Uraim, egyeztessük óráinkat! 

2015 júniusában a magyar kormány bejelentette, hogy műszaki határzárral, kerítéssel zárja le Magyarország déli határát, az Európai Unió egyik déli belépőpontját. 
Ahogy az várható volt, óriási felzúdulás és végre sóhajok egyaránt kísérték a bejelentést. A támogatók a mielőbbi, az ellenzők a minél távolabbi, sohanapján időpontot szorgalmazták. Az ellenzők azonnal emberi jogokról, összeurópai értékekről kezdték hallatni hangjukat, mantraszerű ismétlődésekkel.
Holnap szeptember elseje van. Semmi sem történt összeurópai szinten. Mégis mindenki, aki belátásában, belpolitikai pecsenyéjének serpenyőjében vagy elillant szavazótáborának maradékának megtartásában mást nem tud felmutatni, az szójátékszerűen utalva írásom címére, időről időre előveszi ezt a mantrát. Időhúzó hazugság és önámítás ez. Összeurópai megoldás nem létezik. Az érdekek és az eltérő beállítottságú kormányok érdekeinek eltérő mivolta miatt nem is fog létezni. Ezzel a ténnyel tisztában van az ezért szomorú, illúzióját kergető, léggömbröptető szivárványszínű européer és tisztában van a tenyerét dörzsölő érdekkör is, akinek igenis kapóra jön Európa talán utolsó erőpróbája. A balliberális szóözön, amit a hazai kormánynak célozva, de visszakézből mégis szintén Brüsszelnek szán minden, magára valamit is adó hangember, csak egyféle lelkiismeret megnyugtató önigazolás marad majd az idők számegyenesén. Lábjegyzet, százalékadat. 
A kerítés építésének bejelentése és a mai nap közötti alig két és fél hónapnyi időszakban csak hazánkat tekintve kapunak több, mint 100 ezer bevándorló érkezett. A lőzungok, szóvirágok ugyanazok, a helyzet már régen nem az. Kényelmes, bőséges időt hagyott a megoldás nélküli inkompetens Európa arra, hogy a szervezett embercsempész hálózatok felálljanak, hogy napi rutinná tegyék a sorskereskedelmet. Naponta halnak meg emberek itt, a mi régen jobb időket látott kontinensünkön, olyan számban, amihez hasonlót kutatva messze kell visszalapozni az almanachok poros lapjai között. 
Továbbra is minden reggel van valahol, valami sajtótermékben “összeurópai megoldást sürget” kezdetű cikk, sok öntudatára ébredő újliberális fészbúk-sztár posztol eddig tőle nem megszokott írást. Lájk, megosztás, vita, érvek.. Soha sincs vége… Nem is lesz, ez a cél…Csak a megoldás késik. Sőt. Ne legyünk naivak, merje valaki végre hivatalosan is kimondani azt, amit mindenki tud. Semmiféle megoldás nincs, még terv szintjén sem. Európa nem ezt szokta meg. Integrációját tekintve soha nem létezett, gazdasági érdekek miatt alakult kényszeres egysége azzá, amit ma láthatunk. Azonban évszázadok, lassan évezredek történelmi örökségét, országhatárok emlékeit nem egész egy emberöltő nem tudja kitörölni. A saját terület védelme, a saját, nemzeti érdek minden konfliktusnál elsődleges prioritást élvezett. A saját gyakorlati megoldást pedig soha nem helyettesítette egy központi szervezet elméleti szintű megoldása egyetlen őseurópai államnál sem. Fájdalmas és kontinensünk jövöjét talán örökre átíró események mutatják most meg ezt. 
A másodpercmutató halad, percek, órák, napok, hetek lesznek a sok apró összeadott időből. Az acsarkodás nem szűnik, ahogy az emberár sem apad. Mégis, a napi hírek ugyanarról szólnak, csak a sarokban egy képzeletbeli számláló lépett át egy határt. Ötjegyű számból hatjegyű lett, de nem áll meg. Pörög, siet. Hétjegyű lesz hamarosan. Aki próbálja lassítani a számok pergését, az nem európai, nem közös érdekekben gondolkodik. Aki szövegel, az pedig merjük kimondani, igenis segít gyorsabban szaladni a számlálónak. Időt húz, ha élhetek újra egy képszerűséggel. Talán majd egyszer a gyermekeim, vagy inkább az unokáim unott arccal lapoznak tovább a történelem könyvben, amikor erről a témáról tanulnak. Feltéve, ha lesz még hol tanulniuk erről. Persze ahogy az már lenni szokott, a történelemkönyv értelmezésében is lesznek indulatok, eltérések. Egyetlen dologgal nem lehet vitatkozni, sem a képzelt és áhítottan békés jövőben, sem most, az emberi bomlástermék szagától bűzlő, fortyogó jelenben: az idő objektív. Mérni lehet, azonosan bárhol a világon. És csak előre halad, tehát telik, múlik. Hogy kit igazol majd, kit nem, másodlagos, több nézőpontból nézhető elméleti kérdés. Visszafordítani, megrövidíteni azonban nem lehet. A megoldás nélküli Európa, demokráciák bölcsője, értékek teremtője gyengülő szívverésén túl halk, jellegzetes hang szól. Tikk, takk…