1% — Itt is működik az újratervezés?

Dilemmák és félválaszok, amelyeket minden tavasszal feltehetnénk, az idén egy picit máshogy.

Tavaly ilyenkor, a járvány első hullámának közepén azt hittük, hogy átalakul az 1%-ról való gondolkodás. Azt láttuk, hogy megváltoztak az 1%-os kérések, a civilek kommunikációja nyitottabb és őszintébb lett, és úgy tűnt ébredezik a társadalom szolidaritása, együttérzése a rászorulók iránt.

Hát nem lett fordulat. Maradtak a támogatói preferenciák ugyanazok, a felajánlási kedv nem nőtt meg, sőt csökkent. Persze voltak jó hírek is. A legvagányabb civilek jól teljesítettek, sok felajánlást kaptak. Végeredményben az egész szektor több adóegyszázalékot kapott, mint egy évvel korábban, mert nőtt az 1%-ok nagysága. Kevesebbek felajánlásából, de több jutott a civilekhez.

Ezek után mit várhatunk 2021-től? A felajánlási időszak a harmadik, minden eddiginél fájdalmasabb járványhullámba esik, az emberek egymásra figyelése kezd kifáradni. Vajon kit érdekel az 1%? 2020 nem tűnik olyan évnek, amikor rekordokat döntött a jövedelmek és ezzel a felajánlható 1%-ok mértéke. Miért érezne úgy sok-sok ember, hogy pont az ő kicsike jövedelméből számolt felajánlható 1%-a váltaná meg a világot, pont arra lenne szükség?

A kihívásra a nonprofit szervezetek többsége korai és harsány 1%-os kampányokkal reagált. Még ki sem került az emberek adóbevallás tervezete a NAV oldalára, már záporoztak a kérések Facebookon, Instán, LinkedInen és TikTokon, hírlevélben, fizetett és támogatott hirdetésekben, videókban. Jött az üzenet minden online csatornán: az 1%-ot felajánlhatod már most is, csak két perc, csak néhány kattintás. Komolyan gondolhatták, hogy néhány végtelenül elkötelezett civil munkatárson kívül bárki is csak azért felmegy a NAV szja felületére két hónappal a határidő előtt, hogy kicsike vagy nagyobbacska 1%-a ne ragadjon be az államkasszába, hanem közvetlenül kerüljön egy jó ügy támogatására? Lehet, hogy nem, de nincs más esély a civilek előtt. Időben és láthatóan kommunikálni, kérni, magyarázni, valahogy elérni, átugorni az emberek ingerküszöbét. Mi lesz itt május közepén?

Fura szerzet ez az 1%. Vannak hibái, és egyfajta kettőssége, hisz nem adomány ez, rendelkezés. Mégiscsak picit olyan, mintha adomány lenne. Van egy összeg, ami persze adó, az államé, de kivételesen mi mondjuk meg, mire költsék. Érthető, ha mindent bevetnek a civilek, éljünk ezzel a jogunkkal, rendelkezzünk az adó 1%-ról. Ki nem rendelkezik még róla? Mivel lehetne motiválni több és több embert?

Mi működik vajon?

Ha rengeteg kérés érkezik, igazi nyomásgyakorlás, picit már a lelkiismeret-furdalásra is hatva? Nem egy nagy cucc, tegyél ennyit másokért!

Vagy a bennünk rejlő jóságra érdemes appellálni? A jófejek felajánlják az 1%-ukat valakinek. Te is jófej vagy, ugye? 

Esetleg megéri a személyes felelősségre hatni? Mi adjuk a 99%-ot, csak a Te 1%-od hiányzik! A Te 1%-od kell, hogy sikerüljön.

Vagy személyes példával elöljárni? Én már felajánlottam az 1%-omat! Ugye Te is felajánlottad már?

Érdemes a klasszikus üzeneteknél maradni, hogy legalább azokat meggyőzze, akiket eddig is sikerült? Sok kicsi sokra megy! Neked nem kerül semmibe, másoknak nagy segítség. Csak 2 perc és 5 kattintás! Vagy a személyes kedvencem: Támogass minket adód 1%-ával!

Provokatív és ismerős mondatok, észérvek és ígéretek, jól bevált grafikák és sok-sok 1% mindenhol, menő kreatívok, cuki képek és együttérzés. A nonprofitok mindent bevetnek, az adózókon múlik, megéri-e.

Fújj hát RIADÓT, hogy mindenki értesüljön róla!