MAGYAR SZERSZÁM – HÁMKÉSZÍTÉS
MAGYAR SZERSZÁM – HÁMKÉSZÍTÉS
Először a húzót, más néven szügyellőt készítik el. Ez a szerszám legfontosabb, legnagyobb megterhelésű része, ezért több kisebb-nagyobb darabból gondosan összevarrt szerszámrész. A legapróbb alkatrésznek is külön neve van, ezért a mesterek szókincse igen gazdag. A húzó részei: húzólap, húzópártázat, húzóvéglap, húzóvégkarika alátéttel, húzóvégbújtató, hátszíj csattal, bújtatóval, nyakszíjkarika, szügykarika, szügykarikalap, alsó és felső szügykarika-alátét, valamint a puha hátszíjas szerszámok húzójánál van még rövid és hosszú hasló csattal, bújtatóval.
58. ábra. Egyes hám, Csernátfalu (Brassó m.) 1 = kantár; 2 = gyeplőszár; 3 = szügyellő; 4 = nyakló, nyakszíj; 5 = rúdszíj, illetve tartólánc; 6 = marszíj; 7 = hasló; 8 = hátszíj; 9 = tartószíj; 10 = farhám; 11 = húzószíj
A húzó után a kápa kiszabásához és megvarrásához fognak. Ennek a szerszámnak a terhelése ugyanolyan, mint a szügyellőé, ezért elkészítése hasonló gondosságot 313igényel, s ugyancsak több darab pontos összedolgozásából áll. A kápa részei: alapbőr, kápatető, rövid hasló, haslócsatlék, hosszúhasló a másik oldalon, hasló csatosdarab, hozzávaló két bújtató, kápacsatlék, lemezes félkarika, végcsavarok, kápakulcsok, más néven kápakarikák vagy szárkarikák, középcsavar, kápavánkos vagy párna, vánkostető, vánkosszegő, izzasztó és felcsatolószíjak.
59. ábra. Kettős hám, Csernátfalu (Brassó m.) 1 = kantár; 2 = gyeplőszár; 3 = szügyellő; 4 = nyakló, nyakszíj; 5 = rúdszíj, illetve tartólánc; 6 = marszíj; 7 = hasló; 8 = hátszíj; 9 = tartószíj; 10 = farhám; 11 = húzószíj
Nem mindig kápát csináltatnak a gazdák az igás lószerszámokhoz, hanem sokan szeretik a puha hátszíjat vagy más néven puhakápát, laposkápát. Ennek részei: hátszíjlap, pártázat, szárkarika, szárkarika-betétbőr vagy alátét, nemez izzasztó, felcsatolószíj és bújtató. Ilyenkor készítik el a hámtáskákat is puha bőrből. A küsün szélvarrással összevarrják, lekalapálják, késsel körülvágják, majd befestik. A végét kilukasztják s az idedugott felcsatolószíjjal a húzóvégkarikához erősítik, hogy az istrángkötél a ló oldalát ki ne dörzsölje.
A nyakszíj vagy marszíj az igás lószerszám következő, elkészítésre kerülő alkatrésze. A húzó nyakszíjkarikájába csatolódik, a húzót fenntartja, s a kocsi visszatartásában is segít. Részei: nyakszíjlap, pártázat, két csatlék vagy visszacsatolószíj, szárkarika, csatok, bújtatók. Sok gazda még külön nyaklót is rendel a szerszámhoz. Ez széles szíj, a ló nyakán, karikájába a rúd végének láncát csatolják, s rendeltetése, hogy vele tartsa a kocsit. Két részből áll: nyaklószíjból és nyaklókarikából. Ezzel elkészült a szerszám legfőbb része: a hám. Az egyes részeket összecsatolják, és hozzáfoghatnak a szerszám többi részének elkészítéséhez.
A ló szügye, háta, nyaka után a fejének felszerszámozása következik: a kantár elkészítése. A kantár feladata a ló irányításának elősegítése. Megterhelés nem esik rá, mégis erős szíjakból, jól kell megvarrni, hogy pontosan álljon, s a ló könnyen le ne rázhassa. Részei: két darab szemző, két darab pofaszíj vagy pofadarab, fejszíj, állszíj vagy állzó, orrszíj vagy orrzó, homlokszíj vagy homlokzó, s két darab szemzőtartó.
Végül már csak a gyeplő, gyöplü vagy hajtószár elkészítése van hátra, amivel a lovak irányítását végzi a bakon ülő kocsis. Részei: csatos hajtószár vagy kéziszár, csatlékos 314hajtószár, rövid keresztág vagy belsőág, hosszú keresztág vagy külsőág és a zablacsatlék (Timaffy 1965).
Századunk első felében is még sok díszes parádés szerszámot készítettek. Ma már csak elvétve akad ilyen megrendelés. Három csoportba sorolják őket: a félparádés szerszámok kápái, nyakszíjkarikái nikkelezettek, a többi csat fekete, vasból készült, és kötélistránggal fogják a kocsihoz. A parádés szerszámok méretei, darabjai megegyeznek az igás szerszámokéval, csak kidolgozásuk finomabb, csatjai, karikái fehérek vagy sárgák, s rózsák, pillangók, sallangok teszik díszesebbé. A díszszerszámok darabjai extra szabásminták szerint készülnek, és dús rajtuk az ezüst, ritkán az aranyozott díszítés. Szíjistráng, rúdtartó szíj és az ún. Eszterházy-gyeplő tartozik hozzájuk. Francia gyeplőnek is hívják, mert Franciaországból terjedt el hazánkban. Fekete vagy sárga bőrből szabják ki, s nyolc darabból áll, szemben az igás gyeplő hat darabjával. Előnye, hogy mindegyik ága „kézbe jön”, s így mindegyik lovat külön is meg tudja fogni a kocsis úgy, hogy a másik ló nem veszi észre.
A parádés szerszámok legszebb díszei a rózsák, pillangók, sallangok. A rózsát, pillangót posztóból vagy bőrből készítik különböző színekben, különböző szabásminták szerint gömbölyű, félgömbölyű vagy szögletes formájúvá. Csipkézővassal körülcsipkézik, kilyukasztják, s a különböző színű és nagyságú darabokat egymásra ragasztják. A rézművesektől beszerzett parádés veretekkel együtt erősítik a szerszámra. A sallangok, más szóval cafrangok készítését különösen a debreceni, szegedi, pécsi és győri mesterek fejlesztették művészi színvonalra. Gyakorlati hasznuk is van a díszítés mellett: a legyektől, bogaraktól védik a lovat.
Bőrből készülnek a szebbnél szebb oldalsallangok, vese-, homlok-, pofasallangok. Cifrázóvasakkal kicsipkézik, bőrlukasztókkal mintákat, motívumokat lukasztanak bele, a lukak alá színes alátéteket is helyeznek. Debrecenben az egészen apró, 1-5 cm nagyságú sallangokat nevezik pillangónak. A sallangkötés nem nagyon régi, a múlt század elején alakulhatott ki egy másik ősi technika, a szironykötés felhasználásával.
60. ábra. Parádés lószerszám, Átány (Heves m.)
315A szirony vékony, hasított bőrszalag, vele varrták, összekötötték a különböző bőröket. A szironyszálakat ügyesen összefonják. A sallang vagy laposfonással készül, amikor a bőrcsíkok vízszintesen kerülnek egymásra, vagy élfonással, amikor az ágak egymásba öltésével éle domborodik ki. A bőrcsíkok különböző egymásba illesztéséből, öltéséből, forgatásából, sodrásából alakulnak ki a különböző motívumok. A küsün fonják, a szálakat kétélű ár segítségével öltik egymásba. A sallangokkal díszített díszszerszámok, díszkantárok, csikóbőrös kulacsok ma már népi iparművészetté fejlesztették ezt a régi híres mesterséget (Varga 1986: 21).
