Bezár

Hírarchívum

Nyito_0214S-5

„Segítség! Kiégtem!” – Önsegítő könyvet ír az SZTE egészségszakpszichológusa

„Segítség! Kiégtem!” – Önsegítő könyvet ír az SZTE egészségszakpszichológusa

2024. február 21.
13 perc

A burnout szindróma, azaz „kiégés” lelki betegségének tünetegyüttesével foglalkozik Töreki Annamária. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztály (SBO) egészségszakpszichológusát a hazánkban egyedülálló foglalkozásáról, kilencféle képzettségéről és a mozgás iránti szenvedélyéről is kérdeztük, amikor megtudtuk: a Richter Anna Díjra könyvtervvel pályázik. Sikerességéhez mindenki hozzájárulhat egy vokssal itt.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– „Téli lehangoltság vagy kiégés? Ez a 8 jel mutatja, hogy nemcsak egyszerűen téli melankólia lett úrrá önön, hanem burnout szindrómában, azaz kiégésben szenved” – olvastam az egyik női magazin „Tanácsok és tippek” rovatában. Ennyire általános probléma a kiégés szindróma?

– Érzelmi, viselkedéses és szomatikus tünetekben megnyilvánuló jelenség a kiégés. Ez a belefáradás, belefásultság a munkába minden olyan segítő hivatást választót elérhet, aki emberekkel foglalkozik. De a kiégés veszélyes állapotába a gyerekei gondozásával foglalkozó anya is eljuthat. Korábban a szegedi szülészeti klinikán dolgoztam: várandósok és frissen szült anyák hangulati zavaraival foglalkoztam tíz éven át. Az akkori és az elmúlt hét évben az SZTE Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályán tapasztaltak alapján elmondhatom: a magánélet és a munkahelyi kiégés összefügg. A kiégés akkor tud elhatalmasodni, ha a magánélet védőbástyái meggyengültek.

 Toreki_f_0214W-12

Kivételes hely a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztálya, mert az egészségügy frontvonalában dolgozó közel kétszáz szakember munkáját segítheti egy egészségszakpszichológus. Az SZTE SBO munkatársai körében gyűjtött tapasztalatait könyv formájában szeretné átadni Töreki Annamária a Richter Anna Díj pályázat egyik döntőseként. Fotó: Sahin-Tóth István


A WHO szerint betegség

 

– Nem szabad félvállról venni a burnout szindrómát a WHO szerint sem, hiszen az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 2019-ben betegséggé nyilvánította a kiégést. A laikus számára a stressz, a kiégés és a depresszió tünetei között elmosódik a határvonal. Mi a különbség a kiégés és a depresszió között?

– Hasonlítanak a tünetek, de fontosak a különbségek. Például a depressziót testsúlyváltozás is jelzi, továbbá rengeteg kognitív tünete közül kiemelhető a memória- és koncentrálási zavar. A depresszió az illető életének minden területére kiterjed, míg a kiégés többnyire csak a munkával kapcsolatos. A kezeletlen depressziós beteg eljuthat akár az öngyilkosságig is. Fontos az is, hogy a bűntudat mindkettőben megjelenik, de míg a kiégésben reálisabb, addig a depresszióban egy mindenre kiterjedő bűntudat-érzésről van szó. Az alvászavar is másmilyen: a kiégésben szenvedő nehezen alszik el, mert a problémáin rágódik, míg a depressziós inkább többször ébred és nem tud visszaaludni. A különbségekből következően a burnout szindrómára nem adunk antidepressziáns szereket. Ehelyett a kiégéstől szenvedő munkatársainkkal végig járjuk szakmai- és magánéletének védőbástyáit, s együtt keressük meg, melyik az a védőbástya, ami meggyengült és megbeszéljük, miként erősíthető az meg.

 

– „Kiégésprevenciós tréning egészségügyi dolgozók számára”. Ezzel a projekttervvel jelentkezett és jutott a döntőig a Richter Anna Díj „Egészségügyi szakdolgozó” kategóriájában. Mi a célja, milyen segítségre számít itt egy pszichológus?

– Kivételes helyzetbe került az SZTE SBO, amikor az osztályvezető orvos, dr. Pető Zoltán úgy döntött. hogy az itteni közel kétszáz dolgozó munkáját saját pszichológus segítheti. Ez a poszt – tudomásom szerint – Magyarországon egyedül a szegedi SBO-n létezik. Az elmúlt hét évben itt szerzett tapasztalataimat a munkahelyi vezetőm biztatására írom ki magamból, és benyújtottam a pályázatomat: a Richter Anna Díj támogatásával meg szeretném jelentetni a „Segítség! Kiégtem!” című könyvemet.

Toreki_kezirat_0214W-25Olvasmányélmények is megerőstik Töreki Annamária, az SZTE egészségszakpszichológusa munkahelyi és saját tapasztalatait. Az ezeket összegző könyve kéziratáról beszélgetve kiemelte: az önmagunkkal való harmónia az alapja a jólétünknek. Fotó: Sahin-Tóth István


– Fásultság és kedvetlenség? Hogyan írja le ön a burnout szindrómát, vagyis a kiégési szindrómát az egészségügy frontvonalának tekinthető SBO szemszögéből?

– Az egészségügyi dolgozókat, különösen a sürgősségi betegellátó osztályon helyt álló ápolókat, írnokokat, orvosokat hamarabb utoléri ez a jelenség, mint mondjuk egy pedagógust. Amikor egy beteg belép az egészségügyi ellátó rendszerbe, fájdalmai vannak, tünetekkel küzd, és a félelem is megjelenik. Ezek egyfajta beszűkült tudatállapotot eredményeznek, amelyben jogos elvárásként jelenik meg a kedvesség, a türelem, az empátiás viszonyulás. Ennek kell megfelelnie egy egészségügyi dolgozónak nap mint nap, 12 órás műszakokban. Ezt érzelmi munkának hívjuk, amit ilyenkor bele kell tennie. És ez irtó nehéz feladat.

 

– Milyen fázisai vannak a kiégés folyamatának?

– A kiégés folyamatának része a lelkesedés, amit követ a stagnálás, a visszahúzódás, majd elérkezik a kiégés. Ezt a folyamatot akad, aki 6 vagy 12 lépésben fogalmazza meg. A könyvemben mindegyik fázisról írok, bemutatom hogyan alakul ki lépésről lépésre a folyamat.

 

Milyen területeket érint?

– A kiégés első területe az érzelmi kimerülés. A második a deperszonalizáció, amikor a „kiégett” ember eltávolodik a rá szoruló betegektől és a kollegáktól, elhúzódik és visszavonul, cinizmussal közelít mindenhez és mindenkihez. A kiégés harmadik területe a munkával kapcsolatos teljesítménycsökkenés. A nőkre az érzelmi kimerülés, míg a férfiakra inkább a deperszonalizáció jellemző.

 

Szenvedésnyomás után

 

– E helyzeten hogyan segíthet át a pszichológus?

– Egyén függő, hogy ki mennyire nyitott erre a támogatásra. A legkiégettebb dolgozók nem jönnek segítségért, s én sem mondhatom, hogy „Neked szükségem van rám”. Ugyanis a pszichológussal való együttműködés önkéntességen alapul. Úgy szoktuk mondani szakmai körökben, hogy „elég nagynak kell lennie a szenvedésnyomásnak az emberben önmagában ahhoz, hogy e késztetés hatására pszichológushoz forduljon”. Jelen vagyok az SBO életében, és az általam szervezett tréningek többségén kötelező részt venni mindenkinek. Az egyik ilyen alkalommal egy kolleganő azt mondta: „Negyven éve dolgozom az egészségügyben, de még senki sem kérdezte meg: ’Hogy vagy és hogy bírod ezt a munkát?’ Te vagy az első.”

Toreki_Annamaria_0214W-29

Az egészségügyi dolgozók, a pszichológusok és medikusok, de a betegek is haszonnal forgathatják majd Töreki Annamária: Segítség! Kiégtem! munkacímmel készülő könyvét. Az SZTE SBO egészségszakpszichológusa számít a Richter Anna Díj zsűrijének és a döntőbe jutott projekttervére szavazóknak a támogatására

 

– Hányan veszik igénybe a segítségét?

– Ha a szegedi Széchenyi térről összeszednénk 190 embert, s azt mondanánk mindenkinek: „Önnek lehetősége van pszichológus segítségét kérni”, bizonyára a többség tovább menne, és nem igényelnék a segítséget. Ehhez képest viszont az SBO-n egyre többen igénylik az egyéni terápiás beszélgetést.

 

– Szegedikumnak számít, hogy az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályán pszichológus dolgozik. Miből áll a feladata?

– Kifejezetten az SBO-dolgozók pszichológusa vagyok. Azt itt egymást váltó kollegák számára tréningeket dolgozok ki, 6-10-12 fős csoportokban találkozom a dolgozókkal. Ugyanakkor mindenki számára tudott, hogy hozzám egyéniben is lehet járni. Naponta kétszer körbejárom az SBO-t, ami egyfajta inger, mert jelzem: „Itt vagyok. Jöhetsz hozzám, ha gondod van…” De ha valaki munka közben felzaklatódik, akkor is jöhet hozzám, hogy megbeszéljük a történteket.

 

– Az SZTE SZAOK klinikáin, a különböző osztályokon majdnem ötven egészségszakpszichológus dolgozik. Ha ön az egyetlen a szegedi klinikákon, aki kifejezetten egészségügyi dolgozókkal foglalkozik, mi történik a más osztályokon dolgozó, kiégéstől szenvedő ápolókkal vagy orvosokkal?

– Egészségügyi dolgozóknak segítő pszichológiai hálózat alakult ki a Covid-19 járvány idején. Az SZTE Családorvosi Intézet és Rendelő pszichológusához irányítom azokat, akik más osztályról is keresnek. Aztán pedig remélem, a könyvem is segíthet majd.

 

– Ezek szerint szeret írni?

– Igen. Sajnos túlságosan is, mert olyankor is írtam már, amikor nem kellett volna…

 

Tanítani az olvasót

 

– Milyen fejezetekből épül föl a „Segítség! Kiégtem!” című könyve?

– Meg szeretném tanítani az olvasót: milyen tünetek jellemzik a kiégés állapotát. Meg akarom mutatni, hogy micsoda ereje van a kollegiális kapcsolatoknak: az egészségügyi dolgozók egymás támaszai lehetnek. Az orvostanhallgatóknak tartott kurzusomon született dolgozatokból is idézek, mert rendkívüli éleslátásról tanúskodnak. A kiégés elleni, a kommunikációs és az indulatkezelési tréning anyagait szöveges formában leírom, ami alapján a leendő pszichológusok össze tudják majd állítani a saját programjukat. Mindegyik fejezet gyakorlatokkal zárul.

 

– Milyen a képzeletbeli olvasója? Például olyan kollega, aki elutasítja a pszichológus segítségét, de kezébe veszi a könyvet?

– Senki nem tud hatékonyan gyógyítani és ápolni, ha kimerült. Pszichológusként a könyv megírásával több cél is vezérel. Segíteni szeretném az egészségügyi dolgozókat egy olyan gyakorlati, praktikákkal tűzdelt kézikönyvvel, aminek az elolvasása után a kiégése ellen tehetnek valamit, önerőből. De a könyvem szól a leendő pszichológusoknak is, akik arra adják a fejüket, hogy egészségügyi dolgozókkal foglalkozzanak. Ráadásul a betegeknek is hasznos lehet belelapozni ebbe a majdani könyvbe, mert növelheti a megértésüket és az empátiájukat az egészségügyi dolgozók felé. Akik kézbe veszik a könyvet, megérthetik: milyen nehéz 12 órás műszakban, sokszor étlen-szomjan dolgozni, hetente legalább négyszer, éjjel és nappal, hétköznap és ünnepnap is… Tehát az egészségügyön belül jól alkalmazható lesz az önsegítő könyv, ugyanakkor ebből meríthetnek mindazok, akik betegként kerülnek az egészségügy közelébe.

0214W-10

A „Sürgősségi szakácskönyv” című kötetbe az SBO-n dolgozó anyukák gyors receptjeit gyűjtötte csokorba Töreki Annamária, az SZTE SBO egészségszakpszichológusa és néhány munkatársa. Fotó: Sahin-Tóth István


– Az önsegítő könyvek műfaja reneszánszát éljük. Vagyis pszichológus segítsége nélkül is segíthetünk magunkon?

– Örülök, hogy széles és színes a paletta. Aki felismerte, hogy problémával küzd és elég nyitott, illetve aki megérett arra, hogy valami változást szeretne elérni az életében, azt elindíthatja egy új irányba az önsegítő könyv. De ha valami komoly probléma felszínre kerül, mert az olvasmányélmény megpiszkálta a felszín alatti mélységet, a könyv a záró fejezet után magára hagyja az olvasót, s ez veszélyes is lehet. Ezért örülök annak, hogy egyre több kollegám olvas önsegítő könyvet, de aztán eljönnek hozzám, hogy beszéljünk róla.

 

– Ez a negyedik könyv, ami lekerül a számítógépe monitorjáról, amióta az SBO munkatársa. Miben hasonlít, és miben különbözik ez a negyedik könyv az előző háromtól?

– Az első könyvem egyháztörténeti mű. Szülővárosomban, Pápán 150 évig tevékenykedtek a pálosok, az egyetlen máig működő magyar alapítású rend tagjai. A pápai pálosok történetét sok-sok kutatómunka eredményeként írtam meg. Ez a könyvem kötődik a Pécsett, a Püspöki Hittudományi Főiskolán elvégzett pasztorális tanácsadó szakomhoz. A „Sürgősségi szakácskönyv” című kötetbe az SBO-n dolgozó anyukák gyors receptjeit gyűjtöttük csokorba. A harmadik, az „Orvosírnok kézikönyv” azért született meg, mert nagy volt a fluktuáció, ezen is akartunk segíteni. Ezt a könyvet maguk az írnokok írták, én csak összefogtam és motiváltam őket, és szerkesztettem a kötetet. A most készülő negyedik könyvem, a kiégésről szóló kötet, remélem, egyszer majd ajánlott olvasmány lesz az orvostanhallgatók számára is.

 

– Mert a könyveit ismeretterjesztésnek szánja?

– Sok mindent kiírtam már magamból. Évekig önkénteskedtem. A szegedi nőgyógyászati klinikán két évig önkéntesként dolgoztam még a pszichológus diplomám megszerzése előtt. A terhes patológián egyengettem a várandósok lelkét. „Perinatális pszichés változások összefüggése a szociodemográfiai faktorokkal” című doktori disszertációmmal válaszoltam sokak kérdésére: „Mitől függ, hogy az egyik kismamából depressziós nő, a másikból kiegyensúlyozott anya lesz?” Aztán a szegedi ferencesek között vezettem egy anyacsoportot, tanácsadói munkát végeztem. A magánrendelésemet idő hiányában abbahagytam, de amúgy most éppen a SOTE-n a pszichoterápiás kognitív viselkedésterápia módszerét tanulom. Jó eszköznek ígérkezik a betegvezetéshez, jelenleg a szupervíziós fázisban vagyok. Ez lesz a 9. végzettségemet igazoló oklevelem. Úgy vélem az eddig tanultaktól és a sok személyes élménytől lesz hiteles ez a könyv.

 

– A medikusok oktatásába és a klinikai kutatómunkába miként kapcsolódott be?

– Klinikán dolgozni azt jelenti, hogy a gyógyítás-oktatás-kutatás hármas egységét is vállaljuk. És én ezt nagyon szeretem, mert szépen kiegészítik egymást. Rendszeresen oktatok orvostanhallgatókat, pszichológushallgatókat, tudományos vizsgálatokat pedig már 2009 óta végzek. Ezek mind a szülészeti témákhoz, illetve a kiégés témaköréhez kapcsolódnak. Az orvos-beteg kommunikációt 2010-től oktattam az SZTE Magatartástudományi Intézetében. „Kiégésveszély az egészségügyben” címmel indítottam egy kurzust, amit 2023 őszén harminc medikus végzett el. Az ott tapasztaltak anyagát beépítettem a könyvembe. Két PhD-hallgatóm már sikeresen védett, ők mindketten pszichológusok. Továbbá négy éven át vezettem egy mentőtiszt kollegát a doktori fokozatszerzés útján. Az egyik doktoranduszommal az egészségügyi dolgozók kiégés szindrómájának a súlyosságát és annak változásait vizsgáltuk. A kiégésszintet mértem a Covid-19 világjárvány előtt, alatt és után is. A görbe, ami kirajzolódott, azt bizonyítja, szükség van az egészségügyi dolgozók lelki megsegítésére: a Covid előtt mérsékelt szintű kiégést tapasztaltunk az SBO dolgozóinál, ami a súlyos kategóriába ugrott a járvány alatt. Azóta látjuk a csökkenést, de messze nem értünk vissza a Covid előtti szintre.

 

Az élet: mozgás

 

– A klinikai dolgozószobája falán Szent-Györgyi Albert portréja melletti oklevél, a még meg nem jelent SBO-szakácskönyv plakátja és a faliújságon néhány buzdító mondat, rajz utal a pszichológus útját kísérő pozitívumokra. A kiégéssel küzdő kollegái számára tud-e ilyen motiváló példával szolgálni?

– Példaképként Szent-Györgyi Albert módszereit – a sport szeretetét, a családja iránti rajongását – állítom a készülő könyvemben is. A szegedi egyetem Nobel-díjas rektoráról olvasott életrajz alapján a medikusoknak tartott kurzusomon is külön előadást szántam. Színes életútjából kiemelendőnek tartom a sport és a mozgás szerepét. Az előadáson hallottak hatására többen visszatértek a sporthoz, mesélték utóbb a hallgatóim. Azzal is példát ad Szent-Györgyi, hogy rektorként a hallgatói érdekképviseletet létrehozta. Ennek az oktatók és kutatók számára máig szóló üzenete az, hogy emeljük partnereinkké az egyetemistákat. Nagy a felelősségünk, hogyan adjuk tovább a tudást. A harmadik, amit kiemelek, az a munkahelyi közösség formálásának és a családnak a fontossága. Megjegyeztem és továbbadom, amit Pető tanár úr mondott nekem, amikor elkezdtem dolgozni az SBO közösségében: „Itt soha nem leszel nélkülözhetetlen. Az egyetlen hely az életben, ahol nélkülözhetetlen a jelenlétünk: a családunk.”

Toreki_Annamaria_0214W-19

Kurzusain és a készülő könyvében is példaképként mutatja be a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert életet Töreki Annamária, aki a kiégés elleni önsegítő módszereket szeretné megismertetni. Fotó: Sahin-Tóth István

– Mi a saját, személyes módszere a kiégés elkerülésére?

– A mozgás. Heti 3-4 alkalommal kardio-edzésre járok. Ezen kívül, amikor az időjárás engedi, biciklizek és a klinikakert-beli teniszpályára szóló bérletem van. A sport mindig is érdekelt. Ezért végeztem el – az SZTE francia bölcsész és tanári szak után – a testnevelő tanári szakot is. Szeretek kirándulni is, mert a természet feltölt.

 

– A sport jelenti a hobbit, a kikapcsolódást is?

– A menedékem, a kikapcsolódás számomra Orfű és a környéke. Havonta egyszer elutazom Orfűre. A pálos szerzetesrend pécsi kolostorába, az ottani vendégszobák egyikébe járok pihenni. Egy ottani szerzetessel szoktam beszélgetni. A pálos szerzetes bölcsessége, nyugalma, életszemlélete hatott rám. Pszichológusként az ember olyan mélyebb szinten beszélget és kapcsolódik a pácienseihez, hogy aztán gyakran érzi, hogy ehhez képest az „egyéb beszélgetések” felszínesebbek. Vannak barátaim, de egyedül is szeretek lenni, időnként jó meghallani a saját gondolataimat, vagy egyszerűen csak élvezni a csendet.

 

– Ebben a befelé fordulásban segíti az olvasás, egy-egy jó könyv is?

– Két dologra nem sajnálom a pénzt: benzinre, mert szeretek utazni és a könyvekre, mert imádok olvasni. Dallos Sándortól A nap szerelmese és az Aranyecset erőt adott nekem többször is az életem során: Munkácsy Mihály élettörténetének az energiája felrázott. Spirituális könyveket is szoktam kölcsönözni a könyvtárból. Legutóbbi megrendítő élményem, ami útravalót adott: Edit Eva Eger A döntés című könyvének az üzenete. Megerősítette a saját tapasztalatomat: az önmagaddal lévő harmónia az alapja a jólétednek.

 

– Ennek az esszenciája a faliújságján olvasható három mondat: „Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled mások bánjanak! – Úgy bánj magaddal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!”, illetve: „Te magad légy a legjobb barátod!” Tehát a kiégés elleni kipróbált módszereket tartalmazza az új önsegítő könyv, aminek az elkészültét mindenki segítheti, aki szavaz az ön projektjére a Richter Anna Díj honlapján 2024. március 10-ig itt.

 

Újszászi Ilona

Fotók: Sahin-Tóth István

Korábban írtuk:

Szavazz Te is a Richter Anna Díj SZTE-s pályázójára!

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek