Szekeres Viktor
Pokoli édenkert - horror Hawaiin
A Riddick-sorozat rendezője nem cicózott, fogott három párocskát, egyet kinevezett gyilkosnak és egymásnak eresztette őket. Vér folyt.
Nemrég a Sherlock Holmes kapcsán panaszkodtunk a régimódi krimik, a "ki a gyilkos?" típusú mókák totális mellőzésére Hollywoodban, de szerencsére megérkezett a Pokoli édenkert, mely részben azért beleillik ebbe a skatulyába. Éppen ezért e sorok írója nem kicsit volt elfogult a filmmel kapcsolatban, és tartotta eléggé el nem ítélhető módon az év egyik leginkább várt alkotásának, főleg, hogy a Riddick-sorozat rendezőjének kezében pihent a produkció. Innen csak nagyot lehet koppanni.
Az alapfelállást már a főcím alatt megismerhetjük, szerencsére nincs sok felesleges felvezetés. Egy frissen házasodott párocska Hawaiira repül nászútra, ott azonban rádöbbennek, hogy egy gyilkos garázdálkodik a környéken, s egyre nő a gyanú, hogy valamelyik útitársuk lehet a hunyó. A hawaii szcéna már eleve jót ígér, az operatőr pedig rögtön a film elején ellövi puskaporának zömét. Olyan felvételeket mutat nekünk, melyeknek hatására a néző azonnal rohanna a mozi melletti utazási irodába tervezgetni következő nyaralását. (Megkönnyítendő a netes keresést, jelenleg két átszállással akár 280 ezer forintból is megoldhatjuk, hogy reggel hétkor Budapestről indulva, este kilenc órakor Honoluluban szálljunk le a repülőről. Igaz, mindez az időzónák miatt 24-25 órás utat feltételez.)
Az ember tehát érdeklődve nézegeti a szép embereket és a még szebb tájakat, esetleg kombinál, hogy akkor most melyik páros sántikál rosszban, várja, hogy történjen valami... És azt veszi észre, hogy nem történik semmi. A film hiába teremti meg már a kezdetek kezdetén a kellemesen bizsergető feszültséget, a néző hiába bízik meg a készítőkben, előbb vagy utóbb azon kapja magát, hogy a Pokoli édenkert arról szól, hogy a szereplők beszélgetnek egymással. A feszültség meg konstans, még mindig csak bizsereg.
Ráadásul, elég nagy öngólként, ezek a beszélgetések a filmről szólnak, a filmes megoldásokról. Ilyesmivel csak olyan filmkészítők élnek, akik magabiztosak, tudják, hogy jó alapanyag van a kezükben és biztosak abban, hogy nem sül el visszafele az önreflexió fegyvere, de a Pokoli édenkertben nincs sok értelme a beszélgetéseknek. Szó esik olyan, filmekben is használatos fogalmakról, mint a red herring ("vörös hering"), ami akár arra is utalhatna, hogy a Pokol édenkerben valami tudatos elterelésről van szó, pedig ez nincs így.
Filmünkben tiszta az alapfelállás, tudjuk, hogy van néhány házaspárunk és két gyilkosunk. Vörös hering az lett volna, ha mindezek tudatában a film egy kapcsolati drámává válik és az utolsó snittben a karakterek azt hallják a rádióban, hogy elcsípték a gyilkosokat, akiknek semmi köze nem volt a történethez, létük csak a feszültség megteremtését szolgálta. (Egyébként a vörös heringet a mozifilmek sajnos elég ritkán alkalmazzák, legjobban talán a Nicole Kidman-es Bűvöletnek, valamint a Harrison Ford-os Temetetlen múltnak sikerült, más kérdés, hogy említett filmek közül csak az egyik lett igazán jó.)
Persze a rejtély a 60. perc környékén megoldódik, biztos akadnak nézők, akik meg is lepődnek, s ezután a film is tempót vált és beindul az akciózás, a menekülés, az addigi üresség ellenére remekül adagolt suspense és a kevés feszültség teljesen eltűnik. Azonban hiába jön az akció, ha a jobb sorsra érdemes David Twohynak, a rendezőnek (Pitch Black, Merülés a félelembe) nem látunk a fejébe, s nem tudjuk, hogy miért akart saját farkába harapni.
Twohy ugyanis a fináléban olyan botrányos megoldásokat és közhelyeket alkalmaz, olyan szavakat ad a színészek szájába (ő írta a szkriptet is), hogy a végjátékot egyszerűen nem lehet komolyan venni. S itt nem azon eredeti húzásokra gondolunk, miszerint a halottak feltámadnak, hogy a rosszfiúk mindent elbénáznak (ez sok jó filmben is így van), hanem a lejtmenet kezdetére. Arra a nagyon hosszú, unalmas, a filmből kizökkentő és hihetetlen módon szájbarágós visszaemlékezésre, mely olyan szinten magyaráz túl mindent, hogy a néző valóban hülyének kezdi el érezni magát. (Aki teheti, kerülje is el a DVD-n a 13 perccel hosszabb rendezői verziót. Itt tételesen meg lehet nézni, hogy mit változtattak a moziban vetítetthez képest, hálás adhatunk annak, hogy nem voltunk még hosszabb flashback-nézésére rákényszerítve.)
De ezúttal kár hülyének érezni magunkat, mert nem bennünk van a hiba. Twohy-ra rájött a film vége felé valami nem is B-, hanem G-filmes rángógörcs, mi pedig ugyanazt érezhettük, mint a Törvénytisztelő polgár esetében. Igaz a Pokoli édenkertnek nem csak a vége lett elszúrva, hanem már eleve az ígéretes felütés sem realizálódott. Ki tudja, ha kisebb elvárásokkal ül be az ember, akkor még egy szórakoztató B-kategóriás gyöngyszemnek is tarthatná a Pokoli édenkertet, de valószínűleg ezen egyének is lassúnak vélik majd a filmet, és egy kis belegondolással könnyen kitalálhatónak a rejtélyt. Épp ezért nem is biztos, hogy gyenge, inkább csak elrontott filmről van szó.
(Egyébként érdemes megnézni a film előzetesét, hiszen abban remekül felnagyítanak egy teljesen mellékes, kidolgozatlan szálat, tökéletesen félrevezetve a nézőt. Plusz kuriózumként láthatjuk a szokásos hollywoodi megoldást, miszerint a film kvázi egyetlen meztelenséget tartalmazó jelenetében a trailer idejére a színésznőre varázsoltak egy bikinit.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Nemrég a Sherlock Holmes kapcsán panaszkodtunk a régimódi krimik, a "ki a gyilkos?" típusú mókák totális mellőzésére Hollywoodban, de szerencsére megérkezett a Pokoli édenkert, mely részben azért beleillik ebbe a skatulyába. Éppen ezért e sorok írója nem kicsit volt elfogult a filmmel kapcsolatban, és tartotta eléggé el nem ítélhető módon az év egyik leginkább várt alkotásának, főleg, hogy a Riddick-sorozat rendezőjének kezében pihent a produkció. Innen csak nagyot lehet koppanni.
Az alapfelállást már a főcím alatt megismerhetjük, szerencsére nincs sok felesleges felvezetés. Egy frissen házasodott párocska Hawaiira repül nászútra, ott azonban rádöbbennek, hogy egy gyilkos garázdálkodik a környéken, s egyre nő a gyanú, hogy valamelyik útitársuk lehet a hunyó. A hawaii szcéna már eleve jót ígér, az operatőr pedig rögtön a film elején ellövi puskaporának zömét. Olyan felvételeket mutat nekünk, melyeknek hatására a néző azonnal rohanna a mozi melletti utazási irodába tervezgetni következő nyaralását. (Megkönnyítendő a netes keresést, jelenleg két átszállással akár 280 ezer forintból is megoldhatjuk, hogy reggel hétkor Budapestről indulva, este kilenc órakor Honoluluban szálljunk le a repülőről. Igaz, mindez az időzónák miatt 24-25 órás utat feltételez.)
Az ember tehát érdeklődve nézegeti a szép embereket és a még szebb tájakat, esetleg kombinál, hogy akkor most melyik páros sántikál rosszban, várja, hogy történjen valami... És azt veszi észre, hogy nem történik semmi. A film hiába teremti meg már a kezdetek kezdetén a kellemesen bizsergető feszültséget, a néző hiába bízik meg a készítőkben, előbb vagy utóbb azon kapja magát, hogy a Pokoli édenkert arról szól, hogy a szereplők beszélgetnek egymással. A feszültség meg konstans, még mindig csak bizsereg.
Ráadásul, elég nagy öngólként, ezek a beszélgetések a filmről szólnak, a filmes megoldásokról. Ilyesmivel csak olyan filmkészítők élnek, akik magabiztosak, tudják, hogy jó alapanyag van a kezükben és biztosak abban, hogy nem sül el visszafele az önreflexió fegyvere, de a Pokoli édenkertben nincs sok értelme a beszélgetéseknek. Szó esik olyan, filmekben is használatos fogalmakról, mint a red herring ("vörös hering"), ami akár arra is utalhatna, hogy a Pokol édenkerben valami tudatos elterelésről van szó, pedig ez nincs így.
Filmünkben tiszta az alapfelállás, tudjuk, hogy van néhány házaspárunk és két gyilkosunk. Vörös hering az lett volna, ha mindezek tudatában a film egy kapcsolati drámává válik és az utolsó snittben a karakterek azt hallják a rádióban, hogy elcsípték a gyilkosokat, akiknek semmi köze nem volt a történethez, létük csak a feszültség megteremtését szolgálta. (Egyébként a vörös heringet a mozifilmek sajnos elég ritkán alkalmazzák, legjobban talán a Nicole Kidman-es Bűvöletnek, valamint a Harrison Ford-os Temetetlen múltnak sikerült, más kérdés, hogy említett filmek közül csak az egyik lett igazán jó.)
Persze a rejtély a 60. perc környékén megoldódik, biztos akadnak nézők, akik meg is lepődnek, s ezután a film is tempót vált és beindul az akciózás, a menekülés, az addigi üresség ellenére remekül adagolt suspense és a kevés feszültség teljesen eltűnik. Azonban hiába jön az akció, ha a jobb sorsra érdemes David Twohynak, a rendezőnek (Pitch Black, Merülés a félelembe) nem látunk a fejébe, s nem tudjuk, hogy miért akart saját farkába harapni.
Twohy ugyanis a fináléban olyan botrányos megoldásokat és közhelyeket alkalmaz, olyan szavakat ad a színészek szájába (ő írta a szkriptet is), hogy a végjátékot egyszerűen nem lehet komolyan venni. S itt nem azon eredeti húzásokra gondolunk, miszerint a halottak feltámadnak, hogy a rosszfiúk mindent elbénáznak (ez sok jó filmben is így van), hanem a lejtmenet kezdetére. Arra a nagyon hosszú, unalmas, a filmből kizökkentő és hihetetlen módon szájbarágós visszaemlékezésre, mely olyan szinten magyaráz túl mindent, hogy a néző valóban hülyének kezdi el érezni magát. (Aki teheti, kerülje is el a DVD-n a 13 perccel hosszabb rendezői verziót. Itt tételesen meg lehet nézni, hogy mit változtattak a moziban vetítetthez képest, hálás adhatunk annak, hogy nem voltunk még hosszabb flashback-nézésére rákényszerítve.)
De ezúttal kár hülyének érezni magunkat, mert nem bennünk van a hiba. Twohy-ra rájött a film vége felé valami nem is B-, hanem G-filmes rángógörcs, mi pedig ugyanazt érezhettük, mint a Törvénytisztelő polgár esetében. Igaz a Pokoli édenkertnek nem csak a vége lett elszúrva, hanem már eleve az ígéretes felütés sem realizálódott. Ki tudja, ha kisebb elvárásokkal ül be az ember, akkor még egy szórakoztató B-kategóriás gyöngyszemnek is tarthatná a Pokoli édenkertet, de valószínűleg ezen egyének is lassúnak vélik majd a filmet, és egy kis belegondolással könnyen kitalálhatónak a rejtélyt. Épp ezért nem is biztos, hogy gyenge, inkább csak elrontott filmről van szó.
(Egyébként érdemes megnézni a film előzetesét, hiszen abban remekül felnagyítanak egy teljesen mellékes, kidolgozatlan szálat, tökéletesen félrevezetve a nézőt. Plusz kuriózumként láthatjuk a szokásos hollywoodi megoldást, miszerint a film kvázi egyetlen meztelenséget tartalmazó jelenetében a trailer idejére a színésznőre varázsoltak egy bikinit.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Pokoli édenkert (A Perfect Getaway) színes, feliratos, amerikai thriller, 98 perc, 2009 rendező: David Twohy forgatókönyvíró: David Twohy zeneszerző: Boris Elkis operatőr: Mark Plummer producer: Robbie Brenner, Mark Canton, Ryan Kavanaugh szereplők: Steve Zahn (Cliff) Milla Jovovich (Cydney) Timothy Olyphant (Nick) Kiele Sanchez (Gina) Chris Hemsworth (Kale) Marley Shelton (Cleo) |
