A fájdalom egy neurofiziolófiai jelenség, a szervezet vészreakciója, amelynek lényege a testen kívülről származó vagy a testben fellépő szöveti károsodást okozó, ingerekre adott, kellemetlen érzéssel és negatív érzelmekkel kísért válasz, amelyet gyakran motoros védekező és vegetatív reakció is kísér.     

A fájdalom szubjektív tünet, vagyis kívülről nem minden esetben látható, pontosan csak a fájdalmat érző ember tudja meghatározni.

A fájdalom megítélése és csillapítása gyermekeknél egy igen nehéz feladat, legfőbb problémát jelentheti a kommunikálási képesség hiánya.  Viszont a fájdalom nem megfelelő megítélése elégtelen fájdalomcsillapítást eredményezhet, melynek káros következményei lehetnek, pl.: magas vérnyomás és tachycardia, kedvezőtlenül befolyásolja az immunrendszert, hosszabb távon viselkedés zavart, poszttraumás stressz zavart és fejlődésbeli elmaradást okozhat.

Régen azt gondolták, hogy a csecsemő nem érez fájdalmat, mert a fájdalom pályák még nem alakultak ki, ezt elvetették, hiszen a nociceptív idegpályák már a 23-24.gesztációs héten kialakulnak, így a koraszülött és újszülött ellátásban is fontos szerepet kell kapjon a fájdalomcsillapítás.

A gyermekek fájdalomérzékelését befolyásolhatja a gyermek kognitív szintje, az szülői reakció, korábbi tapasztalatok, vagy a 2.jpgfájdalom oka, de a gyermeknek mindig el kell hinni, ha fájdalmat jelez.

A fájdalom megítélése gyermekeknél:

  • Kikérdezés:
    • a gyermek értelmi szintjének megfelelően, amennyiben a gyermek már meg tudja mutatni vagy határozni a fájdalmát akkor próbáljunk meg egyszerű kérdéseket feltenni, ha a gyermek még kicsi, kérdezzük a hozzátartozót.
    • ismernünk kell (életkortól függően): a fájdalom erősségét, jellegét, kisugárzását, intenzitását, krónikus vagy akut fájdalomról van e szó, volt e már hasonló jellegű fájdalom.
    • A szülőktől/hozzátartozótól az alábbi információk szükségesek: a fájdalom kezdete, hol jelezte a gyermek a fájdalmát, áll e összefüggésben valamivel (étkezés, testi megerőltetés, trauma…), milyen jeleket mutatott a gyermek a fájdalomra, hogyan jelezte azt, mióta tart a fájdalom, milyen fájdalomcsillapítót alkalmaztak már, és a jelenlegi esetben. Ez mennyire csökkentette a gyermek fájdalmát.

  • Vizsgálat:
    • vitális paraméterek mérése
    • fájdalmas arckifejezés megfigyelése
    • a gyermek testhelyzetének és mozgásának megfigyelése: pl. a füléhez fejéhez kap, sántít…
    • bőr megtekintése: kipirosodás, sápadtság, izzadás
    • izmok, fokozott izomtónus megfigyelése
    • gyermek viselkedése: nyugtalanság, irritabilitás

  • Fájdalomskálák:
    • A gyermek életkorának és értelmi szintjének megfelelő fájdalomfelmérő skálát kell választanunk.
    • Kicsi gyermekeknél, kb. 3 éves kortól az arcskála ajánlatos (FAS, Facial Analogue Scale), ezen arcok jelzik a fajdalom erősségét.

Találjunk ki hozzá egy mesét és ennek alapján meg tudja mondani a gyermek a fájdalmát.  (pl.: 0 arc- Liza boldogan játszik a többiekkel és nem érez fájdalmat…..8 arc- Lizának már annyira fáj a fejecskéje, hogy nincs kedve játszani, inkább picit lefekszik…10 arc – Lizának már nagyon fáj a fejecskéje, ágyban fekszik, sírdogál…)

3.png

  • 9 éves kor felett lehet alkalmazni a numerikus skálát.
  • 7-18 éves kor között a vizuál analóg skála használatára is képesek a gyermekek.

A fájdalom megítélésében több nehezítő tényező is lehet, ilyenek az életkor, a mentális visszamaradás, intubált beteg, vagy ha a gyermek nem akar együttműködni.  Ebben az esetben nem verbális viselkedési és élettani sémákat vehetünk alapul, erre megfelelően alkalmazható a FLACC skála. Ennek használatánál figyelembe kell venni a gyermek hozzáférhetőségét (érti e amit mondunk), és a beavatkozás jellegét.

2.2

 A fájdalom tünetei életkor szerint:

5.jpg

  • újszülött, fiatal csecsemő:
    • éles, magas hangú sírás, arckifejezése fájdalmas, grimaszol, lokális reflexként testét megfeszíti, tachycardia, emelkedett vérnyomás és izzadás tapasztalható.
  • csecsemő:
    • keserves sírás, lokalizálja a fájdalmat okozó behatást, azt próbálja eltolni, testét megfeszíti, tachycardia, emelkedett vérnyomás és izzadás.
  • kisgyermek:
    • sír, kiabál, harcol a fájdalmas eszköz ellen, tachycardia, emelkedett vérnyomás és izzadás.
  • iskolás gyermek:
    • sír, izomzatát megfeszíti, tachycardia, emelkedett vérnyomás és izzadás.
  • serdülő:
    • testét, izomzatát megfeszíti, tachycardia, emelkedett vérnyomás és izzadás.

Fájdalomcsillapítás

A megfelelő fájdalomcsillapításhoz minden gyermeknek joga van. A nem csillapított fájdalom komoly emocionális, élettani és pszichés hatással jár.

A fájdalomcsillapítás gyógyszeresen orvosi utasításra történik, testsúly szerint kiszámolt adaggal.

A személyre szabott fájdalomcsillapításra számtalan módszer áll rendelkezésre:

  • gyógyszeres kezelés
    • enyhe fájdalom: ibuprofen, acetaminophen, paracetamol
    • nem szteroid gyulladáscsökkentők
    • súlyos fájdalom: opiátok
    • adjuváns gyógyszerek (szteroidok, görcsgátlók, antidepresszánsok)
  • regionális idegblokádok pl.: kaudális blokk
  • noninvazív fizikai eljárások: pl.: TENS (transzkután elektromos ingerlés)
  • idegsebészeti eljárások pl.: chordotomia, thalamotomia
  • cukros analgézia
  • egyéb eljárások (októl függően) pl.: relaxálás, kontrollált légzés, szedálás, akupunktúra, figyelemelterelés, hipnózis, masszázs, lokális hűtés vagy melegítés, pozicionálás, polcolás.

Patient Controlled Analgesi (PCA) használata gyermekeknél

A beteg által kontrollált fájdalomcsillapítás már gyermekeknél is használatos, melynél a gyógyszeradagolást speciálisan programozható pumpákkal végzi a beteg. A pumpa alkalmazása során meghatározható mekkora dózist kapjon a gyermek, milyen gyakran és mennyit adagolhat magának fájdalom esetén és azt hányszor ismételheti.  A PCA alatt szoros monitorizálás szükséges. A gyermeknek el kell magyarázni, életkorának megfelelően, hogyan működik ez a fájdalomcsillapítási rendszer mikor és hogyan adagolhatja azt magának.

6.png

A gyermekeknél alkalmazható figyelemelterelési technikák életkornak megfelelően:

  • újszülött: szoptatás, cumizás, bőr-bőr kontaktus, ringatás, ölbe vétel
  • kisgyermek: ringatás, ölbe vétel, könyvek, játékok, éneklés
  • óvodás: mese, számolás, éneklés, mondókák, ringatás, játékok
  • iskolás: játékok, mese, lazítás, relaxáció
  • serdülő: hobbi, zene, relaxáció

Páll Nikoletta

Felhasznált irodalom

Dr. Ujhelyi Enikő- A gyermekápolás elméleti és gyakorlati alapjai, Budapest, Medicina Kiadó 2018.

Ujhelyi Enikő- A gyermekintenzív ellátás elmélete és gyakorlata, Budapest, Medicina Kiadó 2014.

Ball J., Bindler R., Cowen K., Caring for children: Principles of pediatric Nursing. Sixth Edition, Pearson, 2015.