunk fenntartásraméltó minden romját és tiszteletremél-
tó emlékét; adjunk adatot adathoz, dolgozzunk, irjunk, kitöl
mely téren telik ; tegyük filléreiuket elvbarátaink fillérei mellé.
— A porszem hegygyé magasodik, a sok esepp tengeré alakul ;
a kozeróvel egybegytijtendett tudományi anyagra rá fuvall egy-
koron a torténetirói hatalmas szelleui, s a muH idök nagy alak-
jai megelevlllnek, és az Unnepelt torténetiró s a magyar to'rténe-
lem tiszteletreméltó helyet foglalandnak nagy népek torténetirói
és tortéuetinisa mellett. Adja Isten !

Gr. Mikó Imre e beszédének emelö hatásat még azon buz-

ditó tény is fokozá, hogy — mint az ideigl. titkár mindgyárt a
mult Ules jegyzökönyve felolvasása után jelenté — elnok ur ü
umlga a társulat pénztárához 1000 frtnyi alapitványuyal járult ;
mely uagylelkli adományáért ö excjának jegyzökönyvi köszö-
net szavaztatott.
Ezután Pesty Frigyes terjeszté elö a pénztár állapotát,
melybßl e helyfitt megemlitjük, bogy julios 2 káig gr. Mikó
1000 frtos alapitváuyán kiviil — mely rügtün be is fizettetett —
 IT
egy 200 frtos (Almássy Pal) 8 48, 100 frtos alapitó, és 291 év-
dijas tag irt ala, és így összesen 340. Ezekhez számitandók még
a gyttlés végén a titkár által bejelentett iij tagok : u. m. ismét
egy 200 frtos (gr. Károlyt György) és két 10) frtos (b. Apor
Sàndor és b. Vay Bêla) alapitó, s 50 évdijas tag ; volt tehát
azon napig összesen 52 alapitó, 341 évdijas, és igy mindüssze
393 tag, kiknck száma azonban azota is szaporodott nehánynyal.
A pénztárba július 2-káig összesen 1490 frt fizcttetett be, a gr.
Mikó alapítványával együtt. Az évdijas tagok közlll niegemlit
jUk, hogy hatan mind a bároni évi díjat egyszerre elöre lefizet
ték. 100 frtos alapitványj lili us 2-káig csak egy fizettetett be:
de kamatokat to'bben fízettek.
A pénztári jelentés után a választmány a tisztviselók meg
valasztásához látott, a kik is ekképea választattak : titkárúl
Thaly Kálmán, pénztárnokul Pesty Frigyes, jegyzóül Panier
Gyula, ügyészül dr. Fischer Kálmán.
Az liles további tárgyai voltak : azon határozat, mely a tár
sulati bcfizetésekre nézve hozatott, bogy ámbar az alapitványi
összegeket nemcsak készpénzben, banem 5 százalékot jüvedel-
mezö ért ékpapirokban is (pl. foldhitelintézeti záloglevelekben
stb.) be 1 ebet fizetni : mindazáltal az oly papirokat, a nielyck —
mint nevezet szerint az urbéri kotvények — nem jüvedelnieznek
tisztán 5 százalékot : a hiányzó kamatrész tokéjével, és így az
urbéri kotvények nél min den 100 frtnál 5 frttal készpénzben pó
tolni kell, — mint más társulatoknál is szokás.
Végcztetetttovábbá, hogy a titkár az alapszabályokat nyo
-massa ki, s a társulat közlönyenek elsö flizetével cgylitt még
július hó folytán minden tagnak megkilldesse. A bavi kóz,
-löny czme „Századok." Elofizetési ara cgy évfol^'amuak
6 forintra határoztatott. A társulati tagok azonban — az alap-
szabályok értelmében — ingyen kapják, bérmentes szétklildés
mellett. — Augustus és September hónapokban a társulattal
közlönye is szUnctelni fog. E közlö'ny irányának, kozleményeinek
rovatainak úgy anyagi korUlményeiuek megállapitására Horváth
Mibály másodelnok eluöklete alatt Toldy Ferencz, Pesty Fri
gyes és Thaly Kálmán v. tagok albizottságúl választattak, vala-
mint a társulat czímerének meghatározására Ipolyi Arnold, Sza
lay Agoston, Érdy János, Horváth Arpad, Nagy Iván és Uo-
Századok. 2
18
bóczky Ignácz v. tagok kérettek flfl, mint a czfmertannal tüze-
tesen foglalatoskodók.
Végre elhatároztatott, hogy a választmány rendesen miii-
den hó e 1 s ö csUtörtökjen d. u. б órakor tartandja Uléseit
az Akadémia palotájában, melynek elnöke b. Eötvös József Ö
nmlga hivatalosau értesitetik a társulat hálás köszöneteröl, az
illetö helyiségek szives átengedéséért .

Elöadtuk íme a „Magyar Torténelmi Társulat" keletkezé-

sét,N s eddigi lételének mozzanatait ; elöadtuk rövideden , mint
programmunk tartja, elöadtuk egyszerllen s törteneti egymásutá-
niságban, — mint torténelmi közeghez illik.
Ezentúl is hóról-hóra rendesen fogjuk értesíteni tárczaro-
vatunkban a t. cz. tagokat és elöfizetöket társulatunk üléseirol,
gyüléseirol, s átalábau nevezetesb intézkedései- és eseményeirol.
És habar jegyzGkönyvi részletességre itt nem terjeszkedhetUnk
is ki : semmi olyat megemliteni el nem mulasztandunk, a mi a t. ol-
vasókat bármiképen érdekelheti.
A TITKÁK.

Szent-Istváu elsö összeköttetesei az egyetemes

keresztény egyházzal. *)
lstván egyike a világtorténelem azon fejedelmeinek, kik ma
gas értelemmel, teremtö cselekvési ösztüuökkel és szilárd jellem-
mel megáldva, hatásukat lángbetükkel irták a torténelem lap-
jaira ; mert a mit teremtettek, századokra hatott ki, s népeik,
országaik torténelmét új irányba terelte, azok sorsát hosszu szá
zadokra határozta meg. Mit az cgykoru vagy kevéssel utóbbi
krónikások s életirók Istvánról feljegyeztek, jobbára csak jám-
bor, szent erkölcseire, a keresztény vallas iránti lángoló buzgal-
mára, kegyessége s vallásossága müveire vonatkozik. De tévesen

*) TSredékek a munka alatt levo „Magyar Egyház Torténelmébei."

 19
fogná fei István eg> éniségét, ki öt egyedul a hagiographusok s
más azon kori irók elbeszélései szerint itélné meg, s csak a ke-
gyesség, ájtatosság s vaüásterjesztés szeiit foglalkodásaiba el-
merült, lágy jellcmii ])ietistának tartana. Az akkori iróknak, kik
kizárólag a papi és szerzetesi osztályból keletkeztek, természe-
tesen az ö jámborsága, a trónon is a klastromi erkölcsök s pie-
tismus szinében mutatkozó kegyessége és szent buzgalma tlint
fel leginkább ; ezt dicsöitik benne majdnem egyedul foljegyzé-
seik által. És kétségenkivlil meg volta к e jellemvonások is Ist-
vánunkbao : de ezeken kivUl tobb mást is fedezhet fel benne a
figyelmes észlelo, mit azon kor, szük látkorében elfogulva, nem
vett észre, korlátolt világnézete szerint nem méltathatott figyel-
mére. Istvánt nem egyedul az irók tanuságai s elbeszélései után,
de méginkább müveiböl kell megitélnünk. Ezek egyébnek is;
sokkal többnek s nagyobbnak tan usitjâk öt, egy csupán szent
életü, buzgón vallásos fejedelemnél. Ha jámborabb, szentebb volt
is ö mint Xagy-Constantin és Chlodwig : de ezeknek sas-szemé-
bol, erüteljes, szilárd jellemébol is nem csekély osztályrész ju-
tott neki kegyessége mellé. O nem csak új vallas-, hanem új or-
szágrend s államalapító is volt, kinek mtive, századok viharai-
val daczolva, máiglan fenáll.
Midön ö atyja hálala után a fejedelmi hatalom teljes gya-
korlatába lépett, a kereszténységnek még csak árnyéka létezett
az országtan. Az új hiedelmek és szertartások még csekély körre
terjedtek, s ott is sokfélekép osszevegyítve az üsi vallas fogal-
maival és szertartásaival. E vallási állapot roszabb volt a régi-
uél, ugymond egy szemtanu. l) Az igazi kereszténység megala-
pitása a magyar államban Istvánnak lett feladatávái s kö'teles-
ségévé is azon Unnepélyes igéret után, melylyel magát Gizelával
végbement egybekelésekor ennek rokonai iránt lekötelezte volt.
O a fiatalság -) tettekre vágyó bevével, telve lelkcsedéssel a nagy
czél iránt, melyet magának életfeladatul tüzött ki, telve erély
') Immiscebatur cum paganismo polluta religio et coepit deterior esse
barbarigmo langvidus et tepiiîus ehristianismus. Bruno : Vita S. Adalberti.
*) Életirói szerint István, ekkor csak gyönge novendék, vagy épen gyer-
шек Toit volna. De, mint fentebb kimulattuk, ezt csak azért állítj4k, hogy öt
Oejza álomlAtAsa által megjôsoltnak és Sz. Adalbert bejtfttekor szflletettnek
mondhassák. István, mint lAttuk, '.)73eliítt született, rkkortebát 25- 20 evos volt.
2*
20
îycl s elszántsággal lekUzdcni mindeu nehézséget, mcly utját cl-
állhatná, buzgó és szilárd akarattal f'ogott a téritéshez.
Mellözve itt az с végrc tett elsü intézkedéseit s kiadott
rcndelcteit, mellözve az ellenzékct is, mcly az osi valláshoz és
intézményckhcz szitók részérül Kupa lázadásában nyilatkozott :
lássuk csak azt, mino viszonyba lépett István mindgyárt eleitöl
fogva az egyetemes kercsztéuy egybázzal és aiinak hierarehiá-
jával ¡ és mily belyzetet ilgyckezctt elfoglalni új keresztény ál-
laniával az európai keresztény államcsaládban ?
Az akkori fogalinak szerint két hatalom létezeft a keresztény
világban, melyek egyike a papa, másika a esászár személyében
központosult. Vagy, miként a sznszok legrégibb ttfrviinykó'nyve
kifejezi: két kardot helyezett Isteu a büvelybc a kercszténység
védeliuére : a pápának az cgyházit, a császámak a világit. Mi-
belyt valamcly nép kereszténnyé lett s a pápát egyházi fejének
elismerte, a esászár is azonnal feltolta rea a maga fenbatóságát.
A szász fejedelmi bázból származott császárok I. Orto korától
kczdve csakis azért bnzogtak annyira a kereszténységet a po-
gány népek kö'zött tcrjeszteni, bogy az új vallással együtt fölöt-
tök saját hatalmukat is megalapítsák. Ez ttirtéut Csehországban
cgy század elött ; ene törekedett I. Otto és utódai Leugyclor-
szágban is ; és cgy perczig sem lebet kételkednlluk , bogy Ma-
gyarországra uézve is ez volt czélja, midíin, mint fentebb elbc-
széltük, a verduni püspoküt küvetségben küldé Géjzáboz. A csá
szárok e hatalomterjeszkcdi'seiknek ntat készitendük, nagy gon
dot forditának arra, bogy a kereszténység Nénictországból bas
son к i a pogány népekre. E végett mar eleve megalapították az
érsekségeket, melyekuck egyházi liatósága a megterendö népekre
kiterjcdjcu. I. Otto a uiagdelnugi plispokséget egyedlil azért
emelte érsekségre, hogy az cgykor kcrcsztényckké válandú éj
szak-keleti szlávok közvctlen a uémet cgyház batósága ala vet-
tessenek ; ennek uyomán pedig с népek közt a császári batalmat
is megalapítsák. A német egyházi hicrarchia, hatalmában cz Al
tai maga is jelentékenyen gyarapodván, ünkéuyt és örömmcl tá
mogata a császárok с politikáját. Piligrin passaui pttspökben is
kivált az éleszté a reményt, hogy székét a császár pártlogásával
érsekséggc sikerttlend emelnie, mivel a magyarok közt alkotan-
íló s az o metropolitai batósága ala tartozandó ptlspokségek által
 a német befolyásnak akart ntat törni Pannoniában. Ugyekezete
sikerctlen maradt ngyan, mivel a salzbnrgi metropolita jogaiba
utközött ; de a czélt magát, a német egyház batalmànak kiler
jesztését a megtérni kcsztilö ra.igyarokra, édes- üröraest helyeslé
11. Ottó császár, s egy perezig sein habozott megerösiteni Frid
rik salzbnrgi érseknck VIL Beueze papa által az egész Panno-
niara, tehát a megtérendo Magyarországra is eleve kiterjesztett
metrnpolitai hatóságát. *) Szoval, miként a papa magát a fóldiin
Krisztus helytartojának s ennél fogva az ö'sszes kcreszténység
egybázi fejének tckintc : úgy kivánta a német császár is a maga
fö hübéri hatalmát minden kercsztény népre kiterjedtnek tekin-
tetni. A császárok czen hatalom igénycit pedig a német egyház
is cltnlajdonítá magának, s oly kolcso'nliatási viszonyosságot
Ugyckezctt megalapítaui a császársággal, hogy a hová a császár
a maga világi hatalmát kiterjeszté, ott a német egyház is jogos
nak tarta a maga hatóságát ; miként megforditva, a hová a német
egyház vitte be a keereszténységet, ott a császár is fö hübénir-
nak kivánta magát tartatni.
Németország és a szláv népek közt e jogigények miatt
mi nd mi talan megújult a százados harez. Szvatopluk Nagy Mor
vaországa, hol a független királyság mellett egy fliggetlen nem
zeti egyház is keletkezöben volt Methodius fónóksége alatt , e
harczban bukott meg. Arnulf gyózedelmének a honalapitó Arpad
is részese volt, nem is sejtve, hogy a nemzeti érdekbol adott se-
gélyt a német császárok majdan az ö utódai iránt is hasonló to-
rekvéssel viszonozzák. És miként Morva-, úgy vesztette el Cseh-
ország is politikai s egyházi fiíggetlenségét a német császárok
s a német egyház jogigcnyeivel szcmkó'zt. Ugyanaz készlile jelen
leg Lengyelországban is ; és ha az clsö kercsztény lcngyel feje-
delemnek, Miciszlávnak fia, Ohrobri Boleszláv erösebb fliggetlen.
ségi osztó'nnel, nagyobb szilárdsággal nem biratyjáénál : a német
császár és egyház hatalma s befolyása ott is megfészkelte volna
magát.
Ezen események mar Géjzának ovó például szolgálhatá-
nak, nebogy midön a kercsztény ségnek a viszonyok hatalma ál
tal indttatva, nemzetének fennmaradása, java végett, országá

*) llausiz : Gmuauia S. II. 159. V. i3. Diimml r: Hligrim von Pas«uu &ü.
22

ban utat nyit, az új vallással, a nemzeti ftlggetlenség csorbulá-

sára egyszersmind a német császári s egyházi befolyásuak is ka
put tárjon. Es bizonyára пет is találhatjuk más okát annak, hogy
épen akkor midön a kereszténvségct országába fogadta, újra
megkezdi az ellenségeskedést, és szövetkezik a császár eilen
partos Henrik bajor herczeggel ; sem annak, hogy midön a német
metropolitai hatt';ságot Magyarországra is kitcrjcszteni törekvö
Piligrin téritü szerzeteseit kilizi, jószágait sarczolja s pusztítja,
épen akkor hivja be a maga és családja megkeresztclésére a
cseb Adalbertet, népének megtérítéeére a cseh Astricot és cseh-
lengyel- olasz szerzetes társait. A kereszténységet befogadja,
inert azt nemzetének érdekében a válságos korillmények közt,
melyeket fentebb ábrázolánk, mulhatatlannak tartja ; de mellözi a
német egyház téríto befolyását, nchogy annak nyoruán a csá
szári befolyásnak is utat nyisson.
A korülmények azonban néhány év mulva e tekintetbeu
tetemesen niegváltoztak. Elébbi szovetségese, a bajor Henrik,
visszanyeri ugyan országának nagyobb részét, s azoutúl békében
marad a császári udvarral ; de a féltékenység, feszültség állan-
dólag fenmarad a két német fejedelem között. Géjza most nem-
csak veszélyt nem lát a maga fiiggetlenségére abban, ha Hen-
rikkel folytatja a barátságot, melyet vele pártüto korában kö-
tött volt ; hanem még támaszt is remél nyerni benne mind a ha-
talmát Magyarországra i« kiterjeszteni vágyó ifju császár, mind
saját pártosai eilen. Ezek voltak kétségkivül az indokok, melyek
Géjzát ana birták, hogy a császári udvarral még III. Ottó alatt
is folyton feszültségben élo bajor fejedelmi házzal szorosabb szo-
vetséget kössön, s Henrik leányát, Gizelát, István fiának nöül
szerezze.
Midön a két fejedelmi udvar e házasság megkotése folótt
alkudozék, minden bizonynyal arról is folytak értekezletek s
torténtek megállapodások, mino helyzetet foglaljou el a keresz-
tény népcsaládban Magyarország, melynek végleges megtérlté-
sére kotelezte magát a volegény ; mily viszonyba lépjen az a
papa, mint a kercszténység feje, s milyenbe a császár iránt, ki
az uralkodó fogalmak szerint, magának politikai fenhatóságot
szokott követelni ott, hol a papa egyházi hatalma elismertetett ;
milyenbe végre a német egyház iránt. mely viszont mindenllvé
 23

kiterjeszteni vágyott hierarchiai hatóságát, hovà a császári be-

folyás beferközött? Fei sem lehet tenni, hogy e fontos kérdések
István házasságkotésekor szóban ne forogtak s elvileg legalább
el ne döntettek s az azok végleges megoldására mind a pápánál
mind a császárnál teendö lépések meg ne határoztattak
volna. Ö bar erröl irott tanúság nem létezik, azt a dolog termé-
szeténél fogva csak oly bizonyos ténynek tarthatjuk, mintha ok-
mány bizonyitaná megtorténtét.
Géjza es István a papa egyházi hatalmának kétségkivül
ónkényt ajánlkozának alávetni magokat s országukat ; mert, ha-
csak a görög egyházhoz nem csatlakoznak, — mit à korillmények
semmi tekintetben nem javasolhatának, ez mulhatlan s annálin-
kàbb elfogadható volt, mivel a papa egyházi hatalma nemcsak
esorbltására nem. de ellenkezöleg támaszára szolgálhatott a
nemzet politikai fllggetlenségének a caászár irányában. Azt
mindazáltal ugyanakkor bizonyosan határozottan kijelentettéb
hogy országukat s az új magyar egyházat mindenesetre ftlgget-
lennek kivánják fentartani mind a császár, mind a német egy-
ház fenhatóságától, jól tudván, hogy a kereszténység megalapt-
tasa is csak e feltétel alatt válik lehetségessé a szabadságára,
függetlenségére oly igen féltékeny uemzetben. És, hogy az ö'reg
Henrik herczeg, ki hár maga is a császári haz ivadéka volt, de
avval kibékülte után is mindig feszlilt viszonyban élt. a magyar
fejedelmek e fôltételét maga is helyeselte, nines miért kételked-
jttnk, ha meggondoljuk, hogy a szomszéd Magyarországban, e ro-
konsági kóteléknél fogva csak ugy remélhetett támaszt nyerni ma-
gának s atódainak a császári mindenhatóság eilen, ha ettöl Ma
gyarország teljesen független marad. Hasonlókép kellett gondol-
kodnia; éreznie az ifjabb Henrik nek is, ki mar 9 95-ben, nem
tudjuk, a menyekzö elötte vagy utána ? örökle elhunyt atyjától
Bajorországot. Az ifju Henrik ekkor még nem is sejtheté, hogy
az alig 15 — 16 éves III. Ottónak napjai megszámlálvák, s annak
helyét 1002-ben mar Ö foglalandja el a királyságban. De kor-
mánytorténete tanuskodik, hogy ha ezt sejthette volna is, még
sem ellenzi vala Géjzának és Istvánnak a magyar nemzeti s egy
házi ftlggetlenségre vonatkozó feltételét. Ö, miután német király
lyá lett is, bar á maga és német egyháza befolyását minden mó-
don Ugyekvék gyarapítani a keresztény világban ; s bar ktiio
 24
nósen Lengyelország irányában mindern elkóvetett, hogy ainiak
fejedelmét megtartsa azon htibéri kötelekek közt, melyekkel az
magät I. Ottó által Németországhoz kapcsoltatni cngedte : de a
magyar állam és egyház függetlenségét ö király korában is foly-
ton tiszteletben tarta, s holtáiglan a legbarátságosabb viszonyban
maradt sógorával, Istvánnal ; ki viszont egész terjedelmében
gyakorlá a maga politikai s egyházi függetlenségét. Gizela leg-
közelebbi rokonai részérol tehát nemcsak seiuini akadályt nem
tapasztalt, söt hatalmas támaszt nyert István azon tórekvéseiben,
melyek által a kercszténység megalapitása mellett is megörzeni
akarta a maga és keletkezö egyháza függetlenségét a német be-
folyástól.
Henrik lierczeg e tekintetben, a helyett hogy nehezitette
volna, mint mindgyàrt lâtni fogjuk, oly batalmasan elôsegité Ist-
vàu Ugyekezeteit, hogy a végsttker egy része kétségkivtil épen
neki, az ö kozbenjárásának köszönhetö. De egyéb viszonyok s a
világtorténelemben felmerUlt uj irànyok is feierte kedvezök
voltak István magas czéljainak valósitására. Mielött tehát 1st
vánnak e czélra tett lépéseit s Henrik herezeg kozbenjárását el
bcszélnok : ezen viszonyokat, ezen új irányokat szttkséges kifej-
tentink ; mert csak ezek ko'zremükódése tette lehetôvé a függet-
len keresztény királyság és egyház megalapitását Magyaror-
szágban.
Mar fentebb emlitettiik, hogy a német császároknak, ki-
vált mióta Madarász Henrikkel a szász fejedelmi esalád jutott a
trónra, Nagy-Károly példája szerint egy világbirodalom meg
alapitása volt légyen torekvésok fóczélja. E végett ügyekeztek
ók annyi buzgalommal a pogány népeket is beterclni az egyház
aklába, mert ebben a papa fopásztorkodása mellett magokra szál
landónak remélék a világi hatalmat. A német esászárok ezen irá-
nya azonban a pápáknak sem volt egészen inyökre. Ha örömmel
látták is az egyház gyarapodását a megtért pogány népekbol :
azt hogy a esászárok világi hatalma az egész római katholika
kereszténységre kiterjedjen, nem oró'mest nézték ; mertapápák,
ily módon más fllggetlen népekre nem támaszkodhatván, vég-
ercdményben önmagokra is súlyosan nehezedni érezék a esá
szárok mindenhatóságát. Nem csodálkozhatunk ennélfogva,
midön egynémely papa azon torekvését észleljük, hogy csak a
 25
Sz. Péter székének hódoló fUggetlen metropoliták alatt, anémet
fenhatóságtól fUggetlen egyházakat alapitsanak meg. Egy olya-
tén államcsalád eszméje, melyben a római sz. szék a esászárok
befolyása nélkUl intézkedhessék, s a fUggetlen fejedelmekrc tá
inaszkodva, a esászárok ellenében is sUkeresebben fentarthassa
a maga fópásztori tekintélyét, mar tó'bb papa szemei elött meg
villant. Némcly kitüuö tebetségU egyházi féríiak épen ezen kor-
ban is sokat foglalkudának azon gondolattal, miként vethetné-
nek gátot a német esászárok uralomvágyának a szláv népek fo-
lött, melyeket a keresztény vallas terjesztésének UrUgye alatt
megigázni óhajtának. Sz. Adalbert, mióta prágai püspokségérol
lemondott, részben legalább, ezen okból ment téritcni a poro-
szok kozé. Sz. Romuald és Briinó, kikröl még szólandunk, ki-
vált ezért törekvenck a szláv népeket a német egyház befolyá-
sának melloztével megtérít eni ; ezért pártolák a lengyel Chrobri
Boleszlávnak, szintugy mint Istvánnak, ftiggetlerségi Ugyekeze-
teit. De mindezeknél most egy hatalmasabb lángész fogta fel
ezen eszmét, s ügyekezctt azt termékeny szellemének minden
hatalmával és fortélvosságával érvényre is emelni. Ezen egyéni-
ség maga a franezia származásu Gerbert vala, ki a 999-ki april
elejétol fogva II. Sylvester név alatt ült Sz. Péter székében.
Korának ezen kétségkivUl nemesak legtudósabb férfia,
de egyszeremind legnagyobb szelleme, a X-dik század clsö felé-
ben, a frank királyok birodalmában, alrendtt, ismeretlen szülék-
töl származott. Sz. Gerald aurillaci klastromának iskolájában a
kor divatos tudományaiban kiképeztetvén, ngyanott szerzetes
rnhát öltött. 967-ben Borell, barcellonai márkgróf az ifju szerze-
test Spanyolországba vitte magával, hol aztán tudásvágyának
egészen új pálya nyilt meg. O nemesak azon ismereteket
gyorsan eltulajdonltá magának, melyeket ott Hattó vichi püspök
hires iskolàja nyujthatott : hanem az arab tudományosság tit-
kaiba is hamar behatott. A szám- és földtauban, a mathematiká-
ban és csillagászatban nemesak az arabok legtöbb ismereteit
elsajátitá ; hanem lángesze a gö'rö'gö'k mathematikájának mar
clébb Boethiusból és Bedából ismert eredményeit is kapcsolatba
hozta az arab számjegyrendszerrel. Ezen arab számjegyeket
aztán csakngyan ö hozta divatba is a többi Etirópában. 970 ben
ngyanazon márkgróf s Hattó püspök kiséretében Rómába ment,
26

bolott tudományossága lia шаг feltünvén, XIII Jànos pápának is

bemutattatott, ki viszont öt I. Ottó császár figyelmébe ajánlotta.
A csàszàr öt udvarában kivànta alkalmazni ; de Gerbertet ekko-
ron még föleg a tudomány szomja égeté, s kérelmeire a csàszàr
nem ellenzé, hogy tanulmányainak befejezése végett Reimsba
menjen, hoi Adalbert érsek alatt hires iskola virágzék. Itt
tette magáévá Gerbert a dialektikát, mely azon korban az osszes
tudomáryos kiképeztetés zárkovének tartaték. A tanitványból
itt csakhamar tanitó lön, s az érsek, ki iskolaja Ugyét szivén
horda, barátságával ajándékozá meg az ifju tanárt, ki iskoláját
minden másoknál nagyobb hirre eraelte. Mintegy tiz évig tanár-
kodék itt Gerbert, mindig növekedö dicsöseggel ; itt irta mathe-
matikai s rhetorikai munkAit is, melyeknek eddigelé csak egy
része látott naprilágot. УйО-ban érseki barátjával másodszor is
meglátogatá Roraát, s az épen Olaszországban idözö II. Ottó
császár udvarában, Páviában, tudományos vitatkozást tartott
Otrikkal, a hires „szász Oiceróval", kit mar, mint Sz. Adalbert
tanítóját, ismerünk. A krónika szerint Gerbert lön a gyöztes, mi
által annyira megnyerte a császár kegyét, hogy tole nem sokára
a gazdag Bobbio apátságot uyerte adományúl, melylyel a biro-
dalmi grófság méltósága is kapcsolatban volt. Itt azonban az
apátság javainak elébbi jogtalan bitorlóival oly heves viszályba
keveredett, hogy mar életét sem látván biztosságban, 984-ben
Reimsba vonult vissza, s lclke Ion a gyermek III. Ottó pártjá-
nak, melyhez Adalbero érsek is tartozott.
Midön Adalbero i»88-ban hálalos ágyán fcküdt, Gerbertet
ajánlá utódául. A papság s nép nagy része hajlandó is volt ugyan
a hires tudóst, ki magát a lefolyt politikai bonyodalmakban a
gyakorlati élet mezején is szintoly Ugyesnek tannsitá, mint ta-
nári székében, megválasztani. De az érsekséget mégis a fondor
Arnulf, az utolsó Karolinginak, Lothár királynak torvénytelen
fia nyerte el, kit ekkor a királyságra jutott Capet Hugo is par-
tola. A koczka azonban nem sokára megfordult. A ravasz Arnulf
nemcsak Hugo király pártfogását elvesztette, hanem 991-ben
egy zsinat batárzata által érsekségétol is megfosztatott. A zsinat
lelke s tolla Gerbert vala, ki aztán Hugo pártolása által el is
nyerte az érsekséget.
A hitvallás, melyet Gerbert felavattatásakor tön, sokkal
 27

nevezetesb, mintsem hogy azt megemliteni elmulaszthatnánk.

Egyebek közt csak négy occumenicum conciliumot
ismer el, a többiek végzéseit nem tartván kötelezöknek ; a pá-
páról pedig, mint az összes egyház egyetemes fejérol, egyátaljá-
ban nem tesz emlitést. Továbbá, a torvényesen kötött házassá-
got is feloldhatónak, s a második házasságot megengedhetönek
tanitja. Gerbert e tanok elseje által szemlátomást azon czélt
ttizte ki, hogy a franczia egyházat Roma befolyása alól kivonja s
függetlenítse ; másodika által pártfogójának, Robert frank király-
nakakartkedvezni,kielsonejételtaszitván, második házasságra
kelt. E tórekvés azonban Rómából nagy vihart hozott Gerbert
fejére. Két zsinat, melyet Leo papa a német király hatóságának
területén tartott, nem késett tanait kárhoztatni ; minék következ-
tében az érseket hubéresei s alpapsága kiátkozottnak tekintvén,
vele minden összeköttetest megszakasztottak.
Midón III. Ottó császárrá koronáztatása végett 996-ban Ró-
mába utazott, az érsekségében fenyegetett Gerbert is odament,
hogy a kinek ligyében a partos bajor Henrik eilen néhány év
elött oly erélyesen müködött, most az ö pártfogása által eszkö-
zöljön ki a szent szektöl kedvezö itéletet a maga viszályos hely-
zetében. V. Gergely, a császárral rokonságban levo, német ere-
detü új papa sem Ion ugyan iránta kiniéletesb elodénél : egy
haszna azonban még is lett utjának. Féuyes szelleme, kortár-
saiét messze hühaladó tudományossága által oly annyira meg-
nyertc az ifju császár kegyét, hogy ez öt azontúl állandólag a
maga személyéhez kivánta lekótni, s a maga kiképeztetésének
befejezésére, tanárártl hivta mcg udvarába. Gerbert annál örö-
mestebb megvált viszályos érsekségétol, minthogy ekkor mar
nagy eszméket forgatott elméjében, melyeket csak a császárra
nyerendö befolyása által remélt valósithatni.
Mielött helyét a császár udvarában elfoglalta, egy nagy-
fontosságu levelet intézett hozzá, melyben az egykori római csá-
szárság fényét s annak helyreállitását csábitó szinekben lebeg-
teté az ifju fejedelem elött. És mihelyt ennek kózelében volt,
tudományos foglalkodásai mellett, melyek által a maga tekin-
télyét szinte a csodálásig emelte tanitványa elött, azonnal meg
is kezdé rea ama hatását, melynek czélja nem volt kevesebb,
 28

mint bogy a fogékony ifjn kcblébcn egy új szerkezetü római esa

szárság eszméit hintse cl s gyökereztcsse meg.
Cresccutius római patriciusnak, ki mar Leo papa folött is
zsarnokoskodék, lázadása, melynek kovetkeztében V. Gergely
Rúmából clilzetett s János piacenzai crsek tétetett ellenpápává,
998-ban ismét Romába hivta az ifju császárt. Crcscentius a fegy-
verrel mcgvett Angyalvárban elfogatott s kivégeztetett ; Jáuos
cllenpápa pedig szemc világától, nyelvétol s orrától megfosztat-
ván, klastromba záratott.
A székébe visszahelyczett V. Gergely egyátaljában nein
volt ugyan barátja Gerbertnek, ki szintéu a császár kiséretében
vala, most mindazâltal hálából is kénytelcunck érzé magát meg-
egyezni a császárral abban, hogy Gerbert, ki Ottó Bzelleme s
kcdélyc folött mind nagyobb uralmat gyakorla, a ravcnnai ér-
sekségre emeltessék. Az iigyes férfitmak még azt is sikerült ki-
cszközölnie, bogy a papa Ravenna városát s jövedelmeit, me-
lyek még I. Ottó ozvegyének, Adelheid császárnénakbirtokában
voltak, ennek hálala esetére neki adományozza.
A ravennai széken kezdettól fogva egészen megváltozott-
nak talíáljuk Gerbertet. O, ki elébb, reinisi felavattatásakor a
római egyházéitól oly annyira eltéro tanokat hirdetett, a suflfra
gan pöspo'köket azonnal zsinatba gyüjté, hol mint szigorú er-
kölcsrcformator s mi több, a római kathol. elvek erélyes védoje
lépctt loi. A kevéssel utóbb Rómában tartott zsinaton pedig elsö
volt, ki a papa ntán azon végzést aláirta, mely egykori tanitvá-
nyát, Robert frank kirÄlyt egyhâzi átokkal fenyegeté. ha a
szent szók tilalma daczára kötött második, torvénytelen házas-
ságáról nem mond le. Gerbertnek szemlátomást az volt czélja,
hogy a pápát nc csak teljesen kiengesztelje, hanein, mivel ennek
fiatalsága miatt közel halálára nein számithatott, a maga nagy
eszméinek elfogadására is hajlandóvá tegye.
Azonbam ezen eszmók foganatba vete 1ère, rövid ido mulva
minden eddiginél tágasabb tér uyilt Gerbert elótt. V. Gergely,
999 ki február 4 dikén hirtelen, s több kutfö állitása szerint
eröszakos halàllal, ') kimult, s HI. Ottó a szellemén és kedélyón
') Lásd : Vita S. Nili. Acta Sanctor. Septeiubr. VII. 337. Vita Mein verti
Cap. 10. Leibnitznál : Seriptor. Brunsv. I., 520. Rupert adalékai Heribert
élete'bez Pertznél : Monum. German. Hist. IV , 742. a jegyzetek között.

'"Л
 29
oly na gy fólényt gyakorló Gerbertct magasztalta fei Sz. Póter
székérc. Gerbert még azon évi april 2 dikän II. Sylvester neve
alatt kezdé kormányozni a kcrcsztény egyházat.1)
A lángeszü papa, a legföbb egybázi bataloiii birtokában,
ezt nem is késett érvényesítcni, rég ápolt uagy cszuiéiuck való-
sitására. Mély benyomást tön mar elsö bullája is, niclyben a ke-
resztény világ piispökeivel közlc, raily clvek szcrint fogja igaz-
gatni az-egybázat. Üsszes hatása pedig uagy változást készitctt
elö az egyházi s világi föbatalom viszonyaiban, mely bogy ma-
radandóbb eredraényeket mindgyárt псш sziilt, csak az ö és 111.
Ottó kora balálának tulajdonitható. Nagy óvatossággal s linom
tapintattal készlilt tcrvét azonban lényegére nézve késobb egy-
uémely utúda is koveté, mígncui VII. Gergelynek végre sikerült
batulma tetopontjára eniclni a pápaságot.
O azon levelétól kezdvc, melyet 99(i bau irt a császárnak,
folytou oda mükodék, bogy benne vágyat ébreszszen udvarát s
kormányát a byzanti császárok niódjára rendezui, s e fonuák
és rendszer mellett a római birodalom egykori fényét s batalmàt
a maga trónján feléleszteni. E rcudszer azonban esak szinleg
basonlítolt volna abyzantihoz, mert auuak ole, lényege oda volt
irányozva, bogy az egész császári batalom a kizárólag papok-
kal betöltendö' bét udvarí fóméltóság kezébe játszassék. ¿) E
rendszer által, ba tcljesen életbe lép vala, Rómában egy meg-
i'ordított byzanti császárság állott volna fil. Mlg ugyanis Kon-
stantiuápolyban a patriarcba mero eszküze volt a császárnak :
Rómában, e rendszer eredméuyei szerint a császár vált volna a
papa eszkozévé ; egy vegyes világi s egybázi világbirodalom
') A kútfók Oerbeit ¿letéhez: Annal. Hildesheini. Quealinburgins. ;
Thietmár krónikája ; Richer Histor inind a ne- y I'irtzuél III. Folcuini :
Gusta ALbat. Lobicus. u. o. II. A inetzi Adalbero élete. u. o. IV. Gilbert
saját levelci ezámszeiint mintegy 320. Dusehesne : Hist. Franc. Script.
II., 789. MarsiT Collect. Oncilior. XIX. 153 Л reinisi ¿s mouzoni zuua-
toknak Herbert tollából folyt törlc'netc. Ill , 654 köv. stb.
*) Az okmányt, mely e rendszemck tervbc vételet tanu^itja, I'ertz
ft-deztc fol : Archiv der Gesellsch. für altero Gcschichtskundo V. 119. 171.
Közli Gicscbrccbt is : KaUi r¿rechichto 1. 823. S bogy ¡v terv valóban
Sylvester mtive, bi/.onyítja inagAimk III Ottónak egy 1 -vele Mabillonnál :
Annal. Ord. S. Bened. IV. «94. És Böhmen : Keg.-sta Ottonum, 844.
szAm alatt.
30

keletkezett volua, melyben mar anual fogra ¡s, bogy a bét ud-
vari foméltóság, ше1у tényleg gyakorlandó vala az összes vi-
lági hatalmat, mindig csak pap lehetett, a papság. következö-
leg, a papa részére bajlott a batalom mérlege, kivált mintán a
császár rendes székhelyéiil is Roma volt kittizve.
Az ifju császárnak mysticus iránya mellett is uagyravá-
gyó kedélye gyanutlan nyilt meg a csillogó eszméknek s for-
máknak, melyekbe Sylvester a maga rendszerét burkolá ; s 998
ota, midön második római utjára kelt, oly hévvel kezdé megva-
lósltani Ottó tanitójának eszméjét, hogy ba ot kora hálala e mü-
vének létesitésében meg пеш gátolja : e rendszer hálózatáuak
végfonalával egylltt a papa kezébe jutand vala a világ uralma.
E rendszer megalapítása mellett nagy gondot fordított
Sylvester még aira is, mi mar nébány régibb pápának is tö'rek-
vése volt, hogy az újdon megtért népek keblében a német egy-
háztól fUggetlen, közvetlenUl a papa ala helyezett metropolitai
székek alapittassanak ; s ekként a ktllön uemzetiségli népek,
ftiggetlenségoket e tekintetben is megórizvén. mint egy keresz-
tény államcsalád meganuyi egyenjogu tagjai gyülhessenek össze
Sz. Péter széke, mint a közös egyházi közeppont körlll.
Sylvester papa e torekvésének most új, hatalmas ösztönt
adott ama kortilmény, hogy két, saját nemzetiségére bllszke,
függetlenségére féltékeny nép keblében épen ez ido szerint kezd
vala gyükereket verui a kereszténység. E két nép a magyar s a
lengyel nemzet volt. Mind a kettö érintkezésbe lépett ugyaii mar
Németországgal : de, bar Lengyelország az erélytelen Miciszláv
alatt 992-ig, midön az eröteljes Chrobri Boleszláv lépett a trónra,
a magyarnál e tekintetben kevesebb óvatosságot fejtett vala ki :
mégis politikai függetlenségére mind a kettö oly féltékenynek
tanusitá magát. miszeiint bizton fel lehet vala tenni, hogy ha
kivánnak is felvétetni a keresztény államcsalád korébe : politi
kai ftiggetlenségoket az igényteljes német birodalom irányában
feláldozni egyátaljában nem bajlandók. Csak ezen feltétel alatt
lehetett magának a kereszténységnek is gyorsabb s állandóbb
megalapulását remélni keblökben.
Sylvestert tebát most kettös érdek ösztönze e népek gyá-
molítására, tudniillik, a kereszténység terjesztésének és saját
messzeható tervei sikerültének érdeke, melyeknél fogva a pápai
 31

hatalmat a világi fïilébe eraelni Ugyekezék. Eme czélra felette

hasznosnak tllnhetett fel szemei elött az, hogy e népek által,
melyeknek kivált egyike, a magyar, Európában megjeleuése ota
luajdneni egy századon keresztiil folyton ellenséges viszouyban
állott vala a németekkel, — korlátot vethet a német császárok
egyetemes uralkodásra vágyásának, s a szent szék onkényt elis-
mert egyházi fohatóságánál fogva azokat kttlönben is fékill hasz
uálhatja a német hatalomterjeszkedés eilen. Az éleseszll, mély
felfogásu papa lelki szemei elött e kortllménynél fogva mar is
úgy tünhetett fel Németország állása a jövöben, hogy, ha meg-
tartja is elsô-sztilottségi rangját a keresztény állaincsaládban :
de uralkodásáról a tbbbi népek fiblíitt le keilend mondania, kll-
lo'nbeu Sz. Péter széke, mint a nyugati kereszténység feje s kü-
zéppontja, ezen, fegyvererejokre nézve is hatalmas népeket egye-
sitheti a népszabadság közös clleuségének íuegalázására. Ezen
iránynak, raelyet a pápák utóbb csakugyan századok folytában
követtek, s melynél fogva Magyarországot, mint a német biroda-
lom versenytársát , niiudenbatóságának korlátozóját , а г с h i-
r e g u u m czlmmel szerettek megtisztelni, épen ezen évek alatt
II. Sylvester papa volt a megalapltója.
A két nép egyikére, a lengyelre, a császárok némileg
ugyan mar kiterjesztették hatalmokat ; mi annal könnyebben
sikertilt nekik, minthogy ama viszályokbau, melyek a lengyelek
es csehek közt gyakrabban kitörtek, a békebirói szerepet vették
át. Az eröteljes Chrobri Boleszláv azonban, az elsö keresztény
fejedelemnek, Miciszlávnak fia, 992 ota utóda, — bar rögtön ö
sem akart szakasztaiii a német birodalommal, minden módon
oda törekvek, hogy fllggetlenségét mcgörizze, s lassanként az
eddigi kötelekekböl is kibontakozhassék. E végett mar atyja is
stlrgetni kezdé vala a pápákat, küldenének neki koronát, ') úgy
vélekedvén, hogy királylyá koronáztatása tényleg biztosítaudja
fllggetlenségét. Ugyanerre s kitartóbb erélylyel türekvék Bo
leszláv mindgyárt uralkodásának kezdete ota. A római viszouyok
azonban nem kedveztek czéljának. A Crescentius zsarnoksága

') Micislaas primus geutis Poloniae princeps christianus, cum . . .

л pontifico romano diadema frustra petiisset, . . . obiit' 992. Sommersberg
Silesiac. Rer. Scriptores I, 203.
¿2
alatt létezett VIII. Leo, ha, mi kétséges, felfogta is az Ugy fon-
tosságát, zsarnoka miatt neni mozoghatott szabadon, ki óvakodék
magáru vouni a birodalom haragját. Utóbb pedig, midön V.
Gergely Ult Sz. Péter székén, erre anual kevesebb reménye le-
betett Boleszlávnak, mivel a papa néniet credetü, III. Ottó csá-
szár rokona volt, s vele mindenben egyetértett, mi a birodalom
hatalruát illeté. Mihelyt azonban Sylvester Ion az egybáz fejévé,
Boleszláv is megújitá kisérleteit.
II. Sylvester, saját terveinek érdekében is, kétségkivül
minden módon Ugyekvék czéljára segiteni a lengyel l'ejedelmet ;
s militan a kor fogalmai szerint csak a császár vagy papa adha
tott királyi czímet és koronát : készlttetett is számara egy кого-
nát, s azt neki, mibelyt a ko'rUlmények engedik, s klilönösen a
császárnak, — kivel messzebató tervei miatt jó egyetértésben
maradnia mindenek felett érdekében alla, nem mellözhetü meg-
cgyeztét kieszközli, el is kllldendé. De, mint alább làtandjuk, a
császár, ki a lengyel fejedelmet, mar egészen httbérese gyanánt
tekinté, ez Ugyben más befolyásoknak engedve, egyátaljában
nem Ion hajlandó a királyi cziui és korona megadása által íncg-
tágítani a kotelékeket, melyek Boleszlávot a német birodalom
hoz kapcsolták.
Egészen más viszonyok léteztek hazánk tekintetében. Géjza,
bar 973-bau békét kótótt is I. Ottóval, nemesak olyféle hübéri
kapcsolatba nem lépett iránta, mint lengyel szomszéda, s mint a
császár kétségkivül óhajtá vala ■); hauem kevéssel utóbb, midön
utóda, II. Ottó eilen Henrik bajor fejedelcm fellázadt, euuek
pártjára állván, tobb éven át nyilt ellensége is lett a császárnak.
Ezen, Heurikkel ekkoron kötött szovetség fonalán jütt utóbb
létre a házassági szerzodés is Géjza fía és Henrik leánya küzt.
A bajor fejedelemnek érdekében álla, hogy a magyarokban, ki-
vált ha keresztényekké lesznek, mit e házasság biztosított, a
császár eilen, ha vele netaláu megiut viszályba keverednék,
mindig támaszra találjou. És mivel Géjza nemzeti fUggetlenségét
a kereszténységnek ktllönben is szükségessc vált fólvételébeu
') Minden bi/ou} nyal erre vonatkoznak ama szavai is a l'iligrinbez
irt levélben, midön a verduni püspököt kövctül küld! Uójz.iboz: Bruno
cnitn illuc (a magyarokho») erit delegandus, quo тех eorundern nostro
quampropere arbitrio sit eolligandus. Ffjér: Cod. Dipl. I, 257.
 38
feláldozui íieui akarta : o házassági szerzodés alkalmával miuden
bizonynyal az iránt tortént valamely megállapodás, hogy a ke-
resztényeég oly módon alapittassék meg Magyarországban, ne-
hog)' az e miatt bármi esorbulást is szenvedjen a maga fUgget-
lenségében. Ama fentebb emlitett elve szerint a szász fejedelmi
háznak. mely a keresztény világon két föhatalmat vallott : a csá-
szárét és a pápáét, a megállapodás Géjza és Henrik közt nem
torténhetett más módon, mint ha István is királyi czimet veszen
fel, s azt és a koronát, mint királyi rangja s batalma jelképét, a
pápától s nem a császártól eszközli ki.
Tétetett-e lépés eziránt R6mában,mindgyárt István és Gizela
uázasságkotése idején , bizonytalan ; az emlékekben semmi
nyoma. De ha tétetett volna is, annak sikerére akkor, midön a
német eredetü, a császári házzal rokon V. Gergely volt a papa,
s kit maga III. Ottó Ultctett be székébe, semmi kilátás sem létez-
hetett. És alig tévedünk, állítván, mikép e korlllményben rejlik
fö oka annak, hogy István, bar nralkodása kezdetétol fogva
buzgón terjeszté országában a kereszténységet, s bar e czélra
kétségkivlll felette hasznos leend vala, hogy a Koppány legyö-
zése ntan gyors terjedésnek induit új vallas szilárdabb megala-
pitása s rendezése végett mindgyárt kezdetben legyen az ország-
nak néhány pllspó'ke : mégis csak uralkodásának harmadikévé-
ben kllldött e végett Rómába Unnepélyes kovetséget. E tekin-
tetben mind sógora, az ifjabb Henrik herczeg, mind a térítési
ttgy élén álló Asztrik apát, ki Sz. Adalberttel számos évet töltött
vala Remaban, s az ottani viszonyokat s irányokat bizonyosan
jól ismerte, hasznos tanácsot adhatott Istvánnak. Úgy látszik
tehát, hogy István sem házasságkotésekor, sem trónralépte idején
ceakugyan nem kllldott kovetséget Rómába, melytöl úgy sem
lehetett sikert várnia királyi czimére nézve. Mindaddig várnia
határozta el tehát magát, mlg a viszonyok Rómában oly forda-
latot nyernek, hogy a papaban mind a magyar egyház fuggetlen-
ségére, mind a maga királyi czimére s a koronára nézve támaszt
találjon. A papa, V. Gergely, míg ugyan fiatal volt, s közel halá-
lára nem lebetett számitani : de annál tóbb reményt kelthettek
benne a római bonyodalmak. Crescentius ur ott ismét hatalomra
jutott, V. Gergelyt Páviába üzte, s Jánoet, a görög eredetü pia-
cenzai érseket emelte fel ellenpápává. De e remény is csak
Száeadok. 3
 84

hauiar meghiúsult. Az elleupápa malina csak nébány hóuapig

tartott, s az Ottó császár által inegsegített Gergely 9U8 bau ismét
belilt székébe. Ezalatt pedig niegint a régi elvek kerekedtek
lelilí, melyek Istvánnak alig engedének reményt, bogy a papa
yal, a császár befolyását mellózve. a királyi czím s korona iráut
megegyezhessék. Ismét várakozásra kellett tebát magát el-
azánnia.
Ha István e várakozásra íintudatosan batározta el magát,
— mit adatokkal bebizonyítani tennészetesen. nem lebet: úgy
abban valószinüleg Gerbertnek. az ekkoron mar ravennai érsek-
uek is volt néiiti része. Havemia és vidéke, az ö befolyása alatt,
kíizéppontjává lett ama tfirekvéseknek , bogy a kelet-éjszak-
pogány, vagy csak az imént megtért népek a uémet birodalomtóli
s a hierarchiától ftlggetlenlil kebleztesscnek be az egyházba.
Egy nagyuri nemzetség ivadéka, Romuald szerzetes, kit az egy-
ház utóbb a szentek sorába irt, s ki, miut alább látandjuk, né
bány év mulva Magyarországba is megindult, ez idöben rendki-
vllli tekintélylyel birt Olaszországban. < >, mint látszik, egyenesen
Gerbert érsek befolyása alatt, Fereuin szigetén, küzel Ravenná
hoz, egy klastroniot alapitott, melyben jobbára fényes családokból
bünbánó, vagy eleitól fogva szentes életíi egyéneket gyüjtbtt
össze maga körlll. Ilyen volt egyebek kó'zt a szász fejedelmi
bázzal rokonságban levó' querfnrti Bruñó, ki, mióta a császári
udvart klastrommal váltotta leí, Bonifácznak neveztette magát,
s nébány évvel utóbb mint a pogányok érseke, Magyar- és Leu-
gyelországban is járt, s emitt Sz. Adalbert életét is megirta.
Ilyenek a többiek is jobbára, kikvöl Damiani. Sz. Komuald egy-
koru életirója mondja, hogy „ki ne csodálkoznék, látván, miké-
pen azon férfiak, kik eléblt aranyos rubában jártak, szolgák
csoportjai által kornyeztettek. minden élvek s kéjekbez szoktak
volt: most elzárkózva élnek, kámzsában, meztelen lábbal járnak.
s a nélklllozések ridegsége által szintc megtörettek" ') Komuald.
Gerbert érsek befolyása alatt, с szerzetescknek egyenesen azt
tüzte ki életczéljává, hogy militan egy ideig klastromában arra
felkészültek, a pogány népeket a német befolvástól függctlenUl

') Damiani : Vita S. Komualdi, Mabillomiál : Acta Sanctor. Ord.

Benod. Soc. VI. I, 292.
iigyekez/enek megtériteni ; aminthogy közölök szániosan el is
/arándokoltak e pogányok kozé, s többen vértanúkká is lettek.
Иу határozott lévén e tekintetbeu Gerbert érsek tfirekvése.
alig hihetö, lutgy tí a magyavukra is ne terjesztettc rolna ki
tigyelmét. s kiilönüsen. bogy megtérésok viszonyairól ne érteke-
zett volna Henrik bajor herczeggcl. István sógorával, midön ez
Я98-Ьап Ottó császár kiséretében Hómába ment, s ugy látszik,
még a kóvetkezo óv egy részét is, midön Gerbert mar Sylvester
pápává lett. ott tölti vala. Henrik, ki a/. Istvánnal ennek s Gize-
lanak egybekelésckor kötött szerzüdésnél fogva kétségkivlll
néini kötelessegeket vállalt magára sogora irányában, a magyar
llgy jóvégre vezetését illetoleg, nern kevesbbé érdeklüdék, mint
Sylvester papa, ki a pogány népeknek a német befolyástól fllg-
íretlen megtérését elveiuél. czélzatainál fogva borda szivén. Még
az is igen valós/.inUnek látszik, — én lcgalább, bar adattal bebi-
zonyitani nein tudoiu , de az üsszes viszonyok találkozásánál
fogva bizonyosnak tartom. — bogy Henrik épen a magyar ilgy
vegett kisérte ekkor a császárt Olaszországba s idozék ott oly
bozamosan, hogy abban mind a császárnál, mind a pápánál kbz-
benjár jon : emezt a magyar érdekek támogatására, egy fliggetlen
magyar egybáz megállapitására inditsa ; amannál ininden neta-
lán teendö ellenzést megszlintessen, niinden akadályt elbáritsou.
Tekintve az ligy nagy foutosságát. józainil egyátaljábau fei sein
is tehetö, hogy István As/.trik iinuepélyes kovetsége elôttsemmi
értekezésben пега lett volua a pápával. Nyomára ennek nem
akadnnk ngyan az emlékekben : de ezek általában véve igen
gyéreu jegyeznek fel e korból diploinatikai érintkezéseket s al-
kudozásokat. S ilyetén feljegyzés hiányát talán csakis abból
lehet megfejteni. hogy a pápával fob tatott elftleges értekezés
nem nyilván, valamely kóztudomásra jntott küvetség, hanem
titkon, Henrik herczeg által tortént ; mit egyébiránt az is jaya-
solhatolt, hogy a császár féltékenységének felébresztése kike*-
rllltessék.
Annyi bizonyos, bogy Sylvester torekvéseinek fóczélja
volt a pápai hatalom felmagasztalása és szilárditása, a császáré
rovására. Mar pedig e czélra alig szolgálhatott valami alkalmasb
eszközül, mint ha az épen megtérésben levo két orezágot mind
egyházi, mind politikai fUggctlcnségében támogatja,, a német
3*
befolyás eilen biztositja. Elevo is tudhatá. hogy, ha ezt elérui
sikerlll : a mind egyházilag mind politikailag filggetlen Magyar
es Lengyelországra támaszkodva. hatalmas gátot vethet а csá-
ezári mindenhatóságnak. s a mindent elnyelni akaró német be
folyásnak. Kétséget nem is szenved ennélfogva. hogy Sylvester
papa, ha vele, mint hiszszük, a bajor herezeg a magyar Ugyben
elöleg értekezett, a maga részérol egész készséggel megigérte
lstván kivànatâuak teljesitését. 8 ez Henrik kedvezö izenete
kovetkeztében kttldo'tte el néhány hónap malva Rómába nnne-
pélyes kovetségét. Lehet azonban, hogy Asztrik megjelenése
elött lstván még azon szerzetesek valamelyike által is váltott
Uzenetet a pápával, kik a térftés ügyével foglalkodának.
Hinnlink kell azonban. hogy a papa, ki oly nagy óvatos-
»ággul mttko'dék a maga nagy tervének kivitelében, s ezt semmi
más czélok miatt ncm akarhatá koczkáztatni : egészen mégsem
titkolta el a magyar és lengyel Ugyet a esászár elött. sem végezni
nem akart ennek tudta s megegyezte nélkül. Szükség volttehát,
hogy czen nemzetek Ugyében tüzetesen értekezzék a esászárral s
annak megegyeztét kieszközölje, mind a knlön metropolita alatt
felállítandó fUggetleii egyházra, mind a kllldendö koronare nézve.
Az llgyes, láugeszü férfiíinak. ki a mystikus. úbráudos hajlamü
ifju esászár értelmén és kedélyén kUlönben is oly nagy folényt
gyakorolt, ez nein is volt oly igen nagy t'eladat.
Mi kulönösen a magyar egyház fttggetlenségét, s az István-
nak ktildendö koronát 1 1 lot i : cziránt a papa, úgy látszik, semmi
nagyobb nehézségre nem talált Ottónál. ki egyébiránt jól tud-
hatá, bogy semmi oknál fogva nem képezhet sem magának, sem
a német egyháznak befolyási igényt Magyarországra. A papa
utját e tekintetben valószinltleg mar a bajor Henrik, lstván só-
gora is elkéezltette a császárnál, határozottau megértetvén vele,
hogy a magyarok. bar a keresztény népcsaládbalépnihajlandók.
de fnggetlenségükon e mellett esorbát ejteni nem akarnak ; s
maga a keresztény ség megalapitása is osa к a tuggetlenség meg-
orzésének folíetele mellett sikeritlhet. Ottó tehát, kiben a valló
»os érzelem egészen az ábrándosságig fel volt magasztalva , a
keresztény egyháznak e gyarapodását aunál kevesbbé akarhatá
gátolni, minthogy kttlönben sem láthatott okot, miért vonakod-
uék megegyeztét adni arra, hogy a papa a tole egészen fttgget
 зт
len magyar állam egyházát a némettol függetlenül rendezze be,
в a koronát is megküldje Istvánnak. Csakis igy van torténethtí
értelme annak, mit a német kutfök, s koztók kivált az egykorú
Thietmár, merseburgi pUspok, állítanak, hogy István a csáezár
óeztonzésére s kegyéból nyerte Sylvester pápától a koronát s a
ftlggetlen egyházát. ')
Sokkal több s nagyobb volt a nehézség a lengyel Bole-
szlávra nézve. Ottó, ha végre megnyugodott is abbau, hogy a
papa inegszüntetvén a magdeburgi érsek egyházi hatóságát
Lengyelország felett, a gneznai érsekké nevezett Gaudentiusban,
Sz. Adalbert o'cscsében, egy nemzeti metropolitát adjon ezen
országnak ; abban mindazáltal vonakodék megegyezni, hogy a
papa Boleszlávnak is megküldje az oly régóta sürgetett koronát,
nem lévén hajlandó feloldozni üt azon hübéri kütelékek alól,
melyek, ha nem is egészen az Itnnepélyes, jogérvényes formák
szerint, s habar elég lazan is, de tényleg mégis némi kapcso-
latban tartották a német birodalommal. Ugy látszik azonban,
Sylvester, bizva státusférfiui ttgyességében, bizva fólényében a
csáezár kedélyén s értelmén, mégis hiszi vala, hogy végre sike-
rOlend legyözni Ottó vonakodását, s ez iránt némi biztatásokat
isjuttatott Boleszlávhoz. S talán arra is számítva, hogy a len
gyel követek jelentése végre megszltnteti a császár ellenzését,
valószinüleg maga iuteté meg Boleszlávot, hogy ideje elkltldeni
hozzá a kóvetséget. A koronát pedig számára mindenesetre ké-
szen tarta.
Boleszláv, telve ürommel, Uogy valahára kiváuatai uzéljá-
hoz jut, 999 vége felé Lambert krakói pllspökbt indita meg Re
maba a nagy fontosaágú kovetségben. A császárnak azonban
hírt kellett vennie a lengyel küvet jottértil *) ; s mivel, úgy lát
szik, nem bizott maga ban. bogy Sylvester ostromainak ellent-
állni tudjon : még ez év végén, decemberben, távozott Rómából,

') Imperatorie . . . gratia et hortatu gêner Henrici ducis Bavario-

ruui Wait in regno fuimet episcopales cathedrae faicens, coronara et
l)enedictionem acccpit. Pertznél Ш, 7Ö4.
') Est Unger, я poseni pUspök adnata neki, ki német eredete sze
rint a lengyel egyház függetlenségének ellcnsége, az új gneznai creek
hatóságát sem akarta clismevni, s ar.i'rt ki is hagyatott annak suflraga-
aeusai közöl.
 38
elcbb, némi intézkedések végett Németországba, onnan, mint
monda, barátjának, sz. Adalbert vértanúnak hamvainál imàd-
kozni, Lengyelországha menendö. A pápának korán tudtára
esett a császár с szándoka, s attól öt mindenkép visszatartani
ugyekezvén, Páviába utána irt. élénken f'estve levelében a zava
rokat s veszélyeket, inelyek távolléte alatt Olaszországban, s
knlönösen Kómában támadhatnak. De az üttó kiséretébeu levo
tanácsosok sejték mar, úgy látszik, a papa terveit, s ellene ruü-
kodének. Ezek befolyása alatt kelt Ottó válasza is Sylvesterhez.
Tudtára adván, hogy a maga helytartójáúl Hugo toskáuai her-
czeget uevezte ki, s a papa védelmét mind eniiek. mind a többi
olasz t'ejedelmekuek szivére kötötte, kijelenti neki, hogy kény-
telen távozni az olasz földröl. Mivel pedig erre f'ontosabb üru-
gyet nem talált, sem a rajta oly nagy fólényt gyakorló pápát
non» akarta eleve boszantaui ezéljának öszinte bevallàsa által :
azon klilönbs inentséghez f'olyamodék, hogy egészsége az olasz
eget — pedig tél kozepe volt — nem türheti. „Sajnálom, ugy
mond egyebek közt, hogy a korulmények súlyos volta akadá-
lyoz megfelelnem abbeli kiváuságtoknak. hogy Olaszországban
maradjak. Szivem teli szeretettel irántatok ; de testi állapotunk
s egészségi tekintetek kényszeritenek elhagyni Olaszországot.
Lelkem azonban veletek marad." ') üttó, rövid idozés ntán Re-
gensburgban, az 1000-dik év elején valóban Lengyelországba
utazott, holott bajos volt volna valakivel elhitetnic, hogy ennek
hideg egénél téli idöben nein egészségesebb a szelid olasz égalj.
Boleszláv, szinlelni kénytelen, az Odera t'olyamnál nagy tiszte-
tettel fogadta, s Gneznába kísérte öt.
Bizonyára fontos oknak kellett rábirui a csás/.árt, hogy a
zordon téli idöben oly sietve tegye meg a nagy utat éjszakra. 8
ezen ok nem lehetett más, mint, hogy meggyozodéssé vált benne
a sejtelem : miképen ha a lengyel követeket Olaszoiszágban be-
várja, a lelke és szive t'elett uralkodó Sylvester öt végre is min-
denre rávehetné, s oly módoii fogná clintézui a lengyel ugyet.
hogy Boleszláv magát minden kotelék alól t'eloldva érezhesse a
birodalom iráut. Nyilván ezt bizonyitá egész magatartása Gnez-
uában. miként azt a lengyel és német kutfök tiidtunkra adják.

') Duecheeue : Hist. Franc. Script. II. ЬМ.

к
 39
Miutào ugyanis Sz. Adalbert ocscsét, Gaudentiust, ki márérseki
palàsttal jótt vissza Rómából, metropolitai szckébc iiunepélyesen
behelyezte, a ibolbcrgi, krakói es wratislavi püspöküket rendel
vén suffraganeusaivá ' ), a tisztcletére reudezett l'ényes lakoma
alkaliuával a maga saját házi koronáját tette a koronáért oly
igen sóvárgó Boleszláv fejére j de nein, liogy öt fiiggetlen király-
lyá enieljc, hanem, liogy öt ekként ttnnepélyesen a maga hubé-
rescvé avassa '-). Ily jelentcst adott с koronázásnak maga Bole
szláv is, ki azt korán sem tartváu liiggetlen királysága sanctio-
jának, még késobb is, de II. Henrik ellenzésc miatt sokáig hasz
talan, iigyckezett koronát nyerni a pápáktól. ')

') Thietmár Chron. Lib. III. Pertzuél III, 7tí0 Itt cgyébiránt kra
kói püspökiick nom Lambert, я Kómába küldött követ, hanem Рорро
neveztetik.
■) Meeico (helyesen : Boleszláv) Ottonem III. Imperatoiem ad sc
veniontem . . . triduano convivio adoo deconter pertraetavit, quod Impe
rator, liberalitate illius delectatus, cum infra prandium in monea residens,
eoronavit siio diademate, et sic imperii feodalcui fecit. Chron.
Polono -Siles. Pc.tznél XIX, 558. A késóbbi leiifíyel írók, mint például
Cromer, a koronázást szívescn oda inagyarázzák ugyan, liogy azáltal aesá-
szái Boleszh'ivot feloldotta hiibéri kötelc'kei aló!, s testvérénck, a római
birodalom szovetséges-társának fogadta. De, hogy ezt akkor maga Bo
leszláv sem úgy értelmezte : nyilván kitünik abból, hogy bármi volt ló-
gyeu is viszonya a birodalomhoz, ö magát folyton lckötelezve érzé a isá-
szár iráut. Хеш csak háromszáz vertes lovagot adott a távozó császár
rcndelkezése ahí, hanem öt maga is elkisérte Magdeburgbíi.
') Ottó utóda, II. Henrik, ki mindeu módon cllene dolgozott Syl
vester eszméi s terveinek, Boleszláv iráut koránisem tanusíta oly kímé
letet, mint a maga sógora, István iránt. Értesülvén, hogy Boleszláv foly
ton óhajt koronát uyemi Kómából, még az Alpok szorosait is orízteté,
nehogy a fejedelem az ö tudtán kivül kiildjon e végctt követcket a pápá-
hoz. (Imperator autem Henrieiis, Buselavi consilium non ignorans, undique
vias custodire praeceperat, ut si Btisclavus Roraara nuncios mitteret, in
eius illico inanus deverirent. Damiani : Vita S. Romualdi. Acta SS. Febr.
II, No 52.) Es miclon Boleszláv e miatt titkon két igénytelen szerzetcst
akart volna Uómába küldeni: szolgálatukat tole még ezek is megtagad-
ták, jól tudván, hogy nenicsak a esászár akaratával ellenkeznének, hanem
Sylvester utódától sem fognának szívesen láttatni. (Ld erró'l Sz. Romnald
idézett életét, i. h. II, 114. vagy Mabillounál Acta Cod. S. Benedicti Sae-
cul. Sext. I, 255.) Az idó'k ugyanis Sylvester huíala után súlyosan nehe-
zedtek a pápákra ; s ezek. hogy Henrik király pávtfogását s védelmét a
lázadók és zsaruokok eilen megnyerhessék , óvakodának a sylvesteri
40
Mialatt Ottó Gneznában járt, a lengyel követ íb megérke-
zett Rómában. Sylvester azonban a torténtek utón, kivánatát nem
teljeeíthette volna, a császár megsértése nélkül ; lires kézzel bo
csátá tehât vissza Boleszláv kovetét.1)
Ily korlilmények koztkuldé István, 1000-dik évben, a maga
kovetét, A^ztrik Sz. Mártonhegyi apátot s kijelölt esztergami
érseket,2) Sylvester pàpàhoz, kinél annakutjait, mint fentebb
látok, Henrik bajor herczeg, István sógora, mar az elmult év
ben elokészitette. A papa, Henriktöl értesitetve, kétségenkivttl
tndta mar fobb vonásaiban, mi torténik Magyarorszàgban ; 3) de
a részleteket minden kbrulményeikkel csak most halla Asztrik-
tól. Ezek pedig, az Ö eszméire s terveire vonatkozólag is oly ér-
dekesek, magokban véve oly nagyok és fontosak valának, hogy

eszmék 8 tervck szerint mltködni, в olyasmit tenni, mit a császár irányá-

val ellenkezni tudtak. Sylvester utódai XVIII. János (1003—1009) és IV.
Sergius (1009—1012) forrón óhajták Henrik római utját, hogy általa ve"-
deaaenek. Ld Thietmár Chron. Lib. VI. nro61. Pertznël III. 835.
') A lengyel kóvetseget a XII-dik század elejdbó'l származó Mar-
tinus Oallus-féle le-idoeebb lengyel krónikát 1 kezdve (kiadta ezt log
üjabban Pertz IX. 423.) minden lengyel kútfó' egyezóleg beszëli el : a
pápn álomlátAsának tulajdonitván axon korülményt, hogy ó' a koronát
nem Bol szbivnuk, banem Istvánnak küldte meg. Igy az Annal. Kameni-
czenses (P. rtznél XIX. 58 ) ; igy az Annal. S. Crucis Polon (U. o. 678) ;
igy a Chron. Ungar, vareo i codexe (Endlicher : Monum. Hist. Hang. I. 67.)
Murtinus Gallussal megegyez a vele egykoru Hartvik, Sz. István élotë-
ben; s hihetöleg ezek egyikc a másikból, s mikënt gyanítjuk, Hartvik
Gallusból, meritette olbeszélését. Nines is köztök más különbse'g, mint,
h >gy Hartvik, a maga c/.éljához képest, azt bövebben kiékesíti. Sz. István
ido ib к tit li'gendaja meg semmit sem tud a lengyel kovetségrôl s a papa
álomlátásáról.
') Az eddigi véleményektôl eltéroleg en nem Domokost, йен» is
Sebestyént: hancm Asztrikot tartom az elsö esztergami érseknek s me-
tropoütának ; és úgy hiszen , alább sikerülend arról olvaeóimat is
meggyó'znóm.
') Hartvik ama kifejezését : „ignotae gentis" bizváet csak a meses
pápai álomlátás felékesítése'nek tarthatjuk. Lehetett-e ismeretlen nem-
zetuek tart mi azt, mely luajdnem egy századon keresztül félelemtnel s
rett-.'géjsel to ltd be kalandjain Német-, Frank-, Olaszországot, Burgun-
diát s a keleti birodalmat? Hogy egyebet nc mondjak, „ignota gens'"
volt-e az olaszok eló'tt az, melyról litániáikban is könyörgöleg tönek emlí-
det, hogy mentse meg isten öket a magyarok nyilaitól ?
 41
midôn Asztríktól azokat elöadatni baila, nein titkolhatta el öröm-
teljes meglepetését. Midôn megérté, hogy István az esztergami
metropolitai szék alatt több püspokségeket s monostorokat rész-
ben mar megalapított, részben megalapítani készttl, s mindegyi-
ket gazdag jövedelmekkel látja el ; hogy ö a papságot országá-
ban torvényileg is elsö reuddé akarja felmagasztalni ; hogy min-
denfelé templomok, klastromok, paplakok enielkeduek az or-
szágban ; kivált pedig, hogy István szent bnzgalmában maga ie
tanit s hirdeti az evangeliomot, s a nemzet fóbbjeit ö maga ok-
tatja a hitben, tériti az egyház kebelébe : örömmel és csodálko
zással eltelve kiálta fel : „bizonyára, én csak apostoli helytartója
vagyok az Urnak ; de fejedelmed valóságos apóstol, ki által
Krisztus annyi népet térített magához!" Nem lehet ennélfogva
csodálnunk, hogy István követe Rómában jól fogadtatott, s oly
eredménynyel tért meg, minöhöz hasonlóval eddigelé egy újdon
megtért nemzet sem dicsekedheték, minöt egynek to'rténete sem
mntathat fel.
Sylvester örömmel erösitette meg az Istvántól alapltott püs
pokségeket, meg köztök az esztergami érsekséget, melyet a né
met egyháztól teljesen filggetlen metropolitai joggal s hatosâg-
gal ruházott fel az egész magyar birodalomra nézve, elleDére
VII. Bencze azon 974-ben kelt bullájának, mely által egész
Pannoniát a Salzburgi érsek metropolitai hatósága ala rendelte
volt ; s Asztriknak azonnal meg is adta az érseki palástot, és fel-
szentelte öt érsekké.1) Örömmel megadta Istvánnak is a kért
királyi czímet s a készen alió koronát, a uélkül hogy, mint a
viszonyok titkaiba be nem avatott jámbor irók «lbeszélik, meny-
oyei álomlátás által kellett volna megintetnie, hogy ue Bole-
szlávnak, hauem Istvánnak kUldje meg azt. S e mellett Istvánt
teljes hatalommal ruházta fel : intéznie ezután is népe megtéríté-
sének ugyét, berendezni a magyar egyházat, s abban a patroná-
tnsi jogot azon egész terjedelmében gyakorolni, inelyben azt ez

') A ki meggondolja, hogy az érsekek ez idöben majduem kivétel

uélkül ezemélyesen mentek Rómába a palliumért, s meggondolja azt ie,
hogy Magyarorezágban még nem volt püspök, ki többi társait felezentel-
hette s az újdon megtért benlskókból lett papokat felavathatta volna :
nem fog józanon kételkedhetn!, hogy Aeztrik mind a palliumot, mind a
pilepoki felszenteltetést Rómaban nyerte légyen.
42

itlöben il kercsztényscy lcgkitünöbb fejcdelmei : a német császá-

rok es franczia királyok gyakorolják vala.
E páratlan nagy hatalom megadásánál, mclylyel Sylvester
Istvànnnkat az egyházi ttgyekben felruházta, aligha nem volt
része azon nelieztelö érzelemnek is, mely benne a császár s né-
mileg maga Boleszláv eilen is ébredt, azok miatt, mik Lengyel
országban az ö melloztével tórténtek. Ugy látszik. mind a kette-
jfikkel akarta éreztetni boszuságát. Mi különösen a császárt
illeti : az István szániára kiadott bnllában a császárról egy szó-
val sem cmlékezik, ezáltal is tanusitani akarván, bogy az új
magyar egyházuak s királyságnak egyedUl a pápától, mint a
keresztény népcsalád közös cgyházi fejétol, kell fiiggenie.
HORVÁTII М1НЛ1ЛГ.

Magyar okmány-érdekességek.*)
IPOLYI ARNOLDTÓL.
Ose/.ehasonlító vizsgálatok az okmánytau teren. Egy kis oktnány-
curiosutn ; röyid tartalinánuk adatböso'ge ; holy- os cealádtortoneti adutai-
Adatok a XIII. ezázudi magyarorezági rablólovagokról s ököljogrol.

1.
Valamint a tórténet cpuletének legszilárdabb alapkövei az
okmányok, ngy az okmánytan : a palaeographia és diplomática
a torténelmi tanulmányoknak inintegy propylaenmát, eloesar-
nokát képezi. Megfelelö nyitányiil szolgálbatnak azért társula-
tunk kozlönye kezdetén ezen okmánytani igénytelen kis kózle-
mények, nielyek sorát ezenuel itt megkezdjlik.
Ismeretes, bogy azon élénk IcndUlet és nagyszerü clonic
netelek, melyekkel a tudományok minden terén találkozunk.
nagy részt az ó'sszehasonlító vizsgálatok eredményei. Az ossze-
hasonlitómódszer alkalmazása megváltoztatta. mondhatnók az
összes tudományok s/.iuét ; kezdve Cuvier ota a természettantól.

*) Ezen ozini alatt ezándokom itt egymáeutáu több e tárgyu czik-

ket kozzé tenni.kevéseé tilhanyagolt hazai okmánytanitorténeti tanulmá-
nyaink felébresztéseül.
 48
egèez a nyelvészetig mindentttt ùj világot deritett, ùj tcnyezöket
hozott fel az ismeretek sztnterére.
Sajátságosan épen az okmánytan, — ámbar egyike azon
tanoknak. melynek egyik ága sem nélkUlozheti az összehason
litó vizsgálatot, kezdvc a graphikától egész a sphragistikáig —
mégis és mindamellett is, hogy a gyakorlatban téuyleg folyto-
nosan igénybe vcszi az osszehasonlítást , rendszeresen azonban
annak alkalmazását egyes okiratok fejtegctésében mindeddig
kellóleg még nein crvcnyesitette.
Jelen igénvtelcn kozlésnek sem lehet czélja azonban czen,
rigyis csupán rb'videbb küzleményeknek szánt korlátolt téren a
tan elvont szabályainak taglalása, nielyeknek teljesebb kifejté-
sét a mult századok nagy inesterei : a Mabillunok és többi mauri-
nusuk ntán épen újabbau virágzásnak induit európai palaeogra-
phiai iskolák, diplomatikai és historiai intézetek, mint a párisi
Ecole des Chartes, a berlini és béesi stb. diplomatikai semina-
rinmok tndós mestereitöl és tanitványaitól, mint egy Silvestre és
Sickel, Chassant és Gautier Leon, a velenczei Foucard, s mások
tól e nemii munkálataik nynmán méltán várhatunk.
Itt csupán a kövctkezö rövidke kozlések folytán, a mint
nebány kis okmány-curiosum magyarázatában az osszehasonlító
vizsgálat eredményeit érvényesiteni szándékom, merttlt fel ón-
kényt a tan rendszeresitésének eszméje.

II.
A niúlt évekbeu S/.entkirályi László úrnak baráti szives
ajándékából. hontvármegyei birtokait illetô számosabb régi ere-
deti oklevéllel, a többi közt egy, mind tartalma, mind pedig
alakjára nézve kttlönösen érdekes kis okmány került volt bir-
tokomba ; ktilalakjára nézve ugyanis az alig egy ujjnyi hosszú
s nehány ujjnyi széles borhártyaszelet, egyike azon legapróbb
okmány-példányoknak. melyek mar mint diplomatikai curiosu-
mok is tígyelmet és kiváncsiságot gerjesztenek.
Rovid tartalmának szövege, melyet mar t. barátoin Wenzel
friieztav minap az Arpádkori új okmánytár III. kotete 282. lap-
ján kiadott, az, amint észrevehettí, becsuszott sajtóhiba kijavi
tásával s az elhagyott hátirat pótlásával a következö.
IIa tirât az okmáuyéval egykorú és azonos kéztól;
44

Pro Job de palast contra micbaelem filium Symonis et

fratres suos expeditorie super destructionibus villarum eorun-
dem. A két szélén kivül záró-pecsét helyének nyoma.
Belöl a szöveg :
Datum pro memoria, quod comes Mykus. ofticialis Michae-
lis. Mortumus. Jaco, et Fyle (Igy az eredeti, a kiadásban való-
szintileg sajtóbibából eredt Tyle helyett) filiorum Symouis pro
eisdem dominie suis personaliter coram nobis constitutus, des-
truccionem villarum dominorum suorum ker. wosyan et utrarum-
que kereeken uocatarum. tempore comitis Demetrii filii Ilunth
factam. Job filio Juanche de palast nd plenum coram nobis rela-
xauit. obligatis se adboc coram nobis, quod si ipse Job racione
destruccionis predictorum villarum per dominos suos predictos
procesen temporis inpeterctur. ipse Micus eundem teneretur modis
omnibus expediré. Datum quarta feria próxima post festum beate
agatbe virginis.
E szerint az okiuáuy egyszerü bizonyságlevél arról : hogy
Mikus comes (tiszt vagy hivatalnok) mint Simon négy fiának,
úgymint Mihálynak, Mortumusnak, Jakónak és Fülének tisztje
vagy megbizottja, ezen nevezett megbizói s urai nevében a hite-
les bizonyság elött személyesen ruegjelenvén, Palásti Ivánka
liának Jóbnak teljesen eleugedte a kártéritést urai Kér, Vosyán
s mind a két Kereskén uevü helységeinek vagy birtokaiuak azon
leroutásáért, vagy elpnsztításáért , mely Hunt fiának Demeter
comesnek idejében tortént, — lekütelezvén magát arra, hogy ha
emlitett Palásti Job e miatt idövel Mikusnak nevezett urai által
keresetbe fogatuék, úgy maga Mikus tartozzék öt minden mó-
don felmenteni, vagy helyettemegtelelui.
Az okmány kiadásáuak idcjérc nézve csak aunyit találunk
benne feljegyezve. hogy az Sz. Ágata tlnnepe utáni szerdán
kelt. De scm az évszám nines feljegyezve, sem a hitelestanúság-
nak és helyuek nevé, mely elött és bol az egyezkedés véghez
ment; s az okmány e felett kiadatott — nines kitéve.
E miatt mar AVenzel clöbb idézett kozleményébeu azon
megjegy/éssel kiséri ezeuokiuányt: „bogy klllsojeleiután itélve
ГУ. Béla vagy V. Istvàn uralkodásának idejére mutât, s hibetö-
leg az ipoly-sagi conventnek kiadványa." És e szerint irja is az
okmány rubrumátj ezímfejezetét : „A sági conventnek magán
 46

harcznak eliutézéséról szóló bizonysâglevole. Év nélktll, hihetö-

leg — úgymond — 1242—1272."
Ennvi mindössze, mit czeii borhártya okmány az avatott-
nak mintegy clsfí tekintetrc ko'rülbelol elárul, — mig a szorosabb
palaeogroplüai és diplomatikai vizsgálat mikroskopja ala he-
lyezvc, számos érdekes részlctei tiínnek elü ; sôt majdnem alig
hiheto', bogy a mint mondók, az alig egy ujjnyi hosszíi, apró hár-
tya&zelet ezen nehány sorában egy egész darab, eddig ismeret-
len torténete rejlik azon vidéknek, melyröl szól. S ez az, mit
itt az ósszehasonlító vizsgálat alkalmazása által felmntatni
szándékom.

III.
Kezdem mindgyáit az okmány keltének ismeretlen ideje és
helye meghatározását az nkmánytan elso" fejezetével a graphi-
kával, az irástannal.
A hazai okmány tan ban járatosuak okmáuyunk irás- és be-
tujellege azonnal elárnlja ugyan, hogy az a XIH-dik század má
sodik felében — mint ezt mar fentebb Wenzel is megjegyzi — és
pedig, mint mi hozzáadjuk, annak végsü évtizedeiben iratott.
De ezen megbatározás még igen tágnak mutatkozik. miután az
okmány korának szorosabb meghatározása is mind belsö, mind
klllsö jelekböl bátran megkisértheto.
Ha ugyauis ezen okmányuak hely- és személyneveit vizs-
gáljuk : bennök Hont vármegye régi hely- és személyneveire is-
merhetllnk. Ez által egyszersmind aira vagyunk utasltva, hogy
hontvármegyei régibb okmányok példányait tigyelembe vévc,
ezek kiadásának hiteles-helyei iránt magunkat tájékozzuk, s
ezeknek kiadott okmányait tárgyalt okmányunk korabéli pél-
dányaival összehasonHtsuk.
Hontvármegye rendes hiteles-helyei voltak régebben a me-
gye szomszédságában levo esztergomi káptalan, és olykor a ke-
resztesek conventje is ; azota a váczi káptalan és Garaní melletti
ez. benedeki convent, késobb pedig magának a megyének köz
pontjában keletkezett ipoly-sági premontrei convent. Az utóbbi
nevezetesen elsö sorban foglalkozott a Hontvármegyét illetö hi
46

teles levelek kiadásával, mintegy 125* —62 ota '); niely idötöl
t'ogva mar számos kiadásait birjuk. luelyekröl máshol hövebl»
alkalinam lesz a convent to'rténetének Jcirásában s/.ólanom.
Ha mar ezen hítele« helyek egykorú eredeti kiadványai
példányait, — miutiket sajàt gyüjteményemhen és családi le-
véltáromban többes számban birok. valaniint az illeto más levél
tárakból ismerek. — összehasonlltjuk itt tárgyalt okináuytink
kal, összevetve kiilönösen azoknak betíi- s irásjellegével : i'igy
elsfí tekintetre fel fogtttnni mindgyárt, hogy a/, ipoly-sági convent
kiadványainak irásához okinányiink lietiti s irása leginkább ha
sonlítanak. Elfíttem áll nevezetesen a sági conventnek egy ér-
dekes okmánya Jeszenszky Salidor nrnak levéltárából, hová a
honti varsányi (epen azon helység melyet okiratnnk is wossyon
név alatt említ) Simonyi íis család levéltárából mint leányági
JiWikösre jntott, s melynek irása annyira hasonlit tárgyalt ok-
mányunkéhoz, — hogy valósziniíleg ugyanazon kéz irásának
mondható.
Ezen hason-irású okmáuy pedig kiadatott László sági
prépost és conventje által 1296-ban. Az okmányban ugyau, igaz.
az esztendö következöleg van irva : Anno domini m" с" nona
gésimo sexto. Miszerint tehát az évszám sajátlag 119(5 volna.
De hogy ez nyilvános és puszta iráshiba s illetöleg hiány : in"
cc° nouogerimo sexto helyett. és hogy a második százas (tehát
egy c°) elniaradt. mntatja nemesak az, hogy a hiányzó máso
dik százasnak (c-nek) Ures helve is ielisnierhetö ; de nevezeteseu
azou szembeötlö ismeretes körlllmeuy is, hogy a sági convent
csak mintegy 1235 és 124<> ko'zt alapítatváu, mint alapító-leve
lének 1208 diki újabb inegerositése tani'isftja ) : 1196 ban e sze

') Györi tört. fiiz. III. 284. Ifj. Kubiuyi F. -A sági convent legre-
gibb híteles kiadványai."
'■') Lásd Feje'r Cod Dipl. IV. 3. 433 Mert uyilván teVes a Monaste-
riologia Hung. (Czinár II. 55) а/.он vólemenye, hogy Ságou mar a pre-
moDtreiek el6tt a benedrkieknek lett volna conventje, — mire Istvánffy
azon hibás állííása, hogy a sági pi4;]>ö.4teagot benedekinck ¿в нега pre-
montreioek mondja, ezolgultatott okot a Monasteriologianak, bogy ezt
Gejza 1076 okirata helyével is tamogassa; holott ebben (Lásd Cod. Dipl.
I. 436.) a Gar um melletti sz. benedeki apáteágnak cgy Ság nevü birtoka
a Tieza s nein, az Ipoly raellett erolitetik.
 4t
rint még lenn пеш állhatott; ей hogy László a sági conveutuek
az okiratok szcrint mintegy 1281-tül liíooig volt prépostja.1)
Okmánynnknak e s/.erint mar kitlsö, palaeographiai jellege
vizsgálata is, és üsszehasoiilítása kétségen kivül helyezi,
1-ször azt, hogy valóban az ipoly-sági conventnek, mint
hiteles-helynek kiadváuya; 2-szor hogy az a XUI-dik század
vége felé, és pedig annak mintegy ntólsó tizedében 1 290 körttl
adatott ki.
Jóval érdekesebb azonban okmányunk belsó' tartalnia ösz.
szehasonHtásának eredménye, inirül mar a kiivetkezíí fejezetbeu
szólok.

Egy magyar emlékirat a XVI. századból. *)

A mióta régi okmányok t'elkutatása képezi magáufog-
ialkozásom egyik kedvenc/. tárgyát, érdekesebb leleménynyel
nem dicsekedbettem. mint azzal. melyet mindgyárt felniuta-
tandok.
Ama sok okmány kózt, melyeket, veletek tisztelt barátim,
részint köz- részint magán-levéltárainkban átolvastam, keresztül-
torgattam, alig találtnnk egyebet, mint rövidebb vagy bosszabb
tarta bun . de többnyire csak magánérdekü adomáuyozásokat,
¡irökbevallasokat, igtatási jelentéseket, itéleteket stb. ; melyek-
nek azonban egyforinaságuk mellett sem vesztök el eddigelé
érdekeltséglinket s vágyunkat a további kntatàsra ; inert hiába,
ba a fölfedezett régi okmány basonló is tartalmára nézve az elöb
biekhez: azért megraarad annak niindig saját érdeke. Sovársze-
meink egyszerre áttekintik cgy-egy új okmány tartalinát, az ösük
szellemét. bazánk dicsö, inajd isniét bonis multját véljiik azokról
lepillautani. — Vágytam azonban mégis. hogy oly okmány bir-
tokába juthassak, mely általános türtéuelmi érdekkel bfr. s annak
fótárgya ne valamely magánviszonyra vonatkozzék.

') Fejérvári : Series Praep. et Abbatiarum. Nemzeti Miizuuui kéV

rata ; в a Codex Diplomatieusban több okmány, valamint Rakóvszkytól
k^ziratban kiadatlan okmAnyokból ünezeállítva a sági prc'postok nevsora.
*) Pelolvastatott szerzö által a dunántiílí törte'net- es regdsisetked-
velök 1866. dec. 27-рп R^pozoSzemcr^lx'n tnvtott összejövctelp'n.
48
S ¡me valahára tcljesült ezen vágyam.
Bematatom tehát érdekes találmányomat ; ez Martonfalvay
lmre deáknak — a XVI-ik századból való emlékirata, melyet a
múlt nyáron Felsö-Böki Nagy Sándor úr level taraban, kutatá-
sunk alkalmával Horváth Elek társnnk fedezett föl elsöben, s
ismertetéslil nekem átengedni szives volt ; fivé tehát a foérdem,
én csak napszáraosi kiitelességemet teljesltém, midön ez emlék-
iratot lemásoltam. s nóktek tisztelt barátim az erederit ezennel
bemntatom.
Áll ezen emlékirat — kisebb 4-edrét alakú papír-ivekre írva,
60 lapból. Az irás megkezdetett Szécsényben más kéz által 5 la-
pon át, s folytattatott maga lmre deák által beteges kézzel egész
végig : innét a remegö g nehéz olvasatú irás. Befejeztetett az
emlékirat Pápán 1585-ben, mint ez magából az okmánybol is
kitttnik.
Legyen szabad, minekelötte magára az iromány tartalmára
áttérek, a szerzfi családi eredetéról annyit niegemlitenem, bogy
ö az ösi vasvármegyei Martonfalvay családból veszi eredetét,
Martonfalva — rfividen Martonía, — Vasvármegye kelete szélén
Jáuosháza mellett fekszik, jelenleg Felsö-Buki Nagy Sándor úr
birtokában van, kinek egyik ose a Felsö-BUki Nagy család ffiala-
pítója Nagy István. alnádor (élt 1670— 1735) Martonfalvay -
leányt birt második nölil, kivel Martonfa, s egyuttal a Marton
falvay család levéltárának birtokába jutott ; e család még nem
halt ki, tudtomra Veszprém vármegyében most is virágzik a
Martonfalvay család. — Nagy Iván genealogiai munkájában hi
basan álltttatik szerzönkröl az, hogy б 1494-ben volt somogyvári
várnagy ; szerzönk a XVI ik század elsfi felében szUletett, mint
emlékirata tannsitani fogja.
Nagy Sándor íir, sitkei levéltárában, tfibb ezen családra, s
leginkább szerzönkre vonatkozó okmányokat találtunk, példánl
egy okmányt
1494-böl, mely szerint Martonfalvay István fia János, s
ennek fia Gyfirgy, martonfai birtok-részllket, Martonfalvay De
nes fiainak Gergelynek , Lörincznek és Bálintnak eladták.
Továbbá
1546. Enyingi Tfirfik János , Martonfalvay lmre deákot.
pápai várnagyát, — somogyvári, szigligeti, pápai és Bemeteud
varban eltöltött várnagysága idejére iniudeu szàmadàsi teber
al 61 felmeati.
1561. I. Ferdinand kiràly nevében kiadott okniàny szerint,
Martonfalvay Imre deák port folytatott Làezloval, a pannon-
halmi l'oapáttal.
1568. Méreg Mihály nádori belytarto elött, Martonfalvay
Imre deák es malomsàri Saáry István egyináskozt egyességre
lépnek.
1571. Miksa kiràly ezen egyességet helybenhagyja.
Atnéztem még több okmányt, melyek szerzönkre vonat-
koznak, eznttal csak a i'ennebbieket emlitem. Tapasztaltam ez
okmànyokbol, hogy szerzönknek több dunántúli megyében volt
birtoka ; emlékirata tanusitja, hogy több helyen részint mint kö-
vet, részint a török elleni hadjáratokban is szerepelt : több vàrnak
várnagya, s Vas vármegyének alispánja is volt ; az iràsban jár-
tasságát tannsítván az is, hogy „Litteratus" melléknévvel Ion
megtisztelve. Foérdeme azonban szerzönknek mindeuesetre az,
bogy hátrahagyta az utókornak emlékiratát, melyben leginkább
bámulnunk kell tiszta, igazi magyar zamatú irályát, és oly torté-
nelmi emlékirást, mino azou korból auyauyel vttnkön a legritkáb-
bak küzé tartozik.
Szerzönk igen itjú korában, — 15—20 éves lehetett, —
Enyingi Török Bálint szolgálatába lépett, — mint ezt maga el-
mondja emlékiratában ; s késo oregségéig, — mindössze 65. évig
állott az Enyingi Török-csalad szolgàlatâban. Az életben sok
bányatást, s fáradalmainak csekély jutalmát találta. Emlékira
tában igen sokszor elofordúl ama panasza, hogy érdemei nem
méltányoltattak.
Midön emlékiratait 1585 ben befejezte, szerzönk 80 — 85.
éves lehetett; ezen aggkorában is lires idejét arra használván
fel, hogy emlékiratában elmondja, leirja mindazon szolgálatait,
melyeket az Enyingi Török-csalad érdekében tett.
Foczélja tehát szerzönknek az emlékirat szerkesztésekor
az vala, hogy Török Bálintnak akkor életben volt unokái, Török
István és János szerzönk szolgálatairól méginkább értesüljenek ;
de midön ezen szolgálatait szerzönk leirta, egyszersmind, —
miután több helyen megfordúlt uraival, az Enyingi Törökökkel,
Századok. 4
50

hazánk torténelmére nézve igen becses és sok részben ismeretlen

adatokat jegyzett föl.
Végezetre néhány érdekesebb helyet közlök az emlékirat
bol. Kezdete ez :
„Martonfalvay beteges Imre deák »zolgálatáról rövi-
„dedöu való emlékozet, az nagyságos Török Bálint uramtól
„és asszonyomtól, feleségétol Penflinger Kata asszonytól ö
„nagyságától fogva," stb. Emlékiratát pedig igy végzi
szerzönk :
„Elöször ez irás kezdetött Szécsényben, de végeztett
„elPápán, Szent András estén, az az Szent András bavának
„29. napján, ennyi esztendöben : 1585. Nagyságtok szol
„gája — betegös, megfogyatkozott Imre deák , Marton
falvay."
Ëgyik legérdekesebb belye emlékiratunknak az, melyben
szerzönk mint szemtanu, Budavàrânak 1541-ben a törökök által
tortént elfoglalását következöleg irja le :
„Továbbá az bitetlen török csáezár az német fejede-
„lem eilen Buda vara, városa megszállásáért, basáját bo
„csátá nagy bada val , az német badat az Szent-Gellért
„hogyén megveré, és azután ö maga is török csáezár szü-
„mélye ezerint fölerközek minden hadaival, Buda várának
„t'öllul az Duna mellett táborba szálla, és az magyar urakat
„hozzá bivattatá, de az én kegyelmes uram, (Török Bálint)
„betegaége miatt nem akar vala kimenni; de az kincstartó
„barát, (Martinuzzi) ki azelött elárulta volt az én uramat,
„egyebet nem akara benne, bogy az én uram is kimenjen
„az urakkal, az török császár laboraba. Az én kegyelmes
„uram к é s z vala Buda varaban, csak Batthiányi Orbán-
„nal és Podmaniczky János uramékkal megmarada Buda
„városában, és megesküdni kincstartónak és az urak-
„nak, hog y mind ezcn romlással megtartja
„Budátaz török eilen keresztyén fejedelemnek;
„Isten segitségével ; — de ugyan nem akara engedni az
„kincstartó barát semmiképen ; kiért az én uram
„nagy sok jambo r clött, az Buda kapuiu
„belöl tudományt is tön; — úgy mené el az én
„uram az többi urakkal. En is az én uram után jelön vol
 51
„tarn, az urak bemenének az török császár sátorában ; mi
„az szolgákkal kivül várók az urakat, de egy keveset
„várván, az urak kijövenek, de az én kegyelmes uramat
„ottbeu tartóztaták. Azonközben az török tàbor megzen-
„dtile, es Buda városa fêlé sietének. Egy emberkàr nélkill
„bementenek Buda városában ; az volt jobb az magyarok
„közöl, ki hová futhata az török elöl.
„En Sándor Mihály társommal megmaradék, várván
„az én kegyelmes urani kijovetelét az sátorból, de ugyan
„nem jöve. Estve felé az János király fiát is hozák az
„császárhoz, azt is békével bocsáták ; hittak minket is,
„hogy tölök elmennénk egyiltt : de remenylöttök vala, hogy
„az mi kegyelmes urnnkat is elbocsátják ; de azután, hogy
„beestvelodék, az török császár sátora elöl az törökök el
„liztenek." stb.
Mint támadott meg 1543 ban es 1544-ben egy török csa-
patot, s különösen minö fortélylyal szabadítá fei mint pápai vár-
nagy Ozorát a törökök ostroma alól, elmondja következöleg :
„Mikort az budai, pesti, esztergami és fejérvári tö-
„rök nagy haddal az Kemenosallját mind elrablá, néhol
„égeté is, akkort az* derék seregböl szakadott volt egy
„falka török Ugod felé az Bakonyra, úgy mint otszáz, lo
„vag török. Izenék Horvát Markónak és Ádám deáknak,
„az Nádasdy uram ezáz lovagjának az Rábakozbe, üogy
„jöjjenek sietséggel, egy falka török az Bakonyba búdo-
„sik, az derék hadból szakadott ki.
„Azonképeu Gyíírré is hirt adék Horvatinovics urara-
„nak, ki az idöbe akkor kapitány vala Györött, hogy az
„györi haddal ala jone, az Bakonyra; nem sokára Hor-
„váth Marko uram erköze az Rabaközröl. Ugod
„felé indulánk, lovést is hallánk onuét, inkább kezdénk
„az fele menni. Tehát Telekösy Imre uram az devecseriek-
„kel elöttönk vagyon az török után. Izenénk neki, hogy
„ne sietne, várnójok meg az györi hadat, elérjok azért az
„törököt, mert igen megfáradt, be nem mehet Fehérvárra
„egy huzomban, valahol de meg kell szállani, megverhet-
Jök Isten segitségével. De irigy az magyar uemzet, kiki
„magának kivánja az tisztességot : nem akara megvárni.
4»
52
„Tehát az török letelepedett egy völgybe , nem messze
„Pusztaporvához, eszökbe vevék (észre vették), nem sokat
„kaphatánk bennök ; de az szegény rabokat, és az bar-
„iuot, jnbot megezabadítójok laten segitségével. De az tö-
„rök egybensereglék, reánk akar vala jönni, hogy keve-
„sen valánk, de egy ároktól nem johetének reánk. Hamar
„azonközben érkezének az györiek, az öreg dobbal és trom-
„bitákkal ; ezt hall van az török, elijede, ugy mené el Fe-
„hérvár felé. Hogy haza jovénk Papara, az rábakozi vité-
„zekkel : az én kegyelmes uram házába béhíván óket. miért-
„ hogy én fárasztottam vala öket ide ala, vendégleni nekem
„kellütt, az én kegyelmes uraim tisztosségokért ; de azzal
„az én kegyelmes uraim haza meg nem fogyatkozott.
„Azután nem sok ido muívan az gonosz hitetlen to-
„rökök az budai basával egyetemben tanácsot tartának,
„Ozora vara megszállására. Nagy haddal megezállották és
„igen megtoreték ; ezt én meghallván, sieték Gyorré az ki
„rály képéhoz, hogy az györi hadat készitetnéje ö nagy-
„sága; az több vitézeknek is esedozém, hogy Ozora segit-
„ségére jonének, mert az török megszállotta, és erösen lö-
„teti, vitatja. Könyörgesemet mcghallgatváu, músoduap
„indulának : Horváth Marko uram az Rábakozrül, az de
„vecscriek is azonképen, innét (Pápáról) mi is, az mi ke-
„ vesen voltonk, indulánk ; de Ozorára nem merénk menni,
„az sok törökre, hanem egyenesen Fehérvárra menénk, és
„a városnak egy felöl a hostagját (klllváros) megvevéjok,
„és valami részét el is égetéjek. Ebben hir lett Ozorára :
„mindjárást megszabadult vlváea, Fehérvár felé sietének
„alóla ; mi sem késénk sokáig oda. 1st en segitségével bé-
„kével haza jovénk, Ozora vara is megszabadula. Annyira
„mondják, hogy megtorték volt, talán csak azon napon is
„megvették volna, ha el nem kellett volna futniok alóla ;
„de jó Istenllnk volt, ki megszabaditotta az szegény ke-
„resztyénoket az ozorai rabságból, kinek tisztesség és di
„csosség adassék mindörökke , Amen. OrUltemben én is
„az fö uraimat az én kegyelmes uraim házába megven
„déglém, jó tisztességgel és jó tartással, ki miatt elfeledék
„az vitézek minden fáradságokat. Nekem is nagy hálákat
 53
„adának fejenként szorgalmatos gondviselésemért akkort,
„de immár ezntán nem tudom mi névvel veszik. stb."
És igy tovább folytatja több érdekes események kozlését.
Fobibája emlékiratunknak az, hogy nem találunk benne évszá-
mot, annak tehát többi torténelmi adatainkkal leendö össze
egyeztetését, és az illetö jegyzetekben évszámokkal való ellá-
tását szükségeenek vélem ; mihez több idö igényeltetvén, addig
is míg az egész emlékiratot igy ósszeállithatandom '), annak
elóleges ismertetését fölöslegesnek nem tartottam.
NAGY IMRE.

A murányi Venusról.
Os amazonaink egyikének, a hires rimaszécsi Széchy Má-
riának, — kit udvari költöje Murányi Venus czimü mtivé-
ben megénekelt, — árnyoldaláról az egykorú — mint mondani
szokták — rosz világ nyelve többet suttogott, mint a közö-
nyös utódok.
Széchy Mária — mint tudjuk — Széchy Györgynek ho-
monnai Drugeth Máriától szuletett leánya volt. 1627-ben ment
férjhez Bethlen Gàbor erdélyi fejedelemnek István testvérétol
való unoka ocscséhez iktari Bethlen István bihari foispán és vá-
radi kapitányhoz, kitöl azonban mar 1633-banozvegyenmaradt.
A fiatal korban elhalt férjet Gyula-Fejérvárott temeték el, és
mar a gyász szertartások után a dévai utazás miatt miféle hir
csördült vala az emberek kozott sógorával Zólyomi Dáviddal
való viszonyára nézve? irva hagyta o'néletirásában Kemény
János, (246. lap.) ki e részben hiteles forrásokat emleget.
Széchy Máriának második férje rozsályi Kún István volt.
De e frigy nem ütött ki Udvösen. És mily botrányosan tortént a
szakitás ? megirta az egykorú Szalárdy János Siralmas króniká-
jának 92. lapján.
Ez idétt Magyarország felsö részében egy délczeg, nagyra

') Úgy tudjuk, t. barátunk e munkában mar jól elöhaladt, és igy

nem sokára gazdagítani fogja az eddig ismeretlen, becscs magyar cm
lékiró kiadáaával tërténetirodalmunkat. Öröramel várjuk ! Szerk.
54
toro férfiii élt : Fülek vár kapitánya gróf Wesselényi Ferencz (a
késobbi nádor), ki nejének magyarbéli Bosnyák Zsófiának 1644-
ben tortént hálala ota özvegyen élt. Az elhalt kegyes nöröl szóló
legenda, és a világ rosz nyelve azt suttogá, hogy Ferencz úr
közel viszonyban àll az ekkor mar Murányban lakott Széchy
Máriával : a murányi Venussal. A hlrt és foltevést valósziníivé
fokozta az eredmény : a kóvetkezett házasság.
Széchy Máriát második férjétól Kún Istvántól. mint pro-
testans feleket nem csak ágytól és asztaltól, de a házasság kö-
telékeitol is véglegesen feloldozták a helv. hitvallású lelkészek.
Ezen elválást egy újabb házasság követte a protestans Széchy
María és katholikin Wesselényi Ferencz között. E vegyes há
zasság érvénye eilen a katholika egyház kifogásokat támasztott.
nevezetesen az elválasztás érvényénck tekintetébol. Olvastam
ama torténelmileg ¿rdekes peres tárgyalásokat, melyek e házas
ság érvényét feszegetik egyházi tekintetböl, de e perczben nines
módomban azokat ismertetni. Tény az, hogy utóbb a magyar
katholika egyház feje, az ország akkori primása a szokott for-
mák megtartása után katholikus szempontból is az elválasztást
helyesnek,' és a Wesselényi Ferenczczel kötött házasságot ér-
vényesnek itéletileg is elismerte. Az eddig — tudtomra — is-
meretlen okmány igy szól. „Mi Lippay Gycirgy, Isten irgalmas-
ságából az esztergomi székes egyház érseke, azon nevtí várme-
gye örökös foispánja. Magyarország primása, született követ, fö
és titkos kanczellár stb. Adjuk tudtára, kiketillet, mindenkinek.
Hogy minekutána a közelebbi idökben méltóságos gróf Wesse
lényi Ferencz úr, fttleki kapitány és ö Felsége tanáesosa, tekin
tetes és nagyságos gróf Széchy Máriát, elóbb ugyan néhai mélt.
gróf Bethlen István ózvegyét, utóbb azonban nagyságos rosályi
Kún Istvánnak férjezett, de attól a helvét hitvallású predikáto
rok által nemesak ágytól, de a házasság kótelékétol is elrálasz
tott nejét feleségétil és hites társáúl vette volna ; azon nem
könnyti kérdés támadt és elönkbe. mint Magyarország Primása,
született к óvete és kulonben is a hazas felek illetékes egyházi
hatósága ele eldontés végett terjesztetett : valjon tudniillik, él-
vén még, és életben lévén nevezett Kún István úr, emlitett
Széchy Mária asszony a szintén emlitett gróf Wesselényi Fe
renczhez férjhez mehetett-e, és vele házasságra léphetett-e érvé
iiyesen és torvényesen ? Mely kérdést — midön mi a mellettlink
levo komoly hittudósokkal megháuytuk és vetcttiik volna,
ezzel sem elégedvén meg, azonfelül >a nagyszombati ев gréczi
akadémiàk és bécsi egyetem hittudósainak, nem kttlönben De
Lugo János jézustársasági atya és római rendes hittanárnak
értelmét és véleményét is, közölven elöbb velük irásban az esetet
é§ kérdés állását , — megkaptuk volna, ezeknek is egyezö véle-
ményiik folytán úgy találtuk és végeztlik vala : hogy a ne-
vezett gróf Wesselényi Ferencz és gróf Széchy Mária között
kelt és kötött házasság érvényes és torvényes légyen, az okok-
ból, mivel a gróf Széchy Maria és Kún István között elöbb kö
tött házasság sem torvényes, sem érvényes nem volt, hanem
semmis. Nem azért pedig, mivel kálvinista predikátorok által
választattak el, mint a kiket a lelki torvényszék torvényes birái-
nak és házassági ugyek eldöntöinek el nem ismerlink, sem azért,
mivel az egyszer torvényesen kötött házasságokat, a kotésre
nézve felbonthatlannak tartjuk ; — de más, elöttünk tárgyalt
elégséges és fontos okokból — mint fönebb mondatott — a Kún
István és Széchy Mária közti házasságot érvénytelennek és sem
misnek nyilvánitottuk , és nyilványítjuk e jelen sorok által,
hogy többször említett Széchy Mária a szent kánonok szerint
gróf Wesselényi Ferenczhez torvényesen és érvényesen férjhez
mehetett, es ment is. Mindezeknek bizonyságára a nevezett hi
testáreaknak ezen levelünket adatni és kiadatni határoztuk.
Nagyszombatban, mart. 27. 1645. évben.
Közli : NAGY 1VÁN.

Károlyi Salidor hadi clüterjesztése s észreyételei

az 1717-iki tatárjárásról.

Most, épen midön ünnepélyesen készülnek megülni a lelkes

máramarosiak a borsai tatárverés másfélszázados évfordnlati
napját : kétszeres érdekkel birónak hiszszük ajelen kozleményt,
mint egykorú, hiv, és ugyancsak jól értesült, s a legilletékesebb
egyéntol eredö elbeszélését amaz emlékezetre méltó eseménynek.
56
Mert ki volna illetékeeebb a fennforgó tárgyra nézve К á г о 1 y i
Sándomál, a tiszatáji vármegyék akkori parancsnokló tá-
bornokánál, a kitUnö tehetségli, a fényes multtal biró vezérnél ?
Ö rea vala blzva a Tiszavidék oltalma ; Ö hozzá érkezének a
határokon vigyázó tisztek, s a kirendelt vármegyék jelentései.
A ki az 1717-iki török háborn, s különösen a tatárjárás
tUzetes torténetét akarná megirni : a gr. Károlyi-Ievéltárban igén
gazdag kútfore találhat. Nagyszámú egykorú tadósítás öriztetik
dt t. a es. tábornokoktól úgy, mint a magyar hatóságoktól, es a
nemzeti védero fönökeitöl.
Nekiink ezuttal nem czélunk a tUzetes tárgyalás. Gsak az
ide vonatkozô legnevezetesebb okmányt : magânak К à г о 1 y i
S á n d о r nak a kapott tudósításokból osszeállított eloterjesztését,
s a in ¡irania ros i védelem egyik intézoje Sztojka László
ottani alispán eljárása felöl írt észrevételeit közöljük, — némi
jegyzetekkel kisérve, különösen a tatárverés föböset В a g o s s y
Lászlót illetöleg.
Érdekesnek tartjnk ez eloterjesztést irodalmi szempontból
is : mint az onéletirata és naptári jegyzetei által kortorténetiró-
ink kozé sorolt Károlyi Sándornak egy eddigelé ismeretlen mun-
káját. ; és torténelmi becscsel birónak tartjuk új adataiért, melyek
által ama tatárjárást egészen más, a többiektöl eltéro szlnben
tünteti fel : a midön leplezetlenttl bevallja a nép hangulatát,
mely — mivel a tatár baddal a feledhetlen Rákóczi bujdosó ve-
zéreit várta — nemcsakhogy harczolni nem akart ellene, s
elfntni clöle : söt készséggel kUldi vala követeit a hódolásra.
Károlyi maga is Tokajba menekülni volt kénytelen ; úgy, hogy
ha a tatárral — ha nem is maga a nagynevü Bercsényi — de
csak Eszterházy Antal, Forgács vagy Csáky bejö vala : a Tiszán
túli nép újra fegyvert ragad, és — talán sajnosan — ismétlodik
a — kuruczvilág.
A töröknek Nándor-Fejérvárnál tortént megveretése után
jó, hogy ez nem tortént, s Eszterházyék is nyilván ezért nem
jovének be, megóvandók a szeretett hazát újabb — s remény-
telen — vérontástól.
De halljnk immár magát Károlyit.
 57

Re la ti о.
Ámbar eleitül fogva mind volt hire ezen Hotinban gyüle-
kezett ellenség eruptiójának : mindazáltal ex certis relationibus
megérkezvén, hogy mar két rendbeli ordere meglévén, elindult,
Cutna nevti helyhez szállott Moldvában, s csak harmadik ordert
vár, azonnal onnat is megindúl ; másfelttl penig ugyan Lengyel-
országbúl megirattatott, hogy akár verjék meg az törököt, s
akár vegyék meg Nándor-Fejérvárt, akár ne : de ezen ellenség
Eszterház Antallal és Belesborsával tiz s tizenkét nap
alatt megindúl. ' ) Azért tréfára nem lehetvén vennem : azonnal
ex superabundant is szükséges helyekre mindenfelé megiratta
tott, s nona teljes hatalom nem vala az vármegyék felultetésére
ée hadnak felvételére, mindazáltal in tali exigenti necessitate
azonnal Tiszán innet való vármegyékben Telállított katonaság
hajduvárosiakkal együtt ordereztetett Báthorhoz, Tiszán tul való
az Bodrogközre, lengyelországi passusokra nézvc ; nemes Mára-
maros vármegye penig viritim, valaki fegyverfogható volt, in-
snrgáltatott, és applicáltatott Bagossi Lászlóval ?) levo Szathmár

') Bagossy Lús/ló, ki mar jiilius elejétol fogva s ege'sz augustas

liaván át vágatta, aánczoltatta a máramarosi hegyszoroaokat, a melyeken
a azatmár vármegyei hajdusággal örködik vala — irja ang. 6-káróI (1717.)
Husztiól Károlyinak : „Itt (huazti) commendans uramnál leven, munká
cei kapitány levelet mutatta, hogy Bercsényi,C8áky Mihály
к i akarnak iitni, ügy Eszterházy Antal; én bizon nem
hiazem, mivcl Moldvábul Hottín tájárúl egészlen eltakarodott az eilen,
ség, az ki csak harczra való volt, Landor-Fejérvár segitségére." Továbbá
aug. 9-kérol Petrováról (Máramaroaból), midó'n a borsai sánczokat csi-
náltatta, úgy Lengyelorezág, mint Moldova feie" : „Erdély felöl egyet is
máet is beezelnek, kiknek hitelt nem adok. Л/.t is referálják,
hogy Forgács (Simon) Erdélyben be akartcsapni, és
visszaverték." (L. Bagossy L. credeti leveleit a gr. Károlyilevéltárban.)
5) Bagossy Láezló a Károlyi-családdal egy eredetü (de genere
Kaplyon), s bátyjának Bagossy Pálnak a spanyol örökösödesi háború
kezdetén toborzott magyar gyalog ezredében mint kapitány szolgált ;
sokat vitézkedik vala a Rajna mellett és Olaszorezágban, egész az ez-
redeeségig emelkedve.Folébredvén azonban kebelében a honvágy és sza-
badságszeretet : kbveté rég Rákóczihoz állott bátyja példáját, в 1709.
elején Olaszorazágból török földre, innet Landor-Fejérváron At hazájába
szökött, a Bákóczi által az ¿pen ez ido tájtt pestiaben elhúnyt derék
58
vármegyei hajdusàg és katonaeág mellé, az lengyelországi és
moldvai passusokra.
Azonban Isten az gyózedelmet Belgrad alatt megadván
20 dik Augusti, elterjedvén az hire az vármegyéken : az kik
mennyiben dispositiômot végben vitték volt is, — széljelbocsá
tották hirem nélkül az katonasàgot, s nemes Máramaros vár-
megye is ki-ki házára oszlott, az egy Bagosi Làszlo maradvàn
cum suis az passusokon, hozzá adjungáltatván az Bereg várme
gyei bajduság is.
Azalatt az pogányság 19. Augusti Campolongára szàllott;
20-dik az beszterczei passusou bé is ment Erdélyben, 21-dik el
is buritotta ; Szantho-Mir kapitánya Gersel ezeket megirván, le-
velei ad principales transmittáltattanak, maga pedig lajdinant-
jával egyiitt elfogattatott, s az passuson levök dissipáltatván, ko
rtllbelttl 500, kikben 17. mondatik megmaradottnak lenni ,
s azután is egyet-kettót az erdökrül visszaszivárogni.
Diebus 22, 23, 24. Erdélynek Maros- és Bzamos-mellyéki
részeit és az Mezoséget bényargalta az pogányság, az népet fu-
tásban t alai van rablotta, vágta is, de nem annyira, égetve pedig
jobbára csak az urak kastélyit és majorjait, kbzben-kózben pe
nig falukot is, kit egészlen, kit résziben.
Mennyire extendáltatott penig excursiója és rablása : mél

bátyja ezerének ezredeeévé neveztetett. Mint ilyeunek veres ceatája volt

Kirchbaum es. tábornokkal a karikai szoroson ; majd a romhányi Utkö-
zetben vett re'szt, hol a kuruez gyalogságot ö vezérelé. Azután, az öreg
Badicsot a pestis elragadván, Bercsényi Bagossy Lászlót tette a tekinté
lycs kasBai eró'sség parancsnokává. Itt, midon majdnejn az egéez hely
orség kihalt mar, híven megallá a sarat, noha maga is háromszor kapta
meg a pestist : de mindannyiszor szerenesésen kilábolván beiöle, utóbb
mar csak tréfára vette a szornyíí ragadovanyt. 1710 ó'szén Eperjest vé-
delmezte Virmond és Leffelholz hadai eilen, sokáig és hó'sileg ; mignem
végre, iimételt veres kirohanáeai után, maroknyi ó'rségével nem annyira
a szükeég, mint a városuk régpueztulásától rettegó' eperjeei polgárság
kényszeritése folytán deczember elején capitulait, de oly fényes foltéte-
lekkel, hogy ó'rségével fegy veresen, ágyukkal, kibontott lobogókkal,
hadi zene hangjai mellett vonúlhatott el Kassára. A ezatmári béke ide-
jében Mankács varaba zárkózott, és csak ennek két hó mulva bekóvet-
kezett feladásával fogadta el a ezatmári pontokat. T. K.

^
 59
tóságos generalis Steinville uram kétségkivül declarálta, mivcl
ide úgy irta, hogy egynehány falut égetett fel.
Itten ugyan az relatió úgy lött, hogy azon beszterczei pas-
sustúl szélt vevén az pogányság, ki is 2ñ, 000 nek számláltatott,
egyik szárnya az Sajó mellett Régenig, onnat ala az Maros
mellett s azon által egész KUkUllovárig, s onnat megfordulván,
keresztül az Mezóségen Mezo-Csány felé, nem messze Tordához
jött, az Szamos mellé Bonczidához : в ottan egyezett meg azon
szárnyával, az ki az Szamos mellett jött ala, és az Mezóségen.
Azon belül való districtust felrabolván, s feljebb irt mód szerént
égetvén s praedálván, ment vissza Besztercze felé az Szamos
mellett, Retteg mellett való Omlás nevü faluhoz.
Holott is 24 dik az rosz lovassát megválogatván, egyik
szultán 10,000 magával az rabságnak az jovát és nagyobb ré-
szét, az mely passuson kijütt, visszaküldötte. Moldvàban ; az
másik szultán penig megindulván.
Die 25-dik Augusti az Emberfón alól való nagy erös he-
gyeken, erdökön 15,000 magával fordult erre felé. Láposvi-
dékére.
Ezen effusiójával az ellenségnek az posta utja interrumpál-
tatván, semmi bizonyos az dologban nem tudatván : nemes Bi
liar vármegyei katonaságnál semmi egyéb nem lévén, az klllde-
tett el Dés és Besztercze felé, ki is tovább nem mehetett Nagy-
és Felso-Bányánál : mar az pogány csak közel volt, s retirálta
raagát Erdod-Szadáboz. innet az Szamoson.
Die 26-dik jó reggel az pogányság nevezett Bányákhoz
érkezett, s ezt meglátván: azonnal hirt tött, de katona sohul sem
volt; az parancsolat egymást érte : de ki-ki cselédje securitás-
sárúl s magájérúl sollicituskodott.
Feleo-bányaiak egy murzát agyonlovén : feléjek sem ment,
békével maradtak.
Nag) -Banyan penig meglátván páter Ravasz uram által
építtetett új colleginmot, szép nagy rézcsatornyákkal : az pogány
várnak és ágyuknak gondolván lenni — mint az rabok vallják
— csak elment mellettek ; s az lött az hire mindenütt, hogy sal-
vagvardát vettenek és csauzokat. S az nap szállott Szathmár
vármegyében Szinyér-Váraljához, s az Bihar vármegyei katoná
60

kat is kiuyomta Erdöd-Szadarul. s jiittcnck Madarászra, azt

izenvén, hogy jó reggel Szathmárra megyen az pogányság.
Nem lévén egyéb az váradi két nationalig seregnél : azo-
kat bocsátottam Szathmàr fêlé , hogy vagy sebet vagy nyelvet
hozzanak. Étczaka az Bihar vármegyeiekkel szemben találkoz-
ván , felzendültenek : hogy mar Szathmártt az pogányság ; az
zsadányi hidon sem mertek általmenni , hanem cum confusione
visszafordúltanak s meghozván , hogy mar Szathmártt az po-
gány. Nem lévén sem had , sem niunítió — ki mar azelött ele-
get kérettetett , s denegáltatott — s egész fatásban lévén az
az fold, — s az ki legnagyobb: mindaddig úgy
volt tudva, hogy magyar vagyon v é 1 1 e k, job-
ban maga felekezetitül lehetett tartani: úgy
meutern Tokajban, honnat is azonnal mindenfelé disponáltam s
parancsoltam, nem kttlo'mben ide, s elöre is Máramarosban.
Azomban az pogányság mar 26. Lápos-vidékét, Ktivár- és
Bánya-vidékét elrabolván, Váraljához szállván : tovább nem
jütt, hanem 27-dik s 28-dik ottan és Medgyesnél subsistálván,
nem rablott.
Noha még irruptiója elött az vármegyéken publicáltatott,
hogy mihent lóvéssel jelek adatnak : senki be ne várja az ellen-
séget, hanem securas helyre vegye magát, az minthogy sokan
megis indúltak volt az faluk, — de hogy az pogány subsistait
az rablástúl. és mar hire volt, hogy magyar vagyon
v é 1 1 e, és Felsö- s Nagy-Bányának is csauzokat adtanak : a z
ki megindult volt is s futott, visszatért, s két
három falu osszeütvén magát, templomokra, templomkerltések-
re vette magát. S minthogy Szathmár várossa el nem szalad-
hatott, az kozség az elébbvalókra támadván s el
nem bocsátván; s azalatt kivüljárókat, embereket az pogány
elfogván : annak szabadítására magok embereit küldvén ki, —
akkortudatott meg, hogy senki sincsen vélle
magyarok köztil, hanem egy szultán, és egy chámnak
fia vagyis öcscse, circiter 20 esztendös. Az rabokért 300 forint-
ban megalkuván, két csauzt küldütt bé az pinzért , kiknek bé-
menetelével "az varos fegyveressen kirendelvén magát : alig
hitte , kimehessen. S ennek is hire menvén : az szegénység Szath
már vármegyei egész szamosközi proceseusbúl , Ugocsa várme
 til

gyei helységek, és ugyan Bereg vármegye Beregszásztúl fogva

mind protectiókért kiildütt két s három-négy embereket. s ma-
gok helyekben várván.
Az pogányság pedig azokban egyet sein bocsátott el, ha
пеш mind megtartóztatta, s az faluknak specification vette lajst
romban.
És igy die 29. Augnsti jó reggel maga táborával elindúlt
Sárkoznek, Terebesnek, Batáruak, nemes Ugocsa vármegyére ;
balszárnyát bocsátotta Szathmár mellett el az Szamoskbznek, s
aznap mind elseprette az egész processust, circiter 60 falut,
Gyarmaton, Matócson , Nábrádon és ¡it s hat apró l'alun kivül,
— mar azelött az báuyai processust elrabolvàn, s harmadik
processusban is vagy hat helységet, Ugocsa vármegyét penig
öt falun kivül egészlen , — s akkor halt Batár nevü helynél
Ugocsaban.
Die 30-dik Bereg vàrmegyében Várit , Csétfalvàt, Oroszit
elrabolván; hova több faluk is concnrráltanak vala : oniiat ment
Saláukra, s ottan magam kastélyonniak, fris palotáimnak meg-
égetésével conclndálta munkáját '), s úgy ko vette útját az veletei
nagy bérczeken által Máramarosra ; holott is huszti commen
dans uram só officinához tartozó obeszói tatorokot (így) kiküld-
vén : egynéhányat vágtanak , két kozákot is fogtanak, az kik
azt vallották, hogy azmoldvaivajdával in persona
Eszterház Antal maradott az passuson (Beszter-
czénél) 1200 emberrel.
Azalatt Bagosi László az passusokon levo Szathmár vár-
megyei hajdúságot ollyan orderrel hagyván , hogy mindentitt
mellesleg csapdossák az ellenséget : az szerént azok is minde
ntitt elkovettck ; s látváu mar az borsai pasus felé valú szándé-
kát : Karácson Tivadar nevü vice-hadnagyom 50 jó hajdúval
megelözte.
') Aföntebbiek utan uem lehetetlen, hogy erre a tatárságnak
Eszterházy Antaltól — Károlyi irán« kUlönöe megemlékezés-
b ö 1 — kiváltkepen való utasttáea volt; fokép ha eszilnkbe jut, hogy
épen ezen aalánki kaetélyban tartották volt a kuruczok 1711-ben Rá-
kóczi elnöklete alatt u t o 1 s ó értekezletbket, mclyben mind a háború
folytatása mellett szavaztanak. Most azeït a bujdosók nem türhették,
kogy a békeezerztTkárolyi e kaetélyt békén birhassa. T. K.
62

Bagosi Láezló penig tokaji iudulásom elött orderem sze-

rént az kiket az futottak között öszveszedhetett, 75 magàval
nyomàban ment.
Die 2-da 7 bris az bavasok alatt miként aggrediálta, és az
keresztyén rabokat hogy szabaditotta : mar praemáissimbúl
constál. •)
Azoraban magam is több haddal : eirciter 300, — Szöllös

') Б praemissa relatiók conceptuei a Károlyi-levéltárban ninese-

uek meg, valamiut Bagossynak Károlyihoz ezen actusról, úgy általában
ezen napokról szóló lcvclei is elveeztek ; úgy hogy Bagossynak Mura
marosból Bagoeon levó' bázához visszaérkezésétó'l — azaz aug. 30-iká-
tól, a mikor a körb'skörnyül mar a tatárnak behódolt vagy clfutott
ezatmári faluk közül ir a Tokajba mcnekült Károlyinak : mit csinál-
jon? menjen-é utána? mondjuk, ezen Bagoeon, 30. Augusti kbit levelé-
tól kezdve egész sept. 14-kéig semmi tudésítása sein le'tezik mar ma ; e
eept. l4-iki,szinte'u Bagosiól ezóló levél azonban mar a boreai gyó'zelcni
után való, s a maga és a késó'bbi hires poroszveró' tábornok Beleznay
János — mint a tatárvere'sben tényleges részt vettek — részeltetését
követeli a máramarosíak által szanaszét hordott zeákmányban, külö'nö-
sen a nyert tatár-lovakban.
A sept. 2-kán Bagosey által tett szerenesés csapást mindazáltal
maga Károlyi leirja — bar róvideden — másutt, úgymint ouéletiratá-
ban :„.... S azomban akkortájban az tatár is Besztercze felöl be-
csapván, majd esaknem Szamos-Újvárig rabolta az országot, s azzal
Beszterczéhez visszamenvén, úgy tudtam s tudták, hogy mar visszata-
karodik ; azomban az moldovai vajdával Eszterházi Antal — az mint
hire folyt — az erdélyi rabságot bekuldóttc egy re'sz tatársággal Moldo-
vára : más részével pedig az tatárságnak az tatár ■.•han fia Des felé
Bclsö Szolnok vármegyének, Kó'vár vidékének és Nagy Bányának for-
dúll, és sziiito akkor érkezett, mikor Károlyban Szent-Bortalan napján
az nándor-fejérvári gyözedelmet lövettem, s Te Deum laudamust tartot-
tunk. — Nagy-Bánya mellett eljovén, egyenesen Szathmáinak ment, s
onnat az Szamosközt is nagy részént elrabolván , nemes Ugocsa várme
gyének fordúlt , holott is sok rablásokat tött. Nem lévén sohol seinnii
hadunk in corpore : nem kevés lármában és futáeban volt az egész Ti-
szán innét (tul) való fold. — Hauen Bagosi Láezló uram
v,'e rte öszve magát mintegy 70-e d vagy 80- a d mag á-
val, s éjtszakának idején (2-da 7-bris) az ü t ö 1 1 e meg a
táborát;míg észre nem vette a tatár, hogy keveseu
vadnak: nagy confueióban hozta volt, éstobbet
3000 rabnál szabadított el tole. Azzal megrémülvén az
pogányság: Máramarosnak vette magát... u (Szalay : Magy. Tört.
Emlékek. IV. k. 116. 1)
 63

höz érkezvén , noha az ellenséget шаг általmentnek le un i mon

dották is : mindazáltal, mivel mind az erdélyi generalis- mind
az hadaknak per expressum eleiben való állását megirtam volt,
Deák Ferenczet 3) csakugyan elkuldöttem , úgy hogy egész
Moldvàig is elmenjen ; az minthogy el is követte — magam sec
retáriusomot és szolgáimot is advàn mellé.
Âzombau Karàcson az hegyekben màrmarosi hajdukra is
circiter 50-re talaban : orderem mellett azokot is felbiztatta, és
egyedul az keresztyén rabok szabadúlására, minden praedát
fèlre tévén,
Die 4-t a h uj u s, az midön az pogàwysàg két vàgas kö
zött lött volna : az havasok között, marsàban keményen meg
Utötte, s noha kétszer is repelláltatott, végre csak tttzessen fog-
vàn, egészlen confundálta , s az hegyoldalon az meredeksége
miá meg пеш állhatván , ezerenként omlott lovastúl, rabostúl,
tatárostúl, praedástúl egész ala az völgyre, — úgy hogy az két
vagas között 8 s 9 ezer ló az fegyveresek között úgy öszveve-
rödött és szorúlt egyelegessen a tatárral, rabsággal, hogy almát
sem vethetet t volna köziben ; s az ki mint vájhatta ki magát,
avagy leugorhatott, gyalog mászott, szaladott az meredek hegy
nek és fenyvesnek s kosziklának ; s az rabság is ezéltiben
ölte, vágta, maga fegyverivel.
Karácson az rabságot ottan hagyván az temérdeki nyert
lundi és praedánál : maga az bajdúival utánna ment egész az
moldvai határig az eleinek, ölte, vágta, mig gyözte.

'i Deák Ferencz, régi katona, inég Thökölyinek iovassági ezre-

desc volt ; azonban fejedelmc 1685 ben elfo^atván, e miatt a török eilen
annyira elkescredett, hogy Petneházyval, Ujvárosi Szó'cs Jiuiossal s a
kuruez badak nagy rdszúvcl a királyiakhoz állott, tigzti rangját ott is
megtartva. Mikor II. Rákóczi Ferencz zászlót emele : Deák mindgyárt
bozzá csatlakozék, a egyikp Ion a kuruczvilág legtevékenyebb ezredesei-
nek. Sok nevezetes hadjáratban vett réezt, a 1704-ben Duna- Vecsénél ö
verte meg és fogta el Kreutz tábornokot. Késobb azonban ót magát is
elkapták a felcsapó aradi ráezok, de Rákóczi (1709.) kiszabadítá rabsá-
gából, s a hajdúvároei lovasezer élére állitá. Mint ilyen küzdötte végig
a ezabadságbarczot, s egyebek közt Bottyán tábornok 1709. auguatusi
Tisza-Duna közi badjáratában, továbbá Selymecz alatt vi volt utoleó
veres ütkSzctében is részt von. Kgyike a szatmári békeokmány alá-
iróinak. T K.
»14

Minekelíltte visszaérkezett volna : az màramarosi bcgyek ■

ben futott nép egy s másunnét reárohanván, széltiben horták,
praedálták az sok nyereséget, s ok is megrakodván, nolia el
meutenek , de csoporton nem lehetvén meuuiek : egy egylltt,
más másutt fosztatott meg az máramarosiaktúl.
Ez szerént lévén laten által confusiója az diihös pogány-
ságnak : az lovas hadak (Deák Ferenczczel) est vére, az í'elsü s
nagy-bányai hajduság délben érkezvén oda, minthogy annyi volt
az nyereség : ük is megrakodtak ; s az bágyadtabb rabságot, apró
gyermeket s asszonyt hordván ki az lovak közül •) : az vice-
ispân Sztojka László mindeneket miképpen háboritott meg, és
az Borsához érkezett váradi militia által is miképpen szedette
el az lovakat s egyéb nyereséget : az sok lamentátiókbúl, iu-
stantiákbúl kitetszik, ha inquisitió instituâltatik, abbúl ; legjob-
ban ollyan rabokot is fosztván és fosztatván meg, az kik magok
tatár urokot megolték, lovait, javait clhozták, — s azokot mind
elszedte, szedette tttlók : maga egész Máramaros hordván : még
is egy hétig el nem gyózte hordani az nyert lovakat és elprae-
dált jókot, úgy hogy kinek 50 s 60, kinek több kevesebb lova
vagyon, csak akármely parasztembernek is.
Most penig az vármegye panaszolkodik. Azért éu az Fel-
séges Herczeg (Savoyai Eugeu) és Bellicum dispositiójáig min
deneket öszve hadtam comportáltatni, és penes specificationem
kézhez adatni.
Ezen actuson az chám fia vagy ocscse is elveszett. Az Ba-
gosi Lászlóéban is veszett egy derék ember, mert koporsót csi-
náltak neki, s marhabörrel bévonván. az havasokon is vitték,
mig vihették.
Körülbeltil számláltatik 10,000 rab, az ki Isteu után meg-
szabadult , s 8 vagy 9 ezer ló, az sok rablott praedájával hal-
mozva. 2)
Égetve Magyarországon egész helyeket nem égetett meg
igen sokat, hanem hol két s hàrom, öt s hat házakat. Notabilis

') Á tatárok rabjaikat lovaik (arkáhoü, eorënyéhez kötözve ezok-

j&k vala magokkal hurczolni. T. K.
',) Máramaros vínmog.vc egykorú korlevelében ugyanez mondatik.
T. K.
 65
kàr sohol sera lött égetés àltal : mint Salánkon , Szöllöstt, Bö-
kéntt es Halmiban, nemes Ugocsa vármegyében.
Màramarosban penig sem rablott, sem égetett, hanem Ba-
gosi próbája után az bavasok alatt talám három faluban hàrora
vagynégy házat, a/ eltévelgetteknek jeltil, ésSzigeten kétházat.
Nemességet Szathmár, Ugocsa vármegyékbül alkalraasint
vitt volt el : de egész familiájokkal jobbára mind visszaszaba-
dúltanak.
Actn conscribáltatnak minden károk s odamaradott rabok,
de jobbára megholtak. >)
Marhát semmit sera hajtott, bañera a/, népét rabol-
tatván, s ki meg elfutván, s az marba nép nélkttl maradván, az
kit az pogány meg uem ölt s ött : egytttl-mástúl distraháltatta-
nak; de mindenlitt szorossan exquiráltatnak ; s kinek kinek re-
stituáltatni fog, a/, praedálói penig exemplariter exequáltatnak.

Reflex i un es
circa Vice-Comitem Comitatus Mdramarosiensis Ladislnum
Sztojka.
1 mo. Az irruptió elótt sok rendben szoros parancsolat le
ven az passueok bevágásárúl : vágatta, az mint vágatta, de raost
kitetszett, hogy ha jobban vágatta volna, — talám egy pogány
sera salválta volna magát. Sott egy vágást az vármegyebéliek
kitisztítván, hogy Bagosi ellenzette : (Sztojka) moeskolódott, és
kijün, hogy az passus-vágó embereket is elhajtotta.
2-do. Circa 12. Augusti iuvolvescálván az hír:az egész
vármegye paraucsoltatott menni az passusokra ; fel is ment, de
luikor legjobban kellett volna : hír nélkül mind haza oszlatta,
egyedlil Szathmár vármegyei hajdúsággal s katonasággal ma
radván Bagossi.
3-tio. Eleitül tbgva se katonát se hajdút az vármegyébül
ki nem állltott az passusokra az ki continuas lött volna, hanem
két s három nap ottan lévén, azonual hazamentenek.
4-to. Circa IG. Augusti szigeti Nagy Mihály által kllldvén
') A uK-ieilekrol való lezubanáskor. T. K.
Századok. ü
66

ide leveleket az publice beszélte embereim elött : m i é г t kell

fegy vert fogni azo n ellenséghez, hiszem nem
bántanak azok min к et ! Ezen szóknak kellett valabon-
nat eredetinek lenni.
5-to. Meg is tetszett; mertaz ellenség visszatérésébeu azou
vármegyére fordulván : az midön Bagossi László ordere szerént
utánna ment, valahol fegyverest talált, mind kéuszerltette maga
mellé ; s hol 50 s hol több s kevessebb volt is Máramarosban :
de Nagy Zsigmond nevlt szolgabirónál több nem találkozott az
ki vélle elment volua, az is 14. sebekben esett.
6-to. Valamint ök nem bántották az ellenséget : az ellen
ség is valamihent Szathmár, Ugocsa vármegyékbül kiinent,
noha Visken, Szigeten, s több lielyeken végig-meut, s az nép az
hegyekben volt, — de sohul sem rabolt sem égetett legkisseb-
bet is, hanem Szigetnek az végin ket rosz házat, és Bagosi rea
való Utése után, azoknak jelére, az kik étczaka tatárok elszélyed-
tenek : három falukban az havasok alatt kiben bárom s kiben
négy házat égetett meg.
7-mo. Az midön Isten Bagosi irrnptiója után az Szathmár
vármegyei hajduság által orderem mcllett nagyobb confusiójá*
adta az ellenségnek : az pogánytul lött nyereséget mind magal
mind az vármegye lakossi. úgy az fegyvervieelöktlil kik nyer-
ték, és az ellenség után commendéroztattaktul, valamint az sze-
gény rabságtul erövel elszedte, és az váradi militiával cgylttt
elszedette, s magának appropriálván az gloriáját — kit egyedtll
Istennek köszönhetünk — mindeneket maga privatumára és la
kossi hasznára harácsolt fel, sub illo praetextu, hogy az nemes
Cámara disponáljon, vagy az Gubernium, iránta.

Eddig Károlyi, kinek ezen, a gr. Károlyi-nemzetség levél -

taraban létezo, s bar nevé aláirása nélkül, de — mindenki elött,
a ki csak némileg ismeri is Károlyi Sándor keze irását, azonna,
felismerhetöleg — mindvégig sajátkezével irott eloterjesztése és
észrevételei egész ivrétben vannak írva, s összesen 6 Ivre men-
nek, melynek otét a relatió tölti be. A kézirat folé más, de szin-
tén mult századi kézzel e czím vagyon irva : „T a r t a r o r n m
 67

Datuma e kéziratnak nines, azonban tartalmából bizonyos,

bogy 1717. September havában kelt ; a relatió azon pontja ugyan-
¡s, mely a sept. 4-kén tortént máramarosi tatàrveszedelmet adja
elö, igy kezdödik: „Die 4-ta hnjus . . .". Söt igen valószinlt,
bogy Károlyi e jelentését Károlyban, mindgyárt amaszerencsés
gyózedelem utáni napokban, — tehát 1717. September elsö felé-
ben — irta; nem egyéb ez ugyanis, mint Károlyi Sándornak,
azaz a Tiszavidék parancsnokló tábornokának, hivatalos elöter-
jesztvénye Savoyai Jenö herezeghez, — vagy a béesi con
silium bellicumhoz — a tatárjárásnak a rea — Károlyira —
bizott területen miként tortént lefolyásáról.
Ez állitásunkat ekkép véljük indokolhatni. Károlyi Sándor
szerette maga fogalmazni fontosabb tartalmú leveleit, ¡ratait ;
mar pedig hogy a jelen irat fogalmazvány : látszik abból, hogy
sem a megszólitás; sem a befejezés, úgy a datum és az aláirás,
foltéve nines. De vizsgáljuk közelebbröl. Károlyi Eugenius her-
czegnek vagy a bellicumnak magyarùl csak nem irhatott?
Epen azért fogalmazvány a jelen irat. Károlyi ugyanis a
latín nyelvet nem birta oly mértékben, hogy rajta könnyen és
szabatosan fogalmazbatott volna, — németlll pedig — sok példa
mutatja — kuruez generalis koràban még épen nem tudott, s
óregségére is alig tanúlt meg valami keveset. Magyarùl kelle
tehát fogalmaznia ; titkárával — a hü Varazsdyval — fordfttatta
le aztán deákra fogalmazványait, s úgy küldte el az illetö fel-
söbb helyre. Károlyi ily eljárását nemzetsége levéltárában több
példa bizonyitja, s ezek közt külö'nösen egy késobbi — szintén
tatár dologra vonatkozó — védirat, melynek sajátkezli magyar
fogalmazványát rbgton kóveti ugyanannak latín fordltása —
titkárja kezével.
Hogy pedig Károlyi a tatárok után mentéból Máramaros-
ból Károlyba visszatértekor csakugyan kllldött Eugenius-
nak s a bellicumnak e tatárjárásról ily részletes eloterjesztést :
maga mondja onéletiratában :
Mintán a tatárság „ . . . Máramarosnak vette magát . . .
én is nagy-bányaiaknak , felso-bányaiaknak keményen paran-
csoltam, hogy az álosvényeken és hegyeken az máramarosiakkal
a bevágott utaknál csapják meg ; magam pedig mind Tiszán tul,
mind innét való nemesüéget, s jászokat is alkalmas számuakat
6*
C8
vévén öszve, ntána indultam. De azalatt az pogányság az utak-
nak bevágása miá folyvást nem mehetvén, egy szoros völgyben
megállapodott, s kiváltképpen valu nagy eso joven reája, egész-
len oszveázott. Hajnalra kelve, a nagy-bányai s felso-bányai,
máramarosi, s több öszvevert fold népe rajta-lUött, s fêles po-
gányságnak veszedelmével, sok keresztyén raboknak szabadu-
lásával, többet 9000 lónál nyertenck tôle, — kire az eu eloljá-
róim is reáérkeztenek volt.
Magam peuig Husztról tértem vissza, s menteni Salánkra,
az holott házairoat elégette s porra tette (a tatàr), s ounat
Károlyban, az bonnat is mind maga па к az i'öl
séges herczegneksmind az folséges had it a-
nácsnak bovségcs relátiót té vén, egészlen conten-
táltattanak vele, s akkor resolváltatta (i herczegsége (Eugenius)
folséges nrunkkal 6 folségével, az generál-feldmarsal-lajdinand-
ságra való gázsit." stb. ')
íme, mindezekböl világos, liogy az 1717-iki tatárverés fö-
intézôje : Károlyi Sándor föntebb közlött tlirténelmi becsU elöter
jesztését s észrevételeit mindgyárt a diadal titán küvetkezett na
pokban, nagy-károlyi várából, Savoyai Jeuiihez vagy a béesi
es. k. i'obaditanácshoz irta. Érdckes kiegészltéslil szolgálnak
ezek a nevezetes férfiú tórténelmi szereplésébez, valamint álta-
lában hontorténetUnk egyik eddig nem sok tekintetre méltatott
epizódjára vetnek egészen új világot. Ürlllilnk azért, haaTorté-
nelmi Társulat flizeteit tan érdekesithettllk volna vclök.
THALY KÁI.MÁN.

Magyarország Yízliálózata a régi korbaii.

iluzáuk régi geopraphiája még nines niegirva. Megyékre
volt az Árpádok birodalma ielosztva mint napjainkban, de a me-
gyék száma, és azok határai változtak. Ma mar senki sein ismer
Locsmánd, Hegesd, Sempte, Galgócz, Gora, Stomfa, Patak, Ra
esa, Gerzencze, Maróth stb. megyét, még ama vármegyék küzt
sinesenek elosorolva, melyeket Vcrbíiczy cmlit, — létezéstlket

')Magy. Tort Emlekpk IV. 11-113 1.

 fi9
még is be lehet bizonyitani ; ugy azt is, hogy raiként Keve, Ho-
rom, Valkó, Berény, Borov vármegyék más megyék területeibe
beolvasztattak, ha ngyan a polgári kozhatóságon kivlll nem es-
nek. Tudjuk, hogy Magyarország terUletén egykor számos hely-
ség létezett, mely az ido mostohaságánál fogva felszinérol el-
tünt, és nyomukat csak a torténetbuvár mutathatja fe]. Ez mind
annyi tárgy érdekes kttlön értekezésekre, tan bövebb monogra-
phiákra is, oly kérdés egyszersmind, mely a mivelt olvasónál
túlságos meglepetést nem fog elóidézni, tudván hogy az emberi
müvek változásnak vannak alávetve, és hogy inkább a fölött
bámnlunk, ha emberi intézmények hosszabb idön át eredeti mi-
noségükben megmaradnak.
De máskép áll a dolog ott, hol a természet alkotásai fo-
rognak fenn, — hogy szigetek támadnak és elenyésznek, hogy
tengeri városok szárazra jutnak , hegyek magokba omlanak,
tavak, patakok, folyók elttinnek, azt mar kevésbbé hisszük el.
Pedig az is torténik, és jelen értekezésem czélja épen az, meg- ~
mutatni, hogy Magyarország egykor oly vizgazdag ország vala,
miszerint jelenleg e gazdagságnak csak romjait birjnk.
A ki csak valaha, bar mily felületesen lapozgatta okmány-
tárainkat, annak fel kellett tlinnie, hogy királyaink az apátsá-
gokat, prépostságokat, püspokségeket jószágadómányozásokon
kivttl gyakran halászati joggal és halastavakkal látták el. Nem
kétlem kimondani, hogy 3—4000 azon halastavak száma, me-
lyek okmányainkban névszerint emlitetnek. Azok közttl vajjon
létezik-e még száz az egész országban, alig hiszem. Mind kiszá-
rittattak ezek, vagy a legkozelebbi folyóval egyesilltek, honnan
gyakran vizUket nyerték. Különösen Pozsony, Bars, Nyitra, Ko- ^
márom, Baranya, Csongrád, Zemplén, Gömör, Fejér, Zalá, Vesz-
prém, Tolna megyék ébresztenek figyelmet vizboségllk által,
Tolna megyében Fad kö'riil a veszprémi plispokség birta halas
tavait ; Csongrád megyében, nevezetesen Csongrád varos körlil
pedig a garam sz. benedeki apátság ; a jászói, leleszi, zobori és
más apátságok is nem mindig székhelylik körül, hanem távolabb
vidékeken birtokoltak tavakat. A Margitszigeti apáczák e rész-
ben Somogy megyében fekvö jószágaikról látták el magukat,
azoukivtil a viza halászati joggal is éltek a Dunán. A Balaton
és Fertö hajdan, hasonlithatlan nagyobb terjedelmuek valának
70
mint jelenkorunkban. Nem csak a költöi fellengzés, banem ko-
moly okmányok, és statusiratok is tengernek ncvezték a
Balatont. Igy például Béla király 1193 évben azon praediumo-
kat eloszámlálváu, melyekct anyja a fehérvári keresztes ispo-
tályosoknak adományozott, leirja Uj-udvar határait : prima meta
incipit ab aqua, quae vocatur Clesna, a parte maris — a halar
kezdetét veszi a Clesna (az az Kanizsa) folyónál, a tenger ré-
szérol, és tovább haladva a Bakony erdöt éri. Más helyen ismét :
J u x t a mare in Chergon prima incipit a piscina Abram, —
a tenger mentén, Csurgóban az elsö határ Abrány halastónál
kczdödik. (Abraham pnszta ma határos Csurgóval.) Midön \.
Mária királyné 1385. október 15 en Miklós magva szakadta
folytán a koronára szállott Megyes helységet Sopron városának
adományozza, megjegyeztetik, bogy ezen Megyes prope quan-
dam magnam aquam F с r t ft fekildt, mît az okmàny ko/.
löje Nagy Imre is elég érdemesnek talált ritkitott betüvel fel-
tlintetni. Az országnak némely mellék folyója is olykor nagy-
nak neveztetett, akkor mikor sem a Dana scm a Tisza emlitését
nem kisérte hasonló elnevezés, — de midön például 1345 évben
az Arva folyó, a Vágnak mellékfolyója magnus fluvius-nak ira-
tott, csak bizonyságul akarom azt aira nézve venni, miszerint
ezen folyó a XIV. században, sokkal jelentékenyebb volt, mint
mainap.
Hajdani váraink, a mennyire nem hegyen fekttdtek, vé-
delmi erejüket nem csekély mértékben a viznek koszo'nték, azért
vizárkokkal , tavakkal, mocsàrokkal oly annyira körtil voltak
véve, hogy majdnem hozzáférhetlenek valànak. Figyelembe
véve, hogy váraink száma a múlt századokban nem csekély vala,
bámulni kell, hogy ezen viztömeg mind hová lett. Nézztik csak
meg a régi várak rajzait, és kétség nem fog felmerUlni, hogyitt
egészen más módja a viz felhasználásának forog fenn mint mi
dön ma valamely kozség a maga határát korlilárkolja. Sziget-
vár mellett az Almas lecsapolàsa kovetkeztében a tavak és pos-
ványságok mind elttlntek, és most e helyet szép rétség veszi kö-
rül. Tata vara egészen toban állt, egyik része ma is Tóvárosnak
neveztetik. Tokaj, Kanizsa, Nagyvárad, Hatvan, Pécs, Gyula,
Leva, Eazék, Érsekujvár nem kevesebbet biztak a viz által ve-
tett gátakba, mint védelmezoik hösi karjaiba. Midön Báthory
 71
Zsigmond 1596 es 1597 Temesvárt ostromoltatta, az erdélyi sc-
regnek a Temesvár vidékét behálózó vizlabyrinth kimondhatlan
akadályára volt ; ugyan ezt tapasztalhatta Frigyes Ágoston szász
választó fejedelem is, ki mint császári hadvezér 1696 ezintén
kisérlette Temesvár bevételét. Megtortént, hogy vagy az ostromló,
vagy az ostromló tt sereg egy egy kozvitéze az ellenfél hat al-
mába esett, mert a viztömkelegben nem találta meg az utat, mely
az ovéihez vezesse. A pestis idejekor (1738) az a parancs ada-
tott ki, hogy a balottak megégettessenek, mert a fold oly isza-
pos volt, miszerint a halottakat nem eléggé mélyen lehetett el-
temetni. Még 50—60 évvel azelött a külvárosok lakosai, a mo-
csárok miatt igen nagyot voltak kénytelenek kerlilni, midön a
várba mentek. De nem szükséges épen az országos hirü várakra
hivatkozni. Beregh megyében, a dédai határban, egy régi, kör-
ded foldvárnak nyoma látszik, mely árkokkal volt korülvéve.
Ez volt a kirvai vár, melyhez éjszakról és délról az átgázolhat-
lan posványon át 3 —400 lépésnyi palló vezetett, — ennekto'lgy
czölöpei máig is léteznek egyenes vonalban. Az os régi Szent Grót
Zalá megyében csak a török invasiók korában alakittatott vég-
várrá, de noha a védórség reudesen csak 600 emberból állt, ezen
vár posványos és ingoványos körtere miatt elég tekintélyes
védponttá vált a török becsapások eilen. A Hagymásiak mint
várparancsnokok a várorség szabad legéuyeinek 1644 évben 3í>
articulasból álló, belügyeiket rendezö polgári törvenykönyvet
adtak, és annak 1 6-ik artikulusábau szigoruan parancsolják,
hogy minden ember haza ele árkot ássou és rea bttrüt épitsen,
az árkot pedig tisztán tartsa, a ki nem cselekszi, egy forint bltu-
tetés ipso facto megvétessék rajta. Az utczákon uagyszeríi hidak
állhattak, a kozlekedés fentartására a vár ingoványos és vi-
zenyös belterllletén. ezt nem csak az átalános hagyomány bizo-
n^ltja, de ennél még iukább azou erös czölöpök maradványai
erösitik, melyeket most is az utczákon a földbe verve találhatni.
Az ecsedi láp hajdani terjedelmének nagyobb részét el-
veszté, ezen láp képezte a hires ecsedi vár erosségét, oly annyira
hogy megvehetetlenek tartatott. A vár mely Anonymus korában
Sárvárnak, ö elötte Tassvárnak neveztetett, a Kraszna vizének
szigetjére épittetett, a varos felöl egy más szigeten állott a
templom, mely most is látható, :i bejárás abba bidon át tortén-
72

hetett csak. A fovárat klllso en'ísségek is vették körUl, órházak.

vigyázó dombok stb. mindnyájához csak hidakon ât folyt a köz-
lckedés. Ezcn tcrmészetsztilte mocsárokat azok , kik e vidék
egyes pontjainak védelniezéséról gondoskodtak, nemcsak fen-
taitották, söt inkább öregbitettek is, ùgy hogy ezen mocsár, mely
1 730. évben felméretvén 7 merföld hosszu, és 4 mérfóld széles-
nek találtatott, a szabályozás erölködeseinek igen keveset en-
gcdett. Walthor László a Tudománytárban mint kétségen kivilli
dologról szól arrúl, niiszcrint az ccsedi láp Dománhida és más
helységeken kivlll, Vársziget, Sárvár, Ecsedvár, Tatárvár, és
Kocsordvár hajdani erosségekct clnyelt, és hogy azoknak romjai
nagy aszálykor a láp fenekén láthatók. Ha ezen állitás torténeti
tény, úgy az ccsedi láp szélein fekvö Domahida, Tatárfalva,
Rocsord nevíi bclységek új tclepeklil volnának veendök. Minden
esctre ezen faluelnyelés kérdésc egy kis helybeli nyomozást
tennc szllkségessé, miután azon állitás is, mintha a Fertotavába
1230 évben ot falu, névszerint Feketetó, máskép Schwarzlaken,
Jakabfalva, Fertö, Sárvolgye máskép Kottingtbal, és Kender-
völgye clslilyedt volna, az újabb kritika világánál meg nem állt,
noha ezt oly tekintélyek mint Schönwicsner, Römer, Szalay
László stb. tették magnkévá.
A hirhedt alibunari. vcrscczi és illancsai mocsárok egykor
a pontini mocsárokál szégyenithették meg, most 8 — lOcsatorna
által keresztlil metszctve közel 100,000 hold ösi termékenységll
foldet adtak át a mivelhetésnek.
Majdnem minden kútfó, mely hazánk régi terltletét ismer-
teti, hatást különöscn azon vizek mennyiségével gyakorol el
ménkre, melyet részletez, egyénesit és szerepeltet. Nézztlk pél-
dául azon okmányt, mely által IV. Béla 1268. évben jóváhagyja
Komárom várának Walter bndai fobiró részére tortéut eladatá-
sát. Ebböl látjuk, hogy az egy komáromi foispánnak Nagy-Mc-
gyer falnban J6 halastava volt, mely népiesen vizhelynek ne-
veztetett, az ottani vámép pedig még kulbn birt 5 halászhelyct.
De ezen kivlll még hány mocsár, tó és vizér nevé fordul elö csak
ez egy okmánybanl/Vtzbosége által felttlnik Baranya megyének
a Duna és Dráva közti szeglete is. A nagyobb Fukó nevü tó
(1257.) a Michoca, Ecsköd, Lét, Abba, Bisztra, Kathkona, Vidra
tó mind itt keresendók.
 73

Az ember alig gyózi csudálni, nñdón Arpad honfoglaló не

regeiról olvassa, hogy egyes csapatok az Ung és Latorcza vizé-
be bele vesztek ; e két patak ma oly csekély, bogy bajos volna
belefulni, még ha valaki akarna is. A mint ezck megfogytak,
megfogytak a tö'bbi i'olyok is, a nélkül, bogy a jelen nemzedék
szembeli tapasztalása e korülményt tisztába vagy legalább kér-
dés ala hozta volna. Hasonló oknak, mint a megfogyatkozás-
nak, kell tulajdonltani azt a veszteséget, hogy számos, igen szá-
mos patak, vizér és csermely egészcn eltíiut, gyakran még irá-
nyát sem képesek lévén mar kimutatni, melyben habjai ösein-
ket szolgálták.
Adataink bôségében nem kivánok válogatós lenni, hanem
bele nyúlván , miként a véletlen magával hozza, kérdem : hol
van Gömör megyében a Hzelespatak (1243), a Nagypatak, Kó'rt-
vélyespatak , Lipópatak , Szalmapatak , Mavaypatak , Badospa-
tak, Becskepatak , Katuspatak , Somospatak, Bakospatak, Top-
locha, Rososna? és Szepes megyében a Késmárk kornyékén
(1269) emlitett Berbén, (vagy mint Czinár véli : Berseny) és
Dedislopatak ? Nyitra megyében 1263. Szterus folyó létezett,
mely Rakovicz falu határjárásában emlittetik, ez most csak szá-
raz árok, mely eso vizeket levezet a hegy tovében szerénykedo
falútól. E megyében folyt (1300) a Csetény, kétségkivlil Nagy-
és Kis-Csetény vagy Czétény körül, de a folyó mar nem létezik,
csak a kis Czétényke annak örököse, mely a kozel vidékbeliek kö
ren tul alig ismeretes. Kocsin folyó, mely 1263. emlittetik, nines,
de igen is helységet találunk e néven, Lancsár és Szterus falu
közt. A folyó helyét egy száraz árok foglalja el, mely a régi ne-
vet még bitorolja. A Nadassin folyó, mely 1263. évben a Jóko
és Csejte uradalmak Brezovától nyugotra eso határát képezte,
ma, legalább e néven ismeretlen ; így a Medgyes patak Szucsán
és Divék kórul ; két Ribnik folyó, melyról legfeljebb még azon
Ribnik nevti dülö szól, mely Csejte határában fennmaradt, és a
Vág-Újhely körtil (1263) emlitett Dnbópatak nemkevésbbé;
végre a Teszlény folyó Köröskeny mellett. — Abauj megyében,
hol Arany-Idka létezik, az Aranyos patakot hiába keresnók. A
Szárazér Aradnál a Marosból válik ki , és mielótt torkolata el lett
volna töltve, tekervényes útakon Tornya, Battonya, Kupa, Mezö-
hegyes, Kunágota, Kovácsháza, T.-Komlós, Sámson, Makó és Fol

s-
 74

déákhatárain keresztiü a Tiszába folyt. Mióta a kiucetäri birtokok

szántófoldekké változtattak át, természetescn több esö és hóned-
vet képesek raagukba venni, és így kisebb lett a lefutó vizmeny-
nyiség. Az úrbéri loldek kiosztása alkalmával 1787 évben a
Maros torkolata Aradnál még eltültve nem volt, és igy a Száraz
ér medre, sót a laposabb részek, melyekcn a Maros vize elte-
rülni szokott, mint vízjárta ffildek, kiosztás ala nem kerültek.
Ezen Szárazér egy Foldeák határában 'Csanád megyében telepí-
tett kertészkozségnek is adta nevét, de századunkban ez is fel-
oszlott. Nógrád megyében Szenna hatarjárásában (1260) tobb-
ször valami siccus flnvius = Szárazpatakról, tétetik emlités, bi-
zonyosan ettöl nyerte a Szennával határos Brezova a „száraz"
melléknevet, magát a patakot nem találjuk. A Zenepatak szin-
tén e megyében Szátok és Vadkert ko'rtil, Dobordal folyó ha-
sonlóan itt volna kercsendö ; — az utóbbiról meg leven gyozód-
ve, hogy neui lévén azonos az itt folydogáló Dobroda vizzel. —
Ki ismeri Bereg megyében a Boltrágy és Hilimma folyót, a
Jaszna, Obua, és Sebespatakot ? a Csoma vizét, mely Lónya ha-
tárát átszeldelé? (1272). Borsod megyében az 1263 Apátfalva
hatarjárásában említett Milecpatakot ? Máramarosban a Dobrik,
Beczkö, Aszupatakot, a Sztrombát, mely Apsába, a Lúdpatakor,
mely Alsó-Apsánál a Tiszába szakad? Volt Hont megyének is
a maga Szárazpatak-ja Szelény körttl 1270, ugyanitt létezett a
Csolnokpatak, és Harsány, — a Galanya folyó (1351) és Bánya-
patakf(1258) legalább nem nyomozható a megye területén tul.
Kérdjük továbbá , hol van Zemplén megyében a Vermespatak,
mely a XIV. században a mar szintén nem létezo Lónya hely-
ség ko'zelében emllttetik , és a Bodrog folyóba szakadt ? hol az
Ilosva patak, mely o'ssze nem tévesztendo a Beregh megyei Ir-
gara folyóval ? hol a Hatavér patak, inelyet az okmányok a La-
borcz mellé utalnak ? A Pozsouy megyébe egykor szorltott Hata
tó (1303) elenyészett, iniként az isineretlen fekvésü, de mar
1158. említett Hatha vár. E névvel a múlandóság van egybe
kapcsolva, — a kozélet ma sehol sein alkalmazza.
Nem ismerjtlk mar ma Zemplén megyében a Hegyi és
Szalok korlíl említett Perk patakot, az Aranyos vagy Mézespa-
takot (1325) és a Lelesz kbrül 1214 említett Csiszér patakot,
noha a Csicsev falut és Csizér pusztát megtaláljuk ; Sáros me
 76

gyében a Delna , Gyepes , Zsidó . Boroszló , Rákos, Bakta, Ara-

nyos és Mon patakot, es a Koros patakot, mely a Delnába folyt,
miként a Delna a Gyepesbe. Ht nélklilozziik a Topolyba sza-
kadó Nagy-Grabóc folyót es a Csepest patakot (1212), mely
magába fogadá a Komlós vizeit is. Ugocsa megyében az
Egrespatakot (1377), az Egur folyót (1278) es Egur tavat
(1262). E megyében egyesiiltek a Hamvaspatak (avagy
Jerney hibás ejtése szerint Hamispatak) a Tornya vizével, — es
itt csörgedeztek az Izteger folyó (1262) hullámai. A nevezett vi-
zek ma ismeretlenek. Pozsony megyében a Bény, Nagyszombat-
nál (1300) a Bares vize Várkony es Nyék közt (1341) a Bál-
vány Bös határában (1254) itatta hazánk ftildét. Mas Bálvány-
viz fordul elö 1274 Veszprém megyében, és ngyanott (1322) az
Evetes folyó Tihany és Szolös körttl, Ajka határában a Bakony
vidékén a Tornya, melybe a Kovácsbike nevü csermelyszakadt.
Somogyban a Gyepes és Zudas ( 1 422) folyó, Baráti máskép
Szent Iván mellett, a Lekez folyó , a Nyár vize ismeretlen nevé
tiinik fel, az utóbbiról tudván azt, hogy 1361 Sármellék és Pa-
czod körttl folydogált. Bars megyének a XII. és XIII. század
okmányai egy Cumpa nevtt patakot tulajdonitanak, mely Jerney
szerint Czompónak volna ejtendö, de nines kétség, hogy e pa-
tak a bars megyei Sáró és hont megyei Fegyvernek határát ké-
pezte, hogy Kompa volt a nevé, éshogy a Kompaközt isképeztc.
A garammelléki szent benedeki apátság alapitó levelében 1075
évrol egy Sivka-Zakmera, vagy mint alább iratik : Zadmara pa-
tak nevét olvassuk. Knauz Nándor ugy vélekedett, miszerint e
név Radmera alakra volna igazltandó. Én a vidék topographiá-
jának tanulmányozásából azt vélem állithatni , hogy Ladomera
nevtt patakkal van dolgunk, mely egykor a mai Ladomér falu
mellett folyhatott , Kis-Tapolcsán és Zsikava táján. Liptó me
gyében a Hangyapatak (1247) mar eltttnt, Zólyom megyében a
Lukvapatak, és Szampor ( 1 300) a Lukovo és Szampor helysé-
gek mellé vezet, hol tan tudnák mondani, vajjon fenmaradtak-e
még folyó vizei is. Bihar megye RUgyeg nevü vizzuhatagát csak
érintem, mint mely 1239 Jenö körttl tajtékzott ; és elégségesnek
vélem a példák számát berekeszteni Zalá megyével, hol az is
meretlen Unokapatak, és a Bik mellett i Agaspatakon kivül
Igricz és Verecspatak körttl egy Tót-Rokolánpatak , mely más-
 7(1

kép Verecspatak-nak is noveztctik (1412) idézi elö kiváncsisá-

gunkat. Ezcn Tót-Rokolánpatakkal egyestilt valami Kisnri-Kad
patak ncvü viz. Ma ama nevet csak a Rokolán puszta tartja fen.
Ha a Canalis szó niesterséges csatornát jelent, akkor az
Árpádok korában vizmunkálatoknak nyoma is van, mintbogy
Deáki, Pozsony megyébe keblezett falu 1268 határjárásában vi-
íagosan mondatik, miszerint az egyik hatarjegy a osatorna mel
lé esik (juxta canalem est meta.)
Mintbogy a nagyobb folyúk több mellékágakra szakad-
tak és creket kibocsátottak , a szigetek száma nagyobb volt,
mint jelenleg ; de a viztómeg nagyobb nralma is okozta ezt. Igy
a Torontál megyéhez tartozó Becse, várával ogytitt bajdan a
Tisza egyik szigetén állott (1412 és 1422). A XUI-ik századbau
Tibany és vara nem félszigetet, mint ma, hanem a Balaton való-
ságos szigctét képezte ; ugyanezen században Szigliget is mint
sziget emlittetik ; insula cnm monte juxta Balaton. Csákány í'alu
határát Vas megyében a Mirod nevti viz mosta, szigetet is ala-
kitott, melyen hadi czélokra szolgáló torony emelkedett. A vi-
zek elterjedése olykor sajátságos viszonyokat idézett elö a köz-
életben. Torontál megyében Akacs és Kerektó oly helységek
voltak még a XVII-dik században , melyekbe mindazok, kik a
savoyai Jcnö berczeg által a Bácskaságban behozott torvény-
hatósági rcnddel megfémi nem tudtak, meghúzták magukat,
úgy hogy itt a temesi pasaságot alkotó török batalom sem árt-
batott nekik felettén. Igazi szegény legények tanyája volt ez,
még a mult évtizedig, melyet a kornyékbeli uép vad ftlggetlen-
ségeért „vármegye" névvel czimzett. A félhold uralma alatt
csak igen kevés a4ó terhelte ezen telepet, és annak beszedésére
évenként egy hajdu ment Becskerekröl oda , de ez csak csolna-
kon torténhetett, mert a tanya széles vizekkel volt kortílvéve,
melyekben meses mennyiségü halak fogattak. A szilaj élet-
mód, melyet az itteni lakosok követtek, valamint a kozbátorság
érdeke a hatóságot végre arra ösztönözte, hogy az akacsiakat a
mai Beodra helyére telepítse.
A régi századok, melyek a maguk módja szerint a víznek
csak úgy hasznát vették, mint mi, nem voltak kimélve a vizáradá-
soktól sem. IV. Béla, midön 1261 az egri püspókség régi birto-
kait eloszámlálja, szent Istvánnak Orvény faluról szóló adorna
 77

nyáról azt is közli, bogy itt nagy bajó is tartatott készen , mely
a Tisza kiáradása alkalmával embereket és szekerekct átszál-
litson. Zsigmond király pedig 1396 évben Várkonyi István ré-
szére halasztó paraiicsot adott ki , a neki megbagyott eskületé-
telre nézve, mert a kitüzött idöben a vizek kiáradása iniatt
Györbeu meg uetn jelenhetett.
Alig szllkség még a helyuevekbül is azt fejtegctui, bogy
Magyarország vízgazdagsága roppaut mértékben megfogyott.
Sok belység viseli még uevében a „rév, hid, patak, seif, back,
kút, tó, csaj, kelo, ér, ág" szót osszetételben, a nélkíil, bogy az
illetü vidéken a viz megleleltí iiyoma volua. Yalamint Kerner A.
a helyuevekbül bizonyitgatta (de terniészctesen ásatásokból,
régi térképekból és irott kútfükbül is), bogy azelött több erdö
volt az Alföldün, ugy nein babozott Rómer Flóris a Bakonynak
szembeötlö vízhiányára mutatván, ezeu korulméuyt az erdök
terv és számítás nélklili irtásaiból, a Balaton viztllkréuek lecsa
polúsok által türtéht osszeszoiításából, a Sárrút és más nagyobb
posványos helyek kiszáritásából magyarázni. Hogy hajdan több
vagy legalább bövebb források lebettek a Bakonyban, márcsak
abból is következtethetjUk, bogy aimyi a helység, mely l'orras
rúl vette nevczctét. Buda vidékérül is eltüntek azon források,
melyekröl régi kútforrásaiukban emlékezet vau. Milyen sivár,
milyeu vigasztalan, élettelen tekiutetíi most eiinek legtöbb pont-
ja viz hiányából, azt mai nap nem gyiizziik panaszolui.
Lebet, bogy az általam elveszetteklil felbozott folyóvizek
uémelyike az illetíí vidék lakosai eltítt még mint esö vizcket le-
hozó árok lesz ismerctes, lebet hogy egyik másik magyar uevü
folyóviz most szláv eluevezés alatt lappang, — de még is егоз
próbák nélklll nem igen fognám elhinui, mert régi okmányaink
még azt is gondosau kulönbüztetik, midiin valamely vízér nem
forrásból banem esövizböl táplálkozik. Egy Nagy-Sarló és Izbék
közti határpürben 1593 azeloforduló Kanyas érrol van szó, mely
mar egy 1470 évi batárjárásban világosan mint esövizeket és
árvizeket elfogó viz ismertetik. Amianévcserelehetoségét illcti,
e részbeu azon Ugybarátok tapasztalataira vagyunk utalva, kik
az illetíí vidéket lakják, ök hivatvák arra, hogy hiányos tudo
man v unk at kiegészitsék.
A ezél, mely ezen czikk megirásánál szemem elótt lebegett,
78

nem kevesebb, mint annak megmutatása, miszerint Magyaror-

szág régi hydrographiàjànak megirása a lehetoség korébea fek-
szik, és hogy ha sok bnvárlást, kitartást, kozremííkodést ko vetel
is, a tárgy oly érdekesnek mutatkozik, miszerint munkakedvUn-
ket nem igen fogja kifárasztani. Aztán nem is oly távol esik ezen
kérdés a kozélet érdekeitól. Vagy nem tanúlhatnók-e régi hydro-
graphiánkból — ha volna , — mily káros dolog az, a cultura
nevében vizeinket minél hamarább, minél rovidebb úton az or-
szágból kivezetni ? azokat apasztani a hol lehet, és elvonván a
novényzet éltetü erejét, földllnket sivárrá, levegönket fogyaszt-
hatlanabbá tenni ?
Legyen tehát e tárgyra nézve is az eszmecsere meginditva,
az llgybarátok pedig tisztelettel felkérve, hogy a mit valamely
vidék vizirati régi viszonyáról és alkotásáról tudnak, hazánk
múltjának felderítésére vagy velem ko'zleni vagy kozzé tenni
sziveskedjenek.
PKSTY FUIOYES.

Konyvismertetések, birálatok.
i.
Dallos Miklós, györi pUspöknek politikai és diplomatiai iratai
(1618—1626.) kozrebocsátják Frankl Vilmos és Ráth KA rol y
Eeztergom, 1867.
Simor János herczegprimás. emléket akarván Dallos Mik-
lós, clódjének a györi püspöki széken emelni, fennevezett két
szorgalmas torténetbuvárunkat megbizta, miszerint Dallosnak a
györi országos käptalan levéltárában levo, általuk összegylijtött
iratait, adják ki E kbnyv nem torténeti mti : de becses okmány-
gyüjtemény a II. Ferdinand és Bethlen Gábor küzti alkudozá-
sokról, melyekben Dallos — miröl eddig sejtelemmel alig bir-
tunk, — a királyi diplomatiának egyik fótagja, Ugyesíollú baj-
noka volt. — Dallos iratai jobbára a haimburgi (1621) és besz-
terczebányai] (1623) sikertelen értekezletekre vonatkoznak, s
végUl van neháuy levél, mely a tótországi oláhllgyben tortént,
szintén sikertelen niaradt kiküldetésérol szól, valamint két rövid
emlékirata : uükép lehetue a katholika vallas ligyén Magyaror
 79
s zágon lenditeni ? Megelözi az okmányokat Dallos élete Fraukl
Vilmo stól. Nem biographia, csak áttekiutése élete folyamáuak, de
mint ilyen — igen sikerlllt. Miuden praetensio nélklil beszéli el az
eseményeket, megadja a kapcsot az egyes okmányokhoz, és tö-
kéletesen tájékozza az olvasót. Látszik beiöle, bogy Frankl Vil-
mos legkisebb részleteibeu ismeri a kort, melyröl beszél. Sajnáljuk
azonban, hogy szerzü néhol Betblen Gábor eilen bizonyos auimo-
sitást tanúsit, és ennek magaviseletét az ausztriai haz iránt nem
niagasabb nemzeti, haiiein azon szempontból fogja fel és birálja
meg, a nielyböl Dallos, Pázmány és e fejedelemnek más ellen-
ségei, szavakba, klllsoségekbe kapaszkodva , szerették meg-
itélni. Nines kétség, bogy Betblen Gábor mint politikus, esz-
közei megválasztásában karültve járt korának épeu nem
scrupulosus államférfiaival : de e nélklil sohasem lett volna feje-
delem, választott magyar király, és az eiirópai politikának egyik
uevezetes tényezüje. A torténetirónak Joga, söt kotelessége bi-
báit kimntatni, kimélet nélklil megróni : de ellenfeleinek sein
szabad kegyelmeznie. Vétllnk a torténeti igazság eilen , és
bamis szíuben tlintetjtlk fel a multakat, nem csak valótlan állí-
tások által, banem akkor is: ha egyik féluek hibáit kiemelve, a
másik fél hibáira sziute rea nem mutatunk.

II.
Báthory (íiibor fejedelem toi te'nete, irta 8 z i 1 á g y i Sáudor.
Pert, 1867. Kiadja R á t h M ó r.
Az elöttlink fekvö шапка fit esztendót fest Erdély türté-
netébol, 1608— 1G13, melyeket Báthory Gábor fejedelemsége
töltött be. Elmondja Báthory Gábor származását, ifjuságát, az
eseményeket és fondorlatokat, melyek Rákéczy helyébe a fejede-
lemségre emelték. Báthory ingatag állását a porta és Magyaror-
szág közt, teiTeit, egy coufoederatio alakítására Oláh:, Moldva-
és talán Lengyelországgal is, melyeket az erdélyi szászok el-
uyomásával kezdett meg. Elmondja, mikép lett Báthorybol, ki
eleinte csak kéjenez volt, zsamok; mikép kllzdott ellene Brassó,
mikép tarta feuu magát osszeesküvés, ármány és csel által Mátyás
király eilen, mlg végre Betblen Gábort ellenségévé lévén : a porta
ezt Ultette az erdélyi fejcdelmi székbe, és ö Nagy-Váradou a hi
80

tetlen Géczynek és magánbosszúuak áldozatjává lett. A végéu

28, e korra vonatkozó eddig még kiadatlan, részben igen érde-
kes okmány van közölve.
Szilágyi Sándor azon iróink kozé tartozik, kik Szalay nyo-
mán indulva, müveiknek müvészi formât adni törekednek, kik
uemcsak adatgylljtok, kiadók, hanem torténetirók is akar-
uak lenni ; azonban jclen müvénél nem mosolygott rea a torté-
netirás míizsája. Lelkiismeretesen használta fei a nieglevö ada-
tokat, újakat fedezett föl, és felfogását Báthory Gábor jellemérol,
bogy a beves ifjú fokonként lett csak zsamokká, lehetetlen ueiu
osztani ; de nines megtartva raüvében — uielyet maga is élet-
rajznak kiván tekintetni — abiographiaiforma, mely
az eseményeket úgy csoportositja, bogy mindig és mindenlltt a
bössei találkozzunk , és minden cseményt csak azért emlit
inert ö benne szerepel, vagy mert rea vonatkozik. Helyenként
kilép az objectlv keretböl is, melyet tórténetirónak sohasem
volna szabad elhagyni. Maga megvallja, bogy Bátboryt sok rá-
galomtól megtisztítani, némi tekiutetben rehabilitálni akarja ; s
ezt tenni joga, kotelessége volt, aunál is inkább, mert cddig ba-
rát, ellenség mind biányosan fogták fel az ifjrt, szenvcdélyes fe-
jedelmet : csakbogy Szilágyi S. Ugyvéddé lesz, bol bironak kel-
lene lennie ; polemizál, a belyett, bogy itéletet mondana. A tör
ténetiró nem vádló vagy véd(í, nem is jury, mely a „b ü u ö s t"
vagy „nem bünost" kimoudja : hauem bíró, mint az angol
türvényszékek birái, ki mind a bárom felett ¿11, ki resumuiálja
» a téuyeket, kijelöli a szempontokat, melybol azokat tekiuteui
kell — és az olvasóra, kinek esze, szive belyéu van. bizzaa ver
diet kimondását.
A compositio ezen bibáinál azonban csekély véleményem
szerint nagyobb hiba a rosz szokás : elbeszélés belyett egész ki
terjedésben közlött, részben közönyös, csekély érdeku levelek-
kel, idézettekkel fárasztaui az olvasót. Nem az feladata a to'rté-
netirásnak : kimutatni, miesoda levelet irt pl. Lónyay Isván Pet
kynek a bajdulázadásról, mikép beszéli el Sepsei Laczkó Maté
Bàtbory Gábor halálát — banem mikép torténtek ezen ese
mények ? Az egyes adatok csak eszküzok a czélboz, a multnak
életteljes képét feltüntetni, és sokszor hét-nyolcz okmány csak
aria szolgál, bogy a tórténetiró e g y s z ó t kimoudbasson. Hány
 81

levélre hivatkozik Macaulay Anglia tb'rténetében, melyek szintoly

ismeretlenek voltak es sokkal érdekesebbek, mint a Szilágyi által
közlöttek, s mégis alig egy-két helyen enged nekik helyet a
szövegben. Egészen más az, a hol maguk az okmányok képezik
azeseményt, mint teszem Báthory Gábornak levélváltása
Skender temesvàri basàval, melyet senki sem fog fölöslegesnek
tartani ; vagy ha oly classicns tanù szavait idézzlik, ki a mel
iert, hogy tokéletes igazat beszél, korának sajátszerü felfogását,
jellegét is feltünteti, kinél jobban, szabatosabban az eseményt
el sem lehet beszélni. Ilyen idézeteket szeretett Szalay, kit Szi
lágyi úgy látszik utánozni akar, de szerencsétlenül, mert Bá
thory Gáborja inkább Katoua eloadási modorára mint tízalayra
emlékeztet — a mi azonbau jelenleg mar menthetetlen hiba.
Szalay László oly magas fokra eraelte torténetirásunkat, hogy
jelenleg formailag hiányos mu — mint tokéletlen müvészi al-
kotás — nem all tobbé az irodalom szinvonalán.
PAULEE QYULA.

TARCZA.
— Magyar Tortélieliui Társulat. E rovat alatt a havi
közlöny mioden füzete rovid értesítéseket fog adni társulatunk idó'nkénti
mükodésdró'l ; minthogy azouban most az eddigelé törtenteket elsö ezik-
künkben bevezetésképen eló'számláltuk : ezúttal inkább közlönyünk a
.Szúzadok" tartalmára s irányára nézve akarunk itt egyet-mást el-
mondani. A ^Századok" aug. és sept, hónapokat kivéve minden hónap-
ban megjelenend, a jelen alakban, 3 — 6 íves fúzetckbeu. Feladata, a
hazai torténelmet minden nemü e azakba tai-tozó kisebb-nagyobb közle-
mények által müvelni, elóbbre vinni, érdekcit híveu éa serényen képví-
selni, iránta minél nagyobb érdekeltaéget gerjeszteni, s szakkedvelöket
vagy inkább azakértoket képezni. Mindezeknél fogva tartalmát inkább
kidolgozott czikkek, mint anyagúl szolgálandó puezta okmány-
kozléaek képezendik ; azonban bevezetéssel, kellö magyarázatokkal éa
jegyzetekkel ellátva kisebb terjedeloiü torténelmi kútfoket, okmányokat
is igen szivesen vesz éa közöl, fötekintettel mégis az erede'iben magya-
nil irt kdtfökre es okmányokra, hogy t. i. füzeteink tartalma a tágabb
körü, nem annyira szaktudós, közönseg számára is élvezheto legyen.
Századok. 6
82
Latín vagy egyéb nyelvü okmár.yoknál a szöveg fordítását, vagy leg-
alább magyarázatát is kérjük a t. ezikkiróktól, kivúlt az elsö években,
míg a kozonség az ily komolyabb — és sokak elött szárazabb — ter-
mészetü kozleményekfacz hozzá nem szokik.
Czikkeink — mint mar a jelen elsö füzetböl is tájékozhatja ma-
gát az olvasó — 1 ) torténelmi crtekezések (pl. Horvath Mibályé, Ipolyié,
Pestyé stb.) és bövebb jelentések lesznek (pl. a titkár elsö czikke, s
Nagy Imreé) ; 2) kisebbféle kutfoi kozlésck, bevezeté-sel, befejezéssel,
felvilágosításokkal s jegyzetekkel : szúval tájékozással ellátva,
mint pl. Thaly Kálmán jelen czikke 3) a magyar tortéiieti irodalom,
vagyis bel- és külfoldön megjelent, hazánk multját érdeklo könyvek is-
mertetése, birálatai, pl. Pauler Gyula ezikkc. 4) a tárczát, melynek ro-
vatai különösen a „Magyar Torténelmi Társulat" mükodé-
séirol hivatalos értesítésekf-t, a Magyar Tudományos Akadémia torténeti
osztálya. torténelmi ¿8 arclieologiai bizottsága üléeeirol pedig rövidebb
kozléseket fognak tartalmazni. Figyelemmel kisérjük ezenkívül a bécsi
es. k. akadéraiának Magyarország torténelmét érdeklo kiadványait is,
valamint az erdélyi (kolozevâri) múzeumegylet, a magy. kir. természet-
tudományi társulat archeologiai osztálya, a dunántúli törtenetkedvelök
összejövetelei, a nagy-szebeni honismertetö egylet és a zágrábi horvát
akadémia Szent-István koronája országainak torténetet érdeklo miikodé-
sét stb. Folytonos tekintettel leszünk a hazai 1 e v é 1 1 4 r-ügy r e, a
magyar törtenelem és archcologia terén koronként folmerüló' folfedezé-
sekre ; sot egyes boni torténettudósaink — különösen társulatunk tag-
jainak — e szakba vagó egyéni munkálkodásaikról, s az ezt érdeklo
körülmenyekröl is igyekezni fogunk olvasóinkat apróbb kozlések által
idöi öl ¡döre tudósitani.
Hogy mindezt valósíthassuk : t. ez. ügybarátaink szives közremü-
kodését állandóan kikérjük, — kivált társulatunk vidéki t. cz. tagjaiét :
sziveskedjenek adandó alkalmakkor, haesak rövidedcn ¡з, érteaíteni a
„Századok" szerkesztó'jét a környekükön fölmerülö torténelmi vagy
régészeti folfedezesekröl, köz-, családi-, és magánlevéltárak, gyüjtemé-
nyek tartalmáról, állapotáról ; torténelmi emlékü épületek, romok, fest-
mények vagy szobrászati mttvek, ó harangok, régi pénzek, zászlók, muH
századokból fennmaradt családi creklyék, fegyverek, ékek, rnhadarabok
stb. miben és hol léteztérol. Bárkinek ilynemü értesítése sziveseu fo-
gadtatik.
A „Magyar Torténelmi Társulat" t. cz. v á I a s z t m á u y i tag
 83
j a i t pedig ezennel kiváltképen folkérjük, mint a „Századok" „leg-
természetesebb munkatársait :" támogassák e közlönyt minél buzgóbban
es serényebben gyakori becses közlemenyeikkcl, figyelembe vévén erre
nézve alapszabályaink 33-ik §-át. Csak az ö Iankadatlan közrcmüködc-
sük mellett reméljük társulati közlönyünkct folyváet jeles tartalmiívá
tí'hctni. Kérjiik azért, hogy rnár a jövö octóberi s novemberi fdzetekre
is minél többen sziveskedjenek kisebb-nagyobb czikkekct, kozleménye-
ket beküldeni, és pedig, minthogy a szcrkesztó'-titkár augustas bavât és
September elsö felét felso-magyarországi levéltári s régéezeti bdvárlatok-
kal a fó'várostól távol töltendi : cz idü alatt a „Századok" -ba
szánt mindennemü kéziratot, valamint a társulatot érdekló' egyéb kozlé-
eeket ie, Pesty Frigyes társ. pénztárnok urhoz (váczi utcza 20.
8z. a.) méltóztassanak intézni.
Megjegyezzük, hogy minden a „Századok "-ban rnegjelent czikk
d í j a z t a t i k, kivévéu az inkább személyi érdekü, aprós kozlésekct.
Kik kozelebbró'l az octóberi s novemberi választmányi üléseken valaini
torténclmi vagy régéezeti tárgyról értekezni, okmányokat, régi míitár-
gyakat etb. — az alapszabályok 20-dik §-a értelmében — bemutatni
akarnak : azokat is tisztelettel folkérjük : értcsitsék crröl a titkárt, Sep
tember második felében az octóberi, — s octóber folytáu a novemberi
gyülést illetöleg ; — és így folyvást, egy-két héttel eló're az illetö gyü-
lések elött.
— Gyáezhír. Alig alakult meg Torténelmi Társulatuuk : s mar
is egy szépreményü választmányi tagját veszité el. Árvai Török
G y u 1 a, bányakerületi evang. superintendensi segédlelkész és ministeri
fogalmazó, a szorgalmas és szcnvcdélycs ifjú torténctbnvár nines tobbé.
Az alig 30 éves eröteljee, fiatal életet a váratlanúl jött robamos hagy-
máz egy hét alatt kioltá ; épen midón a Torténelmi Társulat második
választmányi ülését tarta : (jul. 2.) kezdett roszúl lenni, s egy barátja
által — még beteg ágyából is megemlékezvén a társulatra — mente-
getteté magát, üzenvén a titkárnak, hogy igen sajnálja, miszerint roszúl
léte miatt az ülésbe nem jöhet el : de felüdülvén, annál nagyobb buzga-
lommal fog munkálkodni a társulat érdekében. Bar tehette volna ! Azon-
ban ó' soha tobbé fel nem gyógyult ; tiz nap mulva : július 10-kén, kilo-
helé nemes lelkét. — Miudenki, a ki csak ismeré e kedves, szerény,
müvelt, s minden szépért s jóért lelkesülö ifjat : szeretni volt 6t kény-
telen. Mint torténetbúvár külbnóeeu a felso-magyarországi : név szerint
a bártfai, löcsei és egyéb szepesi, továbbá a makoviczai, sárosi levéltá
6*
ft4
rakat kutatta, a melyekböl tóbb érdekes kozleményt juttatott napvilágra
a „Vasárnapi Újsága-ban. Lcgutóbb a makoviczai, máekép Zboró-vár
torténetén dolgozott. Irói mükodésének még ceak kezdetén vala, e a ke-
gyetlcn halál az e téren is hozzá kötött szép reinényeket hirtelen eírba
vitte. Tcmetése julius 15!-kén ment vcgbe ; hült tetemei a kerepesi teme-
tóben tétettek le. Mondjunk áldást a korán elhunyt pályatáre hamvai
felett !

— A Magyar Tudoiiiáuyog Akadémia torténettudomá

nyi osztályának f. é. julius 2 iki ülésén Szilágyi Sándorl. tag
értekezése olvaetatott fel Bethlen Gábor trónfoglalásáról. Ezután T h a 1 y
К á 1 m á n 1. tag mutatott be több rendbeli nevezetes okmányt u. m.
Thökölyi Imre fejedclem titkárja Komáromy János törökorszagi diariu-
mának Hédervárról a gr. Viczayak levéltárából kapott eredetijét, —
melyet az Akadéraia , minthogy az eddigi kiadások nem elég pontosok,
továbbá Határfalvi Mihálynak a török birodalomról 1611-ben irt s Ko
máromy által a magáéhoz csatolt munkáját nem foglalják magukban —
a kézirattár számára Iemásoltatni elhatározott. A többi bemutatott kéz-
iratok Olaszországból, az Este-i uralkodó-herczeg modenai levéltárából
cgy külföldröl hazatért bujdosó bonfitársunk által vett becses másola-
tok. Két csoportozatra oszlanak : az elsó' a Zrínyi P(5tcr-féle összeeskü-
vésre vonatkozik, s mind ismeretlen adatokból áll ; a második gr. G i a-
nini Antalnak, Rinaldo modenai fejedelem I. Leopold udvaránál
levo miniszterének II. Rákóczi Ferenez korából és dolgairól urához kül-
dött nevezetes jelentéseit, titkos tudósításait tartalmazza, a kurutzvilág
kezdetétol 1705 végéig. Nagy érdekii jellemzések találtatnak ezekben,
különösen Berceényirol, Forgácsról, Pálfyról etb. Mintliogy cmlített
bujdosó hazánkfia e kéziratokat Thaly által mérsékelt díjért felajánlotta
az Akadémiának, s a modenai levéltárban levo hazánkat érdeklo iratok
különösen Gianini-nak még 1711-ig folyó tudósítási lemásoltatását is
eezközölni ajánlkozott : az Akadémia megbízta ez iigyben a tortónelmi
bizottságot, mely aztán — mint biztosan értesülünk — mar meg is
szerezte az Akadémia kézirattáia réezére az ismertetett fontos okmá-
nyokat.
A julius 15-kén tartott akadémiai torténeti osztály-ülésében
Knauz Nándor 1. tag értekezett a rNápolyi Margit-legendáról," mely-
n ek codezét Ováry Lipót ledezte föl Nápolyban, de a melyet az érteke-
 85

zés után felszólalt M á t y à s Florian értekezo által vitatott nagy

régieége ellenében — csak a XV. ezázad végéro!, vagy a XVI-dik ele-
jérol valónak tart. Ezután Hunfalvy János olvasta fol E г d y Jáuoa r-
tag értekezését „Lipót várának megszállási érmeirol." Ez érmeket érte-
kezö szerint Schwarzenau, leopoldvári ся. parancsnok verettc volna
1705-ben a II. Rakóczi Ferencz hadai által hosszasan ostromlott vár-
ban. A titkár jelenté, hogy Prokesch-Osten törökorszagi osztrák nagy
követ hét ceomag igen értékes keleti éremgyüjteményt küldött, magya-
rázó szöveg , s egy levél kiséretében, raelyben azon nézetét fejezi ki,
hogy az európai múzeumok között különösen a magyar volna hivatva
keleii éremgyiijteményt szerezni. Ugyancsak a titkár jelenté, hogy
Lonovics József felett Ipolyi Arnold, Zádor György felett T ó t h
Lörincz fog az akadémiában emlékbeszédet tartani.

— Mit lUl'velnek t<>rténetirOillk ? Kitünö torténetirónk,

Horváth Mihály elofizetést , illetöleg aláirást hirdet kieebb torté-
nelmi müvei gyüjteraényére. Elofizetési fólhivásából közöljük a következö
rcezleteket : „Harmincz s nehány éve, hogy nemzeti irodaltnunk egyik
igénytelen munkása vagyok. Ezen évek hosszú során kereeztül mindig
föleg a hazai torténelem, nemzetisegünk с fökincse s disze, a hazaszere-
tet с legliatékonyabb dajkája vonta magára figyelmemet s munkásságo-
üiíiI. Eimek búvárlatában s folderítésében toltém férfikorom csendben
lefolyt legszebb éveit; onnek tanulmányozásába s kidolgozásába merül-
tem el, midön a vihar szülöfoldemröl elsodort és számüzottségbe vetett ;
mert a mi itthon a nyugalmas polgárnak legtöbb élvet, hazafjui kötelcs-
ségeinek lerovására, korülményeihez képest, legjobb alkalmat nyujtott,
a bujdosó is csak abból meríthetett némi vigasztalást. Lelkem a lávol-
ban is szakadatlanul a kedves hazán csüggött ; s mivcl jelenénck nem
orvendheték, multjában kerestem magam és honfitársaim számára vi-
gaezt s némi enyhülést. Istennek hala, a szenvedések kora elmult, el
mind a hazára, mind magamra nézve : a haza onmagának viaszaadatott,
én megint szülofóldemen élhetek ; a haza veszélyezett jogait s alkotmá-
nyát, én sokáig nelkülözött hazámat nyertük vissza. A hazában ujra
ceendes polgári pálya nyílik számomra ; s ennek kezdetét, mielött viszo-
nyaim a mar künn megkezdett nagyobb mtivem folytatáeát engednék,
arra ezentelem, hogy az elmult harmincz év munkájának eredméuyeibol
azon kieebb dolgozatokat, melyek jobbára folyóiratokban elszórva jelen
8fi

tek meg, összegyüjtve ajánljam fei honfitársaimnak. Ezzel barátim eür-

getóseit teljesítem, önmagamnak pedigegy buzgó óhajtása valósul. " — A
négy kötet mindenike 30 —32 ivet tccnd, tele a legérdekesebb s lcgbe-
csesebb dolgozatokkal, ugymint : I. к ö t e t : 1) Párhuzam az Európába
költözö magyarok 8 a többi Europa míveltsége között, — 2) A magyar
honvédelem tortónete. — 3) Az 15 14-diki pórlázadás tortónete. — 4)
A pórosztály költözesi jogának tortónetóbftl. — 5) Corvin János herczeg
élete. — 6) Adalékok János király külviszonyai tortónelméhez. — 7)
Az 1764-iki országgyülés tortónete. — Az országtani theoriák eredeténck
s kifejléslnek tortónete. -—• II. kötet: 1) Az ipar és kereskedés tor
tónete hazánkban a kozépkorban. — 2) A vezérek kora. — 3) Sz.
Adalbert élete. — 4) A kereeztónyeég és alkotmányos rend megszilár-
dulásának korszaka. — 5) Az oligarchia harcza az alkotmány eilen. —
6) Az Anjou-házbeli királyok hatása hazánkra. — 7) Hcdvig királyné
élete. — 8) Par szó özvegy Maria királyné összekötteteseiröl Magyar-
országgal. — 9) A bécsi békekotós és Rudolf király lemondásának tör-
ténetóbez. — III. kötet: l) A XVI. század jellemének körvonalai ha
zánkban. — 2) Az ipar és kereskedés tortéuete Magyarországon, a bá-
rom utolsó század alatt. — 3) Toredékek a bányák torténetóbol. — 4)
Gondolatok a torténetirás elméletébol. — 5) Vázlatok a magyar népi-
ség tôrténetébol a mohácsi ütközettöl II. Józsefig. — 6) A democratia
fejlése hazánkban. — 7) Л hunok maradványai Schweitzban. — 8)
Thouvenel Eduard : „La Hongrie et la Valachie" konyvének birálata. —
9) Erzsébet foherczegasszony I. Ferdinand leányának raenyekzöi ünne-
pélye. — IV. kötet: 1) Marti nuzzi cardinal (Utyeszenich Frater
György élete.) — 2) Erdély állapota Martinuzzi hálala után. — 8) A
Báthory Zsigmond eilen szött osszeeeküvés tortónete. — 4) Europa bel-
viszonyai a franczia forradalom idejétol fogva. — 5) A hofwyli szegény
gyermekek nevelö intózetónek keletkezéee. — Mind a négy kötet ké-
szen lesz az ösz folytában. Az aláirási díj, mely akár mindgyárt, akár
a könyvek átyételekor, tetszés szerint két részletben is, lesz fízctecdo,
1 2 frt o. é. в Ráth Mórhoz — mint a nagybeceü mü kiadójához — kiil-
dendö be. Bolti ara 15 frt leend.
— Horváth Mihály e fönt elösorolt munkái sajtó ala rende-
zésén kivül jelenleg még „Magyar Egyház Tortónelméu-n is dolgozik,
mely nagybecsü miíbol kegyeskedett átengedni jelen füzetttnkbe a Szent-
Ietvánt ée koronáját érdeklo jeles czikket, melybó'l tájékozhatják magu-

\
 87
kat olvasóink az egész nagy mure nézve. Bàr minélelobb befejezhetné
imnepelt tudóiunk !
— Ipolyi Arnold Német-, Franczia- és Angolországban teend
a nyár folytán nagy utazást, természetesen fó'leg régészeti mfitanúlmá-
nyozás végctt. Hazatérve, a Kó'szeg melletti régi Borsmonostor torténe-
téhez szándékozik az adatgyüjtést megkezdeni, mcly monostor apútjává
uem rég ö neveztetutt ki.
— Toldy Fel'eilCZ Brutus magy. k!r. torténetiró munkájának
még hátra levo íészeit rendezi sajtó ala az akadémiai Monumenták
«ámára.
— Wenzel Gusztá v — ki Thaly К á 1 ni á n n a 1 együtt
mar több hónap ota a magy. kir. kamara budai levéltárát buvárolja —
a nyáron Zcmplén, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékbe
utazik, levéltári tanulmáuyozások végett. Egyszersmind czeu alkalommal
a sept. 4-iki máramarosi másfélszúzados ünnepélyt is meg szándékozik
látogatni, ha ugyan — mint legújabban halljuk — ez ünnepély el
ueni marad.
— Szilágyi Sáudortól, ki mostanában ugyancsak szaporán
tcrmékenyíti türténctirodalranukat újabb és újabb munkákkal, mint ér-
tosüli'uik, ismét egy új, torténelmi mü van sajtó alatt, tárgya — a tan
czíme is — a Rákócziak kora Erdélyben. A mü hároni kü-
tetre fogna terjedni, üsszesen mintegy kilenczven ívre ; kiadúja Pfeifer
Ferdinand. Rrdekkel várjuk e munkát, noha sajnáljuk, hogy a derék
szerzö elébb megirta a Rákócziak korát, mintsem a Rákóczi-liáz levél
tárát (egy része a magyar királyi kamara birtokában Budán, más része
gr. Erdödy Istvánnál Vörösvartt) áttanulmányozta volna. — Szilágyi
Sándortól egyébiránt füntebb említett akadémiai értekezése is „Betit
le n Gábor fejcdelem t r ó nf o gl a 1 ás a" sajtó alatt van mar
s az „Akadémiai Értesító'" egyik füzetét fogja képezni.
— Nagy lváll „ Magyarország családai" czimü israert hézag-
pótló terjedelmes müve pótlék-kotetét irja, s még az öszig készeu
lesz vele.
— Thaly Knlmáll a „Rákóczi Tár" h-ik kotetét most nyo-
matja ; e kötet a fényes teheteégü kuruez fovezér gr. Bercsényi
M i к 1 ó s nagybecsu és igazi magyares izü bizodalmas leveleit tartal-
mazandja b. Károlyi Sándor kuruez tábornagyhoz. E levelek számszerint
3 — 400-ra mennek, mind a kuruczvilág eseménydds éveibol (1703 —
88
1711) valók, de uemcsak mint tortónelmi kutfö fölötte becseeek, hanem
irodalmi tekintetben is ; a nyelv — bar itt-ott latín idézetekkel füszere -
zett — töagyökeres magyar, a majd euyelgö, jàtszi, inajd haragos es
menydörgö. Amott a liazafiúi inelegség lelkesiti az iró tollát, — emitt
mély bumora maro keserüeégben nyilatkozik, s rövid, caipös vagy sujtó
felkiáltásokban tör ki. Egészen új genre ez levél-irodalmunkban, s Ber-
csényi nagy elméjének, ezikrázó szelleméuek éló' bizonysága. A gr. Ká-
rolyi-levéltárban levo eredetiek után készül a kiadàs, melyet Bercsényi
rézmetszetü, még solía meg nem jcleut arczképe diszítend, a Nemzeti
Múzeum számára csak nemrég megszerzett ó festményrol. A „Rákóczi
Tar"-t Lauffer Vilmos adja ki.
— Ríítll Károly — ki, mint 1801-ben, ismét Gyorvármi'gye
levéltárnoka — közelebbröl Mozsony megye archívumát kutatta át, szor-
galmasan gyíijtve datumait a „királyok utazásához", — iníg Prank 1
Vilmos jelenleg Rómában idó'z, Pázmány Péter éïetéhez gyüjtvén
adatokat. Szopori Nagy Imre Martonfalvay emlékiratát készíti sajtó
ala ; V é g h e 1 y i Das íí folyvást a veszprémi káptalau levéltárában
búvárkodik. H aán Lajoa Békés megye türténetét irja.

A „Századok" füzetei úgy a t. cz. tagok mint az elöfizetök

részére bérmentesen küldetnek ezét. A ki a jelen júliusi füzetet
legfólcbb aug. 15-kéig meg nem kapta volna : reclaniâljon Peaty
Frigyea tara, pénztárnok úrlioz (váczi-utcza 20. sz. a.) Egyébiránt a.
füzetek bclyben is átvehetok a M. T. Akadémia palotája torténelmi з
arcbeologiai bizottaági termében, földszint, balra.

Jclentjük, bogy a „8 záz ado ku-ra külön eló'fizetés is

nyittatik nem tagok számára éa pedig egësz évre, azaz 10. füzetre,
6 frttal, (jdlius — deczember) 8 frttal. Az elofizetési pénzek
К á i h Mor váczi-utczai konyvkereakedésébe küldendö'k, a bonnet a
füzetek az elöfizetöfcek expédiai tutu як. Egyes fiizetek külön nein
kaphatók.

Felelös ezerkesztö : THALY KALMA Y

Nyomatott Emkh Guestáv, magy. akad. nyomdásznál, Pesten, 1867.
 SZÁZADOK.
A MAGYAR TORTÉNELMI TÀRSULAT KÖZLÖNYE.

Másodlk füzet. 1867. October hó.

Zrinyi Péter.
(Életrajz.)

Alig van Magyarország torténetében homályosabb részlet

a Wesselényi Zrinyi Nádasdyféle osszeeskuvésnél, alig van ho
mályosabb jellem Zrinyi Péternél, mi nem csoda. To'rténetéhez,
uapjainkig a rosz akarat vagy tudatlanság kezciböl voltunk
kénytelenek venni az adatokat , melyeket az irók pártállásukhoz
képest kiszinezni türekedtek. A császáriak szemében csak go-
nosz rebellis, tiszfeletre de nem kovetésre méltó hazafi felfogás-
nak csak a szabadság szent Ugyének martyrja volt. Legujabban,
éles eszü türténetirók nyomán hajlandók voltunk öt embernek
tartani, ki bukását, melyet megérdemlett, félszeg rend
szabályokkal maga sietteté. Azonban eddig ismeretlen kútfok
alapján enyhébben, igazságosabban itélhetUnk. Zrinyi Péter
nagy eszmét karolt fel : keresztény segélylyel szabaditani fel Ma-
gyarországot az ausztriai baztól. De a ktllftjld*nem támogatta, a
hazafíak nem értették es ö maga sem tudott következetes ma
radni elveihez. Vezéri polczân, melyre vágya, rangja emelte, a
széthuzó elemeknek parancsolni képes nem volt. Hitt végre a
bécsi kormányférfiaknak és e gyengesége vérpadra vitte, me-
lyen aevéhez méltóan halt meg. Életét szándékozom elmondani
7
90
minden kedvczés, minden ellenszenv nélklil ; a tények maguk
mondjanak felette itéletet.
Grôf Zrinyi Péter 1622-ben szUletett ')• Atyja György, a
szigetlivári hosnek unokája, horvát bán , es vitéz katona, au yja
Szécby Katalin volt. Atyjànak kora hálala utáu 1626. anyja is-
mét férjhez menvén 2 évvel idösebb bátyjával Miklóssal *) Do-
mitrovics Péter zágrábi plispó'knek, késobb Batthyány i Ferencz-
nek gondnoksága ala került , mindig azonban a nagy Pázmán
Pétemek feltigyelete alatt, ki atyját a katholika bitre téritette
ésazárváknakjó barátja manidt. Ily kezekben a tudománytalan
György gróf gyenuekei akkoron Magyarországban ritka miveltsé-
get nyertek, és Péter, habar a lángesztl Miklóst utól пеш érhette,
sokféle ismerettel , a tudomány és müvészetek iránt érzékkel
birt , és uyugalmas perczeiben idöt talált Miklósnak „Szigetbi
veszedelmét" horvát nyelvre forditani.
Fofoglalatossága a Zrinyieknek, mint akkor a magyar urak-
nak átaljábau, harcz volt a törökök çllen, kik napoukiut fenye-
gették, dalták javaikat. A Zrinyi jószágok Zalá és Vasmegyé-
ben, a keskeny Tôt és Horvátországokban fokép ki voltak téve
tàmadasaiknak. Péter mar kora ifjusága ota harczokon forgott,
melyekben elemére talált és Miklós bátyjával — a legnagyobb
dicséret — versenyzett. Meg volt beune minden tulajdonság,
mely a magyar-törok guerilla harczban a vitézlo népre benyo-
mást tett. Roppant testi eróvel birt; bátorságát jellenizé a jel-
BZÓ : „Vincere aut mori," söt még a tuzérséghez is értett, mely-
nek elhanyagolását a magyarok közt sajnosan tapasztalta. 3)
Egyikévé lett a leghircsebb magyar kapitányoknak, de a harczi
zajban megszokott zordonságát átvitte sokszor a magáu életbc
is ; mig barátai nyájasságát dicsérték, peres ellenfeleivel ugy
baut mint a törökökkel, és nem habozott Androcha János, fiu-
mei polgárt, Crastena és Drágából, Buccari melle«, eróvel ki

') Erro nineson positiv adatoni, do militan magát ogy alább közlendö
levelíbon az 1C22. szülotott Nádasdy öcscs6nok uovozi, т-лл részt pedig log-
idösb leanya Ilona mar 1043-ban szülotott, sziílotési ovo nom tehetC 1622-nél
olobbre, do nom is sokkal kísobbro.
') Gualdo Galeazzo Priorato, Vita di Loopoldo I. XI. küt. 584. lap. sze-
rint Zrinyi Miklós 1620-ban sziilotett.
') Rattkay, Memoria Bauonim, 1771. kiadás 216. 1.
 91
verni (1645), Parapetics Farkast pedig hason esetben muraközi
javai miatt megöletni (1649.) ')
Péter es Miklôs atyjuk liagyatékàn, mely a Zrinyi családnak,
összes, atyjuk es uagybátyjuk Miklós grófnak bókezllsége folytan
igeu megfogyottjavait tartalmazta,barátságos uton megosztoztak.
A család székhelye Csáktornya, Miklósnak, Buccari, Buccarizza
más horvátországi jószágokkalPéternekjutott. Rendes lakásul ü
Ozályt es Grobnikot választá a tenger raelléken közel a Fran-
gepáuok javaihoz, kiknek családjából vett not, Frangepán Far-
kas leányát, György és Feíencznek testvérét, a nagyravágyó,
férfi lelkü Anua Katalint, kivel egy fiut Jánost 2), és három na-
gyobb kort ért leáuyt ueuizett : Ilouát, Judithot , к i Petronella
néven Zágrábbau Klára rendu apáczává lelt , és Aurora Vero-
uikát. Ha azonban Miklós gróf a Muraközböl távozott, Péter ör-
kodött a család e féltett kincsére, mint 1 646., midön egy török por-
tyát a Muraba szoritott, de o maga is az üldíizés hevében a folyam-
ba sodortatva elveszett volna, ha Dechko szolgája ki uem ragadja.
Miklós ekkor Morvaország szélén a svédékkel harczolt, mint
harczolt 1644. Rákóczy Gyórgygyel, és atyja 20 év elött Bethleu
Gáborral. A Zrinyi testvérek III. Ferdinand király leghivebb, leg-
áldozóbb alattvalúi kozé íartoztak, s azért a király nckik mar ré-
gebben Baranyában, igaz, bogy bódolt földöu, 140 falut ajándé-
kozott, Miklóst légrádi kapitánynyá és kevéssel utóbb 1647-ben
bánná tette, Péternek pedig a zsombereki (sicbelburgi) oláh he-
lyesebben rácz katouai gyannat kapitányságát adományozta,
oly kikó'téssel, hogy 600 lovassal segitse a német báborubau.
A király Pozsonyban, az országgyülésen (1647), vadászaton
szemmel látta Péter gróf erejét és bátorságát, midön egy elöre
törtetö vadkannak fejét egy kardcsapâssal ketté hasitá. Ferdi
nand elkérte a kardot, egyet subintott vele és fáradtan vissza

') Az ¡Hoto iirökösök bcjulrnti'sci Zrinyi Péter tomcge clleii a ncmz

mnz. kéz. 773 fol. lot
') Wagnor Gencologiai nyomán szoká.ssá vált üt Boldiz.sárnak nevozni,
helytelonül. Kortáraai, hivatalos okmányok (mint a magy. muz. kéz. 825, 847
fol. magy.), mind csak Jánosnak nevezik, koztük, liogy többet no emlitsok
Komaromy János, TOkiilyi secretáriusa, Zrinyi liona moghitt omboro, ki csak
tudhatta, hogy liivták iirntíje ocwsét, kinok halalárol 1703. Tijrttkország--
ban értesült.
7*
92
adta. A svédeken azonban nem igen mutathatta erejét. A horvát
magyar csapat, melyet 1647. a 30 éves háboru utolsó évében
Frangepán György, Ratkay György, Eszterházy Tamas alvezé-
rekkel Csebországba vezetett , a pilseni táborba rendeltettetett, s
onnan Szászországba, Thllringiába portyázott , nevezetes össze-
koczczanás nélkül. ')Honn nemsokára királyi tanácsos, kamarás,
zluni kapjtáuynyá lett, és mint szemes ore a horvát végeknek
„rettegtette Boszniát, Herczegovinát." -)
A királyi kegy nem feledteté el a Zrinyiekkel mivel tar-
toznak a hazának. Bar szivesen látott vendégek Bécsben ma
gyarok maradtak — és a neinzetnek , melynek elsöi kozé tar
toztak, igazaira éberen felügyeltek.
A tizenhetedik századnak közepe nevezetes forduló pon-
tot képezett Magyarország viszonyában a Habsburg házhoz.
Ausztria 30 éves veres küzdelem után Németországban lemou-
dani kényszerUlt a caesari ábrándokról, de honn absolut urrá
Ion. Csehország és Morvának alkotmányát széttépte, a kard ;
az osztrák, stájer, karantáu rendek oppositioja elenyészett
a protestantismussal, és minden tartománya közt csak Magyar-
bonban nem parancsolt korlátlan batalommal III. Ferdinand.
Szerette volna Magyarországot is örökös tartománynyá tenni, de
terve bajólorést szenvedett a nemzet él>erségén, osszetartásáu,
melyet végre 120 éves nyomor és megalázás megérlelt. I. Fer
dinand és János király kora ota elöszür hatá ismét át az egész
magyarságot a tndat, hogy egy nemzetnek fiai, és e szellemnek
egyik foápolója, lcgnemesebb képviselójePéternek bátyja Zrinyi
Miklóe volt. Szemében katholikus és protestáns, magyarboni és
erdélyi, mind a „Scithiából kijött, hajdan világvero- most nyo-
morult magyar nemzet volt, mely régi dicsóségét, szabadságát
vissza képes nyerni, csak igazán akarnia kell. Müvelést, ossze-
tartást, áldozatkészséget hird.etett, szóval , tollal, tettel, inert a
magyar — ez volt fóelve — ha magyar akar maradni, sem a né-
metben sem a tbrökben, hanem csak onmagában bizhatik. Péter,
kiröl Miklós irva hagyta, hogy „igazán szereti hazáját", osztá,
koveté e nézeteket, bar nem birt Miklós nemes objectivitásával,

') Ratkay i. h. 218. 1.

2) Zrinyi Miklós szavai a „Szigetlii veszedolemuben.
 из
mely onmagáról teljesen megt'eledkezve csak a czélra, csak a
hazára gondolt.
Midön 1663-han a török az ifju, nagyravágyó Köprili Ah-
racd nagyvezér alatt Magyarország eilen sikra szállott és Ausz-
Iriát kényszerité aháborúra, melyet a magyarok. a Zrinyiek
évek ota silrgettek, nehogy Evdély, a magyar ncmzetnek ezen
clszakadt, de életeros tagja végkép török jarona ala kerllljön :
a német badak a hires Montecuccoli alatt , tétlenül hagy-
ták dnlni a törököt l'ozsonyig, tétlenül engedték cllenséges
kézre jutni a Dunán inneni részek kulcsát, Ersekujvárt. Csak
a Zrinyiek tarták fenn a keresztény fegyverek becsületét. A
Muraközt biztositották l jzrinyvariai , melyet Miklós 1661-
ben a Mura és Dráva osszefolyásanál az ndvar ellenzése da-
czára épitett, s melyet a két testvér az utolsó csepp vérig meg-
védeni egymásnak megesküilütt. Ujvár vcszedelmére Miklós kis-
ded csapattal Magyarors/.ágba, a Dunához sietett. Péter, ki min-
denben kezére járt, hadakatgytijtött, és királyi parancera utána
menni készlilt, midön hirt von, bogy Szokolovics Ali Csengics
basa Boszniából 9000 emberrel Ottochacz és Berlogh várakat
akarja megveuni, és délnyugoti Horvátországot Krajuával adófi-
zetové tenni. E részek ore Auersperg, károlyvárosi kapitány
a veszélyre Laibachba menekült. Zrinyi Péter egy perczig
sem habozott. 2000. emberrel az ellenség ele sietett és oct.
11. Sz. György hegyénél Karolyvárostól 9 mérfoldnyire, elô-
csapatára bukkant. A meglepett törökseg a hegy tovében
szétveretett, de a sereg zöme, a szemben eso hegyen tul csata-
rendben készen várta a támadást. A horvátoknak elsö rohama
visszaveretett, és Péter gróf 40 lovassal a hegytetöre érvén,
futni látta embereit. Kiséroi babozva megállottak ; de Zrinyi
vissza se nézve, egymaga a futók kozé ugratott, korholt, buzdi-
tott, és njra az ellenségre vitte öket. DUhös vidai fejlödött. Egy
török, hajdan ibglya, ráismert , és a basának mutatta , most vé-
günk van, fuseunk ! A törököket rémtilet fogta el, soraik meg-
bomlottak, a sereg futásnak eredt. Zrinyi az tildozésben, mészár-
lásban, könyökig marta karját ellenséges vérben. 2000 török,
köztük a basa fia , a herczegovinai és udinai bégek , összesen 9
fötiszt balva maradt, 800 16, 15 zàszlô a gyözök kezébe kerUlt,
foglyùl csak 80 esett, köztük Csengics bátyja 2 agàval, A ke-
94

resztények vesztesége felette esekély volt. A zászlókat Péter

Leopoldnak kllldé, a horvátok pcdig rögtönztftt dalokban dicsöi
ték a fényes hadi tettet ').
Ugyanakkor Miklós a Dunánál gyözött, egy hónappal ké-
söbb a tatárokat a Muránál mcgvcrte, es merész téli hadjáratban
az eszéki hidat felégette. Europa szemci a magyar nemzetre, a
Zrinyickrc fordultak. Horvátország , Krajna , Styria, melyct ök
lédeztek, sértctlen maradt, mig a német hadak gondjaira bizott
Morvából, Austriából 100,000 foglyot raboltak a tatârok. Csàk-
tornyára a szász es bajor fejedelmek, a niantuai es toscánai her-
ezeg, a spanyol es franczia kîrâlyok, a pápának clismerö,
buzditó levelei érkeztek. A Zrinyieket szóval , pénzzel segé"
lyezni annyi volt, mint az egész Uereszténységnek tenni szol-
gálatot. Klilönösen XIV. Lajos király mindenkép kimutatá tisz
letetét Zrinyi Miklós iránt, mig Bécsben, a német vezérek gyö
zelmeit fitymálták és midön Kanizsát, épen a németek lassusàga
miatt bevennie nem sikcriilt, kaptak az alkalmon, s njra Monte-
cuccolit, ellenségét, nevezték ki fovezérré.
A tb'rök sereg , Kauizsának felmentcsc ntán a Muraköz,
Ujzrinyvár eilen ment, a vakmerö Zrinyieket megfenyiteni. E
pontot megtartani lett volna magyar felfog<ás szcrint a keresz-
tény hadnak feladata. A magyarok szép számmal gyUltek a
Murához, köztiik Zrinyi Péter is 4000 ember horvát végbeli had-
dal, azonban látnia kellett, bogy Montecuccoli Ujzrinyvárt, cea-
ládjuknak vérrel megvédett szemefényét, nemcsak nem támo-
gatja, de minden módon, mint haszontalan pontot feladni törek-
szik, bátyját mellözi, öt pedig, midön a fövezer tudtával jun.
27-én a török sereg oldalába portyâzni a Dráván át kelt, cser-
ben hagyta, ugy hogy eredménytelenitl kellett visszavonulnia.
Mindazon által, midön Miklós panaszt tenni Bécsbe készült, a
magyar urak közt volt, kik visszabivták. Két nappai késobb
Ujzrinyvárt a török a keresztény sereg szemeláttára a német ör-
ségtol, íuelyet Montecuceoli Zrinyi emberei helyett beletett, kard
csapás nélkül, megvettc.— A harcz czután a Muraközröl, melyet
a német badak tatár módra kiéltek, a stájer határok lele huzó

') Orteliuti Redivivas IJ. 287. 1. Antier, Memori.i de belli' huuparieo

turciuo, kízirat. a nemz. inuzeumbau 1606. lat. 4.
 95
doit, és Péter, mig Miklós Bécsben járt, es kérve kért sereget,
melylyel ö, melylyel öcscse a hazának haszmïlhassanak, a murai
venait orizé.
Kevéssel atóbb Montecuccoli tízentgotthardnál gyözött, mi
litan mar elöbb Souches Lévánál a budai basât megverte. Л leg
Hzebb reményeknek azonban véget vetett a vasvári békc, mely
aug. 10 en 20 évre köttetveu török kézcn hagyta Nagyváradot,
Érseknjvárt, romokban hagyta Ujzrinyvárt. — Az advar sietett
a gyözelcm titán ujra visszaállitani Magyarországon azon bcké-
nek nevezett állapotot, mely csak a magyarok kezét koté meg
a védelemben, de a törököt mindeukor bitntctleniil engedte ga-
rázdálkodni.
A békekotés, az ország tudta es megegyezése nélkiil , az
ország rovására kottetvén, mélyen sérté a magyarokat, mélyeu a
Zrinyieket, kikben az udvar a nemzeti ellenzéknck valószinü, fé.
lelmes föuökeit làtta, es rettegte. Es csakugyan Miklós es vele
Péter érezte leginkább, hogy a vasvári békét íokép azou politi-
ka dictálta, mely Magyarországot, a török Altai marczangolva
nyomorultnak, tehetetlennek szerette látni, hogy az udvar tulka-
pàsainak ellent ne állhasson. Oly férfiutól azonban, mint INIiklôs-
távol volt a gyàva kétségbeesés. El volt határozva, bármit vé-
gezzenck Bécsben, a hazát utolsó lehelleteig fenntartani, es tá-
maszul, a nemzet erélyen, osszetartásáu kiviil, melyet minden
áron éleszteni törekedett, külföldi segély is kinálkozott. XIV.
Lajos franezia király 6000 embert kiildött volt Lcopoldmik és a
szentgotthárdi csatában hadai donték meg legelöbb a török eröt. A
franezia urak Bécsben megismerkedvén, bámulni , szeretni ta-
nulták Zrinyi Miklóst, kit a pedans németek csak gylilölui tud-
tak ; a franczia politika, mely a barátság szine alatt is csak az
ausztriai haz gyengitésén dolgozott, benne, a magyarokban, al-
kalmas eszközt látott, a Habsburg háznak otthon zavarokat
okozni. Coligny és La Fcuillade-dal, kik hazamenet Csáktor-
nyàra betértek, s a magyar vendégszeretetet élvezék, megjelent
Guytry marquis is, mint a királynak ügyvivöje, és Zrinyi Miklós-
nak, Magyarorszàgnak, Francziaország szovetségét, segélyet
ajànla.1)
') A béesi es. kir. hadüpyi levéltárban a Vesselenyi-NadaKdy-Zrinyifele
összeesküvesröl való jelentés azerint, melyot rukouom Hajuik 1шге györj tanár
 Bécsben tudták. hogy a magyarok a pápához, a nyngati
fejedelmekhez, fókép a francziikboz késziilnek folyamodni, „ne
liagyják elveszni a kereszténység védfalátJ; s aZrinyieket. mint
a mozgalom vezéreit, éber figyelemmel kisérék1), 6ket a ma
gyar nrakkal deczember elejére Béesbe bivták, indokolni elöttiik
az elbamarkodott békekotést. Mielött azonban Miklós a fran-
czia követtel tisztába jöhetett volna, nov. 1 8-án vadászaton vad-
kan által megöletett. Végrendeletében esaládját Péter oltalmába
ájanla : politikai szerepe szinte Péterre szállott.
A bécsi gyitlés ñera csillapitbatta le a magyarokat. Minden»
rait a béke mellett felboztak csak azt ratitatá, hogy az udvarnak
van gondja Spanyol. Német, Lengyelország tlgyeire, de nem Ma-
gyarországra Lobkoritz Venczel sagani herczeg. Zrinyiék roko-
na, kiaz eloterjesztó szerepét vitte a kormány részérol, sajátsá-
gos, hetyke modorával — „úgy kill a magyaroknak, ideje hogy
gögjlik megaláztassék", — csak növelte az elkeseredést. A fö-
urak bucsút sem véve Leopoldtól, a béke eilen tiltakozva, tér-
tek haza.2) Zrinyi Péter a legszenvedélyesebbek ko'zé tartozott.
Természete heves, izgékony volt ; ') azonfelitl ö nein csak az or
szágnak, hanem saját magának. családjának romlását is látta a

lemásolt és sok másbecses jegyzettel a buvárok közt ritka onzéstelenséggel ren-

delkezésemre bocsátott, miért is kotole»sé¡reuinek tartom, a nyilvánosság elött
i» legó'sziutébb köszönetemet kifejezni. A terjedelmes deák nyelven irt czim nél-
küli muuka, melyet j e 1 e n t с s czimen fogok idézni, hivatalos adatok alapjáu,
talán Leopold számára készült, és az osszeesküvésnek összefüggö tortéuetét
adja ; az elbeszélés jobbára pártatlan, és — a mint más kútfokkel való összevp.
tésébó'l kitíinik — hü az igazságlinz. Csak azon eseményeknél simított az iró,
melyek mutatják, hogy a bécsi udvar, bar a készüló' felkelésró'l tudomással birt,
azt fejló'dni hagyta, söt az elégületlenséget elmérgesíté, hogy a rebellisekkel az-
tán kénye kodve szorint bánhasson.
') Sagredo velenczei követ csak éjjel uiert a Zrinyiekkel találkozni, uo.
hogy magát az udvar szemében compromittálja. Lásd jelontését Ost. Ge
schichte- Quellon XX. köt. 305—321 11.
■) V. ö. С. К. de N. latin raunkáját.a Nádasdy-Zrinyi-Frangepán perröl
szóló hivatalos, nyomtatásban is mogjelent jelentésnek paraphrasisát, a mu-
zeum kéziratai közt. 287 lat. quart szám alatt.
J) „Animo quidem alium - irja ajele utos Péterró'l — atque a fratre
divereum, nempe acinace quam ingenio promptior, Ímpetu crebrius quam con-
silio in arma ferebatur."

.
 97
békckbtésben. Birtokai mind a határszéleken, vagy közel azok-
hoz feküdtek ; és a török az elfoglalt földön véget vetett a ma
gyar nemes tulajdonának, és öt, ha másutt nem voltak birtokai,
foldonfutóvá tette. Alig száradt meg a tenta a vasvári békeok
mányon, midön a török mar kezdé a behódoltatást. Künnylt vol
Portia herczeguek mondani, bogy ne tllrje Péter, ba a Muraköz-
ben is próbát akar teniii. Gremonville Jakab a bécsi franczia
követ, ') katoua és diplomata alig tudta lecsillapitani. A (oczél
jelenleg , — monda Zrinyinek — bátyja után a báni mél-
tóságot megnyerni, azért mutasson hüséget a császári haz iránt
Portia engedelmét azonban hasznàlja fei, és vágjou alkalmilag'
jót a törökre, mi talán okul fog szolgálni, hogy a báboru meg-
ujuljon. Semmi esetre azonban nem lebet most kitörni a császár
eilen, midön annak seregei még fegyverben állanak-). Zrinyi Pé
ter egész lélekkel ragaszkodott a franczia szövetseghez, melyhez
bátyja Miklós hajlott, s melyet a francziák ilgyes bánásmódja-
: jándékai még szorosabbra fiiztek. Ó XIV. Lajostól várta a nem-
zet lldvét, ellenkezüleg a régi magyar ellenzéki politikával, mely
a fényes portara szeivtett lámaszkodni. Neje Katalin nem csak
tudta, de tevékeny befolyással is támogatta e véleményt. O kez-
dett levelezui Beziéres velenczei franczia követtel, ö vitte Bécsbe
Gremonvillenek az Itzenetet, melyben Péter — immár bán —
.,késznek nyilatkozott a franczia királynak mindenben vakon en-
gedelmeskedni, késznek egyetlen 13 éves fiát, büsége zálogául
mint kezest, tanulás szine alatt Párisba kllldeni, csak biztositsa
a király i r á s b a n oltalmáról, és adjon évenkint 4000 frt se-
gélypénzt." Szllksége volt pénzre, bogy a Muraköz védejmérol
kellöleg gondoskodhassék.3) Gremonville, kinek a kényes sze-
rep jutott izgatni és csillapitni, kitérôleg válaszolt, mert a franczia
udvar ez idétt még nem akart szakadást a császárral : „legyen
óvatos és tartsa fenn nemes buzgalmát alkalmasabb idöre.4)"

') Envoyé és nem ambassadeur. Gualdo Galeazzo Priorato, i. h.

547. 1.
*) Gremonville lévele XIV. Lajoshoz jan. 15. 1665. J e 1 e n t é 8.
') Mar januárban kért 300 lovas és 500 gyalogra pénzt, és pedig egy
ovasnak 8, egy-egy gyalognak 5 frtot havonkint. Gremonville lévele ddto.
január 15. 1665. U. o.
') Gremonville lévele jul. 3. 1665, u. o,
 98
A magyar urak nem követtek ily határozott irányt. Sokan
kttlföldi segélyre gondoltak, köztukZrinyi sógoraa28 éves láng-
lelkü Frangepán Ferencz, tersaczki gróf, és a primas Lippay
György1). Összejövetelek, tanácskozások, panaszok napirenden
voltak. Az elégliletlenség nöttön nött, mert a kormány, ámbar a
föurak végre a vasvári békébcn Leopold személyes megjelené-
sére Pozsonyban megnyugodtak, az orszâgban hagyta az idegen
hadakat, idegen vezéreket, kik a törököt szabadon cngedtékga-
rázdálkodni és csak a magyarokat, nemest, parasztot vàlogatâs
nélktll sanyargatták szokott módjukon. A magyarok gyanuja bi-
zonyossággá vált, midön maguk az udvaronezok nyiltan beszé.
lék, hogy Magyarországot a csehek módjára meg fogják igázni.
ZrinyiMiklós hálala ota ncm volt ember, kirc a nenizet, mint ve-
zérre tekintett volna : most végre a forrongás között Vesselényi
Ferencz vállalkozott e szercprc. A nádor mar betegesen, egy
liosszú, fényes pálya alkonyán állott. Zrinyi Miklósnak barátja,
hires vitéz, jó szónok, határozott jellem volt, ki ha egyszer czélt
tUzött magának, nem szokott az eszközökben válogatni. Több
mint tiz évig vitte a közvetitö kénycs szerepét a király és neni
zet között, ritka tapintattal megtudván ôrizni az udvar kegyét és
a hazafíak bizalmát. Most azonban választania kellett. Nem tür-
hette, hogy joggal könek mondják a magyarok elomenetelében,
melyet el kell görditeni'J) és nejének, a hires murányi Vénusnak,
kornyczetének befolyása alatt a nemzeti tigyhez csatlakozott, a
magyar alkotmány végso eszkozére, az aranybnlla hires záradé-
kára, a „justa resistentia"-ra gondolt, ámbar mindig megmaradt
benne bizonyos kegyelet a Habsburgház iránt, melynek oly sok
esztendeig hiv szolgája volt. Szovetségeseket keresett az ország
nagyjai közt, és szeme legelöször is a bánra esett.
Zrini Péter ép akkor (1666 február havában), a Felvidék-
re jött leánya Ilonának lakadalmára, kit Rákóczy Ferencz, a
török eilen elvérzett II. Rákóczy György erdélyi fejedelemnek
fia, Felso-Magyarországnak leggazdagabb dynastiája, egyéb

') Hogy Lippay is ossisekiJttetésbeii volt Gremouvillelal, kitiinik en-

nok leveloiböl.
') Sïéchy Maria manyar vallnmÄsa 1671 marepus 21-ró'l, a kamarai
levéltirbau.
 99
ként gyenge, higeszti ifju, marcz. 1 . Patakon nöül vett. Egyuttal
a háborgó Balassa Imrénél is megfordnlt, mint békito csàszàri
kovet, magával vivén Gremonville titkos Uzenetét a garázdához,
ne siessen a meghunyászkodással.1)
A nádor mcghivására visszajövet april elején a stubnyai ftir-
dolictért, hováavidék ncmcssége gyógyulni, szórakozni nagy
számmal gytilniszokott,találkozni tehát minden feltllnés nélktil le
hetett.*)Stubnyán Zrinyi a nádornál Fügedi Nagy András, udvari
kapitányt, Bory Mihály, korponai várnagyot és nádori jószágigaz-
gatót, KereszturiLászló alnâdort és Lessenyei Nagy Ferencz nádo
ri itélomestert találta. Megfontolák „Magyarországkedvcshazájnk
nak]és kapcsolt részeinek veszélyes sorsát, és fenyegeto siralmas
végromlását."Tanácskoztak, mily uton módonlehetne a torvények
és királyi hitlcvelek értclmébcn orvoslást találni, és megállapod-
tak, hogy a Guy try marquis által niég Zrinyi Miklósnak tett aján-
latok alapján franezia ollalomba adják magukat, és franezia se-
gélylyel, Erdélylyel szüvetségbcn fegyvert'ragadnak az ausztriai
haz eilen. Fógondjnk volt a dolgot titokban tartani, s azért
jelekben egyeztek meg, melyekkel egymásnak irni fognak. A
szükséges lépésekre Gremonvillené), a franezia udvarnál, Zrinyi
vállalkozott, melléjc követiil a .nádor részérol Iványi Fekete
László ment3). Vrégre kezet fogtak, megeskttdtek, és akkori szo-
kás szerint leveleket adtak egymásnak, hogy egymást el nem
hagyják, kölesönösen segitik, utolsó esepp vérltkig védelmezik.
íapril 5.)1)
Zrini I'éter a szovctség pontokfeltételét, a „hires luth, fóem-
ber prókátor" Musai Vitnyédi Istvánra bizta, ki Miklós bátyjának

') Gremonville lévele márt. 18. 10G6. i. h.

■) Széchy Mária i. h.
*) A jelentésbeu hibáson áll Miklós.
*) Ide irom az oklevelet n ,,.Ieloiitésu-ben foglalt latin forditis után
magyarra visszafordítva ; „Mi Vesselényi Ferencz, Magyarország nádoris-
pánja, a jás/.ok és ki'inok birájn, arauygyapjas vitéz valljuk és adjuk tudtul
jelen leveliink által, liogy jó! meggondolván Magyarország, kedves hazánk-
uak és kapcsolt részeinek veszélyes sorsát és fonyegetö siraliaas végromlását,
ezen bajok elbáritására nagyságos gréf Zrini Péter Dalmát-, Horvát- és Tót-
országok bánjával,kedves fiunkknl tanáeskozni üsszejöttflnk,mely uton módou
lehetue a torvények és királyi hitlevelek értelniébeu orvoslást találni. Hosszas
100

kedves embeic, ügynöke, a francziával való alkudozásban meg-

bizottja volt, és most ravasz, vakmerö lclkének egész erejével
izgatott országszerte felkelésre. „A magyar nemzet nem hiszi
— igy kezdödött a Vitnyédi által szerkesztett okmány —
hogy a franczia kormány a Zrinyi Miklósnak ajánlott oltalmat
most a nemzettöl megvonná, süt reményli, hogy valamint Isten
után csak a gyözelmes franczia fegyver tartotta mcg a nemzetet,
ugy fogja megtartani ezután is. Ha a legkeresztényebb király
e nemzet még fennlevô' romjait oltalmába nem veszi, anuak vagy
el kell pusztulni, vagy a kereszténységre nézve vcszélyes térre
szorulni, mire azonban, ha a tórok ajánlatokat is teune, nem is
gondol, csak a kereszténység, a franczia király az országot,
mely mindig a kereszténységuek védbástyája volt, el ne hagy-
ja." „Mióta csak a magyar nemzet — szólt tovább egyes pon-
tokra áttérve — az ausztriai kormány alatt állt jogai, szabadsá-
gai, a királyi hitlevelek feltételei soha meg nem tartattak, várai
erössegei torök kézre kerliltek;végei meggyengültek, miért is a
nemzet régi torvényei szerint a Lütlenségnek vétke nélkül, el-
lentállási jogával él, és a dalmát-, horvát- és tótországiakkal,
nemkíilonben Erdély, Molva és Havasalfólddel, a to'rük ellené
ben magát évi adó által biztositván, szovetséget köt és mindent
megkisért, csakhogy gyalázatos módon el ne bukjék, meg ne
gyilkoltassék . . . . "
„E czélra a nemzet szovetségeseivel 15,000 lovas sugyan-
annyi gyalogot elégségesnek tart, kiknek havi. zsoldját a fran
czia király batározza meg és fizesse, küldvén egyuttal saját költ-
ségéu Ugyes tiszteket, mernököket és tilzéreket ; az elokészüle-
tek megtételére pedig azonnal küldjön Danczkán át Horvátor-
szágban vagy ha máskép nem lehet Bécsben kifizetendö 100,000
tallért'). Francziaország Magyarországgal és társaival ideiglenes
vagy örökös ved és daczszovetséget köt; Ausztriaellena háborut,
ha lehet, közösen , ha nem, csak a magyarok maguk kezdik

megháuyás utáu végre üunepclyeeeu kezet fogván, egymásuak megesküdtüiik

és megigértük, hogy az ország eiralmas állapotában, jóban, roszban egymást
el nem hagyjuk; egymást kölcsöuösen segitjük, utolsó csepp vórünkig védel-
mezzük. Isten minket ugy segélyjen, ugy legyen irgalmas lelkeinknek."
') 3. pont.
 101
meg, de a franczia király pénzzel segiti öket és kinálkozó alka-
lommal maga is fellép ; békét egyik fél sem köt a másiknak
tudta és beleegyezése nélkül. A franczia király kiesz-
k o z 1 i , hogy Magyarország társországaivala
rómaiszentftirodalom tagjának felvétessék, a
birodalmi gyülésén követei által szavazattal
birjon, ésa birodalom által gyámolittassék,
mert Magyarország az egész kereszténységnek védbástyája, —
az ország szabadsága azouban szent éssérthetetlen maradjon." ')
Gondja lesz a királynak, hogy az országtól elszakadt részek
visszakapcsoltassanak, és ezután tobbé el ne idegenittessenek ;
hogy a töröknek járó adó lehetoség szerint mérsékeltessék, és a
lengyel nemzet is a szovetségbe, bevouassék. Viszonzásul Ma
gyarország kész a király egyik fiát vagy más házabeli her-
czeget (¡si szokás szerint szabadon királyává választani, ki
azonban az ország jogait a koronázás elött hitlevélben biztosi
tani köteles lesz. Gyámolitani fogja a királyt a föuralom
kivivásában. Egy-két franczia ezred Magyarhonba, viszont egy-
két magyar ezred Francziaországba megy, mindegyik csapat az il-
letö ország torvényeihez alkalmazkodni köteles ; szükség esetében
a két ország osszes erejével támogatja egymást. „A király biz-
tositéknl leköti királyi szavát és hitét, melynek, ha az egész vi-
lágból ezàmllzetik is, a királyoknál szentnek kell maradni, ha-
son biztositékot ad a magyar nemzet szovetségeseivel. 2) Egyéb-
iránt fennmarad mindegyik félnek joga e szerzodéshez, ha meg-
ko'ttetik, még valamit hozzá tenni vagy elvenni választ, azonban
a magyarok 30 nap alatt kérnek , mert az ország sanyaru álla-
potában sokáig nem várhatnak."
Ezen okmányt Zrinyi Péter aláirás végett átadta (junius-
banj Gremonvillenek ¡ bemutatta neki Fekete Lászlót, az au-
dienczia azonban nema volt, mert a nádor embere egy szót sem
tudott francziául ; mindazonáltal meggyözte Gremonvillet; hogy
Vesselényi, kitöl elöbb Zrinyit ova intette, a szovetséghez csat-
lakozott 3).
Vitnyédy a szovetségi javaslatba beletett egy pontot — a
') 6. pont.
2) 14. pont.
3) Széchy Mária i. h.
 102

10-diket, mely szerint Luboinirsky herczcg lengyel fömarsal, ki

a franczia születésü lengyel királyné, Gonzaga Maña neverei
herczegniinek , es közvetve a franczia udvar tervének, János
Kázmér király ntáu franczia. herczeget ültetni a tronra, legheve-
sebb ellenzóje volt, sut a király elleu fegyvert is ragadott, s kit
a franczia követ kivánságára Vitnyédy mar regen elfogni
tervelt, megfilessék. Zrinyi azonban e részben kijeleuté, bogy
azt tenni nincsen batalmában. Vitnyédynek sem adott 500 fegy-
verest, kikkel a vakraerö ember Leopoldot, majd ha a programm
szerint arája Margit spanyol iufansnö ele Schottwienra fogott
menni, elfogni, Petróczy Istvánhoz Kaszavárra s ouuét Treu-
csényre vinni, a magyar kóvetelések teljesitésére kényszeriteni,
és, ba kell, megülni akarta. Ugy látszik, Lubomirsky esetében
visszaborzadt erkólesi érzése a gyilkosságtól, mig Vitnyédy
tervét kivihetetlennek tartotta. ')
Mig a dolgok igy Zrinyi Péter terve szerint fejlödtek, Fu-
gedi Nagy András, mint a nádor követe, meghozá neki a birt,
hogy Vesselényi a szovetkezésnek nagyobb kiterjedést adott, de
egyuttal az eredcti iránytól eltérve, Erdély által a török sege-
delmet i» ki akarja uyerni. Megbivására Julius Lavaban szá-
тонап gyllltek volt M urány alijara, küztuk Csáky Ferencz a
felvidéki fükapitány, Székely András, Szubay Mátyás , Kendi
Gábor, Ispán Ferencz, Szepesi Pal, Fáy László, Keczer Meny-
hért, Vitnyédi 1stvan, Bory Mibály, Kereszturi László, Nagy Fe
rencz és Fügedy András — Teleky Mibály es Bethleu Miklos
erdélyi urakkal és beavattatván a szüvetségbe, felesküdtek. A
nádor a jeleulévükkel a magyar régi elleuzéknek politikájáboz
fordult, kész volt az országért a töröknek adót fizetni, csak bogy
az ajan dé к uevét viseljen, és Magyarhou ne legyeu köteles
keresztény szomszédjai elleu barczolni. E mellett tigyelmét
Lengyelországra is kiterjeszté, neje által o'sszeko'ttetésbe lépett
a királynéval, és mar itt Zrinyi Péterrel egy értelembeu volt.
Deczember bavábau ujra találkozott Zrinyi Vesselényivel,
Bécsben, hová az ország nagyjai az uj királyné tiszteletére ósz

') Lessonyey Nagy Foroncz vallomiaiból tudjuk, hogy Vitnyédy ezen

tervét mind 6 (Nagy) mind Nádasdy csak nerette. Kamarai lovéltár.
 103
sereglettek. Dec. fl-én volt a nagy bemutatás, melyrc az ország-
nak legföbb négy zászlós ura, a nádor, a bán, az országbiró gr.
Nádasdy Ferencz és a tárnok, Gr. Forgách Adám egy kocsibau
mentek , mindnyájan, az utolsónak kivételével összeesküdtek
vagy „interessatusok" — mintakkor nevezék —, mert az ország
biró mindjárt a muranyaljai gyülés után kibékUlt ellenségével
a nádorral, és vele szo'vetséget kötött, „nehogy jövendoben a
nemzet egyenetlenségllket romlásnak okul tartsa, és kopor-
sóbanlétükkor felöltik idegen emlékezettel legyen." •) (jal. 28.
166G.) Bécsben megujultak a tárgyalások Gremonvillel , me-
lyeknek még eddig semmi sikerllk nem volt. Gremonville be-
vallá Zrinyinek, hogy nem bizik a nádorban, és nem mer vele oly
fontos tlgybe kapni, mig magát saját kezüleg nem kötelezi. „Ki-
rályom , monda magának a Vesselényinek, egy titkos találko-
záson, most még nem léphet fel , de ha a császár Angliával szo'
vetséget köt, mire minden mutat, kész a szakadás ; „szlikséges
azonban hogy kivánalmait sajátkezllleg aláirva, minden homá-
lyosság nélkul terjeszsze a király ele : a nádor ellenben elol-
vasván a Zrinyiféle pontozatot, felkiáltott, hogy Vitnyédy tul
ment megbizásán. Nem akart franczia királyt, és ugy vélekedett,
hogy elég, ha a nemzet Lajost védurának fogadja. Végre azon
ban megnyugodott alàirta a Vitnyédyféle szerzodést, s egyut-
tal, (dec. 16.) Zrinyivel ujra Grémonvillebez fordult, kllldjün
a király 40 nap alatt legalább hatvanezer forintot kölcsön, a
tübbirtfl majd a nemzet fog gondoskodni '-) „A nádor, irá Gre-
mouville, nem oly öszinte mint Zrinyi, kit jótétemények, segély.
pénzek által hivül meg kell tartauunk, hogy a többit ellensulyoz-
za ; a uádornak adni pénzt nem sokra vinne, mert félek, hogy
mihelyt megkapta, miudent eláruland a csàszàrnak." 3)
A franczia csalódott , mert Vesselényi nem gondolt áru-
lásra, söt a szüvetség érdekében kibékité Zrinyit Nádasdyval,
kik bizonyos peres kérdés miatt ellenségek voltak. Az ország
biró, a magyar Croesus, mint nevezék — roppant gazdag, tu

') A mag-j-arul irt szovetaégi ukmány « kninnrai levíltárban.

]) Szalay magy. tort. V. 119. 1. .Montés. Széehy Maria i. il.
*) Gromonvillo lovolo doc. 23-ról.
104
dományosan mivelt, éleseszü, nagyratörö férfiu volt, ki agyában
mindenféle kalandos terveket forgatott, de ñera birt merészség-
gel azok kivitelére1). Nem volt meg benne a beteg Vesselényi-
nek erélye sem, nem Zrinyi Péternek barczi bátorsága. Tehetet-
lensége érzetében o'nkéuytelenul. irigykedett mindazokra , kik
nála e tekintetben szerencsésebb természettel birtak, és ellensége
volt Zrinyi Miklósnak, Vesselényinek ugy, mint a primas Szelep-
csényinek. Mindazonáltal nem hagyott fel a reménynyel, ravasz-
ság és észszel mindannyiok fólé kerülni, mit azonban igen Ugye-
seu tudott a hazafiság kopenyével eltakarui. — Némi tanácsko-
zások után, barman dec. 19-én Bécsben az ország felszabaditá-
sára szovetséget kötöttek, összeesküdtek és egymásnak követ-
kezö hitlevelet adtak :
„Mi hadadi gróf Vesselényi Ferencz Magyarország palati-
nusa, gr. fogarasfbldi Nádasdy Ferencz azon Magyarország bi-
rája és gr. Zrini Péter horvátországi bán, látván aztat, hogy Ma-
gyarországnak s a magyar nemzetnek ttgye és állapota oly ve-
szedelembe jutott légyen, hogy ha mi, kik az országnak elsö osz-
lopai vagyunk, valami szabados uton elejét nem vesszük, ezen-
nel végso romlásra jut, az ég alatt ilyen hires nemzetes nemes
nemzetnek az 6' sorsa. És jóllehet e¿en mi országunknak se ha-
táriban való kisebbülését, se pedig nemzetünknek kevesbülését
(a ki annak okait tudja) senki sem csudálhatja, mert több száz
esztendonél, hogy az magyar nemzet, az több keresztyén orszá-
gokat oltalmazván, s az ö mellét annak az egész világot elnyelni
s maga hatalma ala hajtani akaró pogányságnak paizsul eleibe
vetvén, es azzal szlinteleiiül mindennapi vére kihullásával, má-
soknak sokszori vagy távolról való nézésével, vagy veszedel-
münkre való segedelmével tusakodván, nyomattatott meg annyi-
ra, hol az nyilván való ellenségtol, bol post indirectum
(de föltött czéllal), attól,a kitöl oltalmat köl-
lött volna venni. — Igen szlikségesnek láttuk elsöben is
azt, hogy mi hárman hittel kötelezzUk magunkat, hogy mind az
ilyen derekas dolognak, titok alatt koll maradui, s ugy folyhat-

') Rothal jelenté»éb6l a titkoe tanácRban tudjuk, hogry Nádasdy mar

1662. tett lépéseket Némethonban külföldi segélyért ; Caprara leveleiböl pe
dig, Ьоатг Jeinyát Rákóczynak szánta, kit aztán királylyá akart tenui.

i
 105
nak jobban az föltött jó szándékok, assecuráljuk azért egymást,
mi parollánkra, annak és hitilnknek, síít lelkllnk Udvo'sségének
is elvesztése alatt, hogy ezen nmnkálkodásunkat, és kotelessé-
gllnket, s a mellett való föltett szándékinkat és ügyekezetünket
senkinek scmminemö okból ki nem jclentjlik, semmi móddal, söt
azokat is, az kik ezen dologban tudósak, titokban tartjuk ha-
sonlóképpen — másodszov azon obligatio alatt, valamit Ma-
gyarországnak s nemzetilnknek javára, megmaradására és elo-
menetelére, elménkkel feltalálhatunk, s az raeg cselekedhetö le-
szen, azokat mind clkövetjUk szorgalmatosan, s ha másokhoz
való folyamodással köll is annak meglenni, eflectuáljuk : nem
látván, se remélvén, ilyen utolsó romlásra jutott állapotunkban
senkitül bizonyos reménységet elömenetellinkre, söt csak ezen
statusban való megiuaradásunkra is. — Hogy mindezekben
egyinás hire nélkttl semmit nem cscleksztink , hanem min-
denekhez egyenlö akarattal és megegyezett elmével kezdönk,
mankálkodunk , végig állandóképen. Söt mivel minden do-
lognak az ö kimen etele bizonytalan, ha ezen okokból vagy
mindnyájunknak , vagy akármelyiktinknek , söt azoknak is,
az kik az mi akaratunkból tudósak ezen dologban akár ki
töl (senkit ki nem véve) protectiója lenne : tartozunk azt per
petuo obligamine minden uton és módon, minden tehetséglink-
kel pártját fogni s az galibából kisegiteni. Adtuk azért egymás-
nak ezen keztlnk irása és pecséttlnk alatt költ lcvelUnket, hogy
gyakran szemllnk elött viselvén ezen dolognak és köteles-
ségünknek vizsgálásával lelkönket az örök kárhozatra ne ves^
sük, s ez világi mód szerint bücsliletunket meg ne sértsük, se el
ne veszitsUk."*)
Deczember végén szétmentek a szovetségesek azon megál-
lapodással, hogy a nádor márczius elejére Beszterczebányára,
igazság szolgáltatás Urltgye alatt gyiilést hirdessen, és arra a ren-
deket további cselekvés végett meghivja. Nádasdy teljes meg-
nyugtatására Zrinyi Pozsonyból (dec.28.) még egy hitlevelet klll-
dött, melyben természetének nyere erélye teljesen nyilatkozott.
„Eskllszöm — irá — az élo Istenre, az ki semmiböl teiemtett,

') A kamarai lovéltárban, a Jclontésben doák fordi'tása,

Szazadok.
106
bogy mivel grófNádasdy urammal derekas szovetséget vetettem,
az szerint meg is maradok holtig, minden promotioit, interés-
»it mindenben promoveálom, senimi titkait, az melyet tndok,
eoha senkinek akaratja nélkül ki nem luondom, ba pedig, kli-
lönben cselekedném, kérem az en Istenemet, teremtômet, hogy
akkor, világnak példájára rettenetes büntetéssel blintessen, mint
hitezegö embert. Eztet, ha kivántatik, nagyobb biztosságnak
(ikáért véremmel is subscribálom, sot arra is felelek. hogy min
denben pártját fogom, neki élek, halok ; mind szerencsékben,
mind szerencsétlenségben, ba valamit ballok ártására valót rola,
mint igaz esklldt te tus öcscse megintem. Ugy segélyjen Isten,
valamint ezeket szivböl kivánom."')
Mindjárt uj év után Zriuyi visszament Bécsbe és közle Gre-
monrillelal szovetségét. A franczia kérte, ne fedezze fei Nádas-
dynak magán levelezésüket, nem, hogy XIV. Lajos tudós a do-
dologban, mert a bitetlen ember, ha érdeke kivánja, mindent el
fog árulni a császárnak.-) Anádor Zrinyivel jött slirgetni a fran
czia segélyt. „A nemzet — mondák — mar kételkedui kezd La-
jos jó akaratábau, éssokan, kiválta felvidékeu, a tbrókhóz haj
lanak, mit azonban 6k — Zrinyi jó lélekkel moudhatá, de nem a
nádor — mindeddig elleueztek. Ok készek fiaikat zálogul adni,
váraikat a francziáknak meguyitni : de viszont a király is gon-
doskodjék róluk, határozza mar most meg jiitalmukat siker
esetére, és biztositson mindegyikuek 50—50,000 tallérnyi jó-
szágot valahol a Kajna melléken, ha az llgyek rosz fordulatot
vesznek"3).
A bes/.terczebányai gylllés, inely márczins elejéu összelilt,
nem felelt meg a várakozásnak. Megzavarta a nádoruak beteg-
sége, ki tnár ,,halálfiaa*) volt, és semiuiben sem vehetett részt.
Zrinyi is bazament. és a tanácskozásokat neviikben is Nádasdy
vezette. Mintegy 13. voltak jelen összeesklldtek, koztUk Sziihay,
Szepegy, Fáy László, Keczer Menyhért, Bory, Fllgedy Nagy Aud

') Egy napp.-il késijbb Széchy Maria ¡s hitlevelet ailott az orezágbiró-

nak. Miiidkettü magyarul a kamarai levéltárban.
') Gremonville lévele jan. 6. 1667. i. h.
•) Szalay, Magy. Tört. V. 109. 1.
4) Széchy MAria i. h.
 107
ras, Lessenyey Nagy Ferencz és Keresztury László, kik elhatá-
rozák, hogy bizva Erdélyben és a francziában, rögtön fegyvert
fognak, és magukkal ragadjäk a uemzetet, mielött még a felke-
lés hire Bécsbe jutott volna. Nádasdy nem moudott elleut , de a
terv kivitelét meggátolá a vezérnek Vesselényinek hálala (márcz.
28. 1667.1)
Zrinyi Péter Vesselényiben barátot vesztett, s most annál
bensobben csatlakozott ozvegyéhez, ki üt íiává, orükosévé fo-
gadta. О lett most Nádasdyval az osszeeskUvés vezére, és eré-
lyesen tovàbb ment a megkezdett pályán. Neki nem voltak o'n-
zö czéljai, legfeljebb pénzre volt szUksége, melylyel neje fénylt-
zését, fegyvereseit, bátyja ozvegyét, kitôl némely jôszagokat be
reit, fizethesse. Bizott Nádasdyban ; szó is volt, hogy fia elvegye
Nádasdy leányát: de az országbiró, a nádor hálala után Szelep-
csényivel kinevezett királyi helytartó, gondolkodóvá lett.
Vesselényi hálala utat nyitott neki a nádorságra, melyet
az udvar, vagy az bsszeeskudtek segélyével az udvar daczára is
elnyerni egyedllli czélja volt. Külsöleg tehát Zrinyivel tartott,
ki, nem törödve, hogy a lengyel királyné is meghalt (máj. 10.)
és a lengyel segély reménye csíikkent , Gremonville-lel nagy
hévvel folytatta az alkudozásokat. XIV. Lajos megtámadta Spa-
nyolországot ; gondolni lehetett, hogy I. Lipót rokonát segi-
teni fogja. Minden gyanú elkerülése végett Zrinyi és Nádasdy a
kó'vettel Bécsen kivUl, egyszer llocliauban, másszor közel oda
egy erdöben, végre Hochau és Mlinzeudorf között a uiezön a leg-
nagyobb titokbau találkoztak és még Nádasdy vejének, Drasko
vich Miklósnak, ki öket elkisérte, sein volt szabad jelen lenui a
tanácskozásokon. Gremonville átadá nekik fejedelme megbizását,

') Jelentés : Széehy Mari» i. li. Kornéli fragmenta Hist. Hung. I. köte-
tében a mar idézett С. К. do N. nyomán e gyülésrol sok valótlanságot boszél.
Ñera való, leg'alább Nádasdy, Széehy Mária, Lesseuyei Nagy Ferencz több
rendbeli vallomásaiban nyoma sincs, hogy Vessolényit itt az osszeeskUvés ve-
zérévé, Nádasdyt kauczellárrá, Zrinyit, Rákúi-zyt, ki még akkor az össze-
esküvésró'l mit sein tudott — hudvezérekké, Boér Kerenezet, (ki alatt mint
С. К. de N.-bo'l tudjuk Nagy Foreucz lapyaug) titkárrá választák. Zrinyi je-
•enlétét Széehy Mária nem is emliti, a Jelentés szerint : ad sua digressus est.
Nádasdy itt liitlevelet adott az összeeskiidteknok, melyuek magyar eredetije .4
kamarai levéltárban van, deák fordítását pedig a Jelentés adja.
tí*
/
 108
ajánlá a lengyelekkel való szovetségét és igérte, hogy ha Lipót
a, spanyol háboruba elegyedik, Francziaország a magyarokatse-
giteni fogja, és maris pénzt ajánl. Nádasdy megdöbbent a cse-
lekvéstol : „neki nem kell pénz, ö semmibe sem avatkozik, ö
férj és apa"; de Zrinyi 6000 forintott elfogadott. Kevéssel utóbb
Gremonville lebeszélésére visszautasitá a spanyol udvar felhivá-
sát, 4000 horváttal spanyol zsoldban a francziák eilen har-
czolni ; cselnek tarta az ajánlatot, melyet az ausztriai haz a gya-
nuB Zrinyiek vesztére kohol ni akart.1)
Zrinyi Péter honn is törekedett a szovctség érdekeit elö-
mozditani, és e tájban (1667 sept.) megnyerte gr. Tattenbach
Erasmust, a belsö ausztriai titkos tanáes*) tagját, ki ugyan
higvelejU, iszákos, feslett életU fiatal ember volt, de astá-
jer urak közt sokféle összeköttetessel birt, és az udvarra, némely
melloztetés miatt haragndott. Zrinyi egy találkozásnál Lepsi-
iiíin szóba hozta az ország siralmas állapotát, a birt. bogy Leo
pold Spanyolországba készttl, és a kormányt mostoha anyjára
Elconára bizza. rHová leszünk — tevéhozzá, ha a kapzsi kor
niAnyfertiak, gyenge nöi kezek által nem zabolázva, még fékte-
lcnebblü garäzdalkodhatnak ellentink Ia A részvét, melyet Tat-
tonlmoh mutatott, többszöri találkozás, tovább vitte ; elmondá a
Htajcr gról'nak a magyarok szo'vetkezését, fényes jovót mutatott
noki, a oillei grófsag fuggetlen nralmát Tattenbach szerette vol
ita üulni, kitdl és mennyi pénze, katODája van a szó'vetséguek ?
Ki lesz a vezér, és mit gondol a dologról Velencze, a porta ? Mi
torténik a tótországi, krajnai végekkel ? „Ne legyen rá gondja
— monda Zrinyi — lesz pénz, lesz szoveteéges !" és Tattenbach
sept. 9-én aláirta a hitlevelet, melyben egymásnak jóban, rosz-
ban segitséget és titoktartást eskíidtek.3)
Az udvarnak mar ekkor némi tndomása volt a ké-
szUlö viharról. — Még a mult évben kevéssel a stubnyai
összejövetel ntán tortént az e 1 s ó' figyelmeatetés.4) —
') Oromonville lévele oct. 13. 1677 i. h. Majláth Geschichte des öst.
Kaiserstaates IV. G9. 1.
J) Belso'-Ausztriának akkor Gráezban még külön titkos tanácsa, ka-
marája és Hofkriegsrathja volt.
jJelentés, Vagner Katonánál ХХХШ. 722 1.
) Montecuccoli jegyzetei 166G. april 21. a bécsi hadüjri lovéltárban,
^^qjta Hajnik Imre.

J V
 109
J 667 September havában Casanova a konstantinápolyi követ
jelenté, hogy Panajotti nagyvezéri tolmács tudositása szerint
junios havában Bailó László, Apaffynak követe (kit Vesselényi
kérelmére inditott utnak) járt Kandiában a nagyvezérnél, tá-
mogatást szerezni a magyaroknak az ausztriai haz eilen. Ná-
dasdy a titkos tanácsban halJá az árulást, és rögtön értesité
Zrinyit és az összeesklivöket. Ovatosnak kellett lenni ; a torök
kedvezötlen választ adott , a franczia sem mozdult ; az ó'sszees-
kitvés megakadt. Nádasdy nagyon o'rült : nem ugy Zrinyi, ki a
francziában bizva, félelera nélktil mindig elöre tört. Az év vége
felé felment Murányba Vesselényinéhez, ki férjének, magának
roppant adósságaiból kibontakozni nem tudott '), és a murányi,
szendrói urodalomra Zrinyitöl 100,000 frtol akart, olykép, hogy
a mig él, a jószágot birhassa, de hálala után az tulajdonul Zri-
nyire száljon. Péternek tetszett az ajánlat, elfogadta, legföbb
figyelmét azonban itt is az országos dolgokra forditá.
Az öreg, beteges nádorné még mindig a vállalkozó szelle-
mü no volt, ki Vesselényinek a murányi várat megnyitá. Szerette
magát a szovetkezés egyik fejének tekinteni , pedig csak báb
volt Bory Mihály és Lessenyci Nagy Ferencz kezében, kihez
a hajlottkoru not szerelmi ko'telékek fúzték ; vakon induit utána
mert bisz ö igérte, „hogy bármint forduljon is a koczka, gondja
lesz ötmintegy kis к ir ál y nét tartani a)" E két vak-
merö, elvtelen ember az egész mozgalomban csak saját czéljait
tarta szem elött és a zavarosban halászni remélt. Bory Mihály-
nak, ki egyébiránt mar Vesselényinél kémszerepet vitt 3), kü-
lönös kedye telt Zrinyi és Nádasdy kozé a viszály magvait hin-
teni, s mig Nagygyal az országbirót hliségéról biztositá : egyre
mondogatta Zrinyinek, minek tumi maga mellett vezértársat oly
vállalatban, melyet egymaga sokkal jobban, gyorsabban dtilöre
vihetne ?
Zrinyinek foczélja volt a 1 3. vármegye 4) tulnyomólag pro

') Vesseléuyi maga utáu 228615 frt adóaságot hagyott. — Kam.

lev. tár.
J) Széchy Mária i. h.
*) Legalább erre mutat Hormayeruek egy odavetett megjegyzéee,
Anemonen I. 131. 1.
4) M olvasó tájékozására ido irom neveiket : Abauj, Torna, Gömör'
110
(CMtÄne népét megnyerni, mely méz mindig tiltakozott a vas-
vAri béke eilen, é» here« ingeralcségben volt a nádorságnak be
пегп tttlté*e, a torvényeknek sokféle megsértéee. és azon sanyar-
gatánok míatt, melyeket Báthory Zsofia , Rákóczy Ferencznek
Zrinyi vejének anyja, a kírály o'.talma alatt jószágain a pro-
te«tán«okon elkövetett A keménylclkü asszony — igazi Báthory
faj — bneaean viszonozta a lelki erôazakot, melyet rajta hajdan
öreg Rákóczy György és Lorántffy Zsnzsanna elkörettek. ■) Zrinyi
Péter, ha пеш is bin Miklos bátyjának a katholika vallas geniusá-
ЬЛ1 vett magasztos ttirelmével, gyakorlatilag pcldáját követe, es
átlátta, hogy a vallási villongásoknak meg kell sztinni, hogy a
nemzet elnyomoival szemben egy lehessen.
Vitnyédynek, a Iegtevékenyebb izgatónak nem volt tekin-
télye a felvidékea. Szécby María tehát az év végnapjaiban Bor-
sodból azalispánt a fáradhatlan Szepesy Pált. Abaajból а nagy-
ratörö Szuhay Mátyást hivatta Zrinyihez Mnrányba. Együtt
voltak most Magyarországnak legmerészebb férfiai, és tanács-
koztak az ország dolgairól. 2)
Uj év után Zrinyi Boryval, ki nagyon behizelgé magát, Nagy
Ferenczczel, Széchy Máriával bejárta a felvidéket. Bizalmas gytt-
lekezeteket tartott, izgatott. Lipesén halla Borytól , hogy a var-
sói franczia követ Vesselényi Lászlótól, a nadar fiától, nagy ér-
dekkel tudakozódott a magyarországi viszonyok felöl, és azon-
nal Bory és Nagygyal egyetértóleg Farkasfbldi Farkas Fabián,
putnoki kapitányt, a uádor régi hü emberét még a mnrányi ka-
land idejéból, Lengyelorazágba kiildé, tovább nyomozni a fran
czia követ érdekeltségének okát, sota lehetúség szerint Párisba
is, XIV. Lajoshoz kimenni. — Zrinyi gyiilölte a török barátsá-
Borsod, Heve*, Uzepes, Siró» , Zempb'n, Uicb. Beregh , Ugocha, Szatlmiár
í» Szabolc».
') „A kerosztény s/.üli'k az ifju fejedelemaséZuny reformálásában va-
lának foglalatocak . . . ki látván múltóságos fejcdolnni ij'anak, fpjedelemasiz-
szony n«]i;ítiak, fi'rjenek igyekezeteket mindenekben пару ^zelidsóggol és
engedelmniiséggel mutatja vala magaviseletét. Pénteken, Szombaton, az hosz-
szii biíjtfln az htiKt megoszi vala, communioknr az idosbík fejedeleniasszony-
nyal «írylltt communical vala." Szalárdy, Siralni. Kronikája 140. 1.
',i Széc-hy Mária ¿e Zrinyi lévele N'ádasdylioz.melyet Pottendorfban talál-
tak nAla, ddto Murany dec 29. ¿v szám nelklíl, de nine; kltitég, hogy 1B67-
böl való.

w
 Ill
got. Szövetkezni Lengyelországgal, a szabad, nemes bar szint-
oly féktelen nemzettel mint a magyar legjobb tervnek làtszott,
annyival is inkább, mert kilátás volt , hogy elobbutóbb Bour
bon herczeg kertll a lengyel trónra, kit aztán a franczia nem
fogott volna cscrben hagyni. A Vesselényi családnak Krakkó
körül sok jószága, sok barátja volt ; közülök egyik, Vojenszky
Szaniszló krakkói kanonok, Széchy Mária meghivására Zrinyi-
hez Lipcsére jö'tt, de daezàra a kitüntetésnek, melylyel fogad-
ták tartózkodva viselte magát, mert ismerte és roszalta a felsö
magyarhoniak hajlandóságot, frigyet kötni a törökökkel ')
_ April havában Zrinyi Nagy Ferenczczel és Szepessy Pál-
lal Halmira ment Szuhayhoz és onnét Sáros Fatakra Rákó-
czy Ferenczhez , hová Szuhay is követte. '-) Zemplénben a pro-
testánsok keserves panaszokkal fogták körül. Eljött a fóis-
pán Bochkay István, a fójegyzo Kazinczy Péter, Ispán Fc-
rencz, Bónis Ferencz táblabirák, Baxa István és többen. Zrinyi,
kit a fclség Szelepcsényi és Nádasdyval a vallási viszály elin-
tézésére biztosnak nevezett ki, reávette vejét, hogy a protestan-
sok megnyugtatására adja vissza a prcdicatoroknak a segélyt,
melyet ösei alapitottak, de anyja tólük megvont, pótolja eddigi
kárukat ezer darab aranynyal, „és ne zavarja kicsinyes faggatá-
sokkal isteni tiszteletltket." Báthory Zsófia, ki hirt von mikészül
Patakon, Cserney Pal jószág igazgatóját küldé, visszatartani fiát
a szerencsétlen lépéstfH. „Ebben én benne vagyok — monda Rá-
kóczy a követnek — kénytelen vagyok vele, elól ttiz, hátul viz,
oldalt hegyes tör, engemet ezek fcnyegetnek, nem tudok mit cse-
lekedni közöttük." Zrinyinek belépése félbenszakasztá ez ôszinte
vallomást.
ZriDyi e tette által az b'sszes tiszahàti kalvinistaságot ma-
gához, vejébez flizte. Nagysád с napon 20,000 kardot kötött ol-
dalára, — monda egyik Rákóczyhoz. Zrinyi most beavatta ve-
jét az o'sszeesklivésbe és Szepesyvel felesketé. A franczia
') Gyöngyösy István , a kñltonek vallomása я kamarai levéltárban.
Mindez a lengyel országgyiilís ¡dojo alatt, teliát januártól márczius haváig-
tortént.
') Szuhay Gaspar vallomása a kamarai levéltárban. Pongrácz István
az egri káptalan olött Szuhayról mondja : „saltern se jactat, altum
s a p i t et est pro sola suporbia natu s,"
 112

segélylyel biztatta a hiveket, kik Vessclényivel inkàbb a tö-

rökökhöz és Erdélyhez hajlottak volt, de mostZrinyi Pétert sze-
rették volna felsö vidéki kapitánynak. ')
Mindezek Nádasdy tudta nélkül tórténtek. A felkelésre
azonban szükäeges volt, Széehy Maria tebát Bory es Nagy ja-
vallatára Stubnyára hivá, hová Zrinyi Péter is, miután ha-
zament, es némi pénzt hozott Széehy Máriáuak '), eljött. Ott
volt még Sennvey István veszprémi piispök , Bory, Nagy és
Szenthe Bálint, országbirói itélo mester. „Meg kell kezdeni a
felkelésf, volt Borynak, Nagynak vcleménye. „Ha nagysàdtok
nem mozdulnak, monda az utóbbi, hadd kezdjük el mi szegény
legényeka ; megakarták rohanni Monát, a bányavárosokat, a pri-
mást, fel akarták verni — mire legnagyobb sztikségük volt —
a pénzt, melyet Joannelli körmöczi bányagróf Bécsbe volt kill-
dendö.
Nádasdynak csak a pénzfelverés tetszett. Azonban inkàbb
Zrinyi nézetei gyóztek „t'olytatni kcll a szovetséget a fran-
cziával és Lengyelországgal (honnan Vojenszky nem kedve-
zötlen hireket irt ) mar" csak biztositásul is azon esetre, ha a
torókót a német arany megnyerné : mielött azonban felkelné-
nek az összeesklidteket Széehy Mária Szendróre hivja össze."
Szendrön számosan jelentek meg : Barkóczy Tstván, Szu-
hay , Szepesy , Gyulafy László , Kende Cfábor, Ispán Ferencz,
Székely András, Fáy László, Madacz János, Keczer Menyhért,
Szenthe Bálint, csak Bocskay István nem johetett betegsége
miatt. Bory és Fabián Farkas a stubnyai tervet hozták szóba.
Nádasdy ellenzé. „Efféle agyrémeket — monda Szenthének —

') Tudományos értekezobon IX. 341. bzéchy Máriának egy lévele

szorint 21 — 22 ezer forintot adott a szendrei jóízágra. A torvezett eladás
nom jött létro, Nádasdy akadályozása folytáu , mondja Széchy Mária idé-
zett vallomásában, de részleteket nem enilit.
') Ceeraey l'ál valloinása, Les.senyoy Nasry Ferencz ló'csei vallo-
nuit-a ; Széchy Mária valUtuása és Korncli fra<r. Huug. II. kötet. Tör-
tónetiróiuk a prae licatoroknak tett ajándékot 1666-ra, a pataki mennyegzö
ni/mi idó're teizik, de ok nélkül, inert Kornéli sein mond idó't, és a feu-
iidlilii valloniásuk és a korülmények o^/.evetéséból kitüuik, hogy 1668-
rmn titrtént. Külöubon a nomz. muz. Ucziratai közt 3157 fol. lat. 212—216
II, iii"(t van másolatban a szeizó'dés, melyet okkor (april Ü6. Rákóczy Boch-
M;v«l é» tó«aival кiiötött, csakhogy hibásau 16(59-ik¡ kelet alatt.

'

w
 113
csak fülig cladósodott cmberek mint a nádorné , gondolhatnak
ki, hogy a zavarban hitelezöiktöl megmenekiilhessenek. Nem
viszik a magyar katonát harczra, az csak rabolni zsákmá-
nyolni tud" Zrinyi felkelést akart, es mellé csatlakoztak a kál-
vinisták ; a circamspectus luthcranusok elborzadtak a gondolat-
tal, fegyvert fogni Erdély, a török segély nélklll. A felek öshzc-
vesztek, a gyillés eredmény nélklll feloszlott, és Zrinyi clkese-
redve bazament. Egyetértése Nádasdyval, melyet Bory, Nagy,
és Vesselényiné folytonosan aláástak, nagyon megrendlllt ; utolsó
közös tettlik volt, hogy hazamenet, Kercszturról (sept. 1. 1668.)
Apaffynak hitlevelet adtak, melyben a fejedelem és Vcsselényi
közt kötött szövetseges frigyhez állva , megesklidtek „az atya
fin és szentlélek egy bizony örök Isten, a boldogságos szllz és
Istennek minden szentire", hogyjavát hason hitlevél fejében
elömozditjak, — de e level sohasem kerlllt a fejedelem kezébc,
mert a hely felett, hol torténjék a kicserélés Nádasdy Apaffyval
megegyezni nem tudott ').
Bory Szobonya István nádori kapitány általscpt. bavában
megpróbálta a körmöczi pénzt elfogni, de terve a kisérct éber-
ségén hajótorést szenvedett. A merénylet nagy zajt tttött. Bécs-
ben értesttltek a szendrei határozatokról -). Felsö Magyarország-
ban pedig a szemes Rothal János gróf, aranygyapja.s vité/, mor-
va helytarto, anyja ntán magyar, és a magyarok szemében,
sima megnyerö modora , csze miatt kedvcs, különben ravasz,
rokon és ellenszenvnek hódoló pénzvágyó ember, gyunitâ az
osszefUggéet és tovább nyomozott. Bory és Nagy Ferencz most
rögtön fei akartak kelni , mert veszteni való idö ninesen. Na-
dasdynak irtak, de az terveiket Zrinyivel nem közle , mert
felt, bogy tetszését megnyerik. Zrinyi ekkép a dolgok menetérol

') Az oklovél a kauiarai lovéltárbau.

*) A neinz. muz. ké¡¡. 1798. fol. lat. alatt, Nádasdy Zrinyi pere mel-
lett van egy névtelennek irata , mely szorint Kokete László, ugyanaz , ki
Gremonvillenál követ volt, a szondró'i gyülésró'l jovéu óvta Szelopcoínyit ; a
primas kivette belölo a grülés minden tervét és jeleutést tett Ebersdorf-
ba a császárnak, a szándékolt pénzl'olverésró'l, ki ismét a dolgot Lobkovitz
és Schwarczenberggel kozlé. Az ismeretlon iró kortárs lohotott , mert oly
dolgokat tud, melyokot torténotiróink eddijr nom tudtak, rio az В vsoo.'kH-
véai acták igazolnak.
 114
mit sem tudott, legkevésbé sem tudta pedig, ralamint Nádasdy
scm, hogy Bory, kit Rothai october elsö felében magához hiva-
tott 3) es Nagy Ferencz, látván, hogy a nemzeti ttgy mellett свак
fejüket koczkáztatják, Széchy Maria belcegyezésével mindent
felfedeztek, söt az özvegy — Borynak hálala után — maga is Po-
zsonyba ment és Nagy Ferenez által számos irományát, köztük
Zrinyi Nádasdy és Vesselényi bécsi szovetséglevelét Rothalnak
átadta(1669. clején) ')•
Leopold és tanácsosai tétlentil maradtak. Kot liai, ki az ösz-
szeesküvést szétrobbantani igyekezett, még most jóiiak látta, nem
közölni Széchy M aria vallomasaita miniszterekkel r), mindazon-
által eleget tudtak, hogy a magyarokat rebelliseknck tartsák.
Hagyták fejlödni a dolgokat, mert még nem voltak elég erösek,
teljes hatalommal belemarkolni, és a kedvezö alkalmat — mint
az udvaronczok mondák — felhasználni a magyar szabadság
megsemmisitésére. Mintha csak a tanács lebegett volua szemUk
elött, melyet II. Ferdinand korában a spanyol követ adott : a
magyarokat ezerféle képen faggatni, kinozni kell, hogy semmi
módon ne szabadnlhassanak ; ha a csaszárboz fordulnak, azt
kell mondain, hogy az mit sem tud a tb'rténtekrol. Â bestye ma-
gyarok, kik orruknál tovább nem látnak, erre csak a császár
tisztjeit fogják gytilólni, kik semmi panaszra sem hajtva minden
kigondolható módon felfogják ingerelni óket, mig fegyvert fog-
nak, a midön aztán szabadon lehet gazdálkodni, és a vezérek
holtestein a korlátlan uralmat megalapitani 3) ; csak szép szóval
tarták országgyülés helyett az elégületleneket.
Csekély volt azoknak száma, kik Zrinyi, Nádasdy ossze-
esküvésében részt vettek. Egy sem tudta minden tervtlket.

') Nagy F. lévelo Nádasdyhoz oct. 18. 1668, melyet szinte Potten-
dorfban moptaláltak. A mnrányvári sziivotseposek nem akarták elereeztem
éis Borynak meg kellott elmonetele elött esküdni, hogy nom csak ó'kot nem
arulja el, hanoin még Rotlial czélzatait is kifngja fürkészni és azokat ve-
Klk, Nadandyval kBzloni.
:) 8 z é с li y Maria v al 1 m m á s a i. h. Jolentés. Szalay V. 115.
") V. ¡5. Caprara lovolét 1H70 nug. 24. Kstei Kinald bibornokhoz, a
inagy. akad. kéziratai kttzt.
*) Anemonen I. 117. I

V
 115
Mindazonáltal nem hibáztak Bory és Nagy, midön az elsö
jelre töineges felkelést vártak. A 13. felsô várniegye, mely tá-
Tolabb esvén Bécstol és a töröktöl,Magyarorszagnak még legépebb
részét képezé, kitorésre kész vulkan volt. A dunáninneni 10. vár-
megyének gytllésein szinte folyvást hangzott a panasz katholikus
és protestáns ajkakról és a felkelés, ha nem kezdökre, de számos
kovetóre számithatott ; csakDunántúl, a német markában volt min
den csendes és csak egyesek beszéltek snttogva segélyrol, me-
lyet a török, Erdély nynjtani fog. Egyáltaljában, kivált a felvi-
déken, daczára annnk, hogy ApafFy lépéséit a portánál a német
arany meghiusitá, a nagy tömeg kifáradva, nem bizva a fran-
cziában „ki ottbon maga is nyomja alattvalóit", részvétet nem
találva a lengyelek, a németek kö'zt csak a törökben bizott, el-
lenkezöleg Zrinyivel, ki az 1669. év elején ujra félelmes elle-
nHknek mutatta magát, és a duló boszniai basának 400 embeiét
lcvágta.
Az udvar, hiven politikájához a felsomegyék panaszára
1669. april 14-re Eperjesre ¿ryülést hirdetett, és biztosokul Ro-
tbal mellé Pethö Zsigmond, felvidéki alkapitányt, Szegedy Fe-
rencz egri püspököt, igazlelkll, derék, de ép azért mar Bécsbcn
gyanús magyar embert, és Zrinyi Pétert küldte megmagyarázni
ujolag a vasvári béke szllkségességét, egyebekben oly utasitá-
Bokkal, melyek csak halogatást czéloztak, nem a sérelmek va-
lódi orvoslását. Eperjesre sok összeesküdt jött, köztuk Ràkoczy
Ferencz, mióta anyjával összeveszett , megosztozott, jobb kedvil
conspirator, es Lessenyei Nagy Ferencz, ki látván, hogy a kor-
niány nem bttnteti a lázongókat, nem jntalmazza a hiveket, sor
ra járta és izgatta a megyei követeket. Zrinyi leginkAbb a nagy
szájú Keczerekkel, Menyhért és Andrással, Sznhai, Szepesy és
Ghernel Györgygyel találkozott. A kitöres küszöben làtta a moz-
galmat, melynek sikerére klilföldi gyámolitás volt szUkséges.
A iörök segély nem kellett neki. Ujra a francziához fordult, any-
nyival "is inkább, mert reménye volt, hogy Lengyelországban
Condé vagy Neuenburg herczeg,afrancziapartjelöltje fogmegvá-
lasztatni királynak, ki aztán készséggel segitendi a magyaro-
kat Lessenyei Nagy Ferencz fogalmazta a levelet, most mar
közvetlentll XIV. Lajoshoz, melyet Zrinyi, Ràkoczy és a Bar-
kóczyak, Istvàn s Ferencz, szabolcsi f ö i s p á n aláirtak (apr.25.)
 116
KövetUl (májusban) GichaKázmértjMVojenszky emberét, kiildék
Francziaországba adja cío, miszerint a nemzet a minapi belee-
gyezése nélklll kötött béke által a török dulásnak odavetve, ôsi
szabadságától megfosztva, ujolag kénytelen a király segélyéhez
folyamodni, kinek mar eddigi számos jótéteményérol hálás sziv
emlékczik. Ha XIV. Lajos nem tartana czélszerünek a mar regen
átadott pontok értelmében adni segélyt, küldjön legalább Bées
ben fizetendö váltókban 60 —70.000 tallért, hogy ideig óráig se-
regeiket fizethessék, a török eilen készen tarthassák, és adandó
alkalommal parancsait kovethessék. Ha azonban egyáltaljában
nem, vagy csak késobben akarnà a nemzetet segiteni, kénytele-
nek volnának más szovetséges után nézni, de akkor Francziaor
szág se számoljon a magyarokra, ha Ausztriával háboruja lesz.3)
Az eperjesi gyülés eredménytelenül szétmenvén, Zrinyi
Bécsben oszlatni törekedett az aggodalmakat, melyeket a felsö-
magyarországi hangulat keltett, s melynél fogva egyre szapori-
ták Magyarhonban a német hadakat, a helyett, hogy a kozkivánat
szerint kivonták volna. Zrinyi akaratja eilen igazat mondott: az
ausztriai házat kevesebb veszély fenyegette, mint szerette volna.
Lengyelhonban a franczia párt mcgbukott, és belföldi, Yiesno-
viezky Mihály lett királylyá (jan. 10. 1660). Üt a magyar ügy-
nek megnyerni , az osztrák szövetsegtöl távol tartani, házasságát
Eleonora herczegnövel, Lipót hugával meghiasitani, volt most
Zrinyinek foczélja. Bécsben cz idotájban egy kolostorát meg
unt, világi papságra vágyó doniinicanussal, Bargiglio Ferencz
Máriával ismerkedett meg, kinek ravasz, diplomats esze, sima
megnyerö modora, egészen elbájolta.3) Szolgálatába fogadta és
Lengyelhonba kiildé abbé Palmerini név alatt az uj királyt ttdvö-
zölni, rokonszenvét a lengyel nemzet iránt kijeleuteni, és számá-
ra a lengyel nemességet kieszközölni. Ez volt legalább a nyiltan

') Szalay Gich-t ir. de a Jeleutésben, Gicha-t, Gualdo Gale&zzo Pri-

oratonál, i. h. Ш. 641. 1. Giza-t olvaiok'
') Szalav V. 119. Jelentés. Lessenyey Na¡ry Ferencz vallnmása Ho
cher elött Bécsben oct. 10. 1670. Kisfaludy és Barkóezy Ferencz vallomásai
a kamarai levéltárban. Az utóbbi állitólag a levelet vacsora után irta ala
a uélkiil, hogy elolvasta volna.
'■> V. ». Frangvpan Ferencz levelét, az estei bibornokhoz Bécs. jul.
26. 16(39 я in.ii.-j »kad. kc.-ivat.ti köit.

à
 117
bevallott czól : titokban azonban utasitá, hiusitson meg mindeii
küzeledést Ausztriához, ajánljon aliando szovetséget Magyaror-
szággal és az oroszszal, mi mind a magyar, mind a lengyel nem-
zetnek basznára fog válni. A követnek adott utasitásban, melyet
Frangepán Ferencz nézett át és forditott olaszra, figyelmezteté
Mihály királyt az osztrák gögre, mely benne, ha barátságát ke-
resi is, csak parvenu-t lát. Mit basznál — kérdé — Lengyelor-
szágnak oly fejedelem, kinek gyenge esze csak szinházzal, vi-
galmakkal tórodik, férfias tettek, fontos Ugyekre képtelen ; ki
csak báb miniszteri szeszélyek, magán érdekek kezében, ki soha
magától még semmit sera batározott. Leopoldnak nines pénze,
nines hítele. Szomszédjai megvetik, alattvalói gyülölik, barátai
nem becsülik. Az osztrák miniszterekben megrögzött a gyülölet
Magyarország eilen, melyet , bar a többi tartományoknak ved-
bástyája, minden áron meg akarnak semmisiteni. A katholika
vallas örve alatt minden szabadságot el akarnak ülui, és dicsü-
séget keresnek Magyarország teljes megigázásában. E kormány
lábbal tapad, gylllöl minden isteni és emberi torvényt. Javitha.
tatlan, és el fog veszni, mert minden alattvalója, fokép a ma
gyar nemzet boszúért kiált. ')
Zrinyi feleségUl Mihály királynak Eleonora helyett a dan
király leányát ajánlá, és Palmeriuinek elsö fellépése Vojenszky
támogatásával sikert látszott igérni. A házassági kérdésbe nöi
finomsággal befolyni maga Zrinyiné is Lengyelhonba készlllt,
s odamenet Murányban, Szendrön Szuhayval, Szepesivel talál-
kozott, dea nádornévala szendreijoszagmiattösszeveszett.4)Ut-
jában megállitá a hir, hogy Palmerini czélt nem ért. A lengyel
király osztrák feleséget választott, és a franezia segély minden
reményének véget vetett XIV. Lajosnak fagyos lévele, melylyel
Gicha Kázmért, látván, hogy a magyaroknak a lengyel király-
választás után tó'bbé hasznát nem veheti, hazakUldte. Megkö-
szönte a magyarok bizalmát, de annak , békében élvén a csá-
szárral, meg nem felelhet. Egyébiránt inte óket, legyenek enge

') Majláth IV. G6 és kk. 11. Gualdü Galoazzo Priorato, i. h. Ш. Ш.

644.1.
') Széchy Mária i. h. Göczo István vallomisa a kamarai levéltárban.
118
delmesek torvényes fejedelmUk iránt, várják szenvedéseik vé-
gét saját hódolatuk és király uk ¡gazságos voltától és ne lázitsák
raaguk eilen az eget oly támadás által, melynek a keresztény-
ségellene egy maga fogná hasznát venni. Qui. 7.)1).

PAULER GYULA.

') Szalay i. h. 119 1.

 Magyar okmány-érdekességek.
lpolyi Arnoldtól.

Oss.-bhasonlitó vizsgálatok az okniánytaii terén. Egy kis okmány-curiosuoi;

rüvld tartalmának adatbosége ; hely- és i'sahídtorténeti adatai. Adatok a
magyarorszAgi XIIl-ik századi rablólovagokról és ököljogrol.
(Folytatás)
IV.
Kér, Nag y- és Kis-Kereskény , Varsány.
Hontvármegyének nyugoti határszélén,hol Barsvármegyével
Leva felé határos, négy apró helység ¿11, a Szikincze folyam, a
Garamnak ezen egyik mellékága mellett, egymás toszotnszédsá-
gában, kies szölöhalmoktol kfirlllvéve, melyek a selmeczi hegy-
láncznak egyik végso kiágazását képezik a Garam felé.
Ezen helységekrol szól okiratunk a Kér, két Keres-
k é n y (utrnmque Keresken) és W о s y a n név alatt. Kér és a
két Kereskény : Nagy és Kis, maig ezen név alatt ismeretesek,
és bogy Wosyan alatt a toszomszédságukbau álló mai Yarsányt
kell értenllnk, aziránt okmányaink osszehasonlltása semmi két
séget sent bagy. Régi okmányainkban ugyanis e helynév gya-
kran jön elö igy, Wosyan-, Vuosian-, Voscian- és Vossiannak
irva. Igy mar sz. István 1001-diki okmányában Vuosian-nak
neveztetik a mai veszprémmegyei Varsány helység ; s ugyan-
ceak ez a pápai bulla к ban Vossiannak. Gejza 1070-diki okma
nyában hasonlón a mai heves szólnokmegyei Varsány a Tisza
mellett: terra Voscianorum nak mondatik. Hasonlón egy 1181-
diki, valamint számos más Árpádkori okmányokban, a Baranya,
Bars, Zaránd, Békés sat. megyei Varsány nevll helységek folyto
120
liosan Vosian sat. változatokban írva1), egyre utalnak,hogy ok
mányunk e nevtt helysége alatt is Varsányt keressük ; a mint-
hogy az valóban az emlitett három elöbbi belység kozelében fel
is található.
Nyelvészcinket, a magyar philologiát illeti a további fel-
adat, annak t. i. kimutatása, mint fejlödött a Vosian sat. névbol
a mai Varsány, vagy bogy csak miért mondatott es iratott a mai
Varsány bajdan Vosiannak, militan paleographiailag a Vosiánnak
Varsány helyetti folytonos s kfivctkczetes iràsa ki neni magyarâz-
ható. Felhagyok itt a név további tíirténelmi magyarázgatásával
s, vajjon az mily személy- vagy cpen népncvból eredhetett?
Mire a i'eutidézett 1075-diki okmány kifejezése utalhatna, mili
tan a Tisza melle tti Varsányt a Voscianusok, tehát valamely
népség, ba nem nemzetség, fOldjének mondja. Ennek taglalása
azonban messze vinue, lebet a besenyükig vagy Bosnyákokig,
vagy más nép és személynevekig.4)
Mind ennek megfejtése azonban ismét egy más diplomati-
kai tanulmányágnak : a magyar diplomatikai оно-
masticonnak feladata volna , minôt mar régóta várunk, és
lebet, bogy még sokáig rárhatunk, — demelynek szüksége ok-
mánytani kútfoi vizsgálatainkban minden nyomon szembeszökö,
mert e nélkül a diplomatikai nyomozás, minden névnél ugy-
szólván megakasztva, haladni képtelen.3) Azonban ha erre itt
mellékesen, ismételve figyelmeztettük az olvasót, okmányunk
magyarázatában tovább haladbatunk.
Meghatározva ugyanis okmányunk belyiségeivel torténete
színhelyét , felléptethetjlik mar rajta a benne szereplö sze
mélyeket.
V.
Mikus Comes.
Okiratunknak ámbar mellékes, de legelöl emlitett szemé.
lye Comes M i к u s , ki mint Simon fiainak vagy nemzetségé
') Lásd ezekro az nilatokat Jerney Magyar Nyelvkincsek. I. 153 és
Czinár Index Codicie Diplomat. 4УЯ.
*¡ Igy említ шаг Hornecki Ottokár ia rimes kronikájában IV. Béds
hadaban ору Herzog der Wosson, lebet Dux vagy Comes Brissenorum ve-
zért. — Lásd Jernoyt is a i. i. helyen.
) llyen onomastikonokkal a külfiildi okmánytan boven rondelkezik;
bogy példánl csak a logújabb.s folvett irányában classicus e nemii munkít emlit-
Bük: Förstemanu Altdeutsches Namenbuch.l85G,mely valóban orre példányszeril.
 121
nek tisztje, (officialis az okmány szavai szerint;, vagy csak az
elöadott ten vre megbizottja és felhatalmazottja jar el megbizói
ngyében. E szerint lehet, Logy csakugyan ezeknek csupán egy-
szerQ hivatalnoka, talán udvarispánja ; mire a Comes hivataluév
annak okiratainkbani ismeretes tág alkalmazásánál fogva szin-
te magyarázható volna. De lehet, hogy a fenforgó iigy fontossá-
gánál fogva, a mint Comes Mikus itt az egész felelosséget ma
gara vállalja, — nemzetségi fönököt is, vagy épen magasb
megyei hivataluokot, megyei ispánt jelenthet a Comes név, mint
a ki az illetók megbizását felvállalva, intézkedik a felek küzütt
létrehozott egyességben és kezeskedik annak végrehajtása és
fentartásért.
Âz okmánytani osszehasonlítási módszer alkalmazása
azonban okmányunk ezen mellékalakjára is még teljesebb vilá-
got deriteni képes. Egykoru okiratainkból ismerilnk ugyanis
ezen korból, melyböl okiratunk szól, egy 1296-ban emlitett Co
mee Mykét, Radunnak fíat, ki mint bös, Adorjàn vàra bevételé-
nél és Pozeega vara védelménél kitilnt, és Zólyom vagy Bars-
ban a Garamnàl birtokol.1) Ki tehât okiratunk kora és szinhe-
lyébez kó'zel ail, s azonosnak làtszik lenni azon Miklós zólyomi
grúffal vagy föispännal, kit azokiratok mär 1281- és 1283-ban
mint ilyet emlitenek2). E szerint okiratunk Mikus Comes-ében
ezen Mike vagy Miklós3) comest, zólyomi föispant ismernök fei,
ki mint Radnnnak fía, csaladiróink által a Radvánszky és Ma-
dácb családok egyik osének turtatik*).

VI.

A varsányi Simonyiak és Ipoly-Ságiak.

Bármily érdekesnek mutatkozzék i s azonban az okiratunk-
ban elsö helylitt emlitett Comes Mikus személyének és családjá

') Cod. Dip. VI. 2. S3 és 37.

') Cod. Dip. V. 3. 76 és 184.
"i line ¡sniét a magyar diplomatikai onomastikon egyik feladata a
Mikus, Mike, Mikó uovoknek meghatározása : vajjon Miklóst vagy inkább
Mihályt jelentik-e? mint például Cod. Dip. IV. 2, 46., VI. 2.381. V. 1. 200
sat., vagy épen egy régi magyar név folyt iissze e keresztuevekben '!
•) Nagy Iván Magyarorsz. családai VU. 224. IX. 569.
ijzázadok, У
122
nak felismerése : úgy itt mégis es upan mellékszemélykép szere-
pel, mint az Ugyben megbízott és felhatalm azott.
A foszemélyck okmànyunkban sajátlag Simonnak fiai
Mihály, Mortumus, Jaco és Fyle, kiknek megbizá-
sából Mikus csak kozbenjár. Kik voltak tehát ezek ? Egykoru
kiadott és kiadatlan okirataink vizsgálata s osszpontositása ró-
lok is nem egy felvilágosítással szolgàl még.
Igy emlékeznek rólok más okiratok ezeu idotájtt, hogy
12(J4-ben, ugyanitt, az okiratunk által emlitett Kér helységben,
újabb birtokot szereznek.1) Ezen okmáuyok ósszevetésébül két
ségtelen, hogy a nevezettek a varsányi S i m o n y i családnak
eddig elsö okiratilag ismert ösei :
Varsányi Simon (Simon de Wosyon)
'"Mihály, Mortumus, Jako, Péter vagy File.
E Bzerint tehát okiratunknak foszemélyei a Hont, Bars és
Nyitra megyékben napjainkig elterjedt varsányi (Hontban) és si-
monyi (Barsban levo helység) Simoiiyi családnak ösei , mely
ezen régi jószágait részben még a legújabb idôkig birta és birja.
és a hazának számos jeles férfiakat adott, úgy a polgári, mint
egyházi és hadi pályán"). De ennek szovése és lehozása а с salad
érdckes to'rténete jüvendö" megirójának feladata, mig itt okira
tunk o'sszehasonlitó vizsgálata minket a család emlitett öseinek,
tárgyunkat felvilágositó régibb eredete és leszármazása üssze-
k ottetéseire vezet vissza.

') Lásd Cod. D!]). VI. 1- 283 és>VII. 4. 231, holFejér ugyanazon ok-
ratot, nyilván észrovétlonül, kétszor adta ki. Elöször ugyan Raj csányinsk
a Simonyi-levéltárból vett crcdetijéro'l, niásodszor redig Jeruey másolatából
Kló'ttom azouban az orodeti okirat is állott Joszenszky Salidor urnak level-
tárából, kiro az, mint a Simonyi családnak anyai ágon ogyik örökösere.ju-
tott. Ezen okiratban ugyan a nogyodik testvér Fyle nove holyett Pétor ¿II. Ezen
Pítor azonban a Simonyi gonoalogiákban Fylóvol azonosnak tartatik. —
(Lásd Nagy Iván Magyarorsz. családai X. 203). A Péter és Fyle nevek
azonossága- és viszonylásának vizsgálata azonban ismét onomastikonank
teondójeül marad.
') Ezen családnak ivadéka, a külföldi levéltárakbani vizsgálatok
nyomán kiadott Magyar torténeti okmány kozleményeiró'l (az akadémiamo-
numontáiban) az irodalmi téron is ismoretes Simonyi Ernó', ki az 1848-iki
felkelés után külfóldre menekiilt. Mit csak azért jegyzek meg, mert Nagy
Ivánnál tObbekkel ogyütt olmaradt a családi sorozatból. L. a. f. i. h.
 123
Hontvármegyének ugyanlsaz okmányok nyomán kimutat-
bató egyik legrégibb családja, mely шаг a tatárjárás elöttmesz-
sze szétágazott, a föhelyetöl vagy birtokátúl ugynevezhetö S á g i
vagy I p o 1 y-S á g i nemzetség volt. •) Ezen család terjedt elága-
zásában valamint Ipoly-Ságot és kürnyékét birta, íigy a megye
szèlén is varsány és Kérben, s ezek kozelében Barsmegyében is
voltak részbirtokai. Ezen korlllménynél fogva feltllnö mar, bogy
óket az okmányunk által emlitett varsányi Simon családdal
ugyanazon helyeken, mint közbirtokosokat találjuk. Nyilván
fei kell tennünk, bogy a magyar vérrokoni örököso'desi osztály-
jognál fogva a varsányi Simon család és Sági család közt vér-
rokonság, vagyis küzos családi leágazás forog fen ; melynélfog-
va mint egy s ugyanazon család tagjai, egyiitt birtokolnak : söt a
Ságiak egyik ága egyenesen a varsányi elönevet is viseli, épen
úgy mint a Simonyiak.
Igy jön elö egy 1296-diki, tehát torténetünkkel egykorú
kiadatlan okmányban -), bogy az emlitett Sági családból szárma-
zó Gugebanusnak (azaz Guge bánnak) fiai Vosyoni (azaz Var
sányi) Péter és Mortunus, testvéroknek Osonnának, ki Borföi
Plinkosdnél volt férjnél, az öt illetö negyedrészt kiszolgáltat-
ták azon varsányi íísi birtokukból, hol, ugymond, Varsányi Já-
nos, Istvánnak fia lakik.
Egy más ezen kori (1294) okirat 3) ismét igy emliti, hogy
az okiratunkban emlitett Vareányi Simonnak fiai, Mihály, Mor-
tunns, Jákó és Péter (itt File helyett tebát mar Péter áll), Mo-
lnsi (talán Málósi) Simonnak fiától , a félszemll (monoculus)
Adorján Comestöl Keren szereznek, nyilván mint nemzetségbeli
osztályos rokonok, 15 marha áru birtokot, hol mint láttuk, ma-
gok is birtokoltak.
Ezen adatok e szerint valószintivé, ha nem kétségtelenné
teszik azt, bogy a Kéren és Varsányban közösen birtokló var-

') Rá mar Botka Tivadnr, mint a levai Csch család torzsíre figyel-
meztet, épen oly avatott, mint érdckos családtani adalékaiban (Uj Magy.
Muz. 1860. II. 116); utalva a folöle szóló régibb okiratokra , ngymint :
Cod. Dip. IV, 1. 376. és 2. 269, 472.
') Ezen okraányt a varsányi Simonyi családnak leányágnni egyik
BrükSse, az eltfbb emlitett Jeszenszky Sáinlor ur közOlte velem.
•) Cod. Dip. VI. 1. 283. VII. 4. 231,
9*
,
124
sányi Simonyiak, valamint a Sági és varsányi Gnge-fiak egy
törzsböl származó osztályos vérrokonok ; s azon hontvármegyei
régi törzsökös családnak ivadékai voltak, mely mar a tatárpusz-
titás elött, mint a hivatkozott okmányok beszélik, számos elá-
gazásokban elterjedve, a megye kozpontjától kezdve annak ha-
társzéleig több helyütt birtokolt és megtelepedve volt , és való-
szinilleg egyike lehetett az elsö megszalló (primae occupationis)
vagy épen a megszálláskor mar bent talált antocbton ösi nein
zetségeknek ').

vn.
A Palástiak.
Okmányunk elsö helytt emlitett föbb személyeire nézve tá-
jékozva lévén, meg kell ismerkednünk, hogy tartalmát méltá-
nyolhassuk, másik t'ü személyével is.
Ez az ellenfél, az okirat szerint : Palásti Ivánkának
fia Job volt.
Л Palásti család egyike hazánk azon ritka családainak,
melynek nemcsak eredete iránt meglebetósen tájékozva vagyunk,
de mely eredeti nevét is nemesi eredete ota folytonosan viseli. *)

') À fenebb nerezett Málusi Simon és Guge bán fiai és congenera-

tionalis rokonágaira nézve eli^azíthat az említett kiadott és kiadatlan oki-
ratok nyomán készitett következö kimutatás , mely Botka elßbb említett
táblázata mellett kiegészítésül szolgálhat :
Osztályos rokonok
Péter, Bálint, Pete, Malusi Simon, Rugas, Cysar, Serde.
Guge bán Simon és Adorján Comes Egyed no- Gyár- Andris
1245—1294 lila bilis de Sáagh man 1258 1258
Vosiani Péter és László es Péter 1245—1258 és Tamas
Mortunus Ettfil a lévai 1254.
Cseh család.

3) Ismerotos hogy legtöbb fö és nemesi családnnk nevét az újabb

idükig többszür változtatta. Feltünó' ennélfogva, bogy épen hontvármegyei
több régi r salad a Xlll-dik század ota egyre viseli ó'sei nevét. Mint pél-
dául a Huut-Páznánokon kivül a Palásthyak. Lukák, Dacsók, Simonyiak,
UyUrkyek, Boryak; s közülök Páznán, Simon, Lu к a, Gyürk, mint ó'seik kereszt-
ueveijönnek olö. Ime ismét egy megfigyelendö adat »vö diplomatikai ono-

r W
 125
Mär Verböczi hármaskonyvének azon adata (II. 14), hogy
II. András királynak a Szentfoldön Palestinában, Tábor hegyén
kiadott privilegiuma is létezik, — a Palásti család genealogiái-
ban oda magyaráztatott , hogy azalatt a Palásti családnak II-
András által a Tábor hegyén kiadott privilegiuma értendo *).
Mit a belátásunkra alió okmányok ezen korból, melyböl itt
tárgyalt okmányunk szól, a családról tudaak, annyiból àll, hogy
1281-beu Palásti Guze fiai Almos és Fabián, mint a honti vár
jobbágyai, IV. László király által azon hadi szolgálataikért és
és vitézségokért, melyet László király hadaiban, nevezetesen az
Ottokár elleni háboruban tanusitottak, a várjobbágyok sorából
kivétetnek, s a király zászlói alatt, ngymond az okmány, szol-
gáló országos nemesek sorába eraeltetuek 2).
Hogy azonban ekkor mar a Palásti család szétágazott bir-
tokos család volt: tanusítja egy más, ugyanazon évi (1281-diki)
okmány, melyböl arról értestllUnk, hogy az épen itt tárgyalt ok-
mányunkban cmlitett Palásti Ivánkának fia, és Palásti Jóbnak
testvére, Palásti Albert, meggyilkolván egyik vérrokonát (con-
generationalisát) Palásti Lévának fiát Germánt, ezen tetteért
egyezkedve, átengedi, nyilván a rokoni vérbündij fejében, Pa
lásti Lévának, mint Germán atyjának, valamint fiainak, Germán
testvéreinek : Palásti Dénesnek és Gorgennak egész ösi birtokát
Paláston, 5 márka és egy fertó ezüstért. Es ugyanakkor a sági
convent elött to'rtént egyezkedés alkalmával említtetnek, mint
jelenlévo tanúk, a családból több vérrokonok, ugy mint a fenebbi
Palásti Guze fia Almos, Tamásnak fia Orbán, és Lcustach fia
János 3).
A következö 1282-dik évben a család ösi birtokára nézve
' osztályra lépvén, annak összes akkori ivadékaival megismer-
kedíink. Ezek voltak az okmányunkban emlitett Ivánka fia

mastikonunk azáraára ; valamint az, hogy a legtöbb helynóv hazánkban

szent és keresztuév, legyenok azuk gyakran bármily folismorhetlonül el-
ferditve.
') Lehotzky Steramatographia II. 268. Nagy : M. családai IX. 21.
Vajjon a Palásti család- es holyuev is azután Pal estina névbo
eredt légyen-e ? Azt itt szinte abbanhagyhatom.
=) Cod. Dip. V. 3. 291.
») Cod. Dip. V. 3, 103.
12G

Job 6s Bogoua; Gnrk fiai Lyptov és Miklós; Lonk fia Chepan

és testvére Koncznak nevezett Márton, kik mindannyian egy ág-
ból származtak le. Míg a másik ág ivadékai voltak : Gaze fiai
Almos és Fabián, Micos fia Mihály, Tamas fiai Orbán és Mihály,
Leustách fia János és Ponoch fiai Вепсе és Ponsa ').
Hogy a esaládnak az itt eloszámlált ivadékain kivül még
más clágazásai is voltak akkor , tanusítja egy, csak hat éwel
késobbi, 1288-diki okmány, melyböl egyszersmind látjuk, hogy
a család mind batalombansméltóságban, mind vagyonban e lyre
nüvckcdik. A családból is mar többen a Comes és Magis
ter czimmel jö'nnek clíí ezen okmányban, a mint az eloadja,
hogy Palástnnk egy részét, melyet egykor IV. Béla а С s à к
ncmzctségbeli (de genere Chaak) István mesternek, Maté fiânak
adomànyozott, most ezen István fiának Márknak fiai Péter es
István (ezen Csákiak, mcllesleg legyen mondva, jol megjegy-
zendök, inert alább is még szerqielnek torténetUnkben) eladják
ezen, Paláston levo birtokukat a Palástiaknak, és pedig Palásti
Bors fiának Péter grófnak (Comes) és Pétcr gróf fiainak Bors és
Bowaznak, más részét pedig Palásti Ivánka fiaiuak Bogonya
Comesnek és Job mesternek, valamint Palásti Gjurk fiának
Liptovnak. ")
Még teljesebb világot derit a család ezen egyes akkori
tagjaira és ncvczctcscn okmányunk ftí személyére Jóbra egy
további okmány, a mint tdbb éwel késobbcn (1295-ben) tudó-
sit. hogy az elóbb emlltett Palásti Bors Comes és testvérei Pe
ler és Pous, (ezen utóhbi hclyett az elóbbi окшппу Bowazt em-
lit, mi az ugyis hibás irásiinak mutatkozó okmányban iráshiba
lebet), valamint Palásti Zadaruak fiai Miklos és János (ezen Za-
dart sem isnterik az elíibbi okmányok) és Ivánka fiai Job és Lö-
rinez, ugy Palásti Szurknak (nyilván iráshiba itt Gyurk helyett,
mint az elíibbi okmányok nevezik) fia Lyptow egy rész-jószá-
gnknak elvesztésébenmarasztaltatnak elaz esztergomi érsekség

'> Ar^dkori l"j OkmAnvtár IV. ¿47.

:^ Ar|MÍilk»ri l'j oktnnuytár IV. 3á7. H<vp- a Csákiak novei itt
т«>кгва\агуа jAimok оКч arra mar a» okmàiiv itteui kiatlásábau AVenzel
>» tijt>-t>h»Kvit«>t. Yóluóm o swim, hoçv itt sajáüai: ai ¡>i:ierete> Péter ná-
dvmak tía Mito i», a ji.vouJv» hin» jÀrtwiér max fcuforog.
 127
javära hozott itélet által, mely itéletnek végrehajtásától azon-
ban a király által 1295 ben felmentetnek. ').
S épen ezen ellenök inditott kereset ismét egy ûj szálat szol-
gáltat kezünkbe, mclynek fonalán Palâsti Jóbnak azon erösza-
koskodásai iránt bövebben értesülünk, melyekkel öt itt tár-
gyalt okmányunk vádolja.
Látjuk mar ugyanis, ezen egykorii okmányok osszevetésé-
bol nemcsak a Palásti család akkori elágázasát, de neveze-
tesen bövebben megismerkedUnk itt tárgyalt okmányunk fösze,
mélyével : PalástiJóbbal, Palásti Iránkának fiával ; halljuk-
hogy még hái om testvére volt, ugymint Albert, Bogonya Comes és
Lürincz ; s a négy testvér kö'zttl háromnak erôszakos tetteiröl
értesülünk. Igy halljuk, hogy az egyik testvér Albert, vérrokonát,
Palásti Lévának íiát Germant meggyilkolja, s ezen eröszakos-
kodásáért birtoka vesztésével lakol, melyböl öt a meggyilkolt
atyja és testvérei kibecsülik. — A másik testvér Job, mint tár
gyalt okmányunk vádolja, a Simonyiak négy helységét elpusz-
títja ; és harmadik testvérével Lörinczczel, valamint más vérro-
konaival együtt, nyilván ily pusztitások és fosztogatások miatt,
melyeket az esztergomi érsekség birtokain követhettek el, (mint
alâbb látni fogjuk), ösi birtokuk egy részének elvesztésében
marasztaltatnak el.
Ha mar most az elöadott okmányok osszevetésébol fclme-
rülö ezen egyes vonásokat összefogjuk, alig kételkedhetünk azon,
hogy itt tárgyalt okmányunk azon adataban, mikép pusztítja
Palásti Job Simon fiai helységeit: egyik emléke forog fen azon
ököljogi s rablólovagi erôszakos tetteknek és cseményeknek,
melyek a kozépkorban annyira szokásban voltak. Látjuk itt,
mikép nemes családaink közöl, itt neyezetesen a bontvármegyei
Palástiak és Simonyiak, egymás ellenében harczra kelve, egyik
a másik birtokait és helységeit megrohanva pusztitják, egymás
közt viszálykodnak, egymásra hadakatvisznek, harczokat vivnak,
s azután egymás közt egyezkedve békét kötnek. Gyakori eset
volt ez hazánkban is, s épen nevezetesen ezen idotájtt, a XIII-dik
század végso évtizedeiben, mely idöböl, mint láttuk, okmányunk
szól. —

') Cod. Dip. VL 1. 311.

 ::•>

-«И НЛП «.-или- ,iqr ^ »^ а дд^

«-__. "' « к .или— oiyzarehak
-ч.-'v- - ...ak.-em
«таг * -гчаашк Т-лн u-* ,. »çr^ «okmánvnnk
^^ u. - tec ^. _ -s л....0жас1 ».'jarasescsaládi
™'1,t "* "*" ru=tó-t »« * ■« ■riTefcb«neMetiói és
* «errnt "orteotc janerr -• м^-sanr
pre тли жттаг«« -arc;- uï .клвиттлпк egy harmadik
e!rpa«t i-.:...:* --emu:«*. I¿ ïiarimk fia Deme
ter C»m^ шк tzr-onä derben tempore Comitis
Demem. iiü Злит, -ftmt i Нпшвутак áeiységeinek еЬич-
títás» Paiasö ..'..b lirai.
KI voit reñat -па Demeter -m ? * arily vülongasok és
paKtitwuksai úl i írfiHt=-««a.aMÍvekéletétkorátsennek
eseményeir annyira jeilemeznek. V^- « okirat elégnek tartja
esupán egysertm és rm-rden erre, omit komidoniása~eseménvre
га.::
Az akkori hazai rííreneiem azonban. bármilv dus is az
akkorúban napi renden ati¡ posztitasok és rablasok elbeszélésé-
ben. nem releí kéniesiinkre. Hont Demeter gróf nevét nem talál
jnk benne : minden hailgat telóle : s a torténet nem ismeri 6t,
csakúgy. mint okmányonk tó'bbi személyeit. kikre esak az ok-
mánytfeszehason litas szi">>étn<>ke világánal ismerhettünk. Vilá-
sítsnk meg a ttfrténelmi homályban Ioppangót szinte ez által
s támaszsznk tel alakját hogy megismerhessak a vele összefilg
gésben torténhetett azonszomorú eröszakoe eseményeket melv-
Iyekre okiratunk. mint fcorában és nyilván az ö közbejöttevcl is
törtentekre, ntal.

VIII.
Hunt Demeter gróf és aHnnt-Páznán rabiólo vago к.
Demeter gróf, mint Hiinthnak fia, okmányunk szerint a
Hunt-Páznánok azon nevezetes családjából származott, melynek
ösei Hunt es Páznán gróf testvérek, még Gejza fejedelem korában
jöttek volna Xémetországból, mint krónikáink mondják, és Sz.-
Cupa vezérs a magyar pogányság elleni harczban, a
^Hteti táborban, azon korszokáea szerint, karddal
 129
felö'vezve, vitézzé avatták ; majd a magyar vezérségnek király-
sággá emelésében, valamint a kereszfénységnek terjesztésében
nevezetes részt vettek. —
Mindjárt, ugy látszik, a királyság kezdetén, a Garam és
Ipoly folyamok mellett és között terjedelmes javakat nyervén,
Hont vármegyében az Ipoly felett, egymás mellett P á z n á n és
Hont várát épiték, melyeknek ma mar csak pnszta helye áll,
de, melyek egyikétol vette Hontvármegye nevét, melynek ugy-
¡s nagy részét birtokolták. Míg a Garam mellett, közel Eszter-
gomhoz, emeli egy másik ág a Béni várat, s késobbi monostort,
melynek a XIH-dik század elején román izlésben emelt monu-
mentalis egyháza még maig is áll.
Majd a honti, páznáni, szegi, béni, csalomjai, leszenyei,
kóvári, nyitrai, gimesi, somogyi, bihari, panaszi stb. ágakban
leszármazva. melyekböl azután a kUlön Forgách, Kubinyi, Kóvári
eat. családok származnak, s az emlitett vidékek nagy részét
birva, mint hatalmas f6nrak és föhivatalnokok terjedt családi
osszeko'ttetéseiknél fogva is nagy befolyást gyakorolnak a köz-
ttgyekre. —
Ezen hatalmas család egyik ivadéka volt az okmányunk
àltal emlitett Demeter gróf, Hunthnak fia, kinek idejében, s kivel
összefüggöleg követte el Palásti Job a Simonyiak helységein az
emlitett pusztitásokat.
Hunt Demeter grófról azonban közelebbit sajátlag csak
annyit tudhatunk meg erre nézve, az eddig elötttink ismeretes
okmányokból, hogy 1282 körül Palást mellett egy várat birt,
mely azota azonban vagy egészen elpusztult, miután ma nevét
s helyét sem ismerjuk tobbé, vagy pedig a Palást mellett töszom-
szédságban levo mai Dreno helység alatt volna talán keresendö. ')
Demeter gróf birtoka itt nevezetesen szomszédos volt tárgyalt
okiratunk fószemélye Palásti Jóbnak, s ennek Bogona nevü s
többi testvérei birtokával a). Családja máskép is rokonságban,
sógorságban volt a Palástiakkal, miután a Palástiak közt fenebb
emlitett, s tárgyalt okmányunk idejében szerepelt Palásti Lip
') Árpádkori új okmánytár IV. 248. Igy vélem legalább értendó'nek
az okmány szavait : ad viam quae venit de castro Ders et Dometrii comí-
tum. К szerint Demeter grófnak Ders nevü testvére is volt.
5) Az eló'bb id. h.
130
tounak fia István, nöül birta Kóvári Páznánnak, a Hunt-Páznán
nemzetségbol származó Csalomjai Miklós fiának leáuyát Mar
gitot, vagy, mint szinte neveztetik, Kethét. ').
Valamint Demeter grófnak mar Palásti Jóbunkkal való
ezen szomszédsága és sógorsága : épen olyan érdekesen felvilá-
gositók tárgyunkra nézvc szinte azon további csalàdi viszonyai
és összeköttetesei, melyeket még hasonlón az egykorû okmá-
nyok üsszevctésébol kihozhatimk.
Demeter grófnak neje ugyanis a Balassa család egyik ne-
vezetes osénck Furró Péternek Vigmándi Erzsébettol, a Hood
tavánál a kunok elleni gyfízelmes csatában elesett hös Vigmándi
Andrásnak a) leányától született Katha nevü leánya volt 3).
Demeter grófnak azonban ipja, ezen Fnrró Péter, egyike
volt mar kora leghirbedtebb párttltoinek, ki váraiban, mint egy
okmány véletlenül elbeszéli, folyvást a királynak, t. i. IV.
László királynak (miután az okirat 1290-ban kiadva, a jóval
elöbb tortént eseményekrol emlékezik meg mellékesen), ellen-
ségeivel egyre szo'vetkezett, s azokat magànàl rabló-váraiban
Kékkon s a Balassa-gyarmati toronyerödben tartogatta *), söt,
mint erószakoskodó, rokonainak javait is ugy látszik elraga-
dozva, visszatartóztatta. —
Azonban Demeter grófnak, ipjánál, Furró Péternél is még
ugylátszik gonoszabb partos, és sajátlag egy lator rabió volt
saját édes sógora, és máskép iscsalàdbeli vérrokona, a Hunt-
Páznán nemzetségbeli Lamp er t, ki Furró Péternek második,
ifjabb leányát, Demeter gróf nejéuek testvérét Annát birta nöül.
') A Genealogía Familiao de Csalomia, ox Documentis in Archivo Pa-
lásthy-Nedeczkyano contentis concinnata per Alex. Rutkay, Tab. Advoca-
tura (Ismeretes ogyik logbiresebb rierosügyi gonealogusunk)s Kézirat, kö-
zölvo veleiii Botka Tivadar nr szivességcbol. Itt a fase. 25. n. 1458 szorint
Ketbe máskép Margit nagybátyja Páznán Miklós gróf átadja neki szeléni
birtokát, 1309-ben : tehát torténetünk után csak mintogy 20 évvel késobb.
') A Yigmáudi családról szóló ekori adatokat lásd : Cod. Dip. IV.
2. 116. V. 1. 34. Árpádk. Okm. V. 271. András hfísi haláliról Fessier.
Gesch. II. 671.
s) Cod. Dip. V. 3. 500. És X. 3, 269, hol ezen okmány tévedésbó'l
másodszor is ki van adva.
') Quia Comes Petrus dictus Furro, dictus zolo infidelitatis coronae rogiae
majestatis, semper infideles regis et regni in suo castro conseruavit. Cod. Dip.
X. 3. 272. —
 131
Ezen Lampert mestert — mint öt az okmànyok nevezik —
ugyanis azon kor s vidék egyik leghirhedtebb rablólovagjaként
állitják elö ugyancsak ezen okmànyok, fosztogatásairól, gyilkos-
ságairól és pusztitásairól szàmtalan esetet beszélve. Lampert a
Hunt-Pàznànok azon Szegki (Széki vagy Szeghi?) àgàbol
származott, ugy látszik, melyröl okirataink említik, hogy mar
a tatárok berohanàsa elött hàrom részre oszolva1), annak egyik
ágát a béni Páznánok képezték. Ezek közül a jámbor és vitéz
Omode, Gyugének fia, II. András király keresztes hadjàrataval
a Szentföldre menvéu, alapitotta a premontreiek azon monosto-
rát, melyet fenebb emlitve mondottuk, hogy annak XIK-dik szá-
zadi mtiemlékszerli egyháza még maig fenàll , s mint ilyen leg-
nevezetesebb épitészeti müemlékeink kozé tartozik8). Miutàn
azonban két fia Bnkej (máskép Leuka is, vagy Lukács) és Ist-
vàn , valamint leánya is , kik atyjok nagylelkü alapítványát
buzgó lélekkel tetézték , ugylàtszik magtalanul elhaltak : béni
birtokuk legközelebbi rokonaikra, Kázmér fiaira Pongráczra és
Péterre, és egy második Kázmérnak fiaira : a mi Lampert meste-
rünkre és ennek testvéreire Ugrin, István és Lászlóra jutottak3).
Páznan Lampert mester azután elvette, mint mondók, a
Balassák egyik osének, a hirhedt partos Furró Péternek ifjabb
leányat Annát, Hunt Demeter gróf nejének testvérét.
Gonosz tettei és rablásai gyakorlatát ugy látszik mindjárt
ipja Furró Péter iskolájában és oldala mellett kezdette. Ipjának
balála után ugyauis mesterségét mar ö maga saját kezére foly-
tatja. Nemcsak annak jószágait, (melyeket hütlensége miatt,
kiralyi itélet kovetkcztében elmarasztalva elvesztett, s melyek

') Сой. Dip. IV. 3. 45—17.

') Cod. Dip. V. 2. 138 és u. az VII. 2. 29. Lásd az egyház loirá-
sát s rajzát : Arcliaoologini közlemdnyok III. 1. —
') Logalább a fonebbi Cod. Dip. V. 2. 138 közlött végroiidelot szo-
rint : Pongrácz, Kázmdr fia, (lásd ezeket Péterrel egj'ütt Árpádk. okm. IV.
74.) adja, nyilván mint legközelebbi rokon, boolegyezését, — mig a másik
Kázmérnak fiai : Lampert sat. — koeó'bb mint ezen birtokok tnlajdonosai
jönnek elö Kernend éa Bén birtokában. Cod. Dip. VI. 1. 219 és VI. 1. 383.
De orró'l máshol tiizetesebben szólok, midön az ipoly-sági convent torténetét
összefüggölog majd a Hunt-Páznán család torténetével, kozzéteondem. Mire
nézve ezennel felkérve legyenok az ügybarátok, e tárgybani ismeretlen ada-
tok szives kozléséro.

/
132

Balassa Demeternek adományoztattak a király által) egyre el.

foglalva tartotta : de ipja többi rokonai a Balassák jószágait is
lefoglalta es elrabolva fosztogotta, a Balassàk sajât kekköi vara
ban és a Balassa-gyarmati erös toronyban védelemben tartván
magát. Mig végre Balassa Demeter hadat iDditva Lampert eilen,
hosszas és nehéz harcz után a Balassa gyarmati toronyerödöt
bevette, és Kékkovárát elfoglalta'). Mire a család egyezkedve
Furró Péter ozvegyével és leányaival, Hnnt Demeter grófhak
hasonlón mar akkor ozvegyével Katával, valamint Lampert
mester nejével Annával, nekik ösi váruk helyett, Hontban, Hid-
végen, az Ipoly szigetén állott favárat adták lakásúl2).
Б közben Lampert Ipoly-Sâgot s az ottani monostort tàmadja
meg és pusztitja, „felgyujtván, ugymond az okmàny, a helyet,
legyilkolván a lakosokat, és vagyonukat elraboîvan, Isten s egy-
háza eilen irtóztató merényeket követ el"3). Ezen veres kihágá
saiért elmarasztalva, 1292-ben végre eleget tenni fogadkozik, és
kárpótlásúl Olvár birtokát köti le. De ezen fogadását és egyez-
kedési szerzodését is megszegvc, hosszas pör után 1298-ban újra
elmarasztaltatik4).
Majd halljuk, hogy az esztergomi káptalan faluit pusztítja,
de miröl csak annyit tudunk meg, hogy ezért is késobb elitéltet-
ve, két /aluja Bauld (?) és Gyarmat elvesztésével lakol*).
Hasonló dulásokat követ el az esztergomi érsekség birto-
kain testvéreivel István, László és Ugrinnal, a miért megint ké-
méndi birtokuk elvesztésében marasztaltatnak el'1').
De még ugy látszik ezen elöbbi tigye be sem volt fejezve,
mire újabb dulásokat , zsarolásokat és rablásokat visz véghez.
Egy okmány, mely a hosszas per után, — miután mintegy hét-
szer az országbiró itéloszéke elébe idézve, soha meg nem jelent

') Cod. Dip. X. 3. 272.

') Cod. Dip. V. 3. 500. és X. 3. 269.
*) Destruction!» villae Saágli et damnorum per interfectionem homi-
num, incendia, ablationes rerum, excessus enormes contra Deum et homi
nes. Cod. Dip. VI. 1. 217.
•) Láed eló'bb i. h. és VI. 2. 174.
s) Cod. Dip. X. 3. 272.
') Cod. D. VI. 1. 219 : timoré Dei reiocto, possessiones et villa« archi-
•piscopiieg losisscnt et damnificassent.

f \
 133
— következett elmarasztaló itéletet kozzé teszi : hosszú sorban
beszéji el mindazon rablásokat, gyilkosságokat és fosztogatáso-
kat, melyeket Lamport mester és vele testvérei elkövettek. ') Igy
részletezi, hogy Lampert az esztergomi érsek Berzencze nevti
helyeégét elpusztitván, ott 100 màrka kart okozott, és két em
ber! meg is gyilkolt. Perbetén a jobbágyoktól 18 barmot és lo
vât rabolt. Olveden szolgájával Lucu Jánossal 34 darab ökröt
foglalt el, s ezzel és más szolgáival megtámadva Rosnai Detrét és
Konrádot (ugy látszik rozsnyói kereskedöket), tölök száz márka
becsü lovakat és posztóárút raboltatott. Áddig István testvére
ismét Olveden két ökröt s egy lovât, a kéméndi pap malmában
egy aradi embertöl hat ökröt vett el ; majd Bén belység végén
Dénes szent-páli érseki jobbágyot mindenébül kifosztotta, elve-
vén lovât, egy márka pénzét, tegezét, dupla mentéjét, s ötödfel
röf posztóját más apróságokkal együtt, ugymond, melyeket nála
talált volt. — A harmadik testvér László azalatt ismét Berzen-
czén rabolva, egy embert meggyilkolt, nyolcz ökröt és nyolcz
lovat viven el magával ; és hasonlón Muelan is Chetén nevli
szolgájával öt barmot. Majd egyeslilten Lamperttel Ketheh (?)
helységét pusztítván, 150 márka kart tettek, s még a hely-
ség 40 faházát is elvitték ! Hasonlón István is szövetkezve Lam
perttel, a farnadi lakosok marháit elbajtva, kettöt a lakosok
kö'zol megöltek, s a helységnek 200 márkára becsült kart okoz-
tak. Mire egyesülve László tesvérokkel, újra Farnadra rontottak,
és Farnadi Miklósnak IG lovât, Péter farnadi papnak pedig hat
okrét elvették ; s azután még Gyarmaton (nyilván Füzes Gyar-
mat), 20 marhát és 20 barmot raboltak. Késobb Chegt (?) hely-
ségbe törve, mintegy 145 marhát s barmot, ökröket, lovakat
sat. vittek el, közben a lakosok egyikét is megöltek, és Роив
nevü jobbágyot fogságba ejtették, kitöl azután 10 márkát zsarol-
tak, s hat márkát ero lovát csak akkor adták vissza, miután négy
márkát letett érte ; István és Lampert pedig még ezenfelül ktt-
lön 10 márkát vettek meg rajta. Szolgyénben a német lakosok-
tól lovakban, ökrökben és más marhákban, valamint ezüstben
ötven márka értéknyit, mig az ottani magyaroktól 500 márka
értéknyit zsaroltak.

l) Cod. Dip. VI. 1. 383.

134
Késóbbi idöben, midön mar ngy látszik rég kereset s itélet
alatt áilottak, újra III. András király koronázása után (1290),
mint az okmány megjegyzi, László maga mintegy 30 barmot és
8 lovat rabolt ; valamint Ugrinnal egyesttlve Német-Septe (?)
helységben lovakat rabolva, a lakosok közöl egyet meggyilkol-
tak. HasoDlón 1293-ban újra Boythe (?) helységben László,
Lampert és István 40 ökröt és 20 barmot, Berénben pedig С h á к
mesternek , Péter nádor fiának (kintk fenebb a Palástiakkali
visszonyára is figyelmeztettem s még lejebb figyelmeztetek, mi-
ntán itt e Csák mester, Péternek fia alatt, Csák Maté, a késobbi
hires pártvezér volna értendô) — szolgáival, nyilván rablóhadá-
val, zsoldosaival, 31 lovat és 60 barmot raboltak. Azntán meg-
támadván szolgáikkal az érseknek élel met vivo embereket, tü
lók hat ökröt vettek el, s a Bndára pitnkösti sokadalomra, va-
sárra, vagy épen gyülésre (ad congregationem in Budam ad t'es
tum Pentencostem venientes) menö tiz szekeret kifosztva, mint
egy 100 márka árut raboltak. Azalatt Ugrín szolgáival Kemen-
czén és Porloun (?) garázdálkodott, mig a többiek Zalka helysé
get pusztltva, több embert agyontitöttek és 516 márkányi kart
tettek.
Ime ily dolgok törtentek itt Hont és a szomszéd Bars, Esz-
tergom, Komárom és Nógrád megyékben akkor, Hunth fia De-
meter grófnak nemcsak idejében , a mire okmánynnk bivatko
zik, de annak családja, vérrokonai, ipja és sógorai által ; es
hogy az, a kire igy hivatkozik, t. i. Demeter gróf, sem volt ez
tlgyekben ártatlan, söt hogy föreszes lehetett bennök, az több
mint valószinll, ámbar maga Demeter mint világos részes ezek-
ben nem emlltetik, — ha tudjuk, hogy Demeter ekkor mar, 1290
körill, mely idöböl a felbozott itéleti okmányok szólnak, tobbé
nem volt életben '), s lgy ellene az itéletek mar nem szólhattak.
Még valószintibb azonban részessége, ha az elmondottak szá-
lait összefogjuk. Látjuk ugyanis, hogy Furró Péter mint a föczin-
kosok egyikének vejei : Hunt Demeter gróf és Páznán Lampert,
mindkettö a Hunt-Páznának nemzetségébol, nyilván ott vannak
Furrónál azon pártllto szovetségesek közt, kikröl a fenebb idé-
zett okmány beszéli, hogy azokat váraiban tartogatta és velök

') Cod. Dip. V. 3. 500. nejét 1290-ben mint özvegyet említi.

 135
összeesküveseket szött. Közülök Lamport és testvérei hirhedt
rablólovagai a vidéknek, kiket saját rokonaiknak kell kiostro-
molni kckköi es gyarmati rabló-várfészkeikbol , hogy rablá-
saik és zsarolásaiktól menekedjenek. Halljuk, mint duljâk fei
Ipoly-Ságot, mint az esztergomi káptalan és érsekség faluit, mint
rabolják és gyilkolják a lakosokat. S mennyi lebet az a mit nem
ballunk, màr ezen tényeikbol ; mintán azt is a mit tudunk, épen
csak nehàny véletlenlil fenmaradt itéletlevél tartotta meg, me-
lyekböl csak nagy nehezen, mélyebb vizsgâlat és összehasonli-
tással vagyunk képesek összeliozni s kiállitani az adatokat.
E mellett làtjuk mar azt is, hogy ezen Hunt-Páznán rabló-
loragoknak — (kiknek családjából lejebb, összefüggöleg tár-
gynnkkal, még többeket is bozunk fei, a kik hasonlón dúlnak és
pusztítnak ez idotájtt a lakosok közt és az érsekség jószágain)
— mily összeköteteseik vannak a Falástiakkal, kiket fentebb
szintén egy itélet nyomán rajta kaptunk, hogy hasonlón dúlhat-
ták az érsekség javait, és ezért marasztaltattak el vagyonvesz-
tésben ; valamint pusztltották a Simonyiak helységeit. Láttnk
hogy a Hunt-Páznánokkal szintén sógorságban vannak, hogy
Hnnt Demeter grófnak toszomszédai, hogy a Csákiakkal, kiknek
badai, szolgái és zsoldosai a Hnnt - Páznánokkal egytltt járnak
rabolni: nemcsak szoros birtokviszonyban vannak Paláston,
saját fészkokben, de ezek, ugy látszik, lekó'telezettjeik is azon
jószágokért, melyeket tölök birtak és vettek, miután Palást nagy
része elöbb a Csákoké volt. Hozzá véve még azt is, hogy épen
azon idotájban más hontvármegyei családok közt is ily villon-
gásokat látunk, nevezetesen a maróthi, hébeczi, kökesziivagy
ipoly-keszii nemesek közt, —■ melyek szintén helységek elpusztí-
tásával, a lakosok leggyilkolásával folynak le1) — úgy világo-
san elöttünk állanak mar azon események, melyekre tárgyalt
okiratunk a Palástiaknak Simonyiakon elkövetett dúlásait em-
lltve, vonatkozik, — hogy azok ezek, melyek ugy mond, Demeter
gróf idejében, s mintegy azopártja: a Hunt-Páznánok, mesterük
Furró Péter és szovetséges segédeik a Palástiak által, a Chákok

') Super facto possossionum , dost rue tioniini, hemic Miorum sat. Cod.
Dip. VI. 1. 397. es VT. 2. 185., hol ezen okirat újra, csupán hibásabb
leiratban olöjön.
136
segttségével, vagy épen azoknak mint ezen korszak leghiresb
pàrtUtoinek osztonzésére törtentek. —■
S igy értenok mar világosen, gondolnám, és teljesen ok-
mányunkat, amennyire az olygarcháink es nemes családaink kö-
zött akkorában uralkodó ököljogi szomoru állapotokat elönkbe
állítja.
Azonban ha ezen, itt az okmány-osszehasonlítás utján nyert
adatok, eléggé felvilágositják is okmányuuk tartalmát : úgy még
is emlékeztetek arra, mit mar elöbb megjegyeztem, hogy ezen
fáradságosan nyert adatok még mélyebben is bevilágithatnak
torténelmünknek eddigi homályos részleteibe ; hogy itt a felszi-
nen egyszerün mutatkozó és látható családi villongások s rabló-
lovagok pusztitásai megett még mélyebb torténeti háttér is all.
Mert tudjuk, hogy az ily személyes villongások és zavaros álla-
potok, többnyire épen csakis az országos pártállásokból kelet-
keznek. Ámbar nines kétség benne, hogy viszont az országos
zavarok, a trónkóvetelok, olygarchák s alsóbb rendek által fel-
szitott pártállások , jog- és szabadság-ktlzdelmek is gyakran
csak ttrügyül szolgáltak és felhasználtattak ezen rablások és
pusztítások Uzésére.
Vizsgálataink közt felmerUlt uehány korülmény, személy
és név mégis mintegy felhiv, hogy okmányunk ezen mélyebb
torténeti alapjának rb'vid vizsgálatába is még beleereszkedjünk.

IX.

Az ország e kori állapota.

Azon kor, az 1290-dik év elötti és körüli korszak, mely-

bíil okmányunk szól, tudjuk hogy hazánk viszontagságos tSrté
netének egyik leggyászosabb korszaka.
1272 ota 1290-ig IV-dik'vagy Kún-László király Ul a
trónon, kit ekkor az utolsó Árpádházi ivadék Ill-dik vagy Ve-
lenczei-András követ az uralkodásban. Elég e két király nevét
felemlítentink , hogy esztlnkbe hozza hazánk feldúlt állapotát :
a mint az ingatag László s az utolsó Arpádfi András alatt foly-
tonos pártviszályok marezangolják az országot, s az majd a kan
féktelenség és vadság, majd a eseh s német ármányok, majd a
 137
trónkovetelfík s ellenkirályok bujtogatásának s ezek által az
olygarchák pártbadai dulásának szinhelyévé lesz.
Messzeterjedö sot nehéz feladat lenne — mely itt végre
helyén sem volna — mindazon okokat és rugókat vizsgálnunk,
melyeknél fogva az ország sorsát akkor intézett föurak, olygar
chák és fócsaládok pártállásokat foglalnak : majd hü és vi tez
hösbk a király mellett és a közös ellenség ellenében, majd
mint pártlitok a felkelök és tróukovetelók mellett. Pedig csak
akkor, ha ezen szálakat teljesen biruók kezünkben, lehetne le-
gonibolyitanunk és kifejtenünk azon zavart esomót, a mint össze-
vissza majd itt, majd ott látjuk ezen zavargókat, egyszer mint
hü s vitéz harczosokat, másszor mint gonosz pártlitüket és diüló
rabió kat fellépni.
A legkitünöbb alakok ezek közt korunkból, a mint öket
legalább eddig az újabb torténetirás, nagyobbára és közelebbröl
szinte csak az okmányok nyomán felismerbette , a németújvári
grófok Henrik és Iván, a Pektáriak, Joachim és István, a Buda-
mériek Egyed és Gergely, Omode, Gergely, Pálnak fia, Csák
Maté, Loránt, Litheu vajda és testvére Borbáth, ') — kiket igy
majd az egyik, majd a másik táborban látunk vezérszerepet vin-
ni, s mindenlitt ugylátszik csupán sajàt érdekoket vadàszni. S
a mint azután igy akár az ország joga és szabadságáuak meg-
védése, akár az ellenkirályok felléptetésének ürllgye mellett kel-
nek fel és lépnek szembe a ko'zhatalommal : úgy ez többnyire
csak UrUgyül szolgál, hogy saját érdekóket elomozdítbassák ; a
miért azután rendesen rablásokkal és dúlásokkal sanyargatják
rezen zsivány-országnagyok — ugymondSzalay — a birodalom
egyik végétol a másikig a pórt és nemest, az egyházit és vilá-
gitu ; s adjuk hozzá : marezangolva egymást is, tönkre teszik az
országot ! Rólok panaszolja III. András keservesen a pápának,
hogy az ország ezen hütelenei, majdnem mar négy király alatt
folytonoson dulják az országot.
Fzek, a nevezett ismeretesebb föbb szereplö személyek, háta
megett állanak azután azon számos szovetséges púrtosaik, kiket
eddig tbrténetirásunk nem látott meg : de a kik egy nevezetes

') Fessier Gesch. III. 663 és utána Szalay II. 103. 109. Lásd szinte
Horváth Mihály (2 kiad.) I. 457.
Századok. 10
138
részének sotét tetteit hasonlon még az okmányok, a torténelem
sotéteégét felderlto ezen szovétnekek világánál megláthatjuk.
S ugy vélem, hogy épen itt is ismét okmányunk nyomán, annak
az egykorú okmányokkali osszevetése által ráismerbesslink még
szinte egy par eddig ismeretlen alakra, személyre es családra,
kiknek az említett foszemélyekkel es pártvezérekkel összeflig-
göleg nagy részok volt azon kornak ezen vidéki zavaraiban.
M lg ugyanis az ország szélein egyfelöl a németújvári gró-
fok a Dunán tul, másfelol a Budamériek Pozeonynál, Loránth és
Gergely Szepesben, Litbén vajda Erdély feltíl, Omode a Tiszánál
pártot Utve zsarolnak : addig itt, mint láttuk, az Ipolynál és Ga-
ram tajan a Balassák egyike Furró Péter, a Hunt-Páznánok, a
Palástiak és Csákok üzik a pártlitést és dulják fel a vidéket.—
Söt ha itt felvett okmányunkou túlmenve, még további más ok-
mányokon át fUzzllk és követjlik ezen szálakat : világosan láthat-
juk, miként a Hunt-Páznánok egy inásik ága sajátlag Nyitra s
egészen Pozsony határaitól kezdve, szüvetségben ugylátszik a
Cholkiakkal és Chákokkal, Komáromon át, ugyanezen pártlitést
és dulásokat üzi, melyeket Esztergom, Komárom, Bars és Hont-
megyékben az ottani Hunt-Páznánok, Nógrád felôl a Balassák
egyike, Péter, s azontúl Hevesben meg az Aba nemzetségbéliek
Uznek, nyilván osszefüggésben a szinte Aba nemzetségbeli Omo-
déval, kiröl mar a torténelem nyomán is emlitök fennebb, hogy
a Tiszánál diil partos badaival ').
De ezen egyes eseteket, melyek kiizül nehányat még le-
jebb felvilágositásul kell felhoznom, itt nem részletezem, hol in-
kább ezek üsszefüggésének szálait kellene ósszefognom, hogy
világosan láthafnók a pártállások csoportí»sulását s azoknak ve-
zéreit. Azonban ha hallunk is torténelm link ben arról, hogy a
pártlitok egyike vagy másikával a kiràly s ország egyes vezé
rei és koronkénti föhivatalnokai kiklildetve, és hadat vezetve
harczra kelnek : úgy a legtö'bbször mégsem vehetö ki ezen any-
nyira zavaros korszakban, hogy álluak a pártok és pártfonokók
egymással szemben ? miután azok gyakran szint s oldalt változ

') A nyitrai ráznánok, a Clmlkok, s Abák okkori dúlásai és párt-

ütéseirol az itt eddig fel nem hozott adatokra nézve lásd Cod. Dipl. V. 3
877. — VI. 1. 202. — IV. 3. 289.
 139
tatnak ; máskép sem lévén ezen kornak, mint tudjuk, a màskor
is ritka honfihtiség s az állhatatos szilárdság épen erös oldala.
Annal nagyobb súlyt vélek azért fektethetni az itt tár-
gyalt okmányunk nyomán elöadott vidéki hasonló mozgalmak-
ban felmerlilö oly névre, mint itt С s á к i M á t é j é, kinek ré-
szességét egy és más okiratunk átláttatta, s ki ekkor az orszá-
gos párthadakban mar is kitilnßbben szerepel, majd ellenök,
majd velök. De még nagyobb súlyt vélek helyezendönek az
ezen mozgalmak elleneben feltünö egy alakra, a ki eilen vanuak
leginkább itt intézve vidékünk összes pártUtóinek leirt mozgal-
mai és dúlásai.
Ez Lodomér esztergomi érsek , a királyi trónnak, ne-
vezetesen az Árpádok bázának, az országos rendnek feltétlen
blve, s akkoràban kétségteleniil legerösebb és legszilárdabb tá- ¡
masza : a ki eilen fordul azért leginkább az üsszes, de nevezete-
sen a körtile levö vidék párttltíHnek és rablóinak boszuja és
dúlása.
Ennek mintegy indokolásaúl megkisértem még, ba csak
néhány vonással is, Lodomér torténeti alakját vázolni, melyet
torténetUnk ugyis vagy egészen elhanyagolt, vagy csak kevésbé
méltányolt, ') mint olyat, ki e korban torténetUnk föbb alakja,
s mindenesetre legnemesb tényezoi egyike volt.

Lodomér érsek.
Lodomér eredetére nézve elökelö házból, némelyek sze-
rint épen orosz herczegi családból és a macsói bánok rokonsá-
gából ï), valószinlibben azonban, véleményem szerint, a vesz-
prémi Menchelli és Monoszlói nemesek magyar családaiból szár-
') Mar Engel és Fessier felismerik ugyan befolyfisát : de újabban
Szalay épen alig emeli ki egyszer s raásszor, — igaz amazokénál jóval rö- .
Tidebbre vont tortéuetében.
■) Scbmidt Arcbiep. Strigon. (2 kiad.) 144 : Familia — ugymond —■
principuin Russiae az Kadislai Haliciae ducis sanguini immistuní vetusta
M. S. fidem faciunt. De ha Wladimir nove is ily orosz származásra mu-
tatbatna, a mi talán ezen szárraaztatas egész alapja i» : upy azon régi kézirato-
kat mégis látnunk kollene ; tudva, hogy régibb torténetiróink ily pontat-
lan idézetei mar gyakran cserben hagytak. Igy fuggno azntán csak össze
10*
 140
mazva ■), mar korán a királyi ndrarban. talán mar Bélánál, (TV.)
kitßl шаг adományt nyert. valószinübben azoDban Ierran ki-
rálynál, mint alkanczellárt találjnk *).
Igy mint a királyi haz régi hire, mar IV. Bélától adomány-
ban kapta volt a veszprémi vár Henej nevü birtokát Zalában 3),
8 mire még 1265-ben az ifjabb királynak Istránnak alkanczel-
lárja volt : mar 1268-ban a nagy-váradi püspóki széken talál
jnk, *) bonnan mintegy 10 év mulva. 1279-ben az esztergomi ér-
sekségre emeltetik *).
£ közben az ország nyugalmát s megerositését eszközlö
mily béke és szovetségkotésekben jar el akkor Magyarország
legerösebb elleneinél, 1277 ben Kndolf császárnál 6), és 1291

a macsói bánokkal is ugylátszik , miután majd ezen Rotisláv j5n elö mint
macsói bin (Fessier II. 644i, majd enoek fia Béla Engel I. 399), László
boezna herczeg és maceói bán nagybátyjának mondatik. Ezen utóbb emlí-
tett Béla, Ottokámak sógora, azután állitólag ellenkirálydl jeloltetvén ki
Ottokár által IV. László ellenében, s az e vagy más birtokkérdés miatt
Némotújvári Henrik és Béla között támadt vitaban ez utóbbi az elöbbitöl
megöletett. S ba mindez áll, úgy lehct az is, bogy épen az Arpádok eilen i
folytonos pártütésekben szerepló' 'németújvári grófok pártosai lehetnek épen
azok is, kik Lodomér érseket, úgy is mint a fentebbi Béla rokonát s az
Árpádok bii emberét, üldözik.
') Hogy Lodomér rokonai voltak a veszprémniegyei Mencheli és Mo-
noszlói nemesek : tanúsítja azon okirat, melyben ezen rokonainak adorna
nyozza saját magánbirtokát : Cod. Dipl. VI. I. 227. és VII. 2. 125. Lebet.
bogy a Mencheli név hasonlatossága 9 ttsszezavarásából hozatott épen ro-
konságba a macsói bánokkal is, épen úgy talán, mint Wladimir neve miatt
az oroszokkal. Lehet azonban az is, bogy ezen Mencbeliek és Monoszlóiak
szinte rokonságban voltak ama macsói bánokkal.
') Cod. Dip. IV. 3. 289—98. Szalay nem tudom mily kútfó'je sze-
rint (II. 108) Lodomér mar István által emeltetett volna az esztergomi fó-
ispánságra : ft mi azonban ellenkezik a Cod. Dipl. V. 2. -19. adatával. Épen
ugy ellenkezik ezen adattal Engel (I. 427 1, midó'n Lodomérnál azt emeli
ki,' mintha 6' lett volna elsö esztergomi örökös ér9ek-fó'ispán, — holott mar
eló'do Fttlöp is az volt.
') Cod. Dip. VI. 1. 227. s ugyanott Fejér által helyrepótolva azon
hiány, mely miatt Pray (Specimen Hierar. I. 164) két Lodomér nevü egy-
másutáni esztergomi érseket véleményezett.
*) Cod. Dip. IV. 3. 466.
') Cod. Dip. V. 2. 606.
') Pertz Mon um. Germ. IV. Leges IL 417.

/^Л
 141
ben Albertnél l ) : azt a törtenetböl tudjuk. Kevégbé ismeretes az
hogy valamint ezen békeegyességek megkötese egyenesen az
ö ktllöDÖs tapintatos, szorgalmas és boles eljárásának tulajdoni-
tatik -) : úgy más okmányok egyre пега gyözik eléggé diesérni
akirályi trón és haz védelmében tanusitott feláldozó hüségét, s
az ország Ugyei és tanácskozásaiban tapasztalt gondosságát ée
bolesességét, valamint vallásosságát s erényes életét.
KitUnik ez mar az alkanczellári liivataloskodásában irt ok-
mányokból is, 3) valamint IV. Béla és István korában vitt szere-
pébfíl, midÖD az egymás ellerében álló öregebb s ifjabb király-
nak egyiránt hajlandóságát birta: egyiktöl érdemeiért adományt
nyervén 4), s a másiknak, mint elsö udvari hivatalnokai egyike
folytonos kegyét birván 5). Hasonlón diesen öt a papa, midön
az esztergomi érseki székre emelvén, mondja rola, hogy „vir in
consilio providus, virtute potens et fama" 6) ; — mert bármennyi
jntna is ebböl a római stylus curialis róvására : mégis épen azon
gond, melylyel azon kritikus idökben a papa az esztergomi ér-
seki szék jelo'ltje megválasztásában eljár, midön arra más ver-
senyzök mar igényt tartottak, mutatja, hogy mily kitünö és te
beteéges férfi lehetett Lodomér.
De nem kisebb kegyelettel viseltetik iránta maga az inga-
tag és ledér Kun-László is. Mert kétségteleDnek látszik, hogy
abban is, midön László jobbra inditatva, mintegy ismételve javu-
lást igér s egy ideig tart is, midön a papa követe intéseinek s a
Lodomér által összehivott tanács határozatainak hódol : nyilván-
mind ebben Lodomérnek legnagyobb része volt. Aminthogy va-
lóban mindenek felett magasztalja is hüségét s az ország Ugyei-
beni bolesességét egy 1283-iki ok manyaban, ekkép szólván Lo-
domérról : „qui in fervore fidelitatis ingiter persistendo — totiue

') Cod. Dip. VI. I. 164 és 90.

') Aï el6bb i. h.
*) Cod. Dip. IV. 3. 289—98.
4) Cod. D. VI. I. 227.
s) Cod. Dip. V. 3. löä, hol László mondja rola : gratiam regiam tarn
charissimi patris nnstri Stephani Regie; valamint Cod. Dip.V. 3. 291: gra
tiam ¡peius Dominae reginae charissimae matrie nostra« (t. i. IV. István
nejének) et fauorem quibus eum adhuc in minoribus constitutum prosecuta.
') Theiner Vet. Monuments Hung. Sacram illust. I. 337.
142
regni nostri saluti consul ens, regni etiam nostri reformationi
summe neceesarie (mely kifejezéstudjukrendesen az orezággyü-
lési s országtanácsi ùj tórvény hozatalát jelenti), prouide, pruden-
ter et incessanter insistens, gratiam regiam tam charissimi patris
nostri Stephani regis, (láttuk fentebb, hogy mär IV. Bélájét is),
quam nostram, totiusque regni fauorem meruit ... es : cui ob
nostrum et totius sanguinis nostri in linea ascendenti et descen
dent salutem — contulimus" sat. ').
Ily hüséggel viseltetik Lodomér Lászlónak eltaszitott es
ártatlanul fogva tartott neje a királyné iránt is. Xemcsak plis
pok-társait s az ország nagyjait igyekszik sorsa enyhítésére fel-
szólitásai által megnyerni, mint ez a törtenetböl is ismeretes : de
ót titokban is saját tisztje és papjai által segélyezi, ápoltatja
és szabadságba helyezi "-). — És csakis akkor látszik végre mar
Lodomér is Lászlótól elfordnlni, midön ennek gonoszsága mér-
téke egészen betelt. De annál nagyobb hüséggel gondoskodik az
utolsó Arpádfiról, és fogadja azonnal III. Andrást és nejét, kik
meghatva köszönik neki ismét, külön okmányokban, azon —
ugymond — megbecsülhetlen és meghálálhatatlanszolgálatokat,
melyeket nekik még megkoronáztatásuk elött, nyilván öket a
trónra hozva és segitve, tett ; s mint tette ki magát a béke visz-
szaállításában „nemcsak; ugymond az okmány, a kisebb, de
aleghatalmasabbembereklildozéseinek, mi ál
tal végtelen károkat szenvedettjavaiban, me-
lyek folytonos p u ezt í tásoknak és gyujtogatá-
soknak voltak kitéve, s e mellett mégélete is
folytonos veszélyben forgott"3)
Imc ez, s ilyen volt Lodomér érsek ! Ezen tántoríthatatlan
büségénél fogva — melyben ot a papa szigorú és szemrehányó
levelei sem voltak képesek megingatni, midön László hálala
után az Anjouk számára, mint a törtenetböl tudjuk, vette a ma
gyar királyi trónt kilátásba ; — ezen az Árpádház iránti, mint
mondók, tántorithatatlan hüségénél fogva természetes, hogy az
ulan az összes pártutoknek folytonos czéltáblául szolgál. S im

') Cod. Dip. V. 3. lös.

') Cod. Dip. VII. 2. Ш-128.
') Cod. Dip. VI. 1. 154 éa 9U.
 143
ezért dulják egyre javait, káptalana, egyházai, s nèpei bir-
tokait ; és pedig nemcsak Esztergom köriil es Hontbaa a Hunt-
Páznánok és Palástiak, — a hová t. i. okmányunk utalt, midön
a benne említett rablások nyomán indulva ezekre rájottünk.
De épen igy pusztitják Pozsony es Nyitra felöl — mint
mar eleve o'sszefllggöleg röviden felcmlítve utaltunk — a Chol-
kiak, kimondhatatlan károkat, gyujtogatásokat és öldökleseket
követve el, ugymond az okmányok, rajtok '). Majd acseh és né-
met részroli háborúk és támadások alkalmával Calesprunner
Pemold pusztitásaival 30 ezer márka értékre becsiilt kart okoz
birtokain -\ A Hunt-Páznánok nemzetsége azonban az, mely itt
is és mindenfelé, hol érheti , íolytonosan duló pusztításokat
követ el rajta.
Nyilván mint az ellenpárt szüvetségcsei, habar mar ennek
összefüggö szálait mint mondúk, világosan nem látharjuk, hasz-
náltatuak fel, szomszédos birtokaik íekvésénél fogva is, ugylát-
szik, Lodomér érsek folytonos szorongatására és Uldozésére. —
Mert, mint mar ismételve emlitök, Hunt-Páznán Lampert- és test-
véreinek fosztogatásai, melyeknek hosszu sorát fenebb szöttük,
e tekintctben távolról sem állnak egyedül. Mar jóval 1283 elött,
mint az ekkor kiadott okmány mondja, tehát mindjárt Lodomér
érsekségének kezdete köriil, a Hunt Páznán nemzetség egy má-
sik ágából származó Márton fiának Istvánnak szinte Lampert
nevü fia (különbözö ama két elöbbi Lamperttól, kiknek mind-
kettejöknek klilön atyjuk ismét hasonlón Kázmérnak nevezte-
tik) — igy háborgatja az érsek kemenczei és berzenezei birto-
kait r). És mar szinte ugyanazon idotájban a hasonlón Hunt-
Páznán nemzetségbeli Abrahámnak (más okiratokban ugyanez
Ibrahun-nak is neveztetik, tehát épen ngy mint maig is a török-
ben Ábrahám=:lbrahim. Ime ismét egy kis onomasticoni curio- '
sum, mely a török származásig vihet) fia Tamas, az érsek nyitrai
jószágait megtámadva, pusztitásaival, fosztogatás és rablással,

,) Cod. Dip. VI. I. 202.

') Cod. Dipl. VI I. 1 52.
3) Cod. Dip. V. 3. 196.
144
valamint a jarak visszatartóztatásával s a dézmák lefoglalàsàval
mintegy 3 ezer màrka kart okozott ').
S erre következik azntán a pnsztitások azon hossza sora,
melyeket fenebb a l'áznánok által nyilván a Palástiak s Chàk
Maté szovetségében elkövettetni láttunk , s melyekkel valószi-
nüleg a Palástiak alta 1 a Simonyiakon elkövetett azon pusztitá-
sok is, melyekrôl tárgyalt okiratnnk szól. osszefüggésben lehet-
nek ; miszerint tehát a Simonyiak —• ngy látszik — az érsek
pártján állottak volna.
Ez volna tehát a torténeti harter, a min az itt tárgyalt ok-
mány vizsgálata nyomán észrevett csaJádi villongások, o'köljogi
eljárás s rablólovagi dúlások és pnsztitások megett az egykorú
torténet nevezetesebb és szereplö alakjait feltiinni látjuk.
Igy emelkedik ki itt Lodomér érseknek honfihüsége, szi-
lárdsága s állhatatossága által magas alakja. ki eilen a fondor-
latok s ezen támadások ugylátszik egymással egészen összefng-
göleg vannak intézve. S a támadó pártosok, a rablólovag Hunt-
Páznánok, Palástiak sat. megett ott mutatkoznék mar ugylátszik
Csák Maté alakja is ; ki lehet, hogy mar ezen párttusában és rab
ió harczokban szerezte meg sarkantyuit, azon hatalmas part-
harczra és rablódúlásokra. melyeknek néhány év mulva vezére
és mestere Ion.
De ezeknek, ha mintegy csak messziröl újjal rájok mutat-
tam, tovább-ftizésével felhagyok, hogy t. i. mi oka, mely czélja
s mily osszefüggése lehetett sajátlag mindezen pártállásoknak.
melyeknek ama rablóharczok és pusztitások nyilván kifolyásai
voltak , vagy hogy azok legalább ezeknek rendesen csak Urtt
gytil szolgáltak.

VégUl esnpán csak aira figyelmeztetek még, mit mar bevc-

zetöleg kiemeltem, hogy ime, egy ily alig újjnyi nagyságú és ösz
') Cod. Dip. V. 3. 377. Nobis et ecclesiae nostrae ab о 1 i m (mon-
datik ezen 1287-ki tramumtumban mar, mely tehát egy eló'bbi évrol szóló
ezöveget ezen olim-mal csak át-ir, maga tehát a megtörtent egyezkedés
mar régebben torténteknek mondja ezen eseményeket, úgy hogy nyilván
Lodomér ért-ekscge kezdetére e.-hetnekj . . . damna plurinia intiilisset, in
devastatinnibns posse?sionum, direptionibus et detentionibus decimarum nos-
traruro . . . damno illata plnrie* summam excédèrent trium millium marcarum.
 145
szesen alig hat sornyi tartalmu, sot ehhez meg a hely ез év kelte
nélklil is kiadott kis okmâny, mily nagy adatboséggel bir, ha az
osszehasonlltó módszert használva, okmànyainkkal s torténeti
adatainkkal összevetve tárgyaljuk. Adatai, mint látjuk, nemcsak
a hely és családtorténetre , mint minden ily magánokmányé,
tobbé vagy kevésbé, világot vetnek, de a kortorténetnek mélyeb-
ben lappangó osszefilggését és rugóit mintegy felfedezik és fel-
tárják elöttUuk, ha azokat a háttérben levo országos esemé-
nyek torténelmével viszonyba hozzuk.
S ez volt czélja kozlésemnek is, hogy általa nemcsak alta
lában az okmányok ugyis elismert és felhaszuált torténetkútfoi
fontosságára figyelmeztessek : ha:iem hogy az ily parányi s
elsô tekintetre minden nagyobb érdek nélkülinek látszó hártya-
vagy papirszeleteknek is jelentoségét s adatboségét kiemeljem,
melyet azok az okmánytani nemcsak alaki, de hogy úgy mond-
jam, anyagi tartalom-oeszehasonlitás által is a hazai torténelem-
nek nyújtanak.

,■-
 Huszár Gal életérol és nyomdájáról.
A magyarországi reformatio buzgó és munkás bajnokai
közt méltó helyet foglal el Huszár Gal, ki nemcsak éloszóval
hirdette, hanem, mint kor- és pályatársai Abádi Benedek tíár-
vártt, Heltai Gaspar Kolozsvártt és Bornemisza Péter Semptén,
Detrekön és Rárbokon, a protestantismus egyik leghathatósabb
emeltyüjével, saját koltségén állított nyomdájával is több helytt
terjesztette a megújított bittudomány világát.
Mind az azouban, a mit tudósaink e derék magyar refor
mater életérol és munkásságáról eddig napfényre hoztak, iga-
zán kevés arra, hogy az ö életpályáját, melyet maig is nagy
részben slirü homály borit, mtíkodése köret és hatását kellöen
méltatva s tiszta világitásban tüntetbesse fol azon férfiú, ki hira-
tást és képességet fog érezni magàban, hogy a magyar reforma
tio hézagos és sok belytt homályos torténelinét valahára a tárgy
fontosságához illôen megirja.
Jól tudva, mennyi idöt és fáradságot kell annak, ki a ma
gyar reformatorok életiratait egybe akarja állitani, egyes, homá"
lyos és kétségee állitások megvitatására és kitisztázására, az ed
dig hasznalatlanúl rejlett adatok kinyomozására és megbirálá-
sára fordítni, s úgy szólván vesztegetni : czélirányosnak tartottam
azt a néhány adatot, melyet régi magyar konyvészeti kutatásaim
közben Huszár Gal életére és nyomdájára találtam, a tudomány
kozvagyonává tenni, s igy néhány fövenyszemmel járulni a ma
gyar protestantismus to'rténelmének folépítéséhez.
Hol és mikor szllletett Huszár Gal, mely intézetekben nyer-
te kiképeztetését, mikorlépetta reformatori pályára ? mind erröl
az eddig elöttllnk ismeretes adatokból épen semmi bizoDyost
eem tudhatunk. Nevét a kUlföldi egyetemeken tanult magyarok
eddig ismeretes névsoraiban biábau keressük ; mely kortllmény-

X
i V
 147

bol egyháztorténelmünk kitlinö búvára Révész Imre nem alapta-

lanul kóvetkezteti, bogy ö csak hazai intézeteinkben és öntanu-
lás utján képezte ki magát, s a görög A n a x i u s (méltatlan)
melléknevet, melylyel egyébiránt a korabeli protestans papok,
mint keresztyéni szerénységoket és alázatosságukat jelzö kifeje-
zéssel éltck, talán azért is használta, mert, mint a ki killföldi
egyetemeken nem tanult, nem igényelte magának a tudósság
azon külfényét és tekintélyét, melylyel több pályatársai, mint
szegedi Kis István, Erdösi, Dévai és mások dicsekedhettek').
A Huszár Gálról emlékezo egykorú irodalmi adatok legré-
giebbike 6t 1557-en mär mint magyar óvári lelkipásztort ismer-
teti meg veltink. Ezen évi October 26-kán kelt ugyanis Bécsból
Bnllinger Henrikhez, a nagyhirü és tekintélyü zürichi lelkész
hez intézett latin lévele, mely elöször a Miscellanea Tigurina- ban,
azután pedig nehány évvel a magyar reformait egyháznak Em
ber Pal által irt s Lampe ntrechti tanár nevé alatt kiadott tör-
ténelmében látott világot. Ezen érdekes levélnek, mely nagyon
tanulságos adatokat szolgáltat az akkori magyar protestans
egyház helyzetének ismeretére, aláirása ez : Gallus Hussar, Mi
nister Ecclesiae Ovariensis in Hungaria. -)

') Lásd : Révész Iinre „Huszár Gal magyar reformater és az ó' egyházi
heszédei" czimü értekezését, Protestans egyh. és isk. lap. 1862. 103. 1.
-) Lásd Lampe, Historia Ecclesiae Ref. in Hung, et Transs. Trajecti
ad Rhenam. 1728. 4. r. 116. 1. — Révész Imre kiivetkezö szavaiból : „Na-
jryon hihetö, bogy e levé! irásakor mar óvári lelkipásztor volt Huszár Gal,
s mint ilyen fordult meg a közel fokvö Bécsben, a valósziníien protestans
Hofbalter nyomdásznál, a kihez Bullinger válaszát is intéztotni kéri," —
(Protestan« lap. 1862. 107. 1.), azt kell követkcztetnem, hogy ö nem lehetett
tftkéletesen meggyó'zó'dve a Lampénál olvasható aláirás hitelességéró'I, lii-
hetó'leg azért, mert ezen aláirás Huszár Gal leveléuek elsö kiadásában a
Miscellanea Tigurinában nem található, mit én, a kérdéses gyüjtomény ke-
zemnél nem lévén, el nem döutbetük. Azonban, ha igy áll is a dolog,
скакнет teljes bizonyosnak tarthatjuk, hogy Huszár Gal említett lévele
keltekor 1557. oct. 26-dikán mar m. -óvári pap volt, ha látjuk , hogy
mintegy öt hónap mulva mint odavaló pap ajánlja ott nyomtatott munká-
ját Miksa eseh királynak. — Só't ha azon bizodalmas viszonyra gondoluuk,
melyben e levél tartalma szerint Hofhalter béesi nyomdászszal állott : igen
természetesen jöhetünk arra ra gyanításra, hogy ö ekkor Bécsben épen
nyumdája folállitása iigyében fordult meg Hofhalternél,
 148

Ugyancsak Magyar-Ovártt találjnk öt a kSvetkezö 1558-

ban is, hol nemcaak mint lelkipásztor, nemcsak mint tanàr,
banem saját kôltségén felállftott nyomdájában mint nyomdász
ia mükodött. Kitetszik ez Ovártt 1558-bao nyomtatott három
egyházi beszédének Miksa eaeh királyhoz intézett eló'szavából,
melyben a manyar hazának a torökök diilása s a r. kath. ptts-
pfikük vallásos flldozése miatd romlását keservesen panaszol-
ván, megemllti. hogy épen a fecyegetett lelki-szabadság védel-
mére, Magyar-Ovártt, 5 feisége városában, nagy gonddal és ko'lt-
eéggel nyomtató-mübelyt illftott, s egyszersmind az általa itt
tanitott tndomány matatrányáól három nyomtatott egyházi beszé-
dét б felsége tanáe«osa¡nak itélete és vizsgálata ala terjesztvén.
a felség pártfogásáért esederik. rkinek oltalma ala vetem —
ágymond — ma.amat a tiszteíséges tndományok htiségemre
bizott tannlóival együtt, a rakbnzgók minden rágalmai ellené-
ben." Ezen ajánló-Ievél kelte következö: „Altemburgi Pannonio-
rnm, Calen. Aprilis (apr. 1.) 15-58. R. T. M. Deditiss. Gallas Ana
xins, Altembnrgianae Ecclesiae Minister.1)
Hogy Hnszár Gal 1558 ntán nem sokáig mäködött Magyar-
Ovártt, s innen akár a Miksához intézett leveleben emlitett üldö-
zéeek ko'vetkeztében, akár egyéb okok miatt csakhamar eltávo-
zott : kitetszik abból. hogy rola Vrancsis Antal egri püspök Eger-
ben 1560 oct. 14-dikén kelt s I. Ferdinand királyhoz intézett
leveleben mint a császári felség parancsára letartóztatott eretnek
kassai papról emlékezik.-) Huszár Gal ezen fogságának körül-
ményeirôl nincsenek ngyan részletesebb adataink, azonban ngy
látszik, hogy ö tudományát a Szentirás tételeivel védve, fogságá-
ban is oly erÖsen tartotta magát a lelkiismeret szabadságát el-
nyomni törekvö üldözök ellenében, hogy maga az eroszakossá

') A magyar-óvári nyomda ezen egyetlen ismert termékét, melynek

eddig egyetlen pcldányáról van tudomásunh, a bécsi csász. konyvtárban, a
'eggondosabb r¿szletess¿£gel i»mert»ti meg Revesz Imre, Protest. Lap. 1862
108—113. 1.
') Quandoquidßm jam et Cassoviae Gallas ille Anaxius, concionator
haereticuB, de mandato V. С. Maiestati? tenetur, et hic mihi cum aliis duo-
bus est negotium, quorum alteram, quam longissime potero, ablegabo, al
teram, in uno milliario mihi vicinum, apud Egregium Jo. Fywgedy oppugno.
Vrancsis lévele Katonánál, Hist. Crit. Regum Hungariae Tom. ХХШ. 368. 1.

/^^
 149
gig buzgólkodva térito Vrancsis sem tartotta könnyll dolognak
vele a vitatkozás terén elbáuni. „Anaxius Gal hitvallását illetö-
leg — irja Buchanyth Mátyáshoz iutézett s Egerben 1560. de-
cember 2- kan kelt levelében, — melyról irsz, s melyrölazt mon-
dod, hogy a fölött sokat vitatkoztál vele : hiszem hogy nem köny-
nytl dolgod volt ! . . . Azonban jusson eszedbe figyelmeztetni Gált,
hogy necsak egyedül az evangyéliomra, hanem az egyház mél-
tósagára is tekintsen."1)
Meddig tartott Huszár Gal kassai fogsága ? pentosan meg
nem hatàrozhatjuk ; Gyalui Torda Zsigmond egykorù jegyzetei-
bôl csak annyit tudunk, hogy még 1560 december 27-éu le volt
tartóztatva, a mikor is a nép éjtszaka egy óránál tovább lázon-
gott a kassai kapitány eilen, ki azon estve nem akarta lluszár
Gált Egerbe elereszteni2). Hogy azonban ö Kassáról azután nem-
sokára szabadon Ion bocsátva, mégpedig gyaníthatólag oly fel-
tétellel nyerte meg szabadságát, a milyennel szokta Vrancsics
az Eger kornyéki protestáns papokat a bortönböl kibocsátani,
hogy tudniillik elöbbi egyházuktól legalább is husz mértfó'ldre
távozzanak lakni3) : biztosankövetkeztethetjlik abból, hogy vele
1561 es I5('2ben mint bujdosó kassai lelkipásztorral Debre-
czenben találkozunk.

') Vrancsics lévele Katonánál i. h. 373. 1. — Mennyire ment s mily

fogásokkal élt Vrancsics térítési túlbuzgóságában, s e miatt mily keserves
li-hetett az egri püspöki jószágokban s az egri püspüki megyében lakó
protestáns papok sorsa : kitetszik magának Vianesicsnak ez ügyre vunatko-
zó tSbb levelébó'l, melyeket 1560-ról Katona részint terjedelmesen, részint
röviditve közöl.
*) 1560. XXVII. die Decembris seditio periculosa exorta Cassoviae
Bub noctem circa horam 6-tam, quae duravit ultra 7-mam, ob concionato-
rem Galluni, quem noluit Capitaneus eu vespere Agriaiii niittere. Kovachich.
nal, Scriptores rerum Hung, minores I. köt. 114. 1.
') Vrancsics maga irja 1660. febr. 21-dikéró'l Egerbó'l Ferdinaudhoz
intézett levelében, hogy nehány Eger kornyéki protestan» papot, kik foT
szólítására és fenyegetéseire egyházaikból onkényt nem akartak eltávozni,
s kiket ezért börtöube vettetett : az egri nemesek és katonák tömeges fo-
lyamodására oly foltétellel ajánlkozott szabadon bocsátani, ha fogadást
tesznek, hogy Egertó'l husz mértfoldre sehol meg nem állapodnak, és nem
tanítnak, s ha erre az elokeló' nemesek és katonák kezességet adnak. Ka
tonánál i. h. 368. 1.
 150
A debreczeni nyomda egyik legrégibb terméke Melius Pé-
ternek Aran Tamas tévelygései eilen irott s 1562-ben megjelent
munkája, melynek teljes czime következö: „Az Aran Tamas
bamis es eretnec tevelgesinec es egyeb soc tevelgeseknec mellyec
mosts az elfordult feiô êberec kozot el árattanac, meg hamis
sitási, a derec a zent irasbol es a régi szent iras mag'arázo Duc-
toroknac irasokbol, a Debretzeni Tanittóc alta], ki volt szet An-
dras napiä, es Karaczü Hauanac 1. 11. 12. 13. es 14. napian, az
egeszKeresztyeni gyulekezet elót, ChristusVrüc sziíletese utaneny-
nyiesztendbben.1561. Debretzbmbe nyótatott AnnoM.D.LXII.1")
Ezen könyv ajánlólevelét Enyingi Török János és Tö'rök Fe-
rencz Hunyad vármegyei örökös-föispanokboz és a debreczeni
keresztyén atyafiakhoz Huszár Gal irta. Ebben magasztalással
emlékezvén Debreczenröl, melyet „btentöl bizonynyal megál-
dott várasnak, és a mennyei tudomànyban mind az egész Ma
gyarországnak és Erdelységnek s több sok helyeknek is világo-
séitó lámpásának" nevez, igyszól: nItt jóllehet bévebben kelle-
ne emlékeznem a ti jámbor és boles lelkipásztoritoknak és is
kolamesteriteknek éjjel-napval való nagy munkájokról és v¡-
gyázással való gondviselésekrol, baa testi és irégyembereknek
nyelreket és rágalmazásokat nem kimélletném : de szólok rövid
beszédvel csak az minapi disputatiókról, kiket Aran Tamas nagy
készülettel alattomba a ti vàrastokba béhozott é s indéjtott
vala. Egy elöben mennyi sok jámbor Keresztyéneket báboréjtott
vala meg az ö Arríanus tévelgésivel és az Isten eilen való egyéb
sok eretnekségivel : de osztán végezetre az isteni-tiszteletben
való ti szorgalmatosságtokval és a ti lelkipásztoritoknak erös és
igaz tudományával, mely igen kb'nnyen megtére az Istennek ha
taimas igasságára." E zutan a debreczenieket a jö'vendö kisérté-

') Teljesen ép példáuya, Rónai Jáczint ajándékából, az erdélyi niu-

zeum künyvtárában. Megvan Pesten néhai Nagy István és Szalay Zsig-
mond, s Erdélybon Nagy-Ajtán n.-ajtai Kovács István kimyvtárában, mind
a hArom példány csonkán. — A künyv alakja t-rét ; az egész terjed 21
ivre; a szöveg maga 162 lapra van számozva (hibasan 169 lielyett) ; eló'
■'/.imlap és ájanlas 3 számozatlau levél, végén mutató-tábla 2 számozatlan
lap. Hogy a czimlapon mog nem nevezett szerzö Melius Péter, kitünik az
»j4nl/)-levél ezoii szavaiból : „ez kis könyvecsket Melius Péter, a ti Pispek-
Йк ir»."

S
 151
sek eilen óvakodásra, a tévelygések eilen az igaz tudománynyal
való küzdésre intvén és buzditván, e szavakkal végzi sorait :
„Ezeket e mostani tévelgéseket rend szerént minden megfejtési-
vel, im én kinyomtattam, és a mint a ti lelkipásztoritok-
túl érdemlitek, az ti nevetek ala« adtam ki, hogy ennek
munka-tételében az én szolgálatomat is ajánl-
hatnám az ti Ecclesiátokn ak. Vegyétek jó neven
azért, és éljetek ezzel az Urnak tiszteletire. Debretzo'nben irta
1562. esztendöben Februariusnak 14. napján. Huszar Gal a
Cassai Lelkipasztor. Exul."
Az idézett szavakból két dolgot tartok bizonyossággal meg-
állapithatónak. Elöször, hogy Huszár Gal e lévele keltekor Deb-
reczenben csak mint bujdosó tartózkodott s az odavalo lelki-
pásztorok ko'zt papi hivatalt nem viselt, mert ellenkezö esetben
bizonyosan nem fogta magát „kassai lelkipásztornak és exul-
nak" czimezni. Másodszor, bogy Melius leirt munkáját Debre-
i-zenben 1562-ben Huszár Gal nyomtatta, e munka tételével
ajáulva szolgálatját a debreczeui egyháznak, mely ót mint buj-
dosót szivességel fogadta1).
Mint láttuk, Huszár Gal ajan ló- lévele Melius muukájához
1562. febr. 14-dikén kelt: de hogy Ö nem éppen ekkor tájban
bujdosott Debreczenbe, banem mar az 1561-dik évben is ott kel-
lett laknia : biztosan merem következtetni abból a korülményból,
hogy Melius Arany Tamas eilen irt konyvének két olyan példá-
nyát ismerem, az erdélyi müzeum és néhai Nagy István kö'nyv-
tárában, a mely mellé van kötve egykorú kotésben Meliusnak
egy másik, még az elébbinél is ritkább s irodalomtorténetUnkben
eddig nem ismertetett munkája, mely amazzal ugyanazon betllk-
kel, ugyanazon paplrra nyomatva Debreczenben 1561-ben jelent
ineg, s melyet én épen ezért Huszár Gal nyomtatványának ité-
lek. E munka czime: „A Christus kbzbe iarasarol
valo predicacioc, mellyeket Melivs Peter, a

') Erdekes volna tndni, rajjon Huszár Gal e nyomtatványa azon be-
tükkel van-e nyomva, melyokkol Magyar-Óvártt 1658-ban tulajdon nyomdá-
jában kiadott saját munkáját nyomtatta ? Ezen kérdéare azonban csak akkor
felelbetnénk, ha ez utóbbi könyveesko Bécsben létezo egyetlen példányát
Huszár Gal szóban levó' debreczeui nyomtatványával osszehasonlítni al-
kalmunk lehetne.
152
Döbrtttzbni Lelki Pasztor irt. - D Öbr 5 tz ônb e
nyomtattác M.D.LXI." •)• Enaek rövid ajánló-lerelét „À
Malvar Országi kereskedö es àrros nepeknec" , mint a kik szél-
iel-jàrtokban legelsöben vették, hallották, dicsérték és beszél
ték másoknak az új bittudományt. s mint a kik által terjedt az
el illyen bamar közöttttnk", maga Melius irta üy kelettel:
Dbbrotzbnben irta Mind szent hauanac 1. napian. Melius Peter
"a Dobrbtzoni Lelki pasztor«. Ha ezen mar 1561-ben megjelent
eevházi-beszédeketHuszárGálnyomtatta;aminén magam részé-
röl nem kételkedem : akkor nem lebet kétségttnk, bogy Huszar
Gálnak mar 1561 ben, legalább is ezen év utolsó bónapjaiban
Debreczenben kellett tartózkodni, és így kassai fogságából sza
badultát 1561-re kelt helyeznünk.
A közelebb említett konyv megjelenési éve egyszersmind
eev nyomdászatunk tórténelmében eddig kétségtelennek tartott
tételt dont meg, bogy tudniillik a debreczeni nyomda legelsö
terméke 1562-ben jelent volna meg. Mint közönsegesen tudva
van eddig az egervölgyi katonaság, nemesség és lakoseág nevé
benFerdinandhozés Miksához latin nyeken fblterjesztett s Deb
reczenben 1562-ben nyomtatott „Confessio Catholica' volt ál-
talánosan legelsö debreczeni nyomtatvànynak ismerve *). Ivôny-

■) А könw alakja 4-rét ; lapjai vagy levelei szamozatlanok ; ill

A _ G = 7 ivböl azaz 28 számozatlan levélból : foglal magában hét praedi-
catiót.'a hetedik végén : Finis. Melius rövid ájanlas, a czimlevél hatlap-
jar» van uyomva. - Csak kétpeldány létezését tudom : az erdélyx múzeumét

és a Nag-v Istvánét. . .
') A könyv teljes czíme : „Confessio CathoUca de praec.puis fide,
articuli» exhibit. Sacrtóissimo et Catholic» Bomanorum Imperatori Fer
nando et filio Suae Maiestatis D. Kegi Maximiliano, ab universo exercitu
Eauitum et Peditum S. К. M., а Nobilibus item et ineoUs totm* Л аШ-
ALae, in nomine S. Trinitatis ad foedus Dei custodiendum juramento fide.
Copulatorum et decertantium pro ver, fide et ReUgione in Christo et Scrxp-
turfs Sacris fundata Anno 1562. Debrecini 1562.- 4r. 47V, it = 190 szá
mozatlan level. - S á n d о г Ist van ezt a munka« rnrnt magyar nyelvu
nyomutvinyt „Egervölgyi nemesség és Fegyveres Nép Vallast tele czmnnel
•mlíti (M a g v a г К о n y v e s h á z. Gyôr, 180*. 2. L, s általa felrevezettetve
tobben azt »liitjâk, hogy e munka magyarûl is megjelent volna. _En «on-
ban, ki a latin Confessiónak több példányát lattam. de a debreczen. 1562-diki
magyar kiadásnak hazánk számos általam átvizsgált könyvtiraiban sehol
uvomár, uem akadtam, annak léteztéu a legerósebben kételkedem, s a m»-

Г
 153
vészeinket erre az a korltlmény birta, hogy Czeglédi Gyürgy
ezen künyvhezmellékelt s a kegyes olvasóhoz intézett soraiban,
melyek Váradon 1562-ben 14. Calen. Aug. azaz július 19-dikéu
keltek, a könyvben találtató száraos értelemzavaró hibákat a
nyomtatók gyakorlatlanságának tulajdonitja, mert, mint mondja,
„ezt mint elsö mntatvanyát adták ki a kb'nyvnyomtatás mestcr-
ségében való gyakorlottságukuak" '). Azonban ha ezen állltása
a debreczeni íijoncz nyomdászokra nézve igaz volt is : ebböl nem
következik, hogy azelött mások, példánl Huszár Gal, Debreczen-
ben ne nyomtathattak volna ; a minthogy Meliusnak Huszár Gal
által nyomtatott s föntebb lcirt két muukáján kivlll még egy
barmadikat is ismcrek, mely hely és évszám nélklil ugyan, de
nézetem szerint bizouyosan Debreczeuben 1561-ben, épen a Hu
szár Gal által haszuált betükkel, s igy hihetöleg általa nyomtatva
jelent meg. E maig egyetlen példányban ismert munka czíme :
„A szent Pal Apastal levelenec mellyct a Co-
lossabeliecnek irt predicacio szerentvalo m a -
gyarazattya." H. ésévn. 8r. 2). Hogy e munka szerzuje
Melius Péter, kitetszik annak a debreczeni tanácshoz intézett
ajánló-levelébol, melynek kelete következö : „Döbrbtzbnben irta
Puukosd hauanak elsö napian ennyi esztetendöben 1561. A ti
szentegyhazi szolgatoc Melios Peter". Hogy pedig a nyomás deb
reczeni, kétségtelenné teszi a könyv czimlapján látható nyom-
dai czimer, mely, mint a baseli Frobeniusféle nyomda czlmére-
nek utánzata, felhöböl kinyuló két kéz által tartott horgonyt
ábrázol, a nyelére tekergözött kigyóval ; mely czimert találjuk
épen az Arany Tamas tévelygeseirôl irott s Debreczenben
1562-ben Huszár Gal által nyomtatott könyv utolsó lapjának
alján is. A nyomtatási évet azért vélem 1561-re határozhatónak,
mert tapasztalásom szerint azonkori régi magyar nyomtatva

gyar czímen való emlegetést csak régibb konyvészoink pontatlanságAnak

tulajdonítom.
') Primum enim specimen exercitii eorum in arte chalcographica hoc
edidernnt.
') Egyetlen példánya b. Radák Istvánné ajandékából az erd. mdzeum
konyvtárában. — E példány mely A-V = 20 lapszámozatlan ivre terjed,
csonka ; hiányzik kOzben egy íve, az utolsó V ivnek elsö levóle, és a könyv
végén néhány levél.
Századok. H
VA

ijibí'A*. за. aj^LÜ*. mdj га 15»>l Maje l-**-jêa. keh- reade-

«a. aiagára; a ij«ü»táísaí egyidejileg sa¡>kvcs keaai.
M-ri:-¿- ur./zi^i ,n Hi-zár Gal Lftareeteavbea? aùk3d5a-e
'.'S »/-.Jaral 1 .>;_'. aun »? к va;»;* miu readei le¿kípaáZ2«>r
£Z/.!gái:-e a «k-irreezeiá cgyházbaa ? «>¡y kéraêsek. ан1уекте bata
гдодегаа í«rlciai adatok kdáayábaa kepes nem kkesek. Aaayit
за/лчяш m¿ui bizúnyost áiütaai.-k. b-xry ó a Debreezeaben
1-Vï.i-bea >;.>3>au>/S егат.>'.гт1 С «nitíásio D.-.iisatna melynek
Ferdinand és Mikia kiráh vkboz in:éxet; ajiaiâsa Ererböl 1562.
fcbr. »>-iikán , a bozzá Melius és Czeriedi Gyórgy ¿luí melle
kelt figj« elmezt«<é-ek pedí», melyek a sok ?ajt«>bibàrvl emlé
kezaek. jálio* 1 jen es lv-dikén kdtek, — seauai rèszt oem
retí : roert ezen esetben Melius és Czeglédi btzoayosao nem fc«g-
uk robu а ь . ■...-;. tat' к gyak'>rlatlan?â:£âr>:'l. a jaritnok restséç«-
f vi é* tíi'iat¡aü-á¿á.'vl panaszkodni. Minthogy pedis az egerrulgyi
0/fife*-io ogyabazon betukkel rao nyomra mint az Arany Ta
ma* terelygèb«! eilen irt s Ha*iár Gal altal nyomtatott копутг .-
— mírol a figyelmes összehagonlitas bárkit meggyùzhet, — ait
gyanftom, bogy û ezen шапка nyomtatäsära. melynek sok sajtó-
bíbája, a Hoszár Gal kiadáaától nagyon is kalôobOzû homâlyoe
é* piszko» nyomiaa igazán gyakorlatlan kezekre mutât, azért
nem Dgyelt föl, mert mar akkor eltärozott DebreezenЫИ ' )•
Hoszár Gal debreczeni papsagát illetöleg, melyet legelstV
ben a malt század elején Ember Pal emlit*) s melyet atána sea
mos tndósonk, niiut Bod Péter, Weezprémi, Tóth Fereoez s ша
вок rizsgálatlan elfogadtak, semmi biteles egykoro ragy közel-
korú adatot nem találváo, annyiralinkább bátor vagyok kétke-
döleg not tagadólag oyilatkozni : mert eziránt maga az ezeo kér-
déüben méltán tekintélyUl elfogadbato Révész Imre is ig}' nyi-
latkozik : „éu egykorú vagy c»ak közelkorü biztos adatot is sem
az irodalom mezejérdl, sem a levéltárakból nem ismerek. mely

') Шг 1563-ban s a kuvetkezö ¿rekben ТбгЗк Mihály n/omdAsz

nyomtatutt Debreczenben ugyanazon betükkel, melyekkel vannak nyumt.it va
s H orear Gal ¿ltal 1561. ée 1662 ben kiadott Melinsféle mnnkák és же
egervölgyi latin Confemtio. A betük ugyanazonsagárúl gondos ösreebaäünli-
ta* atan gyiiziidtcm meg.
') Lampe, Uutoria EccL Beform, in Huiigaria et Transs. 628 1.
 155
Huszár Gal debreczeui papságát mutatná". Pedig Révész Imre
ismeri és használta Debreczen városa régi jegyzükönyveit, me-
lyekböl, mint maga más helytt mondja „az 1547 utáni idükljül
egész hitelességgel s meglehetös teljességben lehet kiszedni a
debreczeni lelkipásztorokat" ').
Igaz ugyan, bogy Iratosi T. János toronyai praedicator
1637-ben, tehát Huszár Gal hálala után mintegy ütven évvel
kiadott munkájában emlékezik mindjárt a magyar reformatio
elején Gal papról Debreczenbcn : de bogy ezen adatnak teljes-
ségel semmi értéket nein tulajdonitbatuuk, azt mar Révész Imre
teljesen ineggyözöleg bebizonyította Azt irja Iratosi Perkins
Vilmos angol tudós egyik általa fordított muukája ele függesz-
tett ajánló-levelében, melyben roviden tárgyalja a magyar refor
matio torténelmét, bogy a protestánsok eilen Budán, 1523 -ban
bozott országgyUlési végzést a következö személyek eilen alkot-
ták: „Kopátsi István, Siklyósi Mihály sáros-pataki és újbeli ta-
nítók, és azoknak patronusa Prinyi Péter eilen, G à 1 p a p s Ra-
dán Balázs Debreczenben, azoknak patrouusa Tö'rök Ist-
ván eilen, Ozorai Imre Békéssen, annak fautori az Ladányi és
Massai urak eilen, Kálmáucsi Márton Munkácsban és annak
fautora Petruit Péter eilen." J) Azonban ezen állítást, melyet
csaknem szóról szóra àtvéve s az 15j5-dik¡ ismeretes végzésre
alkalmazvaolvashatni Pápai Páriz Fereucz Rudus Redivivumá-
nak „Romlott fal felépítése" czíin alatt kéziratban forgó magyar
forditásában3) a bonnan azt Révész Imre idézi, egyetlenegy itt
') Révész Imre, Dévai Biró Mátyás életrajzn. Post, 186?. 55. lap.
') A kiinyv czíme : „Az omber elotenek b o d о g u 1 való
i g a z g a t a s a n а к m о d g y á г ó I. W i 1 h о 1 m u s P о г к i n s u s A n g-
1 i a i T h e m 1 о g u я n a к i г a s a b 6 1, M a g y a r N y о 1 v г о forditta-
t о t Iratosi T. J a n о s , T h о г о n y a i Praedikátor 4 1 1 a 1.
Lucien, Nyomtattatot BreverLôrincz ¡Vital, 1G3 7." 12r.
Az erdélyi inúzeuin kouyvtárában. — Ló'csoi 1041-diki kiadása a pesti egyo-
tomi kSnyvtárban. —
3) Pápai Páriz Fereucz „Rudus Revidivum" czíinti ogyháztorténolmi
latin munkája Szobonbon 1084-bon jolont meg ; obbon niég nom találjuk az
idézett holyet, moly annak magyar fordításába Iratosi inunkájából van becsem-
pészvo — Pápai Páriz Feroncz csak késó'bb idó'ro omlíti Huszár Galt Dobai
Andrással, Batízi De«ieterrol, Oálszécsi Tamással, Abádi Bonodokkol, Székely
Istvánnal, Molii Ferenczezol és Szogodi Istvánnal ogyiitt, mint a magyar refor
11*
156
említett személyre nézve scm lehetne igazolni, minthogy kimn-
tatható, hogy fOllépésok és müködesök a reformatio terén 1523
ntán, több vagy kevesebb évvel, tortént. Különösen Gal papot
illetüleg pedig, kit a „Romlott kö fal felé pítese" egyenesen Hu
szár Gálnak ncvcz, jelesen kimutatja Révész Imre, hogy ö Deb-
reczenben ily korán ñera raüködhetctt, raintán Debreczen, melyet
Török István sohasembirt, s melyet 1535-ben kapott Szapolyai
János kirAlytól Török Bálint adományban, — nem bogy 1523-ban
vagy 1525-ben, de még 1528-ban sem volt, s igen hihetóleg csak
15.35 után, Török Bálint pártfogásával lett reformálva ').
Iratosinak föntebb említett adatara nézve egyébiránt, ugy
hiszem, alapos kétséget támaszthatok az eilen, hogy ö maga
Gal papón, kit 1523-ra Debreczenben említ, épen Huszár Gált
értette és akarta volna értetni. Miután ugy anís ö az 1523-ra
emlegetett legelsö reformátorok után, mint ezek után követke-
zöket, mcgemlíti Sztárai Mihályt, Dobai Andrást, Batízi Deme-
tert, Dévai Mátyást, Gálszécsi Tamást, Abádi Benedeket és Szé-
kely Istvánt, sismétalább név szerint elösorol mintegy ötven pro-
testáns papot és iskolamestert, kik legtöbbnyire a XVI dik szá-
zad második felében, részint a XVII-dik elején ismüködtek, egy
par lappal alább egészen kttlön emlékezik Huszár Gálról, e sza-
vakkal : „Nem keves haszonnal forgolodék Máttyns földe körtll
Huzar Gal, és Bornemiszsza Péter is, az Pápistaságnak két ke-
mény pörölylyei. És azok után Patai István is, Pápai boles ta-
nitó." Miután ez adatból látom, hogy Iratosi, kit Huszár Gáltól
csak félszázad választ el, jól tudta, hogy Huszár Gal egylttt
munkálkodott Bornemisza Péterrel, s elöbb élt Patai Istvánnál :
igen bajosan tehetem föl rola, hogy az 1523-ra a legelsö refor
mátorok közt említett debreczeni Gal papot egy személynek tart-
hatta volna az általa klilön s épen legutoljára említett Huszár
Gállal, ki Komjáthiban és igy csakugyan a Mátyus-foldén 1523
után épen ötven esztendövel 1573-ban is élt, és tevékenyen
müködött.

matio sorény munkását. LAsil : Rndus Rodivirnm. С i b i n i i, 1684.

12r. a20-dik le velen.
') Lásd : Protestáns Lap 1862. 103— 10G. 1. és Dévai Biro Mityás
élete 55. 1.
 157
Huszár Gal komjáthi papságát irodalnmnkban legelsöben
Révész Imre enilitettc fol, idézvc Bornemisza Péter Postilla jának
Semptén 1574. 4r. nyomtatottmásodik köteteböl, a 664-dik levél-
röl, azt a helyct, melyben Bornemisza leirja egy magát ördög
által kisértettnek hitt asszony halálának esetét, oldalnyom atban
ezen jcgyzcttcl: „Comiatin, Huszar Gal elbtt tortent" '). Ez
adatból s más adátok egybevetéséból nagyon valószinünek tartja
Révész Imre, bogy Huszár Gal komjáthi papsága 1570 tajara,
tehát oly idöpontra esik, a mely után az o életének tobbé semmi
nyoma, s igy meglebet, ugy mond, hogy hamvai 6pen a kom
játhi foldben nyugosznak 2).
Ugyaucsak 1570 tajara tcszi Huszár Gal komjáthi papságát
Klanicza Márton, elöbb rima-brezói, utóbb maglódi s végrc kövii
evang.papis, kiaGömör, Liptó, Arva, Trencsény, Nyitra, Pozsony,
Bars, Turócz, Zólyom, Nagy- és Kis-Hont vármegyékben létezett
ágostai hitvallású egyházak to'rténelmét a inult század végén, hi-
vatalos irományokat s levéltári adatokat is haszuálva, állította
egybe, k¡ is Komjáthiról és Huszár Gáliól ezt jegyzette föl. „Kom-
játhinak, a Forgács család birtokának, mielött Calvin tudomá-
nyát bevctte, a XVI dik században sok esztendeig lutheranus egy-
háza volt, mely klilöuösen Nagyságos Forgács István úr és neje
jótékonyságának örvcndezett 1570-ben. Huszár Gal adott alkal-
niat a lakosoknak a másik vallas elfogadására, jóllehet Bornem
isza pltspok elött mindig tcttette, hogy ö igazi követöje Luthernek,
kit a calvinisták nem szeretnek. Mily bántalmakat kellett szen-
veduie Forgács Ferencz püspö'ktöl, nem tartozik ide elbcszélni 3).u

') Czíme : „Masic Kuszo az Evangeliomokboles azEpistolakbol valo tauvsa-

gokuac. Mellyeket az KerosztyeueknecGyiilckezetiboszoktacpredikaluiniiuden
ünnepnap. Kit az Wr Josustiac lolko által az ogyugyü koresztyenokuec iduos-
seges epületyokro, ira Bornemisza Peter. — Költ Soinptoröl : 1574." 4r. 718
level. Eló'l : ezírulap, ájanlas Alsó-Lindvai László zalai füispáuuak еч fólovász-
mesternok (latinul) és nejének 8omi Borbálának (magyarul), miudegyik Semp
tén 1574. július 25-dikón kelve, 12 számuzatlan levél. Végén : „Nyomtatott
Sempten, Szent Jacab baunac XXV. uapiau : Enuyi osztondöbe M. D. LXXII1I.
Kiböl diezértessec az Wt Isteunec neue : Amen." — Teljes példányai a magyar
Akademia és a debreczeni ref. collegium kbnyvtárábau.
') Protostáns Lap 1862. 105 — 106. 1.
*) Martini Klanicza Fata Aug. Conf. Ecclesiarum. KOzölve Fabo And-
158
Iratosi eloadásáhól, ki Huszár Galt, mint a Mälyns- foldén
hasznosan munkálkodó pracdicatort ismeiteli, alaposan követ
kcztcthctjUk, hogy ö Komjáthiban s kornyékén buzamoeabban
lakott : azonban egykoru s tcljesen híteles adat után Haszár Gal
komjáthi papságára nézve, csak az 1 573 dik cv áll elöttem teljes
bizouyosságban. Ez eddig figyclcmbe ncm vctt adat következö :
1573 ban jclcnt meg Bornemisza PótcrPostillájának elsö kótete.
mclynek vcgón с szavak olvashatók : „Nyomtatása Comiatin
kczdctct Huszar Gal által, végeztetct Semptén 1573." ') S va-
lóban a könyvet megtekintve, elsö pillanatra foliünik, bogy az
kétféle ktilönbö'zö jellemü bcttllkkel van nyomtatva ; az elsö 60
iv ugyanis, bczárólag az Mmm ivig Huszár Gal komjáthi nyora-
dájában, az ez után kovetkczök pcdig Bornemisza Péter saját
scmptei nyomdájában kószliltek. Világos ezen adatból, hogy Hu
szár Gal 1573 han még ólt, s Komjáthiban uemesak mint pap,
hancm valamint clöbb Magyar-Ovártt és Debrcczenben, mint

ras altal : Monument« Evangelicorum Aug. Conf. in Hungaria Histórica. HI.

köt. 100. 1. Valóban sajnálnunk kell, hogy Klauicza olhallgatta azt, a mit
Huszár Gal komjithi iildiiztotésérol hihotólog hitólos irományok után tndntt;
talán nom volna sikerotlen fáradozás az orre vonatkozó adatok után a felföldi
ojryházak és ogyházmogyék lovéltáraiban nyomozódni.
') E kiinyv toljos czime : „EIso roszo az Evangoliomokbol os az EpU-
tolakbol valo tanvsagoknak. Melyokot a' koresztyeneknec Gyiílekezetibe
Bzoktanac predtkalni minden ünuepnap. Kit az Vr Josusnac lelko altal. az
ofrpryíígyu keresztyenoknec iduóssoges tanusagokra, ira. Bornemisza Peter,
Postiti. — Költ. Bempteröl, 1573." 4r. 400 level. Л sziSvog elsö 3 lévelo niño,
a nogyodiken kozdódik a számozás I romai számmal, és folyik CCCXXXIX-i?;
itt, t. i. a hol a komjáthi nyomtatás mogbzakad, kezdödik az arabs számje-
gyckkol valu számozás, és t'oly mindvégig, 210—160 lovélig. EIó'l czimlap í-
ajánlás кг. Salm Ciyula semptei, galgéczi és timetvényi libor bárónak (latianl),
os nojének liethlcnt'alvi Thurzó Erzsébotnek (magyarul), 8 számozatlan levél.
Amannak bel te : „Semptaoiae 1. Octobr. A. 1573. ; emozé : Sempten, szeut Mi-
haly nap vtan, mind szont hauanac elsö napian . . . (oet. 1.) 1573. Bornemisza
Fötor, Postifi, most semptei os szorodi lolki Pasztor." — A könyv logvégén o
szavak állanak : „Nyomtatása Comiatin koszdotot Huszar Gal altal, vegesztetet
Sompton. Mind szont hauanac oleo napian enni eztendöbe 1573. Kiböl diczér-
tossok az Vr Iston nevo. Amen." — Czimlap híjáu megvan a magyar Akademia
kijnyvtárában ; kót utolsé lévele híján a dobreczoni rof. collegium kiiuyvtárá-
ban ; még csonkább példáuya Liszkay Jószef ref. lelkészuél Györött , néhai
Toth Fcroncz kiinyvtárából.
 159
nyomdász is munkálkodott '). Mi okozta nyomdája raüködc-
séuek félbeszakadásat? biztosan meg nem határozhatjuk ugyan,
azonban aligha csalódank, ha ezt azon üldozésnek tulajdonitjuk,
melyet Klanicza szerint Huezár Gal Forgács Ferencz plispöktöl
épen Komjáthiban szenvcdett. Ezt annyivalinkább valószinünek
vehetjük, mert adatunk van rá, hogy a közel Semptén, Komjáthi
S7.omszedságában,az épen ekkor, 1573-ban, Bornemisza Péteráltal
fblállított nyomdának is néhány év mulva az Uldoztetés miatt
meg kellett szlintetni munkásságát 3)> melyet a Semptérol ekkor
nyomdájával együtt elüzött Bornemisza késobb a Balassák det-
rekói varaban s az azzal szomszéd Rárbok faluban folytatott 3).
Gondolhatnók,hogy az emlitett komjáthi nyomtatvány félbe
szakadásat talán épen Huszár Gal hálala okozta : azonban ezen
fb'ltevést nem engedi elfogadnnnk egy Huszár Gálról mint Kom
játhiban még 1574 ben is elöröl emlékezo adat, melyet a Szil-
vás-Ujfalvi Imrc által Debreczenben 1602-ben újonnan kiadott
énekes künyv elobeszédében találtam ')• Itt a kiadó roviden

') A komjáthi nyoindának, melyrol irodalomtöi ténetimkben eddig em-

lítéf-t nem találtam, több terméke nom ismerctes eló'ttem ; pedig igen hihetó'nek
tartom, hogy Huszár Gal ott Bornemisza terjedelmes munkáján kiviil más
apróbb könyveket is nyomtatott.
г) Kitetszik ez Perneszi Andrásnak ily czimií inunkájábAI : „Perneszi
Andrasnac valasztetele, a Bornemisza Peter levelere, mollyot az u ördögi ke-
frertetrul irot konyve elibe nyomtatot. — Nyomtattatot Nagy Szombatba
1 57P. Esztendöben." 4r. 15. számozatlan level. (Egyetlen ismert példánya a
kolozsvári r. kath. lycenm kiinyvtárábnn). — E munkáeskájának 13-dik le-
velén így ir Perneszi : „a te ördögi kesertotrííl valo könyuednoc a' kezdetire,
im nem regen azt merted tiyomtatni hogy Semptén 1578. esztendöben nyom-
tattad, kiben tudod hogy semmi ninch, mert taiiol voltal Semptetul, midön
ez vy praefatiokat ki bochattad oly titoe helyen, kinec igazan nouét meg sem
meröd nenezni. Ki chac ebböl is meg teczik, hog' az en nekem iratot leueledbo,
a te fogsagoduil tesz emlekezetet, mcly 1579. esztendöben toitént, az vtán,
hog' Sempteröl mind n'omtato szorszamoddal eg'tembe, elpironkottal volt
immar."
3) Mar 1579-ben Det.ekó'ben fejozte be Bornemisza Péter Posttlláinak
ötödik részét, inelynek nyomtatása „kezdetet Semptén", mint a néhai Nagy
István konyvtárában levo példányról maga Nagy István által irt s általadott
ismertetés után velem Lugossy Józeef közölni sziveskedett. — 1582-ben
pedig Rárbokon végezte be vasárnapi predikáczióinak Detrekó'ben kezdetett
nyomtatását.
4) Ezen irodalomtorténetünkbeu oddig ismerotlou énokes köuyv czíme
 160
elüszámlálván az clöttc ismcrctcs íégibb énekes kónyveket,
melyek közt Gálszécsi Istvánnak Krakkóban 1538-ban 8rétben.
nyomtatott, Prinyi Pcternek ajánlott, s mindcddig ismeretlen éne
kes köuyvet is emliti, fölliozza a löbbck közt a Hnszár által
1574-ben kiadott énekes könyvet is, czen szavakkal : „Huszár
Gal az keresztyéni gyülekezetben való Isteni dicsíreteket és
imátságokat kiboesátotta in quarto 2 részben, Comjátinlaktaban,
1574." ')•

lígy a mint azt a pynla-fcjérvári Battlúányi-konyvtárban M. 3. V. 27. je.gy

alatt találtató egyetlen példány rongyolt czímlapjáról lemásolhattam, követ-
kezö : „Keresztye (ni) Enek (ekj Mellyek az Gr (adual niellett s-annelki'il is az
hol azzal Magyar ncir.zetben reform cleiiakban szok-
tanak mo Mostan uyonnan, d tessen, es helyessen,
többitte rendben, hogynem mi (nt elébb) ki boesattatt (ak).
Kzck mello adattattanak szep . . . (liallotti cneUek). Deb ecenbon, Nyomtatta
Lipsiai Pal, 1G02." Esztendèben." 4r. - Megvan 148 számozott lévele, de vé-
gén, mint maraiványaiból látszik, kiszakadt 2 level. Elol cziralapja és prae-
fatiója tosz 6 t-zániozatlan levelet. — Huzza van mellékelve „In ExequiU
Defunctorum. Halot tenietoskorra valo Enekek .... Masodik editio, böveb az
elsónel. Dobrecenben Nyomtatta Lipsiai Pal, M. DCIL" 4r. Csonka, c*ak 19
lovele van niog, a tilbbi hiányzik. Eló'be-¡zédének kelte : ,,Debreczenben
Piinköst bav. 12. napján 1598. Emericus Sz. Uyfalvi." (Az еЫ> kiadásszorint
után-nyomva).
') Erdokesnek találtam ido igtatni azoii sorokat, melyeket Szilvás-
Ujfalvi linio, ekkor debreczeni pap, „Dôlv.-ôczonben, dio 12 Martii. 1002."
kelt eló'bcszédének elején n debreczeni logrégibb énekes konvvekró'I ir :
„Ez ideiglen c.-ak ez it valo Typograpliiabau-is egy-uehanyszor nyomtat-
tatot ki ez Eneke-> konyv, inc.ly az Graduallal az Templomba szokott vi-
tettetni. Találtnm ollyanra is, az melv, de csak igen rövideden, ez elöt
nogyven esztendövel nyonitattatot." E .szorint a lcgelso debreezoni énekes
könyv 1662-ben, mindjárt az ottani nyomda kiállításakor korült ki a saj-
tóból, в ez igen liihetoleg é]>en Huszár G.il kiadása volt.
Ezen kivül ismeretes eló'ttem a XVI-dik szazadbau Debroczonben
nyomtatott énekes könyvek közzfil a magyar Akademia konyvtáiá-
ban levó' 4rét стопка példány (25- 191 lap), moly kétségteloniil debre
czeni nyomás, Toldy moghatározása szorint (Magyar kiiltészet türténete 1.
kbt. 200. 1.) Tiirük Mihály, vagy enuek utóda Komlós Andrástól 1561 — 1576-
ból, továbbá az 157!», 1690, és 159í-dik évi 4rét kiadások, inely bárom
utóbbi a kolozevári ref. collegium régi magyar nyomtatványokban gazdag
könyvtir&ban niaradt fon, s a sarkaikra a mult században nyomtatott
„Régi inipresBuin" czímen enilogettotik az ordélyi újabbkori reform, énekes
könyvok czímlaujain. — Hogy a ш. Akad unia dobreczoni csonka példánya

^^
 161
Ez a legutolsó hitelesnek velietö adat Huszár Gal clctére;
ezentúl rola egykorú vagy kozelkorú adatok nem emlékeznek ;
és így igen hihetönck tarthatjuk, hogy Huszár Gal 1574. tajan
s cpen Komjáthiban végezte tcvékeny, hasznos, de sok zakla-
tással keseritett pályáját.
Jól tndom, hogy a mult század eleje ota Ember Pal állí-
tása nyomán több tudósunk, mint Bod Péter, Weszprémi, Tótb.
Fcrcncz, Huszár Gált utóljára pápai papnak s egyszersmind
dnnántúlisnperintendensnekbirdetik : én azonbanezállitás támo-
gatására irodalmunkban legkisebb hitelre méltó adatot sem ta-
lálok fölhozva; söt az alapot, melyre Ember Pal ez állitását épi-
tctte,birálat alávévc,azt valóságostévedésnek kell nyilvánitanom.
Ezt irja Ember Pal az 1576-dik évre : „1576 tar-
tatott a berczegszölösi zsinat, mclyben latinul irattak össze a
felsö- és alsó-baranyai s némely dráva-szávakozi ref. cgyházak
végzésci, aug. 16. és 17-dikén, 40 pap jelcnlétében ; melyeket
késóbb magyarra fordított Siklósi Miklós. Ezeket mindkét, t. i.
latin és magyar nyelvcn saját betüivel kinyomtatta Papan 1577-
ben HuszárGál, a latint ajánlván Skaricza Máténak, a ma-
gyart a forditónak Siklósi Miklósnak" '). Én ennél több érvet
Huszár Gal pápai papságára Ember Pal munkájában nem talá-
lok. Ugydemagából a hcrczeg szólüsi zsinati végzések 1577-diki
kiadásából kétségtelenlil bizonyos, hogy azokat Pápán nem Hu
szár Gal, hanem Huszár David adta ki, s Így Ember Pal té-
vedése a nevet illctoleg tagadbatatlan.
Ember Pal e tévedését mar Tótb Ferencz megrótta, kimu-
tatván a latin szöveg ajánlásából, mely с szavakkal kezdódik :
„Doctissimo ac pió viroD. Mathaco Scarizaeo Kevino. Evangelii
Jesu Christi Praeconi fidelissimo David Huszár Pan
no n i u s Pa s t о г Е с с 1 с s i а е Р а р с n s i s", hogy ezen arti-
culusokat Skaricza klildötte meg Huszár Dávidnak, ki azokat
Pápán saját nyomdájában kinyomtatta, s hogy с szerint Huszár
Gálnak, kinek e nyomtatvám ban neve sem fordul cío, ezen vég-
zésckhez semmi kö/.e nines •). Csakugyan a magyar kiadást
talán éj>en a HuszárGál 1 674-diki kiadása lolictott : erro nézve csak gya-
nításomat nicrem koczkáztatni.
') Lampe, Hist. Eccl. Ref. in Hung-. 282. 1.
:) Tótb Feroucz, Tul a dunai ref. püspokök élete. OyÖr , 1808. 23,
162

is Huszár David ajánlja Siklósinak. Ezen 4-rétben 3 ivre ter-

jedtf nyomtatvány végén ugyanis ez áll : „Papan nyomtatot 1577.
esztendôben", s alább e szavak olvashatók: „Nicolao Siklosio,
Araico ac fratri dilecto, DauidHuszar Pannoninus S. P. D."
mire 3 latin distichon következik '). Hogy ez a Huszár David,
kinek, mint a latin eloszóban maga irja, a pápai nyomda sajátja
volt q), valósággal a Huszár Gal fia volt-e, mint Tóth Ferencz
minden bizonyiték nélkül állítja '), s vajjon mint ennek örököse
vette-e át a Pápán müködött nyomdát ? bármily hihetönek gon
dolbatjuk is a dolgot, adatok Manyaban, teljes meggyözödessel
el nem donthetjlik.
21. 1. — Ugyanö a magyar- es erdélyországi protestan» ecclesiák histori-
ájában I. köt. Komárom, 1808. 8r. 327. I.
'/ En e zsinati vegzések kiadásának csak magyar szovegét láttam a deb-
reczeni ref. collegium konyvtárában, az egykor Siuai Miklós birtokában volt
„Miscellanea Hungarica" czimii, igen érdekes tartalmú kötetben. Czíme cz :
„Az also es folso Baranyaban valo Ecclesiaknac Articulusi, mollyec Herchog
szolÓsón, irattanac Negyuen Praedikatoroc ielön voltaban , melyeket mind
yaion iouá hattanac. Anno Domini 1576. 16. Augusti." 4r. A— С = 3 iv = 12
számozatlan levél. KUlön czímlapja nem volt , mintliogy a latin píl-
dányhoz mellékelve jelent meg. — Igy adja a magyar ezimot Tóth Ferencz
is : Prot. Eccl. hist. 327. 1., a latin szövcget pedig e szavakkal : „Articuli
Consensus Christianarum Ecclesiarum, quibus Universitas Fratrum subscrip-
sit Hortzegszöllösini in Barovia, Anno Domini MDLXVI. die 16 et 17.
Augusti. „Mind a latin mind a magyar 'példány megvan a pesti nemzeti
múzeum konyvtárában ; liad : Catalogue Manuscriptorum Bibüothecae Na
tionalis Hungaricae Széchényiano-Regnicolaris Vol I. 254. L, hoi az Acta
Religionaria Protestaiitiuin in Hungaria czímü gyüjtemény Ill-dik kótetének
82-száma alatt e czimen vannak emlitve : Articuli consensus Ecclesiarum,
quibus Vniversitas Fratrum subscripsit Hertzegszö'lösini in Baranya 1576. d.
17. Aug. lat. et hung, impressi Papae 14. Aug. an. 1577. Pápán nyomtatott
1577. — T6th Ferencz idézcteibó'I bizonyos, hogy e vegzések nála is
megvoltak, s biztos értesülesom szerint open az ö példánya nagybecsU
konyvtárával együtt j elenleg Liszkay József györi ref. lelkész birtokában
van. — Németh János, Memoria Typogr. 116. I. igy adja e mindenesetre
igen ritka s általa bizonyosan nem Iátott nyomtatvány czímót : „Decreta
Synodi Hertzeg-Szó'ló'siensis 47. Articulis comprehensa, Latine et Huugarice.
Papae.Typis Galli Huezar Anaxii 1577." de hogy az 6' kozlésének pontosságára
és hitelességéra mitsem adhatunk , azt a fdntobbiek után ritatni fölösle-
gesnek tarthatom.
') Artículos istos, ugy mond, dignos putavi u o s t r o subjicere prelo.
'j Tul a dunai püspökök élete 26. 1. 6s Pros. Eccl. historiája 170. 1.
 163
Hogy Tóth Ferencz, ki Ember Pal fön tebb kifejtett s többek
által ntán-mondott tévedését niegczáfolta : Huszár Galt minden
más elfogadbató bizonyiték nélktil mcgis csakugyan pápai pap-
nak, söt a mi több, dunántúli rcf. plispbknck is hirdeti, azon ncm
gyózteni eléggé csudálkozni. Annyivalméltóbbancsudálkozhattatu
pedig, raert maga Tóth Ferenz közli Rákosi Mártonnak, a pápai
rcf. collegium 1696-dik évben volt seniorának, eredeti kéziratá-
ból a dunántúli ref. püspökök jegyzékét, melyet Rákosi a pápai
ref. egyháznak mar Tóth Ferencz korában nem létezett régi
jcgyzökönyveböl állitott össze, s melyjegyzékben elsö püspöktil
az 1585-ben választott Beythe István van cmlitve '), Huszár
Gálról pedig egy szó emlités sines. Vajjon, ha ö csakugyan pá
pai pap es pltspök lett volna: képzelhetjUk-e, hogy épen a pá
pai egyház régi jegyzökönyvoben rola semmi emlékezetet ne le-
hetett volna tala lu i ?
Ezek után en Huszár Gal pápai papságát, melyet a helyes
birálati elveket követö Révész Imre sem fogadhatott el ), torté-
nelmi valóságnak el nem ismerhetem.
Hasonlóan kell nyilatkoznom az ó' superintendensségérol is,
melyröl Ember Pal elött egy betU emlékezet sines, s melyet tu-
dósaink, miLt Bod, Weszprémi, Tóth Fcrcncz s mások, az cgy
Révész Imre kivételével, mind csak Ember Pal napyon is gyarló
tekintélyére támaszkodva hirdetnek. Ember Pal minden lcgki-
веЬЬ bizonyiték nélkül két ref. egyházkcrületbcn is legelsö ptts-
pbkké teszi öt : mint m. -óvári papot a felso-dunamclléki kerti-
letbcn 1 568 körlil, mint pápai papot pedig a dunántúli kcrlilet-
ben az ido minden megbatározása nélktil 3). A zonban kimutattuk
fentebb, hogy Huszár Gal üvártt odahagyván, mar 1560-ban
kassai pap volt, 1561 s 1562-ben mint bujdosó, Debreczenben
tartózkodott, azután a Mátyusfodén müködött : s igy öt löüS-ban
óvári papnak és ngyanott pllspöknek el nem fogadhatjuk. Azt pe-
') Tul a duuai püspökök éloto. 3ö. 3G. 1.
-) Révész Imre e kérdést lS62-beu még csak melló'zoleg órin-
tette e fzavakkal : Volt e Huszár Gal csakugyan Pápán lelkipasztor és su
perintended ? most nein vitatom. Prot. Lap. 1(5. 1. ; do mar 1866-ban vilá-
go.-au elvoti llutzár G/il pápai papságát és jüspokségét, midó'n ó't „óvári,
k< mjathi, kastai, debieczeni predikátor"-uak irja. Iíévész Imre, a magyaror-
szági ref. egyház közönsegos éuokos konyvéró'l. üebreczen, 1866. 7. 1.
s) Lampe i. h. 567. és 668. 1.
 164
dig, hogy ö, ki híteles adatok bizonyitása szerint 1573-ban és
1574-ben Komjáthiban lakott : ezután Papara költozött s ott
papsága mellett puspö'ki hivatalt is viselt volna, tudôsaink téve-
désébol keletkezett állitásnak bizonyítottuk ')•
Ezek szerint Huszár Gálról torténelmi bizonyossággal csak
annyit tudunk, hogy 1557. és 1558-ban magyar óvári, 1560-ban
kassai, 1573-ban pedig komjàthii pap volt, — s mint nyomdász
1558 ban Ovártt, 1561. 6s 1562-ben mint bujdosó kassai pap
Debreczenben, s 1573-ban Komjáthiban müködöttt. Hogy Huszár
David 1577-ben Pápán müködö' nyomdája ugyanaz volt, mely-
lyel Huszár Gal 1573-ban Komjáthiban nyomtatott: valószinünek
gondolhatjuk ugyan : de e kérdésben csak akkor nyerhetnénk
íolvilágositást, ha a komjàthii és pápai nyomtatványokat egybe-
vetni alkalmunk lchetne.
Ezek után érdekesnek tartom egybeállitani Huszár Gal
mindazon munkáit, melyckröl eddig tudomásunk lehet.
1. Bécsbol 1557. oct. 26-ról kelt latín lévele Bullinger
Henrik ztirichi lelkészhez. (Kiadva a Miscellanea Tiguri-
n á''-ban és L а ш p én á 1 H i s t.E с cLR e f. i n H u n g.l 12 — 1 1 6 1.)
2. AzVrJesus ChristusnacSzént vachoraia-
rol, kinezenvedeserol esdicsosegesfeltamada-
sarol való Predicacioc. Ovárba nyomatott. — M.
D. LV1II. ki8 4r. 24 számozatlan level. (Egyetlen példánya a bé-
csi cs.köny vtárban 77.M.1II. konyvtárijegy alatt. —Részletesen is-
mertetveRévész Imre által, ProtestánsLap 1862.108-113 1.)
3. Istcnidicsiretekéspsalmusok. 1560. 8r. Me
lius Péterhez intézett ajánló-levéllel 2).

') Mar Ember Pal oló'tt tévedésbon volt Pápai Páriz Forencz, azt
irván, hogy Pápán 1577-bon Huszár Gal nyomtatott. Lástl : Erdclyi Féniks
Tóthfalusy Kis Miklós. Kiadta Bod Pétor. H. n. 1707. 8r. 16. 1. — Míg tovább
mont a tévedésben abirálat nélkül dolgozó \Veszi>rémi István, ki niindeu alap
nélkül azt állítja, liogy a szorinto elöször dobroczeni, majd 1557. óvári s leg-
utoljára 1577. kfiriil pápai papságot s egyszersmind püspokséget viselt Huszár
Gal elnökleto alatt tartatott a;: 157G-ki lierczpg-szó'lló'si zsinat. (Succincta Me-
dicorum Hung, et Traiissylv. Biograph ia. IV. к. Vionnae, 1787. 362 1.) E téve-
díst mar Tóth Foren cz heljosen megrótta. (Tul a dunai pöspökök ¿lete 23 1.)
э) Igy említi Huszár Gal ozen énekos konyvét Szilvás-Ujfalvi Imre,
az általa Dobreczonben 1602-ben kiadott énekos könyv oló'beszédében. Bármilv
rbvid e leirás, mcgis eléggé részletes aira, hogy no kételkodhossUuk arról
 165
4. A Melius Pétcr Arany Tainas eilen irt s Debreezenben
1562-ben nyoratatott munkájához mellékelt ajánló-levél, mely
kelt Debreezenben, 1562. febr. 14-ken.
5. A régibb réf. énekeskonyvekben a 249. szám alatt álló
ének : „Könyörögjmik azlsteunek SzentLelkének," melyetmár
Szenczi Molnár Albert mint Huszár Gálét közöl ') , valamint az
ez elíitt kozvetlenül a 247. és 248. szám alatt álló s azonegy dal
laran, szinezetlí és szellemü két ének : „Alázatos szívbéli fohász-
kodással stb." és „Járuljnnk mi az Istennek Szeut Fiához" г).
G. Az 1574-ben általa Korajáthin laktában kiadott énekes
könyv, melyröl csak Ujfalvi Imrc jegyzéke után van tudomásuuk.
7. Egy gyermekek számára irt káté, melyröl a somogy-,
veszprém-, zalá-, soprony- és vasvàrmegyei ref. egyházakból álló
dunántúli egyházkerillet Pápán 1630-ban tartott zsinatjának vég-
zései emlékeznek 3). Ezt nézetem szerint nem lebet egynek tar-
tannnk a heidelbergi káténak Pápán 1577-ben Huszár David ál-
tal kiadott fordításával, melynek eddig egyetlenlll ismert példá-
nya a pápai ref collegium konyvtárában maradt fön *).
8. Huszár Gal munkájának tartja Tótb Ferencz a budai
csonkatoronybau levo magyar rabok imádságát is, mely az imént
említett pápai kátéhoz mellékelt imádságok kbzt olvasbató. Er-
ríil azonban az általa fölhozott érvekbíil tükéletes meggyözödest
nem nyerhetUnk.5)

liogy Ujfalvinak lG02-bon kozében forgott o könyv, melynek valamint Gál-

szécsi íneko» künyvénok még omlékozeto is olvoszett volna, lia ö crdekesnek
nom tartja általa ismort régibb énekes könyveinket röviden megemlítni.
') Lásd a Szenezi Molnár Albert által Onpoulieimban lGl2-ben kiadott
Szent-Biblia mellékletét : „Szont Dávidnak Soltári. Egyéb régi szokott Psal-
mosockal." Oppenbemiumban, 1612. 8r. 130 1.
3) Révész Imre szerint, Protostestans Lap 1862. 107. 108. 1. Has. Ré-
vész Imre, A magyarországi ref. egyház énekes konyvéró'l. Dobreczen, 1866.
8r. 35. és 42. lap. Bornomisza Pétor Dotrokó'n, 1682, 4r. nyomtatott énekes
konyvében is vannak Huszár Gáltól énekok : de ozekrô'l, a könyv nem lévén
kezemnél, nem szólhatok.
s) In una quaquo schola studiosis quidem Palatinatus, pueris majo-
ribus siderii Hungarica, minoribus autem QalliHuszár Catechesis inculce-
tur. Közölve ozen végzések kéziratbau levo példányából, Tóth Ferencz ál
tal : Tul a dunai piispökök élete 22. 1. Hasonlítsd ugyanô't : Protest. Ecclésiák
historiája I, d. 377.1. E káténak egyetlen létezo' példányáról eines tudomásunk.
4j Elöl, közben és végén ¡s csonkán, megvan a pápai ref. collegium
166
Nem tartottam föladatomnak, de nem is érzem magamat
hivatottnak ana, hogy Huszár Gal confessionalis álláspontját
földeritsem és tudományosan megvitassam. E téren a muukät
avatottabb es erôscbb kezekre bizom. En föladatoniatmegoldott-
nak tekintem, ha jelen értekezésemmel sikerlilt birálatilag tisz-
tába boznom e munkás es buzgó magyar reformator életének
föbb mozzanatait, melyeket ugy hiszem, gondos levél- es könyv-
tári biivárlatok még tisztabb és teljesebb világításba helyezheti
nek. Czélomat teljesen elértem; ha igénytelen, de talán пеш ér-
dektelen kozleményeirumcl meggyozbettem olvasóimat arról,
hogy a magyar egyház torténelmének megirásához egyik szllk
séges és mellözhetetlen segédtudomány a régi magyar konyvé-
szet , melynek mezeje irodalmuukban, fájdalom oly igen parla
gon hever. Pedig ha ncmzeti tiidomânyossàgunk bármelyik sza-
kára, úgy erre nézve is áll : „sok az aratni való, de kevés az
arató."
SZABÓ KÁROLY.

konyvtárában, 8r. Hiányzik beló'lo az egész elsfí =: A iv, és igy a ezínilap

és elüboszéd is, küzbon а К iv 8-dik levólo, az egész M és N iv, a V iv 8-dik
lovele, s megszakad a Z iv C-ik lovolével. — А К iv ñ-ik levoléu oz áll : „Vé-
ge vagyou. Czak az ogy öröc Istounoc logyon diczoret és diczoség. — Papan
nyomtatott B5it elsö honac 13 uapian Anno M. D. LXXVII." — A kSvotkozó'
lovélon kozdo'dik egy imakönyv, ily czímmol : „Egynehauy Kerosztoni Iniadsa-
goc, mellyec közöl nemellyeckol akar kijs magau való imadkuzasban köiiyö-
röghet az VK Istonnoc, noinollyickol kodik a' kö/.öusegos szent gyuloko-
zetben clunk. Szont Mathonal, XXVI. roszebon. Vigyazzatoc os imadkozzatoc
hogy a' kosortotbe no menyetoc." — E kOnyvészoti pontos leirást Eiitvüs Lajos
most kolozsvári, a mult iskolai évbon pápai joghallgatónak köszönöm. —
Legelsöbon emlékezik ezon katéról Szenczi Molnár Albert Scnltetus Saecn-
laris conciojában, Oppenheim." 1618 4r. ; a papai csonkapéldáuy iitán ismertet1
Tótli Ferencz, Tul a dunai püspökök éloto 27—29. 1.
sj Tóth Feroiicz i. h. egész torjedolinében közli o szép imadsAgot.
Sz. K.
Bottyán tábornok haláláról s temetö helyeröl.
(Újabb ftdatuk nyoiiián.)

Bottyán Jánosnak, a Rákóczi-féle szabadságháborá ezen

egyik vitézségben, hadi szerencsében és a nép szeretetében leg-
kiválóbb bajnokáuak életét, viselt dolgait klllönös szenvedély-
lyel tanulmányozám még 1861 ota. A hová csak beférkozhet-
tem, egy levéltárban sem inulasztáin el a legnagyobb figyelem-
mel kutatni e maga korában oly hires tábornokot illetö adatok
után. Mily eredmény jutalinazta fáradozasimat : mutatja azon
több mint 500 lapra terjedö, és pedig niondhatom, legalább bá-
rom negyed részében eladdig ismeretlen levéltári adatokból egy-
beállltott kütet, melyet rola ezelött két évvel kiadtam.
De e kotet nem terjedelmes életrajza Bottyánnak ; ada
taimat csak ívszben, s többnyire összevonva hasznàltam Ш Ott,
és azota, föleg a gr. Erdödy és a volt kamarai leréltárból me
rített újabb adatokkal tetemesen fol is szaporítám, talán meg-
kétszereztem Bottyánra vonatkozó gyüjteményemet. Csak ba
uiajd e két utóbbi arcbivumban be fogtam végezni búvárlatai-
mat, továbbá a gr. Forgácb, a gr. Andrássy, b. Révay és b. Pa-
locsay nemzetségek levéltárait is személyesen átkutatandottam :
irbatom meg Bottyán generalis életrajzát, hadjáratait oly res/.
letességgel, mint az a kuruczvilág e veteran liüsét megilleti.
De bármennyit kutattam is eddigelé Bottyánt illetöleg,
bármily sok új adattal dcrltbettem is feil e szabadsâgbarczos vi-
haros pályáját : halálának napját, s temetö-helyet — hol pihen-
nek harez roncsolta, golyótürtc tagjai ? — soba biztosan meg
nem határozhattam. Nem kis mértékben bántott e kürühuény ,
megvallom, midtín föntebb érintett munkámat irtam ; — de biá
ba volt minden kntatás, f(lrkészés; után jarás, levelezés : az elba
 168
lálozás hclyére nézve be kellctt érnem Kolinovicsnak a badi
korlilmények akkori állapota által is támogatott adatával, ide-
jére nézve pedig, Spangár krónikája kissé tág értelinü foljegyzé-
sen kivlll, a Bercséuyi Károlyihoz irt levelei ide-vonatkozó so-
raira és az 1 709. sept. 28-ki uúgrádi level állítására alapitott
combinatióval. Mindezekbiíl a halálozás napjait (1709. sept.
25—28 ka közt) meg lehetett ugyan határozni, azonban nap-
ját egész positivitással neni.
Tudjuk, hogy Bottyán tábornok, az ckkor mar 70-es évei
felé járó, s félszázados barezok fáradalmaitól, sebeitöl törödölt
testll ember 1709 tavaszán sokat betegeskedett, s augustusi ti-
sza-duna-kózi hadjárata alatt irt leveleiben is panaszkodik rnya-
valyás állapotáról" ; de azért ernyedctlenlll folytatta megszo-
kott vezéri teend(4t. Süt aug. vége felé feltó'rvén soltbi, majd
veesei táborából : sebesen nyomult a bányavárosokra, hogy ezek
megtámadása által az Eszterházy Autalt szorongató Heistert Du-
nántúlról revocálja. A selymeczi sánczolatok eilen intézett roba
mat, az ezen eroditvények elcitt három császári tábornokkal tí-
vott veres Utko'zetét, életrajzában megirtam, — valamint azt is,
bogy a tisza-duna-közi városok s a Jászfold felrablására igyekezö
ráczság visszaverésére , és a hatvani árulás meggátolására,
mint kellett Selymecz alól rügten, eröszakolt badiuenetekben
ismét az alföldre alásietnie. Lebet, hogy a selymeczi Utközetben
kapott ùjabb sebek, yagy a folytonos sebes hadmenetek — ide-
számitva a nem reménylett hatvani cselszovény fölötti felindu-
lását is — emészték fol végkép a különben is betegeskedö agg
vezér erejét, — hogy csakhamar ez események után elhunyt.
Kolinovics *) mindgyárt a selymeczi — másként az illetö
eánczokról nevezve v e r s á 1 i — Utközet elbeszélése után emliti
Bottyán kimultát:
„ . . . Vitézségének imez utolsó mnnkáját véghez viven
Bottyán : hirtelen való agyvelogyulladàsba esik, s Szent-Lörincz-
Káta körül, nem messze Jász-Berénytol, meghal."
S ez állítás — Kolinovics egyébként is híteles iró lévén,
— annyivalinkább elfogadhatónak látszik : minthogy Bottyán,

*) CommontÄrii. Nemz. nmz. kízir. lat. fol. 388 és 3S9.

 169
mig lovasságát a ráczokra alábocsátá, maga gyalogságával —
betegsége miatt is — hátraniaradt, a Budáról és Pestrol ki-kicsa-
pó császárink eilen a Zagyva és Tama-vonalt védve ; a jász-beré-
nyieknek csakngyan szent-lorincz-kátai táborából adja ki 1709.
sept. 9-kén felhatalmazó levelét. ')
Kolinovics azonban ekkép csak Bottyán halálozása helyét
határozza meg, idejét nem. Spangár krónikája viszont, mig a
helyet nem emliti, az idöt valamivel közelebbiöl jelöli meg ;
„Vak-Bottyán az idén (1 709), minekutánna Érsek-Újvárból
kimenvén, Lengyelország felé (?) induit volna : a hegyek alatt,
(Mátra ?) borszüretnekidején pestisben meghal. 2)
Borszliretnek idején : tehát September végén ; ez áll, —
csakhogy nem elég pontos megjelolés. Pestisben ? Ez mar más
kérdés ; mert bar igaz, hogy azon idüben e ragadovány nagy
mérvben dliböngött Kákóczitáboraiban, de a jobban értesült Ko
linovics Bottyán halálának közvctlen okáúl világosan agyvelö-
gynlladást (repentina correptus p h r e n e s i) emllt,—ós nines
semmi okunk állitását kétségbe vonni.
Kovács János krónikája 3) Bottyán haláláról csak mint
1 709 ö s z é n törtentröl emlékezik, a pozsonyi névtelen labanez
impló irója pedig nagy késíín, csak oct. 23-án értestil arról :
„Vak-Bottyánt és Bertóthyt birdetik, bogy megholtak." *)
Ez utóbbiakból tehát semmi újat sem tanulhatunk. A Nagy
Iván gyüjteményében levo nógrádi levélból mar tóbbet : mert e
sept. 2 8-á n kelt tudósitásban Bottyán generalis mar h o 1 tnak
emlittètik. „Néhai"-nak irja a táboruokot — természetesen —
Bercsényinek Tornalján 1709. oct. 1-jén és 2 kan Bottyán özve-
gye részére kiadott két rendbeli oltaloralevele is 5), söt az egyik
boldogúlt férje elhúnytának napjáról is beszél : („a die obitus
diet i olim Domini et Mari ti sui computando,") dea
napot mégsem nevezi meg,a halálozási és temetií-belyet épen nem.
Kölönben Bercsényi még sept. 23-ról tudtul adja Károlyi-
nak Bottyán fekvtí-beteg voltát, a kirül másnap, sept. 24-kén Tor

') Eredotijo Jász-Borény városa lovéltárában.

J) Spangár Anda«: „Magyar Krúnika." Kassa, 1738.
') Kovacs János: „Magyar Króuika." Pozsony, 1742.
*) Kózirat a nomz. muzoumban. Hung. циаг!. 04.
;) Erodotijc mindkettó'nok a b. Palocsay-lovéltárbau,
Századok , JO
 170
naljáról шаг azt irja, sziutcn Károlyinak : „Bottyán hal-
doklik." További levclei Bercsényinek, egész sept. 30-ig, ma
mar nincsenek meg a Károlyi-levéltárban, és így a Bottyán el-
húnytát jelentö is elveszett.
Mind e felsorolt adatok bar szintén becsesek, a mennyi-
ben megtudjuk belölök, hogy a selymeczi Utközete után mind
jobban elbetegesedett Bottyán sept. 20—21-ke táján mar hal-
doklott. s sept. 28-kán nem élt tíibbé, — továbbá, hogy Lórincz-
Káta к ö г 0 1 fekvö táborában búnyt el, — azonban a halál nap-
ját világosan egyik sem derlti ki.
Beresényi egykésobbi (1709 nov. 3-iki) levelébol még any-
nyit tudnnk meg, hogy Bottyán a hatvani árulásról érteslilvén,
osszeszedte utolsó erejét, fölvergödött hálalos ágyáról, és ki-
múlta elött három nappai (tehát sept. 24-kén) Hatvanban termett,
ott a cselszovény t széttiprá, a f'öezinkosokat összefogdostatta, s az
egri vár börtöneibe kUldte.
E végmegeroltetés sietteté, vagy tan közvetlenül okozá is
a súlyos beteg ember halálát.

Ennyiröl érteslllhettem, íme, eddigi nyomozásaim által

Bottyán tábornok elhúnytának idejét, helyét, korlllményeit ¡He
töleg; temetkezési helyérol pedig épen semmi bizonyost sem
tudhattam meg, esak, hogy a mostani lorinez-kátai templom he-
lyén àllott régi egyház körlil (a mostani 1727-ben épült) hajdan
temetö létezett, mely az új templom épltésekor felhagyatott, sot
részben fel is dúlatott. Irott emlék nem bizonyítá, hogy a tábor
nok ide temettetctt volna ; az egyház halotti-könyvei csak 1743-
ban kezdödnek.De miután Bottyán föbb uradalmait elhúnyta idejé-
ben mar ellenséges hadak tartották megszállva, és miután nem
látszék valószintinek, hogy oly háborus idükben a holttesteket
messzebbre szállítani tetemes akadályokkal ne járt volna: azt
kelle foltemiem, liogy a tábornok hamvai e lorincz-kátai ó-teme-
töben tétettek örök nyugalomra. Azonban ezt csak mint „h i h e-
t íi t" tettem ftl, nem mint bizonyosat.
És ügy vagy on : csak hihetö volt, de nem b i z o n y o s. A
noi hüség legyözte a háborgós idök akadályait, hogy szeretett

r^
i .
 171
férjének , a jcles hadvczérnek, halhatatlan nevéhez méltóbb
nyúghelyet szerezzen. В o 1 1 y á n h a m v a i t ö z v с g y с t á h o r-
helyérol elvitetvén, itnncpélyes szertartással
a Szent-Ferencz-rendtiek gyöngyösi régi s z é p
góthegyházábatemettette. Arequiemek is itt s
Egerben tartattak érette.
Most mar teljes bizonyossággal tudom mind ezt, mind pedig
Bottyán elhúnytának napját és helyét.
Ugyauis a tavaszszal a ra. kir. Curia levéltárában a Boty-
tyan-örökösök és legatárinsok porös actái közt kutatván —
hány felé oszlott a hires tábornok gazdag hagyoraánya ? —•
véletlenul reájotteni mindezen annyiszor és annyi belylltt biaba
keresett, 8 legalább elöttem nagybecsti, de bárki más elött is
bistóriai érdek't adatokra.
Nevezetesen Bottyán ozvegyét szUl gr. Forgách Ju
li á n á t — ekkor,1712-ben mar b. Palocsay Gyorgynét — a fi-
maradék nélklil elhalt tábornok rokonai és hagyományosai —
a dús örökseg felett pürlekedvén — türvéuyes ùton, hit alatt
kényszeríték bevallani mindazon ingóságokat , melyek néhai
férje balála után kezénél maradtak. Ezen bevallási okmány szo-
vegében forduluak elö az eniHtettem türténelmi bccsll adatok.
Az okmány bitelességéhez semrai kétség nem fér. Egész
ivrétben irt, két ivre menö egykorú irás az, a per-actákban „54"
számmal jelólve, s kivtll „Acta successorum Joannis condam
Bottyán, ex compromisso partium Tyrnaviae et in Bátorkeszi
(Bottyán egyik uradalma) revisa et judicaliter terminata" fel-
irattal ellátva. Saját aláirásaikkal és pecséteikkel megerositve
iiták és kiadták Pozsonyban, 1712. oct. 5-kén Schlosspergh Fe-
rencz és Nagy Adám kir. táblai hites jegyzíik, mint — a Flilesi és
Gálosbázi Meskó Ádám nádori itélCmester, továbbá Eorméuyesi
Fiáth János és Nemes-Kocsóczi Dubniczky András kir. személy-
nükök elnöklete alatt tartott kir itélo táblai lilésbol az imént irt
évben és impon Bottyán özvegye gr. Forgách Juliana hit alatti
vallomásának fiilvétele végett — kikllldott hivatalos személyek.
Bizonyitják pedig, bogy ok a nevezett парой Pozsonyban,
a grófno szállásán, özv. Klebl Flllöpue Duna-utczai házában
megjelenvén, elöttök a grófno a következö eskut tette le :
„Én Forgács Julianna, eskllszem az egy elö Istenre, ki
12*
 172
Atya, Fiú, Szent-Lélek, teljesSzent-Háromság, Boldogságos Szent-
Sztízre, és Istennck minden Szenteire, hogy én Istenben boldogúl
elnyúgodott Bottyán Jan o s uramnak volt mindennémo in-
gó jószágát : ugymint jószág- és adósleveleit, arany- és eztist-
pénzét, s ngyan arany és ezlistmiveit, s más, drágakoves és gyó'n-
gyes portékáit, fegyverét, ruháját, — s cgy szóval akármi név-
vel nevezendíi jószágát és portékáját, mcllyek vagy éltében em-
létettt Bottyán János uramnak, vagyis (értsd: vagy) holta utáu,
akármelly helyekben, társzekereiben is, vagy másutt, akármikor
és mikép kezemhez jutottanak és jöttcnek, akárhová löttenek :
tisztán és igazán kinyilatkoztatom , meguevezem és elö-
adom, vagy hová fordftottam s lüttenek és tüttem légyen ? meg-
mondom ; seinmit el nem ríijtük s meg nein tagadok, — s má-
soknál is a mit azonokban jiitottakuak lenni tudok, mindazokat
is kinyilatkoztatom, és igazán megvallom. Isten engem úgy sc-
géljen, és Istennek minden Szentei !"
Ezen esküt letévén Bottyán ózvegye, b. Palocsayné, meg-
kezdé vallomásait elsö férje nála maradt pénzüsszegeirül, köte
lezvénycirol, ingóságairól stb, hosszú sorban részlctezvén egymás-
után minden egyes tárgyat. E sorozatban fordnluak elö a Boty-
tyáu elhunytára vonatkozó föntebb irt adatok ; ugymint :
„ A n n o 1709. dje 27. Septembris Q d v Ö z ti 1 1 Bot y-
tyáu János kimúlván ez árnyékvilágbúl örsi
p u s z t á n levo t á b o r b e 1 y é n, balálakor maradott az ö'z-
vcgynél Tckintetes és Nagyságos Forgács Juliauna Asszonynál
készpénz circiter. . . fl. 2tiÜ0." — Alább:
„Üdvöz tilt Bottyán János t émet é s ér e köl-
t ö 1 1, z á s z 1 ó j á v a 1, с z í m e г e к к e 1 e g y ti 1 1 . . fl. 1900."
„Gyo'ngyestt, barátok klastro mában, teme-
tohelyéért, mieékre, gyertyákra adott . . . fl. 240."
„Eg er be n item ado 1 1 misékrc, gyertyákra
fl. GO."
Ismét alább : „Néhai Bottyán János urain balála után ma
radott (a túborban) két paripa: egy „Fakó," másik „Csepregi"
nevök ; a fakót Bcrcsényi Miklós, mint föbbik kuruez generalis
elvitette, aranyos szerszámostúl, arauyos portai czafrangostûl,
és ezltstes pár-puskástúl egylltt , — az „Csöpregi" ló pe-
diglcn dögberi elveszett. Maradt ugyanott hat hintósló, két hintó,

f \.
 173
két pajzán lo," konyhakocsikjtárszekerek, „bizonyos lora való
aranyos szerszám, más eziistes szerszám ; egy pöcsetös arany-
gyürü, cgy aranyos, kilcncz gyémántokkal megrakott györö ; két
ezüst ora ; egy ezltstcs kard és palios, egy cztistes balta (vulgo
„É o 1 1 y á n f e j s z é j e" vocitata). Maradt egy par kétcsévo pa-
rasztos pisztol ; item két sátor ; két torokbársony-vánkos-
héj, barmadika pediglen feje alatt temetödett
né h ai Bottyán János úrnak". stb. stb. Számtalan ér-
dekes apróság: mi azonban e helyütt csak azokat említjükfol,
melyek Botty<án halálát érdeklik ; logtolebb még, mint bistóriai
nevezctességróL anól teszünk röviden emlitést, bogy egy h á-
romszáz aranyat nyomó lánezon iüggö nagy arany-
é r e m is maradott I. Leopold csász,ár arczképével, a melyet a
periratok többszörös bizonysága szerint, még a régi idökben
Bottyánnak, mint magyar kir. huszáiezredesnek, maga Leopold
császár akasztott a nyakába, Bécsben, jntalmúl a törökök eilen
végbevitt valami hatalmas vitézi tcttéért. E lánezot s érdemrendet
azonban Bottyán mint kurucztábornok nem viselte tobbé, hanem
egy jó kedvében szép iiju nejének „az fátens asszonnak ö
nagyságának derekára kotvéu, bogy néki ajándékozta, — (az
özvegy) hiti szerint valija."

E föntebbkö'zlött adatokból kétségbevonbatlan bizonyosság-

gal kiderlil az eddig nem tudott tény, bogy Bottyán tábornok
1709. September 27-én halt meg, örsi táborában, a bonnet a
gyöngyösi barátokboz (fereucziek) vitetven, ott temettetett el,
mégpedig nagy pompával, mert я temetésére költött 19UÜ frt.
oly tetemes összeg volt akkor, bogy egyncháuy falut lehetett
rajta venni. Hogy a hires tábornok temetése, a draga funeb-
ralis zászlo s aranyos czimerck elolvitclc mellctt, teljes harczi disz-
szel, ágyudó'rgés közt és gyászoló tabora kísérctében f'olyt le : biz-
vást álllthatni, tudván mennyire szerették, bálványozták katonái
Bottyánt, s mennyire szerette, becsülte üt maga Bákóczi, mily
részvéttel s dicsérettel emlékezik rola mindgyárt hálala után Ber-
esényi.
Hanem az „orsi pusztán levo táborbelyén"
adat nemde ellcnkezésbe látszik jóui Kolinovies Lürincz-Kátájá-

/
174

val? Látszik, de véleméiiyem szerint mégsem ellenkezik. Koli-

novics ngyanis csak„c i г с a Kátám S.-ti Laurentii-t"mond, és ezen
Ors, a hová Bottyán táborát idöközben tan a Tama vize ked-
véért áttette, Lorincz-Kátától esakngyan nem messze fekszik ;
nem más az ngyanis, mint ama régi, magyarlclkll poeta és sok-
érdemtt jeles hazánkfia, az öreg b. Orczy Lörincz kedvcs lakó-
helye — Tarn a-0 r s.
Ezután a honfiúi kegyclet mar kettös emlékért ta-
padand e helyhez.
Csakhamar közlött adataim íolfedezése után, Ipolyi Arnold
mélyen tisztelt harmadelnökUnk társaságában kirándnltam mind
Tarna-Orsre, mind Gyöngyösre.
Örsön a plébánia sokkal újabb Bottyán balálánál: ott ter-
mészetesen, semmi emlék nem kutathato. Gyöngyösön reméltünk
volna, de fájdalom ott sincs mar semmi. A szt.-ferencziek ottani ft.
tartományi fönöke a legnagyobb szivességgel mutogatott és vizs-
gált meg velilnk mindent, azonban hasztalanúl. A draga faneb
ralis zászló, az aranyos czímerek rég elvesztek ; a zárda halotti
czimer-gytijteménye csak 1771-el kezdödik ; az egykorj sirbolt-
ba eltemetett világiak jegyzökönyve sem terjed tovább az 1 729-
dik évnél, s egyéb foljegyzés sem található mar a gyöngyösi
rendbáz irattárában.
Bémentllnk a szép, régi, s mar meszziröl impozans klllsejü
templomba, melynek belseje azonban restaurálva — s épen nem
stylszerüleg restaurálva — van. Ott sincs sehol Bottyán sirem-
léke többe, söt a sirboltok is szét vannak rombolva. Csak egy
öreg szerzetes tudta még megmntatni a helyet — mar elhalt régi
tarea elbeszélése után, a ki a sirokat még látta — hol Rákóczi
hiv tábornoka egykoron nyugodott : t. i. a szentély talajában, az
oltár elött nem messze állott iratos és czimeres kölap-födte si-
rok egyikébeu.
Midön Il.József császár rendelete érkezett, bogy a templomok
körlil temetkezni tobbé nem szabad, a sirboltok falaztassanak be,
stb : akkor rombolták szét uagy kegyeletlenül Bottyán tábornok
sirját is. A mit az ido mcgkímélt : feldúlta a német.
Az oltár elott t'ekvü ncbány sírt tebát akkor — értesit az
említett agg sztMzetes — felbontván, az emlékkoveket kit a tem-
plom;kit az akkor újított zárdaépUlet falaibaberakták;illctoleg fel
 175

használák, — ahamvakat pedig kiszedvén, egy, a templomnak a

kolostor felöli oldalàban levö к ö z ö s ogearinmba temették,
es befalazák. Igy tehát még azon reményem is megsemmisUlt,
hogy a tábornok foldi maradványait — felirat Manyaban — a
a fe je ala tett „tö г ök bar so ny-vánkos"-ról, dicsö sebek*
kel rakott koponyajáról, s tan a vele eltemetett kardról fölis-
merendem.
De ha ezt a mostoha körillmenyek örökre meghiúslták is :
legalàbb Bottyán hálala napját, s elhunytànak és temetkezésé-
nek helyèt most mär mégis szabatosan meg tudjnk jelölni. Ez is
törtenelmi vivmàny *). thaly kálmán.

*) Legyen szabad még ide igtatnom legújabb búvárlataimból nyert

egy-két érdekes adatot : minö véleményben voltak Bottyán felöl Rákó-
czinak többi, legnevezetesebb tábornokai ?
Gr. Eszterházy Antal irja Rákóczinak, ex Castris ad Bin (Bény) po-
sitis, dje 2. 8-bris 1706, Bottyánt még eaját bátyja rovására is ugyancsak
kiemelve : „Az Dunántúl való corpusnak absolute legkissobb hirét sem hal-
lom ; hanem Kegyelmes Uram, ha Nagyságodnak csekély opiuiómmal nem
vétenék, alázatoesan kéruém, mint Kegyelmes Uramat : BottyánJános
uramat Nagyságod iltalcommendírozni méltóztat-
nék; lévénó' kegyelme az hadiexperientiábanhires я
nevezetesember, azou fold nem kevéssé consoláltat-
nék, az hadakisjobban az б kegyelme p ráese ntiájára
nézve coneerváltatnának. Ámbar általmenjen is méltóságos Esz-
terhiz Daniel uram б kegyelme, a ki magának sok scrupulusokat fog csi-
nálni, — azon darab földnek, teendö operátiói által nem sokat fog liasz-
nálhatni, a kit egészségtelensége sem enged, akármiut akaruá is az dolgokat
foltatni. Hogyha azért említett Bottyán uram oda-comraendíroztatnék : per
hazard menue; habilissebb lévén, mindeneknekjobban
i nv i g i 1 á 1 h a t n a."
Nehány nap múlva, oct. 10-kén szintén a bényi táborról irt leveleben
az elesett Esztergom bukását siratván, ismét Bottyánra fordúl tekiutete, б
általa bitte volua a feladott várt megmenthetönek :
,,Mogvalloni Kegyelmes uram, talám soha ilyen búban uem voltam ;
de ока semminek nem vagyok, másoktúl is meg fogja érteni Nagj-ságod.
Adta v o I ii a laten, hogy Bottyán uram lett volna (Eszter-
gomban) commeudans:mert csak egyszeri bemeuetelével
is sok jó hasznot tett, kernen kedését mutatvá n."
Alább ugyan e leveleben Érsek-Ujvárt is féltve, nehogy Esztergom
litan menjen : ennek is csak Bottyán kemény vitézsége » tapasztalt hadive-
zérsége által látja, szükség osetében, mogmoiitethoté.sét :
176
^Újvár iránt is így gondolkodtam Kegyelmes Uram : ha Nagyságod
kegyeliuessége i.- jóuak itéli, Bottyán uramat méltóztatnék f ö-
commendánsnak Nagyságod belé t»>nni, kiuek is nagy kedve vagyon,
g melléjo válogatott, commendírozva való hajdúságot, Róth, Fodor és Kévay
Gaspar ezerébül ; hiszemlstent, jólfolynának azdolgok! —
Mort ha Eboczky Imre агашга lészen biz&tva, mar is sokféle nyavalyáirúl
panaszolkodváu, — bizony, féltom Újvárt."
Károlyi Sándor szintén Uy nagy vélemenyben volt BottyánróL
kit, miiit tudjuk, apjáuak is fojradott — ; péidáúl 1705. aug. 31-kéu Pásztóról
irt levelébeu, midó'n az Erdély felé torekvó' Herbcvillc hadai íeltartóztatáíá-
ról volt szó, tanácsolja Bákóczinak :
„Ha az ellenség ngyancfak legyön (az alíoldre), s Nagyságod utánna
nyomakodik :Bottyánuramatel ne hagyja magátúl, — meg-
tapasztaljaNagyságod, mennyihasznátfogju k.v e nn i !'
Továbbá oct. -kan 1705. a szólnoki táborról :
„B o 1 1 y á n, Kegyclmes uram, valóságos, hogy restaz irá.--ban:
— de szorgos az azulgálatban;ai mit elmúlatott, végbeuvittem, s
Nagyságodat ö rola is tudósítottani."
Ismét, ní'gy nap mulva, a túri táborról:
„Az elleuség Tápénál igyekezik hidat vetni . . . Bottyán tul (a Ti-
szán Horbevillct) alkalmasint sarkalja, sok puskázást hallottanak portásim
ma is. . . . Kzeu német szaladását nem tulajdonithatom Isten után egyéb-
nt'k, hanem az pusztaságnak, ís hogy mindenütt eló'tte tormek. Komárom
nal is, Esztergomnál is általjütt volna : de féltében ment Budához,
hogy Bottyánnal eló'tto voltnnk. Mostan is Szóluokra akart
jönni, Csongrádnál is általjüiini : de nemhogy azt fol merto volna tenni, de
még éfélro som mert dobolui. Uristen , szégyenítsd mog ! I r o m В o t y-
tyánnak: rajta, rajta, rajta! készen vagyon Szent-Pé-
t e r <mind ezen s mind másvilágou ! Bar Bercsényi uram is Ocskaival raja !
etc. Most vagyon idejo."
S ugyan Túrról oct. 10-rol 1705 :
„Csak gyalogom legyen : az váradi utakat (Herbeville elótt) én ma-
gamra assumálom Bottyán apámma 1." stb.
Szóval mind Károlyi, mind Eszterházy igen snkat bizott Bottyánbart,
mert Jól tudták, hogy nálnk régibb, tapasztaltabb ís bátrabb katona.
(E levelek eredetii a gróf Erdó'dy-levíltárban léteznek.)

T. K.
 A nagy-ciiyedi foisko la kiiltörtenetc
1662 Ш i70á-ig.
Alig van tudományos intézet hazánkban, mely nemzetltuk
jó es balsorsát hivebben és fájdalom, érzékenyebben osztotta
volna, mint a nagy-enyedi fötanoda.
Minden nagyobb esemény, mely Erdélyre nézve korpontúl
(acra) szolgált, e kozintézetünk sorsában is nevezetes változást
idézett elö ; a nagy csapások erejét pedig, az ország miveltségé-
nck roppant kárára, mindig legsajnosabban érezte.
Azon nehány évtizedig tarto békét, melyet Apaffi trónjá"
nak megszilárdulása nyújtott, fotanodánk beléletének megszi-
lárdulásán, jó hirének megalapitásan könnyü felismcrnttnk.
Az ország értelmisége örült a tehetséges, söt néha nagy-
hirfi, jeles képzettségu tanárok vezetése alatt felviruló intézet
látásán ; a haza elsö fiai : egy BethlenJános, Bcthlen
Mi к 16s , a mind észre, mind szivre jelesek, bliszkeségoknek
tarták a tanoda Ugyei vezetesét, legszcntcbb kötelessegöknek
elomozdítását; s az anyagi és szcllemi vezetés crcdménye, ugy
bent a tanoda gyarapodásán, mint kllnt a kiboesátott ifjak
jelességén félreismerhetlen vala.')
A hány nemes gondolkozásu hazafi : aunyi gyámolítója volt
a tanodának, s a jótékonyság soba a késobbi korban azon fokot
el nem érte, melyet e korszak vége felé mutatott.
Tehetösebb uraink ismerve a Szentirás azon szavait, bogy

') A taiiuda kobolébül ezou korszak alatt kikorült jolosok közill

niogemlítendóknek tartjuk : Pájini l'áriz Feronc/. és Kolozsvári István késó'bb
enyodi tnnárokíit ; Tótlifalusi K. Miklóst , a vilájjhirll botüOiitü uyoiudaszt
es tudúst; T. Vásárholyi István udvarholyszéki jólos tanárt ; Enló'dy István
tanárt; Gynla-Szigeti Istvánt, a jólos ord. pttspököt ; Pájmi Páriz Imrét, „a
uagy" Pápai dorék fiát stb.
178
kinek az Ur sokat adott, suk.it is kivàn altùl,
e szintúgy azon orokigazságú nemzetgazdasági eszmét: hogy
országokgazdagságaazegyes polgárok szelle-
mi és anyagi javainak mennyiségétól függ: si-
ettek tanodáinkat, s ezek közö'tt az enj edit is, mindazon libera-
lismussal, bogy jelesebb jobbágyfiaikat tanodákra bocsáták
mind pedig egyenes anyagi segélyezéssel gyámolítani.
Alig volt tehetösebb four, kinek a tanodákban egy-két
kegyletese (alumnusa) ne lett volna ; még Teleki Mihály
is, kit Cserei oly kapzsinak mutât be, mindig tartott egy par if-
jat ktilfoldi akadémiàkon ; s midön ezek oskoláikból elökerliltek,
újra ök voltak az elsök, kik udvaraikhoz meghivtàk, vagy más
uton igyekeztek állomást szerezni szàmokra.
Ebben a korszakban még nem lebet a tanodàkat meg к à-
rositó gondnokokra találni, kik a tanoda pénztárát olcsó köl-
csön pénztárnak tekintvén , saját magán-hasznukra kibányász-
szák, a tokék megfizetését utódaikra bizván ; ellenkezoleg, niin-
den egyes teljes erejébol igyekezett a rea bizott szent s nemzeti
tigy emelésén.
A kérlelhetlen, részrehajlatlan torténelem áldva és bal aval
jegyzi fol a derék férfiak neveit ; valamint könyörtelenlil pálczát
tör azok felett, kik az oltár tüzét ki hagyták aludni, vagy a reá-
jok bizott kincscsel gonoszúl sáfárkodtak.
A varos is, mely kezdetben rosz szemmel, eloitélettel tekinté
azonintézetet,melyben inkább látta az egykori foldesúr megszemé-
lyesítojét, mint a múzsák templomát és papjait, kezdett az eszmé-
vel kibékülni, s midön észrevette, hogy a múzsák templomanem-
csak anyagi nevekedésére foly be , de nevére is addig nem létezett
fényt vet : kezdett büszke lenni a tudomànynak e keblében fel-
ütött csarnokára. A polgárok, kik tüzvészek alkalmával több-
ször köszönhetek vagyonuk megmentését a bátor ifjusàgnak,
egyénileg is tö'bb szeretettel kezdének aboz ragaszkodni, mig
végre a nagy katasztrófa pillanatábau, polgárság és ifjúeág vére
összefolyt a varos védelmében.
A „Moribunda Transsylvania" („Haldokló Er-
dély" ; Betblen M. mtíve) vonaglását, az erdélyi nemzeti fejedelem-
ség megdoltét, „az evangelicus orthodoxus fej e-
d e 1 e m" hianyàt — oskolànk is rögtön megérezte,

'>
 179
Az 1691 -ben decz. 4-kén megerösitett „leopoldi kot-
level" ¡Leopold iiium diploma) elsö és második pontja az egy-
házak és tanodák eddigi jogait és javait Erdélyben úgy, mint a
kapcsolt részekben, (s ezek között névleg Debreczenben is) biz-
tositja; söt 1693 October 9-eröl Haller Jànos orszàgos
kincstárnoktól eredeti okmány van birtokunkban,1) mely hivat-
kozvàn a leopoldi kilt level 2-ik pontjára, a kamarai és bànyai
(Vi h i va tal инк о к пак, bérloknek szigorùan parancsolja : „ut . . . om
nia illa beneficia, collationes ct pensiones, cujusvis generis aut
speciei, sive de pecunia, sive de frumento, vino, sale, vel id ge
nus alus, quae ad vitam necessaria sunt, existant ; etque per col
lationes príncipum ex bonis et proventibus fiscalibus, sub de-
functie Transsylvaniae principibus annuatim, dictae reformatai).
religionis ecclesiis s с h о 1 i s , parocchiis et professoribus,
ас simili bus dari solebant, absque ulteriori ad me re
çu r s u , acceptis tantum praefecti et salis vel tricesimarum in
spectons ad suos inferiores comissionibus, annuatim dependant
et persolvant fideliter" ; — mondom, hogy ez iutézkedés daczára
1697-ben april 27-én Bécsbol Leopold császár, Bucellini
és Wessenberg aláirással mar kérdés van téve a fötanoda
debreczeni dézniája iránt.5)
És ez volt az elsö egyenes megtàmadàs iskolànk
javai eilen, melyet késobb egész sora követett ajogtalan erösza-
kos kifosztàsoknak és apró bosszantàsoknak.
Ez okmány ugyan még cáak felemliti, bogy a Debreczen
vàrosa és fötanodauk közötti ügy a magyar cancelláriához van
áttéve : de az udvari kamara mar ez év deczember 5-én átir az
erdélyi Guberniumhoz,3) hogy miután Debreczen a sanyarú idök
miatt fizetni képtelennek valija magát, (!) a kovetelést fiig-
geszsze fel.
E szerint a Kolonics-féle elszegényltési és llldozési rend-
szer, mely Magyarorszàgon màr egy par évtized ota folytatá a

') Törtcnelmi levéltár 40. szára. (Ezen idézet a fötanoda megmaradt ,

s sznrzö által rondezett levéltárára vonatkozik.)
') Torténelmi levéltár 41-ik szám.
'") Tortéu. levéltár 41. «záinú okmány hátirata.
 180
szörnyü, — nem egyszer veres munkát, föuraink óvatossága es
hazaíiui gondossága daczára, bekezde Erdélybe is harapózai.
De azok, kik odakina mar egy par évtized ota vetették
a szelet, végre vihart arattak; és pedig oly vihart,
niely ha mesterséggel épitett épületok alapját nem is. de az épü-
let fedeleit, s az épltkezok egy részét tova sodrá , s a késobbi
terv-folytatokat legalább szelidebb eszközökre kényszerité.
A„Recrudescunt..." szavai villámként járták be az or-
szágot; az utolsó és kétségtelenül legnagyobb Rákóczi
f e j e d e 1 e m (II. Ferencz) feliité zászlaját, melyre „I s t e n,
haza és szabadság" (pro Deo, patria et libértate) valának
irva ; a nemzet, melyct az eperjesi vértorvényszék n a g y o u is
eleven érvekkel világositott fel arról, mi van tervezve lel-
kiismereti és politikai szabadsága eilen : mint „egy ember" állott
fel a kétségbeesett jogharczra, és kevés ido alatt a legszigorúbb
cllenintézkedések daezára, Ërdélybe is àtesapott a läng.
Hogy szegény iskolánknak még ebból is a legläjdalmasabb
résznck kelle jutni!
1662 ota, midön a trónkovételo Kemény Jâ nos he-
lyére Kucsuk basa kardja I. Apaffi Mihályt ttlteté: Erdély
foldjén nem tomboltak ellenségképen fellépo hadak patkói ; a
nemzeti fejedeleinség megsztlntével pedig épen szenvedóleges
nyugalom állott be, mely a 17-ik szàzad végén mondhatni el
szenderüléssé változott által.
Az új nemzedék elszokott a hadviseléstol ; el nagyrészint
a koztlgybcn való részvételtol is. Nem mutatkozván jövöje vala-
mely nagyobb, nemzeti szellemi mozgalomnak, kiki anyagi ér-
dekei gyarapításának élt.
Maga a förendi osztály grófi és bárói czimekben, vagy
szükkörU kormányhivatalokban kereste dicsvágya kielégítését ;
a politikai élet szlinetelt ; a kbzmliveltség szunnyadozott , a tár-
sadalmi ful sem volt serkentve.
A gubernium lassanként még kezdetben uyert jogköreböl
is kiszorittatva, Isten és a parancsnokló tábornokok kegyelméból
éldegélt tovább , inkább paranesok végrehajtásával, mintsem sa-
ját nézetei, elvei valósitásával foglalkozván.
Országgylllés volt elég; de a közjogot illetü Ugyeket
hasztalan keressllk naplóikbau, hacsak a megszüutetett veréb
 181
fej-adóra, a felülröl kiszabott adómennyiség kivetés-módjára,
vagy a káromkodásra vonatkozókat nom sorozzuk ide.
Az 1 700-ki országgyülés az egyetlen, mely az ösi gravamina-
lis politika terére mer lépui, Vas Györgyüt Bécsbe klild-
vén a nemzet sérelmei orvoslását eszközleni, ki hogy valami
jôt hozott volna, nera jegyzi fel a torténet.
Ну szendergö állapotban találta Erdélyt az 1 703-ban ki-
tört Rákóczi Ferenc z-féle szabadságharcz.
AnRecrudescnnt..u Magyarország lakóit izgatott,
mondhatni elkeseredett forradalomra hajlandó hangalatban
tálala.
Erdélyben külöubözök voltak a korülmények.
Itt Rabu tin (Graf v. Bussy), az Ugyes, és hajthatlaa
keménységli férfiú volt а vezénylo tábornok, ki 6000 válogatott
német haddal rendelkezett, és a forradálom elharapózását , val<V
szintilegmegtudta volna gátolni (?) ha a bécsi baditauács rendele-
tei által nem zsibbaszfatik.
Ez ntóbbi azonban nem eugedte meg, hogy egész seregével
kimenjen Szatbmárhoz, Rákóczi gyakorlatlan hadai
szétezórására , és csakis annyit engedményezett, hogy GIS-
ckelsperg tàbornokot hétszáz lorassal oda küldhesse, a mi-
nek eredménye Ion, hogy Szathmár és Glöckelsperg
Rákóczi kezébe jutottak.
R a b u t i n e miatt nem jó'tt zavarba. S z e b e u t minden
esetlegre elkésziti, a guberniumot, a fíínemességet beparancsol-
ja, és Rákóczit általok lázadónak nyilránltatja. ') D é v á t ,
Kolozsvárt, Beth lent, Szamo s-Ú j várt, Gorgényt,
K6várt, Somlyót, szóval az ország minden védhelyét
német és magyar helyorséggel, élelemmel ellátja, és megerö-
sitcti, kemény rendeletet küldvén a nemességre, hogy a ki
életét és vagyonát szereti, német-orségü várba vonuljon, külön-
ben mindenét felprédáltatja.
A guberninmmal is kö'nnyen bánik el. Mintán az adót nem
lebet s nem is tanácsos az országon felhajtani, de a katonának
uiégis pénz kell : 100,000 forintot vet a fünemességre, s az ezt

') Szobon, 2-ik augustus, 1704. A icítanodai türt. lov¿ltár 46-ík ezA-
mú eredeti okmánya szcrint.
182
пеш javasló Арог 1st van nak megizeni, bogy mig Kolonie»
hoz folyaniodhatnék, fejét lábaihoz téteti ; mire a gazdag úr úgy
megijedt, hogy menten 10,000 forintot irt ala az onkénytelen
kölcsö'nre. •)
Szintoly röviden bánik el E r d é 1 ynek e korban legjele-
sebb fiával 15 et bien Miklóssal, kit az angol kovetséghez
kUldött indítványáért (melybeu oly fejedelraet jarasol, ki oszt-
rák herezegnöt tartson nejtil, de a töröknek évi adót fizessen)
perbe fogat, s fogva Béesbc klild.
így állván a dolgok, пеш esoda, bogy R á к ó с z i nralma
Erdélyben eleinte csak addig terjedelt. meddig fegyverei, s hogy
erdêlyi vezéreit : egy Toroczkay Istvánt , Mikes M i h à 1 y t,
Pekry Lörinczet, Teleki Mihály t (a nnagy"nak ne-
vezett fiát) csak badi-foglyokból teheti kuruez csapatvezérekké,
s hogy a székelység is csak akkor kezd mozogni, midôn S o m 1 y 6
és К ö v á r mar kuruez kézen roltak s Orosz Pal kuruez tábor-
nok bonczbidai szerenesés lltkozete megto'rtént.
Az enyedi polgárság, egy békés félszázad áldásaitól gaz-
dagon; s elszokva a zimankós idök kelleoietlenségeitol, egyálta-
lában nem örvendett, iuidííu márczius elején hirül vette, hogy
T о г о с z к a y I s t v á u. az egykori aranyosszéki fokapitáuy ,
csak elébb R a b u t i n bonczbidai szerencsétlen hadvezére. шаг
mint kuruez dandárvezeto, Enycdhez küzelít.
Hiven a Rabutinnak letett eskllhüz , azonnal jelentést tet-
tek a febérvári és szász-sebesi német 6rségnek, hogy siessenek a
szorongatott varos segélyére : mert ez Toroczkay 6'XK) emberé-
nek a 30—40 fónyi orséggel megfelelni nem lesz képes.
Segély sehonnan nem érkezett, s Toroczkay serge az
ellentállni nem biró városba csakugyan bevonult , elfogván és
Rákóczi hüségére esketvén Dicso-Szent-Mártoni Balogh
Z s i g m o n dot, a Rabutin által ide rendelt labanez kapitányt is.
Három napig mulatott a kurueztábor Enyeden, nem nagy
örömere a polgárságnak . mi u tan a még rendetlen csapatok requisi-
tióboz lévénszokva, ezta „meghódftott" városban nagyon is sza-
badelvüen gyakorolták : az élelmi-szereken kivttl más becscsnek
látszó pórtékára is kezet tévén.

'; Cserey.
 183
Maga Toroczkay pedig a vagyonosabb polgárságot kczdé
II. Rákóczi Fcrcncz hüségére beesketni , azegyház
és foi s к ola eloljárósága kivételével, kiknek ki-
hagyását hogy joakaratból tette-e, vagy ellenséges czélzatból ?
akkor senkisem Imita megmondani.
Még a kuruczhadnak Enyeden léte al att pedig, mind a tanaca,
mind a collegium titkon küvcteket kuldütt Szebenbe, ott levo
patronnsaihoz, kik által jelentik a tiïrténteket, s utasítást kérnek
a teendökre nézve. A kuruezok valószinllleg értesttltek e kuldött-
segröl, de mint P á p a i Páriz Ferenczirja: „a collegium-
nak épen semmi tekintetben nem akartak alkalmatlanok lenui, s
ellenséges szándékokat azzal szemben még ekkor elhallgatva
nyelték el."
Negyed napra Toroczkay 1st van odább mozdult,
Fehérvár felé, melyben németorség volt, állitólag épen oly czél-
ból, hogy a gyengén erfldltett helyet megostromolja : de úgy
látszik, vagy ostromszerek, vagy bátorság hiányában letett szán-
dékáról, s miután Tü' visen Apor I s t v á n gazdag csllreit
és kazlait, hogy a császáriaknak élelmül ne szolgàljanak, fei
égetteté, sergével átkelt a Maroson, s annak balpartján folíele
vonnlt, a vidéket útjában kiélvén és beesketvén.
Enyeden Toroczkay Balkó László nevll kolozs-
megyei nemes-emberét hagyta, mint biztosát, oly meghagyással,
hogy a német orségll várakba, száez városokba menekUlt nemes-
ség vagyonát irja üssze, s a varos i és vidéki népet Rákóczi
iránti hódolatra hajtsa.
A kuruez vezér eltávozta után a szAsz-szebesi s febérvári
orség, talán hogy Rabutin elonyomulásának útatkészitsenek,
egyre járatták kémeik által E n y e d e t. Ezek közül egyet, va-
lami szász ácsmestert. , ki vigyázatlanúl járt el küldetésében,
Balkó László, Toroczkay bfztosa elfogat, s az ekkor
mar Maro si! o g á t n á 1 állomásozó táborba kllld
Toroczkay a kém orrát , némelyek szerint füleit is
levágatva, útjára bocsátja.
E, mar a korszakhoz mérve ¡s barbar tett (Kérnek irántak
kor szokásos eljárás. S ze r k.) indokát klllö'nbözöleg adják elíí.
Pápai Páriz Ferencz az erdélyi múzenmban levo
eredeti kéziratában ez okot adja, hogy Toroczkay „az enye
184
diekre mar elfibb megboszankodott , de nyilváii nem mervén (?)
nekiek ártatni" a császári vezér által akarta az enyediekea bo-
szíiját to'ltctni, számitva ennek kémje mpgcsonkftásáért bekö'vet-
kezendö bosznjára. •)
Egy más, az elobbivel nagyon rokon, mondhatnáni után-
dolgozás 1777-böl, a szemtanu P á p a i P á r i z mondását oda
böviti, hogy Toroczkay , „az enyediekre magán-okokért шаг
korábban nebeztelvc, e kémet orrától és fiileitol megfosztva, sa-
ját csapatához (a császáriakhoz) visszaklildi, bogy igy az enye-
dieket a cgászáriak elótt gyülolségbe ejtvén, azonroszat, melyet
ö maga nem akart az enycdieken elkövetni, mások által hajtassa
végre 2).
Bármily élescn legyen itt a vád Toroczkay eilen ki-
mondva , в állltsa bar a labancz Cserey ugyan ez eseménynél,
bogy : „Thoroczkay István sok ezer kuruczokkal ott volt közel
Enyedhez, s ki is küldüttek hozzája segitségért : csak azért, hogy
a varos reformatusokból állott, a reformatusoknak gyönyörtise-
ges collegiumok ott volt, meg nem segéllé" : hajlandó vagyok To-
roczkaynak a kém irányában tett eljárását inkább némi könnyel-
müségnek, vagy katonai vadságnak, mint az enyediek elleni
roszakaratnak tulajdonitaui. És pedig a következö okokból :
Toroczkay józanon nem számíthatott arra, hogy Rabutin
azért, mert ö egy saját biztosa által elfogatott kémjével gonoszúl
bánt, a vétlen és védetlen Enyeden s a még ártatlanabb föisko-
lán töltee boszúját.
Toroczkay nehezen lehetett az enyediek eilen, kiknek
vétsége nines is kíemelve, nagyon boszús , még kevésbé pedig
a collegiumra, melynek eloljáróságát — mint fölebb mondatott
— eskttre sem kötelezte : a miböl inkább lebet e tudomanyos in-
tézet iránti pietást, mint annak gyüloletét kimagyarázni.
') Hie voro dictum fabrum exploratorem uteunque oxamiiiatnm, in-
honosto vulnero naso truncari et ad suos redire jubet , pridom Enyodion-
sibus infonsus, cum aporto ipsisuoeero non a udorot, ijisos
in invidiam apud militiam Caosaroam adducoro otc. cofritans, etc.
J) Stephanus Thoroczkay viso homino, ut erat Enyodiensibus dudum
int'onsus, privatis de causis, jubet do naribus et labiis mutilari , atquc sic
ad suos, nompo praosidiarios Górmanos rodiro , quo ita Enyedionsos apud
Caosaroam militiam in mordiam adducorut, inainmqne il hid, quod ipse civi-
bus Enyodiensibus inforro noluerat, por alios ¡iifereudum juberet.
 185
Az sem értheto, liogy eg}- 0000-nyi hadnak saját kézre mü-
ködü tábornoka iniért ne tölthette vagy merte volna boszúját töl-
teniegy védtelen vagy niegliódolt városon, midón ez hatalmábau
volt. De Erdélyben mar ez idoben, sot nioudhatnám sohaseni
volt oly vallásos gyUlolség , bogy Cserey szerint az uuitárius
Toroczkay, Enyedet a reformatnsok tudományos intézete meg-
semmisítéseért adja zsakmányúl. Annyival kevésbé pedig, mert
Toroczkay mivelt ember volt, s mert az enyedi tanoda áldásait
az unitáriiisok csak úgy élvezbették s élvezték, mint a reforma
tnsok.
Honnan tehát ez állítás ? Azt hiszem erre könnyebb lesz
felelni.
Ismerjtlk a Rákóczi-féle forradalom szerencsétlen kimene-
telét; igen az ezután beköszöntött polit ik ai viszonyokat.
A kozvéleménynek az enyedi reunías végett valakit áldo-
zatul kelle hozni, — úgy de — a császári geuerálist nem volt
szabad; — a várost, vagy collegiumot józanon nem lebetett.
Esett tehát a vád Ssszes súlya a maga t mar nem is vedhetß
Toroczkay Istvánra.
A szegény enyediekre nézve azonban mindegy vala, ki
volt, mi volt az ok : a keserll eredményt nekiek kellett elszen-
vedni.
R a b u t i n úgy látszik példát akart adni a császáriaktól
elpártolni akaró városoknak, s e példàra E n y e d , mint a mely
magyar es reformait lakossága miatt a hadvezéreknek sobasein
birta nagy rokonszenvét. legalkalmasabbnak látszott.
Báró Tige ezredes és szász sebesi paranesnok paranesot
kapott, hogy Enyeden a kém elfogatáeáért a boszú mtívét hajtsa
végre, a várost a folds zinérol törölje el.
Tige rendes hadai mellé zsákmány reményétol ösztö'nzbtt
szászokat, oláhokatés orményeket is vevén fel ■) éj idején, bogy
az enyediek a közelgö vészt annál kevésbé gyanitsák, megin
dúl, úgy hogy épen virágvasárnapja reggelén (mártius 13-ikán
1 704.) ér a varos ala.
Mintegy reggeli 8 ora lehetett, midöu Tige ezrede és
rendetlen csapatai a városba beto'rvén, a kastélyt körlllözönlek.

'i Páriz-Pápai : „qni e s.ixonibus, valauliis, anneiiis. aliisque crevit/

Századok. 13
 18G
A fenycgctések, söt mar is elkövetett rabias és vérengzés
tudatja a néppel az iszonyu sorsot, nielyet R a b u t i n rea mért.
Némelyek — ezek küzött Cserey szerint az enyediek — több-
szür folyamodtak segélyért az Enyedhez közel táborozó Torocz-
kayhoz, söt állitolag ez meg is igérte volna azt : de ez állítást a
szemtanú Pápai Páriznál nem latum , a mi tau arra mutat, bogy
az enyediek abban bizva, csakngyan harczhoz készlllten vàrtàk
Tige ezredest, niely atóbbi véleményt ámbar Pápai Páriz s
utána mások mellözik, annak felemlitésct valószinübbnek látom
— a következö okokból :
Az isteni tisztelet ünnepnapon nem szokott nyolcz órakor
kezdödni.
Toroczkay segélyre hivatását többen említik : még oly Líte
les torténész is, mint Cserey, ki bar el reiben néba elfogult, az
adatokra nézve bu szokott (?) leuni.
Nem valószintt, bogy több ezernyiböl álló tábor kozeledése
¿szrevétlenlll maradjon oly idüben, midon kóborló badak miatt
a varos magát kiállított örök nélkUl sem bagybatá.
Mert Pápai Páriz állítása szerintis a nép egy része s ezek
küzött E n y e d i I s t v á n tanár is a varos l'eletti szölöhegyekre
— valószintílog a collegium t'elett küzvetlenlll emelkedö O r-
hegyre meuekllltek, miutáii a bekövetkezett csata folytán töb
ben harezolva, a városon kiviil, klllönöseu az Urhegy alján es-
tek el.
Mert a collegium beesesebb bolmii apinczékbe voltak rejt-
ve ; s végre mert Pápai Párizt a kesöbb bekövetkezett évek ösztö-
nozhették , bogy néuii tartózkodásból a várost teljes tétlenség
szinében tüntesse fel mürében.
Figyelmet érdemlo, és cddig senkinek fel nem tllnt körlil-
mény, hogy taiiodánk mar említett beiratási (subscriptionalis)
konyvében azi 702 ik év 3-ik áprilisében subscribált „Martinus
Csernatoni" nevé után ez áll : „Vagus, cujus negligentiae
tribueuda uunquam satis deploranda, illa et civitatis et Collegii
hostilibus armis facta ruina." Mely korlllméuy, miután itt a „neg
ligentia" alkalmasinta kiállított ürségre vonatkozik, szintén né-
zetem mellett szól.
Bármint tortént legyen, annyi bizonyos, hogy báró Tige
tabora a kastólvt körlil-özönle, s miután a várt segély sehonnan

( .
 187
sem érkezett, a kastély g) önge falai pedig — kivált ágyuk ei
len — épen nem látszottak tarthatóknak : a kastélyba zárkózott
polgárok elökelöi jobbnak látták kérelenire venni a dolgot.
Egy kllldottség induit ki Pápai Páriz Ferencz, Ko-
lozsvári István tanárok, Csepei And ras, В ajes i
A n d r á s reformatas- es a szász pap К rainer J á n o s vezér-
lete alatt báró Tige ele, kérvén azt, hogy a vétlen városnak
és népnek kegyelmezzeu.
De az európai hirtt nyelvész Pápai Páriz ékes szónoklatá-
nak sem sikerült a vezért megindítani. Az ezredes egyszerllen
azt felelte, hogy neki uem áll liatalmábau egyebet tenni , mint
a mit R a b u t i n rendelt.
Erre csak annyit kértek, hogy legalább az egyház és col
legium épUleteinek kedvezzenek : de a Tige által sem zaboláz-
ható rendetlen csapatok mar mindent lángba boritottak volt, az
egy colleginnion kivlll.
T i g e a sok kérésre annyit engedett , hogy a kastélybe-
liek vigyék át családjaikat a collegium udvarára, s itt nien-
tek lesznek, ha esendesen maradnak. Mind e mellctt a tüz ide is
elharapózott, a collegium is rommá Ion, s az ide nieueklilteknek
sem lehetett sokkal jobb sorsnk másokénál ; legalább az adatok
a palástolás daczára, melyet a késóbbi korlllményck cléggé meg-
fejtenek, oda mutatnak, hogy ezek is kiraboltattak, bántalmaz
tattak, söt nagyobbára meg is ólettek.
És ekkor fejlödhetett ki egyrészrol a mar ügyis mindent ve-
szélyben látó íérfiak éstanuló ifjak, — másrószrol valószinllen
Tige hátramaradott rendetlen csapatai ko'zött a végkétségbe-
esés hareza, mely számosak életébe kerlilt.
Több mint kétszáz volt csupán az elesettek száma , нет
száraítva a tehetlen aggokat és gyermekekct, kik a várost telje-
sen fölemesztö lángok áldozataivá lönek.
Még a nagyobb egyház tornya és harangjai is tttz által
emésztettek meg, a mi mutatja, hogy az exequens sereg, melynek
egy órai rabias volt engedve, nemesak kényszerból, hanem
kedvteléssel és szenvedélylyel járt el.
Ugy kell lenni, hogy a kegyetlenkedést maga Tige ezre
des is megelégelte,s ragadománynyal megrakodott scrgénck csak-
hamar takarodót fuvatott; mertaminden irányban? de legkivált
13*
 188
Toroczkó felé meneklilt szerencsétlcn nép csakharuar vissza-
térhetett, hogy sebesiiltjeit fölszedhesse, lialottait eltakaritsa éá
balsorsát megsirassa.
Az elesettek kózlll kevésnek orzé mcg nevét a torténet és
hagyomány ; csupán a harczban elhallott tanulókról értesité *) az
utókort egy fali felirat, s azon egyszertt emlék, melyet A 1 só-
F e h é r megye fobirája P ti в p ö к i Péter ezek emlékének az
О г h e g y alján oly foltétellel emelt, hogy ót is az elesettek mellé
temessék, s a fotauodának e kápohiaszerli emlékre gondja le
gyen. Ma mar csak helye van, az úgynevezett К á p o 1 n a d o m b.
Ez elesettek a következök :
Debreczeni Istváu, contra-scriba s a rbetorica ta-
nitója.
H z á s z h a 1 m i G y örgy, esklldt diák, a poética classis
tanitója.
Szotyori Imre, Dobolyi Fer ene z, Szotyori
Gergely, Bányai VáradiJános, Krizbai Gyö'rgy,
ZágoniAndrás, Maro s-V ásárhelyi P é t e r, Kaposi
RigóSámuel, tógás diákok.
A polgárok ko'zlll : Szalacsai 1st van gyógyszerész,
Kézd i- V ásárhelyi P é t e r kántor, Ferencz Péter egy-
házfí.
Nehéz-sebesllltek voltak :
Magyari István, AjtaiAndrás, V aj a i G y Í5 r g y,
Szemerjai György t6gás diákok, s Enyedi István
tanár 12 éves fia.
A föntebbieket s többi polgártársaikat tisztességesen eltemet-
vén, s benno'k iinmagukat megsiratván, inert hisz melyik enyedi
polgár nein ves/.tett el legalább egyet szerettei kiizlil ? — vissza-
tértek a romhalomból Toroczkóra, mely a menekvôkkel szive
sen megosztá fedelét és kenyerét.
A szerencsétlen enyediek, mig roinjaikról a vért és Uszkök
kormát letakarithatnák, míg fejbk folé a nyár kévéibol legalább
egy szalmafódelet boríthatnának, az cinberszeretö toroczkaiak-
nál vonták meg magokat, s a tanoda ifjúsága épen a Székelyko
barlangjaiban, bol a hagyomány szerint eloadások is voltak.

*) Csak értesité, mert 1849- ben ez is megsemmisült.

 189
E kulönös viszonyra sajátszerii vilàgot vet egy, a toroczkai
unitàr egyhàz levéltárában maig is meglévo eredeti szerzodés-
levél, melyet az odavaló lelkész ùr szivességébôl itt közölhetek.
Ez igy hangzik :
„Mi В a j с s i A n d r à s, az enyedi Ecclésiának lelkipàsztora,
es azon tractusbeli szenttársaság Seniora, К о 1 о s v á r i I s t-
vánésEnyediIstván,az enyedi Collegiuranak Professori —
VásárhelyiMihály, az Viugárdi nemességbül alió ecclésiâ
nak tanitója, enyedi Civis, adgyuk tudtokra mindeneknek, a kik-
nek illikezen dolgot. Elsöben ishálaadással magasztaljuk a mijo
Istenttnknek kegyelraességét, hogy о felsége e mi nemzctllnk eilen
gsrjedezö haragjáuak tüzét úgy tartóztotta, hogy bennUnket el
nem törlött egésszen, s nevezetesen a Toroczkó várossának la-
kóit, becsületes atyánkfiait, arra méltóztatta, hogy lehetne ezen
hely refugium egy ideig inincklink is, az Istcn haragjának tllze
s fegyvere alól kiszabadult embereknek. Mely dologban mutatott
hozzánk való kegyelmességekért Isten ezen várost àldjameg, és
minden romlástól örizze, szivünkböl kívánjuk.
Recognoscàljuk pedig, hogy midön Isten itéletéból, mind
sok àrtatlan sebesek, s másképpen is, a természetnek megromlott
rendin az halál által elköltözendo enyedi atyánkfiainak temetteté-
sekröl (hogy lenne szabad minékllnk ez városban a mi halottain-
kat magunk praedikátzióinkkal, s rendUnk szerint eltemetnlink)
requiráltuk vólna per debita media ezen Toroczkói Ecclesiának
igazgatóit : ne inhibiálnák 6' keg\ clmek e dologban való igyekeze-
tttnket,tetszett6 kcgyelmeknek, Tiszteletes Esperes D e r z s i P á-1
és Fö Biró SzaniszlóZsigmond uramékkal consulálni.
Kikkelegyütttöttek tf kegyelmek ilyen választami kéréslinkre :
hogyha ökegyelmektöl proponáltatandó conditióknak annuálunk,
ö kgmek a mi mostani romlásunkon keresztyéni indulattal szá-
nakozó jó Uraiuk atyánktiai, nem coutravertállyák ezen isteni-
szolgálatunk szabadságát oz Torozkó Várossában; melyek ezek
vóltak :
1. Minden halott f'elett legyen szabad reformata religión
levo enyedi lakosoknak magok religióján levo predikátziót tétet-
tetni magok Tanitója által, énekléssel cgylltt, akár azon háznál
a hol a halott fekszik, akár annak temeto-helyén- de az ha-
lottat más hàzhoz ne vigyék predikatzió-tétel végett, 2, Ezen

y
190

mostani engedelemmel ue praejudicálljunk serami uévben az To-

roczkai Ecclcsia eilen. 3. Kivánták azt a Toroczkai Ecclésia
tiszteletes Elöljäroi, hogy a házból való kimozdittatása után a
testnek a mi éueklésitnket excipiálják az ö kegyelmek deáki
soltar énekléssel, helyhezvaló dedactió alatt, melyet mindazon-
által kivánnánkokegyelmektolpro sua iu nos ostcnsa hactenus pie
täte. 4. Ezen engedelmek ö kegyelmcknek mihozzánk cassáltas-
sékproarbitrio,aznii, Enyediek haza telepedésltnk után.Ezekreaz
Ö kegyelmek kivánságára, a mint ü kegyelmek kivánják, magunk
szem61yUnkbcnsnevunkalatt annuàlunk bona fide, kötelezzilk ша-
gunkat, bogy sine fraude, söt cum gratiarum actione ismerjitk,
s ha Isten éltet, kiváuatosabb dologban készek lcsztink, sot
Atyánkfiait is kényszerítjíik Isten neveben, az ö kegyelmek jó
akaratjokért való hálaadatosságra, mellyelö kegyelmek bennlin-
ket romlásunk után házokban fogadtak, *s hozzank mutattauak.
A mi pedig nózi ez varos akármely religión levo Fóldes
Uraik tí kegylmeknek ezen varos lakosival való dolgait: látja niin-
den ember azt, hogy mi alaesonyabb és kissebb emberek vagyunk,
kivált IstenUnknek ilyen reánk boesátott itéleti alatt. mintscm mi
azokhoz vagy szólhassunk, vagy kivánjunk is szóllaui.
Az Úr Isten oltalmában ajánljuk e Városnak minden ren
deit, 's kérjltk tí felségét, adjon neklink is örvendetes alkalma-
tosságot, melyben mi is szeretetlinket 's hálaadó voltunkat ezen
varos minden lakosihoz (melyre igérjltk is magunkat) mutathas
suk meg.
Datum in Torotzko. Anno 170 1, die 8. Aprilis. Hajtsi András
N. enyedi Ecclesia Lelkipásztora ós azon tractus Seniora. P. H.
Kolosvári István, N. enyedi Professor. P. II. — Enyedi István
Nagy Enyedi Professor. P. H. Vásárhelyi Mihàly P. H."
Az l704-ki nyár folytál)an az enyediek lassankc'nt vissza-
vergödtek városukba ; holyreálliták a szétrombolt fészkct, s ha
volt egyetleu szöglet az ösi telken, mcly ha csak valamcnnyir с
is vedé szél és esö eilen a csalad megmaradt tagjait : örömestebb
telepedtek ide, az édes magokéba, mint másutt éltídjenek masok
ingyen kcgyelméból. A tanoda tagjai is visszatértek, észo'ldágak-
ból készített kalyibákban laktak.
Az egyház erélyes férfiai, a mellett, hogy a megszomorodottak
 191
szivébe a vigasz malasztjait csepegtették : a legszentebbrol sem
feledkezének meg.
Az Urnak haza is helyre Ion lassanként állitva ; a roraok-
tól, itszköktöl kitakaritatutt a boltozatos hajlék ; a megolvadt ha-
rangok o'sszeszedctt crczdarabjaiból egy kis hara ngot öntettek,
s midön mindez készen volt: nicgvonatá a harangot Baje si
Andràs uram.
Nein volt Enyeden oly lakos, ki a kis harang szomoru
hangjara könytit ne érzett volna szempillái alatt ; àhitatosabb
tömeg sohasem jeleut meg Istcn trónzsámolya elött, mint e na
pon Enyeden.
Az agg lelkipásztornak toredelines szavait a bünbánó és
nyomorsrtjtott hallgatóság sohajai és zokogása fojtdk el, sa mint
az iraa elhangzott, mély esend állott be, hogy az elfojtott zokogás
után, cgy szivreható linnepélyes pillanat álljonbe. Az agglelkész
felszólitotta hiveit, hogy az égnek büneik miatt tórtént látoga-
tasatjövöre kikerülendök, járuljanak ünnepélyes fogadalom té-
telére és annak eskllvcl, aláirással megpecsétlésérc, mely szóról
szóra ekként követkczik :
„Igen megszoniorodott szívvel és lélckkel emlékezvén N.-
Enycd Várossa, és abban az idöhcn élt Ekklósiák arról az Isten-
nek igaz itéletérol, melylyel látogatta Isten ez hazát, soha el
nem felejthetö, elégségesképcn meg ncm siratható romlást bo-
csátott vala. melyben tííz miatt az egész Varos porra és hamúvá
tétettetett, a midön szép Kastélyunk tornyaival, abban levo szer-
számaival, sok szép jókkal, Temploma és Tornyával, három szép
harangjaival, a keritésben levo Kamarákkal, azokban levo sok
szép jókkal, sok esztcndökre letett szàmtalan buzájával, hordó
boraival, letétetett pénzbeli sok kültségével mcgcmésztetett; ke-
gyetlen fegyver miatt clhullottak , niegölettek sok siratásra és
jajgatásra mcltó, szép és jóreménységíi lija Deákjaink s városi
becsttletes Ifjaink, kozép és ó'regrendtt Atyáuküai, némelyek pe-
dig tüz által mcgégtek, sokan a fttst mián megfiíladtanak. Kik-
nek szomorú roralásokon 's csetcken keserves sirás, jajgatás cl-
hatott szintén a szomszéd falukba is, égo Házainknak ftistivel
egybe. Vajha anagykegyelmüszent Úr Isten tobbé ily keserves
csapását reánk nem bocsataná !
Eszébe juttatta sok Istonfélo Tagjaiuknak ez az Isten szomorft

<
 192
itélete. azt a mennyei igaz Úraak mind igaz itéleteit, mind pe-
dig irgalmassàgit, melyet cselekedett cnnekelötte circiter 45
Esztendökkel ezen Varoson.*) midön a Pogányoktói a Városnak
Kastei ya és benne levö keresztyén Atyánkfiai szorongattatván,
csndálatosan az Igten az égból szállott tiiz által megrettentvén
a Pogànyokat. és megszabaditván, fogadást tettek volt Igten elott
arról, hogy Esztendöröl esztendöre azt a Napot, mellyen Igten
oket oly csndálatosan megszabaditotta, megszentelnék, könyör-
gésckkel, bo'jtolésekkel, Isten Igéjének hallgatásával. De a sok
szomorú változás fogadásokat csakhamar felbontotta, mellyért
is az idötöl íogvaazlstennek sok s ktilbmb-khiombitéletit szenvedte
e Varos. Mellyeket szomorúan forgaftak elméjekben e Városnak
és Ecclésiának Istenfélo Tagjai. Ennek okájért, tetszett kicsintól
fogva nagyig minden rendeknek : Egyliáziaknak és külsöknek,
Férfíaknak és Asszonyi állatoknok, Fiú gyermekeknek és Leá-
nyoknak közönsegesen, laten s Angyalok,söt e világ elött, az Isten
haragjának engesztelésére való igaz poenitenczia tartásnnkat
s Ö Felségéhez való megtéréstiuket (hogy Városunk s EcclésiáDk
Isten elott kegyeluiet nyerhctne, és még valaba áldott kezeivel
romlásunkból felépíttené) ilycn fogadásokat tenni :
1 . Hogy azt a szomorú emlékezetü Napot, Diem Domini
cain Palmarum. Esztendímként emlékezctben tartjuk, azon a
Napon solemniter az Isten itéleteinek és csndálatos szabaditá-
sának hálaadással való emlegctésivcl, Künyórgéssel, ésbojtolés-
sel Istenek szolgálunk, a/. L'rnak haragját cngesztelni el uernmú-
latjuk. Ezt pedig fogadjuk ncincsak magunk személlyilnk
iránt, haiieni még a Fiaink, s Leányaiuk, seit a mi inaradé-
kaink iránt, uemzetségrol nemzetségre. Hogy pedig az idíinek
változási ebbeli l'ogadásuukat se a mi gycrmekeiuk se maradé-
kainknak clméjckból el nc torülhcssék : idöröl idöre, esztendöröl
esztendöre a Nemes Városnak cloljárói jó idején tartozzanak el-
méjekre adni a T. Tanitóknak, a kik is tartozzanak annak az
Innepuck megszentolése feltíl, azon a napon pedig, Inneplésnek
okát elüszámlálni, emlegetvén megkescrcdett e Városnak ilyen
szoïnyil romlását ; bogy pedig még magot bagyott az Isten аг
O I lazaban Istcnnek nagy-alázatos szívvel megkoszó'niii.

*) Ax 1658-ki t.itái táiiijulásra vunatkozik.

 193

2. De hogy a mi poenitenczia tartásunknak megvilágosí-

tásában mégis fogyatkozás es nagy csorba ne légyen : fogadjuk
azt is, hogy annak az Innepnek megszentelését, melyet ennek-
elötte Istennck elottc fogadtak volt a Városnak lakósi, midön a
fellyebb megirt mód szerint csudálatosan az Isten a Pogányok-
tól megszabaditotta, — megnjitani készek leszltnk azidotájban,
melyen az Isten e Városnak lakosin kegyelmesen véghezvitte,
úgy mint István király napja elíítt való Vasárnap. Miis azon a
napon kicsintöl fogva nagyiglan könyörgessel, böjtölesscl, alá-
zatos magunk-viselésével az Ur Isten haragját engesztelni, és
olyan csudálatos szabadltását hálaadással emlékczetben hagyni
el neni múlatjuk. Mellyet is hogy az Urnak nevében el követ-
hessitnk : Tartozzanak az T. Egyházi szolgák kibirdetni annak-
elötte egy héttel.
3. Tagadhatatlan dolog, e Varos Lakossainak sok szép ol-
tözeteket, Selyem és draga Posztó pompas ruházatjokat, az Asszo-
nyi embereknek bnja Fátyolokat, vékony draga patyolatjokat,
arannyal ezüsttel varrott fökötöket, ingeket, az ellenséggel Isten
levonatta, sokakat mezitelenségrc, paraszt és koldus rubára jut-
tatott, mellyel megbizonyitotta az igaz Isten, hogy 15 Felségénck
neni kedves az czifra köntösben bujálkodó szívünép: aem tetsz-
vén а mi Istenllnkuek az, méltó, hogy poenitenczia-tartásunknak
a valóságát az ollyan öltözeteknek lejárásával is bizonyltsuk
meg. Ne légyen senki közUllllnk, se Nemes, se nemtelen, a ki
ennekutánna ollyan czifra ültüzettel az Istennck haragját ujjolag
Városunk eilen felgerjessze, mivcl nem tudjnk, hogy mit mért
az Úr Isten még a ko'vetkezendükre is ! Ha valaki vakmerokép-
pen ez eilen a fogadástétel eilen viseli magAt, nem gondolván
az Istennek rajtunk általnient szomorú itélctivel: tehát n;incsak
az Egyházi Bzolgák tartozzanak közßnsegcs hellyen meginteni,
ínegdorgálván az Istennck bêszédébôl, hanem az Ecclesiasticum
Consistoriumnak Ccusiirájában is incnrrálljon.
4. Azt is fogadjuk, bogy mind maguukból, Felesége'inkból,
Gyermekeinkböl Házainkbol, söt egész Városunkból is minden-
féle biínüket kiirtani el nem mulatunk : nevezetesen a károiuko-
dást, gyilkosságot, paráznaságot, lopást és egyéb czégéres bttn-
ben lélekzokct nem erszcnyeknél fogva bllntctjuk, hanem érde
 194

тек szerint. Л kegyesség gyakorlására pedig mindeneknek jó

példát adni igyekeziink.
5. Mivcl tudjuk azt mindnyájan, hogy Úr Isten elött égre
kiáltó bün a szegényeknek meguyomorítása, melyet nagy mér-
tékbeumunkálkodik a rcndkivlll való ursora (uzsora): tizenhárora
pénzt — 's még többet is venni száz pénzre, — 's annak
is az usoráját a summa pénzbol venni ki. A kcresztyén orszá-
gokbau pedig teljességgel hallatlan dolog(?) usorának uso
ráját venni, mindenattmegelégesznek száz pénzre tiz pénzt venni
legfeljebb ; sok országokban, városokban, tartományokban alább
is. Kivánja töllink a mi Istenllnk, hogy tobbé igy не rontsuk
kercsztyén felcbarálikat.mcrt igazpoenitenczia-tartásunk szegény
szllkölködö atyánkfiainak nem romlá-uikat, hancm épUleteket
kivánja, Isten beszédc szerint.
A feljebb megirt dolgok megtartására igérem és kötelezem
magamat bona tide et conscientia. Én В a j t s i A n d r á s, minis
ter Ecclesiarum vicinarum m. p. Kolosvárilstván (tanár.)
Én Páriz-Pápai F e r e n с z, N. enyedi Collegium professora.
Én Baj tsi Samuel N. E. Eccléziának lelkitanitój a , m p.
Joannes Kr eme rus evang. pastor N. E. m. p. En Pa-
takylstván Collegium seniora, nomine et persona totius sub
scripsi m. p." S még más nyolcz, részben esklidtdiák.
Ezt követi 48 enyedi kozpolgár aláirása.
„Az Istenfélo asszonyi állatok képekben iratták be a ne-
veket örök emlékezetnek okáért 44en. Kik között elsok ezek :
néhai t. tudós erdélyi reform. Püspök Tófcus Mihályúr
özvegye К ú n É v а т. p. Néhai t. N a g y- Á r i J ó z s e t' LIr oz-
vegye Tófeus Maria m. p. Néhai Szikralstván N. E.
haduagy özvegye H u n y a d i Anna m.p. stb.')"
Az indokolhatlan véres eset mcgtortént ; a több ezernyi la-
kosságú varos félszázados industriája, több száz ember életével
egylltt megsemmisitve , egy közintezet, melytöl Erdély értelmi-
ségének legalább is egyötöde szellemi elömcnetelet nyerte, egy
egész nemzedék számára bezárva.

') Lásd Dij)sa¡ Szabi István : „Erdélynek s Nagy-Euyed városának

két rendbou esett ¿getésének , sarczoltatásáuak , raboltatásának rövid , de
hítelos históriaja." N.-Enyoden, 1838.
 195
A torténelem feljcgyzé az iszonyii tettet, s az emberien érzo
kebel megilletödve all meg az egyszerii polgárság gyászba öltö-
zött tömege elött, mcly a szenvedctt csapásért önmagät okolva,
igaz töredelmesseggel niagära vall, es szent fogadalmakat teszen.
De a torténelem kritikájának kötelessege egy lépéssel to
vább mcnui, s kérlelhetlcnlll arra vagy azokra utalni a bünvád
súlyát, kik azt az Isten és az utokor elött megérdemlik. A lcg-
közelebbi kor hallgathatott, vagy elsimithatta a torténteket f'éle-
lemböl, de másfél szász év múlva a historia mar kimondbatjaaz
illetök felett is igaz itéletét.
Az eddig ismert adatob Enyed 1704-ki nagy romlásáért.
— Vádolják Toroezkay Istvánt, azon könnyel-
miiségéért, hogy a császári vezér haragját, bar valószinllleg nem
akarva , egy csekély népességlt városra vonta, nem annyira a
kém megcsonkittatása, mint a meg nem védhetett városnak
idö elötti átesketéséért R á к ó с z i pártjára, a mi által Rabutint
mintegy provocálta. (Bar с tekiutetben az utódok is tanultak
volna !) Mentik annyiban, hogy ily eredményt az ö hibaja miatt
másokra nem várhatott, 8 bogy egyideig Enyed védelmét lehetsé-
gesnek, késobb saját erejét is elégtelennek tartotta.
— Vádolják a szcrencsétlen várost is jóhiszemttségoért ; a
mennyiben a szavát uem tartható kiirucz tábornok segély-igé
retében bizott. A mire azonban nines eredeti adat. De kik forra-
dalmi idöket éltek, jól tudhatják, hogy ily idökben hinni és nem
hinni, bízni és nem blzui egyaránt nehéz, s egy pár-ezernyi la-
kóju varos polgársága háború idején alig tehet egyebet, minthogy
a közelgetö nagyobb erönek nieghódoljon.
— Vádolják Tige ezredest, ki elég oktalannl vag/ rosz-
akaratulag, rendes ezredéhez még rabia sravágyó népet sein szé-
gyenlt egy kis varos polgárai eilen vezetni. Menthetné az, ha erre
parancsolata volt.
Vádolják Rabutint, ki Toroczkay tettéért egy
szerencsétleu és tehetctlen városon vett veres boszut, évtize-
dekre megbénitva egy tudományos intézet jótékony batását,
melynek eloljárói óvatosságból, még beesketve sem voltak Rá-
kóczi részére. És öt, ki erre föllilröl, mar az idö rovidsége
miatt is paranesot nem vehetett : nem menti fei sem Isten, sem
ember,— legkevésbé pedig a historia, p. szathmáry károly.
 Teniesvár, mint kósziklán f'ekyö fellegyár.

A Hurváth Mihály által. még Hatvani név alatt, kiadott

brtisseli okmánytár második kotetében egy királyi ndvari tiszt-
viselö elbeszélését lchet olvaeni, az 1551. év augustus kó utolsó
harmadában, September 11-ig, Erdélyben és Magyarországban
tórténtekrol. Elbeszéli nevezetesen a Castaldotól Erdélybül vett
azon örfimbirt, mely szerint б Petrovics Péterrel a Temesvár és
Becskerek átadása iránti szerzödest megkototte, és hogy ennél-
fogva Ferdinand király seregei ezen fontos két várat meg is
szállották.
Az elbeszélo, hogy ezújdon szerzett váraknak és vidékeik-
nek minüségérol fogalniatadjon, szlikségesnek találta, hogy azok-
nak némi Ieirását adja. Ennélfogva elnioudja , hogy Temesvár
(vagy mint kozlö iija : Tomaschwar) róna mezóségen, kemény
kósziklán épUlt, és mar magában a természet által bevehetetlen
erosséggé tétetett ; a vár helsejében hosszas és mély ásás után
a kemény kosziklában jó íorrásvizet találtak , raellette jó cis-
ternák is vannak, melyek ritkán szenvednek vizi fogyatkozást.
A „Tomisch" (Temes) folyó a vár mellett Iiömpölygeti bö vizeit,
és a vár eríísségét ncm-kissé emeli. Küzvetlen a vár aljában
(gleich unden am Sehloss ligt das Stell) fekszik a varos, mely
2000 házból áll, népes, és elég szépen épUlt. Báthory tart itt
2000 huszárt
A mi ezen jeleiitésbeu felttínik, kétségkivlll nem egyéb,
mint Temesvár t'ekvésének oly leirása, mintba valamely ká rp.U-
aljai, vagy erdélyi fellegvár volua. A logkezdetlegcsebb tudo-
inásba Utközik azon állítás, bogy Temesvár kósziklán éptilt. Te
mesvár vidéke hires a maga szép lapályáról, ismeretes volt haj-
dani vizgazdag kó'rnyékéról, mely hadi biztosságáiwk egyik leg
 19 7
lényegesebb részét képezte, es melyrßl a fenebbi királyi tisztvi-
seltinek is tudomása volt, irván, bogy Temesvár jó német fél-
niértfoldre csak li ¡i n s à g által ran kbrülvévc, melycn kereeztUl
scm gyalogolni, scm lovagolni, soin kocsin járni ист lebet. A
várba terni csak hosszú hidakon keresztül lehctséges : egyszerli
ezölbpök, melyek fatörzsökökkel egybekotvék. Haezek megyúj-
tatnak és lccgcttctnck, az ellenség ko'zelítése a várból dörgo'
ágyuk segítségével könnyen meghiusitható.
Hazánk él6 és álló vizei századok folyamában roppantul
luegtbgytak, és habar ezen tétel igazságát Magyarország minden
részeiben fei lebet tUntetni : alig lesz vidék, mely e tekintetben
nagyobb változáson ment volna keresztül, mint Temesvár és me-
gyéje. Az emberi munkásság mai napig sein szünt meg a viz
elemével birkozni az uralomért egyes terllletek fölött: de oly
esetet nem tnduuk. bogy hegyeket elbordott volna, miszerint a
kiiznapi slirgés-forgásnak belyet találjon olt, hol úgyis a látba
tárt mi sem korlátolá a déli jellemii égboltozaton kivül.
Mintán Temesvár vidékén emelkedettebb domb vagy szikla
nines, nem is volt soha : azt kellene babozás nélklll mondani,
hogy azl551.év némely magyarorezági eseményeinek leirója egy-
szerüen hibázott, midon Temesvárnak oly fekvésérol szól, mely
a termés/.ettel el leí i к e/i к . De ezttéve, tan könnyen igazságtalan-
ságot kovethetnénk el. A fenebbi elbeszélo ugyanis minden más
tekintetben sok biggadtságot és józanságot árul el ; az ese-
mények sok részletébe be van avatva, és nem mindeunapi ész-
lelG tehetséggel rendelkezik. Egyszerli tudatlanságot tehát fel-
tenni itt bajos dolog.
Azonban eezembejut, miként egy 1269-ik évi okiuányban
is olvastam egy Oronbos, azaz Aranyos heg y-röl, mely Csall6-
küzbcn létezonek mondatik. *) Eszembe jut, hogy gyakran vet
tern kezembe Temesvár várának kb'zépkori rajzait, melyekben a
látbatár kisebb-nagyobb hegyekkel be volt szegélyezve. Pedig
jó szemének kell annak lenni, ki Temesvárott tiszta idöben del
kelet határán valamely begygerincz kékellését megláthatja. Mind
ezen ó'sszetalálkozó jelenségek nem volnánake egyebek tévedé-
seknél ? Alig biszem.

•) Fejér IV. 3. k. 490.

198
A közepkori festök azt hitték, hogy törteneti festniényeik-
nek es mellképeiknek szebb hàttért nem adhatnak, mint ha zeg-
zúgos, kalandos alakú hegyekkcl és sziklákkal megtöltik : ámbar
ezen háttéraz eloállított eseményjelleniével, vagy szende szüzies
kifejezésll arczképpel sajátságos ellcntétben állt. Itt távol sem
egyes festök alanyias felfogásával van dolgunk, és ama sajátság
épen nemcsak az eszményies képeknél fordnl elö : hanem egy
egész korszak izlése érvényesité itt magát, mely a valódi ternié-
szetetis módositá, midön az ccsetáltal másoltatott.Azon korban a
zordonúl hasitott, kopasz hegyi vidék, tájképi eszményies szép-
séglll szolgált, annyira, hogy például a németalfoldi torténetfes-
tök, kik életükben tan sobase láttak sziklahasadásokat, és kö-
tömböket a természetben, azokat képeik hátterélil festeni szeret-
ték. VegyUk Hemmling és Van Eyck némcly tájképeit ; vajjon
az ott látható meredek szikIaci*úcsok eredetieivel Haga, vagy
Harlem, BrUgge vagy Mastrich, Ypern vagy Gent ko'rnyékén is-
merkedette meg a müvész ? Láthatjuk ebböl, hogy a festök azon
korban szószerinti értelemben más szemroel nézték a tájéket, a
tájképi szépségrôl egészen más fogalommal birtak, mint mi, vagy
más századok fiai ; és hogy táj-szépségi izlésllket a természet
oly alkotásaiban találták, melyek még honiak sem valának, és
a természet közvetlen hatásából a kedélyre sem magyarázbatók
ki. A törteneti képek a mttvészet ezen iránya alól nem szenved-
tek kivételt ; a mint is egy németalfoldi képen, mcly a 1 1000 szíiz
legendáját ábrázolja, Köln városának rajza felnmtattatik, körül-
határolva zegzugos szirtcsoportok által a háttérben. A miivészt,
ki oly közel élt Kölnhez, alig fogjuk gyanuba vehetni, miszerint
nem tudta, mily lapályos e varos vidéke. Eltért a természet va-
lóságától csak azért, mert annak lapályos minosége meg nem
felelt а tájszépségrol benne elö fogalomnak.
Ellenkezö irányban is haladt az izlés ; a tájkép felfogására
alkotott szem elfordult a kozépkor nézetétol, és mindinkább a
kozéphegységek szelidebb formáiban gyönyörködött. Nem csnpa
véletlenség az, hogy a tájfestészet egy hosszú idöszaka alatt,
Rnysdaeltöl az újabb korig, alig bányásztatott ki a havasok nagy-
szerüsége jelentékenyebb festményi fogalmazvánj-okra. Annak
ellenkezöje tortént, a mit a 15. és IG. századbeli tájfestokuél ta-
pasztaltunk.Ottis, hol Everdingen nektlnk Norvégia sziklaorvé
 199
nyeit es vizzuhatagjait elénk tilnteti : az éjszaki sark havasi vilá-
gát a német ko'zéphegységek jelleméhez igyekszik közellteni.
Mindenlitt szelidités, mérséklés. Svájcznak terraészetét
ezer meg ezer festöszem bámulta mar, de a rajzok kllionféle kor-
ban külonfélék voltak : míg a régibb korban annak nagyszerü
emelkedettsége, kalandos vadonsága tlikrözodött vissza a feste
szek vásznáról, e század elejétcil fogva a tájkép szelidítését, a
bavasok leszorítását eszközölte az izlés. Pedig a természet szá-
zadokon át változatlanúl ugyanaz maradt !
Ezen míveltídés-torténeti jelenségekre kellett gondolnom,
inidüii a magyar udvari tisztviselö leirásat olvastam Temesrár
vidékérol. Az 1551. év eseményeinek ismertetöje egy az iroda-
lomba átfordttott tájfeslo, ki mint ilyen korának izlósével toké-
letes oszhangzásban van, kinek lájképi szeme basonló azon fes.
tészekéhez, kiknek müvei a fenebbi sorokban jellemeztettek. A
hol a királyi tisztviselö azon néhány bét torténeteit elöadja : ott
a kortárs józan folfogását, s az igazság szeretetét fei lebet ismerni.
A valoságtól csak akkor tér el, midíín tájfestüvé lesz, midön Te-
niesváit sziklavárrá emeli, sziklába frtrt forrásokkal, cisternák-
kal, tóvében fekvö váraljjal. Nem hamisitási szándok forgott
tehát nála t'enn, — ü csak a tájéki szépségrol való izlés azon ha-
tása alatt irt, mely korát jellemezte.
PESTY FRIGYES

s
 A Maros-Portuson újabban fölfedezett ruinai
régiségek.
Régi és koztudomásu dolog, hogy azou a tersé gen, a mely
Gyula-Fehérvár és MaroePortus közt a Maros jobb partján elte-
rttl abban az idöben, a mikor a rómaiak birták Daciát (106 —
257 Kr. után) egy jelentékcny telepváros (colonia) feklldt, a
melynek nevé Apulum volt. Ezt a térséget az országút délnyu
gati irányban átmetszvén, kétrészre osztja, a melyek egyike az
országút és a Maros, a másika nyugat felöl az országút és a he-
gyek közt fekszik.
Noba igen valószinü, bogy a rómaiak álló tabora épen azon
a magaslaton volt, a melyen most a gyula-fehérvári vár emel-
kedik : az e tábor védelme alatt állott varos mégis jóval alább
éplllt volt a Maros mellé, és kozóppontja körülbelöl épen ott le-
hetett, a bol most Portus van.Már ba az ember Gyula-Febérvártól
Portus felé megy az országúton : a távolságoak mintegy barmadát
áthaladva, egy hidhoz ér, a mely egy soha ki nem száradó mo-
csárpocsolyát hidal át,és minden jelenség arra mutat,hogy a sa-
játlagos varos e mocsárnál kezdödött, és bosszukás petekör alak-
jában foglalta el a Maros kanyarodása által kepzödött szögletet.
A hely fekvése nyilt téren uagyon valószinüvé teszi, hogy
257-ben,midön a góthok elfoglalták a mai Erdélyt, e varos egyike
volt a barbar pusztitások elsü áldozatainak.Az akkori ido szokása
szerint az inkább rabió mint bódító jovevények az épületeket
felgyujtották, lerombolták, a mi értékest kaptak, elvitték, a la-
kókat vagy kiolték, vagy rabszolgaságba vitték magokkal, s igy
a varos helye pusztán maradván , bégyepesedett. Ehhcz járult
még, hogy az alatta elfolyó lassú Maros gyakori áradásaival sok
homokot rakott le, a mely a viz leapadása után mint futó-homok

\
 203

a szél befolyáea alatt halmokat és magaslatokat torlaszolt Ici,

a melyek а гошок egy részét ellepték. Idövcl erdö is boritotta
a helyet, és körülbelöl csak a 10-ikévszáz vége fêlé, a magyarok
bejövetele ideje tajan, kezdtek isuiét emberek e helyre telepedni.
Semmi biztos adatunk since arról, bogy mikor fedezték föl
e heiyeu legelöbb a római uyomokat : de azt biz onyosan tudjuk,
hogy a hely emberi emlékezet ota (elóbb fejedelmi, aztán királyi)
kamarai birtok volt, a niel vre a kamara a sószállitás konnyítése
kedvéért a mai Portusnak nevezett kis telepet a lapitotta.
A mióta Portus épült, Apulum területe, mint portusi határ,
mi veles ala jíitt. A kamara felosztatván a helyet parczellákrat
azokat haszonbérbe adta, és ezzel kezdödö'tt egy sajátságos ne
me a kizsákmányolasnak. Tavaszszal felszántották a helyet, és
bevetették törökbuzaval, öszszel a törökbuza betakaritàsa után
mindenik haszonbérlü neki esett abérlett parczellán а к . és kezdte
i'elásni, vagy helyesebben felturni. Ez ásásnak nem volt más
ezélja, mint a fold alatt lappangó alapfalazatok kiszedése, a me
lyek faragott kövekben,s jeles minoségü római téglákban, igen be-
cses épületanyagot nyujtottak. Ez anyagot ölbe rakták és elad-
ták, és ebböl épült a mai Gyula-Fejérvár nagy része.
Minthogy czéljokhoz képest a turkálók csakis a falaka-
rontottàk, a kbztbk levó foldet és roncsolékot pedig csak annyi-
ban bontották meg, a mennyiben szükséges volt, hogy a falak-
hoz hozzá juthassanak : igen természetes, hogy csak esetlegcsen
bukkantak olykor-olykor egy-egy becsesebb régiségre; azoubau
e gazdálkodás oly sokàig tartott, hogy ez esetlegesen talált da-
rabokból is egy nagyszerü régiségtárt lehetett volna megtöl-
teiii. ha t. i. olyan létezett volna.
Megtortént, hogy a térség n yugati f'elén, a uiely tudniillik
az országút és a hegyek kó'zt fekszik, taláu igenis hanyagul vit-
ték e turkálást, a mennyiben a felturt helyeket nem egyengették
ki, és igy a terlllet folszine oly egyenetlenné vált, hogy mar
nem is lehetett rajta szántani. Ekkor a kamara ezen a részen bc-
tiltotta az ásást. A keleti részen azonban laukadatlan erélylyel
tovább folyt a legújabb idükig.
A legújabb idöben pedig úgy tervezték a vasútvonalat,
hogy az Alvincz felöl joven fblfelé, Portus nyugati vége mellett
halad el, és az országutat open a fennemlltett mocsárnál igen
Századok. 14
204

hegyes szög alatt átszelvén, az országút és a Maros küzt az и.о.

plispök rétjén épitendo iudóháznál régzíklik.
E vasút tültése nieglehetösen magas, és hogy száruára a
megkivántató anyagot megnyerhessék, a toltés keleti oldalán, te-
liát köztc és az országút közt G— 8 ölnyi szélességii árkokat nyi-
tottak, azokat 3 lábnyira kimélyitették, és az azokból ásolt
anyagból tültotték fel a vasút toltését.
E lcirásbol látszik, hogy cz árkok épen aira a belyre es-
nek; a melyen az ásás darab idötöl fogva be volt tiltva. Mint-
liogy itt nemesak alapfalakat bontottak, liancm az egész földtü-
meget kiemelték : clore látbató volt, hogy csak némi figyelem
mellett meg kell hogy kapjanak minden régiséget, a mely e tö-
megben netalán lappangjde azt is meg lebetett jósolni, hogy
egy kipusztltott és kirablott varos romjai közt , a melyek még
azonkivlil számtalanszor kcrcsztltl kasul voltak turva, sok és ne-
vezetes régiségeket nem fognak találni.
E foltevést a kovetkczés igazolta. Mert noha a felásott te-
rlllet csaknem két holdnyi, egyebet nem kaptak, mint mindössze
hàroin feliratos fogadott oltárt, a melyek küzül a legnagyobbik
csonka ; ot darab ércz-szobrocskát, a melyek mind csonkákjegy
csouka és durva faragásu Jupitert, mész köböl ; aztán duna ese
répedényt, méesest, livegedény-türedékeket, téglát, faragott kü-
vet, oszloptoredéket elégnagy mennyiségben, de ezek közt sem-
mi olyast, a mi különös figyelmet érdcmelne; apró bronz töre-
dékeket, a melyek közt csak egynchány kules érdemel figyelmet ;
két fazakas format dombormüvek készitésére, és egy eserép szo
brocskát. Végre a mi a legbccscsebb, egy gyönyöril dombormüvel
diszítctt czUst-csészét, két czltsttányérral egyiítt,a mely utóbbia
kat a gyula-fejérvári pénzverdében be is olvasztották ; és szórvá-
nyosan lelt cgyes, csaknem az ismerhctlenségig kopott és meg
rozsdásodott pénzdarabok mellett egy cserépperzselyt mintegy
700 darab ezllstpénzzcl, a melyböl azonban csak Gl 2 jutott kéz-
be meghatározás és ismertetés végett. A mit egyesek alattom-
bau vásárolgattak a napszámosoktól, arról természetesen nem
lehet semmi bizonyosat tudni, ámbar épen az apróságok, mint
metszett gyürüfök, ékszerdarabok és effélék szoktak a legbe-
esesebb tárgyak lenni.
Az indóház feltültésére még kisajâtitott a vállalat egy ho
 205
mokdombot a Maros partján. Eiinek folásása egy temetöt fe-
dett ki, a mclybeu azonban mógeddig nein kaptak egyebet, mint
egy nagy kükoporsót, a mely a fedelébe vagott idomtalan lyuk
ntán itélve, ki volt rabolva. és szétszórt embercsontokat.
To'rténtek ugyan iutézkedések a kapott régiségek meg-
menté8C iránt : de miutáu a kapzsiság képes miuden ellenörkö-
dést kijàtszani, vajmi kevés az, a mi cddigelé az erdélyi múze-
nmnak jutott belölök. Maga a vállalkozó a miniszterium és a vas-
útigazgatóság világos rendelcte cllenérc clsajátította a szobrocs-
kákat, és a legszebb bronz tárgyakat, és a múzeum kikllldött
tisztviselöjenek csak azt adta at, a mi neki tetszett, vagy hclye-
sebben mondva, a mi neki mar nem tetszett ; és ez kltlfbldi cm-
bernél még nem esuda, de nevezetesebb az, hogy épen oly ba-
zafiak is, a kik legtöbb zajt Utöttek a régiségekért a mûzeum
nevében, legnagyobb tevékcnységet fejtenek ki abban, bogy a
legérdekeeebb tárgyakat szép csendesen zsebre rakhassák, —
csak emléklll !
Egyébiránt a lelt tárgyak részletes ieiràsa, a meuuyiben
tudomására lebetett jntni, meg fog jclenni az erdélyi mùzeum-
egylet évkonyvének legközelebbi fllzetében.
F -y H—k.

14*
 Konyyismertetések, blrálatok.
ni.
A magyar honvédolem tiirténete. H о г v á t h M ¡ h á 1 y „Kisobb Türté-
íielmi Munkái" I. kittot 149—246 11. Ráth МЛг kindnsa.

A „Századok"nak egyik föfeladata. torténelmi irodalmunk

minden mozzanatáról érteslteni, tàjékozui a közönseget. Mulasz-
tást kovetnénk el tehát, ha Hprváth Mihályuak „kisebb torté
neliui munkiHt", melyekböl két kötet ép mostjelent meg, és
más kettö még következni fog, hallgatással mellözuök. Az egész
gylijteményt nálam avatottabb toll fogja ismertetni ;jelenleg csak
az elsö kötet egyik érdekes monograpbiáját szándékom bemu-
tatni : a magyar honvédelem torténetét, a legrégibb idóktól nap-
jainkig.
Horváth Mihály e két kötetben megjelent kisebb munkái
uem jellemzik, mily fokon all most a szerzG a tbrténetirásban.
Nagyobb részük 20—30 év elött iratott, és minden változás nél-
klll vétetett fel a gyiljteménybe. Egy két értekezés elavult, de a
legnagyobb részt az ido nem tudta inég túlszárnyalni, és van né-
hány, mely ürokké becses fog maradni ; müvek , melyekben az
adatok hiányosságát valódi torténetirói szem pótolja, melyek-
nek egyes állitásait a halado tudomány kiegészítheti, némely
gyanitásait bizonyosságra emelheti, de lényegileg más eredmé-
nyekre nem vezethet soha, hacsak a most használt bsszes kút-
fök koholmányoknak nem bizonyulnak. Ez utóbbiak kozé szá-
mltom a „Honvédelem torténetét", melylyel szerzö 1842-ben fog-
lalta el akadémiai székét, és a melyet 1 7 év nuil va — mi közben
türténetirásunk óriási lépést tön elöre, és Szalay László mtivei-
nek legjavát irta — Salamon Ferencz jeles monographiajában
a magyarhoni török uralomról, a magyar hadszerkezet vázlatá-
ban alapúl fogadott el.
Nem akarok tllzetes birálatot irai, de nem is akarok hize-
legni, s azért néini hiányokat iskellérintenem, ámbar jól tudom,
hogy kifogásaimnak élét elöre kitöri a munka czélja, eredete.
Ohajtottam volna; hogy szerzö mélyebben bocsátkozzék a nem-

\
 207

zeti élet más rétegeibe is, raelyek nélkül az olvasó ko'zépkori

hadiszerkezetet tisztán fel sem foghat ; jó lett volna a hazai kut-
fók hiányait más nemzetekkel való osszehasonlitás által pótolni,
mert hason visszonyok közt hason befolyások alatt, hason intéz-
mények fejlódnek. De mindez nem fért volna egy akademiai
székfoglaló szllk kcretébe. A stylben is a rhetori hang árt sok
helyütt a torténetiró egyszerü nyelvének , mely nem hazañas
pathos, hanem a képek által szlil hatást, melycket élo alakok-
ként lelki szemeink ele vezet.
Szerzö értekezését négy korszakra osztja fei. Az elsö a hon-
foglalástól az Anjonkig, a második az Anjouktól a mohácsi vészig,
a harmadik az aliando hadsereg felállításáig vagyis 1715-ig, a
negyedik napjainkig terjed. E kilencz század alatt honvédel-
miink, raellözve a számtalan kivételt, nagyjában következöleg
fejlödött.
Honfoglaló oseinknél minden szabad cmber katona volt.
Az egyes törzsek kölcsönös védelemre valának kötelezve, de a
központi hatalom, a vezérek felügyelete alatt csak egyes, a vé
delemre kUlo'nosen fontos várak állottak. Szent-István a király-
sággal a honvédeleronek is más alakot adott. Neki sereg kellett,
melylyel magának bel és külellenségekkel szemben tekintélyt
szerezzen, a mire nem volt elég a személye korlili csatlós had, mi-
lyet minden törzsfö tartott udvarában. Szaporitá azt is, kivált
kttlföldiekkel , kiknek birtokokat adott, de a fosúlyt a várakra
fektette, melyeket a törzsfök kezeiböl kivett, várispánok ala he-
lyezett, és külo'nféle elemekböl alakúlt csapatokkal , várjobbá-
gyokkal megrakott, kik a katonáskodásért földbirtokot kaptak,
s a királyt mindenhová kovették. A valódi szabadok, az ország
nemesei, csak a haza védelmére fogtak fegyvert, és a határokon
átlépni nem voltak kötelesek.
István utódjai elpazarolván a várfoldek nagy részét, a ko-
zépkornak z s o 1 d j á t , seregltk fogyott, és gyengék lettek künn
és benn a hazában. A nemzet mint ilyen csak ritkán lépett fel.
Nem volt ok, melyért a nehéz tömeg megmozdult volna. A kö-
zépkori állam nem képviselte, nem valósltotta még azon érde-
keket, melyeknél fogva napjainkban az ország Ugye mindnyá-
junk Ugye. A kozépkori Magyarország egy családhoz hasonli-
tott, melynek tagjai mar mind nagykorúak , és ktllön czéljaikat
208

maguk érik el. Bizonyos családi emlékek, kegyelet я családfo

iránt, vérségi hajlam, különösen raegtámadásoknál közös mükö-
désre füzi össze mindnyáját : többnyirc azonban egyik is másik
is a legmerészebb vállalatokba bocsátkozik, a nélkul, hogy a
többi törödnek vele.
Az Árpádok végszakában bomlásnakeredtavárszcrkezct; a
birtok egyes föurak kezében pontosúlt össze, kik engedelmesked
tek, ha nekik tetszett. Háromszáz év alatt Szt.-István müve romba
doit, és az Anjouk, midön a trónra léptek, csaknem ott találták
magukat, hol Géza fejedelem volt a törzsfökkel szembcn. Azon
ban Kóbert Károly és Nagy-Lajos rendkivüli emberek voltak.
Behozták annyira mennyire a hübéri szerkezetet, és Lajos az
olygarchiát személyes tulajdonai által annyira magához tudta fúz-
ni, hogy Nápolyig, Litvániáig követte, és zászlóaljaiból — bandé-
rium, mint akkor nevezni kezdték, — 200,000 fegyverest állitott
rendelkczésére. Gyönge utódjai alatt mar torvényeknek kellett
gondoskodni a honvédelem újjászervezésérol.Zsigmond királynak
1435-ki czikkelyei behozták a portális militiát, a telekkatona-
ságot. A fötisztviselöknek tiszti bandcriumain kivlil , melyeket
hivataluknál fogva tartottak , és melyekre a királytól zsoldot
kaptak, minden nemes minden 38 jobbágy után egy fegyveres lo-
vast volt köteles kiállítani, kisebb birtokosok közlll többen egyet,
kasonló kulcs szerint. A birtoktalan nemesek fejenként fol-
keltek a vármegye zászlója alatt , s a király minden évbeu 3 hó-
napra felparancsolhatta öket a haza védelmére. Föelv azonban az
maradt, hogy a király saját kóltségén tartozik az országot vé-
delmezni, és csak clégtelenség esetében kelnek fel a föurak és
az egész nemesség portális katouáikkal.
Világos , hogy ezen hadszerkezet crös központi ha-
talmat tételezett föl , mely a hanyagokat kotelességiikre szo-
ritsa , a mi azonban csak Mátyás király a!att tortént. Hunyadi
János csatáit többnyire saját, barátjainak, s legföljebb a fenye-
gctett vidékbcli várak bandériumaival ез nemességével vívta.
Fia Mátyás mar az újkor embere volt. Lelkében a róraai legiók
lebegtek ideálként. Atlátta a portális militia s nemesi folkelésnek
gyarlóságát, és inkább pénzt kért az országtól zsoldosokra, kik-
nél az ó-kor fegyelmét és taktikai tokélyét akarta meghonosita-
ni. Ezen korban születtck az aliando hadak, a miben a török a ke
 209
resztyénséget mar egy századdal megelözte volt. Nem oszthatom
tehát szerzö nézetét, ki az ozmánokban csak vad csordát lát. A
jancsárokhoz fogható sercg nem volt akkor Európában, mert a
hires svájczi és a 15. század végén Cordova által nevelt spanyol
gyalogság volt oly vitéz, de nem állott fórfiakból kik gyermek-
ségiik ota a sirig csak katonák, és pedig fegyelmczett katonák
voltak. Mátyás hasonsereget állított volna szemben a törökkel,
és akkor talán a magyar alkotmány elöbb veszti vala el az arany-
bnlla ellentállási záradékát, de a végromlás is nehezebben kö-
vetkezctt volna be, mert „Mohácsnál —Salamon megjegyzése sze-
rint — nem annyira Zápolya, mint a fekete-sereg liiányzott. "
Mátyás halálával tervei is sírba szállottak. A magyar oly-
garchia mindinkább bomlani hagyta a badszerkezctet. Még ezt a
terbet is a parasztságra akarta róni : de a Dózsa-féle pórhad urai
eilen fordítá l'egyverét, s a hol a csürhe nép a török eilen kelt
fei, csak a halottak számát, a vérengzést tettc nagyobbá.
Igy találta az országot a mohácsi vész; igy János király
halála,mely után Buda és az ország nagy része török kézre került.
Nem arról volt tobbé a szó, hogy a nemesség messze uta-
kat tegyen az Al-Dunához vagy a Morvához a haza védelmére,
s a tiszti bandériumok a királyt Boszniába, Moldvába, Csehor-
szágba kovessék : hanem ki-ki ugyszúlván haza elütt látta az
ellenséget, mindennap tüzhelyét volt kénytelen védeni. A vég-
várakat magyar s német zsoldosok ürizték, kiket a király, az or
szág, és részben aszomszédosztrák örökös-tartomanyok fizettek.
Száuiuknak a 17. század derekán lô — 16,0ÜÜ-re kellctt volna
rúgni, 88 vár és váracsban, Szathmártól kezdve az adriai tenger-
partig. Ha valamely uagyobb törökcsapat betört : a fenyegetett
vidékeken egy vagy több megyéuek nemessége személyesen fel-
kelt, vagy jószágai után bizouyos száinu fcgyveiesl állított ki,
söt még a pórság is fegyvcrt ragadott. Eljöttek ilycnkor a nagy-
birtokos fóúrak is, néliány csatlóssal, kiket epen váraikbau nél
ktilözhettek, — a régi bandériunioknak, melyek még csak a tör-
vényben éltck, utolsó maradványakep.
A nemzcti haderö e csekcly foszlányait is téltékeny szem-
mel nézte a béesi kabinet. Nem akarta, nem szerette, hogy a
niagyarok kezében f'egyver legyen, és azért I. Leopold alatt,
kivált az örökös királyság megalapilása után, a nemességre és

S
210
országra onkéuyuleg adót vetett, és e pénzen most mar mind al
lando hadat, nómet zsoldosokat tartott : a mai osztrák seneget. A
magyar nemzetnek 40évig tarto szivós ellentállása meghiúsitá
királyaink absolutisticus tervcit. Kénytelenek voltak elismerni a
nerazet beleszólási jogát a honvédelembe : viszont az országgyü-
lés az 1 7 1 5 : 8 t. cz.-ben aliando sereg felállitásába, tartásába be-
lecgyczctt, roelyhez a nemesi fclkelés csak végszlikségben volt
járulandó. Mig czen aliando, toborzott sereg, melynek bézagait
a nemzet meg-meg ajánlott újonczokkal potóla, Törökföldön, Né-
met- és Olaszországban, Belgium- és Francziaországban vérét
ontá, és az „osztrák sereg" vitézségének hirét megalapitá: honn
a fejedelem és nemzet közt, néha-néha szünetelve, tovább egy
századnál elkeseredett vita folyt, vajjon köteles e a nemesség jó-
szágai után az aliando seregre adót fizetni, vagy csak jószánlá-
ból teszi azt ? Es e kérdés eldontésére akkor,midön mar fél Euro
pa a katona-sorozást fogadta el,a bandériális viszonyokban keres-
tek és találtak védveket. A magyar nemesi folkelés legutoljára
1809-eu szállt sikra ; s az utolsó bandérium,mely Horvátországban
1 848-ig magát fentartotta, 48-49-ben a magyarok elleni harczban
ért tragicomicus véget. Az 1848—49-iki szabadságbarcz megoldá
a kérdést, mely mellett szerzö jelen értekezésében oly lelkesen
szót emelt. A 48-ki torvények kimondâk a jogegyenlöseget, kö-
zös teherviselést : és a válságos napok a nemzet m i n d en ,.osz-
tályát a haza védelmére késznek találtak, ésismét fegyverben ál-
lottazegésznemzet,mint regen, a bonfoglalás napjaiban. p. oy.

ÏÂRCZA.
— Magyar Torténelmi Társnlat. A nyári szünidök letcltével
társulatunk válaeztmánya October З-kân tarta e havi ül^eét, a szokott
hclyen ée idó'bcn. Választmányi tagok ezép ezámmal jelentek meg, ne-
háuyan a vidékiek közül is.
Miután gr. Mikrt Imre ö nmlga bivatalos teendó'i, Horváth Mibály
mä^od-elnök közbejött betegedge, Ipolyi Arnold harmad-elnök pedig tá
volléte miatt az ülésben rfazt nem vehettek : az elnöki széket kozfelké-
rdsre Toldy Fcrencz foglalá el.
A tit km- felolvasá a lcgközelebbi választmányi ülés jegyzókony-
vét. Azulan jelenté, hogy a társulat bavi kózlonyének a „Századok"-
nak elsô fíízete, a választmány utasításához képest, még július lió végén

^
 211
elkészült,s augustas elején az összes tagoknak, az alapszabályok ée korlevél
egy-egy példányával együtt szétküldoztetett. Helyeslô tudomásul vétetik.
Pénztárnok örömmel jelcnti, hogy a társulat a lefolyt szünidö
alatt is újra szdpszáinu tagokkal gyarapodott, uevczetesen három alapító
s hatvan évdíjas taggal, kiknck ncvcit felolvasván, a választmány által
mindnyájan elfogadtattak, és tagokul megerosíttettek. Ez új alapítók gr.
Eszterházy János, gr. Majláth Józscf és b. Wodianer Albert 100 — 100
frttal ; az új dvdíjas tagok közül fólcmlítjük e helyütt Joaniiovics
György államtitkárt, Hunfalvy János, Paur Iván, Salamon Ferencz,
S¿iiiovácz György és Török János akadémiai tagokat, Radich Ákos fiu-
mei orsz. képviselot, Schuller-Libloy Frigyeet az erdélyi »zász torté-
netnyomozó tanárt, Pulszky Agostot, stb. — Hogy e tieztán tudományo»
czélú hazai társulat iránt mily örvendetes részvét nyilváuul a lelkes ko-
zomég minden osztálya részérol : mutatja azon korülmény is, hogy a
most hejelcntett tagok között igen szép számmal fordulnak elö az olvasó-
egyletek,keresk. ifjak, söt több tudománykedvelo ezegcdi hölgy is jelentkc-
zett tagül, kiket a választmány abbeli különöe örömmel erösitett meg a
tagságban, bogy i'me Anglia hölgyei példájára hazánk lelkes nói is tény-
legcs részvéttel kezdenek viseltetui nemcsak — mint cddig — a szép-
irodalum, hanem a komoly tudomány-ágak iránt is.
Az új tagok bejelentése után köretkezett a péuztári kimutatás
elóterjesztése, melyból kitünik, hogy a társulatnak 53 alapító tag után
mar 6400 frtnyi tokéje, s 404 évdíjas tag után — kik magukat há
rom évre kotelezték — évenkint 2020 frtnyi bevétele vau. Alapítvá-
nyokbiin, azok kamataiban és évdíjakban befízettetutt sept. 30-ig össze-
seu 3090 frt, befizctendö még 33 30 fit.
Ezután elnöklö úr kijelenti, hogy a betegeége miat' személyesen
meg nem jelenhetett másod-elnok úr óhajtását fejezi ki, millón felszó-
lítja a v&lasztmányt : intézkedjék a koltségvctés megállapításáról, s erre
bizottságot vél kineveztetni, mely a jövö novemberi filésre adja be ler-
vezetét. Elfogadtatik, és Horváth Miliály elnöklete alatt Toldy Ferencz
és Wenzel Gusztáv urak kéretnek fel e bizottság tagjaivá, hozzájok
adatván még a társulati titkár és pénztárnok.
Titkár elöterjeszti a július 2-ki ül^s által a „Századok" üpyébcn
kiküldött bizottság jelentését ; a választmány a te« intézkedéseket hely-
benhagyja, a havi közlöny kiállítáeára nézve Emich Gusztáv akadémiai
nyomdaszszal kötött alkut megerSsíti, s cgyszersmind a bizottságot — a
коЛбпу ügyében teendök körül — az év végéig állandósítja,
212
YégeíWtett, bogy a tagok további gyarapitáfát eszknzlô nyilvá-
nos gyüjtések most шаг foganatba véteisenek, mégpedig u:inél szélesb
körben: minthogy a Magyar Torténelmi Társulat felvirágzását minden ha-
rája torténete iránt érdekkel viseltetö bonfi remélhetoleg szivén bordja,
s csekélyeégbe kerülö áldozatjt atlól nem vonandja meg. Körlevelek al
lai íel fognak azért szólíttatni a társalat pártolására, és saját körükben
való szives ferjesztésére az országos fo-, megyei és városi hatóságok be-
folyásosabb képviieloi, a fonem-.sség és fopapság, a fö- és kozéptanodák
taiiári karai, olvasó egyletek, stb. ; úgy bogy a társalat ez uton biz-
tosan elérbetni reméli, bogy a moslaninál kétszerte nagyobb körben mo-
zoghasson, s tagjainak szaporodá-a által képessé tétethessék kitüzött üd-
TÖf czélját minélinkább megközelithetni, s cgyszersmind pártolóinak is
ará'iylag még több szcllcmi termékkel szolgálhatni.
Ezutin Wen. l1 Gusztáv ismertetctt egy igen nevezetes ukmányt
melyock eredetije nébai Nagy István hétszeuiélynok hátraliagyott gyüj
teményében létczik. Ez okmány — melyet ismertetö úr fel is olvasott
— Hunyady Jánosnak 1444-bcu Gallipoli uiellöl, Gútbi Országh Mi-
hály kincetárnokhoz a várnai vész után két héttel irt lévele, m e 1 y sie-
rint Ulászló király akkor még életben lett volna,
bar arczában megsebcsítve ; ha ez áll, s Hunyady a levelet nem pusztán
lionfiai vigasztaláeára irta : úgy a torténelein eddigi állítása, bogy i. i.
Ulászló a várnai ütközetben elesett , nem volna egyéb puizta mesénél.
Annyi tény, bogy az okmány hitelességéhez, Wenzel úr állílása szerint,
Bcmmi kétség nom fer ; ismertetö úr a választmány felkérése folytán be-
eses fülfedezését a „Századoku-ban közölni igérte.
Lchoczky Tivadar is inutattatott be egy érdeke-; okmány hasoumá-
sát: Sándor pápának 1412-bcu kiadott indnlgentiáját, a törökök és
saraecnok eilen harezrakelök részére. Eredetije a b. Perényi-csalúd le"
véltárában, Nagy-Szöllösön van.
Majd l'auler Gyula köszöue meg jegyzó'vé választatását.
Végre a litkár szomorodva jeleuté, hogy a társulatot a lefolyt sziin-
idö alatt sajnos veszteség érte, a mennyiben egy választmányi tagját
veszté cl a szorgahnaa ifjú torténetbúvár Arvai Teöreök Gyula, továbbá
egy buzgó alapító tagját b. Apoi- Sándor gyászos kimúlta által.
Ezzel az ülés befejeztetett.

— A Magyar Tudományos Akadó mia a szünidök után oct

7-én tartotta elsö iilését, b. Eötvös Józeefo unilga elnöklete alatt,
 213
nagysznmú (agok jelenlétében. A mathematical ев természcttudományi
osztályoknak volt ülése, melyet összes Ules követett. Ennek sokoldalú
tárgyai közül megemlítjük azon hazai türténelmünket érdeklo tényt,
hogy militan török szultán o folségo a nyáron Budán keresztiilútazásáuak
alkalmát a magy. lud. Akadémia tisztelgó' küldottsége T o 1 d y Fe-
r с ii с z г. tag indítvanyára fcl akarla haeználni, azon a magyar tudo-
inányosság által régóta hon óbajtott czt!l elérésére, hogy Mátyás könyv-
tárának Sz'ambulba kcriilt maradványai szakértó' hazai tiidósok által
tüzctesen inegvizsgáltathassanak, s erre engcdél^t kéró' folyamndványt
akart átuyújtani Abdul- Aziz ó' felségénok : azouban a nagyûr a rcmény-
lett idouél hamarább clútazván, a folyamodványt személyesen át nem
nyiíjthatták. Bcbdiák uiindazáltal az illetö magy. miniazteriuinhoz, mely
azt a konstantinápolyi osztrák nunciatura által az óbajtott leginagaeabb
hilyre el is juttalá. Ez ülésben értesíté a miniszleriutn az Akadcmiát,
hogy a szultán a folyamodványt méltányolván, kegyeson uiegciigedi,
hogy az Akadémia küldüttci rnegtekinthessék a kivánt konyvlárt. Ehhez
képest olhatároztatott, hogy tobbtagú küldottaég (Ipolyi, Toldy, Télffy és
Vámbéry nevei forogtak szóban) fog Sztambúlba küldetiii.Egyébiráut mi-
tióbbi javaslatte'tel végett a nyelvtudvmányi osztály bizatott meg. —
Ohajtjuk, hogy e hazai torténetiráaunkat is oly közclröl érdekió', histo-
ria-irodalmunkat új kútfókkel gazdagílható iigy ne haladjoii sokáig, ha-
nem, militan az cngedély mar mcgvan, — siessen az Akadémia, azt az
illetö küldottség ruihamarább leendó' útnak indítása által felhaeználni.
— Az Akadémia kövctkezö, oct. 14-ki ülése a tortéiicttudományl
( sztályé volt, К u b í n y i Agoston clnökltte alatt Értekezést T h a 1 y
К á 1 m á n 1. (ag olvanott fel, tnclyben gróf Beicsényi Miklós Ievclezé-
sét ismertette Károlyi Sándorral. Bercsényi ez élénk, folyamatos clbe-
széló' stylban, eröteljes régi inagyarsággal irt, s itt-ott elmés latin idéze-
tekkcl füszerczctt levelei hites szerzójoknek jellcmét luven tükrözik.
Mély liazaszerctet lelko szól azokból, és sötet gyülólet a néimt iránt.
Szilaj szenvcdélyesség, s kescríí humor, majd fajó irónia, végre a sza-
badság ügyc lianyatlásának éveiben méla honfibú lengi át e leveleket.
De bármikép változzék is az csomények fordultához képest a hangulat :
Bercsényi fényes elméje, barátaitól úgy mint cllenségeitó'l elisu:ert nagy
észtchetsége, mindenütt kitünik belölök. Ncmcsak igen nagy türténelmi :
általános irodalmi bccscsel ia bírnak ez epistolák, mint a felolvasott mu-
latványokból a hallgatóság meggyozó'ilott. — Az egész gyííjtemény,
mely Bercsényinek Károlyihoz irt minden lovelét (1703 — J711, te
 214
hit az egész kuruczvilág) magában foglalandja, a „Bákóczi Таг"
II-ik kötetet fogja képezni, в LuiftV.v Vilmos kiadásában nove ш her köze-
pén elhagyja a sajtót.
— A magyar tud. akadémiánakoctóber bóbantorténeti
osztály a és torlénelrai bizottsága is tartott értekezletet.
Amaz 17-én, cinez 19-én, mind a kettö H o r v á t h Mihály elnök-
lete alatt. Az osztályértekezlet fotúrgyát az alakítandó nagymérvü o r-
в z á g o s levél t á r oly annyira fontos Ugyc képezte. E minden mii-
vtlt orezágban mar létczo intézet felállítáeának eszméjét az Akadémia
mar elfogadta, s a belügyniiuisztériumhoz indítványozólag fólterjeezté.
Ezen fohatóság is helyeslé az eszmét elvben, azouban vögtöni megvaló-
síthatását nem látja kivihetónek. Az osztály tehát clhatározta, bogy az
ügy eürgetésével új évig —• midön az orezágos budgetet a nemzetgyülés
állapítandja meg — vánii fog, miután a helyiségül kiszemelt budavár-
btli müegyetemi épület is jclenleg még at nem vehetö ; azonban addig
is, mig e helyiség nctaláu átadatnék, ée az országos levéltár ténylegesen
életbe lépne : szükségesnek látja az osztály az illetó' fohatóságnál lépc-
seket tenni, bogy a volt magyar- és erdélyi udvari kanczelláriák levéltá-
raira — melyek szintén az orezágos archivumba fognának beolvasztatni,
— azon ideig is kellö ügyelet és gond fotdíttassék, minthogy Bécsbó'l
oly magánértesüléeeket lehet hallani, bogy e jelcnleg gazdátlanLá lett
level tárak méltán féltbetok. Ezután Kopornay János 1. tagnak a „Deb-
reczeni esatáról, 1849." irt értekezése mutattatott be, melyet az Akadé
mia felolvasottnak tekintvén, miután szerzó' kiadatni akarja, — áttett az
osztályboz. Megbírálás végett két tagnak kiadatott. — A torténelini bi-
zolUág ülésének szintén két nevezetceb tárgya volt. 1) A iniluuói XV-ik
századi magyar okmánytár megvétele, mely nagybecsü és igen nagy-
Bzámú 1453— 1497 közti okmányokat azon Olaszországban éló' ha-
zánkfia másolta és küldötte be, a kitöl az Akadémia mar a múlt nyáron
szerzett meg egy beeses gyüjteményt, a modenai Este-arcbivumból. A
bizottság meggyó'zodvén a gyüjtemény bistóriai fontos voltáról : elhatá-
rozá annak megvételét в a Monumenták közt leendö kiadását, s e vég-
bi'il a t. beküldö livrai magát érintkezésbe tenni Toldy Ferencz urat bizta
meg. Valamint a végett is megtenni határozta a magy. kir. cultusmi-
nisztériumnál a sziikséges lépéseket, bogy érintett hazáiikfiának mód
nyújtassék az Akadémia részére a többi olasz kir. archivumuk magyar
torténelmi kinescit is megszerezni. A másik tárgyat P. Szathmáry Ká-
rolynak a b. Kemény-család levéltára maradváuydiból — a mennyiben
 215
t. i. e levéltár az 1848 —49-ki lazado havasiak barbar kezeit kikerül-
hette — bsszeválogatott gyüjteménye képezte, melyet kiadás végett
fo lajánlott. Véleményadáe végett két tagnak kiadatott.

— A dunántúli törtenetkedvelök XI ¡к és utoiaó öeszejö-

vetelüket September 12 — 17-én tartották, Sopronvármegyében Kis-Mar-
tonban. U t o 1 s ó volt ez összejövetelök : miut&n ez alkalommal к i mon -
dották, hogy az általok mar régóhajtott „Magyar Torténelmi Társulat"
immár létrejovén, ó'k ebbe beleolvadnak, a minthogy mar mindnyájan
be ¡s jegyeztették magokat társulatunk tagjaiúl. Az eddigi dunántúli
összejövetelek ily megszüntével, a volt tagok levéltári búvárlataik ered-
ményérol ezentúl ¡dó'rol-idó're a Torténelmi Társulatnak teendnek jelen-
tést, mint azt végzésileg kimondották, s a mire mi ezires készséggel szá-
molunk. A dunántúli munkás törtenetkedvelök valóban szakavatottak-
nak bizonyíták be magukat torténetnyomozásunk terén, különösen az
eredeti kútfotanulmányozás mezején, s ernyedetlen tevékenységük által
nagyszámú ismeretlen adattal gazdagítva história-irodalmuakat, méltó
elismerésre tönek szert. Társulatunk az ily buzgó és jeles tagokat külü-
nös örömmel fogadja kebelébe ; — sietett is választmányába közülök
minél többet beválasztani.
Ezek egyikétol, Nagylmrétôl, mar a „Századok" elsö fùzete
közlött egy nagyérdekü históriai folfedezést ismertetö czikket : s köze-
lebbröl ezen kismartoni összejövetel tulajdonkcpeni czéljàt, az ottani
herczegi (Eszterbázy) igen gazdag levéltárt, valamint a gr. Festetich-
csalàd keszthelyi archivumát — a hol szintén búvárkodott — fogjuk
általa t. olvasóinkkal megiemertetni. Ugy Ráth Károly, Véghelyi
Dez.so, Bubics Zsigmond, stb. szóval a tul a dunai torténetbii-
várok leglelkesebbjei, szintén közelebbröl megkezdendik újabb kutatá-
saikról jelentéseiket a „Szazadok"-ban.
A kismartoni összejövetelen a következö értokezések tartattak :
1. Mandl János herczegi levéltáruok : „Gróf Eszterházy Miklós
nádor kismartoni kastélyáról" értekezett.
2. Nagy Imre, eredetiben felmutatá I. Maria királyné 1385-dik,
■ I. Ulászló kirftly 1 4 44-dik évi torvényezikkelyeinek példányait, úgy
Zeigmond birály „decretum majusu-át, ezekröl szakavatottan értekezvén.
3. Tiborcz István beküldé a Deák József kehidai volt plébano«
által „a Szala rölgyeröl irt emlékirat"-ot, mely szintén felolvastatott,
216
4. Bubics Zsigmond, ifjii Eszterházy herczegek nerelöje, ési
gyar torténelmi társulat tagja, „a kieinartoiii várról* értekezett, s ;
minden részeit meg is mutogatta. E várkastély ltí70-ben¿píHeteU gróf
Eszterházy Pal által, ki késübb nádorrá (1 68 l - 1 7 1 2) ée hcrczeggé leu.
5. Rátb Károly, Györ vármegyc lcvélrárnoka s akadémiai I. tag:
Az 1605 dik év nyarán, Rudolf király, illctöleg Mátyás foherczeg és
Bocskay Ietvánkozotttorténtbékcalkudozásokról'' olvasott felegy reszt,
mely eredeti koveti-jelentésekbül meríttetett. Ugyan S bemutatá:
6. „A magyar királyok és crdúlyi fejcdeluiek hadjarati, ntazisi
és tartózkodási helyci" czíinii javítolt és bóvítctt muukijának II dik
füzttét, mely 1399— 1453 dik évig terjed, s vagy 2000 új adattal van
bovítve, s mely kiiályainknak hollétét minden idöben eló'tüntiti. Be
mutatá továbbá az Ipolyi Arnold, Nagy Imrc, Véghclyí Dezsö és az o
szcrkesztése melle« megjelenö „Hazai Okmánytái" IV. kötetenek elsö
22 ivét ¡8.
A hcrczegi levéltárban ez alkalommal Nagy Imre és Ráth Káruly
búvárkodtak, és pedig sokra meu6 kivonati jegyzéseken kivül, 50 — 60
legérdekesebb okmányt rgész terjedelmüleg lemásoltak, II. Endrétol
Rudolf koráig ; igy egyebek közt Istvánffy Miklósnak két eddigelé ia-
mertlcn magyar levelét is.
A türténetkidvclok azonban nemcsak a levéltárra terjeszték ki
íígyelmokct : megvizsgálták Kis-Marton és komyéke uevezetesb régisé-
geit is, közbcn-küzben sajnos pueztításoknak lelvcn nyomaira. Igy meg-
tckinték — egyebek közt — avárosi régi, góth stylban épiilt parochialis
templomot. Ezcn egyház a varos szélén feküvén, a varos egyik szeg-
let-bástyázata gyanánt szolgált, s e kerítésben állott egy gyünyörü, ép,
román etylben épiilt kápolna : de azt a Bach-korszakban Stubler Pal
gyogyszcrész, cgyszcrsmind sz. kir. Kis-Marton városának polgárm estere,
fóldig lerontatta, úgy, hogy még helye sem látszik. Söt ezzel sem ele-
gcdett meg, hancm a feliratos sirköveket, mclyek ugyanott a templom
kerítésébcn voltak clhelyezve, a kofaragónak cladta. Bizony nem di-
Csérendü dolog, hogy czt a kismartoni patriciusok mind szótlan türték,
s igy elnézték öseik síriratainak elpupztítását ! Volt a városnak egy jus
gladii-tjclképez6'szobra,a mostani lóusztatónal, II. Lajos korából, „1521"
évszámmal cllátva : czt elöször a mondott polgarmoster máshová állíttatta,
в azután összetörette járdakoveknck. Igy pusztúlnak cl a mi régisége-
ink ! Ceoda, hogy még azon Mátyás király korabcli 1457-iki napóra,
mely a kismartoni föegyhi'iz átellenében fekvö egyemeletos húz earkáu
 217
látható, még ma:g áll és szolgál a közikiäegnek. A törtenetkedvelök még
nehány e tájon lelt szép faragású róm.ii sarcophagot is rajzoltak és ne
hány római feliratot másoltak le, — sa szomszéd Szent-György hely-
ségben a nép által tévesen Atillaval kapcsolatba hozott kokútat is
megszemlélték ; meggyözödtek, hogy az nem egyéb, mint egy Marcus
A 1 1 i 1 i u s nevü római sírfedoje. Becseaebb agyanott a régi parochia-
lis egyhaz, mely a késo román korszakból, tehát a XIII. század végé-
röl való.

— Torténetirodalniunknak nagybecsü íijdousága van Ez

H o r v á t h Mihály kisebb torténelmi munkainak legújabban megjelent két
elsö kötete, mclynek elößzetdsi felhivisáról közelebbi füzetünkben em-
lékeztiink. Az összes sajtó melló orömmel üdvözli a koszorús szerzö e
mély szakismerettel irt munkái gyüjteményét, melynek ismertetését mi
is я „Honvédelcm Torténetéa-vel ezennel megkezdettük, a kötetek tar-
talmának egyéb részeit pedig jövö fdzcteinkben fogjuk ismertetni. Kö-
tcleeségünknek tartottuk e mellett t. olvasóink figyelmét a kitünö iró
müveire e rovatban is felhivni, mego.mlítvén, hogy R à t h Mor azokat
a jeles tartalmat megilletö díazszel állította ki, — ssép papíron, gyö-
nyörü tiszta nyomással. A többire nézve könyveszeti rovatunk szól.
— Ipolyi Arnoldot közelebbröl azon kitiintetés érte, hogy a
germán nemzeti múzeum Norimbergában, válaeztmányi tagjává válasz-
totta, elhúnyt Szalay Laszlónk lielyére. Hazai tudományosságunk
van egyszersmind ezen egyik elsó'rangú képviseloje személyében meg-
tisztelve.
— Szorgalmas irótársnnk Hajnik Imre, azelött kassai
tanár, a Gyó'rott újra felállított jogi akademia igazgató-tanárává ne-
veztetett ki, s helyét mar el is foglalá.

— Mit mívelnek torténetiróink t A múltnyári hónapokban

többen külfóldi és vidéki levéltárak kutatásával foglalkoztak. Neveze-
tcenHorváth Mihály Münchcnbe rándult volt, hogy az országos bajor
levéltárban Szent-Istvánt és Gizellát érdeklo adatokat nyomozzon,
készüloben levo magyar egyháztorténetéhez.
Wenzel Gusztáy pedig Feleo-Magyarországban tévén nagyobb
korutazáet, abáró Perényi-esalád nagy-szöllßsi, s a báró Vécsey- család
218
sárkozi arcbivumaiban, továbbá Kassa, Rozsnyó, Rima-Szombat és Nagy-
Bánya vârosok levéltáraiban búvarkodott ; majd a szünidök multával
visszatérvén a fó'városba, jelcnleg a volt kir. kamarai levéltirban foly-
tatja kutatásait, az Arpad és Anjou-kort, s közelebbröl különösen a Gara-
csaladot érdekló'leg.
— Salamon FerenCZ Eszterházy Miklós nádor életiratának be-
fejezésén, illetó'leg a harmadik köteten dolgozik, mely néháuy bó muirá
elkészül, в Lauffer kiadásaban megjelenend. A jeles szerzö azután a
XVII-dik sz'tzad egy mas, még hireeebb magyarjának életiratáboz fog
kezdeni.
— SzabÓ Károly a magyar vezérek koráuak újradolgozisával
van elfoglalva ; kivált az elsö részt : Arpad és Zsolt korát sokkal kitse-
rítobben fogja kidolgozni, miut a hogy a Budapest! Szemlében megje-
lent volt. Az egészet, Arpádtól Szent-István megkoronáztatásaig, onálló
kötetben Rátb Mor adandja ki. Nevezett jeles irónk e mUkodésén kivül
jelenleg a mi számunkra is több rendbeli mü irásáu farad, így aXVI-dik
századi mfiveltségtorténetünkben oly jelentékeuy H e 1 1 a i Gáspárélet-
rajzán, a melyet olvasóink bizonyára örömmel várnak.
— Jakab Elek Kolozsvár torténetén — melyet nagy terjede-
lemben szándékozik kidolgozni — munkálkodik ; tole is lesz alkalmunk
azonban nemsokára kozleményt adhatni.
— Nagy Iváll a múlt nyári augustas és September hónapokat
Nógrád megyében loltvén, alkalmilag meglátogatá a gróf Zichy-ek nem-
zetségi levélt&rit is, mely a nevezett grófok senioralis uradalmában
a Zsély nevü helségbeli urasági kastélynak e végre épi'tett egyik szárnyá-
ban grófí díszszel van felállítva, és állítása szerint ott az egyéb érdeke9
régi okmányokon kivül török és szerb okmányok ¡g találhatók. Megvan
gróf Zichy Péternek nagyobbára magán dolgokrtil irt, de olykor még
is érdekes adatokat tartalmazó naplója. — Ugyancsak e tagtársuuk
tapasztalasa szerint a nevezett Zsély belységnek batára, föleg az ottani
fürdö körül, tele van ó'skori köviilt tengeri-csigákkal, melyekröl eddig
földrajzaink szerint tudomásunk nem volt. Mocsáry is Nógrád vármegye
ismcrtetésében ezt csak a szomszéd varbói határról jegyzé meg.
— Pesty FrigyeS egy sok kötetre terjedendö munkin t. i.
„Magyarország magyarázó helyuévtárán" dolgozik,
mely czélra okmánytáraink nagyrészét mar átkutatta, és ezámos eddig
ismeretlen kézirati adatok àllanak rendelkezésére. Ezen dolgozattal pár-
buzamosan jar egy masik munkaja, melyet e derék ironk ezélba-vett :
 219
„Magyarországgeographiája a z Árpádok ala 1 1." Ké-
sziil szintén tôle : Temesvártnegye monographiája, înelyuek elo'futára
volt a Magyar Torténelmi Таг XII. kótetében megjeleut „Temesvár
megye fó'ispánjai, s a temesvári pasák es tartományi elnökök" czfmü mun-
kája, valamint annak lesz tckintendö egyik legközelebbi értekezése : „A
esanádi püepököku-röl is.
— Romer FIÓris — ki Henszlmannal egyetemben mînt a
nemzeti muzeum részéró'l kíállilott régiségck párisi orsz. gondviselöje a
a világtárlaton ¡dó'zik — a franczia császári archivum kincseinek bá-
várlására fordítja ezabad idejét. Kozelebbró'l érdckes adatokrn lelt ott a
hazánkbeli „S. Aegidii de Simigio" beneze-apátság torténetében. Ezen a-
pátság okmányait Mátray Gabor mar bosszabb ido ota gyüjtvén,
ö örvendhet leginkább Rómer folfedezésének.
— Szilágyi Ferencz a „BudapestiSzemle" legközelebbi har
inas füzetében végezte be a Hóra-lázadásról irt hnsszasb tanuhnányait,
melyek fáradhatlan okmány-nyomnzás gyümölcsei.
— Ráth Károly a „Hazai Okmánytár" IV-ik kotetét nyomatja ;
kie-martoni levéltári mükodéséró'l mar szóltunk : e helyütt még azt em-
litjük meg, bogy ugyanö a zala-apáthi kozleveltárban is biivárkodott
kozelebbró'l, 8 számunkra Bocskayról ir értekezést.
— Thaly Kálmán aug. e's sept, hónapokban NógríTd, Zólyom,
Liptó, Szepes, Sáros, Abauj, Torna, Grömör, Borsod, Heves vármegyék-
ben és a Jászságban tévén körutat : az e megyék és kerületek területén
levo nevezetesb köz- és magán-levéltárakat vizsgálta át, II. Kákóezi Fe
rencz kontra nézve. Némely levéltárakban azonban, pl. Tornalján a
Tornallyay-csa'ádéban, igen érdekes okmányokat fedezett fol az Árpád-,
Anjou-, és Zápolyakorból is. Most ó' szintén a budai kir. kamarai ar-
chivumban folytatja búvárlatait a Rákóczi-korról, s a „Rakóczi Tár" Il-ik
kotetének utoleó iveit nyomatja.
— Fauler Gyula, mint a ki I. Leopold kora részletes torté-
netének megirását tüzte ki czélúl, jelenleg e szempontból kut.it a volt
kamarai levéltárban, a hová a Békée megyét illetó' okmányokra nézve,
mint értesülünk, Haán La jos is bemeneteli engedélyt nyert. E dús le
véltárban tehát ezúttal négyen dolgoznak : (Wenzel, Thaly, Pauler és
Haán), só't Prankl Vilmos is bir kutatási engedélylyel.
— Hajllik lmrétol jogtorténeti munka van Heckenast kiadá-
sában síijtó alatt, mely tanodai használatra van ugyan szánva,. azonban
onálló kútfó'nyomozás titján nyert számos új ténynyel gyarapítja a ma-
Századok. 15
22Ù
gyar jog históriáját. A Bzorgalmas wno aug. hóban a gr. Csáky-nem-
zetoég ltfcsei archivumát búvárolta.
— Nagy Inire és Véghelyi DezsÖ a Kiefaludy-család Sop-
ronymegyében Niczken örzött igen érdekes levéltáranak tudominyos
rendezésén fáradoznak ; azonkiviil az elöbbi — kUmartoni és keszthelyi
érintett kutatásai mellett — a vasvár-szombathelyi káptalan és Kö?zeg
vároa archivumaiban, Véghelyi pedig a veszprémi káptalanéban nyomoz,
a hol újabban rievezetes adatokra bukknnt, bazai egyházi archeologiánk
és monasteriologiánkat érdekló'leg.
— Frankl VilmOS római útjiból, úgy halljuk, szép ered-
ménynyel tért meg Pázmán és Bethlen korára nézve , s szorgalmasan
dolgozik az „Igazságra Vezérló' Kalauz" bíboros szerzójének életrajzán.
— P. Szathmáry Károlytól, ki a báró Kemény-család levél-
tára maradváuyait tudományoe rendbe szedte, a nagy-enyedi réf. foiskols
tórténete van sajtó alatt. L'gyan ö buzgólkodik a maros-portusi római
régiségekre nézve ie, s e tekintelben ott á s a t á s i e gy 1 e t -et indít-
ványozott. A fülfedezendó' régiségek a nemzetí és erdélyi múzeum, to-
vábbá a gyula-fejért ári Batthyányianum és a nagy-enyedi fó'iskola mú-
zcuma közt fognának megosztatni.
— HÖke LajOS, Hontvármegye volt levéltárnoka, e megye torténe-
tén dolgozik, és minthogy szorgalmas okmánynyomozások alapjàn, s nem
elhamarkodva irja hosszas munkálkodást igénylo müvét : reméljük, ál
tala Hontmegyi'nek alaposabb monographiáját birandjuk, miut a minó'
(K. J.-tólJ Abaújmegyéé, a melylyel torténetirodalmunk bizony nem so-
kat gyarapodott, Osszeliasonlítva e munkát p. o. H о г n y i к Kecske
met városa lorténetével : ezer és egy a külonbség. Miért ne birhatnók
pedig minden egyes megyének és nevezetesb városnak oly kimeritó' mo-
nographiáját, mint Kecskemété ? Igaz, bogy e tckintetben sokat tenne
az illetó' vármcgyék és városok bmdító pártfogolása is. Bar minden uiu-
nicipiumunk kovetné Kecskemét és Kolozsvár lelkes példáját !

— Vajda-Hunyad Vara felól a .,Kol. Közlöny" azt az órven-

detes hirt bozze, hogy e gyönyörü ereklyéje kozépkori épitéüzetiinkuek,
sasfészke a Hunyadiak, Enyingi Törökök, Bethlenek és Thökölieknek :
ki fog kelni kora romjaiból. Hunyadmegye aug. folytán tett folterjesz-
tése kovetke¿tében ugyanis — Benedicty Lajos úr tctte az indítrányt
— am. kir. miniszterium kieszközölte volna ö Felségénél, hogy e vár
folépíttetvén. a kir. kinestártól Hunyad birtokába menjen át, és e vár-
 221
megye székhelyévé legyen. Bar valósulua с hír, в minelelöbb fodetué-
nek be a kopár falak, mert az idö folyvást jobban rongálja a törtene-
lem es miiépítészet e ezentelt isaniokait. — Eszmerokonságnál fogva
inegemlítjük, hogy a hunyadi vár helyreálli'tása ügyébeu oly sokat ál-
dozott és fáradott derék tanár dr. Arányi Lujos archeologiai és
torténelmi értekezése ezen várról, az illetö rajzokkal és ábrákkal együtt,
a magyar orvosok és terniészelvizsgálók társulata ez idei tagillctménytíl
szolgáló évkonyvében jelent meg. Ugyan ebben egy más ariheologiai
kozlcuaény is foglaltatik : Dudik Béda jelcntése a Pozsonyban e
táreulat 1865-ik évi nagygyülése alkalmával rcndezett régiségtárlatról.

— Az oroszországi Báthorj-családról. Több lapunk köz-

lötte mieden megjegyzés nélkül a rN. Preues, Zeitung" -nak Pétervárról
vett következö tudósítását : „Az igazgató-tanacs f. évi aug. 20-ról kelt
ukáza folytán В à t h o r-S i m о 1 i n Sándor b. kamarást, a nagy-dsel-
deni birtokok örökös urát Kurlandban, Báthor Mibály gr. Kardági (?)
egyenee utódának, ki 1432-ben kelt össze Simony Zsófiával, nyilváno-
вап elismerte. A Simolinek a nagy Báthor-esalád ifjabb ágahoz tartoz-
nak, mely protestans volt, s a valIAsi zavarok idején Magyarországból
távoznia kelle. Svédhonba mentek tehát, innen Finnlandba s Kurlandba,
bol a család jelentékeny földbirtokot szerzett. A Báthoryak idösb ága,
melybez István lengycl király ée külöubözö erdélyi fejedelmek tartoztak,
tobb mint 150 éve, hogy kihalt."
Mar az 1860. ¿vi Uj Magyar Múzeum II. kötete 352. lapján je-
lezve volt a „Simolin báróknak a Báthoryaktól ügyetleuül koholt ere-
deztetése."
1862-bcn az „Egyveleg" czímü hetilap, mart. 30-ki szämaban,
akará к omolyan elhitetni olvasóival ezen származtatást, mire a Rnauz N.
ée Nagy Iván Altai szerkcsztett „Magyar Tudományos Erte-
k e z ö" 18 62 év f. 1.377. l.következett a tagadó megjegyzés. Ezck szerínt
a : érdeklett S i m o 1 i n-esalád kézirat gyanânt két rendbeli geneologiai
közlessel lépett a világ ele ; az egyik nyomtatványka czfme ez : „Das
Haus Báthory in seinen Verzweigungen, bis auf
dem heutigenTage. VonChrist. S t ramberg." Berlin, 1853.
Ezen uéhány lapnyi könyvben bizonyitva semmi eines ; az egösz na-
gyobbára nem is kútforrásszerü magyar torténelmi munkákra hivatko-
zásból all, é s ott hol az ösBzeköttetes aehillesi sarka alapiil, épen semin
10*
222
támaszponl nines. Azon úgynevezett osztálylevél, mel;-et a Simolin esa-
lád bír, (úgy tartom 1432. évi) melyrc a család a lényeges dolgot, az
eceedi és somlyai Bátboryakkal való összeköttetest alapítja, ügyetlen
kobolminy ; ebben fordúl elö többi közt azon nevetséges passus ¡8, hogy
az osztozó Báthoryak birtokaikat két részrc osztván, az egyik kapta g
bona ungarica-t (só't tan m a g y a r i с a-t !), a inúsik rész abona
с u m a n i с a-t. Ha több nem, шаг ez is elég azon okmàny elítéléeére.—
A másik nyomtatváuy szintén Berlinben jelent meg 1855-bcn, ennek
czíme : „Stammtafeln dee edlen Geschlechts des Bá-
thory von Simolin. " Ez az összetakolt családfát tartalinazza. Ki
ezeket mai törtenelmi tanúlmányainkkal összehasonlitja : meg fogja in»-
eolyogni az ügyetlenséget, mely a Báthory-ak ilyetén módon feltámasz-
táeán sikeretlenfll erölködik.

— Magyai'Ol'SZágOll l'itkáll hozatnak torténeti einlékck és erek-

lyék szóba, a nélkiil, hogy a tudósítók vandalismusról uc panaszolkodná-
nak. Az ember azt hintié, hogy а вок panasz a legtompább kedély t ie meg
fogja lágyítani, a legprozaikusabb emberre is hatni, — de fájdalom még
ma eem mondhatnók, hogy torténeti múltunk minden hirdetett elöszere-
tete daczára , nemzeti ereklyéink iránt különös kegyeletet tanusíta-
náiik. Erro'l bizonyságúl szolgál egy botrányos eset folyó évi július ha-
váról, a hazánkban nagy szerepet játszott Báthory-család asi fészkében,
Xyi'r-Bátorban, melyról a „Hon"t ugyanonnan értesíték. Nyir-Bâtor éj-
szaki oldalán a gyönyörü, részben góth-stylben épült templom àll, mely-
nek alatta levó' sírboltja a Báthory-családnak temetkezési helyül szol-
gált. E templom, daezära a hazáukban oly sokszor dúlt vészeknek, tel-
jes épségbcn szállt át az utókorra , s az erre utazók el nem feledik azt,
mint beeses torténeti emléket és építészeti szépséget megtekinteni, mely-
hez hasonló ceak nagyon kevés van e hazában. A sirboltban mint telje-
sen biztos helyen véltük nyugodni az egykor oly nagy családtagoknak
foldi-maradványait. Sajnoe , hogy csalódánk ! A templom belsejében
ugyanis most némi apróbb újítások torténtek, s egy napon, midó'n a mun-
kások ebédjokhoz távozának , a к u r a t o r (! !j két mesteremberrel
hátra maradva, bezárkózott, e kincsszomj allai vczéreltetve, hozzá lát-
trtk a sírbolt feldulàsàhoz. Találtak is , szemtanuk állítása szerint , egy
teljes épeégben levo bebalz*ainozott lábszárat, n.elyröl azinban a böit
lchúzták s széthurczolták , továbbá egy bàrsonymentét s egy nehéz-se-

^
 223

lyem kelme-darabot, mely vörösszinü, aranynyal attörve ; a ruhadarabok

hasonlókép széttépettek, s most а игр kczén forognak. A mi el nem hóza
lo)! : az össze-vissza egymásra hányva betemettetett. Ez barbar tett volna
még akkor is, ha csak közöneeges sírról volna szó : de miután egy be-
cses nemzeti ereklye eilen követtetett el a Minos merénylet, anual ke-
ményebben meg kell azt rónunk. A Magyar Torténelmi Társulat egyik
koteleeségeül fogja azt érezni , hogy a hatóságok figyelmét az ilyen,
nemzeli müveltségünket megsze'gyenító' vandalismasra felkérje ; óhajtan-
dó, hogy az illetö hatóság mar ajelen eeetben gondoskodjék, miszerint a
mi még megmenthetó', a mostani gondviselök kezei alatt el ne
enyészszék. A nyír-bátori templomban gyönyörü metszéeekkel ékített
faszékek láthatók még mostanig. Azonkivül itt látható Báthory István-
nak egy emlékszobra, mely azonban, ha el nem vitetik, itt tönkre megy,
mert nem becsülik ; mar is sok sérüléet szenvedett. ''-

— PogÄny SÍrok a SzekelyfÖldÖn Erdélyben oly sok az ér-

dekes régiség, s a búvárkodási kedv legújabban oly élénk, hogy a ko-
lozsvAri lapokban minduntalan talâlkozunk egy-egy ásatósról szóló
értesítéssel. Igy legújabban az „Unió" közöl egy tudósítást a cs'iki po-
gánysírokról. A Tortoma nevii hegygyel szemben, északra, félkorben hét
rtomb csoportogodik, melyek alakja világosan eejteti, hogy azokat ein-
beri kéz rakta. A dombok magukra vonták egy arra utazó figyelmét ; ez
hozzáfogott az ásatáshoz, s talált is egy kó'koporsót embercsontokkal. Az
utazó tovább inciini lévén kénytelen, az érdekes helyre felhivta Udvar-
helyszék fokirálybirájának figyelmét, kit egyszersmind megkért, hogy a
többi dombot is felàsatnà. — Igy tehàt cz érdekee ügy a legjobb kczekben
van, s biztosak vagyuuk arról, hogy nem fog elszunnyadni. Udvarhely-
ezek közszeretetben álló fó'királybirája ugyanis : Vargyaei Daniel
Gábor úr, ki maga is históviai emlékü családból ered, a leghbuzgóbb
réezvéltel viseltelik hazánk torténelme s régészete iránt ; eimck bizony-
sága a saját családi levéltárából általa kiadott kötet, a „Torténelmi Ka
lászok," s a Rika vidékén eazközölt régészeti kutatásai. O miga társula-
tunknak is egyik lcglelkesebb eló'mozdítója e tagja; reméljük és kérjük
cnnélfogva, hogy e gondjai ala veendö ásatási ügyröl s a tiendo fölfede-
zés'krol a „Századok" mint szakközlöny részére értesítésrol gondos-
kodni ne terhelteseék.
— Egy temesvármegyei ali'spánról. A Maczedóniai nevü
nemzeteégnek törtenelmünkben elsö ismert törzse Péter volt ; erró'l mohán
224

irhatta magát egy ik fia Miklós, „Pdterfi"-nek, de Macedonia. Ezon

Miklós az, k}t ,Engel után (Geschichte des ung. Reichs II. 296.) Pesty
Frigyes a Gyó'ri Tort, és Régészeti Füzctek III. 354. lapján 1416-ban
Temes vármegyc alispánjai közt második helyen nevcz. Ez eilen пет
lehct kifogásunk. Só't lehetett még azon folül Temesvir várnagya is,
mint utóda az volt, mert azon idóben az alispánok több helyen egyszersmind
várnagyságot is viseltek, a mint cz az okmánybuvárok elött tudva van.
Pesty az ¿dézett helyen a legrégibb idó'któ'l (a XIV. századtól kezdve)
a uuilt századig csak három teuiesmegyei alispánt birt folkutatni helyes
bírálattal irt éttekezcsében. Es ez nem is esoda, mert a Maroson tuli há
rom vármegye hajdankoráról még átalában kevés adat kcrült napfényre,
es a legtöbb bizonyára el is veszett.
En szerenesés vagyok híteles forras után a nevezett megye régiebb
alispánjainak sorát még egygyel szaporítani. Bárány Ágoston Temesme
gyei Emlékében Fessier után (VI. k. 76.) 1 52 3-ban Temesmegyei fois-
pánjául írja Maczednniai II. M i к 1 ó s t, ki ama folebbemlített Macze-
doniai Péterfi Miklós Simon nevü testvérének unokája volt. Pesty Fri-
gyes a Torténelmi TárXII. kötet 224. lapján tagadja ezen II. Miklós fö-
ispánságát, mar csak azért is, mert az 1523-ik évre kétségtelen adat
szól Báthory István nádor temesi foispánságáról. Es Pestynek, mint a
következök mutatják, ¡gaza van. Fessier s utána Bárány és követöi té-
vedtek, midön Maczedoniai II. Miklóst Tcmesváimegye foispánjának ir-
ták : mert ö 1522-bei. Csanádvármegyének volt foispánja, Temesmegyé-
nek pedig egyszersmind csak alispánja. Ugyanis :
Elöttem feküdt néhai Kazinczy Gábor ezivességébol eredetben azon
1522-dik évi május 21. kelt meghatalmazási nevezetes okmány, mely-
ben Chaholi Fermez csanädi püspök ügyvédeket hatalmaz meg azon
ügyekre és pcrekre nézve, melycket — mint az okmány szavai szólnak :
„contra Egregium Nicolauín de Maczcdonija Comitem Comitatuum Cza-
nadieneie et Vice-Comitem Themesieneis etc. movere et instituere intendit. "
Ezekböl világos tehát, hogy Maczedouiai II. Miklós 1522-ben
Temesvármegyének volt nem ugyan fö-, de al-ispánja. N a g y Iván.

Torténelmi kbnyytár. *)
— ., Horválh Mihály kisebb torténelmi ntniíkái." Elsó' és
második kötet. Pest, 1868. Kiadja Ráth Mor. Nyomatott Bécsben, Holz-

*) Hogy e ruvatot az újennan mogjoloníi hazai torténelmi

\
 225
bausennél. Nagy 8-ad rét 474 es 523 lap. Elsökötet: 1) l'árbu-
zaui así Európába költözö magyarok s a többi Europa iniveLiége között.
— "¿) A magyar honvédeleni torténete. — 3) Az 1 514-diki pórlázadás
torténete. — 4) A pórosztály költözi!si jogának törteneteböl. — 5) Cor-
vin János herczeg élete. — 6) Adalékok Jânos király külviszonyai tör-
ténelméhez. — /) Az 1764 diki országgyülés torténete. — Az ország-
lani theoríák eredetének s kifejlésének torténete. — Másodikko-
te.t: 1) Az ¡par és kcreskedés torténete hazánkban a kozépkorban. —
2) A vezérek kora.— 3) Sz. -Adalbert élete.— 4) A kereszténység és al-
kotmányos rend megszilárdulásának korszaka. — 6) Az olygarcbia har-
eza az alkotmány eilen. — 6) Az Anjou-liázbcli királyok liatása ha-
zánkra. — 7) Hedvig királyné élete. — 8) Par szó szó özvegy Maria
királyué öäszekötteteseiröl Magyarországgal. — 9) A bécsi békekotés
ée Rudolf király lemondásának tortéuetéhez. — Elofizetési ara a mar sajtó
alatt levo Ill-dik ée IV ik kötettel együtt 12 frt.
— A magy. tud. Akadémia torténettuJományi osztálya
kürébol 1867 folytán II u n f al vy Jánoi szerkesztése alatt kültm fü.
zetekben megjelcnt értekezések kiadványai :
i. sz. „Hazánk kozlekedési eszközeiröl." Bzékfoglaló ér-
tekezés Hunfalvy Jânos r. tagtól. 55 1. Ara 35 kr.
II. sz. „A perdöntö bajvívások torténete Magyarorszá-
gOU." Pe sty Frig y es 1. tagtól. 190 1. Ara 1 frt. 30 kr.
Ш. sz. „Duuántúli level tárak ismertetése, külöuös te
kintettel II. Bákóczi Ferencz korára." Thaly Káimb i.
tagtól. 46 1. Ara 30 kr.
IV. sz. nA magyar birodalom neinzetiségei és ezek szá-
lllil Vármegyék és járáSOk SZerint." F é n y e s Elek 1. tagtól.
77 1. Ara 50 kr.
V. sz. „Egy lap К rd él y legújabb torténehnébol. Emlék.
beszéd Tunyogi Csapó József kolozsvári ref. jogtanár fülött. Az 1834-
ki országgyülés s (az) azt megeló'zott egybázi s politikai mozgalmak
rajzával. Szilágyi Ferencz 1. tagtól. 1 60 1. Ara 90 kr.
VI. sz. „Bethlen Gíibor fejedelem tróufoglalása." Szi
lágyi S an or 1. tagtól. 74 1. Ara 45 kr.
Nyomattak Emicli G. akadémiai nyomdásznál, kapbatók Eggen-
berger F. akadémiai könyvarus útján.

mnnkákra nitre minél teljesebbé tehessük : kérjilk a t. szerzo'ket köny-

veiket — vagy legalább azok czímét — hozzáak (ziildfautcza 4 az.) beküldenii
226
-r  magyar kiralyok es erdélyi fejedelmek hadjá
ratai, jH*»ási es tartózkodási helyei. Ráth Károiy, m«¿y.
tu']. akuUi'-iiiiai tagtól. Máeodik bovított és javítutt kiadás. Két fñzet. 5sz-
szeeen 192 I. Ara egy-egy füzctnek a szerzouél Györött 60 kr. Pesten
Oeterlamm bizonuányaban 1 frt. Györ, 1867. nyom. Sauerveiu Géxán>L
— Codex diplomáticas Arpadianus. Árpádkoriokle-
velek. 1095 — 1 301. Az eredetiek után kozzéteszi ifjabb Kubi
n y i Ferencz, a magyar törtduelmi társulat, s a koppeuhágai kir.
dániai arclieologiai intézet tagja. Tizenegy pecsét-rajzzal. Pe-t, 1867.
Oeterlamm Károly bizománya.
— „A kiegyenlítés ok many taras tihtéuete." Pest, 1867.
Lauft, r Vilmoe tulajduna. Két fiizet, 354 1. Ara 2 frt. Nyomatta Hor-
nyanszky es Träger.

A Magyar Türténelmi Társulat t. cz. tagjai tisztelettel fi-

gyelmeztettctnek, bogy az a 1 a p í t v á u у о к é s t a g d í j а к d. e. 9-töl
d. u. 2 óráig naponként befizethetó'k társulati péuztirnok,
Pesty Frigyee drnál, vácíi-uteza 20. sz. I-so emelet, az „Elsa
Magyar Iparbank" helyiségébeii.

— A „Nziiziuloku-ba száut mindennemU közlemthryek a társu

lati s z e г к o s z t ó'-t i t к á г b o z (zöldfa-uteza 4. sz.), az újon jeleutkezö
tagok nevei, ¿* л „Századok"-at illetö reclamátiók pedig akár oda, akár
Pesty Frigyes társ. penztárnok drhoz (váczi uteza 20 sz.) czíme-
zciidok.

A nSzázadoku-ra kiilon elofizetés is áll nyitva n e m t a-

g о к szâmàra, és pedig egesz ¿vre 6, félévre 3 frtjával. Egves tüzetek
klllön пет kapbatók. Az elofizetések Káth Mor váezi-utczai kijnyv-
kcreekodesébc küldeudó'k, a lionm'l a példányok is expediáltatnak. Az
1 867-ki folyamra nézve megjegyezzük, liogy az noha csak júliussal
kezdó'dott : egész évfolyamot képez, mert — bar kevcsebb szá-
m\\ füzetben — ugyanannyi tartalmat aduuk,' iniutha 10 kisebb terje-
delmü füzetet adtunk volna. Ara tehát az 1867-ki folyamnak 6 frt.; a
jálius — octóberi vagy november-deczomberi fiueteknek 3—3 frt.
. . .i i i . i -<

Felelfls szerkesztö : THALY KÁLMÁN.

Nyomatott Eu<ich Gusztáv, magy. akad. nyomdásznál, Pesten 1867.
 SZÁZADOK.
A MAGYAR TÔRTÉNELMI TÄRSULAT KÖZLÖNYE.

Harmadik filzet. 1867. November hó.

Benkö József életrajzához. *)

Az irók életrajzai — maga az irodalom törtenete ; szer-
kesztesök törvenyei több pontban érintkeznek. Az életiratok, mint
rajzok, szükség, hogy az iró szellemi alakját hiven állítsák elö;
mint az egyén életfolyamának elbeszélései, szükség, hogy az
igazság bélyegét hordozzák magukon, különben egyik sem bir
valódi becscsel. Az életirat e kettós természeténél fogva nem le
bet feltétlen dicsoités, sem feltétlen gánceolás ; az elsö apotheo-
sissá sot kblteménynyé, az utolsó ellenséges indulatú megtáma-
dássá, söt gimyirattá tenné. A rokonérzés vagy ellenszenv nyi-
latkozása sem lehet az, mert ezek elfogulttá, részrehajlóva э
igazságtalanná tesznek hiba és érdem iránt egyformán.
Hogy egy emberi eletröl, mely nein elöttUnk folyt le, meg-
gyözödesböl s meggyözüleg kedvezö itéletet mondhassunk : min-
den részleteire kiterjedö körülmenyismerettel kell birnunk, söt
az illetöt — úgyszólván — szívestol-lelkestoltanulmányozás tár
*) Jelen czikket a nagytudományú szerzö „Benkö József é 1 e-
te és m u ц к á i" ezírnli sajtó alatt levo mUvéhez irta bevezetésül ; mint-
hogy azonban benne az irók életrajzainak elmélete onál'ólag, általánoseág-
ban fcjtegettetik : külBn küzleruényt is képezhet. Azt hiszszük ennélfogva,
a „Századok" minden olvasója köszönettel veendi tár«iilati elnökünk ö nml-
gának abbeli kegyességét , hogy becses fejtegetését küzlönyiink száuiára
elöbb átongedte, mintsem az saját munkájában megjelennék. S z e г к.
Századok 16
228

gyává tcnnllnk. Mi és mennyivel több kell ana, hogy valakire

nyilvános kárhoztatást jogosan mondbassunk ? ! Ide az iiuént
érintett feltételek és elokészillet mellett, higgadt kedély, minden
irányban független lélek s mély igazságérzet kell. A hiba, ha
erkölcsi, titkolódzik, vagy az erény köntöset ölti magàra, s ez
által bünösse söt bünné lesz, a hunt pedig meg kell róni, söt
folyvast ostorozni, s ovni tôle az emberiséget. A gyongeség ellen-
ben - kivàlt, ha az emberek és balsors müve s tiszteletreméltó
tulajdonokkal párosul — többnyire leplezetlenlll jelenik meg,
legtöbbet magának art, s a szivekben a részvét és szánalom ér-
zetét, nem az erkólcsi undort vagy a ko-vetés hajlamát költi fei.
Ez egyik helyes nézopont, melyböl mások felöli itéleteiukben ki
kell indulnunk. A másik az, hogy öket életviszonyaikkal, csele-
kedeteiket indokaikkal egylitt vegyltk vizsgálat ala. Ezeket pe-
dig mindeuki csak maga és Isten tudja bizonyosan ; egy harma
dik csak érzéki tapasztalatból s lélektani útou ismerheti meg. S
még ekkor is, ki tudja, jól fogtàk-e fei érzékeink a benyomáso-
kat ? Ki biztosit az iránt, hogy való-e az, a mit az elöttlink fekvö
adatok s lélektani kovetkeztetéseink valónak moudanak ? —
Ki tudja bizonyosan a hatàrt, mely a roszat és jót egymástól el-
választja, kivált miután ezek fogalma annnyiféle, a hány az em
ber, s a hányfélék az intézmények és korszakok ? A politikus a
siker, a biró a tórvények, a pap a biblia, az erkolcstanár az er-
kölcsi szép mértékével mérik a jót. Mindenik saját álláspontjá-
ból nézi és itéli meg- és el az embert és tetteket, természetesen
egyoldalúan, mert a világfolyam erkolcsi rendében szükségké-
pen lenni kell egy általánosan jóuak, s lenni kell ezen jó általa
nos érvényes fogalomkorének és helyes meghatározábának.
Az egyik egy rosz shakk-huzásért elfelejt tiz sikerliltet,
egy botlásért tiz nemesen végrehajtott tényt. A másik azért,
hogy elménk egyszer nem találta el a helyest, rovidlátónak
moud. A harmadik, a ki tegnap dicsöitett, ma, mivel Ö nem látja
át indokaidat, s te a siker nem koczkáztatása tekintetébol azo-
kat nem tárhatod fel, késza porba rántani. Az emberek és pol-
gári viszouyok, a vallas es a nerazetiség, az élet-kor és a nem
hibái s erényci, a szerenese kedvezése és a balsors mlve — mind
egy mérlegbe vetve méretuek meg, egy táblára irják mindeze-
ket, egyiket a másikhoz adják, vagy egymással elosztják és szo
 229
rozzák, vagy pedig épen levonják egymásból, a szerint, a mint
szellerai látkorlik, vagy kedvllk hozza magaval. Lehetsz igaz
hazafi és hü alattvaló, jó keresztyén s egyenes biró, emberséges
ember es a lcghasznosabb munkásságú tudós : de mivel más
nemzethez és osztályhoz, hit- vagy pártfelekezethez tartozol, tel-
jes igazságot nein találsz ; egyik téren szcrzett érdemeidet le
vonják azért, mert a másikou — melyre nem volt hivatásod s
kedved, vagy tan módod — nem tett<4 annyit, a mennyit tan
vártak töled ; nemes kezdeményezéseid egybebasonlitják balul
kiutott vállalataiddal, erényeidet — melyek kizárólag tenérde-
med — betakargatják gyongéiddel, miknek oka rajtad kivül,
tan épen gáncsoloidban van — és aztáu a mi e sajátságos vegy-
bontás és lélektani arithmetizálás utáu megmarad — legtbbb-
nyire bizonytalan dicsoség vagy bizonyos gúny — lesz koszorúd
és érdemdíjad.
Ezek az eszmék merültek fel lelkemben, a mint В e n к ö
J ó z s e f életéhez összegyüjtött adataimat áttanulmányozváu, az
eredmény leirása végett tollhoz nyúltam. Három tény állott elöt-
tem világosan, s bántotta igazságérzetemet. Egyik, bogy e
jellemet elsö életirói — kikuek aztáu nyomán jártak a követke-
zíík valamennyien — nem fogták fel, s életét nem itélték meg
helyes szeinpontból ; maguk a belyes (Jsvényrol eltávozván, má-
sokat is félrevezettek. M á s i k, hogy élettórténetéhez, ezek nagy-
zolási, birálói pedig kicsinylési czélbol nem egy valótlansá-
got ragaeztottak, úgy, hogy az arany a salaktól már-már nehe-
zen volt megkulönböztetheto. A harmadiknak a két elsö-
ben van forrása : épen a mily szigorúan itélte meg benne a köz-
vélemény az embert és egyhazi-tisztviselöt : oly kevéssé volt
méltányos az annyi téren uttörö szellemi munkáshoz, oly bámu-
latos termékenységti iróhoz.
Azonban ez ne ejtse gondolkozóba az olvasót : azon leszek,
hogy kikerüijem azl, a mit másokban nem helyeslek. Fennebbi
nézeteim nyilt kijeleutése által magam vontam határt magam
köre, mely között mozognom kell — hogy müvem védirat, any-
nyival kevésbbé indoko'atlan dicsôités ne legyen. De a csupa
gáncsolók sorába sem szabad állanom. Hárha a torténetirás ma
gas itéloszékének csarnokában — biróvá fel nem avatva — csak
mint tanii állok is : a tó'rténetiró igaz-szólási tisztét onkényt ve
16*
230
szem uiagamra. Az adatok világánál elmegyek forràsàhoz azon
életnek, melyet leirok, s ama jellemnek. mclynek rajzát adorn,
azon titkos, de mindennél biztosb nton, ше1у a saját vallomás
és levelezési meghitt szirkió'mlés egyenes útján át magâba a
sziv redóibe s a lélek mélyére rezct ; kipnbatolom s elétárom :
mi lakozott ottan ? Hogyan érzett hona tudomány-ügyéért ama
kebel ? Mi vitte öt tévútra — a mikor azou jàrt ? Végig kisérem
e munkában és szenvedésben gazdag életfoiyamot fatása egész
pàlyàjau — ama szirtck kbzbtt, hol mint a havasi kristálypatak
tisztáu s vigan tovább görgedez ; és ama sekélyes lapályokon
át, bová sauyarú életriszonyai sodorták, melyeknek mocsárain
csak alig s alig todott átbatolni. Lépésrol lépésre megyek vele
a férfiúi tetterö és munkálkodás ama verbfényes napjain keresz-
tül, midön munkáiért halántékira koszorút, honára dicsfényt vont
a külfbldi tudós-világ, mig beim nélkulozui s a föidet làbai alatt
ingadozni bag\ ta az új élctre csak imént ébredt magyar tudo
mány-szeretet — a lelki megtbrtség és elborult kedélyvilág azon
sotét szakáig, a hol életcsillaga letUnt, maga ntán a közönseges
elmék elótt csak egy gyászos fUstárnyat, azokuál, a kik az ér-
demet becsülni tudják, dicsö és halhatlan emlékezetét hagyra
bátra.
Ez életrajzboz tartozó legnevezetesebb adatokat — melye-
ket a nagy-enyedi konyvtár brzOtt — irtó kézzel szétzúzta, el-
pasztitotta közel par évtized elótt a vandalismus. Megmérhetlen
kár, mit tórténetirásunk ott vallott ; megsirathatlan veszteség,
melyet soba, sehogy, scnki ki nem pótolhat: mert az unieunio-
kat semmi hatalom Nagy-Enyed hamvaiból fel nem támasztbatja.
En évek ota lelkiismeretesen gyüjtogetém mindenfelöl. Egy ré-
szoket „Okirattár" gyanánt egészen adom; az idézvények
többnyire szószerint hivek ; akarom, hogy tények, okiratok és
az Ö meggytízodést kelto egyenes szarai beszéljenek. ... Az én
részem legyen az anyag-egybehordás, rendezés, s egy igazságos
itélet hozhatásához a szükséges feltételek megalapitása : az ol-
vasóé annak részrehajiatlan megbirálása, s végre az irodalom-
torténetiróé az — itélethozás.
Qr. M1KÓ IMBE.
 Zrínyi Péter.
(Életrajz.)

II.
Zrinyi Francziaország, Lengyelország nélklll nem látta ma
gyar felkelésnek sikerét : mindazonáltal sem 6, sem a nemzet
mostani helyzetében a török miatt meg nem maradhatott. Tud-
faatta, hogy Nádasdy czélzatosan emleget a császár elött fontos
közlendöket, és öt elârulni kész. Hallotta a titkos tanácsban
Rothal vádait Nádasdy eilen (Jul. 28.), hogy mar 1661 -ben ke-
resett szo'vetséget az imperiumban, czimborált a francziákkal,
evédekkel, Rákóczival, kinek leányát és a koronát szánta, az
eperjesi gyülekezetet zavarni törekedett, Rothal életére tö'rt : és
gondolhatta, hogy a vád hova-tovább rá is ki fog terjedni. ')
Zrinyi azonban nem szokott megijedni, vagy válságos pillana-
tokban habozni. Merészen elhatárzá Ausztriával vlnni ki azt,
mit Ausztria nélkül kivinni nem tudott, és kibékülési jelül, biza-
lom-nyerés végett felfedezé Leopoldnak szo'vetséget Vesselényi,
Nádasdyval, osszeko'ttetését Gremonville-lel és figyelmeztette a
felso-magyarországi forrongásra, mely minden perczben láza-
dássá fajulhatott. Bizott magában, hogy lecsendeslti a magyaro-
kat, és ráveszi az udvart, kezdjen háborút a törökkel, a midan
magát vezérnek látta és meg fogta mutathatni a világnak, hogy
„bátyja Miklós nem halt még meg!" a).
Fokép szerette volna a megtlrUlt károlyvárosi generalatust,
mely Horvátország nagy részére kiterjedt és a bán alatti részek-

') Montecuceoli jegyzetei.

3) E kifejczés Zrinyi levolében az estei bibornokhoz ddto Ujzrin,
oct. 10. 1669. fordul elö. Magy. akad. kéz.

S'

v A,
232
nek is kulcsa volt. Azonban Bécsben, a mennyiben Zrinyi czélját
sejték, nem akartak merész actiót, nem alkalmat dicsoségre ve-
szedelmes embereknek. Felfedezéseit részint mar tudták, részint
túlzásnak , koholmánynak tartották , melyekkel csak fontos-
kodni akar. Az udvar folytatta politikáját, hagyta fejlödni a ma
gyar ügyeket, és Leopold köszönet fejében Rothal által Zrinyit
bocsánatáról biztositá, ha jövörc hason gonoszságtól tartózkodni
fog, és elkíivetett hitszegését litt engedelmességgel jóvá teszi, ')
de egyuttal a károlyvárosi kapitányságot a krajnai Auersperg
után a stájer Herberstein Júzsef grófra ruházta. Úgy bántakZri-
nyivel, mint a kinek haragjától nem félnek, barátságával nem
törödnek. „Majd fogtok még félni tölem !" - kiáltá Péter e
bánásmód által egészen kiszedve, a császár eloszobájában
ácsorgó udvaronczoknak, és neje Katalin, ki ügyét a károlyvá
rosi kapitányság végett elömozdltani Bécsbe jótt, szinte fenye-
getödzött a nagybefolyású Eleonora anya császárnéelott: „ha
férjével roszül bánnak, neki segélyt a tö'rök eilen nem adnak,
kénytelen lesz ott keresni segélyt, a hol épen kinálkozik." '-)
Zrinyi Péternek sokfelé jártak Ugynokei. Rómában és
Olaszhonban Pocobelli János, olyan Palmeriniféle diplómala, a
felvidéken Docsaiics Miklos, Verebélyi István müködtek érdeké-
ben : de a segély, melyre Katalin czélzott, ámbar Péter ismét
közeledett Gremonvillehez, esak a töröktöl volt várható. s)
Az udvarnak sérto magaviselete, neje nnszolásai végre
leklizdték gyermeksége ota táplált ellenszeuvét a török iránt,
és hajlandóvá tették a hitetlen szomszédhoz fordulni, hogy roa

') Jelentés, Zrinyi védelme Katuiiánál ХХХШ. köt. 833 1. Caprara,

i. h. nián-z. 23. 1070. Hogy Zrinyinek я fentirt tervei voltak, kitünik egy
alabb eralitendo, 1670. febrnár hnvában kolt lovelébol, molybon ezok támn-
gatasára egy névtelen baratját felkéri. A level hangja, bar a jelentés nem
szószerint közli, nem hevenyében támadt, banom mar rég kifozó'tt tervet
gyaníttat, és csakugyan Zrinyinek egész eljárása — mint mar Szalay meg-
jegyzé — megfoghatatlan, lia mar feljelentésénél ily terveket és indokokat
fei nem teszünk, miböl azonban nom következik, hogy ö mar ekkor az udvar,
Leopold elé kész programmai lépett.
') Caprara i. h. Ez mindúgy September, october bavaban torténhetett.
*) Caprara i. b. Pocobelli levelei a magy. akad. kéz. Lessenyei Nagy
Ferencz, Berzeviczi László vallomásai a k&m&rai levéltárbau.

V
 233

gàt megtámadásai eilen biztositsa, es támogatását a haza felsza-

baditására kinyerje.
A kozeledés nem volt köunyü. A törökökep akkor panasz-
kodtak Bécsben sarczolásain és fenyegetö levelekben nyuga-
lomra, behódolásra intették. Zrinyi megmutatta e leveleket Ro-
thalnak, megmondta, hogy saját és a felségnek biztosítása vé-
gett követet kiild a törökhöz, ki annak fondorlatait kitudja, mi-
ben Leopold Rothai által megegyezett. ')
Zrinyi még mindig remélte, kogy az udvar meggyözödven
a török ellenséges indulatáiól, talán el fogjaszánni magát a há-
borúra: más részrol a loyalitás színe alattbiztosabban alkudozha
tott. A szerencsétleD, talán „alteregoja," „megbizottja", a „nagy
szellem," Bargiglio tanácsa folytán, kiazonban nemsokára szol-
gálatából kilépett,'2) ravaszsággal akart gyözni, ö, a gyarló kez-
dö, acsalás nagymesterein, és nem tudta, hogy szomszédságá-
ban; kornyezetében kémek vannak, köztlik meghitt lovásza Lahn
Rudolf, kik minden léptét Bécsbe feljelentik.
Zrinyi legelöször a szomszéd boszniai basához fordúlt.
Ko'zbenjáró Omer nevU török rabja, és sógorának, Frangepán
Ferencznek Tamási Gábor nevU papja volt. Konstantinápolyba,
Kandiába a nagyvezérhez menni Bukovaczky Ferencz, Miklós
bátyjának egyik régi kapitánya, most udvarmestere, elszánt, hti
de vermes, fellengzö ember, a török szövetsegnek nagy barátja,
ajánlkozott, társakúl maga mellé Pogledith Boldizsár és Berisz-
lavics Ferencz régi hadnagyokat vevén. Zrinyi teljhatalmatadott
Bukovaczkynak, csak némi útasitásúl jegyezvén meg, hogy a
porta a nenizet szabadságait fentartsa, a megveendfí várakat a
magyarok birtokában bagyja, 12,000 tall érnál nagyobbévi adót
ne követeljen, a biulai basa a magyarokat 30,000 fegyveressel
segitse, és Erdély trónjára Apaffihelyett Bákóczi Ferencz emel

') Zrinyi vídülniében és a jelentés ebben megegyeznek, csakhogy az

utóbbi Zrinyi tettébon csak cselt lit, és állítja, hogy a török fonyegetö le-
velei is csak a bánnal egyetértésben irattak, mit valami Kovachich nevli el-
fogott török vallott volna. Maga a koriilmény azonban, hogy ez csak amúgy
mellesleg ériutetik, elégséges ok azt valónak nem tartani.
') Ezt gyam'tliatni legalább Zrinyinek ez ido tájt irott leveleiböl az
estei bibornokhoz, a magy. ak. kéziratai közt.
234

tessék. ') Bnkovaczky novemberben induit meg és a hó közepe

tajan a régi Tbessaliába. Larissába ért, hol Mnrád sznltán va-
dászgatott. A török udvar szivesen látta és csakhamar kövelke-
z0 megállapodásról tndósitá Zrinyi Pétert :
I. A szoltán minden meghódoló, vagy a kitörendö hàbo-
rúban meghóditandó keresztény tartomány fejedelmévé örökö-
sodési joggal Zrinyi Péter grófot és maradékit nevezi.
П. Magvaszakadtával Horvátország szabadon választ feje-
delmet a hazafíak köztil. a szoltán csak megerösiti.
Ш. Megigéri, hogy a szabad vallásgyakorlatot, iskolákat,
az ország szabadságát. jogait, kiváltságait megtartja, s jövöben
is sértetlenül megtartandja.
IV. Egész Magyar- és Horvátország, valamint a meghódi
tandó tartományok utân több mint 12,0СЮ taller évi adó sohasem
fog követeltetni.
V. Mig csak egy mohamedán él, ezen országok népét soha
el nem hagyja, hanembármely megtámadás eilen megoltalmazni
kész lesz.
VI. Ezen tartományok lakói távol vidékeken katonáskodni
nem kotelesek.
VIL Biztositékúl, hogy e feltételek szentül megtartatnak,
a szultán tinnepélyes hattisherifet fog adni, és azt, mindannyi-
szor, ha szükséges lesz, az illö Uunepélyességgel és ajándékok-
kal megküldendi. Viszont a török Zrinyi fiât két évre kezesül,
a végek közt fekvö puszta fold felét és azt követelte, hogy a ma-
gyarok a németeket a végekbol kiverjék, vagy a császári tarto-
mányokat megrohanják, és ekkép a kitörendö háborúban a tö-
röknek alkalmat nyüjtsanak a beavatkozásra. Bukovaczky lévele-
ben mar a czimet is emlité, melyet a porta Zrinyinek szánt :
Horvát-,Magyar-,Erdély és Moldvaországok fejedelme, az ottoman
seregeknek fovezére. 2) Mindez azonban csak hiú terv volt, mig a
nagyvezér, kinek kezében fekttdt a török birodalom kormányzása,

■) Tud. gytíjt, 1818. folyam I. 67. 1.

') „Ulyriae, Hung., Daciae, Moldaviaeque princeps, ас supremns to-
tius ottomanni exercitus ductor," mit csak a kUldendö segélyha-Iakra lehet
ír'eni. Jelentés.
 235
bêle nem egyezett, azért Bukovaczky a szultán pecsétjével el
látott pontozattal Kandiába iitra kelt.
Bukovaczky levelére Zrinyi megkezdé a készületeket a há-
bonira. Horvátországban, közvetlen szomszédságában Tatten-
bachon kivül csak sógorában és annak rokonában, Frangepán
Orfeusban, •) ki a tengermelléki várakban parancsolt, bizhatott.
A tengermelléki rabió, harczias oláhok vagyis ráczok katonai
gyarmatait törekedett megnyerni, melyek m egvetve a polgári
hatóságot, csak kapitányaiknak, papjaiknak engedelmeskedtek.
Zrinyi nyájassággai részére vonta a rácz pllspoköt, Miakich Gá-
bort atyjává fogadta, de a nép,mely a magyar földesnrak kövcte-
lései eilen a német katonai parancsnokoknâl szokott oltalmat ke-
resni és talàlni, minden igérete daczára sem akart neki büsé.
get eskttdni. Zrinyi a kanizsai basához fordúlt, kit a bosznyák
basával Bukovaczky Uzenetérol tudósított, ijesszen rá az olá-
hokra a szultán nevével ; de a basa amúgy is haragudván, hogy
Zrinyi a boszniai basa revén kezdé meg alkuját a portával
tagadólag válaszolt. „A ráczok — monda — nem sokat töröd.
nek a szultán szavával ; megvetö válasz esetére a szultán
tekintélyének fenntartására fegyvert kellene ragadnia, mit pá
ranos nélkül nem tehet, különben is ily fellépéssel Zrinyinek
semmit sem használna."
Az udvar korán hírt vtín Zrinyi készületeirol. Az éber Ca
sanova mar novemberben irta, hogy egy horvát jar a portan Zri
nyi és a magyarok nevében 60,000 frt. évi adó fejében segítsé-
get kérni Ausztria eilen. Lévele 1670. január havában érkezett
Bécsbe, midôn mar tudósitás jött Erdödy Miklós petriuiai vár-
nagytól, hogy Zrinyi a végbeli törökökkel czimborál, kanizsaiak
és bosznyákok nála ki s bejárnak. Hozzájárult, hogy a Zrinyi
feljelentésérol értesített és megrémült Nádasdy még november.
ben a felség lábaihoz borult, és egész osszeesktivését — némi, rá
nézve czélszerü kihagyásokkal — felfedezvén, az udvart hitében

') Mily rokonságban volt Orfeus Ferenczczel ? nein tudom. Tilrténet-

iróink egészen ignorálják, podig létezéséró'l kozkézen forgó okmányok, mint
Zrinyi Péter védelme, Frangepán Ferencz lévele német-újhelyi börtöneböl,
tannskodnak, míg Nagy Ivan nagybeceü inüvében „Magyarország családai'1
nem találom ; talán Wenzel Gusztáv, tudós akademikusunk , ki egyszer a
Krangepánok torténetébe kapott, adkatna erre nézve uémi felvilágosltást ?

efe.
236

megerósíté, hogy Zrinyi Péter igen veszedelines ember. A csá-

szári tisztek parancsot vettek éber figyelemmel kisérni a bán
mozdulatait, annyival is inkàbb, mert hirek szárnyaltak török
készlilodésekrol, melyek terveivel kapcsolatban lenni látszottak.
Az udvar részben csalódott. Zrinyi maga sem tndta, mire
venni a mozgalmakat, es engedclmet kért Bécsben egy draga-
nyos csapat toborzására saját koltségén, védclmére. A kormány
ármányt gyanitva; nem engedte meg, mire Zrinyi keservesen
kifakadt. Gátolják — irá Lobkovitznak — hogy raagát, esalád-
ját védelmezze. „Vegye át hát a császár maga a Muraközt, Bel-
so-Ausztriának e védbástyáját, adjon a Zrinvieknek más jószá-
gokat, legalábbnagy gondtól meneklllnek meg."1) Égyáltalában
Zrinyi mar unni kezdé a törökökkel való szovetséget, melylyel
sohasem tudott megbarátkozni. Jobb szeretett volna ellenltk,
mint velok harczolni, s midön mar a fennebbi jelentések nyomán
széltében beszélték, hogy a törökkel czimborál, nem minden öszin
teség nélktll mondhatta, Chiculinyi albân, Praszinszky Péter es
Patachich Miklósnak : „nem vagyok en rebellis, nem vagyok en
áruló !" a). Mlg a Frangepánok határozottan kimondâk, hogy a né-
metben to'bbé bizni nem lehet : Ö lépéseket tett az udvarnál, Lob-
kovitznál, megújitani a török háborut. Ajánlkozott, hogy ö, ha a
császár bizik benne, és egy dragonyos- és egy horvát-ezred pa-
rancsnokává, háború esetében pedig Horvátországban vezérré
teszi, a magyarorszngi forrongást lecsillapítja. A törököt — irá
egy ismeretlen barátjának az udyarnál, talán Zichy István ka-
mará elnök és koronaörnek — meg kell támadni, mielött minket
megtámadna. Ha a császár a kötött béke miatt tartózkodnék, Ö,
Zrinyi, kész maga megindttani a háborút. Magával fogja ragadni
az erdélyieket, moldvaiakat, s(lt még a lengyeleket is, kikhez
aztán majd onként fognak más keresztény fejedelmek csatla-
kozni, és maguk a törökökhöz hajló niagyarok is észretérni, és
harczra szállni. „Vegye szivére — végzé a levelet — és mozditsa
elö mint igaz hazafí ez ajánlatot, mely a haza ja vara szolgál, de
óvakodjék, nehogy az udvari kanczellár (Hocher) vagy a jezsni

') Jelentés.
') Zrinyi védelme i. b, 838. 1.
 237

ták, valamit megtudjanak, mevt azok a tervet meg fognák hiú-

sitani." Bécsben azonban nem is hederitettek e tervekre, és ben-
nttk csak cselt láttak, hogy Zrinyi gyanu nélkül sereget gyttjt
hessen vagy a császárt a törökkel összeveszltse l) (februárban).
Visszautasítva Zrinyi tovább haladt sikamlós pályáján.
ш Bukovaczky ezalatt viharokkal kttzdve, nagynehezen el-
vergödött Kandiába. A nagyvezér nem hagyta helyben a szerzö-
dést, de elútasitó válasza még sem volt olyan, hogy a vermes
ember minden reményét elvesztette volna. Kapott Köprili nyllat-
kozatán, „hogy mig Horvátországban német orség van, a török
fei nem lép" — és sietett hazafelé. Mar Kandiából egyre Dógatta
Zrinyitfelkelésre,mostmartius elején a horvát határra érvén,mert
a károlyvárosi németekmár tudtákjo'vetelét és lesték, Pogledich
által ttzent be, hogy szerencsésen járt, Zrinyi csak keljen fel, a
török segítni fogja.
Zrinyi mellett most nem volt félénk Nádasdy, nem voltak
szovetségesek, kikre hallgatni kellett, pedig maguk közt soba
megegyezni nem tudtak. Rögtön elhatározá a felkelést, ámbar
sem elegendö serege, sem pénze nem volt. Ssámított a császáriak
készületlenségére, és Tattenbach tudósitása folytán Tattenbach
segélyével reménylé a szomszéd Regedét, Potolt sot még talán
Gréczet is elfoglalhatni. Bizott Rákócziban és a magyarokban,
hogy Morvába, Sleziába rontanak, és hitte, hogy az elsö sikerre
majd a török is a Duna mentében Bées eilen fog támadni. Irt
Frangepán Ferencznek, ki mar alig várhatta, hogy a német ka-
lapokat lellsse, és a károlyvárosi „bugyogós, békanyúzó" néme-
tekkel verekedhessék : — „legyen készen !"2) Jobbágyait a papok
által a szószékrol mind, a 12 évestol kezdve fegyverre szólítá. A
végbeli hadakból három századot zsoldjába fogadott, és kijelen

') Jelentés. Zichyt gondolom, ki a Zrinyi családnak barátja volt,

mert pap elcitt Dehesen gyanúsította volna a jezsuitákat. Ha azonban mégie
egyházi férfiú volt, csak Szegedy, Széchenyi, vagy — mi a legvalószinübb
— Pálffy Tamas kanczellár lehetett
3) V. ö. Frangepán horvAt levelét Csolnics Gaspar kapitányhoz ddto
mirez. 9. Novigrád, deákúl a jelentésben, németül a többi közt a Theatrum
Europ. X. köt. 2. rész, 261. I. Katona i. h. 792 1. Fleury folytatója atan hiá-
nyos, halváiiy doák fordítábban közli.
238

té Miklós bátyja ozvegyének, a német Löbl Zsófiának, kivel

egyébiránt mindig izetlenségei voltak, hogy Csáktornyát, özve-
gyi székét el kell hagynia, mert abból támadási pont lesz, egy-
úttal azonban kérte, siessen Bécsbe, jelentse, hogy a török szö-
vetséget még ala uem irta, és még most is kész, ha a császár
valami jeles clíiléptetéssel eddigi szolgálatait megjntalmazza, a
Muraköz védelmérol gondoskodik, minden czimborasággal fel-
hagyni (márcz. 12. körtil) Löbl Zsófia azonban Gráczban megálla-
podott, széltében hirdetvén, hogy Péter Csáktornyát elfoglalta, és
öt kitizte, mert a törököketakarjabefogadni.
Frangepán után Zrinyi Siklósy András által a felsö-ma-
gyarhoni rendeknek küldött levelet, kik épen akkor Rothal, Sze-
lepcsényi és Nádasdynak elnöklete alatt sérelmeik Ugyében Besz-
terczebányán gyüléseztek. Jelenté, hogy kinyerte a török oltalmat,
és fegyvert ragad. Ok se egyezkedjenek, hanem kllldjenek igé-
retUk szerint 100/00 tallért elöleges kiadásokra, a többi koltsé-
get megszerzi az ellenség ftildjén. Rákóczinak is irt Siklósy által,
hogy koczkára vetette a magyar szabadságért vagyonát, család-
ját, életét. Nagy gond és fáradsággal sikerlllt neki 12,000 taller
évi adóért Magyar- és Horvátországnak a török birodalom egész
erejét megnyerni. Kéri, mindenre, a mi szent, ne alija iitját a
szerencsés fejleménynek. Rajta, Zrinyin, nem fog múlni, csak ö>
Rákóczi is kövesse példáját. Fokép szükséges pénz. A báuyavá-
roeok minapában egy milliót igértek, ha a haza kivánni fogja ■
most itt az ido szavukat beváltani. K'tldjenek 100,000, vagy ha
nem lehet, legalább 50,000 tallért, mert ktllönben — Isten és
ember tanú lesz rá — romlásba döntik öt és társait. „Mintha
ttizben volnék — végzé — hányódom remény és aggodalom közt
várva a perczet, melyben cselckedui lehet." Pénz végett felke"
reste a francziát. Pocobellit utasitá, sllrgesse a Rómáben székelo
franczia követet : maga pedig gr. Schönborn János Fiilöp uiainzi
érsekhez, a Zrinyi család és magyar nemzet barátjához fordult, le-
gyen kozbenjáró a franczia udvarnál. „Reménylem, — irá az
érseknek (márcz. 20.) — meg fogom kapni a pénzt régi híisé-
gem, családom érdemei, és a magyar szabadság miatt, melyet a
császár és miniszterei kUlönben végkép megsemmisitenének. Szö-
vetkeznem kellett a törökkel, két rosz köztil a kisebbet lévén
kénytelen választani ; biztoslthatom azonban, hogy a római szent
 239
birodalomnak ez kárára válni nem fog." E lepes szerencsétlen
volt, mert Schönborn a lévele*, alig vettc, Leopoldnak meg-
kuldte (april elején) ')•
Segély sehonnan sem érkezett. A kapronczai orséget meg-
nyerni uem sikerült. Tattenbach a válságos perezben bátorságát
veszté. Az Isten szerelmére kérte Zrinyit, csak ritkán es csak
tréfás dolgokat irjon neki a postan. Ligájukat ne tartsa magá-
nál, vagy úgy örizze, hogy ahhoz senki se férhessen. Ovakod-
jék a kémektol, kik által ö úgy mint Fraugepáu, körlil van
véve, s fókép ne bizzék nagyon Rudolf lovászában. 2) A félelem
éles eszüvé tevé a hülye férfit, ki magát minden esetre biztosítandó
Brcuner Gotfried gráezi kamarai eluököt Zrinyi mozgalmairól
tudósítá, egyuttal tanáesolván : „jó volna, ha a császár valakit
nagyobb baj elkerülése végett, Zrinyihez küldenc, ée öt kitlinte-
tések, hivatalok által lecsillapitaná." 3).
Zrinyi átlátta helyzetének veszélyes voltát és utasítá Frange-
pán Ferenczet, lázítsa fel az uszkókokat ; míg Bukovaczky Károly-
város vidékét hivja fegy verbe és irjon a kanizsai basának segítség
végett. 4000—5000 emberrel most inég Gréczet be lehetne venni,
de két hét múlva mar késôn lesz, mert a csàszàriaknak ötezrede,
2 Károlyvárott, 2 Kapronczán, 1 Pettauban készen fog állani.
„Az Isten szerelmére, legyetek gyorsak és éberek — végzé a
levelet — mert ha elveszlink, csak Bukovaczky és magunk ké-
sedelmezésének köszönbetjlik." (maj. 21.) Egyuttal Frangepánt
Zágrábba kllldte megbizással, „hivja o'ssze a borvát tótországi
rendeket, adjou nekik elö bizonyos fontos dolgokat, és töreked-
jék ezekre nézve velök megállapodásra jutni *)." Frangepán a
hirtelenül összegyült országos Ulésben, utasitásához képest ktf-
vetkezöket terjesztett a horvátok ele :
„A múlt évbcn a török Zrinyit meghódolásra felszólítván,
ii:egigérte, hogy minden kivánságát teljesíteni fogja : mig el-
lentállás esetében a nemzetet végpusztulással fenyegette.
Zrinyi jelentést tett a császárnak, kérte, gondoskodjék rola és

') Jelentés.
') Tattenbach lévele Kranichsfeldröl márez. 16. 1670. Jelentés.
') Jelentés.
*) A márczius 24-én kelt meghatalmazás egész kiterjedésében a Je-
lentésben.
240

az országról, de az udvar megvetéssel fogadta tudósitását, ki-

csinylette a veszélyt es csak fogàst làtott a dologban, melvlyel
Zrinyi magasabb polczra akar hágni. Megvetette a felsö ma-
gyarhoni mozgalmat, melynek a török gyámolitást igért, ha Kan-
diàval végezett. Zrinyi kérve kérte az udvart, legyen elííre
látó, gondoskodjék mar eleve, de Bécsben azt hitték, hogy a tö
rök Kandiában lévén elfoglalva nem mozdûlhat. A porta e köz-
ben a boszniai basa által megújitván fenyegetéseit Bukovaczkyt
kivánta magához követül, kit Zrinyi kénytelen volteliskuideni,
meghagyta azonban neki, hogy a haza kárara válható kivána-
tokat utasíf son vissza, és csak becsUletes confoedcratioba bo-
csátkozzék, nehogy elvesszilnk. Bukovaczky óvatosan, csiu-
nyán bánt a törökkel, kinyerte, hogy az ország szabadságainak
megtartását, és védelmét igérte mindenki eilen. Ezt Zrinyi nem
azért Uzeni, mintha ö maga megfogyatkozott volna a csász&r
iránti httségben, vagy zavart, lázadást akarna támasztani : ha
nem mcrt Ö és társai jobb módot a maguk és a hazafíak meg-
maradására nem tudnak. Egyébiránt, kinek-kinek szabadságában
áll fenntartásáról a maga módján gondoskodni. Ha a német urak
ezen ránk nézve szükséges, nekik nem ártalmas alávetésben
hütlenséget látnak: akkor jognnkban áll magunkat védeni elle-
nük, és a török hatalom is (mitöl azonban niég most Isten öriz-
zen) támogatni fog bennünket. Ha azonban a császár más ke-
resztény fejedelmekkel szovetségben a nemzetet megvédeni kész
lesz, és ezt nem csak szóval és irásban, de tettekben is kiinu-
tatja : mi fogunk leglelkesebben harczolni Isten, király és ha-
záért. Viszont, nem is fog minket senki hits«egöknek, rebelli-
seknek nevezhetni : ha segély nélklll hagyatva, a végsztlkségnek
engedllnk, és a töröknek meghódolunk, cgyebekben egyraás
iránt keresztény szeretetben megmaradván."
Frangepán bideg arczokkal találkozott, és a horvátok ide-
genkedését magán tanácskozmányokban sem tudta legyözui.
Többnyire a túlhatalmas Zrinyi háznak ellenségei voltak. Fran
gepán tehát 8 napi határidot liagyott meggondolásra és 300 lo-
vassal Károlyváros fêlé induit, hol mar Bukovaczky a népet
fegyverre szolitá és Petriniát fenyegette. Háta mögött a zág-
rábi káptalan, a horvát urak, a Zrinyiek által szabadalmaikbau
sokfélekép háborgatott túrmezei köznemesek vetélkedve bizto
 241
siták az udvart httségükrol, és Zrinyinck, Fraugepánnak tetteit
feljelentvén, Herberstein József károlyvárosi kapitányt segít-
ségül hivták. ')
Bécsben nagyjában mar tudták a horvátországi eseménye-
ket, és nem csekély zavarban voltak, mint rendesen Ausztriá-
ban, ba valamely, bar maguk a kormányférfiak által eloidé-
zett, catastropha bekövetkezik. A mozgalom elsö jeleire Er-
dtídy Miklós és Borkovics Márton zágrábi pttspok Bécsbe siet-
tekvolt; a plispök szent állásához hi ven, kész mindent elkö-
vetni, hogy fegyveres osBzelitkbzést megakadályozzon. Eluta-
zása elött Zrinyi Uzent neki, hogy méltányos feltételek mellett
kész kiegyezkedni, és В /rkovics nagy buzgalommal felelt meg
megbizásának. Menté, majd nem védte Zrinyit, kit nem becslil-
nek, mellöznek, kit Herberstein bánt, ki a sokfélekép megsze-
gctt országos jogok mellett kardoskodik : azonban nem tuda
az irányadó kö'rök haragját Zrinyi eilen, ki (5ket kényelmes tét-
lenségUkbol oly kegyetlenül felzavarta, lecsillapítani. Leopold,
minden vallásos szelidsége mellett sem tartozott a jó embe-
rek kozé. Feszes, száraz természete nélklllozte az erély bizo-
nyos fokát, mely szükséges ahhoz, hogy valaki rosz legyen : de
nem ismerte a nemes szivnek érzelmeit. Olympusi gogjét mé-
lyen bántá a merész, váratlan felkelés, és szinte ortílt a gon-
dolatnak, hogy majd olyat koppant Zrinyi és Frangepán kíir-
mére, hogy fejeik is Ichullanak. 2) Tanácsosai épen nem tö
rekedtek öt csillapítani. Kettö, kinek legtöbb befolyása volt,
Lobkovitz herczeg föudvarmester és b. Hocher Pal, alsó-auszt-
riai 3) kanczcllár, kiengesztelhetlen antangonisták, a magya-
rok iránti ellenszenvben , megvetésben egyetértettek. Lob
kovitz nagy úr és világfi , csillogó eszü , tires szivíi ember,
hatvan éve daczára eg>* frivol ifjú szemeivel nézte a világot.
Jogokra , kotelességekre hivatkozni szemében nevetség volt,
és tetteiben csak fejedelmének, magának érdekeit, szeszélycit
ismerte el vezérfonalúl. Hochcr Ugyvédbol emelkedett kan-

') Leopold válaszát a túrmezeiekhez Pauler Tivadar kozlé az Uj Ma-

g-уаг Múzeura I860, folyamában.
2) Leopold lovele Pötting grofhez Majláth Geschieht. Cíes Ost. Staa
ten IV. 96. I.
J) É r t s d ez alatt az Ens feletti és alatti Ausztriát együtt.

s
242
czellárrá, a római jog emlójén növekedve, a caesari minden
hatóság elveivel volt tele. 0 az absolutismus mellett élee
észszcl, mély meggyözödessel es tiszta kezekkel harczolt. Be-
estiletes volt a roszbaii , szigorúan pálczát tört a magyar al-
kotmány felett, melyet uemcsak kormányzati akadálynak, de
tudomáuyos anomaliának is tartott. ' i
Borkovics úgy vélekedett, hogy a császárnak vagy egy
miniszternek kegyelmes levelével ki fogja békithetni Zrinyi
Pétert. A miniszterek, Lobkovitz, Hocher; a Zrinyieknek régi
ellensége Montecuccoli ; Nostitz, a hiú, fontoskodó Schwarzen-
berg bg. a német birodalnii udvari tanaca elnö'ke ; a viz eszli
Lamberg gr. fökamarasmester, b. Dorsch, a haditanàcs tagja
es Abele Kristóf udvari tanácsos mint jegyzökönyv vezetö 4)
elhatározák, hogy felhasználják a jám bor püspököt, talán le
bet általa Zrinyit, kelepczébe csalni, „mort a felség jó lélek-
kel rászedheti azt, ki ót rászedte." Levelet kell ktildeni neki
Borkovics Altai , — ez volt a határozat — általános, sernmit
mondó kifejezésekben : „ha a felséget inegköveti, terveitöl el
áll , Bécsbe feljö , panaszait elöadja , a kegyelem útja nem
lesz elzárva." Nem valószinü ugyan, hogy eljö, de meg lebet
próbálni. Ha ezen terv nem sikertil, eröszakkal kell fcllépni,
Zrinyit Nádasdyval osszeveszíteni, a német birodalomtól se
gélyt kérni ; Zrinyit mindenesetre meg kell semmieiteni, mert
rebellis, ki mar egyszer kegyelmet nyert, és most fegyverkezik,
az ellenséggel levelcz, titkos gyillekezeteket tart, és tudvalevö-
leg gyülöli a felséget. A dolog menni fog, csak gyorsan kell el-
járni, mlg a török Kandiàban van elfoglalva (márczius 20). ■)
E határozat értelmében a zágrábi pUspök levelet kapott, mely

') Hocberre nézve v. ö. Biedermann, Geschichte der östr. Gesaniint-

Staats Idee 117. 1. 33. jegyzet és Puffendorf svéd követ jelentését : Kaiser
Leopold und sein Hof. Holbkiaig 1862. 70. 1.
') E férfiak jellemzésére nézve v. ö. Puffendorf, i. h. 6:1. és kk. 11,
Caprara lévele jun. 22. 1670. i. h. Schwarzenberget Puffendorf szeiint doc
tor perplexitatum et dubitator perpetuusnak nevezték, raert mindig nehéz-
ségeket talált, melyeket kibonyoh'tani nem tudott. Lambergrol pedig Cap
rara irja: Lamberg tacendo non dicendo mai il suo parère, perche sa
poco a beve molto.
') Majláth i. h. 81. 1.
 243

ben Zrinyinek a régi kegyelem folytatásán kiviil iij kegyelmek

igértettck, ha engedelmeskedni fog. egyúttal azonban level ment
a szász, brandenburgi, maiuzi választó íejcdelmekhez scgélyért.
Spankau Paris tábornok (márczins 22.) Styriába utazott, az ot-
tani hadak élcn Zrinyit feltétlen megadásra szorítani, es öt
fogva Bécsbe küideni, lia a fejedclem rendeletére onként meg
nein jelenik. llasonló parauesot vett Herberstein Károlyvárott,
Brenner Ernö grôf Kapronczán es a magyar udvari kanczellária
rendclctet adott ki, niely Zrinyit lázadónak bélyegzé. méltosâ-
gaitól megfosztá, javait a íiscus számára Iefoglalta, niindenkit
htisége alól feloldott, es fejérc élvc vagy lmlva dijt tüzött, Hor-
vátország polgári igazgatasàt a zágrábi püspökrc, a katonai
iigyeket Erdödy Miklósra mint báni helyettesekre bizván.
Zrinyi még nem tndta mit végeztek rola Bêcsben, niidcin
mar Kollonics Lipöt, németujhelyi plispök, és Zichy István ko
ronaörhöz fordult, eszközöljek ki, bogy az udvarnál megjelen-
hessen, magát igazolhassa, siít maga is kUldö'tt követet, Forstall
Mark augusztinianus barát személyében, ki a Zrinyi esaládnak
régi szolgája, és Péter grófuak gyóntatója, fiának nevelóje volt,
a fclkelés részleteit tudta, de nein helyeselte. ') Zrinyi a követ-
kezö feltételek alatt volt kész a fegy vert letenni :
1) A felség hathatós eszközökhö'z nyúljon a haza védel-
mére. 2) Az országban bazafiak neveztessenek részrehajlás nél-
kUl tábornokok, ezredesek, kapitányokká. 3) Adja a felség
Zrinyinek és fiának (ha aira való lesz) a varasdi generalatust,
a mitterburgi, gotscliéi. a fiumei és tersakszi grófságokat örök-
joggal. 4) Mentse fel az évcnkinti 4400 frt fizetéstol, melylyel
bátyja ozvegyének tartozik. 5) Fizessc ki az udvar Zrinyinek
40,000 frtnyi adósságait. 6) Tegyék egy 500 fönvi dragonyos
és ngyanannyi fönyi könnyü lovas ezred fejévé, mely tiszttöl
sobase fosztathassék meg. 7) Ha a Zrinyi javakat a törö'kö'k
feldúlnák s a család másutt nyerjen liasoiiértéklieket. 8) Báni és
murako'zi kapitányi fizetése ezentúl pontosabban járjon. 9) Rá-
kóezi fejedelem oltalmat nyerjen minden ellenség eilen. 10)
Adassék általános bünbocsánat, kiilönösen társainak és a ráez
pltspoknek. 11) Biztosltsa e szerzodést a szász és bajor herezeg,

') Zrinyi védelme i. k. 838. I.

Századok. 1«
244

vagy a német birodalmi gylilés, vagy a papa, vagy mas vala-

mely fejedelem — es ez a fö, inert a kik a kiegyezkedést ellen-
zik, nem tudnak mást felhozni, minthogy az nem lesz tartos és
csak politikából, szinre fog az udvar által köttetni 12) Hatal-
maztassanak fel a biztosok még egyet mást hozzátenni vagy el
venni, mindenesetre azonban gyorsan járjanak el, mielött még a
török követ az athnameval megérkezik. E pontokhoz, melyeket
Forstall irt Zrinyi még sajátkeztileg hozzátevé : „1) Azon 600
') lovas közt egy 60 emberból álló századnál, mely nekem disz-
orségtil szolgál, a havi zsold fejenként 8 frt legyen. 2) Utalvá-
Dyoztassék 1000 taller fizetés egy helyettesemnek, kire a kezem
alatt levo egész katouaságot bízhassam, és az legyen a kap-
ronczai alkapitány, származásra uézve krajnai, ki mostani tisz-
térol lekö'szö'nhessen. 3) Ezredem hadbirója kapjon tizetést. 4)
Az özvegy grófnénak hagyassék meg, ne avatkozzék a katonai
dolgokba és adassék neki és az árvának — Miklós 8 éves fíat
Ádámot érté — árendám helyett évenkint 4500 frt. 5) Legyen
szabad, ha valami torténnék, a pápától és más fejedelmektól a
feleég ajàolata mellett segélyt kérnem. 6) Ha alkalom lesz tá
madó háborura, én a fovezérséget nem kivánom, de viszont csak
olyan alatt akarok állani, ki nemzetemnek nem cllensége."
Forstall, kinek Zrinyi még lelkére koté, ne feledkezzék
meg onmagáról, és követeljen Bécsben jutalmat fáradozásáért,
mar elutazott, midön Borkovics leérkezett és Zrinyinek a ma-
gával hozott lcvelet megküldte.
Zrinyi felelt, hogy ö hive a császárnak és az is fog ma-
radni, de magának és a hazának biztosítására némely pontokat
tart szükségesnek, melyeket mar fel is küldött a császárnak.
Ekkor halla azonban, hogy Tattenbach, kit tolvaj inasa felje-
lentett Gréczben (márcz. 22.) elfogatott, és aggódni kezdett,
nem fogja-e öt elárulni ? Utána jött a hir, hogy Bukovaczky
eerege, Herbersteiu fellépésére szétszaladt, maga Bukovaczky
Törökföldi'e meneklilt, hogy Zágráb, Tilrnezö, egész Horvátor-
szág, házának régi hivei Pogledich és Beriszlavich, Csolnics
Gaspar, Csernkóczy László, Mallinics Gyüigy, Kamenián János,
Gottal György a feledést igéro Herbîrsteinhoz csatlakoz-

') „Sexcentos," ámbar l'eljelib t>»k óOO-ról volt szó,

 245
tak •), hogy Breuner a szomszéd Légràdot megszállotta, és végre
jött a szomorú való Frangcpán szcmélyében, ki mindenektol el.
bagyatva, Csâktornyan kcresett mcncdékct. (April clsö nap-
jaiban.)
Herberstein nak 8000, Breuuernek 6000 cinberc volt, rcsz-
ben a császár mellett fegyvcrt i'ogott horvátság. — Spankau
4000 katonával közeledctt. Zriiiyi csak kétczer enibernck pa
rancsolt, az is jobbára újoncz had volt. "¡ Mar úgy körtil volt
véve, hogy Frangcpán, ki csak egy kissc kilovagolt, majdiiem
az ellenség kczébe esett, mig kisérojét. egy tórok agát több сош-
proniittaló lcvéllel csakngyau clfogták. ')
Л sziikségben Zrinyi, miután Frangcpán szolgája a bosz-
niai basánál biaban járt, Ivanovich István meghitt cmberét Ka
nizsára ktildé segélyért, de a basa visszafelelt, „hogy jiarancs
nélkiil ncm köthet a németekbe; jó voliia azonban a jövöre
nézve, ha fiát kezeslil ktlldené, mit Bukovaczky amúgy is mcg-
igért !u Tamásy Gábor pedig, ki abudai basához nient, útkozben
uyomtalanúl clveszett.
Magyarhonból, hová Rákóczinak irt, szintén semmit scni
lehetett *) hallani, rtgy hogy Zrinyi ruinden reményét csak For-
stallban helyczé.
Forstall márczius végén crkezett Bécsbe. A miniszterckct
harag fogta el, hogy Zrinyi alkudozni akar, mintha cgyenltí
rangú volna Leopolddal. Audientiára, a császár sziue ele nein bo-
csáták „a szemtelen barátot," kit nagyon szerettek volna clfo-
gatni, rnert tudták, hogy a t'elkelésnek tanácscsal, tollal szolgá-
latára volt , mit azonban tenni nem látszott ildomosnak. Foly-
tatták a márczius 20-kán elfogadott tervet, melynek kivitelérc
Lobkovitz vállalkozott. Hozzá és Hocherhez utasíták az augus-
tianust, kit mindketten nyájasau, igéretekkel fogadtak. Zrinyi
feltételeit — niondák — úgy a mini vaunak nem lebet iigyan el

') A uevezettek részére kiadott kejryelmi okirat Kiikuljevicsnél, Jura

Kegni Croatiae 1. P. II. Vol. ЗЗУ. I. olva-ható
-') Caprara lévele april 21. i. h.
') Caprara lévele apr. G. i. h.
') E második lovclet egy török vltto Kákóuziiiak, ki azt ajuil lü-kéu
vette. Rákúczi, Horrátli РД1, Lengyel József, vallouiásai a kamarai levéltár
lian. OttMiilnrf lévele Moiitecuccnlilmz nnnak jegryzetei kí>zt i. h.
17*
246

fogadni, de ha meghódol, fiât kezestil küldi, és httségejeléül

charta biancat ád, melyre az udvar feltételeit irhatja, nemcsak
feledve lesz a múlt, hanem „miként az Isten cselekszik a btinö-
sökkel - ezek voltak Hocher szavai — újabb, nagyobb ke"
gyelmekben fog részesülni." „Nem fogják lázadónak tekinteni —
monda Lobkovitz; — ne féltse életét, javait, szabadságát, méltó-
ságait. Ha le akar kö'szönni a bánságról, varasdi vagy károly-
városi fokapitánnyá lesz és 40,000 frtnyi adósságM az udvar ki"
fizeti. Meglátja, hogy igaz rokona vagyok." „Valamint szent
Péter háromszor tagadta raeg Krisztust és mégis az aposto-
lok fejévé lett — veté hozzá czélzással a nagy héten ép akkor
olvastatni szokott evangeliumra — úgy fog tórténni Zrinyivel is.
Neki hihet Forstall, ö még soba senkitmeg nemcsalt,
eoha szavàt meg nem szegte; az ansztriai háznak ke
gyelme véghetetlen," és hogy Forstall annál hajlandóbb legyen
szavaiknak hinni, neki pénzt, rangot, fényes jövöt igértek, „mert
ilyesmi hat rosz papok és feslett baràtokra."
Forstall hitt és nagy örömmel sietett (april elején) haza
Lobkovitz levelével, melyben a sagani herczeg minden positiv
igéretet gondosan kertllvén, annal bökezübb volt semmitmondi1!
kifejezésekben. „Nem illik úrának feltételeket szabni. Csalódik,
ha fenyegetéssel vél a császártól olyasmit kinyenii, mit ily ha-
talmae fejedelemtöl kérni kell. Ha azonban engedelmes vazallus
lesz: fogja tapasztalni a felség kegyelmét." Forstall april 4-kén
ért Csàktornyara és Zrinyit mindenre késznek talàlta, csak a
charta bianca nem tetszett neki, „ mert arra a tett igèreteknek
visszavonását, vagy hálalos itéletét is irhatná az udvar!" „Nem
kell tartani oly kegyes fejedelemtöl, mint Leopold ! — nyugtatá
meg Forstall ; a fehér lap csak a tett igéretek megerósitésére
szolgál."
Zrinyi végre hitt a biztató szavaknak, és — ámbar Buko-
vaczkytól ovó levél érkezett,ne békllljon ki a némettel, ktlldje fiát
a töröknek — april 7. aláirta a charta biancat, átadta Forstall-
nak 17 éves szép fiát, levéllel, melyben eddigi tetteit ellenségei-
nek ármánykodása és bántalmaival indokolván bánatát fejezte
ki, hogy a törökkel érintkezett, és „térdre borúlva bocsánatot
kért a felségtol, a törökröl lemondott, magát feltétlenül alavete,
mindent egészen Forstallra bizott, minek jelétll fiát és a charta
 247

biancat kuldé, irjon rá a császár tetszése szerint !" „Magam is

utánatok jövök" monda az elútazóknak, „ha a felség úgy ki-
vánja!" l)
Forstall mar april 5-kén irt Lobkovitznak, hogy jö a fehér
lappal és az ifjú Zrinyivel, mert a bánnak nein kell a török se-
gély. Másnap pedig felkérte Herberstein, gréczi kamarai elnököt;
lie hagyja a uémeteket a Muraközbe csapongiii, nehogy a kani-
zsai törökuek Urllgye legyen beavatkozni, mert Zrlnyi a kormány-
uyal ímmár kibékUlt. 2) Bécsben szinte rosszúl esett Zrinyi kész
sége, kivált mióta a budai basától a biztos hirt vették, hogy a
török nem fogja segíteni a magyarokat. 3) Lobkovitz, Montecuc.
coli, Hocher, Schwarzenberg (april 9.) úgy vélekedtek , hogy
Zrinyi csak idöt akar nyerni.
Mit baszuál a fehér lap — mondák — ha a gaz barátnak
íiiiics megbizása a beirandó pontokra uézve ? Mit haszuál a kezes
liú ? Az ifjút semmi esetre sem szabad andient iára bocsátani,
mert, ha még az akasztófa alatt alió gonosztevö is kegyelmet кар,
ha a császár véletlenül megpillantja : miképen lehetne Pétert
elitélui, ha fia a császár által fogadtatnék ? Legjobb volna, ha
Zrinyi meghalna, mert mig ö, a kétszeres hitszegö él, nem lesz
békesség Magyarhonban ! Egyébiránt — vigasztalák magukat
— mire Forstallal a tárgyalások befejeztethetuéuek, Spankau
mar végezett Zrinyivel ; csak vigyázzon — ment a tábornokhoz
az litasitás , — hogy Zrinyi Felsö-Magyarhonba ne szokjék ; ha
megadja magát, klildje örizettel Bécsbe,uiert kulönben Zrinyi
szabadon , bllszkén jone fel , az udvarnál bánnak gerálná
magát, botráuyt okozua és a legkisebb sértésre odébb állva újra
kezdené a lázadást. 4) És csakugyan Foistall és Zrinyi János

') Jelentés. Zrinyi védelme, i. li. Majláth i. h. 92 1. szeretné az udvar-

ról elhárítani a csalás odiumát еь Forstallt gyanúsítja valótlan állitásokkal,
kiilöuben — úgymond — nem is tudiii, bol találkozott isinét Zrinyivel ? Caák-
tornyán, Kérynél vagy Bécsbeu V Holott e kérdésre saját adatai nyomán is
megfelelbetett volna.
') Mindkét levél kivonatban Montecucoolinál ez oldaljegyzettel : „For-
stall persona indigna, apostata.*
3j Caprara lev. april 6. ¡. h.
k) Majláth i. !.. 84 1.
24 S
april ll-én megérkezvén, ') audientiàt nem kaptak, de Lobko
vitz kegyesen fogadta a barátot es szobájában neki következot
dictait a fehér lapra :
„Felséges csàszar, legkegyelinesebb uram! Mellékelt le-
velemböl méltóztatik làtni, niily uagyon bánom elkövetett vét-
keímet, és magamat feltétlenül felségednek alávetein. Hogy pe-
dig felségednek annál több oka legyen nekem raegbocsátani,
régi kegyelmébe visszaveuui, hogy báuatomat tettel is kiniutas
sam, korlátlan felhatalmazást adok fótisztelendü Forstall atyá-
nak mind azt, mit felséged a török szóvetségtíH való elállás,
czimboráhn ineguevezése, Csáktornya, Legrad, Kottori, Buccari,
Buccariza és más váraim, jószágaim, kikötöim átadása és csá-
szári ürség befogadása, Bécsbe való jüveteleni és más dolgokra
nézve kivánni fog, uevemben megigérni, és én ez igéreteket nem
csak egész kiterjedésükben helyben hagyom, de pontosan meg
is tartom, végrebajtoni, felséged és a felséges ausztriai báznak
mindig híve maradok, végezetül pedig fenii érintett kérelmemet
alázattal megújitom!" Forstall eleve habozott; kibúvó ajtót ke-
resett, „majd rá fogja venniZrinyit e pontokra", de végre mégis
a fehér lapot ilykép kitöltütte. -)
Bpankau ezalatt seregével a Murakó'zbe nyomúlt, és Csák
toruya alatt állott.
A vár a Zrinyiekuek fegyvertára volt. Zrioyi Péter uémi-
leg f'elszerelte az üzvegy kezében romlásnak induit eroditvénye-
ket, melyek nein voltak oly rosz karbau, hogy bátor férfiak,
mint Zrinyi és Frangepán 2000 emberrel ellent ne állbattak
volna. Azonban Zrinyi nem akart harczot, nem vérengzést, ne-
hogy alkudozáíait compromittálja. KiUzent Spaukaunak, bogy
шаг kiegyezett a császárral, fiât Béesbe klildte, ne kényszeritse
ot akaratja elleuére a felségre, a hazára veszedelmet hozni. A
zordou tábornok, útasitásai szerint, semmivel sein gondolva, 16-
döztetui kezdé a várat. Zrinyi tele Lobkovitz igéreteivel, gyor-
san határozott. April 13-kàn éjjel bernent nejéhez, kinek szemé-
ben egy kony sem csillogott. — Istun veled, volt róvid búcsuja,
ürökre. Kliun mar Frangepáii és20— 25 lovasa várta, köztllk Ru
dolf, az áruló, kikkel 1 1 órakor sotét éji boiiiályban lopva ki

') Theat. Europ. ¡. h. 2CÍ 1. Caprarn levóle ajiril 13. i. h.

■) Jelentés.
 249
uyar alt a várból, hogy Bécsbe siesseu. A kis esapat Turnicsá-
nàl, a Muran három csónakot talált, melyeken, lovait usztat-
va, átkelt. Zrinyit valami sejtelem visszatartá Bécstol. Habozott :
ne meujen-e iukább török földre, vagy Rákócziboz ? de Frange-
pán Bées felé tolta. Délre Szigetheu voltak a Széchyeknél, éjjelre
Körmendre értek Batthyáuy Kristófhoz, ki régi bajtársa volt
Zrinyiuek a török eilen, de most egyre kllldözgetett az udvarnak
jelentéseket a horvátországi mozgalmakról. Másnap (april 15.)
egy jezsuita kolostonban háltak. Harmadnap Köszeghen mentek
keresztül, bol Somogyi András gazdag polgár és tanácsbeli kér-
ve kérte öket, ne meiijenek Bécsbe, hanem Rákócziboz.1) Hiába.
Estere Pátyra tértek be gróf Kéry Ferenczhez, és elbeszélék úta-
zásuk czélját. Kéry, kinek elegendo" számú fegyverese nem volt,
még az éjjel Bécsbe irt, mi tevö legyen? és nagyban megerosíté
szándékukat. Rendelkezésükrebocsátákocsiját és inásnap maga
is bozzájuk csatlakozott. Útkozben mar közel Bécsbez, találkoz-
tak Kéry szolgájával, ki az udvarnál járt és Leopold levelét
hozta : „biztassa vendégeit, menjenek Bécsbe! ha pedig másfelé
tartanának, fogja el öket." De a szolga a nélkül, hogy tudná mi
van benne, nem adta át a levelet uráuak, ki Zrinyivel és Frange-
pánnal egy kocsiban Ulvén , nem titkolhatta volna el tar-
talmát. *)
Apr. 18-kán reggel, péntek napou Bécsbe értek. Fraugepáu
a cselédeket a „Fehér Hattyú" czímíi fogadóba szállítá, Zriuyi
pedig az augustinianus kolostorba sietetí Forstallhoz. Mi tortént
a charta biancaval ? kérdé és meg volt nyugtatva, midon annak
tartalmáról értesült. 3)

') Széchenyi Uyiirgy levólo Montecuccolihoz, ddto Szombnthely, máj.

20., melyben ezt vádkép hozza fel a kcfszeghi protflstansok ollen. Montecuc-
voli jegyzetei i. h.
:) Jelent. Majlátli i. h. Caprara lévele apr. 20. i. h. Abból, hogy Kéry Zri-
nyivel jött, kelotkezett a inunda : Leopold életirójánál, Vagner jezsuitánál шаг
vakmero hazúgság, liogy Zrinyit ¿n Frangepánt foglyúl hozta magával, mi
Altai tennéazeteson ¡i késo'bb irányukban tam'isított bánásmód nem tüut fel
oly gynlázatos szinbeii.
!) A jeleutés, Caprara, Tlieatrum Europ. s a legtübb forras azeriut az
augustininnusokhoz, a frankfurti relatiok szerint a fehér hattyúhoz azállot-
tak, és csakugyau meg van a nemz. inúz. 773. fol. lat. kézirat 132 1. Peyr
250
Az udvar meglepetéssel vette a hirt. Senki scm hitte,hogy
Zrinyi önkent el fog jüni, es a közönseg csak úgy birta megnia-
gyarázni e rendkivlili lépést, hogy bíztos niegkegyelmezést téte-
lezett fel. Lobkovitz azounal felhaszuálta a szereucsés alkalmat.
Még az nap este felé elküldé kocsiját az augustinianusokhoz és
Frangepánt Hugárt városi örnagy , Zrinyit pedig a belyettes
várnagy ThauD gróf házába vitettc, és ajtajukboz ort rendelt,
mely azonban nem gátolta, hogy Zrinyit fia, ismerósei megláto

Zrinyi azounal kiballgatást kért Lobkovilztól, és mínden

rosz szándékot tagadott. Ériutkezett — monda — a törökkel,niint
más végbeli kapitáuyok fókép azérr,hogy ármányait megtudja, ki
j ateza. Ellenségei, Herberstein sértegctéseire t'ogott csak fegyvert,
mihez Eudrekirály diplomája szeriut joga volt. ') Lobkovitz uyája
sanfogadtajraert Felsomagyarországfegyverben állott.Zrinyi leve
1ère a beszterczebányai gyülés márcz. '27. zajjal szétoszlott, areu-
dekfe«yverkezui hazasiettek s Gyulafi László nyiltan hirdeté,hogy
Zrinyi Péter les/, а király, kit a tö'rök mínden erejével segitcni
fog. A felkelés élére Kákóczi állott és husvét hétfon (april 7.)
.Stabremberg tokaji várnagyot, barátság szine alatt Patakra

Mihúly fogadósnnk í>0 frtuyi kîîvetelé.so Frangopáu, do nem Zrinyi eilen. A

hltszólagos elleiiinoiiilist a fennérintott uiódon velen) niegfejthetöuek.
') Caprara april Ü7. С. К. do N. i. h. 142 1., kiuél a következo
нкког kttltiJtt vors is olvasha'ó :

То német vérszopó,
Csúszár, vagy czompó,
No bántsd a magyaruknt.,
Éltwítik azok kardjokat.
Mondum bizonynra,
Hogy nom sokára
A gonosz niinUztcriuiii tégodet
El í»g veeztoni,
Ks a íiagy fejedelmi gégédut
(Meglásd) megró'vidítem.
Mort íniíiden istotitolon orszúglásiiak
Es :iz eró'szakos inegliódít:isnak
Ez a vógo,
Teljessége.
 251
csalván, elzáratta, Tokajt Szuhayval, Szepessyvel ostrom ala
fogta, mig Bocskay Onodot megvette. Zrinyi Péter, beszélték a
felkelök, bar a szultántól athuamet kapott, kijelenté, hogy feje-
delmül azt ismeri el, kit az ország fog választani, legyen az bar
pásztorbúl valu, s magáuak csak a horvátországi generalatust
tartja feun. ') Lobkovitz jó eszközt látott Zrinyiben a felkelés
lecsillapítására. „Ha levelet ir Rákóczinak és nyngalomra inti —
monda Zrinyinek Hocher jeleiilétében — teljes bocsánatot, a fe-
jedelem régi kegyét, javainak visszaadását, hivatalába való
visszabelyezését és az elsü Uresedésbe jövö generalatust igér-
beti. Szóval még nagy embert csinál beiöle." Zrinyi kész volt sze
mélyesenlemenni, de az mar neiu tetszett Lobkovitznak. „Csak
irjon," volt válasza, és Péter gróf megirta a levelet vcjéhez. te
gye le a fegyvert, úgy a mint azelött felkelésre bújtogatta. Rab-
ságanak hirére mar megdobbentek volt я felkelök ; levelére Rá-
kóczi Munkácsra, anyjához szaladt, a sereg szétmállott. Május elsö
uapjaiban mar Bécsben volt Rákóczinak kérvénye kegyelmért,
Bécsben Báthory Zsófiának lévele Kollonicshoz, melyben kimon-
dá, bogy Vesselényiné virgácsot , Zrinyi Péter pedig balált ér-
demel. -)
A bécsi miniszterek liason véleményben voltak, és azonnal
félretették az eddigi kiméletet. Fogságát szorosabbra füzték, de
még megbagyták tíát és szabad volt olvasnia. 3) Horvátország-
bau is bevegzödött a felkelés. Csáktornyát mindjárt Zrinyinek
távozása utáu feladta Katalin és a német badaknak csak a bo
ros hordókkal kellett megbirkozuiok. Csáktornya után rendre
megbódoltak a többi Zrinyi, Frangepánféle várak, köztiik Kot
tori, Bucean, Buccarizza, Ozály, Bród és Novigrád. Kézrekerül-
tek Frangepáu irományai, — köztük a Palmeriniféle utasttás —
melyek sok fényt vetettek Zrinyi terveire, tetteire a mult évek-
beu. Megtudták levelezését a budai, kauizsai basákkal, a tizeu

') Gondel Zsigmond vallomása, ki azt a késó'bb Pozsonyban kivég-

zett Bónis Ferencztó'l ballotta, a kam. levéltárban.
2) Monteeuccoli i. li. ez oldaljegyzéssel, lettere da scriverei iu letter«
d' oro.
3) Caprara máj. 4. jun. 8. i. h. Bleau Jáuos [késó'bb Junius és aug.
hi'mapokbaii adott künyvekért Zrinyi hagyatékán 21 frtot kOvetelt. N. M.
Kéz. fol. lat. 773.
252
bàrom vármegyével. Megtalálták a Frangepánboz irt buzdító leve-
let,melyet Frangepánnak egy katonája fojtásúl akart hasznàlni és
elvesztett ; más leveleket a kanizsai basa klildött meg. Sógor-
uéja török czimborasággal vádolá, Rudolf a török szövetsegröl
és Tattenbacliról adottfelvilágosításokat. Nagyon terhelték Frau-
gepánnak vallomásai ; a túlvérmes embert a balsors egészeu
leverte és Zrinyi róvására szeretett volaa meneklllui, tettéuek
oly szint igyekezvén adni, mintba esa к Zrinyi terveit kitudni és
l'eljcleuteni akarta volna. Elmoudá, a törökkel való alkut, a Bu-
kovaczky-féle pontokat, Tamási Gábor elküldését a budai ba-
sához, a lépéseket, melyeket Zrinyi Felsö-Magyarhonbaii, Tatten-
bacbnál, és Lengyelhonbau Palmerini által tett, és fobuntársak-
ként Bukovaczky Ferenczet és Ivanovieh Istvánt jelolé ki. ')
Az udvar Hocber Pált bizta meg a vizsgálattal, ki Zrinyit
május 2. ballgatta ki elöször. Tollnok Abele volt. Zrinyi még
blzott Lobkovitzban, Rotbalban, kibez levélben fordúlt, ámbar
csak a pápai kö'vet Spinola és nehány bibornok viseltetett rész-
véttel sorsa iránt. *) Megmaradt tagadásánál. Soha sem volt
szándéka a törökkel szövetkezve pártot Utni. Alkudozott, csak
szinböl, Rothal engedelmével, bogy végpusztúlását elkerlllje. Bu
kovaczky akaratja eilen kötött szerzodést a törökkel : nem is
hivta segitségül a pogányt, hanem a felségbez fordúlt a zágrábi
püspök és Forstall által. Az özvegy grófné, Frangepán ellensé-
gei, az utóbbit a törökkel valô viszonyról csak novére, Zrinyi
neje értesité : vallomásaikra súlyt nem fektetbetni. Tattenbacb-
chal nem esklldütt össze, csak fratellenzát kötött régibb idöben.
Hogy a francziával alkudozott, csak egy elcsapott, részeges
inasa beszéli. Fiát soba sem akarta kezesül kiildeni a törökuek.
A 13 vármegyével semmi összeköttetesben uem volt, söt Rákó-
czi terveit maga í'cdezte tel a mult évben. Mindig várta, hogy
bövebben fogják kéidezui, báromszor bivta magához a gréczi
kormány titkárát fontos közlendök végett, de uem jött, pedig ö

') Monteeuceoli jegyzetei a laxeiiburgi titkos tnnáes ülésrol april

29., melyen ö, Lobkovitz, Schwarzenberg-, Lamberg, Kothal, Hocber, Dorscb
és Abele voltak jelen. Majlátb i. b. Si. 1.
') Caprara máj. 25. i. h.
 .';>.;

az igazat megmondotta volna. ') Junius 26 -kan másodszor hall-

gatták ki, midön Rákóczi mar Bécsbe klildte volt a leveleket,
melyben Zrinyi felkelésre szólítá. Zrinyi maga is érzé, bogy uehéz
lesz kibontakoznia. Szoinoru és levert volt, és nagyon haragudott
Frangepánra.Füképen fiának sorsa búsitá, ki oldala mellett mint
fogoly tanúlásábau gátoltatott : niig neje Katalin,a kis Veroniká-
val a gréczi vàrban lilt, nein épen rabúl, de nem is szabadoii, ез
Leopoldnak köuyörgö levelet irt : belyezze vissza f'érjét, „k í f ö 1-
di é let é nek vil ágos saga," régi jogaiba, melyekból irigy
árulkodások folytán kiesett, s emelje ismét fel a porbasítjtott Zri
uyi nevet.') A miniszterek пеш gondoltak kegyelemre Zrinyi szá-
mára, kiröl tudtàk, bogy sohasem fogja uiegboesátani hitszegö
bánásmódjukat.
Büne is mind világosabb lett, „gonoszabb mint a csebek
mint Bethlen Gábor, mint a poitugalloklázadása, inert azok nem
fordúltak a törökböz," véltea primas Szelepcsényi, és felmutatta
Apafi levelét, mely szerint Zrinyi — mint értesült — a portan
maga számára a magyarországi, Kákóczi számára az erdélyi feje-
delemségetkereste.3) Hozzájárúlt, bogy Leopold és tanácsosai —
midön Magyarhon a német hadak elött a fegy vert lerakta, és maga
az erös Murány is Szécby Máriával, Lesseuyei Nagy Ferenczczel
nieghódolt — elhatározák a magyar alkotmányt felforgatni és be-
lyette más reudet bozni be, mely jo'vüre hasonló merényleteket
lehetetlenné tegyen. E végre Volkra Otto gr. jelentése nyomáu,
ki FelsO-Magyarhonbau Kothallal biztoskép müködött (aug. 21.)
legjobbnak látszott a i'ölkelök javait, várait elfoglalni, a protes-
tautismust elnyomni, az országba idegeu gyarmatokat telepíteui-
és végre a jelen í'elkelés fönökeit kivégeztetni, mivel ki volt
moudva a balálos itélet Zrinyi fejére. 4) Még csak a biróság
t'orgott kérdésben. A magyar kanczellár, Pálffy Tamas, nyitrai
ptlspük, egyik czégéres Itldözöje az „interessatusok" nak és köz-

') Majlátb i. li. «ti 1.

3) Theatruui Euroj), í. i. li. 269. 1. A szomylí dagályos levél beu va-
lami tudákos iródeák tollát gyam'tom, Zrinyinétô'l alig; valú tabb az idéztein
kifejezéaiiél.
') Montecucculi i. h.
') Mouteeuccoli i. h. A gyülésben kivüle Lobkovitz, Sehwarzenberg,
Leíley, Sinzeiidorf, Hoclier, Dorsch és Abele vettek részt.
254
gyülölet tárgya, megemlékezvén hivatalbeli kotelességérol, azon
véleményben volt, hogy Zrinyit csak a magyar országgytilés
ítélheti el torvényesen, s a torvény annál ¡s inkább megtartandó,
mert a diaetán most mindent ki log vihetni a kormány. Hocher
az aug. 25. Lobkovitz, Schwarzenberg, Montecuccoli, Lesley tá-
bornokok, Sinzendorf kamarai elnök, Dorsch és Abelevel tar
tott tanácsülésben e felfogás eilen sikra s/.állt. Flore bocsátá,
hogy Zrinyi és Frangepànra a felségsértés kétségen kiviil be-
van bizonyítva. Magnk bevallák, irataik mutatják, hogy a
tö'rökkel szövetkeztek, Zrinyi — Rudolf szerint — a francziák-
kal, lengyelekkel is alkudozott, idegen fejedelmet akart trónra
Ultetni, a lengyel kiràly házasságát megakadàlyozni törekedett,
s e végett a császár fenséges személyét becsmérlo iratot klll-
dött Lengyelországba. Nem àll azonban Pálffy véleménye. Zrinyi
és Frangepán, osztrák nemesek is, tehát Ausztriában feleletre
vonhatók ; katonatisztek, és alávetvék a hadi tórvéuyeknek ;
Ausztriában vétettek a császár lakodalma idején, Ausztria eilen,
Tattenbachchal szovetkezvén. Vétett Zrinyi a német birodalom-
ban is, a mainzi érsekhez intézett lévele által. Kérdés csak az,
ki legyen a bíró, mikép járjon el a perben, és hol tartandó ité-
letig a két fogoly ? és erre nézve úgy vélekedett Hocher, hogy
Zrinyi Bécsben fogatván el, a császár, mint osztrák nagyherczeg
és mint német császár lehet birája ; bórtónül pedig a német-új-
helyi várat ajáulá, hol saját kültségllkon voluáuak tartandók,
Ugyvédeket azonbau adhatui védelmtikre. ')
A titkos tanács, Leopold magukévá tevék Hocher indítvá
nyát és Zrinyit Frangepánnal, kiuek vesztét fényes nevé és
vagyona okozák, Német-Ûjhelyre klildtèk, (sept. 3.), hol a vár
egyik szo'glettornyát rendezék be Zrinyi bo'rtônének. '-) OrzésU-
ket gr. Mansfeld Henrik kapitányra blzták, 200 emberrel. Por-
kolábjuk PUrck Márton volt. Meghagyák apródjaikat, Frange-
pánnak Venier Bernáto^Zrinyiuek Tarródy Györgyö't. Tartásukra
szolgástúl naponkint 5—5 ftot utalványoztak a német-újhelyi har-
mindczadjövedelemeiböl, de csak úgy, hogy az majd az elkob

') Moutecuccoli i. b.
g) Ugyanott volt fogva 30. év múlva uuokája II, Rákóczi Ferenczt
1869-ben, midün e lielyot meglátogattam, a katonai akadémia papja la-
kott ott.
 255
zott javaikból vissza fog pótoltatni. Ez összeg rendetlenül folyt
be es oly csekély volt, bogy Mansfeldnek sajàt pénzébol kellett
elölegezni a foglyoknak, mi g végre az osztrák kamara havon-
kint 400—400 frtot vetett ki ellátásukra. ')
Ugyancsak sept. 3. reggeli 6 órakor fogták elNádaedy Fe-
renczet is pottendorfi varaban. Az országbtró tavaszszal Beszter-
czebányán majdnem eszét vesztette, midön a Zrinyinek állttólag
adott nagyuri athnaméról értestilt,és Kende Gábort Erdélybe akar-
ta küldeni : hívja be Apafit.mielött Zrinyi kitb'r, ö Magyarhon feje-
delmévé teszi, de Zrinyi nem lesz ara sohascm. Azota az escmé-
nyeknek klllszinre passiv, de nem reménytelen nézójc volt. Kéz-
alatt buzdítá az ósszeesktidteket, ne csüggedjenek, fordúljanak
a lörökböz. „Az mely béna lovat árulnak, az magyarok megve-
gyék, mert egyéb sem lehet benne," irá megbizottjának, Hid-
végbynek és általa Nagy Ferencznek, de a protonotarinsnak el-
ment akedve az bsszeesktivéstol. Abörtönben,akinpad clött,hogy
életét megmentse, feladta Nádasdynak mesterkedéseit is, az
árúlást, mit Casanova jelentésével 1 667-ben elkb'vetett . Nádasdy
Zrinyi után bukott. De mig a bán sorsára még idegenek is rész-
véttel tekintettek : Nádasdyról a bír a legocsmányabb orgyilkos
raerényleteket beszélte. a)
Hocher tanácsa nyomán Leopold sept. 20. megparancsolta
Frey György, osztrák kamarai tigyésznek, mint kbzvádlónak,
hogy a vizsgálati iratokat átvévén Zrinyi, Nádasdy és Frange-
pán eilen fobenjáró pert inditson. Egyúttal a német és osztrák
kormányszék, a hadi és udvari tanács tagjaiból biródágot (judi
cium delegatum) rendelt, elnokévé Hochert, tagjaivá pedig gr.
Windischgraetz Theophil, b. Hörwarth János, b. Capliers Zden-
ko, gr. Windhaag Joachim, b. Buccelini Gyula, Brltnning Just,
Andlern János, Abele Kristóf, Leopold János, dr. Molitor Tamas
és dr. Krumbach János hadbirót nevezvén ki. Utasításuk volt : hoz-
zák titokban az itéletet és adják át bepecsételve a felségnek.
Zrinyi védelme dr. Strelle Ignácz Ádám bécsi htrneves
tlgyvédre bizatott.

') Az illetö rendeletek (benignas resolutiones) a kamarai levéltárban .

') Széchy Mária i. h. Caprara sept. 7. i. h. Martini sept. 7. u. o.
256
Magyarorszagban megháborodtak a peren, még inkább
azonban forraáján. Felszóllalások torténtek a Tánnegyék részé-
röl, — köztiik volt Zemplén — a torvénysértés eilen : magya
rokat külföldi törvcny szerint kiilföldiek elótt fogui perbe, mit
országos ttirvények, az 1536. 41. t. cz., a Hármas кбпут II. R.
15. izime. tiltanak. a gyakorlat sem engedett meg soba&em
Kern vitatják. mondák — az észjog alapján. hogy a király saját
ttgyében nem lebet biro : csak a bazai tórvények szerint hozzon
itéletet. A kormány a mennyiben érdemesnek tana, Hoeber ér-
veivel felelt, es az egész országgal ûgy bánt mint Zrinyirel.
Korlátlan batalommal várakba, városokba német órséget rakort.
nemesre, nem nemesre adót vetett. Bebórtonzések, jószágelkob
zások napirenden voltak, és csak az maradt háboritlan, kinek
semmije sem volt. Pozsonyban is egy judicium delegatnm ült
össze Kothai elnöklete alatt. Tagjai magyarok voltak. magyar
torvény szerint jártak el, de — utasitás szerint — a legsommá
sabban mellözve a jogi kérdéseket, fokép a tényekre irányoz-
ván íigyelmliket. E tórvényszék ele több mint kétszázat idéz-
tek, gyanust, bünöst az ország mUiden részéból ; de a mozgalom
vezérei, Bockkay, Szuhay, Szcpesy, Fabián sok mással meg пеш
jelenvén Erdélybe menekiiltek. ')
Bécsben Hocher, leginkább Nagy Ferenczuek vallomásaira
támaszkodva, nagy buzgalommal nyomozta az osszeesküvés szá-
lait, de végrc is csak meggyöztfdött, hogy a mozgalomnak —
mit Nádasdy még a kinpadon is késznek nyilatkozott ismételni
— Vesselényin, Nàdasdyn és Zrinyin kivtil más feje nem volt.
Frey György tehát folytatta munkáját és uovember kozepén kész
volt a vádlevéllel, melyet Zrioyiuek átadtak, hogy rà a szoká-
sos 45 nap alatt irásban válaszoljon. Megkiuálták ligyvédi se-
gélylyel, de vissza utasitá. Szinte jól esett neki, szomorú tétleu-
ségébol kibontakozhatni. -) Maga készíté védelmét Ugyvédi fo-
gásokkal, loyalitás szinléssel : de mégis túlnyomó volt benne a
btlszke, töretleu, szabad olygarcha hang. Czélzással kezdé a
hazai torvényekre, melyek a magyarnak jogot adnak fegyvert
fogni, ha a torvéuyek megszegetnek, az alkotmány megtániad-

') A óVc. 23. ki-.lt uta^ítá.s а каш. levéltárban.

"•) Martini lévele uov. 'M. i. h.

i
 257
tatik és kényuralom lép életbe ; a niagyarokat tehàt nem lehet,
mint hason-esetben az örökös jobbàgyokat, lázadóknak nevezni.
Azonban — monda — erre nem akar hivatkozni, nem hogy az
észjog szerint , ha a fejedelem megszegi bitét, az alattvalók
sem kötelesek azt megtartani , es áttért annak kimntatására,
hogy ö a törökkel nem komolyan , nem a császár eilen szö-
vetkezett , és magát rebellisnek csak tétete, hogy az udvart
megijesztve, hivatalokat, jutalmakat csikarjon ki. Igen ttgye-
sen állitott össze minden mulasztást, melyet a császáriakkal
szemben hiszékenységbol elkövetett , annak bebizonyi-
tására, hogy sohasem voltak elleuséges czélzatai. Mit eltagadni
vagy elcsavarni nem birt, mint Palmerini utasításál, azt h al l -
gatással mellozé, és a fosúlyt a Lobkovitz által igért, adott
kegyelemre fekteté. „Ha lett is volna elmém a rebelliora : —
irá valódi méltósággal, — felséged szavának mégis szentnek
kell maradni. Hallom az ellenvetést, hogy Forstall talán on-
érdekbol koholta a nekem tett igéreteket, Lobkovitznak, a kan-
czellárnak szava még nem a császár szava, kit a miniszterek
minden igérete nem ko'telez, a charta bianca rám ró köteles-
séget , nem a császárra : de az ilyen szorszálhasogatások az
iskolákba , a tauszekre valók , becsületes kalmárok közt sem
hasznâltatnak , annal kevésbé illenek a császár udvarába , a
fejedelemmel f'olyó tárgyalásokba. Forstallnak megbízása volt
a herczegtöl (Lobkovitztól), melynek hinnem kellett. Ha For-
etall roszul cselekedett, ha Forstall hibázott, ha meghatalma-
zása köret áthágta : lássa Ô ! hibája káromra nem válhat, ki
azt tevém, mit tennem kellett. Lobkovitz herczeggel és a kan-
czellárral (Hoeherrel), mint nyilvános személyekkel , mint a
császár képviseloi és föminisztereivel érintkeztem : az ö sza-
vuk nekem a császár szava. A fehér lap által való kotelezés
kölcsönös. A császár a beleirt pontokbau megnyugodott, mert
különben miért nem iratott hele másokat? Hasonló okosko
dással minden adott hitet meglehetne szegui. A császári sas
nem fogdos legyeket és a császári szent szókat szentül és he-
lyesen, kegyelmesen kell magyarázni, nem pedig olyau subti-
litások szegletjébe szorltani. Hogy a nekem tett igéretek és
hit mellett nincsenek meg a jognak némely formaságai, me
lyekhez én nem értek. melyekkel a királyok. császárok, kik
 258
nek joguk van torvényt liozni , niódositani . javitani. keveset
törödnek , nekem , ki jóhiszeniüleg jártam el . káromra пеш
válhatik !"
Hivatkozott magáuak bátyjának, csahidjànak érdemeire.
a szeutgyörgyhegyi gyüzelemre és magyar birákat kért , kik
magyar torvény szerint lássanak felettc itéletct, mert Leopold
a magyar türvényekre esküdött meg, inelyck szerint senkit
tórvényes idézés, itélet nélkiil clfogni, javaitól megfosztani nem
szabad ; nála pedig mindjárt a végrebajtáson kezdték, börtönbe
zárták öt és ártatlan gyermekeit, kiket pedig az apa vétke miatt
büntetni nem lehef. Mindezt azonban — végzé — mcllözve nem
a jogra, banem a felség kegyelmére hivatkozik es kész bármily
kezességet nyujtani, hogy a szenvedett bántalmakért soba senkin
boszút állani nem fog. ')
Zrinyi e védelmét újév után adta be (1671.), de inkább
ártott mint basznált magának. Az ndvarnak nem tctszctt me-
rész hivatkozása a hazai torvényekrc és nem késtek azt vele
éreztetni. Január közepe felé szigorúabbá tevék rabságát. A lá
togatásokat korlátozák , tartas kó'ltségét felényire leszálHták.
Féltek, hogy megszökik, és beszélték, hogy az Erdélybe mene-
kült gr. Balassa Imre tervet koholt kiszabadltására. A vedo,

') Ratona i. h. 830 — 819. 11. Az egykorú irók a nélkiil , hogy vi-
lágosan kimondanák , ez iiatot nern tartják Zrinyi perbéli védelmének,
és csakugynn formája, hangja , a koriilmény, hogy sokat ínolló'z, minek a
vádlevélhen beim kellett lenni, mint a Palmeriniféle utnsításnak, tárao-
gatni látszik e véleményt. — Azonban tekintetbe koll venuünk , hogy a
periratok Leopold ele Iévén terjesztendök végelhntározás végett, Zrinyi
igen is mintegy hozzá beszélhetett. Martini és Caprara levelei , melyek-
ben az estei bibornokot heteiiként , gyakran tobbszíir is, a béosi, ma-
gyarhoni dolgokról tudósíták, mitsein tudnak Ievélró'l, melyot Zrinyi vé-
delmén kivííl a csaszárhoz intézett, niely irat pedig, egy évvel késó'bb mar
széltében nyorntatásban megjelenvén, valami titkos dolog, niolyrol tudomást
nem szerezhettek volna, nem lolietett ; de Martini igen is említi Zrinyi vé
delmét, melyben a császár kegyelmére hagyatkozott — mit a végén tett is
— és másolarban, bar nagyon titkolák, megszerezte és Rinaldnak megkiildte.
FYangopan védelmét nem kaphatta meg, és íme Zrinyitó'l van egy védelem-
féle irat, Frangcpántól nines, mi azt bizonyítja, hogy a megszerzett véde-
lem és az eló'ttünk fekvö okmány azonos ; a jelentésnek jellemzése Zrinyi
védelméro'l ,,tagadásokkal és ügyvédi fogásokkal élt," szintén illik ez ok-
inyra, melyet különben Szalay is Zrinyi védelmének tart.

Г к
 2Ô9
Strelle, meglátngatta Zrinyit, és kérdé , nem tud-e több, jobb
okokat felbozni védelinére? „Nem!" felelt Zrinyi. „Ugy bat
csak az ansztriai keg) clmesség meutheti meg !" monda az Ugy-
véd, г) és a kozvádló valaszára mar csak maga irta be a perbe
a viszonválaszt. -)
Márczius elcjén a per be volt íejezve és becsomózva, be-
pecsételve a biróságnak átadatott, melyuek Leopold márcz. 30.
megparancsolta, bogy itélctet bozzou, de azt kibirdetés elött in-
dokolva neki l'elterjeszsze.
A béesi koiináuy Zrinyi felkeléséuek oly szint szeretett
adui, mintba az ktilöuöseu a uémet ueuizct cllen lett volna
irányozva, s e végett a birodalmi gylilésen, Regensburgban
Fraugepán egyik levtlére bivatkozott, melyekben a uémeteket
gúuynévvel illette. Több uémet fejedelem. íel is ajánlotta volt
segélyét a magyarok elleu, és most a speyeri birodalmi tür-
véuyszék, a lipcsei, tlibingai, ingolstadti egyetemek véleményt
adtak, bogy Zriuyit és társait tüzes vassa kell slitögctni, uyel-
vüket kivágni, börükböl szljakat basitani és testlikct máglyán
megégetiii 3). A biróság kegyeluiesebb volt. Felolvastatváu az
összes periratokat — mi több uapot vett igéuybe — csak kéz-
csonkitás , fej és jószág vesztésre itélte a bárom magyar lo-
urat. Egybangulag bozott batárzatát Leopold paraucsára az
úgyuevezettConfereuzrathbau a legineghittebbtauácsosok, majd
a teljes titkos tanúcsbun az örökös tarlüiuán) ok fóméltóságai,
újra meg újra meghányták és belybeubagytak „mint a mely
sein anyagi, sem alaki tekintetbeu kiíogás ala uem eshe-
tik." A császárnál llocher indokolta az itélctet. Meg kell ra
gadía — monda felterjeeztesebou — az alkaimat, megtó'mi a
magyarok vadságát, melyet elsimitani uem lebet. Némelyek
ngyau az ország szabadalmaira bivatkoznak , de a szükség
lürvéuyt bout és el kell venni a szabadságot azoktól , kik vele
élui nem tudnak. Ez uem büu, mert a szab:>dság a kegyelemre
érdemeseknek adatott csak, az ország védeluiére, nein t'elforga-
tására; nem veszedelmes, mert a magyarok most vezérek, péuz,

') Martini lovelei novoinbur :i0. 1070. 107 i. január 4. 10. 18. febrnár
1. és márcz. 8. i. h.
2) „Schluss" és „Ge^enscliluss," a münyelven.
') Theat. Europ. i. h Isl. 1.
Százailok. 1Ь
fruetartáe nélkfil. tebetetlenek. Zrinyi èï гктгл mib-itx геаье-
nyen felBl keriiltek kézre : ha kiszabadnlnak njra mesacarzak :
ha gyfcnek, tönkre teeznek, mert még a buitfabes bbbsiiek.
boaazarágyok. Ceak „a halottak nem binthatoak t-r-bV/ '
Emlité , bogy o a békének , a tndományoknak embere : nèrt
meg nem ezokott, nem szomjaz : de vannak esetek , hihí-^e az
érrigae orrcseág. Ha most nem kegyelmez Leopold . bèkévei
fogja birni Magyarorszagot , mely oseinek esak kèim^a k*l-
letlen bodolt : a magyar nemzet meg fogja szeretni ax e*>bb
gfttlGlt némct nyelvet ée ezokásokat, mit a kegyesség svhiscm
eredményezne, mert a zavargó partos вер, ba kedveznek neki.
mindig befolyáet fog igényelni azon jogokra i» , melyek ki
zárólag ceak a fejedelmet illethetik. Ansztria. ba Magyarorszi-
got megigázta, Németorezágban, Enrópiban döntö sályn bata-
lommá leez. «j
A spanyol küvet Spinola Gal támogatta Hoobert, es Leo
pold, anélklil bogy tanácsosainak gyñlületét értené. osztaná.
megeroeíté a hálalos ítéletet, mely szeriut „Zrinyi megfeledkez-
vén a császár jótéteményeirol, esküjérol, nagyravágyásbol. bo-
szabol átkozott vakmerOséggel felségsértést követert el, partot
ütött. Máeokkal a császár ée király eilen szövetkezett : kegyel-
met nyervén árraányait folytatta, idegen országokba követeket
küldött, e e czélra minden tole telhctüt megtett ; Csàktornyàn a
császári hadak eilen védelemre készült ; Felsü Magyarhonban
izgatott ée sziíveteégeseket szerzett. Nagyravágyó terveit Fran-
gepánnal küzlé, ée rá a kivitelben tevékeny szerepet rabázott.
Megakarta támadni az örökös tartományokat, és e fégre Török-
orezágban ecgélyt keresett, egy császári tisztet pártjára csábi-
tott *), Kapronczát hatalmába ejteni törekedett. A beszterczebá-
nyai gyülésre 1670-ben levelet irt, melyben a császár ral való
minden kiegyezkedésrol lebeszélvén, lázadásra izgatott, mire
szovetségesei fegyvert ragadtak, ártatlan vért ontottak, ü pedig
a ráczokat igyekezett magához csábitaui, s egy bizonyos helyre
bizonyos cmbert kllldött utasitással, melyben a császár felséges

') „Mortui non mordent."

*) Archiv fUr Österreich. Geschichte ХШ. köt. 63. és kk. 11.
') TattenljRch.
 261
személyét, családját es kormányát gyalázatosan rágalmazta »)
és más czégéres gonosztetteket követett el, melyek alól magát
ki nem tisztázta ! 2)"
Az itélet végrehajtására Abele Kristóf és dr. Molitor Ta
mas april 27. délután Németujhetyre siettek, és másnap reggel
Zrinyit még egyszer 4 óráig (8— 12-ig) vallatták. Zrinyi, nem
is sejtvén, hogy hálalos itéletét hozták, kérdéseiket és feleleteit
megemlékezés végett szorgosan feljegyzé. Ebédnél kérdé gyóu
tatója, a helybeli kapucinus gvardián, kire bizták a kellemetlen
tisztet, 6t némileg elókészitcni, vajon miért jóhettek a csás/ári
biztosok? „Nem tudom ; vallatták!" felelt Zrinyi, és a barát
példálózni kezdett, liogy az embernek mindig meg kell nyn-
godni Isten akaratjában. Délután 4 órakor Zrinyit a biztosok-
hoz vezették, és Abele száraz, majdnem durva szavakkal kije-
lenté, hogy utálatos felségsérto tettei miatt halálra itéltetvén,
april 30. reggeli f) órakor ki fog végeztetni. „KészUljon tehát a
halálra, az orókkévalóságra, — Isten legyen irgalmas árva lel-
kének !"
Zrinyi hidegen halla a hirt. Yállatvonítva követte a fegy-
vereseket, kik öt a várból kivezették és Pleyers Pal varos biró-
nak átadták, hogy kocsin a városi fegyvertárba vigye, melynek
udvarán volt a kivégzés végbe menendö. Utközben szótalan,
nyngodt volt. Kö'zönynyel lépett utolsó lakába, a siralom házba.
Kérdezék, nines e nála tör, vagy kés ? Csak gyónását vitte ma
gaval, melyet mar regen készen tarto tt. Meg is gyónt még az
este a gvardiánnak, ki hat kapuczinussal mellette maradt. „Én
kész vagyok meghalni mar holnap!" monda a barátoknak ;
majd Frangepánt emlité, és megbocsátott ueki, „báro sodorta a
szerencsétlenségbe I" „Mit csináljak vele? — tevé hozzá — egy.
forman veszllnk el mindketten!" Éjfélkor magàhoz kéreté a

') Palmerini küldetésót értik, melyet talán nsért nem einlítettek vi-
lágosabban, mert a lengyel kiraly, ki Pnlmorinit eleve szívesen látta, okkor
inár Leopoldnak sógora volt.
') Ausführliclio und wahrhaftige Beschreibung, wie o-i mit denen Cri
minal Prozesson und Executionon dor droi Grafen Nadasdy, Zrini und Fran-
gepán zugegangon. Bées, 1471. kópokkol, Abelo vagy Podesta müve, melyröl
Martini leveleiben mint megjolonendörö! omlúkszik, „ma socondo me — teszi
hozzá — non portorá lo piú ossonziali particolaritá."
18»
2G2

biztosokat es uekik apiódját ájanla, kiiiek még valamivel tarto-

zott. Másnap reggel (april 29.) megáldozott ; Abele és Molitor
nak, kik ismét meglátogatlák, egyet mást A leinlitctt összeesku
vésérol, raiséket kért lelkiüdvére, és uémi íeudelkezéseket tett
fegy vereirol , jelesen két kard és egy buzogáuyról. ') „Nines
tobbé vagyona, seminiról sem reudelkezhetik !" — mondák a
biztosok. „Nem is rendelkezem, csak kivánságot fejezék k¡ !-
felelt Zrinyi, és nejét, gyeruiekeit a császári kegyelembe
ájanla. Egyszer kérJé, nines e számára kegyelem ? pedig még jó
szolgulatokat tebetue ! „A szolgálat ideje lejárt, eljött a halál-
nak úrája ;" válaszolt Abele. „Isten ncki, monda Zrinyi, meg-
balnék én örömest, de nein ilymódon!" „Más nagy urak is igy
jártak! A földi szeuvedéssel legalább túlvilági biiuíetését euy-
blti," vigasztalá Abele, és kérJésére, mily módou fog kivégez-
tetni ? tudtul adá, bogy ámbar gonoszsága válogatott kinzáso-
kat érdemelt volna, kUlónos kegyeleinböl csak jobbkezét és fe
jet fogják levágui. Kérbetuék a kézcsonkítás elengcdését ! veté
oda Zrinyi. „Kérni kérhetjük, volt a biztosok válasza, de nines
reméuy, bogy megadassék !" pedig az euylntó' paranes mar zse-
bllkben volt ; de a végso perczre tartogatták.
Frangepán a balálos itéletre megrémülve, vallásos ineg-
adás és kétségbeesés közt liáuyódva, mégegyszer látni kivánta
Zriuyit, ki (и elfogadni késznck nyilatkozott. A biztosok is a
papok kivánságára beleegyeztek, csak azt kütvén ki, hogy a
találkozás jelenlétllkben türténjék, és a beszélgctés néinetlll foly-
jon. Frangepán tehát esti bét órakor a biztosokkal , Kbr kapi
tány, Podesta magyar-borvát tolmácscsal és két kapucziuussal
Zriuyihez jött bocsánalot kérni. „Én nem í'élek a haláltól ! monda
elérzékcnyülve ; ifjuságom ota, urambátyáin keze alatt megis
merkedtem vele. Tudom, bogy most is mint bos, jó példát fog
nekem mutatni ! de szeretném, ba életét életemmel megváltliat-
nám !" Köszonöm, bogy meglátogattál ! — felelt Zrinyi nyuga-
lommal. „Én megbocsátok miudent, de te is boesáss meg пекеш

') Zrinyi sokat tartott a fegyvorokre. Hagyatíkábau még 1673. 3397 fo-
rintra becsült fegyver, pisztolyok, buzogányok, kardok voltak, köztük ogy
drágaküvekkel kirakott kard 2200 frtot ért. Nemzeti Múz. kéz. 902. fol.
uémet.
 263
mcrt en vagyok oka szerencsétlensêgednek. Nekera régi ösme
röso'm a halál ! sokszor néztem szeme kozé harczaimban, nem is
ßokat tö'rödöm vele, de tégcdetsajnállak !" A két ellenség térdre
hullva egymás karjába borult. „Teten áldja meg uram bátyá-
mat ! — végzé Fratgepán ; egylitt halnnk meg, mint férfiakhoz
illik, és holnap ilyenkor mär egy jobb világban ölelkeztink !" ')
Zrinyi az este még nejének irt, „Zrinyi gróf tizvegyének"
mint a boritékon állott. „Édes lelkera!" — igy búcsúzott tole
horvátul — midön e levelet olvasod, ne sirj ! Holnap 10 órakor
nekem és bátyádnak fejét veszik. Ma egymástól szivélyesen el-
búesúzván, tölod is e világon örökrebucsut veszek. Bocsássmeg
ha megbántottalak, mi tudom, hogy megtortént. Istennek hala
én a halaba kész vngyok és bízora a Mindenhatóban , ki e vi-
lágra hozott, hogy irgalnias lesz irántam ! Reménylem, hogy a
holnapi napon hozzá megyek, és kérni fogom, hogy véled szent
trónnsa elôtt, az orök dicsóségbcn ismét találkozhassam. Egye-
bet irnom, kedves fiamról vagy csekély holmim rendezésérol
nines. Mindentisten akaratjára biztam. Ne sírj, mert ennek meg
kell lenni. Istcn áldjon meg, leányommal, Aurora-Veronikával !"
Zrinyi ez után halálra készült. Az egész éjet imádságban
tfílté, és masnap mar 6 órakor reggel misét hallgatott. Testi-
leg gyönge volt, el is ájult , mert a hálalos itélet kihirdetése
ota, böjtölve akarván meghalni, mit sem evett : de csakhamar
magAhoz tért. Nyugodtan fogadta a biztosokat, atadla a nejé
nek szóló levelet, a császár kegyelmébe ájanla családját. Ko
zíínynyel halla , hogy itt van az osztrákországi helytartó,
Sprinzcnstein grófnak hirnóke, tudtára adni, hogy az ausztriai
hazafiak sorából kitörültetett. „Jól van, monda, csak fiamnak
ne legyen ártalmára!" „De bizony lesz! jegyzé meg Abele,
oly nagy büntetteknél méltó is, hogy a gyeruiekek is bün-
hó'djenek apáik vétkeiért ; egyébiránt a fiú, ha jól viseli ma-
gát, az elveszett kineset ismét visszaszerezheti." Erre felolva-
eák akirekesztési oklevelet. Azora mar kilenczre járván, Abele
és Molitor távoztak. Zrinyi még búesú szavával fiátajánlánekik.
Kilencz órakor megjelentek Marckl Mihály és Gerubel
Kristóf, városi tanáesnokok, hogy Zrinyit a vesztö helyre ve-
}) Ausführliche Reschroibung, Carrara Albert levóle maj. 3. 1671, i.
h. C. K. de N. szerint Abólo ajcloiiotot lerajuolta.
264
zeeeék. Zrinyi, kezében feszuiettel, két kapuczinus es fegyvere-
sek közt, bllszkén emelt fövel ment le az ndvarba. ') Kiséroi
snttogák : „nem kell félni ahaláltól." „Bizonyos vagyok benne
— szólt kcizbe Zrinyi — hogy sokan a jelenlévôk когШ most
jobban félnek mint en, kinek meg kell halnom!" A fegyvertar
elsö ndvarában megállott a menet. Fenn, az emeleti folyoson a
biztosok es a varos bírája foglaltak helyet. A városi jegyzö fel-
olvasá a hálalos itéletet, mi alatt Zrinyi a feszflletre szegzett
szemekkel a kapuczinusokkal folyvást imádkozott; csak midön
a biró pálczát tört fölütte, kérdé hangosan : nines semmi kegye-
lem ? Felolvastatván a esászári rendelet, mely a kézcsonki-
tást clengedé, nema fejbólintással mondott köszönetet. Erre meg-
nyílt a mellékkapu, és Zrinyi kiséróivel, mindig imádkozva. a
máeik udvarba lépett, melyen a 6 ölnyi hosszú, 4 ölnyi széles
fekete vérpad állott. Rajta két töke bárddal, Mohr Miklós, sop-
ronyi bakó pallóssal, körülötte katonaság és bámész nézü se~
reg. Zrinyi apródjával és a gvardiánnal felment. Ledobta hosz-
szú palástját, kigombolta a nyaka ko'rlll mar kivágott dolmá-
nyát, és megigazltván haját, aranycsipkés zsebkendöt adott
Tarródynak,ki azzal szemeit beko'té. Letérdepelt és halkan monda :
,,Uram ! kezedbe ajánlom lelkemet !" A bóbér hozzá esapott, tor-
kát elmetszé, de a fej a rö'vid vastag nyak miatt csak a uiáso-
dik, harmadik vágásra vált el torzsokétol. A testre, fejre s a pa-
takzó vérre fekete posztót dobtak, hogy Fraugepán ne lassa, kit
utána végeztek ki, — mig Bécsben ugyanaz oraban Nádasdynak,
Pozsonyban Bonis Ferencznek feje bullott porba. -)
Zrinyi és Frangepán holttesteit, miután kis ideig kó'zszem-
lére kitéve a vérpadon maradtak, 8 — 8 gyászruhás ember egy
század katona kiséretében, kereszt nélktll, gyertya nélkül, a
nagy templom temetojébe vitte, hol beszentelés után közö's sirba

') яМа venue col Christo iu mano in modo jiiú fiero e jmí bravo e
quasi da soldato, eho vada all'assalto." Caprara Albert i. h.
*) Torténetiróink mind Kornéli nyomán Bónissal Fiigedi Nagy Aud-
rást is kivégeztetik : ámbar a kortársak, maga Leopold i s. csak Bónisról
tesznok omlítést. És oakugyan Nagy András, a kainarai levéltárbau talál-
hato okmányok szerint, elitéltetíse után kegyolemért esdvo, kegyolmet nyert
sût 3. évvel késobb még a börtönbol is kiszabadiilt, és csak Bonis végez-
tetett ki, ki véysó porezéig bilszke, daezos maradt.
 265
tették, melynekmárványfedelére ez epithaphiumot irták: „Mind-
ketten e verembe estek, mert a vak vezette a világtalant. A
nagyravágyásnak határa a sir!" ") Leopold lelkttk üdvosségérc
2000— 2000 misét mondatott ; az udvar czélnál látván magát,
meg volt elégedve. A siker dicsoségében Lobkovitz, ki Zrinyit
Bécsbe csalta, Montecuccoli, ki a hadakat gyorsan Magyar-
honba kiildé, Hocher és Nostitz, kik a vizsgálatot vitték, osztoz-
tak. -) Zrinyi Péter sirba vitte családja hatalmát és fényét, me-
lyet a legfobb fokra kivánt emelui. Neje, Katalin a gréczi vár-
ban, ö'rö'kös fogságban megörUlt, midön férje hálala ntán három
hónapra kis leányát tole elragadták, és Klagenfurtban az orso-
lyás szíízek kolostorába zárták. Meghalt 1673. sept. 1-én. Le-
ánya, Veronika, Pt tronellával zárdai magányban végzé életét>
évenként a kormánytó kis segélypénzt húzván, atyjok elkobzott
vagyonából. Zrinyi Janos „Gnade" nevet kapott ; késóbb visz-
szanyerte nevét, de nemjószágait. Hive volt Leopoldnak, de a
gyanút még sem kerülhette el , és börtönben , mint állam-
fogoly, 20 éves szenvr dés ntán megtébolyodva, sirba vitte a Zrinyi
nevet. Csak liona, Rákóeziné, majd Tökölyi Imrének neje, ját-
szoft politikai szerepet, fenntartva mint nô a Zrinyi család htfs
hirét. Ernyedetlenül küzdött, szenvedett az ligyért, melyért
ZriDji Péter meghalt, melyért késobb fia, II. Rákóczi Ferencz
fegyvert fogott, és mint nagyatyjának boszulója, a felkelt ша-
gyarok élén Leopoldot hálalos ágyán rettegtette. A nemzet
sohasem tndta a lelketlen kiràlynak megbocsátani a német-
ñjhelyi vérpadot, és Zrinyinek emléke sokáig népszerlt ma-
radt , mert hósi tetteit, bátor halálát tudta mindenki , jellemé-
nek gyengeségeit pedig csak igen kevesen ismerték. 3)
PAULEB GYULA.

') „Quia caicus caecum duxit, ambo in hanc foveam ceciderunt.

Ambitionis meta eat tumba !" A sírlap most a nagy templom oldalaba van
falazva, niiután a temetó' elpusztult, a csontok szétszórattak , csak néhány
dolmánygomb öriztetik, mint nevezetosség, a németújhelyi városházán.
;") Caprara Albert i. k.
') „Solía semmi dolo» a magyarokat úgy el nem idegeníté, mint azok-
nak a nagy uraknak megoletéee, anyira, hogy a mai napig, e jelen való
1710. esztondeig nem szlínik, söt napról napra Iobog a magyarok motusa n
с ászár ellon !" irja a labancz Cserey, Históriájában 51.1.
 Egy levéltárnok emléke.
Az idei niájus 24 -én halt meg- Al-Torjai Mike Sâudor,
az erdélyi királyi kormányszék levéltárának igazgatója. Hazai
levéltárilg} ünk figyclcmmel kisérésének megigérése, s azon vi-
szonyért, mcly szerint levéltáraink és azok órei a hazai tó'rténe-
lem Ugyállásának kcdvezö vagy kcdvezötlen alakulás.ira nagy
bcfolyáss-al vennak : e halált részvéttcl kell kóztudoniásnl ven-
nllnk, sauéhai élctébol s muukássága credmcnyeiböl hazai torté
nelmtiukkel kapcsolatban álló némi ly részleteket följegyzenilnk,
s cz alkalomból és a jeles példányképre rámntatás által levéltá
raink (¡reit hivatásuk raagasb czéljaira, sokszor fárasztu és nnal-
mas foglalkozásaik tudományi nemesb oldalaira 'isztelcttel
figyelmessé tennlink.
Mike Sándort, mint éveksorán a fogalmi szakban szolgáló
ti^ztviselöt, hajlamai ezelött épen harminez évvel Erdélyország
kozigazgatási legföbb hatósága — a i'okormányszék — levéltá-
rába vonták. O e tudomány régészeti, torténeti és diplomatikai
részét kiválólag szerette. Szolgálnia kellvén : ez egyéni érdekét
a haza érdekével akként egyeztct*e, hogy az ország ezen ada-
tokban gazdag, de torténeti oldaláról kellöleg sem nem ismert,
sein nem méltányolt Icvéltárát minden részeiben alaposan meg-
ismerte. Az ismerkedés folyama niég uevelte az e téren való
munkálkodás iránti eloszcretetét, a a régi irományokbun való
gyo'nyor-találás kedves érzetét fokozta. Személyes, szakérto s a
kozszolgálatra haszonnal bcfolyó lcvéltári munkássága azonnal
el Ion ismerve, de haladnia nem lehetett, — az idosebbség elve
utjában állott. Azonban 1837-ben a kormányszék az országgyiilés
folyama alatt Szebenbe rendeltetvén : a levéltárnak országgytt-
lési részével íit ktlldotték el — az ifju bjstromozót. Ott a ko/
levéltárakban kutatva, tudomá^ára jött; hogy mikor lTOOben
 267

Erdély ösi alkotmánya vissazállitásakor Szebenból (a hova

szokta volt a bécsi koruiány a Kolozsvártt székelo kormányszé-
ket mindig áttenni , valahányszor az ország absolut rendszer
szerént igazgattatott) a kormányszék régi helyére visszaköltö-
zött, az országot és cgycseket illetö igen sok s köztök nagybc-
esfl kózirományok ott maradtak, s egy nedves, sötet helyiségben
tartatván : mar is szerfelett meg vannak rongalva, egy reszök
el is rothadt. Illetö helyre jelentést tevén : rá bizatott azok Kolozs-
várra, rendeltetésok torvéuyes helyére szállilása és rendezése.
Az átszállítás és rendezés úgy Ion végrehajtva, a fo'lfedczés lc-
véltári bclértéke olyan volt, hogy érette az udvar méltányosnak
itélte — az Ö kérclnie nélkill — ezer ezllst-forint jutalmat adiii.
A legbecsesebb iratok kö'zfitt, klilön zar alatt oríztetik ma is egy
par foutos iromány , melyck azon idöbeu pusztúltak el ned-
vesség és gondviseletlenség miatt csaknera egészen , s ez van
reájok irva: A szebeni roszlevéltár-kezelés saj-
П08 bizonyítványa.
Néhány év mulva Mike a kormányszéki levéltár aligazga-
tójává neveztetvéri; s igy terniészetes elemébe j utván : azonnal
annak rendezóséhez fogott ; az eddigi rcndszert lényegesen mó-
dositó javitásokat gondolt ki, s felsöbb helybenhagyás után
alkalmazásba vette; a torvényes és kózigazgatási ó levéltárakat
átvizsgálta s újból rendezte, a jegyzökönyvekct és nagy eso-
magból álló ügydarabokat elválasztotta, a peres felek jogiratait
s más bccsesebbeket záros szekrényekbe belyezett ; az udvartól
jövö rendeletikbiil s királyi leiralokból alakuló ugyncvezett
királyi kónyvck folytatágát elintézte, az uralkodó-ház és ország
küzott lélezo kotelék, államszerzodések, diplomák, nemzctek
közötti aecordák, a katholikus vallas és országos alapitványi
levelek, szóval a legfontot;abb okmáuyok gyüjteményébol álló
Cista Diplom aticá-nak nevezett legtartalmasabb irat-
szekrényt átvizsgálta, lajstrumba vette, rendezte, hiányait kipó-
tolta, kiegészitette, az elrongyollott okmányokat mrgigazította,
az eltévedteket i'ölkereste, e l'ölött az egész levéltárt egyöntetlt
fiÓKokba és szekrényekbe helyezte el, úgy, hogy bármely rnivclt
ország levéltárával hasoiilítliató. Nines egy szoba, de egy irat-
tartó fiók is , a mi a derék férfi kezc és figyelme valamely
jelét ne mutassa Elvesztvén még 1837-bcn Szebepben ka
pott hules kôvetkeztében balláfcát : nagyobb társaságokból visz-
sza kelle vonulnia ; családja köreben s)a leréltarbaa élte le azôta
élete jobb részét. Ott volt egész naphosszant, kesö estig : esos,
kedvetlen idöben Ott is ebédelt. F6 öröme a levéltári munkásság
volt. 1848 —19 ben Urbán idejében sok beeses iromány köszöni
neki í'enmaradácát : voltak idök s az akkori kormányzásnak oly
korlátolt elrnéjü tisztviselöi, kik az egész levéltárt elégetendo-
nek, okleveleit, fejedelmekkel való szent kotéseinktt múzeumba
8 tüzbe valoknak nyilván mondották, bü levéltárnokát bezára-
tá6t-al fen i egették . Az igazat érzo levéltári Cr nem rettent meg:
oly érvekkel támadta meg az il v eljárást és nézeteket, s úgy
védte a gondvist-lése alatt álló levéltár ko'zigazgatási és orszi-
goe fontosságát, bogy azokat lebetetlen volt mogczáfolni. Végre
is az eiöszak hajlott meg; a napokig lepccsételve, katonai 6ri-
zet alatt álló levéltár megnyilt, ö és 4isztviselö társai hatásko-
rükbe léptek, s az irományok ismét átadattak a kozhasználat-
nak. A Cista Diplomatita sok fonto» okiratai, az üldözobe vett
erdélyi nnio-torvényczikk eredeti példánya rejthelyen
megorízését az ország és torténelem neki koszónheti Ezek
halvány rajzai Mike érdemeinek. melyeket az erdélyi orszá-
gos levéltár körill szerzett. .
Nem csekélyek szolgálatai az erdélyi múzeum kezdemé-
nyezésében és megalapításában is. Midön gróf Kemény József
meghalt, az 1843 ota alvo múzeum-alapitási ügy még megin-
dítva nem volt. A nemes gróf végrendeletében egy alapitandó
erdélyi országos múzeumnak hagyománj ozta félmúzeummal
feléro draga gyujteményét. A hazafiak aggódtak, nehogy a kor-
mány tan nem Kolozsvárra kezdeményezze. Az akkor vissza-
vonultan élo lelkes gr. Mikó ö nagyméltósága élére állt a do-
lognak, s az alapitó egyesiilet uiegalkothatásaért folyamodott.
Mike azért, hogy e gylijtemény idegen helyre, — más varos ke-
belébe ne vitessék, ó'nkényt vállalkozott, hogy ha addig, mig
erdélyi magyar nemzeti uuízcum les/., az (j gondviselése ala biz-
va, az országos levéltárba tcszik le, ü tudományos használatra
elhelyezi, dij nélkltl ürízi, s cataloguât készit rola. A hazafiak,
mint szintén a kormány is, elfogadták az ajánlatot: a gerendi
könyv- és kézirattár az ország levéltárába beszállitatott. O
i'elállitotta, arról több kütetre menú cataloguât készitett, rea-

L.
 269
dezte, hiányait kiegészitette, az elhányódott darabokat kellö
helyökre tette, a hazai tudósoknál ktinlevíiket visszaszerezte, a
kik dolgozni kivántak, azoknak kész szolgálatukra volt, szó-
val : mindaddig gondját viselte, mig az erdélyi múzeum-egylet
és maga a múzeum is, klllönösön a magyar türténelmi társulat,
nagyérdemli elsö elnokének nagy áldozatokkal egybekötött
erélyes és eszélyes fáradozásai folytán, 1859— 1800-ban alakulni
kezdvén : e gylijtemény annak helyiségeibe tétetctt át. A mú-
zenm igazgató-választmánya köszönetet szavazott to"bb évi lel-
kes fáradozásaiért ; ö böven megjutalmazva érezte magát azon
tudat által, bogy ily szép reményü tudományos intézet megala-
pításához járulhatott.
Egy másik érdeme ezen rmlzeum részére 1857-ben január
19-én tett ajánlata, melynck nevezetesebb részét ide igtatom,
meg leven gyozôdve, hogy az a to'rténetkedvelo olvasót érde-
kelni fogja.
1. XIV- XVII. századbeli credeti levelek, 5 ivrétll kötet.
2. Az erdélyi országgyüléseken hozott torvényczikkek
1540— 1741-ig, kéziratban, 4 ivrétll kütet —
azon innen nyomtatásban, 2 ivrétll kötet.
3. Az erdélyi országgyüléseken készttlt rendszeres bizott-
sági mnnkálatok 1728-tól 1843—44-ig ; 25 kötet.
4. Erdély kUlöu köz- és magánjogat illetö gyüjtemények,
9 lvr. kötet.
5. Erdély hivatali személyzete, rendszeresen kidolgozva,
1692 toi 1848-ig, 1 ivrétll kötet.
6. Erdélyi nemzetségek és családok leszármazási táblái
23 ivr. kötet.
7. Egyveleg czimU nagyobb mllvek gyujteménye : a) Hóra-
világ. b) Visszakapcsolt részek. c) Székely nemzetröl. d) Apor
Péter minden munkái. e) Rákóczi Ferencz idökora. f) Kolozsvár
torténetét illetök. g) Erdélyi orszagos alapok. h) Katholikus
alapítványok — egytttt 15 ívr. kötet.
8. Egyveleg czimü kisebb gylijtemény : a) Észrevételek
Szász Károly syllogájára. b) Szebeni-szász plébánusok. c) Cen
sus Cathedraticus. d) Vizaknai gerébség. e) Sinkai oláh króni-
kája. f) Huszti ó- és új Daciája kéziratban. g) Gr. Kemény ere-
deti lévele^ egylitt 5 kötet.
 270

9. A leleszi es monostori convent, fejér vari káptalan, a

szebeni fiscalis és városi, a lutheranus puspoki, udvari erdélyi
eancellariai, anspachi, magyar királyi udvari kamarai, es dévai
uradalmi levéltárak, úgy az Apafi, Barcsai , Bànfi , Keméuy,
Kendefi, Andrási, Prinyi nemzetségek és jezsuita atyák levéltá-
ruicak kisebb nagyobb lajstrom-kivonatai 4 köt.
10. Erdély helységeinek ismertetésére tartozó A— Z betlik
ala« 23 irr. kötet
Feks hirlap : a. m. a Magyar Karir 181 1-töl 1831-ig ; Er
délyi Hiradó 1532— 1547. Ellenór, Houvéd, 1848— 49-ki Kóz
löay. egy ätt It ó darub.
,E ttíkt: — így zárodik be az ajánlat — mind annak,
valaaù a grot" Keniény Józse:' gy Sjteményéból biányzik, (milyen
ha jol ешккггеш. az 1 740 beli Diaetale Pro(ocollum) é« az
< ayi nifcen oie^talalhato Ieszen. Talamint azt a nagy eiuber életc-
btn ¡s tettem, ai б g;- Sjteménye kiegészitésére örömmel, kész-
séggel âtengedem, ajáalom."
Tebât közel 200. többnyire irrem kötet kézirati gytljte.
uièny — nagy részt saját kézinba — melynek tàrgya Erdély
statistikàja, foldlrata, diplomatikája, egybázi s köztörtcnetc ;
nagy rèszt eredeti Tagy eredetiekbôl vert másolatok ; számos kö-
zulök olygazdag. œondbanû tel;«, egy részeaunyirarendszeres,
bogy âtuézre. és ¡tt- on s^irva. mostani alakjában is a tndomány
haszuàra ki îehetne adni. Aitint értesñltfiíik, adtak is ki belólok
a néhai beleegyezésëvel mar toi beket : egy nemzedékrendi
m ü v с t pedig lelki b&ritja gn f Läzär Miklos. s egy mäsikat — az
Erdélyorszàg h i т a t a i i személyzete cziuiüt — alúl-
irt. mint leánya után í>rC»k5se, szándékoznak az öreg tudós nevé
alatt majdan kiadni E gyüjteniény todominyi értékét meghatá-
rozni nem tartozik rank. IIa a hagyaték-tárgv alas remélhcto be-
végzodésével az atadas megtónénik, a basonlúkkal foglalkozó niú-
zeunii bizottság meg togja tenni, s az eredinényt kétségkivül
köztudomasra jnttatja.
Lám mily széppé s fontossa Icsz a magában igényteleu biva
tal is. ba »>ly ferfi tölti be. ki azt magasb jelentoségében fogja
fol, 6 annak gépies ninnkarészeivel értelmesség által a tadoniány
bfopségeit párositni képes. Ax egyszerñ levéltárnok mily basz-
r*"'4t* magàt tcnni. bivataláuak. bonlitán&inak, akó'zigaz-

v
 271
gatásnak és tudománynak ! Tit>/tviseló társai szcrették , a fcl-
sfíbbek elott érdemei még életében elismertettek, — a bazaiíak
átalános tlszteletét birta , s nevét országszcrtc méltán^lólag
emlegetik. Hogy tisztább fogalmat adjunk széplelkti egyéni-
ségérol, idézllnk nehány, saját tollából s szivébol eredt szót.
Midön nyiigalmaztatïsat kértc, igy zárta be kérését : „Abatvan-
nyolcz esztendöt betöltött «reget az oregséggel növekedö gyen-
geségek, kedvetlensógek akadályozzák hivatala pontos folytatá-
sában ; érzem naponként bauyatlásomat , tapasztalom , bogy
minden igyekezetem mellett sem felelbetek meg a bennem ve-
tett bizodalomnak ; erös, egyenes, nem a sirba görbedt vállak
szllkségesek a kb'zszolgálatra, az elaggott csak akadály az ifjak
elöre törekedö igyekezetének." Azon fokormányi szám utáD,
mely ala e kérelmét beadta, a nagy gr. Teleki Samuel maros-
vásárhelyi künyvtára ajtaján s catalogusa czimlapjáu levö im e
jelmondatát irta :
Haec mihi curarum nequies, haec nocte vel atra
Lumen, et in solis haec mihi turba loris.
A király felség megadrán a kért nyugalmaztatást, egy-
szersmind hosszas és érdemdas szolgálattétclét elismerésre mél-
tónak nyilatkoztatta. Midön nem sokàra meghalt, a sajnos bfr
kozrészvétet költött ; a kir. kormányszék arról szomoru-je-
lentésébül bivatalosau értesülvéu, ily végzésben tanusitotta
részvétét : „Mike Sándor 45 oves bivataloskodása s kltlönösen
az orszagos levéltár korltli fáradhatlan munkássága és a türté-
nelem felvilágositására szolgáló régi adatok utáni buvárkodása
és azok rendbeszedésére fordftott éjjeli-nappali ernyedetleu
gondossága által úgy az élok méltánylásara, mint az utókor
megemlékezésére magát érdemessé tévén : szomorú jelentése
tétessék el a levéitárba."
A mit a sok érdemil férfinért az erdélyi kormányszék tett,
kütelesség-teljesités volt ; a tudományé , a magyar irodalomé
szintén az, hogy a lui munkás einlékére äldäst kivánjuuk, s
nevét tiszteletben tartsuk.
JAKAB ELEK.
 Békésvármegye foispánjai.
Azon megyék kb'zt, melyeket elsö királyunk állított, Ver
bbczi hármas törvenykönyve szerint, találjuk Békést is. Mint
ilyennek, kétségen kivül, clejétbl fogva voltak fóispánjai Azon-
ban, alig van megye, melynek foispánjait annyira bajos volna
szakadatlan rendben kimutatni, mint ennek. A megye levéltára
csak a reincorporatióval, vagyis az 1715-dik évvel kezdüdik.
Ebben tebát a XVIII. század elötti foispánoknak nyoma sines.
Az cgyes birtokos családok, melyek hajdan a megye teruletén
viràgoztak, s melyeknek levéltárai tan némi részben felvilágosi-
tást adbatnànak : a tbrük világban innen mind elpusztultak, s
nagyrészt kihaltak ; az olyanok pedig, melyek más, szomszéd
megyék terlllctén maig is léteznek, a bosszas belháborúk alatt
nagyobbrészt elvesztették családi levéltáraikat. E szerint a tör-
ténetbúvár jóformán esupan kbnyvekre lévén utalva, a ftfispá-
nok csakis bézagosan sorolliatúk elíi.
A XVI. század elött Békésnek foispánjai többnyire a me-
gyén kivül laktak. Némelyek egyidejüleg több megyében is vi-
seltek foispánságot, vagy a foispánság mellett más, részint or-
ezágos, részint udvari hivatalt. Ilyenkor a vármegye kormány-
zata alispánokra volt bizva. Változást szenvedett ez a XVI. szá-
zadban. Mert, miután 1552 ben Gyula vara, ezen egész vidéknek
kulesa, I. Ferdinand kezére került, de azért folyvást a Zápolya.
pártbeliek nyugtalanitásainak volt kitéve ; s miután tartani lehe.
tett attól, hogy a mindinkább közeledö törb'k maholnap e megye
terllletére is bellt: jónak látta Ferdinand, védelmi tekintetböl,
a gyulai vár kapitányaira rubázni a foispánságot, és így a vé-
delmet és az igazságkiszolgáltatást egy személyben ó'sszpontost-
taui. Ennélfogva a XVI. század derekától egész Gyalavárának
 273

elestéig, a gyulai vár kapitányai voltak egyszcrsmind Békésme-

gye foispánjai is.
A mennyire iramàr a czélomhoz vezetö kütfökböl kipuhatol-
hattam : Békésmegyének foispánjai, alakulásától fogva mostanig
következök voltak :
1067 eszt. Pétergróf, a zástyi apátság alapitója. Az
alapitó-oklevélben comesnek azaz foispánnak neveztetik, s miu-
tán ugyanazon oklevél szerint, Békés .S/cghalom ís Ladány, bé-
késmegyei helyeket blrta : valószinil, bogy nem más megyének,
Lauem Békésnek volt foispánja. Ugyanazon Póter lehetett ez,
kiröl Thuróczy cron. cap. 52 azt irja, hogym'nt Gejza és László
vezérek híve, a testvérbarczban Bator Opos által párviadalban
megöletett. Hogy miféle családból való volt í azt bizonyossággal
allítani nem merem. De, ha áll az, a mit Nagy Iván Magyaror-
szág családai X. 6. a Nadányiak családi kozlése után moml,
hogy t. i. a Nadányiak Koros Ladányt elsö foglalás jogán birták :
innen azt lebet következtetni, hogy ezen Péter gróí, mint Körös-
Ladánynak 1067. eszt. birtokosa, a Biharmegyében jelenleg is
léteztí s Békésmegyébül odaszakadt küros-ladányi Nadányiaknak
ose volt.
1206 eszt. 1 1 1 y é s. Melyik családnak volt ivadéka ? ho-
mály fedi. Mint békési foispán elôfordul anagy-váradi regestrum
42, 47 és 101 §-ban.
1210. és utána Pal. Ugyanott emlittetik mint békési fois
pán a 324. §ban.
1222. eszt. Botez v. Botyz, egyszersmind országbiró^
— comes curialisaulae regiae. — Mint békési foispán és ország-
biró elôfordul II. András királynak 122¿ dik eszt. kelt azon
adománylevelében, melyben ez bizoiyos jószágokat adományoz
a veszprémi egyháznak, kárpótlásúl Gizalla királyné koronájá-
bólazon idöben kiszedettés nekiátadott drágakovekért, midón a
Szentföldre induit. Botyz, Márknak fia, Nagy Iván és Buday sze
rint, a Máriássy családnak volt törzsök-atyja. Lebóczky bibásan
teszi 1 224. évre békési foispánnak.
1223. eszt. Miklós. Egyszersmind a királyné udvarbí-
rája, — comes curialis reginae. — Mint békési foispán emlitte
tik Lebóczky Stemmatographiájában.
1341. eszt. Berenda Márton. Meddig viselte me
r>viu.M'L ъ ';•-. л -,à.r r. ' ¡i„.i_-A.j. ¿iit- r¡>.2 - r: L -г-".

ухж&?.л илу a tjr*.^ ^^t^sl vr? ¿»■г1 *t*r.~.: «tue judz-avi.

W»-.-.*:. Lbta tr* Л;»:* i i>*£t* к 'iTi^iT-t: „нпл^шы. ti-jiu Ka-
/ .-.t ' .'. I УЛ~, <.jl **n. *»'•.**■;■ tir bti-Ptou-tr; tr .♦»» »tur na ó r¡f¿a-
Vjtííiiilutx ъ*п*аг*с.£ a «.21.Î i'.xia ;r_.. tr/ a trr. k*m. itt¿>
U.-'л* ía**:. V.il. ir,, i.?, itva/.- fert-ütci ttu-iíj.
1¿ -/ *ut it:í-;i Ctákj Mikr*. 1<тйзь»к fia.
Zrtíxíb/bfl ki;jú/ k'.-гала. и.1ьа Vr*s r.ia ;...., к,*:»>п.}йш ttn-
t*Al* ki «uacát. bJtí*t» к;» t. илг Liàari. testas es я-mD'.ü fu.
í*ps>i( t'/Л. ké*¿v,» kíi'/k b;ri,JL 14-. ->—14_'«_. eert pedir erdélyi
ra/ia. Mííit ib «a Uctrkudt 14^*j. esxi.
14¿0. etrt. cornial Aadrás. Ext. aúa: békési füt^ánt,
l^tb/rfr/ky eibhtL
14!*>. e*zL Gorrín János berezeg. Mátj> á« kiràly fia.
Аг «migo* rewlek 14í.*j. eszt. réglese f-.iyuín ka¡.u G/mla-Yar-
»ándot to» Gyalat, ш ítí egyideig lakott is. Mint Uvea ralósrinñleg
o gyakorolta a föispan»agol Valamint :
1520— 1522. eezt György, branden bnrgi ör-
g r 6 f , ki nôttl reren az elübbinek özreg) ét, Frangepán Bea
trixes ennek jogán Corrin Jánoe jóezágait is kezére kerítette.
Nyngtalan ember lévéD, nejérel is roszúl bánt, a niegyében is
кок, torrényellene» foglalá*okat tett. Midün innen neje ! alála
után kiponztnlt, magáral ritte Németországba a békésmegyei
Icvéltárat, vagy legalább annak cgy részét. Ezen okmányok
II. JozHef c»á»zár ídejéig Anspachban voltak letéve. II. Józseí
vÍHM/.ubozatta я a m. kir. karnarai levéltárha belyeztette. a bol
„ariMpachi levelek" — diplomata oootzbachiaua, — czím alatt
oriztetnck.
1 520. e h z t. g e r 1 a i Л b r a h á m f f у Г é t e r. A mcgye
iiagy r¿Hzét birt, de шаг kibalt, Ábraháiuffy családuak tagja,
Zápolya Jánosnak kitartó ей tekiotélyes bive. Ladányi László-
vul 6h gerlai Ábraháiuffy Hebestycnnel o képviaelte Békósvár-
uiogyet az 15(15. e»zt. rákosi zajos orazággyülésen. Jelcu volt a
lokuji gynléscn is, hol Zápolya királynak választatott. Még azou
óvbon (152(1) a budai orazággyüléseii kinevezte öt Zápolya fo-
¡мрЛшьчк Itc.késhc. Do hogy mcddig visclte Péter с bivatalt. s
mikiir linlt inogV biziinytnlaii. Valószinüleg az íí fia volt 1 ni re,
 275
ki, mint a Zápolyák hive, a esabai vár oetrománál 1556- ban éle-
tét vesztette. (L. Pray epistolae procerum III. 90.)
1543. eszt, Eperjesi Pathóczy Fer ene z, békés-
megyei fi. Szllletett Alsó-Eperjesen, mely most Kigyós szomszéd
jaban fekvö puszta, s bol a családnak a XVI. században várként
megerösitett kastélya volt. A belháborúkban Ferencz hol a Zá
polyák, hol Ferdinand részére hajolt. Ez volt oka, hogy Marti-
uuzzi 6t Gyulavárában elt'ogattaésNagy-Váradra vitette, honnan
azonban csakhamar kiszabadult s a gyulai várorséggel Ö is részt
vett Lippa ostromában 1551-beu. Mar a következö évben alku-
dozásokba bocsátkozott a gyulai vár átadása iránt Ferdinánddal,
s úgy látszik,hogy azt valósággal at is adta. (Peto Gergely cron.
259. 1.) De, mint ingatag ember, csakhamar elveszté Ferdinand
kegyét, minélfogva ez öt 1556-bau jószágvesztéssel büntette.
Forgács Ferencz úgy emlékezik rola, mint dúsgazdag úrról. Az
ö idejében volt a gyulai várnak kapitánya Kálnássy Ferencz,
kit Nagy Iván I. 174 emllt.
1556— 1559. MágóC3Í Gaspar. Ezen nevezetes férfiú
családi nevét kapta Mágócstól, mely most Orosháza mellett fekvö
puszta, a hol, az 1560 eszt. osszeirás szerint harminez kapúból
álló birtoka volt. Hogy e megyének volt fia, mutatja Veranchich-
nak 1558 eszt. april 18. kelt lévele, melyben, miután arról érte-
eült, hogy Gaspar a gyulai várkapitányságot letenni szándék-
szik, csudálkozását fejezi ki a fölött: miképen unhatta meg
Gaspar szilloíoldjét ? Téved ennélfogva Nagy Iván, midön a
Mágócsiak családi nevét a baranyamegyei Mágócs helységtol
származtatja. Gaspar kitartó hive lévén Ferdinándnak, mindjárt
kapitánysága elsö évében a gyulai vár szomszédjában létezett
csabai és megyeri várakat lerontotta, mint melyekbe a Zápolya-
pártbéliek befészkelték volt magokat. Nagy pártfogója volt Ö-
továbbá, mint tudatik, a reformatiónak. Az íí védelme alatt ter,
jedt el e vidéken a megújított vallas, és felvirágzott a Gyulán
létezett protestáne föiskola. De egyszersmind az Ö korában kezdte
magát befészkelni e tájon a török. Mar 1557. eszt. felszólította
öt Ali, budai föparancsnok, hogy a gyulai várat a török részére-
bizonyos föltetelek alatt adja föl ; de erre Gaspar nem-mel vála
szolt. Miután ez nem használt, a következö évben elkezdett a
török Gy ul a Vareando n, Gyula toszomszédságában, sánczokat
9iir»dok. 19
276

ásni és erödöt építeni, bogy ouuau a gyulai várat kezére kerít-

hesse. Úgy látszik, ebben megakadályozta (it Gaspar. — 1559.
eszt. végre lemondott a gyulai várkapitányságról, s tornai va
raba vonult. L. többet rola Bnday Fer. II. 611 és Nagy Iván IX.
238. Elmenetele után a vár kapitányai voltak 1559. eszt. Bor-
uemisza Benedek és 1 560. Törteli Krtn Balázs, ki azután fóis-
pánná is lett.
1560— 1566.Kanyaföldi Kerecsényi László.—
Életét böven leirja Buday polg. lex II. 457. Gyula várat és az
üsszes megyét az ö kormányzása alatt érte végveszély. Petráf
basât, i. 1566. jal. 4-kén órkezvén a vár ala. azt mindert oldal-
ról körttlkeritette és vivta. Végre Kerecsényi, leginkább a vár-
beli német katonaságtól unszoltatva, sept. 1. a várat feladta, s
ezzel egylltt az egész vidék a török hatalniába került. 129 évig
nyögött a megye a török járom alatt. Végre 1695. eszt. január
9-kén a török a várból és a megye területérol kivonult, de még
egész husz évnek kellett elmúlnia. mig végre a csaknem lakat-
lan, kipusztitott vármegye az 1715-dik esztendei nrszággyülésen
visszaállfttatott.
A visszakeblezés ota Békésnek következö f'oispánjai voltak :
1715 — 1732. Gr. Lövenburg Jak ab, kamarai tauá-
csos. Foispánsága alatt tartatott 1715 eszt. július 23-kán Békés
mezovárosában az elsö alakuló és tisztválasztó kozgylilés : de o
azon jelen nem volt, hanem Komáromi Csipkés (ту örgy bihari
alispán által képviselteté magát. Valamint általában tizenhét évi
foispánkodása alatt a megyét egyetlen egyszer sem látogatta
meg, rainek kovetkeztében. valamint az ligykezelésében, úgy
klllönösen a megyei számadásokban a legnagyobb rendetlenség
harapódzott el. Mennyire kipnsztíilt a hosszas török háborúk alatt
a megye : mutatja az,hogy az 1717. eszt. osszeirás szerint abban
csak 11 csekély kozség s ezekben 573 család, vagyis mintegy
háromezer lélek találtatott, söt a tisztikar is, nem lévén arra a
megyében alkalmatosegyének.majdnem csupa szomszéd megyei-
ekbul állittatott össze.
1732—1756. Báró Harruckern János Gyürgy;
szUletett Linczben, Ausztriában. A török háborítk alatt es. kir.
élelmezési biztos volt. Részint érdemeiért, részint tartozás fejé-
ben kapta 1723 eszt. a békés esongrád és aradmegyei fiscalis
 277

jószágokat, s ezáltal a lcgnagyobb birtokosok egyikc lett. 1729-

dik eszt. bárói rangra emeltetett, 1732-ben pedig Békésmegye
foispánjává neveztetett ki. A lakatlan megyét ö népesitette meg,
más videkekröl ide telepitett lakosokkal, kiket, bogy vissza ne
menjenek, különfele kedvezményekben részesitett, söt nem egy-
szer az országos adót is erettök ö fizette. Hálala után foispánná
lett fia —
1756 — 1775. В aró Harruckern Ferencz, kiben a
családnak fiágon magva szakadt. Б kettönek fóispánsága alatt,
Klósz Mátyás és Hrabovszky László alispánok boles Ugykeze-
lése mellett, daczira annak, bogy az 1735 eszt. kilitött Pero-féle
lazadas leginkább e megye terliletén dtlhöngött, a vármegye
minden tekintetbeu folvirágzott.
1 776—1777. Siklói Andrássy I s t v á n, administra
tor, eb'ibb az urbér behozatala alkalmával a megye területére ki-
nevezett kir. biztos.
1 777— 1 782. GrófZicby Ferencz administrator.
1782. GrófTeleky J ó z s e f, administrator. Csak ot hó-
napig viselte e hivatalt.
1782—1783. GrófZichy К á r o 1 y administrator.
1783 — 1785. Skerlecz Ferencz administrator.
1785 — 1790. G róf Teleky Samuel II. József által
az ország tiz kerüietre osztatváu : a nagy-váradinak fönöke, bi-
hari foispán, békés, csanád, arad, esongrád- és szabolcsmegyei
administrator fentnevezett gr. Teleky Samuel lett. Még ugyan-
azon (1785.) évben Békés, Csanád- és Csongrádmegyék cgyeslt-
tettek ; a két elsónek hivatalos pecsétjei megsemmisittettek, le-
véltáraik Szegvárra, mint az egyesített megyék ezutáni székbe-
lyére, átvitettek; a tisztújítások betiltattak, a csanádi és esong-
rádi alispánok hivatalaikból elbocsáttatván, békésmegyei alis-
pán sikabányi Augyal József, a bárom egyesített megye ko'zb's
alispánjává tétetett, végre pedig a megyei jegyzökönyvek, 1786.
eszt. decz. 1 6 kától kezdve, napló alakban, bizonyos e végre
meghatározott rovatok szeriut , német nyelven vezettettek.
1 790. Gr. К á r o 1 y i József, administrator.
1790—1791. Báró Orczy József, administrator. Az
ö idejében, 1790 decz. 4-ke ota a jegyzökbnyvet magyarul kezdet-
ték vezetni.
19*
278

1791 — 1 802. OtvenesiLovászZsigmon d.foispán.

Ekkor mar a megyék, a haza kb'ztigyi kérdéseire nézve, sürllb-
ben kezdtek egymással levelezni. de Békés következetesen meg-
artá kormánypárti, conservativ szinezetét
1802— 1809. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond
foispán.
18U9— 1825. Báró Bedekovich Fereucz, foispán.
Hivataloskodása alatt. egész 1832-ig tisztújítás nem tartatotb
s a megye. az akkori csaknem mindenható alispán nyomása
alatt annjira kormánypártivá lön. hogy midön 1822 eszt. va-
lamennyi megyék crélyesen tiltakoztak azon kir. torvényellenes
pátens eilen, mely szeriiit a hadi adó. országgyliléseu kivül, vál-
tóról pengöre emeltetett : egyes-egyedul Békésmegye volt az,
mely nemesak elfogadta. hanem még hálafeliratot is intézett
Bécsbe.
1825— 1836. Lánczi LánczyJózsef, foispán. Föis-
pánsága alatt kezdett lassanként alakulni és sorakozni a szabad-
elvü ellenzék, mely elvcinek legelöször az 1832 eszt. tisztújitó
kozgyülésen adott kifejezést, a midön az elébbeni. kormánypárti
tisztviselöi kar mcgbuktattatott.
1836 — 1842. Boros-jenei Aczél An tal, adminis
trator.
1842—1848. Gróf Károlyi Gy Or gy, foispán.
1848— 1849. Báró Wen ckheiin В él a, foispán, a
mostani belUgyminister. elöbb (1835 — 1838) Békésmegye má-
sod-alispánja.
Az ezutáni idökben kik valának kir. biztosok, megyefö-
nökök, majd ismét fóispánok és administratorok : újabb dolog,
bogysem arra nézve a torténetnyouiozó kntatásaira s foljegyzé-
seire még szükség lenue. Bevégezzllk tehát osszeállltásunkat a
hazánk torténelmében miudenesetre korszakot alkotó 1848—49-
dik évekkel.
HAAN LAJ08.
 Torténetl kalászatok.
LEHOCZKY TIVADAB-tól.
1.
Telegdi Pal s í г к ö v е.
1820-ban észrevette a munkács-szentmiklósi g. k. lelkész,
bogy templomában a fooltár alatt tireg létezik, mit 6 felbontat-
ván, abban több egymásmellé helyezctt, kisebb-nagyobb elpor-
hadt fa és ónkoporsót s nagymennyiségti embercsontot talált.
Értékes mttkincsre azonban nem akadt, — kivévc egy kis arany-
keresztet, mely félaranynál súlyosabb nem volt, — jóllehet a
CBontokat s hamvat átrostálta s széthânyatta, mit késobb any
nyira szivére vett,hogy a képzelodés-szülte kisérteties alakok,me-
lyek öt folyvást üldozék, álmait egész halálaig nyugtalantták. E
eirboltban találtatott ez alkalommal egy 5" hosszu, 3" széles és
T" vastag, teknö alaku strkö, melyen következö, latin bettikkel
vésett felirat volt :
„Generoso ac Magnifico pió claroque quondam Domino
Paulo Telegdy de Eadem T egd, qui trigesim — se
cundum usqve flor issimae suae aetatis terminum, splendor
patriae, pater egenorumjustitiaequenutrix fuit. Anno salit
humanae 152 — die 13-a mensis — ovembris veteris calendarii
único filio duabusqve filiabus charissimis relictis vitam cum mor
te con us, in Xto Jesu obdorm generosa ас magnifica
Dna ChatarinaVárdayde Kis-Várda, Dno utpote quondam
ас Marito suo piae memoriae charissimo hoc monumentum memo
riae signum fieri curavit. Cap. 19. Öcio enim quod redemtor meus
venit in novissimo die de terra resurrecturus sum et rursum
circumdabor pelle et in carne mea videbo Deum, quem jussu-
rus eum ego ipse et oculi mei conspecturi sunt et non alius ; re-
posita est haec spes mea in sinu meo — IX. Sic enim Pen* di
280
lexit Muuduni ut et filium unigcnitum daret, ut omuis qui credit
in eum, non pereat, sed habeat vitam aeteruam."
A szeutmiklosi uradalmat Beregmegyébeu, mely a mun
kácsival egyesitctvén, most a gróf Scliünborn-Buchheiiu csalàd
birtokában van : шага XV. században a Telegdi esalàd birta, söt
az épitette a podheringi, valamint az ehhez sokban hasouló szt.-
miklóei 6donszerükastélytis,a mint az ennekbalszarnyàn levö ma.
gas falába hclyzett kö'vetkezö felirat maiglanis igazolja: „D. C.
IOANNES TELEGDI. ANNO 14—4."
E kastélybau 1839 ben, annak kijavltása alkalmával, az
emeleten egy csekély-tcrjedelmti ftllkében nöi csontváz, alió
helyzetben, s egy másik titkos folyosoban egy fcrfi befalazva ta-
láltatott, melyeknek toïténetét a legsürllbb homály fedi.
Szent-Miklós most egyszerti orosz falu a Galiczia felé ve-
zeto' utvonalon, egy oiajàràsnyira Munkácstól; hajdan azonban
mezo-város (oppidum) volt, a mint ez az 158 1-beu Telegdi Mi
hály 6s késobb 1650-ben Telegdi István és Lónyai Zsigmond ja-
vára kelt beigtatási okmányokból kitetszik, bol a III. Ferdi
nand által kiadott adományozási-levéllel összefuggöleg oppidum
nak mondatik. Egy másik 1650-ben kelt okmány szeriut Vár-
dai Kata, Nyári Pal özvegye, ós Telegdi Anna.Nyári István neje,
e fia Nyáry Ferencz, egy szcntmiklósi telket Baán Balázsnak
300 frtban átadnak. Ez idötöl fogva a Telegdi-család okmányi-
lag elö nem fordul ; söt 16(58 ban birtokosúl mar Eszterházy Ma
ris, Drugeth György özvegye említtetik azon vizsgálatban, mely
Lorántfi Zeuzsánna munkácsi varurnö eilen kikllldött királyi em
berek által tétetett a Szent-Miklóshoz tartozó podheringi, szent-
miklósi és repedei malmok felégetése és a repedei vaehámor el
pusztitása iránt.
II

A beregmegyei orosz nép Rákóczi melleit tñntet 1738 bau.

Torténelmileg tudva van, hogy 1703-ban, midön II. Rákó-
czi Ferencz Lengyelföldröl Magyarorszàg felé, a Tisza kb'rül za-
jongó és ö'sszesereglett elégedetlenek meghivása kovetkeztében
megindult : a Galiczia batárszélén Esze Tamas és Eis Albert ve-
zérlete alatt tanyázott fölkelök legnagyobb részc Rákóczi bereg
 281
megyei oroszajkn saját jobbágyságából állott,kik aztán vele egész
az 1711-ben bekövetkezett feloszlásig hiven harczoltak. De hogy
azutàn iü, midön Rákóczi шаг két évtizeden át távol volt haza jától.
s Törökorszagban evé az onkénytes számüzés kenyerét : a ruthen
nép még l'olyvást jó szivvel csungótt e fejedelem einlékén, mu-
tatja a következö eset, mely akkor hivatalos eljárás s szigoru
nyomozásra adott alkalmat.
1738-ban ugyanis bivatalosan lüljeleutették Roga Mihály
(de Camelia) vereczkei harminezados és Kosztka Tañías elleu-
ór, bogy Krajczovies Márton vereczkei harmiuczadi tiszt, ottazon
évi Pál-búcsun leven, hallotta, miszerint azon alkalommal, mi-
don a templombau levo ruthen népet a lelkész uiegintette, hogy
imádkoznának a császáiért VI. Károlyért, hogy a törökök elleni
hadjáratában öt az Istcn segítse, a nép telele : „Miért imádkoz-
zunk mi a császárért, ki minket mindenféle adókkul. fizetcsck-
ke), kozmunkával s más terhekkel zaklat és clhalmoz, a sóval
való kereskedéstol el tilt, nagy harminezadot szedet íuimleu be
es kiviteli czikktöl ; inkább iniàdkozzunk a mi régi
urunkért Rákócziért, hogy hozzánk mielöbb
személyesen térj en vissza."
E jelentés teimészetesen nagy zajt Utött, — s csakhamar
iölterjesztetett ö Felsége elé is, ki 1738-ban aug. 29-kén Bécs-
ben kelt (Batthyány Lajos gróf és Máttyás Antal ellenjegyzésé-
vel ellátott) leiratában szigorûan meghagyà b. tízentiványi
J à n о s beregmegyei foispán és kir. tanácsosnak *), hogy ezen
Ugyben nyomozást inditson meg, s az eredményrol jelentést tegyen.
Л vizsgálatnál a többi közt Gruszkovics Jànos alsó-verecz-
kei lakos azt is valla, hogy Konova András zavadkai pap nyil
vánitotta, hogy Rákóczi nem sokára visszatér.
Krajczovics monda, hogy Pirohovics Demeter a vereczkei
kovácsmühelyben nyilvánítá : „Miért imádkoznánk a császáiért,
ü nem engedi el a draga sót és harminezadot ; " s hogy az uklivai
ruthének a templomban felelék : „Mi nem imádkozunk a császár

*) Egykor Rákóczi palotás-ezredének vezénylo ezredese, gyalog dan-

dárnok, s mintilyen, 1711-ben a munkáudi várban az összes kurucz-gyalogság
paranesnoka volt, de a vár capitulatiója után nagyon id királypártivá Ion.
S z e r k.
282

ért, jobb volt nektlnk Rákóczi alatt ; akkor 12 forintot, most 30

frtot fizettink adófejében ; még a török alatt is jobb dolgunk
volt mine mosí ; akkor egy hat-ökro's gazda csak 12 dénárt adó-
zott. Rákóczi jó atyánk volt, szeretnök, ha visszatérne!"
Sziszta János f.-vereezkei, Schlachticz István a. vereczkei
esperes, es Malics Simon kis-ábránkai lelkész vallották, hogy a
nép csakugyan megtagadta a/, imát a császárért, söt megjegy-
zé: „konnyit a papoknak imádkozni, ök minden tehertöl men-
tesek."
Beniczky uradalmi tiszt valla, hogyjuliu« 11-kén Malinice
Péter alsó-vereczkei lakos elötte úgy nyilatkozott, hogy bárki
másért szivesebben imádkoznék, mint a császárért; késóbb
azonban megbánta raondatát, s egy sajtot hozott ajándékba, hogy
öt hallgatásra birja.
A vizsgálat vég eredményét nem tartalmazza az irat,melyból
ezadatokat vevém; anuyit mégis meriték beiöle, hogy a ruthen
nép minden idöben hti testvére volt a magyarnak.
Hasonló eset tortént Munkácson is, 1730 han: Joó Pal
munkácsi és Bartha Mihály farnosi lakosok fogatvAn el Beniner
Antal örnagy s akkoiï munkácsi es. к. várparanesnok által, kik
azzal vádoltattak hogy Munkácson a nagy hegyi szöllöbeu tit
kon toborzanak, s tervezett folkelés czéljából fegy vereseket gyüj -
tenek. Bartha mar akkor 50 éves, de még miudig kemény ku
ruez volt, Rákóczi hadjáratai alkalmával elöbb mint közönseges
gyalog, majd mint palotás, végre mint zászlótartó 17 1 1-ig szol-
gálván. Bizonyos ¡зооз László, báthi hontmegyei illetoségü ne
mes is elfogatott ezen alkalommal, Libcsébon, Mármarosmegyé
ben, és sokáig raboskodott a munkácsi várban, azon gyanu-
bol, mintha Joóval o'sszeko'ttetésben áilott s a márainarosi rut
hen népet ftilkelésre bujtogatta volna. A kihallgatások s kiuzá
sok egész 1731. deczember 5 ig tartottak a muukácsi várban,
hol katonai és polgári tisztekból alió vegyes vizsgálóbiróság mtt-
ködött, söt abban Szent Iványi János fóispán is részt von. Ez Ugy
oly zajt Utött akkor, hogy az uralkodó is tudósittatott a képzelt
összeeskUvesröl, s a béesi haditanács ugyancsak kuldözgetle reu
deleteit, terveit s utasításait a várban székelo Bervern:ezred pa-
rancsnokához, ki szigorú eljárásában kiméletet nem ismert.
 283

III.

Spankau nyiltparancsa a 13 felso-vármegyéhez 1672 ben

Pajanotti portai tolmács ftjlfedezése folytán a császári ког-

mány, értésére esvén Casanova, a Konstántinápolyban szekelö
es. követ álta-1 Zrinyi, Nádasdy es Frangepàn összeeskUvesi
terve : ezek eilen 1670-ben egy hadat Spankau vezérlete alatt
Horvát-, másikat pedig Spork alatt Felsö-Magyarorszagba ren-
delt ; kik a tervezett fölkelest elnyomták s az összeesküdteket
átszolgáltatták, a kik ennek következteben 1671. april 30-kàn le
is fejeztettek. Ezáltal azonban a támadás szelleme az országban
el nem fojtatott, söt a kormány és a es. hadsereg zsarolásai
miatt elkeseredett elégedetlenek nyiltan fegy vert fogván, 1672-
ben Petröczy, Szepessy, Kende és Szuhay vezérlete alatt szervez -
kedni kezdtek. A forrongásról értesttlt báró Spankau kassai pa-
ranesnok ennek elejét veendö, májue 12-kén a következö nyilt-
rendeletet boesátotta a megyékhez, melyet érdekessége, s a kor
jellemzésére szolgáló tartalma miatt egész terjedelmében küzlök.
A hirdetmény Ime következö :
..Paris Liber Baro a Spankau, haereditarius do-
minus in Pernadicz et Altensattell, Sacr. Caes. Reg. Mttis actua-
lis aulico-bellicus consiliarius, generalis vigiliarum praefectus,
constitutus colonellus , nec non Cassoviae, praesidioruinque
Superioris-Hungariae generalis commendans.
Ezen levellink rendiben mindeneknek a Felsö-Magyaror-
szágban levöknek legyen tudtokra és szorgalmatos gondjokra,
kivánom ; minthogy mar sok példából kitetszett, hogy némely
nyughatatlan emberek, hol titkon s hol uyilván összeesoporto-
zott gyUlekezetecskekböl igen veszedelmes és az országuak ká-
ros szakadások a keresztényi szeretet bontogató gyUlolséggel
együtt származnak : tudva legyen azért, hogy az olyan rendkivül
való gyülevészes esoportozások és gytllekezetecskék senkinek
sem engedtetnek, sem pedig a több faluk s városokból együvé
járandóknak a mi hirünk nélklil, sem otthon, sem kivlll. semmine-
mü kimenést okozó czim alatt. És valakik találkoznak, a kik,
vagy hogy ök magok az ilyen veszedelmes esoportozást gyako
284
rolnák, ragy ezen illetlenségben masokat radràn lenni. azokat
béjelenteni mentnlhamarább nom akarnak. rag; bogy szánt&zan-
dékkal es ravaszon az ilyenek kitannlásával nem gondolnanak,
ba közel hozzájnk t«irténnek is. vagv ök raagokat ugy tetleuiék.
mintha ezekben scmmit >em tndnànak : mindnyájan az ilyenek
(valamely bizonyos jelenséggel megbizonyodra rájokl pärt-
ütci rebellit>eknck. aragy felséges nrank gonoszakaroi-
nak tartatni fognak, é¡> méltóképen bünhödni. Azt isehhez adva.
mirel úgy ballatezik.h ogynémcly praedikátorok, nem
keresztényi bnzgóságtól vieeltetvén, akeresz
tényeégterraészet szerint va lo ellcnségének
szerencsés volláért az e g y И g y li kozséget imàd-
koztatnák. es azzal a pogánysághoz szitván. a keresztényck
közt valu gytiloleéget is terjesztik : az ilyenek felól nagy szor
galmatoseággal tudakozzanak es vallattassanak is mindjàrt a
vármegyei niinden rcndbéli tisztek, kicsinytöl logra nagyig, a
kik mások is ezen illetlenségben leróket mindjárt jelcntsék meg.
hogy a feljebb megirt notaba ne essenek.
Második az, mintbogy a számtalan sok tolvajlás, fosztás
és ártatlanok megkárosítása, sebesítésc s olese sokszor esett
mar az országban, és félü. netalám több is essék, az erdök zöl.
dlllvéri ; azoraban az Isten elött ralo számadással a tisztriselök
tartozrán, csak az egy ártatlan elvesztéséért is : azért ezennel
akartara megintenem minden rármegyebelitisztviseloket,foispáno-
kat, viceispánokat, szolgabirákat, s egyéb országbeli tiszteket is,
hogy az ilyen tolvajkodókat, avagy mostaniakat, aragy azelött
ralókat keressék s kerestessék, tudakozódassal és vallatással
mindjárt, minden halasztás nélkiil. minthogy sok falnban
az alábbraló neraesemberek is ilyen tolvajko-
d ó к n а к bizonyossan mondatnak lenni a parasztok is, d e к i
ráltképenaz oroszok. Az ilyenek azért igen nagy serény-
séggel és serio menten megtudakoztassanak minden falukon
в belyeken, és clegendö bizonyság után to'rvényes uton kiirtas -
sanak, mint olyan reszedelmes mirigymérgek ; sem atyafiságra,
нет barátságra, sem a maga hasznára nem tekintrén senki is,
mertba ralami olyan tekintetért a n. rármegyék némely tisztei ki
csinytöl fogra nagyig az olyan rizsgálatban tuuyálkodva kése-
deliueznének, aragy mikor a tolvajlás torténik, ha akkor mind a

i
 285
magok embereivel, mind az körülvalokkal az olyan tolvajokat
meg neni kergettetnek : tudják meg bizonyoson, hogy az olyan 1u-
uyálkodó vármegyei és városi tisztviselüknek jószágaiból fordul
meg az eltolvajlott jószág s a megfosztatott embereknek kára.
Es mivelhogy a minapi 13 vármegyebeli kassai gyülésben
végeztetett, hogy a kik titkon practikálnának az elszökött párt
Utö rebellisekkel, avagy felséges királyunk akármely ellen-
ségével titkos szovetségcket forralva, háboru-támadásokat izgat
nának és elvesztó' viszálkodásokat gerjeszteuének, hogy az olyu-
nokat mindjárt miuden késedelem nélktil igen serio kikeres
sék a vármegyei fíí és alábbvaló tiszek, szorgalmatos tudako
zással, és bit után való vallatással minden vármegyékben, falu-
kon s városokon , megkérdvén, ha ncm tudna-é olyanokat ö
maga valahol ? Vagy nem vett-é eszében valami olyan jelt és álla
potot valarairc valót? Vagy valamit nein hallott-é valaki felöl, a
ki az olyan pártüto practikákban , liamis hirkóltésben részes
volna? Éeha valaki felul csak fltlhcgygyel olyan v,i
lamit megértenek : azontúl mindjárt tübb és nagyobb tudakozáso
kat indítsanak, és bizonyossan végére menvén, minket is mind
járt tudó^itsanak, hogy az szegény kozséget háborgató : rosz ha
mis hirek mcgfojtassanak és az egész országbeliek félelém és
és rettegés nélkltl lévén, dolgaihoz ki-ki békességessen lásson.
Paris a Spankau m. p." P. H.
E körmönfont hirdetmény és megrendelt szigoru eljáráe azon-
ban mégsem eredményezé az óhajtott sikert : mert néhány hét
mulva tizenötezerböl álló fölkelö had megtámadta Spankaut
Kassáuál, saját fészkében, s öt megvervén, Eperjesig ttzte.

IV.
IJjabb adatok Mnnkács vara torténetéhez.
Munkács várát és a hozzá tartozó nagyterjedelmü (most
45Q mfdnyi) uradalmat, híteles adatok szerint, kovetkezö egyé-
nek és családok birtokolták :
1247. IV. Béla király. (Beregszászi privilegium.)
1271. V. István (U. a.)
1305. CsákMáté. (Munkács privil. Hnnyadi Jánostól 1451)
1318. I. Károly. (Beregszászi privil.)
 '.?.-'.': I. íxr::j kra.7 'K.zrjk.za-r-jsi Txior тгов ierze^nek
adôoiaay^a. *. а ЗСлоклсз к *rtl rek^î oîaii Iak»aiàji elia
gyatr.T r.,iea*i: 42 1/д1д "■œii^z.:'- ;n« lepçei шегпере^аеве.
Egy IV<" i. к •îv'T^yi k*îr ilacrvaay level r'nytaaazr alliija
Изо aelj-.r; i'-.ry К : та:.- -res 1 У« -Haa alaoïrrï» vilaa a Mito
кала meil*tn ^riík^iryi -az.li-a k-.i-xjort : eat umbu ralo
oak ç'.: rartni aem lea-'.. 21er: akt:r a ¡nxxkaeri xradaluiat mar
Erzae'et iinl^e rlr:.;k:l:a. a aiia: ел :.:":b alíala kía<i-}tt ok-
many is Içazrlja. A kérie-*e«alapt!:.;leTeIetmár I4s3-ban Mátyáe
király is haaúvi-...*Taak ny:>az:îa. s I-tô-vban megerfeité La-
кайя raemekhesyi nthen pie "an :"•: Babaii*ka es Laoka hely-
»égek b'.rtokâoaa. niit teii tehrtett r^lna. ha az adomany
még IS«?-1. t''r:én:k rala.
Y;¿>%. Birta Mu&kâesot s a hczzatartozókat Erzeébet
kirábxé 1ïereg*za*z es Vari privilegiamai 137?. Krajaai ki-
Tàltèaglevél.,
1419. Zsigmond kiraly. Beregsz. privil.i
\\¿'k. Brankovic» GySrgy déspota. Monkáesi privil. 1451.
Hnayaditôl
144'.'. P&UtCij LAszló. kir. foudrarmester. X- a. 1
1445. Hanyady Jànos Mask, pririleginmai.)
1458. Mátyáa király. (U. a.;
1466. Szilágyi Erzsébet. Sztánfalvi privil.
1403. Corrín János. 'Krajnai privil.; nagylucskai kenéz-
lerél.;
1495. Csáktornyai Zsigmond, рОярбк es öescae Ernö. —
íTiezta adományozásból eredt bevezetéei okmány.)
1498. Vingárti Geréb Péter gróf. (Sztánfalvi priv.j
1505. Anna királyné. ¿Tucskai szabadoalevél.)
1507. Uláezló király. (Beregszáezi pñv.J. Ez alatt 1514.
Vil. 3. ezerint Mnnkács koronai birtokúl jelöltetett ki.
151K II. Lajo» király alatt az 1518. II. t. cz. 14. ezerint
Munkác» a királyi konyha szükségleteire jelöltetett ki.
1523. María királyné. (Vari, sztrobiezai, f.-vizniczei, sze-
renesfalvai priv.)
1529. Szapolyai Jánoe adományozza Somlyai Báthory
letvánnak.
1548. I. Ferdinand. Beregszáezi priv.)
 287

1554. Svachlíni és Urachlini Petrovics Péter gróf. (Bubu-

liskai 1554. és kozép-vizniczei 1555. kenézlevél.)
1562. Mária királyné. (Krajnai priv.)
1562. Szapolyai Zsigmond-János, val. király. (Balázsfalvi,
hribóczi kenézlevél-)
1568. M i к s a király «(Dunk ófal vi és kis-iványi kenézlevél).
1573. Miksa M ág ócsi Gaspar nak 42 ezer forintért
tiz évre elzálogosítja. (Záloglevél a munkácsi koronai perben.)
1579-bcn Rudolf király Mágócsi Gaspar- és Andrásnak 31 ezer
forint ráfizetés mellett újabb tiz évre elzálogosítja. A beveze-
tésnél Telegdi Mibály ellentmondott.
1580-ban ismét ráfizet Rudolfnak teteraes összeget, ki 1586-
bau 73 ezer forintért Mágócsi Gáspárnak és utódainak átadja.
1588. Rákóczi Zsigmond birja ez uradalmat, nöUl
vevén Mágócsi András o'zvegyét, Alagby Juditot. (Több kenéz
levél.)
1591. Rudolf Rákóczi Zsiginondnak, Mágócsi Ferencznek
és Gáspárnak öt évre 55,350 frton elzálogosítja. (Záloglevél.)
1606. Bocskay István. (Békekotés).
1612. II. Mátyás alatt Eszterházy Miklós és neje Zerda-
helyi Orsolya (Mágócsi Ferencz özvegye) ismét Muukács birto-
kába bevezettetnek. (Királyi parancs a beregszászi bordézma
ügyében.)
1619. Eszterházy Miklós és fia István. (Nádori parancs
melletti beigtatás.)
1625. II. Ferdinand Bethlen Gábornat.^s neje Branden-
burgi Katának életok fogytáig 300 ezer magyar forintért elzálo
gosítja.
1633. Eperjesen keltegyesség szerint Rákóczi Györgynek
és neje Lorántfiy Zsuzsánának, úgy fiai György- és Zsigmond-
nak 200 ezer magyar frtért adományoztatik a munkácsi birtok,
oly módon, hogy a férfiág örökösen, a n6ág pedig visszaváltha-
tási feltétel alatt birja.
1643. I. Rákóczi György fejedelem. (Számos kenézlevél.)
1657. II. Rákóczi György fejedelem, kineke birtokaabe-
rontott lengyelek által elpusztlttatik (1659. 26. t. cz.)
1671. I. Rákóczi Ferencz Munkácsot a borsi kastólylyal
 288
egylitt százezer, Ecscdet is százezer ioriutért elzálogosítja auyja
Báthory Zsóaának, midön í'ováltsága fejébcn 400 ezer forintot
kellett volt letennie. (Záloglevél).
1676—1687. Zrinyi liona és férje Tököly Imre.
1687— 1711.11. RákócziFerencz birta ez aradal-
mat, a kitöl 1711-ben elkobozta a királyi fiscus, ekkor azt a
szepesi kamara kezelvén. (171o : 49. t. cz.)
1728.ju.L31. ésoct. 13. VI. Károly király gróf Schön
born Lothar Ferencz, moguntiai érseknek adományozta.
1731-ben júl. 16-kàn pedig Schönborn-Buchheim
F r i g y e s Károly bambergi érseknek, ki titán azt, a váron
kivül, jelenleg is mint hitbizottmányt birja ezen grófi csalàd,
jóllehet 1788. elpcrelte a munkácsi uradalmat, mely Rákóczi
Ferencz, Vay Adám, Krucsay István és Visky Samuel elkobzott
vagyonaiból áll, a királyi fiscus, azt koronai birtoknak nyilvá-
nittatván ; azonban az 1791. 7. t. cz. értelmében ismét viszsza-
adatott a Schönbornoknak.
Minthogy pedig ekkorig sem Balajthy József 1836-ki leirá-
sàban, sem más késobb megjelent ide vagó mllvekben az idököz-
ben volt várparancsnokok elö nem fordulnak : érdekesnek tar-
torn azokat,a mint a helyenként idézendo, kikutatott egyes híte
les okmányokból kijegyezhetém, évrendbe foglalva, itt elösorolni.
E szerint a munkácsi vár parancsnoka (castellanus,várnagy czim
alatt) volt :
1451-ben Hunyady János alatt Kenderes. (Munk. priv.)
1466. Szilágyi Erzsébet alatt Balázsdeák. (Krajnai priv.);
majd Fornosi László és Csetneki (Chyetneki) János. (Sztrobi
czai kenézlevél.)
1484. Mátyás király alatt Blaskó György. (Munk. priv.)
1493 Corvin János alatt Derencsényi Péter és Pal. (Kraj
nai privilegium.)
1506. Auna királyné alatt Zotth István és Töringi Imre.
(Ugyanaz.)
1512. Várdai Ferencz váczi pllspök várkoraányzó mel-
lett Rakomazi Gergely és Szentmibályi András deák. (F.-vizni-
czei kenézlevél.)
1523. Mária királyné alatt Bethlen Jáuos. (Több priv.)
 289
1526. Maria királyné alatt Artáudi Pal és Somlyai В á-
thory 1st van. (Szerencefalvi kenézlevél). Majd Tomori Ló-
rincz és Miklós. (U. a.)
1549. BUdy Mihàly beregi foispáu és munk. praefectus.
1554. Gr. Petrovics Péter alatt Nagylaki Mátyás és Possodi
В ertal au várnagyok, Csák deák udvarbiró (provisor). ÍKozép-
viznicei, bubuliskai kenézlevelek.)
1662. Mária királyné alatt Daczó Tamas praefectus, Gál-
chéri (máskép Gaálteovi) Ferencz várnagy. (Krajnai priv.) —
Ugyanazok Szapolyai János alatt is. fAltala Balogh részére ki-
adott kenézlevél.)
1564. II. Szapolyai János val. király alatt Borneinisza Beue-
dek praefectus és Fejér Tamas deák udvarbiró. (Hribóczi kenézl.)
1568. Miksa király alatt Szent-Jánosi Lajos beregi foispán,
és várfeltlgyelü. (Dunkófalvi és kis-iványi kenézlevél).
1570. Bay Ferencz praefectus.
1603. Zerdahelyi János. (Lbvey-per és beigtatási okmány.)
1625. Bethlen Gábor alatt gelsei Ballingh János fokapitány
és praefectus, Laczai János udvarbiró. (Munkács városi Pal nevlí
szöllohegy szabályai.)
1643. A fentebbiek I. Rákóczi Gyórgy fejedelem alatt.(Több
kenézlevél.)
1645. Király-üaróczi Debreczeni Tamas praefectus, Lo'vey
Gergely alkapitány, Maxai Gyórgy udvarbiró. (Ruszkóczi kenéz
levél sat.)
1682— 87. Radies András. (To'bb lévele a megyékhez.) .
1 706. II. Rákóczi Ferencz alatt Bay László alkapitány. *)
1711. Báró Ló'ffelholcz, es. kir. ezredes.
1718. Mathey.
1730. Behmer Autal, sat.
1849-ben volt várkorniányzó elébb Eotvó's Tainas kor-
mánybiztos és foispán, azután egész a várnak 1849. aug. 26-kán
*) Rákóczi 1701. elején tulajdon munkácsi várát a németektol vissza-
fog-lalvan, amiak fokapitányáv.-í V a y A d я m o t íievezto ki, a k¡ is e tisztet
1 7 1 1 -ig viselte. Alkapitáoyok voltak 1 704-beu JármyForoncz, majd
Lö voy A d á m, 3 1705-töl 1711. Junius 24-kig - mikor a vár capitulait —
folyvást Bay László. Л/ 1711 ki védelmet a fojedelemrael kibújdosott
Vay holyett b. S e n ny e i 1st van tábornok vezette. S z e r k.
•2W)

a umszka seregnek tortént átadatásaig Mezössy Pal, bonvédor-

nagy. A kivonult magyar hadat az osztrákok Schwandtner alez-
redes parancsnoksága alatt váltrán fel, 1855-ben volt az utolsó
várparancsnok Kragalice, es. k. öruagy ; azon évi július 1-jén
Laxenburgban kelt legfelsöbb határozat kovetkeztében ngyanis
a sokat ezerepelt munkácsi vár az erödök sorából kitöröltetet^,
s a polgári batósagnak, fegyházzá leendö átalakitás végett, azoii
év november 24-én átadatott.
 Konyyismertetések, bírálatok.
IV.
Horváth Mihály kisebb ! ¡i r t é u o 1 m i m u и к á i. I. kötet. Peat,
1868. п. 8. г. X. és 474. 1. Ráth Mor kiadása.

Kozkedvességü torténetirónk, Horváth Mihály, részint ón-

állóan, részint régibh folyóiratainkban megjelent, most azonban
kbnyvárusi ûton meg sem szerezhetö torténelmi munkáit össze-
gyüjtve adja törtenetkedvelö közönsegünk kezébe. A gytijte-
mény négy kötetböl fog állni, melyekböl kettö immár meg is je-
lent s az elsônek tartalmával ismertetem meg ez úttal a ,,Szá-
zadok" tisztelt olvasóit.
Megnyitja e kbtetet szerzönek „Párhuzam az Euró-
pâba költözködö magyar nemzet s az akkori
Europa polgári s erkölcsi mttveltsegeközött"
czlmti s a magyar tudományos Akademia által 20 év elött,
1 846-ban, a Marczibányi-intézetbeli jutalommal koszorúzott pá-
lyamtive. (1— 146. 11.) Korunkban is nem ritkaság nemzetünkröl
olyan véleményét olvasnunk a ktilfó'ldi íróknak, hogy ha nem is
egészen, de legalább félig bizonyosan barbar nép vagyunk még ;
s igy vélekednek rólunk akkor, midön közel ezer éves nemzeti
élettink fölött lehetetlen volt nyomtalannl elvonulnia az európai
míivelodés hódltó hatalmának : mennyivel barbárabbnak kelle
tehát szerintök lennie ama népnek, a mely Azsiából magával
hozta a négy folyam partjaira a vadság valamennyi vonását.
Nem hálátlan feladat volt e szerint a torténelem világánál pár-
huzamot vonni Europa akkori nemzeteinek s a beköltözött ma-
gyarok polgári és erkölcsi müveltsége ko'zött. Aunakkimutatása
végett tehát: a mtiveltség magasb vagy alacsonyabb fokán alite,
más európai nemzetekhez mérve, a hazába érkeztckor nemze-
tünk, — szerzö az elsö részben Európának akkori
Szásadok ' 20
292
polgàri es erkölcsi müveltségére forditja olvasói
figyelmét. E mttveltségnek leginkább Franczia-, Német- és Olasz-
ország valának képviseloi. Ott találjuk mindegyikében a httbér-
rendszert, valamennyi káros kinovésével. A htibér-urak daczolva
a királyi hatalomraal. egymás közt dulakodva, rakonczátlankod
tak. a polgàri vagy a tidajdouképeni kozéposztál} t szolgaságba
donttftték,a mezei lakosokat zsarolásaikkal s korlátlan onkény ilk-
kel nyomorba sllllyesztették. A képet ró'viden akként ecsetelhetui :
szolga volt mindenki, a ki az úri osztályhoz nem tartozott, nein
csak polgàri, hanem nagy részint még természeti jogaitól is
megfo8ztatva,nem embernek,hanem uratokéletes tulajdonának te
kintctve. Sorsát felette nyomasztóva tette a szabad költözhetes
jogának elvesztése ; élete fölött urának tokéletes hatalma volt ;
jobbágynak ura adott életpárt ; uráé volt szorgalma gyümölcse,
s midön meghalt, niindene urára szállott. A folyamok s tengerek
part jai n fekvö városokban gyakoroltattak ugyan számtalan
zsibbasztó akadály közt a müvészet. kereskedés és némileg a
tudományok is, de az országok belvidékein a foglalatosság fö-
ueineit némi mesterségek, foldmívelés, baromtenyésztés és va-
dászat tették. A vallást ábránd, eloitéletek, babona eltorzltot-
ták, nemesíto befolyásától megfosztották. Az igazság istenitéle-
tek,párviadalok által szolgáltattatott ki, mi ismét a tíirvények mi-
noségére mutat. Csuda-e tehát ily viszonyok közt az erkölcsök
vadsága, melyet csak az e korban csirázni kezdett, de minden
szilajság alól fel mégsem oldható lovagság (Rittertlmm) sze
liditett némileg. A durvaság fékezésének egyik leghatalmasb
eszköze, a házi s nyilvános neveles, a gyermekböl izmos Ugyes
vivót, bátor és vitéz harczost nevelni tarta legföbb feladatának,
szellemi eredmény pedig niély tudatlauság vala. — Ezek az em-
Htett három ország polgàri s erkölcsi müveltségének sötet fö
vonásai, melyekkel szemben a vidámabbakat, de a meljek ritka
kivételek valának, szintén megérinté a részrehaj latían szerzö.
Europa egyéb országainak, névszerint Spauyol-, Angol-,
Norvég-, Svéd-, Dánországoknak, a Duna, Elba és Visztula kö-
zött lakott szláv népeknek, Oroszországnak, a Pannonia- és Dá-
ciában élt bolgárokkal vegylilt szláv fajokuak polgàri s erkölcsi
müveltségét mar rövidebben, de szintén jellemzöleg vázolva,
áttér szerzönk a keleti birodalom müveltségére, mely sokkal
 293
multa ugyau felttl a többi Európáét, de alkotmányának lényege
kényuraság ; ennek daczára mégis, a mi ellenmondásnak látszik,
tokéletes diadalt nyert a féktelen democratia. Innen a zsarnok-
ság, más részrül a gyakori lazadas undok, vérengzo tettei és
mélyre hato kovetkezményei. Jók voltak ugyan a torvények, de
ugy hajtatnak végre, miként azt a hivatalt pénzen vásárolttiszt-
viselök o'nérdeke sugallta. Hanyatlott a kereskedés, hanyat-
lott a müvészet és tudomány. A szabadság sirja elnyelte a haj-
dankor crényeit.
Imigy leirva foldrészünk orszAgait, szerzö a m á s o d i к
részben nemzetünk polgári s erkolcsimüveltsé-
gének ecseteléséhez fog. A feladat nem volt könnyll, mert e
tárgyban úgy a kUlföldi, mint a bazai írók eltérnek egymástól ;
igy csak a józan kritika derítheti fel e homályos kérdést. És e
homályt szépen oszlatta el Horváthunk mestertolla. Helyesen
magyarázza, hogy ôseinknek többszöri vándorlása s újabb meg
njabb helyeken megtelepedése sokat szelidített eredeti vadsá-
gukon. Nem csekély belátásra mutat az, bogy Pannoniába át-
költözni készUlve a bét, saját fönöke által kormányzott nemzet-
ség, egy, korlátolt hatalmú fovezér, Almos, alatt nemzetté tömö-
rlllt. És e nemzet, letelepedve mostaui bazájában, akként szer-
vezkedett, toirényeket akként hozott, hogy államéletét biztosítsa
a szabadság, melyet a vele jött s a foldet meghóditani segltett
kabarok- s kúnokkal, söt az Arpad sznlgálatába lépett idegenek-
kel is megosztott. A szolgai osztály nagyobb részben csak hadi
foglyokból állt, de a magyarok a harczdllh lecsillapodta után
azokkal is emberségesen bántak. A nemzeti élet sarkpontja a
saját hadtanuk szerint viselt harcz és báború vala, a miért is
niinden fegyverfogható férfi katona volt, rettentbetlen, söt vak-
merö a csatában. Béke idején hadi késztlletekkel vagyélelmok-
nek halászat s vadászat által beszerzésével foglalkodtak.
Vallásukat illetôleg egy Istent, mindenek teremtojét, bit-
tek és a nap képében imádtak ; ezen kivlll nagy szerepet ját-
szott vallásukban az Ármány, kit urdung- vagy ördögnek is ne-
veztek, egy batalmas, de az ístennek alája vetett gonosz lény.
Istentiszteletök áldomásnak nevezett áldozatból állt, mely alka-
lommal táltosaik vagy papjaik juhot, tulkot, nagyobb áldoza-
toknál pedig tiszta fehér, nemes-vérti lovat, melyet oklegdrá
20*
294
gàbb kincsUknek tartottak, hegyek «iriuaiii öltek le s égették
meg. Papjaik, kik közt egy fötaltos tartotta a kormányt, a ve-
zérek fötanacsosai, a nemzet bölcsei, költöi s orvosai valának.
Babonától mentek nem voltak. Hitték a lélek halhatatlanságát
es jövendö jobb életet. Halottaikat többnyire folyamok, források
s egyéb vizek mellett saját telkeikben temették el, emlékezeto-
ket évenként megUlték, felettök gyásztort készltvén s ez alatt
szomorú énekeket zengedezvén. Vallásos szertartásaikhoz tartoz-
tak még a nyilvános eskü és az linnepek, melyeket szerencsés
események után áldomások- s lakomákkal szoktak volt meg-
ttlni. Mindebböl pedig azt következteti szerzö, hogy a magya
rok vallását nem mondhatni oly durvának, vagy tisztátalanabb-
n ak és fonákabbnak egyéb ázsiai népekénél.
Öseink nyelve nem elégithette volna ugyan ki egy müvelt
nemzet szellemi szükeégeit : de meg volt benne a legnagyobb tó-
kélyre fejlodhetés, formáiban pedig oly következetes, hangzatára
nézve oly kellemes és eröteljes vala, hogy nyilvános bizonysá-
gául szolgálhat azok eröteljes lelkllletéuek, ép, tiszta eszéiiek, a
kik azt beszélték. És ily népnek, kérdi a szerzö, nem lett vol-
na-e mar koltészete is ? és пуошок alapján igenlöleg válaszol,
daczára annak, hogy a dalok, énekek, regék stb., melyek azon
idöben magyar nyelven készíttettek és daloltattak. a feledé-
kenység orvényébe sltllyedtek.
A régi magyarok eledele a vadászaton elejtett vadakból,nyá-
jaik, csordáik tejébol és halakból állott ; legkedvesebb eledelök,
ugy látszik, a lóhús vala, de hogy azt nyersen ették volna, hi-
hetetlen. Hogy pedig emberszivet ettek s vért ittak volna : ez-
zel a külföldi irók csak kegyetlenségoket fejtették s irántok
gyülöletöket fejezték ki.
Mi a magyarok szorosabb értelemben vett erkölcseit illeti,
ök, tagadhatlan, külföldi kalandozásaikkor, harczok és rablások
közt, egészen mások voltak, mint hazai tttzhelyeiknél. Emitt
mindenekelött kiemelendö a tisztelet és engedelmesség fejedel
meik iránt ; azután az oszinteség, az igéret és eskll szilárd meg
tartása, igazság, hüség és tisztelet az erény, érdem és vénség
iránt, a vendégszeretet, nagylelktiség, minöt Arnulf, bajor her-
czeg iránt is tanúsítottak. Jellemök kiegészitéséhez tartozik,
hogy bllszke, becsUletszeretö, dicsvágyó, száudékukkal nem nagy
 295
lármát tito, komoly, kevés-szavú, inkàbb tettre, mint beszédre
kész nép voltanak. Családi erényeik küzlil, niclyeket szerzô'
szintén kieniel, csak az egynejüséget emlitem. De ily kcdvezö
jellemvonások mellett nincsen elhallgatva erkólcseik árnyoldala
sem. A foldmivelést és szorgalraat megvctvén, dologtalan éle-
tökben csak harcz, boszúállás vagy martalék volt tárgya kivá-
nataiknak. Nem egészcn költött azon vád, raelylyel ktllföldi
irók ökctterhelik,liogy kegyetlenek,rablókéspénzszomjasok valá-
nak, mi több ncmteleii indulatot fejtett ki sziveikben. Nem hall
gathatni el azt seiu,hogy erkolcseiket részegscggel, káromkodás-,
Bzitkozódással szcnuyezték be.
A mit szerzö imigy egyes vonásokbau felmutatott nem
zetttnk polgári s erkölcsi müveltségébol, azt egy képbe igy ol
vasztotta össze : „A magyar nép, ámbar épen nem szerencsétlen
. lelktilettel áldatott meg az anyatermészettol, s oly vadnak sem
mondható, mint néhány klilírók által festetett, mégis valóban
nyers, szilaj, müveletlen vala. Kö'ltözködesei, a szinte müvelet-
len népekkel való kozlekedése és szünetlen hadi kalandjai alatt
elveszté természeti egyszerüségét és szelldségét, mielött a pol-
gárisodasban elöhaladott volna; a harczok szelleme, az idegeu
yagyonhoz könnyti jutas a nemesebb emberiséget keblében ki-
csirázni nem engedé. A polgári müveltség egy arányban járt az
erkölcsivel. Alkotmányjok még fejletlen s csak vázlata volt a
társaeági rendezkedésnek. A szorgalommal egylitt, mely alapja
a polgárisodásnak, hiányzott a polgári osztály, hiányzottak a va-
lódi polgári erények. — Ezeket s velök egylttt a mttveltséget
csak késobb s a többi korülmények közt leginkább az uj vallas
raalasztjai terjesztették szét közö'ttllk ; s mondhatni, kevés nem-
zetben okozott a keresztény vallas oly szembeszökö változáso-
kat, mint minöt a magyarban szemlélUnk. Másutt ez többnyire
gyakorlatban találta a foldmivelést, haladásban a müveltség
egyéb ágait. De itt a legszebb s termékenyebb rónákon és völ-
gyekbeu kezdete is alig rnutatkozott a foldmivelésnek. Ennek
átalános elterjedése elsö áldása volt a keresztény vallásnak
polgári s cultnrai tekintetben ; ennek jótékony hatása által ta-
nittatott e nép bazajàban honos lenni, a kalandokkal fölhagyni,
s a vadászat- és halászatot, melyek eddig jó s csaknem egyedlili
foglalkodásai valának, fKldmiveléssel s mttszorgalommal cse
296
rélni fö). Ezekkel pedig a nemzeti erkölcsök nemesbulèse is kar-
bltve haladtelö. (118. 1.)"
De a kérdés tulajdonképeni velcjéiól, Europa s a magya-
rok polgàri es erkölcsi müveltsége közti kölönbsegröl, csak a
raunka h a r m a d i к г é s z e szól. Az érintett kiilonbséget abban
talàlja szerzö, bogy az euiópai népck, kevés kivétellel, minJ, s
èpen a legnemcsbek, leghatalinasbak, az aristocratie vagy zsar-
nokság igája ala görbedtek : a magyarok szabadok voltak, s ter
mészcü t'üggetlcnscgük csak annyira volt incgkorlátolva, rneny-
nyire a polgári társaság fennállhatása szlikségkép kivánta. Az
igazgatás killsóleg rendszercsebb volt ugyaa Europa népeinél ;
de azt zsarnoki onkény birdettc, a hatalombitorló vazallok pe
dig lábbal tiporták : a magyaroknál a kiszámitott iutéziuények
szerinti bcligazgatást onkéuy ugyan, de patriarchalis szellemti,
pótolta. Az igazságszolgáltatás épen rosz lábon állt a nyngati
tartományokban, alkalmasint roszabbon, mint a magyarokuál,
kik magok választották biráikat, s azokat, ha igazságtalanill
itéltek, tiszleiktcil meg is fosztották, mig amott párbaj, ordaliák
és igy mero vakeset szolgáltatta ki az igazságot. A szorgaloin,
foldmüvelés, mesterségek, kereskedés egyengette amott a polgá-
risodás útját, mit a magyarok kó'zt a barezok, vadászat, barom-
tenyésztés, egyedüli foglalkodásaik, nem eszkozolhetének. Az
értelmi müveltség tekintetébeu a magyarokról kevés tudomá-
sunk van, de épen e sótétség is bizonyitja, hogy nâlok a ter-
mészeti józan ész volt minden, s a tudományok nem ismertettek.
Az alkotmány vázlat volt csak, de józan alapokra fektetett váz-
lat. A magyar hadi táctica a nemzet sebes, éles, gyakorlott
eszére mutat. A vallas párbuzamba nem vonathatik, Europa mar
akkor keresztéuy, a magyarok pogányok lévén ; de a babona
csak úgy volt az euiópai népek, mint a magyarok kóztelterjedve.
A nép amott elnyomva, rabszolga vala ; ez oldalról a szabad
magyarok ama néposztályához semmiben sem hasonlithatók. A
hadi kalandokat csak úgy kedvelték a németek, francziák és
olaezok, mint a magyarok, azon külonbséggel, hogy mig eme-
zek külföldön íízték kalandjaikat, amazok saját hazájokban ha-
sonló kegyetlenséggel dulakodtak. A harezi gyakorlatok s játé-
kok emitt is, amott is divatoztak, nem kttlönben a vendégszere-
tet ; a lakomáknál pedig dalok, énekek, örömzaj, mértékletlen
 297
ség, dobzódás. A két nein közti viszonynak nyilatkozáea ie ve-
zet némi hasonlatra, jóllehet a sziz aprólékos korülmények,
melyek e tárgygyal osszekapcsolvák, egymástól különböznek.
llymódon von szerzö párhuzamot az angol, spanyol,norman?
svéd, dàn, tôt és görög nemzetek és a magyarok polgári s er-
kölcsi müveltsége közt. Az egész munkából pedig kitunik, hogy
sok gyarlóság közö's volt Europa népeivel és a raagyarokkal ;
amazokban találunk egyes szép jellemvonásokat, melyeket a
magyarok nélkülóztek : de viszont ezek is ékeskedtek erények-
kel, melyeket amazok közt hasztalan keresnénk.
A másik terjedelmesebb míí e kötetben: „A magyar
honvédelem torténeti vázlata"(l47 —245. 11.), mely-
lyel sz. 1842-ben rendes tagi széket foglalt a magy. tnd. Akade-
miában, s mely e tadományoh intézetHnk „Évkonyvei" Vl-ik ko-
tetében jelent meg. Erröl avatottabb toll mar szólt a „Száza-
dok" octoberi flizetében.
Harmadik czikk „Az 1514-ki pórlázadás, annak
о к ai s következm ény ei." (247—276. 11.). Megjelent a
„Tndománytár" 1841-ki IX. kotetében. Elorebocsátva néhány
vonást, a magyar jobbágyság polgári viszonya mino volt a haza
megalakulta ota Nagy-Lajosig, átmegy sz. leirására azon pórlá-
zadásnak, mely valamennyi megelözöinel iszonyûbb vala. Má-
tyás erélyes uralkodása után a gyáva Ulászló alatt uralkodni
vágyó, a haza kifosztása s a királyság meggyóngitése által on-
hasznukat keresö pártokra szakadtak a féktelen oligarchák. A
nemesség szintén önhaszonlesö lévén, a pártzajok kózt rablással
tolté el az országot, a mindinkább veszélyesbé váló tbrök eilen
egykedvüen tolva el magától az 1504-ki országgyülésen a fegy-
verfogás szent kotelességét. Szemben tehát a nagy veszélylyel
sokakban fb'léledt Capistrán János keresztes hadának emléke-
zete. S mivel Szelim szultán több izben háborgatá az ország ha-
tárait : a Rómából, hol eDgedelmet eszközölt ki magànak a törbk
eilen keresztes hadat hirdetni, visszatért Bakács Tamas kapott
az alkalmon, mely által fejére capistrani dicskoszorút füzhetni
reméoylt, s daczára a mélyebb belátásuak, köztök Telegdylst-
ván, kincstárnok, ellenvéleményének , a keresztes háborut ki-
hirdette , jóllehet akkoron béke volt kötve a törökkel. Felhi-
vása a pórságnak mintegy felszólítása volt a szerzö által élén
29-S

ken rajzolt torhetlen igából sxabadolásra: s Pest és más városok

alatt nagy tómegekben, mintegy 7" ezer. gyültössze a t'egyverre
kelt jobbàgvsî'.g. Vezérenl Bakáos. Dúzsa Gvörgjöt, ncmtelen
származású székclyt. raíanla, ki épen cz idobcn ment Badára,
ht.-gy a Kelgrádnál vivott párviadalért, melyben Alit legyözte.
jatalmát vegye. a ki, àtvevén a s reg kormányát. testvérét. Ger-
gelyt, alvezérrc, Bakos Fcreuczet, Hosszú Antalt, Kecskés Ta
raáet, Mészáros Lorinci czeglédi papot, osztályos badoagyokká
nevezte.
A pórsereg magavioleto, mirel az orak, épen kaszálás
idejéD, többeket a kercsztesek közül eröszakkal tartának. máso-
kat családaikra mért büntetések által húzának vissza. az uri
muiikákra, uem sokára fenycgetö »zint ölte loi. Mészáros Löriucz
lázitó beszédei a nemeeség eilen kitórés jeleiben mntatkozó rosz
szellemct keltettek föl a pórságban. A király és Bakács megha-
gyák ugyan Dózsának : tóbbpórt ne vegyen loi táborába, a meg-
levót pedig IIorvátországbaaKnint ostromló török eilen vezesse.
E рагаш-s azoubau шаг késüu érkezett. A felingerült s egyresza-
porodottkeresztesek számaanagyravágyóDózsában mégnagyobb
hatalomvágyat ébresztett, s a nemesség eilen kitüzte a lazadas
zászlaját. Dühoá serege a Pest és Buda külvárosaibau s vidékén
lakó nemesekre rohant, azokat kcgyetlentil felkonczolta, házai-
kat s javaikat elpusztította. Dózsa, fol sem véve a király tiltó,
fenycgetö paranesát, Bács és Egerfelé lázadást terjesztö, nemes-
séget pusztitó csapatokat klildött, maga a íosereggel Szeged
fêlé induit. Nyomát mindcnUtt ver és pusztaság bélyegzé.
— A lazadas lecsillapitásával Szapolyay János erdélyi vajda
bizaték meg, Bornemisza János budai kapitány pedig a Pest
alatt maradt keresztesek egy részóvel lerakatta a fegyvert, a
makacs részt szétverte, — ¿s az elfogottakat résziut leo'leté, ré-
szint orr- s fülcsonkítva hazaboesátotta ; e szigor azonban csak
nagyobb Loszúra lobbautá a lázadókat, kiknek ereje azzal is
nüvekedék, hogy néhol, példáúl Máramarosban, a batalmasbak-
tól elnyomott alnemesség is a kuruczokhoz szegodék.
Bornemisza vállalatának sikerülte folkelté tespedtségé-
bol a nemességet, s foganatba vétetett a lázadók elleni hadjárat,
melynek részleteit mellözöm. A pórhadat Szapolyay szétverte ; és
az elfogottak egy részén kegyetlen, a vezéreken embertelen,

i
 299
kaiuribali boszút vónek. Gyózelme nem vetett a lázadásnak más
pontokon végelt; Bácsban Báufly Jakab, Fehér- és Veszprém
megyékben Gosztonyi Jànos györi püspök és Sitkey Gothárd fé-
kezték meg a kalandozó kuruczokat, kik uégy hónapi dúlongás
atan uégyszáznál több nemest gyilkoltak le, de közülök is 40,
mások szerint 70 ezcreu estek áldozatúl eszeveszett vállala-
tuknak.
De még cnnyi áldozattal sem elégedett meg a mcgsértett
nemeseég. A következett országgylllésen a jobbágyság elöbb
eem csekély terhei, adózásai és szolgálatai súlyosabbakká té-
tettek, a fellázadt helységek a nemesck kárát helyrcpótolni, a
tagjaikban megsértett családoknak vérdíjt, a királynak pedig
lazadási büuükért ugyanannyi birságot íizetui szorítattak ; a job-
bágyok a szabad kóltózkodhetéslól inegfosztattak s uraik oro-
kös szolgáivá tétettek.
Az eddig vázolt czikkel uémi viszonyban áll e kötet ne-
gyedik dolgozata : „Apórosztály koltozési jogának
torténetébol" czim alatt (277—289. 11.). Megjelént volt az
„Athenaeum" 1839-diki folyamában. Imént emlitém, bogy az
1514-diki lazadas bUntetésetil a jobbágyság megfosztatott sza
bad koltozkb'dbetési jogától. Ennek ellenében egy máramarosi ol-
vasó azon állitással lépett föl ugyancsak az „Athenaeum"-ban,
hogy a pórság ezen clkárhoztatása csak 33 évig tartott. Dehogy
nyomoruságos állapotában pórságunk sokkal tovább tengett,
mint azt a torvényhozás akarta: ezt bebizonyltani volt Horvá-
thunk e polemiai czikkének feladata. Sz. felsorolja azon torvé-
nyeinket, melyek a jobbágyság terhén e tekintetben is konnyí-
teni kivántak, de eredmény nélkül maradának. Mar 1538-ban
Korbson Nádasdy Tamas Lán elnöklete alatt a tótországi rendek,
a magyarországi torvényhozást megelôzve, visszaadták az eltip-
rott emberi osztálynak jogát, de ennek gyakorlatát megnehezí-
ték a to'rvényczikkbez kapcsolt foltételek és záradékok. 1546-
bau a pozsonyi országggyülésen a magyarorsiági rendek is el-
ismerték a pórság sanyarú állapotát, mégis azt végezték, hogy
a koltozkódés szabadsága a legközelebbi gyülésig halasztassék
el, mi a következett évben, Nagy-Szombatban szabályAtatott
ugyan, denagyon osszeszorító feltételek alatt, s még e megszo-
ritott költözködhetes is 1548-ban felfUggesztetett. 1550-ben meg
300

adatott ugyan e jog; de 14 foltétel alatt, melyek végeredményben

csak a status quo-t lijra szentesiték. 15Ö2 ben megint csak kilá-
tàsba helyeztetett e tàrgyban a gyökeres orvoslás; 1553-ban
az igéret ismét csak igéret maradt ; 1554-ben a tárgy meg sem
pendittetett ; 1555-ben mellöztetett, csak 1556-ban adatott meg
az érintett szabadság azon állapotban s íbltélelek alatt, mint
1514 elótt volt. De a jóakaratú torvény csak irott malaszt ma
radt. Az 1608-diki országgytílés is csak annyit végzett, bogy
azon vármegyék, melyek a szabad költözes gyakorlatában vol-
пап a k, abban c/.nláu is megmaradjanak ; azon vármegyéknek
pedig, melyek a pórság ezen jogát megismerni s gyakoroltatni
пеш akavnák, szabadságukban álljon к ilion rendelményeket al
kotni a pórság koltozése iránt. És ez igy maradt az 1715.es
1793-diki torvényekig.
Az ötödik czikk (291 —318 11.) „CorvinJános éle-
te" czimet visel, s megjelent az 1843-diki „Athenaeum"-ban. —
Corvin János ifjúkorának rövid jellemzése utàn elbeszéli sz.,
mikép törekedett a torvényes utódot nélkülozo apa útat egyen
getni e íiának a trónra, s ezt ismét mikép Ugyekezett meghiusí-
tani a szintén trónra vágyó Beatrix királyné. E két ellentbrekvés
mozzanatai vannak leirva Matyás halálaig, mely atan nagyobb
tér nyilt Beatrix fondorlatainak, a ki elvégre kieszközölte, hogy
Corvin királynak nem Ion megválasztva, mi csak a pártok eröfe-
szitése mellett torténhetett meg. A mellözött, szelid, békeszereto,
tettre vágyó, tiszta jellemü Corvin azután is, kivált a török eilen
bnzgón és sttkerrel szolgálta a bazát, mig 1504-ben, férfikorá-
nak alig 35-dik évében, rövid betegség után oct. 12-kén ragályos
láz vetett életének véget.
A Mátyás király ál tal a porból fölemelt, de hálala után ña,
Corvin János iránt undok hàlàtlansàgot tanúsított Szapolyay-
család egyik sarjara vonatkozik a következö : „Adalékok Já
nos király kill viszonyainak tbrténelméhez"
czimü s 1859-ben a „Tórténelmi zsebkönyv"-ben küzlött czikk
(319—373 11.), melynek feladata, némi vilàgot deritenia Ferdi
nand ellenében magyar királylyá választott Szapolyay Jánosnak
a külfe^edelmeknél, névszerint a franczia és angol királyoknál,
a pápánál s Velenczénél tett lépéseire, melyekröl eddig alig emlit-
hetett valamit a magyar tbrténelem. Csak újabb idöben vette
 301
tolla ala e homályos tárgyat Szalay László a „Budapesti Szemle"
régibb i'olyama IV. s köv. fitzeteiben. Horváthunk sem állíthaüa
teljes világosságba az ez érdemben folyt diplomatiai alkudozá-
sokat : de a brüsseli országos levéltárban talált okmányok alap-
ján, elbeszélés alakjában, érdekes tényeket közöl az emlitett
diplomatiai viszonyokra nézve.
Ferdinand 1526-diki november 24-kén tudósttotta nagy-
nénjét, Margit föherczegnöt, Szapolyaynak megválasztatása- és
megkoronáztatásáról, miben ö jogának megsértését látja, 6s sze-
génysége miatt jogait nem védhetvén, kéri a föherczegnöt, bogy
a nagy szükségben legycn némi segélyére. Aggodalmaiban az-
zal biztatta öt V. Károly, mikép rajta nem fog múlni, hogy Fer
dinand mindazzal meg legyen segítve, a mi tehetségében ail. Es
jogait Ferdinand csakugyan érvényesiteni induit, Siapolyay pedig
agyetámogatásavégettazonfejedelmekhezfordúla,kikaHabsburg-
család irányában ellenséges indalattal viseltetének. llyen volt a
franczia király, Ferencz, a ki Szapolyayt megelözve, Rincón An-
tal követe által jogainak védelmére annálinkább serkentette
mivel a papa, az angol király, a velenczei koztársaság és kivált
ö, tízapolyay t segiteni nem késendenek. Úgy látszik, még Rincón
megérkezte elött s ennek jöveteröl mitsem tndva. Szapolyay is
1527-diki april 26-kán szintén követet, Laszko Jeromost, kttldött
egy vedö s támadó szövetseg tervévcl a franczia királyhoz. Mit
végzett e szövetseg tekintetében Laszko ? bizonytalan. A késobb
torténtek oda mutatnak, hogy Ferencz király, mielött a szövet-
eéget elfogadná,megakarta várni Rincón tudósítását, kit egyiittal
Lengyelországba is kllldött volt.
E közben Szapolyay és Ferdinand közt kitört a hàborù, s
több csatavesztés után amaz 1528. tavaszán Lengyelországba
menekült, hova a Konstantinápolyból nem sokára megérkezett
Laszko azon hirt hoza, hogy a szultán a következö évben nagy
sereggel jövend Jánost országa birtokába vieszahelyezni. A tö-
vök pártfogás mellett a franczia szövetseg sem vált fölösleges-
sé ; ennek megkotése végett tehát Statileo János, erdélyi püs-
pök kUldetett Francziaországba , ki a szovetséget a sz. által
közlött foltételck alatt meg is köte ; ennek folytán pedig Rincón
ismét Magyarországba jött, elhozva a kikötött 20,000 aranyat, s
Jánost némi titkosabb tervekröl értesltendo. Ekkor Szapolyay
302
Szolimán kegyelmébol mar ûjra ura volt az országnak. Ferencz
király a pénzkttldésben ezentúl, mint látszik, fakar volt ugyan :
de más módon nem szlint meg, kivált a tóroknél, pártolni János
király Ugyét.
A két vetélytárs békét óhajtott. Ennek kieszkozlésérc Sza-
polyay Laszkot kitldé Ferdinándhoz. A követnek ez irányban
mükodése foganatlan vala. A franczia király alàbbhagyott a
pártfogassal, mert Corsinus Endrének, kit Laszko maga helyett
külde hozzá, röviden ezt válaszolá : „a rómaiak királya nem
akarja, hogy én magamat cz Ugybc keverjem ; de én sem aka-
rom в nem is tehetem azt, banemba megkéretném." Szolimán
idöt engedett ugyan Ferdinándnak, mely alatt az országot békés
úton adja át Jánosnak : de mivel a két fél ki nem egyezkedhe
tett, a ezultán hadjáratot készitett Németorezág eilen. E hadjá-
rat Jánosnak sem volt kedve szerint, mert örömest megkimélte
volna az országot azon kàrok- s púsztításoktól, melyeket a ke-
resztülhaladó török sereg abban teendö vala. Ennélfogva Gritti
Alajos által Szolimánt e hadjáratról lebeszélni Ugyekezék, mert
reménylé, hogy ellenségei a békét valahára elfogadják. Szoli
mán ebben nem ellenkezett, ha ellenségei is megszünnek této-
vázni : de mivel a béke, mint említém, nem sikerült, János ki
rály még egy kisérletet kivánt tenni, s Verancsics Antalt Re
maba indita. Ez megbizva volt, rábirni a pápát, mondana Ö a
békeügyben itéletet, János király kész azt egészen az ö elhatá-
rozása ala bocsátani. Verancsicsot Dinteville Ferencz, római
franczia kovet, is támogatta : de a papa a két fél beleegyezte
nélkül (Ferdinándon múlt) biráskodni vonakodott ; elvégre is
azt a tanácsot adta, hogy miután a békeügyben Károly császár
kozbenjárónak mar folkéretett, az alkudozás azonban e közben-
járás mellett még meg sem kisérteték : János király küldjön
felhatalmazott biztosokat Regensburgba a császárhoz, hova a
papa is kuldend követct. Ha a békeügy ott sem sikerül, a papa
kész itéletéc kimondani, ha mind a két fél által arra felszólittatik.
János király e tanácsot elfogadta, s Laszkot Regensburgba
utasitá. Ott a békeügy tárgyaltatott ugyan, de foganatlannl ; s igy
János király a háborut Ferdinand eilen megkezdette, meg a tö
rök is, a ki egészen Köszegig haladt. Ekkor a vetélytársak is-
mét visszatértek a békegondolatra, úgy Károly császár, mint a
 303

lengyel kiràly akibékítésen munkálkodváu. A béke ismét nem

sikerült, csak egy évi fegyverszlinet köttetett, s annyiben változ-
tak a viszonyok, hogy Ferdinand a törökkel kibékült. Ennek hi-
rére János király, hogy a maga érdekeit támogassa, Laszkot
Konstantinápolyba, Corsinust pedig a franczia s angol királyok-
hoz, utóbb Ferencz királyhoz még Verancsicsot is kttldö'tte, Fer-
dinánddal pedig új békealkudozàsokba bocsátkozott, de a mi
nek ismét csak egy évi fegyverszünet Ion az eredménye. János
Bécsben czélt nem érvén, az új papa, III. Pal, által kivánt nyo-
matékot adni Ugyének, ki csak nehezen volt rábirható, hogy kö-
vetet küldjön Budára. Ennek mükodéséról kevés tudomásunk
van, befolyt-e és mennyire a béke elomozdítására ? mig az Vára-
don elvégre megköttetett.
Csak a legföbb mozzanatokat emelém ki. s lme ! mennyi
pontja to'rténelmlinknek, melyekröl eddig semmit, vagy nagyon
keveset tudánk.
A következö czikk: „Az 1764-diki országgyülés
torténeté"-t vezeti elönkbe (375—422. 11). Adva volt mar az
Akadémia „Evkönyvei" VII. köteteben. — 1715-ben bebozatván
az aliando katouasag, a nemesség fegyverszolgálata pedig csak
rendkivUli esetekre szorittatván : a kormány azon volt, hogy az
aliando hadseregre való szUkségekben a nemesség is részt ve-
gyen, vagy legalàbb az adó alapja állandólag meghatároztassék,
s az adoligyet ily szàndékkal az 1 723-diki országgyülésen hozta
elöször szönyegre. Az eléggé még fel nem világositott tàrgy ki-
dolgozásával a helytartó-tanács bizatott meg, s munkálata az
1728-diki országgyülés elé terjesztetett, de akkoron oly heves
ellenmondàssal talàlkozott, hogy a förendek kózUl szàmosan még
a gytilést is odahagyták alkotmányvédelmi biizgalmukban. Az
Ugyet élére állitani nem akaró kormány ez uttal megelégedett,az
adóalap kimutatása nélklll, 2,500,000 frt. megajánlásával az
aliando katonaság tartására. 1741 -ben a koronàzàsi oklevélbe
akarták a rendek beigtatni az „onus fundo non inhaeret" elvét,
s ezzel blztosítani 1728. ota fenyegetett jogukat : de Mária Te.
rézia az oklevélbe újltást tétetni nem engedvén, az emlitett elv
csak a torvényczikkbe vétetett fel. E királyné az adóalapot az-
után szóba se hozatta, csak az adónak nagyobbítására forditotta
figyelmét, a mi tiz év mulva, 1751-ben, uoha nem kevés bajjal,
 304
sikerült is, mennyiben az adó 3.200,000 frtban állapittatott meg.
De az örökösödesi s hét eves háborúk alatt meggylUtállamadós-
ságok kovetkeztében a fblemelt adó sem volt elegendö, s a kime-
ritett kincstár újabb pótlékot kivánt. És ennek megszerzése volt
az 1764 diki országgyUlés czélja.
Felszólittattak a rendek, hogy Magyarország adóját egy
millióval szaporitsák, és a nemesi folkelést a megváltozott hadví
seles módszeréhez képest szabályozzák. A rendek elöbb a sérel-
meket s kivänatokat vélték megoldaudóknak, hogy az ország
fizetési képességét megismerhessék, mi végzéssé is Ion. S ime,
egy idegenszeríí tárgy másfelé forditá a figyelmet ; s ez Kollár
Adámnak a királyok rendelkezési hatalmáról az egyházi Ugyek-
ben irt munkája vala, melyben az alkotmánynak felsöbb sugal-
latra tett megtámadását látták a rendek, s ezért kérték a király-
nét, hogy e botrányos könyvet tiltsa el s égettesee porra, a
szerzöt pedig, mint a haza ellenségét, kárhoztassa szárntizésre, a
mi aztán türvényczikkbe is foglaltassék. És csak mintán ezen, a
kedélyeket lazas iugerültségbe hajtó tárgyban intézkedtek, fog-
tak ismét a rendek az országos Ugyek tárgyalásába. A királyné
megelözve a rendek feliratát, Kollár kímyvét árultatni s ûjra
nyomatni megtiltotta, a mar eladott példányok beszedését pedig
megrendelte.
Nem kisérhetem részleteiben az országgyülési tárgyalást,
csak annyit emelek ki, hogy a rendek sokáig az adónak leszál-
lítását tántorlthatatlanúl kovetelték, a to'rvények által szabályo-
zott nemesi fblkelésben pedig minden újitást szttkségtelennek
nyilvánltottak. Az adóügy utóbb oda fejlett ki, hogy a leszálll-
tástól elálltak ugyau a rendek, de fölemelesröl hallani sem
akartak ; végre hosszas vita után 3.(500,000-re csakugyan fóle-
melték, de a folkelésre nézve újabb intézkedést szUkségesnek
nem talàltak, s ily értelemben to'rtént a felirás is. A királyné a
folkelés szabályozását illetöleg kivánatától elállt ugyan, de a
megajánlott adót keveselte. Az elleuzék, mely eleinte nagy
szilárdságot tanúsított, felsöbb nyomás folytán számban napról
napra fogyván, az adó elvégre 3.900,000 ftra emeltetett, a mibeú
a királyné is megnyngodott.
Utolsó czikk e kötetben : „Azországtani theo-
riák eredete, kifejlése, s gyakorlati befolyása

-••
 305
az újabb Európában" (423—474), Heeren után. Megje-
lent a „Tudománytáv" XII. köteteben. A felkarolt tárgy Olasz-
ország-, a szövetseges németalfiildi koztársaság- , Franczia-
ország-,Anglia- es Genfben van, azon alakulások szerint nyo-
mozva, melyeket Machiavelli,GrotiusHugó, Bodin János, Filmer,
Höbbes, Algernoon, Sidney, Locke, Montesquieu, Rousseau mun-
kái eszközbltek.
Ime, ennyi tárgy, szerzö ismeretes vonzó irályában élvet
nyújtva, kinálkozik e kötetben a torténelemben okulást kereaö
közönsegnek.
OARÁDY.

TÁRCZA.
— Magyar TOrténelmi Társilhlt. A november havi, e hó 7-
kén d. u. 5 órakov tartoft választmányi Ules gr. Mikó Iinre ö excja el-
nöklete alatt, számos választmányi tag részvéte s több évdíjas tag ел
szakkedveló' veudég jelenléte mellett ment végbe, az Akademia palotá-
jában.
Fübb tárgyai ezek voltak :
1. Titkár az oct. 3-ki ülés jegyzökönyvet felolvasäa ; bemutatja
a „Századok" épen akkor megjelent II., azaz octóberi hármas füzetét,
s egyszersmind jelenti, bogy a tagoknak a múlt választmányi ülés Altai
elrendelt nyilvános felezólítások általi gyiijtésc — a megszabott mód sze
rint — octóber folytán megkezdett, s mar is oly szép eredménynyel,
hogy a társulat ismét három alapító és negyvennégy évdíjas taggal gya-
rapodott, a mint a péuztámok eloterjesztésébó'l ki fog tiiuni.
2. Pénztáinok Festy Frigyes elöterjeszti ez új tagok neveit, a kik
a választmány által mindannyian örömmel fogadtattak és eró'síttettek
meg a tsgságban. Alapíió-tagokká lettek : Majláth György országbíró,
Lévay Sándor püspok, és legid., gróf Teleky Domokos orez. képviselo,
100 — 100 frttal. Az évdíjas tagok kozíil — kiknek teljes névsora aje
len füzet borítékán olvasliató — megemlítjük e belyen Lipovniczky Vil-
mos, Zsoldos Ignácz, Szucsits Károly, Somoakeöy Antal, Fluek Ede, Po-
povics Simon, Lehóczky László, Szerb Tivadar, Széll Kriatóf, b. Nyáry
Antal, b. Eötvös József, Sárkozy Kázmér, Tallián János, Szabó Imre,
Fabínyi Teophil, Zsivora György, Gouibos Bertalan és Novák Ferencz
hétezemélynok urakat, Biró László szathmári püspököt, Németh József
306
veszprémi kanonokot, Bakovszky Istvin ce. к. kamaxást. Bertha Sándor,
Bónay Jáczint, Száez Károly, Szilády Átod es Télfy Jáooe akademiai
tagokat.
Pénztámok az új tagok bejelentése atan а pénztárí kimatatást
közölte oct. haváról. E szeríut a társulatnak October végeig 56 alapító
tag után 6700, 451 évdíjas tag után az 1867-ki évre 2255 forintnyi.
összesen 7955 frtnyi kovetelése volt ; ebbó'l octóber 31-kéig befizettetett
alapítványok után részint készpénzben, részint értékpapírokban 2000
forint, 261 évdíjas tag által 5 frtjával 1305 frt , összesen 3305 frt.
Hátrálék tehát még volt 4650 frt.
3 } I o r v á t h M ! h á 1 y másodelnok úr eloadá a rmílt gyülés által ki-
nevezett koltségvetési bizottság jelentését s indítványait, a melyek elfo-
gadtattak ; különösen pedig Pesty Frigyes társulati pénztámok urnak
abbeli feláldozástcljes ajánlatácrt, hogy fáradságos biratalát az Qgy iránti
nemes buzgalomból minden díj nélkül kész továbbra is folytatni : Hor-
váth Mibály indi'tványára egyhangulag hálás köszönet szavaztatott, s en-
nek jegyzökönyvi megörökitese is elrendeltetett.
4. Szintén Horvátb Mibály indítványára Nagy Iván és Szilágyi Sán
dor val. tagokkal megbovíttetett a „Századok" szellemi és anyagi kiállí-
tása érdcmében kinevezett aliando bizottság, melynek tagjai a társulati
szerkesztönek egyes kiadandú munkák megitélésénél segélyére le-
endenek.
5. Titkár útasítást kér a választmánytól : közölhet-e a .Száza-
dok"-ban, a bazai torténelmi czikkek mellett, olykor-olykor, honi irók
által onállólag irt ■— s nem fordított — jeles értekezéseket a külfoldi
vagy világtorténelembol is ? A váiasztmány i g e n-t határozott ; azon-
ban, mint a titkár is javaslá, csak ritkán, és igen megválogatva. Latin
szövegü okmányokra nézve az mondatott ki elvül, hogy ilyenek a „Szá
zadok "-ban — tekintettel az olvasó-kozonség tetemes részére — vagy
fordításban, vagy elégséges magyarázatokkal ellátva közöltessenek, s
eredeti szövegük szcrint csak ritkán, akkor t. i., ha a fentebbi bizottság
szükségesnek véli ; a mielöbb megmdítundó nOkmánytáru-ban azonbau
készséggcl fogadtatnak s közöltetnek,
SzalayÁgostonúr — mint a társulat czímcre és pecsétje megál-
lapítására folkért bizottság egyik tagja — indi'tvânyt ad be erre nézve.
A váiasztmány az indítványozó eszméjét magáévá tévén, ködzönettel fo-
gadja, s Ipolj i Arnold javaslatára Henszlmann I m re választmányi tagot
fogja fólkérni : kéezítene heraldikai terveretet az elfogadort eszme sze
 307
rint, mely tervezet aztán az e czélra fólkért bizottság elé fog terjesz-
tetni.
7. Ipolyi Arnold harmadelnök úr egy, Aegidius, borsodi Comes Cu-
rialis (alispán) által a király jclenlétében kiadott datum nëlkiili ërdekes
okmányt mutât be credetiben ; rola szakavatottan értekezik, s kimoudja
Horváth M. által is támogatotl véleményét, hogy az okmáuy a XHI-dik
század vc'géró'I, Kúu-László király életébó'l való.
8. B. Nyáry Albert közli a sztambuli béttoronyuak — melyben
egykor annyi magyar között Enyingi Török Bálint, Majláth erdëlyi vaj-
da, Zólyomy, Béldy Pal, gróf Eszterházy Antal stb. raboskodtak — hí
teles leirását 1606-bóI, a turini kir. konyvtárból, egy egykorú olasz
berezegi követ jelentésébó'l, valamiot egy tzintén Olaszországban talált
adatot is felolvas, a mely szerint Tizian családja magyar eredetü lett
volna.
Ezzel az íilés, még egy-két kisebb drdekü tárgy clintézcse után
befejeztetett.

— A Magyar Tudomány os А к adunia. Az oct. 28-diki tör-

ténclmi osztalygyulesen К o n e к Sándor r. tag olvasta „A nemzc-
tek úlete a párisi világkiállítíson" czímü értekezését, a kiállitás torté-
netere vonatkozó drdekes statistical adatokkal. Azután II u n f a 1 v y J á-
n o s r. tag ismertette Palgrave angol utazó arábiai folfcdezci utazásait-
Ezután összes ülési tárgyak következtek, s azok közt bizottmányi je-
lentés a Konstantinápolyba a Corvina ügyében indítandó küldottséget
illetöleg. A bizottság egész expeditiót ohajt küldetni, s tagokúl ebhcz
kijelöli Toldy Ferenczet, mint a kozépkori codexek tanulmányozóját,
Ipolyi Arnoldot, mint arcbaeologot, Vámbéry Armiut, mint az oricntalis
viszonyok alapos ismerójét, TV 1 fly Ivánt a görög okmányok megvizsgálá-
sára, s végre Pulszky Ferenczet, a ki saját koltségén ajánlkozván a bi-
zottságboz i satlakozásra, elnöknek választatott. Azonban az crtekezlct
tudja azt, hogy az Akadémia jövcdelmei nem engedik meg ezen utazás
koltségeinek fodozését : azért az elnök urhoz, mint cgyszersmind vallas
es kozoktatásügyi ministerhez fordúl kérelmével, hogy az 1868. ¿vi ál-
lambudgetböl fedezteesenek az expeditió kiadásai. Az utraindulás, ked-
vezö credmény esetére, april vngy májue hóban torténnék meg. E terv
elfogadtatott. Megemlítjük egyúttal,hogy Mátyás konyvtárának s a hazánk
törökkori viszonyaira vonatkozó okmányoknak egy részc — különösen a
Üzázadok. "1
 308
budai vezérségbeliek — Buda visszavételekor az iemeretee Mareigli es.
k. hadmernökkari fötiszt által ennek síüló'foldjére Bolognába keriilvén,
в jelenleg is az ottaui konyvtárban, mint Mareigli hagyománya, külön
oriztetvén : ennek megvizsgálására a cultueminiszter úr, akadémiai lev-
tag Szilády Aro ii t, e török nyelvben jártas tudósunkat útaztatja
ki, a ki is a bolognai konyvtár-állapotokat a helyszinén alaposan átta-
nulmányozandja, s az érintett eodexek és irományok feló'l még elöbb je-
lentést teend, mielött t. i. a sztambuli küldottség útnak indúlna.
— A nOV. 11-ki OSZtályÜlésen Thaly Kálmán levelezö tag
olvasta fei Ráth Károly szintén 1. tag ily czi'mii értekezésót: „Az
alkudozások kezdete Bocskay Ietvánnal, 1605." Ez új adatok nyomán
irt,s eddigelé ismeretlen torténelmi részleteket földen'tö dolgozat a „Szá-
zadok" jövö fdzetében fog egész terjedelmében megjelenni, bó'vebben te-
hát fölösleges rola szólanunk.
— Az Akadémia torténettudoniányi ositálya nov. 8-káu
külön értekezlctet is tartott, melyben Karácsony Mibály 1. tag
a gr. Nádasdy-családnak Nádasdy Ferencz országbiró lefejeztetésekor,
1671-ben, confiscált levéltárára figyelmeztctte az osztályt. E levéltár
K. M. úr tudomása szerint jelenleg is a béesi es. k. Hofkriegsrath szék-
báza padlásán bever, kilenez ládábiin, s boldogult Jászay P ¡i lunknak
egy idó'ben titkos alkalma nyilt kincscibó'l meríthetni. Az osztály elhatá-
rozta, hogy az illetö fohatóságok dtján lépéseket teend ez clhagyatott
s egerek és molyok puaztításainak kitett nevezetes irományok megmen-
tése, és a magy. tud. Akadémia részére leendö átengedése végett, Néhai
Nagy Ietván hétszemélynok úr beeses gyüjteményc ez alkalommal
szintén szóba keriilvén, annak megtekintésére, s torténelmi értékének
megitélésére H о г v á t h M i h á 1 y r. tag és értckezleti elnök úr ké-
retett fol. — Az Akadémia alapszabályainak szükségcssé vált átvizsgá-
lásával, illctóleg módosításával megbízott commissioba a torténettudoniá
nyi osztály a maga részéió'l ugyanckkor Horváth MihályésCeen-
gery Antal r. tagokat küldötte ki. — Végre két értekezés jelentetettl
be, az cgyik P e s t y Frigyeeé:a temesi bánságnak a Maroson túli
bárom vármcgyére alkalmazott elncvezése jogtalanságáról — deczem-
berre, a másik Karácsony Mihályc, a régi Aquincumról — jövö
évi februárra.

— Gr. MikÓ ImrétÔI Erdélvország néhai fáradhatlan munkás-

ságú s nagyérdemü tuuYsának és gyiijtó'jének Benkó' Józsefnek

P*S
 309
terjedelmes életrajza van sajtó alatt, ép oly tunúlbágosan s oly inély alapos-
sággal dolgozva, mint Csernátoni Bod Péter jeles életirata. Számos éveken
át nagy buzgalommal gyiijté с munkájához összc a köztiszteletü azerzö
miiidatt, a mi még tárgyára nézve Erdélybeu mcgmcnthetö vala, s úgy
állítá egybe e mindenünnen összeszerzett adatokból az életrajzot, mely-
nek nemes irányát, szellemét a jelen fUzetünk élén olvasbató elörajz
mutatja. Benkö ezen okmánytárral ¡s ellátott életirata nagy 8-rétü izmos
kötetet képez, mely Emich Gusztáv nyoradájában — mint alkalmunk
volt látni — igen diszesen van kiállítva, в legközelebb megjelenik.
— HorTáth Mihály nagyhirü müve „A huszonotévtor-
ténete," m elynek elsö kiadása oly hamar és végkép elfogyott, mint érte-
süliink, Ráth Mórnál második kiadásban jelenik meg, koszorús
szerzóje által számos új adattal bó'vítve. Az eleu kötet mar sajtó alatt
van. Szintén Horváth Mihály kisebb munkái barmadik és negyedik
kotetének megjelenésérol is tudosíthatjuk ezennel az olvasó közönseget,
mely kötetek a napokban kerültek ki sajtó alúl, s márkaphatók. Alább
konyvészeti rovatunk szól rólok, addig is, niíg birálati rovatunkban eze-
ket is ismertetbetnó'k ama jeles munkatársunk tollából, a ki jelen fúzc-
tünkben e müvek elsö kötetet ismerteti.
— Szilágyi Sándor legújabb munkájának : „A Rákócziak
kora Erdélyben. 1605 — 1660." elsö kötete mar ki van nyomva,
s Pfeifer Ferdinand kiadásában a napokban jelenik meg. Terjedelmes kö
tet, Rákóczi Zsigmond fejedelemségét, és I. Gyürgyének elejét magába
foglalván, 1631 végéig, számos új adattal, melyekhez szerzöt a herczeg
Eszterbázy, a gyula-fehérvári országos, és erdélyi múzeumi levéltár, to-
vábbá gr. Kemény József, Mike Sándor ез К. Papp Miklós gyüjtemé-
nyeinek szorgalmas felliasználása juttatta. A második kütethez pedig
mar a Rákóczi-ház levéltárából is fog adatokat meríteui Szilágyi ; örü-
lünk ekkép, hogy júliusi jóakaratú óhajtásunk még idejében jött, — a
szerzö által figyelembe vétetett. Az egész mü különben, mint értesü-
lünk, négy kötetet teend, noha csupán Zsigmond és a Györgyök idejét
tárgyalandja, s I. Ferencz, valamint József dolgaira, úgy II. Perene/
nralkodására ñera terjedend ki. A fölvett idöszaknak niindenesetre kime-
ríto torténelmét remélhetjük benne.
— SzabÓ Károly közelebbröl nehány nevezetes, XV-dik szá-
zadi eredeti okmányt fedezett ful, melyekben a Hunyady János oldala
mellett vitézkedett bunyadmegyei Kendefíyekrül, s különösen Hu-
nyadynak Oláhországban vívott egy-pár eddig ismeretlen ütközeteröl ér-
21* s
310

tékea adatok foglaltatnak. Egyikbcn a várnai harczról maga Hunyady

irja, hogy ott öt a végveazélytó'l a KendefFyek raentették meg. E esalad
levéltára, mely még tudományos szempontból aohasem volt átvizsgálva,
— jelenleg Nagy-Enyeden tartatik, fájdalom még miudig elzárva. Hisz-
szük azonban, bogy a moatani tnlajdonos Kendeffy Arpad úr kész-
séggel .megnyitandja azt nevezett torténetbúvárunk elött, s épen saját
csalâdja érdekében is, inert ez által aunak régi dicsosëgét bozandja nap-
fényre, s tág útat nyitand azon némely oláh tudósok által újabb idöben
is vitatott tévállítás bövebb megczáfoláaára, mintha a Kendcffyek csak
Bethlen Grábor alatt, éa pedig oláh pórságból lettek volna urakká, —
holott, mint látjuk, mar Várnánál Hunyady oldalánál, mint magyar ne-
mesek kitünóen harczolának. — Szabó Károly joles folfedezéaét füze-
teink számára fogja kidolgozni.
— Flegler Sándoi* jeles német tudós, a a germán nemzeti mú ■
zeum egyik ore, ki nyelvünket alaposan bírja, S y b e 1 hirea torténelmi
folyóiratában a magyar torténetirodalmat iamerteti, éa pedig
igen helyea itélettel, épületeeen. Elaö kozleménye Szalárdyig terjed, ki-
nek müvét találóan jellemzi, — a második Kemény Júnost, Bethlent,
Csereyt, Aport, Prayt, Palmát, Kovaceieaot, Katonát, a Budayakat, Fess-
lert, stb. fogja ismertetni, végre a harmadik Szalayt, Horváthot, atb. a
velök egéaz újabb torténetirodalmunkat. Oszintén örülUnk, hogy hazai
hiatóriánknak a németeknél oly alapoa ismertetóje akadt mint Flegler,
a kit irodalmnnk körül eddig is tannaított érdemeiért a magyar Akadé-
mia sem késett külfoldi tagjai kozé igtatni.
— A pOZSOliyi korOUiizási székes-egyház gyönyörü
régi gothicua szentélye közelebröl nagy költaeggel , — igazân atyl-
szeriilcg s a legnagyobb mtivéazi gonddal restauraltatván, a herezeg-
pri'más által f. nov. 11-kén szenteltetett fol ùjonnan, fényes egyházi ün-
nepélylyel. Az újraépítés — mint Ellenbogen pozaonyi tanár német
nyelvtí emlékkonyvébó'l látjuk — körülbelöl 60,000 frtba keriilt, s
I860, július 3-kán kezdetett meg Lippert Józeef építész hazánk-
fía avatott vezetéae alatt,ki a mintaazerü müvet ezerencaésen be is fejezé.
Ez alkalommal az egyház ódonságtól sotét boltozatán azámos XV-dik
azázadi czímer is került napfényre, melyek azintén kiújíttattak, s most
ott pompáznak djra egykori fényokben. Ezek — szám ezerint 23 —
közt vannak Róbert-Károly, Mátyás király, a Hédervári, a Cilley, a Frau-
gepán, a Zrínyi, a Szentgyörgyi, a Széchy grófok ée a Dersffyek, Csáktor-
nyaiak, Csctnekyek, Pozsony városa stb. ezfmerei. Az ó egyház ezép
 311
faragványú ablakai is üvegfestvényekkel làttattak cl, a góth stylnak
megfelelöleg ; úgy a szobrászi mimkák is, a hol csak kellett, kiújíttattak
s javfttattak. Szóval Pozsony föegyhaza teljesen es müertöleg restaurál-
tatott. Mikor modhatjuk ezt el Rudavár Boldogasszony-templomáról, e
ezintén koronázási egyházról !
— Memoire ii'OdalltlUllk, az aránylag úgyis szegdny, köze-
lebbröl becses adalékkal szaporodott, Kercsztesi József nagy-
váradi, majd szalacsi (tiszántúli) réf. pap azon a mult szâzad utolsó ne-
gyedébol való emlékiratâban, mely Ruth Mor kiadàsaban a napokban
látott világot, 8 a melynek teljee czímét konyvészeti rovatunk közli. Ke-
resztesi, bar hivatásanál fogva kisebb körben forgott, figyelmesen szem-
lélte a törtenö jelentó'sebb eseményeket, és gondosan foljegyzett sok raa
mar érdekessé vált apróságot. Legbecsesebb emlékiratának az 1 789, s
különösen az emlékezetcs 1790 — 91-iki évekrol szóló része, a midon
szerzö maga is cselekvfi ezerepet játezott, a II, József császár és II. Lipót
király alatti politikai в protestan« vallási mozgalmakban, s érdekes
këpét adja az elsö „felvilágosult absolutismusának" és az utóbbi alatt
bekövetkezett restitutiónak ; a protestánsok részérol két izben kovetség-
ben járt Budán és Bécsbcn, s utjait és az akkori állapotokat s szereplö
egyéneket, úgy a korona ünnepélyes visszahozatalát, az 1790 — 91-iki
orsz&ggyülést és budai protestan« zsinatot, az akkori nemzeti fólhevü-
lést stb. elevenen irja le ; stylja bar nem míivészi, de élvezheto. Vallá-
sos és politikai — olykor gúnyos — versezetek is vannak itt-ott közbe-
szöve. Hoffer Endre tanár, ki azt a közönseg kezébe adta, kedves szol-
gálatot tett vele memoire-irodalmunknak : csak a szövcgben nagy-
számraal egész terjedelemben közölt latin okmányokat lehetett volna
kivonatilag, vagy magyar fordításban adni, ama nagyobb közön
seg kedvéért, a melynek e szép kiállftásu raü — mint látszik
— szánva van.
— HorYUtll Mihályt a szegedi kaszinó tiszteletbeli tagjáva vá-
lasztotta ; a jeles torténetiró szép levélben köszöne meg e megtisztel-
tetését.

— A lléttorony. (RelationediConstantinopoliet
Gran-Turco. Anno 1606. Cartel, in. Arch. Reg. di To
rino. 64. pa g. 132— 133 — 134.) „A varos (Konstantinápoly) ten-
gerre eso utolsó Indinan, a nagy csatorna felé van egy régi nagy erös-
ség, melynek közepette 7 torony all, annak emlékezetéül, hogy a varos
 312
ugyanannyi lialoinra i'píUotctt. Б luit tornyáról aevcztetik az erosség G i-
e d i с u 1 á Dak. (Jedicula ; boni kdtföiukben is). Ebben folytonosan 250
családos katoiia tartózkodik, egy várnagygyal és két föhadnagygyal. A
nagyvezér engedélyc nélkül a várnagy egy évben свак kétszer bagybatja
el az eró'sséget, t. i. mikor a törökök legnagyobb ünnepeikct taitjúk : de
akkor is csak a Soíia-mccsetbe táyozhatik.
Régibb idökben a tornyok kincstárúl használtattak ; az egyik
arany-érmeket és rudakat, ketteje ezüstpénzeket és ezüst téglákat, a ne-
gyedik külonféle draga nyergeket és gyöngyökkel kirakott arany- és
ezüst-ékszereket, az ötödik külonféle régi fegyrereket, és a batodik
ostromszereket foglalt magâban ; — az utolsó torony levéltárúl szolgált,
s benne külön ezobában a Szelim szultán által Taurisból maga val hozott
régiségek ó'riztettek.
A. tornyok ekként helyeztetvék :

a három felsó' a tenger felé, a tübbi a vúrosnak fekszik. Alakjokra

nézve négy-szogletüekj négy ró'fnyi magasságd gúlákban végzó'dnck, s
ólommal vannak fedve.
A kozepén álló két torony egyikébcn tartattak az arany-, mási-
kában a gyöngyös ékszerek. A tenger felé fekvok egyikét az ostrom-
szerek, másikát a kézi fegyverek, és harmadikát az ezüst-kineeek belyisé-
geül basznàljâk. A városfelé eso más kettó'nek egyike az ezüst-pénzek,
inásika az okm&nyok tara.
П-dik Szelim szultán idejében a tornyok sokkal kincs-gazdagab-
bak voltak mint jelenlcg, mert Cyprus szigete elvesztése s az V-ik Pius
papa korában szenvedctt vereség titán az arany és ezüst tetemesen
megapadt, — de más különben is, Amurát császár a kincstárt a sze-
rájba tevé át.
Egyébiránt az erosség minden rendbeli badikészlettel is bö'völkö-
dik, s 30 oly nagy ágyú védi, bogy ezek csöveit a legmagasabb férfi
sem képes átnyalábolni ; — azonfelül még 100 darab rendes ágyúja
van a héttornyú-várnak.
Van itt egy mecset, van fürdó', dísz- és züldséges kert stb.
Ez erosség magasabb rangú rabok fogbelyéül is használtatik. A
világ bármely réezén elfogott királyok és fejedclmek börtöne ; mai na-

>

é \
 313
pig itt tartatik pi. a tunisi fejedelem két fia, és a yemmeni király, —
de hibát elkövelö néinely jelesebb basât is zárnak ide.
A foglyok az egéez eró'sségben szabadon járuak-kelnek ; igen dí-
szee (nobilissimi) szobáik vannak ; mindeniknek négy szolga âll rendelke-
zésére : azonban fegyvert ncm viselbetnek, és csak a várnagy engedé-
lyével lehet velök beszélni.
Az erosség kapuja reggeli egy órakor nyittatik fel, s alkonyat
elött félórával záratik be. Pénteki napon pedig mar 3 órakor bezárj ák,
és csak délután egy órakor nyitják ki.
Az eró'sség jó vízzel is bó'velkedik, mely foldalatti vizvezetó'n jo
ide, és egy malmot is hajt."
Ime, ez egykorú hítelos leirásból látható, bogy a héttorony vara,
— melyben hajdan annyi elökelö magyar raboskodott, s melynek egyik
falin Sztambulban járt tudósainknak gr. Eszterházy Antal neve
még ma is látható feliratát mutatták — ncm volt valami borzasztó fold
alatti bortón, milyciinck azt sokan képzelik, hanem sok mai curópai
fogdát is megszégyenító', cgészséges és tieztességes letartóztatási hely.
Közli b. Nyáry Albert.

— Gr. Fekry LÖl'inCZ Ziíszlilja. Az erdélyi múzeum régi-

eégei közt öriztetik II. Rákóczi Ferencz erdélyi parancsnoklótáborno-
kának Pekrovinai gróf Pckry Ló'rincznek még teljcsen ép zászlaja, mely
nek következö pontos leirását adhatjuk. A lobogó alakja hoszúkás-
négyszog, azonban két külsö earkától V betü alakulag bemetszve, úgy, a
hogy az u. n. régi magyar „fe ce к e far к ú z ás z 1 ó к" szoktak
lenni ; hossza 6 lab és 10 hüvelyk, szélessége 4 lab ce 5 büvelyk ; a
bemetszés mélysége 5 lab. Kelméje fü-zöld tafota (sclyem), hasonszínüi
aranynyal átszó'tt galanddal szegélyezve. A zászló zöld mezejót arany-
csillagok és lángok diszítik ; azonkíviil cgyik oldalán kozépütt a Pekry-
czímer van igen ékesen kihímezve, fólotte félkorben e szavak : „COMES
LAVRENTIVS PEKRI." A czímeren fólül három sorban e jclmondat :
„Optabilius honeste morí, quam turpiter vivere." A czímeren alól pedig
e vers :
„Pax, pax clamatur : sed pax per bella paratur."
A lobogó m asi к felén, kozépen Erdély és a Rákóczi-ház egyesített
czímere látható, fejedelmi korona alatt : ép úgy, mint II. Rákóczi Ferencz
erdélyi-fejedelmi pecsétjein, vagy II. Rákóczi György tallérjain. E czi
 314
meren fölül ismét három sorban e jelmondat : „Et pati et faceré fortia,
strenui ducis et militia est." Végre a czimeren alól két sorban : „Par-
cere subjectis, et debellarc enperbos." Mind e feliratok aranybetüsök. A
ezép es emlékezetes lobogót — mely, mint díszessége s nagysága is mu-
tatja, Pekrynek vult vagy tábornoki fö-, vagy ezredének anyazáezlaja —
gi-. Traunné, született gr. Bethlen Borbála, ajándékozta az erdélyi mú-
zcumnak. Т. К.

— Régi pecsétnyomó. Szalay Ágoeton úr gazdag pecsét-

nyomó-gyüjteményében van egyebek közt egy kerek alakú rézpecsét-
nyomó, mely magyar irodalomtortéueti érdekkel látszik bírni. Felirata
ugyanis „SIGILLVM CEHAE L1TERATORVM DE JAZBERIN." E
felirat közepette Magyarország védasszouya képezi a czímert, két oldal-
ról, a magyar népifestó'k kedvencz szokasa szerint, tulipánokkal körül-
véve. Evszám ugyan nines a peeséten : mindazáltal a/.t alakja éa vésete
atan а XVI-ik századból valónak véli tulajdonosa. Valjon nem ezen
jász-berónyi irodalmi társaságból — mely folytatólag tovabb is fenn-
állbatott — került-e ki ama két régi koltemény, melyek egyikét („Haj-
dani emlékezetes, nemes Nagy-Kúnságnak, vitézek anyjának romlásá-
ról.u) egy 1698-iki nyomtatvány után, máeikát pedig („Nemes JászsAg,
hires Kunsag . . . ." kezdettit) a nemz. múzeum kézirattárából a „Régi
Magyar Vitézi Énekek" I. kötete 249. és 279-ik lapján Thaly Kaiman
kozzé tett ? — Annyi bizonyos, hogy ama jász-berényi egykori irodalmi
kör léteztérol eddigelé semmitsem tudtunk, s most sera tudunk egyebet,
mint a mennyit Szalay úr peceétjébol kivonhatni.

— BákÓCZi bÖlCSÖje. Gr. Eszterházy János, társulatunk lel-

kes alapító- és választmányi tagja, Kolozsvártt, emlékezetes régiségnek
van birtokában. Ez azon bölcsö, a melyben hajdan a múlt század legnc-
mesebb, legnagyobb magyarja, II. Rákóczi Ferencz aludta gyer-
mekálmait. Ezen, a régiség miatt itt-ott mar rozsdával bevonódott réz-
lemezbó'l készült bölesönek jászol, vagy vályu alakja van. Mindkét hossz-
oldalán bárom-bárom nagyocska rézgomb látható, melyekbez egykor a
gyermek takaróját lekötö szalagok voltak eró'sítve ; két keskenyebb ol-
dalain pedig a szülök, t. i. az egyikén I Rákóczi Ferencz, s a másikán
Zrínyi liona neveinek kezdöbetüi vannak apróbb rézgombokkal kiverve,
ceínos numogramme-formában, A bölcsö uégy sarkán ezelött még meg-

"

¡Ï .
 315

volt azon négy oszlopocska is, melyeken a strucztollakkal ëkesitett

mennyczet nyugovék. E baldachinumról lcfelë sclj emfiiggönyök függ-
tek. Valamint megvolt azon állvany is, a melyen a bölcsö-agy fekiidt, s
a mcly Altaï a ringatâs eszközöltctett, — azonban ez utóbbiakat az
1848 — 49-iki oláh vandalisinus elpuszti'totta. E becses ereklyét a mos-
tani tulajdonos gróf úr egyik anyáról való ose, gr. Komis Antal, a régi-
ségek nagy barátja, vitte volt el Erdélybe, a mult sz&zad második és
harmadik tizedc között, Kákóczi ezületéehelyérol, a zemplén-vármegyei
borsi-i kastélyból.

Torténelmi konyvtár *)
— Uoi'Yáth Milialy kisebb tunnkái. Harmadik és negyedik
kötet. Pest, 1868. Kiadja Ráth Mor. Nyomatott Béesben, Holzhausen-
nél. III. kötet : 1) A XVI. század jellemének körvonalai hazánkban. —
2) Az ipar és kereskedés torténete Magyarországon, a három utolsó szá-
zad alatt. — 3) Toredékek a báuyák torténetébol. — 4) Gondolatok a
tijrténetirás elméletébol. — 5) Vázlatok a magyar népiség torténetébol,
a inohácsi ütközettöl II. Józscfig. — 6) A demokratia fejlése hazánk
ban. — 7) A hunnok maradvúnyai Svájczban. — 8) Thouvenel Eduard:
„La Hongrie et la Valachie" konyvének birálata. — 9) Erzeébet föher-
czegasszony, I. Ferdinand leányának mennyekzöi ünnepélye. — IV. köt.
l) Martinuzzi cardinal (Utyeezenich Frater György) élete. — 2) Erdély
állapota Martinuzzi huíala után. — 3) A Báthory Zsigmond eilen szött ösz-
szeesküvés torténete, — 4) Europa belviszonyai a franczia forradalom
idejétol fogva. — Bolti ara a négy kötetnek 13 frt. 60 kr.
— lstvánffy Miklós Magyarország torténete. 1409 —
1606. Forditotta Vidovich Gy. Ele« kötet : I. és II. fdzet (1 — 312 1.)
Debreczenben, ifj. Csáthy Károly bizománya. Nyomatott Debreczen vá-
rosa uyomdájában, 1867. Ara 2 frt.
— Zur Erinnerung an die feierliche Consecration des neu
errichteten Hochaltars im restaurirten Sanctuarium des Krönugs-Do-
m e s in Pressburg. Von J. Ellenbogen, Professor an der Press-
burger öffentlichen Oberreals<hule, Correspondent der к. k. Central-Com-

*) Hogy e rovatut az újounan megjeleuö hazai torténelmi muu-

kákra uézve meiinél teljesebbé tehessiik : kérjük a t. szerzó'ket és kiadókat,
hogy könyveiket — vagy legalább azok czímét — hozzánk (zöldfa-uteza 4.
sz.) elküldeiii ue torlieltosseiiek. S ъ e г к.
 316
mission zur Erforschung und Erhaltung der к. k. Baudenkmale in Wien.
Pressburg, 1867. Druck von Alois Schneider. 8-ad rét, 45 lap, 6
kó'nyomatu táblával.
— Krónika Magyarország polgári és egyházi kozéleté-
Г01, a XVIII. század viígén. Keresztesi József egykorú eredeti
naplója. Pest, 1868. Kiadja Ráth Mor. Nagy 8-adrét 408 1. Nyoinatott
Bécsben, Holzhauscnnél. Ara 3 frt.
— Az 1849dik évi magyar hadsereg feloszlásanak
okai, az aradi s temesvári táborozáeaal. Irta Potemkin Odón, hon-
veM-huszár hadnagy.
— A Világtorténet átnézete synchronieticai ; táblákban kü-
lönös tekintettel Magyarországra, Winderlich Károly nyomán dolgozta
Bozóky L a j o s. Máeodik kiadás, Budán 1867. Nagel Bernât kiad.
4геЧ 92 lap. Ara 60 kr.

A Magyar Tórténelmi Társulat t. cz. tagjai tisztelettel fi-

gyelmeztettetnek, hogy az alapítványok es t a g d í j a к d. e. 9-to'l
d. u. 2 óráig uaponként befizethetó'k társulati pénztárnok,
Pesty Prigyes úrnál, vácii-utcza 20. sz. 1-sö emelet, az „Elsö
Magyar Iparbank" helyisëgében.

— A „Századok^-ba szànt mindeunemü kozlemények a társu

lati szerkeszto-titkárhoz (zöldfa-utcza 4. sz,), az újon jelentkezo
tagok nevei, és a „Századok"-at illetö reclamátiók pedig akár oda, akár
Pesty Frigyes társ. pénztárnok úrhoz (vaezi-utcza 20 sz.) czíme-
zendó'k.
9ЦГ" A „Századoku-ra kiilön lilöfizetes is áll nyitva nem-ta
g о к számára, ós pedig egész évre 6, félévre 3 frtjával. Egyes füzetek
kiilön nem kaphatók. Az elíífizetések Ráth Mor váczi-utczai könyv-
kereskedësébe küldendó'k, a honnét a példányok is expediáltatnak. Az
1867-ki folyamra nézvc megjegyezzük, hogy az noha csak júliussal
kezdödött : e g tí s z é v f o 1 y a m o t képez, inert — bar kevescbb szá-
mú füzetben — ugyanannyi tartalmat adunk, mintha 10 kisebb terje-
delmü fiizetet adtunk volna. Ara tehát az 1867-ki folyamnak G frt.; a
július — octóberi vagy november-deczemberi fiizeteknek 3 — 3 frt.

Felelös szerkcsztö: THALY KÁLMÁN.

Nyomatott Einich Gusztáv, ning}-. akad. nyomdásznál. Peten 1867.
 SZÁZADOK.
A MAGYAR TORTÉNELMI TÄRSULAT KÓZLÓNYE.

Negyedik f'üzet 1867. Deczeiiiber hó.

Az alkudozások kezdete
BOCSKAY ISTVÁNNAL*/
az 1605-dik év nyarán

Rudolf király konnánya niiuden tekintetben egyike volt a

legvészthozóbbaknak, Magyarois/ágou. HíOOban Rudolf beteg-
ségc majdnera az ürliléssig fokozódott, miután azuii hicdeleiuben
élt, hogy III. Henrik franczia király sorsára fogjutni. Ennek
folytán mimlinkább elzarkózott ; a prágai királyi lakásra dulcí
kert falát folemeltctte, késóbb fcdett sétányt csináltatott. majd
legkedrcnczebb inulatságáról, a lovaglásról is végkép leinondott
я paripáiban csak akkép gyonyürküdék, hogy ablakai ala ve
zettetvén, úgy szemlélgette azokat. **)
Igy állvan a dolog, katonai és jczsuita befolyás alatti ud-
vara- és kormányának nein igen kellett erejét inegfesziteui, hogy
a soldatesca rablásvágyának elég tétossék, és a protestantisiuus
elnyomatasa foganatba vétessék.
К két szo'rny, a soldatesca ésjezuitisrnus eilen eraelte fcgy-
verét Bocskay. l'edig <i egyike volt a legloyálisabb alattvalók
nak. Béesben sokat lakott, s az udvarnál igen kedvclt egyéniség

*) Kelolv.'istatott a magyar tudományos Akadomia lS67-dik évi no-

vembor lió 1 1-kén tartott osztályfilésén.
**; Dr. Anton Oindety : Rudolf II. und seine Zeit. I. 44 sat. 11.
Századok 22
318
vala. Itt es a buzaban oly férfiakkal állott a legbensöbb barátság-
ban, kik a nemzet jobbjai elött gyülöltek valànak, s késobb, úgy
korunkban is, a torténelem elitélte öket. Ilyen volt Náprágy De-
meter. A Bocskay által hozzáirt levelek, *) melyeknek másolatai
gyüjteményemben vannak, eléggé bizonyitják állításomat.
Iszonyu lehetett a vész, raely a hazát fenyegeté, hogy egy
ily hü kormányember, mint Bocskay István. fegyvert emelt annak
elháritására. És szép siker is koszorúzta diadalmas fegyvereit,
annyira, hogy az ellene vivott csaták kovetkeztében a kormány
meggyözb'dött arról, hogy vele erejének tokéletes niegfeszítésc
nélkül — de a melyre Rudolf királyt rábirni nem lehetett —■
nem boldogúlhat; ugyanazért alkudozáshoz folyamodott. E tár-
gyalások nagyobb része még eddig isnieretlen. Elsö részét most,
jelen értekezésemmel ismertetem meg, a második rész közölte-
tett a Györi Tórténelmi és Régészeti Fllzetek Ill-dik kotetébeu,
a tö'bbi sajtó alatt van ugyanott a íiegyedik kótetl)en, Frankl
Vilmos tanár tollából.
TérjUnk tehát tárgyunkra.
Az 1605-dik év május derekáu a prágai és bécsi kormány
elhatározta, hogy Bocskay mlvarába Kassára békekotés végett
követeket fog ktildeni. E végre Forgács Zeigmond és Pougrányi
Benedek Bécsbe szólltattak. Itt Mátyás fíiberczeg ellátván öket a
megblzáshoz szllkséges levelekkel és szóbeli ntasitással, jíiuius
4-kén Piágába k'lldé ííket, hogy elöször Krakkóba a lengyel ki-
rályhoz, azután Bocskayhoz raenjenek. Prágában azonbau Ru
dolf király megbizólevelo'ket, módosltás végett clvétetvéu, azt a
titkos tanácsban meghányták-vetették, s változtatást téve rajta,
újabbi expedíalas végett Bécsbe Mátyás fíiherczeghez kllldotték.
Forgács és Pogrányi, nehogy a megbizólevélre való várakozás
miatt idíít veszítsenek : júnias 7-kén megindúlának Krakkóba,
útkozben intézkedést tévén, hogy a futár merre keresse öket.
Glatz városkán keresztill utazva, júuius 16-kán Krakkóba ér-
kezének, hola lengyel királytól még az nap kihallgatást nyer-
tek. Ennek Mátyás levelét mcgadván, megkérték, hogy mivel
értésükre esett, hogy Bocskay kovetei nála legközelebb megje.
lenendnek : beszélné le öket a fegy verkezésrol, — mit a király

*) Eredetiei a g-yó'ri káptalan levéltáriban.

 319
kész szivvel teljesíteni igért is. Esedeztek továbbá nála, hogy
ne engedje meg Lengyelországou keresztüljó'nni Magyarországba
a tatárokat. Ezt is megigérte.
A krakkói udvarnál tortént sikeres mükodésllk után, Ju
nius 22 kén megindultak, s két nap mulva, 24 kén, Gribov len.
gyel városkába értek, honnét Bohus Daniel árvai harmincza.
dost Kassára kUldotték Bocskayboz, menevédlevélért. Ez mar
28-kán kezokben is volt, raelylyel 29-kén a Bártfán alól fekvö
Hertnek helységbe inegérkeztek. Azonban hagyjuk öket itt pi-
henui, s nézzlínk kíirül, mi tórténik azalatt Arvavárában?
Bocskay István még april végén felszólitáTurzó Gyb'rgyöt,
hogy álljon melléje, de ez Rudolf kiràlyhoz állhatatos maradt.
Bocskay felkérte tehát ót, Junius 12-kén, hogy jó'nne Dersffyvel
hozzá Kassára, vele a békealkudozások megindításáról elólege-
sen értekezendó. György mindenról értesltvén Mátyás föhercze-
get, ez megengedé, hogy Turzó több nagyokkal Bocskayhoz
utazzék a béke sikeres elómozditása kedvéért, s ez okért Nyáry
Pált Bécsbe hivatá, és ellátván ót szóbeli és irott utasitással, el-
söben is Árvavárába Turzó Györgyhöz klildötte.
Nyáry itt eloadván kllldetése czélját, és kézhez adváu a
fóherczeg levelét, Tnrzót késznek találta az alkudozások meg-
kezdésére ; de inidön Kassa felé indultak volna: Dersftyt is meg-
látógatlák. Itt elhatározák, hogy Nyáry menjen be Kassára, és
Bocskaynál tapogatózzék : van-e ennek hajlama a békealkudo
zások megkezdésére V S ha igen, akkor szerezzen nekik elébb
ut- és menevéd-levelet, minek megtortécte után ok is meg fognak
indúlui. Úgy lön ; azonban, hogy számosabb kiséretok legyen,
Turzó Miklóst és Dóczy Istvánt is felkérték a csatlakozásra. —
Ezekkel együtt indultak el azért Árva várából Junius 30-kán.
Most uézzllnk körül: mi tortént ezalatt Forgácsékkal, míg
Turzó és kisérete útban voltak Kassa felé.
Junius 30 kan sárosvármegyei Hertnek falu azon udvar.
házába, bol Forgács és Pongrányi szállva voltak, Bocskaynak
100 dlszlovasa vágtatott be, kiknek kiséretében a követek még
az nap Kassára értek, melynek kUlvárosábau Csáky István és
Barcsay János, elökelö udvarnokok által Unnepélyesen fogad-
tattak s szállásukra vezettettek.
Másnap, jùlius hó 1-sején Bocskay saját hintaját kUldé
22*
 320

éretb'îk * иЛтагпокагга! kôsértette oket polocajuba. hui а harma

•iík izooóig jött déjnk. tiazteaeégesea toeadta. ¿s «ját «cobájáá»
hivta .iket, ott lenltette. majd saak,Tik levêtetere «.mai. tw. Ez
otan levéven »fiveaét. és felallváa. Mar/ и : laeraeg •i2ib«sé^e-
г"Д tndakozódott. és а klveäeg elOcerjesztését kivánta. Ezek az
adott ntasítá*hoz képest eléadták ai elócerjeszKai Tjb>kac A
kihallgatás otan Boeskay felkelvéii. elúszi"r » ii lar adott kca-
nek azen. h.'gy Mátyás ßoerezeget az •'■haj'ott ■Hike iranú voa-
zal»m ana hirta. mézerint Magvarr.rszág ennyi háíx>ró» visza-'/ ■-
kat kiállván, ralamikép leesendesnijóa : azntáa ha¿ ijat nyuvá-
nttotta azért. hozy Mátyás az '»r»zir ¡rant oly atyai «er^ecTeí
visrltetík. mel;. nétt'>gva azt éiete veszélyeztetésévei is bek¿s át
lapotba belyezaí «ärnkkozik. a mit. mieloct mindegyik rear/,
enn vi pasztitás tôrtént rolna. » is teijes его«\Я ti~rekedett toea-
aatsiíraai : de míndig kadarezot. sót aidóztetést » «¿ajedrea,
kénytelen rala e veszélves báboruságokra. hadi «ereneso k.»ez
kájára. és k¡4seg¿ly keresésére TetemednL Kijdenté Ь»та.»
ba, — hogy 3 a béke igazaagiys és risztes&éges frítetele»
toi nem idegen. de az komoly és jó ahpon eszk'/zühessék. Azt
pedig TÍlágosan kijeleatette. hogy nem lehet hasznos békét kGc-i
ея állao<lositini;ba a tnr.lkkel ¡s basonl'.kép frigyet aem kütnek :
malhatlanal szflkséges tebát. hogy ó, kit e dologbaa а ь~гС>к esa
szár teljesen felhatalmazotL a békealkndozást a királr által ki
kôtôtt bizonyos fï>Itétcleken kezdje тег.
Ezntán a k^vetck credential alia lereieit kérte. de az»k
к itero felelettel szácdékoztak en nek elGmntatását mell-roi : mi
dön azonban láták. bogy Bocskay erüsebben sürgeti. és azt ret
té к észre, bogy valami esalárdsagot gyanit. — elóadták
A ezímezésre nézve, miután Mátyás foherezeg n..m e'Obbeni szo
kása Hzerint iratta. néini neheztelést m atatott ; azatán azoa'tan
mellüzé ezt, banem annál ¡ndnlatosabban tndakolá : rajjoa Rn
dolftndtáral jött-e a kovetség, és fel van-e batalmazva a fT>ber.
ezeg a békealkndozásra és Irigykñtésre ? A mire felelté'i, bogy
¡genis, a király mindezckre felhatalmazta Mátyás fôberczeget,
líe erre líocskay azt válaszolá. bogy v sokat lakott a királyi
adrarban és azért jól tndja az ottani dolgok folyamát : csak azt
hiszi tebát el. a mit lát és érint ; azért nekik is mindaddig nem
ad bitelt. babár bossza atazást és szenve'lést álltak is ki mis
 321
átalános meghatalmazásukat (Pleniputcntiunalis) meg íicni lá-
tandja ; addig egy szót seni les/, a békealkudozásokról. Midön
tehát a követeknek e nélklil sehogyseui sikerült Bocskayt a bé-
kealkudozás megkezdésérc birni : megigérték, hogy másnap kü"
löu fognak vele e tárgyról értekezni; melybe belenyugodván,
azt monda, hogy ily tontos dologról mélyebben fog gondolkodni
és tanácsosaival értekezni, továbbá azon titkot is kijelenté, hogy
mihelyt Bohus Daniel a menevédlevélért Kassára érkezett, ö
azonnal megirá a vezérbasának, hogy a föherczeg követei utban
vanuak, s kérte annak rögtöni tudatását : mit akar a vezér ezen
ttgyben ? mert ö mit sein kíváu tudta nélklil tenni, a mi a kölcsö-
nös kiegyezkcdést akadályozná. Ezután szállásukra kiaértctte a
követeket.
Bocskay a meghatalniazási okmányra igen kiváncsi volt »
azért másnap Julius 2-kán hasonló szertartások között palotájába
hivta a követeket kihallgatásra . Ezek Bocskay hadainak pusz-
titásairól s az embcrek fogsagbahurczolásaról kezdettek beszélni,
a mire ö èrzékenyen mentegetözött, és mindczcknck okáúl Bel-
giojosónak az ö személyc és aprotestáns vallas ellcn intézctt tá
niadásait állitá ; azután ismét a meghatalmazvány elomutatását
surgctte, a mi niegtorténvén, annak elolvasása utánorommel mon
da, hogy most mar biztosan bocsátkozik a békealkudozásba, és
szállásukra ereszté öket.
Julius 3-kán Turzó György és társai Kassa ala érkeztek,
kiknek. fogadására Bocskay diszcsapatot kiildött, s szállásukra
kifcértette öket, hol Szokoly Péler, a fejedelem udvarmestestere,
tiistént megjelcnt, s ura nevében Udvozlé Turzóékat.
Szokoly távozta után az érkezettek, nagyon természetcscn
elöször is a Kassára elörc beküldött Nyáry Pal társukkal sze
rettek volna beszélni, tanácskozni ; azonban ennek csak hltlt
helyét találták, s mint nienyköesapäs érinté öket a hir, hogy
Nyáry a mint Kassára érkezett, pártjátcserben hagyta, Bocskay
hüségérc fölesküdött, s Szabolcsvármegyébe Kis-Várdára utazott.
Turzó, azon véleményben, hogy Nyáry idejövetelök felöl talán a
Kassán idözö Forgács Zsigmond királyi biztossal értekezett, ezt
meglátogatá ; de midön tole megtudta, hogy Nyáry feléje sera
ment : igen nagy zavarba jött, a melyböl menekülendö, föltette
magában, hogy taisait maga mellé gyüjtvén, Bocskaytól kihall
322
gatást kér, s inegkérdi tôle : miért hivatta öt es Dersffyt maga,
hoz, s miért küldött nekik menevédlevelet ? hogy azután jövete-
lök okát kimcnthesse.
Másnap, Julius 4-kén, Bocskay hti pártfelétol Tököly Sebes-
tyéntol, ura szándékáról valamit megtudni, kisérletet U'ttek. de
haszontalanúl. Ezen nagy zavarukban érte öket Botskay meg-
hivása az elfogadásra. Meuniök kellett.
A palotát és ajtait puskás gyalogsággal és nemességgel
raegrakva találták. Az eloszobában a fejedelem tauácsosaivoltak,
a hová azonban Bocskay is bejovén, jobbját nyujtá nekik, lelll
tette öket, mlg tanácsocsai állva maradtak. A szokásos egész-
eégi állapotra és utazásra vonatkozó kérdezoskodések és felele-
tek után Turzó csakugyan megkérdé Bocskayt : mi okra hivatta
öket ? TUstént utána lefesté az ország szomortí helyzetét, a haj-
dnság pnsztítasait, a mi hogy utolsó veszedelmére válik a hazá-
nak, élénken rajzolta. Erre a fejedelem öt és Dersffyt a belsö
szobàba vezeté, s maga mellé az asztalhoz Ultette öket; felkérte
azután, hogy most bizalmasan beszéljenek.
Turzó az ország pnsztulását váltig emlegeté; Bocskay pe
dig, hogy e báború a vallas és a haza szabadságának kivivásá-
ért folytattatik. Majd Turzó részletezni kezdé a dolgokat, elüad
van, hogy e mozgalom a haza elbukására vezetend ; elöször,
mert a belháború a legveszélyesebb ; másodszor : mert a török az
ily zavarokat terjeszkedésre használja fel ; harmadszor : a torvé
nyes király eilen fölkelöket az Isten meg szokta btlntetni ; ne
gycdszer : kérdeztessenek mega protestáns papok, kikkel még
a török sem cselekedte volna azt, a mit a hajduk. Ezek ugyani"
öket megverték, a templomokat kirabolták, a sirköveket össze-
torték, sat. Ötödezör : az ország szabadsága oly irtózatosan meg-
zavartatott, hogy a lakosságjavai elraboltatuak, lakhelyeik fel-
égettettnek, magok agyonveretnek, uejeik megszeplöslttetuek
Végre, hogy az ország megmentését sem a töröktöl, sem a tata,
roktól, sem a hajduktól várni nem lehet. mert csak Pozsony- és
Nyitravármegyébon több mint 300 f'alut perzseltek föl ; és igy
ezen belháború nem az ország megmentését, haueni inkább el
▼eezését vonandja maga után. Aira kérte tehát Bocskayt: for-"
dltsa el a bajt az országtól, és urát a királyt kiengesztelni igye
kezzék.
 323

A beszélgetést Katanóczy Istvàn hirnök belépése félbesza-

kítá, a ki Trencsény megvételének hirét hozta meg. A fejedelem
ot kihallgatván, miután egyéb hozzáintézett kérdésekre — mint
például a császári sereg hadállásáranézve — válaszolt, elbocsátá.
De Tnrzóval sem folytatta a beszédet, okúl adván, hogy ot most
abban az ebéd akadályozza, a melyre meghivta öket.
A következö napon, július 5-kén, mar korán reggel Turzót
egyedül, magához hivatta. Elfogadás után tüstént leülteté, s pa-
naszolá, hogy az éjjel koszvénye miatt keveset alhatott : de an
nal többet gondolkodott 'a Turzó által tegnap elöterjesztett dol-
gok fölött. Értekezletok igen soká tartott, melyet itt most csak
legföbb vonásaiban adandok ele, ncni sokára az egészet sajtó
ala bocsátván. A fejedelem válasza röviden összevonva a követ
kezö volt : ö nein vala okozója ezen háborúságnak ; ö most is a
legnagyobb tisztelettel viseltetik a háromszor megkoronázott ki-
rály irányában, s kész mielöbb méltányos feltételek alatt békét
kötni, s a mostani bajoknak véget vetni. Erre Turzó csodàlko-
zását fejezé ki, hogy miért nem fogadta hát el a magyar nagyok
követeit ? miért tartóztatja Kassán Forgàcs Zsigmond es Pog-
rányi Beuedek kir. biztosokat ? s miért nem folyamodik a király-
hoz ? A fejedelem ezekre szépen megfelelvén, — különösen az
utolsó kérdésre azt válaszolta, hogy nem tanácsos ily esetekben
az iidvarral levelezni : mert könnyen ûgy járhatna, mint I. es II.
János király, kiknek bizalmas hangon irt level eit, hogy a toro-
kük elött gyanúba hozzäk öket, ezeknek elárulták és bemutat-
ták. Turzó miudezek ellenében ügyesen védte az udvart , olya-
kat is mondván, a miket tan maga sem hitt. A többek között,
hogy a királynak hatalmában allana, ha akarná, a mozgalmat
f egyverrel is lecsillapítani : de veleszUletett kegyelmességénél
fogva, a keresztyénvér ontását — mint legkeresztyénebb feje
delem — kerülni akarván, békés úton óhajtaná a bajt megorvo-
solni. Az értekezlet folyamában Bocskay azt is fblemlité, hogy
ha ö neki a prágai kormány részérol teljhatalom adatnék : igen
elönyös békét tudna kötni az udvar részére a törökkel. Turzó
ezen ajánlatot irásban kérte kiadatni, a mit azonban a fejedelem>
az elöbb felhozott okoknál fogva, teljesiteni vonakodott.
Nagyon kár, hogy Turzó Bocskay ajánlatát az udvarnál
nem gondolván érvényesíthetni, olyan könnyen elejtette ; holott
324
a nevezetesebb határvárak, — Eger vagy Kanizsa — egyikét
viszszakaphatták volna, a mit Bocskay kicszközölni a többek
közölt igérkezelt is. Késobb с nélkiil is jónak kellett lenni az
udvaráltal kötött békességnek.
E nap (jal. 5.) délutánján Turzó György Forgács Zsig-
mondot meglátogatván, annak minden eddigi tárgyalásait elbe-
szélte és titkaiba öt beavatta.
Másnap (júl. 6.) Forgács Zsigmond es Pográuyi Beuedek
nyertek a fejedelemnél kihallgatást, niely azonban rövid volt. A
követek tóbbféle indokból slirgették, liogy Hôcskay ne mellözze
a békét, ne pártoljon el a kercsztyénségtol, raert a török esel
szovények, valamint a basonló irányban mtiködött régieknek
kárnkra voltak, úgy neki is romlást fognak okozni. Erre a feje-
delein némileg megilletödvc monda, hogy ö sohasem gondolta-
de még csak ncm is álmodta, hogy il v veszélyes tlizet éleszszcu ;
a minthogy bármit tell is tinvédelinére : ö csak az élete eilen
agyarkodó, jószágaira áhitozó s az országotbáborgatóBelgiojoso
eilen kezdett kcnytelen-kelletlenül harezot. A kercsztyénség clótt
tudva van, hogy ö keresztyén-vért ontani ncm kiváu, söt az
eddig kiontottat is nagyon sajnálja : de a vallonok gonoszsága
által fellázitott és gynjtott katonai vad-diihót le пеш csillapit-
hatta ; most azonban teljes erövel oda fog inükódni, hogy békét
kössön, s bogy ez minél rendesebh alakban torténhessék : kevés
várakozást kért, a mire a követek szállásaikra vonultak.
A mennyire ezen kihallgatás nagy reményt nyújtott a bé-
kére, minek kovetkeztében a követek igen jó hangnlatban tértek
lakásukra : ép oly döbbentüleg hatottak reájok és Turzó Györgyre
a nap egyél) eseményei.
Bocskay ugyanis elöször Dersffy Miklóst, azután Turzó
Miklóst, tnajd Dóczy Istvánt niagához kérctvén, felhivta öket
a pártjára állásra. S ezek bííségi eskiijökct le is tették ; a mit
midön Turzó G \ örgy megtudott : kerdöre vonta öket, de ezek
azon lcha mentséggcl állottanak clö, hogy kényszerittettek.
Turzó György, társaitól igy clhagyatva, igen nagy zavarba
jött . mert méltán attöl tarthatott, hogy öt is felszólitják az el-
pártolásra. Ezen aggodalma csakugyati valósúlt ; mert még ugyan-
azon nap délutánján két órakor megjelent nála Rákóczi Zsig-
mond (a 20 hónap muí va erdélyi fejedeleui) és Csáky István, s
 325

felhivták öt. De semmiresem inehcttek vele. Megmondá nekik,

hogy ha az ö jószágai, melyek Szilézia és Morvaorezág határain
vannak, elpusztittatnának is: arómai császár nem oly szegény,
hogy öt el ne tarthatná; kiilönben ragaszkodik raenevédleve-
léhez, s inkább meghal, mint királyának tett hiiségi eskiljétmeg
szegje. Abban hagyták tehát, és Csáky István n^ásnapra Turzót
niagához cbédre híván, eltávoztak tole.
Július 7-én délutáu — mi atan Turzó György Csáky ebéd-
jéról szállására tért, — két órakor ismét Csáky István jclent
rueg nála, bizouyosau fejedelmc megbizásából, és hosszu beve-
zetö szónuklat után szintén azon húrokat kezdé pengetni, a
melyeket Bocskay július 5 én ériuteni kezrtett. A beszélgetés fo-
tárgya a törökkel kötendö béke vala. Csáky megigérte, hogy fe-
jedelme a békefoltételek pontjait Turzónak kezébe adandja, va-
lamint azt is, hogy Esztergom helyett Egert és Kanizsát visz
szaszerzi; azonkiviil ura kozbenjárásával a béke is könnyebben
létesítheto lenne.
Július 8-kán, pénteken, a iejedelem RimayJános ajtón
állója, a jelcs magyar köllö által Turzót magához hivatá, s tüs-
tént kérdé tole: akar-e Bécsbe incnni Mátyás fóhcrezeghez ?
Igen — monda Turzó - ha a hajduk miatt lehetne. Mire a fe
jedeleni megigérte, hogy Rédey és Dcngelcghy fokapitányaihoz.
paranesot kiild, s azonföliil nienevéddel is ellátandja Turzóékat,
Megkérte továbbá: mondja el Mátyás föherezegnek a mit
tole most hallani fog. t. i. ajelen mozgalom okait, annak igazi
eredetét
Torténetiróiuk, valamint II. Rákóczi Ferencz is Emlékira-
taiban *) killonfélekép adják elö a Bocskay-mozgalom kezdetét ;
annál érdekesebb tehát azt magálól a támadás fejétol Turzó
eredeti jelentése után hallanuuk.
A mozgalom okozói Bocskay szerint is a jezsuiták valának,
s nem ö, ki sem kezdöje. sem javallója annak nem volt solía. A
jezsuiták a pttspókoket, ugymint : hetesi Pete Márton királyi hely
tarló, korlátnok, kalocsai érsok ós györi pöspököt, Szuhay Ist-

*) „II. Rákóczi FoiPiicz fojedeb m piiilckirntai, я magyarorszájri há-

b.in'uól." Kozhk 'lath Kí'uoly (', Th.ily Kálni/tii, mji»y tml. nkaiKmiai ta.
рок. ill. 58. lajmkon.

S
 326

van kamara-elnök es egri pttspököt, Forgács Fercnczet nyitrai

és Mikácziüs Miklós nagyvaradipUspököt,meg Belgiojoso grófot,
a kassai tábornokot, izgatták fei. Ezek több parancsot kicsikar-
ván ö feleégétol, hogy annál könnyebbeu elkezdhessék a zava-
rokat : elöször is а к. helytartó és Belgiojoso által a kassai temp-
lomot a református gyülekezct ingó ós ingatlan javaival egylitt.
elfoglalták : azután magát a protestáns vallást táinadták meg
Majd Dampierre által bizonyos számú hajduságot fogadtatván,
ezek által az ország tiszán-tuli részein akartak zavart eloidéz-
tetni, a mit Belgiojoso rosz lelkétol méltáu lehetett várni. Midön a
keresztyén-badsereg Mátyás föherczeg vezérlete alatt a török
által ostromlott Esztergomnál álla : akkor Belgiojoso tabora Kassa
vidékén fekttvén, e tábornok bizonyos ország-nagyokat összehi-
vott, kik elött azt szinlclte, mintha o Gyulát akarná megostro-
molni. A nagyok e vállalatot, mivel mind a hely távolságát, mind
erös voltát ismerték, nem javallák, haneui inkább azt, hogy se-
regét a föherczegnek Esztergomnál levo táborával egyesftse, —
mert úgy a törököt könyebben elttzhetnék. De ezt Belgiojoso nem
cselekedte, hanem kihirdeté, hogy Gyula eilen fog indulni, s e
végre összehtvan a német lovas és gyalog kapitànyokat : sikerillt
azokat saját tervének raegnyernie. Majd a Dampierre által to-
borzott hajduk vajdáit kivánta a maga részére megeskttdtetni.
Midön ezek ezt halogatnàk : Belgiojoso Bocskaynak gazlelkii ke-
reki-i tiszttartóját, — ki nrának számadásilag sokkal tarto-
zott, titokban megnyeré, hogy urát a törökkel való egyetértéssel
vádolja, s az ezt bizonyító okmány ala többekkel is aláiratta nevö-
ket Belgiojoso ezzel azt hivé, hogy most mar Bocskay javait, pén-
zét, arany- és eztlst-miveit elfoglalhatja, s azután majd a városok
és falvak, s a protestáns lelkészek eilen fordulhat. Megparan-
csolta tehát Konczin nagyváradi alkapitánynak, ho,;y Bocskay
nak Kereki várát foglalja el; a hajduk kapitányainak pedig
megigéré, hogy ha a hitet részére leteszik : Nagy-Várad és Deh-
reczen városait, úgy Bocskay jószágait szabad zsákmányukra
bocsátja, — mely helyeken hogy tomérdek pénz és becses javak
találhatók, mindenki elött ismeretes volt. A becsületes hajduk
azonban átlátván Belgiojosónak saját nemzetök elpusztítására
irányzott igyekezetét : a helyett hogy hozzáesklldtek volna, el-
lene esktkltek össze, s Petz gyalog-ezredét és a sziléziai lovasokat

L
 327

megvervén, s elkergetvén, Bocskay javait az ostrom alól fül-

menték és megvédeni elhatározák.
Ezen elbeszélés utàn Bocskay hozzáveté, hogy addig ö a
hajdukkal nem tartott, — s szent eskiivel is bizonyitá, — de
azután hozzájok állott s megajándékozta öket. A többi pedig
tudva van. Kinyilatkoztatá továbbá, hogy Ö békét óhajt, s igen
szeretné, ha a föntcbh mondottakat Turzó, Mátyás föherczegnek
tndtára adná. Ismételve igéré azt is, miszerint, hogy Turzó
Bécsbe biztosan eljuthasson : parancsot kiildend Rédey és Den-
geleghynek, a kik öt mindenhol szabadon fogják bocsátani.
Julius 9-én, szombaton, Rimay Jan os ajtónállóját is-
métTurzóhoz küldé a fejedelem, ki a Csáky által igért békefol
tételeket maga kezdé tárgyalni, 8 kijelenté, hogy máskép békét
nem köt, hacsak Erdélyt a Tiszáig, Varad, Szathiuár és Kálló
váraival meg nem kapja, mert jószágai e tájakon feküsznek. O
pedig, és szabr.don választandó utódai, a király fennhatóságát
készek lesznek elismerni. Turzó is kijelentette, mit fogadhat el
a föherczeg, mit nem. Végre Bocskay tudtára adá, hogy a béke,
Kassáról való eltávozása után sokkal nehezebben köthetö meg,
és hogy a tóbbiríil Turzót Csáky értesiteni fogja.Turzó ezután Bocs-
kaytól elbucsuzván, szállására tért, hol nem sokára Rákóczi Zs.
szolgája jelent meg, urához kérvén öt, militan az koszvénye
miatt nála mog nem jelenhetik. Rákóczi is kltlónféle okokból a
békét ajánlá, és sajnálatát fejezte ki, hogy királyának tartozott
httségét meg nem tarthatta.
Ez nap Turzó Csákynál volt ebéden, hol Nyáry Pállal is
találkozott, de Turzó az elpártoltat tigyelraére sem méltatta. Itt
á+vévén a békepontokat : Kassát elhagyá, és Lietava varaba
ment, hol Forgács Zsigmond és Pogrányi Benedek kir. biztoso-
kat akará bevárni, s velóle Bécsbe indulni; de ezek elmaradván,
sUrgetve irt Csáky Istvánnak Kassára. hogy bocsássák el öket,
mert ö nélklllok Bécsbe menni nem szandékozik. Ugyan lietavai
varaban tette is föl irásba követi jelentését, július 20-kán, mely-
nek eredetiébol van szerencsém jelen adataimat meriteni. *)
Most lássuk, mi tortéut Kassán a királyi biztosok körttl.
Turzó Cyörgy távozta után a királyi biztosokuak egy hé

*) Eredetie a magyar tud. Akadémia tulajdona.

328
tig haszontalanül kelle idözniök, s talán eltalálom, ha ennek
okát az Illyésházy Istvánra és Bocskaynak a szultánhoz köldött
kovetére Kékedy Györgyre való várakozásban keresem.
Kékedy július 16-án érkezett meg Kassára, igen jó hirek-
kel; ugyanazért Bocskay másnap 17-kéngyülést tartott, minden
ágyuit kilövette, és a királyi biztosoknak tudtukra adata, hogy
mivel ö neki az erdélyiek hüség-nyilatkozatának elfogadása
végett Erdélybe kell utaznia, — tovább nem tartóztatja öket, s
niihelyt a válasz elkészül, távozhatnak.
Illyésházy ístván ugyanezen örömnapon érkezett Kassára,
s tisztességeseu fugadtutott. A fejedelem alig egy ora mulva, sa-
ját hintaját küldvén érte.kihallgatáson fogadta ör, s közölven vele
a dolgok állását : a választ néraely tételeiben szeliditette, melyet
a királyi biztosokkal akart hitelesittetni ; midön azonban ezek
részint annak szövege miatt, részint mivel ilyesmit ö neki, a ki-
állitónak kellene hitelesíteni : ezt teljesíteni vonakodnának, iijra
tanácslilést tartott, hoi is abban állapodtak meg, hogy az iratot
kijavítsák, s erre egy nap i várakozást kivántak.
Bocskay ezután Szokoly Péter és Csáky István által meg-
küldvén az okiratot, midón a követek nála búcsukihallgatáson
voltak : három levelet mutatott nekik ; az clsö a vezérbasáé
volt, melynek hi teles fordításából kitünt, hogy a szultán megpa-
rancsolta neki, miszerint Rudolf királylyal békét kössön ; a má-
sik Radnl vajda hitlevele, a harmadik az erdélyi rendek lévele
volt, mely hiiségeskUjoket tartalmazá, azon esetre, ha Bocskay
Erdélybe megy s hit alalt megigéri, hogy minden régi kiváltsá
gaikat fentartandja. Ezután a követek tole elbúcsuzván, szállá-
sukra mentek. Azonban hozzájok kltldé foudvarmesterét, Szo-
koly Pétert, ki tudtokra adá, miszerint ura igen óhajtaná, ha
még három napig várakoznának, inert Kátav Mihály korlátnoka
azt irla Krakkóból, hogy hazajoveteléig jó volua a királyi köve-
tekct Kassán tartóztatni, mivelhogy reájok nézvc fontos hireket
hozand. Forgácsék azt félclték : mivel a legcsekélyel)b késedel-
met is károsnak itélik a békére nézve, tovább nem maradhat-
nak, és kérték, liogy ue tartóztassa a fejedelem tovább öket. Eric
a föndvarmeeter eltávozott ; de csakhamar megint visszajöve,
Bocskay azon izenetével, hogy legalább csak egy napot késse-
nek, akkor sciumi kifogása sem leend clútazásuk eilen. Vara
 329
koztak tehát másnap jálius 19-kéu estéig, a mikor útra kelve,
éjjel-nappal íueutck : mindazáltal a türök és tatár purtyázók
niiatt veszélyes útakou csak lassau haladbattak, a mit bizo-
nyít az, hogy csak kilenczed napra, július 28-kára, értek Semp-
tére, Turzó Szaidszlohoz, kit Csúthy Gaspar nagy-szorabati ka.
pitány által üengeleghy Mibály és Rbédey Ferencz, Bocskay
tábomokai, felszólitottak, hogy ba a békc feletti biztosabb alku-
dozás végett a királyi biztosok nébány heti fegyvernyngvást
kiitni kivánatosnak vélnék : ök készek aztkieszko'/ülni,és minden
kapitány nevébcn jótállást vállalnak magukra ; ehhez képest
Szaniszló nr tegye magát üsszekottetésbc vendégeivel, kiktöl ba
bizonyos választ nyereud, tttetént értesítse cíket. De a királyi
biztosokuak erre megbatalmazásuk neni lévéu : csak annyit vá
laszolhattak, hogy a fegyverszüneti ajáulatot urokuak Bécsbeu
megjelentik.
Semptérol a küvetek Turzó Gyöigyhöz mentek Biesére, a
ki is Lietava varaban július 20-káu kelt kíiveti értesftését ke-
zökhözadvan, azzal Bécsbe útazának. ltt aug. 3 kan elkészttvéu
irásban jelentésóket, azt Mátyás fóherczegnek benyújtották ; en-
uek is eredetijét *) volt szerencsém basználhatni. libbeu minde
nek íolótt a legnielegebb szavakkal ajánláka Bocskayval való
békekótést, nientegeték továbbá magokat, hogy Kassáról a ío-
herczeget nem tudósitották ; ko'rül valáuak ott - ugy mond —
zárva, s minden levelöket felfogták es Bocskayhoz vitték ; így
tettek a fóherczeg levelével is, inelyet lllyésházy lstváu által
kUldólt nekik, ezt azonban Bocskay sértetlenlil adta kezükhez.
Jelenték továbbá, hogy Bocskay iratában némely méltánytalan
kiváuatok lbglaltatnak : azonban czckre nézve maga ¡s kijeleu-
tette, mikép csak azért küvitel méltáuytalauokat is, hogy az
igazságosokat niegnyerhesse. Igy ök reméuylik, hogy ha a fe»
herezeg a béke létesítéséic igycitezik, méltányosabb íoltételek
várhalók Bocskaytól. Rcájok bizta ez szóval eléadni Mátyás fúher
c/.egnek, ínik azon dolgok, nielyok a békét lebetlenftnék, és a
rendektól nyert megbízatásáboz képest iniket Ibgadhat el. Ez
érdemben Bocskay következölcg nyilatkozott :
Magyarország rendeinek nagyobb része alkalmasint uem

') Л magyar tniIoinAiiyiis AkaiU'mia tiinjilona

330
cselszovény vagy kényszer által, hanem azon szeretetböl válasz-
totta öt fejedelemmé, melylyel ö irántok viseltetik, es a melylyel
magára válalta vallásuknak, szabadságuknak védelmezését. Ugy
biszi továhbá, hogy midön Isten öt e méltóságra segitette : azt
el nem útasithatja ; kivánja tehát, hogy a király — mint Bá-
thory Zsigmondnt — méltoztassék öt fejedelemmé nevezni ; hi-
szcn Erdélyországot raár Basta gróf, Székely Mózes nevü ala-
csony eorsù egyénnek ajánlotta, csupán azért, hogy ö felsége
iránt htíségben raaradjon, és hagyjon fel a lázongással. Bizo-
nyára nem fog tebát ö felségének kegyelroéhez illetlen lenni,
lia Magyarország visszaadásáért Erdélyországot a Tiszáig neki
adományozandja. s leginkább azon okból. nogy hiveit ezen vidé-
kekröl elvihesse, és ott elégíthesse ki ; mert máskép nem lehet,
hogy az oly igen kipusztitott Erdélybol tisztességesen megél-
hessen. Könyörög tehát, hogy Ö felsége ne boszankodjék e do-
logért, minthogy e kiváualmakra öt a szUkség kényszeriti, hogy
nagyobh bajokat hárltson el. Ellenben — a mit épen nem re-
ményl — ha Ö felsége e méltáuyos békefoltételeket el nem fo-
gadná, s fegy verrel akarna elégtételt szerezni : akkor ö nem te-
bet mást, mint hogy Kassát a hozzátartozó véglielyekkel együtt a
töröknek átadja, és bevonúl Erdélybe ; ugyanis ö, a míg lehet,
aznn leend, hogy bivei romlását elhárltsa. Esedezik azért, hogy
erre ne kényszerittessék, és esedezik, hogy ö felsége a közcsen-
det és békét tekintve, fogadja el ez általa elöterjesztett foltéte-
leket, melyek kíiztíl némelyeket az ország, másokat a vallássza-
badsag és lelkiösmeret, ismét másokat a kor szüksége követel.
Ha tehát ö vele ö felsége békét kötni kiván: ktlldje meg Erdély
átadása, a fejedelemmé nevezée, s a szabadalmak visszaállitása
iránt sziikséges okmányokat, oly teljliatalommal, hogy Erdélyt
azon részekkel együtt, melyeket Báthory Zsigmond birt, ha-
sonlô joggal a királyi követek az ö kezére adhassák , — a
szomszéd vidékekrol más fííembereket is rendelvén (i melléje,
a kik elött az óbajtott béke tlnnepélyesen foganatostttassék. —
A zutan ü is mindeut visszabocsát, — ö felségének httséget es-
kllszik, s niegfogadja, hogy Magyarországuak bübérese leend.
Söt hogy a megrontott ország a békének minélelobb örvendez-
hossék: igéri, miszerint teljes erejével oda fog tnüködni, hogy
a béesi udvar a to'rokkel is frigyet köthesscn, a mi könnyen si-
 331
kerlil, csak a küvetkezö három foltétel közül egyet fogadjon el
6 felsége, ugymint
1 . Esztergomot adja visza : e helyett a tö'rökök Kanizsát
es Egert kiUrftik ; vagy
2. Mindkét rész tartsa meg, a mit a háboru alatt elfoglalt.
Vagy
3. Ezek mindkét reszröl adassanak vissza.
Végre a királyi követek jelentésllkben még azou okokat
is eloterjeszték, a melyek felliozásával Bocskayt méltányosabb
békefbltételekre birták. Ugymint
I. Hogy a keresztyének torvényes kiràlya iránt isteni tb'r-
vény által rendelt engedelmességgel es hüséggel viseltessék, s
azt Isten megbagyásából tisztelje.
II. Meg kell sztlntetni a keresztyénvér ontását, bogy szigorû
íelelosségre ne vonassék Isten itéloszéke elött, s égi gyözedelmet
ne veszítsen a fóldiek miatt.
III. Hogy a megroncsolt magyar nemzetnek, mely annyi
századon keresztül, hálalos sebek es cselszovények daczára is,
mind a keresztyén világot megvédte, mind saját uevét halbatlanná
tette, hírnevét és dicsoségét örö'kitse.
IV. Jól meg kell gondolni, bogy ezcn lazadas a keresztyén
világnak romlást, a török zsarnokságuak pedig — a minél ve-
szélyesebb semmisem lebet — novekedést ne szerezzen.
V. Mert igen nagy dicsüségére log válni, ha uyilt lélekís-
merettel, sérthetlen hirnévrel szálland silba, s hazáját a végrom-
lástól, nemzetét a többi keresztyének gyíilületétol, melytftl eddig
ment vala, megvédelmezi.
VI. Mily kesertí gylimölcsöt termett mindig Magyarország-
nak a türük segítség : bizonyitékúl szolgál erre linda, a hajdani
királyi székbely és kh'rnyékc. Ugyanis uralmuk semini társat sem
tur, mert lám a kegyelemre érdemes íonrakat is mily oesmány
rabságra vettették.
VII. Senkisein tagadhatja, hogy annyi századokon keresz
tül mindig ellentállt nemzetünk a rürokókuek, és nein engedte,
hogy birodalmnkattovább terjeszszék ; melynek romlását azért
óhajtják, hogy azotan ne akadályozza a terjeszkedést, mely nem-
zet — a mint kb'ztudomásra van — annyi éven át lbglalgatta vá-
raikat és jószágaikat. Hogy legkevésbé sem lehet azokhoz biz
332

nunk : példàûl szolgál dicsü-cmlékU Hollós Jànos esete, a kit mi-

don a törököket csatarendbe állított seregével inegtáinadta, az
erdélyi vajda elhagyváu, egész seregével átment a török részre,
minek kovetkezniénye lett, hogy Hollós serge levágatott. Nein
inaradt azonban blmtetetlene gonoszság,mert Hollós megfutamo-
dása utàn a török seregtöl bekeríttetvén, amaunak bada is szét-
veretett, leöletett ; így lakolt meg hivtelenségéért.
VIH. Nem kell egy ora válságára tenni ki a változékony
szerencse koczkáját : mert sokszor elejti a halandókat, s akkor
kell leginkább íélni töle, midöu legkedvezöbbnek látszik ; mely
uek csalfaságát Mihály vajda és társai batszázan, tapasztalták,
midtíu a tisztességes békekütést el nem f'ogadván, végromlásra
jutottak.
IX. Mikoron elérkezik a nap, melyen hazájának s uemzcté-
nek, melyet rögtön niegseiniiiisitui uem lebet, lidvös segelet szol
gáltathat : lehetne e bárki oly köszivll — niidön látja, bogy a vi-
lág miiiden részébol fegyveresek gylilekeznek, s vérengzo orosz-
lán módjira, uémelyek boszúvágyból, mások uralkodási száu-
dékbúl, mások ismét haszonlesésbol az országot i elforgatni akar-
ják, — hogy a trónnak és nenizetének pusztulása l'elett fol ue
jajduhia ? Akkor mar késo lesz az akár onmaga,akár kedves ba-
zája feletti siráukozás.
X. Valóbau, ba mélyebben vizsgálódnnk, tapasztalui log
juk, bogy minden ország, miuden állam cgyedill a keresztyéu
f'ejedelmek uralkodása alatt élvezte s élve/.i most is a s/.abad-
ságot, niéltóságot és tisztességet; elleiiben uem tapasztaljuk, bogy
va lakiezt a török járom alatt niegnyerhette volna, a hol miiideuki
csak rabszolga ; bizouyltják ezt raindazon országok, rnelyek lia
talmnk alatt vagynak. Egy keresztyéu se kívánja liât a török
u ral in at!
XI. Látni való, mily nagy vcszedeleramel jar két igen ha
tahuas császár uralma kozé kcveredni ; mert vagy egyik, vagy
niásik, de kélségen kívül elpusztítja, letiporja.
XII. Azt bizonyltja a világtorténelem, bog) az igazságos
háborúnak inindig szerencsés eredménye lett, az igazságtalau
pedig megbnkott ; azért óvakodni kell ettöl a török haborúval
kevert s a keresztyénekellen kezdett lázadastól, mely az ország
nak csak romlására szolgálhat.
 333
XIII. Gondosaii kell tehát vigyázni, hogy siralomra méltó
bazànk szabadságát a külháború fel ne emészsze és szolgaságra
ne vesse ; mert a vesztes fél a gyöztes torvénye alatt âll.
XIV. És mivel onvédelmére is elégtelen e megroncsolt
Magyarország : igyekezni kell, Logy el ne álljon a keresztyének
védelmezésétol, s ne legyen onkényt a törökök rabszolgájává,
a mi regen megto'rtéut volna, ha ö felségeik tomérdek költseggel
és fegyverrel nem védték volna meg ; okvetlenül el kell veszni pe-
dig az országnak , ba békekbtés által nem segUnek e sok
bajón.
XV. Méltányos dolog , bogy magát a rómaiak császára
elott a keresztyének jóléteért s az ország boldogulásáért meg-
alázza, és ne tegye magánérdekét elébe a kb'zjónak.
XVI. Igyekezni kell, hogy ennyi kllzdelem és veszély után
béke és nyugalom sugározzék az országra, ennek rég óhajtott
szabadsága teljesen visszaállíttassék, s a tö'rök szb'vetség jobb
motion kezdeményeztessék ; a miért mind az egész keresztyén-
ség örökre áldani fogja az o birnevét, mlnd az Ieten méltóan
megjutalmazza a keresztyényi boldogság és árvák megszaba-
dításáért.
XVII. Tudva van, hogy mennyire kedves elöttllnk lelkllnk
Udvossége ; ez okból méltányos, hogy a felséges római császárt
kiengesztelje, — és kegyét megnyerje , — a kitöl gyakran
oly sok jót vett, s ezen zavaroknak és az ország pnsztitàsânak
véget vessen.
A Forgács Zsigmond és Pogrányi Benedek királyi kove-
tek által tett eloterjesztésbôl világosan kitUnt, mily alapon lehet
Bocskayval békét kötni. Mátyás föherczeg e felett tanácskozan-
dó : Turzó Györgyöt is felhivatta Bécsbe, a ki innét aug. 9-kén
a fegyvcrnyugvás kieszkozlése végett Csáky Istvánhoz — kit
ugylátszik Bocekay udvarában leginkább kedvelt — igen öszinte
levelet intézett, melyböl kidertil, hogy Pogrányi kllldetett a bé-
kealkudozások folytatására az akkor mar Erdélyben járó Bocs-
kay után. — A level igy hangzik : „Spectabili ac Magnifico
domino Stephano Czaky de Kereztzegb, Illustrissimi Principis ac
domini domini Stephani ect. Intimo-Consiliario, Domino et amico
obseruandissimo."
Spectabilis ac Magnifiée Domine, et amice observandissime !
tízizadok 23

S
334
.Salute praeraissa servitiorura meorum addictissimam commenda-
tionem. Kegyelmednél létemkorbeli ajânlàsom szerént nem gon-
dolrán seru koltségemmel, sem fáradságommal, hogy szómban
fogyatkozás ne találtassék, en ide jovék Bécsben, s minden te-
hetségemmel az jó es szent békességnek véghezvitelében szor-
galmatoskodván, úgy veszem eszemben, hogy az 'én kegyelmes
uram es fejedelmem országunknak romlásábau nem gyönyörkö-
dik, söt méltó okokkal az békességtol sem idegen ; melyröl itt
sokat tractálván, az 6' fölsege kivánságának megjelentéséért bo
csáttatott fei Pogrányi uram. Mivel pedig az б fölsege kivânsàga
igen méltó és igaz, bogy az hadak az békességnek tractàlâsa
alatt tartóztattassanak : kegyelmedet kérem, légyen kegyelmed
is mindenképpen azon, bogy az ö fölsege méltó kivánságának
legyen hele ; holott kegyelmed is ugyanazon jó és szent békes
ségnek régliez való vitelében fáradságát és munkáját ajánlása
szerént kész subeálni. Hogy azért az ó' fölsege jóakaratja is ke-
gyelmetektöl ne idegencdjék : clleukezö ne, söt segetö ebben lé
gyen kegyelmed, inert ba fegyverrel kölletik réghez menni az
dologuak : országunk és magunk elvesz gyalázatossan, — kit én
mint hazámnak szeretöje és nemzetemnek jarát kivánója, aka-
rék kegyelmednek] megirnia. Ezzel Isten sokáig éltesse kegyel
medet. Viennae, 9. Augusti, Anno 1G05.
Dominationis restrae Sp. ac Mag.
Servitor et Amicus addietissimus
Georgius Tburzó mp. *)
Ismerjlik nagyjából az alkudozások folyamàt , mialatt a
királyiak Esztergomot, Érsek-Ujvárt, Tokajt sat. az erdélyi vá-
rosokkal együtt elvesztették. Végre a békekotés Bécsben, Mátyás
föherezeg àltal a következö 1606 dik év Junius 23 kan aláiratott.
Azonban Rudolf király még ekkor is sebogysem akarta azt hely-
benhagyni : mignem végtére a török had kozeledtének hirére,
Prágában, aug. 6-kán csakugyan megerösitette. De a zsitvatoroki
békét még bajosabb volt vele helybenhagyatni, noha véghetlen

*) Vörö.t-vi aszba nyomott nyolcz-szegletü gyíírü-pecsét ; eredetije a

herezeg Eszterházy-esalAd kis martoni levéltárában, 26. elhelyezési szám.
kis-vArdai urodalom, 1. 3">7 folyó szám alatt.

v
 335
sztlksége vala arra szegény bányt-vetett orezágainak. A rendek
utóljára, hogy a 4 havi balogatás es a török fenyegetése miatt a
mar megkötött béke dugába ne döljön : Rudolf király fondorlelkü
komornyikjához Lang Ftllöphöz folyamodtak, a ki nehàny arany-
ért Rudolfaál kivitte azt, a mit ennek testvérei és orezágainak
rendei kivinni nein birtak, — hogyt. i. a zsitvatoroki békekb'tést
aláirta es megerösltette. *)
RÁTH KÁROLY.

*) Chlumeczky: Karl von Zierotin. 83. 8 t. 867 lap.

23*
 kz erdélyi orszaçoe ezimerek torténete.
Az erdélyi részeknek az anyaországgal torvényeken ala-
paló tényleges egyesnlése után a sor ide-tova az intézmények
egyeeitéeére jô, 8 ¡tt a czimerek es pecsétek iránti ¡ntézkedés
azon teendök egyike lesz,melynek egyfelôl nem-halasztasat koz-
igazgatási tekintetek ajánlják, masfelöl közjogi kapcsolatai
olyanná teszik, bogy az nem bizható ösztönre, egyéni jóaka-
ratra es törtenetiämerctre, hanem az alkotmánynyal összhangzo
törvenyt kell rola hozni.
Ez a kérdés politikai oldala ; turvényhozói feladat, mely-
nek megfejtéséhez a jelenvaló adott viszonyok helyes megitélëse,
de egyszersmind a törteneti elözmenyek ismcrete sztlkséges. En
ez ntóbbihoz kívánok némileg járului.
Az erdélyi részeknek a rezéri korszak alatt e tekintetben
val<- áilapotát mero homály fedi ; csak annyi bizonyos Kézai
krónikájából, hogy a magyarok zászlók alatt jöttek az új haza
elfoglalására. ') A királyság korából is a moháesi vésznapig
csak némi toredékek vannak eddigelé felderitve. Hadi zászlói
voltak шаг a legösibb kortól kezdve a magyaroknak, székelyek-
nek és szászoknak, — de nem ugyanannyi politikai egyediség
concret értelmében véve e nemzeteket, a mi sokkal késobbi kor
fejleménye ; hanem a várrendszer idejében — az Arpád-fiági
királyok alatt — a vármegyék fegyveres szabad nemessége
elôbb a várispáu, késobb vármegyeispán alatt, a 9zékely fegyve
res ero" a székely ispán alatt, aki gyakran vajda, al-rajda is
volt , ezeken kivííl a királyi várak fegyveres szolgáiból, a szász

') Egressi ergo vexillia cum uxoribus sat.

Magistri Simonis de Keza origin. Hungaror. edit. Jo». Pod-
hraczky 1833. 37. L
 337

városokból s más fogadottakból alakult királyi csapatok a ki

rályi hadsereg fokapitánya alatt katonáskodtak ; mindcniknek
volt zászlója, diszlett azon valamely hazaijelvény, mibölkesöbb
a czimer alakult. Számos to'rvény van a „Corpus Jnri 8U
lapjain és Kovachich „Vestigia С o m i t i о г u m" czimii niü-
vében, szàmtalan adat Fejér György „Codex diplomat i-
c n s"-ában, Schwandtner és Bel „S г i p t o r e s R e г и m H и n-
garicarum"és„AdparatusadHistor. Hungariae"
stb. czimtt tb'rténcti kútfogyttjteményciben, az iránt rendelkezök :
kik,hogyan, ruino zászlók alatt? voltak kötelesek harczba menni.
Ország zászlója, királyi zászló, zászlós úr, zászló-tartó — tör-
ténetcinkben surften eléforduló kifejezések — valamennyien
ama tényt bizonyitók.
Ez idószakból azonban sem a magyar várispánok és vár-
megyék, sem a székely székek kapitányai és ispánja zászlóiról,
sem a királyi zászlók alatt harezoló szászok pccsétéról, s a zász
lók és peesétek feliratáról és azokon netalán volt czimcrekrol
semmi sines fbljegyezve,vagy ha van,eddigelé fölfedezve nincs.Az
oklevelck nem szólnak e felöl, s a királyok pénzein a peesét-
gytijteményekben az erdélyi részekct illetö bármely jelvény,
annyival kevcsebbé czimer, nem fordnl ele. Az erdélyi részck
egyik legbajnokiabb, magának legtöbb íinállást kivivni tudott
királyi berezege V. István volt: tomérdek élo nyonia van hasz-
nos kormányzásának, pénzei fenn vannak, de zászló, czimer, az
onálló államlétnek valamely jelvénye, az ö korából sem talál-
ható. Pray közöl cgy pccsét-lenyomatot, mclyuck körirata ez :
t S. DOMINI. STEPHANI. DEI. GRATIA. DVCI8. TRANS
SILVANI. Ennek kozepébcn egy teljes fegyverzetü pánczélos
és sisakos lovag van, alatta délezeg paripa, kezóben bcgygyel
ég felé tartott hoszszu egyenes kard, a sisakon kereszt ; ') mely-
lyik István ? nem irja ; az 1351-etjelelö évszám rajta — sajtóvét-
eég; ajelkép maga a bátor V-ik Istvánt gyanittatja. Ez sem
nyújt semmi tájékozási pontot.
A szászoknak II. Endre által adott pecsétrol 2) sin es

') Pray .... Syntagm» Historicum de Sig'illis eat. Buda©, 1805.

X-ik rajztábla, 3. peesétrajz.
J) Insuper eiedem concessimus, quod unicum sigillum habeaut. Urkun
338
t m Iva : volt-e, 8 mi volt rajta a korirat, czimer vagy jelvény ?
Croatia s társországai Servia, Bozna s más országok czimere
ott van a magyar királyi czimer paizsán, — az erdontúli foldé
nines. Három század czimer- és peeséttorténeti adatai, — vagy
jobban mondva adatliiánya, — tehát Magyarországgal organi-
kailag egynek mntatják az erdontúli részeket.
Az Anjou- és vegyes-házakból való királyok alatt, a
mohácsi gyásznapig,a magyarok czimerét illetöleg eddigelé két
nevezetes adat ismeretes ; egyik szerint, mely költ 1331-bcn, Imre,
csicsói várnagy és az erdontúli részekben levo magyar nemzet
egyeteme sasának vagy zászlójának hordozója '), másik 1437-
böl való szerint az erdéiyi magyarok és oláhok (értve van : a
nemesség) zászlótartója, Vajdabázi Nagy Pal volt. 2) Ezek mn
tatják, bogy az erdontúli magyarok czimere mar akkor a sas
volt. Gr. Kemény József — Thuróczi után — azt irja, bogy az
erdéiyi magyar nemzet e saját katonai czimerét Azsiából bozta
magával, '') azt a csatákban zászló gyanánt basználta, de —
ugymond — nem lehet tudni, mily alakban : mivcl semmi nem
zet iróinál lerajzolva nem találjuk. Ma a magyarok peesétén
csak félig van lerajzolva, reptilésnck kiterjesztett szárnynyal,
fejét a nyakszirtról hátra görbitve. Dugonics szinre feketének
irja a magyarok czimerét alkotó sast, s azt — Thuróczit ko-
vetve — az Etele koronás saskeselylijének — astnr, karnl —
gyanítja 4) söt Pannonia czimerét is a négy folyam és koronás

denbuch zur Goscliichto Siebenbürgens.) Firnhaber Teutsch

1867. 30. 1.
') Comitis Nicolai filii Emich (Emerich) Castellani de Chicho ac Duc-
toris alias aquille seu vexilli Universitatis regnicolarum hungarorum par
tium transsilvanarum (Erdéiyi) Nemzeti Társalkodó. 1843. Il-ik
félév 21. sz. 323. 1.
!) Paulus Magnus de Vaydahaza, veziltifer Universitatis Eegnicola-
rum Hungarorum et Valachorum Transsilvaninae Ugyanott 324. 1.
Benkö.
3) Ugyanott .... Haec ijuidem insignia (lásd a következo' csillag
után) per Huunos sive Húngaros usque ad témpora ducis Geysae, filii ducis
Toxon, gestata fuere. M. Joh. de Thurocz, Chronic. Hungar. Schwandtnernil
XIII. fejez. 62. 1.
') Dugonics Andris A magyaroknak uradalmaik
Pest, Pozsouy, 1801. 56. 1. Suis quoque bellicis pro ineignüs, tum in
 339
sasból állitja össze. ') Azonban ezek egy ezredév után — egy-
korú kútfo idézése nélkiil — beszélo irótól teljesen nieggyozö
adatokúl alig elfogadhatók, ámbar azou tcny, hugy a lcgrégibb
magyar vármcgye t. i. Alsó-Fejérváraicgyc maig czimeriil a sast
basználja, — sa magyarok pecsétét századokou át azon vár
megye foispánja örizte, — hihetové teszi. A székelyek napjáról és
holdjáról ez idószakban sinos scmmi egykoru feljegyzés. Hunyadi
János erdélyi vajda 1446banhasznàlt holló-cziaierii pecsétén s) s
Dràgfi Bertalau szintén erdélyi vajda 1497 ben használt czime-
res pecsétén ;1) söt gróf Kemény Józscf gazdag pecsétgyüjte-
ményi müvében, ') 1321-töl Farkas Tamas vajdáu kezdve
1529 ig, vagyis Tomori István erdélyi vajdáig, tizcukét vajdai
peesétrajz közül cgyen sines országos vagy uemzcti kozjelvény.
Ezek, mint szintén az al-vajda, székcly ispánok, saját nemzet-
eégi-czimereiket használták. Cserei Farkas — Dugonics szeriut
— azt irja ez idöröl, bogy a székelyek czimerébeu a paizson
egy kardot tarto pánczélos kar volt, ennek közepe tóján egy
medve-fö és sziv, a kard hegyén korona ; ezt a pecsétét maga
is látta és kezében fogta, kerületén e kórirat volt : A h á r o m
törzstt székelyek peeséte. — (Arma trium generum
Scythulorum.) 1437 ben Zsigraond király mcgváltoztatta a széke
lyek czimerét,s mivel ök — ugymond— mind a torök cllcn, mind a
parasztok foltámadasában szorgalmatosan vigyáztak : ennek je-
léül adatott nekik a nap és hold, melyek szintúgy vigyáznak
az égen. *) A gr. Kemény idézett müvében is van egy ily kör
irata peesétrajz : ARMATORVM TR1VM GENERVM S1CVLO
RVM. E peesét antik diszitósll paizsában egy kar, hegycvel fol
íele álló kardot tart, közepe tajan egy átdofott sziv. ") A tudós
gróf ezt Háromszék ösi czimerének tartja. Az is tény, bogy

»cuto, tum in vexillo, avis imagiiiem ad modum asturis depictam, eoronam iu

capito gerentem gestari faciebat. Thuróczi a fenteblú helypn.
') Láed : Dugonics A. A Magyarok Uradalmaik sat. 30. laphoz fognit
V. számu czíinerrajzot.
') Pray Syntagma Historicum sat. XII. tabla, 5. peesétrajz. *) Lásd
ugyanott VI. tabla 1 peesétrajz. ') Erdélyi vajdák és fejedelmok peesétei I.
köt. I—IV. tibia.
*) Dugonics Andras. A magyarok uradalmaik sat. 1801. 64 — 55. 11.
* ) Erdélyi vajdák és tejed, peesétei, stb. I. k. XV. tabla I. peesétrajz
340

Araayosszék cziinerében benne vana пар es hold.') Aszászokat

illetö 1302.es 1369 ki legrégibb két peesétnyomásonbárom férfi
látszik állva,egy ülve,valamennyien egy koronát tartva,2) körirata
a leirásmódon kivül csaknem egyezö avval, melyet én a Kolozsvár
városi levéltárban levo, 149t-bcn Szcnt= Lucia sztiz Unnepe után
negyednapon költ egy oklevelen làttam, s mely bctti-hlven leirva
imezifS. CIBINIEN8IS. PROVINCIE. AD RETINENDAM
COROKAM. E pecsét körirata egyezik avval, melyet Bedeus
József crdélyi czlmerek és pecsétck czímtt idézet*
míivében mai orthographiával írva isniertetett, 3) de a melyet én
czélszerübbnek itéltcm az akkori irásmód htt niegtartásával az
àltalam látott oklevélrol közleni. E peesélnyomaton közböl fél-
körll karikákból álló paizs van. benn nyilt korona alatt három,
sziv-alaku, kisded paizs ; a hosszában kcttöre osztott paizs jobb
mezejében Magyarország czímerébol a négy folyó, bal részében
a franczia hat liliom ; a mellette levo paizson a jobb mezöben
kiterjcsztett szárnyu koronás lcngyel sas ; eme kettö alatt kö-
zépen álló paizsban egy háromszog, mindenik végében egy-
egy tengeri-tbk levél, felettök nyílt korona, dlszes keretben. *)
Amaz clsö 1302 — 1339. évi után ruég volt egy peeséte a sze-
beni tartománynak, mclynek 1372 körltl kcllett készülni, mivel
egy azon évben költ okmányban újnak irják; ezen az eddigi kör-
irat megmaradván : czinierül á"z idézett 1491-iki peesétnyomá-
son is látszó czimer Ion felvéve. Ezenkivul volt egy kisebb is,
épen arra az alakra készítve, a kebli Ugyekhez, az elöbbihez

') A székok kölesönOztek volua mindkét korbeli czímert a nemzetnek,

vagy megfordítva ? Én az utóbbit hiszem,
') E koronát gr. Kemcny pecsétrajzai közt láthatui ; az év niñee fel-
téve ; közbül nom ogy do k(4 fírfi tartja, két végén ismét egy-egy, tehit négy :
fíísült liosszii hajúak, részint bosszú toga foima öltönyben, valódi germán
alakok ; a küriratból csak ennyi latszik : 8 IG I l
S . . PROVIM (így) С I E H D M COROM
(rovidítvo). Tehát ez ¿pon olyan, mint Bedeus az 1302. és 1369. éviró'l irja, s
az 1491-dikitól kürirat es ezímer különbözök. (Torvényhatóságok és testületek
peesétei. II. kot. XIX. tabla, II. peesétrajz.)
') Die Wappen und Siegel der Fürsten von Siebenbürgen und der ein
zelnen Ständiscboii Nationen dieses Landos. 1838. 4. 1.
*) A Kolozsvár városa levéltárában levó' eredetiró'l.
 341
hasonló betiível irt ily koriratú : * S. * MINUS * SEPTEM SE-
DIUM * SAXONICALIUM * | «) Mindkettönek még a XV ik
századból való eredetét mutatja az új góth vagy barátbetüvel
irt kbrirat, a hét szász széknek pedig mar akkor ténynyé vált
egyesUlését annak értelme. -)
E századok adatai tanusitjàk a magyar és székely nemzet
teriilcti bnállását, s a szàez hét széknek с téren és czélfeló
meszsze eltihaladását : de az erdélyi részek concret államlélct
nem. Erre sem czlmer, sem pecsét, sem a királyok pénze nem
mutat.
A mobácsi vész után Magyarország két felé válván : mind-
két király Magyarország czimerét tartotta meg, Zápolya János,
ki Erdélyt birta, hozzá csatolván nemzetségi-czímerét is , özvegyc
Izabella pedig atyai résziol a lengyel sast, anyja részérül a
gyermeket elnyelö majlandi koronás kigyét es a hármas кого
názott fejli leopárdot. Izabella korában 1555-ben mégcgyszcr
fölmerült a magyar nemzeti hadak harezi sasa. Kendy Ferencz,
Ferdinánd-párti erdélyi vajda, Nyárádtoi Pókay Jakab odavaló
birtokát hütlenség czimén elfoglaltatta, azért, hogy mint az er
délyi magyar badak sasának záezlótartója — Vexillifer aquillae
gentium Tranesilvanarum hnngaricaliam — megfeledkezve
azon tisztórol, hogy a screg clött jirjon, a törökökhöz csatlako-
zott, s a vajda sergébol egy tümeget a keresztény név rontá-
sára és gyalázatára magával sodort. 3)
Ámbar ez az ósi intézmény utósó csillámának lâtszik : a
gast, mint harezi zászló-jelvényt s annak hordozóját mint zasz-
lóst tobbé nem látjnk említtetni : h a nem egy ido múlva a feje
delmi pecséteken mint a magyar nemzet czímere jelent az meg s
kezdett használtatni, mint szintén a többi nenizctck czlmerei is.
Az országnak zászlója ezntàn is volt, de jelvényiratát, valamint
azt is, hogy a fejedelemé vagy országé volt-e a rajta levo czí-
mer vagy jelvény ? — a torténelem nem ismeri.

') Bedeae J. idézett müve, 1-sd rajztábla, l-sü peesétrajz, hatul a raj-
zok kdzt. Gr. Kemény idézett mttve, II. köt. XX. tabla I. peesétrajz.
"') Bedeug J. idézett müve, 6. 1.
■) Gr. Kemény József, Erdélyi Nemzeti Társalkodó, 1833. II. félér
326—26. 11.
 34?

Nezzünk esak végig fejedelmeink czimer é» pêazfelira-

Uin. Janos Zsigmood választoU kiràly pénzein es pecsétein
még Magyarorszag es sajat nemzetsége czimerét felráltra
használta ; Báthory Istváo eleinte csak nemzetségi czimerét. len-
gyel királylyá választatása ntán azonbm a lengyel sa¿t é» lith
vání lovagot i» ; Báthory Krietóf csak nemzetsegi czimerét : fia
Zeigmond azokhoz 15'JO ben mellékelte a német császári s az
erdélyországi alkotmányrészee három nemzet czimerét is. Egy
ily peceétoyomaton feliü van egy nyiltkorona, alatta egy sziv-
alakú paizsban a csáezári sas, alatta a Báthory czimer : jobb
fclöl két egymás feletti mezöben az erdélyi nemzetek czimerci :
ienn egy kiterjeszkedett szárnyu fél-sas, — a magyarok czi-
mere — felette a székelyeké : a nap és bold ; alól a száezoké
— a hét vár, helyesebben, kastély. E korszak melyik évében s
melyik fejedelem kezdette a nemzetek czimereit pénzein és czi-
roerein ország czimeréül használni ? ~ nem lebet meghatározni.
Az intczmény itt lesz ismeretessé : de bülcsüje alighanem fen-
nebbi években van — tan az 1542-ben Tordán kötött elsö bár-
mas-szövetsegben. Seivert ntán némelyek 1538-ra teszik, de
bizonyitatlanúl.
Vizsgáljuk tovább a fejedelmek czimereit
Báthory Zsigmondnak 1598-ban neje is a férje által hasz-
nált czimerekkel élt; apai nagybátyja, a bibornok-fejedelem
1599- ben szintén a három nemzet czimerét használta. Az utosó
Báthory pecsétein íh a nemzetiek haeználtattak ; két részre
voltak osztva, a közbülsö hosszudad paizson a Báthory-czimer,
ettöl jobb fclöl a hét kastély, balról a hold, alatta a sas ; a pén-
zeken hiányzott a székely-czimer ; annak egy 1609-ki ezüstpén-
zén levö metszése — irja Bedeus — legtöbbet hasonlitott a
mostanihoz. A török pártfogás útján nem torvényesen válasz
toU fejedelem Székcly Môzcs, rövid uralkodása alatt saját пеш-
zetségi-czímerével élt. Kolozsvárott veretett pénzén két egy massai
szemben ágaskodó oroszlán van, melyek elsö lábaikkal kardot
tartanak, mely egy koronân megy àt, a kard hegyc tajan két
fclöl egy csillag és egy félhold. Bocskay fejedelem eleinte nem
zetségi -czimerét használta, s királylyá vàlasztatasa utân — bar
azt nem fogadta el — Magyarország és Erdély egyesült czi
merét. Ez egy 1605-ki pénzén, koronás paizst képez, melynek

. v
 343

négy mezöre osztott földe elsö mezejében van a kettös kereszt,

a màsodikban az egyfejtl sas, felette a nap es hold, harmadik-
bañ a négy folyam, negyedikben a hét kastély, kózépben a
Boeskay czimer. Bethlen Gàbor pecsétein is elöbb csak a nem-
zetségi czimer volt, kesöbb a ncmzetekéi is. Az egész egy ko-
ronàs paizst képez, a nemzetségi czimer közböl, mellette két,
paizst tarto oroszlán, alàbb jobbra a magyar sas, balra a nap
es hold, legalól a hét kastély. Midön Pozsonyban királylyá
választatott, Magyarország czimerét is használni kczdette. Ez a
Bocskay négy mezöre osztott czimerének utánozása volt, azon
módositással, hogy a ketttís kereszt az elsö és harmadik mezo
ben van, alatta a négy folyam, — a màsodikban a sas, a ne
gyedikben a nap és hold, és a hét kastély. Ozvegyéén szintén
harinas paizs, legfelül a Bethlenck — legalól a fejedelemné czí-
merei, közblll a legnagyobb osztályzatban a sas és nap, a má
sodikban a félhold és hét kastély. Péuzein a kis ktfzép-paizson
kivttl, melyben férje nemzetségi-czimere volt, hat mezöre osz-
tott nagy paizs, s azok kettejében az ország czimere, alàbb saját
nemzetségi czímerei. A Rakócziak czimerének tartalma némi
módositással szintén e volt. Zsigmond peesétén saját nemzet-
ségi-czimerén kivttl csak a hét kastély van kimctszvc, I. Rá
kóczi Gyorgyén a nemzetségin kivül a három nemzet czimere,
II. Rákóczi Gyorgyén csak a magyarok és szászoké. A Rhédey,
Barcsay és Kemény János pecsétein s pénzein szintén az eddigi
elosztás volt : csak a kozépen levo nemzetségi-czimcrek és kör-
iratok változtak, a szerint a mikor, melyik fejedelem uralkodott.
Mar nyolczadik századát élte e földön nemzetünk : midön
az ország czimere és peeséte iránt határozottan intézkedett.
Barcsay Ákos fejedelem uralkodása alatt, az 1659. màjns 24-én
Szász-Sebesben tartott országgyülésen, csaknem a harezok za-
jában, az ország torvényhozása egy nevezetes közjogi intézke-
dést tett, melyet azon kor orthographiájaval irva, szó szerént
ide igtatni szükségesnek tartok.
„Láttyuk Kegyelmes Urunk — mondják a 3 ik czikkben
— ebböl is országúl nagy fogyatkozásinkat, hogy bizonyos pe-
csétünk nem lévén, netalám most immáron kárunkon experi"
állynk annak ekkédiglen való szükséges meglételét ; hogy azért
ebböl is Jövendöben is nagyobb incommoditàsunk ne következ
344

hessék : illendönek itéltük a Nagyságod lettzésébol, hogy bizo-

nyos négy pecsétek mettzettessenek az Országnak négy na-
gyobb Rendei szerént, mellyeknek edgyikc, ugymint az Enléllyi
Vármegyéké állyon az Ország Praesidensénél, avagy az Er-
déllyi Itélo Mesternél, a másik melly Székelységé lészen, az
Udvarhelyszéki Feo Kapitánynál, az harmadik melly a Szász
Nátióé, Szebeni Polgár Mesternél, a negyedik pedig, melly az
Erdélyhez incorporáltatott Magyar Ország részéé, állyon azon
részben levo Itélo Mesternél. Ha pedig valamely idöben Itélo
Mester nem találna lenni a Partiutnban : ollyankor állyon a Bi
har Varmegyei Feo Ispánynál, kik is sub fide Christiana legye-
nek kötelesek azoknak Conserválására, úgy, hogy semmi idö
ben, gem senkinek parantsolattyára ki ne adgyàk, hanem tsak
az Országnak rendes és rendkívul való Gyülésébeu ; ollyankor
vagy ömagok vegyék elö, vagy hogy igen hiteles emberektöl
ktllgyék bé, ha ömagok semmi úton bé nem mehetnének ; és ha
kik ezek közül az halál által elragadtatnak, maradékjok men-
töl bamarébb vagy valamely Káptalanban, vagy az Itélo Mester-
nek szorgalmatos gondviselése alatt bé adgyák, Testimoniálist
vevén rolla; egyébaránt azoktól kivánnyuk ele."
„A Petsétek pedig illyenek légyenek : Az Erdéllyi Vár-
megyéknek a petsétre mettzett insigniájok légyen egy fél Sas,
kornyttlvaló írása : SigillumComitatnumTransylva-
n i a e ; a Székelységnek légyen egy fél Hold és nap, környül-
való irása : S i g i 1 1 n m N a t i o u i s S i с u 1 i с а с ; a Szászságé
légyen hét Koltsos Varos, körtil való irása : S i g i 1 1 n m N a-
t i o n i s S ¡i x o ii i с а с, a Magyar Ország Erdéllyhez incorpo
ráltatott részéé légyen négy folyó víz, s a kettös kereszt, kör-
nyül való irása : S i g i 1 1 u m PartiumHungariacTran-
sylvaniae annex arum."
„Ehez azt is hozzá adván, ha valaha valamely idöben (kit
Isten eltávoztaeson) Magyar Ország részei Erdélytol ha tsak
ideig is el talàlnànak szakadni, a mint immár szomorúpéldánkra
egynéhányszor meg is lött : in tali Casu az Erdéllyi háro m nem
zetböl alió Státusok egész Corpust Constituálván, az három pet-
séttel nomine totius llegni petsételbessenek, és azok felett min
denfelé expediálhassanak, szintén úgy, mint a mikor Magyar
Ország részei vélle egy Corpus voltak. Ez petsétek nélktíl,
 345
avagy ezek közzül tsak valamellyik nélklil is, excepto Casu
praemisso, ha valamelly expeditiók nomine Regni kelnenek,
erötelenek es hit nélkttl valók légyenek." ')
A pecsétek megkészUltek, kivéve a niagyarországi részeket
illetöt, mert ez nem tudható okból elmaradt ; ily pecsétti okle-
velet a torténetirás nem ismer. Azonban a bekövetkezett hábo-
rus idökben csakhamar elveszvén, 1661-ben mar, a magyarokén
kivül — a mi megmaradt, — a szebeni polgármester Apafi feje-
delem rendeletébol ismét újakat csináltatott helyettök.2) A pecsé
tek czimerrajza s körirata ma is ngyanazok. Bedeus József em-
litett müvében idézi s az 1692-ki nemzeti egyezmény-levele-
ken — accordàk — levo pecsétnyomatok után rajzban is adja a
magyar vármegyék, székely és szász nemzet pecséteit s azok
koriratát. E kozlésre nézve az olvasót ama konyvecskére, s gr.
Kemény pecsétgyüjteményi mttvére utalom. Azonban közlöm
egy 1666. február 24-én, tehát a pecsétek megújitása után öt
évvel, Kolozsvár megnemesítése iránt a fogarasi or-
szággyülésen költ s mindhárom nemzet pecsétével megerösitett
oklevelröl azok kör- és czímerleiratát. A magyarok pecsétén a
czimer : sas, a körirat : * SIGILVM * COMITATVVM * TRAN-
SILVANIE ; a székelyekén a czimer : a hold balról, a nap
jobbról, a körirat : SIGIL. NATIONIS SICVLICAE LO ERDELI
ORSZAGAE HA * ; a szászokén a czimer : hét kastély, a kör
irat: SIGIL. NATIONIS * SAXONICAE * ROM NEMZETBOL
AL * 3) E pecsétek az irás és metszés teljes hüségével igy lát-
szanak egy az erdélyi három nemzet eilen támasztott kó'vetelé.s
tárgyában április 5-én 1703. kiállított eredeti oklevelen. *) Az
1661-ben készült s 1666, 1692. és 1703. évrol általam idézett pe
csétek, azok czlmerei és köriratai teljesen ngyanazok ; nagy

') Az erdélyi kir. fökormanyszek levéltárában levo : ,Articuli Diae-

tales" sat. czímU torvény-gyiíjtemény IH-ik köt. (1649— 1090) 214—215 II.
') Badens idézett mlivo 33. 1. Qróf Kemény József ily rami!
— az erdélyi múzenmban levo — kézirati mürében : „Az erdélyi torvény-
batóságok és egyeslíletek (szabatosabbau : testttletek) pecaétei," II. küt. I.
tabla, I. pecsét, (a magyar vármegyéké), XIV. tabla I. peceétnyomat (szé-
kelyeké), XX. tabla, II. pue.sétnyomat, (szászoké). ') Kolozsvár virosa le-
véltárában levö eredetíbol. Fase. N. nro 7. 4) Megvan eredetileg az erdélyi
orsz. levéltárban.
 S46
sagra es alakra egyezôk egy massai es 1848-ig az orszagos iro-
mányokat bitelesítci liárom nemzeti pecsétnyomásokkal. A ma
gyar nemzeté a kir. fokorraányszék levéltárában van örizet
alatt: egy szélességre másfél htlvelyk átmérójü, fokosságra
másf'él vonal vastag, tiszta ezlist-lap, fogantyú nélkül, a fen-
nebbivel teljesen egyezö. Mikorról való, meghatározni nem le
het ; mert ba áll az idézett torvényczikk azon tétele, hogy nem
zeti pecsétek azelíitt nem voltak : miért nines az egyidejltleg
készlllt bárom peesét közttl épen a magyarokén magyar körirat ?
s miért van ezen a latin AE egyszerll E-vel irva, a székely es
szàsz nemzetekén ellenben úgy , a mint belyesen kell írni ? A
metszü tudatlanságára nem háritható e biba : a ki kettónél jól
irta le ugyanazon magáuhangzót, a barmadiknál is aligha bi-
bú/.ott ; hihetübb, hogy e peesét korábban — a XV-ik szá-
zadban — készlllt, a mikor még az AE t to'bbnyire E-vel volt
szokás Írni.
Végezzlik be a nemzeti fejedelmek peesétei s pénzei czí-
mer-ismertetését. I. Apafi a czimerek bereudezésében II. Rá-
kóczi Gyíirgy példáját küvette : uemzetségi czimerébez az or-
szágéit kapesolván, a berendezést illetOleg azon klilonbségge),
bogy a paizst nem bosszában. banem barántosan osztotta két
mezüre ; a felsOben volt a nap és hold, némelyiken egy csillag
¡s, az alsóban a sas és a hét kastély egymás mellett ; némely
peesétein és pénzein a korona alatt, két, egymás mellett meg-
görbUlvc fekvtí paizs van, melyek egyikében a nap és a sas, má-
sikában egy csillag és a hold, alattok a bét kastély van, küzblil
a fejedelem nemzetségi-czfmere. Egyetlen pénzén áll — mint
Rákóczi Zeigmondnál — a sason kivlll csak a hét kastély. II.
Apafi a fejedelemségnek csak czlmét viselte egy ideig, czimerét
nem, sem pénzt nem veretett.
Honnét vették fel Székely Mózes és I. Apafi az ország
czlmerébe a csillagot ? Okát nem tudom.
Honnan a székelyek a napot és boldat ? világos adat rá
szintén nines. Fennebb ele volt adva Cserei nézete : de ez csak
a cztmer-felvevés indokát és tényét tárgyazza ; honnan s mi-
ként keletkezésértíl hallgat. Erre Dngonicsnál láttunk némi ujj-
mutatást, a ki a hajdan Moldovában és Havas-alfölden lakott
kúnok czlmerének irja a koronás és ágaskodó oroszlánt, a fo-

S
 347

gyó holdat és egy csillagot. ') Vajjon Báthory Zsigmond, ki с

hajdan kúu- most oláh földet fegyverrel hódította meg, és Szé
kely Mózes — ki tisztán székely vérbol való volt : nem a kún-
vér vegyülékll székelyek évezred elött azon földö'n lakásáról
vették a székely czlmer e részét, a fogyó holdat újulóvá, a csil
lagot nappa alakitva át ? E vélcméuyt támogatni látszik az, hogy
I lava sal tolde czimere mar 1635-ben Bassaraba Maté vajda
alatt csak csillag volt, nem egyszersmind hold is ; más fejedel-
mek alatt szájában gyüríít vagy keresztet tarto holló, s egymás-
sal egy cziprusfa mellett szembenéztí hosszu bürbundába öltö-
zött két férfi. «)
Erdélynek a magyar korona oltalma s az aneztriai haz
uralkodása ala jutása, az erdélyi nemzetek országos és nemzeti
életére s alkotmányos kozállapotaira nézve átalakító befolyás-
sal volt. Az állam-szervezet legkisebb erecskéjéig minden meg-
érezte a hatalom változást ; kivételt a nemzetek és ország czí-
merei sem képeztek. I. Leopold erdélyi pénzeire azonnal a né-
met császari kétfejU sast metszette, egy 1693-ki pénzén a sas
mellett csak a hét kastély van; egy 1695-kin egész Erdély
czimere, hosszában két meztire osztva.
Igy maradt ez akkor is, midan mar ö erdélyi fejedelemmé
lett, söt utódi alatt is, azon kulonbséggel, hogy az ország czí-
merpaizsa egy keresztvonal által két egyeulü nagyságu mezore
osztatott, s a felsóbe a nap, hold és a sas, az alsóba a hét kas
tély tétetett.3) A kormányzó Bánffi György elött 1691 -ben tarto«
erdélyi országgyülés is meghatározta, hogy négy pecsét készlt-
tessék : egy a kormányzó, más a korlátnok, a harmadik és ne
gyedik a két itélo-mester számára ; de czek feliratáról végzés
nem kiilt. Leopold király nemsokára három császari pecsét ké-
szltését rendelte el, melyek kiizül egy nagyobb és egy kisebb áll
jon az udvarnál levo korlátnoknál vagy al-korlátnoknál , a
másik kisebb az országbau benmaradó fennebbi fotisztvi-
selök egyikénél, a melylyel minden kozkiadványok megpe

') Dagonics idézett müve 20—21 lapja között levo IV. eiim. ') Be-
deus Atlasz , VIII. tabláján. Gr. Kemény : Erdélyi rajdák és fejedelmek
peesétei I. köt. ХХХ1ЛГ. táblája, Ill-ik peesétnyomata. Ritter, Stemmatoj-
aphia Armorura Illyricorum stb. Viennae, 1701. 34. I.
J) Bedeus idézett müve 32. 1.
348
ceételtessenek, mégpedig a nagyobbikkal a közjogi dolgok
es kegyelmi tények, a kisebbel a kormàuyszéknek udvar-
hoz tett jelentései, ûgy a niagán- es jogi Ugyekben költ határo-
zatok es itéletek. A kormanyszék eloterjesztése kovetkeztében
1696-ban az itélo-uiesterek részére is ily pecsétek készittettek.
Ezekre a császári korona, s egy tojásdad alakú mellpaizson feje-
delmi sllveg alatt Erdély czimere vésetett ; a paizs keresztül vo-
nással két egyenlö nagyságú mezöre volt osztva, melyek közUl a
t'elso a félig látszú sast, az alsó a oapot es boldat s két sorban a hét
kastélyt mutatta. Kozépben volt egy szivalakú kisded paizs, az
osztrák koronával. E pecsét niaradt meg I. József alatt is. Utána
anyja Eleonora császárné új pecsétet kUldött az erdélyi kormány-
széknek, melyen a kétfejü sas négy fö és több kisebb mezöre
osztott paizet íoglalt magában, az erdélyi czimer azonban azon
egy szivalakú fejedelmi koronával fedett kisded paizsban volt,
mely a kbriratot tartalmazú legszélso karikát szakitja. A nem-
zeti czímerek abbau az elobbivel egyezöleg vannak elhelyezve.
1707-rölmegemlitendö II. Rákóczi Ferencz két peeséte, melyek
egyike I. Rákóczi György fennebb ismertetett elsö, mäsika
ugyanannak az erdélyi nemzetek pecsétczímereit egyesitö má-
sik peeséte mintájára volt készitve. ')
1712 ben ismét üj peeséte lett Erdélynek, egyebekben ha-
sonló a két elöbbi császáréhoz, különbözö abbau, hogy míg ama
zoknál Erdély nem volt emUtve : itt a magyar királyi peeséten
annak czímei közt az erdélyi fejedelemség is említtetik. '-) Mind
a három császár peesétén a sas fejéuél a pénzverés éve is ki van
téve.
A Mária-Therézia királyné által az erdélyi kormàuyszék
nek adott pecsét egy zárt királyi koronával fedett nagy paizs
ban az örökös tartományok czímerét foglalja magában ; a kozép
ben egymás mellett levo két kisebb korouás paizsban Ausztria
és Erdély czímerei. Itt mar Erdély Magyarországtól egészeu el-
választva, Ausztriáboz hajlfttatni látszik. Ez utolsóbau a magyar

') Or6f Kemény J. idézett pecsátgyüjteményi müve I. köt. XXXI- tib-

lája. I. s II. peceétnyomásai.
T) Bedene idézett mttre 34—35.
 349
sas feje raellett a felsü mezßben viszont a nap es bold van, az
alsobau két sorral a bét kaslély — feljiil négy, alól bároni.
Lényeges változás türtént Erdély cztinerében lTOíVben,
midoii Mária Terézia királynü az országot a tiirvénybozási rttki-
kerülésévcl,fejedelmi hatalomszó által nagyfejedelemségre emelé.
E változás abban állott, hogy a nagy czimerpaizs az eddigi nagy
korona bclvett két kisdcd királyi koronával Ion befedve, az cr-
délyi czímer felctt álló fejedelmi sllveg koronával vétetett kó'ríil,
végre a,székclynemzet g r ó fj a" (szabatosabban : ispánja)
czim, a királyi czímek küzé felvétetett. E czímer most volt legelsób
lien — jegyzi meg Hedeus — az 1 765. nov. 2-kán kólt diploma
ban a heráldica szabályai szerint rajzolva és kisziuezvc. A czí-
mert fedö l'ejedelmi siiveg koronával van koríílvéve, ott van a
birodalmi alma ; a czimert egy veres vonal két egyenlü részre
osztja : a felsü rész kék mezejóben van az arany-nap, az ezllst-
sziníl növekedö bold, az alatt a napba nézo, félig kirajzolt fekete
sas ; az alsó fél aranymezejében két sorban bét veresen szinc-
zett vár, mégpedig a felsü sorban négy, az alsóban három.
II. József alkotinányoukivüli uralkodása s az osztrák csá-
szárság megalkotása Erdély cziraerciben változást nem idézett
ele. — Az 1848-diki évi alkotmány-reformok gyakorlati keresztül-
vitelére nem volt ido. Az 1847 — 48-diki magyarországi VII. és
erdélyi I. torvényczikkek Erdélynek az anyaországgal cgyesité-
sét kimondották : de az intézmények és igy az ország realis egye.
sUlése nem tortént meg ; a magyarországi XXI. t. czikknek azon
rendelete, mely Magyarország színévé a magyar nemzeti három
színt tette, s az ország czimerét ösi jogaiba visszaállitotta, életet
íiyert annyiban, bogy azt hadseregnél, zászlókon, hatóságoknál
a pecséteken és czimereken, sût a magán-életbcn is basználíák :
de e tárgyat az unióra való tekintcttcl szabályozó torvény vagy
rendelet nem bozatott ; inaguk a torvények czimlapján és a
vert pénzeken is cgycdül Magyarország ezimcre állott. Helyesen,
ba az egyeslllés teljes beolvasztás volt , nem helyesen, legalább
nem szabatosan, ba az egyesitlés tüiténeti alapon volt végrehaj-
tandú. E határozatlanság kovetkeztében a küzbatóságok és
kereskedelmi világ czímcrtábláin az anyaországi és erdélyi czí.
inerek egyesitése a legtarkábban tllnt fel ; compositio és rajzok
heraldicai és festészeti tekintetben gyakran legküzonségesebbek,
SzáMdok. ¿4
350

tSrténeti szempontból uézve hitelesség nélkiiliek, s a Bàthorvak es

Bethlen Gàbor századáénál mindkét tekintetben bátrább állók
voltak.
1861-ben s legújabban 1867-benis újból sok czimer és pe
csét készült az erdélyi részekben ; a minta a Mária-Terézia ki-
rálynü által adott diplomáról van véve, de anuak rajzi szabatos
saga, s szinezési ezépségei nélkül. A magára, kiilüii alió czimer
¡s rosz másolása a nem rût eredetinek, s az egybealkotâs, a ké;
czimer egyesitési gondolata és kivitele lcgtöbbnyire nagyon si-
lány- Czimerrajzoláshoz torténetbü minta, diplomática i s heral-
dicai ismeret kell. A czimer az orezag közjogi jelvénye. Ezt kon
tárokra bizni nein lebet.
Ennyit az erdélyi országos czimerekról türténelrni és lierai
dicai tekintetben. A ki bövebb i'elvilágositást óhajt, múzeumunk
éremgyüjteményeiben feltalálja; a kik cziiuereket rajzban óhaj
tanak látni, Dugonics idézett müve 50—51-dik lapjai mellékletére
utasítom, hoi azokat egy kisebb egyszerü, és egy nagyobb diszes
rajzban látandják ; a kisebbikben a paizs két részrc van osztva,
felsü részében a sas, az alsoban feljUl a nap és hold, alól a bét
kastély ; a nagyobbikon a paizst bársony-palást forma takaró-
födi, felJul raJta korona, kozepében az aranyalma, s felette egy
szerü kereszt; a paizs mezejc három részrc oszlik, jobbról
a sas, balról a nap és megujuló hold, s kbzepét egy kulön paizs
ban a szászok hét kastélya foglalja el, legfeljül egy, alább két
sorban három-három kastély. Láthatók e czimerrajzok továbbá
a Bedeus József többször idézett müvéhcz mellékelt táblákon
külonféle alakokban, mint szintén ugyanazon iró egy más mü-
vében, *) melynek rajza a Dugonicsféle kisebb szeriut készült,.
gr. Kemény J. idézett pecsétgytijteményi müve I. küt. 5. 8. 9.
10. 13- 14. 15. tábláin számos igen szép rajzban ; végre azon
diplomaban, melynélfogva Mária-Terézia királyno' Erdélynck
nagyfejedelemségi czimet adott s a melynek szovegében az or
szágos nemzeti czimerek szinezett rajzban láthatók.

*) ffistorisch-Geneologisch I. Geographisches Atlas sat. Hermannstadt,

1844. Achte Karte, Magyarország ев Erdély 1800. évbeli állapotja szerint
készült füldabrosza mellett.
 351
E czimer tartnlma im ez : egy négyszegtl paizs félhllvelyk-
uyi széles aranyozott szalaggal be van szegve ; a paizs felsö ré-
sze kozepén gazdagon aranyozott, négy részre osztott kerek
paizsban Magyar- és Csebország czimere, mégpedig a jobbfelôli
elsö és avval szeniben levö elso mezöben a négy folyain és ket
tös kcreszt, a balfelöli és avval szeniben levö mezöben az ágas-
kodó koronás oroszlán ; a paizst mindkét felöl aranyozott di
szitvéuyek veszik kortíl, — s kárpit formara dus arauybojtok
csllugnek ala. A négysziigU nagy paizs mezeje világos égsziu.
kék ; e mezöben az igazság és jntalmazás istennöi egyik kczök
ben ar any fodrozatú paizst tartuak, másikban pallost és a boség
jelvényeit ; a paizs mezeje egy veres szalaggal két részre van
osztva, a felsö rész szine sütét-kék, közbül van a magyarok czi-
mere : a nap fêlé fordult fekete sas (vagy Etele karul-ja), jobbról
fenu az aranyszinre festctt nap , balról a székelyek czimere, a
fogyó hold (ez a metszö tévedése; az eddigi ezimerek és türté-
neti adatok szerint a székelyek czimere a megújnló hold), ezUst-
szinre festve ; az aranyszinre festett alsó részben áll két sorban
a két bástya, feljlll négy, alól három. A paizs felett vékony
aranysíijtással átszeldelt fejedelmi veres-bársonysliveg, ovezve
aranykoronától , melyet részint aranysngarak, részint boglár-
alaku virágok diszitnek ; a sllveg alsó részét kön'iskörül boglá-
ros szegély takarja, felsö részét több helyen bogláros aranysza-
lag öleli át, tetején aranyalma s rajta aranykereszt. *)
E türténelmi rajzuak gyakorlati hasznát veuui a festök,
pecsétmetszük, publicisták és türvényhozók dolga ; ez az ö mnn-
kakörükbe vág. Annyit azonban mint óhajlást kifejezni szüksé-
gesnek látok, hogy midön Magyarország és Erdély intézményei
egygyéolvasztatván, az unió gyakorlatban is létesül, s a két
ország egy politikai államtestté alaknl át : a ezimerek egyesí.ését,
s a ko'zpecsétek és országszínek jövö alkalmazását torvénynyel
keilend meghatározni, s a torvéuykiadásokuál a czimlapon azt
tényleg haszuálatba venni, a mit a hatóságok, iestök és met-
szök azután mintáíil vehesseuek,hogy a czímerekben való türtéuet-
és közjogclleues, olykor sphragisticai és heraldikai tekintetben

*) Az oredeti dipluina láthatii яг erd. kir. fokormáiiyszék levéltáraban

a Cista Diplomatioft ozímil napvbocslí g-viijtoményben, В —27 jegy alatt.
24*
362

botrányosságig menö tarkaság kikertiltessék. Ha az unió orga-

nicai és reális egységet fejezend ki : akkor a Bethlen Gábor
fennebb idézett gyönyöru beosztású és rajzú pecséte czélszerllen
lenne használható ; ba autonómicas egyeslilést : akkor egy nagy
paizsba Magyarország, Erdély és a társorszagok czimerei pedig
kUlonálló kisebb czímerpaizsokban lennének egyesítendok.
Azonban ez a politikusok és a jovö dolga.
JAKAB ELEK.
 A tarnokvölgyi ütközet, és a Iain scythak
temelkezési módja.
Hazai régibb torténetiróink : Béla névt. jegyzóje (1. f.).
Kézai (II. f. 3 §. 4. §.), Turóczy (C. XI. XII.), Boufin (Dec. I. L.
III.) és Oláh Miklós (Attila С. I. II.) emlékcznek egy nagyszcru
veres csatáról, mely Kr. u. 381-ben a húnok és rómaiak kozt
Pannonia birtokáért elébb Százhalom alatt, Potentiana mellett
Tárnokvolgyénél, késobb megújulva Ausztriában Tulnnál, Zeisel-
maur síkján vivatott; a harczoló seregekböl több százczeren hul-
lottak el : de elestck К eve, Béla, Kadocsa biinfóvczérck is, kik-
nek bolttestei Kevehazan temettettek el, scytha szokássze-
r i ii t, ilKí tisztességgel, s a római országátnál emclt slrjaik felett
magas halmokat hánytak, s köszobrokat álUtottak, — de e nagy
veszteség mellett is a diadal a húnoké lett, s vitézségok jutal-
máúl a szép Pannoniát uyerték.
E veres harczok valódiságát külföldi irók megtagadják,
bazai iróink egy része is kétségbe von ja, föleg azért : inert e csa-
tákról nem emlékeznek sem görög, sem latin régi irók, kik pe-
dig azon korbeli csekély érdekll dolgokat is szorgalonimal felje-
gyeztek ; azonkivül sok van az eloadásban olyan, mely az e
korbeli torténelmi adatokkal ellenkezik.
Mind a mellett e csatàk lcirását, valamint legapróbb rész-
leleiben torténelmi valónak : úgy a fotényekre nézve a mon-
dák korébe útasitandónak tartani nem lehet ; inert ba nines
is egykorú se hazai, se kUlfó'ldi iró, ki e barezok valódiságát
egyes részleteiben is teljesen igazolná, de van nemzeti hagyo-
mánynnk, melyet bazai régibb iróink, mint Kézai és Turóczy
„régi krónikák" — „régi magyar tórténelem" után feljegyezve
354
hagytak az utókorra. Ezcn irók szerint a táruokvólgyi, vagy po-
tentiánai ütközct küvetkczóképen toïtént.
A dunántúli fbldrész. vagy miként akkor hivták Pannonia,
azou idöbcn egy a hadfolytatásban tanúlt szombathelyi születésli
longobard, Macrin ncvii romai kormányzó igazgatása alatt állott,
ki is meghallván, hogy a Tisza körttl cgy ismcretlcn, de igen
nagyszámú nép táboroz, s mar az ö tartományát is háborgatja :
saját seregével rájok támadui félt, hanem kövctci általa római-
aktól kért segítséget. Ezek veronai Ditriket, a római földön lakó
ncmelek parancsnokát, alemán ncmzetbclit, klildék scgitecgül,
ki olasz, nénict és más nyugoti vegyea nemzctbeli seregével Pan-
noniába bejölt, s Hzázhalumnál táborba szállva, innét Potcntiana
városhoz, hol Macrin seregével cgybegynlvc volt, jutott, s hadi
tanácsot tarta Maciinnal, hogy a húnokat a Dunán átkelve saját
szállásaikon és sátraikban, vagy más alkalmas helyen s mily
harezi modorbau kcllcne mcgtámadni. V A húuoktóli félelem úgy
látszik ajó tanácsot késleltette, s mig Ditrik és Macrin hossza-
sabban tanakodának, a húnok mcgtudva a türténteket, a Duna
hoz küzelcdtek ; — de Ditrik és Macrin azon hitben, bogy a hú
nok hajók hiánya miatt a Duna széles íolyamán át nein jóhctnek,
nyugodtan töltöttck éjjcleikct. xVzonban a húnok egy esendes éjt-
szakán, tömlökön, Sieambrián alól a Dunán átkelve, Kelcmíold tá-
jékán (ez a Hzcnt-Gcllérthegy alatti tér), a szabadban táborozó
ellenségre, egész vélctlcuíil, sebes rohamban ráütottek. Iszonyn
lárma s mészáilás kcletkezelt. Dctrc hadai a legnagyobb zavar-
ban, nem tcgyvcifogásról, csak menekttlésrol gondolkozhaltak.
Kaszabolta oket a kún, elannyira, hogy kevés menthette meg
tutással is életét a küntáborozók kózül.
Hajnalban a húuok uyugatról a Dunáig nyuló Tárnok-
völgybe szállottak, bol oket Detre és Macrin ósszeszedctt sere-
geikkel nagy erövel megtámadák.
Az elkescrcdett kUzdclmet iszonyú vérontás követte. Naple-
mente felé az éjjeli álmatlanság és folytonos harez által kimerttlt
húnok, egyik vezérok Kevének eleste után, csatavesztve megfu-
tamodtak, s aDunát átuszva, tanyáikra visszasiettek ; a nélkttl,
hogy a számban és eröben szintén nagyon meggyengtílt ellenség
által Uldöztettek volna.
A régi magyar tórténelem az elhúnytak számát a húnok

-
 355
röözeiöl 125 ezerre, az elleuség részérol, azokoukivül, kik az éjjeli
megrohauáskor sátraikban ölettek meg, 220 ezerre teszi
Hogy mily draga gyözelem volt ez az ellenségnek, —
mutatja az, hogy vezéreik inásnap életok megmentése végett a
seregruaradványokkal az ez idöben Pauuoniához taríozó Tuln,
most osztrák varos felé elvonúltak. Mit látva a húuok, elhullott
véreik holttesteit, fokéut szeretett vezérük Kevéét osszeszedvén,
az ottani római országiit mellett, scytha szokás szerint, illö tisz
tességgel eltemették, a sirok helyén — miut mondók — köszob
rokat állítottak, magas halmokut hánytak, s a vidéket emlékttl
Kevebázának nevezték el.
Ekkor a húuok hadaikut rendbeszedve, a dunántúli részeket
megrobauták, elfoglalták, s családjaikat ide áthozván, minthogy
a róiuaiakkal két izben vivott csatában, ezek hadviseleti modo-
rával megismerkedtek : a tárnokvo'lgyi veszteség visszatorlásáúl
a foly vást Tuluuál táborozó rómaiak elleu sicttek ; a mit ezek észre
véve, a Bécstól délnyugotra fekvö Zeiselnnuir melletti mezósé-
gig eléjok jöttek, — s Uta búnokkal összecsaptak. Elkeseredve
folyt a harcz, soká kétes ercdménynyel ; a húnok készebbek
mind cgy lábig elveszni.mint visszaveretni, scytha szokás szerint
remito kiabálás és doblárma kbzt, nyilaik sürü záporával az el-
lenség sorait zavarba hozták, s tömegesen öldöstek ; a kora reg-
geltöl esti kilenez oráig teljes elkesered.és es hosi lelkesedésben
tolyt véreugzo harczban végre az cllenség megtöretve, futásnak
induit, folyvást oletvén az öket üldözö böszült húuok által.
Macrin e harczban elesett, Detrének pedig vasnyíl reptllt
homlokába, s a húnokuak e gyözelme még az unokáknak is sok
ideig hösi dalok s népregék tárgyáúl szolgált.
De e gyözelem a húuok részérol ismét két vezér, Béla és
Kadocsa, s 40 ezer vitéz életébe került. A vezérek a Keve szobra
mellé temettcttek, bova késóbb . a húnokhoz állott szász Detre
és Etele is 454-ben eltemettetének. A rómaiak veszteségének
száma nines tudva : de hogy az itt igen jelentékeny volt, tanúsitja
az, hogy a római hadsereg a húnok eilen csatára kelni tobbé
nem merészclt ; — s miutáu a húnok bátuk megett ellenséget
ncm hagytak, az ostrogóthok nemzete járom ala hajlott, Her-
manarich régi védenezei egymásután hozzájok állottak, s Atha-
narich megmaradt hü törzseivel római földre költözött : a nagy
356
hún-sereg veres kuzdclnieinek jutalma — Pannouia békés bir-
toka Ion.

Az utkózet ezcn elóreboceátott leirása titán : vizsgáljuk

most mar a helyszinét, s kttlónosen az ott tórtcnt ásatásokat,
niclycknck eredményc csakugyan igazolja, hogy a Tárnokvól
gycn valaha nagy harcznak kcllett vivatui.
Ott van Fejénucgycbcn Érden alúl a niai Batta faluuál fe
kiidt Százhaloni (Béla király névtelen jegyz. 46 fcj. „centum
colles," tehát nem Szászhalom), — ott van szinte Batta tajan
Potcntiana varos, melynck fekvését az 1290 körül élt Kézain ki-
vül, mar Turóczy (XI. f.) Bonfin (D. I. 1.3) es Oláh (C. I. §. 2.)
Mátyás király idejébeu, a Duna partján „Thetem és Zazalom"
kozé belyezik.
Л mai Tétény, a Kr. u. III. századból fenmaradt Itincra-
riiim Antonini szerint Campana, egy 1373-dik oklcvélbcn Tetum,
Turóczy, Bonfin es Oláhnál Thetem, Heltainál Teten, Thêta, a
XIV. század vègén Tbatum, egy 1500 körüli német földiratban
Tättn es Teilen alakban fordúl elö, minélfogva méltán kérdez-
betni : ha vajjon a hazai iróknál elöjövö Tetum, Thetem, n clyck-
böl alakulni látszanak a késobbiek, nem a magyar tetüm, te
tem-e ? mely nevet e helynek az itt ¡Százhalom ala eltemetett holtte-
temekröl a kúnok vagy magyarok adtak. iBalla de autiq. roman.
Hazai okm. tàr. II. 125. Gyori tort. fUz. II. 123 1.)
Baila Antal most idézett niunkájában (42 1 ) valamint
Rosty Zsigmoud (Társalkodó 1847, 60. sz.) szerint egy 1766-ban
a régi Százhalom, ma Batta, es Erd közt lefolyt határperben
1743-ban kihallgatott 60 —80 éves több rendbeli tanùk egy ot-
tani igen nagy foldsânez romjait potential sánczolás-
nak hallottâk ueveztetni, s még akkor is erös örhely nyomai va-
lának itt láthatók, melyet keletröl a Duna magas partja, észak-
ról s délrol két igen mély völgy, nyugotrùl emberi kéz által
ásott sánezárok vett körül ; közel hozzá a Tárnokvolgy, s a domb
magaslatán a számtalan halmok fekltdtek. S(it hogy Potentia
mar Sever római császár idejébeu Kr. e. 193 ban fcnállott, iga-
zolja ezt két einlékko, melynek egyike Buda körül taláUatott, ily
felirattal : ,Sep ti iuius Potentia n a t. " ; a másik Schönwiss-

^
 357
пег és Pázmáudy szerint a iuúlt századbau Reklin Mihály ado-
nyi postamesternél volt látható, melynek feliratában emlittelik
többek közt : „О 1 i m Potentia Herculis deducta ite-
rum col. Neopo t cntia.' (Katanchich Istri georaf. 448.
1. IV.)
Fennmaradt továbbá üicaiubria, a mai O-Biula ; Kelenlold
falu neve Riidán alùl ; Tárnokvülgy, Fejérmcgycben, Érdtól észak-
nyugotra Tárnok faluval ; azon római rakott-országútnak, mely
mellett Kcvc sírjához a kóbálvány fülállíttatott, maradványai
Érd és Batta hataraba u a Dunával cgy in'myban most is láthatók :
feunállott с kóbálvány még Kézai idejébcn is, ki ezt irja (C. II.)
„Statua est erecta lapídea" = kóbálvány v a n fellállitva ; —
Keveháza, nía Kajászó Sz.- Peter, mint falu, a százhalmi sirokhoz
cgy mérlftfldre fckszik.
Most is áll Tuln varos Alsó-Ausztriában, a Duna partján,
Bécsen follil 4 mértfbldre; valamint áll Zeiselmaur, a régi ró
mai Cctii mums, Also Ausztriában, St-Pöltenhez nein messze, a
Dunától cgy negyedórányira. Söt а 9У1 ben meghalt Piligrin
passaui pllspök korát érdcklo oklevclben mondatik : „Zeiselma
ncr várostól nyugotra, a hét balomtól fclfclé, déliirányban Chuni
Hohcstorf, s igy cgész a Comagen hegy tetejéig, (a Comagen
hegy más nevé Hunes- vagy Chunisbcrg : ma Kahlcnberg, Bécs
mellett, a Dunaparton) mely hegylánczolat cgy részc ma is Kaun-
berg ncven bivatik. (Horvátb J. Ilasznos nuil. 1828, 2—6 sz.)
Hiibner geogr. Lex. 1. 1699).
Ezeken kivlil az újabbkori ásatások is fényesen igazolják
a tärnokvölgyi csata tb'rténcliiii hitelcsségét.
Mar Pray emliti Cornidcsliez irt cgyik levelcbcn, hogy ö
Kajáezó-Szt-Péter körül a hunvezérck kocmlékét egykor nyo-
mozta is, de hogy mi eiedménynyel, tudni nem lebet. (Jerney, Fi-
gyelm. 1839, 153. 1.)
Bognár József Csepel leirásában szintén enilékezik arról,
hogy с „sírhalraok kbzul nénielyiket Horváth István felnyitta-
tott, de benne csontokon s nehány vasdarabon kivül egycbet
nem talált." (Tud. tár XIV. köt. 1843 III. 1.)
Érdy (magy. akad. ért. 1847, 285 1.) az e csaták szinhelyén,
Kajászó-Szt.-Péter és Keveháza vidékén 1847. május 3-kán a
hely sziuén tett vizsgalata eredményét igy adja elö : „Kubinyi
 358
Agoston múztumi igazgató es Varsányi János méruok társaságá-
ban elindúlván, a mint az érdi mély útból kiértiink, elöttünk àl
lottak a Tárnokvülgy rctjei, inelyeken római út vumil keresztül.
Ez azon küziít (strata communis4), mely mellett a ki'mok bajtár-
saik holttetemeit tcniették el scytha szokás szerint. Felmentünk
az úthoz legkózelebb eso egészen ép balomra, s hosszú láncza
terült el elöttünk a csodálatra ragadó kúuhalmoknak, melyek
most széltiben toroktáborbelyeknek vagy török örhalmokuak
tartatnak,annyira elborità öket a feledés homálya. A kimok e nagy
temetotéren köoszlopot is emeltek, örök emlékül ; ez elenyészett,
vagy a fold boritá el a ker. vallas terjesztésekor, es azt Szent-
Péteren hiába kcrestök, niert a kiinok magát e temetö-belyet es
kornyékét nevezték el Keaza; helyesebben Keveliàza neveu, (Ké-
zai : partesquc illias lenitorii, — a dubniczi krónika szerint —
„locumque illum et partes illas Kevehàza vocavmint.)
Ezután a batàrvonalon indúltunk el Potcutiana fêlé. Más
meg más halruok tiintek fei elöttünk, jobbról a battai, balról az
érdi szöllökbcn ; e halmokon tul magas hegyfalak kozé zárt
völgybe, inneu az oly sokat szenvedett Potentiaua helyére ér-
tünk. E varos nagy tért foglalt el, mely most szöllökkel van el-
borítva, egyik oldalát a Duna mcredek partja képezi, más felöl
magas foldsánczokkal van bekeritvc, melyekröl megismerhetö,
bogy az egész térkofallal volt egykor korülvéve,s igy római erö-
sítelt hely volt ; római escrépedéuy toredékekre akadtunk miude
nütt ; a batàrvonalon több római ko van felállitva ; ezek közt
egy van még, melyeu T. M. P. (titulum memoriae posuit) betiik
olvashatók.
Rosty Zsigmoud Pannonia térképéu Potentiáuát szintén ide
belyezi, mert ucmzetsége iromànyai Potentia sánczokat emleget-
nek. (Társalkodó. Pest, 1847. 4. júl. 29. 60 sz.)
Innen gyalog-osvényen mentünk a Duna meredek partja
fölött Hatta hclységbc ala, melynek régi nevé Hzázbalom. Bejár-
tuk az egész falut, római köveket keresve ; törött sirköre többre,
de Milován Pal udvarábau uevezetcá feliratúra akadtunk, — —
legott megvettük, ésa magyar nemzeti múzeumba vitettük.
Batta belység végén ismét kocsira Ultünk, és a tárnokvol-
gyi római hidon keresztül azon örhelynek romjait vizsgáltuk,
hol e nevezetes ko kiásatott; ez örbelynek Schöuwissuer Matrica
 359
nevet tulajdouit ей azt a battai ráczok jelenleg Kliszák név alatt
ismerik. Ezen a Dnnához közelfekvö örhelynek terúletét, a bal
mok niellett clvonuló római t'it metszi keresztül, és mivcl Detre
scgédhadai Százhalom ala gyiilckeztek, — azok itt táboroz-
battak.
Varsányi János majas 25-kén végczte el а helyrajzot, n r.
lyen mind oklalvást, mind feliilröl, 122 halom látbató, külo'nfélc
nagyságban; a nagyobbak két három ölnyi, a lcguagyubbak pe.
dig 5 ölnyi magasságúak. Földszinti átmérójük magasságuk
szerint változó, s az általában 10 ólrc, de a legnagyobbaké majd
30 ölre terjed. Hajdan sokkal több halom lebelclt. azolt elvonuló
római íitig, s bihetöleg azon tul is, elszórva, de szántás által mar
sok elenyészett.
Május 20-kán lckeltcttük meg az elsíi, 30-dik számnial je-
lölt 1 ölnyi és 2 lábnyi magasságu halmot, melynek tetején a
hányt fold rétegei közt három egymás ala belyezell kö tiint elö •
ezeket jelkövcknck ncvezüik el ; alattok négy és fél lábnyi liosszu
és három lábnyi szélcs 1 a p o s к ö volt keletröl nyugotra é 1 é г e
á Hit va, melynek mindkét óblala mellctt cgés-fek ve tek
valának, ezekben megégctetttetemck. szcndarabok
h a m i'i, réztoredékek és egy-ágú vasnyilcsúcs, ese-
re pe к pedig az egész halomban elszórva fordúltak elö.
Alig fogtunk a 40-dik számú szintc 1 ölnyi 2 lábnyi ma-
gasságú halom ásatásához, legott megjelent az egymás ala hc-
lyezett három j e 1 к ö ; czek alatt nem f'öldszint, hanem emelteb
ben kitapasztott sarga agyagrétcg, fölöttc pedig
égés-fckvctck tíintek elö, mclyekben mcgégetett
t с t e m e к, s z é n, h a m ú, v a s n y i 1 с s ú с s, karika s más tore
dékek rézbol és vasból, de escrepek mindenlttt elszórva jöt-
tek elö.
A 29-dik szintoly magasságú halomban a három j e 1 к ö
alatti irányban megmeszelt kettös sá r g a-a gyag re
te g г с akadtunk, az с fölötti é g é s-f е к v с t с к közepe nagy
laposkövel volt leborítva ; itt megégetett téteme k, ke-
v é s s z é n, igen sok hamú és cseréptoredékek elszór.
va mindenütt fordúltak elö ; oldalvást e 1 p o r h a d t fa m a r a d.
ványokat is találtunk ; egyébiránt nagy on el volt
égetvc minden.
 360

A 73-dik, két ölnyi magasságu haloui tetejérol шаг azelött

8ok fold bordatott el, és ezzel az elsö jelkö is eltüut, a megmaradt
két j el kö körül két kisebb, és alábbegynagy kövekkel
kirakott égés-fekvetre akadtuuk. Földszint, a halom kö-
zepén, nagy gödör volt, nem ásva, hanem hordott földböl к ö-
rültöltve s kövekkel kirakva; ezek s a fdldhányadék
között pedig famaradványok jöttek elö. A nagyszámú к ö-
vek között, mindenült megégetett tetemek, tömerdek ha
rn ü, s z é n ésceerép fordúlt elö; a ham uval szekeret
lehetettvolna teli lapátolni, válogatott szén.
darabokkalaz ottani kovácstübb kosarakatra-
kott meg, és sok széndarab elolvadt rézzel volt be-
borítva : a mibol az következik, bogy e haloiuba legalább is 50—
6ühalottvoltclégetve, ami kétségkivül rcudkivüli esetre
mutat. A hamú és szén között réz, vas, egy darab Uveg, és csont-
szerek toredékei fordúltak elö. A tömerdek elszórt cserépda-
r ab о к bol egyedííl két csészét és két edényt birtunk osszeál-
litani, annyira össze volt rombolva minden."
Ennyi türténelmi emlék után azért a Potentianál vívott
nagy csatát egészeu a hún-monda körcbe útasitani nem lebet, —
mert mint Toldy (magy. nemz. irod. tört. I. 1861, 33 1.) belye-
sen megjegyzi „a hún-monda, a koltemények óvatos elválasztása
után, melyekkel a nép felszokta mondait diszesíteni, s az idö-
számlalás hibái megigazitàsa után, mik idövcl szíikségkép belé-
lopództak, a torténetirássaligen jól megegyeztethetö, söt ezt he-
lyenként ki is egészíto, mint pl. a tárnokvolgyi Utközet elbeszélé-
sénél, melyröl bar egy nyugoti torténetiró seui emlékezik : való-
ságos megtorténtérol a százhalmi ásatások kétségtelen tanúságot
tesznek."
Az, hogy a feutebbi megásott érdi halmok mindegyike égés-
fekveteket, hamut, megégett tetemeket, réz, vas, csont, csevépto-
redékeket tartalmaz : azon kétségre vezethetne,hogy ezek aligha
húnhalmok, mert a himok halottjaikat ueinégették meg, inkább
lebát rómaiak maradványai, kiknél a holttesteknek, elébb ugyan
Kr. e. majd 500 ig, íoldbe temetése, késobb azonban a hulláknak
megégetése általános szokás volt, mely valószintileg az etruskok-
tól és görögöktöl jött át ; (Preller rom. mythol. 480 1.) ámbar
egész Sulla idejéig egyes családoknál a foldbe temetkezés fentar
 361

tatott. Sulla azonbau Кг. e. 78-ban íueghalváu: inivcl attól félt,

hogy sokszoros kegyetlenségeiért holtteste meg fog boszúból
gyaláztatui, végrendeletében holttestét megégetni parancsolta ; s
6' utána a megégetés kozo'nségesebbé lett, úgy, hogy csak a ke-
resztyén császárok alatt irtatott ki.(Belák rom. régiségtan 153 1.)
De nemcsak a keveházi, hanem a Pados által 1857-beu
felásott с s u г g ó i hùnhalmok is h a m ú t, csercpeket,
égett csontokat, szenet sat. tartalmaznak (Új m. miiz.
1857. 160 1.), s e szerint vagy ezek se húahalmok, vagy ba
azok : azt mutatják, bogy a régi h uno к nal a halottak
megégetése szokásban volt.
E kérdés megérdemli, hogy az erre vonatkozólag fentma-
radt torténelmi adatokat részletesen vizsgáljuk.
Siciliai Diodor (III Cap. 54. 55.) irja, hogy az amazonok
királynéja Myrina, a gorgonokkal folytatott veres csata atan, el-
esett harczosainak holttesteit hârom rakásba hordatván, meg-
égettette, s hamvaikfolé három halmot hányatván, ezek még
most is (Kr. е. 6 évvel) amazon-halmoknak neveztetnek.
Herodot(IV. к. 71. 73. Télffynél 30—1 1.) igy irja lea
régi scytha temetkezési modort : „a királyok sírhelyei Gorrhus
ban vannak, itt, miután meghalt királyuk, nagy négyszogü ár-
kot ásnak. Ezutân a hullát, mely kivUlröl viaszszal bevouatott,
bellllrol pedig klilonféle illatos nóvényekkel megtöltetett , sze-
kereu a szomszéd nemzetséghez viszik ; ez a gyász jelvényeit
(ful, haj, karok, homlok, orr és balkéz megsértése) teljesitvén,
tovább, mas nemzetséghez szállítja, s miután a hulla va 1 az ösz -
szes nemzetségeket bejárták : a legszélsóbb határon lakó gorr-
husoknal a sirhelynél megállapodnak ; itt a hullát a s i r b a
levélágyra leteszik, s miudkét oldalról a földbe kópjákat
állitván fel, ezekre deszkákat raknak, s rea vesszObtíl font tetôt
esiuálnak. A sirnak többi tàgas részébe pedig egy ágyast, po-
háruokot, szakácsot, lovászt, inast, hirnököt megfojtván, ezenki-
vül 1 o v а к a t, zsenge terményekct és arany-csészéket
temetnek el csak ; ezllstb't vagy más érczet uem használnak. Ezt
bevégezvén, minduyájau n a g y do m bot háuynak, vetélkedve
egymással, s azon iparkodva, hogy minél uagyobbra emeljék.
Egy év múlva a szolgák közül ötvenet, a legllgyesebbet,
s ötven legszebb lovat megfojtván, a szolgák huilait, a lovakra

V
 362

kifeszítve felültetik, s e lovakat a sir körlil t'elállitváu, eltú-

voznak.
Más scythákat pedig, miutáu meghaltak, a legközelebbi
rokonok szekérrc teszik, s barátjaiknál korülliordozzák , hol
megvendégeltetnek, s a holtnak is miudenböl tálaluak.
Ну rnódon ncgyveu uapig hordozzák körlil a koz-seythákat, a/,-
után e 1 1 e m e t i k."
Hogy a régi scytbák halottjaikat uem égették meg, onnét
is valószinü, mivel ök, valaraiut a persák, a uapot mint legfel-
ségesebb tüzet iraádták, s midön Herodot szeriut (III. 10 1.)
Cambyzes azt paraucsolta a persáknak, hogy egyiptomi kiräly
Amasisnak általa felásott , megkorbácsolt , s másféle módon
is meggyalázott tetemeit égessék el : Herodot e paraucsolatot
megrója, mert a persák a tüzet Istennek, s igy illetlemiek tart-
ják, hogy emberi hulla isten által emésztessék fel.
Plutarch is irja (I. 328 1. Télffynél !)0. 1.) hogy a scytbák
e 1 1 e m e t i к halottjaikat.
Az 1830-dik évi oct. 4-éna régitauri félsziget — ma Krim
tartomány — Kertsch nevü tengerparti városától, raely hajdan
Panticapeum név alatt a bospori királyok székhelyéül szolgált,
egy mértfoldnyire, katona-inunkúsok matrózlak épltése alkalmá
val földet ásván, midön egy domb legfclsö részét fedö köveket
fölfeszegettek, egy nagy kövekböl íisszeálHtott régi épUletre, s
ennek belsejében régi sírra akadtak.
Találtak ebben sok a r a n y, e z U s t é s b r o n z-e d é n y e-
k e t, és más szép készltletu drágaságokat ; jelesen bronzból
nagy csatokat, négy nagy к e 1 y h e t, pánczél, s kUlonféle fegy-
ver, dárda, nyíl, kard, tör stb. darabjait; két szarv-alakú
ezUstdarabot — ivó-tlllok — egyikét kos-czimerrel ; 4 ezUst-
e d é n y t, egy arany-k e 1 y h e t, scythák alakjaival ; két кого
uát, czifrázattal ; egy tumor nyaklánczot, két végén scytha lo-
vagokkal ékítve, s zománczozva ; egy másik nyaklánczot orosz-
lánnal ékitve ; egy paizs-alaku darabot, tömör aranyból, mintegy
másfél font súlylyal, s szép késztlletü ékitményekkel ; két kar-
pereczet sphyuxszel diszitve, másik kettöt szarvasokat leölö grif-
fekkel; tegzet, oroszlánt s szarvasokat leölö griftekkel. a tegzeu
görög betükkel e szó : „pornacho" vala olvasható ; két nagy mell-
éket Minerva-alakkal ; egy nagy gyfirttt kitlonféle alakokkal.

N ^
L
 363

sat. és más aprobbeszközöket. (Nouveau Journ. Asiat. T. VII.

Paris, 1831. p. 149—50).
Eddig a rövid jelentés, s valóbau sajuàlni lehet, hogy e
becses régészeti tárgyak azota részletcsen tudományos vizsgá-
lat ala nem vétettek, mivel úgy látszik, bogy ez kúnsirdomb volt,
mert mind a fülfedezés helye, miud a tárgyak a krtuok lakkelyére
s szokásaira mutatnak. Itt sein hiäuyoznak a kelybek es nyil ;
s a draga ékszerek, a két korona, két par karperecz, két mell-
ék, sat. elokelö' s Iegalább két kúnnak ide lett temetésére mu
tatnak ; égés-fekvetekról, bamúról, s szénró'l azonban említés
nem tétetik.
Herodian egykorú görög iró Macriuus római császárnak
Kr. u. 217-ben a partusokkal vívott csatája leirásában említi,
(L. IV. С 14.) hogy a partusok halottjaik üsszeszedése s m e g-
égetése atan készek valának a barczot megujitani, stb.
Amian Marcel lin szerint (LXIX С. 1. 2.) Amida os-
tromakor, Kr. u. 359-ben, a chionita néven említve levo kúnok
királya, Grumbatnak fia, a persák által megoletvén, éjjel a holt-
testek rakásából, vérpatak kózül a királyfi bulláját a kúnok fel-
keresték, s enuek fényes temetési szei tartásai kíizt uyiltan mon-
datik, hogy „a holttest megégetése után csontjai ezllst-edénybe
tétetve, atyja által nemzetébez küldettek eltemetés végett.
К é zai szerint (C. 2.) a húnok a tárnokvólgyi és cesunma-
uri Utküzetekben elesett vezéreik s bajtársaik tetemeit scytha
szokás szerint Unnepélyesen eltemették.
А с h a 1 o n s i hires csatatéren, újabb korban tett ásatá-
soknál ködarabok, csészék, kancsók, fegyverek,
emberi s állati csontoks égé s-f e к v e t e к is találtattak,
(Vas. Ujs. 1864. 367 I. Balog F.)
Jornandes (49 f.) Etele temetésérol azt irja, hogy bá-
rom, t. i. arany, ezüst és rézkoporsóba tévén tetemeit, éjjel tit-
kon a földbe eltemették, és sírbalma felett toroztak.
A kazarok temetési szertartása következö volt: ó'ssze-
gy tilt az egész rokonság : férfiak, nök, megvagdalták és szaggat-
ták testöket s arczaikat, nagy tort tartottak, melybez sok bir-
ka és ló vágatott le. Lakoma végeztével a sir felett nagy к Ö-
h a 1 о m emeltetett, ugyanis a raegholt a bány ln|sczost mególt há-
borúban, sírdombja annyi kövel ékesíttetett fel. Ebbol lát
364

hato, bogy kozép és keleti Azsiában, a Caspi- és Feketeteugei -

toi északra, s le a duua-melléki vidékekeu mi czélra emeltettek a
köbalmok. Az ösöknek sírjait a fiatalság tinnepi öltönyben szokta
nieglátogatni, s a mel y legény nek oft egy leány megtetszik, apjá
hoz kllld, 8 leány a kezét kéri, s esak igen ritka esetekbeu кар
a kéro tagadó-választ. (Fejér, Kazarok 40 1. Manantin CGCL.
m. 4. r. Obson des peuples dp Cauc."40. Neumann p. 87 —90.)
К up ff с r pétervári akadémiai tag 1829-ban az Elborus
hegyén tett utazásában enilíti, mikéut a Malka és Kicb Malka
(petite— kis) volgyében találni látbatólag összebordotott kü
halmokat, melyek — mint a cserkeszek mondják — sírbal-
mok ; ugyanez a Kassaout mély volgyében levo sikiól emlé-
kezik, incly fedve volt basonló köbalmokkal; másutt is sok
ily régi sírhalmokra lebet találni, melyekct a lakosok freng-
hiknek azaz európaiaknak tulajdonítanak. (Nouv. Jour. Asiat.
T. VIL p. 36-48.)
Bene uevíi jász-pusztán, a Üuna-Tisza között, 1834-ben,
bomokbuczkák közt találtatott egy magyar vitéznek s lovának
csoutváza, tübbrendbeli ékszer, szerszám-ékítmény, uyíl-
begy, kard, kengyel , vas-zabla darabjaival; itt egy Bene
nevíí, sK. u. 915—23 év közt elt bös, egész vitézi diszitményei-
ben, bibetoen a koponyáján kapott uagy vágás küvetkeztébeu,
elhalván, a scytha vagy pogány szokás szerint fe 1 h á n y t h o-
m о к d o m b ala eltemettetett : de a domb replilo-homokját 800
év alatt a szél elsodorváu, végre a csontváz napfényre került. —
E sirban égésfekvetnek, s igy a megégetésuek nyoma nem volt.
(Magy. akad. évk. II. 1835, 281—29(5 1.)
A s z.-g á i i monostor évkonyve (Casus S. Galli cap. 3
apud Pertz mon. German, hist. Hannover, 1829. T. II. p. 105.)
az ungrinak nevezctt nemzet 925-ben Kr. u. tortént badjáratát
leirván, elbeszéli, bogy a monostor tornyából leesés következ-
tében két magyar megbalván, ezeknek bolttesteit bajtársaik a
a templom ajtófelei közt megégették, s bar a máglya láng-
jai csapkodták is a tetözetet, de magát a templomot fel nem
gyújthatták.
Leo Diaconus (Histor. lib. VI. С. 1. ed. Bon. p. 148.
149. 150.) Svatoszlav kievi fejedelemnek 97 t-ki hires badjára
tát, s ebben a besenyö, han, bolgár segédhadaknak a görögök
 365
által Jett megveretésliket leirván, azt mondja, hogy ezen scythák
éjjel, holdvilágnál, elhullott bajtársaik tetemeit felkeresték, s hosz-
szu rakásba osszehordták , melyet meggyújtva, több máglyán
elégették, s e temetésnél nemzeti szokàsuk szerint számos
görög foglyot leöldöstek.
Inchoffer (Vol. IV. p. 280.) Doefi után Leventének
1048-ban Taksonyban pogány szokás szerinti eltemetését így
adja elö : „a szertartás kUlonféle volt , s hajdan Scythiában szint-
oly hosszú, mint barbar pompával a meghódított tartományokban
gyakoroltatott : de a Pannoniába kijövetel után kezde szokásból
kimenni, úgy hogy sem Etele-, sem a kovetkezö fejedelmeknél
nem tartatott meg másképen, mint hogy a belreszektöl elkUloni-
tett h o 1 1 1 e 8 1 nagyobb koporsóba záratván , több ruhákkal ,
arany-, ezttst-d rágaságok és eszközökkel egylltt e 1 1 e m e t-
tetett, — s most mar nem is ugy mint hajdan, l:ogy aholt-
testet közszemle végett fa alkotvànyou- s ravatalon a mezöre
kitették, melyet vagy álhullák, vagy a kedvesek közül szokás
szerint megölteknek holttestei, felszerszámozott lovakra üitetve,
vettek körlll, — hanem diszruhába felöltöztetve, mellé rakva
arany-, ezllst- ékszereket, gyürüket, nyaknyöngyöket, s leterltve
halotti lepellel, a f ö 1 d b e te m e 1 1 é к el, a sir folé vetekedve
hányt magasdombot emelvén."
Rubruquis (Hist, gener. T. VIH. p. 263. Hakluyt Voya -
gee I. 86. 89. 1.) IX. Lajos franczia király követe 1253-ban a
mongolok fejedelméhez Mangu Chánhoz tettutazásában ezt i ja :
„a kúnok a halott folé nagy halmot hànynak, s neki arcz-
czal keletnek nézo s z o b r o t emelnek, mely ko'ldo'kéuél kezében
kancsót — ciphus — tart. A gazdagoknak pyramisokat, azaz
hegyes házacskákat is épitenek ; láttam néhol téglából nagy tor-
nyokat, néhol koházakat, ámbar ott kiivek nem találtatnak. —
Láttam (ismét mint szemtanú beszél) egy nem rég eltemetet-
tet, kinek 16 lóbíírt akasztottak fel, a világ négy része felé né-
gyet-uégyet, magas póznákra, s tettek oda neki к u m i s z t (cos-
mos=lótej, pálinka. Jerney I. 298 1.) hogy igyék, és húst, hogy
egyék. Menénk pedig kelet felé, nem látva semmit,
csak eget és földet, в néha jobb f'elöl a tengert, mely doni ten-
gemek mondatik, és a kúnok temettí-helyeit, melyek hozzánk
Sc&zadok.

r,
366

két mertföldnyiröl is meglátszottak, a szeriiit a mint azoknak

öseik szoktak csoportokban temetkezui."
Ily köszobrok honunkban is voltak, a mit igazol Kézai s Tu-
róczy, midön azelesett hùn vezérekrol irják, liogysirjaik föle kö
szobrok emeltettek ; igazoljâk ezt fenmaradt törvenyeink is,melyek
közt, mivel a régi húnok s magyarok ily ktihalmok- s szobroknàl
szoktak öseik felett áldozni, Sz.-Lászlól.k.22. fejezete szerint kö-
vetkezö türvény hozatott : „a ki pogány szokás szerint kútaknál,
fák, források, kövek mellett áldozik, bünét ökörrel váltsa meg."
1222-ben a mongolok elöl Jónás kún király vezérlete alatt
III. Ducas Jänos görög császárhoz tizezer kün menekiilt, klk ré
szint Thraciában és Macedoniában, részint Phrygiában nyertek
lakhelyet. „Jónás király meghalván, mivel megkeresztelve nem
volt, Konstantinápolyban a varos falain kivlll temettetett el egy
igen magas dombon, s8 fegyverhordozó fiiggedztetett fel
jobb és balfelöl, s igy haltak meg onkénytesen, s 26 eleven ló
hasonlóképen fölfUggesztetett ott." (Leibnitii Access, histor. Han
nover. 1 700. 4. I. 578. in Chronico Alberici.)
1254-ben IX. vagy Szt.-Lajos franezia király a keresztes
hadakkal Palaestinában Caesareat megvévén, ide hozzá egy
elökelö kún-lovag érkezett, kinek eloadása után, a király udvar-
varnoka, egyszersmind élet- és torténetirója Jean de Joinville a
kún temetkezesröl következöket jegyzette föl :
nEzen Coucy nevü lo vag nagy és csuda dolgot beszélt a
királynak. Elmondá, hogy a kúnok király a országában meg-
halt egy nagy birtoku four s fejedelem, kinek a földben igen
széles és nagy sirgödröt ástak, s a holttest egy fényesen elké-
szltett s felékesített emelvényre hclyeztetvén, — azt tették, bogy
vele egylltt a legszebb lova s egyszolgája, mind az ember, mind
a ló élve, a slrba leszálllttattak. Hozzá tette, hogy a szolga, mi-
elött a slrba lépett volna, a jeleulévo királytóLés más föembe-
rektöl búesut vett ; kinek a király sok arauyat és ezlistöt adott
ajándékba, melyet annak, pólyába betakarva, nyakába kötöt-
tek, s kivel megigértette a király, hogy aranyát és ezUstjét a
másvilágon vissza fogja adni, s ezt meg is igérte. Ezután a ki
rály, egy az ¡S elsö királyukhoz irt levelet adott át neki, melyben
annak jelentette, hogy ezen ember becsUletes és igen jó életü
volt, és üt hiven szolgálta, minélfogva esedezik nála, hogy tít
 367
gazdagon megjutalmazza. Ezután a slrgödröt a höhtest, annak
élo szolgája es lova felett, szegekkel szorosan összefoglalt desz-
kákkal befedték. Végre, mielött fekUdni mennének, azoknak
emlékére, kiket elteniettek, a sirgödör felett kövekböl es földböl
uagy halmot hánytak. (Acta Sanct. Aug. Venet. 1754. fol.
Tom. V. p. 672.)
A Brllnn városától egy mértfoldnyire esí» Bellovitz helység
terllletén néhány lialom látaató, melyek legnagyobbika Zsurát
nevet visel; enuek tetején a hányt fold rétegjei közö'tt lap-
pangott jelkö 1853-ban kiásatván, a mélyebbre ásatás közbeu
mindig több-több összehalmozott köre, famaradványokra, ember-
és lócsontokra, s vaseszközökre akadtak. E sirhalmot Chlumezky
tatársírnak véli : bolott még bire sein volt a (atar népnek, midón
mar a luíinik e vidéket pusztították, s a belloviczi halom a ma-
gyarországi kúnbalmokkal hasonló szerkezetü. Kttlöno's azonban,
hogy bar a kUlföld e sírhalmokat „Hunnengraeber uéven ne-
vezi : mégis majd tatár, majd celta, német, dan, svéd vagy szláv
régiségeknek turtja. (Bericht üb. d. Ausgrab, bei Bellovitz, von
P. Ritter Chlumezky. BrUnn, 1853. Új magyar Mùzeum. 1853. —
434. 1.) —
Ritter szerint (Kállay pog. magy. vallása 124 -25. 1.)
a szibériai Dauriában, egész China határáig, a csúd sirhalmok 500
geogr. mertföldön el vannak terjedve ; s hogy ezek a hún-scytha
osùk sirjai, kitetszik màr csak abbôl is, inert a késobb e vidé-
ken megszállott mongolfaju népek halottjaikat eltemetni nein is
szokták. E csúd sírok felett kisebb-nagyobb dombok emelked-
nek, melyek alatt több ölnyi mélységben veres-fenyö к o p o r-
s ó к, egész emberalakok, aranyp léhek bálványkák,
vas- ésrézszerszámok, bardo k, stb. találtatnak . s a péter-
vári kincsgyüjteménybe szállíttatnak.
M e i n e r s (Comment, de antiquis monument is in Sibiria
austr. exist, in Comment. Soc. R. scient. Götting. ad an. 1795— 98.
Vol. XIII. p. 53.) a dél-szibériairégicsùd-ékjelekrol értekezvén,
emlékezik a szibériai sirokról is, melyek a Volgától a Jenisea fo-
lyóig találtatnak, s minél kozelebb feküsznek Jenisea és Aba
konsk folyókhoz : с sirokban annyival drágább és ékesebb fegy-
verek, ékszerek s más szerszámok fordúlnak eltf.
E sírdombok kiilönbüzö magasságúak, s hol fü 1 d-

V
368
böl, hol к ö v e к b ö 1 vannak felhalmozva. E dombok csekély
távolságban földbc ásott hosszúdad к ö v e к к e 1 mint fallal
vétetnek körtil, majd gömbölytt, majd hosszüdad kör-alakban,
azonban némelyiknél e kerítés kiányzik.
A kerítés kövei némely síroknál egymást ero sürttségben,
másoknál ritkábban állanak, söt uémelyek kürül csak 3 —4 ko
van felállitva. Az egymást ero kövek majd két oldalun, majd a
négy szögleten állanak, s némelyiken durva vésések lát-
hatók ; sot h i e r o g 1 y p h és betüs feliratok is jönnek elö. A
kövek felsö részei férfi- vagy nö-, vagy állat-alakok at kelet
fêlé forditva mutatnak.
Krasnojark városától nem messze volt egy 16 lab magas
köpyramis, mely körül több mint 200 kisebb kövek valának fel
állitva, s ezek mindegyikén ismeretlen, s legnagyobb részben el-
törlödött feliratok valának. A mely küveken valami vésett alak
van : azok csaknem mindig felirattal is el vannak látva.
E sirokban 1 —3 holttest egész állapotban, s
veres-fenyö koporsókban elhelyezve találtatik, ámbar a holt-
testek megégetésének is találni nyoniaira ; vannak azon
ban oly sírok is, melyekbcn a csontok vagy bamvak nem fako-
porsókban, banem házacskákban, vagy köfalak kozé van
nak helyeztetve, amelyek a hulla-maradványokat a körtilvevö
földtöl elválasztják ; a hnllák mind arczczal kelet felé vannak
forditva. Emberi csontokon s hamún kivül találtatnak
e sirokban külonféle fegy verck, eszközök, szerszámok, kar-
dok, kések, n y i 1- és láudzsahegyek, gyertyatartók, s külonféle
állatok alakjai, — s mindezek általában rézbol. Vasra csak
igen ritkán lehet találni ; az arany igen gyakori, de ezüst soha-
seni fordúl elö.
A nagyszerti kövekkel keritett sirokat az oroszok ma-
jak-oknak nevezik ; — ezekben találni a legértékesebb s mü-
vésziebb darabokra : aranyedényekre, karpereczekre, ftll-
bevalókra, selyem-tüszö ékitmény ekre, agyagfazekakra,
oly alak ka I a mint azt a chinaiak most is basználják, és с h i n a i
p о г с z e 1 1 á n-darabokra. Általában e szibériai sirokban chinai
mükészitmények gyakran találhatók, — söt chinai alakû vas-
kés is fordultelö. Nem hiányzanak e sirokban díszes kengyelek
és zablák sem.
 369
A sirkö-feliratok bettti a régi rún és góth betükhöz hason-
litanak.
E feliratok valószintien azon korból valók, midön a régi
scythák föleg déli s nyugoti Szibériában s vidékén uralkodtak:
mert ezen sirokhoz basonlokat a hûn-scytha népek minden lak-
helyein találhatni.
E sirok mongoloktól nem szàrmazbatnak, mivel a régi mon-
goltörzstt népek halottjaikat nem temették el : Dsingis chàn mon-
golai koránál pedig sokkal régiebbek ; de kltlönben is, ezek sir-
jaikat inkább elrejtették, semhogy azokat feliratos kövekkel fel-
ttiuokké tették volna.
A Borysthen és Tana közt maig is igen nagy az ily sirdom-
bok száma, melyek, úgy mint a szibériaiak, к n r g á n-oknak ne-
veztetuek. E sírokról mar Rubniquis emlékezik, s azokat a kú-
nokéinak mondja : de emliti azt is, hogy б a kclet felé eso tarto-
mányokban is látott hasonló sirokat, kövekkel bekeritve, melyek
majd kerek, majd négyszog alakban állottak, s a négy szo'glc-
ten négy nagyobb ko volt felállítva.
J e r n e y szerint (Keleti út. II.) ily köszobrokkal ellátott
halmok a Don és Dnieper folyók közt nagy számmal találtatnak ;
s a feutebb emlltett Rubruquis, IX. Lajos franczia kiràly követe
Mangu mongol chánhoz 1253 ban, midön a krlmi félszigeten
kiszálla, s a Dnieper és Don közti térségen vonùlt kelet felé : az
itt talált sirhalmokat és köszobrokat egyenesen kúnsiroknak
mondotta.
D e m i d o ff (Voyage dans la Russie merid. Paris, 1841.)
szerint e sirhalmok seholsem találtatnak oly nagy számmal,
mint a kercsi térségen, a régi pontusi királysagban, — de nagy
számmal vannak a Don purtjaitól a Frathig is.
Pallas, GUldenstaedtésKlaproth szerint e hal
mok a Dnieper és Don közt találtatnak legnagyobb számmal,
Donon tul mar ritkábban ; a Kankáz felsö részén Kubán és Terek
folyókig, s a Kuma, Byvala, Tascble, Dongusle, Jey, Tschalbasz,
Jegorlyk és Manies folyók körttl szintén elég nagy számmal
vannak.
E sirhalmokat az oláhok : m o h i 1 a, modzsila ; a lengyeij
és rokon szláv fajok : mogila, mohila, movila ; az orosz-szlávok
к u r g a n (Koppen szerint tatárnyelven kür=sír, chani=hàz) ;
370

a germàn népek: Hunnenbette, — Hannengräber névvel ne

vezik.
Hazánkban szintén sok ily haloui találtat ik , de köszob
rok nélktll ; hogy azonban e halmok is mint sirok ily kószobrok-
kal el valának làtva : igazolják a százhalmi köszobrokon kivtil
régibb okleveleinkbcn gyakran eloforduló e kifejezésck : „statua
lapídea, quae dicitur bálvánko ; továbbá : kobálvány, sepulchra
paganorum; locus qui dicitur paganser; monticnlurn qui dicitur
similiter paganser (pogánysír) stb.
Z w i с к a Don, Volga és a Kaukáz köriili sirhalmokban e m
bercsontokon kivttl fegyvereket, kardokat és réz-
nyilhcgyeket talált.
V à m b é r y (Keleti ûtaz. 294 1.) emliti, hogy a mai tnrk-
mánoknál — Kozép-Azsiában az Oxus vidékén ■ • ha tekintélycs
fönök hal meg, ki a bator, azaz b à t о r melléknevet kiérdemel-
te : strja folé jószká-nak nevezett nagydombot hordanak
össze, melyhez minden jó turkmánnak legalább 7 lapât földdel
kell járulnia, ilgy hogy az ily dombok néba 60 lábnyi keriilct"
tel birnak s 20—30 lábnyi magasak ; — a turkmán az ily bal
mok mindegyikét ismeri, s az alatta nyugvónak nevé után ne-
vezi el.
Haeonló halmok vannak hazânkbanis több megyék.
ben. Hontmegyében az ipolypereszlényi és magyarádi pogány
temetö durvaagyagúbarnaurnákkal(P. Napló 1867.
176. sz. a tárczában Нбке L.) ; Aradmegyében Glogovácz falu lia
taraban levo 5 halom (Fabián, Aradmegye 130 1.) ; a békésmcgyci
sikságon, küzel a Maroshoz, Gyoma és Nagylak határában (Pa-
lugyay, IV. 32., s 290 1.) ; Csongrádmegyében ; s általában
Békés-Csanádban összcsen vagy 300 kisebb-nagyobb ilyen ha
lom van (Szabó J. geogr. ism. I. fliz. 13 1.) ; Bihar, Somogy, Vcsz-
prém, Temeemegyékben, s a duna-tisza-közi sikságon szintén
vannak ily halmok, de a melyck nagy része itt, a homokbuczkák
közt alig kijclölhetö ; Debreczen varos terttletén is több mint 50
ily halom látható, nielyek némelyikében a lakosok ruajd 3 ölnyi
mély gabona-vermeket ástak, s cz alkalommal azokból kulön-
féle C8out-é8 cseréptoredékek kerttltek folszinre , és bar
a sik fbldön félolnyi mélységben mar sarga agyag találtatik : az
e halmokban tett ásásokból a sik fold felszinéhez hasonló fekete
 371
fold volt látható, a mi nyllván mutatja, hogy azok nem a termé-
szet, hanem emberi kéz müvei. (Veszprérai Biogr. med. cent. alt.
pars post. 272.)
Azonkivül Heveeben a kócsi pusztán több mint 40 ily ha-
lom található, valamint Szabolcsban is , és Abaújban a Hernàd-
parton, hol a perei hatàrban több évvel ezelött árkolás alkal
mäval két férfi csontváza ásatott ki, arczra borítva, s nyugotról
keletnek fektetve, ölukben az egyik veres, a màsik f e к e t e
igen csinos agyagkancsóval; czeukívUle halmok némelyi-
keböl több szekérre menö к ö v e t hordtak el. (Jászay, a magy
nemz. napj. 57 — 8 I.). E halmot a mostani lakosok ö r, .k ú n,
tata r, törö k, söt A ttila-hal m o kuak is nevezik, és ré-
szint siremlékeknek, részint örhalmoknak tartják.
»Söt vannak ily halmok Oláhországban is, melyeket
némely torténetiró római örhalmoknak tart, azért, mivel kornyé-
kiikön római császárok rézpénzei találhatók : míg Veszprémi azt
állltja, hogy a jász-kúnsági, Bihar, Békés, Csanád, Arad és Te
mes megyei ily halmok körül római pénzek nem fordúlnak elö.
(U. o. 271, 273 1.)
Âz eddigi számos adatok két osztalyba sorozhatók : egyik
a Herodot, Plutarch, Kertsch, Kézai, Jornandes, Bene, Meiners,
Inchoffer, Rubruquis, Ritter és Vámbéry müveiben elöjövö adatok,
melyek a holttesteknek megégetés nélklll a foldbetemetését igazol-
jàk ; míg a màsik : Amazon, Herodián, Amiàn, Chalons, Meiners,
Sz.-Gál, Leo Diaconus, s akevehàzi éscsargói sirhalmok, a meg-
égetésre làtszanak utalni. Ez utóbbi adatoknál ktilönösfigyelemre
méltó azon korlilmény, hogy a megégetés csak hadjárat alatt el-
haltak, vagy csatában elesettek testeire nézve fordiil elö, oly rao -
don, hogy a hullák éjjol összeszedettek, s hihetöen azon okból,
nehogy — mint Cambyses eseténél - a gyöztes sereg méltatlan
bánásának, meggyaláztatásának, vagy vadállatok általi szét-
marczangoltatásnak kitéve legyenek, — mely meggyalaztatástól
Sulla is félt — azonnal megégettettek, s a hamvak és csontok
czután temettettek el.
És bâr az ekként szàrmazott kún-sirhaltnokban haiuíi és
égésfekvetek fordúlnak is elö: azért ezek még nem lesznck
római sírok.
Hogy erröl annyival inkább meggyözödjttnk : hasonlítsuk
372

óssze a rómaiak fegyverzetét, öltözetet és temetkezéei módját, a

hún sírokban találtató maradványokkal.
A rómaiak a megmosott és megkent huilât legdíszesebb ru-
hájába felöltöztettek : a kozpolgárokat fehér tógába, a tisztvise-
löket, papokat s elökelöket bársonyos hosszú köntösbe ; majd a
hulla szájába Charon részére quadrans nevü p é n z t
tettek.
Ezután a höhtest a vàroson kivül azégetés helyérc
vitetett, és itt megégettetvén, az égetés alatt a ¡náglyára hányat-
tak a megholtnak draga r u h á i, fegyveroi, érdei «ij e 1 e i ;
egyszersmind a holtak isteneit emberi, eleinte rabszolgák, késobb
bajvivók v é r é v e 1 engeszlclíók.
Megégottetvén a höhtest : a megholtnak hamvai s csontda-
rabjai összeszedettek, s virágokkal és szagos fttvekkel ellátott
hamvvedcrbe, mely cserép, fa, réz, ezllst, sot arany-anyagù is
volt, tétettek ; majd a hamvveder a slrhoz vagy koporsóhoz vi-
tetvén, a megholt öseinek hamvai kozé tétetett, s é g б
mécs heylezteték melléje.
E római sírok kttlo'nféle alkotásuak valànak :
a gazdagok hamvait kokoporsóba tették, mely 4'széles,3Va'
magas, fjilai 3—4" vastagok; e sírokban 1—2—3 csontváz
is találtatik, a koporsók nyugotról kelet felé állanak, hoszabb
ée simább oldalaikat s í r i r a f keskenyebb oldalaikat dom-
bormüvek foglalják el ;
a kozépoeztályúak koporsója több nagy kolapból áll,
melyek köragaszszal vannak egybefoglalva.
Ezután a sírtól hazatért rokonok megmosakodván, a m e'g-
holtnak legkbzelebbi rokonánál megvendégel-
tettek.
Nézzttk továbbá, mily öltözetet és ékszereket viseltek a
rómaiak :
Toga — ez klilönbözö volt— de hozzá kapocs — fibula
— nem használtatott.
P a 1 u (1 a m e n t u m : római katonai tiszti ruha, és sagum :
kbzkatonai ruha, ezek mindegyikéhez kapocs viseltetett.
Palla: ez volt a római nök ö'ltözete, melyhcz szintén ka
pocs kellett .
Viseltek továbbá a római nök hajtüket, ftllbevalókat, nyak-
 373

lánczokat gyöngyökböl és dragakövekböl ; karpereczeket , gyü-

rtiket.
Fegyvereik, a velitáknak : egyenes spanyol kard, ha
rona lab hosszu darda fanyéllel, tör, rövid kerek-paizs es bör-
sisak ; a többi gyalogoknak, 4 lab hosszu paizs. spanyolkard,
tarajos réz-sisak, lábpánczél, rézlánczból vagy pikkelyekböl ké-
Bzult mellvért,egy nagyobb és kisebb mozsár; ezenkivlll hordoztak
magokkal : fejszét, fllrészt, koearat, szíjjat, kaszát, lánczot, ¡a
zekat, nyársat, karót.
A lovasok rendes fegyverei valának : paizs, pánczél, si-
sak, dárda, igen ritkán nyll. (Belák : római régiségtan,
Kecskemét, 1844.)
Kisértsük meg most mar ahún-ecytliafegyverzetet
s ö ltözetet elönkbe àllitani, azon részeiben, melyek erczböl le
vée, az idö rombolásának lehetöleg elleatallanak.
Viseltek a hún-scythák : görbc kardot, rövid tört, hosszü
lándzsát, dárdát, bárdot, buzogányt, csákányt, — de 1 e g g y a
koribb és í'ofegyverükakézljj volt.
A kézijj vagy két szarvból készült, melyeknek vastagabb vé-
gei egy kozép-foglalványba voltak szoritva, vagy egy darabból
állott.
A nyil vesszeje nádból volt; a nyilhegyea massagétáknál
és a Szibériában lakó húnoknál — mivel itt a vasat nem bá-
nyászták — rézb61, visszhorog nélküli, sima vala : különben áta-
lában visszhorgas vas-nyllhegyeket használtak ; ellenben a ró-
maiaknál s gö'rögöknel a nyil hegye sima érczbôl való, s vissza-
görblllö horog nélküli volt.
A kézijjat s nyilakat hol külön, hol egytttt a puzdrában,
vagy tegezben, mintegy tokban, tartották.
Volt pajzsuk, továbbá sisakjuk, fellll gömbölyli csûcsban
vegzödö ; viseltek uiellvasat, két kiálló karika-ékességgel, vas-
pánczélt pikkelyes lemezböl ; balkarjaikat mind a fértíak, mind a
nök karpereczczel ékeslték ; hordtak végre klirttft, mely szllkség
esetén ivó eszközlü is szolgálhatott nekik.
Hordtak sarkantyút is : de a melyet bokàjokon keresztQl
kötöttek fei, taréja nem volt, csak egy hegyes, kiálló vasa.
A nök filleit nagy karika, nyaknkat több sornyi gyöngy
 374

kaláris ékesíté ; oldalaikon palaczk, kanàl, ors'), s több effélc ap-

róságok függöttek.
(Làsd Herodot I. 215. IV. 3., 5., 10., 70., 87. VU. 61 §§.
Htrabo VII. 17.XI. 6 §§. Aristot. CXLI Ant. Rieh. röm. Altcrth.
186?. Jerney keleti út. II. 1 14, 1 15, 262, 265, 274, 283, elsö es
második abra.)
A róraai s hùn-scytha temetkezés fegyverzet- és öltözetek-
kénti egybevetése atan nem lesz lehetetlen a sirok tartalmából
megbatározni azt, hogy azok római vagy hùn-scytha sirok-e ? Mert
a rómaiak a sirok foie nagy halmot s korakást hányni nem szok-
tak, s mert e kúnhalmok római Charon-pénzt nem tartalmaznak -
de nem találni e húnsirokbau római kapcsot — fibnla — sem : pe-
dig mind a római hadi tisztek paludamentnmàhoz, mind a római
közkatonäk sagumához, mind a római nök palla nevtt öltünychez
a fíbulák használata általános ée nélktllozhetlen szttkség vala ;
ezenkivül a római sirokban, nmák csont és hamú tartalommal
igen, de égésfekvetek nem fordulnak elö ; továbbá a római nr-
nák legtöbbnyire épen találtatnak, s anyaguk téglaszinü s tíno-
mabb ; a kúnsirokban pedig urnák nem is, banem esak kan-
csók vagy csészék, fényes mázúak és feketeszinüek,durva anyag-
ból, de ezek is legtöbbnyire a még soha fei nem bontott sirok
ban is összetörve fordulnak elö. (Új m. míiz. 1857, 160 1.)
KUlönös figyelmet érdemelnek a húnhalmokban latható
égésfekvetek s az ezekben levö niegégett tetemek, széndarabok,
famaradványok, és hamú, — miután tudjuk, hogy a rómaiak a
a máglyán megégetett holttestek maradványait urnába felszed-
ve temettékel.Az érdi, csurgói, chalonsi kúnhalmokbeli sirokban
találtató égésfekvetek, famaradványok és széndarabok pedig azt
mutatják, hogy a holttesteket a húnok kitapasztott sárga-agyag-
rétegre vagy kölapra helyezvén, ezen égették meg, s Ht hagy-
ták, hanem megégetés után némelykor az égetés helyét köla-
pokkal is bekeritvén, a sirba harczi lovak huilait, halotti torra
leölt állatok csontjait, s kancsókat, valamint köveket is hánytak ;
mert ha más helyen megégetve hozták volna ide a húnok elte-
metés végetta csoutokat éshamíit: úgy e sírok égésfekvetet, fa
maradványokat, széndarabokat, (mégpedi r, ezeket oly mennyi-
ségben, hogy mint az érdi 73. kohalomnál széndarabokkal most
is kosarakat lebete megrakni) nem tartalmaznànak.
 375
Ha tehát valamely halom alatti sirban hanni és égésfek-
vet fordul is elö : azt azért még római sirnak tartani nem lehet.
A kvinhalmokban talált cseréptorcdékek és állati csont-
maradványok hihetöen onnét származnak, hogy — mint fen-
tebb emlitve volt — a kancsók a hun-scytha Unnepélyck fon-
tos részét képezték ; a vitézebbeknek tobb kancsói voltak, s
eltemetéskor a királyok sirjába arany-, a gazdagokéba ezttst-,
másokéiba cserépkancsók — talán 2—3 is — tétettek, mcgtültve
kumiszszal, és tan a balotti tor alkalmával használt kancsók is
a még akkor megnyitott sirba hajittattak, s akkor mindjárt ösz-
szetöredeztek.
Troyon azt irja, hogy Svédországban szokás volt a hamvve-
der és a halott ékességeinek sírbatétele után, hogy a halotti kisé-
rök mindcgyikc kodarabját a sirba dobá, mint a scy thák, a mi
által természetcsen a hamvveder darabokra tört.
Skócziában, a kinek emlékét tiszteletben akarják tartani,
azt mondják : követ fogok hányni sirhalmára. (Rómer : Rég. Kal.
56-dik 1.)
Ugyanez divat ma is Hevesben, a Szepességen, és a Székely-
földön (Ipolyi Arch. közl. VI. 42 1.)
Ilyenforma szokás fent van még most is Biharmegye némely
vidékén is, hol lakoma kezdetén a vófélek cserépedényeket
vernek a földhöz, melyek eltorvén, kiáltják : mikor czen edény
ismét ép lesz, akkor váljanak el az új párok egymástól !
Ezcnkivül a sirba tétetett a halott legkedvescbb harczi
ménjének hullája, s nagy tor tartatván, az ennek alkalmával
leolt állatok csontjait, sota halott számára is húst szintén szokás
vala a sirba tenni. — De nemcsak a sirba tétettek kclybck,
Uanem a sir feletti köszobrok képei is ily kanesót tartanak kc
zükben. (Jerney kel. út. II. 90 s kk. 1.)
E kuuhalmokban talált cserépdarabok adhatnak fclvilágo-
sitást az iránt, hogy miért találhatni, föleg a Duna-Tisza között,
gyakran a legnagyobb, de emberi kéz által még aligha feldúlt
homokdombok közt, szél által mélyitett volgyfenékben, fehér
és kék szintt égett fold között és felett a foldszinén oly darab
eserepeket, melyek kivlil veresek vagy barnák, belül szürke
vagy fekete szinüek, s igen durva anyaguak. Ezek nem lehetuek
római hamvveder cserépdarabjai, melyben a hanm. s esontok a
376

rómaiak által cltétettek : mert kltlö'nben, mint legtöbb római sír-

nàl, ha ez még érintetlen volt, az urnák tcljes épségben, hamú-
és csont-tartalmukkal kerliltek volua napfényre ; római sirok-
nál nem találunk égésfekvetet jelzö égett foldrétegre : ellenben
kúnsirhalmokban épen, s bamú-tartalommal — tudtomra — még
elö nem fordultak.
De az is megczàfolja czeknek rómaiaktól származását,
hugy a rómaiak a duna-tisza-közi tartományt soba meg nem hó-
díthatták, legfeljebb a sarmata-jászok nagyobb visszaveretése-
kor sikerhit a római legióknak magukat a Dana innensö part
jan rövid idöre elsánczolniok. Mindamellett a Duna-Tiszaközön
korunkban is találbató római pénzek részint a jászok s hünoknak
a rómaiaktól nyert hadizsákmányából, részint itt rivott csatákban
elesettek után származtatbatók,a mit igazol azon kortilméuy, bogy
a Duna Tisza-közön egyedlll csak a Tiberiustól III. Valentiniánig,
Kr. e. 30— 455-ig, uralkodott római császárok pénzei találhatók,
s ezek közül is azoknak pénzei fordulnak elö legnagyobb szám-
mal, kiknek az épen ez idöszakban itt lakott sarmata jászokkal
tbbb vagy nevezetesebb csatàik voltak. s kik a Inmole korában
ezeknek adófizetoi lettek. (Lásd Révész Gy. halasi gyltjt.)
Hogy az ily cserépdarabokat elötuntetö sirok korunkat
megelözö idökben még fei nem ásattak s dulattak, és igy a ese
réptbredékek magoknak e siroknak keletkezésekor származtak :
igazolja ezt ftílegaz, mert ezekbena hamú és esontok érintetlen,
szét nem szóródva, söt a drágaságok, ékszerek s fegyverdarabok
is megvannak, melyek pedig ezek elöbbi feldúlatásakor az em-
ben kines- és tudnivágyás természeténél fogva bizonyosan elvi-
tettek vagy legalább széthányattak volna.
Figyelmet érdemel még azon magában csekélynek látszó
koiiilmény, hogy talán kivétel nélkül minden kúnsirhalomban
egyéb fegyverdarabok között nyilhegy találtatik : míg a római
sirok bau ezek igen ritkán fordulnak elö, mert a nyil használata fö
leg a hún-scytha nemzeteknél volt âltalànos szokàsban ; a nyil
vala ezeknek nemzeti fegyverök, a római hadseregnél pedig csak
az ázsiai segédhadak voltak nyilakkal ellátva.
BodPéter kéz 'rati jegyzete szerint az aranyosszéki széke-
lyeknél régi szokás volt, hogy mielött a koporsót sirba ereszték :
abba belelövüidöztek,— hajdan bizonyosan nyillal. E lövöldözes.
 377

hibetö, a régi hún temetkezési szertartások egy részét tette. (Kàl-

la^ pog. m. vall. 122—23 1.)
Azt hiszem, az eddigiek után kimondhatjuk, hogy a régi
hùnoknal a földbe való eltemetés volt rendes es àltalànos szokás,
a megégetés pedig — mint ezt Horvátu Mihály is mar megjegyzé
— (Magyar, tört. 2. kiad. 1.76 1.) hadjáratok alatt megholtaknál
vagy elesetteknél alkalmaztatott. Kelle ene nézve meggyözübb
adat, mint Etele a nagy kunkirály fényes temetési szertartása
melyet a nem egészen egy szàzaddal késobben élt Jornandes —
ugylátszik az egykorú Priscus adatai után — a legnagyobb rész-
letességgel leirvàn, a megégetést sehol nem emliti. Kell e a had
járatok alatt szokásban volt megégetésre világosabb adat, mint
az, hogy Etele a chalonsi csata utáu szekértáborába vonalván,
mivel helyzete igen válságos volt, nyergekböl máglya-alakra
nagy halmot hányatott olv 07élbiM br>~y mihclyt az eilenség tá-
boioaiic/,an attör, azt felgyújtatván, annak lángjai köze vesse
magát, nehogy az ellenség az ö sebein gyönyörködjek, s ö, az
oly sok nemzetek ura, lealázó fogságba kerllljön. (TuTóczy CXV.)
Ha tehát az érdi, csürgói vagy más megásott sirhalmok,
hamüt és égés-fekveteket tttntetnek is elö : ezek azért, söt talán
épen ezért nem római,de valódi kún sírok, azon klilonbséggel
hogy ezek hadjárat alatt elhaltak vagy elesettek hamvait ta-
karják.
OÏAKFAS I8TVÁN.
Az esztergomi érsekség és egii püspokség szá-
madási könyvei a XV—XVI. szazadból.
A modenai Este-féle levéltárral egyesittetett 1851-ben az
ezerekre menö csomagokból és kötetekböl álló modenai régi kama-
rai levéltár, melynek ¡rományai szakadatlan rendben egész a
XII. század kozepéig felmennek.
Nem czélom ez egésznek torténelmi fontosságát tárgyalui,
jelen értekezésem a tengernyi tömegben csak cseppet képezo ;
s a XV. század második fclébííl s a XVI. századnak elejérol ösi
szokásainkra, iparuukra és kereskedelmllnkre vonatkozó egyne-
hány hungaricának megismertetésére szoritkozik.
Ez I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos korabeli irott emlékek
az esztergomi érsekség és az egri püspokség bevételi s kiadási
számadásait foglalják magokban.
Hogy kerültek ezek Modenába ?
Hyppolit, — estei I. Hercules, Ferrara uralkodó herczegé-
nek, a nápolyi Eleonorával nemzett fia, s kovetkezéskép az utób-
biról Mátyás királyunk nejének Beatrixnak unokao'cscse, 1487-
ben, még nem egészen 8 éves korában, emeltetett az eszter
gomi érseki székre ; ez idöröl irja az olasz krónika, hogy a ma
gyar királyné az áldornagygyal szokott volt: „iusie me in
letto dormiré." (Crónica Estense di fra Paulo da Liguauo.
Kézirat a modenai levéltárban.)
VIII. Incze papa vonakodik vala az érseki széken a gyer-
nieket megero8íteni,s klilönösen egy még 1486.év jan. 6-ról kelt,
Mátyás királyhoz intézett brevéjében (Raynald : Annal.Eccl.XIX.
372 1.) az ország s az egyház méltóságára bivatkozván,a gyermek
(„puero et quasi infanti")helyettegyérdemesférfi kineveztetését
ajáulja ; ez érdemes férfi azonban hirtelen balállal kimúlt, mire
 379
Hercules, a gyermek apja, budai kovetéhez Valentini Caesarhoz
e sorokat irá: „a z érsekségre vágyóúriszemélytol
mit se tarthatunktobbé, ezéletbfilamásikra
vándorolván át;béke hamvaira! Jó barátunk-
iiakiiz orvosnakazonbankbszónd meg uevünk-
ben, hogy ezen s más jó tudósításokkalszokott
nekünkszolgálni." (Hercules lévele Valentinihez, Badára.
Ferrara, 1486. nov. 23.)
Elég az hozzá, Hyppolit esztergomi érsekké lett, és az
maradt 1498-ig, a mikor ugyanis lakasának Olaszországba való
át tétele miatt, mar mint laburno к — 14 éves korában lett azzá
— a magyar egyházi torténelem egyetlen példájára, áldornagyi
méltóságát Bakacs Tamással, az egri püspokségért Mcseréli
vala. Egyébiránt e csere által — mint még az ntóbbin felül mila-
rnî ée oaynni érsek. Ferrara és Modenn pllsnöke. s hat zsiros
olasz apáteág birtokosa, — nem igen szenvedhetett jo'vedelmei-
ben éizékeny esorbulást. II. Ulászlónak, az emlitett cserét, s az
olaszországi lakást megerösitö királyi lévelo, mely ugyancsak
az érintett 1498-dik év jan. 20-ról Budán kelt, másolatbau ke-
zeim közt van.
Igy jutottak az emlitett magyar püspöki számadási köny-
vek Olaszországba, illetöleg Ferrárába ; — midiin pedig e pápai
hübérét, torvénytelen ágyból származásánál fogva elvesztö Cae
sar herczeg, székhelyét 1598-ban Modenába tette át, az Este-
család tübbi irományaival ezek is az utóbbi helyre vándoroltak
által.
Az illetö számadások 1487-ben, azaz Hyppolit kinevezte-
tési évével kezdôdnek, s annak halálával 1520-ban végzó'dnek.
Tudtommal a nagytudományu másodelnokltnk, ö miga ál
tal közlött 1486—1491 körmöczi kamarai bevételek jegyzéke
után : az iménti esztergomi érsekiek az eddigelé ismert legré-
giebb rendesen vezetett magyarországi számviteli könyvek.
Modenában létemkor, három évvel ezelött, a levéltár kama
rai osztálya még rendezve nem lévén, az összehalmozott csoma-
gok közUl csak 12 kötetet sikerült kikereshetuem, — reményl-
hetö azonban, hogy ha e két egyházmegyének a Hyppolit ideje-
beli valam»nny i számadásai nem is, de az általam közlöt-
teknél mindenesetre számosabbak kerülendnek elíi.
380

Ime az eddigiek sorozata :

1. StrigoniaArcivescovado 1487. 4r. Barna bör
kötes, olasz. 2. StrigoniaArciveecovado 1487. 4-r. Ha
sonló kötesu, olasz. 3. S t r i g о n i a 1489. 4-r. Hasonló kotésll ;
az egyik táblája hiányzik. Nedvesség àltal némit szenvedett.
Olasz. 4. Strigonia Cardinale Tppolit о, 4-r. Bekotés
nélklll, s a nedvesség annyira megronta, hogy egészen olvasha-
tatlan. 5. StrigoniaCardinalelppolito, 4-r. Veresbör-
kotés, rózsaszin átkapcsoló szíjjal, vaskapocsra. Klilünöseu a
pisetumokra nézve bötartalmu ; olasz. 6. Agria 1501. 4-r. Bar
na börkötes. Vegyest olasz-latin. 7. Agria 1501. 4-r. Sotétve-
res börköteSjVascsatra.Terjedelmes. Latin. 8. A g r i a 1501-1502.
4-r. toredék. Latin. 9. Agria: Renditus et Exitus Anni
Domini 1503. Episcopatus. Agriens 4-r. Sötetveres ko
tés, vaskapocsra. Latin. 10. Agria 1507. 4-r. Hasonlókotés. Ki-
vàlolag a Heves, Borsod es Beregvármegyei dézma-jovedelme-
ket tárgyalja. Tartalomdús. Latin. 11. Agria 1508. 4-r. Bekö-
tése hiányzik. Latin. 12. Agria 1520. Gardinale Ippol.
I. ViaggioinUngheria. 4-r. Veres börkötes, olasz *).
A mi e könyvek vezetését illeti : többnyire azok elsö fêlé,
be jegyeztetvék a kiadâsok, s ezek atan jönek a bevételek. Az
egyes tételek idörend szerint, osztályszerilleg következnek, —
mint példàùl az 1487-dik évi September, octóber, november es
deczember lutvi, elsö hclyen emlitettem könyvben a kiadâsok
16, a bevételek 19 rovatra osztatnak, ily módon :
а) к I A D Á s о к.
l.Konyha. E rovatban 4 hó alatt kiadatott 668 dukát,
és 16 denár, vagyis a mostani ár-arány szerint mintegy 14,500
egynebauy frank. 2. Megb izással kikllldöttek. 3. Vàr-
be li fuvar. 4. Ép i tk ezés. 5. Alamizsna és adako-
z à s о k : mintegy 650 frankra rugnak. 6. V á r b e 1 i k И 1 ö n f é-
1 é k. E rovatba tartozik a börhartya és a papir ; ez utóbbi Budá-
ról hozatott, (viznyoraata : lúd, vagy mérleg, az illetö számadási
konyveknél) s rizsmája 1 ducátba, vagyis most 21 V, félfrankba

*) A bíboruok ekkor hosszu ideig Ke repesen lakott ; 16 olasz tir

Yolt kornyezet¿ben, 28 lóval. Innen járt át Budára. Ceelédsége majd minden-
nap kapoBilat evett. Ny . A.

L.-..
 381
s egynehány centimbe ker'Ut. 7. F U s z e г e к. September 18-tól
deczember 28-ig, tehát három lió és 10 nap alatt az érseki asz-
talnál elfogyott 15 font sáfrány, 42 font bors, de csak 95% font
czukor. Ez utóbbinak fontja mostani pénzre áttéve 7 frankba ke-
rült, tebát fólotte draga volt. 8. Várbelirendkivüli kia-
d á s o k. ltt áll a többi ko'zt : a fötiszteleudö egyik h á z i b o-
londj ának egy par czipö 8 denár. A protonotarius számára
egy magyares tintatartó (calamaio ungaresco) 75 denár. 9. A z
érsek megérkezésére fordított ko'ltségek. 10.
Házieszkozk. 11. A királynéra fordított koltsé
gek. Ezek az idtínként 46 hajóval Budára küldött márvány-
szállítmányokat foglalják magokban. 12. Mószárszék: Egy.
re-másra egy par o'ktir 3 ducaton kelt (65 frank.) A fáczányok
olcsó ara mutatja, hogy tenyésztésük hazánkban a jelenleginél
hasonlíthatatlanúl magasb fokon állt. A nógrádmegyei Gúta hely-
ségébol hozott 25 fáczány összesen csak 1 dacatért — azaz 21 •/„
frank egynehány centimért vétetett. 18. Világítás: oct. 5-t61
deczember 27-ig 607 szál, vegyest viasz- és fagygyû-gyertya fo-
gyott el. Utóbbiak az áldornagy szobáiban is használtattak, s a
várban mártattak. 14. Cselédoltozék. 15. Érsek öl tö-
zéke. 16. Valentini Cesar hátra bagyott adós-
ságai.
b) BEVÉTELEK.
1. S z t.-M ihálynapi census, 2. Mindszentnapi,
3. S z t.-M á r t o n n a p i, 4. S z t. A n d r á s n a p i, 5. К a r á с s o-
nyi, G. M a 1 o m census. 7. Pecuniaprediale, 8. Serté-
sek. 9. Megváltot t dézma: 15 helységbol 221 ducat és
67 denár jött be. 10. Kár pénz. 11. Eladott holmik: p.
o. 100 óko'rbór 20 ducát, darabjának t"ára tehát mintegy 4 forint
30 s egynehány centim volt. 12. V á m. 13. К ö r m ö с z i p ¡ s e -
tum: ez 12 hó alatt 1634 ducátot és 47 denárt tett. 14. Po z So
ny i bor ок. 15. Ro zsny óbányai be vé tel. 16. Apo-
zsonyi megváltott gabonadézma: 787 ducát 80
denár. 17. Apozsonyi 'megváltott bordézma: 534
ducát 50 denár. 18. Szebeni kainarától : 300 ducát. 19. Nagy-
bányai kamarától (nevé mar olvasbatatlan) bejótt pisetum : 484
ducát 75 dénár.
Sz¿zadok 26
382
Az esztergomi érsekségnek 1487-dik évi mintegy 4 havi
jövedelme 5206 ducátot es 88 denárt, — vagyia a mostaiii
érték-arány szerint egvre-másra 113,850 s egynehány frankot
tett. Megjegyzendü azonban, hogy mikéut a kezeim közt levö ok-
mányok rautatják, ez idöben azérsekséggazdászati kezelése oly
annyira zilált éa rendetlen állapotbau volt, miazerint a budai éa
a fei rárai udvarok között — a javak helyettes igazgatójának
Valentini Cesaruak kereset ala vétele felöl foly vala levelezés.
A bevételi rovatok utáu a 100-dik lapou az esztergoiui ér-
seki cselédaég éa tisztek aora következik.
A 86 föböl álló személyzetnek évi bére 1215 ducátra s 98
denárra rtígott.
Az érsek két teatorvoat tartott : Benzo Agostont éa ЙЫ-
zarino Benedeket ; az elsö 200, az utóbbi 300 ducát fizetéaael
birt. Volt 25 váror. Egyetlen no fordùl elö : Madamma Cassan
dra della Peuna, — valószinüleg a gyermek-érsek dajkája.
A máaik 1487-diki kéziratot teljea másolatban birom. Eb
ben mar a szolgálati bér tüzeteaea kezeltetik. A megnevezett
személy járandósága ala, az idonként kivett illetéki részletek
jegyeztetvék. A tö'bbi közt András Péter primatialia Ugyvéd
nek: „az érsekségb'sszes fel-salperes Ugyeibeu,
valamint az érsekség hübéreseiében is kell
s z о 1 g á 1 n i a, a v ú r b a n 1 а к n i a, é s a z érsekségkü 1 1-
ségénodamennie, ahovászükségeltetni fog¡
évijáraudósága lesz: 50 ducát (mintegy 1 100 frank)
egy bordó bor, kétsz ekérgabna, eg y rendbeli
p r é m e s ш e n t e, é s e g y rókamálbunda."
Kivévén az egy Barbara udvari mosóuét, a ki „a vár-
beli fejérn emUket, asztalkendöket éa abroszo-
kat kimosnitartozik, éa e azolgálatáért egés/.
évre) 8 ducátot éa egy szekér fát кар," — más uocseléd
nem azolgált az érseki udvarnál ; még a konyhaedéuyeket is
férfíak mosák.
Ennyit röviden az esztergomi számadásokról. A mi az eg-
rieket illeti, kivévén, hogynagyobb réaztlatinúl vezetvék - egé-
szen az elöbbiekbez hasonlók.
Legyen szabad még végiil az 1508-dik évi számadási
 383
könyv 129 lapjától a 137-ig foglalt в általam egészben lemásolt
Eger várbeli és uradalmi leltárra futo pillanatot vetnem.
Többrendbeli bútorok, kárpitok, fllggönyök, czímeres-zász-
lók és több más efféléken fölül számos ércz, jelesül egyházi és
világi ezüst-edények kelyhek, serlegek stb. soroltatnak elö. —
Példànl: „erdélyi módra készült aranyozott fe-
deles kupa," — „nápolyi módra készült ezüst.
ö b 1 ö íi y" (váza), — „ragúzai módra készült ezüst-
e d é n y, p o li á г г a 1. *)
Midön egyréezrol az iménti idézetbol világosan kitünik,
hogy az akkoriban virágzó erdélyi ötvösseg müvészete onálló
jelleggel birt : másrészrol kivánatos lenne ezt, valamint a másik
kettojét is mütorténelmileg meghatározni.
Az egri pilspöki lakbau egyetlenegy könyv se fordul elö
abéli apátságban azonban 85 kötet emlittetik czím nélkül.
A névszerint megnevezett Sólymos, Spiritus Sanctus, stb.
püspöki pinczékben háromszáznégy hordó bor találtatott.
Az egri, szikszai, mezô-hidvégi és gyöngyös-püspöki ma-
jorságokban együttesen 80 jármas ökör, 222 darab egyéb szar-
vasmarba, 245 sertés és 1117 birka volt; általában, mint az esz-
tergomi számadások is mutatjàk, a juhtenyésztés nem igen dísz-
lett még az ido'tájtt Magyarországban.
A püspokség hadi-készletekben igen bövölködött. Ugyan-
is az egri és szarvaskói (Zarwakew) várak több százra menö
nagy és kis tttzifegyverekkel, taraczkokkal, szakálosokkal, és
puskákkal valának megrakva. Kétszeresen megrovandó tehát
Hyppolit bibornok, hogy ily készletek mellett is, — jóllehet
Olaszországban hires és bökezü hadvezér yala, Magyarország
védelmében közönyös szükkeblüséget tanusltott.
E tekintetben amodenai levéltárból többrendbeli okmány-
másolattal birok; többi közt: Geréb Péter nádor 15l>0-ban
(feria quinta a Thome apostoli) Temesvárott kelt levelében So-
mi Józsa temesi grófnak, az alsó részek vezérlo kapitányának

*) „Ítem una Cupa magna et alta cum Üoribus et smaltis deaurata mo

do transilvano cum suo Copertorio." — „Item unum pelium cum uno boccale
de argento plano cum aliqun deauratura laborata modo napolitano vel fran-
cigeno." — „Item duo vaia de argento magna pro confestiombus, modo ra-
gueeo facta et laborata."
26*
384
îuegbagyja, bogy az egri pllspök kérelme folytán ¡итак hadinc-
pét bocsássa haza. Egy másik, Esztergomban, 1502-ben (die cir-
cumcisionis Domini) kelt levelébeu pedig Ulászló király ugyan-
csak Somira reáparancsol, hogy a menofélben levo visszahivott
egri püspokibadat — a hnszárok kivételével — el ne bocsássa.
Midön pedig a procidai bibornok, mint pápai legatus, az egri
plispbkségre eso s a török eilen fordítandó 700 ducátot be akarja
vala bajtani : ugyancsak Hyppolit — apja I. Hercules által ké-
reté meg a pápát annak elengedésére. (Hercules lévele róniai
követeihez: Gerard és Belingenius Hectorhoz. Ferrara, 1501.
octóber 4.
Ennyit röviden az esztergomi érsekség és az egri pllspük-
ség XV —XVI. századbeli számadási könyveiröl ; adja Isten;bogy
hazai tudományosságunk érdekében bova-hamarább teljes má
solataikboz jutbassunk.
B. NYÁRY ALBERT.
 Szontagli Daniel emlékezete.
PESTY FRIGYES-töl.

Azon férfiak küzt, kik a magyar irodalom és tudományos-

ság nagy kâràra földi pályájukat elöbb befejezték, uiintsem
szellemi munkásságnk azon gyUmolcseivel niegajándékozták
volna nenizetliket, melyeknek érdekébcn életlik lcgszebb óráit
áldozták : tartozik Szontagh Daniel is, a Csaplovits-ko'nyv-
tár-társulat elnoke Alsó-Kubinban, késôbb a trencsénvármegyei
urbéri torvényszék eluöke. Iglói Szontagh Daniel, számos tisz-
telöi fàjdalmàra az 1867. évben meghalt, befejezetlenlll hagyvàn
azon munkát, mclyet mindazok feszültcn vártak, a kik csak a
szorgalraas és alapos készültségü hazafi búvárkodása terét is-
merték. Ezen munkában a kárpátaljai oláh-telepek keletkezé-
sét kivánta leirni, és bebizonyitani, hogy azok lakói juhászok
valának, de fajuk szcrint a mai oláh néppel semmi rokonság-
ban nem álltak. A munka czíme, miként ezt a szerzö maga, a
¡azontagh-nemzeteég származási torténetében közli : „A szláv
mythus nyomai és a valacbok, vagyis oláh csalàdok havasi te-
lepei Arvamegyében. B — A menuyire ezen munka elohaladàsàt
ligyclemmcl kisértem : azt vélem, alig hiányozhatott humar be
iöle sok, hogy sajtókéezen legyen. És ha ezen feltevésem nem
csal: a „Századok" utján ezennel felkérem néhai Szontagh Da
niel úr nagyrabecsült örököseit, hogy a kéziratban levo munkát
a nagy közönsegtöl meg ne vonjàk, söt siessenek azt olyan ava-
tott kézhez juttatni, mely azt befejezvén, vele Szontagh Daniel
hirnevét nevelje, irodalmunkat pedig gazdagitsa.
Szontagh Daniel nem mindennapi torténeti ismereteinek
próbáit számos apró czikkben rakta le, melyek ktllonféle szak-
lapokban jelentek meg. De a mire ö nagy fontosságot helyezett,
386

az Magyarország egyes megyéinek kttlön leirása volt. A mono-

graphiák szükségét országos torténelmünk érdekében tapasztal-
ván, nena késett akkor, midön a nem rég megszilnt dunántúli
törtenetkedvelö társaság a monographiák egyforma tervszerinti
megirására programmot készitett volt, ezen programmot illus-
trálni, és az egész tervet buzgón feJkarolni. Militan Szontagh
Daniel jegyzetei kliló'nben is azon szintén „Századok" czímti
torténet-tudományi folyóiratba voltak szánva, melynek kiadására
és szerkesztésére a volt magyar kir. helytartótanácstól 1865. év
april 10-kén engedélyt nyertem : nem teszek tan fölö'sleges dol-
got, midônezenjegyzetek egy részét, a Magyar Torténelmi Tár-
eulat jelen, hasonczimü közlönyeben kozzé teszem.
Észrevételeit Szontagh némely helyrajzi munka birálásá-
val kezdi. Elégnek tartom ezekböl azokat röviden közleni, me-
lyek gr. Teleky József fómunkájára : „A Hunyadiak kora Ma-
gyarországon" vonatkoznak.
„Ezen munka VI. kötetenek megjelent elsö felében, — irja
Szontagh — és pedig annak elsö része 305. és 306. lapjain,
elöadatik Árvavármegye leirása, — mint volt a Hunyadi
ak alatt. E szerint azon idöszakban Arvamegyének csak 14
helysége lett volna, u. m. Biszterecz, Bzina, Chepánpataka, Ge-
czelfalva, Hodochin, Jaszenova, Isztebnek, Felso-Kubín. Kublen,
Medvepataka, Revisnye, Szucháchora , Tornopataka és Zászka-
licza. Ezen magában is parányi jegyzékbol le kelletvén még
három helyeéget vonni, u. m. „terram ad Tornovpataka" és „ter
rain ad Kublen sub alpibus Choch," minthogy ezek elsöbbike
Biszterecz, utóbbika pedig Felsô-Kubin helységekkel azonosak,
Szuchahorát ellenben azért, mert ez csak a Hunyadiak kora
után egy századdal t. i. gróf Thurzó Ferencz által telepittetett ;
a kitüzött idoszakból tebát csakis 1 1 ismeretes helység esnék
Arvamegyére.
Mar pedig okmányokkal bebizonyítható tény, miszerint
Árvamegye 1490-ig azaz Mátyás király haláláig 31 klllonálló
kozséget számitott, — névszerint: 1. Alsowfalu-Nizsna, 2. Be-
zino-Bzina, 3. Bingenstadt-Trsztena-Nádas. 4. Biszterecz, Kis-
Tornovpataka, 5. Biszterecz Nagy-Bisztricza, 6. Chepanovpataka.
Steppanó, 7. Chemchova-Csimhova, 8. Deutschdorf, Kubin, also,
9. Dubová, oláh, 10. Dubová, paraszt, 11. Geczelova, vesz-Geczel
 387
falva-Marková, 12. Hldocsin-Hodocsin Dedina, 13. Hrabová-Zah-
rabove, 14. Jsztebnik-Jsztebne, 15. Jablonovo-Ujfalu-Poruba, 16.
Jaszenova-réte Jaszenova, 17. Knezia-Kenz-Knyazsa, 18. Kul-
bin, felsö, Kublen, Kubin, felgö, 19. Lehota-Benyo, Lehota novae
plantations, 20. Lehota felsö, 21. Lesczyna, felsö, Oszadka, 22.
Lesczyna, also, Lestin, 23. Majata-Malatina, 24. Medvepataka-
Medvedcze, 25. Medzibrod, 26. Medzihradne, 27. Mokragy, 28.
Nagyfalu-Velicsná , 29. Parnicza , 30. Revisne-Orvisne , s 31.
Thurdos-Thurdossin.
E mü továbbá az árvaraegyei föispanok köztil csak az egyet-
len Komorovszky Peterröl emlékezik, holott 1474. midön Mátyás
király Komorovszky Pétert Arva Liptóból kizárta, a megyei gróf-
ságot egyszersmind gr.Tharkewy Tamásra, a Rikolfok egyik fiara
ruházta, s Tamas e tisztségben 1482-ig, azaz miudaddig bentmara-
dott, mig Mátyás Arvavárát és kornyékét a megye foispánságával
egytltt János fiának nem adományozta. Ezután János berczeg
1482— 1484. nemcsak Arvavárát, hanem a megye foispánságát
is tettleg birta. Midön pedig ez utóbbi évben János herczeg az
árvai uradalmat lomniczai Horváth Mihálynak, árvavári castel-
lanusának, elzálogositá : Mátyás király a foispánságot 1485-ben
Zápolya Imrére ruházta, ki is azt egészen a király haláláig bl-
rá. E szerint tehát nem egy, hanem négy foispánt számitott Arva
a Hunyadiak korában. — Végre e munka az akkori megyei bir-
tokosokat csak négy családra szorltja, u. m. Kubinyl, Meskó,
Ivanovicz és Reviczkyekre : holott a Hunyadiak alatt Árvamegyé-
ben a hatalmas thuróczi, szentpéteri és isztebnei Dávidok, thar-
köi Rikolfok (László és János testvérek), csimhovai Platthyak,
azután jaszenovai Csaplovichok , kis-bisztereczi s medvedzei
Medveczky, nagyfalvai Kremniczky (Mátyás), medzihradnei Med-
zihradszky, zárszkali Skrabák, nemes-dedinai Dedinszky, Zsufia,
Burián s Kangyerka, felsö-kublni Országh és Koroda-családok,
mint valóságos birtokosok nemcsakhogy léteztek, hanem többen
köztilök a megye tisztviselöi karában is szerepeltek, s kivévén a
Rikolfokat, utódaikban még ma is élnek.
A többi ide vagó ily tartalmú munkák hiányaival s hibái-
val, melyek nálam mar is hossziï jegyzéket képeznek : szüksé-
gesnek nem tartom ez esetben eloállani, azért, mert itt nem is a
körül forog a kérdés, mennyire állott légyen be a szUkség tör
388
téneti adatainkat tisztázni ? minthogy ez a nólktil is általában el
van ismerve, — mint inkább a köriil : vajjon ily terjedelmes
munkát, mely számos s egyszerre ruimkálkodó egyének egybe-
vágo mtikodéseit kivánja, — egy klilönösen e czélra szerve-
zendö egyeslilet által kelljen e eszkozlésbe venni, — vagypedig
máskép ?
Ellenben azon módok és eszközök alkalmazâsàrol, melyck
a megyék, városok 8 magánosok levéltáraiból kivánt okmányok
és adatok gyüjtése köriil eddig leginkább használatbau voltak :
e helyen emlitést tenni nem lesz fölösleges. A bazai torténelem
s régészet oly egyes kedvelöi, kiknek a raegyékben elvbarátjuk
vagy különben segédtársuk nem volt, mint tudjuk, vagy az illetö
megyék fönökeihez, vagy a kir. helytartótanácshoz szoktak fo-
lyamodni *) bizonyos kijelelt okmányok s adatnemUek össze
gyüjtése 8 kozlése végett. Ez azonban általában kevés ered-
ménynyel járt, valamint ezt az illetö gyüjtök és folyamodók
(Fényes, Palugyay, Pesty s többen) magok legjobban elmond-
hatnák, hogy t. i. ök csak oly megyeböl, kerUletböl s városból,
melyben szakavatott s meghitt emberltk volt, örvendbettek ha-
szonvehetö kozléseknek.
Véghetetlen sajnos ugyan az ilyszerü hatósági közönyösseg,
még sajnosabh azonban ennél az, hogy több hazai iróink, sztt-
kölködven egyéb adatokban, munkáikban az ily úton nyert me-
séknek is helyt engedtek. Söt volt a ki azö állitásaiban kimuta-
tott hibákat azzal vélte igazolhatni, hogy az illetö adatokat a
helység jegyzöje küldte be neki. Egyéb mentség s engesztelés
alig ezólhatna ezek mellett annál, hogy tudtokon kivtil hozattak
e tévedésekbe — s hogy ez volt sorsa Magyarország monogra-
phusai legfóbbikének, Bel Mátyásnakis.l736elott tortéut ngyan-
is, midön boldogemlékezetti Bel Mátyás belátván a vármegyék
monographiáinak megirása szükségét, az ország összes megyéi
leirásait egyedlil egy-magára vállalta. — Ezen óriási vállalat ér-
dekében, valamint minden megyéhez, úgy Arvamegye közönse-
géhez is okmány és adat-kozlés végett a királyi helytartó-
tanács utján fordult. Arvavármegye tisztviselöi ezen felszóll

*) E czikk még az alkotmány helyreállitása elôtt iratott.

S z e r k.
 389
tásra mit sem tettek. — Bel Mátyás erre, miután így a
kivánt megyei adatokat meg nem szerezhette : a leirást a
kezénél levökböl készité el, s 1736-ban kész raunkáját a királyi
helytartótanácshoz abbeli kéréssel terjcszté föl, miszcrint Árva-
megye tisztviselöi a benne hiányzó adatok kipótlására , illetöleg
kiigazitására fokormányszékileg útasítassanak. A helytartóta-
nács erre a munkàt ugyanazon év aug. 17.a kivánt kiigazitás
végett Árvamegye tisztikarához be is ktlldte, ezazonban a tiszt-
viselö kar által késobbi idöre utaltatott., Bel szerzö, miután két
esztendeig hasztalau várta a munka adatainak kipótlását : 1 738.
újra folyamodott a helytartótanácshoz müve átvizsgálásáért.
Ekkor (1738) a helytartótauács hivatkozva, 173G. aug. 17. ez
ügyben kiadott rendeletére, Árvamegye tisztikará >ak komolyan
meghagyá, miszerint az a beklildbtt munkát átvizsgálui s ki-
igazítani okvetlen tartozzék. Erre azonban az akkori tisztikar
— hallatlan dolog — az át nem vizsgált munkát Bel M á-
t y á s h o z abbeli értesitéssel utasltotta vissza, hogy a szerzö tu -
lajdon munkája hibáit maga igazítsa ki. S itt leljllk egyszersmind
annak is kétségtelen okát : miért láthatott Bel Mátyás 48 megye
monographiájának csak néhány kötete napvilágot, — mert az
irónak, mielött egyes ftizetei hatósági hitelesltést, s kiigazitást
nyertek volna, a roppant munka terhe s részvét hiánya alatt ó's-
sze kellett roskadnia. Késobb 1 747. Csáky Miklós szepesi püs-
pok szintén Árvamegye leirása kéziratával jelentkezett Árvame
gye akkori tiszti karánál, hogy a munka a helyszinén hitelesit-
tessék. Mi sorsa lett ezen kéziratnak ? a megye késobbi jegyzö-
könyveiböl ki nem vehetö ugyan, annyi azonban igaz , hogy
ezen vállalat is, mielött sajtó ala juthatott volna, részvétlen-
ség miatt dugába doit. Emlékezik végre Árvamegye jegyzö-
könyve 1828. május 19-röl (Irattár XCVII. kötet 24. sz. alatt)
— mikép Szepesházi Károly vállalkozó részére Árvamegye tör-
téneti-statistikai és helyleirási ismeretét (Historico-statistico-to-
pographica descriptio Cottus Arvensis) Árva tisztikara tagjainak
egyike által el is készittette : azonban ez is úgy van fogalmaz-
va, hogy nem az eddigi hiányok megszüntetését, hanem inkább
a volt hibák halmozását képes terjeszteni."
 390
Ilyen eajnos tapasztalás mellett, ha a fenforgó ügyben si-
kerrel akarunk cljánii : Dem a megyékhez s egyéb hatóságokhoz.
hanem ligybarátainkhoz kell fordulnunk, vagy magunknak sze-
mélyesen utánajárnunk. Most mar Törtenelmi Tàrsulatunk életre
lévén hozva, felette kivánatos, hogy az minden megyében talál-
jon Ugybaràtokat, kik a megye leirására szükséges adatokat
pontosan osszegyiijteék, s Társulatunkuak feldolgozás végett
bekUldjék.

Л
 Konyyismertetések, birálatok.
v.
Horváth M i h A 1 y kisebb torténelmi munkái. II. kötet. Pest,
1868. п. 8. г. 523. 1.

Foly tatom ezen érdekes gytijteményes munka ismertetését.

E második kötetben adva van „Az ipar es kereske-
dés törtenete Magyar or szágban a kbzépkor-
ban." (3— 172.11.), az Akademiától 1 836-ban jutalmat nyert
pályamunka, melynek elsö részében az ipar es kereske-
dés torténetét az Arpádok alatt vesszük. A szilaj, harcz-
kedvelö magyar mtiipara- s kereskedésérol írni ugy-e nehéz
feladat? annal nehezebb, mivel azon korból ide vagó okmánya
ink, adataink nagyon gyérek. Szerzö mégis sokkal több anya-
got hordott s állított össze, mint a mennyit, kivált e tárgyú elö-
munkálatok hiányában, egyelöre méltányosan várnank lebetett
volna. A vezérek alatti korról sokat Irnia nem lehetett, mert a
beköltözött magyar uemzet hadi kalandokon kívül baromte-
nyésztés, meg vadászat s halászat között tiiltó el minden idejét ,
de ezen életmód is szllkségkép foltételezi, hogy timárokat, szü-
csöket, vargákat, sat. kétségen tul Azsiából hozott magàval ;
fegyvereit is, melyek klilönböztek Európáéitól, bizonyosan saját
kovácsai s fegyvercsiszárai készitették, a mi, bármily alacsony
fokü, mégis némi mttipar léteztére mntat.
Más alakot mutât e tekintetben az orszàg mindjárt sz. 1st-
van alatt, a ki számos gfirög, német és olasz mttvest telepített
le a baza külijn vidékein s nemzetét is a foldmivelésre ràédes-
gette, a mit tanusltanak azon oklevelek, melyekben a templomok-
nak s egyházi intézeteknek ajándékozott javak eloszámláltatnak.
A szölömiveles, mert a magyar kedvelé a bort, valószinüleg még
tb'bb kezet foglalkodtatott. A bányászat« szintén e király alatt
392
von honunkban kezdetet. A durva anyagokat feldolgozó müve
век közül okleveleinkben clöfordulnak márkovácsok, bodnárok,
esztergályosok, sütök, szakácsok, fazekasok, viaszgycrtyabn-
tök, aranymívesek, szekérgyártók, molnárok, mébészek, halá-
szok, vargák, mehserfözök, kerékgyártók, faragók s a t. A kéz-
müvekkel hasonló léptekben haladt a kereskedés, melyet nem-
csak heti-, hanem itt-ott mar országos vásárok is mozdítottak
elö, s vannak nyomok, hogy az mar folyamukon is üzeték, az
adásvevés pedig csere által tortént. A klilíolddel üzött kereskc
dés allapotáról e korból biztos adatunk nines ; azonban a zsidók
és izmaeliták e részben is munkásak valának.
Az emigy fajledezö ¡par Péter királysága alatt visszafelé
hanyatlott, mert az ô kirúgó élete miatt a nemzet gytilölte s Ul-
dözte az általa kegyelt németeket és olaszokat : a szorgalom,
melyet ezek ápoltak, csak Endre alatt kezdett ismét éledezni.
Utána, Salamont kivéve, oly férfiak Ultek az ország kormáuyán,
a kik mindent mozgásba hoztak népok emelésére. Béla új pénzt
veretett s annak értékét a bizanezi aranyok szerint határozta
mcg. László és Kálmán alatt mind a müipar, mind a kereske
dés tetemesen emelkedett. Mar a kender s len termesztése is
kozdivatuabbá Ion, s mid6n Piroska, sz. László leánya, Comnen
János görög császámak eljegyeztetett, a ktilföldi kereskedés
élénkebbé Ion, s még fontosabbá vált, mert Velencze felé nyitott
utat, Horvát- és Dalmátországnak meghódoltatása «tan.
A XII. században a Szepességen s Erdélyben megtelepi-
tett szászok s az általok emelt városok nagy emeltyüivé váltak
a mtiipar- s kereskedésnek. Nyugati Europa a keleti birodalom
és a szent-fold felé vette irányát, s útja többnyire Magyarorszá
got metszé át; kalmárainak Esztergom volt nyug- és rakhelye.
Ausztria oldaláról Pozsony, Mosony, Esztergom meg Pest valá
nak az áruk föpiaczai. Vágómarha e korban is nagy számmal
hajtatott Ausztriába. Az emigy megnövekedett kUlkereskedés
nagyobbitá a belkereskedést is. Vásárok mar minden városban
tartattak. A zsidó és izmaelita csereberélôk mellett a megszapo-
rodott német és olasz jó'vevények elegyedtek a kereskedésbe,
mely emigy szükségkép emelte a müipart is. Pénzverdék Szó-
kes-Fejérvárott, Budán, késobb Szebenben épittettek. A magyar
réz igen kapóe vala. A só a szomszéd déli tartományokba és
 393
Ausztriába is kivitetett. A mesterségek follendülésére mutatja,
hogy posztó, selyem, bársony s egyéb finom szövetek, ezUsttel s
aranynyal himzett s boglározott mezek, aranylánczok s más
ilyen ékitmények közönsegesek voltak a gazdag nemeseknél ; de
a czéhek nálunk még ismeretlenek valának. A vászonszovés és
üvegkészités szorgalmasan gyakoroltatott ; a bajók esetlenek
valának ; az árpaser csak a német kozségekben divatozott.
A gyökeret vert müipart és kereskedést visszalökte a tatár-
járás, de a következett királyok mindent clkövettek, hogy azt
új virágzásnak inditsák, daczára annak, hogy a nyugoti kalraá-
rok keletre gyérebben jártak jnár Magyarországon keresztül,
de ez azután nagyobb tevékenységre bnzdítá ami kalmárainkat.
Leirva a müipar s kereskedés állapotát az Árpádok alatt,
szerzö fülemUti az akadályokat is, melyek megnehezítették az
ipar uagyobb emelkedését. Ilyennek találja a népiség (Volks-
thum) kttlonféleségét, s tarka vegyületét a tobbféle nemzeteknek
melyek Magyarhont lakták, valamint ezek polgári állapotának
8 erkölcsi sajátságainak küionnemüségét is ; ilyennek keleti, mü-
veletlen népeknek királyaink által több izben megtelepítését ;
ilyennek a szorgalmi osztály egy részének polgári helyzetét és a
politikai alkotmány lépcsonkénti elfajulását ; ilyennek az utak
bátortalanságát, a gyakori belviszályokat s külháborúkat, végre
a vertpénz csekély mennyiségét, és mindezt tó'rténelmileg igazolja.
Végre azon kérdést fejtegeti : mino befolyása volt a mtiiparnak
s kereskedésnek nemzetllnk értelmi s erkölcsi kifejlesztésére?
Amásodik résza müipar és kereskedés torténetét a
vegyes házakbeli királyok alatf tárgyalja. E korszak
kezdete szomorú képet nyujt a küzállapotokról. Trencsényi Maté,
Iván németújvári gróf, és Apor erdélyi vajda, s más hatalma-
sabb olygarchák féktelenkedése, zsarnoksága, képzelhetni, mino
kart és hátramaradást okozott a müipar s kereskedésben. Károly
a nemesség hatalmát megtörendö : a belzavarok lecsendesítése
után, megerosité, söt gyarapitá és sikeresen védelmezé az aris-
tocratia követelelesei eilen a vàrosok s polgári osztály szabad-
ságait, emelé foglalkodásait, a müipart és kereskedést, a miben
követöi voltak utódai, kivált Nagy-Lajos, s mondhatni, az Anjou-
ház uralkodása alatt hágtak fel városaink a jóllét s gazdagság
azon fokára, melyhez hasonlón a legujabb idökig nem állottak
 394
tobbé. Fol vannak itt emlitve azon városok, melyek Károlynak
köszönhettek szabadságaikat, a melyek ismét okozták, hogy azok-
nak tekintélyc шаг országos renddé Ion, s befolyáea a közllgyekbe
raindinkább nö'vekedett, s mar a fönemesseg is tiszteletczimnek
tekinté a városi polgár nevet. Még több varos köszönbete sza-
badságait és jogait Lajosnak, H egész hosszu uralkodása alatt
mindig barátja volt az iparosoknak. E két király, valaraint a
neinzet politikai s diplomaticai életében, úgy a müipar- s keres-
kedésben is új korszakot alkotott. A tö'rok terjeszkedése miatt
a keleti kereskedés nagy részint ismét Magyarországon kezdett
keresztülvonulni,kivált az éjszak-nyugati tartományokból.Ezenát-
meneti kereskedésekfopiaczai valának honunkban :Szeben,Brassó
és Besztercze.A brassói légelyek,csobolyók és egyéb fa- és vászon-
mttvek részint a városiak, részint külfo'ldiek által Smyrna, Egyip-
tom s Arábiábais szállíttattak.Ausztria-, Cseh- és Lengyelország-
gal is élénk volt a kereskedés ; a bécsi,prágai, nlirnbergi, boroszlai
kalmárok szép eugedményekkelrubáztattak fel királyaink által.
Az oroszok is meglátogattak, mint kalmárok, hazánkat, valamint
az adriai tengermellékiek is, emezek indiai árúkkal, olas/ szö-
vetekkel, Uveggel s papirossal megrakodva.
Hazánk e korban mar activ kereskedést is üzött. A szász
gyarmatok kalmárai, kivált az erdélyiek, nem ritkán fordultak
meg árúikkal Bécs, Praga, Krakkó, Zara, Velencze és Bukarest
piaczain. Olasz- és Németország némi részbeu az erdélyi és kassai
kereskedöktöl vásárlák a draga böröket. Köszeg, Fozsony és
Sopron vetélkedtek a boni borokuak a néraet földre szállitásá.
ban. A kUlföldi keresbedöknek honunkba csódtllése, az árúk so-
kasága és sokfélesége, valamint a szükségek szaporodása s a
fénylizés novekedése, szükségkép élénkebbé tevék a belföldi vá
rosi kereskedést is. Több példát olvasunk arról is az oklevelek-
ben, miként e két királyunk az árúikkal utazó kaluiárokat kll-
lönösen óltalma ala fogadta s biztosító-levelekkel látta el. A vá-
mok és harminczadok sem valának nyomasztók. A pénz szilár-
dabb labra álllttatott.
A virágzó kereskedés kedvezöleg batott a mesterségekre
is. A czébek a mesterek kb'zbtt a rendet s egyetértést fentartot-
ták, vetélkedésre s a müvek tokéletesbitésére bsztönt adtak. A
czéhszabályokból látható, mino mesterségek voltak legelterjed-

"
-
 395
tebbek. Ilyenek valának : a kender, len , durvább gyapjuszovés,
légelyek, csobolyók, kulacsok s egyéb faedények esztergályo-
zása, viaszontés, ácsmesterség. Új mesterségeket is emlitenek
okleveleink : az erdélyi szászok közt találtattak mar tüesinálók,
list- és sárgarézmivesek. Födeles kocsik nyomára is akadunk
mar. Az iukább müvészeteknek, mint mesterségeknek nevezhetö
foglalatosságok küzfíl úgy látszik legkedveltebb s lcgdivatosabb
volt az arany- s ezllstmiveseké, inelyet, oklevelek tanúsitása sze-
rint, még tisztségekben s méltóságokban belyezett személyek is
gyakoroltak. Károly országlata ota a festészet és metszés is na.
gyobb divatba jott. Az épitészet szintén haladott. E korból mar
két magyar szobrászt is ismerllnk.
A földmiveles, daczára ajobbágysággal járt hátrányoknak,
túlbaladá az elöbbi korét. A kertmivelésnek csak a szászok tol
den, meg a dunáuti'üi vidéken, hol mar olasz földröl származó
nemesebb faju gyümolcsfák is tenyésztenek, találunk nyomára.
A fóld becse emelkedett. A bányászat üzetett ugyan, de kellö
figyeleminel, valószínuleg alkalmas bányászok hiánya miatt, nem
iniuden ágában.
Károly és Lajos erös kormánya után gyenge nöi kézbe és
az ingatag Zsigmondébajutott az országlat. Alatta és általa sok
tortént ugyan a müipar s kereskedés elomozdltására nézve : de
még több torténhetett volna, ba mindjárt uralkodása kezdetén
meggàtolja a féktelen aristokratia kito'réseit. Hosszu • íszáglatá-
nak szerzö kliliin szakaszt szentelt. E szerint Zsigmond a pol-
gári osztálynak kedvezett és sok városnak szabadalmakat adott
másokéit megbövitette. A magyarországi átmeneti kereskedés
kelet felé csokkent ugyan, de annál élénkebb Ion az olaszok-
kal; németekkel és csehekkel a kozlekedés. Csökkent a lengye-
lekkel is, mennyiben a lengyel so bchozását betiltván az ország-
guilés, ök gyérebben látogatták bonunkat, de a mi kalmáraink,
kivált a bártfaiak, vittek oda kulonféle árukat. A Dalmatia bir.
toka miatti elleuséges viszonyok a velenczeiekkel megakaszták
koronként a kereskedést : de élénk volt az a szomszéd Ausztriával.
A pénzfolyam változó s iugatag volt.
^Aránylag a boni nyers és elsö kézi termesztinények meny-
nyiségéhezés soknemüségéhez, a müipar még most is jóval alan-
tabb fokon állt a kereskedési mozgalomnál. Bokféle kézniü bi

,
 396
ányzott még, melyeknek a magyar fold szolgáltathatott volna fel-
dolgozhatóanyagokat,s melyeket e miatt klllföldre kellett szállí-
tani, hogy ott szovetekké s egyéb árukká alakittassanak. A
inesterségek azonban szaporodtak is, tükéletesedtek is. Ez ido
tajan honosultak meg nálunk az üvegesek, s az Uvegablakok mar
küzdivatuakká váltak. A magyar kocsik külföldieknek is felötlö
szépségüek valáuak. A XV. század elsö negyedében honunkban
is találunk mar nyomára a löpornak, taraczkoknak es löcsövek-
nek. Ezekuek és ágyuk- s tüzgolyóknak készitésével Pozsonyban
bat müves foglalatoskodék. Az épitészetben honi származásuak
közt még csekély volt a haladas ; a nagyok féuyes palotáit klil-
foldi mttvészek s mesterembcrek épitették. Szintén klllföldröl te-
lepedtek meg e bazábau a himezok, aranyozók, szönyegszövök s
egyéb divatárus-müvesek. Szobrászok és festészek Zsigmond alatt
is elég alkalmat leltek ligyességoket bebizonyítkatni.
A fo'ldmivelés kevés változást szenvedett. A földmivelök
költözködesi jogát mind maga Zsigmond egyes esetekben, mind
a tó'rvényhozás megerosílé. A szolloniivelés a dunamelléki me-
gyékben és Ausztria határai felé gyakoroltaték legszorgalma-
sabban. A Duna és Tisza kózbtti tartomány baromtenyésztés
bazája volt. A bányászat, ugy látszik, még mindig kevesebb ke-
zet foglalkodtatott, mint az aknák gazdagsága kivánta volna ,
de a sóaknák a lengyel só kitiltása miatt, szorgalmasabban mi
veltettek, ugy szintén a rézbányák.
Az igy virágzott müiparnak s kereskedésnek Albert rüvid
országlása után lankadni kezd élénksége, s Mátyás alatt, mint
utolsó szikráiban a hamvadó tüz, foléledvén, kora sirja felé
sietett. — A csehek, lengyelek és törökök pusztításai hátrál-
tatták ugyau emelkedését, a menuyiben a keletinek szárazi utját
Bizancz eleete elzárta; az erdélyi szászok legfóljebb Moldvát s
Oláhországot látogathatták, a csehek pedig a felvidéki vàrosokat
akadályozták : de azért fôleg Mátyás alatt, német, olasz, cseh és
lengyel kalmárok elég sílrün fordultak meg hazánkban, hol, kli
lönösen Beszterczén, Thurzó Jáuos, Mühlstein Vitus, Kohlmann
Miklós, Königsberger Mihály és Glockniczer Ferencz gazdagsá-
gukról hires kalmárok voltanak. A belkereskedésnek legkere-
settebb tárgyai: a gyapju-, vászou- és selyeniszövecek, füszerek.

^
 397
A józanabb goudolkodásu ncmesek becsUlni és védeni kezdék a
kereskedöket.
A müiparnak, úgy látszik, jobbau kedveztek a kürüluié-
uyek. A szerfölötti fényuzés, mely mar nemcsak ncmesek, baneui
gazdagabb polgárok kozt is eláradott, hatalmas emelöje volt a
a kéziuüi szorgalomuak A fényüzésrol, a Mátyás második meuyeg-
züjén kifejtctten kivül, szerzô" több példát hoz fei, melyek ktiziil
emlltcm Szapolyai István arauy-nyaklánczát, mely hálala után
egy századdal 70,000 frton kelt el Velenczében ; Ujlaky Mik
lósnak 60,000 aranyra becsült kardját. És a ponipaszeretö király
festészek-, szobrászok-, zománczozók-, arauy- s ezllstmüvcsck-,
asztalosok-, kofaragók-, épitészeket, söt kertészet- s földmivc
lési mestereket is uagy koltséggel hozatott be Olaszországból. Az
épitészet a tokélynck mily fokán állott ö alatta a budai királyi
lak egész Európának birdctte. A labra kapott fényuzès a tübbi
incsterséget scm hagyá alább siillyedni. A hazai müipar tal al
mányai közUl emlitendö e korból a hiutó, uiilyet Mátyás kösz
vénycs állapotábau legelsö csiuáltatott. Említésre mcitó a lia
rangontés gyarapodása is, s annak egyik remeke, a beszterczei,
ez idöben öntö'tt 175 mázsás haraag.
A fó'ldmívelés a harczok dulásai miatt nem kis csorbát,
azonbau az azzal foglalkozók polgári állapota kevés válto-
zást szenvedett. Az adózások a ko'rülmények szeriut majd na-
gyobbak, majd kisebbek valának. Dauáutúl, Szcrémben és Ei-
délyben a kertmivelés is szépen gyarapult, a miben maga Mátyás
serkcntö példával ment elöl. A fényllzés maga után vonta az
érczbányák szorgalmas mívelését is. Erdélyben kobányák is
mankáltattak, melyekböl fehér és veres márvány, alabástrom és
jeles kristály hozaték napvilágra.
Kereskedésttnk Mátyás hálala után egyre hanyatlott, mig
végre a török hódoltatás azt csak nehány fclvidéki városba szo-
ritotta.
Szerzö végig vezetve az olvasót e korszak müipara s ke-
reskedése torténelmén, befejezésül azon akadályokat tárgyalja,
melyek a mttipart és kereskedést megnehezítctték : de tárgyalja
azon értelmi s erkölcsi clönyöket is, melyeket e foglalkodás a
nemzetre árasztott.
Hosszasabban, mint e ftlzetek oeconomiája eugedné, vázol
azázadok - '
398
tarn szerzö e munkáját : de hiszen annak e nagyon is kicsiny
dióhéjba szorított s mégis ennyi tért elfoglalt tartalma fennen
hirdeti, meunyi sok érdekes van a 172 lapon közölve!
Rövid lehetek „A vezérek korá"-nál (172—218.11.)
E târgyat közelebbi években Szabó Károly a „Budapesti Szem-
lé"-ben, szerzönk az 1858-ki „Hazánk"-ban vetto tolla alà. Hor-
váth elöbb azon kérdést fejtegeti, minek tulajdonitsuk, bogy a
hatalmas német s alakulóban levo szláv birodalom közt aliando
bazát volt képes magának szerezui a maroknyi magyar ? és a
választ a nemzet eröhatalma-, erkölcsi tulajdonságai-, s nemzeti
erényeiben találja. Ide számítja, hogy a magyar, vallas miatt nem
Uldözte az itt talált népeket ; kiemeli a nemzet természeti értel-
messége s életrevalósága mellett nemzeti egységét s osszetartá-
sút, társadalmi s badi szerkezetét. Ëlbeszéli azutàn azon hadi
kalandokat, melyeket üseink a vezérek kormánya alatt egy szá-
zadig Europa kulönbözö országaiban, par kivétellel, gyíízelme-
sen bajtottak végre, mig Géza alatt, elfogadva a keresztyén val-
lást, ezelidlilni kezdettek.
E czikket czélszerüen váltja fel „Szent- Adalbert
ele te" (219 —232. 11.) Megjelent a ,J Magyar Encyclopaedia "-
ban. Szent-Adalbertröl elég legyen annyit emlitenem, hogy ö
volt egyikc az öseinket keresztyén vallásra terltö apostolokua с,
s itt élete vàltozékony eseraényeivel ismerkedUnk meg.
A negyedik czikk szintén ôseink korával foglalkodik, „A
kereszténység s az alkotmányos rend inegszi-
lárdulásának kor a" czim alatt. (233—294. 11.) Megjelent
az 1857-ki „Hazánk-"ban. Eészletesen van itt cloadva, mit tön
sz. István, hogy a keresztyén séget és egyeduralmi àllamszerve-
zetet nemzetében megszilárdítsa, szemben i'igy a pogányságboz,
mint a vajdák hatalmához ragaszkodók elleuhatásával. Az ö há
lala után Péter és Aba alatt torténtek nem sok élvet nyujtanak
a hazafinak, de nyujtanak tanulságot, hogy a bitorlásra és zsar-
nokságra alapított trón sokáig fenn nem állhat; hogy a kozvéle-
ménynyel daczoló, a nemzeti érzetet mélyen sérto kormány tar
tos nem lehet ; hogy a nemzet, mely fuggetlenségét, szabadsá-
gát méltókép szereti s becsiili, azt végre hatalmas clleuséggel
szemko'zt is meg tudja menteni. És ne feledjuk ki szerztí érde-
meiböl, hogy czeket 1867-ben dó'ro'gte fülébe azakkori hatalma
 399
soknak : ezekkel serkenté kitartásra a cstiggedezö nemzetet. —
Endrének sziutén kellett a pogánysághoz szitók eilen kllzdenie,
s ezenklvUl nyugtalanná tevé uralkodását a Péter tróntól meg-
fosztatását megboszúlni vágyó Henrikkel folytatott háború. Alig
volt megvédve az orszâg fliggetlensége, megint az Endre es
testvére Bêla kö'zt kitört viszály zaklatà a nemzetet. A fejedel-
mek viszálykodásai utan a népé kerlllt szônyegre, Bélától Székes-
Fehérvártt az ösi vallas visszaállítását kü?etelö:de a király
szintoly gyorsan mint eszélyesen csillapítá le a könnyen veszé-
lyessé válhatott zajongást. Ezzel azonban nem szakadt még vége
a nemzctre sulyosult bel- s ktilviszályok lánczolatának ; Salamon
uralkodása alatt is hazafi emelt hazafi eilen fegyvert. Sz.-László
uralkodása sem folyhatott le vi-rontás nélkül, de több ország-
gytilésen torvényeket hozott e boles király, melyek az egyház s
kozjólét iránti buzgalmának szintugy, mint mély belátásának
tanui, népcnek vallási s polgári állapotát egyiránt tárgyalják ,
szabályokat hoznak az egyházi élet, a polgári foglalkozások,
ipar és kereskedelem rendezésére, a közesend és vagyonbiztos-
ság szilárditására, az erkölesök szeliditésére , kemény biinteté-
sekct szabnak kivált a belzavarok alatt elhatalmazott orzások-
s rablásokra. Kálmán egyike Ion királyi székünk díszeinek.
rolitikájának czélja volt az országból tengeri hatalmat alkotni,
s e végre Dalmatiát és az Adriát Magyarország birtokába kerlteni.
A nagyszerü feladat elérésében bátraveték tít egy ideig a keletre
hazáukon át több csapatban zarándokolt kercsztesek. A bel-
Ugyeket illetöleg Ö a birtokjogot, a tisztviselök batáskorét, a
nép adózásait, a türvéuyszékeket s az egész igazságszolgálta-
tási Ugyet újonan s igen czélszerüen szabályozta, minden me-
gyében új torvényszékeket állított, az isteuitéleteket, a tüzesvas-
és forróviz-próbákat bolcscn korlátozta, s csak a püspóki szék-
helyekre szorította; a boszorkánypó'roket egészeu eltiltotta, a
szolgák sorsát enyhitette, megtiltván azok eladását klilfbldre
stb. Fiáról, II. Istvánról, keveset moudhatott, tárgyáia vonatko-
zót, a szerzö, ugy szintén vak Béla-, II. Géza-, III., IV. Istvánról
is, csaknem szakadatlan kill- és belháborúkkal leven azok, több-
nyire röyid uralkodásuk alatt, elfoglalva. Ebbol III., Bélának ia
jutott osztályrész, ö mégis a kozigazgatás minden ágában czél-
szerü javításokat alkotott, az igazságszolgáltatást egészen újra
27*

^
400
szervezte, a Káluiáu ideje ota lefolyt belzavarokban eláradt or-
zást éu rablást szigorú biintetések últal megszüntette, az ipar és
kereskedés euielésére czélszeríi rendszabályokat alkotott, a vá-
mokat, barminczadokat szabályozta ; ápolta, ösztöüözte a tudo
mányosságot i». Imrc országlata fegyverzörej közt folyt le.
II. Eudréuck,kiváltjeruzsáleniizarándoklása alatt, csordultig telt
uicg a rcndetlenség pohara ; a rend, jog és torvény helyreállí
tasa végett tebát tartatott 1322-ben a nevezetes országgyttlés,
melyuek eredménye az aranybulla, — a magyar alkotmánynak
féltékenyen örzött sarkköve.
A most vázolt czikk folytatása gyanánt tekintendö, az
1857 ki „Hazánku-bau megjelent : „Azolygarchiahar
cza az alkotmányelleu" (295 —350. 11.) Az aranybulla
bclyreállitotta a sz. István által megalkotott, de utódai alatt a
túlságos batalorura jutott kevesek által ereje- s tekintélyétôl
megfosztott alkotmányt. Ez és az igazságszolgáltatás nem nyert
ugyan általa büvebb kifejlést, új intézményeket : de nyert újabb,
világosabb inegbatározást, szilàrdulàst és biztositást az ünkóny
és bataluiaskodás eilen. És ¡me ! шаг a baila niegalkotója, az
erélytelen II. Endre alatt niegindult a küzdelem az új torvények
mellett és eilen, mclyeket ömaga is megszegett nem egyszer. A
kUzdelem elejéu az uraké volt a gyözedelem, mert sikerült ne
kik szitogatni az apa- és fiûkiràly között a megbasonlâs tiizét ;
utóbb Bêla biusitotta meg befolyásukat az apânàl. És ez fcl-
váltva igy folyt 1231-ig, midön az aranybulla uémely tóldale
kokkal újra kiadatott, — a nélklll, bogy eunek is nagyobb sii
kere lett volua az elsö aranybullâénâl. IV. Bêla mimljàrt kez
detben ércztetni akarta a fékteleu urakkal, bogy más szcllemü
úr, mint volt atyja, iil mar a tröuon ; de erélyéuek ùgy ö, mint
a haza, megadta a Hajónál az árát. — V. István elleu Ottokár
eseh királyt pusztitó ellenségnek hozták be az országba uéuiet
újvári Henrik és Iván testvérek, Istváu és Lórincz urak, Miklós
prépost és királyi alkanczellár, s többen mások. — Kún-Laszló
alatt mino tisztelctbcu tartattak a torvények s a királyi méltó-
ság, onnan is lebet következtetnünk, bogy öt megkoronáztatása
utáu, noha csak 10 éves gyeruieket, Kaplouy Endre meg is verte.
E király kGnuyelmüsége tágas kaput nyitott az urak o'nzésének,
viszályainak, féktelenségének. A tatárjárás ota épült számos
 401
vár megannyi rablófészekké vált. A Szepességet Loránt es Gcr
gcly urak Szcpesvárból, a Dunán tul némctújvári Ivan, az alvi
déken Pektári Joachim és testvére, István bán, stb. hosszában,
széltében bllntetlenlil rablották a vidéket. A király i tekintély
végkép lerontva, a küzigazgatás organnnaai felbomolva, meg-
gyöngUlve, a rendes torvóny uralma számüzve, az erkölesök
nagy megromlásba sUllyedve leven, az általa vagy alatta elve
tett mag az Ö hálala után is évek hosszñ során burjánozott, a
kozélct sok idóre szánandó sinlodésben tengott. — E bajok or-
voslása végett III. Endre országgyüléseken lidvös torvényeket
hozott, azokon kivül is hasznos intézkedéseket tön, melycken
meglátszott, hogy a jól rendezett Velenczében nyerte ¡fjúkori
nevcltetését : de az érdckcikhen fenyegetett urak az engedel
mességet megtagadván, nyiltan vetélytársálioz, a gyermek lió
bert-Károlyhoz hajoltak , alatta bizton reménylvén tovább is
tizhetni torvényszegéseiket. Ha egymaga nem birna öket megfé
kezni a király, felhatalmazfa öt az 1198-ki országgyttlés, szabad
legyen neki a külfüldre folyamodnia segedelemért, melylyel
megtörhessc a bünösök féktelenségét. Ennyire jutott az ország,
ennyire a to'rvény tisztelete !
Eddig, III. Endréig terjed a czikk. tízerzo azután szóba
hozza még röviden azon, napjainkban is többek által hol igen
löleg, hol tagadólag vitatott állítást, mely szerint a Crouy-Chanel
grófok nemzetségében még létezik az Árpádok férfi sarja. Hor-
váth a tagadókhoz csatlakozik.
A hatodik czikk: „Az Aujou-királyok hatását
Magyarországra" (35 1 —386 11.) fejtegeti. Megjelent volt
a „Tudománytár" IX. kotetében. Az Arpádok korszaka a nem-
zeti meghonosulás, fejlodés, erösödes korszaka volt, s с belálla-
potok kbrül forog jobbára e korszak alatt a nemzet torténete is.
Ennek más színt adott az Anjouk uralkodása. Politikájuk ki-
felé is annyira hatott, hogy alattok Magyarország torténetei eu-
rópai érdektiekké emelkedtek, Lajos alatt pedig hazánk a szom
széd országokra uézve feltételezo hatalommà lett, s az ádriai,
balti s fekcte-tengerig hangzott Lajos fejedelmi paranesa. Mind
ez azonban, az aldunai, s ádria-parti tartoniányokat kivéve, ke
vés, mondhatni semmi hasznára sem vált az országnak. Szerzö
nem tagadja, hogy a két király nagy hatással volt az ország

/
402
klilviszonyaira : dekimondjaazt is,hogy Károly és Lajos a hon jól-
létéresboldogitására irányzott nemes munkálkodásának törtcne-
tébe nagyságkór, pazar udvari fényüzés, s gyakran haszontalan
fegy verzaj vegyült ; kimondja, hogy l)ármily esillogó szint ólto'tt
is föl alattok Magyarország torténete : a haza, hatalmában és
tekintélyében igen keveset gyarapult. A személyességeikrol visz-
szasugárzott fény velök együtt eltlint. Alig hunyta be szemeit
Lajos : Lengyelország hazánktól elvált, Dalmatiát Vclencze visz
szafoglalta, az aldunai tartományok magokat nagy részben füg-
getlenné tevék; mind megannyi tanú, hogy e fényes kormányok
foglalni inkább tudtak, mint megtartani, s az ország klilviszonyát
nem a lcgszilárdabb alapra, a nemzet természetes érdekeire és
sajátságos elemeire épitették.
Maradandóbb volt az Anjou-ház hatása a belsö politikai
korlilményekre, mit fejtegetni szerzö tulajdonképeni feladata. E
batas az országlási rendszerre nézve abban mutatkozik, mikép
Károlynak sikerült rábirnia a nemzetet, hogy választási jogáról
lemondya, az örökösödest családjának fiúágára áttegye, a mit
azután Lajos, figyermeke nem lévén, a leányágra is kiterjesz-
tett, s igy a választási királyság ismét örökö*s királysággá ala-
kult. — Az olygarchia mód nélktil megerösödött, s az országgytí-
lések mellozése s azoknak hclyébe a zászlósok és íopapokból
álló országtanács rendelése igen káros kovctkezményeket hozott
elö. — Lajos megszaporitá a nemességet az által, hogy az ud-
varnokok név alatt ismeretes királyi szabad pórokat a nemesi
osztályba emelte, honnan eredetöket vették a számos egytelkes
nemesek, s ily nemességbül állott falvak. — O hozta be az osisé-
get. — A papság iránt igen adakozó volt ugyan a két király, de
királyi jogaikat fentarták az egyház ellenében. — A városi pol-
gárosztályt mindenkép pártolni s gyarapítani igyekvének, és a
nemesek megtámadásai eilen sikeresen védelmezék. A pórosztály
állapota is nagy fordulaton ment keresztül ; Károly ngyanis a
papság s nemesség jobbágyait évenkénti adó ala vetette, a job
bágyok Ugyeit az urak hatósága ala rendelé,s emennek korláto-
lása végett amazok ko'ltozkodési jogát megerosítette.
A torvénykezcsre is hatással voltak az Anjonk. Ovék a di-
csoség, hogy az istenitéleteket végkép oltorlllték, s olasz és fran-
czia példák szerint rendes perfolyamot alapitottak meg ; a mar
 403

azelött fenállott torvényszékeket nemcsak czélszcrlihbcn sza-

bályozták, hanem újakkal is, minö volt az uriszék, szaporitották ;
a büntetö torvények embertelenségét Lajos méltányosabbakkal
váltotta fb'l, a mcnedékhelyi jogot korlátolta, a rendorséget, ak-
kori fejletlenségéhez képest, egynémi ágában figyelem nélklil nem
hagyta ; fegyverkatalniát a bandériomokról tett intézkedésével
nagyobbitotta.
Az államgazdászat rosz karban volt; a királyi kincstár
Károly trónraléptekor kilirülve, az ország jó'vedclmének forra-
sai elapasztva, eltékozolva voltak ; 1342- ben tehát a föpapok és
zászlós urak tanácsában egészen új pénzügyi és adórendszert al-
kotott, mely lényegében, noha más alakban, korunkig is ferm
ant ; a bányák jó'vedelmét gyarapította ; a Venczcl s Otto által
elpazarolt koronai jószágokat a kamara részére visszafoglalta ;
a kincstár szükségén új módok által is segftett. O hozta pl. di-
vatba azt is, hogy minden püspök, székc elfoglalásakor bizo-
nyos, elég nagy összeg pénzt tartozott fizctni. Midön pedig vala-
melyik piispük meghalt, tllstént lakába kuldötte embereit, lefog-
laltatá a hagyományt, miböl csak annyit adatott ki, mennyi a
temetés koltségeire kivántaték.
A társadalmi életben szintén maradandó nyomokat hagyott
a két király uralkodása. A foldmivelés nem von ugyan valami
kttlönö's lenduletet, de a müipar a czéhek behozatala és szabá-
lyozása által, s a kereskedés a bécsiek, prágaiak, nlirnbergiek,
boroszlóiak, velcnczeiek, lengyelekkel , Havasalfölddel kötött
szerztídések által a virágzás jókora fokára emelkedett.
A szellemi s erkölcsi élet, noba e kor a tudományoknak
nem volt kedvezö, némi táplálékot abból szitt, hogy a magya-
rok, kivált a kik magokat egyházi életre szentelni szándékozá-
nak, sUrübben kezdék látogatni a bolognai egyetemet ; hogy
pedig könyebben juthassanak a tudományok birtokába, Lajos
Pécsett 136 7 -ben egyetemet alapitott. A mtivészetet mind a két
király buzgón pártolá. Fcstészeink, szobrászaink akkor mar va-
lának. Az épitészet a visegrádi és budai palotákban, a kassai
ma is fennálló templomban , a Szt.-Adalbert esztergomi kápol-
nájában stb. jeles müveket alkotott. Az egyházi életnek az An-
jouk vallásossága némi elevenségetsLajos különösen bensoséget
is kölcsönzött, példájokat a magyarok is kovetvén. A magyar,

í
404

még mindig kelcties erkölcsökbe az olasz mttveltségnek n

virágai beoltatván, a vegyületböl sajátszinü erkölcsi állapot ke
lctkezett. A lovagságot ekkor kedveltc meg nemzetlink. A fé-
nyes, csillogó királyi udvartartâs a fénylizésrc különben is haj
landó inagyarban kész utánzóra talált. A nemesek, a számos
pompas kó'vetségekben, mclyeket Károly küldött s fogadott, és a
Visegrádon tortént fejedelmi vendéglésekben, Lajosnak pcdig
ezeken kivttl még hadjárataibau is, megismerkedtek a müveltcbb
népck szokásaival s erkölcseivel, a minek kétségentúl következ
méuydús bcfolyása volt a boni crkölcsökre : ámbar azt sem ta-
gadhatni, hogy az erkölcsi érzet vesztett bensosége s mélysé-
gébol a» olasz frivolitás által, a minek kaput Károly nyitott,
— Lajos pedig szigorúbb elvei mellctt is legalább meg nem
gátolt.
Az Anjoukról szólott e czikk után a maga helyén van adva e
királyi haz egyik sarjának életrajza, mely „Hedvig király-
n Ö" (387—423 11.) czimet visel, s a „Budapesti Szemlc" VIL kö-
tetében volt közölvc. Hedvig, Vilmos osztrák herezegnek, kit
forróan szeretelt, volt mar eljegyezve, midön a lengyel trónra
emeltetvén, a nenizet kedvéért a keresztyénség oltárára vitte ál
dozatúl szíve érzelmeit, hogy a pogány Jagelló, litván berezeget
s vde alattvalóit megnyerje a keresztyén vallásnak. A szerc-
lem és vallási érzet kó'zt vltt bclküzdelemben tolté azután csak
28 évre terjedt életét, mely itt érdekesen lcirva olvasható.
Hedvig után megint egy kírálynéra vezettetik az olvasó fi -
gyelme. A rövid czikk (425-433. 11.) „Par sz ó özvegy
M aria királyné összekötteteseiröl Magyaror-
szággal." Adva volt a „Törtenelmi Zsebkönyv-"ben. A Mo-
hácsnál elesett II. Lajos özvegye, Maria, még azután is, midön
Németalfüldre kormányzóuak ment, egyes magyarokkal, — kik
iránt Budán laktakor nagyobb bizalom- s kegyelemmel viselte-
tett, összeköttetesben állt. Ilyenek kozé tartozott gr. Batthyányi
Ferencz és neje Batthyányi Katalin.Emenuek levelei, a brllsseli
országos levéltár kinesei köztll szerzö e czikkben kettöt közöl,
melyekböl lâthatô, hogy a magyar, kulönösen a szerémségi bor,
még a Francziaországgal határos Nemetalföldön is oly kedvelt
vala akkoron, hogy Mária királyné a nagy távolság daczára is,
inkább tölünk, mint a közel Francziaországból láttatta el pin
 405
czéjét ; tovàbbâ, hogy élelmi tarât nyers es aszaltgyUmolcsféle
cseniegével, istàllojât magyar, vagy a török alta] hozzánkkcrült
kcleti nemesvéru lovakkal szintén a grófné szokta volt ellátni.
SzcrzÖ szomorii számüzetésének köszönhcti irodalmunk с
kötet utolsó, nagyon érdckcs czikkét, az „Adalékokat a
bécsi békekotés és az azt kövctett trónválto-
zás t ö r t é n e t é к e z." (435—523 П.), mely szintén a „Torté-
uelmi Zsebkönyv"-ben látott napvilágot. Tisztelt bazánkfia klil-
földön tartózkodása alatt a brllsseli országos levéltárban jutott
azon okmányokhoz, melyek az akadémiai „Okmánytárak" Ul
es IV. köteteiben kozrebocsátvák, s e czikkben feldolgozva a ful
vett tárgyat sok, ismeretlen részlettel világosltják meg. Rudolf
kedélybetegségérol, annyi baj és zavar forrásáról, Mátyás fóber-
czeg mar 1600-ki oct. 18. és 22-én tadósltja Albert föhg német
alföldi kormányzót, írván egyebekközt, hogy Rudolf legtübb ide-
jét szepcgésben, aggodalomban és oly gondolatokban tolti, mint-
ha öt megölni, a kormánytól elmozditani szândékoznànak ; ha-
jigál és dobál maga körttl ; nyugodtan sem enni, sem aludni ncm
tud ; önmaga is megbüvo'Itnck tartja magát ; ha néha egy óráig
csondes és értelmes, csakhamar ismét megváltozik. Mátyás tehát
óhajtja, hogy Albert a többi testvérrel és rokonnal Prágábajon-
ne tanácskozás végett : hogyan lehetne ö felségén segitcni ? ne-
hogy kart valljon az uralkodó haz és a kath. vallas. Dcczember
16-dikán ugyancsak Albertnek irja Bécsbol, hogy Miksa és
Ferdinand testvéreivel abban állapodott meg, — egyszerre
megkérik a kólni érseket , utazuék személyesen a császár-
hoz, s belátása szerint forditana, a mennyire lehet, a bajos ál-
lapoton.
Az érsek látogatásának, vagy más okoknak credménye
volt-e ? Rudolf baja enyhülni látszott, de a kózUgyek ellátása
nem nyert jobb fordulatot, s a sérelmek, kivált hazánkban, egyre
szaporodtak, mlg a türelmét vesztette nemzet Bocskay alatt fegy-
vert ragadott. Minönek látta Mátyás föherczeg a dynastia tigyét,
mutatja 1605-ki april 13-kán Albert föherczegbez irt lévele,
melyben egyebek közt mondja, hogy Magyarország talán mar
el is veszett, mert a lázadók napról napra erösödnek, s nemcsak
Magyarországot hatalmokba ejtik, hanem Ausztriát és a többi
406

tartományokat is megtáinadják ; visszaverésbkre pedig gondolni

sem lehet, mcrt a esászari sereg, fizetetlensége miatt, Magyaror-
szágból kiköltözik. Scgély sehonnan sem várható, Rudolf pedig
arról, hogy pénzt a magáéból adjon, hallani sem akar, s elébbi
búskomorsága által annyira megzavartatott, hogy egyáltalában
nem gondol vele, bármiként mennek is az Ugyek. Nem titkolja
a levéliró, hogy az osztrákház nem eshetnék nagyobb veszélybe,
mint a minöben van. O es Miksa föherczeg többször kércdzének
Ö fclségéhez Prágába, de arra engedelmet nem nyerhettek.
Az ügyek aggasztó állapotában Mátyás, Miksa, Ferdinand
és Miksa-Ernö fiöherczegek 1605-ki aprilban Linczben személye-
sen találkozván, abban egyeztek meg, hogy kulföldi segélyké-
rés helyett, a mi ö felsége kicsinyltését vonnà maga után,és szem-
ben a veszélylyel késon érkeznék, mind a négyen együttesen
Prágába mennek : mert valamennyien nehezebben lesznek elúta-
síthatók.De útrakeltok elött fejedelmi szavokat kötö'ttek le, hogy
közakarattal, egyértelmlileg fognak cselekedni, értekezni s vég-
rchajtani, s mlg a szándokban levo mü valóban végre nem haj -
tatik, egyik a máaik nélkül Prágából s ö felségétol a többi meg-
egyezte nélkül távozni nem fog. A veszély elhárltásának eszközci
közül czeket választották : megkérik Iiudolfot, nyissa meg gaz-
dag erszényét; ha kérelmo'k czélt nem ér, óvást tesznek és ki-
jelentik, hogy maguk és a tartományok megmentése végett —
kényszeritve lesznek magokat az országokat s a spanyol királyt
és a honnan csak várható, segélyért felszólítani, s oly eszkö-
zükhez nyulni, minílket isten és a szUkség kimutatand s a jog és
torvény megengedend és kezökbe adand. Ha még ez sem fogna
Rudolfon : a titkos tanácsosok és cseh tartományi tisztvisclük
hozzájárnltával tudtára adják, hogy bar ez ido szerint ara és
birtokosa a tartományoknak, de nines joga azokat tetszése sze
rint elveszteni, mertazok az egész házat és maradékot is illetik.
És ha még igy sem lehetne czélt érniok : akkor még az lesz hát-
ra, hogy a tartományokat s a spanyol királyt magokhoz csatol-
ják, s végül, mint utolsó orvoslathoz, a pápához s választófeje-
delmekhez folyamodandnak, és azok segélyével kisértik meg a
szllkséges ovvoslatot. Végre, ha Prágába menetelre engedelmet
nem is nyernek, azon esetben is elmennek, s a titkos tanácsoso-
kat és tartományi tisztviselöket azonnal magokhoz hijják és a mit
 407
elöbb jó módjával kell vala elöadniok, cz esctben az óvással g
egyéb említctt eszközökkel kezdendik és folytatandják.
A füherczegek raáj. kozepén útaztak Prágába, s elóterjesz-
tesUket irásban nyujtották be Rudolfnak. Kérték, sietnc sze-
mélyesen Magyarországba, vagy legalább Bécsbe, s valabára mu-
tatná meg magát, mitül jó eredmény várható, alattvalóinak. Ha
pedig Prágából ] távozni nem akar : adja az országot testvérei,
vagy rokonai valamelyikének, vagy egészen, vagy miut alkirály-
nak, teljes hatalommal, s bármelyikét fogadná el a javaslatok-
nak, adná kölcsön kincsei egy részét. Rudolf késett válaszával ;
a füherczegek majas 19-kén ujabban sllrgették öt, de kielégito
választ ekkor sem nyervén, május 23-káu az clébbiekeu kiviil
arrais kérték, hogy a nem sokára tartandó országgyülésen a
rendek àltal a magyar korona örökösüdeset is határoztatná el.
Rudolf erre határozottan tagadó választ adott. Л föherczegek
május 27-kén benyujtott ujabb kérelme válasz nélklll maradt, с
szerint ök 30-kán Vitra készülének, és a császártól 200,000 frtot,
de sikerctlenUl, kölcsöu kértek. Ez lévén aprágai út eredményc :
a fóhcrezegek a spanyol királynak s a választó-fejedelmek tcs-
tliletének segélyébez folyamodtak.
Magyarország nagyobb része Bocskay hatalmában volt mar.
Mátyás fôherczeg békét akart kötni; a mitöl Bocskay sem idcgcn-
kedctt. Az ö kóvetségét Illyésházy vezérelte. Л békefoltételek
csakugyan mcgállapittattak, s azokat Rudolf is raegcrösitette, de
nem a Kassán egybegyült rendek. Igy az ellenségcskedós újból
kitört, s mivel Ausztria, Morva és Szilézia fenyegettcték, Jlátyás
föherczeg az alsó-ausztriai rendeknek országgyülést birdetett, s
öket bazájok védelmére szólttotta.
Illyésházy Bocskayt ismét rávette, hogy a békealku Bécsben
újra megkezdessék. Tér szüke miatt nem kisérhetem a szerzöt,
minó phasisokon ment át, mig úgy Bocskayval, mint a törökkel
a béke megkó'ttetett s Rudolf által megerósíttetett. — De
emez, kivált spanyol tanácsosok folytán, vonakodott azt végre
is hajtani, s háborúról gondolkodott. A császár vonakodása miatt
újra veszélyes szint oltének az tigyek. A hajduk, a tórokük által
is pártoltatva, fegyvert fogtak, s miután számuk a Csallóko'zbül
s egyéb dunai vidékekbólnaprólnapraszaporodott: Nagy-Szom-
bat és Pozsony közt szándékoztak, mint hirlék, táborba szállani,
 408

e ott saját nemzctökbol királyt választani. Mátyás föherczeg, szo

rult állapotában, sena segclyt, sem választ nem kapva, lätta.
hogy csak kényszcrités vezethet czélra, störhcti meg a bctegke
délyfi, в roezakaratú tanäcsosok által tévútra vezetett esaszár
makacsságát. Egyértelemben voltak vele a többi fôherczegek, a
magyar kir. tanäcsosok, nemkttlö'nben az örökös tartományok
legtekiutélyesebb férfiai.
A tanácskozasokból végre azon terv nôttc ki magàt, hogy
a föherczeg, Magyarország, Ansztria, Morva, в ha lebet, a többi
örökös tartományok is egymassai szövetsegetkötven, a császárt
egy sereg élén kényszeritsék a békekotés végrchajtására. Ez
volt a szovetségnek nyilván bcvallott czélja. De Mátyásnak s
megbizottabb pârthiveinek mar az is szándokában létezctt. hogy
a császárt Magyarországról s az említett tartomànyokrol lemon
dani s azokat Mátyásnak átengcdni kényszerits¿k. A föherczeg
kezébc ragadva a gyeplöt, Ansztriának Bécsbe, Magyarország-
nak Pozeonyba országgyülést bftt össze, s kezdetét vette azon
niozgalom, mely Rndoliot lemondàsra kényszeritettc. Mcnnyi
akadályt kelle, mlg czclhoz jntott, a föherczegnek legyöznie :
erröl annyi itt az érdekesnél érdekesebb ùj adat es részlet, oly
figyclemfeszitö az olvasmány, hogy a kötet ezen atolsó czikkót
bccses es élvezctcs csemcgének incitan állithatom.
GAKÁDY.

VI.
„8 z 6 к o e i gr. Borcsényi M i к 1 Л s lcvoloi Ь. К ¡i г о 1 у i Sáu-
dorhoz. 1703-1711." Közli Thaly Kálmá п. Szorzö arczképévol.
Pcbt 1868. Kiadja LauflV-г Vilmos. N. 8-r. XXXII. ев 376 1.

Azon veres drámának, mely Magyarországon Vesselényi,

Zrínyi, Nádasdy osszeesküvésével kezdödött, utolsó felvonását
Iiákoczi fólkelése képezc , melynek egyik föszereplöje gr. Ber
csónyi Miklns volt. Jellcmét le napjainkig homály borítá, és
tulnyomó volt a folfogás, mely benne a nemeskeblü Rákóczi
rosz szcllemct látta. Ez itélet, bármily igazságtalan légycn is,
könnyeu kimagyarázható. lákóczinak, kiben alegyilkolt, kira-
bolt Zrínyiek, Frangepánok, Rákócziak, Tökölyieknek család-
'

.
 409
faja összeforrt, gyüló'letét, bizalmailanságát az osztrák haz irán t
kb'nnytí volt megérteni még az idegennek is : de hogy tisztáu
megértsilk, mi birta Bercsényit, egy osztrák kegyencznek épeu
nem mcllözött fíat ama sütct gyttlöletre, mely benne minden né -
met iránt lángolt, ha nem ördögi malitia ? — ismernünk kell, é s
pedig részletesen, a magyar nemzet torténetét a vasvári
békétol Rákóczi folkeléseig, a néinetùjhelyi vérpadot, a cseh és
osztrák börtönök torténetét, a sokféle vérbiróságot, le az irtóza-
tos eperjesi tó'rvényszékig, a Sporkok, Spankauok, Kobbok,
Strassoldok, Caraft'ák mükodését, kikuek nyomán a Hocherck,
Volkrák, Ambringenek, Kollonicsok hada rohant a holtnak vélt
magyar nemzetre, hogy azt kénye kedve szerint szétszakgassa.
Bercsényi magyar volt, és átérezte mindazt, mi a nemzetnek a
múltban, jelenben fájt. Benne mintegy megtestesült a nemzeti
keserüség és gyülölet, és épen ezért emelkedett Rákóczi után a
legmagasabb polczra. A Rákóczi-forradalom nem mutat fel láng-
elméket; a legjelesebbek, Rákóczi, Károlyi, nem mérkozhettek
Bethlen Gábor, Zrinyi Miklós, vagy Tö'kölyi Imrével, és Ber
csényi nem tartozott a legjelesebbek ko'zé *) : de a situatio em-
bere volt. Ö nem jelölt ki osvényt a nemzetnek, melyen halad
nia kell : de a mederben, mely fêlé az áradat rohant, legmeré-
szebben, legelöbb elöre tört, lángoló, szeuvedélyes negatiójaké-
pcn mindannak, a mi Magyarországon több mint harmiucz év ota,
sokszor Isten és világ borzalmára, törtent, gyökeret vert. És б

*) Mogbocsát t. irótársunk, ha leplezetlenül kimondjuk, hogy min-

kot a Rákóezi-korra nézvo hót év ota folytatott tannlmányaink egószeo
más m o g g y ö z ö d é s г o vozettok a hiros knrucz fó'vozért illotó'log. Bor-
csényitol a gonialitás bizonyos nemét inegtagadni nom lohot ; — bizonyit-
ják ozt saját lovoloi, molyok küzül számos viseli magán a lángéaz határo-
zott uyouiait. Károlyinak ü mindenbou fölötto Allott, kiveve a hidog szá-
mítáaban, — s Rákóczira is nagymérvü, moudliatnók irányadó bofolyás-
sal volt, úgy hogy nu'lhui nevezheto a háború toremtó' és ¿Itetö lolkenok.
Rákóczi nyilváu olismori Emlékirataiban Bercsényi fúnyos toliotsógoit, me-
lyekkol a hazában ki sem mérkozhetett, s molyoknok párját az ollonségos
Hoistor tábornok „a világ nagy róezébou" is biaba korosó. Borcsényi rondki-
vüli ombor vala : nagy orényokkol, nagy hibákkal. Eszmékbon dus ¿s
o r o d o t i, a mégis logpraegnansabb kifojozú'jo a uomzeti kozérzülotuok ;
mint jollem vaskSvBtkezotoségü, mint magyar a — logmagyarabb.
S z о г к.
410
hü maradt magához, es emlékezett, miden a nagy tömeg a vi-
szonyok es idö hatalma alatt mar feledni kivánt, feledett. Pá-
lyája végén'gyülóletével mar majdnem elszigetelten állott, mint
a jacobinusok a franezia forradalom végén, midön a sansculotte
dükjtora mar lejárt. Nem volt nagy szellem, nem hibáktól meut,
szenny telen nagy lélek; leghivebbenjellemezztik talán, ha „ma
gyar embernek" mondjuk, mely kifejezés alatt nyelviink erélyt,
becsllletességct es fokép bazaszeretetet szokott érteni. Ez érde-
kes, es ha megértjllk, rokonszenves alak lelkéhez a jelen gyüj-
temény mintegy kulesot szolgáltat, 285, tóbbnyire Károlyihoz irt
levelébeu (toldalékul mellékelve László fiának egy, Zsnzsána
leányának két lévele), melyekben tettetésre nem gondolt. A le-
velek ugyan jobbàra hadi dolgokra vouatkoznak : de mégis
künnyli es érdekcs muuka volna belöliik, mintegy mozaik kép
ben Bercsényi alakját híven'feltüntetui, — azonban ez túlmenne
a jelen rovat keretén. Nem ismételhetjllk eléggé, mily fontos
szolgálatot tesznek ily gyüjtemények a tudománynak. A torté-
netirásnak egyik föfeladata a szereplö személyck jellemzése,
festése : mert tobbnyire egyes emberek csinàljak a torténetet.
liitkák az esetek, midön a tömegek felkorbácsoltatva az által ,
a mit mi korszellemnek uevezünk, lépnek actióba, mint a ke-
resztes háborúkban, ugy a franezia forfadalomban ; de ilyenkor
is a részletekre nagy hatást gyakorol a vezérlük egyénisége.
Hazai to'rténetlink egészeu más szint fog kapni, ha aunak
iudividualis oldalàt mind jobban-jobban kiaknázzuk, a mihez
azonban természetesen a részleteknek tlizetes ismerete szllksé-
ges. Teleky es Jászay ota oly behatôlag egy korszakot magyar
torténetiró nem tanulmányozott, mint Thaly a Rákóczi-kort, es
fáradhatatlan buzgalmának egyik ûjabb gyllmolcsét jelen gyiij-
teményben veszi az olvasó, kinek tájékozására közlö a levelck
elé terjedelmes bevezetést is irt, teleúj es érdekes ada
to к к a 1 , mint ininden, a mit eddig tole a Rákóczi-korról olvas-
tunk. Megismerkedlink ebböl Bercsényi eleivel, kik, mert túl-
buzgó katholikusok voltak, Erdélybol Bethlen Gábor idejében
menekiilni kényszeriiltek. Bêle pillantuuk Miklós gróf unghvári
kastélyába, és látjuk öt, franezia es magyar to'rténeteket olvas-
va, vegyészi mühelyében orvosságokat készítvc, melyeket neje
a vidék szegényei ko'zt ingyen szétosztogatott, — am a szerepre
 411
készüive, mely öt sorra a legmagasabb polczra, aztán számkive-
tésbe, Rodostóba vitte, meghalni. Fia László franezia szolgálat-
ban tábornagyságra emelkedett, unokàja Antal a franezia forra-
dalomban bujdosóvá lön, mert — a mint monda — „királyához
hü volt, mig elei bujdosókká lettek, mert királyuk eilen fogtak
fegyvert!" Bécsben hùzta meg magát, az osztràk haz uralma
alatt, mlg a Bercsényi nevet víselo, franezia szolgálatban levó hu-
szárezred, mely eredetileg bujdosó kuruczokból alakult, de mar
a forradalomkor németekbol állott, Dumouriez-vel, a convent
küldöttjeit magaval hurezolva, 1793-ban szintén az osztrákok-
hoz átment. Sajátságos vég ! melyet jó, hogy az öreg Miklós ro-
dostói sirjában mar nem látott.
PAULER GYULA.

TARCZA.
— Magyar Tórténelmi Társulat. (Tudósítás a decz. választ-
mányi ülésrol.) l) H o r v á t h M i h á 1 y másodelnok vir mcgnyitván az
iilt'st, titkár felulvasá a mult liavi ülés jegyzökönyvdt. Majd bumutatta
a „Századok" — inunár megjelent és azetküldött — III-dik, norember
liavi füzetét, s cgyszcrsmind jelenté, hogy a társulat a lefolyt hóban 37
i'ij taggal szaporodott.
2) Pénztarnok fclolvassa cz új tagok neveit, kik U mirjdnyájan
ulfogadtattak úa a tagságbau megcrosíttcttek, ugymint 3 alapító ¿s 34
úvdíjas tag. Az alapítók : Hay na Id L aj o s kalocsai úrsek, Kclle-
mesi Melczer István к ir. szemclynök, és M i 1 к o v i с li Zsigmond
orsz. kcpviseló', 10 0 — 100 frttal ; az évdíja6ok közül — kiknck teljes
névsora jalen füzetünk szokott rovatában olvasható — megemlítjük e
lielycn H u s z á r Ferencz alországbiró , P a 1 á s t h y Pal kanonok,
Than Károly egyetemi tunar és m. tud. akadémiai tag, Simony;
Ernö — ki a kiilfóld levéltáraiból oly sok beeses okmánynyal gazda-
gftá mar torténetirodalmunkat, — b. Podmaniczky Armin, P r ó-
n a y József, S z i t á n y i Izidor, К ecskeméthy Aurél, G y ó' r y
Vilmos, Ledniczky Mihály, Szentkirályi Albert , S z i n у с y
József urakat, mint ismertebb neviieket, ésSzalay Pált, nagyemlé-
kezetü Szalay Lászlónk szépreményü fiál. A társulat tagjainak száma,
ez újakkal együtt megközelfti a 600-at, köztük 60 alapító.

*шш f
412
:>; l'énztámok Pesty Frigyes eloterjes<.té a pénzlári kiuutatást
Dovember haváról. E szcrint alapítváuyokban ús ezek kamataibau bcfi-
zi ttetctt nevezett hó végéig 3100 frt. ; bcfizetetlcu volt még 33 száz fo-
liutos alapítvány tökeje 3300 frt., mely iitán kamatok ьет fizettettek.
Evdíjas tagoktól bcjött oss¿cseu 1375 foríutiiyi tagdij, hátralékban van
még 630 frtnyi. Ebbcz csatolva a fontcbbi 3300 frtayi tó'kc után já-
randó 1С.) frtnyi kamatot, az osszos kovetelés tusz 1867-ro még 795
frtot, ide ncm értvc a most bejelentett új tagok illetménytát. Remélheto
azouban a t. tagok iigybuzg .luiátúl, bogy e hátrálékos ¡Jsszcg leguagyobb
részc az év lcfolyásáig be fog fizettetni, annyivalinkább, miuthogy újév
táján a társulatnak totumes kiadásai lesznek.
4) Tárgyalás ala keiült az alapítváuyok befizetése tárgyában tör-
ténendó' intézkedés : es mivcl az alapítványokat az alapszabályok értel-
mébeu nein szükséges okvetlenül készpénzbun vagy értékpapírokbau
azonnal befizetni , de azokról, ütös kamatfizetés biztosítása mcllctt a
választmány által megitélendó' biztositékú kotelezvényck is elfogadha-
lók, — chhezképest dr. Fischer Kálniáu társulati ügyész megbi/.a-
tott : terjeszszen a jc\ö választmáuyi ülés ele egy koteleívéuy-mintát,
mely — mint nevezett ügyész ur javaslá — oly módon szcrkcsztcssék
bogy az aláirók évenkénti pontos kainatfizctésrc, és alapítványi tokéik-
nek legföljebb öt év alatti (akár készpénzben, akár öt száztólit tisztúu
jövedelmezö ér(ékpapírokbau) bcfizetéséru kötelczik magokat.
5) Titkár felolvassa Czirfusz Ferenez tanárnak kiiiclebb-
¡iíl a nHon"-ban mcgjelent, s közvetve a Torténelmi Tàrsulathoz intézott
indítványát, melyuek lényoge az, bogy a múlt századokbcli helyi króni-
kak folytatasaképen nmindcn városban és kozségben ugynevezett „Év
konyvek" tartAsa hozatnék bu, melyekuck vezetésével p. o. a hulybeli
jcgyzó'k, illetó'leg fó'jegyzó'k olyképen bizatnáuak meg, miszerint az „Ev-
könyvu-bc ininden kö.:-, de különben helyi érdekü társadalmi mozzana-
tut, eseniényt, cgyes személyekuck a küzonségrc kiható mükodéseit stb.
lelkiismeretes hiíaéggel ée igazságszcrututtel foljegycznék. Az ily „Ev-
könyvek" kët példanyban szerkesztetnének, s év végével a kozségi lel-
kész, tanító, jegyzó', vârosokban a kozeégtanács által hitelesítve, az egyik
példany az orazágos levéltárba, a másik pudig sajàt helységében meg-
orzés végett letétetnék.
Ez inditvány föbb vonalaibau belyesléssel talâlkozott, de hogy
gyakorlati kivitele legczélszurttbbcn miként cszközöltcthessek ? erre nézve
eleiutéu eltértek a vélemények, s tanulságos uszmecsere fejló'dott ki, a
 413

melyben líorváth Mibály. ßotka Tivadar, Römer Flóris, b. Mednyán-

szky Dénes, Pesty Frigyes, Dobóczky Ignácz és Thaly Kaiman vettek
részt, kiki eloadván e tárgyban nézeteit és levéltári tapasztalatait. Vegrc
abban állapodott meg a választinány, hogy az ily „Evkönyvek" ¡rasara
az illetö varos i es közsegi közegeket felsöbb rendeletek által kdnyszc-
ríttetni nem czélra vezetö ; legtöbbet a magán ügybuzgalom tehet itt,
azért ezt kell minél nagyobb mérvben felkölteni. Az evkönyveknek az
országos levéltárba felküldését sem hclyesli a välasztmany, mivel iróik
ennek tudatâban inkäbb igyekeznének a íiagy politikâval, országos dol-
gokkal stb. foglalkozni, mint tulajdonképi tárgyukkal : helységük es vî-
dékeik mííveltségi, társadalmi s helyi-torténeteivel ; továbbá tárgyalási
modoruk is némi hivatalos hangot revén fol, ezáltal épen az ily króni-
kák foérdeke : a naiv eloadási uiód cnyésznék el. Maradjanak ezek szo-
rosan helyi evkönyvek, s öriztessenek az illetö helységekben. —
Ilogy pedig az ily evkönyvek szerkesztésének módja, s a tárgyak és
mozzanatok, melyek azoknak keretébe illök, mindcnki elött kellöleg fel-
világosíttassanak és mcgjelöltessenok : a välasztmany annak idejében
felhivást és programmot fog kozzé tenni, úgy a társulat kozlünyében,
mint a legelterjedtebb hirlapokban. E programm kidolgozására ßotka
Tivadar és Dobóczky Ignácz nrak kércttek fol, kik ¡s azt a jövö ja-
nuári iilésen elöterjeszteni ígérék.
6) Titkár felolvassa G le m bay Károly úr, szerémvármegye-
alapító és válaeztmányi tag lcvelét, melyben értesíti a társulatot, bogy
ö a múlt nyár folytán a szlavóniai, palocsai és korogyvári mocsárok vi-
dékén több érdckes régi romra akadt ; ez 5 — 6 [J mértfóldnyi mocsá
rok vizc ugyanis közelebbröl lecsapoltatván a Dunába : a viz alatt levo
régi romok folszinre kcrültek. Ezek közül a korogyvárit (az egy-
kori hires Korogby-nemzetség üs fészkének omladékát) Glembay úr pon-
tosan fólmérte, s alaprajzát elkészítvén, részletes leirásával ugyetemben
bekiildendi a társnlátnnk. (Köszöncttcl fogadtatik.) A tübbi romok alapi-
rajzi felvételérc ¡s mogtette mar a lépéseket. Ezúttal pedig egy 1592-ki
terjedelmes magyar okmányt küldött be : Malikóczy János, Szomszédvár
örökös urának eredeti végrendeletét, mely Panier Ovula (ais. jegyzö
urnak adatott ki felhasználás végett.
7) B. Nyáry Albert val. tag olvassa fel általános érdekelt-
séggel fogadott értekezését, melyben az Este-ház inodenai levéltárának
I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos királyaink korabeli magyar okmá-
nyait ismerteti. A báró úr modenai folfedezései küztíl különösen beese-
Szizadok 28

_
414
эек az olasz származású H y p p o l i t; eeztergomi, majd egri érsek XII.
kötetre menö érsekscgi irományai, mint a inclyck az akkori magyar egy-
házi és társadalmi életre, н mütorténetre rendkivüli világosságot dcrít-
nek. Elnök úr a választmány inéltáuylásától kisértetve, köszönetet fejezé
ki b. Nyárynak nagybecsü kozléséért, s kozhelyesléssel fogadott indit-
ványt tön, hogy hazni torténetirásunk érdekében kivánato?, miszerint a
ncvezett XII modenai codex egész terjedelmében lemásoltassék. Minthogy
azonban a társulatnak erre jclenleg elég pénzereje niñee : elhatározta-
tott, hogy az esztergomi codexek masoltatási koltségeinek fodozésére az
esztergomi érsek, S im or hgprímás ó' emja, az egriekére pedig az egri
érsek, Bartakovics ö exeja ismert hokezüsége vétetnék igénybe.
Mely végre is Simor bgprimásnak a nagyérdekü folfedezés felöli értesí-
tésérc és a lemas oltatás iránt lionfiúi áldozatkészségének a választmány
nevében folkérésére dr. Róme г Flóris, egri érsek ö excját illetó'leg pe
dig II o r v à t h Mihály niásodelnok szólíttatott fcl az Ules által. Ha a
masoltatási koltségek biztosítva lesznek, s ez az iménti intézkedés foly-
tán remélheto, a társnlat a miniszteriumlioz forduland, a codexek leira-
tási czélból, Pestre küldetésének az ohisz kormánynál kieszküzlése vé-
ge tt. — - (B. Nyáry Albertuek e nevezetes érdeket költött értekezése je-
len fúzetünkben olvasható.)
Az ülés ezek végeztével befejeztetett.

— Magyar Tmlomíiiiyos Akadémia. A nov. 35-kén tartott

torténet-, türvény- és bolcséazcti osztálygyíilé-¡eu, miután Szász Károly
meleg szavakkal jelenté D ó s a E 1 e к jogtudom. osztálybeli tiszteleti
tag elhunytát, két székfoglaló felolvasás következett : T a n á г к y Ge-
deon lev. tagé : Ausztria pénzügyeirül, kfilönösen I. Ferdinand korában ;
továbbá Rónay Jáczint r. tagé, a torténelmi kor eló'tli ó'sember hala-
dási fokozatáról, s e gyönyörüen kidolgozott értekezését a tudós szerzö
a deczember 9-iki ülésben is folytatá. Egyébiránt sem ezen, sem az
elöbbi ülésben nem fordult elö magyar torténelmi értekezéa, miután Ta-
uárkyé is inkább az örökös-tartomanyokat illeti, s Magyarországra nézve
csak érintó'leges érdekkel bír, Ferdinándnak a Zápolyák cllen vítt há-
borúinak koltségei is elofordulván benne. — Az Akadémia torténeti osz-
tálya decz. C-kán kiilön értekezletetis tartott, mclyben az el-
Döklö, Horváth Mihály jelenté, hogy az állítandó országos levél-
t á г ügyét az osztály megbízásához képost eló'terjeszté miniszterelnök ö
 415
excjának, a ki is megigérni méltóztatott, bogy e nagyfuntosságii ügyre
aniiak idejében figyelemmel leend ; agr. Nádasdylevéltár visszaszerzésc
végett pedig a bécsi kormányuál a szükséges lépéseket azonnal meg-
tenni igérc ö nmlga. E jelentéseket az oeztály megnyugvással vette, re-
mélvén, hogy e két nevezetes hazai tudomânyos kérdés ekként пега fog
feledségbe menni, vagy elhanyagoltatni, в különösen az utóbbira nézve
a kedvezö eredmény, ö excja ismert nagy befolyàsànal fogva, mielöbb vár-
bató. Másodszor a Vitéz-pályamüvek megitélését illetó'leg tétetett intéz-
kedés : az egyik bíráló, Dósa Elek, ugyanis elhalàlozvan, helyette az
osztály b. Kemény Gábort kérte fól, minthogy a pályakérdés természete
erdélyi jogtorténeti. A másik bíráló Szilágyi Fereucz. — Másnap,
decz. 7-én a t ö r t é n e 1 m i bizottsâg tarta e havi ülését. Legelö-
ször is Toldy Ferencz, bizotteâgi elöado, berantatta az Akadémia jelen-
leg sajtó alatt levö — s félig-meddig mar kész — históriai kiadvá-
nyait. Ezek a kovetkezó'k : Monum. Dipl. XI. к. (Wenzel) ; Monum.
Script. VIII. (Rozenyai David torténeti maradványai, Szilágyi S.) ;
Monum. Script. III. (Michaelis Brvti Vngaricarvm Rervm Liber nonvs,
Toldytól) ; Monum. Script. XIX. (Antonii Verancii Epistolae III. Weu-
zeltöl) ; Torténelmi Таг XIII. к. (Erdély egyháztorténclméhez, Jakab
Elektöl); végre Budapest helyrajzi torténete Rupp Jakabtól. Ezután Sa-
lamon Ferencz jelenté, hogy a Szilágyi S. és Szilády A. szerkesztette
„Törökmagyarkori okmánytár" I., II. és III. kötetei mir sajtokészen
állanak, az utóbbi egész Apaffy trónraléptéig terjcdvén ; az I. k. kézira-
tát egyszersmind Altai is adja a bizottságlioz. Intézkedés tétetik, hogy
a szerkeszlés fennakadás nélkül tovább folyhasson. Kiadandó müvekül
elfogadtattak továbbá czen alkalommal a bizottság által : Kupp Jakab, a
dunántúli keriilct egyházi emlókei. (Monum. Sacra) ; Erdynek a lipót-
vári 1705-ki érmekró'l irt értekezése a „Torténelmi Tár" számára ; —
ugyancsak a Tort. Tár résztíre elfogadtattak : „Rhédey László országos
ügyi levelezése, 1G58 — 63." Nagy Ivántól, és a b. Kemény-i salad Ie-
véltárának maradványaiból P. Szathmáry Károly által összeszedett s be-
nyújtott okmánygyíijtcineny. A „milanói magyar okmánytár" ezerkesz-
tése, kiegészítése, s az olaszországi levéltárakban levö nagyszámú ma
gyar torténelmi okmányok továblri másoltatása felífl is tétcttek intt'zke
dések.

— Howáth Miliály „Huszonöt év Magyarország torténelmé-

bó'l" (1825 — 1849) czímü nagyhirü munkájából, — mely, mint jelen
28*
416
tök, második, javított kiadásban lát világot — a két elsö
fiizet iminár megjelent. Tartalmi becee e münek eléggé ismeretee ; itt
tehát c-ak azt említjük meg, hogy Rath Mor ezt is ép oly díszes u. 8-ad
rétben állítá ki, mint Horváthunk kisebb munkáinak köteteit, és hogy
az egész 10 füzetben — melyek egymásután gyorsan fognak követ-
kezni — jelenend meg. Ara egy-egy füzetuek 1 frt., az egész mü elófi-
zetéei ara pedig csak 8 frt. 50 kr., mely két részletben is lefizethetö
Ráth Mor konyvkereskedésében.
— Krdélj'i JállOS-tó!, irodalmunk e régi edzett bajnokátúl, az
eszmedús bolesésztol és éles szemlélodésü müitésztol egy, literaturánk-
ban jelentékeny liézagot betöltö munka induit meg. Ez az ó' „E g y e t e-
mei I rodal o m tö r té n e t-ue, mely körülbelöl 40 tömött ívet fog
képezni, s elsö lüzete Báth Mor által — mint konyvészeti roratunk 1u-
datja — mar köz kézen forog. Az egész mü VIII részre oszlik, úgymint
I. könyv : Elozmények. II. k. Kelct irodalma. III. k. Görög ée római
irodalom. IV. k. Kelta, és küzépkor. V. Kranczia, olasz, spanyol, és por
tugal irodalom. VI. k. Skandinuv, angol, némct irodalom. VII. k. Szlár,
finn, szevb, (lengyel ?) stb. irodalom. VIII. k. Magyar irodalom. — A
megjelent cUíí füzet az eló'zinényeket foglalja magában.
— Botka Tivadar, jeles irónk, a vármegyei rendszer fejlodé-
sének fá radhatlan búvára, „KisfaludiLipthay I m re, Barsés
Hontmegye alispánjának és orsz. török ügyikövet-
n ekEmlékezete" czím alatt 107 negycdrétti lapra terjedö tanul-
mányt bocsátott közrc a XVII. századi megyei küzélet felett. A „Badapesti
Szemle" 1866 — 66-ki fuzeteiben közlött volt szerzö tanulmányokat a
a vármcgyék régi szervezetérol, s ebben mintegy elrejtve másnemü czik-
kek kozé jelent meg ez életrajz, mely ezuttal külön kiadást ért. L i p-
t h a y Imre a XVI. század második felében született, s közpalyäjät
Hontmegyében kezdte mcg, hol jeles tehetségei által annyira kitünt,
hogy rovid szolgálat után 1603-ban egyhangulag alispánnak kiáltatott
ki, mely bi valait 1609-ig viselte. 1612-ben Barsmegye alispánjává vá-
lasztatott, s e tisztet a legsúlyosabb korülmények közt ritka erélylyel
és tapintattal folytatta 1 62 6-ig. Tevékenységét eléggé feltünteti tetteinek
elosorolása : lartott ez idii alatt 169 gyülést; küvetül járt az 1613 —
19—22- és25-ki országgyüléseken, a Bethlen által tartott 1619 — 20-
21- és 23-diki hongyüléseken, az 1612 — 13- és 15-diki tartományi
gyüléseken ; Bethlennél kovetségben uyolizszor járt, a nádoroknál 28-
szor ; Bécsben volt a zeitvatoroki béke ügyében, s mint az ország ko
 417

vete 1619-ben jüliuatól deczemberig Konstantinápolyban idó'zott;az

ugynevezett töröktractakra pedig majd minden évben elment. Alispáni
hivatalát 1626-ban tette le, a megyének jegyzökönyvbe is igtatott elismc-
résc közt, azontúl is buzgón érdekló'dvén a közügy mellett, mígnem
1633-ban mcgszünt élni. — Ajeles férfiú tettein és életén kivül azon-
han Baremegye azon kori egész torténetét tárgyalja e monographia, szá-
mos erre vonatkozó okmáayt is közölve ; ¡gen helyese n cselekedett te-
hát szerzö, midó'n azt külön is kozrebocsátotta, könnyebben hozzáférhetó'
lévéu így mindazok számára, a kik akár Lipthay mükodésével, akár
Bars azon korbeli multjával közelebbröl meg akarnak ismerkedni. Mint
halljuk, e külön kiadasban Lipthay Imre kegyeletes utódainak is mél-
tánylandó érdeme van.
— BerCSényi levelei Károlyi Sándorhoz, melyekröl füzeteink
szerkesztó'jének a múlt ó'szszel tartott akadémiai crtckezése alkalmából a
„Századoku-ban mar volt szó, szintén kikerültek sajtó alól. Könyvismer-
tetéei s birálati rovatunk tárgyalja e kiadványt ; csak azt jegyezzük itt
meg, bogy Bercsényinek e kötethez csatolt rézmetszetü a rczképe e 1 s б
nyilvánosan megjelent híteles képmá^a a bíres kurucz fó'vezérnek. Ber-
ceényi arcza valódi ös magyar-jellegü ; vonásai eröteljesek de sokat k¡-
fejezök, szemeiben harag ds szenvedély lángjai lobognak, tekintete pa-
rancsoló. Szóval tokéletesen megfelel azon ideálnak, melyet az ember
magának Kákóczi hatalmas fejedelmi helytartójáról alkothat.
— A H ¡i th Károly és RÓmer Flóris által szerkesztett „Gyóri
Torténelmi ésRégészeti Füzetek" IV. kotetének utólsó fúzetei, — melyek
a vállalatot befejezendik — sajtó alatt vannak. Mint értesülünk, a kö-
vctkezö föbb czikkek képezendik e füzetek tartalmát : „A bécsi béke."
(Vége) F r a n к 1 Vilmostól ; „Chernel György kövct emlékezete" С h e r-
nel Ignácztól ; „A nagy-martoni és fraknói grófok" Nagy Imrctöl ;
„A Jász-Kúnság torténetéhez a XVI. és XVII- dik szâzadban." (Vége)
Gyàrfàs Istvántól ; „A marczalthoi régi várkastély, s az utolsó Mar-
czaltbeöyek" V é g h e 1 y i Dezsötöl ; „Koronczó torténete" E b e n h ö ck
Fcrencztôl , — s kisebb czikkek He nez Antaltól , Eötvös Lajos-
tól, stb.
— Szokoly Viktor — kitó'l Mészároe gonddal szerkesztett em-
lékiratait bírjuk — gr. Guyon Kichárd honvédtábornok tüzetesebb
„Eletiratát és viselt dolgait" adja nemsokára sajtó ala, melyben
1848 — 49-diki hadjâratainkra vonatkozó több ismeretlen adatot és ok-
mányt tesz kozzé. Szokoly e miivében kiterjeszkedik Guyonnak, mint
418

Khurttid basának a krimmi hadjàrat alatti szerepléeére is. Müve

legbecsesebb »datai Guyonnak sajátkezU fóijegyzései es jelentései
leeznek.

— A pesti utczák torténeti nevei. Pest varos képviselo tee-

tülete elhatározta, hogy az utczák hazai nagy embereink, a magyar tör-
ténelem höseinek neveiröl uevcztessenek el. Ossze is ült a kinevezett
bizottság, s a bel- és Lipótváros utczáit sorra mcgbérmálta. De az új
— reméljük, hogy még végleg el nem döntött — névsorozatban nein
sok köszönet van. A buzgaloin teljes mértékben méltánylandó, de, bo-
(•súnatot kérünk, a t. bizottságbau nein sok szakértó' lehctett. Elöször is
azon gyakorlatiatlaneágot kárhoztatjuk, hogy egyszerre majdnem min-
den utczát elkereszteltek : a rnibol — tcgyük föl : életbe léptetik —
oly irtóztató zavar fog támadni, hogy senki sem igazodik el e Bábelen,
s open azért — mindenki maradand a réginél. Sokkal practicusabb
laine с különbeu szép dolgot módjával íizni, s egyclöre csak 20 — 30
uteza nevct változtatni meg (s elöször is a legképtelenebb, vagy ha-
szonlalanabb nevüekét, pi. a kék kakas, harom pipa, két nyúl, két sas,
härom dob, három szív, öt pacsii-ta, bodzafa, füzfa, tehén, borz, szarka,
gyöngytyuk, zöldfa, zöldkert, zsibárus, gyapjú, dohány, sé, síp, sütö,
kéinénysepró', haj, inérleg, kalap, kigyó, rostély, zsák stb. utczákéit),
— s úgy lassanként a tobbiét, a mikor mar ezekct a közönseg meg-
szokta. A váczi , hatvani és kecskeméti utczák, valamint a rózsatér
neveit pedig kár lennc, és kár volt a bizottságnak megváltoztatni : mert
hisz ezek torténeti nevek , az egykor ezen utczák végein állott váczi,
hatvani és kecskeméti kapuk cmlékét fenntartók, a rózeatéré pedig,
hogy a virágvásár egykor ott tartatott. A magyar- és bástya-utczák ne
veit meghagyták — helyesen — azonban ép úgy meg kell hagyni az
imént mondottakéit is, ugyanazon tekintetekért. A nagy R á к ó с z i-név
pedig, mely úgysem illenék a kisszerü rózsatérre : ruháztassék az o r-
szágútra, neveztessék ez el Rákóczi- útnak, „országút" ugyanis
városon kiviili fogalom. Továbbá a XVII. század büszkeségé nek, az
egyik legnagyobb magyar Bethlen Gábornak nevdt a kis, ronda só-
utczára raházták ; ha mar a szénatér, találólag, Kálvin-térnek nevez-
tetctt el : legyen az erre dülö més,záros-uteza Bethlen G. utczává ; vagy
ha ezt Mészáros Lázár nevére eröszakoljuk : nevezzük a két-nyúl-utczát
Bethlen-, a statió-utczát Bocskay-iitczának. (Az ülló'i és soroksári tif
nevé — valatninn } kcrepcsié — maradhat.) Az evaug. templom §коге
 419
lében eso sütö-utcza pedig sokkal találóbban ncveztetbetik pl. Thiirzd-,
mint Bocskay-utezának. A fehér-hajó-utcza miért tartsa meg nevét?
nem értjük ; legyen Tokolyi-utczává : a zoldfautczát ellenben ne nevez-
ziik с névre, mert a benne levö Tökölyi-intezet miatt, önkenytelenül is
a inagyarok eilen küzdö Racz-Tökölyire gondol az ember, holott
nckünk a szabadsághó's Tökölyi Im re nevét kell megtieztelnünk.
Kálmán к i r á 1 y nevére is szebb és nagyobb utcza lenne méltó,
mint a félreeso zug gyapjúutcza. Berzeenyi-utcza a bel- és Lipótváros-
ban is van egy ; reméljiik az egyik Bercsényi- utcza lesz. A kie
ronda percz-utczára pedig a fénycs, büszke к u r u с z név reátukmáláaa
cllcn ünnepélyesen tiltakozunk ; a szabadság vitézeit nem szabad ily
hitvány utczával prosti tuálni, — legyen az labancz- utczává ! A
scrvita-térre a T e 1 e к i - tér nevet ajánljuk, ama hazról, melyben a
uagyjellemü honfi gr. Teleki László élete tragicus vd^tet ért. A kalap-
utczát Fáy Andrásról — a ki ott lakott és halt meg — Fáy-utczává
kellenc nevczni ; megdrdemelnc cnnyi kegyeletct Pest városától a pesti
takarékpcnztár létrchozója , a tiszteletreméltó honfiú és iró. A pap-
növelde-utcza P á z m á n - utczává válhatnék. De honnan vette a t. bi-
zottmány а К e 1 e n d nevet, melyet a historia nem ismer. Hát С z o-
b o r t mért kellenc mcgtisztelni ? talán azért, hogy a magyar-gyülölö
szörnyeteg Heister uémet tábornok élctét, magyar létére, ez elfajult gróf
menté meg, a nagy-szombati ütközctben a Heister fejére hálalos ceapáet
méio merész kuruez vitézt. szivén lö vén ; ennél több virtu sa alig
van a Czobor-családnak. Ajánljuk azonban e még figyelembe nem vett
torténeti neveket a t. bizottság figyelmébe Pest utezáira : Zápolya,
Amadé, Balases, Gyöngyössy, Révay, Gvadányi, Bessenyey, Orczy, Bar-
csay, Báróczy, Mikes, Zay, Heltay, Szenczi Molnár, Magyari, Thiiry
György, Illyésházy, Eszterházy Antal, Petneházy, Szuhay, Bezerédy,
Iloiiionnai, Bebek, Koháry, Apor, Frangepán, Istvánfiy, Bánfty, Laczkify,
Izabella, Petrovics, Forgács, Czibak, Szoudy, Pekry, Nádasdy, Belez-
nay, Kazinczy, Bacsányi, Csák, Vay, Csányi, Török Bálint, Toldy stb.
Végre kérjük, hogy a Sebeetyén-utezát néhai nagy torténetirónk cmlé-
kezetére nevezzék el lakóházáról — „Szalay L ás z 1 ó - u t с z áu-
nak. — Ezek a mi jóakaratú megjegyzéseink.

— Freytag Gasztáv mint torténeti ró. Freytag Gusztáv,

a német regényiró, torténetiróvá szegödött ; „ Vom Mittelalter zur Neu
zeit. Bilder von Gustav Freytag. " (Lipcse, 1867. Hirzelnél, 464. 1.)
420
czíine tortérelmi kotetének, melyben semmi okot nem találtunk az ag-
godalomra ez új aquisilióért. Freytag a rcgényiró képzeletét, feltaláló
tehetségét nein viszi át a torténet tereré, ¿в habar elsö források tanul-
mányozásánák eredményeit nem közli : Bzellemdússágot nem fitogtat,
merész kovetkeztetésekre nem ragadtatja magát ; azt a mit eló'tte a
búvárok szorgalma tisztába hozott, világos, nyugodt irálylyal állítja
össze. A föntebbi kötet leginkább azért érdekelhet bennünket, mert
Kottaner liona, Erzsébet magyar királyné iemeretee korona-orzó ko-
mornája emlékirata kozépkori németségbol mai nyelvre fordilva található
bonne. De különben is, a hol szerzönek alkalma van magyar viszonyok-
ról nyilatkozni : ott nem esik azon ferde felfogásba, mely az ö hont-ár-
sainál oly eokszor boszant. Közelebb érdekelhet a Habeburgok honját
tárgyaló czikk is, melyben e dynaetiának cseh Ottokár idejében ma
gyar eegítség által nyert hatalmát elsö csiráiban ismerteti. A kötet
többi tartalma igen vonzó kôzleményeket ad a müveló'dés-torténet
korébo'l. P.

— VegyeS hirek. Király ö Felsége, Il or vil h Mihály,

volt csanádi megyée püepök ö mlgának, — hazatérésdtó'l számítva —
életfogytiglan 5200 frtnyi évdíjt méltóztatott rendelni a kath. val-
láei alapból ; — nevezett koezords irónk igy ezután gondtalanúl fogja
becses idejét a hazai tudouiányosságnak, különösen a magyar torténet-
irodalomnak szentelhetni. Egyúttal megemlítjük, hogy Horváth Mihályt
Nagy-Bánya városa dÍBzpolgárává válaeztotta. — V é g h e 1 y i Dezsö
a veszprémi káptalan archivumában érdekes okmányokat fedezett fól
Csobánczvár egykori hires uráról gróf Gyulaffy Lászlóról, ki a Zrínyi
Péter-féle OBSzeesküvés folytán, mint tudjuk, Dunántdlról — hol emléke
a nép közt ma is él — végkép Erdélybe menekült. — Nagy Imre
közelebbrö'l a gr. Pálffy-ház pozsonyi levéltárában búvárkodott. —
Thaly Kálmánt a milanói tudományos akadémia nov. 2 1 -ki iilé-
sében, Belgium országos fó'levéltárnokával G а с h a r d urral együtt,
levelezo-tagjává válaeztotta. — A koloze-monostori alapítványi urada-
lom tiszttartói lakában, mint irjàk, két nevezetes régi festmény létezik :
Báthory I st van és Kristóf arczképei. Miuthogy az uradalom alapít
ványi: a cultusminister úr egyszerüen elrendelhetné, hogy a tiszt-
tartó küldje be ez arczképeket megilletö helyökre, a nemzeti vagy az
erdélyi múzeumba. —

^
 421

— Heg n eh áii у к/,«» Huszár (¿al életéroï. Huszár Gal éieté-

röl és nyomdájáról irt értekezésemben, mely e folyóirat inásodik füzc-
tében jelent meg, Iratosi T. Jánosnak 1637-ben kiadott munkájából
igyekeztem bizonyítni, bogy az általa Gal pap noven a magyar refor
matio legelsö bajnokai közt említett debreczeni papot ö maga sein tar-
totta 8 mi sem tarthatjuk egy ezemélynek Huszár Gállal, ki nézetem
Bzcrint debreczeni papságot sohasem viselt.
Hogy a dolog ceakugyan igy áll, arról teljesen meggyó'zodhetünk
Gönczi György eló'adásából, ki Melius Péter hálala után, 1572-ben lett
debreczeni pappá, 8 kinek bizonyságát, mint a ki Huszár Gal ifjabb
kortársa 8 épen debreczeni pap volt, döntö erejünek ismerhetjük.
Gönczi György, ki a hivataltárea Félegyházi Tamas által fordí-
tott új teelamentomot a fordító hálala után 1586-ban Debreczenben a
varos koltségén kiadta '), ezen fordításhoz mellékelt ajánló levelében a
legeleó' magyar reforma torokúl eml/ti Siklosi Mihályt Újhelyen, Ozorai
Imrét Békésen, ée Derecskei Demetert a Szilágyságban ; ez után pedig
a reformatio terjesztöit sorolván elö, Batfzi András, Dobai András, Ba-
tízi Demeter, Dévai Mátyás, Gálszécsi Tamas, Abádi Benedek, Kopácsi
István és Székely István után említi többckkel együtt Huszár Galt, mint
a reformatio egyik terjesztöjet, a nélkül azonban, hogy mindezen fér-
fiakról puszta nevökön kivül legkisebb életrajzi adatot is fölhozna.
Ugyanö alább eló'sorolván idó'rend szerint a debreczeni reformait egyház
papjait: legelsönek teszi Bálint papot, „kit Török Bálint Pápáiól alá-
bozott volt," ez után említi Radán Balázst, „ki Beregszászban marly -
roinságot szenvedett," Santa (Kálmáncsehi) Mártont, Szegedi Gergelyt,
Gal Papot, Melius Pétert, Szikszai Bálintot és Félegyházi Tamást, kivel
együtt, mint irja, tizenhárom esztendeig szolgált a debreczeni egyházban.
E eorozatból kitünik, hogy Gal pap Debreczenben Melius Péter
és így 1557 elött hirdette az ígét, holott Huszár Gálról bizonyos, hogy

') E könyv czíme : A Mi Vronc Iesvs Christrenac Vy Testamentoma

auuagi frigie, Görögböl Magiar nielure fordittatot. Es nilvan valo ertelem-
vel nemcli nehez helieken megh magiaraztatut. Felegihazi Thamas Deb-
receni Praedicator atal. Debrecembe Niomtattatot Kodolphus Hofhalter altal,
Anno 1686. 4-r. I. rész -230, II. rész 186 levél. — El 61; czimlap, Gönczi
György ajanlása a debreczeni tanácihoz, és latin UdvOzIö versek 12, v è g é n :
nyomt. hibák és lajstrom, 2 számozatlan level. — Példányai a m. tud. Aka-
démia, a pesti egyetem, a maros-vásarhelyi Teleki-könyv tárbaii, a debreczeni
ref. collegium él az erdélyi múzeum künyvtaraibaii.
422

1557- es 1558-ban magyar-óvári, 1560-ban pedig kassai pap volt, s

ceak kassai fogsága után 1561-bcn került mint bujdosó Debreczenbe.
De világos abból is, hogy ezen Gal pap nem tartható egy személynek Hu
szár G allai : mert ezen esetbcn ó't bajtársj Gönczi bizonyosan nem fogta
volna egyszer Huezár Gal, máeszor Gal pap néven említni. Söt bízvást
következtethetjük, hogy ha Huszár Gal debreczeni pap volt volna. Gön
czi ó't, valamint a reformatio terjesztésében nála nem kevésbé munkás
Kálmáncschi Santa Mártont és Szegedi Gergelyt, csak egyszerüen a deb
reczeni papok között nevezte volna meg.
Megemlítendó'nck tartom még, hogy Schmal András ratkói evang.
pap, a magyarországi evang. püspökök életérol 1751-ben irt munkájaban
lluszár Galt, mint magyar-óvári papot, 1568. táján dunántúli Iegelsö
ágostai hitvalláeú superintendensnek állítja. *) Ugyde kétségtelen, hogy
ó' ezen állítáeában pusztán csak Ember Pal ezavait ismétli, azzal a kü-
lonbséggel, hogy Ember Pal Huszár Galt reformatus püspöknek tartotta ;
miután azonban értekezésemben kimutattara, hogy Ember Pal ezen állí-
tását hitelcsnek elfogadnnnk nem lehet : Schmal bizonyítatlan állításának
sem tulajdoníthatunk legkisebb súlyt sem.
Ugyanö cgy más munkájaban Huszár Gált Radán Balázszsal egyiitt
Debreczen roformatorának irja. **) Ebben ismét Ember Pal után tévedt,
ki a debreczeni papok eorában, bizonyosan Gönczi adatait haeználva,
említi Radán Balázs, Kálmáncschi és Szegedi Gergely után Gal papot,
kit Schmal tévedvc tartott de hirdetett egy személynek Huezár Gállal.
Szabó Károly.

— TécSO várOS pecséte. Pecsét-tanunk, — foleg kozségi pe-

cséttanunk inég egészen parlagon hever. Csak itt-ott találunk irodal-
munkba beigtatva egyes adatokat, melyek tanúlságúl szolgálnak arra,
honnan és mikböl lehetne egykor mar torténelmi segédtudományaink ez
ágát is óletre szólítani ? E téren irodalmunk eddig tudtomra csak Lugossy
Józscf, Ráth Károly, Réso Ensel S., Szalay Agostontól és tölem mutathat
fól némi kozléscket. Lugossy a Magyar Torténelmi Tár I. köt. 175 s kö-

*) Schmal, Brevis do vita Superintendentium Evangelicorum in Huu-

garia commontatio. Kiadva Fabo András által, Monumenta Evang. Aug. Conf.
in Hungaria histórica I. köt. Post. 1861. 83. 1.
**) Schmal, Adversaria ad illustrandaui historiaiu eccl. Evaug. Hung.
Lásd : Monumouta Evang. Aug. Conf. in Hung. II. köt. Pest 1863. 51. 1.
 423
vetkezö lapjain, Ráth Károly ugyauott a III. köt, 260. lapjain, Szalay
Á. a M. Akad. Tört. tud. osztály Értesító'jc 1860. I. köt. 48.dsköv. lap-
jaiu csakis a magyar koriratú pecsétekre terjcszték ki figyelmöket, iga-
zolni akarván ezzel is, hogy : „hol ma, annyi conflagratiók után, fajunk
kiégett, kürtott helyei .... nagy foltakban eotétlenck : ott egykor ma
gyar népség lakai sürü falvakban, gazdag helységekbeu virágzottak ; ott
vetélytársat nem ¡smerve, békés tenyészetben uralgott Árpád nyelve."
Lugossy az idczctt helyen, a XV. század végétol a XVIII. végéig 24
magyar koriratú pecsétet hoz fel, czekben 1 1 kozségi pccsétet. Káth Ká
roly 12 kozségét sorolta fel. Szalay Л. 6 kozségét mutatta be. Én ed-
digelé négy magyar köriratüt közöltem. r) Most e számot ismét szapo-
rílhatom egy jelcs példánynyal. Ez Máramaros vármegyebeli T é с s ö
koronavárosnak pecséle, melynek nyomója (tipariuma) valószinííleg màig
is meg van ; mert az okirat, melyuek lapján e pecsétet nyomva látom,
1853-bankeIt, karsai Buzik Lajos polgármester aláirása alatt. Л peesét
hasonmása itt látható. Alakja gömbölyü, koré-
nck átméró'je egy hüvelyk és egy fél vonal.
Bebo szemesés karimájában egy fejü sae, szét-
terjesztett szárnyakkal, kinyujtott karmokkal,
(is nyilalakií kiöltött uyelvvel látható, derekán
félhold forma látszik. A külsö karimában az
akkori irásinód szerint e körirat áll: TECZÖ
VAKOSSA : A. 1 : 60 : 8. A magyar körirat
daczára is, az évszám cló'tti A betü a latiu Ann o-t jelenti. Az évszám
mutatja, hogy a vésemény a XVII. század elsö tizcdéból való, és e sze
rint a magyar koriratú eddig ismert peesétek között ez a hatodik he-
lyen áll.
Eddig ismert magyar koriratú kozségi peeséteink a XVIII. száza-
dig a következök .-
1487. VAMOSI. PECZET. (Lugossy, igazabban Szalay Á.s)

') Uj magyar muzoum 1850 — 1. évi foly. I. 635. 1. és Magyar Torté-

nelmi Tár VI. köt. 258. 1.
) E poesét létezéséró'l irodalmilag ugyan Lugossy eló'szor teszen emlí-
tést a magy. Tört. Tár I. köt. 178. lapjáii : de a peesét folfddozésének elsó'sége
rnégis kétségtoloniil Szalay Ágostont illeti, mint a ki az 1860-ban kiadott M.
Akad. Ertesító'nok, a phil. törv. és törteuet tud. oszt. közlönyenek I. köt- 48—
00. lapjain álló értekezéséhez e pecsétet egy, m é g К а г а с s F е г « п с г
а 1 t а 1 rézbe metszett tábláoskáu щ e 1 1 é к о 1 i. E rézmotszet
424

1511. GARMATI* FALU. I'ECSETI. (Ráth К.)

1549.THOKAI: В. Z. * (S z al ay Á.)
1592 elött *— TARCZAL * — * VÁRASA. (S z al ay Á.)
Lugoesy csak 1611. évi nyoraat után ismeré).
1 603. KEREKI . VAROS . PECZETI. (Lugossy).
1 608. TECZÖ : VAROSSA. (N a g y I v á n.)
1608. 1STEN: KEGIELMEBOL : EPITETET : SZERENC : —
(S z a 1 a y Á.)
1615.NÖTECZI: BIKAK: PECZETE. (N a g y Iván.)
1620. V1SK: VAROSA: IEZU8. (Lug os »y).
1624. LONI: SZENT : MARTON. PECSET. (Szalk-Szent-Már-
ton.) Réso Ensel S.
1628. FUL DEAKI . NEMES . PECSETI. (Lugossy).
1 630. SASS : VARASS ANAK : PECSETI. (L u g о в в y.)
1630. HARSANI : VARASSANAK : PECZETI. (Lugosey.)
1 666^ATA : VAROSA. (Lugosey.)
1666. S API : PECSET. (L u g o s s y.)
1667. APA: FALVIA : PECZETI : A. D. (Szalay Á.)
1678 elött SIXO : VAROS PECSETI. (Lugosey.)
1681. KIS : BARATI : FALU : PÓCETE. (Lugossy.)
1683 elött. NEMES : NAGY : OROSZI : KIRAL : SZABAD :
VAROSSA. (Nagy Iván.)
1686. DABI : FALU : PÖCZETE. (Rüsö Ensel.)
1687 elött. TOKHAI : PECZE . . . (S z a lay Á,)
1692. TELEGD . MEZO . VAROS. (Lugossy).
1692. KONYI : FALU : PECSETI. (Ráth K.)
1694. SARAND . PECSETYE. (Lugossy.)
1696. CZEGEI. PECZET. (Lugossy.)
1697. TÉTI. FALU. PÖZIET. (Ráth K.J
1698. CSIKVANDI . FALU. PECETI. (Ráth K,)
Ezekhez adható még (ha való ?) Czegléd varos pecsétje az 1546-dik
évbol, R. Ensel S. szerint. És így 1700. évig összesen 23 (vagy 24)
magyar koriratú pecsétet ismerünk. A XVIII. század elsö érétó'l
mar kétségkivül több magyar koriratú pecsétünk van. Itt azonban az

pedig sokkal eló'bb készült Lugossy kozléséuél, mort Karacs Ferencz 1838.
év april 14-én liait meg, és Szalay A. ezeii pecsét nyomatát tulajdon gyüjte-
ményében két példányban, 1593- és 1694-iki évi okmányon birja.
 425
elöbbi századokból is csak azokat soroltuk fei, melyek vagy a pecsétre
vésett évszámuál, vagy pedig az oklevél keltéuél fogva, melyre a pecsét
nyomva található, — kétségtelenül a XVII. századra esnek ; mert lehet-
nek és vannak is évszám nélküli magyar koriratú pecséteink, melyek bi-
zonyosan még a XVII. századból valók : de csak késobbi oklevelen ta
laban nyomatát, bizonyosan elöbbi századba nem helyezhetök.
A fólebbi névsort pedig ezélszerüuek találtam osszeállítani, azért
is, hogy a széles körben eltcrjedö ezen folyóirat -által a pecséttan bará-
tai figyelmcssé tétetvén, nctaläni fölfedezeseikröl e lapok szerkesztosége
utján úgy a magyar koriratú, mint más régibb pecsétekre nézve e szak
embereit értesíthessék. Nagy Iván.
— Még két mngyar koriratú pecsét. Oyüjteményemben
van egy magyar okmány 1586-ból, melyben Tokaj v/irosa bizonyítja,
bogy Eromyes Pal tokaji pinczéjét elcserélte Qaray I. Jáuos tarczali
pinczéjéért, és hogy Garay J&nos mcgvett Tokajban egy házat Kristóf
ispantól. Az okmányra sarga viaszba vau nyomva Tokaj varos huszas
nagyságú pecséte, mely e következö : kozépütt kereszt alakú fa van,
mely körül egy kitátott szájú kigyó tekerodzik, jobbra-balra pedig szöl-
lötökek, lefuggö gerezdekkel,és e körirat : *THOKAI 8. В. Z. 8. 1549*)
A másik valamivel kisebb, és itt a keresztre tekerödzö kigyó visszanyú-
lik, úgy hogy ezajával a farkát éri, szöllötökek nincsenek ; körirata ez :
TOKHAI : VAROS : PECZETI : 16 16 :
Radvanszky Bel a.

— Hajdan és niOSt. Véletlenül kezembe került egy régi né-

met nyomtatvány, melyet a legközelebb múlt koronázási árakkal (ter-
mészetesen, tekintetbe vévén az akkori pénzértéket) érdekes lesz üsszeha-
sonHtani. Az árjegyzék így szól :
„Midön 1563-ban, Maximilian herezeg, I. Ferdinand császár fia,
magyar királylyá koronázandó vnla, Poísonyba országgyülé;; hivatott

*) E pecsét — mint a füntebbi czikkbó'l látható — mar S z a 1 a y

Agoston által ismertetve volt. Pec*étekró'l lévén szó : nem mulasztjuk
el a Szalay A. úr gyüjteményébó'l multkor közlött jász-borényi pecsét kcir-
iratát, a mennyibe.i hiányosau küzlüttíik volt, ezeimel toljesen ideigtatni :
„SIG1GILVM* (így) CEHE * LITERATORVM*IASZBRENIENSJS * IESVS
MARIA." E pecsétot, mely nem réz, hanem ezttstlemezbe van vágva, tulaj-
donosa a 16. szazad végérol, vagy a 17-dik elejéró'l valónak tartja. S z e r k.
426

üssze.Nehogypedig ezen alkalommal az cletnemüekkeluzsoráskodás törten-

hessék, erre különöseu rendelt biztosok últal, következö arak szabattak :
3 személyre való kcnyér 3 denâr. 1 font füstölt Bzalonna 4 denâr
1 méro muntliszt 20 1! я „ friss „ 3 n
,. .. rozeliezt 10 г n л sajt 3 r
л r, zab 15 r r я marbahús 2 V
n * arpa 13 n Я n borjubús 2 r
1 malacz 9 я г „ ürübús 1/' ч и
„ lud G " я itcze méz 5 n
„ tyúk 4 » V „ bor, legjobb 4 r
„ csirke, nagy :i r n „ bor, küzépszerüi 3 Г

„ csirke kisebb ■2 „ borsó 2

V И И
5 tojas 1 n г kappan, éves G r
1 font vaj 7 'n Л kappan, idei 5 г
.- font viza vagy csuka G )! 1 szekér széna, 6 ökrös GO п
„ fout ponty 1 r n szekér széna, 4 lovas 40 n
„ „ barcsa 4 r r ., fa, G ökrös 25 n
я r, gyertya 4 • г „ fa, 4 lovas зо г

л „ szalma 4 lovas 20 г
R. P.

— ßllthtllilk lG86-ki visszavételérol nagyszámú egykoiú torté-

neti naplókat ismerünk. Schineizel, Cz«ittinger (Specimen Hung, litter.)
s mások bibliographiai munkáiból, s felejthetetlcn Szalay Luszlónk külfóld¡
tudományos utazási jelentéseibol, franczia, német, söt spanyol ily nemü
diariumok czímeirol értesültünk. E munkúk jobbára az ostromban részt
vett harczosok sajút szerzeményei, vagy az illetö hadi bullctinek fordításai.
Egy ily névtelcn szerzötöl kelt, s tudomásomra a magyar biblio-
graphia elött még ezímleg is isineietlen munkát fedeztem fól a Festeties
grófok keszthelyi konyvtárában, s mint eddig iemeretlent, jónak láttam e
t. Társulat elött felemlíteni, s czímlapját a t. szerk. ár engedelmévol itt
közleni : rLe Turc subjugue, ou la glorieuse eonquêt de la célèbre et cy
devant invincible forteresse de Bude, capital du royaume de Hongrie.
Cologne, 1686." lG-rétben.
A munka, mely végën Budáról s nehány magyarországi városról
rövid leirasokat nyújt, — tartalmára nézve a fölhozottakboz képest tij-
nak nem mondbató, es így csak mint könyveszeti érdekesség érdemel
említést. Csillagh Gyula.
 427

Törtenelmi könyvtar *)
— Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Kàrolyi Sindor-
hoz. 1703 — 1711. A gróf Károlyi-nemzetség levéltárában levö ercde-
tiek után közli T h a 1 y Kálmáu, a magy. tud. Akadémia I. tagja, a a
magy. Törtenelmi Társulat titkára. A szerzö arczképével. Pest, 1868-
Kiadja Lauffer Vilmos. Nagy 8 adré t, XXXII és 37 G 1. Ara 3 frt. 50 kr.
¡Emii képezi a „Rákóczi Tár" második kotetét.)
— Egyetemes irodalomtorténet. irta E r d é 1 y ¡ János.
Pest, 1868. Kiadja Ráth Mor. Elsö füzet, n. 8-adrét, 96. 1.
— Okmánytár Magyarorezág fuggetleuségi harczának torténe-
téhez. 1848—1849. Közli Papp Dénes. Elsö kötet, n. 8-rét 424 1.
Pest, 1868. Kiadja Heckenast Gusztáv. Ära 3 frt.
— Siebenbiirgische Rechtsgeschichte , von Friedrich
S с h u 1 e r v. L i Ы о у, о. ö. Professor an der и. к. Kechtsakademie
zu Hermannstadt, Àusschussmitglied des Vereins für Siebenbürgische
Landeskunde, cet. Zweiter Band : Die sieben!) ürgisch en Pri
vatrechte. Zweite durchgehende vermehrte Aurlage. Im Anhange :
„Das saechsieche Statutargesctzbnch von 1583." (Jura municipalia uni-
versitatis Saxonum Transsilvaniensium.) Hermannstadt, Druck und Ver
lag-Buchdruckerei der v. Closius 'sehen Erbin. 1868. n. 8-adrét 340 es
243 lap. Ara 3 frt.
— MflgyarOVSZág az Arpád-királyoktól az ösüegnek megállapí-
tásaig, és a hübéri Europa. Allant- és jogtorténeti kisérlct a magyar ál-
ladalmi és társadalmi élct alapzatainak és fejlodési irányaiuak feltünte-
tésére. Irta Ha j ni к Imre, jogtudor, a györi magy. kir. jogukndémiáii
nyilv. r. jogtanár s hely. igazgató, és a Magyar Törtenelmi Társulat val.
tagja. Pest, 1867. Kiadja Heckenast Gusztáv. N. 8-adrét, 115-1. Ara
1 forint.
— A houvédclmi bizottmány keletkezése, s a forra
(lalOlll kítorése 1848-ban. Adiilékúl Magyarorezág újabbkori torté-
netéhez. Irta S z e re m 1 e i S a m u. Fest, 1867. Kiadja Pfeiffer Ferdi
nand. Nyomtatta Emich Gusztáv.

*) Hogy o rovatot az iijoñnan mogjeloiiö hazai tiirtenolnii

muukákra nézve mennél teljesebbé tehossiik : kerjük at. szerzöket ¿я
kiadókat, lingy könyvcikot — vagy legalább azok ezímét — huzzánk (¡sttldfa-
uteza 4. sz.) beküldeni ne terheltessenek. S z о r k.
 428
— A t. cz. alapító és évdíjas tag urakkoz. л Magyar
Torténelmi Táraulat mükodése elsö éveinek végére érvén, a legközelebbi
választmányi ülés ele az egész 1867. évrol szóló számadás lesz elote r-
jesztendö. Nehogy e tekintetben bármi fennniaradás, vagy hézag fordul-
jon elíi : teljes tisztelettel bálorkodom az alapító tía évdíjas tag urakat
folkérni, miszerint a mennyire még nem tették volna, szintúgy a Torté
nelmi Táraulat által kitttzött tudományos ciél, mint különöaen a száma-
dáai rend és pontosság érdekében az általuk hazañas indulattal aláirt
ösazegeket minélelobb hozzám beküldeni sziveakedjenek.
Peat, 1807 deczember 15. Peaty Frigyes,
társulati pénztárnok.
Váczi-utcza 20. az.

A Magyar Torténelmi Táraulat t. cz. tagjai tiaztelettel fi-

gyelmeztettetnek, bogy az alapítványok éa tagdíjak d. e. 9-tol
d. u. 2 óráig u a p o u к é n t b e f i z e t h e t ö к társulati pénztárnok
Peaty Frigyes úrnál, váczi-uteza 20. sz. 1-sö emelet, az „Elsö
Magyar Iparbank" helyiségében.

— A „Nzázudok'' ba szánt mindennemü kozlemények a társu

lati s z e г к e s z t ö-t i t к á r h o z (züldfa-utcza 4. sz.), az újon jelentkezö
tagok nevei, és a „Századok"-at illetö reclamátiók pedig akár oda, akár
Pesty Frigye a társ. pénztárnok úrhoz (váczi-uteza 20 sz.) czíme-
zendök.

A „Századoku-ra külön elofizetés is áll nyitva n e m-t a-

g о к számára, és pedig egész évre 6, félévre 3 frtjával. Kgyes fdzetek
külön nein kaphatók. Az elofizetések Káth Mor váczi-utczai könyv-
kereskedésébe küldendök, a bonnet a példányok ¡a expediáltatnak. Az
1867-ki folyamra nézve megjegyezzük, liogy az noha csak juliusaal
kezdödött : egész évfolyainot képez, inert — bar kcvesebb szá-
inú fiizetben — ugyanannyi tartalmat aduuk, mint ha 10 kisebb terje-
delmíi füzetet adtnnk volna. Ara tebát az 1867-ki folyamnak 6 frt. ; a
július — octóberi vagy november-deczemberi füzeteknek 3 — 3 frt.
^ III ■ ■—Г I II ьд
Felelös szerkesztü : THALY KÁLMÁN.
Nyoroatott Emieh Gusztáv, magy. akad. nyomdásznál, Peten 1867.
 TARTALOM.

Lap
Caillagh Ggula. Epy ismeretlen napló Buda 1686-iki visszavételéró'l 426
F—y H— К. A Maros-Portusou lölfedozett rúmai régiségek . . 200
GaráJy. „Horvátli Mihály kisebb raunkái." I. II. (Konyvismertetés) 201 és 391
Gydr/d» Itltdn. A tárnokvolgyi ütközet, ó? a hún-scythák temotke-
zési módja 363
Haan Lujos. Békísvármegye fóispánjai 272
Hortdth Mihdly. Megnyitó beszéde a Törteuelmi Társulat elsö köz-
gyiílésén, 1867. május 15 3
„ „ Szont-István elsö összeköttetesei az egyetemes ke-
resztyén egybázzal 18
Ipolyi Arnold. Magyar okmányérdekességek 42 és 119
.lakah Elck. Egy levéltárnok emléke '. 266
„ „ Az erdélyi országos czímerek torténete . . . . . 336
Lthoczky Tieadar. Torténeti kalászok I — IV 279
(Ir. Mikó Imre. Elnöki beszédo a Torténelmi Társulat 1867. július
2-diki választmányi ii!«'.-i'ii 12
„ „ „ Benkö József életrajzához 227
^Nagy Innre. Egy magyar emlékirat a XVI-dik századból .... 47
Nagy Iván. A inurányi Venusról 53
„ n Egy temesvármegyei alispánról 223
„ „ Técsó' varos pecséte 422
B. ïlydry Albert. A héttorony 311
„ „ „ Az eszlergomi érsekség és egri püspokség ezáma-
dási konyvei a XV- XVI-dik századból . . 378
Pauler Gyula. „Dallos Miklós györi püspöknek politikai és diploma
tie! ¡ratai. (1618— 1626)" és „Báthory Gábor fejedelem
torténete". (Konyvismertetosek) 78 és 79
„ „ Zrfnyi Péter. (Életrajz.) 89és231
„ „ „Székesi gr. Bercséuyi Miklós levelei b. Károlyi San ■
dorhoa. 1703— 1711."(Konyvismertetés.) .... 408
P. Gy.-tól. „A bonvédelem torténete." (Konyvismertetés) .... 206
Szszadok. 29
 Lap
. igye». Magyarország rízhálózata a régi korbau . 68
„ Tomosvar mint kösziklau fekvö follogvár .... 19G
„ „ Szontagh Dáninl omlékozetn .486
liadvdnsiky Bêla. Kit magyar kiíriratú pnesét 425
Rdlh Károly. Az alkudozásnk knzdete Hncskay Istvnnnal, az 1605-ik
év n varán :"L.
Ii. F. Hajdan és most. (Miksa király koronázásárol) 425
Szabó Károly. Huszár (Jal életérú'l és nyomdájáról 140
„ „ Még néhAny sziS Huszár Gal élotéról 421
P. Siathmáry Károly. A nagy-enyedi rof. fó'iskola koltorténote. 1G62-
tó'l 1701-ig 177
TialiJ Knlmún. A Magyar TiSrténelmi Társulnt koletkozésn ... 1
„ n Károlyi Sándor hadi eló'torjosztúso és észrovétoloi az
1717-ikt tatárjarásrói 55
„ „ Bottyán táboruok haláláról я tomotö-holyeröl . . . 167
T.irczák a 81, 210, .406, és til. 11.

V
»..i
 3 Ы05 D13 514 ЬЧЧ

i^^§D^< < < < *'

«ШШ
STANFORD UNIVERSITY LIBRARY
Stanford, California