Megjelent a Korzón a pokolba című regény, amely egyúttal a Tüdős Klára életrajzi regényfolyam, az Istenhegy trilógia második kötete. Bódis Kriszta új perspektívából vizsgálja a történelmi tényeket,  és ezzel egy elfeledett társadalmi képet ábrázol – mindezt sodró regénybe ágyazva.

– Ötödik kötete, a Korzón a pokolba Tüdős Klára életének aktív éveit tárja elénk. Miért döntött éppen Tüdős Klára mellett, hiszen több más, hasonló történetet ismerünk, amelyek főhősei ugyancsak megérdemlik a figyelmet.

– Korábbi regényeimben a társadalom perifériájára szorult emberek sorsát ábrázoltam,  mivel onnan származnak az egész életem menetét meghatározó tapasztalataim. Különösen foglalkoztat azoknak a társadalmi csoportoknak a helyzete, amelyekkel az emberek nagy többségének nincsenek találkozási pontjai. A két világ közötti szakadék fölött pedig nem ível át híd. Korábbi műveimhez képest a Korzón a pokolbannak nem központi témája a társadalmi visszásságok fölmutatása, noha sokféleképpen megjelennek benne társadalmi kérdések. Ezek nem csupán azért fontosak, mert  főhősöm korának hiteles társadalomrajzát adják, hanem mert ábrázolódnak a két világháború közötti magyar valóság, és a jelen magyar valósága közötti hasonlóságok. A hatalmi harcok, a vidék és város közti törésvonal, a félelemből születő gyűlölködés, a másik embertől való elidegenedés, vallási, társadalmi, etnikai csoportokkal való szembenállásban megnyilatkozó önféltés és nemzetféltés paranoiája, a jólét és boldogság hajszolása a háború közelsége, és a természet pusztulása ellenére. Egyfajta veszélyérzet nélküli, önfeledt sétának induló menetelés,  mintha egy korzón tartanának a szereplők a pokol felé. A pokol maga – a második világháborúval, a koncentrációs táborokkal, a gázkamrákkal – majd csak a harmadik könyvben nyílik meg.
Tüdős Klára maga is társadalom-tudatos ember volt, ezért gondolkodása, életpályájának alakulása markánsan kapcsolódik társadalmi ügyekhez. Például Györffy István néprajzi, falu kutatói munkájában részt is vállalva, aggódva figyelte a magyar paraszti társadalom, a népművészet perifériára sodródását, lassú haldoklását, majd számos vonalon tett ellene: divatba hozta a magyaros motívumú öltözködést, beemelte a színpad és opera világába a népművészetet a jelmezektől a zenén át a szimbólumokig.
Könnyen azonosultam Tüdős Klárával, mert számos ponton, szellemi értelemben összeér az utunk. Ismét csak kiragadni tudok ebből a számosságból egyet: amíg ő nincstelen paraszt fiataloknak hoz létre kollégiumot, támogatva a továbbtanulásukat, addig én hátrányos helyzetű gyerekek számára biztosítok minőségi oktatáshoz való hozzáférést a Van Helyed Alapítvány rendszerében, többek között kollégiumot is.

– Mondhatjuk, hogy Tüdős Klára jókor volt jó helyen?

– Tüdős Klára ekkor már Zsindely Ferencnek, Horthy egyik miniszterének felesége, így a ranglétrán gyorsan lépkedve, a legmagasabb társadalmi körökben forog. Barátságot ápol Teleki Pál miniszterelnökkel, aki Magyarország semlegességét igyekezett fenntartani, ezért pengeélen táncolt a németekkel való viszonyban. Teleki miniszterelnöksége alatt fogadták el a korábban beterjesztett zsidótörvényt, ekkor történt Észak-Erdély visszacsatolása, és a kárpátaljai bevonulás. Teleki a németek lengyel-offenzívájakor nem engedélyezte a német hadseregnek, hogy a  magyar vasútvonalat használják, és befogadta a lengyel menekülteket az országba. Megnemtámadási egyezményt kötött Jugoszláviával, viszont a németek – az ottani Hitler-ellenes kormányt fölszámolandó – Magyarországon át csapatokat indítottak a Jugoszláv állam lerohanására. A Korzón a pokolba a nagy háborút követő traumatizált világ kaotikus útkeresésével indul, a vörös- és a fehérterrorral, majd Teleki öngyilkosságával zárul. A regény  első szava valaminek a végét jelzi, az utolsó szó pedig valaminek a kezdetét jelöli ki. A regény hőse pontosan tudja, hogy a miniszter öngyilkossága azt is jelenti:  az ország megválthatatlanul és megállíthatatlan sodródik a háború felé.

– Mindezek mellett, Klára kudarcai mit taníthatnak a mai olvasóknak? Illetve mit meríthetnek végtelen erejéből?

– A Tüdős Kláráéhoz hasonló, magas hőfokon zajló életek mindenki számára inspirálóak, legfőképpen azért, mert azt mutatják meg, hogy bárhová is születtünk, vagy bárhová is vessen a sors minket, az élet nem töretlen diadalmenet. A regénnyé formált életrajz pedig arra képes, hogy egy nagyon egyedi karakteren át, olyan közös emberi tapasztalatokat, küzdelmeket mutasson fel újra és újra, amelyekre ráismerve és tovább gondolva közelebb jutunk valamiféle megértéshez. Talán annak a megértéséhez, hogy több az életünk annál, mint amit hiszünk róla.

– Szeretném megemlíteni az Európa Könyvkiadót dicsérő borítót. Az ábrázolás erősen emlékeztet Frida Kahlo híres önarcképére. Mi magyarázza a hasonlóságot?

– Örülök, hogy észrevette! Igen,  nagy hasonlóságot látok Frida Kahlo és Tüdős Klára között, főleg, ami az erős egyéniségüket, alkotó erejüket illeti. A fájdalomtűrő képességüket, átvitt értelemben is. Abban is hasonlítanak, hogy míg egy nemzet ideológusai a nacionalizmus olcsó árujává képesek zülleszteni a nép által létrehozott értékeket, addig ők közkinccsé tették, és magasba emelték azokat. Mindazt, amit népművészetnek vagy tradíciónak nevezünk. A két művész magatartása is tele van közös motívumokkal, nézzük az öltözethez való viszonyukat: tulajdonképpen újjászülték, a saját testükre szabták,  és a legnagyobb tisztelettel viselték a hagyományt. A legnagyobb alkotó egyéniségek képesek ilyen alázatra, amihez e két nőben fényes és tiszta akarat társult.

Vermes Nikolett
Fotó: Falus Kriszta

Bódis Kriszta: Korzón a pokolba
Európa Könyvkiadó, 528 oldal, 5999 Ft