Page 60 - Vetéssóhaj
P. 60
A porában is örök, megálmodĂłja hĂrĂ©t hĂrelĹ‘ alkotás pe-
dig, érték-mivoltában, a lendvai toronnyal szemben felmu-
tatott, vállalt alternatĂvává is válik. Ugyanakkor a ZrĂnyi-
vers a második, MegszĂłlĂtalak, megszĂłlĂtanak ciklus nem-
zeti jeleseket megidéző, illetve dedikált darabjaihoz köt át.
A Mikszáth Rogaškában nyaral a legnagyobb palóc
a Monarchia kedvelt fürdőhelyén, Rohicson eltöltött kel-
lemes tartĂłzkodásainak állĂt emlĂ©ket, felelevenĂtve az
ĂrĂł itteni szokásait, napi elfoglaltságait, az elĹ‘zĹ‘ ciklus
profánabb szövegeit ellenpontozó Isten a legszebb Lélek-
Ălom Ady hitĂ©bĹ‘l táplálkozik, mĂg a Nagy LászlĂł lobo-
gó sörényű lovaira a fenyegető, ártó szándékú hatalmak
ellen kér oltalmat. A Nagy Háború kitörésének cente-
náriuma alkalmábĂłl a pusztĂtĂł Ĺ‘rĂĽlet áldozatául vetett
katonáknak szentel Ărást, köztĂĽk annak az Ăbel KornĂ©l
segĂ©dtisztnek, akinek A Karszt cĂmű isonzĂłi frontregĂ©-
nyĂ©t maga fordĂtotta magyarra. S Hagymás István Ă©let
és mű szinkronicitásait áttekintő kötete kapcsán, József
Attila tragikus végének teljesülését is meggyászolja (J. A.
horoszkópjára).
A szűkebb pátria felé térve, ugyancsak szavakba temeti
a közelmúltban eltávozott barátokat, rokonokat. Köztük a
szĂnházi kötĹ‘dĂ©sű P. Annát (SĂłhajok az IllĂ©s szekerĂ©n távozĂł
után), a bánáti L.-t (Búbánat-bánat) vagy a vajdasági szü-
letĂ©sű ĂşjságĂrĂłt, Hornyik MiklĂłst (Van, hogy). A legszebb
gesztus azonban az édesapának, a munka és a tisztesség
testesĂtĹ‘jĂ©nek versbe-örökĂtĂ©se, ami most, elvesztĂ©se után,
a csillagokba emelt mauzóleummá nemesül (Műemlék-vers
apámnak) – közlĂ©sei (a Rá-olvasásokban, a HazatĂ©rĂtĹ‘ben
Ă©s itt) Ăgy kĂĽlönbözĹ‘ jelentĂ©ssel, jelentĹ‘sĂ©ggel bĂrnak.
De – műfaji hagyományoktól eltartó – háromsorosok-
kal (ĂgrĂłlszakadt haikufĂĽzĂ©r) adĂłzik az irodalmi Ă©des-
apa, Szúnyogh Sándor emlékének is. A fáról hullott gyü-
mölcs-sors árvaságát a műhely éltetése, közösségi heve
oldja – összefogásra, új szigetté-kapaszkodásra biztatja
a fiatal tehetségeket (Sz. S. késői intelme a Sasokhoz), a
náluk beérkezettebb Szebivel (Császár Sebastijan) pedig
saját tapasztalatát osztja meg, a semmiből-alkotásról (A
semmiről egészen). S az értékteremtő munka családi pél-
dájaként, örömmel látja a legifjabb – a dédapa által im-
58