A filmet Mamoru Oshii rendezte. A rendező olyan filmeket tudhat a magáénak, mint a Jin-Roh: The Wolf Brigade, Angel's Egg vagy a Páncélba zárt szellem második része. De az igazi sikert és elismerést a 1995-ben bemutatott Páncélba zárt szellem hozta meg ( bár halkan megjegyzem, hogy itthon ezt a filmet leszámítva nem örvend olyan ismeretségnek Mamoru és a filmjei, mint Miyazaki és az ő művei. És ez nagy kár, mert a fent említett alkotások is nagyon jók, élvezetesek és elgondolkodtatók. De akinek nem fogadja be a gyomra ezt a műfajt az csak sajnálhatja, mert egy remek élményből marad ki, viszont akit érdekel az anime és még nem látta Mamoru Oshii műveit azt bíztatom és buzdítom, hogy nézze meg őket ). És kisvártatva kultuszfilm lett belőle. Olyan cyberpunk klasszikusok közé került, mint a Szárnyas fejvadász, a Metropolis vagy a Robotzsaru.

A történet szerint a nem túl távoli jövőben ( tipikus cyberpunk elem ) a világot kiterjedt virtuálistér hálózza be. A cyber technika igen magas szinten áll. A teljesen művi testtel rendelkező cyborg-ok jelenléte teljesen átlagos és elfogadott a társadalomban. E világ Japánjában létezik a 9-es szektor, amelynek a feladata a cyberbűnözők elhárítása. A 9-es szektor kötelékébe tartozik Kusanagi Motoko őrnagy és partnere Batou, akik a Bábjátékos nevű hackerre vadásznak.

A történet, illetve a film hangulata, atmoszférája remekül adja át a cyberpunk " életérzést ", hatást. De emellett meg az anime hagyományos művésziessége, letisztultsága és egyszerű, érzelem kifejező, kiváltó hatása. Ahhoz képest, hogy egy sci-firől beszélünk nincsen benne fölösleges, eltúlzott, giccses látványelem, hanem a műfajnak megfelelően egyszerű, de látványos és kifejező képekkel dolgoznak ( itt jegyezném meg, hogy az 1995-ös angol verzióról van most szó; ugyanis a 2006-ban hazánkban kiadott magyarosított verzióban már egy-két jelenet gépi animációval készült, az eredeti 95-ös rajzolt helyett ). És azért beszélek előszőr a film vizuális megvalósításáról, mert ez az animék legkifejezőbb eszköze. És itt a Páncélba zárt szellemnél sincs másképp. Nagyon jól áll a filmnek a cyberpunk világ, környezet. Bevallom előszőr féltem a sci-fi világ megvalósításától, de ezek a félelmek hamar szertefoszlottak. a jelenetek gyönyörűen megkomponáltak, megfestettek és a már említett művésziesség sem hiányzik belőlük. De ez a kidolgozottság a karakterekre is igaz. Egyszóval látványilag remek és jól néz ki. Megjegyezném, hogy az évek múlásával az ilyen kézzel rajzolt filmek kapnak egy plusz esztétikai és vizuális értéket. Valahogy sokkal időtállóbbnak és kifejezőbbnek érződnek, mint a géppel készült " rokonaik ". És a Ghost in the Shell jó példa erre.

Beszéljünk picit a cselekményről, a történetről és a karakterekről. Na itt azért már vannak hibák. A történet maga izgalmas és érdekes, de rendkívül a játékidő és ez a hibák nagy részének a forrása. A cselekmény roham tempójának és a karakterek kidolgozatlanságának is ez az oka. Túl rövid a film. Nincs elég idő, hogy kibontakozzon a cselekmény. Nincs idő arra, hogy ezt a komoly, mély témát rendesen körül járja. Nincs idő rendesen megismerni a szereplők múltját, jellemét. Valamint a világról sem tudunk meg sok mindent. Nem tudjuk meg a múltban történet eseményeket, társadalmi, politikai változásokról sem kapunk információt.

Az események roham léptekben haladnak. Nincsen komolyabb üres járat, ami nem feltétlen baj. De az infókat is ilyen tempóban kapjuk, és nincs elég idő a feldolgozásra. Valamint nem kapunk mindig pontos magyarázatot. És ezért zavaros az egész cselekmény. Nagyon kell figyelnünk, mert nem kapunk egy tiszta, érthető képet. És ez azért rossz, mert csupán csak egy szálon halad minden. Viszont a film vége, a finálé remek volt. Jól nézett ki, izgalmas, feszült hangulatú, és itt fejti ki igazán a film a témáját. Érthetően elmagyarázza és jól veti fel a kérdéseket ( a témáról majd a végén ). Így kapott egy remek, érthető és tiszta lezárást a mű. És ez azért jó kárpótlás volt a zavaros történetvezetésért.

De nem csak a cselekmény sínylette meg a rövid játékidőt, hanem a karakterek is. Nem sikerült jól kidolgozni őket. Eléggé jellemtelenek lettek. Talán Kusanagi őrnagy az egyetlen kivétel ez alól. Ő fogalmazza meg a fontosabb kérdéseket a gépek szellemével kapcsolatban, és ő filozofálgat a rendszerről és a technológia fejlődéséről. És ezek a kérdések nagyban meghatározzák a gondolkodást és a világnézetét. És valószínű, hoy emiatt dönt úgy ahogy. De igazán a jelleméről és a múltjáról nem tudunk meg sok mindent, sőt igazából semmit. Batou-ról még annyit sem tudunk meg, mint az őrnagyról. Neki se tudunk meg semmit sem a múltjáról, vagy a motivációiról. Annyit tudunk meg róla, hogy félti Kusanagit és szoros kapcsolatot ápol vele. De nem tudjuk meg a kapcsolat miben létét és eredetét. És ezt sajnáltam, mert kíváncsi lettem volna, hogy ők ketten hogyan jöttek össze. A Bábjátékosnak komoly szerep jut a fináléban. A személyiségéről nem tudunk meg semmit, de ez annyira nem zavart. Mert igazából neki amolyan magyarázó funkció jutott. Az ő vezetésével tudunk meg többet az őrnagyot foglalkoztató kérdésekről. Illetve hozz kötődik a film csavarja, de ezt nem tőlem tudjátok.

Egy szó mint száz a történetvezetés, a cselekmény és a karakterek legnagyobb ellensége az idő lett. Ha egy picit hosszabb lett volna akkor ezeket a hibákat simán lehetett volna orvosolni.

Még mielőtt rátérünk a film gondolatiságára, had említsem meg a zenét. Az animéknél a zene a másik fontos kifejezési eszköz. Az ázsiai alkotók nagyon érzik, hogy egy adott témájú, hangulatú, atmoszférájú műhöz milyen zene illik. És ez a tökéletes összhang a képi, illetve a zenei világ között olyan hatást kelt, amibe az ember akaratlanul is beleborzong. Ahogyan a vizualitás is művészi, de rendkívül egyszerű, úgy a zenéről is ezt lehet elmondani. A Páncélba zárt szellemnél is ez figyelhető meg. A film zenéjét Kenji Kawai szerezte. Remek lett. Illik a hangulathoz, a jelnetek érzésvilágához és a cyberpunk érzéshez is ad egy plusz hatást.

Na akkor jöjjön a téma. A film főkérdését, gondolatát azt Kusanagi fogalmazza meg, és a Bábjátékos fejti ki. A kérdés pedig az: Hogy egy gépnek lehet-e lelke? Lehetnek-e érzései, vágyi? A korlátain, amit az emberek szabtak túl tud-e lépni? Önálló, érzéseken, alapuló gondolatai, ötletei, döntései lehetnek-e? Kiépíthet-e önálló tudatot, mint az ember? És hozhat-e olyan döntést, amit nem kiszámolt vagy kiértékelt egy program alapján, hanem érzésből, "szívből jövően" hoz meg? Ezek komoly és mély kérdések, legalábbis szerintem. Biztos sokan hallották már, hogy ennek a gépnek bizony lelke van. Én ilyenkor kétkedve néztem, és azt mondtam, hogy nem. Nem lehet lelkük, mert élettelenek. De ez utána film után elgondolkodtam. Milyen alapon mondjuk mi azt emberek valamire, hogy lélektelen, élettelen. Mikor évszázadok után még mindig nem tudtunk pontos választ adni arra, hogy mi is a létezés és az élet. Persze biológiailag tudjuk, de a lelket, az érzéseket nem lehet számokban vagy adatokban mérni. Ez alapján pontosan nem lehet azt mondani, hogy egy gépnek nem lehet lelke. Persze ma még ezt mondjuk, de mi van akkor, ha a jövőben gép és ember közöse alkotja a következő evolúciós lépcsőt. Mert ez a kérdés is felmerül. Mi van ha az embert az evolúcióban a gép és a humanoidok elegye fogja követni? Ha a gépi rendszer, hálózat és az emberi tudat egyesülése jelenti a következő fejlődési lépcsőt.

Zseniális kérdések és remek felvetések. Ezért ennyire király ez a film. Mert ilyen mély, elgondolkodtató teóriái vannak. Én magam is a film után napokig agyaltam ezeken a kérdéseken. Egyszerűen zseniális, fantasztikus. Érthető, hogy miért vált kultuszfilmmé. Hiszen ennyi évvel a megjelenése után is képes gondolatokat ébreszteni az emberben.

Nos az én 95-ös Páncélba zárt szellem kritikám nagyjából ennyi lenne. Röviden összegezve: a filmnek vannak hibái, de ezek eltörpülnek a mű gondolatisága, zenéje és látványa mellett. Én mindenkit buzdítok, bíztatok, hogy nézze meg, mert egy nagyszerű élménnyel lesz gazdagabb, és talán egy picit másképp fogja szemlélni a világot.