Gondolnád, hogy a kisgyerek számára az ünnepek, nem csupán rendkívüli, kivételes napok, hanem iránytűk, amelyek segítenek eligazodni a számára még ismeretlen időben? Az ünnepekhez kapcsolódó rituálék, szokások közös élményt és örömöt adnak, hanem az összetartozást is erősitik a közösség és a család tagjai között. Vannak szokások, amelyeket otthonról hozunk, és aztán továbbadunk gyermekeinknek. És ez így van már évszázadok óta…
December 13-án szent Lucára emlékezünk, a néphit szerint Luca lehet jóságos, de lehet boszorkány is. Úgy gondolták régen, hogy a boszorkányok ezen a napon különösen aktivak voltak. Az emberek igyekeztek ellenük mindenféle varázslattal védekezni: fokhagymával kenték be az ajtókat, eldugták a seprűket. A nőknek tilos volt dolgozni (szőni, fonni, varrni), mert féltek, hogy bevarrják a tyúkok fenekét, és nem lesz tojás. Az asszonyok kifelé söpörtek, hogy minden rosszat kisöpörjenek a házból.
Ekkor kezdték készíteni a híres háromlábú, boszorkánymeglátó Luca-széket. Férjet jósoltak, cetlikre írt fiúnevekkel, megvarázsolták a tyúkólakat, hogy sok tojásuk legyen, és még megannyi szokás és rituálé kapcsolódik ehhez a naphoz. Az óvodás gyerekekkel minden évben felelevenítjük eleink szokásait, a gyermekek ilyenkor hatalmas lelkesedéssel kapcsolódnak be a játékokba. Sokáig emlegetik az élményeket, és várják a következő Luca napot.
Szállingózik a hó, meleg fények szűrődnek ki az ablakokból – advent időszakában járunk. December 13. – Luca napja. A kis Simon izgatottan készülődik a nagypapájával: várják a hangosan éneklő lucázókat, faragják a Luca székét, kivájnak egy szép nagy tököt, hogy az majd elijessze a szellemeket meg a boszorkányokat. S miközben megelevenedik a népszokások sokasága – mint az „alakoskodás”, a Luca-naptár-készítés vagy az ajtófélfa fokhagymával való megkenése -, és Simon azt is megtudhatja, miként derítse ki, hogy a szomszéd Lulu néni boszorkány-e…
