Március 15-i ünnepség a KDG-ben

A Kanizsai Dorottya Gimnáziumban több évtizedes hagyománya van a kiválóan megszerkesztett ünnepi műsoroknak, így most is várakozással tekintettünk a március 15-ei megemlékezés elé. A forgatókönyvet Merklin Ferenc és Fullár Balázs tanár urak állították össze, szakítva az ünnep hagyományos megközelítésével, és az ő vezetésükkel készültek diákjaink az ünnepségre.

Az idei műsor középpontjában is az emberi létnek ez az egyik legfontosabb eleme állt:  „Az alapvető koncepció az volt, hogy ne a legismertebb eseményeket idézzük fel, hanem inkább az ünnepre, a szabadságra hívjuk fel a figyelmet, illetve, hogy ezúttal szűkebb hazánk történéseire fókuszáljunk.” – mondta Merklin tanár úr.

Az alaphangot a Jókai Mór regénye nyomán készült, „A kőszívű ember fiai” című film egyik kulcsjelenete adta meg: „Nyergelj, fordulj!” – szólt Baradlay Richárd parancsa, és elindult huszárszázadával, hogy akár életük árán is megvédjék a magyar szabadságot.

A folytatásban Regős Péter saját, március 15-éhez fűződő gondolatait osztotta meg velünk, amelynek lényege, hogy magyarként az embernek már az óvodában a vérébe ivódik az ünnep, a piros, fehér, zöld lobogó, és a Nemzeti dal első sorai a szabadság utáni vágyról.

A jelen után egy régi diák következett. Decemberben beszámoltunk róla, hogy iskolánkban felavatták a Holocaust kanizsais áldozatainak emléktábláját. Görög Klára az iskolapadból került Auswitzba, de ránk maradt magyar irodalom füzete, amely mára érdekes dokumentuma annak a kornak. Az ő írása idézte fel a pesti eseményeket:

„Tüzes lelkű ifjak serege gyülekezik a pesti Pilvax kávéházban. Kora hajnal van még, az egyetemi templom harangja csak most ütötte el a hatot. A levegő hűvös, párás s a budai hegyek felől hideg szél fújt. A természet még aludt, de a magyar szabadság már ébredezett a márciusi ifjak szívében. A kávéházban lelkes szónoklatok hangzanak el. Megszerkesztik a magyar nemzet akaratát, a 12 pontot. Minduntalan felhangzik a kiáltás: Egyenlőség, szabadság, testvériség!” „Mindenki érezte, hogy a márciusi vér nélküli forradalommal új korszak virradt Magyarországon.” (1944. február 11.)
 
Ezt követően az énekkar és két szólista (Holdosi Szabina, Mezősi Lúcia) előadásában felcsendült a Kormorán együttes dala: Nincs más hely, ez a jó, nincs más hely, mi neked jó

A szabadság utáni vágyat idézte Babits Mihály „Petőfi koszorúi” című verse és a Republic együttes „Emberlelkű földeken” című dala diákjaink előadásában.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki még soha nem nézett utána, mi is történt Szombathelyen azokban a sorsfordító napokban. A iskolai emlékműsor ilyen értelemben egyfajta hiánypótlásra is vállalkozott.

A Szombathelyhez kapcsolódó eseményeket, az SZTV által forgatott Történelmi séták Szombathelyen című sorozatból válogatták. Szombathely akkor a hazai és az európai haladás élvonalába került.

1848. március 17-én rendkívüli közgyűlésen fogadták el a budapesti 12 pontnál részletesebb, 16 pontos szombathelyi petíciót, amit az akkori jegyző, későbbi igazságügy miniszter, Horváth Boldizsár vetett papírra. Ő fogalmazta meg a következőket:
„Felébredt bennünk az elfojtott öntudat: hogy a szabadság nem kiváltságos fény, hanem a szellemvilág természetes napja, szegénnyel és boldoggal egyaránt közös, amelytől a léleknek élete és ereje függ... Nyolcszázados éjhomályból napvilágra lép e haza népe, hatalmas vágyaival e rég óhajtott boldogság után, amelyet eddig ismert ugyan, de idegen birtokban... Nincs ok félni e néptől, mely edzett türelmét és nyugalmát nyolcz évszázadon át fényesen igazolta.”

A történelem idézése után most már a szabadság szelleme hatotta át a megemlékezést. Néhány idézet következett jelenkori híres emberektől, akik az élet legkülönbözőbb területein tevékenykednek.

A teljesség igénye nélkül idézzünk fel néhányat!
„A szabadság emberi méltóságot, közösségi lehetőséget, erkölcsi kötelességet jelent.” (Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke)
 
„A szabadságért kötelességünk szóval és tettel fáradozni, főleg pedig felelős módon élni vele.” (Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek)
 
„A szabadság archimédeszi pont, sokszínű, többrétű fogalom és érzés. Az emberiség egyik alapvágya, mert boldog a szabad ember, és csak a boldog ember lehet igazán szabad.” (Szvorák Katalin, alternatív Kossuth-díjas népdalénekes)

 „Nyelvünkben a szabadság fogalma az 1848-as szabadságharc és forradalom idején emelkedett a legmagasabbra. Odakerült Isten közelébe; az élet, a halál, a tisztaság, az emberi becsület, a megváltás legmegrázóbb kérdései közé. Már-már hitté vált.” (Csoóri Sándor, Kossuth-díjas költő, író, esszéista)
 
A fennkölt gondolatok után egy újabb zenei betét következett az Ismerős Arcoktól a Mennyit ér? című számuk természetesen kanizsais adaptációban:  "Magad választod a nehezebb sorsot és megbecsülöd az őszinte szót. Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni és felismered a rosszat s a jót."

A műsor befejezéshez közeledve Heltai Jenő örök érvényű sorai szólaltak meg, melyek a hallgatóság lelkéig hatoltak:

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg, 
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
                        ٭
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle.
Szabad akar maradni mindörökre.
 
A műsor itt érte el tetőpontját, de még mindig lehetett fokozni az érzést, mert felcsendült a Republic dala:
„Ezt a földet választottam”.
A zenei produkciót ezúttal tánc is kísérte, amely méltó befejezése volt a színvonalas előadásnak.

A diákság és tanáraink nagy tapssal köszönték meg a szereplőknek az élményt. Újfent büszkék lehettünk arra, hogy tagjai vagyunk az iskola közösségének.

És akiknek mindezt köszönhetjük:
 

Szervezők:	Kocsisné Körmendi Klára tanárnő valamint Merklin Ferenc és Fullár Balázs tanár urak
Énekkar:	A KDG énekkara
Szöveges, énekes szereplők:	Bíró Bálint, Boros Alexandra, Dengyel Bendegúz, Holdosi Szabina, Kiss Péter, Kiss Virág, Kudler Szilvia, Malachowsky Kornél, Mátyás Richárd, Mayer Borbála, Mezősi Lúcia, Mihalovics Nándor, Novák Marcell, Pávolics Viktória, Pityinger Laura, Regős Péter, Rózsás Joel, Szalkai Balázs, Szepessy László, Takács Tibor, Tóth Adrien, Tóth Zsófi, Török Péter, Ujvári Bence, Vincze Miklós
Táncosok:	Gaál Roxána, Horváth Karolina, Imre Anna, Kovács Luca, Kovács Réka, Kovács Zsófi, Kulcsár Sára, Mayer Borbála, Mijasovics Leila, Novák Boglárka, Pintér Fanni, Sziklai Virág, Tóth Adrienn, Tóth Zsófia A táncot betanította: Hollósi Johanna