Ezzel a poszttal ugrunk egy nagyot egyenesen a jelenbe, hiszen történnek dolgok bőven a mostban is. Épp a barcelonai reptéren ülök legörbült szájjal, mert 3 órás késéssel indul majd a gépem. 20:30 helyett 23:15-kor indul, ez hiányzott már csak 2 nap intenzív szaladgálás után. Viszont, ha már így alakult, akkor keresve sem találnék jobb alkalmat arra, hogy blogoljak egy jóízűt, szóval uccu neki!

Mivel az előző két posztom múltbeli visszatekintés volt a kezdetekre, amikor még tejfölösszájú újoncként csodálkoztam rá  a nagybetűs foci világára, hozzá kell tennem, hogy azóta eltelt majdnem 3 év és sok minden változott, ahogy a feladatköreim is. Úgy gondolom, hogy a lelkesedésem kifizetődött és szepen lépkedtem felfelé, egyre nagyobb és felelősségteljesebb pozíciókban találtam magam. A mai napig járok operálni meccsekre, de a fő profilom már nem ez. A telepítési projektekért vagyok felelős Európában, főleg a Bajnokok Ligájára és az Európa-ligára koncentrálva. Mikor egy olyan stadionba kell kivinni a rendszereinket, ahol még nem jártunk korábban, akkor az a projekt azzal kezdődik, hogy ki kell menni egy vizitre az adott stadionba, ahol alaposan körbejárom az arénát és megtervezem, mit és hova fogunk telepíteni. 

Így jött a képbe most Bilbao és Barcelona. Egy hónapon belül ugyanis megkezdődik a női Bajnokok Ligája negyeddöntős szakasza, itt pedig már használjuk a spéci SAO (semi-automatic offside) technikát. Az elv hasonló a gólvonaltechnológiához, csak itt a kamerák a labda helyett a játékosokat követik és jeleznek a videóbírónak, ha lest észlelnek. Ha láttatok pl. a BL-ben már olyan visszajátszást, ahol a leshelyzetben egyszer csak megáll a videó és átvált egy animációs formára, ahol egy 3 dimenziós animáció szemlélteti a leshelyzetet - na azok vagyunk mi.

Szóval női BL. Bilbao rendezi majd a döntőt, a Barcelona csapata pedig a Stadio Johan Cruyff-ban játszik majd, szóval adta magát, hogy ezt a kettőt letudjam így egyben.  A repülőjáratokkal viszont nem voltam szerencsés, alaposan ki is facsart ez az egész.

Kedd este Budapest -> Madrid, majd Madrid -> Bilbao éjféli érkezéssel. Másnap reggel vizit, este 10-kor Bilbao -> Madrid. Reptéri hotelben gyors hunyás, korán reggel Madrid -> Barcelona, délután 1-kor vizit, most pedig csütörtök este 8 óra van és épp most lenne a felszállás, de ugye az a fránya 3 órás késés... Ilyen ez a popszakma.

Bilbao egy csodálatos város. Rengeteg zöld mindenhol, színes, hangulatos épületek és pálmafák között lépkedek. Február közepe van, de itt már 22 fok. A San Mamés  53 ezres stadionja úgy simul bele a belvárosba, hogy egyáltalán nem rontja az összképet. 2013-ban épült a régi San Mamés helyére, szóval egy csili-vili, modern stadionról beszélünk. Belülről  még impozánsabb az egész, még talán nagyobbnak is tűnik, mint valójában. Willy a kalauzom azt mondja, hogy 44 ezer bérletesük van, akik hétről hétre itt vannak, szinte mindig garantált a teltház. Az Athletic Bilbao székel itt ugyanis, Baszkföld első számú klubja, a baszkok pedig nagyon komlyan veszik az identitásukat, aminek a foci is része. A mai modern fociban egy üde színfoltot képeznek, hiszen soraikban csak baszk (szóval mégcsak nem is spanyol) játékosok szerepelhetnek. Ezzel aztán jócskán elvágják magukat a piactól, ahol egyre nagyobb összegek röpködnek ide-oda. Lám, és így is túl lehet élni. De mit túlélni? Az Atheltic Bilbao még sosem esett ki a spanyol elsőosztályból, többnyire a tabella első felében végeznek, de idén pl. versenyben vannak a BL főtábláért is. Ez olyan, mintha a DAC-ban csak felvidéki magyarok játszhatnának és még úgy is jobbak közt lennének mindig a szlovák felsőosztályban. Számunkra ez felfoghatatlan, de nem csak számunkra, hanem az európai top focinak is úgy cakompakk. Nekik pedig mégis működik a dolog, az egyszeri focidrukker pedig nem tud kalapemelés nélkül elmenni a dolog mellett.

Délután 1-re végzek a vizittel, mindenki nagyon kedves volt velem és segítőkész, jó szájízzel vetem magam a városba. A gépem csak este megy tovább, van idő körülnézni. Jóformán minden sétatávra van, de azért nap végére lekoptatom azokat a csülköket. Nem vagyok egy nagy múzeumrajongó, ezért a híres Guggenheim-et csak kívülről csodálom meg. Egy darabig csak állok ott a hídon és nézem, ahogy a különcködő kialakításával valamiért mégis nagyon beleilleszkedik a környezetébe, a kacskaringós Nervión folyó partjára, ami kettészeli a színes várost. 

Nagy zöld parkokon és vibráló sugárutakon keresztül elsétálok az óvárosba is, bolyongok egy kicsit a szűk utcáin még, de talán már csak kötelességből. Nézdd meg fiam, ha már itt vagy! Gyorsan elérkezek aztán arra a pontra, ahol belátom, hogy jobb, ha kilövöm magam a reptérre. Elfáradtam. A gépem későn landol Madridban, valahogy elvonszolom magam a hotelig, aztán képszakadás. Hajnali 5-kor szól az ébresztő, irány Barcelona.

A katalán fővárosban jártam már párszor, így annyira nem hoz lázba. Pláne úgy nem, hogy erőltetett a menet és a stadion viziten kívül nincs is időm másra. Délután 1-re érkezem a Johan Cruyff stadionba, ahol a hölgyek és az ifjoncok játsszák hazai meccseiket. Nagyon pici stadion, talán az eddigi legkisebb, ahová eddig SAO-t vittünk. Bajban is vagyok a tervezéssel. A pici kialakítása miatt nem túl sok a lehetőség, de mégis kreatívnak kell lenni, ha jó látószögeket akarunk. 

Végül csak sikerül megálmodni a koncepciót, ennek pedig örülnek a stadion menedzserei is. Egy kicsit még beszélgetek velük, lelkesen mesélik, milyen vagány lesz az új Camp Nou és már most meghívnak egy vizitre. Mosolyogva mondom, hogy persze, de belül kicsit meghalok, mert tudom, hogy hatalmas meló lesz. Metrózom a reptérre és már csak arra tudok gondolni, hogy mielőbb a saját ágyamban aludhassak. De nem. Your flight has been delayed.