Testet öltött a bosszúvágy, de a magyar nemzet nem felejt

A magyar honvédsereg a világosi fegyverletételkor az orosz csapatoknak adta meg magát, ami komoly sértés volt az osztrákok számára, és ez is hozzájárult a későbbi kegyetlen bosszúhoz. Görgey Artúr, a magyar sereg főparancsnoka szándékosan döntött így, mert ha az osztrákoknak adja meg magát, azt a látszatot kelti, hogy a magyar szabadságharc elbukott, így viszont az akkori két világhatalom ellen képtelenség harcolni, és a további küzdelem csak esztelen és értelmetlen vérontáshoz vezetne. Görgey akkor helyesen döntött, még ha nagyon sokáig a magyarok szemében árulónak is tűnt. Ez a megbélyegzés szinte haláláig elkísérte.

A magyar kapituláció után Ivan Fjodorovics Paszkevics orosz fővezér a magyar szabadságharc főtisztjei számára megbocsátást kér Ferenc József osztrák császártól. Augusztus 16-i levelében erről így ír:

„Hangozzanak el felséged trónusának magasából a megbocsátás és feledés szavai.”

Ferenc József embereinek viszont a következő utasítást adja ki:

„A legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”

A halálos ítélet

A halálos ítélet a bécsi udvarban már előre megszületett, eldöntött tény volt, hogy Dessew­ffy Arisztid tábornokot, Kiss Ernő tábornokot, Schweidel József tábornokot, Lázár Vilmos ezredest golyó által, míg Lovag Poeltenberg Ernő tábornokot, Török Ignác tábornokot, Lahner György tábornokot, Knezic Károly tábornokot, Nagysándor József tábornokot, gróf Lei­ninger-Westerburg Károly tábornokot, Aulich Lajos tábornokot, Damjanich János tábornokot és Gróf Vécsey Károly tábornokot kötél által kell kivégezni.

Mindegyikük aktív vagy kilépett császári tiszt volt, viszont a honvédseregben egyikük altábornagyi, tizenegyen vezérőrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt. Az osztrákok ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan, hisz szemükben egy áruló hadseregről volt szó. 1848 előtt legmagasabb katonai rangja Kiss Ernőnek volt, ezredes volt a császári seregben a szabadságharc előtt, a többiek alacsonyabb rendfokozattal rendelkeztek. Tábornoki ranghoz – Lázár Vilmos ezredes kivételével – a szabadságharcban mutatott eredményességük által jutottak. Lázár ezredes viszont önálló seregtestet vezényelt, ezért büntették őt is úgy, mint tábornoktársait. Az osztrákok adtak a látszatra, így a kivégzés előtt pert indítottak a magyar főtisztek ellen, a hadbíróságot Karl Ernst törzs hadbíró vezette, az ítéleteket Julius Jacob von Haynau táborszernagy, Magyarország akkori teljhatalmú ura hagyta jóvá. Az a Haynau, akinek kegyetlensége Európa-szerte ismert volt, akit a lombardiai megtorló császári mészárlás után csak a „bresciai hiénának” neveztek, akit saját katonái is csak Einhaunak (Bökő) hívtak.

A 13 aradi halálra ítélt utolsó óráit az aradi várba melléjük rendelt lelkészek beszámolóiból ismerjük, akik éjjel 2 órakor látogathatták meg a foglyokat. Az addig virrasztó 13 elítélt búcsúlevelet írt szeretteinek, de Damjanichné, Láhnerné és Vécseyné még férjükkel is találkozhatott. Ezekből az elbeszélésekből tudjuk, hogy a törött lábbal fekvő ortodox vallású Damjanich gorombán elküldte a hozzá küldött szerb pópát, szemére hányva, hogy „nemzete mennyit vétkezett a magyarság ellen”, így Sujánszky György minorita szerzetesnek gyónt meg, mindjárt azt követően, hogy áttért a római katolikus vallásra. „Most már nyugodtan halok meg, mert magyar pap által áldattam meg” – mondta a hős tábornok.

Az utolsó éjszakán, Aulich Lajos Horatiust olvasott, Török Ignác egy francia hadmérnök várerődítési könyvét bújta, még Láhner György fuvoláján játszott. A foglyok többségét Kossuth sorsa érdekelte, róla kérdezősködtek, illetve arról, hogy mi a helyzet Komáromban, Klapka György tartja-e még a várat.

Érdekes megemlíteni, hogy az 1848/49-es szabadságharc a magyar nemzet szabadságharca volt, viszont Európa számos népe vett benne részt magyar oldalon. Nézzük meg csak az „aradiak” nemzetiségét, hiszen látható, hogy kivégzett tábornokok neveinek nagy része nem magyar.

Aulich Lajos német, Damjanich János szerb, Dessewffy Arisztid magyar, Kiss Ernő örmény, Knézich Károly horvát, Láhner György német, Lázár Vilmos magyar-örmény, gróf Leiningen-Westerburg Károly német, Poeltenberg Ernő osztrák, Schweidel József bácskai sváb, Török Ignác, Nagysándor József és gróf Vécsey Károly magyar származású volt.

Az 1848/49-es szabadságharc családokon belüli szakadást is okozott, például gróf Vécsei Károly édesapja császári altábornagy volt, a magyar nemesi testőrség parancsnoka, hű a bécsi udvarhoz, fiát hazaárulónak tartotta, amiért az a magyar oldalon harcolt. A konok apa egyetért fia kivégzésével.

A kivégzések

Október 6-án, reggel fél 6-kor kezdődtek a kivégzések. A kiválasztott dátum sem véletlen, ez volt a bécsi forradalom évfordulója.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten, Magyarország első miniszterelnökét, Batthyány Lajost.

Az aradi várudvaron négy főtisztet katonához méltóan, golyó által végeztek ki. Kiss Ernőt azért, mert nem harcolt császári haderő ellen a szabadságharc ideje alatt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost azért, mert osztrák csapatoknak adták meg magukat, Schweidel József pedig azért részesült ilyen „különleges kegyben” mert Pest katonai városparancsnokaként jól bánt az elfogott osztrák tisztekkel.

12 katona hajtotta végre a halálos ítéletet, Kiss Ernőt először a vállán érte találat, megsebesül, majd ezt követően vele közelről végeznek a kivégzőosztag emberei, a másik három vértanú azonnal meghal.

A kivégzéssorozat katonához méltatlanul és megalázóan folytatódik, az osztrákok ezzel is demonstrálták bosszúszomjukat és gyűlöletüket.

Az akasztás előtt Török Ignác szívrohamot kapott, így elkerülte a hóhért.

Reggel hat óra után kezdődtek az akasztások, előtte a honvédtisztek elbúcsúztak egymástól, majd elkezdődik az a halálos sorozat, amely mély felháborodást váltott ki egész Európában.

Gróf Vécsey Károlyt akasztják fel utoljára, neki végig kell néznie társai haláltusáját, eredetileg Damjanichot szerették volna az osztrákok utolsónak kivégezni, mert a szabadságharc során rengeteg kellemetlenséget okozott nekik a szerb származású tábornok, de Haynou személyes bosszúja ezt is felülírja, így végeznek utoljára Vécseivel.

A kivégzés után a főtisztek tetemeit elrettentésül közszemlére teszik, majd a sáncárokban, illetve a bitófa tövében temetik el.

Emlékezet

Az aradi 13 kivégzése mérhetetlen nemzetközi felháborodást váltott ki, ami meghátrálásra kényszeríti az uralkodót és a bécsi kormányt, így egy időre felfüggesztik a további megtorlásokat.

Ferenc József császár 1850 májusában felmenti Haynaut Magyarország kormányzójának tisztségéből, lassan elindul egy folyamat az 1867-es kiegyezés felé, de a magyar nemzet nem felejt hosszú évtizedeken keresztül, nem feledi a bukott szabadságharcot és nem felejti az aradi vértanúkat sem.

Mint ahogyan mi sem!

Igazgató úr, ne tegye, mert ezt még magának sem bocsátjuk meg!

Érdekes, hogy az Alföldön, azon belül is legfőképpen a Petőfi-emlékhelyeken – amilyen például Dunavecse, Szalkszentmárton vagy Szabadszállás – mind a mai napig is szinte szentségtörésnek számít, ha valaki sörrel koccint.

Velem megesett még a Szalkszentmártoni Petőfi Emlékmúzeum igazgatójaként néhány évvel korábban, hogy egy jól elvégzett, közös nyári múzeumi munkát követően, a Múzeum Baráti Kör tagjaival sörözni kezdtünk, és eközben én egy korsó sörrel a kezemben üdvözöltem a jelenlévőket, mire a büszke kunok egyike mogorván odaszólt:

– Igazgató úr, ne tegye, mert ezt még magának sem bocsátjuk meg! Ön nem tudja, hogy az osztrák kivégző tisztek sörrel ünnepeltek, miután kivégezték az aradi 13-at? Jegyezze meg, Arad szelleme minden igaz magyar emberben, örökké él!

Megtanultam egy életre, én azóta, soha sehol nem koccintok sörrel!