Karácsonyi betlehemes visszaszámlálás

Lukács 1:26–38; Alma 7:10: Gábriel angyal elmondta Máriának, egy szűznek, hogy ő lesz a Szabadító édesanyja. Mária bízott az Úrban, és elfogadta az akaratát.

Máté 1:18–25; 2:13–15: József igaz ember volt, aki megvédte Máriát és Jézust, és gondoskodott róluk.

Lukács 2:1–7: A jászol egy olyan nyitott láda, amelyből nagyobb állatok esznek. Jézus születésének az éjszakáján Mária „helyhezteté [a Szabadítót] a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál”.

Mivel a Szabadítót egy jászolba fektették, minden bizonnyal állatok is lehettek a közelben, például szamarak, kutyák, juhok, tevék és ökrök.

Lukács 2:8–14: Egy angyal jelentette be a Szabadító születésének a hírét a nyájaikat őrző pásztoroknak.

Lukács 2:15–20: Miután hallották a hírt a Szabadító születéséről, a pásztorok „elmenének azért sietséggel”, hogy lássák a Szabadítót, majd megosszák másokkal is a jó hírt.

3 Nefi 1:13–21: Krisztus születésének az éjszakáján új csillag jelent meg az égen.

Máté 2:1–8: Bár gyakran feltételezzük, hogy három napkeleti bölcs volt, tulajdonképpen nem tudjuk, hogy hányan voltak. Követték az új csillagot Júdeába, és megkérdezték Heródestől, hogy hol találják a Szabadítót.

Máté 2:9–11: A napkeleti bölcsek addig követték a csillagot, amíg nem találkoztak a Szabadítóval, de nem a születésének az éjszakáján érkeztek meg. Jézus kisgyermek volt, amikor megérkeztek az ajándékaikkal: arannyal, tömjénnel és mirhával.

Ésaiás 9:6: A Szabadító, Jézus Krisztus az igazi oka annak, hogy a karácsonyt megünnepeljük. Bár a születését ünnepeljük, arra is emlékezünk, hogy Ő azért szenvedett és halt meg, hogy mindannyian újra élhessünk.