ANÍPVÁNDORUSKOR KUTATÓINAK KHENCEDIK KONFERENCIÁJA A NÉPVÁNDORLÁSKOR KUTATÓINAK KILENCEDIK KONFERENCIÁJA Eger, 1998. szeptember 18­20. HEVES MEGYEI RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK 2. PUBLICATIONES ARCHAEOLOGICAE DE COMITATU HEVES Redigit: Tivadar Petercsák Dobó István Vármúzeum AGRIA MM A NÉPVÁNDORLÁSKOR KUTATÓINAK KILENCEDIK KONFERENCIÁJA Eger, 1998. szeptember 18­20. Eger, 2000 Szerkesztők: Petercsák Tivadar ­ Váradi Adél Angol nyelvű fordítás: Simán Katalin Német nyelvű fordítás: H. Simon Katalin Fotó: Lónyai Éva Borítóterv: Csintalan András A kötet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával jelent meg Vf TR rn i' NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA ISSN 1419­6840 ISBN 963 7223 43 6 A borítón levő üvegpohár Mezőszemere­Kismari­fenék 29. sírjából került elő © Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Eger, 2000 Felelős kiadó: dr. Petercsák Tivadar Készült z m c n b f i l Kfií. nyomdájában Felelős vezető: Nagy László; Tel.: (30) 944­9332 TARTALOMJEGYZÉK A konferencia programja 8 Gróf Péter: Jövőre, veletek, ugyanitt? Szabálytalan gondolatok az elmúlt 10 évről 9 Tomka Péter: Előszó 11 Farkas Csilla: Kora szarmata sírok Füzesabony határában (Füzesabony­Kastély­dülő I.) Frühsarmatische Gräber in der Gemarkung von Füzesabony (Füzesabony­Kastély­dűlő I.) 15 Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében Die Handelsbeziehungen Pannoniens und des slowakischen quadischen Barbaricums im Spiegel der Funde Mráv Zsolt: Aurelius Martialis, nauclerus portus Aeni. Brigetio Kr. u. 3. századi kereskedelmi életéhez Aurelius Martialis, nauclerus portus Aeni. Zum Handelsleben des 3. Jh. n. Chr. in Brigetio Négyesi Lajos: A Borostyánkő­út kettős vonalvezetése és a Savaria környéki villahálózat Die doppelte Linienführung der Bernsteinstraße und das Villennetz in der Umgebung von Savaria Derdák Ferenc ­ Kiss Gábor: Néhány római kori „via rustica" és továbbélésük a középkorban Savaria egykori territóriumán Einige römerzeitliche viae rusticae und ihr Fortleben im Mittelalter auf dem einstigen Territorium von Savaria 31 51 67 71 77 79 82 85 91 Gróf Péter: Adalékok a Dunakanyar avarkorához Angaben zur Awarenzeit des Donauknies 95 102 Balogh Csilla: Avar kori padmalyos sírok a Duna­Tisza közén Awarenzeitliche Nischengräber auf dem Donau­Theiß­Zwischenstromland Ill 118 Bálint Marianna: Az avarkor kőbetétes övei Die awarischen Gürtel mit Steineinlage 125 131 6 TARTALOM Pásztor Adrién: Egy griffábrázolású préselt ezüstlemezes övgarnitúra Budakalászról Eine Gürtelgarnitur aus gepreßtem Silberblech mit Greifendarstellung 135 139 Fórizs István ­ Pásztor Adrién ­ Tóth Mária ­ Nagy Géza: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron­mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához III. Az üveggyöngyök zárványai X­Ray Diffractometric and Electron Microprobe Study of Avar Period Glass Beads. Basic data for the genetics of glass beads III. Inclusions in the beads 147 158 Szőllősy Gábor: „Élire állíva" eltemetett íjak Hochkant gestellt begrabene Bogen 173 176 Belényesy Károly: Megjegyzések a 9. századi Kárpát­medence gazdasági kapcsolataihoz, egy ismert forrás tükrében Bemerkungen zu den wirtschaftlichen Beziehungen des Karpatenbeckens im 9. Jahrhundert im Lichte einer bekannten Quelle Polgár Szabolcs: Kereskedelem a Fekete­tenger északi partvidékén a 9­10. században (A Gayhanl­féle leírás adatai a magyarok és a De Administrando Imperio értesülései a besenyők kereskedelméről) ; Trade on the Northern Coast of the Black Sea in the 9­10 th centuries (The data GayhänT's description, information of the Hungarians and of the De Administrando Imperio about the Pecheneg trade) 185 191 193 205 Kurunczi Sándor ­ Langó Péter: A Magyar Nemzeti Múzeumban Jászfényszaru lelőhellyel beleltározott „honfoglalás kori" karperecek röntgenfluoreszenciás vizsgála . . . . 207 X­Ray Fluorescent Analysis of „Conquest Period" Bracelets Taken into the Inventory of the Hungarian National Museum from the Provenance of Jászfényszaru 224 Odor János Gábor: Árpád­kori temetőrészlet és településnyom a Tolna megyei Koppányszántó határában Ein arpadenzeitliches Gräberfeldsdetail und Siedlungsspuren in der Gemarkung von Koppányszántó (Komitat Tolna) Takács Miklós ­ Paszternák István: A győr­homokgödröki 10­11. századi temetőrészletek és középkori település Fragments of Cemeteries from the 10­11 th centuries and Medieval Settlement at Győr­Homokgödrök 235 243 253 293 Szentgyörgyi Viktor ­ Búzás Miklós ­ Zentai Mihály: Az Árpád­kori házak „nyele" „Peduncle" of the Árpádian Period Houses 311 319 Szentgyörgyi Viktor ­ Mezei István ­ Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata Finger­Print of the Fisherman's Hut 331 416 Keszi Tamás: Módszertani megjegyzések a szeriációs temetőelemzésekkel kapcsolatban . . 449 Methodische Bemerkungen zu den Seriationsanalysen der Gräberfelder 454 7 TARTALOM Szalontai Csaba: Észrevételek Keszi Tamás módszertani megjegyzéseivel kapcsolatban . . 457 Bemerkungen zur methodischen Kritik von Tamás Keszi 464 Targubáné Rendes Katalin ­ Tóth Gábor: Gyenesdiás avar kori népességének kraniometriai értékelése Craniometric Evaluation of the Avar Period Population at Gyenesdiás 467 471 Mende Balázs Gusztáv: Szempontok történeti korok csecsemőhalandósági viszonyainak elemzéséhez Considerations in the Analysis of Infant Mortality Ration in Historical Periods 473 479 Vízvári Zsolt ­ Gábli Cecilia­Kiss Die DEPO­Methode 481 488 Gábor: A DEPO módszer Hajdú Zsigmond: Csere és kereskedelem problémája a Kárpát­medencében Kr. e. 6­4. évezredben. (Szemléleti vázlat) The Problem of Exchange and Trade in the Carpathian Basin in the 6 th ­4 th Millennia BC (An aspectual sketch) 491 504 Pölös Andrea: Egy vándorcigány csoport Moldvában 505 Rövidítések jegyzéke 511 Ad notam Gróf Péter 515 AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA­TISZA KÖZÉN Balogh Csilla Ha visszatekintünk az elmúlt közel száz év ré­ gészeti kutatására, világosan látszik, hogy eb­ ben az avar kor kutatása mindig is frekventált helyet foglalt el. Erre mutat az a sok ezer avar kori sír, ami napjainkig feltárásra került a Kár­ pát­medence területén. Az érdeklődés homlok­ terébe sokáig a tárgytipológia, majd később a tipokronológia került, magukra a temetkezési szokásokra kevesebb figyelmet fordítottak, leginkább csak a jelenségek leírására került sor. A 70­es évektől valamelyest változott a hely­ zet: a pontosabb ásatási megfigyelések gyara­ podásával, részletes dokumentáció készítésé­ vel, egy­egy szűkebb témát feldolgozó cikk és tanulmány megjelenésével gazdagodtak isme­ reteink a temetkezési szokásokról. 1 Az avar korban általános aknasírok mellett ritkábban előforduló fulkesírokról jelent meg összefoglaló tanulmány, 2 azonban sem az egy­ vagy kétoldali padkás, sem pedig a jóval ki­ sebb számban előkerülő padmalyos sírokkal eddig átfogóan nemigen foglalkozott a kutatás. Az M5­ÖS autópálya építését megelőző le­ letmentések során 1997 nyarán Városföld (Bács­Kiskun megye) határában egy 7. századi avar temetőben mi is találtunk néhány padma­ lyos sírt. A temető feldolgozása közben szem­ besültem azzal a problémával, hogy e viszony­ lag ritka sírtípus kérdései napjainkig megoldat­ lanok. Az anyagközlő cikk keretei alkalmatla­ nok voltak arra, hogy abban a padmalyos sírok­ kal alaposabban foglalkozzam. 3 Kutatástörténeti áttekintés A Kárpát­medencében avar kori padmalyos sí­ rok első említésére a fulkesírok korai összefog­ Heves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000. lalásánál került sor 1939­ben. Csallány Dezső e tudománytörténeti jelentőséggel bíró munkájá­ ban nem tett különbséget a fülkés és a padkás, ill. a padmalyos sírok között (CSALLÁNY 1939, 1 3 2 ­ 1 3 3 ) . Kiderült ez abból, hogy a fulkesírok keleti párhuzamainak tárgyalásakor mongol és kirgiz példák mellett forrásként Piano Carpini Ferenc­rendi szerzetest idézi, aki mint pápai kö­ vet kánválasztó kurultajra érkezett Batu kán uluszába, és 1246 és 1257 között született mű­ vében a mongolok temetkezéséről a következő­ ket írja: „ Titokban a mezőre mennek, a füvet gyökerestől eltávolítják és nagy gödröt csinál­ nak. A gödör egyik oldalán barlangszerű fülkét vájnak.[...] A halottat pedig oldalfülkébe helye­ zik olyan tárgyakkal együtt, amelyekről előbb említés történt, [...j Azután betemetik a temetőfulke előtti gödröt. Tetejére követ helyez­ nek úgy, hogy később ezt a helyet ne lehessen megtalálni." Ez a plasztikus leírás nem más, mint egy pad­ malyba temetés dokumentálása. Csallány Dezső későbbi kutatásainak fényében módosította meg­ állapítását, és a padmalyos sírt a fulkesír egy vál­ tozatának tartotta (CSALLÁNY 1 9 5 6 , 4 9 ­ 5 0 ) . Ezt követően Kovrig Ilona a század elején feltárt csókái sírok közlésében a fülkesírok analógiáit keresve megjegyezte, hogy a mokri­ ni temetőben a fülkés és a padmalyos sírok együtt fordulnak elő, és ezek a temetkezések leletanyagukban nem különböznek a temető többi sírjától ( K O V R I G ­ K O R E K I960, 2 6 8 ) . A padmalyos sírok problematikájának kuta­ tásában Török Gyula 1973­ban megjelent cik­ ke jelentette az első mérföldkövet. A kerepesi avar sírok közlésekor élesen elkülönítette a padmalyos sírokat a fülkésektől, mert azok sze­ rinte leletanyaguk, tájolásuk, kronológiai hely­ BALOGH CSILLA 112 zetük és területi elhelyezkedésük tekintetében is különbséget mutatnak ( T Ö R Ö K 1973, 129). Itt jelent meg az első fotó és metszetrajz padma­ lyos sírról ( T Ö R Ö K 1973, 10-11. ÁBRA), ha elte­ kintünk a Régészeti Kézikönyv sematikus sír­ rajzától ( B A N N E R et al. 1954, 62). A 90­es években már gyakrabban ismertet­ tek avar kori padmalyos sírt részletes leírások­ kal, korrekt rajzdokumentációval. A Tiszántúl­ ról az első mintaszerű közlés a Szegvár­Orom­ dűlő temető 130. kora avar sírja volt (LŐRINCZY 1992, 104­105., A B B . 1 7 ­ 1 8 ) . Néhány évvel ké­ sőbb a szentes­borbásföldi sír közlése kapcsán Lőrinczy Gábor a Tiszától keletre több kora avar lelőhelyet is említ, ahol dokumentált, vagy a dokumentáció alapján feltételezhetően padmalyos sír előfordult (LŐRINCZY 1996, 181). E fontos cikkben a szerző értékes észrevétele­ ket tett. Véleménye szerint a Tiszától keletre e sírtípus korántsem olyan ritka, a kis esetszám a dokumentációk hiányosságával, a leletek pub­ likálatlanságával, valamint e sírtípus fel nem ismerésével magyarázható ( L Ő R I N C Z Y 1996, 180). 4 Megállapítja, hogy területi elhelyezkedé­ sük tekintetében a tiszántúli kora avar padma­ lyos sírok elkülönülnek a többi sírformától: a Köröstől északra, valamint a Körös és Aranka közti területen a Tisza menti sávban (LŐRINCZY 1996, 181) fordulnak csak elő. A Duna­Tisza közéről először a bácska­ szokolaci temetőből közöltek padmalyos sírt részletes leírással, komplett sírrajzokkal együtt. Jelenlegi ismereteink szerint itt van e sírtípus avar kori legdélebbi előfordulása ( R I T Z 1995). A mellékletek hiányából az ásató arra a következtetésre jutott, hogy a padmalyos sírok­ ba a szokolaci temető közösségének nincstelen rétege temetkezhetett ( R I T Z 1995, 4 7 5 ) . Vizsgá­ lódásai csak erre a temetőre terjedtek ki. A Duna­Tisza közi padmalyos sírok katalógusa 5 1. Bácska­Szokolac/Backi­Sokolac, Jugoszlávia 3., 4., 10., 11., 12., 15., 23., 29., 35., 43. és 56. s í r (RLCZ 1995, 4 7 3 ­ 4 7 4 ) . 2. Hajós­Cifrahegy6 78. sír T.: ÉNy­DK. Hs.: 188 cm, Hp.: 188 cm, Szs.: 68 cm, Szp.: 60 cm, Ms.: 156 cm. A lekerekí­ tett sarkú téglalap alakú sírgödör keleti (bal) ol­ dalába mélyítették be a padmalyt, aminek alja rézsűsen haladt lefelé. A padmalyban hanyatt, nyújtott helyzetben felnőtt férfi csontváza fe­ küdt (1. kép). Koponyája balra billent, karjai szorosan a törzs mellett helyezkedtek el. Mel­ lékletei: 1. A keresztcsonton téglalap alakú vascsat volt. 2. Vaskarika került elő a jobb me­ dencelapát alatt. 3. A jobb combcsont külső ol­ dalánál nagyméretű, jó megtartású vaskés volt hegyével a bokák felé. 79. sír T.: ÉNy­DK. Hs.: 195 cm, Hp.: 188 cm, Szs.: 58 cm, Szp.: 35 cm, Ms.: 37 cm, Mp.: 57 cm. A keskeny téglalap alakú sírakna keleti (bal) oldalába vágták a padmalyt, aminek alja teknőszerü. A padmalyban bal oldalra dőlve hanyatt, nyújtott helyzetű aduitus korú nő csontváza feküdt (2. kép). Leszorított karjai, válla és szorosan egymás mellett fekvő lábfejei arra utalnak, hogy a halott lepelbe csavarva ke­ rült a sírba. Melléklete nem volt. 3. Kerepes F é s J sír (TÖRÖK 1973,117). 4. Kunpesze'r­Felsőpeszéri út, Homokbánya7 2. sír T.: ÉNy­DK. A sírgödör keleti (bal) oldalába vájt padmalyba inf. 2 korú váz feküdt. Mel­ lékletei: 1. A medencén vascsat feküdt. 2. A jobb combcsont mellett vaskés került elő. 3. Hordó alakú pasztagyöngy volt a bordák közt. 4. Vörös festékrög került elő a bal kéz közeléből. 5. A lábfejek között juhcsontok voltak. 5. Madaras­Téglavető 5 2 . s í r ( R Á C Z 1999, 3 5 7 ) . 6. Városföld8 6., 15., 33., 36., 41. és 42. sír (3­8. kép). 113 AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA­TISZA KÖZÉN gasságától és életkorától, de nem tért el a kor­ szak többi temetkezésének méreteitől. A Duna­Tisza közén található padmalyos sírok közös jellemzője, hogy az akna mindig üres. Ez markáns sajátossága a régiónak, s lé­ nyeges különbség a tiszántúliakhoz képest, mert azoknál az aknából gyakran részleges állattemetkezések kerültek elő ( L Ö R I N C Z Y A Duna­Tisza közi padmalyos sírok értékelése Jelenlegi ismereteink alapján területünkről hat lelőhelyről (9. kép) összesen 23 padmalyos sírt vonhattunk vizsgálat alá. Bár az egyes teme­ tőkben az előkerült sírok számához viszonyítva e sírtípus ritkán fordult elő (1. táblázat), mégis egységes szempontok szerint vizsgálva több lé­ nyeges, közös jellegzetességet tapasztaltunk e temetkezési formával kapcsolatban. LELŐHELY 1994, 319). Az oldalfülkét az akna egyik hosszanti olda­ lába ásták be, gyakrabban a jobb oldalba. nő 4 Bácska­Szokolac/Backi­Sokolac Hajós­Cifrahegy Kerepes Kunpeszér­Felsőpeszéri út, Homokbánya Madaras­Téglavető Városföld PADMALYOS SÍR férfi gyermek összes 5 2 11 1 1 1 - 1 - - 1 4 - - 1 1 FELTÁRT SÍROK 9 ? 2 2 169 1 1 6 31 11 89 32 1. táblázat A sírok temetőkön belüli elhelyezkedését vizs­ gálva megállapíthatjuk, hogy azok egyik eset­ ben sem alkottak külön csoportot. Tájolásuk NYÉNY­KDK, vagyis irányításuk sem külön­ bözött a temetők többi temetkezésétől. Ugyan­ akkor meg kell jegyezni azt, hogy épp ellenté­ tes tájolás jellemzi a Tiszántúlon előforduló kora avar padmalyos sírokat, amelyeknél az uralkodó tájolás az ÉÉK­DDNY, ami egyéb­ ként általánosan jellemző irányítás a tiszántúli kora avar népesség temetőiben ( L Ö R I N C Z Y 1992a, 164­165). A vizsgált temetkezéseknél a sírfoltra vo­ natkozóan adatunk csak a városföldi sírokról volt. A löszös homokban jelentkező keskeny téglalap alakú, homogén szerves betöltésű sír­ foltok valamely hosszanti oldalához humuszos betöltésű, szabálytalan folt kapcsolódott. Szerkezeti szempontból nemcsak a vizsgált sírok, hanem a Kárpát­medence összes padma­ lyos sírja azonos. A padmalyos sírok két rész­ ből állnak. Felülről téglalap alakú, függőleges oldalú aknát ástak le, amelynek mélysége a mai felszíntől 30­150 cm között változik. A gödör hossza és szélessége függött az eltemetett ma­ A padmaly kialakításának több formáját alkal­ mazták. Mindez annak ellenére megállapítható volt, hogy a városföldi 41. sír kivételével a vizsgált sírok mindegyikében a padmaly bolto­ zata részben, vagy egészében leszakadt. Azon­ ban ezeknél is következtethetünk az üreg egy­ kori magasságára akkor, ha a váz feletti homo­ gén szerves réteg vastagságáról van adat, mert ez nem más, mint a leszakadt boltozat. Esze­ rint a fülkék magassága 2 5 ^ 0 cm között válto­ zott. Az oldalfülkét vagy az akna aljával egy szintben vágták be, és alját kissé teknőszerűre formálták, vagy az aknából rövid ferde lemene­ tet kialakítva vájták ki az üreget. 10 A vizsgált esetekben sehol nincs arra vonat­ kozó megfigyelés, hogy az aknát és a padmalyt bármilyen szerves anyaggal elválasztották vol­ na. Éppen ellenkezőképpen, a bácska­szoko­ laci és a városföldi temetőre alapozva határo­ zottan állíthatjuk, hogy nem választották el egymástól a sír két részét. Meg kell itt jegyez­ nünk, hogy a fülkesírok problematikájának összefoglalásakor Lörinczy Gábor ezzel ellen­ tétben arra hívja fel a kutatás figyelmét, hogy a tiszántúli kora avar temetőkben előforduló ak­ 114 B A L O G H CSILLA na­, fülkés és padmalyos síroknak van egy kö­ zös jellemzőjük, az elhunyt védelme, elválasz­ tása az aknától bőrrel és/vagy fával (LŐRINCZY 1994,319). A padmalyos sírok kivétel nélkül mind egy egyén eltemetésére szolgáló sírépítmények.11 Ezekben egyaránt temettek nőket, férfiakat és gyermekeket, általában hanyatt, nyújtott hely­ zetben. Van adat koporsós temetkezésről, lepel­ be csavarásról is, de a leggyakoribb ezek hiánya. A sírokat szegényes, keltezésre kevésbé al­ kalmas leletanyag jellemzi, ezért a temetőkön belüli időrendjük, sőt sajnos az avar koron be­ lüli relatív kronológiai helyzetük meghatározá­ sa nehézkes. Ezek a sírok olyan temetőkből ke­ rültek elő, amelyeknek megnyitása az avar szál­ lásterület Duna­Tisza közére való 670 körüli kiterjesztéséhez köthető, de használatuk a lelet­ anyaguk alapján felmegy a 8­9. századig. A kerepesi J. sír kisgömbös fülbevalója és lant ala­ kú csatja (TÖRÖK 1973, 6. ÁBRA 18., 19), a bácska­ szokoláci 35. sír lemezes övgarnitúrája ( R I T Z 1995, 474) és a városföldi 42. sír nagygömb­ csüngős ezüst fülbevalója alapján e sírokat a hosszú életű temetők korai részébe helyezzük, és azokat a 7. századra keltezzük. Az egyetlen kivételt a szokoláci 23. sír öntött bronz lyukvédője és szíj vége jelenti ( R I T Z 1 9 9 5 , 4 7 4 ) . A Duna­Tisza közi padmalyos sírok tárgya­ lásakor végezetül külön ki kell emelnünk a vá­ rosföldi 41. sírt (7. kép). A kisméretű (Hs.: 107 cm, Szs.: 59 cm, Mé.: 61 cm) lekerekített sarkú, téglalap alakú folt bontásakor a füg­ gőleges oldalú, egyenes aljú akna jobb oldalá­ ban került elő a be nem roskadt, ívelt boltozató és oldalú, vízszintes fenekű kis padmaly (Hp.: 105 cm, Szp.: 47 cm, Map.: 31 cm). Sem az ak­ nában, sem a padmalyban temetkezés nyomát nem találtuk, ezért ezt a sírt jelképes temetke­ zésnek határoztuk meg. A gyarapodó avar temetőfeltárásokban gyakrabban találkozunk jelképes sírokkal, temetőnként számuk általában egy­kettő. 12 En­ nek ellenére jelenlegi ismereteim szerint üres, vagyis feltehetően jelképes, padmalyos kikép­ zésű sír a városföldi síron kívül nincs. 13 A fentiekből világosan kiderül, hogy a ti­ szántúli kora avar és a Duna­Tisza közi közép­ avar padmalyos sírok között tájolás és rítus szempontjából olyan jelentős különbségek mu­ tatkoznak, hogy a két csoportban bizonyos te­ kintetben közös kulturális gyökerű, de más­ más etnikumtöredéket feltételezhetünk. Az avar kori padmalyos sír eredete Csallány Dezső korai munkájában még nem tett különbséget a padmalyos és a fülkesírok között, és azokat a középkori kirgiz és mongol párhuzamok alapján a közép­ázsiai eredetű, mongol vonásokat is mutató avarsághoz kötöt­ te (CSALLÁNY 1939). Később a padkás (padma­ lyos) sírt a fülkesír egyik változatának tekintet­ te, és a fülkesíros temetkezés szokását már nem általában Ázsiából, hanem a Volgától keletre eső területekről eredeztette (CSALLÁNY 1956, 4 9 ­ 5 0 ) . Harmatta János egy akadémiai hozzá­ szólásában a volgai­bolgárok padmalyos sírjai­ ra utalt, s ezek alapján a fülkesíros temetőket a kutrigur­bolgárok hagyatékának határozta meg (HARMATTA 1954, 205). Török Gyula 1973­as cikkében már nem együtt tárgyalja a padmalyos­ és a fülkesírokat. Szinicin és Szmirnov Alsó­Volga vidéki ásatása­ iról idézett szarmata kurgánok padmalyos és fül­ kés sírjait, amelyekből a magyarországi kora avar leletekhez hasonló tárgyak kerültek elő.14 E későszarmata párhuzamok alapján az orosz ku­ tatók arra a megállapításra jutottak, hogy egyes szarmata törzsek a 4. századi hun mozgalom után az Alsó­Volga vidékén továbbéltek egészen az 5­7. századig. Török szerint esetleg ezek kö­ zül szakadtak ki a Kárpát­medence korai avar fülkesírjaiba temetkezők, akik magukat kutri­ guroknak nevezték és az avarokhoz való csatla­ kozásuk 558 körül történhetett. Majd később, a 7. században egy újabb népmozgás az Alsó­Vol­ ga vidékéről egy újabb néptöredéket mozdított ki, akik már a 7. századra jellemző leletanyaggal hozták magukkal a Kárpát­medencébe a padma­ lyos temetkezési szokás hagyományát ( T Ö R Ö K 1 9 7 3 , 1 3 0 ­ 1 3 1 ) . Logikusnak látszó gondolatmene­ te feledésbe merült. Az azóta előkerült leletek fényében elképzelései mindenképpen módosí­ tásra, kiegészítésre szorulnak. AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA­TISZA KÖZÉN A fülke­ és a padmalyos sírok, bár bizonyos területi különbségekkel, de gyakran egy teme­ tőn belül (pl. Mokrin, Szegvár­Oromdülő) és közel egy időhorizontban jelentek meg a Ti­ szántúlon. A Kárpát­medencében az avarokkal megje­ lenő fülkesírok tökéletes párhuzamai és 6. szá­ zadi előzményei eddig a korábbi szállásterület­ ről nem ismertek, tehát ha el is fogadjuk, hogy a sírforma általános ismerete Keletről érkezett a Tiszántúlra, a szokás gyakorlására csak itt tértek volna rá. Ezzel ellentétben a padmalyos sírok formai előzményei a sztyeppén megtalál­ hatók a középső és késői szarmata időszakban (Kr.u. 2. század második fele — 3­4. század) (SIMONENKO 1995, 3 4 6 ­ 3 4 8 ) , valamint a 6. szá­ zadban is (SOMOGYI 1987, 145). Tehát elfogad­ hatónak érzem azt a feltételezést, amelyet a fül­ ke­ és a tiszántúli padmalyos sírok hasonlósága alapján felvet Lőrinczy Gábor, hogy a fulkesír a padmalyos temetkezés gyakorlatából a Tisza partján alakulhatott ki (LŐRINCZY 1994, 319). Összességében a padmalyos sírok kárpát­ medencei avar kori megjelenésével kapcsolat­ ban a következőt feltételezzük: az avarokhoz keleten csatlakozhatott az a néptöredék, amely a Kárpát­medencében az avarok honfoglalásá­ val együtt jelent meg, más etnikumtöredékek­ kel együtt a Tiszántúlon telepedett le és sajátos temetkezési szokását, a padmalyos sírt meg­ őrizte teljes asszimilációjukig. A 7. században a lelőhelyek számának ugrásszerű emelkedése mögött a népesség számának növekedése áll. 670 körül történt meg a szállásterület kibőví­ tése egészen a Duna árteréig és délen Bácska egyes területeire is. Ekkor érkezhetett ide más csoportokkal együtt az a néptöredék, akik a Duna­Tisza közi padmalyos sírokba temetkez­ tek. Feltehetően teljes asszimilációjuk hamar megtörtént, s ezzel magyarázható, hogy a je­ lenlegi ismereteink szerint e sírforma a 8. szá­ zadra eltűnt. A legközelebbi sztyeppei analógiák alapján valószínűleg e sírformát a Kárpát­medencébe magával hozó két néptöredék szarmata­alán hagyományú kultúrkörnyezetből szakadt ki, azonban etnikumhoz kötését jelenleg korainak tartanám. 115 A padmalyos sírok későbbi előfordulása A 6. században a Kárpát­medencében megje­ lent padmalyos sírforma jelenlegi ismereteink alapján az avarok körében valamikor a 8. szá­ zadban eltűnt. Ugyanakkor az újabb szlovák kutatás a 8­9. században morva területeken és az ezzel határos délnyugat szlovák részeken jelentős számú lelőhelyről ismeri, és Izvorul, Sumen, Varna, Tolbuhin környéki előfordulá­ suk alapján ezeket bár területileg egymástól tá­ vol, mégis szlávokhoz közelálló kultúrkörnye­ zetbe helyezi (STASŐIKOVÁ­STUKOVSKÁ 1996, 293). A 8­11. századra datált borovcei temető korai részében az ásató 93 padmalyos sírt tárt fel, amelyek szerkezetüket tekintve megegyez­ nek a mi sírjainkkal. 15 A temetőben az ásató sírkialakítás szempontjából két típust különített e l (STASSIKOVÁ­STUKOVSKÁ 1996, 2 9 3 ) : a k i s s í ­ roknál az akna és a fülke szélessége nem halad­ ja meg a 140­160 cm­t, míg a nagy sírok ese­ tében a teljes szélesség 260­280 cm között vál­ tozott. Ezeket beásások övezik. A legteljesebb megfigyelést a 221. padmalyos sírnál tették, ahol a sírt egy 6 méter átmérőjű körárok övezi, amiben egymástól 70­170 cm távolságra lévő 2 0 ^ 0 cm átmérőjű cölöplyukak voltak, ezért fakonstrukcióra következtettek (STASSIKOVÁ­ STUKOVSKÁ 1996, 299; A B B . 6 ) . Ismereteim sze­ rint a Kárpát­medencében hasonló korú és tí­ pusú sír eddig nem került elő, azonban a Don vidéki 3. századra keltezhető szarmata kurgá­ nokban több esetben figyeltek meg a padkás és a padmalyos sírok körüli kör vagy téglalap ala­ kú árkot ( B E Z U G L O V ­ Z A H A R O V 1988, 1 3 ­ 1 7 ) . Stassiková szerint a közép­európai padmalyos sírok eltérő kultúrákhoz tartoznak, de lehetett egy közös genetikai gyökerük, ami Eurázsiá­ ban keresendő. Szláv területeken a sírtípus északi és nyugati hatásra azonban önálló fejlődési utat futott be (STASSIKOVÁ­STUKOV­ SKÁ 1996, 3 0 1 ) . A 10­11. századi temetőkben szintén ritkán figyeltek meg padmalyos sírt, bár itt is felte­ hetően számolnunk kell a sírforma fel nem is­ merésével, vagy elégtelen dokumentáltságával. A sírtípust a korszak temetkezési szokásainak összefoglalásakor Tettamanti Sarolta mint avar 116 BALOGH CSILLA kori szokásmaradványt említette (TETTAMANTI 1975,90). A témát átfogóan nem tárgyalta a ku­ tatás, azonban egyre többször hívják fel a temetőközlések rá a figyelmet. 16 E sírforma előfordulására a középkori temetőkből eddig nincs információnk. Magá­ nak a padmaly szónak sírüreg értelemben első említéséről 1784­ből van adatunk ( M N Y T E S Z , 1976, 56). A néprajzi kutatás szintén a 18. szá­ zadtól kezdve rendelkezik ismeretekkel a sír­ formára vonatkozóan, amely különböző vari­ ánsokban az 1950­es évekig, a nyugati részek kivételével az egész magyar nyelvterületen is­ mert volt ( B A L A S S A 1989, 32­35). Bár a népraj­ zi irodalomból ismert padmalyos sír szerkeze­ tében mutat hasonlóságot mind az avar, mind pedig a 10­11. századi padmalyos sírokkal, alapvető különbségüket nyomatékosan hang­ súlyozni kell. Míg a néprajzi anyagból ismert sír jellegzetes kiscsaládi temetkezési forma, mely a temetőkben a hely szűke miatt kialakí­ tott szükségmegoldás volt, addig a tárgyalt sí­ rokban az oldalüreg létrehozása a halott elrej­ tése érdekében „született" technikai megoldás volt. Új régészeti megfigyelések és eredmények feltárhatnak esetleg genetikai kapcsolatot az avar kori és a 10­11. századi padmalyos sírok között, azonban ezek és a recens anyag kapcso­ latát véleményem szerint kizárhatjuk. E sajátos sírforma etnikai hátterének tisztázására csak a sírok gyakoribb előfordulása esetén, azok kor­ rekt dokumentálása és közzététele után tehe­ tünk kísérletet. JEGYZETEK 1 A teljesség igénye nélkül lásd Tomka P.: Adatok a Kis­ alföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. /­///. — Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kleinem Alföld in der Awarenzeit. /­///. Arrabona 14 (1972) 41­42, 17 (1975) 33­38, 19­20 (1977­78) 17­108; Wicker E.: Koporsók a csó­ lyospálosi avar kori temetőben. — Särge in Awaren­ zeitlichen Gräberfeld in Csólyospálos. Cumania 12 (1990) 5­70; LŐRINCZY 1992. 2 A téma korai összefoglalása CSALLÁNY 1939, legújab­ ban LŐRINCZY 1994. 3 Balogh Cs. ­ Pintér L.: Avar sírok Városföldről. — Awarische Gräber in Városföld, (kézirat, Cumania 14) 4 A szegvár­oromdülői 10­11. századi temető közlése­ kor padmalyos sírokat feltételeztek azokban az esetek­ ben, amikor a sírgödör oldala íves kialakítású, vagy a sír alja különböző mértékben lejtős kiképzésű volt, ill. amikor a szokásos aknasíroknál szélesebb sírgödör va­ lamelyik felében találták a csontvázat (BENDE­ LŐRINCZY 1997, 225). 5 A padmalyos sírok kataszterének összeállításakor át­ vizsgáltam a publikált avar temetőket, valamint a hoz­ záférhető publikálatlanokat is. A már közölt temetke­ zéseknél csak az irodalmi hivatkozást szerepeltettem, a közöletleneknél pedig megadtam a rendelkezésemre bocsátott valamennyi információt. 6 A lelőhely közöletlen, anyaga és dokumentációja a ba­ jai Türr István Múzeumban. Rövid ismertetése H. Tóth E.: Négy évtized régészeti kutatásai Bács­Kiskun me­ gyében (1949­1989). —Archäologische Forschungen von vier Jahrzehnten. Cumania 12 (1990) 81­233. Itt szeretnék köszönetet mondani Kőhegyi Mihálynak, hogy az ásatási dokumentációiba betekinthettem és a padmalyos sírokat leközölhettem. 7 A temető közöletlen. A padmalyos sírról H. Tóth E. szíves szóbeli közléséből tudok, amelynek felhaszná­ lásáért köszönettel tartozom. A temetőről röviden lásd a 6. jegyzetet. 8 Lásd a 3. jegyzet. 9 A táblázatba foglaltak pusztán a tájékozódást szolgál­ ják. Egyik temetőt sem tekinthetjük teljesen feltárt­ nak, ezért a sírok egymáshoz viszonyított arányát csak hozzávetőleges adatnak tekinthetjük. 10 1998 tavaszán a Múzeumi Napok alkalmából Kalo­ csán elhangzott előadásomban a padmaly kialakításá­ nak egy harmadik módját is felvetettem a városföldi 42. sír alapján (Balogh Cs.: Új adatok az avar kori sír­ formákhoz a Duna­Tisza közén. MKBKM (1997) 1998, 145­152). Ennél a sírnál ugyanis a sírrajz alap­ ján az oldalfülke az akna aljától kissé magasabban je­ lentkezett. A vizsgálódások fényében azonban revízió alá kell venni ezt a dokumentációt. Mivel a sírleírás­ ból kiderült, hogy az akna betöltése homogén homok volt, ami nehezen vált el a sárga altalajtól, elképzelhe­ tőnek tartom, hogy az akna alját az egykorinál mé­ lyebbre bontották. Ebben az esetben valószínűbbnek tartom, hogy itt is az akna fenekével egy szintben ki­ alakított padmalyról van szó. Annál is inkább elfogad­ AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA­TISZA KÖZÉN hatónak gondolom e felvetést, mivel a padmalynak az akna aljától magasabban való kialakítására sem a Kár­ pát­medencéből, sem pedig Eurázsiából nincsen adat. 11 Ismereteim szerint az egyetlen kettős temetkezést tar­ talmazó padmalyos sír a borovcei 8­10. századi te­ metőben került elő (STASSIKOVÁ­STUKOVSKÁ 1996, 289). 12 A teljesség igénye nélkül említhetjük, mint jelképes sírt Alattyán 68., 75. és 143. sírok (Kovrig I.: Das Awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. ArchHung XL 1963, 15, 20); Kiskőrős­Város alatti temető 139. és 192. sírok (Horváth T.: Az üllői és a kiskőrösi avar temető. ArchHung XIX 1935, 46, 50); Üllő I. 76. sír (Horváth im., 16); Rákóczifalva­Kastélydomb 22. sír (Madaras L. ­ Selmeczi L.: Avarkori és X­XII. száza­ di magyar köznépi sírok Rákóczifalván. — Avar and 117 X­XIIth Century Hungarian Commoner Graves at Rákóczifalva. SzMMÉ 1979­80, 171). 13 Üres fülkesír sem ismert. 14 Szinicin, I. V.: Arheologicseszkije iszszledovanija Zavolzsszkogo otrjada 1951­1953 gg. MIA 60. Moszkva 1959, 39­205; Szmirnov, K. F.: Kurganü u szel Ilovatka i politotdelszkoje Sztalingradszkoj oblaszti. MIA 60. Moszkva 1959, 206­322. 15 A temető teljes anyaga egyelőre közöletlen. Az ásató nem ad etnikai meghatározást a temetőt használó kö­ zösség hovatartozását illetően, csupán mint morva ko­ ri temetkezéseket emlegeti. 16 Legutóbb Bende L. ­ Lőrinczy G.: A szegvár­oromdű­ lői 10­11. századi temető. — Das Gräberfeld von Szegvár­Oromdűlő aus dem 10. bis 11. Jahrhundert. MFMÉ­StudArch 3 (1997) 201­245. IRODALOM BALASSA 1989 Balassa I.: A magyar falvak temetői. Budapest, 1989. BANNER et al. 1954 Banner J. ­ Méri I. ­ László Gy. Radnóti A.: Régészeti kézikönyv I. Gyakorlati ré­ gészet. Budapest, 1954. BEZUGLOV­ZAHAROV 1988 Bezuglov, C. I. ­ Zaharov, A. V.: Mogilnik Zsuravka i final pozd­ neszarmatszkoj epohi v pravoberezsnom Podone. IROMK5 (1988) 5­28. CSALLÁNY 1939 Csallány D.: Kora­avarkori sírle­ letek. — Grabfunde der Frühawarenzeit. Fol Arch 1­2 (1939) 121­180. CSALLÁNY 1956 Csallány D.: Magyarország népván­ dorlás és honfoglaláskori emlékei, különös tekintet­ tel a Nyírségre. In.: Nyírbátor története, Bátorliget élővilága. Szerk.: Szalontai B., A Báthori István Múzeum füzetei. Nyírbátor 1956, 48­55. HARMATTA 1954 Harmatta J.: Beszámoló Fettich Nándor „Régészeti tanulmányok a késői hun fém­ művesség történetéhez" c. könyvének megvitatá­ sáról. ArchÉrt 81 (1954) 204­206. KOVRIG­KOREK 1960 Kovrig, I. ­ Korek, J.: Le cimetiére de /' époque avarede Csóka/Coka/. ActaArchHung 12 (1960) 257­297. LŐRINCZY 1992 Lőrinczy, G.: Vorläugefiger Bericht über die Freilegung des Gräberfeldes aus dem <5­7. Jahrhundert in Szegvár­Oromdűlő (Weitere Daten zu Interpretierung und Bewer­ tung der partiellen Tierbestattungen in der frühen Awarenzeit). ComArchHung (1992) 81­124. LŐRINCZY 1992a Lőrinczy G.: Megjegyzések a ko­ ra avar kori temetkezési szokásokhoz. A tájolás. — Anmerkungen zu den frühawarenzeitlichen Bestattungsriten. Die Orientierung. JAMÉ 30­32 (1987­1989) 1992, 161­172. LŐRINCZY 1994 Lőrinczy G.: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz (A fülkesíros temetkezés). — Bemerkungen zu den frühawaren­ zeitlichen Bestattungsriten (Die Stollengräber). In.: A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trog­ mayer Ottó 60. születésnapjára. Szerk.: Lőrinczy G., Szeged, (1994) 311­335. LŐRINCZY 1996 Lőrinczy G.: Kora avar kori sir Szentes­Borbásföldről. — Ein frühawarenzeit­ lichen Grab in Szentes­Borbásföld. MFMÉ­ StudArch 2 (1996) 177­189. MNyTESz 1976 A magyar nyelv történeti­etimológiai szótára. III. Szerk.: Kubínyi L. ­ Papp L. Buda­ pest, 1976. RACZ 1999 Rácz Zs.: A madaras­téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959­62). —Das awarische Gräberfeld von Madaras­Téglavető (Ausgrabungen von Mihály Kőhegyi 1959­62). MFMÉ­StudArch 5 (1999) 347­395) RICZ 1995 Ricz P: Padmalyos temetkezési szokás a szokolaci (Backi­Sokolac) avar temetőben. — Nischengräber in dem awarischen Gräberfeld von Szokolac (Backi­Sokolac). MFMÉ­StudArch 1 (1995) 471^185. SIMONENKO 1995 Simonenko, A. V.: Catacomb graves of the Sarmatians of the North Pontic Reg­ ion. — A Fekete­tenger északi partvidékének kata­ kombás temetkezései. MFMÉ­StudArch 1 (1995) 345­374. SOMOGYI 1987 Somogyi, P.: Typologie, Chronologie und Herkunft der Maskenbeschläge. Zu den archäologischen Hinterlassenschaften osteu­ BALOGH CSILLA 118 ropäischer Reiterhirten aus derpontischen Steppe im 6. Jahrhundert. ArchAust 71 (1987) 121­154. STAáSlKOVÁ­áTUKOVSKÁ 1996 Stassiková­ Stukovská, D.: Zu manchen spezifischen Äuße­ rungen des Bestattungsritus im Frühmittelalter. In.: Ethnische und kulturelle Verhältnisse an der mittleren Donau vom 6. bis zum 11. Jahrhundert. Bratislava, (1996) 287­304. TETTAMANTI 1975 Tettamanti S.: Temetkezési szo­ kások a X­XI. században a Kárpát­medencében. — Begräbnissitten im 10­11. Jh. im Karpaten­ becken. StudCom 3 (1975) 79­123. TÖRÖK 1973 Török Gy.: VII. századi sírok Kerepes­ ről. — Gräber aus dem 7. Jahrhundert in Kere­ pes. FolArch 8 (1973) 113­134. AWARENZEITLICHE NISCHENGRÄBER AUF DEM DONAU­THEIß­ZWISCHENSTROMLAND Csilla Balogh In der Gemarkung von Városföld (Komitat Bács­Kiskun) wurde ein awarisches Gräberfeld aus dem 7. Jahrhundert im Jahre 1997 freigelegt. Außer den Schachtgräbern kamen sechs Nischengräber vor, in Beziehung damit trug ich die ähnlichen Bestattungen auf dem Donau­Theiß­Zwi­ schenstromland zusammen. Insgesamt 23 Gräber von sechs Gräberfeldern konnte ich untersuchen (Abb. 1­8). Im Verhältnis zur Zahl der freigelegten Gräber der einzelnen Gräberfelder kamen verschwindend wenige Nischengräber vor (Tabelle 1). Diese Gräber bildeten innerhalb des Gräberfeldes keine selbständige Gruppe. Wie die anderen, waren auch sie NNW­SSO­orientiert, mit kleineren und größeren Abweichungen nach Westen. Die Gräber bestan­ den aus zwei Teilen: Oben wurde ein rechteckiger, immer leerer Schacht mit steilen Wänden ausgegraben und die Längsseite des Schachtes für die Toten ausgehöhlt. Die Nischen konnten auf zweierlei Art ausgebildet werden. In einigen Fällen wurde die Nische auf dem Niveau der Grabsohle in der Seitenwand ausgehöhlt, während ein abfälliger Abstieg in anderen Gräbern aus dem Boden des Schachtes zur Nische führte. In den Gräbern dieses Typs wurden sowohl Männer als auch Frauen und Kinder bestat­ tet, aber sie weichen von den anderen Toten des Gräber­ feldes anthropoloisch nicht ab. Für die Gräber ist ein ärm­ liches Fundmaterial kennzeichnend. Unseren Beobachtungen nach sondern sich die Nischengräber aus dem 7. Jahrhundert von den ähn­ lichen, jenseits der Theiß vorgekommenen Bestattungen nicht nur territoriell ab, sondern sie weisen auch chro­ nologische Unterschiede auf, und auch die Orientierung Balogh Csilla Kiskun Múzeum 6100 Kiskunfélegyháza Dr. Holló L. u. 9. und die Bestattungssitten sind verschieden. Sie gehörten also nicht zu demselben Ethnikum. Dieser Grabtyp hat seine nahen Analogien unter den sarmatischen Steppenfunden und den Befunden aus dem 6. Jahrhundert. Aufgrund der russischen Forschungen meint Gyula Török, daß einige sarmatische Stämme nach der hunnischen Bewegung im 4. Jahrhundert an der Wolga blieben. Aus diesem hunnisch­alanischen Milieu wanderte ein Volksrest im 7. Jahrhundert mit einer größeren Völkerbewegung ebenfalls in das Karpatenbecken und die Nischengräber unseres Gebietes gehörten zu diesem Volk. Diese Meinung halten wir im Lichte von vielen östlichen sarmatischen Funden im großen und ganzen für annehm­ bar, mit der Bemerkung, daß der erste Volksrest aus diesem sarmatisch­hunnischen Kulturmilieu noch mit den land­ nehmenden Awaren mitkam und die wenigen frühawaren­ zeitlichen, jenseits der Theiß bekannten Nischengräber sein Nachlaß sind. Später kam ein anderer Volksrest aus dem­ selben Milieu in das Karpatenbecken, aber dieses Material ist schon für das 7. Jahrhundert kennzeichnend. Sie bestat­ teten ihre Toten in den Nischengräbern auf dem Donau­Theiß­Zwischenstromland. Diese kleineren Volks­ reste könnten sich schnell assimiliert haben, und das Verschwinden ihrer Nischengräber für das 8. Jahrhundert kann damit erklärt werden. Gegenwärtig wäre es noch früh, die im Karapaten­ becken in den Nischengräbern Bestatteten ethnisch zu be­ stimmen, wenn aber die Zahl der freigelegten Nischen­ gräber und der Publikationen zunimmt, können wir viel­ leicht auch der Lösung dieser Frage näher kommen. Übersetzt von Katalin H. Simon AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA­TISZA KÖZÉN ojt­ 2. kép: Hajós­Cifrahegy 79. sír Abb. 2: Hajós­Cifrahegy, Grab 79 119 1. kép: Hajós­Cifrahegy 78. sír Abb.l: Hajós­Cifrahegy, Grab 78 rc>- BALOGH CSILLA 120 3. kép: Városföld 6. sír Abb. 3: Városföld, Grab 6 4. kép: Városföld 15. sír Abb. 4: Városföld, Grab 15 AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA­TISZA KÖZÉN ni ^ 6. kép: Városföld 36. sír Abb. 6.: Városföld, Grab 36 121 5. kép: Városföld 33 sír Abb. 5: Városföld, Grab 33 122 BALOGH CSILLA 7. kép: Városföld 41. sír Abb. 7: Városföld, Grab 41 AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA­TISZA KÖZÉN 8. kép: Városföld 42. sír Abb. 8: Városföld, Grab 42 123 BALOGH CSILLA 124 9. kép: Avar kori padmalyos sírok a Duna­Tisza közén Abb. 9: Die Verbreitung der awarenzeitlichen Nischengräber auf dem Donau­Theiß­Zwischenstromland