Az egri szüret

A szüret kezdete előtti időszakban a szőlőhegyekre vezető utakon keresztben árkot ástak, ezzel is igyekeztek megakadályozni a korábban történő betakarítást, tolvajlást, és csak a városi dobos által kihirdetett időpontra tették járhatóvá a szőlőültetvényeket. A szüret előtti napokban előkészítették az eszközöket, a pincéknél kimosták, kiláncozták és beáztatták a hordókat.

A kisebb szőlőbirtokkal rendelkezők családtagok a szomszédok, barátok segítségével szüreteltek, a nagybirtokosok a napszámosok gyülekezőhelyein, a „tanyákon” fogadták fel a munkásokat. Szüret idején különösen nagy szükség volt a sok dolgos kézre: a helyi és környező településekről érkező napszámosok mellett a családból mindenki részt vett a munkákban. A diákok számára szüreti szünidőt rendeltek el, a városban szinte megállt az élet, a szőlőhegyek viszont megteltek a vidám szüretelőkkel.

A szedők asszonyok és gyermekek voltak, a puttonyozást férfiak végezték. Régen fa cseberbe, rocskába, sajtárba, az 20. század közepén már zománcos vödörbe szedték a szőlőt metszőkés vagy kacor, később metszőolló segítségével. A szedőktől a férfiak gyűjtötték be a termést, amit a szüretelő kádhoz vittek. Minden 3–6 szedőhöz fogadtak egy puttonyost. A puttonyban lehordott szőlőt vagy mindjárt megtapostatták, vagy szőlőmalmon leőröltették. A szőlőből a 19. század közepéig taposással nyerték ki a mustot: a taposókádat egy kád fölé helyezték borkorcsolya (létraszerű eszköz) segítségével. A taposás nehéz munka volt, különösen az októberi hidegben. A kád közelében égett a tűz, ahol a taposó megmelegíthette a lábát.

A 19. század közepén Oberfrank Antal egri asztalosmester feltalálta a szőlőmalmot, ami forradalmasította a mustnyerés folyamatát. A malom képes volt percenként egy puttony szőlő leőrlésére, ami meggyorsította a szüretet, és egy embert próbáló feladat alól mentesítette a taposókat.

Egerben a szőlőhegyen nem építettek sem borházat, sem pincét. A pincék a városban, illetve a város peremén helyezkednek el, a szőlőtermést a szüretet követően szekereken be kellett szállítani, ami jelentős költséggel járt.

Szüreti mulatságok, felvonulás

A szüretelés minden korban örömünnep volt a közösség számára. A 19. században a szőlőben folyt a mulatság: cigányzenészekkel, tánccal ünnepeltek, helyben készült juhhúsos kásával, illetve birkapaprikással vendégelték meg a résztvevőket. A hangulat fokozásához hozzájárult a lőszer és fegyver korlátlan használata, a fiatalok békákkal (pirotechnikai eszköz) ijesztgették a szedőket, mozsárágyúval durrogtattak, rakétákat lőttek ki. Este a mindenütt lobogó tűz bűvös fénybe varázsolta a vidéket…

A szüret végeztével a nagygazdák birtokain a szüretelők harang alakú szüreti koszorút készítettek, ez volt a szedők ajándéka a gazdának. Az ünnepélyes átadást hajnalig tartó mulatozás követte.

A szüreti mulatságok részeként a városi ifjúság már a reformkortól rendezett bálokat, a mulatságok helyszíne a szőlőhegyről fokozatosan a városba tevődött át. Az 1920-as, 30-as években a különböző társulatok, Katolikus Legényegylet, Keresztény Szociális Egyesület, Tűzoltó Mentő Egyesület, a földműves olvasókörök szerveztek tagjaik számára szüreti bálokat, melyet karneválszerű felvonulás előzött meg. Egy 1928-as szüreti ünneplő menetben csikósok, öreg parasztok, csősz, csőszleányok, kulacsos gyerekek, fúvós zenészek, szüretelő leányok és legények alakjai vonultak fel, a menet végén „mázsás szőlőfürtöt” vittek, majd egy cigányzenészeket szállító szüretelőkocsi zárta a sort. A bőséget jelképező „mázsás szőlőfürtöt” a bálok végén jótékonysági céllal elárverezték.

Az egri szüret, szüreti felvonulás már az 1930-as évektől idegenforgalmi látványosság volt, „filléres vonatokat” szerveztek a budapestiek számára, akár több alkalommal is megrendezték a felvonulást, programként kínálva az Egerbe látogatóknak.

A szüretet záró örömünnepen napjainkban fontos szerepet játszanak a hagyományőrző közösségek: népdalkörök, néptáncosok, a fertálymesterek testülete, az egri borkultúra hagyományait éltető Borbarát Hölgyek és borlovagok. A hagyományos szüreti felvonulás útvonala a Dobó tértől a Szépasszony-völgyig tart, ahol a vendégek a pincesoron kóstolgathatják a híres egri bort.

Az egri szüretekről, az egri szőlőművelés történetéről további információkat tudhat meg az Egri Borkóstoló virtuális kiállítás oldalán!

Dr. Zábrátzky Éva

néprajzkutató, főmuzeológus

Dobó István Vármúzem