Gyilkos szerelem az 50-es évekből - Kivégezte szerelmét egy reménytelenül szerelmes nő

Vágólapra másolva!

Ha ő nem kaphatta meg a férfit, akkor biztos akart lenni benne, hogy más sem. Leone Bouveir-t élete során elárulták a szerettei. Rossz családi körülményei miatt egész életében egy olyan embert keresett, aki szereti és gondoskodik róla. Azt hitte, hogy Emile Clenette személyében megtalálta ezt a férfit, de később kiderült, hogy ő is elárulta. A nő nem tudta elviselni, hogy az az ember is ezt tette vele, akit a legjobban szeretett. Ezért prostituáltként kezdett dolgozni, és amikor elég pénzt gyűjtött össze, vett egy pisztolyt, amivel 68 éve, ugyanezen a napon végzett szerelmével.

Origo

Vágólapra másolva!

Franciaország 22-es kaliber gyilkosság szerelem

Az 1930. február 12-én született Leone Bouvier és nővére, Georgette. Egy nyugat-franciaországi városban, Saint-Macaire-en-Mauges-ban nőttek fel, piszkos és nyomorúságos környezetben. Egy kétszobás házban éltek az alkoholista szüleikkel, akik általában helyi almabort ittak.

Apjuk gyakran agresszív volt, amikor ivott, sokszor az ágyhoz kellett kötözniük a férfit, hogy abbahagyja az erőszakoskodást

velük szemben. A nővérek próbáltak elmenekülni a szülői házból, az elnyomó légkör elől, amiben éltek. Georgette a nagyjából 60 kilométerre lévő Angersbe, egy kolostorba került és apáca lett. Ezután Leone egyedül látta el a szüleit. Az édesanyja szívbeteg volt, ami miatt ápolta őt a lány, de az asszony semmiféle hálát nem mutatott felé.

Leone kevésbé csinos nő volt, mivel a környezetében általában elutasították, életét arra tette fel, hogy megtalálja az igazi szerelmét.

1951-ben egy táncesten ismerkedett meg a 22 éves Emile Clenette-tel, aki szerelőként dolgozott. A férfi vonzódott Leone-hoz, érdeklődött iránta és újra találkozni szeretett volna vele. Végül minden vasárnap találkoztak, és a délutánt egy szállodai szobában töltötték.

A találkozóikon a férfi mindig olyan dolgokat mondott, amiket a nő az örök szerelmük és jövőbeni házasságuk ígéretének hitt.

Nem sokkal később a férfi közömbös lett vele, majd bosszantani kezdte a nő puszta jelenléte is. Leone teherbe esett, aminek Emile egyáltalán nem örült, és

azt mondta a nőnek, hogy vetesse el a gyereket.

Az abortusz hosszú betegséget okozott a nőnek, ami miatt az addigi munkahelyéről is kirúgták, Emile-ről pedig ez idő alatt nem tudott semmit. Végül megtudta, hogy a férfi ebben az időben egy nantes-i műhelyben dolgozott. Felépülése után Leone 1952. január 15-én, az egész éjszakát átbiciklizve ment át az 50 kilométerre fekvő Nantes-ba.

A férfi rossz hangulatban fogadta a nőt, és a szemére hányta, hogy hétköznap találkoznak, amikor egyébként csak vasárnap szoktak.

Nem is volt hajlandó beszélni vele, a nőnek anélkül kellett otthagynia, hogy megbeszélték volna a következő találkozójukat. Alig egy hónap múlva a nő, a szülinapján, február 12-én, Nantes-ba költözött. Ettől kezdve

a fegyverboltok kirakatainak a megszállottja lett, egész héten prostituáltként dolgozott, és február 17-én, a héten összegyűjtött pénzéből vett egy 22-es kaliberű automata pisztolyt.

Vasárnaponként hiába várta a férfit a megszokott helyen, ő azonban sosem ment el. Egy nap véletlenül futott össze a férfivel, amikor az egy moziból jött ki. Emile ekkor megígérte neki, hogy farsangkor elviszi egy közeli városba. A férfi elmondta neki, hogy azt tervezi, hogy örökre Afrikába költözik. Majd azt is hozzátette, hogy

sosem gondolta komolyan, hogy feleségül veszi.

Emile mégis belement, hogy búcsúzóul együtt töltsék az estét, február 27-én.

Ezen a végzetes éjszakán

a nő egy hosszú ölelés után megcsókolta a féri arcát, elköszönt tőle, majd a kabátjából elővette a 22-es kaliberű pisztolyát és fejbe lőtte szerelmét.

A férfi meghalt, Leone pedig a nővéréhez menekült a kolostorba. A rendőrök nyomozása már aznap egyértelműen kiderítette, hogy a nő gyilkolta meg a férfit, és még aznap letartóztatták. 1953. december 10-én kezdődött meg a tárgyalása a bíróságon.

Az ügyész halálbüntetést kért ellene, de a nő ügyvédje, a családi környezetét hozta fel enyhítő körülményként.

Emiatt az édesapját is behívták a tárgyalásra, hogy a nő gyerekkoráról meséljen, de a férfi a súlyos alkoholizmusa miatt képtelen volt érthetően beszélni és kifejezni magát, ami

a hallgatóság számára beszédesebb volt, mint egy pszichiátriai vélemény.

Ezután Leone-t is meghallgatták, és a bíró azt mondta neki, hogy:

A viselkedésed kegyetlen volt... megcsókoltad őt, megcsókoltad Emile Clenette-et és egyúttal elővetted a fegyvert is, amit a kabátod alá rejtettél. A nyakához emelted és meghúztad a ravaszt. Milyen szörnyűség, ismétlem, milyen szörnyűség! Miért ölted meg?

Erre a nő csak annyit felelt a bírónak:

Szerettem őt.

Az esküdtszék negyedórás tanácskozás után bűnösnek találta a nőt, nem szándékos gyilkosságban, amelyet Franciaországban nem lehet halálbüntetéssel büntetni. Így Leone Bouvier-t életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Felhasznált források:

http://murderpedia.org/female.B/b/bouvier-leone.htm

https://criminalia.es/asesino/leone-bouvier/