Mindkettő "rotoscoping" technológiával készült, azaz a valódi filmet leforgatták és animációs filmet varázsoltak belőle. Eléggé megosztó a vélemény erről, személy szerint én szeretem ezt a megoldást. Ezen kívül még a rendező személye is azonos. Richard Linklater követte el ezeket, valamint az első általam részletezett filmet ő is írta.
Az első film a Waking Life, vagyis Az élet nyomában. Ez a nehezebben befogadható darab. Történet annyira nem fontos, mivel csak annyi, hogy egy fiatal srác "felfedezi a világot". Ébrenlét és álom határán van, amit többször is megbeszél másokkal, de tulajdonképp nem is történik más csak beszélget, illetve meghallgat másokat.
"Hangom hiánya hallatsszon messzire."
Egy kedvenc beszélgetés a filmből:
Kétfajta szenvedő létezik a világon. Az egyik az élet hiányától szenved, a másikban gyötrően túlteng az élet. Jómagam a második kategóriába tartozom. Ha jobban belegondolsz, viselkedésünk, cselekedeteink legnagyobb része lényegileg nem különbözik az állati viselkedéstől. A legfejlettebb technológiánkkal, minden szaktudásunkkal a legjobb esetben a szupercsimpánz szintjén vagyunk. Voltaképp a távolság, teszem azt Platón vagy Nietzsche és az átlagember közt nagyobb, mint a távolság a csimpánz és az átlagember közt. Az emelkedett lélek szintjét, a művész, a szent, a filozófus szintjét ritkán érjük el. Miért oly kevesek? A világ és az evolúció története miért nem sikertörténet, sokkal inkább a nullák hiábavalóan növekvő sora? Az értékrendünk nem fejlődött. A patvarba! A görögök 3000 évvel ezelőtt ugyanilyen fejlettek voltak, tehát mik ezek a korlátok, amik visszafognak, hogy meg se közelítsük a képességeink határait? A kérdésre egy másik kérdésben található a válasz, mégpedig, "Mi az ami a legtöbb emberre leginkább jellemző? A félelem, vagy a lustaság?"
Kamera által homályosan:
A második film egy Philip K. Dick regényt dolgoz fel és már komolyabb látvánnyal rendelkezik. A történet Amerikában játszódik, ahol egy új drog hódít, ami súlyosan károkat okoz és kétfelé osztja a személyiséget. A hatalom pedig beépített ügynökökkel akarja megfékezni a szert. Mi nézők Fredet(Keanu Reeves) követhetjük, akinél szintén jelentkezett már a káros mellékhatás, így eshet meg, hogy saját maga után nyomoz...
A látványvilág nagyon rendben van, kissé elvont, bár pont ezért is tetszik. A színészek játékában sem találhatunk túl sok hibát, ügyesen eljátsszák a szerepeiket.
Nem éppen egy vígjátékról van szó, leginkább dráma, viszont erősen ajánlott megtekintenie mindenkinek.