VARGA SÁNDOR 10–11. SZÁZADI PADMALYOS TEMETKEZÉSEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A Kárpát-medencében megtelepedő, 9–11. századi magyarság társadalmi és etnikai összetevőinek meghatározásában a sírokból előkerült régészeti emlékanyag mellett kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítanunk a különböző temetkezési szokások részletes elemzésének. Sajnálatos módon a korszak kutatásában eddig a sírokból előkerült leletek mellett jóval kisebb hangsúlyt kapott a temetkezési szokások egyes elemeinek részletes elemzése. Ugyanakkor a 90es évek elejétől a feltárások kiterjedésével egyre több a jól dokumentált 9–11. századi temetkezés, ami nagyban hozzájárulhat a temetkezési szokások alaposabb megismeréséhez. A honfoglaló és kora Árpád-kori temetőinkben leggyakrabban előforduló aknasírok mellett számos más szerkezetű sírformát (padkás, padmalyos, teknő alakú, füles, vagy cölöpszerkezetes) is megtalálunk. Jelen dolgozatban a rendelkezésemre álló ismeretek számbavételével a padmalyos kialakítású temetkezéseket vizsgáltam meg részletesebben. Munkám során igyekeztem a kutatástörténeti áttekintés és a lelőhelykataszter mellett a sírtípus kialakításának módozataira, időbeli és földrajzi elterjedésére, illetve a temetkezés eredetére is kitérni. Kutatástörténeti áttekintés A honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinkben előforduló padmalyos temetkezések meglétére elsőként Hampel József hívta fel a igyelmet. A korszak temetkezési szokásait megvizsgálva megállapította, hogy a leginkább elterjedt egyszerű aknasírok mellett néha előfordult,1 hogy a gödör oldalfalát padmalyszerűen aláásták.2 Szendrey Ákos az ősmagyar temetkezések vizsgálata és értékelése során a padmalyos temetkezések néprajzi párhuzamai mellett Hampelhoz hasonlóan, szintén a székesfehérvári temetőt említette, ahol a síroknál a lábak számára padmalyszerű bemélyedést vágtak.3 Bár a kutatásban viszonylag korán ismerté vált a sírtípus 10–11. századi megléte, a feltárások során nem nagyon gyarapodott a padmalyos sírok száma. Ennek oka leginkább a régi kutatóárkos feltárási módszer volt, amely során elsődlegesen magára a csontvázra koncentráltak a feltárók, s a sírgödör kialakításának megigyelése csak másodlagos volt. Másik fontos tényező, hogy az eredetileg is sekély sírgödrök nagyfokú pusztulása és bolygatottsága következtében már eleve nem lehetett megállapítani a sírgödör formáját. Az első jól dokumentált, metszetrajzokkal ellátott padmalyos sírokat K. Sedlák tárta fel 1960-ban, amit azután nem sokkal Anton Točik közölt.4 A sírforma színvonalas publikálását követően azonban továbbra sem gyarapodott nagyobb mértékben a padmalyos szerkezetű sírok száma, az az egy-két lelőhely pedig, ahol előfordult közöletlen maradt. A 70-es évek közepén Tettamanti Sarolta gyűjtötte össze az addig előkerült padmalyos temetkezéseket tartalmazó lelőhelyek karcsú listáját. A 10–11. századi temetkezési szokásokat elemző tanulmányában a megvizsgált mintegy 394 lelőhelyből mindössze 5 esetében említ padmalyos temetkezést.5 Véleménye szerint a 10. században szórványosan megtalálható padmalyos kialakítású sírok az egyre inkább elenyésző avar kori szokásmaradványokat tükrözik.6 Ezt követően Bakay Kornél közölt egy újabb padmalyos sírt,7 illetve Fodor István adott röviden hírt a Sándorfalva-Eperjesen feltárt temető padmalyos sírjairól.8 Lőrinczy Gábor, a Szegvár határában feltárt 10. századi köznépi temetőben megigyelt és dokumentált padmalyos sír kapcsán szintén foglalkozott a temetkezési forma elterjedésével, illetve szokásának eredetével. 1 Példaként Székesfehérvár-Demkóhegyet említi, ahol többek között Lichtneckert József és Nagy Géza tárt fel 10–11. századi temetkezéseket. A Hampel József által hivatkozott munkákban (Nagy 1892, 299–315; Lichtneckert 1893, 266–269.), illetve a temetőt újra feldolgozó Bakay Kornél tanulmányában azonban padmalyos sírra való utalást nem találtam (Bakay 1965–1966, 45–56., 65–75.). 2 Hampel 1900, 743. 3 Szendrey 1928, 13–14. 4 Točik 1968, 9–17. 5 Ezek a következők: Bánkeszi/Bánov temető 18 feltárt sírja közül hétben, míg Derecske-Nagymező, Kál-Legelő, Székesfehérvár-Demkóhegy és Tiszanána-Cseh tanya temetőiben 1–1 esetben említ padmalyos kialakítású sírgödröt (Tettamanti 1975, 90). 6 Tettamanti 1975, 90. 7 Bakay 1978, 40–44, 28. kép 8 Fodor 1985, 20. 297 Az összegyűjtött adatok alapján arra az eredményre jutott, hogy a ritkán előforduló padmalyos sírok a Kiskunfélegyháza–Székesfehérvár–Szakony vonaltól délre, valamint Északkelet-Magyarországon, a Tiszanána–Derecske vonaltól északra hiányoznak.9 A 10. századi padmalyos temetkezések eredetével kapcsolatban a Kárpát-medencében megtelepedő magyarság mellett nem zárta ki a késő-avar lakosság továbbélésének, illetve a kettő együttes előfordulásának a lehetőségét sem.10 A 10–11. századi temetőinkben feltárt padmalyos temetkezések közlésében jelentősebb előrelépés csak a 90-es évek közepén, második felében történt. 1996-ban Madaras László a Szolnok-Lenin Tsz (Ugar) lelőhelyének közlésével,11 majd egy évvel később Bende Lívia és Lőrinczy Gábor a Szegvár-Oromdűlő honfoglaló és kora Árpád-kori temetőjének ismertetésével gyarapította ismereteinket a sírtípussal kapcsolatban.12 Ezt követően Gallina Zsolt és Hajdrik Gabriella közölt néhány padmalyos kialakítású sírt a Homokmégy-székesi temetőből,13 majd Észak/Északkelet-Magyarországról Révész László egy,14 illetve Istvánovits Eszter további három sírt ismertetett.15 A Kárpát-medence területén előforduló padmalyos szerkezetű sírok módszertani és terminológiai elemzésével, valamint korszakok szerinti felgyűjtésével legutóbb Lőrinczy Gábor és Straub Péter foglalkozott.16 Bár dolgozatuk elsődlegesen az avar korszak padmalyos temetkezéseinek felgyűjtésére irányult, néhány megállapításuk a 10–11. századra is érvényes. Véleményük szerint a Kárpát-medence területén, a keltáktól a késő középkorig terjedő időszakban a padmalyos temetési mód hullámszerűen bukkant fel, aminek eredményeként a sírforma folyamatos használata sem az egyes korszakokon belül, sem a különböző régészeti korszakok között nem bizonyítható.17 Mint a fenti kutatástörténeti áttekintésből látható az egyes lelőhelyek sírjainak bemutatásán, illetve néhány 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 párhuzam felsorolásán túl a 10–11. századi padmalyos kialakítású sírok részletes elemzésére eddig nem került sor. A Kárpát-medence 10–11. századi padmalyos temetkezéseinek katasztere 1. Aldebrő-Mocsáros18 A feltárt 34 temetkezésből 19 sír esetében lehetett megigyelni és dokumentálni a sírgödör alakját, kialakítását. Ezek közül 6 esetben (2., 9., 24., 25., 29. és 30. sír) igyelt meg Szabó János Győző kisebb méretű padmalyt, illetve padmalyszerű oldalvájatot.19 2. Balatonújlak-Erdő-dűlő A 17 sírból álló temető sírjainak foltjai a homokos sárga altalajban, illetve néhány sír esetében a vörös erdei talajban nagyon halványan jelentkeztek. A temetkezések feltárása során néhány esetben sikerült megigyelni, hogy a halott az érzékelhető sírfolttól kissé délre feküdt, ami a padmalyos sírforma meglétére utal.20 Bár a kedvezőtlen talajadottságok következtében nem lehetett egyértelműen dokumentálni a padmalyos sírformát, az ásatáson megigyelt jelenségek és a csontvázak síron belüli helyzete alapján azonban több sír esetében feltételezhetjük a padmalyt, illetve a padmalyszerű oldalvájatot (15., 17., 23. sír).21 3. Bánkeszi/Bánov (Sk) A temetőrészlet 18 sírjából 7-ben (1., 6., 17., 18., 20., 21. és 25. sír) fordult elő padmalyos temetkezés.22 A temetőrészlet 38,88%-a volt padmalyos szerkezetű. 4. Besenyőtelek-Tepélypuszta, Csathó tanya A 11. századra keltezhető szegényes köznépi temető 21 temetkezését tárta fel Szabó János Győző.23 Padmalyos, Lőrinczy 1985, 155–156. Lőrinczy 1985, 156. Madaras 1996, 70. Bende–Lőrinczy 1997, 225. Gallina–Hajdrik 1998, 154. Révész 2001–2002, 284. Istvánovits 2003, 377. 10–11. századra vonatkozó kataszterükben 16 lelőhelyet sorolnak fel (Lőrinczy–Straub 2006, 291–292.). Lőrinczy–Straub 2006, 284. A Heves megye területéről előkerült padmalyos temetkezésekre Révész László hívta fel igyelmemet. A lelőhelyek dokumentációjába való betekintést és az önzetlen segítségét ezúton is köszönöm. Révész 2008, 38. Honti et al. 2004, 31. A Balatonújlak-Erdő-dűlő lelőhelyen feltárt honfoglaló temető előzetes jelentésében a megigyelt temetkezési szokásokkal kapcsolatban leírtak ellentétben állnak Langó Péter véleményével (Honti et al. 2004, 31.). Szerinte a sírok többségénél a homogén talajban semmilyen sírfolt nem rajzolódott ki, s a rajzokon és fotókon látható sírgödör nem az eredeti gödör. Ennek eredményeként véleménye szerint a temetőben egy temetkezés sírgödrére sem mondhatjuk biztosan, hogy az eredetileg padmalyos szerkezetű lehetett. Točík 1968, 9–17, Abb. 3. 1, 3, 6, Abb. 4. 1–2, 5, Abb. 5. 2 Révész 1996, 256, 2. kép; Révész 2008, 60. 298 vagy padmalyszerű sírformát 3 temetkezés (3., 10. és 14. sír) esetében igyelt meg, míg további 1 sírnál (18. sír)24 a padmalyos kialakítás kérdéses. 5. Cegléd 4/7. lelőhely (Hartyányi-, Váróczi-dűlő) A 4-es számú főút Abonyt elkerülő szakaszának megelőző feltárása során, a Hartyányi-, Váróczi-dűlőben (4/7. lh.) található lelőhely nyugati részén a szarmata és Árpádkori telepobjektumok mellett egy 10. századi magányos női temetkezés is előkerült.25 18. sír (1. tábla 1–5).26 T.: NyÉNy–KDK 291–111° (sírgödör), ÉNy–DK 313–133° (csontváz). Sírgödör h.: 180 cm, sz.: 65–80 cm, m.: 35–55 cm, padmaly h.: 215 cm, sz.: 68–90 cm, m.: 70 cm, vh.: 142–145 cm. A nyesett felszínen egy lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú sírfolt rajzolódott ki, amelynek betöltése sötétbarna színű, homokkal kevert humuszos talaj volt. Mintegy 30–35 cm mélységben, a sírgödör déli felében egy vékony szürkésbarna homokkal, illetve hamuval és faszénszemcsékkel kevert réteget lehetett elkülöníteni, ami a déli oldalon a homogén altalaj alatt is folytatódott. E vékony réteg alatt sötétbarna és barnássárga színű, hamuval, faszénnel és homokkal kevert humusz helyezkedett el, amely szintén a déli irány felé húzódott. A sírgödör déli irányban történő eltolódásának következtében a felszíntől leásott sírgödör északi oldalán, 35 cm mélységben egy 25–30 cm széles, ívelt kialakítású padka helyezkedett el. A sírban fekvő csontváz koponyája 55 cm mélyen került elő a feltárt sírgödör déli falában. A megigyelt rétegek és jelenségek, valamint a csontváz helyzete alapján a sírgödör padmalyos szerkezetű. A koponya és a lábcsontok körül nagyobb méretű, fekete színű, kemény állagú rögök kerültek elő. Ez lehetett akár az egykori koporsó maradvány, de az akna és a padmaly elválasztását szolgáló deszkalap szerves maradványa is. A sír betöltését állatjáratok bolygatták, amelyek kisebb mértékben a csontvázat is érintették. A jó megtartású, nyújtott testhelyzetben eltemetett iatal nő csontváza teljes egészében a déli oldalon kialakított padmalyban feküdt. Mindkét karja test mellett nyújtva, bal kézfeje hiányzott. Melléklete: 1. A koponya jobb oldalán sima bronzkarika töredéke. 2–3. A jobb felkarcsont proximalis epiizisének belső oldalán, a lapockacsonton, a kulcscsont és bordacsontok körül vékony ezüstlemezből préselt, rossz megtartású katánveretek apró töredékei (2. kép). 4. A szegycsont alsó részén, egy nagyobb bőrmaradványon bronzból öntött fülesgomb. 5. A mellkas jobb oldalán, annak középső részén, a bordacsontokon vékony ezüstlemezből préselt, töredékes állagú, négyszirmú rozetta alakú katánveret. 6. A szegycsont alsó részén, a 4. melléklettől kissé lejjebb, négyszirmú rozetta alakú katánveret. 7. Az alsó hátcsigolyákon, azoknak a bal oldalán ezüstből préselt, töredékes katánveret. 8. Az első ágyéki csigolya bal oldalán oldalára fordulva helyezkedett el az előző verettel megegyező katánveret. Mindegyik katánveret hátoldalán bőrmaradvány. 9. A jobb könyök belső oldalán, mintegy 3 cm-re apró vastöredékek. 10. A jobb kézfejtől DK-i irányban, a combcsont és a padmaly sírfala között kubooktaéderes formájú karneolgyöngy. 11. A koponya mellől a bontás közben állatcsont (valószínűleg juh) került elő. 6. Csekej/Čakajovce (Sk) A Nyitrától mintegy 10 km-re északra, a Nyitra folyó jobb partján fekvő község mellett feltárt 894 síros temető 805 temetkezése tartozott a 9–12. századi temetőhöz, míg 89 sír a 7–8. századi hamvasztásos szláv temető része volt.27 A csontvázas rítusú temetkezések közül 6 esetében feltételezhetjük a padmalyos sírforma meglétét.28 Ezek a következők: 220. sír,29 340. sír,30 357. sír,31 489. sír,32 566. sír,33 600. sír.34 24 A 18. sír sírgödrének DNy-i részét a 16. számú sír vágta. A bolygatatlan rész déli oldala egyenes záródású, míg északi része kissé lekerekített. A DK-i sarokban mintegy 55 cm hosszúságban 15 cm szélességű padmalyszerű vájat helyezkedett el. A sírgödör csaknem teljesen üres volt, mindössze néhány szórványos csonttöredék és egy bronz S végű karika utalt sír voltára. A sírgödör bolygatottságánál fogva és a megigyelt jelenségek (a gödör inkább D–É-i tájolású) alapján nem zárhatjuk ki, hogy a padmalyszerű vájatok a rablás, vagy egyéb bolygatás során keletkeztek. 25 Kocztur–Pető 2004, 194–195.; Régészeti Kutatások… 2006, 86. 26 Köszönöm Zsoldos Attilának, hogy a sír közlésének jogát átengedte számomra. 27 Rejholcová 1995, 5. 28 Bár a temető közlésében a sírgödrök elemzésénél a szerző nem említett padmalyos szerkezetű sírokat (Rejholcová 1995, 8–9.), a közölt fotók és sírrajzok alapján, azokban az esetekben, ahol az átlagosnál szélesebb sírokban az elhunyt a sírgödör egyik szélén feküdt, illetve a sír alja a csontváz irányában ívelten mélyült, padmalyos temetkezést sejthetünk. 29 A téglalap alaprajzú sír kissé ívelt, lefelé szélesedő északi oldalfala mellett feküdt a 10–14 éves (inf. III.) gyermek csontváza. A sírgödör északi oldalában kialakított padmaly csak részben fedhette a csontvázat (Rejholcová 1995, 25., Tab. VI. 4). 30 A 110 cm széles lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú sírgödör alja a csontváz irányában fokozatosan mélyült, a sír északi és déli fele között mintegy 10 cm különbséget igyeltek meg a feltárók. A adultus korú féri csontváza a sírgödör déli oldalában feküdt (Rejholcová 1995, 36., Tab. VIII. 3, CXXXII. 6). 31 A sírgödör északi részében helyezkedett el a 14 év körüli, iatal lány csontváza. A sír déli felének alja ívelt, a csontváz irányában lejtett. A két sírfél mélysége között mintegy 20–25 cm különbség mutatkozott (Rejholcová 1995, 38., Tab. IX. 1, LVII. 1–8). 32 Rejholcová 1995, 53., Tab. CXXXVI. 4, LXXVIII. 1–7 33 Rejholcová 1995, 60., Tab. CXXXIX. 5, CXXVIII. 9–13 34 Rejholcová 1995, 66., Tab. XVII. 5, XCVI. 2, CLIX. 7 299 1. tábla 1–5: Cegléd 4/7. lh. 18. sír. 300 7. Derecske-Nagymező35 8. Dormánd-Hanyipuszta Bencsik tanya A Bencsik tanyánál megnyitott homokbányában egymás mellett került elő egy késő avar és egy 10. századi temetőrészlet.36 A 10 honfoglaló temetkezés mindegyikénél sikerült rögzíteni a sírgödör adatait, amelyek közül Szabó János Győző egyben (2. sír) dokumentált le padmalyos sírformát.37 9. Eperjes-Takács-tábla A kiscsaládi temető 7 sírjából mindössze kettőnek (4. és 5. sír) maradt meg a sírgödre.38 A temetkezések padmalyos kialakítására elsőként Lőrinczy Gábor hívta fel a igyelmet.39 10. Felgyő-Kettőshalmi-dűlő A közel 100 síros kora Árpád-kori temető sírjai közül 7 temetkezés (3514., 3522., 3549., 3552., 3558., 3640., 3891. sír) volt padmalyos szerkezetű (2. tábla 1–3).40 11. Harta-Freifelt A lelőhelyen feltárt 21 temetkezésből 2 sírnál (13. és 15. sír) fordult elő a déli oldalfalban kialakított padmaly (2. tábla 4–5).41 12. Homokmégy-Székes42 A 206 síros köznépi temető 196 sírjának lehetett megigyelni a sírgödrét, amelyeknek 10,20% (20 sír) volt padmalyos szerkezetű (az összes temetkezés 9,70%a). Míg 11 esetben (35., 40., 142., 168., 208., 222., 229., 249., 273., 286. és a 288. sír) egyértelmű a padmalyos kialakítás, addig 9 sírnál (23., 24., 59., 77., 96., 101., 106., 165. és 189. sír) az erős bolygatások következtében csak feltételezni lehet az egykori padmaly meglétét. Teljesen közölt a 35. és 40. sír,43 továbbá részben közölt a 23., 24., 59. és a 77. sír.44 142. sír (3. tábla 1). T.: Ny–K 268,5–88,5°. H.: 141 cm, sz.: 70 cm, m.: 52–57 cm. A nyesett felszínen kirajzolódó viszonylag széles, téglalap alakú sírgödör foltja alig különült el környezetétől. Lefelé haladva a sír északi irányban fokozatosan szélesedett, míg a betöltése 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 jóval sötétebbé, feketésbarna agyagos-humuszossá vált. Az előtérgödör fala kissé befelé rézsűs, alja egyenes. A sírgödör északi oldalába bevájt padmaly oldalfala a rábontás következtében függőleges lett, eredetileg azonban a megigyelt talajjelenségek alapján a sír aljától fölfelé szűkülő, ívelt kialakítású lehetett. A sír padmalyos kialakítására utal az is, hogy a csontváz a sírgödör északi felében nyugodott. A baloldali padmalyban elhelyezett csontváz 4–7 éves gyermeké lehetett, alsó része bolygatott. Koponyája ép, enyhén jobbra fordult. Felsőteste nyújtott, hanyatt feküdt. Vállai kissé felhúzottak, alkarcsontjai enyhén kifelé álltak. Jobb lábcsontjai, valamint a bal lábszárcsontok és mindkét lábfeje hiányzott. Melléklete nem volt. 208. sír (3. tábla 2). T.: Ny–K 268–88° (sírgödör), Ny–K 264–84° (csontváz). Sírgödör h.: 148 cm, sz.: 32– 40 cm, m.: 20 cm, padmaly h.: 158 cm, sz.: 30–38 cm, m.: 25–32 cm, vh.: 116 cm. A lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú sírgödör északi oldalába vájták az aknánál kissé nagyobb méretű padmalyt. A függőleges oldalú, alsó részén enyhén ívelt kialakítású akna déli részében 22–34 cm széles, sekély padka helyezkedett el, amelytől északra, a sírgödör aljától kissé mélyebben feküdt az ívelt oldalú padmaly. Boltozatát a sekély sírmélység miatt nem lehetett megigyelni. A 7–8 éves gyermek csontváza a sírgödör északi felében, a padmalyban nyugodott. Csontváza kissé bolygatott, nyújtott testhelyzetű. Koponyája enyhén jobbra fordult. Bal karcsontja, az állkapcsa és mellkasának bal oldala kissé bolygatott (állatjárat). Jobb karja test mellett nyújtva, bal alkarja a medencére hajlítva, míg bal lábcsontja enyhén behajlítva feküdt. Melléklete nem volt. 229. sír (3. tábla 3). T.: NyDNy–KÉK 258–78°. Sírgödör h.: 170 cm, sz.: 48–52 cm, m.: 32–52, padmaly h.: 170 cm, sz.: 26–43 cm, m.: 45–53 cm, vh.: 154 cm. A sírgödör akna része lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú, keleti vége kissé csapott, míg déli fele lefelé haladva fokozatosan kiszélesedett. Oldalfala északon befelé rézsűs, alja egyenetlen, déli irányban mélyült. A padmaly bevájt részének vékony boltozatát annak beszakadása miatt nem lehetett megigyelni. Az eredetileg erősen ívelt kialakítású déli oldalfal a feltárás során lett függőleges. A nyújtott Tettamanti 1975, 90. Révész 1996a, 257, 3. kép Révész 2008, 89, 62. kép Bálint 1991, Taf. XIIIa, XVIa Bende–Lőrinczy 1997, 11. j. Mészáros–Paluch–Sóskuti–Sz. Wilhelm 2007, 199–200. A padmalyos sírokra vonatkozó adatokat Mészáros Patrícia jóvoltából ismerem, segítségét ezúton is köszönöm. Kustár–Langó 2003, 13. A temető teljes közlését az ásatóval, Gallina Zsolttal közösen a Kalocsai Sárköz Korpuszának keretén belül végezzük el. A még közöletlen padmalyos sírok közlésének jogát ezúton köszönöm. Gallina–Hajdrik 1998, 141–143., I. tábla; Gallina 1998, 24. ábra Gallina–Hajdrik 1998, 139, 146, 150. 301 2. tábla 1: Felgyő-Kettőshalmi-dűlő 3514. sír; 2: Felgyő-Kettőshalmi-dűlő 3522. sír; 3: Felgyő-Kettőshalmi-dűlő 3640. sír; 4: Harta-Freifelt 13. sír; 5: Harta-Freifelt 15. sír. 302 3. tábla Homokmégy-Székes 1: 142. sír; 2: 208. sír; 3: 229. sír; 4: 249. sír 303 testhelyzetű, adultus korú nő csontvázának bal karcsontja kilógott a padmalyból. Koponyája enyhén jobbra fordult, karcsontjai szorosan a test mellett, lábcsontjai nyújtva helyezkedtek el. A csontváz enyhén jobbra fordult. Mell.: 1. Nyitott végű, bronzhuzalból hajlított sima karika a jobb járomcsonttól lefelé. Egyik vége elkeskenyedik. Átm.: 2,9 cm, v.: 0,3 cm, s.: 3,04 g. 2. Nagyobb méretű, nyitott végű, egyik végén elkeskenyedő, bronzhuzalból hajlított karika a bal csecsnyúlvány alatt. Átm.: 3×3,2 cm, v.: 0,3 cm, s.: 3,20 g. 3. Három bronzszálból sodrott (az egyik szál kétrét hajtva), hurkos-kampós záródású nyakperec a nyak körül. Átm.: 14×14,8 cm, v.: 0,6 cm, s.: 83 g. 4. Lapított fejű, gomba alakú bronz fülesgomb a mellkas jobb oldalán, a kulcscsont felett. H.: 1,3 cm, átm.: 0,8×1 cm, s.: 1,43 g. 5. Hosszúkás, hegyes vastárgy a jobb alkarcsont felső részén. Egyik végén famaradvány. H.: 8,2 cm, sz.: 0,5–0,9 cm. 6. Pontkörös díszű, kikerekedő végű, bronz lemezkarperec a jobb alkarcsonton. Külső felületén poncolt minta, vége átfúrt. Átm.: 6,2 cm, pánt sz.: 0,8 cm, s.: 14,29 g. 7. Zárt, félköríves átmetszetű, ónozott bronz pántgyűrű a jobb kézcsonton. Átm.: 2,15 cm, pánt sz.: 0,4 cm, s.: 3,01 g. 8. Sodrást utánzóan öntött, bronz állatfejes karperec a bal alkarcsonton. Végei nyitott szájú, sematikus állatfejekben végződnek, szájrészük felső része és nyakuk bordázott. Átm.: 7,1 cm, v.: 0,6 cm, s.: 35,38 g. 249. sír (3. tábla 4). T.: NyDNy–KÉK 258–78°. H.: 110 cm, sz.: 48 cm, m.: 5–12 cm, vh.: 69 cm. Sekély, szabálytalan ovális alaprajzú sírgödör, amelynek az északi falába vájták a padmalyt. Alja egyenetlen (kissé padkaszerű), a padmaly felé mélyült. A 2–3 éves gyermek csontváza a sírgödör északi felében kialakított padmalyban feküdt nyújtott testhelyzetben. A kissé bolygatott, rossz megtartású, felpolcolt koponya sérült, enyhén balra fordult. Alkarcsontjai és a medencéje hiányzott, mellkasa bolygatott. Melléklete nem volt. 13. Ibrány-Esbó-halom Az ibrányi temető közlése során Istvánovits Eszter padmalyos szerkezetű sírnak két temetkezést (40. és 197. sír)45 határozott meg, míg további egy sír (55.) esetében a rossz talajviszonyoknak köszönhetően csak feltételezte az egykori padmaly meglétét.46 Amennyiben alaposan szemügyre vesszük a korpuszban közölt fotókat, sírrajzokat és leírásokat, akkor azonban további, a szerző által padmalyos síroknak meghatározott temetkezésekkel azonos szerkezetű sírokat találunk. A 40. sírhoz hasonló kialakítású a 150., 188. és a 241. temetkezés,47 míg az 55. sírhoz hasonló (amikor is a csontváz a sírgödör egyik hosszanti oldalfalhoz szorítva feküdt) a 189., 206., 223. sír.48 Kérdéses a 256. sír padmalyos volta, miután csak a kissé bal oldalára fordult, szorosan a déli sírfalnál fekvő csontváz utal erre.49 14. Ikervár-Virág utca A temető 140 feltárt sírjából 83-nak lehetett a sírgödrét megigyelni,50 amelyek közül két sírban, a 133. és 135. sírban feltételezhető padmalyos szerkezet. Mind a két sírban a csontváz a sírgödör északi oldalfalához volt szorítva.51 15. Ipolykiskeszi/Malé Kosihy (Sk) A 436 síros 10–11. századi temető az Ipoly jobb partján fekvő községtől nyugatra, mintegy 1–1,5 km-re található.52 A kedvező talajadottságoknak köszönhetően a temetkezések nagy számánál (mintegy 418 sírnál) sikerült megigyelni a sírgödör formáját, kialakítását. A sírgödrök formai és szerkezeti típusainak elemzésével foglalkozó fejezetben azonban csak függőleges és rézsűs oldalú, különböző alaprajzú, egyszerű aknasírokról találunk adatokat.53 A sírok metrikus adatait, illetve a kötet végén közölt sírrajzokat szemügyre véve ugyanakkor számos temetkezés esetében merül fel a padmalyos, illetve padmalyszerű kialakítás. Összesen 6 sír (41., 100., 139., 161., 194. és az 501. sír) esetében a sírgödör kialakítása (szélesebb sírgödör északi, vagy déli oldalán lemélyedés), valamint a csontváz helyzete (a sír valamelyik hosszanti oldalánál, néhány esetben kissé az oldalára dőlve fekszik a csontváz) egyértelműen utal az egykori padmaly meglétére.54 7 sírnál (66., 85., 98., 124., 156., 239., illetve a 252. sír) a csontváz helyzete alapján merült fel a padmalyszerű (csak a test felét, kisebb részét elfedő jelképes padmaly) szerkezet.55 További egy sír (82. 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 A valóságban három sír, mivel a 197. sírban két csontváz nyugodott. Istvánovits 1996, 26–27; Istvánovits 2003, 77–79, 97–101, 45, 47, 65. és 69. kép, 58, 61. és 93. tábla) Istvánovits 2003, 79, 89. és a 108. tábla) Istvánovits 2003, 71, 73. kép, 89, 102. és 106. tábla) Istvánovits 2003, 113. tábla Kiss 2000, 66. Kiss 2000, 64, 53–54. t. Hanuliak 1994, 7–8., 90. Hanuliak 1994, 12–14., 90, Obr. 5–7. Hanuliak 1994, 104., 118, Tab VI. D, 106., 122, Tab. XXII. B, 107., 124, Tab. XXXII. 107., 124, Tab. XXXVI. B, 108., 126, Tab. XLI. B, 115., Tab. XCI. F 55 Hanuliak 1994, 105., 119–120., 106., 121., Tab. XVI. C, Tab. XII. C, 106., 121–122., Tab. XXI. E, 107., 123., Tab. XXVII. C, 107., 124., Tab. XXXV. C, 109., 128., Tab. XLIX. C, 109., Tab. LI. B 304 sír) esetében a közölt adatok nem elegendőek a padmaly szerkezetének igazolására. Ez utóbbi temetkezésben a nyújtott testhelyzetben eltemetett maturus I. korú féri a sírgödör déli felében feküdt, koponyája a bal oldalára fordult. A lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú sír északi részében, annak is a keleti végében helyezkedett el a részleges lovastemetkezés és a lószerszámzat (kengyel, hevedercsat, ezüstveretek és egyszerű ezüstlemezek), illetve a nyílcsúcsokkal felszerelt vasmerevítéses tegez.56 A két sírfélt valamilyen falap (egyszerű deszka?) választotta két részre, aminek barnás elszíneződése jól kirajzolódott az emberi csontváz bal oldala mellett.57 16. Kál-Legelő Szabó János Győző a temetőben előforduló temetkezési szokások bemutatásánál egy a déli oldalfalban kialakított padmalyos sírt említ. Sajnos a padmalyos temetkezés sírszámát nem ismerteti, illetve a közölt temetőtérképen sem lehet elkülöníteni az egyszerű aknasíroktól eltérő sírformát.58 A Nemzeti Múzeum adattárában megtalálható dokumentációban a 74. temetkezés sírlapján találtam adatot padmalyra.59 A felnőtt féri sírjának leírásánál azonban a sírgödör keleti végénél említi az ásató a kisebb, padmalyszerű beívelést.60 17. Kecskemét-Kisfái, Kiscsukás61 A közöletlen, 10. század végén–11. század elején induló köznépi temető kb. 135 feltárt sírjából 121 temetkezésnek lehetett megigyelni a sírgödrét, amelyek közül 4 egyértelműen padmalyos (33., 74., 134. és 139 sír), míg további 2 padmalyszerű kialakítású (95., 194. sír).62 33. sír (4. tábla 1). ÉÉK–DDNy. Sírgödör h.: 120 cm, sz.: 28–35 cm, padmaly h.: 100–102 cm, sz.: 35 cm, mvh.: 70 cm. A lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú sírgödör DNy-i oldalába vájták a padmalyt. A rossz megtartású gyermek csontvázából mindössze a kissé feltámasztott, balra billent koponya, a bal felkar, a két combcsont és a töredékes bal lábszárcsont maradt meg, többi csontja felszívódott. Melléklete nem volt. 74. sír (4. tábla 2). T.: NyÉNy–KDK 298–118°. H.: 145–161 cm, sz.: 63–92 cm, akna m.: 12–20 cm, padmaly m.: 32–40 cm, mvh.: 124 cm. A sírgödör északi oldala szabálytalan alaprajzú foltként jelentkezett a nyesett felszínen, amely lefelé haladva fokozatosan szélesedett ki a déli irányban. 18–20 cm mélységben a sírgödör közepe táján ívelt oldalú lemélyedés, padmaly jelentkezett. A sírgödör déli oldalában kialakított padmaly vékony boltozatát nem lehetett megtartani. A nyújtott testhelyzetben eltemetett, részben bolygatott iatal nő(?) csontvázának felső része kissé féloldalasan helyezkedett el a padmalyban. Feltámasztott koponyája jobbra fordult, jobb karja test mellett nyújtva, bal felkarja kimozdult eredeti helyzetéből, alkarja a bal medencelapáton feküdt. Mellkasának bal oldala bolygatott, csontjai másodlagos helyzetben kerültek elő. Melléklete nem volt. 134. sír (4. tábla 3). T.: NyÉNy–KDK 285–105°. Sírgödör h.: 152–163 cm, sz.: 36–40 cm, m.: 15 cm, padmaly h.: 148 cm, sz.: 25–30 cm, m.: 24–26 cm, vh.: 123–124 cm. A lekerekített sarkú téglalap alaprajzú sírgödör északi részében 20–22 cm széles, sekély padka húzódott, déli felében ívelt oldalú padmaly. Az akna oldala függőleges, alja a padmaly irányában mélyült. A sekély sírmélység miatt a padmaly boltozatát nem lehetett megigyelni. A nyújtott testhelyzetben eltemetett iatal lány csontváza viszonylag jó megtartású. Kissé összetört koponyája a bal oldalára fordult. Mindkét karja könyökben meghajlítva, jobb alkar és kézfej a hasüregen, bal alkar a mellkas alsó részén. Mellkasának bal oldala, illetve a kézfejek csontjai bolygatottak, részben hiányoztak. Mell.: 1. Vékony ezüsthuzalból hajlított S végű karika a koponya jobb oldalán, közvetlenül az alsó állkapocs mögött. S vége deformált, töredezett. Átm.: 1,9 cm, hv.: 0,15 cm, elkalapált végének sz.: 0,45 cm, s.: 1 g. 2. A nyak körül négy (valójában két szál kétrét hajtva), vastagabb bronzdrótból sodrott, hurkos-kampós záródású torques. A nyakperecen egy szintén vastag huzalú ovális (körte) alakú, nyitott végű karika van felfűzve. Átm.: 13,3×14,4 cm, v.: 0,55–0,6 cm, s.: 62 g. 3–4. A nyakcsigolyák körül, közvetlenül a torques mellett 3 db apró méretű, zöld színű, illetve 12–15 db nagyobb méretű, hordó alakú üveggyöngy töredékei. 5. Nyitott végű, háromszög keresztmetszetű, sárgarézből készített karikagyűrű. Átm.: 2×2,2 cm, sz.: 0,35 cm, v.: 0,2 cm, s.: 2 g. 6. Közvetlenül a koponya mellett, annak ÉNy-i 56 57 58 59 60 A sír további mellékletei: nyitott végű karika, fülesgomb, szív alakú ezüst övveretek, íj töredékes csontlemezei. Hanuliak 1994, 106, 121, Obr. 15. 2, Obr. 27. 2, Tab. XVIII–XX. A Szabó 1970, 264, 3. kép MNM. Rég. Ad. I. 34/1968. Miután nem tudtam a teljes dokumentációt átvizsgálni kérdéses maradt, hogy egy újabb padmalyszerű temetkezés került elő a lelőhelyen, vagy a Szabó János Győző által említett sírt azonosítottam. 61 Pintér 1997, 79. 62 A temetőre Gallina Zsolt hívta fel a igyelmem. A kecskeméti múzeumban megtalálható dokumentáció meglehetősen hiányos, ugyanis az 1995 telén és 1996 tavaszán végzett ásatásról nem került a múzeumba ásatási napló, az 1995. évi feltáráson készült fotók nagyobbik része, a sírrajzok egy kisebbik hányada, valamint a lelőhelyen feltárt objektumokat összegző felszínrajz, illetve temetőtérkép. Az előkerült leletanyag beleltározását, valamint a sírok leírását a sírrajzok és a megmaradt fotók alapján a szerző készítette el. 305 oldalán kézikorongon készült, homokkal és kaviccsal soványított, közepesen kiégetett, sárgásbarna színű, fekete foltos fazék. Pereme kihajló, vállán és nyakán 3 sorban bekarcolt szabálytalan hullámvonal fut körbe. M.: 13,2 cm, pá.: 13,9 cm, fá.: 8,9 cm, v.: 0,5 cm. 139. sír (4. tábla 4.). T.: NyÉNy–KDK 312–132°. Sírgödör h.: 192–200 cm, sz.: 60–65 cm, m.: 25–27 cm, padmaly h.: 160 cm, sz.: 50–55 cm, m.: 39 cm, a sírgödör teljes szélessége a sírfenéknél: 76–87 cm, vh.: 152 cm. Az ÉK-i részén csapott, lekerekített sarkú, téglalap alakú folt 25–27 cm mélységben egy 160 × 50–55 cm méretű foltra szűkült össze, amelynek déli része az altalaj alá húzódott. A sír déli oldala padmalyos kialakítású. A háton fekvő, nyújtott testhelyzetű felnőtt féri jó megtartású csontváza a sírgödör déli felében feküdt. Koponyája a jobb oldalára fordult, jobb karja a test mellett nyújtva feküdt, bal alkarcsontja hiányzott. Melléklete nem volt. 18. Kecskemét-Törökfái, Gerőmajor63 A közöletlen, 1995-ben előkerült 10–11. századi köznépi soros temető feltárt 61 sírjából 8 temetkezés (5., 10., 17., 22., 23., 34., 50., 52. sír) esetében igyeltek meg padmalyos sírszerkezetet. 19. Kiskunfélegyháza-Kántordomb A Kiskunfélegyházától ÉK-re található lelőhelyen 1975-ben végzett leletmentést H. Tóth Elvira és Biczó Piroska, aminek során 31, 10–11. századi sír került elő.64 Padmalyos kialakítású temetkezést dokumentáltak le a 25., 26. és 28. sírban.65 20. Rakamaz-Strázsadomb A rangos, máig közöletlen honfoglalás kori temető jelentős részét a területen végzett gépi földmunka pusztította el. A feldúlt sírok helyének azonosítását követően Dienes István és Németh Péter további 9 sírt tárt fel.66 A lelőhelyről összesen 19 sírról rendelkezünk több-kevesebb adattal, amelyek közül mindössze 3 esetében lehetett megigyelni a sírgödröt.67 Az ásatáson készült fotók alapján egy sír (4. sír) esetében merülhet fel 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 a padmalyos szerkezet. A szokásosnál szélesebb sírgödör déli, kissé görbe (ívelt) oldalú részében feküdt a felnőtt féri csontváza.68 21. Rácalmás-Göböljárás69 22. Sarlókajsza/Lužianky (Sk) A Nyitra közelében található község határában feltárt 10. századi temetőrészlet 16 sírjából 3 temetkezésben igyeltek meg padmalyos sírszerkezetet (13., 15. és 16. sír).70 23. Sándorfalva-Eperjes A 10. század második és harmadik harmadára keltezett 105 síros temető sírjai közül 8 esetben fordult elő padmaly (19., 22., 38., 64., 90., 97., 111.),71 míg további 2 sír esetében csak gyanítható az egykori padmaly megléte (81. és 91. sír).72 24. Szakony73 7. sír (4. tábla 5). T.: ÉNy–DK, 317–137°. H.: 230 cm, mvh.: kb. 150 cm, sz.: 50 cm, a sírgödör alja a padmallyal együtt 70 cm, m.: 100 cm. A kissé lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödör keskeny foltja 70 cm mélységben jelentkezett. Ezt követően a sírfolt a déli (jobboldali) oldalfalnál fokozatosan bővült. A kavicsos altalajba beásott padmalyos kialakítású sír padmalyának be nem szakadt mintegy 10 cm vastag, 20 cm széles boltozatát a feltárás során el kellett bontani. A 28–31 éves nő háton fekvő, nyújtott testhelyzetű, bolygatott csontváza a sírgödör déli oldalához volt szorítva. A keskeny és alacsony padmalyba így is csak a váz jobb oldala került. A iatal nő koponyája kissé jobbra billent, alsó állkapcsa, mellkasának csontjai, valamint mindkét alkar- és lábszárcsontjai kimozdultak eredeti helyzetükből. Bár a sírgödör felsőbb rétegeiben későbbi beásásra, bolygatásra utaló nyom nem mutatkozott, azonban a csontok és mellékletek szétszórt helyzetéből a korabeli rablás feltételezhető. A lócsontok a sír alsó végében, annak bal oldalán (északi) az emberi váz lábainál feküdtek. A ló H. Tóth 1997, 79–80. H. Tóth–Biczó 1976, 60; Horváth 1996, 330. MNM Rég. Ad. VIII. 80/1978. Fodor 1996, 110–111. A temetőtérkép alapján megállapítható, hogy a munkagépek a temető déli részét teljesen elpusztították, s csak az A-val jelölt, aranyleletekben bővelkedő sírra igyeltek fel a munkások. A rangos temetkezés egykoron a temető közepén helyezkedhetett el (Fodor 1996, 110–111.). A fotó alapján ugyanakkor azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy a sírgödörként kialakított forma egyszerűen csak a bontó által téglalap alaprajzúra formált mesterséges gödör. A talaj színének kevertsége, illetve a sír egyenetlen oldala és alja is ezt a lehetőséget erősíti meg inkább. B. Horváth–Bóna 1997, 86–87. Ruttkay 2006, 165–167, Obr. 88. 2–3, 5 Bár az előzetes közleményben a szerző 8 padmalyos temetkezést említ a sírszámok felsorolásánál már csak 7-et szerepeltet. Fodor 1985, 20; Fodor 1996a, 348. Dienes 1972, 3. rajz 306 koponyája kissé az emberi váz felé dőlt, orrával a nyugati irányba nézett. Részben a koponya alatt és mellett helyezkedtek el a patákkal nyugati irányba mutató, egymással párhuzamosan fekvő lábszárcsontok. Mell.: 1. A koponya és a nyugati sírvég között állatcsont. 2–4. A nyakcsigolyák helyén, valamint a mellkas jobb oldalán, az egyik keresztben fekvő alkarcsont alatt, illetve az alsó csigolyák mellett egy-egy két félből öntött nagyobb fülesgomb (összesen 3 db). 5. A jobb mellkason keresztben fekvő alkarcsont alsó részén kiszélesedő végű karperec. 6. A két combcsont között körte alakú vaskengyel. 7. A sírgödör D/DK-i falánál kiszélesedő végű karperec. 8. Közvetlenül az előbbi melléklet mellett oldalpálcás vaszabla. 9. A lókoponya orr részénél körte alakú vaskengyel. 10. A lókoponya hátsó részénél hevedercsat töredékei. 11–20. A lókoponyán, illetve az alatt, valamint attól kissé ÉNy-ra rozettás lószerszámveretek (8 db). 21. Szintén a lókoponya alatt a nyereg kápáját díszítő ezüstlemez töredékek. 22. A lókoponya alatt csörgő. A sír betöltéséből előkerült további leletek: lószerszámhoz tartozó szíjvég, 8 db rozettás lószerszámveret, 5 db gyöngyszem, 2 db fülesgomb, fülbevaló töredékei, 10 db csizmaveret. 27. Szeged-Kiskundorozsma, Rózsalapos A 11. században induló soros temető 16. számú sírja volt padmalyos szerkezetű. Sírgödrének keskeny foltja 47 cm mélységben jelentkezett, amelynek bal oldala a bolygatatlan szűzföld alá nyúlt be.76 28. Szeged-Kiskundorozsma, Subasa A néhány sírból álló temető egy temetkezése, a 143. sír volt padmalyos kialakítású77 29. Szegvár-Oromdűlő A teljesen feltárt 10–11. századi temető 372 temetkezése került elő.78 A sírgödrök kialakítását 155 sír esetében sikerült megigyelni és dokumentálni, amelyek közül 3 temetkezés egyértelműen padmalyos (318., 458. és 597. sír). További 4 sír esetében a padmalyszerű kialakítás kérdéses (316., 369., 484., 507. sír).79 30. Szegvár-Szőlőkalja A 62 síros 10. századi köznépi temető 22. sírja padmalyos szerkezetű (5. tábla 1).80 25. Szászváros/Orăştie-Dealul Pemilor (Ro.) A várostól ÉK-re található lelőhelyen 10, a 9. század második felére, végére keltezett temetkezést tárt fel Zeno-Karl Pinter és Nikolaus G. O. Boroka. A sírokból előkerült leletanyag alapján a temetőrészletet a csombordi leletkörhöz (Ciumbrud Gruppe), vagyis a dunai bolgárokhoz kapcsolták.74 A sírleírás, valamint a meglehetősen szerény kivitelű sírrajz alapján a 10. sír esetében feltételezhetünk padmalyos sírszerkezetet.75 26. Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát A 13 síros temető három sírjában (650., 700. és 720. sír) fordult elő padmalyos sírszerkezet (4. tábla 6). Az erősen kopott dombtetőn, a homokkal kevert agyagos altalajban egy kisgyermek sírján kívül az összes temetkezés sírgödrét sikerült megigyelni. 31. Szentes-Berekhát A Szentes határában található Berekháton, a „Tetemhalom” vagy „Testhalom” nevezetű helyen 1986ban végzett hitelesítő ásatás során 7 temetkezés és egy magányos koponya került elő.81 Bár a közlésben nem szerepel padmalyos sír, a közölt sírrajz és a leírás alapján a 4. számú temetkezés esetében a sírgödör kialakítása és a csontváz helyzete alapján felmerülhet a padmalyos sírszerkezet.82 32. Szentkirály-Templom dűlő, Református templom83 Az 1901-ben felépített Református templom a mai község belterületétől keletre található, a középkori Szentkirály falu templomának helyén. A templom körüli temető, illetve a körülötte fekvő késő középkori falu feltárását 1969 és 1990 között Pálóczi Horváth András végezte el. A feltárt temetkezések döntő többsége a 14–17. századi településen élő népességhez köthető, de a rétegtani 74 Pinter–Boroffka 1999, 315, 321, Abb. 7. 75 A szászvárosi lelőhelyen megigyelt sírgödörhöz hasonló kialakítású temetkezések kerületek elő Sultana 72., 127. és 135. sírjában (Pinter– Boroffka 1999, 321.). 76 A lelőhelyen előkerült padmalyos sírra Kürti Béla hívta fel a igyelmem, amit ezúton is szeretnék megköszönni. 77 A sírra vonatkozó adatokat Türk Attilának köszönöm. 78 A homokkitermelés következtében a leletmentést megelőzően, illetve az 1960-as években folytatott földmunkák miatt azonban több sír elpusztult. Bende–Lőrinczy 1997, 201. 79 Bende–Lőrinczy 1997, 225., 11. kép 5, 7, 21. kép 13, 30. kép 6–7. 80 Lőrinczy 1985, 145., 155–156, 8. kép 1 81 Rózsa–Vörös 1996, 67. 82 Rózsa–Vörös 1996, 68, 8. kép. 83 A lelőhelyen feltárt padmalyos temetkezésre Pálóczi Horvát András hívta fel a igyelmemet. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy a temetkezéssel kapcsolatos adatokat a rendelkezésemre bocsátotta. 307 4. tábla Kecskemét-Kisfái, Kiscsukás 1: 33. sír; 2: 74. sír; 3: 134. sír; 4: 139. sír; 5: Szakony 7. sír; 6: Szeged-Kiskundorozsma Hoszszúhát 650. sír. 308 5. tábla 1: Szegvár-Szőlőkalja 22. sír (Lőrinczy 1985, 8. kép 1); 2: Szentkirály-Templom dűlő, Református templom 54. sír; 3: Szolnok, Lenin Tsz (Ugar) 4. sír (Madaras 1996, 2. kép); Szolnok, Lenin Tsz (Ugar) 7. sír (Madaras 1996, 5. kép); 5: Törökszentmiklós-Szenttamás 42. sír; 6: Törökszentmiklós-Szenttamás 44. sír. 309 viszonyok és a sírok helyzete alapján korábbi, a tatárjárás előtti temetőrészlettel is számolnunk kell. A legkorábbi sírréteg kora Árpád-kori soros temetőre utal, amelynek területén később épült fel a templom (valószínűleg Szent István szentté avatása után, a 12. század elején). E korai sírréteg abszolút keltezésére azonban nincsenek jó korhatározó mellékletek (pl. pénzek), egyedül csak az S végű karikás sírok utalnak a 11–12. századra. A Református templomtól kb. 400 m-re nyugatra, a Homokbánya nevű lelőhelyen azonban egy 10–11. századi köznépi temető töredéke került elő, amelynek legutolsó temetkezéseit I. Béla és Salamon pénzei keltezik. Ennek a temetőnek egyes sírjait vágták az Árpád-kori település objektumai, aminek eredményekén Pálóczi Horváth András arra a megállapításra jutott, hogy ennek a 11. század végén kezdődő településnek a népessége nyitott új temetőt a templomdombon. Ezek a korai sírok távolabb helyezkedtek el a templomtól, mint a templom körüli temető szélső sírjai. Ezen sírok között találjuk meg az 54. számú padmalyos temetkezést. 54. sír (5. tábla 2). T.: Ny–K 272–92°. Sírgödör h: 195 cm, sz: 85; 80; 74 cm, padmaly h.: 176 cm, a sírgödör aljának szélessége a padmallyal: 110; 98; 90 cm, m.: 93 cm, vh.: 156 cm. A megtisztított felületen jelentkező lekerekített sarkú, lábak irányában keskenyedő, trapezoid alaprajzú sírfolt északi oldalfala ívelt, alja enyhén a déli irányba lejtett. A padmalyt a sírgödör déli oldalfalában alakították ki, amelynek vonalától mintegy 50 cm-rel nyúlt túl, belső magassága 32 cm. A hanyatt fektetett, nyújtott testhelyzetű féri koponyája a jobb oldalára fordult, felsőteste a déli irányban kissé elhajlott. Vállai enyhén felhúzottak, karcsontjai könyökben behajlítva, a váztól kissé eltartva feküdtek. A bal kéz a medencén, jobb kézfej a combnyakon. Melléklete nem volt. 35. Szolnok, Lenin Tsz (Ugar) A több alkalommal végzett leletmentés során feltárt 28 sírból 18 temetkezés sírgödrét lehetett dokumentálni, amelyek közül a 4. (5. tábla 3), 5., 7. (5. tábla 4), 9. és 16. sír volt padmalyos kialakítású.86 36. Tiszanána-Cseh tanya A közlés alapján a temető 32 feltárt sírjából egy (21.) volt padmalyos kialakítású.87 A 21. számú temetkezés mellett azonban érdemes megvizsgálni a 2. sírba eltemetett csontváz sírgödrét is. Mind Révész László közlésében, mind pedig az ásató, Dienes István hivatkozásában a sír mint padkás sír szerepel.88 Miután a sírgödör formáját és metszetét Dienes István az előre nyomtatott sírlapon nem rögzítette, Révész László dolgozatában is csak a sírgödör nélküli sírrajz jelent meg.89 Közlésre került ugyanakkor a sír feltárása közben készített 3 sírfotó.90 A képek és a sírleírás alapján az alábbiakat lehet megállapítani a sírgödörrel kapcsolatban: a sekély mélységű sírgödör északi oldalának fala ívelt kialakítású, nyugati vége lekerekített sarkú. A temetkezés keleti végét egy a sírra merőlegesen ráásott, téglalap alakú gödör vágta (ez feltehetőleg a feltárás során keletkezett), aminek következtében a sír vége egyenesen zárult. Eredetileg azonban itt is lekerekített sarkú lehetett. A déli oldalfal rézsűs formáját szintén a bontás során alakíthatták ki. A sírgödör északi fele üres, csak keleti végében feküdt az orral DDNy-ra néző, részben az oldalára dőlt lókoponya, illetve mellette és alatta a négy lábszárcsont. A gödör északi felének alja a csontváz irányában enyhén lejtett. A 42–46 éves nő csontváza a sírgödör déli részében feküdt. Koponyája balra fordult. Felsőtestének helyzete alapján (a jobb oldali mellkas és kar egy kicsit magasabban helyezkedett el, mint az ellenkező oldal) a sír alja itt ívelt kialakítású lehetett. A megigyelt jelenségek alapján a sír eredetileg padmalyos kialakítású lehetett. Ezt erősíti meg a temető másik padmalyos sírjának a közelsége is. 33. Székesfehérvár-Demkóhegy84 34. Szob-Kiserdő A padmalyos sírforma megléte a 72. sír esetében merült fel. A 34 cm mélységben kirajzolódott lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödör foltja 54 cm mélyen az északi oldalfal mellett, mintegy 13–15 cm szélességben a sírgödör oldalfala alá nyúlt.85 84 85 86 87 88 89 90 91 37. Törökszentmiklós-Szenttamás91 1983-ban, homokbánya nyitását megelőző földmunkák során 10–11. századi temetőt bolygattak meg a szenttamási határrészben. A leletmentés során 46 temetkezés került feltárásra, amelyek közül két sírban igyeltek meg padmalyos Hampel 1900, 743; Szendrey 1928, 14; Tettamanti 1975, 90. Bakay 1978, 40–44., 132. Madaras 1996, 70, 2–6. és 9. kép Révész 2001–2002, 275–277, 284, 7. ábra Révész 2001–2002, 284; Dienes 1965, 22. j. Révész 2001–2002, 8. j., 6. ábra 1. Révész 2001–2002, 5. ábra 1–3 A temetőben feltárt padmalyos temetkezésekre Petkes Zsolt hívta fel igyelmemet, amit ezúton is szeretnék megköszönni. 310 szerkezetet. Míg a 42. sír déli oldalában kialakított jelképes padmaly (5. tábla 5) jól beleillik a Kárpát-medence területéről előkerült padmalyos sírok sorába addig a 44. sír élesen eltér azok szerkezetétől. A padmalyt ugyanis nem a sírgödör egyik hosszanti (déli, vagy északi) oldalában, hanem a keleti, láb felőli végén alakították ki (5. tábla 6.).92 A padmalyos sírok szerkezete, típusai A padmalyos sírforma egy függőleges, vagy rézsűs oldalú aknarészből és a sírgödör egyik hosszanti oldala mellett kialakított, ívelt oldalú és aljú padmalyból áll. A sírfalba bevájt oldalüreg hossza általában megegyezik a sírgödör hosszával, vagy kicsit kisebb annál. Egy-két esetben sikerült megigyelni a sírgödör akna részénél nagyobb méretű padmalyt.96 A sírgödör és a padmaly helyzete alapján a padmalyos sírokat két típusra különíthetjük el: I. A megásott sírgödör déli oldalában kialakított padmaly (jobb oldali padmaly). II. A sírgödör északi oldalfalába bevájt padmaly (bal oldali padmaly). A megvizsgált lelőhelyek97 alapján a padmalyos temetkezések két típusa közül a sírgödör déli oldalfalában kialakított padmaly a gyakoribb (mintegy 17 temetőben/ temetőrészletben csak ilyen típus fordult elő). Mindössze 3 olyan lelőhely ismert, ahol a padmalyos temetkezések közül csak a II. típus került elő. 11 lelőhelyen a két típus, bár különböző arányban, de egyaránt előfordult.98 Amennyiben az oldalüreg/padmaly bevájásának módját, illetve kialakítását vesszük alapul úgy az alábbi padmalyos szerkezeteket különíthetjük el: 1. A sírgödör aknarészének és a hosszanti oldalfal mellett kialakított padmalynak az alja egy magasságban van (vízszintes), vagy kissé lejtősen, a padmaly irányába mélyülve helyezkedik el.99 Lényeges, hogy a padmalyos temetkezés ezen formájánál a halott az aknarészhez képest oldalt fekszik, aminek következtében az Módszertani megjegyzések A kataszterben felsorolt 37 lelőhely közül 33 lelőhely esetében találtam adatot a padmalyos sírforma előfordulására, míg 4 lelőhelyen csak felmerült a padmalyos temetkezés megléte.93 A 33 temetőben összesen 109 padmalyos temetkezés került elő, valamint további 38 olyan sírgödör, amelyek esetében felmerülhet az egykori padmalyos szerkezet.94 A kérdéses sírok közé soroltam mindazon temetkezéseket, amelyeknél csak a megszokottnál kissé szélesebb sírgödör és a csontváz egyik sírfalhoz való közelsége utal az egykori esetleges padmalyra. Ugyanakkor a széles, a csontváz irányába mélyülő, ívelt oldalú vagy aljú sírgödröket a padmalyos temetkezések közé vettem. A sírtípus részletes elemzése során az eddig feltárt 108, padmalyos sírként meghatározott temetkezést vettem alapul. A lelőhelyek nagyfokú közöletlensége miatt azonban igen eltérő adatmennyiség állt rendelkezésemre a temetkezésekkel kapcsolatban.95 Ezeket szem előtt tartva a dolgozatban megfogalmazott eredmények a jelenlegi állapotot tükrözik, amelyek a régi feltárások közlésével és újabb temetkezések előkerülésével módosulhatnak. 92 Az első kézirat lezárását követően egy újabb padmalyos temetkezés előkerüléséről (Solt-Tételhegy) szereztem tudomást Szentpéteri József jóvoltából. Legutóbb 2011-ben láttak napvilágot padmalyos sírok Kecskemét-Mercedes, Horváth tanya II. lelőhelyen. Az adatokat Wilhelm Gábornak köszönöm. 93 Ez utóbbiak a következők: Ikervár-Virág utca (133. és 135. sír), Rakamaz-Strázsadomb (4. sír), Szászváros Orăştie-Dealul Pemilor (10. sír), Szentes-Berekhát (4. sír). 94 A 33 lelőhely 109 padmalyos sírja közé soroltam Csekej és Ipolykiskeszi 6–6 temetkezését, amelyek véleményem szerint egyértelműen padmalyos szerkezetűek. Ezenkívül az ibrányi temető már meglévő padmalyos temetkezései mellé további 3, illetve a tiszanánai lelőhely további 1 temetkezését. 95 2 lelőhely (Derecske és Székesfehérvár) 2 sírjáról gyakorlatilag semmit, míg további 1 lelőhely (Rácalmás) 1 temetkezéséről csak annyit sikerült találnom, hogy a sír déli oldalán helyezkedett el a padmaly. További 3 temető (Felgyő, Sarlókajsza és Sándorfalva) 18 sírjáról meglehetősen kevés információ állt a rendelkezésemre. 96 Az aknánál nagyobb méretű padmaly került elő Cegléd 4/7. lh. 18., Homokmégy-Székes 40. és 208., valamint Szegvár-Oromdűlő 597. sírjában (Bende–Lőrinczy 1997, 21. kép 13). 97 A 33 padmalyos sírokat tartalmazó lelőhelyből kettő kivételével (Derecske és Székesfehérvár) mindegyik temetőből van több-kevesebb adatunk a padmaly helyzetéről. 98 Közel azonos számban került elő Besenyőtelek-Tepélypusztán, Homokmégy-Székesen, Ibrány-Esbó-halmon, Ipolykiskeszin, KiskunfélegyházaKántor dombon, Szeged-Kiskundorozsma Hosszúháton. A déli oldalfal mellett kialakított padmalyok túlsúlya jelentkezett Aldebrő-Mocsároson, Kecskemét-Kisfái Kiscsukáson, Szegvár-Oromdűlőben, valamint Szolnok, Lenin Tsz lelőhelyen, míg a II. típusba sorolt temetkezések számbeli fölénye mutatkozott Csekejen. 99 A teljesség igénye nélkül pl. Harta-Freifelt 13., Homokmégy-Székes 40., 142., 208., 222., 229., 249, 286., 288., Ibrány-Esbó-halom 197 a–b. (Istvánovits 2003, 65. kép 3, 69. kép, 93. t.), Kecskemét-Kisfái 33., Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát 650., Szeged-Kiskundorozsma Rózsalapos 16., Szentkirály-Templom dűlő 54. sír, Tiszanána-Cseh tanya 21. sír (Révész 2001–2002, 7. ábra). 311 6. kép A padmalyos temetkezések elterjedése a Kárpát-medencében előbbi szerkezettől eltérően, mivel a padmaly már az aknarészben elkezdődik, nem marad teljesen rejtve az eltemetett. A padmaly és az akna találkozását a sírgödör akna részének aljára vízszintesen lefektetett, vagy a sírfalban megtámasztott, ferdén elhelyezett deszkalappal lehetett lezárni. 3. Szerkezete szempontjából jelképes padmalynak nevezhetjük, miután a klasszikus, teljes vázat eltakaró padmaly helyett csak jelzés értékű, a hosszanti oldalfal mellett kialakított 10–15 cm széles vájat húzódik a sírban. Az ilyen síroknál gyakori, hogy csak a váz egy kisebb részét fedi a padmaly, tehát a sírforma kialakításánál már nem az elrejtés volt az elsődleges cél, hanem a rítus.102 eltemetett a sírgödör széléről nézve gyakorlatilag nem látszik. Ezeknél a síroknál az aknarészt függőlegesen feltámasztott fával (deszkalappal), esetleg bőrrel választhatták el az elhunytat rejtő padmalytól.100 A padmaly és az aknarész ilyen függőleges helyzetű, deszkalappal történt elválasztására utalhat a Homokmégy-székesi temető 40. sírja, ahol a padmaly nyílásánál laza, fekete színű tőzeges-szerves betöltést lehetett megigyelni. 2. A sírgödör kiásását követően, gyakran az aknarész közepétől kezdődően az oldalsó irány mellett vertikálisan is kimélyítették a padmalyt. Ennek eredményeként a padmallyal szemközti oldalon a sírgödör akna része padkás kialakításúvá válik.101 Az 100 A sírgödör akna részének elválasztása a padmalytól kőfallal is történhetett, mint ahogy azt a 13. századra keltezett csengelei kun harcos sírja is bizonyítja (vö.: Horváth 2001, 89–107., Lőrinczy–Straub 2006, 54. j.). A kővel, vagy kőfallal történő elválasztásra azonban a Kárpátmedence területéről előkerült 10–11. századi padmalyos temetkezések közül nem ismerek példát. 101 Padkás-padmalyos szerkezetű temetkezések kerültek elő pl. Aldebrő-Mocsáros 24., 30. (Révész 2008, 10. kép, 15–16. kép), Bánkeszi 1., 6., 17., 18., 20., 21., 25. (Točík 1968, Abb. 3. 1, 3, 6, Abb. 4. 1–2, 5, Abb. 5. 2), Cegléd 4/7. lh. 18., Eperjes-Takács-tábla 5. (Bálint 1991, Taf. XVIa), Homokmégy-Székes 273., Kecskemét-Kisfái 74., 134., 139., Tiszanána-Cseh tanya 2. sírjában (Révész 2001–2002, 5. ábra 1–2) stb. 102 Jelzés értékű, ún. jelképes padmaly került elő Aldebrő-Mocsáros 2., 9., 25., 29. (Révész 2008, 13. és 16. kép), Besenyőtelek-Tepélypuszta 3., 14. (Révész 2008, 35. kép), Csekej 220. (Rejholcová 1995, Tab. VI. 4), Homokmégy-Székes 35. és 168., Ibrány-Esbó-halom 40., 150., 188., 241. (Istvánovits 2003, 58., 79., 89. és 108. t.), Kál-Legelő, Sándorfalva-Eperjes 19., 22., 38., 64., 90., 97., 111. (Fodor 1985, 20.), Szakony 7., Szob-Kiserdő 72. (Bakay 1978, 28. kép), Szolnok Lenin Tsz 7., 9. és 16. sírjában (Madaras 1996, 5. kép, 6. kép 1, 9. kép 1), Törökszentmiklós-Szenttamás 42. sír. 312 A padmaly kialakítását és szerkezetét tekintve kivételt jelent a Törökszentmiklóson feltárt 44. számú sír. A lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödör É-i része padkás szerkezetű, alja a K-i irányban lejtett. A sírban nyugvó csontváz lábszárainak fele, valamint a lábfejek az akna végében, tehát a sírgödör rövidebbik oldalán kialakított fülkében helyezkedett el. A Kárpát-medence területéről ez idáig nem ismerünk hasonló temetkezést a 10–11. századra vonatkozóan. A sírba helyezés módja és a csontvázak helyzete Az egyszerű aknasírokba temetettekhez hasonlóan a padmalyos temetkezések többségében is nyújtott testhelyzetben, hanyatt fektetve helyezték a sírba az elhunytat.103 A padmalynak az aknarésznél kisebb mérete miatt, valamint aljának és oldalának ívelt kialakítása végett azonban gyakran megigyelhető, hogy a csontváz nem vízszintesen, hanem kissé az egyik oldalára billenve fekszik.104 Miután temetéskor az elhunytat az aknasírnál jóval szűkebb oldalüregbe helyezték, a padmalyos temetkezések esetében feltételezhetjük, hogy a halottat halotti lepelbe, vagy gyékénybe csavarva temették el. Erre utal, hogy a padmalyos sírokból előkerült csontvázak vállai felhúzottak, karjaik szorosan a test mellett, vagy a medencére hajlítva feküdtek. Néhány esetben a lábak kissé felhúzva a jobb, vagy a bal oldalukra dőlve helyezkedtek el.105 A 10–11. századi padmalyos temetkezésekben a koporsó használata viszonylag ritkának számit. Eddig mindössze 3 lelőhelyen fordult elő olyan padmalyos sír, ahol az elhunytat koporsóba temették.106 Ezek közös jellemzője, az Ibrány-Esbóhalom 197a–b. sírjának kivételével, hogy a padmaly csak jelzés értékű. Sándorfalva–Eperjes 64. sírjában, a csontváz medencéjének jobb oldala közelében az ásatók egy tenyérnyi fanyomot igyeltek meg. Fodor István véleménye szerint a famaradvány esetleg a sír aljára fektetett deszkalapra utal, amire ráfektették az elhunytat.107 Néhány megjegyzés a 10–11. századi padmalyos sírok kialakításához A honfoglalás és kora Árpád-kori temetőkben előforduló, az egyszerű aknasírokhoz képest viszonylag kis sírszámban feltárt padmalyos temetkezések a talajadottságokkal is összefüggésben állnak. Azokon a lelőhelyeken, ahol vastagabban megmaradt a humuszréteg, illetve a sírokat agyagos, kötöttebb talajba ásták jobban megmaradtak a padmalyos temetkezések, mint egy vékony humusztartalmú, lazább szerkezetű, homokos talajban. A főként síkvidéki területeken, a környezetből kiemelkedő, vízmentes dombokra és domboldalakra temetkező 10–11. századi magyarság temetőinek egykori felszíne a természetes erózió és a mezőgazdasági művelés következtében igen erőteljesen lekopott. Ennek eredményeként sok temetőben nemhogy a sír szerkezetét, illetve típusát, de magát a sírgödröt sem lehet megigyelni. A sírgödör kialakításának megigyelését továbbá az is nehezítheti, hogy egy teljesen homok komponensű lelőhelyen gyakran ugyanolyan homok került a sír betöltésébe, mint amilyen a környezete. Az ilyen esetekben a jelenségeket (pl. a padmalyt) jóval nehezebb, vagy nem lehet megigyelni. Általánosságban tehát elmondhatjuk, hogy elsősorban a 10., de még a 11. századi temetőkben/temetőrészletekben is előforduló padmalyos temetkezés szokása jóval elterjedtebb lehetett, mint azt a dokumentált sírok tanúsítják. Az eltemetettek nem és életkor szerinti megoszlása A padmalyos sírokba temetettek nemének és életkorának pontos meghatározását és az abból levonható következtetéseket nagymértékben nehezíti a 10–11. századi padmalyos temetkezések döntő többségének közöletlensége. A 109 sír közül mindössze 85 esetben rendelkezünk több-kevesebb adattal az eltemetettek 103 Két esetben fordult elő a szokásostól eltérő, vagy rendellenes temetkezés. Aldebrő-Mocsáros 25. sírjában eltemetett felnőtt nőt a jobb oldalára zsugorítva helyezték el (Révész 2008, 16. kép), míg Bánkeszi 21. sírjának csontvázát a jobb oldalára fektették (Točík 1968, Abb. 4. 5). 104 A sírtípus kialakításának megfelelően (déli, vagy északi padmaly) általában az aknarész irányába fordul az eltemetett. 105 Bánkeszi 6. sír (Točík 1968, Abb. 3. 3), Harta-Freifelt 15. sír; Ibrány-Esbóhalom 55. sír (Istvánovits 2003, 61. t.). 106 Ibrány-Esbó-halom 40., 150., 188., 197. és 241. sír (Istvánovits 2003, 104. j.), Szob-Kiserdő 72. sír (Bakay 1978, 40–44.), Szolnok Lenin Tsz. 7. sír (Madaras 1996, 67.). 107 Fodor 1985, 23. 313 nemére, illetve életkorára. A rendelkezésemre álló adatok alapján, annyi azonban bizonyos, hogy a megvizsgált padmalyos sírok közel felében (40 sírban), főként 20– 50 év körüli nőket temettek el.108 A temetkezési típus között a gyermeksírok sem ritkák. Mintegy 12 lelőhelyen összesen 23 padmalyos sírban fordult elő kisgyermek, amelyek közül 4 esetben kislányra, míg két esetben iúra van adatunk.109 Számarányukat tekintve a férisírok fordulnak elő a legkisebb számban (21 temetkezés). A padmalyos sírokba főként 45–60 év körüli fériakat temettek.110 A padmalyos sírok többségében egy egyén csontvázát helyezték a sírba. Ez alól csak Ibrány-Esbó-halom 197., Homokmégy-Székes 40., valamint KiskunfélegyházaKántordomb 28. és Tiszanána-Cseh tanya 2. sírja kivétel. Előbbi esetben két iatal lány nyugodott a sír padmaly részében, míg az utóbbi 3 lelőhely sírjaiban közvetlenül a szülés előtt, vagy a szülés során elhunyt nő és csecsemő sírja került elő. mellékletet és mindössze 33 temetkezés volt melléklet nélküli. Ez utóbbiak közül azonban 12 kisgyermek sírja, míg egy temetkezés rablott volt. A leggyakoribb ékszertípus az egyszerű nyitott végű karika (19 sírban), amely egyaránt előfordult női, féri és gyermek temetkezésekben.111 Anyagukat tekintve az ezüst, bronz és sárgaréz példányok mellett a balatonújlaki temető 23. sírjában megtalálható az aranyból készített példány is. Pödrött végű 2 sírban, míg S végű karika 14 temetkezésből került elő.112 A fej és a nyak ékszerei között megtaláljuk a fülbevalókat,113 torqueseket, gyöngyöket, csüngőket és ongonokat.114 Hajfonatkorong egy temetkezésben, az ibrányi temető 197a. jelzésű sírjában fordult elő, aminek másik érdekessége egy ólomkereszt. A padmalyos sírokba temetettek ékszerei közül a gyakoribbak közé sorolhatóak a különböző típusú karperecek.115 A felsőruházatot díszítő ruhaveret szintén több temetkezésben,116 míg lábbeliveret mindössze két sírban látott napvilágot.117 A fériak viseletéhez tartozó díszes, fémveretekkel felszerelt teljes övkészlet eddig még nem került elő padmalyos temetkezésekből. Mindössze a szolnoki lelőhely 7. sírjában fordult elő 2 db ezüstveret, vascsat és egy rosszezüst szíjvég. A díszítetlen bőrövet záró vascsat 3 lelőhelyről ismert.118 A használati eszközök közül leggyakrabban a vaskés fordult elő, amit az esetek többségében fériak mellett találunk. Az eddig feltárt padmalyos temetkezésekben A padmalyos temetkezésekben előforduló viseleti tárgyak és mellékletek A leletanyag elemzésénél a 109 padmalyos sírból 101 temetkezést tudtam megvizsgálni. Ezek többsége, mintegy 68 sír (a temetkezések 67,32%-a) tartalmazott valamilyen viseleti tárgyat, illetve sírba helyezett 108 A 15–22 éves (pl. Aldebrő-Mocsáros 2. és 24. sír, Homokmégy-Székes 222. sír, Ibrány-Esbó-halom 197/a-b. sír, valamint Szob-Kiserdő 72. sír) iatal lányok mellett nagy számban fordult elő adultus és maturus korú női temetkezés (pl. Aldebrő-Mocsáros 25. sír, Csekej 566. sír, DormándHanyipuszta 2. sír, Eperjes-Takács tábla 4. sír, Homokmégy-Székes 40., 168., 229. sír, Ibrány-Esbóhalom 40., 188. sír, Szakony 7. sír, SzegvárOromdűlő 597. sír, Tiszanána-Cseh tanya 2. sír), de néhány esetben 60 évnél idősebb nőket is (Aldebrő-Mocsáros 29. sír, Homokmégy-Székes 273. sír) temettek padmalyos sírba. Az esetek többségében azonban csak mint felnőtt női temetkezésekről van adatunk (pl.: Bánkeszi 1., 6., 18., 25., Cegléd 18. sír, Harta-Freifelt 13., 15. sír, Kecskemét-Kisfái 74., 134. sír, Kecskemét-Törökfái 22., 50., 52. sír, Kiskunfélegyháza-Kántordomb 26., 28. sír, Sándorfalva-Eperjes 19., 64., Szegvár-Oromdűlő 458. sír, Szolnok Lenin Tsz 4., 9. sír). 109 Kislány Csekej 357., Homokmégy-Székes 35., Ipolykiskeszi 100., Szegvár-Szőlőkalja 22. sírjában, míg kisiú Kecskemét-Törökfái 34. és SzegedKiskundorozsma Rózsalapos 16. sírjában fordult elő. 110 Aldebrő-Mocsáros 9. sír, Csekej 340. sír, Eperjes-Takács tábla 5. sír, Homokmégy-Székes 286. sír, Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát 650. sír, Szeged-Kiskundorozsma Subasa 143. sír, Szegvár-Oromdűlő 318. sír. 111 Balatonújlak-Erdő-dűlő 23., Bánkeszi 1.,6., Cegléd 4/7. lh. 18., Csekej 357., Dormánd-Hanyipuszta 2., Eperjes-Takács tábla 5., HomokmégySzékes 168., 222., 229., 273., Ibrány-Esbó-halom 188. és 197a–b., Kecskemét-Törökfái 17., Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát 650. sír, SzegvárOromdűlő 458. sír, Szolnok Lenin Tsz. 7. sír, Törökszentmiklós-Szenttamás 44. sír. 112 Pödrött végű: Csekej 357. és Homokmégy-Székes 35. sír, S végű: Csekej 357., Felgyő Kettőshalmi-dűlő 3514., 3552., 3891. sír, HomokmégySzékes 273., Ibrány-Esbó-halom 40., Ipolykiskeszi 100., Kecskemét-Kisfái 134., Kecskemét-Törökfái 5., 22., 50., 52., Kiskunfélegyháza-Kántordomb 28., valamint Szob-Kiserdő 72. sír. 113 Préselt gömbsorcsüngős fülbevaló volt a szakonyi 7. számú női sírjában, valamint Tiszanána-Cseh tanya 2. temetkezésében, míg a sándorfalvi 64. sírban a tárgytípus öntött változata került elő. Harta 13. sírjában csak az ezüst fülbevaló karikáját sikerült megtalálni, Tiszanána-Cseh tanya 21. sírjában pedig egy bogyós csüngőjű bronz fülbevaló volt. 114 Hurkos-kampós záródású, vékony szálú nyakperec: Homokmégy-Székes 229., Ibrány-Esbó-halom 197a., valamint Kecskemét-Kisfái 134. sír; gyöngyök: Csekej 357., Homokmégy-Székes 35. sír stb., csüngő és ongon: Homokmégy-Székes 35., Ibrány-Esbó-halom 197a., Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát 700. sír.. 115 Dormánd-Hanyipuszta 2., Bánkeszi 18., 25., Homokmégy-Székes 168., 229., Ibrány-Esbó-halom 40., 197a–b., Ipolykiskeszi 161., Sarlókajsza 15., Szakony 7. és Tiszanána-Cseh tanya 2. sír. 116 Ingnyakdísz: Bánkeszi 6., Dormánd-Hanyipuszta 2., Eperjes-Takács tábla 4, 5., Sándorfalva-Eperjes 19., 64. sír; katánveret: Cegléd 4/7. lh. 18., Dormánd-Hanyipuszta 2., Sarlókajsza 15. sír; ruhát díszítő szalag: Eperjes-Takács tábla 5. sír. 117 Szakony 7. és Tiszanána-Cseh tanya 2. sír. 118 Bánkeszi 17., Sarlókajsza 16. és Kál-Legelő 74. sír. 314 fegyvermellékletként eddig csak íjászfelszerelés került elő.119 A padmalyos temetkezések viszonylag kis számában fordult elő részleges (5), illetve jelképes (6) lovastemetkezés.120 A lócsontokat mindegyik esetben a sírgödör ÉK-i végében a lábcsontok mellett a sírgödör akna részében helyezték el. A lószerszámos temetkezések esetében, Tiszanána-Cseh-tanya 21. sírját kivéve, ahol a kisgyermek koponyája mellett feküdt az oldalpálcás zabla, szintén a sírgödör akna részének keleti felébe került a lószerszámzat. Gyakori mellékletként fordul elő ugyanakkor az ételmelléklet. Mintegy 14 lelőhelyen összesen 23 sírból került elő főként a fej bal oldalára helyezett kerámiaedény, illetve állatcsont.121 Az esetek többségében juh humerusát, illetve femurját adták útravalóként az elhunytaknak, de egy esetben előfordult csirkecsont is.122 A sírokból származó leletanyag alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a padmalyos temetkezés rítusát egy széles társadalmi réteg ismerte és használta a 10–11. század folyamán. A sírtípust ugyanis éppúgy megtaláljuk az adott közösségtől elkülönült, magányosan eltemetett síroknál (Cegléd), illetve a kisebb sírszámú gazdag temetkezéseknél (Balatonújlak, Eperjes, Harta, Szakony, Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát, Szolnok), mint a 10. (Aldebrő, Kál, Sándorfalva, Szegvár-Szőlőkalja, Szob, Tiszanána stb.) és 10–11. századi (Homokmégy, Ibrány, Ipolykiskeszi, Kiskunfélegyháza, Szegvár-Oromdűlő) köznépi temetőkben. A temetkezési szokás ugyanakkor előfordul néhány 11. században induló (Besenyőtelek, Felgyő-Kettőshalmi-dűlő, Szeged-Kiskundorozsma Rózsalapos) köznépi temetőben, sőt templom körüli temető (Szentkirály-Temető dűlő) legkorábbi sírjai között is. kisebb-nagyobb csoportokban, illetve szórtan fordulnak elő (6. tábla). A padmalyos sírokat tartalmazó temetők nagyobb koncentrálódását igyelhetjük meg a mai Heves megye déli részén, valamint a Kiskunfélegyháza– Kecskemét–Cegléd–Szolnok által közrefogott területen. Előbbi esetében 5 lelőhelyen összesen 13, míg az utóbbinál 7 lelőhelyen összesen 24 padmalyos temetkezés került elő.123 Kisebb csoportot lehet elkülöníteni a mai Szabolcs megye ÉNy-i részén, Bács-Kiskun megye nyugati sávjában, Csongrád megyében Szentes és Szeged környékén, valamint az Ipoly és a Nyitra folyók mentén. A Dunántúl déli területén, leszámítva a Somogy megye északi részén található balatonújlaki temetőben előkerült néhány padmalyos, illetve padmalyszerű temetkezését, a sírtípus nem található meg (ugyanez vonatkozik a Dráva-Száva közötti területre is). Hasonlóan hiányzik a temetkezési forma Békés megyéből, illetve Erdély, valamint Kárpátalja területéről. Egy-egy temetőn belül a padmalyos sírok általában a temetkezések 5–20%-át teszik ki.124 A szlovákiai Bánkeszi lelőhely esetében azonban a padmalyos temetkezések az előkerült sírok 30–40%-át adják. A sírforma elterjedését, temetőkön belüli pontos arányát ugyanakkor nagymértékben nehezíti, a lelőhelyek nagyfokú bolygatottsága (pl.: homokkitereléssel részben feldúlt temetők), illetve hogy számos esetben csak temetőrészletről van adatunk (pl. Bánkeszi). A padmalyos sírok időrendjének meghatározása során a sírokból előkerült leletanyaggal párhuzamosan érdemes megvizsgálnunk a sírok kialakításának módja szerinti csoportosítást is. A szerkezeti elkülönítés alapján beszélhetünk egy klasszikus (1–2. típus) és egy jelképes (3. típus) padmalyos kialakításról. Míg a klasszikus kialakítású padmalyok elsődleges célja a halott elrejtése, illetve a sírrablók elleni védekezés lehetett, addig a csontvázat csak kis részben elfedő, jelképesen kialakított, padmalyszerű oldalvájat elsorvadó hagyományokat tükrözhet. A leletanyag szempontjából ugyanakkor azt kellene tapasztalnunk, hogy az első két típusba sorolt padmalyos temetkezésekben nyugvó elhunytak A padmalyos temetkezések elterjedése és dőrendje A sírforma elterjedését tekintve megállapíthatjuk, hogy a Kárpát-medencén belül, főként a síkvidéki területeken, 119 Vasmerevítéses tegez: Aldebrő-Mocsáros 9., Bánkeszi 17. és 20., Szeged-Kiskundorozsma Subasa 143. sír, illetve Szolnok Lenin Tsz 5. sír; nyílcsúcs: Aldebrő-Mocsáros 9., Bánkeszi 20., Szolnok Lenin Tsz 5., 7. és Törökszentmiklós-Szenttamás 42. sír; íj: Szolnok Lenin Tsz 7. sír. 120 Részleges lovastemetkezés Balatonújlak-Erdő-dűlő 23., Eperjes-Takács tábla 5., Szakony 7., Szeged-Kiskundorozsma Subasa 143. sír, Szolnok Lenin Tsz 5., illetve Tiszanána-Cseh-tanya 2. sírjából, míg lószerszámos temetkezés Aldebrő-Mocsáros 9., Bánkeszi 20., Eperjes-Takács tábla 4., Harta-Freifelt 13., Szolnok Lenin Tsz 7. és Tiszanána-Cseh-tanya 21. sírjából került elő. 121 Húst adtak útravalóként Aldebrő-Mocsáros 9., Cegléd 4/7. lh. 18., Csekej 489., Dormánd-Hanyipuszta 2., Harta-Freifelt 13., Szakony 7., Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát 650., Szolnok Lenin Tsz 7. és Tiszanána-Cseh-tanya 21. sírjában. Edénymelléklet került elő Bánkeszi 1., 18., 25., Csekej 566., 600., Ipolykiskeszi 194., Kecskemét-Kisfái 134., Kecskemét-Törökfái 22., 23., 34. és 50., Szolnok Lenin Tsz 4. és 5., valamint Törökszentmiklós-Szenttamás 44. sírjából. 122 Juh kar és combcsontja: Dormánd-Hanyipuszta 2., Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát 650., Tiszanána-Cseh-tanya 21. sír; csirkecsont: Szolnok Lenin Tsz 7. sírjából (Madaras 1996, 67.). 123 Mindkét területen további 2–2 sír padmalyos volta kérdéses. 124 Pl.: Aldebrő, Besenyőtelek, Harta, Homokmégy, Kecskemét-Törökfái, Kiskunfélegyháza, Sándorfalva, Szakony, Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát, illetve Szolnok. 315 viseleti tárgyakban és mellékletekben bővelkednek, míg a jelképes padmalyokba temetetteket szegényesebb melléklettel látták el. A sírszerkezet alapján elkülöníthető kronológiai sorrendet a sírokban előforduló, maradandó anyagból készült viseleti tárgyak és mellékletek azonban csak részben támasztják alá. Bár az 1–2. típusba sorolható temetkezések többségére valóban a viszonylagos leletgazdagság a jellemző néhány esetben azonban előfordul, hogy semmilyen ékszer, illetve melléklet sincs az elhunyt mellett.125 Ugyanakkor a 3. típusba sorolt, többségükben melléklet nélküli, vagy szegényes temetkezések között is megtalálhatóak a gazdagabb temetkezések.126 Miután a 9. század végén a Kárpát-medencében megtelepedő magyarság127 a kezdeti időszakban valószínűleg még őrizte a korábbi szállásterületeken megismert és alkalmazott temetkezési szokásokat, így joggal feltételezhetjük a padmalyos temetkezések többségének 10. századra történő keltezését. A 10–11. században folyamatosan használt temetők esetében a sírformát ugyanakkor a 11. századi temetőrészekben is megtaláljuk. A padmalyos temetkezések többségének 10. századra történő keltezését a rítus használatának szokása és a leletanyag mellett a sírokban előforduló pénzérmék is megerősíteni látszanak. A négy érmés temetkezés közül kettőben a 10. század első felére datálható nyugateurópai ezüstpénz, míg egyben 10. századi dirhem durva utánzata fordult elő.128 A maradék egy sír ugyanakkor jól tükrözi, hogy a 11. században még szintén alkalmazták a temetkezési formát, igaz csökkenő tendenciával.129 (továbbélő avar népelemek), illetve azok beköltözésével magyarázzák.130 Fodor István véleménye szerint nem szükséges avar hagyományként értelmezni a 10–11. századi temetőkben előforduló padmalyos sírokat, mivel e sírformák Kelet-Európában is ismertek voltak a magyarság ottani tartózkodása idején.131 Legutóbb Lőrinczy Gábor és Straub Péter is arra az álláspontra jutott, hogy a korszakok között (így a késő-avar és a magyar honfoglalás között sem) a jelenlegi ismeretek alapján egyértelmű kapcsolat nem mutatható ki.132 A 10–11. századi padmalyos temetkezéseket összehasonlítva az avar időszak hasonló szerkezetű sírjaival több eltérést is megigyelhetünk. Az egyik, amely részben a két korszak sírgödreinek eltérő mélységéből is adódik, hogy a honfoglalás és kora Árpád-kori padmalyok méretüket tekintve általában jóval kisebbek, mint az avar korszakban megigyeltek. A padmaly kialakítása szempontjából további lényeges különbség, hogy a 10–11. századi padmalyos temetkezések között meglehetősen gyakori a padmalyszerű kialakítás. Az ilyen jelképes padmalynak nevezhető oldalüreg, amelyben az eltemetett csontváznak csak egy kisebb része volt rejtve a 6–9. századi temetkezésekre nem jellemző. Míg az avar időszakban koronként és területenként is jelentős különbségek igyelhetőek meg,133 addig a honfoglalás és az államalapítás korának temetőiben feltárt padmalyos temetkezések jóval homogénebb, egységesebb képet mutatnak a sírformát használó népességről. A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a Kárpát-medencét megszálló magyarság a honfoglalás pillanatában éppúgy ismerte a padmalyos temetkezési formát, mint ahogyan az összes olyan népesség, amely a kelet-európai steppén hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott. Az eredetkérdéssel kapcsolatban továbbá érdekes megjegyezni, hogy a szarmatáktól a mongolokig, általánosan használt padmalyos temetkezés szokása a Kárpát-medencében megtelepedő népeknél (ld.: szarmaták, avarok, magyarok, kunok) rövid időn belül A 10–11. századi padmalyos temetkezések eredete A honfoglaló és kora Árpád-kori temetőinkben megtalálható padmalyos temetkezések egy-egy temetőn belüli előfordulását gyakran idegen elemekkel 125 Szegényes, illetve melléklet nélküli temetkezések kerültek elő pl.: Aldebrő-Mocsáros 24., 30., Bánkeszi 21., Homokmégy-Székes 40., 142., 208., 222., 229., 249, 286., 273., 288., Kecskemét-Kisfái 33., 74., 139., Szeged-Kiskundorozsma Hosszúhát 650., valamint Szeged-Kiskundorozsma Rózsalapos 16.és Szentkirály-Templom dűlő 54. sírjában. 126 Ilyen pl. az Aldebrő-Mocsároson feltárt 9. sírban nyugvó féri, illetve Sándorfalva 64. és Szakony 7. sírjában feltárt női temetkezés. 127 A magyarság alatt itt politikai szervezetet értek, tehát mindazon népességet, akik a 9. század utolsó évtizedében érkeztek az új hazába. 128 Nyakláncra felfűzve került elő Brioude Guillaume Auvergne-i gróf (918–926) denára, valamint Dijon, Burgundi Raoul (923–936) obulusa Csekej 357. sírjából (Rejholcová 1995, 38.), míg Provence-i Hugo (926–931) milánói verésű ezüstpénze Tiszanána-Cseh tanya 21. sírjából került elő (Révész 2001–2002, 277.). A rombusz alakúra kivágott, két helyen átlyukasztott dirhemtöredék Ibrány-Esbó-halom 197/b. sírjából látott napvilágot (Istvánovits 2003, 100.). 129 Ipolykiskeszi 139. sírjában halotti obulusként Salamon 1063–1064-es verésű ezüstérméje került elő (Hanuliak 1994, 107.). 130 Tettamanti 1975, 90.; Lőrinczy 1985, 156.; Bende–Lőrinczy 1997, 225.; 131 Fodor 1985, 6. j. 132 Lőrinczy–Straub 2006, 284. 133 Kialakításuk alapján a tiszántúli sírok döntő többségében a padmaly az akna jobb oldalához, míg a Duna–Tisza közi temetőkben a bal oldalához csatlakozik, a tiszántúli temetkezésekre az ÉK–DNy-i tájolás, az egész és részleges (csonkolt) áldozati állatok nagy száma, a tárgyi mellékletekben való viszonylagos gazdagság a jellemző. A Duna–Tisza közi csoportot a NyÉNy–KDK-i tájolás, az áldozati állatok hiánya, valamint a szegényesebb leletanyag jellemzi. A zalai csoportban gyakori a fegyverrel, lóval eltemetett, mellékletekben gazdag temetkezés (Lőrinczy–Straub 2006, 282.). 316 elsorvadt.134 Ugyanakkor biztosan nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy a Kárpát-medence területén talált, majd a magyarságba beolvadt néptöredékek temetkezési szokásaiban egy-két esetben megmaradt a sírtípus használata. Erre utalhat például a Nyitra jobb partján feltárt Csekej/Čakajovce 9–12. századi temetője, ahol az általam padmalyos sírokként meghatározott temetkezésekben előforduló leletanyag alapján a megtelepedő magyarság mellett, avar-szláv néptöredékek is lehettek. A 9. század második felétől a magyar honfoglalásig terjedő időszakban használták a Szászváros mellett feltárt temetőrészletet, amelynek népessége a leletanyag alapján a dunai bolgársághoz köthető. Remélhetőleg a közeljövőben publikálásra kerülő régi és új ásatások komplexebb vizsgálata segítséget ad az esetleges helyi népesség továbbélésének, valamint a megőrzött temetkezési szokásainak kimutatásához is.135 134 Sőt a szarmaták esetében a Kárpát-medence területéről egyetlen padmalyos sírt sem ismerünk, holott a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területen előszeretettel alkalmazták a temetkezési formát (Kulcsár 1998, 10–14., 23.). 135 I Az anyaggyűjtés során nyújtott segítségért Bende Líviának, Gallina Zsoltnak, Kürti Bélának, Langó Péternek, Lőrinczy Gábornak, Pálóczi Horváth Andrásnak, Révész Lászlónak, Türk Attilának és Zsoldos Attilának tartozom köszönettel. A tanulmány lektorálásáért és a munkám során nyújtott baráti segítségért Lőrinczy Gábornak tartozom köszönettel. 317 Irodalom Bakay 1965–1966 = Bakay K.: Gräberfelder aus den 10–11. Jahrhunderten in der umgebung von Székesfehérvár und die Frage der Fürstlichen Rezidenz. Alba Regia 6–7 (1965–1966) 43–88. Bakay 1978 = Bakay K.: Honfoglalás- és államalapításkori temetők az Ipoly mentén (Gräberfelder an der Ipel aus der Zeit der ungarischen Landnahme und Staatsgründung). StComit 6. Szentendre 1978. Bálint 1991 = Bálint Cs.: Südungarn im 10. Jahrhundert. Studia Archaeologica 11. Budapest 1991. Bende–Lőrinczy 1997 = Bende L.–Lőrinczy G.: A szegvár-oromdűlői 10–11. századi temető (Das Gräberfeld von Szegvár-Oromdűlő aus dem 10. bis 11. Jahrhundert). MFMÉ – StudArch 3 (1997) 201– 285. Dienes 1965 = Dienes I.: A honfoglaló magyarok. In: Nagy Gy. (szerk.): Orosháza története. Orosháza 1965, 136–174. Dienes 1972 = Dienes I.: A honfoglaló magyarok. Hereditas, Budapest 1972. Fodor 1985 = Fodor I.: Honfoglaláskori temető Sándorfalván (Előzetes közlemény) (Landnahmezeitliches Gräberfeld zu Sándorfalva (Vorbericht). Acta Ant. et Arch. Suppl. V. (1983), 17–33. Fodor 1996 = Fodor I.: Rakamaz–Strázsadomb. In: Fodor I. (szerk.): „…Őseinket felhozád…” A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Budapest 1996, 110–119. Fodor 1996a = Fodor I.: Sándorfalva. In: Fodor I. (szerk.): „…Őseinket felhozád…” A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Fodor I. Budapest 1996, 348–351. Gallina 1998 = Gallina Zs.: Homokmégy régészeti emlékei a késő vaskortól a középkor végéig. In: Romsics I. (szerk.): Homokmégy. Tanulmányok Homokmégy történetéből és néprajzából. Homokmégy 1998, 53–153. Gallina–Hajdrik 1998 = Gallina Zs.–Hajdrik G.: 10–11. századi temetőrészlet Homokmégy-Székesen. Cumania 15 (1998) 133–178. Hampel 1900 = Hampel J.: A honfoglalás kor hazai emlékei. In: Pauler Gy.–Szilágyi S. (szerk.): A magyar honfoglalás kútfői. Budapest 1900, 507–830. Hanuliak 1994 = Hanuliak, M.: Malé Kosihy I. Pohrebisko z 10. – 11. storočia. Nitra. Honti et al. 2004 = Honti Sz. et al.: A tervezett M7es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003). Előzetes jelentés III. SMMK 16 (2004) 3–70. Horváth 2001 = Horváth F.: A csengelei kunok ura és népe. Budapest 2001. B. Horváth–Bóna 1997 = B. Horváth J.–Bóna I.: RácalmásGöböljárás. RégFüz Ser. I. No. 48 (1994) 86–87. Horváth 1996 = Horváth M. A.: KiskunfélegyházaKántordomb. In: Fodor I. (szerk.): „…Őseinket felhozád…” A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Budapest 1996, 330–331. Istvánovits 1996 = Istvánovits E.: 10–11. századi temető Ibrány-Esbó halmon (Begräbnisplatz aus dem 10–11. Jahrhundert auf dem Hügel von Ibrány-Esbó). In: Wolf M.–Révész L. (szerk.): A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Miskolc, 25–46. Istvánovits 2003 = Istvánovits E.: A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga. Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei 4. Nyíregyháza 2003. Kiss 2000 = Kiss G.: Vas megye 10–12. századi sír és kincsleletei (Angaben zur Geschichte des Komitats Vas im 10–12. Jahrhundert). Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei 2. Szombathely 2000. Kocztur–Pető 2004 = Kocztur É.–Pető M.: Cegléd, Hartyányi-, Váróczi-dűlő. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2003. Budapest 2004, 194–195. Kulcsár 1998 = Kulcsár V.: A kárpát-medencei szarmaták temetkezési szokásai (he burial rite of the Sarmatians of the Carpathian basin). Aszód 1998. Kustár–Langó 2003 = Kustár R.–Langó P.: Ezüstbe öltözött lányok. Honfoglalás kori sírok Harta határában. Kalocsa 2003. Lichtneckert 1893 = Lichtneckert J.: Újabb leletekről, a székesfehérvári Demkóhegyen. ArchÉrt 13 (1893) 266–269. Lőrinczy 1985 = Lőrinczy G.: Szegvár-Szőlőkalja X. századi temetője (Das Gräberfeld von SzegvárSzőlőkalja aus dem 10. Jh). ComArchHung 1985, 141–162. Lőrinczy–Straub 2006 = Lőrinczy G.–Straub P.: Az avar kori padmalyos temetkezésekről. Szempontok a Kárpát-medence padmalyos temetkezések értékeléséhez (Über die Awarenzeitlichen Nischengräber. Angaben zur bewertung der Nischengräber des Karpatenbeckens). Arrabona 44/1 (2006) 277–314. Madaras 1996 = Madaras L.: Szolnok, Lenin Tsz (Ugar) 10. századi temetője. (Jász-Nagykun-Szolnok megye 10. századi leletei és azok történeti tanúságai.) (Der Begräbnisplatz aus der Zeit der Landnahme in der Zentrale der szolnoker „Lenin” LPG). In: Wolf M.– Révész L. (szerk.): A magyar honfoglalás korának 318 régészeti emlékei. Miskolc 1996, 65–77. Mészáros–Paluch–Sóskuti–Sz. Wilhelm 2007 = Mészáros P.–Paluch T.–Sóskuti K.–Sz. Wilhelm G.: Felgyő, Kettőshalmi-dűlő. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2006. Budapest 2007, 199–200. Nagy 1892 = Nagy G.: A magyar pogánykor emlékei Fejér megyében. ArchÉrt 12 (1892) 299–315. Pintér 1997 = Pintér : Kecskemét-Kisfái, Kiscsukás (44/2 lh.). Régészeti Füzetek Ser. I. No. 49 (1995) 79. Pinter–Boroffka 1999 = Pinter, Z. K.–Boroka, N. G. O.: Neue Mittelalterliche Gräber der Ciumbrud gruppe aus Broos/Orăştie, Fundstelle Böhmerberg/ Dealul Pemilor X8. In: Gedenkschrit für Kurt Horedt. Rahden 1999, 313–330. Rejholcová 1995 = Rejholcová, M.: Pohrebisko v Čakajovciach (9–12. Storočia). Katalog. Nitra — Das Gräberfeld von Čakajovce (9–12. Jahrhundert). Analyse. Nitra-Budapest 1995. Régészeti kutatások… 2006 = Régészeti kutatások… 2006. Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001–2006. Szentendre 2006. Révész 1996 = Révész L.: Régészeti adatok Heves megye 10. századi történetéhez (Archäologische Daten zur gesschichte des Komitates Heves im Heves im 10. Jahrhundert). In: Wolf M.–Révész L. (szerk.): A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Miskolc 1996, 255–273. Révész 2001–2002 = Révész L.: Honfoglalás kori temető Tiszanána–Cseh tanyán (Landnahmezeitliches Gräberfeld im Tiszanána–Cseh-gehöt). FolArch 49– 50 (2001–2002) 263–303. Révész 2008 = Révész L.: Heves megye 10–11. századi temetői (Die Gräberfelder des Komitates Heves im 10.–11. Jahrhundert). Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei 5. Budapest 2008. Rózsa–Vörös 1996 = Rózsa G.–Vörös G.: Legenda és valóság (Árpád-kori temető emlékei Szentesen). In: Páli Gy.–Farkas L. Gy.–Molnár E. (szerk.): Honfoglaló magyarság–Árpád-kori magyarság. Antropológia– Régészet–Történelem. Szeged 1996, 65–78. Ruttkay 2006 = Ruttkay, M.: Nové Staromadarské pohrebisko v Lužiankach (Neues Altmadajarisches Gräberfeld in Lužianky). AVANS 165–167. Szabó 1970 = Szabó J. Gy.: A honfoglaláskori temetőárkok kérdéséhez. Jelentés a káli (Heves m.) ásatásokról (Zur Frage der Landnahmezeitlichen Gräberfeldgräben. Bericht über die Ausgrabung in Kál (Kom. Heves). ArchÉrt 97 (1970) 264–271. Szendrey 1928 = Szendrey Á.: Az ősmagyar temetkezés. Ethnographia 39 (1928) 12–26. Tettamanti 1975 = Tettamanti S.: Temetkezési szokások a X–XI. században a Kárpát-medencében (Bestattungsbräuche im Karpatenbecken in den X– XI. Jahrhunderten). StComit 3 (1975) 79–123. Točik 1968 = Točik, A. : Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakie. ArchSlov Cat 3. Nitra 1968. H. Tóth 1997 = H. Tóth E.: Kecskemét-Törökfái, Gerőmajor. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 49 (1995) 79–80. H. Tóth–Biczó 1976 = H. Tóth E.–Biczó P.: Kiskunfélegyháza–Kántor domb. RégFüz Ser. I. No. 29 (1976) 60. 319 NISCHENGRÄBER DES 10.–11. JAHRHUNDERTS IM KARPATENBECKEN Im Beitrag beschätige ich mich mit den Nischengräbern des 10.–11. Jahrhunderts. Neben der Forschungsgeschichte und einem Fundortkataster versuche ich anhand der zur Verfügung stehenden Angaben ein vollständiges Bild über Typen, Verbreitung, Datierung und Ursprung dieser Bestattungsform zu geben. Zwischen den aufgenommen 37 Fundstellen fand ich bei 33 Angaben über das Vorkommen der Bestattungsform mit Totennische und nur in vier Fällen ergab sich die Möglichkeit, dass sie auch Nischengräber sein konnten. In den 33 Gräberfeldern kammen insgesammt 109 Nischengräber zum Vorschein (Taf. 1–5.). Bei weiteren 38 Grabgruben ergab sich die Möglichkeit, dass es sich um Totennischen handelte. Die Analyse der Bestattungsform stützte sich auf 109 als Nischengrab bestimmte Gräber. Zwei Typen kann man nach Lage der Nische neben einer Langseite der Grabgrube bestimmen. Die Nische wurde entweder in der südlichen Seite (I.), oder seltener in der nördlichen Seite (II) der Grabgrube eingegraben. Nach Weise der Eingrabung bzw. Gestaltung der Nische kann man folgende Konstruktionen absondern: 1. Die Boden des Schachtteils der Grabgrube und der neben der Längsseite gestalteten Nische beinden sich in geleicher Höhe (waagerecht) oder etwas abfällig zur Nische. 2. Nach Ausheben der Grabgrube wurde ot die Nische ab der Mitte des Schachtteils auch vertikal tiefer gemacht. Deswegen enstand gegenüber der Nische an der Grubenwand ein Bänkchen. 3. Nach der Gestaltung ist als symbolische Nische bezeichnet, wenn nur eine 10-15 cm breite Rille in dem Grab verläut. Bei solchen Gräbern ist es häuig, dass die Nische nur einen kleinen Teil des Gerippes bedeckte. Somit war bei der Gestaltung des Grabes nicht die Verbergung das primäre Ziel, sondern nur der Ritus. Den Beigaben nach kann man feststellen, dass diese Form durch eine breite Gesellschatsschicht im 10.–11. Jahrhundert gekannt und genutzt wurde. Hier müssen wir aber anmerken, dass die Mehrzahl dieser Bestattungsform ins 10. Jahrhundert datierbar ist. Die Bestattungsform im Karpatenbecken kommt vorwiegend in den lachen Gebieten, in mehr oder weniger grossen Gruppen bzw. gestreut vor (Taf. 6.). Den Ursprung dieser Bestattungsform im 10.– 11. Jahrhundert soll man auf jenen östlich vom Karpatenbecken liegenden Gebieten suchen, wo dieser Bestattungsritus allgemein verbreitet war. Dennoch kann man in einigen Fällen (zum Beispiel Csekej) nicht ausschliessen, dass der Ritus von der im Karpatenbecken gefundenen Bevölkerung übergenommen wurde. 320