Itt vér (sem) fog folyni...

Akár kezdhetnénk így is a mai bejegyzést: „Végre eljutottunk a fos filmek koronaékszeréhez, az agyhalottakat összegyűjtő, sótlan, ízetlen, vészesen bugyuta Alkonyat szériához.” A mondat egyébként tökéletesen megfelel a valóságnak, csak azt a „végre” szót húzzuk ki de baromi gyorsan! Nos feleim, elmesélem nektek 116 kínkeserves perc történetét! Lesz itt minden, mint a búcsúban az Asylum szintű effektektől addig a bizonyos mindig nyitva tartott szájig.

Az Alkonyatot nagyon menő dolog 14 felett köpködni, pont annyira, mint ugyanezen életkor alatt imádni. Persze én is hallottam a szigorú kritikákat a filmről, hogy gyakorlatilag értékelhetetlen mind színészi játék, mind forgatókönyv, mind látvány terén. Ezt azért sok filmre rámondják, és már a blog készítése során is akadtunk olyan mozira, amiről kiderült, hogy nem is akkora szemét, mint amekkorának tartják. Így teljesen előítéletektől mentesen (ez persze nem igaz) ültem le megnézni a sorozat első részét. Állítólag a második rész esetében még jobban kileng a fosadék-mérő, de mivel egy folytatásos sztoriról van szó (nem úgy, mint mondjuk a KicsiKém 2. esetében, ahol teljesen mindegy volt, hol kezdjünk a gané túrását), jobbnak láttam az alapokkal kezdeni (és be is fejezni). Tehát próbáljuk hideg fejjel kitalálni, miért is utálják annyian az Alkonyat sorozatot!

Mielőtt belecsapnánk, itt és most szent esküt teszek: nem fogom elsütni a Robert Pattinson – Patisszon poént! Van itt úgyis ezer más, ami miatt lehet savazni ezt a közel másfél órás tömény kínzást. Kifejezetten a filmre koncentrálva (így elvonatkoztatva az alapjául szolgáló könyvsorozat bizarr megoldásaitól, mint a bigott katolikus szemlélet egy vámpíros-vérfarkasos sztoriba csomagolásától) a következő megállapításra jutottam: ez a film BUGYUTA ÉS VONTATOTT!

A suli legszebb lánya

A főszereplők annyira halottra vannak sminkelve (tudom, mert vámpírok), hogy a smárolós jelenetnél komolyan elgondolkozunk a nekrofília vádján. Ettől még belassultabb lesz az egész hangulata a filmnek, és mivel ezeket a félhalottakat olyan agyhallott dialógusokkal látták el, amit bármelyik Teletubbies epizód megirigyelne, igazán nem érheti vád a nézőt, ha az első perctől hangosan ásítozik. Ez tulajdonképpen egy love story, és az ilyeneknek általában feltétele, hogy érzelmeket jelenítsenek meg. No, itt sikerült 3 olyan tehetségtelen embert összegereblyézni a castingon, hogy attól sikítani tudna mindenki, akinek valaha is el kellett mutogatnia Activityben azt, hogy NYÚL. Az ott bemutatott teljesítmény biztosan übereli a Stewart-Pattinson-Lautner trió  munkásságát.  Az addig okés, hogy az egyik tényleg nem tudja becsukni a száját, de ezzel már annyit szívatták szegényt, hogy ezt a ziccert kihagynám. A másikról is elmondták, hogy a sármos macsó arckifejezésén kívül sokat nem tud mutatni, míg a harmadik igen, tényleg úgy nézni ki mint egy gyapjas láma, akinek arcmimikája egy elgázolt macskáéval vetekszik. De én ezért sem bántanám őket. Hisz megtették már annyian. Sokkal inkább jogosabb az a kérdés, hogy miért nem az egyik mellékszerepet játszó Anna Kendrick lett a főszereplő, aki mérföldekkel helyesebb és tehetségesebb, mint Kristen Stewart? Vagy hogy miért az Asylum stúdió effektes csapatát kérték fel a film felturbózására? Ugyanis a filmben alkalmazott speciális effekteket egyszerűen lehetetlen jellemezni. Olyan gagyik, hogy ……… (mindenki írja oda filccel a maga hasonlatát és küldje el a monitort szerkesztőségünk címére. A győztesek között kisorsolunk egy Alkonyatos Crocs papucsot!)

Jobb oldalt Miss Kendricks

Az egész filmben két értékelhető alakítás van, bár ez a két szereplő is inkább a karakteréből fakadóan jelent némi üde színfoltot: a már említett Anna Kendrick és a rendőrfőnök apát alapító (szerintem titokban masszív alkoholista) Charlie. Rajtuk kívül mindenki vagy saját maga, vagy a forgatókönyvben előírt jellem karikatúrája. Néha tényleg röhejes, milyen idióta szöveg hagyja el a színészek száját. Például: „Két dologban voltam biztos: hogy Edward vámpír és hogy végérvényesen beleszerettem”. Ez a két mondat pont úgy kapcsolódik, mintha ezt mondaná Bella: „A hűtőben van két túrórudi, a 1976-ban pedig Pasadenában nyilvánosan kibeleztek egy kecskét a helyi sportcsarnok parkolójában.”

A forgatókönyv a könyvet követi, így most nem fikáznám le egyértelműen. Személy szerint biztos nem tudnék elmerülni a vámpíros, szenvedős szirupban több száz oldalon át,de ízlések és pofonok. A rendező a filmet elnézve azon kívül, hogy kényesen ügyelt a megfelelő időben ellőtt termék-elhelyezésekre (MacBookon egy kis Amazonos vásárlás) nem sok dolgot csinált a forgatáson. Mondjuk valószínűleg a stúdióvezetők masszívan a tökén álltak, hogy nehogy kicsússzon a film a legalacsonyabb korhatár kategóriából.

Mit csinálsz Ed? Cseresznyét eszem. De ez nem is cseresznyefa! Hoztam...

A film végére azért kicsit felpörögnek az események, aki álomba merült az első óra alatt, az azért egy 10-15 percre felriadhat és megnézheti, ahogy a kis Bella élete veszélybe kerül. Illetve sor kerül a várva várt bálra is, így zsebkendő nem marad szárazon.

Hogy tovább tetézzen a kínt, szinkronosan néztem meg a filmet. Hát srácok a magyar szöveg valami brutális! Edward magyar hangja Szvetlov Balázs, aki egyébként nagyon jó szinkronszínész, de annyira kontrasztos a hang és a kép, mintha a Mazsola és Tádét Fenyő Iván mondta volna alá másnaposan. A többi hang úgymond töltelék, mindegy kik szólalnak meg, Belláé egyébként még pont a belefér kategória.

Jacob, te is a bálra jöttél? Baszki, ez nem a Majmok bolygója casting?

Az egészben pedig az a lehetetlen, hogy ennek folytatása készült, nem is egy! És valami atom brutál pénzt hagytak ott a tinik a mozi pénztáraknál, ápiszokban, és különböző merch boltokban az Alkonyatos cuccokért. Egyszerűen nem értem. Asszem megöregedtem…

Ez a film olyan…

mint egy majom teteme. Messziről bűzlik, hogy nem vele fogunk menni a vámpírok báljára.

Keressetek minket Facebookon!