A mai napon arra emlékezik az egyház, amikor Mária, negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a templomban, Istenre bízva mindkettőjük sorsát. Lelkében átadott mindent, ami által emberi bizonytalanság és félelem alakulhatott volna ki benne a jövővel kapcsolatban.

Az ünnep népi elnevezése Gyertyaszentelő Boldogasszony (latinul: Purificatio Beatae Mariae Virginis), ezen a napon az ünnepi szentmisék előtt a lelkiatyák gyertyát szentelnek a templomokban, mely a Krisztussal, a Világ Világosságával való találkozást szimbolizálja.

Így, a mai ünnep részben a Fény ünnepe. Úgy tartják, az Úr Jézus tüzet, fényt hozott a világ sötétjébe és azok lelkébe, akik Istenre bízzák magukat. Mária anyai szeretete is Krisztushoz, minden világosság forrásához vezeti azokat, akik oltalmát és közbenjárását kérik.

A gyertyák megszentelésének régebben a népi vallásosságban igen fontos szerepe volt, ma már szimbolikusabbá vált, és egyértelműen a köztünk élő és Egyházát folytonosan megvilágosító Krisztusra irányítja a figyelmet.

Elődeink, akik a természet erőit kiszolgáltatottabban használták, a mai napot a téli évszak csúcspontjának tekintették. Biztató, reményt adó jel volt ilyenkor világosságot gyújtani. Egyes vidékeken szokás volt az újszülött gyermeket nemrég világra hozott asszonyokat a Szűzanya oltalmába ajánlva megáldani.

A szentelt gyertya az egyik legősibb jelképek közé tartozik, mely magát Jézus Krisztust szimbolizálja. Ahogy a gyertya elfogy, miközben világosságot nyújt, úgy Jézus is fölemészti saját magát mások szolgálatáért. Innen ered a gyertyaszentelés hagyománya.

A gyertyaszentelés szertartása több száz év után is megmaradt, és a katolikus egyházban ma is élő hagyománya. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta ezt a napot. A 20. század elejétől pedig tanácsolt ünneppé vált.

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ünneplik azt a körülbelül 1 millió embert, aki megszentelt, szerzetesi életet él, illetve imádkoznak az egyházi szolgálatot végzők hivatásáért is.

A szentelt gyertyát elődeink felhasználták különböző oltalmak kérésére is: hogy békességet nyújtson a háznak, Jézus oltalmában védje az újszülöttet, termést, állatokat.

Forrás: Felvidek.ma

Kép: Raffaello Sanzio: Urunk bemutatása (1502-1503)/ Wikipédia