A fül halló- és egyensúly érzékelő páros szerv.

A halló- és egyensúlyozószerv (organum vestibulocochleare) részei:

  1. külső fül (auris externa);
  2. középfül (auris media) és annak központi idegrendszeri kapcsolatai;
  3. belső fül (auris interna)

A külső fül feladata a hanghullámok összegyűjtése, melyeket a középfül alakít mechanikai energiává, és végül a belső fülben keletkeznek belőlük idegimpulzusok, melyek az agyba jutnak. A belső fül segít az egyensúly megőrzésében is.

A fül felépítése

  1. Külső fül (auris externa)
  2. feladata a hanghullámok összegyűjtése és továbbítása a középfül felé;
  3. képletei:
  4. fülkagyló (auricula)
    1. vázát rugalmas porc alkotja, mindkét oldalát bőr borítja, alsó része a fülcimpa;
    1. belső felszín alakja homorú, melyben kiemelkedések és bemélyedések találhatók;
    1. feladata a hangforrás által keltett rezgéseknek a hallójáratba való irányítása;
    1. a fül alakja részleteiben igen változatos, ezek a változatok öröklődnek, ezért az apaság hasonlóság alapján való eldöntésénél az igazságügyi orvostanban vagy személyek identifikálásában jelentős lehet;
    1. csökevényes fülkagylóizmok is találhatóak;
  • külső hallójárat (meatus acusticus externus)
  • kb. ceruza vastagságú járat, amelynek külső porcos és belső csontos része van.
    • felszínét bőr borítja, amelyben szőrtüsző és módosult primitív verejtékmirigyek (faggyúmirigy) található, utóbbi egy besűrűsödő váladékot termel, melynek neve a fülzsír (cerumen);
    • belső végét a dobhártya zárja le a dobüreg felé;
    • a külső hangvezeték nyílása előtt a hallójárat porcának lemezszerű kiemelkedése található ez a tragus;
  • dobhártya (membrana tympani)
    • a külső és a középfül határán elhelyezkedő vékony, szürkésfehér színű, rugalmas lemez.
    • 1/10 mm vastag, közel kerek, 10-11 mm átmérőjű rugalmas hártya;
    • közepe kívülről kissé behúzott, itt tapad hozzá a középfül felőli oldalon az egyik hallócsont, a kalapács nyele;
    • a dobhártya külső oldalát vékony bőr, belső oldalát nyálkahártya borítja;
    • a hanghullámok a kagyló és a külső hallójárat közvetítésével a dobhártyán rezgéseket (mozgásokat) keltenek, s ez továbbítódik a középfül képletei felé;
  • Középfül (auris media)
  • a halántékcsont sziklacsonti részében helyezkedik el;
  • feladata a külső fülből beérkező hanghullámok átalakítása;
  • képletei:
  • dobüreg (cavum tympani)
  • bonyolult falú üregrendszer, amelyet nyálkahártya bélel;
  • lateralis (oldalsó) falának egy részét a dobhártya alkotja;
  • a belső fül felé eső falán található a kerek ablak, amelyet egy hártya zár le, valamint az ovális ablak, ez utóbbihoz a kengyel talpa rögzül;
  • a dobüreget érő, ártalmas mechanikai behatásokat három mechanizmus védi ki: a dobhártyafeszítő izom szabályozza a dobhártya feszességét, a hallócsont-láncolat épségét a m. stapedius védi valamint a dobüreget a garattal összekötő Eustach-kürt lehetővé teszi a dobüregen belüli légnyomás kiegyenlítését a külső légnyomással;
  • a hallócsontok (ossicula auditus)
  • a dobüregben helyezkednek el;
  • ízülettel kapcsolódnak egymáshoz, tehát elmozdulást végezhetnek;
  • három hallócsont van: kalapács, üllő és kengyel;
  • a kalapács nyele a dobhártyához, a kengyel talpa pedig a belső fül ovális ablakához rögzül;
  • az üllő a kalapáccsal és a kengyellel is ízületet képez;
  • a dobüreg belsejében két apró, de a működés szempontjából jelentős izom található, a dobhártyafeszítő izom és a kengyelizom (ezek az izmok túl erős hang, azaz túl nagy kitérésű rezgés esetén megfeszülnek és csökkentik a dobhártya, valamint a hallócsontok rezgéseit);
  • fülkürt (Eustach kürt vagy tuba auditiva)
  • a dobüreget köti össze a garat orri szakaszával
  • ez a vezeték biztosítja a középfülben uralkodó nyomás kiegyenlítődését a külső levegő nyomásával, ami a dobhártya működése szempontjából fontos;

A kép forrása: http://www.hazipatika.com

A középfül működése

A három hallócsontocska továbbítja a hang rezgéseit a dobhártyától a belsőfül nyílásáig. A kalapács „nyele” a dobhártyához van hozzánőve és annak rezgéseit úgy veszi át, hogy a kalapácsfejen átmenő tengely körül lengőmozgást végez. A kalapács és az üllő csatlakozása nem teljesen merev, nyugalmi helyzetéhez képest össze nem zárható, a másik irányban kissé felnyílik, de nem tekinthető közönséges ízületnek. A kengyel rugalmasan hajlítható kötőszövettel csatlakozik az üllőhöz. A kengyel talpa a belső fülhöz az ovális ablakon keresztül illeszkedik.

A három hallócsontocskát izmok és inak függesztik fel a középfül üregében. Ezek közül kettőt említünk: a musculus tensor tympani a kalapács nyeléhez kapcsolódva a dobhártyát tartja rugalmasan feszített állapotban, a musculus stapedius a kengyel mindenkori helyzetét rögzíti. Nyugalmi állapotban a középfül izmai a hallócsontocskákkal együtt rugalmas rezgő rendszert alkotnak, amelynek saját frekvenciája 3000 Hz körül van. Ezen a rezgésszámon tehát rezonancia jön létre, a középfülön legnagyobb amplitúdóval a 3000 Hz frekvenciájú hangok jutnak át.

Ez a jelenség magyarázza a fül érzékenységének frekvenciafüggését, a hallásküszöb- görbe, és az egyenlő hangosság görbéinek alakját.

A középfülön áthaladó rezgések hatására a középfül izmai összehúzódnak, merevebbé teszik a csontocskák felfüggesztését és ezáltal megnövekszik a rezonanciafrekvencia, csökken a mély hangok átviteli hatásfoka. Egyidejűleg a musculus stapedius megrövidülése miatt a kengyel talpa elfordul, és az korlátozza a rezgési energia átadását a belső fülbe.

A középfül izmainak a működése tehát egy védelmi rendszer, amely megakadályozza, hogy túl erős, káros hatású hangok jussanak a belső fülbe. Igen nagy hangerősségek esetén a középfül izmai görcsbe kerülnek, ez okozza a nagyon nagy hangerő esetén érezhető fájdalmat, ugyanakkor teljesen elmerevíti a hallócsontocskák rendszerét, amely így nem képes a rezgés- átvitelre.

  • Belső fül (auris interna)
  • labirintus képezi, melynek külső csontos és belső hártyás része van.
  • a csontos labirintus (labyrinthus osseus) a sziklacsont belsejében helyezkedik el, több része van: előcsarnok, csontos félkörös ívjáratok, csontos csiga (cochlea);
    • az előcsarnok a csontos labirintus kezdeti része, ennek falán található az ovális ablak és a kerek ablak, amelyek a közép- és a belső fül között biztosítanak kapcsolatot;
    • a félkörös ívjáratok és a csiga az előcsarnokból nyílik;
    • a csontos félkörös ívjáratokat három félkörös ívjárat alkotja, melyek egymásra merőlegesen, a tér mindhárom síkjának megfelelően helyezkednek el;
    • a csontos csiga alakja csigaházhoz hasonló, egy spirálisan felcsavarodott cső amely 2 és 3/4 fordulatból áll;
    • a csontos labirintusban folyadék, perilympha található;
  • a hártyás labirintus (labyrinthus membranaceus) a csontos labirintus belsejében helyezkedik el, a kettő közötti teret a perilympha tölti ki;
  • a hártyás labirintus részei: tömlőcske és zsákocska, hártyás félkörös ívjáratok, hártyás csiga;
  • a hártyás labirintus belsejében folyadék, endolympha található;
  • a tömlőcske (utriculus) és a zsákocska (sacculus) az előcsarnokban helyezkedik el;
  • belső felszínük meghatározott részén szőrsejtek találhatók, amelyek az egyensúlyozás szervrendszerének receptorai;
  • a szőrsejtek felszínén vékony rétegben kocsonyaszerű anyag található, melyben mikroszkopikus méretű, nagy fajsúlyú mészprizmák vannak beágyazva;
  • a hártyás félkörös ívjáratok (ductus semicirculares) belső felszínén meghatározott helyeken (ampulla) szőrsejtek találhatók, nyúlványaikat kocsonyaszerű anyag borítja, mely csapóajtó szerű mozgást végez attól függően, hogy az endolympha melyik irányba mozdul el;
  • a hártyás csiga (ductus cochlearis) belsejében a Corti- szerv (organum spirale Corti) helyezkedik el, amelyben a hallás receptorai találhatók;
  • a Corti- szervben két lemez található: az alaplemez (membrana spiralis) és a fedőlemez (membrana tectoria), az alaplemezhez szőrsejtek rögzülnek, amelyeket támasztósejtek fognak közre (a szőrsejtek nyúlványai a fedőlemezzel érintkeznek);

A hallószerv működése

Az emberi fül a 16- 20000 Hz rezgésszámú hangot képes érzékelni. A hallás elméletei közül ma leginkább elfogadott Békésy György magyar származású kutató elmélete, aki kutatásaiért és eredményeiért 1961-ben Nobel- díjat kapott. Az elmélet szerint a kengyel által közvetített rezgéseket átveszi a perilympha, ezek a csiga két lemezének hullámmozgását váltják ki. A hullámmozgás következményeként a szőrsejtek nyúlványai elhajlanak, emiatt bennük ingerület keletkezik. A kilengés maximumának helye a rezgésszámtól függ. Alacsony rezgésszám (mély hang) esetén a legnagyobb a kitérés a csiga csúcsi részében, nagy rezgésszám (magas hang) esetén a csiga alapjánál alakul ki, az itt elhelyezkedő szőrsejtekben keletkezik ingerület.

A VIII. agyideg pars cochlearisa a Corti- szervből indul ki és a hídban elhelyezkedő cochlearis magokhoz fut. Innen a rostok többszörös átkapcsolódás után eljutnak az alsó ikertestbe, a belső térdes restbe és a thalamusba. Végül a rostok a halántéklebenyben lévő elsődleges hallóközpontban végződnek. Az alsó ikertesthez futó rostok biztosítják a hallási ingerülettel kapcsolatos egyes reflexek létrejöttét, pl. a hanginger felé tekintést.

Az egyensúlyozó szerv működése

Az egyensúlyozó rendszer receptorai a hártyás labirintus félkörös ívjárataiban, valamint a tömlőcskékben és a zsákocskákban lévő szőrsejtek. A receptorok a tehetetlenség elvén működnek.

A tömlőcske és a zsákocska szőrsejtjei a lineáris gyorsulást (a függőleges irányú liftező mozgást és a gravitációt) érzékelik. Felfelé irányuló mozgás kezdetén a nagy fajsúlyú mészprizmák tehetetlenségüknél fogva a mozgást nehezebben veszik át, emiatt a mozgástól viszonylag elmaradnak. A szőrsejtekre átmenetileg nagyobb nyomást gyakorolnak, ezért a szőrsejtekben ingerület keletkezik. A mozgás befejezésekor a mészprizmák rövid ideig még tovább mozognak, a szőrsejtekre nehezedő nyomás hirtelen csökken, emiatt azokban újra ingerület keletkezik. A szőrsejtek speciális ingere tehát a mészprizmák nyomásának növekedése vagy csökkenése. A félkörös ívjáratok szőrsejtjei a szöggyorsulást érzékelik.

A mozgás megkezdésekor az ívjáratokban lévő endolympha tehetetlenségénél fogva a mozgás irányával ellentétes irányba mozdul el, a szőrsejtek nyúlványait meghajlítja, és ez az ingerület kialakulását eredményezi. A mozgás végén a folyamat ellentétes irányba zajlik le, vagyis az endolympha tehetetlenségénél fogva tovább mozog, és a szőrsejtekben ingerület keletkezik.

Bipoláris idegsejtek perifériás nyúlványai veszik fel a szőrsejtek ingerületét, centrális nyúlványaik hozzák létre a VIII. agyideg pars vestibularisát, amely a fossa rhomboidea területén elhelyezkedő vestibuláris magvakhoz húzódik. Az innen kiinduló neuronok egy része a kisagyban végződik, másik része a szemmozgató agyidegek magvaival teremt összeköttetést, egyes neuronok a gerincvelő nyaki szakaszán, a fejtartást biztosító izmokat mozgató idegsejteken végződnek.

Illés Ilona, szaktanár

Felhasznált irodalom:

Donáth Tibor: Anatómia-élettan. Medicina Könyvkiadó, 2008.

Kardos Lídia: Anatómia- Élettan. Műszaki Könyvkiadó, 2017.

Szentágothai János, Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (tankonyvtar.hu 2006.)