LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL Lőrinczy Gábor ­ Straub Péter AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL. SZEMPONTOK A KÁRPÁT­MEDENCEI PADMALYOS TEMETKEZÉSEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ* A népvándorlás kor népeire jellemző hagyományok egyik régészeti módszerekkel vizsgálható rétegét a temetkezéssel kapcsolatos szokások, rítuselemek alkotják. Ennek az összetett problémakörnek egyik, egyre részletesebben megfigyelt és doku­ mentált eleme az elhunytnak készített sírgödrök formája. Az általános aknasírtól elté­ rő egyik különleges, ugyanakkor egyre növekvő számban dokumentált sírforma a padmalyos temetkezés, amelynek lényege, hogy a téglalap alakú sírgödör egyik hossz­ oldalába üreget, ún. padmalyt vájtak, többnyire a halott számára. Az avar kori padmalyos temetkezések kutatástörténete E sajátos sírformát — a magyar szakirodalomban először — Kada Elek ismerte fel és írta le a gátéri 193. sír (Kada 1906, 207­208.) ismertetése kapcsán. Kissé ellent­ mondásos leírásában a sír oldalába vájt üreg nevét — a Duna­Tisza közén használa­ tos kifejezéssel (Balassa 1989, 31.) — pandaly alakban említi. A gátéri temetőben fel­ tárt három lovassír tekinthető — mai ismereteink alapján — a sírforma első előkerü­ lésének. Az ezt követő évtizedekben számos temetőben kerültek elő padmalyos temetkezések, de az ásatok többnyire nem ismerték fel a sírgödör szerkezetét. Üdítő kivételnek számít Móra Ferenc, aki 1928­ban a szeged­kundombi 284. sír, majd egy évvel később a 286. sír lapjára írta fel, hogy a feltárt sír padmalyos temetkezés volt. Saját ásatási tapasztalataira támaszkodva fogalmazta meg tehát a következő rövid mondatot: „különbséget kell tenni a padkás és az irodalomban többször feljegyzett padmalyos sír között" (Móra 1932, 56.). 1 Csallány Dezső a kora avar kori fülkesírok értelmezése kapcsán említette Piano Carpininek a mongolok temetkezéséről szóló híradását (Csallány 1939,133.). 2 Carpini idézett leírása valóban fülkékről beszél, azonban a sír oldalába vájt fülkékről, tehát valójában nem a fülkesírokhoz, hanem a padmalyos sírokhoz szolgál jó párhuzamnak. Ezt követően mégis Csallány Dezső volt az, aki Móra Ferenc ásatási feljegyzéseire, a Szasszer János által feltárt mokrini temető dokumentációjára, valamint a Régészeti Kézi­ könyvre3 támaszkodhatva végre különbséget tett a fülkesír és a padmalyos temetkezés között, és az utóbbit a fülkesír egyik változataként értékelte (Csallány 1956, 49­50.) . 4 Miután a padmalyos sír végre elnyerte helyét a sírformák tipológiai rendszerében, egyre több közlemény kezdte említeni előfordulását. Ilyen ŕ leithaprodersdorfi teme­ tőrészlet két — az ásatási napló tanúsága szerint — pádrnah/os sírjának ismertetése (Mitscha­Märheim 1957, 35.), a mokrini temetőben előkerült fülke és padmalyos temetkezések említése (Kovrig­Korek 1960, 268.), a bizonytalan Növi Sad­i (Dimitrijevic­Kovacevic­Vinski 1962, 53­54.), valamint a vágsellyei padmalyos temet­ kezések (Cilinská 1973) előkerüléséről szóló híradás. A 70­es évekig az avar temetőkben mégis csak ritkán megfigyelt sírformával rész­ letesen először Török Gyula foglalkozott a kerepesi sírok kapcsán. Több szempontból is különbséget tett a padmalyos és a fülkesírok között, mivel azok leletanyagukban, tájolásukban, illetve kronológiailag és területi elhelyezkedésüket tekintve is eltérést mutattak (Török 1973, 123­132.). Röviddel a kerepesi sírok ismertetését követően a Dunántúlról gyors egymásutánban két temetőből közöltek padmalyos temetkezéseket: elsőként a gyönk­vásártéri — a 267. sír mellett az ásató további két kirabolt temetkezésről tételezte fel a padmalyos kialakí­ 277 ARRABONA 2006. 4 4 / 1. TANULMÁNYOK tást (Rosner 1975, 140­141., 158.) —, majd a Szekszárd­Bogyiszlói úti temetőből is — 742. sír (Rosner 1977, 92.). A kézikönyvként is használt SZŐM­jegyzet a padmalyos sír­ formát már a közép avar kor egyik jellemző sírformájaként említette (Bálint 1976,110.). Ezt követően a Stara Moravica­i padmalyos sírok előkerüléséről adott röviden hírt az ásató (Ricz 1979, 38.; Ricz 1986, 104.). Ricz Péter a szokolaci temetőrészlet alapján néhány módszertani megjegyzést is tett a hagyományos aknasírok mellett előkerült kétoldali padkás, padmalyos és fülkesírokról. Megfigyelte, hogy a temetőben feltárt 10 padmalyos sír alja egy szintben volt az aknarész aljával és csak szegényes mellékletű fel­ nőtteket temettek az így kialakított sírokba. Rámutatott egy fontos momentumra, még­ pedig arra, hogy a sírformát azért nehéz felismerni, mert a padmalyt és a sír aknarészét nem humusszal töltötték be, hanem az altalajt képező lösszel. A sírformák sematikus rajzai mellett közölte a 43. (padmalyos) sír fotóját (Ricz 1980, 80­81. 83. 84. 3. kép). A 80­as évek elején az avar szállásterület északnyugati régiójának két újabb temetőjé­ ben (Hanuliak­Zábojník 1982, 492^193.; Chropovsky­Fusek 1984, 90.), illetve a Duna­Tisza közén (H. Tóth 1985,14.) előkerült padmalyos sírokról kaptunk rövid híreket. Falko Daim a leobersdorfi temető egyetlen, kettős temetkezést tartalmazó pad­ malyos sírja kapcsán röviden összefoglalta az avar kori padmalyos temetkezésről szóló ismereteket, felhívta a figyelmet a fülkesír és a padmalyos temetkezés különb­ ségére, valamint megállapította, hogy az ismert padmalyos temetkezések a közép és késő avar korra keltezhetőek. A szláv területen feltűnő padmalyos temetkezést avar hatásként értelmezte. Az ausztriai avar kori padmalyos temetkezések mellett felsorol­ ta a szlovákiai lelőhelyek hasonló kialakítású sírjait is (Daim 1987, 92.). A szegvár­oromdűlői temető előzetes közleményeiben Lorinczy Gábor többek között bemutatta a 130. padmalyos sírt, valamint a tiszántúli részleges állattemetke­ zéseket tartalmazó sírok között felsorolt több padmalyos temetkezést is. Véleménye szerint a padmalyos sírforma Kelet­Európa és a Kárpát­medence népvándorlás kori népeinél viszonylag gyakori volt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szegvári temetke­ zéseknél egy évszázaddal későbbi kerepesi padmalyos temetkezések egyik sajátossá­ ga, hogy a padmalyt a sír bal oldalába vájták, tehát a halott bal oldala volt a padmaly belső falánál. A kora avar kori (Szegvár, Deszk stb.) padmalyos síroknál az akna jobb oldalára esett a padmaly, tehát az elhunyt bal oldalán volt az aknarész (Lorinczy 1992, 104.). Ez utóbbi típus kiváló párhuzamai ismertek a kelet­európai steppe 6. szá­ zadi temetkezéseiből (Somogyi 1987, 145.). A Tiszántúlon a kora avar korban a fül­ kesírokkal közel megegyező arányú volt a padmalyos temetkezések előfordulása (Lorinczy 1992, 81., 104. Lorinczy 1998, 352.). A 90­es évek elején egy újabb szlovákiai (Tocík 1993, 90.) és két tiszántúli teme­ tő (Lorinczy 1994, 323., 330.) padmalyos sírjairól szóló tudósítás jelent meg. A szeg­ vár­oromdűlői temető fülkesírjainak bemutatása kapcsán az ásató foglalkozott a fülke és a padmalyos sírforma megfigyelésének kérdésével, részletesen tárgyalta, hogy a feltárás során miként jelentkeznek a sírok elszíneződései (Lorinczy 1995, 400.). A Kárpát­medencei avarság keleti kapcsolatait áttekintve Bálint Csanád egyrészt utalt arra, hogy a Közép­Volga vidékén, az Észak­Kaukázusban és Közép­Ázsiában is előfordulnak padmalyos temetkezések (Bálint 1995, 97.), másrészt megjegyezte, hogy az avarok számos temetkezési szokása, pl. a lovastemetkezések, a padmalyos sírforma, a halotti máglyaáldozat a steppéről származik (Bálint 1995, 263.). Az avar kori temetkezési szokások kutatásának 1963­ig terjedő időszakáról a 90­es évek elején Tomka Péter készített összegzést (Tomka 1992), amelyben nem említ pad­ malyos temetkezésre vonatkozó adatot, megjegyzést. Az avarok temetkezési formáival foglalkozó négy évvel későbbi rövid áttekintésében pedig — a rendelkezésre álló kevés 278 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL adat alapján — csak annyit állapíthatott meg, hogy az avar temetkezések között ritkán előforduló sírforma az oldalfülke (padmaly) vagy a padkás sír (Tomka 1996, 385.). Jelentősebb előrelépés a 90­es évek második felében történt, amikor a Duna­Tisza közén fekvő Backi Sokolac­i késő avar kori temető 11 padmalyos és egyetlen fülkesíros temetkezését az előzetes közleményt követően az ásató részlete­ sen közzétette (Ricz 1995). Ugyancsak a Duna­Tisza közén fekvő szeged­kundombi temető közlése során kerültek ismertetésre a Móra Ferenc által feltárt padmalyos temetkezések (Salamon­Cs. Sebestyén 1995, 11.). A szentes­borbásföldi sír közléséhez kapcsolódóan, a tiszántúli padmalyos sírok listájának összeállításakor Lőrinczy Gábor annak a véleményének adott hangot, hogy ez a sírforma valójában nem számít ritkaságnak az ott megtelepült kora avar kori népesség temetőiben, annak ellenére, hogy a jól dokumentált és publikált sírok száma minimális. E sírforma megtalálható a Köröstől északra — ellentétben a fülke sírokkal, amelyek a kora avar korban innen még hiányoznak —, míg a Köröstől délre az Aran­ káig — hasonlóan a fülkesírok előfordulásához — a Tisza menti sávban a gyakoribb. Az előfordulás kis esetszámát véleménye szerint az magyarázza, hogy e sírformát a régi feltárásokon viszonylag nehezen ismerték fel (Lőrinczy 1996, 181). 0 maga néhány szegvári sír mellett közzé tette és rekonstruálta a dombegyházi magányos temetkezést (Lőrinczy 1998, 346­347.). A borovcei 8­11. századi morva/szláv temető előzetes közleményében az ásató részletesen beszámolt a temetőben előkerült nagyszámú padmalyos temetkezésről. Foglalkozott az avar kori padmalyos és fülkesíros temetkezésekkel, kísérletet tett a sírtípus terminológiai tisztázására, összevetette a nemzetközi szakirodalomban hasz­ nált terminus technikusokat. Áttekintve a közép­ és dél­európai padmalyos temetke­ zések előfordulását, arra a következtetésre jutott, hogy e sírtípus az eurázsiai steppéken kívül földrajzilag egymástól távol, de a szlávokhoz közel álló kultúrkörnyezetben fordul elő (Stassíková­Stukovská 1996). Az újabb ásatásokon előkerülő padmalyos temetkezések fehér foltot tüntettek el a nyugat­dunántúli avar településterületen. Rövid időn belül több zalai késő avar kori temetőben (Söjtör, Kehida­Fövenyes, Zalakomár) feltárt padmalyos temetkezésekről jelentek meg rövid híradások (Szőke 1996, 110.; RégKut 1998, 153.; RégFüz I. 51 (1998) 2001, 106.; Szőke 2002, 68.; Szőke 2004, 372., Abb. 1). A zalai sírok eseté­ ben sikerült megfigyelni, hogy a padmaly száját deszkákkal zárták le, amelyeket cölöppel támasztottak meg (Szőke 1996, 110.; Szőke 2002, 68.). Ezen a területen 800­as évek első harmadára eltűntek a padmalyos temetkezések (Szőke 2005, 26.). A Duna­Tisza közi padmalyos sírok, lelőhelyek száma gyarapodott egyrészt a madarasi (Rácz 1999, 357.), másrészt a Kecskemét melletti Városföld határában előke­ rült temető közlésével (Balogh­Pintér 1998). Ez utóbbi temető ismertetését követően gyűjtötte össze Balogh Csilla a hasonló kialakítású sírokat, és tekintette át a két folyó közének temetőit (Balogh 1998; Balogh 2000). Többek között megállapította, hogy a Duna­Tisza közéről eddig előkerült padmalyos sírok — a bennük előkerült leletanyag alapján — javarészt a 7. század utolsó harmadára keltezhetőek, és több szempontból is különböznek (ilyen az állatmelléklet, illetve a padmaly elzárásának hiánya) a tiszántú­ li temetkezésektől (Balogh 1998, 149.; Balogh 2000, 114.). A padmaly kialakításának három formáját különítette el abból a szempontból, hogy a halottnak szánt üreget az akna arjához képest milyen magasságban vájták ki (Balogh 1998, 146.). Míg a mintaszerű gyorsasággal közzé tett vörsi padmalyos temetkezések (Költő 2001) a sírforma előkerülésének dunántúli példáit szaporították, addig a Tiszától keletre elterülő területről egymást követően rövid időn belül több padmalyos sírt is 279 ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK közöltek. Az örménykúti bolygatott ló/lovassír talán padmalyos kialakítású volt, de megítélése bizonytalan, mert a késő avar korból nem ismert a Körös­Tisza­Maros köze területéről a sírforma hiteles előfordulása (Bende 2003a, 190. 3. kép 1, 11. kép 4). Viszont több hiteles kora avar kori példát említhetünk: Mokrin 49. sír (Balogh 2004, 268.), Szegvár­Oromdűlő 126., 915. sír (Lőrinczy­Straub 2004, 306­307., 317.), Szentes­Nagytőke (Langó­Türk 2004, 195.). Áttekintve az elmúlt 100 évet, a padmalyos sírok rövid kutatástörténete három szakaszra bontható. Török Gyula publikációjával zárult az első korszak, amelyet jórészt a fel nem ismert, legfeljebb valószínűsíthető padmalyos temetkezések előkerü­ lése jellemez. Falko Daim már lényegesen több információra támaszkodhatott (Daim 1987, 92.). A 90­es évek második felétől pedig ugrásszerűen megnőtt a hiteles meg­ figyelések és közlések száma, melyeknek egy része egy­egy kisebb tájegység padma­ lyos temetkezéseit is összegyűjtötte (Lőrinczy 1996; Balogh 1998; Balogh 2000). Néhány módszertani megjegyzés Az eddig ismertté vált avar kori temetők és temetkezések számához képest ele­ nyésző a — rendelkezésünkre álló adatok alapján összeállított — katalógusban sze­ replő padmalyos sírok és lelőhelyek száma. Nem is tartjuk a képet maradéktalanul reálisnak. Azt nem állítjuk, hogy az ismertnél sokkal jelentősebb számú padmalyos temetkezéssel kell számolnunk a Kárpát­medence népvándorlás és honfoglalás kori temetőiben, de a lelőhelyek száma a jövőben még biztosan bővülni fog. A legtöbb probléma abból a körülményből fakad, hogy a sírforma felismerése — igen hasonlóan a fülkesírokhoz — lényegesen nehezebb, mint egy közönséges akna­ síré (vö. Ricz 1980, 83.; Balogh­Pintér 1998, 106.; Lőrinczy 1995, 400.). Igaz ez még manapság is, amikor az ásatások többsége nagy felületen folyik, akár géppel történik a humuszolás, akár a gyökérszinttől spaknival indul a bontás. Nyilvánvaló, hogy a régi kutatóárkos feltárási módszernél pedig legkevésbé a sírgödör kialakításának módjára figyeltek. A szokásos aknasíroknál gyakran mélyebb padmaly kivájása során igen sok föld került kitermelésre, s ennek nagy része az altalajból származott. A temetés során aztán a padmaly száját általában elrekesztették,5 üregét nem töltötték be, s különö­ sen, ha az aknába ló­ vagy más állattetemek is kerültek, a sírból kitermelt föld jelen­ tős része már nem kerülhetett vissza a sírgödörbe. A kitermelt altalaj egynemű töme­ ge már a sírásás során részben az akna aljára, majd a betemetéskor a sírgödör felsőbb rétegeibe, illetve a korabeli járószintre került, és ott szétterült. Bár az egykori járó­ szint nem feltétlenül esik egybe a jelenkori humuszhatárral, de gyakran a közelében húzódhatott, hiszen az avar korban egyébként is viszonylag vékony lehetett a humuszréteg, amely így a keveredéskor is kevéssé színezte el az altalajt, ami nehezí­ ti megfigyelést.6 A feltárás során aztán az akna betöltése ezért a mai humuszhatár közelében, tehát a nyesési szinten nem válik el markánsan a bolygatatlan altalajtól, sőt gyakran szinte teljesen megegyezik azzal. A megfigyelést tovább nehezíti, hogy a felszínről kiásott aknához csupán bizonytalan körvonalú foltként csatlakozik a pad­ maly foltja. Hogy a padmaly megléte mégis okoz bizonyos mértékű elszíneződést a nyesési szinten, annak az az oka, hogy a padmaly ürege idővel beszakad, fölötte a talaj megsüllyed. Ezért a szabályos téglalap alakú akna jobban vagy kevésbé kevert betöltésű foltjának egyik hosszoldalához — a padmaly fölött — gyakran egy viszony­ lag szabálytalan, elmosódott kontúrokkal rendelkező, ovális folt csatlakozik a nyesé­ si szinten (Lőrinczy 1995, 400.; Balogh 2000, 113.). A padmaly boltozatának besza­ kadása során ugyanis a humusz alatti vadtalaj sötétebb anyagú tömege a világosabb 280 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL altalajba süllyedt. Az is előfordulhat, hogy a süllyedéssel keletkező elszíneződés kon­ túrja minden elmosódottsága ellenére sötétebb, mint az akna betöltésének egynemű, az altalajjal közel megegyező színű foltja. Ezért megtörténhet, hogy nem a sír akna­ részét, hanem a padmalyt kezdik el kibontani, amelynek „elszíneződése" mélyebben viszont már nem érzékelhető, hiszen a padmalyt nem a felszínről mélyítették ki, fölöt­ te bolygatatlan az altalaj, amely alatt aztán a padmaly leszakadó boltozata ismét összefüggő, vastagabb rétegeket, illetve nagyobb foltokat eredményezhet a padmaly üregének betöltésében. Ezért sok esetben másodlagosnak tekinthető a padmalynak a feltárás során megfigyelhető teteje is (Lőrinczy 1992, 103.; Lőrinczy 1995, 400.; Stassíková­Stukovská 1996, 293­294.). Annak ellenére, hogy a régi ásatásokon kevés figyelmet fordítottak a sírgödör megfigyelésére, a temetkezés más jellemzői utalhatnak a padmalyos sírformára. Fel­ tételezhető a sír padmalyos kialakítása pl. akkor, ha a csontváz az átlagosnál jóval nagyobb méretű sírgödörben nem középen, hanem közvetlenül az egyik sírfal mellett feküdt. Ugyancsak padmalyos temetkezést jelez, ha a sírgödörnek a halott felőli olda­ la és végei vízszintesen és/vagy függőlegesen íveltek, tehát nem az aknasírokra jel­ lemzően sarkos kialakításúak egyenes oldalfalakkal. Ez a kialakítás is mutatja, hogy a sírgödörnek ezt a részét nem felülről ásták ki, hanem az akna oldalába vájták. Igen gyakran az aknánál hosszabb is lehet a halott számára kivájt üreg. Amennyiben a sír szélessége jelentősen meghaladja az aknasíroknál általános 60­80 cm­t, és a halott mellett, valamivel magasabban részleges állattemetkezés is előkerül, jogosan feltételezhető a temetkezés padmalyos kialakítása. Erre egyértelmű bizonyíték, ha az állatcsontok a padmaly szája felé lejtenek, ugyanis a padmaly kivá­ jása során az akna alját általában rézsűsre alakították ki. Az egyoldali padkás és a padmalyos sírokat akkor nehéz megkülönböztetni, ha a padmalyos sírt olyan mélyen találták meg — ez inkább a régi feltárásokra jellemző, vagy ha a felszín erősen lepusztult —, ahol nem csak az akna, hanem már a padmaly foltja is jelentkezik. Ebben az esetben döntő különbség lehet a fentieken kívül az, hogy a padka oldalát többnyire szabályosan függőlegesre ásták, míg a padmalynak a sírakna felé eső része általában ferde (Lőrinczy 1992, Anm. 9). A padmalyos sírok katalógusa tehát a jövőben nem csupán újonnan előkerülő temetőkkel, de a régi ásatások adatainak, az eredeti dokumentációk7 újraértékelésé­ nek eredményeként is bővülhet. Terminológiai megjegyzések A sírforma körüli zavart a terminológiai bizonytalanság is növeli. A magyar szakirodalom nagyobb részében — így mindkét német nyelvű, avar lelőhelykatasz­ ter címszavaiban is — (pl. Csallány 1956a; Csallány 1968; ŔDAM 2002) a padma­ lyos és fülkesírok megnevezése következetes, de hibás. Ugyanazt a kifejezést (Nischengrab) használják e két különböző sírformára.8 Míg magyar nyelven válasz­ tékosan megkülönböztetjük a különböző sírformákat (padkás vagy vállas, padma­ lyos, fülke­, füles sírok stb.), addig az angol vagy német nyelvű fordítások egysze­ rűsítenek. Ezért Falko Daim, valamint Tulok Magda és Makkay János nyomán (Daim 1987, 92.; Tulok­Makkay 2004) javasoljuk a sírformák megnevezésének egy­ értelmű megkülönböztetését: a padmalyos sír megnevezésére német nyelven das Nischengrab, angolul körülírással grave with a sidewall niche megfogalmazást, a. fül­ kesír megnevezésére német nyelven das Stollengrab, angolul a niche dug from the end of the grave pit kifejezést. 281 ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK Az avar kori padmalyos temetkezésekről röviden A hagyományos padmalyos sír esetében az akna egyik teljes hosszanti oldalán üreget vájtak, amelynek alja az aknával azonos mélységű, de annál mélyebb is lehe­ tett. Ilyenkor a sír aknarésze, illetve a padmaly koronként és területenként eltérően egyaránt lehetett a felnőtt­ és a gyermekkorú halott vagy akár az állatáldozat helye, ritkán ismert kettős sír vagy jelképes (üres) padmalyos temetkezés is. Az aknának a padmalytól való elválasztása változatos módon történhetett. A padmalyos temetkezé­ sek egyes sajátosságait részleteiben vizsgálva egy­egy nagyobb esetszámú temetőben vagy tájegységen belül jellemző sajátosságok ismerhetőek fel. Az avar kori padmalyos temetkezéseknek — 46 temető közel 290 sírjának (6. ábra) — csupán alig egyharmada publikált, ezért részletes értékelésre itt nem vállal­ kozhatunk. A tiszántúli, döntő többségében kora avar kori (Lőrinczy 1996, 181.), a 7. század végére, 8. század elejére keltezhető Duna­Tisza közi (Balogh 2000, 114.), valamint a 8­9. századi dunántúli sírok alapján (Szőke 1996, 110.; Szőke 2005, 26.) azt mondhatjuk, hogy a tárgyalt sírtípus alkalmazása az egész avar korszakon belül igazolható. A sírok formai kialakításában — pl. a tiszántúli sírok döntő többségében a padmaly az akna jobb oldalához, míg a Duna­Tisza közi temetőkben a bal oldalá­ hoz csatlakozik — és alkalmazásának intenzitásában azonban eltérés figyelhető meg,9 koronként és területenként jelentős különbségekkel. Mai ismereteink szerint az avar szállásterület egy tájegységében sem igazolható e temetkezési módnak az egész kor­ szakban folyamatos használata, azaz az avar korszak különböző időszakaiból és a településterület eltérő részeiből származó padmalyos sírok a mai ismert adatok alap­ ján nem vezethetők le egymásból.10 A Tiszántúlon (Szegvár, Deszk, Kiszombor stb.), a Duna­Tisza közén (Backi Sokolac, Városföld stb.), valamint Zalában csoportosuló padmalyos sírok (Kehida, Söjtör, Zalakomár) eltérő jellemzőkkel bírnak, amit egyes, az adott területen általá­ nosnak mondhatótól eltérő esetek színesítenek.11 A körvonalazódó területi csoportok, a formai és a kronológiai különbségek mel­ lett, egyéb eltérő sajátosságokkal is rendelkeznek. A tiszántúli temetkezésekre az ÉK­DNy­i tájolás, az egész és részleges (csonkolt) áldozati állatok nagy száma, a tár­ gyi mellékletekben való viszonylagos gazdagság a jellemző. A Duna­Tisza közi cso­ portot a NyÉNy­KDK­i tájolás, az áldozati állatok hiánya, viszonylag szegényes lelet­ anyag jellemzi.12 A zalai csoport, főleg a kehidai temető padmalyos sírjai (4­5. ábra)feltűnő gazdagságukkal (fegyverek, lovak), a padmaly elrekesztésének változa­ tos módozataival tűnnek ki. A sírtípus megléte itt a 9. század elejéig igazolható. A sírformának az egész Kárpát­medencére kiterjedő értékelésében döntő szerepet játszhatnak a padmaly kialakításának egyedi sajátosságai mellett a temetkezési szo­ kások egyéb elemei, s a jövőben együttes elemzésük alapján lehet majd részletes és megalapozott következtetéseket levonni. Danica Stassíkovának az a megállapítása, miszerint a Tisza­vidékre a fülkesírok, míg a dél­szlovákiai területre a padmalyos sírok lennének a jellemzőek (Stassíková­ Stukovská 1996, 292., 301., Abb. 2), ma már nem igazolható. Az avar kort megelőző időszak A padmalyos temetkezési forma jelenlegi ismereteink szerint Magyarországon a Kr. előtti 3­2. századból ismert először (Horváth 1979), s ezt követően majd csak a császár­ korban, s nagyobb számban a 4. század második felében tűnik fel. A késő római korból egymástól távoli dunántúli temetőkben is dokumentálták a padmalyos sírok azon for­ máját, amikor a síraknát a hosszanti oldalához egy sorba, szorosan egymás mellé, eny­ 282 LQRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL hén megdöntve állított tegulákkal rekesztik el a padmalytól, a jelenség azonban még egy­egy temetőben is kifejezetten ritkának mondható a teljes sírszámhoz képest. Az ilyen sírok mögött sokáig a Volga vidékéről áttelepült szarmata etnikumot véltek (Sági 1981, 108­112.; Sági 1983, 110.), ami újabban — a tájolás és a leletanyag alapján — úgy módosult, hogy inkább már romanizált és keresztény hitű barbár/szarmata, esetleg alán népesség valószínűsíthető (Müller 2000, 51.; Visy 2005, 215­216.). Mivel az alföl­ di szarmata népességnél mindeddig teljesen ismeretlen a padmalyos sírforma (Kulcsár 1998, 23.), holott keleti szállásterületükön — a közismert és gyakran idézett katakom­ basírok mellett — gyakori e temetkezési szokás, a Pannoniában megjelenő sírforma továbbra sem eredeztethető az alföldi szarmatáktól, annak ellenére, hogy újabban egyre több régészeti jelenséget (korongfibulák, besimított kerámia, fegyvermellékletek) próbálnak szarmata hatásként vagy jelenlétként értékelni római környezetben. A szar­ mata értelmezés mellett a Marosszentanna­Csernyahov­kultúrán belül a Fekete­tenger vidékén újabban körvonalazott padmalyos sírok ismeretében,13 a különösen nagy terü­ letre kiterjedő régészeti kultúra közismerten sokszínű etnikai összetétele révén egy eset­ leges gót kapcsolat lehetősége is felmerülhetne. Ám mivel egyrészt az ún. foederati népesség régészeti hagyatékának körvonalazhatóságát illetően újabban kétségek merül­ tek fel (Kovács 2004, 131­139.), másrészt pedig a kevés, leletanyagában kétségtelenül erősen germán jellegű 4. század végi pannóniai temetők14 sírjai közt nem találni egyet­ len padmalyos temetkezést sem, egy ilyen irányú kapcsolat egyelőre nem igazolható. Egyes késő római temetőkben újabban feltárásra került sírok (1. ábra l)15 esetében a sírgödör feltűnő szélessége és az elhunyt szorosan a gödör egyik szélénél való helyzete olyan vonásokat mutat,16 ami padmalyos sírformára utalhat akkor is, ha az bontás közben nem is volt jól megfigyelhető, illetve nem utalt regulás elválasztás a padmaly meglétére. Az 5. századi padmalyos sírok közül a keszthely­téglagyári (Sági 1955), a dabronc­ötvöspusztai (Sági 1985) és a (tisza)palkonyai női sírok (Csallány 1958) ÉÉNy­DDK­i tájolásúak, előbbi kettő esetében Sági Károly azonos, az akna aljának szintje alá nyúló padmalyformát tudott dokumentálni, az elmúlt két évtizedben újabb ilyen sírformát azonban nem közöltek a korszak hazai anyagából. A hun és alán népesség körében a keleti párhuzamok alapján azonban biztosak lehetünk benne, hogy a padmalyos temetkezési mód sokkal elterjedtebb lehetett, a kevés ismert példa hátterében nemcsak a hunok és segédnépeik rövid ideig tartó Kárpát­medencei meg­ telepedése állhat, hanem a régi feltárások metodikája is. A tolna­mözsi temető 1995­1999 közt feltárt újabb részletében három azonos tájolású és kiképzésű padmalyos sírt sikerült megfigyelni (1. ábra 2­4), melyek közül kettő melléklet nélküli volt.17 A temetőben különösen nagy számarányban előfordu­ ló koponyatorzítás szokására a padmalyos temetkezések közt is találni példát (42. és 43. sír). Még a hun korban nyitott temető az 5. század első és második harmadában a Dél­Dunántúlon élt keleti­gót népességhez köthető (Odor 2001, 34.). A 6. század első felében a Kárpát­medencét uraló két germán nép temetkezései közül egyelőre csupán egyetlen Tisza menti gepida temetőből (Szolnok­Zagyvapart) közöltek padmalyos sírokat, a Dunántúlon, különösen a feltűnően mélyre ásott langobard sírok esetében praktikus okokból főként kétoldali padkás sírokra találni példát.18 Az avar időszakot követő, 10­17. századig terjedő időszak Míg a 10­11. századi temetőkben, ha kis számban is, de előfordulnak padmalyos sírok (Bende­Lőrinczy 1997, 225.), addig az Árpád­kori falusi templom körüli temetők kutatásának legutóbbi áttekintései (Ritoók 1997; Ritoók 2004) nem említenek padma­ lyos temetkezést. A Hajdúdorog déli határában, Kati­dűlőben feltárt 12­13. századi 283 ARRABONA 2006. 4 4 / 1 TANULMÁNYOK templom körüli temetőben feltárt padmalyos sírok (Fodor 2005, 198­199.) épp úgy kivételt jelentenek, mint az egyetlen hazai, régészeti feltáráson előkerült kun lovassír, a csengelei (Horváth 2001). A 16­17. századi temetők között elenyésző azok száma, amelyekben padmalyos sírok kerültek elő, s ezeket a temetőket a kutatók idegen etni­ kumhoz kötik (Gaál 1982; Gaál 2002; Wicker 2003; Wicker 2005; Honti et al. 2004). A fentiekben foglaltak, illetve a padmalyos temetkezések alábbi katalógusa alap­ ján megállapítható, hogy a Kárpát­medence területén a padmalyos temetési mód régészeti módszerekkel adatolható ismerete hullámszerűen bukkan fel a keltáktól a késő középkorig. A ma rendelkezésünkre álló adatok alapján a sírforma folyamatos használata sem az egyes korszakokon belül, sem a különböző régészeti korszakok között nem bizonyítható, és nem kapcsolható össze a 18­19. századi, templom körü­ li temetőkből ismert padmalyos sírásási gyakorlattal. Röviden az ún. Sarovce­típusú sírokról A Danica Stassíková­Stukovská által a padmalyos sírforma egyik típusaként értel­ mezett ún. Sarovce­típusnál a sírgödör hosszanti oldalába a sírgödör aljánál magasab­ ban, a koponya vonalában szűk mélyedést vájnak az edénymellékletnek (Stassíková­ Stukovská 1996, Abb. 1). Véleményünk szerint a Sarovce­típus és a fentiekben tár­ gyalt padmalyos, illetve a hozzá szorosabban kapcsolódó fülkesír között legfeljebb igen távoli formai hasonlóságról beszélhetünk, egyéb kapcsolatuk nincs. 19 Nyugat­ Európában egyébként a sírforma római előzménye régóta körülírt (Haberey 1934, 278.; Piriing 1974, 16.), de Belső­Ázsiából is több példa ismert már a hunok feltűné­ se előtti időből is (Botalov 2003, Ris. 6, 3­4., 20­21.) . 20 A szokás a névadó szlovákiai — és egyéb cseh­ és morvaországi — lelőhely(ek)hez hasonlóan a Kárpát­medencében is leginkább 5. századi germán temetkezésekre jellem­ ző, legnagyobb számban egyelőre gepida sírokból ismert. Valamennyi esetben a felnőtt csontvázának jobb oldalán találni a sírgödör oldalába vágott mélyedést, amelybe bög­ rét (Hódmezővásárhely), korsót vagy fazekat (Magyarcsanád, Mezőkövesd), egy alka­ lommal pedig csecsemőt helyeztek (Mezőkeresztes). A Dunántúl 5. századi népeinek körében úgyszintén ismert lehetett a temetkezési szokás. A kapolcsi 1. sírban a Ny­K­i tájolásban fekvő, mesterségesen deformált koponyájú női csontváz jobb oldaláról, a sír­ gödör fej felőli végénél egy bögre került elő a halott fektetési szintjénél magasabbról. Ugyan az újkori bolygatás nem tett lehetővé pontos megfigyelést, a sír lábnál mérhető eredeti szélességéhez képest az edénynek a koponyától való távolsága arra utal, hogy azt eredetileg egy, a sírgödör oldalába vájt mélyedésben helyezhették el. 21 Leletei alapján valamennyi temetkezés germán népességhez köthető, a torzított koponyájú női sírok (Kapolcs, Mezőkeresztes, Mezőkövesd) feltűnően gazdag leleta­ nyagúak. Bár az 5. századi padmalyos sírok száma egyelőre csekély, jövőbeni számuk remélhető növekedésével várhatóan további összefüggések lesznek majd kimutatha­ tóak. Különösen érdekes lehet ez a posztgót/prelangobard emlékanyag esetében: a dunántúli szvéb és a dél­németországi korai alemann emlékkör közti erős kapcsolat ugyanis ezzel nemcsak a régészeti leletanyag és az abból levonható viseleti sajátossá­ gok alapján válna körvonalazhatóvá (Quast 1999; Martin 2002; Straub 2002), hanem a fülkés temetkezési szokás gyakorlása révén is. 22 A temetkezési szokásnak mindössze három avar kori példája (Csongrád­Bokros, Sommerein, Tolna) 23 ismert. így bár a sírtípusnak különösen az a formája, ahol az edény és a hús elhelyezésére szolgáló üreget a sír koponya felőli rövidebb végébe váj­ 284 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL ják be, számos régészeti kultúrában tűnik fel az eurazsiai steppén a 6­8. században (Gening 1977, Ris. 10; Pletneva 1981, Ris. 12. 3, 5, Ris. 13. 6; Levina 1994, Ris. 13­43), az avarság körében az szinte teljesen ismeretlen volt. Sarovce­típusú sírok a Kárpát­medencében: 1. Csongrád­Bokros, Buzáspart 5. sír (Lőrinczy­Szalontai 1996, 272.) 2. Csővár 2. sír (Kovrig 1959, Fig. 2) 3. Hódmezővásárhely­Kishomok 28. sír (Bóna­Nagy 2002, Abb. 19) 4. Kapolcs­Kossuth u. 1. sír (Cs. Dax 1980, 2. ábra) 5. Magyarcsanád­Bökény 38. sír (Nagy 2005, Abb. 5) 6. Mezőkeresztes­Cethalom 3. sír (Simonyi 1999, 3. ábra; Simonyi 2005, 206., Abb. 3) 7. Mezőkövesd­Mocsolyás 2. sír (Lovász 1997, 124.; Lovász 2005, 51­53., Abb. 3) 8. Ordacsehi­Csereföld 510. sír (Gallina 2005, 2. kép) 9. Sommerein am Leitagebirge­Steinäcker 74. sír (Daim­Lippert 1984, 230­231.) 10. Tolna, M6 29. lelőhely 52. sír24 Röviden a fülkesírokról Az avar korban gyakorolt padmalyos temetkezési szokással legközelebbi kapcso­ latban lévő fülkesírok kutatástörténetével, elterjedésével, formai jellemzőivel teljes­ ségre törekvőén Lőrinczy Gábor foglalkozott, összeállítva jegyzéküket is (Lőrinczy 1994; Lőrinczy 1995, 6. kép). A pitvarosi fülkesírok közzététele (Bende 2000), illet­ ve a székkutási fülkesírok elemzése (Bende 2003, 308­310) kapcsán Bende Lívia tekintette át az újabban előkerült és a korábban publikált késői sírokat, újabb adalé­ kokat szolgáltatva a szokás gyakorlatának időrendjéhez. Összeállításaik megjelenése óta fülkesírok a Tiszántúl Marostól délre fekvő részé­ ről kerültek elő: egy új, illetve egy jól ismert és most hitelesített kora avar kori lelő­ helyen, Kiszombor­E temetőben (RégKut 2003 (2004) 241.; Langó­Türk 2004a, 209.) és Kiszombor­Tanyahalom­dűlőben (RégKut 2003 (2004) 241­242.; Langó­Türk 2004a, 209­211.). A Duna­Tisza köze Tisza menti sávjában, a Maros tor­ kolatával szemközt, Szeged­Kiskundorozsma, Daruhalom­dűlő II. temetőben vált ismertté egy az avar kor második felének elejére keltezhető sír (RégKut 2003 (2004) 293­294.; Mészáros et al. 2005, 146., 4. kép). Az említett példák a szokás gyakorlatának tiszántúli törzsterületéről, illetve köz­ vetlen szomszédságából származnak. Szórványos adataink azonban a Kárpát­meden­ ce nyugati felére vonatkozóan is bővülni látszanak.25 Az eddig fenntartásokkal foga­ dott bölcskei fülkesírokat a Duna jobb partján (Szelle 1891, 243) hitelesítheti a Szek­ szárd­Bogyiszlói úti 463. (fülke)sír.26 A nyugat­szlovákiai borovcei 5. (fülke)sír27 (Stassíková­Stukovská 1996, 287., 289., 301.; Stassíková 2005, Abb. 12) ugyancsak a hiteles példákat szaporítja. Tehát bár a szokás kora és késő avar kori gyakorlatának egyaránt a Tiszántúl a törzsterülete, egyre több adat mutatja, hogy a sírforma szórványos előfordulásával — és így feltehetően a szokást gyakorló tiszántúli közösségek enyhe mértékű migráció­ jával a kora avar kort követően — a Duna­Tisza köze belső területein, illetve a Duna jobb parti sávjában is számolnunk kell. 285 TANULMÁNYOK ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1 . A PADMALYOS SÍROK KATALÓGUSA Római kor 1. Aquincum/Óbuda (közöletlen, Visy 2005, 215.) 2. Gerulata/Oroszvár XXVIII. sír (Pichlerová 1981, 49­50.) 3. Intercisa/Dunaújváros­Öreghegy (Oroszlán 1922, 94) 4. Intercisa/Dunaújváros­Öreghegy 1949/28. sír (Sági 1954, 57.) 5. Intercisa/Dunaújváros­délkeleti temető 1967/1001., 1002., 1014., 1026., 1087., 1116., 1118., 1122., 1136., 1153. sír (B. Vágó­Bóna 1976, Abb. 52, 53, 59, 62, 84, 100, 101, 103, 116) 6. Intercisa/Dunaújváros­délkeleti temető 1713., 1714., 1717., 1774., 1855. sír (Visy 2005, Fig. 4­7) 7. Intercisa/Dunaújváros­Napos lejtő 3. sír (B. Horváth 1984, 5. ábra) 8. Intercisa/Dunaújváros­nyugati I. temető (közöletlen, B. Horváth 1984, 246.) 9. Keszthely­Dobogó 56., 58., 64., 74., 75., 90., 99., 101., 103., 106., 107., 111., 115. sír (Sági 1981, Abb. 13, 17, 20, 27, 28, 37, 42, 48, 51, 53, 54, 57, 58, 61) 10. Sopianae/Pécs (közöletlen, Visy 2005, Note 14) 11. Szőny­Gerhát (Prohászka 2006, s. a.) 28 1. 2. 3. 4. 5. 5.század Fonyód­Bézseny, M7 mérnöki telep 469., 666. objektum29 Dabronc­Örvöspuszta (Sági 1985, 1. ábra) Keszthely­Téglagyár (Sági 1955; Sági 1985, 5. ábra) (Tisza) Palkonya/Tiszaújváros­Hőerőmű lakótelep 1. sír (Csallány 1958, 1. kép) Tolna­Mözs 42., 43., 78. sír (közöletlen, Odor János Gábor ásatása, ld. 1. ábra 2­4) 6. század 1. Szolnok­Zagyvapart, Alcsi, 19A és 21. sír (Cseh 2005, Abb. 4, 5) 6­9. század30 1. Backi Sokolac/Bácska Szokolac (SCG) (Ricz 2002, 30.) 3­4., 10­12., 15. 23., 29., 35., 43., 56. sír (Ricz 1980, 84, 3. kép; Ricz 1995, 473­474.) 2. Cífer­Pác I. /Cífer­Pusztapát (Sk) (Zábojník 2002, 92.). Az előzetes közlemény nyolc padmalyos sírt említ (Chropovsky­Fusek 1984, 90.) 3. Cataj I/Csataj (Sk) (Zábojník 2002, 89.). Az előzetes közleményben két padma­ lyos sír szerepel (Hanuliak­Zábojník 1982, 492­493.) 4. Celarevo/Dunacséb (SCG) (Takács­Ricz 2002, 90.) 270., 273., 274., 297. sír31 (Bunardzic 1985, Fig. 8, Fig. 24­26) 5. Deszk­G (Kürti 2002, 109­110.) 16. sír (Lőrinczy 1992, 114.; Némethi­Klima 1992, 201.; Straub 2006 s. a.), 53. sír (Lőrinczy 1992, 114.) Deszk­P32 (Kürti 2002, 111.) 6. sír (Lőrinczy 1992, 115.) 6. Deszk­R (Kürti 2002, 111­112.) 1. sír (Lőrinczy 1992, 115.) 7. Deszk­T (Kürti 2002, 112.) 21. sír (Csallány 1968, 60­61., 63., Abb. 4­5): T.: K­Ny. M.: 86 cm. A sír akna­ részében, a halott bal oldala mellett, attól 40 cm távolságra, magasabb rétegben (30­60 cm között) rézsútosan, félig a hasán, felszerszámozott egész ló csontváza feküdt. Homlokán a lebunkózás nyomával. H.: 190 cm. A padmalyban 120 cm mélyen, hanyatt, nyújtott helyzetben fekvő férfi csontvázának33 h.: 176 cm volt. 286 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL 8. Dombegyháza­homokbánya (Lőrinczy 1998, 346­347.) 9. Dombiratos, Albiciuk János 310. sz. házhelye. A csak községnéwel jelzett lelőhely (Medgyesi 2002, 116.) pontosabb topográfiai meghatározását Korek József utó­ lag, Katona Mátyás elmondása alapján készült rajzos feljegyzése teszi lehetővé.34 Ezek szerint az innen említett hat É­D­i tájolású, fenntartásokkal fülkesírként említett temetkezés (Lőrinczy 1994, 323.) közül egy feltehetően inkább padma­ lyosként határozható meg, mert a csontvázakat ábrázoló temetőtérképen Korek a halott jobb oldala mellett jelzi a lovat, tőle balra pedig egy másik állat helyét. 3. sír: T.: É­D. M.: 150 cm. A halott jobb oldala mellett fordított tájolással, „ló guggoló állásban". A csontváz bal oldala mellett marhacsontváz volt.35 Mell.: 1­2. Két darab arany fülbevaló. 3. Bronzcsat. 4. Vaskés töredéke. 5. Vaszabla. 6. Hurkos fülű kengyel. 10. Gátér­Vasútállomás (H. Tóth 2002, 144.) 193. sír36 (Kada 1906, 207­210.), 212. sír (Kada 1906, 214­218.), 239. sír (Kada 1908, 330­331.) 11. Gyönk­Vásártér (Rosner­Ódor 2002, 152.) 267. sír (Rosner 1975, 140.) 37 12. Hajós­Cifrahegy (Kőhegyi 2002, 157.) 78­79. sír (Balogh 2000, 112.) 13. Hajdúdorog­Városkert út (M. Nepper 2002, 155.) 1. sír (Lőrinczy 1996, 17. j.) 14. Hódmezővásárhely­Szárazér­dűlő (Szalontai 2002, 165.; Lőrinczy 1996, 18. j.) 15. Kaba­belterület (M. Nepper 2002, 178.; Lőrinczy 1996, 19. j.) 16. Kehida­Fövenyes. A 136 sírból álló birituális késő avar kori temetőrészletre a pad­ malyos temetkezési mód és a lovas sírok nagy száma jellemző (RégKut 1998, 153.; RégFüz Ser. I. No. 51 (1998) 2001, 106.; Szőke 2002, 68.; Szőke 2004, 372.) 20. sír (Szőke 2004, Abb. 1) 125. sír (4. ábra l):38 T.: Ny­K, 1' dél felé. Az akna h.: 270 cm, sz.: 85 cm, m.: 190 cm, a padmaly h.: 260 cm, sz.: 70­75 cm, m.: 185 cm, ma.: kb. 70 cm. A pad­ malyt az akna déli oldalába vájták, a boltív közel félköríves, a barna agyagos felső réteg és alatta a fehéres homok találkozásánál indul. A férfit 210­215 cm hosszú, 45­65 cm széles, a lábak felé szűkülő koporsóba helyezték a padmalyba. Az akná­ ban a férfival párhuzamosan és azonos irányban fekvő, felszerszámozott ló bal oldalával a koporsóra dőlt. 127. sír (5. ábra 1):T.: Ny­K, 3,5' dél felé. Az akna h.: 220 cm, sz.: 60 cm, m.: 'A' sír: 145 cm, 'B' sír: 140 cm, 'C' sír: 50­75 cm. A padmaly h.: 240 cm, sz.: 60­90 cm, ma.: 60 cm. A padmalyt az akna északi oldalába vájták, boltíve közel félkör­ íves, teteje a sárgásbarna agyagréteg aljánál indul. A padmalyban két gyermek feküdt egymás mellett, a fiatalabb ('B' váz) mélyebben és beljebb, az idősebb ('A' váz) a szájnyílás mellett. A padmaly fölött egy felnőtt egyént temettek el ('C' váz), akinek töredékes csontváza a padmaly beomlása után néhol 25 cm­rel mélyebb­ re került. Koporsó egyik esetben sem látszott. 130. sír (5. ábra 2): T.: Ny­K, 3' dél felé. Az akna h.: 305 cm, sz.: 100 cm, m.: 215 cm. A padmaly h.: 295 cm, sz.: 90­125 cm, m.: 235 cm, ma.: 105­125 cm. Az alta­ laj a felszín alatt 40­50 cm vastagságban szürkés agyag, alatta 100 cm­ig vöröses­ barna agyag, ettől lefelé fehéres homok, a padmaly nyílása ennek a felső széléig ért. A padmalyt az akna déli oldalába mélyítették, a felékszerezett felnőtt női vázat 205 cm hosszú, 55­60 cm széles, csapolt deszkakoporsóba fektették. A padmaly száját feltehetően teljes hosszúságában deszkákkal zárták el, amelyek közül a leg­ alsónak részben a mélyebbre ásott padmalyba csúszott, elszenesedett maradvá­ nyait sikerült is dokumentálni. H.: 220 cm, sz.: kb. 20 cm, v.: kb. 2­3 cm. Az akná­ ban teste alá húzott lábakkal fekvő, felszerszámozott ló bal oldala és a koponyája a padmalyt elzáró deszkáknak dőlt, így azok a fa elkorhadása után részben bedől­ 287 ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1 . 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. TANULMÁNYOK tek a padmalyba, illetve a magasabban fekvő deszkák a lócsontokra hullottak. A fiatal csikó a női csontvázzal párhuzamosan és azonos irányban feküdt. 131. sír: T.: Ny­K, 6' dél felé. Az akna h.: 185 cm, sz.: 60­65 cm, m.: 120 cm. A padmaly h.: 180 cm, sz.: 70 cm, m.: 120 cm, ma.: 60 cm. A sírgödör déli oldalá­ ba vájt, félkörívesen boltosodó padmaly száját az akna déli szélénél hosszában nyolc nagyméretű, vörösesbarna és fehér színű, amorf alakú homokkő lap zárta le, amelyek ferdén bedőltek a padmalyba. Valószínűleg ezekkel a lapokkal támasztották meg az akna felől a padmalyt ténylegesen lezáró deszkákat, s ezek elkorhadása után dőltek be a kövek. A fiatal gyermek rossz megtartású csontjai kb. 130 cm hosszú, 33 cm széles koporsó nyomai között kerültek elő. Az akna nyugati végénél további három kisebb homokkő darab feküdt egymás közelében. 134. sír (4. ábra 2): T.: Ny­K, 3' dél felé. Az akna h.: 315 cm, sz.: 80­95 cm, m.: 170 cm. A padmaly h.: 335 cm, sz.: 80 cm, m.: 170 cm, ma.: kb. 100 cm. Az akna déli felébe vájt padmalyba 225 cm hosszú, 45­50 cm széles, deszkákból összeállí­ tott koporsóba fektetve helyezték a fegyveres felnőtt férfit. A koporsó jobb oldali deszkái a vázra dőltek, déli szélénél, azon kívül egy kődarab feküdt. A felszerszá­ mozott, bal oldalára dőlt ló a férfi vázával párhuzamosan, azonos irányban feküdt. Kerepes­Kavicsbánya (Tettamanti­Török 2002, 190.) F és J sír (Török 1973,117.) Kiszombor­E (Kürti 2002, 201­202.; Langó­Türk 2004, 207­209.) 2. sír (Lőrinczy 1996, 181.) 39 Kunpeszér­Felsőpeszéri út, homokbánya (H. Tóth­Ódor 2002, 219­220.) 2. sír (H. Tóth 1985, 14.; Balogh 2000, 112.) Leithaprodersdorf­Annakreuz/Lajtapordány (A) (Stadler­Winter 2002, 224.) 59. sír, 68. sír (Mitscha­Märheim 1957, 35.) Leobersdorf­Ziegelei Polsterer (A) (Stadler­Winter 2002, 225­226.) 144. sír (Daim 1987, 269.) Madaras­Téglavető (Kőhegyi 2002, 230.; Rácz 1999) 52. sír (Rácz 1999, 357.) Mezőkovácsháza­Új Alkotmány Tsz agyagbánya (Juhász 2002, 239.) 7., 9. sír (Lőrinczy 1992, 116.) Mokrin/Homokrév­Vodoplav­dűlő (SCG) (Kovrig­Korek 1960, 289.; Lőrinczy 1994, 31. j . ; Szalontai­Takács 2002, 244­245.) 49. sír (Balogh 2004, 268.) 67. sír (Mrkobrad 1980, SÍ. LXVL 2­3; Straub 1997, 134­135.; Balogh 2004, 268­269., 4. kép 10­11,16­17; 24­25. kép). A sír közlése során a temetkezést fül­ kesírként értelmezték (Balogh 2004, 268.). Az eredeti napló alapján a 300 cm hosz­ szú és 220 cm széles, 128 cm mély aknában feküdt a felszerszámozott teljes ló. A déli oldala mellett egy sorban 5 ló, csikó és szarvasmarha koponya és a hozzájuk tartozó csonkolt lábcsontok kerültek elő. Az akna északi hosszoldala mellett 172 cm mélyen, egy aknaszerű mélyedésben feküdt a halott csontvázának maradványa. 69. sír (Mrkobrad 1980, Taf. 84. 3­4; Straub 1997, 135.): T.: ÉK­DNy. H.: 234 cm, sz.: 185 m, m.: 182 cm. A padmaly sz.: 94 cm. A koponyával kelet felé fektetett egész ló 110 cm mélyen feküdt az akna alján. Az akna északi hosszoldalában kiala­ kított mélyedésben hanyatt, nyújtott helyzetben rossz csontmegtartású, megállapít­ hatatlan nemű felnőtt feküdt. A koponya a földnyomástól erősen deformálva, a var­ ratoknál szétesett. Mell: 1. Vaszabla a ló fogai között. 2. A lókoponya körül 4 leve­ lű lóhere alakú, ezüstözött lószerszámdíszek. 3­4. Két darab vascsat a lókoponya mel­ lett. 5­8. A ló két oldalán egy­egy vaskengyel és vascsatok. 9­12. A kengyel felett egy­ egy nagyobb, valamint egy­egy kisebb, 2­2 lyukkal átfúrt csontlemez. 13­15. A bal oldali kengyel mellett csontlemez töredékek bevésett spirális díszítéssel (2 db függő­ 288 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER. _ AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL leges, egy kisebb, de szélesebb vízszintes helyzetben). 16. A jobb oldali kengyel mel­ lett íj csontlemezeinek töredékes darabjai. 17. A hátsó lábszárcsontok zöldpatinásak voltak, de a fémtárgyak teljesen elmállottak. 18. Gömbcsüngos ezüst fülbevaló a koponya bal oldala mellől. 19. Préselt ezüst öweretek és felszerelő füleik a kereszt­ csont és az utolsó csigolyák alatt. 20. Vaskés töredékes darabja a bal medencecson­ ton. 21­22. Egy­egy vascsat a medencecsont mindkét oldalán. 23. Szíjvég a jobb alsó­ kar és a medencecsont között. 24. A bal alkar erősen patinás volt, de fémtárgy nem került elő. 25. Juhkeresztcsont és ­csigolyák a koponya mögött. 74. sír: T.: ÉK­DNy. H.: 264 cm, sz.: 210 cm, m.: 185 cm. A 135 cm mély akná­ ban teljes ló, a nyugati végében lókoponya és juhcsontok feküdtek. Az akna észa­ ki hosszoldalában kialakított mélyedésben hanyatt, nyújtott helyzetben rossz csontmegtartású, megállapíthatatlan nemű felnőtt feküdt. Mell.: 1. Vaszabla a ló fogai között. 2. Vascsat a lókoponya mellett. 3. Vascsat, vastöredék és kovakő a jobb kéz ujjainál. 4. Vascsat a medencében. (MFM RégAd 1577­93, 1579­93, 1580­93, 1584­93) 25. Növi Sad/Újvidék (SCG) (Takács 2002, 265.) Kettő vagy négy padmalyos(?) sír előkerüléséről tudósítanak (Dimitri­ jevic­Kovacevic­Vinski 1962, 53­54.; Nad 1971, 265.) 26. Orosháza­Bónum, homokbánya 40 Dékány László tótkomlósi lakos bejelentése és az ezt követő, Szatmári Imre által elvégzett helyszíni szemle nyomán 1997 őszén leletmentő ásatás keretében az Orosháza és Szentes közötti műút déli oldalán fekvő, ÉNy­DK­i irányú homokhát területén, ahol a helyi Béke Tsz homokbányát működtetett, egy kb. 7x7 méteres területen hét melléklet nélküli, NyÉNy­KDK­i tájolású, padmalyos sírt tártak fel (3. ábra 1). Bizonyos, hogy a temető további sírjai a bányabejáró, valamint a jelenle­ gi bánya északnyugati széle alatt vannak. A hét melléklet nélkül sír soros elrende­ zést mutat. Az egyik sír alatt hármas árok részletét bontották ki, s ebből népván­ dorlás kori(?), valamint a területen szarmata edénytöredékek kerültek elő. 1. sír (2. ábra 1):T.: NyÉNy­KDK, 45'. H.: 148 cm, az akna sz.: 50 cm, a padmaly sz.: 36 cm, az akna m.: 100 cm, a padmaly m.: 108 cm A sírgödör észak­északke­ leti fele délnyugati irányban enyhén lejt, majd függőleges falú. Itt kezdődik a sír­ gödör, amelynek északnyugati sarkába kis mélységű padmalyt vájtak. Inf. I. korú gyermek hanyatt, nyújtott testhelyzetben fekvő csontváza, a koponya a jobb olda­ lára billent, a kezeket a medencére helyezték. 2. sír (2. ábra 2): T.: NyÉNy­KDK, 45,5'. H.: 150 cm, az akna sz.: 60 cm, a pad­ maly sz.: 40 cm, az akna m.: 103 cm, a padmaly m.: 118 cm. A sírgödör észak­ északkeleti fele délnyugati irányban enyhén lejt, majd függőleges falú. A sírgödör délnyugati falába a sír terjes hosszában padmalyt vájtak. Az Inf. I. korú gyermek csontváza — részben a padmalyban — hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt, kopo­ nyája jobb oldalára billent, bal kezét a medencére helyezték, jobb karja a test mel­ lett, nyújtva volt. A bal kéz kivételével ujjcsontjait nem találták meg a sírban. 3. sír (2. ábra 3): T.: NyÉNy­KDK, 44,5'. H.: 175 cm, az akna sz.: 80 cm, a pad­ maly sz.: 40 cm, az akna m.: 99 cm, a padmaly m.: 123 cm. A sírgödör észak­ északkeleti fele délnyugati irányban lejtett, majd függőleges a fala. A sírgödör délnyugati falának északnyugati felébe mély padmalyt vájtak. Az Inf. II. — juvenilis korú fiatal felnőtt váza hanyatt feküdt, felsőtestének nagyobb részét a padmaly alá csúsztatták. A koponya bal oldalára dőlt, a bal kezet a medencére helyezték, a jobb kar szorosan a sírfalnál, a test mellett feküdt. A térdek kissé fel­ húzott állapotban voltak. A bal láb kivételével az ujjcsontok hiányoztak. 289 ARRABONA 2006. 4 4 / 1. TANULMÁNYOK 4. sír (2. ábra 4): T.: Ny­K, 47*. H.: 200 cm, az akna sz.: 80 cm, a padmaly sz.: 50 cm, az akna m.: 104 cm, a padmaly m.: 119 cm. A sírgödör északkeleti fele délnyugati irányban enyhén lejt, majd függőleges a fala. A sírgödör délnyugati falába, a sír hosz­ szának közelítően kétharmad részébe sekély padmalyt vájtak. Az aduitus korú nő csont­ váza hanyatt, a gödör Szűkössége miatt kissé jobb oldalára dőlve feküdt. A felsőtest és a koponya egy része a padmaiyban volt. A koponya jobbra billent, a bal kar a combon feküdt, a jobb váll felhúzott, a jobb kar a test mellett volt. Térdei szintén felhúzott álla­ potba voltak. A jobb kéz ujjcsöntjaít a jobb váll közelében, a padmaiyban találták. 5. sír (3. ábra 2). T.: Ny­K, 47'. M.: 114 cm. A sírgödör oldala és alja a bontás során csak a medence alatt, illetve a koponya felett kis szakaszon volt megfigyel­ hető, mivel a sír gödrét egy korábbi hármas árokrendszerre, arra megközelítőleg merőlegesen ásták rá. A maturus korú férfi csontváza hanyatt feküdt, koponyája a jobb oldalára és felfelé billent, bal kezét a jobb medencére helyezték, jobb karját a test mellett a jobb vállhoz hajlították, térdei kissé felhúzott helyzetben feküdtek. 6. sír (3. ábra 3): T.: Ny­K, 50'. H.: 210 cm, az akna sz.: 80 cm, a padmaly sz.: 60 cm, az akna m.: 89 cm, a padmaly m.: I l l cm. A sírgödör északi fele déli irányban enyhén lejtett, majd függőleges a fala. A hanyatt fekvő, aduitus korú férfi csontváza bal oldalával szorosan a gödör falához támaszkodott, ezért kissé jobb oldalára dőlt. A koponya jobb oldalára fordult, a bal kar nyújtva a test mel­ lett, a kéz részben a medence alatt volt. A jobb váll kissé felhúzva, a jobb kar a test mellett kinyújtva feküdt, az ujjakat behajtották. A térdeket erősen felhúzva találták. 7. sír (3. ábra 4): T.: Ny­K, 46,5'. H.: 200 cm, az akna sz.: 65 cm, a padmaly sz.: 45 cm, az akna m.: 94 cm, a padmaly m.: 103 cm. A sírgödör északkeleti fele dél­ nyugati irányban enyhén lejtett, majd függőleges falú volt. A sírgödör északnyuga­ ti részét kis szakaszon, közvetlenül a koponya mellett a homokkitermelés során munkagép bolygatta meg, felülről kissé a koponyát is megsértve. A jobb láb men­ tén a gödör oldalába vájva sekély mélységű padmaly volt megfigyelhető. A maturus korú nő csontváza hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt, a koponya jobb oldalára bil­ lenve, a bal kar a test mellett kinyújtva, a kéz a combon volt. A jobb kar kissé behaj­ lított, az ujjakat is behajtották. A bal kéz ujjperceinek egy része — valószínűleg állatjárás következtében — a két combcsont között elszórtan helyezkedett el. 27. Öcsöd­Büdös­halom, MRT 59 (Madaras 2002, 276.; 41 Genito­Madaras 2005) 59. sír42 (Genito­Madaras 2005, Cat. No. 59, Fig. 64­66) 28. Orménykút­Kultúrház, hidroglóbusz (Juhász 2002, 277.; Bende 2003a) 3. sír43 (Bende 2003a, 190., 193.) 29. Sajópetri­Hosszúrét: 312./337. sír44 30. Sala I/Vágsellye­Vízállás (Sk) (Zábojník 2002, 309.) 5. sír (Took 1993, 90, Obr. 3:4) 371. Sala II/Vágsellye­Duslo I. (Sk) (Zábojník 2002, 309.). Az előzetes közleményben egy közöletlen padmalyos sírról tesznek említést (Cilinská 1973, 527.) 32. Stara Moravica­Koplalo/Ómoravica, Bácskossuthfalva­Koplaló (SCG) (Ricz 2002, 328­329.) 45 33. Söjtör­Petőfi u. (Vándor 2002, 326.). Az előzetes közlemények padmalyos sírok előkerüléséről tudósítanak (Szőke 1996, 110.; Szőke 2002, 68.) 34. Szeged­Kundomb (Kürti 2002, 341­342.) 7. sír (Salamon­Cs. Sebestyén 1995, 11.), 284. sír,46 286. sír (Salamon­Cs. Sebestyén 1995, 37.) 35. Szegvár­Oromdűlő (Lőrinczy 2002, 344.). A feltárt temetőrész sírjainak egyötö­ de, közel 100 sír padmalyos temetkezés (Lőrinczy 1996, 20. j.), melyek közül az alábbiak közöltek: 126. sír (Lőrinczy­Straub 2004, 306­307.), 130. sír (Lőrinczy 290 LORINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL 1992, 103., Abb. 17­18), 915. sír (Lőrinczy­Straub 2004, 317.) 36. Szekszárd­Bogyiszlói út (Rosner 1999; Ódor­Rózsa 2002, 346.) 742. sír (Rosner 1977, 92.; Rosner 1999, 92.), 268., 269., 314., 335., 537., 785. sír47 37. Szentes­Borbásföld (Lorinczy 1996, 180­182.) 38. Szentes­Lapistó (Liska­Madaras 2002, 356; Lorinczy 1992, 116.) 39. Szentes­Nagytőke, Jámborhalom A lelőhelyről ismert honfoglalás kori temető hitelesítő ásatása során egy kora avar kori temető 3 sírját, közöttük egy padmalyos temetkezést tártak fel (Langó­Türk 2004, 195.) 40. Tiszacsege­Sóskás határrész, Nagymajor (M. Nepper 2002, 377.) 4. sír:48 T.: DNy­ÉK (D­re 7'). M.: 130 cm. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, jó megtartású, aduitus korú, robusztus alkatú férfi49 csontvázának maradványa. Mindkét kar nyújtva, szorosan a törzs mellett feküdt. A halott bal oldala mellett 50­60 cm­rel magasabban feküdt egy 5­6 éves egész ló 50 maradványa, fordított tájolásban. A korabeli bolygatás megsemmisítette a koponyáját. Marma.: 137,5 cm (közepes). Öreg mén részleges maradványa (koponya és csonkolt lábcsontok) került elő a halott lábszára felett. Marma.: 149 cm (magas). Mell.: 1. A jobb láb külső oldala mellett keskeny pengéjű, egyélű vaskard feküdt. 2. Közvetlenül a vas­ kard mellett egy vasár volt. 3. A bal medencelapát fölött az öv lemezes veretei és szíjvége töredékes állapotban, valamint vascsat került elő. 4. A bal kézfejtől balra, annál 10 cm­rel magasabban agancs oldalpálcás vaszabla volt. A recensen kopott darabok alsó végei tönkrementek. 5. A bal lábfejtől 12­15 cm­re két darab hurkos fülű, ívelt talpú kengyel rossz megtartású töredékei és a hevedercsat került elő. 6. A bal lábfejen egy kiöntőcsöves, korongolt edény feküdt oldalára dőlve. 7. A jobb és a bal sarokcsont között juh keresztcsontja és farokcsigolyái, szarvasmarha alsó moralisa, őz bal humerusa került elő. 41. Tiszasziget­Vedresháza­Ószentiván (Kürti 2002, 383­384.) 84. sír (Lorinczy 1992, 116.; Lorinczy 1994, 330.) 42. Tiszavasvári­(Eszenyi M. telke), Vörös Hadsereg u. 8. (Lorinczy 2002, 385.; Lorinczy 1996, 21. j.) 43. Városföld 6., 15., 33., 36., 41­42. sír (Balogh­Pintér 1998) 44. Vörs­Batthyány­disznólegelő 370., 384., 392., 422., 427., 428., 502., 540., 571., 572., 573., 586., 588. sír (Költő 2001) 45. Wien 11/Bécs­Csokorgasse (A) (Stadler­Winter 2002, 421.; Daim 1987, 92.) 46. Zalakomár­Lesvári­dűlő (Vándor 2002, 426.). Az előzetes közlemények padma­ lyos sírok előkerüléséről adnak hírt (Szőke 1996, 110.; Szőke 2002, 68.) 51 10­11. század 1. Aldebrő­Mocsáros (Révész 1996, 381.) 2. Balatonújlak­Erdő­dűlő (Honti et al. 2004, 31.) 3. Bánov/Bánkeszi (Sk) (Tocík 1968, 17.) 4. Cegléd, Hartyányi­, Váróczi­dűlő (RégKut 2003 (2004) 195.) 5. Eperjes­Takács­tábla52 (Bálint 1991, Taf. XHIa, XVIa) 6. Harta­Freifelt (Kustár­Langó 2003, 13.) 7. Homokmégy­Székes (RégFüz Ser. I. No. 51 (1998) 113.; Gallina 1998, 90.; Galli­ na­Hajdrik 1998, 154.; Gallina 2000, 14­16.; RégKut 1999 (2002) 209.; RégKut 2000 (2003) 148­149.) 8. Ibrány­Esbóhalom (Istvánovits 1996, 26­27.; Istvánovits 2003, 377.) 9. Kál­Legelő (Szabó 1970, 264.) 291 ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1 __ TANULMÁNYOK 10. Kiskunfélegyháza­Kántordomb (RégFüz Ser. I. No. 29 (1976) 60.; Horváth 1996,330.) 11. 12. 13. 14. 15. 16. Sándorfalva­Eperjes (Fodor 1996, 348.). Szeged­Kiskundorozsma­Hosszúhát53 (RégKut 2004 (2005) 284.) Szegyár­Oromdűlő (Bende­Lőrinczy 1997, 225.) Szegvár­Szőlőkalja (Lőrinczy 1985, 155­156.) Szob­Kiserdő (Bakay 1978, 132.) Szolnok, Lenin Tsz (Ugar) (Madaras 1996, 70.) 12­13. század 1. Csengele­Bogárhát 40. obj. 56­57. sír54 2. Hajdúdorog­Kati­dűlő (Fodor 2005, 198­199.) 16­17. század 1. Bácsalmás­Óalmás, Homokbánya (RégKut 2002 (2004) 179.; RégKut 2003 (2004) 161.; Wicker 2003, 22­28.; Wicker 2005, 327.) 2. Dombóvár­Békató (Gaál 1982, 162.; Gaál 2002, 210.) 3. Fonyód, Fehérbézseny (RégKut 2004 (2004) 216.; Honti et al. 2004, 38., XIII. t. 5) JEGYZETEK 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 1 Tomka Péter számos nagy jelentőségű tanulmányt szentelt a hun és avar kori temetkezési szoká­ soknak, így magunk is egy hasonló témájú munkával köszöntjük Őt 65. születésnapján. A közelebbről nem említett irodalom Kiss Lajosnak a hódmezővásárhelyiek temetkezési szokásai­ ról írt tanulmánya lehet (Kiss 1920, 90.). Csallány Dezsőhöz hasonlóan Czeglédi Károly és Harmattá János is hivatkoztak Ibn Fadlan és Piano Carpini híradásaira — csak ők a volgai bolgárok temetkezési szokásaival kapcsolatban (Czeglédi­Harmatta 1948). Tévedésükre, miszerint az említett esetek a fülkesír formával lenné­ nek azonosíthatóak, többen is rámutattak (Erdélyi 1982, 24­25.; Bálint 1995, 272­273.). A Régészeti Kézikönyv a templom körüli temetők tárgyalása és az aknasírtól eltérő sírformák java­ solt feltárási és dokumentálási metodikája kapcsán tett említést a padmalyos sírformáról. A leírást sematikus vonalrajzzal illusztrálta (Banner et al. 1954, 53., 62., 65., 9. kép 2). Ismerve a padmalyos sírforma térben és időben oly szerteágazó, sok­sok keleti előfordulását, való­ jában sokkal inkább a padmalyos sír tekinthető a fülkesír előzményének. Véleményünk szerint minden padmalyos sír esetében — függetlenül attól, hogy sikerült­e megfi­ gyelni — számolhatunk a padmaly szájának bőrrel, fával, kővel vagy bármilyen más szerves anyag­ gal történő elzárásával, melynek célja az elhunyt földtől való védelme volt. A Szekszárd­Bogyiszlói úti avar temető sok üres sírjának egyik lehetséges magyarázata, hogy azok fel nem ismert padmalyos sírok (Szőke 2004, Anm. 2), esetleg fülkesírok aknái lehettek. A publikációk gyakran — ha készültek is — nem közlik a sírrajzokat, fotókat. A szűkszavú sírleí­ rások a sírgödörre vonatkozóan sokszor csak méreteket adnak meg. Azoknak a lelőhelyeknek a címszavaiban, ahol fülkesír és padmalyos temetkezés együtt fordult elő, a Stollengräber és Nischengräber kifejezés is szerepel (pl.: Deszk­T, Mokrin/Homokrév­Vodoplav­ dűlő stb.), ahol csak fülkesírokról tudunk, ott Nischengräber előkerüléséről olvashatunk (pl. Oros­ háza­Béke Tsz, Orosháza­Bónum­téglagyár stb). A kerepesi padmalyos sírokat Stollengraberként tartja számon az ADAM vonatkozó címszava. Ennek egyik jele előfordulásuk aránya: 24 temetőben csak egyetlen sír került elő, 9 temetőben leg­ feljebb 2­3, 7 temetőben 4­8, 2 temetőben 11­13, illetve további két temetőben 60­100 padmalyos sírról tudunk. Az avar kori padmalyos sírok nagyobb mérvű publikálásukat követően válnak összevethetővé a kelet­európai (Somogyi 1987, 145.), a bulgáriai (Väzarova 1976, 140.,160.; Fiedler 1992, 291.), valamint az Al­Duna menti (pl. Mitrea 1989) és a morva (Stassíková­Stukovská 2005) területek­ ről ismert padmalyos temetkezésekkel. A Tiszántúlon ilyen például a hajdúdorogi és a kabai sír, a Duna­Tisza közén a gátéri sírok, a zalai csoport közelében a vörsi padmalyos temetkezések, amennyiben ez utóbbiak egyáltalán a zalai 292 LORINCZY GABOR ­ STRAUB PETER 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ___ AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL csoporthoz kapcsolhatók. Egyelőre hasonlóan kérdéses az ausztriai és a szlovákiai avar temetők­ ből előkerült padmalyos temetkezések értékelése, amely csak a szlovákiai sírok közlése után válik lehetségessé. Éppen ezért kevéssé valószínű, hogy a sírtípus alkalmazása a sírrablás elleni egyfajta védekezés volna. Összefoglalóan Id. Bierbrauer 1999, Anm. 33! Zalaszentgrót­Szabadság u. (Müller 1976; Müller 2002, 7­8.), Pécs­Málom (Nagy 1994), Kilimán­ Felsőmajor (Szőke 1996a), Sármellék­Égenföld (Müller 1998), Páty­Malom­dűlő (Ottományi 2001). A keszthely­fenékpusztai 2000/88. sírt Müller Róbert szívességéből közölhetjük, hasonló sírok kerültek elő 2005­ben a Nagykanizsa­Inkey II. római temetőben (Eke István szíves tájékoztatása). Részletesen e jelenségekről ld. Bende­Lőrinczy 1997, 10. j . ! A sírrajzok bemutatásának lehetőségéért az ásató Odor János Gábornak mondunk köszönetet. A Bóna István által 1960­ban még tévesen padmalyos síroknak tartott leggazdagabb langobard temetkezések (Bóna 1960, 236.) valójában szintén padkás sírok, a terminológiai hibát javítja: Bóna 1993, 122. A magyar szakirodalomban e temetkezési formára a fülkés megnevezést használják (Sági 1954, 89.; Nagy 1993, 61.), amely természetesen nem azonos az avar kori fülkesíros temetkezési szokással. A temetkezési szokás eredetéről és elterjedéséről legutóbb ld. Codreanu­Windauer 1997, 25­28.! Az Ordacsehiben feltárt hasonló korú, úgyszintén torzított koponyájú, Ny­K­i tájolású 510. számú germán női temetkezés a sírrajz szerint a fej felőli végnél dokumentált kiszélesedés alapján szin­ tén a fülkés sírformával mutat hasonlóságot, bár edény nem került elő (Gallina 2005, 2. kép). Az alemann emlékanyag legkorábbi horizontjához tartozó, a kerámia­ és ékszer mellékletekben erőteljes közép­dunai kapcsolatokat mutató fülkés temetkezéseket összefoglalja Losert­Pleterski 2003, 44.; Schach­Dörges 2004, 48. Feltételesen ide vonható talán a szeged­kundombi 230. sír is, ahol Móra Ferenc leírása és rajza sze­ rint a koponya körül félkörívesen volt kialakítva a sírgödör (MFM Adattára, Móra­hagyaték). Gallina Zsolt szíves szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönünk. A régebbi avar kori temetőpublikációkban szórványosan felbukkannak olyan adatok, amelyek ülő sírokról tesznek említést (Kovrig 1963, 82­83.). Részletesebb leírás, illetve illusztráció hiányában nem tudjuk, hogy ezek a sírok pontosan hogyan néztek ki. Egyik lehetséges magyarázat lehet fül­ kesírként való értelmezésük. Nem egyszer előfordul ugyanis az ismert fülkesírokban, hogy a lejtős fülke végébe csúszott csontváz ülő helyzetre emlékeztető pozícióban kerül elő. Ülő sír került elő a Bálint Alajos által feltárt Duna­Tisza közi kiskunmajsa­kőkúti (H. Tóth 2002, 200.) lelőhelyen, valamint a Backa Topola­Bánkert (Ricz 2002, 29.) 152. fülkesírja gyarapítja a területre és a temet­ kezési formára vonatkozó ismereteinket. E két utóbbi lelőhelyre vonatkozó eredeti dokumentáció adataira Balogh Csilla hívta fel a figyelmünket). A temetőben előkerült padmalyos sír kapcsán tanulmányozott eredeti dokumentáció egy nem várt adatot is szolgáltatott. A dokumentációban szereplő sírlapon és Rosner Gyula könyvének eredeti magyar nyelvű kéziratában egyaránt — a valóságnak megfelelően — a 463. sír fülkesírként szere­ pel. Ugyanakkor a német nyelvű fordításban a padmalyos sírokra alkalmazott Nischenbestattung (Rosner 1999, 63.) kifejezés olvasható, ami illusztráció és részletesebb leírás nélkül félrevezető megfogalmazás. így a temető sok üres sírjának lehetséges magyarázata már nem csupán padma­ lyos sír (Szőke 2004, Anm. 2), hanem fülkesír aknájaként való értelmezés is lehet. A sír É­D­i tájolású, melléklet nélküli fülkesír volt, az egyébként jellemzően Ny­K­i tájolással jel­ lemezhető, 8­11. századra keltezett temető korábbi részében (Bende 2000, katalógustáblázat jegyzete, 18. kép). Köszönjük Prohászka Péternek, hogy felhívta figyelmünket az oroszvári és a szőnyi lelőhelyre. Gallina Zsolt szíves szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönünk. Az avar lelőhelyek esetében a lelőhelynév után megadott első irodalom mindig az ADAM megfe­ lelő címszava, amely tartalmazza a lelőhelyre vonatkozó korábbi szakirodalmat. A felsorolt temetkezések esetében az átlagosnál szélesebb sírokban az elhunyt mindig a sírgödör egyik szélén feküdt, ezért feltételezzük ezekben az esetekben a padmalyos formát. A Deszk G és P jelű temető valójában egy temető (Kürti 2002, 111.), ezért nem adtunk külön sor­ számot ennek a lelőhelynek. Annak ellenére, hogy az ásatási dokumentációban úgy szerepel, hogy a sír embertani anyagát kie­ melték, az SzTE Embertani gyűjteményében nem található. MNM Ad. IV. 1960/143. Köszönjük Bende Líviának, hogy a lelőhelyre vonatkozó feljegyzésre fel­ hívta a figyelmünket. A két állat helyzete hasonló a tiszacsege­sóskási sírban megfigyelthez (ld. lejjebb). Az egész állat meghatározása biztosnak tűnik az előkerült lószerszám miatt, a másik állat fajmeghatározását fenntartással kell kezelni, mivel a felszerszámozatlan, esetleg részleges lovat gyakran határozzák meg az ásatok marhaként. 293 ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK A gátéri temetőben feltárt három — 193., 212., 239. — lovassír közül az ásató az elsőt írta le részle­ tesen, a többit ehhez hasonlította. Mindhárom sír szélessége 120 cm volt. ,A lovat, a férfival párhuza­ mosan, jobb oldalára fektették úgy, hogy felső testrészét a sírgödör keleti oldalába vájt pandalyba tol­ ták be" (Kada 1906, 207.). Bár ez a megfogalmazás egyértelműnek tűnik, a leírás más részei kétsége­ ket ébreszthetnek. Először is mivel egy korábbi közleményében az ásató leírja, hogy valamennyi gáté­ ri sír halottja fejjel ÉÉNy­nak feküdt (Kada 1905, 361.), itt pedig azt, hogy a ló a sír keleti oldalában feküdt, így a lónak valójában a halott bal oldala mellett kellett feküdnie, Kada a jobb oldalt saját szem­ szögéből nézve írta. A lóval kapcsolatban megemlíti még, hogy „a megszegett fej a sírgödör ÉK­i sar­ kához szorult, tarkója felfelé állott, a majdnem függőleges irányba eső orr a sír fenekébe volt bele­ nyomva" (Kada 1906, 208.). Amellett, hogy az égtáj emlegetése a ló fejének helyzetével kapcsolatban megerősíti, hogy a ló a halott bal oldala mellett feküdt, a ló fejének ilyen nagy mértékű altalajba nyo­ módása kevéssé valószínű, ugyanakkor a leírás alapján az is nyilvánvaló, hogy Kada nem érzékelt betöltést a ló feje körül. Annál érzékletesebben írja le azt a halott körül: „a sírgödör alakja 120 cm mélységben megváltozott, megkisebbedett, azaz a gödör fenekén itt minden oldalról párkányt hagy­ tak s úgy mélyítették azt tovább még 64 cm­rel" (Kada 1906, 210.). Azaz a leírás szerint a halott lénye­ gesen mélyebben feküdt, mint a ló, amelynek többmázsás, tehetetlen testét egy olyan, a sírgödör olda­ lába vájt üregbe tuszkolták, amely a sír aljánál lényegesen magasabban volt. A leírás alapján valószí­ nűbbnek tűnik, hogy valójában a halott feküdt a padmalyban, a ló pedig a sír aknarészében. A pad­ malyos sírok kimélyítése során ugyanis a sír alja általában a padmaly felé lejt — ez megmagyarázná, miért feküdt a férfi mélyebben —, illetve a padmalyból kitermelt altalaj egy részét az akna aljára depo­ nálják, és igen gyakran ott is hagyják — ami magyarázat lehet arra, miért nem volt érzékelhető a betöl­ tés a ló körül, illetve miért nem volt egyenes az akna alja és állt rajta szinte függőlegesen a lókoponya. Azaz a gátéri lovassírok feltehetően padmalyos sírok voltak, ha nem is pontosan úgy festettek, ahogy azt az ásató gondolta. Kada Elek sírleírásának ellentmondásossága miatt Balogh Csilla korábban elve­ tette a lovassírok padmalyos sírként való értelmezésének lehetőségét (Balogh 2002, 297.). Padmalyba temetett ló jól dokumentált, hiteles előfordulása egyébként ismert Kehidáról (Szőke 2004, Abb. 1), azonban ott is a padmaly mélyült le jobban, csak nem a halottat, hanem a lovat helyezték el benne. A 265. és a 268. sír formájának értelmezése a rajzos közlés ellenére bizonytalan. Az ásató is csak feltételesen írja padmalyos kialakításúnak a sírokat (Rosner 1975, 138., 140.). Véleményünk sze­ rint, amit a szerző az akna aljának vél, az inkább a rablógödör része. Köszönetet mondunk Szőke Béla Miklósnak és Vándor Lászlónak a kehidai temetkezések bemuta­ tásának lehetőségéért. A Móra által közölt egész ló fotója (Móra 1932, 1. ábra) nem az E temető 1. sírja, mint ahogy azt Móra a szövegben állítja (Móra 1932, 7.) — mivel az honfoglalás kori temetkezés volt —, hanem a 2. (padmalyos) sír lovát ábrázolja, amely a temetőben az első feltárt lovassír volt. A mellékletek nélküli sírok korszakbesorolása a szuperpozíció (az egyik temetkezés vágott egy szarmata(?) árkot), a tájolás és az embertani anyagnak az avar antropológiai anyaghoz való hasonlósága alapján történt. Nem kizárható azonban a temetkezések későbbi keltezése sem. A nem­ és életkor­meghatározásokat Marcsik Antóniának köszönjük. Az antropológiai anyag a Ter­ mészettudományi Múzeum Embertani Tárában található. Köszönetet mondunk Szatmári Imrének és Gyucha Attilának a feltárt temetkezések publikálásának lehetőségéért. A lelőhely az ADAM­ban hibásan Öcsöd­MRT 56/a lelőhelynéven jelent meg. A férfi bal oldala mellett fordított tájolású egész ló feküdt. A férfi és a ló fektetési szintje között 34 cm szintkülönbség volt. E mellett a sír padmalyos kiképzésére utal, hogy a magasabban fekvő ló csontjai a halott felé „dőltek", azaz nem egy sarkosan kialakított padkán feküdtek, hanem a padmaly felé lejtő akna alján. A sírgödör falai a halott mellett nem egyenesek, hanem enyhén íveltek voltak, e körülmény az oldalról történt kialakításra utal. A temető 3. és 32. lovassírja (Madaras 1993, 9. t. 1, 11. ábra 1) nem padmalyos volt, ezekben az egész lovak csontjai vízszintes helyzetben feküdtek. A lovassír/lósír bizonyos formai jegyek és közvetett adatok alapján, de csak fenntartással sorolha­ tó a padmalyos sírok közé, mivel a sírgödör egy része és — ha volt ilyen — az emberi csontváz a ráásott vízakna miatt megsemmisült. A teljesen feltárt közép és késő avar kori temető 636 sírjából 34 bizonyult lovassírnak, amelyek döntő többsége padkás szerkezetű volt. Biztosan csak egy esetben lehetett a padmalyos sírformát dokumentálni. Lovász Emese és Makoldi Miklós szíves szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönünk. Az ADAM­ban említett nischen und stollen sírformákkal szemben csak padkás és padmalyos sírok előkerüléséről adott hírt az ásató (Ricz 1979, 38.). A 7. sír esetében a nagyméretű sírgödör egyik szélében fekvő halott helyzete alapján tételezzük fel a sírgödör padmalyos kialakítását, a 284. sírnál a publikáció nem említi (Salamon­Cs. Sebestyén 1995, 37.), de a sírlapon szerepel, hogy padmalyos sír volt. Köszönetet mondunk Balogh Csillá­ nak, hogy felhívta figyelmünket a kundombi sírokra. 294 LŐRINCZY GABOR ­ STRAUB PETER 47 48 49 50 51 52 53 54 AZ AVAR KORI PADMALYQS TEMETKEZÉSEKRŐL Az eredeti ásatási dokumentáció alapján ezt a további 6 sírt határozhatjuk meg padmalyosnak. Az ásató által padkásnak tartott sírok egy részénél ugyanis a „padkán" fekvő állatcsontok a sírfotók tanúsága alapján a halott felé lejtettek, valamint egyes sírok esetében a halott csontváza melletti sírfal nem függőleges, hanem enyhén boltozatos kiképzésű volt. Az előzetes jelentésben foglaltakkal szemben (RégFüz Ser. I. No. 36 (1983) 67.; Lőrinczy 1994, 330.), a dokumentáció alapján a sír nem fülkesír, hanem padmalyos temetkezés volt. Köszönetet mondunk M. Nepper Ibolyának, a sír ismertetésének lehetőségéért. Köszönetet mondunk Marcsik Antóniának az embertani anyag meghatározásáért. Az állatcsontok meghatározását Vörös Istvánnak köszönjük. A kézirat leadása után figyeltünk fel az alábbi lelőhelyre: Balatonszentgyörgy­Vasútállomás, Erdért­telep (Szőke 1996, 130.). A 4. és 5. sír esetében padmalyos temetkezésre utal a sírok déli oldalának íves kialakítása, az egyiknél az északi sírfenék sekélyebb volta, illetve a sír déli felében fekvő csontváz helyzete. Bende Lívia és Lőrinczy Gábor 2004­ben végzett ásatásán a 12 sírós temetőben 3 sír bizonyult pad­ malyos temetkezésnek. A sírkomplexum egyik ásatójának véleményével (Horváth 2001) ellentétben határozottan úgy gondoljuk, hogy a sír egyértelműen padmalyos temetkezés volt. A csengelei sír a padmalyos temet­ kezések minden markáns jellemzőjével rendelkezik, ahogy a közölt fotók is mutatják (Horváth 2001, pl. 96. oldal lent, 100. oldal fent), A sírgödör foltja alig látható volt. A sírgödör délkeleti felének, ahol a lócsontváz feküdt, mindkét vége és délkeleti, függőleges fala felülről ásott aknasír­ ként határozható meg. A halott felől a gödör hosszoldala és két vége ívelt volt. Ezen a részen a sír­ gödör fala boltozatos, egyértelműen mutatja, hogy nem felülről ásták ki, hanem az aknából, oldal­ ról vájták ki. A sírgödörben középen, hosszában futó kősor a padmaly száját zárta el. A sírgödör padmalyos kialakítása feleslegessé tesz minden bonyolult magyarázatot a sírgödör újbóli megnyi­ tására és a ló utólagos eltemetésére vonatkozóan. A feltárókat épp a sokat gyakorolt szintköveté­ ses bontási módszer (Horváth 2001, 90.) zavarhatta meg, ebben az esetben célravezetőbb lett volna metszetekkel dolgozni. Mivel a bizonytalan folt egész felületén megkezdték a bontást, maguk semmisítették meg a lehetőségét annak, hogy a padmaly betöltését és a felette lévő boly­ gatatlan altalajt és annak beszakadását dokumentálják. IRODALOM ADAM 2002 BAKAY 1978 BALASSA 1989 BÁLINT 1976 1991 1995 BALOGH Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Hrsg.: Szentpéteri, József. Varia ArchHung XIII/1­2, Budapest 2002. Bakay Kornél: Honfoglalás­ és államalapításkori temetők az Ipoly mentén. StudCom 6, Budapest 1978. Balassa Iván: Magyar falvak temetői. Budapest 1989. Bálint Csanád: A Kárpát­medence VI­IX. századi régészeti­néptörténeti kérdései. In: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba 1:1. Szerk.: Hajdú Péter ­ Kristó Gyula ­ Róna­Tas András. Budapest 1976, 107­120. Bálint, Csanád: Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11, Budapest 1991. Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai. Szeged 1995. 2000 Balogh Csilla: Avar kori padmalyos sírok a Duna­Tisza közén. — Awarenzeitliche Nischengräber auf dem Donau­Theiß­Zwischenstromland. In: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája. HMRK 2. Szerk.: Petercsák Tivadar ­ Váradi Adél. Eger 2000, 111­124. 2002 Balogh Csilla: Régészeti adatok Bács­Kiskun megye területének kora avar kori tör­ ténetéhez. Előmunkálatok a Duna­Tisza köze avar kori betelepülésének kérdései­ hez. — Archäologische Angaben zur frühawarenzeitlichen Geschichte des Komitates Bács­Kiskun. Vorarbeiten der Besiedlung des Donau­Theiß­ Zwischenstromlandes in der Frühawarenzeit. MFMÉ ­ StudArch 8 (2002) 291­339. 295 ARRABONA 2006. 4 4 / 1. TANULMÁNYOK BALOGH 2004 Balogh Csilla: Martinovka­típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát­medencei masz­ kos veretek tipokronológiája. — Gürtelgarnitur des Typs Martinovka von Kecel. Die Typochronologie der Maskenbeschläge des Karpatenbeckens. MFME ­ StudArch 10 (2004) 241­303. BALOGH­PINTER 1998 Balogh Csilla ­ Pintér László: Avar sírok Városföldről, föld. Cumania 15 (1998) 93­131. Awarengräber in Város­ BANNER et al. 1954 Banner János ­ László Gyula ­ Méri István ­ Radnóti Aladár: Régészeti Kézi­ könyv. I. Gyakorlati régészet. Budapest 1954. BENDE 2000 2003 2003a Bende Lívia: Fülkesírok a pitvarosi avar kori temetőben. Adatok a fülkés és lószerszámos temetkezések kronológiájához. — Stollengräber im awarenzeitlichen Gräberfeld von Pitvaros. Angaben zur Chronologie der Stol­ lengräber und Bestattungen mit Pferdegeschirr. In: Hadak útján. Szerk.: Bende Lívia ­ Lőrinczy Gábor ­ Szalontai Csaba. Szeged 2000, 241­279. Bende Lívia: Temetkezési szokások a székkutas­kápolnadűlői avar temetőben. — Bestattungssitten im awarenzeitlichen Gräberfeld von Székkutas­Kápolnadűlő. In: B. Nagy Katalin: A székkutas­kápolnadűlői avar temető. Szerk.: Bende Lívia ­ Lőrinczy Gábor. MFMÉ ­ MonArch 1, Szeged 2003, 305­330. Bende Lívia: Avar temető Örménykúton. — Ein awarisches Gräberfeld in Örménykút. MFMÉ ­ StudArch 9 (2003) 189­210. BENDE­LŐRINCZ 1997 Bende Lívia ­ Lőrinczy Gábor: A szegvár­oromdűlői 10­11. századi temető. — Das Gräberfeld von Szegvár­Oromdűlő aus dem 10. bis 11. Jahrhundert. MFME ­ StudArch 3 (1997) 201­285. BIERBRAUER 1999 BÓNA 1960 1993 BÓNA­NAGY 2002 BOTALOV 2003 Bierbrauer, Volker: Die ethnische Interpretation der Sîntana de Mures­ Cernjachov­Kultur. In: Die Sîntana de Mures­Cernjachov­Kultur. Hrsg.: Gomolka­ Fuchs, Gudrun Bonn 1999, 211­238. Bona István: VI. századi germán temető Hegykőn. — Gräberfeld aus dem VI. Jahrhundert in Hegykő (Komitat Győr­Sopron). Soproni Szemle 14 (1960) 233­241. Bona István: Langobard temetkezés. In: Hunok­gepidák­langobardok. Szerk.: Bona István ­ Cseh János ­ Nagy Margit ­ Tomka Péter ­ Tóth Ágnes. Szeged, 1993, 121­125. Bóna István ­ Nagy Margit: Hódmezővásárhely­Kishomok (Kom. Csongrád). In: Bóna István ­ Nagy Margit: Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet I. Hrsg.: Bóna, István ­ Garam, Éva ­ Vida, Tivadar. MGAH 1, Budapest 2002, 34­189. Botalov, S. G.: Hunny i gunny. Archeológia, ethnografia i antropológia Evrazii 13:1 (2003) 106­127. BÖRZSÖNYI Börzsönyi Arnold: Győri temető a régibb középkorból. ArchÉrt 22 (1902) 12­24,128­143. 1902 1908 Börzsönyi Arnold: Győri sírmező a régibb középkorból. ArchÉrt 28 (1908) 208­230. BUNARDZIC 1985 Bunardzic, Radovan: Celarevo. Róma 1985. CHROPOVSKY­ • FUSEK 1984 Chropovsky, Bohuslav ­ Fusek, Gabriel: Vyskum pohrebiska v Ciferi­Páci. AVANS 1983 (1984) 89­90. LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL CILINSKA 1973 Cilinská, Zlata: Dve predvel'komoravské pohrebiská v Sal'i, okr. Galanta. AR 25 (1973) 527­539. CODREANU­WINDAUER 1997 Codreanu­Windauer, Silvia.: Pliening im Frühmittelalter. Kalimünz 1997. CZEGLÉDY­HARMATTA Czeglédy, Károly ­ Harmatta, János: Ibn Fadlan über die Bestattung bei den 1948 Wolga­Bulgaren. ArchÉrt 1946­1948 (1948) 362­381. CSALLANY Csallány Dezső: Kora­avarkori sírleletek. — Grabfunde der Frühawarenzeit. 1939 FolArch 1­2 (1939) 121­180. 1956 Csallány Dezső: Magyarország népvándorlás és honfoglaláskori emlékei, különös tekintettel a Nyírségre. In: Nyírbátor története, Bátorliget élővilága. Szerk.: Szalontai Barnabás. Nyírbátor 1956, 48­56. 1956a Csallány Dezső: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest 1956. Csallány Dezső: Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső­Tisza vidékén. — Die hunnenzeitlichen Brand­ und Skelettgräber in den oberen Lauf der Theiss. HOME 2 (1958) 83­99. 1958 1968 Csallány Dezső: Neue Ergebnisse der awarenzeitlichen Forschungen in Ostungarn. StZ 16 (1968) 59­70. CSEH 2005 Cseh, János: Szolnok­Zagyvapart, Alcsi (Kom. Jász­Nagykun­Szolnok). In: Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet IL MGAH 2. Red.: Bona István ­ Garam Éva ­ Vida Tivadar Budapest 2005, 18­33. DAIM 1987 CS. DAX 1980 Daim, Falko: Das awarische Gräberfeld von Leobersdorf, NÖ. SAA 3, Wien 1987. 1962 Dimitrijevic, Danica ­ Kovacevic, Jovan ­ Vinski, Zdenko: Seoba Naroda. Arheoloski nalazi jugoslovenskog Podunavlja. Zemun 1962. Cs. Dax Margit.: Keleti germán női sírok Kapolcson Frauengräber in Kapoks. VMMK 15 (1980) 97­106. DIMITRIJEVIC­KOVACEVIC­VINSKI Ostgermanische ERDÉLYI 1982 FIEDLER 1992 Erdélyi István: Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében. Budapest 1982. Fiedler, Uwe: Studien zu Gräberfeldern des 6. bis 9. Jahrhunderts an der unteren Donau. Teil 1­2. UPA 11, Bonn 1992. FODOR 1996 2005 GAAL 1982 2002 Fodor István: Sándorfalva. In: A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor István Budapest 1996, 348­351. Fodor István: Árpád­kori templom körüli temetők Hajdúdorog határában. — Churchyards from the Árpádian Period (11th—13th centuries at Hajdúdorog). In: „...a halál árnyékának völgyében járok" A középkori templom körüli temetők kutatása. Szerk: Ritoók Ágnes ­ Simonyi Erika. OpHung 6 (2005) 197­212. Gaál Attila: A Dombóvár­békatói 16­17. századi temető. — The 16th­17 th century cemetery of Dombóvár­Békató. BÁMÉ 1979­1980 (1982) 133­224. Gaál Attila: A Dombóvár­békatói 16­17. századi temető. In: A hódoltság régésze­ ti kutatása. Szerk.: Gerelyes Ibolya ­ Kovács Gyöngyi. OpHung 3 (2002) 210­218. 297 ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . GALLINA 1998 2000 2005 TANULMÁNYOK Gallina Zsolt: Homokmégy régészeti emlékei a késő vaskortól a középkor végéig. In: Homokmégy. Tanulmányok Homokmégy történetéből és néprajzából. Szerk.: Romsics Imre. Homokmégy 1998, 53­153. Gallina Zsolt: Honfoglalás kori köznép temetője Homokmégyen. Kalocsa 2000. Gallina Zsolt: 5. századi sírok Ordacsehi­Csereföldön. Zalai Múzeum 14 (2005) 129­135. GALLINA­HAJDRIK 1998 Gallina Zsolt ­ Hajdrik Gabriella: 10­11. századi temetőrészlet Homokmégy­Szé­ kesen. Cumania 15 (1998) 133­178. GENITO­MADARAS Genito, Bruno ­ Madaras, László: Archaeological remains of a steppe people in 2005 the Hungarian great plain. (The Avarian Cemetery at Öcsöd­Büdös halom MRT 59 ­ Central Hungary) Materials and problems. Universitŕ degli studi di Napoli „L'orientale" Dipartimento di studi Asiatici. Series Maior 10. Napoli 2005. GENING 1977 Gening, V. F.: Pamâtniki u s. Kusnarenkova na r. Belőj (VI­VII w . n. e.). In: Issledovaniâ Juznogo Urala. Red.: Kuzeev, R. G. ­ Mazitov, N. A. ­ Psenicnjuk, H. Ufa 1977, 90­136. HABEREY 1934 Haberey, Waldemar: Wandnischen in spätrömischen Erdgäbern zu Köln. Germania 18 (1934) 274­279. HANULIAK­ZÁBOJNÍK Hanuliak, Milan ­ Zábojník, Jozef: Pohrebisko zo 7.­8. stor. v Cataji, okr. 1982 Bratislava­vidiek. — Gräberfeld aus dem 7.­8. Jh. in Cataj, Bez. Bratislava­Land. AR 34 (1982) 492­503, 583­588. HONTI et al 2004 Honti Szilvia ­ Belényesi Károly ­ Fábián Szilvia ­ Gallina Zsolt et al.: A tervezett M7­es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002­2003). Előzetes jelentés III. SMK 16 (2004) 3­70. HORVÁTH 1979 Horváth László: A balatonfőkajari kelta temető leletmentése. (A Balaton­környék késővaskori leletei I.) — Die Erschließung des keltischen Gräberfeldes von Balatonfőkajár. VMMK 14 (1979) 93­106. B. HORVÁTH 1984 HORVÁTH 1996 B. Horváth Jolán: Későrómai sírok a dunaújvárosi Napos lejtőn. Alba Regia 21 (1984) 245­250. Horváth M. Attila: Kiskunfélegyháza­Kántordomb. In: A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor I. Budapest 1996, 330­331. HORVÁTH 2001 ISTVÁNOVITS 1996 Horváth Ferenc: A csengelei kunok ura és népe. Budapest 2001. Istvánovits Eszter: 10­11. századi temető Ibrány­Esbó halmon. — Begräbnisplatz aus dem 10­11. Jahrhundert auf dem Hügel von Ibrány­Esbó. In: A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Szerk.: Wolf Mária ­ Révész László. Miskolc 1996, 25­^46. ISTVÁNOVITS 2003 JUHÁSZ 2002 298 Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád­kori emlékanyaga. Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. Magyarország honfoglalás és kora Árpád­kori sír­ leletei 4. Nyíregyháza 2003. Juhász, Irén: Mezőkovácsháza­Tsz agyagbánya, Örménykút­Kulturház. In: ADAM 2002, 239, 277. LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL KADA 1905 1906 1908 Kada Elek: Gátéri (Kun­kisszállási) temető a régibb középkorból. ArchÉrt 25 (1905) 360­384. Kada Elek: Gátéri (kun­kisszállási) temető a régibb középkorból. ArchÉrt 26 (1906) 135­155, 207­221. Kada Elek: Gátéri (kun­kisszállási) temető a régibb középkorból. ArchÉrt 28 (1908) 330­339. KISS 1920 KOVÁCS Kiss Lajos: Hódmezővásárhelyi temetkezési szokások. Ethnographia 31 (1920) 80­94. 2004 Kovács Péter: Hunkori sír Százhalombattán. — A grave from the Hun Period at Százhalombatta. CommArchHung 2004, 123­150. KOVRIG 1959 1959 KOVRIG­KOREK 1960 KŐHEGYI 2002 KÖLTŐ 2001 KULCSÁR 1998 Kovrig, Ilona: Nouvelles trouvailles du Ve sičcle découvertes en Hongrie (Szob, Pilismarót, Csővár, Németkér). Acta ArchHung 10 (1959) 209­225. Kovrig, Ilona: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. ArchHung 40, Buda­ pest 1963. Kovrig Ilona ­ Korek József: Le cimetičre de 1' époque avare de Csóka (Coka). Acta ArchHung 12 (1960) 257­297. Kőhegyi, Mihály: Hajós­Cifrahegy, Madaras­Téglavető. In: ADAM 2002, 157, 230. Költő László: Előzetes beszámoló az első Somogy megyei avar kori padmalyos sírokról. In: „Együtt a Kárpát­medencében" A népvándorláskor fiatal kutatóinak II. összejövetele. Pécs 1996. szeptember 27­29. Szerk.: Kiss Magdolna ­ Lengvári István. Pécs 2001, 93­118. Kulcsár Valéria: A kárpát­medencei szarmaták temetkezési szokásai. — The burial rite of the Sarmatians of the Carpathian basin. Aszód 1998. KUSTÁR­LANGÓ 2003 KÜRTI 2002 LANGÓ­TÜRK 2004 2004a Kustár Rozália ­ Langó Péter: Ezüstbe öltözött lányok. Honfoglalás kori sírok Harta határában. Kalocsa 2003. Kürti, Béla: Deszk­G, Deszk­P, Deszk­R, Deszk­T, Kiszombor­E, Szeged­Kundomb, Tiszasziget­Vedresháza. In: ADAM 2002, 109­112, 201­202, 341­342, 383­384. Langó Péter ­ Türk Attila: Előzetes beszámoló a Szentes környékén 2002­ben végzett honfoglalás kori régészeti lelőhelyek hitelesítő feltárásairól. MKCsM (2003) 2004, 193­202. Langó Péter ­ Türk Attila: Móra nyomában ­ Előzetes beszámoló a Kiszombor határában 2003­ban végzett honfoglalás kori lelőhelyek hitelesítő feltárásairól. MKCsM 2003 (2004) 203­214. LEVINA Levina, L. M.: Dzetyasarskaâ kultúra. Mogilniki Altynasar 4. Moskva 1994. 1994 LISKA­MADARAS 2002 Liska, András ­ Madaras, László: Szentes­Lapistó. In: ADAM 2002, 356. LOSERT­PLETERSKI 2003 Losert, Hans ­ Pleterski, Andrej: Altenerding in Oberbayern. Struktur des frühmittelalterlichen Gräberfeldes und »Ethnogenese« der Bajuwaren. Berlin­Bamberg­Ljubjana 2003. 299 ARRABONA 2006. 44 / 1. TANULMÁNYOK LOVÁSZ 1997 2005 Lovász Emese: Mezőkövesd­Mocsolyás. Kora népvándorlás kori sírok az V. szá­ zadból. — Mezőkövesd­Mocsolyás. Early migration period graves from the A.D. 5 t h century. In: Utak a múltba. Az M3­as autópálya régészeti leletmentése. Szerk.: Raczky Pál ­ Kovács Tibor ­ Anders Alexandra. Budapest 1997, 124­127. Lovász, Emese: Mezőkövesd­Mocsolyás. In: Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet IL Red.: Bona, István ­ Garam, Éva ­ Vida, Tivadar. MGAH 2, Buda­ pest 2005, 50­53. LŐRINCZY 1985 1992 1994 1995 1996 1998 2002 Lőrinczy Gábor: Szegvár­Szőlőkalja X. századi temetője. — Das Gräberfeld von Szegvár­Szőlőkalja aus dem 10. Jh. CommArchHung 1985, 141­162. Lőrinczy, Gábor: Vorläufiger Bericht über die Freilegung des Gräberfeldes aus dem 6.­7. Jahrhundert in Szegvár­Oromdűlő. Weitere Daten zur Interpretierung und Bewertung der partiellen Tierbestattungen in der frühen Awarenzeit. ComArchHung 1992, 81­124. Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz. (A fül­ kesiros temetkezés.) — Bemerkungen zu den frühawarenzeitlichen Bestattungssitten. (Die Stollengräber.) In: A kőkortól a középkorig. Szerk.: Lőrinczy Gábor. Szeged 1994, 311­335. Lőrinczy Gábor: Fülkesírok a szegvár­oromdűlői kora avar kori temetőből. Néhány megjegyzés a fülkesiros temetkezések változatairól, kronológiájáról és területi elhelyezkedéséről. — Stollengräber im frühawarenzeitlichen Gräberfeld von Szegvár­Oromdűlő. Beiträge zu den Varianten, zu der Chronologie und territorialen Lage der Stollengräber. MFMÉ ­ StudArch 1 (1995) 399­416. Lőrinczy Gábor: Kora avar kori sír Szentes­Borbásföldről. — Ein frühawarenzeitliches Grab in Szentes­Borbásföld. MFMÉ ­ StudArch 2 (1996) 177­189. Lőrinczy Gábor: Kelet­európai sztyeppéi népesség a 6­7. századi Kárpát­meden­ cében. Régészeti adatok a Tiszántúl kora avar kori betelepüléséhez. — Osteuropäische Steppenbevölkerung im 6. und 7. Jahrhundert im Karpatenbecken. Archäologische Beiträge zur frühawarenzeitlichen Einsiedlung des Gebietes Jenseit der Theiß. MFMÉ ­ StudArch 4 (1998) 343­372. Lőrinczy, Gábor: Szegvár­Oromdűlő, Tiszavasvári, Eszenyi­telek. In: ADAM 2002, 344, 385. LŐRINCZY­STRAUB 2004 Lőrinczy Gábor ­ Straub Péter: Újabb adatok az avar kori szűrőkanalak értékelé­ séhez II. — Neue Angaben zur Bewertung der awarenzeitlichen Sieblöffel IL MFMÉ ­ StudArch 10 (2004) 305­337. LŐRINCZY­SZALONTAI Lőrinczy Gábor ­ Szalontai Csaba: Újabb régészeti adatok Csongrád megye terü­ 1996 letének 6­11. századi településterületéhez. — Neuere archäologische Angaben zur Siedlungsgeschichte des Komitates Csongrád vom 6. bis 11. Jahrhundert. IL MFMÉ ­ StudArch 2 (1996) 269­298. M. NEPPER 2002 M. Nepper, Ibolya: Hajdúdorog­Városkert u. 5­7. Kaba­Belterület, Tiszacsege­ Sóskás határrész. In: ADAM 2002, 155, 178, 377. MADARAS 1993 Madaras László: Avar temetőrészlet Öcsöd határában. — Die Bestattung in Nischengräbern in der Gemarkung von Öcsöd. Tisicum 8 (1993) 181­224. 1996 Madaras László: Szolnok, Lenin Tsz (Ugar) 10. századi temetője. (Jász­Nagykun­ Szolnok megye 10. századi leletei és azok történeti tanúságai.) — Der Begräbnisplatz aus der Zeit der Landnahme in der Zentrale der szolnoker „Lenin" LPG. In: A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Szerk.: Wolf Mária ­ Révész László. Miskolc 1996, 65­77. LORINCZY GABOR ­ STRAUB PETER MADARAS 2002 MARTIN 2002 MEDGYESI 2002 MÉSZÁROS et al. 2005 AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL Madaras, László: Öcsöd­MRT 56/a. In: ADAM 2002, 276. Martin, Max: "Mixti Alamannis Suevi"? Der Beitrag der alamannischen Gräberfelder am Basler Rheinknie. In: Probleme der frühen Merowingerzeit im Mitteldonauraum. Hrsg.: Tejral, Jaroslav Brno 2002, 195­223. Medgyesi, Pál: Dombiratos. In: ADAM 2002, 116. Mészáros Patrícia ­ Paluch Tibor ­ Szalontai Csaba: Avar kori temetők Kiskundorozsma határában. Előzetes beszámoló az M5 autópályán feltárt lelő­ helyről. MKCsM 2004 (2005) 145­162. MITREA 1989 Mitrea, Bucur: Das Gräberfeld aus dem VIII. Jahrhundert von Izvoru, Jud. Giorgiu (I). Dacia 33 (1989) 145­219. MITSCHA­MÄRHEIM 1957 Mitscha­Märheim, Herbert: Der Awarenfriedhof von Leithapodersdorf. Eisenstadt 1957. MORA Móra Ferenc: Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai 1932 magyar leletekben. Ethnographia 43 (1932) 54­68. MRKOBRAD 1980 MÜLLER 1976 1998 2000 2002 NAD 1971 Mrkobrad, Dusán: Arheoloski nalazi seobe naroda u Jugoslaviji. Archäologische Funde der Völkerwanderungszeit in Jugoslawien. Fontes Archlug III. Monografije 6. Beograd 1980. \ \ Müller Róbert: Római­kori leletek Zalaszentgrótról. — Funde aus der Römerzeit in Zalaszentgrót. ZGy 6 (1976) 33­68. Müller, Róbert: Ein frühvölkerwanderungszeitlicher Grabfund aus Sármellék­ Égenföld. SpecNova 12 (1998) 259­263. Müller Róbert: Keszthely története a honfoglalásig. In: Keszthely története I. Szerk: Müller Róbert. Keszthely 2000, 40­69. Müller, Róbert: Die ersten Germanen: Die Goten des Alatheus und Saphrax. In: Germanen am Plattensee (Ausstellungskatalog). Red.: Windl, Helmut Traismauer 2002, 7­8. Nad, S.: Nekropola iz ranog srednjeg veka u ciglani „Polet" u Vrbasu. — Das frühmittelalterliche Gräberfeld auf Gelände der Ziegelei „Polet" bei Vrbas. RVM 20 (1971) 187­268. NAGY 1993 2005 Nagy Margit: Gepida temetkezés és vallási élet. In: Hunok­gepidák­langobardok. Szerk.: Bóna István ­ Cseh János ­ Nagy Margit ­ Tomka Péter ­ Tóth Ágnes. Sze­ ged 1993, 60­61. Nagy, Margit: Magyarcsanád­Bökény (Kom. Csongrád). In: Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet II. MGAH 2, Red.: Bóna, István ­ Garam, Éva ­ Vida, Tivadar. Budapest 2005, 97­116. NAGY E. 1994 NÉMETHI­KLÍMA 1992 Nagy Erzsébet: V. századi népvándorlás kori sírok Pécs­Málom lelőhelyen. — Graves from the 5 t h century in Pécs­Málom. JPMÉ 38 (1993) 1994, 95­102. Némethi Mária ­ Klima László: A kora avar kori lovas temetkezések. — Frühawarenzeitliche Reiterbestattungen. JAMÉ 30­32 (1987­1989) 1992,173­241. 301 TANULMÁNYOK ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . ODOR 2001 ÓDOR­RÓZSA 2002 OROSZLÁN 1922 OTTOMÁNYI 2001 Odor János Gábor: V. századi temető és település Mözs határában. In: Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Szerk.: Gaál Attila. Szekszárd 2001, 33­34. Odor, János ­ Rózsa, Zoltán: Szekszárd­Bogyiszlói út. In: ADAM 2002, 346. Oroszlán Zoltán: A Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának Dunapentelén 1922. július havában. ArchÉrt 38 (1922) 93­98. ásatása Ottományi Katalin: „Hunkori" sírok a pátyi temetőben. — „Hunnenzeitliche" Gräber im Gräberfeld von Páty. ArchÉrt 126 (2001) 35­74. PICHLEROVÁ 1981 PROHÁSZKA 2006 Pichlerová, Magda: Gerulata Rusovce Rímske Pohrebisko IL Bratislava 1981. Prohászka Péter: Gazdag női császárkori padmalyos temetkezés a Szőny Gerhát sírmezőről. FolArch 2006, s. a. PIRLING 1974 PLETNOVA 1981 Piriing, Renate: Das römisch­fränkische (1960­1963). Berlin 1974. Gräberfeld von Krefeld­Gellep Pletnova, S. A.: Stepi Evrazii v epohu srednevekov'â. Red.: Pletnova, S. A. Moskva 1981. QUAST 1999 Quast, Dieter: Auf der Suche nach fremden Männern. — Die Herleitung schmalen Langsaxe vor dem Hintergrund der alamannisch­donauländischen Kontakte der zweiten Hälfte des 5. Jahrhunderts. In: Germanen beiderseits des spätantiken Limes. Hrsg.: Fischer, Thoma. ­ Precht, Gundolf ­ Tejral, Jaroslav Brno 1999, 115­128. RACZ 1999 Rácz Zsófia: A madaras­téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959­62). — Das awarische Gräberfeld von Madaras­Téglavető. (Ausgrabungen von Mihály Kőhegyi 1959­62). MFMÉ ­ StudArch 5 (1999) 347­395. RÉVÉSZ 1996 Révész László: Aldebrő­Mocsáros. In: A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor I. Budapest 1996, 381­383. 1924 Rhé Gyula: Veszprémvármegyei avar emlékek. Közlemények Veszprémvármegye múltjából 2. Szerk.: Lukcsics Pál. Veszprém 1924. 1979 Ricz, Péter: Arheoloęka nalazista seobe naroda u severoistocnoj Backoj. — Fundorte aus der Völkerwanderungszeit im Nordosten der Backa. RVM 25 (1979) 25­40. 1980 Ricz, Péter: Resultate der neueren Ausgrabungen awarischen Nekropolen in der nordöstlichen Batschka. — Bestattungsart und Bestattungsritus auf der Nekropole bei Backi Sokolac (Gemeinde B. Topola). Balcanoslavica 9 (1980) 77­90. Ricz Péter: Padmalyos temetkezési szokás a szokolaci (Backi Sokolac) avar teme­ tőben. — Nischengräber in dem awarischen Gräberfeld von Szokolac (Backi Sokolac). MFMÉ ­ StudArch 1 (1995) 471­486. Ricz, Péter: Backi Sokolac­Moravicki put, Backa Topola­Bánkert, Stara Moravica. In: ADAM 2002, 29, 30, 328­329. RHÉ RICZ RICZ 1995 2002 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL RITOOK 1997 2004 Ritoók Ágnes: A magyarországi falusi templom körüli temetők feltárásának újabb eredményei. — Latest results of excavations of village churchyards in Hungary. FolArch 46 (1997) 165­178. Ritoók Ágnes: Szempontok a magyarországi templom körüli temetők elemzésé­ hez. In: „Es tu scholaris" Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjá­ ra. Szerk.: F. Romhányi Beatrix et al. Monumenta Historica Budapestinensia 13 (2004) 115­124. ROSNER 1975 Rosner Gyula: Előzetes jelentés a Gyönk­Vásártér úti avar temető feltárásáról. — Vorläufiger Bericht über die Freilegung des Awarenfriedhofes von Gyönk­Vásár­ tér [Marktplatz]. BÁMÉ 4­5 (1973­74) 1975, 117­166. 1977 Rosner Gyula: A Szekszárd­Bogyiszlói úti avar temető ló­ és lovastemetkezései. — Die Pferde­ und Reiterbestattungen im awarischen Gräberfeld von Szekszárd­ Bogyiszlói út. BÁMÉ 6­7 (1975­76) 1977, 79­109. 1999 Rosner, Gyula: Das awarenzeitliche Gräberfeld in Szekszárd­Bogyiszlói Straße. MonAvarArch 3, Budapest 1999. ROSNER­ÓDOR 2002 Rosner, Gyula ­ Odor, János: Gyönk­Vásártér. In: ADAM 2002, 152. SÁGI 1954 Sági Károly: Temetők. In: Intercisa (Dunapentele­Sztálinváros) története a római korban. Szerk.: Párducz Mihály. Budapest 1954, 43­100. 1981 Sági, Károly: Das römische Gräberfeld von Keszthely­Dobogó. Fontes ArchHung. Budapest 1981. 1983 Sági Károly: Pannónia lassan elenyészik. In: Régészeti barangolások Magyaror­ szágon. Szerk.: Szombathy Viktor. Budapest 1983, 101­123. 1985 Sági Károly: Az ötvöspusztai V. századi sír. — Das Grab von Ötvöspuszta aus dem 5. Jahrhundert. VMMK 17 (1984) 1985, 81­91. SALAMON­CS. SEBESTYÉN 1995 Salamon, Ágnes ­ Cs. Sebestyén, Károly: The Szeged­Kundomb Cemetery. Das Awarische Corpus. Avar Corpus Füzetek. Beihefte IV. Eds.: Kovrig, Ilona ­ Mada­ ras, László. Debrecen­Budapest 1995, 8­109. SCHACH­DÖRGES 2004 Schach­Dörges, Helga: Das frühmittelalterliche Gräberfeld bei Aldingen am mittleren Neckar. Stuttgart 2004. SIMONYI 1999 2005 Simonyi Erika: Gepida temető Mezőkeresztes­Cethalrrión. — Gepidic cemetery at Mezőkeresztes­Cethalom. In: A népvándorláskor fiatal kutatóinak 8. találkozójá­ nak előadásai. Szerk.: S. Peremi Ágota. Veszprém 1999, 72­86. Simonyi, Erika: Mezőkeresztes­Cethalom (Kom. Borsod­Abaúj­Zemplén). In: Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. Red.: Bona, István ­ Garam, Éva ­ Vida, Tivadar. MGAH 2, Budapest 2005, 205­208. SOMOGYI 1987 Somogyi, Péter: Typologie, Chronologie und Herkunft der Maskenbeschläge. Zu den archäologischen Hinterlassenschaften osteuropaischer Reiterhirten aus der pontischen Steppe im 6. Jahrhundert. ArchA 71 (1987) 121­154. STADLER­WINTER 2002 Stadler, Peter ­ Winter, Heinz: Leithaprodersdorf­Annakreuz, Leobersdorf­Ziegelei Polsterer, Wien 11­Simmering, Csokorgasse. In: ADAM 2002, 224, 225­226, 421. 303 ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK STASSIKOVA­STUKOVSKA 1996 Stassiková­Stukovská, Danica: Zu manchen spezifischen Äußerungen des Bestattungsritus im Frühmittelalter. In: Ethnische und kulturelle Verhältnisse an der mittleren Donau vom 6. bis zum 11. Jahrhundert. Hrsg.: Bialekova, Darina ­ Zábojník, Jozef. Bratislava 1996, 287­304. Stassiková­Stukovská, Danica: Zur Herkunft der Nischengräber der Elite in der 2005 Kultur Großmährens (aus der Sicht der bisherigen archäologischen Grabungsergebnisse in Borovce und Dubovany). In: Die frühmittelalterliche Elite bei den Völkern des östlichen Mitteleuropas (mit einem speziellen Blick auf die großmährische Problematik). Ed.: Koufil, P. Brno 2005, 291­312. STRAUB Straub Péter: Avar kori tegezdíszítő csontlemezek. Motívumtipológia és kronoló­ 1997 gia. — Awarenzeitliche Beinplatten als Verzierungen von Köchern. Typologie der Motive und Chronologie. MFMÉ ­ StudArch 3 (1997) 117­151. 2002 Straub, Péter: Die archäologische Hinterlassenschaft der praelangobardischen Periode in Transdanubien. In: Germanen am Plattensee (Ausstellungskatalog). Red.: Windl, Helmut Traismauer 2002, 13­16. 2006 Straub Péter: Kiegészítés a kora avar kori tegezcsontok időrendjéhez. CommArchHung 2006, s. a. SZABÓ 1970 Szabó János Győző.: A honfoglaláskori temetőárkok kérdéséhez. Jelentés a káli (Heves m.) ásatásokról. — Zur Frage der landnahmezeitlichen Gräberfeldgräben. Bericht über die Ausgrabung in Kál (Kom. Heves). ArchÉrt 97 (1970) 264­271. SZALONTAI 2002 Szalontai, Csaba: Csongrád­Bokros, Buzáspart, Legelő, Hódmezővásárhely­Szá­ razér­dűlő, Rostás­tanya. In: ADAM 2002, 100­101, 165. SZALONTAI­TAKÁCS Szalontai, Csaba ­ Takács, Miklós.: Mokrin­Vodoplav. In: ADAM 2002, 244­245. 2002 SZELLE 1891 SZŐKE 1996 1996a 2002 2004 2005 Szelle Zsigmond.: Régészeti ásatások a bölcskei népvándorláskori temetőben. ArchÉrt 11 (1891) 239­249. Szőke Béla Miklós: Az avar kor vége. Karoling­kor. In: Évezredek üzenete a láp világából. (Régészeti kutatások a Kis­Balaton területén 1979­1992). Szerk.: Költő László ­Vándor László. Kaposvár­Zalaegerszeg 1996, 108­114, 123­134. Szőke, Béla Miklós: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Kilimán­Fel­ sőmajor. Antaeus 23 (1996) 29­59. Szőke Béla Miklós: Avar kori központok a határ mentén. In: Központok a Zala mentén. A Göcseji Múzeum állandó kiállítása. Katalógus. Szerk.: Béres Katalin ­ Kostyál László ­ Kvassay Judit. Zalaegerszeg 2002, 65­88. Szőke, Béla Miklós: Archäologische Angaben zu den ethnischen Verhältnissen Pannoniens am Anfang der Karolingerzeit. In: Zbornik na pocest' Dariny Bialekovej. Red.: Fusek, Gabriel. Nitra 2004, 371­382. Szőke Béla Miklós: Templom, egyén és közösség a Karoling Birodalom keleti peremterületén. — Church, individuals and community in the eastern periphery of the Carolingian empire. In: „... a halál árnyékának völgyében járok" A közép­ kori templom körüli temetők kutatása. Szerk: Ritoók Ágnes ­ Simonyi Erika. OpHung 6 (2005) 19­30. SZÓM Szegedi Őstörténeti munkaközösség TAKÁCS 2002 TAKÁCS­RICZ 2002 Takács, Miklós: Növi Sad­Cenej­Rivica. In: ADAM 2002, 265. Takács, Miklós ­ Ricz, Péter: Celarevo­Cipska suma, ciglana. In: ADAM 2002, 90. LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL TETTAMANTI­TOROK Tettamanti, Sarolta ­ Török, Gyula: Kerepes­Kavicsbánya. In: ADAM 2002, 190. 2002 TOCÍK Tocik, Anton: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakie. ArchSlov Cat 1968 3. Nitra 1968. Tocik, Anton: Pohrebisko z doby avarskej rise v Sali I­Veci. StZ AÚ SAV 29 (1993) 1993 87­178. TOMKA Tomka, Péter: Awarische Grabsitten — Abriss der Forschungsgeschichte bis 1992 1963. In: Awarenforschungen II. Hrsg.: Daim, Falko. Wien 1992, 921­1069. Tomka, Péter: Die Bestattungsformen der Awaren. In: Reitervölker aus dem 1996 Osten. Hunnen + Awaren. Hrsg.: Daim, Falko. Eisenstadt 1996, 384­387. H.TÓTH H. Tóth Elvira: Korai avar vezetőréteg családi temetője a kunbábonyi kagán szál­ 1985 lásterületén. — Familienbestattungen der frühawarischen Führungsschicht auf dem Siedlungsgebiet des Khagans von Kunbábony. MKBKM 1984 (1985) 10­20. H. Tóth, Elvira: Gátér­Vasútállomás, Kiskunmajsa­Kőkút. In: ADAM 2002, 144, 200. 2002 H. TÓTH­ÓDOR H. Tóth, Elvira ­ Odor, János: Kunpeszér­Felsőpeszéri út, homokbánya. In: 2002 ADAM 2002, 219­220. TÖRÖK Török Gyula: VII. századi sírok Kerepesről. — Gräber aus dem 7. Jahrhundert in 1973 Kerepes. FolArch 24 (1973) 113­134. TULOK­MAKKAY Tulok Magda ­ Makkay János: Régészeti kifejezések szótára. — Dictionary of 2004 archaeological terms. Budapest 2004. B. VÁGÓ­BÓNA B. Vágó, Eszter ­ Bona, István: Der spätrömische Südostfriedhof von Intercisa. 1976 Die Gräberfelder von Intercisa 1. Budapest 1976. VÁNDOR 2002 Vándor, László: Söjtör­Petőfi u., Zalakomár­Lesvári­dűlő. In: ADAM 2002, 326, 426. VÄZAROVA Väzarova, Z. N.: Slavjani i Prabulgari. Po danni na nekropolite ot VI­XI v. na 1976 teritorijata na Bulgarija. Sofia 1976. VISY 2005 Visy, Zsolt: The Roman Frontiers and the Barbarians. Limes 19 (2003) 2005, 213­220. WICKER Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz. — 2003 Angaben zum Bestattungsritus der Südslawen zur Zeit der Türkenherrschaft. Cumania 19 (2003) 19­84. Wicker Erika: Újabb adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz. 2005 — Burial rites of the Southern Slavs at the time of the Turkish occupation. In: „... a halál árnyékának völgyében járok" A középkori templom körüli temetők kuta­ tása. Szerk: Ritoók Ágnes ­ Simonyi Erika. OpHung 6 (2005) 325­332. ZABOJNIK Zábojník, Jozef: Cataj I.­Temanské­Gejzove, Cífer­Pác I. Nad mlynom L, Sal'a L­ 2002 Vízállás. In: ADAM 2002, 89, 92, 309. 305 ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. 1. ábra 1: Keszthely­Fenékpuszta 2000/88. sír; 2­4: Tolna­Mözs 306 TANULMÁNYOK LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL 2. ábra Orosháza­Bónum, homokbánya. 1: 1. sír; 2: 2. sír; 3: 3. sír; 4: 4. sír 307 ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK 3. ábra Orosháza­Bónum, homokbánya. 1: A feltárt temetőrészlet felszínrajza; 2: 5. sír; 3: 6. sír; 4: 7. sír 308 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL 4. ábra Kehida­Fövenyes. 1: 125. sír; 2: 134. sír 309 ARRABONA 2006. 44 / TANULMÁNYOK 5. ábra Kehida­Fövenyes. 1: 127. sír; 2: 130. sír 310 Oo 6. ábra Az avar kori padmalyos sírok lelőhelyei (számozásuk megegyezik a katalógusban szereplő sorszámokkal) ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK ÜBER DIE AWARENZEITLICHEN NISCHENGRÄBER. ANGABEN ZUR BEWERTUNG DER NISCHENGRÄBER DES KARPATENBECKENS Für die völkerwanderungszeitlichen Völker ist die Anwendung einer von der allgemeinen Schachtgrabform abweichenden, zugleich in immer zunehmender Zahl dokumentierbaren, Nischen­ grab genannten Grabform kennzeichnend. Dem Wesen nach wurde die Längswand des rechteckigen Grabschachtes ausgehöhlt, damit da eine Nische, zumeist für den Verstorbenen, entsteht. Als Erster erkannte der ungarischen Archäolog Elek Kada diese eigenartige Grabform und beschrieb sie im Bericht über die drei Reitergräber des Gräberfeldes von Gátér (Kada 1906, 207­208). An der Ausgrabung von Szeged­Kundomb (1928) vermerkte Ferenc Móra auf zwei Grabzeich­ nungen, dass diese Nischengräber waren. Danach machte Dezső Csallany einen Unterschied zwischen den Stollen­ und Nischengräbern, die letztgenannten wurden von ihm als eine Variante der Stollengräber bewertet (Csallany 1956, 49­50). Nachdem das Nischengrab seinen Platz im typologischen System der Grabformen endlich eingenommen hatte, wurde das Vorkommen dieses Typs in immer mehreren Arbei­ ten erwähnt (z. B. Mitscha­Märheim 1957, 35; Kovrig­Korek 1960, 268; Dimitrijevic­Kovacevic­Vinski 1962, 53­54; Cilinská 1973; Rosner 1975, 140­141, 158; Rosner 1977, 92; Hanuliak­Zábojník 1982, 492­493; Chropovsky­Fusek 1984, 90; H. Tóth 1985, 14). In Beziehung mit den Gräbern von Kerepes beschäftigte sich Gyula Török mit dieser Grabform ausführlich. Nicht nur der Form nach machte er einen Unterschied zwischen den Nischen­ und Stollengräbern, sondern er untersuchte auch das Fundmaterial, die Orientierung, Chronologie und territoriale Lage dieser Bestattungen (Török 1973, 123­132). Aufgrund des Gräberfeldsdetails von Szokolac machte Péter Riez einige methodische Bemerkun­ gen zu den außer den üblichen Schachtgräbern vorgekommenen Gräbern mit beidseitiger Seitenstu­ fe, den Nischen­ und Stollengräbern (Ricz 1980, 80­81, 83, 84, Abb. 3). In Beziehung mit dem einzigen Nischengrab des Gräberfeldes von Leobersdorf stellte Falko Daim fest, dass die bekannten Nischengräber in die Mittel­ und Spätawarenzeit datierbar sind. Die im sla­ wischen Gebiet freigelegten Nischengräber wurden von ihm als eine awarische Wirkung gedeutet. Neben den in Österreich erschlossenen Nischengräbern wurden auch die auf slowakischen Fundorten vorgekommenen, ähnlich ausgebildeten Gräber aufgezählt (Daim 1987, 92). Gábor Lőrinczy stellte fest, dass die Nischengräber jenseits der Theiß beinahe in der gleichen Zahl wie die Stollengräber bekannt sind (Lőrinczy 1992, 81, 104; Lőrinczy 1998, 352). In Verbindung mit den Stollengräbern von Szegvár­Oromdűlő beschäftigte er sich mit der Problematik der Beobach­ tung der Stollen­ und Nischengräber, ausführlich behandelte er, wie die Verfärbungen der Gräber im Laufe der Freilegung beobachtet werden können (Lőrinczy 1995, 400). Für die frühawarenzeitlichen Nischengräber (Szegvár, Deszk, usw.) ist es kennzeichnend, dass die Nische auf der rechten Seite des Schachtes war. Demgemäß befand sich der Schacht auf der linken Seite des Verstorbenen (Lőrinczy 1992, 104). Ausgezeichnete Analogien zum letzterwähnten Typ sind im 6. Jahrhundert unter den Bestattungen der osteuropäischen Steppe bekannt (Somogyi 1987, 145). Im Vorbericht über das aus dem 8. bis 11. Jahrhundert stammende mährisch­slawische Gräber­ feld von Borovce behandelte die Ausgräberin die zahlreichen Nischengräber und sie schloss die Fol­ gerung, dass dieser Grabtyp außer den eurasischen Steppen in geographisch voneinander weit ent­ fernt, aber den Slawen nahe liegenden Gebieten vorkommt (Stassíková­Stukovská 1996). Von der zweiten Hälfte der 90­er Jahre wurden Nischengräber in immer größerer Zahl, überwiegend vom Donau­Theiß­Zwischenstromland, veröffentlicht (Backi Sokolac (Ricz 1995), Szeged­Kundomb (Sala­ mon­Cs. Sebestyén 1995,11), Madaras (Rácz 1999, 357), Városföld bei Kecskemét (Balogh­Pintér 1998). Dank der an den neuen Ausgrabungen freigelegten Nischengräber, verschwand ein weißer Fleck innerhalb des awarischen Siedlungsgebietes im westlichen Transdanubien (Söjtör, Kehida­Fövenyes, Zalakomár, Vörs — Szőke 1996, 110; RégKut 1998, 153; RégFüz I. 51 (1998), 2001, 106; Szőke 2002, 68; Szőke 2004, 372, Abb. 1; Költő 2001). Bei den im Komitat Zala freigelegten Gräbern konn­ te man beobachten, dass die Öffnung der Nische mit Brettern verschlossen wurde und diese Bretter mit Pfosten gestützt wurden (Szőke 1996, 110; Szőke 2002, 68). Mehrere neue Veröffentlichungen, authentische awarenzeitliche Beispiele sind auch jenseits der Theiß zu erwähnen: Mokrin, Grab 49 (Balogh 2004, 268), Szegvár­Oromdűlő, Gräber 126, 915 (Lőrinczy­Straub 2004, 306­307, 317) und Szentes­Nagytőke (Langó­Türk 2004, 195). Im Vergleich zur Anzahl der bis jetzt bekannt gewordenen awarenzeitlichen Gräberfelder und Bestattungen ist die Zahl der im Katalog behandelten Nischengräber und Fundorte verschwindend klein. Unserer Meinung nach soll man mit dem Vorkommen dieser Grabform in größerer Zahl rechnen. 312 LŐRINCZY GÁBOR ­ STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL Die Untersuchung der Dokumentationen von alten Ausgrabungen kann diese Annahme unterstützen. Die meisten Probleme ergeben sich daraus, dass die Erkennung dieser Grabform — wie die der Stollengräber — wesentlich schwieriger ist als die eines gewöhnlichen Schachtgrabes (vgl. Ricz 1980, 83; Balogh­Pintér 1998, 106; Lőrinczy 1995, 400). Die Einfüllung der Nischengräber, die häufig tie­ fer sind als die Schachtgräber, trennt sich vom gewachsenen Boden markant nicht ab. Im Gegenteil: Häufig ist sie mit dem gewachsenen Boden beinahe identisch. An den von der Oberfläche ausgegra­ benen Schacht knüpft sich des Öfteren auch die Verfärbung der Nische als ein Fleck unsicherer Kon­ tur. Auch die Existenz der nicht von der Oberfläche ausgegrabenen, sondern in der Wand des Schach­ tes ausgehöhlten Nische verursacht eine gewisse Verfärbung auf der Grabungsfläche. Der Grund ist, dass die Nische mit der Zeit einstürzt, die Erde darüber einsinkt und der unter dem Humus befindli­ che dunklere Boden in den helleren gewachsenen Boden versinkt. Dadurch wird die Erkennung des genauen Abrisses des von der Oberfläche ausgegrabenen Schachtes schwieriger. Trotzdem, dass man auf die Grabgrube an den alten Ausgrabungen kaum Rücksicht nahm, können einige Kennzeichen auf das Nischengrab hinweisen. Einige Beispiele sind: Das Skelett liegt in der Grabgrube, die viel größer als die gewöhnliche ist, nicht in der Mitte, sondern unmittelbar an der Grabwand. Die Enden und die Seite der Grabgrube wurden neben dem Toten waagrecht und/oder senkrecht bogenförmig ausgebil­ det. Das weist darauf hin, dass dieser Teil der Grabgrube nicht von oben ausgegraben wurde, sondern man höhlte die Wand des Schachtes aus. Es kommt oftmals vor, dass die für den Toten ausgehöhlte Nische länger war als der Schacht selbst. Auch die im Ganzen bestatteten Tiere und die partiellen Tierbestattungen, die sich neben dem Toten, etwas höher, aber nach dem Toten fallend befinden, weisen auf ein Nischengrab hin, da die Sohle des Schachtes im Laufe des Aushöhlens der Nische im Allgemeinen schräg ausgebildet wurde. Die Verwirrung um die Grabform wird auch durch die terminologische Ungewissheit gesteigert. In den meisten ungarischen Fachartikeln — so auch in den Stichwörtern der beiden deutschsprachigen awa­ rischen Fundortkataster — wird die Benennung Nischen­ und Stollengrab konsequent, aber falsch benutzt (z. B. Csallány 1956a; Csallány 1968; ADAM 2002). Derselbe Ausdruck (Nischengrab) wird auf die bei­ den verschiedenen Grabformen angewandt. Während die verschiedenen Grabformen auf Ungarisch gewählt unterschieden werden (Grab mit Seitenstufe oder mit beidseitiger Seitenstufe, Nischengrab, Stol­ lengrab, usw.), werden die Ausdrücke in englischer oder deutscher Übersetzung vereinfacht. Darum schla­ gen wir nach Falko Daim, ferner Magda Tulok und János Makkay vor (Daim 1987, 92; Tulok­Makkay 2004), die Benennung der Grabformen eindeutig zu unterscheiden: padmalyos sír: das Nischengrab, bzw. grave with a sidewall niche; fülkesír: das Stollengrab, bzw. niche dug from the end of the grave pit. Kaum ein Drittel der awarenzeitlichen Nischengräber — 46 Gräberfelder ca. mit 290 Bestattungen — wurde publiziert, aber gewisse territoriale Gruppen zeichnen sich bereits ab. Für die überwiegend frühawarenzeitlichen Bestattungen jenseits der Theiß (Szegvár, Deszk, Kiszombor, usw.) sind die der rechten Seite des Schachtes anschließende Nische, die NO­SW­Orientierung, die große Zahl der im Ganzen und partiell (abgesetzt) bestatteten Opfertiere und der relative Reichtum an gegenständlichen Beigaben kennzeichnend. Für die an das Ende des 7. und an den Anfang des 8. Jahrhunderts datierba­ re Gruppe zwischen der Donau und Theiß (Backi Sokolac, Városföld, usw.) ist die der linken Seite des Schachtes anschließende Nische, die WNW­OSO­Orientierung, der Mangel an Opfertieren und ein rela­ tiv armes Fundmaterial charakteristisch. Die Nischengräber der Gruppe im Komitat Zala aus dem 8. bis 9. Jahrhundert (Kehida, Söjtör, Zalakomár), überwiegend die des Gräberfeldes von Kehida, ragen durch ihren auffälligen Reichtum (Waffen, Pferde) und die vielfältigen Varianten dés Versperrens der Nische heraus. Dieser Grabtyp ist bis zum Anfang des 9. Jahrhunderts nachzuweisen. Nischengräber sind in Ungarn unseren heutigen Kenntnissen nach zuerst ab dem 3. bzw. 2. Jahr­ hundert v. Chr. bekannt, dann tauchen sie in größerer Zahl in der zweiten Hälfte des 4. Jahrhunderts auf. In spätrömerzeitlichen, voneinander weit entfernt liegenden Gräberfeldern Transdanubiens wurde die selten vorkommende Form der Nischengräber dokumentiert, wenn der Grabschacht die Längsseite entlang mit, in eine Reihe knapp nebeneinander schräg gestellten Tegulen von der Nische verschlossen wurde. Während diese Sitte früher an das, aus der Wolgagegend übersiedelte sarmati­ sche Ethnikum gebunden wurde (Sági 1981, 108­112; Sági 1983, 110), kommt heute eher eine romanisierte, christianisierte, barbarische/sarmatische, vielleicht alanische Bevölkerung in Frage (Müller 2000, 51; Visy 2005, 215­216). Von den Nischengräbern aus dem 5. Jahrhundert waren die Bestattung von Keszthely­Téglagyár (Ziegelei) (Sági 1955), die von Dabronc­Ötvöspuszta (Sági 1985) und die Frauengräber von (Tisza­ Palkonya (Csallány 1958) NNW­SSO­orientiert. Im Falle der ersten zwei Gräbern konnte Károly Sági je eine, unter der Schachtsohle befindliche Nischenform dokumentieren. 313 ARRABONA 2006. 44 / 1 TANULMÁNYOK Von den Bestattungen der das Karpatenbecken in der ersten Hälfte des 6. Jahrhunderts beherr­ schenden beiden germanischen Völker wurden Nischengräber bis jetzt nur aus einem an der Theiß liegenden, gepidischen Gräberfeld (Szolnok­Zagyvapart) veröffentlicht. Während Nischengräber in den Gräberfeldern aus dem 10. bis 11. Jahrhundert — wenn auch in kleiner Zahl — vorkommen (Bende­Lőrinczy 1997, 225), werden solche in den zusammenfassenden Arbeiten über die Friedhöfe um die arpadenzeitlichen dörflichen Kirchen (Ritoók 1997; Ritoók 2004) nicht erwähnt. Die in der südlichen Gemarkung von Hajdúdorog, in der Kati­Flur, im Friedhof um die vom 12. bis 13. Jahrhun­ dert datierbare Kirche freigelegten Nischengräber (Fodor 2005, 198­199) gelten ebenfalls als Aus­ nahmen wie das einzige, in Ungarn an einer archäologischen Ausgrabung erschlossene kumanische Reitergrab von Csengéié (Horváth 2001). Unter den Friedhöfen aus dem 16. bis 17. Jahrhundert ist die Zahl der Begräbnisplätze, in denen Nischengräber vorkamen, verschwindend klein und diese Grä­ berfelder werden von den Forschern mit fremden Ethnika in Verbindung gebracht (Gaál 1982; Gaál 2002; Wicker 2003; Wicker 2005; Honti et. AI. 2004). Aufgrund der Obigen, ferner des diesmal zusammengestellten Katalogs der Nischengräber ist es festzustellen, dass die Anwendung der Nischengräber, die mit Hilfe von archäologischen Methoden nachzuweisen ist, von den Kelten bis zum Spätmittelalter im Karpatenbecken wellenartig auftaucht. Aufgrund der heute zur Verfügung stehenden Angaben kann die kontinuierliche Anwendung dieser Grabform weder in den einzelnen Epochen noch zwischen den einzelnen archäologischen Epochen bewiesen werden und sie kann auch mit den, in den Friedhöfen des 18. bzw. 19. Jahrhunderts um die Kirchen freigelegten Nischengräbern nicht in Beziehung gebracht werden. Der sog. Sarovce­Typ, der von Danica Stassíková­Stukovská als eine Variante der Nischengräber gedeutet wird und der auch in dem Karpatenbecken hauptsächlich für die germanischen Bestattun­ gen im 5. Jahrhundert kennzeichnend ist, zeigt unserer Meinung nach höchstens eine entfernte for­ male Verwandtschaft mit den Nischengräbern, bzw. mit den sich an diese Form enger knüpfenden Stollengräbern. (Bei dem Sarovce­Typ wurde die Längswand der Grabgrube höher als die Grabsohle, in der Höhe des Schädels ausgehöhlt und die Gefäßbeigaben wurden in dieser engen Höhlung plat­ ziert (Stassíková­Stukovská 1996, Abb. 1). Den römischen Vorläufer dieser Grabform beschrieb man in Westeuropa schon lange (Haberey 1934, 278; Pirling 1974, 16), aber auch in Innerasien sind meh­ rere Beispiele bereits aus der Vorhunnenzeit bekannt (Botalov 2003, ris. 6, 3­4, 20­21). Am Ende der vorliegenden Studie werden die sich auf die mit den Nischengräbern am ehesten in Verbindung stehenden Stollengräber beziehenden neuen Ergebnisse kurz behandelt. Abschließend wird der Katalog der Nischengräber von der Spätrömerzeit bis zum ausgehenden Mittelalter, nach den einzelnen Epochen gruppiert, unserer Arbeit hinzugefügt. Von diesen Gräbern werden zahlreiche zum ersten Mal veröffentlicht (Abb. 1­5). Übersetzt von Katalin H. Simon 1 314