Asszonyfarsang az enyingi tóparti tercián

Igazán közkedvelt e mulatság, amikor véget ér, már a következő évet tervezik, hiszen olyan szórakozási formáról van szó, amely nem hasonlítható máshoz. A néphagyományok kiskátéja szerint a nagyböjt kezdete előtt az asszonyok közös összejövetelén férfiak nem vehettek részt. Csupán egy férfi kivételezett lehetett, aki a házigazda szerepét töltötte be, és kiszolgálta a mulatozó asszonyokat. A szokás az asszonyok számára az év folyamán az egyetlen alkalmat jelentette, amelyet mulatozással, tánccal, vigalommal töltöttek el. A vendégvárás már az ajtóban kezdetét vette a belépő pálinkával – számolt be a vigasságról Simon Edit, az Enyingi Borkedvelők Rendje krónikása.

Az enyingi asszonyfarsangon két férfi vehetett részt. Az egyikük, Fodor István a házigazda szerepét töltötte be, és folyamatosan teljesítette az asszonyok kívánságát, s a poharukat sem hagyta üresen. Mindezért természetesen néha meg is táncoltatták. A másik férfiú a muzsikus Lakatos István Edu volt, aki a pezsdítő talpalávalót húzta. Az ízletes vacsora és a finom házi sütemények elfogyasztása után az öreghegyi (szőlőhegyi) nemes nedűk is terítékre kerültek. A hangulat egyre fokozódott, magyarán: önfeledt mulatozásba kezdtek az asszonyszemélyek. A vidám tánc és a derűs nótázás csak nem akart abbamaradni, „zárórakor” igazán nehezen ment a búcsúzkodás.