Írta

Dr. Bernáth Jenő, Dr. Dános Béla, Dr. Facsar Géza, Dr. Földesi Dezső,
Halászné Zelnik Ka~alin, Heltmanné Dr. Tulok Mári_a, Dr. Kéry Ágnes, ,
Kovácsiné Bencze Eva, Lenchés Ottó, Dr. Németh Eva, Dr. Neumayer Eva,
Petbeő Flóra, Piubár Zsuzsanna, Praszna Lajos, Dr. Rácz Gábor, Dr. Sváb Jánosné,
Szabó Krisztina, Székely Judit, Dr. Tóth Eszter, Zámbó István

A növényrajzokat Székely Judit készítette

Ez a könyv a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértő Bizottságának támogatásával készült.
Az egyetemek és főiskolák agrártudományi karain javasolt tankönyv
Gyógy-
és aromanövények
Szerkesztette
Dr. Bernáth Jenő

A Vadon termő és termesztett gyógynövények c. mű

3., átdolgozott és bővített kiadása

U~BRECENIEGYETEM
EGYETEMI éS NEMZETI KÖNYVTAR
Agrértudoményi Könyvtára

Rakt~rljel: .•~f{9..)J.-fL. .

IH: EN~ Agrártudomanyi Konyvlara

ol ll~ ~lillJllll!l jljll! l\ll

 Lektorál ta
Dr. Domokos János, Dr. Facsar Géza, Dr. Földesi Dezső, Halászné Zelnik Katalin,
Heltmanné qr. Tulok Mária, Dr. J<-ováts Zoltán, Lenchés Ottó, Dr. Nagy Ferenc,
Dr. Németh Eva, Dr. Neumayer Eva, Praszna Lajos, Dr. Sváb Jánosné,
Dr. Szabó László Gy., Dr. Tóth Eszter, Vincze Lajos

©Bernát h Jenő et al., 2000

ISBN 963 286 258 9

Mezőgazda Kiadó
1165 Budapest, Koronafürt u. 44/B.
Felelős kiadó: dr. Lelkes Lajos
Felelős szerkesztő: P. Szabados Katalin
Műszaki vezető: Gerlóci Judit
Műszaki szerkesztő: Berkes Tamás
A borító Kiss István sorozatterve alapján Bernáth Jenő felvételének
felhasználásával készült
Megjelent 58,5 (A/5) ív terjedelemben, 237 ábrával,
28 oldal színes melléklettel

MGK 712 223/06

Tartalom

Bevezetés (dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

A gyógy- és illóolajos növényi drogok előállításának hazai előzményei . . . . 13
Történelmileg kialakult hazai termelési körzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
A gyógy- és illóolajos növények termelésének, felhasználásának várható
bővülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
A gyógy- és illóolajos növények bővülő felhasználását motiváló tényezők . . 18
A gyógynövények felhasználásának főbb területei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
A gyógy- és illóolajos növények felhasználása
az Európai Unió országaiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
A magyar gyógynövényágazat várható fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

A drogismeret alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
A drog fogalma és nevezéktana (dr. Kéry Agnes-Zámbó István) . . . . . . . . . 26
A növényi drogok csoportosítása (dr. Kéry Agnes-Zámbó István) . . . . . . . . 28
Kémiai összetétel és hatóanyag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
A hatóanyag fogalma (dr. Kéry Agnes-Zámbó István) . . . . . . . . . . . . . . . 29
A speciális növényi anyagok (hatóanyagok) funkciói a növényvilágban
(dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
A hatóanyagok rendszerezése (dr. Kéry Agnes-Zámbó István) . . . . . . . . . 34
A természetes anyagok biogenetikai rendszere
(Zámbó István- dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
A természetes növényi anyagok csoportosítása a biogenetikai
rendszer szerint (dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

Minőségi követelmények - minősítés (Zámbó István-dr. Kéry Agnes) .... . . 48

Aminősítés általános szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... . . 48
Drogok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... . . 49
Az illóolajok minősítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... . . 52

Speciális növényi anyagok felhalmozódásának környezeti feltételei

(dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
A szárazanyag- és speciálisanyag-produkció összefüggése . . . . . . . . . . . . . . 54
Szervi arányok változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
A speciális anyagok felhalmozódási szintje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
A speciálisanyag-produkció szabályozásának modellezése . . . . . . . . . . . . . . 65

5
 A gyógynövények gyűjtésének és termesztésének általános szempontjai .
.. 68
Gyógyn övények gyűjtése (dr. Németh Éva-dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . .
.. 68
A vadon termő gyógynö vények jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
68
A vadon termő gyógynö vények gyűjtésének, felvásárlásának
rendszer e . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
69
A szakszerű gyűjtés feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
70
Védett és veszélye ztetett fajok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
73
Gyógyn övények termesz tésbevo nása (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . .
.. 76
Gyógyn övények termesz tése (dr. Németh Éva-dr. Bernáth Jenő) . . . . . . .
.. 78
A gyógynö vények termesz tése kvázi-természetes agrárrendszerekben . . .
78
A gyógynö vényterm esztés üzemi formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
78
Végterm ék -érdekel tség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
80
A gyógynö vények és drogok keresked elme (dr. Németh Éva). ........ ...
81
Belkere skedelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
81
Külkere skedelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
82
A drogelőállítás ökonóm iai kérdései (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . . .
.. 82
A termelés i költsége t meghatá rozó tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
82
A piaci elhelyez és lehetőségét meghatá rozó tényezők . . . . . . . . . . . . . . .
83
Minőségbiztosítás és terméktanúsítás a gyógynövénytermékek
előállításában (Heltmanné dr. Tulok Mária-dr. Németh Éva) . . . . . . . .
.... 86
Minőségbiztosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
................ 86
Minőségbiztosítás a drogelőállításban . . . . . . . . . . . . . . .
............ 86
A gyógy- és fűszernövény-termesztésben alkalma zott GAP irányelvei . . .
88
Minőségbiztosítás a drogfeld olgozásb an . . . . . . . . . . . .
............. 89
Minőségtanúsítás és -ellenőrzés . . . . . . . . . . . . . . . . . .
................ 90
Aminőségbiztosítás helyzete a magyar gyógynö vényága
zatban . . . . . . . . . . 90
Gyógynövények nemesítése és fajtahasználata (dr. Németh Éva) . . . . . . .
.. 91
A biológia i háttér szerepe és a jelenleg i fajtakínálat . . . . . . . . . . . . . . . . .
.. 91
A fajtaelőállító tevéken ység helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.. 92
A gyógynö vények nemesít ése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.. 93
A nemesít és fő irányai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
93
A nemesít és módszer ei és hatékon yságuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
95
Gyógynövények feldolgozása - minőségi drog előállítása . . . . . . . . . . . . .
.. 97
A gyógynö vények feldolgo zásának általános szempontjai
(Zámbó István-L enchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
Gyógyn övények szárítása (Zámbó !stván-L enchés Ottó) . . . . . . . . . . . . .
.. 99
Szárítás i alapfoga lmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
99
Szárítás i módok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l 02
Szárítób erendez ések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l 03
Az illóolajo k kinyerés e (Zámbó István-Lenchés Ottó) ....... ....... ...
107
Az illóolajo k kinyerés ének módoza tai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l 07
Az illóolaj- lepárlás és berende zései ....... ....... ....... ....... .
109
6
 Az illóolajok minőségét (kémiai összetételét) befolyásoló tényezők . . . . . 115
A gyógynövények szuperkritikus extrakciója (Zámbó István) . . . . . . . . . . . . 116
A gyógynövények tisztítása és aprítása (Lenchés Ottó-Zámbó István) . . . . . 118
Magtisztítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
Gyógynövénytisztító és -aprító berendezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
Drogok tárolása és csomagolása (Lenchés Ottó-Zámbó István) . . . . . . . . . . 121
Növénydrogok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
Illóolajok ........................ ........................ . 121

A gyógynövények felhasználása (A titoterápia alapjai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123

A népi gyógyászat növényei (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
Galenusi készítillények (dr. Kéry Agnes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
Aromaterápia (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
Homeopátia (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
Fitoterapeutikumok (dr. Kéry Agnes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
Izolált természetes anyagok (dr. Kéry Agnes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149

Részletes növényismeret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 3
Achillea coliina-mezei cickafark (dr. Németh Éva) .................. 153
Acorus calamus- orvosi kálmos (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Adonis vernalis-tavaszi hérics (dr. Sváb Jánosné) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
Aesculus hippocastanum- vadgesztenye (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . 161
Agrimonia eupatoria- közönséges párlófű (Heltmanné dr. Tulok Mária) ... 163
Agropyron repens- közönséges tarackbúza (dr. Dános Béla) ........... 165
Alcea rosea var. nigra- fekete mályvarózsa (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . 166
Alchemilla xanthochlora- réti palástfű (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . 168
Aikanna tinctoria- báránypirosító (Lenchés Ottó-Pluhár Zsuzsanna) . . . . . 170
Aliium sativum- fokhagyma (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
Aliium ursinum- medvehagyma (Heltmanné dr. Tulok Mária) . . . . . . . . . . 174
Althaea officinalis-orvosi ziliz (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
Anethum graveolens- kerti kapor (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
Angelica arcbangelica-orvosi angyalgyökér (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . 182
Anthernis nobilis - rómaiszékfű (dr. Sváb Jánosné) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
Anthriscus cerefalium - zamatos turbolya (Heltmanné dr. Tulok Mária) . . . 188
Arctium lappa - közönséges bojtorján (dr. Dános Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . 190
Arctostaphylos uva-ursi- medveszőlő (dr. Tóth Eszter) . . . . . . . . . . . . . . . . 192
Armoracia 1apathifo1ia- közönséges torma (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . 193
Arnica montana - hegyi ámika (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197
Artemisia abrotanum - istenfa (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200
Artemisia absinthium - fehér üröm (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
Artemisia annua- egynyári üröm (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
Artemisia dracuncuius-tárkony (Praszna Lajos) .................... 206
Artemisia vulgaris - fekete üröm (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209
A tropa bella-donna- nadragulya (dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211
Betula pendula- közönséges nyír (Lenchés Ottó) .................... 214

7
 Borago officinal is-kerti borágó (Lenchés Ottó) ....... ....... ....... 216
Calendula officinalis - kerti körömvirág
(Lenchés Ottó-Sza bó Krisztina) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
Calluna vulgaris - csarab (dr. Rácz Gábor) ....... ....... ....... .... 221
Cannabis spp.- kenderfajok (dr. Bernáth Jenő) ....... ....... ....... . 223
Capsella bursa-pa storis-pá sztortásk a (dr. Sváb Jánosné) ........ ...... 225
Capsicum annuum - paprika (dr. Tóth Eszter) ....... ....... ....... .. 226
Carthamus tinctorius - sáfrányszeklice (Halászné Zelnik Katalin) . . . . . . . . 227
Carum carvi- kömény (dr. Sváb Jánosné-dr. Németh Éva) ........ ..... 230
Cassia spp.- szeunafajok (dr. Németh Éva) ....... ....... ....... .... 235
Castanea sativa-g esztenye (dr. Bernáth Jenő) ....... ....... ....... . 237
Centaurium erythrae a- kis ezerjófű (He/tmanné dr. Tulok Mária) ........ 238
Chelidoni um maj us - fecske fű (Székely Judit) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240
Chrysanthemum cineraria efolium- dalmátvirág (rovarporvirág)
(Halászné Zelnik Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242
Cichorium intybus- mezei katáng (dr. Rácz Gábor) ....... ....... .... 245
Claviceps purpure a- anyarozs (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247
Cnicus benedict us- benedekfű (dr. Dános Béla) ....... ....... ....... 255
Colchicum autumna le- őszi kikerics (dr. Rácz Gábor) ....... ....... .. 257
Consolida spp.- szarkalábfajok (dr. Bernáth Jenő) ....... ....... ..... 259
Convallaria majalis- gyöngyvirág (dr. Dános Béla) ....... ....... .... 261
Coriandrum sativum - koriander (dr. Bernáth Jenő) ....... ....... ..... 262
Corylus avellana - közönséges mogyoró (dr. Rácz Gábor) ........ ...... 267
Cotinus coggygr ia- cserszömörce (Lenchés Ottó) ....... ....... ...... 269
Crataegus spp.- galagonyafajok (dr. Kéry Agnes) ....... ....... ...... 271
Crocus sativus- jóféle sáfrány (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274
Cucurbita pepo sub sp. pepo convar. pepo var. styriaca-
maghéj nélküli tök (dr. Földesi Dezső) ....... ....... ....... ...... 276
Cynodon dactylon - csillagpázsit (dr. Dános Béla) ....... ....... ..... 281
Datura síramoni um-csatt anó maszlag (dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . 282
Digitalis spp. - gyűszűvirágfajok (dr. Bernáth Jenő-dr. Földesi Dezső-
dr. Dános Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284
Dracocephalum moldavi ca- moldvai sárkányfű
(Halászné Zelnik Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290
Orosera rotundif olia- kereklevelű harmatfű (Pluhár Zsuzsanna) . . . . . . . . . 292
Dryopteris filix-ma s- erdei pajzsika (dr. Rácz Gábor) ....... ....... ... 294
Echinacea spp. - kasvirágfajok (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296
Echium vulgare- terjőkekígyószisz (dr. Rácz Gábor) ....... ....... ... 300
Ephedra distachy a- közönséges csikófark (dr. Németh Éva) ........ .... 302
Epilobium parviflo rum- kisvirágú ftizike (dr. Kéry Agnes) ........ ..... 303
Equisetum arvense- mezei zsurló (dr. Rácz Gábor) ....... ....... .... 305
Euphrasia rostkovi ana- orvosi szemvidító (dr. Rácz Gábor) ........ .... 307
Fagopyrum esculent um- közönséges pohánka (dr. Bernáth Jenő) ........ 308
Filipendula ulmaria- réti legyezőfű (dr. Sváb Jánosné) ........ ........ 310
Foeniculum vulgare- közönséges édeskömény (dr. Földesi Dezső) ....... 312

8
 Frangula alnus- közönséges kutyabenge (Lenchés Ottó) .......... ..... 317
Fumaria officinalis-o rvosi füstike (dr. Sváb Jánosné) . . . . . . . . . . . . . . . . 319
Galega officinalis-o rvosi kecskeruta (dr. Sváb Jánosné) . . . . . . . . . . . . . . 321
Galium odoratum- szagos müge (Heltmanné dr. Tulok Mária) . . . . . . . . . . 323
Galium verum-tejo ltó galaj (dr. Sváb Jáosné) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324
Gentiana lutea- sárga tárnics (dr. Dános Béla) .......... .......... .. 326
Geranium macrorrhizu m- illatos gólyaorr (dr. Rácz Gábor) .......... .. 328
Geum urbanum- erdei gyömbérgyökér (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . 329
Ginkgo biloba - páfrányfenyő (Pluhár Zsuzsanna) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331
Glaucium flavum- sárga szarumák (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
Glechoma hederacea- kerek repkény (dr. Rácz Gábor) .......... ...... 335
Glycyrrhiza glabra- igazi édesgyökér (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . . . 336
Gypsophila paniculata- buglyos fátlyolvirág (szappangyökér)
(dr. Sváb Jánosné) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
Hedera helix-boros tyán (dr. Bernáth Jenő) .......... .......... .... 341
Helianthus tuberosus-c sicsóka (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343
Helichrysum arenarium- homoki szalmagyopár (dr. Kéry Ágnes) ........ 345
Hepatica nobilis- májvirág (dr. Neumayer Éva) .......... .......... . 346
Hemiaria glabra- kopasz porcikaill (dr. Rácz Gábor) .......... ....... 348
Hippophae rhamnoides - homoktövis (dr. Földesi Dezső) .......... .... 350
HumuJus lupuJus-kom ló (Halászné Zelnik Katalin) .......... ........ 354
Hyoscyamus niger-bolon dító beléndek (dr. Bernáth Jenő) .......... ... 364
Hypericum perforatum - közönséges orbáncfű
(Pluhár Zsuzsanna-H alászné Zelnik Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366
Hyssopus officinalis-i zsóp (dr. Sváb Jánosné) .......... .......... .. 371
Inula helenium- örménygyökér (dr. Rácz Gábor) .......... .......... 375
Iris spp.- nősziromfajok (dr. Neumayer Éva) .......... .......... ... 377
Juglans regia- közönséges dió (dr. Tóth Eszter) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 379
Juniperus communis- közönséges boróka (dr. Rácz Gábor) .......... .. 380
Lamium album- fehér árvacsalán (dr. Rácz Gábor) .......... ........ 383
Lavanduta spp.- levendulafajok (dr. Sváb Jánosné-
Heltmanné dr. Tulok Mária) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 384
Leonurus spp.- gyöngyajakfajok (dr. Bernáth Jenő) .......... ........ 390
Leuzea carthamoide s- szekliceimola (dr. Földesi Dezső) .......... .... 394
Levisticum officinale-le styán (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 397
Linum usitatissimum - házi len (Halászné Zelnik Katalin) . . . . . . . . . . . . . . 400
Lycopodium clavatum- kapcsos korpafű (dr. Rácz Gábor) .......... ... 402
Majorana hortensis - kerti majoránna (Lenchés Ottó-dr. Németh Éva) . . . . . 404
Malva sylvestris- erdei mályva (dr. Németh Éva) .......... .......... 407
Malva sylvestris subsp. mamitiana- mórmályva (dr. Németh Éva) ....... 409
Marruhium vulgare - orvosi pemetefű (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . 411
Matricaria recutita- orvosi székfű (dr. Sváb Jánosné) .......... ....... 413
Melilotus officinalis-o rvosi somkóró (dr. Rácz Gábor) .......... ..... 421
Melissa officinalis-citromfű (Lenchés Ottó) .......... .......... ... 422
Mentha spp. - mentafajok (Praszna Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 426

9
 Menyanthes trifoliata- vidrafű (dr. Rácz Gábor) ............. ........ 433
Nepeta cataria- illatos macskamenta (Bencze Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 434
Ocimum basilicum-kert i bazsalikom (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . 436
Oenothera erythrosepala- vöröslő ligetszépe (dr. Sváb Jánosné) ......... 439
Ononis spinosa-tövise s iglice (dr. Németh Éva) ............. ........ 442
Origanuru vulgare - közönséges szurokfű (Halászné Zelnik Katalin-
Szahá Krisztina) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444
Panax spp.- ginszengfajok (dr. Németh Éva) ............. ........... 447
Papaver rhoeas- pipacs (dr. Földesi Dezső) ............. ........... 450
Papaver sornniferum-m ák (dr. Földesi Dezső) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451
Passiflora incamata-golg otavirág (dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462
Petasites hybridus- közönséges acsalapu (dr. Németh Éva) ............. 463
Petroselinum crispum- petrezselyem (dr. Tóth Eszter) ............. ... 464
Phaseolus vulgaris- bab (dr. Tóth Eszter) ............. ............. 466
Pimpinella anisum-ánizs (dr. Sváb Jánosné) ............. .......... 467
Pinus sylvestris- erdeifenyő (dr. Rácz Gábor) ............. .......... 471
Plantago spp.- útifűfajok (dr. Sváb Jánosné) ............. ........... 474
Polygonatum odoratum- orvosi salamonpecsét (dr. Rácz Gábor) ........ 477
Polygonuru aviculare- madárkeserűfű (dr. Dános Béla) ............. .. 478
Populus nigra- fekete nyár (Lenchés Ottó) ............. ............ 479
Patentilla anserina- libapimpó (dr. Rácz Gábor) ............. ........ 481
Patentilla erecta- vérontófű (dr. Rácz Gábor) ............. .......... 482
Primulaveris-t avaszi kankalin (dr. Neumayer Éva) ............. ..... 484
Prunus spinosa-kökén y (dr. Tóth Eszter) ............. ............. 486
Pulmonaria officinalis-pett yegetett tüdőfű (dr. Rácz Gábor) ........... 487
PuJsatilla grandis- leánykökörcsin (dr. Rácz Gábor) ............. ..... 488
Quercus spp. - tölgyfajok (Petheő Flóra) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490
Rheum spp.- rebarbarafajok (Praszna Lajos) ............. .......... 492
Ribes nigrum- fekete ribiszke (dr. Tóth Eszter) ............. ........ 494
Ricinus communis- ricinus (dr. Bernáth Jenő) ............. ......... 495
Rosa spp.- vadrózsafajok (Lenchés Ottó-dr. Facsar Géza) ............. 497
Rosmarinus officinalis - rozmaring (Heltmanné dr. Tulok Mária) . . . . . . . . 502
Rubia tinetoruru-festő buzér (dr. Rácz Gábor) ............. ......... 505
Rubus spp.- málna és szederfajok (dr. Tóth Eszter) ............. ..... 506
Rumex spp. - lóromfajok (Halászné Zelnik Katalin-
Heltmanné dr. Tulok Mária) ............. ............. ......... 508
Ruta graveolens - kerti ruta (Halászné Ze ln ik Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . . 51 O
Salix spp. - fűzfajok (Petheő Flóra) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512
Salvia officinalis - orvosi zsálya (dr. Sváb Jánosné) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 513
Salvia sclarea- muskotályzsálya (dr. Sváb Jánosné) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517
Sambucus nigra- fekete bodza (dr. Földesi Dezső) ............. ...... 520
Saponaria officinalis-orv osi szappanfű (dr. Sváb Jánosné) ............. 523
Saturej a hortensis - borsfű (Halászné Zelnik Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . . . 525
Sempervivuru tectorum- házi kövirózsa (dr. Kéry Agnes) ............. . 528
Silybum marianum- máriatövis (dr. Földesi Dezső) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 530
10
 Sinapis spp., Brassica spp. - mustárfajok (dr. Földesi Dezső) . . . . . . . . . . . . 532
Solidaga spp.- aranyvesszőfajok (dr. Bernáth Jenő-Petheő Flóra) . . . . . . . 537
Sophora japonica- japánakác (dr. Bernáth Jenő) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542
Stellaria media- közönséges tyúkhúr (dr. Sváb Jánosné) ............... 543
Symphytum officinale - fekete nadálytő (Halászné Zelnik Katalin-
dr. Németh Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 544
Tagetes spp. - bársonyvirágfajok (Pluhár Zsuzsanna) . . . . . . . . . . . . . . . . . 546
Tanacetum parthenium-őszi margitvirág (dr. Németh Éva) ............. 548
Tanacetum vulgare- varádics (dr. Németh Éva) ...................... 550
Taraxacum officinale-pongyola pitypang (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . . 553
Taxus spp.- tiszafafajok (Pluhár Zsuzsanna) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555
Thymus serpyllum- mezei kakukkfű (Bencze Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 558
Thymus vulgaris - kerti kakukkfú (Bencze Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 560
Tilia spp. - hársfajok (Lenchés Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 562
Trigonella foenum-graecum- görögszéna (dr. Sváb Jánosné) ........... 565
Tussilaga farfara- martilapu (dr. Rácz Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567
Urtica dioica-nagy csalán (dr. Neumayer Éva) ...................... 568
Vaccinium myrtillus- fekete áfonya (dr. Rácz Gábor) ................. 570
Valeriana officinalis - orvosi macskagyökér (Lenchés Ottó-
Petheő Flóra) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 572
Veratrum album- fehér zászpa (dr. Rácz Gábor) ..................... 576
Verbascum phlomoides - szöszös ökörfarkkóró (Bencze Éva) . . . . . . . . . . . 578
Verbena officinalis- közönséges vasfű (Heltmanné dr.Tulok Mária) ...... 580
Veronica officinalis-orvosi veronika (Heltmanné dr. Tulok Mária) . . . . . . . 582
Vincaminor-kis meténg (dr. Földesi Dezső) ....................... 584
Viola odorata- illatos ibolya (dr. Rácz Gábor) ...................... 585
Viola tricolor- háromszínű ibolya (dr. Rácz Gábor) .................. 587
Viscum album- fehér fagyöngy (dr. Kéry Agnes) .................... 588
Zea mays- kukorica (dr. Tóth Eszter) ........................ ..... 591

Felhasznált és javasolt irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593

Összefoglaló táblázatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600

Névmutatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 628
Általános szájegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 628
Fontosabb hatástani területek és indikációk jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662

ll
Bevezetés

A gyógy- és illóolajos növényi drogok előállításának

hazai előzményei
A gyógynövényeket hazánkban - elsősorban önellátásra - évszázadok óta gyűjtik
vagy házikertekben termesztik. Már honfoglaló elődeink is felhasználták a gyógynö-
vényeket, s alkalmazásuk minden bizonnyal számos kultikus elemmel keveredett.
Néhány növényfaj neve is vélhetően erre utal (ördögbordagyökér, ördögszőlő stb.).
Az első írásos emlékek a középkorból származnak, s a hazánkba érkező és letelepü-
lő szerzetesek munkáiban találhatók meg. Sőt, a növényfajok egy része (pl. Lamia-
ceae fajok) nagy valószínűséggel éppen ekkor, a kolostorok és nemesi udvarházak
gyógynövénykincsét gazdagítva kerültek be a Kárpát-medence területére. Nagyobb
léptékű árutermelés kialakulása csak a múlt század végére tehető. Ehhez a tevékeny-
séghez már akkor bizonyos fokú feldolgozási, illóolaj előállítási tevékenység kapcso-
lódott. A tudományos háttér megteremtéséhez PÁ TER BÉLA (1860-193 8) kolozsvári
tevékenysége jelentette az első konkrét lépést.
Az I. világháború és az ezzel járó gyógyszerhiány a gyógy- és illóolajos növények-
re irányította a figyelmet. Ennek eredményeként 1915-ben a Földművelésügyi Minisz-
térium rendelete alapján létrehozták a Gyógynövény Kísérleti Állomást. Ez a szerve-
zet a kezdeti időszakban elsősorban a gyűjtés és termesztés ellenőrzését biztosította,
majd fokozatosan látott hozzá a legégetőbb tudományos kérdések megoldásához.
Az I. világháborút követő időszakban, részben a megalakított Gyógynövény Kísér-
leti Állomás fejlesztési bázisára támaszkodva Magyarország folyamatosan "gyógy-
növény nagyhatalommá" vált. Ez a drog- és illóolaj-termelés, s az ezen alapuló ex-
port látványos növekedésében egyaránt megnyilvánult Egy jellemző adat: 1938-ban
280 vagon drogot, 813 ezer pengő értékű alkaloidot és 214 ezer pengő értékű illóola-
jat exportált az ország. Ugyancsak az "ágazat" dinamikus fejlődésének eredménye,
hogy KABAY JÁNOS ebben az időszakban dolgozta ki világszabadalmát a morfin szá-
raz máktokból történő előállítására.
Erre az időszakra, a 20-as éveket követő periódusra esik a hazai illóolaj előállítás
(iparág) kialakulása. Ekkor kezdődött a borsosmenta (Mentha piperita), valamint az
angol és francia levendula (Lavandula intermedia, L. angustifolia) nagyobb léptékű
termesztése külfóldi eredetű nemesített szaporítóanyaggaL A levendula telepítés nyo-
mai a "mediterrán" klímájúTihanyi-félszigeten ma is előtűnnek A gyors termelésfel-
futást jelzi, hogy 1941-re a borsosmenta-olaj termelése elérte az évi 8500 kg-ot. A
kétféle levendulából pedig az ipar évente mintegy 400-600 kg illóolajat állított elő, s
egyéb termesztett növényfajok közül például a kaporolaj mennyisége elérte a
2000-3000 kg-ot. A gyűjtött gyógynövényekközüla kamilla ekkor tettszert világhír-
névre, s vált "nemzeti" termékké.

13
 A IL világháború gyógyszer- és teahiánya új lendületet adott a gyógy- és illóolajos
növények kutatásának, a terrnesztési és feldolgozási módszerek fejlesztésének
BÉKÉSY MIKLÓS kiemelkedő kutatói tevékenysége révén megoldást nyert a Claviceps
purpurea szkleróciumának mesterséges fertőzéssel történő előállítása, majd terrnesz-
tésbe vonták a szívglikozidokat tartalmazó Digitalis lanatát. Ezzel a magyar gyógy-
szeripar fejlődése új lendületet nyert.
A II. világháborút követően jelentősen megváltozott a gyógy- és illóolajos növé-
nyek és azok terrnékeinek előállítására kialakult, és nemzetközileg is elismert ered-
ményeket produkáló korábbi szerveződés. A termelés és feldolgozás elsősorban ad-
minisztratív, irányítástechnikai megfontolásokból három jól meghatározható szférára
különült. Ezek az alábbiak voltak:
- gyógy- és illóolajos növények gyűjtése, korlátozott mértékű termesztése, feldolgo-
zása, értékesítése (kereskedelmi szféra alá rendelve),
- gyógy- és illóolajos növények háztáji, nagyüzemi termesztése (mezőgazdasági
szféra)
- ipari gyógynövények termesztése, feldolgozása (ipari - egészségügyi szféra)
A gyógy- és illóolajos növények termesztése, feldolgozása, kereskedelme a tagad-
hatatlan gazdasági, gazdaságpolitikai ellentmondások ellenére sikerágazattá vált. A
hazánkban előállított gyógy- és illóolajos növények még ma is tradicionálisan "nem-
zeti" terrnékként jelennek meg az exportpiacon. Magyarországon a gyógynövények-
kel hasznosított terűlet a 90-es évek első felében 37-42 ezer hektár között mozgott.
Az előállított drogtömeg 35-40 ezer tonna/év körüli volt, melyből 25-30 ezer a me-
zőgazdasági üzemekben termelt. Az ágazat évi bruttó deviza árbevételét 35 millió
USD körüli értékre becsülték. Az azóta publikált statisztikai adatok alapján - tekin-
tettel a regisztrációs rendszer változására - újabb, a korábbi arányokat módosító in-
formációk nemigen adhatók.

Történelmileg kialakult hazai termelési körzetek

A gyógynövények gyűjtésére és termesztésére specializálódott körzetek kialakulásá-
ról a 20. század kezdete óta van tudomásunk. Ez a struktúra a nagyléptékű termelés-
sei és az exportorientált termék-előállítással kapcsolatban alakult ki, részben biológi-
ai, részben gazdasági szempontok alapján. A körzetesítés kevésbé megfontolt, spon-
tán, elemzésekre alig épülő, de mégis számos racionális elemet magába foglaló folya-
mat eredménye volt. Ennek révén egy olyan gyűjtési-termelési-feldolgozási struktú-
ra alakult ki az elmúlt 80-90 év alatt, amely jelenleg is hatást gyakorol az ágazatra.
A történetileg kialakult fő termelési körzetek földrajzi elhelyezkedését az J. ábra mu-
tatja be.

Természetes növényflóra tájjellegű hasznosítása

A növényflóra tájjellegű hasznosításának modellértékű példája az orvosi kamilla
(Matricaria recutita) gyűjtésének- feldolgozásának- és értékesítésének kialakulása

14
 Reg. 7

l. ábra
Magyarország on a gyógy- és illóolajos növények termelésére specializálódott, kiemeit
körzetek (BERNÁTH, 1998b)
(Reg. l. - Nagyalfóld, Tiszántúl; Reg. 2. -Északi Közép-hegység; Reg. 3. - Balaton-felvidék;
Reg. 4. -Dél-Magyaro rszág; Reg. 5. - Bakony és környéke; Reg. 6a - "tavaszi" mák országosan
kiterjedt régiója; Reg. 6b - "őszi" mák nyugat-dunántúli termőtája; Reg. 7. - az ország egész
területén potenciálisan termeszthető fajok)

(Reg. 1.). Elsősorban a német piac felvevő-képességének bővülése teremtette meg

felfutásának hátterét. Ezt bizonyítja, hogy a század első évtizedeitől napjainkig világ-
hímevet szerzett, "hungaricumnak" tekinthető drogja (Chamomillae j/os) a világpia-
con mint germán kamilla értéksült (BERNÁTH 1998b). A hazai kamilladrog kiváló mi-
nőségét- korábban csak empirikus megfigyelések alapján, ma már analitikai vizsgá-
latokkal is bizonyítva- a termőhely egyedülálló ökológiai adottsága eredményezi. Az
Alföld másra alig hasznosítható szikes pusztáin termő növényanyagból, organolep-
tikus és beltartalmi paramétereit tekintve egyaránt, első osztályú árut lehet előállíta­
ni. Ezen előnyös természeti adottságok hasznosítására a feldolgozó egységek is első­
sorban e körzetek környékén épültek ki (Hajdúböszörmény, Füzesabony és környéke
stb.). Gyűjtési szezonban, ma is, akár 15-20 ezer ember kapcsolódik be a kamilla vi-
rágzatának betakarítási munkáiba.
Ugyancsak jól nyomon követhető a körzetek kialakulása a hegyvidéki termő­
tájakon (Reg. 2.). A csipkebogyó (Rosa canina), feketebodza (Sambucus nigra),
kökény (Prunus spinosa), galagonya (Crataegus spp.) és még több tucat gyógy-
növényünk termőhelyein alakultak ki tradicionális felvásárlói, feldolgozói körze-
tek. Csupán példaként kiemelve Nógrád, Borsod megyék területei tekinthetők e vo-
natkozásban példaértékűnek. Ez utóbbi körzetekben az egyébként rendkívül értékes
biológiai potenciál ma is munkaerő-felesleggel párosul, s ez a további bővítés alap-
ja lehet.

15
 Gyógy- és illóolajos növények term
esztésére specializálódott
agr árte rme szté si kör zete k

A tradicionális termesztési körz etek

kialakulásában, a véletlen elemek
gyo bb szerepet kap tak a tudatos biol me ll ett már na-
ógiai és ökonómiai megfontolások.
két vilá ghá ború közötti időszakban Példa erre a
termesztésbe vont levendula (Lavand
folia, L. intermedia). A Földközi-ten ula angusti-
ger környékén őshonos fajok term
kén t a Tihanyi-félsziget meleg fekv esztési helye-
ésú lejtőit jelö lték ki (Reg. 3.). "Me
játs ágú klímája, aho gya n ezt a term diterrán" sa-
esztési eredmények is mutatták, való
körn yez etet biztosított. Az eredeti ban kiváló
állomány, bár jelentősen Jeromlott
is díszlik (1. színes tábla). A további állapotban, ma
telepítéseknél is figyelemmel volt
vidé k ökológiai adottságaira, s tová ak a Balaton-
bbi állományokat Balatonakali, Dar
ségé ben alak ítot tak ki. A tihanyi "ősl ánypuszta tér-
evendulás" rehabilitációjána
mén yese n folyik. k előkészítése ered-
Ugy anc sak ökológiai megfontolás
ok alapján Baj a- Kalocsa körzetéb
a maj orán na (Majorana hortensi en alakult ki
s) és a bazsalikom (Ocimum basi
(Reg. 4.). E mel egig ény es fajok licum) termőtája
terméshozama, és drogminősége
nyu lt a legj obb nak (HÉJJA és BERNÁ egyaránt itt bizo-
TH 1998). A körzetesítés további erős
rult hozzá, hog y e területekre épít ödéséhez já-
ették ki a fűszerpaprika és komló feld
kalmas mel eg levegős szárító és olgozására al-
drogfeldolgozó üzemeket, s ez társ
gyógy- és illóolajos növ ény ek term ítható volt a
esztésével és feldolgozásával.
Az anyarozs (Claviceps purpurea)
termesztési körzetének kialakulásá
éve k elejétől a 80-as éve k végéig t a 60-as
ökológiai és ökonómiai megfontolás
mot ivál ták (Reg. 5.). Egy rész t a gaz ok egyaránt
dan övé ny (Secale cereale) termeszt
kellett kiindulni, más rész t megtalá ő körzeteiből
lni a gom ba növekedése szempon
adottságú terü lete ket A több szem tjából előnyös
pon tú megközelítés eredményeként
más i környékén, illetve a Bak ony kezdetben Ta-
déli nyúlványain (Zir c-N agy váz son
alak ult ki az a termőkörzet, amelyhe y térségében)
z a későbbiek során a nagyértékű
feldolgozási gép park is társult. E termesztési és
termelési körzet jelentősége az any
nag yob b léptékű fermentatív előállít arozs alkaloidok
ása mia tt az utóbbi években
A mák (Papaver somniferum) term csökkent.
esztése Magyarországon jelentős
rendelkezik (BERNÁTH 1998a). Ez tradícióval
elsősorban több célú felhaszn
élelmiszer- és gyógyszeripari term álásával függ össze;
ékként egyaránt hasznosuL Termeszt
lógiai meg font olás ok alapján két régi ése főleg öko-
óra különül. Az úgynevezett "tavaszi
mesztése elsősorban a Nagyalfóldö " fajták ter-
n, illetve az ország egész területén
területeken helyi jelle gge l folyik az arra alkalmas
(Reg. 6. a). Ezzel ellentétben az "ősz
ve pop ulác iók termesztése a nyugati i" fajták, illet-
országrészekre lokalizálódik, ahol
tebb hőingás ered mén yek ént lény a mérsékel-
egesen kisebb a téli kifagyás veszélye
A fentiekkel ellentétben több olya (Reg. 6. b).
n gyógynövényfaj is ismert, amelyek
korlátozás nélkül az orsz ág egész különösebb
területén eredményesen termelhetők
ez a régió a korá bba n említetteknél (Reg. 7.). Így
sokkal általánosabb, s inkább mint
cei sajátosság jele nik meg. Ide soro Kárpát-meden-
lható többek között azA piac eae csal
(Foeniculum vulgare, Carum carv ád több tagja
i, Anethum graveolens, Coriandrum
pinella anisum stb.), a mus tár (Sin sativum, Pim-
apis alba és Brassica spp.), a máriatö
marianum) vagy a héjnélküli tök ( vis (Silybum
Cucurbita pep o subsp. pepo con var.
styriaca) stb.
16
A gyógy- és illóolajos növények termelésének,
felhasználásának várható bővülése
A természetes, növényi eredetű anyagok felhasználása a gyógyításban, gyógyszer-
iparban és egyéb iparágakban az utóbbi években ismét az érdeklődés középpontjá-
ba került. A világviszonylatban is élénkülő érdeklődést támasztják alá a nemzetkö-
zi szervezetek felmérései (UNIDO, FAO, WHO, UNCTAD/GATT). Csupán néhány
adatot kiemelve: UN-adatok alapján a gyógy- és illóolajos növények összimportja
az 1976-os 355 millió USD-ről 1980-ig 551 millió USD-re emelkedett. Nyugat-Eu-
rópában már a nyolcvanas évek elején 400-nál több növényi drogspecifikumot hasz-
náltak fel, s ez évi 80 OOO tonna importot jelentett, amelynek közel 40%-a a német
piacon keresztül értéksült Az amerikai piac élénkülése is a 80-as évek elejére tehe-
tő. Az USA teljes növényi drogkereskedelme már akkor elérte a 3912 millió
USD-t,
amelyből 45-50 millió volt az import. A legújabb felmérések azt igazolják, hogy a
korszerű gyógyszer ek 20-25%-a ma is tartalmaz növényi nyersanyag ot. Az OECD-
országok növényi drogon alapuló gyógyszertermelése jelenleg megközelíti az évi
43 milliárd USD-t.
Ahogyan ezt a korábbiakban közölt információk jelzik, a természetes eredetű nö-
vényi anyagok felhasználása a fitoterápiában, az aromaterápiában, a gyógyszeripar-
ban és egyéb iparágakban várhatóan tovább bővül. Mindenesetre figyelembe kell
venni azt a tényt, hogy a felhasználás növekedése éppen a fejlett gyógyszeriparral
rendelkező országokban a legjellemzőbb, s ott rendelkezik ez a folyamat erős
szak-
mai és társadalmi háttérrel. A növényi anyagokka l kapcsolato s intenzív kutatás ered-
ményeként egyébként olyan terápiás területre tártak fel új növényi forrásokat vagy
modellanyagokat, amelyek ma még szintetikum okkal is alig gyógyíthat ók. Így ide so-
rolhatók a rózsametén g (Catharant hus roseus) fehérvérűs ég kezelésére egyedüláll ó
hatással rendelkező alkaloidjai , a kasvirág (Echinacea spp.) immunren dszert stimulá-
ló anyagai, a Ginkgo biZoba geriátrikumként kiváló flavonoidjai, az őszi margitvirág
(Chrysanthemum partheniumJ antimigréu hatású anyagai vagy a vinka alkaloidokból
félszintézissel előállítható gyógyszer a Cavinton. Újabb sikernövény a Taxus brevifa-
lia amelynek hatóanyaga a taxol és származékai a rákterápiában bizonyultak egyedül-
állóan aktívnak Ezen anyagok forgalmazása azt bizonyítja, hogy az aktív vegyületek
izolálása és forgalmazása egyben üzleti siker is. A rendelkezésre álló információk
szerint az Echinacea spp. és Ginkgo biZoba készítmények már a bevezetést követő
3-4. évben 100-200 millió feletti DM-forgalmat jelentettek a német piacon. Így jog-
gal várható az a feltételezés, hogy a drogforgalom akár 25-30%-o s növekedése mel-
lett az OECD-országok jelenleg is 43 milliárd US D-t elérő, természetes alapanyagból
kiinduló gyógyszertermelése (a készítmények 20-25%-a tartalmaz növényi eredetű
anyagokat) tovább nő az elkövetkező évtizedekben.
A gyógy- és illóolajos növények bővülő
felhasználását motiváló tényezők
A felhasználás növekedését motiváló pszichés elemek. Természetes alapanyagok
felhasználása - az ilyen gyógyító anyagokhoz való visszafordulás - a jól ismert
"zöldhullám" elemeként jelentkezik a fejlett ipari országokban. Ennek a "mozga-
lomnak" a részét képezi a természetes alapanyagú gyógyszer-készítmények előállí­
tása, azok bővülő felhasználása. Itt azonban legalább három pszichés tényező ki-
emelése szükséges:
- a felhasznáJók vélelmezik, hogy a természetes eredetü anyagok, a szintetikumok-
nál kevésbé szervezetidegenek,
- a szintetikumoknál kevésbé toxikusak,
- nem rendelkeznek számottevő mellékhatással.
E megfontolások azonban csak meghatározott keretek között igazak, és nem men-
tesíthetik a termékek regisztrálóját a mindinkább követelménnyé váló alapos farma-
kológiai és toxikológiai vizsgálatok alól.
A motiváció racionális indokai. Növényi eredetü gyógyító szerek (fitofarmakonok)
bizonyos jól körülhatárolható terápiás indikációkban a szintetikumokkal összevetve
is tényleges előnnyel rendelkeznek. Ezen területek az alábbiak:
- kiválóan alkalmazhatók egészségfenntartó, betegségmegelőző, roboráló anyagként
(pl. csipkebogyó tea, homoktövis-készítmények),
- alkalmasak számos olyan enyhe lefolyású betegség kezelésére, amelyekhez ugyan
a szintetikumok rendelkezésre állnak, de felhasználásuk indokolatlan,
- az utákezelések kiváló anyagai,
- a civilizációs betegségek csaknem 60-75%-a pszichoszomatikus eredetü. Ezek
gyógyítására a növényi eredetü készítmények, részben kevésbé drasztikus hatásuk,
részben a korábbiakban kifejtett pszichés motivációik alapján kiválóak.
A felhasználás növekedését korlátozó tényezök. Növényi eredetü gyógyító anya-
gok felhasználásának bővülése, alkalmazásuk mind általánosabbá válása az orvosi
gyakorlatban, szükségszerűen magával vonja a minőségükre vonatkozó követelmé-
nyek szigorítását. Ezt jelzi, hogy Nyugat-Európában 1993-tól már csak a megfelelő
minőségi követelményeket kielégítő gyógyíennékeket lehet forgalomba hozni, s a
már forgalomban lévőket felül kell vizsgálni. Az EEC-országok megkezdték egy
egységes európai rendszer kidolgozását. A már közel egy évtizede működő ESCOP
(European Scientific Cooperative for Phytotherapy) készít elő magas színvonalú
ajánlásokat, s nyújtja be azokat az EU-adminisztrációhoz elfogadásra. A szigorodó
előírások ugyan lassítják és drágítják a termékfejlesztés folyamatát, de szükségessé-
gük nem vitatható. A hazai fejlesztés vonatkozásában is figyelemmel kell lenni az
európai követelményrendszer változására, hiszen e nélkül aligha növelhetjük része-
sedésünket az egyre bővülő gyógytermékpiacon. Fokozott figyelmet kell fordíta-
nunk tehát az alábbiakra:
- a minőségileg kifogástalan alapanyag felhasználására,
- GMP-követelményeknek megfelelő termékelőállításra,
- a minőségtanúsítás, ellenőrzés magas színvonalára,

18
- a tényleges biológiai aktivitás igazolására,
- a toxikológiai vizsgálatok elvégzésére,
- a jól definiált indikáció megadására,
- mellékhatások körének dokumentálására.

A gyógynövények felhasználásának főbb területei

Amikor a gyógynövény felhasználás "reneszánszáról" beszélünk, figyelmen kívül
hagyjuk, hogy az emberiség egészét tekintve ez a megfogalmazás félrevezető. A Föld
lakosságának 85-90%-a ugyanis sohasem tudott lemondani e természetes gyógyító
anyagok, ezen belül a növényi készítmények alkalmazásáról. A fejlett ipari országok
érdeklődésének fokozódása azonban számos új elemmel gazdagította a tradicionális
felhasználást, a korábban alkalmazott felhasználási irányok korszerűbb formát nyer-
tek, új alkalmazási módok alakultak ki.
A gyógynövények nem hivatalos, önkezelést célzó felhasználása a fejlett, de a fej-
lődő országok többségében is, ma már elsősorban nem a saját célra történő gyűjtésen,
hanem a drogok és termékek szaküzletekből történő beszerzésén alapul. Így például
hazánkban jelenleg 214 a forgalmazott drogok száma. 76 növényi eredet termék a
VII. Magyar Gyógyszerkönyvben szerepel, bár ez utóbbiak egy része erős hatásuk
miatt csak gyógyszertárakban forgalmazható.
Afitoterápia fogalomköre még ma sem teljesen tisztázott, országonkén t más és
más módon értelmezik, de az esetek többségében ugyanúgy magába foglalja a tradi-
cionális vagy népi felhasználás elemeit, mint a gyógynövén yek korszeru alkalmazá-
si formáit. A titofarmakon okra (fitoterapeutikumokra vagy fitomedicinákra), akár-
csak a nem növényi eredetű gyógyszerekre azonban érvényesek kell hogy legyenek
az alábbiak:
- biológiai aktivitásuk tudományos (farmakológiai, klinikai) módszerekkel egyaránt
igazolható kell hogy legyen,
- dózis - biológiai aktivitás összefüggés álljon fenn,
- a titofarmakon alkalmazása, a kezelés hatékonysága az orvosi gyakorlatban nyo-
mon követhető legyen.
A fitoterápián belül a korszeru igényeket testesítik meg a titomediciná k (fitoterá-
peutikumok). Hazánkban ezek közé sorolandó az úgynevezett gyógytermék, a
"gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék". Már a 90-es évek közepétől
nyilvánvalóvá vált, hogy ez a nomenklatúra és termékcsoport revízióra szorul, amit
az új gyógyszertörvény meg is tett. Ma még azonban félezernél is több ilyen, koráb-
bi regisztrációs rendszerrelli stára vett termék rendszeres forgalmazása folyik.
A gy ógy- és illóolajos növényfajok felhasználását az aromaterápiában az ókori né-
pek óta ismerjük. GATTAFOSSE francia vegyész volt az első, ( 1928) aki az aromás nö-
vényekkel és esszenciákkal folytatott természetes gyógymódot aromaterápiának ne-
vezte el. Ezen anyagok farmakológiai hatása (antibakteriális, anti-inflammatorikus,
expektoráns, szedatív, spazmolítikus stb.) tudományosan bizonyított. Az aromaterá-
pia a tradicionálisan felhasználó országokon túl (pl. India, Kína, Japán stb.) Európán

19
 belül Angliában és Franciaországban népszerű. A módszer terjedését az orvosi gya-
korlatban elsősorban az gátolja, hogy bár a dózis- biológiai hatás összefüggése itt is
nyilvánvaló, de az illóanyagok (aromaanyagok) pontos dozírozása a gyakorlatban ne-
hezen megoldható.
Az egész világon megfigyelhető tendencia, hogy az élelmiszeripar határozott erő­
feszítéseket tesz a gyógy- és illóolajos növények felhasználásával kombinált gyó-
gyélelmiszerek ("nutraceuticals", "healthy foods", "dietary suplements" stb.) elöál-
lítására, illetve természetes eredetű adalékanyagok (aromák, színezékek stb.) fel-
használására. A hazai élelmiszeripar, egy korábbi OMFB-felmérés alapján már
1984-ben mintegy 52 növényfajt használt fel ízesítésre, illatosításra és színezésre.
Ezen kívül közel 20 további természetes eredetü aroma adalékot alkalmazott na-
gyobb mennyiségben. Az 52 növényfajból 31 hazánkban termeszthető, illetve l O faj
vadon termő. Az élelmiszeripar színező-anyagigénye évi 20 t körüli. Az élelmiszer-
ipar részeként jelentős drogfelhasználó még az üdítőital-gyártás és a boripar. Itt
mintegy 30-35 féle aromanövény felhasználása ismert (ezek egy része csak import-
ból szerezhető be).
A kozmetikai és háztartásvegyipar mindenekelőtt az illóolajokat hasznosítja. Je-
lenleg a világon 1400 növényfajból állítanak elő illóolajokat ipari méretekben. Saj-
nos a hazai termelés folyamatosan csökken, s a hagyományos kultúrák, mint a men-
ta, levendula stb. minimális termőterületre szorult vissza. A jelenlegi gazdasági-po-
litikai változások sem állították meg ezt a mintegy 15-20 éve megkezdődő leépülé-
si folyamatot.
A modem gyógyszeripar kialakulásában az egész világon kardinális szerepet ját-
szottak a természetes növényi eredetű anyagok. Így a hazai gyógyszeripar fejlődése
is nagymértékben függött a növényi alapanyagoktóL A morfin, anyarozs alkaloidok,
digitálisz glikozidok előállítása mind a mai napig meghatározó maradt a gyógyszer-
gyárak számára. A gyógyszeripar stratégiája az elmúlt évtizedek során jelentősen vál-
tozott: azt elsőként a szintetikumok előretörése, a természetes anyagok helyettesítése
vagy azok totálszintézissel történő előállítása jellemezte. A 80-as években - részben
szubjektív, részben objektív megfontolások alapján- a gyógyszeripari vállalatok új-
ragondolták stratégiájukat, s a hagyományos növényi alapanyagú termékek mellett
két új fejlesztési irányt jelöltek ki, a gyógyíennékek és a fitokozmetikumok (gyógy-
kozmetikumok) előállítását. A fentiek alapján a gyógyszeripar természetes alapanya-
gon nyugvó termelése az alábbi irányokban folyt:
- gyógynövény hatóanyagok feldolgozása gyógyszerré (pl. szívglikozidok, morfinán
alkaloidok, ergotalkaloidok stb.),
- gyógynövényekből izolált molekulák félszintetikus átalakítása (pl. növényi sztero-
idok, Vinca és Amsania alkaloidok stb.),
- modellvegyületek izolálása (pl. szekologanin stb.),
- gyógyíennékek előállítása (pl. Peponen, Allitera stb.),
- fito- és gyógykozmetikumok előállítása (Richtofit, Helia stb.),
- "természetbarát" növényi eredetű peszticidek előállítása (pl. piretroidok stb.).
A gyógyszeripari vállalatok privatizációja e területen is mélyreható, s nehezen át-
tekinthető változásokat eredményezett. A gyógy- és illóolajos növények gyógyszer-
ipari feldolgozása hazánkban nagymértékben visszaesett

20
A gyógy- és illóolajos növények felhasználása
az Európai Unió országaiban
A termékkör definíciója

A EU-országok a növényi drogok és az azokból előállított termékek meghatározását

az EEC 65/65; 75/318 és 75/319 számú direktívákban definiálják. Ez a definíció két
kategóriát különít el:
Növényi eredetű drogokat; ide sorolja azokat a növényeket (vagy részeiket) ame-
lyeket gyógyítás céljából használnak,
Növényi eredetű drogpreparátumokat; amelyek lehetnek porított formák, extraktu-
mok, alkoholos oldatok, zsíros vagy illó olajok, kipréselt levek (az izolált hatóanyag-
ok nem tartoznak ebbe a kategóriába). E termékek egyéb nevei: fitomedicinák, növé-
nyi eredetű gyógyító termékek, fitofarmaceutikumok. Ezeket a termékeket az egyéb
gyógyszerekhez hasonlóan hatásosság, biztonság és minőség szempontjából az EEC
75/318, valamint a növényi eredetű termékekre vonatkozó útmutató (Guideline for
Quality of Herbal Remedies) előírásai szerint vizsgálni és engedélyeztetui kell.

Felhasznált növényi drogok mennyiségének bővülése

A gyógynövénydrogok és termékeik felhasználása az EU-országokban folyamatosan

bővül, s ez elsősorban a növekvő importra alapozott. 1992 óta napjainkig a gyógy-
és aromanövények EU importja (a beszállított drog mennyisége alapján) 21 %-al nőtt
meg, amely közel 100 OOO t drogot, illetve 330 millió USD értéket képvisel. A ren-
delkezésre álló adatok alapján (LANGE 1998) az európai beszállítok közül Bulgária a
legjelentősebb 7 OOO t/év mennyiséggel. A TRAFFIC International felméréseszerint
a jelentősebb beszállítók között szerepel még Magyarország, Lengyelország, Tö-
rökország, Csehország, Horvátország és Románia. Ez utóbbi országok szállított
drogmennyisége 1000 és 5500 t közötti. (Magyarországé 1992-96. évi átlag alapján
5480 tonna).

A gyógy- és illóolajos növényekből előállított termékek iránti

igény növekedése

A TRAFFIC International (Brüsszel, l 998) felmérése alapján a fitomedicinák (,,növé-

nyi eredetű drogpreparátumok'') forgalmának növekedése lényegesen felülmúlja a
szintetikus eredetű gyógyszerfelhasználás növekedésének évi általános ütemét. Ez a
növekedés például 1998-ban világátlagban elérte a l 0%-ot. Egyedül a német piacon
évi 2500 millió USD-t tesz ki az évente forgalmazott fitomedicinák értéke. A forga-
lom növekedése egyébként országspecifikus, s az 1998 adatok szerint néhány EU-or-
szágban az l. táblázatban bemutatottak szerint alakult.
Fenti termékek vonatkozásában az EU 65/65/ EEC Direktíva 4.8 (a) (ii) fejezete
van érvényben, amely regisztráláskor elfogadja az irodalmi bizonyítás elvét, azaz iro-
dalmi referenciákkal támasztható alá a biológiai aktivitás, hatékonyság, biztonság.

21
 l. táblázat
A titomedicin ák (gyógytermékek) forgalmána k 1998. évi növekedése
néhány EU-ország adata alapján (LANGE, !998)

Fitomedicinák értékesítésének növekedése

Ország országok szerint !998-ban
(előző év %-ában)

Spanyolország 35
Németország 15
Olaszország ll
UK 10

Gyógynöv ények gyűjtésére és termesztés ére vonatkozó EU-szabályozás

Az EU a gyógynövények gyűjtését közvetetten, a vadon termő gyógynövények ke-

reskedelmének korlátozásával szabályozza. Az 1996-ban elfogadott 339/97 EU
Council Regulation, majd a 3418/83 és 939/97 Commission Regulation praktikusan
aCITES (Convention on Intrnational Trade in Endangered Species ofWild Fauna and
Flora, 1973) egyezménnyel összhangban az érintett fajokat A-D listába csoportosít-
ja. Ezek szerint a gyűjtött fajokat az alábbi kategóriákba sorolja:
A) Azok a fajok tartoznak az első csoportba, melyek drogja nem forgalmazható,
B) Engedéllyel forgalmazott fajok szerepeinek a második csoportban,
C) Az ide tartozó fajok forgalmazása a CITES exportdokumentumok alapján le-
hetséges,
D) Ide tartoznak az import engedély alapján forgalmazható drogok.

Gyógynöv ények termesztés e és annak támogatás i rendszere

Az eredeti EEC 1765/92 számú Council Regulation, valamint annak későbbi módo-
sítása (334/93; 608/94; és 1786/97) nem zárja ki, hogy a gabonatermelést csökken-
tését célzó, termelésből kivont területekre nyújtott dotáció érvényben maradjon, ha
ezeken a területeken úgynevezett "non-food" (nem élelmiszer célú) növények ter-
mesztése folyik, ide értve a gyógynövények termesztését is. A rendelkezésre álló
1996. évi adatok alapján ilyen támogatás felhasználásával több EU-országban jelen-
tős méctékben bővült a gyógy- és illóolajos növényfajokkal hasznosított
terület
(2. táblázat).
Az organikus termesztést az EEC No. 2092/91 számú Council Regulation szabá-
lyozza, melyet 1995-ben a No. 1935/95-el egészítettek ki. Az ide sorolt gyűjtött
gyógynövényeket akkor tartják organikus eredetűnek, ha:
l. a gyűjtésre használt terület három évvel korábbi időszakban, csak a szabályozás-
ban engedélyezett kezelésekben részesült,
2. a gyűjtés az EEC No 2092/21 (kiegészítve 2608/93 Council Regulation, 23 szep-
tember 1993) fenntarthatónak minősül.

22
2. táblázat
A 90-es évek második felében támogatással termesztett fontosabb gyógy- és illóolajos
növényfajok néhány kiemeit EU-országban (LANGE, 1998)

Termőfelület
Ország Termesztett példafajok
(ha)
Foeniculum vulgare, Arclium lappa,
Franciaország
Melilotus officinalis, Angelica archangelica,
620 5
Claviceps purpurea, Equisetum arvense,
Digitalis lanala
Digitalis lanata, Calenduta officinalis,
Németország 589 Hypericum perforatum, Malricaria recutita,
Echinacea purpurea

Hollandia -
Digitalis lanata, Calenduta officinalis,
Echinacea purpurea
8 millió USD értékű EU-támogatás a gyógy-
UK 1200 és illóolajos növények 1200 ha területre történő
felfuttatására (fajspecifikáció nélkül)

A magyar gyógynövényágazat várható fejlődése

A rendelkezésre álló európai és amerikai felmérések alapján (LANGE 1998) a gyágy-

és illóolajos növények felhasználása a kertészeti ágakban tapasztalható növekedést
mintegy kétszeresen felülmúl va, évi mintegy 6-7%-al bővül. A magyar tradíciók és
termesztési tapasztalatok, valamint a kedvező éghajlati adottságok minden bizonnyal
elősegítik, hogy Magyarország eredményesen alkalmazkodjon ehhez a konjunktúrá-
hoz. Magyarország termelése az elkövetkező 5-1 O év során várhatóan másfél-kétsze-
resére bővülhet. Ebben természetesen fontos szerepet kell hogy játsszon a mind szé-
lesebb alapokra helyezett nemzetközi együttműködés, illetve a hazai támogatási rend-
szer átalakítása.

Lehetőségeink a növekvő nemzetközi igény kielégítésében

Alapanyagexport. A magyar gyógy- és illóolajos növények exportja mind a mai na-
pig elsősorban alapanyag formában történő kiszállítást jelent. Az összes export
90-95%-a ebben a formában realizálódik. A nemzetközi piac áttekintése alapján meg-
állapítható, hogy ez az a termékkategória, amelyben exportlehetőségeink továbbra is
fennállnak Bővítés elsősorban akkor képzelhető el, ha versenyképes áron, korszerű
technológiával termeljük a drogokat.
Gyógytermékek exportja. A rendelkezésre álló adatok szerint a titomedicinák (gyógy-
termékek) fejlesztése és termelése Európa országaiban mind intenzívebb. A termékek
minősége és tényleges biológiai értéke azonban rendkívül változatos. A termékek
nemzetközi forgalmát nehezíti, hogy ma még az előállításukra, regisztrációjukra és

23
forgalmazásukra egységesen elfogadott európai szabályozás nincs. A magyar gyágy-
termékek exportjának bővítésére irányuló szándék csak akkor realizálható, ha magas
minőségi színvonalú, megfelelően dokumentált termékek előállítása folyik.
Hatóanyagok exportja. A hatóanyagok exportja elsősorban a gyógyszeripari növé-
nyek vonatkozásában volt és lehet jelentős a továbbiakban is. A fontosabb és távla-
tokban is perspektivikus termékek az alábbiak: mákalkaloidok, vinka alkaloidok,
ergot alkaloidok és származékaik.
Növényi alapanyagat tartalmazó gyógyszerek exportja. A növényi alapanyagú ki-
szerelt gyógyszerek évtizedeken keresztül fontos szerepet töltöttek a Magyar Gyógy-
szeripar termelésében és exportjában. A kész termékeket elsősorban a keleti piac fo-
gadta be. A volt szacialista országokban végbement politikai-gazdasági változások
eredményeként a keleti piac felvevő képessége lecsökkent. Így a növényi alapanya-
got tartalmazó kiszerelt gyógyszerkészítmények értékesítése - a gyógyszeripari mar-
ketingstratégia részeként- a további piacfejlesztés részét kell, hogy képezze.

A magyar export bővítésének lehetséges célországai

A piaci helyzet elemzéséből és a hazai termelési struktúra alakulásából következik,
hogy eredményes exportbővítést csak differenciáltan, országcsoportonként más és
más módon lehet végrehajtani.
a) Fogyasztásra orientált Nyugat-Európai országokba (Németország, Anglia,
Svájc, skandináv országok stb.) rövidtávon az alapanyagexport bövítése látszik reá-
lis alternatívána k Ezen belül is elsősorban a nyugati Gyógyszerkönyvi és szabvány
előírásoknak megfelelő átlagos minőségű drogok exportja növelhető. Fontos kritéri-
um itt, hogy a drogok ára versenyképes legyen a fejlődő országokból érkező termé-
kek árával. Kisebb volumenben elképzelhető a kiváló minőségű áruk forgalmazása is.
E vonatkozásban azonban a nyugati "termelő" országok minősége és árfekvése az
irányadó. Hosszú távon a magasabb feldolgozottsági fokú termékek exportjának bö-
vítése látszik kívánatosnak. Ehhez azonban szükség van a hazai fejlesztési források
koncentrálására, a gyártási technológiák korszerűsítésére, a termék engedélyezési fo-
lyamatok harmonizálására.
b) A gyógy- és illóolajos növények termeléssei és fogyasztással egyaránt jellemez-
hető országokba (Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Olaszország stb.) rövid
távon elsősorban átlagos minőségű (a fejlődő országok árfekvéséhez viszonyítva ará-
nyosan alacsony árú) alapanyagok exportja látszik bővíthetőnek Ezek az országok a
kiváló minőséget maguk állítják elő, s így azok behozatalát csak rendkívüli áruhiány
estén végzik. Hosszú távon ezen országok vonatkozásában is célszerű a titomedicinák
(gyógytermék) kivitelét célul tűzni.
c) A gyógy- és illóolajos növények tekintetében exportorientált, drogtermelésre
berendezkedett országokba (FÁK országai, Lengyelország, Csehország, Szlovákia,
Románia, Bulgária stb.) a gyógy- és illóolajos növények termelése, valamint az elő­
állított növényi biomassza primer feldolgozása még ma is viszonylag elfogadható fel-
tételek között folyik (az esetlegesen hiányzó elemek kiépíthetők). Így ezekbe az or-
szágokba - kivételesen fellépő hiányok pótlásától eltekintve -jelentősebb drogkivi-
telre nem számíthatunk. Az exporttevékenység két irányban bővíthető: Rövidtávon a

24
gyógytermékek, fitokozmetikumok exportja látszik fokozhatónak Középtávon meg
kell vizsgálni, hogy a korábbi, viszonylag nagy volumenű gyógynövény alapanyagú
gyógyszerexport hogyan építhető ki ismét.

A gyógy- és illóolajos növények termesztése - régiófejlesztés

A hazai agroökológiai potenciál felmérés korábban publikált eredményei rámutattak

arra a csaknem korlátlan lehetőségre, amely a gyógy- és illóolajos növények bio-
masszájának növelésében még ma is rendelkezésünkre állnak. A tradicionális körze-
tek átgondoltabb, tudományosan megalapozottabb hasznosításán túl reális alternatíva
lehet:
- a mezőgazdasági termelés más ágazataiban gazdaságosan nem hasznosítható terü-
letek újrahasznosítása,
- hegyvidéki (lejtős, köves) területek xerofil, évelő, gyógy-, és illóolajos növénykul-
túrákkal történő betelepítése,
- vizenyős, lápos területek hasznosítása hidrofil gyógy-, és illóolajos fajokkaL

25
A drogismeret alapjai

A drog fogalma és nevezéktana

A legtágabb értelemben gyógynövényeknek nevezzük azokat a növényeket, amelye-
ket a hagyományok vagy az irodalmi adatok alapján gyógyítás céljára felhasználtak
vagy felhasználnak A WHO (Egészségügyi Világszervezet) jelenleg 20 OOO gyágy-
növényt tart számon.
A gyógynövények legfontosabb felhasználási területei:
- fitogyógyszerek alapanyaga (galenikumok, fitoterapeutikumok), gyógyszeripari
nyersanyag (izolált természetes anyagok vagy félszintetikus hatóanyag alap-
anyagai),
- vegyipari ágazatok nyersanyaga (kozmetikai-, háztartási-vegyipar, illatszeripar stb.),
- élelmiszeripari felhasználás (konzerv-, hús-, édes-, fűszeripar),
- egészséges életmódot és táplálkozást kiegészítő készítmények alapanyaga.
A felsorolt felhasználási területeken a gyógynövényt mint nyersanyagat alkalmaz-
zák, ezt a nyersanyagat a gyógyászat területén drognak nevezzük.
A drog szó eredetét egyesek a kelta droch = rossz, mások a német drog = száraz
vagy az illír drug = drága, sőt a perzsa drogue = csalás szóból származtatják. Ennek
eldöntése szinte lehetetlen, mert mindegyik tartalmaz a gyógyszerrel vonatkoztatha-
tó jelölést (a gyógyszerek rendszerint rossz, kellemetlen ízüek; a növényi drogok ál-
talában száraz állapotban kerülnek a kereskedelembe; gyakran rendkívül drágák; a
múltban gyakran történt visszaélés, csalás a droggal). A drog kifejezés valamennyi
gyógyszerre vonatkozik, napjainkban gyakran azonban csak a kábítószerekre hasz-
nálják. Pontosabb megjelölés nélkül félreértésre is okot adhat, ezért elfogadható a nö-
vényi drog ( crude drug) elnevezés.
Az érvényes magyar gyógyszerkönyv növényi és állati drog megjelölést használ.
Eszerint a növényi drog a gyógynövénynek a Gyógyszerkönyvben és a Magyar Szab-
ványban leírt része vagy annak meghatározott eljárással készített terméke. E megha-
tározást kibontva a növényi drog:
l. A felhasznált gyógynövény legtöbb hatóanyagat (hatóanyag-együttest) tartalma-
zó része, melyet többnyire szárítással tartósítanak és esetleges hámozáson, tisztításon,
aprításon kívül más mechanikai feldolgozásban vagy egyéb kezelésben nem részesül;
2. A növényi nyersanyagból előállított termék (pl. illóolaj, zsírosolaj, gyanta, balzsam);
3. A növényi nyersanyagból átalakítással nyert anyag (pl. orvosi szén, kátrány).
A növényi drogok elnevezése főként latin, kisebb részüknek görög vagy a termő­
helyükön használatos nevük van.
Az 1929 augusztusában Brüsszelben tartott II. Nemzetközi Gyógyszerész Értekez-
let határozatot hozott a drogok egységes elnevezésére. Ezt a határozatot a magyar

26
 kormány 1930-ban fogadta el. A Nemzetközi Egyezmény értelmében a tudományos
szakirodalomban és a gyógynövény kereskedelemben is a nemzetközi elnevezés latin
nyelvű. A növényfajokat tudományos nevükkel kell jelölni, erre vonatkozóan a Kew
Indexben és pótlásaiban szereplő nevek érvényesek.
A drog nevét a drogot szolgáltató növény és a növényrész nemzetközileg elfoga-
dott latin és legismertebb magyar nevével - a morfológiai szakkifejezés felhasználá-
sával - állapítják meg. Első helyen szerepe l a növény latin nevének birtokos esete (a
fajnév is abban az esetben, ha a nemzetségből több faj is drogot képez), második he-
lyen a növény használatos szervének elfogadott tudományos neve alanyesetben.
A drogok nevei egyes számban használandók.
Pl.: Frangulae cortex. A növény latin neve: Frangu/a alnus Mill. (syn. Rhamnus
frangu/a L.).
A növény használatos része: cortex.
Sambuci flos. A növény latin neve: Sambucus nigra L.
A növény használatos része: flos.
Althaeae folium. A növény latin neve: Althaea officinalis L.
A növény használatos része: fo lium.
Megőriztek néhány olyan drognevet is, amelyek nem tükrözik a jelenlegi növény-
rendszertani besorolást és elnevezést.
Pl. Calcatrippae flos (Consolidae regalis flos, Delphinii consolidae flos). A nö-
vény latin neve: Delphinium consolida L. (syn. Consolida rega/is S. F. Gray).
A növény használatos része: flos.
Liquiritiae radix (Glyzyrrhizae radix). A növény latin neve: Glyzyrrhiza glabra L.
A növény használatos része: radix.
Trifolii fibrini folium. A növény latin neve: Menyanthes trifoliata L.
A növény használatos része: folium.
A nemzetközi kereskedelemben leggyakoribb morfológiai szakkifejezéseket a 3. táb-
lázat tartalmazza.
Növényi nyersanyagból előállított termékek esetében első helyen a termék latin
neve szerepel (Aetheroleum, Oleum, Resina stb.) alanyesetben, majd második helyen
a növény latin nevének birtokos esete.
Pl. Aetheroleum rosmarini. A növény latin neve: Rosmarinus officinalis L.
A termék neve: aetheroleum.
Aetheroleum menthae piperitae. A növény latin neve: Mentha piperita L.
A termék neve: aetheroleum.
Oleum lini. A növény latin neve: Linum usitatissimum L.
A termék neve: oleum.
A növényi drog magyar nevét rendszerint a növény magyar nevének és használa-
tos növényrész magyar nevének egybeírásával képezik.
Pl.: bengekéreg, bodzavirág, orvosiziliz-levél, szarkalábvirág, édesgyökér, vidra-
elecke-levél, rozmaringolaj, borsosmentaolaj, lenolaj stb.
E két szón kívül gyakran szerepel a kereskedelmi forgalomban jelző is a növényi
drogok nevében, amely az áru származására (tinnevellii szennalevél), gyűjtési helyé-
re (szenegáli gummi arabicum), kiviteli kikötőjére (alexandriai szennalevél), színére
(vörös kínakéreg), a tisztításra (Kamala depuratum), a drog alakjára (csöves manna)

27
 3. táblázat
A drogkereskedelemben alkalmazott leggyakoribb morfológiai szakkifejezések

Latin Magyar Latin Magyar

amentum, -i barka herba, -ae fű, herba
amylum, -i keményítő lichen, -es zuzmó
anthodium, -i virágzat lignum, -i faanyag, farész
bacca,-ae bogyó oleum, -i olaj
bulbus, -i hagyma pericarpium, -ii terméshéj
capsula, -ae tok, termés petalum, -a szirom
caput, -itis fej radix, -icis gyökér
cortex, -ic is kéreg resina, -ae gyanta
flos, -ris virág rhizoma, -ae gyökértörzs
folium, -ii levél semen, -inis mag
frons, -des ágvég, lomb stigma, -ae bibe
fructus, -us gyümölcs stipes, -itis szár, nyél, kocsány
galbulus, -i áltermés stolo, -onis gyökérhajtás, futószár
galla, -ae gubacs strobulus, -i toboz
gemma, -ae rügy summitas, -atis h~ táscsúcs
granum, -i magszem tuber, -ecis gumó

vagy az elkészítés módjára (hámozott édesgyökér), esetleg aminőségére (nyers, kö-

zönséges, válogatott stb.) vonatkozik.
A népgyógyá szatban a növényi származású gyógyító anyagok, drogok elnevezésé-
nek általában nincsenek kötelező szabályai. Ez nemritkán nehezíti is a gyűjtőmunka
értékelését. Másrészt viszont, mivel a népi nevek rendszerint utalnak a felhasználás-
ra, fontos kiindulási adatok a potenciális gyógyászati alkalmazáshoz (pl. bolondító
beléndek, ezerjófű, fülfű stb.).
A drog latin és magyar neve egyjelentésű (szinonim) nevek.
A drogok egy része a gyógyszerkönyvekben hivatalos, jelentősebb részük alkalma-
zását pedig szabványo k és hatósági engedélyek szabályozzák.

A növényi drogok csoportosítása

A növényi drogokat a különböző kézikönyvek, szak- és tankönyvek az alábbi szem-
pontok szerint tárgyalják:
Alfabetikus sorrendben, akár a latin, akár a magyar nevek szerint.
Taxonómiai sorrendben , a növényi drogot szolgáltató gyógynövé ny taxonómiai
besorolásá nak megfelelően. Valamely elfogadott és megnevezett taxonómiai rend-
szer alapján (törzs-, osztály-, rend-, család-, alcsalád-, nemzetség-, fajnevek meg-
adásával).

28
- Morfológiai csoportosításban, növényrészek szerint, pl. gyökérdrogok, levéldro-
gok, virágdrogok; növényi drogok termékei: olajok, illóolajok, balzsarnok stb.
- Hatáserősség szerinti csoportosításban. A fitoterápia ismert "forte" = erős hatású és
"mite" = enyhe hatású drogjai.
- Farmakológiai és terápiás hatásuk szerint csoportosítva. Pl.: emésztést elősegítő,
görcsoldó, hurutoldó, epehajtó növényi drogok stb.
- Hatóanyagok kémiai szerkezete és biogenetikai rendszere szerint csoportosítva.
Pl.: illóolajdrogok, alkaloiddrogok, flavonoiddrogok stb.
Valamennyi csoportosítási szempontnak vannak előnyei és hátrányai. Gyakran
több szempont egyidejű figyelembevétele nyújtja a legjobb lehetőséget az adott nö-
vényi drog jellemzésére és besorolására.

Kémiai összetétel és hatóanyag

A hatóanyag fogalma

Az élőlényekben előforduló anyagok (sok ezer vegyületet jelentő) körét természetes

anyagoknak nevezzük, amelyek nagyobb része növényi anyag.
A gyógynövényeket az kűlönbözteti meg a növényvilág többi tagjától, hogy gyó-
gyászati értékűk van. Az emberi szervezetre kedvezően ható vagy a mikroorganiz-
musok fejlődésére gátló növények ezt a gyógyászati értéket a szervezetükben kelet-
kező és felhalmozódó bizonyos vegyületeknek köszönhetik. Az egészséget fenntartó,
kóros folyamatokat megelőző, gátló, illetve gyógyítóhatású anyagokat hatóanyagok-
nak nevezzük. A hatóanyagok gyógynövényekben való létezését a XVI. században
Paracelsus tételezte fel elsőként, amikor megfogalmazta a "quinta essentia" = "ötö-
dik lényeg" létezését. Megismerésük a kémia tudományának előretörésével, a XVIII.
század második felében kapott lendületet.
A növényi szervezetben egyidejűleg igen sok vegyület képződik és halmozódik fel.
Egy-egy növény vagy növényi drog kémiai összetétele valamennyi, az adott növény-
ben vagy növényi részben megtalálható anyagot magában foglalja. Ezeket beltartalmi
vagy tartalmi anyagoknak nevezzük, és közülük csak azokat tekintjük hatóanyagnak,
amelyeknek igazolható hatása van. Hatás szempontjából is helyes megkülönböztetni a
biológiai, farmakológiai és terápiás hatást. A gyógyászatban alkalmazott növényi drog
terápiás hatással rendelkezik, hatóanyaga (anyagai) tehát biológiailag aktív anyagok.
A gyógynövények kutatásával, megismerésével foglalkozó nemzetközi szakiro-
dalomban nemcsak a hatóanyag fogalom használatával találkozhatunk, hanem más
elnevezések is előfordulnak, mint a tartalomanyag, kísérőanyag, vezetőanyag, bal-
lasztanyag stb. Az egyes meghatározások tartalmilag sokszor egymást átfedik, a kü-
lönbségtétel nehéz. A gyógynövények jellemzésére a hazai gyakorlatban a ható-
anyag elnevezés az általános. Célszerű azonban a rokon fogalmakat egy-egy mon-
datban meghatározni:
Tartalomanyag: az adott drogra jellemző kémiai alkotórészek összessége.
Hatóanyag: a drog (gyógynövény) gyógyhatásáért felelős vegyület (csoport).

29
 Kísérőanyag: a drog tartalom anyagai n belül a hatóany
agok hatását elősegítő, de
önmagu kban nem kifejezett élettani hatású anyagcsoport.
Vezetőanyag: A drog beltarta lmi minősítésére szolgáló
, a drogra jellemző
anyag( ok), mely nem feltétlenül azonos a hatóanyaggal, de jelenléte és mennyis
ége a
drog azonoss ágát (identitását) és minőségét jellemzi.
Minden növényi szerveze tben igen sok, általánosan előforduló vegyületet találunk
,
pl. szénhidr átok, zsírok, fehérjék, ásványi anyagok stb. Ezek csak akkor tekinthe
tők
hatóany agnak, ha az adott a növényi részt ezek felhalm ozódása miatt hasznos
ítják A
hatóany ag felhaszn álásának lehet minőségi és mennyiségi oka. Pl. az általáno
san elő­
forduló lektinek egyes képviselői erős hatást gyakoro lnak a szervezet védekez
őrend­
szerének aktivitására, ezáltal hatóany agok (pl. Viscum album); az olajos magvak
ban
30-50% -ban felhalmo zódó zsíros olajok is lehetnek mennyiségi előfordulásuk
révén
hatóany agok (pl. O/eum !ini). Más esetben ugyanez ek a vegyületcsoportok
csak mint
tartalmi anyagok (kísérő anyagok) jönnek szóba. Egyes esetekben hatóany
agnak te-
kinthetü nk bizonyo s ásványi anyagok at is egyes drogokban, bár ezek is általáno
san
előforduló tartalom anyagok Magnéz iumhián y esetén a
Cynosbati pseudofructus
vagy Malvae folium magnéz iumtarta lma megfelelő alkalmazás esetén hatóanya
g.
Sokkal gyakrab ban kerülnek ki a növényi drogok hatóanyagai olyan speciális
ké-
miai anyagok közül, amelyek már nem a növényvilágban általánosan előfordu
ló ve-
gyületek, hanem bizonyo s rendszertani egysége kben különleges biogene
tikai úton
képződnek és halmozó dnak fel, pl. alkaloidok, illóolajak,
egyes flavonoidok stb. Ter-
mészete sen, ha ezek a speciális anyagcs eretermé kek nem rendelkeznek biológia
i (far-
makológ iai) aktivitással és terápiás hatással, akkor nem hatóanyagok.
Mint láttuk, a határ nem merev: új abb vegyüle tek és farmakológiai hatások
megis-
merése révén újabb természetes anyagok kerülhetnek hatóany agként felhaszn
álásra;
de az érdeklődés csökken ése vagy jobb hatású anyag felbukkanása révén a
folyamat
megford ulhat
A növényi drogok hatóany aga lehet egyetlen, egységes vegyület, pl. rutozid
a po-
hánka vagy hajdina herbájában. Sokkal gyakoribb, hogy a növényi drogokb
an ható-
anyag-e gyüttes fordul elő. A hatóanyag-együttes biológiai aktivitását annak
összeté-
tele határozz a meg és jellemzi . Ez eredmén ye lehet:
l. több, hasonló kémiai szerkezetű vegyület,
2. több, de különböző kémiai szerkezetű vegyület együttes hatásának.
Úgy a hatóanyag, mint a hatóanyag-együttes esetén számolnunk kell- ha megfele
-
lő technológiával nem távolítottuk el- a kísérő anyagok (tartalmi
anyagok) hatást be-
folyásoló, esetleg mellékhatást, nem kívánt hatást előidéző szerepével is. A hatóanya
g-
együttes mindkét típusára bőségesen találunk példákat a növényi drogok körében.
Több, hasonló szerkezetű vegyüle tet tartalmaznak az illóolajo k A borsmen
ta illó-
olaja pl. előnyösebb drog felső légúti hurutokban, szájnyálkahártya-gyullad
ásban,
mint fő kompon ense, a mentol. Izom- és idegfájdalmaknál viszont a mentol
kiválóan
alkalmazható.
Még gyakori bbak az egymást ól lényegesen eltérő szerkezetű vegyületeket
tartal-
mazó hatóany ag-együ ttesek. A kamillav irágzat gyulladáscsökkentő hatásáér
t pl. a
flavonoidokat, illóolajat, nyálkát tartalmazó hatóanyag-együttes felelős. De
ugyanígy
a macskag yökér drogjáb an az illóolaj, a valepatr iátok és a valerénsav együttes
en fej-
30
tik ki nyugtató hatásukat. Ilyen esetekben az eltérő kémiai szerkezetü anyagok
egyűtthatása (szinergizmusa) érvényesül addíció, illetve antagonista hatások révén.
Átvitt értelemben ugyan, de hatóanyagként jelölik meg azokat a növényből izolál-
ható vegyűleteket is amelyek az adott kémiai struktúrában nem rendelkeznek ugyan
a felhasználás szempontjából elvárt biológiai, (farmakológiai) hatással, s csak a fel-
dolgozás vagy kémiai átalakítás után válnak aktívvá. Ilyen hatóanyag többek között
a Dioscorea deltoidea-ból izolált dioszgenin vagy a töb növényben is előforduló
loganin, szekologanin (Lonicera, Catharanthus, Amsonia, Rhazya spp.).
A természetes anyagokat már mintegy 50 éve két csoportra osztják: a primernek
nevezett, az élethez nélkülözhetetlennek tartott, az anyagcsere során elsődlegesen
képződő anyagok az egyik csoport, a szekundernek nevezett anyagok a másik; ezek
az élethez nem nélkülözhetetlen, különleges anyagok, mint a zsírok, szterinek, alka-
loidok. Más felfogás szerint a primer anyagok minden élő működő, funkcionális al-
kotórészei, a szekunderek viszont nem fordulnak elő minden élőben. Nem szerenesés
azonban ez amerev felosztás. Hiszen hová kerülhet a klorofill? Nem minden élőben
van jelen, csak a növényekben, s ott sem mindig egyértelmű a primer jellegük (pl. az
élősködő Orabanche vagy Viscum fajokban): ezek szerint szekunder anyag. Ezzel
szemben a "legprimerebb" anyagcsere-folyamatban vesz részt, a fotoszintézisben.
Vagy az előbb szekundernek nevezett zsírok és szterinek nélkülözhetetlen építőkövei
a sejtmembránnak, vagyis primernek is nevezhetnénk. Az anyagcserét nem lehet me-
rev határokkal szétválasztani; vannak olyan folyamatai, melyek minden élőben közö-
sek, mások minden növényben vagy azok nagyobb csoportjaiban, s végül az egészen
speciálisak csak egy fajban mennek végbe. E fokozatosság kifejezésére V ÁGUJFALvi
az univerzális és speciális folyamatok és anyagok fogalmát alkalmazta, annak a taxo-
nómiai szintnek megadásával, amelyekben ezek általánosak vagy különlegesek.
Egy taxon univerzális folyamatai és anyagai: a növények e csoportjának egészé-
ben, annak minden egyedében végbemenő anyagcsere-funkciók és termékeik. A
taxon speciális folyamatai és anyagai: növénycsoporton belül, annak kisebb egysége-
iben lezajló működések és ezek produktumai. E meghatározás szerint "primer anya-
gok" helyett az élők univerzális anyagairól beszéhetünk A "szekunder anyagok" le-
hetnek a növények speciális anyagai, de kisebb taxonokban már ismét lehetnek uni-
verzálisak vagy speciálisak, például a növények speciális anyagai közül az alkaloidok
az Amaryllidaceae családban univerzálisak, a Liliaceae-ben speciálisak. És fordítva
is, egy taxon speciális anyagai, mint például a klorofillak az élők speciális anyagai,
de a növényekben univerzálisak. Az univerzális és speciális jelleg nemcsak az anya-
gok képződésére vonatkoztatható, hanem felhalmozódásukra is, hisz a képződés a
legtöbb anyagcsoportban sokkal általánosabb, mint a felhalmozódás.

A speciális növényi anyagok (hatóanyagok) funkciói

a növényvilágban

A speciális növényi anyagok szekunder anyagokként történő kezelését egyébként

azok az újabb, s mind szélesebb körben publikált vizsgálatok is cáfolni látszanak,
amelyek bizonyítják hogy ezek az anyagok milyen alapvető szerepet tölthetnek be

31
 növények életében, s egyszersmind az élő szervezetek közötti kapcsolatok szabályo-
zásában. Így mind több vizsgálat tanúsítja, hogy ezek az anyagok nem tekinthetők
egyszerűen metabolitikus végtermékeknek, kiválasztott salakanyagoknak
(BELL és
CHARLWOOD, 1980).
Növekedésszabályozó hatás. Számos adat bizonyítja, hogy a speciális növényi
anyagok rendelkeznek növekedésszabályozó hatással. Így többek között kísérletesen
igazolták, hogy a delszolin diterpén alkaloid gátolja a borsószár szöveti szerkezeté-
nek kialakulását, jelentős mértékben, mintegy 22-37%-al csökkentve a szállító edény-
nyalábak keresztmetszetét. A lupin alkaloid alkalmazásakor pedig a földimogyoró le-
vélnövekedésének 50%-ot is meghaladó inhibícióját tapasztalták A terpenaid bio-
szintézis úton képződő d-karvon pedig "csírázásgátló" hatást fejt ki a Solanum
tuberasum gumójára. MoTHES (1980) szerint ez a növekedésszabályozó hatás minden
bizonnyal összefiigghet azzal a jelenséggel, hogy a speciális anyagok kémiailag ké-
pesek a növényi hormonok koncentrációjának szabályozására, szerepet játszanak
azok kémiai lekötésében vagy aktiválásában.
Védekezési funkció segítése. Az úgynevezett fitoa/exinek (többnyire növényi feno-
loidok, de más kémiai struktúrájú fitoalexineket is azonosítottak) különleges védeke-
zési funkciót látnak el. Ezek az anyagok az egészséges növényekben nem képződnek,
szintézisük csak akkor indul meg a növényi szövetekben, ha azokat valamilyen
patogén gomba megtámadja. A legismertebb ilyen anyagok a Leguminosae növény-
családban kimutatott resveratrol, vestitol, pisatin, az Apiaceae növénycsaládban je-
lenlévő pszoralen, az Orhidaceae növénycsalád orehinalja vagy a
Solanaceae család-
ból izolált terpenaid típusú fitoalexinek. Ezen anyagok védekezési funkciójának me-
chanizmusa ma még csak részben tisztázott, annyi azonban bizonyos, hogy jellegze-
tesen fajspecifikus kölcsönhatásról van szó, akár a gazdaszervezet akár a parazita
gomba reakcióját tekintjük. Lényegesen egyszerűbb mechanizmus szerint fejtik ki
védő hatásukat az igazoltan antifungális, antibakteriális aktivitással
rendelkező, a nö-
vényi szervezetekben igen széleskörűen elterjedt terpenaidok (timol, tujon, karvakral
stb.) fenolaidok (luteon, protokatehin sav, floridzin stb.).
A speciális növényi anyagok mint táplálkozás gátlók (antifeddánsok) segíthetik az
egyedek védekezési funkcióit. Ezen anyagok közé tartoznak többek között a
Solanaceae növénycsalád azotoidjai. A kapszaicin és tomatidenol esetében mutatták
ki, hogy amikor ezen anyagok koncentrációja 0,4-0,5%-ra emelkedik a burgonyabo-
gár (Leptionotarsa decemlineata) lárvák táplálékában azok növekedése a kapszaicin
hatására 40%-al a tomatidenol esetében 85%-al esik vissza. A szolanin kevésbé bizo-
nyult hatékony táplálkozás gátlónak, 0,9%-os dózisa is csak 20% körüli növekedés
gátlást indukált. Ehhez hasonlóan bizonyos illfajokban jelenlévő speciális aminosa-
vak a szöcske növekedését gátolják. A Cycas eireinalis fajban felhalmozódó glikozid
toxikus agiikonja a metil-azoximetanol a rovarok béltraktusában jelenlévő béta-
glukoxidáz hatására szabadul fel, fajspecifikusan.
A speciális anyagok mint repellensek is szerepet játszhatnak az élőlények közötti
kapcsolatrendszer szabályozásában. Erre utaló példa a Lavandu/a spp. terpenaid ere-
detű illóolaj-tartalma. Felismert repeBens hatását a gyakorlatban is
alkalmazzák A le-
vendulavirág malyriasztóként történő alkalmazása több száz éves gyakorlati megfi-
gyelésen alapul.

32
 A speciális növényi anyagok némelyike rovarölő, úgynevezett "eid" hatással is
rendelkezhet. Ezen anyagok klasszikus példája a dohányban (Nicotiana tabacum) fel-
halmozódó nikotin. Korábban rovarölőszerként alkalmazták Ma már azonban csak
az USA-ban forgalmazzák e célból készítményeit mivel rendkívül toxikus, a meleg-
vérű szervezetekre is halálos. Az é lőszervezetek kiváló alkalmazkodóképességét jel-
zi egyébként, hogy a dohányt károsító levéltetvek- a jelenlévő toxikus anyagok elle-
nére- nagy számban fordulhatnak elő a növényen. Ezek a fajok nikotinkészítmények
kipermetezésével irthatók. A kártevő azonban "normál" körűlmények között, táplál-
kozása során elkerüli a vakuolumban felhalmozódó alkaloidokat Már sokkal szelek-
tívebben hat, hiszen a melegvérű szervezeteket egyáltalán nem károsítja, a rovar-
porvirágban (Chrisanthemum cinerariaefolium) felhalmozódó piretrin, s ennek rokon
vegyületei. Készítményeit széleskörűen alkalmazzák a háztartásokban. Említést érde-
mel még e vonatkozásban az Azodirachta indica nevű trópusi faj. Hatóanyagai
ugyancsak inszekticidek.
A legújabb vizsgálatok szerint a speciális növényi anyagok alkalmasak lehetnek a
kártevők ellenségeinek a csalogatására. Az utóbbi néhány évben a Phaseolus vul-
garis és a Zea mays esetében tártak fel egy ilyen rendkívül érdekes biokémiai mecha-
nizmust. A rovarok által megsértett növények olyan speciális anyagokat választanak
ki, amelyek a sérülést megelőzően nem mutathatók ki az egészséges növényből. A ku-
koricában ilyen anyag az okta-dekanol, míg a babban a terpenoid eredetű béta-
farnezén. Ezek az anyagok mintegy szignál vegyületekként szabadulnak fel, s jelzést
adnak a károsító rovarok ellenségeinek.
Alle/apátia. A speciális növényi anyagok, mint allelopátiás vegyületek jelentős
szerepet játszanak a növénytársulások kialakulásában azok működésében. Az erre vo-
natkozó ismereteket legutóbb SzABó (1999) foglalta össze. Az ide sorolt vegyületek,
amelyek kémiai struktúrájuk szerint rendkívül sokfélék lehetnek, a gyökerek kivá-
lasztó mechanizmusa révén, de az elhalt növényi részek talajba jutásával is kifejthe-
tik hatásukat. Szabályozzák a kiválasztó szervezet környezetében élő egyéb növény-
fajok (mikroorganizmusok) növekedését, fejlődését Bizonyítottan ilyen hatással ren-
delkező anyagok többek között a Juglans regia juglonja, az Arctostaphylosban felhal-
mozadó hidrokinonok, a Quercus fajokra (is) jellemző tannin vagy a Gossypiumban
felhalmozódó kvercetin glikozidok. Számos terpenoid vegyület rendelkezik ilyen
allelopáthiás hatással. Klasszikus példa e tekintetben az Eucalyptus illóolaj a, amely a
fa környezetében élő fűfajok növekedését részben vagy teljesen meggátolja.
Atraktánsok. Az atraktánsok közé sorol vegyületek, mind funkciójuk, mind kémi-
ai stuktúrájuk alapján rendkívül különbözőek lehetnek. Egyben fajspecifikusak is. Er-
re kiváló példa, hogy a korábban repellens hatással jellemzett Lavandu/a illóolaj a faj
megporzásában szerepet játszó rovarokra atraktáns. Ugyanígy a Brassicaceae fajok-
ban felhalmozódó mustár glikozidok riasztják a kártevők többségét, de a fehér ká-
posztalepke fajra (Pieris brassicae, P. rapae) atraktánsok. Az atraktánsok közé sorol-
hatók a virágokban és termésekben felhalmozódó növényi pigmentanyagok (anto-
ciánok, izofiavonok stb.), karotinoidok, a kiválasztott terpenaidok (illóolajok) vagy a
nektár komponensei.
Tartaléktápanyagok A speciális növényi anyagok mint tartalék anyagok is szerepet
játszhatnak a növények életében. A tartalék tápanyag jelleg leginkább a poliszachari-

33
dok, így a nyálkaanyagok esetében ismerhető fel leginkább. Ezek a vegyületek ugyan-
is több faj gyökerében viszonylag nagy mennyiségben halmozódnak fel (pl. Althaea
officinalis gyökerében 30% fölötti mennyiségben), de a fóld feletti szervekben is meg-
jelenhetnek (Marrubium vulgare, Verbascum phlomoides, Sempervivum tectarum
stb.). Felhalmozódásu k dinamikája a növények raktározási folyamataival mutat pár-
huzamot. Több példa utal arra, hogy a glikozid kötésben jelenlévő egyszerűbb cukro-
kat is energiaforrásként használhatják fel a növények. Így a Digitalis lanata levelében
felhalmozódó lanatozid C glikozid a levelek betakarítást követő felgyorsult légzési fo-
lyamatokban lebomlik, s megjelenik a cukor komponenseket immár nem tartalmazó
agiikon a digoxigenin. Ehhez hasonlóan sikerült bizonyítani, hogy a Solanum lacinia-
tum fajban felhalmozódó szteroid glikoalkaloidok akkumulációs szintje a kedvezőtlen
körülményekhe z való alkalmazkodás során drasztikus méctékben lecsökken.

A hatóanyagok rendszerezése

A természetes anyagokat a két alapvető univerzális, illetve speciális (primer-szekun-

der) csoporton belül további osztályokba igyekeztek sorolni (VÁGUJFALVI, 1990).
Többféle osztályozási szempont gyakran keveredett egy-egy rendszeren belül is (ké-
miai, biológiai, fizikai szempont).
A gyógynövények hatóanyagait hagyományosan s gyakran még ma is négy nagy cso-
portba sorolják. Ezek: az alkaloidok, a glikozidok, az illóolajok és egyéb hatóanyagok.
Az alkaloid fogalmat először MEISSNER használta olyan N-tartalmú növényi anya-
gokra, amelyek bázikusak, savakkal sót képeznek és az emberi szervezetre általában
erős és jellegzetes fiziológiai hatással vannak (NovÁK, 1975). Rendkívül változatos
összetételük miatt pontos körülhatárolásuk nehézségbe ütközik. A régi meghatározást
a fejlődés sok vonatkozásban túlhaladta. HEGNAUER (1962-1986) kémiai és biokémi-
ai szempontok alapján az alkaloidokat három alcsoportba sorolja: valódi alkaloidok
(aminosavakból keletkezett N-heterociklusos vegyületek), protoalkaloidok (aminosa-
vakból létrejött, nitragént alifás láncban tartalmazó vegyületek) és pszeudoalkaloidok
(nem aminosavakból keletkezett N-tartalmú növényi vegyületek).
A glikozidok rendkívül különböző anyagcsereúton keletkezett, eltérő kémiai fel-
építésű és fiziológiai hatású vegyületek. Ma már egyre kevésbé tekintik egységes ha-
tóanyagcsoportnak. Közös tulajdonságuk mindössze az, hogy egy nem cukor típusú
vegyülethez (aglikon) egy vagy több, azonos vagy különböző cukormolekula kapcso-
lódik. Az agiikon rendkívül sokféle vegyület lehet.
Az illóolajok nem egységes vegyületek, hanem különböző vegyületeknek (több-
nyire terpének, terpénszármazékoknak) az elegyei. Az illóolaj elnevezés a hatóanya-
gok kimondottan gyakorlati technológiai fogalmát fedi. Azokat a növényi hatóanya-
gokat sorolják ebbe a fogalomkörbe, amelyek általában vízgőzzel lepárolhatók, víz-
ben nem vagy csak nagyon rosszul oldódnak; szabahőmérsékleten maradéktalanul el-
párolognak; gyakran jellegzetes, intenzív szagúak és ízűek; sűrűségük a víznél ki-
sebb, ritkán nagyobb.
Az egyéb hatóanyagok csoportjába számos egyszerűbb vagy bonyolultabb össze-
tételű és hatású olyan növényi hatóanyagat sorolnak, amelyeket az előző három

34
4. táblázat
A hagyományos hatóanyagcsoportok a biogenetikai anyagrendszerben
(V ÁGUJFALVI, !990)

A biogenetikai A hagyományos hatóanyagcsoportok

anyagrendszer szerinti
illóolaj egyéb
beosztás alkaloid glikozid
hatóanyagok
Szacharidok monoszacha- szénhidrátok
rictok és
származékaik

poliszacha- tartalék, váz-

ri dok és nyálka-
anyagok
Fenoloidok aromás inter- aromás savak,
medierek aminosavak
eionamoidok illóolaj-kom- fahéjsav- lignin:
ponens ek és kumarin- vázanyagok
glikozidok
degradatív fenolgliko- cseranyagok;
termékek zi dok melanin:
növényi fes-
tékek
poliketid flavonoid-
eionamoidok és antocián-
glikozidok
kinonok antrakinon- vitaminok (K);
glikozidok keserű-
anyagok
(humulon)
Poliketidek zsírsavak:
lipidek; anti-
biotikumok
(tetraciklinek)
Terpenoidok monoter-
penoidok illóolaj-kom-
szeszkvi ter- ponensek
keserűanyagok
penoidok
diter- d iterpén keserűanya-
penoidok alkaoidok gok; növeke-
dési anyag
(gibberellin-
sav)

35
A 4. táblázat folytatása

A biogenetikai A hagyományos hatóanyagcsoportok

anyagrendszer szerinti
egyéb
beosztás illóolaj alkaloid glikozid
hatóanyagok
Terpenoidok tri ter- szteroid triterpén- és szterolok:
penoidok pszeudo- szteroid- lipidek
alkaloidok szaponinok;
szívgliko-
zi dok
tetrater- karotinoidok:
penoidok növényi fes-
tékek
po liter- kaucsuk
penoidok
Azotoidok univerzális aminosavak,
azotoidok fehérjék, nuk-
leinsavak
egyszerű purinprotoal- különleges
speciális kaloidok aminosavak
azotoidok
cianogén ciángliko-
vegyületek zi dok
izo ro- mustárolajok mustár-
danidogén- glikozidok
vegyületek
alkaloidok valódi
alkaloidok

csoportba nem lehet beosztani. Ilyenek: a szénhidrátok, nyálkaanyagok, aromás sa-

vak, cseranyagok, növényi festékek, vitaminok, keserűanyagok, szterolok, kau-
csuk. A hatóanyagok hagyományos kategóriái tehát különféle osztályozási szem-
pontokat egyesítenek A természetes anyagok származási kapcsolatát csak az új abb
keletű biogenetikai csoportok tükrözik. A továbbiakban ilyen biogenetikai rendszer
fő vázát ismertetjük. A hagyományos hatóanyagcsoportoknak a biogenetikai rend-
szerrel való kapcsolatát VÁGUJFALVI (1990) összeállítása alapján a 4. táblázatban
foglaltuk össze.

A természetes anyagok biogenetikai rendszere

A biogenetikai rendszer a természetes anyagokat az univerzális anyagcsere fő útjai és

az ezekhez kapcsolódó speciális anyagcsereutak alapján csoportosítja (VÁGUJFALVI

36
 SZACHARIDOK FENOLOIDOK POLIKETIDEK TERPEN OIDOK AZO T IDOK

~o,.~
~u~

r
fahéj-

"f' l~J
alkohol
szánn.

L fahéjsavszármazék matonil-CoA acetoacetil-CoA

t
UDP-glükóz
galluszsav~--+----_L---+------_j----------jf-------- B
1 t
glükóz-P D h· · 'k cito-
( ~'

,,r,, r
fenil-piruvát ~nil-alanin

j ~"''
- e elJe kjininek
t l . . proteinogén aminosavak '.... nuklein-
prefénsav ttrozm
r r hisztidin ~ sa.ak
t
P-glukonát korizminsav antranilsav ::JCoA omitin
~ qJ
i·
sikimisav
t
glicin

szerin
~cisztein

+
.

alanin t
valin
1$
glutamát
lizin

i l
metionin

aszparát -------. ortosav inozinsav

t
--pentóz-
foszfátok
pentóz-foszfát
ciklus
entroz-
.. p
\
l t '
1
:
l t $t
c, ,~--tketo-,..---....
1
: glutarat
. oxálacetát
~
P-glicerát ....- P-enol-piruvát
l
l piruvát acetil-CoA l trikarbonsav-
, 1 : ciklus
'------- P-hidroxi-piruvát T 1 1
l ____________________ ) : :
l ( l l
l i l l

l C0 l 2 l S041 l NH3 1

2. ábra
:j A speciális anyagcsere fő útjainak vázlata (VÁGUJFALVI, 1990)
 1990). A 2. ábra mutatja be az öt fő anyagcsereutat és az ennek megfelelő öt fő nö-
vényianyag-csoportot:
l. szacharidok,
2. fenoloidok,
3. poliketidek,
4. terpenoidok,
5. azotoidok.
A bioszintézis vázlatán nyomon követhető a speciális anyagcsereutak kapcsolódá-
sa a növények univerzális anyagcsere-folyamataihoz, a fotoszintézis, légzés, továbbá
a fehérje- és nukleinsav-bioszintézis reakciósoraihoz. A két fő ciklushoz, a pentóz-
foszfát- és trikarbonsav-ciklushoz, továbbá az ezeket összekötő piroszőlősavhoz
(piruvát) kapcsolódik az aminosavak bioszintézise is és a nukleotidbázisoknak, apu-
rinoknak és pirimidineknek a képződése is. A legalsó mező a fő építőelemek (C, N,
S) szervetlen anyagból az anyagcserébe történő belépését mutatja.
A bioszintézis kezdeti, univerzális részét olyan speciális szakaszok követik, amelyek
a növényvilág egészében már nem általánosak, de sok taxonban (rendekben, családok-
ban) még azonosan mennek végbe: ezek folyamán képződnek az öt anyagosztályon be-
lüli legfontosabb csoportok, például a fenoloidokon belül a cseranyagok, ligninek,
kumarinok, fenolglikozidok, flavonoidok. A természetes anyagok rendszerezésének ez-
zel új abb, eddig tisztázatlan problémájához jutottunk el. Az anyagok taxonszintjének
tisztázatlan voltamiatt egészen tetszőlegesen nevezik például az alkaloidokat az "alka-
loidok osztályának, családjának, csoportjának". E hiány pótlására VÁGUJFALVI anyag-
rendszertani vázlatot adott. Az öt fő anyagcsereútnak megfelelően öt anyagosztályról
beszélünk (pl. azotoidok); ezeken belül anyagrendek (pl. alkaloidok), majd anyagcsa-
ládok (pl. tirozin eredetü alkaloidok), aztán anyagnemzetsé gek (pl. benzilizokinoli-
nok) következnek, s végül az anyagfajok: az egyedi, kémiailag egységes vegyületek
(mint a morfin). Ezek az anyagtaxonok az azonos úton képződő anyagokat ölelik fel; a
kisebbrendű egységek az egyre jobban specializálódott anyagcsereutak termékeit.
A bioszintézis folyamatok specializálódásának jellegzetes módja az anyag-
csereutak összekapcsolódása. Ilyen a poliketid-út fontos intermedierjének, a malonil-
CoA-nak abekapcsolódá sa a fenoloidútba, a flavonoidok képződése közben. A ve-
gyes úton képződő anyagokat úgy rendszerezzük, hogy a lényegesebb szerkezeti
elem képződési útja szerint soroljuk az anyagot csoportba (például a flavonoidokat a
fenolidok osztályába, de elválasztjuk őket a tisztán fenoloid eredetü cinnamoidoktól
és a "poliketid cinnamoidok" rendjébe osztjuk őket). Az anyagcserében nincs tehát
éles határ a "primer" és "szekunder" folyamatok között, az univerzális szakaszokhoz
az egyre specializáltabb folyamatok kapcsolódnak.

A természetes növényi anyagok csoportosítása a biogenetikai rend-

szer szerint

V ÁGUJFALVI ( 1990) munkája alapján a hatóanyagok, bioszintézisük alapján, öt fő

anyagosztály képeznek. Ezek az anyagosztályok a következők: szacharidok, fenoloi-
dok, poliketidek, terpenoidok és azotoidok.

38
 Szacharidok A szacharidok osztályába a cukorszerű vagy cukorból származó ve-
gyületek tartoznak. Képződésük elsődlegesen a fotoszintetikus szénasszimilációhoz
kapcsolódik, másodlagosan mint a disszimilációs folyamat termékei jelenhetnek
meg. A szén-, hidrogén- és oxigénatomokból felépülő alkoholos hidroxil-, keton vagy
aldehidcsoportot tartalmazó egyszerű cukrok a monoszacharidok. Ezekből származ-
tathatók a többértékű nyílt vagy zárt láncú cukoralkoholok is. A monoszacharidok
fontos, a gyógynövényekben is nagy gyakorisággal előforduló energiát szolgáltató
tápanyagok (glükóz, fruktóz, stb.).
A 2-7 cukormolekulából felépülő cukorszármazékokat oligoszacharidoknak nevez-
zük (pl. a Verbascum fajokban előforduló verbaszkoz ilyen kapcsolódási formát mutat).
Több, mint 7 egyszerű cukorrészből felépülő származékok a poliszacharidok. Eze-
ket rendszerint a szerint csoportosítják, hogy felépítésükben azonos vagy különböző
szerkezetű cukormolekulák vesznek-e részt. Előbbiek a homo-, utóbbiak a hete-
ropoliszacharidok. Az egyik legelterjedtebb homopoliszacharid a glükóz egységekből
felépülő keményítő (pl. Aesculus hippocastanum, Althaea officina/is, Castanea sativa
drogjában), valamint a gyümölcscukor egységekből felépülő inulin (Arnica montana,
Cichorium intybus, !nu/a helenium drogjában stb.). Fontos speciális anyagcsoportotje-
lentenek a nyálkák, amelyek különböző egyszerű cukormolekulákból vagy uronsav
beépüléssel jönnek létre. Különösen nagy mennyiségben halmozzák fel ezeket az nyál-
kaanyagokat a Malvaceae család tagjai, a Tilia, valamint a Verbascum fajok.
Jellegzetesen heteropoliszacharidok a különböző 5 és 6 szénatomú egyszerű cukrok-
ból felépülő pektin, valamint a rendszerint kóros folyamatok során képződő mézgák.
Képződésük alapján ebbe az anyagosztályba célszerű sorolni a glikozidokat. Ezek
olyan, jellegzetesen növényi eredetű szerves vegyületek, amelyekben egy nem cukor
vegyülethez (aglikon) egy vagy több, azonos vagy különböző cukormolekula kapcso-
lódik. A legkülönbözőbb típusú hatóanyagok fordulhatnak elő magában az élő nö-
vényben igen gyakran glikozidos kötésben (3. ábra). A glikozidok további csoporto-
sításánál rendszerint az agiikon kémia szerkezetét veszik figyelembe. E szerint a
glikozidok lehetnek:
- egyszerű fenolos glikozidok (arbutin, szalicin stb.),
- cianogén glikozidok (linamarin stb.),
- antraglikozidok (szennozid, frangula-emodin, rhein, fiszcin stb.),
- szívglikozidok (szteránvázhoz kapcsolódó vagy laktongyűrűt tartalmazó vegyüle-
tek (pl. digoxin, adonitoxin stb.),
- iridoid glikozidok (pl. veronikozid, verbenin, bufenolid stb.),
- kéntartalmú glikozidok (pl. szinigrin, szinalbin stb.).
Fenolaidok A növényi speciális anyagcsere második osztályának elnevezése az
ide tartozó vegyületek elsődlegesen fenolos jellegére utal (4. ábra). Ezen anyagok az
úgynevezett sikimisav reakcióúton keletkeznek.
E csoportba tartoznak többek között a cseranyagok Az ide tartozó, különböző ké-
miai szerkezetű, de jellegzetesen fenoloid típusú vegyületek molekulatömege 300 és
2000 közötti. Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy fehérjékkel reakciókörűlményektől
ftiggően, reverzibilis komplexeket képeznek. Praktikus szempontból valamennyi al-
kalmas a bőr cserzésére. Összehúzó hatásuk a bőrön valamint a nyálkahártyákon is
érvényesül, ezért gyulladások, izzadás ellen stb. gyakori a terápiás felhasználásuk. A

39
 / S-glu
c
~N/ ""0-SOz-0-

szalicin szinigrin

COOH

COOH

szennozidA
3. ábra
A gyógynövényekben előforduló, biológiailag aktív glikozidok néhány példája

CH=CH-COOH

ó
fahéjsav
~
~o~
o
kumarin

OH O
--~o;CHzOH
u r ~O
HO O

HO o OH u ((QM,
OH
~OH OH
OH O
rutin szilibin
4. ábra
A növényi speciális anyagcsere második osztályába tartozó, fenolos jelleget mutató vegyületek

40
cseranyagok nagy mennyiségben fordulnak elő többek között a Quercus spp. az
Agrimonia eupatoria, a Rosmarinus officinalis drogjában.
A fahéjsavakból polimerizáció révén keletkeznek a ligninek Ezek magas fokon
polimerizált anyagok, hálószerűen kapcsolódó gyűrűrendszerből állnak.
A gyógynövények fontos hatóanyagai a fahéjsav oldalláncának 0-heterociklussá
zárásával keletkező, laktonjellegű vegyűletek a kumarinok. Különösen nagy mennyi-
ségben fordulnak elő a Ruta graveolens, aMelilotus ojjicinalis, a Galium odoratum
drogjában. Ugyancsak ezen a bioszintézis úton jön létre a korábban tárgyalt fenol-
glikozidok aglikonja.
Biogenetikailag a fenoloidok jellegzetes csoportját képezik a jlavonoidok. Igen
gyakran cukorhoz kapcsolódva, azaz glikozid formában vannak jelen. Szerkezetüket
és biológiai aktivitásukat tekintve rendkívül változatosak. Többek között szívre ható
(antocianidin), görcsoldó, gyulladáscsökkentő (apigenin), májvédő (szilibin) vagy a
központi idegrendszer vérellátását serkentő anyagok (ginkgolid) tartoznak ide.
Poliketidek. A poliketidekhez, azaz a harmadik anyagosztályba tartozó vegyületek-
re jellemző, hogy tagjai poli-béta-ketosav származékok (5. ábra). Ide tartoznak az
úgynevezett zsírsavak (a telített palmitinsav, sztearinsav vagy az egy, illetve két ket-
tős kötést tartalmazó olajsav és linolsav stb.). E csoportba sorolhatók többek között a
Cucurbita pepo, a Linum usitatissimum magjában felhalmozodó zsíros anyagok.
Gyógyhatás szempontjából talán még fontosabbak a szűkebb körben elterjedt, úgyne-
vezett speciá/is zsírsavak. Ezek között találhatók hármas kötésű (acetilén) zsírsavak,

Me~~~~COOH

gamma-linolénsav (GLA)

OH O OH

HO Me
HO Me

OH O OH

hipericin

5. ábra
A poliketid bioszintézis út két jellemző, biológiailag aktív speciális anyaga

41
hidroxi-, keto-, epoxi-, tiofén származékok stb. Gyógyhatás szempontjából kiemeit
jelentőséggel bír e csoporton belül a gamma-linolénsav. Ez az anyag halmozódik fel
a szív- és vérkeringési megbetegedések megelőzésére használt Boraga ojjicinalis,
illetve az Oenothera fajok magjában.
Az anyagosztályon belül megkülönböztethető még az úgynevezett speciá/is
poliketidek csoportja. Ezekre jellemző, hogy nagyon változatos és sokszor igen bo-
nyolult szerkezetű vegyületek (pl. ilyen az antibiotikus hatású tetraciklin-származék,
az auromicin). A növények speciális poliketidjeinek jelentős része olyan szerkezetű,
amilyen alapstruktúra egyébként más anyagcsereúton is képződik, sőt a másik út ál-
talában az elterjedtebb. A poliketideknek ez a típusa tehát e vegyületek képződésének
alternatív útján jön létre. Ide, a spec iá! is poliketidek közé sorolhatók többek között az
antrakinonok is, például a Hypericum perforatum levelében felhalmozodó hipericin.
Terpenoidok. A negyedik anyagosztályba tartozó vegyületek a terpenoid bioszinté-
zis úton képződnek a mevalonsavból kiindulva (6. ábra). Felépítésükben két C5 ve-
gyület, a (3-izopentenil-PP, valamint a dimetilaliil-PP vesz részt. A továbbiakban a
szerint csoportosíthatók, hogy hány ilyen CS (izoprén) egység kapcsolódik össze:
hemiterpének l; monoterpének 2; szeszkviterpének 3; diterpének 4; triterpének 6;
tetraterpének 8; oligoterpének 6-16 és politerpének 500-5000 egység.
A monoterpének adják a leggyakoribb illóolaj komponenseket Ezek szerkezetüket
tekintve lehetnek nyílt szénláncú (citrál, linalool), monociklikus (mentol, karvon)
vagy biciklusos (borneol ) vegyületek.
A szeszkviterpének között is vannak nyílt láncú hatóanyagok (farnezol) azonban a
gyűrűsek a jellemzőbbek (pl. kamazulén). E csoport tagjai is gyakran illóolaj-alkotók.
A diterpének közül a klorofiliban szereplő nyílt láncú fitolt és a bonyolult gyűrűs
rendszerű gibberellinsavat kell megemlíteni.
Az úgynevezett keserűanyagok-bár elnevezésüket ízükről kapták - kémiailag a
szeszkviterpének (pl. laktukapikrin a gyermekláncfű drogjaiban, a knicin a be-
nedekfű levelében) vagy a diterpének csoportjába sorolhatók (pl. marrubiin a pe-
metefűben).
Külön érdemes kitérni a triterpénekre, amelyek a növényi anyagok egyik legválto-
zatosabb és legelterjedtebb csoportja. Fontos képviselőik a szterolok, közülük is a
béta-szitoszterol és a koleszterol. Az utóbbiból alakulnak ki a szteroid eredetű N-ve-
gyületek (szolaszodin pl. Solanum laciniatumban), de ezen az úton képződnek a
szteránváz alapú szívglikozidok is (digoxin). Felépítését tekintve triterpének az úgy-
nevezett szaponinok is, melyek habzó tulajdonságukról kapták a nevüket. Ezek lehet-
nek a szteroid vázas szaponinok (dioszgenin pl. Dioscorea fajokban) vagy egyéb
szerkezetűek (pl. a Glycyrrhiza glabra gyökerében). Ide sorolandák az újabban hor-
mon jellegű hatásaikért előtérbe kerűlt ekdiszteroidok is, a Leuzea carthamoides gyö-
kér ekdizonszármazéka.
A tetraterpének között szintén sok biológiailag aktív anyagot találunk. A karoti-
noidok megtalálhatók a Calendu/a officinalis szirmaiban, továbbá a sáfránybibe vagy
az ökörfarkkóró sárga színanyagait adják. A béta-karotin újabban nagy jelentőségre
tett szert, mint antioxidáns.
A politerpenoidok közül a kaucsuk a legjelentősebb, a fitoterápiás értékű ható-
anyagok itt kevésbé fontosak.

42
 MONOTERPENO IDOK

$"OH
OH

karvon borneol mentol

SZESZKVITERPE NOIDOK

OH

fam ezol

kamazulén

TRITERPEN O IDOK

HO HO

béta-sz itosztero l digoxigeniu

6. ábra
A terpenoid bioszintézis út néhány kiemeit speciális anyaga

Azotoidok. Ennek az anyagosztálynak az elnevezése arra utal, hogy az ide tartozó

vegyületek a N-anyagcserében keletkeznek és vesznek részt, azaz képződésük az
aminosav bioszintézishez kapcsolódik. Ide sorolhatók az úgynevezett egyszerű speci-
ális azofaidok (7. ábra) pl. kapszaicin, de speciális aminosavak, purinszármazékok
(koffein) és speciális peptidek (lunarin) előfordulása is gyakori.

43
 kapszaicin

Q-cH/CN

szambunigrin
~0-glu o--
CH
/CN

.____ O - glu - glu

amigdali n

7. ábra
Az egyszerű és az úgynevezett cianogén azotoidok közé tartozó néhány jellemző speciális
anyagcseretermék

Az azotoid bioszintézis útonjönnek létre a cianogén vegyületek, amelyek a szacha-

ridoknál már említett cianogén glikozidok agiikonját adják. Ezek közül a legismer-
tebbek a Sambucus nigra éretlen terméseiben felhalmozodó szambunigrin vagy a
mandula magjában fellelhető amigdalin.
Külön csoportot képeznek az izorodanidogén vegyületek, amelyekben a képződés
során- SH (tiol) csoporton keresztül a cukorkomponensek S-glikozidként kapcsolód-
nak, s egy szulfátcsoport is kötődik a molekulához. Jellegzetesen ilyen anyagok a
mustárokban felhalmozódó mustárglikozidok (szinigrin, szinalbin).
Az azotoidok legnagyobb csoportját képezik az alkaloidok. Meghatározásuk szerint
az alkaloidok a N-anyagcsere egyik specializálódott irányának termékei, amelyek kép-
ződése az élők univerzálisN-vegyületeiből indul ki, elsődlegesen N-heterociklus kiala-
kulásával (5. táblázat). Csoportosításuk a szerint is elvégezhető, hogy melyek a képző­
désük kiinduló aminosavai (8. ábra). Gyakorlati szempontból az omitinből, lizinből,
fenilalaninból és triptofánból kiinduló bioszintézis utak tekinthetők a jelentősebbeknek:
- Omitin eredetű alkaloidok a Solanaceae család tagjaiban előforduló tropánvázas
hatóanyagok. Ezek közül gyógyászati szempontból is rendkívül fontosak pl. az
Atrapa belladonna, Datura siramonium és Hyoscyamus niger fajokban előforduló
alkaloidok (atropin, szkopolamin, hioszciamin), de ezen a bioszintézis úton kép-
ződnek a pirrolizidin alkaloidok is.
- A lizin eredetű alkaloidok közé sorolandó a Lupinus fajok alkaloidja, a lupinin, il-
letve az anabazin. Néhány pirrolizidin alkaloid képződésében is szerepet játszhat
ez a bioszintetikus út.
- A fenilalaninból és tirozinból származó alkaloidok rendkívül változatosak. Ide so-
rolhatók a feni!-, benzil- és feniletil-izokinolin származékok. E csoportból talán a

44
5. táblázat
Legfontosabb alkaloidtípusok és azok előfordulása

Alkaloidtípus/név Előfordulása

l. Pirrol és pírrolidin
higrin Coca sp. (Erythroxylaceae)
sztachidrin Stachys tuberifera (Larniaceae)
2. Pirrolizidin
szimfitin Symphytum spp. (Boraginaceae)
szenecionin Senecio spp. (Asteraceae)
3. Piridin, piperidin
trigonellin Trigonella spp. (Fabaceae)
koiin Conium maculatum (Apiaceae)
arecolin Areca catechu (Palmae)
nikotin Nicoliana spp. (Solanaceae)
4. Tropán
hioszciamin, atropin Atropa, Datura spp.
szkopolamin Hyoscyamus spp. (Solanaceae)
kokain Coca spp. (Erythroxylaceae)
5. Kinolin
kinin, kinidin Cinchona spp. (Rubiaceae)
cinkonin, cinkanidin
6. IzokínoJin
papaverin, narkotin, narcein Papaver sornniferum (Papaveraceae)
koridaJin Coryda/is spp. (Papaveraceae)
berberin Chelidoniummajus (Papaveraceae)
morfin, kodein Papaver sornniferum (Papaveraceae)
7. Aporfin
boidin Peumus boldus (Monimiaceae)
8. Norlupinán
Cytisus scoparius, Lupinus ssp. (Fabaceae)
spartein, citizin, Iupanin
9. Indol
ergometrin, ergotamin Claviceps spp. (Hypocreaceae)
ajmalin, reserpin Rauvolfia spp. (Apocynaceae)
vinblasztin, vinkrisztin Catharanthus roseus (Apocynaceae)
sztrichnin, brucin Strychnos spp. (Loganiaceae)
10. Imidazol
pilokarpin Pilocarpus spp. (Rutaceae)
ll. Terpén
akonitin Aconitum spp. (Ranunculaceae)
12. Purin
koffein Coffea spp. (Rubiaceae)
teobromin Theabrama cacao (Sterculiaceae)
13. Szteroid
szolanin Solanum spp. (Solanaceae)
protoveratrin Veratrum spp. (Liliaceae)

45
ORNITIN EREDETŰ ALKALOIDOK

?ul
Me
N
nikotin

LIZIN EREDETŰ ALKALOIDOK

TIROZIN (FENILALANIN) EREDETŰ ALKALOIDOK

HO MeO

o MeO
::::::\
N-Me
MeO

HO morfin papaverin
MeO

TRIPTOFÁN EREDETŰ ALKALOIDOK

o
l Me o, IHn
c
NH~IY
N-Me O N O

MeOOC
N
vinkamin H ergotamin

8. ábra
Néhány jellemző, biologialilag aktív alkaloid aminosav előanyagaik szerinti csoportosításban

46
 mák alkaloidjai a legjelentősebbek, pl. a papaverin és a morfin. Említést érdemel
még a sejtosztódási folyamatok módosításában aktív anyagként ismert kolhicin
(Colchicum autumnale).
- Az alkaloidok legnagyobb vegyületszámú és egyúttal a legbonyolultabb típusait is
magába foglaló csoport a triptofán eredetű alkaloidoké. Ide tartoznak többek között
a Claviceps purpurea alkaloidjai (ergotamin, ergokrisztin), az Apocynaceae család-
ban felhalmozódó N-tartalmú vegyületek (vinkamin, taberszonin, vinkrisztin stb.).

47
Minőségi követelmények - minősítés

Aminősítés általános szempontjai

A drogokat és illóolajokat - akár közvetlen felhasználás, kereskedelmi forgalmazás,
akár ipari továbbfeldolgozás a cél - minősíteni kell.
A minősítés célja többr~tű:
- egészségvédelem,
- visszaélés megakadályozása,
- fogyasztói érdekvédelem,
- termelői és kereskedelmi érdekvédelem.
Ebből következik, hogy a minősítés elsősorban gyógyszerészi feladat, de a gyógy-
növény termesztő, feldolgozó és forgalmazó más szakembereknek is tisztában kell
lenniük a minőségi követelményekkeL Ezeket a mindenkor hatályos gyógyszerkönyv,
illetve országos és ipari (ágazati) gyógynövény-vizsgálati szabványok foglalják ma-
gukba. Ajelenleg érvényes VII. Magyar Gyógyszerkönyv (Ph.Hg.VII.) 1986 óta ha-
tályos; az l. kötet a drogok és illóolajok minőségének általános tudnivalóit és vizsgá-
lati módszereit, a III. kötet 71 növényi drog és 15 illóolaj minőségi követelményeit
tartalmazza. A Gyógyszerkönyvben nem szereplő drogok vizsgálatára az MSZ
9257-73 szabvány vonatkozik, 1992-ben 145 drog- és 35 illóolajszabvány volt ér-
vényben.
A minőségi követelményeket tekintve a Gyógyszerkönyv előírásai a szigorúbbak;
csak egyféle (gyógyszerkönyvi) minőséget ismer el, míg a szabvány minőségi osztá-
lyokba sorolást is lehetövé tesz.
A Gyógyszerkönyvben és szabványokban nem szereplő - de mai tudásunk alapján
ártalmasnak nem tekinthető- drogok és illóolajok minősítése a német (DAB 9), euró-
pai (Ph. Eur.), amerikai (USP XXII) és más korszeru gyógyszerkönyvek előírásai alap-
ján vagy az általános gyógyszerkönyvi előírások figyelembe vétele alapján történhet.
A minősítést állami rendeletek szabályozzák; a vizsgálatokat kellő műszerezettség­
gel és szakembergárdával rendelkező intézményeknél és vállalatoknál (kutató helyek,
egyetemek, minőségvizsgáló laboratóriumok) célszerű végezni, így kialakulhat a fejlett
országokban már működő minőségtanúsítási rendszer a magyar gyógynövényekre is.
A Gyógyszerkönyv általános tudnivalók és követelmények fejezetében a követke-
zőképpen fogalmaz:
"Gyógyszerkönyvi minőségű az a drog, mely mind az általános fejezetekben, mind
a drog cikkelyében előírtaknak mindenben megfelel. A Gyógyszerkönyv cikkelyei
közt nem szereplő drogot az arra érvényben lévő szabványnak (MSZ) az I. osztályú
drog minőségére vonatkozó előírásai szerint kell minősíteni. Ha valamely drogra ér-
vényes szabvány nincs, akkor az ilyen vizsgálatok a Gyógyszerkönyv és a drogok

48
vizsgálatára vonatkozó szabvány általános előírásait kell mindenekelőtt értelemsze-
rűen figyelembe venni.
Nem használható gyógyszerként az a drog, melynek sajátos jellemző színe, szaga,
íze nem érzékelhető, ill. részben vagy egészben megváltozott
A dohos szagú, romlott, korhadt, gombás betegségektől megtámadott - ideértve a
penészedést is- továbbá rovarrágott drog sem használható. Nem lehetnek a drogban
nem növényi eredetű idegen anyagok, ha bármilyen mérgező idegen növény részeit
tartalmazza és ezek a drogból nem válogathaták ki, meg kell semmisíteni.
Minden esetben meg kell semmisíteni azt az aprított, nem erős hatású drogot, mely
mérgező növény részeit tartalmazza. Növényvédő szer tiltott vagy a megengedett
szintet meghaladó maradványával (peszticid reziduum) szennyezett drog közvetlen
gyógyászati célra nem használható."
Fentiekben idézett általános követelményeknek csak rendkívül gondos feldolgozá-
si technológia megtartásával lehet eleget tenni.
A Gyógyszerkönyv konzervativizmusából adódóan nem kap elégséges hangsúlyt
az általános követelmények között a hatóanyag-tartalom. Holott PETRI (1982) "Far-
makognózia" c. egyetemi tankönyvében az alábbiakat írja:
"Meglévő szabványainkban általában kevés a beltartalmi kívánalom . . . léteznek
kemotaxonómiai jelenségek, ezért nem lehet kizárólag külső morfológiai leírás, jel-
lemzés alapján minősíteni a drogokat. Ma már túlhaladott az az álláspont, hogy a szép
és természetes színű áru joggal viseli az I. osztályú minősítést; előfordulhat, hogy a
legszebb áruban nincs elegendő hatóanyag, ugyanakkor II. osztályúnak minősített
vagy osztályon kívüli áru hatóanyagtartalma jelentős lehet."
A gyógynövény-minősítésben ez utóbbi álláspont kell, hogy érvényesüljön. A szem-
léleírnód változást tükrözik a fejlett országok gyógyszerkönyvei is, ahol a szubjektív ér-
tékelés egyre inkább háttérbe szorul, s nagyobb hangsúlyt kap a beltartalmi érték. A ma-
gyar gyógynövény-feldolgozásnak és minősítésnek is át kell venni ezt a szemléletmódot.
A drogok és illóolajok minőségvizsgálati módszerei ismertetésénél a Gyógyszer-
könyv rendszerét vettük alapul, kiemelve azokat a részeket, amelyek a minőségi drog
és illóolaj előállítást elsősorban jellemzik.

Drogok vizsgálata
Származás

A drog anyanövényének pontos és részletes neve a származásra utaló legfontosabb

ad~t, amely az azonosítás és minősítés alapja.

Azonosság

l. Makroszkópos vizsgálat: a szabad szemmel, kézi nagyítóval vagy sztereómikro-

szkóppal megfigyelhető és a drogokra jellemző morfológiai sajátosságokra irányul. A
vizsgálat a már szárított, de nem aprított drogra vonatkozik. Így vizsgáljuk a gyökér

49
 vagy a gyökértörzs, a kéreg egyes darabjainak alakját, méretét, állományát, szint, tö-
r6sét, szagát és ízét. Herba (hajtásdrog) azonosításakor a szárképletek, levelek, virá-
gok egyaránt vizsgálandók. Aszárrészre jellemző az állománya (lágy, fásodott, tömör
vagy csöves), az alakja (félhengeres, hengeres, szögletes) és a felülete (csupasz vagy
szőrös). A herba leveleinek alakja, állása is lényeges (szórt, örvös, átellenes).
A levéldrognál az alakot, a színt és jellegzetességek et (felszín, fonák, szél, csúcs,
erezet) kell megfigyelni. A virágok jellemzői: sziromlevelek, színük, szimmetriavi-
szonyaik, szétesettség. A termés- és magdrogoknál a méret, az alak, az állomány, a
szín, a szag és az íz a legjellemzőbb.
2. Mikroszkópos vizsgálat: főként a makroszkóposa n biztonságosan nem azonosít-
ható, valamint por alakú és porított drogok azonosításának módszere. Ezt a vizsgála-
tok csak alapos szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezők végezhetik, megfelelő
eszköztárraL
3. Azonosítás kémiai reakcióval: egyes drogokjellemző hatóanyagai (vagy vezető­
anyagai) úgynevezett kémcsőreakcióval is kimutathatók.
4. Azonosítás vékonyréteg-kromatográfiával (VRK): a hatóanyag-tartalom (illetve
vezetőanyag) kvalitatív kimutatásának egyik korszeru, viszonylag egyszerű techniká-
val kivitelezhető módszere. Azonosnak tekintjük a VRK vizsgálattal a drogotegy-egy
jellemző hatóanyaga alapján, ha ugyanazon a lemezen (vékonyrétegen) a főkompo­
nensek helyei és színei megegyeznek az összehasonlító anyagokkaL
5. Azonosítás gázkromatográfiával (GC): a kvalitatív analízis korszeru módszere;
főként az illóolaj-tartalmú drogok jellemző komponenseine k műszeres kimutatására
és azonosítására szolgáL
6. Spektroszkópiás azonosítási módszer: egyes drogok jellemz.ő hatóanyagainak
színképi (ultraibolya, infravörös) tulajdonságait használja fel az azonosításra.

Tisztaságvizsgálat

l. Orgonoleptikus vizsgálat: az általános követelményekb en megfogalmazot tak alap-

jánaminősítés nélkülözhetetlen része az úgynevezett küllemi (organoleptikus) vizs-
gálat, me! y a nem szakszerű gyűjtés, szárítás, aprítás és raktározás következtében elő­
forduló idegen növények szerveire vagy a gyógynövény egyéb részeire, a nem meg-
felelő aprítottságra, továbbá a mechanikai, biológiai szennyezőkre irányul. Idegen
anyagnak minősül minden nem növényi eredetű szennyező, mint az elpusztult vagy
élő rovar, toll, kavics, ürülék stb. Ezekből a drogok semmit sem tartalmazhatnak!
A küllemi vizsgálathoz szervesen hozzátartozik a már tárgyalt makroszkópos és
mikroszkópos vizsgálat és az esetleges szennyeződések kémcsőreakció, VRK és GC
vizsgálata is.
2. Szárítás i veszteség: a vizsgált drog l 05 °C hőmérsékleten történő szárítás hatá-
sára bekövetkező tömegveszteség e %-ban.
Elsősorban a nem megfelelő szárításra, illetve visszanedvesedé sre utaló bélyeg;
másodiagos-főként biológiai (enzimatikus) változásokat és mikrobiológiai (pené-
szesedés) szennyeződést okozhat a határértéket meghaladó nedvességtartalom.
3. Hamu- és homoktartalom: a hamu a drog hevítés, majd 600 °C-os izzítás után
mért maradéka, míg a homok a hamu sósavval ki nem oldható része %-ban kifejezve.

50
 Ezek a paraméterek nemcsak a tisztaságról, hanem a nem megfelelő alapanyagról
is tájékoztatást nyújthatnak (pl. sok elfásodott, öreg növényi rész tartalom).
4. Peszticidreziduum-vizsgálat: a drogokat közvetlen gyógyászati célra csak akkor
szabad felhasználni, ha előzetesen szermaradékra megvizsgálták és nem kifogásolták.
Magyarországon-hasonlóan a fejlett országokhoz- külön vizsgálati előírások, szab-
ványmódszerek vannak a növényvédőszer-maradékok vizsgálatára. Nincs a gyógynö-
vényekre külön megállapított határérték; a cél, hogy a megengedhető peszticidmara-
dék-szintek az élelmiszerekre érvényes szintekhez hasonlóan legyenek megállapítva.
Ezekaszintek igen szigorúak: 0,01-2,0 mg/kg (ppm) közöttiek. Elsősorban a klórozott
szénhidrogénekre (DDT, HCH stb.), szerves foszfátészterekre szükséges vizsgálni.
A drogokra alkalmazott szermaradék-szintek helyett a WHO ajánlásban szerepel
az ún. ADI-érték (Acceptable Daily Intake), azaz a megengedhető napi beviteli meny-
nyiség fogalma: ez sok esetben nagyobb, mint az élelmiszerekre megállapított határ-
érték. Az ADI azon szermaradék-mennyiség l %-a, amely napi bevitelnél, hosszú ide-
jű etetési kísérletben a kisérleti állatoknál még káros hatást nem okozott.
5. Mikrobiológiai tisztaság: hazánkban még nem alakult ki egységes vizsgálati
módszer és határérték a drogok mikrobiológiai szennyezettségének megállapítására.
A nemzetközi gyakorlatban az alkalmazás módjától ftiggően (külsőleges, belsőleges)
írnak elő mikrobiológiai követelményeket (összcsíraszám, indikátor mikroorganiz-
musok, penészszám).
A Német Gyógyszerkönyv (DAB 9.) például a következő csíraszámokat engedi
meg: l g-ban legfeljebb l 07 aerob baktérium, l 04 penészgomba és élesztőgomba, l 0 2
Escherichia coli, l 04 más enterabaktéri um lehet, Salmanellát viszont nem tartalmaz-
hatnak a drogok.
6. Nehézfém-szennyeződés vizsgálata: a Gyógyszerkönyv néhány drognál a vas és
arzén szennyeződést vizsgáltatja; a környezetszennyezésből származó nehézfémek
(ólom, kadmium, higany) vizsgálata előbb-utóbb kötelezővé válik nálunk is.

Tartalmi meghatározás

A nemzetközi gyakorlat különbséget tesz a tartalom- és értékmeghatározás között.

Tartalommeghatározáson a drog hatóanyag-tartalmának megállapítását értik, kémiai
vagy fizikokémiai módon. Értékmeghatározás a drog biológiai vagy farmakológiai
módszerrel kapott határértékét jelenti.
A Gyógyszerkönyv tartalmi meghatározásai a drog fontosabb és egyben jellemző ható-
anyagainak vagy hatóanyagának vizsgálatára vonatkoznak. E meghatározások többnyire
csak a mérni kívánt hatóanyag megfelelő elkülönítését, izolálását követően végezhetők el.
l. Kivonatanyagtartalom-meghatározás: abban az esetben alkalmazzuk, ha köze-
lebbről nem ismert vagy nem könnyen meghatározható hatóanyagú drogról van szó.
Általában a vízzel kivonható, néhány esetben alkohol-víz eleggyel kivonható anyag-
mennyiség meghatározása a cél. A régebbi gyógyszerkönyvekben általánosan előírt
módszer volt; a korszerűbb eljárások bevezetésével használata visszaszorult.
2. Duzzadásiérték-meghatározás: nyálkatartalmú drogok értékmeghatározási
módszere: l g drog folyadékban (általában vízben) szabahőmérsékleten 5 óra után
észlelt duzzadása, ml-ben.

51
 3. Keserűanyag-meghatározás: kimondottan érzékszervi módszer; a keserűanya­
gokat tartalmazó drogok keserűértéke az a legnagyobb hígítás, amelynek 5 ml-es
részlete még a keserű íz érzetét kelti.
4. Cserzőanyagtartalom-meghatározás: a több fenolos hidroxilcsoportot tartalma-
zó, kémiailag nem egységes vegyületcsoport, a cseranyagok meghatározására szalgá-
ló módszer.
5. Hemolitikusindex-meghatározás: szaponintartalmú drogok vizsgálatának mód-
szere. A vizsgálat alapja a szaponinak hemolizáló (vörös vértestet feloldó) tulajdon-
sága. A hemolitikus index a drog kivonatának azt a hígítását jelenti, amely még teljes
hemolízist idéz elő.
6. Alkaloidtartalom-meghatározás: főként gyógyszeripari drogok vizsgálati mód-
szere; a szokványos minősítésben egyre ritkábban használt. Helyette korszerűbb mű­
szeres analitikai eljárások terjedtek el, de ezeket a Magyar Gyógyszerkönyv még nem
vette fel.
7. Illóolajtartalom-meghatározás: a leggyakrabban használt gyógyszerkönyvi meny-
nyiségi meghatározási módszer. A gyógyszerkönyvi drogok közül 16 cikkely hja elő. A
mennyiségi meghatározás során kapott illóolajat használják fel a VRK és GC azonosí-
tási módszerekben.

Egyes cikkelyekben előírt tartalmi meghatározások

Összflavonoid, antrakinonglikozid, aszkorbinsav, primulasav, glicirrizzinsav mennyi-
ségi meghatározására spektrofotometriás eljárások alkalmasak.
A Gyógyszerkönyvben nem szereplő, a gyógynövények hatóanyagainak legkorsze-
rűbb vizsgálati módszere az elmúlt évtizedekben kifejlesztett nagy hatékonyságú
folyadékkromatográfia (HPLC), amely szélesperspektívátnyújt a hatóanyagok minden
eddiginél egzaktabb megismerésére. Az ipari felhasználású drogok minősítésére már a
HPLC az elfogadott vizsgálati módszer. Így minősítik az alkaloidos, szívglikozidos,
antrakinonglikozidos, flavonoidos stb. drogokat, amennyiben a drogból úgynevezett
standardizált hatóanyag-tartalmú gyógytermékeket, illetve gyógyszereket állítanak elő.

Az illóolajok minősítése

Az illóolajok minősítése, más drogokhoz hasonlóan, érzékszervi úton és fizikai, ké-

miai módszerekkel történik. A legfontosabb az érzékszervi vizsgálat: az illat és
egyes esetekben az íz minősítése. A fizikai és kémiai vizsgálatok megfelelő eredmé-
nye önmagában nem elegendő az olaj minősítésére. Az érzékszervi vizsgálatok sta-
tisztikai értékelése számszerűen meghatározható, objektív eredményt ad. Az egyes
illóolajokra jellemző fizikai és kémiai vizsgálati értékeket szintén a Gyógyszer-
könyv és a szabványok rögzítik. A leggyakrabban vizsgált fizikai tulajdonság: fajla-
gos tömeg (sűrűség), törésmutató, optikai aktivitás, oldhatóság (70, 80, 90%-os) al-
koholban. A legfontosabb kémiai jellemzők: savszám, észter-, alkohol-, aldehid-,
ketontartal om.

52
Speciális növényi anyagok
felhalmozódásának környezeti
feltételei

A növényvilág és környezete szoros és kölcsönös kapcsolatban áll. Ez magában fog-

lalja a növény életfeltételeinek kielégítését s visszahatását környezetére. Az univerzá-
lis és speciális anyagok képződésének szoros kapcsolata alapján nyilvánvaló, hogy az
effektív környezeti hatásokra adott növényi válaszreakció a speciális anyagok eltérő
felhalmozódásában is tükröződhet. Egyre több az olyan egzakt elemzésen nyugvó
ökológiai indíttatású munka, amely a hatóanyagok felhalmozódásának külső felté-
teleit tárgyalva bizonyítja is ezt. Abban, hogy a megismerési folyamat az utóbbi évek
során mind eredményesebbé válhatott, szerepet játszik, hogy NowiNSKI (1956) több
mint három évtizeddel ezelőtt megjelent áttekintő összefoglaló munkája óta a gyógy-
növények kutatásában is egyre szélesebb körben alkalmazzák az ökológia korszeru
módszereit: a fitotronmetodikát, a fizioökológia eszköztárát, a matematikai értékelést
és modellezést.
Az utóbbi két évtizedben közreadott kísérleti eredmények, gyakorlati (termesz-
téstechnológiai, agronómiai) tapasztalatok alapján az ökológiai tényezők a 9. ábrán

9. ábra
A speciálisanyag-produkciót módosító ökológiai tényezök főbb hatásirányai (BERNÁTH, 1985)

53
 bemutato ttak szerint három fő hatásirán yon keresztül módosítj ák a speciális anyag-
produkci ót:
• effektív környeze ti hatásra módosulh at a növényi összes szárazany ag-produ kció;
• kedvező vagy kedvezőtlen irányba tolódhat el a speciális anyagoka t döntően felhal-
mozó szervek aránya;
• környeze ti hatásra változhat a speciális anyagok felhalmoz ódási szintje.

A szárazanyag- és speciálisanyag-produkció
összefüggése
A fotoszinté zis, s ezen keresztül a létrehozo tt primer produkci ó (szárazan yag) szoros
összefüg gésben áll a növények et érő környeze ti hatásokka L Ennek ökológiai és ter-
mesztéste chnológia i vontkozá sai ma már viszonyla g jól ismertek. Kérdéské nt vető­
dik azonban fel, hogy az univerzál is folyamato kat kedvezően befolyáso ló tényezők
a
speciális anyagok produkci óját ugyanúgy elősegítik-e. Gyakorla ti szempont ból meg-
közelítve : a termésho zamot (droghoz amot) növelő agrotechn ikai módszere k hogyan
hatnak az egyedre vagy a területegy ségre vonatkoz tatott alkaloid-, illóolaj- vagy
egyéb speciális anyagpro dukcióra.

Lineáris produkci ós kapcsolat (Y= A + bX)

Legáltalánosabb és gyakorlati szempontból is a legjobban áttekinthető produkciós kap-
csolat, amikor egységnyi szárazanyag-produkció növekedés (X), egységnyi speciális-
anyag-produkció (Y) növekedéssel jár együtt. Ez lényegében azt jelenti, hogy az effektív
környezeti tényező hatásaként a primer produkció változatlan beltartalmi értékek mellett
módosul, azaz az univerzális és speciális
·0 anyagcsere-folyamatok intenzitásának aránya
~ (g) csaknem azonos. Számos ilyen produkciós
8 kapcsolat ismert. Mivel kialakulása fajtól (de
~ 20 esetenként ökotípustól is) függő tényleges je-
ro
§ lenlétét egzakt vizsgálatokkal lehet eldönteni.
Jellegzetesen ilyen produkciós kapcsolat áll
8
•ro fenn, illetve majdnem lineáris összefüggés
1;l 10
~,.,..,..,.,j,.,.,.,..,.,..,.,'77/:~~ 0,5 szerint módosul több Solanaceae f~ alkaloid-
"hideg" produkciója a tápanyag-ellátottsági szint vál-
tozásakor. A mákalkaloidoknál is bizonyítható
40 70 90
volt, hogy az eltérő vegetációs ciklusból (őszi
vízkapacitás (%) vagy tavaszi vetés), valamint a tenyészterület
10. ábra nagyságából adódó jelentős produkciónöve-
A vízellátott ság hatása a mák száraz- kedés lényegében változatlan alkaloidszinten
anyag-pro dukciójár a és alka1oidszintjére megy végbe, azaz a területegységenkénti mor-
a "hideg" és "meleg" feltételren dszerben finprodukció a nagyobb tokterméssel arányos.
(BERNÁTH, 1985) De ugyanígy a vízellátottság változására is el-

54
sősorban összes produkciójának s ezen belül tokprodukciójának növelésével reagál a
mák, a tok alkaloidszinge pedig csaknem változatlan. Kondicionált feltételek között iga-
zolva ezt (l O. ábra) "hideg" és "meleg" hőmérsékleti programban egyaránt 70%-os víz-
kapacitásnál mérhető a produkciós optimum. Mivel a morfinfelhalmozódási szint alig vál-
tozik, a növényenkénti összes morfinprodukció (Y) arányos a szárazanyag-tömeggel (X)
a következő egyenlet szerint:
Y= 0,16 + 0,56X

Hatványfüggvénnyel közelíthető produkciós kapcsolat (Y= A x X")

A primer (összes növénytömeg) és speci-

ális anyagprodukció viszonya számos
esetben lineáris összefüggéssei nem jel-
lemezhető. Hatványfüggvénnyel közelít-
hető az a változási forma, amikor a spe-
2%
ciális anyag növényben felhalmozott
összmennyisége (Y) a szárazanyag-pro-
dukció növekedése alapján várható ér-
téknél (X) nagyobb. Ez tulajdonképpen
azt jelenti, hogy egy adott effektív ténye-
ző hatásaként a speciális anyagok irányá-
ba tolódik el az univerzális és speciális
8Klx 8Klx 16Klx 32Klx
anyagok felhalmozódási aránya.
Jellegzetesen ilyen változást mutat a 11. ábra
Papaver sornniferum alkaloidprodukció- A fényintenzitás hatása a mák szárazanyag-
ja fényhatásra (ll. ábra). A megvilágítás produkciójára és alkaloidszintjére kondicio-
intenzitásának növekedésével nemcsak a nált feltételek között (BERNÁTH, 1985)
szárazanyag-produkció nagyobb, hanem
az alkaloidok felhalmozódási szintje is emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a teljes nö-
vényre vonatkoztatott alkaloidprodukció (Y) a szárazanyag felhalmozódásánál (X)
intenzívebb, és menete a következő hatványfüggvénnyel írható le:
y = o,oon x X 3•06
Az előbbiekhez hasonlóan hatványfüggvénnyel jellemezhető a Digitalis lanata la-
natozid-C produkciójának nitrogénellátottságtól függő változása, de ilyen típusú ösz-
szefüggést mutatnak HoRNOK (1978) Mentha piperitával végzett kísérletei. N 0 , N 150 ,
N 250, N 350 szerint növekvő nitrogén-műtrágyázás hatására az összes primer produkció
több mint megtízszereződött, de ez alatt az illóolajok felhalmozódásának intenzitása
is 0,911 %-ról l ,528%-ra fokozódott.

Polinommal közelíthető összefüggés (Y= A + B 1X + B ~2 + ... B,)(")

Részleteiben legkevésbé tisztázott, s egyben a gyakorlati termesztés szempontjából is

legkritikusabb ez a polinommal közelíthető összefüggési forma, amikor a speciális
anyagok felhalmozódásának intenzitása (Y) már a szárazanyag-produkció (X) inten-

55
zív növekedési szakaszában csökkenni kezd. Bár ez a kapcsolati összefüggés a Digi-
talis lanata fényviszonyoktól függő produkciós változásakor is ismert, legáltaláno-
sabb az illóolajos fajoknáL Így V ÁGUJFALVI (1962) szerint míg az általa alkalmazott
nitrogéndózis variációs sorban a Malricaria recutita hajtás- és virágprodukciója opti-
mumgörbét mutat, addig az illóolaj-tartalom már az intenzív produkciós szakasz kez-
detén megkezdi értékszint csökkenését. Indiai tapasztalatok ezzel egyezően azt mu-
tatják, hogy e faj produkciós tömegét megkétszerező nitrogénszint az illóolaj-tartal-
mat 0,64%-ról 0,59%-ra csökkenti. HoRNOK (1978) ugyancsak nitrogénhatásra az
Anethum graveo/ensn él jelez hasonló típusú összefüggést.

Szervi arányok változása

A növényekre ható valamennyi effektív tényező, amely a szervi arányok módosulásához
vezet, a speciálisanyag-produkciót is befolyásolhatja. Rendszerint változik a felhalmo-
zott speciális anyagok mennyisége akár a képződési hely, akár a felhalmozó szerv vagy
mindkettő produkciós hányada eltolódik. Ma már klasszikus példa e tekintetben a
Solanum laciniatum és a S. dulcamara alkaloidokat intenzíven akkumuláló szervének-
bogyótermésének környezettől függő mennyiségi változékonysága. Ebben a hőmérsék­
let, fényintenzitás, páratartalom és a tápanyag-ellátottság szerepét egyaránt bizonyítani
lehetett. A 12. ábra alapján jóllátható, hogy például aS. laciniatumnál a fokozott nitro-
génellátás hatására az alkaloidokat minimális mennyiségben (O, 1-{),2%) felhalmozó
szárrész tömege nő, a 2,5-3,0% szolaszodintartalmú bogyó mennyisége viszont abszo-
lút és relatív értelemben egyaránt csökken. Ugyanígy a Papaver sornniferum a környe-

sz ár

levél bogyó

(g)
500 50

70x80 cm

o o
12. ábra
A fokozódó nitrogénellátottság hatása a Solanum laciniatum szerveinek produkciójára
(BERNÁTH, 1985)

56
zeti feltételektől fiiggően eltérő tokarányokat hoz létre (MóRÁSZ, 1979). HoRNOK ( 1980)
a szervi arányok változásának jelentőségét felismerve, Anethum graveolensné1, attól
fiiggően, hogy növénydrog vagy magolaj előállítása a cél, különböző tápanyag-ellátott-
sági szinteket javasol. A vegetatív tömeget még növelő tápanyagszintek alkalmazásakor
ugyanis a mag mennyisége már csökkenhet. A gyökér és a föld feletti szervek arányvál-
tozására jó példa a Va/eriana officinalis (13. ábra). E fajnál a nitrogénszint emelkedése

gyökértömeg
g

hajtástömeg
g

Nl
13. ábra
A Valeriana officinalis gyökér- és hajtástömegének nitrogén- (N) és foszforellátottságtól (P)
függő változása (BERNÁTH, 1986)

optimumgörbével jellemezhető össztömegváltozást eredményez. A hajtástömeg növeke-

désében a N 5 dózis, a gyökértömeg növekedésében viszont már a Nrdózis jelenti az op-
timumot. A hajtásnövekedés fokozott, a gyökérnövekedés viszonylag kisebb nitrogén-
igényét jelzi a gyökérihajtás arány változása. Értéke a nitrogénellátás növekedésével
párhuzamosan l ,356-ról 0,696-ra csökken. A nitrogénellátás fokozódásával ugyanakkor
arányosan kisebb a gyökérfelület is (0,4417 m2 -ről 0,1009 m 2-re csökken).

A speciális anyagok felhalmozódási szintje

A speciális növényi anyagok bioszintézis útjainak megismerése mind nyilvánvalóbbá
teszi, hogy a környezet befolyása a speciális folyamatokra elsősorban közvetetten, a
primer folyamatok módosításán keresztül valósul meg (BELL-CHARLWOOD, 1980).
Egy effektívnek vélt tényező hatása a speciális anyag felhalmozódási szintjére össze-
tett biokémiai változások során nyugszik.

57
 A fény

Mivel a fotoszintézis kapcsolódási pontjain létrejövő prekurzor anyagok képezik a spe-

ciális anyagszintézis hátterét is, a fény-speciális anyagképződés viszonylag szorosabb
kapcsolata joggal feltételezhető. A fényintenzitás már a csírázást követő szakaszban
módosítja az alkaloidok felhalmozódását, ahogyan erről WALLER-NOWACKI (1978) be-
számolt Nicotiana tabacum és Ricinus communis példáján. Az eltérő fényviszonyokkal
jellemezhető égtájak összehasonlítása is mutatja a fényintenzitás jelentőségéL A
Scopolia carniolica a Kaukázusban l% alkaloidot, Svédországban pedig 0,3%-ot hal-
moz fel, az A tropa belladonna a Krímben l ,3%, Leningrádban 0,4--0,6% alkaloidtar-
talmú, de hasonló eredményeket kaptak a Datura stramonium és a Hyoscyamus niger
vonatkozásában is. Az alkaloidképződés-fényintenzitás szoros kapcsolatát mutatják a
Papaver somniferumm al végzett vizsgálatok Fitotronban a fényintenzitás 8 klx-ról
32 klx-ra növelése többszörösére fokozza
0,8xlQ 4 LUX 3,2 a morfinán alkaloidok felhalmozódási
mg/g
l "KÉK DUNA" szintjét (14. ábra). Amennyiség i növeke-
l dést egyben minőségi változás is kíséri.
l
Amíg 8 klx fényintenzitáson a morfin
1
:l ~5'- " ~
1::1

M.
l 00%-os arányával egymaga képviseli a
morfinánokat, addig növekvő fényinten-
l1 t:-
:7' zitás hatásaként elsőként a kodein, majd a
l (.)'- tebain jelenik meg viszonylag jelentő­
1 "b~
l 1/ sebb mennyiségben. A fényintenzitás sze-
:~ repét a terpenoidos növények vonatkozá-
l
l sában is számos szerző tárgyalta. Így
LINCOLN-LANGENHEIM ( 1978) számolt be
arról, hogy a Satureja douglas ü monoter-
penoid-tartalmát a fényintenzitás alig, a
komponensek összetételét viszont jelen-
' ' 0,2 tősen befolyásolja. FIRMA GE (1981) azt
toktömeg (g) találta, hogy a H edeama drummondii illó-
14. ábra olaj-tartalma fitotronban, gyenge fényin-
A fényintenzitás hatása a Papaver sornniferum tenzitáson 50%-kal csökken. HORNOK
morfinalkaloi djainak felhalmozódá sára (1980) Mentha piperitánál figyelte meg
(M: morfin, Co: kodein, Th: tebain) (6. táblázat), hogy árnyékolás hatására az
(BERNÁ TH-TÉTÉNYI, 1979) illóolaj-tarta lom l ,43%-ról l ,09%-ra
csökken és ezen belül a mentoltartalom
61,8%-ról 57,5%-ra redukálódik. SALEH (1973) kondicionált feltételek között
Malricaria chamami/lánál tapasztalt ezzel analóg változást: a fényintenzitás egyhar-
madára redukálásakor 0,88%-ról 0,40%-ra csökkent az illóolaj-tartalom.
A fény eltérő spektrális energiaeloszlása (szinkép-összetétele) is módosíthatja a spe-
ciális anyagok felhalmozódási szintjét. A rövid hullámtartományú UV fénykezelésre el-
sősorban alkaloidtartalmú növények mutattak egyértelmű pozitív reakciót (Nicotiana
tabacum, Atrapa caucasica és Datura godronii fajok). Utóbbiakban a nagyobb alka-
loidtartalmat a szárazanyag-produkció növekedése kíséri. E vizsgálatokkal egyeznek a

58
6. táblázat
Fényellátottság hatása a borsosmenta hatóanyag-tartalmára (Soroksár, 1970-71)

Illóolaj-
Fényellátottság Az illóolaj
szintje tartalom hozam mentoltartalma
% kg/ha
Teljes megvilágítás 1,434 29,2 61,8
Árnyékolás 1,09 14,5 57,5
10 órainap megvilágítás 0,644 6,1 49,2
8 órainap megvilágítás 0,465 4,2 34,7

látható fény rövid hullámtartományára (kék) vonatkozó megfigyelések is. KuZNYECOVA

és HAZANOV ( 1973) bizonyította a rövid hullámtartományú kék fény hatását a Stephania
glabra, Rauvoljia canescens és Solanum laciniatum alkaloidszintjének növekedésére.
De ezt tapasztalták hazai vizsgálatokban is a Solanum laciniatum és a S. dulcamara ese-
tében. Az utóbbi fajban a fő aglikonok aránya is módosult: a szaladulcidin szolaszodin-
ná történő átalakulásának irányába. Az illóolaj-tartalmú növények esetében több szerző,
így PAVLOV és lLIJEVA (1972), SALEH (1972) a rövid hullámtartományú sugárzás kedve-
zőtlen, ugyanakkor a vörös spektrum felhalmozódást elősegítő hatását hangsúlyozza.
Bár a megvilágítás időtartamának szerepe alapvető egy faj elterjedésében, növeke-
désének-fejlődésének szabályozásában, a speciális anyagcsere-folyamatokra gyakorolt
hatásáról ma még viszonylag keveset tudunk. Néhány példára szorítkozva az alkaloi-
dos növények közül a Nicoliana tabacumban a hosszúnappalas megvilágítás hatására
(16 h) halmozódik fel szignifikánsan több nikotin. A Datura tatu/ában 16 órás megvi-
lágítás mellett inkább a szkopolamain, míg rövid nappalon a bioszeiamin halmozódik
fel (CossaN ET AL., 1966). BERNÁTH-TÉTÉNYI ( 1979) vizsgálatai a Papaver sornnifer-
um vonatkozásában igazolták a rövidnappalas feltételrendszer alkaloidképződésre gya-
korolt kedvezőtlen hatását. Illóolajos fajok tekintetében a Mentha piperitára vonatko-
zó 6. táblázatban közölt eredmények emelhetők ki. HüRNOK (1980) megfigyelései sze-
rint a hosszúnappalas feltételek között mért 1,43% illóolaj-tartalom érték 10 órás meg-
világításkor, mintegy felére, 8 órás nappalon 0,46%-ra csökken. Ezzel párhuzamosan a
60% körüli mentoltartalom csaknem 30%-ra mérséklődik. FRANZ (1983) ezzel egybe-
hangzóan a hosszúnappalas igényt tekinti egy olyan korlátozó tényezőnek, amely ese-
tenként gátat szab aMentha piperita termesztési körzetének kiterjesztésére. Tapaszta-
latai alapján a német államból származó klónoknál Törökországban (38-as szélességi
fok) nem alakul ki az ismert mentolos jelleg, és elsősorban menton halmozódik fel.

Hőmérséklet

A hőmérséklet az egyik legegyetemesebb ökológiai tényező. Kihat a növények elterje-

désére, életformájára, de változása adott éghajlati feltételek mellett is befolyásolhatja a
primer és speciális növényi produkciót. A speciális anyagokra, azok felhalmozódására
gyakorolt konkrét hatása azonban egzakt kísérleti feltételek hiányában csak nehezen ál-

59
lapítható meg. A rendelkezésre álló eredmények ugyanakkor szoros kapcsolatra utal-
nak. Már a fejlődés kezdeti fázisaiban felismerhetők ilyen összefüggések. Nicoliana
tabacumot csíráztatva 144 órát követő méréskor a 27 °C-on kelő növények nikotintar-
talma két-háromszor nagyobb a 16-21 °C-on kelőkénél. Más Solanaceae fajoknál
(Datura spp., Atrapa belladonna, Solanum laciniatum) is közismert-r észben gyakor-
lati megfigyelések, részben kondicionált feltételek között végett vizsgálatok alapján -
hogy a léghőmérséklet és a felhalmozott alkaloidok mennyisége között pozitív az ösz-
szefüggés. A Papaver somniferummal végzett vizsgálatok pedig arra hívják fel a figyel-
met, hogy a speciális anyagok hőmérséklettől függő felhalmozódása kemotaxontól
(ökotípustól) függően differenciált lehet. A 'Kompolti M' és az angol 'Reading' fajta
morfinánalkaloid-felhalmozódása a fajra jellemzően magasabb hőmérsékleten intenzí-
vebb (15. ábra). Az azonban már fajtára jellemző, hogy a 'Reading' -ben a magasabb
metilezettségi fokú kodein feldúsulása válik karakterisztikussá, s részesedése 56%-ra

mg/g 'KOMPOLTI M' mg/g 'READING'

8 8

3,2x!0 4 Lux

15. ábra
Két mákfajta, a 'Kompolti M' és 'Reading' morfinán alkaloidtartal ma kondicionált feltételek
között "meleg" programban (M: morfin, Co: kodein, Th: tebain) (BERNÁTH-TÉT ÉNYI, !981)

emelkedik. A hőmérséklet és a monoterpének akkumulációja közötti kapcsolat is több

vonatkozásban ismert. A Mentha piperita illóolaj-tartalma MATUSIEVICZ (1960) és
HOTYIN (1968) szerint az intenzív növekedési fázis, illetve a betakarítás előtti közép-
hőmérséklet alakulásával arányos. FIRMAGE (1981) a Hedeoma drummondii illóolaj-
tartalmának és összetételének hőmérséklettől való függőségét tárta fel kondicionált fel-
tételek között. Hideg feltételrendszerben a pulegon mennyiségének csökkenését és ez-
zel egyidejűleg a(+) limonen és az alfa-pinén aránynövekedését figyelte meg.

Vízellátottság
A víz a növényi élet feltételei közül az egyik alapvető tényező és a növények elter-
jedésére és produkciójár a egyaránt kihat. A vízellátottsághoz való alkalmazkodás
számos formája ismert. Ennek megfelelően a speciális anyagcsere-vízellátottság

60
kapcsolat erősen ökotípustól függő. Nem közömbös, hogy a vízellátottság hatását az
illóolaj-tartalomra (pl. linalool) a hidrofiton Mentha vagy xerofiton Lavanduta fajo-
kon tanulmányozzuk-e. Részben erre vezethető vissza a vízellátottság és a speciális
anyagok felhalmozódási szintje közötti kapcsolatra vonatkozó számos irodalmi el-
lentmondás. Így kritikával kell fogadni a Datura és más Solanaceae fajokra vonatko-
zó megállapítást, amely szerint e fajok alkaloidtartalma csapadék hatására kisebb. Itt
a fényhiány mint bizonyítottan effektor tényező ugyancsak szerepet játszhat. Ilyen
összefüggést a viszonylag legrészletesebben vizsgált faj nál, a Solanum lacinia tumnál
sem sikerült találni. Az öntözés elsősorban az összes növényi produkciót fokozza -
változatlan felhalmozódási szint me ll ett. Ugyanerre vezethető vissza, hogy a
Papaver sornniferum vízellátottságával kapcsolatban sem alakult ki egységes kép. A
vízellátottság inkább az összes produkciót és szervi arányokat módosítja csaknem
változatlan alkaloidszint me ll ett. Alkaloidszintet módosító (csökkentő) tényezővé,
elsősorban szélsőségesen száraz, meleg - stresszhatást jelentő feltételek között vál-
hat - ahogyan ezt fitotronban beállított kísérletek igazolják (BERNÁ TH, 1985). A
glikozidos növények közül a Digitalis lanatáná1 is öntözéssel elsősorban a drog- és
ezen keresztül a glikozidhozam fokozható, annak szintje viszont mérsékelt változé-
konyságot mutat. A terpenoidos fajoknál összetettebb kép alakult ki. A legrészlete-
sebben vizsgált, egyébként is vízigényes Mentha piperitánál többen, így KEREKES és
HoRNOK ( 1972) arra a megállapításra jutott, hogy öntözéssel fokozható az illóolaj
felhalmozódási szintje. Ezzel ellentétben a Matricaria recutita illóolaj-tartalmát a
vízellátottság (KEREKES, 1962) nem módosítja, PENKA (1963) viszont kifejezetten a
száraz feltételek hatását tekinti kedvezőnek
Egyébként a reakció fajfüggését mutatja, hogy PENKA több illóolajos fajra kiter-
jesztett vizsgálata alapján a következő csoportosítás adható:
• Illóolaj-tartalom öntözéssel fokozható:
Carum carvi (termés, föld feletti hajtás),
Foeniculum vulgare (termés),
Angelica archange/ica (gyökér).
• Illóolaj-tartalom nem változik:
Pimpinella saxifraga (fóld feletti hajtás),
Melissa officinalis (fóld feletti hajtás).
• Illóolaj-tartalom csökken:
PetroseUnum hortense (gyökér, fóld feletti hajtás),
Lavanduta spp. (virágzó hajtás).

Talaj és tápanyag-ellátottság

A talaj fizikai, kémiai, biológiai sajátságain keresztül komplexerr hat a növények nö-
vekedésére, fejlődésére, szárazanyag- valamint speciálisanyag-produkciójára. Így
természetes feltételrendszerben végzett vizsgálatok alapján meglehetősen nehéz eg-
zakt következtetésekre jutni. Sokszor az eredeti termőhely talajviszonyainak részle-
tekbe menő elemzése sem vezet egyértelmű eredményre. Jó példa erre a Matricaria
látszólag eltérő talajigénye természetes és mesterséges (agrár-) szisztémákban. A
16. ábrán bemutatottak szerint növénytársulásokban kisebb kompetíciós képessége

61
 B A

min. op t. max. min. opt. max.

(talaj viszonyok) (talajviszonyok)
16. ábra
A kisebb kompetíciós képességű fajok (pl. Malricaria recutita) talajigényének látszólagos
változása természetes növénytársu lásokban (B) és agrárfeltéte lek között (A) (BERNÁTH, !983)

miatt a kedvezőtlenebb talajadottságok közé szorul vissza, termesztésekor pedig a

kompetíció mestersége s visszaszorítása révén a jobb talajokon adja a maximális
produkciót.
A talaj kémiai tényezői közül a kémhatásra vonatkozóan is inkább megfigyelés ér-
tékű eredménye k állnak rendelkezésre. Ismeretesek ugyan kifejezetten savas
talajtí-
pust tűrő fajok (pl. Arnica, Polypodium), de ugyanígy a lúgos kémhatás is termeszté-
si feltételleh et (Primula, Adonis, Hyssopus). Más fajok, ahogyan a Convallaria ma-
ja/is savas és lúgos jellegű talajtípuson egyaránt megtalálható, bár fiziológiai optimu-
ma pH 7 körüli. Ismert azonban néhány közvetlenül a speciális anyagok felhalmozó-
dási szintje és a talaj kémhatása közötti kapcsolatra utaló megállapítás: a Matricaria
recutita (EL-BADARY-HILAL, 1975) és a Valeriana officinalis (BERBEC, 1965) illóolaj-
tartalma nagyobb bázikus kémhatású talajokon.
A tápanyag-e llátottság vonatkozá sában a szakember ek többnyire a könnyebben
regisztrálh ató, s egyben értékében is nagyságrenddel nagyobb szárazanyag-pro-
dukciós és szervi arányválto zásokat kísérték nyomon. A felhalmozódási szint fon-
tosságát azonban kiemeli, hogy a gyakorlatb an ez az egyik leginkább módosítható
ökológiai tényező. V ÁGUJFALVI (1967) szélsőségesen nagy intervallumú tápanyag-
dózisok alkalmazá sakor Datura innoxiánál a növényi produkció ban és az alkaloid-
szint változásáb an egyaránt optimum görbének megfelelő válaszreakciót mért (17.
ábra). Ehhez hasonló optimum hatást tapasztaltak a Nicotiana tabacum, Ricinus
communis, a Vinca perenne és Catharanthus roseus alkaloidjai felhalmozódásá-
ban. A Papaver somniferu mmal végzett vizsgálatok ugyanakko r a rendszerint fi-
gyelmen kívül hagyott komplex kölcsönhatások fontosságát igazolták (18. ábra).
Ez egyben magyaráza tot is ad a fajjal kapcsolatos ellentmondó gyakorlati eredmé-
nyekre. A tápanyag-u tánpótlás hatékonys ága ugyanis nagymérté kben függ a többi
környezeti faktortóL A 18. ábrán bemutatot tak szerint kis fényintenzitáskor
(8 klx), valamint túlzottan erős megvilágítási viszonyok mellett (32 klx) már a fény
a kritikus tényező, s az alkaloidsz intet ez determinálja. Így a máknál tápanyag-el-
látottság szerinti optimum hatás csak 16 klx fényintenzitás esetén tapasztalható.
Terpenoidos növényekn él sem alakult ki sokkal egyértelműbb kép. A műtrágyázá­
sukra vonatkozó közlemény ek többsége növényhoz am adatokat tartalmaz. Az illó-
olajértékek megadásak or viszont növelő és csökkentő hatás egyaránt előfordul.

62
növénytömeg alkaloid
(g)
20 %
0,20

!5 0,15

0,10

!O
0,05

0,0
5 Ps

17. ábra
ADatura innoxia tömegének és alkaloidprodukciójának változása a nitrogén- és foszforellátottság
lüggvényében (V ÁGUJFALVI, !968)

morfin kodein

mg/g

(rövid n.) (rövid n.)

18. ábra
A tápanyag (NL 1_3) és fényellátottság kölcsönhatása a Papaver sornniferum morfin- és kodein-
taralmára (BERNÁTH, !986)

63
 illóolaj (%) gyökérvastagság HORNOK (1978) az Anethum graveo/ens
(mg/cm2) műtrágyázásakor közepes tápanyagszin-
0,6 ten tapasztalta a maximális illóolaj-tar-
talmat (3,33%). FöLDESI ET AL., (1968) a
25 Foeniculum vulgare és a Lavandu/a
angustifolia pótlólagos tápanyag-ellátá-
0,4 20 sakor illóolajtartalom-csökkenést mért
(valamennyi tápelem hatásaként). BAINS
15 ET AL., (1977) Mentha arvensist vizs-
gálva a fokozódó nitrogén és foszfor
0,2 10 hatásaként mintegy l 00%-os drogho-
zam-növek edést ért el, változatlan illó-
olajszint me ll ett. HoTYIN (l 963), ezzel
ellentétben Mentha piperitáná l opti-
mumgörbé vel jellemezhető változást
P,~ N3 igazolt. A Valeriana officinalis illóolaj-
p2 p;- tartalma is optimumg örbére jellemző
------il lóolaj
változást mutat tápanyaghatásra (19. áb-
- - - - - gyökérvastagság ra). A felhalmozódás intenzitása azon-
19. ábra ban a végbemenő jelentős morfológiai
A Valeriana officinalis illóolaj-tart almának változásoktól független, amit mutat a
és a felhalmozóg yökér morfológiai tulajdon- gyökérvas tagság illóolaj-op timumgör-
ságának változása eltérő tápanyagszi nteken béjétől eltérő, lineáris ütemű növe-
tenyészedén y-kísérletbe n (BERNÁTH, 1985) kedése.

Egyéb élettelen tényezők

A növényeket számos egyéb külső hatás éri. Ilyenek a növekedésszabályozó anyagok,

a herbicidek, a radioaktív eső, az ipartelepi szennyezések stb. A termesztésben fel-
használt herbicidek hatóanyag-csökkenést általában akkor okoznak, ha a gátlás a szá-
razanyag-termelést is csökkenti. Ellentétes példa is akad: NASTEV és JANKULOV
(1975) a Datura innoxia levelében Treflan, Dymid és Balan hatására szkopolamin
feldúsulást észlelt, igaz, a többi szervben mért csökkenéssei egyidejűleg.

Biotikus tényezők

Sokrétű hatás éri a növényt a körülvevő élő organizmu sok (más vagy azonos
nö-
vényfajok, állati szervezete k és az ember) részéről. A termesztés is szabályozott kö-
rülmények között lejátszódó kompetíció. A faj on belüli versengést a maximális ha-
tóanyag-pr odukció figyelembevételével kialakított tenyészternlet szabályozza, míg
a fajok közötti versengés a gyomnövé nyek visszaszorításában jut kifejezésre. Ezen
túl a speciális anyagcser etermékek allelopátiás hatása is közismert (bár szerepüket
még alig vizsgálták). Az eszkulin, helleborin, allonin a talaj útján gátolja a szom-
szédos fajok növekedés ét, a kolhicin pedig poliploidiát okozhat természetes körül-
mények között is.

64
 o/oo N p

!O

20. ábra
Az ergokorninos (Ko), ergokrisztines (Kr) és ergotaminos (T) Claviceps purpurea törzsek alkaloid-
tartalma a gazdanövény különböző nitrogén- és foszforellátottsági szintjein (BERNÁTH ET AL., !985)

Közvetlen hatóanyag-produkciós hatása van a parazitizmusnak UPADHYAY (1976)

vizsgálatai szerint a cerkospárás fertőzés a bazsalikom illóolaj-tartalmát csökkenti, sőt
az összetevők arányát is módosíta. KEREKES (1969) a vírussal fertőzött Solanum
laciniatum levelében 50%-kal kevesebb szolaszodint talált. MÁTHÉ-FöLDESI (1965)
vizsgálatai szerint a Phytophtora infestans 16-20% alkaloidszint veszteséget okoz
ugyanezen fajnáL LAUGHLIN-MUNRo (1982) szabadfóldi, üvegházi és "in vitro" körül-
mények között igazolta, hogy a Dendryphion penici/latum és Alternaria alternala akár
24 óra alatt képes a Papaver sornniferum tokjában felhalmozott alkaloidok mintegy
l 0%-ának lebontására. A Septoria- fertőzés hatására a Digitalis lana ta glikozidtartalma
csökken. Jellegzetes interspecifikus kompetíciós kapcsolatot jelenít meg az anyarozs-
termesztés, amely egy magasabb rendű növény (Secale cereale) és egy gombafaj
(Claviceps purpurea) mesterségesen szabályozott versengését jelenti. Kondicionált fel-
tételek között végzett vizsgáltok (BERNÁTH ET AL., 1985) azt igazolták, hogy az eltérő
tápanyagszintek a gazdanövény produkciójának módosításán keresztül determinálják a
szkleróciurnhozamot, s az ebben felhalmozott alkaloidok szintjét is (20. ábra).

A speciálisanyag-produkció szabályozásának
modellezése
A speciálisanyag-produkció fokozására irányuló komplex megismerő munka sajátsá-
ga- a már kidolgozott agrármodellekkel szemben (LOOMIS, 1983)- hogy nem a pro-
dukció általában, hanem a létrehozandó speciális anyag mennyiségi vagy minőségi
optimalizálása a cél. Itt is követendő azonban, hogy a megismerés folyamán az egy-

65
szerűbb, könnyen áttekinthető jelenségekből kiindulva jussunk el a komplex hatás-
rendszert magába foglaló dinamikus produkciós kép kialakításáig (PENNING DE VRIES,
1983 ). Előzetesen nem egyeztetett, eltérő kísérleti módszerrel végrehajtott feltáró
munka alapján inkább csak provizorikus modellek alakíthatók ki, amit mutat a
Solanum laciniatum példája (BERNÁTH, 1985). A kondicionált növénynevelési meto-
dika fokozott alkalmazása, és a megismerési folyamat metodikai egységesítése már
matematikailag is jellemezhető összefiiggések feltárását teszi lehetővé. Így a Papaver
sornniferum 21. ábrán bemutatott modellje nemcsak a hatásirányokat, hanem meny-
nyiségileg is jellemezhető összefüggéseket bizonyít. A számított determinációs koef-
ficiensek alapján az alkaloidprodukciót mintegy 43-39%-ban a primer folyamatok in-

21. ábra
A Papaver sornniferum 'Kompolti M' alkaloidprodukcióját befolyásoló fő hatásirányok és
környezeti faktorok determinációs koefficiensekkel jellemzett kapcsolatrendszere (BERNÁTH, !985)

tenzitása, azaz a felhalmozott szárazanyag mennyisége determinálja. Az alkaloid-

szint, valamint a szervi arány változása 22-27%-ban felelős, az alkaloid-összetétel vi-
szont nem rendelkezik produkciós befolyássaL E hatásirányokat figyelembe véve ki-
emelt jelentőségű minden olyan effektív tényező, amelyre a nagyobb mértékű száraz-
anyag-produkció a toleranciaválasz. A vizsgált négy környezeti faktor (fény, hőmér­
séklet, tápanyag, víz) mintegy 80%-ban tekinthető ebben meghatározónak Ezen be-
lűl is a fény- és a vízellátottság emelhető ki fokozottabb hatékonysága alapján. Az
alkaloidszint produkciós befolyása kisebb, de szerepe még így is jelentős. Módosítá-

66
sában elsősorban a fény, kisebb mértékben a hőmérséklet dominál. A szervi arány ki-
alakításában is a fény szerepe emelhető ki, de a négy faktor determinációs koeffici-
ensének összegzése azt mutatja, hogy ez a hatásirány mintegy 66%-os mértékben
más, a modellben nem vizsgált tényezők befolyása alatt áll. Bár az alkaloid-összeté-
tel és az alkaloidprodukció között értékelhető mennyiségi összefüggés nincs, befolyá-
sa a tokminőség módosítása szempontjából jelentős lehet. Az előbbi és ehhez hason-
lóan más fajokra kidolgozott összefüggések segíthetnek a speciálisanyag-produkció-
ra orientált termesztési feltételek kialakításában. Segítségével kiválaszthaták az adott
speciális anyag produkciója szempontjából döntő és másodlagos, a könnyebben és
alig szabályozható tényezők.

67
A gyógynövények gyűjtésének és
termesztésének általános szempontjai
Gyógynövények gyűjtése
A vadon termő gyógynövények jelentősége
Az európai gyógynövénypiacon megjelenő mintegy 1200-1300 féle, gyógy- és illó-
olajos növényekből előállított és forgalmazott drog közel 90%-a gyűjtésből, döntő
mértékben a fejlődő országokból származik. Magyarországon az előállított drogtö-
meg több mint 50%-a (10 000-15 OOO t száraz drog/év) és a gyógynövényfajok
60-70%-a (120-130 faj) kerül ki a természetes élőhelyekrőL A fontosabb vadon ter-
mő fajok felsorolását a 21. táblázat tartalmazza.
Európában hazánk ezzel az aránnyal köztes helyet foglal el a nyugati országok, va-
lamint a dél- és kelet-európai országok között. Míg az első csoport országaiban a
gyűjtés, a vadon termő állományok hasznosítása szinte alig fordul elő, az utóbbiaknál
nem egy esetben a termelés egészét ez teszi ki. Ennek oka a különböző tulajdonvi-
szonyokra, tradíciókra, az élőmunka eltérő költségére vezethető vissza. Míg például
Angliában legfeljebb saját célú felhasználásra gyűjtenek, azt is inkább esetlegesen,
addig Spanyolországban a drogtermés felét a vadon termő állományok adják, Albá-
nia pedig szinte kizárólag vadon termő drogot használ, illetve exportál. Ugyanakkor
jellemzőnek mondható az is, hogy alig néhány ország rendelkezik a magyarországi-
hoz hasonló széles fajspektrummaL Legtöbb országban egy-egy speciális termék túl-
súlya figyelhető meg, pl. Spanyolország legfőbb kiviteli cikke a kakukkfű, Görögor-

7. táblázat
A legnagyobb volumenben exportált gyűjtésből származó hazai drogtételek (1991-1995)

Drog latin neve Drog magyar neve Volumen t/év

Chamomillae anthodiuru kamillavirág 50-200
Equiseti herba zsurló fű 20-200
Tiliae flos hársfavirág 20-60
Sambuci flos bodzavirág 60-500
Urticae folium csalánlevél 5-150 (növekvő)

Achilleae herba cickafark l 0-50 (stabil)

Chelidonii herba fecske fű 10-60
Taraxaci herba et radix gyermekláncfű 10-60 (növekvő)
Juniperi galbulus,
Crataegi fructus, gyógybogyók 100-2000
Cynosbati pseudofructus

68
 8. táblázat
Legfontosabb gyűjtésből származó drogok 1996-ban a hazai
piacon (forgalmazó cégek adatai alapján, NÉMETH, 1997)

Drog latin neve Drog magyar neve

Chamomillae antbodium kamillavirág
Tiliae flos hársfavirág
Urticae folium csalánlevél
Cynosbati pseudofructus csipkebogyó
Equiseti herba zsurlófű
Achilleae herba cickafarkfű
Solidaginis herba aranyvesszőfű

Hyperici herba orbáncfű

Sambuci fructus bodzabogyó
Sambuci flos bodzavirág
Visci stipes fagyöngy
Taraxaci radix gyermekláncfűgyökér
Bardanae radix bojtorjángyökér

szágé a zsálya, Törökország és Olaszország esetében a szurokfűfajok, Albániából az

orvosi zsálya jelenik meg a nyugat-európai piacokon.
A gyűjtött gyógynövényfajok jelentőségét bizonyítja, hogy a hazai gyógy- és fű­
szemövény-export döntő hányadát is az 7. táblázatban feltüntetett vadon termő nö-
vényfajok drogja adja. A kivitelben jelentős szerepe van azon faj oknak, amelyek ha-
zánkban kiterjedt areával rendelkeznek, s nagy gyakorisággal fordulnak elő.
A vadon termő növényfajok azonban nemcsak a kivitelben, hanem a hazai drog for-
galomban is fontos szerepet töltenek be. A hazai piacon legnagyobb volumenben érté-
kesített drogokat a 8. táblázat tartalmazza. A spektrum az exportéhoz igen hasonló.

A vadon termő gyógynövények gyűjtésének, felvásárlásának

rendszere

A Il. világháborúig az úgynevezett Hangya Szövetkezet keretében folyt a vadon ter-

mő gyógynövények gyűjtése és felvásárlása, amely kifejezetten exportorientált tevé-
kenységként jelent meg. Később vertikális irányú szerveződés kezdődött meg és há-
rom fő terület különült el, mégpedig a gyűjtők, az úgynevezett gyógynövénybeváltók
(felvásárlók) és a gyógynövény-nagykereskedők (exportőrök) köre.
Az 1970-es években kissé átstrukturálódva, de hasonló rendszerben néhány nagy-
vállalat (a Herbária 90% körüli arányban, az Erdei Termék Vállalat, a Mátradrog) vé-
gezte mind a felvásárlói, mind a nagykereskedelmi, mind az exporttevékenységet A
vállalatok alkalmazásban álló felvásárlók országos hálózatot alkottak és jól szervezett
gyűjtő i körtől vették át a nyersanyagot (elsősorban a Herbária kötelékében).

69
 A 90-es években lezajlott társadalmi változásokkal együtt ez a helyzet is megvál-
tozott. Ma a felvásárló nem alkalmazott, hanem egyéni vagy társas vállalkozásban
dolgozik, és részben szerződéses úton, részben anélkül adja tovább az árut. A felvá-
sárlói és nagykereskedői tevékenységet leggyakrabban együttesen folytatják.
Magyarországon jelenleg a vadon termő gyógynövények gyüjtése hatósági enge-
dély nélkül folytatható. A gyűjtésre hasznosított terület helye, a gyűjtés időpontja vo-
natkozásában a polgári törvénykönyv, a környezetvédelmi, illetve a helyi rendelkezé-
sek az irányadók. A gyógynövények felvásárlása azonban engedélyhez kötött. A fel-
vásárlói engedély tulajdonosa jogosult a gyógynövények, drogok, illóolajok és zsíros
olajok felvásárlására, a drog előállításához, elsődleges feldolgozásához, tartósításá-
hoz és csomagolásához szükséges műveletek elvégzésére. Ezen vállalkozási forma
engedélyezése önkormányzati hatáskör, de az általános követelményeken túl szakirá-
nyú képesítéshez (alap-, közép-, felső fokú gyógynövény szakirányú, illetve gyógy-
szerész végzettség), telephely birtoklásához vagy bérletéhez, illetve a felvásárlói en-
gedély országos regisztrációba vételéhez kötött. A felvásárló feladata, hogy biztosít-
sa a gyűjtők szervezett és irányított működését, hiszen sokszor szakképzetlen munka-
erővel áll szemben. Az árut a gyűjtés helyén drogféleségtől fúggően frissen vagy szá-
rítva veszi át, egyúttal előzetes minősítést is végez, meggyőződik a fajazonosságról,
az áru ép és egészséges voltáról, idegenanyag-tartalmáról, színéről. Az elsődleges fel-
dolgozásról megegyezés alapján vagy a gyűjtő vagy a felvásárló gondoskodik. Ez
magában foglalja a begyűjtött növényi részek bizonyos előtisztítását és szárítását.
Amennyiben a felvásárló nagykereskedői tevékenységet is folytat további fontos fel-
adata aminőségi bizonyítványok beszerzése (GYNKI-vizsgálat, illetve az úgyneve-
zett kiajánlási minta elkészítése).

A szakszerű gyűjtés feltételei

A friss, nyers gyógynövényből vagy növényi részből csak akkor nyerhető jó minősé­
gű, magas hatóanyag-ta rtalmú drog, ha azt szakszerüen gyűjtik, kezelik, szárítják,
csomagolják és tárolják. Bármelyik munkafolyamat közben elkövetett hiba kihat a
drog minőségére. Ezért ma már egyre többet hangoztatott igény, hogy a gyűjtési fo-
lyamatot is közelíteni kell- a lehetőségek szerint- a termesztésben követendő komp-
lex minőségbiztosítási rendszerhez.
Biztos morfológiai ismeretek. Igen fontos, hogy a gyűjtő rendelkezzen azon bota-
nikai jellemzők ismeretével, amellyel képes az értékes, gyűjtendő fajokat azonosíta-
ni, illetve biztonsággal elkülöníteni az egyazon családba vagy nemzetségbe tartozó,
hozzá hasonló, de esetlegesen más felhasználású, alacsonyabb hatóanyagszintű vagy
az emberi szervezetre káros, mérgező anyagokat tartalmazó rokon fajoktóL Vannak
olyan egy rokonsági körbe tartozó fajok, melyek növényi részei azonos drognéven
egybegyűjthetők, mert azonos értéket képviselnek. Erre példa a Tiliae fl os néven egy-
begyűjtött Tilia platyphyllos és a T. cordata virágzat, melyet azonban feltétlenül el
kell különíteni a T. argentea virágzatátóL Ez utóbbi csak ipari felhasználásra (ható-
anyag-kivonatolásra) kerülhet a rajta található csillagszőrök allergén hatása miatt.
Szintén azonos értéket képviselnek a galagonyafajok (Crataegus monogyna és C. !ae-

70
vigata) virágzó ágvégei, melyeket Crataegi summitas közös drognéven forgalmaz-
nak. Több, kék illóolajat adó Achillea faj (A. col/ina, A. pannonica, A. asplenifolia
stb.) egybegyűjtése is megengedett Achilleae fl os néven.
Ellentétes példa azonban a Hypericum nemzetség, ahol el kell különíteni az érté-
kes, magas hatóanyagszinttel rendelkező Hypericum perforatumot a hozzá hasonló,
vele gyakran együtt előforduló, de alacsonyabb hatóanyag-tartalmú rokon fajoktól
(pl. H. maculatum, H. hirsutum, H. elegans stb.) Ez utóbbiak ronthatják a drogminő­
séget, de arra is figyelemmel kell lenni, hogy köztük több ritka, védett faj is akad (pl.
H. maculatum, H. elegans stb.).
Más nemzetségekben még nagyobb problémát jelent az egymáshoz közelálló, ha-
sonló termőhelyi viszonyok között előforduló fajok összetévesztése. Az Equisetum
nemzetségben csak az E. arvense gyűjthető, és a mérgező palusztrin alkaloidot jelen-
tős mennyiségben tartalmazó E. palustre jelenléte kizárandó a drogbóL Ugyancsak el
kell különíteni egymástól az értékes virág- és termésdrogot adó Sambucus nigrát a
S. ebulustól. Ez utóbbi fajoknál gyakran nem elegendő egy-egy morfológai tulajdon-
ság vizsgálata, több bélyeg együttes értékelése adhat csak biztos eredményt.
Ma a gyűjtők szintjén nincs a képzettségre vonatkozó előírás, a tájékozottság az
emberek egyéni érdeke, mert tévedés esetén az előállított terméket nem tudja értéke-
síteni. A gyűjtők nagy részére az alacsony iskolázottsági fok jellemző, a gyógynövé-
nyekre vonatkozó ismereteik leggyakrabban családi hagyományból vagy a környe-
zetből átvett gyakorlati ismeretek. Általában néhány, az adott környéken megtalálha-
tó fajra "specializálódnak", így azokat valóban könnyen és jól felismerik.
Erős hatású és mérgező fajok ismerete. Az e csoportba tartozó gyógynövények (pl.
A tropa belladonna, Hyoscyamus niger) a többi gyűjtött fajtól eltérően kezelendők. Az
egyéb gyógynövényekkel történő egyidejű gyűjtés esetén el kell kerülni a velük való
keveredést. A gyűjtőnek egyéb óvintézkedésekre is figyelmet kell fordítania: ajánla-
tos az erős hatású, mérgező anyagokat tartalmazó növényi részeket védőkesztyűben
szedni, e munka során szájat, szemet nem érinteni, hazatérés után a kezet alaposan
megtisztítani.
Veszélyeztetett, védett és fokozottan védett fajok ismerete. A gyűjtés során megkü-
lönböztetett figyelmet kell fordítani a védett vagy előbb-utóbb védelemre szoruló, ve-
szélyeztetett fajok megóvására. Az e fajokra vonatkozó részletes ismereteket ld. a Vé-
dett és veszélyeztetett fajok c. fejezetrészben.
A gyűjtendő növényi rész ismerete. A növényfaj felismerése mellett nem nélkülöz-
hető annak ismerete, hogy az adott faj mely része és milyen állapotban szalgáltatja a
drogot. Ezt a gyógyszerkönyv, illetve a vonatkozó drogszabványok írják elő. Célsze-
rűen néhány általánosítható példán keresztül szemléltetjük ezt.
A herbadrogoknál - ahol a szár általában gyakorlatilag hatóanyag mentes - lénye-
ges a szár hossza, s maximáiják a részarányát (pl. a Hyperici herba - max. 40 cm-es
szárat tartalmazhat). Másutt előírás, hogy mekkora a vastag, fásadott részek még el-
fogadható mennyisége (pl. Marrubii herba esetén a szárrészek nem lehetnek vasta-
gabbak 5 mm-nél). A virágdrogok minőségét a hosszú kocsányrész rontja, ezért csak
az előírt határértéknél csak kisebb lehet, (pl. kamillánál max. 5 cm). Hasonlóképpen
figyelembe veendő gyökérdrogoknál a hozzájuk kapcsolódó szárrészek még elfogad-
ható aránya (ez pl. Ononidis radix esetén nem haladhatja meg a 3%-ot). A termésdro-

71
goknál a megfelelő érettségre utaló termésszín szerepel az előiratokban, például csip-
kebogyónál a fekete és túl világosszínű áltermésekjelenlétét kizárják a drogból, a bo-
róka tobozbogyóinál pedig csak az érettségre utaló hamvas sötétkék szín az elfoga-
dott. Az éretlen zöld színű, első éves, a bokron szintén jelenlevő tobozbogyókat nem
szabad betakarítani.
A megfelelő gyűjtési időpont ismerete. A gyógynövényeket általában nem a bioló-
giai (teljes érettség) állapotában, hanem az ún. technológiai érettség fázisában gyűj­
tik, amely a vizsgálatok alapján a hatóanyag-tartalom maximumával esik egybe. Sok
vadon termő gyógynövényfaj esetében a tudományos ismeretanyag ebben a vonatko-
zásban még hiányos, ezért a gyakorlat számára a drogelőiratok és a tradíciók adnak
útmutatást. Általánosságban a napos, száraz időjárás, a harmatmentes napszakok te-
kinthetők ideálisnak. Az optimális gyűjtési időpont függ a drogtípustól is: a földbeni
szerveket (radix, rhizoma) nyugalmi időszakban, a kérgeket (cortex) a nedvkeringés
megindulása után, a rügyeket (gemma) lombfakadás előtt, a leveleket (folium) telje-
sen kifejlett állapotban, amikor a levélnyél "pattanva törik", a virágokat (flos) általá-
ban kinyílva, szárazon, csészével vagy anélkűl, a leveles-virágos hajtásokat (herba)
pedig a rajtuk található virágok nyílása kezdetén gyűjtik. Egyes fajoknál ennél pon-
tosabban is megadható az egyedfejlődési szakasz, amely legmegfelelőbb a gyűjtés­
hez. A fehér mályva szárleveleit pl. virágzáskor, a hársfavirágo t, a kamillát, az arany-
vesszőfüvet virágnyílás kezdetén, de az orbáncfüvet, a cickafarkfüvet teljes virágzás-
kor ajánlatos betakarítani.
A minőségi követelmények szigorodásával, a hatóanyagok pontosabb megismeré-
sével egyidejűleg szükségessé válik az optimális szedési időpont fajspecifikus meg-
határozása.
Élőhelyismeret. A fajok és a termőhelyi sajátságok ismerete sok szempontból köz-
rejátszik a drogminőség alakulásában. A termőhelyi ismeretek segítséget nyújthatnak
az elkülönítendő rokon fajok felismerésében is. Pl. a könnyen összetéveszthető
Tussilaga faifara és Petasites hybridus közül az előző pionír, illetve árokparti életkö-
zösségekben, az acsalapu viszont rendszerint erdei, patakparti magaskórós társulá-
sokban fordul elő.
Az élőhely szennyezettségének figyelembe vétele egyre fontosabb tényező. Az út
menti sávokat ajánlatos elkerülni a növények por- és nehézfém-szennyezettsége (Pb,
Cd stb.) miatt. Egyes ruderális helyeken is előforduló gyógynövények kifejezetten
hajlamosak például nehézfémek felhalmozására (pl. orbáncfű, csalán, fecskefű). A
mezőgazdaság által művelt területek közvetlen szomszédságában viszont a peszticid-
elsodródás veszélyére kell számítani. Az ilyen helyeken élő gyógynövények határér-
tékeken felüli mennyiségben tartalmazhatnak növényvédőszer-maradékot, me ly kizá-
ró oka lehet a belőle előállított drog forgalmazásának
A gyűjtőnek meg kell győződnie arról, hogy a gyűjtési hely nem része semmiféle
természetvédelmi oltalom alatt álló területnek (természetvédelmi terület, tájvédelmi
körzet, nemzeti park). E helyeken csak külön engedéllyel végezhető gyógynövény-
gyűjtés, természetesen megfelelő szakmai kontroll mellett. Erre jó példa a Kiskunsá-
gi Nemzeti Park területén lévő boróka állományok ilyen irányú hasznosítása.
A megfelelő gyűjtési mód ismerete. A megfelelő gyűjtési módszer megválasztása
nemcsak optimális drogminőséget eredményez, hanem tekintetbe veszi, hogy a ter-

72
mőhely életközösségeinek ökológiai egyensúlyát ne bontsuk meg, hogy az a követ-
kező időszakokban is bő drognyerési forrás maradjon. Törekedni kellene arra, hogy
mindig kíméletesen válasszuk le a számunkra értékes növényi részeket, lehetőleg ne
okozzuk a növény pusztulását. Komoly gond ma az egész országban például, hogy a
hársfavirág gyűjtése kapcsán tömegesen megcsonkítják a fákat, hasonlóképpen a kis
termetű, herbadragot adó fajokat (pl. vadárvácskafajok, kisezerjófű) gyakran gyöke-
restől szakítják ki a földből. A növényállományok évenkénti részleges letermelése
vagy a termőhelyek közötti éves rotáció jó megoldás lehet a területek drogszolgálta-
tó képességének megőrzésére.
A gyűjtő a megfelelő eszközök (metszőolló, kés, kesztyű, kamillafésű, áfonyafésű)
és göngyölegek alkalmazásával is javíthatja a drog minőségét. A törődésre, nyomó-
dásra, sérülésre legérzékenyebbek a virágok, amelyeket a barnulás, elszíneződés és
összetapadás elkerülése végett kosarakba gyűjtenek és dobozba csomagolnak A lé-
dús terméseket vödrökbe szedik, a kevésbé kényes herba és magdrogokat, gyökere-
ket zsákokba teszik. A gyökereket begyűjtés után mossák, szikkasztják, tisztítják,
majd céltól fiiggően hámozzák, aprítják.
Abegyűjtést követi a szárítás. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a drog ned-
vességtartalmát nem csökkentik az előírt mértékig, mivel a többlettömegtől többlet-
bevételt remélnek. Természetesen a helytelen technológia a továbbiak során komoly
minőségi problémákat okozhat.

Védett és veszélyeztetett fajok

A gyógynövények veszélyeztetettségét előidéző tényezők

A fokozottan védett és védettjelentősebb gyógynövényfajok jegyzékét a 20. táblázat

tartalmazza. A gyógynövények - és általában a növényfajok- veszélyeztetetté válá-
sához, súlyosabb esetben eltűnésükhöz, közvetlen és közvetett tényezők egyaránt
hozzájárulhatnak.
Közvetlen (direkt) hatásoknak tekintjük azokat az okokat, amelyek közvetlenül az
adott gyógynövényfaj állományának vagy az adott faj élőhelyének beszűküléséhez,
ezen keresztül az egyedszám csökkenéséhez, ritkulásához vagy a faj teljes eltűnésé­
hez vezetnek.
Ez következik be az erdőírtások során, új területek művelésbe vonásával, a lápos
területek lecsapolásávaL Számos gyógynövényfaj ritkult meg ilyen módon. Részben
az erdei ökoszisztémák redukciójára vezethető vissza az erdei pajzsika (Dryopteris
jilix-mas), a kankalinfajok (Primula spp.), a tavaszi hérics (Adonis verna/is) törlése a
gyűjthető fajok listájáról. Hasonlóképpen veszélyes a vizes-lápos területek biológiai
szemléletet nélkülöző lecsapolása, ami a közelmúltban előidézte pl. a kálmos (Acorus
calamus), a vidrafű (Menyanthes trifoliata) megfogyatkozását
Közvetlen okként jelenhet meg a gyógy- és illóolajos fajok esetében a szakszerűt­
len gyűjtés is. A természetes populációkkal folytatott "rablógazdálkodás", az átgon-
dolatlan gyűjtés, rendszerint olyan populációkon jelent túl terhelést, amelyek valami-
lyen más okból is veszélybe kerültek (pl. kálmos).

73
 A közvetett (indirekt) hatások a adott gyógynövényfaj előfordulását és biomassza-
termelő képességét a környezet egészének változásán keresztül módosítják.
Ilyen hatást fejtenek ki a különböző szennyeződések. Az ipari létesítmények vagy
a közlekedés révén a levegőbe, illetve a talajba kerülő füstgázok, nehézfémek vagy a
mezőgazdasági művelés során kijutó peszticidek az egész ökoszisztémára, ezen belül
a gyógynövényekre is veszélyforrást jelenthetnek. A szennyezés káros hatása egy-egy
ökológiailag kevésbé tűrőképes faj (Arnica montana, Vaccinium spp.) megritkulásá-
ban közvetlenül is felismerhető. Még a ruderális területek fajspektruma is jelentősen
elszegényedhet a különböző szennyeződések következtében. Így a korábban több
tonnás tételben az utak mentén, házak között gyűjtött pemetefű (Marrubium vulgare)
vagy füstike (Fumaria schleicheri) a veszélyben lévő fajok listájára került.
Az élőhely, mint biológiai környezet módosítását okozhatja többek között a jó
szándékú, de meggondolatlan erdőtelepítés is. Egy akácerdő felnövekedése (pl. Fóti-
Somlyó) óhatatlanul a korábban esetleg gazdag aljnövényzet, ezen belül a gyógynö-
vény-fajspektrum elszegényedéséhez vezet.

A vadon termő gyógynövények védelme, génmegőrzése

Egy adott gyógynövényfaj veszélyeztetettségének mértéke több tényezőtől is függ-

het. Ennek megítélésekor az alábbi szempontokra célszerű tekintettel lenni:
- milyenek az adott régió társulási, ökológiai viszonyai (ugyanazon faj különböző
termőhelyeken eltérő státuszt kaphat),
- milyen a vizsgált gyógynövényfaj életformája (a lassan növő fajok általában veszé-
lyeztetettebbek)
- melyek a felhasznált növényi részek (a gyökér vagy a reproduktív szervek gyűjté­
se fokozhatja a veszélyhelyzetet),
- mikor és hogyan történik a betakarítás (optimális időben és kíméletesen végrehaj-
tott gyűjtés kíméli az állományt),
- összetéveszthető-e a vizsgált faj (kiváltható vagy összekeverhető-e a növény gya-
koribb, nagyobb areájú növényfajjal),
- gyűjtik-e egyéb célból (a drogcélú felhasználás mellett, táplálékként, gyümölcsé-
ért, ipari vagy díszítő céllal szedik-e, ami a veszélyeztetettség mértékét növeli),
- termesztése megoldott-e (csökkenthető-e ezzel a természetes szisztémák terhelése).
A veszélyeztetett fajok védelme többféle módon is megoldható. A rezerváció sta-
tikus módjának tekinthető az úgynevezett "in situ" és "ex situ" védelem, amikor a faj
vagy a terület megőrzése jelenti a fő célt. A dinamikus módszerekkel ("on farm", ter-
mesztésbevonás stb.) viszont a megőrzésen túl az adott növényfaj produkcióját is nö-
velni tudjuk.
"In situ" és "ex situ" védelem. Magyarországon jelenleg csaknem 500 védett nö-
vényfajt tartanak számon, ebből mintegy 160 tekinthető gyógynövénynek Közülük
47 a fokozottan védett, és ebből 19 a gyógynövény. A hazai 96/LIII. sz. természetvé-
delemről szóló törvény értelmében a védett fajok gyűjtése, bolygatása tilos. Gyűjté­
sük csak engedéllyel folytatható, mely engedélyt az illetékes természetvédelmi ható-
ság adhatja ki, a terület, az évjárat, a faj állományainak ismeretében, meghatározott
időszakra vagy mennyiségre. A fokozottan védett fajok gyűjtése tilos, ez alól felmen-

74
tést csak a Környezetvédelmi Minisztérium, és csak az adott faj védelmének szem
előtt tartásával adhat.
Hazánkban a védett területeknek három formáját különböztetik meg, a nemzeti
parkokat, a természetvédelmi területeket valamint a tájvédelmi körzeteket. Ezeken a
területeken a gyógynövények gyüjtése csak engedéllyel folytatható, az úgynevezett
fokozottan védett területeken pedig tilos. A Kiskunsági Nemzeti Park (boróka) példá-
ja bizonyítja, hogy megfelelő szakmai kontroll mellett a védett területeken is folytat-
ható gazdaságos tevékenység.
A veszélyeztetett növények (és állatok) valamint a belőlük készült termékek keres-
kedelmi forgalmát nemzetközi egyezmények is szabályozzák. Kiemelhető itt az úgy-
nevezett CITES egyezmény (Convention on International Trade of Endangered Spe-
cies of Wild Fauna and Flora), amely mellékletekben adja meg a különböző tilalmi
szintekbe tartozó gyüjtött gyógynövényfajokat A gyógynövények közül a tiltó listán
szerepel pl. a ginszeng (Panax quinquefolius), azaloe (A loe ferox), a vad orchideák
(Orchidaceae fajok).
Statikus megőrzési formának tekinthető vadon termő gyógynövényfajok "ex situ"
génbanki rezervációja. A génbanki megőrzés egyben egy olyan genetikai tartalékot is
létre hoz, amely a nagy teljesítményü fajták előállításához és széles spektrumú kemo-
taxonómiai szortiment kialakításához is támpontot nyújt. Ez utóbbi fontossága nyil-
vánvaló, hiszen egy-egy kémiai összetevőre vonatkozó igény napról napra változhat
(pl. Valeriana, Hypericum).
A gyógy- és illóolajos növények génbanki megőrzésére a technikai feltételek ma
már rendelkezésre állnak, azonban ez ma még nem tekinthető olyan rutinfeladatnak,
mint más nagy felületen termesztett kultúrnövények esetében (kukorica, búza stb.).
Ennek oka összetett:
- a hazai gyógynövényfajok száma több mint 200, ezen belül a kémiai változatok
előfordulása több ezres nagyságrendű lehet,
- a fajok többsége "vad" faj vagy alacsony kultúrfokon álló taxon, s így hiányoznak
a szűkséges szaporodás- és csírázásbiológiai ismeretek,
- a gyógy- és illóolajos növények tartós tárolására vonatkozó információk ugyancsak
szegényesek,
- a magtárolás folyamatába elkerülhetetlen a kémiaihatóanyag-vizsgálatok beépítése is.
A génbanki megőrzés hagyományos módszere az alacsony nedvességtartalomra le-
szárított magvak hűtött tárolása. Ennek funkció szerint az alábbi típusait különböztet-
jűk meg:
Bázisgyűjtemények Csak hosszú távú megőrzést szolgál. A tárolás -l O oc alatti
hőmérsékleten történik, 5%-ra beállított magnedvesség-tartalommaL
Aktív gyűjtemények. Megőrzést, kutatást, magcserét is szolgálja. A tárolás középtá-
vú, +4 °C hőmérsékleten, 5-7%-ra beállított magnedvesség-tartalommaL
"In vitro" merisztéma- és hajtástenyészetek A génbanki tevékenység korszerű
módszere az "in vitro" merisztéma- és hajtástenyészetek tartós tárolása. A gyógy- és
illóolajos növények ilyen formában történő megőrzése a jövőben nagyobb szerephez
kell, hogy jusson, hiszenszámos faj, mint a borsosmenta (Mentha piperita), a leven-
dula (Lavandula intermedia) stb. csak vegetatív úton őrizhető meg. A fejlesztő mun-
ka megindult, s szélesebb körű bevezetése néhány éven belül várható.

75
 Az "ex situ" rezerváció ugyancsak ismert módja a kemotaxonómiai kertek, élő
gyűjtemények létrehozása.
A fajok dinamikus védelmét szolgálják a fenntartható hasznosítás érdekében kidol-
gozott irányelvek, az úgynevezett "on farm" megőrzés, valamint a termesztésbe vonás
(lásd. Gyógynövények termesztésbe vonása). Ezek mindegyike hozzájárul ahhoz, hogy
a populációk genetikai diverzitása, eredeti géngyakorisága megőrizhető legyen, sőt
azok természetes módon továbbfejlődhessenek, produkciós képességük növekedjen.

Gyógynövények termesztésbe vonása

A növények termesztés be vonása (domesztikáció) az legősibb emberi tevékenységek
közé tartozik. A természetes ökoszisztémákban előforduló gyógynövényfajok mező­
gazdasági termelésbe vételét napjainkban többféle tényező motiválhatja.
Az újabb tudományos eredmények hatására egyes fajok fokozottabb vagy új terápi-
ás irányban történő felhasználása indulhat meg, gyakran új termékek jelennek meg a
piacon. Mindez a drog iránti mennyiségi igény megnövekedésével jár, amit természe-
tes rendszereink nem képesek többé biztosítani (pl. orbáncfű, aranyvessző, anyarozs).
A standard minőség, mint követelmény mind fontosabbá válik. Az állandó minő­
séget csak ismert és állandó hatóanyag-összetételű növényi nyersanyaggallehet biz-
tosítani. Erre a vadon termő állományok többsége nem alkalmas, s ez felveti a kont-
rollált termesztés igényét (pl. cickafark fajok, mezei zsurló). Aminőséget erősen ront-
hatják a drogokban felhalmozódó peszticid- vagy nehézfém-szennyeződések is, ami
csak dokumentált termesztési viszonyok keretében minimalizálható csak eredménye-
sen. (Ezért vonják termesztésbe pl. a vérehulló fecskeftivet, a csalánt).
Az előző fejezetben tárgyaltakkal összhangban, a termesztésbe vonás motivációja
lehet bizonyos fajok megritkulása, védetté válása is (pl. ámika, orvosi veronika).
Esetenként hazai termesztésből elégíthetjük ki azt a drogigényt, ami nem honos,
csak importból beszerezhető fajok iránt merül fel. Ehhez a hazai termesztéstechnoló-
gia kialakítása, az alkalmas genotípusok introdukciója szükséges (pl. rozmaring,
Amsonia).
Egyre gyakrabban ösztönöz a gyűjtés termesztéssei történő felváltására az a tény
is, hogy a szakmailag felkészült, rendszeres gyűjtők száma csökken. Ugyanakkor erő­
sen redukálódik az a terület is, ahol a magántulajdon megsértése nélkül szabadon
gyűjthetők a gyógynövények.
Elsősorban a nyugat-európai országokban erős motiváló tényező az, hogy a
klasszikus növényi kultúrák (gabona, ipari és takarmánynövények) piaca túltelített,
sa gyógy-, fűszer- és illóolajos fajok termelése gazdaságos alternatívát adhat ezek-
kel szemben.
A termesztésbe vonás azonban mindig hosszú távú feladat, sikeres megoldása ne-
megyszer l 0-15 évet is igénybe vehet. Eközben számos részfeladato t, gyakran pár-
huzamosan kell megoldani.
A biológiai alapanyag kiválogatása. Bár a termékenyülés típusától, a generatív
és vegetatív szaporodás arányától függő mértékben, de a vadon termő populációk

76
jellemzően heterogének, mind morfológiai, mind beltartalmi tulajdonságaikat te-
kintve. Így széles alapot kínálnak az optimális genotípusok kiválogatásához. Ehhez
azonban olyan genetikai, szaporodás- és produkcióbiológiai ismeretek szükségesek,
amelyek alkalmasak a genetikailag rögzített tulajdonságok, illetve a modifikációk
biztos elkülönítésére.
Az ökológiai feltételrendszer optimalizálása. A megfelelő genetikai háttér csak a
környezeti tényezők, illetve az agrotechnika optimalizálásán keresztül érvényesíthe-
tő. A széles ökológiai tűrőképességű fajok várhatóan könnyebben alkalmazkodnak a
mesterséges szisztéma elemeihez. A természetes társulások környezeti viszonyai sok
esetben támpontként szolgálhatnak a faj igényének megismeréséhez, de nem kizáró-
lagosan (pl. a kamilla nem kedveli a szikes területeket, azonban a sófelhalmozó ké-
pességéből adodó kompetíciós előnye csak ott érvényesül).
Az ökológiai tényezők közül a faj számára alapvetően fontos az optimális talajvi-
szonyok kiválasztása. E szempontból a pH, a kötöttség, a talaj mész-, és humusztar-
talma, a termőréteg vastagsága tekinthető a legfontosabbaknak. A faj vízigényének
megismerése és annak kielégítése alapvetően meghatározza a növény hozamát, ható-
anyag-tartalmát, regenerálódását, élettartamát, a magvak, termések és hajtások beéré-
sét. Fokozott vízigény esetén az agrotechnika részeként az öntözéstechnológiát is al-
kalmazni kell. A hőmérséklet abszolút értékein, de a vegetációs idő hőösszegén ke-
resztül is döntően hathat a termesztésbe vonásra kijelölt növényfajra. Afény inkább
csak az árnyékkedvelő vagy erdei aljnövények, esetenként a rövidnappalos környe-
zetből származó fajok termesztésbe vonásánál jelent áthidalandó problémát.
Az agrotechnika lépéseinek kidolgozása. A termesztéstechnológia első lépése a
szaporítás megoldása. Ehhez kísérletesen tisztázni kell, hogy melyik a növény tech-
nológiai szempontbóllegmegfelelőbb szaporító szerve, az hogyan nyerhető és mikor
szaporítható. Igen gyakran problémát okoz, hogy a vadon termő fajok magvai ala-
csony és változó csírázóképességűek
A termesztéstechnológia részét képezi a korszeru, a környezet- és természetvéde-
lem elveivel egyeztethető, ugyanakkor hatékony növényvédelemi és gyomirtási tech-
nológia kidolgozása és bevezetése. Az eredeti ökoszisztémák egyensúlyi helyzetéből
kiszakított populációkban ugyanis gyakran korábban ismeretlen kórokozók, kártevők
lépnek fel. A korszeru gyógynövénytermesztés csak fejlett, hatékony, integrált rend-
szerű és szemléletű termesztési formában képzelhető el, melynek optimális technoló-
giáját a termesztésbevétel során kell kidolgozni vagy fajspecifikusan adaptálni.
A termesztéstechnológia elengedhetetlen része az optimális tápanyagellátás, vala-
mint a faj vízigényétől függő vízutánpótlás. A biomassza termelésre gyakorolt hatá-
sukon túl- mindkettő esetében- elemezni kell a hatóanyag-akkumulációra gyakorolt
befolyásukat is.
A betakarítás optimalizálása ki kell, hogy terjedjen a szárazanyag- és a hatóanyag-
felhalmozódás maximumához igazított optimális fejlődési fázis kiválasztására, a be-
takarítandó növényi szerv, eszköz és a betakarítási gyakoriság meghatározására. A gé-
pesíthetőség és az ökonómiai megfontolások a természetes állományokban alkalma-
zott gyűjtési gyakorlattól eltérő módszereket is eredményezhetnek (pl. többszöri vá-
gás herbadrogot adó fajoknál; egyéves kitermelési ciklus gyökérdrogoknál; termések
gépi betakarítása stb.).

77
 A gyógynövé nytermesz tés utolsó technológiai fázisa az elsődleges feldolgozás
(posztharveszt műveletek). A szárítás, tisztítás, aprítás stb. folyamata nagymértékben
hasonlít ahhoz a technológiai műveleti sorhoz, amit a vadon termő állományokból be-
gyűjtött nyersanyag esetében is alkalmazunk. A termesztésből előállított
növény-
anyag esetében azonban a mennyiség tekintetében nagyságrendi különbségekkel kell
számolnunk, ami megkövetelheti a korábban alkalmazott technológia módosítását,
léptéknövelését vagy nagyobb mértékű gépesítését.

Gyógynövények termesztése
A gyógynövények termesztése kvázi-természetes agrárrendszerekben

A kvázi-természetes agrárrendszerek mintegy átmenetet képeznek a természetes és a

mesterséges rendszerek között. Lényegük, hogy a növényi biomassza előállítására ki-
választott növényfajt olyan, természetes előfordulási helyéhez hasonló termőhelyre
telepítik, ahol viszonylag minimális emberi beavatkozás mellett folyamatosan termel-
nek. Ez a minimális emberi beavatkozás többnyire a szaporítás, állománydúsítás,
illetve a tervszerű kitermelés folyamataira korlátozódik. Előnyei:
- viszonylag gyengébb, a mezőgazdasági termelésből kieső terűletek vagy erdei vá-
gások, írtások hasznosítására alkalmas;
- a természetes szisztémákhoz képest egységesebb nyersanyagat ad.
Hátránya viszont, hogy a biomassza-termelés volumene csak korlátok között, mi-
nősége pedig alig szabályozh ató.
A kvázi-természetes rendszer jó példája Indiában a kínafa (Cinchona spp.) ter-
mesztése. Hazánkban egyelőre kevésbé elterjedt módszer, inkább csak kísérleti for-
mái léteznek (Adonis verna/is, Acorus calamus stb.).

A gyógynövénytermesztés üzemi formái

Az 90-es évekig a gyógynövénytermelés a többi mezőgazdasági kultúrához hasonlóan

részben nagyüzemi (termelőszövetkezeti vagy állami gazdasági), részben kisüzemi
(háztáji) termelési formában folyt. A tulajdoni forma gyakorlatilag a technológiai rend-
szert is meghatározta, hiszen a nagyüzemekben alapvetően a szántóföldi jellegű mű­
velést igénylő kultúrák (pl. édeskömény, mustár), míg a háztájiban a kisebb felületen,
jelentős kézimunka -igénnyel termelhető fajok (pl. mórmályva, lestyán) terjedtek
el.
A politikai-gazdasági változások eredményeként napjainkra egy új, és ma is válto-
zás alatt álló struktúraj ön létre. A jelenlegi viszonyokra az alábbi termelési formák a
legjellemzőbbek
Családi gazdaság. Ezekben a gazdaságokban elsősorban jövedelemkiegészítés cél-
jából termelnek gyógynövényeket (is). Elsősorban a fokozottan kézimunka-igényes,
csak kisebb területen, intenzív vagy speciális művelésmódban eredményesen termeszt-
hető fajokkal foglalkoznak, melyek külön beruházást, eszközbeszerzést nem
igényel-
78
nek. Akultúra vagy kultúrák spektruma a kereslettől függőerr évente változhat. Néhány
jellemző növényfaj: mórmályva, körömvirág, majoránna, kakukkfű, macskagyökér.
Agrártermelők, kertészeti jellegű kultúrákkal. A tulajdonviszonyokat tekintve ide
is a családi gazdaságok, farmgazdaságok sorolhatók. A családi gazdaságok végter-
mék-orientált működését korábban nagymértékben hátráltatta a tőkehiány, s ebből
következőerr a primer feldolgozáshoz szükséges eszközök, berendezések hiánya. Így
a kisüzemi termelés folyamata részben vagy egészében kiszolgáltatott volt. Az ágazat
tényleges irányítása a nagy feldolgozási kapacitással rendelkező "felvásárló-termel-
tető-kereskedő" cégek, későbbiekben a gyógy- és illóolajos növények termelésére
specializálódott szövetkezetek és állami gazdaságok kezében volt.
Bár a korszerű termelőeszközök hiánya még ma is nagymértékben jellemző, a csa-
ládi gazdaságok szerepe megnőtt, s várhatóan a jövőben is jelentős drogárualapot
szolgáltatnak. Elsősorban a kertészeti jellegű kultúrák fejlesztéséhez teremt kedvező
feltételeket az is, hogy az Európában mindinkább elfogadott és magasabb piaci érték-
kel honorált "biotermesztés" e struktúra keretei között realizálható leghatékonyabban.
A kertészeti jellegű gyógynövény-kultúrákat előállító, agrártermelést folytató
farmgazdaság termesztési területe minimálisan 25-30 ha vagy annál nagyobb. Ezen
belül - a vetésforgó biztosítása érdekében - a hagyományos mezőgazdasági kultúrák
sem nélkülözhetők. A termesztett gyógynövényfajok körét-a technológiailag kedve-
ző társítás lehetőségét figyelembe véve - választják ki. Az optimális fajszám általá-
nosságban nehezen adható meg, üzemi tapasztalatok szerint 3-6 féle kultúra jól ke-
zelhető és kiegyensúlyozott bevételt biztosít.
Az önálló termék-előállítási tevékenység folytatatásához rendelkezni kell a gyógy-
növénytermelés speciális eszközrendszeréveL A drogelőállítás nélkülözhetetlen ele-
me a megfelelő kapacitású szárító- és tisztítóberendezés valamint tároló helység. Ma-
gasabb értékű termékekhez a válogató gépsorok, az aprítóberendezések (vágógép,
morzsológép ), esetleg további feldolgozást biztosító illóolaj-lepárló üzembeállítása
indokolt. E gépek hatékonyságát növeli a gépesített anyagmozgatás, ami azonban már
komolyabb üzemméretet feltételez. Néhány jellemző kultúra: mentafélék, borsfű,
lestyán, tárkony, citromfű.
Agrártermelők szántóföldi jellegű kultúrákkal. Tulajdonviszonyok tekintetében
mind az egyéni gazdálkodók, mind a hagyományos nagyüzemek (pl. MgTsz) terme-
lési formája lehet. Az ide sorolható növényfajok termesztése jól gépesíthető, a vetés-
től a gyomirtáson, talajmunkákon, növényvédelmen át a betakarításig. Így az egyes
kultúrák üzemen belüli termőfelülete elérheti a 80-100 ha-t is. Gyógynövények ese-
tében azonban itt sem jelent biztos alapot egyetlen drogféleség előállítása, hanem a
fentiek szerint 3-6 féle kultúra termelése indokolt. A vetésforgó előnyeit úgy használ-
hatjuk ki ha egyéb szántóföldi fajokat illesztünk a forgóba, olyanokat, amelyek gép-
rendszer szempontjából is jól társíthaták a gyógynövényfajokkaL A szárítókapacitás
mérete a nagy mennyiségű termék egyidejű beérkezése miatt döntő fontosságú. A
megfelelő, új struktúrában működő nagyüzem előnye az alábbiakban jelentkezik:
- a nagy tömegben, elsősorban nagyüzemi módszerekkel, gépesített módon előállít­
ható gyógy- és illóolajos növények termelése itt gazdaságosabb,
- a gyógynövénykultúrák legegyszerűbben itt, s egyben flexibiliserr illeszthetők be
az egyéb ágazatok termelési struktúrájába,

79
 - viszonylag egyszerűbben megoldható a tőkekoncentráció,
- alkalmasak "rendszer" jellegű termelés megvalósítására,
egyéb mezőgazdasági tevékenységek bekapcsalásával növelhető az idényjellegű
tev6kenységből adódó kapacitás kihasználás,
- a nagyobb termelési volumen és a "soklábon állás" csökkenti a piaci helyzet folya-
matos változásából adódó rizikót.
Tisztán "biológiai" vagy "ökológiai" művelés ezen kultúrák keretei között gazda-
ságosan már nem képzelhető el, de világszerte szorgalmazzák az integrált művelési
rendszerek bevezetését. Néhány jellemző kultúra: konyhakömény, koriander, mária-
tövis, sáfrányos szeklice.
Új típusú termelői szövetségek. A külföldi, elsősorban holland és dán példák azt ta-
núsítják, hogy a kisüzemi termelésre specializált gazdaságok nagy része - még a ha-
zainál lényegesen kedvezőbb tőkeellátottság ellenére sem törekednek a teljes ter-
melési-feldolgozási-értékesítési vertikum kiépítésére. Az egyéni termelők, elsősorban
gazdasági megfontolásokból "szövetségbe" tömörülnek. Számos fejlesztési, termelé-
si, termék-feldolgozási és termék értékesítési kérdésben lehet így egyeztetni, s növel-
ni a tevékenység gazdaságosságát. Így:
- könnyebben biztosítható a rendszeres, jó minőségű szaporítóanyag-ellátás,
- közösen fejleszthető a posztharveszt technológia eszközrendszere, akár egy-egy
üzemben, akár központosítva,
- összehangolható a piaci stratégia, a temékértékesítés,
- egyszerűbb és hatékonyabb az érdekérvényesítés.
A fenti típusú vagy ahhoz hasonló "szövetségbe" tömörülés minden bizonnyal a
hazai gyógy- és illóolajos növényágazat szereplői előtt is az egyik perspektivikus út.

Végtermék-érdekeltség

Akár természetes szisztémából gyűjtéssel, akár mezőgazdasági termelés eredmé-

nyeként keletkezzen a hasznosításra szánt biomassza, annak feldolgozását még a
termelő üzemben meg lehet, sőt esetenként meg is kell kezdeni. Feltétlenül a ter-
melő üzem (vagy üzemek) alaptevékenységéhez kell, hogy tartozzanak olyan fel-
dolgozási műveletek, mint a szárítás, illóolaj lepárlás, primer drogfeldolgozás. Na-
gyobb, de ugyancsak hozzáférhető szakmai és műszaki felkészültséget igényel a
késztermék csomagolás, extrakció, gyógytermék-előállítás (az ehhez csatlakozó
formulázó és kiszerel ő tevékenységek). A gyógy- és illóolajos növények termelésé-
vel foglalkozó vállalkozások eredményességét - alapvetően az előállított termék
készültségi foka határozza meg. A drog értéknövekedése a végtermékben eseten-
ként több nagyságrendet is elérhet. Areális céltjelentő feldolgozottsági fok megvá-
lasztásához azonban részletes gazdasági elemzést kell végezni. Ennek során olyan
tényezőket kell figyelembe venni, mint egy-egy feldolgozási szint kiépítéséhez
szükséges optimális üzemnagyság, a folyamatos termelés (üzem kihasználásának)
lehetősége, az idényjelleg csökkentése, infrastruktúra rendelkezésre állása, a beru-
házás megtérülési ideje stb.

80
A gyógynövények és drogok kereskedelme

Belkereskedelem

Az ágazat tevékenységében, már kialakulásának kezdetétől fontos szerepet töltöttek

be a gyógynövények felvásárlására és forgalmazására specializálódott nagykereske-
delmi cégek. A nagykereskedelmi tevékenység itt a felvásárlás, termeltetés, termék-
előállítás (feldolgozás) és forgalmazás teljes vertikumát egyaránt felöleli. Ez a tevé-
kenység a 90-es évek elejéig néhány cég (Herbária, Erdei Termék Vállalat) hatáskö-
rébe tartozott. A termelés struktúrája jól áttekinthető volt, hiszen a termék-előállítás
az előbb említett vállalatok irányítása alatt nagyüzemek, háztáji gazdaságok bevoná-
sával, szerződéses rendszerben folyt. Ennek megfelelően az igényesebb feldolgozás
műszaki-technikai háttere az országos hálózattal rendelkező nagy felvásárló cégek
kezébe koncentrálódott, akik a fejlesztés finanszírozásáért is felelősséget vállaltak E
kötött struktúra az ország gazdaságában bekövetkező általános változásokkal párhu-
zamosan felbomlott, és új struktúra alakult ki. A 80-as évek végén, 90-es évek elején
a nagykereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok száma megsokszorozódott. Az
új vállalatok bejegyzésével egyidejűleg megindult a ráfizetéssel működő szervezetek
felszámolása. A nagykereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok között belső
verseny alakult ki a hazai természetes növényi háttér hasznosítására, ami sok esetben
kihasználás t jelentett, hiszen a kereskedelem nőtt anélkül, hogy a biológiai háttér ez-
zel egyidejűleg gyarapodott volna.
Mára a nagykereskedők száma ismét csökken, megfigyelhető a tőkekoncentráció,
ami a fejlett országokban is felismerhető tendencia. Ez a tendencia várhatóan folyta-
tódik, hiszen ma a nagyobbcégek mintegy 1000 t/év, míg a kisebbek csak 10-20 t/év
forgaimat bonyolítanak. Sok esetben 100-120 különböző termékkel foglalkoznak.
Kezd egy olyan, jól behatárolható termelői-kereskedői kör kialakulni, melyek valódi
szakmai háttérrel, a tartós és stabil gazdálkodás igényével vesznek részt az ágazat
munkájában.
A gyógy- és illóolajos növények drogjainak és termékeinek forgalmazása a kiske-
reskedelmi egységekben folyik. Ez a tevékenység 1989 előtt, kizárólagosan a regio-
nális gyógyszertári központok szakbolt hálózatában, valamint a Herbária, és az Erdei
Termék Vállalat boltjaiban (országosan 20-25 egység) történt. A gyógyszertárakban
a minőségi követelmények betartása megoldott volt, míg a kereskedelmi felügyelet
alá tartozó szakboltok ellenőrzését a Gyógynövény Kutató Intézet látta el. A kilenc-
venes évektől szembetűnően, de statisztikai adatokkal is alig követhetően megnőtt
azon kiskereskedelmi egységek száma, amelyek főprofilként gyógy- és illóolajos nö-
vényi drogok forgalmazását végzik vagy élelmiszeripari termékek közé illesztve, ki-
egészítő tevékenységként értékesítik azokat. A boltok számának ilyen mérvü növeke-
dése az alábbi következményekkel járt:
- mivel az üzemeltetők nem rendelkeznek megfelelő szakismerettel, megjelentek a
minőségi tanúsítványt nélkülöző drogtételek, sőt a toxikus, egészségre ártalmas nö-
vényi termékek,

81
 - a boltok számának növekedés ét nem kísérte a termelési háttér arányos bővülése, s
így szakismere t nélkül "feketén" gyűjtött drogok és engedély nélküli készítmények
kerülnek forgalomba,
- nagyszámú egység működtetéséhez szükséges ellenőrzési rendszer sem jogi, sem
szervezeti formában nem áll rendelkezésre.

Külkereskedelem

A gyógy- és illóolajos növényfajo k termelésében - az ágazat század eleji kialakulá-

sától kezdve - mindig jelentős szerepet játszott az export. Az utóbbi évek politikai,
gazdasági változásai e tekintetben is új helyzetet teremtettek. A korábbi monopol-
helyzet (MEDIMP EX, majd Pharmatra de kizárólagos joga) megszűnt és számos cég
vált jogosulttá ilyen irányú tevékenysé g folytatására. Az alig koordinált versenyhely-
zet pozitív hatásai mellett negatív következm ényekkel is járt. A magyar vállalatok
egymás versenytár sai lettek a fő kereskedelmi relációnak számító nyugat-európai pi-
acon, és kiéleződött a magyar és külföldi (részben volt szocialista országok) kereske-
dői közötti versengés. Bár mára a nagykereskedő cégekhez hasonlóan a külkereske
-
delemmel foglalkozó vállalkozá sok száma is kezd csökkenni, a cégek hosszú távú
profilja kialakulni, a piac szereplői még ma is gyakran változnak.

A drogelőállítás ökonómiai kérdései

A termelési költséget meghatározó tényezők

A gyűjtött és termesztet t gyógynövé nyek gazdaságo sságát összehasonlítva könnyen

belátható, hogy az előállított drog önköltsége mindig gyűjtés esetén az alacsonyabb.
Az arány fajonként és időszakonként ugyan változó, de a két termelési módszer ön-
költsége között két-hároms zoros, de akár tízszeres különbség ek is kialakulhatnak. A
gyűjtés és a termesztés önköltségé t az elsődleges feldolgozási szakaszig (szárításig)
a következő tényezők határozzák meg:
l. A gyűjtés esetén termelési költségek nem merülnek fel, hanem az első, a felvá-
sárlót terhelő egyetlen költség a nyers növényi anyag vételára, amit a gyűjtőknek fi-
zetnek ki. Ezzel szemben termesztés esetén, más kultúmövé nyekhez hasonlóan, szá-
mos termesztés i költség keletkezik, sőt, néhány a gyógy- és illóolajos növényekre jel-
lemző sajátasságr a is számítanun k kell.
2. A gyógynövénykultúrák a gépesíthetőség, gépesítettség szempon~ából rendkívül
heterogének. Nagy eltérés tapasztalható a munkaerő-ráfordítás, illetve a gépiüzemóra-
költségek tekintetében, attól függően, hogy milyen művelésmódban gazdálkodunk. Míg
pl. az egyéves konyhakömény termesztésében a költségelemek reálisan összevethetők
egy gabonakultúra költségei vel, addig a bazsalikom termesztése inkább egy kézi kapálást
és kézi szedést igénylő zöldségféle termelésével vethető csak össze. Egyazon kultúrán
belül is előfordulhatnak alternatív megoldások. Példa erre a palántaneveléses vagy hely-

82
bevetéses termesztés lehetősége a majoránna, a lestyán vagy a kakukkfű esetében. Az
egyik döntő eltérést jelenti a herbiciddel gyornirtható, részben gyomirtható vagy teljes
egészében mechanikai művelést igénylő Irultúrák költségigénye. Költségkülönbség je-
lentkezik a mentafélék kézi kaszálással vagy kaszáló géppel, esetleg járvaszecskázó gép-
pel történő betakarításakor. A gépesített technológián belül is van költségeltérés például
a koriander vagy az ánizs egymenetes kombájnos vagy kétmenetes betakarításában. Ter-
mészetesen az egyes technológiai változatok az esetek többségében eltérő minőségű vég-
terméket (drogot) eredményeznek, sa termelő feladata az egységár és az önköltség-dif-
ferenciák összevetése után a megfelelő alternatíva megválasztása.
3. Jó néhány gyógynövényfaj biológiai igénye speciális technológiai lépések vagy
eszközök alkalmazását kívánja meg. Erre példa a mentaültetvények sztólóval történő
szaporítása, a tárkony szaporítóanyagának feltöltéses bújtással való nevelése, a macs-
kagyökér betakarítása, a virágdrogok szedése, az olajtök magjának kinyerése stb. Az
ilyen kultúrák termesztése során különösen nagy jelentőségű az optimális üzemmé-
ret, a berendezések, illetve a munkaerő-kapacitás kihasználtságának gondos mérlege-
lése, a társítás és vetésforgó megtervezése.
4. Gyógynövényeinkjelentős részét évelő Irultúrában termesztjük Ez előnyt és költ-
ségcsökkenést jelenthet pl. az édeskömény vagy a citromfű, a kakukkfű esetében, hi-
szen a szaporítás költségei nem jelentkeznek minden évben. A gyomosodás ugyanak-
kor fokozott gondot és többletköltséget, esetleg hozamcsökkenést jelenthet például egy
idős levendula- vagy izsóptáblákban. Mai birtokviszonyaink és a gyorsan változó piaci
feltételek között a hosszú élettartamú Irultúrák gyakran hátrányt, s nem kellően megala-
pozott tervezés esetén kockázatot jelenthetnek. Néhány fajnál rugalmasan kezdhető a
Irultúra időtartama. A már példaként említett édeskömény-állományt - kondíciótól, ke-
reslettől stb. fiiggően - két, de akár négy évig is fenntarthatjuk Több Lamiaceae, (pl.
borsosmenta, a citromfű, az orvosi zsálya) élettartama is rugalmasan használható ki.
Más a helyzet az első évben bevételt nem biztosító, kétéves életformájú fajokkaL Itt ép-
pen a költségek csökkentése és a gyors piaci alkalmazkodás érdekében határozottan az
egyéves típusokat (ha ilyenek vannak) vagy a kerttős termesztést részesítik előnyben.
A gyógy- és illóolajos növények termesztéstechnológiájának az elsődleges feldolgozá-
si műveletek, s azon belül is a szárítás elválaszthatatlan része. Szárítás nélküli anyagot
legfeljebb közvetlenül egyéb feldolgozási célra, pl. illóolaj-lepárláshoz értékesíthetnek,
de a szállítási nehézségek miatt ez is igen ritka. Ezért a szárítási költség mindig az önkölt-
ség szerves részét képezi. A magas üzemanyagárak mellett kűlönös jelentőségű az ener-
giatakarékos vagy a természetes szárítási módok alkalmazása, esetleg kombinációjuk A
már száraz áru további feldolgozása is jelentős költségtényező: az aprítás, vágás, rostálás
önköltsége műveletenként a felvásárlási ár 15-50%-a, a csomagolás önköltsége pedig
csomagolóanyagtól, berendezéstől fiiggően, változó, a felvásárlási ár 1-5%-a is lehet.

A piaci elhelyezés lehetőségét meghatározó tényezők

Jelenleg a gyógynövénytermelés egyik kritikus pontja a piac bizonytalansága. A ha-

zánkban megtermelt drog- és illóolajtermék döntő hányada exportrelációban értékesüL
Az export fő iránya Nyugat-Európa, ezen belül hagyományosan mintegy 80--90%-ban

83
 Németország. További fontos célországok Hollandia, Ausztria, Svájc, Olaszország.
Érthető tehát, hogy a hazánkban megtermelt áru eladhatósága és ára nagymértékben
függ a világpiaci helyzettől.
Exportpiac. A gyűjtött, illetve termesztett fajokból előállított drogok a piaci lehe-
tőségek szempontj ából több csoportra oszthatók, még akkor is, ha ezen csoportok
ha-
tárai rugalmasan kezelendők.
l. A drogok kisebb hányada relatíve nagy biztonsággal értékesíthető. Áruk ugyan
változó, de elfogadható határok között ingadozik, kisebb-nagyobb profitot eredmé-
nyezve. Elsősorban a mérsékelt égövi vadon termő fajok drogjai tartoznak ide, a csip-
kebogyó, a bodzalevél és -bogyó, a gyermekláncfű-, a fehérmályvalevél, a hársvirág,
a cickafarkfü és -virág stb. A termesztett fajok közül az esetek többségében vevőre ta-
lál pl. a majoránna, a kakukkfű, az ánizs, a borsosmenta. Utóbbi drogoknál azonban
az ár kialakulásánál fokozott szerepet kap a minőség.
2. Számos termék piaci elhelyezésénél a külfóldi beszállítók (elsősorban fejlődő
országok, illetve volt szacialista országok) konkurenciája időnként bizonytalan hely-
zetet teremt. E cikkek esetében a magyar áru iránti kereslet csökken vagy meg is
szűnhet, ha dömping áron nagy mennyiség kerül a világpiacra. Jól példa erre az
utób-
bi időszakban a lengyel macskagyökér, a holland konyhakömény, az egyiptomi ka-
milla, az orosz koriander vagy az indiai édeskömény megjelenése. Ilyenkor az árak a
korábbi szint harmad-negyed részére esnek vissza. Ezek a dömpingtételek a nyugati
felvevőpiac mennyiség i igényét esetenként egy-két évre is képesek kielégíteni
, s
ilyenkor csak a valamilyen szempontból extra minőségű áru értékesíthető, az is in-
kább kisebb tételekben. Ez a piaci jelenség előre alig prognosztizálható, s negatív ha-
tása több évig is elhúzódhat.
3. A hazai termelés érzékeny reagálása a világpiaci változásokra jól tükröződik
abban a helyzetben is amikor a fenti jelenséggel ellentétes folyamat eredményeként,
a többi szállító országban fellépő hiány miatt, egy-egy cikk kereslele hirtelen megnő.
Sajnálatosan előre ez a folyamat sem jelezhető. Ilyen világpiaci hiányt okozhatnak
például a nagy termelő országokban fellépő gazdasági-társadalmi konfliktusok vagy
a kedvezőtlen, szélsőséges időjárási viszonyok. Az utóbbi években a kamilla, illetve
a citromfű drogja esetében sikerült egy ilyen konjunktúrát kihasználn unk Sajnálato-
san az ilyen jellegű előnyök többnyire csak rövid távúak.
4. Gyógynövénydrogok esetében gyakran megfigyelhető jelenség az is, hogy új
hatóanyagok vagy új terápiás alkalmazási formák felfedezése a világpiacon erős ke-
resletnövekedést indukál. Amennyiben ezek a drogok vadon termő fajokból származ-
tak, olykor a termesztésbe vonás folyamatát is megindíthatja. Kiváló példa erre a páf-
rányfenyő (Ginkgo biloba) vagy a máriatövis (Si/ybum marianum) gyűjtése,
illetve
későbbi termesztés be vonása. Ez a termelés felfutás egyébként hosszú távú,
rövid
időtartamú, de esetenként alkalomszerü is lehet. Az így indukált termelés
felfutást
megállíthatja többek között a hatóanyag félszintézissel történő előállítása, újabb szak-
irodalmi információk, például a mellékhatások feltárása stb. Ez történt a hetvenes
években a Solanum laciniatum, később a kis télizöld (Vinca minor) esetében. Máskor
a kereslet a felfutás után is megmarad egy kiegyenlített szinten, s a drogigény állan-
dósul. Erre példa a kasvirág (Echinacea spp.), melynek gyökerét és herbáját a nyolc-
vanas évek végén kezdték Európában feldolgozni. Az utóbbi években élénkült meg

84
jelentősebb mértékben a mezei zsurló-, illetve a csalándrog piaca. E fajokat a népi
gyógyászatban ugyan régóta alkalmazzák, de gyógytermékek nyersanyagaként csak
az utóbbi l O évben használják fel jelentősebb mennyiségben. Az exportstatisztikai
adatok szerint például a csalánlevél kivitele 1991 és 1995 között évi 5 tonnáról 142
tonnára nőtt, ami jól jelzi a gyógynövénydrogok értékesítésében rejlő lehetőségeket,
s egyben nehézségeket is.
A hazai piac lehetőségei. A külfóldi értékesítési lehetőségekkel szemben a hazai
piac ugyan kisebb, de relatíve kiegyenlítettebb, az eladható drogmennyiség s annak
spektruma egyaránt jobban tervezhető. Ugyanakkor a nagy volumenű export termé-
szetesen hatással van a hazai kínátatra és az elérhető árszintre. A termelés és értéke-
sítés biztonságának növelése elsősorban rövid, még inkább hosszabb időtartamú ter-
melői-felvásárlói szerződések megkötésévellenne megoldható.

85
 Minőségbiztosítás
és terméktanúsítás
a gyógynövénytermékek
előállításában

Az erősödő piaci versenyben a hazai gyógynövényágazat csak akkor őrizheti meg

vagy növelheti belfóldi és exportrészesedését, ha gazdaságosan és biztonsággal képes
a piac által igényelt minőségű termékféleségeket előállítani. Ez az EU-csatlakozás
tükrében már a közeljövőben elengedhetetlenné válik. A minőségorientált termelés
érdekében a termelőknek meg kell ismerniük a termékminősítési követelményeket,
valamint a gyűjtés, termesztés, a feldolgozás minőségbiztosítási módszerét.

Minőségbiztosítás

A minőség: az ISO = International Organisation for Standardisalion (Nemzetközi

Szabványosítási Szervezet) megfogalmazásaszerint "a termékeljárás vagy szalgálta-
tás azon tulajdonságainak, illetve azon jellemzőinek az összessége, amelyek a meg-
adott vagy elvárt igények (szükségletek) kielégítését teszik lehetővé."
A minőségbiztosítás: a termelési, termékelőállítási folyamatokra, azok megfelelő­
ségére és minőség-előállító képességére összpontosít és magába foglalja mindazt,
ami befolyásolhatja a termék minőségét.
A minőségbiztosítás alapkövetelményei minden ágazatban azonosak:
- előre megtervezve, írásos utasítások alapján kell dolgozni,
- ellenőrzéseket kell végezni a termelés előtt, alatt és után,
- mindent folyamatosan és visszakereshetőell dokumentálni kell.
Aminőségbiztosítás eredményeként létrejött minőséget a minőségtanúsítással iga-
zolják. Mind a minőségbiztosítási folyamat egyes lépései, mind a termék minőségta­
núsítása minősítéseken (minőségvizsgálatokon) nyugszik. A rendszer a megfelelő el-
lenőrzési folyamattal válik teljessé.

Minőségbiztosítás a drogelőállításban

Annak leírását, hogy hogyan lehet létrehozni, dokumentálni és fenntartani egy olyan ha-
tékony minőségügyi rendszert, amely a vevők számára is bizonyítja, hogy a termék az
igényeiknek megfelel, az ISO 9000 nemzetközi szabványsorozat tartalmazza. Ezt vette
át az Európai Közösség Szabványügyi Bizottsága (CEN) majd a Magyar Szabványügyi
Hivatal, így ez a szabványsorozat hazánkban MSZ EN 29000: !991 jelzetteljelenik meg.

86
 Az ISO-szabványok szerinti minőségbiztosítási rendszereket eredetileg az ipari
termelésre dolgozták ki és nehézséget jelent, hogy a kertészeti termesztés feltételei
ezektől lényegesen eltérnek. Még bonyolultabb a helyzet a gyógynövénytermesz-
tésben, ahol a termelési cél a biomassza-produkció mellett a speciális növényi
anyagok (hatóanyagok) előállítása. A speciális anyagcseretermékek produkcióját
az agronómiai, termesztéstechnológiai elemek mellett a gyakorlatban legfeljebb
részben befolyásolható ökológiai tényezők jelentősen módosíthatják. Mind az élet-
telen (talaj és tápanyag, víz, hőmérséklet, fény stb.), mind az élő környezeti ténye-
zők hatása komplex, sokszor nehezen nyomon követhető, és sok fajnál még ponto-
san nem is ismert. Maga a növényi "alapanyag" adott genetikai potenciáljával szin-
tén nehezebben standardizálható és ellenőrizhető, mint az ipari termelési folyama-
tok alapanyagai.
A drogelőállítás során mindezek figyelembevételével kell a minőséget befolyáso-
ló tényezők és az ISO 9002: J 994 szabvány szerinti minőségbiztosítási rendszer leg-
fontosabb eszközeinek kapcsalódását megteremteni.
A drogelőállítási folyamat további ISO kapcsolódási pontja a környezet- és táj-
védelem. A jövőben fontos cél az ISO J4000 környezetirányítási, biztonsági rend-
szerek elvei alapján működő környezetkímélő, a termesztés ökológiai és ökonómi-
ai szempontjait figyelembe vevő úgynevezett integrált gyógynövénytermesztés ki-
alakítása. Az integrált termesztés minőségellenőrzési rendszerének kidolgozásához
példaértékűnek tartják a biotermesztés minőségbiztosítási és minőségtanúsítási
rendszerét. A biotermékek előállításának módját az az EU-országokban az EU
2092/91 (EGK) Tanácsi rendelete szabályozza. A terméktanúsítást pedig az EN
45012 sz. európai normáknak megfelelő szervezet (Magyarországon a Biokultúra
Egyesület).
A minőségbiztosítási rendszerek működésének alapfeltétele, hogy kialakuljon az
érintettek új típusú minőségi szemlélete. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyűj­
téssel, termesztéssei és feldolgozással foglalkozó "üzemekben" is - az adott lehető­
ségekre építve a nyersanyagtól a késztermékig, termékspecifikusan - ki kell alakíta-
ni az üzemi előírások rendszerét. Az előírások betartása a garancia arra, hogy a ter-
mék a fogyasztói igényeknek megfelel. Az előírások alapja a gyártófolyamat részle-
tes, műveletegységekre bontott elemzése, a hozzárendelt jellemzők és a felelősségek
rögzítése, melyeket a rendszer működtetésének alapdokumentuma, a minőségügyi ké-
zikönyv kell, hogy tartalmazzon.
A kertészeti ágazatokon belül ritkán találkozunk olyan termelési folyamatokkal,
amelyekben a minőségbiztosítási rendszer a teljes vertikum tekintetében kidol-
gozott Ilyen példát elsősorban a hajtatott zöldségkultúrákban (pl. uborka) talál-
hatunk
Már 1988-ban nemzetközi "ISHS Subcommission" alakult a gyógy- és illóolajos
növények termelésében alkalmazható minőségbiztosítási rendszer, az úgynevezett
GAP (Good Agricultural Practice) irányelveinek kimunkálására, s a 90-es évek vé-
gére nemzetközi összefogásban megfogalmazódott az ajánlás végső formája. Mivel
ebben a termelés és az ellenőrzés folyamata párhuzamosan, elemeiben egymásra
épül, így alapelvei az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerrel közösek, ahhoz köny-
nyen illeszthető.

87
 A gyógy- és fűszernövény-termesztésben alkalmazo tt
GAP irányelvei

A GAP (Good Agricultural Praelice = Szabályos Termesztési Eljárás) a gyógynövé-

nyek termesztésével, feldolgozásával foglalkozók részére kialakított és egyelőre csak
ajánlott minőségbiztosítási rendszer, amely a jelenlegi gyakorlattól eltérően a minő­
séget nemcsak a végtermékben keresi, hanem az egész termékpálya vonatkozásában
vizsgálja, ellenőrzi.
A gyógynövénytermesztés minőségbiztosítása - a minőségbiztosítási rendszerek
általános követelményeit figyelembe véve- három alapvető elemre épül (22. ábra):
- végtermékre specializálódott termesztési irányvonal (termesztéstechnológiai lépé-
sek, eszközök, módszerek),
- tétel (charge) specifikus dokumentáció (folyamatok adatszerű rögzítése a Minőség­
ügyi kézikönyvben),
- auditálás (az elvárások ellenőrzésére, a meg nem felelőségek megállapítására, a hi-
bák kijavítására, meghatározott időközönként, belső és külső ftiggetlen szervek ál-
tal elvégzett ellenőrzések).

M Botanikai taJwn faj, fajta, produkció

Ökoló iai gyűjtési hely

l
termesztési hely

l
N Termesztési

Ő Dragminősítés (l)
~ ~
primer feldolgozás
agrotechnika

(friss drog)

S Dragminősítés (2)
(kész drog)
tárolás
É Dragminősítés (3)
(tárolási)

G
Termékminősítés
üzemi feldolgozás

22. ábra
A gyógy- és illóolajos növények, valamint termékeik előállításának optimalizálási és ellenőrzési
pontjai gyűjtés és termesztés es etén (BERNÁ TH-ZÁMBORINÉ , !997)

88
 Nyilvánvaló, hogy a fenti követelmények csak a termesztéssei történő drogelőállí­
tás esetében teljesíthetők maradéktalanul, de egyben irányelvként kell, hogy szolgál-
janak gyűjtött drogok esetén is.
A termékelőállítási folyamatban kardinális szerepe van a botanikai, genetikai ala-
poknak Mivel a minőség csak ismert genetikai háttérrel rendelkező növényanyag ese-
tében garantálható, elvárás, hogy gyűjtés esetén a kiindulóanyag legalább kémiailagjól
identifikálható kémiai taxon, termesztésben ellenőrzött szaporítóanyag (fajta) legyen.
A megfelelő minőségű drog előállításának következő alapvető feltétele, hogy a termő­
hely kiválasztása megfeleljen annak az ökológiai feltételrendszernek, amelyben- minő­
ség és mennyiség vonatkozásában- optimális produkció érhető el. Gyűjtés alkalmával a
biológiai potenciál kihasználása mellett biztosítani kell a természetes környezet sértet-
lenségét, a biodiverzitás megőrzését, termesztésben az adott faj vagy fajta ökológiai igé-
nyeinek ismeretében termőtájba való beillesztését. Mindkét esetben már a terület kivá-
lasztásakor szem előtt kell tartani - és a drogelőállítás egész folyamatában arra kell töre-
kedni -hogy minimálisra csökkentsük a biológiai, kémiai, fizikai szennyeződések okoz-
ta veszély lehetőségét (nehézfém-szennyezettség, növényvédőszer-maradvány stb.).
Az adott körülmények között a fajra vagy fajtára kidolgozott termesztési irányvonal
rögzíti a minőséget befolyásoló technológiai lépéseket a tápanyag-utánpótlás, öntözés,
növényápolás, növényvédelem, betakarítás pontos paramétereit, amelynek elvégzését do-
kumentálni és ellenőrizni kell. A drogelőállítás elengedhetetlen mozzanata az úgynevezett
post harvest eljárások, melyek hivatottak egyrészt a termék minőségének megőrzésére
másrészt esetleges javítására is. Ehhez a minőségbiztosítás keretében nemcsak az elsőd­
leges feldolgozás (szárítás, illóolaj-lepárlás, extrakció) módszereit és körülményeit kell
meghatározni, illetve rögzíteni, hanem a tárolás és csomagolás követelményrendszerét is.
Aminőségellenőrzés (minősítés) első fázisa a gyűjtött, illetve betakarított növény-
anyag azonosságát, alapvető minőségi mutatóit vizsgálja. A második fázis lényegében a
drog, mint végtermék minősítési funkcióját látja el: így organoleptikus és beltartalmi
vizsgálatát végzi és paramétereit igazolja. A drogminősítés harmadik fázisát a drogok tá-
rolásának, csomagolásának hatására a fenti jellemzőkben bekövetkezett változások vizs-
gálata jelenti. Ezt a tárolás és tartósítás módjától függően meghatározott időperiódusok­
ban célszerü elvégeztetni. A drogok minősítése során a VII. Magyar Gyógyszerkönyv
(Ph. Hg. VII.), más országok gyógyszerkönyvei és a drogszabványok (MSZ) előírásai
az irányadók (A minősítés általános szempontjai című fejezet ezeket részletesen ismer-
teti.) Ma a második, illetve harmadik fázisban jelzett minősítő vizsgálatokat, illetve a
kiskereskedelmi forgalombahozatali engedélyek kiadását a 37/1976 (X.29.) MT rende-
let alapján jelenleg hatósági jogkörben a Gyógynövény Kutató Intézet Rt. (GYNKI)
végzi. Mivel ez a kormányrendelet napjainkban több szempontból idejétmúltnak tekint-
hető, a módosítását kezdeményező előtetjesztés szakmai vitája folyamatban van.

Minőségbiztosítás a drogfeldolgozásban

A gyógy- és fűszernövények gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozóknak számol-

ni kell azzal a világpiaci tendenciával is, hogy a természetes, természetazonos jelle-
gű adalékanyagok (fűszerek, illóolajok, színezőanyagok stb.) felhasználását az élel-

89
miszeriparban egyre fokozottabban előnyben fogják részesíteni. Az élelmiszerek biz-
tonságos gyártásának nemzetközileg leghatékonyabbnak elismert eszköze a HA CCP
rendszer, amelynek átvételét a 17/1999 (II.l O.) FVM EüM együttes rendelete alapján
minden élelmiszer-előállítás és forgalmazás folyamatában résztvevő élelmiszer-fel-
dolgozó üzemre 2002. január l-jétől kötelezően előírja.
A HA CCP (Hazard Analysis Critical Control Point: Veszélyelemzés, Kritikus Sza-
bályozási Pontok) többszörös biztonsági rendszeren alapszik, amelynek célja az élel-
miszer-előállítás folyamatában a veszélyek (fizikai, kémiai, biológiai) azonosítása
,
megelőzése és elhárítása. Az egyes szabályozási pontokra meghatározott kritikus
ér-
tékek megakadályozzák, hogy valamelyik kör meghibásadása esetén ellenőrizetlen
termék haladjon át a rendszeren, valamint ennek segítségével a gyártási folyamatban
egyszerűbben felkutathatók a meghibásodások. Több alapeleme azonos az ISO
9000
minőségbiztosítási rendszeréveL

Minőségtanúsítás és -ellenőrzés

Aminőségbiztosítási rendszerekhez szorosan kapcsolódik a megfelelőség

tanúsítása,
azaz a minőség hitelt érdemlő módon, független szerv által vizsgálattal alátámasztott
igazolása arról, hogy a minőségbiztosítási intézkedések hatására a termék a kívánal-
maknak megfelelő. A minőségtanúsító szerv az adott célra akkreditált (felhatalma-
zott) intézmények, laboratóriumok vizsgálati bizonyítványai alapján állítja ki a ter-
mék minőségét tanúsító dokumentumot.
A minőség tanúsítása szerte a világon egyre nagyobb szerepet kap (védjegyek).
Több területen már Magyarországon is működik, de a gyógynövénytermékek (dro-
gok) esetében ez még csak törekvés.
Hasonlóképpen sűrgető hazánkban a minőségtanúsítást ellenőrző szervezeti for-
mák (hatósági és társadalmi ellenőrzés) fejlettebb és hatékonyabb formáinak kiépíté-
se, hiszen e nélkül egyre nehezebb a világpiacon a vásárlók bizalmát megnyerni.

A minőségbiztosítás helyzete a magyar

gyógynövényágazatban
A gyógynövény-termesztési tevékenység napjainkban erősen diverzifikált, a drogelő­
állítás formái és lehetőségei, műszaki és szakmai háttere változó. Jelentős kihívástje-
lent - különösen a kis- és középüzemek részre a minőség dokumentált és ellenőrzött,
az elfogadott rendszereknek megfelelő biztosítása, e rendszerek adaptálása. Várható
azonban, hogy a közeljövőben csak azok a termelők lehetnek hosszú távon beszállí-
tói a minőségbiztosítást alkalmazó korszeru feldolgozó üzemeknek, gyógyszergyá-
raknak, akik ezt a nyersanyag szintjén is garantálni tudják.

90
Gyógynövények nemesítése
és fajtahasználata

A biológiai háttér szerepe és a j elenlegi

fajtakínálat
A gyógynövényekből előállított drogok és egyéb végtermékek standard minőségének
biztosításához a rendelkezésre álló növényi háttér (fajok, fajták, intraspecifikus ta-
xonok, populációk stb.) jelentik a kiindulópontot Bár a betakarított termés minősé­
gét számos más tényező is befolyásolhatja (agrotechnikai eljárások, termőhely, évjá-
rat stb.), sőt ezek közül több a vadon termő állományokból gyűjtött növényekre is
nagymértékben hat, a genetikai háttér mindenképpen döntő jelentőségű. Csak ismert,
meghatározott genetikai tulajdonságokkal rendelkező anyaggal - legyen az fajta,
törzs, populáció stb. -lehetséges a kívánt beltartalmi paraméterek biztosítása, a kí-
vánt hozam, illetve gazdaságosság elérése, sok esetben bizonyos speciális vagy nagy
hatékonyságú technológiák alkalmazása. Ez a felismerés a gyógy- és fűszernövények
vonatkozásában az utóbbi évtizedben kezd nagyobb hangsúlyt kapni, ami összefiigg
a drogok és a végtermékek minőségi követelményeinek szigorodásával, a minőség­
biztosítási rendszerek kiépítésével.
Az ezredfordulót megelőzően, 1999-ben 37 gyógynövényfaj 65 fajtája szerepe h a
Nemzeti Fajtajegyzékben. Gyógynövényként is termesztenek emellett néhány olyan
fajt, melynek fajtái gyümölcsként (Hippophae rhamnoides) vagy dísznövényként
(Hyssopus officina/is, Papaver somniferum) kerültek elismerésre. Összehasonlítva
ezt szinte bármely kertészeti ágazattal, a választék rendkívül szerénynek mondható.
Más, gyógynövények termesztésére specializált országban sem lényegesen jobb a
helyzet. Ez azonban a mi számunkra nem lehet megnyugtató, hiszen hazánkban más
termelő országokkal összevetve viszonylag széles spektrumban (mintegy 60 faj) és
relatíve nagy területen (közel 40 ezer ha) folyik a gyógynövények termesztése. A
gyógynövények szerény fajtaválasztéka több okra vezethető vissza:
- A közelmúltig a legtöbb faj esetében nem voltak ismeretesek olyan alternatív ter-
mesztéstechnológiák, illetve változatos feldolgozási módok, amelyek valóban elté-
rő igényű és minőségű genotípusokat igényeltek volna.
- A gyógynövények fajtaválasztéka nem növekedett külfóldi fajták behozatalával
- mint ahogyan ez más ágazatokban, pl. a zöldségtermesztésben történt - mivel
a legtöbb országban még a hazainál is szerényebb vagy nem is létezik fajtavá-
laszték
- A gyógynövények esetében a szaporítóanyagok után várható bevétel sem a neme-
sítő sem a fajtafenntartó számára nem biztosít számottevő jövedelmet.
A rendelkezésre álló fajták nagy része korszerűnek sem tekinthető. Közülük igen
sokat (azok mintegy 25%-át) 40 évvel ezelőtt regisztrálták, így azok teljesítménye,
tulajdonságai a jelenlegi kívánalmaktól elmarad. Sok esetben ez az oka annak, hogy

91
 a termesztésbe n már régen nem a hivatalos fajta szerepel, hanem különböző intro-
dukált vagy utántermesztett populációk, mert az eredeti fajta szaporítóanyaga nem
beszerezhető vagy az újabb növényanyag ok jobban megfelelnek az elvárásoknak
A jelenlegi helyzetet és a jövőben várható kihívásokat vette figyelembe az 1996. évi
Szaporítóanyag törvényhez ('96. évi CXXXI. Tv.) kapcsolódó 8911997. (XI. 28). sz.
FM-rendelet a ,,A vetőmagvak előállításáról és forgalmazásáról". Ennek szellemében
a gyógy-, fűszer- és illóolajos növényfajok az alábbi kategóriákban forgalmazhatók:
a) A legszigorúbb szabályok szerinti, úgynevezett "szántófóldön ellenőrzött vető­
mag" előállítása csak négy faj (Papaver somniferum, Brassica nigra, Brassica jun-
cea, Sinapis alba) esetében kötelező.
b) "Standard", fajtaazonos vetőmagként forgalmazható 26 faj (pl. Coriandrum
sativum, Majorana hortensis, Matricaria recutita, Ocimum basilicum).
c) A b) pontban felsorolt fajok szaporítóanyaga az új szabályozás szerint fajmegje-
löléssei is forgalomba hozható. Ugyancsak így kezelhető mindazon fajok vetőmagja,
amelyek egyik említett kategóriában sem szerepeinek ("Fajmegjelöléses vetőmag").
Jelenleg az a) és a b) pontban említett fajok közül mindegyiknek van Magyaror-
szágon elfogadott fajtája. Azonban valódi, gyakorlati szempontból is számottevő -
fajtaválasztékkal csak néhány növény estében rendelkezünk (pl. Papaver somnife-
rum, Brassica nigra, Sinapis spp., Matricaria recutita, Foeniculum vulgare). Meg-
jegyzendő, hogy esetenként olyan fajokból is rendelkezünk fajtával, amelyekből a ko-
rábbiakban említettek szerint jelenleg fajszintű forgalmazás történik. Természetesen
a jövőben is előfordulhat, hogy bizonyos fajoknál speciális tulajdonságokkal rendel-
kező, különleges célok elérésére alkalmas populációkra lesz szükség, még akkor is,
ha ezek esetleg csak a fajszinten forgalmazható kategóriába kerülnek. Ilyenkor a jog-
védelem módja a nemesített anyag (törzs, vonal, hibrid stb.) szabadalmaztatása és
zárt rendszerű kereskedelme.

A fajtaelőállító tevékenység helyzete

Az elmondottak ra való tekintettel bizonyosnak látszik, hogy az ágazat versenyképes-
ségének megtartása érdekében a gyógynövénydrogok előállításához korszerü és nagy
teljesítményü fajták szükségesek. A fajtaszortimentben minden anyag valamilyen lé-
nyeges ismérvben a többitől eltérő kell, hogy legyen, de a specialitások feltétlenül a
gyakorlati élet követelményeihez kell, hogy igazodjanak. A hatékony fajtaelőállítói és
fajtafenntartói munkát azonban a gyógynövények esetében számos gazdasági és bio-
lógiai jellegű probléma nehezíti. Ilyen kérdések többek között az alábbiak:
- a fajtaelőállítás mindenkor hosszabb távon megtérülő anyagi és szellemi befektetést
jelent, amihez az ágazatból hiányzó, megfelelő, stabil pénzügyi háttér szükséges,
- a gyógynövén yfajok sok más gazdasági növényhez viszonyítva csekély termőterü­
lettel és ingadozó kereslettel rendelkeznek, ami csak kivételes esetben teszi lehető­
vé a fajtahasználati díj realizálását,
- a jelenlegi helyzetben a fajták védelme jogilag alig biztosítható, ami azok biológi-
ai sajátosságaival is összefügg, hiszen könnyen utántermeszthetők, elvehetők anél-

92
 kül, hogy az illegális fajtahasználat kimutatható lenne vagy azonnali leromlás kö-
vetkezne be.
- a fajtahasználatot nehezíti az is, hogy a ma már kötelező, UPOV által előírt DUS
vizsgálati metodika a gyógynövények közé tartozó fajok többségére nincs kidol-
gozva. Kivételt e tekintetben a mák (Papaver somniferum) és a kamilla (Matrica-
ria recutita), bár a magyar szakemberek közreműködésével kialakított metodikák
még ma sincsenek hivatalosan elfogadva.
Az EU-tagállamok nagy részében egészen a közelmúltig igen kevés gyógynövény-
fajtát regisztráltak A legnagyobb drogfelhasználó országban, Németországban példá-
ul a gyógynövények korábban nem is tartoztak azon faj körbe, amelyeknél a fajtaelis-
merés egyáltalán lehetséges lett volna. A nemesített anyagokat szükség esetén szaba-
dalmaztatták, ám erre is alig akadt példa. A kilencvenes években változott meg a
helyzet. A gyógytermékfejlesztéssel és a különböző drogféleségek növekedő felhasz-
nálásával párhuzamosan ma már egyre több fajtát állítanak elő Nyugat-Európában is.
Erősödik az a tendencia, hogy a termeltetés bővülésével saját fajtáikat részesítik
előnyben vagy kizárólagosan ezeket használják. Gyakran éppen Magyarország a kül-
fóldi fajták szaporításának színhelye.

A gyógynövények nemesítése
A nemesítés fő irányai

A gyógynövények nemesítésének célkitűzései, egyéb kertészeti fajokhoz viszonyítva

számos sajátosságot tükröznek. Ezeket az alábbiakban foglalhatjuk össze.
A növényi produkció növelésben tapasztalható specialítások A hozamnövelés el-
sődleges célját nem az összes biomassza, hanem minden esetben a drogként használt
növényi szerv produkciójának fokozása jelenti. Ilyen jellegű nemesítés folyik példá-
ul a macskagyökér (Valeriana officina/is) gyökértömegének növelésére, a gyökérzet
formájának optimalizálására. A hajtások tömegének, ezen belül a levél/szár arányá-
nakjavítása a cél többek között a mentafajok (Mentha spp.), a bazsalikom (Ocimum
basilicum) vagy a citromfű (Melissa officina/is) nemesítésében. A virágzatok össz-
tömege, illetve az úgynevezett virágzati horizont arányának növelése a biomasszán
belül különösen érdekes az olyan virágdrogot adó fajoknál, mint pl. az orbáncfű
(Hypericum perforatum), az őszi margitvirág (Chrysanthemum parthenium).
A regenerációs képesség növelésével, elsősorban a herhát adó faj oknál, a többszö-
ri betakarítás lehetőségét kívánjuk megteremteni. Ez egyébként az árbevétel növelé-
sének egyik leghatékonyabb eszköze. Szükség van erre pl. a kakukkfűnél (Thymus
vulgaris), a majorannánál (Majorana hortensis) stb.
A vegetatív szaporítású fajok esetében a szaporító szervek tömegének fokozása
is lehet kiemeit cél. Például a bőséges és magas biológiai értékű sztólófejlesztés a
borsosmentánál (Mentha piperita) vagy a jó sarjadzóképesség és szaporítási ráta a
tárkonynál (Artemisia dracunculus) egyaránt lehetnek a megfelelő produkció alap-
feltételei.

93
 A beltartalmi sajátosságok megváltoztatásának igénye. Leggyakrabban a ható-
anyagszint növelése és/vagy a komponensek arányának megváltoztatása jelenti a
nemesítés célját. Így az illóolaj-tartalom növelése tekinthető az egyik fő iránynak
az izsóp (Hyssopus officina/is), a levendula (Lavandula spp.), a bazsalikom (Oci-
mum basalicum) nemesítésében. A fiavonaidok szintjének emelése a legfontosabb
cél az orbáncfű (Hypericum perforatum), a máriatövis (Silybum marianum) eseté-
ben, ugyanakkor a zsírosolaj-tartalmat kell fokozni az olajtökben (Cucurbita pepo)
vagy a ligetszépe (Oenothera erythrosepala) magvaiban. Előfordul, hogy a ható-
anyagok komplex csoportja vanjelen a drogban, ez lassítja a nemesítés folyamatát.
A hatóanyagszint mellett a jelenlévő komponensek aránya is fontos lehet (pl. kony-
hakömény illóolajában a karvon, a kamillában a kamazulén, a mákban a morfin
részaránya stb.).
Toxikus komponensek szintjének csökkentése. Nemesítési céllehet a káros mellék-
hatású, toxikus komponensek szintjének visszaszorítása vagy minimalizálása. Külön-
leges példa e tekintetben a mák (Papaver somniferum): míg a hazai nemesítés jelen-
leg is elsősorban a magas alkaloidhozam elérését célozza meg, addig Nyugat-Euró-
pában a kábítószer célú visszaélések elkerülése érdekébe naminél alacsonyabb tok-
ban felhalmozott morfinszint elérése a cél. Az utóbbi években az érdeklődés közép-
pontjába került a monoterpének közé tartozó béta-tujon, illetve a pirrolizidin alkaloi-
dok toxikus hatása. Kiterjedt nemesítői munka folynak ezen anyagok szintjének csök-
kentésére például az orvosi zsályában (Sa/via officina/is), a fekete nadálytőben
(Symphytum officina/e) stb. A drogminőség egyre fontosabb paramétere a nehézfém-
szennyeződés. Bizonyított, hogy a különböző fajok, de ezen belül
az egyes genatípu-
sok is eltérő mértékben képesek akkumulálni ezeket az elemeket, így újabban a ne-
mesítés kiterjed e tulajdonság javítására is.
A drogminőséget befolyásoló küllemi tulajdonságok javítása. A drogminőséget
számos küllemi, érzékszervi tulajdonság is befolyásolhatja. Nem mellőzhető nemesí-
tési szempont például a szép kék magszín a máknál (Papaver somniferum), a nyelves
virágok narancsvörös árnyalata a körömvirágban (Calendula officina/is), a megfele-
lő fűszeres illat elérése a majorannánál (Majorana hortensis) stb.
A termesztéstechnológia könnyítését célzó nemesítés. Gyakorlati szempontbóllehet-
nek fontosak azok a tulajdonságok, amelyek a fajtákat a technológiai műveletek elvég-
zésére teszik alkalmassá. Ezek a tulajdonságok összefügghetnek a növekedési ütem-
me), eréllyel, a kompetíciós képességgel (pl. koraiság, gyomelnyomó képesség, gépi
betakarításra való alkalmasság), de kapcsolatban állhatnak szaporodásbiológiai sajá-
tosságokkal (pl. zárt tokfejlődés, pergési hajlam, csírázás egyöntetűsége) vagy a növé-
nyek morfológiai tulajdonságaival (pl. magméret, gyökérforma, levélnagyság stb.).
Rezisztencia növelése. A gyógynövények esetében is nagy jelentősége van a rezisz-
tenciának. Sajnos e tekintetben alig rendelkezünk számottevő eredménnyel. Példaér-
tékű a mentafajok Verticil/ium ellenálló képességének kialakítás
a az USA-ban. Ne-
mesítés folyik jelenleg a konyhakömény (Carum carvi) bizonyos patogénjei, az or-
báncfű (Hypericum perforatum) kórokozó gombái ellen. Jelentős
emellett az abioti-
kus tényezőkkel szembeni rezisztencia kialakítása. Jó példa erre a rozmaring
(Rosmarinus officina/is) télállóságának növelése hazánkban vagy a télálló édeskö-
mény fajta (Foeniculum vulgare) előállítása Németországban.

94
A nemesítés rnódszerei és hatékonyságuk

Szelekciós nemesítés
A gyógynövények nemesítésében a leggyakrabban alkalmazott módszer a kiváloga-
tás. Ez lehet egyed-, tömeg-, illetve klónszelekció. Története a múlt évszázad köze-
péig nyúlik vissza, amikor az indiai angol gyarmatokon a kínafa (Chinchona spp.)
magas hatóanyag-tartalmú vonalait egyedszelekcióval állították elő. A szelekciós ne-
mesítés nagy előnye, hogy általában ez a legegyszerubb, a legolcsóbb. A legtöbb
gyógynövényfaj esetében eredményesnek bizonyul, mert a javítandó populációk
többsége változatos génkészlettel, nagy genetikai variabilitással rendelkezik. E mód-
szer kevéssé igényel széles körű, fajspecifikus genetikai ismereteket. Hátránya, hogy
csak a populációkra jellemző változatosság stabilizálására alkalmas.
A kiválogatás hatékonysága, ahogyan ezt a speciális alkaloidtartalmú mákfajták
előállítása bizonyítja ('Monaco', 'Kék Gemona') környezeti nyomással növelhető.
Elsősorban a hatóanyagszintre való kiválogatás szempontjából jelent előnyt, ha sza-
bályozott környezeti feltételek között (fitotronban), az adott anyag felhalmozódására
kedvezőtlen környezetben is magas szintet produkáló egyedeket visszük tovább. Eb-
ben az esetben ugyanis feltételezhető egy erősen domináns genetikai háttér.

Keresztezéses nemesítés

A keresztezéses nemesítést napjainkban egyre szélesebb körben alkalmazzák, hiszen

alkalmas arra, hogy két genotípus kedvező tulajdonságait egyesítse. Ilyen céllal kom-
binálták pl. a konyhakömény (Carum carvi) egyéves, illetve kétéves ökotípusait vagy
a fodormenta (Mentha spicata) különböző kémiai változatait. Mind a hagyományos
keresztezést, mind az in vitro fúziókat célirányos kiválogatás követi. A fajok közötti
(interspecifikus) keresztezés viszonylag ritkább, bár erre a módszerre is vannak pél-
dák. Hazánkban így állították elő a 'Kék Duna' mákfajtát (P orientale x P somnife-
rum). A fajon belüli (intraspecifikus) keresztezéssei gyakrabban találkozhatunk, bár a
tényleges eredmények még itt is ritkák. Maga a keresztezéses eljárás mélyebbre ható
genetikai ismereteket igényel az adott fajjal kapcsolatban (pl. virágzásbiológiai, ter-
mékenyülési, kombinálódó képességre, örökölhetőségre vonatkozó ismeretek stb.).
A teljesítőképesség ugrásszerű növekedése várható a heterózisnemesítéstőL Az isme-
reti háttér mellett számos konkrét, anyagi, biológiai feltétel is szükséges, ami a gyógy-
növények többségénél még csak elvétve áll rendelkezésre: beltenyésztett vonalak vagy
haploidok, hímsteril analógok, költséges fenntartási rendszer. F 1 hibrideket éppen ezért
még csak ott állítottak elő, ahol a fajta speciális tulajdonságait ipari érdekből erősen vé-
deni szándékoznak vagy ott kívánnak vele eredményeket elérni, ahol - termékenyülési,
homogenitási szempontból - az egyszerűbb módszerek nem hoztak eredményt.

Polipioidok létrehozása
A poliploídia felhasználása a gyógynövények nemesítésben ma még ritka. Számos
gyógynövényfaj, illetve nemzetség természetes alakjai egyébként poliploidsorokat

95
 képeznek ahogyan ezt a cickafark fajok (Achillea spp.), amentá k (Mentha spp.)
és a
macskagyökér (Va Ieriana spp.) esetében bizonyították. A kromoszómaszám növeke-
dése azonban ritkán jár együtt a drogot adó szerv vagy akkumulálódott anyagok
mennyiségének növekedéséveL A gyakorlatban egyelőre csak a kamilla (Matrica
ria
recutita) és a kapor (Anethum graveolens) esetében növelik a fajtaválasztékot
értékes
tetrap loidfajták.

Mutációs nemesítés
A mutációs nemesítés alkalmazása a gyógynövényeknél nem gyakori és elterjedé
se a
közeljövőben sem nagyon várható. Mivel az eredmény
rendkívül véletlenszerű, a
fajspecifikus ismeretek pedig hiányosak, alkalmazása csak egy-egy gén megvált
ozta-
tása érdekében vagy olyan esetekben várható, amikor egyéb módszerektől kevéssé
re-
mélnek eredményt. Példaként említhető a borsosmenta Verticil/ium rezisztenciájának
vagy anyarozs törzsek speciális alkaloid tartalmának az előállítása. Ilyen módszer
rel
előállított anyag volt a korábban hazánkban is termesztett
determinált növekedésű or-
vosi csucsor fajtajelölt (Solanum laciniatum). Mutációs forrásként gyakran a gamma-
besugárzást alkalmazzák, esetenként pedig kémiai mutagéneket.

In vitro nemesítési technikák

A különböző in vitro technikák (szelekció, hibridizáció, protoplaszt fúzió, haploidt
e-
nyésztés, embriógenezis stb.) alkalmazása néhány gyógynövényfaj esetében
folyik,
alapkutatási szinten (pl. Papaver somniferum, Datura stramonium, Nicolian
a taba-
cum stb.). E módszerek eddig gyakorlati eredményt (fajtát) csak néhány, jelentős
ipa-
ri háttérrel rendelkező kultúrában adtak (pl. muskotályzsálya).

96
Gyógynövények feldolgozása
minőségi drog előállítása

A gyógynövények feldolgozásának általános

szempontjai
A minőségi követelményeknek megfelelő, nagy értékű termék rendszerint a ható-
anyagban leggazdagabb növényi rész( ek)ből nyerhető. A drog minőségével szemben
támasztott követelmény azonban a felhasználás módjától függően is változhat:
- így előállítható a gyógyszerkönyvi és szabvány előírásoknak megfelelő minőség,
- másrészt az ipari (gyógyszer, élelmiszer, szesz, kozmetikai) céloknak leginkább
megfelelő drog.
A fenti szétválasztás rendszerint nem merev: ugyanazon növényi alapanyag mind-
két célból feldolgozható. A feldolgozás technológiáját, a manipulálás milyenségét, il-
letve az alkalmazott gyártástechnológiát mindenkor a piaci kívánalom és a műszaki­
technikai háttér szabja meg. Ebből következik az az általános elv, hogy a technológi-
át a további felhasználási mód határozza meg.
Azokat a műveleteket, amelyeket általában a gyógynövény-termesztőnek kell el-
végeznie, termesztő üzemi vagy elsődleges feldolgozásnak nevezzük.
A gyógynövények értékmegőrzésének, illetve értéknövelésének feltételei:
l. A betakarítás időpontjának optimális megválasztása: ez az időpont csak ritkán
egyezik meg a növény biológiai érettségéveL A gyógynövények hatóanyag felhalmo-
zódásának maximuma általánosíthatóan nem rendelhető egy adott fejlődési állapot-
hoz. Ezért a betakarítás, ill. a gyűjtés nem a biológiai érettség, hanem a technikai
vagy technológiai érettség fázisa.
2. A betakarítás, illetve gyűjtés módjának megválasztása: mind a kézi, mind a gé-
pi betakarításnál törekedni kell arra, hogy lehetőleg csak az értékes növényrészek ke-
rüljenek begyűjtésre; túl hosszú szár, tőcsonk, ág, idegen növények (gyomok) stb. a
nyers alapanyag minőségének romlását (a drog értékcsökkenést) eredményezik, illet-
ve többletköltséget okoznak a termék feldolgozása során.
3. Az alapanyag kíméletes és gyors beszállítása: a feldolgozó helyre érkező
gyógynövény nedvességtartalma alapján lehet: nyers és száraz alapanyag. A nyers
gyógynövények átvételénél általános szabály, hogy a legrövidebb időn belül a szállí-
tóeszközről a nyersanyag fedett, betonpadozam helyiségben, vékony rétegben szétte-
rítésre kerüljön. Igen fontos a nyersáru szállíthatósági ideje is: ez virágoknál, levelek-
nél, herbáknál 3-5 óra (a befülledés veszélye nélkül).
Általában kimondható, hogy a nyersáru mennyisége legfeljebb kétszeresen halad-
hatja meg a szárítási kapacitást. Ennél nagyobb mennyiség szállítása esetén a nyers
alapanyag időszakonkénti átforgatása (8 óránként) elkerülhetetlen. A felesleges átfor-
gatást azonban kerülni kell, mert ez nemcsak költség többletet, hanem a törődés mi-
att minőségromlást is okozhat.

97
 A szállításra és kezelés módjára vannak különösen érzékeny friss növények, növé-
nyi részek: a citromfű, tyúkhúr, kamilla, keskenylevelű útifű nyersanyaga, a virágok
általában, s a nagy méretű levélféleségek mint a beléndek, máriatövis, ökörfarkkóró
levelei stb.
4. Az alapanyag minősítése: minden szállított alapanyagat - akár száraz, akár
nyers - átvétel előtt minősíteni kell, elsősorban fajazonosság, egészséges és ép levél,
idegen anyag tartalom, szín, szag stb. alapján.
Különös figyelemmel kelllenni az egyéb mérgező növényi szennyezőkre (nadragu-
lya, maszlag stb.). E munkafázis elhagyásából eredő minőségi hibákat a későbbi fel-
dolgozási lépésekben csak költséges módon vagy egyáltalán nem lehet kiküszöbölni.
5. Feldolgozás előtti tárolás: külön kell tárolni a mérgező és nem mérgező, vala-
mint az erős illatú alapanyago kat. Ugyancsak külön kell tárolni a virágokat, levele-
ket, fűféléket és gyökereket Ajánlatos az azonos fajú gyógynövényeknél a különbö-
ző minőségűeket csoportosítani.
Nagy mennyiségű és térfogatú anyagoknál célszerű raklapos egységrakományt ké-
pezni a targoncával történő szállítás céljából.
6. Előkészítő műveletek: a betakarított, gyűjtött friss növényi részeket a szárításra
elő kell készíteni. E műveletek célja a szárítás hatékonyságának növelése (fólösleges
részeket ne szárítsunk, kisebb darabok kevesebb energiafelhasználással, gyorsabban
száríthatók).
- Tisztítással el kell távolítani a fólösleges és káros anyagokat. Ilyenek: az idegen nö-
vények és növényi részek (vastagabb szárdarabok), gyökerek, rizómák esetében a
sár, fóld, homok, fólösleges mellékgyökerek. A tisztítást kézzel, rostákkal vagy
mosással (Angelicae radix, Valerianae rhizoma) végzik. Egyes esetekben hámo-
zással távolítják el a hatóanyagat nem tartalmazó, értéktelen külső részt
(Saponariae radix).
- Aprítással készítik elő a szárításra a nagyobb méretű, vastagabb, nehezen száradó
növényi részeket, főként a gyökereket A szárítás könnyítését szolgáló aprítás a fel-
dolgozási szokások és a kereskedelmi igények szerint lehet szeletelés (Jridis rhi-
zoma, Saponariae radix), más esetekben a gyökér hosszában ketté- vagy négyfelé
hasítása (Liquiritiae radix).
- Fosztással választják el a leveleket a frissen levágott leveles szárról. Jó minőségű
levéldrogot (folium) néhány fajnál csak a szárítás előtt végzett fosztássallehet elő­
állítani. Más esetben (pl. Majorana hortensis stb.) üzemi méretekben a szárítás
után távolítják el a szárat és állítják elő a marzsolt levéldrogot. Ismeretesek egyéb
speciális előkészítő eljárások is, mint például a füllesztés (dohányfermentálás), er-
jesztés (tealevél, vanília), ezek azonban a hazai gyógynövény feldolgozásban ke-
véssé alkalmazott műveletek.
7. Szárítás: a nyers növényi részekből történő eredményes és kíméletes vízelvo-
nás a minőségi drog előállításának az egyik legfontosabb feltétele. Mind a termesz-
tett, mind a gyűjtött gyógynövények vonatkozásában igaz, hogy a betakarítás utáni
nedvességtartalma általában a levél-, hajtás- és virágdrogoknál elérheti a 90%-ot is,
míg a terméseknél, magvaknál 14% fólötti. Ilyen állapotban hosszabb ideig nem vagy
csak költséges módon tárolhatók hatóanyag-veszteség nélkül.

98
Gyógynövények szárítása

Szárítási alapfogalmak

A szárítás az a műszaki folyamat, melynek során a nedvességtartalmat a tárolhatóság

(el tarthatóság) szintjére csökkentjük valamely technikai berendezés ellenőrzött alkal-
mazásával. E definícióba értelemszerűen nem tartozik bele a spontán száradás, mely
a fizikai törvényeknek megfelelően, természetes körűlmények között ( 15-30 oc leve-
gőhőmérséklet, spontán légmozgás, napfény hatására stb.) következik be, de jelentő­
sebb emberi beavatkozás nélkül megy végbe.
A szárítandó növény rész nedvességtartalma technikai szempontból a víz növény-
beni jelenlétének és kötődésének módjai szerint csoportosítható.
A kémiailag kötött víz (pontosabban intermolekuláris vonzóerők által kötött víz)
kötési energiája nagy, eltávolítása az anyag mélyreható megváltozásával, szétroncso-
lásával jár.
A fizikokémiailag kötött víz két csoportra osztható: az adszorpciósan kötött víz kö-
tőereje nagy, míg a másik rész a sejteken belüli ozmotikus nedvesség.
A mechanikailag kötött víz a makrokapillárisokban, illetve a felületen van. Szárítás-
kor a mechanikailag kötött és az ozmotikus nedvesség távozik el a növényanyagbóL
Fizikai alapfolyamatok: A szárítás technikai kivitelezésekor a feleslegben lévő vizet
pára formájában távolítják el. A víz eltávozásának irányát és sebességét a vízpára-kon-
centráció és a hőmérséklet különbsége szabja meg. A koncentrációkülönbség hatására
a nedvesség a vízben dúsabb helyekről a szegényebb részekre igyekszik. A hőmérsék­
letkülönbség nagysága a vízmolekulák hőmozgásának intenzitásában nyilvánul meg. A
nedvesség vándorlásának sebessége az a fő tényező, amely a szárítás időtartamát meg-
határozza. Ezt mutatja az ·
úgynevezett elvi szárítási
görbe, amely a nedvesség-
tartalom csökkenését mutat-
ja be az idő függvényében a l. II.
szárítás folyamán (23. áb- g l
l l
l
ra). A nedvesség a kezdeti l Ol)
l
l •Q)

szakaszban az idővel ará- l

l Q) "'"' l
nyosan, megközelítőleg li- l Q)
..D
l
101) "' l
neárisan csökken, majd a l
•Q)

l ~ l
nedvességcsökkenés lassul 1..15
l
a határértékig. A szárítás se- l ~ ro l
l ·O N l
bessége két fő szakaszra, ál- l ""O ~ l
landó és csökkenő szárítási l.§~ l
l::;;; "' l l
sebességre oszlik. Az állan- -~------+--------- -----~
1 l l
dó szárítási sebesség a me-
chanikailag kötött víz teljes idő, órában
mennyiségének és az ozmo- 23. ábra
tikus víz egy részének elpá- Gyógynövények elvi szárítási görbéje (HORNOK, 1990)

99
rolgását jelenti. A csökkenő szárítási sebesség szakaszában a még megmaradt víz elpá-
rologtatása lényegesen lassúbb, majd - a szárítólevegő állapotától fiiggően - teljesen
leáll, és az anyagban kialakul a visszamaradó nedvességtartalom egyensúlya.
A kívánt nedvességtartalmon túli vízeltávolítás sem minőségi, sem gazdaságossági
szempontból nem indokolt. A szárítás tehát lényegében egy időben történő anyag- és
hőátadási művelet. A vízelvonás mennyiségének felső határát a telítettségi állapot ha-
tározza meg. A szárításkor ezért magasabb hőmérsékletű és kis relatív páratartalmú le-
vegőt áramoltatunk át a friss növényi részek halmazán, eközben a levegő relatív pára-
tartalma növekszik, hőmérséklete pedig csökken. A hőátadás a szárító levegőtől a szá-
rítandó növényi részek felé irányul. Így a növényanyag felmelegszik, fokozódik a víz-
molekulák hőmozgása, legyőzik az összetartó erőket és kilépnek a folyadékfázisbóL
Ez magasabb hőmérsékleten a gőzölgés, alacsonyabb hőfokorr a párolgás folyamata.
A hőátadás sebességét a szárítás módosítja. Minél melegebb a szárítólevegő és minél
nagyobb az áramlási sebessége, annál gyorsabb a szárítás. A szárítólevegő hőmérsék­
letének határt szab mindenekelőtt a gyógynövények hatóanyagainak hőérzékenysége
és a nedvességvándorlás sebessége. Magas hőmérséklet és a szárítólevegő nagy áram-
lási sebessége hatásáraaszáradási sebesség annyira megnő, hogy az túlhaladja a kül-
ső részekbe irányuló vízmozgás sebességét, így a felületen képződő réteg folytán a ka-
pillárisok elzáródnak, ami megakadályozza a víz kilépését a belső részekbőL Ilyen
esetben csak a hőmérséklet emelésével folytatható a szárítás, s az legtöbbször felüle-
ti pörkölődéssel, jelentős hatóanyag-veszteséggel, tehát minőségi romlással jár.
A szárítás fizikai tényezői: ameleg levegővel történő szárítás legfontosabb tényezői:
l. a szárítólevegő hőmérséklete,
2. a szárítólevegő nedvességtartalma,
3. a szárítólevegő áramlási sebessége,
4. a szárítás időtartama.

l. A szárítólevegő hőmérséklete. A felsorolt tényezők közüllegjelentősebb a leve-

gő hőmérséklete. Egyébként azonos feltétel mellett az anyag minőségének megóvása
érdekében az a helyes, ha a szárítás hőmérséklete minél kisebb. Ezt az alsó határt
azonban több tényező korlátozza. Minél kisebb a levegő hőmérséklete, annál keve-
sebb meleget tud a szárítandó növénynek átadni. Emiatt a növényben lévő víz páro-
logtatása is lassúbb lesz. A lassúbb párolgási idő meghosszabbítja a szárítási időt. A
meghosszabbodott szárítási idő viszont csökkenti a szárítóberendezés kihasználását,
tehát a szárítás gazdaságosságát erősen befolyásolja. Ismert tény az is, hogy azonos
körűlmények mellett, minél nagyobb hőfokorr érkezik a meleg levegő a szárítóberen-
dezés be, annál nagyobb hőmérsékleten is távozik. A meleg levegővel eltávozó hő­
mennyiség veszendőbe megy, és az eljárást megdrágítja.
Mindezen körűlmények figyelembevételével a szárításra használt levegő hőfoka
60 °C-nál magasabb csak igen kivételes esetben lehet.
A szárításnál meg kell különböztetni belépő és kilépő levegőhőmérsékletet. A ket-
tő közötti különbség annál nagyobb, minél hosszabb utat tesz meg a levegő a beren-
dezésben és minél nagyobb anyagfelülettel érintkezik. Általánosságban kimondhat-
juk, hogy a szárítás elején magasabb hőmérsékletet engednek meg és ezt fokozatosan
csökkentik, végül hosszabb ideig alacsonyabb hőfokorr tartják.

100
 2. Szárítólevegő nedvességtartalma. A levegő az időjárási viszonyoktól fúggően
mindig tartalmaz nedvességet. Abszolút nedvességtartalomnak nevezzük az l m 3 le-
vegő víztartalmát grammokban kifejezve. Relatív nedvesség az a szám, amely meg-
mondja, hány %-át tartalmazza a levegő a mért hőmérsékleten telítettséget jelentő
vízpára mennyiségének.
A relatív nedvességtartalom szerepe a szárítási folyamatban alapvető. Az áramló
levegő egyik feladata ugyanis a páraalakban lévő nedvesség felvétele és eltávolítása
a termék felől, illetve a szárítóbóL Ugyanazon körülmények között annál több ned-
vességet tud a levegő felvenni, minél kevesebb a szárítóberendezésbe belépő levegő
relatív nedvességtartalma. Ebből a szempontból tehát az lenne a kívánatos, hogy a
berendezésbe a levegő alacsony relatív nedvességgel érkezzék és minél nagyobbal
távozzon. Az is ismert azonban, hogy a végtermék minősége akkor lesz a legjobb,
ha a növény minden részében a szárítás folyamán a víztartalom csökkenése egyen-
letes. Ennek szabályozására a hőmérsékletek helyes megválasztása szolgál. Vannak
esetek, amikor a megengedett 60-85 oc hőmérsékleti határ is túl magas a szárítan-
dó növény részére. Ilyen esetben a szárításra felhasznált levegő relatív nedvességtar-
talmának növelésével érhető el a növény felületén lévő nedvesség párolgásnak csök-
kenése, ezáltal a szárítás egyenletessége. Ezt a gyakorlatban úgy érik el, hogy a szá-
rítóberendezésből távozott meleg, nedves levegőt friss levegővel keverve használják
fel a szárításra.
3. A szárítólevegő áramlási sebessége és iránya. Az áramlási sebesség mind a le-
vegő helyes felhasználása, mind a végtermék minősége szempontjából jelentős. A le-
vegő áramlási sebességét úgy kell beállítani, hogy mindkét szerepét- a növény felü-
letén lévő víz elpárologtatását és a páramennyiség elszállítását - a legkedvezőbben
tölthesse be. E két hatásnak azonban a megadott hőmérséklethatárok között kell be-
következnie. Tapasztalat szerint hazánkban használatos berendezésekben a levegő
áramlási sebessége percenként l 00-200 méter között változik. A szárítóberendezés-
ben a levegő áramlási iránya is különböző lehet. Ha a meleg levegő a szárítóba való
belépésekor legelőször a teljesen nyers termékkel találkozik és a fáradt levegő a tel-
jesen megszárított termék felett távozik, egyirányú áramlásról beszélünk.
Ha a meleg levegő legelőször a legszárazabb terméket és a legvégén a legnedve-
sebb levegő a legnedvesebb anyagot éri, ellenirányú áramlásról beszélünk. Az ellen-
áram törvényéből ismeretes, hogy ez esetben a szárítás gyorsabb.
A fokozottan meleg levegő káros hatása általában annál könnyebben bekövetkezik,
minél kisebb a szárítandó anyag víztartalma. Viszont a szárítólevegő akkor a legkevés-
bé veszélyes, ha minél nagyobb a páratartalma és minél kisebb a hőmérséklete. Ezek
a tulajdonságok a "fáradt" levegőnél mutatkoznak leginkább, ezért kívánatos, hogy a
leginkább telített és csökkent hőmérsékletű levegő a végtermékkel találkozzon.
4. A szárítás időtartama. A szárítás idejét a nyersanyagféleségell és annak víztar-
talmán kívül a levegő megismert tulajdonságai szabják meg. Minél nagyobb a hőmér­
séklet és minél nagyobb a levegő áramlási sebessége - azonos víztartalmú termék
szárításakor- annál rövidebb a szárítási idő. Viszont minél nagyobb a belépő levegő
nedvességtartalma, a szárítási idő annál hosszabb lesz. A szárítási idő felső határát
döntően gazdaságossági szempontok és a szárítandó anyag romlás- és bomlásveszé-
lye határozzák meg.

101
 A szárítás gazdaságossága: Ameleg levegővel való szárításnál a szárítási költsé-
gek felmérése érdekében ismerni kell a szárítás hőszükségletét. Elméletileg annyi
energiára volna szükség, amennyi a növényben lévő víz elpárologtatásához szüksé-
ges. Ez gyakorlatban azonban nem elegendő, mert szárítás folyamán a vizet nemcsak
elpárologtatni kell, hanem a szárítandó növény egyéb részeit, sőt a berendezés alkat-
részeinek zömét is a szárítás hőfokára fel kell melegíteni. További hőveszteséget je-
lent az a mennyiség is, amelyet pl. a szárítóból a berendezés vezetés útján ad le. A
legnagyobb hőveszteség azonban az eltávozott levegő hőtartalma. Azt a számot, mely
megmondja, hogy elméletileg hasznosuló hőmennyiség hány %-a a valóban felhasz-
nált hőnek, a szárítás hatásfokának nevezik.

Szárítási módok

Gyógynövényeknél általában a legmegfelelőbb szárítási hőmérséklet 40-65 °C, de

egyes gyógynövényeknél elérheti a 80-85 °C-ot is. A megszárított növényanyag víz-
tartalma általában 10-12% kell, hogy legyen. Gyakorlati szempontból kétféle szárí-
tási mód különböztethető meg: a természetes és a mesterséges.
• Természetes szárítás: évezredek óta alkalmazott eljárás, amely a Nap nyújtotta ter-
mészetes hőenergiát hasznosítja mind a víz elpárologtatására, mind a pára eltávo-
lítására a légmozgás révén. Igen nagy előnye, hogy külön hőenergiát nem igényel,
hátránya viszont az időjárástól való függés, a porral és rovarral történő szennyező­
dés lehetősége, a nagy helyigény stb. Az időjárási hatások mérséklése érdekében
rendszerint padlástereket, szellős fészereket használnak ma is, főként a gyűjtött
gyógynövények szárítására. A területigény csökkentése, a jobb helykihasználás
szárítókeretek alkalmazásával érhető el; a kereteken nyugvó növényanyagat a lég-
áram könnyebben átjárja, így a száradási idő is rövidül.
Padlásterek jobb kihasználása a szarufához rögzített horganyzott drótfonat vagy
drótháló kifeszítésével érhető el. Nagy alakú levelek szárítására (ökörfarkkóró,
máriatövis) eredményesen használható a felfűzés a dohányhoz hasonlóan. Ez eset-
ben a felfűzött levélsor elhelyezése a légáramlásra keresztben történjen. Esős, hű­
vös időben a természetes szárítás lelassulásán túlmenően a növényanyag vissza-
nedvesedésével is számolni kell, s ez penészedést és egyéb károsodást is okozhat.
• Mesterséges szárítás: a növényanyag nedvességtartalmának eltávolításához művi
légáramlást, illetve hőenergiát, s a növényanyag mozgatásához gépi berendezése-
ket alkalmaznak. A hőközlés mennyisége szerint megkülönböztetünk hideg
(15-25 °C), meleg (30-80°C ) és forró levegős (200-1000 °C) műszárítási mód-
szereket.
l. A hideg levegős szárításkor a levegő áramoitatását ventilátorral biztosítjuk E
szárítási mód tulajdonképpen átmenet a természetes szárítási módból a mesterséges-
be, mivel a természetes párolgásból származó nedvességet műszaki segédlettel távo-
lítjukels tartjuk fennaszár adási folyamatot. A száradás időtartama általában (8-12
nap), s ennek hossza elsősorban a levegő és a növény nedvességtartalmától függ.
Gyógynövények szárítására ez a módszer nem gazdaságos, csak nagyon érzékeny
alapanyagok esetében célszerű alkalmazni.

102
 2. A me/eg levegős szárítás a leggyakrabban használt eljárás a gyógynövénydro-
gok előállításában. A különféle technikai megoldású berendezések mindegyikében -
bár különböző mértékben- de irányítani, illetve szabályozni lehet a legfontosabb szá-
rítási tényezőket (szárító levegő hőmérséklete, nedvességtartalma, áramlási sebessé-
ge). Ennek következtében a drog minősége is megőrizhető. Ameleg levegős szárítók-
ban mind a szárítandó anyag, mind a szárító levegő mozog: ez a mozgás lehet azonos
és ellentétes irányú is. A szárítás időtartama nagyságrenddel csökken: 6-8 óra általá-
ban elegendő, virágoknál (4-6 óra), levél (5-7 óra), herba (6-8 óra), gyökér, kéreg
(8-12 óra).
3. A forró levegős szárítás a mezőgazdaságban igen elterjedt szárítási mód; gyógy-
növények szárítására főként a gyógyszeripari drogok esetében használják (maszlag-,
csucsor-, gyűszűvirág-, meténgfélék). A műszaki megoldások révén a megszárítandó
nyersanyag csak 2-5 percig tartózkodik a forró hőmérsékletű (200-1000 oq térben,
akkor is intenzív lebegtetéses mozgásban. A szárítóközeg magas hőmérséklete elle-
nére az anyag 60-70 °C-nál jobban nem melegszik fel a párolgás hőelvonó (endo-
term) hatása következtében. Ezek a berendezések nagy teljesítményűek, l ,5-2,5 t
száraz drog nyerhető óránként. Hátrányuk, hogy az extrém magas hőmérséklet és szá-
rítólevegő mennyiségének szabályozása csak nagyobb intervallumokban (50-l 00 o q
lehetséges, ezért helytelen nyersanyag-adagolás esetén a szárítás nem teljes. A szárí-
tand,ó nyersanyag heterogenitása (nagy és vastag szártartalom, vékony levél és vastag
tőcsonk) az egyenletes minőségű termék előállítását megakadályozza, a könnyebben
száradó részek megéghetnek, míg a nehezebben száradók nedvesen maradnak.
A fústgáz - annak káros hatású kénvegyületei - szintén szennyezik a drogot. Ezért
elsősorban ipari felhasználású gyógynövények szádtását célszerű ezekkel a berende-
zésekkel végezni.

Szárítóberendezések

TSZP szárító. Átmenetet jelent a hideg és me leg levegős szárítási módok között. Ak-
tív szellőztetéses eljárás, melyet a terményszárító és szellőztető padozattal (TSZP) le-
het végezni. Különösen termések, magvak, de más növényi részek hatóanyag-veszte-
ség nélküli szádtását teszi lehetővé. A berendezés (24. ábra) ventilátora nagy
mennyiségű (20-30 ezer m 3/ó ), alacsony relatív páratartalmú levegőt, magas nyomás-
sal áramoltat a csatornarendszeren keresztül a friss gyógynövény halmazba. A rend-
szer a külső levegő viszonylag magasabb relatív páratartalma esetén is működtethe­
tő, mert hőlégfúvót, mobil termogenerátort lehet beiktatni. A gyári berendezés 300 m 2
rakfelületű, a gyógynövények kíméletes szárítására célszerűen módosított, továbbfej-
lesztett formája az úgynevezett sűrűcsatornás terményszárító padozat. Kiépíthető fe-
lület 50-160m2. A padozat egyenletes felületének kialakítása érdekében a mellékcsa-
torna rendszerre szárítókereteket (vagy egyéb rácsszerkezetet) kell elhelyezni, s erre
kerűl az egyenletesen elterített szárítandó anyag. A padozat lehetőleg szilárd, egyen-
letes felületre épüljön és a főcsatornaelemek csatlakozásainál habszivaccsal vagy ön-
tapadós ragszalaggal kell biztosítani a tömítettséget. A berendezésben mag, virág, le-
vél, herba, gyökér egyaránt szárítható.

103
 8,25 8,25

o
o
r--"

------~----
-------=4-----
levegőelosztó idom

hőlégfúvó mobil ventilátor

24. ábra
TSZP-11. szárító (alaprajz) (HORNOK, !990)

Teritési vastagságok kb.: gyökereknél 40-50 cm

magoknál 20-30 cm
virágoknál 30-40 cm
leveleknél 40-60 cm
herbálmái 50--100 cm
A terítés vastagságának megválasztásánál a fentieken túl általános elv, hogy a fe-
lületen elhelyezett nyersáru a ventilátor felőli oldalon valamivel vastagabb rétegbe
rakható, míg a legtávolabbi ponton a legvékonyabba, de a különbség 5 cm-nél ne le-
gyen nagyobb. A legjobb eredmény úgy érhető el - függetlenül a nyersanyag tulaj-
donságaitól -, ha l 0--15 cm rétegben a teljes felületet fel terítjük, majd az anyag be-
szállításának ütemében egy-két nap alatt ilyen rétegezéssei felrakjuk a teljes mennyi-
séget. Amikor egy réteg kialakítása megtörtént, a levegőztetést meg lehet kezdeni.

104
 Szükség szerint a száradó növényanyagot át kell mozgatni. A berendezésre helyezett
anyagok általában 4-8 nap alatt megszáradnak
Dehydro szárító. A berendezés két vagy három zárt szekrényből áll, amibe egy-
szerre tornyonként 32-36 m 2 felületű szárítókeret helyezhető el. A keretek függőle­
ges irányban mozognak és egyaránt működhetnek egyen- vagy ellenáramú rendszer-
ben. A keretek mozgatását négy karommal ellátott emelőrendszer végzi úgy, hogy
minden alkalommal egy keretmagasságot emel meg, ezáltal behelyezhető az új nyers-
áruval terített keret és egyidejűleg kihúzható a torony tartályán a szárazáru kerete. A
levegő mozgatása szívóventilátorral történik.
Alagútszárító. A gép egy vízszintes alagút, melynek hossza általában l 0-16 m.
Ezekbe az árut kocsikon adagolják, tolják be, egy-egy kocsira 40 db 2m2 -es szárító-
keretet helyeznek el. A meleg levegőt a szárító oldalirányból kapja, a melegítő kalo-
riferek pedig az alagút bejárata felett helyezkednek el. A levegő mozgását vízszintes
irányban szívóventilátorok biztosítják. Az alagútrendszerű szárító is működhet - at-
tól függ, hogy melyik irányból tolják be a kocsit- egy- és ellenáramú szárítóként Ez
a szárítógéptípus is a szalagszárítókkal szemben elsősorban munkaigényes volta mi-
att elavultnak mondható.
Schilde szárító. Hasonló elven működik, mint a Dehydro szárító (25. ábra). Itt is
kereteket, azaz tálcákat helyeznek a szárítógép be, gépenként l O db-ot. A szárítás fo-

..
~~: s;.':=.~:-·;.-, -., :.: !l,J':"':'~~iS)")'.;.~\11 ot:
t1'"t'~'* ... 7Ji' _,........,~ ..... ,...,.." -~~ca.'G~~h~~
..
~, ~~~-~ .r~&;t't•·,.;;
2- L:J..·-~· ~ ·~')~>4JR~~'>:~'!.•r-T-..•'IJ)
1.;..,-!l ';,"l.,.....T...,...... ~~~·~'c'>',;"

25. ábra
Sebitde-Favorit szárító (HORNOK, 1990)

105
 lyamán ezeket meghatározott sorrendben cserélik. A levegőt melegítő kaloriferek a
szárítószekrény alsó és középső részén vannak elhelyezve, ezáltal szinte ketté bont-
ják a szárítót, elő- és utószárítókra. A keretnagyság 2x3 méter és ezek emelését és
cseréjét automatikus emelőrendszer biztosítja. E szárítók előnye, hogy teljesítményé-
hez képest kis helyigényű, virágok, levelek és gyökerek szárítására kiválóan alkal-
mas. Hátrányai: leveles hajtások szárítására nem alkalmas, a tálcák feltöltése és ürí-
tése, valamint a tálcák mozgatása élőmunka-igényes.
Imperial és a Bioder típusú 3-5 szalagos szárítók. Ezek a gyógynövényszárítás
korszeru berendezései (26. ábra). Előnyeik: a folyamatos üzemelés, a szárítás ténye-
zői (hőmérséklet, áramlási, illetve mozgási sebesség időtartama stb.) jól szabályozha-
ták és automatizálh aták Hátrányuk a jelentős beruházási költség, továbbá a kettős
hőátadás következtében a fajlagos energiaigényük is nagy.
Az Imperial egy öt szalagos szárító, melynek a felső szalagjára egy felhordó sza-
lag viszi fel a szárítandó növényi részt. A szalagok egymás alá úgy vannak beépítve,
hogy egyik a másikra át tudja ejteni az árut. A szalag hosszúsága: 9600 mm. Gőzfű­
tésű és fűtését a szalagok között keresztirányban elhelyezett kaloriferek biztosítják.
Hátránya, hogy a szalagok leállítása esetén a kaloriferek fölött elhelyezkedő árut
megpörköli, s a megégett, elszíneződött anyag belehull az alatta lévő szalagon elhe-
lyezkedő termékbe. Ennek kiválogatása gyakorlatilag lehetetlen.
A Einder szárító a legkorszerűbb szárítóberendezés. A legkülönbözőbb drogféle-
ségek állíthaták elő rajta. Az Imperiál szárítóhoz hasonlóan ebben is öt szalag műkö­
dik. Mivel a meleg levegőt hőcserélő közbeiktatásával állítják elő, mentes az égéster-
mékektőL A szárítás folyamata szabályozható: a felhelyezett anyag teritési vastagsá-
gának változtatásával, a szalagsebesség növelésével, a légsebesség és az átáramolta-
tott levegő mennyiségének módosításával, a hőmérséklet szabályozásával.

26. ábra
Szalagszárító oldalnézetű vázlata

106
 LKB-FE, MGF-U és TGSZ-0,6 típusú olajtüzelésű forgódohos gyorsszárítók.
Gyógynövényszárításra csak korlátozott mértékben, egyes fajok esetében (orvosi csu-
csor, indián maszlag, aprómeténg) alkalmazható. Előnye a termékegységre jutó kis
energiaigény, valamint a nagy teljesítmény.
Gyógynövények szárítására felhasznált szárítóberendezések nyers növényi alap-
anyagra vonatkoztatott teljesítményét a 9. táblázat tartalmazza.

9. táblázat
Gyógynövények szárítására alkalmazott szárítóberendezések nyers növényi alapanyagra
vonatkoztatott teljesítménye

Géptípus neve Kapacitás nyersáruhoz 24 ó/t

TSZP 4,0-5,0
Binder-2 szárítószalag 8,0-14,0
lmperiál szárítószalag 8,0-14,0
Dehydro toronyszárító l ,2-l ,5/tomyonként
Alagút szárító 2,5-4,0
Schilde- Favorit szárító 3,5-4,0
CER-alagútszárító 3,5-4,0
GF-08 forrólevegős dobszárító 60,0-70,0 (digitálisz esetén)

Az illóolajok kinyerése
Az illóolajok (Aetheroleum) nem egységes vegyületek, hanem különböző
terpenoidok elegyei. A mono-, szeszkvi- és di-terpéneken kívül az illóolajokban
oxigént tartalmazó származékaik - alkoholok, észterek, aldehidek, ketonok is
előfordulnak.
Szobahőmérsékleten általában folyékony halmazállapotúak, legtöbbjük jellegzetes
és kellemes illatú. Jellemző tulajdonságuk (nevüket is innen kapták), hogy szobahő­
mérsékleten intenzíven párolognak, "maradéktalanul elillannak".
Az illóolajok a levél- és virágrészek külső (exogén elhelyezkedésű) illóolajtartói-
ban vagy a termések, magvak és gyökerek belső (endogén) illóolajjárataiban halmo-
zódnak fel. A szár ritkábban tartalmaz illóolajat

Az illóolajok kinyerésének módozatai

Az illóolajok növényből való kinyerésére általában négyféle eljárást alkalmaznak:

l. extrahálás,
2. sajtolás,
3. enfleurage (pomádés eljárás),
4. desztilláció.

107
Extrahálás
Az oldószeres kivonást rendszerint akkor alkalmazzák, amikor az illóolajok kivoná-
sát vízgőz-desztillációval nehezen vagy egyáltalán nem tudják végrehajtani.
Az oldószeres kivonás, extrakció illékony vagy nem illó oldószerrel, alacsony
vagy magasabb hőmérsékleten történhet. A kivonat illatanyagokon kívül az oldószer-
ben oldódó egyéb anyagokat (gyanta, zsír, viasz, színezőanyag) is tartalmaz. Az
extrakt minősége az oldószertől és a kivonási technológiától ftiggően változik. Az
extraktok minősítésére ezért nem alakultak ki olyan pontosan rögzített követelmény-
rendszer, mint a desztillációval kinyert illóolajokra.
Az illékony oldószeres extrakciót rendszerint melegen végzik, az oldószer forrpont-
jától függő hőmérsékleten. A használatos oldószerek: a petroléter, klórozott szénhidro-
gének (diklóretán, szén-tetraklorid), aceton, alkoholok (metilalkohol, etilalkohol). A
kivonás szakaszos vagy folyamatos üzemű. A végtermékhez sok esetben két lépésben
jutunk el. A növényt először vízzel nem elegyedő zsíroldó szerrel extrahálják, s az így
nyert ,,konkrét" olajat alkoholban oldják. Az alkoholban nem oldható anyagok elvá-
lasztása után nyerik az "abszolút" olajat, ez illóolajokban és alkoholban is oldódik.

Sajtolás
A Citrus-félék (narancs, citrom, mandarin) illóolaja igen érzékeny, már 100 °C körü-
li hőmérsékleten is károsodik, ezért vízgőz-desztillációval nem nyerhető belőle jó mi-
nőségű olaj. Az illóolajat hideg úton, a termésfal sajtolásával vagy pépesítés után
centrifugálással vonják ki.

Enfleurage (pomádés eljárás)

Ezt a módszert rendszerint azoknál a növényeknél alkalmazzák, amelyekből más el-
járással illóolajat nem állítanak elő. Ilyenek pl. a liliom, tubarózsa, erdei ibolya, na-
rancsvirág, jázmin stb. Az eljárás lényege, hogy az illóolajat tartalmazó növényrészt,
rendszerint virágszirmot, egy-két milliméter vastag sertészsírréteggel takarják, majd
a zsír által felvett illóolajat a zsírból alkohollal kivonják, illetve elválasztják.

Desztilláció
Az illóolajok legelterjedtebb kinyerési eljárása a vízgőz-desztilláció vagy más néven
hidrodesztilláció. A desztilláció: a folyadékok gőzzé alakítása forráspontjukon és a
keletkező gőzök folyadékká alakítása hűtéssel. Hidradesztillációval légköri nyomá-
son és l 00 °C alatti hőmérsékleten még a közel 300 °C forrpontú illóolaj-összetevők
is kinyerhetők a növényekből.
A hidradesztilláció a kivitelezés módja szerint lehet vízdesztilláció, (a növényi részt
a vízbe teszik és együtt melegítik), víz- és gőzdesztilláció (a növény és a víz egy edény-
ben, de egymástól elkülönítve helyezkedik el a desztilláció alatt) és gőzdesztilláció (a
növényen csak a gőz halad át). Az üzemi illóolaj-előállításra általában a gőzdesztillá­
ciót alkalmazzák, s leginkább ez a technológia ismert illóolaj-lepárlás néven (27. ábra).

108
 perforált lemez perforált lemez

gőz-.

gőztér gőztér

kondenzvíz kondenzvíz

perforált lemez

perforált cső

27. ábra
A víz (A), víz- és gőzdesztilláció (B), valamint a gőzdesztilláció (C) vázlata

Az illóolaj-lepárlás és berendezései

Előkészítő műveletek

A betakarított növényi rész lepárlás előtti előkészítésének célja, hogy az illóolaj-

tartókat a gőz számára hozzáférhetővé tegyük és az illóolaj diffúziója lehetővé vál-
jék. Fontos, hogy az előkészített növény a gőz áramlását túlzottan ne akadályozza,
mert a lepárló üstben túlnyomás állhat elő. A hosszabb leveles hajtásokat (pl. ka-
por, menta), száraz virágzatokat (pl. muskotályzsálya, levendula) a lepárlás előtt
aprítani kell, amelynek célja a lepárlóüst jobb kihasználása. Az endogén illóolaj-
járatokkal rendelkező gyökerek, magvak aprítása, illetve roppantása az illóolaj
jobb kinyerését szolgálja. Általános alapelvként fogadható el, hogy a levágott, elő­
készített növényi részt a lehető legrövidebb időn belüile kell párolni. Jelentősebb
illóolaj-veszteség és minőségváltozás nélkül csupán az érett termések és magvak
tárolhatók, amelyekből hosszabb tárolás után is megfelelő mennyiségű és összeté-
tetű illóolaj nyerhető.

109
A lepárlás folyamata

Az illóolaj-lepárlás szakaszos, folyamatos és kanténeres üzemű lepárlókban lehetséges.

A szakaszos üzemű berendezésben (28. ábra) a lepárláshoz szükséges gőzt a beren-
dezéstől függetlenül elhelyezett olaj-, szén- vagy vegyes tüzelésű kazánban állítják
elő. A gőz kazánnyomása 0,4-0, 7 MPa, hőmérséklete 150-170 oc. Az üstbe vezetett
gőz elveszti túlnyomását, térfogata nő, hőmérséklete csökken, s hideg növénnyel
érintkezve túlhevített állapotát is elveszti, miközben a növényt l 00 °C-ra melegíti. A
hideg növény felmelegítéséhez kb. a gőz 15%-nyi mennyisége szükséges. Az illóolaj
lepárlásamindig csaknem légköri nyomású telített gőzzel és 100 oc körüli hőmérsék­
leten történik. A lepárlás nyomásszükséglete ugyanis csupán annyi, hogy a gőz a
desztillálandó anyagon át tudjon hatolni. Túlhevített gőzzel egyébként nem is szabad
desztillálni, mert a magas hőfok az illóolajok jelentős részénél bomlást idéz elő. Ki-
vétel a kamillaolaj, ahol 130 °C-os beáramló hőmérsékletű gőz is megengedett az il-
lóolaj bomlása nélkül.

.~- .,
• ! -olaj
l kohobációs víz

28. ábra
Szakaszos üzemű illóolaj-lepárló vázlatos rajza

A lepárló üst álló henger vagy lefelé szűkülő csonkakúp alakú. Anyaga fém (vas,
réz). Üstköpenyből, benne a fenék fölött elhelyezkedő gőzkoszorúval, az e fölött el-
helyezkedő anyagtartó rostélyból és egy korong alakúra kiképzett gőzgyűjtőből, va-
lamint a kivezető csővel ellátott leemelhető sisakból áll. Hazánkban 3-5 m 3 hasznos
térfogatú üstöket használnak. Ezek az üstök lehetnek fix vagy billenő rendszerűek Az
utóbbiak célszerűbbek, mivel jelentősen megkönnyítik az üstök ürítését.

110
 A szakaszos működésű űst töltése kézi erővel, szállítószalag, esetleg markológép
segítségével vagy szecskázással egy menetben történik. Gondoskodni kell a növény
egyenletes elosztásáról, másként a gőz a kisebb ellenállás irányába áramlik és az
anyag egy részét elkerűli. Helytelen a túlzott tömörítés is, mert a gőz áramlási ellen-
állása megnő, a megnövekedett nyomás megemeli a növényt és járatokat nyit. A nö-
vények térfogattömegét a nedvességtartalom, az aprítás foka, a tömörítés mértéke
szabja meg. A sisakot és a kondenzátort a páracső köti össze. A töltés után a lezárt üst-
ben a növényen átáramló gőz párologtatja el az illóolajat Az elpárologtatás sebessé-
ge a gőz áramlási sebességétől ftigg, a gyakorlatban az általában 4-8 m/perc. A szo-
kásos lepárló berendezésekben a gőz átlagosan egy percnél rövidebb idő alatt halad át,
s így az elpárologtatott illóolaj-részecske is legfeljebb ennyi ideig van gőzfázisban.
Afolyamatos üzemű (29. ábra) berendezések üstje többnyire 4-6 m hosszú álló-
henger, amelyben a növény felülrőllefelé mozog, a gőz pedig alulról felfelé áramlik.

nyersanyag-beadagoló
nyílás
a

29. ábra
Folyamatos üzemű illóolaj-Iepárló vázlatos rajza

A töltés és ürítés folyamatos, a növény és a gőz sebességét úgy szabályozzák, hogy a

növény az illóolaj lepárlásához szükséges ideig tartózkodjon a készülékben és ez alatt
a szükséges gőzmennyiség haladjon át rajta. Előnye a folyamatos üzemelés, a kis élő­
munkaigény, valamint a szakaszos üzeműhöz viszonyított kedvezőbb fajlagos térfo-
gat-kihasználás és gőzigény. Hátránya a virágok, termések és gyökerek lepárlására
kevésbé alkalmas, az illóolaj-kinyerés hatékonysága kisebb, mint a szakaszos üzemű
berendezéseké.
A kanténeres (30. ábra) berendezések egyesítik a levágott növényt szállító eszköz
·és a lepárló üst feladatát. A kerekekre szerelt vontatható 25-35 m3 űrtartalmú tartály
a betakarító géphez kapcsolható és az aprított növény közvetlenül ebbe tölthető. A
megtelt és lezárt tartályhoz (konténerhez) gőzbevezetés és páraelvezető cső csatla-

lll
3. 4.

5.

30. ábra
Konténeres lepárlás folyamata (HORNOK, 1990)
l. vágás és az üst töltése, 2. beszállítás lepárláshoz, 3. lepárlás, 4. lepárolt anyag elszállítása,
5. ürítés

112
koztatható. Az illóolaj a szakaszos működésű üsthöz hasonlóan párolható le. Az illó-
olaj nélküli (lepárolt) növény ürítése a konténer elvontatása után a megfelelő helyen
történhet. A konténerben elhelyezhető növénytömeg 150-250 kg/m3 . A magasság/át-
mérő arány kisebb, mint az állóhengeres készülékeknél, így a fajlagos gőzigény is na-
gyobb. E hátrányt ellensúlyozza a gyakorlatilag veszteség nélküli lepárlás lehetősé­
ge, a feldolgozás teljes gépesítettsége és a minimális élőmunkaigény.

Lepárlás időtartama

A lepárlás időtartamát az illóolaj minél tökéletesebb és gazdaságosabb kinyerésének

követelménye szabja meg. Hossza a növény tulajdonságától, az üst típusától, a gőz
mennyiségétől és áramlási sebességétől fúgg. Felületi (ex ogén) illóolajtartókból az il-
lóolaj viszonylag gyorsan kinyerhető. A desztilláció sebessége kevésbé fiigg a diffú-
zió sebességétől, a levelek és virágok illóolaja nyers és fonnyasztott állapotában egy-
aránt rövid idő alatt, viszonylag kevés gőzzel kinyerhető.
Belső (endogén) illóolajtartók vagy -járatok esetén a lepárlás hosszabb időt igé-
nyel. A lepárlás időtartamát ilyen esetben döntően az illóolaj diffúziójának sebessége
szabályozza. A gőzsebesség növelése alig változtatja meg az illóolaj-kinyerés sebes-
ségét, de a nagy térfogatsúly és áramlási ellenállás miatt egyébként is csak kis gőzse­
besség alkalmazható. Emiatt a lepárlás időtartama6-12 óra is lehet. A lepárlás idő­
tartamát néhány esetben nem csak a kinyerhető illóolaj mennyisége szabja meg. Több
értékes illóolaj komponens diffúziója lassú (pl. az angelikagyökér esetében). Ezek le-
párlását akkor is folytatni kell, ha már nem desztillálódik számottevő illóolaj.
Más esetekben a nehezen desztilláló komponensek rontják az illóolaj minőségét,
az elnyújtott lepárlás növeli a kohobációs veszteséget Ilyen esetben a hosszabb desz-
tilláció rontja az illóolaj minőségét (levendula).
A lepárlás akkor fejezhető be, ha a kondenzátorból kifolyó párlat nem tartalmaz il-
lóolajcseppeket. A gyakorlatban a gőzbevezetést akkor szüntetik meg, amikor a pár-
lat felületén nem képződik összefüggő olajréteg. A hűtő falára tapadó olaj egy része
ugyanis lassan mosódik le, a párlatban észlelt illóolaj desztillációja már l 0-15 perc-
cel előbb megtörtént

Hűtés, elválasztás

A víz- és illóolajgőzök a kondenzátorban lehűtve ismét folyadékká válnak. Akon-

denzátor (hűtő) leggyakrabban spirálcsöves vagy csőköteges típusú (31. ábra).
Anyaga fém: réz, alumínium vagy rozsdamentes acél. A hűtést áramló víz végzi.
Teljesítménye a hűtőfelület nagyságától, a víz hőmérsékletétől és mennyiségétől
fúgg. A gyakorlatban a hűtővíz mennyisége a gőz 30-35-szöröse. A kifolyó párlat
hőmérséklete általában nem haladhatja meg a 25-30 °C-t. Magasabb hőmérsékle­
ten ugyanis nagyobb a kohobációs veszteség és nem kívánt kémiai változások lép-
hetnek fel.
A hűtőből lefolyó illóolaj és víz keverékéből az illóolaj elválasztása az úgyneve-
zett florentini (firenzei) edényben, a sűrűség különbsége alapján történik (32. ábra).
A kisebbek üvegből, a nagyobbak fémből (réz, alumínium, rozsdamentes acél) ké-

113
 víz-
bemenet
+
kondenzátum víz-
_ _.....__-+-_ __.......:.(o..;.;laj és víz) bemenet

31. ábra
Spirál- és csőköteges hűtő vázlata (HORNOK, 1990)

víz

víznél könnyebb olajhoz víznél nehezebb olajhoz +

olaj
32. ábra
Illóolaj-elválasztó edények működési elve (HORNOK, 1990)

114
szülnek. Működésük és felépítésük kétféle, attól függően, hogy víznél könnyebb vagy
víznél nehezebb (Levisticum officina/e) illóolaj elválasztására szolgálnak.
A párlatban az illóolaj kisebb-nagyobb cseppekben válik ki, ezek a vízben sűrűsé­
gük szerint felfelé vagy lefelé haladnak. Az ülepedési sebesség a cseppek nagyságá-
tól és az illóolaj-víz sűrűség különbségétől függ.
A hatásos elválasztáshoz megfelelő nagyságú és formájú edényeket kell alkalmaz-
ni. Megfelelő elválasztás olyan méretű edényben várható, amely legalább 40--50 perc
alatt keletkező párlatmennyiséget befogad, vagyis ennyi ideig tartózkodik a párlat és
a víz az edényben. Azok az illóolajok, amelyeknek fajlagos tömege csak kevéssé kü-
lönbözik a vízétől, az elválasztás javítására kisebb gőzsebességet és nagyobb floren-
tini edényt igényelnek. Esetenként több edényt kapcsolnak sorba oly módon, hogy az
egymás utáni edények nagysága növekszik.
Az illóolaj-lefejtés gyakoriságát úgy kell megválasztani, hogy az elválasztó edény-
ben az illóolaj mennyisége ne haladja meg az edény térfogatának 15-20%-át és ezzel
ne rontsa az elválasztás hatékonyságát.

Lepárlás utáni műveletek

Az elválasztott nyers illóolajat lebegő szennyeződéseitől és víztartalmától meg kell

szűrni és tisztítani. E művelet könnyítésére előzetes ülepítést célszerű alkalmazni,
mert a szennyező anyagok nehezen szűrhetők és a szűrő pórusait gyorsan eltömik. A
szüréssel egyidejűleg a lebegő vízcseppek eltávolítására és az oldott víztartalom
csökkentésére kb. 0,5% vízmentes nátrium-szulfátot kevernek el az olajban. A szűrés,
tisztítás ülepítő centrifugával, Seitz-szűrővel vagy tölcsérbe helyezett szűrőpapíron át
is történhet. A nagy volumenű olajlepárlóknál, de különösen az értékes olajok lepár-
ló rendszereinél ma már a kohobációs vízből is visszanyernek olajat. Mivel ennek a
szerkezetnek az úgynevezett kohobátornak gőzigénye is van, minden esetben gazda-
sági számításokkal kell eldönteni ennek alkalmazását.
A lepárolt visszamaradó növénytömeg hasznosítása a lepárlás gazdaságosságát jelen-
tősen javíthatja. A lepárolt növényi részek (különösen a termések) értékes anyagokat-
keményítőt, fehétjét, zsírokat tartalmaznak, s ezek állati takarmányként hasznosíthatók.

Az illóolajok minőségét (kémiai összetételét) befolyásoló tényezők

A lepárlás l 00 °C-hoz közeli hőmérsékletén, a víz és a levegő jelenlétében, számos

illóolaj-összetevő mehet át kémiai változáson. Hidrolízis, oxidáció vagy polimerizá-
ció következtében számos úgynevezett műtermék keletkezhet A lejátszódó kémiai
reakciók egy része hasznos, mert elősegíti az illóolaj (vagy egyes komponensei) ki-
alakulását. A növényben lévő elővegyületekből (prekurzorokból) vagy az előkészítés
folyamán (pl. hagyma, mustár illóolaja) vagy a lepárlás közben hő hatására alakul ki
számos illóolaj összetevő (pl. kamazulén a kamilla és cickafark illóolajában).
A hő okozta kémiai változások másik csoportja az illóolajok minőségét rontja,
mert a vegyületek egy része nem stabil, könnyen bomlik. E reakciók sebessége a le-
párlás hőmérsékletén felgyorsuL Ha a polimerizációs reakciók a lepárlóüstben, a nö-

115
vény felületén játszódnak le, a kihozatal csökken, de a keletkezett termékek nem ke-
rülnek az illóolajba. A gőzfázisban vagy a hűtés után lejátszódó reakciók az olaj mi-
nőségét megváltoztat ják, növelik sűrűségét, csökkentik oldhatóságát, s rontják érzék-
szervi tulajdonságait.
A gőz, különösen a túlhevített gőz az illóolaj mellett más anyagok bomlását is
okozhatja. Például a növény hemicellulóz tartalmát megbontva az illóolajat szennye-
ző furfurol keletkezik. A hő hatására bekövetkező kémiai változásokat a lepárlási idő,
a gőzsebesség és a gőznyomás, valamint a hőmérséklet szabályozásá vallehet a kívánt
célnak megfelelően segíteni vagy gátolni.
Vizes közegben főként az észterek alkotó elemeikre alkohollá és savvá bomolhat-
nak (hidrolízis). Az észterképződés és -bomlás egyensúlyi reakciótörvé nyeszerint a
nagy feleslegben lévő víz az észter bomlását segíti. A bomlás sebessége magasabb
hőmérsékleten számottevő lehet. A hidrolízis mértéke a desztillációs idő rövidítésé-
vel, vagyis nagyobb gőzsebesség alkalmazásával csökkenthető. Az alkalmazható
legnagyobb gőzsebesség esetén a kondenzált víz-olaj keverék hosszú ideig van
60-70 °C-nál magasabb hőmérsékleten, ahol néhány észter bomlása felgyorsuL Az
észterbomlás csökkentésér e különösen fontos, hogy a lepárlás kezdetén a gőz minél
rövidebb idő alatt törjön át a növényen és csapódjon le a hűtőben. Az észtertartalom
megőrzése szempontjáb ól ennek nagyobb jelentősége van, mint a lepárlás közbeni
gőzsebességnek
Az oldott víz az olaj tárolása közben nem kívánt kémiai bomlások, főleg észter-
hidrolízis okozója lehet, ezért fontos minél teljesebb eltávolítása. Az illóolajok
vízoldékony sága is a hőmérséklet fliggvénye. A nyáron előállított illóolajok (ha a víz-
telenítés nem volt megfelelő), a hőmérséklet csökkenésével gyakran zavarossá válnak
a vízkiválás miatt.

A gyógynövények szuperkritikus extrakciója

A szuperkritikus jelző az extrahálószer nyomás és hőmérséklet által definiált állapo-
tát jelzi. Ebben az állapotban a nyomás és a hőmérséklet meghaladja az extraháló-
szerre jellemző kritikus értéket (Pe> Pkr; Te> Tkr). Az extrahálószerként alkalma-
zott folyadék vagy gáz szuperkritikus állapotban nem tekinthető sem folyadéknak,
sem gáznak Ennek az állapotnak a megnevezésére a szuperkritikus fluid extrakció
(SCFE) kifejezés használatos.
A folyadék és a gázállapottal összehasonlítva SCF-nak olyan fizikai-kémiai saját-
ságai vannak, melyek egyedülállóak. A SCF-ok sűrűsége a folyadék minőségéhez,
viszkozitása a gáz viszkozitásához áll közel, míg diffúzióképessége a folyadék és a
gáz diffúzióképessége között helyezkedik el. Izoterm körülmények között, az oldóké-
pesség szempontjából nagyon fontos dielektromos állandó, gázok esetében a nyomás
növelésének hatására a kritikus pont környékén ugrásszerűen megnő. Ez az oldóké-
pesség növekedését eredményezi. A dielektromos állandóhoz hasonló jellegű és mér-
tékű változás következik be a nyomás növekedésén ek hatására a sűrűségben, kisebb
mértékben pedig a viszkozitásban.

116
 A SCFE-hoz legáltalánosabban használt gázok többsége (szén-dioxid, metán,
etán, dinitrogén-oxid stb.) apoláris, így főleg az apoláris vegyületeket oldják. Polá-
ris anyag, úgynevezett segédoldószer hozzáadásával lehetővé válik a poláris anya-
gok extrakciója is. Segédoldószerként víz, etanol, aceton és egyéb szerves oldósze-
rek használatosak. A segédoldószer növeli az extrahálandó, nehezen illó anyagok
koncentrációjának hőmérsékletfüggését Ezáltal megnő a SCF- segédoldószer rend-
szer oldóképessége, lehetővétéve a kis nyomáson történő extrakciót azonos oldha-
tóság mellett. Az elválasztási faktorok speciális segédoldószerekkel szelektíven be-
folyásolhatók.
A SCFE általános előnyei és hátrányai a hagyományos, szerves oldószeres extrak-
cióval szemben a következőkben foglalhatók össze:
Előnyök
• Az oldószerként használt komprimálható gázok többsége olcsó.
• A technológia egyszerű és jól szabályozható. Az üzemeltetési költségek kicsik.
• Az oldott anyag elválasztása az oldószertől egyszerű, az oldószer tisztítás nélkül
recirkuláltatható, az oldószerveszteség minimális.
• Az extrahálószer oldóképessége az extrakció fő paramétereinek (P, T) megfelelő
beállításával folyamatosan és tág határok között változtatható.
• Az extraktum és a raffinátum általában mentes az egészségre káros szerves oldó-
szerektőL
• Kevésbé illékony és/vagy hőérzékeny anyagok kis hőmérsékleten extrahálhatók.
• Az extrakció és a szétválasztás során az inert atrnoszféra védelmet nyújt az oxidá-
ciós károsodás ellen.
Hátrányok
• Az eljárás sajátossága a nagy beruházási költség.
• A SCF-ok oldóképessége a szerves oldószerekéhez viszonyítva kisebb.
A COrnak a SCFE leggyakrabban alkalmazott oldószerének előnyei. A C02 csak-
nem minden olyan követelménynek megfelel, amely az élelmiszeripari alkalmazás
feltétele. Széles körű alkalmazása- a SCF -ok már korábban tárgyalt általános előnye­
in túl- a következőkben összefoglalt kedvező tulajdonságaival magyarázható:
• Nem toxikus, számos élelmiszerben természetes alkotórészként is előfordul.
• Nem szennyezi a környezetet.
• Nem robbanás- és tűzveszélyes.
• Inert, nem lép reakcióba az élelmiszerek összetevőiveL
• Tiszta, emellett a víz után a legolcsóbb oldószer.
• Könnyű hozzá segédoldószert találni.
• Nagy mennyiségben rendelkezésre áll.
• Nagyon kedvező extrakciós jellemzőkkel rendelkezik.
Az SCFE alkalmazhatósága a gyógynövény kivonatolásra. Az SCFE mint új eljá-
rás perspektivikus a gyógy- és fűszernövény-kivonatok (illóolajok, oleorezinek) elő­
állítására.
A fejlett országokban mármintegy két évtizede üzemek létesültek- elsősorban az
élelmiszeriparban, a kávé koffeinmentesítésére, illetve komlókivonatok előállítására.
Ezekben a nagy kapacitású berendezésekben l-4 t mennyiségben állítottak elő kivo-
natokat aramásításra illóolajos, gyógy- és fűszernövényekből, mint a kamillavirág,

117
 kálmosgyökér, szegfűszeg, szerecsendió-virág, kapormag, petrezselyemmag, gyöm-
bérgyökér, fekete bors, fűszerpaprika, majoránna, kakukkfű.
A növényolaj-ipari SCFE alkalmazása elsősorban az olajfinomítási feladatok megol-
dásában (szabad zsírsavak eltávolítása, színtelenítés, szagtalanítás stb.) bír jelentőség­
gel. A kozmetikai iparban felhasznált gyógynövény extraktumok és illóolajok SCFE
technikával történő előállítása szintén perspektivikus, a jobb és szelektívebb hatóanyag-
kinyerés, tiszta illathatás elérése, növényi festékanyagok izolálása stb. területén.
A SCF-ok speciális extrakciós tulajdonságainak felismerésével a kevéssé poláris,
illetve lipofil karakteru növényi szekunder anyagcseretermékek, mint az alkaloidok,
antrakinonok, laktonok, terpenoidok, szteroidok, speciális zsírsav-trigliceridek,
zsíroldékony vitaminok stb. kinyerésének új módja vált lehetővé.

A gyógynövények tisztítása és aprítása

Magtisztítás

A termesztett gyógynövények szaporítóanyagait - magvait - megfelelő minőségben

(tisztaság, csírázóképesség) kell előállítani (MSZ 7145-99).
A nagyobb volumenben előállított gyógynövénymagvakat (mustár, koriander, mák,
édeskömény stb.) az ismert és általánosan használt vetőmagtisztító gépeken (rosták,
szelelők, triőrök és ezek kombinációi) tisztítják és csak fémzárolá s-hivatalo
s ellen-
őrzés- után kerülhetnek forgalomba. A kis mennyiségű, de drogelőállítás
szempont-
jából nagy értéket képviselő magvakat, úgynevezett laboratóriumi magtisztító gépe-
ken tisztítják. Ezek a gépek lényegében a nagyüzemi gépek kicsinyítet másai.
A vetőmagtisztítás kettős célt szolgál.
l. A vetőmag fizikai tisztaságának biztosítása. Minden idegen fajú/fajtájú magtól,
valamint más fizikai szennyeződéstől (fóldrög, növényrész stb.) való mentesítése.
2. A vetőmag biológiai képességének (csírázóképességJ javítása. A léha, aszott, sé-
rül t fajazonos magvak leválasztása. A magtétel ugyanis különböző fizikai és biológi-
ai adottságú (csírázóképességű) magvakból áll. A léha, sérül t magvak elválasztásával
a csírázóképesség javítható.
A mag fizikai tulajdonságai -nagysága (dimenziós méretei, alakja), tömege (l OOO
mag tömege), fajsúlya, térfogattömege, felülete (sima, érdes, bolyhos felülete stb.),
aerodinamikai tulajdonságai, gördülékenysége, színe, elektrosztatikus tulajdonsá ga,-
a magtisztításnál felhasználhatók.

A magtisztítás alapeszközei és gépei

Rosták segítségével a növényfajok magvainak méretbeli különbségeit hasznosítjuk a
tisztítás során. A rostáláshoz használhatunk lemezrostát és szitaszövet rostát. A rosta-
nyílások kiképzése lehet kör keresztmetszetű és hasíték vagy négyszögletes nyílású.
A kerek és négyzetes nyílású kiképzés a mag legnagyobb derékméretét, míg a hasí-
tékrosta a mag legkisebb derékméretét határozza meg.

118
 A szelelők a növényfajok magvainak aerodinamikai (ez több fizikai tulajdonság
összessége) tulajdonságaiban mutatkozó különbségeket hasznosítják és így teszik
lehetővé a magtisztítást A szelelők lehetnek szívó, nyomó és oldalt fúvó meg-
oldásúak.
Triőrök esetében a növényfajok magvainak alaki különbségei, adottságai teszik
lehetővé a tisztítást. A triőrök lehetnek hengeres, tárcsás, csiga, illetve tőtriőrök.
Ezek a tisztítógépek és módok hatásukban egymást átfedik és átfedhetik és sok
esetben egymást helyettesíthetik vagy kiegészítik. A megfelelő minőség elérésére
esetenként speciá/is gépek- célgépek - alkalmazása is szükséges.
• Koptató és morzsoló gépek - a magvak termésből való kifejtésére, levelek és vi-
rágzatok leválasztása a szárrészekről stb.
• Szeparátorok, a fajsúly szerinti osztályozáshoz.
• Horizontális és vertikális szalaggépek a gördülékenység segítségével történő tisz-
tításhoz.
• A mágnesgépek a felület szerinti különbségeket használják ki, melyek mágnessel
választják el a sima felületű magvak közül a felületűkön vasport megkötő magvakat.
• A szín szerio ti osztályozógép értelemszerűen az eltérő színű magvakat képes egy-
mástól elválasztani.

Gyógynövénytisztító és -aprító berendezések

A magtisztításra alkalmazott elvek és berendezések nagyrészt alkalmasak a gyógynö-

vények tisztítására, illetve a homogén méretállományú drogtételek előállítására is.
Válogatószalagok. Feladatuk a gyógynövény kézi válogatásához az ömlesztett
vagy darabos áruk szállításának biztosítása. 5-7 m hosszúak, 70-80 cm szélesek.
Szalagsebességük: 1-1 O m/perc között változtatható.
Vágógépek. Feladatuk elsősorban a már megválogatott gyógynövény-alapanyag
kívánt méret szerinti aprítása, de ide tartozik az előfeldolgozásnál alkalmazható
szecskavágó is. A hazai gyakorlatban használatos vágógép típusok a német Heinerr
(EWK-300 tip.) és Wirricker (WA-3-R tip.).
A vágógéppel úgynevezett "sima" vágást, ill. "kocka" vágást lehet végezni. A gép
betápláló csatamájába helyezett droganyagat (levél, herba, gyökér, kéreg stb.) a to-
vábbító szalag segítségével a keresztkés (főkés) vágósíkjához vezetik. Ez a sima vá-
gás, amely viszonylag durvább vágási képleteket eredményez - az esetek többségé-
ben ez is elégséges.
A kockára vágás kétirányú vágási módszer: a hosszirányban (pászmában) haladó
anyagokat a keresztkés vágása előtt a kívánt távolságban elhelyezett hasító késekkel
meghasítja, majd keresztirányban a kívánt méret szerint vágja, így alakul ki az úgy-
nevezett kocka (hasáb) alak.
Morzsológépek. Feladatuk a szárított herbárói az értékes levél és virágrész le-
morzsolása. A gép egy morzsolódobból, egy szártalanító és egy portalanító ros-
tából, illetve szitából áll. A légszáraz herhát beviszik a dobrendszerbe, ahol a le-
velek a forgás közben lemorzsolódnak, és a rostarendszeren elválnak (majoránna,
bazsalikom).

119
 Őrlőgépek. A gyógynövényeket esetenként a vágásnál finomabb aprítású (őrlésű)
formában hozzák forgalomba. Az őrlés finomságától, illetve szemcsenagyságától füg-
gő különböző minőségeket a gyógyszerkönyvek határozzák meg. Megkülönbözte-
tünk: kalapácsos, vágva őrlő, turbóőrlő, csapos őrlő típusú rendszereket
A kalapácsos típusú őrlőgépek közé tartozik a Bauermeister gyártmányú, amely
megfelelő betéttel vágva őrlő, turbóőrlő és csapos őrlő rendszerűvé is változtatható.
Az Alpin gyártmányú gép vágva őrlő rendszerű, ami alkalmas minden fajtájú drog-
anyag őrlésére. A magyar gyártmányú vágva őrlő (UG 40) ugyancsak megfelel a dro-
gok finom aprítására.
Rostagépek. Feladatuk a nyers vagy száraz vágott (őrölt) anyagokból a kívánt mé-
retnél nagyobb vagy kisebb képletek kiválasztása: beleértve a homok és porelválasz-
tást is. Egyes esetekben feladatuk ettől eltérő, pl. kamilla szártalanítás.
A motoros kamillarosta két, 4-1 O0 -os szögben megdöntött rostakeretből áll, mely-
re szükség szerinti rosták, illetve szitaszövetek helyezhetők. Nevéből adódóan első­
sorban nyers és száraz kamilla feldolgozásánál alkalmazzák
Az MMT-2 Mezőgazdasági magtisztító rosta a gyógynövény feldolgozásban a leg-
elterjedtebb, leguniverzálisabban használható rostagéptípus. Lényege egy kettős ros-
taszekrény, melyre szükség szerint négy betét szerelhető fel. A rosta alatt mozgó ke-
fesor tisztítja az eltömődött rostalyukakat A kamilla szártalanításánál ennek helyére
kést kell felszerelni.
A Petkus (Németország) típusú rostagépek közé tartozik aGIGANTK-5 31 A.
Kettő rostasíkkal, elő- és utószelelővel, valamint triőr hengerpárral rendelkezik. A
rostákorr kívül a tri őr hengerpalástok is cserélhetök AK-523 B. és 523 B.02 nagy tel-
jesítményű elődolgozó rosták. Kettő rostasíkkal, a felső és az alsó rosta kaparó, tisz-
títószerkezettel van ellátva. AK-545 A pedig nagy teljesítményű, korszerű magtisz-
tító gép. Sokcélú, finom tisztításhoz - levél, drogok tisztításához is - alkalmas. Há-
rom rostasíkkal, elő- és utászéllel van ellátva. Ehhez a géphez csatlakoztatható a
K-231 A típusú, kettőshengerű triőr, cserélhető hengerpalástokkaL
A Heinen gyors lengőrosta körkörös lengőmozgást végző rostagép, ebből adódó-
an lehetövé teszi speciális, jó minőségű, vágott, rostált áru előállítását. Főleg az igé-
nyesebb kockavágású áruknál alkalmazzák, de minden más rostálási művelet- betét-
jétől függően - ezzel elvégezhető. Az árut három frakcióra bontja: késztermék, to-
vább feldolgozható anyagrész, valamint por/homok.
Triőrök. Feladatuk a rostagépen ki nem választható, az anyag formájától eltérő
részek kiválasztása. A fekvőhengeres triőr lényege egy sejtüregekkel ellátott forgó-
henger, melynek tengelyébe kétrészes kivezető van felszerelve. A sejtüregekben
megülő anyagot a forgóhenger megfelelő magasságig felviszi, majd a kivezető csa-
tomába viszi. Az "idegen" anyagok a henger belsejében mindig visszacsúsznak és a
gép dőlésszöge következtében előre mozognak. Az alkalmazott sejtméret általában
4-12 mm lehet.

120
Drogok tárolása és csomagolása

Növénydrogok

Drogok tárolása

A szárítással előállított drogok tárolására csakjól szellőző száraz helyiségek alkalma-

sak. A drogok többé-kevésbé higroszkóposak, nedves tárolási körülmények között je-
lentősen nőhet nedvességtartal muk Nedves viszonyok között még átmeneti tárolás
idején is jelentős minőségi romlás következhet be.
Alapvető fontosságú a tároló-, raktározó helyiségek állandó tisztán tartása, eseten-
ként fertőtlenítése. Fontos szabály, hogy a mérgező hatású drogokat (Belladonnae
folium, Daturae innoxiae herba) más drogoktól elkülönítve, külön helyiségben kell
tárolni. Elkülönített tárolást igényelnek az átható szagú drogok (Valeriana radix) is,
hogy más drogok ne vehessék át kellemetlen szagukat

Drogok csomagolása

A drogok csomagolásmódja a drog jellegétől, mennyiségétől, a szállítás módjától, a

szállítási távolságtól, esetleg a vevő különleges kívánságától fiigg. Legelterjedtebbek:
a bála, a nagy és kis zsák, papír- vagy műanyag zsák, a láda, a doboz.
Bálákba a préselhető drogokat csomagolják. A bála készítésére nagy teljesítményű,
hidraulikus nyomással dolgozó bálázógépeket használnak. A bálák tömege általában
60-l 00 kg. A hálákat zsákszövetbe (lehet műanyag is) varrják A nem préselhető dro-
gokat (gyökerek, kérgek) nagyméretű bálazsákokba csomagolják. A bálazsákokat töl-
tés után bevarrják.
Nagy térfogattömegű drogokat (termések, magvak) kis zsákokba kell helyezni.
Az erősen nedvszívó drogokat (virágzatok, csipkebogyó, boróka) többnyire papír-
vagy műanyag (polietilén) zsákokba kell csomagolni. Értékesebb, nyomásra érzé-
keny drogokat (Chamamil/ae fl os, Menthae piperitae fo/ium) fa- vagy kartondobo-
zokban tartják.

Illóolajok

A tárolás során olyan kémiai reakciók mehetnek végbe, amelyek az olaj minőségét
rontják. A terpén szénhidrogének a levegő oxigénjének hatására könnyen oxidálód-
nak és az oxidációs termékek polimerizálódnak. Nehézfém-, főleg rézvegyületek már
igen kis koncentrációban és alacsony hőmérsékleten is gyorsítják a reakciókat. Táro-
lás alatt mindazok a kémiai folyamatok Iejátszódhatnak, amelyek a lepárlás közbeni
bomlást előidézhetik Ennek sebessége az alacsonyabb hőmérsékleten lassúbb, de a
hosszú tárolás közben jelentős mértékűvé válhat. Az illóolajban oldott néhány tized
százalék víz tízszeres mennyiségű észter bomlását okozhatja, növelve az olaj savtar-
talmát is, ami további bomlásokat idéz elő.

121
 A káros folyamatokat a tárolás alatt meg kell akadályozni. A kémiai reakciók se-
bessége a hőmérséklet csökkenésével lassul, ezért előnyös a minél alacsonyabb hő­
mérsékleten történő tárolás. Az oxidáció megakadályozható a levegő kizárásával,
ezért a tárolóedényeket színültig kell tölteni és légmentesen kell lezárni. A nehézfém-
ionok hatástalanítása igen kevés komplexképző vegyület (citromsav) hozzáadásával
érhető el, legtöbbsz ör antioxidánssal kombinálva. Az illóolajok
at - különösen, ha
üvegedényben vannak- csak sötét helyiségben célszerű tárolni, mert a polimerizáci-
ós folyamatok fény hatására is végberne hetnek
Az illóolajok tárolása legtöbb esetben fémedényben, kannákban, tartályokban tör-
ténik. Az edény anyaga horganyzott vaslemez (esetleg lakkréteggel bevonva) vagy
alumínium. Kisebb mennyiségű olaj tárolására a barna üvegedény a legmegfelelőbb.
Műanyag edények és gumidug ók használata nem előnyös, mert anyaguka
t a legtöbb
illóolaj megtámadja.

122
A gyógynövények felhasználása
(A titoterápia alapjai)

A népi gyógyászat növényei

A népi gyógyászat a hivatalos egészségügyi ellátáson kívül alkalmazott gyógyeljárá-
sok összessége. Néprajzi, népismereti szempontból legértékesebbek azok az ismere-
tek, amelyek évezredes vagy legalábbis bizonyíthatóan évszázados múlttal rendelkez-
nek. A nemzedékről nemzedékre átszállt örökség kiválogatási folyamat eredménye-
képpen maradt fenn, mert a bevált gyógyeljárások általában elterjedtek, fennmarad-
tak, míg az eredménytelenek jobbára feledésbe merültek.
A népi gyógyászatban elsősorban növényi részeket, illetőleg a belőlük előállított
háziszereket alkalmaznak, de szép számmal szerepeinek állati eredetű termékek is,
továbbá ásványi eredetűek.
Ami térségünkben nem beszélhetünk hagyományos (tradicionális) gyógyászatróL
Ezzel a kifejezéssel jelöljük azt a kezelési rendszert, amelynek gazdag elméleti alap-
jai vannak és amely évezredek, évszázadok óta a mi népi gyógyászatunkh oz hason-
lóan keletkezett és maradt fenn, de amelyet ma a hivatalos orvosi gyakorlatban intéz-
ményesen is alkalmaznak (Kína, India, Japán).
A mai európai orvoslásban létezik egy "tapasztalati gyógyászat''-na k nevezett
irányzat, amely nem kimondottan a népi gyágyászatra épül, hanem általában olyan el-
járásokra, amelyekkel kapcsolatban kedvező tapasztalatok halmozódtak fel anélkül,
hogy ezek természettudományos magyarázatát minden esetben meg lehetne adni. A
megfigyelésekből, a kedvező tapasztalatokból indulnak ki, ezeket esetleg utólag
kísérletesen is igazolják.
A korszeru, természettudományos gyógyászatban elsősorban a kísérletes vizsgála-
tok képezik a kiindulópontot és csak később kerülhet sor az alkalmazásra, betegek ke-
zelésére. Ezt körültekintő klinikai gyógyszertani megfigyelések, felmérések, statisz-
tikai kiértékelések előzik meg.
A Kárpát-medence népi gyógyászatának alapját a népi növényismeret (etnobotani-
ka) képezi. A lakosság növényismerete egy-egy néprajzi tájegységen belül a vadon
élő fajok 10%-tól kb. 70%-ig terjed (magasabb rendű, virágos növények). Általában
és természetszerűen a haszonnövényeket ismerik inkább: a különböző gazdasági cé-
lokra szolgáló fákat és bokrokat, a táplálkozásra, kelmefestésre használtakat, a széna
minőségét befolyásolókat, a mérgezőket, a színes virágúakat, azokat, amelyekhez hi-
edelmek, szokások kötődnek.
A népi gyógyászat és a hivatalos orvoslás növényei között sok a hasonló felhasz-
nálás. A hazai, XVI-XIX. századi kéziratok és nyomtatásban megjelent művek eseté-
ben nehéz dönteni, mi létezett előbb: a népi megfigyelés, amelyet később feljegyez-
tek vagy fordítva, az írott anyagok adatai váltak a lakosság ismereteivé.

123
 A hivatalosan elismert, tudományos alapokon nyugvó, orvosok által is felírt
gyógynövényekhez való viszonyuk alapján a népi gyógyászatban használt növénye-
ket a következő csoportokba oszthatjuk:
l. Olyan növényfaj ok, amelyeket a népi gyógyászatban és a hivatalos gyógyászat-
ban azonos célból használnak. Többnyire régóta ismert gyógynövényekről van szó,
amelyek hatásosságuknak köszönhetően a hivatalos gyógyászatban is fennmaradtak,
mint például az orbáncfű (Hypericum perforatum), a cickafarkfű (Achillea millefoli-
um), a fekete bodza (Sambucus nigra), a hársfa (Tilia spp.).
2. Olyan régi gyógynövények, amelyek a hivatalos gyógyászatból az évtizedek so-
rán kimaradtak, de amelyeket a hagyományőrző népi gyógyászat továbbra is számon
tart. Ilyen pl. a mocsári fehérmájvirág vagy egyik népi nevén torokgyíkburján
(Parnassia palustris), az ártéri deréceveronika (Veronica beccabunga), amelyet egyes
vidékeken vizipulyi néven ismernek, a fodros lórom vagy lósósdi (Rumex crispus).
3. Olyan növényfaj ok, amelyeket mind a népi gyógyászat, mind a hivatalos gyó-
gyászat felhasznál, de különböző célokra. A népi gyógyászatban a közönséges párló-
fű vagy apróbojtorján (Agrimonia eupatoria) a szárazbetegségnek nevezett tüdőtu­
berkulózis kezelésére szolgált, gyári gyógyszerkészítményekben epeúti bántalmak
szerepeinek javallatként A már említett orbáncfű viszont a népi gyógyászatban sze-
repel máj és epeúti megbetegedések szereként, gyógyszergyári készítményeit ma el-
sősorban a búskomorság (depresszió) kezelésére rendelik.
4. Olyan, a népi gyógyászatban használt növényfajok, amelyek rokonai a hivatalos
gyógyászatban nyilvántarto ttak Így pl. a népi gyógyászatban több peremizsfajt hasz-
nálnak (!nu/a britannica, I. germanica, I. conyza), a hivatalosan elismert gyógynövé-
nyek sorában viszont az örvénygyökér (Inula helenium) szerepel.
5. A népi gyógyászatban ismernek olyan felhasználásokat, amelyeket tudományos
módszerekkel még nem vizsgáltak, illetőleg amelyekre vonatkozólag alig rendelke-
zünk kutatási adatokkal. Utalunk itt az illatos jezsámenre (Philadelphus coronariusj,
a molyhos napvirágra (Helianthemum nummularium), a hegyközi cickafarkra
(Achillea crithmifolia).
A ma hivatalosan is elismert gyógynövények jelentős része a hagyományos gyó-
gyászatból, illetőleg a népi gyógyászatból került át a természettudományos alapokon
nyugvó gyógyászatba, képezi alapját törzskönyvezett gyári készítményeknek Ez az
út ma is járható. Főbb szakaszai a következők:
- a népi gyógyászat adatainak gyűjtése,
- a meglévő vagy az új gyűjtések adatainak kritikai mérlegelése annak eldöntésére,
van-e létjogosultsága a felhasználásnak,
- az előző szakasz elméleti megfontolásai után a kiválasztott növényfajok kísérletes
vizsgálata (állatkísérletek, növénykémiai elemzés), a hatásos és a mérgező adag
közötti arány megállapítása,
- új gyógyszer előállítása.
A népi gyógyászatban használt növények komplex kutatása a következő szakterü-
letek elméleti alapjainak és gyakorlati módszereinek együttes alkalmazását tételezi
fel: tudománytörténet (a gyógyászat és a botanika története), növényismeret, nyelvé-
szet, néprajz, növényhatástan, növénykémia, gyógyszertechnológia, farmakoterápia.
A világon többfelé működnek a hagyományos gyágyászatot és/vagy a népi gyógyá-

124
szatot kutató intézetek, e tudományágnak önálló, nemzetközi folyóiratai vannak
(Journal of Ethnopharmacology, Curare, Etnoiatria).
A népi növényismeret kutatása kis részterület a botanika és a néprajz határán
(SzABÓ, 1976), a népi gyógynövényismeret amodern titoterápia és a néprajz határte-
rülete (PÉTER, 1985).
A hazai népi gyógyászatban sok olyan növényi részt használnak, amelyet konyha-
kerti, szántóföldi növényként termesztenek, gyümölcsfaként ültetnek. Ez a körül-
mény egyebek mellett arra utal, hogy a népi gyógyászat egyik szempontja a könnyü
hozzáférhetőség. A gyakran, különböző néprajzi tájegységek lakosai által gyógyásza-
ti célra használt növények közé tartozik a vöröshagyma és a fokhagyma, a torma, a
fejes káposzta, a kender, a paprika, a sárgarépa, a diófa, az almafa, a fekete eperfa, a
mák, a kukorica, a búza, a szőlő.
A hozzáférhetőség jellemzi a vadon előforduló növényfajok felhasználását is, a
legközönségesebbek vezető helyet foglalnak el országszerte a gyakoriság szempont-
jábóL Ilyenek a cickafark, a bojtorján, a fólditök, amezei katáng, a csattanó maszlag,
amezei zsurló, a papsajtmályva, az orvosi székfű, az orvosi sornkóró, a lándzsás úti-
fű, a fűzfafaj ok, a fekete bodza, a házi kövirózsa, a fekete nadálytő, a pongyola pity-
pang, a nagy csalán.
A népi növényismeretben jól elkülönülnek az erős hatású és a mérgező növények.
Előbbieknéllényeges szerepe van a megfelelő adagnak Az egyes tájegységek terüle-
tén kezelés céljából felhasznált gyöngyvirág (Convallaria maja/is) vagy az odvas kel-
tike (Corydalis cava) esetében pontosan megjelölik a felhasználható adagokat.
A mérgező növényektől nem várnak el - nem is várhatnak el - gyógyhatást, mert
a legkisebb hatásos adagban már károsítanak.
Napjainkban a titoterápiában nagy figyelmet szentelnek azon növényfajoknak,
amelyeknél az ártalmak csak hosszabb idő múlva észlelhetők és ezért a felhasználás
és a későn megnyilvánuló kedvezőtlen következmények közötti ok-okozati összefüg-
gésre nehezebben lehet rájönni. Ez vonatkozik elsősorban a pirrolizidin alkaloidokat
tartalmazó növényekre (fekete nadálytő belsőleges adagolás esetén, martilapu és to-
vábbi, az érdeslevelüek és a fészkesvirágzatúak családjába tartozó fajokra).

Galenusi készítmények
Ma az orvosi rendelvényeken a gyári készítményeket részesítik előnyben. Ez egy-
aránt vonatkozik az általános orvosi gyakorlatra és a klinikai gyógyszerrendelésre,
valamint igaz a növényi és a szintetikus kémiai szerekre. A korszerű technológiával
előállított, többnyire standardizált, kész preparátumok áradatával szemben az utóbbi
évtizedekben jelentősen háttérbe szorult az egyedi receptúra a gyógyszeres terápia
minden területén. Napjainkban e téren is változás figyelhető meg Európaszámos or-
szágában, reményeink szerint a hazai gyakorlatban is. A gyógynövények iránt az
utóbbi időben megnyilvánuló fokozott figyelemnek, azoknak egészségmegőrzési
programba való illesztésének, valamint az egészségügyi költségek csökkentésének
érdekében újra felfedezett egyszerű recepteknek köszönhetően jelentősebb szerep jut-

125
 hat a jövőben a gyógynövényeket alkalmazó egyed
i rendeléseknek is. Ezek egyénre
szabottan készíthetők és kombinációs lehetőségeik
is széles körűek.
Kívánatos lenne, hogy a gyógynövényekre támaszkodó
receptúra formáit, alapel-
veit minden gyakorló orvos ismerje, illetve, hogy az
ismeretek megszerzéséhez szük-
séges szakmai anyag rendelkezésre álljon, mégpedig
tudományosan megalapozott,
naprakész és az európai gyakorlathoz is jól igazodó
formában. A gyógynövény alapú
receptúra alapját hazánkban az érvényes gyógyszerk
önyvben (Ph.Hg.VII.) hivatalos
drogok, illóolajok és galenikumok, illetve a szabadon
forgalmazható drogok és ezek-
ből előállított, úgyne vezet t gyógy termé
kek képezik.
Az érvényben lévő gyógyszerkönyvünkben 71 drog
és 16 illóolaj, valamint 8 zsí-
rosolaj és zsír-, és viaszféle hivatalos. A drogok hatás
erősség szerinti megoszlása: 8
erős hatás ú ("fort e") - alkaloid tartalmú
- és 63. úgynevezett mérsékelt hatású
("mite") drog. A Kereskedelmi Miniszter 611990 (IV.
5.) KeM-rendelet 3. sz. mellék-
lete 214 szabadon forgalmazható drogot és 51 illóol
ajat sorol fel.
A jelenl eg érvényes gyógyszerkönyv szerkesztésének
időszakában a gyógynövé-
nyek újraértékelésének igénye már előtérbe kerűlt és
hazánkban is érzékelhető volt az
irányukba megnyilvánuló fokozott érdeklődés. Enne
k köszönhetően a korábbi gyógy-
növénycikkelyek minőségükben és tartalmukban is
átértékelésre kerűltek Jóljel zi ezt
olyan gyógynövények hivatalossá tétele, mint a
Crataegus monogyna Jacq. és
Crataegus oxyacantha L., az Agrimonia eupatoria L.
és a Melissa officinalis L., de
nem kevésbé fontos a minőségi oldal erősítése sem
(kémiai vizsgálati módszerek, ha-
tóanyagok azonosítása és mérése stb.).
A gyógyszerkönyv ezen kívül több egyszerű gyógy
növényalapú gyógyszert (3 tea-
keveréket, 3 spirituszt, 4 szirupot, 18 tinktúrát) is ismer
tet (10. és ll. táblázat).
l O. tábláz at
A Ph.Hg .VII-b en hivatalos teakev erékek

Species Althae ae (orvosi ziliz teakeverék)

Althaeae folium
Althaeae radix
Liquiritiae radix et rhizoma
Malvae flos
Species cholag oga (epehajtó teakeverék)
Sennae folium
Foeniculi" fructus
Absinthii herba
Marrubii herba
Althaeae radix
Liquiritiae radix et rhizoma
Menthae piperitae folium
Species laxans (hashajtó teakeverék)
Sennae folium
Kalium-Natrium tartaricum
Aqua destillata
Poeniculi fructus
Sambuci flos

126
ll. táblázat
A Ph.Hg. VII-ben hivatalos tinktúrák

Gyógyszerkönyvi név Magyar név

Tinetura amara keserű tinktúra
Tinetura aromatica fűszerestinktúra
Tinetura aurantii narancstinktúra
Tinetura aurantii pro sirupo szirupkészítéshez való narancstinktúra
+Tinetura belladonnae belladonnatinktúra
Tinetura benzoes benzoétinktúra
Tinetura capsici paprikatinktúra
Tinetura chamomillae kamillatinktúra
+Tinetura ipecacuanhae ipekakuánatinktúra
++Tinetura op ii op i umtinktúra
Tinetura ratanhiae ratanbiatinktúra
Tinetura saponariae szappangyökér-tinktúra
+Tinetura strychni sztrichnosztinktúra
Tinetura thymi kakukkfűtinktúra
Tinetura valerianae aetherea éteres valeriánatinktúra
Tinetura valerianae akoholica alkoholos valeriánatinktúra
+Tinetura veratri verátrumtinktúra
+ = erős hatású
++ = kábitó hatású

Ezek úgynevezett galenusi gyógyszerek (galenikumok). Elnevezésük az összetett

gyógyszereket először előállító CLAUDIUS GALENUS római (IL század) orvos-gyógy-
szerésztől származik. Ilyen gyógyszerkészít mények a teakeverékek, a kivonatok, a
tinktúrák, egyes kenőcsök, porkeverékek, oldatok stb. Ezeket a gyógyszerkönyv vagy
más szakmunkák élőirata alapján általában egyszerű módszerrel, költségesebb eszkö-
zök igénybevétele nélkül készítik, egyes esetekben (gyógyteák) a betegek maguk is
el tudják készíteni azokat. A gyógynövények alkalmazásánál szinte korlátlan lehető­
séget biztosítanak.
Gyakori növényi alapú gyógyszerformák a porok. Ezek legegyszerűbb esetben po-
rított drogok vagy drogkeverékek, melyeket "mite" drogok esetében mint dobozos
porokat rendelnek; "forte" drogokból biztonsági okokból csak adagolt és külön cso-
magolt porokat állítanak elő. Esetenként szemcsézéssei készülnek, úgynevezett gra-
nulátumok. Gyakran közvetlenül tablettázhatók.
Nagyon kedveltek a gyógyteák (=species), melyek előnyösen 3-5 drogból, a be-
teg egyéni adottságainak, a kórfolyamat jellegének figyelembevételével összeállított
drogkeverékek. Jól illeszthetök a különböző egészségmegőrzési programokba, de ön-
magukban vagy a gyógyszeres terápia kiegészítésére is használhatók. Belőlük meg-
felelő kivonási módszerrel állítják elő (gyakran a beteg) a fogyasztásra alkalmas ké-
szítményt (tea italt). Elkészítésüknél néhány alapszabályt feltétlenül be kell tartani.
Ez egyaránt vonatkozik a tea elkészítésére és elfogyasztásának körülményeire.

127
 A növényi drogból ki vonással előállított készítmény megválasztásánál a hatóanyag
oldékonysági sajátságait, a beviteli módot, az adagolást és a tárolási lehetőségeket
kell figyelembe venni. Az oldékonysági viszonyoktól függően kivonószerként külön-
böző hőmérsékletű vizet, változó töménységű etilalkoholt, olajat,
zsírt, kivételesen
más kivonófo lyadékot lehet alkalmazni (pl. bort, ecetet stb.).
A forrázat (= infuzum) a gyógynövényekből, virágokból, levelekből, magvakból
forrázással, majd ezt követő áztatással készült kivonat. Házi készítéskor a drogot le-
forrázzuk, majd kb. 15 percig lefedve állni hagyjuk és vásznon szűrjük. Nem tárolha-
tó, ezért legfeljebb egy napi adag készíthető egyszerre.
A főzet(= dekoktum) fákból, gyökerekből és kérgekből, részben termésdrogokból
készülhe t 5-15 perces főzéssel, amikor a hatóanyag nem illékony és nem hőérzékeny.
Szintén legfeljebb egy napi adag készíthető.
Hideg vizes áztatással készült kivonat. Akkor használják ezt a készítési módot, ha
a hatóanya g mellett található kísérőanyagok ezt indokolják (pl. medveszőlőlevél, fe-
hérfagyöngy-hajtás, bengekéreg, zilizgyökér stb.).
A fenti vizes kivonato k egységes drogból vagy drogkeverékből (species) egyaránt
előállíthatók. Enyhe hatású drogokná l vizes kivonat házilag is készíthető
, erősebb ha-
tású szerek a pontos adagolás miatt csak gyógyszertári vagy gyógyszeripari készítmé-
nyek lehetnek. A drog-víz arány általában 3-5:100. A drog nagyobb fokú mikrobio-
lógiai szennyez ettsége esetén ha egyéb kizáró ok nincs, a melegítéssel készülő vizes
kivonato t kell előnyben részesíteni.
Agyógyt eák fogyasztásánál általános szabály, hogy nem egyszerre, hanem lassan, kor-
tyonként kell meginni. Fontos az is, hogy étkezés előtt (pl. étvágyjavító teák) vagy után
fogyasszuk. Az is lényeges lehet, hogy a teát a beteg ellazulva, pihenve igya meg stb.
Oldat(= szolució) szintén készülhet gyógynövényekbőL Napjainkban elsősorban
ízjavításra szolgálnak, mint a víz oldószerrel készült Aqua aromatica vagy a cukor-
szimppal készült szörpök (= szirup), pl.: Siropus aurantii, Siropus liquiritiae. Ritkáh-
ban a szirup önálló gyógysze rforma is lehet pl.: Siropus laxans (hashajtó szirup,
Ph.Hg.VII.).
Szeszes kivonatok (= tinktúrák) különböző töménységű etilalkohollal készülnek,
főleg gyógysze rtárban, gyógysze ripari üzemekben. Ez az oldószer
rendszerint a ha-
tóanyag/o k szelektívebb kivonását eredményezi. Előnyük a vizes kivonatokkal szem-
ben az is, hogy hosszabb ideig tárolhatók (1-2 évig is).
A drog-kiv onószer arány általában l :5 és l: l O között változik. A vizes kivonatok-
hoz hasonlóa n egyetlen drogból vagy drogok keverékéből készülnek.
A galenusi készítmé nyek közül a tinktúrák jelentik még ma is a legáltalánosabban
használt, legjobban bevált készítményeket, mivel stabilitásuk megfelelő és adagolá-
suk reprodukálható. A Ph.Hg.VII-ben hivatalos tinktúrákat a táblázat összegezi.
Kívánatos lenne a választék olyan bövítése, hogy megfelelő tinktúrák álljanak ren-
delkezésre a receptúrában a gyógyszeres terápia minden, fi to terápiában jelentős terü-
letén akár önálló, akár kombinált, egyénre szabott előírat szerinti felhasználásra. En-
nek előfeltétele többek között a hatóanya gra vagy/és jellemző kísérő anyagra való
standardizálás.
Afolyéko ny kivonatok(= fluid extraktum) a legtöményebb cseppfolyós halmazál-
lapotú gyógysze ralakok A drog-kiv onószer arány l: l, gyakran l :2.

128
 A sűrűnfolyó vagy száraz kivonatok(= spissum és siccum extraktumok) gyógynö-
vények sűrűn folyó vagy szárazra párolt vizes vagy alkoholos kivonatai. Utóbbiakat
ma már korszerű technológiával: fagyasztásos szárítással (= liofilezés) vagy légköri
nyomáson porlasztással állítják elő.
Gyakran tabletták, drazsék vagy egyéb gyógyszerformák alapanyagai is.
A kenőcsök (= ungventum) lágy gyógyszerformák A növényi készítmények rend-
szerint spissum extrakturnak zsíros természetű vagy vízben duzzasztható alapanyag-
ban. Többnyire bőrgyógyászati készítmények vagy fitokozmetikumok.
A tablettát(= tabletta) porított drogokból vagy drogporokból vagy száraz gyógy-
növénykivonatokból állítják elő. A különböző módon bevont tablettákat (drazsék
stb.), az emésztőrendszer kikerülésével való szervezetbe juttatásra szánt steril olda-
tokat(= injekció, infúzió) neogalenikumoknak nevezzük. Előállításuk gyógyszergyá-
rakban történik.
Mint láttuk, a galenikumok, neogalenikumok gyógynövények drogjaiból egyszerű
módszerekkel előállítható gyógyszerformák Az egyes receptek ritkábban egyetlen
gyógynövénykomponenst tartalmaznak (monopreparátumok), gyakrabban egy alap-,
illetve bázisszerből, továbbá kiegészítő (adjuváns) komponensből/komponensekből
állnak és gyakran íz- és/vagy színkorrigenst is tartalmaznak. Több drogból való
gyógyszerformánál a komponensek számát az összetétel és hatás függvényében úgy
célszerű meghatározni, hogy a hatóanyagok együtthatása (szinenergizmusa) optimá-
lis legyen, és az egyes hatóanyagok mennyisége kimutatható hatást biztosítson.
Ezen elvnek ellentmondani látszik, hogy Európa-szerte forgalmaznak nagyszámú
gyógynövény/komponenst tartalmazó készítményeket (pl. svédcseppek 8, 13, 27, 32
gyógynövényből).

Aromaterápia
Az aromaterápia az illóolajos növények és az illóolajok használatán alapuló gyógyel-
járások összessége. Az aromaterápia kifejezést 1928 óta használják, abban az évben
jelent meg Párizsban GATTEFOSSE könyve ilyen címmel.
Az illóolajos növényeket és/vagy a belőlük előállított illóolajokat ipariméretekben
használják a gyógyászatban, az illatszeriparban, a kozmetikai iparban, a szappangyár-
tásban, az élelmiszeriparban, a mosószerek nagy részét is illatosítják Az egyes illa-
tokat szintetikusan előállított illékony vegyületek elegyítése által is készítik, ezekkel
szemben lényegesen gyakoribbak a túlérzékenységi (allergiás) reakciók, mint a ter-
mészetes illóolajokkal szemben. A gyógyászatban növényi részekből előállított, ter-
mészetes illóolajokat használnak (12. táblázat).
Az illóolajok az illatos növények hatóanyagai. A két fogalom, gyógynövény és illó-
olajos növény fedheti egymást. Gyakran azonban a gyógynövények nem tartalmaznak
illóolajat, és fordítva, számos illatos növény nem szerepel a gyógynövények sorában.
A gyógynövények és az illóolajos növények csoportja között átmenetet képeznek
azok a fajok, amelyek élő állapotban szagtalanok, de száradás vagy bizonyos kezelés
után jellemző illat keletkezik. Ez a helyzet a kumarintartalmú növényeknél, amelyek

129
12. táblázat
A gyógyászatban használt fontosabb illóolajok

A növény neve Felhasználás

Illóolaj neve
(család) Fő hatóanyag (napi adag
Aetheroleum (Ae.)
illóolaj hozam milligrammban)
Ae. Anethi Anethum graveo/ens karvon nyugtató,
(Apiaceae) szélhajtó
kapor
herba: 0,3%
termés: 4-5%
Ae. Angosturae Cusparia febrifuga galipol étvágyjavító
(Rutaceae)
kéreg: 1-2%
Ae. Anisi steilati Illidum verum anet ol görcsoldó
(Magnoliaceae)
csillagánizs
termés: 5-8%
Ae. Anisi vulgads Pimpinella anisum an etol görcsoldó,
(Apiaceae) köptető
termés: 2-6%
Ae.Apii Apium graveo/ens lim onen nyugtató
(Apiaceae)
zeller
termés: 2-3%

Ae. Basilici Ocimum basilicum eugenol fertőtlenítő

(Lamiaceae) metilkavikol (toroköblögető)
bazsalikom (ll 0-290)
herba: 0,4%
Ae. Bay Pimenta racernasa eugenol fejbőr vérellátásának
(Myrtaceae) javítása
Ae. Bucco Barosma betu/ina piperiton-oxid légzőrendszeri
(Rutaceae) h urutok
levél: l ,5-2,5% (30--300),
reuma (külsőleg)
Ae. Cardamomi E lettaria terpinil-acetát emésztési zavarok
cardamornum
(Zingiberaceae)
termés: 4%
Ae. Carvi Carum carvi karvon szélhajtó,
(Apiaceae) emésztőrendszeri
termés: 2,5-6% görcsoldó
(60--120)

130
 A 12. táblázat folytatása

A növény neve Felhasználás

Illóolaj neve
Aetheroleum (Ae.) (család) Fő hatóanyag (napi adag
illóolaj hozam milligrammban)
Ae. Caryophylli Eugenia eugenol helyi érzéstelenítő
caryophyllata és fertőtlenítő
(M yrtaceae) (fogászat)
szegfUszeg (belsőleg ll 0-230)
bimbó: 16%
Ae. Chamomillae Charnomilla recutita kamazulén gyulladáscsökkentő
(Asteraceae)
orvosi székfű emésztőrendszeri
kamilla görcsoldó
virágzat: 0,4-0, 7%
Ae. Chamomillae Charnaeme/um nyílt szénláncú étvágyjavító
romanae nobi/e észterek (75-230)
(Asteraceae)
római kamilla
virágzat: O, 7%
Ae. Chenopodii Chenapadium aszkaridol féregűző
ambrasiaides var. (orsógiliszta,
anthelminticum bányászféreg
(Chenopodiaceae) (95-295)
herba: 0,5-1 ,O%
Ae. Cinnamomi Cinnamomum fahéj -aldehid fokozza a
ceylanicum gyomomedv-
(Lauraceae) el választást
fahéj (50-300)
kéreg: 1,2%
Ae. Citri Citrus limanum citrál élelmiszerek
(Rutaceae) illatosítása
citrom (60-120)
Ae. Citronellae Cymbopogon spp. citronellal nyugtató
syn. Ae. Melissae (Gramineae) citral (90-285)
indicum citromfií citronellol
Ae. Coriandri Coriandrum sativum linalool szélhajtó
(Apiaceae) (57-190)
termés: 0,8%
Ae. Cubebae Piper cubeba kadinol vízhajtó
(Piperaceae)
Ae. Cumini Cuminum cyminum kuminaldehid szélhajtó,
(Apiaceae) emésztési zavarok
termés: 2,5-5%

131
A 12. táblázat folytatása

A növény neve Felhasználás

Illóolaj neve
(család) Fő hatóanyag (napi adag
Aetheroleum (Ae.)
illóolaj hozam milligrammban)
Ae. Curcurnae longae Cureurna longa turmeron epehólyag-
(Zingiberaceae) bántalmak
gyöktörzs: 5-7%

Ae. Curcurnae Cureurna xantorizol epehajtó

xantorrhizae xanthorrhiza
(Zingiberaceae)
gyöktörzs 3-12%
Ae. Damianae Turnera diffusa tonikum
(Turneraceae)
levél: 0,5-1 ,O%
Ae. Dracocephali Dracocephalum citrál nyugtató
moldavica
(Lamiaceae)
moldvai sárkányfű
herba: 0,4%

Ae. Eucalypti Eucalyptus g/obulus eukapiptol légúti fertőzések

(Myrtaceae) (= 1,8-cineol) (150-300)
levél: 2%

Ae. Foeniculi Foeniculum vulgare anetol vesekőbetegség

(Apiaceae) (60-120)
édeskömény
termés: 3%

Ae. Galangae Alpinia officinarum eugenol étvágytalanság

(Zingiberaceae)
gyöktörzs: 0,5%

Ae. Geranii Pelargonium radu/a geraniol szélhajtó,

(Geraniaceae) illatosító
rózsamuskátli (75-230)
Ae. Hyssopi Hyssopus officinalis pinakarnfon köptető
(Lamiaceae) (ellenjavallt
izsóp epilepsziás
herba: 1% betegeknél)
(57-95)
Ae. Juniperi Juniperus communis terpinen-4-ol vízhajtó
(Cupressaceae) (ellenjavallt
boróka vesegyulladásos
tobozbogyó: 1,5% betegeknél)
(150-300)

132
A 12. táblázat folytatása

A növény neve Felhasználás

Illóolaj neve
(család) Fő hatóanyag (napi adag
Aetheroleum (Ae.)
illóolaj hozam milligrammban)
Ae. Lauri Laurus nobilis cineo l reuma
(Lauraceae)
babér
Ae. Lavandulae Lavandu/a linatool nyugtató
angustifolia (70-300),
(Lamiaceae) reuma (külsőleg)
virág: 1-2%
Ae. Majoranae Majorana hortensis karvakrot gyomomyálkahártya-
(Lamiaceae) gyulladás
majoránna (110-230),
herba 1% reuma (külsőleg)
Ae. Melissae Melissa officinalis citronellal citrát nyugtató
(Lamiaceae) (110-300)
méhfű, citromfű

Ae. Menthae crispae Mentha spicata var. karvon emésztési zavarok

crispa
(Lamiaceae)
fodormenta
levél: 1%
Ae. Menthae piperitae Mentha piperita mentol emésztési zavarok,
(Lamiaceae) epehólyagbántalmak
(borsosmenta) (60-120)
levél: 1,5-3,5%
Ae. Millefolii Achillea millefolium azulének gyulladáscsökkentő
(Asteraceae)
cickafarkfű
herba: 0,25%
Ae. Myrti Myrtus communis eukaliptol légzőrendszeri
(Myrtaceae) humtok
levél: 0,3%
Ae. Myristicae Myristica fragrans miriszticin emésztési zavarok
(Myristicaceae) (35-190)
szerecsendió
Ae. Niaouli Me/aleuca viridifiora eukaliptol orrnyálkahártya-
(M yrtaceae) gyulladás
Ae. Origani Origanum vulgare timo l antibakteriális
(Lamiaceae) karvakrot (55-380)
szurokfú
herba: 0,5%

133
 A l 2. táblázat folytatása

A növény neve Felhasználás

Illóolaj neve
Aetheroleum (Ae.) (család) Fő hatóanyag (napi adag
illóolaj hozam milligrammban)
Ae. Pini folii Pinus sylvestris pinén légcső- és hörghurut
(Pinaceae)
erdeifenyő
tűlevél: 0,5%
Ae. Pini pumilionis Pinus mugo pinén légcső- és hörghurut
(Pinaceae) bomeol
törpefenyő

Ae. Rosmarini Rosmarinus kámfor reuma

officinalis (170-380)
(Lamiaceae) bomeol
rozmaring eukaliptol
levél: 1-2,5%
Ae. Salviae Salvia officinalis tujon szájnyálkahártya-
(Lamiaceae) eukaliptol gyulladás
levél: 1,5%
Ae. Salviae sclareae Salvia sclarea linalool nyugtató
(Lamiaceae) Jinalil-acetát
muskotályzsálya
Ae. Santali Santaium album szantol húgyúti fertőtlenítő
(Santalaceae) (450-685)
Ae. Saturejae Satureja montana karvakrol antibakteriális,
montanae (Lamiaceae) antimikotikus
herba: 2% (114-285)
Ae. Sinapis nigrae Brassica nigra a ll i1-izo-ti o-cianát bőrvörösítő
(Brassicaceae) reumában
mag: 0,7%
Ae. Therebinthinae Pinus sylvestris pinén reumás fájdalmak
(Pinaceae) (külsőleg)
erdeifenyő
balzsam: 5-30%
Ae. Thymi Thymus vulgaris timo! antibakteriális, főleg
(Lamiaceae) a légutak
kerti kakukkfű gyulladásaiban
herba: 1,2% (150-300)
Ae. Verbenae odoratae Aloysia triphylla
(syn.: Lippia
citriodora)
(Verbenaceae)

134
A 12. táblázat folytatása

A növény neve Felhasználás

Illóolaj neve
Aetheroleum (Ae.) (család) Fő hatóanyag (napi adag
illóolaj hozam milligrammban)
Ae. Vetiveriae Vetiveria zizanioides vetiveron izzasztó
(Poaceae)
gyökér: 2,5%
Ae. Ylang-Ylang Cananga odorata krezol-metil-éter izzasztó
(Annonaceae) (110-285)
Ae. Zedoariae Cureurna zedoaria szeszkviterpén- emésztési zavarok
(Zingiberaceae) alkoholok
gyöktörzs: 1,5%
Ae. Zingiberis Zingiber officina/e zingiberin emésztési zavarok
(Zingiberaceae) zingiberol
gyöktörzs: 2-3%

szagát csak a szárítás során kezdjük érezni, amikor enzimek hatására a bennük talál-
ható glikozidok felbomlanak és kellemes illatú kumarinok szabadulnak fel, mint pél-
dául a szagos müge (Ga/ium odoratum) vagy az orvosi sornkóró (Melilotus offici-
na/is), esetében. Hasonló a helyzet egyes, kéntartalmú glikozidokat tartalmazó növé-
nyeknél, amelyek magvaik összezúzása után csípős ízű, esetleg szúrós szagú vegyü-
leteket tesznek szabaddá, ezek lehetnek ugyan illékonyak, de nem tekinthetők illó-
olajoknak (ilyen a fekete mustár, Brassica nigra) magja, illetőleg a felszabaduló kén-
tartalmú "mustárolaj".
A zsíros olajoktól való megkülönböztetés céljából az illóolajokat Aetheroleum
névvel jelöljük (például a boróka tobozbogyóinak illóolaját Aetheroleum juniperi-
nek, a levendula virágainak illóolaját Aetheroleum lavandulae-nak nevezzük, szem-
ben a zsíros olajokkal, amelyek neve oleum, pl. a lenmag olajé Oleum lini.
Az illóolajok közös, jellemző sajátsága - nevük is erre utal - illékonyságuk.
Ugyanakkor jellegzetes illattal is rendelkeznek, amelyek alapján a különböző illóola-
jokat, növénytani eredetüktől függően, egymástól könnyen meg tudjuk különböztetni.
Így felismerhető a borsosmenta illóolaja (Aetheroleum menthae piperitae), amely tel-
jesen más illatú, mint például a rózsasziromból kinyert illóolaj (Aetheroleum rosae).
Az illóolajok nem oldódnak vízben (ezért nevezik őket olaj oknak), nem elegyed-
nek vízzel, de egyes alkotórészeik kis arányban átmennek a vizes fázisba. Ezen a tu-
lajdonságon alapszik az úgynevezett aromás vizek előállítása. Ezzel magyarázható
továbbá, hogy gyógyteák készítésekor az illatos növények illóolaja megtalálható a
forrázatban.
Kémiai összetételük alapján az illóolajok rendszerint több tucat vegyület elegyei.
E vegyületek egyedüli közös sajátsága: illékonyságuk. Az illóolaj egy adott növény
valamennyi illékony vegyületének összessége.
A legtöbb illóolaj összetételében egy alkotórész nagyobb mennyiségben (százalé-
kos arányban) található, mint a többi. Így például a kerti kakukkfű (Aetheroleum

135
thymi) fő hatóanyaga a timol, a konyhakömény illóolajában (Aetheroleum carvi) pe-
dig a karvon. Ennek ellenére a fajon belüli egyedek között lehetnek különbségek az
illóolaj összetételében, de a környezeti tényezők is lényeges mértékben befolyásol-
hatják az illóolaj összetételét. Ugyanazon a termőhelyen az egyes egyedek illóolaj-
tartalma egyenes arányban nő a napsugarak erősségével. Felhős, esős időben, a reg-
geli órákban, az illóolajhozam mindig kisebb, mint napos, felhőtlen, meleg időben, a
déli órákban.
Gyógyászati célra kellő körültekintéssel felhasználható a növényből lepárolt illó-
olaj. Az egyes illóolajokat ritkán használjuk hígítatlanul, általábanaszeszes vagy ola-
jos oldatok alkalmasabbak kezelésre. Gyakran szerepeinek kenőcsök összetételében,
mert megfelelő kenőcsalapanyagból az ép bőrön keresztül is jól felszívódnak
Az illóolajos készítményeknek, főleg belsődleges alkalmazás során, betegenként
meg kell állapítani az adagot, mint minden egyes, egyéb anyagokat tartalmazó gyógy-
szer esetében.
Az illóolajoktól óvakodni kell újszülötteknél, csecsemőknél, kisdedeknél, mert-
elsősorban orrcseppek formájában alkalmazva- súlyos baleseteket okozhatnak. Gyer-
mekeknél 5-7 éves korig ellenjavallt például a borsosmenta illóolajának (Aethero-
leum menthae piperitae) használata orrcseppek összetételében, mert hirtelenül bekö-
vetkező légzésbénulást, szívmegállást okozhatnak. A fontos ellenjavallatok közé tar-
tozik az epilepszia, mert több illóolaj, elsősorban az izsóp illóolaja (Aetheroleum hys-
sopi) rohamot válthat ki.
Az illóolaj ok, az illóolajat tartalmazó drogok fontosabb hatásait és gyógyászati fel-
használását a következőkben jellemezzük

Antibiotikus tulajdonság
Az ősrégi ismeretek közé tartozik, hogy az illóolajok alkalmasak szerves anyagok tar-
tósítására, amit ma az illóolajoknak baktériumokra, gombákra gyakorolt gátló hatásá-
val magyarázunk. Az ókori Egyiptomban a múmiák tartósítására balzsamokat, illó-
olajokat használtak. A középkorban, de a következő évszázadokban is, illatos növé-
nyek elégetése folytán keletkezett rusttel próbáltákjárványok elterjedését megakadá-
lyozni. Húsok tartósítására régóta használnak fűszereket, amelyek ízük és szaguk
mellett hozzájárulnak eltarthatóságukhoz. A gyógyászatban szintén régóta használ-
nak, tapasztalati úton, különböző illóolajos növényeket sebek kezelésére, bélférgek
elűzésére. Nagyszámú illóolaj antibiotikus tulajdonságait: baktériumok, gombák,
egysejtü véglények fejlődését gátló hatását kísérletileg igazolták Az illóolajak, az
összetételükben szereplő egyes anyagok (például a timol, a karvakrol, a cineol) bak-
tériumok fejlődését l :5000-től l :30.000-ig terjedő hígításban is gátolják. Bakterioló-
giai kísérletben gyakran elég az illóolajat a félszilárd tenyészetek zárt légterébe he-
lyezni ahhoz, hogy a telepek kialakulását meggátolják, a közvetlen érintkezés nem is
szükséges. Kórokozó baktériumokkal szemben gyakran a legkifejezettebb hatású a
kerti csombor vagy borsfű (Satureja hartensis) illóolaja, de még erősebb a nálunk
szintén termeszthető rokon faj, Satureja montana illóolajának hatása. A mirhafű
( Chenapadium ambrasiaides var. anthelminticum) illóolaja, annak fő hatóanyaga, az
aszkaridol, féregűző.

136
 A légzőkészülékre gyakorolt hatás

Több olyan illóolajat ismerünk, amely elsősorban a tüdőn keresztül választódik ki.
Ezek könnyítik a kóros váladék kiürülését a hörgőcskékből, a hörgőkből, a légcsőből
azáltal, hogy hígabban folyóvá teszik azt (szekretolitikus hatás) vagy pedig a léguta-
kat bélelő hám csillói mozgásának fokozása által (szekretomotorikus hatás). Ehhez a
két hatáshoz hozzájárul az illóolajok baktériumok fejlődését gátló tulajdonsága.
A légutak hurutos megbetegedéseiben, gyulladásaiban (légcső-, hörgő-, garatgyul-
ladásban) gyakran használnak illóolajokból nyert készítményeket általános kezelés-
ként (szájon át adva), de belégzés (inhalálás, aeroszol) alakjában is. Bevált a törpefe-
nyő illóolaja (Aetheroleum pini pumilionis), az ánizs illóolaja (Aetheroleum anisi), a
kakukkfű illóolaja (Aetheroleum thymi). Az illóolajokat tartalmazó kenőcsöket a
mellkas bőrén keresztül is bejuttathatjuk a légzőrendszerbe.

Szélhajtó (karminatív) hatás

A megjelölés régi. Lényegében véve az illóolajok görcsoldó tulajdonságáról van szó,

amely a tápcsatornában is megnyilvánuL A görcskészséget csökkentő vagy a már ki-
alakult bélgörcsöket oldó hatás mellett a szélhajtó illóolajok látszólag ellenkező elő­
jelű hatással is rendelkeznek, mert fokozhatják a bélfal tónusát. Az ellazító és az iz-
mok összehúzódását fokozó képességük folytán az emésztőcsatorna kiegyensúlyozott
működését biztosítják. Ebben az esetben is fontos a fertőtlenítő képesség és az eset-
leges gyulladásos folyamatok csökkentése. A legértékesebb szélhajtó, bélgörcsöt ol-
dó illóolajok a kömény terméséből (Carum carvi) lepárolt Aetheroleum carvi, az
ánizs (Pimpinella anisumJ terméseiből nyert Aetheroleum ani si, gyakran használják a
kamilla (Matricaria recutita) virágzatainak (Chamomillae inflorescentia) forrázatát,
ez utóbbi drog is tartalmaz illóolajat

Gyomorerősítő, étvágyjavító hatás

A gyomorfal enyhe izgatása által egyes aromás-keserűanyag tartalmú drogok (amara
aromatica) fokozzák a gyomornedv termelését, ezáltal reflexesen javul az étvágy is.
E célt szolgálják az ún. aperitív italok és a fűszerek. A gyógyászatban is értékelik a
fehérüröm (Artemisia absinthium) föld feletti részeit (Absinthii herba), az édeskö-
mény (Foeniculum vulgare) terméseit (Foeniculi fructus).

Májra és az epeutakra gyakorolt hatás

Két tényezővel kell számolnunk az epehólyag összehúzódását kiváltó kolagóg vagy

kolecisztokinetikus és az epetermelést fokozó koleretikus hatással. Egyes illóolajok
hatásával szabályozható az epeürítés, az epehólyag rendszeres összehúzódása. A máj-
parenchimára gyakorolt hatás következtében az illóolajok egy része serkenti a máj
működését, ezáltal fokozódik az epetermelés, amely hígabban folyóvá válik, ezáltal
könnyebben ürül ki az epehólyagbóL E felhasználási terület esetében is lényeges sze-
repe van egyes illóolajok antibiotikus hatásának, de görcsoldóképességük is fontos.

137
Figyelemre méltó továbbá az epekövek termelésének gátlása, esetenként a már kiala-
kult kövek állományának befolyásolása ahhoz, hogy kiürülésük lehetővé váljék akár
állományuk lágyulása, akár feldarabolódásuk útján. Mindezen kívánalmaknak nagy-
mértékben tesz eleget a borsosmenta (Mentha piperita) leveleinek illóolaja
(Aetheroleum menthae piperitae).

Vízhajtó hatás
Vízhajtó tulajdonságai vannak például a boróka (Juniperus communis) tobozbogyói-
nak és illóolajuknak (A ethero/eum juniperi). Ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek
vesegyulladásuk van vagy volt (nefritis), terheseknél óvatosságból 5-6 hétnél hosz-
szabb ideig nem szokták használni. Enyhébb hatású az ánizs és az édeskömény illó-
olaja. Fokozzák a kiválasztott vizelet mennyiségét, ugyanakkor számításbajön az an-
tibiotikus és a görcsoldó képesség is. Mindehhez hozzájárul egyes illóolajoknak azon
képessége, hogy fokozza a vizelet védőkolloidjainak termelését, ezáltal csökken a ve-
sehomok, vesekövek képződésének valószínűsége.

Külsőleges használat
Helyileg az illóolajokat főképpen bőrvörösítő tulajdonságuk miatt használják: a bőr­
ben helyi vérbőséget idéznek elő úgy, hogy tágítják a felületi ereket, fokozzák a bőr
vérellátását, ami kivörösödés, melegérzet formájában észlelhető. Ilyenkor nagyobb
arányban szabadul fel hisztamin a szövetekből. Mindezek során csökkennek a reumás
izomfájdalmak, izületi panaszok. A bőrön keresztüli alkalmazás jellemző a fekete
mustár (Brassica nigra) magvainak (Sinapis nigrae semen) őrleményére, lisztjére (Far-
ina sinapis) vagy illékony hatóanyagának szeszes oldatára. Hosszabb ideig nem ma-
radhatnak a bőrön, mert hólyaghúzó hatásúak, gyulladást válthatnak ki, amelyet szö-
vetelhalások követnek. Enyhébb hatású a finomított terpentinolaj (Aetheroleum tere-
hinthinae rectificatum) és még inkább a rozmaring-illóolaj (Aetheroleum rosmarini).
Az illóolajok hatása, külsőleges alkalmazás esetében, nem korlátozódik a bőrre
egyrészt azért, mert mélyebb szövetekbe is eljutnak, másrészt pedig távolhatásuk mi-
att. A bőrben lévő idegvégkészülékek (receptorok) izgatása által egyes illóolajok ref-
lexes úton izgatják a légzési és keringési központokat
Hogyan magyarázható, hogy az illóolajoknak ilyen sokféle, egymástól látszólag
eltérő hatásuk van? Ennek oka a következő. Egyfelől az illóolajok nem egységes
anyagok, hanem nagyszámú vegyületek elegyei, tehát a kémiai összetétel változatos-
sága részben magyarázza a hatástani sokoldalúságot is. Másfelől a hatás attól ftigg,
hogy az illóolaj elsősorban hol választódik ki a szervezetből, a tüdőn, a májon, a ve-
sén keresztül. Lényegében véve minden illóolajnál hasonló jellegű hatásokról van
szó: antibiotikus, görcsoldó, izgató stb. hatásról, amely ott nyilvánul meg, ahol az il-
lóolaj kiválasztódik. Vannak azonban olyan hatások is, amelyek nem jellemzőek ál-
talában az illóolajokra, hanem csak egy-egy olajra. Ilyen a gyulladáscsökkentő tulaj-
donság, amely jellemző szerkezetű vegyületek jelenlétére vezethető vissza. Így pél-
dául a kamilla (Matricaria recutita), a cickafarkfű (Achillea millefolium, A. col/ina),
a fehér üröm (Artemisia absinthium) háromgyűrüs szeszkviterpéneket tartalmaznak,

138
 ezek a vízgőzzel történő lepárlás során kék színű azulénekké bomlanak, amelyekn ek
helyi gyulladáscsökkentő hatásuk van.
Illóolajos drogokból a gyógytea készítése forrázással történik. Főzés során az illó-
olaj a külső légtérbe kerül. A drogot előzőleg 70 °C-os etilalkohollal nedvesíti k át
(!O g drogra 5 g szeszt számítva), leforrázzák az előírt mennyiségű vízzel. Amennyi -
ben a drog nyálkaanyago t is tartalmaz, példa erre a hársfa virága (Tiliae flos), akkor
a forrázatot a szokott módon, tehát alkohol hozzáadása nélkül készítjük.

Homeopátia
A homeopátia, múlt századbeli magyar nevén: hasonszervészet, egy önálló irányzat a
gyógyászatban. Alapelve a természet, az emberi szervezet öngyógyító képessége, ame-
lyet gyógyszeresen támogat. Elmélkedő (spekulatív) és tapasztalaton alapuló követ-
keztetések ötvözete, ezért a tapasztalati (empíriás) gyógymódok egyike. Szelíd gyógy-
mód, a kezelés során nem lépnek fel mellékhatások, esetenként a szervezet válasza
megnyilvánul nem kívánt hatásként, de ez semmiképpen nem vezethet ártalomhoz.
Egységes tanként a homeopátiát HAHNEMANN német orvos dolgozta ki. Első érte-
kezése e tárgykörből l 796-banj elent meg, teljes rendszerét az Organonb an fogalmaz-
ta meg (!81 O), amelynek negyedik kiadását magyar fordításban 1830-ban adták ki
( 1993-ban a Rem ed y Kft., Szentendre, újból megjelentette).
A homeopátiás készítmények alapanyagai: ásványi anyagok, növényi és állati ter-
mékek, kóros váladékok és csak igen kis számú szerves vegyület. A kiinduló anyagok
több, mint a fele növényi eredetű.
A homeopátia csökkentett, gyakran alig mérhető kis adagokat alkalmaz olyan sze-
rekből, amelyek nagy adagban, egészséges személy esetében, hasonló
tüneteket vál-
tanak ki, mint a betegnél észleltek. Ez a HAHNEMANN-féle hasonlóság elve, amely a
klasszikusnak tekintett homeopátia alapját képezi.

A homeopátia jellemvonásai

l. A hasonlóság elvének a lényege, hogy különböző szerekkel egyfajta gyógyszeres

betegség váltható ki. Ezért a homeopátiás szert az egészséges egyéneu észlelhető
megbetegítő képesség (patogenezis) jellemzi.
Megállapítják a beteg tünetegyüttesének (szindrómájának) hasonlóságát a szer
patogenezisével, az úgynevezett gyógyszerképpeL A beteget, az egész szervezetet az
alkattal, egészségi panaszokkal, az azt befolyásoló körülményekkel együtt a hasonsze r
nevével jelölik. A jelenkori orvosi gyakorlattól eltérően nem a kóroktani (etiológiai)
nevezéktant használják. Például a beteg viselheti a konyhasónak, mint hasonsze mek a
nevét: Natrium muriaticum, amelynek gyógyszerképe sovány ember, annak ellenére,
hogy jól táplálkozik, ugyanakkor kívánja a sós ételeket, feltűnően ingerlékeny, köny-
nyen sír, nyomott kedélyállapotú, szorongásos, fejfájásos, székrekedéses, panaszai
délelőtt a legkifeje zettebbek Nem a székrekedést, mint tűnetet kezelik
a homeopátiá-
ban, hanem azt a betegképet, amely, egyebek mellett, székrekedéssel is jellemezhető.

139
 2. A gyógyszeres betegség vagy megbetegítő képesség megfigyelése, mint láttuk,
egészséges egyénen történik. Mivel a hasonszert betegnek fogják adagolni, a kezelés
eredménye lényegében véve a fordítottja annak, amit a szokott (nagy) adagban észle-
lünk. Így a kínafa (Cinchona succirubra) kérgének pora nagy adagban, egészséges-
nek tekintett személynél borzongást, majd hőemelkedést válthat ki, ezért csökkentett
adagban lázas betegek kezelésére alkalmas. A kínafa dél-amerikai és a múlt század
végétől nagyban termesztették délkelet-ázsiai ültetvényeken. A malária első gyógy-
szerei közé tartozott, a betegképet illetőleg megbetegítő képességet HAHNEMANN sa-
ját magán figyeltemeg.Ugyane z az elv vonatkozik a sisakvirágra is (Aconitum napel-
lus), amelynek ikergumói nagyobb adagban (a gramm törtrészéről van szó!) a mérge-
zés egyéb tünetei mellett arctáji fájdalmakat okozhatnak; csökkentett adagban az
Aconitum az arczsábában szenvedő betegnek lehet a hasonszere. A kávéfa (Coffea
arabicaJ magja túladagolás esetén, egészséges személynél izgalmi állapotot válthat
ki, remegést, alvászavart okozhat, a homeapátiában viszont, csökkentett adagban az
álmatlan beteg gyógyszerének tekinthető. A dohány (Nicotiana tabacum) levelei
(azok füstje annál, aki először ismerkedik meg vele), szédülést, rossz közérzetet
okozhat, a homeapátiában a szédülésről panaszkodó beteg hasonszere lehet.
3. A homeopátia alapfelfogása tüneti (szimptomatikus), tehát nem oki (etiológiai).
A homeopátia e jellemvonása megérthető, ha arra gondolunk, hogy a XIX. század ele-
jén, kibontakozásának idején, a jelenleg ismert kórokozók (baktériumok, vírusok,
gombák) még nem voltak ismertek, de sok egyéb környezeti ártalom sem.
A tünetek, a beteg panaszai me ll ett fontos szerepet játszanak azok a körülmények,
amelyek jobbulást vagy rosszabbodást okoznak. A homeapátiában például a
Putsatilla (kökörcsin) megjelölés fiatal nőbetegre vonatkozik, aki kék szemű, szőke,
telt alkatú, könnyen sír, hajlamos légcsőhurutra, ízületei fájdalmasan duzzadtak, nem
érez szomjúságot, panaszai friss levegőn csökkennek. Ez utóbbi egy környezeti mó-
dozat. Amennyiben hasonló alkatú nőbeteg erősen szomjazik, panaszai friss levegőn
nem enyhülnek, de melegben csökkennek, akkor neve Bryonia (a földitök- Bryonia
dioica - hasonlósága alapján). A trópusi Nux vomica (ebvészmag, a Strychnos nux-
vomica) magja olyan barna, fekete szemü férfibeteg megjelölése és hasonszere, aki
fokozott ingerlékenységgel (neurovegetatív labilitással) jellemezhető.
4. A hasonszert csökkentett adagban használják. A kis adagok nem képezik a ho-
meopátia legfontosabb jellemvonását, több okból kifolyólag. Maga HAHNEMANN ezt
az elvet csak később kezdte alkalmazni, kezdetben csak a hasonlóságról szóló tétele
képezte a kezelés alapját. Hasonlóan kis adagok szerepeinek a gyógyászat egyéb ága-
iban is (pl. a mikroelemek használatakor, az immunrendszerre ható készítmények
esetében).
A homeopátiás készítmény sajátos előállítási módja a fokozatos hígítások alkalma-
zásáll alapszik. Ez mindig lépcsőzetesen történik, nagyságrendenként, rendszerint fo-
kozatonként a tizes vagy a százas léptékű hígítás alakjában. Mivel a folyamatos hígí-
tások során a homeopátia felfogása és gyakorlata szerint fokozódik a hatás (egyike a
legnagyobb ellentmondásoknak a homeopátián kívüli gyógyszeres kezeléssei szem-
ben), a hangsúly nem magán a hígításon van, hanem az előállítási művelet révén biz-
tosított erősítésen, az úgynevezett dinamizáláson, tehát a hatás fokozásán. Minden
egyes hígítást mechanikai művelettel egybekötve végeznek vagy rázással, folyadékok

140
 esetében vagy dörzsöléssel, porok esetében. E műveletek során a homeopátia felfo-
gása és tapasztalata szerint a hatásosság hatványozódik (potenciálódik).
A homeopátia tételei, legalábbis jelentős részük, nem tekinthetők bizonyítottak-
nak, kísérletes módszerekkel alátámaszthatóknak. Igaz viszont, hogy ha valamit nem
tudunk megmagyarázni, még nem jelenti azt, hogy a jelenség nem létezik.
Az előrehaladott hígítások használatának van két további következménye. A
hasonszervi gyógyászatban alkalmaznak olyan termékeket, amelyeket különben ha-
tástalanoknak tekintünk, mint pl. a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) spóráit,
melyet a dinamizálás révén gyógyhatással ruháznak fel. Ellenkezőleg, olyan növényi
részeket is alkalmaznak, amelyek különben kifejezetten mérgezőek. Ilyenek a farkas-
alma (Aristolochia clematitis) levelei, a mérges szömörce (Rhus toxicodendron) leve-
lei, ezeknél éppen a kis adagok miatt nem léphetnek fel károsító hatások.
5. A homeapátiában a beteget kezelik, nem a betegséget. A holisztikus világszemlé-
lethez a homeopátia áll közelebb, mint a szervek, szervrendszerekre szakosodott allopá-
tia (ezt a megjelölést a nem homeopátiás medicina jelölésére használják). A beteg meg-
ismerése, legkülönbözőbb testi, szellemi és lelki panaszainak figyelembe vétele, időigé­
nyes tevékenység a kezelést végző szakember részére. De a beteg, akit nem kell külön-
böző vizsgálatok elvégzésére küldözgetni, gyakran igényli ezt a kezelési módot.
A homeapátiában az elmúlt évtizedekben lényeges változások álltak be. A klasszi-
kusnak tekintett HAHNEMANN-féle homeopátia mellett kialakult a kezelési szokás
olyan gyógyszeripari készítményekkel, amelyek nagyon sok szerből tevődnek össze.
Ezek már nem tekinthetők hasonszereknek, mert egy betegnek lehet egy, esetleg két-
három hasonszere, de tucatnyi esetében nem állapítható meg a hasonlóság.
A homeopátia és a fitoterápia által használt növények között van olyan, amely
mindkét területen szerepet játszik, de természetesen más javallattaL Ilyen például az
ámika (Arnica montana), az aranyvessző (Solidago virga-aurea). A homeapátiában
használt, de a fitoterápiában nem szereplő növényfajokra példa a foltos bürök (Co-
nium maculatum), az alkörmös (Phytolacca decandra), melyet mérgezőnek tekintünk
és csak nagy hígításban adagolható.
A homeopátiás kezelésben gemmaterápiás szerekhez is fordulnak. Ezeket rügyek-
ből, magvak csíráiból állítják elő glicerines-vizes-szeszes kivonással, általában
nem
dinamizáltak és nem a hasonlóság elvén alapulnak. Olyan készítmények, amelyekkel
a szervezetben felgyülemlett anyagcseretermékek, káros külvilági szennyezéseket tá-
volítanak el az úgynevezett tisztító kúrák által. Hatásukra fokozódik a vesén, emész-
tőrendszeren, bőrön keresztüli kiürülés. E célra különböző cserjék és fák
rügyeit
használják, gyakran a fekete ribiszke (Ribes nigrum) rügyeit
A fitoterápia és a homeopátia közötti egyedüli hasonlóság, hogy mindkét terápiás
ág keretében növényi, illetőleg részben növényi termékeket használnak. A kétféle
gyógymód között azonban lényeges különbségek állapíthaták meg, a következő
szempontból:
l. A fitoterápia része a gyógyszeres kezelés egészének (a farmakoterápiának),
szemben a homeopátiával, amely egy alternatív gyógymód és nem része a farmako-
terápiának. Átfedések a sok összetevőt tartalmazó gyógyszergyári készítményeknél
vannak, amelyeket nem a homeopátia alapelvei, hanem az oki kezelésre dolgoznak ki
és gyakran alig különböznek a fitoterapeutikumoktól.

141
 2. A fitoterapeutikumot a készítmény hatásamiatt rendelik, ez a hatás a kísérletes
gyógyszertan módszereivel igazolható, ezt az igazolást megkövetelik új gyógyszer
engedélyezésénél, törzskönyvezésénéL Ezzel szemben a homeopátiás készítmény
esetében nem követelik meg a hatástani igazolást, ezért forgalmazásuk engedélyezé-
se is egyszerűbb, mert csak az ártalmatlanságot kell bizonyítani.
3. A fitoterapeutikum hatását ismerve, megállapítható a biztonsági sáv, tehát az az
adag, amelynél elvárható az eredményes kezelés, viszonyítva a melléktüneteket ki-
váltó adag nagyságához.
4. A fitoterápiában, akárcsak a farmakoterápia egész terül etén, a kórismézés (diag-
nózis) kóroktani (etiológiai). A homeopátiában, legalábbis a HAHNEMANN- féle, klasz-
szikusnak tekintett homeapátiában nincsen kóroktani diagnózis, hanem tüneti (szimp-
tomatikus), mégpedig a hasonlóság elve alapján ("Similia similibus curentur").
5. A fitoterapeutikummal hatóanyagat és egyéb tartalmi anyagokat viszünk a beteg
szervezetébe, míg a homeapátiában a bevitt mennyiségek gyakran már nem mérhető­
ek, tehát nem maga az anyag hat, a hatásosság a szervezetbe juttatott információn
alapszik.
6. Fitoterápiai kezelés során a hangsúly a készítmény hatásán van. A homeapátiá-
ban nem a gyógyszer kell erős legyen, hanem a szervezet válaszreakciója.

Fitoterapeutikumok
Afitoterápia gyógynövénnyel (növénnyel), annak részeivel (droggal, friss növényi
résszel) vagy készítményeivel folytatott kezelés. Az elnevezés HENRY LECLERC fran-
cia orvostól származik, aki kiváló ismerője volt a gyógynövények gyógyhatásainak,
s elsőként jelentetett meg könyvet ("Précis de phytothérapie") is e tárgyban száza-
dunk elején. A növényi eredetű anyagokat alkalmazó terápiás kezelésre világszerte
ezt az elnevezést használják. Kiemelkedő jelentősége van az egészségmegőrzés, be-
tegségmegelőzés területén, illetve a közérzetzavarok, a betegségek gyógyításában. A
fitoterápia gyógyszereit fitoterapeutikumoknak nevezzük.
A titoterápia a természettudományosan orientált gyógyászat része, nem alternatív
gyógyászat. Önálló vagy kiegészítő (adjuváns) lehetőséget nyújt bizonyos akut és
krónikus betegségek kezelésében, gyógyításában vagy megelőzésében, ezzel terápiás
hézagokat is pótol. Ebből következően a fitoterápia gyógyszerei az orvosi terápia ré-
szei, a klasszikus gyógyszerkinc!S kiegészítői, esetenként helyettesítői.
Az 1970-es években WEISS német orvos a növényi gyógyszereket két nagy csoport-
ra osztotta, elsősorban gyakorlati okokból: az úgynevezett erős hatású, "forte" fitote-
rápiás szerekre és az enyhe hatású, "mite" készítményekre, hangsúlyozva és kiemelve
a hatásosság és mellékhatások szempontjából köztük elhelyezkedő közepes hatású
gyógynövény példákat is. E felosztás szerint pl. a gyomor-bél betegségeknél alkalmaz-
ható erős hatású gyógynövény az atropin tartalmú Atrapa belladonna, közepes hatású
a Glycyrrhiza glabra és enyhe hatású a Malricaria recutita vagyaMentha piperita stb.
A növényi eredetű gyógyszerek ritkábban egyetlen gyógynövény/drog kompo-
nenst tartalmaznak (monopreparátumok), gyakrabban több gyógynövényből vagy

142
 egy alap-, illetve bázisszerből, továbbá kiegészítő (adjuváns) komponens(ek)ből áll-
nak; gyakran íz- és/vagy színkorrigenst is tartalmaznak (komplex preparátumok).
A fitoterapeutikumok egyik lényeges jellemzője, hogy a készítményben rendsze-
rint nagyszámú anyag található. Egyetlen gyógynövény is több ható- és úgynevezett
beltartalmi anyagot tartalmaz, több gyógynövénykomponens esetén ez a szám érte-
lemszerűen nagyobb. A növényi gyógyszer előállítási technológiájának megfelelőe
n
a készítmény összetétele jelentősen befolyásolható. A drog-kivon ószer arány, a kivo-
nószer szelektivitása, a tisztító lépések milyensége és száma megannyi lehetőséget kí-
nál az összetétel módosítására, optimalizálására. Ennek értelmében az előbbi definí-
ció úgy értelmezhető, hogy a fitoterapeutikumok a hatóanyag(ok) me/lett mindig tar-
talmaznak olyan további komponenseket is, amelyek nem közömbösek a hatás szem-
pontjából. Ez a megfogalmazás utal a hatóanyag (hatóanyag-együttes) fogalmának
helyes értelmezésére, de kellően hangsúlyozza a hatóanyag mellett a kísérőanyagok
jelentőségét is (komplex hatás).
Az összetételt úgy célszerű meghatározni, hogy a hatóanyagok együtthatása (szi-
nergizmusa) optimális legyen, és az egyes hatóanyagok mennyisége kimutatható ha-
tást biztosítson. A legnagyobb nehézség abból adódhat, hogy számos klasszikus drog
hatóanyagát még nem vagy nem eléggé ismerjük, másrészt nem kellően feltártak a
drogok hatóanyagainak kölcsönhatásai. Egyes esetekben ismert hatóanyag-tartalmú
drogok együttes alkalmazásánál szabályos, előre látható, sőt számítható addíció ta-
pasztalható (pl. antrakinontartalmú hashajtók, epehajtó illóolajok stb.), máskor hatvá-
nyozott hatás észlelhető (pl. központi idegrendszert deprimáló komponenseknél), de
egy drog különböző hatóanyagai eltérő (pl. páfrányfenyő) vagy ellentétes aktivitások-
kal is rendelkezhetnek (pl. rebarbara).
A kísérőanyag hatás szempontjából "nem közömbös" voltát példaként jól szemiéi-
tetik a gyógynövényekben fő- vagy úgynevezett beltartalmi anyagként gyakran elő­
forduló szaponinok. A növények mintegy 70-75%-áb an fordulnak elő igen változa-
tos (0,1-25%) mennyiségben. Bár önmagukban a gyomor-bél traktusból igen rosszul
szívódnak fel, már kis mennyiségben is befolyásolják a jelenlévő egyéb anyagok fel-
szívódását, fokozzák a nyálkahártya vérellátását, növelik áteresztőképességét. Ennek
eredménye többek között az is, hogy általában is javítják a táplálék hasznosulását.
Felületaktív, emulgeáló sajátságuk okozza azt is, hogy kivonatok, pl. alkoholos
tinktúrák készítésénél jelenlétükben előnyösen változik meg a hatóanyagok koncent-
rációja az oldatban.
Hasonlóan segítik elő egyes flavonoidok a hatóanyagok felszívódását. Megállapí-
tották pl., hogy az 1-hioszciamin felszívódási sebessége kétszer nagyobb flavonoidok
jelenlétében (Extractum belladonnae).
Fentiek értelmében a galenusi készítmények: forrázatok, főzetek, extraktumok,
tinktúrák stb. minden szempontból fitoterapeutikumok. De ide tartoznak a többé-ke-
vésbé tisztított hatóanyag-koncentrátumok is. Pl. a máj akut és krónikus megbetege-
dése esetén javallt, hazánkban a Madaus GmbH licence alapján gyártott Legalon 70
drazsé a Cardui mariani fructus tisztított hatóanyag-koncentrátumát tartalmazza szili-
binre standardizálva. Az összalkaloid tartalmú gyógyszereknél is szinte minden eset-
ben hatóanyag-együttesről van szó, tehát fitoterapeutikummal állunk szemben még
akkor is, ha az adag megállapításánál a fő és társalkaloidok arányamia tt egy moleku-

143
 Jában gondolkodunk. Jó példa erre a még mindig gyakran alkalmazott nadragulyaki-
vonatok gyári vagy galenusi, illetve magisztrális készítményekben. Alkalmazásuknál
atropinban kell gondolkodnunk az adag megállapításánál és a hatás szempontjából is.
A hatóanyagot egységes, tiszta formában tartalmazó, kísérőanyag-mentes készít-
ményeket egyesek nem tekintik fitoterapeutikumoknak annak ellenére, hogy ezek is
növényi eredetűek. Gyakran, de nem mindig következetesen ezeket nevezik titofar-
makonoknak A fitoterapeutikumok értékének megállapításánál más, gyógyászatban
alkalmazott anyagokhoz hasonlóan, vizsgálni kell a hatásosságot, a biztonságot és az
állandó anyagi minőséget. A növényi nyersanyagból előállított készítményeknek is
ismerni kell egy adott kórfolyamatban való hatását, de tudni kell a javallat me ll ett az
ellenjavallatokat, és figyelembe kell venni a mellékhatásokat is.
A hatásosság biztosítása és a veszélyesség kizárásamiatt egyaránt fontos az adagolás.
A korábban említett "mite" fitoterapeutikum-csoportba azok a gyógynövények sorolha-
tók, melyeknél meghatározott adagolás mellett általában nem kell káros hatással számol-
ni. A fitoterapeutikurn "forte" csoportban mindig számítani kell a mellékhatásokra.
Hamis és veszélyes az a nézet, hogy minden, ami növényi eredetű, ártalmatlan. Az
enyhe hatású, ártalmatlannak tekintett kamilla helyi alkalmazása során pl. allergiás
reakció léphet fel; szintén allergizáló hatása lehet az árnikavirágnak, a cickafarknak,
egyes illóolajoknak (fahéj, citromolaj stb.); fotoszenzibilizáló hatásúlehet az orbánc-
fű, továbbá egyes Apiaceae családba tartozó, kumarin tartalmú gyógynövények
(Ange/ica, Heracleum, Levisticum, Apium stb.).
Nem megfelelő alkalmazás, túladagolás a "mite" titoterápiás szereknél is vezethet
ártalmakhoz, súlyosabb esetekben mérgezéshez. Az antraglikozid tartalmú drogok pl.
tartós, nem körűltekintő alkalmazás során káliumdeficitet okozhatnak és károsíthat-
ják a vastagbél-nyálkahártyát is. Egyes drogok belsőleg nem alkalmazhatók, mivel a
hatóanyagok mellett citotoxikus pirrolizidin alkaloidokat tartalmazhatnak (pl.
Symphyti radix, Farfarae folium stb.), sőt külsőleg való alkalmazásuk is körűltekin­
tést igényel stb.
Mivel a titoterápia a gyógyszeres terápia része, igen gyakori, hogy a beteg egyszer-
re több készítményt használ. Ezért (a fitoterapeutikumoknál is) ismernünk kell az
esetlegesen fellépő kölcsönhatásokat.
A "forte" fitoterapeutikumoknál általában nem okoz gondot a hatás legszigorúbb
és természettudományos alapon történő igazolása aszintetikus kémiai gyógyszerek-
nél megszokott módon. A "mite" titoterápiás szereknél a megfelelő vizsgálati mód-
szerek esetenkénti hiánya miatt ez nem mindig hajható végre mindenben azonos mó-
don. A hatásosság azonban megfelelő beteganyagon végzett vizsgálatokkal, kritikus,
tudományos ismeretanyagra támaszkodva bizonyítható.
Ismernünk kell az adagolást, a kezelés időtartamát a "mite" titoterápiás készítmé-
nyeknél is. Igaz ugyan, hogy enyhe hatású fitoterapeutikumoknál általában nem kell
tartanunk túladagolástól, szemben az erős hatásúakkal, ahol a legszigorúbban kell be-
tartani az orvosi előírást, de a rendszeres használat még az egészségmegőrzés céllal
alkalmazott legenyhébb hatású készítményeknél is kívánatos. A terápiás céllal rendelt
"mite" fitoterapeutikumoknál nagyon fontos szabály, hogy kielégítő mennyiségben
kell adni. A macskagyökér szedatív hatása pl. az általánosan ajánlott 2-3 x 10-20
csepp tinktúra adagolásával nem biztosítható. Vegetatív kiegyenlítő hatása pedig csak

144
megfelelő alapanyagból, optimális technológiával előállított készítményeknek van.
Egyes drogok magas vitamintartalmára való hivatkozás helyett is sokkal fontosabb az
adagolással biztosítható mennyiségre figyelni.
A gyógynövényekből előállított készítmények engedélyezés szempontjából a világ
legkülönbözőbb országaiban két alapvető csoportba sorolhatók. Egyrészük meghatá-
rozott terápiás indikációkkal kerül forgalomba vény nélkül kiadható vagy receptköte-
les gyógyszerként (Németország, Belgium, Franciaország) vagy természetes készít-
ményként (Svédország). Másik csoportjukat gyógyhatásra történő utalás nélkül, több-
nyire élelmiszer-kiegészítőként engedélyezik.
A fitoterapeutikumok engedélyezésének és a hagyományos gyógyszereknél szaba-
dabb forgalmazásának lehetőségét Magyarországon a 10/1987 (VIII. 15.) Eü.M.sz.
rendelettel teremtette meg az akkori egészségügyi kormányzat, életre híva a "Gyógy-
szernek nem minősülő gyógyhatású készítmény" röviden "gyógyterméknek" neve-
zett kategóriát. A rendelet sajátos, indirekt módon szabályozza e készítmények
gyógynövény alkotóinak körét és az indikációs területeket is. Előbbit oly módon,
hogy előírja a hatás és ártalmatlanság bizonyítását, utóbbit pedig azzal, hogy a termé-
keknek öngyógyításra alkalmasnak kell lenniük. A rendelet lehetőséget ad arra, hogy
a hatás és ártalmatlanság igazolását, a termékre vonatkozó állat- és humánkísérletes
eredményeket részben vagy egészben szakirodalmi adatokkal helyettesítsék. Az úgy-
nevezett l-es, II-es és III-as kategóriájú gyógytermékeknél ezen helyettesítés mértéke
különböző (a hatás irodalmi adatok alapján várható= I.; állatkísérletekkel igazolt=
Il.; klinikai vizsgálattal bizonyított= III.).
Az 1999-ben elfogadott gyógyszertörvény rendelkezése szerint megszünik a
"gyógyhatású készítmény" kategória. Öt éven belül a termékeket vagy gyógyszerré
minősítik át vagy egyéb kategóriába kerülnek, azaz indikáció megjelölése nélkül jut-
hatnak a fogyasztókhoz (élelmiszer-kiegészítők).
Az új gyógyszertörvény irányelvei szerint a fitoterapeutikumoknak hazai engedé-
lyezési rendszere nem marad el a nyugat-európai országok egyszerüsített engedélye-
zési eljárásainak színvonalától. A jelenlegi gyógytermékek többsége pedig átminősít­
hető lehet OTC (nem vényköteles) gyógyszerré.
A fitoterapeutikumok egységesen egyszerüsített európai engedélyezése várhatóan
legjobban a jelenlegi német gyakorlathoz, pontosabban annak növényi drogmonográ-
fiákon alapuló törzskönyvezéses formájához hasonlít majd. Ennek alapját képezhetik
a jövőben az úgynevezett ES COP monográfiák.
Utóbbiakat az Európai Tudományos Fitoterápiás Szövetség (European Scientific
Cooperation on Phytotherapy = ESCOP) tudományos bizottsága dolgozza ki, végle-
ges formájukban a gyógyszerkészítmények egységes európai engedélyezésével fog-
lalkozó és ennek irányelveit és részleteit kidolgozó EU-bizottság, a CPMP (Comittee
for Proprietary Medicinal Products) hagyja jóvá, és szerkezetükben megfelelnek a
gyógyszer-specialítások esetében alkalmazott, a termék legfontosabb jellemzőit tö-
mörítő törzskönyvi előíratok felépítésének.
A publikált ESCOP monográfiák száma 1999 végéig elérte a 61-et, de számuk rö-
vid időn belül várhatóan tovább nő. Mind az ESCOP monográfiák előkészítésében,
mind az egyes gyógynövény készítményekkel kapcsolatos állásfoglalásokban jelen-
tős szerepet kapnak a különböző országok egészségügyi hatóságai által kiadott és fo-

145
 lyamatosan bővülő pozitív és negatív gyógynö vénylist ák Az Európai Unió
ezek fel-
használásával tette közzé pl. az EU egy vagy több tagországában betiltott gyógynö
-
vények listáját. Ezzel a megfelelő drogmonográfiák elkészültéig is egysége
sebbé kí-
vánja tenni a fitoterápiás készítményeket engedélyező hatóságok döntéseit.
Az európai drogmonográfiák közül kiemeit szerepe van a németországi
"E-
Komiss ion" (E-Bizottság) által kidolgozott pozitív és negatív drogmonográfiák
nak,
melyeke t a BGA-na k (Bundesgesundheitsamt) a gyógynövények értékelésére
felállí-
tott részlege dolgozott ki. A német monográfiarendszer megteremtette a lehetősé
get a
fitoterapeutikumok egyszerüsített és konzekvens értékelésének, mivel felöleli
a Né-
metorsz ágban hagyom ányosan alkalmazott gyógynövények teljes spektrumát.
A pozitív monogr áfiák száma 290 körül van. A gyakran előforduló gyógynö
vény
kombiná ciókra a szinergizmusok figyelembe vételével az E-Bizottság 24
ún. "fix
kombin ációs" monogr áfiát is kidolgo zott Ezek irányelvei más kombinációs
készít-
mények ben is hasznosíthatók. A negatív monográfiák száma l 00 körüli. Ezek
indok-
Iása szerint a negatív listára kerülés oka lehet: a terápiás hasznot meghaladó
kocká-
zat, a megjelö lt hatás( ok) bizonyítatlansága vagy mindkettő.
Fontos megjegyezni, hogy a negatív monográfiákra kerülő, így az Európai Közös-
ség egy vagy több tagországában a forgalomból kivont növényi drogok jelentős
ré-
szénél a fogyasztót fenyegető veszély nagysága a fogyasztási szokásoktól,
a készít-
mény előállítási módjától és néha a drog foldrajzi származásától is függ.
A "forte" fitoterapeutikumok legfontosabb terápiás csoportjaira az izolált
termé-
szetes anyagok ismertetésénél történik utalás. Az alábbiakban az enyhe hatású
gyógy-
növénye k kiemeit terápiás csoportjait foglaljuk össze.

A gyomor és bélrend szer működésének zavarai nál alkalma zott

fitotera peutiku mok gyógynövényei
A fitoterapeutikumok a gyomor- és bélrendszeri panaszok kezelésében különös
en ér-
tékesek és nélkülözhetetlenek. A szereket hatásuk szerint csoportosítják, tehát
diffe-
renciált terápiára alkalmasak.
Az étvágyjavító hatású gyógynövények csoportjába elsősorban keserűanyagoka
t
tartalmazó drogokat sorolnak, melyek kimondottan izgatólag és tonizálóként
hatnak
a gyomorra. Ezek az anyagok fokozzák a gyomorszekréciót, a szervezetre
általános
tonizáló hatást fejtenek ki. Indikációs területük az úgynevezett gyenge gyomor,
ami
elsősorban idegkim erültség és betegség ek után alakul ki. A
keserűanyagokat tartal-
mazó szereket gyerekeknél és idős embereknél is alkalmazzák.
A növényi keserüa nyagoka t tartalmazó drogokhoz tartoznak:
l. csak keserüa nyagot tartalmazók (amara tonica), pl. a támicsgyökér, benedekf
ű,
ezerjófű stb.
2. a keserüa nyagok mellett aromás anyagokat (illóolajat) is tartalmazák (amara
aromatica), pl. fehér ürömfű, kálmosgyökértörzs stb.
3. a keserüa nyagok mellett csípős anyagokat is tartalmazák (amara acria),
pl.
gyömbé rgyökér stb.
Az étvágyjavító hatású gyógynö vény készítményeket rendszerint étkezés
előtti
cseppek vagy teák formájában rendelik.

146
 A karminatív hatású gyógynövények a meteorizmus (elégtelen emésztés következ-
tében a belekben fellépő gázképződés) és a hozzá kapcsolódó panaszok megszünteté-
sére alkalmasak. A bél simaizomzatának ellazításával oldják a gázképződés közben
létrejött görcsöt, ezáltal a gázok el tudnak távozni. A karminatív hatású gyógynövé-
nyek illóolaj-tartalmúak, különösenjó hatásúak az összetett ernyősök termései: ánizs-,
édeskömény-, koriander-, kömény-, kaportermés, valamint a fodormentalevél stb.
A karminatív drogokból általában forrázatot készítenek, amit melegen, kortyon-
ként előnyös fogyasztani.
A gyomornyálkahártya-gyulladásra ható gyógynövények a gyomornyálkahártyát
károsító és védő tényezők között megbomlott egyensúly helyreállítását segítik elő.
Ilyen a kamilla, melynek forrázatát rendszerint teaként alkalmazzák ("görgető" vagy
"keringető" kúra) gyulladáscsökkentő, görcsoldó, a gyomornyálkahártya védőhatását
növelő tulajdonságai miatt. Az édesgyökér gyulladásgátló és görcsoldó, fokozza a
gyomornyák mennyiségét és viszkozitását, csökkenti a gyomornedvtermelést, előse­
gíti a hámsejtek regenerálódását, mérsékli a gyomorfal károsan magas tónusát.
A nem specifikus hasmenések, bélhurut kezelésére alkalmas gyógynövények ad-
sztringens (összehúzó) hatású cserzőanyagokat tartalmaznak, melyek a nyálkahártya
febérjéinek kicsapásával csapadékmembránt képeznek, csökkentik a lokális ingere-
ket, a fokozott perisztaltikát, gátolják a baktériumok növekedését: apróbojtorjánfű,
feketeáfonya-bogyó és -levél, libapimpófű stb.
A hashajtó hatású gyógynövények gyorsítják a székletürítést, elősegítik és megköny-
nyítik a belek kiürülését. Rövidebb ideig tartó alkalmazásra az antrakinonszármazékokat
tartalmazó drogok: kutyabengekéreg, szeunalevél és -termés, rebarbaragyökér használha-
tó. Az olajat, fehérjét és nyálkát tartalmazó lenmag és egyéb nyálkatartalmú hashajtók
(bolhafűmag stb.) használata krónikus obstipációnál huzamosabb ideig is lehetséges.

A máj- és epeműködést befolyásoló fitoterapeutikumok gyógynövényei

A szénhidrát-, a lipid- és a fehérje-anyagcserében, valamint a gyógyszerek, vegyi
anyagok metabolizmusában, detoxikálásában központi szerepet játszó máj védelmé-
ben felhasználható gyógynövényeknek egyre nagyobb jelentősége van. A máriatövis
termésének májvédő hatása a membrán effektus, a szabadgyökfogó funkció és a re-
generációt elősegítő hatás révén érvényesül. Májvédő gyógynövények ezen kívül pl.
az articsóka levele, a homoki szalmagyopár virágzata is.
Az epetermeléstfokozó (koleretikus), valamint a termelődött és tárolt epe kiürülé-
sét serkentő (kolekinetikus) anyagok között egyaránt nagyszámú természetes anyagot
találunk. Ilyen gyógynövények a mentafajok, az articsóka, a katángkóró, a kurkuma,
a fekete retek.

A hólyag-, vese- és prosztatabetegségek fitoterapeutikumain ak

gyógynövényei

A diuretikus hatású gyógynövényeket a szervezetre kifejtett elsődlegesen vizelethaj-

tó (angyalgyökér, feketeribizli-levél, kukoricabajusz, nyírfalevél stb.),Jertőtlenítő és
vizelethajtó (csarabfű, medveszőlőlevél) és a nehézvizelés panaszainak kezelésére

147
 (tökmag, tökmagolaj, csalán, törpepálma) alkalmas csoportokba soroljuk. Utóbbia-
kat prosztataade noma korai stádiumaiban önmagukban és kiegészítő terápiában is
alkalmazzák

A reuma- és köszvényellenes fitoterapeut ikumok gyógynövényei

Jelentős részüket korábban a növényi diuretikumokhoz sorolták. Újabb vizsgálatok
alapján a kötőszövetekre gyakorolt víztelenítő, ezáltal mozgásukat megkönnyítő, va-
lamint anyagcserére gyakorolt hatásuk került előtérbe: gyermekláncfű, csalán stb.

Az idegrendszeri betegségek fitoterapeut ikumainak gyógynövényei

A központi idegrendszert gátló (szedatív) készítmények gyógynövényei közül a
macskagyökérdrog talán a legjelentősebb. Újabban a szedatív hatás mellett görcsol-
dó képességet is kimutattak A megfelelő hatás elérésére drogból legalább 2 teáska-
nál szükséges (tea, tinktúra). Hatóanyagai növényi trankvillánsok és antistressz saját-
ságúak A komló általános nyugtató hatású, hasonlóképpen a citromfűhöz.
Az orbáncfű depresszióellenes gyógynövény, általában kúraszerűen alkalmazzák
A központi idegrendszert izgató" mite "fitoterapeu tikumok gyógynövényei az élve-
zeti italként is fontos kávé és tea, koffeintartalmuknál fogva.

A szívelégtelenségben, szív- és érrendszeri betegségekben alkalmazott

"mite" fitoterapeut ikumok gyógynövényei
A szívelégtelenség korai szakaszában kiemelkedő jelentőségűek a galagonyafajok
Hatóanyagaik javítják a koszorúerek állapotát, a szív vérellátását, ezáltal a szívizom
anyagcsere-folyamatait. Ideges szívpanaszok esetén jól társítható pl. citromfűveL
Általános érelmeszesedés, perifériás arterioszk/erotikus elváltozások esetén a fok-
hagyma, agyér-elmeszesedés zavarainál a páfrányfenyő készítményei jelentősek. A
vénás erek megbetegedéseinek fitoterapeutikumaiban az alkatilag gyenge vénás érfa-
lak tonizálásával, az ödémás duzzanatok csökkentésével a vadgesztenye magvai, va-
lamint a vénák és kapillárisok áteresztőképességét csökkentő jelentős rutintartalmú
gyógynövények (pohánka) fontosak.

A meghűléses megbetegedéseknél alkalmazott fitoterapeut ikumok

gyógynövényei
E betegségek a légutakat érintik, melyeknek nyálkahártyáján mindig megtalálhatók
kis mennyiségben a kórokozók (vírusok, baktériumok). Meghűlés esetén a légúti
nyálkabártyák lehűlnek, védekező erejük csökken, a kórokozók elszaporodásával
gyulladás alakul ki.
A meghűléses betegségek megelőzhetők a szervezet védekező erőinek támogatásávaL
E célra vitamintartalmú készítmények (csipkebogyó) alkalmasak, de jól használhaták az
izzasztó hatású drogok is (hársfa virágzat, feketebodza-virágzat), melyek egyidejűleg el-
távolítják a szervezet káros anyagcseretermékeit, ezáltal is növelve védekezőképességét.

148
 Különleges helyet foglal el a szervezet immunrendszerének aktiválásával a kasvi-
rág és készítményei (Echinacea készítmények). Garat-, illetve torokgyulladás kezelé-
sének "mite" gyógynövényei az adsztringens, gyulladáscsökkentő párlófű, cserszö-
mörce, zsálya, külsőleg, öblögetésre alkalmazva. A gége gyulladásos állapotában,
száraz, ingerlő köhögésnél a nyálkatartalmú gyógynövények jelentősek (orvosi. ziliz
stb.). A meghűléses, illetve fertőzéses eredetű hurutos megbetegedések kezelésében
kiválóan használhatókegyes szaponin- (szappangyökér, lándzsás útifű, kankalin stb.)
és illóolaj- (kakukkfű, ánizs stb.) tartalmú gyógynövények. Elfolyósítják a letapadt
váladékot, a csillószőrök mozgását serkentve elősegítik a nyák kiürülését, fertőtlení­
tő, köhögési ingert csökkentő hatásúak.

A bőrbetegségek fitoterápiájának gyógynövényei

Túlnyomórészt külsőleg alkalmazott készítmények. Kedvezően hatnak a sebek vérel-

látására, serkentik a granulációt (körömvirág, orvosi nadálytő), vérellátás-javítók és
fájdalomcsillapítók ütéseknél, véraláfutásoknál, izületi gyulladásoknál (ámika) stb.

Időskorúak fitoterápiájának gyógynövényei

Az idős emberek egyik gyakori problémája a szomjúságérzet hiánya, mely további pa-
naszok: székrekedés, hólyag- és vesebetegségek, időskori szív- és keringési panaszok-
nak is egyik oka lehet. Többet kell inni, aminek igen jó megoldása lehet a gyógytea.
Ezek egyéni ízlésnek megfelelően, változatosan állíthatók össze pl. szederlevél, málna-
levél, csipkebogyó, hibiszkuszvirág, borsmentalevél, édeskömény stb. felhasználásával.
Sokszor jelentkezik étvágytalanság, melynek oka a csökkent emésztőnedv-kivá­
lasztás lehet. Az ízletes fűszerezés sokat segíthet. Indokolt lehet az aromás, keserü
vagy erős fűszerek használata. Hatásukra javul a közérzet, és szinte valamennyi élet-
folyamat aktiválódik.
A galagonya a legjobb szere a csökkent teljesítőképességű, öregedőnek nevezett
szívnek.
A fokhagymát is általános geriátriás szerként tartják számon. Hasonlóképpen a gin-
szeng, me ly adaptogén hatású és pszichikailag stimuláló. Keringésfokozó tonikuruként
előnyös a rozmaring. Profilaktikurnként fontos gyógynövény az Echinacea; alvászava-
rok csökkentésére időskorúaknállegjobban bevált a citromfű és macskagyökér.

Izolált természetes anyagok

A gyógyszeres kezelés fejlődésében a XIX. század elején történt a legnagyobb válto-
zás, amikor az eddig használt természetes eredetű anyagok (ásványi, növényi és álla-
ti eredetű készítmények) helyett egyre inkább a természetben elő nem forduló anya-
gokat kezdték használni. A kémia ekkor bekövetkezett rohamos fejlődése tette lehető­
vé, hogy a természetes eredetű anyagok ismerete azok tiszta formában való előállítá­
sával, kémiai szerkezetük meghatározásával igazi tudománnyá fejlődjék. Az alakuló

149
 gyógyszerkincs szempontjából különleges jelentősége volt a hatóanyagok kémiai
szerkezete megismerésének, bár a tudomány fejlődésében nem kevésbé fontosak az
olyan kezdeti eredmények, mint a cukor előállítása különböző növényi nyersanyagok-
ból (MARGGRAF, 1709-80) vagy a citromsav, galluszsav, borkősav stb. izolálása
(SCHEELE 1742-86) és első kémiai elemzése. SERTÜRNER német gyógyszerész !806-
ban a morfin ópiumban való felfedezésével és abból való előállításával megalapította
az alkaloidkémiát. Eredményes növénykémiai munkáját alkaloidok egész sorának
(sztrichnin, emetin, narkotin, kinin stb.) megismerése követte. A gyógyszerek ható-
anyagaként jelentős alkaloidok mellett egyre több növényi glikozidot és további po-
tenciális, biológiailag aktív anyagot ismertek meg. Az izolálási technikák fejlődésével
lehetővé vált ezen növényi eredetű farmakonak egységes, "tiszta", azaz
kísérőanyag­
mentes formában való előállítása és gyógyszerként való alkalmazása. Bár ezeket a ha-
tóanyagokat és gyógyszereket tágabb értelemben is, amikor gyártástechnológiai, gaz-
daságossági okból ma már szintetikus úton állítják elő őket, ezt a csoportot mégsem
sorolják a titoterápia gyógyszerkincsébe, nem tekintik fitoterapeutikumnak. Megkü-
lönböztetésként, de nem mindig következetesen ezeket nevezik fitofarmakonnak.
Az izolált természetes anyagok jelentős részét minden további változtatás nélkül
használja fel a gyógyszeripar, besorolásuk pedig aszokáso s ismérvek: farmakológiai
hatás, adag, mellékhatások, biztonsági sáv, gyógyszerforma, ajánlott kezelési időtar­
tam stb. alapján történhet. Legjelentősebb részük a gyógyszerek úgynevezett erős ha-
tású (forte) csoportjába tartozik. Az elsődlegesen növényekből izolált és kémiailag
pontosan ismert hatóanyagok számtalan esetben mint modellvegyületek szolgálnak a
szintetikus kémikus számára. Kiterjedt és ma már programozott hatásszerkezet-kuta-
tások alapján tervezik meg és vitelezik ki azoknak a származékoknak az előállítását,
amelyek a terápiás hatás, mellékhatások stb. szempontjából előrelépést jelenthetnek
a gyógyszeres terápiában. Ilyen vegyületmodellül szolgált pl. a kinin a Panaquin és
Primaquin, a tubokurarin a Flaxedil, a kokain a Lidocacin, a kelin az Intal gyógyszer-
molekuláinak előállításában. A természetes eredetű anyagok gyógyszeripari kutatásá-
nak igen értékes területe egyes, növények által szintetizált molekuláknak félszin-
tetikus továbbfejlesztése is. Így pl. az anyarozs-alkaloidok dihidrogénezett formában
nem fordulnak elő a természetben. Farmakológiailag a Iizergsav egyetlen kettős kö-
tésének megszüntetése az ergotoxin csoportban viszont jelentős különbséget eredmé-
nyez. A vinpotecin (a Devincan, Cavinton hatóanyaga) a vinkamin félszintetikus szár-
mazéka. A szerkezeti különbség számos előnyt hordoz a terápiás felhasználás szem-
pontjábóL A rutin félszintetikus átalakítása (béta-hidroxietilrutozid = Venoruton) je-
lentős előny oldódás, felszívódás szempontjából a trombózis megelőzé
sében és adju-
váns kezelésében. Jól hasznosított félszintézisek a gyógyszeriparban a vindolinból és
katarantinból előállított vinkrisztin, a morfinból nyerhető etil-morfin, a szkopolamin-
ból előállított N-butil-szkopolamin (Buscopan), a sztrichninből nyert C-toxiferin, az
alfa- és béta-pinén félszintézisével előáHított kámfor. Az ízjavító és köptető hatású
glicirrizinsavból nyert carbenoxolon, kiváló ulcusellenes hatással bír. A meiiékvese-
kéreg egyes szteránvázas hormonjait már világviszonylatban néhány olyan növényi
alapanyagból, elsősorban Dioscorea fajokból állítják elő félszintézissel, melyekben a
jellegzetes hatóanyag, (ez esetben a dioszgenin nevű szteroid szapogenin) kémiailag
könnyen pregnadienolon-acetáttá alakítható.

150
 A természetes anyagok parciálszintézissel való továbbfejlesztésének lehetőségei
közé kell sorolnunk a különböző mikroorganizmusok által átalakított vegyületeket. A
szőlőcukrot (glükózt) például így készítik keményítőből jelentős, az adott területen
gazdaságilag jól hozzáférhető keményítőtartalmú növényi szervekből (Bacillus sub-

13. táblázat
A hazai gyógyszerekben felhasznált fontosabb
természetes anyagok felosztása

Gyógyszer Vegyület
Acigoxin acetil-digitoxin
Aescusan eszcin
Bilagit papaverin
Capsoderrna kapszaicin
Corditoxin digitoxin
Cavinton vinpotecin
Chinidinum sulphuricum kinidin
Coderit kodein, efedrin
Devincan vinkamin
Diapulmon kinin, kámfor, errtol
Digoxin digoxin
Epherit efedrin
Ergarn ergotamin
Isolanid deslanatozid
Kefalgin ergotamin
Morphinum hydrochloricum morfin
Nico fl ex kapszaicin
Ni valin galantamin
Nodici d azulén
Noditran mentol, kámfor
Noscap in noscapin
Pilocarpin pilocarpin
Radipon emetin, kodein
Rausedyl reszerpin
Reaces atropin
Rutascorbin rutin
Secadol ergotamin, koffein
K-Strophantosid k -sztrofantozid
Teophtard teofillin
TisasenA +B szennozid
Vinblastin vinblasztin
Vincristin vinkvistin

151
ti/is). A vérplazma pótló makromolekuláris dextrint a Lenconostoc mesenteroides ne-
vű mikroorga nizmussal termeltetik répacukorbóL Igen gazdaságos bizonyos mellék-
vesekéreg hormonok félszintetikus átalakításának kivitelezése mikroorganizmusok-
kal (pl. kortizonbó l Corynebacterummal prednizolon, progeszteronból Rhizopus
nigricansszal alfa-proge szteron stb.
A 13. táblázat példákat mutat be a hazai gyógyszerkincsben jelentős természetes
(növényi eredetű) anyagok körébőL

152
Részletes növényismeret

Achillea coliina BECKER • Mezei cickafark

Gyakrabban használt magyar nevei: cickóró,
(ezerlevelűfű)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe,
az Asteaeeae (fészekvirágzatúak) családjának
Asteroideae (csövesvirágúak) alcsaládjába tar-
tozó faj. Az Achillea nemzetségből napjainkig
a rokon A. mi/lefolium L. (közönséges cicka-
fark) szerepel a gyógyszerkönyvi és drogleírá-
sok többségében. A taxont egyes szerzők A.
millefolium subsp. coliina néven is említették
A korszeru tudományos felfogás alapján a
gyógyászatban alkalmazott és a drogminőségi
követelményeknek megfelelő beltartalmi mu-
tatókkal rendelkező, Magyarországon általá-
nosan elterjedt faj botanikailag az A. coliina
Becker, amely tetraploid (1. színes tábla) .
• Drog
Drogja a virágzó, 30-40 cm hosszú, föld feletti hajtás (Achilleae herba, régebben:
Millefolii herba), illetve a teljes virágzásban, 5-6 cm szárrésszel gyűjtött, fehérszínű
virágzat (Achilleae jlos, régebben: Mi/lefolii jlos). A friss növénybőllepárolt illóolaj
szintén kereskedelmi forgalomban van: A ethero/eum achilleae. A Ph.Hg. VII. szerint
a drogba bekerűlő faj lehet még az A. pannonica Scheele. A szabványok (MSZ
11927-1990 és MSZ 19861-1987) megengedik továbbá az A. setacea W. et K., A.
mi/lefolium L. jelenlétét is. A drog szerepel a Ph.Helv.VII. és az ÖAB tételei között.
• Hatóanyag
A cickafarkdrogok hatóanyaga elsősorban az illóolaj, ami a virágzatokban
0,2-0,5%-ban, a levelekben egy nagyságrenddel kisebb mennyiségben halmozódik fel.
Az illóolaj legfontosabb komponensei (30-60%) a guajanolid típusú szeszkviterpén la-
kon vegyületek, az azulének, amelyek a vízgőzdesztilláció során, hő hatására alakul-
nak ki a proazulénekből (pl. matricin-, artabszinszármazékok). Az azuléntartalmú illó-
olaj jellemzően sötétkék színű. Az illóolaj számos, más terpenaid jellegű összetevője
közülleggyakoribb az l ,8-cineol, kámfor, bomeol, bizabolol stb. A drog jellemző ha-
tóanyagai továbbá a nem azulenogén és nem illó szeszkviterpén laktanok (pl. eudesz-
manolidok), valamint a flavonoidok (pl. apigenin, luteolin glikozidok).

153
 • Botanikai leírás
Évelő, lágy szárú növény (H). Gyöktörzse tarackszerűen kúszik és több szárat fej-
leszt. Szára 50-80 cm magas, levelei szórt állásúak, szárnyaltan többszörösen szel-
deltek. Virágzata apró fészkekből összetett, sátorozó buga. A párta fehér. Júniustól
késő őszig virágzik. Termése apró, lapított kaszat, bóbita nélküli. Ezermagtömege
0,13 g.
• Előfordulás
A mezei cickafark csaknem egész Közép- és Dél-Európában, Kelet-Ázsiában,
Észak-Afrikában elterjedt. Hazánkban is honos, gyakori előfordulású faj. Megtalál-
ható utak mentén, ruderális és parlagterületeken, napos legelőkön, kaszálókon.
• Környezeti igény
Változó környezeti feltételek között megtalálható. Meleg, napos fekvésben kedve-
zően fejlődik, dúsan virágzik. Elsősorban a lazább, könnyen melegedő talajokat része-
síti előnyben, gyakran szikeseken is megtalálható, a talaj kémhatására nem igényes.
• Fajta
Amezei cickafarknak hazánkban nincs elismert fajtája. Szlovákiában, Lengyelor-
szágban, a Németországban nemesített fajtákat használnak pl. 'Alba', 'Proa'.
• Gyűjtés
Magyarországon a forgalomba hozott drog jelenleg a vadon termő állományokból
származik. A herhát és a virágzatokat a teljes virágzás fázisában gyűjtik. A szárakat
kézzellevág ják vagy sarlázzák és zsákokba szedik. A gyűjtés során érzékeny szemé-
lyeknél bőrirritáció fordulhat elő.
• Termesztés
Termesztése jelenleg külföldön folyik, agrotechnikája kidolgozott.
Elővetemény. Az elővetemény rövid tenyészidejű legyen, s így augusztustól szep-
temberig a talaj előkészíthető. Figyelembe veendő, hogy a cickafark évelő kultúra,
3-4 évig tartható egy helyen, a terület ne legyen évelő gyomokkal szennyezett.
Trágyázás. Közepes adagú komplex nitrogén-foszfor-kálium műtrágya több szer-
ző szerint l 00%-kal emeli a produkciót. Ősszel l 00 kg/h kálium, 50 kg/ha foszfor, in-
dító trágyaként valamint első vágás után pedig 40-40 kg/ha nitrogén hatóanyago t ja-
vasolnak kijuttatni.
Ta/aj-előkészítés. A talajt az apró magvak vetéséhez szükséges előkészíteni. Az
elővetemény lekerülése után tarlóhántás, tárcsázás következik, majd a magágyat ap-
rómorzsásra kell elmunkálni, s igen jól tömöríteni.
Vetés/telepítés. A vetést augusztus végén-szeptember elején végzik, 60-70 cm sor-
távolságra. A vetőmagszükséglet 1,5-3 kg/ha. A magvak egészen sekély vetést igé-
nyelnek, a takaró talajréteg vastagsága 0,5 cm-nél ne legyen nagyobb. Száraz terüle-
teken tél alá vetés is alkalmazható. Szaporítható palántaneveléssel is, ez berendezés-
és munkaigény esebb megoldás, de az állomány egyenletesebb lesz. A sza-
porítóberendezéstől fúggően májusban vagy szeptemberben ültethetök a palánták ál-
landó helyre, 50-70 cm sor- és 25-40 cm tőtávolságra (65 ezer palánta/ha). Kis terü-
leten tősarjak telepítésével is szaporítható.
Apa/ás. A magoncok lassú fejlődésűek. Megerősödésükig és főként az első évben
a gyomirtásra nagy gondot kell fordítani. Ez elsősorban kézi kapálással oldható meg,
ill. nagyobb felületen mechanikai sorközművelő gépekkeL Vegyszeres gyomirtására

154
kevés adat áll rendelkezésre, a Magyarországon is beszerezhető szerek közül a
propizamid hatóanyagú Kerb 50 WP alkalmazható nyugalmi időszakban 4 kg/ha dó-
zisban. A második évtől a cickafark a gyomok többségét elnyomja.
Növényvédelem. A cickafarknak termesztés esetén jelentős kártevője lehet a
Hemírnene petriverelia nevű levélsodrómoly. Lárvái a gyökérnyakba bejutva tönk-
reteszik a bélrészeket, szállítónyalábokat és jelentős kiesést okoznak az állomány-
ban. A védekezéssei kapcsolatban csak a megelőzés ismert, amit elsősorban a he-
lyes vetésváltás jelent. Nem specifikus kártevőként előfordulnak még levéltetvek
(Macrosiphoniella spp., Brachycaudus spp.) poloskák, (Lygus spp. stb.), aknázó-
molyok, bagolylepkék. Hűvös, esős évjáratban ugyancsak tőpusztulást okozhat
komplex (Fusarium, Rhizoctonia stb.) gombás betegsége, mely ellen részben vé-
delmet nyújthat a vetésváltás: Asteraceae fajok után ne telepítsük! Kisebb jelentő­
ségű kórokozói a levélen foltokat és nekrózist okozó Entyloma achilleae, a levél-
csúcsszáradással járó Cercospora achilleae és a lisztharmat (Erysiphe cichoracea-
rum). E károsítók ellen általánosan használt inszekticidekkel és fungicidekkel vé-
dekeznek.
Betakarítás. Az őszi vetést, illetve telepítést követő évben a növényállomány már
virágzik, bár teljes termésre a második vegetációs periódustól kezdve számíthatunk.
Az első vágás júliusban, a második október elején lehetséges. Vágható a teljes virág-
zó hajtás vagy csak a virágzatok. Ezt leggyakrabban kaszálvarakadó gépekkel vég-
zik, de kisebb területen sarlóval is lehetséges. Illóolaj-előállítás céljára a herhát jár-
vaszecskázó géppel takarítják be.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított drogot a szabadban, árnyékos helyen kiterítve vagy esetleg műszá­
rítóban 30-40 °C-on szárítják meg. A termesztett, nemesített fajták, melyek ismert
beltartalmi paraméterekkel rendelkeznek, semmiképpen se keveredjenek a gyűjtött
drogokkaL
A megszárított anyag zsákokban, bálákban szállítható, illetve tárolható. Illóolajat a
friss növényből párolnak le, az olaj a desztilláció során nyeri el kék színét. A száraz
drog illóolaj- és azuléntartalma hosszabb ideig is megmarad.
• Hozam
Mennyiség. Abegyűjtött virágzó hajtások 4 kg-jából, a virágzatok 6 kg-jából nyer-
hető l kg száraz drog. Termesztésben a beállott állomány herbahozama l-4 tonna. A
virágzathozam ennek l 0-20%-a. Az első évben mintegy fele ekkora drogtömegre
számíthatunk. Az illóolajhozam pedig 3-5 kg hektáronként.
Minőség. A magyar szabvány I. osztályú árunál 0,3%, a II. osztályúnál 0,2% illó-
olaj-tartalmat ír elő. Az illóolajban a prokamazulén jelenléte kimutatható legyen. A
Ph.Hg.VII. minimálisan 0,25% illóolaj-tartalmat és 3000-es keserűértéket ír elő. A
küllemi előírások szerint fehértől eltérő virágszínű drog az I. osztályú áruban 2%, a
II. osztályúban 5% lehet.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmagtermesztés esetén drogot nem tudunk gyűjteni. A magvak teljes érésben
gyűjtendők, a tisztítás a kamillához hasonlóan történhet.
Palántaneveléshez a vetést március második felében szabadágyba vagy február vé-
gén termesztőberendezés be végezzük l 0-12 cm sortávolságra, talaj felszínre.

155
• Farmakológiai hatás
A drog gyulladáscsökkentő a bőr és nyálkabártyák gyulladásaiban, továbbá görcs-
oldó és antiszeptikus hatású.
• Felhasználás
A cickafarkteát használják gyomorfekélyben, bélhurutban, továbbá étvágyjavítóként
Főzetét csecsemők fürösztésére, ekcémák kezelésére, hüvelymosásra alkalmazzák.
Öblögetőszerként a szájnyálkahártyák gyulladására, fogínybetegségek kezelésére tartják
hatásosnak. Illóolajából azulénes bőrápoló kenőcsöket készítenek. Német nyelvterüle-
ten a leveleit saJáták füszereként is fogyasztják, illetve takarmánynak használják fel.

Acorus calamus L. • Orvosi kálmos

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: kál-

mos, (büdössás)
• Rendszertani besorolás
A hazánkban vadon élő Acorus cala-
mus az Arales (kontyvirágúak) rendjébe,
az Araceae (kontyvirágfélék) családjába
tartozó évelő növény.
• Drog
A VII. Magyar Gyógyszerkönyv és az
MSZ 19863-1979 számú drogszabvány
szerint a drog az orvosi kálmos megszá-
rított, jellemzően illatos, kellemesen aro-
más, fűszeres ízű gyöktörzse (Ca/ami
rhizoma). A drog megjelenési formája le-
het hámozott, hámozatlan vagy porított
(pulvis grossus). A drogot leírja a Svájci
Gyógyszerk önyv (Ph.Helv. VII.). Az
Osztrák Gyógyszerkönyv (ÖAB) Radix
Calami néven említi. Az orvosi kálmos gyöktörzséből és gyökereiből készített illóolaj
(Aetheroleum ca/ami) is drog. Szeszes kivonatát a hivatalos gyógyászat felhasználja.
• Hatóanyag
Hatóanyagai a 3-4% illóolaj-tartalom (cisz-izoazaron, izoeugenol-metiléter fő
komponensekkel), keserűanyag (acaron), cseranyag és nyálka. Az újabb szakiroda-
lomban a cisz-izoazaron karcinogén hatásáról írnak. A gyógyászatban e vegyülettől
mentes kemotaxonokat részesítik előnyben.
• Botanikai leírás
A faj jellegzetesen mocsaras, vizes termőhelyeken előforduló, évelő kryptophyta
(HH) faj. 20-50 cm hosszú gyöktörzse vízszintesen kúszó, tagolt, húsos, szivacsos ál-
lományú (szárítva sárgásrózsaszínű), belül fehér. A gyökértörzs hasi és két oldalán
képződnek a gyökerek, majd a gyöktörzs felső háti részén erednek a 30-70 cm hosz-
szú, szálas, kard alakú levelek. Ebből erednek a tömött torzsavirágzatok, amelyek

156
5-12 .cm hosszúak, sok apró virágból állnak. Május-júniusban virágzik. Termése vö-
röses bogyó, hazánkban meddő.
• Előfordulás
A kálmos őshazája Kelet- és Délkelet-Ázsia (főleg India). A hagyományos kínai és
indiai gyógyászati rendszereknek megbecsült növénye volt a kálmos. Az ókori görö-
gök és rómaiak is jól ismerték. Innen terjedt el Európában és itt elvadult. A XVI. szá-
zadban a bécsi botanikus kertben már ismert növény volt. Innen került el hazánkba és
terjedt el az ország több részén. Hazánkban tömegesen a Dráva partján (Baranya, So-
mogy megyék), máshol elszórtan (Ócsa környékén) fordul elő. Az utóbbi évek aszá-
lyos időjárása miatt a mocsarak, lápok sorra eltűnnek, s így kipusztuló, védelemre
szoruló fajjá vált.
• Környezeti igény
Előfordulási helye jól jelzi környezeti igényét. Mocsaras, lápos területeken, állóvi-
zek, folyók partján, állandó sekély vízállásos területeken díszlik. Az enyhén meszes
talajokat kedveli.
• Fajta
Fajtája nincs. A természetes populációit is védetté nyilvánították.
• Gyűjtés
Gyökértörzsét ősszel vagy kora tavasszal gyűjtik. A gyökerek kapával vagy egyéb
ásószerszámmal emelhetők ki a lágy, vizes talajból. Az így kiemeit gyökereket mos-
ni, tisztítani kell: ez elsősorban a hibás részek, mellékgyökerek és levelek eltávolítá-
sából áll.
• Termesztés
Termőhely kiválasztása. A kálmos kifejezetten mocsaras, ártéri területeken, vizes
árkok partján, ingoványos, iszapos helyeken termelhető. Száraz talajba, friss réttö-
résbe telepíteni nem lehet. A növény a vízhiányra rendkívül érzékeny. Csak olyan
ártéri, illetve vízpartokon telepíthető, ahol a víz állandóan biztosítható. Telepítésnél
kizáró ok a sás és a nád jelenléte, mert e két növény a kálmost fejlődésében vissza-
tartja. Ugyancsak nem lehet a telepítendő területen sárga nőszirom (fris pseudoa-
corus) sem, mellyel könnyen összetéveszthető. A sárga nőszirom gyöktörzsét ha el-
törjük, felülete rózsaszínű és szagtalan, míg az eltört kálmosgyökéré fehér színű és
fűszeres illatú.
Trágyázás. "Híg trágyalé hasznosítása" kísérletben a kálmosgyöktörzs növekedé-
se évente a 80-l 00 cm-t is meghaladta.
Telepítés. Mivel hazánkban termékeny magot nem érlel, szaporítása félkultúrás
módszerrel, gyöktörzsdarabkákkal történhet. Telepíthető ősszel, szeptember végén és
október elején vagy kora tavasszal, április elején. A 10-12 cm hosszúságúra feldara-
bolt gyöktörzseket kis lépésenként (40 cm) a vízzel takartiszapra dobjuk és talpunk-
kal a talajba nyomjuk (rálépünk).
Apolás. Ápolására nincs szükség.
Növényvédelem. Hazánkban az orvosi kálmosnak jelentősebb kórokozója vagy
kártevője nem ismert.
Betakarítás. A vadon termő populáció gyűjtésénél leírtakkal azonos módon törté-
nik. Az egy- vagy kétéves (2-3 cm vastag) gyöktörzseket szeptember végén vagy ta-
vasszal, április elején kézzel felszedik

157
 • Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az orvosi kálmos gyöktörzsének és gyökerének feldolgozása történhet:
l. Hámozatlan, szárított gyöktörzs előállításakor a nyers gyöktörzseket a levelek-
től, a korábbi évek növénymaradványaitól és gyökereitől alaposan
megtisztítják Ez-
után mossák, szikkasztják, majd vékony rétegben kiterítve, többszöri átforgatás mel-
lett lehetőleg gyorsan szárítják. Műszárítása 30-40 °C-on történhet. 3 kg friss gyökér-
törzsbőllesz l kg száraz hámozatlan drog.
2. Hámozott, szárított gyöktörzs készítésénél a tisztítási műveletek az előzőekkel
azonosak. A friss gyöktörzsek mosása után a felületi nedvességtől megszikkasztják,
majd a felületi rétegeket amellékgyökerekkel együtt hámozással (nem kaparással) el-
távolítják.
A kitermelés után a hámozást frissen kell elvégezni, mert fonnyadt állapotban ne-
hezen hámozható. Ezután 15-20 cm hosszúságúra darabolják. A vastag gyökereket
kétfelé hasítják hosszában, majd vékony rétegben szárítókeretekre kiterítve, többszö-
ri forgatás mellett gyorsan szárítják. Lassú szárításnál a penészesedés veszélye áll
fenn. A műszárítás hőfoka 30 - 40 oc lehet.
3. A gyöktörzs és gyökerei kiváló nyersanyaga az illóolaj-lepárlásnak.
• Hozam
Mennyiség. 4-4,5 kg friss gyöktörzsbőllesz l kg száraz drog.
Minőség. A szabványos drog 1-3 cm vastag, 15-20 cm hosszú darabokra
aprított.
Felső oldalán zöldes barna, törési felülete szürkéssárga színű. A hámozott
gyökértörzs
színe szintén szürkéssárga. A gyöktörzs alsó és oldalsó felületein számos, 1-2 mm át-
mérőjű kerek heg található, amelyek a gyökerek eredési helyei.
A szabvány és a
gyógyszerkönyvi előírásoknak megfelelő drog illóolaj-tartalma legalább 2,5%, a po-
rítotté l ,5%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szaporítóanyag-előállításához a természetes populációk növényanyaga használ-
ható fel. Ősszel vagy kora tavasszal emeljük ki a gyöktörz seket Azokat a kiszedés
után leveleitől megtisztítjuk és l 0--12 cm-es darabokra felvágj uk. Az így feldarabolt
gyöktörzsek használhaták fel a telepítésre.
• Farmakológiai hatás
Étvágyjavító, emésztést elősegítő, szélhajtó.
• Felhasználás
A drog főleg emésztést elősegítő, étvágyjavító és szélhajtó készítmények és teake-
verékek alkotórésze, de rendelkezik bizonyos nyugtató és görcsoldó hatással is. Sza-
bályazza a gyomorsavtermelést, fokozza a vérkeringést és fürdővízben idegerősítő­
ként alkalmaz zák A drogot illóolaj, por, csepp formájában gyomorfekélyes betegek
kezelésére is javasoljá k Külsőleg gyógyfiirdők és különböző kenöcsök alkotórésze-
ként, önmagában vagy más drogokkal társítva reumás betegek kezelésére használják.
Az illóolaj, likőr- és szeszipari termékek alapanyaga.
A drog toxikus cisz-izoazaron tartalma miatt nagy mennyiségben gyógyteákban
nem alkalmazható.

158
Adonis vernalis L. • Tavaszi hérics
Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: kaporró-

zsa, sárga hunyor, sárga kökörcsin, tyúkszem-
virág, (táragy)
• Rendszertani besorolás
A Ranunculales (boglárkavirágúak) rendjén
belül a Ranunculaceae (boglárkafélék) család-
jába tartozó évelő, védett növényfaj (1. színes
tábla).
Hazánkban megtalálható még a szintén éve-
lő erdélyi hérics (A. hybrida Wolf, syn. A.
transsylvanica Simonovich), mely fokozottan
védett, és két egynyári faj: a nyári hérics (A.
aestivalis L.) és a lángszínű hérics (A. fiammea
Jacq.) is. Ezek gyógynövényként nem hasz-
nálatosak.
• Drog
A tavaszi hérics virágos hajtásai szolgáltatják a drogot: Adonidis vernalis herba.
Erős hatása miatt nem szerepel a kereskedelmi forgalomba hozható drogok listáján.
Megtalálható a német gyógyszerkönyvben (DAB l O).
• Hatóanyag
A növény szívglikozidokat- adonitoxint, cimarint, acetiladonitoxint, k-strophan-
tin~-t, flavonoidokat, szaponinokat, kumarint, valamint cukoralkoholt, szerves sava-
kat, gyantát, zsírt és fitoszterint, illetve kolint tartalmaz.
• Botanikai leírás
Évelő növényfaj (H). Feketésbarna, rövid, erős, ferdén álló gyöktörzse van, amelyből
nagyszámú gyökér ered. 15-50 cm magas, felálló, egyszerű vagy ágas szára kopasz,
csak fiatalon gyengén szőrös, rovátkolt, alján füstszínű levélhüvelyekkeL A szár sűrűn
leveles. A levelek kettő-négyszer osztottak, keskeny levélsallangokkal, amelyek kb.
0,5 mm szélesek, alul kopaszok. Végálló virágai egyenként állnak a hajtások csúcsán,
felállóak, 3-7 cm átmérőjűek, sárgák. A széles, tojásdad, zöldes vagy sárgás, puha sző­
rös csészelevelek száma rendszerint több ötnél. A keskeny ék alakú, épp vagy fogazott,
20-40 mm hosszú, világossárga, fényes sziromlevelek száma l 0-20. Március-május-
ban virágzik. A virágban sok sárga porzó és bibe van. A virágból fejlődő terméscsoport
gömbölyű vagy hosszúkás, éréskor sok aszmagra hullik szét. Aszmagtermése 4-5 mm
hoszszú, visszás tojásdad, duzzadt. Felszíne ráncos, hálósan erezett, rövid szőrös, igen
rövid, horgas csőrrel, amely rásimul a termésre. Színe sárgásbarna vagy zöldes szürkés-
bama. A növény maghozama 30-150 db vagy több. Magvai lassan csíráznak.
• Előfordulás
Közép- és Dél-Európában, de Nyugat-Szibériában is megtalálható. Nálunk az
Északi-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön csak helyenként, a
Kisalfóldön, a Duna völgyében, Heves és Békés megyében valamint a Nyírségben
szórványosan fordul elő.

159
 • Környezeti igény
Sztyeplejtőkön, lösz-, homok-, pusztagyepeken, száraz,
napsütötte erdei, pusztai és
sziklai növénytársulásokban, meszes, laza, köves, törmelékes vagy
homokos talajo-
kon él. Néhol nagy tömegben elterjedt. Főleg a legelőkön szaporodik
el, ahol magva-
it zavartalanul elszórhatja, s az állatok gondosan kikerülik.
• Fajta
Vadon termő populációkban fordul elő, fajtája nem ismert.
• Gyűjtés
Azokban az országokban, ahol nem védett, föld feletti részeit virágzá
skor gyüjtik.
Magyarországon és a tőlünk nyugatra fekvő országokban védett növény
, gyüjtése ti-
los. Termesztésbe vonása oldhatja meg a tavaszihérics-drog előállítását.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Jó minőségű drogot csak akkor kaphatunk, ha a levágott részeket árnyékb
an vagy
műszárítón, 50-60 °C-on szárítjuk, fény hatására ugyanis
a virágok kifakulnak.
Száraz, szellős helyen, napfénytől védve tároljuk, lehetőleg elkülönítve
átható sza-
gú anyagoktól és mérgező mivolta miatt más drogoktól is.
• Hozam
Mennyiség. 4--5 kg virágzó állapotban begyüjtött herbából l kg száraz
drog állít-
ható elő.
Minőség. A jó minőségű drog zöldszínű, kénsárga
virágokkal; szagtalan, kissé ke-
sernyés ízű.
• Szaporítóanyag-előállítás
A termesztés alapvető problémája, hogy a növény magról nehezen
szaporítható:
alacsony a csírázási százalék és lassú a csíranövények fejlődése. Többév
es kísérleti
eredmények azt mutatták, hogy az optimális kelési eredményeket a
zöld állapotban
szedett terméssel lehet biztosítani. (Addig célszerü leszedni a termése
ket, amíg még
nem hullott széta terméscsoport.) A tavaszi hérics magról szaporított
növénykéi a kö-
vetkező év őszén érik el a palántázható nagyságot.
• Farmakológiai hatás
Erős hatású, szívre ható szer (kardiotonikum). Vizeleth
ajtó és nyugtató hatása is van.
• Felhasználás
A XVI-X VII. századi gyógynövénykönyvek a tavaszi hérics herbáj át
vizelethajtó-
ként és hólyagbántalmak esetén javaso lják Ritkasága miatt azonba
n felhasználása
nem volt kiterjedt. A XVIII. században Thüringiából nagy mennyiségű
gyökeret ter-
meltek ki és szállítottak Észak-Európába, valamint Németország különb
öző vidékei-
re. Ez eredményezte az állomány nagymértékű megritkulását.
Szívglikozid-tartalma következtében fokozza a szív működési energiá
ját. Standar-
dizált készítményeit enyhébb és közepes hatáserősségű gyógyszerként
adagolják
szívműködési zavaro k esetébe n. Felhasz nálása korláto
zott. A gyűszűvirágból
(Digitalis /anata) előállított készítmények adagolása közötti szünetekben
rendelhetik,
kizárólag orvosi utasításra. Hatása rövid ideig tart, a felszívódás mértéke
bizonytalan.
Homeopátiában is használják.
Háziszerként nem használható!

160
Aesculus hippocastanum L. • Vadgesztenye
Gyakrabban használt magyar nevei:
bokrétafa, lógesztenye, fehér vadgeszte-
nye, balkáni vadgesztenye, közönséges
vadgesztenye
• Rendszertani besorolás
A Sapindales (szappanvirágúak) ren-
den belül a Hippocastanaceae (bokréta-
fafélék) családjába tartozik (JI. színes
tábla). Az északi mérsékelt övben előfor­
duló mintegy 25 Aesculus faj közül a ha-
zánkban díszfaként ültetett pirosas virágú
rokon fajokat (A. carnea Hayne; A. pavia
L.), gyógyászati célra nem használják.
• Drog
A vadgesztenyének több szervét is felhasználják drogként Szárított kérge
(Hippocastani cortex), levele (Hippocastani fo/ium), magja (Hippocastani semen)
egyaránt felhasználásra kerül, mint gyógyszeripari alapanyag. A drogok gyógyszer-
könyvekben nem szerepelnek, de a Hippocastani semen felvételt nyert az ESCOP
monográfiái közé.
• Hatóanyag
A leggyakrabban használt drog a Hippocastani semen 3-18% eszcin nevű sza-
ponint tartalmaz, ami kémiailag triterpén glikozidok keveréke. Felhalmozódnak ben-
ne még kisebb mennyiségben cseranyagok, flavonoid-glikozidok. A magban igen
nagy mennyiségű keményítő is található (60-70%).
A kéregdrog fő hatóanyaga az eszkulin nevű kumarin-glikozid (3%), valamint a
rokon fraxin és aglikonjaik, az eszkuletin, szkopoletin. A fóliumban elsősorban gli-
kozidos formában kötött flavonoidok fordulnak elő (kvercetin, izokvercitrin,
kempferol), illetve a kéreghez hasonlóan kumarinok, de annál kisebb mennyiségben.
Mind a cortex, mind a folium tartalmaz még cseranyagokat, aminosavszármazéko-
kat, szterolokat.
• Botanikai leírás
A vadgesztenye 30 méternél is magasabbra növő lombhullató fa (MM). Kérge ele-
inte sima, később szürkésfekete, vékony lemezekben leváló. Levelei keresztben átel-
lenesen állnak, a levéllemez 5-7 levétkéből tenyeresen összetett. A levélkék 20 cm-
nél is hosszabbak, visszás tojásdad alakúak, felső harmadukban kiszélesedők. Virág-
zala kúp alakú, 20-30 cm magas, felálló buga. A sziromlevelek fehérek, a tövükön
sárga, majd pirosló folttaL Májusban virágzik. Termése húsos tok, gömbös, felülete
tüskés, ritkán sima. A termés éretten felnyíló, a mag 2-3 cm átmérőjű, vastag héjjal
és nagy, szürkésbarna köldökfolttaL
• Előfordulás
Hazája a déli Balkán és Elő-Ázsia. Előfordul a Kaukázusban és Perzsián át egészen
Észak-Indiáig, melyek másodiagos géncentrumnak tekinthetők. Európában díszfa-

161
 ként, kertekben, parkokban, útsorfának gyakran ültetik. Sűrűbb állományokban az alj-
növényzet kipusztul a levelekből, illetve a termésekből kioldódó glikozidok hatására.
• Környezeti igény
Őshazájában a fenyőerdők szélén fordul elő, mintegy l OOO méter magasságban, de
széles elterjedése is jelzi, hogy az éghajlati tényezőkkel szemben nem különösebben
igényes. Mezofita körűlmények között fejlődik a legszebben. Télen az erősebb fagyo-
kat is kibírja. Napjainkban a nagyvárosok erősen szennyezett levegőjét, a nyári szá-
raz meleget nem tűri, ilyen helyen gyakran már nyár közepén sárgulni kezd a lomb-
ja. Érzékeny a talaj sótartalmára is. Fényigényes.
• Fajta
Dísznövényk ént nemesített fajta pl. a telt virágú 'Baumanii', me ly meddő.
• Gyűjtés
A magot ősszel, érés után gyűjtik, a tüskés burok nélkül.
A kérget a fiatalabb ágakról kora tavasszal gyűjtik, ezután szükség szerint darabol-
ják (15-20 cm hosszú darabokra vagy kockázva).
A levelek hatóanyag-tartalma virágzáskor a legnagyobb, de mivel ekkor a levelek
még növekedésbe n vannak, virágzás után, nyár elején szedve a kifejlett levelek na-
gyobb tömeget (hatóanyaghozamot) is biztosítanak. A hibás, beteg leveleket ne szed-
jük le, illetve válagassuk ki.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A magot a szabadban, fedett helyen szárítják, ömlesztve tárolják. A kérget többnyi-
re szintén természetes körűlmények között szárítják, majd ömlesztve, zsákokban
vagy bálákban tárolják. A levelek szárítása vékony rétegben kiterítve, szárítókereten
történhet, majd zsákokban vagy bálákban tárolható.
• Hozam
Mennyiség. Mintegy 2 kg nyers magból kapunk l kg szárazat. A kéreg beszáradá-
si aránya 3: l, a levélé pedig 6: l.
Minőség. Jelenleg hazánkban a drog minőségére vonatkozó előírás nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
A vadgeszteny ét díszfaként faiskolában szaporítják, többnyire magvetéssel.
• Farmakológiai hatás
A magdrog a kapilláris erek tágulatát csökkenti, actstringens hatású; a kéreg az ér-
fal ellenálló képességét növeli, az DV-sugarakat elnyelve, bőrvédő hatású.
• Felhasználás
A magból előállított készítmények elsősorban vérértáguJatok okozta ödémák,
trombózis, visszeres lábszárfekély, vizenyők, hemorraidok megszüntetésére alkalma-
sak. E területen mind a népi gyógyászat, mind a korszeru fitoterápia alkalmazza. A
népi gyógyászatb an különböző eredetű vérzések, reumatikus fájdalmak ellen is hasz-
nálták A magból előállítható étkezésre alkalmas zsírosolaj, alkohol, cseranyag, vala-
mint ragasztóanya g (dextrin) is.
A kéregdrogot a népi gyógyászat kelések, bőrbántalmak ellen használta. Maláriá-
ban a kinintartalmú kínafakéreg helyettesítésére is megfelelőnek tartották, illetve
cseranyagtar talmát bőrök cserzésére használták
Ma a belőle kivont eszkulint elsősorban külsőleg összehúzó szerként alkalmazzák,
illetve több napolaj- és naptejkészítményben szerepel.

162
 A levéldrog felhasználása a maggal azonosan történik a népi gyógyászatban, vala-
mint használják a szelídgesztenye-levélhez (Castaneae fo/ium) hasonlóan, köhögés-
csillapítóként is. A korszeru gyógyászatban elsősorban a visszér elleni készítménye k-
ben szerepel.

Agrimonia eupatoria L. • Közönséges párlófű

Gyakrabban használt magyar nevei: apróbojtorján, párlófű
• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirágúak) rendjébe, a Rosaceae (ró-
zsafélék) családjába, a Rosoideae (rózsafélék) alcsaládjá-
ba tartozik (II. színes tábla). Gyógyászati szempontból
hasonló értékű hazai faj a szagos párlófű, Agrimonia pra-
eera Wallr. (syn.: A. odorala (Gouan) Mill.).
• Drog
Az Agrimonia eupatoria L. virágzó leveles hajtásai
szolgáltatják a drogot (Agrimoniae herba), amely a VII.
Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos. Szerepel az Oszt-
rák Gyógyszerkönyvben is amely az A. praeera Wallr. fajt
is tartalmazza. A drog értékmérő tulajdonságainak leírása
az MSZ 19869-1986 drogszabványban található, amely
engedélyezi az A. praeera Wallr. jelenJétét is.
• Hatóanyag
A drog fő hatóanyagai: l O% cserzőanyag (katechin cserzőanyag, kevés ellágsav,
gallotannin), kvercitrin flavonglikozid, keserűanyag, kovasav, citrom-, alma- és bor-
kősav, nikotinsav-amid, antocianinok és nyomokban illóolaj.
• Botanikai leírás
A közönséges párlófű évelő, lágy szárú (H) növény. Az áttelelő szerve a rövid
30-60 cm hosszú gyöktörzs, amely egyszerű, esetleg az idősebb példányokon elága-
zó. Szára felálló, egyszerű vagy felül elágazó, szőröktől érdes. Magassága a l 00 cm-t
is elérheti. A váltakozva álló szárlevelek sötétzöldek, l 0-15 cm hosszúak, 5-8 cm
szélesek, szaggatottan szárnyasan összetettek A levélkék ülők, hosszas tojásdad ala-
kúak, gyéren szőrözöttek, fűrészes szél űek. A júniustól augusztusig nyíló sok kis ap-
ró- fényes sárga színű- virág végálló ftizért alkot. A virágzati tengely elvirágzáskor,
a magérés folyamán megnyúlik. A virágokból a tulajdonképpeni mézfejtők hiányoz-
nak- csak álnektáriumok vannak-, ezért a virágokat kevés rovar látogatja. Így álta-
lában autogám módon termékenyülnek, amit a lefelé hajló porzólevelek és a széthaj-
ló két bibeszár tesz lehetővé. Elnyílás után a csészelevelek kúposan összeborulnak,
később a vacok peremén többsoros horgas tüskekoszorú jelenik meg. A/termése- ami
a vacokbazárt egyetlen (ritkán kettő) aszmag-virá gzás után lefelé hajlik és a tüske-
koszorú merevvé válik. Ezermagtömege: 15-24 g.
Hazánkban az Agrimonia nemzetség két faja fordul elő - nevezetesen az Agrimo-
nia eupatoria L. (közönséges párlófű) és az A. praeera Wallr. (szagos párlófű). Jel-
lemző megkülönböztető morfológiai bélyegek: a közönséges párlófű sziromlevele i

163
 épek, az áltermése k alakja hegyes kúp. A szagos párlófű sziromlevelei kicsí.pett csú-
csúak, áltermése i harang alakúak. A fajok meghatár ozásánáll egnagyob b :segítséget az
áltermése k összehas onlítása jelent, viszont a herhát teljes virágzás állapotáb an kell
gyűjteni. Ezért a levél és szár mikroszk ópos szerkezet ének ismerete
elengedhetetlen.
Az azonosító jellemzőket a Ph.Hg. VII. és az MSZ 19869-86 tartalmazza.
• Előfordulás
Az A. eupatoria Európába n - az északi területeket kivéve - változatos, bolygatott
termőhelyeken és talajokon (bokros helyeken , tisztásoko n, erdők
szélén, réteken)
gyakori. Ezzel szemben az A. procera faj európai elterjedése Délnyugat-Finnország-
tól Kelet-Uk rajnáig húzódik. Magyaro rszágon is csak jól behatárolható területeken
található, így a Bükkben , a Pilisben, a Bakonyban, a Keszthelyi-hegységben, vala-
mint Kőszeg környéké n és Vas megyében, bükkösök szegélyén él.
• Környezeti igény
Az A. eupatoria talajközö mbös növényké nt ismert. Látszólag a lösztalajokat része-
síti előnyben, de a sovány talajon éppúgy megterem. Az A. procera - földrajzi elter-
jedéséből adódóan - a hűvösebb klímát kedveli, a talajjal szemben
azonban szintén
nincs leülönösebb igénye.
• Fajta
Hazai fajtája sem az A. eupatoriá nak, sem az A. procerán ak nincs. Szlovákiában
az A. praeera nemesíte tt fajtája a 'Topáz'.
• Gyűjtés
A közönség es párlófű hajtásána k felső, legfeljebb 50 cm hosszú, leveles, virágos,
részben bimbós és áltermése s részeit kell gyűjteni. Hazai kísérletek szerint a ható-
anyag-ha lmozódás (cserzőanyag) tőlevélrózsás állapotban és a termésképződés fázi-
sában a legintenzívebb. Az összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint az A. pra-
eera cserzőanyag-tartalma magasabb.
• Termesztés
Mind a két faj magvetés sei vagy tőosztással egyaránt szaporitható. A termesztést
nehezíti, hogy a termések csírázása bizonytalan. Ennek kiküszöbölésére javasoljá k a
- novembe ri - tél alá vetést. A tavaszi szabadágyi vetés esetén a csírázás elősegíthe­
tő a magvak borostyánkősavas vagy tömény kénsavas kezelésével.
(Borostyánkősa­
vas kezelésné l a termések et 24 órán át 16-18 °C-on 21 ,25 mg/1 töménységű boros-
tyánkősav-oldatban kell áztatni. Kénsavas kezelésné l 96%-os tömény
kénsavoldatban
10 percig állni hagyjuk a terméseket, majd a megfelelő idő elteltével semleges pH-ig
folyóvízzel alaposan át kell mosni.)
A palánták szeptemb erben, októberb en állandó helyre ültethetők. Ajánlott sortá-
volság 50-60 cm, tőtávolság 30-40 cm.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A virágos, leveles hajtások at- amelyek vastag és levéltelen szárrészektől mentesek -
szellős, árnyékos helyen vékony rétegben kiterítve kell száritani. Javítja
az áru minősé­
gét, ha a kora tavaszi tőleveleket is gyűjtjük, külön szárítjuk és hozzákeverjük a droghoz.
• Hozam
Mennyiség. Termesztésben, jó vízgazdálkodású talajokon - az ültetést követő év-
től, kétszeri vágás esetén - l ,5-2,5 t/ha herbahoz ammal számolha
tunk. B eszáradási
arány: 4:1.

164
 Minőség. Az első osztályú drog legfontosabb tisztasági követelménye, hogy az ere-
deti zöld színében megszárított hajtások 4 mm-nél vastagabb és SO cm-nél hosszabb
levéltelen szárrészeket legfeljebb 5%-ban tartalmazhatnak Mind a Ph.Hg. VII, mind
a magyar szabvány 4% minimális cserzőanyag-tartalmat ír elő.
• Farmakológiai hatás
A drog összehúzó, gyulladásgátló, emésztésre ható, vizelethajtó hatású. Epehajtó
és antibiotikus hatása is igazolható.
• Felhasználás
AzAgrimoniae herba alkotórésze a FoNo IV-ben szereplő epehajtó Species agrimo-
niae compositának. Vizes kivonata eredményesen használható a gyomor- és bélrend-
szer gyulladásos megbetegedéseinek gyógyításában, leülönösen vastagbélhurut esetén.
Külsőleg használva száj- és toroköblögetők, hajszeszek és samponok alapanyaga.

Agropyron repens (L.) BEAUV. • Közönséges

tarackbúza
Gyakrabban használt magyar nevei: ta-
rack, tarackbúza
• Rendszertani besorolás
A Poales (pázsitfűvirágúak) rendjén be-
lül a Poaceae (pázsitfűfélék) család, illetve
a Pooideae (perjefélék) alcsalád tagja. Szi-
nonim nevei: Elymus repens (L.) Gould.,
Elytrigia repens (L.) Nevski.
• Drog
Drogja, amit vékony gyöktörzse (ta-
rackja) ad - Graminis rhizoma néven is-
mert. A Magyar Gyógyszerkönyv mellett
szerepel a Ph. Helv. VII.-ben is. Hazai ke-
reskedelmi előírását a MSZ 7662-1983
tartalmazza.
• Hatóanyag
Gyöktörzse tricin nevű polifruktozánt, nyálkát, kevés illóolaj at, ko vasavat tartalmaz.
• Botanikai leírás
Évelő (G) növény. Több méter hosszúra növekedő, elágazó, 2-3 mm vastag, sár-
gásbarnaszínű és belül üreges (csöves) fóldbeni hajtásai (tarackjai) vannak. Raj-
tuk hártyás allevelek és vékonyszálú gyökerek erednek. Föld feletti, kalászban zá-
ródó hajtása 20-l 00 cm-es. Levelei szálasak, 5 mm-nél nem szélesebbek és érdes
felűletűek. A kalász 8-12 cm-es, tengelyén egyesével és váltakozva ülnek a kalász-
kák; bennük a virágok lapjával simulnak a kalászorsóhoz. A virágzás június-au-
gusztusra tehető. A virágszerkezet a családra jellemző; a pelyvák és tokiászok he-
gyesek. Fajjellemző, hogy éréskor a kalászkák részekre esnek szét. Ezermagtömeg:
3,5-3,8 g.

165
 • Előfordulás
Cirkumpoláris flóraelem. Hazánkban szántókon, parlagokon, taposott gyomtársu-
lásokban gyakran tömeges.
• Környezeti igény
A mérsékelten száraz termőhelyeket kedveli. A talaj kémhatásával szemben külö-
nösebb követelményeket nem támaszt.
• Fajta
Vadon termő populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
Tarackjait gyűjtik; gyomos területről szántás után érdemes betakarítani. További
feldolgozás előtt a fold feletti hajtásokat, alleveleket, hajtáseredetű gyökereket el kell
távolítani és ha szükséges, a talajrészektől is meg kell tisztítani.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy összetéveszthető az angolperjével (Lolium
perenne). Utóbbinál azonban a kalászkák tengelye a kalászorsóhoz viszonyítva me-
rőlegesen (élével) áll; a rhizoma pedig kevéssé elágazó és kevéssé rugalmas.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Napon vagy árnyékban egyaránt szárítható.
• Hozam
Mennyiség: 2,5 kg friss gyökértörzsből állítható elő l kg drog.
Minőség: Az MSZ 7662-1983 előirata szerint a drog a gyökerektől és allevelektő
l
megtisztított, szárított gyöktörzs. Az I. osztályú drog esetében a Cynodon dacty/on ta-
rackjai nem lehetnek jelen. A vizeskivonat-tartalom legalább 35% legyen.
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó.
• Felhasználás
Főként vizelethajtó teakeverék ek alkotórésze, de légcsőhurut esetén is használják.

Alcea rosea (L.) CAv. var. nigra HoRT. • Fekete

mályvarózsa
Gyakrabban használt magyar nevei: fe-
ketemályva, festőmályva
• Rendszertani besorolása
A Malvales (mályvavirágúak) rendjé-
be, ezen belül a Malvaceae (mályvafé-
lék) családba tartozik. Az Alcea rosea fa-
jon belüli, fekete virágú változat (II. szí-
nes tábla). A nemzetség szinonim neve-
ként előfordul az Althaea is, a fajra vo-
natkozóan pedig az A. rosea convar.
atropurpurea, illetve az. A. rosea f. nigra
és azA. rosea var. nigra megjelölés is. A
rokon változatok többsége dísznövény.

166
• Drog
Gyógyászati értékkel rendelkező, valamint az élelmiszeriparban felhasznált része
a virág. A drog neve: Malvae arbareae fias. Gyűjthető a csészelevelekkel együtt
(Malvae arbareae fias cum calycibus), illetve anélkül, csak a sziromlevelek (M ar-
bareae fias sin e calycibus), utóbbi az értékesebb.
• Hatóanyag
A drog tartalmaz poliszacharidokat, nyálkát, cserzőanyagot, antocianidin festék-
anyagokat (delfinidin, malvidin glikozidokat).
• Botanikai leírás
Évelő, lágyszárú növény (H-TH). Az első évben rendszerint csak tőleveleket fej-
leszt, a második évtől virít és 4-5 évig él. Gyógynövényként a fajta és az agrotechni-
ka megválasztásával már első évtől virágzó állományok létrehozására törekednek
Gyökere mélyre hatoló. A növény 1-2,5 (3) m magas. Levele kerekded, 3-7 karéjos,
mindkét felén vastagon szőrös. Virágai fürtben, egyenként vagy két-hármasával áll-
nak. Júniustól szeptemberig virágzik, a virágok hímelőzők A szirmok a dísznövény
változatoknál különböző ámyalatúak, a var. nigra esetében fekete-bíbor színűek.
Gyakoriak a sokszirmú, telt virágú változatok is. Termése lapított, "papsajt", szőrös
résztermésekre esik szét. A magvak vese alakúak, bamák, könnyen peregnek. Ezer-
magtömege 8-12 g. Magjai már a termésérés évében jól csíráznak.
• Előfordulás
Hazája a Balkán-félsziget, Görögország, Törökország, Kréta. Egyes szerzők Kíná-
ból származtatják. Európában évszázadok óta sokfelé termesztik. Magyarországon
nem honos, de régóta termesztik. Helyenként kivadul.
• Környezeti igény
Kedveli a napsütötte, szélvédett helyeket. Száraz időben, napos fekvésben bőven
virágzik. Fejlődéséhez a mély rétegű, középkötött, jó vízgazdálkodású talajok kedve-
zőek. Magja már 8-l O °C-on csírázik. Nyirkos területeken nem termeszthető.
• Fajta
A festőmályvának két hazai, dísznövényként nemesített, elismert fajtája van:
'Otelló' (1970) és 'Holló' (1980). Nagy és telt virágúak, virágzatuk színe sötét, feke-
te. Mindkét fajta az egyéves jellegre nemesített. Lengyel és német fajták is ismertek.
• Termesztés
Elővetemény. Az elővetemény iránt nem igényes. Legjobban trágyázott kapások
után fejlődik. Ugyanazon a területen három évig nem tanácsos vetni.
Trágyázás. A feketemályva tápanyagigényes növény, de ez az igény a szerves trágya
utóhatásával is jól kielégíthető. Műtrágyaigénye mindhárom fő tápelemből (nitrogén,
foszfor, kálium) 30-50 kg/ha. A nitrogén túlsúlya a virágzatok kifejlődését hátráltatja.
Talaj-előkészítés. Őszi szántás, tavaszi elmunkálás (kombinátor, simítóhenger)
után vethető.
Vetés. Leggyakrabban állandó helyre vetik. Régebben hidegágyi palántanevelést
is alkalmaztak. A helybe vetést március végén, kivételesen április elején végezzük,
60-80 cm sortávolságra, 3-3,5 cm mélyre, 3-5 kg/ha vetőmagmennyiséggel. A ke-
lési idő l 0-15 nap.
Apa/ás. Az első ápolási munka a ritkítás: a túl sűrű kelést a növényegyedek opti-
mális fejlődése érdekében 20-25 cm tőtávolságra kell kiritkítani. Az állományt

167
 3-4-szeri mechanikai gyomirtással gyommentesen tarthatjuk Száraz időjárás esetén
öntözéssel jelentősen fokozható a terméshozam.
Növényvédelem. Kórokozói és kártevői azonosak a fehérmályvánál leírtakkaL Az
ellenük való védekezés is azonos. Száraz nyarakon az atka kártétele is jelentős lehet,
ilyenkor védekezni kell.
Betakarítás. A virágok szedése kézimunka-igényes folyamat. A szedés történhet
csészelevelekkel együtt teljes virágzásban vagy a csészelevelek nélkül, elnyílás után.
Ekkor a szirmok becsukódnak és könnyen kiemelhetők. A szedést eleinte kétnapon-
ként, később 3-4 naponta szükséges elvégezni, száraz időben, a reggeli harmat fel-
száradása után. A szirmokat kosarakba gyűjtik, mert helytelen tárolás esetén könnyen
összetöre deznek
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A virágzatokat szedés után azonnal szárítani szükséges. A szárítás történhet köz-
vetlen napsütéstől védett, szellős helyen kiterítve vagy müszárítóban 40-50 °C-on.
Ezután a drogot dobozokban tárolják.
• Hozam
M ennyiség. A beszáradási arány 5-7: l. A várható virágdroghozam csészelevéllel
800-1200 kg/ha, csészelevél nélkül 600-800 kg!ha.
Minőség. A drog szagtalan, enyhén fanyar ízű, nyálkás. Minőségi
paramétereire
vonatkozó hivatalos előírás jelenleg nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
A feketemályva magtermesztésekor az állomány ritkítást 30-35 cm-es tőtávolság­
ra végezzük. Így a növények erőteljesebben fejlődnek, 8-10 virágzatot fejlesztenek.
A magvakat viaszérésben takarítják be kézzel vagy géppel, majd utóérlelik. Ezután
részterméskékre szétdörzsölik, rostán tisztítják. A vetőmaghozam 300-400 kglha. A
vetőmag megkívánt tisztasága (MSZ 7145-199 9) 95%, csírázóké
pessége 60%.
• Farmakológiai hatás
Nyálkatartalma alapján - az orvosi zilizhez hasonlóan - hurutos megbetegedések
gyógyítására alkalmas.
• Felhasználás
Elsősorban teafőzet formájában toroköblögetésre és köhögéscsillapítók
ént hasz-
nálják. A drog ezenkívül az élelmiszeripar fontos festékanyaga, melyet italok, süte-
mények színezésére használnak. A sziromlevelekből technikai célokra is állítanak elő
festékanyagot.

Alchemilla xanthochlora RoTHM. • Réti palástfű

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: (boldogasszony palástja, zsanika)

• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirágúak) rendjének, ezen belül a Rosaceae (rózsafélék) családjá-
nak és a Rosoideae (rózsafélék) alcsaládjának a tagja. Az Alchemilla nemzetségbe
nagyszámú, apomiktikus, ún. "kisfaj" tartozik, amelyek között sok a keverékfaj átme-
neti jellegekkeL Egész Közép-Európában a szürkészöld palástill (A. glaucescens

168
Wallr., syn.: A. hybrida (L.) Mill.), a ha-
vasi palástill (A. glabra Neygenf.), a ke-
cses palástill (A. gracilis Opiz), a közön-
séges palástill (A. monticola Opiz) és a
réti palástfű (A. xanthochlora Rothm.)
található. Mivel egymástól nehezen kü-
lönböztethetőek meg és főleg azért, mert
Magyarországon valamennyi Alchemilla
faj védett, pontosabb növényrendszertani
meghatározásukra nincsen szükség sem
a gyűjtéskor, sem a drog minősítésekor.
• Drog
A föld feletti részekből állítják elő a
drogot, (Alchemillae herba) amely meg-
nevezése ellenére gyakran csak leveleket
tartalmaz.
• Hatóanyag
Cserzőanyagokat és proantocianidineket tartalmaz. Flavonoidjai a rétegkromatog-
ráfiás azonosításkor a rutozidhoz és a hiperozidhoz hasonlító tulajdonságokat mutat-
nak. A pontosabb kémiai összetétel a nagyszámú taxon illetőleg a gyakran több tax-
ontól származó drog miatt nehezen állapítható meg.
• Botanikai leírás
Gyöktörzzsel rendelkező évelő növények (H). A levelek kerekek vagy vese alakú-
ak, ujjasan karéj osak, fogas élűek, a reggeli, kora délelőtti órákban vízcseppek figyel-
hetők meg rajtuk. A nyár derekán virágzanak. Az apró virágok zöldessárgák (a párta
hiányzik, a lepelszem csésze 4 tagú) és többé-kevésbé elágazó virágzatot képeznek.
Az egyes rendszertani egységek termetük (a virágos szárak magassága, a levelek
hossza), a levélkaréjok alakja (háromszögletű vagy félkörös), a levelek és a virágzat
szőrözöttsége szempontjából különböznek egymástól. Termése aszmag.
• Előfordulás
A Magyarországon előforduló taxonok többsége európai flóraelem, amely hegyi
réteken, szőrillgyepekben, magasabb tengerszint felett fekvő legelőkön, máskor láp-
réteken terem. Szórványosan, kisebb állományokat képezve egy-egy rendszertani
egység megtalálható a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Kőszegi-hegységben, a
Soproni-hegységben.
• Környezeti igény
A tajga hőklímájának megfelelő, üde vagy mérsékelten nedves, nyílt területeken
terem. A környező országokban egyes taxonok inkább a hegyvidéki savanyú talajo-
kon találhatók, mások mészkedvelők, de előfordulnak sok nitrogént tartalmazó lege-
lőkön, települések környékén.
• Fajta
Fajtája nem ismeretes.
• Gyűjtés
A föld feletti részeket virágzás elején gyűjtik, a virágzatok jelenléte a drogban nem
feltétlenül szükséges.

169
 • Termesztés
A nagyfokú ökológiai plaszticitás miatt a helyi adottságoknak megfelelően egy-egy
taxon jól termeszthető, főleg ha aszályos időszakban az öntözésre is lehetőség van.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Azokban az országokban, ahol gyűjthető, rendszerint az alacsonyabb fekvésű tele-
pűlések padlásain szárítják, mert a termőhelyen magas a levegő viszonylagos
nedves-
ségtartalma és ezért a száradás napokig elhúzódhat.
• Hozam
Mennyiség. Általában 5 kg nyers levélből, illetőleg hajtásból állítható elő l kg szá-
raz drog.
Minőség. Kívánatos, hogy a drog cserzőanyag-tartaima legalább az 5%-ot
érje el.
• Szaporítóanyag-előállítás
Termesztése érdekében a szaporítóanyag azokból az országból szerezhető be, ahol nem
tekintik természetvédelmi értéknek, illetőleg természetvédelmi körzeten kívűl terem.
A gyöktörzsek felszedésével vegetatív módon (tőosztással) szaporítható tovább.
• Farmakológiai hatás
Helyi vérzéscsillapító, fokozza a vérerek falának ellenálló képességét, illetve ru-
galmasságát. Gátolja egyes kórokozó bélbaktériumok fejlődését
• Felhasználás
Hasmenéses állapotokban főzet formájában fogyasztják. A drogban kifejezett napi
adag a gyermekgyógyászatban (iskoláskorúaknál) 5 g, felnőtteknél l O g. A három
napnál tovább elhúzódó hasmenés más kezelést igényel. A tapasztalati gyógyászatban
női vérzésekbe n használják, a fájdalmas havivérzések megelőzésére inkább a
szeszes
kivonatokat rendelik.

Aikanna tinctoria (L.) TAUSCH • Báránypirosító

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: ho-

mokipirosító, pirosítógyökér
• Rendszertani besorolás
A hazai természetes növénytakaróban
élő, védett faj a Polemoniales (csatavirá-
gúak) rend Boraginaceae (érdeslevelűek)
családjának Boraginoideae alcsaládjába
tartozik (III. színes tábla).
• Drog
A drog a báránypirosító feldarabolt
gyökere. A drogkereskedelem Alkannae
(Anchusae rubrae) radix néven ismeri. A
drog leírását az MSZ 19851-1988 szab-
vány tartalmazza. A szabadon kereske-
delmi forgalomba hozható drogok listá-
ján szerepel.

170
 • Hatóanyag
A gyökérzet 5-6% bíborvörös, alkohol- és lipoidoldékony naftokinon színanyagot
(alkannin- és alkannánszármazékot), valamint cserzőanyagot, gyantát és viaszt tartal-
maz. A gyökérkéregben a festékanyagok természetes állapotban észterezett formában
vannak jelen. Kimutatták a drog alkoholos kivonatában a pirrolizidin alkaloidok je-
lenlétét is.
• Botanikai leírás
Évelő hemikryptophyta (H) faj. Gyökere többfejű, kb. 15-20 cm hosszú, 1-3 cm
vastag, kérge sötétvörös színű. Szárai a földön körben hevernek, 15-30 cm hosszúak,
sűrűn serteszőrösek, a szárak csúcsa a virágzattal felemelkedik. A szárak között
a
gyöktörzs csúcsán tőlevélrózsa fejlődött. Tőleve/ei körkörösen elhelyezkedő levélró-
zsában fejlődnek, kb. 2 cm hosszúak, keskeny lándzsásak, sűrűn serteszőrösek. Aszár
levelei szórt állásúak, 1-2 cm hosszúak, lándzsásak, erősen szőrösek. Virágzala kun-
koros füzér. Virágai kezdetben hegyesszögben, később derékszögben elállók, a csé-
sze összenőtt, fogai keskenyek, szálasak. Pártája élénk azúrkék színű, később lilás, a
karima cimpái félhold alakúak, esetenként lekerekítettek Április-májusban virágzik.
Hasadó termése apró makkocska, felülete szemölcsös, görbült, alján gyűrűs szegély
található. Ezermagtömege: 2,5-3,0 g
• Előfordulás
A báránypirosító Dél-Európában a Balkán-félszigeten, Görögországban, vala-
mint Törökország ázsiai részén honos. Hazánkban a Gödöllői-dombvidéken és a
Duna menti homokhátságokon, a Duna-Tisza köze laza, homokos talajain talál-
ható. Az évelő nyílt homokpusztagyepek gyakori alkotója. Franciaországban ter-
mesztik.
• Környezeti igény
Meleg- és fénykedvelő. Jó szárazságtűrő képessége a mélyrehatoló gyökérzet és
a növényben zajló rendkívül hatékony vízfelvétel és vízszállítás következménye.
Természetes élőhelyén tápanyagban szegény, laza szerkezetű, könnyű, bázikus kém-
hatású homoktalajokon található és a termesztésben hasonló termőhelyek hasznosí-
tására alkalmas.
• Fajta
Vadon termő populációkban fordul elő, fajtája nem ismert.
• Gyűjtés
Korábban a szűkséges drogmennyiséget a vadon termő állományokból gyűjtéssel
állították elő. Védetté nyilvánításamiatt ma már nem gyűjthető.
• Termesztés
Telepítés. A többéves termesztésbe vételi munka eredményei igazolják, hogy a bá-
ránypirosító hazánkban termeszthető. A termesztési feltételek kialakítása során figye-
lembe veendő, hogy a növény fény- és melegigényes, szárazságtűrő. Termesztéséhez
megfelelőek a tápanyaggal gyengén vagy közepesen ellátott, könnyen felmeleged
ő,
laza homoktalaj ok. Kezdeti lassú fejlődése miatt palántanevelésre van szükség. A pa-
lánták előállítása történhet ősszel, szabadágyban vagy márciusi magvetést követően
üvegházban, illetve fűtött fóliasátorban. Az 5-6 cm magas palánták kiültetésére má-
jus közepén kerülhet sor, kézi sorközművelés esetén 50 x 40 cm, illetve 50 x 50 cm
sor- és tőtávolság javasolható.

171
 Apolás. A tenyészidőszak során elegendő az állomány gyommentesen tartása 3-4
sorkapálássaL A nyár folyamán a száraz periódusokban meghálálja az alkalmankénti
öntözést.
Betakarítás. A gyökerek felszedésére a tapasztalatok szerint legmegfelelőbb a má-
sodik tenyészidőszak vége (október eleje). Ekkorra a növények gyökérzete dúsan el-
ágazódik, megvastagszik és eléri a 30-40 cm-es hosszúságot. A gyökérzet kiemelése
száraz időben végezhető. A kiemelés után a tőlevélrózsát eltávolítják, majd a levágott
gyökereket a feldolgozás helyére szállítják.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A pirosítógyökér feldolgozásánál figyelemmel kelllenni arra, hogy az értékes szí-
nezékanyagokat a gyökér kérge tartalmazza, ezért mosni nem szabad. A kiemeit gyö-
keret megtisztítják a talajrészektől, majd 3-4 ujjnyi vastagon kiterítve természetes
úton szárítják. A teljes száradást a gyökér pattanva törése jelzi.
A drogot tiszta, száraz, szellős, közvetlen fénytől védett helyiségben, nedvességet
át nem eresztő csomagolásban lehet tárolni.
• Hozam
Mennyiség. Várható száraz gyökérhozam 0,7-1,0 t/ha. A beszáradási arány: 4: l.
Minőség. A szabványos drog a báránypirosító gyökérfejektől és más növényi ré-
szektől elválasztott, homoktól megtisztított, szárított, 10-12 cm hosszú, bíborvörös
vagy sötétvörös színű, könnyen lepattogzó parával fedett 6-12 mm vastagságú gyö-
kérdarabjait tartalmazza. A gyökér belseje sárgásfehér színű, törésfelülete csillagsze-
rűen sugaras szerkezetet mutat. Szagtalan, nyálkás, gyengén összehúzó ízű. A szab-
vány szerint a drog alkannintartalma kimutatható mennyiségű legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
Az állomány második vagy azt követő vegetációs éveiben alkalmas vetőmag-elő­
állításra, a virágzás után a magvak folyamatosan érnek, ezért különböző érettségi ál-
lapotúak találhatók egy időben a hajtásokon. Június elején-közepén történik a hajtá-
sok levágása, majd a magvakat árnyékos, szellős helyen utóérlelik, csépelik, tisztít-
ják. A tövenkénti vetőmaghozam 7-1 O g.
A szabadágyi palántaneveléshez a mag vetése tél alá, október végén 0,4--0,5 cm
mélyen, szórva, 15-20 cm sortávolságra végezhető. A biztosabb tavaszi, kondicionált
körülmények között történő palántaneveléskor a magvetés időpontja március, a csírá-
zóképességet 500 ppm gibberellinsavas előkezeléssei mintegy 50%-ig fokozhatjuk A
csírázás 7-14 nap alatt lezajlik, a tűzdelésre a magvetés után egy hónappal, áprilisban
kerülhet sor. A májusi kiültetésig további egy hónap nevelés szükséges.
• Farmakológiai hatás
Antibakteriális, gyulladáscsökkentő, gyors sebregeneráló, összehúzó hatása miatt
elsősorban nehezen gyógyuló fekélyek esetén bizonyult igen hatékonynak.
• Felhasználás
Sebregeneráló hatása mellett UV-védő, fényszűrő, antioxidáns és amőbaölő aktivitá-
sát is kimutatták. Egyes alkannin-észtereknél citotoxikus, antitumor hatást igazoltak.
Felhasználása elsősorban külsőleg, kenőcs formájában történik. Európa több országában
-így hazánkban is- engedélyezett természetes élelmiszerszínezék, édesség- és kozme-
tikai készítmények festékanyaga. Régen a bárányok jelölésére, arcpirosításra, a mahagó-
ni és rózsafa pácolására, valamint papír-, textil-, szőrme- és bőrszínezésre is használták.

172
Aliium sativum L. • Fokhagyma
Gyakrabban használt magyar nevei: -
• Rendszertani besorolás
A Liliales (liliomvirágúak) rendjén
belül a Liliaceae (liliomfélék) családjá-
nak tagja. A nemzetségnek közel 20 faja
található meg vadon Magyarországon.
Az A/lium sativum L. me ll ett a népi gyó-
gyászatban felhasznált, termesztett ro-
kon fajok még a vöröshagyma, A/lium
cepa L.; póréhagyma, Aliium arnpe/o-
prasum var. porrum Steam, metélőhagy­
ma, A/lium schoenoprasum L. Vadon
előforduló hagymafajok is szerepeinek a
népi gyógyászatban. A medvehagyma,
A/lium ursinum L., hatása közel áll a fok-
hagymáéhoz, üde gyertyán- és bükkele-
gyes erdeinkben tömegesen jelenik meg. Magyarországon védetté nyilvánított az il-
latos hagyma (A/lium suaveolens Jacq.) és a havasi hagyma (A/lium victorialis L.).
• Drog
A friss fokhagyma (Allii sativi hulbus recens) a kiindulási anyag gyógytermékek,
illetőleg gyógyszerkészítmények előállításánáL DrogjaA Ilii sativi hulbus (Garlic) né-
ven szerepel az ESCOP monográfiák között.
• Hatóanyag
Fő hatóanyaga a kéntartalmú alliin (kb. l%), amely a hagymacikkelyek felaprítása,
összezúzása során az alliináz nevű enzim hatására allicinné alakul. Az eredeti vegyü-
let szagtalan, hasadási terméke viszontjellemző szagú, bomlékony vegyület. Az allicin
enzimes behatás nélkül részben ajoenné alakul, amely szagtalan, részbenjellemző sza-
gú illékony vegyületek képződnek belőle. Ebben a bomlástermékjellegű illékony frak-
cióban dialliidiszulfid (ditiodipropilén) me ll ett kűlönböző egyéb szulfidok találhatók.
• Botanikai leírás
A hajtás töve nagyobb számú, hosszúkás hagymagerezd (cikkely) összessége,
mindegyiket hártyás levelek borítják, a cikkelycsoportot közös, fehéres burok veszi
körül. A fOld feletti levelek laposak, 4-l O mm szélesek, ormós hátúak, felül árkoltak
Aszár csúcsa virágzás előtt körbecsavarodó tőkocsány, magassága 30-50 cm. A vi-
rágzati buroklevél jóval hosszabb a virágzatnáL A virágzatot kevés virág alkotja, ezek
gyakran csökevényesek, fel sem nyílnak, halvány rózsaszínűek, esetenként hiányoz-
hatnak is, helyettük kis ülő hagymák fejlődnek. A virág leple fehéres vagy zöld, az
egyes lepellevelek lándzsásak, kihegyezettek, sima hátúak, hosszabbak a porzóknáL
A növény minden része jellemző szagú, ez a jelleg összezúzás során kifejezettebbé
válik. A termés szeptieid tok, rekeszenként 2-2 fekete maggal.
• Előfordulás
Valószínűleg közép-ázsiai eredetű, az Aliium longicuspis Rege l nevű vadon termő faj-
tól származik, ősi konyhakerti és gyógynövény. Magyarországon fűszerként termesztik.

173
 • Környezeti igény
A tenyészidő kezdetén jól tűri a hideget, már viszonylag alacsony hőmérsékleten
is fejlődik. A tenyészidőszak második felében több meleget kíván. Vízigénye köze-
pes. Kedveli a kötöttebb réti agyagtalajokat, a folyók menti öntéstalajokat
• Fajta
A 'Makói őszi' és az 'Őszi B-15-ös' fajta törzskönyvezett, a 'Makói tavaszi' pedig
táj fajta.
• Termesztés
Termesztése a fűszercélú előállítással azonos módon történik.
• Hozam
Mennyiség. általában 8-14 t/ha a terméshozam, ami többnyire 7-ll t/ha tiszta ho-
zammal egyenértékű.
Minőség. 2,5 cm-re visszavágott szárral és legalább 35 mm-es átmérővel
forgal-
mazzák. A gyógyszeriparban ezen túlmenően a megfelelő hatóanyag-tartalom szere-
pel a követelmények között.
• Farmakológiai hatás
Kórokozókkal szembeni antibakteriális hatása a szájüregben, a garatban, esetleg a
gégében is a friss fokhagyma fogyasztásakor a legkifejezettebb. Erjedéses bélfertőzé­
sekben is jótékony hatású lehet. Az ajoén gátolja a vérrögök képződését. A kivonatok
kísérletileg és klinikailag igazoltan csökkentik a vérszérum magas koleszterinszintjét.
• Felhasználás
Gyógyszerként készítményeit az érelmeszesedés megelőzésére, késleltetésére, a
kórfolyamat lassítására javallják. Kiegészítő kezelésként magas vémyomásos bete-
geknek ajánlják. Egyéb hatásait is igazolták A népi gyógyászatban bélférgességben
nálunk is régóta alkalmazzák, az egyes kórokozókra, élősködőkre gyakorolt hatását
kísérletileg bizonyították.

Aliium ursinum L. • Medvehagyma

Gyakrabban használt magyar neve: med-
vehagyma
• Rendszertani besorolás
A medvehagyma a Liliales (liliomvi-
rágúak) rendjébe, a Liliaceae (liliomfé-
lék) családjába tartozik.
• Drog
A virágzó föld feletti részeket (Allii
ursini herba) gyűjtik. A drog minőségi
követelményeire magyar előírás nincs.
• Hatóanyag
Fő hatóanyaga - hasonlóan a fok-
hagymáéhoz - a kéntartalmú alliin. A
friss növény illóolaj-tartalma 0,007%.
Tartalmaz még flavonoid-glikozidokat,

174
 C-vitamint és kimutatták nyomokban a prosztaglandin A, B és F jelenlétét. Termése
18,8% zsírosolajat és 21,4% fehérjét tartalmaz.
• Botanikai leírás
Évelő növény (G), hosszúkás, tojásdad alakú (8-12 cm hosszú, 1-2 cm széles)
hagymájával telel át. A hagyma buroklevelei fehérek. Egy tövön belül a számos ki-
sebb-nagyobb hagyma szorosan egymás mellett helyezkedik el. Növényenként több-
nyire két, hosszú nyelű 5-20 cm hosszú, az elliptikustól a széles lándzsásig változó
alakú 2-5 cm széles tőlevél fejlődik ki, amelyek kopaszok, fényes felületűek. Szára
termőhelytől ftiggően l 0--40 cm magas. Ernyős virágzatában a zöldes vagy sárgásfe-
hér virágok április-májusban nyílnak. Termése toktermés, sok 3-5 mm átmérőjű fe-
kete maggal. A mag nehezen csírázik, több évig elfekszik.
• Előfordulás
Árnyékot kedvelő, termékeny mulltalajt jelző növény. Üde talajú bükkösök, gyer-
tyános tölgyesek jellemző típusalkotó növénye. Főként a Dunántúli-középhegység-
ben és a Dunántúlon tömeges állományokban található.
• Környezeti igény
Árnyékos, nedves helyeken, humuszos, tápanyagban gazdag agyag- és vályogtala-
jokon díszlik.
• Fajta
Természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
Tömeges előfordulási helyein tavasszal a föld feletti virágzó leveles hajtásait vi-
rágzás elején sarlóval gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A frissen begyűjtött föld feletti részeket vékony rétegben kiterítve szellős, árnyé-
kos helyen szárítják, és minden más drogtól elkülönítve kell tárolni is.
• Hozam
Mennyiség. Átlagban 5 kg friss, föld feletti részből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A drog csak a medvehagyma szárított, virágos, leveles hajtásaiból állhat.
Más hagymafajt nem tartalmazhat, egyébként a herbákra vonatkozó általános előírá­
sok tekinthetők mértékadónak.
• Farmakológiai hatás
Hasonlít a fokhagymáéhoz. A legújabb kutatások szerint a koleszterol-bioszintézist
csökkenti. Antibiotikus hatását is kimutatták.
• Felhasználás
Magas vérnyomás, érelmeszesedés ellen használják. A népi gyógyászatban forrá-
zatát bélfertőtlenítő hatása miatt hasmenés, bélhurut és emésztési zavarok esetén al-
kalmazzák. Frissen, fűszerként is fogyasztható, levesek, saláták ízesítésére. Túlada-
goláskor izgatja a gyomrot.

175
Althaea officinalis L. • Orvosi ziliz
Gyakrabban használt magyar neve: fe-
hérmályva
• Rendszertani besorolás
A Malvales (mályvavirágúak) rendjé-
be, a Malvaceae (mályvafélék) családjá-
ba tartozik (JI. színes tábla).
• Drog
Gyógyászatban felhasznált részei a
gyökér (Althaeae radix: MSZ 19853-
1988) és a levél (Althaeae folium: MSZ
17651-1969). mindkettő hivatalos drog
a Ph.Hg. VII-ben is. A gyökérdrogot tár-
gyalja a francia, a német, a svájci, az eu-
rópai gyógyszerkönyv, valamint szerepel
az ESCOP monográfiában (Althaeae
radix- Marshmallow Root). Az előbbit a
növény lehámozott főgyökere, gyökér-
ágai és a gyökérfejből eredő vastagabb, járulékos gyökerek képezik, az utóbbit a vi-
rágzás kezdetén gyűjtött, szárított levelek. Ritkán a herbát, illetve a virágzatokat is ér-
tékesítik.
• Hatóanyag
A gyökér l 0-20% nyálka típusú po liszacharidot (főként galakturonramnánt), mint-
egy 30% keményítőt, flavonoid glikozidokat, tannin vegyületeket, zsírosolajat tartal-
maz. A levelek és a virágzatok fő hatóanyaga szintén a nyálka (5-10%), valamint kis
mennyiségű (0,02%) illóolaj.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H). Gyökértörzséből fejlődnek az egyszerű vagy elágazó,
10-30 cm hosszú, kívül szűrkés, belül fehér, 2-3 cm vastag gyökerek. Szára
80-120 cm magas, tövénél fásodó. A levelek 3-5 karéj osak, bársonyosan szőrösek,
szórt állásúak A virágok júliustól szeptemberig nyílnak, színük fehér vagy hal-
vány rózsaszín. Termése 15-20 korong alakú résztermésből áll. Ezermagtömege:
1,6-3,2 g.
• Előfordulás
Európában, Ázsiában, Afrika északi részein fordul elő. Eurázsiai flóraelem. Ma-
gyarországon is honos, folyóvizek hordalékos területein, nedves, mocsaras árokpar-
ton, illetve szikeseken is megtalálható.
• Környezeti igény
A mély fekvésű területeket, nyirkos, humuszban gazdag, kevésbé kötött talajokat
kedveli. A meleg fekvésű, de csapadékosabb területeken tenyészik jól. Csírázásához
20 oc körüli hőmérsékletet igényel.
• Fajta
Jelenleg hazánkban fajtája nincs, különböző eredetű köztermesztésű populációit
szaporítják. Bolgár, lengyel, német tájfajták ismeretesek.

176
• Gyűjtés
A termesztés megoldásával a gyűjtés jelentősége csökken. Az évelő növények gyö-
kereit kora tavasszal vagy október-novemberben kiássák, hámozzák, szárítják és ap-
rítják. A leveleket virágzás előtt vagy a virágzás kezdetén gyűjtik, majd szárítják.
• Termesztés
Elővetemény. Bár évelő növény, egy- vagy kétévesként termesztik. A vetésforgó-
ban figyelembe kell venni, hogy későn lekerülő kultúra. A szervestrágyázott kapás
kultúrák utáhatását jól hasznosítja.
Trágyázás. Ősszel 20-30 t szerves trágyát juttatunk ki vagy 40-50 kg/ha nitrogén,
50-60 kg/ha foszfor-, illetve 80-100 kg/ha káliumtartalmú műtrágyát. A vegetációs
periódus során, szárbainduláskor megismételjük a nitrogén-műtrágyázást, 30-40 kg/ha
mennyiséggel.
Talaj-előkészítés. A helybe vetéshez őszi mélyszántással, és azonnali elmunkálás-
sal készítjük elő a talajt. Sima és tömör vetőágyat kíván.
Vetés/telepítés. A fehérmályvát helybe vetéssel, palántaneveléssel vagy ritkábban
vegetatív úton, gyökérrészekkel szaporítják. A helybevetés ideje április eleje vagy ok-
tóber vége november eleje, tél alá. Németországban jó eredményt adott az augusztus
eleji vetés is. A vetést 50-70 cm sortávolságra végezzük. A vetőmagszükséglet
4,5-6 kg/ ha. A palántázott termesztés esetén a telepítés a szaporítóberendezéstől füg-
gően április végétől június végéig terjedhet. Mivel a friss magvak rosszul csíráznak,
2-3 éves vetőmag használata vagy a magvak előcsíráztatása javasolt. Csírázása 3-4
hétig is elhúzódhat, ezért jelzőnövénnyel vessük. A gyökérdarabok telepítéséhez a be-
takarításkor nyerhetünk alkalmas anyagot. Az 1-2 rüggyel rendelkező, legalább
3 cm-es rizómákat kell azután l O cm mélyen elültetni.
Apolás. A helybevetett növényeket 2-3 leveles korukban egyeljük 20-25 cm tőtá­
volságra. Az állomány ápolási munkája még a mechanikai gyomirtás, ami kézi sorka-
pálással, gépi sorközműveléssel végezhető.
Növényvédelem. Fokozott figyelmet kell fordítani a mályvarozsda (Puccinia mal-
vacearum) elleni védekezésre: a pusztulák megjelenésekor védekezhetünk propi-
conazol, diklobutrazol, flutriafol hatóanyagú szerekkel (pl. Tilt 0,8-1 l/ha, Vigil vagy
Impact 1-1,2 l/ha). A kezelés szükség esetén 2-3 hét múlva megismételendő. Gya-
kori betegsége a fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f.Jasinfectum), mely el-
len a termőhely és elővetemény helyes megválasztásával valamint a vetőmag TMTD,
kaptán, benomil vagy mankoceb hatóanyagú szerekkel történő csávázásávallehet vé-
dekezni. A rovarok közül a fóldibolhák (Podagrica spp.) jelentenek veszélyt a leve-
lekre, ellenük a forgalomban lévő rovarölők többségével pl. a Bancol 50 WP (500
SC)-vel vagy a karbarit hatóanyagú Sevin 85 WP, Ravion 85 WP inszekticidekkel
eredményesen védekezhetünk.
Betakarítás. A fehérmályva levelei virágzástól folyamatosan szedhetők. Amennyi-
ben gyökérdragot is akarunk nyerni, a levélgyűjtés nem javasolt. A gyökerek a két-
éves (ritkábban l éves) állományból novemberben szedhetők ki a talajból ásóval, kor-
mánylemez nélküli ekével, csemetekiemelő géppel. Az ilyen késői felszedés maga-
sabb nyálkatartalmat eredményez. Előtte a növény hajtásait el kell távolítani. Ez vé-
gezhető rendrevágóval, cukorrépa fejelő géppel, esetleg szárvágóval vagy egyéb ké-
zi szerszámmal.

177
 • Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyökérdrog feldolgozása kézimunka-igényes folyamat. A gyökereket a talajré-
szektől megtisztítják, majd hámozzák. Ezután néhány órás
szikkasztás következik,
majd a csökkent nedvességtartalmú drogot felaprítják Először hosszanti irányban
rúd
formára vágják, majd éles késsel vagy vágógéppel kockára aprítják Kockázo
tt álla-
potban szárítják a tárolhatósági nedvességtartalomig (12%). Eközben tömege
mint-
egy egyharmadára - egynegyedére csökken. A levélnél a beszáradási arány 4-6:
l. A
szárítást 35-50 °C-on végzik. A penészedés elkerülése érdekében műanyag zsákban
lehetőleg ne tároljuk
• Hozam
Mennyiség. Ahozam második évben 1-1,4 t/ha száraz gyökér, illetve 400-500 kglha
száraz levél.
Minőség. A gyökérdrog fehér, íze édeskés. Gyógyszertári
forgalomba legtöbbször
szabályos, 5x5 mm élhosszúságú kocka alakban kerül. Vízben hamar nyálkáso
dik. A
gyógyszerkönyvi minőségű gyökérdrog max. l%, a levéldrog max. 3% idegen
növé-
nyi részt tartalmazhat. A levéldrogban 3%-nál több mályvarozsdával fertőzött
levél
sem megengedett. Beltartalmi értékét a duzzadási érték adja meg, ez a gyökérn
él 15,
a levél esetében pedig l O. A gyógyszerkönyv szerint hámozatlan gyökérrészek
meny-
nyisége l% alatt, a II., ill. III. osztályú drog esetében 15--40% lehet.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmagtermesztés esetén (MSZ 7145-19 99) a helybe vetéssei
kialakított anyaül-
tetvényben 70-80x3 0-35 cm tenyészterületet biztosítása indokolt. Ebben az
esetben
a hajtások, illetve levelek betakarítása elmarad, és a terméseket gyűjtjük be szeptem
-
berben, a teljes érettség elérése után. A fehérmályva a többi mályvaféléhez képest
el-
térően, kevésbé pereg. Palántaneveléssel csak ritkán szaporít
ják. Ekkor l 00 m 2 felü-
letre mintegy 50 g magot számítva, szaporítóberendezésben február végén,
szabad-
ágyban április elején vethető, és előző esetben április végén, utóbbi esetben
június
elején ültethetők ki a palánta
• Farmak ológiai hatás
Légúti vagy gyomor-, bélhumtok esetén nyálkahártya-gyulladásra bevonós
zer.
Hurutoldó, köhögéscsillapító.
• Felhasz nálás
A gyökérdragot teaként, teakeverékek alkotórészeként, vizes kivonat formájáb
an
vagy szirupként, illetve tablettázott formában használják köhögés, légcsőhurut,
re-
kedtség, illetve ritkábban gyomorégés ellen. A levéldrogból elsősorban forrázato
t ké-
szítenek a fenti célokra, s öblögetőszerként alkalma zzák Régebben borogató
szemek
is használták kelésekre, illetve szemgyulladás ellen.

Anethum graveo/ens L. • Kerti kapor

Gyakrabban használt magyar nevei: fűszerkapor, kapor, (uborkafű)
• Rendsz ertani besorolás
A kapor az Araliales (aráliavirágúak) rendjén belül az Apiaceae (emyősök) család-
jába tartozik. A nemzetség 3 faja (A. graveo/ens L., A. chryseum Boiss. et Held.,
A.
178
involucratum Korov.) közül csak az A.
graveo/ens a termesztett kultúrfaj. Az A.
sowa Rox. egyes szerzők szerint szintén
önálló faj, mások szerint fajon belüli
taxon, melyet A. graveo/ens f. submar-
ginatum Lej. et Court néven írtak le. ~
• Drog ~
A növény csaknem minden részét
használják. A szárbaindulás előtt vágott
növény föld feletti részét zölden, frissen
vagy szárítva (Anethi herba), forgalmaz-
zák. Érett termése egészben, illetve őröl­
ve, fontos fűszer (Anethi fructus). A ter-
mések viaszérésekor vágott föld feletti
hajtásokból, valamint az érett termések-
ből illóolajat állítanak elő. Ennek neve:
Aetheroleum anethi herhae (kapornövényolaj), illetve Aetheroleum anethi fructus
(kapormagolaj). Az illóolajat a Magyar Szabvány (MSZ 14526--1971, ill. MSZ
9256-1971) szerint vízgőzlepárlással állítják elő.
• Hatóanyag
A kapor minden szervében illóolajat tartalmaz. Ennek mennyisége és összetétele a
növény fejlődése során, és az egyes fenológiai fázisokban változik. Viaszéréskor a
föld feletti részek illóolaj-tartalma 0,8-1 ,6%, ezen belül a szár minimális mennyisé-
get (0,1% alatt) tartalmaz. Az érett termések illóolaj-tartalma 2-4%. Az illóolaj fő
összetevője az d-karvon, ami a növényolajban 25-35%-ot, a magolajban 40--60%-ot
tesz ki. Nagyobb mennyiségben (mintegy 20%) vanjelen a növényolajban ezenkívül
d-(1)-fellandrén, a "magolajban" pedig d-limonen (10--40%). A termések egyéb ható-
anyagai a kempferol valamint a dilapiol. Zsírosolaj-tartalmuk 15-20%.
• Botanikai leírás
A kapor rövid tenyészidejű egyéves, lágy szárú növény (Th). Szárának magassága
a termőhelyi feltételektől függően 40--150 cm. A lomblevelek 3--4-szeresen szárnyal-
tak, levélkéi vékonyak, fonalszerűek. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők. Virág-
zata összetett ernyő, a főernyő 20 cm átmérőt is elér. Virágai aprók, a szirmok élénk-
sárgák, a virágok hímnősek. Májustól júliusig virágzik. Termése ikerkaszat, ezer-
magtömege 1-2 g. Csírázóképességét 5 évig is megőrzi. A részterméskék sötétbar-
nák, tojásdadok, a termésfalban a háti oldalon 4, hasi oldalon 2 illóolajjárat helyezke-
dik el. Egyes szerzők megkülönböztetnek nagy-, ill. kistermésű változatokat: előbbi
mintegy 4 mm hosszú, 2,5 mm széles, utóbbi átlagosan 3 mm hosszú, l, 7 mm széles
kaszattermésű. A termések egyenetlenül érnek, peregnek.
• Előfordulás
A termesztett kapor A. graveo/ens géncentruma a Földközi-tenger keleti melléke,
Nyugat-Ázsia, Perzsia, Kelet-India, további feltételezések szerint a Kaukázus vidéke
és Egyiptom. Magyarországon vadon eredetileg nem fordul elő, esetleg kivaduihat
Évekig fenntartja magát spontán kelés révén olyan területeken is, ahol termesztésével
felhagytak. Az A. sowa Indiában termesztett faj.

179
 • Környezeti igény
A kapor hazánkban mindenütt termeszthető. Nem hőigényes, cstrazasa már
8-10 °C-on intenzív. A fiatal növények a tavaszi fagyokat is jól átvészelik. Fejlődé­
sének generatív szakaszában kedvező a meleg, napsütéses időjárás. Hűvös, esős idő­
ben elhúzódó a virágzása, gyenge a termések kötődése. A szélsőségesen gyenge tala-
jok, futóhomok nem alkalmasak a termesztésére, talaj tekintetében előnyben részesí-
ti a jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő talajokat. Szárbaindulástól virágzásig víz-
igénye fokozott, a vízellátás ekkor a termést alapvetően befolyásolhatja.
• Fajta
Hazánkban jelenleg egyetlen fajta az 1959-ben elismert 'Budakalászi'. Külfóldön
szélesebb fajtaválasztékkal találkozunk (német, dán, svéd, holland stb. fajták), köz-
tük a nagy zöldtömeg fejlesztésére nemesített tetraploid fajtákkal is.
• Termesztés
Termesztése alapvetően három különféle termék valamelyikének előállítására irá-
nyulhat. Az alkalmazott agrotechnikai lépések ennek alapján eltérőek. A termesztés
célja lehet (l) a kapor "mag", drognak vagy illóolaj-lepárlásra; (2) a növényolaj-elő­
állítása; (3) zöldkapor, friss vagy szárított fűszer céljára.
Elővetemény. A kapor az elővetemény tekintetében nem igényes. Rövid tenyészi-
deje miatt - zöldkapor előállítására - elő- vagy utónövényként is termeszthető. El-
ső évben hozamot nem adó kétéves növénykultúrák (pl. kétéves konyhaköm
ény,
muskotályzsálya) társnövényeként a termesztés gazdaságosságát javíthatja, ezért e
célra is vetik.
Trágyázás. A zöldhozamnál elsősorban a nitrogénigényre, a magterméshez a fosz-
forigényre kell hangsúlyt fektetni. A nitrogén egyharmad részét (mintegy 40-80 kglha)
ősszel alaptrágyaként, a kétharmad részt pedig tavasszal vetés előtt juttassuk ki.
Fej-
trágyázásra a rövid vegetációs idő miatt ritkán kerül sor. Ha a termesztés célja a mag-
termés vagy a kapormagolaj, akkor a hozam elsősorban nagyadagú foszfortrágyázás-
sal fokozható (120 kglha-ig). A foszforműtrágya kétharmad részét alaptrágyaként, ősz­
szel, egyharmadát pedig indítótrágyaként vetés előtt célszerű a talajba dolgozni. Eb-
ben az esetben a nitrogéndózist mérsékelni kell.
Talaj-előkészítés. Őszi szántás, majd utána tavaszi simítózás és porhanyítás, vala-
mint könnyű hengerrel a magágy tömörítése szükséges.
Vetés. A vetés ideje és módja a termesztés céljától fúgg. Magnyerésre és növény-
olaj előállításához március második felében, esetleg április elején kell vetni. A sortá-
volság 24 cm, folyóméterenként 100-150 mag, a vetőmag dózis 12-14 kg/ha. Fűszer­
kapor előállítására a vetés kora tavasztól, március közepétől szakaszosan május kö-
zepéig, majd utáveteményként július közepétől augusztus közepéig végezhető. Ebben
az esetben a sortávolság 12 cm, a vetőmagszükséglet pedig 18-20 kglha. A vetés-
mélység mindkét esetben l ,5-2 cm. A vetés kisüzemi vagy nagyüzemi vetőgéppel is
elvégezhető.
Apa/ás. A növényállomány gyommentesen tartására jól kidolgozott herbicidtech-
nológiák léteznek. Vetés után, preemergensen a klórbromuron hatóanyagú Maloran
50 WP 3-4 kg/ha dózisban vagy a prometrin hatóanyagú Merkazin 3-4 kg/ha adag-
ban vagy a pendimetalin hatóanyagú Stomp 330 EC (5-6 l/ha) alkalmazható. 15 cm-t
meghaladó növényállomány felülkezelésre használható l ,5-2 kg/ha adagban az

180
Afalon (linuron), illetve 1,8-2 kg(l)/ha adagban a Lentagran WP (piridát). A fűszer­
kapor termesztésében az állomány felülkezelése nem végezhető.
Növényvédelem. Gyakran szükség van a fuzikládiumos varasodás (Passalora
depressa) elleni védekezésre, valamint inszekticides kezelésre levéltetvek (Cavariel-
/a aegopodii) ellen. A fuzikládium ellen preventív védelem szükséges benomil
(Chinoin Fundazol 50 WP), mankoceb (Dithane M-45) vagy dodin (Efuzin 500 FW)
hatóanyagú szerrel. A levéltetvek ellen mevinfosz vagy pirimikarb hatóanyagú készít-
ményekkel védekezhetünk. Csapadékos időjárásban újabban megjelent betegsége az
ernyőelhalás, Mycosphaerel/a anethi, ellene Topas 100 EC 0,5 l/ha vagy Systhane 12
E 0,3 l/ha ismételt kipermetezésévellehet védekezni. Külfóldön leírtak más, elhalás-
sal járó komplex betegségeket (Pseudomonas, Erwinia), valamint a Puccinia pet-
roseiini gomba kártételét A rovarok közül esetenként a Graphosoma, Lygus vagy
Schirus poloskafajok károsíthatnak.
Betakarítás. Ha fűszerkapor előállítása a cél, akkor legkésőbb szárbaindulás előtt,
(25-40 cm magasság elérésekor) takarítjuk be a növényt. A munkát célszerűen kéz-
zel vagy az üzemmérettől ftiggően kaszálvarakodó gépekkellehet elvégezni.
Növényolajnyerés céljára a betakarítás optimális időszaka a termések viaszérése.
A vizsgálatok szerint ekkor a legmagasabb a föld feletti részek illóolaj-tartalma. A vá-
gás a fűszerkapornál említett gépekkel végezhető, de mivel ekkora már a növény szá-
ra alul vastag a betakarítást úgy végezzük, hogy e szárrészek a lehetőségek szerint ne
kerüljenek a betakarított zöldtömegbe.
Magtermesztés esetén a betakarítás kombájnnal történik, egy menetben. Ez akkor
végezhető, amikor a főernyőben lévő termések megbarnultak Vontatott érés estén vi-
aszérésben vágják az állományt, majd néhány napos renden történő utóérlelés után
rendről csépelik. A magolaj-előállításhoz mindenképp az egymenetes módszert alkal-
mazzák.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A fűszerkaprot vágás után azonnal műszárítóban szárítani kell. Csak így nyerhető
jó minőségű drog. A szárítás maximum 45 °C-on történhet. Ezután a drogot morzsol-
ják, és rostákon aszárrészeket leválasztják.
A növényolaj céljára betakarított anyagot azonnal illóolaj-lepártóba kell szállítani.
Amennyiben járvaszecskázó géppel történt a betakarítás, az azonnali lepárlásra még
nagyobb gondot kell fordítani. A kombájnnal betakarított, érett terméseket rostasoro-
kon tisztítják és az előírt nedvességtartatomig (12%) 40--50 °C-on, műszárítóban
vagy fedett helyen kiterítve szárítják. A terméseket ritkábban őrlik is. Magolaj-előál­
lításhoz a betakarított anyagot tisztítás nélkül viszik a lepárlóba.
A különösen a kaporherbadrog tárolásra kell nagy gondot fordítani amikor a zöld
szín megőrzéséhez a megfelelő nedvességtartalmat biztosítani kell. Az illóolajokat a
szokásos előírások szerint tárolják. A magvak átmeneti (lepárlásig) vagy tartós tárolá-
sánál a nem túl magas hőmérsékletre (30 °C) és a kártevő mentesítésre kell ügyelni.
• Hozam
Mennyiség. Fűszerkapor termesztésénél a várható hozam 4--6 t/ha friss növény,
~miből mintegy 0,3-0,6 t morzsolt drog állítható elő. A magtermés 0,6-1,5 t/ha, s eb-
ből 20-40 kg/ha magolaj nyerhető. Növényolajra történő termesztésnél 12-15 t zöld
növényi tömeg takarítható be l hektárról, s ennek illóolajhozama mintegy 30-70 kg.

181
 Minőség. A kapormagola j és növényolaj a Magyar Szabvány szerint jellemző ka-
por szagú, átlátszó, tiszta, halványsárga, esetleg színtelen. A karvontartalom a mag-
olajban 50% a növényolajb an pedig minimum 25% legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
A kaprot kizárólag magvetéssei szaporítjuk A vetőmag-előállításhoz a drogcélú
magtermesztésnél leírt agrotechnikai eljárásokat alkalmazzuk. A szabványos (MSZ
7145-1999) vetőmag csírázóképessége legalább 65%, tisztasága 96%, idegen gyom-
növények magvait 0,3%-nál kisebb mennyiségben tartalmazhatja.
• Farmakológiai hatás
Illóolaja antiszeptikus hatású. Kísérleti eredmények szerint a zöld növényi részek
vizes kivonata nyugtató hatású, a termésből nyert illóolaj pedig kísérleti állatoknál
csökkenti a fájdalomérz etet
• Felhasználás
A kaprot elsősorban fűszerként használják fel. Drogja és illóolaja kellemes ízű, ét-
vágyfokozó, elterjedt ételízesítő, savanyúságtartósító. Illóolaját a kozmetikai ipar is
hasznosítja. Gyógyászati felhasználása jelenleg csak a népi gyógyászatban terjedt el,
elsősorban az emésztőszerv-rendszeri panaszok csökkentésére.

Angelica archange/ica L. • Orvosi angyalgyökér

Gyakrabban használt magyar nevei: an-
gyélika, angyalfű, (orvosi angelika)
• Rendszertani besorolás
Az Araliales (aráliavirágúak) rendjébe
és az A piaceae (emyősök) családjába tar-
tozik (Ill. színes tábla).
• Drog
A drog a termesztett egy- vagy két-
éves angyalgyöké r szárított gyökértör-
zséből és gyökereiből (Angelicae rhizo-
ma et radix) áll. Minőségét az MSZ
14125-1977 számú drogszabván y hatá-
rozza meg. Az Osztrák Gyógyszer-
könyvben (ÖAB) Radix Angelieae né-
ven szerepel. Ritkábban használt drog a
levél és termés (Angelieae folium et
fruetus). Az angelikagyö kér-illóolaj (Aetheroleum angelieae radix) az MSZ
1690 l-1983 számú szabvány szerint az angelika gyökérzetéből vízgőzlepárlással ké-
szül. Több európai ország gyógyszerkönyvében hivatalos aszeszes kivonata (Tinetu-
ra angelicae) is.
• Hatóanyag
Az angelika gyökere (0,5-1,0%) és száraz levele (0,2-0,4%), érett termése
(0,6-1,5%) illóolajat (alfa- és béta-pinén, alfa- és béta-fellandren, mircen, limonen fő
komponense kkel), kumarinokat, furanokumarinokat (pl. umbelliferon), valamint kí-

182
sérőanyagként angelikasavat, gyantát, keserűanyagot, cseranyagot tartalmaz. A ter-
mésben mintegy 25% zsírosolaj is található.
• Botanikai leírás
Erőteljes növekedésű, kétéves, lágy szárú (TH) növény. Gyökere az első évben ré-
paszerű, 20-30 cm hosszú, 5-6 cm vastag, alig elágazó, a második évben ujjnyi vas-
tagságú járulékos gyökereket fejleszt. A második évben jelenik meg a l ,5-2 m magas
virágszár. A tőleve/ei nagyok, kétszeresen szárnyaltak, sötétzöldek. A levélnyél alap-
ja hólyagosan felfúvódott hüvely. Ernyős virágzata gömb alakú, átmérője a
20-30 cm-t is eléri. Kétivarú, sárga szirmú virágai júniusban nyílnak. Ikerkaszat ter-
mései világos sárgásbarna színűek. Ezermagtömege 2,5-3,5 g.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem, Észak-Európában, Grönlandon, Izlandon és Szibériában ho-
nos. Elterjedésének déli határa a Kárpátok. Patakok, árkok mentén, sziklás részeken
700-1700 m tengerszint feletti magasságban él. Európa szinte valamennyi országá-
ban termesztik. Hazánkban fő termesztési körzete Békés megye. Ritkán elvadul.
• Környezeti igény
A hűvösebb klimatikus körűlményeket kedveli. A vegetációs időszakban sem érzé-
keny a fagyra. Mélyebb fekvésű, nyirkos (nem vizes), mély rétegű, tápanyagban gaz-
dag, morzsalékos szerkezetű, homokos vályog- vagy középkötött talajokon fejlődik
legjobban. Szárazabb körűlmények között is eredményesen termeszthető, ha jelentős
vízigénye öntözéssel kielégíthető.
• Fajta
A Magyarországon termesztett populáció 1959-ben nyerte el a fajtaelismerést
'Budakalászi' néven. Ma a termesztés elsősorban idegen származású, nemesítéssei
feljavított populációkkal, táj fajtákkal történik.
• Termesztés
Elővetemény. Az angelika termesztéséhez lehetőleg olyan előveteményt válasz-
szunk, amely lehetővé teszi az őszi talaj-előkészítést, hogy a vetés novemberben el-
végezhető legyen. Önmaga, illetve ernyősvirágzatúak után 3-4 év elteltével vethető.
Trágyázás. Az angelika jól hasznosítja az elővetemény számára kijuttatott szerves
trágyát. Főként kálium- és foszforigénye nagy, a nitragént- különösen gyökércélú ter-
mesztésben - elővigyázatosan kell adagolni. Alaptrágyaként mélyszántáskor hektáron-
ként 50-70 kg nitrogént, 80-100 kg foszfort és 120-180 kg kálium hatóanyagotjuttas-
sunk a talajba. A második évben indítótrágyaként adható ismét 50 kg körüli nitrogén.
Talaj-előkészítés. Az angelika talajának mélyen porhanyósnak és ülepedettnek kell
lennie. A magágyat kertszemre kell elkészíteni.
Vetés. Az angelika magjának csírázásához fagyhatás szükséges. Emiatt a mag ide-
ális vetésideje november. A magvakat állandó helyre vetik, amelyek tavasszal csíráz-
nak és kelnek. A mag vethető korán tavasszal is (március), de ilyen esetben vetés előtt
-2-3 héten át- fagyasztani kell a magvakat. A vetés mélysége l ,0-1 ,5 cm. Sortávol-
ság 60 cm. A vetőmagszükséglet hektáronként az őszi vetéshez 8 kg, a tavaszihoz l O
kg. Tavaszi vetéskor a vetőmagdózis emelésére a csírázóképesség csökkenése miatt
van szükséges.
Korábban palántaneveléssel is szaporították, költségigénye azonban vissza-
szorította.

183
 /Ípolás. A kelés után ritlátásra van szükség, a folyóméterenkénti tőszámritkítás után
8-1 O db legyen. Az angyalgyökér termesztésénél a magvak kelésétől a sorok záródásáig
mechanikai gyomirtást kell végezni. Novemberi vetés esetén kora tavasszal, a mag csírá-
zása előtt, Maloran 50 WP (klórbromuron) 2-3 kglha, tavaszi vetés esetén- közvetlenül
a vetés előtt- a Merkazin (prometrin) 3-3,5 kglha adagja biztosít megfelelő gyommen-
tességet. Szükség esetén a 15-20 cm magas állomány 2-3 kg/ha Malorannal felülkezel-
hető. A másodéves állomány a kihajtás előtt kipermetezett 3 l/ha Nikesupe
r Combi 600
FW (linuron + diuron + terbutilazin) gyomirtószerrel tartható gyommentesen.
A megfelelő termésho zam biztosítása érdekében aszályos években szükség lehet
az állomány öntözésére. Az időjárástól fúggően 150-200 mm csapadéknak megfele-
lő vízmenny iséget pótoljunk .
Gyökérdr og előállítása esetén, a drogminőség javítása érdekében célszerű az első
évben előtörő virágszár akat tőbő! kitörni.
Növényvédelem. Az angelikának és a lestyánnak közös betegsége a fuzikládiumos va-
rasodás (kórokozója a Passaiora depressa), amely többnyire a szárbaindulás és a mag-
érés közötti fejlődési szakaszban károsít. Ellene dodin (Efuzin 500 FW) vagy fenarimol
(Rubigan 12 EC) fungicidek, illetve ezek kombinációja, a Ruhigan Plus nyújtanak védel-
met. Gyakori kártevő i a levéltetvek, amelyek a fiatal szár- és levélrészeket, virágzatot ká-
rosí~ák. Ellenükjó l védekezhetünk a pirimikarb hatóanyagú Pirimor
rovarölő szerrel.
Az angelika terméséb en kárt okozhat az angelika magdarázs (Systole albipennis).
A kórokozó a petéit a virágzath a helyezi el. Itt fejlődnek ki a lárvák és ugyanitt bábo-
zódnak be. A fejlődő termés belsejéből táplálkoznak. Az imágók kerek nyílásokon
hagyják el a termést. A károsított termések üresek maradnak és nem csiráznak. A ká-
rosodott termések aránya akár az 50%-ot is elérheti. Az ellene való védekezés első­
sorban agrotechn ikai jellegű: a 2-3 évenkénti vetésváltás adja a legjobb eredményt.
Betakarítás. A levéldrog előállítására a második évtől kertilhet sor. A teljesen kifejlődött
leveleket kaszálvarakodó géppel a vastag levélnyél felett vágják le. A legjobb minőségű
levéláru kézi vágással állítható elő. Az angelika gyökerét az első vagy a második évben,
október elején kormánylemez nélküli ekével, kisebb teriileteken ásóval emelik ki. Másod-
évtől a zöldmagvas növényekből illóolaj is előállítható. Ez esetben a
betakarítás időpont­
ja a főernyőkben lévő termések viaszérésekor van. Aratása kaszálvarakodóval vagy jár-
vaszecskázó gépekkel történhet. Az angelika betakarításakor és feldolgozásakor a friss nö-
vényi részekből sárga sejtnedv szivároghat ki. Ez bőrgyulladást okoz, ezért munkavégzés
során a szükséges védelemről (kézmosóvíz, védőkesztyű) gondoskodni kell.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A feldolgoz óhelyre szállított gyökeret a földtől és más növényi részektől megtisz-
títják, majd folyóvízzel tisztítják. A vastag gyökerek et ketté- vagy négyfelé vágják és
40-50°C -on szárítják. Kiváló minőségű drog készíthető TSZP szárítón. A friss levél-
árut a vágás után azonnal alacsony hőmérsékleten (30-40 °C) szárítják. A mosott és
aprított gyökerekből az illóolajat szakaszos üzemű berendezésekben szalmával elvá-
lasztott rétegekbe rakva párolják le. A desztilláció időtartama 8-l O óra.
• Hozam
Mennyiség. A várható hozam száraz levélből 0,6--0,8 t/ha (6: l beszáradási arány
mellett). A száraz gyökérho zam 1,6-1,8 t/ha (4:1 beszáradási arány). A gyökérből
6-1 O kglh, a magtermésből 6-8 kg!ha illóolaj állítható elő.

184
 Minőség. Az I. osztályú szabványos gyökérdrog szárazon aromás szagú, fűszeres
illatú, édeskésen kesernyés ízű, legalább O, l% illóolaj-tartalmú, a II. osztályú árunál
illóolaj-tartalmi megkötés nincs.
• Vetőmagtermesztés
Vetőmagtermesztésre csak a másodéves állomány alkalmas. A termések érése fo-
lyamatos. Július elejétől fokozatosan érnek, pergésre hajlamosak. A legjobb minősé­
gű vetőmag a kézzel levágott, tiszta szellős helyen utáérlelt fővirágzatokból állítható
elő. Minőségét az MSZ 7145-1999. számú vetőmagszabvány írja le. A magvak csí-
rázóképessége közvetlenűl az érés után a legmagasabb, amely pár hónap múlva a fe-
lére csökkenhet. A magvak csírázóképessége 0-4 °C-os tárolással 1-2 évig megma-
rad. A várható maghozam 0,5-0,6 t/ha.
• Farmakológiai hatás
Étvágyjavító, serkenti a gyomornedv elválasztását Enyhe görcsoldó és fájdalom-
csillapító is.
• Felhasználás
A korszeru gyógyászat inkább készítmények alkotóelemeként javasolja használatát
(gyomor- és bélrendszeri panaszok esetén). Kűlsőleg reumás betegségekben, izom-
gyulladásban bedörzsölőszer. A népi gyógyászat forrázott levelét megfázás esetén,
gyomorerősítőnek, szélhajtónak és légzőszervi megbetegedések gyógyítására ajánlja.
Az angelika gyökere édeskés, enyhén keserű és fűszeres aromájú, ezért likőrök,
vermutok és borok ízesítésére használják. Termése az égetett szesztermékek gyártá-
sánál fontos alkotórész (pl. konyak). Ételek, levesek, mártások, saláták és kompátok
fűszere. Az északi országokban friss, fiatalleveleiből főzeléket készítenek. Illóolaját
a kozmetikai ipar hasznosítja.

Anthemis nobilis L. • Rómaiszékfű

Gyakrabban használt magyar neve: rómaikamilla, nemes

pipitér
• Rendszertani besorolás
Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe, az Asteraceae
(fészekvirágzatúak) és azAsteroideae (csövesvirágúak) al-
családjába tartozó évelő faj (syn: Charnaeme/um nobi/e).
Termesztett változata a telt virágú var. flora plena = var.
ligulosa (lll. színes tábla).
• Drog
Szárított virágai szolgáltatják a drogot Chamamil/ae
romanae jlos elnevezéssel (Ph. Helv. VII.). Illóolaja
Aetheroleum chamamil/ae romanae. Magyarországon a
forgalomba hozataira engedélyezett drogok listáján szere-
peL Az ÖAB Flos chamamil/ae romanae néven említi.
• Hatóanyag
A száraz drogban 0,6--1 ,5%, a virágzó hajtás 0,2-0,4%
illóolajat tartalmaz. Az illóolaj főbb összetevői: angelika-

185
 sav, angelikasav-butilészter, izovajsav észter, anthemol, metakrilsav és annak észtere,
valamint kamazulén. A növény az illóolajon kívül tartalmaz még keserűanyagokat,
kolint, apiint, inozitot, kvercetint és cukrot.
• Botanikai leírás
Évelő, lágy szárú növény (H). Többfejű elterülő gyöktörzséből nagyszámú kúszó-
hajtás ered, melyek a csomókon gyakran járulékos gyökereket fejlesztenek. A szá-
rak egyszerűek vagy elágazók, csúcsuk 20--40 cm magasra emelkedik, molyhosak.
Szórt állású levelei kétszeresen szárnyaltak, szálasan szeldeltek, szürkészöldek. Jú-
nius közepétől augusztusig folyamatosan virágzik. Végálló, fehér fészekvirágza/uk
1-3 cm átmérőjű, hosszú szárú. Csak a nagyobb "telt virágú" (főként nyelves virá-
gokból álló) változatot termesztik. Termése háromélű, ezüstszürke kaszat. A "telt vi-
rágú" változat elvétve érlel csírázóképes magot, a "telt virágúság" az utódoknál bi-
zonytalan.
• Előfordulás
Mediterrán eredetű növényfaj, Portugáliában, Franciaországban, Algírban honos a
szimpla virágú változata, mint vadon termő növény. Hazánkban a rómaiszékill vadon
termőként nem fordul elő.
• Környezeti igény
Meleg- és fényigényes növény. Nem különösen fagyérzékeny, kifagyás kemé-
nyebb teleken is ritkán tapasztalható. Meleg időjárás esetén a növény korán, esetleg
már a tél végén megindul, ilyenkor a kései fagyok károsíthatják. A könnyű vagy kö-
zépkötött humuszban gazdag, nyirkos talajokat kedveli. A túl kötött, mély fekvésű,
vizenyős terűleteket és a sülevényes laza homokot nem tűri.
• Fajta
A vadon termő változat szimpla virágú. Termesztésre a telt virágú változat alkal-
mas, amely Magyarországon vadon nem fordul elő.
• Termesztés
Elővetemény. A rómaiszékfű-ültetvény 3-5 évig marad egy helyen, ezért vetésfor-
gón kívül célszerű elhelyezni. Legjobb előveteményei a trágyázott kapások, amelyek
csökkentik a terűlet gyomfertőzöttséget.
Trágyázás. Amennyiben az előveteményt nem trágyázták, célszerű a telepítés előtt
őszi szántáskor 20-30 t szerves vagy 100-140 kg/ha foszfor- és ugyanennyi kálium-
műtrágya-hatóanyagot a talajba juttatni. A tavaszi ültetés előtt és a további termő­
években a hajtásfejlődés megindulásakor 80-100 kglha, aratás után pedig 40-50
kglha nitrogénnel célszerű fejtrágyázni.
Telepítés. A telt virágú rómaiszékill csak vegetatív úton-tőosztással - szaporítha-
tó. Növényszükséglet 70-80 ezer db/ha. A sikeres telepítés előfeltétele a nedves talaj,
ezért eső után vagy öntözött terűleten kell végezni az ültetést. A telepítés sortávolság
40-60 cm, a tőtávolság 20-25 cm. Ültetéskor ügyelni kell arra, hogy a palánták ne
kerüljenek mélyre. Az ültetvényt telepítés után ismételten öntözni kell, mert a rövid
gyökerű palánták könnyen kiszáradnak.
Növényápolás. A telepítés évében, amíg a növények kicsik, csak kézi kapálássalle-
het a terűletet tisztán tartani. Második évtől kezdve az elszáradt növényi részeket ko-
ra tavasszal géppel le kell vágni, majd fogasolni. Ezt követően a sorközöket géppel,
a sorokat kézzel kapálják

186
 A rómaiszékfű-ültetvény fenntartását vegyszeres gyomirtás segíti. Az alábbi techno-
lógia tekinthető eredményesnek: Ültetés előtt a talaj ba dolgozott Treflán 48 EC l ,8 l/ha
vagy Olitref (trifluralin) 3,5 l/ha mennyiségben nem károsítja a növényeket és jelentő­
sen megkönnyíti a terület gyommentesen tartását. Az állomány megerősödése után,
2-3 hónap múlva, amikor a tövek már jól begyökeresedtek, 1,5-2 kg/ha Pardner (bro-
moxinil) kezelés következhet. A második évtől kezdve a vegetáció megindulása előtt a
szélesebb hatásspektrumú Maloran 50 WP (klórbromuron) 3-3,5 kglha vagy Racer
(flourkloridon) 2-2,5 l/ha permetezhető ki. Egyszikű gyomok irtására ősszel2-3 kglha
Kerb 50 WP (propizamid) vagy tavasszal az 5-10 cm magasságú egyszikű gyomok-
ra a Fuzilade (fluazifop-P-butil) 2-4 l/ha adagban alkalmazható. Az alapkezelés után
2-3 hónappal a vegyszeres gyomirtás Pardner kijuttatásával egészíthető ki.
Növényvédelem. A rómaiszékfű-ültetvényekben ritkán lép fel kártevő. Néha liszt-
harmat okoz a virágzaton károsodást, de csak olyan kis mértékben, hogy növényvé-
dő szeres védekezést rendszerint nem kell alkalmazni.
Betakarítás. A növények június közepétől augusztusig folyamatosan virágoznak.
Virágdrog előállítására a virágzatokat teljes nyílásuk idején, száraz időben, rövid
szárral szedik. A virágzás elhúzódik, ezért a szedést többször meg kell ismételni. 11-
lóolajnyerés céljából teljes virágzásban, július hónapban, 5-6 cm tarlómagassággal,
rendrevágó géppel vágják az állományt. Célszerű a betakarítást ilyenkor is napos,
száraz időben végezni. Kisebb területen kézi kaszával vágják. A levágott növényt ren-
den szárítják. A száradás folyamán emelkedik az illóolaj-tartalom. A renden szárítás
további előnye, hogy ezzel a lepárlási idény meghosszabbítható. Egyes vizsgálatok
szerint a bimbókban magasabb az illóolaj-tartalom, mint a teljesen kinyílt virágban.
Ezért virágdrog előállítása esetén, amikor a drog külleme a fontos, teljes virágzáskor
végezzük a betakarítást. míg illóolajnyeréskor a vágást már bimbózáskor meg lehet
kezdeni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leszedett virágokat minél gyorsabban, árnyékos helyen, padláson, vékonyan ki-
terítve kell megszárítani. Nagyobb mennyiség esetén műszárítóban, 35-40 °C-on vé-
gezhető a szárítás. A nyers virág 1-2 óra alatt befUlied és barna foltos lesz. A helyte-
lenül szárított virág értékét veszti. Tároláskor ügyelni kell arra, hogy a rómaiszékfű
virága higroszkópos, ezért a tárolás alatt meg kell óvni a visszanedvesedéstőL Illóola-
jának tárolására az általános előírások mérvadóak.
• Hozam
Mennyiség. Németországi termesztési eredmények szerint a terméshozam a máso-
dik évtől 120-220 kg/ha. Hazai termesztésben az első évben 200-250 kg száraz vi-
rág, míg a további termőévekben 400-600 kg/ha száraz virágdrog várható. Az illó-
olaj-hozam az első évben 3-5 kg/ha, míg a második évtől 6-16 kg/ha.
Minőség. Magasabb illóolaj-tartalma alapján a fehérszínű, telt virágú virágzat biz-
tosít megfelelő drogot. Aminőségi paraméterek vonatkozásában a virágdrogra vonat-
kozó általános előírások méctékadónak
• Szaporítóanyag-előállítás
A faj vegetatív úton szaporítható. A szaprítóanyag előállítására az idős töveket
kell felhasználni. Tavasszal, áprilisban, májusban a szaporítóanyag-előállításra szánt
töveket kormánylemez nélküli ekével vagy kultivátorral emelik ki. A palántázás ak-

187
kor kezdhető, amikor a fejlődő új hajtások 2--4 cm-esek. Ekkor a kiemeit töveket a
gyomoktól meg kell tisztítani és annyi részre széttépni, hogy minden tődarabon 2-3
tőrózsácska maradjon. A túl korán szedett szaporítóany ag föld feletti hajtása még ki-
csi és ez a telepítési munkát nehezíti. Egy-egy fejlett, idős tő szétszedésével I0-15
palánta nyerhető.
• Farmakológiai hatás
Gyulladásgá tló, valamint antibakteriális és görcsoldó hatású.
• Felhasználás
A rómaiszékfű már az ókorban is ismert volt, mint gyógynövény. Dioszkoridész 3
különböző rómaiszékfű-fajtáról ír, de a leírás alapján nem lehet pontosítani a fajokat
Közép-Európ ában a 16. század óta ismert mint gyógyhatású növény, kertekben ter-
mesztették Hatásosabbn ak tartották, mint a kamill át, aminek valószínűleg az lehetett
az oka, hogy a rómaiszékfű drogját nem fertőzte a kutyakamilla, ami a vadon termő
kamilla állományokb ól gyűjtött drog kedvező hatását csökkentette.
A rómaiszékfű "telt virágú" drogja számos országban, főként Nyugat-Európában
keresett. Teáját gyomor- és bélgörcsök, valamint menstruációs fájdalmak enyhítésére
alkalmazzák Hatásos a szájüreg gyulladásainak enyhítésére, Szőke haj ápolására is
alkalmas. Sűrű főzetét hajmosáskor alkalmazva, fényesítő és szőkítő hatású.

Anthriscus cerefolium (L.) HOFFM. • Zamatos

turbolya
Gyakrabban használt magyar nevei: illa-
tos turbolya (turbuja, olasz saláta, édes
petrezselyem )
• Rendszertani besorolás
A zamatos turbolya az Araliales (aráli-
avirágúak) rendjébe és az Apiaceae (er-
nyősök) családjába tartozik. A nemzetség-
be tartozó A. caucalis M.B. (borzas turbo-
lya) egyéves, azA. sylvestris (L.) HOFFM.
(erdei turbolya) és azA. nirida (WAHLB.)
HAZSL. (fényes turbolya) évelő, csak-
nem szagtalan gyomnövény ek Az A. ce-
refoliumnak két változatát különböztetik
meg: a termesztett, kopasz termésű var.
cerefoliumot és a rövid serteszőrökkel fe-
dett termésű vadon előforduló útszéli tur-
bolyát, a var. trichaspermát
• Drog
A zamatos turbolya szárított virágzó leveles hajtása (Cerefolii herba) és termése
(Cerefolii fructus) szalgáltatja a drogot. A drog minőségi követelményeire magyar
előírás nincs.

188
• Hatóanyag
A Cerefalii herba 0,03% illóolaj at, flavon-glikozidot, a Cerefalii fructus 0,9% il-
lóolajat és mintegy 13% zsírosolajat tartalmaz. Illóolajában a fő komponens (kb.
60%) a metilkavikol. A herba tartalmaz még keserűanyagokat, ásványi anyagokat
(Fe, Mg) és vitaminokat (A, C).
• Botanikai leírás
A zamatos turbolya rövid tenyészidejű, egyéves, lágyszárú növény (Th). Főgyö­
kere vékony, világosbarna, 5-l O cm hosszú. Szára termőhelytől függően 20-70 cm
hosszú, sima, hengeres, aljától gazdagon elágazó. Levelei többszörösen szárnyasan
összetettek, vékonyak, kopaszok. A puha, üdezöld levelek ánizsra emlékeztető illatú-
ak. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők. Virágzala összetett ernyő, amelyekben az
apró, fehér virágok április végén, májusban nyílnak. Termése erősen ánizsos illatú, si-
ma felületű, tompa fényű, fekete, két részre hasadó ikerkaszattermés, mely átlagosan
6-ll mm hosszú és maximum l mm széles. Ezermagtömege 1,7-2,9 g. Magja 3-4
évig őrzi meg csírázóképességét. Termését esetenként összetévesztik a mérgező, fol-
tos bürökkel ( Canium maculatum L.), amelynek azonban kellemetlen egérszaga van.
• Előfordulás
A zamatos turbolya vadon termő alakja (A. cerefalium var. trichasperma) DK-Eu-
rópában, Elő- és Közép Ázsiában, egyesek szerint hazánkban is őshonos. Jellemző
élőhelyei az akácosok, cserjések, erdőszélek, de sövények, kerítések, útszélek men-
tén is megtelepszik, ha kellően nitrogéndús, árnyékos, nyirkos környezetet talál. Az
A. cerefalium var. cerefalium régi termesztett kultúrnövény, amely könnyen kivadul.
• Környezeti igény
Árnyékkedvelő, napon gyorsan felmagzik Jó vízgazdálkodású és tápanyag-ellá-
tottságú könnyű, humuszos talajokon termeszthető a legeredményesebben. A kelés-
kor, szárbainduláskor, illetve a száraz, nyári melegben öntözést igényel.
• Fajta
Hazánkban államilag elismert fajtája nincs. A külfóldi fajták főként levélformában
különböznek (sima, fodros, mohalevelű). Franciaországban és Belgiumban a 'Stru-
welpeter' (erősen fodros) és az 'Einfacher' (sima levelű) fajtákat termesztik.
• Termesztés
Elővetemény. A zamatos turbolya elővetemény tekintetében nem igényes, viszont
sokáig gyomosít. Rövid tenyészideje miatt fűszerként elő- vagy utónövényként is ter-
meszthető.
Trágyázás. Intenzív termesztés (fűszerként többszöri vágás, herbacélú termesztés) ese-
tén nitrogénigénye jelentős (120 kg/ha), foszforigénye alacsony (50 kg/ha), káliumigénye
közepes (100 kg/ha). Magtermesztés esetén a hozam a foszforadag emelésével fokozható.
Talaj-előkészítés. Őszi szántás, tavaszi simítázás és porhanyítás, valamint könnyű
hengerrel a magágy tömörítése szükséges.
Vetés. Kora tavasszal, márciustól vethető kéthetente 20 cm-es sortávolságra. A me-
chanikai gyomirtás miattjavasolható az ikersoros termesztés, amelynél ajavasolt sor-
távolság 10-15, ill. 30-40 cm. Herba-előállításhoz a kétszeres gabona-sortávolság
megfelelő. Vetőmagszükséglet 10-12 kg/ha, a vetésmélység 0,5-1 cm.
Apolás. Vetés után, preemergensen a prometrin hatóanyagú Merkazinnal vegysze-
resen gyomirtható, de a növényállomány teljes gyommentesítésére hazánkban nincse-

189
nek kidolgozott herbicidtech nológiák Fűszer céljából történő termesztés esetén felül-
kezelésben herbicidek nem alkalmazható k. A mechnikai gyomirtás mellett a megfe-
lelő hozam eléréséhez öntözésre van szükség.
Növényvéde lem. Kórokozói közül legjelentősebb a turbolyapero noszpóra
(Plasmopara nivea) és a turbolyarozs da (Puccinia chaerophylli). A turbolyát károsító
rovarok közül az irodalom a turbolyamoly t (Depressaria chaerophylli) és a levéltet-
veket említi. A kórokozók és kártevők ellen a szokásos gomba- és rovarölő szerekkel
védekezhetü nk.
Betakarítás. Fűszerként, vetés után 6-8 héttel magszárbain dulás előtt 15-20 cm-es
növénymaga sságnál vágható. Herba előállításához a teljes virágzás az optimális be-
takarítási időszak. Magtermeszt és esetén a főemyők terméseinek teljes érésekor lehet
elvégezni az egyrneuetes betakarítást, ugyanis magja nem pereg.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Fűszerként, vágás után azonnal műszárítóban (35 °C) szárítani kell. Herba előállí­
tásánál vékony rétegben (5-10 cm) kiterítve a természetes szárítás is lehetséges.
• Hozam
Mennyiség. Fűszer, illetve herba termesztésén él a várható hozam 7-8 t/ha friss nö-
vény, amelyből mintegy l ,O-l ,5 t drog állítható elő. A magtermés 0,8-1 ,O t/ha.
Minőség. Mind a szárítás, mind a tárolás alatt a zöld szín megőrzésére ügyelni kell.
• Szaporítóanyag-előállítás
A zamatos turbolyát kizárólag magvetéssei szaporítjuk Ehhez a magot - a na-
gyobb hozam érdekében- célszerűbb augusztus második felében vetni 30-35 cm-es
sortávolságra . Áttelelő egyévesként termesztve a drogcélú termesztésné l leírt agro-
technikai eljárásokat lehet alkalmazni.
• Farmakológiai hatás
Természetes antioxidáns. Magas flavonoid- és C-vitamin-ta rtalma miatt megelőző
szerepe lehet olyan kóros elváltozások nál, ahol a szabadgyökö s reakciók különös sze-
repet játszanak. Keringést javító hatású.
• Felhasználás
A zamatos turbolyát elsősorban frissen, fűszerként használják fellevesek, szószok,
tojásételek, saJáták ízesítésére. Újabban mélyhűtött és szárított formában is forgal-
mazzák, de a szárítás során az illatát elveszti. Teáját vese-, hólyag- és emésztőszervi
megbetegedé sek ellen használják.

Arctium lappaL. • Közönséges bojtorján

Gyakrabban használt magyar nevei: nagy bojtorján, (buzogáncs, bogáncs, ragadáncs)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirág zatúak) rendjén belül az Astemeeae (csövesvirágú fész-
kesek) családjának tagja. Gyűjthető rokon fajok az A. minus (Hill.) Bemh. és az A.
tomentosum Mill.
• Drog
Gyökérzete adja a drogot, ami Bardanae radix néven ismert. Leírását és minőségi
követelmény eit a MSZ 17039-1983 tartalmazza.

190
• Hatóanyag
30-40% inulin, nyálka, illóolaj, poli-
és kéntartalmú acetilének (arktinin, ark-
tinol), polifenolok, lignaloidok (arkciin),
szterinek.
• Botanikai leírás
Kétéves, erőteljes növekedésű hemi-
therophyta (TH) faj. Karós, alig elága-
zó, 20-25 cm-re növő gyökérzete van,
vastagsága 5-6 cm. Kívül szürkésbar-
na, belül szürkésfehér színű, tömött,
húsos állományú az első évben, majd
szivacsossá, odvassá válik a második
évben. Levelei előbb tőrózsában állnak,
elérik az 50 cm-es hosszúságot is. Tö-
mött nyelűek, a lemez tojásdad, szíves
vállú, a csúcs pedig hegyes. A fonák
szürkén molyhos, gyapjas. Az 1-2m magas hajtásuk második évben szerveződik,
itt a szárlevelek kisebbek az előbbieknéL A főtengely és az oldalágak 3-3,5 cm
átmérőjű fészekvirágzatban zárulnak. Ezek horogszerűen hátrahajló fészekpik-
kelyekkel rendelkeznek, a virágok bíborlilák és mind csövesek Virágzási idő jú-
liustól szeptemberig tart. Termése 6 mm hosszú és 2 mm széles, ovális, barnán
foltos kaszat.
• Előfordulás
Eurázsiai (mediterrán) flóraelem. Hazánkban utak mentén, erdőszegélyeken és vá-
gásokban, ligetekben, emberi települések közelében található, tipikusan gyomtársu-
lást alkotó faj.
• Környezeti igény
Szemetes, ruderális, nitrogénben gazdag talajon díszlik.
• Fajta
A vadon termő állományok szolgáltatják a drogot.
• Gyűjtés
Csak az egyéves gyökerek gyűjthetők ősszel vagy tavasszal. Kiásás után a föld
feletti részeket levágjuk, megtisztítjuk a talajrögöktől - ha kell, megmossuk - majd
10-12 cm hosszú és egy ujjnyi vastag darabokra hasogatjuk fel.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Lehetőleg napon szárítsuk, ponyván vagy szárítókereteken szétterítve. Kedvezőt­
len időjárás esetén zárt, de szellős helyen. Műszárítóban 50 oc alatti hőmérséklet al-
kalmazása ajánlatos. A szárítás addig történjen, míg a darabok törhetőkké válnak. Tá-
rolható, illetve szállítható zsákokban, bálákban.
• Hozam
Mennyiség: Reszáradási arány 4: l.
Minőség: A drog az A. lappa, A. minus és A. tomentosum tisztított és megszárított
gyökereiből állhat. Cserzőanyag-tartalma legalább 2% (1. osztályú árunál 2,5%), s
tartalmaznia kell kimutatható mennyiségű inulint.

191
 • Farmakológiai hatás
Külsőleg fejbőr regener áló hatása igazolt.
• Felhasználás
A népi gyógyá szatban régóta használják. Egyrészt anyagcsere javító,
máj-, epebe-
tegek kezelésére szánt teakeverékek alkotórészeként, másrészt reuma
elleni és húgy-
kőoldó hatásáé rt is alkalm azzák
Külsőleg ekcémá s bőrfelületek kezelésében, különö
sen a fejbőr korpásadásának
meggát olására vagy hajápolók alkotórészeként (hajhullás csökkentésére)
használják,
olajos vagy szeszes kivonat ok formájában.

Arctostaphylos uva-ursi (L.) SPRENG • Medveszőlő

Gyakrabban használt magyar nevei: med-
veáfonya, piros medveszőlő, orvosi med-
veszőlő
• Rendszertani besorolás
Az Ericales (erikavirágúak) rendjén
belül az Ericace ae (erikafélék) családjá-
nak tagja. Athava si tájak törpecserjéje;
nálunk nem él (IV színes tábla) Rokon
fajok a fekete áfonya (Vaccinium myr-
til/us L.), a tőzegáfonya (Vaccinium oxy-
coccus L.) és a vörös áfonya (V vitis-
idaea L.). Az utóbbi kettő védett.
• Drog
A növény levele adja a drogot (Uvae
ursifol ium), melyne k minőségi követel-
ménye it a VII. Magya r Gyógy szer-
könyv tartalm azza. Az ESCOP monog ráfiákb an is a fentiekkel azonos
megjelölés-
sei szerepel.
• Hatóanyag
A levelek fenolglikozidokat (arbutin, metilarbutin) 8-12%- ban, cserzőa
nyagokat
15-20% -ban, flavonoidokat és triterpéneket tartalmaznak.
• Botanikai leírás
Kis termetű (20-30 cm magas) törpecserje (Ch). Erősen fásodó gyökérz
ete van,
szára kúszó, az aljzatot adó sziklafelületre terülnek; a virágos hajtásré
szek felemel-
kedők. A levelek a hajtáso kon szórtan helyezk ednek
el, bőrneműek, visszás tojásda-
dok, örökzöldek. Az erezet hálózatos, alig látható. Fehér vagy rózsasz
ín, korsó alakú
virágai (a portoko n szarvacskával) rövid fürtöt alkotnak, április- májusb
an jelenne k
meg. Termése vöröses, csonthéjas bogyó, 6-7 maggal.
• Előfordulás
Jellegzetesen athavasi faj, Észak- és Közép-Európa, Ázsia és Észak-A
merika
hegyvidékein, gyakra n 1600 m feletti magasságban fordul elő (pl. Alpok,
Tátra), ná-
lunk nem él.

192
• Környezeti igény
Az albavasi környezeti feltételeket igényli. Az Alacsony-Tátrában termesztésbe
vonása folyik.
• Fajta
Hazánkban fajtája nincs.
• Gyűjtés
Azokban az országokban és termőhelyeken, ahol tömegesen fordul elő, a leveleket
április-májusban gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Műszárítóban szántják, a magas (szárítás kezdetén alkalmazott 80-200 °C-os in-
duló) hőmérsékleti értékekre nem érzékeny. A tárolásnál a levéldrogokra vonatkozó
általános szempontokat kell figyelembe venni.
• Hozam
Mennyiség. Általában 4--5 kg friss levélből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A minőségi követelményeket a Ph.Hg. VII., valamint az ESCOP mo-
nográfia tartalmazza. (A drogban 2%-ban előfordulhat a vörös és fekete áfonya le-
vele is.)
• Farmakológiai hatás
Húgyúti fertőtlenítő (antibakteriális) és gyulladáscsökkentő.
• Felhasználás
Lúgos közegben az arbutinból felszabaduló hidrochinon a hatásos. A lúgos köze-
get szódabikarbóna vagy ásványvíz adagolásával lehet biztosítani. Túladagolása ve-
se- és májkárosodást válthat ki. Magas cserzőanyag-tartalma miatt a gyomor nyálka-
hártyáját izgatja, ezért teáját hideg eljárással készítik.

Armoracia lapathifolia U STERI • Közönséges

torma
Gyakrabban használt magyar nevei: csí-
pős torma, orrtekerő torma, torma
• Rendszertani besorolás
A hazánkban termesztett Armoracia
lapathifolia Usteri és a rokonsági kö-
rébe tartozó, védett debreceni torma
(Armoracia macracarpa !W. et. K./
Baumg.) a Capparales (káprivirágúak)
rendjébe és a Brassicaceae (káposz-
tafélék) családjába tartozó évelő nö-
vények.
• Drog
A tormamint drog sem a Ph.Hg.VII.-
ben, sem a drogszabványban nem szere-
peL A friss fogyasztásra és élelmiszer-

193
 ipari feldolgozásra kerülő tormagyökér minőségi követelményeit az MSZ
19946-1984 számú szabvány írja le.
• Hatóanyag
A tormagyökér mustárolajat és mustárolaj glikozidokat (glukonasztucin,
szinirin), C-vitamint és aminosavakat tartalmaz. Csípős ízét a mirozin enzim
okozza.
• Botanikai leírás
A torma évelő, lágy szárú növény (H). Főgyökere orsógyökér, amely közvetlen
folytatása a függőleges helyzetű gyöktörzsnek Gyöktörzse erősen megvastagszik Az
első évben kialakult tőlevelek hosszúak, nyelesek, lemezük ép vagy karéjosan tagolt,
levelek széle fogazott. A második évben a szárlevelek rövid nyelűek vagy ülők. Vi-
rágzata összetett sátorozó fürt, sok virággal. Idegen beporzó, de részleges önbepor-
zás is történhet. Termése becőke. A magvak aprók, sirnák és gömbölyűek. Nálunk ma-
got ritkán terem.
• Előfordulása
A torma őshazája Délkelet-Európa és a vele szomszédos nyugat-ázsiai területek.
Egyes botanikusok a Nasturtium armoraciát, mások a Cochlearia armoraciát,
Engler a Cochlearia macracarpa var. hungaricát tekintik a torma ősalakjának. Ha-
zánk több termőkörzetében foglalkoznak üzemszerű tormatermesztéssel. Ezek közül
említést érdemel Debrecen, Újléta, Létavértes, Vámospércs, Bagamér, Kokad, Ál-
mosd környéke, ahol az országos termőterület (1500-2000 ha) 60-70%-a található.
A főbb termőtájakon kívül az ország egész területén ismerik és hasznosítják, házi-
kertekben gyakori.
• Környezeti igény
A torma gyökerei fagytűrők. Levelei mínusz 3-4°C-on fagynak el. Fényigényes,
kedveli a kitett termőhelyeket A tormának a tenyészidőszakban legalább 1400-1500
napfényes órára van szüksége. Igényli a mélyebb fekvésű (de nem vizes), jó vízellá-
tottságú talajokat. A hiányzó vízmennyiséget az alsóbb talajrétegekből is képes pótol-
ni. A torma humuszban és ásványi anyagokban gazdag, könnyen művelhető, laza
szerkezetű réti homoktalajokat kedveli. Kötött és száraz talajon rizómái ráncosak és
fásodortak lesznek. A talaj optimális pH értéke 6,2-7,5 körüli.
• Fajta
Hazánkban a Debreceni Termőtáj által termesztett populációt a szakma "Debrece-
ni édesnemes" néven tartja nyilván (védett). Az utóbbi 8-1 O évben a hazai sikeres
tormanemesítés több államilag elismert fajtát állított elő: a "Bagaméri Delikát"
(1997), a honosított dán tormából a "Danvit" (1996), a "Pózna" és a "Bihari" (1998)
néven kaptak fajtaelismerést Németországban az erősen csípőstípusta 'Nürnberg'
és az 'Erlangen', az édes és csípősségmenteseket a 'Bayersdorf', a 'Spreewald' va-
lamint a 'Hamburg' fajták képviselik. Cseh fajta az egyéves 'Krenox' és az évelő
'Malini'.
• Termesztés
Elővetemény. A torma vetésforgóba állítása ritkán fordul elő, mivel nagyrészt mo-
nokultúrás termesztés folyik. Jó előveteményeia trágyázott zöldségfélékkö züla pa-
radicsom, a paprika, az uborka, a káposzta és a burgonya. A torma után célszerű ka-
pás kultúrákat termelni.

194
 Talaj-előkészítés. A torma mélyen gyökerező növény. Emiatt kizárólag bakhátas
műveléssel termesztjük Ősszel a talajt legalább 40 cm mélyen kell lazítani. Kisebb
termőterületen ez forgatással, nagyobb területen az altalaj lazításával együtt végzett
mélyszántással történik. Tavasszal a gyökérdugványok kiültetése előtt legalább két
héttel készüljenek el a bakhátak. Közvetlenül a telepítés előtt a bakhátak felszínét
(bakhátsimítóval) alakítjuk ki. A bakhátak iránya célszerűen észak-déli, hogy minél
több napsütéses meleg érje a sorokat. Méretei: alja 40 cm, teteje 30 cm széles, ma-
gassága 30 cm. A bakhátak egymástól 90-100 cm távolságra legyenek.
Trágyázás. Az őszi vagy tavaszi mélyszántással 35-40 t/ha érett istállótrágyát dol-
gozzunk be a talajba. A torma folyamatos és állandó növekedéséhez a további táp-
anyagigényét lassan ható műtrágyákkal pótoljuk. A talaj közepes tápanyag-ellátottsá-
ga esetén alaptrágyaként 140 kg/ha kálium, valamint 80 kg/ha foszfor hatóanyag ke-
rüljön a talajba (mélyszántással). A nitragént 120 kg/ha mennyiségben döntő mérték-
ben fejtrágyaként használják. Az egyik felét, 60 kg-ot a május végi-június eleji haj-
tásválogatáskor, a másik részét június végén szórják ki.
Telepítés. A telepítés gyökérdugványokkal történik. Ezt tavasszal végezzük, le-
hetőleg minél korábban (márciusban). Az előkészített bakhátak közepére 15 cm tő­
távolságra ültetőfával a dugvány hosszának megfelelő mély lyukakat fúrunk és a
dugványt a ferdén vágott végével lefelé belehelyezzük, olyan mélyen, hogy
3-5 cm földréteg takarja. A hektáronkénti gyökérdugvány szükséglet 60 OOO db
(llOxl5 cm).
Apolás. Telepítés után a gyökérdugványok szövetei - a dugványok mindkét végén
gyors osztódásnak indulnak és rücskös felületű kallusz képződik. A dugványok alsó
végén a talp gyökerek, a felsőn a rügyekből a levelek jönnek létre. A levelek telepítés
követő 2-3 héten belül jelennek meg. Rendszerint a levelek kialakulásakor kell elvé-
gezni az első kapálást, majd később a gyomosodás mértékétől függőerr a másodikat.
Május végén fontos művelet a hajtásválogatás. Ekkor a torma koronáján csak a leg-
erősebb tőhajtást hagyjuk meg, a többit eltávolítjuk. A hajtásválogatással együtt a
bakhátak felső részén is el kell végezni a gyomlálást. A későbbiekben a torma lomb-
ja elnyomja a sorokban kelő gyomokat, a sorközöket pedig sorközművelővel tisztán
lehet tartani.
Növényvédelem. A tormának aránylag sok kórokozója és kártevője van. Betegsé-
gei: a torma mozaik vírus (Cabbage black ring virus, Cauliflower mosaic virus,
Radish mosaic virus). Az első két vírust a káposzta-levéltetű és a zöld őszibarack-le­
véltetű terjesztik, az utóbbi vírus csak Coleoptera fajokkal vihető át. A vírusok gaz-
danövényei a keresztesvirágúak V édeimet a levéltetvek és a Coleoptera fajok elleni
permetezés, valamint a keresztesvirágú gyomok irtása nyújt.
A cerkospárás levélfoltosság (Cercospora armoraciae) kórokozója ellen fenti-
nacetát + maneb (Brestan 60) hatóanyagú készítménnyellehet védekezni. A ramulá-
riás levélfoltosság (Ramularia armoraciae) ellen benomil hatóanyagú gombaölő
szerrel (Chonoin Fundazol 50 WP) védekezhetünk. A nyár közepén, végén jelent-
kezhet a tormalisztharmat (Erysiphe poligoni), amely ellen kéntartalmú készítmé-
nyek (Thiovit, Kénkol 800 SC, Kumulus) egyikével védekezhetünk. A torma
agrobaktériumos golyvája (Agrobacterium tumefaciens) ellen a monokultúrás ter-
mesztés megszüntetése nyújt védelmet. Kártevői: a tormalevélbolha (Phyllotreta

195
 armoraciae), a tormalevélb ogár (Phaedon cochleariae), a káposztapol oska
(Eurydema ornatum), a káposztamoly (Plute/la maculipennis). Ellenük benszultap
(Bancol 50 WP), foszalon (Zolone 35 EC), kartap (Padan 50 SP) és a szintetikus
piretroid hatóanyagú készítményekkel (Chinetrin 25 EC, Decis 2,5 EC, Karate 5 EC
stb.) védkezhetünk.
Betakarítás. A torma hidegtürő növény, sárguló levelei jelzik a gyökérzet beérését
(október). Először a tormalevelek levágását végzik el. Régebben sarlóval, ma már át-
alakított forgórendszerű fűkaszával történik. Gyökerét U alakú eke a bakhátak alatt
elvágja és megemeli. Ezt követően a tormatöveket kézzel kihúzzák
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A tormagyökeret a feldolgozó helyen kézzel tisztítják. A gyökérről a leveleket el-
távolítják, a gyökér végéből l cm-t és az oldalgyökereket sima felülettel levágják. A
minőség szerinti osztályozás után kötegelve vagy anélkül, veremben, pincében vagy
szabadföldi prizmában (2 x l m), homok közé rétegezve vagy szalmabálák között, de
a legkorszerűbb módon, hűtőházakban (rashelzsákokban) tárolják.
• Hozam
Mennyiség. A várható gyökérhozam 4-6 t/ha.
Minőség. A gyökér legyen ép, egészséges, tiszta, idegen anyagtól mentes, száraz
felületű. Az első osztályú torma felső végén 2,5 cm-nél vastagabb, legalább 22 cm
hosszú, sima felületű, oldalgyökerektől és elágazásoktól mentes.
• Szaporítóanyag-előállítás
A dugványok előállításához az előző évi tormaállomány egyedeinek talp- és ol-
dalgyökereiből 25-26 cm hosszú, 5-l O mm átmérőjű dugványokat készítenek. A
méret szerinti osztályozásnál (hosszúság, átmérő) jelölik a dugványok alsó és fel-
ső végeit Az alsó végét ferde vágásfelülettel látják el, hogy ültetéskor elkerüljenek
a fordított helyzetben történő talajbahelyezést. A dugvány vastagabb felső részén
vízszintes metszési felületet kap. Az így előkészített gyökerekről durva zsákvá-
szonnal a hajszálgyökereket és a sarjrügyeket ledörzsölik oly módon, hogy a dug-
vány tetején és talpán 2-3 cm rész érintetlen maradjon. Itt fejlődnek ki a felső rü-
gyekből a levelek, míg az alsó részen a gyökerek. A válogatott és osztályozott gyö-
kérdugványo kat kötegelik, fagymentes helyen nyirkos homokba - ferdén vágott
végükkelle felé- vermelik Az ültetés előtt 2-3 héttel kezdik meg a gyökérdugvá-
nyok hajtatását
• Farmakológiai hatás
Antibakteriális és antioxidáns hatású. Külsőlegesen reumás fájdalmak és neuralgi-
ás panaszok ellen hatásos.
• Felhasználás
Feltételezik, hogy sem az ókori görögök, sem a rómaiak nem ismerték a növényt.
PLINIUS és CoLUMELLA tormanövénye más faj lehetett. A későbbi feljegyzések még
mindig a vadretket nevezik tormának Németországban a 15. században kezdték ter-
meszteni. MATTHIOLUS 1571-ben megemlékezik arról, hogy a magyarok és a lengye-
lek a torma gyökerét ételeik ízesítésére használják. Ez az első leírás, ahol a mai tor-
ruával azonos növényről tesznek említést. A torma jelentőségét a külkereskedelem-
ben, az élelmezésben és az egészségügyben betöltött szerepe határozza meg. Frissen
vagy feldolgozott termékként az országos tormatermés 50%-át a külkereskedelem ér-

196
tékesíti. A hazai és külfóldi irodalmak egyre gyakrabban foglalkoznak a tormafo-
gyasztás kedvező egészségügyi hatásaivaL A torma javasolt légúti megbetegedések
(vírusos fertőzés esetén is), gyomor- és emésztési panaszokra, valamint húgyutak fer-
tőzése esetén. Kedvező a vizelethajtó hatása. A reszelt tormát külsőleg reumatikus és
izomfájdalmak, idegzsába esetén bedörzsölésre használják. Hajápoló és hajregenerá-
ló készítmények alapanyaga. A peroxidáz enzim előállításának kiindulási anyaga. A
lakosság körében kedveltek az ételízesítők és más tormakészítmények. Reszelt álla-
potban konzerválják

Arnica montana L. • Hegyi árnika

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: ámika, (anyagyö-

kér, máriafű)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjének, az Astera-
ceae (fészekvirágzatúak) családjának, illetve az Asteroi-
deae (csövesvirágúak) alcsaládjának tagja (IV. színes
tábla). Termesztés szempontjából perspektivikus rokona
az Arnica chamissonis Less és az Arnica chamissonis
Less. subsp. foliosa (Nutt.) Maguire.
• Drog
Drogként szárított virágzatát (Arnicae flos), virágzó
hajtását (Arnicae herba) és gyöktörzsét (Arnicae rhi-
zoma) alkalmazzák Drogja a Ph.Hg. VII-ben nem, de
számos európai ország gyógyszerkönyvében hivatalos
(Ph.Helv. VII., DAB 9, ÖAB, ESCOP). Az Arnica mon-
tana drogjaival azonos értékű drogot szolgáltat az Arnica
chamissonis és az Arnica chamissonis subsp. foliosa.
• Hatóanyag
A virágzat 0,4-0,6% flavonoidot tartalmaz, asztragal in, izokvercitrin, luteolin-7-
glikozid fő komponensekkeL Illóolaj-tartalma 0,2-0,3%, melynek fő összetevői az
azulén, és a timol. Tartalmaz még 0,4% amicin keserűanyagot és 0,1-0,2%-ban
szeszkviterpén laktonokat A herba főként illóolajat és cseranyagot tartalmaz.
A gyöktörzs illóolaj-tartalma 0,5-2,3%. Főbb komponensei a timolhidrokinon-
dimetiléter, floro-izovajsavészter, floro-metilészter stb. Tartalmaz még amicint,
2-3% cseranyagot, gyantát, szervessavakat és 9-12% inulint.
• Botanikai leírás
A hegyi ámika évelő, lágy szárú, terjedő tövű magashegyi növény (H). Gyöktörzse
8-l O cm hosszú, 0,5 cm vastag, kívül barna parával fedett, vízszintesen növő, belül
piszkosfehér színű. Gyökerei a gyöktörzs alsó oldaláról erednek, egyszerűek, véko-
nyak, szürkésbama színűek. Szára 30-60 cm magas, tövénél 4-8 mm vastag, egye-
nes, egyszerű vagy csúcsán 2-5 ágú, csíkolt, zöld színű. Felső részén vöröses miri-
gyekkel fedett. Az ágak végén egy-egy sárgaszínű fészekvirágzatot fejleszt. A tőleve-

197
 lek levélrózsát alkotnak, 8-I O cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, rövid nyelűek vagy
ülők, elliptikusak, 5-7 erűek, színűket rövid mirigyszőrök fedik, a levélfonák kopasz.
A tőlevelek hegyesek vagy tompák, épek vagy válluk felé gyengén fűrészesek. A
szárlevelek hasonlók, de rövidebbek, hosszúkás-lándzsásak, háromerűek. A száron a
levelek keresztben átellenesek, a legalsó 2-3 levélpárszorosan egymás felett ered. A
szár felső részén mindössze egy-két levélpár fejlődik. A sárga fészekvirágzat
(3)-6-8 cm átmérőjű, kétsoros fészekpikkelyei vannak. A vacok lapos, kissé moly-
hos, a szélén 3-4 cm hosszú, háromfogú, 7-12 erű nyelves, nőivarú virágok, ezektől
befelé pedig 2 cm hosszú, hímnős csövesvirágok találhatók. Májustól júniusig virág-
zik. Termése 5-8 mm hosszú, l mm vastag, hengeres, oldalról összenyomott, bóbitás
kaszat, melynek öt alacsony bordája van. Ezermagtömege: l ,4 g. Csírázóképessége
érés után közvetlenül a legjobb, elérheti a 90%-ot is.
Az A. chamissonis morfológiailag kissé eltér a hegyi ámikától. A növény
20-l 00 cm magas, általában a száron 5-l O, közel egyforma méretű levélpár képző­
dik. Levelei 5-30 cm hosszúak, lándzsásak, ülők. A száron lényegesen több, de ki-
sebb fészekvirágzat található. Nyelves virágai l ,5-2 cm hosszúak.
• Előfordulás
Egész Európában honos. Főleg hegyvidékeken, havasi réteken fordul elő, de meg-
található Észak-Európa sík területein is. Magyarországon csak az Alpok alján és az
Őrségben fordul elő. Igen ritka, védett növényünk. Gyűjtése tilos!
Az Arnica chamissonis Észak-Amerikából származik.
• Környezeti igény
Hidegtűrő, a rendkívül hideg teleket is károsodás nélkül elviseli. A hűvös, párás
csapadékos klímát kedveli. A száraz termőhelyeket kerüli. Talajjal szemben igé-
nyes, kizárólag savanyú (pH 4--4,5), mészben szegény (mészmentes) talajokon for-
dul elő. Meszes talajon a leveleken klorózis, majd nekrózis alakul ki. Az ugyancsak
termeszthető Arnica charnissan is jobban tűri a kevésbé párás, szárazabb klímáj ú te-
rül eteket. Talajigénye is kevésbé speciális. Jól fejlődik az enyhén savanyú (pH
5,5-6) talajokon. Termesztése szerényebb környezeti igényei révén egyszerűbb,
biztonságosabb.
• Fajta
Fajtája nincs. A vadon termő állományból származó maggal szaporítható. Néme-
tországban mésztűrő fajta szelekciójára végeznek kutatásokat.
• Termesztés
Elővetemény. A hegyi ámika termesztése hazánkban legfeljebb a nyugati országré-
szek kifejezetten mészszegény, savanyú talaj ain, kizárólag kisgazdaságokban képzel-
hető el. Termesztése rendkívül nehéz és bizonytalan. Az esetleges előveteményt alap-
vetően a talaj kémhatása határozza meg.
Talaj-előkészítés. Gondos talaj-előkészítést, aprómorzsás rög- és üregmentes ülte-
tőágyat igényel.
Trágyázás. A tápanyagellátásra nagyon érzékeny, különösen műtrágyák adagolása
okozhat klorótikus, nekrotikus tűneteket, ezért használatuk nem javasolható.
Vetés/telepítés. Történhet vegetatív úton (tőosztással) és palántanevelésseL Tőosz­
tással történő szaporítás biztonságosabb és gyorsabban ad betakarítható termést. A tő­
osztást ősszel a vegetációs időszak végén vagy tavasszal a kihajtás kezdetén célszerű

198
végezni. A palánták május végére érhetik el akiültethető 4-5 leveles állapotot A ki-
ültetést különös gonddal kell végezni, mert a növények igen érzékenyek az átültetés-
re. Javasolt tenyészternlet 30-40 cm x 20 cm.
Apolás. Legfontosabb ápolási munkája a rendszeres gyomtalanítás (kapálás) és öntözés.
Növényvédelem. Hazai tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, de irodalmi adatok
szerint két fontosabb kórokozója ismert: Entyloma arnicae, Sphaerotheca fu/i ginea.
A kártevők közül Tephritis arnicae a virágzatot károsíthatja.
Betakarítás. A virágzatokat a virágzás kezdetén kézzel szedik. A teljes nyíláskor
történő szedés nem javasolható, mert a szárítás folyamán kialakulnak a bóbitás ka-
szattermések és szennyezik a drogot. A virágzó hajtást hasonló állapotban sarlóval, a
gyöktörzset pedig a vegetációs időszak végén ásóval szedik fel.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Valamennyi növényi részt árnyékos, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve,
rendszeres forgatás mellett szárítják. Különösen a virágzatot célszerű műszárító­
ban, legfeljebb 40-50 °C-on szárítani. A megszárított herhát és rizómát vászon-
zsákokban száraz, hűvös helyen célszerű tárolni. A virágdrog erősen nedvszívó tu-
lajdonságú, színanyagai fényérzékenyek A csomagolása és tárolása különös gon-
dot igényel.
• Hozam
Mennyiség. Német kísérleti adatok szerint virágdrogból legfeljebb 5-l Okg/1 00 m 2,
gyökérdrogból pedig 35-40 kg/100 m2 hozam érhető el.
Minőség. Minőségi követelményeit a külföldi gyógyszerkönyvek és előiratok ha-
tározzák meg.
• Szaporítóanyag-előállítás
Szaporítóanyag vadon termő vagy termesztett állományról nyerhető. Bóbitás ka-
szattermését teljes érésben a szél könnyen elfújja, ezért korábban, a bóbiták megje-
lenésekor kézzel szedjük a fészkeket és utóérleljük. A palántaneveléshez a magve-
tést tavasszal, március végén, április elején végzik melegágyba vagy fűtetlen fólia
alá. A kelés 10-14-(21) nap múlva várható. A csíranövények rendkívüllassan fej-
lődnek és igen érzékenyek a talaj mésztartalmára. Mész jelenlétében klorózis majd
nekrózis alakul ki.
• Farmakológiai hatás
Belsőleg alkalmazva fokozza a szív verő- és perctérfogatát, javítja a koronáriake-
ringést és csökkenti a perifériás ellenállást, azonban könnyen túladagolható. Ilyenkor
szapora szívverést, szívtáji panaszokat, légszomjat okoz. Enyhe immunstimuláns ha-
tását is igazolták
Külsőleg javítja a kezelt terület vérellátását, gyulladáscsökkentő és hámképződést
segítő hatású.
• Felhasználás
Belsőleg kombinációs készítmények alkotórészeként keringési panaszok esetén al-
kalmazzák. Pontos adagolására ügyelni kell. Külsőleg reumás fájdalmak elleni bedőr­
zsölő szerek alkotórésze. Száj- és toroköblögető szer készül belőle. Sebek, furunku-
lusok kezelésére is használják. Alkalmazását korlátozza, hogy allergiás tüneteket
válthat ki. A likőripar is felhasználja, főként vermutok ízesítésére.

199
Artemisia abrolanum L. • Istenfa
Gyakrabban használt magyar nevei:
ürömcserje, abrut üröm (ebruta)
• Rendszertani besorolás
Az istenfa az Asterales (fészekvirág-
zatúak) rendjébe, az Asteraceae (fészek-
virágzatúak) családjába, az Asteroideae
(csövesvirágúa k) alcsaládjába tartozó
évelő félcserje.
• Drog
Drogként szárított fóld feletti virágzó
hajtását (Abrotani herba) és szárított le-
velét (Abrotani folium) használják. A
Ph.Hg. VII-ben nem hivatalos.
• Hatóanyag
A növényben található illóolaj több
mint 20 komponensből áll. Színe sárgás-
zöld, illata eukaliptuszra emlékeztető, amit a benne lévő eukaliptol okoz. A drog az
illóolajon kívül tartalmaz még abrotanint, cseranyagot, kininszerű alkaloidot, keserű­
anyagot és C-vitamint.
• Botanikai leírás
Az istenfa sűrűn elágazó, 60-100 cm magas, évelő félcserje (Ch). Jellemző göm-
bös alakjáról is jól elkülöníthető a többi Artemisia fajtóL Gyöktörzse erősen elágazó.
Az egész növény szürkés (ezüstös) a T alakú fedőszőröktől. Hajtása vörösen csíko-
zott, talajközelben erősen elágazó, alsó részén fásodó. Lomblevelei 2-6 cm nagyok,
szárnyasan szeide Itek, a felsők hármasan hasogatottak A fészekvirágzatok kicsik,
gömb alakúak, széles pikkelyekkel és piszkosfehér fedőszőrökkel. A sárga színű bó-
koló virágzatok hugát alkotnak. Júliustól szeptemberig virágzik, de hazai ökológiai
viszonyok között a virágzás elmarad.
• Előfordulás
Elő-Ázsiában és Dél-Európában őshonos, de a világ számos országában termesztik.
• Környezeti igény
Fény- és melegigényes, szárazságtűrő faj. Öntözés nélkül is jól termeszthető. Ta-
lajjal szemben nem túl igényes. A meszes, humuszban gazdag, vályogos homoktalajt
kedveli.
• Fajta
Hazai fajtája nincs, szaporításra a köztermesztésben lévő populáció használható.
Németországban ismert néhány régi fajta.
• Termesztés
Elővetemény. Előveteményére nem igényes, de célszerű istállótrágyával jól ellátott
kapások után telepíteni. Mivel az istenfa több évig marad egy helyen, lényeges, hogy
az elővetemény évelő gyomoktól mentes talajt hagyjon maga után.
Trágyázás. Az istenfa 3-5 évig marad termesztésben egy helyen, ezért célszerű az
elővetemény alá nagyadagú szerves trágyát (25-30 t/ha) kijuttatni. A telepítést köve-

200
tő évtől alaptrágyaként közepes adagú (60-70 kg/ha nitrogén, 50-60 kglha foszfor, és
50-60 kg/ha kálium hatóanyag-tartalmú) műtrágyát javasolnak
Talaj-előkészítés. Az elővetemény lekerülése után középmély szántást kell végez-
ni. Az ültetéshez rög- és üregmentes, sima felületű palántaágyat kell készíteni úgy,
hogy lehetőleg a talaj nedvességtartalmát is megőrizzük.
Telepítés. A tőosztást a vegetációs periódus végén (október eleje-közepe), esetleg
tavasszal kihajtáskor végzik. A gyökeres dugványok telepítésére szeptemberben, ke-
rülhet sor. A gyökeres dugványokat 40-50 cm x 30 cm-es tenyészterületre ültetik és
alaposan beöntözik.
Apolás. Legfontosabb ápolási munka az ültetvény gyommentesen tartása. A vege-
tációs időszak folyamán legalább 2-3 kapálást kell végezni. Ezzel megakadályozha-
tó a túlzott gyomosodás, valamint az évelő gyomok felszaporodása. Vegyszeres
gyomirtást nem alkalmaznak.
Növényvédelem. Legjelentősebb kártevői a levéltetvek, melyek elsősorban a haj-
táscsúcsot károsítják. Németországban megfigyeltek még kabóca- (Eupterix artemisi-
ae) és poloska- (Plagiognathus albipennis) kártételt is.
Betakarítás. Hazai ökológiai viszonyok között a hajtást általában évente kétszer
Gúlius, szeptember) takaríthatjuk be. Kis területen sarlóval, nagyobb ültetvényesetén
kaszálvarakadó val.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Betakarítás után a levágott hajtásokat vékony rétegben kiterítve árnyékos szellős
helyen vagy műszárítóban legfeljebb 40 °C-os hőmérsékleten szárítják. Betakarítás-
kor és szárításkor ügyelni kell arra, hogy a hajtás nyomásra érzékeny, könnyen meg-
barnul. B eszáradási arány: 4-5: l.
• Hozam
Mennyiség. A telepítés utáni első évben 0,7-1 t/ha, a második évtől pedig
l ,5-2 t/ha herba.
Minőség. Az általános drogelőírások érvényesek a drogra.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szaporítóanyagat egészséges, termő ültetvényrőllehet szedni. Tőosztás esetén az
egész állományt fel kell számolni. Ez az eljárás nem túl gazdaságos. Egy-egy jól fej-
lett 3-4 éves egyedet legfeljebb l 0-15 részre lehet osztani. Dugvánnyal történő sza-
porítás esetén az állomány továbbra is fennmarad és lényegesen több szaporítóanya-
got tud szolgáltatni. A dugványozás optimális ideje tavasszal, kihajtás után van. A fél-
fás dugványok lerakásakor célszerű lyuggatott feketefóliát alkalmazni. A dugványok
nyár végére meggyökeresednek és augusztus végén, illetve szeptemberben kiültethe-
tők állandó helyükre.
• Farmakológiai hatás
Étvágyjavító, emésztést serkentő és vizelethajtó hatása ismeretes.
• Felhasználás
Gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek alkotórésze, valamint izzasztó és vize-
lethajtó készítményekben alkalmazzák Étvágyjavító hatása és kellemes íze miatt fű­
szerként is felhasználják Illóolajának eukaliptoltartalma miatt az illatszeriparban is
hasznosítják.

201
Artemisia absinthium L. • Fehér üröm
Gyakrabban használt magyar neve: abszintüröm
• Rendszertani besorolás
A fehérüröm az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjé-
be, az Astemeeae (fészkesvirágzatúak) családjába, ezen
belül azAsteroideae (csövesvirágúak) alcsaládjába tar-
tozik (IV. színes tábla).
• Drog
Drogként a szárított levelét (Absinthii folium), a teljes
virágzásban szedett legfeljebb 50 cm-es hajtásvéget
(Absinthii herba) használják. Az utóbbi szerepel a VII.
Magyar Gyógyszerkönyv, az MSZ 19857-1967 és az
ESCOP előírásaiban (Wormwood). Ritkábban használ-
ják a teljes föld feletti hajtását (Absinthii herba cum
ca ule, MSZ 19865-1971) melyet botosürömnek is ne-
veznek, valamint illóolaját (Aetheroleum absinthii,
MSZ 6767-1983).
• Hatóanyag
A hajtásdrog 0,2-0,4% dimer szeszkviterpén lakton típusú keserűanyagat
(70-75% abszintin, 25-30% artabszin) és mintegy 0,3-0,9% illóolajat tartalmaz. Az
illóolaj fő összetevői a tujol (25-70%), tujon (3-12%), pinén, fellandrén, kadinén.
Illóolaja gyakran kék vagy kékeszöld színű a benne található kamazuléntól, amely
a növényben képződő szeszkviterpén laktonokból alakul át, a lepárlás alatt. Ismer-
tek azulegonmentes kemotaxonjai is, melyek színtelen illóolajat adnak. A drog tar-
talmaz még cseranyagot, C- és B-vitamint, valamint borostyánkösavat Keserűérté­
ke I0-20 ezer.
• Botanikai leírás
A fehérüröm évelő (H) dudvaszárú növény. Gyöktörzse 15-20 cm hosszú, erősen
elágazó, többfejű. Szára 1-1 ,5 m magas, tövénél fásodó, ezüstszűrkén molyhos. A tő­
levélrózsa levelei hosszú nyelűek, háromszor szárnyasan szeldeltek Szárlevelei ki-
sebbek, az alsók nyelesek, kétszer szeldeltek, a felsők ülők és egyszer szeldeltek Va-
lamennyi levél ezüstösen, szürkésfehéren molyhos. Virágzata fészkekből összetett
dús, ftizéres, leveles buga. A fészekvirágzatok 3-5 mm átmérőjűek, gömb alakúak,
bókolók. A virágok sárgák. Július-augusztusban virágzik. Termése visszás tojásdad,
l mm hosszú, 0,3 mm széles, halványbarna, kissé fénylő kaszat. Ezermagtömege:
0,07-0,09 g. Csíraképességét 3--4 évig megőrzi.
• Előfordulás
Európa legnagyobb részén, így Magyarországon is honos, eurázsiai flóraelem. Be-
hurcolták Észak- és Dél-Amerikába, Új-Zélandba.
• Környezeti igény
Fény- és melegkedvelő, szárazságtűrő faj, ezért célszerű déli fekvésű, napfényben
gazdag területeken termeszteni. Talajjal szemben igénytelen, de kiemelkedő hozam
csak középkötött, jó vízgazdálkodású talajon várható. Alkalmas a sekély termőrétegű
homoktalajok hasznosítására is.

202
• Fajta
Hazai fajtája nincs. Németországban, Olaszországban és újabban Magyarországon
nagy levelű változatait termesztik.
• Gyűjtés
Hazánkban a drogot nagyrészt vadon termő állományokból gyűjtik. A levéldragot
a tőlevelekből és a szárlevelekből állítják elő, melyet május végétől augusztusig gyűj­
tenek A herba előállítására a teljes virágzásban lévő növény legfeljebb 50 cm-es haj-
tásvégét vágják.
• Termesztés
Elővetemény. Előveteménnyel szemben nem igényes, de célszerű jól trágyázott ka-
pás után telepíteni. Lényeges, hogy az előnövény évelő gyomoktól mentes talajt
hagyjon maga után.
Trágyázás. A fehér üröm 8-l O évig marad termesztés ben, ezért célszerű az előve­
temény alá nagy adagú szerves trágyát (25-30 t/ha) kijuttatni. A telepítést követő év-
től alaptrágyaként 90 kg/ha nitrogén, 50 kg/ha foszfor, és 60 kg/ha kálium hatóanyag-
tartalmú műtrágyát javasolnak
Talaj-előkészítés. Az elővetemény lekerűlése után tarlóbántást és középmély szán-
tást végeznek Az ültetéshez rög- és üregmentes, sima felületű palántaágyat kell ké-
szíteni úgy, hogy lehetőleg a talaj nedvességtartalmát is megőrizzük.
Telepítés. A tőosztással vagy szabadágyi palántaneveléssel előállított palántákat
októberben ültetik állandó helyükre, 50-60 cm x 30-40 cm-es tenyészterűletre.
Apolás. Az ültetvény legfontosabb ápolási munkája a gyomtalanítás, melyet végez-
hetünk kézikapával vagy kultivátorral, de használhatunk herbicideket is. Telepítés
előtt trifluralin hatóanyagú herbicidek (Olitref 480 EC, Treflan 48 EC) alkalmazha-
tók l ,6-l ,9 l/ha dózisban a gyomosodás mértékének csökkentésére. A telepítés t kö-
vető ősztől a propizamid hatóanyagú Kerb 50 WP 2-2,5 kg/ha, tavasszal (kihajtás
előtt) pedig a Buvilan 33 EC (ethalfluralin) alkalmazható a gyomosodás megelőzésé­
re. Szárazságtűrő faj, öntözés nélkül is jól termeszthető.
Növényvédelem. Németországban több kórokozóját és kártevőjét leírták Hazánk-
ban, feltehetőleg a kisléptékű termesztés miatt jelentősebb kártételt nem tapasztaltak
Betakarítás. Az ültetést követő évben egyszer, a későbbiekben évente kétszer vág-
ható. Teljes virágzáskor kézzel, nagyobb ültetvény esetén kaszálvarakadó géppel ta-
karítható be, 10-15 cm-es tarlómagassággaL Herba-előállítás céljára vágott ültet-
vénynél a betakarítás után a szármaradványokat el kell távolítani.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A fehér ürmöt árnyékos helyen, vékony rétegben kiterítve vagy műszárítóban ala-
csony hőmérsékleten (40 o q szárítják. Magasabb szárítási hőmérséklet esetén ható-
anyagai károsodnak.
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam l ,5-2,5 t/ha herba (beszáradási arány: 3-5: l). Illóolaj-
előállítás ese té n 1-5 kg/ha.
Minőség. A növénybőlleggyakrabban előállított herbadrog csak a fehér üröm meg-
szárított, virágzás idején gyűjtött, 50 cm-nél nem hosszabb fold feletti leveles hajtá-
saiból állhat. Nem lehet a drogban az A. vulgaris L. és A. pontica L. levele. Az l. osz-
tályú drog vizeskivonat-tartalma legalább 18% .

203
• Szaporítóanyag-előállítás
Magyarországon fajtája nincs, ezért a szaporítóanyag-előállítás (vetőmagtermesz­
tés) - amennyiben termesztik - köztermesztésű állományokban történik. A vetőmag
minőségi követelményeit az MSZ 7145-1999 írja elő. A palántanevelést tavaszi (áp-
rilis-május) magvetéssei szabadágyban végzik. A magvakat 0,5-1 ,5 cm mélyre és
20-25 cm-es sortávolságra vetik. A kelés általában 2-3 hétig tart. A palánták szepteru-
ber-októberben érik el akiültethető állapotot
• Farmakológiai hatás
Keserűanyag- és illóolaj-tartalma miatt étvágyjavító és emésztést serkentő hatása
van. Fokozza a gyomornedv elválasztást, epehajtó és szélhajtó.
• Felhasználás
Már az ókorban is széles körben alkalmazták Jelenleg étvágyjavító, és epeműkö­
dést serkentő teakeverékek alapanyaga. Az állatgyógyászatban bélféregűző és élős­
ködők elleni készítmények alkotórésze. Rovarűző hatása a kiskertekben is jól hasz-
nosítható.
A virágos fehér üröm az ürmösborok és keserű likőrök fontos alapanyaga. Illóola-
ját görcsoldó és reumás fájdalmakat enyhítő bedörzsölő szerekben, valamint az illat-
szeriparban használják. Meg kell azonban jegyezni, hogy az illóolajában lévő tujon
fejfájást, átmeneti tudatzavart, érzékcsalódást okozhat. Ezek a tünetek csak a drogból
készült tömény alkoholos kivonat hosszan tartó alkalmazásakor jelentkeznek.

Artemisia annua L. • Egynyári üröm

Gyakrabban használt magyar nevei: (illatos
üröm, egyéves üröm)
• Rendszertani besorolás
Az egynyári üröm az Asterales (fészekvi-
rágzatúak) rendjébe, Astemeeae (fészekvirág-
zatúak) családjának Asteroideae (csövesvirá-
gúak) alcsaládjába tartozó növény.
• Drog
Drogként a hajtásból nyert sárga színű illó-
olajat (Aetheroleum artemisiae annuae) hasz-
nálják. Gyógyszeripari célra a növényből ki-
nyert tiszta artemisinint alkalmazzák Indokí-
nában a szárított virágzó hajtás (Artemisiae
annuae herba) is használatos.
• Hatóanyag
A növény termőhelytől fiiggoen 0,3-1% illó-
olajat tartalmaz. Az illóolaj jellemző komponen-
sei az alfa-pinén, kamfén, 1-kamfer, artemisia
keton, cineol, eugenol stb. Az illóolajon kívül tartalmaz még artemisinint, mely jelentős
maláriaellenes hatással rendelkezik. A növény artemisinintartalma származási helytől
fiiggően rendkívül eltérő (0,01-0,7%). A hazai populáció mintegy 0,05%-ot tartalmaz.

204
• Botanikai leírás
Az egynyári üröm egyéves (Th), kopasz, felálló szárú, kellemes illatú növény. Szá-
ra termőhelytől fiiggően 0,5-2,5 m magas, barázdált, összetett fiizérvirágzatban vég-
ződik. Tőleve/ei hosszú nyelűek, háromszögletű-tojásdadok, kétszárnyúak A levél-
cimpa hegyesen csipkézett. Lomblevelei a szár alsó és középső részén háromszor, a
felső harmadában egyszer vagy kétszer szárnyasan szeldeltek A levélszeletek fésű­
sen hasogatottak, szálas-hosszúkásak, a végső cimpák legfeljebb 5 mm hosszúak,
hosszúkásak, épek vagy sűrűn hegyes-fogasak. A virágzat sok apró fészkű ilizéres bu-
ga. A fészkek 3-20 virágúak, 2 mm szélesek, csüngők. A fészekben a virágok fél-
gömbszerűen rendeződnek. A külső virágok termékenyek, a középsők nőivarúak, ste-
rilek. Pirosló vagy sárga pártájú virágai júliustól októberig nyílnak. Szélbeporzású.
Termése tojásdad alakú, 0,5-1 mm hosszú, fénylő barna színű kaszat. Ezermagtö-
mege: 0,06-0,07 g. A termések folyamatosan érnek és peregnek.
• Előfordulás
Elterjedésének középpontja az északi félgömb sztyeppjei és félsivatagi tájai. Az
egynyári üröm őshonos Észak-Amerikában, Közép-és Dél-Európában, valamint Kö-
zép- és Dél-Ázsiában. Magyarországon adventív faj. Különösen az Alföld déli terű­
Ietein gyakori.
• Környezeti igény
Fény- és melegigényes. Kedveli a tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú területe-
ket, de gyakorlatilag mindenhol megél. Szárazságtűrő faj.
• Fajta
Hazai nemesítés ű, államilag elismert fajtája az 'Artcaola'.
• Termesztés
Termesztése kétféle módon (helybe vetéssei és palántaneveléssel) történhet.
Elővetemény. Nem igényes, legmegfelelőbbek a gabonafélék vagy az időben leke-
rülő kapások, melyek után még az őszi mélyszántás időben elvégezhető.
Trágyázás. Igen nagy zöldtömeget fejleszt, ezért nitrogénigényének kielégítésére
ügyelni kell. A jó nitrogénellátás me ll ett közepes adagú foszfor- és káliumellátás is
indokolt.
Talaj-előkészítés. Rendkívül apró magját talajfelszínre vetik (vagy nagyon seké-
lyen), ezért asztallap simaságú jól tömörített aprómorzsás magágyat igényel.
Vetés. Hazai tapasztalatok szerint a helybevetéses termesztés eredményes. A vetést
március végén, április elején, legfeljebb 0,5-1 cm mélyre 70-80 cm sortávolságra cél-
szerű végezni. A vetéshez célszerű kribrátumot használni az egyenletesebb vetés és a
kisebb magtisztítási költségek érdekében. A 40% magtartalmú kribrátumból 20 kg!ha
mennyiség vetése indokolt. Vetés után feltétlenül hengerezni kell. Fólia alatti palánta-
nevelés esetén a palántákat május végéig ajánlatos kiültetni 70-80 cm x 20 cm-es
tenyészterűletre.
Apolás. Kezdeti lassú növekedése miatt legfontosabb ápolási munkája a gyomir-
tás. A sorok záródásáig kézikapával vagy kultivátorral gyommentesen tartható az ál-
lomány. Szükség esetén a gyomirtást herbicidekkel is segíthetjük. Kisparcellás kísér-
letek eredményei alapján a Buvilan 33 EC (ethalfluralin) 4 l/ha és a Satecid 65 WP
(propaklór) 6 kg/ha dózisban még talajfelszínre történő vetés esetén is alkalmazható.
Az egynyári üröm szárazságtűrő, öntözés nélkül is eredményesen termeszthető.

205
 Növényvédelem. Jelentősebb kártételt Magyarországon eddig nem tapasztaltak.
Betakarítás. Idejét a termesztési cél szabja meg. Illóolajnyerésre teljes virágzáskor
a hajtás felső 50 cm-es részét vágják, általában kaszálvarakodóval. A növény ilyen-
kor tartalmazza a legtöbb illóolajat Artemisinin-előállítás céljára bimbós állapotban,
hasonló módon takarítják be.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az elsődleges feldolgozás módját ugyancsak a termesztési cél határozza meg.
Az illóolaj-lepárlás vízgőz-desztillációval, az artemisinin-előállítás kivonatolással
történik.
• Hozam
Mennyiség. 10-12 t/ha nyers hajtás (beszáradási arány 3-3,5:1) vagy 30-40 kg/ha
illóolaj vagy 7 - l O kg/ha artemisinin állítható elő.
Minőség. Minősítésére az általános drogelőiratok alkalmazhatók. Ipari feldolgozás
esetén cél a minél magasabb illóolaj- vagy artemisinintartalom.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmagtermesztés esetén ügyelni kell arra, hogy a termések folyamatosan érnek
és peregnek. Ezért rendre vágják, és utóérlelik. A vetőmag minőségi követelményét
az MSZ 7145-1999 írja elő.
• Farmakológiai hatás
Az artemisinint jelenleg az egyik legjobb antimaláriás szemek tartják. Illóolaja
erős fungicid és baktericid hatással rendelkezik.
• Felhasználás
A gyógyszeripar maláriaellenes gyógyszereket készít belőle. Illóolajának bakteri-
cid és fungicid hatását főként az illatszeripar hasznosítja. Indokínában teáját gyomor-
erősítőnek, vizelethaj tónak, sárgaság ellen és bőrbetegségek gyógyítására használja a
népi gyógyászat.

Artemisia dracuncuius L. • Tárkony

Gyakrabban használt magyar nevei: tár-
konyüröm, esztragon
• Rendszertani besorolás
A tárkony az Asterales (fészekvirágzatúak)
rendjébe, az Asteraceae (fészekvirágzatúak)
családjának Asteroideae (csövesvirágúak) al-
családjába tartozó növény. Két változata a
francia tárkony (Artemisia dracuncuius L.) és
az orosz tárkony (Artemisia dracuncuius L.
var. redowsky Turcs.). Egyes szerzők ez utób-
bit külön fajként tartják számon (Artemisia
dracunculoides Pursh.). Hazánkban Európa
többi országához hasonlóan nagyrészt az illat-
és aromaanyagokban lényegesen gazdagabb
francia tárkonyt termesztik (IV. színes tábla).

206
• Drog
Drogként a tárkony szárított föld feletti virágzó hajtását (Dracunculi herba) és il-
lóolaját (Aetheroleum dracunculi) használják. Utóbbileiratát az MSZ 6766-1972 tar-
talmazza.
• Hatóanyag
A herba mintegy 0,5-2,8% illóolajat tartalmaz. Az illóolaj fő komponense az esz-
tragol, melynek aránya átlagosan 40%. További jellemző összetevői az alfa-pinén, a
béta-pinén, kamfén, limonén stb. A drogban az illóolajon kívül cseranyag és keserű­
anyag is található.
• Botanikai leírás
A tárkony évelő (H), lágy szárú, terjedő tövű növény. Rövid gyöktörzséből dús,
20--30 cm hosszú gyökérzet és 5-15 cm hosszú, fehér vagy feketésbarna, hajtásban
végződő gyökértarackok erednek. Hajtásai zöldek, tövűkön barnásvörösek, fásodók
80---150 cm magasak. Levelei 3-8 cm hosszúak, 0,5-1,2 cm szélesek, ép szélűek, szá-
las-lándzsásak, kopaszok, mindkét oldalukon kissé fénylők Fészekvirágzatai dúsan el-
ágazó, leveles, zöld hugát alkotnak. Virágai sárgák vagy barnásvörösek Július-augusz-
tusban virágzik. A francia tárkony nem érlel magot, csak vegetatív úton szaporítható.
• Előfordulás
Őshonos Észak- és Közép-Ázsiában, a Kaukázusban és a Távol-Keleten. Észak-Ame-
rika nyugati részén is előfordul. Folyópartokon, nedves, de nem vízállásos területeken
él. Magyarországon csak termesztésben, illetve kultúrmaradványként található meg.
• Környezeti igény
Hazánk éghajlati adottságai a tárkonynak megfelelőek. Fény- és melegigényes,
ezért napos, meleg fekvésű területeken termeszthető a legeredményesebben. Hideg-
tűrő, a hótakaró nélküli -15 °C-os fagyokat is elviseli, és a késő tavaszi fagyok sem
tesznek jelentősebb kárt a már növekedésnek indult növény ekben.
Vízigénye viszonylag nagy, de a tartósabb vízborítást rosszul tűri. Megfelelő ter-
mőhely esetén öntözés nélkül is eredményesen termeszthető. Vízigénye a virágszárak
fejlődésekor és az első vágás után a legnagyobb.
A talajjal szemben igényes. Termesztésére legalkalmasabbak a mély termőrétegű,
középkötött, tápanyagban gazdag talajok Nem termeszthető eredményesen sem a la-
za, szerkezet nélküli homok, sem a kötött, levegőtlen agyag- vagy szikes talajokon.
• Fajta
Korábban az 1959-ben forgalomba hozataira engedélyezett 'Budakalászi' francia-
tárkonyfajtát termesztették, melynek illóolaj-tartalma 1-1,2% körüli volt. A jelenlegi
ültetvényeket már szinte kizárólag az 1976-ban állami elismerést nyert 'Zöldzamat'
fajtából létesítik. Ezt a gyors növekedésű, magas illóolaj-tartalmú (l ,8-2,6%) fajtát
klónszelekcióval állították elő.
• Termesztés
Elővetemény. A tárkony 8-1 O évig is él, de idősebb korban a hajtások száma és nö-
vekedése visszaesik, ezért az ültetvényt csak 4-5 évig érdemes fenntartani. Legjobb
előveteményei azok a növények, amelyek évelő gyomoktól mentes talajt hagynak
maguk után.
Trágyázás. Tápanyagigényes faj, telepítés előtt nagyadagú (40--45 t/ha) szerves
trágyát és 80--100 kg/ha foszfor, valamint 120---130 kg/ha kálium hatóanyag-tartalmú

207
 műtrágyát kell 30-35 cm mélyen a talajba dolgozni. Fejtrágyaként 140-150 kglha
nitrogén hatóanyagat célszerű két részletben kijuttatni. Kétharmad részét tavasszal a
hajtásfejlődés megindulásakor, egyharmadát pedig az első vágás után.
Talaj-előkészítés. Telepítéshez jól elmunkált, rög- és űregmentes palántaágy készí-
tése indokolt.
Telepítés. A francia tárkony magot nem érlel, ezért csak vegetatív úton szaporítha-
tó. Szaporítására négyféle eljárás alkalmazható. Ezek az in vitro hajtástenyésztés, a
zölddugványozás, a tősarjakkal történő szaporítás és a tőosztás. Az in vitro szaporítás
jelenleg még igen költséges, de egy-egy új fajta gyors elszaporítására kiválóan alkal-
mas. Hasonló célokra használható a zölddugványozás is. A tőosztás tekinthető a leg-
biztonságosabb módszemek, de hátránya, hogy teljesen fel kell számolni az állományt
és kevés szaporítóanyagat ad. Drogelőállítás céljára hazánkban és kűlfóldön egyaránt
a gyökeres tősarjakkal történő szaporítást alkalmazzák leggyakrabban.
A gyökeres tősarjak telepítését május-júniusban, közvetlenűl felszedésűk után
végzik kézzel vagy palántázó géppel. A tárkonyt általában 60 cm x 40 cm-es tenyész-
terűletre űltetik. A szaporítóanyag-szűkséglet 40--45 ezer db/ha. A növények bizton-
ságos eredéséhez telepítés után legalább 2-3 alapos beöntözés szűkséges.
Apolás. Legfontosabb ápolási munka az állomány gyommentesen tartása. A
gyomirtás megoldható rendszeres sorközműveléssel és kézi kapálással vagy herbici-
dekkeL Drogtermesztés esetén inkább a mechanikai gyomirtás javasolható. A telepí-
tést követő év tavaszán, kihajtás előtt eredményesen alkalmazható a metribuzin ha-
tóanyagú Sencor ·70 WP (WG) 1-1,2 kg /ha dózisa. A második évtől kezdve ugyan-
csak használható kihajtás előtt a Sencor l ,5-2 kg/ha mennyiségben. Alkalmazható
továbbá szintén kihajtás előtt és az első vágás után a Merkazin (prometrin)
4-6 kg/ha, illetveazAfalon (linuron) 3kg/ha + Aresin ( monolinuron) 2 kg/ha kom-
binációja. A vegyszeres gyomirtás mellett is szűkség van legalább egy tavaszi és az
első vágás utáni sorközművelésre, mert a tárkony csak jó szerkezetű, levegős talaj-
ban fejlődik jól.
Megfelelő termőhelyi viszonyok között öntözés nélkűl is termeszthető, de a víz-
felvétel kritikus időszakaiban (kihajtás, oldalelágazások képződése, bimbók meg-
jelenése, első vágás után) végzett öntözés egyértelműen termésnövelő és minőség­
javító hatású.
Növényvédelem. A tárkonyt rendszeresen károsítja a tárkonyrozsda (Puccinia dra-
cunculina) és egyre gyakrabban észlelhető a Diplodinia dracuneu/i kártétele is. Az el-
lenűk való megelőző védekezés megoldható a Tilt 250 EC (propiconazol), valamint a
Vigil (diklór-butrazol) l l/ha dózisával 400-600 l/ha vízzel kipermetezve. A két
fungiciddel történő 1-2 kezelés általában megfelelő védelmet nyújt az egész tenyész-
időszakra a tárkonyrozsdával szemben.
Betakarítás. A tárkony a telepítés évében egyszer, a későbbi években kétszer vág-
ható. Illóolajnyerésre először a virágzás kezdetén (július második fele), másodszor
szeptember közepétől október elejéig, de mindenképpen a fagyok előtt vágható,
kaszálvarakodóval vagy járvaszecskázóval. A vágási magasság 7-8 cm. A túl mély
vágás késlelteti az állomány kihajtását, sőt a növények pusztulását is okozhatja.
Herba előállítására a tárkonyt még a virágzás előtt (június második felében) kell
vágni. Ebben az esetben évente háromszor is betakarítható.

208
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott anyagot azonnal, lehetőség szerint műszárítóban, legfeljebb 40 °C-on
lehet szárítani. Szárítóberendezés hiányában árnyékos, szellős helyen, vékony ré-
tegben kiterítve, rendszeres forgatás mellett is szárítható.
• Hozam
Mennyiség. Az első évben 3,5-5 t/ha zöldhozam, illetve 5-8 kg illóolaj várható. A
későbbi években 15-20 t/ha zöldtömeget, illetve 25-30 kg/ha illóolajat nyerhetünk
Herba-előállítás esetén 2-2,5 t/ha szárított drog várható.
Minőség: A szabvány tárgyát képező illóolaj színtelen vagy zöldessárga folyadék.
Erősen aromás ízű, ánizsos illattal. A szabvány a fontosabb fiziko-kémiai paraméte-
reket írja elő. Összetételére vonatkozó előírás nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
Elterjedt a tősarjakkal történő szaporítás. A gyökeres tősarjakat fajtaazonos, egészsé-
ges, 3-4 éves szaporításra kijelölt állományról szedik. A sorokat késő ősszel vagy kora ta-
vasszal 8-l Ocm-es talajréteggel feltöltögetik. A l 0-15 cm-es gyökeres hajtásokat május-
ban, a tövek előzetes kibontása után tépik le a 30-40 cm-es anyanövényekről, és azonnal
állandó helyükre telepítik. Egy tőről átlagosan 12-15 jó minőségű tősarj nyerhető. A tő­
sarjak kiszedése előtt célszerű az állományt 15 cm magasságban levágni és lepárolni.
• Farmakológiai hatás
Gyomornedv-elválasztást fokozó, étvágyjavító. Enyhe vérnyomás csökkentő hatá-
sa is ismert, de hosszan tartó alkalmazása ártalmas lehet.
• Felhasználás
Az illóolajat és a herhát főként fűszerként használják. Leveseket, mártásokat, sült hú-
sokat, savanyúságokat, ecetet, valamint konzervipari termékeket ízesítenek vele. Az il-
lóolajat kisebb mennyiségben az illatszeripar is hasznosítja. A drog gyógyászati jelen-
tősége ma már kisebb. Ritkán magas vérnyomás kezelésére használják, mint háziszert.

Artemisia vulgaris L. • Fekete üröm

Gyakrabban használt magyar nevei: közönsé-
ges üröm, taplóüröm
• Rendszertani besorolás
A fekete üröm az Asterales (fészekvirágza-
túak) rendjébe, az Astemeeae (fészekvirágza-
túak) családjának Asteroideae (csövesvirá-
gúak) alcsaládjába tartozó évelő növény.
• Drog
Drogként a teljes virágzáskor gyűjtött és
megszárított hajtást (Artemisiae [vulgaris} her-
ba) és a vegetációs időszak végén gyűjtött gyö-
kerét (Artemisiae [vulgaris] radix) használják.
Drogjai a Ph.Hg. VII-ben nem hivatalosak, de
Magyarországon a kereskedelemben szabadon
forgalmazható drogok listáján szerepel.

209
• Hatóanyag
Hajtása és a gyökere egyaránt illóolajat tartalmaz (O, l%), melynek fő komponen-
se a cineol. A hajtás tartalmaz keserűanyagot és gyantát. A gyökérben az illóolajon kí-
vül inulin, gyanta és cseranyag is található.
• Botanikai leírás
Termőhelyi viszonyoktól ftiggően 1,5-2 m magas, évelő (H) növény. Gyöktör-
zse 1-2 cm vastag elágazó, világosbarna színű. Szára felálló, barázdált, felső ré-
szén dúsan elágazó. Színe sötétbordó. A lomblevelek 5-10 cm hosszúak, a szár al-
só részén kétszeresen, felső részén pedig egyszeresen szárnyaltak A levél felső ol-
dala kopasz, fonáka ezüstösen szőrös. A tőlevélrózsa levelei nagyobbak, rövid nye-
Jűek, szárnyaltak A fészekvirágzat hosszúkás-tojásdad alakú, a fészekpikkelyek
szürkésszínűek. A virág színe sárga vagy sárgásbarna. Júliustól szeptemberig vi-
rágzik. Termése hosszúkás, alul hegyes, l ,5-2 mm hosszú, kissé görbült, barnás-
szürke színű csupasz kaszat. Ezermagtömege O, 16 g. Csírázóképességét 3-4 évig
megőrzi.
• Előfordulás
A fekete üröm elterjedési területe nagy, igazi kozmopolita faj. Megtalálható Euró-
pában a Földközi-tenger vidékétől Skandináviáig gyakorlatilag mindenütt. De előfor­
dul Ázsiában éppúgy, mint Közép-és Észak-Amerikában. Magyarországon gyakori
gyomnövény.
• Környezeti igény
Rendkívül igénytelen növény. Kedveli a mészben gazdag, száraz területeket
• Fajta
Termesztésével Németországban korábban foglalkoztak, de nemesített fajtája
mncs.
• Gyűjtés
Gyűjtését herba vagy morzsolt drog előállítására teljes virágzáskor, gyökérdrog
céljára a vegetációs időszak végén takarítják be.
• Termesztés
Fólia alatti vagy szabadágyi palántaneveléssel jól szaporítható, de vadon termő ál-
lományból bőségesen fedezhető a szükséges drogigény.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szádtását vékony rétegben kiterítve, árnyékos, szellős helyen célszerű végezni.
• Hozam
Mennyiség. A hajtások beszáradási aránya: 3-4:1, a gyökereké 3:1.
Minőség: Hivatalos minőségi előírásai nincsenek. A szakirodalom és a felhasz-
nálói tradíciók alapján herbának a virágzó föld feletti hajtás felső 40 cm-es része
alkalmas.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vadon termő populációkból gyűjtik.
• Farmakológiai hatás
Étvágyjavító, emésztést és epeműködést serkentő hatása van.
• Felhasználás
Gyógyászati felhasználása hasonló a fehér üröméhez. Főként étvágyjavító és emész-
tést serkentő teakeverékek alkotórésze.

210
A tropa bella-donna L. • Nadragulya
Gyakrabban használt magyar neve: masz-
lagos nadragulya
• Rendszertani besorolás
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak)
rendjén belül a Solanaceae (burgonyafé-
lék) családjába tartozik (V. színes tábla).
A nemzetség neve a görög mitológiából
ismert egyik párka, Atropos nevéből
származik, míg a fajnév (bella-donna),
korábbi felhasználására utal. Az olasz és
francia hölgyek a növény kivanatát sze-
mükbe cseppentették, s annak atropintar-
talma kitágította szembogarukat, tekinte-
tüket széppé, érdekessé téve .
• Drog
A drog a nadragulya virágzáskor gyűjtött szárított lomblevele, amely Belladonnae
folium néven kerül forgalomba. Szárított gyökere a Belladonnae radix ugyancsak hiva-
talos drog. Mindkettő szerepel a VII. Magyar Gyógyszerkönyv tételei között, s rendel-
kezik szabványelőírattai (MSZ 19882-1969, ill. MSZ 19860-1988). Erős hatásuk mi-
att szabad kereskedelemben nem, csak gyógyszertárban forgalmazhatók. Néha felhasz-
nálják magját is, amelyet Belladonnae semen néven forgalmaznak A növény drogja
külfóldi gyógyszerkönyvekben is szerepel (Ph.Eur., Ph.Helv. VII., DAB 9, ÖAB).
• Hatóanyag
A növény valamennyi része tartalmaz ornitin eredetű tropánvázas alkaloidokat A
levélben 0,2-0,4% körüli mennyiségben halmozódik fel az atropin és a hioszciamin.
A Gyógyszerkönyv legalább 0,25% atropinbázisban kifejezett alkaloidtartalmat ír
elő. Ezen kívül a levélben felhalmozódó anyagok az aszparagin, fitoszterin, chrisat-
ropa-sav. A gyökér a levélnéllényegesen nagyobb mennyiségben halmozza fel az al-
kaloidokat: a felhalmozódási szint 0,3-0,8%. Ennek megfelelően a gyógyszerkönyvi
előírás is magasabb 0,4%-os szinten jelöli meg az atropinbázisban kifejezett minimá-
lis alkaloidtartalmat. A mag atropintartalma 0,3-0,9%, a száré a legkevesebb 0,04%.
• Botanikai leírás
A növény a Solanaceae családba tartozó évelő, lágy szárú, hemokryptophyta (H)
faj. Gyökere ftiggőlegesen, 40-50 cm mélyre növő, 4-5 cm vastag. A gyökérnek több
feje lehet, amelyen 6-8 mm hosszú, pikkelyszerű, húsos allevelek ülnek. A gyökér
külső része sárgásbarna, belül szürkésfehér, szárítva kemény, lisztes törésű. A gyökér-
fejből több szár is fejlődik. A szár 1-2 m magas amely középső részén több ágat fej-
leszt, majd ernyőszerűen elágazóvá válik. Levelei 8-12 cm hosszúak, 4-8 cm széle-
sek, kerülékes vagy tojásdad alakúak, kihegyezettek A levelek 1-2 cm hosszú, fél-
hengeres, kissé szárnyas szegélyű nyéllel illeszkednek a szárhoz. Elhelyezkedésük
alul szórt állású, míg a virágok szintjén párosával fejlődnek ki, s közülük a külső na-
gyobb levél vízszintesen álló, a belső kisebb, lefelé fordított. A virágok a levelek hón-
aljában magányosan, az ágak felső részén furtaiakban helyezkednek el. A csésze töl-

211
 cséres, 5 fogra osztott. Pártája 2,5-3 cm hosszú, 5 rövid hegyes, visszahajló karéjban
végződik, színe szennyes ibolyaszínű. A 2-2,5 cm hosszú porzókszáma 5. Termése
lapított, gömb alakú, fénylő fekete, sokmagvú bogyó, amelyet a megnagyobbodott
csészelevelek ölelnek körül. Átmérője 1-1,5 cm. Magvai kb. 2 mm átmérőjűek, ezer-
magtömegük 0,966-1,330 g.
• Előfordulás
Eurázsiai faj. Európa erdős területein csaknem mindenütt megtalálható. Előfordu­
lásának határa Ázsia északi területe, míg délen Észak-Afrika. Észak-Amerikában
adventív fajnak tekintik. Magyarországon erdős területeken, különösen bükkösökben,
erdei vágásokban fordul elő. Az Alfóldön igen ritka.
• Környezeti igény
A kötöttebb, humuszban gazdag, jó vízellátottságú erdei talajokon díszlik. Elterje-
dése alapján azonban a viszonylag szélsőséges talajkémhatást is elviseli: 4,5-7,4 pH
értékhatárok között egyaránt előfordul. Az éves középhőmérséklet tekintetében is
rendkívül széles az előfordulási tartománya (7,5-21,3 °C). Viszonylagos melegigé-
nyét jelzi, hogy magvai, csak a már jól átmelegedett talajban kezdenek csírázni, s a
késői fagyok károsíthatják. Az alkaloidtartalom és a klímafeltételek között összefiig-
gést tártak fel. A napon fejlődött, kisebb felületű levelek alkaloidtartalmát magasabb-
nak, míg az árnyéklevelek alkaloidszintjét alacsonyabbnak találták. Ugyancsak meg-
figyelték, hogy melegebb évjáratokban gyűjthető a jobb minőségű, magasabb alka-
loidtartalmú drog.
• Fajta
Hazánkban gyűjtött faj. Termesztése a vadon előforduló populációk maganyagával
történhet.
• Gyűjtés
A levéldragot júniustól, a virágzás kezdetétől szeptemberig gyűjtik. A leveleket
egyenként csípik le a szárról, vigyázva arra, hogy a sárga, hibás levelek ne kerülje-
nek a drogba. Jó minőségű gyökér elsősorban ősszel, a fagy beállta előtt gyűjthető.
A kiásott gyökereket tisztítani, mosni kell. A gyökérfej eltávolítása után a húsos
főgyökereket hámozás nélkül dolgozzák fel. 12-15 cm hosszú darabokra vágják, s
a vastagabbakat ujjnyi vastagságú darabokra hasítják. A magot a termések érését
követően augusztus hónaptól gyűjtik. A magot szitán való áttöréssei szabadítják ki
a bogyóbóL
• Termesztés
Vetés/telepítés. A drogmennyiség nagyobb részét gyűjtéssel állítják elő, de időn­
ként termesztik is a növényt. Ilyenkor magról vagy tőosztással szaporítják. A tőosz­
tás a leggyorsabb és legegyszerubb szaporítási mód, ha ehhez megfelelő kiinduló ál-
lománnyal rendelkezünk. Ezt ősszel (szeptember, október) vagy tavasszal (március,
április) hónapban végezhetjük. Az állandó helyre vetés optimális időpontja október.
Amennyiben a vetést csak tavasszal végezzük, a magvakat előzetesen fagyasztani
kell (pl. homokba rétegezéssel). A vetéshez szükséges magmennyiség 8-l O kg/ha, a
vetés mélysége l ,5-2 cm, a javasolt sortávolság 60-70 cm. A növényápolás meg-
könnyítésére célszerü a vetőmaghoz sorjelző növényt, például salátamagot keverni.
Palántázáshoz a nyár eleji vetés (május-június) látszik a legalkalmasabbnak. A
15-20 cm-es sorokba vetett magból őszig megfelelően fejlett növényeket nyerünk. A

212
telepítés ősszel vagy a következő év tavaszán, márciusban történhet. A növények ja-
vasolt sor- és tőtávolsága 50-80 x 60-80 cm.
Növényápolás. A növény ápolása a talaj lazításából és gyomirtásból áll.
Betakarítás. Akármelyik termesztési módot is választjuk, a telepítés évében csak
részleges termést várhatunk (a levelek egyharmada szedhető le). A második évtől 4
alkalommal végezhetjük a levelek gyűjtését. Megfelelő gyökérhozam a telepítést kö-
vető második-harmadik évtől várható.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levéldog szárítása legegyszerűbben padláson történhet, ahol a frissen begyűjtött
levelet vékony, 2-3 ujjnyi vastagságban terítjük el. Ugyancsak eredményes fedett
színben vagy letakarható kereteken történő szárítása de biztosítani kell, hogy a levegő
megfelelően átjárhassa a drogot. A befiilledés és penészedés elkerülhető a száradó
drog 2-3 naponkénti forgatásávaL A megfelelően előkészített (aprított, szeletelt) gyö-
kér szárítása is történhet természetes úton, de me leg levegős szárítással jobb minősé­
gű drog állítható elő. A szárításhoz felhasznált levegő hőmérséklete azonban kezdet-
ben ne emelkedjen 35-40 oc fólé, s csak a már jelentős nedvességtartalmát elvesztő
drog szárítható tovább magasabb, 50-60 °C-os hőmérsékleten. A növény valamennyi
része erősen mérgező, így a szárítás és tárolás soránjól el kell különíteni a többi drog-
tól és a feldolgozó berendezéséket gondosan tisztítani kell.
• Hozam
Mennyiség. A levél gyűjtésekor 6 kg nyers levélből állíthatunk elő l kg száraz le-
véldrogot. Termesztés esetén az első évben 300-400 kglha, míg a második, harmadik
évben 1000 kg/ha levéldrog állítható elő. A gyökér esetében 3: l a nyers és szárított
drog tömegaránya. Termeszíve a harmadik év végén betakarított száraz gyökérdrog
tömege 800-l OOO kg/ha.
Minőség. A VII. Magyar Gyógyszerkönyv előírásai szerint a levéldrog atropin-
bázisra számított alkaloidtartalma legalább 0,25%, míg a gyökérdrogé 0,4% legyen.
Az utóbbi vonatkozásában küllemi előírás, hogy a drog l 0-15 cm hosszú, 0,5-1 ,O cm
átmérőjű hengeres darabokból állhat, s ezek színe kívül bamásszürke, tapintása érdes,
törésfelülete szürkésfehér, lisztes, esetleg szemcsés.
• Szaporítóanyag-előállítás
A vad populációkból begyűjtött maganyag vagy a gyökértörzs szolgáltatja a sza-
porltóanyagot A gyökértörzsből tőosztással is előállíthatunk szaporítóanyagat A tő­
osztás lehetséges időpontja ősszel szeptember-október, tavasszal március-április, a
telepítéssei egyidejűleg.
• Farmakológiai hatás
Fő hatóanyaga az atropin az acetilkolin hatását gátolja (antikolinerg), pupillatágu-
latot okoz. Csökkenti a simaizmok görcskészségét, valamint a szekréciót.
• Felhasználás
Pupillatágító hatása lehetővé teszi felhasználását a szemvizsgálatok során. Ugyan-
csak alkalmazzák szaruhártya- és kötőhártya-gyulladás kezelésében. Az atropintar-
talmú készítmények felhasználhatók még az epehólyag és húgyutak görcsös állapotá-
nak megszüntetésére, Parkinson-kórban szenvedő betegek gyógyítására. Számos
egyéb indikációs területe is ismert (alkalmazható hányinger és hányás esetén, gyo-
morsavtúltengés megszüntetésére, tüdőasztmás rohamok enyhítésére stb.). Minden

213
 esetben tekintettel kell lenni azonban arra, hogy erős hatású növényről van szó, s
szakértelem nélküli felhasználása súlyos, akár halálos mérgezést okozhat. Atropint
vagy származékait tartalmazó legismertebb gyári készítmények az 'Atropin um sulfu-
ricum injectio', a 'Reasec', a 'Ridol' és a 'Troparinum combinatum' tabletta.

Betu/a pendu/a RoTH • Közönséges nyír

Gyakrabban használt magyar neve: bi-
bircses nyír
• Rendszertani besorolás
A Fagales (bükkfavirágúak) rendjén
belül a Betulaceae (nyírfafél ék) családjá-
nak tagja. A faj szinonim neve a Betu/a
verrucosa Ehrh.
• Drog
A drogot a júniusban fáról gyűjtött,
eredeti zöld színét szárított állapotban is
megőrző levelei (Betu/ae fo/ium) képe-
zik. A VII. Magyar Gyógyszerkönyvben
nem hivatalos. Tartalmazza viszont a
Svájci (Ph.Helv. VII.), az Osztrák (ÖAB)
és a Német (DAB 9) Gyógyszerkönyv,
valamint az ESCOP monográfia. Szere-
pel a hazai szabadon forgalmazható drogok listáján. Minőségét az MSZ 12337-1966.
számú drogszabvány írja elő. Drogként felhasználják még a törzséből készített kát-
rányt (Pix betu/ae).
• Hatóanyag
A nyír levele (1,5%) flavonoidokat (hiperozid, miricetin), illóolajat, szaponint,
gyantát, cserzőanyagot tartalmaz.
• Botanikai leírás
Fényigényes, gyors növekedésű, 15-20 m-es egylaki fa (MM). Gyér lomboza-
tú, idős korában csüngő ágú, fiatalon fehér kérgű. A fehér szín a betulio ható-
anyagtól (triterpén) származik. Szórt állású barna rügyei fényesek és ragadósak.
Szórt állású, hosszú nyelű, ékvállú, hosszan kihegyesedő csúcsú, rombusz alakú
levelei viaszmirigyektől pontozottak Szélük kétszeresen fűrészelt. Porzós virágai
a pajzs alakú murvalevél hónaljában három virágú álernyőt alkotnak, amelyek
lombfakadással együtt nyílnak (április-május). A termős barkák rövidebbek, a rö-
vid hajtások csúcsán szerveződnek. Termése egymagvú szárnyas makk, amelyek
nyáron érnek.
• Előfordulás
Egész Európában megtalálható. Elterjedése északon a fás vegetáció északi határá-
ig, a 70. szélességi fokig, délen Észak-Afrikáig, illetve a Kaukázusig, keleten Szibé-
riáig nyúlik. Hazánkban elsősorban a hegyi és dombvidéki savanyú talajon fordul elő.
Terjedése általában természetes úton történik, de mint dekoratív díszfának is szerepe

214
van. A középhegységek és a Nyugat-Dunántúl erdeiben, láperdőkben, az erdőzáródá­
si folyamatban elsőként megjelenő (pionír) fafaj.
• Környezeti igény
Nagy területi elterjedése arra utal, hogy változatos klimafeltételek között is jó
alkalmazkodik. Ennek során azonban változó habitust mutat: hidegebb éghajlat
alatt egyenletes és egyenes növekedésű lesz, míg melegebb vidékeken laza
szövetű fává nő, ahol a kórokozó gombák is gyakrabban károsítják. Fényigényes,
fagytűrő. Tápanyagigénye szerény. Jól érzi magát barna és rozsdabarna erdőta­
lajokon.
• Fajta
Elsősorban dísznövényként forgalmazott fajtái ismertek (pl. 'Bíbor', 'Fastigiata',
'Purpurea', 'Youngii ').
• Gyűjtés
A nyír kifejlett ép, egészséges, zöldszínű levele júniusban gyűjthető (fosztható). A
földre hullott leveleket nem lehet összeszedni. Szárítás előtt minden, a levél közé ke-
veredett idegen anyagot el kell távolítani.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A nyír levele viasztartalma miatt nehezen szárad, ezért könnyen befülled és
barnászöld színű lesz. A levél szádtását árnyékos, huzatos helyen, lehetőleg szá-
rítókereteken vagy apró lyukú drótszöveten vékony rétegben kiterítve végezzük,
naponta kíméletesen mozgatva. A levél akkor tökéletesen száraz, ha törik és
morzsolható. Műszárítása 30-40 °C-on történhet. A száraz drogot a szabvány
előírásainak megfelelően tisztítjuk A drog tárolása száraz, szellős, tiszta helyi-
ségben, közvetlen napfénytől védve és idegen, átható szagú anyagoktól elkülönít-
ve történjen.
• Hozam
Mennyiség. Reszáradási arány 3-3,5: l.
Minőség. A drog zöld színű, jellemző szagú, fanyar ízű. Az általános minőségi kö-
vetelményeken kívül az I. osztályú drog színét vesztett levelet 5%-ban, gombafoltos
levelet 6%-ban, gallytöredéket és barkát 2% mennyiségben tartalmazhat. Vizeskivo-
nat-tartalma legalább 21%, szeszeskivonat-tartalma 26% legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szakszerű csemetetermelés alapját az erdészeti magtermelő törzsállományok je-
lentik. A magból egy-két év alatt kiültetésre alkalmas csemete nevelhető. A már több
éves, fehér kérgű csemete áttelepítése, annak eredése bizonytalan.
• Farmakológiai hatás
Enyhe vizelethajtó.
• Felhasználás
A nyír száraz leveléből készített tea a húgyutak bakteriális és gyulladásos megbe-
tegedéseinél használható. Hólyag- és vesetisztító teakeverékek alkotórésze is. Hason-
lóan jó hatású reumás panaszok esetén. A fiatal fák csapolásával nyert nyírfavíz ve-
sekőhajtó. Fájának száraz lepárlásával nyerhető a nyírfakátrány (Betu/ae pix), amely
tisztított formában bőrgyógyászati készítményekhez használható fel. Használják ek-
céma és pikkelysömör kezelésére. Szeszes kivonata hajápoló készítmények (sampo-
nok, hajvizek) készítésére alkalmas.

215
 Borago officinalis L. • Kerti borágó
Gyakrabban haszná lt magya r nevei: bor-
virág, borágó, (uborkafű)
• Rendszertani besorolás
A Polemoniales (csatavirágúak) rend-
jébe, a Borag inac eae (érdeslevel űek)
családjába tartozó faj (V. színes tábla).
• Drog
Értékes gyógyszeripari drog a borágó
_____ {j
termése (Boraginis fructus), zsírosolaja
'-'
(O/eum boraginis), valamint leveles haj-
tása (Boraginis herba). Az utóbbi a sza-
bad kereskedelmi forgalomba hozható
drogok listáján is szerepel.
• Hatóanyag
Viszonylag új gyógyszeripari nyers-
anyag a borágó termése és az abból ki-
nyert zsírosolaj (23-30%), amelynek legfontosabb összetevői
a 22-25% gamma-
linolénsav (gamma C-18/3 ), a 30-35 % linolsav, 8-15% palmit
insav, 15-25% olajsav
és 3-6% sztearinsav. A hajtás, illetve a levél nyálkát, szapon
int, cseranyagot, nyo-
mokban illóolajat és ásványi sókat tartalmaz.
• Botanikai leírás
A borágó lágy szárú, egyéves (Th) növény. Főgyökere répasze
rű, erősen elágazó
oldalgyökerekkeL Szára felálló, bokrosodó, üreges, 0,8-1,6 m
magas. Levelei szórt
állásúak, az alsók hosszú nyelűek, tojásdad alakúak. Szára és a
levéllemez sűrűn ser-
teszőrös. Virágzala bókoló, kevés virágú forgó.
A párta színe élénkk ék A magház két
termőlevélből alakul ki, amely négykaréjúság
a miatt négy részre tagolódik, és mind-
egyikben egy-egy résztermés fejlődik. Résztermése ovális, 4-6
mm hosszú, 2-3 mm
széles, feketésbarna, 2-3 évig csíraképes. Kelési ideje 6-8 nap.
Növekedése gyors,
június közepétől egy hónapon át folyamatosan virágzik. Részte
rmései július-augusz-
tusban egyenetlenül érnek, erősen peregnek. Ezermagtömege
15-20 g.
• Előfordulás
A borágó Kisázsiában, Dél-Európában és Afrikában őshonos.
A világ több orszá-
gában régóta termesztik, hazánkban csak az 1970-es évek végétő
l terjedt el. Főbb ter-
mőhelyei: Heves, Békés és Bács megyék. A drog
iránti érdeklődéstől függően éven-
te 150-25 0 hektáron történik a termesztés. A környező ország
ok közül Jugoszlávia,
Bulgária, Románia, Törökország a főbb drogszállítók
• Környezeti tényezők
Meleg-, fény- és vízigényes. A magvak csírázása 10-12 °C-on
megindul, de az op-
timális csírázási hőmérséklete 18-20 °C, további fejlődéséhez
22-26 oc hőmérséklet
kedvező. Hidegtűrő képessége rossz, mivel a kikeit
növénykék mínusz 2-3 °C-on el-
fagynak. A növény normális növekedéséhez a teljes tenyészidősz
akban fényre van
szükség. Főlegjúnius,július és augusztus hónapokban igényel
naponta legalább 8-10
napfényes órát. A gyengébb fényviszonyok a szárak megnyúlását
és megdőlését idé-
216
zik elő. Vízigénye keléskor, valamint a szárbaindulási és virágzási fázisokban a leg-
nagyobb. A homokos vályog-, középkötött, mélyen művelhető, jó vízgazdálkodású,
4,5-8,2 pH értékű talajokon terem megfelelően.
• Fajta
A termesztett populáció vetőmagja külfóldi eredetű, hazai fajtája nincs.
• Termesztés
Az egyenletesen érett, jó minőségű magdrog előállításához kisterületű l 000--
1400 m2 -en folyó termesztés javasolható. Nagyüzemi módszerrel ritkán állítható elő
a minőségi követelményeknek megfelelő drog.
Elővetemény. Közepes tápanyagigénye miatt lehetőleg ne frissen trágyázott talajba
vessük. Kapások utánjól termeszthető. A borágó rossz elővetemény, mert az elhullott
és a következő évben kikelő magvak gyomosítanak.
Talaj-előkészítés. A vetéséhez aprómorzsás szerkezetű, sima felületű talaj előkészí­
tése szükséges.
Vetés. A magvetés ideje április eleje. A sortávolság- a betakarítás módjától függő­
en - lehet 70 cm ( egymenetes, kombájnnal történő betakarításkor) vagy l 00 cm, il-
letve ikersoros elrendezés (100+50 cm) kézi betakarításhoz. Vetőmagszükséglet 5-6,
illetve 4-5 kglha. A vetés mélysége 2-3 cm.
Apolás. A gyorsan fejlődő borágó a gyomnövényeket elnyomja így 1-2 sorközkapá-
lás - a sorok záródásáig - rendszerint elegendő. A sorközkapálással egyidejűleg a sűrű
kelés ritkítása (12-16 cm) is megtörténhet A túlságosan sűrű állományban a növények
megnyúlnak és megdőlnek A 100 cm sortávolságú és az ikersoros (100+50 cm) ter-
mesztési mód alkalmazása esetén a növény szárbaindulása kezdetén minden második
sorba (illetve a széles sortávba) fekete fóliát terítenek. A l 00--11 O cm széles fólia csíkot
még tekercsben vagy összehajtott formában 1-2 mm-es lyukakkal (m2-enként 15-20)
vízáteresztővé teszik. A fólia rögzítése a borágó alsó leveleinek ráhelyezésével történik.
A talajtakarás lehetővé teszi a lehullott, érett magvak szinte hiánytalan összegyűjtését.
Növényvédelem. A borágó kártevői a levéltetű és a levélaknázó moly. Tömeges elő­
fordulás esetén a kritikus időszakban és csak a virágzás kezdetéig védekezhetünk. Ja-
vasolhatók ellenük a dimetoát hatóanyagú Bi 58 EC, és a deltametrin hatóanyagú De-
cis 2,5 EC.
Betakarítás. A borágó magja július második felétől folyamatosan, 3-4 hét alatt be-
érik. Az érett magvak a nyitott termésből könnyen kihullanak. A legegyszerubb, de nagy
magveszteséggel és gyengébb drogminőséggel járó betakarítási mód az egymenetes,
gabonakombájnnal történő betakarítás. Egyrneuetes betakarításkor az aratást akkor kez-
dik el (magasra emelt vágóasztallal), amikor a növény középső harmadán a magvak vi-
aszérettek. Az éretlen és kényszerérett magvak zsírosolaj-tartalma és gamma-linolén-
sav-értéke azonban rendkívül alacsony. Jobb minőségű drog állítható elő a folyamatos,
3-4 naponkénti kézi betakarítássaL A magvak beérése előtt a növények szárát 20-25 cm
magasságban megtörjük és a fólia fólé döntjük. A törés miatt a növények élettevékeny-
sége nem szűnik meg, a magvak érése és pergése folytatódik. Ilyenkor a fólia fólé fek-
tetett növényeket kíméletesen megütögetik és a fótiára hullott magvakat összesöprik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A magot felszedés után ámyékos, huzatos helyen 5-6 cm vastagon kell kiteríteni.
A megfelelő átszellőztetés érdekében naponta gereblyézéssei forgassuk át. A tárolási

217
 víztartalom 12%. A drog tisztításánál a drogkereskedele mben általánosan elfogadott
96% -os tisztaság elérése a cél. Tároláskor a magasabb víztartalom vagy a rossz rak-
tározási körülmények a drog avasodását idézik elő. Száraz, zárt, de szellős raktárban,
raklapon tárolható.
• Hozam
Mennyiség. Kombájnos aratással 400-500 kg, kézi betakarítással 800-1000 kg
mag állítható elő hektáronként.
Minőség. Az általános drogelőírások paraméterei irányadók
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag csak fóliás termesztési módszerrel állítható elő, a drogtermesztésn él leírt
agrotechnikával . A fólián összegyűjtött, megérett, feketésbarna színű magot szik-
kasztják és természetes módon szárítják a 12% nedvességtartal om eléréséig. Ezután
tisztítják. A vetőmag minőségét az MSZ 7145-1999 írja elő (tisztaság legalább 95%,
csírázóképesség legalább 70%).
• Farmakológiai hatás
Zsírosolaja az érelmeszesedés megelőzésében (kezelésében) hatásos.
• Felhasználás
A borágómag zsírosolajában lévő gamma-linoléns av vérkoleszterinszint-csökken-
tő gyógyszerek és gyógykészítmén yek fontos alkotórésze. Zsíros olaját érrendszeri
betegségek (főleg érelmeszesedés) megelőzésére használják. A kozmetikai iparban
8-l O éve alkalmazzák Hajtásdrogja a népi gyógyászatban vizelethajtó, hasmenés-
gátló, külsőleg toroköblítőnek és kelések borogatására használják. Egyes országok-
ban, így hazánkban is fiatalleveleit és gyenge hajtásait mártások, savanyú főzelékek
ízesítésére, savanyítandó uborka eltevéséhez használják fel, valamint salátaként is fo-
gyasztják. A borágó a méhek kedvelt mézelő növénye.

Calendu/a officinalis L. • Kerti körömvirág

Gyakrabban használt magyar nevei: kö-
römvirág, orvosi körömvirág, kenyérbél-
virág, (macskaköröm)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzat úak)
rendjébe, a Astemeeae (fészekvirágzatú-
ak) családjába, és az A steroideae (csö-
vesvirágúak) alcsaládjába tartozó faj (V.
színes tábla).
• Drog
Az MSZ 17019-1979 számú drog-
szabvány szerint a drogot a teljes virág-
zat (Calendulae jlos cum calycibus)
vagy a fészekből kicsípett és megszárí-
tott nyelves virág (Calendu/ae flos sine
calycibus) szolgáltatja. A virágzatból ki-

218
nyert kivonat neve: Extractum Calendu/ae fluidum. A drog a szabadon kereskedelmi
forgalomba hozható drogok listáján szerepel. Az ESCOP monográfia tételei közé fel-
vette virágdrogját ( Calendu/ae fl os- Calendula Flower).
• Hatóanyag
A körömvirágdrog legfontosabb hatóanyagai: a vízben oldódó flavonoidok
(0,04-0, l 0%-ban, főleg izoramentin- és kvercetin glikozidok), a zsíroldékony, sárga-,
narancssárga karotinaidok (3%, béta-karotin, lutein), a vízben oldódó szaponinak és
zsíroldékony triterpének, kis mennyiségben illóolajok (O, l%, főkomponens alfa-kadi-
nol) és vízben oldódó nyálkaanyagok Jelentős E-vitamin forrás. Újabb vizsgálatok
szerint a körömvirág magvaiból hidegen sajtolt zsírosolaj legfontosabb alkotórésze
egy C 18-as zsírsav (calendula-sav) gyulladáscsökkentő hatású.
• Botanikai leírás
A körömvirág egyéves, lágyszárú (Th) növény. Karószerű gyökerei mélyre hatol-
nak a talajba. Szára szögletes, 40-60 cm magas, rövid szártagú, aljától elágazó. Le-
velei hosszúkás lándzsa alakúak, alig fogazottak Végállófészekvirágzatai 3-6 cm át-
mérőjűek vagy ennél is nagyobbak. A fészekben 4-8 sorosan különböző színámyala-
tú (sárga, narancssárga) nyelves virágokkaL Csak a szélen lévő virágok adnak csíra-
képes kaszatterméseket, amelyek karomszemen elgörbültek, bibircsesek, érdesek A
kaszattermések mérete, formája, görbültsége fajtánként és egy virágzaton belül is
igen eltérő lehet. Ezermagtömege 8-12 g, csírázóképességét 3 évig őrzi meg.
• Előfordulás
A Földközi-tenger mellékén és Ázsia nyugati térségében őshonos, mediterrán ere-
detű növény. A 12. századtól termesztik Európában. Hazánkban régóta kedvelt
gyógy-, dísz- és festőnövény. Fitoterápiai jelentőségének felismerése lendületet
adott a hazai termesztésnek és a fajta nemesítésnek Magyarországon évente ter-
mesztett 40-50 t száraz virágzat kétharmad részekülpiacra kerül, a fennmaradó rész
a hazai titoterápiás gyógyítást szolgálja. Az ország egész területén eredményesen
termeszthető.
• Környezeti igény
A körömvirág napfény- és melegigényes, szárazságtűrő faj. Magja már 8-10 °C-
on jól csírázik. Jól terem azokon a helyeken, ahol júniusban 17-18 oc, júliusban pe-
dig 19-20 oc az átlaghőmérséklet Hidegtűrő képessége jó, a kisebb fagyokat káro-
sodás nélkül elviseli. Szárazabb talajokon is megél, de megfelelő hozamot és jó
minőségű drogot csak jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő barna homok- vagy
középkötött mezőségi talajokon ad. Mély fekvésű, párás helyeken nem ajánlatos ter-
meszteni, mert nagy a lisztharmatfertőzés veszélye.
• Fajta
Populációi és dísznövény fajtái ismertek. Gyógynövénytermesztés céljára a nagy,
telt vagy féligtelt virágzattal, sötétnarancs színnel rendelkező fajták ajánlottak Mind-
ezeknek a feltételeknek megfelelnek az "Oázis" és a "Claudia" néven fajtaelismerés-
ben részesült fajták
• Termesztés
A körömvirág hosszú tenyészidejű (200-21 O nap), vegetációja csak az őszi fa-
gyokkal fejeződik be. Termesztése rendszerint családi művelésben 1000-1400 m2
nagyságú területeken történik.

219
 Talaj-előkészítés. A körömvirág tavaszi talaj-előkészítése az őszi mélyszántás elmun-
kálásából, 3-5 cm mélységig történő porhanyításból, majd ezt követő tömörítésből áll.
Tápanyagellátás. A termesztéshez közvetlenül szerves trágyát, nagyadagú nitrogén-
műtrágyát nem ajánlatos használni, mert ezek főleg a vegetatív növényi részek növe-
kedését fokozzák a virágzatok rovására. Alaptrágyázásra - az őszi szántáskor -
60-80 kg/ha foszfor, 80-100 kg/ha kálium, fejtrágyaként a szárbaindulás kezdetén és
a júliusi visszavágás után 40-60 kg/ha nitrogén ajánlható.
Vetés. A körömvirág kaszattermések korán, márciusban vethetők. Sortávolság
40-50 cm, a vetés mélysége 2-3 cm, a vetőmagszükséglet 6--10 kg/ha. A vetés során a
vetőgép magládáját folyamatosan ellenőrizni kell, mert a görbült, fogazott, érdes felü-
letű kaszattermések erősen kapaszkodnak egymáshoz, amely egyenetlen maghulláshoz
és hiányos keléshez vezet. Az elvetett kaszattermés 8-10 °C-on, 4-5 nap alatt csírázik.
Apolás. Kelés után, 3-5 leveles fejlettségi állapotban, a túl sűrű állományt 5-8 cm-es
tőtávolságra ritkítani kell. Az optimális tőszám 40 növény négyzetméterenként. A te-
nyészidő során rendszeres sorközművelésre és egy-két sorkapálásra van szükség.
Vegyszeres gyomirtás esetén a trifluralin, propaklór és metazaklór hatóanyagú készít-
mények használata bizonyult eredményesnek preemergens kezelésként Az első nagy
virágzatok megjelenése után általában növekszik a hőmérséklet, s ezzel összefüggés-
ben felgyorsúl a hajtásképződés és csökken a virágzatok mérete. Ez a folyamat öntö-
zéssel lassítható. Ugyancsak a virághozaroot növeli az állomány július végi, augusz-
tus eleji "felújítása". Ekkor a már apró virágzatot termő növényeket a talaj felett
8-10 cm magasságban levágják. A levágott növényi részt a termőterületrőllehordják
és a rajta lévő virágzatot leszedik Ezzel egy időben 40 kg/ha nitrogén hatóanyagot
szómak ki, amelyet kapálással - szükség esetén öntözéssel - talajba juttatnak. Négy
hét múlva a növények ismét virágoznak egészen a fagyok beálltáig.
Növényvédelem. A körömvirágot főleg a nyár közepétől a körömvirág-lisztharmat
(Sphaerotheca fuliginea) károsíthatja. Ellene kéntartalmú gombaölő szerekkel
(Fl oristella kénpor, Kumulus-S, Microlux 81, Thiovit-S, Kénkol 800 SC stb.) lehet vé-
dekezni. Az entilómás levélfoltosság (Entyloma calendu/ae) a levélen kerekded, kez-
detben világoszöld, fehéres, majd barnuló foltokkal jelentkezik. A levelek később le-
hullanak. Ellene cineb hatóanyagú készítménnyel (Perocin 80 WP) permetezhetünk.
Esetenként rozsdafertőzés (Puccinia xanthii) léphet fel, mely ellen a szokásos sze-
rekkel védekezhetünk.
Betakarítás. A növények gyorsan fejlődnek. 6--7 hetes korukban, május végén, júni-
us elején kezdődik a virágzás. A virágzatok folyamatos szedése serkentőleg hat az újab-
bak képződésére. A hőmérséklet emelkedésével felgyorsul a hajtásképződés és a virág-
zatok egyre kisebbek lesznek. Ilyenkor szükség van a növény megújítására (lásd ápolás).
A teljesen kinyílt virágzatok szedése 3-4 naponként ismételhető a fagyok beálltáig.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leszedett virágzatok és a külön is gyűjthető nyelves virágok csak azonnali és
gyors szárítással őrzik meg élénk színüket, jó minőségüket. A kisebb mennyiséget ár-
nyékos, léghuzatos, védett helyen, a virágzatokat egymás mellé elhelyezve szárítják.
A nagyobb mennyiségű termék műszárítóban, 35-40 °C-os hőmérsékleten szárítható.
A 12% nedvességű drog erősen nedvszívó, ezért a csomagoláshoz doboz vagy bélelt
papírzsák szükséges.

220
• Hozam
Mennyiség. 1000-2000 kg/ha száraz virágzat vagy 350---400 kg/ha száraz, nyelves
virág. A virágzat beszáradási aránya 5:1, míg a nyelves virágoké 6:1.
Minőség. A drog legfeljebb l cm hosszú szárrészt tartalmazhat. Az L osztályú áru
színe élénk citrom- vagy narancssárga. Hatóanyag-tartalmára vonatkozó előírást a
szabvány nem tartalmaz.
• Szaporítóanyag-előállítás
Műveletei a drogtermesztésénél leírtakkal azonosak, azonban a tőtávolságot na-
gyobbra l 0-15 cm-re kell beállítani. A populáció- vagy fajtaidegen, valamint a beteg
egyedek eltávolítása fontos. Jó minőségű vetőmag (MSZ 7145-1999) főként a fővirág­
zatokból nyerhető. Biológiailag azonos értékű növények fejlődnek a kűlönböző alakú és
méretű kaszatokbóL Várható maghozam: 250-300 kg/ha. Nagyüzemi vetőmagtermesz­
tésnél az állomány deszikkálásával majd ezt követően arató-cséplő gép használatával
alacsony nedvességtartalmú vetőmag nyerhető, és a pergési veszteség sem lesz számot-
tevő. Az egyrneuetes betakarítást akkor végzik, amikor a termések 50-70%-a érett.
• Farmakológiai hatás
Hámosító, bőrújraképződést elősegítő tulajdonsága bizonyított. Vizes kivonata
immunstimuláns. Antibiotikus, baktericid és vírusölő hatása is igazolt.
• Felhasználás
A körömvirágdrog értékes titoterápiás hatása az úgynevezett citoprotektív (sejtvé-
dő) vegyületeknek köszönhető. Belsőleg teaként gyomor-, nyombélfekély gyógyítá-
sára használható. Külsőleg rosszul gyógyuló sebek, visszeres betegségek, bőrelválto­
zások (fekélyes, gennyes) felületi kezelésére, fehérfolyás ellen hüvelyöblítő alkotóré-
szeként alkalmazható. Olajos kivonatának hámosító és bőrképző hatása van. A mag-
vakból (kaszattermésekből) hidegen sajtolt olaj belsőleg is gyulladáscsökkentő.
A biokertészetben felhasználják a gyökerek által kibocsátott anyagai miatt nemató-
dafertőzés ellen, valamint a növény kivanatát csigaölő és allelopátiás hatása miatt.

Calluna vulgaris (L.) HuLL • Csarab

Gyakrabban használt magyar nevei: avarhan-
ga, erika, seprűvirág
• Rendszertani besorolás
Az Ericales (erikavirágúak) rendjébe, az Eri-
caceae (erikafélék) családjába és az Ericaideae
alcsaládba tartozik (V. színes tábla).
• Drog
Általában a növény arasznyi hosszú, virá-
gos, leveles hajtásait használják (Callunae
herba). Minőségi követelményeit az MSZ
12343-1966 írja le.
• Hatóanyag
Cserzőanyagokat mintegy 7%-os mennyi-
ségben tartalmaz. A régebbi irodalomban sze-

221
replő arbutin nem mutatható ki a növényben vagy csak elhanyagolhatóan kis mennyi-
ségben. Tartalmaz még hidrokinont, flavonoidglikozidokat és szaponiniokat.
• Botanikai leírás
Törpecserje (Ch), magassága 15-40 cm. Gyökere erősen fásodó. Szára heverő
vagy felemelkedő. Az igen apró levelek átellenesek, pikkelyszerűek, feddékesen
részben takarják egymást, sorokba rendeződnek, örökzöldek. A virágok egyoldalú fü-
zérbe tömörülnek. A csésze cimpái lilás rózsaszín űek, fényesek és a pártánál hosszab-
bak. A párta a termésen marad. Termése négyrekeszű tok.
• Előfordulás
Európai flóraelem, szőrfűgyepek növénye, amely az erdők helyén kialakult nyíres-
fenyérekben tömegesen jelenik meg. A Zempléni-hegységben, Tornai-hegységben,
Uzsán, Balaton vidékén, Dunántúlon (Sopron, Zala, Vas megye, Bakony-alja, Me-
csek) nagyobb állományokat képez.
• Környezeti igény
Az atlantikus lomberdő höktímájának mérsékelten üde, napos helyeit kedveli. Ás-
ványi tápanyagokban szegény, savanyú, időszakosan száraz homoktalajon vagy kavi-
csos, törmelékes talajon telepszik meg.
• Fajta
Elsősorban dísznövény-populációi ismertek.
• Gyűjtés
A virágzás kezdetekor (augusztusban) a talaj felett úgy vágják le, hogy a vasta-
gabb, fás szárakból a növény tovább fejlődhessék.Ezzel a gyűjtésmóddal értékesebb
drogot is nyerünk.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Árnyékos, szellős helyen vékony rétegben kiterítve jól szárítható.
• Hozam
Mennyiség. Általában 4,5 kg nyers növényből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Az L osztályú drog 30 cm-nél hosszabb szárrészt legfeljebb 5%-ban
tar-
talmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább l O% legyen. Az ásványi anyagokban (ha-
muban) szegény drogok csoportjába tartozik, hamutartalma 2% alatti.
• Szaporítóanyag-előállítás
Dísznövényként szaporítják.
• Farmakológiai hatás
Kevéssé vizsgált növény, alkalmazása inkább régi tapasztalati gyógyászati megfi-
gyeléseken alapszik.
• Felhasználás
Vízhajtó teakeverékek alkotórésze, amelyeket húgyhólyaggyulladásban javallnak.

222
Cannabis spp. • Kenderfajok
Cannabis sativa L. - vetési kender
Cannabis ruderalis Janisch. - vadkender
Cannabis indica Lam. - hasiskender

Gyakrabban használt magyar nevei: (ve-

tési kender, vadkender, indiai kender)
• Rendszertani besorolás
Az Urticales (csalánvirágúak) rendjé-
be, a Cannabaceae (kenderfélék) családjá-
ba tartozó fajok. A vetési kender (Canna-
bis sativa L) régóta termesztett kultúmö-
vény, a mérsékelten me leg égöv rostnövé-
nye. A C ruderalis Janisch. (syn. C sati-
va L. subsp. spontanea Sis. et Serebr.) a
hazánkban gyakran előforduló vadkender.
Az indiai vagy hasiskendert (C indica) narkotikumáért termesztik (VI. színes tábla).
• Drog
Drogját a hajtása és termése szolgáltatja, amit Cannabis herba et fructus (Canna-
bis indieae herba) néven ismer a gyógyászat. Az indiai kendert (C indica) illegáli-
san, narkotikumáért is termesztik. A termős példányok virágzatában kiválasztott
gyanta a hasis (marihuána) alapanyaga.
• Hatóanyag
Főbb hatóanyagai a monoterpén és acetát eredetű kannabinoidok, keserűanyagok,
hordenin spermidin, kannabiszativin alkaloidok, különböző savak, sók, illóolajok
Termésében zsírosolajok és biogén aminok halmozódnak fel jelentősebb mennyiség-
ben. Az indiai kenderben több mint 60 különféle kannabinoid fordul elő, amelyek kö-
zül a legjelentősebbek: a kannabinol, tetrahidrokannabinol (THC), kannabidiol
(CBD), kannabidiol-karboxilsav, kannabigerot és a kannabichromén.
• Botanikai leírás
A tárgyalt kenderfajok, hasonlóságaik ellenére, egymástól jól elkülöníthetők. Az
indiai kender a "hasis"-nak nevezett narkotikumot termeli, alacsonyabb termetű és el-
ágazó, makkocska termése pedig sötét, fénylő. A vetési, illetve vadkender egyike sem
termel "hasis"-t. A két utóbbi- hazánkban fellelhető- taxon, bár termetbeli különb-
ség is van közöttük, elsősorban makkocska termésük alapján különíthető el. A vad-
kender makkocskája szürkésbama, márványozott és patkó alakú rajzolattal ellátott. A
vetési kender gyakran nagy termetű, makkocskái szürkésbamák, gyengén rajzolato-
sak, patkó alakú folt nélküliek és fénytelenek, éréskor alig vagy csak gyengén pereg-
nek.
A kender Közép-Ázsiából származó egyéves, kétlaki (Th) faj. Gyökérzete főgyö­
kérrendszer, amely a termőhelytől fiiggően akár 2 m mélyre is lehatolhat. Szára fia-
tal korában dudvanemű, idősebb korában azonban megfásodik. A hajtás hossza igen
tág határok között változik. A termesztett fajtáknál a 3 m fólötti növénymagasság sem
ritka. Levele tenyeresen összetett, amely átellenes és szórt állásban egyaránt megfi-

223
 gyelhető. A levélkék száma 5-11 közötti. Ezek
csúcsa hosszan megnyúlt, igen he-
gyes, válluk megnyúltan ék alakú, szélük durván fűrészes. Az egyede
k között közel
egyenlő arányban fordulnak elő a hím-, és nőivarú példány
ok. A porzós virágzat bog-
ernyős fürtvirágzat. A porzós virágot 5 sárgászöld lepellev
él takarja. A portokok meg-
nyúlt hasáb alakúak, fehérlő vagy zöldesfehér színűek. A termős virágza
t tömött, sű­
rűn leveles, bogernyős füzérvirágzat, rövid oldalágakkaL
A virágokat csuklyaszemen
murvalevél borítja. A felsőállású magház 2 termőlevélből összenőtt,
egyrekeszű. A
kender termése száraz, zárt termés: makkocska. Színe, alakja faj ra, illetve
fajtára jel-
lemző. A makko cska hossza 2-5 mm, szélessége 2-4
mm közötti. Ezermagtömege ál-
talában l 0-20 g közötti.
• Előfordulás
A kenderfajok közül a termesztett (vetési) kender (C. sativaJ eredeti
areája nehe-
zen meghatározható. Jelenleg a Föld számos területén, különösen az
északi félgömb-
ön termesztik rostjáért, olaj áért, de kivadulva is fellelhető. Az indiai
kender (C. indi-
ca) termesztése elsősorban a tropikus vidékeken folyik, csaknem minden
országban
tiltott (vagy korlátok között megtűrt). A vadkender (C. ruderalis) ezzel
szemben Eu-
rópa és Ázsia számos országában előfordul. Hazánkban vetésekben,
tarlókon, erdőir­
tásokban, utak mentén, újabban elhanyagolt parkokban gyakori. (Nem
tévesztendő
össze a helytelenül vadkenderként említett Ambrasia elatiar L. fajjal,
a parlagfűveL)
• Környezeti igény
Elsősorban homok-, homokos agyag-, lösztalajokon
fordul elő, s egyben a jelleg-
zetesen a savanyú kémhatású termőhelyeket kedveli. Fokozottan nitrogé
n igényes,
amit tanúsít, hogy szemétdombokon, komposzttelepeken is igen gyakori
. Vízigénye
nagy, amit elsősorban a termesztett kenderre vonatkozó irodalmi és gyakorl
ati tapasz-
talatok igazolnak.
• Fajta
Gyógynövényként történő hasznosítás céljából fajtája nincs.
• Gyűjtés
Hajtását virágzáskor, termését a pergés kezdete előtt gyűjtik. A hazánk
ban előfor­
duló kenderfajok drog előállítására nem alkalmasak.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kézzel szedett hajtásvégeket vékony rétegben kiterítve megszárítják.
• Hozam
Mennyiség: A kézzel szedett növényi részek beszáradási aránya az
érettségi álla-
pottól és a drogféleségtől függ. A virágzó hajtás beszáradási aránya
4: l, a makkter-
mésé 1,2:1.
Minőség: Minősségére vonatkozóan az általános drogelő
írások tekinthetők mérv-
adónak.
• Farmakológiai hatás
A levél és hajtás antibakteriális, nyugtató, görcsoldó, valamint fájdalom
csillapító
hatással rendelkezik. A termésőrlemény vizes kivonata gyulladáscsökk
entő. Újabban
hatóanyagaival biztató eredményeket értek el a rákterápiában.
• Felhasználás
Felhasználása narkotikus tulajdoságai miatt korlátozott. Az illegátisan
előállított ter-
mékek forgalmazása tiltott, néhány országban korlátozott körűlmények
között megtűrt.
224
Capsella bursa-pastoris (L.) MEDIC • Pásztortáska
Gyakrabban használt magyar nevei: közönséges pász-
tortáska, (paptarsoly, pásztorerszény, büdös szaporafű)
• Rendszertani besorolás
A Capparales (káprivirágúak) rendjén belül a Cru-
ciferae (keresztesvirágúak) családjába tartozik.
• Drog
A virágzó növény föld feletti hajtásai szolgáltatják
a drogot Bursae pastoris herba néven (MSZ
17037-1964).
• Hatóanyag
Fiavonaidok (diozmin), biogén aminok, 1% kolin,
acetilkolin, káliumsó, cseranyag, gyanta, a magban
zsírosolaj található.
• Botanikai leírás
Egyéves vagy egyéves áttelelő (Th), erős orsógyö-
kerű növény, l 0--70 cm magas. Tőleve/ei levélrózsát
alkotnak. Szárlevelei nyeletlenek, ülők, fülesek Az
egész növény lehet kopasz vagy gyéren szőrözött. Virágzik kora tavasztól. Virágai
aprók, fehérek, négyszirmúak. A szirmok 4 mm hosszúak. Termése fordított három-
szög vagy szív alakú becőke. Magvai háromszögüek, 0,8-1, l mm nagyságúak, sár-
gásbarna színűek. Ezermagtömege 0,1-0,16 g.
• Előfordulás
Eredetileg eurázsiai növény. Jelenleg a trópusok kivételével az egész földkereksé-
gen elterjedt. Hazánkban mindenütt tömegesen megtalálható.
• Környezeti igénye
Legnagyobb mennyiségben ősszel, szeptember-októberben kel ki. Ilyenkor tőró­
zsát fejleszt, amelyek az első fagymentes napokon fejlődésnek indulnak. Rövid időn
belül virágzik.
• Fajta
Hazánkban vadon termő populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A növény virágos, leveles szárának legfeljebb 30 cm hosszú felső része gyűjtendő.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Vékonyan kiterítve árnyékos helyen, padláson, szükség esetén mesterséges szárí-
tón, maximum 40 °C-on szárítandó.
• Hozam
Mennyiség. 5 kg nyers növényi részből l kg száraz drog állítható elő.
Minőség. A drog csaknem szagtalan, íze kissé fanyar. Az l. osztályú drog vizeski-
vonat-tartalma legalább 20%.
• Szaporítónyag-előállítás
Természetes populációit gyűjtik.
• Farmakológiai hatás
Méhre ható szer. Méhvérzések ellen bizonytalan eredményességgel hat.

225
• Felhasználás
A drog kivonatai gyenge vérzéscsillapítók. Teáját gyomor- és bélvérzés, valamint
erős méhvérzés csökkentésére használják. Hatása bizonytalan.
Homeopatás szerek előállításakor is használják drogját

Capsicum annuum L. • Paprika

Gyakrabban használt magyar nevei: ter-
mesztett paprika, fűszerpaprika
• Rendszertani besorolás
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak)
rendjén belül a Solanaceae (burgonyafé-
lék) családjába tartozik. Az 1500-as
évek óta ismerik hazánkban. A gyógyá-
szatban a C. annuum convar. longum
csípős ízű fajtáinak (fűszerpaprika) ko-
csány nélküli, sötétpiros terméseit hasz-
nálják fel.
• Drog
A növény érett termése adja a drogot,
amely Capsici fructus néven ismert.
A drog és kivonata - Tinetura capsici -
hivatalos a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben. Ezen kívül a termés őrleményét, kivo-
natait is használják, előiratait több élelmiszeripari szabvány cikkely tartalmazza.
• Hatóanyag
A drog tartalmaz karotinoid típusú festékeket (kapszantin, B-karotin, kapszorubin),
O, 1-0,5% kapszaicint (protoalkaloid), cukro kat, flavonoidokat, vitaminokat (C, B2, E,
nikotinsavamid).
• Botanikai leírás
Egyéves növény (Th). Főgyökérrendszere van, hajtása 20-50 cm magas. Levelei
szórtan helyezkednek el, tojásdadok, hegyes csúcsúak A felső levelek hónaljában je-
lennek meg fehérszínű virágai, amelyek bókolók. Virágzikjúliustól októberig. Termé-
se (amely különböző alakú és színű lehet) felfújt bogyó. Ezermagtömege: 4,0-7,8 g.
• Előfordulás
A növény a tropikus Dél-Amerikában honos, onnan került át Európába. Hazánk-
ban zöldség-, ill. fűszernövényként termesztett faj.
• Környezeti igény
Meleg- és fényigényes faj. Ezt jelzik a kialakult hazai termőkörzetek (Kalocsa, Szeged).
• Fajta
Csak egyéb célból termesztett, nem drogelőállítást szolgáló fajtái ismertek. Drog-
ként is ezeket hasznosítják
• Termesztés
A drog előállítására a zöldség- és fűszernövény-előállítás céljából alkalmazott ter-
mesztési módszereket alkalmazzák

226
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A pirosra érett terméseket gyűjtik, majd száraz, napos helyen utóérlelik. Mosás,
szeletelés után műszárítóban (70-95 °C-on) szárítják.
• Hozam
Mennyiség. 6-7 kg friss paprikából lesz l kg drog.
Minőség. A paprikadrog esetében a gyógyszerkönyv minimálisan O, l% kapszaicin
tartalmat ír elő, a szabványok szín és csípősség alapján minősítik.
• Farmakológiai hatás
Javítja a gyomomedv-elválasztást, a belek perisztalktikáját; kűlsőleg bőrvörösítő,
izomlazító, reumatikus panaszokat enyhít.
• Felhasználás
A fűszerpaprika csípős hatóanyagai (a kapszaicin, illetve a kapszaicinoidok) a ter-
més belsejében, a részleges válaszfalak felületi mirigyeiben találhatók és szesszel
könnyen kivonhaták - így készül a Tinetura capsici. Belsődlegesen alkalmazva a
gyomornedv termelését fokozza, étvágyjavító hatású. Étvágytalanság, savhiány,
emésztési zavarok esetén javasolt a fogyasztása. Túladagolás esetén gyomorégést
okozhat - ez vonatkozik a fűszerpaprika túlzott mértékű fogyasztására is. Külsőleg
kenőcsök, bedörzsölők, tapaszok formájában izületi és izomfájás, idegzsába, derék-
fájás, ínhüvelygyulladás, alsó végtagok keringési zavarai esetén használják. A koz-
metikai ipar is használja arckenőcsökben, pakolásokban, hajhullást megelőző sze-
szekben.

Carthamus tinctorius L. • Sáfrányszeklice

Gyakrabban használt magyar nevei: sáfrányos
szeklice, pórsáfrány, fattyúsáfrány, kerti pórsáfrány
(olajözön)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe, azon
belűl az Astemeeae (fészekvirágzatúak) családjába
tartozik (VI. színes tábla). A nemzetség neve való-
színűleg a héber karthami (festeni) szóból ered.
• Drog
A teljes nyílás után szedett csöves virágok
(szirmok) a Carthami jlos (vagy saflór). Kereske-
delmi forgalomba hozható drog, magyar szabvány
előirata jelenleg nincs. A magból hidegen sajtolt
olaj az O/eum carthami, külföldön forgalmazott
drog gyógyászati, étkezési és ipari célra egyaránt
hasznosítják
• Hatóanyag
A virágokban 24-30% sárga festékanyag halmozódik fel, a szaflórsárga
(C 24H 300 15), ami vízben és alkoholban oldódik; ezenkívül 0,3-0,6% kartamin, más
néven szaflórvörös (C 21 H22 01l), ami zsírban oldódó színanyag.

227
 A termésekben 20-40% zsírosolaj (ennek 60-70%-a linolsav, olaj sav, palmitinsav,
sztearinsav), 20-25% nyersprotein és E-vitamin van.
• Botanikai leírás
Egyéves, lágy szárú (Th) faj. Júniustól-augusztusig virágzik. Gyökere karószerű,
25-30 cm hosszú, elágazó. Szára 140-170 cm magas, felálló, felső részén elágazik,
színe zöldesfehér, később sárgásbama, törékeny. Levelei szórt állásúak, a szár alsó ré-
szén ülők, feljebb szárölelők. 5-10 cm hosszúak, lándzsásak, árhegyben végződők,
szélük tüskés fogú v. sima, sötétzöld színűek, kopaszok. Virágzala végáll ó, gömböly-
ded alakú fészekvirágzat, átmérője 1-3 cm. A fészekvirágzat pikkelylevelei cserépfe-
délszerűen borítják egymást, bőrszerűek. A pikkelylevelek lehetnek tüskés szélűek v.
simák. A vacok pelyvaszőrös. Csak hímnős csöves virágokat képez. A párta színe cit-
romsárgától a narancssárgáig változik, elnyíláskor lángvörös színű lesz. Az első virá-
gai július elején nyílnak, 35-40 nap a virágzási idő. Termése fehérszínű kaszat, hosz-
szú, szőrös bóbitával, alakja a napraforgó terméséhez hasonlít, 5-8 mm hosszú. Ter-
mése folyamatosan érik. A magja 4-5 évig csírázóképes. Ezermagtömege 35-55 g.
Tenyészideje keléstől a termések éréséig 120-160 nap.
• Előfordulás
Őshazája Kis-Ázsia, Elő-India, Európába Egyiptomból került be.
• Környezeti igény
Meleg- és napfényigényes, szárazságtűrő növény. Amelegigényre utal az is, hogy
lomblevelei már -2 °C-on károsodnak. A fagy hatására a növény nem pusztul el, de
növekedése lelassul. Szikleveles állapotban az enyhébb fagyokat jobban tűri. Szélső­
séges talajok kivételével az egész ország területén termeszthető, szereti ameleg fek-
vésű, jó vízgazdálkodású, mély rétegű talajokat.
• Fajta
Hazai nemesítésű fajta a 'Pannonia'. Virágdrog előállítására nemesítették 80-120 cm
magas, 8-9 elágazást képez, magassága kiegyenlített. Fészekpikkely levelei tüskétlen ek,
sima szélűek, majdnem kerekek. Pártája sárgásvörös színű. Ezermagtömege 53 g.
120-130 nap a tenyészideje. Virágdroghozama 160-200 kg/ha, maghozama 2-2,6 t/ha.
Magas zsírosolaj-hozamú fajta az 1993-ban elismert 'Erika'. Fészekpikkely-leve-
lei tüskések. Olaj és virágdrog előállítására egyaránt alkalmas. Jó termőképességű,
homogén fajta. Maghozama: 2,8 t/ha.
Az 1959-ben elismert 'Budakalászi' fajta fészekpikkelyei tüskések, tulajdonságai-
ra heterogenitás jellemző. Tenyészideje 140-160 nap.
Külfóldön számos ( 150-nél több) fajtát állítottak elő. A nemesítésnek két fő iránya
van, a magdrog, illetve virágdrog mennyiségi és minőségi paramétereinek optimali-
zálása. Ismertebb külfóldi fajta a 35-40% zsírosolaj-tartalmú 'Gila'.
• Termesztése
Elővetemény. Vetésforgóba jól illeszthető, előveteményre nem érzékeny növény.
Önmaga után 2-3 év elteltével termeszthető.
Trágyázás. A sáfrányos szeklice a talaj tápanyagkészletét jól feltárja és hasznosít-
ja. A talaj tápanyagtartalmától fiiggően ősszel kiegészítő komplex műtrágyát juttas-
sunk a talajba.
Talaj-előkészítés. Ősszel szántsuk a területet és tavaszi talajelmunkálással, sima,
tömör vetőágyat készítsünk.

228
 Vetés. Hazánkban az optimális vetésidő április eleje. A magvak csírázási hőopti­
muma 18-20 °C, de már l O °C-on csíráznak. A kora tavaszi vetés elhúzódó, egyenet-
len kelést eredményez. Állandó helyre, 40-50 cm sortávolságra (gépi műveléshez
60 cm sortávolságra), 18-20 kg/ha vetőmagmennyiséggel vetjük. Vetésmélység
3-4 cm, laza talajon 4-5 cm. Gondos magtakarást végezzünk közvetlen a vetés után
(könnyű henger, magtakaró borona).
Apolás. Sűrű kelésesetén 10-12 cm tőtávolságra ritkítsuk ki a növényeket. A te-
nyészidőszakban rendszeres sorközmüvelésre és egy-két sorkapálásra van szükség.
Nagyobb területű termesztése esetén vetés előtt kipermetezett és a talajba munkált
3,5-4,5 l/ha benetin hatóanyagú (Flubalex, Balan) gyomirtószer alkalmazható ered-
ményesen. Preemergensen alkalmazható még a klórbromuron hatóanyagú Maloran
50 WP (3-3,5 kg/ha), a fluórkloridon hatóanyagúRacer (2-3 l/ha) és a pendimetalin
hatóanyagú Stomp 330 EC (5-6 l/ha). A 15-20 cm magas állományban felülkezelés-
re a linuron hatóanyagú Afalon (2 kg/ha) alkalmazható.
Növényvédelem. Kártevője lehet a levéltetű. Fellépése esetén virágzásig a pírírni-
karb hatóanyagú Pirimor rovarölő szerrel védekezhetünk. Kórokozói az Alternaria
earthami és a Verticil/ium dahliae, megjelenésükre különösen sűrű állományokban
számíthatunk. Agrotechnikai műveletekkel a kórokozók fellépését gátolhatjuk (vetés-
forgó betartása, magcsávázás, megfelelő növénysűrűség). A tünetek megjelenésekor
réztartalmú szerekkel és egyéb kontakt hatású fungicidekkel védekezhetünk (pl. Réz-
oxiklorid 50 WP).
Betakarítás. A virágdrog színanyagtartalma a teljes virágnyílás után a legma-
gasabb. Általában július közepén kezdődik a virágszedés, amikor a lángvörös virág-
szirmok ráhajolnak a fészekre. A sáfrányos szeklice virágzási ideje 4-5 hét. A virág-
zás ütemének megfelelően 3-4 naponként kézzel szedik a virágszirmot a fészekbőL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leszedett virágokat azonnal száritaní kell, száraz, szellős helyen vagy tűző napon
egy rétegben kiterítve. A virágdrog összenyomásra, sérülésre érzékeny, gyorsan meg-
barnul. A száraz drog erősen nedvszívó, tárolásához papírral bélelt doboz, láda vagy
kétrétegű papírzsák használata javasolható.
• Hozam
Mennyiség. A virágdroghozam 160-200 kg/ha. Reszáradási arány 4-5:1. Magho-
zam l ,5-2,6 t/ha.
Minőség. Virágdrogja a szárított virágszirom, amely a kereskedelmi gyakorlat sze-
rint csak a lángvörös csöves virágokat tartalmazhatja.
• Vetőmagtermesztés
Vetőmagtermesztésnél a sortávolság 35--40 cm, vetőmag mennyiség 25-30 kg/ha.
Erőteljesebb növekedésű fajtáknál ('Pannónia') 12-15 cm-es tőritkítást végezzünk.
Egyéb ápolási munkái megegyeznek a drogcélra termesztett állományévaL Nagyüze-
mi termesztésnél a linuron hatóanyagú gyomirtó szerek pre- és posztemergensen al-
kalmazhatók, megfelelő gyommentességet biztosítanak. Teljes érésben takarítjuk be
a kaszatterméseket, arató-cséplő géppel. Betakarítás után esetenként száritaní kell a
magvakat, (kiterítve vagy hideg levegős szárítón; TSZP ), ha nem érik el a tárolási
10-12%-os nedvességtartalmat Vetőmagként a tisztított, fémzárolt vetőmag forgal-
mazható (MSZ 6387-1987).

229
• Farmakológiai hatás
A virágok ártalmatlan festékanyagokat tartalmaznak. Értékes telítetlen zsírsavakat
tartalmazó kaszatterméséből hidegen olajat sajtolnak Ezt az érelmeszesedési folya-
matok lassítására használják.
• Felhasználás
A virágok festékanyagát az élelmiszer- és gyógyszeripar hasznosítja természetes
eredetű, engedélyezett színezőanyagként. Alkoholos kivonatát étel- és italfestésre al-
kalmazzák, a valódi Góféle) sáfrány (Crocus sativus) legismertebb helyettesítője.

Carum carvi L. • Kömény

Gyakrabban használt magyar nevei:
konyhakömény, kerti kömény, fűszerkö­
mény, hasznos kömény
• Rendszertani besorolás
Az Araliales (aráliavirágúak) rendjén
belül az Apiaceae, (emyősök) családjába
tartozó egy- és kétéves növényfaj. Egy-
éves változata a C. carvi f. annua , míg a
kétéves C. carvi f. biennisként ismert
(VI. színes tábla). A nemzetség egyéb fa-
jai drogként nem használatosak. Kö-
mény néven fűszerként kereskedelmi
forgalomba kerül még a Cuminum cymi-
num L., amit a Földközi-tenger vidékén,
Ázsiában széles körben termesztenek.
Felhasználása a konyhaköményéhez hasonló, bár hatóanyaga attól eltérő (cumin-al-
dehid az illóolajban), és vele nem keverhető.
• Drog
A kömény ikerkaszattermé se a Carvi fructus a Ph. Hg. VII-ben hivatalos drog. A
drog minőségét a MSZ 11641-1972, a fűszerköményét a MSZ 20642-1983 írja elő.
Az érett termésekbőllepárolt illóolaj (Aetheroleum carvi) szintén szerepel a Ph.Hg.
VII-ben és a MSZ 29265-1981 előírásban. A konyhakömény drogjait valamennyi
jelentősebb külfóldi gyógyszerköny v is tárgyalja, továbbá ESCOP monográfia is
készült róla.
• Hatóanyag
A köménydrog 2-7% illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotórésze a d-karvon
(50-70%), továbbá a d-limonén, valamint a dihidro-karvon, a karveol és dihidro-karve-
ol. A termések még mintegy 20% fehérjét és 14-22% zsírosolajat is tartalmaznak.
• Botanikai leírás
A konyhakömény hazánkban egy-, ill. kétéves növényfaj (Th, TH).
A kétéves kömény C. carvi f. biennis karószerü gyökere mélyre hatoló, ujjnyi
vastag. Szára felálló, 60-80 cm magas, rendszerint már a talajtól elágazó. Első év-
ben képződő tőleve/ei nyelesek, néha 20 cm-nél is hosszabbak. Levéllemezei három-

230
 szorosan, szárnyasan összetettek Szárlevelei hártyás hüvelyeken ülők. Virágzala
5-1 O sugarú összetett ernyő, a szirmok színe fehér, néha rózsaszín es. Termése ötbor-
dájú világosbama ikerkaszat. Részterméskéj 3-7 mm hosszúak, 1-1,25 mm vasta-
gok. Ezermagtömege 2-3,5 g. Virágszárát a tenyészidő második évében hozza,
magszárképződéshez hideghatást igényel. Virágzása májusban, érése júniusban vár-
ható. Régebben a kétéves típusok hátránya volt az erős pergési hajlam, ma az új faj-
ták nagy része erre már nem érzékenyek.
Az egyéves kömény C. carvi f. annua babitusa a kétéves formához hasonló az
alábbi eltérésekkel: gyökérzete kevésbé mélyre hatoló, vékony és gyéren elágazó. Le-
velei a kétéves formáénál világosabb zöldek, lazábbak Szára melyet a vetés évében
kifejleszt, 80-100 cm magas. Virágzatának jellemzői megegyeznek a kétéves formá-
éval. Részterméskéi 5-9 mm hosszúak, l ,2-l ,5 mm vastagok, ezermagtömegük
2,5-4,0 g. Az egyéves kömény a vetés évében júniusban fejleszt virágszárat és júli-
usban virágzik, augusztus végén érik.
Ma már a nemesítés termékeként köztes formák is előfordulnak a gyakorlatban.
Ezek tulajdonképpen rövid tenyészidejű kétéves változatok, amennyiben augusztusi
vetéssei télijarovizáció hatására a következő évben virágzanak. Kísérleti eredmények
azonban azt bizonyítják, hogy Magyarországon e típusok termesztése az őszi-téli idő­
járástól olyan erősen ftigg, hogy nem biztonságos.
• Előfordulás
Eurázsiai faj. A kétéves változat főkéntKözép-és Észak-Európában, Ázsiában ta-
lálható a domb- és hegyvidékek rétjein. Hazánk hegyi rétjein is előfordul. Termeszté-
se elsősorban Hollandiában, Lengyelországban legjelentősebb. Az egyéves forma a
Földközi-tenger vidékén honos, legjelentősebb szállítók Egyiptom, Izrael, Magyaror-
szág. Annak ellenére, hogy melegigényes, termesztése észak felé is terjed (Németor-
szág, Skandinávia).
• Környezeti igény
A kétéves konyhakömény vízigénye jelentős, ezért a csapadékosabb éghajlatot
kedveli. Tőlevélrózsás állapotban a hótakaró nélküli nagyobb hideget is jól tűri. A
csírázás már 7-9°C-on is megindul. A későbbi fejlődési szakaszokban sem igényel
magas hőmérsékletet. A virágzás és terméskötés időszakában 16-20 oc napi kö-
zéphőmérséklet a kedvező. A sűrű térállás kedvezőtlen, azt okozhatja, hogy máso-
dik évben sem hoz virágszárat Az egyéves konyhakömény melegigénye nagyobb,
ezért főként az ország déli részén termeszthető sikeresen. Mindkét konyhakömény-
forma nagy terméshozamokat csak a tápanyagban gazdag, mély rétegű, meszes,
nyirkos (de víznyomástól mentes) középkötött, vályogtalajokon ad. Száraz homok-
talajok, vízállásos területek, valamint savanyú talajok a konyhakömény termeszté-
sére nem alkalmasak.
• Fajta
A konyhakömény termesztésére számos fajtát nemesítettek ki, amely az adott
ország körülményeihez igazodik. Hazánkban az alábbi fajták részesültek állami el-
ismerésben:
'Hollandi': 1959-től államilag elismert, kétéves forma. Termőképessége 0,5-1 ,O t/ha.
Az érett termés illóolaj-tartalma 3,5-6%. Megdőlésre hajlamos, betegségekre fogékony.
Termése éréskor fokozottan pereg.

231
 'SzK-1 ': 1987-től államilag elismert, egyéves forma. Termőképessége 1-1,6 t/ha.
Az érett termés illóolaj-tartalma 2-3,5%. Megdőlésre nem hajlamos, betegségekkel
szemben ellenálló, termése teljes éréskor sem pereg.
'Maud': 1990-től államilag elismert, kétéves forma. Termőképessége átlagosan
0,9 t/ha, illóolaj-tartalma 4-6,5%. Az illóolaj karvoutartalma 55,2%, limanén tartal-
ma42,3%.
• Termesztés
Elővetemény. A kömény az előveteményre nem túl igényes. Két gabona között
szakták elhelyezni. Ugyanarra a területre legfeljebb négy év múlva vethető. Korian-
der, kapor és a többi pergő magvú ernyősvirágúak családjába tartozó kultúra a kö-
ménynek rossz előveteménye, mivel herbicidtűrésük nagyjából megegyezik és főként
az egyéves forma termesztésekor, csak igen nagy kézimunkaerővel irtható ki.
Talaj-előkészítés. Mindkét konyhakömény, az egy- és kétéves forma egyaránt ősz­
szel szántott talajt, aprómagvetésre előkészített magágyat igényel. A kétéves konyha-
köményt (mivel az első évben nem hoz termést) a terület gazdaságosabb kihasználá-
sa végett gyakran társnövénnyel termesztik. Társításra az azonos herbicidtűrő tulaj-
donságú, rövid tenyészidejű növények alkalmasak; ilyenek a kapor, de csakis fűszer
(hajtásdrog) céljából termesztve, és az egyéves kömény. (Külfóldön szokásos tavaszi
árpával, borsóval, mákkal is vetni.)
Trágyázás. A konyhakömény nitrogénigényes. Szokásos műtrágya- (hatóanyag)
dózisok őszi szántáskor 50-70 kglha foszfor és 50-80 kg/ha kálium, tavaszi talaj-
előkészítéskor 50-70 kglha nitrogén. Társnövény esetén annak tápanyagigénye is be-
folyásol. Ügyelni kell, hogy a túlzott nitrogénadagolás hatására a társnövény meg ne
dőljön. Kétéves termesztésben ősszel, további foszfor- és káliumműtrágyát, valamint
a következő tavasszal, kihajtás előtt az állomány fejlettségétől függően közepes
N-műtrágyaadagot kell kijuttatni.
Vetés. A sikeres konyhakömény-termesztés egyik alapfeltétele a vetés helyes ide-
jének meghatározása. A külfóldi és a régebbi hazai szakirodalomban gyakran említik
a nyár eleji, sőt a nyár végi, augusztus-szeptemberi vetés lehetőségét a kétéves kony-
hakömény termesztésekor. Hazai tapasztalatok egyértelműen bizonyították e késői
vetések rendkívüli bizonytalanságát. Hazánkban mind az egy-, mind a kétéves kony-
hakömény optimális vetésideje márciusban, legkésőbb április elején van. Az ennél
későbbi vetések gyakori következménye, hogy a kétéves kömény tőlevélrózsái a tél
beálltáig nem tudnak megfelelően kifejlődni és a növény még a második évben sem
fejleszti ki generatív szerveit. Csak a tavaszra legalább 0,5 cm gyökérnyak átmérőjű
tövek hoznak abban az évben magtermést
A vetés a termesztési módtól függ. Társnövény nélküli termesztés esetén a két-
éves köményt általában 24-36 cm sortávolsággal vetik, 11-14 kg/ha vetőmagmeny­
nyiséggel. Az egyéves köményt 20-24 cm sortávolsággal 12-15 kg/ha vetőmag­
mennyiséggel vetik. A vetésmélység egyik forma esetében sem haladhatja meg a
2 cm-t, mivel a mélyre kerülő magvak gyengén és egyenlőtlenűl kelnek. Társított
termesztéskor rendszerint két menetben vetnek. Először vetik a sűrűvetésű társnö-
vényt - kapor, egyéves kömény - és közvetlen utána a kétéves konyhaköményt Ka-
porral történő társításkor a kaprot 20 cm sortávolságra, a kaportermesztésnél szaká-
sos vetőmagmennyiség felével vetik, majd a konyhaköményt 36-48 cm sortávolság-

232
gal 9-ll kg/ha vetőmagmennyiséggel. Kaporral történő társítás csak akkor eredmé-
nyes, ha a kapor betakarítása már a termés beérése előtt megtörténik (csemege ka-
por vagy zöld kaporolaj).
Apolás. Az egy- és kétéves konyhakömény herbicidtűrése azonos. Vetés előtt a
trifluarid hatóanyagú herbicidek, Olitref 480 EC, Treflan 48 EC l ,6-l ,9 l/ha
mennyiségben, közvetlenül a permetezés után a talajba dolgozva használhatók. A
vetést követően Maloran 50 WP (klórbromuron) 2,5-3,5 kg/ha, Merkazin
(prometrin) 2,5-3,5 kg/ha, Aresin (monolinuron) 3-3,5 kg/ha vagy Afalon (linron)
l ,5-2 kg/ha adagjávallehet permetezni. Később, amikor a növények már elérték a
l 0-15 cm magasságot, l ,5-2 kg/ha adagú Afalonnal permetezhető az állomány. Ha
a gyomirtó permetezések ellenére jelentősebb az egyszikű gyomok megjelenése, a
következő herbicidekkel permetezhetünk posztemergensen: Dual 720 EC (me-
tolaklor) 2-3 l/ha, FusiJade (fluazifop-butil) vagy Agil 100 EC (propaquizafop)
1-1,5 l/ha adagolássaL (A Dual csak az egyszikű gyom gyökérváltása előtt
hatékony.)
Erősebb gyomosodás esetén a társnövény tekerülése után a kétéves köményben
mechanikai sorközművelés végezhető. A következő év tavaszán l ,5-2 kg/ha Afalont
lehet ismételten kijuttatni. Ha az állományt meghagyják harmadik évre is, a szüksé-
ges ápolási munkák megegyeznek az előző éviveL
Növényvédelem. Bár külföldön számos kártevőt és kórokozót írtak le, hazánkban
csak néhányuk jelent gondot. Fajspecifikus kártevői a köménygubacsatka (Eryo-
phyes peucedani f. carvi) és a köménymaly (Depressaria nervosa). Mindkettő el-
len megelőző védekezés szükséges. A köménygubacsatka ellen még tőlevélrózsás
állapotban Hostathion 40 EC (triazofosz) 0,1%-os és a Mitac 20 EC (amitráz)
0,2%-os oldatavagy egyéb atkaölő készítményekkel történő permetezés ajánlott. A
kezelést általában bimbózáskor célszerű megismételni. A köménymaly ellen szin-
tén a tőlevélrózsás stádiumban, az első lárvák megjelenésének észlelésekor végzett
dimetoát hatóanyagú Bi 58, Rogor L-40 EC 0,1 %-os oldatának kipermetezésével
előzhető meg. A kezelést szükség es etén 8-1 O nap múlva célszerű megismételni.
Virágzástól okozhat gondot a poloskafajok (Lygus spp.) szívogatása, melynek nyo-
mán terméskiesés lép fel. Ellenük az édesköménynél leírtakhoz hasonlóan
védekezhetünk.
Főleg az egyéves köményben okozhat károkat a lisztharmat (Erysiphe umbellifer-
arum). Ellene a tünetek észlelésekor Chinain Fundazol 50 WP (benomil) l kglha
vagy Karathane LC (dinokap) O, l %-os oldatának kipermetezésévellehet eredménye-
sen védekezni. Csapadékos éghajlatú nyugat-európai területeken újabban több, eJha-
lásos tűneteket okozó kórokozót is leírtak (Sclerotinia sclerotiorum, Mycocentros-
pora acerina). Az antraknózist okozó Mycosphaerella anethi nálunk is megjelent, el-
lene Topas lOOEC 0,5 l/ha vagy Systhane 12 E 0,3 l/ha ismételt kipermetezésévelle-
het védekezni.
Betakarítás. A konyhakömény terméseinek illóolaj-tartalma a teljes éréskor a leg-
nagyobb. Elsősorban a kétéves kömény pergő magvú fajtáiban a kétmenetes betaka-
rítás a célravezetőbb. Ehhez a rendrevágást a főemyők viaszérettségi stádiumában, ál-
talában június közepén végzik. Cséplés 5-6 napos utóérlelés után, gabonakombájn-
nal a rendről történik. Ma egyre inkább az egyrneuetes betakarítást alkalmazzák, az

233
 egyéves konyhaköményben ez az általánosan elterjedt megoldás. Az egymenetes be-
takarítás teljes éréskor végezhető, és nagy pergés i veszteséggel járhat. A pergés csök-
kentése érdekében ajánlatos a betakarítást a kora hajnali órákban végezni.
• Elsődleges feldolgozás
A kombájnnal kicsépelt kömény termését minden esetben szántani kell (pl. TSZP
aktív levegős szárítón), maximum 40 °C-on. A l O-ll% nedvességtartalomra szárított
kömény termését megfelelő tisztítógépeken kell a célnak megfelelően ki tisztítani. Az
egyéves kömény tennésén betakarításkor jelentős méctékben megmarad a terrnésko-
csány. Ezt szárítás után ismételt kombájncsép léssellehet eltávolítani. Fűszerkénti fel-
használás esetén magas fordulatszámmal szükséges a termést "szőrteleníteni", de ez
az illóolaj-tartalom csökkenését is okozhatja. Amennyiben az illóolaj-tartalom meg-
őrzése fontosabb, lassú fordulatszámra kell a kombáj nt beállítani. A kömény tárolása
zsákokban történik.
Illóolajat a megszárított, porított kaszattermések lepárlásával nyernek.
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam a kétéves kömény esetében hazai viszonyok között
0,5-1,0 t/ha. Külfóldi adatok szerint kedvező évben a 2,0 t/ha termés is elérhető. Az
egyéves kömény esetében 1-1 ,6 t/ha termés várható.
Minőség. A magyar gyógyszerkönyvi minőségű drog minimum 2,5% illóolajtar-
talmú, jellemző, erősen fűszeres illattal. A növény egyéb részeiből 3%-ot, leg-
feljebb 2% idegen növényi részt és l ,5% homokot tartalmazhat. Az MSZ megkü-
lönbözteti az egy- és a kétéves kömény követelményeit, ahol az egyévesnél ala-
csonyabb, (2%) illóolaj-tartalmat ír csak elő. Ezzel szemben a gyógyszerkönyvek-
ben külfóldön sem szerepel ez a megkülönböztetés, az ESCOP monográfia mini-
mumként 3% illóolaj-tartalmat említ. A hazai fűszerszabványban megkövetelt tisz-
taság 96%, hibás termés legfeljebb 2% lehet. Mérgező magvakat egyáltalán nem
tartalmazhat.
A konyhakömény illóolaja a szabvány szerint színtelen vagy sárga, karvontartalma
legalább 50%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag nyerésére a gyommentes, jól beérett állományok alkalmasak mind a két-,
mind az egyéves konyhakömény esetében. Fémzárolt vetőmag iránti követelmények
(MSZ 7145-1999) 97% tisztaság, 70% csírázóképesség és legfeljebb 0,3% idegen
mag. Mérgező mag kizáró tényező.
• Farmakológiai hatás
Görcsoldó, szélhajtó és gyomorerősítő, antibakteriális és antifungális hatású.
• Felhasználás
Csecsemők görcsös hasi fájdalma ellen kiterjedten alkalmazzák, elsősorban teák-
ban. Amikor a néhány napos csecsemő szervezetébe jut a kólibacilus (Escherichia co-
li), amelyre egyébként a szervezetnek feltétlenül szüksége van, a vékonybélben is
megtelepedhet és görcsöket okozhat. A köménymag hatóanyagai előmozdítják, hogy
a vastagbélben kialakuljon az együttélés (szimbiózis), melyre szükség van. Szabá-
lyozzák a gyomor- és bélfal tónusát, csökkentik a simaizmok görcskészségét, de az
ellazult izmok rugalmasságát is helyreállítják, ami a felnőttek bélgázképződéses, puf-
fadásos állapotaiban jótékony hatású. A konyhakömény fő felhasználója azonban ma

234
is az élelmiszeripar és a háztartások. A világon szinte mindenütt kiterjedten használ-
ják kölönböző sütőipari termékek, hús- és egyéb ételek, saláták, savanyúságok, italok
fűszerezésére. A kozmetikai iparban is keresett alapanyag. Az illóolaj karvontar-
talmánál fogva az elmúlt években hangsúlyt kapott biológiai peszticidként való fel-
használása is (csírázásgátlás, antimikrobiális hatás).

Cassia spp. • Szeunafajok

Cassia senna L. - alexandriai (egyiptomi) szenna
Cassia angustifolia VAHL. - keskenylevelű (indiai) szenna

Gyakrabban használt magyar nevei: anya-

levél, szennabokor, kasszia
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) rendjébe, a
Caesalpiniaceae (lepényfafélék) család-
jába tartozik. A C. senna szinonim neve
C. acutifalia Delile. A Cassia nemzet-
ségnek mintegy 450 faja ismert, de drog-
ként a többi faj nem forgalmazható.
• Drog
A növény levele (Sennae fo lium), va-
lamint hüvelytermései (Sennae fructus)
széles körben forgalmazott drogok.
Mindkettő szerepel mind a magyar
(Ph.Hg. VII.) mind külföldi (DAB l O,
ÖAB, Ph.Helv. VII.) gyógyszerköny-
vekben. Az ESCOP monográfia külön
tárgyalja a két faj termésdrogját, Sennae fructus acutifoliae és Sennae fructus
angustifoliae néven. Az MSZ 17018-72 szabvány pedig a levéldrogra vonatkozik.
• Hatóanyag
Mindkét drog fő hatóanyagai a 2-3%-ban felhalmozódó rhein-diantron-glikozi-
dok, az ún. szennozidok. A C. angustifolia hatóanyagtartalma valamivel magasabb is
lehet (4-4,5% ). A szennozid vegyületeket betűjelzésekkel nevezik meg: szennozid A,
B, C stb. Emellett kísérőanyagként leírtak mintegy l O% nyálkát, flavonoidot (kemp-
ferol-glikozid), naftalin-glikozidot, aloe-emodint.
• Botanikai leírás
A Cassia fajok 1-1,5 m magas cserjék (M). Leveleik párosan szárnyaltak, az ale-
xandriai szennáé 2-3 cm, a keskenylevelű szennánál3-6 cm hosszúak és 1-2 cm szé-
lesek, lándzsásak, ép szélűek, bőrneműek Sárga virágai zigomorfok. A termés hü-
vely, 4-5 cm hosszú, mintegy 2 cm széles, pergamenszerű, kissé görbült. Benne a C.
sennánál4-8, a C. angustifoliáná! 7-10 mag fejlődik, egy sorban.
• Előfordulás
A C. senna Észak-, és Északkelet-Afrikából származik, a Nílus völgyében termesz-
tik is. A C. angustifolia Arábiában, Mekka környékén, Szudánban honos, de legna-

235
gyobb mennyiségben Indiában termesztik. Az Elő-India déli részéről származó, jó
minőségű áru a kereskedelemben "Tinnevelly" szenna néven ismert.
• Környezeti igény
Melegkedvelő fajok, 10 oc alatt növekedésük leáll. A talajra nem igényesek, szá-
razságtűrők.
• Fajta
Indiában magas hozamra nemesített fajtákat használnak a termesztésben.
• Gyűjtés
A leveleket és a terméseket a származási területeken kézzel gyűjtik be. A fiatalle-
velek a leggazdagabbak hatóanyagban, a virágzáskor ez csökken. Ugyancsak kedve-
zőtlen az esős évszakban a csapadék hatására történő hatóanyag-kimosódás.
• Termesztés·
Magyarország környezeti feltételei között nem termeszthető.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított növényi részeket természetes úton szárítják, gyakran aprítják is. Zsá-
kokban tárolják, szállítják.
• Hozam
Mennyiség. Indiában a C. senna folium hozama mintegy l t/ha, a termésdrog pe-
dig 0,4 t/ha.
Minőség. A Cassia drogok csak a C. senna és a C. angustifolia részeit tartalmaz-
hatják. A magyar gyógyszerkönyv szerint idegen növényi rész és a növény egyéb ré-
szei maximum l %-ban fordulhatnak benne elő, s a minimális antracénszármazék tar-
talom mindkét drogban 2,5% legyen (szennozid B-ben kifejezve). A magyar szab-
vány a hatóanyag tekintetében csak 30% vizeskivonat-tartalmat ír elő. Az ESCOP
monográfia a Sennaefructus acutifoliae drogban magasabb, legalább 3,4% szennozid
B-re számított antracén-glikozid tartalmat ír elő, míg a C. angustifolia termésdrogjá-
ban csak 2,2%-ot.
• Farmakológiai hatás
Laxatív (hashajtó) hatású drogok. Hatásuk a bélben a folyadék visszaszívódás gát-
lásán alapszik. A termésdrog, -bár összhatóanyag-tartalma közelítően azonos a levé-
lével, - enyhébb hatású, mivel szennozid összetétele eltérő. In vitro tesztekben
tumorgátló hatást is kimutattak, amit az aloe-emodinnak tulajdonítanak.
• Felhasználása
A származási országok népgyógyászata évszázadok óta elterjedten alkalmazza
hashajtóként Európában is az egyik leggyakoribb az erre a célra használt növényi
anyagok között székrekedés, aranyér esetén, műtéti kezelések után. Bár fogyasztha-
tó teaként is, ma gyakrabban gyógyszerek és fitoterápiás készítmények formájában
alkalmazzák Mivel erős hatású szer, javasolt először enyhébb drogokhoz folya-
modni, és alkalmilag, rövidebb időtartamig használni. A növényből előállított gyári
készítmények többek között a 'Tisasen' drazsé, az 'X-Prep' oldat vagy a 'Bolus lax-
ans' tabletta.

236
Castanea sativa MILL. • Gesztenye
Gyakrabban használt magyar nevei: sze-
lídgesztenye, jóféle gesztenye
• Rendszertani besorolás
A Fagales (bükkfavirágúak) rendjén
belül a Fagaceae (bükkfafélék) családjá-
nak, ezen belül a Castanoidae alcsalád-
nak a tagja (VII. színes tábla). Közvetlen
rokonsági köréből más fajokat is ter-
mesztenek (pl. Castanea dentata
(Marsh) Borkh., C. crenata Sieb et
Zucc., C. mallissima Bl.).
• Drog
A virágzást megelőzően vagy annak
során gyűjtött, szárított lomblevele a
drog, ami eastaneae folium néven kerül
kereskedelmi forgalomba. Európa számos országában használják. Magyarországon a
szabadon forgalmazható növényi drogok listájában szerepel.
• Hatóanyag
A drogo t szolgáltató levél cseranyagat (kb. l O% mennyiségben), flavonoidokat,
inozitot, pektint, cukrot, gyantát, zsíros anyagokat halmoz fel. Az élelmiszerként szé-
leskörűen fogyasztott termését a népgyógyászat használja. Ez utóbbi növényi rész
friss termésre vonatkoztatott főbb hatóanyagai: keményítő (30-40%), cukor
(10-15%), protein (4-5%), cseranyag (2-3%).
• Botanikai leírás
A szelídgesztenye terebélyes, szép lombkoronájú fafaj (MM). Gyökere mélyre növő
karógyökér, oldalgyökerei gyakran a fold felszíne fólé emelkednek. Törzse elérheti a
20-35 m magasságot. Levelei szórtállásúak, hosszúkás-lándzsásak, bosszuk 10--12,
szélességük 3-6 cm. Csúcsuk hegyes, röviden vagy hosszan kihegyezett, válluk ék ala-
kú vagy lekerekített, esetleg szíves, gyakran egyenlőtlen. A bőrnemű, fénylő levélle-
mez széle durván, öblösen, szálkásan fogas. A levél színe kezdetben piros-ibolyás, ké-
sőbb haragoszöld, fonák oldalon halványabb, kissé molyhos. Virágai, tekintettel arra,
hogy egylaki, váltivarú faj, porzós és termős virágokból állnak. A porzós virágok
(barkaszerű) füzérekben ülnek, amelyet 3 vékony, széles fellevél fog körül. A termős
virágok a felső porzós füzérek alján rendszerint hármasával ülnek. A termős virágokat
kupacs veszi körül. A magház többnyire 6 (ritkán kevesebb) rekeszű, rekeszenként 2-2
lecsüngő magkezdeménnyel. Termése jellegzetes makktermés. Egy kupacsban általá-
ban 2-3, néha egyetlen makk fejlődik ki. Maga a kupacs 10 cm-es nagyságot is elérő,
több cm hosszú, kemény, elágazó tövises tengelyképlet A kupacsban kifejlődött ter-
més fényes, gesztenyebarna, sima felületű, 2-3,5 cm átmérőjű, gömbölyded. A mak-
kok alján világosabb köldökfolt található. Az ezermagtömege 8000--13 OOO g.
• Előfordulás
A szelídgesztenye a Földközi-tenger tágabb környezetében, a Spanyol-félsziget-
től a Kaukázusig, Észak-Perzsiáig, déli irányban Északnyugat-Afrikáig fordul elő.

237
Magyarországon több jellegzetes termőkörzete alakult ki: l. A nyugat-dunántúli
termőtáj magába foglalja az Alpok lejtőit (Sopron, Kőszeg hegyvidékes területeit).
2. A Zalai-dombvidéken reliktumnak tekinthető "őshonos" példányok és új telepí-
tésű állományok egyaránt fellelhetők . 3. A Mecsek-vidékén 500 évesnél idősebb
fák tanúsítják a gesztenye ottani termesztési hagyományait. 4. A Budai-hegység-
ben, a Pilisben a visegrádi Várhegyig számos helyen találhatók szórványos állomá-
nyok. 5. A Börzsöny hegységben, Nagymaros fölötti lejtős területeken, Diósjenő
határában termesztik.
• Környezeti igény
A mészben szegény, savanyú kémhatású, káliumban gazdag, mély rétegű, laza
vagy középkötött talajokat kedveli. Meleg- és vízigényes. A késői fagyok a virágrü-
gyeket, míg a téli alacsony értékek (-25, -30 oc alatt) az ágrendszert károsíthatják.
• Fajta
Gyógynövénydrog gyűjtésére az élelmiszer-előállítás céljából termesztett fajtákat
használják.
• Gyűjtés
A növény szárított levele a drog, amit közvetlenül a virágzás előtt vagy virágzás
alatt kell gyűjteni.
• Termesztés
Csak élelmiszeripari célból termesztik, a levéldrogja melléktermék.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A friss levelet szobahőmérsékleten, fénytől védve kell szárítani. A vékony réteg-
ben elterített drogot időnként forgatni kell, hogy a száradás egyenletes legyen.
• Hozam
Mennyiség: Beszáradási arány kb. 4:1
Minőség: A levéldrogokra vonatkozó általános előírások a mértékadók.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szelídgesztenyét magcsemeték, illetve oltványok előállításával szaporítják.
• Farmakológiai hatás
Összehúzó, köhögéscsillapító hatása van.
• Felhasználás
A levélből készített teáját szamárköhögés, görcsös köhögési rohamok enyhítésére,
hörghurut gyógyítására használják. A kozmetikai ipar hajmosó, hajápolási készítmé-
nyekben alkalmazza.

Centaurium erythraea RAFN. • Kis ezerjófű

Gyakrabban használt magyar nevei: százforintosfű, százforintos foldepe, ezerjófű

(epefű)
• Rendszertani besorolás
A Gentianales (encián- vagy tárnicsvirágúak) rendjébe, a Gentianaceae (tárnics-
félék) családjába tartozó faj (VII. színes tábla). Szinonim nevei: C. umbellatum
Gilib., C. minus Mönch., Erythraea centaurium Pers. Gyógyászati szempontból ha-
sonló értékű a keskenylevelű vagy mocsári ezerjófű- Centaurium littora/e (Tum.)

238
Gilm. subsp. uliginosum (W. et K.) Roth., amely ritkáh-
ban fordul elő, védelemre szorul. A tőbő! elágazó habitu-
sú csinos ezerjófű - C. pulchellum (Sw.) Druce hajtása
gyógyászati célra nem alkalmazható.
• Drog
A kis ezerjófű és a keskenylevelű ezerjófű virágzáskor
gyűjtött hajtásai (Centaurii herba) szolgáltatják a drogot.
Mindkét növény hivatalos drogként szerepel a DAB 9-
ben és a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben. Az 1999-ben
publikált ESCOP monográfia is felvette tételei közé. Az
MSZ 19876-1974 drogszabványban található a drog
részletes leírása.
• Hatóanyag
A drog fő hatóanyagai a szekoiridoid glikozidok (gen-
ciopikrozid, szverciamarin), amelyek a növény jellemző,
rendkívül keserű ízét adják. Tartalmaz még 0,4%-ban fla-
vonoidokat. Előfordul benne oleanolsav (savanyú sza-
ponin), nikotinsav, gencianin és nyomokban alkaloid is.
• Botanikai leírás
A kis ezerjófű egy- vagy kétéves (Th, TH) növény. Gyökere vékony, orsószerű, fe-
héres, gyéren elágazó, elérheti a 15 cm-es hosszúságot. A kétéves ökotípus első év-
ben tőlevélrózsát fejleszt. A tőlevélrózsa levelei rövid nyelűek, fordított, keskeny to-
jásdad alakúak, 3-5 cm hosszúak, kopaszok. Szára 1~0 cm magas, nagyon vékony,
négyélű, kopasz, egyszerű vagy csak felső részében elágazó. Szárlevelei keresztben
átellenesek, hosszúkásan tojásdadok, ép szélűek. Virágzata sátorozó álemyő, amely-
ben a forrtszirmú rózsaszínű virágok július-augusztusban nyílnak. Termése hengeres,
20 mm hosszú, l ,5 mm széles, sárga színű, két kopácsra nyíló tok, amelyen a csésze
rajta marad. A rendkívül apró magok barna színűek, többnyire szabálytalanul szögle-
tesek, gödörkés-hálózatosak Ezermagtömege: 0,003-0,014 g. A termések érése októ-
berig is elhúzódhat.
• Előfordulás
Európában (Észak-Európát kivéve), valamint a Kaukázus vidékén őshonos. Elő­
fordul Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is. Hazánkban bok-
ros erdőszéleken, nedvesebb réteken elég gyakori, az Alföldön ritkább.
• Környezeti igény
Éghajlati igénye alapján az ország bármely részén sikeresen termeszthető.
Termesztés esetén megfelelő hozamra azonban csak öntözött körűlmények között
számíthatunk. A kis ezerjófű a meszes, agyagos réti talajokat kedveli, de homokon is
megterem. A keskenylevelű ezerjófű a nedvesebb, lápos területek növénye.
• Fajta
Fajtája nincs. Termesztése esetén a vad populációból begyűjtött maggal történik a
szaporítás.
• Gyűjtés
A kis ezerjófű virágzó föld feletti részét akkor gyűjtjük, amikor a növény szép
üdezöld, virágai piros színűek.

239
• Termesztés
A növény termesztésbevonására hazánkban és külfóldön (Németország keleti terü-
letein, Lengyelországban és Szlovákiában) végeztek kísérleteket. Az eredmények
alapján kétféle termesztésmódjavasolható. Palántaneveléses termesztés esetén célsze-
rű a magokat március végén, április elején 20 cm-es sortávolságra, asztallap simasá-
gúra elmunkált talajba fűtetlen fóliasátorba vetni. Vetéskor a rendkívül apró magokat
l :4 arányban búzadarával javasolják keverni. A kis ezerjófű magjai fényen csíráznak,
tehát talajfelszínre kell vetni. A kezdeti időszakban rendkívül fontos a naponkénti ön-
tözés. A fátyolfóliás takarás kedvező mikroklímát biztosít a csírázó magok számára.
A magvak keléséhez 8-l O napra van szükség. Augusztusra a növények elérik a 6-l O
tőlevélrózsás állapotot, ekkor 20 x 15 cm-es tenyészterületre 2-4 szálasan kiültethetők.
Szlovákiában sikeres kísérleteket végeztek kamilla és kis ezerjófű társított, helybeve-
téses termesztésére. Akarnillával egy időben és azonos módon történő vetés esetén a kis
ezerjófű még a vetés évében tőlevélrózsát fejleszt és a következő évben betakarítható.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kis ezerjófű föld feletti részét vékony rétegben (3-4 ujjnyi vastagságban) kiterít-
ve árnyékos, szellős helyen kell szárítani. Forgatás hatására a levelek könnyen lemor-
zsolódnak. Addig kell szárítani, amíg a legvastagabb szárrészek is pattan va törnek. A
száraz áru bálákban tárolható.
• Hozam
Mennyiség. Palántaneveléses termesztésmód esetén az irodalmi adatok alapján
8-15 kg/100 m 2 herbahozamra számíthatunk Beszáradási arány 4-5:1.
Minőség. A drog Ph.Hg. VII. szerint a Centaurium erythraea és a C. littora/e
subsp. uliginosum virágzáskor gyűjtött és megszárított föld feletti része. Az MSZ
19876-1974 engedélyezi a csinos ezerjófűjelenJétét is. Az általános minőségi köve-
telmények mellett a Magyar Gyógyszerkönyv előírja, hogy a szárított drog keserűér­
téke legalább 2000, vizeskivonat-tartalma 20% legyen.
• Farmakológiai hatás
Keserű, étvágygerjesztő, növeli a gyomornedv-elválasztást
• Felhasználás
Az ezerjófüvet magában vagy teakeverékekben étvágyjaví tónak, emésztést serken-
tőnek és epehajtónak alkalmazzák Fekélybetegeknek ellenjavallt Keserű, étvágyger-
jesztő szeszes italok is készíthetők belőle.

Chefidonium majus L. • Fecskefű

Gyakrabban használt magyar nevei: vérehulló fecskefű, cinadónia, (gódira)

• Rendszertani besorolás
A Papaverales (mákvirágúak) rendjébe és a Papaveraceae (mákfélék) családjába
tartozó faj (VII. színes tábla).
• Drog
Drogjaa megszárított virágzó föld feletti hajtása (Chelidonii herba) és a gyökere
( Chelidonii radix), melyekre a MSZ 7669-1985, illetve a MSZ 7672-1979 leírásai
vonatkoznak.

240
• Hatóanyag
A Chelidonii herba min. 0,2-0,3%, a
Chelidonii radix 0,4% összalkaloidot tar-
talmaz. A tejnedvben több mint 20 féle
alkaloid van, ezek között 60-70% keli-
donin, ezenkívül sanguinarin, alfa- és
béta-homokelidonin, berberin, keleritrin
stb. A tejnedvben festékanyagok, gyanta
és fehérjebontó enzimek találhatóak. A
mag zsírosolaj-tartalma 46,6%. A vegetá-
ciós periódus elején az alkaloidtartalom
jelentéktelen, de június végétől már ma-
gas. A legtöbb alkaloidot a gyökér tartal-
mazza (0,4%), a termésekben 0,1% alka-
loid van. A sziromlevelek, a magvak és a
portok nem tartalmaznak alkaloidot
• Botanikai leírás
A vérehulló fecskefű évelő, lágy szárú növény (H). Gyöktörzse elágazó. Aszár a
30-ll Ocm magasságot ér el, belül csöves. Aszár felső részénél gyakori az ál villás el-
ágazás. A levél szárnyasan szeldelt, csipkés, szőrözött. Az első évben tőlevélrózsát
képez, ezek a levelek hosszú nyelűek A szárlevelek rövid nyelűek vagy ülők. Virág-
zata 3-8 virágú ernyő. A virág 4 szirmú, de 5 szirmú is előfordul. Színe aranysárga,
fordított tojás alakú. Májustól folyamatosan virágzik a fagyok beálltáig. Termése be-
cőszerű tok. Igen sok magot érlel. A magvak feketék, ezermagtömege 0,7 g.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem, Európa és Ázsia mérsékelt övi területén általánosan elterjedt
faj. Kerítések mentén, erdők szélein, akácosokban, parlagokon, kertekben gyomként
előforduló gyógynövény.
• Környezeti igény
A nitrogénben gazdag területeken fordul elő leggyakrabban. Meleget, közepes víz-
mennyiséget kíván. Talajigénye inkább meszes homok.
• Fajta
A 'Cynober' nevű lengyel fajta ismeretes, melyet magas kelidonintartalomra ne-
mesítettek.
• Gyűjtés
A vérehulló fecskefű fold feletti részét, a felső 20-30 cm-es hajtásrészeket, teljes
virágzáskor, a szár vastagabb részei nélkül gyűjtjük A növény gyökereit a gyöktörzs-
zsel együtt, késő ősszel vagy kora tavasszal szedik, bár a hatóanyag-tartalom alapján
a nyár eleje volna optimális.
• Termesztés
Egyre jelentősebb a termesztés iránti igény, több országban folyik kísérleti ter-
mesztése. 3-4 éves kultúrában termeszthető, évi kétszeri vágássaL Az eredmények
alapján tőosztással és magvetéssei egyaránt jól szaporítható. A vadon termő állo-
mányból gyűjtött magvakat ősz végén (novemberben) vagy kora tavasszal (március-
ban) 0,5 cm mélyen vetik el.

241
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított, friss növényi részeket az idegen növények és növényi részek eltávo-
lításával készítjük elő a szárításra. A virágos, leveles hajtásokat vékony rétegben terít-
sük szét. A szárításhoz természetes és mesterséges szárítási módot is alkalmazhatunk.
A szennyeződéstől megtisztított gyökereket ne rétegezzük, hanem egymás mellé
helyezzük el. Szárítása a herbáéhoz hasonlóan történik.
Mivel erős hatású drogok, elkülönítve tároljuk
• Hozam
Mennyiség. A herbabeszáradási arány 5: l, a gyökéré 3: l.
Minőség. A herba a növény virágos hajtásának 20-30 cm hosszú szárított része. Az I.
osztályú herba idegen növényi részeket 3%-ban, 7 mm-nél vastagabb szárrészt 2%-ban
tartalmazhat, összes alkaloidtartalma legalább 0,3%. A gyökérdrognál a megkövetelt
összalkaloid-tartalom legalább 0,4%. Az l. osztályú radix idegen növényi részt l%, egyéb
saját növényi részt 5% mennyiségben tartalmazhat, vizeskivonat-tartalma legalább 30%.
• Farmakológiai hatás
Fájdalomcsillapító hatása enyhébb a morfinnál, simaizom-görcsoldó hatása olyan,
mint a papaveriné. Erős hatású, csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Baktéri-
umölő hatása is igazolt. Egyik hatóanyaga, a kelidonin mitózis- és tumorgátló is. Friss
tejnedvével szemölcsöt irtanak, ezt a hatást a fehérjebontó enzimek és a kelidonin
szinergizmusa okozza.
• Felhasználás
A vérehulló fecskeill használata régóta ismert. A népi gyógyászat friss, narancssárga
tejnedvét szemölcsök irtására használja. A drogot a gyógyszeripar epe- és májbetegségek
gyógyszereihez használja fel. Extrakturnát kőképződéssel és gyulladással együtt járó epe-
görcsök esetén használják. Antibakteriális hatásamiatt fogkrém és szájvíz alkotórésze.

Chrysanthemum cinerariaefolium (TREV.)

VIs. • Dalmátvirág (rovarporvirág)
Gyakrabban használt magyar nevei: pirétrum,
rovarölő aranyvirág
• Rendszertani besorolás
Az Asteridae (fészekvirágzatúak) rendjének
Asteraceae (fészekvirágzatúak) családjába tarto-
zik, ezen belül azAsteroideae (csövesvirágúak)
alcsaládba (VII. színes tábla). Szinonim neve:
Pyrethrum cinerariaefolium Trev. (Tanacetum
cinerariaefolium). Rovarölő hatással rendelkező
rokon fajok a P carneum Bieb. és a P roseum
Weber et Mohr.
• Drog
A termesztett rovarporvirág megszárított vi-
rágzata a Chrysanthemi jlos. Forgalmazzák

242
Pyrethri fl os, ill. Chrysanthemi dalrnatici fl os néven is. A drogra a MSZ 17 654--197 4
élőirata vonatkozik.
• Hatóanyag
A növény valamennyi föld feletti szervében megtalálhatók a piretrinek, különböző
mennyiségben. A virágzat összes piretrintartalma 0,5-2,5% (a magházban 2,2--4,5%,
sziromlevelekben 0,2-0,4%, a fészekpikkelyekben 0,15%), aszárban 0,1-0,15%, a
levelekben nyomokban fordul elő. A rovarporvirág eddig izolált hatóanyagai a
piretroid L-nek nevezett monokarbonsav-észterek (piretrin I., cinerin I., jazmolin I.)
és a piretroid II. elnevezésű dikarbonsav-észterek (piretrin II., cinerin II., jazmo-
lin II.). Az összes piretrin tartalmon belül a monokarbonsav észterek aránya 30-70%,
ebből 40-60% a piretrin I., amely közülük a legtoxikusabb vegyület.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H), 8-l O évig él. Teljes virágzása hazánkban május végére, június
elejére esik, de gyéren nyár végéig képződnek virágok, különösen az ültetés évében.
Többfejű l ,5 cm vastag gyöktörzséből nagyszámú, 15-20 cm hosszú, hengeres, sötét-
barna színű gyökér képződik. A gyöktörzsből fejlődik minden tavasszal a l 00-200 db,
ritkán annál is több (400 db) virágszár. Aszár 25-50 cm magas, 5-6 szögletű, ezüs-
tös-selymes szőröktől fénylő, szürkészöld színű. Levelei szórt állásúak, a szár tövén
8-1 O cm hosszúak, felfelé keskenyedők, rövid nyelűek. A levéllemez két-háromszor
szeldelt, a szeletek szálasok, fonákuk szőrökkel sűrűn fedett, ezüst színű. A szár csú-
csán képződik a fészekvirágzat, a kinyílt virágzat átmérője 3,5--4 cm. Virágai kétfé-
lék: fehérszínű nyelves (nőivarú) sugárvirágok és sárga színű csöves (hímnős) csöves
virágok. Kaszattermése sárgásbarna színű, 3-4 mm hosszú, 1-1 ,5 mm vastag, ötélű,
egyenes v. kissé görbült, barázdáiban sűrűn mirigyszőrös. Ezermagtömege 1-1,5 g. A
mag 3-4 évig megtartja csírázóképességét.
• Előfordulás
Őshonos a Balkán-félszigeten, a dalmát és az ibér tengerpart meleg, sziklás hegy-
vidékén, ahol a tengerszint feletti 500-2000 m magasságig fordul elő.
• Környezeti igény
Meleg- és fényigényes növény. A túl nedves, fagyzugos helyek kivételével, a téli
fagyokat jól tűri, fagykár csak ritkán, elsősorban a fiatal állományokban jelentkezik.
Az árnyékban fejlődött virágzatok nagysága, hozama és hatóanyag-tartalma lényege-
sen csökken.
Szárazságtűrő, xerofita növény. A laza szerkezetű talajt kedveli. Sótűrő. Túl ned-
ves, magas vízállású területeken kipusztul. Hazánk egész területén sikerrel termeszt-
hető. Alkalmas sekély termőrétegű, mészben gazdag területek, köves domboldalak
hasznosítására, ahol a gépi művelés lehetséges.
• Fajta
Hazánkban a 'Dalmát' nevű, heterogén populációból származó növényanyagot ter-
mesztették Külföldön szelektált, nagy hozamú fajtái ismertek.
• Termesztés
Elővetemény. Az ültetvény 4-5 évig marad egy helyen. Előveteményével szemben
nem igényes. Évelő gyomoktól mentes területre telepítsük.
Trágyázás. A rovarporvirág gyenge tápanyag-ellátottságú területeken is jól fejlődik,
de a nagyobb hozamok érdekében a talaj állapotától függően tápanyag-utánpótlásról

243
 gondoskodni kell. A telepítés előtt közepes dózisú (80--100 kg!ha) komplex (NPK)
műtrágyát használjunk. A termő években ősszel foszfor, kálium (60-80 kg!ha), a ki-
hajtás előtt pedig nitrogén (60-70 kg!ha) hatóanyagú műtrágyát dolgozzunk a talajba.
Telepítés/vetés. Szaporítható magvetéssei és tőosztással. Augusztus végétől szep-
tember végéig ültessük ki állandó helyre a palántákat, hogy a tél beálltáig jól begyö-
keresedjenek. A tenyészternlet igény 60x20-30 cm. A palántákat ne ültessük túl
mélyre. A kiültetett növényeket alaposan öntözzük be.
Apolás. Rendszeres kézi sorkapálással és gépi sorközmüveléssel gyommentesen
tarthatjuk az ültetvényt A második évtől a sorok záródnak és a kézi sorkapálás elma-
radhat. Második éves ültetvényben a vegetáció előtt alkalmazható herbicidek 4-5 kg!ha
Merkazin (prometrin), 4-5 kg!ha Afalon (linuron) és 4-5 kg!ha Maloran 50 WP (klór-
brómuron). Homoktalajokon csökkentett dózisokat kell alkalmazni.
Növényvédelem. Ismert kártevője és kórokozója nincs.
Betakarítás. A virágokat már az első évben szedhetjük, de teljes termésre a máso-
dik évtől számíthatunk A maximális hatóanyagszint teljes virágzásban van, amikor a
nyelves virágok vízszintesen állnak és a csöves virágok háromnegyed része kinyílt.
Ez a rövid 2-3 napos időszak sokszor nem teszi lehetövé a betakarítás elvégzését. Ha
a csöves virágok nyílásakor kezdjük a virágszedést és a nyelves virágok hervadásáig
befejezzük, a betakarítás i idő 8-l O napra hosszabbítható, még kedvező hatóanyag-
produkció mellett.
A betakarítást végezhetjük rendrearató, kaszálvarakadó gépekkel és felemelt vágó-
szerkezetű gabonakombájnnaL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott virágzatot hideg vagy meleg levegős műszárítón 50-60°C-on száríthat-
juk meg. Szárítás után csépléssel, rostálással elválasztják a fölösleges szár- és levél-
részeket. A drogot száraz, hűvös helyen, jól záródó papír- vagy műanyag zsákokban
tárolhatjuk Célszerü a bezárt zsákokba antioxidánst tenni, mert könnyen oxidálódik
és a hatóanyag-tartalom néhány hónap alatt lényegesen csökken.
• Hozam
Mennyiség. Az első években elérhető droghozama O, 1-0,2 t/ha, a termő években
0,7-1,2 t/ha.
Minőség. A dalmát rovarporvirág drogjaa teljes kinyílás előtt szedett fészkes vi-
rágzatból áll, A karimavirágok sárgás- v. piszkosfehérek, a fészekpikkelyek zöldesz-
szürkék. l. osztályú áru esetében a 4 cm-nél hosszabb kocsányrésszel gyűjtött virág-
zatok mennyisége legfeljebb 5%, a bimbós, v. túlnyílott virágzatoké l O%, az egyéb
növényirész-tartalom pedig 4% lehet. Piretrintartalma legalább 0,5%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Ellenőrzött anyatelepről vagy fémzárolt kereskedelmi tételből származzon a vető­
mag (MSZ 7145-1999). A vetőmag előállításakor a betakarítás optimális ideje a ka-
szattermések teljes beérése, amikor a fészek megbarnult Ez rendszerint július máso-
dik felében következik be. A terméstszárral együtt vágjuk, szárítjuk. Szárítás után ga-
bonakombájnnal cséplik, tisztítják. Maghozam: 200-300 kg!ha.
Palántaneveléshez a legmegfelelőbb a vetőmagot szabadágyba vetni. Vetésidő már-
cius-április, de gyommentes területen a késő őszi (november) vetés igen jó kelést
eredményez. A magvak kelési ideje hosszú (3 hét) és a növények kezdeti fejlődéseigen

244
vontatott, lassú. Tavasszal a vetőmaghoz mustár- v. salátamagot keverjünk sorjelző­
nek A magot hengerezett területre, 20-25 cm sortávolságra, 0,5-1 cm mélyen vessük,
utána újra hengerezzük a talajt. A nyár folyamán gondoskodjunk a talaj megfelelő víz-
ellátásáról és gyomtalanításáról. A palánták nyár végén ültethetők állandó helyükre.
• Farmakológiai hatás
Hatóanyagai rovarölő hatásúak. Előnyük, hogy emberre és melegvérü állatokra ke-
véssé veszélyesek. Hatásuk gyors és széles körü, és ritkán alakul ki piretrinreziszten-
cia. Gyorsan lebomlanak
• Felhasználás
A rovarporvirágot régóta használják Iránban és a Kaukázusban mint poloskairtó
szert. A világkereskedelemben csak a múlt század közepe óta terjedt el mint
növényvédő szer. Termesztése az olcsó szintetikus rovarirtó szerek elterjedésével vi-
lágszerte visszaesett Az emberre mérgező hatású klórozott szénhidrogén-származé-
kok betiltásával termesztése ismét előtérbe került. A félszintetikusan vagy szintetiku-
san előállított piretrin hatóanyag-tartalmú készítményekből rendkívül sokféle vanje-
lenleg forgalomban (piretroidok). Ezek is "környezetbarát" inszekticidek.
Finomra őrölt pora, a Putvis insectorum néven ismert drog, a virágőrleményből,
illetve annak hatóanyagaiból előállított por alakú, folyékony vagy aeroszolos készít-
mények kerülnek forgalomba. Leggyakrabban a háztartásokban , gabona- és élelmi-
szer-raktárakban, zárt növénytermesztő terekben, állattenyésztő telepeken használják
fel rovarirtásra.

Cichorium intybus L. • Mezei katáng

Gyakrabban használt magyar nevei: ka-
tángkóró, cikória
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak)
rendjébe, ezen belül az Astemeeae (fé-
szekvirágzatúak) családjába, illetve a Ci-
chorioideae (nyelvesvirágzatúak) alcsa-
ládjába tartozik (VIII. színes tábla). A
Cichorium nemzetségnek hazánkban
egyetlen faja él vadon, a mezei katáng.
Az alfajának, kultúrváltozatának tekin-
tett cikória (C. intybus subsp. sive con-
var. sativum Lam. et DC.) egyes fajtáit
gyökerei miatt termesztik (C intybus
convar. radicasum Alef.), másokat leveleik miatt (C. intybus convar.foliosum (Hegi)
Janch.). Az utóbbiak mellett termesztik a salátakatángot is (Cichorium endivia L.).
• Drog
Megszárított gyökérzetét (Cichorii radix) és virágzó föld feletti hajtását (Cichorii
herba) egyaránt értékesítik. Hazánkban a gyökérdrog minőségére az MSZ
11639-1989, a herba minőségére az MSZ 11630-1987 szabvány előírása vonatkozik.

245
• Hatóanyag
A gyökér az egész családra jellemzően inulint tartalmaz (1. !nu la hetenium ), a zöld,
föld feletti részekben cikóriasav található. A cikóriasav a kávésavnak borkősavval
képzett észtere. A cikori in az eszkuletin nevű kumarin glikozidja. A családra jellem-
ző szeszkviterpén laktonok és diterpének közül is több megtalálható a mezei katáng-
ban, ezeket a keserűanyagok közé is sorolják.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H), rövid, fiiggőleges gyöktörzzsel, amely orsó alakú főgyökérben
folytatódik. A szár 50-150 cm magas, ismételten, szétállóan elágazó. A levelek válto-
zó megjelenésűek a tőlevelek kacúrosak, szabálytalanul öblösen hasogatottak, karé-
josan fogasak, de lehetnek elliptikusak is, majdnem ép széllel. Aszárlevelek lándzsá-
sak vagy tojásdadok, alapjuk felé gyakran szélesedők. A murváskodó levelek hosszan
kihegyezettek, pillás vagy mirigyesen pillás élűek. A fészekvirágzatok egyenként
vagy kettesével képződnek a felső levelek hónaljában, valamennyi virágjuk nyelves,
színük kék, ritkábban rózsaszínűek vagy fehérek, átmérőjük 3-4 cm. Virágai szép
időben reggel nyílnak. Júniustól a tél beálltáig virágzik. A termés kaszat, bóbitája igen
apró pikkelyekből áll, koronaszerű. Ezermagtömege l ,O- l ,3 g, termesztett fajtáknál
l ,9 g körüli.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem, amely mindenfelé közönséges: parlagokon, megbolygatott he-
lyeken, utak mellett, gyomtársulásokban.
• Környezeti igény
Hőklíma igénye megfelel az atlanti-mediterrán örökzöld erdőkének, vízigénye az
üde területekének, kedveli az enyhén meszes talajokat.
• Fajta
Csak az egyéb célra termesztett - nem drogelőállítást szolgáló taxonok fajtái is-
mertek. A gyűjtött anyag vadon előforduló populációkból származik.
• Gyűjtés
A gyökereket késő ősszel ássák ki, az egyedek könnyen megtalálhatók, mert a kó-
ró jellegű föld feletti részek megszáradásuk után is jelzik a növények helyét. Ezek a
kórók télen át is megmaradnak, ezért kora tavasszal is gyűjthető a gyökérzet. A föld
feletti részeket akkor gyűjtik, amikor megjelennek az első virágzatok vagy valamivel
később, hogy a növények terebélyesedjenek, nagyobb legyen a hozam, de még mie-
lőtt a fészkek beérnének (elszáradnának).
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kiásott gyökereket késlekedés nélkül megmossuk, eltávolítjuk a föld feletti ré-
szek maradványait, hosszában egyszer felhasítjuk, hogy ne folyjon ki sok tejnedv,
majd fűthető térségben ( szárítóban 50°C-on) megszárítjuk. A föld feletti részeket sar-
lóval, ollóval levágjuk, felaprítjuk és árnyékban szárítjuk. A föld feletti részek annál
értékesebbek, minél több levelet tartalmaznak, az alsóbb szárrészek rontják a drog
minőségét (kisebb a hatóanyag-tartalmuk). A virágok fény hatására kifakulhatnak,
ezért a föld feletti részeket fénytől védve tároljuk
• Hozam
Mennyiség. 3 kg gyökérből állítható elő l kg száraz drog, a föld feletti részeknél
az arány általában 4-4,5: l.

246
 Minőség. A herba szagtalan, íze kissé kesernyés. Az I. osztályú áru a növény egyéb
részeit legfeljebb 2%-ban, idegen növényi részeket maximum l %-os mennyiségben
tartalmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább 18%. Az l. osztályú gyökérdrog tiszta-
sági követelményei a herbadroggal azonosak, a vizeskivonat-tartalom legalább 20%.
• Farmakológiai hatás
Epehajtó, a fóld feletti részek esetében a hatás kifejezettebb.
• Felhasználás
Máj-, illetőleg epehólyag-bántalmakban szenvedőknél javasolt. Az e célra ter-
mesztett cikória leveleit és a salátakatáng leveleit salátaként fogyasztják, utóbbiakat
fiatal korukban gyakran földdel lefedve etiolálni hagyják. A gyökere miatt termesz-
tett cikóriát pörkölés után pótkávé készítésére használják, a mezei katáng gyökerét
nem szokták erre használni, mert fásabb és kevesebb benne a karamellizálódó cukor,
illetőleg cukorszármazék

Claviceps purpurea (FR.) TuL. • Anyarozs

Gyakr_abban használt magyar nevei: varjúköröm,
~ábafog)
• Rendszertani besorolás
Az anyarozs az Ascomycotina (tömlősgom­
bák) al törzsébe, a Pyrenomycetes (maggombák)
osztályába, a Clavicipliales (varjúkörömfélék)
rendjébe, illetve ennek Clavicipitaceae (varjú-
körömfélék) családjába tartozik. Parazita élet-
módú gombafaj. Több fejlődési alakJa isrnert.-
Ezeket a múlt század közepéig különböző faj-
ként írták le: Secalis mater Thal., Sphacelia se-
getum Lev., Cordyceps purpurea Fr. 1853-ban
Tulasne vizsgálatai során bizonyósodotf be,
hogy a fenti taxonok egyazon fajkillönhözőfej­
~ő~~~i állapotú formái.
• Drog
Az anyarozs <!!:9gja a szklerócium, ~ale cornutum. Mérete 1-6 cm, színe lilás-
fekete (VIII. színes tábla). A szklerócium b~~[t_ilag hifafqn:;tlak szövedéke, ami a
gomba kitartó képlete. A Secale cornutum a Ph. Hg. V.-ben hivatalos drog volt, jelenleg
kereskedelmi szabvány (MSZ 19879-1971) rendelkezik a forgalmazható drog minősé­
gi előírásairóL Külfóldi gyógyszerkönyvek közül az ÖAB tartalmazza. Ma gyakrabban
forgalmazzák a kivonatait, magukat az alkaloidokat Ezek szerepeineK pl. az Eur.Ph.
l997-ben, ill. az USP 23-ban. Éves forgalmuk a világpiacon mintegy 20 ezer kg.
• Hatóanyag --·
Az anyarozs gomba v~lamennyi fejlődési alakja kö~l9§ak_ a drogként felhasz:11ált
r~sz, a szklerócium tartalmaz biológiailag aktív, ún. ergot-alkaloidokat Mi!.!!!~~t~-~b,
mint 80 féle ergot típusú alkaloidot izoláltak, s a Claviceps purpuraeán kívül egyéb.
- Claviceps, Aspergillus, Penici/lium stb. gombák, sőt magasabb rendű növények

247
( Convo/vu/aceae fajok) is termelik ezeket._!S.é~!aL sze.rk~~tük az ún. er.gQlinvá:z;ra
vezethető vissza. A hozzá ka.Pf.~Q1ó4ó. ..sz.uhsztihwnsek alapján. megkülönböztetik a
klavin-alkaloidokat és a p~p!id:-alkaloidokat. Az előzőek egyszerűbb s:z:~rke_ze!f!ek,
mig..:iz ·utÓbbiak lehe.tn.el<, J!l.Q!!Q,- di,- és tripeptii!~k, az ergÓlinvázhoz l<.~~s~Iódó
aminosayak.száma.s.zerint•.A tripeptideken belül az aminosav-összetétel adja az egyes
alkaloid vegyületek különbségeit (14. táblázat). A gyógyszergyártás szempontjából_
ma ezen alkaloidok:J:l~k, valatnin.taz_:- ergoli_l]_~~:z:b2f~§zv(!tlenül származtathaJó." és a
további alkaloidok prekurzoraként szolgáló- lizergsavnak van legnagyobb jelentősé­
ge. Az ergot-alkaloidok_ji_P.~.anesítetlen, vad populáció.k.ban ~§l!pán egy_~!~L~Jilltii-
lí mennyiségben;-iöiJ-bnyire keverten halmozódnak feL (Mi,tgyarországon az évti-
z~aatóta folyó" termesztés következtében azonban már inkább csak a ~emesí!S(lt t9E:
zsek "kivadult" anyagai fordulnak elő.) Az alkaloidspektrum némileg függ a gazda-
Iilivény fajtól is. A nemesítés során az alkaloidtartalom csaknem megtízszereződött, s
az egyes törzsek a fenti alkaloidtípusokat ma már csaknem tisztán tartalmazzák. Az ····
alkaloidokon kívül a szklerócium tartalmaz zsírosolajokat (18-40%-ban), mely a
drog tárolhatóságát rontja. Találhatók bennük továbbá színanyagok (antrakinonok,
xantonok, 1-2%), különböző nitrogéntartalmú vegyületek (aminok, fehérjék), sza-
charidok, szterolok.

14. táblázat
Az ergopeptid alkaloidok csoportosítása

II~ Alanin a-amino vajsav Valin

Fenilalanin ergotamin ergoszt in ergokrisztin

Leucin a-ergosin a-ergoptin a-ergokriptin
Izoleucin ~-ergosin ~-ergoptine ~-ergokriptin
Valin ergovalin ergonin ergokomin
a~x-amino vajsav ergo bin ergobutin ergobutirin
I. és II.: Az aminosavak kötődése az ergoJinvázon

• Botanikai leírás (egyedfejlödés)

Az .!.1?-.X~r()~S-~ rozs (vagy más fűféle) kalászában kifejlődött szklerócium a talajra
hullva telel. Tavasszal, mJrEius __yég~n kihajt, s úgynevezett .lermőtestpámák[lt
(sztrómákat) fejleszt. Ezek 1-2 cm-es, yékony nyélen ülő,)-2 mm átmérőjű, rózsa-
színes képletek, bel)llűk zajÚk le a gomba ivaros szaporodási ciklusa. Először megtör-
ténik a hífák egyesülése (cyto- és kariogámia), majd kialakulnak a csepp alakú termő:
testek, a peritéciumok. Ezekl;>en megnyúlt~g](l!..§ZQk(tömlők) találhatók, bennük osz-
tódások során keletkeznek az asz,:}(ospórák. Az aszkospórák .érés után a turgomyomás
csökkenése folytán~kilövődnek,A spórák a széllel terjednek, s a korán virító fűfajok­
ritkán ~zv~~~~!!ii.l.. aio.zs_~-~il_)éjé,r~ k.erüln,.ek~€J'trtoződés ). A magházba ju-
tott SQórá["ott_ kicsíráznak, ún. szfacéliaszövetéfhözva ·létre. A hí(~fónalak végein fű­
zodnek le az ivartalan szaporítósejtek,..akm!í.9jymak, melyek cukros nedvbe ágyazód-
nak. Ez a lé jelenik meg a kalászokon már a f~rtőződés után 8:-10 nappal, mézharmat

248
 formájában. A mézharmat a
~~ba a~L~~~~erete~~ke. A
rovaföl(,' a mezharmatot ter-
jes-;tve;·a: 'konídiumokat újabb
rozskalászokra viSzik át, s így
kía}ak:ul a másodlagoifer1§z~­
des. Az e]sődleges. fertőzéstől
~tt mintegy Q~!:HJJ, _hét
után a szfacéli;;Lll.ÖYekszik, ke-
mériyedlli ke~d. Ebbe~'""ii sza-
kaszban jelentős anyagcsere-
változások zajlanak le: megin-
_dul a színanyagok és az alkalo-
.i4ok felhalmozódasa:· ~.f.eii?.~ő
szkleró_<;ium .1:1 _g~_d_~növényből
)
szíV.fa el a tápanyagok.ii(iiöve-
. keaesé· ú6:rtl:üiiiru(tápa~yag­
ellátottságától függ ... A. gazda-
növény vegetációjanak végén a
paf:i.Zitá novekedése is végleg 33. ábra
leáll, kialakul a ki tartó képlet. a Az anyarozs gomba egyedfejlődése (BÉKÉSY nyomán)
drog. Ez. ~~ idő· mintegy ±:(). l. aszkospórák, 2. rozs bibéje, 3. konídiumok lefűződése,
Tfét a fertő.z.és.t.őL.számíw 4. konídiumok, 5. szkleróciumok kifejlődése, 6. sztrómák,
(3TJbr~/.. 7. hífafonalak egyesülése, 8. peritécium aszkuszokkal
• Előfordulás
A Claviceps purpurea f§ g~danövényea rozs, }gy elt~rj,edésj területe is gyakorla-
tilag a rozs termesztési körzetében található.~Kis-A zsiától., Eszak-Európáig
________ __ .... .•..<,.. , ill. Kana-
dáig, döntően a mérsékelt éghajlati övben. A világban csaknem mitiaehfontosa bb ga-
bonafajnak vane!rieJiett a Claviceps nemzetségbe tartozó parazitája. .
• korn:yezeti igény
Abiotikus t'ényezők. Az anyarozs fejlődésének különböz§ sza~(l§~(ljg_@ eltérő kör-
nyezeti optimumot kíván. A szkleróciumok kihajtásához t~_!<::g~!_ább O ~C körülija-
rovizációs hőmérsékletszükséges. A kihajtás tavas,s,;zal már 9-l O °C-on núigindul, bár
optimurna 18-22 °C. Af~ idejégil gomba párás időt, ~Q~C_körüli hőmérsékle­
tet igényel. A szfacéliaállapot, IDézharmatképződés idején is ez a kedvező. Meleg,
szeles időben a konídiumok gyorsabban kiszáradnak, és a rozs virágzása is rQyid idő
iifa~ríeiajilk; a!Jli a másodiagos fertőzés Iehetőségét csökkenti~ A. szkleróciumok nö-
vekeőese idején a száraz, egyenletesen és mérsékelten meleg időjárás kedvező. Káni-
kulában az anyarozs vegetációs ideje kedvezőtlenüllerövidül.
Biotikus tényezők. A biotikus tényezők közül döntő a,.EQ?;S(Secale cereale L.) ruint
gazdanövén y. Valamennyi rozsfajta kiemelkedően nagyobb anyarozs-produ kcióra ké-
pes, mint bármely más Gramineae. A fajták közotti fogékonysági küiönbségekef a
rQZSJNlknkiYQl;tilJQk eltérő stimulatív hatásával magyarázzák. Az anyarozs termesz-
~~se eset~n azgnhan-ara,itav~Ta~~t~sfdontöen technmógiat·szempontok befoiyásüljlF
érési idő, homogén, alacsony állomány, jó szárszilárdság. Néhány jó fertilis anyarozs-

249
 gazdanövény-faj ta: 'Sopronhorpácsi Tetra'; 'Kisvárdai 101 '; 'Petkusi' -fajtakör. A
legújabb technológiák szerint alkalmazot("liimsteril rozsfaj tá§/ fogékonysága nagy-
ságreiíddelnagyobb, ez alapvetően a virágzásbiológiai törvényszerűségeken alapszik.
A hímsteril rozs pollenszegény állományában a kalászkák hosszú ideig és nyitva vi-
rágzanak, azaz a bibe nagymértékben elérhetővé válik, így a gombakonídiumok be-
jutása a magházba akadálymentes. A hímsteril fajtákkal szemben támasztott legfon-
tosabb követelmény az egyöntetű virágzás. Ugyancsak fontos a megfelelő állóképes-
ség. Jelenleg e célra elsősorban német fajtákat termesztenek, pl. 'Hyclaro'.
Az 1!nyarozs környezeti igényei közvetett módon úgy is jelentkeznek, hogy a rozs
·i'~' gazdanövény optimális kondíciója nyilvánvalóan alapfeltétel a gomba kedvező fejlő­
déséhez. Ezért a rozsállományok tápanyagigényének és éghajlati igényeinek minél
teljesebb kielégítésére kell törekedni.
• Fajta
Az anyarozs gombánál nem tartanak nyilván fajtákat. A nemesítés eredményeképp
létrehozott taxonok törzsek, melyek szabadalmi jogoltalom alá esnek. E törzsek
számjelzéssel vannak nyilvántartva.
• Termesztés
Az anyarozs-alkaloidok előállíthatók szaprofita tenyésztéssel, illetve parazita úton.
Ma már - bár hazánkban ez kevésbé jellemző - a termelés nagyobb hányada (mint-
egy 60%) folyik szaprofita úton, fermentációvaL
Az anyarozs-alkaloidok előállításajermentácioval.
A fermentáció különböző techno lógi-armegoldásokkal történhet. Ismeretesek mind
a felületi (szilárd vagy folyékony táptalajon), mind pedig az ún. szubmersz sejtkultú-
rák. A tenyésztés a szkleróciumból nyert mintegy l O% inokuiummal indul, majd a kö-
lönböző nagyságrendű tartályokba kerül. Egy sarzs tenyésztése mintegy 12-18 hétig
tart, mintegy 24 °C-on, 5,4 pH-n, oxigén biztosításával. A tenyésztési paraméterek
sokszor törzsre, illetve előállító cégre specifikusak, a tenyészetek steri1itása azonban
mindenképp alapkérdés. A ciklus végén a biomasszát és a terméket szétválasztják, és
az alkaloidokat extrahálják. A szaprofita úton történő alkaloidelőállításhoz a C. pur-
pureán kívül a C. paspalit és C. fusiformist is felhasználják
Anyarozstermelés parazita úton.
Az anyarozs agrárszisztémában történő termesztéséta világon elsőként magyar tu-
dós, Bti<isv· MIKLÓS dolgozta ki (1934), aki ezért később KossuTH-díjban részesült.
Elővetemény, talaj-előkészítés. E munkálatok az anyarozs termesztéséhez meg-
egyeznek a rozstermesztés agrotechnikai lépé$eivel. A terület megválasztásánál fi-
gyelembe kell venni azonban a termesztendő anyarozstörzs alkaloidtípusát; az egyes
típusok között elsősorban a hímsteril technoJógiánál minimum 500 m izolációs távol-
~~c;>t kell beiktatni. Hasonlóképpen figyelembe veendő, ha az előző 2-3 évben is
anyarozsot termesztettek a területen.
Trágyázás. A tápanyagellátással a gazdanövény megfelelő kondícióját kell biztosí-
tani. A műtrágya mennyiségét kiemelkedő rozsterméshozamokkal (5-6 t/ha) meg-
egyező igen-y szerint szükséges kiszámítani, a talaj tápanyag-ellátottságtól fii'ggő'én.
a·
A -foszfor és kálium egészét, valamini nitrogénadag felét az őszi vetőszántással
szükséges kijuttatni. A nitrogénszükséglet fennmaradó felét tél végén, illetve szárba-
indulás előtt, megosztva adjuk.

250
 ' Vetés. A rozs vetésének idejét és módját anyarozsgazdanövény-állomány létesíté-
-sére a fertőzéstechnológia, illetve a gazdanövényfajta határozza meg.
_!!_11gyományos, fertilis rozson történő termesztés esetén a vetést a takarmány- vagy
élelmiszercélú rozstermesztés vetésidejénél később, október elején végezzük; azért,
hogy a bokrosodás kismértékű, s ezáltal kalászoJáskor a kalászmagasság és fejlettség
lehetőleg minél egyöntetűbb legyen. A vetést speciális, sávos elrendezésben kell el-
végezni, ami a fertőző és betakarítógépek munkaszélességének megfelelő állományt
biztosít. Egy-egy sáv 120 cm széles, ezen belül gabona-sortávolságban (12 cm) 10 sor
van. A sávok közötti művelőút 70 cm széles. A vetésm.élység 3-4 cm, a vetőmagdó-
'zis mint'egy10o=r2(Ykg7há. A"vetőmag ezermagtömege fajtátó!,_é_vE~attól fYggő.en
változik, így döntően az irányadó, hogy az állománybáíimiritegy 4,5-5 millió élő csí-
ialegyen hektáronként.
Hímsteril gazdanövény és szúrás nélküli fertőzéstechnológia esetén a vetést szep-
térnber közepén végezztik;mívér a fajták bokrosadási hajlama n~gyobb, ami ezen fer-
tozési technológia esetében nem jelent hátrányt. A vetésrnódnál nincs speciális követel-
mény, az állományok a vetőgép típusától és az üzemi adottságoktól függően 12-15 cm
"normál" gabona-sortávolságra vethetök A vetőmagdózis kisebb, 90 kg/ha körüli, az
állománysűrűséget mintegy 3,5 millió élő csíra/ha dózisra szükséges beállítani.
1Apolás. A- gazdanövény ápolása vegyszeres gyomirtás, növényvédelem tekintetében

gyakorlatnag nem tér el a takarmánycélú termesztésnél alkalmazott módszerektó1. A

fungicidek alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy fertőzés után ilyen jellegű be-
avatkozásról szó sem lehet, a fertőzés előtti időszakban pedig előnyben részesítendők
a triadimefon (pl. Bayleton 25 WP), illetve a benomil (Chinoin-Fundazol 50 WP) sze-
r~k, melyek bizonyítottan nem okoztak csökkenést az anyarozs-produkcióban.
!Fertőzés (az anyarozs gomba szaporítása). Fertőzésen az anyarozs konídiumainak
a rozs kalászaiba történő bejuttatását értjük. Legyen szó hagyományos vagy a legkor-
szerűbb technológiáról, az alapelv azonos: a rozs magházában a rozs pollenjének a
helyét a gomba spórája foglalja el, s így a mqgkezdemény majd a szemtermés kiala-
kulása helyett a szfacélia, majd a szklerócium kialakulása következik be. Ezzel azo-
nos célkitűzés megvalósitását azonban a hagyományos (fertilis rozson történő ter-
mesztés), illetve a korszerűbb (hímsteril gazdanövényen történő termesztés) techno-
lógia különböző elvi megközelítéssel és különböző gyakorlati kivitelezéssei éri el.
1) -Fertilis rozs fertőzése. Afq!§~és SJpti_máljs ideje a kalászok kibújásának kezp.e-
te a levélhüvelyből, ill. a l 0-15 cm-es szárú kalász, nyílás előtt. Kísérletesen bizonyí-
'tott, hogy az utóbbi fázis valójában nagyobb hozamokat biztosít, de üzemszervezési
okok legtöbbször megkövetelik, hogy a fertőzést már a korai N stádiumban megkezd-
jék. Ekkor még az a követelmény is könnyebben teljesíthető, hogy a kalászmagasság
szélsőérték-eltérései ne haladják meg a fertőzőadapter magasságát; még később a ka-
lászmagasság nagyobb szóródást mutat. E fejlődési fázis, s így a fertőzés átlagos év-
járatban május legelejére esik.
A fertőzőanyag a Claviceps purpurea mélyhűtött konídiumszuszpenziója. E fertő­
zőanyagat sz~~~fel, ami több órát vesz igénybe, ezután
azonban rögtön fel kell használnt. Ezért a munka szervezésében gond, hogy a fertő­
zőgépek teljesítményéhez igazodva folyama.!Q§illl ...kclLfertőzőanyagoLbiztosítal:l4 s
előre nem látható kedvezőtlen időjárás vagy üzemzavar esetén az oltóspóra károsod-
,..--
251
 hat. felolvasztás ut~11 szűrik,
hígítják Az optimális dózis
3 x l 0 4 spóra!mm3, ami
l 00 l/ha permetlevet feltéte-
lezve mintegy 3xl0 12 spó-
ra/ha. A fertőzést speciális
fertőzé)g6pekkel végzik, me-
lyek elve ma lényegében·
mind a Goldhamster nevű
svájci konstrukciói követi. A
hidastraktor jellegű alapgép-
re szerelhető mind a fertőző-,
mind a betakarítóadapter. A
fertőzőadapter 6, egyenként
34. ábra mintegy 25 cm hosszú hen-
Anyarozsfertőző gép átló hengerei (sima és tűs hengerpárok) gerpárból áll (34. ábra). A
(HORNOK, 1990) párban az egyik gumival be-
vont, a másik tűsoros. A két
henger - elektro- vagy hidromotoros meghajtással - egymással szemben forog, s a
gép előrehaladásával a hengerek közé kerülő rozskalászokon szúrásokat ejt. Ezzel
egyidejűleg a hengerpárok felett elhelyezkedő szórófejekből a spóraszuszpenzió ak~~-­
lászokba jut. A rozs optimális terheléséhez a gépet úgy kell beállítani, hogy a kalá-
szok 70-80%-a kij5]öifsiíífást, és 7-l O legyen a kalászonkénti szúrásszám. A haté-
konyságot növeli a kétÖldali fertőzés, amikor is a gépek másodszorra az első fertőzés­
hez képest mindig élféiifét~s-íninyban.haladnak végig az áÚományon.
·· A" 80-as évek végén közzétett eljárás szerint a fertőzési eredményesség tovább
fokozható azáltal, ha a fertőzőanyaggal együtt gametocid hatású regulátorkészít-
ményt is kijuttatnak Ez megakadályozza a portokok normális kifejlődését és ez a
szemtermés csökkent arányát idézi elő, ami a betakarított termék tisztaságát radiká-
lisan javítja.
l) - Hímsteril rozs fertőzés e. A hímsteril rozs anyarozsfertőzésének technológiáját ~-.
80-as éves másodikfelé ben 421IDJ:Zfákk~mind külföldön, mind hazánkban. A tech-
nológia azon alapszik, hogy a genetikailag hímsteril rozs kalászkái nyitva virágza-
nak, így a fertőzőanyagat közvetfenül a hibére juttathatjuk Hátránya is éppen ez,
ugyanis az optimális fertőzési időszak kizárólag a teljes virágzás, a bibe fogékony-
ságának időszaka. Ebből a szempontból megkülönböztetik egy-egy kalászka, egy
kalász, egy tő vagy az állomány virágzásának időszakát. Nyilvánvaló, hogy az üze-
mi terület fertőzése szempontjából döntően a legutolsó a legfontosabb. Ez optimális
esetben 7-l O napig is tarthat, de száraz, nagyon me leg időjárásban 3-4 napra is le-
rövidülhet.
A fertőzőanyag lehet a Goldhamster gépnél alkalmazottal megegyező mélyhű­
tött oltóspóra-szuszpenzió, melyet hasonlóképpen kell tárolni és felolvasztani
használat előtt.
A fertőzé~Qt;J.Q<.tn nem igény~! célgépet, hanem megoldható bármely nagy telje-
sítménY'iíSzántófóldi növényvédeltui petinetezőgéppel. A gép szórókeretét az állo-

252
 mány kalászszintje feletti magasságba kell emelni. A.ft_rtőz~~ta.z;.Jllpmányyirágz;4~
dinamikájatól fiiggően 2-3-szo!:J<.e,_ll ismételni, hogy a kalászkák döntő hányada ré-
szesűljön az ohóanyagbóL A fertőzőanyagat emelt vízmennyiséggel juttatják ki.
1Betakarír4!.:.JA betakarítás géprendszere és módja a kétféle termesztési technológia
esetében szinten különbözik.
1. \ - Fertilis gazdanövényen. A fertilis gazdanövényen termő anyarozs szkleróciu-
maira alapvetően a viszonylag kevés (3-5 szem/kalász), de nagy (80--100 mg) szk-
lerócium jellemző. Ebből adódóan meglehetősen nagy a pergési hajlam . .Ezt a vesz-
teseget előszedéssei csökkenthetjük. A Goldhamster típusú ~ek betakarító-adapte-
re vízs~Qt(!SI:!n elhelyezett kefés hengerpárokból áll. Ezek a gép haladásávallényegé-
ben kifésülik a kalászok pelyvalevelei közül a már lazán ülő, érett szkleróciumokat,
az6retleneket, illetve a rozsszemeket érintetlenül hagyva. Ez a színelő sz~dés szük-
ség s~erint ismételhető! míg a rozs telj'es ér6s állapotába nem kerül (a fertőzéstől szá-
rrmöff4-6 hét). Ekkor a maradék szkleróciumokat és a rozsot egy menetben, kom-
bájnnal takarítják be.
,, - Hímsteril gazdanövényen. Hímsteril gazdanövényen a fentiektől eltérően a szkle-
··>;
róciumok száma többszörös (10-16 db/kalász), míg méretük jóval kisebb
(iö--:.40 mg). Ezért pergési veszteséggel gyakorlatilag nem kell számolni. Az anyarozs
a rozssz-emek érésének idejérl' ~gy menetben. gabonakombájnnal takarítható be. A kü-
lönböző alkaloidtípusokat minden esetben elkülönítetten kell betakarítani.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyógyszergyár által átvételre kerülő drog 96% feletti tisztaságú, és .~%:941 nem
magasabb nedvességtartalmú. E követelményhez igazodva a betakarítás utáni legfon-
tosabQ':l~pes -a:-_termény szárítóba juttatása. Fontos, hogy ez minél gyorsabban történ-
jen, mert a kombájn tartályában vagy a szállító járművön való már néhány órás állás
után a befiilledés tekintélyes hatóanyagtartalom-csökkenést okoz. A szárítás végezhe-
tőprTSZP berendezésen is, de Illl-E)'ÜZemb~p M!!:!:Lábanműszárítóban végzik, a szá-
rítás maximális léghőmérséklete.40 °.C., E felett az alkaloidok bomlása következik be.
KüiÖ'JiöSeili színelő szedés esetén nagy ~a szkl~róc.iumok betakarításkori nedves-
ségtartalma, nemritkán 20% feletti. Később a kalászok érésével a szkleróciumok is
száradnak, s a kombájnos betakarításkor nedvességtartalmuk gyakran csak 9-l O%. A
száraz termény anyarozs-rozs keverék. A keverék aránya az előszedéseknél 80--90%,
a
~fg komblÍjnolás után 30-50% anyarozs. A gametocidos elj:fiás esetén, illetve hím-·
steril technoJógiánál a tisztaság rendszerint 90% feletti.
·- A tisztítást több lépcsőben végzik. Először szele!§.r_ostálwn kiszürik a durvább
szenny~ődéseket'(ka:lász, szárrészek), majd magtisztító gépsoron, különböző rosta-
roéretek me llett a rozsszemek nagy részét. A b"eSiirfiétf'fteverélCTovábbi tisztítása je-
lenti a nagyobb gondot. Speciális eljárás ehhez a sé9Jqa.tb.l!I1 !örténő áztatás, ahol az
elválasztás fajsúJyküJönbség alapján történik (a r9ZS lesüllyed, a''szJderociumok a VÍZ
!etejé~ úsznak). Az elválasztás utolsó szakaszában·s~nk_~lö_ll~~ég.alapjári,JQ_tQ9,:~Uás
berendezés is alkalmazható. Az anyarozsot többnyire ömlesztve tárolják. A tárolás so-
rán fokozott figyelmet kell fordítani a különböző hatóanyagú törzsek_elkülfuii'tettjeT:
zesére.Arii1Cfári Hitevők (molyok)gőridatlanság esetenjelentős károkat okozhatnak
az anyagban. Az anyarozs két évnél tovább csak jelentős veszteségekkel tárpliJ.ató,
mert az all<aloidtl!rt;:tlpm enúniatik~s-boml~s következtében csökken.
". .
-~·- ,.

253
 A drogból az alkaloidokat több lépcsőben, szerves oldószerrel, majd vízzel vonják
ki, tÖbbször tisztítva, majd a végén kikristályq~ítjá~ vagy preparadv kromatográfiát ·
alkalffiaznak:-~· ., ·- ' ~· -. .. -
• Hozam
Mennyiség) Az átlagosan elérhető anyarozshozam nagymértékben fl:!gg az aJkai:
mazott termesztési.módszertől, annak színvonalától, a gazdanövény kondíciójától és
az évjárattóL Szúrásos fertőzésseC1eitiÍiÚQzson,átlagosan 300-350 kg/ha hozam ér-
hető el. Gametocid szerek alkalmanisával ez a hozam 500kg7ha i·s novelhető. Hím-
steril gazdanövény~n az átlagos szklerócium mennyisé~ l OOO kg!h(l, de kedvező-eset-·
ben ennél lényegesen több is elérhető. A drog kivonatolásánál minimum 95%-os ha-
tékonyságotkell elérni.
~.._kfin§s?.g..,.;Ji; dro.s_l:::l_cm hosszú,_ 2-8 mm vastag, orsó alakú vagy kissé görbült.
Egyik vége tompa, a másik hegyesebb. Színe ,§Ötét-ibolyaszürke vagy barnásfekete,
kissé. fénylő. TÖrésre pattan, belseje fehér, go01bárl:l ~01lékeztető szagú, olajqsjzü. A
drog minőségére vonatkozó előírások csak a termék tisztaságára (.1pax._ 4o/o_r.q~s) és
nedvességtartalmára (max. 9%) térnek ki. A sza~x~n,yban szereplő alkaloidtartalom-
rlf'vonatkozó, törzstől független előírások (0, 18% ergotOJ~:iuban kifejez~ e) ma már
túlhaladottnak tekinthetők. ·
• Szaporítóanyag-előállítás
Anyarozstermesztésben a szaporítóanyag-előállításon a fertőzőanyag előállítását
értjük. A konídiumszuszpenziót, akár szúrással, akár permetezéssel juttatjuk a rozs-
kalászba, lényegében azonos, mélyhűtött fertőzőanyagból nyerik. Ehhez a tenyésze-
teket speciális táptalaj on, sterillaboratóriumi körülmények között állítják elő. Koráb-
ban- Magyarországon mintegy a hetvenes évek elejéig - a konídiumokat tartalmazó
micéliumtelepet T alakú üvegpalackokban (ún. Kolle-edényekben) tenyésztették, és
ilyen formában került a termesztőhöz. Korszerübb formájában a kémcsövekben ne-
velt micéliumtenyészetet folyékony táptalajban fermentációval szaporítják tovább.
Ez már üzemi- gyógyszergyári- méretek között folyik. Ezután az aJtóspórának is
nevezett fertőzőanyagat -20 °C-on tárolják a felhasználásig. A termesztőüzembe tör-
ténő kijuttatás csak hűtőlánc biztosításával oldható meg.
• Farmakológiai hatás
Az erős hatású, mérgező anyarozs-alkaloidok legfontosabb élettani hatásai három
csoportba sorolhatók':@,perifériális hatások (migr~!le§_ fejfájás ellen; méhizomzát
összehúzódásának kiv~ltása; ll}~llY~~~~_sek csill_apí~ása)~ 2.' neurohormonális hatások
(fejfájás, agyi, keringési elégtelenségek kezelésére);J.közpo nti idegrendszeri hatás
(motoros hiperaktivitás, hipertermia. hipergljkémia). Újabhin vitro eredmények alap-
ján feltételezik, hogy antibakteriális, citosztatikus és immunstimuláns hatással is ren-
delkezik, főként a c1avin alkaloidok révén.
e Felhasználás
A rozsliszttel elfogyasztott anyarozs a középkorban súlyos, járványszerü megbete-
gedéseket okozott, a végtagok lehullásához, esetenként halálhoz vezetett. Az anyaro-
zsot apép_i gyqgyászatban és házilagos gyógyításban nem szabad alkalmazni. Kizá-.
r~lag gyógyszeri_Qari alapanyag, amit a fentiek szerint, termelési rendszerekben állí-
tanak elő. Mai felhasználása alapvetően a perifériális hatásokon alapszik; készítmé-
nyeit a szülé-s:Zetben, illetve az ideggyógyászatban alkalmazzák

254
Cnicus benedictus L. • Benedekfű
Gyakrabban használt magyar nevei:
bárcs, áldott bárcs
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak)
rendjén belül az Asteraceae (csövesvirá-
gú fészkesek) családjának tagja.
• Drog
Drogját a virágos hajtása adja, ami
Cardui (Cnici) benedicti herba néven is-
mert. A VII. Magyar Gyógyszerkönyv-
ben és az Osztrák Gyógyszerkönyvben
(ÖAB) hivatalos. Szabványelőiratát az
MSZ 7671-1961 tartalmazza.
• Hatóanyag
Drogjában 0,2% mennyiségben ger-
makranolid vázas szeszkviterpén-lakton
(knicin), egyéb rokonvegyületek (szanolitenolid, artemizifolin), cseranyagok (8%),
fenilpropánok, flavonoidok, kevés illóolaj és nyálka (5-10%) van jelen.
• Botanikai leírás
Egyéves, nálunk termesztett therophyta (Th) növény. Karós gyökérzete l 0-15 cm
hosszú. Föld feletti hajtása 30-50 cm-es, alulról ágazó, gyakran elfekvő. Az egész növény
enyves, bozontos. Szára szögletes, levelei szórtak, alul nyelesek, feljebb ülők. 10-30 cm
hosszúak, lándzsásak. Öblösen karéjosak és tövises szélűek Afészekvirágzatai végálló-
ak, szúrós gallérozó levelek veszik körül, és a fészekpikkelyek is - különösen a belsők­
hosszú gyapjas szélű és elágazó tövises végződésűek A fészek maga tojásdad, a vacok
lapos és fehér, selyemfényű szőrökkel borított. Virágai mind csövesek, sárga színűek, kí-
vül meddők. Virágzási idő június-július. Alsó állású magházából O, 7-1 cm-es, kissé gör-
bült és hengeres, barnás árnyalatú kaszaltermés fejlődik. Csúcsai szegélyén fogacskás ko-
ronát és 0,5-1 cm hosszú, sárgás serteszőrű bóbitát visel. Ezerterméstömege: 28-34 g.
• Előfordulás
Hazája a Földközi-tenger térsége és Elő-Ázsia. Nálunk termesztik és kivaduihat
• Környezeti igény
Éghajlati adottságaink mindenhol megfelelőek termesztésére, de a napos, széltől védett
helyen fejlődik a legjobban. A hosszan tartó szárazság viszont kedvezőtlenül hat növeke-
désére és így a drog- és terméshozamra is. Talajjal szemben nem igényes, kevésbé tápdús
talajokon is megterem. Gazdaságos termesztésére azonban a mélyebb rétegű, tápanyaggal
jól ellátott, középkötött vályog- vagy barna homoktalajok a legmegfelelőbbek.
• Fajta
Az országban különböző eredetű populációit termesztik.
• Termesztés
Elővetemény. Előveteményével szemben különösebb követelményt nem támaszt.
Talaj-előkészítés. A talajt a benedekfű termesztéséhez ősszel kell szántani vagy fel-
ásni majd tavasszal simára elmunkálni.

255
 Trágyázás. Az őszi szántáskor hektáronként kijuttatott 40-60 kg nitrogén-,
40-45 kg foszfor- és 40-50 kg káliumműtrágya biztosítja az optimális növekedéshez,
fejlődéshez szükséges tápanyag-ellátottságot. Tápanyagban szegény talajokon
vetés
előtt tavasszal 20-25 kg/ha nitrogén is kijuttatható.
Vetés. Általában egész évben vethető még másodveteményként is. 60-70 napos te-
nyészidő elegendő a növényállomány kifejlődéséhez. Mégis nálunk leginkább
márci-
us második felében vagy április első napjaiban vetik állandó helyére, kézzel vagy ve-
tőgéppel. Az alkalmazott sortávolság 40-50 cm. A vetés egyenletességének biztosítá-
sára vetés előtt a kaszatok bóbitáinak lekoptatása szükséges, így viszonylag biztonsá-
gosan kijuttatható a folyóméterenkénti 7-10 termés. A vetést követően- kedvező vi-
szonyok között 8-l O nap alatt - megindul a csírázás és a vetést követő két hét múlva
az állomány kikel. A sűrű kelést a sorokon merőlegesen járatott fogassal ritkítani lehet.
Apolás. A gyomirtás, illetve a talajlazítás korai kultivátorozással végezhető. Má-
jusra a növények teljesen beborítják a talajfelületet, ami segíti a tábla tisztán tartását.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy gyomirtásra elegendő a vetés előtti Mer-
kazin (prometrin) 4,5-5 kglha kipermetezése.
Növényvédelem. A kártevő rovarok közül - ha nem is rendszeresen -jelentős ká-
rosító lehet a bogáncspille (Pyrameis cardui) hemyója. Megjelenését észlelve véde-
kezni példáulaB i-58 EC (dimetoat) 0,2%-os oldatával lehet.
Betakarítás. Mivel a leveles hajtás szalgáltatja a minőségi drogot, virágzás előtt
vagy közvetlenül virágzás kezdetén vágják. Kis területről kézzel és sarlóval, védő­
kesztyűben takarítják be. Nagyobb területről szénakaszálóval vágják és rakodógép
pel
azonnal műszárítóba szállítják vagy ennek hiányában szellős tárolóhelyre (pl. padlás-
ra) teritik ki. Ez a művelet a 8-I O cm-es tarlóra vágott növények újabb hajtásnöveke-
dése után, kb. augusztus második felében megismételhető. Egyes közlemények sze-
rint kedvező meleg, és csapadékos időjárás esetén évente háromszor is vágható. A
friss herbadrog hozama 9-Il t/ha.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A műszárítóban előállított drog a legértékesebb, megtartja világoszöld színét és
hatóanyag-tartalma sem csökken. Ennek hiányában a szellős padlástér is megfelel.
2-3 ujjnyi rétegben történő kiterítéssel és gyakori forgatással kiváló minőségű drog
állítható elő. A száraz drog ömlesztve vagy bálákban, esetleg préselve tárolható.
• Hozam
Mennyiség. Reszáradási arány 5:1. Várható hozam 1,8-2,2 t/ha száraz drog.
Minőség. A drog csak a benedekfű virágzó föld feletti hajtásaiból állhat. Színe
szürkészöld, szagtalan, keserű ízű. Vizeskivonat-tartalma I. osztályú minőség esetén
legalább 20%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag (kaszattermés) előállítása a drognyeréssei azonos módon történik, de ilyen-
kor nem vágják le a növény hajtását. Az első növedékről származik a szaporítóanyag. A
betakarítás augusztusban kezdődhet. A letakarított zöld tömeget négy napi érlelés és szik-
kasztás után cséplik 350-500 kg vetőmag nyerhető hektáronként (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Étvágyjavító hatása igazolt ami a drog knicintartalmára vezethető vissza. A gyo-
morsav szekréciót és az epefunkciót előnyösen befolyásolja.

256
• Felhasználás
A növényt és drogját (készítményeit) a középkortól használják. Keserű italok, ape-
ritifek kedvelt komponense. Étvágyjavító teakeverék készítésére használják.

"
Colchicum autumnale L. • Oszi kikerics
Gyakrabban használt magyar nevei:
őszike, kikerics (guzsalyvirág)
• Rendszertani besorolás
ALiliales (liliomvirágúak) rendjén be-
lül a Liliaceae (liliomfélék) családjába a
Wurmbaeoideae alcsaládba tartozik.
Egyes növényrendszerek külön család-
ként különböztetik meg a kikericsféléket
(Colchicaceae). Alfaja, a Colchicum au-
tumnale L. subsp. pannonicum (Griseb.
et Schenk) Asch. et Graebn. lepelcimpái
nagyobbak (5-7 cm), a lepel csöves része
élénk bíborpiros. Ritka növényünk (Me-
zőföld), kíméletre szorul. Rokonsági kö-
rébe tartozik még a magyar kikerics
(Colchicum hungaricum Janka), melynek virágai tél végén, a tavasz legelején nyílnak,
fehérek vagy halvány rózsaszínűek A homoki kikerics ( Colchicum arenarium W. et
K.) virágai az őszi kikericséhez hasonlóan szeptember-októberben nyílnak, a csövük
és a cimpák sötét rózsaszínűek Ez utóbbi két faj fokozottan védett, illetve védett !
• Drog
A drogot a hagymagumóból nyert gumós rész (Colchici tuber) és a mag (Colchici
semen) képezi. A magra vonatkozó minőségi előírásokat az MSZ 14124-1977 tartal-
mazza. Mindkettő gyógyszeripari nyersanyag, háziszerként nem használhatók. Erős
hatásúak!
• Hatóanyag
Az egész növény kolchicint tartalmaz, egy alkaloidszem arnidot (protoalkaloidot).
A gumók kolchicintartalma 0,10-1,20% között ingadozik, a magvaké átlagosan
0,5%, de elérheti az l ,5%-ot. További hatóanyag a demekolchin vagy kolchamin, ez
főleg a gumókban található.
• Botanikai leírás
Évelő növény (G), tojásdad vagy körte alakú hagymagumóval, amely 4-5 cm
hosszú, kb. 3 cm vastag. A központi gumót sötétbarna hagymalevelek veszik körül,
ezek tulajdonképpen az előző évi levelek alapjaiból hátramaradt hártyás részek. A
3-4 föld feletti levél megnyúlt lándzsás, ép, kissé húsos, 2-7 cm széles, 20-30 cm
hosszú. A levelek között tavasszal vagy a nyár elején jelennek meg a toktermések,
amelyek még az előző évben képződtek a talajban, a hagymagumó belsejében, majd
a megtermékenyített magház kocsánya kezd megnyúlni és így kerül a még éretlen tok
a föld felszínére. A virágok augusztusban, szeptemberben nyílnak, a levelek elszára-

257
dása után. Kivételesen tavaszi virágnyílás is előfordulhat. A virágtakaró levelek alsó,
összenőtt része csőszerű, 20-30 cm hosszú, csúcsi része 6 ibolyás-rózsaszínű lepel-
eimpára tagolódik, az egyes cimpák 3,5-5 cm hosszúak. A virágban 6 porzó és egy,
mélyen talajban fejlődő magház van. A termés lágy falú, barna tok, nagyszámú, kb.
2 mm-es átmérőjű, pontozott felületű, kissé ragadós maggal.
• Előfordulás
Az őszi kikerics közép-európai flóraelem, amely az Északi-középhegységben és a
Dunántúlon gyakori, az Alfoldön előfordulása szórványosabb (Kis-Alfold, Mezőfold,
Észak-Alfold, Dráva-vidéke), a Tiszántúlon és a Nyírségben ritka. Üde, nyirkos rétek
növénye, helyenként tömegesen jelenik meg. A magyar kikerics balkáni bennszülött
faj, csak a Dél-Dunántúlon fordul elő, egyetlen termőhelyen. A homoki kikerics pan-
nóniai bennszülött faj, nyílt sztyepprétek, homokpusztagyepek növénye.
• Környezeti igény
Az atlantikus lomberdőklíma hőháztartási körülményei, mérsékelten nedves, eny-
hén meszes talajok jellemzik lelőhelyeit
• Fajta
Természetesen előforduló populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A hagymagumó a talajban 20-30 cm-es mélységben fejlődik, virágzáskor ássák ki.
A magvakat június elején gyűjtik úgy, hogy összeszedik a majdnem érett toktermése-
ket, száraz, napos felületen, padláson utóémi hagyják, hogy a magvak kirázhaták le-
gyenek. A gyűjtésnél ügyelni kell arra, hogy ne tévesszék össze az említett homoki
kikericcsel vagy a szintén védett sáfrányfajokkal (Crocus spp.), főleg az ősszel virág-
zókkaL A hasonló színű sáfrányvirágokban csak 3 porzó található, a bibeszál 3 fejlett
hibében folytatódik, a levelek szálasak.
• Termesztés
Termesztési kísérletek alapján közvetlen magvetéssei szaporítható angolperjével
(Lolium perenne L.) együtt vetve. Az őszi kikerics a második év tavaszán kezd csí-
rázni. A csírázás elhúzódó, a csírázási százalék kicsi, de fokozható a magvak előke­
zeléséveL Erre a célra alkalmas az l %-os ti okarbamid oldat, amelyben egy napig áz-
tatják. Használható a l 0%-os kálium-hidroxid-oldat, a kezelés egy órát vesz igénybe
vagy az l %-os kálium-nitrát-oldat, ezzel egy napig áztatjuk A kezelés után a magva-
kat nem mossák le vízzel. A magról fejlődött egyedek csak a hatodik tenyészévben
virágzanak. Vegetatív úton szaporítva a hagymagumókat 5-l O cm-es mélységben,
50 cm-es sortávra, késő ősszel ültetik el, elvirágzás után.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A frissen kiásott hagymagumókról a helyszínen eltávolítják a barna hagymalevel eket,
a gyökereket és a fold feletti részeket, amelyeket a kiásáskor képződött gödröcskékbe
helyeznek és folddel betakarják vagy elégetnek A gumót szeletekre vágva szárítják,
mert a megszáradt gumókat igen nehéz feldarabolni. A feldolgozás és a tárolás során
mindvégig erős hatású növényként kell kezelni. A magvakat a toktermésből való kirá-
zás után néhány órára napon szétterítve szárítják, hogy ragadós jellegüket elveszítsék.
Mindkét szárított drogot úgy csomagoljuk, hogy a papírzsákon (a gumók eseté-
ben), jól záró dobozokban, edényekben (a magvaknál) figyelmeztető felirat jelezze
mérgező voltukat.

258
• Hozam
Mennyiség. 3-5 kg friss gumóból állítanak elő l kg száraz drogot. 10 kg tokból
nyerhető l kg mag.
Minőség. A magdrog erősen mérgező. Az l. osztályú áru idegen növényi részt vagy
a növény egyéb részeit legfeljebb 1-1 %-ban tartalmazhatj a. A megkívánt kolchicin-
tartalom minimum 0,3%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szaporítóanyag természetes populációkból gyűjthető. A gyűjtés és feldolgozás a
magdrog előállításával azonos módon történik.
• Farmakológiai hatás
Az izületekben csökkenti a fehérvérsejtek falóképességét. Csökkenti a kórosan fo-
kozott kötőszövet-képződést a májban. A kolchicin befolyásolja a sejtosztódást Gá-
tolja a sejtmagorsó kialakulását és ezáltal a leánysejtek elkülönülését.
• Felhasználás
Orvosi rendeletre és felügyelet me ll ett köszvényes rohamok megelőzésére használják.
Magát az anyagcsere-folyamatot (húgysavszint emelkedését és következményeit) nem
befolyásolja. A kezelés elsősorban azért igényel körültekintést, mert a kolchicin a szerve-
zetben felhalmozódik. Májcirrhosis kezelésében jeleztek újabban biztató eredményeket.
Daganatos megbetegedésekben gyakorlatilag nem használják, mert igen szűk biztonsági
sávval rendelkezik. A demekolchint bőrrák kezelésére helyileg alkalmazzák A kísérletes
örökléstan, a mezőgazdaság, gyümölcstermesztés, kertészet évtizedek óta használja poli-
pioidok előállítására. Azáltal, hogy üde réteken terem, bekerülhet háziállatok takarmá-
nyába, juhok, kecskék lelegelhetik, tejükkel kíválasztódva mérgezést okozhat.

Consolida spp. • Szarkalábfajok

Consolida orienta/is ( J. Gay.) Schröd. - keleti szarkaláb
Consolida rega/is S.F. Gray - mezei szarkaláb

Gyakrabban használt magyar nevei:

C. orienta/is (J. Gay.) Schröd.- (sarkvirág)
C. rega/is S.F. Gray - vetési szarkaláb
• Rendszertani besorolás
A Ranunculales (boglárkavirágúak) rendjén
belül a Hellehoraeeae (hunyorfélék) családjába
tartoznak.
• Drog
A C. orienta/is drogja a megszárított virág,
amit Calcatrippae fl os (MSZ 17048-1971)
néven forgalmaznak A herbája is kereskedel-
mi forgalomba hozataira engedélyezett drog
(Calcatrippae herba). Időnként gyűjtik a
mezei szarkaláb virágait, ami Consolidae
rega/is jlos vagy Delphinii consolidae jlos né-
ven ismert.

259
 • Hatóanyag
A Consolida fajok erős hatású, diterpénvázas alkaloidokat tartalmaznak. Ezenkívűl
jelentősebb mennyiségben vannak jelen antocianinok és flavonoidok.
• Botanikai leírás
Mindkét faj egyéves (Th). A május-júniusban virágzó C. orienta/is gyökere rövid
karógyökér, kevés vékony oldalgyökérreL Színe barnás. Szára hengeres, alig elágazó
30-50 cm magas. Levelei szórt állásúak, kétszeresen vagy háromszorosan szeldeltek
Virágzala fiirt. A kocsány 2-3 cm, a csészelevelek 1-1,5 cm, míg a sziromlevelek
l ,5-2,5 cm hosszúak. A virág színe élénklila. Tüszőtermése világosbarna, sűrűn
molyhosan szőrös, 20-24 mm nagyságú. Magvai aprók, szögletesek. A C. rega/is ki-
sebb habitusú faj. Jól megkülönböztethető azúrkék színű, lazábban álló kisebb virá-
gai alapján. Tüsző i a C. orientalisal ellentétben kopaszok, bosszuk mintegy l O mm.
Ezermagtömege O, 7-l ,4 g.
• Előfordulás
A két faj származását tekintve némileg különbözik. A C. rega/is az eurázsiai flóra
tagja, míg a C. orienta/is Délkelet-Európában őshonos, s onnan került be hazánk te-
rületére. A két faj közül a C. rega/is vetések közt, parlagokon, tarlókon mindenütt kö-
zönséges, igen gyakran a pipaccsal (Papaver rhoeas) együttesen fordul elő. A C. ori-
enta/is a Tiszántúlon, a Kisalföld löszös területein, vetésekben gyakori.
• Környezeti igény
A Consolida fajok környezeti igénye hasonló, amire közel azonos előfordulásuk is utal.
A mérsékelten száraz, enyhén meszes talajokat kedvelik, itt fordulnak elő tömegesen.
• Fajta
Természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A virágokat száraz időben, a harmat felszáradása után gyűjtik. A virágok fosztásá-
nál (C. orientalis) ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb egyéb növényi rész, szár,
levéldarab kerüljönabegyűjtött anyagba. Ezek a további feldolgozást (szárítást) ne-
hezítik. A C. rega/is virágait kocsány nélkül kell leszedni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A drog értékét alapvetően a megszáradt virágok színe határozza meg. Az eredeti
virágszínhez hasonló sötétlila (a C. rega/is esetében azúrkék) drog csak szakszerű és
kíméletes szárítással állítható elő. A begyűjtött friss virágokat a lehetőségek szerint
azonnal szárítani kell. Legmegfelelőbb a szabadban történő természetes szárítás. Kü-
lönösen száraz, napos időjárás alkalmas a drogelőállításra. Ilyenkor 3 -4 cm vékony
rétegben keretekre terítjük a friss virágdrogot. A közvetlen napsugárzástól takarással
védjük. PadJáson történő szárítással általában rosszabb minőségű drog állítható elő.
A megszáradt drog ládában, zsákban vagy hálában, száraz szellős helyen tárolható.
• Hozam
Mennyiség: 7 kg nyers virágból állítható elő l kg száraz drog.
Minőség: A drog a keleti szarkaláb sötétlila virágaiból állhat. A mezei szarkaláb
azúrkék virágainak mennyisége ebben nem lehet 5-12%-nál több. Az általános elő­
írásokon túl a szabvány szerint követelmény a virág élénk színe, idegen anyag men-
tessége. A beltartalmi értékek közül a vizeskivonat-tartalom említendő, amely leg-
alább 38% kell, hogy legyen.

260
• Szaporítóanyag-előállítás
Vadon termő populációkból állítják elő a drogot, szaporítóanyag-előállítás nem folyik.
• Farmakológiai hatás
Alkaloidjai vérnyomáscsökkentő és légzőközpont-bénító hatással is rendelkeznek.
• Felhasználás
Felhasználása óvatosságot igényel. Forrázata enyhe hashajtó és értágító. Homeo-
pátiás készítmények alkotórésze. Mérgezést okozhat. Teaszépítő drogként használják
leginkább, teakeverékek alkotórészeként (minimális mennyiségben) nincs kimutatha-
tó toxikus hatása.

Convallaria maja/is L. • Gyöngyvirág

Gyakrabban használt magyar neve: má-
jusi gyöngyvirág
• Rendszertani besorolás
Az Asparagates (spárga, aszparágum
virágúak) rendjébe, a Convallariaceae
(gyöngyvirágfélék) családjába tartozik.
• Drog
Elsősorban lomblevele adja a drogot,
ami Convallariae folium néven ismert
(MSZ 19867-1968). Felhasználják még a
virágos hajtást - Convallariae herba, oly-
kor a virágot - Convallariae flos, végül a
gyöktörzset is - Convallariae rhizoma. A
Magyar Gyógyszerkönyvben nem, a DAB
9-ben és az ÖAB-ban drogja hivatalos.
• Hatóanyag
Drogja kardenolid glikozidokat tartalmaz, mint pl. a konvallatoxint, konvallatox-
olt, konvallozidot stb., valamint szaponinoka t A Délkelet-Európai populációk egye-
deiben lokundjozidot is találtak.
• Botanikai leírás
Évelő (H) növény. A talajszint alatt kúszó fehéres, tarackszerű gyöktörzse áltenge-
lyes; a szárcsomókon dús gyökérzetteL Csúcsi részükön hártyás allevelekkel körül-
vett 2 hosszú nyelű, élénkzöld lomblevél fejlődik (néha három vagy több). Lemezük
elliptikus, hegyes csúcsú; bosszuk l 0-20 cm, a szélességük 5-6 cm. Me Ilettük felnö-
vő kissé szögletes tőkocsányon 5-l O fehér és illatos virág laza fürtben áll. A lep lük
harang alakú, cimpái kifelé hajolnak. A termés gömbölyű, pirosas (belül narancssár-
ga) bogyó, benne sárga-sárgásbarna, kissé oldalról nyomott, 3-4 mm-es magokkaL
Ezermagtömege: 16-17 g.
• Előfordulás
Vadon termőként bükkösökben, még inkább tölgyerdők aljnövényzetében (ahol tí-
pusalkotó: "gyöngyvirágos tölgyes"), olykor cserjésekben és ligetekben is előfordul.
Szívesen telepítik kertekben dísznövényként

261
• Környezeti igény
Félámyékos, humuszban gazdag, mérsékelten üde, közel semleges kémhatású te-
rületen díszlik.
• Fajta
Nálunk vadon termő és kerti populációk ismertek. A német nyelvterület országai-
ban termesztett, ill. nemesített fajták is forgalomban vannak.
• Gyűjtés
Levelek gyűjtése április végétől június elejéig tart. Csak az ép, élénkzöld egészsé-
ges leveleket gyűjtik, a sárguló leveleket el kell távolítani még szárítás előtt. A leve-
lekkel egy időben gyűjtik a virágokat vagy az egész föld feletti hajtást is. Mindegyik
drogforma erős hatású, így a velük való foglalkozás és kezelés elővigyázatot igényel.
A gyöktörzs (rizóma) gyűjtését késő ősszel, ill. kora tavasszal végzik, megtisztítják a
föld feletti részektől, talajrögöktől, majd hámozás és felaprítás nélkül kerül szárításra.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítás mindegyik drogféleségnél árnyékban, szellős helyen vagy műszárítóban
történik. Lényeges a gyors és megfelelően alacsony víztartalmú drogot biztosító szá-
rítás. A levél- és rizómadrog bálákban vagy zsákokban, míg a virág papírral bélelt do-
bozokban tárolható.
• Hozam
Mennyiség. A beszáradási arány leveleknél 5: l, virágoknál 7: l, gyöktörzs esetében 3: l.
Minőség. A hazánkban forgalmazható levéldrog szabvány szerint csak a gyöngyvi-
rág leveleiből állhat. Az L osztályú drog vizeskivonat-tartalma legalább 30%.
• Farmakológiai hatás
Szívreható glikozidjai pozitív inotróp hatásúak, a szívverések gyakoriságát alig be-
folyásolják és a szervezetben kevéssé kumulálódnak. Előnyös tulajdonságuk, hogy
ezen szívglikozidok alkalmazhatók, ha a betegek a digitálisz vagy sztrofantusz kúrá-
kat kevéssé tűrik és egyben szájon át adagolva is jó hatásfokú a felszívódásuk. Mér-
gezést főleg az érett, színes bogyók fogyasztása okozhat.
• Felhasználás
Közismert felhasználása - elsősorban a nyugat-európai országokban - a szívelég-
telenség gyógykezelésére. Szigorúan orvosi javasiatra és felügyelet mellett előnyös
lehet bradikardiás szívelégtelenségben, mitrálsztenózisban és cor pulmonale esetén.
A népi gyógyászatban szeszes kivonatait bectörzsölő szerként alkalmazzák reumati-
kus bántalmaknáL A levélpor tüsszentőporok (tubákok) alkotórésze volt meghűléses
állapot kezelésére.

Coriandrum sativum L. • Koriander

Gyakrabban használt magyar nevei: koreander, koriánder, (poloskakapor)
• Rendszertani besorolás
Az Araliales (aráliavirágúak) rendjén belül azApiaceae (emyősök) családjának,
tagja. A nemzetségen belül két faj ismert, a Coriandrum sativum L. és C melphitense
T. et Gun. Az utóbbit, mely Dél-Olaszországban endemikus faj gyakorlatilag nem ter-
mesztik. A C sativumnak viszont két változata is ismert, mindkettő termesztett. A jel-

262
legzetesen nagy ikerkaszattermést (3-6 mm) fej-
lesztő C. sativum var. vulgare Alef. változatot, me ly
marokkói koriander néven is ismeretes, ritkábban
termesztik. Közép- és Kelet-Európában a C sati-
vum var. microcarpum DC. változatot termesztik
(VIII. színes tábla). Ez könnyen felismerhető lé-
nyegesen kisebb méretű kaszatterméseiről, melyek
átmérője 1,5-3 mm. '
• Drog
A drog a koriander érett ikerkaszattermése amely
Coriandri fructus néven ismert. Minőségi követel-
ményeit a gyógyszerkönyvi (Ph. Hg. VII.) és szab-
ványelőiratok (MSZ 11642-1970 drogszabvány,
MSZ 20641-1986 fűszerszabvány) tartalmazzák. A
termésbőllepárolt illóolaja (Aetheroleum coriandri)
ugyancsak hivatalos drog (MSZ 9255-1974).
• Hatóanyag
A koriander legfontosabb hatóanyaga a növény fóld feletti szerveiben felhalmozó-
dó illóolaj. A gyógyszerkönyvi és szabványelőiratok alapján a drog legalább 0,8% il-
lóolajat kell, hogy tartalmazzon. A faj ra vonatkozó részletes vizsgálatok alapján azon-
ban az illóolaj-felhalmozódás a fejlődés során szervi és ezen belül minőségi-mennyi­
ségi differenciálódást mutat. Aszár- és levélrészekből álló "friss hajtás" 0,036% illó-
olajat tartalmaz, amely a linalool mellett 25,8% decen-(2)-al-t, valamint 27,3% dode-
cen-(2)-al-t akkumulál. Az aldehid komponens jelenléte okozza a zöld hajtás kelle-
metlen poloskára emlékeztető illatát. A hajtás illóolaj-összetétele az érés során - lé-
nyegtelen mennyiségi változás mellett - módosul: megnő a linalool mennyisége
(46,6%), s elsősorban a decen-(2)-al részaránya redukálódik. A termésben viszont-
csaknem valamennyi fejlődési állapotban- a linalool jelenléte dominál. A "zöld" ter-
mésben 75% körüli, míg az "érett" termésben 82% fólötti a részaránya. Aldehidet vi-
szont nem vagy csak nyomokban (esetleg a termésfejlődés kezdeti szakaszában) tar-
talmaz. A fenti komponenseken túl az illóolaj összetevői között szerepel még a bor-
neol, gerániol, alfa- és béta-pinén, kámfor, fellandrén. Az illóolaj-tartalom mellett az
ikerkaszattermés számottevő mennyiségben tartalmaz még zsírosolajat, fehérjét, A-
és C-vitamint. A lipoid frakcióból gamma-szitoszterint izoláltak. Újabb vizsgálatok
flavonoidok (mannit), triterpének, koriandrot jelentétét mutatták ki a termésben.
• Botanikai leírás
A koriander a Földközi-tenger partvidékéről származó egyéves, lágyszárú, temfi-
ton (Th) faj. Hazánk feltételei között június elején virágzik. Gyökere gyengén elága-
zó, karószerü, amelynek főtömege a talaj 40 cm körüli rétegében helyezkedik el. Szá-
ra a környezeti tényezőktől függően változó, 20--150 cm magas, felálló, erősen elága-
zó. A főtengely és oldalelágazások virágzatban végződnek. Levelei a fejlődés folya-
mán heterofiliát mutatnak. A vegetációs periódus kezdetén hosszú nyelű, kerekded le-
velek fejlődnek, amelyek tőlevélrózsát alkotnak. A középső szárlevelek szárnyasan
szeldeltek, nyelesek A felső levelek fonalasan sallangosak, ülők. Virágzata összetett
ernyő. Az ernyő és ernyőcske sok sugarú, a szélső sugarak hosszabbak, a redukált spi-

263
 rál mentén kifejlődött belső sugarak rövidebbek. A virágok lilás színűek. Sziromleve-
leik az ernyők szegélyrészein nagyobbak. Termése jellegzetes gömbölyded szalma-
sárga vagy világosbarna, két kaszattermésből összefort A kaszattermések nyomásra
elválnak. Kívül bordázotak, belül üregesek. Ezermagtömege 5-7 g.
• Előfordulás
A Coriandrum sativum a Földközi-tenger keleti vidékéről származik, régen ismert
és felhasznált faj. Már az egyiptomiak alkalmazták (Ebers-féle papirusztekercsek), a
rómaiaknál pedig megjelenik a ma is használt Coriandrum név ami valószínűsíthető­
en a görög "korisz" poloska szóból származik, utalva a friss hajtás jellegzetes illatá-
ra. A két faj ökológiai igénye s ebből adódóan elterjedése valamint termesztési kör-
zete különböző. A nagy, 3-6 mm termésátmérőjű C. sativum var. vulgare változatot
többnyire a trópusi és szubtrópusi országokban termesztik, ezért marokkói koriander-
nek nevezik. A világ koriander-vetésterületének mintegy 70%-át elfoglaló "kismag-
vú" C. sativum var. microcarpum változat a mérsékelt égöv, ezen belül Európa és
Ázsia, Amerika kontinentális területén is eredményesen termeszthető.
• Környezeti igény
A koriander környezeti igényét alapvetően kelet-mediterrán eredete határozza
meg. A környezeti tényezők közül jelentős a hőmérséklet befolyása. A csírázás már
4-6 oc hőmérsékleten megindul, de jelentősebb kelésre csak l O °C hőmérséklet fe-
lett lehet számítani. A 15 oc körüli hőmérséklet tekinthető optimálisnak A rendelke-
zésre álló adatok alapján 15-17 °C-on a kelési idő 12-15 nap, l 0-12 °C-on 20-22
nap és 6-8 °C-on már 30-40 nap. A növény kezdeti fejlődésében is alapvető szerepet
játszik a hőmérséklet. A rövid ideig tartó fagyok nem károsítják, 4-6 leveles állapot-
ban akár a rövid ideig tartó -16-18 °C-os fagyot is túléli. A kelés utáni megfelelő ve-
termés
getatív növekedéséhez viszonylag ala-
(t/ha) csonyabb hőmérsékletre van szükség.
D termes Magyarországi viszonyok között a gyors
1,3 ~illóolaj felmelegedés a tőlevélrózsás állapot le-
rövidülését, s ezen keresztül a termésho-
illóolaj zam csökkenését eredményezi. A tőle­
1,0 (kg/ha) vélrózsás állapot hossza és a termésho-
zam közötti összefüggést mutatja a
15 35. ábra. Az illóolaj felhalmozódását is
13,7
11,8
inkább a terméskötődés és növekedés
alatt uralkodó kiegyenlítettebb hőmér­
0,5 10
sékleti viszonyok segítik elő: az illóolaj
6,3 felhalmozódása 18-19 °C-os átlagérté-
kek mellett a legintenzívebb. A szélsősé-
m 2~
5

L_l....i:o:lL,--JI...olóo;L....,.......,..a.--,.--'-'~..._-,-JLEI....,...__-L,_1.
gesen magas hőmérsékleti értékek akár
terméselrugáshoz is vezethetnek. Fény-
márc.lmárc.25.-l ápr. jáp:.. 30.-j máj. vetési idő igényét tekintve fakultatív hosszúnappa-
15-20. apr. 5. IIQ-.20. maJ. 10. 15-25.
Ios faj, s a megvilágítás időtartamának
35. ábra csökkenésével jelentősen mérséklődik
Vetésidő hatása a koriander termés- és illóolaj- terméshozama. A rendelkezésre álló ada-
hozamára (HORNOK, 1990) tok alapján az erős fényintenzitás viszont

264
 nem kedvez az illóolaj-felhalmozódásnak: a termésnövekedési időszakban mért nap-
fényes órák száma és az illóolaj-tartalom között negatív az összefüggés. Vízigényét
jelzi, hogy csak a jó vízgazdálkodású, nedves talajokon termeszthető sikeresen, star-
tós szárazság esetén gondoskodni kell vízutánpótlásróL A vegetációs periódusban
legalább 300-500 mm csapadékot igényel. Különösen fontos a csírázáskori és a tőle­
vélrózsás állapot végéig tartó kiegyenlített vízellátás. Viszonylag eltérő talajtípuso-
kon is sikeresen termeszthető. Így homokos, középkötött, jó szerkezetü csernozjom,
sötétszürke erdei, valamint gesztenyebarna talajokat egyaránt alkalmasnak tartanak
termesztésére. A talaj kémhatására vonatkozóan egységesebb a kép: a 6,8-7,5 pH ér-
ték körüli semleges kémhatás a kedvező. A faj tápanyagigényére vonatkozó adatok
azt jelzik, hogy a főbb elemek felvétele és hasznosulása nagymértékben függ az adott
termesztési körzet egyéb adottságaitóL Hazai vizsgálatok szerint közepes tápanyag-
tartalmú talajon a foszforellátás javításávallehe t a legnagyobb mértékű hozamnöve-
kedést (termés- és illóolajhozam) elérni. A nitrogén és kálium hatása termőhelytől
függően változó.
• Fajta
'Lucs'; honosított, l 964-ben államilag minősített fajta. Rövid, 85-100 napos tenyé-
szidejű. Hozama 1,1-1,4 t/ha, illóolaj-tartalma 1,3-1,5%, illóolajának linalool-tartal-
ma 65-72%. Dőlésre, betegségre közepesen fogékony. Ezermagtömege 6,2-6,7 g.
'Csillag'; Hazai nemesítésű, 1978-ban államilag minősített fajta. Tenyészideje
l 00--120 nap, termőképessége l ,2-1,5 t/ha. Illóolaj-tartalma l ,6-1, 7%, az illóolaj li-
nalool-tartalma 80-82%. Szilárd szárú, kiegyenlítettell virágzó és érő fajta.
'Jantár'; Honosított fajta. Tenyészideje 115-125 nap. Terméshozama 1,5-1,8 t/ha,
illóolaj-tartalma 2,4-2,6%, 74-76% linaloolaránnyal. Dőlésre nem hajlamos, beteg-
ségellenálló.
• Termesztés
Elővetemény. A család többi egyéves gyógynövényfajához hasonlóan a nagyüzemi
vetésszerkezetbe jól elhelyezhető. Előveteményeként a korán lekerülő növényfajok
alkalmasak. Ugyancsak fontos szempont, hogy az elővetemény lehetőség szerint
gyommentes, megfelelő szerkezetű és tápanyag-ellátottságú talajt hagyjon hátra. Jó
előveteménynek tekinthetők az őszi gabonák, hüvelyesek, burgonya. Közös betegsé-
geik miatt lehetőleg kerülni kell előveteményként azApiaceae növénycsalád faj ait, s
a monokultúrás termesztést.
Trágyázás. A szükséges tápanyagellátás dózisát, módját és időpontját a növény
igényének figyelembevételén túl alapvetően a termesztésre kiválasztott terület adott-
ságai határozzák meg. Egy tonna termés előállításához a koriander 42 kg nitrogént,
16 kg faszfort és 40 kg káliumot használ fel, melynek döntő részét a tőlevélrózsás ál-
lapot vége és a virágzás kezdete között veszi fel a növény. Gyakorlati tapasztalatok
alapján az őszi és tavaszi talaj-előkészítés idején kijuttatott műtrágya hatása eredmé-
nyes, a fejtrágyázás hatása alig érvényesül. Ősszel alaptrágyaként 60-80 kg nitrogén,
ezzel közel azonos mennyiségű foszfor és 40-50 kg kálium hatóanyagat dolgoznak
be 25-30 cm mélyen a talajba. Tavasszal, a talaj tápanyag-ellátottságától függően, az
őszi nitrogén- és foszforadag 20-25%-át célszerü pótlólagosan kijuttatni.
Talaj-előkészítés. Kizárólag ősszel szántott talajban termeszthető. A tavaszi vető­
ágykészítést úgy kell elvégezni (fogasolás, simítózás, hengerezés), hogy a talaj víz-

265
készletét megőrizzük s rögmentes, sima, aprómagvak vetésére alkalmas, kertszerüen
elmunkált talajfelszínt nyerjünk.
Vetés. A vetés optimális ideje március közepe- vége. Eddig az időpontig a talaj fel-
ső rétege eléri a csírázáshoz minimálisan szükséges 7-8 oc értéket. A vetés mélysé-
ge 4-5 cm, a leggyakrabban alkalmazott sortávolság 25-30 cm. Esetenként
12-15 cm-es sortávolságra is vetik. Ez azonban fokozott önárnyékoláshoz és a beteg-
ségek kialakulásához vezethet. Az 50-70-es folyóméterenkénti egyedszám elérése a
cél, amihez 16-20 kg vetőmag szükséges hektáronként.
Ápolás. A koriander kelése és kezdeti fejlődése lassú. Ápolási munkája csaknem ki-
zárólag a kompetitor gyomfajok visszaszorítására irányul. Azok elszaporodása nö-
vényvédő szerek alkalmazásával akadályozható meg. Vetés után - preemergensen - a
prometrin hatóanyagú Merkazin és a klórbromuron hatóanyagú Maloran 50 WP adha-
tó 3-4 kg/ha dózisban. Posztemergensen a Fusilade S-t (fluazifop-butil) 2-4 l/ha dó-
zisban alkalmazzák egyszikűek irtására. Amennyiben a termesztő terület erősen fertő­
zött rezisztens gyomokkal egészen bimbózás kezdetéig alkalmazható felülkezelésként
a 2 l/ha Afalon Dispersion (linuron) vagy a 2 l/ha Pardner (bromoxinil).
Növényvédelem. A koriander termesztésének sikerét a bakteriózis és a ramulariózis
fellépése veszélyeztetheti. A bakteriózis több baktérium együttes vagy külön-külön
történő károsításának az eredménye. Leggyakrabban a Pseudomonas syringae, a
Xanthomonas heterosa és az Erwinia carotavora fajok támadják meg. A kártétel rend-
ellenes virágfejlődésben, a virágok leszáradásában, a kötődő termések foltosodásában
és "perzselésszerü" elpusztulásában jelentkezik. A ramulariózis fő korokozója a
Ramu/aria coriandri. A fertőzött növények elseprüsödnek, buja növekedésűekké és
meddővé válnak. A fenti betegségek kártétele kombinált rovar- és gombaölő szerek
alkalmazásával előzhető meg, illetve csökkenthető. Eredményesen alkalmazhatók a
védekezéshezaBI 58 EC (dimetoát) 0,2% + Rézoxiklorid 50 WP 0,3% vagy ezzel
azonos hatású kombinációk. A kezelést szárbainduláskor kell elvégezni, majd8-12
nap elteltével megismételni.
Betakarítás. A koriander betakarítása többféle módszerrel is elvégezhető. Ügyelni
kell azonban arra, hogy azApiaceae növénycsalád fajaira jellemzően a kaszattermé-
sek egyenlőtlenűl érnek és peregnek. Megfelelően átalakított arató-cséplő géppel old-
ható meg a koriandertermés egyrneuetes betakarítása. Ez akkor kezdhető, ha a termé-
sek zöme már túljutott a viaszérési fázison, a kaszattermések színe barnássárga, ned-
vességtartalmuk 14-16% körüli értékre csökkent. Amennyiben az időpontot helytele-
nül választjuk meg, s a növények túljutnak az egyrneuetes betakarítás szempontjából
optimális fejlettségi állapoton a főernyőkben kialakult legértékesebb termések kipe-
regnek Egyrneuetes betakarítás esetén rendszerint szárítani kell a betakarított ter-
mést. A víztartalom nem lehet 12%-nál magasabb. Kétmenetes betakarításkor az első
menetben 20-25 cm tarlómagasság alkalmazásával rendre vágjuk a növényeket. Ezt
akkor kell megkezdeni, amikor a termések 30-40%-a beérett, a levelek többsége már
leszáradt, de aszármég zöld. 4-5 napos utóérést követően arató-cséplő géppel rend-
ről történik a cséplés. Esetenként az így betakarított termést is utószárítani kell.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított termést- ha annak nedvességtartalma 12%-nál magasabb-, szárí-
tani kell. Ezt követően a tisztítási művelet következik, amely az általánosan alkal-

266
mazott vetőmagtisztító berendezésekkel eredményesen elvégezhető. A megkívánt
(MSZ 6387-1987) tisztaság 94%, sa szétvált termések tömegaránya a szabványelő­
írások szerint nem lehet magasabb l 0%-nál. A szabványelőírás szerint a drogo t szá-
raz, szellős, közvetlen napfénytől védett helyen, átható szagú anyagoktól elkülönít-
ve kell tárolni.
• Hozam
Mennyiség. A koriander várható terméshozama 1-1,5 t/ha. Illóolaj-lepárlás esetén
15-25 kglha illóolaj nyerhető.
Minőség. A drog világos sárgásbarna, gyengébb minőségben szürkésbama színű, jel-
lemző, kellemes illatú. Az I. osztályú drog a növény egyéb részeit 1,5%-ban, (II. oszt.
áru 2%-ban), kettévált részterméseket 8%-ban (1. oszt.), illetve 10%-ban (Il. oszt.) tar-
talmazhat. A drog illóolaj-tartalma a Ph.Hg. szerint legalább 0,8% kell legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szaporítóanyag-előállítása (MSZ 7145-1999) a droggal azonos termesztéstech-
nológiával történik. A vetőmag értékének meghatározásánál azonban figyelembe kell
venni a fajra vonatkozó konkrét és a vetőmagtermesztésben elfogadott általános elő­
írásokat.
• Farmakológiai hatás
Simaizom-görcsoldó, szélhajtó, emésztésjavító.
• Felhasználás
A koriander tőbbhasznú növény. Drogját több ezer éve alkalmazzák fűszer- és
gyógyító növényként Fűszerként a konzerviparban és a háztartásokban savanyúsá-
gak, italok, hal- és húskészítmények ízesítésére alkalmazzák Illóolaja ugyancsak
élelmiszeripari és kozmetikai alapanyag. A gyógyászati felhasználása során ered-
ményesnek ítélik az emésztőnedvek elválasztásának serkentésére, görcsös fájdal-
mak enyhítésére.

Coryfus avellana L. • Közönséges mogyoró

Gyakrabban használt magyar nevei: er-
dei mogyoró, mogyoró
• Rendszertani besorolás
A Fagales (bükkfavirágúak) rendjén
belül a Corylaceae (mogyorófélék) csa-
ládjába tartozó faj. Közvetlen rokonsági
körébe tartozik a törökmogyoró ( Coryfus
colurna L.) és a csöves mogyoró (Cory-
fus maxima Mill.).
• Drog
A közönséges mogyoró levelei képe-
zik a drogo t (Cory/i fo !ium), ritkán a kér-
gét is gyűjtik (Cory/i cortex). Fájából or-
vosi szén (Carbo medicinalis, Carbo ve-
getabilium) állítható elő.

267
 • Hatóanyag
Polifenol jellegű cserzőanyagok, részben katechinszármazékok, szterolok, kloro-
génsav halmozódik fel a drogot szolgáltató levélben.
• Botanikai leírás
Cserje (M), amely a tél vége felé vagy kora tavasszal virágzik, levelei csak azután
fejlődnek ki. A levelek majdnem kerekek, kihegyezett csúcsúak, kétszeresen fűrészes
élűek, gyengén karéj os szélűek, szíves vállúak. A levélnyéllegfeljebb 2 cm hosszú, a
hajtások csúcsával együtt finoman molyhos és hosszabb, vöröses mirigyszőrös. A
porzós virágok lelógó, vékony, hengeres barkába tömörülnek, amely a virágzás során
megnyúlik. A termős virágzatok hasonlítanak a levélrügyekhez, csak a vörös bibék
állnak ki belőlük. A termés l cm-nél nagyobb makk, amelyet gyűszű alakú, csöves
vagy palack alakú, bodros rojtokra hasogatott buroklevél vesz körül.
A törökmogyoró (Cory!us colurna L.) fa, repedezett, parás kéreggel. A terméske-
hely (buroklevél) rojtjai sokkal hosszabbak a makknáL A levélnyél 2-5 cm hosszú.
A csöves mogyorónál (Corytus maxima Mill.) a terméskehely csöves és a makk fe-
lett összeszűkülő. Gyakran termesztik vöröses levelű változatát is.
• Előfordulás
A közönséges mogyoró európai flóraelem, amely az Északi-középhegységben és a
Dunántúlon gyakori, az Alföldön csak helyenként jelenik meg. Üde lomberdők sze-
gély társulásainak növénye.
A törökmogyoró a Balkánról, Elő- és Közép-Ázsiából származik, díszfaként és ter-
mésemiatt nálunk is termesztik. A csöves mogyoró elterjedése részben fedi a török-
mogyoróét.
• Környezeti igény
Az atlantikos lomberdők klímáját kedvelő, nagyobb fényigényű faj. Különböző ta-
lajtípusokon fordul elő, inkább a gyengén savanyú, mint a meszes talajokon.
• Fajta
Természetes populációit gyüjtik.
• Gyűjtés
A leveleket úgy fosztják le az ágakról, hogy azokat előbb lefűrészelik. A kérget ko-
ra tavasszal, közvetlenűl a virágzás előtt vagy alatt gyűjtik, mert ilyenkor könnyeb-
ben lefejthető a fatestről.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Padlástereken, vékony rétegben szétterítve, a levelek könnyen megszáríthatók. A
kéreg szárítására, a gyűjtési évszak alacsonyabb külső hőmérsékleti értékei, illetőleg
magasabb relatív nedvességtartalma miatt fűthető helyiségek alkalmasabbak.
• Hozam
Mennyiség. 4-5 kg friss levélből állítható elő l kg száraz drog. A kéreg száradási
aránya 3:1.
Minőség. A kéreg- és levéldrogokra vonatkozó általános gyógyszerkönyvi előírá­
sok az irányadók.
• Szaporítóanyag-előállítás
Elsősorban kertekbe, díszítő cserjeként szaporítják. A makkokat röviddel érésük
után komposztos homokban csíráztatják, majd a csemetéket végleges helyükre ülte-
tik. Megerősödésükhöz kb. 2 évre van szükség.

268
• Farmakológiai hatás
Drogja összehúzó hatású.
• Felhasználás
Nyári hasmenések kezelésére egyike a leghozzáférhetőbb drogjainknak, ezért
használható az állatgyógyászatban is. Ekcémás bőrbetegségekben teljes- vagy ülőfür­
dőket készítenek úgy, hogy a mogyoró levelek főzetét beletöltik a ftirdővízbe
.
Egyes fémekkel képzett komplex sók állíthaták elő a mogyoró polifenoljaiból és
ezek felhasználhatók szagtalanító és fertőtlenítő tulajdonságaiknál fogva testápoló
szerek előállítására.
Amogyoró leveleit is, kérgét is az Észak-Amerikai Hamamelis virginiana L. meg-
felelő részeinek hamisítása ként találták kereskedel mi árokban. A Hamameli
s termete
és levelei alapján a közönséges mogyoróra emlékeztető cserje, Virágai, amelyek még
a tél folyamán virágzanak a mi éghajlati körülmény eink között, sárga színűek, ezért
díszbokorként ültetik.

Cotinus coggygria ScoP. • Cserszömörce

Gyakrabban használt magyar nevei: sár-
ga cserszömörce, cserzőfa, parókafa, sár-
gaszömörce
• Rendszertani besorolás
A Rutales (rutavirágú ak) rendjébe,
az Anacardia ceae (szömörce félék)
családjába tartozik. Homoki változata a
C. coggygria var. arenaria /Wierzb./
Simk.
• Drog
A drogot a cserszomorce érett, ép,
egészséges, fosztott, szárított lombleve-
lei adják (Cotini coggygriae fo lium).
• Hatóanyag
A levélben 15-30% gallotannin és flavonoidok (fusztin, fisetin-és miricetin gliko-
zidok) találhatók.
• Botanikai leírás
Értékes honos cserje (M), 2 m magas. Levelei épek, egyszerűek, ősszel szín-
váltásra hajlamosak. Apró, sárgászöld virágai végálló, laza bugákban nyílnak. Jú-
niusban nyíló bugái díszítő értékét a meddővirág tollas, szőrös virágkocsá nyai
adják. Színük liláspíros, rózsaszínű vagy halványzöld. Elvirágzás után sokáig meg-
maradnak. Termése ferde, visszás tojásdad, éretten barna csontár. A meddő virágok
kocsányai megnyúlna k és tollas, szőrös képletté válnak. Innen kapta népies elne-
vezését: parókafa.
• Előfordulás
Dél-eurázsiai flóraelem. Óshazája a mérsékelt égöv melegebb zónáiban, Európától
Kínáig terjed. Magyarország az előfordulás északi határát jelenti. Hazánkban a Bükk-

269
ben, a Dunántúli-középhegységben, Dél-Dunántúl hegyvidékein, Balaton-felvidéken
tömegesen fordul elő.
• Környezeti igény
Napfény- és melegkedvelő. A szélsőséges szárazságot is jól viseli. Hidegtűrő ké-
pessége nagy. A karsztbokor erdőink, meszes dolomit kopárok karaktercserjéje, ahol
fejlődéséhez kedvező életfeltételeket talál, mutatva ökológiai tényezőkkel szembeni
toleranciáját.
• Fajta
A hazánkban vadon élő populáció mellett a nemesített piros levelű 'Royal Purple'
és 'Rubrifolius', valamint a sárgalevelű 'Kanárimadár' kerti fajták inkább tájszépíté-
szeti igényeket elégítenek ki, míg a 'Daránypusztai' fajta a gyógyászathoz megfelelő
minőségű nyersanyagat terem.
• Gyűjtés
A cserszömörce kifejlett, egészséges, érett zöld színű lombleveleit a hajtásokról
fosztják le. Ennek ideje július végén és augusztusban van. Nem tévesztendő össze a
cserszömörce a más megjelenésű Toxicodendron radicans L. (mérges szömörce) faj-
jal, melynek levelei mérgezőek.
• Termesztés
A magvetéssei vagy sugaras bujtással, esetleg legyökeresedett hajtásrészekkel,
újabban hajtásdugványozással előállított növényeket 2,2+0,5x0,5 m tenyészterületre,
ikersorosan telepítik.
Apolás. Főleg a telepítés utáni években gyomtalanításból áll.
Növényvédelem. Teljesítve a cserszömörce környezeti igényét, általában kevés
gomba és kártevő károsítja. A növény gazdag polifenol- és cserzőanyag-tartalma
megfelelő védelmet nyújt a kórokozók és a kártevők ellen. A normálisnál nedvesebb
talajban vagy a mélyebben ültetett növény levegőigényes gyökerei könnyen megbe-
tegszenek (Verticillium). Ezért ültetéskor el kell kerülni a kedvezőtlen adottságú terü-
leteket, illeve a feltételezhetően Vertici/liummal fertőzött táblákat.
Betakarítás. Megegyezik a gyűjtésnél ismertetettekkeL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyűjtött levél a növény más részeit nem tartalmazhatj a. A friss levél szárítókere-
tekre vékonyan kiterítve, naponta többször forgatva, huzatos, árnyékos helyen szárít-
ható. 45-50 oc hőmérsékletű műszárítással kiváló minőségű drog készíthető. A drog
száraz, szellős, tiszta helyiségben, közvetlen napfénytől védve, átható szagú anyagok-
tól elkülönítve tárolható.
A termesztett cserszömörce silókombájnnal is betakarítható. Ez esetben az évente
tőről újrahajtó, fásodás előtti stádiumban levő hajtásokat vágják.
• Hozam
Mennyiség. Termesztésben a telepítést követő második évtől kb. 4 t/ha leveles haj-
tás takarítható be. 4 kg friss levélből állítható elő l kg száraz herba.
Minőség. Az általános levéldrogokra vonatkozó előírások irányadóak. Ipari feldol-
gozás esetén beltartalmi értékeket írhatnak elő.
• Szaporítóanyag-előállítás
Az érett magvakat augusztus végén vagy szeptemberben nyirkos homokba verme-
lik, majd tavasszal hidegágyba vagy fólia alá vetik. Szaporítható sugaras bujtással,

270
hajtásdugványozással és a legyőkeresedeu hajtásrészekről is. A palánták a vetés évé-
ben ősszel vagy a következő év tavaszán ültethetők.
• Farmakológiai hatás
Összehúzó, enyhén antibiotikus hatású.
• Felhasználás
Teája és más készítményei (pl. szeszes kivonatok) szájöblögetésre (ecsetelésre)
használhatók, gyulladás- és fogínysorvadás-gátló hatása miatt. Szeszes kivonata he-
lyi vérzéscsillapító. Ülőfürdő alkotórésze, aranyér kezelésénéL Fontos bőripari nyers-
anyaga volt a tímároknak, finom bőrök cserzésére alkalmas. Őszi lombszíneződése
igen látványos, az aranysárgától a tűzpirosig sokféle színben pompázik: ezért díszítő
értéke nagy. Száraz rézsűk megkötésére alkalmas.

Crataegus spp. • Galagonyafajok

Crataegus monogyna Jacq.- egybibés galagonya (ábra: a)
Crataegus laevigata (Poir.) DC.- cseregalagonya (ábra: b)

Gyakrabban használt magyar nevei:

C. monogyna - egymagvú galagonya
C. laevigata - kétbibés galagonya
• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirágúak) rendjén be-
lül a Rosaceae (rózsafélék) családjának,
illetve Malaideae (almafélék) alcsaládjá-
nak tagja. Az egybibés (C. monogyna) és
cseregalagonyának (C. laevigata, syn. C.
oxycantha auct.) számos keverékfaja, al-
faja, változata és formája ismert. Közvet-
len rokonsági körükbe tartozik a nálunk
védett fekete galagonya (C. nigra W. et
K.), az ötbibés galagonya (C. pentagyna
L.) és a mediterrán országokban elterjedt
francia galagonya (C. azaro/us L.).
• Drog
Az egybibés (IX színes tábla) és cse-
regalagonya, valamint keverékfajaik és
változataik virágzás kezdetén gyűjtött vi-
rágos, leveles hajtásvégei, ritkábban vi-
rágai vagy levelei, valamint a teljes érés
előtt gyűjtött termések szolgáltatják a b
drogot. Ezek Crataegi summitas, C.jlos,
C. fo lium, illetve C. fructus néven ismer-
tek. Magyarországon a Crataegi summilas tekinthető hivatalos drognak, melyet a VII.
Magyar Gyógyszerkönyv mint új gyógynövény cikkelyt vett fel. A virággal együtt
gyűjtött levél szerepel a német (DAB) és számos további európai ország gyógyszer-

271
 könyvében, valamint az ES COP monográfiái között. A Magyarországon szabadon for-
galmazott drogok jegyzéke mind a summilas (MSZ 11637-1982), mind a fructus
(MSZ 19880-1974) drogot tartalmazza.
• Hatóanyag
Az egész növény jellemző hatóanyagai az oligomer procianidinek (B-2 csoport),
melyek az epikatechin flaván-3-ol biopolimerjei (4béta->8). A hatásos származékok
legfeljebb 6 egységből épülnek fel. A levél- és virágdrog procianidintartalma 2-3%, a
termés drogé 0,5% alatti. További hatóanyagok az elsősorban levél- és virágdrogban
feldúsuló flavonoidok (hiperozid, rutin, vitexin, vitexin-ramnozid stb.). Ezek mennyi-
sége 0,5-0,9%. Jellemző tartalomanyagok a kávésav és klorogénsav, valamint az alifás
aminok (etil-amin, dimetil-amin) és a triterpénsavak (urzolsav, krategolsav, oleanolsav).
• Botanikai leírás
Az egybibés és cseregalagonya tövises cserjék vagy kisebb termetű fák (M). Rit-
kán l O m magasra is megn őnek. A levelek szórt állásúak, változóak; az egybibés ga-
lagonyáé egyenlőtlenül, mélyen hasábosan szeldeltek Szélük a csúcs közelében kis-
sé fogazott, válluk ék alakú. Fonákjuk halvány kékeszöld, az érzugok szőrösek. Az
erezet szárnyas, az oldalerek egyenes futásúak A cseregalagonya levéllemeze csak a
felső harmadában karéjos és egyenlőtlenül fürészes. A szárnyas erezet oldalerei íve-
sen haladnak a lemez széle irányában. Fedőszőrök mindkét oldalon találhatók.
A virágzat dúsvirágú bogas sátor. A virágok csészéje öt cimpájú, maradandó, a csere-
galagonyánál mindkét oldalukon, az egybibés galagonyánál a háromszögletű cimpáknak
csak a külső oldala szőrökkel fedett. A pártát öt fehér (szárítva vajsárga), szabadon álló,
kerek vagy elliptikus sziromlevél alkotja. Két körön l O-l Oporzó található. A magház al-
só állású. Az egybibés galagonyánál a termő magházának közepétől egyetlen, a cserega-
lagonyánál két, szabadon álló, felső végén görbült bibeszál emelkedik ki. Májusban, jú-
niusban virágzanak. Az áltermés piros, gömbölyded vagy hosszúkás csontáralma, átmé-
rője l cm-nél kisebb, csúcsán megtalálhatók a virágrészek maradványai. Belsejében az
egybibés galagonyánál egy, a cseregalagonyánál két egymagvú csonthéj található.
• Előfordulás
A galagonyanemzetség 280 faja kivétel nélkül földünk északi féltekéjén él. A ha-
zánkban élő fajok közül az európai-előázsiai flóraelemként ismert egybibés galago-
nya a gyakoribb, az egész országban közönséges. A hegyi bokorerdőktől a homok-
pusztákig, ligetekben, szántóföldek szélén egyaránt megtalálható. A cseregalagonya,
amely közép-európai flóraelem, főként füves lejtőkön, cserjésekben, erdőszéleken,
bükkösökben, tölgyesekben, karsztbokorerdőkben fordul elő.
• Környezeti igény
Igénytelen, mindkét faj alkalmas a vékony termőrétegű, köves talajok hasznosítá-
sára. Az egybibés galagonya inkább a síkságon és dombvidéken, a cseregalagonya
hegy- és dombvidékeken terem.
• Fajta
Gyógynövényként elismert fajtája nincs, dísznövényként több fajtáját állították elő.
• Gyűjtés
A virágzatot és a virágos hajtásokat (ágvég = summitas) a virágzás kezdetén az el-
ső bimbók nyílásakor ollóval vágják napos időben. A leveleket elsősorban tavasszal
gyüjtik, tekintettel optimális flavonoidtartalmára.

272
 A terméseket a teljes érés előtt kell gyűjteni, amikor már pirosak, de még nem lá-
gyultak meg (július-augusztus-szeptember). ·
• Termesztés
Mindkét faj alkalmas ültetvény kialakítására, vékony tennőrétegű, köves talajok
hasznosítására. Célszerű erdők mellett, utak szélén sövényszerűen telepíteni. Szapo-
rítóanyagként a faiskolákban magvetéssei nevelt 1-2 éves magoncokat vagy a több-
éves növényekről leszedett gyökérsarjakat használják. 5-6 m sortávolságra és
l ,5-2 m tőtávolságra kell ültetni. A második évtől terem, de csak a negyedik évtől ad
teljes termést.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A virág-, levél- és ágvégdrogot árnyékos helyen, lehetőleg forgatás nélkül kell szá-
rítani. A terméseket árnyékos helyen kiterítve vagy műszárítóban 60-70 °C-on szárit-
ják A száraz virágdrog vajsárga, a termésnek meg kell őriznie piros színét. A meg-
barnult vagy megfeketedett drog értéktelen.
• Hozam
Mennyiség. 6 kg friss virágból, 5-5,5 kg virágos hajtásból, illetve 2-3 kg tennés-
bőllesz l kg száraz drog. Egy 4-5 éves bokorról 2-3 kg száraz virág, illetve
4-5 kg
száraz termés nyerhető.
Minőség. A gyógyszerkönyvi, illetve a szabvány l. osztályú virágzó ágvégdrog
2 mm-nél vastagabb ágrészt és lomblevelet legfeljebb 4%-ban, barnult virágot és le-
velet legfeljebb 5%-ot tartalmazhat. A hatóanyagok ellenőrzése a procianidinek és
flavonoidok kémiai azonosításával történik.
A fructus lilásvörös, a kivált cukortól esetleg fehér foltos. Az l. osztályú áru a nö-
vény egyéb részeit legfeljebb l O% -ban tartalmazhatj a, beltartalmára vonatkozó szab-
ványelőírás nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
Szaporítóanyagként a faiskolában magvetéssei nevelt, 1-2 éves magoncokat vagy
a többéves növényekről szedett gyökérsarjakat használják.
• Farmakológiai hatás
Szívelégtelenség, koronária és szívizom elégtelen működésének enyhébb formái-
ban, időskori- még szívglikozidokkal nem kezelt- szívgyengeség, organikus ok nél-
küli szívritmuszavar megszüntetése (pontos diagnózis szükséges!) Ellenjavallatok,
mellékhatások, kölcsönhatások nincsenek.
• Felhasználás
A népi gyógyászatban leveleit és virágzó hajtásait egyaránt használják gyógyteá-
nak elkészítve, szívfájásra, gyors szívverésre, magas vérnyomásra. Különösen idős
embereknél javítja a szívizom munkabírását, a szívkoszorúerek átjárhatóságát, mér-
sékelten csökkenti a vérnyomást, enyhe szívnyugtató hatással rendelkezik. Számos
gyári titogyógyszer alapanyaga (hazai készítmények: Crategil oldat, Seda-Crategil
tabletta), melyek a fenti indikációk alapján enyhébb szívelégtelenség, egyes szívrit-
muszavarok, különböző időskori szív- és keringési panasz terápiájában önmagukban
vagy adjuvánsként alkalmazhatók.

273
Crocus sativus L. • Jóféle sáfrány
Gyakrabban használt magyar nevei: valódi sáfrány,
fűszersáfrány, sáfrány
• Rendszertani besorolás
A hazánkban kis terűleten termesztett, őszi virágzású
jóféle sáfrányt a növényrendszertan a Liliales (liliomvirá-
gúak) rendjébe és az Iridaceae (nősziromfélék) családjá-
ba sorolja. Kultúrfaj, a természetben nem fordul elő. Öt
vadon termő fajt (pl. C. pallasii M.B.; C. orsinii (Parl.)
Maw.) jelölnek meg, mint valószínű őst. Hazánkban a
nemzetség rokon fajai: a tarka sáfrány (C. reticulatus
Stev.), fehér sáfrány (C. albiflorus Kit.), kárpáti sáfrány
(C. heuffelianus Herb.), illír sáfrány (C. tommasinianus
Herb.) védettek.
• Drog
A jóféle sáfrány virágjában a magházból eredő bibe-
szál csúcsa, a háromágú bibe a drog (Croci stigma). A
drog minőségét az MSZ 20657-1976 számú fűszerszab­
vány írja le. Gyakran őrölt forrnában is forgalmazzák. A drog hamisítása (díszkrókus-
zok, körömvirág, sáfrányos szeklice, bársonyvirág) jól ellenőrizhető a drogra jellem-
ző szín- és aromaanyagok alapján.
• Hatóanyag
Sárga, vízoldékony protokrocint tartalmaz. Ez a szárítás alatt krocinra és
pikrokrocinra hidrolizáL A krocin nevű karotinoid glikozid tovább bomlik a sárgás-
vörös krocetin nevű festékanyaggá, míg a pikrokrocinból szafranal nevű aromaanyag
keletkezik glukóz lehasadásával. Kimutattak ezen kívül a sáfrányhibében zsírosolajat
és illóolajat is.
• Botanikai leírás
A jóféle sáfrány hagymagumós évelő (G). Apró, lapított hagymagumája van,
zsemleszínű buroklevelekkeL Sötétzöld, szálas lomblevelei (6-9) valamivel a virág-
zás előtt vagy a virágokkal egy időben, ősszel jelennek meg. A virágkocsány kb. 2-3
cm hosszú, jórészt föld alatti, a lepel 8-1 O cm hosszú, lilás rózsaszín. Porzószálai
8-1 O mm hosszúak, a portokok nyíl alakúak. A földben fejlődő magháztól indul ki a
vékony, hengeres bibeszál, mely alul fehér, felül 3 sallangra tagolt, sötét téglavörös.
Termést, magot nem érlelő, triploid növény.
• Előfordulás
Ősidők óta ismert kultúmövény, jellegzetesen mediterrán flóraelem. A Földkö-
zi-tenger térségében, Kis- és Közép-Ázsiában, Dél-Európában terjedt el. Az idő­
számítás előtt több száz évvel már terrnesztették Ezidőből a jóféle sáfrány
termesztéséről és felhasználásáról gazdag kultúrtörténeti leírások maradtak fenn.
Dél-európai terrnesztése már a XI. században megkezdődött. Magyarországon a
XIV. és XVII. század között széleskörűen terrnesztette és használta a lakosság, fő­
ként a Felvidéken. Ma a legnagyobb terrnesztők Spanyolország, Olaszország, Tö-
rökország, India.

274
• Környezeti igény
A jóféle sáfrány ökológiai igényéről nincsenek pontos adataink. Ismert, hogy a na-
pos fekvésű, jól megmunkált, középkötött, közepes tápanyag-ellátottságú, enyhén
meszes talajokon tenyészik. Kedveli a szárazabb termőhelyeket, xerofitonjellegű faj.
Télen a -15 oc alatti hőmérsékleten kárt szenved.
• Fajta
Nemesített fajtája nem ismeretes.
• Termesztés
Ajóféle sáfrányt többéves kultúrában termesztik. Korábban6-12 évig is egy hely-
ben maradt, ma terjed a rövidebb, 2-3 éves termesztés.
Elővetemény. A termesztés helyéűl évelő gyomoktól mentes talajt válasszunk. Ön-
maga után több évig nem tanácsos ugyanoda telepíteni.
Trágyázás. telepítés előtt komplex műtrágyát adagolnak, optimális makroelem
arány N:P:K l :3:4,5. A fejtrágyázást novemberben vagy februárban végzik, elvi-
rágzás után.
Talaj-előkészítés. A középmély szántás vagy ásás kertszerű elmunkálása elegendő
a hagymagumó és gyökereinek teljes kifejlődéséhez. A talajt telepítésig gyommente-
sen tartjuk. Ismert a bakhátas termesztés is, amely 25 cm magas, 120-150 cm széles.
Telepítés. Az egészséges, osztályozott hagymagumókat (1-2 cm átmérőjű), széle-
sebb részével lefelé augusztus második felében 8-l O cm mély ültetőárokba helyez-
zük el és takarjuk. Az optimális sor- és tőtávolság 20x8-10 cm (50-60 db/m2). A bak-
hátra 3 sorban telepítik, 15 cm mélyre a hagymagumókat
Apolás. Az augusztusi ültetéstől a hagymagumák kiszedéséig gyomlálással tartják
gyommentesen. Termőhelytől függően 1-2 öntözést iktatnak be a technológiába.
Növényvédelem. A talajkártevők és kórokozók nagymértékben pusztíthatják hagy-
magumóját A rovarok és fonálférgek ellen a diazinon hatóanyagú (Basudin 5G,
Diazinon 5G) talajfertőtlenítő szer használata ajánlható. A kórokozók (Pseudomonas
gladioli, Fusarium oxysporum f. sp. gladioli, Sclerotinia bulborum stb.) ellen a vetés-
váltás, a gumók ültetés előtti csávázása a legbiztosabb módszer.
Betakarítás. A jóféle sáfrány általában a hűvösebb idő beköszöntével, október-
ben virágzik. Kékeslila virágja közvetlenűl a föld felett jelenik meg. A magányos
virágok kinyílását követően azonnal, de legalább 2-3 napon belül kifejlődnek a
sárga bibék, melyeket csipesszel kitépűnk. Teljes virághozamra a második évtől
számíthatunk A betakarítás másik módja, amikor az egész virágot levágjuk, majd
arra alkalmas helyen, kényelmesebb körűlmények között a virágokból hasonlókép-
pen kiszedjük a hibéket Ez utóbbi esetben gumikesztyű használata ajánlatos (mér-
gező lehet).
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az összegyűjtött friss, barnáspiros hibéket sűrü szövésű szitában, papíron véko-
nyan kiterítve, szellős helyen, fűtőtest közelében 14% víztartalomig szárítjuk. A tra-
dicionális termesztésben parázs felett szárítják a hibéket A szárítás mindenképpen
nagy gondosságot igényel. A napon szárított drog minősége nem megfelelő. A száraz
drogot jól zárható sötét űvegbe vagy dupla falú papírzsákba, esetleg fekete műanyag
fóliazsákba csomagoljuk és lezárjuk. A jóféle sáfránybibe erősen nedvszívó és fény-
érzékeny, fémmel se érintkezzen.

275
 • Hozam
Mennyiség. Termesztésmódtól, az állomány korától, termőhelytől fl.iggően a ho-
zam 3-20 kglha között ingadozik. Általában 80-l 00 ezer bibe ad l kg száraz drogot,
bár külfóldi leírások ennek többszörösét is említik Reszáradási arány: 7,5: l.
Minőség. A szabvány szerinti drog enyhén kesernyés ízű, megdörzsölve j odoform-
ra emlékeztető illatú, 14% nedvességtartalmú. Idegennövény-részeket O, l%, bibeszá-
lat 10% mennyiségben tartalmazhat, alkoholos kivonata legalább 40%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A nagyméretü hagymagumók fiók hagymagumókat nevelnek. A jóféle sáfrány
hagymagumóit lombleveleinek elszáradása után- júniusban -kiszedik, a burokleve-
lektől megtisztítják és méret szerint osztályozzák, mert csak a kb. 4 cm átmérő
felet-
ti gumók virágzóképesek, s a virágok száma a gumó méretével együtt növekszik. Ül-
tetésig mintegy 20 °C-on, szárazon történő tárolás optimális. Újabban eredményeket
értek el in vitro szaporításával is.
• Farmakológiai hatás
Festőnövény. Enyhe görcsoldó hatása is kimutatható.
• Felhasználás
Szín- és aromaanyagként, indifferens festékként az élelmiszeriparban, a gyógy-
szeriparban alkalmazz ák A háztartásokban levesek, húsok, saláták fűszerezésére, li-
kőrök és más italok színezésére használják. Igen drága drog, keresett cikk a
világpi-
acon, s ezért gyakran hamisítják Gyógyászatban ritkábban alkalmazzák, de nyugta-
tó, étvágyjavító, görcsoldó készítmények alkotórésze lehet. Nagy adagban mérgező,
emiatt túlzott alkalmazása elkerülendő.

Cucurbita pepo L. subsp. pepo con var. pepo var.

styriaca GREBE NSC. • Maghéj nélküli tök
Gyakrabban használt magyar nevei: stá-
jer tök, héj nélküli tök, olajtök
• Rendszertani besorolás
A tök a Cucurbitales (kabakvirágúak)
rendjébe, a Cucurbitaceae (kabakfélék)
családjába tartozó faj. A családnak mint-
egy 700 faja van.
• Drog
Érett magja (Cucurbitae semen) és az
abból kinyert zsírosolaj (O/eum cucur-
bitae) kerül gyógyélelmiszerként, gyógy-
íennékkén t felhasználásra. A Magyar
Gyógyszerkönyvben nem hivatalos drog.
• Hatóanyag
A magjában a zsírosolaj mennyisége 40-60%. Ebben többszörösen telítetlen zsír-
savak és zsírsavszármazékok vannak. A linolsav aránya eléri a 45-50%-ot, az E-vita-

276
min-tartalom 30 mg% feletti. Az E-vitamin kiemelkedő gyógyhatásán kívül biztosít-
ja az olaj jó tárolhatóságát is. Tartalmaz delta-7 fitoszterolt, protoklorofillokat.
• Botanikai leírás
Lágy szárú, egyéves, indás szárú (Th) növény. Gyökérzete főgyökérrendszerű, erő­
teljes, mélyre hatoló. Szára sűrűn serteszőrös, üreges, a fajtától és az időjárástól ftig-
gően 3-5 m hosszú, felálló vagy futó, kapaszkodó (indás) szár. A levelek nagyok, öt-
karéjúak, mélyen szeldeltek A levél élénkzöld színű, némelyik szűrkén márványo-
zott. A levél nyele 25-30 cm hosszú, üreges, szőrözött, apró tüskés képletekkeL A nö-
vény egylaki, váltivarú virágokkaL Virága élénksárga színű, ötkaréjú tölcsérszerűen
összeforrt lepel. A nővirágok rövid, a hímvirágok hosszú kocsányúak Kabaktermése
közepes méretű. Alakja gömbölyű vagy kissé hosszúkás. Színe éretten sárga, sárgás-
zöld, márványozott hosszanti csíkokkaL Magürege nagy, egy kabakban 400-500 db
mag található. A mag lapított tojásdad alakú, !5-20 mm hosszú, 8-I O mm széles és
2,5-3 mm vastag, lágy hártyaszem héj borítja. A mag színe szürkészöld, olajzöld.
Ezermagtömege 200-310 g. Átlagos tenyészideje 120-140 nap.
• Előfordulás
A tökfélék a trópusi és a szubtrópusi égövben egyaránt élnek. Az Európában ter-
mesztett fajok főleg Amerika trópusi területeiről származnak.
A maghéj nélküli tök csak e században, az 50-es évektől kezdődően vált ismertté.
Valószínűleg spontán mutációval keletkezett. Hozzánk feltehetően Ausztria déli ré-
széről került be. A kereslettől ftiggően Közép-Európaországaiban kisebb-nagyobb te-
rületeken mindenütt megtalálható. Hazánkban 1976 óta egyre nagyobb felületen ter-
mesztik.
• Környezeti igény
A növény napfény- és hőigényes. Hosszúnappalos. A mag csírázása 12 °C felett in-
dul meg. A csírázás hőoptimuma 25-30°C. A tök növekedése 14 oc alatt leáll. Leve-
le igen érzékeny a fagyra, tavasszal a -1-2 °C-os hőmérséklet jelentős kárt okoz az
állományokban. A jól beérett kabaktermés a -3-4°C-on még nem károsodik, de a nö-
vény már teljesen elfagy. Szárazságtűrő, mivel gyökérrendszere nagy területet hálóz
be, így a talaj vízkészletét jól hasznosítja. A talaj iránt nem túl igényes, de a tápanyag-
ban gazdag, könnyen melegedő, középkötött vályog, tápanyagban gazdag homok-
vagy homokos vályogtalajokon adja a legjobb termést. A hideg, a vizenyős, a kötött
savanyú kémhatású talajok nem alkalmasak a tök termesztésére. Herbicidérzékenysé-
ge és a magvakban bekövetkező szermaradék akkumuláció miatt fokozott figyelmet
kell fordítani a talajban visszamaradó növényvédőszer-maradványokra. Vetéskor a ta-
laj klórozott szénhidrogén-tartalma a l O ppm értéket nem haladhatja meg.
• Fajta
Hazánkban három államilag minősített fajtát termesztenek, ezek közül egy élelmi-
szeripari ('Szentesi oliva'), az alábbi kettő pedig gyógyászati jelentőségű:
'Kákai': 1984-től államilag minősített fajta. Hosszú indáj ú, felálló, nagy levelű. A
levelek néhol márványozottak. Az inda és a levélnyél tüskés. A hím- és nővirágok
aránya l: l O. Termése közepesen lapított gömb, éretten sárga, hosszanti zöld márvá-
nyozottsággaL Húsa vastag, sárga színű. A mag 45% olajat, benne 47-49% linoisavat
és 38% körüli fehérjét tartalmaz. Ezermagtömege 250-300 g. Átlagos tenyészideje
125 nap. Magtermő képessége 1,0-1,5 t/ha.

277
 'Szentesi futó': 1986 óta minősített fajta. Elfekvő szára 3-5m hosszú, levele ka-
réjosan szabdalt, középzöld színű. Hím- és nő virágok aránya l :40-60. Termése ke-
rekded, kissé lapos. Színe sárga, zöld csíkozású. Magja 18-20 mm széles,
2,2-2,3 mm vastag, sötétzöld színű. Maghéja igen vékony, hártyaszerű. Ezermagtö-
mege 290-310 g. Magtermő képessége 0,9-1,4 t/ha. Zsírosolaj-tartalma 47-48%, li-
nolsav-tartalma szintén 47-48%.
• Termesztés
Elővetemény. Jó előveteményeia kalászos gabonák. Önmaga vagy tökfélék (ubor-
ka, dinnye stb.) után közös betegségeik miatt 4-5 évig ne telepítsük.
Trágyázás. Közvetlen 30-40 t/ha szervestrágyázást igényel. Az istállótrágyával
együtt ősszel 60-80 kg/ha nitrogén-, 120-150 kg foszfor- és 100-120 kg káliummű­
trágyát is adjunk, főleg ha a szerves trágya nem elég érett vagy minősége gyenge. A
szerves trágya klórozott szénhidrogéneket vagy az istálló fertőtlenítésére használt
szerek maradványait nem tartalmazhatja.
Talaj-előkészítés. Ősszel szántott talajt igényel, tavasszal lehetőleg csak sekély
kombinátorozás után simítózást végezzünk.
Vetés. Amikor a talaj hőmérséklete 12 °C fülé emelkedett, a vetést végezzük el. Ez
általában április végén, május elején következik be. Május közepéig a vetést be kell
fejezni, mert késői vetés esetén a beérés bizonytalan. A vetésmélység 4-6 cm, a sor-
távolság l 00-150 cm, a tőtávolság 40-50 cm. Az optimális tőszám 18-20 ezer db/ha.
Vetőmagszükséglet 6-9 kg/ha. Vetésre fémzárolt, lehetőleg csávázott elit vagy első­
fokú szaporításból származó vetőmagot használjunk. Vetés után a talajt hengerezés-
sei tömörítsük. A vetést követően l 0-12 nappal értékelhetjük a tőállományt.
Apolás. A kelés után, amikor a sorok már jól látszanak, sorközi mechanikai műve­
lést (kapálást, kultivátorozást) végezhetünk. Ezzel a gyomirtás mellett kötött talajon
a cserepesedést is megszüntetjük. A sorközök mechanikai művelését mindaddig foly-
tassuk, míg a tök indáinak megsértése nélkül ez lehetséges. Távolítsuk el és semmi-
sítsük meg a beteg, vírusos töveket
A mechanikai gyomirtás könnyíthető herbicidek alkalmazásával. Vetés előtt 7-8
nappal 8 l/ha dózisban, a talajba bedolgozva alkalmazható a benetin hatóanyagú
Flubalex. A vetés után közvetlenül kipermetezve, laza talajon a 2 l/ha dózisú Dual
Gold 960 EC (metolaklór), kötött talajon a Dual Gold 960 EC + Maloran 50 WP
(klórbromuron) szerkombináció 2-2,5+2-2,5 kg/ha dózisa alkalmazható.
Aszályos időben a tököt célszerű alkalmanként 50-60 mm csapadéknak megfelelő
vízmennyiséggel megöntözni. Lehetőleg árasztásos, barázdás öntözést alkalmazzunk.
Az esőztető öntözés leveri a virágokat és a gombás megbetegedések léphetnek fel.
A megtermékenyülés elősegítése érdekében l Oha-onként 2-3 méhcsaládot telepít-
sünk a tábla mellé. A beporzás szempontjából igen kedvező, ha a töktáblát a napra-
forgó tábla közelében jelöljük ki. A napraforgó el virágzása után a méhek a tököt tö-
megesen keresik fel.
Növényvédelem. A tök vírusbetegségét a levéltetvek terjesztik. Ezért főleg a virág-
zás kezdetéig a levéltetvek ellen védekezzünk.
A töknek a leggyakoribb és legveszélyesebb kórokozói a lisztharmat- (Erysiphe
cichoracearum) és a peronoszpóra- (Pseudoperenospora cubensis) gombák. A liszt-
harmat elleni védekezést már a növény 4-6 leveles korában célszerű megkezdeni és

278
szükség szerint ismételni. A tünetek a levél színén, a levélnyélerr és a kocsányon je-
lennek meg. Nagyobb mértékű fertőzés július közepétől várható. A védekezésre min-
den lisztharmat elleni fungicid felhasználható (Afugan /pirazofosz/, Karathane LC
/dinokap/, Bayletorr 25 WP /triadimefon/ stb.).
A peronoszpóra elsősorban a csapadékos, meleg borult időben lép fel. A fertőzés
kezdetét a levelek színén sárgásbarna szögletes folt, a fonákán pedig ibolyaszínű pe-
nészbevonat jelzi. A megelőző védekezést már 4-6 lombleveles korban célszerű meg-
kezdeni és l 0-14 napos permetezési fordulóval ismételni. Védekezésre a réz, rézoxi-
klorid, ditiokarbamát és kaptán hatóanyagú fungicidek (Cuprosan Super D, Dithane
M-45, Perocin 80 WP, Orthocici 50 WP stb.) felhasználhatók.
A növényvédelmi munkáknál célszerű szerkombinációkat alkalmazni. Általában
4-5 permetezéssel meg lehet védeni a kártevőktől és a kórokozóktóL
Betakarítás. A tökbeérését akabak kocsányának elbamulása, a szár és a levelek el-
száradása jelzi. A kabaktermés az érés során megsárgul, megkeményedik, körömmel
nem vájható be. Felvágva a kabakot, a mag tapintása kemény és telt, a tök húsáról
könnyen leválasztható. A betakarítást akkor kezdhetjük meg, ha a termés 70-80%-a
beérett, ez általában szeptember második felében, október elején következik be.
A betakarítás kézzel és speciális tökbetakarító gépekkel (pl. MONTY KE) végezhető.
Kézi betakarításkor a tábláról a kabakterméseket csomókba kell összehordani és
legalább néhány napos utóérlelés után kell feldolgozni. Az utóérlelt kabakokat ásó-
val, bárddal szétvágjuk és a magvakat elválasztjuk a húsrésztőL A tökhús takarmá-
nyozásra vagy trágyakészítésre használható fel. A kézzel betakarított, ép töktermés
1-2 hónapig is romlás nélkül tárolható, fedett helyen.
Nagyobb, több hektáros területeken termesztett tök betakarítása gazdaságosan
csak gépekkel történhet. A gépi betakarítás első fázisa az, hogy tolólappal felszereJt
traktorral az érett tököket rendre toljuk A rendre tolást kíméletesen kell végezni,
hogy minél kevesebb tök sérűljön meg. A táblán történő néhány napos utóérés során
a sérült tökök fokozott mértékben romlanak, eső esetén a repedéseken befolyt víz a
magvak csírázását is megindíthatja.
A rendről a tök betakarítása már speciális tökbetakarító géppel történik. A hazánk-
ban elterjedt MONTY KE 1500, -1800, -2000 típusú osztrák tökbetakarító gépek he-
gyes szegekkel ellátott felszedő dobja a tököket a rendről felszedve, azt szállítósza-
lag segítségével a törődobhoz juttatja. A gép a dobban összeroppantott töknek a mag-
ját és húsát szétválasztja. A mag a gép gyűjtőtartályába kerűl, a hús a gép végén ki-
hullva a szántófáidön marad. A magtartályból a gép típusától fúggően a mag kézzel
vagy hidromotoros csigával üríthető. Az így betakarított nedves magot 4-5 órán be-
lül mosni majd szárítani kell. A tökbetakarító gépek területteljesítménye típustól fúg-
gően 2-8 hektár/nap.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az elsődleges feldolgozás a tökmag mosásából, szárításából és tisztításából áll. A
magvazási, a mosási és a szárítás i munkák összehangolt végzésévellehet csak jó mi-
nőségű drogot előállítani. A magot még a kinyerés napján mosni és szárítani kell,
mert különben minőségi romlás következik be.
A húsrésztől elválasztott magot műanyag vagy fahordókban gyűjtjük Ezután bő víz-
zel kézzel vagy speciális mosógéppel mossuk. A kézzel kiszedett maghéj nélküli tökma-
279
 got, ha tisztán el tudtuk választani a bélanyagtól, mosás nélkül is szárithatjuk A megmo-
sott magról a vizet csurgassuk le, ezután 5-8 cm-es rétegben helyezzük rá keretekre vagy
szárító padozatra, melyen hideg vagy max. 30-40 °C-os levegő áramoltatásával szárítsuk
meg. A szárítás során a mag egyenletes száradását kézi vagy fagereblyével történő forga-
tással kell biztosítani. Az anyag száradásával egyidejűleg a magréteg vastagságát növel-
hetjük A magot 8-l O% nedvességtartalomig kell szárítani. A száraz magból a léhákat és
a tökpihét szélrostával távolíthatjuk el. Romlásmentesen csak a 12% nedvességtartalmú
vagy ennél szárazabb mag tárolható. A kimagvazást, a mosást, a szárítást, a tisztítást és a
csomagolást úgy kell végezni, hogy a hártyás maghéj minél kevésbé sérüljön meg.
A megszárított magot 40-50 kg-os lezárt és eimkézett zsákokba csomagoljuk, hű­
vös, szellős, fedett helyen, raklapon tároljuk.
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam 80-150 t/ha kabaktermés, illetve 0,9-1,5 t/ha mag.
Minőség. A magvaknak érettnek, sértetlennek, egészségesne k és minden idegen
szagtól, íztől mentesnek kell lenni. Élő vagy elhalt rovart, rovarmaradványt, állati
ürüléket, penészes és beteg magvakat nem tartalmazhat. Tisztasági követelmény
99%, maximálisan 5% tört és hántolt mag lehet benne (MSZ 6387-1987).
• Szaporítóanyag-előállítás
A maghéj nélküli tök a többi kabakoshoz hasonlóan idegen megporzású növény. A
megterméke nyítést rovarok végzik. Az uborkával, dinnyével nem kereszteződik, csak
a fajon belüli fajták között kelllegalább 500 m izolációs távolságot hagyni. A vető­
magtáblán feltétlenül el kell végezni a beteg tövek eltávolítását és a szükséges, gyom-
irtási, növényvédel mi munkákat. A virágzás előtt ki kell szelektálni a fajtaidegen
egyedeket A termések megjelenése után a termés színében, alakjában eltérő töveket
is távolítsuk el. A szelektáláskor vegyük figyelembe, hogy a termés színe az érésig
változik, ezért előfordulhat, hogy ugyanazon a tövön más színű termések is láthatók.
A magtermő tábla szedését október elején kezdjük meg. Csak teljesen érett termése-
ket gyűjtsünk be. A mag elválasztása kézzel történjen. A mag száritását természetes
körülmények között vagy maximum 30-35 °C-ra felmelegített levegővel végezzük.
A megszárított magvakat tisztítsuk. A vetőmagszabvány szerint (MSZ 7145-1999) a
maghéjnélkülitök-vetőmagnak 98% tisztaságúnak, 85% csírázóképességűnek kell
lennie. Nedvességta rtalma legfeljebb 12% lehet, idegen magvat legfeljebb O, l%
mennyiségbe n tartalmazhat.
• Farmakológiai hatás
A "maghéj nélküli" tökmag olaja többszörösen telítetlen zsírsavai (pl. linol- és
linolénsav) fontos prekurzorai a szervezet olyan lényeges anyagainak mint a prosz-
taglandinok. Ezenkívül az agyi és idegi működésben jelentős cerebrozidok bioszinté-
zisének előanyagai is. A magas E-vitamin-tartalom (30 mg% fölötti) a szervezetben
fellépő gyulladásos folyamatok gátlása révén- mint antioxidáns - játszik fontos sze-
repet Az A-vitamin-sz ükséglet biztosításában mint természetesprovitamin-forrás jön
számításba. A héj nélküli tökmag kivonata tartalmaz szelént is, me ly az E-vitaminhoz
hasonlóan megvédi a hormonokat, enzimeket, vitaminokat az oxidatív destrukciótóL
• Felhasználás
Korábban a tökmagot a népi gyógyászatban féregűzőként használták KLEIN bécsi
és PÁ TER kolozsvári gyógyszerés z már az 1920-as években felhívta a figyelmet arra,

280
hogy a tökmagolaj jótékony hatású a különböző gyulladásos folyamatokra, a prosz-
tatahipertrófiára, az arteriosclerosisos állapotok kezelésére. Ma e hatások bizonyítot-
tak A maghéj nélküli tökmag gyógyélelmezési szerepe egyre jelentősebb. Olajából
számos gyógyíerrnék készül külföldön és hazánkban (Peponen). A készítményt elter-
jedten használják a prosztata eredetű fájdalmas vizeletürítési panaszok gyógyítására,
érelmeszesedési folyamatok lassítására, különböző eredetű bőrgyulladások enyhíté-
sére, valamint a szervezet testi és szellemi teljesítőképességének általános javítására,
a szervezet természetes ellenállóképességének fokozására.

Cynodon dactylon (L.) PERS. • Csillagpázsit

Gyakrabban használt magyar nevei: kö-
zönséges csillagpázsit, Bermuda-fű
• Rendszertani besorolás
A Poales (pázsitfűvirágúak) rendjébe,
a Poaceae (pázsitfűfélék) családjába, il-
letve a Poideae (perjefélék) alcsaládjába
tartozó faj.
• Drog
Drogjaa gyöktörzs (tarack), ami Gra-
minis italici rhizoma néven ismert.
• Hatóanyag
Drogja szaponit, cukrot, nyálkát, ke-
ményítőt, tricin- és cynodin polifrukto-
zánokat tartalmaz.
• Botanikai leírás
Évelő pázsitfűféle (G). Gyöktörzse tarackszerű, l m hosszan is eikúszik Jellegzetes-
sége, hogy igen szívós, kemény állományú, világossárga színű. Mindig keményítőtar­
talmú, így a vágási felületet jódos jódkálioldattal lecseppentve (lugololdat) kék színű
lesz. Ez a reakció megkülönbözteti a tarackbúzától, ott a vágási felület- keményítő hi-
ányában- sárga marad. A föld feletti hajtás 10-30 cm-es, többsége a talaj színén kú-
szó, erősen elágazó. Levelei 10-15 cm hosszúak, 2-4 mm szélesek, kihegyesedő végű­
ek. A virágzat felemelkedő virágzati tengelyen ernyősen rendezett, 3-5 ágú kalászok-
ból áll; ezek lilás ámyalatúak, 2-5 cm hosszúak. A kalászkák egyvirágúak, a pelyvák
hosszú lándzsásak vagy tojásdadok, a tokiászok laposak és szálkanélküliek Virágzik
júniustól szeptemberig. Apró szemtermései fejlődnek. Ezermagtömeg: 0,29-0,38 g.
• Előfordulás
Kozmopolita flóraelem, homok, lösz és szikes pusztákon, legelőkön. Gyakori gyom-
társulásokban és szántókon is.
• Környezeti igény
A mérsékelten száraz termőhelyeket kedveli. A talaj kémhatásával szemben külö-
nösebb igényt nem támaszt.
• Fajta
A drogszükségletet vadon termő anyagból biztosítják.

281
• Gyűjtés
Gyűjtendő a tarackos gyöktörzs, amely megtisztítandó a föld feletti hajtásoktól, al-
levelektől, drótszerű gyökerektől és feltapadt talajrészektőL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítás napon vagy egyéb szellős helyen.
• Hozam
Mennyiség. 2-3 kg nyers gyökértörzsből állítható elő l kg drog.
Minőség. A drog minőségére vonatkozóan a gyökérdrogokra vonatkozó általános
előírások a mérvadóak.
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó.
• Felhasználás
Anyagcsere-javító, vizelethajtó teakeverékek alkotórésze; a tarackbúzához hasonlóan.

Datura siramonium L. • Csattanó maszlag

Gyakrabban használt magyar nevei:
maszlagos redőszirom, maszlag
• Rendszertani besorolása
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak)
rendjén belül a Solanaceae (burgonyafé-
lék) családjának tagja (IX színes tábla).
Közvetlen rokonsági körébe sorolják -
egyes szerzők változatának tekintik - a
D. inermis Jacq. és D. tatu/a L. fajokat
Esetenként termesztésben is előforduló
rokona a D. innoxia Mill. (indián masz-
lag) és a D. metel L. (indiai maszlag).
• Drog
A virágzó növény levelei, ritkán a be-
érett magvak szolgáltatják a drogot. Az
előbbi mint Stramonii fo/ium, az utóbbi
Stramonii semen néven ismert. Magyarországon a maszlaglevél tekinthető hivatalos
drognak amelyet a VII. Magyar Gyógyszerkönyv erős hatású drogként ír le. A nö-
vény szárított levele szerepel a német (DAB) és az Európai Gyógyszerkönyv cikke-
lyei között.
• Hatóanyag
Az egész növény jellemzően felhalmozza az azotoidok, ezen belül a tropánvázas
akaloidok közé sorolható bioszeiamint (mint főalkaloidot) és a kisebb mennyiségben
akkumulálódó szkopolamint és atropint. A növény alkaloidokban leggazdagabb ré-
sze a mag, a levéllemez és a virág (ezekben a felhalmozott alkaloidok mennyisége
elérheti a 0,40- 0,50%-os értéket). A levéldrog esetében általában a 0,25%-os szin-
tet tartják elérhetőnek A gyógyszerkönyv ennél alacsonyabb 0,2% -os alkaloidtar-
talmat ír elő.

282
• Botanikai leírás
Egyéves, lágy szárú therophyta (Th) faj. Magyarországon júniustól szeptemberig
virágzik. A korai őszi fagyokkal fejeződik be vegetációs ciklusa. Gyökere l 0-20 cm
hosszú, karószerű, fehér, erősen elágazó. Hajtásrendszere terebélyes, a termőhely
adottságaitól fuggően magassága rendkívül változó. Bár 200 cm magasságú állomá-
nyok is előfordulnak a 30-120 cm közötti magasság tekinthető jellemzőnek Szára ál-
villás, kettős bogas elágazású. Levelei a szár alsó részében szórt állásúak Hosszuk
l 0-15 cm, szélességük 8-l O cm körüli, 2-6 cm-es barázdált nyéllel. A levéllemez to-
jásdad alakú, kihegyezett, öblösen fogazott, kopasz. Virágai a levelek hónaljában ma-
gánosan ülők, felállók Jellegzetességük, hogy este nyílnak, majd a következő estén
becsukódnak. A csésze csöves, 5 fogú. A tölcsérszerű fehér párta 6-7,5 cm hosszú, ki-
nyílt állapotban 5 cm átmérőjű. A porzói a párta belső oldalához nőttek. Terrnője
5 mm körüli magasságú és 4,5 mm átmérőjű, alakja kúp. Termése 4,0--4,5 cm hosszú,
2,5-4,0 cm széles, tojásdad vagy csaknem gömbölyű alakú, szúrós tüskével borított
toktermés. Ebben nagyszámú, lapított vese alakú kb. 3 mm átmérőjű mag helyezke-
dik el. Ezermagtömege 7-l O g.
• Előfordulása
A faj minden bizonnyal Amerika felfedezése után került be Európába. Ezt tanúsít-
ja, hogy Spanyolországban először a XVI. század közepe után írták le, mint kerti
dísznövényt, de németországi források is csak 1584-ben említik elsőként. Ma a mér-
sékelt és szubtrópusi zóna kozmopolita faja. Európában mindenütt, Ázsiában pedig
egészen Oroszország távolkeleti területéig megtalálható. Jellemző előfordulási helye:
nedves, humuszban és nitrogénben gazdag gyomtársulások, ruderális termőhelyek
• Környezeti igény
A me leg fekvésű, tápanyagban gazdag, meszes, s egyben jó vízgazdálkodású tala-
jokon díszlik. Mint nitrogénjelző növény ismert. Éghajlati igénye alapján meleg- és
fénykedvelő. A fokozott melegigényt jelzi, hogy csírázás i optimurna 23-35 oc körü-
li. A csírázást követő fejlődés is csak akkor megfelelő, ha a napi középhőmérséklet
16-20 °C körüli. Ezért a termesztésre vonatkozó utalások is a késői vetést ajánlják. A
fiatal növények, már -2 °C-on károsodnak, a kifejlett növények pedig -4 oc hőmér­
séklet esetén elfagynak
• Fajta
Hazánkban gyűjtött faj, esetleges termesztése vad populációk maganyagával tör-
ténhet. Németországban korábban ismert volt néhány nemesített fajta.
• Gyűjtés
A csattanó maszlag levelét virágzáskor nyéllel együtt kezdjük gyűjteni, s azt a vi-
rágzás végéig folytathatjuk. A teljesen kifejlődött, de még nem öregedő levelek adják
a legjobb minőségű drogot. Az alkaloid felhalmozódásra vonatkozó adatok azt látsza-
nak igazolni, hogy a reggeli, kora délelőtti órákban akár 22%-al is magasabb lehet az
összes alkaloidtartalom s így ekkor érdemes gyűjteni a leveleket. Kerülni kell a csa-
padékos időszakban történő levélszedést.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leveleket padlásorr vagy egyéb levegős, fedett helyen lehet megszárítani. A 3-4
ujjnyi vastag rétegben elterített drogot a marzsolható állapot eléréséig rendszeresen
forgassuk. A drogelőállítás mesterséges szárítóban is történhet, azonban a levegő hő-

283
 mérséklete ne emelkedjen 50-60 oc fölé. A megszáradt levelek zsákban vagy bálá-
ban a többi drogtól elkülönítetten tárolhaták és egyben fel kell tüntetni a drog erős ha-
tására utaló jelzést. Tekintettel a drog erős toxicitására a feldolgozás során megfelelő
védőeszközöket (maszk, védőkesztyűés-szemüveg stb.) kell használni.
• Hozam
Mennyiség. Általában 6 kg nyers levélből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A jó minőségű drog zöld színü. Dohos, penészes, más mérgező hatású
vagy ártalmas anyagokat nem, saját egyéb részeit l O% alatti mennyiségben tartalmaz.
Összes alkaloidtartalma legalább 0,20%, vizeskivonat-tartalma 28%, míg szeszes ki-
vonata 20% fölött kell, hogy legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
A magját drognak és ritkán vetőmag céljából ősszel gyűjtjük. Tokterméseit barnu-
ló, kezdeti felhasadó állapotában szedjük le, majd, ponyván utóérleljük. A ponyvára
hulló magvakat rostáljuk, tisztítjuk és zsákokba gyűjtjük. A munka során nagy elővi­
gyázatossággal kell eljárni nehogy a magvak más gyógynövénydrogot beszennyez-
hessenek (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Antikolinerg (a nadragulyához hasonlóan), csökkenti a kiválasztást és a simaizmok
görcskészségét.
• Felhasználás
Tekintettel erős toxicitására nem tartozik a szabadon forgalmazható drogok közé.
Asztmabántalm ak megszüntetésére, a tünetek enyhítésére a belőle összeállított szi-
varkák, "cigaretta"keve rékek a legismertebbek. Füstölő formájában is felhasználha-
tó. A szkopolamint és a félszintetikus szkopolaminszármazékokat ('Solvasthma-P P')
görcsoldó gyógyszerek készítésében használják fel a gyógyszeriparban. Hioszciamin-
tartalmúak többek között a 'Belloid dragee' és a 'Solvasthma-PP ' tabletta.

Digitalis spp. • Gyűszűvirágfajok

Digitalis purpurea L.- piros gyűszűvirág (ábra: a)
Digitalis lanata Ehrh.- gyapjas gyűszűvirág, Védett! (ábra: b)

Gyakrabban használt magyar nevei:

D. purpurea - pettyegetett gyűszűvi­
rág, gyűszűvirág
D. lanata - gyűszűvirág, ujjasfű
• Rendszertani besorolás
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak)
rendjének, a Scrophulaiaceae (tátogató-
félék) családjának, illetve a Digitalis
(gyűszűvirág) nemzetség tagjai. Roko-
nuk az ugyancsak szívglikozidokat fel-
halmozó rozsdás gyűszűvirág (D. ferru-
ginea L.). A D. lanata és a D. ferruginea
fajok védettek.

284
 • Drog
A piros gyűszűvirág drogját a tő- és
szárlevelek szolgáltatják, amely Digita-
lis purpureae folium néven ismert
(MSZ 19856-1974). Számos külföldi g
gyógyszerkönyvben (Ph.Hg. VII., Ph.Helv. {![)~
VII., DAB 9., ÖAB) hivatalos.
A gyapjas gyűszűvirág drogja a száraz
levél- Digitalis lanatae folium. A drog mi-
nőségi kritériumait rögzíti a magyar szab-
vány (MSZ 19855-1968). Leírása a Német
Gyógyszerkönyvben is szerepel (DAB 9).
• Hatóanyag
Mindkét faj szívre ható kardenoli-
dokat tartalmaz, melyek triterpenoidok
rendjébe tartozó szteroid glikozidok, il- b
letve ezek aglikonjai.
A D. purpurea fajban az úgynevezett
"purpurea A, B" glikozidok,- digitoxin, gitoxin, gitaloxin halmozódnak fel 0,3-0,4%
körüli mennyiségben. Tartalmaz továbbá digitalaid glikozidokat, szteroid szaponi-
nokat, - mint pl. digitonint, gitonint, tigonint. Előfordulnak drogjában cseranyagok,
flavonoidok és antrakinon származékok is.
A D. lanata fajban halmozódódnak fel az értékesebb szívglikozidok, amelyek a
lanatozid C csoportba tartoznak. A hatást hordozó agiikonjuk a digoxigenin. A nö-
vény csaknem minden részében nyomokban előfordulnak, de a tőlevelek hatóanyag-
tartalma a legmagasabb. A tőlevelek lanatozid C-tartalma elérheti a 0,2-0,6%o-et. A
lanatozid glikozidokon (lanatozid A, B, C) kívül szaponinok, fiavonaidok is találha-
tók a drogban.
• Botanikai leírás
Kétéves (TH) növények, de a D. purpurea néha 3-4 évig is tenyészik. Morfológi-
ai sajátosságaik alapján a két faj jól ekülöníthető.
A D. purpurea virágzása rendszerint május végén kezdődik és gyakran júliusra is
áthúzódik (IX színes tábla). Főgyökérrendszere van, 20-30 cm-es, fejlett főgyökér­
rel. Az első évben dús tőlevélrózsája fejlődik, vadon élőknél l 5-20, termesztett (ne-
mesített) példányoknál 60-80 levéllel. Utóbbiak levelei elérhetik az 50 cm hosszúsá-
got és a 15 cm-es szélességet is úgy, hogy lemezűk nyélbe keskenyedik Alakjuk to-
jásdad, csipkés szélű; felületük ráncos a fonákan kiemelkedő szárnyas erezet miatt.
Színük sötétzöld, tompa fényű és kissé molyhos felületű. Második évben l-1 ,5 m
magas virágzó hajtása szerveződik. A szárlevelek szórtak, a tőleveleknél kisebbek. és
rövidnyelűek vagy ülők; tojásdad-lándzsásak.
A hajtások felső részén (20-80 cm hosszú) egyoldalra hajló fürtben, lándzsás mur-
vák tövében állnak püspöklila (a termesztett, nemesített változatoknál néha rózsaszí-
nű, fehér) virágai. A virágok egyesével helyezkednek el a fürtben; bókolók. A csésze
5 hegyes cimpájú, a párta forrt, gyűszű (harang) alakú, kitágul a torokban és karimá-
ja alig érzékelhetően kétajkú. Az alsó ajak belső oldalán barnáspiros pettyek feltűnő-

285
 vé teszik. A virág pártájába zárva 4 porzó van és két termőlevelű felsőállású a termő.
Utóbbiból sokmagvú, szeptieid toktermés lesz. Magvai l mm-esek, kúposak, gödrös
felületűek, világos vörösbarna színűek. Ezermagtömeg 0,09 g. A magvak 2-3
évig
megőrzik csírázókép ességüket
AD. lanala tőleve/ei 15-30 cm hosszúak, lándzsásak, fényes felületűek, nyélben kes-
kenyedők és a virágzás idejére elpusztulnak (IX színes tábla). Második évben fejleszt
virágszárat, mely 80-120 cm magas, szórt állású levelekkeL Aszárlevelek kihegyezet-
tek, hosszas lándzsásak, ülők. Virágzala végálló tömött fiirt, virága fehér, rozsdabama
erezetű, gyűszű alakú. Jellemző, hogy a virágzati murvalevelek és a csésze gyapjas
sző­
rű, a párta pedig a barna erezete miatt zsemleszínű. A virágzás rendszerint június
elején
kezdődik és 20-25 napig tart. Termése két kapácsra hasadó, sokmagvú tok. Magja
vö-
rösesbarna színű, apró. Ezermagtömege 0,4-0,5 g. Magja 3-4 évig csíraképes.
• Előfordulás
A D. purpurea Nyugat-európai, atlanti flóraelem. Ott erdei vágásokban, ligetes er-
dei tisztásokon vagy az erdők szegélyében él és termesztett gyógynövény is. Magyar-
országi előfordulása nem volt ismeretes. Újabban a nyugati határvidéken, Irottkő
szomszédságában megtaláltá k Korábban termesztették vagy dísznövényként ültették
Az előbbi fajjal ellentétben a D. lanata Délkelet-Európában őshonos, balkán-pan-
nóniai flóraelem. Elterjedésének északi határa Budapest-Bécs vonala. Hazánkban a
Budai hegyekben és a Mecsekben vadon is él, szórvány előfordulású. Fokozottan vé-
dett faj, így spontán állományokból drognyerésre levele nem gyűjthető. Nemesített
fajtáit termesztik.
• Környezeti igény
A két faj környezeti igénye jelentősen eltér. Amíg a D. purpurea hűvös klímájú és
nagy (kb. 70%) légnedvességű erdőövezetben, középkötött, tápdús talajon fordul elő,
addig a D. lanala a száraz, meleg lejtők, sziklagyepek, bokros-törmelékes helyek nö-
vénye. Éghajlati adottságaink egyébként mindkét faj termesztését lehetővé teszik.
Hazánkban az elmúlt évtizedekben elsősorban a D. lanatát termesztették A legjobb
minőségű levéldrago t Bács-Kiskun- és Hajdu-Bihar megyékben állították elő.
• Fajta
Magyarországon a D. purpureát drogelőállítás céljából nem nemesítették, így
gyógynövényként regisztrált fajtája nincs. A D. lanatából két államilag minősített és
forgalombahozataira engedélyezett fajtánk van. Ezek az 'Oxfordi' és a 'Dilacte M'.
Az 'Oxfordi' külfóldről származó, honosított, szelektálással előállított fajta, minősí­
tési éve 1959. A 'Dilacte M' a Pilisi hegységben és a déli Kárpátokban begyűjtött és
szelektáJt egyedek keresztezéséből előállított fajta. Állami minősítésének éve 1984.
Magas hatóanyag-tartalmú, nagyhozamú fajta, 3-4 t/ha szárazlevél-produkció is elér-
hető termesztéséveL A Septoria digitalis betegségre az 'Oxfordi' fajtánál
valamivel
fogékonyabb.
• Termesztés
Drogelőállítás céljából hazánkban a D. lanala fajt termesztik. Tőlünk nyugatra
el-
terülő országokb an a D. purpurea termesztéséről is állnak rendelkezésre adatok,
sőt
egyes területeken pl. a németországi Wemigerodeban (Harz hegység) vadon termő ál-
lományok levéldrogját is gyűjtik. Gyakorlati szempontból azonban inkább csak a D.
lanala termesztési technológiája bír jelentőséggel, így a továbbiakban ezt tárgyaljuk

286
 Elővetemény. A D. lanata állomány egyéves kultúraként öntözött, zöldségnövé-
nyek vetésforgójában vagy két gabona közé helyezhető el. Fontos, hogy az elővete­
mény időben lekerüljön a tábláról, hogy az őszi talaj-előkészítő munkákat jó minő­
ségben el lehessen végezni. Az elővetemény ne legyen gyomosító, mert a kezdetben
igen lassan fejlődő gyűszűvirág-állományt nem vagy csak igen nehezen lehet az el-
gyomosodástól megmenteni. Nem jó előveteményei a Solanaceae család növényei.
Önmaga után legalább 2 évig ne vessük.
Trágyázás. Az őszi talaj-előkészítéskor adott 120-160 kg/ha foszfor és
l 00-150 kg/ha kálium hatóanyagú műtrágyát jól hasznosítja. Nitrogénszükségletét,
mely 150-200 kg/ha dózis körüli, részben ősszel, részben a tenyészidő első felében,
6-8 tőleveles állapot után a sorközbe bedolgozva vagy öntözővízben feloldva, fejtrá-
gyaként juttassuk ki.
Talaj-előkészítés. Talaj-előkészítését már ősszel el kell kezdeni. Az őszi talajmun-
kákat úgy végezzük, hogy tavasszal a területen minél kevesebb talajmunkára legyen
szükség. Tél alá vetés esetén a vetőágyat még ősszel el kell készíteni, tavaszi vetés-
kor pedig, amint a talajra rá lehet menni, sima, tömör magágyat kell kialakítani, eh-
hez lehetőleg csak simítót, hengert használjunk.
Vetés. A gyapjas gyűszűvirágot állandó helyre, tél alá vagy kora tavasszal vetik. A
tél alá vetést laza homoktalajokon november második felében célszerű elvégezni. Kö-
töttebb, cserepesedésre hajló talajokon korán tavasszal,- február végén, de legkésőbb
március közepén - végezzük a vetést. Csírázása már 6--8 °C körül megindul. A csírá-
zás optimális hőmérséklete 18-20 °C. A jó kelés alapfeltétele az "asztallap simasá-
gú", tömörített vetőágy. A vetést 30-40 cm sortávolságra, 4-5 kg/ha vetőmagmennyi­
séggel végezzük. A vetés mélysége 0,5 cm. Vetés után a hengerezés általában elen-
gedhetetlen.
Apolás. Kelési ideje 20-25 nap. Kezdeti fejlődése igen lassú, az első tőlevelek a
kelés után 20-30 nappal jelennek meg. Amint a sorok láthatóvá válnak, a sorközöket
azonnal sarahoini kell, hogy az állomány el ne gyomosodjon. A kezdeti gyomosodás
elkerülésére gyomirtó szereket használhatunk. A vetéssei egy időben vagy legkésőbb
közvetlenül a vetés után kijuttatott 8-10 kg/ha Dachtal W-75 (klórtál-metil) a kezde-
ti gyomosadást megakadályozza. Csapadék hiányában a Dachtal nem tudja megfele-
lően kifejteni gyomirtó hatását. Ilyenkor a terület már a kelés előtt elgyomosodhat.
Ekkor 1,5-2 l/ha Finale 14 SL (glufozinát-amónium) gyomirtószerrel végezhetünk
permetezést.
A tenyészidő folyamán betakarításig 3-4 sorközkapálással tarthatjuk gyommente-
sen az állományt. A kapálások száma mérsékelhető, a kapálás teljesítménye növelhe-
tő, ha herbicidekkel állománykezelést végzünk. Erre a gyűszűvirág 4-6 tőleveles ál-
lapota után van mód l ,5-2 l/ha Basagran (bentazon) kipermetezésével. Egyszikű gyo-
mok fellépése esetén 2-3 l/ha dózisban a Fusilade (floasiflop-butil) gyomírószer al-
kalmazható a gyűszűvirág károsodása nélkül.
Növényvédelem. Gyakori kórokozója a szeptoriás levélfoltosság (Septoria digital-
is). Kártétele megelőzhető vetőmagcsávázással vagy június elejétől kezdődően meg-
előző permetezésekkel: a propikonazol hatóanyag-tartalmú Tilt 250 EC-vel. A gyűszű­
virág-állományokban gyakran észlelhetünk vírusos megbetegedést is. Ezt a dohány és
az uborka mozaik vírus okozza. Ellene a fertőző egyedek eltávolításával és a vírust ter-

287
 jesztő rovarok (levéltetvek, ka-
0,6 bócák) elleni permetezéssel (Bi
58 EC, Ultraeid 40 WP stb.) vé-
0,5 dekezhetünk.
0,4 Betakarítás. Tőlevélrózsája
augusztus végére, szeptember
0,3 elejére éri el a maximális nagy-
0,2 ságot. A tőlevelek hatóanyag-
tartalma (lanatozid glikozidok)
0,1 augusztus végén szeptember
elején éri el a maximum át
(36. ábra). Ekkor történik a le-
véldrog betakarítása. A levelek
vágását száraz időben a harmat
36. ábra
A levél hatóanyag -tartalma betakarítá skor (kontroll) és
felszárad ása után célszerű vé-
összetételének változása a szárítás hőmérsékletétől füg- gezni. A hatóanyag- és a szá-
gően (BERNÁ TH, 1990) razanyag -tartalom szempontjá-
ból kedvező, ha a vágás előtt
4-5 napon keresztül napos,
száraz időjárás uralkodik. A tőlevelek betakarításakor a leveleket a talajfelszín felett
2-3 cm-rel kézzel, sarlóval vagy géppelle vágják és összegyűjtik. A vágásnál ügyel-
ni kell arra, hogy a táblán elszáradt levelek, tőcsonkok, virágszárak, gyomnövények,
rögök a levéldrog közé ne vagy csak csekély mértékben kerüljenek. A gyommentes
gyűszűvirág-állomány gépi vágására a parajbetakarító gépek, a keskeny
vágószéles-
ségű rendrevá gók és rendfelszedők alkalmasak.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A D. !ana ta nyers levágott levelének elsődleges feldolgo zása- a gyógyszeripar kí-
vánalmaitól fuggően - két különböző módon történhet. Az utóbbi évtizedekben egy-
másnak ellentmondó úgynevezett fullesztési és szárítás i módszereket javasoltak a ha-
tóanyagok szintjének utólagos (posztmortális, posztharveszt) növelésére. Ezek az el-
lentmondások a fiziokémiai történések és a biokémiai folyamatok félreértelmezésén
alapultak; a 80-as évtizedben a korszerű növénykémiai analízis tisztázta a Digitalis
úgynevezett primer (lanatozidok) és szekunder hatóanyagainak mennyiségi viszonya-
it az élő növényben, illetve azok változását a betakarítás után.
l. Primer kardenolidglikozid-tartalmú (azaz dominánsan lanatozidokat tartalmazó)
drog természetes és mesterséges szárítással egyaránt előállítható. A hatóanyag meg-
őrzés legfontosabb feltétele, hogy a szárítás (száradás) nagy feleslegű
levegőárammal
történjen (aerob feltétel) és a szárítási hőmérséklet a 40°C-t ne haladja meg. Techni-
kailag az ún. sűrű csatornás TSZP és szalagos szárítóberendezések (Imperial, Binder)
alkalmazhatók e célra; jól végrehajtott szárítási technológia esetén úgynevezett enzi-
maktív primer drog állítható elő.
A gyógyszeripari igényektől ftiggően a nagy teljesítményű forró levegős szárító
berendezések is felhasználhatók: ez esetben úgynevezett. enzimbénított primer drog
nyerhető. Ügyelni kell a nyers (esetleg mosott) levélanyag befulledésének megakad
á-
lyozására (vágás, szállítás, esetleges szeeskázás kapacitástól fuggő ütemezése).

288
 2. Szekunder kardenolidglikozid-tartalmú (a primer glikozidok tudatos fermen-
tatív lebontásával) drog úgy nyerhető, ha a levágott növényan yagat szecskázással,
silázással 2-3 napig levegőtől elzárva (anaerob feltétel) fermentáljuk, majd célsze-
rűen meleg levegős (60-80 °C) szárítószalagos vagy forró levegős
szárítóberende-
zéssel szárítjuk.
A 10-12% nedvességtartalomra megszárított levél bálákba préselve vagy bálazsá-
kokba csomagolva száraz, hűvös helyen tárolható.
• Hozam
Mennyiség. A D. lanata termesztésekor várható terméshozam 3-5 t/ha száraz le-
véldrog.
Minőség. A drog nem lehet dohos, penészes és idegen szagú. Színe
zöld vagy kis-
sé fakó. A növény egyéb részei (vastagabb szár, terméses hajtás) az I. osztályú drog-
ban legfeljebb 2%-os mennyiségben, színét vesztett vagy beteg levél maximálisan
5%-os mennyiségben fordulhat elő. Idegen növényi rész és szervetlen szennyeződés
2%-nál nem lehet több.
• Szaporítóanyag-előállítás
A vetőmagtermő D. !ana ta állomány első évi munkái megegyeznek a drogtermesz-
tésnél alkalmazottakkal, de ez esetben a tőlevelek őszi betakarítása elmarad.
A második év tavaszán a sorközművelés előtt 40-50 kg/ha foszfor hatóanya got
szórjunk ki és dolgozzunk be a talajba. Szárbaindulásig 1-2 kapálással gyomme n-
tesen tarthatjuk a magtermő táblát. A beteg és vírusos növényeket el kell távolítani.
Április végén indul magszárba. A virágszárakról drogkészítésre levelet szedni nem
szabad. A magszárak levágását akkor lehet megkezdeni, amikor az első toktermé-
sek teljesen beértek. A magérés július végén, augusztus elején várható, magja köny-
nyen pereg.
A levágott magszárakat árnyékos, fedett helyen, ponyvára kiterítve 7-l O napig
hagyjuk utóérlelni. Az utóérett, megszáradt magszárakat aprómagcséplő géppel csé-
peljük, majd a magtisztítást elvégezzük. A várható maghozam 250-350 kg/ha. A mag
minőségét az MSZ 7145-199 9 szabvány írja elő. E szerint a gyapjasgy
űszűvirág­
magnak legalább 97%-os tisztaságúnak, 70%-os csírázóképességűnek kell lenni és
nem tartalmazhat 0,3% idegen magnál többet.
• Farmakológiai hatás
A gyapjas gyűszűvirág, illetve a piros gyűszűvirág leveléből kinyert szívglikozid
alapanyagú készítmények a szívmüködésre hatnak, javítják a perifériás keringést és
légzést.
• Felhasználás
A gyűszűvirágok szteroid-kardenolidjai a szívelégtelenség kezeléséhez fontos
gyógyszer-alapanyagok. A Digitalis purpureae foliumot közvetlenül drogként is
használták, a Digitalis lanatae folium viszont kifejezetten gyógyszeripari alap-
anyag, s például a 'Digoxin ', 'Isolanid ', 'Neoadig an' stb. gyártásához szükséges. A
Digitalis készítményei csak orvosi rendeletre és állandó ellenőrzés mellett használ-
haták. Túladagolásuk esetén mérgezési tűnetek léphetnek fel, ami az érverés ritku-
lásában, émelygésben, látási zavarok kialakulásában mutatkozik meg. A mérgezés
veszélyét fokozza, hogy a glikozidok, illetve agiikonjaik könnyen felhalmozódhat-
nak a szervezetben.

289
Dracocephalum moldavica L. • Moldvai sárkányfű
Gyakrabban használt magyar neve: kerti
sárkányfű
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rend-
jén belül a Lamiaceae (ajakosok) család-
jába tartozó növényfaj (X színes tábla).
A nemzetség neveadrakon (sárkány) és a
cephalon (fej) görög szavakból ered,
amely a virág alakjára utal. A Dracoce-
phalum nemzetségben mintegy 45 faj is-
mert. Hazánkban két faj, a D. austriacum
L. és a D. ruyschiana L. található meg
vadon. Mindkettő védett, nemcsak ha-
zánkban, hanem Ausztriában és Német-
országban is.
• Drog
A növény virágzás idején vágott és szárított föld feletti hajtása a Dracocephali herba.
Amorzsolt drog minőségi előírásait az MSZ 19280-1988 közli. A teljes virágzás végén
betakarított hajtásból állítják elő illóolaj át, ami Aetheroleum dracocephali néven ismert.
• Hatóanyag
A növény lomb- és virágzati leveleiben felhalmozódó (0,6-0,8%) illóolaj. Az illó-
olaj fő összetevői a citrál (40-45%) és a geranilacetát (l 0-15% ).
• Botanikai leírás
Egyéves, lágy szárú (Th) faj. Június végétől augusztus elejéig virágzik. Gyökere
karószerű, erősen elágazó, 20 cm hosszú. Szára felálló, lágy szárú, a vegetáció vége
felé alul fásodó, antaciánosan lilás színű, 80-120 cm magas, dúsan elágazó. Az oldal-
hajtások száma 7-9 db tövenként Levelei a Lamiaceae család fajaira jellemzően ke-
resztben átellenes elhelyezkedésűek, nyelesek, hosszúkás tojásdadok, szélein tompán
fogazottak, sötétzöldek. A levéllemez 17-28 mm hosszú és 9-16 mm széles. Virág-
zala a hajtások csúcsán 6 álörvből összetett álftizér. Amurvalevelek hosszúkás alakú-
ak. A csészelevél 7-9 mm hosszú, harangszerű, gyengén szőrös. A párta színe kékes-
lila, ritkán fehér. Az első virágokjúnius második felébenjelennek meg, a virágzás el-
húzódó, 50-60 napig is tarthat. Termése makkocska, 2,4-2,8 mm hosszú, sötét szür-
késbama vagy feketésbarna, felülete finoman érdes. Termése folyamatosan érik, per-
gésre közepesen hajlamos. Ezermagtömege 1,7-2,1 g.
• Előfordulás
Géncentruma Dél-Szibéria és a Himalája hegység lejtői. Vadon előfordul még Ka-
zahsztánban, Mongóliában, Kínában, a volt Szavjetunió európai területein.
• Környezeti igény
Hazánk éghajlati és talajadottságai mellett az egész országban jól termeszthető.
Száraz, homokos területeken is megél, de megfelelő fejlődést középkötött, jó vízgaz-
dálkodású területeken várhatunk. Tápanyagigénye közepes, a nitrogén-műtrágyázást
jól hasznosítja.

290
• Fajta
SzelektáJt populációit termesztik.
• Termesztés
Elővetemény. Az elővetemény megválasztásánál fontos, hogy az tiszta, gyommen-
tes területet hagyjon maga után (gabonafélék, pillangósok).
Trágyázás. A talaj tápanyagtartalmát figyelembe véve közepes szintű tápanyagel-
látást kell biztosítani.
Talaj-előkészítés. A korai apró mag vetéséhez kertszerü, aprómorzsás és megfele-
lően tömörített vetőágy készítése szükséges.
Vetés. Március végén, április elején vethető állandó helyre. Magja 3-4 évig
csírázó képes, a csírázás már l O °C-on megindul. Kelés i ideje 12-15 nap. Vetőmag­
szükséglet: 6-8 kg/ha, sortávolság 60-70 cm, vetésmélység: 2-3 cm.
Apolás. Gyomirtásra alkalmas a trifluralin hatóanyagú Olitref 480 EC
(1,6-1,9 l/ha) vetés előtt talajba dolgozva. A keléstől az állomány záródásáig terjedő
időszakban egy-két alkalommal sorközművelést végezzünk. Öntözése különösen az
első vágást követően hatékony, lehetővé teszi a másodszori vágást. Ekkor a nitrogén-
fejtrágyázás jelentős hozamnövelő hatású.
Növényvédelem. Jelentősebb kártevője nem ismert.
Betakarítás. Herba-előállításra teljes virágzásban (többnyire július második felé-
ben) kaszálvarakadó géppellehet betakarítani. Célszerű 30-35 cm magas tarlóra vág-
ni, hogy a vastagabb szárrészek és az elszáradt levelek ne kerüljenek a drogba.
Illóolaj-előállításra a teljes virágzás végén kell betakarítani, amikor a virágzat alsó
harmadán a zöld magvak már megtalálhatók A betakarítást kaszálvarakadó géppel
végezhetjük.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárításra nem érzékeny. PadJáson vékony rétegben kiterítve vagy hideg levegős
szárítón (TSZP) egyaránt kiváló minőségű drogot lehet előállítani. A drog minőségét
a vágási időpont és a vágási magasság optimális megválasztása nagymértékben befo-
lyásolja.
• Hozam
Mennyiség. Hektáronként 3-4 t herba állítható elő. A betakarított friss leveles-vi-
rágos hajtás beszáradási aránya 4-5: l.
Minőség. A herba minőségi előírása a szabvány szerint: sárgászöld színű lomble-
velek, halványkék pártalevél, aromás, citramra emlékeztető illat, fűszeres, édeskés íz.
Az l. osztályú drogban a 2 mm-nél vastagabb, illetve 15 mm-nél hosszabb szárrész
maximum 3%-ban fordulhat elő, s nem lehet benne 7%-nál több színét vesztett, sár-
gult, barnult levél. A herba illóolaj-tartalma legalább O, 1-0,25%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmagtermesztésnél a betakarítás ideje augusztus eleje, amikor a magszár alsó
harmadán a termések beértek. A magvak folyamatosan érnek és pergésre hajlamosak.
Kombájnnal aratható. A magtisztítást aprómagtisztító gépekkel végezhetjük. Egy
hektár területről 0,5-1 t vetőmag várható.
• Farmakológiai hatás
A herba nyugtató, étvágyjavító, emésztést elősegítő, az illóolaj antiszeptikus,
görcsoldó, szélhajtó hatású.

291
• Felhasználás
Édes borok, ürmösök ízesítésére használják. Nyugtató, relaxáló, étvágyjavító
gyógytea keverékek alapanyaga, gyógyteák ízjavítója. A növény kivonatával üdítő
italokat ízesítenek Illóolaját a kozmetikai ipar is hasznosítja.

Drosera rotundifolia L. • Kereklevelű harmatfű

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: -

• Rendszertani besorolás
A harmatfűfajok az Droserales renden
belül a Droseraceae (Harmatfűfélék)
családba tartoznak.
• Drog
Drogja a Droserae (Rorellae) herba. A
Droserae herba tartalmazhatja a kelet-af-
rikai Drosera madagascariensis DC. (syn.
D. ramentacea Oliv.), az ázsiai-ausztrál
eredetű D. peltata Smith és a D. rotundi-
folia virágzó állapotban gyűjtött vagy in
vitro kultúrákból származó szárított, illet-
ve liofilizálással tartósított növénykéit.
• Hatóanyag
Hatóanyagai különböző fehérjebontó enzimek és naftokinon-származékok; ez
utóbbiak többnyire glikozid formában vannak jelen. Köztük a metiljuglon-glikozid
(rossolisid) a legfontosabb (1-2%). A plumbagin-glikozid mennyisége 0,1-1,9%.
Ezenkívül található még a drogban nyomokban illóolaj, szerves savak, cseranyag,
gyanta, C-vitamin, valamint flavonoid.
• Botanikai leírás
Évelő, lágy szárú néhány cm-es növényke. Igen kevés gyökeret képez. Szártenge-
lye folyamatosan nő az őt körülvevő tőzegruahával együtt, s mikor elérte annak fel-
színét, 5-6 cm-es levélrozettát képez, ugyanakkor a tengely alsó része eltőzegesedik.
Levelei épek, tőlevélrózsát alkotnak, amelyből vékony, 10-20 cm-es szár emelkedik
ki füzérszerü virágzattaL Hosszú nyelű leveleinek fonáka zöld, felszínük csillogó-vö-
röslő, ragadós váladékot kiválasztó érző mirigyszőrökkel, úgynevezett tentáku-
lumokkal vannak borítva. Virágai fehérek, többnyire öttagúak, hímnősek, a pollen-
szemek négyesével csoportosul va úgynevezett tetrádokat alkotnak. Július-augusztus-
ban virágzik. A termések vörösbarna száron elhelyezkedő egyrekeszű tokok, sok ap-
ró maggal, amelyben kicsiny embrió és endospermium foglal helyet.
• Előfordulás
A kereklevelű harmatfű hazai tőzegmohalápjaink rovaremésztő növénye. A sík-
ságtól a szubalpin tájig előforduló cirkumpoláris faj. Valódi tőzegmohalápokon, át-
meneti lápokon, tőzegmohalápos nádasban és fűzlápon él. Védett boreális re-
liktumfaj.

292
• Környezeti igény
Lápos, savanyú, bázisokban és tápanyagban szegény, humuszos tőzegtalajokon
(Sphagnum-gyepeken és -párnákon), máskor gránitsziklákon élő, mészkerülő faj.
• Fajta
Fajtája nincs, in vitro koltúrákban hatóanyag-produkció szempontjából kiemelke-
dő klónjait tartják fenn.
• Gyűjtés
Védettségemiatt a kereklevelű harmatiú gyűj tése hazánkban és más európai orszá-
gokban is tilos.
• Termesztés
Hagyományosan szaporítható magról, amikor az érett magokat tőzeg felszínére ve-
tik, majd hideghatás után fényen, 10-12 °C-on indul meg a csírázás. Ivartalanulle-
véldugványozással, hónaljrügyek leválasztásával igen könnyen szaporítható.
Laboratóriumi - in vitro - körülmények között felületi magsterilizálás után olyan
MS-táptalajon történik a kultúra indítása, amely fele töménységben tartalmazza a
szokásos tápelemeket A táptalaj további alkotói: 6 g agar, 20 g/1 cukor, Fe-EDTA,
MS-jód. Kémhatását pH 5,5-re állítják be. E táptalajon a sterilizált magvakat 3 hóna-
pig O-+ l °C-on tárolják. Ezután l hónapig l 0-12 °C-on tartva a magvak kb. 90%-a
kicsírázik. Mivel a levélhónalji rügyek leválasztás nélkül is kifejlődnek és a táptalaj-
hoz érő levélrészek sarjnövényeket indukálnak, ezért a spontán sokszorozódó nö-
vénykéket gyakran (kb. 3 havonta) áthelyezik új táptalajra.
A levél epidermiszének sejtjei igen nagy regenerációs képességgel rendelkeznek,
ezért izolált leveleket is táptalajra lehet oltani. Így közvetlen rügydifferenciálódást
és hajtásfejlődést lehet indukálni növényi regulátoroktól mentes táptalajon, köztes-
kallusz-fejlődés nélkül. A 3-7 leveles növénykéknél spontán gyökérképződést fi-
gyelhető meg és a kifejlett egyedeket elkülönítve, azok kb. l hónap alatt virágzó ál-
lapotba kerülnek.
• Elsődleges feldolgozás
Az in vitro koltúrákból származó növényeket szabahőmérsékleten vagy fagyaszt-
va szárítják (liofilizálják). A liofilizálással tartósított növények hatóanyag-tartalma
50-60%-kal magasabb.
A drogot papírzsákban, sötét és száraz körülmények között tárolva a hatóanyag-
tartalom mintegy két évig, ha csökkenő értékszinten is, de megőrizhető.
• Farmakológiai hatás
Görcsoldó, köhögéscsillapító és enyhén antibiotikus hatású.
• Felhasználás
Teáját, tinktúráit asztma, hörghurut, szamárköhögés, bélgörcsök, ideges szem- és
arcfájás, valamint reumás bántalmak esetén fogyasztják A Kárpátokban élő népek a
friss harmatfü levével tyúkszemet és szemölcsöt irtanak

293
Dryopteris filix-mas (L.) ScHOTT. • Erdei pajzsika
Gyakrabban használt magyar nevei:
hímharaszt, (páprád, ördögborda, borda-
gyökér)
• Rendszertani besorolás
A Pteridophyta (harasztok) törzsébe,
az Aspidiales (pajzsikák) rendjébe, ezen
belül az Aspidiaceae (pajzsikafélék) csa-
ládjába, a Dryopteris nemzetségbe tarto-
zó faj (X színes tábla). A Dryopteris
nemzetség rokon- különösen veszélyez-
tetett- fajai: A pelyvás pajzsika (Dryop-
teris pseudo mas /Woll./ Holub et Pou-
zar) pelyvaszőrei a levélnyélen feketés-
bamák, sötétebbek, mint az erdei pajzsi-
kánáL A szálkás pajzsikának (Dryopteris
carthusiana !Vili./ H.P. Fuchs) szár-
nyacskái szálkás fogúak A hegyi pajzsi-
ka (Dryopteris assimilis S. Walker) levele 3-4-szer szárnyas, világoszöld. A széles
pajzsika (Dryopteris dilatata /Hoffm./ A.Gray) levelein a legalsó szárnypár széle-
sebb a többinéL
• Drog
A szárított gyöktörzs a rajta lévő levélmaradványokkal együtt képezi a drogot
(Filicis maris rhizoma).
• Hatóanyag
A vízben nem, de éterben vagy kloroformban oldódó anyagok gyűjtőneve: fi-
licin. A kivonási eljárástól és a tárolástól függően változó összetételű filicin
floroglucin-származékokat tartalmaz. A legértékesebbek a két- és a háromgyűrűs
vegyületek.
• Botanikai leírás
Gyöktörzzsel rendelkező, évelő (H), virágtalan növény. A kb 30 cm hosszú,
vízszintesen vagy kissé ferdén fejlődő gyöktörzs egyik vége fokozatosan elhal,
másik végéből fejlődnek ki a levelek, amelyek fiatal korukban hajlottak, pásztorbot
alakúak. A gyöktörzs nem látható, mert sűrűn borítják az előző években képződött,
majd elpusztult levelek maradványai; ezek legfeljebb l cm vastagok, kb 4 cm hosz-
szúak, hengeresek A gyöktörzsből igen vékony gyökerek fejlődnek. A levelek szár-
nyasak, a másodrendű levélszárnyak csipkés vagy fogas élűek. A 60-80 (120) cm
hosszú levelek nyele jóval rövidebb, mint a levéllemez fele. A levélnyélen hártyás
pelyvaszőrök találhatók. A levéllemez fonákán a nyár második felében barna,
l-2 mm átmérőjű spóratartók képződnek pontszerű csoportokban, két sorban, felü-
letüket a nemzetségre jellemző, vese alakú fátyolka borítja. Keresztmetszetben a le-
vélnyélben szabad szemmel is látható, sötét pontként 5-9 (esetleg több) szállító-
edény-nyaláb van.

294
• Előfordulás
Az erdei pajzsika üde talajú lomb- és fenyőerdeink növénye, kozmopolita flóra-
elem. A pelyvás pajzsikának élettere a nyirkos szurdokerdők, erdei fenyvesek. A szál-
kás pajzsika láperdőkben, savanyú talajú erdőkben terem. Égerlápok, magasabb
hegyvidéki bükkösök, jegenyefenyvesek növénye a hegyi pajzsika. A széles pajzsika
láperdőkben, bükkösökben, fenyvesekben él. Mind a négy Dryopteris faj, amellyel az
erdei pajzsika összetéveszthető, védett növény Magyarországon.
• Környezeti igény
A jó vízellátottságú, laza talajok növénye, amely teljes árnyékban vagy félárnyék-
ban, más páfrányokkal együtt, dísznövényként is termeszthető.
• Fajta
Vadon élő populációját gyüjtik.
• Gyűjtés
A gyöktörzset kiássák, késsel eltávolítják a gyökereket és az elhalt (korhadt vagy
elszáradt) részeket, amelyek belül barnák. A gyüjtési időszak (évszak) nem befolyá-
solja a drog értékét
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyógyszeripar általában a friss, de a fentiek szerint tisztított gyöktörzset dol-
gozza fel. Szárítható szobahőmérsékleten, legfeljebb 35 °C-on, erős légáramban, a
gyöktörzs felhasítása nélkül. A jól szárított drog is gyorsan veszít értékéből a tá-
rolás során.
• Hozam
Mennyiség. 3 kg gyöktörzsből nyerünk l kg száraz drogot.
Minőség. Hivatalos minőségi előírásai nem ismeretesek.
• Farmakológiai hatás
Féregűző, kivonatai bénítják a bélférgek izomzatát és ezért azok hashajtókkal ki-
űzhetők a szervezetből.
• Felhasználás
A humán gyógyászatban az utóbbi évtizedekben már nem használják, mert
rendkívül szűk a biztonsági mutató (a hatásos adag már mérgező lehet). A más fé-
regűzőkkel szemben kevésbé érzékeny pántlikagiliszta vagy galandféreg kiűzésé­
re használták rendkívül óvatosan: sikertelen kezelés esetében a kezelést csak
néhány hónap eltelte után lehetett megismételni. A kivonatokat ma még használ-
ják az állatgyógyászatban májmételyes juhok kezelésére, szárnyasok egyes bél-
férgei ellen.
A páfrányok nagy része erős hatású, rontja a széna minőségét.

295
 Echinacea spp. • Kasvirágfajok
Echinacea purpurea (L.) Mönch- bíbor kasvirág
Echinacea angustifolia DC. - keskenylevelű kasvirág
Echinacea paliida (Nutt.) Nutt.- halvány kasvirág

Gyakrabban használt magyar nevei:

E. purpurea - kasvirág, lángvörös
kasvirág, piros kúpvirág
E. angustifolia - egyéb magyar neve
nem ismert
E. paliida - egyéb magyar neve nem
ismert
• Rendszertani besorolás
Az Echinacea nemzetség az Asterales
(fészekvirágzatúak) rendjében az Astem-
eeae (fészekvir ágzatúak) családjába,
ezen belül a Asteroideae (csövesvirágú-
ak) alcsaládjába tartozik. Gyógyászatilag
jelenleg három fajnak van jelentősége,
ezek az E. purpurea, (X színes tábla) az
E. angustifolia és az E. pal/ida.
• Drog
Drogként mindhárom faj szárított virágzó hajtását (Echinaceae purpureae herba,
Echinacea e angustifoliae herba, Echinaceae pallidae herba), és szárított gyökerét
(Echinaceae purpureae radix, Echinaceae angustifoliae radix, Echinacea pallidae
radix) használják. Az E. angustifolia és az E. paliida drogjait gyakran összetévesztik.
Tekintve, hogy hatásukban is hasonlók, gyakran azonos néven (Echinaceae angusti-
foliae herba vagy radix) szerepeine k E drogok hivatalosak a német gyógyszerkönyv-
ben (DAB l O). Az E. pallidae radix, az E. purpureae radix és az E. purpureae herba
az ESCOP monográfiái közé, 1999-ben felvételt nyert.
• Hatóanyag
A kasvirágfajokból több jelentős hatóanyagcsoportot izoláltak. Legfontosabbak
közülük a kávésavszármazékok, alkílamidok, poliszacharidok és az illóolajok
l. A kávésavszármazékok közül a bíbor kasvirágra jellemző a cikóriasav jelenléte
(0,3-0,4% ), míg a másik két faj főként echinakozidot tartalmaz (cc. l%).
2. Az alkilamid-frakció számos összetevőből áll. A fenti anyagok mindhárom faj
föld feletti részeiben és gyökerében megtalálhatók Az E. purpurea gyökeréből ll
alkilamid-komponenst izoláltak.
3. A poliszacharid frakció két fő részre osztható, melyeket I. és IL-vel jelölnek Fő­
ként a növények föld feletti részeiben vannak jelen.
4. Az illóolajok mindhárom fajban megtalálhatók, de mennyiségük jelentősen el-
tér. Így az E. purpurea gyökerében max. 0,2%, a virágzó hajtásban 0,1-0,6%, talál-
ható. Az E. angustifolia valamennyi részében O, l% alatt van az illóolajok mennyisé-
ge. Az E. paliida gyökere viszont jelentősebb mennyiségű (0,2-2%) illóolajat tarta]-

296
maz. Összetételük hasonló. Jellemző komponensek a humulén, kariofillén, cariofil-
lénepoxid stb.
5. Az Echinacea fajok tartalmaznak még egyéb vegyületeket, flavonoidokat, poli-
acetiléneket és alkaloidokat Nyomokban pirrolizidin-alkaloidokat is tartalmaznak,
bár egyes szerzők ezt kétségbe vonják.

15. táblázat
Az Echinacea fajok fontosabb morfológiai jellemzői

Növényi rész Echinacea purpurea Echinacea angustifolia Echinacea paliida

Növény-
80-150 cm 40-60 cm 60-90 cm
magasság
Gyökér Viszonylag mélyen a ta- Egy vagy több, merőle- Az E. angustifoliáéhoz ha-
lajba hatoló, rostszerű ol- gesen a talajba hatoló, sonló, de még erőteljesebb.
dalgyökerekből áll, me- hosszú, karószerű oldal-
lyeknek színe a vöröses- gyökérből és függőleges
barnától a fehérig változ- rhizómából áll.
hat. A gyöktörzs rövid,
függőleges.

Szár Felálló, erősen elágazó- Felálló, egyszerű, elága- Felálló, általában egysze-
dó, hengeres, sertesző- zás nélküli, a virágzat rű, esetleg 2-3 elágazás
rös, lefelé kopaszodó, alatt megvastagodott, fordulhat elő, serteszőrös,
világoszöld alapon anto- üreges. antaciánosan elszínező-
ciános foltokkal. Felfelé dik, a virágzat alatti rész
vastagodó, a fészek alatt kiszélesedő és üreges.
kiszélesedik és üreges.
Levél Széles-lándzsás vagy Hosszúkás-lándzsás vagy Hosszúkás-lándzsás vagy
hosszúkás-elliptikus, rit- hosszúkás-elliptikus, ép- hosszúkás-elliptikus, ép-
kán fogazott, mindkét szélű, mindkét oldalán szélű, mindkét oldalán
oldalán serteszőrös, 3 serteszőrös, 3 erű, sötét- serteszőrös, 3 erű, sötét-
erű, sötétzöld. Tőlevelek zöld. Tőlevelek hosszú- zöld. Tőlevelek hosszú-
hosszúnyel űek, 25-35 nyelűek, !5-30 cm hosz- nyelűek, 15-30 cm hosz-
cm (nyéllel) hosszúak, szúak, 1-2,5 cm szélesek. szúak, 1-3,5 cm szélesek.
7-12 cm szélesek. A A szárlevelek rövidnye- A szárlevelek rövidnyelű-
szárlevelek rövidnyelű- !űek, 4-14 cm hosszúak ek, 4-14 cm hosszúak és
ek, kisebbek kihe gye- és 0,5-1 ,5 cm szélesek, l ,5-1 ,5 cm szélesek, kihe-
zettek. kihegyezettek gyezettek
Virág Kúp alakú, a nyelves vi- Kúp alakú, a nyelves vi- Kúp alakú, a nyelves virá-
rágok 4-6 cm hosszúak, rágok 2-3,5 cm hosszú- g ok 4-9 cm hosszúak,
0,5-0,6 cm szélesek, ak, 0,3-0,8 cm szélesek, 0,5-0,8 cm szélesek, min-
kissé lefelé állók, vilá- lefelé állók, lilák. Júni- dig erősen lefelé állók, li-
gos vagy sötét lilák. Jú- us tól szeptemberig VI- Ják. Júniustól szeptembe-
niustól szeptemberig vi- rágzik. rig virágzik.
rágzik.

297
A 15. táblázat folytatása

Növényi rész Echinacea purpurea Echinacea angustifolia Echinacea paliida

Termés Négyszögletes, kereszt- Négyszögletes, kereszt- Termése hasonlít az E.
metszete kissé deltoid, metszete kissé deltoid, angustifolia terméséhez,
közepén 4-5 mm, felső közepén 4-5 mm, felső de a fogaknál szélesebb sö-
részén 2-2,5 mm. Az il- részén 2-2,5 mm. Az il- tét (barnás) sáv található.
leszkedési pontoknál le- leszkedési pontoknál kis-
gömbölyített, kiszélese- sé kihegyesedő, a végén
dő, a végén egyenlőtlen egyenlőtlen hosszú fo-
hosszú fogak találhatók. gak vannak. A fogaknál
Színe szürkésfehér, bar- kb. l mm széles sötétebb
násszürke. Ezermagtö- (barnás) sáv található.
me ge 3,8-4,5 g. Színe szürkésfehér, bar-
násszürke.

• Botanikai leírás
Mindhárom Echinacea faj évelő, lágy szárú növény (H). Az Echinacea purpurea
morfológiai bélyegek alapján jól elkülöníthető a másik két fajtóL Az Echinacea
angustifolia és az E. paliida viszont hasonlóak, egymástól nehezen különböztethető
meg. Az egyes fajok jellemző morfológiai tulajdonságait a 15. táblázat tartalmazza.
• Előfordulás
Az Echinacea fajok Észak-Amerikában őshonosak. A nemzetség areáját délen a Golf
part, északon a Missouri folyó, keleten az Appalache-hegység, nyugaton pedig aSzik-
lás-hegység határolja. Az E. purpurea elsősorban a nedvesebb klímájú dombvidéken for-
dul elő, míg az E. angustifolia és az E. paliida a szárazabb prérikjellegzetes növénye.
• Környezeti igény
Minhárom faj fény- és melegkedvelő. Hazai viszonyaink között fagytűrők. Tapasz-
talataink szerint sem a hómentes kemény fagyok, sem pedig a tavaszi felmelegedést
követő lehűlések nem károsítják. Vízigény tekintetében az Echinacea fajok kissé el-
térnek egymástól. Az E. purpurea vízigényesebb, öntözés nélküli termesztésére in-
kább csak az ország csapadékosabb nyugati területei alkalmasak. Talajigényük hason-
ló, jól fejlődnek a középkötött mély termőrétegű, humuszban és nitrogénben gazdag
jó vízgazdálkodású csernozjom talajokon. Mészkedvelők. Gyökérdrognyerés céljára
a jó tápanyag-ellátottságú, lazább barna homoktalajok is megfelelnek.
• Fajta
Gyógyászati célra nemesített hazai fajtája ('Indián') 1999-ben kapott állami elis-
merést. Dísznövényként külfóldön számos fajta ismert, melyek jelentős része hibrid
eredetű, ezért csak vegetatív úton szaporíthatók.
• Termesztés
Elővetemény. Az Echinacea fajok termesztési ciklusa 2-3 esetleg 4 év. Elővete­
ménynek legalkalmasabbnak a korán lekerül ő, jól trágyázott kapások, de megfelelnek
a gabonafélék is.
Trágyázás. Az Echinacea fajok (különösen az E. purpurea) tápanyagigényes növé-
nyek. Telepítés előtt a talaj tápanyag-ellátottságától figyelembe véve feltöltő trágyá-

298
zást kell végezni. Az elővetemény alá vagy az elővetemény lekerülése után nagyada-
gú (30 t/ha) szerves trágya kijuttatása indokolt. A későbbi években az állomány za-
vartalan fejlődése érdekében nitrogén-fejtrágyázásról gondoskodni kell.
Talaj-előkészítés. Az elővetemény lekerülése után tarlóbántást és őszi mélyszántást
(35 cm mélyen) kell végezni. Tavasszal jól előkészített, rög- és üregmentes ültetőá­
gyat készítenek.
Telepítés/vetés. Az Echinacea fajok szaporíthaták tőosztással, helybe vetéssei és
palántanevelésseL A tőosztás nehéz és nem elég hatékony eljárás. Egy-egy fejlett tö-
vet legfeljebb 5-l O felé lehet szétszedni. A helybe vetés sem javasolható, mert a csí-
ranövények kezdeti fejlődése igen lassú, nagy az elgyomosodás veszélye, a vegysze-
res gyomirtás pedig nem megoldott. Leggyakrabban palántaneveléssel szaporítják. A
palánták állandó helyre ültetését tavasszal (május közepe-vége) vagy ősszel (szep-
tember közepe--október eleje) 40--60x25-30 cm-es tenyészterületre végzik. Elenged-
hetetlen az ültetés utáni alapos (többszöri) beöntözés.
Apolás. Az Echinacea fajok különösebb ápolási munkákat nem igényelnek.
Rendszeres évközi teendő az állomány gyommentesen tartása. V égezhető kézi
sorkapálással és gépi sorközműveléssel (kultivátor). A gyomok visszaszorítására
herbicid is használható: a lenacil hatóanyagú Venzar, de hatékonysága általában
nem kielégítő.
Növényvédelem. Jelentősebb kórokozója, kártevője nem ismert. Növényvéde-
lemre általában nincs szükség. A kórokozók közül előfordul a lisztharmat
(Erysiphae cichoracearum). A kártevők közül esetenként a levéltetvek (Aphis spp.)
károsítják.
Betakarítás. A betakarítás idejét és módját alapvetően a termesztési cél határozza
meg. Herba nyerésére tavaszi ültetés esetén már az első évben is betakarítható, bár a
hozam még nem jelentős. Korai vetés esetén már az első évben virágozhat, de inkább
csak a második évtől célszerü vágni teljes virágzáskor. Évente csak egyszer vágható.
A betakarítást általában kaszálvarakodóval végzik. Gyökérdrog előállítására a máso-
dik, de inkább a harmadik évben érdemes felszedni, kormánylemez nélküli ekével. A
gyökerek kitermelésének optimális ideje október, a vegetációs időszak vége. Meg-
jegyzendő, hogy az E. purpurea fejlődik a leggyorsab ban. A gyökerek felszedése en-
nél a fajnál már 2. évben is gazdaságos lehet.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az Echinacea fajok föld feletti virágzó hajtását gyakran frissen is feldolgoz-
zák. Ilyenkor a vágás után friss présnedvet készítenek belőle, majd ezt használják
fel további készítményekhez. A herbának szánt növényanyagat vékony rétegben
kiterítve, árnyékos, szellős helyen vagy műszárítóban legfeljebb 40-50 °C-on
szárítják. A gyökereket felszedés után lemossák (nem áztatják!) és a gyorsabb
száradás érdekében 4-6 részre vágják. A szárítás a herbáboz hasonló feltételekkel
történik.
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam akiültetés fliggvényében a második évtől az E. pur-
purea esetében 3-5 t/ha herba és 1,5-2,5 t/ha radix. A másik két fajnál mintegy
40-60%-al kisebb hozamra lehet számítani.
Minőség: Hivatalos minőségi előírásai hazánkban nincsenek.

299
 • Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmagtermesztésre meghagyott állomány nem igényel külön speciális ápolási
munkát. Ü gyeini kell azonban, mert az érett termések kissé peregnek. Célszerü a be-
takaritást valamivel teljes érés előtt kézzel vagy géppel (kaszálógép) elvégezni, majd
utáérlelés után csépelni.
A palántanevelés történhet fűtetlen fólia alatt vagy szabadágyban. Fóliasátorban
történő palántanevelés esetén március elején, közepén végzett vetéssei május közepé-
re jól fejlett 4-6 leveles kiültethető palánták nevelhetők. Szabadágyi palántanevelés-
kor a palántákat csak ősszellehet kiültetni, ezért célszerü a magvetést későbbre (már-
cius-április) tenni. A vetés 20-25 cm sortávolságra, l ,5-2 cm mélyre, 5 g/m2 mag-
mennyiséggel végezhető. A kelés l 0-14 nap múlva várható.
• Farmakológiai hatás
Belsőlegesen felhasználva aktivizálja a szervezet aspecifikus védekező rendszerét,
növeli a fagocitózist, aktiválja a makrofágokat és fokozza az interferonképződést.
Antivirális és bakteriosztatikus hatását is igazolták
Külsőleg hámosító, sebgyógyulást elősegítő, gyulladáscsökkentő hatású.
• Felhasználás
Készítményeit alkalmazzák a szervezet ellenálló képességének fokozására, külö-
nösen vírusfertőzés és akut vagy krónikus gyulladások esetén. A friss növényből
nyert présnedvet (akár kíméletesen hőkezelve és ezáltal tartósítva) grippe ellen adják
járványok idején megelőzésre.
Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, gyulladt nyálkahártya kezelésére ösz-
szeállított készítmények alkotórésze.

Echium vulgare L. • Terjőkekígyószisz

Gyakrabban használt magyar neve:

kígyászisz
• Rendszertani besorolás
A Polemoniales (csatavirágúak) rend-
jébe, ezen belül a Boraginaceae (érdesle-
velűek) családjába tartozik. Az ide sorolt
három, nálunk is termő kígyósziszfaj kö-
zül a magas kígyászisz (Echium italicum
L.) pártája fehér vagy halványlilás, a vé-
dett, piros kígyászisz (Echium russicum
Gmel., syn. E. ruhrum Jacq.) pártája sö-
tétpiros, míg a terjőkekígyószisz (Echi-
um vulgare L.) virágai kékek.
• Drog
A föld feletti, felső, legfeljebb 40 cm
hosszú hajtása (Echii herba) képezi a
drogot, virágzás kezdetén gyűjtve.

300
• Hatóanyag
Az érdeslevelűek családjában gyakori allantoin mellett, alkaloidokat tartalmaz
(O, 15-0,25%). Pirrolizidinvázas vegyületek halmozódnak fel: likopszamin, helioszu-
pin, aszperumin.
• Botanikai leírás
Kétéves növény (TH), gyökerei belül rendszerint pirosak. Szára kb. l m magas,
egyenes, alig elágazó (a virágzati tengelyek képezik az oldalágakat), levelei keske-
nyek és a szárhoz hasonlóan serteszőrök és rövid szőrök találhatók rajtuk. A kunko-
rodó forgóvirágzat a felső levelek hónaljában képződik, a virágok pártája kétoldali
részarányos, kissé kétajkú, ferde karimával, cimpái egyenetlenek. A kék párta 1-2 cm
hosszú, csöve rövidebb, mint a csésze. Aporzók nem egyforma hosszúak, a pártából
kiállnak, a porzószál piros. A bibe két hasábú. A termés négy részterméskéből tevő­
dik össze. Egy gyökérzetből rendszerint több, egyenes, virágzó szár fejlődik, főleg a
második évtől kezdve.
• Előfordulás
Eurázsiai faj, amely nálunk igen gyakori útszéli gyomtársulásokban, parlagokon,
kaszálókon.
• Környezeti igény
A kontinentális lomberdők hőklímájában élő, mérsékelten száraz helyeket kedve-
lő, talajjal szemben nem igényes faj.
• Fajta
Vadon élő populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A fold feletti részeket gyűjtik a teljes virágzás előtt, júniustól augusztusig.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az esetleges idegen növények és a gyökerek eltávolítása után felaprítva szárítják
szellős padlástérben.
• Hozam
Mennyiség. 5 kg virágzó hajtásból nyerhető l kg száraz drog.
Minőség. Minőségére az általános drogelőiratok mértékadók.
• Farmakológiai hatás
Antibakteriális hatása több kórokozóval szemben kísérletileg igazolt.
• Felhasználás
Vizsgálata népi gyógyászati adatok alapján indokolt, ahol is hasmenéssei járó álla-
potok kezelésére használták Alkaloidjai májkárosító hatása nem zárható ki, ezért
csak vizes kivonatai jöhetnek számításba (a pirrolizidin alkaloidok vízben alig, alko-
holban jól oldódnak).

301
Ephedra distachya L. • Közönséges csikófark
Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: bo-

gyópikk, pikkelybogyó,
• Rendszertani besorolás
Az Ephedraceae (csikófarkfél ék) csa-
ládjába tartozik. Régebbi szinonim neve
E. vulgaris Rich. A nemzetség több más
tagja (E. sinica, E. nevadensis stb.) szin-
tén gyógyhatású.
• Drog
Drogot a növény virágzó, fóld feletti
hajtása szolgáltatja: Ephedrae herba. A
drogot azonban ritkán forgalmazzák,
inkább kivonatait használják, gyógy-
szeripari alapanyag. Hazánkban nem hi-
vatalos drog.
• Hatóanyag
A hajtásokban protoalkaloidok halmozónak fel, mintegy l% mennyiségben. Ezek
efedrin származékok, főként 1-efedrin, d-pszeudoefedrin, d-metilpszeudoefedrin,
1-norefedrin, d-norpszeudoefedrin. Kísérőanyagként kimutattak szaponint, cseranya-
got is. A rokon fajok egy része szintén tartalmaz alkaloidokat, bár eltérő összetételben.
• Botanikai leírás
Kétlaki cserje (N), erősen elágazó, felső részükön zöld, hengeres ágakkal. Leve-
lei háromszögű pikkelyekké redukálódtak, keresztben átellenesek. A porzós virá-
gok rövid barkában állnak, a termős virágzat rendszerint kétvirágú, a virágot p ik-
kelyszerű fellevelek borítják. A termés piros toboz bogyó, amely az ágak végén cso-
portosan képződik.
• Előfordulás
A csikófark a Földközi-tenger vidékén honos, kitett, száraz területeken. Hazánkban
van elterjedési területének északi határa. Nálunk a Duna-Tisza köze és a Budai-hegy-
ség homokbuckáin fordult elő nagyobb mennyiségben, mára azonban megritkult és
védetté nyilvánították.
• Környezeti igény
A homokos, löszös, laza talajokat kedveli. Szárazságtűrő, fényigényes.
• Fajta
Hazánkban termesztése és fajtája nincs.
• Gyűjtés
A gyűjtés optimális ideje május-június. A növény a védetté nyilvánítása óta azon-
ban Magyarországo n nem gyűjthető. Az ipari szükségletet leggyakrabban az E. sini-
ca kínai importjából fedezik. Ma világszerte egyre inkább szintetikusan állítják elő a
pszeudoefedrint, amely a legkevesebb mellékhatással rendelkezik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárított állapotban importálják. Zsákban vagy bálában tárolják.

302
• Hozam
Mennyiség. Beszáradási aránya 4:1.
Minőség. A kívánt minőséget szabványok rögzítik.
• Farmakológiai hatás
Izgatja a szimpatikus idegrendszert, az adrenalinhoz hasonló hatású. Tágítja a lég-
utakat és a hörgőket, csökkenti a kóros váladék lerakódását, serkenti a szívműködést.
• Felhasználása
Az ősi kínai gyógyászat több ezer éve ismeri. Ma is alkalmazzák asztma, köhögés,
ellen, allergiás tünetek (csalánkiütés, szénanátha) kezelésére. Leggyakrabban orr-
cseppekben találkozhatunk vele. Mivel serkenti az anyagcserét, fogyókúrás készítmé-
nyekben is szerepe l. Erős hatása miatt azonban házilagos alkalmazása csak a könnyen
dozírozható titoterápiás készítmények formájában javasolható. Álmatlanságot okoz-
hat, ezért esti felhasználását nem tanácsolják. Egyes országokban az efedrintartalmú
drog forgalmazását korlátozzák, mivel amfetaminszármazékok prekurzora lehet.
Efedrint és származékait is tartalmazó gyári készítmények többek között a 'Sol-
vasthma-PP', 'Calcipherdrin', 'Epherit' tabletták vagy a 'Hemorid' végbélkúp.

Epilobium parvijlorum SCHREB. • Kisvirágú füzike

Gyakrabban használt magyar neve: apróvirágú
füzike
• Rendszertani besorolás
A Myrtales (mirtuszvirágúak) rendjén belül az
Onagraceae (ligetszépefélék) családjának tagja.
Közvetlen rokonsági körébe sorolnak olyan fajo-
kat, mint az erdei füzike (E. montanum L.), rózsás
ftizike (E. roseum Schreb.), borzas füzike (E. hirsu-
tum L.) stb. A nemzetség mintegy 200 faja főleg a
fóld mérsékelt éghajlatú területein él, de előfordul a
trópusi hegyeken és a sarkvidéki tundrákon is.
• Drog
A virágzó növény fóld feletti hajtását gyűjtik
Epilobii herba néven. Ez gyakran tartalmazza
egyéb kisvirágú fajok fóld feletti hajtását is, de
mindig megkülönböztetik a nagyvirágú füzikéktől,
elsősorban az erdei deréce (Epilobium angustifoli-
um L.= Chamaenerion angustifolium (L.) Scop.) herbájátóL Magyarországon jelen-
leg nem szerepe l a szabadon forgalmazható drogok jegyzékében.
• Hatóanyag
Akisvirágú füzike ható- és tartalomanyagai csak részben ismertek. Tartalmaz béta-
szitoszterolt, béta-szitoszterol-béta-D-glükozidot, szitoszterol-palmitátot, -propioná-
tot és egyéb szitoszterol-észtereket, flavonoidokat (kempferol-, kvercetin- és mirisz-
terin glikozidok), triterpénsavakat és cserzőanyagokat (gallotanninok).
Összflavonoid-tartalma 0,3-0,5%.

303
 • Botanikai leírás
Évelő, tarackos tövű, 15-80 cm magas, lágy szárú növény (H). A szár egyenes
vagy felegyenesedő, legalább alul erősen szőrös. A levelek hosszúkásak vagy lándzsá-
sak, az alsók és középsők átellenesek, a felsők váltakozó állásúak, molyhosak vagy
rövid elálló szőröktől bozontos-gyapjasak. Laza, fürtös virágzala van. Virágai sza-
badszirmúak, négy csészelevélleL A szintén négy, szabadon álló virágszirom halvány
rózsaszínű, 5-1 Omm hosszú. Porzók száma: 8, két sorban állnak. A bibe felálló. Mag-
ház alsó állású. A virágok júniusban-júliusban nyílnak. A toktermés hengeres, 4 ko-
pácsú, sokmagvú. Magjai 0,5-2,0 mm méretűek, bamaásfekete színűek, hosszú szőr­
üstököt viselnek, amelyek azonban nem fonódnak össze.
A rokon fajok igen hasonlóak. Az E. hirsutum robusztus, 90-140 cm magas, bo-
zontos, az E. roseum levelei hosszú nyelűek, fogazottak. Az Epilobium fajok könnyen
keverednek egymással. Az erdei deréce (Chamaenerion angustifolium) virágszirmai
1,2-1,5 cm hosszúak. Aszár kevéssé szőrös, a levelek lándzsásak. Biztonságos meg-
különböztetésük kizárólag mikroszkópos vizsgálattal lehetséges. Ismertető és megkü-
lönböztető bélyegek a lomblevélen lévő szőrképletek, ezek hossza és átmérője (töm-
lőszőrökjelenléte vagy hiánya), a nyálkasejtekben lévő rafid kristályok mérete, elhe-
lyezkedése (nyálkasejteket kitöltő vagy nem teljesen kitöltő), a maghéjepidermisz si-
ma vagy papillás alakulása. Az E. parviflorumnál a levél fedőszőrök kihegyezettek,
250-500 !lill hosszúak, a tömlőszőrök ritkák, a nyálkasejtek 100-150 IJID nagyságú-
ak, amelyeket a rafidok kitöltenek A rafidok elszórtan, a teljes levéllemezben megta-
lálhatók A maghéj papillás.
• Előfordulás
A kisvirágú füzike és rokon fajai is nedves helyeken, mocsarak területén, vizek
mentén, láp- és ligeterdőkben, nedves réteken, ártéri gyomtársulásokban gyakori, he-
lyenként tömegesen fordul elő.
• Környezeti igény
Nedves területeket kedveli.
• Fajta
Hazánkban jelenleg hivatalosan nem gyűjtik, esetenként engedély alapján külfóldi
származású drog kerül a kereskedelembe.
• Gyűjtés
Az első virágok nyílásakor szedett föld feletti rész adja a drogot. Ez vastagabb
szártagokat ne tartalmazzon.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levéltelen, vastagabb szárrészek eltávolítása után a herhát lehetőleg szárí-
tókereteken, forgatás nélkül, gyorsan kell szárítani a virágok elnyílásának meg-
akadályozására.
• Hozam
Mennyiség. Általában 5 kg nyers herbából állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Külfóldi kísérleti eredmények alapján a drog nem tartalmazhat E. hirsu-
turnot és Chamaenerion angustifoliumot. Ajó minőségű drog legfeljebb 2% gyökér-
vagy vastagabb szárrészt; és legfeljebb 5% kifakult, sárga növényrészt, kinyílt ter-
mést tartalmazhat. Jellemző tartalomanyagainak ellenőrzése célszerűen a béta-szi-
toszterol- és flavonoidtartalom azonosításával és mérésével történhet.

304
• Farmakológiai hatás
A béta-szitoszterol kedvező hatása a prosztataadenoma első stádiumában klinikai-
lag kielégítően bizonyított. A kisvirágúfüzike-kivonat terápiás hatásigazolása még
csak részben történt meg. Gyulladáscsökkentő. Tartós alkalmazásánál esetenként
gyomor- és bélpanaszokat okozhat. Mellékhatásai nem ismertek.
• Felhasználás
A népi gyógyászatban egyes országokban önmagában vagy teakeverékek alkotóré-
szeként a prosztataadenoma kezdeti stádiumában, a betegség előrehaladásának lassí-
tására, a tünetek (mikciós zavarok) csökkentésére alkalmazzák A teához két kávés-
kanálnyi aprított drogból készítenek forrázatot 2-2,5 dl vízzel. Naponta 2-3 csésze
teát javasolnak A kezelést az első tünetek jelentkezésekor kezdik és tartósan alkal-
mazzák Elsősorban a szubjektív panaszok javulnak.

Equisetum arvense L. • Mezei zsurló

Gyakrabban használt magyar nevei: (kan-
namosófű, békaláb, békarokka, bábagu-
zsaly, lófarkfű)
• Rendszertani besorolás
A harasztok vagy edényes Pteridophy-
ta (virágtalanok) törzsén belül jól el-
különülő Sphenopsida (zsurlók) osz-
tályának tagja, amelyre jellemzőek a szá-
ron a fejlett szárcsomók, rajtuk gyakran
örvös elágazásokkaL A Magyarországon
előforduló Equisetaceae (zsurlófélék)
családjának tagjai valamennyi többi
növénytől könnyen megkülönböztethe-
tőek, de egymás között gyakran összeté-
vesztik a hasonló termetű fajokat Ezen
fajok amocsári (Equisetum palustre L.),
erdei (E. sylvaticum L.), iszap (E. jluvi-
atile L. em. Ehrh.), hosszú (E. ramosissimum Desf.), óriás (E. telmaleia Ehrh.), téli
(E. hyemale L.) és tarka (E. variegatum Schleich.) zsurló.
• Drog
Az Equisetum arvense meddő, zöld, elágazó, föld feletti hajtásai képezik a drogot
(Equiseti herba), amely a Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.Hg. VII.) és más európai
gyógyszerkönyvekben is (DAB 9, ÖAB, Ph.Helv.VII.) is hivatalos. Minőségi előírá­
sokat közöl az MSZ 19883-1970 is.
• Hatóanyag
Szilíciumot halmozó növény: a hamu 70-80%-át kovasavszármazékok alkotják,
amelyek mennyisége, száraz drogra számítva, kb. 5%. Fő flavonoidjai a kvercetin és
a kempferol glikozidjai. A többi zsurlófaj, amellyel összetéveszthető 0,01-0,3% alka-
loidot tartalmaz (palusztrint, nikotint).

305
 • Botanikai leírás
Évelő virágtalan növény (X színes tábla). Gyöktörzse elágazó, feketés. Belőle két-
féle szár fejlődik: a kora tavaszi terrnőszár és a nyári meddő szár. A terrnőszár barna,
el nem ágazó, csúcsán tobozkám emlékeztető, l-4 cm hosszú füzér képződik, ame-
lyet spóratermő levelek alkotnak. Utóbbiak sokszögletűek, pajzs alakúak. A meddő
szár zöld, elágazó, csúcsán soha nincs tobozszerű ftizérke. Az ágak örvösen képződ­
nek, szintén kifejezetten tagoltak és a főszárral kb. 45 °-os szövet képeznek. A főszár
csomóin apró levelekből összeforrt, 6-13 fogú hüvely látható. A szártagok barázdál-
tak. Aszár magassága 20-40 cm, vastagsága legfeljebb 5 mm. A rokon fajok megkü-
lönböztető bélyegei az alábbiak:
A mocsári zsurló (Equisetum palustre L.) esetében az oldalágak legalsó inter-
nádiurna sokkal rövidebb, mint a főszáron lévő hüvely. Egyféle szára van, amely
zöld és a nyár második felében ennek a csúcsán fejlődik a spóratermő levelek füzé-
re. Elágazása szintén örvös, de az oldalágak keresztmetszete ötágú csillagra emlé-
keztet (a mezei zsurló oldalágai négyélűek). A szár felülete selymes tapintású (a
mezei zsurlóé érdes). Az erdei zsurló (E. sylvaticum L.) oldalágai ismételten vékony
ágacskákra tagoltak. Az iszapzsurló (E. fiuviati/e L. em. Ehrh.) főszárában a közpon-
ti üreg legalább 4/5 részét képezi a teljes átmérőnek (a mezei zsurlónál 114 részét). A
hosszú zsurló (E. ramosissimum Desf.) fő szárának keresztmetszetében a központi
üreg nagyobb, mint az átmérő fele.
Az óriás zsurló (E. teirnateia Ehrh.) fő szára kb. l cm vastag. A téli zsurló (E. hye-
male L.) 40-150 cm magas, aszárátmérője eléri a 6 mm-t, örökzöld. A tarka zsurló
(E. variegatum Schleich.) nem elágazó vagy csak a tövén ágas.
• Előfordulás
A mezei zsurló folyóvizek mentén, árterűleteken, homokos-agyagos helyeken ta-
lálható, előfordul nehezen kiirtható vetési gyomnövényként is, nedvesebb szántóföl-
deken. Vasúti töltésekről nem gyűjtendő, mert szennyezett. Taposásra törik, ezért le-
gelőkön nem terjed el tömegesen. Amezei zsurlóvallegink ább összetéveszthető mo-
csári zsurló (E. palustre) nedvesebb réteken, mocsarakban, lápokban közönséges.
• Környezeti igény
Amezei zsurló a mérsékelten vizes terűletek növénye (a mocsári zsurló vizesebb
helyeken található). A nagy vízigényű fajoktól (óriás zsurló, erdei zsurló, iszapzsur-
ló, a védett tarka zsurló) eltérően a hosszú zsurló száraz termőhelyek növénye,
homokpusztákon, legelőkön található.
• Fajta
Vadon élő populációját gyűjtik.
• Gyűjtés
Amezei zsurló elágazó, zöld, meddő hajtásait ott előnyös gyűjteni, ahol szántóföl-
deken gyomnövényké nt tömegesen jelenik meg. Ezáltal az összetévesztés lehetősége
a mocsári zsurlóval kevésbé valószínű.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az esetleg jelen levő fekete gyöktörzseket eltávolítjuk. Árnyékban jól szárítható.
Fénytől és nedvességtől védve tároljuk
• Hozam
Mennyiség. 3-5 kg friss növényből nyerhető l kg száraz drog.

306
 Minőség. A zöldtől eltérő színű részek aránya nem haladhatja meg az 5%-ot (feke-
te gyöktörzsbőllegfeljebb 3%-ot tartalmazhat). Egyéb növények részeiből ne legyen
több 2%-nál. Más Equisetum fajok egyáltalán nem lehetnek jelen a drog ban. Vizeski-
vonatanyag-tartalma legalább 20%,
• Farmakológiai hatás
Vízhajtó hatása kísérletileg igazolt.
• Felhasználás
l 0-15 perces főzéssei készült vizes kivonata a nap folyamán ismételten fogyaszt-
ható, lehetőleg étkezések között. A napi átlagos adag 6 g. Visszatérő húgyhólyag-
gyulladásban, vesekő képződésre hajlamos személyeknél javallt a nagyobb mennyi-
ségű vizelet biztosítására, ajánlják továbbá köszvényeseknek Vizenyő (ödéma) ese-
tében akkor használható, ha az sérülések következtében lépett fel. Ellenjavallt szív-
és veseelégtelenségben szenvedőknél. Külsőleg fürdő vagy borogatás formájában
izületi bántalmak kezelésére használják.
Háziállatoknál, főleg lovaknál, a sok zsurlót tartalmazó széna mérgező.

Euphrasia roskoviana HAYNE • Orvosi szemvidító

Gyakrabban használt magyar neve: mirigyes szemvi-
dító(fű)
• Rendszertani besorolás
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak) rendjébe, ezen
belül a Scrophulariaceae (tátogatófélék) családjába tar-
tozik. A flóráokban előforduló többi szemvidító fajtól
azáltal különböztethető meg, hogy a murvalevelek szé-
le mirigyszőrös. A réti szemvidító (E. stricta Wolf) vö-
rös színe kifejezett, a murvalevelek fogai szálkásak. A
tatár szemvidító (E. tatarica Fisch.) csak kissé vörös-
lő, a szár, a levelek és a csésze pelyhesen szőrözött.
• Drog
A drogot a virágos föld feletti részek (Euphrasiae
herba) képezik. Minőségi követelményeit a MSZ
17059-1976 tartalmazza.
• Hatóanyag
Fő hatóanyagai az iridoid glikozidok: az e nemzetségben felfedezett aufrozid, to-
vábbá ixorozid, aukubin, kataipoL A drog tartalmaz még lignánokat (a koniferil-alko-
hol származékai t), fenilpropán-glikozidokat (eukovozidot), flavonoidokat, főleg kver-
cetint és az apigenin glikozidjait, valamint fenilkarbonsavakat (kávésav és ferulasav).
• Botanikai leírás
Egyéves (Th), alacsony termetű növény, melynek szára rendszerint aljától elága-
zó, az ágak ívesen felemelkednek, sűrűn levelesek. A levelek széles tojásdadok, egy-
egy oldalukon 3-6 hegyes fog van. A virágok a szár csúcsán tömörülnek, egyoldalú
részarányosságot mutatnak. A párta 8-13 mm hosszú, fehér vagy ibolyás, az alsó ajak
cimpái kicsípettek, rajta sárga folt és ibolyás csíkok vannak, a felső ajak visszahajló,

307
 rövidebb az alsónál. Termése tok, kb. 5 mm hosszú, kétrekeszes, sok barna maggal.
Júliustól októberig virágzik.
• Előfordulása
Szubatlanti, közép-európai flóraelem, nálunk hegyi réteken található a Zempléni-
hegységben, a Gödöllői dombvidéken. Eléggé gyakori a Dunántúli-középhegység-
ben, Sopron és Somogy térségében. Az Alfóldön ritkább.
• Környezeti igény
Az orvosi szemvidító üde rétek, gyengén savanyú, közel semleges talajának növénye.
• Fajta
Vadon élő populációját gyüjtik.
• Gyűjtés
Akkor gyüjtjük, amikor még kevés virág nyílt ki, lehetőleg gyökerek nélkül. Fel-
tétlenül tiszta környezetből származzék a drog, jellemző felhasználására való tekin-
tettel ez még fontosabb, mint a többi vadon élő növénynéL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárításáta herbadrogok előállításánál szokásos módon végezzük. Különös figyel-
met igényel a tárolása. Úgy tároljuk, hogy a levegőből szennyező anyagok ne ront-
hassák értékét (ez vonatkozik a helyiségre és a csomagolásra egyaránt).
• Hozam
Mennyiség. 4-5 kg friss növényből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A szabvány szerinti I. osztályú drog lilásbarna színű, enyhén fűszeres il-
latú, enyhén sós, aromás ízű. A növény egyéb részeit, színét vesztett és idegen növé-
nyi részeket 5-5%-ban tartalmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább 20% legyen.
• Farmakológiai hatás
Egyes kórokozó baktériumok fejlődését gátolja, a nyálkabártyák gyulladását csök-
kenti.
• Felhasználás
Régi népi gyógyászati szer, magyar neve is erre utal. A látószerv különböző jelle-
gű gyulladásaib an helyileg alkalmazzák szemmosó folyadékként, borogatásként,
szemcseppek alapjában (utóbbiak gyógyszertárban vagy a gyógyszeriparban készül-
nek). Régi feljegyzések szerint a szem elfáradásakor, szintén helyileg alkalmazva, ja-
vítja a látást.

F agopyrum escu/entum MöNCH • Közönséges

pohánk a
Gyakrabban használt magyar nevei: pohánka, hajdina, (haricska, szerecsenbúza)
• Rendszertani besorolás
A Polygonales (keserűfűvirágúak) rendjén belül a Polygonaceae (keserűfűfélék)
családjának, ezen belül a Fagopyrum nemzetség tagja (XI. színes tábla). Termesztett
rokon fajai a Fagopyrum (Polygonum) emarginatum (Roth.) Mönch (japán vagy kí-
nai pohánka), aF. tataricum (L.) Gaertn. (szibériai vagy tatár pohánka), aF. tineto-
rum Lour. (indigó pohánka).

308
• Drog
A növény virágzó leveles hajtása adja a dro-
go t. Magyar előírat nincs. Újabban nagy lép-
tékben termesztik ipari feldolgozásra.
• Hatóanyag
Flavonoid típusú vegyületek halmozódnak
fel virágzó leveles hajtásában és magjában.
Utóbbit élelmiszerként fogyasztják Föld felet-
ti szervei 5% körüli mennyiségben tartalmaz-
nak rutint. Az antraglikozid típusú vegyületek
közül a fotoszenzibilitást okozó fagopirin fel-
halmozódása jellemző.
• Botanikai leírás
Feltételeink között július-augusztusban
virágzó, egyéves therophyta (Th) faj. A ter-
mőhelyi adottságoktól ftiggően szára 15-40
cm magas. Levelei szív alakúak, válluk nyi-
las. A hosszú nyelű, levélhónalji bugában ál-
ló virágai fehér vagy pirosló leplűek, jó mézelők. A lepel hossza 3-4 mm. Termése
három élű, barnás színű makkocska, melyen lepel található. A termés ezermagtö-
mege 18-22 g.
• Előfordulás
Közép-Ázsiából származó, hazánkban takarmányként, újabban gyógynoveny-
ként, Németországban, Ausztriában és Oroszországban emberi táplálékként is ter-
mesztett faj.
• Környezeti igény
Hazánk feltételei között a kötött agyag- és erősen meszes talajok kivételével csak-
nem mindenütt termeszthető. Viszonylag rövid tenyészideje miatt május második fe-
létől, július közepéig vethető. Fagyérzékeny, így a túl korai vetéseket a májusi fa-
gyok, míg a megkésett vetéseket az őszi fagyok károsíthatják.
• Fajta
Populációit termesztik.
• Termesztés
Elővetemény. E tekintetben nem igényes. Másodvetésekor azonban ügyelni kell ar-
ra, hogy az elővetemény időben (legkésőbb július elejéig) lekerüljön a tábláról.
Trágyázás. Rendszerint külön tápanyag-utánpótlást nem igényel, másodvetése ese-
tén azonban célszerű az előveteményt tápanyag-utánpótlásban részesíteni.
Vetés. Május második felétől június közepéig vethető, 35-70 kg/ha vetőmag­
mennyiséggel, 1-2 cm mélyre, normál vagy kétszeres gabona-sortávolságra.
Apolás, növényvédelem. A táblát gyommentesen kell tartani. A megfelelő magkö-
tés érdekében a virágzás időszakára méhcsaládok telepítése javasolható.
Betakarítás. A virágzó növények adják a drogo t. A hosszan elhúzódó virágzási idő­
szakon belül az optimális betakarítási időpontot a beltartalmi értékek folyamatos mé-
rése alapján jelölik ki. A virágzó állomány betakarítható járvaszecskázó és rend-
revágó gépekkeL

309
 • Elsődleges feldolgozás, tárolás
A növény szárításánál és tárolásánál a herbadrogokra vonatkozó általános szem-
pontokat kell figyelembe venni.
• Hozam
Mennyiség. A drog mennyisége termőhelytől és évjárattól ftiggően erősen változó.
A várható herbahozam 0,4-0,5 t/ha.
Minőség. A minimálisan elfogadható flavonoid- és rutintartalmat a termeltető
vál-
lalatok írják elő.
• Szaporítóanyag-előállítás
A drog- és magtermesztéssei azonos módon történik. A betakarítás időpontjának
megválasztásánál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a termések folya-
matosan érnek. A megfelelő minőségű szaporítóanyag kétmenetes betakarítással
állítható elő.
• Farmakológiai hatás
A rutozid az érfal rugalmasságát fokozza, a vénás pangást csökkenti, a perifériás
vérellátást javítja- emellett a nyirokáramlásra is kedvezően hat.
• Felhasználás
A rutozid hivatalos a gyógyszerkönyvekben, sok gyógyszer alkotórésze.

Filipenduta ulmaria (L.) MAXIM . • Réti legyezőfű

Gyakrabban használt magyar neve:
legyezőbajnóca
• Rendszertani besorolás
Rosales (rózsavirágúak) rendjén be-
lül a Rosaceae (rózsafélék) családjába
és a Rosaideae (rózsafélék) alcsaládjá-
ba tartozik (XI. színes tábla). Rokon fa-
ja a Filipendu/a vulgaris Mönch, amely
száraz rétek, parlagterületek növénye,
virágzata végálló, magjai hosszúkás-
egyenesek.
• Drog
Elsősorban a virágzó hajtást Spireae
herba (Filipendulae herba) seu jlos
(MSZ 19277-198 7) és a virágot Spi-
reae jlos használják drogként Gyöke-
rét ritkábbarr gyűjtik, ezt Spireae radix néven forgalmazzák. Magyarországon a
szabadon forgalmazható drogok listáján szerepel.
• Hatóanyag
Fenolos glikozidokat tartalmaz, amelyek alkotói a szalicilsav származékai és kü-
lönböző flavonoidok. Legnagyobb mennyiségben a szpirozid fordul elő, amely
a
kvercetin glikozidja. Kevés illóolajat is tartalmaz. Ebben szalicil-aldehid és kevés
metil-szalicil található, feniletil-alkohol, benzil-alkohol és ánizsaldehid mellett.

310
• Botanikai leírás
Évelő 1-1,5 m magas növény (H). Fásodó, vastag, rövid, ferde gyöktörzset fej-
leszt. Felálló szára egyszerű vagy felső részben ágas, dúsan leveles, kopasz. Egye-
netlenül szárnyalt lomblevelei felső lapjukon sötétzöldek, kopaszok, alul világoszöl-
dek vagy fehér-molyhosak. A levelek 2-5 pár szárnyasak. A pálhalevelek nagyok,
széles szívalakúak, bemetszetten fogasak vagy csipkések Júniustól szeptemberig vi-
rágzik. Apró fehér virágai sokvirágú álernyőkben helyezkednek el, illatosak. Kerek-
ded sziromlevelei visszás tojásdad alakúak, számuk 5-6. A porzók kb. még egyszer
olyan hosszúak, mint a sziromlevelek. Az aszmag terméskék száma 5-9, 3-4 mm
hosszúak és spirálisan csavarodottak, kopaszok, sárgásbarnák, egymagvúak Ezer-
magtömege 0,5 g.
• Előfordulás
Európában mindenütt elterjedt, Ázsiában Kisázsiától az Altáj hegységig honos.
Hazánkban az Északi- és a Dunántúli-középhegységben és Észak-Dunántúlon gyako-
ri, Dél-Dunántúlon ritkább. Az Alföldön szórványosan fordul elő.
• Környezeti igény
Mindig nedves vagy pangó vizes, tápanyagban gazdag, agyag-, homok- vagy tő­
zegtalajokon tenyészik. Ligeterdőkben, láperdőkben, patakok mentén sokszor lápré-
teken hatalmas állományokat képez. Többnyire olyan helyeken szaporodik el, ame-
lyet csak igen későn kaszálnak vagy ahol a sarjút nem kaszálják le. Ezeken a helye-
ken sarjhajtásaiból újra virágozva, magjait évről évre elszórja.
• Fajta
Hazánkban vad populációkból gyűjtik.
• Gyűjtés
A növény felső, legfeljebb 40 cm hosszú vtragos leveles részét gyűjtik mint
Spireae (Filipendulae) herbát. Virágait - Spireae jlost - a virágzás kezdetétől foko-
zatosan gyűjtik szeptemberig. Gyökereit - Spireae radixot kora tavasszal vagy ősz­
szel gyűjtik, felhasználása nem gyakori.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A herba szárítása árnyékban, szellős helyen végezhető. Abegyűjtött virágokat vé-
kony rétegben, árnyékos helyen vagy szükség esetén műszárítón lehet megszárítani
maximum 35 °C-on. A gyökér szárítása feldarabolva történik. Lassan szárad.
• Hozam
Mennyiség. 4 kg friss anyagból l kg herba, 6-7 kg nyers virágból l kg száraz drog
állítható elő.
Minőség. A herba csaknem szagtalan, enyhén kesernyés ízű. Az I. osztályú drog
színt vesztett növényi részt legfeljebb 5%-ban, 5 mm-nél vastagabb szárrészt legfel-
jebb 15%-ban, idegen növények részeit pedig maximum 3%-ban tartalmazhat. Vizes-
kivonat-tartalma legalább 14%. A gyökérdrogra vonatkozóan az általános előírások a
mérvadóak.
• Szaporítóanyag-előállítás
Hazai termesztés nincs, így szaporítóanyag-előállítása csak külföldi rendelésekre
történik. Az érett magvak begyűjtésekor ügyelni kell arra, hogy a rokon faj magjai
(Filipendula vulgaris) ne keveredjenek közé. A két faj magj ai j ól megkülönböztethe-
tők, aF. ulmaria magjai a végükön hajlottak, aF. vulgarisé egyenesek.

311
 • Farmakológiai hatás
Izzasztó, vizelethajtó, lázcsillapító.
• Felhasználás
Drogját régóta használják, főként sebgyógyításra, vérzéscsillapításra, de a füves-
könyvekben mint görcsoldó, női panaszok gyógyítására sőt még a pestis ellen is ha-
tékony szerként említetté k Felhasználása tehát elsősorban a népi gyógyászatban je-
lentős; megfázásos betegségek és reuma ellen fogyasztják forrázatát
. Különböző tea-
keverékek alkotórésze.

F oeniculum vulgare MILL. • Közönséges

édeskömény
Gyakrabban használt magyar nevei:
édeskömény, magyar ánizs, olasz kömény
• Rendszertani besorolás
Az Araliales (aráliavirágúak) rendjén
belül az Apiaceae (emyősök) családjába
tartozó, rendkívül alakgazdag faj. Több ~
eltérő tulajdonságú taxonját (alfajokat és
változatokat) termesztik. A legismerteb-
bekről a 16. táblázat nyújt áttekintést.
Hazánkban a közönséges édesköményt
(F. vulgare subsp. capil/aceum var. vul-
gare ), ritkábban a fűszer édesköményt
(F. vulgare subsp. capil/aceum var. dul-
ce) termesztik.
• Drog
Termése Poeniculi fructus és illóolaja Aetheroleum foeniculi, a VII. Magyar
Gyógyszerkönyvben hivatalos drog. Szerepel a német (DAB), a svájci (Ph.Helv. VII.),
és számos európai (osztrák, román stb.) és az amerikai (USP XXI.) gyógyszerkönyv
cikkelyei között. Termésdrogja az ESCOP monográfiákban is megtalálható (Foeniculi
fructus - Fennel). Termésének minőségi kritériumait rögzíti az MSZ 17031-1970 és
MSZ 20631-19 75. Ritkábban felhasználják fiatal hajtásait és gyökerét is.
• Hatóanyag
Hatóanyagai; termésekben felhalmozódó 2-6% illóolaj, 18-20% fehérje, 12-18%
zsírosolaj. Az illóolaj fő komponense az anetol (transzanetol), ezen kívül fenkont,
metilkavikolt és más terpenoidokat is tartalmaz.
A föld feletti vegetatív részekben (levél, szár) is 1-1,5% mennyiségben, a termés-
hez hasonló összetétel ű illóolaj van. A gyökérzetből kivonható 0,6-0, 7% illóolaj a töb-
bi növényi részekben találhatótól eltérő összetételű, fő komponense (90%) a dilapiol.
• Botanikai leírás
Hazánkban többéves (H) lágyszárú növény. Gyökere mélyre hatoló, orsó alakú, hú-
sos, piszkosfehér színű. Szára l ,5-2 m magas, hengeres, kopasz, hamvas, fehérbel ű,

312
16. táblázat
Foeniculum vulgare taxonok főbb jellemzői

Taxonok tudományos Összetevők aránya az illóolajban

Termés Megjegyzés
és magyar neve transzanetol fenkon esztrag ol
Subsp. piperitum = erősen nem termesztik
nyomokban 55 46
borsos édeskömény csípős ízű

Subsp. capillaceum kellemes, hazánkban

var. vulgare = kesernyé- közismert
60-70 12-22 2-5
közönséges (keserű) sen édes-
édeskömény kés ízű
Subsp. capillaceum kellemes hazánkban
var. dulce= édeskés termesztett
85-95 nyomokban 4-8
fűszer (édes) ízű
édeskömény
Subsp. capillaceum kissé Európában nem
var. panmorium = csípős ízű 40-60 7-20 nyomokban termesztik
indiai édeskömény
Subsp. capillaceum zöldségnövény,
kellemet-
var. azoricum = csak
len ízű,
gumós édeskömény nyomokban 1-2 2-3 megvastagodott
apró,
levélnyelét
barna
fogyasztják

erősen elágazó. Levelei szórt állásúak, többszörösen szárnyaltan összetettek, finoman

szeldeltek, halvány szürkés-kékeszöldek. A levélnyél alapi része hólyagosan felfújt.
Virágzala kétszeresen összetett lapos ernyő (XI. színes tábla). Virágai aprók, sárgák.
Termése 6-10 mm hosszú, 2-3 mm széles, hengeres, a csúcsán keskenyedő ikerka-
szat, zöldes vagy barnásszürke színű. Ezermagtömege 4-8 g.
A növény minden része jellemző, kellemes, édeskés, kissé csípős, ánizsra emlékez-
tető illatú.
• Előfordulás
Az édeskömény Dél-Európában és a Földközi-tenger mellékén honos. A Közép-és
Dél-Európai országokban sok helyen termesztik. Hazánkban is rendszeresen termesz-
tik, néhol megtaláljuk elvadulva. A hideg, hó nélküli teleken kifagy. 4-5 évig él, de
jelentős termést csak az első és a második, ritkán a harmadik évben ad. Ezért általá-
ban csak két évig tartják termesztésben.
• Környezeti igény
Az édeskömény mint mediterrán származású növény, melegkedvelő. Ezért főként
az ország melegebb vidékein termesztik. Termései már 6-8 °C-on csíráznak, de gyors
keléséhez 15-16 °C-os talajhőmérséklet szükséges. Hazánkban az édeskömény nem
minden évben telel át. Hótakaró nélküli teleken, különösen a laza szerkezetű, mélyen
lehűlő talajokon gyakori az állomány teljes vagy részleges kifagyása. Magas hőmér­
sékletet (20-22 oq elsősorban a virágzás és a termésérés időszakában igényel. A te-

313
 nyészidő során vízigénye csírázáskor és a szárbaindulástól a virágzásig a legnagyobb.
Virágzása alatt az esős, hűvös időt nem kedveli, mert ez esetben a terméskötődés
rossz. A tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású vályog- vagy homokos vályogtala-
jon termeszthető legeredményesebben. A laza, szerkezet nélküli homoktalajok az
édeskömény termesztésére nem alkalmasak.
Az édeskömény termése 2-3 évig tartja meg csírázóképességét. Kedvező körülmé-
nyek között az elvetett kaszattermés 14-20 nap alatt kicsírázik. Kezdetben lassú nö-
vekedésű, keléstől a szárbaindulásig terjedő időszak 2-2,5 hónap. Az első évben
a ter-
mések később (szeptember végén- október elején) érnek be. A vetés évében gyakran
csak a központi ernyők (ritkán az elsőrendű oldalernyők) érnek be, ezért a termésho-
zam az első évben mindig alacsonyabb. A tél folyamán az édeskömény föld feletti ré-
szei elpusztulnak. A következő évben a kihajtás igen korán (március elején-közepén)
kezdődik, s ezt követően fejlődése gyors. A növények már július elején-köz
epén el-
érik a 150-180 cm magasságot. A virágzás június közepén-végén megkezdődik és au-
gusztus második felére a termések beérnek. A termésérés a családra jellemzően egye-
netlen, az érett termések peregnek.
• Fajta
Hazánkban több államilag minősített fajtája van forgalomban.
'Budakalá szi': !959 óta forgalomba hozataira engedélyezett fajta. A fajtát aF vul-
gare subsp. capil/aceum var. vulgare változat hazánkban termesztett anyagából
egyedkiválogatás útján állították elő. Többszörösen szárnyalt, finoman szeideit leve-
lei halványsz ürkés, kékeszöldek. Termése 6-10 mm hosszú, 2-3 mm széles, zöldes-
vagy barnásszürke színű. Ezermagtömege 4-8 g. Közepes terméshozamú. Termésé-
nek illóolaj-tartalma 3-5%, benne az illóolaj-komponensek általában a következő­
képpen alakulnak: anetol 60%, fenkon 20%, esztragal l O%.
'Soroksári ': 1990. óta államilag elismert fajta. Külföldi (F vulgare subsp. capil-
faceum var. vulgare) populációból egyedkiválogatással és szelekcióval állították elő.
A fajtakísérletek során a Budakalászi fajtánál jobb fagytűrőképességűnek, 35--40%-
kal nagyobb terméshozamúnak és magasabb illóolaj-tartalmúnak (5-7%) mutatko-
zott. Levelei élénkzöldek, többszörösen szárnyasan szeldeltek Termése 7-8,5 mm
hosszú ikerkaszat, éretten szürkészöld színű. A féltermések lapítottak, a hátoldalon 5
bordávaL Ezermagömege 6-6,5 g. Illóolajában az anetol aránya magasabb, az esz-
tragaié alacsonyabb, mint a 'Budakalás zi' fajtában (anetol 65%, esztragol4 %).
'Fönicia': 1998-ban nyert állami elismerést.
• Termesztés
Elővetemény. A legtöbb növény után sikeresen termeszthető. Gabonák és trágyázott
kapás növények a jó előveteményei. Növényvédelmi szempontból a közös károsítók
miatt nem javasolt más ernyősvirágú növény után vetni. Az édeskömény az arailkának
( Cuscuta spp.) kedvelt gazdanövénye. A maszlag (Datu ra stramonium) magja nehezen
tisztítható ki az édeskömény termései közül. Az édeskömény területének megválasztá-
sánál ezért ügyelni kell arra, hogy az arankával és maszlaggal ne legyen fertőzve.
Trágyázás. Nagy vegetatív tömeget fejleszt (40-60 t/ha), s ebből adódóan táp-
anyagigényes. Ennek ellenére közvetlen istállótrágyázott területre ne vessük, mert
gyökerei barna foltosak lesznek, elrothadnak. A jó magterméshez különösen foszfor-
ra van szüksége. A harmonikus tápanyag-ellátottsághoz megfelelő nitrogén és kálium,

314
valamint nyomelem biztosítása szükséges. A túlzott nitrogénadagolás kedvezőtlenül
hat a terméshozamra. Őszi talaj-előkészítéskor 80-100 kg/ha foszfor és 40-60 kg/ha
káliumműtrágyát kell a talajba juttatni. A második évtől - főleg ha a kihajtás vonta-
tott - kora tavasszal 20-40 kg/ha nitrogén fejtrágya adása indokolt. A harmadik évre
is meghagyott állományt a második év őszén, betakarítás után ajánlatos 40-60 kg/ha
foszfor és 30-40 kg/ha kálium hatóanyagat tartalmazó műtrágyát kijuttatni.
Talaj-előkészítés. Az őszi mélyszántás után a talajművelő munkákat úgy válasszuk meg,
hogy aprómorzsás, kellő nedvességtartalmú vetőágy álljon tavasszal rendelkezésünkre.
Vetés/telepítés. A szaporítás helybe vetéssei történik. Az ernyősvirágú növények közül
legkorábban, március elején, közepén vessük. Javasolható a tél eleji vetés is. A novem-
berben elvetett magvak kora tavasszal a talaj felmelegedése (6-8 oq után kelnek ki. Ez-
zel a módszerrel az első évben is biztonságosan beérik a termés, így lényegesen nagyobb
terméshozamct lehet elérni, mint a tavaszi vetés alkalmazásakor. Vetését 8-1 O kg/ha ve-
tőmagmennyiséggel, 42-48 cm sortávolságra, 2-3 cm mélységre végezzük.
Apolás. Megfelelő tápanyag-ellátottság és kedvező időjárás esetén az édeskömény
már május végére zárt, jó gyomelnyomó állományt képez. Így az első évi ápolási
munka csak a tavaszi gyomtalanításra korlátozódik. A gyomirtásra jól kidolgozott
vegyszeres gyomirtási eljárást alkalmaznak. Vetés előtt preemergensen kipermetezve
4-5 kg/ha Merkazin (prometrin) vagy 3-3,5 kg/ha Aresin (monolinuron) vagy
4-6 l/ha Stomp 330 EC (pendimetalin) alkalmazható az édeskömény károsodása nél-
kül, jó gyomirtási eredménnyel.
Az esetlegesen később előtörő gyomok elpusztítására állománypermetezés is végez-
hető. A 15-20 cm-nél magasabb édeskömény-állományban eredményesen alkalmazha-
tó a 2 kg/ha Afalon (linuron) és a piridát hatóanyagú Lentagrán WP is, 2 kg/ha dózisban.
A második, harmadik éves állományban az édeskömény vegyszeres gyomirtását a
kihajtás előtt, szintén a preemergens kezelésre ajánlott szerekkel (Merkazin, Aresin,
Stomp) lehet elvégezni. Amennyiben jelentősebb aranka- ( Cuscuta spp.) fertőzést ta-
pasztalunk, l O l/ha Dac h tal W-75 (klórtal-metil) herbiciddel végezzük a gyomirtó ke-
zelést. A másod- és harmadéves állományok is l 0-20 cm növénymagasságnál 2 kg/ha
Afalon vagy Lentagran WP herbiciddel károsítás nélkül gyomirthatók
A fenti vegyszeres gyomirtási kezelésekkel az édeskömény-állományban teljes
gyommentességet lehet elérni. Ennek ellenére a talaj levegőzése és a kedvező vízbefo-
gadás érdekében tavasszal, miután a sorok már jól látszanak, a sorközöket gépi kulti-
vátorozással, kapálással célszerű fellazítani. Az ápolási munkák során gondot kell for-
dítani a mérgező és karantén gyomnövények (Datura stramonium, Hyoscyamus niger,
Conium macula tum, Cuscuta spp.) az édeskömény állományból való eltávolítására.
Növényvédelem. Fő károsítói a különböző poloska- (Lygus spp.) fajok, melyek szá-
raz években jelentős károkat okozhatnak. Az ellenük való védekezést megnehezíti,
hogy károsításuk idején az édeskömény virágzik, így csak méhkímélő szerekkellehet
védekezni (Rovlinka 50 WP- dioxikarb vagy Zolone 30 WP- foszal on) 1-1,5 kg/ha
dózisban. A gyakorlatban a károsítás megelőzésére a hosszú hatástartalmú inszekti-
cideket (l ,2-1 ,5 kg/ha Nurelle D 501500 EC, l ,4-1 ,8 kg/ha Ultraeid 40 WP- metida-
tion) alkalmazzák E szerekkel a bimbózáskor végzett permetezések még a virágzás-
kor is megfelelő védelmet adnak. Esetenként a köménymaly (Depressaria nervosa) is
károsíthat. A poloskák elleni védekezés ez ellen a kártevő ellen is védelmet nyújt.

315
 Csapadékos éghajlatú nyugat-európai területeken újabban több, elhalásos tünete-
ket okozó kórokozóját is leírták Az antraknózist okozó Mycosphaerella anethi ná-
lunk is megjelent, ellene Topas 100 EC 0,5 l/ha vagy Systhane 12 E 0,3 l/ha ismételt
kipermetezésével lehet védekezni.
Betakarítás. Az édeskömény aratását nehezíti a nagy vegetatív tömeg, az egyenet-
len és késői érés, valamint a termések pergése. Az aratással mégis meg kell várni azt
az időpontot, amikor a termések nagy része beérik. A betakarításra az első évben ál-
talában csak októberben kerülhet sor. A második-harmadik évben már egy hónappal
korábban, szeptemberben lehet aratni.
A vetés évében a kétmenetes betakarítás ajánlható. A magas (30-40 cm-es) tarló-
ra, rendrevágott növényt 5-1 O napos szárítás után arató-cséplő gép rendfelszedőjével
szedik fel és helyben cséplik Kedvezőtlen, csapadékos őszön az első évben is egy-
roenetes betakarítást kell végezni kombájnnaL
A második-harmadik éves állomány betakarítására a jelentős szemveszteséggel járó
egymenetes kombájnos betakarítást alkalmazzuk. Egymenetben a betakarítás akkor vé-
gezhető, ha a termések többsége már viaszérett, nyomásra nem kenődik. Az egymene-
tes betakarításkor a vágóasztalt olyan magasra kell állítani, hogy az érett ernyők zöme
levágásra kerüljön, de a vastag alsószárak nagy része a táblán levágatlanul maradjon.
A tarlót az aratás után szárzúzóval kelllevágn i még ősszel, de legkésőbb tavasszal.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított termést csaknem mindig szárítani kell. E célra a legmegfelelőbb a
hideg levegős (TSZP) szárítóberendezés. Előmelegített levegővel történő szárítás
esetén a szárítás hőmérséklete nem lehet 40 °C-nál magasabb. A megszárított termés
12-14% nedvességtartalomnál tisztítható, l 0-12% nedvességnél pedig zsákolható,
raktározható. A drogot száraz, szellős, közvetlen a napfénytől védett helyen átható
szagú anyagoktól elkülönítve kell tárolni.
• Hozam
Mennyiség. Várható terméshozama első évben 0,4-0,6 t/ha, a második évben
l ,O-l ,5 t/ha, a harmadik évben pedig 0,5-0,8 t/ha. Kedvező feltételek között a hozam
a harmadik évben sem csökken.
Minőség. Az édesköménytermésnek fűszer- és drogszabv ányaszerin t az alábbi
kö-
vetelményeknek kell megfeleln iük a drog csak az édeskömény megszárított kaszatter-
méséből állhat. Mérgező vagy ártalmas növényi részek nem lehetnek benne. A
drognak
szürkés-zöldesbarna színűnek, jellemzően kellemes szagúnak és édeskés, kissé csípős
ízűnek kell lennie. Szár- és levélrész 1-2%, idegen növényi rész 2-3%, szervetlen
szennyeződés 0,5-1 ,O% lehet benne. A kereskedelmi l. osztályú minőségű fűszer
édes-
kömény 93-96% tisztaságú. Az idegen növényi részből csak 0,5-1 ,5%-ot tartalmazhat.
A megengedett maximális nedvességtartalom l. osztályú drognál l O%, fűszerárunál
12%. Mind a drog, mind a fűszer édeskömény minimális illóolaj-tartalma 3%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Az édeskömény szaporítóanyagát csak jó kultúrállapotú táblán lehet előállítani. A
tábla ne legyen arankával ( Cuscuta spp. ), vajvirággal (Orobanche spp.), maszlaggal
(Datura stramonium) vagy beléndekkel (Hyoscyamus niger) fertőzve. Annak érdeké-
ben, hogy a fagyérzékeny egyedek magvai ne kerüljenek a vetőmagba, magtermesz-
téséhez csak a másod-, harmadéves állományok termését használjuk.

316
 Az édeskömény idegentermékenyülő növény, ezért a magtermelő tábla 500 m-es
körzetében más fajtájú vagy köztermesztésű édeskömény nem lehet.
A magtermő táblát a tenyészidőben 2-3 alkalommal végigjárva el kell távolítani a
mérgező és karantén gyomokat.
Az édeskömény-vetőmag minőségi követelményeit az MSZ 7145-1999 szabvány
írja elő. E szerint az édeskömény-vetőmagnak legalább 97% tisztaságúnak és 70%
csírázóképességűnek kell lenni. Idegen magbóllegfeljebb 0,3%-ot tartalmazhat, ned-
vességtartalom 12% lehet.
• Farmakológiai hatás
Szélhajtó, emésztés- és étvágyjavító, enyhe görcsoldó, epehajtó, enyhén antibak-
teriális hatású.
• Felhasználás
Az édeskömény termését, valamint illóolaját a modem gyógyászat széleskörűen fel-
használja. Különösen a csecsemőgyógyászatban betöltött szerepe (szélhajtó, görcsoldó)
jelentős. Gyakori alkotórésze a szélhajtó, a gyomor-, a hashajtó, a köptető, az epehajtó, a
vesekőképződés gátló, a tejelválasztást fokozó teáknak, valamint számos galenusi készít-
ménynek (Gutta carminativa, Pulvis purpativus, Sirupus laxans, Tinetura carminativa).
Az édeskömény termése közkedvelt fűszer, főzelékek, saláták, halételek, mártá-
sok, teasütemények ízesítője is. Illóolaját a likőripar hasznosítja és több kozmetikai
készítmény alapanyaga. Illóolajának használata óvatosságat igényel, nagyobb meny-
nyisége (1-5 ml) bőrirritációt, hányást, légzési problémákat okozhat.

Frangu/a alnus MILL. • Közönséges kutyabenge

Gyakrabban használt magyar nevei: kutyabenge, ku-
tyafa, (festőkökény)
• Rendszertani besorolás
A hazánkban részben vadon élő vagy ültetett lomb-
hullató cserje a Rhamnales (varjútövis-virágúak)
rendjébe, a Rhamnaceae (varjútövisfélék) családjába
tartozik (XI. színes tábla). Szinonim neve Rhamnus
frangu/a L. Egyes rendszertani források a következő
formákat különböztetik meg: F. a ln us f franguta (le-
velei elliptikusak, csúcsúk hirtelen kihegyesedő), a F.
alnus f. subrotunda (levelei széles tojásdadok, csú-
csúk lekerekített) és a F. alnus f. latifalia (levelei és
tennései is nagyok). Megtalálható néhány termesztés-
be vont alakja (hasogatott levelű, oszlopos növésű) is.
• Drog
A drogot a kutyabenge (Frangula alnus Mill.) kérge (Frangulae cortex) képezi.
Hivatalos drog a Ph.Hg.VII-ben, valamint az MSZ 17659-1970. számú drogszab-
vány írja elő kereskedelmi minőségét. Szerepel az ESCOP monográfiák között
(Frangulae cortex - Frangula Bark). A növény drogja könnyen összetéveszthető
egyik rokon fajának, a varjútövisnek (Rhamnus catharticus L.) a kérgével.

317
 • Hatóanyag
Tartalmaz legalább 0,5-2,0% antraglikozidot (glikofrangulin, A, B), szabad
antrakinokat, flavonoidokat, cseranyagokat és nyálkát. A gyógyhatású antrakinon a
szárítás és hosszas tárolás közben alakul ki.
• Botanikai leírás
Általában 2-4 m magas lombhullató cserje vagy kisebb fa (M). Kevés ággal rendelke-
zik. Oldalágai közel vízszintesen elágazók, az idősebb példányok koronája szétterülő.
Törzseinek és ágainak kérge ólomszürke, fénytelen, paraszemölcsökkel sűrűn borított.
Hajtásai vesszőszerűek, hengeresek Felülete megkaparva meggypiros lesz. A friss kéreg
undorító szagú, kesernyés ízű, szárítás után szagtalan lesz, íze gyengén édeskés, keser-
nyés. Ezzel a tulajdonságával lehet megkülönböztetni más, hasonló küllemű, értéktelen
kéregtőL Levelei nagyrészt szórt állásúak, nyelesek. Lemezük 4-8 cm hosszúak, épszé-
lűek, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, hirtelen kihegyesedő csúcsúak, a levéllemezen
számos ferdén futó érrel. Virágai kicsinyek, sárgászöldek, levélhónalji bogban csoporto-
sulnak. Május végétől szeptemberig virágzik. Termése több csonthéjú gömbölyű, kissé la-
pított bogyó. A termés előbb zöld, majd vörös, éréskor ibolyafekete színű lesz. Termését
a madarak terjesztik. A magvak csírázásához fagyhatásra és fényre van szükség.
A kutyabenge növekedési erélye nagy. Kedvező nedvességellátás esetén egész
nyáron növekszik. 3-4 éves korában kezd virágozni. Sarjadóképessége kiváló, visz-
szavágva a vastagabb gyökereken gyökérsarjak képződnek. Sérült fold feletti hajtás-
rendszerét gyorsan regenerálja.
• Előfordulása
Szinte egész Európában megtalálható, az eurázsiai flóra tagja. Európa középső ré-
szén elterjedése a tengerszint feletti l OOO métert is meghaladja. Hazánkban előfordu­
lási helyei a síkság, a dombvidék. Gyakori a Dunántúl délnyugati részén (Somogy,
Zala megyékben), a Duna-Tisza közén, az Alföld északi részén. Árnyas, nedves er-
dőkben, lápos helyeken terem.
• Környezeti igény
Nagy elterjedési területe ökológiai toleranciáját bizonyítja. Hidegtűrő, mészkerülő
faj. Alkalmazko dó képességét igazolja, hogy ennek ellenére rendkívül változatos ta-
lajtípusokon előfordul (tőzeg, kötött agyag, öntéstalaj, savanyú homok stb.). Környe-
zeti igényei között legfontosabb a talaj nedvessége. Száraz körűlmények között a nö-
vény rövid életű vagy nem virágzik és nem is terem. A gyengén árnyékos, helyeket
kedveli (égerláp, fűzláp, nyírláp ). Gyakori előfordulási helyei az árterek, mészkerülő
tölgyesek Megjelenik a bokorfiizek, kányabangita és a zelnicemeggy társaságában,
de amikor a faállomány záródik, a kutyabenge eltűnik a társulásbóL
• Fajta
Vadon előforduló populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A kérge kora tavasszal, a nedvkeringés megindulása után gyűjthető. A kéreg kívül
szürkésbarna, gyengén megkaparva a kaparék alatt vörösesbarnás színt mutat. Jellem-
zők a kéregre a párhuzamos sorban álló, világosszűrkés paraszemölcsök. A kéreg
gyűjtését legalább hüvelykujjny i vagy legalább 2 cm vastag törzsekről és ágakról,
20-30 cm távolságban, gyűrűs metszéssel végzik. A két-két gyűrűs metszést egy
hosszanti vágással össze kell kötni, majd a kérget könnyűszerrel le lehet fejteni.

318
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A friss kéregrészekben felhalmozódó rhamnustoxin hánytató hatású. Emiatt hasz-
nálat előtt legalább egy évig raktározni vagy hőkezelni kell: 100 °C-on, 60-120 per-
cen át. Ennek hatására a toxikus anyagok lebomlanak. Ezt követően 40-50 °C-on,
legfeljebb 12% nedvességtartatomig szántják.
• Hozam
Mennyiség. 3 kg friss kéregbőllesz l kg száraz.
Minőség. A drog feltűnően könnyű, szagtalan, íze kesernyés. A gyógyszerkönyv
legalább 5% glukofrangulin-tartalmat ír elő. Az MSZ szerint az L osztályú áru
0,5 mm-nél vékonyabb, kérget maximum 5%-ban, idegen növényi részt pedig legfel-
jebb 2%-ban tartalmazhat. A vizeskivonat-tartalom legalább 20% legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
Természetes populációban fordul elő. A gyógynövénydrogot adó közönséges ku-
tyabengét nem szaporítják.
• Farmakológiai hatás
Hashajtó, nagyobb adagban erélyes hashajtó.
• Felhasználás
A friss kéreg hányingert és bélgörcsöket idézhet elő. Emiatt szárítva, egyéves táro-
lás után (vagy hőkezelést követően) szabad a drogot felhasználni. Enyhe hashajtóként
használatos. A kéreg főzetét és kivonatát egyformán használják székrekedés ellen.
Epe- és májbántalmak elleni teakeverékek alkotórésze is. Terhesség ideje alatt fo-
gyasztása kerülendő. Az anyatejen keresztűl is ki választódik, ezért csecsemőknél has-
menést válthat ki. Értékes gyógyszeripari nyersanyag. Frangulaemodint tartalmaz
többek között 'Cholagol' oldat. A hazai drogszükséglet a vadon élő állományról csak
részben fedezhető. Korábban fontos festőnövény volt.

Fumaria officinalis L. • Orvosi füstike

Gyakrabban használt magyar nevei: (füstike-
fű, eperfű)
• Rendszertani besorolás
A Papaverales (mákvirágúak) rendjén belül
a Fumariaeeae (füstikefélék) családjába tarto-
zik. Hazánkban több faja terjedt el. Leggyako-
ribb a parlagi füstike (Fumaria schleicheri
Soy.-Will.) amely a savanyú talajok kivételével
az egész országban elterjedt. Az orvosi füstike
(F. officinalis L.) aF. schleicherive1 együtt nő,
de annál sokkal ritkább. A csőrös füstike (F.
rostellala Knaf) nálunk a Dunántúlon, a szürke
füstike (F. vaillantii Lois.) az Alföldön gyakori.
• Drog
A virágzó növény megszárított föld feletti
része szolgáltatja a drogot (Fumariae herba).

319
 Hazánkban a szabadon forgalmazható drogok listáján szerepel. Leiratát az MSZ
12342-1966 szabvány tartalmazza.
• Hatóanyag
Benzilizokinolin alkaloidokat tartalmaz, a nemzetségben felfedezett fumarsavhoz
kötve. Tartalmaz 0,13% fumarint és még hatféle alkaloidot, gyantát, aminosavat, ke-
serűanyagokat és nyálkát.
• Botanikai leírás
Egyéves (Th) 10-30 cm magas, kékeszöld felálló vagy felemelkedő szárú ágas,
vékony, sima növény. Levelei kétszeresen szárnyaltan összetettek, a hosszúkás szálas
cimpák 2-3 mm szélesek. Májustól októberig virágzik. A virágfürtök levélhónaljiak
és végállók, nyúlánkak, dúsvirágúak, a levelek fólé emelkednek. Sarkantyús virágai
6-8 mm hosszúak, élénk rózsaszínűek, csúcsuk sötétebb. A két külső szirom rendsze-
rint zöld hátú, csúcsa lekerekített, csúcsán a belsőkkel együtt mély sötétpiros, feketés
színű. Termése csúcsán benyomott zöldesbarna színű, gyengén ráncos
egymagvú
makk. Hossza 2-2,5 mm. Ezermagtömege 2,9-3,5 g.
• Előfordulása
Eurázsiai növényfaj. Elterjedése az északi mérsékelt foldrészre jellemző. Európá-
ban legnagyobbrészt a Földközi-tenger környékén terjedt el. Észak-Amerikában is
honos. Eurázsiában Közép-Ázsiáig terjedt.
• Környezeti igénye
Üde, tápanyagban gazdag, megmunkált talajokon található szántókon, kertekben,
szőlőkben és parlagos területeken. Ma már tömeges előfordulása ritka.
• Fajta
Hazánkban vadon termő populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
Gyűjtendő a növény egész fóld feletti része virágzáskor, májustól
októberig.
• Elsődleges feldolgozás
A levágott növényi részeket padláson vagy egyéb levegős, fedett helyen, vékony
rétegben kiterítve lehet megszárítani. Szárításra alkalmas a TSZP szárítórendszer, ke-
retes szárításra átalakítva. Szárításkor fokozottan ügyelni kell az előállított drog tisz-
taságára. Mesterséges szárításkor 35 °C-nál magasabb léghőmérsékletet ne alkal-
mazzunk.
• Hozam
Mennyiség. 6 kg nyers növényből l kg száraz drog várható.
Minőség. A drog csak aF. officinali s és aF. schleiche ri szárított fóld
feletti (vi-
rágos) részeiből állhat. Csaknem szagtalan, keserű ízű. Gyökeres részt 5%-ban,
színét vesztett növényi részt legfeljebb 3%-ban tartalmazhat. Az l. osztályú drog
vizeskivonat-tartalma legalább 28% legyen, II. osztályúnál erre vonatkozó meg-
kötés nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
Időnként vadon termő állományok érett magját gyűjtik.
• Farmakológiai hatás
Az epekiválasztást szabályozza, a simaizmok görcsét oldja.

320
• Felhasználás
Teája elsősorban epehajtó hatású. Készítményeit az epekiválasztás szabályozására,
az epevezetékek görcsös állapotának csökkentésére használják. A benne lévő etil-
hidrogén-fumarátot a pikkelysömör (psoriasis) kezelésében is alkalmazzák
A füstike teája erős hatású, ezért alkalmazásakor ajánlatos az óvatosság. Öngyó-
gyításra nem alkalmazható.

Galega officinalis L. • Orvosi kecskeruta

Gyakrabban használt magyar nevei:
kecskeruta, gyógyító kecskeruta
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) rendjébe, a Fa-
baceae (pillangósvirágúak) családjába tar-
tozó évelő növényfaj (XII. színes tábla).
• Drog
A növény virágzáskor gyűjtött föld fe-
letti része szalgáltatja a drogot, Galegae
herba (MSZ 19281-1989). A Magyar
Gyógyszerkönyvben nem hivatalos drog.
• Hatóanyag
A drog alkaloidokat; guanidint és
guanidinszármazékokat - galegint és
hidroxigalegint tartalmaz. Kis mennyi-
ségben flavonoidok, szaponin és keserű­
anyagok is kimutathatók hajtásában.
• Botanikai leírás
Évelő növényfaj (H). Gyöktörzse vastag, sokfejű, karógyökere hosszú. Bokrosan
növő, felálló szára 40-100 cm magas. Páratlanul szárnyalt levelei rövid nyelűek,
11-17 levélkéjűek A levélkék lándzsásak vagy elliptikusak, alul gyéren szőrö­
zöttek, l ,5-4 cm hosszúak. Júniustól augusztusig virágzik. A virágfortök levél-
hónaljiak, a felsők szártetőzők, hosszú nyelűek, dús virágúak. A virágok kb. l cm
hosszúak, lilásak vagy fehérek. A csésze harang alakú, a csészefogak ár alakúak.
Hüvelye 2-4 cm hosszú, 2-3 mm vastag, hengeres, kopasz, pirosasl;>ama, sok-
magvú, a magvak között finom befűződésekkeL A mag 4-4,8 mm átmérőjű sár-
gásbama, fénytelen.
• Előfordulás
Elterjedt Dél-, Délkelet- és Kelet-Európában, Elő-Ázsiában. Közép- és Nyugat-
Európában újabban honosodott meg. Nálunk az Alföldön és a Dunántúlon gyakori, az
Északi- és a Dunántúli-középhegységnek csak szélein él szórványosan.
• Környezeti igény
Agyagtalajokon, ártereken, patakok mentén, folyók partján gyakori. Termesztésé-
re középkötött, humuszos, jó vízgazdálkodású talajok alkalmasak. A pangó vizet nem
kedveli. Hótakaró nélküli teleken jelentősen károsodhat.

321
 • Fajta
Hazánkban fajtája nincs. Németországi termesztésben felhasználták az "Erfurti
nagylevelű kecskeruta" populációt.
• Gyűjtés
A kecskerutadrogot a növények virágzásakor gyűjtik vadon termő állományokbóL
A vágást a növények felső harmadából, mintegy 40 cm hosszúságú szárrésszel kell
végezni. A gyűjtés időpontja július-augus ztus hónap.
• Termesztés
Hazánkban ritkán termesztik, de a környező országokban gyakran találkozhatunk
termesztéséveL A kecskeruta termesztése Csehország déli részén terjedt el, de kisebb
területeken Németországban is foglalkoztak vele.
Elővetemény. Jó előveteménye a kapás kultúráknak. Nitrogéngyűjtő faj.
Vetés. Vetései ideje márciustól áprilisig terjed. A vetés 25-30 cm sortávolságra tör-
ténik, 30-35 kg/ha vetőmaggaL A foszfor- és káliumműtrágyázás növeli hozamát
Apolás. Növényápolása többszöri kapálásból áll. A második és harmadik évben
könnyű fogassal célszerű megjáratni. Fagy elleni védekezésként szalma-, burgonya-
szárral vagy istállótrágyával célszerű takami az állományt. Amennyiben tavasszal je-
lentős fagykár mutatkozik, ajánlatos a területet kiszántani és egyéb növénnyel hasz-
nosítani. A fagykárt szenvedett állomány ugyanis nehezen regenerálódik. Kártevők
közül a Sitana fajok rágását figyelték meg a kecskeruta levelein. A kórokozó gombák
közül a rozsda (Uromyces galegicola) szórványos előfordulását tapasztalták.
Betakarítás. Betakarítása virágzáskor nagyobb területen fűkaszával vagy kézi-
kaszával történik. Első évben egyszer, második és harmadik években kétszer taka-
rítható be.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott növényi részek szárítására árnyékos, jól szellőző paj ták vagy szabad te-
rületek alkalmasak. TSZP szárítóberendezésen is jó minőségű drog állítható elő.
• Hozam
Mennyiség. 5-6 kg nyers növényből állítható elő l kg száraz drog. Termesztéskor
az első évben 2--4 t, a következő években 4--8 t száraz drog várható egy hektár terü-
letről.
Minőség. az l. osztályú drog színe élénkzöld, csaknem szagtalan, enyhén, sósan
keserű. Sárgult levelet és 8 mm-nél vastagabb szárrészt legfeljebb 5%-ban (II. osztá-
lyúnál l 0%-ban) tartalmazhat. A beltartalmi előírások közül a vizeskivonat-tartalom
legalább 32%, az alkaloidok jelenléte legfeljebb O, 15%-ban megengedett. Ugyanezek
az adatok IL osztályú árunál 25%, ill. O, 15%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Termesztés esetén a magfogás az idősebb állományok meghagyásával történik. Be-
takarítási idő augusztus vége, szeptember eleje, amikor a hüvelyek kezdenek felnyíl-
ni. A pergésveszteség elkerülése végett ajánlatos a magvak betakadtását a kora reg-
geli órákban végezni. Várható magtermés 400-800 kg/ha. A magvak fele rendszerint
kemény héjú.
• Farmakológiai hatás
Tejelválasztás fokozó, enyhébb lefolyású cukorbetegség esetén vércukorszint
csökkentő hatású.

322
• Felhasználás
Teájának fogyasztása szoptató anyáknak ajánlott, rendszerint más gyógynövények-
kel keverve. Hollandiában a tehenek tejhozamának fokozása érdekében bizonyos
mennyiségű kecskerutát kevertek a takarmányhoz. Nyugat-Svájcban Galega extrak-
tummal tejhozam emelést értek el. Guanidintartalmára visszavezethető mérgezéseket
birkákkal történő etetésekor tapasztal tak, ahol az etetés elhullást is okozott. Kiegészí-
tő kezelésként cukorbetegek víz helyett fogyaszthatják a kecskerutából, fekete áfonya
leveléből és babhüvelyből készített teát.

Galium odoratum (L.) ScoP. • Szagos müge

Gyakrabban használt magyar nevei: müge,
(csillagos május fű, erdőmesterfű, érdeske)
• Rendszertani besorolás
A Gentianales (enciánvirágúak) rendjébe, a
Rubiaceae (rubiafélék) családjába tartozó nö-
vény. Szinonim neve Asperula odorata L. A
családba tartozó Galium fajok közül gyógyásza-
ti szempontból jelentősége van még a követke-
ző fajoknak: G. aparine L. (ragadós galaj), G.
verum L. (tejoltó galaj).
• Drog
A drogot (Asperulae odoratae herba) a nö-
vény megszárított virágos hajtásai képezik. Mi-
nőségi előírásait az MSZ 19870-1984 szabvány
tartalmazza.
• Hatóanyag
A drog kumarin-glikozidot, iridoid-glikozidot, cserzőanyagot, keserűanyagot, gal-
luszsavat tartalmaz. A drog jellegzetes kellemes illatát adó kumarin a legújabb irodal-
mi közlések szerint nagyobb dózisban toxikus lehet: fejfájást, kábultságot idézhet elő.
Állatkísérletek során májkárosító, karcinogén hatást mutattak ki.
• Botanikai leírás
Évelő lágyszárú (G) növény. Áttelelő gyöktörzse kúszó, hengeres, vékony. Szára
10-30 cm magas, négyélű, sima, fénylő, kopasz. Levelei álörvöket alkotnak, 6-9 ta-
gúak, lándzsa alakúak, kopaszak, érdes, pillás élűek. Az álörvök alatt sertekoszorú
helyezkedik el. Virágzala végálló, hosszú kocsányú, laza sátorozó bogernyő. Illatos,
fehér virágai május második felében nyílnak. Termése horgas szőrökkel borított, ket-
tős, gömb alakú ikerkaszat. Ezermagtömege: 5,4-6,2 g.
• Előfordulás
Árnyékkedvelő eurázsiai faj, de előfordul Észak-Afrikában is. Lombhullató erdők­
ben, főleg humuszos talajú bükkösökben foltokban tömegesen jelenik meg. Az Al-
földön csak szórványosan található.
• Környezeti igény
Mészszegény, humuszban gazdag talajt, árnyékos, nedves klímát kedvel.

323
 • Fajta
Természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A szagos müge föld feletti részét virágzó állapotban kell gyűjteni. A növény az er-
dőben rendszerint tömegesen fordul elő, ezért célszerü sarlóval vágni, majd az idegen
növényi részek kiválogatása után zsákokba gyűjteni. A növény termesztéstechnológi-
ája még nem kidolgozott Folyamatosan, és nagyobb mennyiségben történő gyűjtés
esetén indokolt lehet a vadon termő állomány ápolása. Az állomány leromlásának
megakadályozását felülvetéssei érhetjük el. A sekélyen fellazított erdőtalajba ősszel
vessük el l cm mélyre a frissen szedett terméseket, majd takarjuk korhadó lombbaL
Szórt vetést alkalmazhatunk. A termések nehezen csíráznak. Áprilistól figyelhetjük
meg a csírázás megindulását Ekkor a takarást lazítani kell, majd eltávolítani. Ha
szükséges, végezzünk kézi gyomirtást. A fejlődésben lévő növényeket nem szabad
kapálni, mert gyökérzetük összefüggő réteget képez a talajban. Szaporíthatjuk még a
gyökértörzsről augusztusban leválasztott fiatal növénykék szétültetésével. A szagos
müge a kiszáradásra érzékeny, ezért állandó nedves talajt igényel.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A vékony rétegben (4-5 cm) szétterített növény száritását árnyékos helyen kell vé-
gezni. Addig kell szárítani, amíg a vastagabb szárrészek is törhetővé válnak.
• Hozam
Mennyiség. A félkultúrás termesztési móddal l 00 m2 -ről l 0-20 kg száraz drogot
állíthatunk elő. Reszáradási arány: 5: l.
Minőség. Ajó minőségű drog szürkés sötétzöld színű, kellemes, jellemző kumarin-
(széna-) illatú, kesernyés fanyar ízű. Dohos, penészes, mérgező vagy ártalmas növé-
nyi részeket, idegen anyagokat nem tartalmazhat. Más növények, különösen a fény-
telen galaj (Ga/ium schu/tesii Vest.) hajtásaiból csak 2%-ot tartalmazhat. Az első osz-
tályú drog vizeskivonat-tartalma legalább 23% kell legyen.
• Farmakológiai hatás
Nyugtató, izzasztó hatású, de hat a máj- és epefunkcióra is.
• Felhasználás
Forrázatát mint enyhe nyugtatószert használják. Salaktalanító, máj- és epebetegsé-
gek gyógyítására szolgáló teakeverékek alkotóeleme. Bortartalmú italok (bólék), do-
hány, sajt illatosítására használják. Hatóanyagai-főként a kumarinok- fokozzák az
alkohol kedvezőtlen hatását, fejfájást, szédülést okozhatnak.

Galium verum L. • Tejoltó galaj

Gyakrabban használt magyar nevei: tejoltófií, (tejzsugorítófű, szentantal virág)
• Rendszertani besorolás
A Gentiarral es (enciánvirágúak) rendjén belül a Rubiaceae (rubiafélék) családjába
tartozó növény.
• Drog
A virágzó növény föld feletti része szalgáltatja a drogot Galii veri herba néven.
Hazánkban a szabadon forgalmazható drogok listáján szerepel.

324
 • Hatóanyag
Flavonoidjait (kb. 2%) főleg a kvercetin glikozid-
jai képviselik. Kisebb mennyiségben iridoidgliko-
zidokat is tartalmaz. Tartalmaz továbbá cseranya-
got, nyomokban illóolajat, állati tejet megoltó enzi-
met, sárga festéket és növényi savakat
• Botanikai leírás
Tarackos évelő növény (H). Szára 30-I 00 cm
magas, felemelkedő, négyélű, rövid szőrös vagy ko-
pasz. El virágzás után aszárjelentős része elfekszik.
Levelei keskenyek, szálasak, 0,5 mm szélesek,
15-25 mm hosszúak, 8-12-esével állnak egy örv-
ben. Fővirágzása július-augusztusban van. Apró vi-
rágai egy tömött bogernyőben állnak, mézes illatú-
ak. Pártája 2-3 mm átmérőjű, aranysárga, négy le-
kerekített cimpája szálkahegyű. Termése ikerkaszat.
Magjai szeptemberben, októberben érnek. A részter-
méske kerek-tojásdad, sima, feketésbarna színű,
1-1,5 mm. Ezermagtömege kb. 0,6 g.
• Előfordulás
Egész Európában elterjedt növény, Kisázsiában egész Perzsiáig ismert faj. Eur-
ázsiai (mediterrán) flóraelem. Nálunk igen gyakori.
• Környezeti igény
Általában száraz talajon mindenfelé megtalálható; száraz réteken, pusztai tölgye-
sekben, utak mellett, töltéseken. Az enyhén szikes talajokon is megterem.
• Fajta
Hazánkban gyűjtött faj. Esetleges termesztése vad populációkból gyűjthető mag-
anyaggal történhet.
• Gyűjtés
A növény fold feletti része virágzáskor gyűjtendő. Illata enyhén mézszagú.
• Elsődleges feldolgozás
A levágott növényeket jól szellőző helyen, árnyékban, vékony rétegben kiterítve
kell megszáritani. Vigyázni kell a herba tisztaságára, szükség estén forgatni kell.
• Hozam
Mennyiség. B eszáradási aránya 3--4: l-hez.
Minőség. Hivatalos minőségi előírása jelenleg nincs. A minősítésnél az általános
drogminőségi előírásokat vegyük figyelembe.
• Szaporítóanyag-előállítás
Hazai termesztése nincs, így szaporítóanyag-előállítás csak külfóldi rendelésre
történik. Vetőmag gyűjtésekor ügyelni kell, hogy csak az érett, barna színű szára-
kat vágjuk le, amelyekről a magvakat morzsolással és gondos rostálással lehet
csak megfelelő minőségben előállítani. Félérett, világos színű magvak kitisztítása
igen nehéz.
• Farmakológiai hatás
Enyhe vízhajtó, izzasztó, a görcskészséget csökkenti.

325
 • Felhasználás
Teáját vese-, epe-, máj- és légzőszervi megbetegedésekben, főként a népi gyógyá-
szatban használják enyhén izzasztó és vízhajtó teaként Felnőttek egyszeri adagja 2-3
kávéskanálnyi apróra vágott drog. Naponta 2-3 forrázat ajánlható.

Gentiana lutea L. • Sárga tárnics

Gyakrabban használt magyar neve:
orvosi tárnics
• Rendszertani besorolás
A Gentianales (enciánvirágúak) tárnics-
virágúak rendjébe, ezen belül a Gentiana-
ceae (tárnicsfélék) családjába tartozó faj
(XII. színes tábla). Rokonsági köréből
gyűjtik a pettyes tárnicsot (G. punctala L.).
• Drog
Gyökere és gyöktörzse szalgáltatja a
drogot, ami Genlianae radix et rhizoma
néven ismert. A drog a VII. Magyar
Gyógyszerk önyv mellett szerepel a
Ph.EUR., a Ph.Helv.VII., a DAB 9. és az
ÖAB előiratai között. A ESCOP monog-
ráfiák tételei között szerepel Genlianae
radix (Gentian Root) megjelöléssel.
• Hatóanyag
Gyökérzete szekoiridoid keserűanyagokat, így a genciopikrint (kb. 2,5%) és
amamgeneint (0,05%) stb., továbbá kevés cseranyagot, flavonoidokat tartalmaz. Az
amamgencin a legkeserűbb természetes vegyületek egyike, íze 58 milliós hígításban
is érezhető.
• Botanikai leírás
Robusztus termetű, évelő lágyszárú (H) növény. Vastag (5-10 cm átm.) gyöktör-
zse van, amely mintegy l m hosszú és 3-6 cm vastag gyökérágban folytatódik. Ezek
kívül sárgásbarna színüek, belül sárga árnyalatúak A növény élettartamát 40-60 év-
re becsülik, amelyből az első l 0-20 évben csak tőleveleket viselő meddő hajtások fej-
lődnek. Megfigyelések szerint a termesztett, magról vetett állományban már a 3. évtől
lehet találni virágzó példányokat. A tőlevelek kb. 30 cm hosszúak, nyelesek, a lemez
elliptikus, ívelten erezett és épszélű. A virágos hajtás 1-1,5 m-re nő meg a július-au-
gusztusi virágzásig, több fejű rizómából több hajtás szerveződik. A levelek kereszt-
ben átellenesek és tövüknél a hüvelyes levélalapjuk összenő. A felső, csónakszerűen
szerveződött levélpárok hónaljában álörvös csomóban találhatók a sárga virágai. A
csésze és a párta is forrt, a párta rövid csövű, a hegyes csúcsú cimpák csaknem végig
hasadtak és felső oldalukon barna foltokat is viselnek. Termése két kopácsú szeptieid
tok, benne 4 mm-es hártyás szegélyű magvakkaL

326
• Előfordulás
1200-2000 m-es tengerszint feletti térségek, sziklás gyepek albavasi növénye. Eu-
rópai flóraelem. A Keleti-Kárpátokban és a horvátországi Velebitekben is honos, de
országhatárainkon belül nem fordul elő, csak egyéb Centiana fajokkal (G. cruciata,
G. pneumonanthe, G. asclepiadea) találkozhatunk.
• Környezeti igény
Mély rétegű, humuszban, mészben bővelkedő talajt kíván. Termesztése esetén dé-
li, délkeleti kitettség előnyös.
• Fajta
Hazai fajta nincs és termesztése sem folyik. A drogszükségletet importból szerzik be.
• Termesztés
Nyugat-Európában termesztik. Tápdús, nyirkos talajban, esetleg félárnyékos he-
lyen, hazai körülmények között is termeszthetőnek látszik.
Trágyázás. A külfóldi tapasztalatok szerint mélyszántással készítik elő a talajt,
egyidejűleg érett istállótrágyával, komposzttal és meszezéssel javítják. Műtrágya ki-
juttatása is ajánlott: ősszel foszfor és kálium 80, ill. 40 kg/ha, tavasszal 70 kg/ha nit-
rogén szükséges.
Vetés. A magvak csírázóképessége rövid ideig tart, így a vetést érdemes a magérést
követően (szeptember) elvégezni hidegágyba vagy ládákba. Hektáronként 100-150 g
magra, ill. 30-35 ezer palántára van szükség.
Apolás. A téli hideghatás ellen takarással kell védekezni. A vetést követő év máju-
sában a kikeit növénykéket 15 cm-re szétűltetik és tovább nevelik. A végleges szétűl­
tetés a 3. év tavaszán történik 40-50 cm-es sortávolságra. Rendszeres öntözés bizto-
síthatja a megfelelő állományt.
Betakarítás. A 4-6 éves növények gyöktörzsét és gyökereit októberben, ill. no-
vemberben termelik ki, ahogy az időjárás engedi. A föld alatti hajtásmaradványoktól
megtisztítják, szükség esetén megmossák, majd 10-12 cm-es darabokra vágják szét,
a vastagabbakat 2-4 részre hasítva.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A felaprított gyökereket 30-35 °C-on gyógyszerkönyvünk előírása szerint lassan
szárítják, zárt csomagolásban tárolják.
• Hozam
Mennyiség. Hektáronként 2000-3000 kg száraz drog nyerhető. Reszáradási
arány: 3: l.
Minőség. A Ph.Hg.VII. előírásaszerint a drog a sárga tárnics lassan szárított gyökeré-
ből és gyökértörzséből állhat. Követelmény, hogy keserüértéke legalább 20 OOO legyen.
• Farmakológiai hatás
Az amamgencin keserüanyag étvágygerjesztő hatása igazolt.
• Felhasználás
Étvágyjavító porok és tinktúrák alkotórésze, étkezés előtt 25-30 perccel kell be-
venni. Ajánlják felnőttek emésztési zavaraira, főként a gyomor hipoaciditása eseté-
ben. Gyári készítménye a 'Sinupret' cseppek. A likőripar is kiterjedten hasznosítja.

327
 Geranium macrorrhizum L. • Illatos gólyaorr
Gyakrabban használt magyar neve: (kan-
dilla gólyaorr)
• Rendszertani besorolás
A faj a Geraniales (gólyaorrtermésű­
ek) rendjébe, a Geraniaceae (gólyaorrfé-
lék) családjába tartozik. Rokon faja a
szintén gyűjthető Geranium robertianum
L. (nehézszagú gólyaorr).
• Drog
Az illatos gólyaorr gyöktörzsét (Ge-
ranii macrorrhizi rhizoma) használják,
ritkán leveleit, amelyeket frissen víz-
gőzdesztillálásnak vetnek alá az illóolaj
kinyerésére vagy szárított drogként for-
galmaznak (Geranii macrorrhizi fo-
lium). Eltérő jellegű a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum L.) fold felet-
ti részeinek felhasználása (Geranii robertiani herba).
• Hatóanyag
Cserzőanyagok mellett illóolajat tartalmaz, ennek fő összetevője a germakrol. A
nehézszagú gólyaorr keserűanyagokat is tartalmaz, illóolajának összetétele eltér az il-
latos gólyaorr illóolajátóL A virágzás előtt közvetlenül vagy a virágzás kezdetén gyűj­
tött illatos gólyaorr szárított leveleinek illóolaj-tartalma 0,5-0,6%.
• Botanikai leírás
Az illatos gólyaorr évelő növény (H), gyöktörzse hengeres, ferde, pikkelyekkel fe-
dett, az előző évi levelek és szárak maradványai is láthatók rajta. A levelek fogasan
szeldeltek, kellemes illatúak A növény májustól júliusi g virágzik. A virágokat viselő
szár 20-50 cm magas. A bíborszínű vagy rózsaszínű virágokból a bibeszálak csoport-
ja csőrszerűen emelkedik ki, a szirmok l ,5-2 cm hosszúak, felállóak szőrös él űek, a
csészelevelek sirnák
A nehézszagú gólyaorr ( Gerani um ro berfianum L.) egy- vagy kétéves, borzas és mi-
rigyes szőrökkel fedett, a levelek ismételten szárnyaltak, a szirmok kb. l cm hosszúak,
rózsaszínűek Az egész növény kellemetlen szagú. Áprilistól októberig virágzik.
• Előfordulás
Az illatos gólyaorr Európa magasabb hegyvidékeinek növénye, dísznövényként
elég gyakran termesztik falusi kertekben, sziklakertekben.
A nehézszagú gólyaorr árnyékos, nyirkos erdőkben terem nálunk, törmelékes he-
lyeken, ahol gyakran tömegesen jelenik meg. Kozmopolita flóraelem.
• Környezeti igény
Az illatos gólyaorr az árnyékot, félárnyékot kedveli, jóllehet eredeti termőhelyein
megtalálható nyílt, sziklás helyeken is, mészkőszirteken, - párkányokon.
A nehézszagú gólyaorr a mérsékelten nedves, semleges talajokat kedveli.
• Fajta
Természetesen előforduló populációikat gyűjtik.

328
 • Gyűjtés
Az illatos gólyaorr gyöktörzsét a sziklás termőhelyek laza talajából könnyen ki le-
het szedni, a felületen, a felülethez közeli rétegekben helyezkedik el. Az illatos gó-
lyaorr leveleit, a nehézszagú gólyaorr hajtásait virágzáskor gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az illatos gólyaorr gyöktörzsét megtisztítás után, a leveleket (és a nehézszagú gó-
lyaorr hajtásait) kíméletesen, 35 °C alatti hőmérsékleten szárítjuk, hogy minél keve-
sebb illóolajat veszítsenek, majd jól zárható edényekben, papírtasakokban, illetőleg
zsákokban tároljuk
• Hozam
Mennyiség. A fold feletti részek beszáradási aránya 4 -5: l, a gyökéré 3: l körüli.
Minőség. A gyökér-, a herba- és a levéldrogokra vonatkozó általános előírások ér-
vényesek drogjaikra.
• Farmakológiai hatás
Összehúzó hatású, egyes kórokozók fejlődését gátolja.
• Felhasználás
A bolgár népi gyógyászat legjellemzőbb növényeinek egyike. Neve: zdrávec. Elté-
rő jellegü megbetegedésekben használják a jelenkori orvoslásban is: sebek kezelésé-
re, fájdalmak enyhítésére.
Az erősszagú gólyaorr idült epehólyag-bántalmakban javallt összetett készítmé-
nyekben szerepel, ritkán használják.

Geum urbanum L. • Erdei gyömbérgyökér

Gyakrabban használt magyar nevei: kö-
zönséges gyömbérgyökér, gyömbérgyö-
kér, (szegfűszeg gyökerű fű) .,,
• Rendszertani besorolás -
A Rosales (rózsavirágúak) rendjének
Rosaceae (rózsafélék) családjába, ezen
belül a Rosaideae (rózsafélék) alcsalád-
jába tartozik. Rokona a hegyi gyömbér
(G. aleppicum Jacq.).
• Drog
A kisujjnyi vastag, 3-7 cm hosszú,
hengeres, belül pirosas esetleg lilás
gyöktörzs és a belőle kifejlődött másod-
Iagos gyökerek képezik a drogot (Gei
rhizoma, Caryophyllati rhizoma et ra-
dix). Hazánkban a szabadon forgalmaz-
ható drogok listáján szerepel.
• Hatóanyag
Sok cserzőanyagat tartalmaz (10-25%), továbbá egy jellemző glikozidot, ageint
(geozidot), amelyet ebben a drogban fedeztek fel. A gein a szegfűszeg fő hatóanya-

329
 gának, az eugenolnak glikozidja. A gyöktörzs feldarabolása vagy száradása során en-
zimes hidrolízis következtében szabaddá válik az eugenol, amelytől a frissen eldör-
zsölt vagy szárazon porított és állott vízzel kezelt gyöktörzs szegfűre, szegfűszegre
emlékeztető illata származik.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H). Gyöktörzzsel telel át. Ebből fejlődnek a kevés számú levélkéből
összetett tőlevelek, amelyek csúcsi levélkéje nagyobb, szélesebb mint a többi és 3-5
karéjú; a nagyobb oldalszárnyak között kisebb szárnyacskák találhatók (félbeszár-
nyalt levél). A szárlevelek pálhásak. A 20-60 cm magas szár csúcsi részén fejlődik a
kevés (1-3) virágú virágzata. A főszár és mellékágai fejeződnek be egy-egy virágban.
Az egyes virágok szabadszirmúak, csészéjük kettős, a hosszabb, hegyes csészeleve-
lek a sárga szirmok között jól láthatók. A szirmok fordított tojásdad-hosszúkásak,
4-7 mm hosszúak. A megtermékenyítés után a bibeszálak az aszmagtermésen marad-
nak, megnyúlnak, csúcsuk horgolótűszerűen, kampósan begörbül. Ezek a termések
gömbalakú, fejecskeszerű csoportokba tömörülve érnek be, éretten a termés aszma-
gokra esik szét.
• Előfordulás
Az erdei gyömbér eurázsiai flóraelem, amely tölgyelegyes erdőkben, azok szélén,
az egész országban gyakori. Májustól kezdve gyakran augusztusig virágzik.
• Környezeti igény
Mérsékelten üde, enyhén meszes talajokon fejlődik, főleg félárnyékban.
• Fajta
Természetes populációk növényanyagát gyűjtik.
• Gyűjtés
Tavasszal, amikor a tőlevelekről az egyedek már felismerhetők, de ősszel is gyűjt­
hető, miután a termések beértek.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyöktörzset egészében szárítják, előtte azonban eltávolítják az esetleges szárma-
radékokat. Száraz, sötét helyen tárolják. Minőségét egy évig megőrzi ugyan, de ható-
anyagainak folyamatos átalakulása miatt fokozatosan veszít értékébőL
• Hozam
Mennyiség. 3 kg nyers gyöktörzsből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Hivatalos minőségi előírása jelenleg nincs. Az általános drogminőségi
előírások figyelembevétele javasolt.
• Farmakológiai hatás
Összehúzó hatású, baktériumok fejlődését gátolja.
• Felhasználás
Szeszes kivonata bevált ecsetelőszer a fogorvoslásban, a száj nyálkahártyájának
gyulladásaiban, fogínygyulladásban. Helyettesíti a dél-amerikai Krameria triandra
gyökerét (Ratanhiae radix), illetőleg annak szeszes kivonatát. A Ratanhia-gyökér
szintén piros, de vastagabb, hosszabb és fás állományú.
Belsőleg hasmenések kezelésére használják.

330
Ginkgo hi/oba L. • Páfrányfenyő
Gyakrabban használt magyar nevei:
ginkgófa, ginkgó
• Rendszertani besorolás
A páfrányfenyő a Ginkgoales renden
belül a Ginkgoaceae (páfrányfenyőfé­
lék) monotipikus család egyetlen élő fa-
ja (XII. színes tábla).
• Drog
Drogja a szeptember-október hónap-
ban gyüjtött levelekből szárítással előál­
lított Ginkgo bilahae Jolium. Ismert még
a húsos maghéj eltávolításával és pörkö-
léssei nyert, kemény maghéjú Ginkgo
bilahae semen.
• Hatóanyag
A levelek fő hatóanyagai a 0,04-0, 15%-ban jelenlevő ginkgolid A, B és C (erősen
oxidált diterpén laktonok), valamint a 0,02% mennyiségu bilobalid (szeszkviterpén
lakton). A ginkgolidtartalom növekszik az életkorral, ezenkívül függ a gyüjtés helyé-
től és idejétől (legmagasabb szeptemberben).
A flavonol-glikozidok (összesen 0,9-1,2%, ebből: 0,3% rutin, 0,2% izokvercitrin
és 0,3% kempferol-glikozid) mennyisége a tavaszi, míg a biflavonoké (összesen
0,3%, ebből: amentoflavon, 0,06% bilobetin 0,15%, ginkgetin, 0,06% szciadopitizin)
és a procianidineké (kb. 10%) az őszi levelekben a legmagasabb.
A kísérletek során megállapítást nyert, hogy a levél terpenoid- és flavonoidvegyü-
letei szinergista hatást fejtenek ki, ezért a Ginkgo-készítmények nem izolált ható-
anyagot, hanem standardizált levélkivonatot tartalmaznak, melynek összetétele: 6%
terpenoid, 24% flavonoid és max. 5 ppm ginkgolsav.
A magvak ginkgolsavakat, bilobolt, ginnoh stb. tartamaznak
• Botanikai leírás
40 m magasra is megnövő (MM), szabályos, álörvösen elágazó törzsű, széles kúp
vagy szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas fa. Lassan növő, kétlaki, lomb-
hullató faj. Hosszúnyelű levelei villás erezetűek, a Jegyező alakú levéllemez szabály-
talanul, általában két karéjra beszakadó szélű és ősszel aranysárgára színeződik. Por-
zós virágai barkaszerüen alakulnak, több pollenzsákos porzólevélleL A termővirágok,
helyesebben a kívül húsos, belül csontkemény héjú magkezdemények hosszú kocsá-
nyokon, általában párosával állnak, de rendszerint csak az egyik fejlődik érett mag-
gá. Különböző nemű példányai sok tulajdonságban (nagyság, rügyfakadás és lomb-
hullás ideje, anatómiai és sejttani sajátosságok) eltérőek. Magot csak akkor hoz, ha
porzós és termős példányait egymás mellé ültetik. Lecsüngő, hosszú kocsányú, göm-
bös, érett magja szilva nagyságú, sárga, kívül fehéres-hamvas (japán neve: ezüstba-
rack). Maghéja két rétegből, egy belső kemény (szkleroteszta) és egy külső húsos,
gyantás (szarkoteszta) rétegből áll. Utóbbi könnyen bomlik, s a keletkező vajsavtól,
kapronsavtól igen kellemetlen szagú.

331
• Előfordulás
A ma élő legrégibb magvas fafaj, "élő kövület". Őshazája Dél-Kína. Kelet-Ázsia
többi részén (Korea, Japán) betelepített Érdekes leveleivel, jellegzetes habitusával a
páfrányfenyő a legszebb díszfák egyike. Parkokban gyakori.
• Környezeti igény
Fényigényes. Talajban nem túl válogatós, közepesen szárazságtűrő mezofita. A vá-
rosi szennyezett levegőt is jól tűri, kártevőknek, kórokozóknak ellenáll. A magoncok,
facsemeték fagyérzékenyek
Valószínűsíthető, hogy a növény nagyfokú stressztoleranciája- a vírusokkal, bak-
tériumokkal, gombákkal, rovarokkal és légszennyező anyagokkal szemben- a levél-
ben található 2-hexenal és a rendkívül aktív oxidáz enzimrendszer védőhatásának kö-
szönhető.
• Fajta
Díszfaként ültetik alakváltozatait ('Pendula', 'Fastigiata') és színes levelű fajtáit
('Aurea', 'Variegata').
• Gyűjtés
Gyűjtése hazánkban nem jelentős, mert standardizált kivonatát és készítményeit
ültetvényekről származó alapanyagból állítják elő. Vizes kivonata (teája) háziszer-
ként és a természetgyógyászatban nem alkalmazható, mert legtöbb hatóanyaga víz-
ben nem oldódik.
• Termesztés
Gyógyászati jentőségét felismerve termesztésbe vonták az Egyesült Államokban,
Franciaországban, Dél-Amerikában, Kínában, Japánban és Koreában.
Mivellegtöbb hatóanyaga ősszel, lombszíneződés előtt éri el felhalmozódási ma-
ximumát, ezért ekkor érdemes a leveleket kíméletesen begyűjteni. Útsorfákról a
szennyezettség miatt ne, parkokból, gyűjteményes kertekből is csak engedéllyel, kí-
méletesen gyűjtsük a leveleket.
• Elsődleges feldolgozás
A termesztő államok az ültetvényekről begyűjtött leveleket szárítják és aprított for-
mában exportálják
• Hozam
Mennyiség. Az ipari feldolgozáshoz elsősorban importból biztosítják az alapanyagot.
Minőség. Elsősorban ipari előiratok szerint adják meg.
• Szaporítóanyag-előállítás
Generatív szaporításához a legalább húszesztendős fákon őszre beérő magvakat
gyűjtik össze. Nagy erőfeszítéseket tettek ugyan a hím egyedek fiatal korban történő
megkülönböztetése érdekében (morfológiai és biokémiai módszereket is bevetve), de
ezek mind ez idáig sikertelennek bizonyultak. A lehulló érett magvakat összegyűjtik
és- az embrió rövid ideig tartó étetképességemiatt - minden évben késő ősszel tör-
ténik a vetés. 5-8 cm mély barázdákba vetnek, a magvakat talajjal és fűrészporral ta-
karják. A csírázás érett magvaknál kb. 50 napig tart. A csírázóképességet 30-60 na-
pig tartó rétegezésseilehet növelni. A magvak száraz körűlmények között tárolva ha-
marosan elveszítik csíraképességüket, de azt egy évig még képesek megőrizni, ha a
húsos magburkot eltávolítják és a magokat tőzeggel összekeverve, polietilén tasakban
lezárva, alacsony hőmérsékleten (3 °C) tárolják.

332
 A leggazdaságosabban végezhető vegetatív szaporítás a porzós egyedekről június
közepén vágott zölddugványokkal történik. A gyökeresedést serkentőszerekkel (50
mg/1 indol-vaj sav, 24 órán át) fokozzák, így az kb. 30 nap alatt lezajlik. A fajtákat ese-
tenként oltással, szemzéssel vagy bujtással is szaporítják.
In vitro tenyésztési eljárásokkal (sejtkultúrák, kallusz- és sejtszuszpenziós kultú-
rák) is kísérleteztek az elmúlt években, de hatékony hatóanyag-kinyerésre e kultúrák
nem voltak alkalmasak.
• Farmakológiai hatás
Időskori panaszok esetén (geriátrikumként) használatos. A flavonoidok elsősorban
szabadgyökfogó sajátságúak, a terpének pedig- főként a ginkgalidok- a "vérlemez-
két aktiváló faktor (PAF)" gátlóanyagai. Mind a szabadgyökök, mind a PAF az érfa-
li membránok szétszakításával annak permeabilitását növelik és ezáltal rontják az
agyi vérkeringést. A ginkgokivonat membránvédő hatású, javítja a vér folyékonysá-
gát (csökkentve annak viszkozitását) és áramlási sebességét, leülönösen a mikrokapil-
lárisokban, az agyban és a lábakban. Védi a testszöveteket az oxigénhiány káros ha-
tásától. Szabályazza az erek tónusát, az agyi anyagcserét és -keringést, valamint ha-
tékonyabbá teszi az ingerületáttevődést. Csökkenti az agysejtek elöregedését és pusz-
tulását. Kimutatták antistressz és szorongásoldó hatását is. Gyulladáscsökkentő hatá-
sáról is beszámoltak.
• Felhasználás
A Ginkgo-készítmények (pl. Kaveri, Tebofortan, Ginkgosan stb.) alkalmazhatók az
időskorral összefüggő anyagcsere- és leépülési folyamatok kezelésére, lassítására,
következményeik csökkentésére: az agyérelmeszesedés okozta zavarokban, a szelle-
mi teljesítőképesség, a koncentrálóképesség és az emlékezőtehetség fokozására. Hi-
ányos agyi vérellátás, artériás vérátáramlási zavarok ellenszere. Szédülés, feledé-
kenység, hangulathullámzás, az alkalmazkodóképesség és a kapcsolattartás nehézsé-
gei esetén, valamint Alzheimer-kórnál is jól bevált.
Mivel a páfrányfenyő-kivonat flavonoid-dimerjei a bőrben is fokozzák a vérkerin-
gést és komplexet képeznek a bőr foszfolipidjeivel, ezért gyógy- és szépítő kozmeti-
kumokban is fontos alkotórész.
Kelet-Ázsiában a mag keresett cikk, mivel belső táplálószövetét keményítőtartalma
miatt pirítva csemegeként fogyasztják, ginkgolsavtartalma miatt pedig a gyógyászat-
ban (antibiotikus, emésztést serkentő és simaizom-összehúzó hatású) alkalmazzák
Ázsia rizstermő földjein a levélkivonat biológiai védekezés eleme lehet, mivel egy
jelentős rizskártevő irtásában a diazinon és karbofurán hatóanyagú kémiai szereknél
is nagyobb hatékonyságot mutatott.
Európában szívesebben ültetik a porzós példányokat - igen jó várostürése miatt -
díszfának, útsorfának, bár azok teljes bizonyossággal csak a hímivarú egyedek vege-
tatív felszaporításával nyerhetők.

333
Glaucium jlavum CR. • Sárga szarumák
Gyakrabban használt magyar nevei: aranypi-
pacs, sárga tülökpipacs, sárga szarvasmák
• Rendszertani besorolás
A Papaverales (mákvirágúak) rendjén be-
lül a Papaveraceae (mákfélék) családjába tar-
tozik (XII. színes tábla), akárcsak a vörös
szarumák (G. corniculatum (L.) Rudolph).
• Drog
A föld feletti részeket (Glaucii herba) ipa-
ri nyersanyagként értékesítik, teadrogként -
erős hatása miatt - nem használható.
• Hatóanyag
Alkaloidtartalmú drog, fő hatóanyaga a
glaucin (1-1,5%), ezt a gyógyszeriparban
nyerik ki.
• Botanikai leírás
Egyéves, gyakrabban kétéves (Th-TH), tejnedvet tartalmazó nov en y. Szára
30-50 cm magas, elérheti a 100 cm-t is. A levelek mélyen karéjosak, kékeszöldek, az
alsók 15-30 cm hosszúak. A virágok magánosak, levélhónaljiak, a csésze korán lehul-
ló, a sárga és szabad szirmok 3-4 cm hosszúak, s nagyszámú porzó körülveszi a hosszú
bibét. A termés becőszerü, l 0-25 cm hosszú tok, amelyet álválaszfal két rekeszre oszt,
két kopácsa felülről lefelé nyílik fel. A tavasz vége felé, a nyár első felében virágzik.
• Előfordulás
A Földközi-tenger térségéből származik, dísznövényként nálunk is termesztik, né-
ha elvadul. A G. corniculatum nálunk vetési gyom.
• Környezeti igény
A száraz termőhelyeket, a laza talajokat kedveli. Fagyálló.
• Fajta
Koltúrfajtái dísznövényként terjedtek el. Alkaloidtartalma a mákhoz hasonlóan ne-
mesítéssel növelhető (pl. Bulgáriában).
• Gyűjtés
A növény föld feletti hajtását virágzás vége felé gyűjtik, a termések képződésének
idején, mielőtt az elsők beértek volna. Ilyenkor a legnagyobb az alkaloidtartalom.
Egy évben kétszer vágható.
• Termesztés
Elsősorban Bulgáriában és Oroszországban termesztik. Késő ősszel vethető l-l ,5 cm
mélyen, a hektáronkénti magszükséglet 3-4 kg.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított föld feletti részeket 60-80 °C-on szárítják és azonnal légmentesen
csomagolják úgy, hogy ne szívhasson fel nedvességet a levegőből.
• Hozam
Mennyiség. 4,5-5 kg zöld növényből állítható elő l kg száraz drog. Hozama ter-
mesztés esetén az első évben 1-2 t/ha, a másodikban a 3 t/ha-t is elérheti.

334
 Minőség. A gyógyszeripari nyersanyagot alkaloidtartalma alapján minősítik.
• Farmakológiai hatás
A glaucin nyugtatja a légzőközpontot Akodeinnel szemben előnye, hogy nem ve-
zethet megszokáshoz, függőséghez. Hatása hosszabb ideig tart.
• Felhasználás
A glaucintartalmú, vényköteles gyógyszereket száraz köhögésben írják fel. A napi
átlagos adag 5 évesnél nagyobb gyermeknél 10-25 mg, felnőttnél 25-50 mg.

Glechoma hederacea L. • Kerek repkény

Gyakrabban használt magyar neve: föl-
diborostyán
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak)
rendjén belül a Lamiaceae (ajakosok)
család tagja. A nemzetség két képviselő­
je hazánkban a Glechoma hederacea L.
és a Glechoma hirsuta W. et K. (borzas
repkény). A borzas repkényt WALDSTEIN
és KITAIBEL fedezte fel. BüRBÁS írta le a
két faj között létrejött hibridet ( Glecho-
ma pannonica Borb.).
• Drog
A virágzó hajtás (Hederae terresfris
herba) mindkét hazai fajtól származhat,
de a G. hederaceát részesítik előnyben,
természetvédelmi okok miatt. Hazánkban a szabadon forgalmazható drogok listá-
ján szerepel. Minőségi előírását az MSZ 19885-1987 tartalmazza.
• Hatóanyag
Diterpéneket, iridoidokat és nagyon kevés illóolajat tartalmaz.
• Botanikai leírás
Évelő, tarackos növény (H-Ch), sok meddő hajtása indaszemen a földön kúszik, a vi-
rágzó szárak felemelkednek, 15-25 cm magasak. A családra jellemző átellenes állású
levelek vese alakúak vagy gyengén szíves vállból háromszög-tojásdadok, csipkés szé-
lűek, esetleg karéjosak. A virágok2-6-osával a levelek hónaljában, emeletesen képződ­
nek. A kétajkú párta 15-22 mm hosszú, kékesibolya, alsó ajkának középső karéja lapos,
rövid, majdnem ép élű, rajta vöröses foltokkal. A csésze 5-6 mm hosszú, felső ajkának
a fogai hosszabbak, mint a csésze csöve, hegyes-háromszög alakúak. A maradó csészé-
ben 2 mm átmérőjű négy résztermés található. Áprilistól júniusig (júliusig) virágzik.
A borzas repkény (G. hirsutaJ csészéje hosszabb, fogai fonalas-lándzsásak, a párta hal-
ványkék, alsó ajkán a foltok fehérek. A részterméskék nagyobbak. Sűrűn borzas szőrű.
• Előfordulás
A kerek repkény eurázsiai flóraelem, míg a borzas repkény délkelet-európai. Előb­
bi üde lomberdőkben, bokros helyeken, de füves térségekben is terem, gyakori.

335
 A borzas repkény főleg bükk- és gyertyánelegyes üde és sziklás erdőkben, azok
szélén, az előzőnél ritkább, az Alföldön alig található.
• Környezeti igény
A lomberdő klíma nedvesebb, ritkásabb erdeiben, de nyílt területeken is előfordul.
A kerek repkény kevéssé kifejezett talajigényétől eltérően a borzas repkény az eny-
hén meszes talajokat kedveli.
• Fajta
Természetes populációik növényanyagát gyüjtik.
• Gyűjtés
A föld feletti hajtások felső 2/3-részét ollóval levágják. Ez tekinthető kíméletes
gyüjtésnek. A gyüjtés akkor ajánlott, amikor az első örvökben a virágok kinyílottak
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A föld feletti részek aprítás után árnyékban vagy 35-40 °C-on megszáríthatók.
• Hozam
Mennyiség. 5 kg friss hajtásból l kg száraz drog állítható elő.
Minőség. Az I. osztályú drog szürkészöld, íze gyengén aromás. Gyökérrészeket
legfeljebb 4%, színét vesztett levelet legfeljebb 5%-ban tartalmazhat. Az előírt vizes-
kivonat-tartalom 24%.
• Farmakológiai hatás
Köptető tulajdonsága a pemetefüéhez hasonlítható, de gyengébb. Enyhe nyugtató
(szedatív) hatása kísérletileg igazolt.
• Felhasználás
Gyógyteakever ékek alkotó részeként használják egyéb, a légutak hurutos megbe-
tegedéseiben ajánlott drogok me ll ett. A népi gyógyászatban egyéb célokra is használ-
ják (pl. epe-, vese-, gyomor- és légzőszervi megbetegedések ellen).

Glycyrrhiza glabra L. • Igazi édesgyökér

Gyakrabban használt magyar neve: édes-
gyökér
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) rendjének Faba-
ceae (pillangósvirágúak) családjába tartozik
(XIII. színes tábla). A nemzetség hazánkban
honos, rokon faja még a ritkán termesztett,
kevésbé édes gyökerü G. echinata L. A G.
glabra fajon belüli változatok: G. glabra
var. typica (spanyol édesgyökér); G. glabra
var. glandulifera (orosz édesgyökér); G.
glabra var. violacea (perzsa édesgyökér);
G. glabra var. paliida (török édesgyökér).
• Drog
A drog a G. glabra var. glandulifera gyöktörzse, gyökerei és gyökértarackja, mely-
nek neve Liquiritiae rhizoma et radix (Glycyrrhizae radix). Szerepel a Ph.Hg. VII.

336
cikkelyei között, illetve a Magyar Szabványban (MSZ 11635-1982), a DAB l O-ben.
Forgalomba kerülhet hámozott vagy hámozatlan állapotban egyaránt.
• Hatóanyag
Legfontosabb hatóanyaga a triterpénvázas glicirrizin szaponin, amely glikozid for-
mában, mintegy 5-20%-ban fordul elő a növényben (aglikonja a glicirretinsav). A há-
mozatlan gyökér glicirrizintartalma pl. 1-3%-kal több mint a hámozotté. A glicirrizin a
szacharóznál 50-szer édesebb, amorf, sárga por. A drog fontos hatóanyagai a flavonoidok
(pl. liquiritin, izoliquiritin) is (1-3%), tartalmaz szteroidvegyületeket (~-szitoszterol),
kumarint, keményítőt.
• Botanikai leírás
Az édesgyökér 1-2 m magas, évelő növény (H). A talajban a vastag gyöktörzsével
telel át, melyből 1-2 m hosszú, elágazó, vízszintes és ftiggőleges irányban növekvő,
ún. gyökértarackok fejlődnek, melyek 2-4 cm vastagok. A gyökértarackokból fejlőd­
nek a talajban a járulékos gyökerek, ill. a talajfelszín fölé törő asszimiláló hajtások
Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak A levélfonákan olajmirigyek találha-
tók, a levelek tapintása ragadós, a levélcsúcs kicsípett. A virágzala a levélhónaljak-
ban fejlődő laza ftirt, szirmai liláskékek Virágzási idő: május-június. Termése hü-
vely, benne 3-5 db maggal, melyek ezermagtömege 10 g. A magvak legtöbbször ke-
mény héjúak.
• Előfordulás
A Földközi-tenger mellékén honos, pontusi-mediterrán flóraelem. Délnyugat-
Ázsiáig megtalálható. Magyarország déli részén is kiterjedt állományok voltak, ma
nagyrészt csak maradványaikkal találkozhatunk. A világ számos országában
termesztik.
• Környezeti igény
Az édesgyökér melegkedvelő, olyan vidékeken, ahol hosszú és hideg a tél, ter-
mesztése bizonytalan. Elsősorban a talajra igényes. A mély rétegű, jól szellőző, laza,
homok- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik megfelelően. Tápanyag- és nedves-
ségigényes, mivel nagy mennyiségű biomasszát termel. Semleges kémhatású, nyirkos
ártéri területeken sikeresen termeszthető.
• Fajta
Államilag elismert fajtája jelenleg Magyarországon nincs.
• Gyűjtés
Magyarországon és a környező országokban gyűjtése egyre kevésbé jelentős, mi-
vel állományai megritkultak. A gyűjtést lombhullás után ősszel vagy kora tavasszal
végzik, a gyökereket kiásva, majd azok osztályozás, hámozás, szárítás után kerülnek
kereskedelmi forgalomba.
• Termesztés
Elővetemény. Több évig fennmaradó kultúra, a vetésforgón kívül kell elhelyezni.
Legjobb előveteményei kapásnövények
Trágyázás. Telepítés előtt fontos a megfelelő tápanyagellátás biztosítása.
30-40 t/ha istállótrágyát, valamint 50-60 kg/ha foszforműtrágyát az őszi mélyszán-
tással célszerű a talajba juttatni. A műtrágyázást fejtrágyaként kevésbé alkalmazzák
Többszöri betakarítású kultúránál2-3 évenként a gyökerek kitermelése után újra a te-
lepítés előtti, javító trágyázást alkalmazzák

337
 Talaj-előkészítés. Mélyen megmunkált talajt igényel, amit 25-30 cm-es őszi szán-
tással biztosítunk. Telepítés előtt a talajt elmunkáljuk és az ültetéshez 15-20 cm mély
barázdát húzunk. Kisebb terület esetén gödörbe is ültethetünk
Vetés/telepítés. Az édesgyökér magja nehezen csírázik és kezdetben lassan fejlő­
dik. Ezért a magvetést csak más szaporítóanyag hiányában szokták alkalmazni. Eb-
ben az esetben a magot április végén vetjük 2 cm mélységbe. A sortávolság 60 cm,
vetőmagdózis 12-15 kg/ha.
A gyakorlatban csaknem kizárólagosan vegetatív úton szaporítják. A legjobb sza-
porítóanyagat a talajban vízszintesen futó l ,5-2 cm vastag tarackszem gyökerek ad-
ják. Gyökerei járulékos rügyek képzésére hajlamosak, ezért legtöbb esetben nem
okoz gondot, ha a telepítendő gyökérdarabon kifejlett rügy nem látható.
Legkedvezőbb, ha 15-25 cm hosszú darabokra vágják és 10-12 cm mélységbe,
vízszintesen fektetve telepítik. Elterjedt a fiiggőleges vagy ferde helyzetü ültetés is,
15-20 cm mélyre. A sortávolság 60-80 cm, a tőtávolság pedig 30-40 cm. Így egy
hektár szaporítóanyag szükséglete mintegy 30 ezer gyökérdarab. A telepítés ideje ősz
(szeptember-október) vagy tavasz, a kihajtás előtt.
Apolás. A kihajtás április végén kezdődik. A gyomtalanítás csak az első évben okoz
gondot, mert utána az állomány beborítja a talajt. A gyomirtást elsősorban mechani-
kai úton lehet megoldani (szántóföldi kultivátor, kézi kapálás). Vegyszeres gyomirtá-
si technológiák jelenleg nem ismeretesek. Az őszi sorközmüvelő talajlazítás a téli
csapadékjobb befogadását segíti elő. Minden ősszel, a levelek lehullása előtt a növé-
nyek föld feletti hajtásait lekaszálják, mintegy l O cm-es tarlóvaL Ez az anyag takar-
mányként hasznosítható.
Növényvédelem. Sem jelentős kórokozó] a, sem kártevője ezideig nem ismert.
Betakarítás. Korábban, a kisebb felületű és kézi művelésű ültetvényeket l 0-15 évig
is fenntartották, és ezalatt többszöri, 2-3 évenkénti betakarítást végeztek. Az első gyö-
kérfelszedésre a második (magvetés esetén a harmadik) évben kerülhetett sor. Ekkor a
fő gyökereket a talajban hagyva, a töveket kibontva csak a mellékgyökereket vágták le.
Ismételt gondos visszatakarás után a tövek jól regenerálódtak. A betakarítást ily módon
az őszi nyugalmi időszakban- esetleg télen vagy kora tavasszal- végzik. Jelenleg Ma-
gyarországon gyakoribb a 2-3 éves kultúra. Ezen időszak végére a növények gyökere
szinte teljesen behálózza a talajt. Össze!, lombhullás után, kézzel, ásóval vagy cseme-
tekiemelő géppel az összes gyökértermést betakarítják, az állományt felszámolják
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Betakarítás után a gyökereket a földszennyeződésektől megtisztítják, mossák. Víz-
ben oldódó hatóanyagai miatt nem szabad hosszabb ideig áztatni. Tisztítás után osz-
tályozzák. A nagyon vékony gyökerek, szárrészek nem használhaták fel. A megfele-
lő minőségű gyökereket szikkasztják, majd hámozzák, néha kockára vágják. A gyen-
gébb minőségű drogot legtöbbször hámozatlanul hozzák forgalomba.
A szárítás történhet természetes úton - ami gyakran hosszú ideig tart - vagy mű­
szárítóban, maximum 40°C-on, 10-12% nedvességtartalom eléréséig. A száraz gyö-
kereket kötegelik vagy átadásig bálazsákokban tárolják.
• Hozam
Mennyiség. A száraz gyökérhozam a 3. év őszén mintegy 1,5-2 t/ha, de esetenként
már a 2. évben elérhető ez a produkció.

338
 Minőség. A szabványos vastagságú gyökér mintegy l cm átmérőjű, kívül szürkés-
bama, belül sárgásfehér, rostos törésű. Néha kockázott állapotban is forgalmazzák, a
kockák 3-5 mm élűek, citromsárgák A drog édeskés szagú és ízű. A Ph.Hg. VII. sze-
rint az édesgyökér drogja legalább 3% glicirrizinsavat tartalmazzon. A drogban l%-
nál több idegen anyag nem lehet, a hámozott drog legfeljebb 5% hámozatlan részt tar-
talmazhat. A kereskedelmi szabvány megkülönbözteti a hámozott és hámozatlan árut.
Az I. osztályú drog mindkét kategóriában 3% glicirrizinsav és 20% vizeskivonat-tar-
talommal rendelkezzen, II. osztályú árunál ezek az értékek l%, ill. 15%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Szaporítóanyag-előállításra célültetvényt nem telepítenek. A drogtermő ültetvény-
ből a második vagy harmadik év nyarán gyűjtött mag vetőmagként felhasználható
(mennyisége 2-6 kg/ha). A vegetatív szaporítóanyagot, a gyökérdarabokat az ültetvé-
nyek betakarításakor nyerik, a gyógyászati felhasználásra kevésbé alkalmas véko-
nyabb gyökerek feldarabolásávaL
• Farmakológiai hatás
A drog enyhe köptető, gyulladáscsökkentő (glicirrizin), enyhe görcsoldó (flavonoi-
dok). Antibakteriális, antivirális hatása is igazolt.
• Felhasználás
Fájdalomcsillapító, köptető és hashajtó teakeverékekben valamint galenusi készít-
ményekben használják fel. Gyomorfekély gyógyítására is alkalmazzák, mint hámosí-
tó, gyulladáscsökkentő szert. Az édesgyökér a gyógyszeriparon kívül az élelmiszer-
iparban is fontos természetes ízesítőszer. Vizes kivonatait habzó tulajdonsága miatt
italok készítésénél állományjavítóként, valamint a dohány túlzott kiszáradásának
megakadályozására is alkalmazzák Az édesgyökérdrog felhasználásával állítják elő
az úgynevezett medvecukrot

Gypsophila panicuiala L. • Buglyos fátyolvirág

(szappangyökér)
Gyakrabban használt magyar nevei: bog-
lyas fátyolvirág, dercefű, magyar szap-
pangyökér
• Rendszertani besorolás
A Caryophyllales (szegfűvirágúak)
rendjén belül a Caryophyllaceae (szegfű­
félék) családjának tagja (XIII. színes táb-
la). Közvetlen rokonsági körébe sorolha-
tó a G. hungarica Borb. (magyar fátyol-
virág), valamint a G. Jastigiata L. (ho-
moki fátyolvirág).
• Drog
A hámozott, szárított gyökere Sapo-
nariae albae radix, amely a VII. Magyar

339
 Gyógyszerkönyvben hivatalos drogként szerepel mint fehér magyar szappangyökér.
A drog a gyökérből és többfejű függőleges gyöktörzsből áll. Általában sima fehér fe-
lülettel, helyenként haránt redőzéssel. Leiratát az MSZ 19859-1969 is tartalmazza.
• Hatóanyag
Triterpénvázas szaponinokat tartalmaz l 0-20%-ban. Ezek közül a gipszozid-A
triterpénvázas aglikonja, az oleanolsav, amelyen két cukorlánc található. A mono-
szacharidok száma kilenc.
• Botanikai leírás
Évelő növényfaj (H). Karógyökere 2 m-re is megnő, kívül világos barna, 8-15 cm
vastag, belül sárgásfehér. Keresztmetszete sugaras szerkezetű, szagtalan. Göcsös gyö-
kérfejből több szárat fejleszt, amelyek 40-l 00 cm magasak, aljuktól dúsan elágazók,
ízeltek Az ízeknél könnyen törnek. Szára csak a tövénél szőrös - alsó leveleivel
együtt - felül kopasz. Levelei szürkészöldek, keresztben átellenesen állnak, lándzsá-
sak, erősen kihegyezettek, épszélűek. Többszörösen elágazó szárán virágzatát dús bu-
gákban fejleszti. Csészéje bibircses, karéjai hártyásak, virágai apró, fehér, telt virá-
gok. Június, július hónapokban virágzik. Toktermése fogakkal nyílik. Magja kerek,
szürkés- vagy barnásfekete, 1,0--1,3 mm átmérőjű, ezermagtömege 1,3-1,8 g.
• Előfordulás
Eurázsiai növényfaj. A laza homoktalajok növénye. Előfordul utak szélén, töltések
rézsűjén. Az alföldi homokbuckákon, különösen Bugacon gyakori növényfaj.
Domb-
vidéken ritkábban fordul elő.
• Környezeti igény
Fényt, meleget kedvelő növény. Bár a homoktalajok növényeként ismert, a gyöke-
rek fejlődéséhez és megfelelő vastagságának kialakulásához igényli a talaj megfelelő
vízellátottságát.
• Fajta
Hazánkban gyűjtött faj, esetleges kertészeti termesztése vad populációk maganya-
gával történhet.
• Gyűjtés
A szappangyökér gyökerét ősszel vagy kora tavasszal célszerű gyűjteni. A gyökér-
ből és gyöktörzsből álló egész drog 4-8 cm vastagságot és 40-80 cm hosszúságo
t is
elér, ezért kiásását lehetőleg akkor kell végezni, amikor a talaj megfelelő nedvesség-
tartalma lehetővé teszi a gyökér kiemelését.
• Termesztés
Drognyerés céljára Magyarországon jelenleg nem termesztik a szappangyökeret
Kertészeti felhasználásra azonban - elsősorban virágkötészetre - kisebb területeken
előfordul a termesztése. Szaporítása rendszerint közvetlen magvetésse
i történik,
5-6 dkg/l 00 m 2 vetőmagmennyiséggel. Sortávolság 50 cm, vetésmélység 0,5 cm. Vi-
rágzó hajtásait vágják elsősorban virágkötészet céljára. 3-4 évig maradhat egy helyen.
A szappangyökér termesztésére drognyerés céljából romániai tapasztalatok ismertek.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Abegyűjtött gyökeret kérgétől maradék nélkül meg kell tisztítani. A vastagabb
ré-
szeket 0,5 cm-es ferde korongokra kell szeletelni, a vékonyabb részeket 3-6 cm-es
darabokra vágják. Szárítása legfeljebb 60 °C-on, de napon is történhet, amíg töré-
kennyé válik. Feldolgozáskor szigorúan kell ügyelni a tisztaságára, eredeti fehér szí-

340
nét meg kell őrizze. A drog belül halványsárga és sugarasan repedezett. A koncentri-
kusarr övezett fatestet barna kambium választja el a fehérszínű kéregtőL
A gondatlanul hámozott, parával borított darabok kívül sárgásbarnák, rajtuk haránt
gyűrűvel összefolyt, keresztben megnyúlt dudor vagy maradványai láthatók.
• Hozam
Mennyiség. 3,5 kg friss gyökérből kb. l kg hámozott, szeletelt megszárított áru ál-
lítható elő. A gyökér feldolgozásra nem alkalmas részei, valamint a lehámozott kéreg
is értékesíthető.
Minőség. A gyógyszerkönyvi minőségű drogban legfeljebb 2% lehet a rosszul há-
mozott gyökérrész. Idegen növényi részt legfeljebb 0,5%-os mennyiségben tartal-
mazhat. Aprítás i mérete 6 mm. A szaponintartalmat jelző hemolitikus indexe legalább
5000 legyen.
• Farmakológiai hatás
Köptető, nyálkaoldó.
• Felhasználás
Légutak hurutos megbetegedései ellen mint nyálkaoldó kanalas orvosságot hasz-
nálják a belőle készített forrázatot. Különösen idült hörghumtok gyógyításában vár-
ható eredményes kezelés. Szokásos napi adagja 1,5-2,5 g-ból készült forrázat.
A szappangyökérből előállított szaponint borotvaszappanok, mosó- és mosdósze-
rek, fogkrémek stb. habzóképességének növelésére használják. Háztartásokban mint
finom kelmék tisztítószerét ismerik. A főzetébe helyezett ruha kimosáskor szappan
nélkül tisztítható.

Hedera helix L. • Borostyán

Gyakrabban használt magyar nevei: kö-
zönséges borostyán, erdei borostyán, rep-
kényborostyán
• Rendszertani besorolás
A Hedera helix L. az Araliales (aráli-
avirágúak) rendjébe, ezen belül az Ara-
liaceae (araliafélék) családjába tartozik.
Dísznövényként termesztik a H. helix
convar. hibernica (syn. H. hibernica) és
a H. catchica fajt.
• Drog
Levele szalgáltatja a drogot, amely
Hederae helicis folium néven ismert.
• Hatóanyag
Drogja mintegy 5%-nyi mennyiségben triterpén szaponinokat tartalmaz. Ezek kö-
zött legnagyobb arányban a hederoszaponin C van jelen, me ly könnyen átalakul alfa-
hederinné. Kisebb mennyiségben halmozódik fel a hederaszaponin B (hederakozid
B). Jellemző anyagai még a szeszkviterpének. Tartalmaz ezen kívűl kis mennyiség-
ben rutint, kempferol-3-rutinozidot, alkaloidot (emetin).

341
 • Botanikai leírás
Földön kúszó vagy léggyökereivel kapaszkodó örökzöld levelű faj (E-M). Szára
fásodó. Örökzöld levelei sötétzöldek, bőrneműek, kopaszak, szögletesen 3-5 karéjú-
ak, a virágzó hajtásokon tojásdadok, ép élűek. Zöldessárga virágernyői az öreg pél-
dányokon kora ősszeljelennek meg, gömbösek, a párta zöldesfehér. Feketésbarna szí-
nű bogyótermései a következő tavasszal érnek be, mérgezők.
• Előfordulás
Szubatlantikus flóraelem, Közép- és Délnyugat-Európában honos. A Dunántúlon,
a magyar középhegységekben gyakori, a kiegyenlített mikroklímájú bükkösökben,
gyertyános-tölgyesekben és szurdokerdőkben tömegesen lép fel.
• Környezeti igény
Környezeti igényére utal, hogy az atlantikus lomberdő klíma növénye. Üde nedves
termőhelyeken, közel semleges kémhatású talajokon díszlik.
• Fajta
Természetes populációit szolgáltatják a drogalapanyagot. Dísznövényként regiszt-
rált fajtái a 'Perint' és a 'Balkon'.
• Gyűjtés
Leveleit virágzás előtt természetes állományokból gyűjtik.
• Termesztés
Elsősorban dísznövényként ültetik kertekben, parkokban.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítása szobahőmérsékleten történik. Tárolására a levéldrogoknál szokásos álta-
lános szabályok érvényesek.
• Hozam
Mennyiség. 3,5 kg friss levélből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Minőségére a levéldrogo kra vonatkozó általános előírások tekinthető
k
mérvadóna k. Ipari feldolgozás esetén előírhatják a megkívánt hederaszaponin-
tartalmat.
• Farmakológiai hatás
A drog és hatóanyagai köptető (expectorans), nyálkaoldó (secretolytikus) és enyhe
görcsoldó (spasmolytikus) hatásúak. Igazolták antimikrobiális aktivitását.
• Felhasználás
Drogja házi használatra nem alkalmas. Elsősorban gyógyszeripari készítményeket
állítanak elő belőle. Készítményei bronchitiszes megbetegedésben, szamárköhögési
rohamok enyhítésére használhatók. Megfelelő dozírozás esetén csecsemők és kis-
gyermekek gyógyítására is alkalmas. Külsőleg hajápoló szerek, fejbőrbetegségek ke-
zelésére összeállított termékek alkotórésze. Emetint tartalmazó gyári készítmény a
'Radipon' tabletta.

342
Heliantbus tuberosus L. • Csicsóka
Gyakrabban használt magyar nevei: (ár-
parépa, csicsórépa, földialma)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rend-
jének, az Astemeeae (fészekvirágzatúak)
családjának és ezen belül az Asteroideae
(csöves virágzatúak) alcsaládjának a tag-
ja. Számos rokon faj fontos kultúmövény
pl. H.annuus L. (napraforgó), H.rigidus
(Cass.) Desf. (édes napraforgó), H. deca-
peta/us L. (sokvirágú napraforgó) stb.
• Drog
A gumókat (Helianthi tuber) az ipar
frissen dolgozza fel.
• Hatóanyag
Szénhidráttartalma miatt termesztik. A fészkesvirágzatúak családjában keményítő
helyett legfontosabb tartalék tápanyagként inulin halmozódik fel. Az inulin egy
polifruktán: fruktóz egységekből felépülő poliszacharid. Az inulin vízben oldódik,
szesszel kicsapható.
• Botanikai leírás
Évelő, (H) faj. A talajban a gyökerek és a tarackok elágazó rendszert képeznek,
amelyen szárgumók képződnek. Aszárgumók felületén pararéteg (parabőr) képződik,
amely vékony, sérüléken y. A gumók körte, tojásdad, orsószerű vagy szabálytalan ala-
kúak, a csúcsrügy alatt átellenes kisebb rügyek ("szemek"), a gumóból másodlagos,
járulékos gyökerek fejlődnek. A gumó fehéressárga, rózsaszínű vagy piros, máskor li-
lás, kék, fényen megzöldüL A föld feletti szár 1,5-4(5) m magas, érdes, a levelek szí-
ves vállúak, tojásdadok, fűrészelt élűek, a felsők keskenyebbek, lándzsásak. Későn
virágzik, a legtöbb fajta szeptemberben, októberben, néha még novemberben is. A fé-
szekvirágzatok átmérője 8-l O cm, a sárga nyelves, sugárzó karimavirágok száma
10-15, h osszuk 3-4 cm; a középső virágok szintén sárgák, de csövesek, kisebbek. A
virágzatok száma egy tövön 20-80 közötti lehet. Magot ritkán köt. A "mag" egy-
magvú kaszattermés, amely hasonlít a napraforgóéhoz.
• Előfordulás
Észak-amerikai eredetű, nálunk elsőként LIPPAY JÁNOS említi (1664). Terrnesztett
haszonnövényünk, néha elvadul.
• Környezeti igény
Szárazságtűrő, de nyirkosabb talajon is jól fejlődik. A legnagyobb gumó- és szár-
terrnéshozamot a jó erőben lévő, humuszban gazdag, laza vályog- vagy barna homok-
talajon érik el. Nagy a fény- és hőigénye.
• Fajta
Hazánkban minősített fajtája a 'Bárdi 3' és a 'Bükki 20'. A sárgás gumójú fajták-
nál nagyobb a hozam, de a lila gumójúak ellenállóbbak a fehérpenészes rothadással
szemben.

343
 • Termesztés
Termesztése történhet extenzív jelleggel, amikor 5-l O évig marad egy helyben
vagy intenzív kultúraként, akár 3-5, akár 2 éves vetésforgóban.
Elővetemény. Kapásnövé nyek után célszerű termeszteni.
Trágyázás. Telepítés előtt 30-40 t/ha istállótrágya használandó, amelyet ősszel alá-
szántanak. Az esetleges műtrágyázásnál a magas káliumarány indokolt.
Talaj-előkészítés. Gumónyer ésre a bakhátas művelés előnyös, a zöldtömeg haszno-
sítása esetén inkább a sima terűlet felel meg.
Telepítés. Szaporítására vetőgumót használunk, amely kézzel vagy burgonyaültető
géppel helyezhető a talaj ba. Az ültetés március közepén a legmegfelelőbb, a kihajtás áp-
rilis első hetében várható. Ősszel is ültethető főleg szárazabb, lazább talajon. Ajánlott a
60 x60 cm-es négyzetes kötés vagy a 40-50 cm tőtávolság és az 50-70 cm-es sortávol-
ság, az ültetés mélysége 8-I Ocm. A 30 000--40 OOO tő/ha növénysűrűség esetében a ve-
tőgumó-szükséglet legalább 620 kg/ha, esetenként lényegesen több (2000 kg/ha).
Apolás. Az ültetés után másfél-két hónap múlva az állomány záródik, ettől kezdve
ápolást nem igényel.
Növényvédelem. Legveszélyesebb betegsége, amely a gumók tárolása során is gon-
dot okozhat, a fehérpenészes rothadás.
Betakarítás. A vegetációs periódus végén (október) burgonyaszedő gépekkel taka-
rítható be.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A frissen kiszedett szárgumókat prizmákba rakják, amelyek alapszélessége és
hossza 6-I O m, magassága l m.
• Hozam
Mennyiség: A várható gumótermés az extenzív művelés során 7-l O t/ha. Intenzív
gazdálkodás esetén a 60 t/ha-os hozam is elérhető. A leveles szár hozama 3-4-szeri
betakarítás esetén 40-50 t/ha, de elérheti a l 00 t/ha-t.
Minőség: A friss gumó összszénhidrát-tartalma októberben 18% körűli, az
össz-
fruktóztartalom 15%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A betakarításnál kiválogatjuk az egészséges, ép gumókat, amelyek lehetőleg egy-
forma színűek, alakúak és méretűek legyenek.
• Farmakológiai hatás
Az inulinból nyert fruktóz (gyümölcscukor) fontos tápanyag, amelynek értékesíté-
sére a szervezet nem veszi igénybe az inzulinos lebontási folyamatot, ezért cukorbe-
tegek is fogyasztha tják
• Felhasználás
A csicsókagumó édes-, szesz- és gyógyszeripari nyersanyag. Szörpöt is készítenek
belőle. Szerepet játszik diétás étrendekben. A zöldtömege értékes takarmány.
A ter-
mesztése kettős felhasználás esetén kifizetődő.

344
H elichrysum arenarium (L.) MöNCH • Homoki
szalmagyopár
Védett!

Gyakrabban használt magyar neve: sárgagyopár

• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjén belül az As-
teraceae (fészekvirágzatúak) családjának és az Asteroi-
deae (csövesvirágúak) alcsaládjának tagja. A közép-euró-
pai flórában a homoki szalmagyopár a nemzetség egyet-
len képviselője (syn.: Gnaphalium arenarium L.).
• Drog
A növény virágfészke a drog, ami a kereskedelemben
Helichrysi vagy Stoechados citrini jlos néven ismert. Az
érvényes Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.Hg.VII.) nem
hivatalos, szerepel viszont a szabadon forgalmazható dro-
gok között. Hivatalos a Svájci Gyógyszerkönyvben
(Ph.Helv.VII.). Leírását az MSZ 11634-1988 tartalmazza.
• Hatóanyag
A homoki szalmagyopár jellegzetes hatóanyaga a 0,4%-ban megtalálható izosalipur-
pozid nevű kalkon, amely a virágzat élénksárga színét is adja. Jelentős flavonoidjai a
különböző kvercetin, kempferol-, apigenin- és luteolin glikozidok, a naringenin
(flavánon)-5-0-diglükozid és a helikrizin-A, -B (naringenin-5-0-glükozid izomerek).
Utóbbit szalipurpozidnak is nevezik. Az összflavonoid-tartalom kiemelkedően magas,
mintegy 6%. Tartalmaz a drog csaknem 0,05% illóolajat, kumarinokat (szkopoletin,
umbelliferon, eszkuletin), Iignánakat (acuminatolid, acuminatin), fenolkarbonsav-szár-
mazékokat (klorogénsav, kávésav), triterpénsavakat, szterolokat stb.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H). Gyökere karószerű, fás, többfejű. Szára egyenes, felemelkedő,
10-30 cm magas, vastagon fehér gyapjas, soklevelű, a virágzatokig egyszerű, ott für-
tösen elágazó. Levélállása szórt. Levelei laposak, épszélűek, mindkét felületén fehé-
resszürkén gyapjas-molyhosak, idősebb korban kissé kopaszodók. Június-szeptem-
berben virágzik. Fészekvirágzalai majdnem gömbölyűek, 6-7 mm átmérőjűek. 3-20
fészek alkot egy sátorozó tömött fürtöt. Fészekpikkelye nagyszirmú, tojásdad vagy
hosszúkás, cserépfedélszerűen borítja egymást, citrom- vagy narancssárga, a belsők
hosszabbak, áttetsző hártyásak. A vacok kopasz. Virágai aranysárgák, a női karimavi-
rágok fonalszerűek, de rendszerint hiányoznak. Kétivarú virágai csövesek, hosszú bó-
bitával, pártájuk 5 fogú. Kaszaltermése l mm hosszú, felülete finoman szemcsézett
• Előfordulás
A szalmagyopár nemzetség egyetlen középeurópai faja. Homokos réteken, napos
lejtőkön, leginkább az Alföld homokján terem, itt-ott sziklafüves lejtőkön is előfor­
dul, a Dunántúlon ritka.
• Környezeti igény
Napfényigényes, száraz, homokos réteken terem.

345
 • Fajta
Hazánkban gyűjtött faj, fajtája nincs.
• Gyűjtés
A homoki szalmagyopá r virágfészkeit gyűjtik a virágok kinyílásakor úgy, hogy
kézzel vagy ollóval közvetlen az elágazás felett vágják el, így a virágzat részeire hull
szét. A kissé elvirágzott virágfészkek száradás után bolyhosan szétesnek, az ilyen áru
csökkent értékű. Ha virágkötészeti célra gyűjtik, akkor a fészekvirágzatokat a meg-
adott hosszúságú kocsánnyal vágják.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A fészkeket lehetőleg mesterséges szárítóban szárítják, hogy nedvességtartalmát
rövid időn belül elveszítse, mert ellenkező esetben a virágzat könnyen szétesik, bar-
nul. Ha az időjárás megengedi, úgy szabadban is szárítható. A száraz virágokat bélelt
dobozokban, esetleg zsákokban tárolják. A virágkötészeti célra gyűjtött növényeket
kötegekben, spárgára felfűzve szárítják.
• Hozam
Mennyiség. Általában 5-6 kg nyers virágfészek ad l kg száraz drogot.
Minőség. A jó minőségű drog sötétsárga, nem szétesett, édeskés illatú, gyengén fű­
szeres, összehúzó ízű. Vastagabb szártagokat, levelet 2%-ban tartalmazhat. Vizeski-
vonat-tartalm a legalább 20%, flavonoidtartalma l% legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
Mivel gyűjtött faj, szaporítóanyag-előállítás nem folyik.
• Farmakológiai hatás
A drog hatóanyagai, illetve különböző kivonatai gyulladáscsökkentő, enyhe vize-
lethajtó és epehajtó, emésztést szabályozó hatásúak. Újabban egyes hatóanyagainak
májvédő és antimikrobás hatását igazolták. Mellékhatása nem ismert.
• Felhasználás
A homoki szalmagyopá r-virágzat teáját a népi gyógyászat emésztési zavarok keze-
lésére, anyagcsereza varokban, epe- és vizelethajtóként alkalmazza, de ismert féreg-
űzőként való felhasználása is. Újabban magas flavonoid- és izoszalipurpozid-tartal-
ma miatt májvédő és epekiválaszt ást fokozó teakeverékek alkotórészeként ajánlják.
Krónikus epehólyag-g yulladásban alkalmazzák egyéb kezelések kiegészítésére. Epe-
kőbetegségben epehajtó tulajdonsága miatt alkalmazása óvatosságot igényel. Több
gyári készítményn ek is alkotórésze (pl. Aristochal cseppek = kolagogum). Gyakran
használják teakeverékek díszítésére is, valamint a virágkötészetben.

Hepatica nobilis MILL. • Májvirág

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: májfü, nemes májvirág, háromkaréjú májvirág

• Rendszertani besorolás
A Ranunculale s (boglárkavir ágúak) rendjébe, ezen belül a Ranunculaceae (boglár-
kafélék) családjába tartozó faj (XIII. színes tábla). Szinonim névként használatos az
Anemone hepatica L. és a Hepatica tri/oba Gilib. is. Nevét a májra emlékeztető leve-
leimiatt kapta. Magyarorszá gon védett faj.

346
 • Drog
Drogja Hepaticae herba és Hepaticae
folium néven kerül forgalomba. A drog a
VII. Magyar Gyógyszerkönyvben nem hi-
vatalos és a Magyar Szabványok között sem
szerepel.
• Hatóanyag
Föld feletti részei cseranyagot (rezin,
tannin), glikozidot (hepatrilobin) tartalmaz-
nak. Friss leveleiben leírtak egy anemonol
nevű, bőrizgató vegyűletet is, amely a szá-
rítás során anemoninná, anemon- és izo-
anemonsavvá alakul, amelyeknek már
nincs ilyen hatása. Gyöktörzsében szaponi-
nokat találtak.
• Botanikai leírás
Évelő (H), lágyszárú, áttelelő lombú faj. Március-áprilisban virágzik. Gyöktörzse
rövid, sötétbarna. Tőállású, hosszúnyelű, háromkaréjú lomblevelei virágzás után je-
lennek meg. A levéllemez bőrnemű, fiatal korban a nyéllel egyűtt finoman szőrözött,
később kopaszodó. A karéjok széles tojásdadok, hegyes végűek, épszélűek. Virágai
5-15 cm hosszú, szőrözött, egyenes vöröses vagy barna tőkocsányon ülnek. A virá-
gok 6-8 (ritkán l O) lepellevelűek, melyek legfeljebb l ,5 cm hosszúak, keskeny tojás-
dadok, égszínkékek - ritkán rózsaszínűek vagy fehérek is lehetnek. Három tojásdad,
épszélű, kb. l cm hosszú csészeszerü gallérozó fellevele közvetlen a virág alatt he-
lyezkedik el. A porzószálak fehéresek, piros csatlóval; a termő hibéje fejes. Termése
aszmagterméscsoport, amely számos hosszúkás, szőrös részterméskéből áll, ezek a
félgömbszerüen megvastagodott vacok csúcsán helyezkednek el.
• Előfordulás
Csaknem egész Európában honos. Magyarországon főként üde bükkösökben,
gyertyános-tölgyesekben díszlik, elsősorban a Dunántúlon fordul elő, de az Északi-
középhegységben is megtalálható. Nyugat-Európában cserjésekben, gyepekben is él.
Angliában termesztik. Kelet-Ázsiában és Észak-Amerika mérsékelt övi területein is
honosak bizonyos formái.
• Környezeti igény
Nyirkos, árnyas helyeket kedvel. Üde lomberdőkben, enyhén meszes talajon díszlik.
• Fajta
Fajtája nincs.
• Gyűjtés
Mivel hazánkban védett, gyűjtése nem engedélyezett. Ahol nincs védelem alatt, ott
herbának virágos állapotban (március-április) a fold feletti részeket gyűjtik; leveleit
pedig elvirágzás után áprilistól júniusig.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Általában 4-5 cm vastag rétegben kiterítve, padJáson szárítják addig, míg a vasta-
gabb szárrészek is könnyen törhetövé válnak. Mesterséges, meleg levegős szárítás is
alkalmazható.

347
• Hozam
Mennyiség. Általában 4-5 kg nyers drogból kapunk l kg száraz drogot.
Minőség. A szárított drog barnás, szagtalan, kissé csípős ízű.
• Farmakológiai hatás
Értékelhető farmakológiai adat nem áll rendelkezésre.
• Felhasználás
Régen- főként levélalakja miatt- májbetegségek gyógyítására használták A népi
gyógyászatban epe- és májbajok, ritkábban vese- és hólyagbántalmak esetén alkal-
mazzák, de kísérletekben légcsőhurut ellen is hatásosnak bizonyult. Bőrgyulladás
esetén külsőleg használják.

Herniaria glabra L. • Kopasz porcikafű

Gyakrabban használt magyar nevei: si-
ma porcika, porcfű, (porcgyom)
• Rendszertani besorolás
A Caryophyl lales (szegfűvirágúak)
rendjén belűl a Caryophyllaceae (szegfű­
félék) családjának, illetve Paronychioi-
deae (ezüstaszottfélék) alcsalád tagja.
Magyarországon a Herniaria nemzetség
két kis termetű faja gyűjtött. A H. glabra
L. kopasz, legfeljebb pillás, rövid szőrű,
míg a H. hirsuta L. (borzas porcikafű) le-
velei és csészéje sűrűn szőrös.
• Drog
A Magyar Gyógyszerkönyv szerint
mindkét faj föld feletti része egyaránt
használható Berniariae herba néven. Az Osztrák Gyógyszerkönyvben Herba Herni-
ariae-ként szerepel. Kereskedelmi minőségét az MSZ 19862-1982 írja elő.
• Hatóanyag
Hatóanyagai három csoportba sorolhatók. A triterpénvázas szaponinok közül a gip-
szogensav, a medikagensav és a 16-hidroxi-medikagensav származékai találhatók na-
gyobb arányban (száraz drogra viszonyítva 3-5%-os mennyiségben). A kumarinok
közül az umbelliferon mellett annak metiléterét tartalmazza, amelyet a nemzetségben
fedeztek fel (hemiarin) és ezreiékes nagyságrendben található a drogban (0,1-0,4%).
A flavonoidok közül izoramnetin- és kvercetinszármazékok szerepeinek 0,2-1 ,2%-os
arányban.
• Botanikai leírás
Egyéves, ritkábban kétéves (Th-TH), esetleg évelő (H) fajok. A H. glabra május-júli-
usban virágzik. Vékony jőgyökeréből földre terülő, elágazó, szintén vékony szárak fej-
lődnek. Az apró levelek átellenesek, a hajtások felső harmadában szórtnak látszanak.
A
levelek visszás tojásdadok, elliptikusak vagy lándzsásak, válluk nyélbe keskenyedő, a le-
mez l cm-nél rövidebb, hegyes csúcsú, ép szélű, kopasz vagy rövid serteszőröktől pillás.

348
 A borzas porcikaill (H. hirsuta) levelei is lehetnek kopaszok, de ilyenkor is pillás
élűek, rendszerint azonban borzas szőrűek, a faj neve is erre utal. A levéllemez
4-12 mm hosszú, rendszerint szürkészöld. A virágokat hártyás murvalevelek veszik
körül, öttagúak, aprók, zöldesek, levélhónalji gomolyvirágzatha tömörülnek. A H.
glabra csészelevelei kopaszok, a H. hirsutánál szőrösek. Az ár alakú sziromlevelek
fehérek. A termés tojásdad, makk. Ezermagtömege 0,06 g.
• Előfordulás
Eurázsiai fajok. A H. glabra homoki gyepek növénye, mészkerülő, megtalálható
szórványosan a magyar középhegységekben, a Dunántúlon, valamint a Kisalfóldön,
a Nyírségben, a Duna-Tisza közén ritka. A H. hirsuta a magyar középhegységekben
(Cserhát, Budai-hegység), a Balaton vidékén és a Dunántúlon terem (Soprontól a
Dráva völgyéig).
• Környezeti igény
A szubmediterrán lomberdők honos növényei, napsütötte, száraz termőhelyen,
gyengén savanyú talajon teremnek. Ma még gyomfajoknak tekinthetők, noha az állo-
mányok ritkulnak.
• Fajta
Nincsenek nemesített fajtái.
• Gyűjtés
Virágzáskor gyűjtik. Nem tévesztendő össze a madárkeserűvel (Polygonum
aviculare).
• Termesztés
A porcikaill termesztése megoldható gyengén termő, laza talajon, de kevéssé kifi-
zetődő a kistermetű növények alacsony hozama miatt.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A föld feletti részekről eltávolítják a gyökereket, majd az anyagot szárítják.
• Hozam
Mennyiség. 5 kg nyers növényből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A Magyar Gyógyszerkönyv szerint egyéb részek, értelemszerűen a gyö-
kerek 3%-nál, idegen növények részei 2%-nál többet nem tehetnek ki. A kellőképpen
szárított és tárolt drog szaga kellemes, szénaillatú (kumarinok). A gyógyszerkönyvi,
illetve az l. osztályú minőségű drog hemolitikus indexe legalább 700, kumarintartal-
ma pedig kimutatható legyen.
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó, enyhe görcsoldó.
• Felhasználás
Teáját húgyhólyaghurutban, húgyúti fertőzések esetén használják. Társítják egyéb
vízhajtó és húgyutakat fertőtlenítő drogokkal, elsősorban a medveszőlő (Arctostaphylos
uva-ursi) vagy a vörös áfonya (Vaccinium vitis-ideae) leveleivel. Használható minden
egyéb, hasonló javallattal felírt gyógyszer hatásának kiegészítésére is.

349
 Hippophae rhamnoides L. • Homoktövis
Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei:

ezüstös homoktövis, európai homoktö-
vis, (homokfa, ezüsttövis)
• Rendszertani besorolás
Az Elaeagna les (ezüstfavi rágúak)
rendjének az Elaeagnaceae (ezüstfafé-
lék) családjának tagja. Hazai honos po-
pulációja védett. Egyetlen hazai rokona
az ezüstfa (olajfűz, olajfa) az Elaeagnus
angustifolia L.
• Drog
A drog az érett termés (Hippophae
fructus), illetve a terméshúsból, valamint
a magból kinyerhető zsírosolaj (O/eum
hippophae). Gyógyszerkönyvekben nem
szerepel, jelenleg elsősorban élelmiszer-
ipari felhasználása jelentős.
• Hatóanyag
A homoktövisgyümölcsből 75-80% gyümölcslé nyerhető. A gyümölcslé 8-10%
szárazanyag-tartalmú, kevés cukrot (2--4%) és értékes szerves savakat (főleg alma-
savat), valamint 1-2% mennyiségben zsírosolajat tartalmaz. Biológiailag aktív
anyagaik özüla C-vitamin (0,15-0,3%), a karotinaidok (0,01-0,015%) és egyéb vi-
taminok (B, E, F), mikroelemek (Ca, Mg, Zu, Ti), aminosavak (cisztein, lecitin, feni-
lalanin) jelentősek. A mag 12-15% mennyiségben zsírosolajat tartalmaz. A magból
és a gyümölcshúsból (léből) nyert olaj zsírsavösszetétele eltérő. A magolajra a telí-
tetlen zsírsavak, a lino l- és linolénsav (együtt 65-70%) a jellemző. A húsolajban a
telített zsírsavak, a palmitinsav és a palmitoleinsav van nagyobb mennyiségben je-
len (együtt 60-70%) . Ez okozza, hogy a gyümölcshúsból előállított olaj már
4-5°C-o n dermed.
• Botanikai leírás
Sarjtelepes, sűrű bozótot alkotó l ,5-3 m magasságú lombhullató tövises fanemfita
cserje vagy 8-l O m-re megnövő kis fa (M). Mélyre hatoló fogyökeret és sekélyen
messzire nyúló oldalgyökeret, valamint gyökérsarjakat fejleszt. Agai sűrűn, ezüstösen
csillogó pikkelyszerű szőrökkel fedettek és tövisesek. A Szibériából származó neme-
sített altáji fajtákon a tövisek ritkán állnak vagy hiányoznak (XIII színes tábla). Leve-
lei szórt állásúak, lándzsásak, 4-6 cm hosszúak, 0,5-1 cm szélesek, ép szélűek, foná-
kuk ezüstös csillagszőrös. Kétlaki, szélmegporzású cserje. Virágait a másodéves vesz-
szőkön hozza. A rűgyek a hajtás csúcsán tömötten állnak, a porzós
egyedeken vasta-
gok, tobozszerűek, a termős egyedeken vékonyak, vesszőhöz simulók. Virágai lomb-
fakadás előtt márciusban nyílnak. Csöves virágai jelentéktelenek, aprók (2-3 mm),
zöldek, csillagszőrök között helyezkednek el. A termős virágok tömött fürtben vagy
rövid füzérben állnak, főleg a vesszők felsö harmadán. Három-ö t éves kortól terem.

350
Termése egymagvú álbogyó, gömbölyded vagy tojás alakú 6-8 mm átmérőjű. A ne-
mesített altáji fajták bogyójának átmérője a 10-15 mm-t is eléri. Termése lédús, vé-
kony héjú, a kocsány nem válik le a hajtásról, leggyakrabban a bogyó húsából szakad
ki. Gyümölcse szeptember végétől kezd érni és egész télen az ágakon marad. Hazánk-
ban az altáji fajták egy hónappal korábban, már augusztusban érnek. Magja sötétbar-
na színű, a nemesített fajták ezermagtömege 18-20 g.
• Előfordulás
Elterjedése széles körű, a Föld északi féltekéjén a mérsékelt és a szubtropikus öv-
ben él, eurázsiai flóraelem. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dű­
néken nő és sarjtelepeket képez. Hazánkban is honos, populációi védettek Parkokba,
fasorokba ültetik dísznövényként Az altáji nemesített, tövis nélküli, nagy bogyójú
fajták termesztése 1985-ben indult meg Magyarországon.
• Környezeti igény
A homoktövis fényigényes növény. Jól alkalmazkodik a legszegényebb száraz
vagy sós talajokhoz is. Természetes populációban megtalálható mészkövön, gipszes
talajon, márgán, márgás-agyagos homokkőmálladékon. Hazai viszonyaink között
jól fejlődikmeszes futóhomokon és kavicsos altalajú dunai öntéstalajon is. Szerény
tápanyagigénye a gyökereken lévő nitrogénkötő baktériumok jelenlétével magya-
rázható. Fejlődésére azonban a szelídebb humuszos homok és a jobb tápanyagszin-
tű, közepesen kötött talajok a legkedvezőbbek Mélyre nyúló főgyökérrendszere
következtében a szárazságot jól tűri. Ennek ellenére a megfelelő vízellátás a növé-
nyekjó fejlődéséhez, a bőséges termés eléréséhez szükséges. A magas talajvízszin-
tet nem tűri. A téli hideget jól bírja, Szibériában még -40 oc alatt sem fagy ki. Az
altáji fajtákban a fagy nálunk sem okozott kárt. Szibériai területeken károkat a ké-
sői fagyok okoznak, a porzós fajták virága fagy meg és ennek következtében rossz
a termékenyülés.
• Fajta
Európában a nagy C-vitamin- és karotintartalmú német fajták ('Leikora', 'Hergo'
stb.) az ismertek. A hazánkban termesztett altáji eredetű fajtákjellemzője, hogy korai
érésűek (augusztus), tövis nélküliek vagy kevés tövisűek, nagy gyümölcsűek, magas
olaj-, karotin- és C-vitamin-tartalmúak. A honosított altáji fajták közül az alábbiak ke-
rültek 1991-ben állami elismerésre: 'Oranzsevaja', 'Csujszkaja', 'Obilnaja', 'Jantar-
naja', '40-61-1876 jelű porzós'.
• Gyűjtés
Hazánkban védett, Európa több országában gyűjtik.
• Termesztés
Elővetemény. A homoktövis 8-1 O évig marad egy helyen. A Solanaceae növény-
családba tartozó növények után ne telepítsük. Ugyancsak nem jó elővetemény a fel-
számolt kajsziültetvény sem.
Trágyázás. A telepítés előkészítő munkáihoz tartozik a zöldtrágya vagy az egyéb
szerves trágya kijuttatása, esetleg a talaj meszezése. A növény viszonylag magas fosz-
forigénye miatt a telepítés előtt 150-200 kg/ha foszfortartalmú műtrágyát vagy szer-
ves trágyát adhatunk.
Talaj-előkészítés. Telepítés előtt mélyszántás végzése szükséges. Az évelő gyomok
irtása érdekében ugarolást vagy glifosate hatóanyagú herbiciddel (pl. Glialka) vegy-

351
 szeres gyomirtást célszerű végezni. Az őszi vagy tavaszi
telepítés előtt a talajt egyen-
letesen el kell munkálni.
Telepítés. A homoktövis-csemeték telepítési ideje a nyuga
lmi időszakra esik. A
nagyüzemi gépi műveléshez 4 m sortávolság és 2-2,5 m
tőtávolság javasolt. Tekin-
tettel arra, hogy a növény kétlaki, a nőivarú egyedek közé
l 0-15%-ban porzós fákat
kell ültetni. Ezt úgy célszerű kialakítani, hogy minden negye
dik sorban 4-5 nőivarú
egyedet kövessen egy porzós fa. Az ültetés 50-60 cm mélye
n 30x30 cm-es gödrök-
be történik úgy, hogy a gyökérnyak valamivel mélyebbre
kerüljön, mint az a cseme-
tekertben volt. Ültetés után iszapoló öntözést kell végezni
.
.Ápolás. A növényápolás az első évben öntözésből, valam
int gépi és kézi kapálás-
ból áll. A későbbiek folyamán a mechanikai gyomirtásná
l figyelembe kell venni,
hogy a növények gyökereinek nagy része a talaj felszíni
rétegében helyezkedik el, a
mély művelés azokat megsérti. Ez a növények pusztulását,
a Verticil/ium fertőzés ter-
jedésé t és a nemkívánatos, erőteljes sarjképződést segíti
elő. A jó növekedés és ami-
előbbi bőséges termés elérésére főleg az
első években az optimális tápanyag- és víz-
ellátásról kell gondoskodni. Az aszályra hajlamos területeken
a növények öntözése, a
gyökérgümők kialakulása előtti nitrogén-fos
zfor-kálium műtrágyázás gyorsítja a nö-
vekedést és a terrnőrefordulást
A kiültetés utáni első két-három évben a gyomirtás csak
mechanikai úton történ-
het. A későbbiek során vegyszeresen is gyomirthatjuk az
állományt. E célra kora ta-
vasszal kipermetezett 3-4 kglha adagú Lucenit 80 WP (diuron
) alkalmas. Az idősebb
állományokban az l ,0-1,5 kglha adagú Sencor 70 WP (metri
buzin) alkalmazható.
Kiültetés után a korona kialakítása érdekében ajánlatos a
csemetéket visszavágni.
A későbbiek során a termés szabályozása, illetve a termés
szedésének megkönnyíté-
se érdekében 3-4 évenként célszerű ősszel vagy tavasszal
a felnyúlt vagy a lehajló
ágakat Iemetszeni. Ugyancsak szükséges a beteg, elszáradt
ágak eltávolítását, elége-
tését elvégezni. Az idős, 8-1 O éves felnyurgult koronáj
ú, de egészséges fák hajtás-
rendszere metszéssel felújítható. A vázágak visszavágásával
a termőfelület a törzshöz
közelebb hozható. A törzs visszavágásával, a sarjhajtások
kihajtatásával, ennek válo-
gató metszésével az állomány felújítható.
Növényvédelem. A levéltetvek (Aphis spp.) kora tavass
zal a fejlődő hajtásokat tá-
madják meg. Fellépésük esetén a levéltetvek irtására ajánlo
tt szerekkel, például a píri-
mikarb hatóanyagú Pirimor rovarölő szerrel permetezzün
k
A szürkepenész (Botrytis cinerea) meleg, párás időjárás
esetén a félig érett gyü-
mölcsöket támadja meg. A beteg gyümölcsök elszíneződne
k, elpusztulnak. Amennyi-
ben a kórokozó fertőzéséhez kedvező időjárás uralkodik
(+25 oc meleg és eső),
10-12 napos fordulóval a proeimidon hatóanyagú Sumil
ex 50 WP, a vinklozolin ha-
tóanyagú Ronilan FL vagy az iprodion hatóanyagú Rovra
l 25 FW gombaölő szerek-
kel védekezzünk. A permetezés idejének meghatározásánál
a gombaölő szerek élel-
mezés-egészségügyi várakozási idejére figyelemmel kell
lenni.
Az állomány élettartamát elsősorban Verticil/ium érzéke
nysége határozza meg. A
Verticil/ium dahliae polifág kártevő ugyanis az állom
ányban jelentős tőpusztulást
okozhat. A kártétel mértékét csökkenthetjük, ha jó elővet
eményt választunk, sekély,
minimális gyökérsérülést okozó talajművelést végzünk és
gondoskodunk a növények
optimális vízellátásáról.

352
 Betakarítás. Az ültetvény a harmadik-negyedik évben fordul termőre. A betakarí-
tást az érés elején kell megkezdeni, amikor a refraktométerrel mért extrakttartalom
8-12% közötti. A termesztett altáji fajták szedésétjúlius végén, augusztus elején kell
kezdeni és a jó minőségű lé nyerése érdekében legkésőbb szeptember elejéig be kell
fejezni. A termés begyűjtése jelenleg csak kézi erővel történhet. Gyorsabb a betaka-
rítás a bogyós hajtásvégek lemetszésekor, de ebben az esetben a következő évi termés
nagy részét is feláldozzuk, mivel így a másodéves hajtásokkal együtt az elsőéveseket
is levágjuk. Ismert a kombinált betakarítási eljárás alkalmazása. Ez esetben a fa bel-
sejében lévő rövid termőhajtásokat a gyümölccsel együtt metszőollóval levágjuk, a
korona külső részéről pedig kézzel szedjük le a bogyókat. A homoktövisbogyókat
vödrökbe, ládákba szedjük.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A homoktövis gyümölcse könnyen romlik, ezért mielőbb hűtőházba vagy a feldol-
gozás helyére kell szállítani. Szedés után a gyümölcsöt romlás nélkül + 5-1 O ° C-os
tárolóban csak 1-2 napig tárolhatj uk. Hűtőházban +1--4° C között maximum 8-1 Ona-
pig, mélyhűtéssel -20 vagy -25 °C-on egy-másfél évig is eltartható. A kipréselt ho-
moktövislé tartósítás nélkül gyorsan megerjed. A törköly- amely szintén sok értékes
anyagot és az olajat adó magot is tartalmazza,- megszárítva 10-12% nedvességtar-
talom mellett tárolható.
• Hozam
Mennyiség. A teljes tennőre fordult fák 10-20 kg gyümölcsöt teremnek, ami hek-
táronként 1000 db fával számolva 10-20 t/ha friss hozarnnak felel meg. A legfiata-
labb fák esetében ennek a hozamnak csak 10-20%-ával, a további 2-3 évben
40-50%-ával számolhatunk. A 8-10 évnél idősebb fák terméshozama is visszaesik.
Minőség. A homoktövis termésének minőségi szabványa nincs. Törekedni kell ar-
ra, hogy a kézzel szedett gyümölcsök közé hajtás ne kerüljön és minél kevesebb le-
gyen a levélrész. Ugyancsak kívánatos - főleg mélyhűtés esetén -, hogy a bogyók
épek, törésmentesek legyenek.
• Szaporítóanyag-előállítás
A homoktövis szaporítása vegetatív úton történik. Egészséges, fajtaazonos anyate-
lepek növényeiről az egyéves hajtásokat augusztusban kell levágni, melyekből
18-20 cm-es zölddugványok készítendők. A dugványokat fóliasátorban vagy üveg-
házban elkészített gyökereztető ágyba duggatjuk 6-7x3 cm-re, így kb. 500 db/m2
dugványt tudunk elhelyezni. A sikeres gyökereztetés előfeltétele a 25-30 oc hőmér­
séklet és a 80% feletti páratartalom. A gyökeresedés l 0-12 nap alatt megindul. A
meggyökeresedett dugványokat ősszel szedjük fel, osztályozzuk és fagymentes he-
lyen tároljuk tavaszig. Tavasszal a dugványok faiskolai továbbnevelésre kerülnek. A
faiskolában megerősödött növények ősszel vagy tavasszal ültethetők végleges he-
lyükre. A kiültetésre kerülő növényeknek 40-50 cm magasságúnak, 7-8 mm törzsát-
mérőjűnek kelllenni és 4-5 db ép gyökérrel rendelkezzenek.
• Farmakológiai hatás
C-vitaminban különösen gazdag; antioxidáns, sejtvédő hatású.
• Felhasználás
A homoktövis termése a hosszú telű, zord vidékeken élő népek C-vitaminforrása.
Ezért a skandináv államokban, Szibériában, Mongóliában, Kínában gyűjtik és ter-

353
 mesztik. Fogyasztják nyersen, befőttként, kompótnak, szörpnek, üdítőitalnak, lekvár-
nak, dzsemnek valamint vitamindús koncentrátumként A gyümölcsből visszamaradt
magból zsírosolajat és a belőlük előállított gyógyászati és kozmetikai készítményeket
belső és külső hámszövetek sérüléseinek (nehezen gyógyuló sebek, gyomorfek
ély
stb.), továbbá sugárbetegségeknek a gyógyítására használják. A modem reformélel-
miszerek, -készítmények egyik keresett alapanyaga.

Humu/ us lupu/us L. • Komló

Gyakrabban használt magyar nevei: kö-
zönséges komló, felfutó komló, sörkom-
ló, vadkomló
• Rendszertani besorolás
Az Urticales (csalánvirágúak) rendjé-
nek, a Cannabaceae (kenderfélék) csa-
ládnak a tagja. A közönséges komJón kí-
vül a nemzetségből még egy faj ismert, a
japán komló (H. scandens Lour. et Me-
ri!!., syn.: H. japonicus Si eb et Zucc.).
• Drog
A növény drogja a vadon termő vagy
termesztett komló nőivarú egyedeinek
kettősbogas füzérvirágzata (XIV színes
tábla) a Lupu/i strobuli (toboz) és a vi-
rágzatból nyert illóolaj (Aetheroleum
humu/i). A tobozra az MSZ 4987-1973 ,
az illóolajra az MSZ 16903-1983 minőségi előírásai érvényesek. A Magyar Gyógy-
szerkönyvben nem, a külföldiek közül az Osztrák Gyógyszerkönyvben (ÖAB) szere-
peL Az ES COP monográfiák Lupu/i fl os (Hop Strobile) néven tételeik közé felvették.
• Hatóanyag
A komlótobozban felhalmozódó fő hatóanyagcsoportok a következők: gyanta-
anyagok (12-22%), cseranyagok (4-8%), illóolaj (0,5-2%) és flavonoidok. A gyan-
taanyagok közül a legjelentősebb s egyben a komló fő (értékadó) hatóanyaga az alfa-
keserűsav (humulon), amelyből a komló 4-12%-ot tartalmaz. További gyantaanya
-
gok: 4-6% béta-keserűsav (lupulon), 3-4% egyéb lágygyanták és 1,5-2% kemény
gyantaany agok Az illóolaj több mint 40 összetevője közül jelentősebbek a mircen, a
béta-kariofillén és a humulén.
A komló termős virágzatának sárga színű mirigyszőreiben a gyantaanyagok
(lupulin), a murvalevelekben és a tobozorsóban a cseranyagok, a tobozlevelek illó-
olaj-járataiban pedig az illóolaj halmozódik fel. A hatóanyagok felhalmozódása a vi-
rágzás alatt fokozatos és a legnagyobb mennyiséget a virágzás végén érik el.
• Botanikai leírás
A komló 5-l O méterre felkúszó, jobbra csavarodó szárú, évelő kétlaki növény (H).
Gyöktörzse a növény korától fuggően 10-20 cm átmérőjű, 20-40 cm hosszú. A gyök-

354
törzs aljából fő- vagy talpgyökerek fejlődnek, bosszuk 3-5 méter. A gyöktörzsből ered-
nek a járulékos gyökerek (nyári gyökerek), amelyek főleg a talaj felső rétegében he-
lyezkednek el. Ugyancsak a gyökértörzsből fejlődnek a földbeli tarackhajtások, ame-
lyek csak a 8-I O. ízköz kifejlődése után törnek a felszínre (3 7. ábra). A komló föld fe-

a szár talajban
levő része

37. ábra
A komló gyökérzete és földbeli hajtásai (HORNOK, !978)

letti hajtása rendszerint tollszárvastagságú, hatszögletű, hat élén jellegzetes kéthegyű

kapaszkodó szőrsorokkal. A szár töve a vegetációs időszak második felében elfásodik.
A szár mintegy 30-40 cm hosszúságig egyenesen nő felfelé, majd a hajtáscsúcs körö-
ző mozgásával (óramutató járásával egyező irányban) a támasztékra (felvezető huzal-
ra) tekeredik. Színe a fajtára jellemző zöld, sárgászöld vagy vöröses árnyalatú. A főhaj­
tásokon (vezérinda) fajtától függően a talajfelszíntől50-1 50 cm magasságban oldalhaj-
tások képződnek, amelyeken kifejlődnek a komló termős virágai. Az oldalhajtások hos-
sza, állása fajtára jellemző. A lomblevelek átellenes állásúak, alakjuk változatos. Tenye-
resen 3-5 (ritkán 7) osztatú-
ak, nagyok. Sötétzöldek, fe-
lületük apró, merev szőrök­
től érdes. A termős virágzat
(38. ábra) 20-60 virágból
álló kettősbogas füzér. Elvi-
rágzás utánjellegzetes kom-
lótobozka (toboz) képződik
belőle. A virágzati tenge-
lyen (tobozorsó) kétoldalt a
négyesével álló füzérágak 3B. ábra
A B
t c
1-1 kihegyezett murvalevél A komló virágzata
hónaljában vannak, s ezek A) kettősbogas füzérvirágzat, B) virágzati tengely: "toboz-
tobozszerűen simulnak egy- orsó", C) l. murvalevelek, 2. takarópikkely-levelek: "toboz-
másra. Minden murvalevél levelek", 3. virágzati tengely

355
 hónaljában igen rövid nyél en két-két takarópikkel y, s két-két virág helyezkedik el. A ke-
rekített csúcsú termőpikkelyek homorú oldalának alsó részén találhatók a lupulinmi-
rigyszőrök. A kifejlett komlótoboz alakja, mérete rendkívül változatos, a fajtára
jellem-
ző. A vadon előforduló hímivarú komló porzós virágzata kettősbogas fiirt. A virágzati
főtengely megnyúlt, 15-20 cm hosszú, laza virágzat.
• Előfordulás
VAVILOV a komló géncentrumának a Földközi-tenger partvidékét jelöli meg. Euró-
pa csaknem minden országában, így hazánkban is előfordulnak vadon termő alakjai.
Gyakoribb előfordulási helyei a fűz-nyár ligetek, szil-kőris-tölgy ligetek, égeres láp-
erdők és fűzlápok.
• Környezeti igény
Mérsékelt égövi növény, 7,5-8,5 oc évi középhőmérsékletű területeken termeszt-
hető. A vegetációs időszakban 15-18 oc közötti átlaghőmérsékletet (2500-290
0 oc
hőösszeget) igényel. Fejlődését és növekedését a hőmérséklet alapvetően meghatá-
rozza. Akihajtást követő időszakban kedvezőtlenameleg 15-18 oc hőmérséklet. Az
intenzív növekedés idején (május-június) viszont az időszakos lehűlés kedvezőtlen,
növekedése már l O °C-on megáll. A virágzás alatt egyenletesen me leg 16--18 oc
szükséges.
A komló fényigénye a kihajtástól a tobozok kifejlődéséig 1600-1700 napfényes
óra. Mérsékeltebb megvilágítás hatására kevesebb, laza szerkezetű és lupulinban sze-
gény virágzatok képződnek.
Vízigénye a vegetációs periódusban 550-600 mm. Fontos a csapadék tenyészidőn
belüli eloszlása. Legnagyobb vízigénye május-júliusban, a virágképződés és toboz-
fejlődés idején van. Kedvezőtlen az augusztus végi, szeptember eleji hűvös, csapadé-
kos időjárás.
Mély termőrétegű, meszes, jó vízgazdálkodású, középkötött 6,5-7 pH kémhatású
talajt igényel. A talajvízszint 2 m alatt legyen.
Tápanyagigénye nagy, a tenyészidő (ll 0-140 nap) alatt 30-40 t/ha zöldtömeget
fejleszt.
Hazánkban a Dél-Dunántúlon alakult ki jelentősebb komlótermesztő körzet (Ta-
mási, Hőgyész, Boly környéke), a komló igényeinek ez a tájegység a legmegfelelőbb.
A késői érésű fajták jól akklimatizálódnak, magas terméshozamokra képesek.
A 90-es évek privatizációja során a sörgyárak 90%-ban külföldi tulajdonba kerül-
tek. A sör készítéséhez a saját komlókivonataikat használják fel. A hazai komlóter-
mést a termelők nem tudták értékesíteni. Így a nagyüzemi komlóültetvényeket szinte
teljes mértékben felszámolták, 50 ha alá esett a hazai komlóültetvény nagysága. Je-
lenleg kisebb területeken megkezdődött a magán- és vállalkozói érdekeltségű komló-
ültetvények létesítése.
• Fajta
A termesztett komlófajtákat alapvető biológiai tulajdonságai alapján sorolják a kö-
vetkező csoportokba:
l. Vörös komlók. Európában a legrégebben nemesített és termesztett fajták. Szá-
ruk, levélnyelük vöröseszöld. Rövid tenyészidejűek, gyenge növekedésűek, termőké­
pességük kicsi. A tobozok finom szerkezetűek (vékony tobozorsó és murvalevél),
aroma- és illatanyagokban gazdagok, keserűanyag-tartalmuk alacsony. Minőségi sö-

356
rök készítésére használják. Hazánk ökológiai viszonyai nem kedvezőek e fajtáknak
E csoportba tartoznak a 'Cseh' (Zateci) jellegű fajták.
2. Zöld komlók. Zöld indájú, erőteljes növekedésű, nagy termőképességű, hosszabb
tenyészidejű fajták. Tobozaik durvább szerkezetűek, aroma-, illatanyag- és keserű­
anyag-tartalmuk közepes. Hazánkban jól termeszthetők. E csoportba tartoznak a
'Francia' (Elzászi), 'Saladin' fajták.
3. Hibrid komlók. Hibridizációval előállított, nagy termőképességű, magas alfa-ke-
serűsav-tartalmú, többnyire kivonat készítésre alkalmas fajták. A tobozok durva szer-
kezetűek, aroma- és illatanyagokban szegényebbek, gyakran jellegzetes szagúak. Te-
nyészidejük különböző. Hazánkban kiválóan termeszthető a 'Brewers Gold'. E cso-
portba sorolható fajták még a 'Record', 'Atlas', 'Pede'.
A termesztett komlófajták főbb jellemző adatait a 17. táblázat tartalmazza.

17. táblázat
A termesztett komlófajták főbb jellemzői

Tenyész- Termést
Toboz
Termő- hozó
idő alfasav- Toboz/
Szüreti képes- oldal- Felhasználás i
Fajta (metszéstől tar- Tőalak levél
időszak ség hajtás minőség
szüretig) tal ma arány
(t/ha) hossza
(nap) (%)
(cm)
'Cseh v.
110-115 VIII. 10-20. 0,5-1 3-5 kúpos 30-80 l: 2 aromakomló
Zateci'
VIII.
'Saladin' 120-125 0,6-1 4-5 hengeres 50-100 l : l aromakomló
második fele
'Brewers
135-140 IX. első fele 1,6-2,5 8-ll hengeres 150-200 l : 0,5 keserűkomló
Gold'
'Francia' 136-140 IX. első fele 1-1,5 3-4 sátorozó 90-140 l : 0,5 aromakomló
'Atlas' 135-138 IX. első fele 1,5-2 8-10 hengeres 150-180 l : 0,5 keserűkomló

• Gyűjtés
A vadon előforduló komló nőivarú virágzatát augusztus közepétől szeptember kö-
zepéig gyűjtik. A tobozokat kézzel szedik le az indákról és kosárba rakják. A szedés
után rögtön a szárítóhelyiségbe kell vinni, mert gyorsan befiilled.
• Termesztés
Ültetvénylétesítés. A komlóültetvény létesítés hosszú időszakra (8-l O év) szóló
nagy értékű beruházás, részletes és körültekintő telepítési és beruházási terv készíté-
se szükséges.
Elővetemény. 8-l O évig termőképes a komló. A telepítés előtti évben rövid tenyé-
szidejű növényt vessünk vagy ugaroljuk a területet nyár elejéig, a terület-előkészítés
kezdetéig.
Trágyázás. A telepítés előtti szervestrágyázás (40-60 t/ha) elengedhetetlen. A ter-
mő ültetvényben 3-4 évenként célszerű szervestrágyázni (35-40 t/ha). Optimális a ta-
laj tápanyag-ellátottsága, ha a talaj felvehető nitrogéntartalma 200-250 mg/100 g,

357
 foszfortartalma 35-40 mg/100 g és káliumtartalma 35-50 mg/100 g. A növeked
és
kezdetén a nitragén t és a káliumot veszi fel gyorsabb ütemben, míg virágkép
ződés­
kor a foszforfelvétel fokozódik. A rendszeres talaj- és levélanalízis alapján meghatá
-
rozott nitrogénszükséglet 1/3-át ősszel, 1/3-át metszéskor és 1/3-át a vezérind
ák tető­
zésekor (elérték a tetőhuzalt) kell a talajbajuttatni. A foszfor- és káliumtartalmú
mű­
trágyák 2/3-át ősszel, 1/3-át tavasszal szokták a talajba dolgozni.
A terület előkészítése. A komlóültetvény területének előkészítéseszükség esetén
terep-
egyengetéssei kezdődik, amelyet az 50-80 cm-es mélyforgatás követ. E művelett
el kell
a talajba juttatni a szerves és a műtrágyát. A mélyforgatást és kapcsolódó művelete
it a
telepítés előtt legalább 5 hónappal kell elvégezni. A forgatás után, de a támrend
szer fel-
építése előtt végezzük el a
t+t+ t+t+ t+t+ t+++ t talajfelü let-egyengetést (si-
........ • • • • • • • • • • • • • • •1- mítózás stb.) .
A lámrendszer felépítése.
o o o o o o o Komlót csak megfelelő tárn-
o o o o o o o rendszeren lehet eredmé-
nyesen termeszteni. A kom-
....... o o o o o o o lótámrendszer hasznos ma-
o o o o
gassága 6-7 m, minden eset-
o o o
ben az ültetés előtt kell fel-
....... o o o o o o o *1- építeni. Az egy összefiiggő
támrendszer alatti területet
....... o o o o o o o *1-
komlókertnek nevezik. A
....... o o o o o o o *1- komlókert mérete a tárn-
rendszer típusától fiigg. Ha-
-i* o o o o o o o *l- zánkban a középfesztávolsá-
....... o o o o o o o *1-
gú, rögzített oszlopos tárn-
rendszer terjedt el, ahol egy-
....... o o o o o o o *1- egy komlókert általában
....... o o o o o 2-3 ha nagyságú (39. ábra).
o o *1-
A gépek megfelelő kihasz-
....... o o o o o o o •t- nálása valamint a támrend-
szer stabilitása érdekében
~· o o o o o o o •1- olyan téglalap alakú kerteket
-i* o o o o o o o *l- célszerű kialakítani, ame-
lyek homlokzati szélessége
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1-
+t++ ++++ +++t +t+t + l 00-150 m, sorirányú hosz-
6,0 sza pedig 200-250 m. Ha-
12,0
zánkban általában impreg-
104,00
nált faoszlopokat vagy be-
tongyám os faoszlop okat
39. ábra használn ak. Egy hektárra
Kéthektá ros komlóke rt támberen dezése szükséges oszlopok száma:
o - belső oszlop,
(HORNOK , 1978)
*-
keresztoszlop, T - horgony l 00-11 Odb. Az oszlopok ta-
lajszint feletti hasznos ma-
358
gassága 6-7 m. Az oszlopokat az előzetesen kijelölt helyeken gödörfúró géppel készí-
tett gödrökbe, emelőszerkezettel ellátott gépekkel állítják fel. Az oszlopok felállítását
követi a huzalhálózat felszerelése. Telepítés előtt, a támrendszer felépítése után, elen-
gedhetetlen a talajfelszín lazító szántása, amelyet simítózás vagy boronálás, majd pedig
a tőhelyek kitűzése követ.
Telepítés. A komló október közepétől április közepéig terjedő időszakban (fagy-
mentes talajba) ültethető, gyökeres dugvánnyaL A hazai gyakorlatban a komlót egy-
ségesen 3 m sortávolságra
telepítik. A tőtávolság a faj-
ta növekedési erélyétől flig-
gően 60-80, 100-120, illet-
ve 130-150 cm. A kitűzés
után gödörfúró gépekkel
készítik el a 30-40 cm mély
és 30 cm átmérőjű ültető
gödröket A gyökeres dug-
ványokat (gyökér- és szár-
visszavágás, Orthocidos áz-
tatás után) kézzel ültetik az
elkészített gödrökbe úgy,
hogy a dugvány teteje a ta-
lajszint alatt legyen 15 cm-
re. A gépi metszés miatt 40. ábra
fontos, hogy egy kerten be- Gyökeres komlódugvány elhelyezése az ültetőgödörben
lül az összes dugvány azo- (HORNOK, 1978)
nos mélységben helyezked-
jen el. Az ültető gödörbe helyezett dugványokat 8-l O cm vastagon takarják talajjal,
így 5-8 cm mélységű tányér marad a csapadék összegyűjtésére és az előtörő hajtások
kezdeti védelmére (40. ábra).
Apa/ás (nem termő ültetvényben). A komló akiültetés után a 3. évben fordul ter-
mőre, az első két évben nem termő ültetvényként kezelik. A tavaszi kihajtás után,
amikor a hajtások elérik a 20 cm-t, az ültetvényben tövenként egy-egy felvezető hu-
zalt helyeznek el. Erre a felvezető huzalra májusban (a hajtások 30-40 cm-esek)
2-3 db fejlett hajtást felvezetnek Az első évben a kihajtás többnyire egyenetlen, ezért
a komlókertet 2-3-szor is végig kell jámi és a lemaradt (előző alkalommal még kicsi
hajtásokkal rendelkező) tövek hajtásait, valamint az időközben leesett indákat, a sé-
rült indák helyett pedig újabb hajtásokat kell [elvezetni.
Az új telepítésű ültetvényben elengedhetetlen a rendszeres sor- és sorközművelés,
a termő ültetvénnyel megegyező rendszeres növényvédelem és a tetőzést követően a
sorok enyhe töltögetése.
Az első évben rendszerint kevés toboz képződik, de ha mennyisége betakarításra
érdemes (egyes hibrid fajtáknál gyakori), akkor kézzel leszüretelik Az első év őszén
lombhullást követően talajszintben levágják az indákat és lehordják a területről. Ezt
követően az esetleges tóbiányokat pótolják és a talaj tápanyagtartalmát az optimális
szint l 00%-ára feltö ltik.

359
 A második éves ültetvény ápolása a tavaszi talajmunkákkal kezdődik. Ebben az év-
ben még gépi metszés nem lehetséges.
A felvezetés általában az első évivel egyező. Az ültetvény további ápolási munkái
a termő ültetvényével azonosak. Megfelelő tobozképződés esetén már gépi szüret is
lehetséges.
Apo/ás (termő ültetvényben). A termő ültetvény ápolási munkái időszaki sorrendben:
- tavaszi munkák: talajművelés, mütrágyázás, metszés, felvezetőhuzal-aggatás, nö-
vényvédelem, hajtásfelvezetés
- nyári munkák: meddő sarj- és oldalhajtások eltávolítása, talajművelés, növényvé-
delem, leesett indák visszarakása
- őszi (szüret utáni) munkák: indamaradványok eltávolítása, talajművelés, tápanyag-
pótlás, támrendszer-igazítás.
Tavasszal az első teendő a szükséges műtrágyák kiszórása, a terület sor- és keresztirá-
nyú tárcsázása, fogasolása, szükség esetén simítózása. A tavaszi munkák közül hozam és
minőség tekintetében egyaránt az egyik legfontosabb művelet a metszés. Célja:
a tőke
megfelelő mélységben (12-15 cm-re a talaj felszínétől) tartása, a komlótó sorban
tartá-
sa, a felesleges hajtásképletek (tarackhajtások,járulékos gyökerek) eltávolítása, a felve-
zetésre kerülő indák korai elöregedésének megakadályozása, az előtörő hajtások számá-
nak csökkentése. A metszés ideje hozam meghatározó jelentőségű. Hazánkban tavaszi
metszést alkalmaznak. A termesztett komlófajták optimális metszési időszaka március
közepétől április elejéig tart. A hosszú tenyészidejűeket március végéig, a középkora-
iakat április elejéig, a korai érésűeket pedig legkésőbb április 15-ig meg kell metszeni.
A metszés módja. A komlót a talajfelszín alatt 12-15 cm-re metszik. Általában úgy-
nevezett koronametszést alkalmaznak, amikor a kibontott tőkefejről tőbő l eltávolítják
az összes előző évi és idei új hajtásokat valamint a tarackos indákat és nyári gyöke-
reket A metszés történhet kézzel és géppel. A metszést közvetlenül követi a levágott
részek lehúzása (fogasolás) a területről.
A metszés után a legfontosabb tavaszi műveletcsoport a hajtás- vagy indafelveze-
tés, amely ma is a legnagyobb kézimunka-igényű ápolási munka. Célja: a felfelé kú-
szó indának megfelelő támaszték biztosítása úgy, hogy az indák ne akadályozzák a
gépi sorközművelést és a növényvéd elmet A megfelelő indafelvezetés biztosítja a
komló fényelláto ttságát Hazánkban általában az ún. 4 indás V vagy Y alakú felveze-
tési módot alkalmazzák (41. ábra). Ez azt jelenti, hogy egy-egy komlótóről 4 indát
vezetnek fel úgy, hogy a tő két oldalánál talajban rögzített és fent a sorhuzalhoz kö-
tött felvezető huzalra (V alak) 2-2 indát vezetnek fel. Az indafelvezetés első művele-

B
41. ábra
Hajtásfelvezetési módok. A) V alakú, B) Y alakú (HORNOK, !978)

360
 te a huzalozás vagy huzalaggatás. A huzalozást - nagy élőmunka-igénye miatt -
gyakran közvetlenül a metszés befejezése után megkezdik. Felvezető huzalként úgy-
nevezett műanyag toldalékos lágyvas huzalt vagy speciális műanyagot használnak. A
huzalaggatás után, amikor a hajtások 30-50 cm hosszúak, a kiválasztott 2-2 indát az
óramutató járásával megegyező irányban feltekerik a felvezető huzalra. Az ellenkező
irányban feltekert inda leesik. Az indák felhelyezésével egy időben a komlótövön lé-
vő többi hajtást eltávolítják. A felvezetés időszaka április közepétől május elejéig tart.
Amikor a felvezetett indák magassága eléri az l m magasságot, eltávolítják az idő­
közben ismét előtörő tősarjakat.
A komlóültetvényben a nyári időszakban elengedhetetlen a legalább egyszeri kézi
sorkapálás, a rendszeres gépi sorközművelés, a sorok 20-30 cm-es feltöltése.
A komlósarok gyommentesen tartására alkalmas gyomirtó szerek metszés után a
klorbromuron hatóanyagú Maloran 50 WP, a hajtások tetőzése után (ha elérik a tartó-
huzalt) a diuron hatóanyag-tartalmú Lucenit 80 WP.
Öntözés. Komlóültetvényben az időjárástól függően májustól július végéig haté-
kony az öntözés. Legjobb a talajban elhelyezett gégecsöves csepegtető öntözés. A fel-
színi öntözés akadályozza a nyári munkákat, növeli a gombás fertőzést és így nehe-
zíti a növényvédelmet
Növényvédelem. A komlótermesztésben az egész tenyészidőszak alatt rendszeres-
előrej elzésen alapuló- növényvédő permetezésre van szükség. A komló legveszedel-
mesebb kórokozói a peronoszpóra és a lisztharmat, leggyakoribb kártevői a levéltet-
vek és a takácsatkák (18. táblázat).
Betakarítás (komlószüret). A komlótoboz szedésre érett, amikor elérte a fajtára jel-
lemző méretet és színt, zárt, a lupulin élénksárga és az alfasavtartalom elérte a fajtára
jellemző értéket. Ilyenkor a tobozok rugalmasak, összenyomva zizegő hangot adnak.
Kézi szüret esetén a komlóinctát leemelik a sorhuzalról, leszedik róla a tobozokat,
majd a leveles indát összetekerik és csak a vegetáció befejeződése után (októberben)
vágják le a tőről és hordják le a területről.
A gépi szüret történhet mobil és stabil szedőgépekkeL Európában, így hazánkban
is stabil szedőgépeket használnak. A komlószüret első művelete az indák levágása és
lehúzása. A felvezetett komlóinctát a huzallal egyűtt a legalsó termő oldalhajtások
alatt 50-60 cm-rel elvágják, majd a sorhuzalról - huzalozó állványou állva- levág-
ják és pátkocsira fektetik. Ezt követően a leszedett indákat a betakarító központba, a
szedőgéphez szállítják.
A betakarítást követően az ültetvényről el kell távolítani az inda-, huzal- és gyom-
maradványokat. Ezt követi az őszi tápanyag-utánpótlás; a megfelelő műtrágya és
szerves trágya kiszórása és talajba dolgozása sorközi szántással. Fontos művelet a
támrendszer javítása, karbantartása.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A beszállított indákat közvetlenül a pótkocsiról a szedőgépbe etetik A szedőgép le-
szedi az indáról a tobozokat és a leveleket. A lekopasztott inda a szállító láncpályán
a szeeskázó gépbe kerül. A leszedett toboz-levél keverék egy tisztító gépsorra jut,
amely elkülöníti a tobozt a levél- és szárrészektől.
A szedőgépből kikerül ő tiszta, 75-85% nedvességtartalmú komlótobazt 5-6 órán be-
lül meg kell száritani. A komló optimális száritási hőmérséklete 40-60 °C. A komló szá-

361
 18. táblázat
A komló jelentösebb károsítói és növényvédelme

Károsító neve Alkalmazható szerek Védekezés módja

Károsítás ideje
(hatóanyagok) és ideje
Komlóperonoszpóra - az első hajtások fentinacetát + maneb primér fertőzés ellen,
Pseudoperonospora megjelenésétől metalaxil + rézoxi- hajtásfakadáskor egész
humuli betakarítás ig klorid tenyészidőszak alatt
eine b előrej elzésen
propineb alapuló
mankoceb
metiram
párás melegben pirazofosz virágzás kezdetétől
Komlólisztharmat -
június közepétől triforin a fertőzés fellépése
Sphaerotheca humuli
betakarításig kinometionát esetén
Burgonyarontó a tökében állandóan karbofurán fertőzésmentes
fonálféreg - káros ít diazinon dugványok,
Ditylenchus destruetor talajfertőtlenítés
(karantén kártevő)
Hamvas vincellér- kora tavasszal oxamil a tőke közelében
bogár- kihajtáskor talajfertőtlenítés
a
Otiorrhynchus Iigustici lárva megjelenésekor
tavasszal foszfamidon a rágáskártétel
Komlóbolha -
hajtásfakadáskor észlelésekor
Psylloides attenuata
és előtt
Komlólevéltetű - 8- I O nemzedéke metomil az első megjelenéstől
Phorodon humuli károsít, komlóra mevinfosz rendszeresen,
júniusban telepedik forrnotion megelőző eljárás: a
dimetoát köztes gazdanövények
kiirtása (vad Prunus
fajok)

Takácsatka - első megjelenésekor

május végétől amitráz
Tetranychus urticae betakarításig azonnal, majd szükség
klórpropilát
szerinti permetezés

rítására általában szalagszárítókat (Binder, CER) használnak. A szárítás végén a toboz-

orsó nedvességtartalma ll ,5-12,5%, de a külső és lazább szöveti szerkezetű tobozleve-
lek csak 6--8% nedvességet tartalmaznak. Így a szárítás után a komlót kondicionálni
kell. A kondicionálás vagy klimatizálás során a tobozlevelek nedvességtartalmi értékei
elérik a ll ,5-12,5%-o t. A tárolhatóság feltétele az egalizált, azonos nedvességtartalmú
komlóvirágzat (toboz). A kondicionálás (visszanedvesítés) 65-70% relatív páratartal-
mú, mérsékelten meleg (30-35 °C) levegővel úgynevezett klímakamrákban történik.
Kondicion álás után a komlót 60-80 kg-os bálazsákok ba préselik, és így tárolják.
A vadon termő növényekről gyűjtött tobozokat padJáson vékony rétegben kiterít-
ve szárítják.

362
 • Hozam
Mennyiség. Egy hektár területről 0,5-2,5 t/a szárított virágzat (toboz) állítható elő.
Reszáradási arány 4: l.
Minőség. A drog nem tartalmazh at hímivarú (porzós) virágzatok at Az l. osztályú
drog a növény egyéb részeit (levél, szár) legfeljebb 15%-ig, idegen növényi része-
ket 5%-ig, színét vesztett megbarnult részt 20%-ig tartalmazhatj a. Vizeskivonat-tar-
talma legalább 12% legyen. A Il. és III. osztályú drog által támasztott követelmé -
nyek enyhébbek. Az ipari célra felhasznált komlóvirá gzat minőségét az alfasavtarta-
lom határozza meg.
• Szaporítóanyag-előállítás
A termesztésben csak a nőivarú egyedeket használjuk fel. A gyakorlatban a vege-
tatív szaporításmód terjedt el. Számos lehetséges szaporítási mód (csúcshajtás-gyö-
kereztetés, zölddugványozás stb.) közül hazánkban a fás, illetve félfás dugvány gyö-
kereztetését alkalmazz ák A szaporítóanyagat (sima dugványt) fajtatiszta, egészséges,
életerős ültetvényről - törzsültetvényekről - szedik. A sima dugvány alapanyagá
t je-
lentő földbeli szárrészt és vastagabb tarackhajtást tavasszal (március-á prilis), a
kom-
ló metszésével egy időben szedjük. A megszedett alapanyagat azonnal gyökereztető
iskolába ültetik, szükség esetén megfelelő takarással tárolják. A sima dugványok
megfelelő gyökeresedéséhez és növekedéséhez jó víz- és tápanyagellátás szükséges,
ezért komlódugvány-iskola középkötött, jó tápanyag-ellátottságú és öntözhető terüle-
ten létesíthető.
A komló telepítésére kizárólag az egy év alatt jól megerősödött, a szabvány köve-
telményeinek megfelelő gyökeres dugványok alkalmasak.
• Farmakológiai hatás
Nyugtató, vesetisztító, étvágyjavító, baktériumölő, természetes tartósító.
• Felhasználás
A komló nővirágzatát ősidők óta használja az emberiség különböző betegségek (ma-
lária, sárgaság, emésztési zavarok) gyógyítására, s nyugtatóké nt Később konzerváló és
ízesítő hatását is megismerték. Kenyér ízesítésére és italok konzerválására kezdték
fel-
használni. A sör népszerűsödésével a vadon termő komló már nem fedezte a szükség-
letet, ezért kolostorok, majd városok kertjében termeszteni kezdték. Az első feljegyzés,
i. sz. 786-ból, a németországi Szt. Denis kolostor komlótermesztéséről maradt fenn.
A komló napjainkban is többféle hasznosítású növény. A termelt komló több mint
96%-át sörfőzésre használják. Egy hektoliter sör gyártásához 140-500 g komlótoboz
v. 5-12 g alfa-keserűsav szükséges. A sör legfontosabb ízesítő és tartósító alapanya-
ga a komlótoboz. Keserűsavai adják a sör jellegzetes kesernyés ízét és zamatát. A
cseranyagok és az illóolaj -bakterici d hatásuk folytán- jelentősen gátolják az erje-
dés alatt a tej- és vajsav baktériumok szaporodását, a romlást okozó fehérjéket kicsap-
ják, a kész sör tartósságát és habzóképességét javítják.
A drog a gyógyszeriparban nyugtató és vesetisztító teakeverékek alkotórésze. A to-
boz kivonatait a gyógyszeripar enyhe idegnyugtatókban, a kozmetikai ipar pedig haj-
ápoló szerek, samponok, bőrápoló krémek készítésére használja. Illóolaját az illat-
szeripar hasznosítja.
Az etiolált hajtáscsúcsokat (komlóspárga) többfelé zöldségként fogyasztjá k Ismert
a komJós kenyér is, amelynél az ízesítő anyag a komlótoboz.

363
 Hyoscyamus niger L. • Bolondító beléndek
Gyakrabban használt magyar nevei: be-
léndek, (csalmatok, bolondítófű)
• Rendszertani besorolás
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak)
rendjén belül a Solanaceae (burgonyafé-
lék) családjának, illetve a Hyoscyamus
(beléndek) nemzetségnek tagja. Ismert
egyéves alakja a H. nigerJ annuus Sims.
Nemzetségneve a görög hys (disznó) és
kyamos (bab) szóból ered.
• Drog
Virágzás kezdetén gyűjtött levele a
drog, amely Hyoscyami folium néven
szerepel a VII. Magyar Gyógyszer-
könyvben. Több más európai gyógyszer-
könyvben is megtalálható (Ph.Eur., Ph.
Helv. VII., DAB 9., ÖAB). Magját
ugyancsak gyűjtik és Hyoscyami semen néven forgalmazzák. Gyökere mint
Hyos-
eyami radix ismert. Drogja a hazai szabad kereskedelemben nem forgalma
zható.
• Hatóanyag
A növény valamennyi része felhalmoz a fajra jellemző tropánvázas alkaloidokat
Főalkaloidja a hioszciamin, kisebb mennyiségben van jelen
az atropin és a szkopo-
lamin. Az alkaloidfelhalmozódás jelentős szervi differenciáltságot mutat. A virágzás
kezdetén vagy virágzás alatt gyűjtött levél alkaloidtartalma 0,05-0,07%, a gyökéré
0,08-0, l O%, míg a magé 0,05-0,01% körüli.
• Botanikai leírás
Kétéves hemikryptophyta faj, míg egyéves változata terophytonként viselked
ik
(H-Th). Gyökere karószerű, mintegy l O cm hosszú, alig elágazó, a talajfelszín
köze-
lében 1,5-2,0 cm vastag. Színe sárgásbama, belül fehér. Szára lágy szár (a típustól
ftiggően a második vagy már az első évben kialakul) 30-l
00 cm magas, elágazó. Le-
vélzete tőálló (kétéves változatnál) és szárlevelekből áll. A tőlevelek 15-20 cm
hosz-
szúak, 8-9 cm szélesek, kerekde dek Szélük durván, majdnem karéjosan fogas.
A
szárlevelek hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, karéjosan fogasak, enyves-roirigyes
en
bozontos szőrűek. Virágai sárgák, ibolyakék erezettel, forgóban állók (XIV.
színes
tábla). A csésze 1-1,5 cm hosszú, míg a párta 2-2,5 cm hosszú, kívül mirigysz
őrös,
belül kopasz. Termése l ,5-2 cm hosszú, 1-1,2 cm széles, tojásdad, oldalról kissé
ösz-
szenyomott, maradó csészébe zárt, kupakkal nyíló tok. Magvai 1-1 ,3 mm hosszúa
k,
l mm szélesek, lapított vese alakúak. Ezermagtömege 0,6-0,7 g.
• Előfordulás
Rendkívül széles előfordulási körrel jellemezhető. Európán kívül előfordul Ázsia
számos, eltérő adottságú területén, Észak-Afrikában, Észak-Amerikában,
Auszt-
ráliában.

364
 • Környezeti igény
A faj széles körű előfordulására utal, hogy alacsony, 6,5 °C-os átlaghőmérsékletű
termőhelyen és trópusi feltételek között (27,5 °C) egyaránt megtalálható. A talaj kém-
hatásával szemben sem túl igényes, 4,5 és 8,2 pH tartományok között is megfelelően
nő. Hazánkban parlagokon, legelőkön, vízparti termőhelyeken, tápanyagban gazdag
állattelepek, szemétlerakatok környékén díszlik. Nitrogénjelző növénynek tartják.
• Fajta
Hazánkban elsősorban természetes lelőhelyein gyűjtik, ritkán termesztik. Termesz-
téséhez vad populációk maganyaga használható fel.
• Gyűjtés
A levéldragot a virágzás kezdete előtt vagy a virágzás folyamán gyűjtjük Az
egészséges, kifejlett leveleket egyenként tépjük le. Ügyelni kell arra, hogy minél ke-
vesebb szennyezett rész kerüljön a friss tömegbe. A magvakat ősszel gyűjthetjük,
amikor a termések már megfelelőerr megértek. Ezt az állapotot az jelzi, hogy a termé-
sek érintésre felnyílnak. Ekkor a terméses hajtásokat levágjuk és utóérlelésre a feldol-
gozóhelyre szállítjuk
• Termesztés
Nagyobb mennyiségű, egyenletes minőségű drog előállítása termesztéssei is tör-
ténhet. Ehhez erősen trágyázott vagy tápanyagban gazdag termőterületet kell kivá-
lasztani. Magvait - 4-6 kg/ha mennyiségben - helybe vetjük. A megfelelő állomány
kialakításához azonban a magvakat vetés előtt hőkezelni, fagyasztani kell. Ennek leg-
egyszerűbb módja, hogy a magvakat még ősszel benedvesített homokba rétegezzük,
majd a tél folyamán természetes hideghatásnak tesszük ki. Az irodalmi adatok alap-
ján ugyancsak jó kelés t biztosít, ha a vetést megelőzően a vízbe áztatott és megduz-
zadt magvakat néhány óráig -12 °C-os hőmérsékleten tároljuk A március elején elő­
kezelt maggal vetett állomány gyorsan fejlődésnek indul. A túl sűrű állományt ritkí-
tani kell. Az optimális tőtávolság 25-30 cm. A drog betakarítása a gyűjtésnélleírtak
szerint történhet.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Már a levelek begyűjtése során ügyelni kell arra, hogy a mirigyesen, enyvesen bo-
zontos leveleken számos szennyezőanyag (pl. por, talajrészek stb.) tapadhat meg. E
szennyezések eltávolítása leginkább a levelek mosásával történhet. A mosott levelek
szárítását szikkasztás után kezdhetjük meg. A szárítás történhet padláson vagy árnyé-
kos helyen, szabadban. A megfelelő száradás érdekében a friss levéldrogot 3-6 cm
vastagságúra szabad rétegezni. Mesterséges szárítás esetén a 45 oc levegőhőmérsék­
let tekinthető optimálisnak A megszáradt drog tárolása során ügyelni kell arra, hogy
az erősen higroszkópos tulajdonságú. Erős hatása miatt pedig a többi drogtól elkülö-
nítetten lehet csak tárolni.
• Hozam
Mennyiség. A levél gyűjtésekor 6 kg nyers levélből állíthatunk elő l kg drogot. Ter-
mesztésekor hektáronként 0,9-1, l t levéldrogot és 0,5-0,9 t magdrogot állíthatunk elő.
Minőség. a VII. Magyar Gyógyszerkönyv előírásai szerint a levéldrog (Hyoscyami
fo/ium) legalább 0,05% atropinbázisban kifejezett alkaloidot tartalmaz. A levélrésze-
ken kívül az egyéb növényi szervek (ágvég, virág, termés, mag) mennyisége nem le-
het 15%-nál több.

365
• Szaporítóanyag-előállítás
A magdroggyűjtéshez hasonlóan az érett terméseket tartalmazó zöld növényeket
takarítjuk be. Száradás után a magvakat kicsépeljük, majd rostáljuk, rövid utászárítás
után zsákban tároljuk (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Antikolinerg, akárcsak a beléndek és a maszlag.
• Felhasználás
A csattanó maszlag (Datura stramonium) levelével (Stramoniifolium) keverve aszt-
maellenes "cigaretta" készítésére használják. A levél olajos ki vonatát tartalmazó készít-
mények külsőleg reumás fájdalmak, idegzsábák kezelésére alkalmasak. Hioszciamint
tartalmaz többek között a 'Belloid' drazsé, illetve a 'Solvasthma-PP' tabletta.

Hypericum perforatum L. • Közönséges orbáncfű

Gyakrabban használt magyar nevei: orbáncfű,
lyukaslevelű orbáncfű, lyukasfű, csengőfű,
csengőlinka, vérfű, orbáncvirág
• Rendszertani besorolás
A Thea/es (teavirágúak) rendjén belül a
Hypericaceae ( orbáncfűfél ék) családjába tarto-
zó faj. A Hypericum nemzetségnek 400 faja is-
mert. Hazánkban vadon 8 faj fordul elő, közü-
lük a H. hirsutum L. (borzas orbáncfű), a H. tet-
rapterum Fr. (mocsári orbáncfű), a H. macula-
tum Cr. (pettyes orbáncfű), a H. montanum L.
(hegyi orbáncfű) és a H. elegans Steph. (karcsú
orbáncfű) jelentősebbek. E fajok szárított hajtá-
sai drogként nem forgalmazhatók.
• Drog
A közönséges orbáncfűdrogjaa virágzás ide-
jén vágott és megszárított felső, legfeljebb
40 cm hosszú virágos hajtása, a Hyperici herba.
Minőségi előírásait az MSZ 19884-1992 közli. A kereskedelemben egyre inkább ke-
resik a virágzó hajtás felső, maximum 30 cm-es részéből készített, hatóanyagban dú-
sabb drogtípusát Növekvő felhasználását jelzi, hogy herbája szerepe l az ES COP mo-
nográfiák tételei között (Hyperici herba- St. John's Wort)
• Hatóanyag
A hajtás felületén lévő fekete mirigyekben felhalmozódó hipericinszármazékok
(hipericin és pszeudohipericin) összesen mintegy 0,05-0,5%-os mennyiségben van-
nak jelen. A széles levelű orbáncfűváltozatok (2,2 mirigy/mm2) 0,04-0,06%, míg a
keskenylevelű típusok (6,2 mirigy/mm2) O, 1-0,2% átlagos összhipericin-tartalommal
jellemezhetők.
Az összflavonoid-tartalom a sziromlevelekben és a zöld részek bőrszövetében
1-7% között ingadozik, a flavonglikozidok közül jelentős a hiperozid (< l%) és ru-

366
tin (< 2%), a biflavonoidok közül a biapigenin (0,1-0,5%) és az amentoflavon
(0,01-0,05%) mennyisége. A szintén fontos szerepet betöltő cseranyagok aránya
4-15%, az illóolaj mennyisége pedig 0,05-0,3%. További fontos komponensek még
a fenolkarbonsavak, a xantonok és a mintegy 4-6%-ban jelen levő floroglucin-szár-
mazékok (hiperforin, adhiperforin).
• Botanikai leírás
Évelő, lágyszárú (H) faj. Gyökere orsó alakú, a gyöktörzséhez hasonlóan dúsan el-
ágazik. A többfejű gyöktörzsből számos hajtás képződik. Szára 50-l 00 cm magas,
hengeres, 3-5 mm vastag, két hosszanti éllel, alul fás, felül dúsan elágazó. Aszár fe-
lületén fekete pontok találhatók. Levelei keresztben átellenesek 2-3,5 cm hosszúak.
Az oldalhajtásokon lényegesen kisebb levelek képződnek. Levelei ülők, tojásdad
vagy hosszúkás alakúak, ép szélűek, fény felé tartva színtelen vagy sárga áttetsző
pontok formájában a váladéktartók (illóolaj) láthatók, szélükön fekete mirigypontok
figyelhetők meg. Virágzata dúsvirágú, összetett, sátorozó bogernyő (XIV. színes
tábla). Virágai lándzsás, kihegyezett csészelevélből, 5 aranysárga, aszimmetrikus szi-
romlevélből és sok porzóból tevődnek össze. Asziromlevelek kb. l cm hosszúak, fe-
kete mirigypontokkal vagy csíkokkal fedettek Júniustól szeptemberig folyamatosan
virágzik. Termése 6-l O mm hosszú, háromrekeszű, mirigyekkel borított, sokmagvú
toktermés. Magvai l-l ,3 mm hosszúak, henger alakúak, sötétbarnák Ezermagtöme-
ge 0,10-0,14 g.
• Előfordulás
A sarkköri területek kivételével Európában mindenütt megtalálható, Ázsiában Szi-
bériáig és Északnyugat-Kínáig, valamint Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt
eurázsiai-mediterrán flóraelem. Észak-és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélan-
don és Dél-Afrikában adventív. Száraz szikla- és pusztagyepek növénye. Hazánkban
gyér záródású lomboserdők tisztásain, legelőkön, homokpusztákon, árokpartokon,
félszáraz gyepekben és hegyi réteken tömegesen előforduló társulásközömbös, zava-
rástűrő, xeromorf növény.
• Környezeti igény
A faj széles körű előfordulását a természetes élőhelyeken széles ökológiai tűrőké­
pessége teszi lehetövé. Az orbáncfű meleg- és fénykedvelő, szárazságtűrő növény, s
bár száraz homoktalajokon is megél, termesztése esetén lehetőleg öntözhető terület-
re ültessük. Előnyösek a gyommentes, tápanyagban közepesen ellátott talaj ok. A sok
nyershumuszt tartalmazó területeken, lápos talajokon kevesebb virág fejlődik. Mivel
a H. perforatum igen hajlamos a kadmiumfelhalmozásra, ezért ügyelni kell arra,
hogy a kiválasztott terület talaja ezt a nehézfémet csak határérték (0,5 mg/kg) alatti
mennyiségben tartalmazza. Az orbáncfű jól tűri a fagyokat, általában 3 évig marad
egy helyen.
• Fajta
Jelenleg két hivatalosan elismert orbáncfűfajta található meg a kereskedelmi for-
galomban, de intenzív nemesítési munkák folynak további egységes, agrotechnikai
és beltartalmi szempontból is előnyös tulajdonságokkal rendelkező fajták előállítása
érdekében. Hét fajtajelölt áll jelenleg fajtaelismerés előtt Németországban. A fajta-
szelekció fő szempontja - a magas hatóanyag-tartalom és hozam mellett - a herva-
dásellenállóság.

367
 Az említett két fajtaközüla 'Topáz' lengyel eredetü anyag, melynek előnye, hogy
nagy droghozamra képes (átlagosan 4-6 t/ha), közepesen érzékeny az úgynevezett or-
báncfü hervadásra, de hipericintartalma viszonylag alacsony: a herbában O, 15% alatt,
a fl osban O, 15-0,19%. Az 'Anthos' német fajtát a közepes hozam és a gombás beteg-
ségek iránti fogékonyság jellemzi.
• Gyűjtés
Virágzás kezdetén legmagasabb a növény hatóanyag-tartalma, ekkor kell vágni a
virágos szár felső 30-40 cm-es részét. A gyűjtéssel kapcsolatban felmerülő minőségi
problémák (a morfológiai és kémiai változékonyság, a nem optimális időben és a túl
hosszú szárrésszel történő vágás további minőségrontó hatása), valamint a piac nö-
vekvő mennyiségi igényei az orbáncfü termesztését mozdították elő Európa-szerte,
így hazánkban is.
• Termesztés
Elővetemény. Legjobb előveteményei a gabonafélék, ezek gyomirtói sem károsít-
ják. Kapások-p l.burgonya -után erősebben gombafertőzöttek a talajok és gyomir-
tóik hatása az orbáneffire jelenleg nem ismert. Csak 4-5 évente kerülhet ugyanarra a
helyre és az új telepítést sem ajánlatos a régi melletti területre tervezni. Utána gabo-
na és kapás is következhet.
Talaj-előkészítés, trágyázás. Az őszi mélyszántást gondosan végezzük el, és lehe-
tőség szerint juttassunk a talaj ba 70-80 kg/ha foszfor- és káliumműtrágyát, valamint
50-60 kg!ha nitrogént. Utóbbit tavaszi palántázás esetén csak az ültetés előtt alkal-
mazzuk. Tavaszi ültetés esetén a talajt csak tavasszal munkáljuk el. Őszi ültetést csak
korán tekerülő elővetemény után tervezzünk, hogy legyen idő a talaj időben történő
előkészítésére és elmunkálására. A termő években, ha két vágásra nyílik lehetőség, az
első vágás után 20-30 kg/ha hatóanyag-tartalmú nitrogén-fejtrágyázás indokolt. Kí-
sérletek szerint a nitrogén hatása a hipericintartalomra és a droghozamra optimum-
görbe szerint alakul. További fontos megfigyelés, hogy a túlzott N-ellátottság az ál-
lomány megdőlését, a virágarány csökkenését okozza és a gombás betegségek terje-
dését segíti elő az állományou belül.
Telepítés. Palántázáskor a sor- és tőtávolság 40-60x25-3 0 cm, a hektáronkénti pa-
lántaszükséglet 60-70 OOO db. Amennyiben a palántázási idő nagyon kitolódik, az el-
ső évben csak egy vágás és igen alacsony hozam várható. Új kísérteti adatok szerint
a tavaszi palántázásnál sokkal kedvezőbb az őszi (szeptemberi) ültetés, mert a növé-
nyek az ősszel megerősödnek, jól áttelelnek és a következő évben a gyorsan fejlődés­
nek induló állomány kétszer betakarítható.
Apa/ás. Öntözésre a palántázás után feltétlenül szükség van, de magasabb hozam-
mal számolhatunk, ha az első vágás után a nitrogén-fejtrágyázással egy időben is
megöntözzü k a növényállom ányt Nagyobb szárazság idején ajánlott további
15-25 mm-es vízadagok kijuttatása.
Az első évben az állomány gyommentesen tartható 3-4 sorközkapálással és 2 sor
kapálássaL A második évtől kezdődően a növények olyan erőteljesen növekednek,
hogy az állomány záródik és az orbáncfü a gyomokat elnyomja, így csak a helyen-
ként feltörő gyomokat kell eltávolítani. Amennyiben az ültetés évében a mechanikai
gyomirtás nem elegendő, vegyszeres gyomirtás alkalmazható, amikor a növények
már elérték a 15-20 cm-es nagyságot. A második évtől kihajtás előtt vagy az első vá-

368
gás után kezelhetők az állományok. Egyszikű gyomok ellen a FusiJade S (2-4 l/ha),
kétszikű gyomok ellen Afalon Dispersion (l ,2-1 ,5 l/ha) ajánlható, 200-300 l/ha víz-
zel kijuttatva.
Növényvédelem. Az orbáncfű időszakonként nagy arányban fellépő kártevői (le-
véltetű, levélbogarak stb.) ellen esetenként kell csak védekezni. Gazdasági szempont-
ból sokkal jelentősebb az utóbbi években tetemes károkat okozó ún. "orbáncfűherva­
dás". A kórokozó a Col/etotrichum g/oeosporoides nevű gomba, amely valószínűleg
Fusarium, Alternaria, Sc/erotinia fajokkal együttesen lép fel. A Magyarországon en-
gedélyezett szerek közül a következők javasolhatók: Topsin-M 70 WP (1,2 kglha)
vagy Chinoin FundazoiSO WP (0,6-1 kglha) vagy Miltox Special (0,3-0,4% tömény-
ségben). A permetezést már kiültetés után ajánlatos megkezdeni és szükség esetén
2-3 hetenként meg kell ismételni. Fontos, hogy a védekezést a bimbók megjelenése-
kor fejezzük be. Szintén kritikus időszak az első vágás utáni periódus, mivel a kór-
okozók ekkor mechanikai úton nagymértékben elterjedhetnek Ezért vágás után,
amint lehet, azonnal permetezni kell. Az egészséges vetőmag a vetőmagtermő-állo­
mányok egészségesen tartásával, a vetőmagvak kezelésével, illetve a jövőben tole-
ráns fajták használatával biztosítható. A vetésforgó betartása és a fertőzött egyedek el-
távolítása az állományokból elengedhetetlen.
Betakarítás. Az optimális betakarítási idő attól függ, mely hatóanyagat tartják leg-
fontosabbnak. Mivel a hipericin- és a flavonoidtartalom maximuma a virágzás kez-
detén van, ezért legtöbbször ezt a fázist javasolják a vágásra, bár a hozam később na-
gyobb. A tavasszal palántázott első éves állományok egyszer vághatók, augusztus hó-
napra érik el a növények a virágzó állapotot Az őszi kiültetés esetén már az első ter-
mő évben is sor kerülhet a második vágásra, egy júliusi betakarítást szeptemberben
követheti a második. A második és harmadik éves jól kezelt, egészséges állományok-
ban megvalósítható a kétszeri vágás. Ekkor a fővirágzásra június közepén, a másod-
virágzásra július végén, augusztus elején kerül sor. Megfelelő drogminőség elérése
érdekében - a korábbi gyűjtési és termesztési gyakorlattal ellentétben - a jövőben
csak a virágzó hajtás felső 25-30 cm-es része takarítható be, amely az úgynevezett
virágzási szint alatti közvetlen vágást jelent. Ez kisebb egyszeri hozammal jár ugyan,
de azt eredményezi, hogy a növény oldalhajtásai 4-5 héttel később újra virágba bo-
rulnak, amikor szintén a virágzási szint alatt történik a vágás. A betakarítást kaszál-
varakodókkal célszerű elvégezni. A harmadik évtől ritkulni kezd az állomány, nem ér-
demes tovább fenntartani.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarítás után a levágott hajtásokat azonnal szárítani kell árnyékos, szellős he-
lyen vagy műszárítón 40°C-on lehetséges. Extrakciáig a drogot aprított (5 mm) álla-
potban hűvös, száraz, szellős helyen tárolják.
• Hozam
Mennyiség. A várható droghozam fajtától függ, de az ismertetett betakarítási mód
esetén az első évben két vágással átlagosan l ,5-2 t/ha, a második tenyészidőszaktól
szintén két vágással 2-3 t/ha érhető el. A beszáradási arány 3-5 :l.
Minőség. A szabvány előírása szerint a drogba csak a közönséges orbáncfű virágos
hajtása kerülhet, legalább 0,04% hipericintartalommal. Ezen kívül az összeskivonat-
tartalom (min. 25%) vizsgálata szerepelhet a kereskedelmi tételek szabvány-előirá-

369
 saiban. A növén y egyéb részei (elvirágzott és terméses részek
) legfeljebb 8% mennyi-
ségben lehetnek a drogban.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmagtermesztés esetén a betakarítás szepte
mber közepén-végén esedékes, ami-
korra a háromrekeszű toktermések már vörösbarnára színező
dtek. A magvak csírázó-
képességére nagy hatással van a július- augusz tusi időjárás, amely
akkor kedvező, ha
napos, száraz. Csapadékos magérési szakasz jelentősen ront
az az évi magvak csírá-
zási százalékán. A magsz árakat kaszálvarakodókkal vágják
le, majd megszárítják,
kicséplik. A várható magho zam 50-20 0 kg!ha.
Az orbáncfűmag nyugalmi állapotának megszűntetése többfé
le módon történhet:
tárolással, mosással, magas csírázási hőmérséklettel, fényen
csíráztatással, 1-2 hétig
tartó 5 °C-on történő rétegezéssel, 1-2 napig való szobahőmérsé
kleten történő ázta-
tással vagy 500-l OOO ppm gibberellinsavas előkezeléssel.
Ezek közül leginkább a
2-4 napos előhűtés és a magas (25 °C-os) csírázási hőmérséklet
kombinált alkalma-
zása terjedt el a gyakorlatban.
A szaporítóanyagot helybe vetéssei és palántaneveléssel is elő
lehet állítani. A ta-
vaszi (áprilisi előkezelt maggal, illetve májusi kezeletlen magga
l) vagy őszi (október
végi) helybe vetés igen bizonytalan, mert az apró mag csírázá
si hőigénye magas,
ezért sokáig elfekszik a talajban, és mire kikel, a gyomo k elnyom
ják a csíranövénye-
ket Ilyenk or megnő a kézigyomirtás-igény, a virágzás az első
évben vagy nagyon ké-
sői és szórvá nyos lesz vagy el is marad. Helybe
vetés esetén a talajt hengerezni kell,
vetés után pedig ajánlatos perforált fóliával takarni, a kivete
ndő magmennyiség pe-
dig 2-5 kglha. A tenyészterületet 40-50 x 25-30 cm-re kell
beállítani.
Az orbánc fu termesztése biztonságosan palántázással oldható
meg. Ekkor a febru-
ár közepi magve tés helye a növényház vagy a fűtött fóliasá
tor, mivel az előhűtött
magva k csírázá sához 20-25 oc szükséges. A kelés 1-2 hétig
tart, ezután a hőmérsék­
letet 16 °C-on tartjuk. A tűzdelt palánt a nevelése előnyösebb,
mert az így előállított
palánt ák erőteljes gyökérzettel rendelkeznek, könnyen meger
ednek és kevésbé hajla-
mosak a palántadőlésre is. A palántákat - edzést követően -
április közepén, végén
ültetjük ki állandó helyükre.
• Farmakológiai hatás
Klinikai tesztekben bizonyították az orbáncfűkivonat hatékonyságá
t depresszió el-
len. A flavonoidoknak igazoltan nagy szerepe van a gyomo
rfekélyt megelőző, anti-
biotikus, gyulladáscsökkentő és májvédő hatás kialakításában
. A hipericinszár-
mazék ok gátolják egyes influenzát, herpeszt, illetve leukémiát
kiváltó vírusok szapo-
rodását és a HIV-vírus terjedését.
• Felhasználás
Enyhé n neurotikus, depressziós tűnetek (klimaxos panaszok,
kimerültséggel járó
idegesség, szorongás) kezelésére különböző készitmények (pl.
Hyperforat, Sedaris-
ton, Psychatrin, Orbáncfű-kapszula stb.) ismertek, melyek standa
rdizált orbáncfúki-
vonato t tartalmaznak. Nehez en gyógyuló égési sebek, külső,
belső (gyomor- és
nyombél-) fekély kezelésére olajos kivonatok használatosak,
melyekben a hiperforin
antibiotikus aktivitása érvényesül. Teája védi a nyálkahártyát
, elősegíti a sejtek rege-
nerálódását. Teáját és teakeverékeit máj- és epebántalmak esetén
használják. Kozme-
tikai készitm ények gyakori alkotórésze.

370
 Használatakor- egyéni érzékenységtől ftiggően - me ll ékbatásként felléphet az ún.
hipericizmus (hipericin által kiváltott fotoszenzitív reakció-bőrgyulladás) jelensége,
ezért ügyelni kell az előírt dózisok betartására és - különösen fehér bőrű egyének-
nél-, a kezelés időtartama alatt óvakodni kell a napon való hosszas tartózkodástól.

Hyssopus officinalis L. • Izsóp

Gyakrabban használt magyar neve: kerti izsóp
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjén belül, a
Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó évelő növényfaj.
A faj géncentrumában előforduló formákat és változatokat
négy alfajba sorolják, melyek közül Közép-Európában a
H. officinalis subsp. officinalis és H. officinalis subsp. ca-
nescens felhasználása jelentős. A termesztett izsóp a H. of
ficinalis subsp. officinalis formaköréhez tartozik.
• Drog
A drogot a növény virágzó hajtása Hyssopi herba
(MSZ 17034-1983) és az illóolaja Aetheroleum hyssopi
(MSZ 6764-1980) szolgáltatja. Az izsóp drogjai a gyógy-
szerkönyvben nem hivatalos drogok.
• Hatóanyag
A növény hajtásai 0,3-1 ,O% illóolajat tartalmaznak,
amelyben mintegy 50% pinckarnfon található. Jelentő­
sebb összetevői még az alfa- és béta-pinén, a kamfén, va-
lamint néhány szeszkviterpén-alkohol. Az izsóp föld felet-
ti részei az illóolajon kívül tartalmaznak még flavonoidokat, 5-8%-nyi cseranyaget
(rozmarinsav), 3-6% keserűanyagot, diozmint, hissopint és gyantaanyagokat
• Botanikai leírás
Évelő, több évig termő növényfaj (Ch). Gyökere többfejű, erősen elágazó, mélyre
hatoló karógyökér. Szára 50-70 cm, egyenes vagy felemelkedő, tövétől gazdagon el-
ágazó. A H. officinalis subsp. officinalis hajtásai kopaszok, a H. officinalis subsp.
canescensé erősen szőrözöttek. Szára a talajközelben fásodó, barnás, feljebb lágy, zöl-
des. Levelei keresztben átellenesek, fényes sötétzöldek, épszélűek, lándzsásak. A kifej-
lett levél 2--4 cm hosszú, 0,5-1 cm széles, a levéllemez mindkét felén sűrűn borított
mélyen besüllyedő olajmirigyekkel, tipikusan xeromorf. Virágzala 7-9 virágból álló,
álörvökből összetett, 20-25 cm hosszú álftizér. A virágok színe kék, rózsaszín vagy fe-
hér. Kedvező feltételek esetén már az első évben virágozhat. Hatóanyag tekintetében
a különböző virágszínű típusok között nincs eltérés. Termése fénytelen, sötét vagy fe-
ketésbarna, hosszúkás tojásdad, csúcsán kihegyezett makkocska. Hossza 2-2,5 mm,
szélessége 1-1,2 mm, ezermagtömege 1-1,2 g. Fővirágzása július hónapban van.
• Előfordulás
Az izsóp mint évelő félcserje Kis-Ázsiában, az Altáj hegységétől, illetve a Kaspi-
tengertől a Fekete-tengerig terjedő területeken és a Földközi-tenger vidékén őshonos.

371
 Az izsópot főkéntKözép-és Dél-Európában termesztik. Jelentő
s ültetvények vannak
a Fekete-tenger mellékén, Bulgáriában, Olasz-, Spanyol- és Franci
aországban, vala-
mint Indiában, Kasmírban. Domboldalakon, sziklagyepekben
található, néha ter-
mesztésből is kivadul. Hazánkban mintegy 50 éve
termesztik.
• Körny ezeti igény
A száraz, meleg, déli fekvésű domboldalakat kedveli, szárazs
ágtűrő. Géncentru-
mában kopár, sziklás lejtőkön őshonos. A csírázáshoz és az első
vágás után azonban
több nedvességet kíván. Az izsóp második virágzása csak
csapadékos augusz-
tus-szeptemberi időjárás után várható.
Az izsópnak különösebb talajigénye nincs, termesztésére a tápany
agban szegé-
nyebb, kavicsos talajok is megfelelnek. Kopárosok hasznosításár
a is számításba jö-
het. Meszes, könnyen melegedő, középkötött talajokon díszlik
a legjobban. Futóho-
mok és vízállásos területek az izsóp termesztésére nem alkalm
asak.
• Fajta
Magyarországon gyógynövényként regisztrált fajtái nincsenek.
A termesztésben
döntően a populációk virágszínének egyöntetűség
ére töreke dnek Legelterjedtebb a
kékvirágú (f cyaneus) anyag, melyben legfeljebb 3%-os arányb
an fordulhatnak elő a
rózsaszín vagy fehér virágú egyedek. Ismertebb hazai dísznö
vényfajták a 'Globus
fehér', 'Globus rózsaszín' és a 'Globus kék'.
• Termesztés
Elővetemény. Az izsóp több évig marad ugyana
zon a helyen, ezért ügyelni kell ar-
ra, hogy évelő gyomoktól mentes talajba vessük. Jó előveteménye
i a gabonafélék, a
mustár és a repce, de a kukorica is, ha a talaja a tenyészidő végére
nyomokban tartal-
maz csak triazintartalmú herbicideket Pergő magvú növények
(mint a kapor, korian-
der, édeskömény), amelyek az izsópot kímélő gyomirtó szerek
kel nem irthatók meg-
bízhatóan, rossz elővetemények Lucerna-, illetve vörösheretöré
s szintén nem megfe-
lelő a gyomosodás és az arankafertőzés veszély
e miatt. Az izsópot legfeljebb 4-5 év
után lehet ismét ugyanarra a területre vetni.
Trágyázás. Miután az izsóp termesztésével a gyenge tápanyag-ellá
tottságú kopáro-
sokat, sovány talajokat hasznosítjuk, ezért megfelelő termésre csak
rendszeres műtrá­
gyázással számít hatunk A vetés előtti őszi mélyszántással célszer
ű alapozó műtrá­
gyaként 60-80 kglha foszfor és 60-70 kg/ha kálium hatóanyagat
a talajba forgatni.
Tavasszal a vetés előtt 40-50 kg/ha nitrogén hatóanyag elegendő.
A többéves állomá-
nyokban elsősorban nitrogéntrágyázásra van szükség. Idősebb
állományok termőké­
pessége 60-90 kglha nitrogén hatóanyaggal tartható fenn.
Talaj-előkészítés. Korán lekerülő elővetemény
után tarlóbántást végzünk. Az őszi
mélyszántás elengedhetetlenül fontos. Az izsóp aprómorzsás, sima
felületű, barázda-
és rögmentes vetőágyat igényel. Az ősszel szántott talajt a vetésre
lehetőség szerint
minél kevesebb és sekély talajmozgatással kell előkészíteni. Fogaso
lás és simítázás
vagy kombinátoros magágy készítés elegendő. Tárcsát csak kivétel
esen használjunk,
mert szárítja a talajt.
Vetés/telepítés. Az izsópot kora tavasszal - márciusban, legkés
őbb április elején -
kell vetni. Elkésett vetés hiányos kelést eredményez. Folyóméterenk
ént 120-150 csí-
raképes magot célszerű vetni, ami a csíraképességtől függően
3-5 kg/ha vetőmagot
jelent. Vetésmélység l-2 cm. A mélyebbre vetett mag nem tud
kikelni. Vetés után, ha
372
a talaj nem túl nedves, az egyenletes kelés érdekében cambridge-henger használata
célszerű. Az izsóp sortávolságát a gazdaság talajművelő és betakarító gépeinek mun-
kaszélessége szerint 50-70 cm között kell kialakítani. Lejtős terűleten a sorok a ré-
tegvonalakkal párhuzamosan fussanak.
Kisebb terűleten szaporítható tőosztással vagy palántázássaL
Apolás. A vegyszeres és mechanikai gyomirtást megfelelően kombinálni kell. Ve-
tés előtt vagy közvetlenül a vetés után 3-4 kg/ha Merkazin (prometrin) permetezésé-
vel végezhető a vegyszeres gyomirtás. Ez a tenyészidő első két hónapjában megfele-
lő gyommentességet eredményez. Kedvezőtlen körűlmények között - nagyon száraz
tavaszi időjárás esetén - ha a kezelés ellenére a talaj gyomosodik, az izsóp csírázása
előtt l %-os Reg! one (diquat) vagy 1-1,5 l/ha Finale 14 SL (glufozinat-ammonium)
oldat permetezésével a kelő gyomok leperzselhetők. A kora tavasszal vetett magvak
2-3 hét alatt csíráznak ki. Állománypermetezés szükség esetén az első évben, az
izsóp 10-15 cm-es magasságánál, 1-1,5 kg/ha Afalonnal (linuron) vagy l ,5-3 kg/ha
Merkazinnal végezhető. A többéves izsópállomány kora tavasszal ugyancsak ezzel a
két herbiciddel kezelhető maximum, 4-5 kg/ha adaggaL A vegetáció folyamán
- amennyiben szükséges - szárbaindulás előtt további vegyszeres gyomirtás végez-
hető a feltörő gyomfajoktól függően, l ,5-2 kg/ha Afalonnal, illetve 2-4 kg/ha Mer-
kazinnaL Az izsóp károsodás nélkül permetezhető egyszikű gyomfertőzés esetén
l ,8-2 kg/ha FusiJade (fluazifop-P-butil) herbiciddeL
Teljes állománypermetezésre az ősszel végzett 3-4 kg/ha Kerb 50 WP (propiza-
mid) vagy 1,5-2,5 kg/ha Geonter 80 WP (terbacil) alkalmazható, 2-3 évenként meg-
ismételve.
A vegyszeres gyomirtást évenként egy mechanikai sorközműveléssel kell kiegészí-
teni, amellyel a talaj szellőzését is elősegítjük, és az izsópállomány virágzáskor meg-
felelően gyommentes lesz. Számítanunk kell azonban a rezisztens gyomok fokozatos
elszaporodására. Egyedül a rezedafajok ellen nem hatékonyak az ismertetett szerek.
Ellene az első évben csak kézi gyomirtással lehet védekezni, a következő évben azon-
ban kora tavasszal 1-1,5 kg/ha Sencor 70 WP (metribuzin) permetezéssel az izsóp ká-
rosodása nélkül megfelelő gyomirtás biztosítható. Évelő állományokban gyakran elő­
fordul a nagyaranka, amelyet az első vágás után Region l %-os oldatával végzett folt-
permetezéssel vagy égetéssel kell megsemmisíteni. Erős fertőzés esetén tavasszal el-
hagyjuk a Merkazinos gyomirtást és helyette április második felében 18-20 kg/ha
Dachtál W 75-el (klór-talmetil) permetezünk. Ez a kezelés nem károsítja az izsópot
és jelentős gyomirtó hatása gátolja az aranka csírázását is.
Növényvédelem. Az izsópot a lisztharmat károsíthatja, de mérsékelt kártétele miatt
védekezésre rendszerint nincs szükség. A tripszek okozta levélgörbülések és sárguiá-
sok nagyobb arányú fellépése esetén virágzás előtt diklórfosz (O, l %-os Unifosz 50
EC) vagy dimetoát (0,1 %-os Bi-58 EC) permetezőszerekkel védekezhetünk.
Betakarítás. Az izsópot száraz drog előállítására a virágzás kezdetétől a fövirágzá-
sig takarítják be. Az alsó elfásodott szárrészek fölött kell vágni, mert a fás részek ront-
ják a drog minőségét. Betakarításra a rendrearató és a kaszálvarakadó gépek egyaránt
alkalmasak. A rend felszedése kézi erővel vagy géppel (Hamster) történhet. Száraz
időben az izsópot a tarlón fonnyaszthatjuk, mert néhány napos napsütés sem rontja a
herba színét. Esős időben azonban vágás után azonnal a szárítótelepre kell szállítani.

373
 Illóolajnyerés céljából a fővirágzáskor, júliusban kell vágni. A betakarítás
jár-
vaaprító gépekkel végezhető. A lepárló üstök kapacitását és a vágást pontosan
össze
kell hangolni, mert a felaprított nyers termék hosszabb álláskor könnyen befUlied
és
ez illóolaj-veszteséget okoz.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott izsópot száraz időben fonnyasztás után, nedves időjárás esetén azonban
azonnal a szárítótelepre viszik. Jó minőségű drog előállítása érdekében a növénya
nyagot
azonnal a szárítóberendezésre kell rakni. Szárítására a TSZP aktív levegős száritó
meg-
felel. A berendezést az időjárástól függően hideg vagy meleg levegős üzemmódban
kell
működtetni. Nagy mennyiségű növényanyag szárításakor a
terméket forgatni, lazítani
kell. Szárítás után a drogot bálázzá k Erre a célra csak a stabil préselők felelnek
meg,
mert a mobil bálázók ütőszerkezete leveri a leveleket és ez rontja a drog minőségé
t.
• Hozam
Mennyiség. Az izsóp terméshozama az első évben 2-3 t/ha, a második
évtől
6-10 t/ha nyers növény, amiből 0,4-0,8 t/ha, illetve l ,5-2 t/ha száraz drogot lehet
elő­
állítani. Egy hektár illóolajhozama 8-15 kg között várható.
Minőség. A jó minőségű drog zöld színű levelekből és vékony
szárrészekből, va-
lamint kék-rózsaszínű virágdarabokból áll. Nem tartalmazhat penészes, összetö
mő­
dött, barna csomók at Az l. osztályú drog illóolaj-tartalma minimum 0,4%, vizeski-
vonat-tartalma 25%. Az illóolaj sárga színű, kellemes, aromás, édeskés ízű és
szagú;
fő összetevői a béta-pinén, pinokámfor, izopinokámfor.
• Szaporítóanyag-előállítás
Magtermő állományban a magfogás ideje augusztus második
fele, amikor a termé-
sek 70-80% -a beérett. Kombájnnal aratható. A mag utászárítására azonban igen
nagy
gondot kell fordítani, nehogy bemelegedjen. Kitűnő minőségű vetőmag nyerhető
a
kaszálvarakodó géppel levágott magvas szárak utászárításávaL Ennek az eljárásna
k
feltétele a nagy felületű szárítóberendezés. A megszáradt termést kombájnnal
csépel-
jük és aprómagtisztító gépeken tisztítj uk. A rendrearatás nagy pergési vesztesé
gek mi-
att nem ajánlható. Várható magtermés 0,3-0,6 t/ha, tisztasági követelményei
97%,
csíraképesség 70%. Kilogrammonként maximum 0,1% idegen magot tartalma
zhat
(MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Enyhe görcsoldó és köptető hatású, gyulladásgátló.
• Felhasználás
Az izsópot már az ókorban is ismerték és használták mint gyógyító növényt.
Eu-
rópába a 12. században került. A 16. századtól mármin t termesztett gyógynö
vény a
kertekben megtalálható.
Görcsoldó tulajdonsága alapján köhögéscsillapító, légcsőhurutot és asztmát
gyó-
gyító teakeverékekben használják. Gyakori alkotórésze az étvágyjavító és
vérnyo-
másnövelő hatású teakeverékeknek is. Nagyobb adagban
az illóolaj epilepsziás bete-
geknél rohamot, más esetekben epilepsziaszem görcsöket válthat ki. A népi gyógyá-
szatban forrázatát köhögés csillapítoként és emésztésjavítóként használják, valamin
t
öblítőszerként torokgyulladás és rekedtség esetén.
Drogja a háztartásban és az élelmiszeriparban húsok, mártások ízesítője. Illóolajá
t
a konzerv-, a likőr- és a kozmetikai ipar egyaránt használja.

374
Inula helenium L. • Örménygyökér
Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei:

örvénygyökér, pompás peremizs
• Rendszertani besorolás
Az Inula nemzetség az Asterales (fészek-
virágzatúak) rendjébe, az Astemeeae (fé-
szekvirágzatúak) családjába, ezen belül az
Asteroideae (csövesvirágúak) alcsaládjába
tartozik (XV. színes tábla). A nemzetséget
flóránkban több faj képviseli, de termetük
kisebb, mint az örménygyökéré.
• Drog
A drog a megszárított gyöktörzs és a gyö-
kér (He/eni rhizoma, Inulae helenii radix) A
kereskedelmi minőségi előírásokat az MSZ
19886-1967 tartalmazza, gyógyszerköny-
vekben nem szerepel.
• Hatóanyag
Illóolajat tartalmaz ( 1-3%), amelyre jellemző az alanto lakton nevű szeszkviterpén-
vázas vegyület jelenléte. Több, hasonló szerkezetű vegyület az eudeszmanolidek cso-
portjába tartozik, gyűjtőnevük helenin, gyakran keserű ízűek. Ebben a drogban fedez-
ték fel az inulint, ezt a gyümölcscukorból (fruktózból) felépülő, nagy molekulájú
szénhidrátot (polifruktán), valamint a helenien nevű sárga karotinoid szerkezetű fes-
téket (nem tévesztendő össze a heleninnel).
• Botanikai leírás
Évelő növény (H), nagy termetű, elérheti a 2 m magasságot. Gyöktörzse függőle­
ges, húsos, átmérője 2-6 cm, felületén az előző évi levelek maradványait körkörös ri-
pacsokként láthatjuk. A gyöktörzsből fejlődő gyökerek kb. l cm vastagok, belül sár-
gás-bamák. Az első évben nagy, l 0-20 cm széles tőleveleket fejleszt, bosszuk elérhe-
ti az l métert. Fejlett levélnyelük van, a levéllemez nyélbe keskenyedik, hosszúkás
vagy tojásdad. Aszárlevelek hosszas-tojásdadok, szíves vállukkal szárölelők, egyen-
lőtlenül fogazottak, hegyesek, fonákuk szürkén molyhos. Az elágazó száron sok fé-
szekvirágzat képződik, átmérőjük 6-8 cm, a fészekörv félgömbös. Június végétől
szeptemberig virágzik. A belső fészekpikkelyek csúcsa széles lapát alakban kiszéle-
sedik, a külsők széles-tojásdadok, zöldek, 5-l O mm szélesek, csúcs uk visszahajló. A
belső, csöves és a sugárzó, keskeny, nyelves virágok egyaránt sárgák. A termés 4-5
szögletű, kopasz kaszat, csúcsán kétszer hosszabb bóbitával.
• Előfordulás
Ázsiából származó növényünk, amely a magyar középhegységekben (Zempléni
hegység, Bükk, Cserhát, Börzsöny, Vác, Pilis, Balaton vidéke), a Dunántúlon
(Vas-Baranya), az Alfóldön (Dráva vidéke, Tiszántúl, Észak-Alfóld) ártéri liget-
erdőkben, magaskórós növényzetben fordul elő, védett faj. Gyógynövényként
termeszthető.

375
 • Környezeti igény
Az üde, enyhén meszes területeket kedvelő, nagy fényigényü faj.
• Fajta
Azokban az országokban ahol ez engedélyezett, természetes populációit gyüjtik.
Fajtája hazánkban nincs.
• Gyűjtés
Magyarországon védett, nem gyüjthető. Ahol gyüjtése engedélyezett, vagy ha
ter-
mesztik, a kifejlett egyedek gyökeres gyöktörzsét ősszel szedik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarítás után a gyökereket megmossák, a vastagabbakat felhasítj
ák,
35-40 °C-on megszárítják. Nedvességtől védett helyen tárolják.
• Hozam
Mennyiség. Kb. 3,5 kg friss gyökérből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A drog kívül szürkésbarna, törésfelülete fénylő,
illata aromás, íze fűsze­
res. Az I. osztályú drog korhadt, pudvás gyökeret legfeljebb 35%-ban, a növény
egyéb részeit l ,5%-ban, míg idegen növényi részeket maximum l %-ban tartalma
z-
hat. Vizeskivonat-tartalma legalább 40%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Termesztés céljából a magvakat (kaszatterméseket) vadon termő példányokról
sze-
dik és még ugyanazon év őszén fészkesen elvetik. Tavasszal az apró növényk
éket
könnyen ellepi a gyom, de a nagy tőlevelek kifejlődésétől kezdve jól takar, nem
gyo-
mosodik.
• Farmakológiai hatás
Köptető, enyhén fertőtlenítő és enyhén görcsoldó. Epehajtó
. Az alantalakton féreg-
űző hatású.
• Felhasználás
Első három hatásam iatt légcső- és hörghurutban, szamárk
öhögésben rendelik (fel-
nőttnél napi legnagyobb adagja egy kávéskanálnyi). Epehajtó
ként más drogokkal tár-
sítva használják. Féregűzőként régebben alkalmazták.
A helenient a szem fénnyel szembeni alkalmazkodásának fokozására (siettetésére)
az ún. farkasvakságban adagolják gyógyszeripari készítményként
Az alantolakton és a hasonló szerkezetű szeszkviterpénszármazékok érintésre
bőrgyulladást válthatnak ki és egyéb allergiás reakciókat.
Az inulin hidrolízises át-
alakításával iparilag fruktóz állítható elő, amelyet édesítőszerként, tápszerként
hasz-
nálnak. Javallt májelégtelenségben, szívizom- és koszorúér-elégtelenségben.
Előál­
lítása nálunk gazdaságosabb a csicsóka (Helianthus tuberosus) gyökérgumóiból
,
mert ez a növény könnyebben termeszthető, az ipari nyersanyag-hozama szempon
t-
jából is előnyösebb.

376
 Iris spp. • Nősziromfajok
fris germanic a L. - kék nőszirom
fris paliida Lam. - dalmát nőszirom
fris florentina L. - fehér nőszirom

Gyakrabban használt magyar nevei:

I. germanica - pompás nőszirom,
kékliliom
I. paliida - (kerti nőszirom)
• Rendszertani besorolás
A Liliales (liliomvirágúak) rendjébe,
azon belül az Iridaceae (nősziromfélék)
családjába tartoznak. Gyógyászatilag a
három legfontosabb faj: az fris florentina
L. (szinonim neve az I. germanic a L. var.
florentina Dykes ), az I. paliida Lam. és
az I. germanica L.. Magyaro rszágon a
honos fris fajok védettek, nem gyűjthető
a gyöktörz sük
• Drog
A drog Iridis rhizoma néven kerül forgalomba, mely az MSZ 12345-19 88 szerint
a kék, a kerti, ill. a fehér nőszirom gyöktörzse is lehet. Legtöbbs zör aprítás nélkül for-
galmazzák. Illata miatt korábban viola- vagy ibolyagyö kérnek is nevezték.
• Hatóanyag
Gyöktörzsük 0,1-0,3% szobahőmérsékleten szilárd illóolajat tartalmaz, melynek
fő kompone nsei az ironok (jonongyűrűs vegyületek). Az irontartal
om kb. 0,5 g/kg
száraz gyöktörzsre vonatkoztatva. Ezen kívül kb. 50% poliszach arid található ben-
nük, valamint zsírosolaj, csersav, gyanta és egy iridin nevű glikozid.
• Botanikai leírás
Mindhárom faj évelő gyöktörzses (G), hazánkban kerti dísznövény, melyek május-jú -
niusban virágzanak. Az I. germanica gyöktörzse vízszintes, tagolt és elágazó. Tavasszal
szélesebb, ősszel keskenyebb szártagokat hoz; a következő évi szártagtól kis befűződés
választja el. Keresztmetszete lapított, elliptikus, átmérője kb. 2 cm; színe kívül barnás,
belül fehéres, állománya húsos. Gyökerei a gyöktörzs alsó oldalán erednek, világosak és
el nem ágazóak. Tőleve/ei a gyöktörzsből erednek, a szártő két oldalán, két sorban vál-
takoznak; 35-50 cm hosszúak, kard alakúak, általában kissé görbültek, végük hegyes,
két oldaluk egyforma, enyhén hamvas. Szára 50-l 00 cm hosszú, hengeres, hamvas. A
száron levő levelek rövidebbek a tőlevel eknél, a csúcson 1-3 virág fejlődik, amelyek
egyes bogat alkotnak. A virágot kívülről két fellevél borítja, melyek alul zöldek, felül
száraz hártyások. A lepel gyenge illatú, alul csöves, felül 6 lepellevélből áll. 3 közülük
kifelé hajlik, sötét ibolyáskék színű, tövénél sárgásfehér, erezete barnásibolya, a főér
mentén felül sárga szőrszakáll húzódik végig. 3 lepellevél befelé görbül, világosabb szí-
nűek, mint a külsők. 3 porzója a külső lepelcimpák és a bibék között
helyezkedik el. A
termő alsó állású, háromüregű, a bibeszál rövid; a bibék sziromneműek,
kékek. Termése
háromoldalú, barna színű, felül csúcsos, sokmagvú tok. Magjai gömbölyűek, feketék.

377
 Az I. paliida virágzati fellevele száraz, hártyás, világosbam a (XV. színes tábla). Vi-
rágja nagy és erősebb illatú, mint az I. germanicáé. Színe halványkék vagy lilás, a le-
pellevelek erezete az alapukon barnás.
Az I. florentina virágzati fellevele csak a szélén hártyás; virága fehér, illatos, a le-
pellevelek szintén az alapukon bamásan erezettek.
• Előfordulás
A Földközi-t enger vidékén honos fajok. Az fris fajok, elsősorban az I. germanica
dísznövény ként Európa-szerte elterjedt, kivaduihat Az fris paliida szűkebb hazája
Észak-Itália és Dalmácia, míg az I. jlorentináé az Arab-félsziget.
• Környezeti igény
Fény- és melegigényes, de a nyugalmi időszakban a nagyobb fagyokat is elviselő fa-
jok. A meszes, enyhén kötött talajt kedvelik, eredeti termőhelyükön vékony termőtalaj ú,
szÍklás hegyoldalakon is megélnek; gyökérdrognyerésre középmély termőréteg előnyös.
• Fajta
Elsősorban az fris germanica változatos virágszínű, hazai és külfóldi dísznövény
faj-
tái ismertek, melyek gyógyászati értékéről nem áll rendelkezésre részletes információ.
• Gyűjtés
Gyöktörzs ét ősszel vagy tavasszal szedik fel, lehetőleg eső után. A frissen kisze-
dett rizómának kellemetlen szaga van, ami a szárítás során megszűnik. A drog belé-
legzett pora a feldolgozás során allergiás reakciót okozhat.
• Termesztés
Magyarors zágon gyógynövényként ritkán termesztik, inkább dísznövényként el-
terjedt. Németorsz ági tapasztalatok alapján drognyerésre 2-3 éves kultúrában ter-
mesztik, melyek főbb jellemzői a következők: szaporítását főként gyöktörzsdarabok-
kal végzik. Magvetése s szaporítása ritkább, mert kevés mag képződik, a magvak fé-
nyen csíráznak és elhúzódik a kelésük. Vetésforgóban általában 3 évvel az istállótrá-
gyázást követően, hüvelyes növény és kapáskultúra közé helyezik el. Az egészséges
gyöktörzsd arabokat jól előkészített talajba, min. 8 cm mélyre, egymástól kb. 30 cm
távolságba telepítik, ősszel vagy kora tavasszal. Talajművelést óvatosan kell végezni,
mivel a rizóma sekélyen helyezkedik el és könnyen sérül. Fejtrágyázást általában
nem igényel. Heterosporium gracile, Puccinia iridis és Mystrosporium adustum gom-
bák ellen szükséges lehet a védekezés, valamint baktériumos betegségek is felléphet-
nek (Erwinia carotovora, Pseudomo nas viridis, P jlorescens, Xanthomonas vesicato-
ria). A gyökérkite rmelést júliustól őszig végzik a 3. évben.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Kiszedés után a gyöktörzseket a nagyobb rögöktől, illetve a mellékgyökerektől el-
választják, mossák. Ezután hámozzák, 5-l O cm hosszú, kb. 3 cm vastag darabokra
vágják, majd ismételt mosás után, lehetőleg műszárítóban 35-40 °C-n szárítják. Ajel-
lemző illat és a megfelelő irontartalo m 3 év tárolás során alakul ki.
• Hozam
Mennyiség. 3-4 kg friss gyöktörzsből állítható elő l kg száraz drog. A hektáron-
kénti hozam külfóldi adatok szerint 4-12 t száraz gyökér.
Minőség. A drog többnyire hámozott, ritkán hámozatlan; 10-15 cm hosszú, 2-3
cm
vastag, szürkésfehér vagy fehéres sárga, kissé lapított. Igen kemény, sima törésű. A há-
mozott I. osztályú drog színe szürkésfehér, a hámozatlané világos szürkésbama. Íze kis-

378
sé fanyar, csípős. A nőszirom egyéb részei valamint idegen növényi részek l-1% meny-
nyiségben lehetnek benne. Illóolajat minimálisan O, l% mennyiségben kell tartalmaznia.
• Szaporítóanyag-előállítás
Általában kétéves növények gyöktörzsét darabolják föl a szaporításhoz.
• Farmakológiai hatás
Köptető, nyálkaoldó.
• Felhasználás
Régen csecsemőknek adták fogzáskor rágásra, de mikroorganizmusok elszaporodá-
sát eredményezheti. Köptető készítmények összetevője lehet, hörghurutra, száraz kö-
högésnél alkalmazható. Többnyire az illatszeripar használja, elsősorban illatfixálásra.

Juglans regia L. • Közönséges dió

Gyakrabban használt magyar nevei:
pompás dió, nemes dió, király dió
• Rendszertani besorolás
A Juglandales (diófavirágúak) renden
belül a Juglandaceae (diófafélék) család-
ba tartozik. Rokon faj az Észak-Ameri-
kából származó fekete dió (Juglans
nigra L.), nálunk ültetik.
• Drog
A gyógyszerkönyvben (Ph.Hg. VII.)
és szabványban (MSZ 11932-1983) is
hivatalos drogja a lomblevele - Juglan-
dis fo/ium. Ezen kívül felhasználják még
az éretlen húsos termésfalat - Juglandis
nu cis pericarpium, és a csonthéj on belüli közfalat- Juglandis nucum dissepimentum.
• Hatóanyag
A levél és a húsos termésfal naftokinonszármazékokat (juglon), flavonoidokat,
cseranyagokat, illóolajat, C-vitamint tartalmaznak.
• Botanikai leírás
A dió nagyra növő, világosszürke kérgű, ritka lombkoronájú, váltivarú egylaki
phanerophyta (Ph-MM) faj. A nyeles lomblevelek keresztben átellenesek, 5-9 levél-
kéből páratlanul szárnyasan összetettek A levélkék rövidnyelűek, ép szélűek, hosszú-
kás tojásdadok; szétdörzsölve erős aromás illatúak Egyivarú virágai közül a porzó-
sok tömött, lehajló barkában csoportosulnak, a termősök 2-5-ével fejecskében állnak.
Virágzik április-májusban. Termése gömbös-hosszúkás csonthéjas dió.
• Előfordulás
Balkáni eredetű fafaj, őshonossága hazánkban vitatott. Magyarország területén a
római kor óta ültetik.
• Környezeti igény
Meleg és mérsékelten nedves talajviszonyokat igénylő növény. Magyarországon
ültetvényekben, sor- és díszfaként, szórványosan csaknem mindenütt előfordul.

379
 • Fajta
Számos hazai ('Alsószentiváni 117', 'Milotai l O', 'Pedro', 'Tiszacsécsi 83')
és
külfóldi, nem drogelőállítást szolgáló fajtája ismert.
• Termesztés
Csonthéjas gyümölcséért széleskörűen termesztik. E célú termesztés technoló
giá-
ja jól kidolgo zott
• Gyűjtés
A levélkéket kifejlődés után gyűjtik, a levélgerincrőllefosztva.
A húsos burkot a diószüret idején, a közfalat a dióbél nyerésekor gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levélkéket és a húsos burkot árnyékban vagy műszárítón 35-40 °C-on szárítják
.
Tárolásuknál az általános szempontokat kell figyelembe venni.
• Hozam
Mennyiség. A levélkék beszáradási aránya 4-5:1, a húsos buroké 5-6:1.
Minőség. A minimális cserzőanyag-tartalmat (juglonra vonatko
ztatva) 4%-ban írja
elő a szabvány.
• Farmakológiai hatás
Külsőleg és belsőleg gyulladáscsökkentő (antibakteriális,
antifungális ).
• Felhasználás
Összehúzó, enyhén fertőtlenítő hatása miatt bélhurut, hasmenés elleni teák
al-
kotórésze. Sebgyó gyító hatását a népi gyógyászat régóta alkalmazza. Ajuglon
át-
alakulási terméke it használja fel a kozmetikai ipar hajfestékek, napozóolajok
elő­
állításánáL
A magból sajtolt zsírosolaj telítetlen zsírsavakban gazdag, érelmeszesedés megelő­
zésére szánt étrend alkotó eleme.
Az éretlen terméseket, a termések zöld részét a likőripar is felhasználja. Fája kivá-
ló ipari fa, gyümölcse csemege és élelmiszeripari alapanyag.

Juniperus communis L. • Közönséges boróka

Gyakrabban használt magyar nevei: gya-
logfenyő, borókafenyő
• Rendszertani besorolás
A Gymno spermat ophyta (nyitvat er-
mők) törzsén belül a Pinales (fenyők)
rendjén ek Cupress aceae (ciprusfé lék)
családjába tartozó örökzöld cserje (fács-
ka). Magyarországon a család egyedüli
vadon előforduló képviselője, rokonait
díszcserjeként ültetik. Ezek a Juniperus
sabina L. (nehézszagú boróka), Juniperus
virginiana L. (virginiai boróka), Cha-
maecyparis lawsaniana (Murr.) Parl. (ore-
goni álciprus) stb.

380
• Drog
A Magyar Gyógyszerkönyvben a boróka tobozbogyó Juniperi galbutus néven sze-
repeL Egyéb nevei: Juniperifructus (DAB 9), Fructus Juniperi (ÖAB), Iuniperifruc-
tus, Pseudofructus iuniperi (Ph.Helv.VII.). Régebben Juniperi bacca néven is szere-
pelt. Az ESCOP Juniperifructus (Juniper Berry) néven vette fel monográfiái közé. A
kereskedelmi drog előírásait az MSZ 19881-1970 tartalmazza.
Magyarországon hivatalos a gyógyszerkönyvben a boróka illóolaja is (Aethero-
leum juniperz), amelyet vízgőzlepárlással állítanak elő. A boróka fája (Juniperi
lignum) ritkán szerepel a gyógyászatban. Belőle is előállítható a borókafakátrány (Pix
Juniperi) néven hivatalos a Magyar Gyógyszerkönyvben (hasonnevei: Pix cadi,
O/eum juniperi empyreumaticum, Oleum cadinum ), amely elsősorban a tőlünk délre
található Juniperus oxycedrus nevű, közeli rokon fajtól származik. A borókafakát-
rányt száraz lepárlással (pirolízissel) állítják elő.
• Hatóanyag
Tobozbogyójának illóolaj-tartalma (a Magyar Gyógyszerkönyv szerint) legalább
1,5 ml%, de annak mennyisége és fizikai tulajdonsága függ a földrajzi eredettőL Az il-
lóolaj terpén szénhidrogének (elsősorban alfa-pinén és béta-pinen) mellett oxigéntar-
talmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékokat is tartalmaz, utóbbiak játszanak
jelentősebb szerepet a hatás kialakulásában (terpinen--4-ol, alfa-terpineol, bomeol).
Jelentős mennyiségű (20-25%) erjeszthetőcukor-tartalma, amely a gyógyhatás
szempontjából kevéssé fontos. Aminőségi követelményeknek meg nem felelő éretlen
tobozbogyók fő hatóanyagai biflavonoidok. A boróka fája kevés illóolaj mellett
lignánokat és tropolonvázas vegyületeket tartalmaz.
A borókafakátrány, kisebb molekulájú, a természetes anyagok bomlásából (lebon-
tásából) keletkezett anyagokkal jellemezhető.
• Botanikai leírás
Kétlaki, örökzöld, fás szárú (M), ismételten elágazó, felemelkedő vagy nálunk in-
kább egyenes szárú növény. Táj- és természetvédelmi területeinken néhány méteres
magasságot is elérő idős, keskenyebb kúp alakú vagy széles egyedei jelentős szere-
pet töltenek be a táj jellegének a kialakításában. Levelei igen keskeny háromszög (ár)
alakúak, hegyesek, merevek, szúrósak, 8-20 mm hosszúak, hármasával örvöket ké-
peznek. Az egyivarú virágok jelentéktelenek, a kétéves ágakon képződnek. Az álbo-
gyók érése a megtermékenyítéstől számítva 2 (esetleg 3) évig tart, ezért ugyanazon a
termőhelyen, illetőleg tövön különböző érésfokú (méretű, színű) tobozbogyók talál-
hatók (XV. színes tábla).
• Előfordulás
Az északi féltekén elterjedt faj, amely a síkságtól kezdve az alacsonyabb hegyvi-
dékig elterjedt. Földrészünkön a Skandináv-félszigettől a Földközi-tenger térségéig
számos termőhelyen megtalálható. Magyarországon a Duna-Tisza közén, a Dunántúl
déli részén, elsősorban homokpuszták növénye. A magyar középhegységeinkben is
nagyobb állományokat képez váztalajon, erdőkben, legelőkön.
• Környezeti igény
Meleg- és fényigényes faj. A mérsékelten száraz, enyhén meszes (máskor mészben
szegény) talajon terem, tömegesen gyakran a degradációra utaló, megzavart társulá-
sokban jelenik meg.
381
 • Fajta
Magyaro rszágon elsősorban rokon fajait ültetik, amelyekn ek levelei részben vagy
teljességü kben pikkelyszerűek. Azáltal, hogy a közönséges boróka részben táj- és ter-
mészetvé delmi területeken terem, indokoltnak látszik ültetvények létesítése, elsősor­
ban a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási célokra alkalmatlan vagy kevésbé alkal-
mas területeken. Dísznövé nyként regisztrált fajtái a 'Bakony' és a 'Hibernic a'.
• Gyűjtés
Az érett álbogyók begyűjtéséhez a tövek alá ponyvát, műanyag fóliát helyeznek,
az ágakat vesszőkkel ütögetik kisebb erővel úgy, hogy elsősorban az érett tobozbo-
gyók hulljanak le.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A begyűjtéskor lepergett, megfelelő minőségű áltermések tömegéből eltávolítjuk a
növény egyéb részeit akár fújtatással, akár szitálással. E módon elkülöníthetők a ki-
sebb átmérőjű, más színű (zöld, barna, vöröses) vagy ráncos termések is, a tűlevelek,
ágrészek, egyéb idegen anyagok. Vékony rétegben szétterítve me leg időjárás esetén
árnyékba n tartjuk néhány napig, míg a nedvességtartalom 16%-ra le nem csökken.
Fénytől és nedvességtől védve tároljuk, a kisebb mennyisé geket fémdoboz
ban, jól zá-
ró üvegben, mert utólag nedvességet szívhat magába a levegőből. Amennyi ben illó-
olaj-előállítás a cél, az illóolaj-k inyerés hozamán ak növelésér e a
tobozbogyókat köz-
vetlenül a vízgőzzel történő lepárlás előtt enyhén összezúz zák
A drog tárolása során a raktári kártevők könnyen elszaporodnak benne.
• Hozam
Mennyiség. l ,5-2 kg tobozbogyóból l kg légszáraz drog nyerhető.
Minőség. Az álbogyó héja vékony, belső állomány a szivacsos , megrágva
jellemző,
a fenyőkre emlékeztető aromás ízű, édeskés, kissé csípős, utólag kesernyés. Az I. osz-
tályú drog éretlen, színét vesztett, 6 mm-nél kisebb terméseket legfeljebb 6%-ban tar-
talmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább 35% legyen. A Il. és III. osztályú drogok-
nál beltartalm i előírás nincs.
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó, enyhe görcsoldó, a kórokozó baktérium ok fejlődését gátló. Serkenti
az emésztőnedvek elválaszt ását
• Felhasználás
Az áltermésekből nyert forrázatot (közvetlenül a kivonat készítése előtt az áltermé-
seket összezúz zuk) egymagá ban vagy még inkább más növényi drogokkal társítva
vesekőképződésre hajlamos személye knek javallják. A napi adag két
teáskanálnyi ép
álbogyó. A gyógysze ripar szeszes és olajos készítményeit is előállítja, az előbbieket
általában az illóolaj felhasználásával. Az illóolajat egymagá ban nem ajánlatos alkal-
mazni (napi adagja ne haladja meg a 100 mg-ot). A boróka vizes kivonatai, de első­
sorban az illóolajból előállított készítmé nyei ellenjavalltak havi vérzés előtt és alatt,
terheseknél, szoptató anyáknáL Nem adhatók, ha az előzményekben vesegyulladás
szerepelt. Emésztés i zavarok esetében is bevált, ilyenkor étkezések előtt adagolnak
1-2 csepp illóolajat cukorra cseppentve.
A boróka (álbogyó) fűszerként használt, a párlat, a kivonat, illetőleg az illóolaj
egyes szeszes italok (gin, borovicska) előállítására szolgál. Az áltermések összezúz-
va, magas cukortart almuknál fogva erjeszthetők, az erjesztés után a képződött szesz

382
és a benne oldódó illóolaj lepárolható. A boróka kátránya szeszes oldatban, kenőcs­
ben gyógyszertári készítmények előállítására alkalmas, amelyeket különböző bőr­
gyógyászati megbetegedésekben írnak fel. Gyógyszappanok készítésére is alkalmas.

Lamium album L. • Fehér árvacsalán

Gyakrabban használt magyar neve: (holtcsalán)
• Rendszertani besorolás
A Lamium nemzetség a Lamiales (árvacsalán-vi-
rágúak) rendjébe, a Lamiaceae (ajakosok) családjá-
ba tartozik.
• Drog
A gyakrabban használt drogját a virágok pártájából
készítik (Lamii albi fias), (MSZ 17046-1971 ). Gyűj­
tik a virágzó föld feletti hajtást is (Lamii albi herba)
(MSZ 17047-1970).
• Hatóanyag
Az iridoid glikozidok csoportjába tartozó lamal-
bidot ebben a fajban fedezték fel. Tartalmaz még
fenolkarbonsavakat és származékaikat (főleg ká-
vésavat és észtereit), továbbá flavonoidokat.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H), elágazó gyöktörzzsel. 30-40 (50) cm magas szára négyzetes, be-
lül üreges, rajta keresztben átellenesen helyezkednek el a csalánéra emlékeztető tojás-
dad levelek, amelyeknek alapja (válla) szíves, csúcsa hegyes, éle fűrészes. A felsőbb
levelek hónaljában képződnek a virágörvök; az egyes virágok kb. 2 cm hosszúak, a
forrt csésze fogai ár alakúak, kb. akkorák, mint az S alakban görbült párta legalsó ré-
sze, a csöve; a párta hófehér, esetleg enyhén sárgás árnyalattal, kétajkú, a felső ajkak
domború, borzas szőrű, az alsó ajkak oldalsó karéja 2-3 fogú; a négy porzó közül ket-
tő rövidebb, a porzószálak párhuzamosak Májustól kezdve virágzik, a termőhelytől
ftiggően sokszor szeptemberig. A négy makkocskatermés a csésze alján képződik.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem. Nálunk gyakori az Északi-középhegységben, megtalálható a
Dunántúli-középhegységben (Visegrádi hegység, Vértes, Bakony), a Nyugat-Dunán-
túlon, a Dél-Dunántúlon, az Alföldön ritka. Főleg erdők szélén, bokros helyeken, ke-
rítések mentén, üde gyomtársulásokban.
• Környezeti igény
A lomberdő klíma hőháztartási és mérsékelten üde vízháztartási viszonyai között
terem, nincs meghatározott igénye a talajjal szemben.
• Fajta
Természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A Lamii albi fl os előállítása esetében a pártát a hozzánőtt négy porzóval finomarr
(nem megnyomva) kézzel kihúzzák a csészéből, ezáltal elválasztják a virág többi ré-
383
 szétől (csé sze, termő), ame
ly a száron marad. A virágos hajtást
juk le néh ány cm-re a talaj felett. sarlóval, ollóval vág-
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kézzel gyűjtött növényi részeket
(a virágokat: a pártát a porzókkal, vala
virágos hajtást) árnyékos hely en véko mint a
ny rétegben szétterítve, szükség eset
helyiségben meg szár ítjuk úgy, hog y én fűtött
a virágok a fehér színüket minél jobb
zék. Nedvességtől védve tárolják, jól an megőriz­
záró dobozokban, viaszpapírból kész
kókban. ült zacs-
• Hozam
Mennyiség. 6-7 kg virágból állítható
elő l kg száraz drog, a virá
ben az arány 4-5:1. gos hajtás eseté-
Minőség. Az I. oszt ályú virá
gdrog sárgásfehér, színét vesztett virá
3%-ban, a növ ény egyéb részeit és ideg got maximum
en növényi részeket maximum 2-2%
talmazhat. Vizeskivonat-tartalma lega -ban tar-
lább 23%. Az első osztályú herba zöld
vén y egyéb részei 2%-nál, idegen növ , a nö-
ényi rész l %-nál nagyobb mennyiségbe
fordulnak elő benne. Vizeskivonat-tart n nem
alma min imu m 33%.
• Farmakológiai hatás
Eny he vízhajtó és köptető.
• Felhasználás
A népi gyógyászatban, illetőleg a tapa
sztalati gyógyászatban használják fehé
lyásban, jóin dula tú prosztatamegnag rfo-
yobbodás következtében fellépő vize
rokban. Ritk án szerepel légúti huru lési zava-
tos megbetegedések gyógykezeléséb
a fold feletti virágos hajtásokat fürd en. Külsőleg
ök formájában alkalmazzák végbéltáj
gyógyászati gyulladásokban, szintén i vagy bőr­
tapasztalati alapon.

Lavandu/a spp. • Levendulafajo k

Lavandu/a angustifolia MIL L.- való
di levendula (ábra: a)
Lavandu/a x intermedia EMERIC-h
ibrid levendula (ábra: b)
Gyakrabban használt mag yar neveik:
L. angustifolia Mill. - levendula, fran
cia
levendula, keskenylevelű levendula,
közön-
séges levendula, orvosi levendula, szag
os le-
vendula
L. intermedia Eme ric - ang olle ven
dula
• Rendszertani besorolás
A Lam iale s (árvacsalán-virágúak) rend
jén
belül, a Lam iace ae (ajakosok) csal
ádjába, a
Lavandu/a nem zets égb e tartozó növ
ényfa-
jok A L. intermedia a L. angustifolia
és a L.
latifalia spon tán fajhibridje.
• Dro g
A L. angustifolia drogja a teljes kiny
ílás
előtt gyűjtött és megszárított
virág a Lavandu-
384
!ae jlos, valamint a friss virágzatból víz-
gőz-desztillációval előállított illóolaj, az
Aetheroleum lavandulae. Mindkettő sze-
repel a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben,
s rendelkezik szabványelőírással is
(MSZ 5190-72, ill. MSZ 9252-80). A
virágdrog minőségi leírását a DAB 9, PF,
BP, az illóolaját az előbb említetteken túl
az ÖAB, Ph. Helv. VII., USP is tar-
talmazza.
A L. intermedia virágzatából lepárolt
illóolajra (Aetheroleum lavandu/ae inter-
mediae) az MSZ 9254-80 előírásai vo-
natkoznak, gyógyszerkönyvekben nem
b
szerepe l.
Ritkábban alkalmazzák a levendulafa-
jok virágzó hajtásait (Lavandulae herba), mely nem hivatalos drog.
• Hatóanyag
A L. angustifolia virágdrogja 0,5-3% illóolajat tartalmaz, amely fő összetevői a
linalil-acetát (30-60%) és a linalool (20--50%). AL. intermedia virágzatában 0,9-5%
illóolaj halmozódik fel, amely 7-30% linalil-acetátban kifejezett észtert és 25-45%
linaloolt tartalmaz. Az illóolajok egyéb összetevői továbbá a bomeol, kámfor, gera-
niol, citronellol stb., amelyeknek mennyisége, aránya a faj, fajta, termőhely függvé-
nyében változik. Jelentősebb mennyiségben halmozódnak fel bennük ezenkívül cser-
zőanyagok, kumarinok, flavonoidok és szterolok.
• Botanikai leírás
Évelő félcserjék (N). Gyökérzetük fás főgyökér rendszer, alján sűrűn elágazó. Víz-
szívó gyökereik a talajba 3-4 m-re is lehatolnak. Száruk zömök, barna parával fedett,
tövétől dúsan, bokrosan elágazó. A levendulabokor természetes körűlmények között
félgömb alakú. A többéves valódi levendulatő 40-60 cm magas, átmérője 80-120 cm.
A hibrid levendula erőteljesebb növekedésű, a bokormagasság a 80-100 cm-t, átmé-
rője a 150 cm-t is meghaladhatja. Virágzó hajtásai 20-40 cm hosszúak, egyszálasak,
míg a hibrid levenduláé 60-90 cm hosszúak, általában elágazók. Levelei szálasak
vagy keskeny lándzsásak, keresztben átellenesek 3-5 cm hosszúak, 0,2-0,5 cm szé-
lesek, szűrkészöldek, nemezesen szőrözöttek. A hibrid levendula levelei nagyobbak,
átlagosan 5-7 cm hosszúak és 0,8-1 cm szélesek, gyéren szőrözöttek. A valódi leven-
dula június végén, júliusban virágzik. A hibrid levendula később, július elején kezd
virágozni, fő virágzása július utolsó hetére tehető.
Virágzatuk álörvökből álló, szaggatott, hengeres álfiizér (XV színes tábla). A valódi le-
vendula örvei a virágzatban lazán, a hibrid levendulánál szorosan helyezkednek el. Virá-
gaik zigomorfok, ibolyáskékek (hibrid levendulánál kissé szűrkésebb árnyalattal), az ál-
lományokban világoskék, sőt fehéres, albínó típusú egyedek is előfordulnak. A valódi le-
vendula termése a családra jellemző, csészébe zárt négy makkocska, amelyek közűl több-
nyire csak 1-2 fejlődik ki. A makkocska l ,8-2,2 mm hosszú, tojásdad, fénylő bamásfe-
kete. Ezerterméstömege 0,85-1, l g. A hibrid levendula csíraképes magot nem érlel.

385
• Előfordulás
A valódi levendula a Földközi-tenger mellékén, Dél-Európában őshonos. Dél- és
Közép-Olaszországban, Dalmáciában, Görögországban, Dél-Franciaországban, Spa-
nyolországban mint vadon termő növény elterjedt. 1700 m tengerszint feletti magas-
ságig megtalálható. Ugyancsak Dél-Franciaországban és Spanyolországban honos a
hibrid levendula, ahol 70{}-l OOO m tengerszint feletti magasságban gyakori.
Az első levendulaültetvényt 1920-ban Magyarországon BITTERA GYULA telepítette
Tihanyban, Franciaországból hozott szaporítóanyaggaL A hibrid levendula üzemi tele-
pítése később, a húszas évek végén kezdődött, Angliából származó szaporítóanyaggaL
• Környezeti igény
Jellegzetesen xerofil, szárazságtűrő növények. Az Alpok és a Földközi-tenger köz-
ti száraz, fátlan, sokszor köves termőhelyek karaktemövényei. A száraz, mésztartal-
mú, középkötött talajokat kedvelik. Nedves, vízállásos területeken nem termeszthe-
tők. Melegigényes növények, a téli fagyokat jól tűrik, fagykárt csak kivételesen hi-
deg, hótakaró nélküli években szenvednek. N agyo bb veszélyt jelentenek- különösen
a hibrid levendulára - a kései fagyok, amelyek tavasszal a már növekedésnek indult
növényeken a zöld részek visszafagyását okozhatják. Déli, száraz lejtők betelepítésé-
re kiválóan alkalmas növényfaj ok. A jobb minőségű talajokat a hibrid levendula na-
gyobb hozamokkal hálálja meg. Fényigényesek, a fény elsősorban az olaj minőségét
befolyásolja.
• Fajta
A valódi levendula nemesítése a nagy levendulatermesztő országokban már a
30-as években megindult, melynek eredménye számos fajta. Bulgáriában ilyen fajták
a 'Khemus', a 'Druzhba', a 'Yubileina' és a 'Sevtopolis'. Az Egyesült Államokban és
Angliában fehér, rózsaszín, sötétlila és levendulakék virágú fajtákat is leírtak
('Hidcote', 'Mitcham Grey', 'Irene Doyle'). Franciaországban, a legjelentősebb le-
vendula termesztő országban, vegyes virágszínű állományokat alkalmaznak. V élemé-
nyük szerint az ilyen kevert populációk biztosítják a kiváló olajminőséget.
A hazai nemesítés 1952-ben kezdődött, és jelenleg egy valódi levendulafajtával
rendelkezünk, ez a 'Budakalászi 80'. Korai virágzású, középerős növekedésű, hosszú
virágzatú bőtermő fajta. Illóolaj-tartalma 0,6-0,8%, illóolajának észtertartalma
50-55%. Állami elismerésének éve 1974.
A hibrid levendulának hazánkban nincs minősített fajtája, külföldön azonban, első­
sorban Franciaországban, Olaszországban nemesített fajtákat állítottak elő és vontak
termesztésbe. Magyarországon a 'H típusú' hibrid populációt termesztik, melynek il-
lóolaja (0,9-3%) harmonikus összetételű, 10-16% linalilacetátot tartalmaz. Hazánk-
ban két külföldi fajta a 'Grosso' és 'Abrial' ismert. E fajták illóolajhozama lényegesen
meghaladja a magyar anyagét, s linalilacetátban kifejezett észtertartalmuk 30-37%.
• Termesztés
Elővetemény. A levendulaterületek vetésforgón kívül helyezkednek el, 15-20 évig
veszik igénybe a területet. Az előveteményre nem igényes, viszont a legtöbb növény-
nek rossz előveteménye, mert gyenge termőerejű, évelő gyomokkal fertőzött terüle-
tet hagy maga után.
Talaj-előkészítés. A telepítés előtt lehetőleg egy évvel, őszi mélyszántással,
35-50 t/ha szerves trágyát célszerű a talajbajuttatni. Következő évben tavasztól nyá-

386
rig talajművelés vagy zöldtrágyanövény termesztése és bedolgozása javasolható. Ül-
tetés előtt l ,5-2 hónappal foszfor- és kálium-műtrágyázással összekapcsolt sekély-
szántással készíthetjük elő a terűletet
Trágyázás. Hazai és külfóldi tapasztalatok alapján kiegészítő műtrágyázásként
70-90 kg/ha foszfor és 100-120 kg/ha kálium ajánlott. A termő években az évek elő­
rehaladásával fokozott adagú műtrágyázást igényel. A túlzott tápanyagellátás, külö-
nösen a magas nitrogéndózis a virághozamot csökkentheti. A hibrid levendula táp-
anyagigénye közel megegyezik a valódi levenduláéval, mivel azonban erőteljesebb
növekedésű, az ott ismertetett műtrágyaadagok közül a magasabb értékeket célszerű
alkalmazni.
Telepítés. A valódi levendula palántázással és fás dugványozással, az angolleven-
dula csak fás dugványozással szaporítható.
A levendulatelepítés kedvező időszaka szeptember közepétől október végéig tart. A
tavaszi telepítés, csak szükség esetén ajánlatos, ilyen esetben igen korán, március hó-
napban kell a palántákat kiültetni, majd alaposan beöntözni. Telepítésre a fejlett gyö-
kérzetű és ágrendszerű palánták a megfelelők. A 15 cm-nél hosszabb gyökereket visz-
sza kell vágni. A levendula kézzel és géppel egyaránt telepíthető, a növényeket a gyö-
kérnyaknál4-5 cm-rel mélyebbre kell ültetni. A valódi levendula esetében alkalmazott
sortávolság általában 1-1,5 m, tőtávolság 50 cm. Az elrendezés lehet soros vagy szala-
gos, ilyenkor változik a sor- és tőtávolság. A hibrid levendula tenyészterűlete nagyobb
l 50x l 00 cm, sövényszerű telepítés esetén 180 x 60 cm. Lejtős terűleteken az erózió
csökkentése miatt a sorokat a rétegvonalakkal párhuzamosan kell kialakítani.
Apolás. Az új telepítésű levendulaültetvényben - május végén vagy június elején
- a növényeket 8-l O cm magasságban vissza kell vágni. Ezt a munkát a következő
évben 15-18 cm magasságban meg kell ismételni, ami géppel is végezhető. A továb-
bi években alakítómetszésre már nincs szűkség.
A telepítés első évében a kipusztult egyedek pótlásáról gondoskodni kell. Az új te-
lepítésű és a termő ültetvények elengedhetetlen évközi ápolási munkája a sorközmű­
velés, évente 2-3 alkalommal. 4-6 évente a sorközökben 40-60 cm mélységű lazítás
is szükséges. A levendulaültetvények vegyszeres gyomirtására számos herbicid alkal-
mazható. Az 1-2 éves állományok védelmére a kihajtás előtt 3-4 kg/ha Merkazin
(prometrin) és 3-5 kg/ha Malorán 50 WP (klórbromuron) permetezhető. Az egyszikű
gyomok tömeges megjelenése esetén már az első évtől kezdve alkalmazható a
Fusilade (fluazifop-butil) 1,8-3 kg/ha adagban a bimbók megjelenéséig.
A harmadik évtől kezdődően a levendula vegyszeres gyomirtására többféle mód-
szert dolgoztak ki. Hatékony a Hungazin DT (aktinit DT) 3-4 kg/ha adagban, kizáró-
lag az őszi hónapokban, október végi-novemberi permetezéssel. A legeredménye-
sebb vegyszeres kezelés a Geonter 80 WP (terbacil) 2,5--4 kg/ha kijuttatása novem-
ber-február hónapokban. Ez utóbbi az évelő egyszikű gyomokat is hatékonyan irtja.
A rezisztens kétszikű gyomok ellen-Erigeron canadensis és Convolvu/us arvensis -
a vegetáció kezdete előtt adható az 1,2-1,5 l/ha Starane 250 EC (fluroxipir). Igen ve-
szélyes gyom a levendulaültetvényekben a Galium aparine. Kora tavasszal a vegetá-
ció megindulása előtt a Staran e 250 EC l ,2-l ,5 l/ha dózisa jól irtja. Később, a bim-
bózásig, a Buvirex 240 EC (etoxifen) 0,08 l/ha mennyiségben mintegy 95-98%-os
hatékonyságot mutat.

387
 Betakarítás. Illóolajnyerés céljából a levendulát teljes virágzásban takarítjuk be.
Az optimális időszak csupán 7-8 nap, ezért nagyobb ültetvények esetében a betaka-
rítást már a virágzás kezdetén meg kell kezdeni. Ügyelni kell arra, hogy a virágzati
tengelyek teljes hosszukban és egyenletes magasságban kerüljenek levágásra, mert a
bokron maradt virágszárak a levendula következő évi virágzását hátrányosan befolyá-
solják. Helytelen a túl mély vágás is.
A levendula gépi betakarítására különböző géptípusokat alakítottak ki. Működésük
alapelve, hogy forgókúpos vagy passzív emelők a lehajló ágakat és virágokat sor-
irányban felemelik, keskeny sövénnyé összenyomják, miközben a vezérelt ujjas ma-
tolla a szárakat a vízszintes síkban dolgozó vágóélekhez vezeti. A levágott virágot fer-
de felhordószalag vagy ventiláció továbbítja a gyűjtőtartályba. Az ismertebb levendu-
la-aratógépek (Eysseric, Krim) általában önjárók, teljesítményűk 4-9 ha naponta. A
levendula betakarítására alkalmasak a megfelelően átalakított (levendulavágó adap-
terrel felszerelt) kaszálvarakadó gépek (pl. E 301) is. Kanténeres lepárlás eseténjár-
vaszecskázó gép is alkalmazható.
Kisebb területeken vagy l 0-15%-nál meredekebb lejtőkön a vágást ma is kézzel
végzik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Virágdrog előállítása esetén a levágott virágokat azonnal szárítani kell. Virágszárí-
tásra jó eredménnyel használható a TSZP szárítórendszer. A megszáradt virágokat a
szárakróll e kell morzsolni, majd megfelelő tisztítógépeken áteresztve a szárrészektől
elválasztani. Erre a célra a triőrök felelnek meg legjobban. A virágdragat papírral bé-
lelt dobozokban vagy papírzsákokban tárolják.
Illóolaj-előállításkor a levágott virágot a vágás után közvetlenül le kell párolni.
A
lepárláskor ajánlatos a nagy gőzsebesség: 250 kg/h. A hidradesztilláció ideje legfel-
jebb 50-60 perc.
• Hozam
Mennyiség. A várható hozam függ az ültetvény korától. Várható nyers virághozam
a telepítést követő második évben 0,6-0,7 t/ha (hibrid levendula: 1,0-1,5 t/ha), a har-
madik évben 1,5-2,0 t/ha (hibrid levendula: 2,5-3,0 t/ha), a negyedikben 3,0-3,5 t/ha
(hibrid levendula: 4,0-4,5 t/ha), az ötödik és további termőévekben 3,5-4 t/ha (hibrid
levendula: 5,0-7,0 t/ha). Mintegy 8-10 kg nyers virágból nyerhető l kg száraz drog.
Illóolaj-előállítás esetén második éves állományban 3-6 kg/ha (hibrid levendula:
l 0-15 kg/ha), harmadik éves állományban 8-16 kg/ha (hibrid levendula: 25-30 kg/ha),
negyedik éves állományban 15-20 kg/ha (hibrid levendula: 40--50 kg/ha), a további
termőévekben 20--26 kg/ha (hibrid levendula: 50-70 kg/ha) a várható termés.
Minőség. A valódi levendula olaja a gyógyszerkönyvi előírás szerint sárgás
vagy
sárgászöld színű, kellemes levendulavirágra emlékeztető szagú, 35-60% linalil-
acetátban kifejezett észtert kell, hogy tartalmazzon. A szabvány minőségű hibrid le-
vendula-illóolaj (MSZ 9254-71) linalil-acetátban kifejezett észtertartalma legalább
l O%. Az illóolajat jól záródó edényben, fénytől védve kell tárolni.
A gyógyszerkönyvi virágdrog illata jellemző és kellemes. A növény egyéb részé-
bőllegfeljebb 5%-ot, szürke virágból legfeljebb l 0%-ot tartalmazhat. Az idegen
nö-
vényi részek mennyisége maximum l%. l OOO g drogra számítva legalább l ,5 ml il-
lóolajat kell tartalmaznia.

388
• Szaporítóanyag-előállítás
A palántákat szabadágyban neveljük, öntözhető kertszemen művelt területen. A
vetés legkedvezőbb ideje november első fele. Tavaszi vetés esetén a magot előzete­
sen fagyasztani kell. Sortávolság 20-30 cm, vetésmélység 1,0-1,5 cm. Vetőmagszük­
séglet 5-9 kg/ha, amelyből 500-800 ezer palánta nyerhető. A palántanevelő telepet
rendszeresen öntözni és gyomlálni kell. A sorokban lévő növények megerősödése
után mechanikai sorközművelés is végezhető. 12-15 cm magasság elérése után, a
bimbók megjelenésekor, majd egy hónappal később a nyár végén a palántákat vissza-
vágják. Ezzel a növénykék elágazása fokozható. A jól kezelt palántatelep növényei
szeptemberre kiültethetők.
A hibrid levendula csak vegetatív úton szaporítható, amelynek legelterjedtebb
módja a gyökeres dugvány előállítása. A dugványok gyökereztetésére alkalmas az ön-
tözhető szabadágy vagy kertszemen művelt, öntözhető terület. A sima dugványokat
tavasszal április első napjaiban szedik az anyanövényekrőL E célra legalkalmasabbak
a 15-18 cm-es hajtásvégek, amelyek alsó fele fásodott. A sima dugványokat 20-25
cm sortávolsággal, 5 cm tőtávolsággal, 5-8 cm mélyre kell a talajba szúmi. A gyöke-
reztetés alatti ápolás a rendszeres öntözésből és gyomirtásból áll. Az ápolási munkát
jelentősen leegyszerűsítheti a fekete fóliával történő talajborítás, s a tapasztalatok
szerint így a gyökeresedés is eredményesebb. A dugványok visszavágása először
12-15 cm növénymagasságnál, majd szükség szerint 3-4 hetente megismétlendő.
Szeptember közepére a gyökeres dugványok telepítésre alkalmassá válnak, felszedé-
süket közvetlenül a telepítés előtt kell végezni. Az MSZ 17732-1987 szerint az L osz-
tályú gyökeres levenduladugvány gyökérnyakban mért átmérője legalább 5 mm, leg-
alább 4 db alul fásodó oldalhajtással rendelkezik, gyengébb minőségű dugvány leg-
feljebb 5%-ban lehet jelen.
A hibrid levendula hagyományos szaporítási módja a feltöltéses bujtás volt. Ez
esetben a 3-4 éves töveket kora tavasszal 30-40 cm magasságig talajjal takarják. A
feltöltött állományt őszig a termő állománnyal azonosan kell ápolni. Októberben a tö-
veket kibontják és a meggyökeresedett ágakat levágják. Az így nyert gyökeres dug-
ványok nagyobb része telepíthető. A gyengébbeket erősítőiskolába kell áthelyezni,
ahonnan a következő év őszén telepíthetők végleges helyükre.
• Farmakológiai hatás
Görcsoldó, emésztést javító, nyugtató, külsőleg reuma, ideggyulladás kezelésére
használható.
• Felhasználás
A virágdrog forrázatát mint nyugtatászert alkalmazzák ideges, feszült állapotok,
túlterheltség esetén. Jó hatású álmatlanság és ideges gyomor- és bélpanaszok meg-
szüntetésére. Fokozza az epeműködést.
A levendulavirágoknak nyugtató hatásuk van, gyógyfürdőnek elkészítve is. A le-
vendulaszesz idegzsábák ellen jó hatású mint bedörzsölőszer. A levendulaolajat bel-
sőleg neurotikus betegek gyomor- és bélpanaszai ellen használják, kockacukorra
cseppentve.
A levendula illóolajának legnagyobb felhasználója a kozmetikai és illatszeripar.

389
 Leonurus spp. • Gyöngyajakfajok
Leonurus cardiaca L.- szúrós gyöngyajak (ábra: a)
Leonurus lanatus L.- gyapjas gyöngyajak (ábra: b)

Gyakrabban használt magyar nevük:

gyöngyajak
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjén
belül a Lamiaceae (ajakosok) családjának, il-
letve a Leonurus (gyöngyajak) nemzetség tag-
jai. A nemzetségbe tartozik még a gyógynö-
vényként leírt, de a forgalmazott drogok listá-
ján nem szereplő Leonurus quinque/obatus L.
• Drog
A tárgyalt fajok virágzó állapotban gyűj­
tött, leveles, virágos, 30-40 cm hosszú hajtás-
végek adják a drogot, melyek mint Leonuri
cardiaeae herba (MSZ 17038-1984), illetve
Leonuri lanali herba (MSZ 11626-1987)
szerepeinek a szabad kereskedelmi forgalom- a
ba hozható drogok listáján
• Hatóanyag
A L. cardiaca drogjában iridoid vegyüle-
tek (pl.leonurid), a bufenolid kardenolidok,
alkaloid jellegű vegyületek (pl. leonurin,
sztachidrin), cseranyagok, keserűanyagok, il-
lóolajok fordulnak elő nagyobb mennyiség-
ben. Az irodalmi adatok alapján a beltartalmi
értékek nagymértékben változnak, ami ter-
mőhelyi, de kemotax onómia i eltérésekre
egyaránt visszavezethető. Így a cseranyagok
mennyisége 5-l O% között változhat, az illó-
olajok mennyiségét 0,03-0,20%-os tartomá-
nyokban mérték.
AL. lanatus hatóanyagai közüla legismer-
tebbek a cserzőanyagok és a csersav, melyek
mennyisége a l 0%-ot is elérheti. E mellett
0,02-0,04%-ban az előbbi fajra jellemző al- b
kaloidszerű vegyületeket (leonurin, sztachid-
rin) és minimális mennyiségben szívglikozidokat tartalmaz. Keserűanyagai
a
pirokatehin sorból származnak (mennyiségűk 0,03-0,06%), keserűértékük 4200.
Herbájából illóolaj vonható ki (0,02-0,04%).
• Botanikai leírás
A két faj közül a L. cardiaca hazánk területén vadon is előforduló, évelő, lágy
szárú faj (H). Gyökérzete főgyökérből és többszörösen elágazó oldalgyökerekből
áll.
390
A talajfelszín közelében rizómásodik, az idősebb töveknél 2-3 cm vastag gyöktörzs
fejlődik ki. Szára a termőhelytől fúggően, 1-1,5 m magas, 4 élű, üreges. Levelei 2-4
cm hosszú levélnyélen, a szárközöknél, kettesével átellenesen ülők. Az alsó levelek
6-10 cm hosszúak, tenyeresen osztottak, 5 hasábúak, karéjosak A felső levelek ki-
sebbek, 3 karéjúak A levél fonákja szőrökkel borított. Virágzata 20-50 cm hosszú,
álörvös fúzér. Az álörvök elhelyezkedése változó, s míg az alsóbb részeken 4-6 cm
távolságban ülnek egymástól, addig felfelé egyre sűrűbben helyezkednek el
(0,5-1 centiméterenként találhatók). Egy száron 20-25 virágörv is lehet, örvenként
8-ll virággal. A 3-5 mm hosszú, tölcsér alakú csészelevelek szúrós, merev hegyben
végződnek amelyek a növényt, de különösen a száraz drogot kellemetlenül szúróssá
teszik. Ajakos virágai 5 szirmúak (az alsók 3 lebenyesek), halvány rózsaszínűek A
felső ajak lapátszerűen kiszélesedő, belül kopasz, külső oldalán bozontosan szőrös.
Porzója közül kettő jellegzetesen rövidebb. Termése makkocska, amely a két termő­
levelű, négy részre tagolt magházban fejlődik ki. A kifejlődött 2 mm hosszú, l mm
széles, háromélű makkocskák színe barna. Ezermagtömege 0,7-0,9 g.
A L. tanatus eredeti termőhelyén évelő hemikriptofiton (H), hazánkban egyéves
(Th). Gyökérzete vastag, fás, mélyen elágazó. Szára 20-60 cm magas, négyélű, belül
üreges. Átmérője4-6 mm. Az egész növény, de különösen aszártömötten szőrök­
től borított, fehéren gyapjas. A levelek hosszúnyelűek, keresztben átellenesen ülők. A
tőlevelek és az alsó szárlevelek tenyeresen osztottak, a felsők kevésbé tagoltak. Az al-
só 3 -5 cm átmérőjű levelek5-7 karéjúak, tenyeresen osztottak, szélük fogazott. A
felső levelek már nem osztottak, háromkaréj úak, alakjuk háromszög. A csúcsi levelek
majdnem épek. Aszárhoz hasonlóan a levél sűrűn szőrözött, fonákja fehéres-molyhos.
A virágok a felső levelek hónaljában, 10--30 virágból álló virágzatban, álörvökbe tö-
mörülve helyezkednek el. A virágok szúrós, gyapjas murvalevelek tövében ülnek. A
csésze ugyancsak erősen gyapjas. Az 5 szúrós-tüskés fogban végződő csészelevelek
hossza 12-14 mm. A párta sárgásfehér színű, külső felén erősen gyapjas, hossza
30-40 mm. Az alsó ajak hárornkaréjú, a középső szívalakú, a felső lekerekített, alak-
ja sisak. A porzók száma négy, kettő hosszabb. A bibe kétágú. Termése makkocska,
amely felső állású, négy részre osztott magházban fejlődik ki. Az érett magvak sötét-
barnák, háromélűek, mintegy 2 mm hosszúak. Ezermagtömege l ,30-l ,60 g.
• Előfordulás
A hazánk déli részén természetes állományban is előforduló L. cardiaca eurázsiai
(mediterrán) flóraelem. Természetes előfordulási helyei Közép- és Kelet-Európa,
Ázsia északi területei, Észak-Amerika. Szórványosan előfordul még Skandináviában,
Angliában, a Balkán-félsziget egyes területein. Elsősorban tápanyagban gazdag,
gyengén savanyú talajokon, ruderális termőhelyeken, parlagokon díszlik.
A L. lanatus természetes előfordulási helye Szibéria, valamint Mangólia északi te-
rületei. Géncentrumaként Kelet-Szibériában az Angara környékét, míg Nyugat-Szi-
bériában az Altáj hegyvidékét jelölik meg. Köves, kavicsos hegyi lejtőkön, száraz
sztyeppeken, hegyi folyók és tavak környékén díszlik. Areája az ugyancsak haszno-
sított rokon fajokhoz képest (L. cardiaca, L. quinquelobatus) meglehetősen szűk.
• Környezeti igény
AL. cardiaca faj kontinentális eredetére visszavezethetően, viszonylagjól tűri a té-
li hideg időjárást. Csírázása is a magvak alacsony hő fokon történő kezelésével (4 hé-

391
 tig 2 °C-on tartva) serkenthető. A kezdeti lassú növekedést ugyanakkor
melegágyi pa-
lántaneveléssel szokták meggyorsítani. Megfelelő terméshozamot csak
jó tápanyag-
ellátottságú, humuszban gazdag, közepes vízellátottságú talajokon várhatu
nk.
A L. tanatus természetes előfordulása alapján a kontinentális feltétele
khez jobban
alkalmazkodott. Mivel rendkívül eltérő adottságú helyeken, sziklás hegyold
alakon és
nedves, tápanyagban gazdag termőhelyeken egyaránt megtalálható,
adaptációs ké-
pessége jó. Kezdeti fejlődése idején azonban fokozottan melegigényes,
s ez indokol-
ja fólia alatti palánta nevelés ét Hazai tapasztalatok alapján a kiültete
tt növények jó
táperőben lévő, kedvező vízgazdálkodású talajoko
n díszlenek megfelelően. A tápele-
mek közül elsosorban nitrogénnel szembeni igénye emelhető ki.
• Fajta
A Leonur us cardiaca fajból 'Leono ra' néven 1997-ben regisztráltak
fajtát. A má-
sik faj esetében termesztett populációiból állítják elő a szaporításához
szükséges
maganyagot.
• Gyűjtés
Hazánkban gyűjtéssel csak a honos L. cardiaca állományok haszno síthaták
Júni-
us-aug usztus folyamán, virágzáskor gyűjthetők 30--40 cm hosszú hajtásai
. A drog an-
nál értékesebb, minél kevesebb szárrészt tartalmaz. Ezért a vastagabb
szárrészekről a
levelet lefosztják, és csak ez utóbbit keverik a droghoz.
• Termesztés
Mindkét faj a L. cardiaca és L. tanatus egyaránt termeszthető. Termőte
rületük ki-
választásánál ügyelni kell arra, hogy középkötött, humuszban gazdag
, jó táperőben
lévő, kedvező vízellátottságú termőhelyet válasszunk.
Telepítés. Szaporításuk palántaneveléssel történik. A jól fejlett palántá
kat május el-
ső felében ültethetjük ki. A telepítés javasolt sor és
tőtávolsága 50-70 x 40-30 cm.
Egy hektár termesztő terület palántaigénye 37-40 ezer darab. A palántá
zás géppel
vagy a terület nagyságától függően kézzel végezhető.
Ápolás. A növényápolás döntően gyomirtásból áll, amit legegyszerűbbe
n kézi ka-
pálással és gépi sorközműveléssel végezn ek
Betakarítás. A két faj termesztéstechnológiája elsősorban a betakarítás
tekintetében
különbözik. Ez a két faj hazánkban kialakult eltérő életformájára vezethe
tő vissza.
A L. cardia ca a telepítés évében még csak szórványosan virágzik, termésh
ozam ot
csak igen korai, április végi telepítést követően várhatunk. A másodi
k évtől - töme-
ges virágzá sban- kétszer is betakarítható. Az első vágás időpontja június
közepe, míg
a második betakarítás szeptember közepére esik. A második vágás késése
a növények
áttelelő képessé gét csökkenti. A betakarítás gépi és
kézi úton egyaránt történhet. Vi-
gyázni kell azonban a vágás mélységére, hiszen jó minőségű drogo t csak
a 30-40 cm
hosszú, virágzó hajtások betakarításával nyerhe tünk Betakarítás után
a megmaradó
hajtásokat 20-30 cm tarlómagasságra vágjuk vissza.
Az egyévesként termeszthető L. tanatus állományok betakarításána
k optimális
időpontja július-a ugusztu sra, a virágzás időszakára
esik. Ekkor nyerhető a legjobb
minőségű és legnagyobb mennyiségű drog. Betakarításkor
minimum l O cm magas
tarlót kell hagyni, hogy az értéktelenebb, vastag szárrészek ne kerűlje
nek be a drog-
ba. A hajtásvágás géppel és kézzel egyaránt végezhető. Kézi betakar
ítás esetén
védőkesztyűt kell alkalmazni a kézsérülések elkerülé
sére.
392
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A frissen begyűjtött növényi részt akár gyűjtésből, akár termesztésből származik,
azonnal szárítani kell. A szárítás történhet szobahőmérsékleten vagy műszárítóban
30-35°C-nál nem magasabb hőmérsékleten. Száraz körűlmények között, zsákokban
tárolható.
• Hozam
Mennyiség. 4-5 kg nyers leveles hajtásból l kg száraz drog állítható elő. Termesz-
tés esetén a L. cardiaca hektáronkénti droghozama a második évtől 4-7 t/ha, az egy-
éves L. tanatus-é 2-2,5 t/ha körüli.
Minőség. Mindkét faj drogja csak a fajazonos termesztett (vagy vadon termő) nö-
vény megszárított, leveles, virágos, 30-40 cm-es föld feletti hajtásvégeit tartalmaz-
hatja. A L. cardiaca vizeskivonat-tartalma legalább 20%, míg a L. tanatus drogjáé
22%. Az utóbbi faj drogjának keserűértéke 4200 legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
A magtermő állományok ápolási munkái nem különböznek lényegesen a drogter-
mő állományokétóL A betakarítással azonban várni kell amíg a magvak hamuini kez-
denek. A levágott hajtásokat fedett színben utóérleljük, majd a magvakat száradás
után kicsépeljük Rostálás és utászárítás után tárolható.
A palántanevelés mindkét faj esetében fűtetlen fóliasátor alatt történik. A szabad-
földbe vetés a növény kezdeti lassú fejlődése miatt bizonytalan. Egy hektár termőte­
rülethez szükséges növényanyag előállításához l ,5-2,0 kg vetőmagra van szükség. A
márciusban elvetett magvakból májusra nyerünk kiültethető palántákat. Kiültetés
előtt célszerű edzeni a palántákat.
• Farmakológiai hatás
A drogok hatóanyagainak nyugtató hatása kísérletileg igazolt; szívtáji panaszok
("szívidegesség") esetében, alvászavarokban alkalmazzák Vérnyomáscsökkentök is.
A L. tanatus drogjának vizelethajtó hatása is ismert.
• Felhasználás
A két faj drogjának felhasználása némileg különbözik. A L. cardia ca drogjának vi-
zes kivonata, amely iridoidokat tartalmaz, nyugtató hatású, szívpanaszok, nyugtalao-
sági állapot, alvászavarok kezelésére alkalmas. Gyógyteát és gyógybort készítenek
belőle. A főétkezések előtt fogyasztva javítja az étvágyat. Mint szívszerre PÁTER
BÉLA hívta fel újra a figyelmet.
A L. tanatus drogját diuretikus hatása miatt inkább vese- és húgyúti megbetege-
dések, ödéma kezelésére, valamint reuma és köszvény gyógyítására használják.
Nyugtató hatása miatt ideges szívpanaszok, vegetatív neurózis, nyugtalanság, alvás-
zavarok kezelésére is használják. Ez utóbbi célra azonbanaszúrós gyöngyajak drog-
ja megfelelőbb.
A növényből előállított regisztrált készítmények az 'Extractum herhae Leonuri car-
diaceae sicc.' és a 'B iovital dragee' és oldat.

393
Leuzea carthamoides WILLD/nc. • Szekliceimola
Gyakrabban használt magyar neve:
leuzea
• Rendszertani besorolás
l:
A Leuzea nemzetség az Asterales (fé- !~
szekvirágzatúak) rendjébe, az Asteraceae
(fészekvirágzatúak) családjába, ezen be-
lül az Asteroideae (csövesvirágúak) al-
családjába tartozik (XVI. színes tábla).
Régebben használt szinonim neve: Rha-
ponticum carthamoides (Willd.) Iljin.
• Drog
Drogja a megszárított gyökérzet (Leu-
zea rhizoma cum radicibus vagy Rha-
pontici rhizoma). Felhasználják a friss és
megszárított leveleit, hajtásait is. A Ma-
gyar Gyógyszerkönyvben nem hivatalos.
• Hatóanyag
Jelenlegi ismereteink szerint fő hatóanyagai a triterpenoid vegyületcsoportba tar-
tozó oxidált szteroidszármazékok, az ekdiszteroidok (0,1-0,2%), melyek fő összete-
vője a 20-hidroxi-ekdizon (leuzein). Ezen kívül tartalmaz szaponinokat, flavonoido-
kat (0,4-0,5%) és igen kevés (0,05%) illóolajat is.
• Botanikai leírás
l 00-150 cm magas, dudvás szárú évelő növény (H). A rizóma szürkés, feketés
vagy barna színű, főgyökérben végződő oldalából 0,5 cm vastag, kemény, rugalmas
oldalgyökerek erednek. A növény első évben tőrózsát nevel, a második évtől szárat
fejleszt és virágzik. A tőrózsából évente2-12 db hajtás fejlődik. Szára elágazás nél-
küli, sekélyen barázdált, pókhálósan gyapjas. Levelei hosszúkás tojásdadok, szórt ál-
lásúak, szárnyasan hasogatottak, a szár csúcsa felé fokozatosan kisebbek. Fészekvi-
rágzata a szár végén helyezkedik el 3-6 cm átmérőjű, csaknem gömb alakú. Hímnős
virágai ibolyáslila színűek, belül kiszélesedő pártávaL Kissé ék alakú, 5-7 mm hosz-
szú, 3-4 mm széles kaszattermésén zárt gyűrűben elhelyezkedő tollas bóbita van.
Ezermagtömege 14-19 g. Termése június végén érik. Magja 3-4 évig csíraképes.
• Előfordulás
Őshazájában, Kelet-Szibériában és Közép-Ázsiában a tengerszint felett 1800--2000 m
magasságban él, jellegzetes szubalpin növény. Előfordul a Szaján és az Altáj hegysé-
gekben, keleten a Bajkál-tóig, nyugaton Kelet-Kazahsztán hegyeiben a tápanyagban
gazdagabb, gyengén kilúgozott, jó vízgazdálkodású talajokon. Oroszországban és Uk-
rajnában jelentős területeken termesztik és a gyökérzetéből készített preparátumokat
forgalmazzák. Magyarországon honosítása 1975-ben kezdődött meg. Hazánkon kívül
Szlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában próbálkoznak termesztéséveL
• Környezeti igény
Hidegtűrő, sem az őszi, sem a tavaszi fagyok nem károsítják. Magja már
5-6 °C-on csírázni kezd, de csírázási hőoptimuma 12-20 °C, ezen a hőmérsékleten

394
kelési ideje 4-6 nap. Fényigényes. Szárazságtűrő, de megfelelő gyökér- és levélho-
zam csak jó vízgazdálkodású, középkötött, könnyen művelhető talajon várható.
• Fajta
Szibériából származó honosított fajtája 'Lujza' néven 1987-ben nyert állami elismerést.
• Termesztés
Elővetemény. Az előveteményre nem igényes. 4-5 év elteltével vethető ismét
ugyanarra a területre.
Trágyázás. Tápanyagigényes, az őszi talaj-előkészítéskor 20-30 t/ha szerves trá-
gyát célszerű kijuttatni 60-60-60 kg/ha adagú nitrogén-foszfor-kálium műtrágyával.
A második-harmadik év kora tavaszán (kihajtás előtt) és a növény föld feletti részei-
nek lekaszálása után, a jó sarjadzás elősegítésére alkalmazható a nitrogén fejtrágyá-
zás (30-40 kg/ha).
Talaj-előkészítés. Telepítése előtt őszi mélyszántást és jól elmunkált, ülepedett
magágyat igényel.
Vetés/telepítés. Tavasszal március végétől április közepéig végezhetjük a magvak
vetését, amikor a talaj hőmérséklete 12 °C fölé emelkedik. Soros vetés esetén a sor-
távolság 50-60 cm, a vetőmagmennyiség 9-12 kg/ha. Fészekbe vetés esetén a sortá-
volság szintén 50-60 cm, a fészkek távolsága 30-35 cm és fészkenként 4-5 magot
vetnek. A vetés mélysége 3 cm. Palántanevelés esetén a növényeket április végén 3-4
leveles állapotban ültetik ki állandó helyükre. A palántázás 50-60 cm sortávolságra
és 30-35 cm tőtávolságra történhet.
Apolás. Az első évben legfontosabb az állomány gyommentesen tartása. E célbólle-
het herbicideket alkalmazni, deszükség van 2-3 sorközkapálásra is. Hazai kísérletekben
a legjobb eredményt az állandó helyre vetés előtt kijuttatott 2 l/ha Olitref 480 EC (trifu-
larin) eredményezte. Nem károsította a leuzeát a vetés előtt, illetve közvetlenül a vetés
után kipermetezett 3 kg!ha Maloran 50 WP (klórbromuron), a 4 kglha Pataran 50 WP
(metabromuron) és a 2,5 kg!ha Afalon (linuron) sem. A második és harmadik évben ki-
hajtás előtt eredményesen alkalmazható a Maloran 50 WP (3 kg/ha), azAfalon (4 kglha)
és a prometrin hatóanyagú Merkazin (3,5 kg!ha). Első évben, ha túl sürű a vetés, célsze-
rű az állományt 25-30 cm-re kiritkítani. A második-harmadik éves állományoknál a haj-
tások megjelenésekor, amikor a sarok már jól láthatók, végezzünk sorközkapálást.
Növényvédelem. Az első éves állományban a drótféreg, a répabarkó, a bagolypille
hemyója és a levéltetvek okozhatnak kisebb kárt. Károsíthat a szürkepenész (Botrytis
cinerea) és a lisztharmat (Erysiphe cichoraeearum ). Ellenük preventíverr kell védekez-
ni. A szürkepenész ellen jó hatásfokkal alkalmazhatók az iprodion (Rovral 50 WP),
vinklozolin (Ronilan DF), procymidon (Sumilex 50 WP) hatóanyagú fungicidek. Liszt-
harmat ellen a Tilt 250 EC (propiconazol), az Afugan (pirazofosz) vagy a Ruhigan 12
EC (fenarimol) ad 0,4-0,8 l/ha dózisban biztonságos védelmet. A permetezést az idő­
járástól és a fertőzés mértékétől fiiggően l 0-15 naponként kell megismételni.
Magtermesztés esetén a bundásbogár (Ericometis hirtaJ okozhat jelentős károkat
Tömeges fellépése esetén méhkímélő inszekticidekkel, például az endoszulfán ható-
anyagú Thiodan 35 EC -vel védekezhetünk. Az énekes madarak szívesen fogyasztják
a magját, ellenük hálóborítással vagy riasztással védekezhetünk.
Betakarítás. Az első évben levelei augusztus második felében szedhetők. A máso-
dik évtől a leveles hajtások vagy a levelek évente kétszer, májusban és augusztusban

395
 vághatók. A vágás későbbre halasztása (szeptember-október) már legyengíti a növé-
nyeket és azok télen könnyebben kifagynak, elpusztulnak. A hajtások betakarítása
6-8 cm-es tarlóval, gépi kaszálással történhet. A föld feletti részek levágása után a nö-
vény újra sarjad. A 2-3 éves növény az évi két kaszálást is elviseli.
A gyökerek betakarítására a második vagy harmadik év őszén kerülhet sor. A máso-
dik évben kevesebb a gyökérdrogban az elhalt szár és gyökér, így a hatóanyag-tartalom
magasabb. A gyökerek kormánylemez nélküli ekével vagy csemetekiszedővel emelhe-
tők ki, majd szikkasztás után a föld nagy része a gyökerek közül kirázható, kiverhető.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Abegyűjtött leveleket vékony rétegben kiterítve szellős, árnyékos helyen kell szá-
rítani. A géppel vágott hajtások szárítása szeeskázás után műszárítón vagy lucema-
liszt előállítására használt forrólevegős szárítón történhet. A száraz drog papír- vagy
műanyag zsákokban, hűvös helyen tárolható.
A felszedett, a föld nagy részétől mentesített gyökérzetet rövid ideig tartó hideg vi-
zes mosással (a hatóanyag vízoldékony!) a földtől meg kell tisztítani. A megmosott
gyökérzet 2-3 részre vágva, szétterítve, természetes úton vagy műszárítóban,
40-50 °C-on szárithatjuk A szárítást akkor fejezzük be, amikor a gyökérágak már
pattanva törnek. A gyökérzetet csomagolás előtt át kell rostálni, hogy a maradék ho-
moktartalom eltávozzék. A száraz gyökér bálazsákokban tárolható a felhasználásig. A
gyökérzet penészedésre hajlamos, ezért hosszabb tárolás esetén a zsákokat 3-4 ha-
vonként át kell rakni.
• Hozam
Mennyiség. A növény föld feletti (levél+ hajtás) részeiből 10-20 t/ha friss tömeg
várható, melyből l ,5-2 t/ha herba készíthető.
A várható gyökérhozam a második-harmadik év végén 6-8 t/ha, melyből 1-2 t/ha
száraz gyökér lesz.
Minőség. A száraz gyökérzet szaga jellegzetes. A drogoknak hazai szabványa
nincs. Külföldi előírások szerint a leuzeagyökér extrakttartalma 11-12%, nedvesség-
tartalma maximum 13%, szárrészt 5%-ban, egyéb idegen anyagot legfeljebb l %-ban
tartalmazhat.
• Szaporítóanyag-előállítás
A másodéves vagy ennél idősebb állomány hoz magot. A termés érése június vé-
gén várható. Az érés általában nem egyszerre történik, hanem elhúzódik. A magfogás
igen nagy figyelmet igényel. Az optimális szedési állapot akkor következik be, ami-
kor a virágok egyébként lila bóbitája már fehéredni kezd, a mag lilásra színeződik, a
virágzat alatti szárrész kezd elbamulni. Ekkor vágjuk le a virágzatokat 20-30 cm-es
szárral, és a terméseket száraz, fedett helyen utóérleljük. Amikor a mag a fészekből
hullani kezd (repítőszőrök kibomlanak), csépelni, majd tisztítani kell. A 12-14% ned-
vességtartalmú magvakat száraz, szellős, hűvös helyen tároljuk vetésig. A magvak
viszonylag gyorsan, 2-3 év alatt elvesztik használati értéküket, csírázóképességük
jelentősen csökken. Hektáronként 150-300 kg mag nyerhető. A mag csírázóképessé-
ge általában 40-60%. Palántaneveléshez a magot márciusban, fűtetlen fóliasátorban,
25-30 cm-es sortávolságra vetik.
• Farmakológiai hatás
Drogja adaptogén hatású anyagokat tartalmaz.

396
• Felhasználás
A leuzea gyökeréből és leveléből készített teát, kivonatot, takarmányt Távol-Kele-
ten évszázadok óta használják ember- és állatgyógyászati célra. Szárított gyökérzeté-
ből előállított kivonatok, üdítőitalok, teakeverékek eredményesen alkalmazhatók a
testi és szellemi fáradtság leküzdésére, a szervezet ellenállóképességének fokozására
valamint az aszténiás betegek (erőtlenség, gyengeség) kezelésére. Föld feletti részé-
ből nyert takarmány etetésével a szarvasmarhák meddőségének megszüntetésében ér-
tek el eredményeket.

Levisticum officina/e KocH • Lestyán

Gyakrabban használt magyar nevei: (or-
vosi lestyán, levescsík, magginövény)
• Rendszertani besorolás
A hazánkban termesztett lestyán az
Araliales (aráliavirágúak) rendjébe, az
Apiaceae (emyősök) családjába tartozik.
• Drog
A lestyándrog a szabvány szerint
(MSZ 17017-1975) a feldolgozott és
megszárított gyöktörzsből és gyökérré-
szekből áll (Levistici rhizoma et radix). A
lestyángyökér illóolajának (Aetheroleum
levistici) minőségét (MSZ 14527-1973)
szabvány határozza meg. A lestyán
egyéb részeit is, így levelét (Levistici
fo/ium) és termését (Levistici fructus) drogként és fűszerként egyaránt hasznosítják
Az Osztrák Gyógyszerkönyvben (ÖAB) hivatalos drog.
• Hatóanyag
Az egész növény változó mennyiségben illóolajat tartalmaz. A gyöktörzs és a gyö-
kerek 0,5-1,0%, a zöldmagvas, levelesszár 0,15-0,45%, levelek 0,1-0,25%, az érett
termés pedig 0,5-1,5% illóolaj-tartalmú. Ezek közül legértékesebb a gyökérillóolaj.
Az illóolaj főként (70%-ban) ftalidokból (butilftalid, butilenftalid, ligusztilid) áll,
ezen kívül terpineolt, eugenolt, karvakrolt és szeszkviterpéneket tartalmaz. A gyökér-
ben felhalmozódnak még jelentősebb mennyiségben kumarinok (umbelliferon, ber-
gaptén, xantotoxin, pszoralén) és különböző szerves savak.
• Botanikai leírás
Évelő hemokriptofiton (H) faj. Gyökérzete a függőleges, karószerű gyöktörzsből és
az abból eredő több, 15-20 cm hosszú gyökérből áll. A gyökérzet felülete szürkés vagy
sárgásbamás, bélállománya fehér színű. Szára a második évtől fejlődik, amely
1,5-2,0 m magas, egyenes csöves, sötétzöld színű. Az első évben nagy tőlevelekből tő­
rózsát alkot. Az alsó levelek széle a középtől az alap felé ép. A végálló levélkék csúcsuk
felé mélyen bemetszettek A második évben fejlődnek ki szórt állásban a hüvelyes nye-
lű szárlevelek, amelyek kopaszok, fénylők, az alsók kétszeresen szárnyaltak A felsők

397
 kisebbek és egyszer szárnyal tak. Virágzala 8-15 sugarú összetett ernyő. Az ernyőcskék
sokvirágúak Sárga virágai kétivarúak Virágzik június végétől július közepéig. Termé-
se sárgásbarna, lapított, hátoldalán 3 kiálló bordájú, szárnyas ikerkaszat. Pergésre haj-
lamos. Ezermagtömege: 3-4 g. Termése két évig tartja meg csírázóképességét.
• Előfordulás
A lestyán hazája Dél- és Nyugat-Ázsia. Egyes szerzők szerint megtalálható a Pire-
neusokban és az Alpokban is. Európa többi területén és hazánkban is elsősorban ter-
mesztés nyomán kivadulva fordul elő, nedves termőhelyeken, erdőszéleken. Hazánk-
ban főként az ország déli részén, főleg Békés megyében termesztik.
• Környezeti igény
A lestyán a meleg fekvésű termőhelyeket kedveli. Mély rétegű, középkötött, táp-
anyagban, humuszban gazdag talajokon lehet eredményesen termeszteni, ahol a víz-
ellátottság megfelelő. Jól hasznosítja a mélyebben fekvő talajvízrétegeket is.
• Fajta
1959-ben termesztett populációja kapott fajtaelismerést 'Budakalászi' néven.
• Termesztés
Elővetemény. A lestyánültetvényt drogtermesztés esetén 1-2 évig, illóolaj-termesz-
tésnél 3-4 évig tartják fenn, ezért vetésforgón kívűl helyezik el. A lestyánt lehetőleg
ugyanazon területen négy évnél hamarabb ne termesszűk ismét kórokozói és kártevői
miatt. Előveteményként javasolhatók a korán lekerül ő kapásnövények
Trágyázás. Tápanyagigénye nagy. Lehetőleg előveteménye kapjon szerves trágyát.
Alaptrágyaként l 00-120 kg/ha foszfort, 140-150 kg/ha káliumot és 60-70 kg/ha nitfogént
célszerű kijuttatni. A további években a tavaszi hajtásnövekedés megindulása és a zöld ré-
szek betakarítása után esetenként 50--60 kg/ha nitrogénfejtrágya, az ősszel végzett talajla-
zításkor 70-80 kg/ha foszfor és 60--80 kg/ha kálium hatóanyag kiszárása indokolt.
Talaj-előkészítés. A lestyán termesztéséhez - a novemberi vetés miatt - a talaj-
előkészítést korán kell elvégezni. Az alaptrágyát mélyszántással juttatjuk a talajba.
Aprómorzsás, ülepedett, gyommentes, sima felületű magágyat készítsünk.
Vetés. Szaporítása régebben szabadágyi palántaneveléssel, jelenleg állandó helyre
vetéssei történik. A lestyánmagot október végén, november elején vagy kényszermeg-
oldásból korán tavasszal, márciusban l ,O-l ,5 cm mélyen, 50-60 cm sortávolságra ve-
tik. Vetőmagszűkséglet hektáronként 10-12 kg (70-75 db/fm).
Apa/ás. A lestyán ápolása elsősorban mechanikai gyomirtásból áll. A mechanikai
gyomírtások száma a gyomosodás mértékétől és az időjárástól függ (általában 2-4 al-
kalommal végezzük). Illóolaj-termelés esetén vegyszeres gyomirtás is alkalmazható.
Kelés előtt 2,5-3 kg/ha Maloran 50 WP-vel (klórbromuron), tavaszi vetés előtt
4--5 kglha Merkazinnal (prometrin), a 2. és 3. évben kihajtás előtt 4--6 kglha Malo-
rannal végezhető.
Gyökérdrog előállítása esetén ajánlatos az első évben előtörő magszárakat eltávo-
lítani.
Nővényvédelem. Legveszedelmesebb betegsége- mely az angelikát is károsítja- a
fuzikládiumos varasodás (kórokozója a Passaiora depressa), amely többnyire a szár-
baindulás és a magérés közötti időszakban lép fel. A ramuláriás levélfoltosság kóroko-
zója a Ramu/aria schroeteri. A levélen keletkezett foltok a fertőzés előrehaladtával
összefolynak és kifehérednek. A növény asszimilációs felülete csökken, ezáltal a ter-

398
méshozam alacsonyabb lesz. Ellene benomil hatóanyagú gombaölő szerrel (Chinoin
Fundazol 50 WP) védekezhetünk. Az idősebb állományokat károsítja a Rhizoctonia
solani gomba, amely tőrothadást idéz elő. Az ellene való védekezés nem megoldott,
mivel a kórtünet jelentkezésekor a védekezés már elkésett. Gyakori kártevői a levél-
tetvek, melyek ellen dimetoát BI- 58 EC) vagy metidation Ultraeid 40 WP), a termés
betakarítást megelőző 2-3 hétben pedig szintetikus piretroid hatóanyagú készítmé-
nyekkel (Decis 2,5 EC, Chinetrín 25 EC, Karate 5 EC stb.) védekezhetünk.
• Betakarítás
A levéldrog előállításához a teljesen kifejlődött tőleveleket, a vastag levélnyél felett,
kaszálvarakodó géppel (kis területen kaszakéssei vagy sarlóval) vágják le. Gyökérdrog
termelése esetén - a lombozat előzetes eltávolítása után - a gyökeret ősszel, szeptember
végén, október elején gyökérkiemelővel vagy kormánylemez nélküli ekével termelik ki.
Növényolaj előállításához az első évben a tőleveleket takarítják be a levéldroghoz
hasonló módon, szeptember második felében. A második évtől a zöldmagvas növé-
nyeket járvaszecskázával aratják, júliusban.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leveleket betakarítás után azonnal, alacsony hőmérsékleten (30-40 oq szárítják.
A gyökereket tisztítás, mosás, darabolás után 40-50°C-on műszárítóban vagy léghu-
zatos, árnyékos helyen, kiterítve szárítják.
Gyökérolaj-előállítás esetén a tisztított, mosott és aprított gyökereket semleges
anyaggal (pl. szalmával) elválasztott rétegekbe rakva, szakaszos üzemű lepárlóberen-
dezésekben párolják le.
• Hozam
Mennyiség. Drogtermesztésnél a levéldrog mennyisége 1,5-1,8 t/ha, a gyökérdro-
gé l ,5-2 t/ha, beszáradási aránya 6: l, ill. 4: l. Növényolaj-előállításnál a friss zöldtö-
meg az első évben 4,0-5,0 t, illetve 2-3 kglha illóolaj, a második évben 10-12 t,
amelyből 8-15 kg illóolaj nyerhető. A harmadik évben csökken a friss tömeg, vele
együtt a kinyerhető illóolaj-mennyiség is (8-1 O kg). Gyökérolaj-termesztésnél a friss
gyökérhozam 6-8 t/ha, amelyből 6-7 kg/ha illóolaj várható.
Minőség. Az l. osztályú gyökérdrog a növény egyéb részeit maximum 6%-ban,
idegen növényi részeket legfeljebb l %-ban tartalmazhat, vizeskivonat-tartalma leg-
alább 40%, illóolaj-tartalma 0,5%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Ellenőrzött állomány szükséges a magnyeréshez. A legjobb minőségű vetőmag ak-
kor állítható elő, ha a folyamatosan érő főemyőket a termések érésekor levágják,
ponyvára helyezve tiszta, szellős helyen kisebb kúpokba rakva 5-6 napon át utóér-
lelik. Ezt követi a cséplés, majd a tisztítás. A mag két évig tartja meg csírázóképes-
ségét (MSZ 7145-1999) vetőmagszabvány).
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó és szélhajtó.
• Felhasználás
A lestyán ősidők óta ismert és termesztett gyógy- és fűszemövény, amelynek ter-
mesztését már Nagy Károly frank király és római császár is elrendelte. A középkori
orvosi könyvekben is szerepel, sőt a XII. században már illóolajának lepárlását is is-
mertetik. Ugyanebben az időszakban nagyon fontos fűszer volt.

399
 A gyökérdrog több ország gyógyszerkönyvében ma is hivatalos. Vizelet- és szél-
hajtó teakeverékek alkotóeleme. Teáját epe- és húgykőoldónak is tartják. A népi
gyógyászatban főként emésztési zavarok esetén ajánlják.
A növény minden része zellerre emlékeztető illatú és ízű. Helytelenül "vegeta nö-
vénynek" hívják. A fűszerkeverékekben meghatározó szerepe van. Gyökerét, levelét
és illóolaját a likőr- és a konzervipar is használja.

Linum usitatissimum L. • Házi len

Gyakrabban használt magyar nevei: terrnesz-
tett len, kultúrlen, len
• Rendszertani besorolás
A Geraniales (gólyaorrterrnésűek) renjébe,
Linaceae (lenfélék) családba tartozó faj. A len
nemzetségnek közel 200 faja ismert. A Li num
usitatissimum fajnak két alfaja van; a L. usi-
tatissimum subsp. usitatissimum convar. usi- ~
tatissimum (rostlen) és a convar. mediterra-
n eum (olajlen). A drogként forgalomba kerülő
lenmagnál a VII. Magyar Gyógyszerkönyv és
szabvány nem tesz különbséget a rostlen és az
olajlen között, de az olajlen magja gyógyásza-
ti, táplálkozás-élettani szempontból a magas
1 t'

zsírosolaj-tartalmamiatt értékesebb. A követ-

kezőkben csak az olajlennel kapcsolatos is-
mereteket adjuk meg.
• Drog
Az érett, szárított lenmag a Lini semen, a magból készített lenmagliszt (Lini semina
farina, Placenta Lini) és a lenmagból kisajtolt olaj (O/eum /ini) hivatalos drog a magyar
(Ph.Hg.VII.), a német (DAB 9), a svájci (Ph.Helv.VII,) és az osztrák (ÖAB) Gyógy-
szerkönyvekben. Magdrogja az ESCOP monográfiák között is szerepel (Lini semen -
Linseed). A szabad forgalomban megjelenő lenmagdrogra a MSZ 17033-1983, a len-
olajdrogra az MSZ 081533-1978 előirata vonatkozik.
• Hatóanyag
Lenmag 30--40% száradó zsírosolajat, melyben 25% linolsav, 40-60% linolénsav
van, valamint egyéb telítetlen (esszenciális) zsírsavakat tartalmaz. A mag másik fon-
tos hatóanyaga a legkülső, bőrszöveti sejtekben felhalmozódó 3-6% nyálkaanyag
(30% galakturonsav és mamuronsav). A mag fehérjetartalma 25%, a foszfatid 0,7%
ezen kívül még cianogén glikozidok mutathatók ki, valamint F-vitamin.
• Botanikai leírás
Egyéves (Th) növény. Karógyökere 100-130 cm mélyen hatol a talajba, elágazik,
vékony, fehérszínű. Szára 40-50 cm magas, egyszálú v. dúsan elágazó, hengeres, si-
ma, felülete a viaszosságtól hamvas. Levelei szórt állásúak, ülők, 2,5 cm hosszúak,
4 mm szélesek, lándzsásak, épszélűek, egy- vagy három eresek. Virágzata sátorozó,

400
 többes bog. Virágai öttagúak, hosszú kocsányuk van, színük lehet égszínkék, fehér,
rózsaszín vagy lila (XVI. színes tábla). Termése l O rekeszű tok, éretten is zárva ma-
rad, alakja lapított hengeres vagy gömbölyű. Magja világos vagy sötétbarna színű, si-
ma, fényes felületű, 3-6 mm hosszú, 2-3 mm széles lapított tojás alakú, egyik vége
lekerekített, másik hegyes. Ezermagtömege 5-13 g.
• Előfordulás
Kelet-mediterrán növény. A föld számos zónájában termesztett fontos és hasznos
kultúmövény. Elterjedt az északi szélesség 63°-ától az egyenlítőig és a déli féltekén a
hűvös, mérsékelt (50-55°) zónahatárig.
• Környezeti igény
Csapadékos, mérsékelten meleg időjárást igényel. Mély rétegű, enyhén meszes, la-
za és kötött talajon termeszthető eredményesen. Termőtájai az Alföld, Duna-Tisza
köze, Dél-Dunántúl.
• Fajta
Államilag elismert fajtái; az 'Olajözön', a 'Szegedi-30' és a 'Szegedi-43' (1976-tól
elismert fajták).
• Termesztés
Eliivetemény. Jó előveteménye a búza és a borsó. 4-6 évig ugyanarra a helyre ne
vessük.
Trágyázás. Közepes szintű tápanyag-ellátottságot igényel. A tápanyagok közül a
foszforral szemben a legigényesebb. A műtrágyákat (NPK) őszi talaj-előkészítéskor
juttassunk a talajba.
Talaj-előkészítés. Ősszel elmunkált aprómorzsás vetőágyat igényel.
Vetés. Legmegfelelőbb a korai, március eleji vetés. A lenmag már 1-2 °C-on csí-
rázni kezd, szikleveles korban károsodás nélkül elviseli a rövid ideig tartó fagyokat
(-4, -5°C-ig). Kelésidő 7-12 nap. A csávázott vetőmagot 2-3 cm mélyen vessük, ga-
bona-sortávolságra. A szükséges vetőmag mennyisége 90-l 00 kglha. Vetés után hen-
gerezzük a területet.
Apolás. Kelés előtt, ha a talaj cserepesedik, szöges vagy gyűrűs hengerezést alkal-
mazzunk. Aszályos évjáratban az öntözés 40-80% terméstöbbletet is eredményezhet.
Vegyszeres gyomirtására, 8-15 cm magas növényállományban a DNOC hatóanyagú
Novenda használható, később az MCPA hatóanyagú (pl. Mecomom 500 SL)
gyomirtószer adható.
Növényvédelem. A Septoria linicola, a Colletotrichum !ini veszélyezteti elsősor­
ban, de károsíthatja a lisztharmat, Alternaria és a Fusarium lini is. A fellépő gombás
betegség ellen a virágzás előtt és után a mankoceb hatóanyagú Dithane M--45 fungi-
ciddel védekezhetünk a lisztharmat kivételével. Ez utóbbi ellen kéntartalmú (Thiovit
S, Kén 800 FW stb.) készítmények hatásosak. Jelentősebb kártevői: a földibolha,
lentripsz és lentokmoly. Tömeges fellépésükkor a megfelelő rovarölőszerekkel szük-
séges védekezni. Megelőző védekezés a magcsávázás és a korai vetés.
Betakarítás. Az aratást teljes érésben kezdhetjük. Megfelelően átalakított gabona-
kombájnnal egy- vagy két menetben betakarítható.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kombájnból kikerülö lenmagot szinte minden esetben szárítani kell (legfeljebb
35 °C-on). A 9% nedvességtartalmú mag már zsákban tárolható. A megszáradt magot

401
rostálják, tisztítják, osztályozzák. Zárt edényben, fénytől védve tárolják a gyógyásza-
ti célra használt magot.
• Hozam
Mennyiség. Olajlenmagból a hazai átlagtermés 1-1,5 t/ha.
Minőség. A házi len drogjainak előíratat a Ph.Hg. VII. adja meg. Az érett lenmag
világos vagy sötétbarna színű. A mag duzzadási értéke legalább 4%. A drogban 2%-
nál több idegen növényi rész nem lehet. A vasízű és -szagú magvak nem használha-
tók. A lenmagliszt a házi len magjából az olaj kisajtolása és kivonása után visszama-
radó pogácsaőrlemény. A lenmagliszt barnásszürke színű, zsíros tapintású és köny-
nyen összetapadó durva por. Duzzadási értéke legalább 8%. Zárt edényben, fénytől
védve egy évig tárolhatjuk. A lenolaj a len érett magvaiból előállított és tisztított, szá-
radó olaj. Színe sárga vagy barnássárga, üledékmentes, tiszta, átlátszó, nem lehet avas
szagú és ízű, -15 °C-ra lehűtve is folyékony. Színig töltött, jól záró edényben fénytől
védve, hűvös helyen tárolható.
• Szaporítóanyag-előállítás
Az MSZ 7145-1999 élőirata alapján minősített, fémzárolt és csávázott vetőmag al-
kalmas a vetéshez.
• Farmakológiai hatás
Érelmeszesedést megelőző, enyhe hashajtó hatású. Külsőleg a lenmagliszt bőrlágyító.
• Felhasználás
A lenmagot egészben, bő folyadékkal fogyasztják hashajtóként A lenmag lisztje és
sajtolás utáni őrleménye furunkulusérlelő (kataplazma) és reumaellenes borogatások
alkotórésze. A lenolaj érelmeszesedéses megbetegedések kezelésénél hatásos. Az F-
vitamin-tartalmú lenolaj ekcéma, a szőrtüszők környékének gennyes gyulladásaiban,
száraz bőr ápolására használható. A lenőrlemény (lenmag pogácsa) felhasználása ál-
lati takarmányként nem ajánlott, mert őrölve és vízzel duzzasztva ciánhidrogént fej-
lesztő glikozidjai felbomlanak.

Lycopodium clavatum L. • Kapcsos korpafű

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: (kor-

pafű, földön folyó fenyő)
• Rendszertani besorolás
Az edényes virágtalanak vagy harasz-
tok (Pteridophyta) egyik osztályát képe-
zik a korpafüvek (Lycopsida). Villás el-
ágazású szárukkal, amelyet sűrűn boríta-
nak apró levelek, biztosan megkülönböz-
tethetőek a többi edényes virágtalan nö-
vénytől: a páfrányoktól és a zsurlóktól. A
Lycopodiaceae (korpafűfélék) családba
tartozó valamennyi korpafű védett, a L.
clavatum L. is.

402
• Drog
A drogot főleg a spórák képezik (Lycapadii spara), ritkán a fóld feletti hajtásokat
is felhasználják (Lycapadii herba), egyes országokban a részeg korpafű leveles szá-
rát is (Lycapadium seiaga L., syn.: Huperzia seiaga (L.) Bernh.). A kapcsos korpafű
spóráinak tömege sárgás, könnyű, az ujjakhoz tapadó, a víz felültén úszó, nem nedv-
szívó por, amely teljesen egyforma alakú és méretű mikroszkópos szemcsékből áll.
• Hatóanyag
A spórák felületét az igen ellenálló sporapollenin borítja, amelyen beltartalmi
anyagai nem áramlanak ki. A zöld részek kb. 0,2%-nyi alkaloidot tartalmaznak (liko-
podin, dihidrolikopodin, nikotin).
• Botanikai leírás
Évelő (Ch) virágtalan növény, foldön kúszó, méteres hosszúságot is elérő örökzöld
szárakkal, amelyeket sűrűn borítanak a világos szálkában végződő, kb. 5 mm hosszú
levelek. A kúszó főszár oldalágai 5-15 cm hosszúak, felemelkedőek, gyakran villá-
san elágazódnak Az ágakan fejlődnek kettesével, ritkábban hármasával-négyesével
a spóratermő levelek (sporofillumok) fűzérei, jellemző módon alattuk a száron egé-
szen apró pikkelyek találhatóak, tehát a felálló oldalágaknak van egy alsó, leveles ré-
szük és egy felső, nyélszerű részük, amely a fűzéreket viseli. Aspórák általában júli-
us végén, augusztusban érnek be.
• Előfordulás
A kapcsos korpafű az Északi-sarok körüli térségek flóraeleme. Előfordul a magyar
középhegységekben fiatal lucosok, bükkerdők, tölgyesek, nyíres-fenyérek, szőrfű­
gyepek védett növényeként Zempléni-hegység, Bükk, Mátra, Cserhát, Pilis, Budai-
hegység, Bakony. A Dunántúlon és az Alfóldön még ritkább.
• Környezeti igény
Mészkerülő. Viszonylag nyirkosabb talajon, napos vagy félárnyékos helyeken ta-
lálható.
• Fajta
Természetes populációk gyűjtésével állítják elő a drogot.
• Gyűjtés
A spóratermő levelek füzéreit- olyan országban, ahol tömegesen terem és nem te-
kintik természetvédelmi értéknek-a teljes érés előtt levágják és napon, széltől védett
helyen papírlapokon, üveg- vagy fémlemezeken tartják. A meddő szárakat is ollóval
vágják le.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A spóratermő levelek fűzéreiből az utóérés során kiszóródott, illetőleg kirázott fi-
nom port, a spórákat, szita segítségével megtisztítják a növény egyéb részeitől és hu-
zatmentes helyen, vékony rétegben, néhány napig még száradni hagyják. Jól záró
fémdobozokban tárolják.
• Hozam
Külfóldről beszerzett drog, helyi hozamadatai nem ismertek.
• Farmakológiai hatás
A korpafű spóráinak nincsen farmakológiai hatásuk, indifferens anyagról van szó.
Az ún. fizikai hatású drogok egyike, amelyet egyéb tulajdonságainál fogva, elsősorban
segédanyagként használnak azért, mert közömbös, nem okoz allergiát és jól tapad.

403
• Felhasználás
Aspórák tömege hintőporok készítésénél használható. A gyógyszertárakban előál­
lítható labdacsok (pilulák) felületének beszórásával a spórák megakadályozzák ösz-
szetapadásukat, ugyanakkor fedik esetleges kellemetlen ízüket.
A fóld feletti részekből előállított vizes kivonatokat szigorú orvosi felügyelet mel-
lett alkoholelvonó kúrára használják, esetleg a dohányzásról való leszoktatásra.

Majorana hortensis MöNCH • Kerti majoránna

Gyakrabban használt magyar nevei: majoranna, ma-
jorána
• Rendszertani besorolása
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendbe, a La-
miaceae (ajakosok) családba tartozó faj, szinonim
neve: Origanum majorana L.
• Drog
A drogot a majoránna szárított, leveles, virágos
fóld feletti hajtása (Maj oranae herba) képezi, melyet
morzsoltan, - fűszerként őrölten is - a szárrészektől
megtisztítva forgalmazzák. A drog minőségét az
MSZ 17653-1967, valamint az MSZ 20621-1988
számú fűszerszabványok írják elő. A majoránna illó-
olaj (Aetheroleum majoranae) követelményeit az
MSZ 6763-1983 számú szabvány határozza meg.
Külfóldön is szabványokban határozzák meg a drog
minőségét.
• Hatóanyag
Az egész növény kellemes fűszeres illatú, az epidermisz mirigyeiben felhal-
mozódó illóolaj révén. A majoránna hajtás illóolaj-tartalma 0,5-1 ,3%, a szárré-
szektől mentes morzsolt árué 2,0-2,5%. Az illóolaj főbb összetevői: terpén-4-ol,
gamma-terpinén, alfa-terpineol, cisz-szabinénhidrát. Újabb vizsgálatok igazolták,
hogy ez utóbbi tekinthető az intakt növényben fő komponensnek, és a terpinén-
származékok nagy része a vízgőzdesztilláció során, hő hatására, műtermékként ke-
letkezik. A drog az illóolajon kívül cseranyagot (rozmaringsav) és keserűanyago­
kat is tartalmaz.
• Botanikai leírás
Nálunk egyéves növény (Th). 25-50 cm magas, szára dúsan elágazó. A fiatal haj-
tások szürkészöldek, az idősebb szárrészek kopaszodók, pirosasbarnák Levelei rö-
vid nyelűek, tojásdadok, ép szélűek, szőrözöttek. Virágzala 7-9 álörvből összetett,
tömött álfüzér (XVI. színes tábla). A virágok kicsik, fehér vagy zöldes rózsaszínűek,
a szürkészöld murvalevelek hónaljában ülnek. A kerek vagy tojásdad murvalevelek
négy sorban szorosan (tobozszerűen) simulnak egymásra. Termése négyes makkocs-
ka, igen apró, rozsdabarna. Ezermagtömege: 0,22-0,44 g. Három-négy évig tartja
meg csírázóképességét.

404
• Előfordulás
A majoránna őshazája Délnyugat-Ázsia (Ciprus, Dél-Törökország) és Észak-Afri-
ka, ahol évelő növény. Magyarországra a 16. században került. A megfelelő ökológi-
ai adottságok miatt jelenleg elsősorban Bátya, Hajós, Miske, Fajsz, Sükösd, Baja,
Nagydorog, körzetében termesztik. Magas kézimunka igénye miatt ma is a hagyomá-
nyos családi művelésű gazdaságok növénye.
• Környezeti igény
A magyar majoránna világhíre nagyrészt a termőtájak kiváló ökológiai adottsága-
inak is köszönhető. A magas hőmérséklet, és bőséges napfénytartam, megfelel a ma-
joránna környezeti igényének. A vegetációs periódusban 3200-3400 oc hőösszeg,
valamint a 1400-1500 napfényes óra szükséges. A mag optimális csírázás i hőmérsék­
lete 18-20 °C. A kikel t kis növények növekedése l O oc körüli hőmérsékleten leáll.
Hideg- és fagyérzéken y. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért vízigényes. A ma-
joránna droghozama a talaj vízkapacitásának kiegyenlített, 60% körüli telítettsége
esetén a legnagyobb. Csapadékigénye a tenyészidőszakban 600-650 mm. Különösen
a kritikus időszakokban, a magcsírázás, a hajtásnövekedés kezdetén, a bimbózást
megelőzően és az első vágást követően öntözése indokolt lehet.
Gyorsan melegedő, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött löszös
vagy csernozjom jellegű talajokon termeszthető. Hazánkban a Duna menti öntéstala-
jok különösen alkalmasak termesztésére.
• Fajta
1959-ben ismerték el a 'Francia' fajtát, mely az ún." Blattmajoran" típusba tarto-
zik. Ezek hosszabb tenyészidejűek, nagyobb vegetatív tömeget képeznek, mint a ko-
rábban termesztett "Knospenmajoran" (bimbós majoránna) típus, melynek képviselő­
je volt az 'Uszodi' tájfajta. Fajtaelismerés előtt álló újabb fajta a 'Magyar', mely fel-
álló habitusával, kiegyenlítettebb állományával, l ,2-l ,5% illóolaj-tartalmával jobban
megfelel a kor kívánalmainak. Külfóldön is intenzív nemesítése folyik, és több elis-
mert fajtája van, pl. 'Marcelka' (cseh), 'Miraz' (lengyel), 'Erfo' (német).
• Termesztés
Elővetemény. Gyommentesen tartott, szervestrágyázott kapáskoltúrák a legjobb
előveteményei.
Trágyázás. A majoránna tápanyagigényes. Keléstől az elágazódás kezdetéig sok
káliumot és kevés nitragént vesz fel a talajból. Elágazástól a bimbózásig mindhárom
fő tápelem felvétele fokozódik. A bimbózástól magérésig a kálium felvétele csökken.
A hazai gyakorlatban alaptrágyaként 50-60 kglha nitrogént, 60-80 kglha foszfort és
120-140 kg/ha káliumot, indítótrágyázásra 40-50 kg/ha nitragént és 18-20 kglha
foszfort, fejtrágyázásra (többnyire az első vágás után) pedig 60-70 kg/ha nitragént
juttatnak a talajba.
Talaj-előkészítés. A termesztés őszi mélyszántással kezdődik. Tavasszal az apró
magvak vetéséhez kertszerűen elmunkált "asztallap simaságú" magágy szükséges.
Vetés. A magvetés ideje márciusban van. Sortávolság 40-48 cm. Az optimális
egyedsűrűség 120-140 db/fm, amit 6-8 kg/ha vetőmag felhasználás sallehet elérni. A
vetés mélysége legfeljebb 0,5 cm. A vetéshez precíziós vetőgép (Nibex, Stanhay)
szükséges. Közvetlenül vetés után hengerezni kell. Optimális körülmények között a
magvak kelési ideje 18-22 nap.

405
 Helyenként még palántaneveléssel termesztik. A palántákat általában 15-24 szálas
csokorban, 40 cm sor- és 20-25 cm csokortávolságra ültetik.
Ápolás. A növényápolási munk:ák között fontos helyet foglal el a rendszeres, 10-12-
szeri talajművelés. A kelés után néhány nappal már el kell végezni az első talajlazító sor-
közművelést. A csíranövények kezdetben lassan fejlődnek. Később, az öntözések után
vagy nagyobb csapadékot követően, a vágás után elengedhetetlen a sorközművelés. A
sikeres termesztés feltétele a megfelelő és folyamatos vízellátás. Hazánkban a majorán-
na a tenyészidőszakban átlagosan 160-180 mm csapadékpótló öntözést igényel. Legha-
tékonyabb az öntözés keléskor, az elágazódás kezdetén, bimbózáskor és vágás után.
Növényvédelem. Termesztésekor vegyszeres gyomirtást nem alkalmaznak. A majo-
ránnát károsító betegségek közüllegveszedelmesebb az altemáriás levél-, szár- és ter-
mésfoltosság (Alternaria spp.), ami a gomba fejlődésére kedvező feltételekesetén az
állomány teljes pusztulását is okozhatja. Ezért rendszeres megelőző védekezésre van
szükség. A fertőzés különösen kritikus időszakai: a bimbózás kezdete és az első vágás
utáni kihajtás. A betegség mértéke agrotechnikai módszerekkel (optimális növénysűrű­
ség, az uralkodó széliránnyal megegyező sorirány) is csökkenthető. Az első növényvé-
dő permetezés általában az elágazások megjelenésekor indokolt, majd szükség szerint
8-l O naponkét meg kell ismételni. A kantakt készítmények (klórtalonil vagy manko-
ceb) használhaták megfelelő hatásfokkal. A kártevők közül 3-4 évente jelenik meg a
réti moly (Loxostege sticticalis), amely jelentős kártételt okozhat. Védekezhetünk elle-
ne BI - 58 EC ( dimetoát) vagy Ultraeid 40 WP (metidation) rovarölő szerekkel.
Betakarítás. A majoránna fóld feletti, virágzó, leveles szára egy tenyészidőszakban
kétszer is vágható. Jó minőségű, szürkészöld drogot elsősorban az első virágok nyílá-
sakor vágott növényanyagból lehet előállítani. A második vágásra szeptember végén,
október elején kerülhet sor. A betakaritás kis területen kézzel (késsel, sarlóval), na-
gyobb felületen kaszálvarakadó géppel, 4-6 cm talajszint feletti magasságban történik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott friss anyagat azonnal száritaní kell. Az első vágás idején ezt többnyire huza-
tos padláson vagy pajtában, az őszi vágáskor meleglevegős száritán vagy TSZP-én végzik.
A száraz herba feldolgozásának első művelete a levelek és a virágzati részek lemorzsolása
speciális, erre a célra tervezett és készített morzsológépekkel. A további tisztítást pedig tisz-
títógépeken, rostákon kell folytatni. A minőségileg megfelelő marzsolt majoránnadrogot
zsákokban, száraz, szellős helyiségben alátéteken tárolják.
• Hozam
Mennyiség. A várható terméshozam l ,8-2,5 t/ha marzsolt drog.
Minőség. A kereskedelmi minőségű marzsolt majoránna a hazai szabvány szerint
minimum 95% tisztaságú, szártöredéket legfeljebb 4%-ban tartalmazhat. illóolaj-tar-
talma legalább 0,4%. A külfóldi előírások ennél általában magasabb, 0,8-1 ,O% illóo-
laj-tartalmat jelölnek meg. A majoránnaolaj összetételére vonatkozó előírások még
nincsenek, de egyre hangsúlyosabb a magas cisz-szabinén- és cisz-szabinénhidrát-
tartalom, amit a majoránna jellemző aromaanyagainak tartanak. Fűszercélú felhasz-
nálásban jelentős az organoleptikus tulajdonságok (szín, szag) megfelelősége is.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag-előállításra csak az első növedék alkalmas, mert az első vágás után fejlő­
dő hajtásokon bizonytalan a magvak beérése. A magtermő állomány vágását akkor le-

406
het kezdeni, amikor aszáralsó részén lévő magvak már barnák (augusztusban). Az
utóérlelt, majd szárított növényi anyagot többnyire morzsológépen csépelik, majd
tisztítják. Várható maghozam: 140-160 kg/ha. A vetőmag legalább 70% csíraképes-
ségű, és 96% tisztaságú (MSZ 7145-1999).
Amennyiben a palántát állítanak elő, a magot fűtetlen fóliasátorban (február vé-
gén-március elején) a jól előkészített talajfelszínre szórják. A magvetést 3-4 mm vas-
tagon homokkal vagy tőzeges perlittel takarják. A palánták május elejére érik el a ki-
ültetéshez szükséges 6-8 cm-es nagyságot.
• Farmakológiai hatás
Drogja szélhajtó, bélpuffadást csökkentő, gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik.
• Felhasználás
Az ókori Egyiptomban Osiris szent növényeként tisztelték, fűszernek használták
A római császárság gazdagabb asszonyai majoránnaolajjal illatosították hajukat.
Emésztést javító teakeverékek alkotórésze. Az utóbbi években kedvező hatását fi-
gyelték meg asztmatikus tünetek esetében. Külsőleges alkalmazásra reumás panaszo-
kat enyhítő kenőcsöket készítenek drogjábóL Kellemes ízű és illatú, élelmiszeripari
(hús-, és konzervipari) és háztartási fűszer. Az illatszeripar is hasznosítja.

Malva sylvestris L. • Erdei mályva

Gyakrabban használt magyar neve: (er-
dei papsajt)
• Rendszertani besorolás
A Malvales (mályvavirágúak) rendjé-
be, ezen belül a Malvaceae (mályvafélék)
családjába tartozik. Formagazdag faj.
Hasonló hatású a nemzetségbe tartozó ro-
kon faj, a papsajtmályva (Malva neglecta
Wallr. ), melynek virágai fehéresek, leve-
lei kerekdedek és alacsonyabb termetű az
erdei mályvánál.
• Drog
Az erdei mályva drogjait szárított vi-
rágzata és levelei adják. A virágdrog ne-
ve Malvae fias (a Ph.Hg. VII. szerint),
illetve Malvae sylvestris fias (a kereske-
delmi szabvány szerint). A levéldrog, a Malvae folium tartalmazhatja aM. sylvestris
L. alapfajon kívül a mórmályva (M. sylvestris subsp. mauritiana (L.) Thell.) valamint
a papsajtmályva (M. neglecta Wallr.) leveleit is (MSZ 19868-1982). A drog szerepe l
a svájci (Ph.Helv. VII.) és az osztrák (ÖAB) gyógyszerkönyvekben is.
• Hatóanyag
Az erdei mályva drogjai legnagyobb mennyiségben nyálkaanyagokat (poliszacha-
ridokat) tartalmaznak. A levél tartalmaz cseranyagat is, a virágzat pedig malvin-gli-
kozidot (malvidin aglikon), ami antocián jellegű színanyag.

407
 • Botanikai leírás
Az erdei mályva egy- vagy kétéves (Th-TH), ritkábban évelő életformájú. Gyöke-
re ujjnyi vastag, karószerű, elágazó. Több felálló szárat fejleszt, melyek 50-100 cm
magasak, alul fásodók. Levelei szórtan állnak, a levélnyél szőrös. A levéllemez gyér
szőrzetű, tenyeresen karéjos. Virágzala levélhónalji, rózsaszínű (XVI.
színes tábla).
Porzói porzóesővé nőttek össze. Termése lapos korong alakú papsajt. A mag barna,
vese alakú. A növény júniustól szeptemberig virágzik.
• Előfordulás
A faj kozmopolita. Legelterjedtebb Európában, Szibériában, valamint Közép-Ázsi-
ában. Magyarországon gyakori gyomnövény, erdei irtásokban, erdőszélen, parlago-
kon fordul elő.
• Környezeti igénye
Az erdei mályva kevésbé igényli a közvetlen napfényt. Jó vízellátottságú, mélyebb
termőrétegű talajon védett fekvésben található.
• Fajta
Államilag elismert fajta az alapfaj (subsp. sylvestris) esetében nincs.
• Gyűjtés
A faj drogját kizárólag a vadon termő állományok gyűjtésével állítják elő. A leve-
leket nyél nélkül szedik, legcélszerűbben virágzás kezdetén, de a szedés egész nyá-
ron folytatható. Az ép, egészséges, kifejlett leveleket kell gyűjteni. A virágzatokat a
csészelevelekkel együtt teljes nyíláskor, száraz időben, a harmat felszáradása után
szedik. A leszedett anyagot kosarakba gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Abegyűjtött leveleket és virágzatokat többnyire természetes módon
szárítják szá-
rítókereten, fedett, száraz, szellős helyen, pl. padláson. A virágzatokat a közvetlen
napsütéstől védeni kell. Az anyagot legfeljebb 2-3 ujjnyi vastag rétegben
terítik. A vi-
rágzatokat 13, a leveleket 14% nedvességtartalomig szárítják. A száraz anyagot öm-
lesztve, zsákokban vagy bálákban tárolják és szállítják. A tárolást a drogtárolás álta-
lános követelményei szerint kell végezni.
• Hozam
Mennyiség. Mintegy 5 kg nyers levélből illetve 6 kg nyers virágból kapunk l kg
száraz árut.
Minőség. A levéldrogban a gyógyszerkönyvi előírás szerint legfeljebb
6% idegen
anyag, illetve 5% rozsdafertőzött levél megengedett. Ugyanezen értékek a szabvány
szerint I. osztályú árunál !O% és 5%, II. osztályú árunáll 5, illetve 5%. Az előírt duz-
zadási érték 8 (1. oszt.) és 6 (II. oszt.). A Ph.Hg. VII. szerint a szárított drog vizeski-
vonatanyag-tartalma 30% legyen, duzzadási értéke 8. A mályvalevél könnyen fertő­
ződhet maszlag- vagy beléndeklevéllel, ez kizáró ok a forgalom
ba hozatalnáL
A virágdrogban az I. oszt. árunál 8%, a II. osztályúnál 15% színét vesztett virág
megengedett. A duzzadási érték, a gyógyszerkönyvi és az I. oszt. minőség esetében
15, a II. oszt. drognál l 2. A vizeskivonatanyag-tartalom legalább 30% legyen (Ph.Hg.
VII.), a szabvány nem közöl erre vonatkozó előírást.
• Farmakológiai hatás
Légúti hurutoldó, köhögéscsillapító.

408
• Felhasználás
Az erdei mályva drogjai belsőleg köhögéscsillapító teakeverékek alkotórészei, for-
rázatát a népi gyógyászatban is légcsőhurut kezelésére fogyasztották, ill. öblögető
szerként használták Jó hatásúnak tartják kelések, sebek, ekcémás bőr borogatására.

Ma/va sylvestris subsp. mauritiana (L.)

A. ET G. • Mórmályv a
Gyakrabban használt magyar neve: algí-
ri mályva
• Rendszertani besorolás
A Malvales (mályvavirágúak) rendjé-
be, ezen belül a Malvaceae (mályvafé-
lék) családba tartozik. Az erdei mályva
(Ma/va sylvestris L.) nagyobb termetű,
sötétebb szirmú alfaja. Az erdei mályva
szintén gyógynövény.
• Drog
A mórmályva drogjait szárított virága
(Malvae mauritii fias) és levele (Malvae
fo/ium) adja. A virágdrog kereskedelmi
minőségi követelményeiről az MSZ
14448-1981 szabvány rendelkezik. A le-
véldrog (Malvae fo/ium) a kereskedelmi szabvány (MSZ 19868-1982) szerint tartalmaz-
za aM sylvestris L. alapfaj, valamintaM neglecta Wallr. (papsajtmályva) leveleit is.
• Hatóanyag
A virág 8-l 0%-ban, a levél 6-8%-ban nyálkát tartalmaz, amely különböző egysze-
rű cukrokra (galaktóz, arabinóz, glukóz, ramnóz) hidrolizáL Jelentős a szirmok anto-
cián festékanyag-tartalma: elsősorban a malvidintartalom. Megemlítendő még a leve-
lek cser-, illetve keserűanyag-tartalma.
• Botanikai leírás
A mórmályva évelő, lágy szárú növény (H), termesztésben gyakran egyéves. Gyö-
kere karószerű, 20-30 cm hosszú, kissé elágazó, fehérszínű. Több szárat fejleszt, me-
lyek 150-200 cm magasak. Levelei szórt állásúak, félkör vagy tojásdad alakúak, te-
nyeresen karéj osak. A karéj ok száma 3-7, a levéllemez szőrös. A virágok 2-6-osával,
csoportosan helyezkednek el a levelek hónaljában. A szirmok élesen erezettek,
bíborszínűek, kicsípett csúcsúak A porzószálak esővé nőttek össze. Júniustól késő
őszig virágzik. Termése lapos papsajt, 9-ll részterméskéből áll. Magja vese alakú,
szürkésbama. Ezermagtömege: 4,2-5 g.
• Előfordulás
Európában régóta termesztett, Magyarországon csak mintegy két évtizede ismert
faj. Termesztése helyén gyakran elvadul. A Földközi-tenger partvidékén, Afrika észa-
ki részén honos. Az erdei mályva, az alapfaj viszont hazánkban is gyakori gyom.

409
• Környezeti igény
Melegkedvelő, napfényigényes, szélvédett helyet igényel. Jó vízgazdálkodású és
tápanyag-ellátottságú, középkötött talajokon termeszthető legeredményesebben. A
mórmályva elsősorban kelésnél, szárbainduláskor, ill. a száraz nyári melegben öntö-
zést igényel.
• Fajta
Hazánkban egyetlen fajtája van, az 1986-ban elismert 'Bíborfelhő'. Ez bíborlila,
nagyvirágú, gyors növekedésű, első évi virágzási hajlamra szelektáJt fajta. Külfóldön
is ismeretesek különböző fajták
• Termesztés
Hazánkban többnyire egyéves növényként termesztik, mert a második évtől a téli
fagy, illetve a mályvarozsda kórokozó gomba jelentős károkat okozhat. Termesztése
a betakarítás miatt kézimunka-igényes, ezért többnyire kisebb felületeken folyik.
Elővetemény. Őszi gabona vagy kapások után célszerű vetni, önmaga után legfel-
jebb 3 év múlva kerülhet vissza a területre.
Talaj-előkészítés. Vetés előtt őszi szántást, tavaszi elmunkálást igényel.
Trágyázás. Elsősorban káliumigénye kiemelkedő (80-130 kg/ha), nitrogénből,
foszforból közepes ellátottságot (40-60 kg/ha) kíván. A nitrogén túladagolása vegeta-
tív túlsúlyt idézhet elő és a rozsdagombával szembeni ellenállást is csökkenti. A fosz-
fort és káliumot őszi alaptrágyaként, a nitrogént megosztva ősszel, majd tavasszal tő­
leveles állapotban, illetve az első bimbók megjelenésekor fejtrágyaként juttatjuk ki.
Vetés. Tavasszal, március végén- április elején vetik, 60-80 cm sortávolságra. A ve-
tőmagszükséglet 3-4 kg/ha. Fészekbe is vethető, 3-5 db magot helyezve
60-80 x 30-40 cm távolságra, így a vetőmagdózis l-1 ,5 kg/ha. Vetésmélység: 1-2 cm.
Apolás. Soros vetés esetén- a növények 7-8 leveles állapotában- 30-40 cm tőtá­
volságra ritkítják az állományt. Fészkes vetéskor fészkenként 1-1 növényt hagynak
meg. Az ápolási munkákatjelenti a rendszeres gyomirtás, a 2-3 kézi sorkapálás és gé-
pi sorközművelés. Az állomány hamar záródik. A csírázás elősegítésére és a kritikus
fenológiai fázisokban vízutánpótlást igényel.
Növényvédelem. A legfontosabb kórokozói és kártevői megegyeznek a fehérmály-
váéivalleírtakkal (ld. Althaea officinalisJ. Az ellenük leírt védekezés is hasonló elvek sze-
rint történhet. Kórokozója még a vegetatív szervek foltosodását, elhalását okozó
Colletotrichum malvarum. A rozsda elleni védekezéssei e kórokozó is megsemmisíthető.
Betakarítás. Napos, száraz időben a harmat felszáradása után, kézzel gyűjtik be a
növény leveleit, virágait A virágokat folyamatosan, 2-3 naponta kosarakba szedik,
csészelevelekkel együtt. Könnyen törődik, célszerű a szedést a késő délelőtti órákban
kezdeni, mert ekkor éri el a teljes nyílást a virág. A leveleket levélnyél nélkül szedik,
virágzás kezdetén. A szárieveteket kell gyűjteni, de csak a szár alsó harmadáról, hogy
az asszimilációs felület ne csökkenjen jelentősen. A betakarításhoz l 00 m2 ter-
mesztőfelület esetén naponta 1-2 fő munkájára van szükség.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarítást közvetlenül a szárítás követi. A virágokat - színük és értékük
megőrzése végett - árnyékban, egy rétegben, száraz, meleg, szellős helyen kiterítve
szárítják. A levél a szárításra kevésbé igényes, 2-3 ujjnyi vastag rétegben szárítható és
forgatást igényel. A tároláshoz laza kartoncsomagolás optimális.

410
• Hozam
Mennyiség. A l 00 m2 -ről betakarítható száraz virághozam 15-20 kg, ugyanekkora fe-
lületről a - mintegy melléktermékként gyűjtött - levéldrog 6-7 kg.
Minőség. A virágdrog zöld csészeleveleket, illetve kékeslila sziromleveleket tartal-
maz, a levéldroghoz hasonlóan szagtalan, nyálkás ízű. A kereskedelmi szabvány a mór-
mályva sötétlila színű virágdrogjára extinkcióban kifejezett színanyag tartalmat ír elő
(0,2-0,4%: I. oszt. és 0,1-0,2%: II. osztály). Duzzadási értéke legalább 20 (1. oszt.), ill.
15 (II. oszt.). A növény egyéb részeit, illetve színét vesztett részt legfeljebb 2-2%-ban
tartalmazhat. A levéldrog minőségi követelményeit lásd az erdei mályva drogjaináL
Nyálkatartalomra a külfóldi előírások ettől eltérő értékeket jelölnek meg.
• Szaporítóanyag-előállítás
A vetőmagtermesztés céljára vetett állományban a virágokat nem gyűjtik. Az érett
terméseket kézzel szedik, majd a kemény terméshéjat dörzsölőgéppel távolítják el és
tisztítják. Maghozam 300--400 kg/ha. A vetőmag tisztasága az MSZ 7145-1999 szab-
vány szerint 97%, csírázóképessége 60%.
• Farmakológiai hatás
Légúti hurutoldó, köhögéscsillapító.
• Felhasználás
A virág és a levél belsőleg köhögéscsillapító teakeverékek alkotója, a virág színe-
zékként az élelmiszeriparban is sokféle tea összetevője. Külsőleg használják a népi
gyógyászatban borogatásra - ugyanúgy, mint az erdei mályva drogjait

Marruhium vulgare L. • Orvosi pemetefű

Gyakrabban használt magyar nevei: pemete-

fű,
fehér pemetefű
• Rendszertani besorolás
Az orvosi pemetefű a Lamiales (árvacsa-
lán-virágúak) rendjébe, a Lamiaceae (ajako-
sok) családjába tartozó növény. Rokon fajai a
fekete pemetefű (Marrubium peregrinum L.)
és az előző két faj spontán hibridjeként létre-
jött korcs pemetefű (Marrubium x panicula-
tum Desr.)
• Drog
Drogja a szárított virágzó hajtás (Marrubii
herba), hivatalos a Ph.Hg. VII.-ben, előírásait
az MSZ 19875-1970 tartalmazza.
• Hatóanyag
A drog 0,3-1% diterpén típusú keserűanyagat (marrubiin), 6-7% cserzőanyagot,
5-6% nyálkaanyagat és kevés (0,02-0,05%) illóolajat tartalmaz.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H-Ch). Gyökere és többfejű gyöktörzse 15-20 cm hosszú. Szára
40-60 cm magas, elágazó, négyélű, fehéren gyapjas. Levelei keresztben átellenesek,

411
tojásdad alakúak vagy kerekdedek, lekerekített csúcsúak, szélük csipkés-fűrészes,
színük ráncos, gyengén molyhos, fonákuk fehéren, gyapjasan molyhos (XVII. színes
tábla). Virágzalaaszár végén, a felső levelek hónaljában gömbös örvökben fejlődik.
Virágai fehér színűek, kétajkú csészéjükre l O merev, csúcsukon visszahajló fog jel-
lemző. Júniustól szeptemberig virágzik. Termése l ,5-2 mm hosszú, világosbarna, si-
ma felületű, tojásdad alakú makkocska. Ezermagtömege: 0,95-1,2 g. Csírázóképes-
sége 30% körüli.
• Előfordulás
Közép-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén őshonos. Hazánkban is előfordul va-
don. Kedveli a napos, száraz parlagokat, legelőket. Viszonylag ritka, veszélyeztetett faj.
• Környezeti igény
Fény- és melegkedvelő, szárazságtűrő, nyári kánikulát jól túri, de a téli fagyokra
érzékeny. Különösen őszi telepítés esetén lehet jelentősebb fagykárra számítani. Ta-
lajra nem túl igényes. Leginkább a lösztalajokat kedveli.
• Fajta
Fajtája nincs, vetőmagot köztermesztésű állományokról nyernek.
• Gyűjtés
A gyűjtést a virágzás kezdetén, sarlóval végzik. A vadon termő állományok jelen-
tősen megritkultak, gyűjtése egyre nehezebb.
• Termesztés
Elővetemény. A pemetefű 4-5 évig marad egy helyen, előveteményének legjobban
azok a növények felelnek meg, amelyek évelő gyomoktól mentes talajt hagynak ma-
guk után.
Trágyázás. Nem igényel közvetlen szervestrágyázást, ezért az elővetemény alá cél-
szerű a szerves trágyát kijuttatni. Az ültetést követő években közepes adagú táp-
anyagellátás javasolható az ültetvény megfelelő fejlődése érdekében.
Talaj-előkészítés. A palántázáshoz jól előkészített, rög- és üregmentes ültetőágyat
kell készíteni.
Vetés/telepítés. A pemetefű helybe vetéssei és palántaneveléssel szaporítható. A
csíranövények lassú kezdeti fejlődésemiatt a palántaneveléses szaporítási mód terjedt
el. A magot fűtetlen fóliasátorba március végén, 15-20 cm sortávolságra, l ,5-2 cm
mélyre vetik. Folyóméterenként hozzávetőlegesen 2 g magot vetnek, melyből
200-300 db palánta állítható elő négyzetméterenként.
A fólia alatt nevelt palánták május közepére elérik a 8-l O cm-es nagyságot és ki-
ültethetők. Szabadágyi palántanevelés esetén a palántázásra ősszel kerülhet sor. A pa-
lántákat általában kétszálasan, 50-60 cm x 30-40 cm tenyészterületre ültetik. Ültetés
után elengedhetetlen az alapos beöntözés.
Apolás. Az állomány legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás. A vegetációs idő­
szakban végzett 2-3 kézi sorkapálással és gépi sörközműveléssel az ültetvény gyom-
meutesen tartható.
Növényvédelem. Jelentősebb kórokozója és kártevője nem ismert.
Betakarítás. A betakarítás optimális ideje a virágzás kezdetén van. Az első évben
csak egyszer, a további években kétszer, öntözött koltúrában háromszor is vágható. A
vágást 5-8 cm-es tarlóra kézzel (sarló) vagy nagyobb ültetvényesetén géppel (kaszál-
varakodó) végzik.

412
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A szárítás árnyékos, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve, állandó forgatás
mellett történik. Szárítható műszárítóban is legfeljebb 40 °C-on. A szárítás utáni mű­
veletekhez (vágás, csomagolás stb.) feltétlenül porvédő szemüveget és száj, illetve
orr elé kötött kendőt kell használni, mert a növény pora irritálja a nyálkahártyát
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam az első évben 1,0-1,5 t/ha, a későbbi években
l ,5-2,5 t/ha herba.
Minőség. A drog nem tartalmazhatja a rokon fajok, így a M peregrinum és a M
remotum részeit. A gyógyszerkönyvi, illetve az I. osztályú szabvány minőség szerint
a drog gyökeret vagy 5 mm-nél vastagabb szárrészt legfeljebb 6%-ban, idegen növé-
nyek részeit maximum 2%-ban tartalmazhat. A Gyógyszerkönyvben előírt keserűér­
ték 2000, a szabvány szerinti minimális vizeskivonat-tartalom 18%.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag-előállítás céljára az első növedék használható. A termések a virágzat al-
só részén kezdenek érni. Érés után nem pereg, így a betakarításra viszonylag hasz-
szabb időszak áll rendelkezésre. Vágás után szárítják, majd cséplik Vetőmagtermesz­
téskor a késői betakarítás miatt második vágásra már nem lehet számítani. A vetőmag
96%-os tisztaságú, 60% csírázóképességű (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Köptető és epehajtó.
• Felhasználás
A keserű ízű drog főként légúti hurutos megbetegedéseknél (torok- és garatgyulladás-
ban) alkalmazott teakeverékekés gyógycukorkák alkotórésze. Használják még az epe-
elválasztás serkentésére és epekőképződés megakadályozására. A népi gyógyászatban
gyomorpanaszok és hasmenés ellen alkalmazzák.

Malricaria recutita L. • Orvosi székfű

Gyakrabban használt magyar nevei: kamilla, (székfű)

• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe, az As-
teraceae (fészekvirágzatúak) családjába és az Aste-
roideae (csövesvirágúak) alcsaládjába tartozó áttele-
lő egyéves növényfaj. Szinonim nevei a Charnomilla
recutita (L.) Rausch. és a Malricaria charnomilla L.
• Drog
Virágzata a Charnomil/ae anthadium (flores) a
Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.Hg. VII.) és a Ma-
gyar Szabványban (MSZ 12336-1987) egyaránt
drogként szerepel. Virágzatából előállított szitálmá-
nya Charnomil/ae cribratumként ismert (MSZ
12336-1987). A növény illóolaja Aetheroleum cha-
rnomil/ae (Ph.Hg. VII. és MSZ 9262-1981 ). A ka-

413
 milla virága és illóolaja az európai gyógyszerkönyvek többségében, a virágdro
g
1999-óta az ESCOP monográfiák között is szerepel.
• Hatóanyag
A kamilla virágzatainak hatóanyagai két csoportra oszthatók:
l. A virágzat 0,4-1,2% illóolajat tartalmaz. Színe kék a kamazuléntől, amely lepár-
lás alatt képződik a színtelen proazulénekből, amelyek közülleg fontosab b a
matricin
nevű szeszkv iterpén lakton. Fontos hatóanyagai továbbá a bisabolo
idok, így az 1-alfa-
bisabolol, valamint a bisabolol oxidok és az en-in-diciklo-éter.
2. A nem illékony hatóanyagok közül a legfontosabbak a flavonoidok, például az
api-
genin, luteolin, patuletin és ezek glikozidjai, a kumarinok és a pektinszerű nyálkaan
yagok
• Botanikai leírás
A kamilla egyéves, de gyakran ősszel kelő, áttelelő növény (TH-Th). Gyökere
or-
sószerű, az idősebb növénye ké elágazó, nem hatol mélyen
a talajba. Szára hengeres,
taxontól és termőhelytől függően felálló vagy elfekvő, 5-80 cm magas. Levelei
szórt
állásúak, ülők, kopaszok, hosszúkás-lándzsásak, sallangosan szeldeltek, a sallango
k
fonalasak. Virágzala végálló fészek (XVII. színes tábla). A fészektányér (vacok)
elő­
ször félgömb alakú, később virágzáskor megnyúlik, kúpos és belül üreges lesz.
E tu-
lajdonsága alapján jól megkülönböztethető a nemzetség más, illetve a
pipitér-
(Anthemis) fajok gyógyászatilag értéktelen virágzatátóL
A fészekvirágzatok a főszár és oldalágainak csúcsán képződnek, alattuk a szárrész
5-l O cm-es szakaszon nem fejleszt leveleket. A fészek átmérője l ,5-3 cm, a fészekör
-
vöt zöldes, hártyásszélű pikkelylevelek képezik. A fészekvirágzat 12-18 termős
fehér,
nyelves vagy sugárvirágból és középen, a vacokkúpon számos hengeres, sárga,
kétiva-
rú csöves virágból áll, melyeknek száma százon felüli lehet. A virágzás kezdetén
a su-
gárvirágok felfelé állnak, ilyenkor a vacok még lapos vagy félgömb alakú. Fővirágz
ás­
kor a sugárvirágok vízszintesen, a hossztengelyre merőlegesen állnak. A virágzás
vé-
ge felé a nyelves virágok lefelé hajlanak, ekkor a vacok már kúp alakú, belül
üreges.
Termése l-1,5 mm hosszú szürkésfehér kaszat. Ezermagtömege 0,02-0,03 g.
Április második felétől június elejéig virágzik, legkorábban a szikeseken vadon
termő kamilla nyílik. Ezt követi a kalászosok között megjele
nő vadon termő kamilla.
A termesztett fajták virágzása később, május második felében kezdődik. Laza
talajon
korábban, kötöttebb talajon 5-8 nappal később következik be a teljes virágzás
. Ha a
virágzó növényeket levágják, akkor kedvező környezeti tényezők esetén, újabb
haj-
tásokat fejlesztenek és ismételten, bár gyérebben virágoznak.
• Előfordulás
Géncentruma a Földközi-tenger keleti medencéje körűli terület. A búza gyomma
g-
jaként az összes mérsékelt éghajlatú kontinensen elterjedt és meghonosodott.
Eur-
ázsiai elterjedésének északi határa a 63-64. északi szélesség vonalában van.
Kis-
Ázsiában is őshonos, de megtalálható Észak- és Dél-Amerikában továbbá Ausztrál
i-
ában is. Hazánk egész területén vadon terem, különösen jelentős állománya
a szikes
területeken van (42. ábra és 19. táblázat). Gyakori még búza- és lucematáblákon
,
ahol a tavaszi vízfoltok eltűnése után megjelenik a "vetési" kamilla.
• Környezeti igény
A kamilla áttelelő egyévesként fejlődik, de virágzásához nem feltétlenül szüksége
s
a fagyhatás. Tavaszi kelésese tén is nevel virágzatot. Fényt és meleget kedvelő
növény.
414
 "•o
"
o •

42. ábra
A Matricaria recutita populációinak eloszlása Magyarországon ('Herbária' adatai alapján)
e sok, f) közepes, O kevés

A talajban elfekvő magvai l 0-15 évig megőrzik csírázóképességüket Viszonylag

gyorsan csírázik, optimális hőmérséklet 20-25 oc, de már 4-5 °C-on is megindul a
csírázása. Kezdeti növekedése lassú. Tőlevélrózsás állapotban a téli fagyokra nem ér-
zékeny, a tavaszi bokrosadási szakaszban viszont a kisebb fagyokat is megsínyli. Már
a csírázásához is fényt igényel, később főként a bimbózástól a teljes virágzásig kíván
sok napfényt. Napfényszegény időjárás esetén csökken a hatóanyag képződés. A szá-
razságot jól tűri, de csírázáskor és szárbainduláskor fokozott a vízigénye. Mivel a szi-
kes talajokjellegzetes növénye, ezért sokáig szikkedvelő növénynek tartották. Bebizo-
nyították, hogy a kamilla csupán sziktűrő és nem szikkedvelő növény. Nagyobb meny-
nyiségű nátriumsók hiányában is igen jól fejlődik. A kamilla gyökérsejtjeiben l Omg/g
mennyiségű nátriumsót is képes [elhalmozni. Ezzel magyarázható, hogy a szikes tala-
jok más növények számára már holt víznek számító nedvességét is hasznosítani tudja.
• Fajta
A kamilla rendkívül alakgazdag faj. A törpenövésű sziki kamillát régebben mint
külön változatot var. salina néven írták le. A törpe növés azonban csak ökológiai ha-
tásra létrejött modifikáció, jobb talajokon e változat növekedése is normális.
A vadon termő kamillának számos kémiai taxonja ismert. A kamilla nemesítési
munkái Németországban már az 50-es években megindultak, és egy kisvirágú, vala-
mint egy poliploid nagyvirágú fajta előállításáról számoltak be. Magyarországon a
60-as években indult meg a kamilla nemesítése. Jelenleg két államilag elismert hazai
nemesítésű fajtánk van.

415
 19. táblázat
Az orvosi kamilla (Matricaria recutita) populációinak gyakorisága Magyaro
rszágon
('Herbari a' adatai alapján)

Mennyiség
Sok Közepes Kevés
Borsod megye
Szentistván Tiszakeszi Borsodivánka
Gelej Mezőnagymihály
Mezőcsát
Ároktő
Négyes
Valk

Heves megye
Pély Tiszanána Kisköre
Heves Tarnaméra Boconád
Kömlő
Tarnavezekény
Átány
Sarud
Poroszló
Mezőtárkány

Szolnok megye
Jászapáti Szolnok Mezőtúr
Nagyiván Túrkeve Jászberény
Tiszafüred Jászdózsa Abádszalók
Kunmadaras Jászárakszállás Kunszetmárton
Karc ag Kunhegyes
Tiszaigar
Tiszaőrs

Hajdú megye
Nádudva r Berettyóújfalu Egyek
Balmazújváros Szentpéterszeg Tiszacsege
Zsáka Hencida Püspökladány
Komádi Pocsaj Ka ba
Csökmő Gáborjánszeg Tetétlen
Darvas Mezősas Földes

416
A 19. táblázatfolytatása

Mennyiség
Sok Közepes Kevés
Békés megye
Szabadkígyós Gyula Méhkerék
Békéssámson Sarkadkeresztúr Mezőgyán
Vésztő Szeghalom Kötegyán
Dévaványa Körösladány Zsadány
Füzesgyarmat Bucsa Biharugra
Gyoma
Szarvas
Békésszentandrás
Tótkomlós
Ecsegfalva
Csongrád megye
Sze ntes Hódmezővásárhely Csongrád
Makó-Rákos Szeged Sándorfalva
Pitvaros Makó Baks
Székkutas Csikóspuszta Klárafalva
Pest megye
Jászkarajenő Tápiógyörgye Cegléd
Tápiószele Abony

'Budakalászi 2': Állami elismerés éve 1970. Nagyvirágú tetraploid fajta. Tenyészide-
je hosszú, erőteljes növekedésű, egyszerre virágzó bőtermő. Illóolaj-tartalma 0,7-1,0%,
az illóolaj kamazuléntartalma 12-20%, 1-alfa-bisabolol-tartalma 7-10%, bizabolol oxi-
dokat 25-40%-ban tartalmaz.
'Soroksári 40': Állami elismerés éve 1970. Közepes virágnagyságú, diploid fajta.
Tenyészideje középhosszú, erőteljesen elágazó, egyszerre virágzó, bőtermő. Illóolaj-
tartalma 0,8-1 ,4%, az illóolaj kamazuléntartalma 16-19%, 1-alfa-bisabolol-tartalma
1-1,5%. Magyarországon szabadalommal védett német fajta a 'Degumi l', amelyet csak
a fajtatulajdonos részére és megbízásából termesztenek. Bőtermő diploid fajta, illóolaj-
tartalma 0,7-1%, kamazuléntartalma 10-15%, 1-alfa-bisabolol tartalma 20-26%.
• Gyűjtés
Magyarország kamillaprodukciójának nagyobb része származik a vadon termő ál-
lományok begyűjtésébőL Az Alföld szikes területein, de elsősorban a Tiszántúlon a
kamilla gyűjtése jelentős esemény, amelyre mind a gyűjtők, mind az átvevők előre
felkészülnek A begyűjtő, átvevő helyeknek időben fel kell készülni a rövid idő alatt
beáramló áru fogadására, átvételére és száritására.
A virágzási idő közeledtekor naponta meg kell figyelni az állományt, hogy a ható-
anyag-felhalmozódás szempontjából optimális időben lehessen hozzáfogni a virágok
begyűjtéséhez. A virágok akkor alkalmasak a gyűjtésre, amikor a csöves virágok már

417
sárgák és a sugárvirágok vízszintes állásúak. Ilyenkor a kamillamező fehér színt mu-
tat és a virágok elszórják virágporukat A kamilla begyűjtése kamillafésűvel történik.
A kamillafésű 50-60 cm szélességű, nyélre erősített lapát, amelynek elülső részén
l 0-15 cm hosszúságú fogazás van. A gyűjtés közben a fésű fogai között lelógó szár-
részeket a minőség érdekében minden esetben el kell távolítani. Amikor a fésű meg-
telik, a virágokat zsákba űrítik. A friss virág hamar heftilied a zsákban, ezért mielőbb
el kell szállítani az átvevőhelyre. Nagyobb mennyiségben szedett virágot szét kell te-
ríteni és csak közvetlenül a szállítás előtt szabad zsákolni.
• Termesztés
Az egyre csökkenő vadon termő állomány produkciójának pótlására, illetve a pia-
ci igény kielégítésére Európa több országában és Dél-Amerikában, Argentínában
megindult a kamilla termesztése. Magyarországon KEREKES ( 1962) dolgozta ki a ka-
millatermesztés módszerének alapjait, amit a 70-es évektől üzemi termesztéssé fej-
lesztettek.
Elővetemény. A kamilla monokultúrában is termeszthető. Eredeti termőhelyén, a
szikes legelőkön, minden évben újra elszórja termését és évtizedek, sőt évszázadok
óta önmegújulással ad termést. Ebből kiindulva már az 50-es években is foglalkoztak
a kamilla önfelújító, többéves termesztésével, de a gyomosodás megakadályozta a
monokultúrás termesztést. Új abb hazai tapasztalatok szerint, megfelelő agrotechniká-
val a kamilla hosszabb ideig, 4-5 évig, sőt esetleg tovább is termeszthető azonos táb-
lán. A vetésváltás akkor válik szükségessé, amikor a gyomirtó szerekkel szemben re-
zisztens gyomflóra alakul ki. A kamilla rossz elővetemény, mert elpergő kaszattermé-
sei hosszú évekig gyomosítanak más kultúrákban.
Trágyázás. A kamilla az első évben csak gyenge homokos talajon igényel műtrá­
gyázást, 40-60 kg/ha foszfor mennyiségben. A második évtől a vetés előtt kijuttatott
60-70 kg/ha foszfor-, 50-70 kg/ha kálium- és l 0-40 kg/ha nitrogéntápanyag szüksé-
ges a megfelelő növekedéshez. Tavasszal 40-60 kg/ha nitrogén-műtrágyázás indo-
kolt. Harmadik évben azonos területen vetett kamilla műtrágyzás nélkül szinte eltű­
nik a területről, mert a talaj tápanyagkészlete kimerül. Késői fagyok (március vége-
április eleje) a kamillát károsítják: a fejlődés megáll, a levelek sárgulnak, a növények
egyszálúak és kevés virágúak lesznek. Ezesetben 30-40 kg/ha nitrogén hatóanyagú
fejtrágyázás átsegíti a növényeket a kritikus szakaszokon. Perzseléstől még április vé-
gi, május eleji kiszóráskor sem kell tartani.
Talaj-előkészítés. A sikeres termesztés előfeltétele a jó vetőágy készítése. Az
előnövény, illetve a kamilla betakarítása után a területen tárcsát kell járatni, esetleg
sekély szántást végezni, majd rögtörő hengerrel és ismételt műveletekkel asztallap si-
maságú és tömörségű vetőágyat kell készíteni.
Vetés. A kamilla vetésideje augusztus vége, szeptember eleje. Hazánkban a legko-
rábbi tavaszi vetés is bizonytalan, mindenképpen kisebb virághozaroot ad, mint a
nyár végi vetés. A kamilla kaszattermése fényen csírázó, ezért a talajfelszínre kell vet-
ni. Vetésre általában kamillakribrátumot használunk, 8-1 O kg/ha mennyiségen. A kri-
brátum 20-30% kaszat és 70-80% száraz csöves virág. Ez az arány akkor megfelelő,
ha a mag jó csírázóképességű. Az első termesztési évben 3 kg/ha kaszattermést kell
vetni, a további években ez a mennyiség csökkenthető, de a szaporítóanyag csírázó-
képességét mindig figyelembe kell venni. Az egyenletes és talajfelszínre történő ve-

418
 tés érdekében a vetőgép 12 cm-re beállított csoroszlyáit felemelve rögzíteni kell. Jó
eredménnyel vethető a kamilla TVE Oeverum svéd gyártmányú műtrágyaszóró gép-
pel. Vetés utáni hengerezés (cambridge vagy gyűrűs henger) elengedhetetlen. Kamil-
lavetés után magtakaró borona használata tilos.
Apolás. A kamilla monokultúrás termesztésének feltétele a vegyszeres gyomirtás.
Ősszel, november hónapban egyszikű gyomok ellen jó eredménnyel permetezhető a
Kerb 50 WP (propizarnid) 2-3 kg/ha adagban. Tavasszal, április elején Maloran 50
WP (klórbromuron) 3-4 kg/ha vagy Afalon (linuron) 2-2,5 kg/ha egyenletes kiper-
metezése ajánlható. Kétszikű rezisztens gyomfajok ellen pl. (Sisymbrium sophia) a
kamilla szárbaindulása előtt Mecomom 500 SL (MCPA) vagy Duplosan DP (diklór-
prop) l ,8-2, 0 kg/ha adagjával végzett permetezés ad jó eredményt. Amennyiben a
permetezés időpontjában erősen tűző napfényes az időjárás, ajánlatos a permetezést a
késő délutáni órákban végezni. Egyszikű rezisztens gyomok tavaszi irtására jól bevált
a Fusilade S (fluazifop-butil) 2-4 l/ha adagolássaL
Betakarítás. A kamillát akkor kell betakarítani, mikor a virágok zöme kinyílt. A vi-
rágzat illóolaj-tartalma a bimbózástól kezdve fokozatosan nő, maximumát akkor éri
el, amikor a nyelves virágok vízszintes állásúak A kamilla betakarításának régebben
egyetlen hatékony módja a kézi, úgynevezett szedőfésűs gyűjtés volt. A termesztett
kamilla betakarítására ma már szinte minden jelentős kamillatermelő ország speciá-
lis kamillabetakarító kombájnt fejlesztett ki. Hazánkban a Szilasmenti MGTSz készí-
tett kamillabetakarító kombájnt, melynek teljesítménye 9-1 O ha!munkanap. A gép a
leszedett virágokat tartályokba gyűjti, amelynek megtelése és kiborítása után az anya-
got azonnal a feldolgozó tisztító üzembe kell szállítani.
Illóolaj-előállításra a kamillát általábanjárvasz ecskázó géppel takarítják be. Mivel
csak a virágzat tartalmaz illóolajat, a gépi vágás magasságát úgy kell beállítani, hogy
a levágott anyagba kevés szárrész kerüljön. A kamilla az időjárástól függően egyszer
vagy kétszer virít. A fő virágzás betakarítása után a kamilla kedvező körűlmények ese-
tén a szár alsó részeiből új hajtásokat nevel és második virágzás is várható. A másod-
virágzást illóolaj-előállításra célszerű felhasználni. Kedvezőtlen időjárás esetén ez a
második virágzás elmarad.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A vadon termő állományokról gyűjtött kamillát az átvevőhelyeken l 0-12 mm
lyukbőségű rostán a virágokat szennyező hosszabb szárrészektől és az idegen növé-
nyi részektől megtisztítják A kamillavirág mesterséges és természetes úton is szárít-
ható. Nagyobb üzemekben műszárítón (amely lehet szalag vagy alagút szárító) lehet
a kamillát szárítani. A szádtóba helyezett friss virág kezdetben magasabb hőfokot
(50-60 oq is elvisel illóolajtartalom-csökkenés nélkül. A száradás előrehaladásával
a hőmérsékletet fokozatosan csökkenteni kell.
Természetes úton szárított kamilla- "padi kamilla" - előállításakor a virágot nem
szabad rétegesen kiteríteni, hanem szinte virágot virág mellé kell a padozaton véko-
nyan elhinteni. Így a virág forgatás nélkül megszárad és nem törődik. Jól bemelege-
dő, huzatos padlásokon a virág 5-6 nap alatt megszárad. A megszáradt virágot seprő­
vel óvatosan kupacokba kell halmozni.
A géppel fésült kamillát a feldolgozó helyen speciális rostákkal tisztítják, amelyek
teljesítményét és szerkezetét a kamillaszedő kombájnokhoz adaptálják Először a

419
hosszú szárral szedett virágokat rostákon eltávolítják- ezek illóolaj-lepárlásra kerül-
nek - majd a virágokat megfelelő lyukbőségű rostalemezeken áteresztve, azonnal a
szárítóüzembe szállítják. Szárítani az áru felhasználásától függően lehet meleg leve-
gős műszárítóval vagy TSZP berendezéssel. Ez utóbbi módszer alkalmasabb a kamil-
la beltartalmának megőrzésére. A műszárítóban szárított kamillavirágot hűtés és pi-
hentetés után szártalanító gépen kell átereszteni. Az előírt tisztaság és minőség rend-
szerint csak kézi utáválogatással érhető el.
Tárolása kartondobozokban történik.
Az illóolaj-előállításra betakarított kamillát a lepárlóüzemben vízgőz-desztillálás­
sal párolják le. A lepárlás hosszú időtartamú, 20-30 óra, ezalatt a matricin hiánytala-
nul kamazulénné alakul.
• Hozam
Mennyiség. A vadon termő kamillából begyűjtött drog beszáradási aránya 5: l. Ter-
mesztés esetén várható terméshozam 0,5-2,0 t/ha nyers virág, amiből O, 1-0,5 t/ha drog
állítható elő. Illóolaj-előállításra gépi vágással 4,0-8,0 t/ha virágos szár takarítható be.
Minőség. A gyógyszerkönyvi minőségű virágdrog (Chamomillae anthodium) leg-
alább 0,4% illóolajat kell tartalmazzon. A virágokon 5 cm-nél hosszabb kocsány nem
lehet, levéltöredék legfeljebb 5%. A III. sz. rostán 10%-nál nem lehet több a teszitál-
ható rész. Idegen növényi rész maximum 4%, ezen belül Anthernis vagy Malricaria
fajok legfeljebb O, l %-ban fordulhatnak elő a drogban. Az illóolaj (A ethero/eum
chamomillae) legalább 2,5% kamazulént és 10% bisabolol szeszkviterpént kell, hogy
tartalmazzon. A nemzetközi szabványok ennek az értéknek közel kétszeresét írják elő.
Gyógyszerkönyvi előírás továbbá az en-in-diciklo-éter legalább l 0%-os mennyisége.
• Szaporítóanyag-előállítás
A kamillát vetőmagnyerésre akkor kell betakarítani, amikor a nyelves virágok füg-
gőlegesen lefelé hajlanak és az egész tábla sötét okkersárga színt ölt. Ekkor a csöves
virágok mintegy felében már érett a kaszattermés. Korábbi vágással léha, csíraképte-
len magvakat nyerünk, későbbi vágás pedig a termés elhullását eredményezheti. A be-
takarítás a drognyeréskor is alkalmazott kézi fésüléssei vagy kaszálvarakadó géppel
történhet. Ez utóbbihoz megfelelő szárítóberendezés - TSZP, szénaszárító - szüksé-
ges. A szárítást utóérlelés, majd gondos tisztítás követi. Várhatókaszatterméshozam
30-150 kg/ha.
A fémzárolt vetőmag minőségének előírt tisztasága 92%, csíraképesség 55%, idegen-
mag-tartalma maximum 0,5% (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Görcsoldó, gyulladáscsökkentő és antiszeptikus.
• Felhasználás
A virágdrog (virágzat vagy kribrátum) számos teakeverék, kivonat és tinktúra al-
kotója. Jó eredménnyel használják a gyomor- és bélnyálkahártyák gyulladása és fe-
kély esetén. Légúti megbetegedésekkor inhalációra alkalmazzák Forrázással készült
teája nyugtató, görcsoldó, szélhajtó, gyomorerősítő és emésztést serkentő hatású.
Meghűlés esetén mint izzasztó, toroköblítő tea jó hatású. Külsőleg szemborogató,
fogínyerősítő, sebgyógyulást elősegítő hatású.
Illóolaját a gyógyszeripar gyulladásgátló készítmények, a kozmetikai ipar pedig bőr­
ápoló szerek előállítására hasznosítja. Azulénes kamillakenőccsel nehezen gyógyuló

420
sebek, visszeres lábszárfekély, ekcémás felületek többnyire jó hatással kezelhetők. Ola-
jos készítményei elsőfokú égési sebek, felfekvések kezelésére is alkalmasak lehetnek.
Nyelves virágaiban felhalmozódó apigenin, az új abb vizsgálatok szerint a papave-
rinnél erősebb görcsoldó hatású.

Melilotus officinalis IL./ PALL. • Orvosi somkoró

Gyakrabban használt magyar neve: somkóró
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) rendjébe, ezen belül a
Fabaceae (pillangósvirágúak) családba tartozó Melilotus
nemzetségnek a képviselője. Magyarország flórájában
egy fehér szirmú faj (M. albus Desr.) és három sárga
szirmú található (M. dentatus /W. et K./ Pers., M.
attissimus Thuill., M. officinalis IL./ Pali.). Gyógynö-
vényként az utóbbi kettőt értékesítik.
• Drog
A virágzó, legfeljebb 40 cm hosszú hajtások (Meliloti
herba), ritkábban a lefosztott virágok (Me !ilo ti fl os) ké-
pezik a drogot. A herba minőségi előírásait az MSZ
11631-1983 tartalmazza. Az ESCOP monográfiákban
Meliloti herba (Melilotus) néven szerepel
• Hatóanyag
A drog jellemző illatát a kumarinnak és származékainak köszönheti. A kumarin a
melilotozid (közel l%) nevü glikozidból képződik a fonnyadás során, amikor enzi-
mek hatására a természetes állapotban szagtalan vegyület molekulája felhasad és fel-
szabadul a jellemző szagú aglikon. A szirmok sárga színét a kempferol és a kvercetin
nevü flavonoidok és glikozidjaik okozzák.
• Botanikai leírás
Az orvosi somkóró egyéves vagy áttelelő, kétéves (Th-TH) faj. Gyökérzetében nit-
rogénmegkötő baktériumok fejlődnek. Ismételten elágazó szára elérheti a 2 m-es ma-
gasságot. A levelek hármasak, az alsók levélkéi fordított tojásdadok, fogas éllel, a fel-
sők keskenyebbek, ék-lándzsás alakúak. Egész nyáron át virágzik (XVII. színes tábla).
Az apró, sárga, pillangós szerkezetű virágok levélhónalji, nyúlánk, vékony, hegyes
fürtbe tömörülnek. A sziromlevelek 5-7 mm hosszúak. A hüvelytermés 2,5--4 mm
hosszú, egy- vagy kétmagvú, kopasz. Ezermagtömege 1,4--2,2 g. A réti somkóró (M.
altissimus) az előbbi fajnál is magasabbra megnő, termése rányomottan pelyhes.
• Előfordulás
Eurázsiai fajok. Az orvosi somkóró gyomtársulásokban, szántóföldek és utak szélén,
mérsékelten üde legelőkön az ország egész területén gyakori. A réti somkóró (M. altissi-
mus) nedvesebb helyeken található, mocsárréteken, de szikeseken is. Az előbbinél ritkább.
• Környezeti igény
Az orvosi somkóró széles alkalmazkodóképességű faj, nincsen meghatározott ta-
lajigénye. Napos helyek, nyílt térségek növénye.

421
• Fajta
Csak a takarmánycélra termesztett M. albusnak van hazánkban regisztrált fajtája.
• Gyűjtés
A leveles hajtásokat az első, legalsó virágok nyílásakor gyűjtik. A virágokat a vi-
rágzati tengelyről lefosztják
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A szárítást jól szellőző, árnyékos helyen végezzük. A lassan száradó somkóróban ked-
vezőtlen kémiai átalakulások mehetnek végbe. Sötét helyen, a virágokat lehetőleg dobo-
zokban vagy zárt üvegedényekben tároljuk, a herhát ömlesztve, zsákokban vagy bálákban.
• Hozam
Mennyiség. Általában 4 kg virágos hajtásból nyerhető l kg száraz drog, a lefosz-
tott virágok esetében ez az arány kb. 6: l.
Minőség. A jól szárított és tárolt virágzó hajtás levelei megőrzik zöld színüket, a
virágok pedig sárgák maradnak és kellemes, szénára emlékeztető, kumarinillatúak.
Az l. osztályú herba 5 mm-nél vastagabb szárrészt 2, idegen növényi részt legfeljebb
l %-ig tartalmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább 25%, kumarintartalma pedig ki-
mutatható legyen.
• Farmakológiai hatás
Javítja a nyirokkeringést, ezért vizenyős (ödémás) testrészek kezelésére alkalmas.
Gyulladáscsökkentő.
• Felhasználás
Külsőleg zúzódások, véraláfutások, rándulások, ficamok kezelésére használják;
forró vízzel átnedvesítik, vékony vászonzacskóban a megfelelő testrészre helyezik
vagy forrázatába vászoncsíkot helyeznek, a kivanatot kicsurgatják és az így átitatott
pólyát teszik fel a sérült végtagra.
A virágos hajtásból készült forrázatát visszeres vagy aranyeres panaszokban, a nyi-
rokkeringés pangásának következtében fellépő vizenyő kezelésére használják.
Előnyben részesítik a gyógyszeripari készítményeket, amelyeket hatóanyag-tarta-
lomra pontosan beállítanak. A gyógyszer napi adagja belsőleges alkalmazás esetében
úgy állapítandó meg, hogy 30 mg kumarinnál ne vigyünk be többet a szervezetbe.
A virágok dohány illatosítására szolgálnak. Fejfájást, szédülést okozhatnak.

Melissa officinalis L. • Citromfű

Gyakrabban használt magyar nevei: kerti méhfű, citromszagú melissza, mézfű, mé-
regnyomófű
• Rendszertani besorolás
A Melissa officinalis L. a Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a Lamiaceae
(ajakosok) családjába tartozó faj.
• Drog
A citromfű megszárított föld feletti virágos, leveles hajtásai (Melissae herba -
MSZ 14123-1977) és levelei (Melissae folium - Ph.Hg. VII., MSZ 17040-1977) ké-
pezik a drogot. A legtöbb európai ország gyógyszerkönyvében (Ph.Helv.VII; DAB 9;
ÖAB) és az ESCOP monográfiák között is szerepel. A friss növényből vagy a herbá-

422
ból kivont illóolaj (Aetheroleum melis-
sae) a drogkereskedelemben keresett ter-
mék. A drogok illata a citromra emlékez-
tet, íze aromás.
• Hatóanyag
A növény föld feletti részei, elsősor­
ban a levél 0,2-0,5% illóolajat (fő kom-
ponensei a citrál, a citronellál, geraniol és
linalool) tartalmaz. Kimutathatók drogjá-
ban ezen kívül: rozmaring- és más fenol-
karbonsavak, triterpének és flavonoidok.
• Botanikai leírás
A citromfű terjedő tövű, lágy szárú
évelő (H) növény. Gyökerei a gyöktörzs
(elfásodó) csomóiból erednek, véko-
nyak, sárgásbarnák A gyöktörzsből víz-
szintesen kúszó tarackoló sarjak fejlőd­
nek, melyek végükön felemelkedve föld feletti hajtásokká alakulnak. Szára
50-l 00 cm magas, többnyire felálló, bokrosan elágazó. Levelei keresztben átellenes
állásúak, nyelesek, 3-6 cm hosszúak, tojásdad alakúak, szélei fűrészesek A levélle-
mez gyéren szőrözött, felülete kissé hólyagos, sötétzöld. Virágai a felső levelek hón-
aljában álörvökben helyezkednek el, bimbós állapotban sárgák, kinyílás után fehé-
rek. Kétivarúak, rövid kocsányúak A csésze hengeres, harangszerű. Július elejétől
augusztus közepéig virágzik. A virágok nektárt bőven termelnek, így a citromfű jó
mézelő. (Innen kapta a méhfű elnevezést.) Termése i makk ocskák, l ,5-2 mm hosszú-
ak, tojásdadok, simák, fénylő sötét, majdnem fekete színűek. Ezermagtömege
0,6-0, 7 g. A szakszerű en termesztett és tárolt mag 80-85% csírázóképességű, ame-
lyet 3-4 éven át meg is tart.
• Előfordulás
Dél-Európában és kelet-mediterránban őshonos, hazánkban a Dunántúl délkeleti
részén (máshol csak elvétve) erdős, sziklás, cserjés, szárazabb helyeken szórványo-
san ősi kultúmövényként elvadultan fordul elő. Magyarországon évtizedek óta, vál-
tozó nagyságú területen termesztik.
• Környezeti igény
A citromfű me leg- és fénykedvelő. A magvak csírázása l 0-12 °C-on megkezdő­
dik, de az optimális hőmérséklet 18-20 °C. A tenyészidőszakban fejlődéséhez a
20-22 oc átlaghőmérséklet a kedvező. A hűvös, nedves időjárás nem segíti a citrom-
fű növekedését, sőt kedvezőtlen hatású az illóolaj-tartalomra is. A hótakaró nélküli hi-
deg telek az ültetvények 20-30%-át elpusztíthatják, de növelik a tőritkulást az ismét-
lődő, visszatérő fagyok is. Az idősebb állományok fokozottan érzékenyek.
A citromfű a szélsőségesen rossz talajok kivételével mindenütt eredményesen ter-
meszthető. Legmegfelelőbbek a meszes, középkötött, mély rétegű és jó vízgazdálko-
dású talajok. Jól tűri a száraz körűlményeket, de a hosszan tartó aszályos időszakban
fejlődése leáll és könnyen elpusztul. Az aszály okozta tünetek megjelenésekor több-
szöri (30-40 mm) öntözés szükséges.

423
 • Fajta
A hazánkban termesztett citromfű idegen származású volt. Ma már a nagy termő ké-
pességű, magas illóolaj-tartalmú "Ildikó" nevű fajta áll a termesztők rendelkezésére.
• Termesztés
Elővetemény. A citromfűültetvény élettartama 4-5 év, rendszerint nem érdemes en-
nél tovább fenntartani. Előveteményre nem érzékeny, gyakorlatilag bármely növény
után termeszthető. Termesztéséhez gyomoktól mentes talajt válasszunk. Önmaga után
4-5 évig nem célszerű ugyanarra a területre ültetni.
Trágyázás. A telepítéstelőkészítő talajműveletekkel egy időben 25-30 t/ha szerves
trágyát kell kiszórni és beszántani. A termő években a citromfű átlagos tápanyagigé-
nye 60 kg/ha nitrogén, 50-60 kg/ha foszfor és 70-80 kg/ha kálium hatóanyagú mű­
trágya. A tenyészidőszakban - tavasszal a hajtásképződés kezdetén és az első vágást
követően- 30-30 kg/ha nitrogén hatóanyaggal végzett fejtrágyázás a fejlődést ser-
kenti, növeli a hozamot.
Talaj-előkészítés. Talaj-előkészítése az őszi mélyszántással kezdődik. Tavasszal a
talajt a palántaültetés előkészítése céljából kell porhanyítani, elmunkálni.
Vetés/telepítés. Szaporítható magvetéssel, palántázás sal, tőosztással. Általában pa-
lántaneveléssel termesztik. A fóliasátorban nevelt palántákat május közepén-végén
lehet állandó helyükre ültetni. Szabadágyi palántanevelésből a növények kiültetése
többnyire nyár végén lehetséges. A nyári melegek miatt a palánták eredéséhez több-
szöri bőséges (30-40 mm) öntözés szükséges. Kisebb területeken kézzel, nagyobb fe-
lületeken palántázógéppel ültetik a palántákat. A sor- és tőtávolság 50-60 x 30-40
cm. Egy hektár betelepítéséhez 50-65 ezer darab palánta szükséges. Ha a palánták ki-
ültetése kettesével történik, ajánlatos a tenyészterületet növeini (70 x 40 cm) és figye-
lembe venni a megnövekedett palántaszükségletet (100-130 ezer db/ha).
A citromfű mint terjedőtövű növény tőosztással is szaporítható. Főleg a kis terüle-
tű házikertekbe n alkalmazott szaporítási mód. A 2-3 éves, egészséges egyedek tövét
szeptember végén osztják szét úgy, hogy minden elültetésre kerülő növényi rész meg-
felelő gyökérzettel rendelkezzen. Egy anyanövényből általában 3-5 egészséges, ülte-
tésre alkalmas részt lehet nyerni, amelyet lehetőleg azonnal el kell ültetni az előzőek­
ben leírtak szerint.
A helybevetéses termesztési mód a vontatott kelés, a kezdeti lassú növekedés és az
ezzel járó fokozott elgyomosodási veszély miatt kevésbé alkalmazható szaporítási
módszer. A magról kelt növények kezdeti fejlődése is lassú.
Apolás. Az áttelelő növények csak a tavaszi felmelegedés után, áprilisban indulnak
növekedésnek. A föld feletti részek a tél folyamán elfagynak
A termesztés első évében, a sorok záródásáig 2-3 alkalommal sorközművelés
szükséges. A második és a további években is a mechanikai sorközművelés javasol-
ható annak ellenére, hogy néhány hatékony herbicid is ismert: a prometrin (Merka-
zin) és metobromur on (Patoran 50 WP) hatóanyagú gyomirtószerek 3-4,5 kg/ha
adagban nem károsítják a citromfüvet
Növényvédelem. A szívókártevők (levéltetvek, kabócák) ellen metidation (Ultraid
40 WP) vagy dimetoát (BI-58 EC), illetve aszintetikus piretroid hatóanyagú inszek-
ticidekkel (Fendona 2 EC, Decis 2,5 EC stb.) lehet védekezni. A szeptóriás levélfol-
tosság (Septoria melissae) terjedése és az ezzel járó levélhullás megelőzhető benomil

424
 (Chinoin Fundazol 50 WP) vagy propikonazol (Tilt 250 EC) hatóanyagú gombaölő
szerekkel. Vágás előtt két héttel a növényvédelmi műveleteket be kell fejezni.
Betakarítás. A teljes föld feletti részt - 6-l O cm magas tarló meghagyásával - az
első évben rendszerint augusztus-sz eptemberben , a későbbi termőévekben általában
kétszer (ritkán háromszor) vágják. Az első vágás optimális ideje a bimbók megjele-
nésekor Gúni us vége-július elején) van. A második vágásra jó víz- és tápanyagellátás
esetén augusztus első felében sor kerülhet, amikor az új hajtások 30-50 cm hosszú-
ak. A betakarítás nagyobb felületen kaszálvarakadó géppel, kis gazdaságokban kéz-
zel (sarlóval, kaszakéssel) történik. Vágási magasság: a talaj felett8-10 cm.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A citromfű levelei nyomásra érzékenyek, gyorsan bamulnak, ezért a legjobb megoldás
a betakarított zöldtömeg azonnali műszárítása 40-45 oc hőmérsékleten. A drogo t száraz,
szellős, közvetlen napfénytől védett helyen, átható szagú anyagoktól elkűlönítve tárolják.
• Hozam
Mennyiség. A citromfű zöldtömege hektáronként 18-20 t, melyből 3-4 t herba ál-
lítható elő. A száraz levélhozam 1-1 ,2 t/ha. Reszáradási arány: a föld feletti részek
esetében 4-5: l, a levélé 5-6: I.
Minőség. A drogokban csak 2-3%-ban fordulhatnak elő a vele összetéveszthető
borzas szőrű citromfű (Melissa officinalis var. hirsuta Benth.) a szív alakú, molyhos
levelű, illatos macskament a (Nepeta cataria L.), valamint a vadon előforduló méhfú-
fajok (Me/ittis melissophyllum L., ill. Mgrandiflor a Sm.) részei. A drogok a növény
egyéb részeit sem tartalmazhatják 2%-ot meghaladó mennyiségben. Az I. osztályú
foliumban színét vesztett növényi rész 4%, a herbában 5%-nyi mennyiségben szere-
pelhet A szabvány szerint az I. osztályú folium vizeskivonat-tartalma legalább 30%,
a herbáé 22%. A PhHg VII. O, 15% minimális illóolaj-tartalmat ír elő.
• Szaporítóanyag-előállítás
A magtermő citromfű aratásra akkor érett, amikor a virágzó álörv alsó harmadán
lévő termések már barnák (augusztus eleje). A mag könnyen pereg, emiatt a hajnali
órákban óvatosan ajánlatos aratni és az előre elkészített, fedett, huzatos helyre kell
szállítani utóérlelés céljából. 4-6 napos várakozás után csépelhető. A vetőmag minő­
ségi követelményeit az MSZ 7145-1999 számú vetőmagszabvány írja elő. A vetőmag
tisztasága legalább 96%, csírázóképessége legalább 70% legyen.
Leggyakrabban fűtetlen fólia alatt nevelik a palántát. A mag vetését általában no-
vemberben "tél alá" vetik vagy a fóliasátor felhúzása után, március elején. Az utóbbi
esetben a vetőmag keléséhez 25-40 órás áztatás, a felületi víz szikkasztása és l 0-14
napos hűtés (O °C-2 °C-on). A magvetés sortávolsága 20-25 cm. Vetőmagszükséglet
2-3 g/m 2• A vetés mélysége 0,5-1,0 cm. Az l ha-ra szükséges palántamennyiséget
200-250 m 2 területen lehet előállítani.
Ma már előfordul a szabadágyi palántanevelés is. Ez esetben a vetőmagot novem-
ber elején (fagy alá) ajánlatos elvetni az előzőekben leírtak szerint.
• Farmakológiai hatás
Nyugtató, külsőleg antivirális.
• Felhasználás
A citromfű-levéldragot teaként (önállóan) és más drogokkal együtt étvágy- és
ízjavító, altató teakeverékekben használják.

425
 A citromfű-illóolaj és -preparátumok (pl. tinktúra) idegfájdalmak, ideges gyomor-, bél-
és szívbántalmak esetén alkalmazható. A levéldrog kellemes, illatos étkezési tea készítésé-
re is alkalmas, akár napi többszöri fogyasztással. A levél vizes kivanatát tartalmazó kenö-
csök vírusszaporodást gátló hatásuk miatt leginkább ajaksömör kezelésére használatosak.

Mentha spp. • Mentafajok

Mentha x piperita (L.)- borsosmenta (ábra: a)
Mentha spicata var. crispata (Bentls.) Mansf.- fodormenta (ábra: b)
Mentha arvensis var. sachalinensis (Birq) Kudo- szahalini menta (ábra: c)

Gyakrabban használt magyar nevei:

Mentha x piperita - borsmenta,
angolmenta, (fehér menta)
Mentha spicata var. crispata - valódi
fodormenta, zöld menta
Mentha arvensis var. sachalinensis-
japán menta
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak)
rendjének, Lamiaceae (ajakosok) család-
jába tartozó Mentha nemzetségben mint-
egy 50 fajt tartanak számon.
Mai ismereteink szerint a borsosmenta
(Mentha x piperita L.) spontán keletkezé-
sű többszörös fajhibrid, mely valószínűleg
a Mentha aquatica L. (vizimenta) és a
Mentha spicata L. em. Huds. (syn.: M
viridis L.- zöld menta) kereszteződésével
jött létre. Több szerző úgy véli, hogy a
Mentha spicata L. em. Huds. ugyancsak
spontán fajhibrid és a Mentha longifalia
(L.) Nath. (lómenta), valamint a Mentha
rotundifolia (L.) Huds. kereszteződése ré-
vén keletkezett. A termesztésben a borsos-
menta két eltérő formája terjedt el: az egyik
a fekete vagy vörös menta (Mentha piperi-
ta var. officinalis Sole f. ruhescens Camus,
syn. M x piperita nm. piperita Sole), a
másik a fehér vagy zöld menta (Mentha
piperita var. officinalis Sole f. paUescens
Camus, syn. M x piperita nm. officinalis
Sole). A szahalini menta borsosmentához
hasonlóan fajhibrid, társneve: Mentha b
arvensis L. subsp. haplocalyx (Briq.)

426
• Drog
A borsosmenta megszárított virágzó
hajtása (Menthae piperitae herba), meg-
szárított levelei (Menthae piperitae Joli-
um), valamint a hajtásból nyert illóolaj
(Aetheroleum menthae piperitae) képezi
a drogot. A borsosmenta levéldrogja és
illóolaja hivatalos a Ph.Hg. VII-ben, va-
lamint az összes jelentős külfóldi gyógy-
szerkönyvben (Ph.Eur., Ph.Helv. VII.,
DAB 9, ÖAB), illetve szerepel ESCOP
monográfiák között. A levél magyaror-
szági kereskedelmi minőségi előírásait
az MSZ 11933-1969, az illóolajét pedig
az MSZ 9253-1980 tartalmazza.
A fodormenta szárított leveles hajtása
(Menthae crispae herba), szárított levele (Menthae crispae folium) és illóolaja
(Aetheroleum menthae crispae) adja drogot. A levéldrog hivatalos a Ph.Hg. VII-ben,
illetve az MSZ 5004-1969 tartalmazza a kereskedelmi minőségű drog paramétereit.
A herba minőségi követelményeit az MSZ 50 l 0-1973 határozza meg, az illóolajra
vonatkozó előírásokat az MSZ 6761-1974 közli.
A szahalini menta kizárólag illóolaj, illetve tiszta mentol előállítására alkalmas.
Nem hivatalos a Ph.Hg. VII-ben.
• Hatóanyag
Borsosmenta. A levelekben átlagosan 2-4%, a virágzatban 4-6% illóolaj halmozó-
dik fel. A herba illóolaj-tartalma l ,5-2,0%. A szár nem vagy csak nyomokban tartal-
maz illóolajat A növényben található illóolaj több mint 20 komponensből áll. Közü-
Jük legfontosabb a mentol, mely mintegy 40-60%-ban van jelen. Amentolon kívül az
illóolaj nagyobb mennyiségben tartalmaz mentont (20-25%), piperitont (O, 1-1,5%),
mentofuránt, pinént, sabinent stb. A virágzatban felhalmozódó illóolaj mentofurán
tartalma nagyobb, minősége gyengébb. A borsosmenta hajtásai az illóolajon kívűl tar-
talmaznak még többek között flavonoidokat és rozmaringsavat.
Fodormenta. Hajtásai 0,5-1% illóolajat tartalmaznak, melynek fő összetevője az
1-karvon (40-60%). Az illóolaj további jellemző komponensei a linalool, az alfa-
pinén, a béta-pinén, limonén, kariofillén, cineol, mentofurán, dehidrokarvon és dehid-
rokarveol. Az illóolajon kívűl a növény tartalmaz még cserzőanyagot, flavonoidot és
keserűanyago t.
Szahalini menta. A növény föld feletti leveles hajtása 1,5-1,7% illóolajat tartal-
maz, melynek mentoltartalma 82-86%.
• Botanikai leírás
Mindhárom mentafaj lágyszárú, fold alatti módosult hajtásokkal (sztóló) áttelelő,
évelő növény (H). Vékony, 15-20 cm hosszú, fehér gyökerei a 3-4 mm vastag gyök-
törzs csomóiból valamint a fold alatti tarackszerű hajtásokból erednek. Gyökérzete
sekélyen helyezkedik el. A gyökértörzsből eredő sztólói dúsan elágazóak, hosszú
szártagúak, fehérek, hajtás- és gyökérképzésre egyaránt alkalmasak.

427
 A borsosmenta gyökértörzséből képződő módosult hajtások egy része a föld felszí-
nén kúszik, ezek ibolyászöldek, elliptikus levelűek, gyökér és hajtásképzésre ugyan-
csak alkalmasak. Szára 30-100 cm magas, a Lamiaceae családrajellemzően négyélű,
antaciánosan elszíneződő (lilás), elágazó. A paliescens formához tartozó fajták szára
nem antociános. Levelei hosszúkás-tojásdadok, csipkés vagy fűrészes szélűek A le-
vél sötétzöld, erezete gyakran ibolyás. A levéllemez színén és fonákán többsejtes il-
lóolajtartó mirigyszőrök találhatók. Mindhárom mentafaj virágzata álörvökből össze-
tett füzér (XVII. színes tábla). Virágai világos lilák, a sziromlevelek gyorsan lehulla-
nak. Termése apró vörösesbarna makkocska. Csíraképes magot ritkán érlel.
A fodormenta élénkzöld, kopasz, legfeljebb a levelek fonákán az erek gyéren szőrö­
sek. Talajfelszínen futó sztólókat ritkán fejleszt. Szára 40-80 cm magas, világoszöld; el-
lentétben a borsosmentáéval általában nem antociános. Levelei világoszöldek, többé-ke-
vésbé fodrosak, fűrészes szélűek A levélnyéllegfeljebb l cm hosszú, a szár felső része
felé rövidül. A felső levelek ülők, félig szárölelők. A levél alakja hosszúkás-tojásdad, fe-
lülete ráncos, hullámos vagy sima, kopasz vagy gyéren szőrös. A levélcsúcs kihegyezett.
A szahalini menta gyökérzete és sztólói hasonlóak a borsosmentáéhoz, de a sztólók
vastagabbak, erőteljesebbek Szára 6(),-150 cm magas, négyélű, a borsosmentá nállé-
nyegesen erőteljesebb növekedésű, nagy vegetatív tömeget fejleszt. Az egész növény
világoszöld, molyhosan szőrös. Levelei nagyok, oválisak, fűrészes szélüek, jellegze-
tesen mentolos illatúak
• Előfordulás
Természetes előfordulása sem a borsosmentának, sem a fodormentának nem is-
mert. Mai ismereteink szerint a borsosmenta Angliából származik, de egyes szerzők
szerint Távol-Keleten alakult ki. A jelenleg hazánkban termesztett populációk angol
eredetűek. A fodormenta Dél- és Nyugat-Euró pában jöhetett létre az alapfaj (Mentha
spicata L., Huds.) termesztése során. A világ számos országában termesztik. Néha ki-
vadul. A szahalini menta Kínából származik, onnan került át Japánba.
• Környezeti igény
A mindhárom mentafaj környezeti igénye hasonló. Melegigényesek de a nyugalmi
időszakban hidegtűrő, sztólóik a -17 °C-ot is elviselik és hótakaró alatt még -30 °C-
on sem károsodnak. Akihajtás már 2-3°C-on megkezdődik, de a hajtások csak 10 oc
felett indulnak gyors növekedésnek. Bár a fiatal hajtások néhány fokos fagyot is el-
viselnek, fejlődésének nem kedvez a tavaszi kihajtást követő lehűlés. Az intenzív nö-
vekedés időszakában és a virágzás előtt a 18-22 °C-os átlaghőmérséklet tekinthető
optimálisnak
A mentafajok fényigényes, hosszúnappalas növények. Fényellátottsággal arányo-
san nő a terméshozam, az illóolaj-tartalom és javul az illóolaj-minőség.
Mindhárom mentafaj vízigénye igen nagy, csak öntözhető területeken termeszthe-
tő eredményesen. A szahalini menta valamivel jobban túri a szárazságot. A vegetáci-
ós időszakban legalább 700-800 mm csapadékot igényelnek. Vízfogyasztásuk a ki-
hajtást követő 3-4. héttől a virágzás kezdetéig ugrásszerűen emelkedik. Optimálisnak
a talaj vízkapacitásának 80%-os telítettsége tekinthető.
A talajjal szemben is igényes növények. Termesztésükre a mély termőrétegű, jó
vízgazdálkodású, középkötött csernozjom talajok a legalkalmasabbak, de eredménye-
sen termeszthetök jó tápanyag-ellátottságú barna homok-, illetve tőzegtalajokon is.

428
 Fajta
Borsosmenta. A legtöbb országhoz hasonlóan Magyarországon is az Angliából
származó 'Mitcham' fajtát termesztik. Hazai nemesítésű új fajtánk a 'Mexián'.
Fodormenta. Nemesített fajtája Magyarországon nincs, szaporítóanyag a közter-
mesztésű állományokból nyerhető.
Szahalini menta. A Gyógynövénykutató Intézetben honosították, majd szelektálták
a 'Mentolcsepp' fajtát. Japánban több fajtáját termesztik.
• Termesztés
Elővetemény. Mindhárom mentafaj termesztéstechnológiája hasonló. A mentaültet-
vényt két, esetleg három évig érdemes fenntartani. A terület kiválasztáskor ügyelni
kell arra, hogy a talaj évelő gyomoktól mentes legyen és az öntözést biztosítani tud-
juk. A telepítés optimális idejét is figyelembe véve legjobb előveteményei a korán le-
kerülő őszi gabonafélék és a rövid tenyészidejű kapások.
Trágyázás. A hazánkban termesztett mentafajok a leginkább tápanyagigényes növé-
nyeink közé tartoznak. Növekedésükre, és illóolaj-felhalmozódásukra elsősorban a
nitrogénellátottság van jelentős hatással, de a nagy hozamok és jó illóolaj-minőség ér-
dekében magas szintű kálium- és foszforellátás is indokolt. Kísérleti adatok szerint egy
tonna zöldtömeg képződéséhez a borsosmenta például 25 kg nitrogént, 8 kg faszfort
és l Okg káliumot vesz fel a talajból. Telepítés előtt célszerű 20-30 t/ha szerves trágyát
kijuttatni és talajba dolgozni. A 2. és 3. évben javasolható mintegy 90-150 kg/ha nit-
rogénműtrágyát két részletben (kétharmad részét tavasszal kihajtás előtt, egyharmad
részét pedig az első vágás után) kijuttatni. Az őszi leszántással célszerű a szükséges
mennyiségű foszfor és kálium hatóanyagú műtrágyát (50-80 kglha kálium és
60-90 kglha foszfor) a talajba dolgozni.
Talaj-előkészítés. A telepítés általában ősszel történik. Így a gabonafélék után tar-
lóhántással és középmély (25-30 cm) szántással kell a talajt előkészíteni, és a szerves
trágyát beforgatni. A szántást követően rög- és üregmentes ültetőágyat kell készíteni.
A talajelőkészítő műveleteket és eszközöket úgy válasszuk meg, hogy a megfelelő ta-
lajszerkezet kialakítása mellett lehetőleg a talaj nedvességtartalmát is megőrizzük.
Telepítés. Fajhibrid jellegükből adódik, hogy csíraképes magot nem vagy csak igen
ritkán érlelnek Ezért szaporításuk kizárólag vegetatív úton lehetséges. Szaporításra a
következő eljárások alkalmazhatók: in vitro hajtástenyészetek létesítése, zölddugvá-
nyozás, sarjakkal történő szaporítás, illetve sztóló telepítés.
Az in vitro szaporítás jelenleg még igen költséges, de egy-egy új fajta gyors elsza-
porítására kiválóan alkalmas. Ehhez hasonlóan a zölddugványozát is csak ritkán al-
kalmazzák.
A gyakorlatban gyors felszaporításra ad lehetőséget a gyökeres sarjhajtások telepíté-
se. A sarjhajtásokat palántaként kézzel vagy géppel lehet telepíteni, 60x20-30 cm-es
térállásba. E módszer előnye, hogy a szaporítóanyag nyeréshez nem kell felszámolni az
ültetvényt. Hátránya, hogy a sarjhajtások kiszedésének nagy az élőmunkaigénye, és az
állomány a telepítés évében legfeljebb csak fél termést ad. Egy hektár borsosmentaül-
tetvény létesítéséhez 112-134 ezer db gyökeres smjhajtásra van szükség.
A drogelőállítás céljára hazánkban és külfóldön egyaránt a sztólóról történő szapo-
rítást alkalmazzák leggyakrabban. A sztólótermelést indokolt lenne e célra létesített
anyatelepeken végezni. A sztólótelepítés optimális ideje október, de a telepítést leg-

429
később november 20-ig be kell fejezni. A tavaszi telepítés csak szükségmegoldásként
javasolható. Ennek ugyanis hátránya a késői kihajtás, melynek következtében a tele-
pítés évében lényegesen kevesebb termésre számíthatunk A sztólóültetés csak rész-
ben gépesített. Kultivátorra szereJt nyitóelemek segítségével 13-15 cm mély baráz-
dákat húzunk 50-60 cm-es sortávolságra. Ezt követően a letisztított sztólókat 1-2 so-
rosan zsinórszerüen a barázdába fektetik, majd 10-12 cm-es talajréteggel takarják. A
túl mélyre ültetett szólók nehezen vagy egyáltalán nem tudnak kihajtani a kellő
mennyiségű tartaléktápanyag hiányában. Túl sekély telepítés következtében pedig a
sztólók könnyen kiszáradhatnak Szaporítóanyag-szükséglet: l hektár borsosmenta-
ültetvény létesítéséhez l ,4-1 ,6 t sztólóra van szükség.
Apolás. Mindkét telepítési mód után igen fontos az intenzív öntözés. Az állományt
a későbbiekben is rendszeres vízutánpótlásban kell részesíteni. A borsosmenta nagy
vízigényemiatt a tenyészidőszakban 300-400 mm csapadékpótló öntözésre van szük-
ség. Öntözés szempontjából az alábbi időszakok tekinthetők kritikusnak: l. kihajtást
követő periódus, amikor a hajtások elérik a 8-1 O cm-es hosszúságot, 2. oldalhajtások
képződésének időszaka, 3. bimbók megjelenése, 4. első vágás után, 5. a második vá-
gást követően, amikor a hajtások elérik a 8-l O cm-es magasságot.
A mentaültetvény a tavaszi kihajtástól a sarok záródásáig kultivátorral művelhető.
Szükség esetén a gyomirtás herbicidekkel is megoldható. Elsőéves ültetvényben ki-
hajtás előtt alkalmazható a prometrin hatóanyagú Merkazin 3,5-4 kg /ha-os dózisban.
Kihajtás után, amikor a növények elérték a 10 cm-es magasságot, a terbaciltartalmú
Geonter 80 WP is eredményesen használható l ,5-2 kg/ha-os adag ban. Első vágás
után közvetlenül a monolinuron hatóanyagú Aresin 2-3 kg/ha-os mennyiségben al-
kalmazható. A 2. és 3. éves állományban kihajtás előtt javasolható a Geonter 80 WP
3-5 kg/ha-os, azAresin 3-4 kglha-os és a Merkazin 4-5 kg/ha-os dózisa.
Elengedhetetlen művelet az ültetvény őszi középmély (15 cm) leszántása, mely
részben a rozsdafertőzés elleni agrotechnikai védelmet, részben pedig az ültetvény
termőképességének fenntartását szolgálja.
A 2. éves ültetvényben már előfordul, a 3. évesben pedig gyakori, hogy idegen
mentafajok is megjelennek. Ha túl sok idegen egyed van az állományban, akkor fel
kell számolni az ültetvényt, de ha csak elenyésző az eltérő tulajdonságú egyedek szá-
ma, célszerübb azok betakarítás előtti eltávolítása.
Növényvédelem. A borsos menta leggyakoribb és legveszedelmesebb gombás be-
tegsége a mentarozsda (Puccinia menthae). A fodormenta és a szahalini menta kevés-
bé érzékeny a kórokozóra. Az állomány őszi leszántása is részben a rozsda elleni ag-
rotechnikai védekezést szolgálja. Vegetációs időszakban megbízható védelmet nyújt
a propiconazol hatóanyagú Tilt 250 EC, illetve a diklór-butrazol hatóanyagú Vigil
l l/ha-os dózisa 800 l vízzel kipermetezve. A kezelést az első tünetek megjelenésekor
vagy preventíven kell elvégezni és szükség esetén megismételni.
A kártevő rovarok közül jelentősebb kárt főként a levéltetvek és a takácsatkák
okozhatnak. Az ellenük való védekezés a szokásos inszekticidekkel megoldható.
Betakarítás. Illóolaj-előállításra a mentaültetvények évente kétszer vághatók. Az első
vágást akkor kell elvégezni, amikor a főhajtások virágai teljes nyílásban vannak, de az
oldalhajtások még bimbósak. A betakarítást járvaszecskázával 5-1 O cm-es tarlót hagy-
va célszerü elvégezni. A második vágásra szeptember végén, október elején kerülhet sor.

430
 Herba előállítására kedvező időjárás esetén évente 3-szor is vágható. Az első vá-
gást a legalsó levelek sárgulásakor kell elvégezni. Ekkor az állomány termőhelytől
ftiggően 40-70 cm magas, és megjelentek az első bimbók. A vágást kisüzemben
kézikaszával, nagyobb felületű termesztés esetén kaszálvarakadó géppel végzik és
azonnal szárítják. Kétszeri (illetve nagyon kedvező időjárás vagy intenzív gazdálko-
dás esetén háromszori) vágásra akkor kerülhet sor, ha az állomány ismételten eléri az
első vágásnál meghatározott növekedési-fejlődési fázist. A harmadik vágást eseten-
ként az erősebb fagyok miatt korábban kell elvégezni.
A folium előállítása rendkívül kézimunka-igényes. A vágásidő megegyezik a her-
bánál leírtakkal, de általában kaszával a reggeli órákban végzik. A leveleket legjobb
közvetlenül vágás után lefosztani a szárról és csak a leveleket szárítani.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az illóolajnyerés céljára betakarított növényanyagat vízgőz-desztillációval lepá-
rolják, az így nyert illóolajat sötét színű, légmentesen zárt üvegekben, hűvös helyen
tárolják.
A herba előállítására betakarított mentát azonnal szántják. A szárítás történhet vé-
kony rétegben kiterítve padJáson vagy TSZP szárítón, illetve meleg levegős szárítóbe-
rendezésseL Lényeges, hogy a szárítás ne történjen 40 °C-nál magasabb hőmérsékleten,
mert az illóolaj-komponensek károsodhatnak. Szárítás után a herhát zsákolva tárolják.
Folium előállítás esetén a levágott hajtásokról azonnal (mindenképpen a növény
fonnyadása előtt) kézzellehúzzák a leveleket (fosztás) és igen vékony rétegben kite-
rítve kerülnek szárításra.
A szahalini mentát kizárólag illóolaj-előállításra termesztik.
• Hozam
Borsosmenta. Illóolaj-előállítás esetén borsosmentából mintegy 30-60 kglha-os
olajhozamra számíthatunk Herba-előállításnál2,5--4 t/ha-os hozam várható, míg fóli-
umból l ,5-2 t állítható elő hektáronként. Az illóolaj a-szabvány szerint fűszeres, csí-
pős, hűsítő ízű; összmentol-tartalma legalább 50%. A levéldrog idegen növényi részt
max. l% (1. oszt.), illetve 2% (II. oszt.) mennyiségben tartalmazhat, de ennek 50%-a
lehet csak M. smithiana Graham. (M. rubra). Az l. osztályú folium 30% vizeskivo-
nat-tartalmú és legalább l% illóolajat kell tartalmaznia.
Fodormenta. A hektáronként elérhető droghozamok termő ültetvényben meg-
egyeznek a borsosmenta hozamaival, de az illóolaj-kihozatal lényegesen alacso-
nyabb. A herba illóolaj-tartalma minimum 0,3%, a foliumé l% legyen. Az illóolaj
1-karvon-tartalma miatt a konyhaköményre emlékeztető illatú és ízű.
Szahalini menta. Várható hozam 25-40 t/ha friss tömeg, melyből mintegy 80-120 kg
illóolaj állítható elő. Általánosan elfogadott minőségi előírása nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szaporítóanyag-előállítás minhárom mentafajnál megegyezik. A gyökeres sarj-
hajtásokat általában májusban, ellenőrzött, fajtaazonos árutermő ültetvényről szedik.
Az évelő állományban tavasszal fejlődő, l 0-15 cm-es hajtásokat kézzel tépik ki a ta-
lajból- nagyobb eső vagy áztató öntözés után-, ügyelve arra, hogy a hajtásokon gyö-
kérzet is legyen.
A sztólótermelés céljára az anyatelepet ellenőrzött és egészséges szaporítóanyaggal
az árutermő ültetvényekhez hasonlóan októberben telep ítik. A sztólók jobb fejlődésé-

431
nek biztosítása érdekében nagyobb, 80--100 cm-es sortávolságot alkalmaznak. Az ül-
tetvény ápolási munkái nagyrészt megegyeznek az árutermő ültetvényéveL A különb-
ségek a következők: a) csak egy év a termesztési ciklus, b) nem alkalmaznak vegy-
szeres gyomirtást, c) az első virágok megjelenésekor ellenőrizni kell az ültetvény faj-
és fajtaazonosságát, szükség esetén el kell távolítani a faj- és fajtaidegen egyedeket,
d) a kúszó oldalhajtások megjelenésekor, a fehér sztólók arányának növelése céljából,
az elő vágás után 5-8 cm-es talajréteggel fel kell tölteni a sorokat e) az első vágásra
csak az első virágok megjelenésekor végzett idegenelés után kerülhet sor.
A sztólót a második vágás után, közvetlenül a telepítés előtt (októberben) szedik
fel, kormánylemez nélküli ekével vagy rázóláncos burgonyakiszedőveL A kitermelt
sztólót célszerü a felszedés után azonnal eltelepíteni, mert gyorsan kiszáradhat és
nagymértékben csökken az életképessége. Szükség esetén átmenetileg prizmázva
vagy kupacolva tárolható. MSZ 17732-1987 szerint a telepítésre alkalmas borsos
menta gyökérsarj élő, egészséges, járulékos gyökerekkel ellátott, 50%-ban fehér szí-
nű, idegenanyag-tartalma legfeljebb 30%. Idegen évelő gyomnövények vegetatív
szaporítószerveit nem tartalmazhatja (pl. egyéb mentafajok, tarack stb.).
• Farmakológiai hatás
Borsosmenta. Fő hatóanyaga, a mentol fokozza a nyál- és epetermelést, gyenge
görcsoldó és gyulladáscsökkentő, enyhe helyi érzéstelenítő, hűsítő, antiszeptikus
hatás ú.
Fodormenta. Emésztést serkentő, étvágyjavító és szélhajtó.
Szahalini menta. A szahalini menta illóolajának fő komponense a mentol, amely si-
maizomgörcs-oldó, epehajtó és antiszeptikus hatású.
• Felhasználás
A mentafajokat több mint kétezer éve használja az emberiség. A borsos mentát vi-
szont csak 250 éve. Mégis napjainkban e fajnak van a legnagyobb gazdasági és gyó-
gyászati jelentősége. Felhasználása rendkívül széles körü. Nagy mennyiségben hasz-
nálja a korszerü gyógyászat, az élelmiszeripar (főként édesipar), valamint a kozmeti-
kai ipar egyaránt. A gyógyászatban gyomor-, bél- és epegörcsökben, epekőképződés
megakadályozására, valamint szélhajtóként alkalmazzák A hideg borsos menta tea
csökkenti a hányingert. Külsőleg hintőporokban és kenőcsökben alkalmazzák a bőr­
viszketés csökkentésére. Cseppek, ecsetelők és gargalizálók formájában az orr- és ga-
ratnyálkahártya gyulladásaiban is használják. Szeszes kivonata izomfájdalmak és re-
uma elleni bedörzsölők alkotórésze.
Illóolaját az élelmiszeriparban is nagy mennyiségben felhasználják különösen ita-
lok és édesipari termékek ízesítésére. Kozmetikumok, fogkrémek, szájvizek készül-
nek belőle.
A fodormenta drogját és illóolaját étvágyjaví tó, emésztést serkentő és görcsoldó
készítmények, teakeverékek alkotórészeként, valamint meghűlés elleni keverékekben
alkalmazzák Felhasználása fűszerként is jelentős. Legnagyobb mennyiségben fog-
krémek, rágógumik stb. ízesítésére használják.
A szahalini menta illóolajából előállított mentolt kisebb részben a gyógyászat, na-
gyobb részt pedig az édesiparban, illetve a fogkrémek gyártásánál használják fel.
Mentolt tartalmaz többek között a 'Bilagit' drazsé, a 'Cholagol' és 'Glycosept' oldat,
a 'Fagifor' szirup vagy a 'Hemorid' végbélkúp.

432
 Menyanthes trifoliata L. • Vidrafű
Védett!
Gyakrabban használt magyar nevei:
(vidraelecke, keserű lóhere)
• Rendszertani besorolás
A faj a Gentianales (tárnicsvirágúak)
renjének Menyanthaceae (vidrafűfélék)
családjába tartozik.
• Drog
A virágzáskor gyűjtött levelek képe-
zik a drogot, neve Trifolii jibrini folium
(Magyar Gyógyszerkönyv) vagy Folium
Menyanthis (Osztrák Gyógyszerkönyv).
A növény Magyarországon védett, nem
gyűjthető. A kereskedelmi forgalomba
kerülő drog minőségi előírásait az MSZ
7665-1982 tartalmazza.
• Hatóanyag
Keserűanyagai szekoiridoidok: mentiafolin és loganin
. A régebben leírt folia-
mentin jelenJétét újabban nem igazolt ák A többi beltartalmi anyagn
ak nincs gyó-
gyászati jelentősége.
• Botanikai leírás
Évelő vízi növény (HH), amelynek hosszan kúszó, ujjnyi vastag,
vízszintes gyök-
törzséből hármasan összetett levelek és később a
virágzat fejlődik. A levél alapja
5-I O cm hosszú hüvely, amely hártyás szegélyű; a levélnyél szivacsos
állományú; a
levélkék 3-l O cm hosszúak, kb. fele olyan szélesek, elliptikusak vagy
fordított tojás-
dadok, élük rendszerint hullámos vagy szabálytalanul, ritkán csipkés,
kissé húsosak,
kopaszok, három levélkéből állók. Április-májusban virágzik. A virágok
fehérek, kí-
vül pirosak vagy lilás rózsaszínűek, rojtos cimpájúak, 30 cm-es hosszús
ágot elérő
ftirt-virágzatot alkotnak. A termés tok, a csésze maradó.
• Előfordulás
Az északi félteke cirkumpoláris faja, amely Magyarországon zsombékosok,
lápré-
tek kipusztulófélben lévő és ezért fokozottan védett növénye (Északi-középh
egység,
Dunántúli-középhegység, Alföld).
• Környezeti igény
Az egész éven át vizes termőhelyekhez kötött növény (kryptophyta), kedveli
a las-
sú folyású patakokat, a tőzeglápokat, a mocsaras helyeket, napos vagy
félárnyékos
helyeken terem (XVIII. színes tábla).
• Fajta
Fajtája nincs, ahol nem védett, vad populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
Azokban az országokban, amelyekben nagyobb, összefüggő állományokat
képez,
a leveleket virágzás idején gyűjtik kíméletesen úgy, hogy a tő fiatalabb
leveleiből né-
hány megmaradjon.

433
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levélnyél alsó részét általában levágják úgy, hogy a három levélke alatt csak kb.
3 cm hosszú része maradjon meg. Vékony rétegben szétterítve szárítják.
• Hozam
Mennyiség. A vizes helyeken termő egyéb növényekhez hasonlóan, a levelek ned-
vességtartalma a szokottnál nagyobb, ezért a szárítás során kb. 6 kg levélből (rövid
nyélrésszel) nyerhető l kg drog.
Minőség. A leveleken kívül a növény egyéb részei csak 2%-ban lehetnekjelen a drog-
ban, az idegen növények pedig legfeljebb l %-ban. A Magyar Gyógyszerkönyv szárított
drogra számítva legalább 5000-es keserűértéket követel meg. Ugyanez vonatkozik az I.
osztályú drogra, de ennél a szabvány legalább 30% vizeskivonat-tartalmat is előír.
• Farmakológiai hatás
Éhgyomorra adagolva fokozza a gyomornedv elválasztását
• Felhasználás
Keserűanyag-tartalma miatt étvágyjavítóként használják felnőtteknéL A főétkezé­
sek előtt fél órával adagolják úgy, hogy akár vizes, akár szeszes ki vonatát rendelik, a
drogra számított adag ne haladja meg az l g-t.

Nepeta cataria L. • Illatos macskamenta

Gyakrabban használt magyar nevei: (erdei
csombor, macskafű, gyöngymenta)
• Rendszertani besorolás
A növény a Lamiales (árvacsalán-virágúak)
rendjébe, a Lamiaceae (ajakosok) családjába
tartozó faj. A Nepeta nemzetségnek a mérsékelt
övben mintegy 150 faja él. A Nepeta cataria L.
jelentős alfaj a az erősen citromillatú Nepeta ca-
taria var. citriodara (Becker) Balb.
• Drog
A drog a növény virágzó, leveles szára, a Ca-
tariae herba. Gyógyszerkönyvi és szabványle-
írása nincs.
• Hatóanyag
Fő hatóanyaga a virágzatban és a levelek fo-
nákán található mirigyszőrökben felhalmozódó
illóolaj ( 1-1,4%). Az illóolaj többek között
kámfort, kariofillént, alfa-humulént, nepetalak-
tont, epi-nepetalaktont, dihidronepetalaktont tartalmaz. Alfajának a Nepeta cataria
var. citriodorának fő illóolaj-komponensei a citronellol, nerol, geraniol, geranial. A
növény illóolaj-tartalma virágzás kezdetén, a déli órákban a legnagyobb.
• Botanikai leírás
Évelő, lágy szárú (H) faj. Kellemes, citromra emlékeztető illatú. Magassága a
100-120 cm-t is elérheti. Négyélű szára felálló, szürkén molyhos. Levelei nyelesek,

434
 szíves vállból háromszögű tojásdadok, felül rövid szőrűek, alul molyhosak. Tömött,
hengeres virágzatban örvösen állnak, pirosasfehér vagy sárgásfehér virágai. Június-
tól szeptemberig virágzik. Termése négy apró makkocska. Mintegy öt évig tartja meg
csírázóképességét.
• Előfordulás
Kozmopolita faj, hazánkban parlagokon, vágásokban, cserjésekben, rudeális
gyomtársulásokban, ezen belül üde gyomtársulásokban gyakran fordul elő.
• Környezeti igény
Jó vízáteresztő képességű talajt igényel. A talaj optimális pH-tartománya 4,9-7,5.
Legkedvezőbben az évi 7-19 °C középhőmérsékletű területeken fejlődik. Jól tűri a ta-
laj átmeneti kiszáradását is.
• Fajta
Nemesített fajtája nincs, gyűjtött faj, deszükség esetén a vadon termő állományok-
ból gyűjtött vagy kitermesztett maganyaggal szaporítható.
• Gyűjtés
Júliusban, augusztusban gyűjtik a virágzó hajtás felső, legfeljebb 25 cm-es részét.
• Termesztés
Elővetemény. Különösebb igényt az előveteményével szemben nem támaszt.
Trágyázás. Szerves trágyát vagy összetett (nitrogén-foszfor-kálium) műtrágyát
ősszel célszerű kijuttatni, az elővetemény lekerülése után. Kedveli az érett komposzt-
tal frissen trágyázott, laza talajokat.
Talaj-előkészítés. Az elővetemény tarlóhántása utáni őszi mélyszántást azonnal el
kell munkálni, majd a vetésig gyommentesen kell tartani a területet, hogy sima, kel-
lően ülepedett, gyommentes vetőágyat tudjunk kialakítani.
Telepítés/vetés. Magvetéssei vagy vegetatív úton, tőosztással szaporítható. A ma-
got állandó helyre késő ősszel (november) vagy kora tavasszal (március vége) vetjük
50 cm-es sortávolságra, fél centiméter mélyre. Apró magvai miatt a vetés után hen-
gerezni kell. Szükséges magmennyiség: 2,5 kg/ha 95% tisztaságú magból. 4-5 hét
alatt kel ki. Túl sűrü kelésesetén az állományt 4-5 leveles korban ritkítani szükséges.
Tőosztása tavasszal vagy ősszel történhet mely után 50x30 cm-es térállásba telepítik.
Apolás. Az állományt kézi sorkapálással és gépi sorközműveléssel kell gyommen-
tesen tartani. A fiatal hajtásokat az első bimbók megjelenésekor az elágazódás előse­
gítésére visszavágjuk Így már az első évben jelentős drogmennyiséghez jutunk.
Ajánlatos a vegetációs idő végén tápanyag-utánpótlásról gondoskodni.
Nővényvédelem. Jelentősebb kórokozója, kártevője nem ismert.
Betakarítás. A növény virágos hajtásait akkor vágjuk, amikor az első virágok nyíl-
nak. Az első évben egyszer, virágzás kezdetén, a további években kétszer (ritkán há-
romszor) takarítható be.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott növényi részt minél hamarabb árnyékos helyen, vékony rétegben kite-
rítve szárítjuk.
• Hozam
Mennyiség. Már az első évi visszavágás jelentős herbamennyiséget eredményez, ma-
ximális hozamot a második, harmadik évben kapunk. A negyedik évtől kezdve a hozam
csökken. Termő években a droghozam átlagosan 1,5-2,2 t/ha. Reszáradási aránya 3-5:1.

435
 Minőség. A kereskedelemben elfogadott gyakorlat szerint a drog jellegzetes színű,
vastag tőszáraktól és 2%-nál több idegen anyagtól mentes legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vadon termő populációk maganyagából, magtermesztéssel, illetve tőosztással sza-
porítható. Magtermesztésekor a lekaszált, kévékbe szedett növényi részt 3-5 napig
napon szárítják majd csépelik. A várható maghozam 500-600 kg/ha. A további szárí-
tás árnyékban, illetve mesterségesen, legfeljebb 30 °C-on történhet.
• Farmakológiai hatás
Nyugtató, görcsoldó.
• Felhasználás
Forrázatát nyugtatónak javasolják fáradtság esetén. Csökkenti az ideges gyomor-
és bélpanaszokat, szorongásos fejfájást. A népi gyógyászatban menstruáció kimara-
dásakor és fájdalmas menstruáció esetén ajánlották A növénytermesztésben rovar-
repellens hatása miatt ültethetik megvédendő növények közé.

Ocimum basilicum L. • Kerti bazsalikom

Gyakrabban használt magyar nevei: bazsalokom,
bazsalikum
• Rendszertani besorolás
Az Ocimum nemzetség számos faja és változata
a Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a La-
miaceae (ajakosok) családjába tartozik. Távol-Ke-
leten termesztett rokona az évelő bazsalikom
(O. gratissimum L.), mely Hazánkban kevésbé is-
mert faj, illóolajában az eugenol (45-50%) a domi-
náns komponens.
• Drog
Drogja a Basi/ici herba, a bazsalikom virágzása-
kor levágott, megszárított, 3-4 mm lyukbőségű ros-
tán átmorzsolt és tisztított leveleiből és virágaiból áll-
hat. A magyar drogszabvány (MSZ 12339-1991)
részletes előiratot tartalmaz a bazsalikom drogjának
minőségére vonatkozóan. A fűszerbazsalikom (MSZ
20687-1985) szabványkövetelményei közel azonosak a drogszabvány előírásaival.
Az illóolaj mint drog (Aetheroleum basi/ici) az MSZ 14539-1976 számú szabvány
előírásai szerint kerülhet a drogkereskedelembe.
• Hatóanyag
A bazsalikom jellegzetes, illóolaj-tartalmú fűszemövény. Az illóolaj a föld feletti
hajtásokban halmozódik fel 0,5-1,5% körüli mennyiségben. Az illóolaj összetétele
szerint a drog- és fűszerkereskedelem két fő típust különböztet meg. Az európai ba-
zsalikomra, amelyhez a hazai termesztésű, középnagy levelű változat is tartozik,
50-55% metilkavikol- és 40-45% linalooltartalom a jellemző. Az afrikai típus illó-
olaja nagyobbrészt 55-70% metilkavikolból és 30-45% kámforból áll. Egyes szerzők

436
harmadik csoportot is megemlítenek, amelyet a 80-90% metilkavikol- (nyomokban
linalool-) tartalmú indiai és thaiföldi bazsalikomok alkotnak.
• Botanikai leírás
A nálunk termesztett bazsalikom egyéves, lágy szárú növény (Th). Gyökere l 0-16
cm hosszú, karószerű, elágazó. Szára felálló, egyenes, 40-60 cm magas, a szár tövé-
től elágazó. Levelei keresztben átellenes elhelyezkedésűek, nyelesek, zöldek (illetve
egyes változatoké pirosas színű), fényes felületűek, tojásdadok. Virágzata végálló,
17-18 álörvből összetett, laza álfúzér (XVIII. színes tábla). A virágok kicsik, 4-6-osá-
val alkotják az álörvöket. A virágok színe fehér vagy világos rózsaszín. A virágzat
alulról felfelé nyílik. A középen és végén nyíló virágok me llett az alsó örvökben már
érett magvak találhatók. Termése tojásdad alakú, világosbarna vagy sötétbarna mak-
kocska. Ezermagtömege l ,4-l ,8 g.
• Előfordulás
A bazsalikom őshazája valószínűleg Északnyugat-India, de évezredekóta termesz-
tik Ázsia déli részén, Afrikában és Közép-Amerika trópusi országaiban is. E földré-
szekről a múlt század közepén Németországon át kerültek hazánkba. A bazsalikom-
ról a magyar irodalomban először Méliusz Juhász Péter "Herbarium" és Lippay Já-
nos "Posoni kert" című művei tesznek említést. Magyarországon kívül a legfontosabb
termesztő országok: Spanyol-, Török-, Olaszország, Egyiptom, Jugoszlávia, Pakisz-
tán és Bulgária.
• Környezeti igény
A bazsalikom meleg- és fénykedvelő. Környezeti igénye a majorannáéhoz hason-
ló, amit jelez közös termőtájuk. Kalocsától délre és Tolna megyében termesztjük
mind a két fajt.
A bazsalikom magjának optimális csírázási hőmérséklete 18-20 °C. A tenyészidő­
szak alatt előforduló átmeneti lehűléseket a bazsalikom nem kedveli, fejlődése lelas-
sul. A növények O-l °C-on már károsodnak. A növény fejlődéséhez 500-550 mm csa-
padékra és közel 1500 napfényes órára van szükség. A bazsalikom termesztésére csak
gyorsan melegedő, jó vízgazdálkodású, tápanyaggal jól ellátott, középkötött barna
homok-, vályogos homok-, valamint a Duna menti öntéstalajok alkalmasak.
A hazánkban is termeszthető O. gratissimum környezeti igénye azonos az egynyá-
ri bazsalikomévaL Kiemelhető meleg- (a vegetáció alatt 3000-4000 °C hőösszeget
igényel) és káliumigénye. A kálium a vizsgálatok szerint növeli az illóolaj-tartalmat.
• Fajta
A bazsalikom termesztése hosszú időn át a 'Keskenylevelű' (1959) fajtával történt.
Erre a keskeny levélforma és a hosszú álfuzéren képződött bőséges magtermés volt
jellemző. A fenntartást nélkülöző fajta tulajdonságai kedvezőtlenül megváltoztak a
levél- és szárarány romlott, a fajta elveszítette korábbi értékét 1998-ban fajtaelisme-
rést kapott "Alyko" és "Eugenia". Elterjedtek még nagy-, fodros levelű, lilás és sötét-
lilaszínű forma- és színváltozatok pl. 'Bíborfelhő', 'Bíborgömb', 'Zöldgömb'.
• Termesztés
Elövetemény. Előveteményre nem igényes, követelmény, hogy a talaj ne legyen
évelő gyomokkal fertőzött. Legjobb előveteményei a kapásnövények
Trágyázás. A bazsalikom a szerves trágya utóhatását is jól hasznosítja, így közvet-
len istállótrágyázása nem indokolt. A hazai termesztésben alaptrágyaként az őszi

437
 talaj-előkészítéskor 35-40 kg/ha nitrogént, 55-70 kglha foszfort és 60-80 kg/ha ká-
liumot, a tavaszi talaj-előkészítéskor 30-40 kg/ha nitrogént, valamint az első vágás
után további 40-50 kg/ha nitragént juttatnak ki a talajba bedolgozva.
Talaj-előkészítés. Az őszi mélyszántást követő tavaszi talajmunkákkal a magvak
vetéséhez optimális, megülepedett, morzsás szerkezetű, kertszemen elművelt talajfel-
színt kell kialakítani.
Vetés/telepítés. Az állandó helyre vetés alapfeltétele a jó vetőágy. A vetés ideje - a
talaj felmelegedésétől ftiggően - április vége, május első napjai. Sortávolság:
40-50 cm. A vetés mélysége: 0,5-1,0 cm. Vetőmagszükséglet: 3-4 kg/ha. A vetést
hengerezés követi.
Hazánkban a palántaneveléses termesztéssei már csak elvétve találkozhatunk. E
módszer szerint a magot általában március második felében fűtetlen fólia alá,
15-20 cm sortávolságra, 0,5-l cm mélyen vetik. Vetőmagszükséglet: l kg/ha. A pa-
lántanevelés időtartama: 6--8 hét. A palánták a tavaszi fagyveszély múltával, május
közepén ültethetök állandó helyükre. A 6-l O cm magas palánták kétszáJasan
40-50 cm sor- és 30 cm tőtávolságra ültethetők.
Apolás. A kelés (illetve ültetés) utáni növényápolás a mechanikai gyomirtásból
(sor- és sorközkapálás) és a tőszám beállításából áll, ami folyóméterenkénti 6-7 db
növényt jelent.
Növényvédelem. Kémiai növényvédelemre a hazai gyakorlatban eddig nem volt
szükség.
Betakarítás. A fóld feletti virágos, leveles hajtás a tenyészidőszakban kétszer
vágható. Az első vágásra rendszerint július közepén, a virágok megjelenésekor ke-
rűl sor. Későbbi vágással csak gyengébb minőségű (magvakat is tartalmazó) drogot
lehet előállítani. Másodszor vágni az új hajtások virágzásakor, de feltétlenül a ko-
rai fagyok beállta előtt kell. Általában kézzel vagy kaszálvarakadó géppel takarít-
ják be. A hajtásokat minden esetben az első elágazás fölött kb. 6-8 cm magasság-
ban vágják le.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott növényanyagat a majorannával azonos módon szárítják, morzsolják,
tisztítják és tárolják.
A bazsalikom az illat- és zamatanyagai miatt a legérzékenyebb gyógy- és fűszer­
növények közé tartozik, amely már szárításkor, morzsoláskor és tartós tároláskor je-
lentős illóolaj-veszteséget szenved. A morzsolt termék tartósan nem tárolható. Java-
solható a morzsolást közvetlenül a felhasználás előtt elvégezni és aromavédő csoma-
golásban tárolni.
• Hozam
Mennyiség. Amorzsolt drogból 1,5-2,0 t/ha, illóolajból 8-10 kg/ha várható. Az
évelő bazsalikom (O. gratissimum L.) hektáronkénti terméshozama lényegesen na-
gyobb: friss hajtásból 12-15 t, illóolajból 45-65 kg állítható elő. Illóolajának fajsú-
lya 20°C-on 0,976--1,015.
Minőség. A szabványok szerint a morzsolt minőségű fúszeráru, illetve az I. osztá-
lyú drog a kerti bazsalikom szárrészeit maximum 2%, terméseit 5%-ban tartalmazhat-
ja. Idegen növényi részek jelenléte csak l %-ig megengedett. A drog illóolaj-tartalma
legalább 0,5% (1. oszt.), illetve 0,2% (II. oszt.), amorzsolt fűszeré 0,3% legyen.

438
• Szaporítóanyag-előállítás
A vetőmagtermesztés nem kapcsolható össze a drogtermesztéssel. A tőszám pon-
tos beállítása (ritkítással), a kiegészítő öntözés, a nem jellemző formát és színt képvi-
selő egyedek eltávolítása (idegenelése) egyaránt fontos. Nem lehet a magfogást a má-
sodik sarjadásból végezni, mivel bizonytalanná válik a csírázóképesség. Amikor a
hajtások alsó egyharmadán a magvak beértek, a hajtásokat a talaj felszíne felett le-
vágják és a magvak utóérését árnyékos, szellős helyen biztosítják. A vetőmag minő­
ségével szembeni követelményeket az MSZ 7145-1999 szabvány írja le. A várható
maghozam 600-800 kg/ha.
• Farmakológiai hatás
Étvágyjavító, emésztést elősegítő, szélhajtó.
• Felhasználás
A kerti bazsalikom régóta hasznosított gyógy- és fűszemövény. A népi gyógyászat
számos betegség (bélrenyheség, puffadás) gyógyítására használta. Ma a köhögéscsil-
lapító, étvágyjavító, vizelet- és szélhajtó, valamint a tejelválasztást fokozó teakeveré-
kek alkotórésze. Teája torokgyulladás kezelésére alkalmas. Szeszes kivonata szájvíz-
be, toroköblögető folyadékba cseppenthető. Kellemes, szegfűszegre emlékeztető illa-
tamiatt közismert ételízesítő (pizzafélék, levesek, saláták, tojásos készítmények). Az
ételek ízesítésen kívül halkonzervek, üdítő- és likőritalok receptjeiben fontos ízanyag.
Hazánkban illóolaját az élelmiszer- és az illatszeripar hasznosítja.

Oenothera erythrosepala BORB. • Vöröslő ligetszépe

Gyakrabban használt magyar nevei: ligetszépe, vörös-
szoknyás ligetszépe
• Rendszertani besorolás
A Myrtales (mirtuszvirágúak) rendjébe, az Onagraceae
(ligetszépefélék) családjába tartozó növény. A német iro-
dalom a vadon termő parlagi ligetszépét (Oenothera bien-
nis L.) is gyógynövényként ismerteti.
• Drog
Drogként a növény érett magját (Oenothera semen), illet-
ve a magból nyerhető zsírosolajat (Oleum oenotheri) hasz-
nálják. Hivatalos előiratokban drogok nem szerepelnek.
• Hatóanyag
A mag 15-20% zsírosolajat tartalmaz, melynek jellem-
ző alkotórészei a vemolsav, a 7-10% gamma-linolénsav,
26-29% alfa-linolsav, 28-33% béta-linolsav, 10-16% olaj-
sav, 5-6% palmitinsav és 1-2% sztearinsav. Leveléből fi-
toszterineket, invertcukrot, oenotherint, kamferolt, kverce-
tint izoláltak. A virágai sárga festékanyagat tartalmaznak.
• Botanikai leírás
A vöröslő ligetszépe kétéves (TH) faj. Gyökere karószerű, vastag, mélyre hatoló.
Szára felálló, 1-2 m magas, sűrűn elágazó, tövénél bordázott, pirosas színű. Tőleve-

439
 lei visszás tojásdadok, hosszúkásak, a levelek széle gyakran vörös. Szárlevelei hosz-
szúkás lándzsásak, hegyesek, rövid szárúak, finoman szőrözöttek. Vetésidőtől, illetve
termesztési módtól függően június l 0-15-től, illetve július közepétől mintegy 25-30
napon át folyamatosan virágzik. Virágai négytagúak, 4,5-5 cm nagyok, aranysárgák,
a csészelevelek szőrösek, a virágzat mirigyes (XVIII. színes tábla). Jellegzetességüle
a hosszú, megnyúlt csésze-, illetve pártacső. Termése felnyíló toktermés, 30--50 mm
hosszú és 5-7 mm széles, éretten vörösesbarna. A mag sötétbarna színű, szabálytala-
nul szögletes, felületén éles bordákkaL Az érett mag l ,5-2 mm hosszú, 1-1,4 mm
széles. Ezermagtömege 0,4-0,8 g.
• Előfordulás
A ligetszépe Észak-Amerikából származik. A XVII. században Európába behurcolt
Oenothera fajokból Európában új fajok keletkeztek. Elterjedtek Európán kívül Kis-
Ázsiában. Hazánkban az Oenothera fajok közül a leggyakoribb a parlagi ligetszépe
Oenothera biennis, ami parlagokon, töltéseken, ártereken, homokos területeken, míg
vöröslő ligetszépe főként Budapest környékén, a Vértes hegységben és a Balaton-pa
r-
ton fordul elő.
Európa-szerte termesztik, hazánkban az 1960-as évek vége óta, főként külfóldi
megrendelésre.
• Környeze ti igény
A vöröslő ligetszépe szárazságtűrő, jó alkalmazkodó képességű faj. Szikesek és
vízállásos területek kivételével bármely talajtípuson termeszthető. Legmegfelelőb­
bek számára a barna homok-, valamint a homokos vályogtala jok Melegigényes,
emiatt fő termőterületei az ország déli részén találhatók. Magja már 8-10 °C-on csí-
rázik, csírázási optimurna 15-20 °C. Fejlett tőlevélrózsás állapotban jól tűri a hide-
get. Hótakaró nélküli tartós fagyok jelentős károkat okozhatnak. Virágzáskor
20-25 oc hőmérséklet a legkedvezőbb, de a nagyobb melegek sem károsítják. A ter-
mésnövekedés időszakában is igényli a meleget. Hűvös időjárás esetén a mag zsíros-
olaj-tartalma alacsony.
• Fajta
A vöröslő ligetszépe termesztésére általában nemesítetlen populációk maganyagát
használják. Elsőként a 80-as évek elején Angliából származó nemesített vetőmagot
szaporítottak el Magyarországon. Ennek a fajtának a gamma-linolénsav-tartalma ma-
gasabb volt, mint a hazai populációké. Ismertek külfóldi nemesítésű, zárttokú fajták
mint a'Constabl e' ,vagy 'Paul'.
• Termeszté s
Elővetemény. A vöröslő ligetszépe többnyire két évig marad ugyanazon a terüle-
ten. Előveteményre nem érzékeny. Vetésforgóban 3-4 év elteltével vethető ugyanar-
ra a területre.
Tápanyagellátás. Átlagos tápanyag-ellátottságú talajon többnyire nincs szükség
tápanyagpótlásra. 3-5% humusztartalmú talajokon legfeljebb foszfor kijuttatása in-
dokolt; 40--60 kglha körüli dózisban.
Vetés. Mélyen művelt talajt igényel. Rendkívül apró magja csak sima felületű, tö-
mör vetőágyba vethető. Hazai viszonyaink között a vetés három időpontban történ-
het. A nyár végi vetés ideje augusztus vége-szeptember eleje. Csapadékhiányos évek-
ben az öntözés elengedhetetlen, ugyanis csak a jól megerősödött, 15-30 cm-es tőle-

440
 vélrózsával rendelkező, fejlett állományok képesek áttelelni. A
nyár végi vetés elő­
nye, hogy megfelelő áttelelés esetén a növények többsége magot
hoz a követő évben.
Legbiztosabb a késő ősz, október végi, novemberi vetés. Az így
vetett magvak ko-
ra tavasszal általában jól csíráznak, a kelés egyenletes, a növény
ek fejlődése gyors,
az első évi magszárképződés jó.
Kötöttebb, cserepesedésre hajlamos talajokon, illetve az ország
déli részein alkal-
mazzák a kora tavasszal vetést. A tavasszal vetett mag jól csírázi
k, de a kelés elhúzó-
dó. A növényeknek csak egy része érlel magot az első évben,
kedvezőtlen nyár végi
időjárás esetén a magvak többsége éretlen marad.
A vetési sortávolság 45-70 cm, ve-
tésmélység l cm. Vetőmagszükséglet 2-3 kg/ha. Fontos a vetés
utáni hengerezés,
könnyű hengerreL
Apolás. Tavasszal, 6-8 tőleveles korban az állományt ritkítan
i kell, optimális
tőszám 50-60 db/fm. A kezdeti időszakban növeke
dése lassú, ezért a sor- és sorköz-
kapálást vegyszeres gyomirtással célszerű kiegészíteni. Vetés
előtt Olitref 480 EC
(trifluralin) készítményt, 1,7-1,91/ha dózisban lehet a talajba dolgoz
ni. Vetés után ad-
ható a Buvilan EC (etalfluralin) 2,5-3,5 l/ha vagy Stomp 330
EC (pendimetalin)
3-4 l/ha adagban. Ez utóbbi csak 3% humusztartalmú talajon ajánlot
t. A 3-5 cm ma-
gas állomány kezelésére alkalmas a Goltix 70 WP (metamitron)
3-3,5 kg/ha adagban.
Első év végén, ősszel kipermetezve, a vöröslő ligetsz
épét nem károsítja a Kerb 50 WP
(propizamid) 2 kg/ha dózisban. Ez utóbbi herbicid főként egyszi
kű gyomo k megjele-
nése esetén ajánlott.
Betakarítás. A nyár végén és a tél elején vetett, valamint a másod
ik éves növények
termése általában augusztus közepén kezd érni. A tavaszi vetésű
állomány szeptem-
ber második felében érik. Üzemi termesztésben a betakarítás egyme
netes, eszköze az
aprómagcséplésre is alkalmas kombájn. Az aratás megkönnyíté
sére érdemes az állo-
mányt előzetesen deszikkálni. Permetezni akkor kell, amikor
az első 2-3 tok már
érett. 7-l O nap múlva kombájnolható az állomány.
Kisgazdasági termesztésben a kétmenetes, nagyobbrészt kézi
betakarítás számos
változatát alkalmazzák Az aratás megkezdésének ideje kisüze
mi betakarításkor arra
az érettségi fázisra esik, amikor a főtengely első 3-5 termése már
kezd felnyílni. Ek-
kor homoktalajon kinyűvik, kötöttebb talajokon a talajszint felett
levágják a növényt,
majd kúpokba állítva l 0-20 napig utóérlelik. Ezt követően, többny
ire a helyszínen
kézzel kirázzák a magot vagy a kúpokból kombájnnal kicsépelik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az arató-cséplő géppel (nagyűzemi módszerrel) betakarított
termés általában
60-80% tisztaságú, nedvességtartalma 15-20% körűli. A kúpok
ban szárított és utá-
érlelt magvak nedvességtartalma lényegesen kisebb, de azt is
feltétlenül ellenőrizni
kell. l O-ll %-nál magasabb nedvességtartalmú magvak esetéb
en ugyanis utászárí-
tás szükséges. Ez történhet kiterítéssel levegős, szellős fedett
helyen, vékony réteg-
ben. Az üzemi termesztésnél jól bevált a TSZP szárító, ezzel
nagyobb tömegű mag
is kíméletesen szárítható. A száraz termés tisztításához magtis
ztító berendezésekre
van szükség.
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam 0,3-l,O t/ha között változik.
Minőség. A drogra vonatkozó specifikus minősé
gi előírások nincsenek.

441
• Szaporítóanyag-előállítás
A legjobb minőségű vetőmagot kisüzemi termesztésben a kinyűvött vagy kivágott nö-
vényekből lehet nyerni. Az utáérlelt magvak csírázóképessége gyengébb. Üzemi termesz-
tés esetén megoldást jelenthet, ha tisztításakor elválasztják a nehezebb fajsúlyú, jól kifej-
lett, s így várhatóan életképesebb magvakat. A fémzárolt vetőmag követelményei: tiszta-
ság 96%, csíraképesség 60%. Idegen magot 0,3%-ban tartalmazhat (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Zsírosolaja elősegíti a prosztag1andinszintézist.
• Felhasználás
Érelmeszesedés megelőzésére, érrendszeri megbetegedések kezelésére használják.
A havivérzéseket megelőző emlőfájdalmak megelőzésére, hosszabb ideig használva
hatásos. Ekcémák gyógyítására is alkalmazható.

Ononis spinosa L. • Tövises iglice

Gyakrabban használt magyar nevei: ig-
licetövis, gilicetövis
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) rendjébe, a
Fabaceae (pillangósvirágúak) családjába
tartozik, melyen belül az Ononidae tri-
busz egyetlen nemzetsége az Ononis. Ha-
zánkban is honos, rokon fajok az O. ar-
vensis L. (syn. 0. hireina Jacq.), a bűzös
vagy mezei iglice, illetve az O. spinasi-
forrnis Simk. subsp. semihircina Simk., a
tiszaháti iglice. Az O. spinasa faj intra-
specifikus változatai a subsp. spinasa L.
és a subsp. austriaca (Beck.) Gams.
• Drog
A drogot, amely a VII. Magyar
Gyógyszerkönyvben hivatalos, a tövises
iglice megszárított gyökere és gyökértör-
zse adja, neve Onanidis radix. Európában az ÖAB-ben, a német DAC-ban, az
ESCOP monográfiában szerepel. Minőségi előírásait a Magyar Szabvány is tartal-
mazza (MSZ 17655-1967). Ritkán a virágzó föld feletti hajtást is gyűjtik (Onanidis
herba), ami azonban nem hivatalos drog.
• Hatóanyag
A drog számos olyan anyagot tartalmaz, melyek valószínűleg egyűttesen felelősek
a farmakológiai hatásért. Többféle glikozid típusú vegyűl et jelenléte bizonyított. Egy
részük triterpénvázas szaponin (pl. onocerin), más részük izoflavonvegyűlet (pl.
ononin, onospin, trifolirizin), továbbá flavonol (rutin, kempferol). Ezen kívül mint-
egy 0,2% mennyiségben illóolaj is kimutatható, továbbá jelen vannak cseranyagok,
cukrok, 5-6% zsírosolaj, fitoszterolok.

442
 • Botanikai leírás
A tövises iglice 35-70 cm magas, félcserje (Ch-H). Gyöktörzse többfejű. Főgyöke­
re 0,5-2 cm vastag, gyakran csavarodott, 30-50 cm mélyre is lehatol, ritkán ágazik
el. Szára enyvesen mirigyes, hajtásai tövisesek (XVIII. színes tábla). Az O. spinasa
subsp. austriaea kevésbé tövises. Az alsó levélkék hármasan összetettek, a felsők egy-
szerűek, hosszuk 2-3,5 cm. A virágok rendszerint a levélhónaljakban egyesével áll-
nak, rózsaszínűek Június-júliusban virágzik. A termés 7-9 mm hosszú, magvai sö-
tétbarnák, ezermagtömegük 3,~ g. A magvak kemény héj úak, nehezen c síráznak
• Előfordulás
Közép-európai flóraelem, hazánkban is meglehetősen gyakori. Elsősorban legelő­
kön, kaszálókon, utak mentén, a keleti országrész kivételével mindenütt vadon meg-
található. Az O. spinasa subsp. austriaea az Alpokalján fordul elő.
• Környezeti igény
Legkedvezőbben nedves, jól átmelegedő, tápanyagban gazdag talajon fejlődik. El-
viseli a talaj nagyobb sótartalmát is. A környezeti tényezőkkel szemben nem különö-
sebben igényes, ökológiai alkalmazkodóképessége nagy.
• Fajta
Hazánkban államilag elismert fajta jelenleg nincs. A környező országokban, ahol
termesztik, szelektálatlan populációkat szaporítanak Oroszországban O. hireina faj-
ból ismert nemesített fajta.
• Gyűjtés
A többéves növények gyökereit legtöbbször október-nov ember folyamán, ritkáh-
ban március-áprilisban, esetleg nyár végén szedik ki a földből, ásóval vagy meggör-
bített villával.
• Termesztés
A termesztéstechnológiát a rokon O. hireina fajra dolgozták ki Csehországban és
Oroszország területén. A termesztés egy-, illetve kétéves technológiával folyik.
Elővetemény. Őszi kalászos vagy más, nyáron lekerűlő kultúra után termeszthető.
Talaj-előkészítés. Őszi mélyszántás (25-30 cm), majd tavaszi kultivátorozás a leg-
gyakoribb talajművelési eljárás vetés előtt.
Trágyázás. Szerves trágyát az elővetemény alá adnak 20-30 t/ha dózisban, műtrá­
gyát pedig az őszi szántással egy időben (nitrogén-, foszfor- és káliumműtrágyát:
30-60-60 kg/ha dózisban). A vegetációs időszakban hajtás elágazódáskor l 00 kg/ha
nitrogéntartalmú műtrágyával fejtrágyáznak.
Vetés. Kora tavasszal, amint a talaj megművelhető, vetni kell. Alkalmazhat ó a tél
alá vetés és a nyári vetés is, ezek gyökérhozam a azonban alacsonyabb. Vetés előtt
a magvakat szkarifikálják. A vetésmélység a talaj kötöttségétől ftiggően l ,5-4 cm,
a vetőmagdózis 8-l O kg/ha. A vetés egyenletessége és a kezdeti fejlődés serkenté-
se érdekében a magvakat szuperfoszfát-granulátummal keverik. A sortávolság
35-45 cm.
Apolás. Az egyenletesebb kelés érdekében a cserepesedett talaj lazítása szükséges.
Túl sűrű kelés esetén a ritkításra is sor kerülhet. A területet a vegetációs idő során
3-4-szeri kézi vagy gépi sorközműveléssel tartják gyommentesen. Kétéves termesz-
tés esetén az első év végén a föld feletti növényrészeket ősszel eltávolítják, ezek ta-
karmányként hasznosíthatók.

443
 Növényvédelem. Jelentősebb betegsége vagy kártevője nincs. A termesztett állomá-
nyokban esetenként lisztharmat- és levéltetű-fertőzést figyeltek meg. Kártevője a Ce-
ramica pisi hemyója. Megjelenésükkor az általánosan alkalmazott inszekticidekkel
védekeznek.
Betakarítás. A gyökérzet betakarítása előtt a lomhozatot kaszálják. A gyökereket
szeptember-októberben, a vegetációs idő végén takarítják be - 30 cm mélyen jára-
tott - átalakított ekével vagy céklakitermelő géppel.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kiszántott vagy kiásott gyökerekről a szárrészeket eltávolítják, majd folyó vízben
megmossák. Ezután fedett helyen 10-12 cm-es rétegben kiterítve vagy50°C-nál nem
magasabb hőmérsékleten szárítóberendezésben szárítják. A tárolás során a nedvesség-
tartalmat rendszeresen ellenőrizni kell, mert a drog meglehetősen higroszkópos.
• Hozam
Mennyiség. Egyéves termesztésben 0,8 t/ha, kétéves termesztés esetén l ,5-2,2 t/ha
száraz gyökér nyerhető.
Minőség. Az iglicegyökér színe szürke vagy bamásszürke, parás, ráncos, belül sár-
gásfehér. Szaga az édesgyökérre emlékeztet. Vizeskivonat-tartalma a Ph.Hg. VII. elő­
írásai szerint legalább 17%. A kereskedelmi szabvány csak az I. osztályú drogra ad
meg beltartalmi előírást, ennek vizeskivonat-tartalma legalább 20%. A drog legfel-
jebb 3% szárrészt tartalmazhat. A Magyar Gyógyszerkönyv szerint a bűzös iglice és
más sárga virágú fajok gyökerei nem használhatók.
• Szaporítóanyag-előállítás
Termesztés esetén a 2-3 éves, jól beállt ültetvények meghatározott részét jelölik ki
magtermesztés céljára. Mivel a magvak könnyen peregnek, a betakarítást akkor vég-
zik, amikor a szár alsó részén a termések egyharmada beérett.
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó.
• Felhasználás
Vizelethajtó teakeverékek alkotója, vesekőbetegek kezelésére leginkább a mezei
zsurló drogjával társítják Tinktúrákat, tablettázott készítményeket is előállítanak be-
lőle. A herhát sebgyógyításra is használják a népi gyógyászatban. Újabban a kozme-
tikai iparban is használják drogját; a faggyúmirigyek működését csökkentő készítmé-
nyek alapanyaga.

Origanum vulgare L. • Közönséges szurokfű

Gyakrabban használt magyar nevei: feketegyopár, vadmajoránna, vargamajoránna

• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a Lamiaceae (ajakosok) család Origa-
num nemzetségébe tartozó faj. A nemzetség az európai oregano fűszer forrásaként is-
mert, neve a görög oros (hegy) és aganos (fény, dísz) szóból ered. AzOriganum vul-
gare L. rendszertanilag gyűjtőnévnek tekinthető, mely a morfológiai változatosság
következtében taxonómiailag további 6 alfajra különül. Az alfajok morfológiailag fő­
ként a leveleken, a murvákon és a csészén lévő mirigyszőrök számában, a murvák és

444
a virágok méretében és színében különböznek egymás-
tól. Magyarországon az Origanum vulgare L. subsp.
vulgare fordul elő vadon, változatos a generatív szervek
színében, mirigyszőr és fedőszőr borítottságában. A
nemzetség fűszernövényként ismert és Dél-Európában
korábban legnagyobb mennyiségben gyűjtött, ma több-
nyire termesztett alfaja az Origanum vulgare subsp.
hirtum (Link) Ietswaart, a görög oregano. A párta színe
fehér, az alfaj mirigyszőrökkel sűrűn borított és illóolaj-
ban gazdag. Az O. vulgare közeli rokonságban áll a
Majorana hortensissel.
• Drog
A növény teljes nyílásakor vágott leveles, virágos
hajtásának felső, legfeljebb 40 cm-es része az Origani
vulgaris herba, melynek minőségi követelményeit az
MSZ 17050-1971 tartalmazza. A Magyarországon is forgalomban lévő görög orega-
nónak külön minőségi előirata nincs, drogja Origani herba néven kerül forgalomba.
• Hatóanyag
A drog illóolaj-tartalma alfajtól ftiggően igen eltérő lehet (0,5-8%), a hazai ter-
mesztésű populációk drogjának illóolaj-tartalma 0,5-1,5% között változhat. Fő ösz-
szetevői a karvakral és a timol. Tartalmaz még flavonoidokat, a családra jellemző
cserzőanyagokat, nyálkaanyagokat
• Botanikai leírás
Félcserje jellegű évelő növény (H). Június végétől szeptemberig folyamatosan
virágzik. Terjedő tövű növény, elfásodott gyöktörzsszerű tarackokkal, kúszó, járu-
lékos gyökerekkel. A tarackokból képződnek a meddő leveles, valamint a virágzó
egyéves hajtások. Szára felemelkedő, 50-100 cm magas, négyszögletes, felül el-
ágazó, vörös v. barnásvörös fedő- és mirigyszőrökkel borított. Levelei keresztben
átellenesek, 3-5 cm hosszúak, felfelé kisebbek, tojásdadok, csúcsuk felé hegyese-
dők, ép szélűek vagy gyengén fogacskásak, ritkásan szőrösek, mirigyektől ponto-
zottak A murvalevelek hosszúkásak, sötétbíbor színűek, kopaszok. Virágz a ta több-
szörösen összetett álftizér, a hajtások végén szétterülő bogernyős, tömött bugákból
álló (XIX színes tábla). Csészéje 5 fogú, a murvalevélkéktől teljesen körülzárt,
2-2,5 mm hosszú, harangszerű, sötétbíbor színű. A párta 4-6 mm hosszú, bíborpi-
ros, rózsaszín, bordó színű. Termése 4 részre hasadó makkocska, l mm hosszú, hen-
geres, sima felületű, barna színű. Ezermagtömege 0,08-0, 12 g, csírázóképességét
4-5 évig őrzi meg.
• Előfordulás
AzOriganum vulgare L. széles elterjedésű faj, megtalálható Eurázsia mérsékelt és
szubtrópusi övezeteiben. A mediterrán területek nagy változatosságot mutatnak az al-
fajok előfordulásában. Észak-Amerikába behurcolt faj, ahol különböző alfajaimellett
hibridjeinek termesztése is gyakori.
• Környezeti igény
Szárazságtűrő, fénykedvelő növény. Hazánkban napos, cserjés helyeken, száraz
kaszálókon, erdei vágások mentén gyakori, sokszor tömegesen jelenik meg.

445
 • Fajta
Hazánkban a fajtanemesítés nagyobbrészt dísznövénytermesztés céljára történik.
Drogcélú termesztése jelenleg szelektáJt populációk felhasználásával történik. A me-
diterrán országokban a szurokfűfajok szelektáJt populációit termesztik.
• Gyűjtés
A virágos, leveles hajtásokat teljes virágzásban, a fásodó levéltelen szárrészek fe-
lett levágják. A vágást sarlóval vagy kaszakéssei végzik.
• Termesztés
Elővetemény. Az elővetemény megválasztásánál fontos, hogy tiszta, főleg évelő
gyomoktól mentes területet hagyjon maga után. Jó előveteményei a gabonafélék, pil-
langósok, trágyázott kapások.
Trágyázás. A növény tápanyagigénye közepesnek tekinthető. V ékony termő rétegű,
sovány talajok hasznosítására alkalmas. Ezeken a területeken a telepítés előtt ősszel
20-30 t/ha szerves trágya bemunkálása szükséges. A termő években az ültetvény ál-
lapotától és a talajállapottól fliggően kell kijuttatni tápanyagokat.
Talaj-előkészítés. Ősszel szántott, tavasszal elmunkált terület alkalmas a telepítéshez.
Vetés/telepítés. A szurokfű szaporítható tőosztással, magvetéssei és dugványo-
zássaL Magyarországon a palánta-előállítás tekinthető általánosnak. A megfelelő
időben és módon előállított palánták május végén érik el a kiültetéshez szükséges
l 0-12 cm-es nagyságot. A palántákat 2 szálával 50-60 cm sor- és 20-25 cm tőtávol­
ságra ültetjük
Ápolás. Az első évben a rendszeres mechanikai gyomirtás mellett a talaj vízkész-
letétől fliggően öntözni kell, hogy a növények egyenletesen növekedjenek és megin-
duljon az oldalelágazások képződése. A további években a gyökerek mélyre hatolnak
és a növény jól tűri a szárazságot.
Növényvédelem. Jelentősebb kártevője nincs.
Betakarítás. A telepítés évben egyszer, a további években kétszer vágható. Az el-
ső vágás a növények teljes virágzásakor, a második vágást a sarjhajtások teljes kifej-
lődésekor (szeptember végén) végezhetjük. Kis területen sarlóval, nagyobb felületen
kaszálvarakadó géppel a hajtások felső 40 cm-es részét vágjuk le.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott virágos hajtásokat azonnal szárítani kell árnyékos, szellős helyen vé-
kony rétegben kiterítve vagy TSZP szárítón. Meleg levegős szárítás esetén 40 °C-nál
alacsonyabb léghőmérséklet alkalmazható. A szárítást a levelek és virágzati részek le-
morzsolása követi, majd a szártalanítás, rostálás, tisztítás.
• Hozam
Mennyiség. 5-6 kg virágos hajtásból l kg száraz morzsolt drog állítható elő. Ter-
mesztés esetén 2-2,5 t/ha marzsolt drogot nyerünk.
Minőség. A kereskedelmi szabvány előírásai szerint a drog a leveles virágzó, leg-
feljebb 40 cm hosszú hajtásrészből állhat. Idegen növényi részeket csak 2%-nyi
mennyiségben tartalmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább 20%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A vetőmagot (MSZ 7145-1999) márciusban fűtetlen fólia alá vagy szabad foldbe
vethetjük. A magvakat jól előkészített, hengerezett talaj felületre, szórva vagy 25 cm
sortávolságra juttatjuk ki. A szabadágyi vetésnél a kelés vontatott, elhúzódó ( 1-1 ,5 hó-

446
nap). Biztonságosabb a fűtetlen fólia alatti palántanevelés. A magvetést 2-3 mm vas-
tagon homokkal vagy tőzegkorpávai takarjuk. Vetőmagszükséglet 0,8-1 g/m 2 •
Dugványozáskor a hazai előállíták a generatív hajtások levágása után laza, homo-
kos, nedves közegben párás körülmények között gyökereztetik a hajtásokat, majd a
palántákhoz hasonlóan használják fel.
• Farmakológiai hatás
Antiszeptikus, köptető, nyálkaoldó, enyhén görcsoldó.
• Felhasználás
Számos teakeverék alkotója, légúti és emésztőrendszeri hurutos megbetegedések
esetén használható, de kiegészítője nyugtató teakeverékeknek, reumaellenes bedör-
zsölöknek is. Ételek, halak, húsok, bor fűszerezésére használják. A lepárolt illóolaj
szappanok alkotórészeként is szerepelhet antiszeptikus hatása miatt. Régen mint né-
pi festőnövényt sokfelé kedvelték. A szőttesek rozsdabama alapszínét adta.

Panax spp. • Ginszengfajok

Panax ginseng C. A. Meyer- (kínai, koreai vagy ázsiai) ginszeng
Panax quinquefolium L. - amerikai vagy kanadai ginszeng

Gyakrabban használt magyar nevei: fér-

figyökér, életgyökér, erőgyökér, ginzeng
• Rendszertani besorolás
Az Araliales (aráliavirágúak) rendjébe,
az Arahaceae (borostyánfélék) családjába
tartoznak. A nemzetség más faj ait, továbbá
egyéb rokon és nem rokon fajokat is illet-
nek a ginszeng névvel, a Panax fajokhoz
hasonló, adaptogén terápiás hatásuk foly-
tán. Legismertebbek, és leggyakrabban
forgalmazzák- "szibériai ginszeng" néven
az Eleuteracoccus senticosus Max., syn.
Acantopanax senticosus Rupr. et max. (taj-
gagyökér) és a Leuzea carthamoides
Willd/DC. (szekliceimola) drogjait
• Drog
A fajok gyökere adja a Ginsen g radix nevű drogo t. Szerepe l a német (DAB l O),
osztrák (ÖAB), svájci (Ph.Helv.VII.) gyógyszerkönyvekben. Magyarországon ami-
nőségi követelményeket az MSZ 14128-77 sz. drogszabvány foglalja össze. A gyökér
formája gyakran emberi alakra emlékeztet, ami indokolja elnevezéseit, s ami a távol-
keletiek szemében erősen fokozta a gyógyító erejébe vetett hitet. A kereskedelemben
előfordul a fehér, illetve a vörös ginszeng megnevezés is. Előbbi a hámozott, szárított
gyökér, az utóbbit pedig - elsősorban Japánban- szárítás előtt gőzölik vagy főzik.
• Hatóanyag
A ginszenggyökér legfontosabb hatóanyagai triterpén szaponinok, az ún. gin-
szenozidok (az orosz szakirodalomban panaxozidok), amelyek 0,5-3,0%-ban halmo-

447
 zódnak fel. E vegyületeke t,- melyekből 10-13 félét említenek-rö vidítésekkel jel-
zik: Rb~> Rb 2 , Rb 0 , Re, Rg 1 stb. és glikozidos formában vannakjelen a gyökérben. Az
egyes ginszenozidvegyületek aránya függ a taxontól, termőhelytől, a növény korától,
technológiától stb. Tartalmaz még a drog kis mennyiségű illóolajat (0,05%), vitami-
nokat, szterolokat, kumarint, szénhidrát jellegű tartalék tápanyagokat.
• Botanikai leírás
Lágy szárú évelő, 60-80 cm magasra növő (G) fajok. Aszár felálló, többnyire el
nem ágazó, végálló levélrózsában végződik. Levelek- általában 5 levélkéből -, te-
nyeresen összetettek, tojás alakúak, kihegyezettek, kétszeresen fűrészes szélűek. Vi-
rágzata 15-30 virágból álló ernyő, színük fehéreszöld, nem feltűnő. A termés apró,
piros csonthéjas áltermés.
• Előfordulás
A P. ginseng Kelet-Ázsiában, a magasabb hegyvidéki terűleteken honos. Koreá-
ban, Kínában, Japánban, Oroszországban a faj már védett, gyüjtése tilos. Mindkét faj
szerepel a nemzetközi CITES egyezményben is, mely a forgalmazásukat korlátozza.
Ennek ellenére évről évre jelentős tételek jelennek meg a világkereskedelemben, ahol
a vadon termő drogot magasabb áron lehet értékesíteni, mint a termesztette t Az em-
lített országokban azonbanjelentős termesztés is folyik. Az amerikai ginszeng hűvös,
sziklás, árnyékos lejtőkön él Észak-Amerika keleti terűletein. Gyakori előfordulását
írták le az Appalache-hegység déli részén. Kanadában és az USA egyes államaiban
védett, más államokban veszélyeztetettként tartják nyilván vagy nincs védettségi stá-
tusza. Nagy mennyiséget (mintegy évi ezer tonnát) termesztenek is.
• Környezeti igény
Az ázsiai ginszeng igényesebb. Mintegy 1000 mm évi csapadékmennyiség, vi-
szonylag alacsony, (9-15 °C) hőmérséklet szükséges az optimális terméshez. Mint
erdei aljnövény, a közvetlen napfényt nem bírja. Kedveli az enyhén savanyú, erő­
sen humuszos, jó vízáteresztő talajt. Az amerikai ginszeng alkalmazkodóképessége
nagyobb.
• Fajta
Hazánkban jelenleg fajtája nincs.
• Gyűjtés
Hasznos hozamot csak a legalább 5-6 éves egyedek adnak. A vadon termő állomá-
nyokat folyamatosan gyűjtik. Az USA több államában a gyűjtést kvótákkal szabá-
lyozzák, engedélyhez kötik, s csak a termését már beérlelt egyedeket, ősszel szabad
kitermelni.
• Termesztés
Termesztéstechnológiai ismeretek elsősorban az amerikai ginszengről állnak ren-
delkezésre.
Elővetemény. Az állomány hosszú ideig marad a terűleten, 3-6 éves kultúrát jelent.
Gyom- és szermaradványmentes, jó táperőben lévő terűletre telepíthető.
Trágyázás. Speciális tápanyagigénye nem ismeretes.
Talaj-előkészítés. Ágyásos művelésben termesztik. Az emelt ágyások átlagos szé-
lessége 120 cm, ebben 9-12 sort helyeznek el. Az ágyások fölött falécekből álló vagy
műanyag hálós árnyékolót feszítenek ki, amimintegy 75% árnyékot hivatott biztosí-
taní. A vetés előtt a lazítás és gyommentesség érdekében többször forgatják a talajt.

448
 Vetés. A mag elfekvésre hajlamos, ezért vetés előtt csírázást serkentő kezelést al-
kalmaznak: leggyakrabban egy évig hidegágyban sztratifikálják, ritkábban gib-
berellines vagy hőkezelést végeznek A magvakat kisebb területen kézzel, nagyobb
területen géppel, ősszel vetik, a vetőmagszükséglet 70-140 kg!ha. A vetést fenyőké­
reg-, szalma- vagy fűrészpormulccsal takarják.
Apolás. Herbicid technológiája nem kidolgozott, kézi gyomlálást alkalmaznak.
Növényvédelem. Érzékeny a palántadőlésre és különböző gombás betegségekre,
melyek ellen megjelenésükkor védekezni szükséges.
Betakarítás. Legkorábban a harmadik év végén végezhető. Kísérletekkel kimu-
tatták, hogy a szaponintartalom szempontjából az augusztusi betakarítás előnyösebb
a későbbi, őszi kiszedéseknéL Akitermelés t leggyakrabban kézzel vagy kisgépek-
kel végzik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A hagyományos fehér ginszeng előállításához egyes adatok szerint a gyökerekről
a külső pararéteget lehámozzák, majd napon vagy 100 °C-on gyorsan szárítják. Az
amerikai termesztéstechnológia alapján kiszedés után a gyökereket megtisztítják,
majd műszárítóban szárítják, 26-43 °C-on. Kísérleti eredmények szerint optimális
a 38 °C. A kisméretű gyökereket célszerű eltávolítani az anyagból, mert amennyi-
ben ezek fiatal, árvakelésű magoncokból származnak, a hatóanyag-összetételük el-
térő lehet.
• Hozam
Mennyiség. Termesztésben az amerikai ginszeng mintegy 2 t/ha, a koreai 2-4 t /ha
drogot ad.
Minőség. A koreai ginszeng hosszabb (mintegy 8-20 cm, és vékonyabb
(5-20 mm), míg az amerikai ginszeng gyökere 5-10 cm hosszú, és vastagabb, mint-
egy 25 mm. A különböző gyógyszerkönyvek 1,5-2,0%-ot adnak meg minimális
ginszenozidtartalornként. A hazai szabvány a két faj gyökerén kívül legfeljebb l%-
ban enged meg idegen anyagot és az l. osztályú áru legalább 15% alkoholoskivonat-
tartalmú legyen.
A nemzetközi kereskedelemben a ginszenggyökér igen magas árú, ezért gyakran
hamisítják, keverik.
• Szaporítóanyag-előállítás
A terméseket három éves vagy idősebb egyedekről gyűjtik, augusztusban. A ter-
méshúst fermentációval távolítják el, a magvakat fungiciddel csávázzák
• Farmakológiai hatás
A ginszeng elsősorban adaptogén hatású, illetve tonicum. A nemzetség neve a
"panacea" (mindent gyógyít) görög szóra vezethető vissza, ami jelzi széles körű al-
kalmazását. A korszerű farmakológiai és klinikai vizsgálatok bizonyították a drog
tumorellenes, antivirális, antioxidáns hatását, kedvező befolyását a központi ideg-
rendszer aktivitásának fokozására (nootróp hatás), a szaporító szervek működésére, a
koleszterol- és lipidanyagcserére, a vércukorszint csökkentésére. Egyes szaponing-
likozidok esetében igazoltak továbbá enyhe fájdalomcsillapító, fekélyellenes, étvágy-
javító hatásokat is. A farmakológiai vizsgálatok bizonyították, hogy esetenként az
egyes ginszenozidok különböző, sőt egymással ellentétes hatásúak is lehetnek, ami
magyarázza a droggal kapcsolatos adatok és eredmények változatosságát.

449
• Felhasználása
Az ázsiai ginszenget a kínaiak több mint kétezer éve használják, az amerikai gin-
szeng szintén egyes indián törzsek fő gyógyszere volt. Az általános ellenálló képesség
fokozására, az idős vagy legyengült szervezet erősítésére, élénkítésre, étvágyserkentő­
nek, vérkeringés javítónak fogyasztották főzetét Afrodiziákurnként és geriátrikurnként
is jelentős szerepet tulajdonítottak neki. Ma is leggyakrabban az immunrendszer stimu-
lálására, stresszhatások kivédésére, a fizikai és szellemi teljesítőképesség növelésére fo-
gyasztják. Koreában a friss gyökeret is, másutt inkább a drogot használják fel. Számos
fitoterápiás készítménye ismert (granulált formák, alkoholos tinktúra, édesség stb.).

Papaver rhoeas L. • Pipacs

Gyakrabban használt magyar nevei: vetési pipacs,
(lúdmák)
• Rendszertani besorolás
A Papaverales (mákvirágúak) rendjébe, azon be-
lül a Papaveraceae (mákfélék) családjába tartozik.
• Drog
Gyűjtendő a virág lángvörös színű szirma (MSZ
7670-1985). A szirom szárítva lilás, vöröseslilás
színű, gyengén bódító illatú, kesernyés ízű, kissé
nyálkás. A drog Rhaeadas fias vagy Papaveris
rhaeadas fias néven ismert.
• Hatóanyag
Hatóanyaga a vízben oldható festékanyagok
(antociánok), továbbá található benne a rhoeadin
nem mérgező hatású alkaloid, rhoeadinsav, vala-
mint nyálkaanyagok
• Botanikai leírás
A növény egyéves, therophyta (Th). Gyökere hengeres, vékony, fehéres, kevéssé
elágazó. Egy vagy több szárat fejleszt. Szára 30-60 cm magas, sokszor már a tövé-
nél elágazó, serteszőrökkel borított. Levelei szórt állásúak, élénkzöldek. Virágait a fő­
és mellékszárak végén hozza. A virág kinyílt állapotban 4-8 cm átmérőjű, négy szi-
romlevele kettesével szembenálló. Termése sokrekeszű, sokmagvú, kopasz, visszás
tojásdad alakú tok, mely a bibekaréjok alatt kis likacsokkal nyílik. Magvai vese ala-
kúak, l mm hosszúak, 0,5 mm szélesek, fekete ibolyás színűek.
• Előfordulás
Európában mindenütt megtalálható. Ázsia mérsékelt égövi részein lelhető fel. Ma
már Ausztráliába és Új-Zélandba is behurcolták. Hazánkban szántók szélén, tarlókon,
parlagokon közönséges gyom. Rosszul kezelt gabonatáblákban tömegesen terem.
• Környezeti igény
Talajban nem válogatós, kötött, laza, savanyú, meszes talajokon is megterem. A
magvak nagy része ősszel csírázik, apró csíranövényei együtt nőnek a gabonákkal.
Esős augusztus után tömeges megjelenése várható.

450
• Gyűjtés
Tömegesenjúnius-jú lius hónapokban virágzik, ekkor gyűjthető. Asziromleveleket
a harmat felszáradása után, száraz időben szedjük. A közvetlenül eső után vagy har-
matban szedett szirmok összetapadnak, ilyen anyagból jó és szép drogot nem lehet
előállítani. Az ujjunkkal kitépett szirmokat kosarakba szedjük.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítását padláson, 1-2 cm-es rétegbe szétterítve végezzük. A szárítás szárítóke-
reten vagy tiszta papíron a közvetlen napfény kizárásával történjék. A szétterítés előtt
az összetapadt sziromleveleket szedjük szét, mert azok különben bepenészednek,
szürke, fakó színűekké válnak. A szárítás alatt a szirmokat ne forgassuk. A száraz árut
ládákban vagy zsákokban tároljuk Száraz, hűvös, sötét helyen tároljuk
• Hozam
Mennyiség. Általában 7 kg nyers virágsziromból állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Ajó minőségű drog sötétbíbor színű, legfeljebb 10% nedvességtartalmú
és a növény egyéb részeit nem tartalmazza. A megfeketedett, kifakult rész a 6%-ot,
az összetapadt, romlott szirmok a 3%-ot, a homok és más idegen anyag a 2%-ot nem
haladhatja meg.
• Farmakológiai hatás
Egészségre ártalmatlan színezőanyagait hasznosítják
• Felhasználás
Főleg élelmiszerek színezésére (teakeverékek, szörpök, cukorkák) használják.
Gyógyászati jelentősége ma már nincs.

Papaver sornniferum L. • Mák

Gyakrabban használt magyar nevei: ker-
ti mák, termesztett mák, ( álomhozó mák)
• Rendszertani besorolás
A termesztett mák a Papaverales (mák-
virágúak) rendjébe, a Papaveraceae (mák-
fél ék) családj ába tartozik. A családban több
_,
mint 300 növényfaj található és a nemzet-
ségnek is közel l 00 faja, változata, formá-
ja ismeretes (SÁRKÁNY-BERNÁTH-TÉ-
TÉNYI, 2000). Gyógynövényeink közül ide
tartozik a murvás mák (P bracteatum
Lindl.) és a pipacs (P rhoeas L.).
• Drog
A mák többhasznú növény. Az éretlen
mák tokterméséből, annak megkarcolása
és a kifolyó tejnedv beszáradása, össze-
gyűjtése révén nyerjük az ópiumot. Az így előállított ópiumot ópiumkaláccsá gyúrják
össze, ami a további gyógyszeripari feldolgozás alapanyaga. Szárított, porított formá-
ja gyógyszerkönyvi drog (Pulvis opii - Ph.Hg. VII., Ph.Helv. VII., DAB 9, ÖAB).

451
 KABAY JÁNOS magyar gyógyszerész 1931-ben szabadalmaztatott eljárása lehetövé tet-
te a gyógyászatban nélkülözhetetlen mákalkaloidok érett máktokból való kivonását.
Ez lehetövé teszi a mákalkaloidok szigorúan zárt rendszerben történő ipari feldolgo-
zását, azaz az ópiumcélú termesztéshez kapcsolódó kábítószer visszaélések minima-
lizálását. A módszer világszerte elterjedt. Az érett máktok (Papaveris caput maturis)
a hazai gyógyszeriparn ak jelentős és nélkülözhetetlen nyersanyaga.
A mák főterméke - elsősorban Európában - a kellemes ízű, olajtartalmú mag.
A máktok és a mákmag minőségi követelményeit az MSZ 16618-1974, valamint
az MSZ 16890-1988 számú szabványok tartalmazzák.
• Hatóanyag
A zöld és az érett, (száraz) máktok a Papaver nemzetségre jellemző fenilalanin
prekurzorból képződő alkaloidokat tartalmaz. Az érett máktokban az összes alkaloi-
dok mennyisége 0,5-3,5%. A máktokból izolált alkaloidok száma meghaladja a 30-at.
Fő alkaloidjai a morfin (0,4-2,0%), kodein (0,3-0,7%), tebain (0,4-0,7%), narkotin
(0,3-1,0%), narkotolin (0,1-0,3) és a papaverin (0,3-1,0%). A mák magja gyakorla-
tilag alkaloidmentes. Tartalmaz viszont mintegy 40-55% igen finom, étkezésre alkal-
mas zsírosolajat és 20-25% fehérjét.
• Botanikai leírás
Egyéves, lágy szárú, terofiton (Th) faj. Karószerű jőgyökere gyengén fásodó,
18-20 cm hosszú, 1-2 cm átmérőjű. Viszonylag kevés oldalgyökeret fejleszt, a talaj
felszíne közelében lévők erőteljesen megvastagodnak, s mint támasztógyökerek mű­
ködnek. Szára felálló, a fajtától és a környezeti viszonyoktól függően 50-150 cm ma-
gas. Felső részén elágazó, hengeres, sima, hamvaszöld. Tőleve/ei hosszúkásak, ellip-
tikusak, inkább ülők. A szárlevelek szórt állásúak, ülők, az alsók a tőleveleknél na-
gyobbak, felfelé fokozatosan kisebbek, alakjuk hosszúkás tojásdad. A főtengelyen a
levelek hónaljában képződnek az oldalhajtások, amelyek a főhajtáshoz hasonlóan,
magányosan álló virágokban záródnak A termesztett tavaszi mák sziromlevele álta-
lában fehér, az alapi részen sötétebb vagy világosabb lila folttal, 6-12 cm nagyságú.
Termése üreges, többrekeszű tok, alakja, színe és mérete változó, a fajtára jellemző.
Átmérője 2-3 cm-től 6-8 cm-ig változik. A rekeszfalakon elhelyezkedő, majd érés-
kor a tok aljára hulló magvak színe és mérete szintén a fajtára jellemző. Általában le-
gömbölyített vese alakúak, színük a fehértől a feketéig változik. A termesztett fajták
magja különböző árnyalatú kék vagy fehér, ezermagtömege 0,3-0,6 g.
• Előfordulása
A mák Kisázsiából származik, s már mintegy 4000 éve ismerik és termesztik.
Gyógyászati alkalmazásáról Hippokratész is írt. Narkotikus hatásáért kezdetben Kis-
Ázsiában, Perzsiában, Indiában és a környező országokban termesztették Az arab né-
pekkel folytatott kereskedelem, illetve a Római Birodalom provinciáiból került Euró-
pába, sittszinte minden országban elterjedt. Jelenleg a világon mintegy 80-100 ezer
hektáron folyik a mák termesztése.
A mák hazánkban is régóta termesztett növény. Az ország egész területén nagy- és
kisüzemekben egyaránt termesztik. A termesztés feltételeiről külön törvényi szabá-
lyozás rendelkezik. Az ipari célú termesztés koordinálásáról az ICN Alkaloida (Tisza-
vasvári) gondoskodik. Az utóbbi években- részben technológiai, részben ökonómiai
okokra visszavezethetően - a termőterület és a terméshozam is csökkent.

452
 A máknak két ökotipusát termesztik hazánkban. A "tavaszi mák" fajták tenyészide-
je 120-160 nap, magjuk jól csírázik, 7-10 °C-on, de rosszul vagy nem csíráznak
20 °C felett. Tőlevélrózsájuk télen, a tartós fagyok hatására elpusztulhat. Az "őszi
mák"fajták tenyészideje 250-270 nap, csírázási hőoptimumuk 15-20 °C. Tőlevélró­
zsás állapotban jól tűrik a téli fagyokat is.
• Környezeti igény
A mák hazánk egész területén termeszthető. A tájak közti éghajlati különbségek a
termeszthetőségét alapvetően nem befolyásolják. Mégis legbiztonságosabban és leg-
nagyobb hozamokkal a Dunántúlon, az ország hűvösebb, kedvezőbb csapadékelosz-
lású területein termeszthető. A növény környezeti igényét a fejlődési szakaszonként
ismerhetjük meg. A mák egyedfejlődésében a magállapottól az érés befejezéséig 6, jól
jellemezhető fejlődési szakaszt különböztethetünk meg:
l. A mag vagy nyugvócsíra állapot, mely több évig tarthat. A mákmag hűvös, szá-
raz helyen tárolva 4-5 évig megtartja csírázóképességét.
2. A csírázási szakasz a maghéj felrepedésétől az első lomblevelek megjelenéséig
tart. Időtartama optimális viszonyok között 15-20 nap. Magja kedvező nedvességi vi-
szonyok mellett - amely kora tavasszal a vetésre jól előkészített területen általában
mindig biztosított - már 2-3 °C-on csírázásnak indul. Az optimális csírázáshoz
7-10 oc szükséges. A vetést követő 10-14 napon belül a csíranövények megjelennek
a talaj felszínén. A mák cserepes talaj esetén nehezen tud a felszínre tömi, a keléshez
szükség van nagyszámú mag együttes csírázására.
3. A tőrózsa (tőleveles állapot) a tőlevelek megjelenésétől a szárbaindulásig tart. A
mák leghosszabb egyedfejlődési szakasza. Időtartama az ápolástól, a tápanyagellátás-
tó l, az időjárástól, főleg a hőmérséklettől függően, széles határok között változhat.
Átlagos körülmények között 50-60 nap, késői vetés, megkésett egyelés, gyenge táp-
anyagellátás, száraz, meleg időjárás esetén lényegesen lerövidül. A tőlevélrózsás sza-
kaszban a mák optimális fejlődéséhez a 12-14 °C közötti átlaghőmérséklet és a mér-
sékelten csapadékos időjárás a kedvező. Amennyiben a mák nagy és fejlett tőlevélró­
zsát tud nevelni, akkor biztosított a reproduktív szervek jó szerveződése, a termés ki-
fejlődése.
4. A száriag-növekedési és -elágazási szakasz, a szárbaindulás kezdetétől a főten­
gely virágjának nyílásáig tart. Időtartama 25-30 nap. Ilyenkor az intenzív növekedés-
hez kedvező, 16-18 oc átlagos hőmérsékletű, mérsékelten csapadékos időjárás szük-
séges. Ebben a szakaszban a leggyorsabb a víz- és tápanyagfelvétel.
5. A virágzás és a tokkifejlődési szakasz, a teljes virágzástól a teljes toknagyság el-
éréséig tart. E szakasz hossza a fajtától és az időjárástól függően 20-30 nap. A virág
kinyílásától a sziromhullásig általában néhány napra, a sziromhullástól a tok teljes ki-
fejlődéséig 10-14 napra van szüksége a növénynek. A virágzás időszakában a jó ter-
mékenyülés érdekében napos, száraz meleg (18-20 °C) időjárás az optimális. A szi-
romhullástól a teljes toknagyság kifejlődéséig (ópiumérettségig) a csapadékosabb,
meleg időjárás a kedvező.
6. A tok és magérési szakasz a zöldtok fejlettségtől a teljes érésig tart, időtartama
15-25 nap. Ezen fejlődési szakasz során a mák szárán a levelek leszáradnak, a zöld
tok szalmasárga színűvé válik, a magvak lehullanak a termés rekeszfaláról a tok aljá-
ra. A mák az ún. "zörgős tok" állapotba kerül. Ebben a fejlődési szakaszban a száraz

453
 meleg (20 °C feletti) időjárás az optimális. Csapadékos időjárás esetén gombás beteg-
ségek fellépésével, a tok hatóanyagainak kimosódásával kell számolni.
A mák a tápanyagokkal jól ellátott, semleges kémhatású, könnyen művelhető tala-
jokat kedveli. Kitűnően díszlik középkötött vagy homokos vályogtalaj on, s jó termő­
képességű barna homokon. A könnyű homoktalaj ok, a savanyú, a cserepesedésre haj-
ló, kötött, nedves agyagtalajok a mák termesztésére nem alkalmasak.
• Fajta
A gyógyszeripari feldolgozás céljából termesztett mákfajtákkal szemben támasztott
legfontosabb követelmény, hogy a tok magas alkaloidtartalmú, a mag pedig élénkkék
színű legyen. A kisüzemi feltételek közé javasolt anyagoknál viszont a magas alka-
loidtartalom jelent hátrány. Mindkét fajtacsoportban kívánatos a nagy terméshozam,
a szárszilárdság, a betegségellenállóság és a tokmagasság kiegyenlítettsége.
Főleg étkezési magelőállítás céljára, kisebb területeken, a közepes hatóanyagtar-
talmú (0,3-0,6%) mákfajták termeszthetők. Ezek közé tavaszi és őszi vetésű mákfaj-
ták egyaránt tartoznak.
'Kompolti M': 1967-től államilag elismert fajta. Erőteljes növekedésű,
110-140 cm magas, 2-3 tokot terem. Tenyészideje 120-130 nap. Virága fehér, lila
alapfolttaL Tokja kissé megnyúlt. Jellemzője a szilárd szár, a kiegyenlített állomány
és a biztonságos termés. Magszíne élénkkék Termőképessége 0,6--1 ,O t/ha mag és
0,6--0,9 t/ha tok. A tok alkaloid- (morfin) tartalma 0,6-0,8%.
'BC 2': 1967-től államilag elismert fajta. Közepes növekedésű, 100-130 cm ma-
gas, 3-5 tokot fejleszt. Tenyészideje 110-120 nap. Virágja nagy, fehér, lila alapi folt-
tal. Tokformája gömbölyded, alapi részén nyomott, a bibekorong tányérszerüen ki-
emelkedő. Szilárd szár, kiegyenlített tokmagasság jellemzi. Magszíne középkék. Ter-
mőképessége 0,5-0,9 t/ha mag és 0,4--0,7 t/ha tok. A tok alkaloidtartalma 0,3-0,6%.
Betegségekre közepesen fogékony.
'Kék Duna': 1973-tól államilag elismert fajta. Fajhibrid eredetű, közepes növeke-
désű, 110-120 cm magas, 3-4 tokot hozó fajta. Tenyészideje 115-135 nap. Virága fe-
hér, lila alapfolttaL Toktermése megnyúlt körte alakú, bordázott. Szilárd szárú, köze-
pesen kiegyenlített magasságú. Magszíne élénkkék Termőképessége 0,8-1,2 t/ha
mag, 0,7-1,0 t/ha tok. A tok alkaloidtartalma 0,4--0,6%. Szárazságtűrése és betegség-
ellenállósága az átlagosnál jobb.
'Kozmosz': 1983-tól államilag elismert fajta. Áttelelő, őszi mák. Erős növekedésű,
130-160 cm magas, 3-4 tokot hoz. Tenyészideje 240-260 nap. Virága halványlila, alap-
ján sötétlila folttaL Toktermése nagy, pogácsa vagy kúp alakú, bordázott. Szárszilárdsá-
ga jó, kiegyenlítettsége közepes. Magszíne kékesszürke. Termőképessége 1,0-1,5 t/ha
mag, l ,O-l ,2 t/ha tok. A tok alkaloidtartalma 0,4--0,5%. Télállósága, szárazságtűrése jó.
'Óriás kék': 1998-tól államilag elismert fajta (XIX színes tábla). Eger környékéről
begyűjtött tájfajta egyedszelekciójából alakult ki. Az eddig elismert hazai mákfajtá-
kétól eltérően piros virágú, nagy tokú (7-1 O cm hosszú, 5-7 cm széles, szürkéskék
magvú). A fajtárajellemző az erőteljes, vastag, magas (120-150 cm) szár, kevésbé vi-
aszos levél. Gazdasági értéke nagy, körte alakú tokja miatt külfóldön keresett száraz-
virág-alapanyag, magja közepes minőségű, étkezési mákként jól értékesíthető.
'KP Albakomp': 1998-tól államilag elismert fajta. Békésmegyei tájpopulációból
egyedszelekcióval alakult ki. A hazai mákfajtáktól eltérően fehér magvú. Erőteljes

454
 növekedésű, rózsaszín virágú, közepes gömb alakú tokú, nagy termőképességű fajta.
Magja megfelelő ízesítéssei diópótló.
'Gödi N': !992-től államilag elismert fajta. Fő alkaloidja a morfin, emellett
narkotint is tartalmaz. A fajtakísérletek során mért átlagos alkaloidtartalma 0,43%
morfin és O, 14% narkotin. Szilárd szárú, l 00-140 cm magas. Tőlevelei sárgászöldek.
Virága fehér, alapján lila folttaL Tokja körte alakú. Terméshozama megegyezik a ta-
vaszi mákfajtákéval. A termesztésből ma már gyakorlatilag kiszorult.
A házikertekben még ma is több korábbi mákfajtát, illetve formakeveréket, vala-
mint tájfajtát lehet találni. Ilyenek a 'Fertődi', a 'Soproni', a 'Mezőkövesdi' és a
'Bánkúti'. Ezek azonban alacsony hatóanyag-tartalmúak, ezért csak étkezési célra
termesztik.
A magas alkaloidtartalmú fajtákat csak szerződéssel, viszonylag nagyobb terüle-
teken szigorúan ellenőrzött körűlmények között lehet termeszteni. Az előállított ter-
mést (l O cm hosszú szárral be gyűjtött bontatlan tok) csak a tokot feldolgozó gyógy-
szeripar (ICN Alkaloida Magyarország) vagy megbízottja vásárolhatja fel. Ezen
alább felsorolt fajták magja csak tisztítás és állami ellenőrzés után kerülhet étkezési
célra kereskedelmi forgalomba.
'A l': 1991-től államilag elismert fajta. Kűlföldi eredetű magból származó hibrid-
populációból szelektált, magas morfintartalmú mák. Szelekciója az Alkaloida Vegyé-
szeti Gyárban egyedkiválasztással, családtenyésztéses módszerrel történt. Előnye a
magas hatóanyag-tartalom; száraz tokja l %-nál magasabb morfintartalmú. Virágai-
nak színe és formája megegyezik a tavaszi mákfajtákéval. Gyors növekedésű, korán
virágzó fajta. 15-20 nappal megelőzi az egyéb tavaszi mákfajták virágzását, már jú-
nius elején virágzik és érése július közepén van, így érési ideje az őszi és tavaszi mák-
fajták közé esik. Alacsony növekedésű, 80-100 cm szármagasságú. Toktermése zö-
mök, körte alakú, közepes nagyságú, gyengén bordázott. A magvak színe szürkéskék.
Szárszilárdsága jó. Annak ellenére, hogy kisebb testű növény, terméshozama nagy tő­
számnál (500-600 ezer db/ha) eléri a régebbi tavaszi mákok hozamát
'Kék Gemona': 1995-ben kerűlt állami elismerésre. Magas narkotintartalmú mák-
fajta, mely szabadföldi és kondicionált feltételek között intenzív alkaloidtartalom-
kontrolion alapuló egyedkiválasztással és családtenyésztéssel, szelekció útján került
előállításra. Közepes tenyészidejű és növekedésű, kék magvú, a hagyományos tava-
szi mákfaj táknál (pl. 'Kompolti M') 5-7 nappal korábbi, az 'A-l' fajtánál 6-8 nap-
pal későbbi virágzású fajta. Kiemelkedően magas (2,5% feletti) összalkaloid-tartal-
mon belül, fő alkaloidjaa narkotin (1,2-1,4%).
'Monaco': 1998-ban került állami elismerésre. Magas kodeintartalmú mák, mely
ENSZ-gyűjteményből származó populációból az alkaloid-bioszintézis kontrollján
alapuló, gyorsított ciklusú, fitotronos és szabadföldi egyedkiválsztással, beltenyész-
téssei és családtenyésztéssei kerűlt előállításra. Középkorai érésű, alacsony növeke-
désű, kék magvú, a hagyományos tavaszi mákfajtáknáll0 -14 nappal, az 'A-l' mák-
fajtánál 3-4 nappal korábbi virágzású és érésű fajta. Tokjában kiemelkedően magas a
morfinán alkaloidok felhalmozódása (3% feletti), ezen belül 0,5-0,6% kodeint, l%
feletti morfint és 0,4-0,6% tebaint tartalmaz.
'Tebona': magas tebaintartalmú fajta, melynek összehasonlító vizsgálata 1999-ben
eredményesen lezárult, s 2000-ben fajtaként elismerték.

455
 • Termesztés
A mák legális termesztése részben ópium, részben száraz máktok előállítására irá-
nyulhat. Ópiumcélú termesztés ma már kizárólag Indiában folyik (BERNÁTH, 1998a).
Ma a legálisan mákot termesztő országok- India kivételével - a száraztok előállí­
tási technológiát alkalmazzák A Magyarországon e célból kidolgozott termesztés-
technológia korszerűnek és példaértékűnek tekinthető, melynek elemeit a mákter-
mesztésben érdekelt európai országok is átvették.
Elővetemény. Jó táperőben lévő, gyommentes talajon a legtöbb növény után jól te-
rem. Általában két gabonatermesztő ciklus között helyezik el. 3-5 éven belül ugyan-
arra a terűletre ne kerüljön.
Talaj-előkészítés. A mák termesztését megelőzően őszi mélyszántás elvégzése
szükséges. A szántást még ősszel úgy kell elmunkálni, hogy a vetőágyat tavasszal mi-
nél kevesebb és sekély műveléssellehessen elkészíteni. Tavasszal simító vagy köny-
nyű borona és henger használata ajánlott, mélyen lazító eszközöket (kombinátor, tár-
csa) lehetőleg ne használjunk aprómorzsás, jó tömörített magágy elkészítésére.
Trágyázás. A mák rövid tenyészideje alatt csak a könnyen felvehető tápanyagokat
tudja hasznosítani. Közvetlen istállótrágyázást nem igényel. Hazai módszeres kispar-
cellás kísérletek a mák foszforigényességét bizonyították. Jó minőségű (3% humusz)
mezőségi talajon 50-l 00-150 mg/kg felvehető nitrogén-foszfor-kálium hatóanyag-
tartalom esetén a mákmag-, illetve tokhozam nem érte el a 200 kg/ha értéket. Erre irá-
nyuló kísérletek eredményei szerint foszforműtrágyázással a talaj foszfor tápanyag-
szintjének emelésével a tok- és a magprodukció 3-4-szeresére növekedett, míg
ugyanilyen körűlmények között a kálium- vagy a nitrogénműtrágyáknak csak
20-40%-os hatása volt (43. ábra). A regresszióanalízis matematikailag is bizonyítot-
ta a foszforelátottság valamint a mák morfinprodukciójának összefüggését (44. ábra).

Tok

kg/ha

700
l
l
l
l
500 SzD 5% =86 :szDS% =!28
l
l
l
l
300 l
P3 1
P3
P2
100

KO Kl K2 K3 KO Kl K2 K3
43. ábra
P-K kölcsönhatása a hozamokra (FÖLDESI, BERNÁTH, KÁDÁR, 1987)

456
 4,23%

44. ábra
A morfinprodukció tápanyagfeltétel-rendszere (FöLDESI, BERNÁTH, KÁDÁR, 1987)

457
 Vetés. A tavaszi máknál a korai vetés a sikeres termesztés feltétele. A vetést az idő­
járástól és a talajállapottól fiiggően február, március hónapokban kell elvégezni. A
mák a hidegre és a kisebb fagyokra kelés után sem érzékeny. A mákot azonnal vetni
kell, amint a föld kiengedett, a talajra a vetőgéppel rá lehet menni. Az őszi mák opti-
mális vetési ideje szeptember második fele, október eleje. A vetést azért kell ebben az
időszakban elvégezni, hogy a mák a tél beállta előtt 4-6 leveles tőrózsás állapotot ér-
hessen el. Az ilyen fejlettségű növények tűrik legjobban a téli hideget.
A biztonságos kelés érdekében 3,0-3,5 kg/ha vetőmagot vetünk. Ez a vetőmag­
ruennyiség igen sűrű kelést eredményez, s az egyedszám többszöröse a szükségesnek.
Ezért a hagyományos módon vetett mákot egyeini kell. A kézimunka-igényes egye-
lés elhagyása érdekében dolgozták ki a mák sugárkezelt vetőmagkeverékkel történő
vetési módszerét. A vetőmagkeverék 20%-a ép, 80%-a pedig sugárkezelt magból áll.
A sugárkezelt magvak nem vesztik el csírázóképességüket, az ép magvakkal együtt
kelnek, de a belőlűk kifejlődött csíranövények a kelés után, szikleveles állapotbanjel-
legzetes tűnetekkel elpusztulnak. Mivel csak az ép magvakból kelt növények fejlőd­
nek tovább, az egyelés elhagyható vagy lényegesen kevesebb munkával végezhető el.
A ballasztanyagos (gríz, főzött mák stb.) keverékekkel szemben a sugárkezelt vető­
magkeverék teljes biztonságú kelést ad, mert a csírázóképességüket megtartó sugár-
kezelt magvak segítik a csírák felszínre törését. A sugárkezelt vetőmagkeverékből is
3-3,5 kg-ot kell vetni hektáronként.
Az egyelési munka kikűszöbölésének másik módja a drazsírozott maggal történő
vetés. A drazsírozott mákmagból 7-l Okg-ot vetűnk hektáronként, me ly l OOO OOO db
körüli ép csírát tartalmaz. Az elvetett magvak 50-60%-ának kikelésére akkor van re-
mény, ha a vetés pontos vetőmélységet biztosító, precíziós vetőgépekkel történik. A
RAU vetőgépeknél a mákdrazsé vetéséhez speciális 2,2-2,5 mm lyukbőségű vetőko­
rong használata szűkséges. Jelenleg a magas alkaloidtartalmú mákfajtákat termelők
2/3-a sugárkezelt vetőmagkeverékkel, 1/3-a (főleg a RAU gépsorral rendelkező, cu-
korrépát termesztő gazdaságok) drazsírozott vetőmaggal vetik a mákot. A mák veté-
sére, bármilyen vetőmagot is használunk, az ajánlott sortávolság 35-40 cm, az opti-
mális vetésmélység 1-1 ,5 cm. Vetés után azonnal hengerezni kell. Cserepesedésre
hajlamos talajokon a hengerezés helyett célszerűbb magtakaró boronát használni.
Apolás. A hagyományos módon vetett mákot egyeini kell. Ez kézimunka-igényes,
a mák termesztési költségeinek csaknem 1/3-át teszi ki. Az egyelés optimális időpont­
ja a mák 4-6 lombleveles állapotában van. Az egyelés késése a mák felnyurgulásá-
hoz vezet és a nagyobb növények ritkítása több munkát is igényel. Bármilyen mód-
szerrel is történjen a mák tőbeállítása, mindig törekedni kell az optimális tőszám­
legalább 400-500 ezer db/ha- kialakítására. Ez 40 cm sortávolság esetén folyóméte-
renként 16-20 növény meghagyásával érhető el. A mák tőszámbeállítása azért döntő
fontosságú, mert csak optimális tőszámmal biztosítható az a maximális tokszám,
me ly alapvetően meghatározza a terméshozam nagyságát. A 3-4 cm tőtávolságban lé-
vő mákok már biztosan hoznak egy fejlett tokot. A l 0-20 cm-re lévő máktöveken
ugyan 3-4 tok is fejlődhet, de ezek kifejlődéséhez nem mindig megfelelőek az idő­
járási feltételek, így az elérhető terméshozam nagysága is bizonytalanabb.
A mák növekedése fejlődésének kezdetén, egészen a szárbaindulás stádiumáig na-
gyon lassú. A gyomok elnyomják a mákot, meghiúsítják a termesztést. A kelés után,

458
amint a sorok látszanak, sarabolással, gyomlálással a gyomokat azonnal el kell távo-
lítani. A sarabalás és a gyomlálás lassú és nagy figyelmet igénylő munka, vigyázni
kell, hogy a gyomokkal együtt a mákot ne pusztítsuk el. A sarabalás után a mák szár-
baindulásáig a gyomosodástól ftiggően még 2-4 alkalommal sor- és sorközkapálásra
is szükség van a gyomtalan mákállomány biztosítása érdekében.
Annak ellenére, hogy a mák gyomirtó szerekre igen érzékeny, mód van a részleges
vagy teljes vegyszeres gyomirtásra is. A gyakorlatban széleskörűen a részleges vegy-
szeres gyomirtás terjedt el. A vetés előtt alkalmazott gyomirtó szerekkel a kezdeti
gyomosodás megszüntethető, így a legnehezebb, legkényesebb gyomirtási munka, a
sarabol ás elmaradt. E célra a klórtoluron hatóanyagú Dieuran 80 WP 1-1 ,2 kg/ha dó-
zisával történő kezelés alkalmas. A vegyszeres gyomirtási kísérletekben a Pivot
0,3-0,4 l/ha dózisára is toleránsnak mutatkozott a kelő mák.
A későbbiek folyamán a gyomok ellen csak kapálással védekeznek vagy állomány-
kezelést végeznek Állománykezelésre a mák 2-4 lombleveles állapotában a diquat
hatóanyagú Reg! one (2,5-3 l/ha, 0,8%-os oldatban), 8-l O lombleveles állapotban pe-
dig a klórtoluron hatóanyagú Dieuran 80 WP (2 kglha), a piridát hatóanyagú
Lentagrán WP (1,5-2,0 kg/ha) a fluroxipir hatóanyagú Starane (0,8-1 l/ha) alkalma-
zása engedélyezett. Az egyszikű gyomok irtása a mákállomány károsítása nélkül a
fluazifop-P-butil hatóanyagú FusiJade S (1,0-1,51/ha) gyomirtószerrel oldható meg.
Bár az ismertetett vegyszeres gyomirtási technológiával a mák gyommentesen tart-
ható, mégis célszerű elsősorban a talaj levegőztetése céljából az egyelés után és a
szárbaindulás előtt egy alkalommal kultivátorral sorközkapálást végezni.
Növényvédelem. A mák növényvédelmi munkái már a vetés előtt kezdődnek. A ve-
tőmagot a talajlakó gombák (Helminthosporium spp., Erwinia spp., Pseudomonas
spp., Fusarium spp.) és a mákperonoszpóra károsítása elleni védelem érdekében csá-
vázni kell. A csávázásra a metalaxil hatóanyagú Apron SD-t használjuk 3,0-3,5 kg/t
mennyiségben. A csávázást hatásosan csak speciális aprómagcsávázó géppel (pl. H eid
B-4) és az úgynevezett ragasztva csávázási eljárással (inkrusztálás) lehet végezni.
A talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek, mákgyökérbarkó) elleni talajfertőtlenítő
vegyszereket, pl. a diazinon hatóanyagú Basudin 5 G-t 25-35 kg/ha mennyiségben a
tavaszi vetőágy készítéssel kell a talajba keverni. A mákot a tenyészidőben több kár-
tevő és kórokozó támadja. Védekezni általában a peronoszpóra, a máktokbarkó és rit-
kábban a levéltetvek ellen szükséges. A peronoszpóra ellen részben magcsávázással,
részben -jelentkezése esetén - Miltox spec iá! (rézoxiklorid+cineb) 0,5%-os oldatá-
val vagy Ri dornil Plus 45 WP l ,5-2 kg/ha adagjának kipermetezésévellehet hatéko-
nyan védekezni. A legnagyobb kárt a máktokbarkó okozhatja. Kártételének megaka-
dályozására legfontosabb a korai vetés. Amennyiben várható megjelenése, virágzás
előtt Danatox 50 EC (metilparation) vagy Nurelle D 501500 EC (cipermetrin +klór-
pirifosz) adható 1-1,5 l/ha mennyiségben. Virágzáskor-amikor a legjelentősebb a
károsítás - már csak méhkímélő peszticidek Thiodan 35 EC (endoszulfán)
0,8-1,21/ha, Rovlinka 50 WP (dioxakarb) 1-1,5 kg!ha, Decis 2,5 EC (szintetikus pi-
retroid) 0,5-0,7 l/ha, valamint a Bancol 50 WP (benszultap) 0,8kg/ha adagokban al-
kalmazhatók. A levéltetvek- amelyek a karompenész-fertőzés terjesztői-irtására vi-
rágzás előtt vagy után Pirimor (pirimikarb) 0,8-0,9 kg/ha dózisban eredményesen al-
kalmazható.

459
 Betakarítás. A mákot érett állapotában, július végén-augusztus elején az úgyneve-
zett "zörgős tok" stádiumában takarítjuk be. Az aratás száraz időben, a harmat felszál-
lása után kezdhető. Érettnek tekinthető az a máktok, mely a fajtára jellemző szalma-
sárga színű, rázásra zörög, nyomásra roppan, benne a magvak a fajtára jellemző szí-
nűek. A betakarítással nem késlekedhetűnk, mert az esetlegesen beköszöntő csapadé-
kos időjárás hatására a tokból kimosódik a hatóanyag-tartalom, megjelennek a
kórokozó gombák (korompenész) és a mákmag is bepenészedik, megromlik. Az ara-
tásnak legelterjedtebb módja a tokok 8-l O cm-es szárral történő vágása. A magas ha-
tóanyagú fajtáknál ezt kézzel végzik. A máktok betakarítására hazánkban gépi mód-
szert is kidolgoztak A "Mák-4" elnevezésű mákarató adaptert az E-301 típusú ka-
szálógépre lehet felszerelni és a már 30-35% nedvességtartalmú mák 10-20 cm-es
szárral ezzel betakarítható. Az így betakarított tokok fedett szín alatt a mag- és tokel-
választás időpontjáig gannaclában romlás nélkűl tárolhatók.
Egyes helyeken éréskor a mákot kinyűvik, kévékbe kötik, majd kézzel vagy csép-
lőgéppel választják el a szártól a tokot, illetve a magot és a tokot.
A mák egymenetes gépi betakarítása korszeru gabonakombájnokkal is lehetséges.
Erre a célra legalkalmasabbak a német (Claass, Fortschritt) gyártmányú arató-cséplő
gépek. Jó minőségű mákot kombájnnal csak gyommentes tábláróllehet betakarítani.
A mákmaghoz keveredett nedves gyommaradványok hatására a mag könnyen be-
fúlled, bepenészedik. Egyes gyommagvak (Amaranthus retrojlexus) a mákból nem
vagy csak nagy veszteséggel tisztíthatók ki. A tok közé kerűlt gyomrészek a termés
fajlagos hatóanyag-tartalmát csökkentik. Ezek a hibák részben kiküszöbölhetők, ha a
mákot gépi betakarítás előtt 6-8 nappal Reglonnal repülőgépes kezeléssei deszikkál-
ják. Az aratás után a kombájntól elszállított mákot azonnal szárítani kell, illetve a
mag-, a tok- és a gyomrészeket a betakarítás után mielőbb külön kell választani. A
mákmag törésmentességének biztosítása érdekében az arató-cséplő gépeken kisebb
átalakításokat (gumiverőléc felszerelés, dobfordulatszám csökkentése, rostacsere,
magfelhordó szerkezet átvizsgálása stb.) is kell végezni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított mák feldolgozása a mag és a tok elválasztásából és a mag tisztításá-
ból áll. A kézzel vagy géppel betakarított máktokok cséplésére - a tok és a mag elvá-
lasztására-a legkűlönbözőbb módszerek (cséplőgép, álló kombájn, répavágó, műtrá­
gyatörő stb.) alakultak ki. Az utóbbi években speciális mákcséplő gépek (Alkaloida,
Csehszlovák TN-9) is gyártásra kerültek. Bármilyen módszert is alkalmaznak, arra
kell ügyelni, hogy a tokok feltörésekor a magvak ne sérüljenek, mert a sérült magvak
könnyen avasodnak.
Mind a kombájnnal betakarított, mind a kézi vagy gépi úton begyűjtött, elcsépelt
tokból származó mag-tok keverékét rostákon szét kell választani és a magot tovább
tisztítani, hogy az étkezésre alkalmas legyen. A mákmag előtisztításaaK-531 vagy
aK-541 Petkus géppel végezhető. A szabvány szerinti tisztasági fok elérése csak spe-
ciális aprómagtisztító berendezésekkel (Kamas, Heid stb.) oldható meg. Ezek alak,
méret és fajsúly szerint választják el a mag- és tokrészeket egymástól, és a szabvány-
nak megfelelő étkezési mákmagot állítanak elő.
A mákmag 9-10%-os, a toktörmelék pedig 10-14%-os nedvességtartalom ese-
tén zsákolható. Az értékesítésig mind a mákmagot, mind a tokot száraz, szellős he-

460
 lyen kell tárolni, nedvességtől óvni és ha szükséges, forgatni kell. A mákmag +4 °C
alatti szellős, rovarmentes helyiségben, rendszeres forgatással 1-2 évig is tárolha-
tó. Az elcsépelt máktok szintén száraz fedett helyen, bálazsákban vagy garmadá-
ban raktározható.
• Hozam
Mennyiség. A termés mennyisége a fajtától függő. A tavaszi fajták esetében a tok-
hozam 0,8-1,2 t/ha, a maghozam 0,4--1 ,O t/ha. Az őszi mák esetében nagyobb
(1,0-1,2 t/ha tok és 1,0--1,5 t/ha mag) érhetők el.
Minőség. A drogot szolgáltató tok minőségét gyári előirat szabályozza. Az étkezé-
si mákmagnak 99,0--99,7% tisztaságúnak kell lennie, és a rátapadt morfintartalom
nem haladhatja meg a 20 mg/kg értéket.
• Szaporítóanyag-előállítás
A mák fakultatív idegentermékenyülő növény. Ezért a vetőmagtermelő tábláknak
más mákvetéstől legalább 500 m-es távolságra kell lenni. A vetőmag-előállításra ki-
jelölt állományt idegeneini kell. Az esetleg bekerült fajtaidegen egyedeket két alka-
lommal, a virágzáskor a virágszín alapján és az ópiumérettség fázisában a tokalak
szerint kell kiszelektálni. Mindkét alkalommal fokozott gondot kell fordítani a belén-
dek (Hyoscyamus niger), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és a bürök
(Conium maculatum) eltávolítására is, mert a mákvetőmag e növények magvait nem
tartalmazhatja. A vetőmagtermő tábla aratása - a magsérülés elkerülése miatt - csak
kézzel végezhető. A vetőmag az MSZ 7145-1999 előírásaszerint legalább 98% tisz-
taságú és 80% csírázóképességű.
A mák magjának a teljes csírázóképesség eléréséhez az aratás után nyugalmi ál-
lapotra van szüksége. A nyugalmi állapot ideje a fajtától és az érettség fokától függ.
A tökéletesen érett termésből származó mag 4-6 hét alatt éri el a maximális csírázó-
képességét.
• Farmakológiai hatás
Az ópiumból, illetve a száraz máktokból kivonási és izolálási eljárásokkal morfi-
nán alkaloidokat állítanak elő. A morfin fájdalomcsillapító és euforizáló hatású. A
kodein, mely a morfin metilésztere, a leggyakrabban használt köhögéscsillapí tó és
enyhe fájdalomcsillapító. Az egyéb mákalkaloidok (papaverin, narkotin, tebain
stb.) görcsoldó és köhögéscsillapító, félszintetikus úton kialakított gyógyszerek
alapanyagai.
• Felhasználás
A máktokból kinyert alkaloidokat a gyógyszeripar használja fel. Legismertebb
morfint tartalmazó készítmények az 'M-Eslon' retard capsula, a 'Morphinum hydro-
chloricum' injekció, az MST-Continus tabletta', míg kodeint tartalmaz többek között
a 'Coderetta' és 'Coderin N', a 'Ridol', és a 'Talvosilen' tabletták vagy az 'Erigon'
szirup, illetve a 'Meristin' végbélkúp. Eredetileg a mákból izolált, ma már szintetiku-
san előállított papaverin található a 'Bilagit', a 'Meristin', a 'Papaverinum hydrochlo-
ricum' és 'Troparinum combinatum' néven forgalmazott készítményekben.
A mákmag főleg Európában kedvelt élelmiszer. Olajos, kellemes ízű magját a ház-
tartások, a cukrászipar tészták, sűtemények ízesítésére töltő- vagy szóróanyagként
használja. Magjából préselt zsírosolaj főleg művészfestékek, újabban gyógykészít-
mények alapanyaga.

461
Passiflora incarnala L. • Golgotavirág
Gyakrabban használt magyar nevei:
passióvirág, granadijja
• Rendszertani besorolás
A Violales (ibolyavirágúak) rendjébe,
a Passifloraceae (golgotavirágfélék) csa-
ládjába tartozik. A nemzetség mintegy
500 faja közültöbbet gyümölcsként vagy
dísznövényként hasznosítanak
• Drog
A leveles, virágos kúszó hajtásokat
(Passiflorae herba) használják drogként,
mely szerepel pl. a német, a svájci, a
francia gyógyszerkönyvben, továbbá
ESCOP monográfiában. A leveleket, il-
letve a virágot esetenként külön is for-
galmazzák. A drogban más Passiflora fajok növényi részei nem fordulhatnak elő.
Esetenként a hajtásokat friss állapotban is felhasználják
• Hatóanyag
A golgotavirág drogja többféle biológiailag aktív anyagot tartalmaz. Mintegy
2,5%-ig felhalmozódnak benne flavonoidok (vitexin, luteolin, saponarin, orientin stb.),
ami a fő hatóanyagnak tekinthető. Kis mennyiségben fordulnak elő cianogén glikozi-
dok (gynocardin), maltol, kumarinok, valamint az ún. harmánvázas alkaloidok, melyek
felhalmozódási szintje az egyedfejlődés során jelentősen ingadozik (0,0 l% alatt). Az
egyes hatóanyagok szerepe a terápiás hatás kifejtésében még csak részben tisztázott.
• Botanikai leírás
Kúszócserje, kacsokkal kapaszkodik, 6-9 méteres magasságot is elérhet (M). Leve-
lei tenyeresen, hármasan összetettek, ép szél űek. Mintegy 7 cm átmérőjű, fehéreslila,
sajátos formájú virágairól kapta a nevét: a mellékpárta fonalas sziromlevelei Krisztus
töviskoronáj ára, az öt porzó az öt sebhelyre, a hármas bibe pedig a szögek helyére em-
lékeztette a növényt elsőnek leíró spanyol MoNARDEST. Virágai erős, édes illatúak
Termése bogyó, ami tojásnyi nagyságúra, narancssárgás színűre érik és ehető.
• Előfordulás
Közép-és Dél-Amerikában a hegyvidéki erdőségekben honos, szubtrópusi faj.
• Környezeti igény
Jó tápanyag- és vízellátottságot, enyhén savanyú, vízáteresztő talajt igényel. Fagy-
érzékeny, hazánkban csak üvegházban nevelhető. Fényigénye bőséges, de a közvet-
len erős napsütés elől árnyékoini szükséges.
• Fajta
Egyes fajok nemesítése újabban gyümölcstermesztés céljaira folyik, a P. incarna-
ta fajtáiról nincs információ.
• Gyűjtés
Vadon termő állományait gyűjtik, Európába az USA-ból és Indiából kerül. A leve-
leket virágzás idején célszerű szedni.

462
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Természetes úton szárítják.
• Hozam
Mennyiség. A drog importból származik.
Minőség. Az ESCOP monográfia előírása szerint a drog minimális flavonoidtartal-
ma 0,4% legyen (hiperosidra számítva) vagy minimum 0,8% (vitexinre számítva).
• Farmakológiai hatás
Enyhe nyugtató- és altatószer, görcsoldó hatása is igazolt.
• Felhasználása
A népi gyógyászatban a bennszülöttek régóta használták álmatlanság ellen, fájda-
lomcsillapítóként, külsőleg és belsőleg. Ma ritkábban teaként, gyakrabban alkoholos
kivonat, titopreparátumok formájában, többnyire kombinációban alkalmazzák Belső
feszültség csökkentésére, elalvás i zavarok, klimaxos panaszok esetén j avasol t.

Petasites hybridus (L.) G. M. ScH. • Közönséges

acsalapu
Gyakrabban használt magyar nevei:
vörös acsalapu, keserűlapu, kalaplapu,
nagy szattyú
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjé-
be, az Asteaeeae (fészekvirágzatúak) csa-
ládjának Asteroideae (csövesvirágúak) al-
családjába tartozó faj. Szinonim neve Peta-
sites officinalis Moench. Rokona, a fehér
virágú P. a/bus, drogot nem szolgáltat.
• Drog
A növény gyökeres gyöktörzse (Petasi-
tidis rhizoma) valamint levelei (Petasitidis
fo/ium) szolgáltatják a drogot. Drog formá-
ban azonban a kiskereskedelemben nem
forgalmazzák, ipari nyersanyag.
• Hatóanyag
Mindkét drogban a farmakológiailag aktív, fő hatóanyagok szeszkviterpén vegyü-
letek, elsősorban szeszkviterpén alkoholok (petazol, izopetazol neopetazol) és ezek
észterei, amelyek 0,2-0,4% mennyiségben halmozódnak fel. Ismert azonban, hogy a
fajon belül petazinos, illetve petazin mentes kemotípusok is előfordulnak. Emellett
leírták flavonoidok, triterpén szaponinok, nyálka- és cseranyagok jelenlétét. A dro-
gokban előfordulhatnak a toxikus hatású pirrolizidin alkaloidok is.
• Botanikai leírás
Lágyszárú évelő, vízszintesen futó, vastag, fás gyökértörzsével áttelelő faj, G (H).
Nagyméretű, szíves vállú, kerekded leveleinek levélnyele gyakran 50-70 cm-t is elér.

463
 A levélfonák szürkés, molyhosan szőrös, később kopaszodó. Kétlaki, bár előfordul­
nak kétivarú virágzatú egyedek is. Virágai a levelek megjelenése előtt, március-ápri-
lisban nyílnak. A csak csöves virágokból álló termős virágzatok lilásrózsaszínűek, a
porzós virágok fehéresek Termése bóbitás kaszat.
• Előfordulás
Patakok mentén, nedves hegyi réteken található, egész Európában, Észak- és Nyu-
gat-Ázsiában honos, széles areájú faj.
• Környezeti igény
Kötöttebb talajokat, hűvösebb, hegyvidéki klímát kedvel, de alkalmazkodóképes,
néha ruderális területeken is megtelepszi k
• Fajta
Hazánkban termesztése és fajtája nincs, Németországban azonban a megfelelő, el-
lenőrizhető drogminőség biztosítása érdekében termesztésbe vonását szorgalmazzák.
• Gyűjtés
A rizómát a nyugalmi időszakban, ősztől tavaszig gyűjtik, a leveleket pedig legfel-
jebb 5 cm-es nyéllel, teljes kifejlődésük után, a nyár folyamán.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított növényi részeket természetes úton szárítják. A gyökereket előtte
mossák, széthasítják. Ömlesztve, bálában vagy zsákokban tárolják.
• Hozam
Mennyiség. Mintegy 6 kg friss levélből valamint 3-4 kg friss gyöktörzsből lesz
1-1 kg drog.
Minőség. Az acsalapu levéldrogja nem keverendő össze a hasonló, martilapu
(Tussilago farfaraJ drogjávaL Minőségét feldolgozói szabványok írják elő.
• Farmakológiai hatás
Spazmolitikus és fájdalomcsillapító hatású, főként idegi eredetű panaszoknáL
• Felhasználása
Napjainkban kivonatait alkalmazzák a különböző gyógyszerkészítmények kompo-
nenseként légzési, asztmatikus görcsök, köhögés csillapítására, továbbá a neurotikus ere-
detű gyomor és bélpanaszokra, az érgörcsökre visszavezethető migrénes fejfájás ellen.

PetroseUnum crispum (MILL.) NYM. • Petrezselyem

Gyakrabban használt magyar neve: kerti petrezselyem
• Rendszertani besorolás
Az Araliales (aráliavirágúak) rendjén belül az A piaceae ( emyősök) családjába tar-
tozik.
• Drog
A szabványban hivatalosdro gjaa gyökere- Petrose/ini radix (MSZ 309-1983) és
az illóolaja (MSZ 14533-1988) -A ethero/eum petroselini. Ezen kívül felhasználják
még a levelét és a termését is.
• Hatóanyag
A petrezselyem illóolajat (apiol, miriszticin), flavonoidokat, nyálkát és vitamino-
kat tartalmaz. A termésekben jelentős mennyiségű zsírosolaj is felhalmozódik.

464
 • Botanikai leírás
Kétéves növény (TH). Az első évben sárgás-
fehér karógyökere fejlődik, levelei tőrózsában
állnak, szárnyasan összetettek A második évben
70-80 cm magas, elágazó hajtást fejleszt, össze-
tett ernyős virágzatokkal, sárgászöld virágokkaL
Június-júliusban virágzik. Ikerkaszat termése
van, a résztermések hajlottak. Ezermagtömege:
1,2-1,8 g.
• Előfordulás
Dél-európai, nyugat-ázsiai eredetű faj, ha-
zánkban nemesített fajtáit termesztik.
• Környezeti igény
Hazánkban mindenütt termeszthető.
• Fajta
Gyógynövényfajtája nincs, de számos fajtáját
termesztik zöldség-, ill. konyhakerti növényként
• Termesztés
Zöldség-, ill. konyhakerti növényként termesztett.
• Gyűjtés
Leveleit az első évben kifejlett állapotban, gyökereit pedig az első év végén gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leveleket a levélnyélről lefosztva szellős helyen szárítják. A gyökereket felsze-
dés után tisztítják, kockázzák, majd szárítják.
• Hozam
Mennyiség. 3 kg gyökérből állítható elő l kg száraz drog, a levelek esetében ez az
arány 5:1.
Minőség. A szabvány szerinti l. osztályú drognak minimálisan 0,2%, a ll. osztályú-
nak pedig O, l% illóolajat kell tartalmaznia.
• Farmakológiai hatás
Erős vizelethajtó, a vesekő és -homok eltávozását segíti elő. Hat a méhizomz
atra,
kontrakciót és tónusfokozódást okoz. Nagy dózisban vesevérzést és abortuszt is
okozhat.
• Felhasználás
Magas vérnyomás elleni és vizelethajtó teakeverékek alkotója. Önmagában nem
fogyasztják, mert a hatásos dózisnak már mellékhatásai is vannak.
Kedvelt fűszer, ilyen dózisban káros mellékhatása nincsen.

465
Phaseolus vulgaris L. • Bab
Gyakrabban használt magyar nevei: kö-
zönséges bab, kerti bab, termesztett bab,
veteménybab, (paszuly)
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) renden belül
a Fabaceae (pillangósok) családjába
tartozik.
• Drog
A szabványban hivatalos drogjaa mag
nélküli hüvelytermése - Phaseoli legu-
men vagy P. pericarpium vagy P. fructus
sine sem ine (MSZ 11645-1990).
• Hatóanyag
A babhüvely biogén aminokat (trigonellin, kolin), glukokinint, kovasavat, krómot,
foszfort és káliumsót tartalmaz.
• Botanikai leírás
Egyéves növény (Th). Főgyökérrendszerrel rendelkezik, melyen szórványosan
gyökérgümők találhatók. Hajtáshossza változó. Az indásodó, valamint a kúszó, úgy-
nevezett karósbabok szárhossza a 3-4 métert is elérheti, a bokorhabok esetében vi-
szont 30-40 cm körüli a szármagasság. Hármasan összetett levelei szórt állásban he-
lyezkednek el, a középső levelek szív alakúak, az oldalsók ferdén tojásdadok. 3-5 pil-
langós virága laza fürtben áll, a felső levelek hónaljában. A szirmok fajtától ftiggően
fehérek, vajszínűek vagy pirosak. Júniustól szeptemberig virágzik. Termése szárazan
felnyíló, többmagvú hüvely.
• Előfordulás
Dél-amerikai eredetű, nálunk termesztett faj.
• Környezeti igény
Fény- és melegigényes növényfaj, különösen a szélsőséges hőmérsékleti értékek-
re érzékeny. Fagypont alatt elpusztul. Virágzása 15 oc alatt leáll. A jó vízellátottságú,
laza szerkezetű, meszes talajokat kedveli. A tartósan nedves vagy túl száraz talajokat
nem tűri.
• Fajta
Számos fajtáját termesztik zöldségnövényként Külön gyógynövényfajtája nincs.
Drogelőállítás céljából azonban csak a fehér hüvelyű fajták használhatók.
• Termesztés
A drog előállítása is zöldség- és konyhakerti növényként történő termesztési tech-
nológiájával folyik.
• Gyűjtés
A teljesen érett termésfalat magvak nélkül gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítás után az általános tárolási feltételeknek megfelelően tároljuk
• Hozam
Mennyiség. Melléktermék, de drogként forgalomba hozható.

466
 Minőség. A minimálisan elfogadható vizeskivonat-tartalmat a szabvány 13%-ban
állapítja meg.
• Farmakológiai hatás
Enyhe vizelethajtó, vércukorszint-csökkentő.
• Felhasználás
Teáját- más drogokkal társítva-időskori cukorbetegség kezelésére, vércukorszint
és vémyomáscsökkentőként, vizelethajtóként fogyasztják.

Pimpinella anisum L. • Ánizs

Gyakrabban használt magyar nevei: illatos
ánizs, fűszeránizs, közönséges ánizs
• Rendszertani besorolás
Az ánizs az Araliales (aráliavirágúak) rend-
jén belül az Apiaceae (emyősök) családjába tar-
tozó egyéves növényfaj.
• Drog
Drogja a termése, Anisi (vulgaris) fructus
(Ph.Hg. VII, MSZ 11640-1970; fűszer MSZ
20632-1986), és az illóolaja Aetheroleum anisi
(Ph.Hg. VII. MSZ 9259-1988). Termésdrogja
Anisi fructus (Caraway) néven szerepel az
ESCOP monográfiák között.
• Hatóanyag
Az ánizs érett termésének illóolaj-tartalma
1,5-3%, de ennéllényegesen magasabb is lehet.
Fő összetevője az anetol, aránya elérheti a
80-90%-ot. Az anetol két izomerje ismeretes, a cisz- és a transz-izomer. Az illóolaj
tartalmaz még 5-10% metil-kavikolt, ánizsaldehidet, ánizsketont és ánizssavat is. Az
illóolaj kivonása után visszamaradt termések 18-23% zsirosolajat, 16--20% fehérjét,
3,5-5,5% cukrot tartalmaznak. Szórt fényben hosszabb ideig tárolt ánizsolaj anetol-
tartalma jelentősen csökken, míg az ánizsaldehid- és metilkavikol-tartalom megnő.
• Botanikai leírás
Az ánizs egyéves lágy szárú (Th) növény. Gyökere vékony, elágazó orsógyökér,
20-30 cm hosszú. Szára a talajtól, illetve a termőhelytől függően 30-70 cm magas,
felálló, enyhén szőrözött, hengeres, végig leveles, hosszanti barázdákkal futtatott.
Szórt állású leveleiben a heterotilia érvényesül. Alsó levelei szíves-kerekdedek, kö-
zépen összetettek és szeldeltek, a felsők sallangosak Tőlevelei hosszú nyelűek, ki-
sebb-nagyobb tőrózsát képeznek. Középső levelei a száron rövidebb nyelűek, a virág-
zat alatti legfelső levelek száron ülők. Virágzala összetett ernyő, az emyők 7-15 su-
garúak, a gallérok többnyire hiányoznak. A virágok halványzöld, fehéres árnyalatúak
csökevényes csészelevelekkel (XIX színes tábla). Július hónapban virágzik. Termése
tojásdad vagy fordított körte alakú ikerkaszat. Csúcsán a két bibe maradványával
3-6 mm hosszú, l ,5-2,5 mm széles, színe zöldesbarna, kiemelkedő világosabb színű

467
 bordákkal, rövid sertékkel. A résztermések nehezen válnak el egymástól. Ezermagtö-
mege l ,5-4 g. A mag csírázóképessége gyorsan romlik, az 5 éves mag már gyakorla-
tilag csíraképtelen.
• Előfordulás
Az ánizs származása a mediterrán vidéke: a Földközi-tenger keleti partvidékén,
Kis-Ázsiában és Egyiptomban őshonos. Az Égei-tenger néhány szigetén is előfordul
vadon.
• Környezeti igény
Az ánizs az ország déli részein, a Mezőtúr-Kecskemét vonaláig terjedő területeken
termeszthető eredményesen. Talaj tekintetében is igényes. Elsősorban a csernozjom
és barna erdőtalajok alkalmasak termesztésére. Hideg, kötött, belvizes, későn mele-
gedő, sekély termőrétegű és homoktalajokon az ánizs nem termeszthető. Az északi
hűvösebb országrészek sem ajánlhaták az ánizs termesztésére.
A magvak csírázása már 4-5 °C-on megindul, de a hőoptimuma 20-25 oc. A csí-
ranövények a hidegre nem érzékenyek, néhány fokos fagyot károsodás nélkül elvisel-
nek, de a csírázáskori hűvös idő a növények egyenetlen kelését eredményezheti.
Esős, hűvös tavasz egyenetlen fejlődést és kevés termést eredményez. Vízigénye csí-
rázáskor és szárbainduláskor a legnagyobb.
Kísérleti eredmények azt bizonyították, hogy magyarországi körűlmények között
a lomblevelek megjelenésekor, a szárbainduláskor és a főernyők virágzása előtt vég-
zett öntözéssel eredményesen növelhető az ánizs illóolaj-produkciója. Terméskötődés
és érés idején az ánizs meleg, száraz időjárást kíván. A termés érésekor jelentkező
esők a kaszatok feketedését okozhatják.
• Fajta
A termesztésben kétféle ánizs különböztethető meg. Magyarországon, Németor-
szágban és a tőlünk keletre fekvő országokban a kis magvú, sötét színű ánizst ter-
mesztik. A kereskedelemben a spanyol és olasz származású, világosabb színű és na-
gyobb magtermésű ánizs is ismert és keresett. Hazai összehasonlító vizsgálatok sze-
rint ez utóbbi nálunk kisebb illóolaj-tartalmú és -hozamú.
• Termesztés
Elővetemény. Az ánizs az üzemek vetésszerkezetébe jól beilleszthető növény. Fon-
tos, hogy az elővetemény idejében lekerüljön és ne hagyjon hátra gyomos táblát. Leg-
jobb az ánizst gabonafélék, zöldtakarmány növények, pl. silókukorica vagy zöldség-
félék után vetni. AzApiaceae családba tartozó apró- és pergőmagvú fajok, mint pl. a
koriander, kapor, konyhakömény, rossz előveteményei az ánizsnak
Talaj-előkészítés. Az elővetemény lekerülése után tarlóhántással és tarlóápolással
biztosítható a terület gyommentessége. 25-30 cm mély őszi mélyszántással, majd an-
nak elmunkálásával alakítható ki a megfelelő vetőágy. Tavaszi szántást követően az
ánizs egyenetlenül kel és beállottsága is gyenge lesz. Az ősszel szántott talaj tavaszi
elmunkálása boronával és kultivátorral történhet. Vetés előtt a magágyat könnyű hen-
gerrel tömöríteni kell.
Trágyázás. Az ánizs kielégítő mennyiségű termést csak megfelelő tápanyag-utánpót-
lás mellett ad. A tápanyagok legnagyobb részét a szárbaindulás és virágzás között veszi
fel a talajból. Az őszi talaj-előkészítéskor a talaj adottságaitól függően 60-90 kg/ha
foszfor, 40--60 kg/ha kálium és 40--60 kg/ha nitrogén hatóanyagú műtrágyát célszerű a

468
 talaj ba juttatni. Kísérleti eredmények szerint a szárbainduláskor adagolt 20 kg/ha nitro-
gén termésnövelő hatású.
Vetés. A tavaszi felmelegedéstől függőerr március végén és április elején vethető,
amikor a talajfelszín hőmérséklete eléri a 7-8°C-t. Ennél korábbi vetés vontatott és hi-
ányos kelést, a későbbi pedig csökkent terméshozamot eredményez. A vetést 25-30 cm
sortávolságra, 2-3 cm mélyen végezzük. A vetőmagszükséglet 15-20 kg/ha. Az egyen-
letes kelés érdekében a vetés után tömöntsük a talajt.
Apolás. Az ánizsállomány herbicidek alkalmazásával gyommentesen tartható. Ve-
tés után (preemergensen) kijuttatott 2,5-3,5 kg/ha Merkazin (prometrin), a 2-3 kg/ha
Maloran 50 WP (klórbromuron) vagy pendimetalin hatóanyagú Stomp 330 EC
4-6 l/ha adagja az állomány kezdeti gyommenteségét biztosítja. Az ánizs 10-15 cm-
es állapotában posztemergensen is gyomirtható l ,5-2 kg/ha Afalon (linuron) kiper-
metezésével.
Egyszikű gyomborítás esetén a Dual Gold 960 EC (metolaklor) 2-2,5
l/ha adagjával
már az ánizs kezdeti fejlődésekor kiegészítő permetezés végezhető. Későbbi időpont­
ban a FusiJade S (fluazifop-butil) 1-3 l/ha adagbankijuttatva ad jó eredményt.
A virágzás és termésérés közötti időszakban különös figyelmet kell fordítani a bü-
rök (Conium maculatum) kiirtására az állományból. A bürök termése ugyanis nagyon
hasonlít az ánizséra és ezért később nem lehet kitisztítani a termésbőL Mérgező ter-
mésével szennyezett ánizst nem lehet felhasználni.
Növényvédelem. Az ánizs veszélyes betegsége a bakteriózis, amely a korianderál-
lományokban is nagy pusztítást okoz. A betegség kialakulásában feltehetően több
kórokozó vesz részt. Jelentősen csökkenthető a kártétel a szárbaindulás előtt végzett
dimetoát hatóanyagú Bi 58 EC 0,2% + Rézoxiklorid 50 WP 0,3% permetezéssel. A
kórokozók és kártevők által okozott veszteségek azonban általában nem jelentősek,
ezért tényleges védekezésre csak ritkán van szükség. Kártevői közül a bagolypille
hemyóit, a köménymolyt, a fecskefarkú lepkék hemyóit és a levélaknázó légy lárvá-
it kell még megemlíteni.
Betakarítás. Az ánizs termése folyamatosan, egyenlőtlenül érik. A legértékesebb
drog a középső, főemyőkben lévő ikerkaszat termésből nyerhető.
Az érés ütemétől fúggően a betakarítás történhet egy- és kétmenetben. Gyorsabb
éréskor célszerűbb az egymenetes betakarítás, amelyet a főemyők terméseinek teljes
érésekor kell megkezdeni. Ilyenkor a szárlevelek többsége már leszáradt Az egyme-
netes betakarítás gabonakombájnnal végezhető. A kombájn cséplőrészének beállítá-
sakor ügyelni kell arra, hogy az ikerkaszat termések ne törjenek. Az ánizs a többi er-
nyősvirágú növényhez képest kevésbé pereg, ezért az egymenetes
betakarítás a gya-
korlatban is elterjedt.
A kétmenetes betakarítás ritkább. Az első menetben l 0-12 cm-es tarlóra vágják az
ánizst, majd 4-6 napos utóérlelés után rendfelszedő adapterrel felszereJt kombájnnal
felszedik és kicséplik. A rendrevágást akkor kell végezni, amikor a főemyőben lévő
termések viaszéret tek A kétmenetes betakarítás hátránya, hogy kedvezőtlen időjárás
esetén, elsősorban ha eső éri a renden fekvő termést, komoly veszteség keletkezik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kombájnnal kicsépelt ánizstermést minden esetben száritaní kell. Erre a célra al-
kalmas a TSZP aktív levegős szárító, amelyen nagy mennyiségű áru szárítható. Szá-

469
rítani, csak maximum 40 °C-on lehet, jelentősebb illóolajtartalom-veszteség nélkül.
A l O-ll% nedvességtartalmú szárított ánizstermést megfelelő tisztítógépeken a szab-
ványoknak megfelelően kell kitisztítani. Tekintettel a gyógyászati felhasználásra, kü-
lönös figyelmet kell fordítani arra, hogy mérgező magvakat az ánizs drogja ne tartal-
mazzon. A tisztítási hulladékot illóolaj-lepárlássallehet hasznosítani.
Az illóolaj-nyerés céljából tennesztett ánizst az egymenetes kombájnolás után
azonnal a lepárlótelepre kell szállítani és szárítás nélkül feldolgozni.
Az ánizs termésének tárolása zsákokban történik. A raktárak tisztaságáról és fertő­
zésmentességéről gondoskodni kell.
• Hozam
Mennyiség. Magyarországon az ánizs átlagos terméshozama 400-600 kg/ha. Ked-
vező feltételek között a 800-l OOO kg/ha hozam is elérhető.
Minőség. Az ánizs két részterméskére eső ikerkaszattennése a drog. Jellemző illatú.
A szabvány szerint a fűszerként használt ánizs tisztasága legalább 96,5%, csökkent ér-
tékű termés legfeljebb 2,5%, szerves idegenanyag-tartalom legfeljebb 2,5%, szervetlen
idegen anyag legfeljebb l% lehet. Mérgező magvakat pl. bürök (Conium maculatim),
maszlag (Datura stramonium), beléndek (Hyoscyamus niger) stb. nem tartalmazhat.
Az ánizs illóolaja sárgás színű, jellemző illatú. A lepárlás után akinyert illóolajat
a lebegő szennyeződéstől, illetve víztartalomtól meg kell tisztítani, illetve szűmi.
Osztályba sorolása a VII. Magyar Gyógyszerkönyv előírásai szerint történik.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag nyerésére a gyommentes, jól beérett állományok alkalmasak. Az ánizs
vetésére több országban kalibrált (4-5 g ezennagtömegű) vetőmagot használnak. Ez
tapasztalataik szerint 20-25%-kal nagyobb termést ad, mint a hagyományos vetőmag.
A vetőmag tisztasága 95%, csíraképessége 65% és legfeljebb O, l% idegen magot
tartalmazhat kg-onként (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Köptető, enyhe görcsoldó és fertőtlenítő.
• Felhasználás
Az ánizs közkedvelt fűszer. Termését a gyógyszeriparban és a szesziparban egy-
aránt felhasználják Az ánizsolaj biológiai hatása többirányú. A légző- és vizeletkivá-
lasztó szervrendszerben és tápcsatornában választódik ki és fejti ki hatását. A légutak-
ban előmozdítja a váladék kiürítését, ezért főként asztmásoknak ajánlják. Gátolja a
baktériumok fejlődését Serkenti az emésztőnedvek elválasztását, ezzel elősegíti az
emésztést és fokozza az étvágyat. Csökkenti a bélben felhalmozódó gázok okozta
görcsöket és a görcsös székrekedést. Görcsoldó és fertőtlenítő, valamint a védőkollo­
idok képződését serkentő hatása miatt vesekőbetegségek esetén is használják.
Az ánizs a gyennekgyógyászatban mint szélhajtó, szinte nélkülözhetetlen. Mandu-
lagyulladáskor teafőzete közismerten hatásos. Antireumatikus bedörzsölő szerek al-
kotórésze.
Az ánizs felhasználása illatosító és ízesítő hatása miatt a cukrászatban, likőrgyár­
tásban igen gyakori, gyógyszerekhez ízjavítóként is adják.

470
Pinus sylvestris L. • Erdeifenyő
Gyakrabban használt magyar nevei: közön-
séges erdeifenyő, (borovifenyő, répafenyő)
• Rendszertani besorolás
A Gymnospermatophyta (nyitvater-
mők) törzsén belül a Pinales (fenyők)
rendjébe, a Pinaceae (fenyőfélék) család-
jába tartozó faj. A Pinus nemzetség eseté-
ben a tűlevelek kettesével - ötösével tör-
pehajtásokon képződnek. Magyarországon
vadon az erdeifenyőn kívül a feketefenyő
vagy osztrákfenyő (P nigra Am.) is meg-
található. Termesztett, észak-amerikai ro-
konuka simafenyő (P strobus L.), amelyet
díszfának ültetnek. E három fajjal szem-
ben a törpefenyő vagy henyefenyő (P mu-
go Turra) cserje termetű.
• Drog
A fenyők többféle drogot adnak:
l. Az erdeifenyő tavaszi fiatal ágcsúcsai, pontosabban véve a fejlődésnek indult
csúcsrügyek Piniturio néven képeznek drogot (XX. színes tábla). A tévedésre is okot
adó "fenyőrügy" kifejezéssel jelölt friss ágvégeket és/vagy a tű leveleket illóolaj nye-
résére használják, amely Aetheroleum Pini silvesfris néven szerepel a Magyar Gyógy-
szerkönyvben. Az MSZ 14534-1973 a P sylvestris, P nigra és Picea abies ágvégei-
ből és tűleveleiből előállított illóolajra ad meg előiratot
A környező országok magasabb hegyvidékein élő törpefenyő illóolaja is hivatalos
a Magyar Gyógyszerkönyvben (A ethero/eum pini pumilionisJ. Európa-szerte használ-
ják a vörösfenyő (Larix decidua L.) illóolaját is (Aetheroleum laricis).
2. Az erdeifenyő törzskérgében létrehozott bevágásokból szivárog ki a fenyőbalzsam,
népies nevén fenyőszurok (Terebinthina). Ennek vízgőz-desztillálása során elkülönítik
az illékony frakciót, amelyet finomítanak (Aetheroleum terebinthinae rectificatum).
3. A hátramaradó rész a fenyőgyanta (Colophonium), a kettő aránya általában
30 : 70. Egyes gyógyszerkönyvek és szabványok más fenyőfajoktól származó balzsa-
mot, illetőleg a belőle előállított illóolajat és gyantát is elfogadják. Kémiai összetéte-
lük és ennek következtében tulajdonságaik is fajspecifikusak.
4. Az erdeifenyő fájának száraz lepárlásával (pirolízisével) nyerik a fenyőkátrányt
(Pix liquida).
• Hatóanyag
A fenyőfélék illóolaját gyűrűs monoterpén szénhidrogének alkotják (alfa-pinén,
béta-pinén), amelyek mellett oxigéntartalmú szénhidrogén-származékok találhatók és
azoknak karbonsavakkal képzett észterei. A Magyar Gyógyszerkönyv a bornilacetát-
tartalmat határozza meg, mint fő illóolaj-komponenst.
A fenyőgyantát nem illékony diterpének alkotják (pimársavak), valamint lignánok
(pinorezinol).

471
 Az erdei fenyő kátrányának fő alkotórészei a faanyag lebontása során képződő fe-
nol jellegű vegyületek.
• Botanikai leírás
Az erdeifenyő (P sylvestris) ritka koronájú fa (MM), amelynek héjkérge mélyen
repedezett, a törzs alsó részén szürke, felső részén téglapiros. A rügyek tojásdadok,
6-12 mm hosszúak, barnás hártyalevelek borítják, felűletük nem gyantás. A kifejlő­
dött levelek kettesével helyezkednek el a rövid hajtásokon (kéttűs fenyő), hosszúk
4-7 cm. A tobozok tojásdadok, 2,5-7 cm hosszúak, a fás pikkelyek csúcsa rombusz
alakban megvastago dott
Az erdeifenyőhöz leginkább hasonlító feketefenyő (P nigra) kérge a törzs felső ré-
szein is szürkésfekete (neve is innen származik), a tűlevelek hosszabbak és vastagab-
bak, mint az erdeifenyőéi.
A törpefenyő (P mugo) tövétől kezdve több szárra ágazik el, szabálytalan alakú
bokor (M), rügyei gyantás felületűek, tűlevelei sűrűbben helyezkednek el a száron,
mint az erdeifenyőéi és az ágak csúcsa felé görbültek A simafenyő kérge csak idős
korában (a vastag törzseken) repedezett, öttűs fenyő, tobozai nyúlánkak.
• Előfordulás
Az erdeifenyő (P sylvestris) eurázsiai faj, földrészünk északibb tájain nagyobb ál-
lományokat alkot. Nálunk a Dunántúl nyugati részeinek egyes helyein és a Bakony-
ban őshonos, sokfelé ültetik gazdasági haszna mellett azért is, mert kopár, leromlott
területek fásítására, a homok erdősítésére is alkalmas.
A feketefenyő (P nigra) európai faj, elterjedésének északnyugati határa a Bécsi-
erdő, nálunk a Kőszegi-hegységben van egyedüli természetes előfordulási helye. Az
erdeifenyőhöz hasonlóan gyakran használják fásításra.
A törpefenyő (P mugo) a szomszédos országok magasabb hegységeiben a lucerdő
felett törpefenyőövet alkot, nálunk parkokba, leginkább sziklakertekbe ültetik.
A simafenyő észak-amerikai származású, parkokba ültetve díszfa.
• Környezeti igény
Az erdeifenyő a mérsékelten száraz, sziklás, homokos, kevés humuszt tartalmazó
területeken is termeszthető, meleg- és fénykedvelő.
• Fajta
Az erdeifenyőnek több ökotípusa van, melyek például talajigény tekintetében
rendkívül eltérőek: a Kárpátokban a savanyú talajú tőzegmohalápoktól a mészkőszir­
tekig megjelennek. A fásítás során ezért figyelembe veszik a magvakat szolgáltató
egyedek környezeti igényeit.
• Gyűjtés
Az erdeifenyő megnyúló rügyeit, hajtásvégeit gyűjtik (nem a még alvó rügyeket),
amikor a tengely még zsenge, a tűlevelek aprók és a hajtásvég 5 cm hosszú (egyes
szabványok a 8-l O cm-es hajtásvégeket is elfogadják). Drogot a kisebb, illóolajat a
hosszabb hajtásvégekből is előállítanak.
Az erdeifenyő balzsamának kinyerésére bevágásokat eszközölnek a héjkérgen ke-
resztül a törzsben, egészen a fatestig. A bemetszés általában egy vastagabb, függőle­
ges, egyenes gyűjtőcsatorna-szerű bevágás és az erre merőlegesen vagy rézsútosan
bekarcolt, nagyjából egyforma hosszú, egymással párhuzamos kisebb csatornákból
áll. A még cseppfolyós balzsam a kisebb csatornákon keresztül a gyűjtőcsatornába

472
szivárog, amelynek alsó végén gyűjtőedényt helyeznek el. A gyűjtőedényt ajánlatos a
szükséges nyílás kivételével befedni, szennyező idegen növényi részek vagy rovarok
bejutásának csökkentésére.
Száraz lepárláshoz (pirolízis) az összegyűjtött fatörzseket használják.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A drognak begyűjtött "fenyőrügyet" szellős, huzatos helyen addig szárítják, amíg
a hajtás tengelye pattanva törik.
Az összegyűlt balzsamot zárható edényben tárolják további felhasználásig.
• Hozam
Mennyiség. Általában 4-5 kg nyers hajtásvégből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A gyógyszerkönyvi előírat szerint a P sylvestris illóolaja gyengén zöldes
színű, szaga jellegzetesen balzsamos, fő komponense a 2,0-1 0,0%-ban jelenlévő
bomil-acetát. A törpefenyő (P mugo) illóolaja színtelen vagy alig sárgás, bornil-
acetáttartalma 3,0-10,0% közötti.
• Szaporítóanyag-előállítás
Az ültetvény létesítésére kijelölt terület pedológiai viszonyait figyelembe véve
gyűjtjük be a szárnyas magvakat az érett tobozokból úgy, hogy azokat nedves időben
megfelelő alapra helyezzük, amelyen száradás során szétnyílnak a pikkelyek és kihul-
lanak a magvak. A magoncok lassan fejlődnek, általában csak 3-4 éves korukban ül-
tetik át a faiskolából a végleges helyre.
• Farmakológiai hatás
Az úgynevezett fenyőrügy vizes kivonatai, de elsősorban az illóolaj a légutakban
csökkentik a kórokozó baktériumok fejlődését és köptető hatásúak.
• Felhasználás
A zsenge hajtásvégeket, rendszerint más drogokkal társítva, köptető készítmények
előállítására használják.
A Magyar Gyógyszerkönyvbe felvett háromfenyőillóolaj közüllégcsőhurutban,
hörghurutban belélegeztetés (inhaláció) céljára a legértékesebb a törpefenyőé, ke-
vésbé ajánlatos az erdeifenyő illóolaja. A terpentinből nyert illóolajat inkább kül-
sőleg alkalmazzák A légutak hurutos állapotainak kezelésére nemcsak az inhalá-
ció alkalmas, hanem a külsőleg alkalmazott kenöcsök és hasonló gyógykészít-
mények is.
Belsőleg adagolva a dózisra ügyelni kell, felnőttnél 50 (esetleg l 00) mg-nál többet
ne adjunk. A fenyőfélék illóolaja túlérzékenységireak ciót (allergiát) válthat ki rész-
ben a kezdettől fogva benne lévő egyes alkotórészek (pl. karén), részben a tárolás so-
rán képződő peroxidok miatt.
A fenyőgyantát gyógytapaszok, ragtapaszok, kötszerek rögzítésére szolgáló ra-
gasztófolyadék nyerésére használják, de a szappaniparban is használatos. A tapaszok
is okozhatnak kontakt allergiát (bőrelváltozásokat az alkalmazás helyén és közvetlen
környékén). Hegedűgyantának is használják.
Afenyőkátrányt hígabb oldatként kenőcsök, lemosószerek összetételében, gyógy-
szappanok formájában használják pikkelysömör, egyes ekcémák, a bőr zsírosodásá-
nak zavarai esetében.
A terpentinolaj ipari oldószer, gyógyászati felhasználásra alkalmatlan.

473
Plantago spp. • Útifűfajok
Plantago lanceolata L. - lándzsás útifű
Plantago aliissima L. - magas útifű
Plantago major L. - nagy útifű

Gyakrabban használt magyar neveik:

P lanceolata - lándzsás útilapu
P aliissima - magas útilapu
P major - nagy útilapu
• Rendszertani besorolás
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak)
rendjébe, ezen belül a Plantaginaceae
(útifűfélék) családjába tartoznak.
• Drog
Az útifűfélék közül legfontosabb a
lándzsás útifű drogja, a Plantaginis
lanceolatae fo/ium. Azonos gyógyérté-
kű a magas útifű drogja is. A Plan-
taginis lanceolatae folium a Ph.Hg.
VII-ben és az MSZ 17652-1985-ben
elfogadott drog. Drogját tárgyalja a Né-
met és az Osztrák Gyógyszerkönyv (DAB 9, ÖAB). Ritkábban keresett a nagy úti-
fű drogja amely Plantaginis majoris folium néven ismert.
• Hatóanyag
Fő hatóanyaga az aukubin nevű glikozid, amely az iridoidok csoportjába tartozik
(1,5-2%). Hatóanyagai lehetnek a polifenolok (fenolkarbonsavak és származékaik).
Tartalmaz továbbá nyálkaanyagot, C-vitamint, 4% cserzőanyagot, citromsavat,
invertáz és emulsin enzimeket
• Botanikai leírás
A lándzsás útifű (P lanceolata) évelő (H), rövid gyöktörzsű növény. Gyöktörzsé-
ből csak tőlevélrózsa és a virágokat tartó tőkocsány ered. Leveleinek egy része felál-
ló, a többi földre fekvő, hosszúkás vagy keskeny lándzsás, széles nyélbe keskenyedő.
A levelek 15-20 cm hosszúak és 1-3 cm szélesek, 3-5 hosszanti érrel, amelyek majd-
nem párhuzamosak Egy tő rendszerint több, ívesen hajlott 10-60 cm magas tőko­
csányt hajt. A virágzat gömbös vagy kúpos, később hengeres ftizér. A virágok nyílá-
sa alulról kezdődik. A ftizér sokkal rövidebb, mint a tőkocsány. A virágok széles-to-
jásdad vagy lándzsás, vállból kihegyesedő, kopasz, barna murvalevelek tövében ül-
nek. A csészecimpák széles szegélyűek, a párta 2-3 mm hosszú, fehéres, szegélye
barna. A hosszan kinyúló porzószálak és portokok sárgás fehérek. Májustól késő őszig
virágzik. Tojásdad toktermése üreges, kétmagvú. Magva 2-3 mm hosszú, 1-1,5 mm
vastag, sötétbarna, hosszúkás. Ezermagtömege 1-1 ,5 g.
A magas útifű (P altissima) hasonló a keskenylevelű útifűhöz, szára azonban ma-
gasabb, 30-60 cm, sőt elérheti az l m-t is. Levelei hosszúkás lándzsásak, 5-7 erűek,
2-4 cm szélesek, 10-30 cm hosszúak. A virágzat rövid hengeres, 7-10 mm vastag,
3-5 cm hosszú. A párta 3 mm hosszú, fehér vagy barnás. A porzószálak 2-3-szor

474
olyan hosszúak, mint a párta, fehér vagy fehéressárga portokokkaL Májustól augusz-
tusig virágzik.
A nagylevelű útifű (P. major) rövid gyöktörzsű, l 0-14 cm magas évelő növény. Le-
velei levélrózsában állnak, széles tojásdadok, 8-25 cm hosszúak, 4-l O cm szélesek.
Levélnyele rövidebb a lemeznél. A füzérvirágzat alul szaggatott, keskeny, hengeres.
A virágok apró, zöld, tojásdad, széles, fehér szegélyű murvalevelek tövében ülnek,
amelyek rövidebbek, mint a csésze. A párta sárgásfehér, alig 2 mm hosszú, 4 cimpá-
jú. Porzói 2-2,5-szer olyan hosszúak, mint a párta. A portokok világos lilák. Május-
tól késő őszig virágzik. Toktermése tojásdad, 2-4 mm hosszú, 8 magvú. A sötétbarna
tojásdad magvak sarkosak, 0,23-0,28 mm méretűek. Ezermagtömege 0,24-0,32 g.
• Előfordulás
A Plantago fajok ma már kozmopolita fajoknak tekinthetők. Előfordulásuk ha-
zánkban igen gyakori. Réteken, legelőkön, füves helyeken mindenfelé előfordulnak.
Megtalálhatók parlagterületeken, valamint utakon, árkokban. A magas útifű az Al-
fóldön ritka, főként csak a Duna melletti területeken fordul elő, üde, nedves réteken.
Előfordulása a többi Plantago fajnál ritkább.
• Környezeti igény
A lándzsás útifű a legtöbb talajon megterem, kivéve az olyan szélsőséges területe-
ket, mint a futóhomok vagy a vízállásos talajok A nagylevelű útifű elsősorban a tö-
mődött talajokat kedveli, így az utak keréknyomaiban szinte útjelzőnek tekinthető. A
magas útifű a tápanyagban gazdag öntéstalajokon található.
• Fajta
Hazánkban gyűjtött fajok, esetleges termesztésük vad populációk maganyagával
történhet.
• Gyűjtés
Az útifüvek drogját leggyakrabban a vadon termő állományokból gyűjtik. A nö-
vény ép, egészséges tőlevelei adják a drogot, májustól szeptemberig.
• Termesztés
A keskenylevelű útifű (P. lanceolata) termesztéstechnológiája kidolgozott (XIX
színes tábla). 3-4 évig maradhat egy helyen. Termesztésére a jó kultúrállapotban lé-
vő talajok a legalkalmasabbak.
Elővetemény. Jó előveteményeia pillangós növények.
Talaj-előkészítés. Kertszemen megművelt vetőágyat igényel.
Trágyázás. Tápanyagigényes, a nitrogén-fejtrágyázást jól hasznosítja. Kísérleti
eredmények azt igazolták, hogy a drog extrakttartalma káliumműtrágyázás esetén
mintegy megkétszereződik. A többéves állományokat ősszel 30-50 kg/ha foszfor és
kálium hatóanyagú műtrágyával, tavasszal és a vágások után 30-40 kg/ha nitrogén-
fejtrágyával kell kezelni.
Vetés. A lándzsás útifűvet helybevetéssei termesztik. A magot késő ősszel (novem-
ber) vagy kora tavasszal (március) asztallap simaságú, tömött vetőágyba, 45-50 cm
sortávolságra, 0,5-1 cm mélységbe kell vetni. Vetőmagszükséglet 1-2 kg/ha. Tavaszi
vetés után célszerű hengerezni. Szeptember, október hónapokban már nem célszerű
vetni, mert a téli fagyokig a növények nem tudnak kellően megerősödni.
Apolás. Az első évben rendszeres sor- és sorközkapáláson kívül a túl sűrű kelést
4--6 tőleveles állapotban ritkítani kell. Az optimális tőszám 30-35 db/fm.

475
 Növényvédelem. Idősebb állományokban a Phyllosticta plantaginis levélfoltossá-
got okozhat. Időnként fellép egy mozaik vírus, amely dohányra és paradicsomra is át-
terjedhet.
Betakarítás. Tavaszi vetés esetén az első vágás ideje július eleje, amikor a növények
30-50 cm magas állományt képeznek. Az időjárástól és csapadéktól függően a követ-
kezőkben 3-6 hetenként vághatók a növények. A tenyészidő vége felé meghosszab-
bodnak a vágások közötti időszakok és a drog minősége is romlik. A vágást legkésőbb
szeptember végéig be kell fejezni, későbbi vágás jelentős tőpusztulást okozhat.
Második évben vagy késő őszi vetés esetén már május elején vágható az állomány.
Termesztésre a keskenylevelű útifű mellett a magas útifű (P altissima) ajánlható,
mert hatóanyagai és drogja megegyezik a keskenylevelű útifűével, de nagyobb ter-
mést ad.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A begyűjtött leveleket, valamint a termesztésből nyert friss anyagot vágás után a
levelek közé került tőkocsányoktól meg kell tisztítani, mert ezeket a drog nem tartal-
mazhatja. Az így előkészített növényanyagat vékony rétegben kiterítve, jól szellőző
helyen, többszöri forgatással kell megszárítani. A frissen vágott levél nyomásra, tö-
résre érzékeny, könnyen barnul. Figyelmes szállítást és szárítást igényel. Műszárító­
ban legfeljebb 70 oc hőmérsékleten szárítható.
• Hozam
Mennyiség. Begyűjtés esetén 7 kg nyers levélből l kg szárított drog állítható elő.
(Öntözött állománynál a beszáradási arány l O: l). Termesztéskor 20-40 t/ha a várha-
tó nyers hozam. Csapadékos körülmények között ennél lényegesen nagyobb hozam-
ra is számítani lehet.
Minőség. A gyógyszerkönyvi előírás szerint legalább 35% a drogra számított vi-
zeskivonatanyag-tartalom. Szagtalan, íze kissé sós, gyengén kesernyés. Legfeljebb
5% egyéb részt, maximum 6% barnult vagy foltos levelet tartalmazhat. Pl. P major
vagy P media levéllegfeljebb 2%, homok legfeljebb l ,5% lehet benne.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag előállítására az állomány egy részét meg kell hagyni magérésig. A mag-
vak betakarítását akkor kell megkezdeni, amikor a füzérek alján kezdenek beérni a
magvak. A növényeket száraz időben kelllekaszálni és jól szellőző helyen vékony ré-
tegben kiteríteni és forgatni. A magvak egy része a száradás alatt kihullik. A teljes szá-
radás után kicsépelik, majd tisztítják. l 00 m 2-en 3-4 kg vetőmag állítható elő.
• Farmakológiai hatás
Gyulladáscsökkentő, enyhén antibiotikus.
• Felhasználás
Az útifűfajok levelének présnedve vagy a hideg vízzel készült kivonata egyes kór-
okozó baktériumok fejlődését gátolja.
Sebgyógyító hatása az aukubin enzimatikus bomlástermékének tulajdonítható. A
friss levelek présnedve, illetve az ebből előállított kenőesők sebgyógyító hatásúak.
Használható aranyeres bántalmak ellen, kúpok alapanyagaként Teája és a belőle ké-
szült szirupok nyugtatóan hatnak szájüreggyulladás, köhögés és rekedtség esetén.

476
Polygonatum odoratum (MILL.) DRUCE • Orvosi
salamonpecsét
Gyakrabban használt magyar nevei: sok-
térdű salamonpecsét, szagos salamonpe-
csét, (orvosi sülyfű, sokrétű sülfű, pe-
csétgyökér)
• Rendszertani besorolás
A Liliales (liliomvirágúak) rendjébe és
a Liliaceae (liliomfélék) családjába tarto-
zó Polygonatum nemzetségnek flóráok-
ban négy faja ismert. A levelek örvökben
állnak és a bogyótermés vörös a pávafar-
kú salamonpecsét (Polygonatum vertici/-
latum IL./ Ali.) esetében, melyet védett-
nek nyilvánítottak. Ezzel szemben a leve-
lek szórtak és a bogyók sötétkékek a töb-
bi három fajnál, ezek közül a levelek to-
jásdadok a széleslevelű salamonpecsétnél
(Polygonatum latifolium /Jacq./ Desf.),
de keskenyebbek a soktérdű salamonpecsétnél (Polygonatum odoratum /Mill./ Druce;
syn.: Polygonatum officina/e Ali.) és a fürtös salamonpecsétnél (Polygonatum multi-
jlorum IL./ All.), előbbi fajoknál a kocsányok 1-2 virágúak, utóbbinál 2-6 virágúak.
• Drog
A felhasznált növényi rész a gyökeres gyöktörzs (Polygonati rhizoma), amely
majdnem hengeres, ismételt befűződésekkeL
• Hatóanyag
Szaponinokat tartalmaz (2,5%), amelyeknek fő agiikonja a dioszgenin és egyéb,
szteroid jellegű vegyületek. Acetidinkarbonsav-tartalmuk miatt a prolin nevű amino-
sav képződését gátolják.
• Botanikai leírás
A P odoratum vízszintes, húsos gyöktörzzsel rendelkező évelő növény (G). A
gyöktörzs göcsös: gömbölyded kidudorodások váltakoznak vékonyabb részekkel;
előbbieken az előző évek szárainak maradványa pecsétszerűen látható. Mivel egy-
egy kidudorodó, vastagabb rész képződik minden évben, a gyöngyfüzérszem gyök-
törzs gömbös részeinek száma megfelel az egyed életkorának. Az idősebb példányo-
kon 6-8 (esetleg több) előző évi "pecséthely" látható, de a példányok nagyobb élet-
kort is elérhetnek, amit a gyöktörzs azért nem tűkröz, mert az öreg részek elkorhad-
nak. A gyöktörzs fiatal végéből kifejlődő szár 25-50 cm magas, kopasz, élesen szög-
letes. A levelek szórt állásúak, elliptikusak, kissé felfelé egyenesednek, ülők,
szürkészöldek. A leveleket viselő szárcsomókból mindössze 1-2 virág fejlődik, a fe-
hér lepel közepén kissé kidomborodó hengerded, 3-6 mm vastag, a virágok illatosak,
a 6 porzó szála kopasz. Májusban-júniusban virágzik. A bogyótermések gömbölyűek,
feketéskékek, bennük barna magvakkal.

477
 • Előfordulás
Eurázsiai-szubmediterrán flóraelem, amely a magyar középhegységekben és a
Dél-Dunán túlon gyakori, a Nyugat-Dunántúlon és az Alföldön szórványosan fordul
elő, az Észak-Alfö ldön hiányzik. Nyílt bokorerdők, száraz tölgyesek és füves szegé-
lyeik növénye, erdős-sztyeppi faj.
• Környezeti igény
A lomberdő klíma hőviszonyai között a mérsékelten száraz termőhelyek enyhén
meszes talajain terem napos, félárnyékos (ritkán árnyékos) helyeken.
• Gyűjtés
A gyöktörzseket ősszel gyűjtik, amikor a föld feletti részek már elsárgultak, de a
bogyók alapján a növény még felismerhető.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyöktörzsekről eltávolítják a szárakat, megmossák és padlástéren megszárítják.
A gyökereke t nem kell a gyöktörzsről eltávolítani, mert hatóanyagban gazdagabbak.
• Hozam
Mennyiség. Általában 3,5 kg nyers gyöktörzsből állítható elő l kg Jégszáraz drog.
Minőség. A gyökérre és rizómára vonatkozó általános előíratok tekinthetők
mér-
tékadónak.
• Farmakológiai hatás
A salamonpecsétfajok szaponinjainak szívreható, pozitív inotrop hatását kétéltű ál-
latok és kisemlősök esetében kísérletileg igazolták
• Felhasználás
Ritkán használt drog. Külsőleg, reumás fájdalmakra, zúzódásokra a népi gyó-
gyászatban használták A bogyók elfogyasztása esetén (pl. gyermekek) enyhébb mér-
gezési tünetek jelentkezhetnek.

Polygonum aviculare L. • Madárkeserűfű

Gyakrabban használt magyar nevei:
porcsinkeserűfű, disznópázsit, (porcsinfű)
• Rendszertani besorolás
A Polygonal es (keserűfűvirágúak)
rendjébe, ezen belül a Polygonac eae
(keserűfűfélék) családjába tartozó faj.
Gyógynöv ényként használt rokon faj a
P bistorta L.
• Drog
Föld feletti virágos hajtása adja a dro-
got, ami Polygoni avicularis herba néven
ismert. Leírását az MSZ 12340-1966
szabvány tartalmazza.
• Hatóanyag
Virágos hajtása flavonoidokat (miricetin, kempferol, kvercetin-glikozidok, utóbbi-
nál pl. avikularin). Cseranyago kat, valamint kb. l %-nyi kovasavat tartalmaz.

478
• Botanikai leírás
Egyéves (Th) faj. Gyökere orsó alakú, hajtásrendszere elfekvő, alacsony. Levelei
szórt állásúak, tojásdad-lándzsásak, az alap hártyás kürtővé szerveződik. A hajtások
végén lévő levelek hónaljában 2-5-ösével ülnek az apró, zöldesfehér szegélyen gyak-
ran pirosas árnyalatú leples virágai. Virágzása júniusra esik, de késő őszig elhúzód-
hat. Termése háromélű, barnásfekete makk. Ezermagtömeg: 0,7-2,7 g.
• Előfordulás
Kozmopolita flóraelem. Taposott ösvények, utak szegélyében, vízpartokon, vete-
ményes kertekben közönséges, gyomtársulások növénye.
• Környezeti igény
Kozmopolitajellege is bizonyítja, hogy az eltérő hőmérsékleti viszonyokhozjól al-
kalmazkodik. A mérsékelten üde, közel semleges kémhatású termőhelyeket kedveli.
• Fajta
Vadon termő, igen változatos alakkörű faj. Fajtája nincs.
• Gyűjtés
Tömeges előfordulási helyein a virágzó állapotú növények (főként júniusban), föld
feletti hajtásait kézzel vagy sarlóval gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szellős, árnyékos helyen, 5-8 cm-es rétegben szárítható, míg a szirmok könnyen
lehullanak. Ömlesztve vagy bálában tárolható.
• Hozam
Mennyiség. 4-5 kg friss herbából állítható elő l kg drog.
Minőség. A drog csak a porcsinfű megszárított, virágzáskor gyűjtött hajtásaiból áll-
hat. Színe szürkészöld, kesernyés, kissé fanyar ízű. Vizeskivonat-tartalma legalább 15%.
• Farmakológiai hatás
Adsztringens, enyhén antibiotikus.
• Felhasználás
Helyi vérzéscsillapító. Főzetét (2 kávéskanálnyi 300 ml vízben) alkalmazzák vize-
lethajtóként, gyomorfekély kezelésére, valamint légúti gyulladások esetén, utóbbiak-
nál drogkeverékek komponenseként

Populus nigra L. • Fekete nyár

Gyakrabban használt magyar neve: fekete nyár
• Rendszertani besorolás
A növényrendszertan a nyár (Populus) nem-
zetséget a Salicales (fűzvirágzatúak) rendjébe, a
Salicaceae (fűzfélék) családjába sorolja.
• Drog
Az MSZ 19852-1983 számú drogszabvány sze-
rint a drogot a fekete nyárról (Populus nigra L.) és
hibridjeiről (P. x canadensis Moench) lomb-
fakadás előtt, zárt állapotban gyűjtött, megszárí-
tott, nagy alakú rügyei (Populi gemma) képezik.

479
 • Hatóanyag
A rügy (drog) tartalmaz 0,5% illóolajat (humulén, kariofillén főkomponensekkel),
krizint, flavonglikozidot és származékait, szalicin és populin nevű fenolos glikozidot,
valamint cserzőanyagot.
• Botanikai leírás
A nyár nagy termetű (MM), 25-30 m-es, őshonos, kétlaki, szélbeporzású faj. A
törzs kérge fiatalon szürkés-zöldesfehér, sima felületű, az idősebb fáké mélyen repe-
dezett és sötétszürke. A rügyek végállóak és a hajtásokon csavarvonalban helyezked-
nek el, hosszúkás lándzsa alakúak, hengeresek, kihegyezettek A rügy ek pikkelyleve-
lei zsindelyszerűen borítják egymást. Levelei deltoid vagy lekerekített háromszög ala-
kúak. A levél széle finoman fűrészfogas. Kétlaki. Csüngő barkavirágzata lombfaka-
dás előtt (március-áprilisban) nyílik. Termése sokmagvú tok.
• Előfordulás
Eurázsia, Észak-Afrika a hazája, Magyarországon főleg az Alföldön gyakori, de
utak mentén sorfának és ipari célra telepítve szinte mindenhol megtalálható.
• Környezeti igény
Fényigényes. Általában űde talajt, vizek partjait kedveli.
• Fajta
Az északi mérsékelt égöv lombhullató vegetációjában mintegy 40 nyár faj van.
Ezek közül gyógyászati célra csak a Popu/us nigra fajról és hibridjéről gyűjthető
rügy. A legrégebben ismert feketenyár hibridek a késői nyár (Populus x canadensis
'Serotina '), a korai nyár (Popu/us x canadensis 'Mary/andica ') és az óriás nyár
(Populus x canadensis 'Robusta ').
• Gyűjtés
A hazánkban felhasznált vagy exportált nyárrügy 75-80%-a a Popu/us nigra fajról
származik. A rügy a fekete nyárról és hibridjeiről tél végén, lombfakadás előtt, a rü-
gyek fesléséig - factöntések idején - gyűjthető. A gyűjtési idő általában március első
felében fejeződik be.
A kivágott fáról az ujjnyi vastag ágakat levágják, kötegelik és a feldolgozóhelyre
szállítják, ahol előnyösebb körülmények között fejtik le a rügyeket az ágakróL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A nyárrügy erősen gyantás, emiatt csak pormentes helyen szárítható. Lehetőleg
szárítókeretekre vékony rétegben vagyis rügy-rügy mellett teríthető. A rügy csak ak-
kor száraz, amikor könnyen szétmorzsolható. Márciusban, április elején a természe-
tes szárítást egészítsük ki alkalmi hőt adó eszközökkel (tűzhely, kazán stb.).
• Hozam
Mennyiség. Beszáradási aránya 2: l.
Minőség. A frissen szedett rügy zöldesbam a, megszárítv a sárgásbarna
színű.
A szabvány előírása szerint az alkoholoskivonat-tartalom legalább 25%, a vizeski-
vonat-tartalom legalább 12% legyen. A drog jellemző aromás illatú, kissé ragadós
tapintású.
• Szaporítóanyag-előállítás
Megfelelően szaporítható faiskolai magvetéssel. A termőkorú fák nagytömegű
ma-
got hoznak és állományaik kedvező feltételek esetén spontán újulnak. Vegetatívan is
szaporítható. A fekete nyárt és hibridjeit szinte kizárólag fás dugvánnyal szaporítjuk

480
• Farmakológiai hatás
Antibiotikus; propoliszhoz hasonló hatású.
• Felhasználás
A belőle készült balzsamos kenőcsöt korábban köszvény és reumatikus fájdalmak
kezelésére használták Aranyeres bántalmak gyógyítására összeállított kúpokban is
szerepel. Kérge és levele prosztatagyulladás és -nagyobbodás következtében fellépő
vizelési nehézségek kezelésére használt készítmények alkotója.

Potentil/a anserina L. • Libapimpó

Gyakrabban használt magyar nevei: (li-
bavirág, lúdpázsit, fehérhátúfű)
• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirág úak) rendjébe,
a Rosaceae (rózsafélék) családjába és a
Rosoideae (rózsafélé k) alcsaládjá ba
tartozó Potenlilla nemzetség tucatnál
több faja sárga szirmú (csupán néhány
faj virága fehér vagy rózsás színű).
Rokona az ugyancsak gyűjtött vérontó-
fű (P. ereela L.).
• Drog
A virágzó fóld feletti részeket (Anseri-
nae herba) gyűjtik. A virágok a drog ér-
tékét kevéssé befolyásolják. Minőségi előírásait az MSZ 11629-198 6 tartalmazza.
• Hatóanyag
Cserzőanyagokat tartalmaz (6-8%), elsősorban ellagitanninokat. Flavonoidjai
kö-
zül nagyobb arányban a kvercetin glukuronidja és a tilirozid található. Felhalmoz to-
vábbá proantocianidineket, amelyek rózsafélék többi képviselőjében is előfordulnak.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H), elágazó, helyenként megvastagodott gyöktörzzsel. Tarackos,
kúszó, heverő szára a szárcsomókból gyökereket fejleszt. Páratlanul szárnyasan ösz-
szetett, 10-20 cm hosszú leveleire jellemző, hogy a nagyobb levélkék között kiseb-
bek találhatók, a lemez fonáka (néha színe is) ezüstösen-fehéren selymes-molyhos
szőrzetű, élük fűrészes. A száron apróbb levelek találhatók, a virágok egyenként
fej-
lődnek a felálló kocsányon. A csésze kettős, a szirmok sárgák, szabadon állnak,
kb.
l cm hosszúak (a szintén szárnyasan összetett levelű pimpó, P. supina L. szirmai
mindössze kb. 3 mm hosszúak). Aszmagos terméscsoporlja van. Ezermagtömege
0,75-0,85 g.
• Előfordulás
Kozmopolita flóraelem, világszerte elterjedt. Agyagos, nyirkos gyepekben töme-
gesen jelenik meg, megtalálható árkokban, tavak és folyóvizek szélén.
• Környezeti igény
Napsütötte, nedves helyeken, közel semleges kémhatású talajon díszlik.

481
• Fajta
Természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
Települések területén, libaúsztató tavak, illetőleg árkok mentén erősen szennyezett
helyeken (Salmonella!) nem gyűjthető. Gyűjtésére legalkalmasabbak azok a terüle-
tek, ahol füves réteken terem. Ott, ahol sűrű állományokat képez, levelei a talajra te-
rülnek, így fonákuk gyakran sáros. A füves társulásokban viszont a levelekjórészt fel-
egyenesednek és tiszták.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A frissen be gyűjtött föld feletti részek folyóvízzel lemoshaták (de áztatni nem
szabad a hatóanyag kimosódása miatt), szikkasztás és az esetleg rajtuk maradt
gyökerek eltávolítása után árnyékban száríthatók. Fénytől és nedvességtől védve
táro lj uk.
• Hozam
Mennyiség. Átlagban 5 kg nyers föld feletti részből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A drog színe ezüstfehéres zöld, íze fanyar, összehúzó. Az I. osztályú her-
bában a növény egyéb részei legfeljebb 8%-ban, idegen növényi részek pedig Jegfel-
jebb 3%-ban szerepelhetnek. Vizeskivonat-tartalom legalább 20%.
• Farmakológiai hatás
Kórokozó bélbaktériumok fejlődését gátolja. A simaizmok görcskészségét csök-
kentő hatást ismételten leírták, de nem kellőképpen bizonyított.
• Felhasználás
Hasmenéses állapotokban éhgyomorra rendszeresen adagolható főzete, a napi adag
felnőttnél két evőkanálnyi. Amennyiben a kórfolyamat 1-2 napnál tovább tart, egyéb
kezelésre van szükség.
A tapasztalati gyógyászatban görcsös havivérzésben jeleztek kedvező eredményt,
ilyen javallattal gyógyszeripari készítmények összetételében is szerepel, amelyeket a
változás éveiben fellépő panaszok enyhítésére használnak.

Potentil/a erecta IL.! RAuscHEL • Vérontófű

Gyakrabban használt magyar nevei: vér-

ontópimpó, vérhasgyökér, (vérfű, vér-
gyökér, vérpimpó)
• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirágúak) rendjé-
ben, a Rosaceae (rózsafélék) családjá-
nak és a Rosoideae (rózsafélék) alcsa-
ládjának lágy szárú növényei közül a
pimpófajok (Potentilla nemzetség) a
legtöbb esetben sárga virágúak és ötta-
gúak. A vérontófű négytagú virágaival
kivételt képez, ez a legfontosabb meg-
különböztető jele.

482
• Drog
Drogja a gyöktörzse, melynek elnevezése Tormentillae rhizoma (et radix) faj ré-
gebbi nevére (Potentilla tormentilla Stokes) utal. Szárítva a drog 1-3 cm hosszú,
egyenlőtlen felületű, kemény, rögszerű darabokból tevődik össze, a gyökerek ma-
radványai világosabbak a sötét vörösesbarna alapon. Leírását az MSZ 11638-1962
tartalmazza.
• Hatóanyag
Cserzőanyagok (15-20%), főleg ellagitanninok (pl. agrimoniin), katechinszár-
mazékok, proantocianidin és galluszsavszármazékok találhatók a növényben. Az
agrimoniin egységes szerkezetű vegyület, dimer ellagitannin.
• Botanikai leírás
Évelő, lágy szárú növény (H), hengeres, függőleges, kisujjnyi vastag gyöktörzs-
zs el. Alacsony termetű, szára 5-30 cm, heverő vagy felegyenesedő. A levelek 3-5
durván fűrészes levélkéből tevődnek össze, ujjasak, a szárlevelek ülők, a 3 levél-
ke tövén 2 kb. azonos m'éretű pálhalevélleL A virágok sárgák, négytagúak, hosszú
kocsányon képződnek egyesével, a csésze kétkörös. A levelek és a szár rásimuló
selymes szőrű. Májustól szeptemberig virágzik, aszmagos terméscsoportja folya-
matosan érik.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem. Kaszálókon, hegyi réteken, lápréteken, szőrfűgyepben az
Északi-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, a Duna-Tisza közén és a Tiszán-
túlon ritka.
• Környezeti igény
Nedves, nyílt területek növénye.
• Fajta
Fajtája nincs, populációit gyüjtik.
• Gyűjtés
Késő ősszel gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyöktörzseket megtisztítják a fold feletti száraktól és a gyökerektől, és
35-50 °C-on szárítják. A nyers gyöktörzsek törésfelülete vérvörös, s a szín erőssége
fokozódik. A száraz drogban idővel hasonló színváltozás megy végbe, s ennek során
egyre nagyobb arányban képződik a vörös, de vízben kevésbé oldódó flobafén. Ezért
a drogot legfeljebb egy évig tárolják. Fénytől és nedvességtől védve kell tárolni.
• Hozam
Mennyiség. 3 kg nyers gyöktörzsből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Az l. osztályú drog idegenanyag-tartalma legfeljebb 4% lehet, vizeskivo-
nat-tartalma legalább 30%, szeszeskivonat-tartalma pedig minimum 40% legyen.
• Farmakológiai hatás
Összehúzó, gyulladáscsökkentő.
• Felhasználás
Hasmenések kezelésére főzetét használják, az átlagos napi adag 4-5 g drog.
Amennyiben 3-4 napon belül nem érnek el eredményt, más kezelésre térnek át.
Helyi alkalmazásra főleg a 70°-os szesszel készült kivonat alkalmas, ezzel végzik
a száj nyálkahártyájának az ecsetelését a fogíny gyulladásaiban, afták képződésekor.

483
Primula veris Huns. • Tavaszi kankalin
Gyakrabban használt magyar neve: (kulcs-
virág)
• Rendszertani besorolás
A Primulales (kankalinvirágúak) rendjé-
be, azon belül a Primulaceae (kankalinfélék)
családba tartozik. Szinonim neve a Primula
officinalis (L.) Hi ll. A többi vadon termő
kankalin - a lisztes kankalin (P farinasa
Huds.), a cifra kankalin (P auricula L.), a
szártalan kankalin (P vulgaris Huds.) és a
sugárkaokalio (P elatiar (L.) Grufbg.) -
Magyarországon védett, így nem gyűjthető.
• Drog
Forgalmazhatódrogjaa levele (Primulae
fo/ium) és a virágja (Primulae fias) is; a
VII. Magyar Gyógyszerkönyvben és a Ma-
gyar Szabványban (MSZ 7663-1982) azon-
ban a gyökere (Primulae radix et rhizoma) szerepel. Ez utóbbi az ESCOP monográ-
fiák között is szerepel Primu/ae radix (Primula Root) néven.
• Hatóanyag
Minden része, különösen a gyökere triterpénvázas szaponinokat (primulasav-
komplexet) és fenolglikozidokat (primverin, primulaverin) tartalmaz. A gyökértörzs
szaponintartalma legalább 8%. A virágban kevesebb a szaponin, de flavonoidok
(gosszipetin és glikozidjai), karotinok és némi illóolaj is találhatóak benne. A levél-
benjelentős a C-vitamin mennyisége, szaponintartalma viszont csak 2% körüli.
• Botanikai leírás
Évelő (H), lágyszárú, kora tavasszal, áprilisban virágzó faj (XX: színes tábla). Fer-
de, sötétbarna, kb. l O cm hosszú, 0,5 cm vastag gyöktörzse van, melynek felülete az
előző évi szárak és levelek ízesülési helye miatt kissé göcsörtös. 20-25 cm hosszú,
l mm vastag gyökerei a gyöktörzsből erednek. Levelei tőrózsát alkotnak, hosszas to-
jásdadok, felületük ráncos, fonákuk szőrözött, csipkés szélűek, nyelük szárnyas. Vi-
rágzáskor kb. 6 cm hosszúak, később megnyúlnak 15-25 cm-es levéltelen tőkocsá­
nya csúcsán egyszerü emyővirágzatot képez. A virágkocsányok tövén kb. l cm hosz-
szú murvalevelek vannak.
Virágai bókolók, sárgák. Csészéjük kissé felfúvódott, forrt, ötfogú, kb. l cm hosz-
szú, sárgászöld. A párta szintén forrt, ötkaréjú, valamivel hosszabb, a párta torkában
öt narancssárga folt van. Szintén öt, a párta csövéhez forrt porzója van. Aporzók és
a termő alakulásánál heterosztilia figyelhető meg. Felső állású magházából fogakkal
nyíló hosszúkás tojásdad toktermés alakul ki, ami a maradó csészével van körülvéve.
Magjai aprók, bamásszürkék.
• Előfordulás
Eurázsia mérsékelt övi területein él, főként hegyvidéki erdőkben, cserjésekben,
tisztásokon. Magyarországon az Északi-középhegységben a leggyakoribb; megtalál-

484
ható az Alföld északi és nyugati részén, és szórványosan a Duna-Tisza közén is.
A Dunántúlon Sopron környékén, a Kisalföldön, a Bakonyban és Dél-Zalában fordul
elő; Somogyban és Mecsekben viszont helyette a szártalan kankalin díszlik.
• Környezeti igény
Meszes, bázikus talajt kedvel, a mérsékelten száraz lomberdők növénye.
• Fajta
Hazánkban vadon termő populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A gyöktörzset a gyökerekkel együtt virágzáskor vagy ősszel szedik; virágait nyílás-
korcsészével vagy csésze nélkül (Prim u/ae fl os cum calycibus, ill. Primu/ae jlos sine
calycibus) gyűjtik. A levelek egész évben, lehetőleg egyesével szedhetők.
• Termesztés
A szántóföldi körülményeket nem igazán kedveli, de termesztése megoldható. Kí-
sérletek szerint mind tőosztással, mind palántaneveléssel szaporítható. A tőosztást
ősszel vagy kora tavasszal célszerű végezni. Palántaneveléshez a magvakat március-
ban szaporítóládákba sekélyen (0,5 cm) vetik. Tűzdelés után májusban ültethetök ki
a palánták. A kiültetés során a 30 x 30 cm-es sor- és tőtávolság az optimális. A nyá-
ri öntözést meghálálja. A gyökereket az ültetést követő második év őszén érdemes
felszedni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyökereket kiszedés után mossák, műszárítón 40-45 °C-on vagy természetes
úton (lehet napon is) szárítják. A virágok gyors szárítást igényelnek, mert különben
sárga helyett zöldes színnel száradnak meg. Táralásuk száraz helyen történjen, mivel
nedves helyen szintén elszíneződhetnek, valamint az összetöréstől is óvni kell. A le-
veleket szintén műszárítóban vagy árnyékban lehet szárítani, vékony rétegben.
• Hozam
Mennyiség. 3-3,5 kg friss gyökérből; 6-7 kg virágból és 5 kg levélbőllesz l kg
száraz drog.
Minőség. Az első osztályú gyökérdrog sárgásbarna színű, jellegzetes szagú; kar-
coló, kissé édeskés ízű. Nedvességtartalma legfeljebb 12% lehet. Legalább 6% pri-
mulasavat tartalmaz és hemolitkus indexe minimum 3000. A virágok színe hal-
ványsárga.
• Farmakológiai hatás
Köptető.
• Felhasználás
Légcsőhurutban, hörghurutban a gyökeres gyöktörzs főzetét alkalmazzák A főzet
készítéséhez a szaponinak kivonásának elősegítésére kis mennyiségű nátrium-
hidrogén-karbanátot adagolnak Asztmás, görcsös köhögés esetén is alkalmazható,
főleg kombinációban.
A népi gyógyászatban vizelethajtónak és idegnyugtatónak is használták A virágo-
kat szintén a népi gyógyászatban alkalmazták; idegnyugtatónak, valamint teakeveré-
kek színesítésére, jelölésére is.

485
Prunus spinosa L. • Kökény
Gyakrabban használt magyar nevei:-
• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirágúak) rendjén be-
lül a Rosaceae (rózsafélék) családjába,
Prunoideae (szilvafélék) alcsaládjába
tartozik.
• Drog
A drog a kökény virága - Pruni spin-
osae flos (MSZ 19873-1968), melyet
lombfakadás előtt gyűjtenek. A termését
(Pruni spinosae fructus) is felhasználják
• Hatóanyag
A drog flavonoidokat (kempferol és
kvercetin glikozidok, rutin) és prociani-
dineket tartalmaz.
• Botanikai leírás
Erdőszegélyek, legelők kb. 1-2 méteresre növő ágtövises cserjéje (M). Az idősebb
ágak feketésszürkék, a fiatalabbak bamásak, sok ágtövissel. Levelei rövid nyelűek,
2-3 cm hosszúak, tojásdad alakúak, fürészes szélűek. Hófehér virágai március-ápri-
lisban, lombfakadás előtt nyílnak (XXI. színes tábla). Termése kb. l cm átmérőjű, ké-
kesfekete, hamvas csonthéjas termés, húsa zöldes, fanyar ízű.
• Előfordulás
Európai, elő-ázsiai flóraelem. Erdőszéli cserjések és mezsgyebozótok gyakori faja.
• Környezeti igény
Igénytelen faj, az ország egész területén előfordul.
• Fajta
Gyógynövényfajtája nincs.
• Gyűjtés
A virágokat lombfakadás előtt, március-áprilisban gyűjtik. Termését is gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítani napon vagy műszárítóban szokták, hogy a virágok fehér színe megmarad-
jon. A drog tárolásánál a virágdrogokra vonatkozó általános szempontokat kell figye-
lembe venni.
• Hozam
Mennyiség. Kb. 5 kg virágbóllesz l kg drog.
Minőség. A szabvány- a fehér szín me ll ett- legalább 21% vizeskivonat-tartalmat
ír elő az I. osztályú drogra.
• Farmakológiai hatás
Enyhe hashajtó és vizelethajtó.
• Felhasználás
Hashajtó- és veseteák alkotórésze. A népi gyógyászatban vérnyomáscsökkentőként
is használják.
Terméséből készül a kökénypálinka. Cseranyagai összehúzó hatásúak.

486
Pulmonaria officinalis L. • Pettyegetett tüdőfű
Gyakrabban használt magyar nevei: or-
vosi tüdőfű, (dongóvirág)
• Rendszertani besorolás
A Polemoniales (csatavirágúak) rend-
jébe, a Boraginaceae ( érdeslevelűek)
családjába tartozó Pulmonaria nemzet-
ség négy faja található meg flóránkban.
APuimonaria officinalis alfajának tekin-
tett zöldlevelű tüdőftivet (P officinalis
subsp. obscura /Dum./ Murb.), amelyet
kűlönálló fajként is leírtak (P obscura
Dum.) az alapfajhoz hasonlóan gyűjtik.
Hamisításnak számít viszont a keskeny-
levelű tüdőfű (P angustifolia L.) és a bár-
sonyos tüdőfű (P mallis Wulf., syn.: P
mallissima Kem.) drogjának forgalmazása.
• Drog
Gyakrabban a levelek (Pulmonariae fo lium) vagy ritkán a virágzó föld feletti rész (Pul-
monariae herba) képezi a drogot. A levéldrog leírását az MSZ 19872-1984 tartalmazza.
• Hatóanyag
Viszonylag sok ( 10-15%) ásványi anyagot tartalmaz, a családra jellemző allantoint,
nyálkaanyagokat, a flavonoidok közül pedig kempferolt és kvercetint, illetőleg utóbbi
kettő glikozidjait. Az érdeslevelűek családjában gyakori pirrolizidinalkaloidokjelenlétét
jelezték ugyan, de cáfolták is; valószínűleg léteznek fajon belüli kémiai különbségek.
• Botanikai leírás
Évelő növény (H) barna gyöktörzzsel, amelyből kora tavasszal, a tőlevelek előtt
fejlődik ki a 15-30 cm magas virágos-leveles szár. A levelek szórt állásúak, ülők,
hosszas tojásdadok. A virágzat szárcsúcsi, mirigyszőrös, a csésze többé-kevésbé öt-
szögletű, ötfogú, a bimbók vöröses színűek, a kinyílt virágok kékesibolyásak, elvirág-
záskor megkékülnek (XX színes tábla). Termése 4 makk ocska. Ezermagömege 7,2 g.
Elvirágzás után fejlődnek ki a nyári levelek, ezek tojásdadok, szíves vállúak, nyeJük
kb. olyan hosszú, mint a levél lemeze, a későbbi, áttelelő levelek viszont keskenyedő
vállúak és rövidebb nyel űek. A levelek kb. 15 cm hosszúak (lemezűk). A nyári leve-
leken világos foltok láthatók, de ezek hiányozhatnak is. Ez utóbbi bélyeg jellemzi az
alfajnak tekintett zöldlevelű tüdőftivet (subsp. obscura !Dum./ Murb.).
• Előfordulás
A pettyegetett tüdőfű közép-európai flóraelem. Az Északi-középhegységben és a
Dunántúlon gyakori, az Alföldön ritkább, a Duna-Tisza közén hiányzik. Gyertyán- és
bükkelegyes erdők aljnövényzetéhez tartozik, bokros helyeken is megjelenik.
• Környezeti igény
Az atlantikus lomberdők klímájában, mérsékelten nedves és közel semleges tala-
jokon, főleg félárnyékos környezetben található, de viszonylag jobb vízellátás eseté-
ben napos helyen is előfordul.

487
 • Fajta
Fajtája nincsen, vadon termő populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A pettyegetett tüdőfű és a zöldlevelű alfaj (faj) egyaránt gyűjthető. A virágzó haj-
tásokat a virágzás derekán, áprilisban (esetleg május első felében), a nyári leveleket
más tövekről május második felében, június legelején, a virágzás után szedik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levéllemezről a levélnyelet eltávolítjuk úgy, hogy legfeljebb 3 cm hosszú része
maradjon rajta. Árnyékban, jól szellőző helyen, vékonyan kiterítve szárítható. Fény-
től elzárva tárolják.
• Hozam
Mennyiség. A beszáradási arány általában 5: l.
Minőség. A drog nem tartalmazhatja a Pulmonaria angustifolia és a Pulmonaria
mallis leveleit, ezek vízbe áztatva selymesek, bársonyosak, míg a P officinalis és a P
obscura levelei megőrzik érdes tapintásukat Az I. osztályú drogban virágzat legfel-
jebb l %-os, 5 cm-nél hosszabb levélnyéllegfeljebb 5%-os mennyiségben lehet jelen.
A megkívánt cserzőanyag-tartalom 5% (II. osztályú drognál 3%).
• Farmakológiai hatás
Köptető, köhögéscsillapító.
• Felhasználás
Régen tüdőbajban (tüdőtuberkulózisban) használták, más olyan növényhez hason-
lóan, melyről később kiderült, hogy sok kovasavszármazékot tartalmaz. A tapasztala-
ti gyógyászatban légcsőhurutban, ritkábbarr tüdőasztmában használják egymagában
vagy teakeverékek alkotórészekén t

Pulsatilla grandis WENDERO TH • Leánykökörcsin

Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: lókökörcsin, (kiki-

ries, kükörics, tikdöglesztő)
• Rendszertani besorolás
A Ranunculales (boglárkavirágúak) rendjébe, a Ra-
nunculaceae (boglárkafélék) családjába tartozó faj. Szi-
nonim neve Anemone pulsatilla L. Magyarországon a
Putsatilla nemzetség öt faja él, valamennyi védett.
• Drog
A virágzó állapotban gyűjtött föld feletti részeket
(Pulsatillae herba), amelyeket más kökörcsinfajokról is
nyernek, ritkán használják szárított állapotban. A hason-
szervi gyógyászatban (homeopátia) a friss növényből ké-
szítenek szeszes kivonatot (ún. tinktúrát).
• Hatóanyag
A friss növényben protoanemonin található, amely
más vegyületek lebontása révén képződik és csak a bog-

488
 lárkafélék családjának egyes képviselőiben található. A növény száradása során a pro-
toanemonin átalakul a kevéssé hatásos anemoninná.
• Botanikai leírás
A leánykökörcsin évelő növény (H), gyöktörzse rendszerint ferdén fejlődik a talaj-
ban. Tőleve/ei szárnyasan szeldeltek, a levélszeletek cimpái 2-8 mm (ritkán 12 mm)
szélesek, a levélnyél szőrözött. A virág felálló, kékesibolya vagy lila, 2,5-5 cm hosz-
szú, a virágtakaró 5 szabad lepellevelű, belsejében nagyszámú porzó sárgállik és por-
zószerű mézfejtők figyelhetők meg (XXI. színes tábla). A virág kocsányán (a száron)
szálas sallangokból álló gallér található és gyapjasan bozontos, akárcsak a virágtaka-
ró levelek külső felülete. Az aszmagtermések tömött fejecskébe tömörülnek, rajtuk a
bibeszál feltűnően megnyúlt, tollas repülőkészülékké alakul.
A réti kökörcsin (P pratensis IL./ Mill.) virága bókoló, a lepellevelek ibolyásfeke-
ték, ezért nevezik fekete kökörcsinnek (subsp. nigricans /Störck/ Zamels) vagy belül
sárgászöldek, ez a magyar kökörcsin (subsp. hungarica Soó). Mindkét alfajnál a le-
pellevelek csúcsa visszahajló. A hegyi kökörcsin (P montana /Hoppe/ Rchb.) virág-
takaró lepellevelei vöröseslilák, csúcsuk nem hajlik vissza. Ezektől a szárnyasan szel-
deit levelű fajoktól eltérően, az ibolyakökörcsin (P patens IL./ Mill.) tőlevelei tenye-
resen szeldeltek. Márciusban-ápr ilisban virágoznak, a réti és a hegyi kökörcsin vala-
mivel később.
• Előfordulás
A leánykökörcsin pannon-pontusi flóraelem, a réti kökörcsin középeurópai, a ma-
gyar alfaj bennszülött (endemikus) taxonunk, a hegyi kökörcsin alpesi-balkáni flóra-
elem, míg az ibolyakökörcsin európai faj.
• Környezeti igény
Száraz termőhelyek növényei, sztyeppréteken, homokpusztagyepben teremnek.
• Fajta
Keverékfajaik nehezen különböztethetők meg egymástól, tavasszal virágzó dísz-
növényként termeszthetők, a terméses-tollas szár is a kert dísze.
• Gyűjtés
Azokban az országokban, ahol nem állnak védelem alatt, a föld feletti részeket vi-
rágzás kezdetén gyűjtik és frissen dolgozzák fel. A szárított drog gyógyszeripari ösz-
szetett készítmények nyersanyaga, nem forgalmazzák szabadon.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Hazánkban nem végezhető, a faj védett !
• Hozam
Mennyiség. 5-6 kg nyers növény ad l kg száraz drogot.
Minőség. A herbadrogokra vonatkozó általános minőségi előírások figyelembe vé-
tele szükséges.
• Szaporítóanyag-előállítás
Magról jól szaporítható, egyes kultúrfajták (hibridek) nem kötnek magot, eze-
ket az idősebb tövek gyöktörzsének feldarabolása által vegetatív úton szaporítják
(ősszel).
• Farmakológiai hatás
Protoanemonin tartalma miatt a friss növény nedve bőrvörösítő, hólyaghúzó; ezt a
kedvezőtlen hatást a szárítás során elveszti.

489
• Felhasználás
A homeopátia egyik alapvető hasonszere (polychrest), elsősorban nőhetegek keze-
lésében. A titoterápiában ritkán használják. A műtéti megoldás elterjedése előtt bel-
sőleg egyes szemészeti kórfolyamatokban javalltak (szürkehályog).

Quercus spp. • Tölgyfajok

Quercus petraea (Mattuschka) LiebJein-kocsánytalan tölgy
Quercus robur L. - kocsányos tölgy

Gyakrabban használt magyar nevei:

Q. petraea- muzsdaly tölgy, (cserefa)
Q. robur- macsártölgy
• Rendszertani besorolás
A tölgyek a Fagales (kupacsoster-
mésűek) rendjén belül a Fagaceae (bükk-
félék) családjába tartoznak. A Quercus
nemzetség kb. 450 faja közül több ha-
zánkban is fontos állományalkotó fa, er-
deinknek mintegy 38%-át tölgyesek al-
kotják. E fajok közül jelentősebb még a
Q. cerris L. (cser, cserfa, csertölgy) és a
Q. pubescens Willd. (molyhos tölgy).
Megemlítendő még a nyugat mediterrán-
ban élő Q. suber L. (paratölgy), valamint
a kelet mediterránban honos Q. infectoria Olivier (kurdisztáni tölgy), melynek a rü-
gyein fejlődő (akár 75% csersavtartalmú) gubacsokat a gyógyászatban használják.
• Drog
A kocsánytalan és a kocsányos tölgy fénylő, ezüstösszürke héjkérge (úgynevezett
tükörkéreg) szárítva Quercus cortex néven a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben is sze-
repe!, hazánkban szabadforgalmú drog. Használják még a kupacs nélküli makktermést
(Quercus glandes), valamint a héj nélküli pörkölt makkot (Quercus semen tostum) is.
• Hatóanyag
Cserzőanyagok (főként gallotanninok) és ezek oxidációs termékei (flobafenek,
leukoantocianinok).
• Botanikai leírás
A hazánkban honos legelterjedtebb tölgyfajok általában nagytermetű, lombhullató
fák (MM-M). Leveleik szórt állásúak, különböző mértékben tagoltak és szőrözöttek.
Virágaik egyivarúak A hímvirágok 2-4 cm hosszú barkát alkotnak, a nővirágok ( 1-5)
rövid tengelyen levélhónaljban ülnek. A tölgyek egylakiak, szélmegporzásúak, tenné-
sük egymagvú, kupacsban fejlődő makk.
• Előfordulása
Az alacsonyabb régiókban Európa nagy részén elterjedt Quercus robur élőhelyei
hazánkban mára jelentősen beszűkültek A Q. petraea középhegységeink és dombvi-
dékeink erdőalkotó fafaja.

490
• Környezeti igény
A Q. petraea mérsékelten melegigényes, mezofil faj, az időszakos száraz periódu-
sokat jól tűri. Inkább mészkerülő, a tápanyagokban gazdag, levegős, üde talajokat
kedveli. A Q. robur meleg- és fényigényesebb. A korán, illetve későn fakadó kocsá-
nyos tölgy talaj- és vízigénye lényegesen eltérő.
• Fajta
Az erdészetben, valamint díszfaként számos fajtájuk ismert.
• Gyűjtés
A fiatal törzsekről, valamint a max. l O cm átmérőjű ágakról a kérget márciustól
májusig gyűjtik.
• Termesztés
Termesztésükkel erdőgazdaságok és díszfaiskolák foglalkoznak.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A lehántott kéreg természetes úton, szellős helyen és műszárítón (max. 50°C) szá-
rítható.
• Hozam
Mennyiség. l kg szárított drog kb. 3 kg friss kéregből állítható elő.
Minőség. Quercus cortex a Ph.Hg.VII. szerint. Porított drogra számolva legalább
5% cserzőanyagat kell tartalmaznia.
• Szaporítóanyag-előállítás
Dugványaik nehezen gyökeresednek, ezért a honos tölgyfajokat általában magról
szaporítják.
• Farmakológiai hatás
Összehúzó (adstringens), helyi gyulladáscsökkentő (antiphlogistikus) és helyi vér-
zéscsillapító (haemostyptikus).
• Felhasználás
Kivonatai, a belőle készült kenöcsök rosszul gyógyuló sebekre, nedves ekcémák-
ra, fagyás kezelésére alkalmasak. Izzadáscsökkentőként is hatásos például lábfürdő­
ként Hasmenés ellen az állatgyógyászatban használják.
A tölgyfajok erdészeti, valamint díszfaként (parkokban, sorfaként) történő felhasz-
nálása igen jelentős. Értékesek épületfaként és bútoripari alapanyagkén t, kérgük pe-
dig a bőrcserzésben is jelentős.

491
Rheum spp. • Rebarbarafajok
Rheum palmatum L. subsp. languticum (Maxim.) Stapf.- tenyeres rebarbara
Rheum officina/e Baill. - orvosi rebarbara

Gyakrabban használt magyar nevei:

R. palmatum subsp. languticum - kí-
nai rebarbara
R. officina/e - rebarbara
• Rendszertani besorolás
Mindkét faj a Polygonales (keserűfű­
virágúak) rendjébe, a Polygonaceae (ke-
serűfűfélék) családjába tartozik.
• Drog
A drogot a nyugalmi időszakban fel-
szedett, hámozott és szárított gyöktörzs
szalgáltatja (Rhei rhizoma). Hivatalos a
Ph.Hg. VII-ben. A Rhei radix leírása
1999 óta az ESCOP monográfiák között
is szerepel.
• Hatóanyag
A drog 0,5-7 ,5%-nyi antrakinonszármazékokat tartalmaz, melyek fontosabb
agiikon komponensei a franguta (rheum)-emodin, az aloe-emodin, a rhein, a fiszcin
és a krizofanol. Tartalmaz még cseranyagot, flavonglikozidot és illóolajat
• Botanikai leírás
Mindkét faj évelő (H), lágy szárú, nagy termetű növény. Gyöktörzse 3-6 cm átmé-
rőjű, répaszerű, kúp alakú, többfejű. A gyöktörzsből nagyszámú, 2-5 cm vastag, hú-
sos, belül narancssárga színü gyökér ered. A növény az első és második évben csak
tőlevélrózsát, a harmadik évtől pedig virágszárat is fejleszt. Szára 1-2 m magas, hen-
geres.
A Rheum palmatum L. var. languticum (Maxim.) Stapf. levelei nagyok, karéj osak,
érdesek (XXI. színes tábla). A levélkaréjok (3-5) hegyesek, fogazottak Virágai ap-
rók, fehéres-rózsaszínűek, a szár végén terebélyes virágzatot alkotnak. A virágzat
nem szétálló, oldalágai csaknem párhuzamosak a főtengellyel. Május-júniusban vi-
rágzik. Termése háromélű, szárnyas, leples makk.
A Rheum officina/e BaiU. levelei szélesebbek a hosszuknál, felületük nem érdes, a
levélfonák aprón pelyhes, virágai zöldesek Május-júniusban virágzik.
• Előfordulás
Őshazája Ázsiában Kína és Tibet határvidéke.
• Környezeti igény
A két faj környezeti igénye megegyezik, a kihajtást követő kései fagyokat is jól tű­
rik. A csíranövények viszont -5 °C-on már károsodnak. A csírázásuk 2 oc körüli hő­
mérsékleten megindul. Vízigényesek, de nem kedvelik a vízállásos terül eteket. Magyar-
országon öntözés nélkül csak a csapadékosabb klímájú területeken célszerű termeszte-
ni. A talajjal szemben nem túl igényesek, jól termeszthetök barna homoktalajokon.

492
• Fajta
Fajtájuk nincs, szaporításra köztermesztésből származó vetőmag használható.
• Termesztés
Elővetemény. A Rheum fajokat 2--4 évig termesztik, mert a gyökerek csak ekkorra
érik el a betakarítható nagyságot. Előveteményre nem igényes.
Talaj-előkészítés. Nagy gyökérzetet fejleszt, ezért az elővetemény lekerülését kö-
vető tarlóbántást mélyszántásnak (35--40 cm) kell követnie. Tavasszaljól előkészített,
rög- és üregmentes vetőágyat kell készíteni.
Trágyázás. Tápanyagigényes faj. Rendkívül nagy vegetatív tömeget fejleszt, ezért
célszerü az elővetemény alá, (30 t/ha) szerves trágyát kijuttatni. Tápanyagellátásról
az ültetvény állapotától ftiggően a későbbi években is gondoskodni kell.
Vetés/telepítés. Hazai kísérletek alapján a helybevetéses termesztési mód javasol-
ható. A vetést március végén, 3-5 kg/ha vetőmagmennyiséggel, 3--4 cm mélyre,
60-70 cm sortávolságra végzik.
Apolás. Mindenekelőtt gyomirtásból áll. A lassú (14-21 nap) kelés és kezdeti fej-
lődés miatt az első évben rendszeres mechanikai gyomirtást kell végezni. A gyo-
mok visszaszorítására herbicideket is alkalmazhatunk. Preemergensen használható
azAfalon (monolinuron), illetve a Maloran 50 WP (k1órbromuron) 2-2,5 kg/ha-os
dózisban.
Meleg és aszályos időjárás esetén az első évben indokolt az állomány öntözése.
Növényvédelem. Hazai tapasztalatok szerint jelentősebb kórokozója és kártevő­
je nincs.
Betakarítás. A rizómákat a 2--4. évben érdemes betakarítani, ősszel a vegetációs
időszak végén vagy tavasszal a kihajtás kezdetén. A gyökerek felszedését kormány-
lemez nélküli ekével végzik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A felszedett gyöktörzsekről a fóld feletti részeket eltávolítják, a gyökereket meg-
mossák, meghámozzák, a vastagabbakat hosszanti irányban kettéhasítják és 15 cm-es
darabokra vágják. A szárítást 50-60 °C-on végzik.
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam 4-6 t/ha száraz drog.
Minőség. Gyógyszerkönyvi előírás szerint a drognak legalább 3% antrakinonban
kifejezett összantrakinon- és antranolszármazékot kell tartalmaznia. Szaga jellemző,
enyhén aromás. Íze keserü és összehúzó.
• Szaporítóanyag-előállítás
A vetőmag előállítása céljából a virágzati szárakat még a teljes érés előtt kell
levágni, mert az érett termések peregnek. A vetőmag csíraképességét 1-2 év alatt
elveszti.
• Farmakológiai hatás
Dózistól ftiggően székletfogó vagy hashajtó. Külsőleg antibiotikus, helyi gyulla-
dáscsökkentő.
• Felhasználás
Felhasználása és hatása adagolástól függő. Kis adagban adsztringens hatásamiatt
hasmenés ellen, keserü ízénél fogva pedig étvágyjavítóként alkalmazzák Nagy adag-
ban hashajtó hatású. Hosszan tartó alkalmazása során hozzászokás alakulhat ki.

493
Ribes nigrum L. • Fekete ribiszke
Vadon előforduló egyedei védettek!
Gyakrabban használt magyar neve:
fekete ribizli
• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirágúak) rendjén be-
lül a Grossulariaceae (ribiszkefélék) csa-
ládjába tartozik.
• Drog
A drog a levele - Ribis nigri folium
(MSZ 310-1983, ESCOP) és termése -
Ribis nigri fructus (az angol gyógyszer-
könyvben hivatalos).
• Hatóanyag
A levelekben flavonoidok (kempfe-
rol, kvercetin, rutin), cseranyagok,
szerves savak, C-vitamin, antocianinok
és nyomokban illóolaj halmozódik fel. Termésében antocianinokat, gyümölcs-
savakat, C- és B-vitamint valamint 10-12% cukrot tartalmaz.
• Botanikai leírás
1-2m magas cserje vagy kisebb fa (Ph-M). Az idősebb ágak zöldes- vagy sárgás-
bamák, az egyéves vesszők világosak, kissé pelyhesek. Szórt állású levelei tojásda-
dok, 3-5 karéjúak, aromás illatúak A levél fonáka szőrös, sárga illóolajmirigyekkel.
Virágzala lecsüngő fúrt, l 0-18 virággal. A virágok 5 tagúak, a virágtakaró zöldes, a
csészelevelek lilás színűek. Áprilisban virágzik. A termése 8-l O mm nagyságú, édes,
fekete bogyó. Július-augusztusban érik.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem, Magyarországon liget- és láperdőkben szórványos, főként ter-
mesztik.
• Környezeti igény
Előfordulási helye jól jelzi környezeti igényét. Kedveli az üde, nedves termő­
helyeket.
• Fajta
Gyógynövényfajtája nincs, csak az egyéb célra termesztett, nem drogelőállítást
szolgáló fajtái ismertek (pl. 'Fertődi l', 'Hidasi bőtermő', 'Titánia' stb.).
• Gyűjtés
A leveleit virágzás alatt és után gyűjtik, terméseit július-augusztusban.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítás szobahőmérsékleten, forgatássaL A levél tárolásánál a levéldrogokra vo-
natkozó általános szempontokat kell figyelembe venni.
• Hozam
Mennyiség. 5 kg friss levélbőllesz l kg száraz drog.
Minőség. A szabvány legalább 16% (1. osztályú drog), illetve 10% (Il. osztályú
drog) vizeskivonat-tartalmat ír elő.

494
• Farmakológiai hatás
A levél vizelethajtó és mérsékelt vémyomáscsökkentő; előnyös sókiürítéssel (K-
visszatartó ).
• Felhasználás
Teáját vizelethajtó szemek, hólyagbántalmak esetében fogyasztják Érfalvédő tu-
lajdonságait flavonoidtartalmának tulajdonítják. Vizes kivonata kedvezően befolyá-
solja a vérszérum koleszterinszintjét és vérnyomáscsökkentő hatású. Teáját a népi
gyógyászat reuma és izületi bántalmak esetén is javasolja.
Termését frissen C-vitamin-tartalmáért fogyasztják, de szörpöt és likőrt is készíte-
nek belőle. A kozmetikai ipar magas gyümölcssav-tartalma miatt ránctalanító kré-
mekben használja.
Termését az élelmiszeriparban is használják.

Ricinus communis L. • Ricinus

Gyakrabban használt magyar nevei: rici-
nusz, csodafa
• Rendszertani besorolás
Az Euphorbiales (kutyatejvirágúak)
rendjébe, ezen belül az Euphorbiaceae
(kutyatejfélék) családjába tartozó trópusi
eredetű évelő, hazánkban egyévesként
termesztett faj.
• Drog
Drogja a magjából hideg eljárással
préselt és tisztított zsírosolaj, amely a
VII. Magyar Gyógyszerkönyvben mint
O/eum ricini szerepel.
• Hatóanyag
A mag 45-55% zsírosolajat tartalmaz.
Ennek mintegy 80%-a ricinolsav, 7%-a
olajsav, 3-8%-a sztearinsav, 3%-a linol-
savas és 2-3%-a telítetlen zsírsavas észter. A mag erősen mérgező anyagokat is fel-
halmoz. Ezek között található alkaloid (ricinin), valamint egy erősen toxikus fehérje
aricin (fitohemagglutinin). Hideg sajtolással, majd ezt követő hőkezeléssel a toxikus
anyagok eltávolíthatók.
• Botanikai leírás
Forró égövi, fatermetű noveny, mely nálunk egyévesként termeszthető (Th).
Allorhizás gyökérzete erősen elágazó, részben fásodó, karószerű. Szára 1,5-3 m ma-
gas, 2-3 ujjnyi vastag, hengeres, csöves. Levelei szórt állásúak, nyelük hosszú. A le-
mez az alsó leveleken az l m átmérőt is elérheti, tenyeresen hasogatott, 7-ll hasáb-
ja a levél csúcsa felé nagyobbodik. Színe lehet sötétzöld, pirosas, fénylő vagy ham-
vas. Július végétől késő őszig, rendszerint az első fagyokig virágzik. Virágzala bogas
10-30 cm hosszú, egy laki. A porzós virágok a virágzat alsó részében, termős virágai

495
pedig a felső részben helyezkednek el. A termős virágok 5 lepellel borítottak, a ter-
mőn puha tüskék találhatóak. Termése háromüregű, száraz tüskékkel borított, három
részre hasadó, 2-3 cm átmérőjű tok. Magvai babszem nagyságúak, kerülékesek, sö-
tétbamán csíkoltan szürkék. Maghéja törékeny. Ezermagtömege: 240-520 g.
• Előfordulás
AR. communis Kelet-Indiában, Afrika trópusi területein honos növény. Hazájában
fa (M), nálunk egyéves, lágy szárú (Th) növény. Magyarországon elsősorban a déli,
melegebb területeken termeszthető sikerrel, de mint dísznövényt csaknem mindenütt
ültetik.
• Környezeti igény
Származásából következik, hogy hő- és fényigényes faj. Ezt jelzi, hogy a tavaszi fa-
gyok (-2 oc körüli értékek) gyakran károsítják és az első őszi fagyokkal be is fejező­
dik vegetációs ciklusa. Bázikus kémhatású, jó tápanyag- és vízellátottságú talajokon
terem megfelelően. Vízigénye különösen növekedésének kezdeti szakaszában nagy.
• Fajta
Gyógynövény-termesztési céllal előállított fajtája nincs. A növényanyag kiválasz-
tásánál szempont a rövid tenyészidő és a mérsékelt pergési hajlam. Számos dísznö-
vényként ültetett változata ismert. Termesztenek habitusban, levélszínben, termésben
(tüskés és tüske nélküli), a mag nagyságában és színében eltérő változatokat. Igy ha-
zánkban a vérvörös ricinus (Ricinus communis var. sanguineus, syn. R. sanguineus
Muell. Arg.) is az egyik termesztett változat volt. Dísznövényként regisztrált fajtái az
'Auróra', 'Fáklya', 'Flamingó' és 'Indián'.
• Termesztés
Elővetemény. Az előveteményre különösebben nem érzékeny.
Talaj-előkészítés. A növényt ősszel mélyen szántott, tavasszal elmunkált, megfele-
lő nedvességtartalmú talajba vessük.
Trágyázás. Tápanyagigénye nagy. A maghozam elsősorban foszfortrágyázással nö-
velhető.
Vetés. Április végén, május elején vethető állandó helyére. A vetés időpontjának
megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a csírázáshoz szükséges talajhőmér­
séklet 14-15 oc körüli. A túl korán vetett állományokat pedig a késői fagyok károsít-
hatják. A magvak fészekbe vagy sorba vethetők, 80--100 cm sortávolságra. A vető­
magszükséglet 20-25 kg hektáronként. A vetés mélysége 5-6 cm.
Ápolás. A termesztőterület ápolása a növénysorok szükség szerinti ritkításából, a
talaj lazításából és a gyomok mechanikai irtásából áll.
Növényvédelem. Károsíthatja a sárgarozsda (Melampsora ricini), valamint a Cer-
cospora ricinella. Az utóbbi levélfoltosságot okoz.
Betakarítás. A tokok érése augusztus elején vagy közepén kezdődik és egészen az
első fagyokig tart. Az érőfélben lévő magvakat folyamatosan - még a tokok felhasa-
dását megelőzően - kell szedni. A munkát egyszerűbbé teszi a kevésbé pergő válto-
zatok termesztése.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leszedett tokokat szellős, lehetőleg zárható helyen kell kiteríteni. Az elkülönítés
azért fontos, hogy gyermekek vagy az állatok el ne fogyasszák a színében és formá-
jában a tarkababra emlékeztető terméseit Száradás után a magvak zsákban tárolha-

496
tók. Az olajat hidegpréseléssel állítják elő. Csak tisztítási műveletek után alkalmas
humán felhasználásra.
• Hozam
Mennyiség. Hektáronként 0,5-2,0 t magtermés takarítható be.
Minőség. A gyógyszerkönyvi leírás szerint az olaj halványsárga vagy zöldessárga
színű, tiszta, átlátszó, gyengén száradó olaj. Csaknem szagtalan. Jellemző ízű. Tartó-
san O °C alá hűtve vajszerű tömeggé dermed. Sűrűsége 0,956-0,968. Savszáma leg-
feljebb 2, peroxidszáma legfeljebb 5. Az el nem szappanosítható rész nem lehet több
1,0%-nál.
• Farmakológiai hatás
Olaja hashajtó (purgans). Hatását a vékonybélben fejti ki, ahol a trigliceridből a
lipázok csoportjába tartozó enzimek felszabadítják a ricinolsavat, amely izgatja a bél-
falban lévő idegvégződéseket (kemoreceptorokat).
• Felhasználás
A gyógyászatban belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmazzák. Legismertebb a has-
hajtó hatása. Használata ellenjavallt görcsös székrekedésben, bélzáródásban, féreg-
nyúlvány-gyulladásban. Terhesség esetén és csecsemők kezelésére nem vagy csak
nagy körültekintéssel alkalmazható. A kozmetikában és a bőrgyógyászatban hajsze-
szek készítésére használják. Az ipar is felhasználja olaját, kenőanyagokat, kenőcsö­
ket stb. készítenek belőle.
Tekintettel arra, hogy magvai rendkívül mérgezőek, ha dísznövényként termesztik,
ajánlatos virágzatát folyamatosan eltávolítani. Ezzel érhető el, hogy a gyermekek
még véletlenül se juthassanak magj ához.

Rosa spp. • Vadrózsafajok

Gyakrabban használt magyar nevei:
gyepűrózsa, csipkerózsa, csipkebokor
• Rendszertani besorolás
Az országban vadon élő vagy ter-
mesztett vadrózsa fajok és változatai a
Rosales (rózsavirágúak) rendjébe, a
Rosaceae (rózsafélék) családjába, a Ro-
soideae (rózsafélék) alcsaládjába tar-
toznak.
A Magyarországon vadon begyűjtött
csipkebogyót a gyakorlat egy fajként
(Rosa canina L. - "vadrózsa") kezeli,
mint Linné korában, a XVIII. században
R. canina
szokásos volt (XXII. színes tábla). Ma a
honos vadrózsafajokat önálló elterjedésű
kisfajonként (microspecies), illetve alfajonként (subspecies) vagy ahol a gyakorlat
számára előnyösebb, a fajcsoportokon (sectio) belüli gyűjtőfajokban (species aggre-
gatum) foglalják össze.

497
 Ezek alapján a honos és gyűjthető rózsafajok- melyek mindegyike a Sect. Caninae
fajcsoportba tartozik (FACSAR 1992, 1993)- áttekintése a következő:

Rosa livescens Bess. nagylevelű rózsa

Rosa tomentosa Sm. agg. "molyhos rózsák"
R. tomentosa Sm. molyhos rózsa
R. scabriuscula Sm. érdes rózsa
R. sherardii Davies Sherard-rózsa
Rosa rubiginosa L. agg. "rozsdás rózsák"
R. ruhiginasa L. rozsdás rózsa
R. micrantha Sm. kisvirágú rózsa
R. hungarica Kem. magyar rózsa
R. potyacantha (Borb.) Degen illír rózsa
R. elliptica Tausch elliptikus rózsa
Rosa agrestis Savi agg. "mezei rózsák"
R. agrestis Savi mezei rózsa
R. inodora Fr. illattalan rózsa
R. gizellae Borb. Gizella-rózsa
Rosa zalana Wiesb. agg. "zalai rózsák"
R. zalana Wiesb. zalai rózsa
R. szaboi (Borb.) Facsar dunántúli rózsa
Rosa canina L. agg. "gyepű rózsák"
R. canina L. gyepűrózsa
R. dumalis Bechst. szürke rózsa
R. subcanina (Christ)
Dalia Torre et Samth.
R. obtusifolia Desv. molyhosodó rózsa
R. corymbifera Borkh. berki rózsa
R. caesia Sm. keménylevelű rózsa
R. subcoltina (Christ)
Dalia Torre et Samth.

• Drog
A VII. Magyar Gyógyszerkönyv szerint a drog (Cynosbati pseudofructus) a gye-
pűrózsa (Rosa canina L.) és más vadrózsafajok, valamint a termesztettjapán rózsa, a
Rosa rugosa Thunb. érett, hosszában kettévágott áltermésének aszmagoktól, szőrök­
től, kocsánytól és virágrészektől megtisztított, korsó alakúan kiszélesedő, megszárí-
tott vacokrésze. A Magyar Szabvány megkülönbözteti a csipkebogyóhús ( Cynosbati
fructus sine semine - MSZ 11925-1987) és a csipkebogyó (Cynosbati pseudofructus
cum seminibus - MSZ 19864-1988) drogokat. Az utóbbi az egészben megszárított
csipkebogyóra vonatkozik.
• Hatóanyag
Az egész csipkebogyótermés 0,3-0,65% C-vitamint tartalmaz. (Összehasonlítás-
képpen pl. a fekete ribizli C-vitamin-tartalma 0,13-0,25%.) Ezen belül a húsrészben
0,5-1,2% -os szinten koncentrálódik. A csipkebogyó tartalmaz még egyéb, vízben ol-

498
 dódó vitaminokat (B 1-B 2 és P), karotinoidokat, továbbá szénhidrátokat illóolajat, pek-
tint és szerves savakat
• Botanikai leírás
A rózsák tüskés vesszőjű, 0,5-3 m magas cserjék Életformájuk bokor és tarackaló
cserje (M), ill. támaszkodvakú szó cserje (M-E). A szórtan álló, páratlanul szárnyalt,
csupasz vagy szőrös, ill. mirigytelen vagy mirigyes levelek nyeléhez a pálha kétoldalt
ráforrt. A mirigyemergenc iák (mirigy, mirigyes serte, sertetüske, tüske) jelenléte és
szervenkénti elhelyezkedése változatos és fajra jellemző. Több rokonsági csoportban
a mirigyes levelek az egész tenyészidőszakban jellemző alma, gyanta, tömjén stb. il-
latot árasztanak. A virág kellemes illatú, szabadszirmú, sok porzójú és termőjű. Aszi-
rom fehér, rózsaszín, bíbor színámyalatú lehet. Az alsó állású magházból szőrös, fá-
sodott falú aszmagtermések csoportja fejlődik az elhúsosodó vacokserlegben , azaz a
csipkebogyó áltermésen belül. A lomblevél eredetű szárnyalt csészék érésig lehullók
vagy maradók A csipkebogyó éretten általában - a gyűjtött fajoknál - piros, de más
fajoknál narancssárga, rozsdabama (parásodó ), fekete is lehet.
A virágok magánosak vagy bogas virágzatokban fejlődnek. A lomblevelek és a vi-
rágzati fellevelek átmenete folyamatos.
Magyarországo n a vadrózsafajok Jegjelentősebb tömegét a Rosa canina L. (gye-
pűrózsa), a Rosa corymbifera Borkh. (berki rózsa) és a R. ruhiginasa L. (rozsdás ró-
zsa) fajok adják. A korábban gyűmölcsükért létesített ültetvények és a nagy felűletű
erdőszegélyek is ezekből a fajokból állnak. A botanikai leírás a cserje bokor-termetű,
piros csipkebogyójú vadrózsafajokra vonatkozik. Az apró tarackaló cserjék piros
(pl. R. gallica L. -parlagi rózsa), ill. fekete (lila) csipkebogyóval (pl. R. spinasissi-
ma- jajrózsa) nem kerülnek begyűjtésre, hasonlóan kizártak a heverő-kúszó hajtá-
sú, apró és kevés gyümölcsű fajok (pl. R. arvensis Huds.- erdei rózsa) és hibridje-
ik A magas C-vitamin-tarta lmú, karotintól sárgáspiros, csüngő csipkebogyójú,
hegyvidéki R. pendulina L. (havasalji rózsa) és hibridjei védettek, nem gyűjthetők
természetes állományai. A szintén faji védettség alatt álló R. sancti-andreae Deg. et
Trtm. (szentendrei rózsa) kultúrreliktum kisfaj, amelyet a R. pomifera Huds. (alma-
rózsa) változatos populációival együtt
Magyarországo n gyümölcséért, vanília-
ízű aszmagjaiért a XIX. században is el-
terjedten tartottak kertekben. Utóbbi faj
fajtáját Szlovákiában gyümölcséért ter-
mesztik. Az idegenhonos, kelet-ázsiai,
ráncos levelű japán rózsa (R. rugosa
Thunb.) a XX. században vált általáno-
san ültetett dísz- és gyümölcstermő nö-
vénnyé Magyarországo n. Ezermagtö-
meg: 18-23 g.
• Előfordulás
A kedvező életfeltételeket az erodált
hegyoldalakon, tölgyesekben, erdőszéle­
ken, erdőirtásokban, bozótos helyeken, R. rugosa
útszéleken és csatornapartoko n találja

499
meg. Hazánk egész területén megtalálható. Tömegesen Borsod-Abaúj-Zemplén, He-
ves és Veszprém megyékben fordul elő.
• Környezeti igény
Félárnyékban és napfényes helyeken jól fejlődik. Szárazságtűrő. A legszebb és a
faj ra jellemző áltermés nagysága a talaj közepes tápanyag-ellátottsága me ll ett alakul
ki. Közép- vagy ennél kötöttebb talajok is alkalmasak hasznosításukra.
• Fajta
Külfóldön számos őshonos, ill. idegenhonos faj (és hibrid) fajtáit csipkebogyójá-
ért termesztik. Magyarországon a vadon élő fajok populációit gyűjtik. 1965-1975 kö-
zött évente 150-200 ezer magcsemete- R. canina, R. corymbifera, R. rubiginosa, R.
rugosa kiültetése történt meg útvédő erdősávok alsó szintjébe, csatornapartokon és
zárt ültetvények formájában. Ültetvények létesültek faiskolai célra szelektáJt alany-
fajtákból (R. corymbifera 'Laxa ', R. canina 'Inermis ', R. canina 'Schmids Idea/ ',R.
canina 'Pollmers ') is.
• Gyűjtés
A vadon termő és termesztett vadrózsafajok áltermései kocsány nélkül, éretten, ke-
ményen, piros színnel gyűjthetők. A fagyott, dér csípte termések húsa megpuhul, ke-
nődik, drog előállításra alkalmatlan. Az éretlen és fekete színű áltermések minőség­
hibásak, értéktelenek.
Növényvédelem. A vadon élő populáció növényvédelemben nem részesül, pedig az
előforduló kórokozói és kártevői miatt indokolt lenne. Gyakoribb betegségei: a gyö-
kérgolyva (Agrobacterium tumefaciens), melyet baktériumos fertőzés okoz; a liszt-
harmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae), amely a levelek színén és gyenge hajtása-
in fehér vagy szürkésfehér lisztes bevanatot képez és a rózsarozsda (Phragmidium
mucronatum), ami késő nyáron a levelek fonákán rozsdatelepekkel jelentkezik. A kár-
tevő rovarokközüla levéltetvek (zöldek vagy feketék) szívásukkal károsítják a növé-
nyeket, a rózsagubacsdarázs (Rhodites rosae, R. eg/anteriae stb.) szúrásának hatásá-
ra gubacs fejlődik ki, míg a foltosháru csipkebogyó-fúrólégy (Carpomyia schineri)
nyűvei a vadrózsa álterméseiből táplálkoznak.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A frissen szedett termés nem tárolható huzamosabb ideig sem zsákokban, sem hal-
mokban, mert rövid idő alatt bemelegszik. Ezért vékonyan elterítve természetes vagy
mesterséges úton szükséges szárítani. Kisebb mennyiség esetén az áltermést szárítóke-
retekre vagy tiszta, portalan, léghuzatos helyen vékonyan kiterítik. A legfeljebb 14%
nedvességtartalmú drog zsákolható. A friss áltermésből készíthető a csipkehús (45. áb-
ra). Ez a legértékesebb drog. A kettévágott, kimagvazott ál termések 80-90 °C-on meg-
szárithaták az eredeti C-vitamin-mennyiség megőrzése mellett. (Az ép terméseket C-vi-
tamin-veszteség nélkül nem lehet megszárítani, mert a termésfalon keresztüllassú a víz-
tartalom elpárolgása és a terméshúsban levő nedvesség elősegíti a C-vitamin bomlását.)
A csipkebogyó feldolgozáshoz speciális (vágó, magvazó) gépet használnak, amely
működése közben az áltermést kettéhasítja, az aszmagot és a szőrképleteket a hústól
elválasztja.
• Hozam
Mennyiség. 2 kg friss áltermésbőllesz l kg száraz drog. 4 kg áltermésből l kg szá-
raz csipkehúst állíthatunk elő.

500
 ___
C..___GYŰJTÉS___..)
•...
CFELVÁSÁRLÁS)
C MINŐSÍTÉS
...
VÁGÁS
)

lCSIPKEHÚS +TÖRMELÉK .... ~ MŰSZÁRÍTÁS ~ TISZTÍTÁS

~ \ ~ ~
lASZMAG l """lsz-:ói-,RKE--:-,PLE----.TI lASZMAGI lmRMELÉI<j
5% - , , 8-10%

VÁLOGATÁS l
•
KÉSZÁRU
SZÁRAZ CSIPKEHúS
26-28%
45. ábra
A csipkehús feldolgozásának folyamatábrája

Minőség. A Magyar Gyógyszerkönyv szerinti csipkebogyóhúsdrogban legfel-

jebb 5% aszmagtermés és 8% egész termés, ill. eltérő színű terméshús, valamint
0,5% idegen növényi rész lehet. A szárított drog legalább 0,30% aszkorbinsavat tar-
talmazzon.
A csipkebogyóhús szabvány szerinti leírása a gyógyszerkönyvi előírásokkal gya-
korlatilag megegyezik.
Az egészben szárított csipkebogyó a szabványbeli leírás szerint legfeljebb 14%
nedvességtartalmú, a növény egyéb részeit legfeljebb l %-ban, fakult, zöldes vagy
barnult bogyókat 8%-ban tartalmazhat. Aszkorbinsav-tartalma legalább 0,25%.
• Farmakológiai hatás
Vitaminpótló (C-vitamin); flavonoidokban is gazdag.
• Felhasználás
A vadrózsa szárított áltermése, főleg a húsa gyógytea-alapanyag. Jól tárolható
C-vitamin- és P-vitamin-(rutin-) forrás. Önállóan vagy vitaminpótló, roboráló teák-
ban fogyasztják Közismertek és kedveltek a vadrózsa álterméseiből készült szörpök
és borok. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a nagy C-vitamin-tartalmú, friss,
mélyhűtött vadrózsatermékek iránt is. Karotinoidokban is gazdag, emiatt a belőle ké-
szült íz (dzsem) fogyasztása is egészséges.
Ajapán rózsa (Rosa rugosa) magas és nem bomlékony C-vitamin-tartalma követ-
keztében a legjelentősebb C-vitamin-forrásaink egyike. A száraz drogra számolva az
aszkorbinsav-tartalma 0,70-1,20%. A termés kezelése és szárítása eltér a vadrózsáé-
tól, hamar megpuhul és a termés levet ereszt. Így a faj - sok kísérleti munka után is -
inkább díszítő értékű maradt. Elsősorban utak mentén, parkokban kerül telepítésre,
ahol a termés gyűjtése a külső szennyeződés miatt egyébként sem ideális.

501
 A Dél-Amerikában elvadult európai vadrózsák aszmagterméséből préselt magola-
jat, amelyet Chilében a R. ruhiginasa magjaiból nyernek, "Rosa Mosqueta" néven
hozzák forgalomba. A rózsamagolajat a kozmetikai ipar hasznosítja, telítetlen zsírsa-
vai és A-vitaminsav- (tretionin =ali-trans-retinsav) tartalmamiatt bőr regenerálására.

Rosmarinus officinalis L. • Rozmaring

Gyakrabban használt magyar nevei: szagos
rozmaring, illatos rozmaring
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjé-
be, a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó
évelő faj (XXII. színes tábla).
• Drog
A növény szárított majd marzsolt vagy
őrölt levele, a Rosmarini jolium -me ly fűszer
is (MSZ 20688-1985) - és a virágzó, friss ág-
végeiből előállított illóolaj, az Aetheroleum
rosmarini (Ph.Hg. VII.) szalgáltatja a drogot.
Szerepel a Ph.Helv. VII., a DAB 9, az ÖAB és
az ESCOP előírásai között.
• Hatóanyag
A szárított levél l ,0-2,5%, a virágos hajtás
0,5-1,5% illóolaj at, 6-8% cserzőanyagot, fa-
héj sav-származékokat (rozmarinsav, neo-
klorogénsav, kávésav), flavonoidokat (apigenin, luteolin, és ezek glikozidjai), triter-
péneket (epi-, alfa-amirin, ursolsav), diterpenoid (karnozolsav) keserűanyagat tartal-
maz. Az illóolaj több mint száz komponense közül legjelentősebbek az l ,8-cineol
(13-35%), a kámfor (15-25%), a borneol (15%), a bornilacetát, az alfa- és béta-
pinén, a kamfén és a linalool.
• Botanikai leírás
A rozmaring évelő, örökzöld, tömjénre emlékeztető illatú félcserje (N). A nö-
vény 0,5-1 ,5 m magas. Gyökérzete dúsan elágazó, az idősebb gyökerek világos-
vagy középbarnák, a fiatalabbak fehéresek. Szára is erőteljesen elágazik, fiatal
ágai hamuszínűek, az idősebb elfásodott ágaknak pikkelyes kérge van. Levelei bőr­
szemek, tompa végűek, széles tűalakúak, épszélűek, szélükön lefelé hajlottak, nye-
letlenek. A levelek hossza l ,5-4 cm, 2-3 mm szélesek, felül csupaszok, alul moly-
hosak, zöldesszürke színűek. Hosszan, március-áprilistól júniusig és néha szep-
temberben is virágzik. A virágok a levelek hónaljában képződnek. Kétajkúak, az
alsó ajak középső lemeze igen nagy, lecsüngő. A párta halványkék, liláskék vagy
fehér. Csak két porzója van. Leggyakrabban nőelőző hímnős virágai vannak, de
emellett előfordulnak olyan kisebb virágok is, amelyekben aporzókteljesen elcsö-
kevényesedtek. Termése makkocska, l ,5-2,6 mm széles, ovális, telt, domború háti
és hasi oldallal. Színe világos- vagy sötétbarna, fénytelen. Ezermagtömege: 0,91 g.

502
Hazánkban csíraképes magot csak ritkán érlel. Irodalmi adatok szerint a termések
átlagos csírázóképessége l-41% között ingadozik és csírázóképességüket csak 2-3
évig tartják meg.
• Előfordulás
Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén őshonos. Alak- és formagazdag faj, több
alfaja és változata ismert, melyeknek más a földrajzi elterjedésük. Vadon terem Spa-
nyolországban, Dél-Franciaországban, Olaszországban, Dalmáciában, Svájcban, a
Kanári- és Azori-szigeteken, Madeirán, Korzikán és Észak-Afrikában. Több ország-
ban termesztik is, Magyarországon, főként az ország déli részén házikertekben védett
helyen megmarad.
• Környezeti igény
Szárazságtürő, melegigényes növény. A 9-28 °C-os évi középhőmérsékletű föld-
rajzi zónában termeszthető, de hosszabb ideig tartó -l o °C-os hideg hatására elfagy.
Dél-Európában nagyobb területen termesztik, Közép-Európában csak a védett, meleg
fekvésű helyeken telel át. Kevés (30-270 mm) körüli csapadékot igényel. A lazább
szerkezetü meszes talajokat kedveli.
• Fajta
Külföldön több, hazánkban egyetlen fajtája van, az 1999-ben elismert 'Harmat'.
Klónszelekcióval előállított erőteljes növekedés ű, magas produktivitású, szárazságtű­
rő, fagytoleráns fajta, de a hótakaró nélküli hideg telek, a kései fagyok a tavasszal már
növekedésnek indult bokrokon komoly károkat okozhatnak.
• Termesztés
Hazánk ökológiai adottságai mellett csak kísérleti léptékben termeszthető.
Elővetemény. Előveteményre nem igényes, de olyan növénykultúrák után telepít-
sük, amelyek évelő gyomokkal nem fertőzöttek.
Talaj-előkészítés. Telepítése előtt őszi mélyszántást igényel, tavaszi talajelmunká-
lással, akiültetésig (május) a területet tartsuk gyommentesen.
Trágyázás. Mivel az ültetvény várhatóan 4-5 évig marad egy helyen, a szervestrá-
gyázás ajánlott. A telepítés előtt ősszel a szerves trágyán kívül - a talaj tápanyagtar-
talmától fúggően - 80 kg/ha kálium, 20-25 kg/ha foszfor és tavasszal 20-30 kg/ha
nitrogén kijuttatása elegendő. Túlzott nitrogénadagolás hatására, a növény fagyérzé-
kenysége nő.
Telepítés. A rozmaring magvetéssel, dugványozással és bujtással egyaránt szapo-
rítható. Leggyakoribb és legeredményesebb szaporítási mód a félfás dugványozás. A
gyökeres dugványokat a májusi fagyok után ültetik ki 1-1,5 m sor- és 0,4-0,5 m tő­
távolságra.
Apolás. Az ültetvény elengedhetetlen évközi ápolási munkája a többszöri, 2-3 al-
kalommal megismételt sorközművelés. Mivel a vegyszeres gyomirtás nem megol-
dott, a sorok tisztán tartását kézi gyomtalanítással végzik.
Növényvédelem. A rozmaringnakjelentős kártevői, kórokozói nincsenek. Alkalom-
szerűen károsíthatja a Melanopsamma halleana tömlősgomba, és az Asphandy/a ros-
marini gubacslégy.
Betakarítás. A rozmaringot a telepítés évében egyszer virágzás kezdetén, később
évente kétszer vágják. A második vágás időpontja a nyár végére esik. A késői vágás
hatására a kifagyás veszélye fennáll. Minden esetben a fás részek felett kell vágni.

503
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott növényt szellős, árnyékos helyen szárítják, majd morzsolják vagy illó-
olaj-kinyerés céljából vágás után azonnallepárolják.
• Hozam
Mennyiség. A második évtől kezdve 1,5-2 t/ha szárított (morzsolt) levél, illetve
l 0-15 kg/ha illóolajhozammal számolhatunk. Beszáradási arány: 3-4: l.
Minőség. Amorzsolt rozmaringlevél szártöredéket legfeljebb 2%-os, idegen anya-
got maximum l %-os mennyiségben tartalmazhat. Illóolaj-tartalma legalább 0,5%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A félfás dugványozáshoz a dugványokat tavasszal, a vegetáció megindulásakor
(március végén, április elején) célszerű vágni. A legalább négy ízközű, átlagosan
10-12 cm hosszú dugványokalap ját az alsó rűgy alatt 2-3 mm- re vágják. A legfel-
ső rűgy mintegy l cm-re legyen a dugvány felső végétől. Az alsó két ízközről a leve-
leket el kell távolítani, a legfelsőket ajánlatos visszakurtítani. A hajtáscsúcsok és az
5 mm átmérőnél vastagabb elfásodott hajtások alkalmatlanok a továbbszaporításra. A
dugványokat l O cm-es sor- és 5 cm-es tőtávolságra dugványozzuk a jól előkészített
szabadágy talajába, 3-5 cm mélyen. A gyomirtási munka csökkentése és az egyenle-
tesebb vízellátottság érdekében előnyös a talaj fekete fóliás takarása. A meggyökere-
sedésig árnyékolásról kell gondoskodni. A gyökereztetés alatti ápolási munkák: rend-
szeres öntözés és kézi gyomirtás. Az elágazódás elősegítésére 1-2 alkalommal visz-
szavágják a dugványokat Mivel a növény fagyérzékeny, gondoskodni kell a dugvá-
nyok téli takarásáróL
• Farmakológiai hatás
A levéldrog antibakteriális, antioxidáns, valamint gyulladáscsökkentő. Illóolaja a
végtagok vérkeringését javítja, reumaellenes és idegfájdalmat csillapító.
• Felhasználás
Az illóolajat fájdalomcsillapító bedörzsölőszerekben ízületi és izomreuma kezelé-
sére használják. Emellett stimuláló, alacsony vérnyomás esetén.
A rozmaringlevelet teakeverékekben epe- és vizelethajtó, szélhajtó, idegerősítő és
étvágygerjesztő hatása miatt használják. Belsőleg csak nagy körűltekintéssel szabad
felhasználni, terheseknél ellenjavallt Gyógyászati felhasználása mellett az illóolajat
a kozmetikai ipar is alkalmazza különböző kölnivizek, fürdőesszenciák készítésénél,
de szappanok, krémek, dezodorok, hajszeszek és samponok alkotórésze is. Kivonatát
és párlatát a likőripar használja, (enyhén) keserű likőrök gyártásához.
A rozmaringlevél frissen vagy szárítva a francia, olasz és spanyol konyha nélkü-
lözhetetlen fűszere. Leveseket, húsokat, mártásokat ízesítenek vele.

504
Rubia tineforum L. • Festő buzér
Gyakrabban használt magyar nevei: piro-
sító fű, buzér, (festőfű, vörösfestőgyökér) ,,
• Rendszertani besorolás
A Gentianales (enciánvirágúak) rendjé-
be, a Rubiaceae (rubiafélék) családjába tar-
tozó faj. A Rubiaceae család flóráokban
megtalálható 5 nemzetsége közül csak a
Rubia genusnál fekete bogyó a termés. A
hazai fajok lágy szárúak, a levelek örvösek
• Drog
A festő buzér gyökerei (Rubiae tineto-
rum radix) 2-3 mm vastagok, különböző
hosszúságúak, kívülről pirosas vagy na-
rancsszínűek, ez a jelleg a törésfelületen
még kifejezettebben látható.
• Hatóanyag
Antrakinonokat tartalmaz szabadon és cukrokhoz kötve. A szárítás során az utóbbiak
könnyen felhasadnak Szabad antrakinon az alizarin és izomelj e, a xantopurpurin, vala-
mint metilétereik, a rubiadin, munjisztin és a pszeudopurpurin. Glikozidok a ruberitrin-
sav, a rubiadin-primverozid, a galionin. A hazai, illetőleg nálunk termesztett gyökerek
lucidintartalmára vonatkozólag nem rendelkezünk adatokkal, ez a vegyület mutagén.
• Botanikai leírás
A festő buzér évelő növény (H). Gyöktörzséből hemyószerűen vastagodott, piros
vagy narancspiros gyökerek fejlődnek. Hosszú, ismételten elágazó szára a talaj felü-
letén elfekvő vagy horgas szőreivel más növényekre felkapaszkodik. Szára négyzetes
keresztmetszetű, rajta a lándzsás vagy elliptikus levelek, amelyek 1-3 cm szélesek,
örvösen helyezkednek el, tüskés élűek. Az apró virágok sárgák, gyér virágzatot ké-
peznek, június-júli usban nyílnak. A termése egy magházból képződő 3-5 mm átmé-
rőjű, feketés, gömbölyű, hasadó bogyó.
• Előfordulás
A Földközi-tenger térségéből származó faj, amelyet a múlt század végéig nálunk
is termesztettek fonó- és szövőipari festőnövényként, akkor egyes helyeken elvadult.
Ez a behurcolt, jövevény (adventív) faj, amely valószínűleg inkább az egykori ter-
mesztett területekről szaporodott el, ma ritka (a Budai-hegység térségében, Szentend-
rén, Tihanyban, Baranyában). Több országban gyógynövényként termesztik.
• Környezeti igény
A szubmediterrán lomberdők hőháztartása, száraz helyek felelnek meg igényeinek,
a talajjal szemben nincsenek szigorúbb követelményei. Jól termeszthető szellőzött,
üledékes talajon.
• Fajta
Populációit termesztik.
• Gyűjtés
A gyökereket a második, esetleg a harmadik év végén gazdaságos kitermelni.

505
• Termesztés
Hazánkban gyűjtött faj, de nagyobb drogigény esetén termeszthető. Közvetlen
magvetéssei szaporítják, a 30-35 cm-es mélyszántást követő tavasszal, amikor a na-
pi átlagos hőmérséklet 6-8 °C. A vetés mélysége 3-4 cm, a sortávolság 50-60 cm, a
magszükséglet hektáronként 15-20 kg. Az első évben a gyomok elnyomhatják, a má-
sodik, esetleg harmadik évben a talajt sűrűn borítja, nem igényel gondozást.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kitermelés után a gyökereket azonnal megmossák, eltávolítják a gyöktörzset, a
föld feletti szárrészt, majd árnyékban szárítják vagy 40-45 °C-on műszárítóban.
• Hozam
Mennyiség. Általában 3 kg friss gyökérből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Az ipari nyersanyagként feldolgozott gyökereket antrakinonszármazék-
tartalma szerint osztályozzák
• Szaporítóanyag-előállítás
A bogyókat a nyár második felében folyamatosan gyűjtik. A friss bogyók vízben
szétzúzhatók, szitán keresztül a terméses rész eltávolítható a magvak felületéről, eze-
ket mosás után nem túl magas hőmérsékleten megszárítják. Az ép bogyók is megszá-
ríthatók, de az így nyert magvak lassabban csíráznak.
• Farmakológiai hatás
A vesekövek képződését gátolja úgy, hogy komplex vegyületek képzésével a vize-
let kalciumtartalmát leköti. Kísérleti körűlmények között enyhe vesekőoldó képessé-
gét is igazolták (kalkulolitikus hatás).
• Felhasználás
A gyökérdrog porát és különböző szeszes vagy olajos gyógyszeripari készítménye-
it évtizedek óta használják vesekövek képződésének megelőzésére, térfogatnagyob-
bodásuk lassítására. Terhesség esetén használata nem ajánlható.

Ruhus spp. • Málna és szederfajok

Ruhus caesius L. - hamvas szeder
Ruhus idaeus L. - málna

Gyakrabban használt magyar nevei:

R. caesius - seregély szeder, kék szeder
R. idaeus - európai málna
• Rendszertani besorolás
A Rosales (rózsavirágúak) rendjén belül a
Rosaceae (rózsafélék) családjába, a Rosaideae
(rózsaalakúak) alcsaládba tartozó fajok.
• Drog
A szabvány szerint a szederlevéldrogot -
Ruhi fruticosi folium (MSZ 19866-1983)- a
hamvas szeder (Ruhus caesius L.) és vala-
mennyi nálunk előforduló, kékesfekete termé-
sű szederfaj (R. fruticosus L. - vadszeder,

506
 gyűjtőfaj) levele alkothatj a. A málnalevéld rog-Ruhi idaei folium (MSZ 12344-1966)
- csak a málna leveleit tartalmazhatja. Mindkét fajnak felhasználják a termését is.
• Hatóanyag
A levelekben cseranyagok (gallotannin), szerves savak, flavonoidok halmozódnak
fel. A termésekben antocianinokat, szerves savakat, cukrokat tartalmaz. A termés
magjában 20-23% zsírosolaj található, jelentős tokoferoltartalommal.
• Botanikai leírás
Tüskés félcserjék (H-N), páratlanul összetett levelekkeL
A hamvas szeder hajtásai ívesen földre hajolnak, hengeresek, ham vasak, rövid sar-
lós tüskékkeL A levelei szórtan helyezkednek el, hármasan összetettek A levélkék
enyhén karéjosak, fűrészes szélűek Fehérlilás virágai sátorozó álemyőben állnak. A
virágokra az öttagúság jellemző és az apokarp termőtáj. Virágzik május-júniusban.
Elvirágzás után hamvaskék, kissé fanyar ízű, csonthéjas terméscsopo rt alakul.
A málna 1-1 ,5 m magas, hengeres szárú, számos fekete-vörös tüskével fedett. A
levelei rendszerint 5, ritkábban 7 levélkéből összetettek A levélkék felszíne kopasz,
ráncos; fonáka fehér, molyhos. Virágzata kevésvirágú fúrt, a virágok bókolók, fehér
színűek. Virágzik május-júniusban. Csoportos termése sötétpiros, húsos, lédús és za-
matos - a vacokról sapkaszerűen lehúzható.
• Előfordulás
Valamennyi itt tárgyalt faj eurázsiai flóraelem, erdőszéleken, erdővágásokban,
árokpartokon, ugarokon, alacsony dombvidékeken gyakran megtalálható. A málna
(és újabban a szeder) szám os változatát termesztik is.
• Környezeti igény
A málna főként bükkösökben, a hamvas szeder főként ártéri erdőkben (nyirkosabb
termőhelyeket kedvel), a vadszeder az egész Dunántúlon gyakori.
• Fajta
Gyógynövényfajtája nincs, csak az egyéb célra termesztett, nem drogelőállítást
szolgáló taxonok fajtái ismertek.
• Gyűjtés
A leveleket májustól szeptember elejéig gyűjtik, a terméseket júliustól folyamatosan.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leveleket árnyékos helyen vagy műszárítóban szárítják.
• Hozam
Mennyiség. 4-5 kg friss levélbőllesz l kg száraz drog.
Minőség. A minimális vizeskivonat-tartalom a málnalevél esetében 20%, a szeder-
levél esetében 20%, illetve 17% a Il. osztályú drognáL A szabvány a szederlevélnél a
minimális cserzőanyag-tartalmat is megszabja, ami 2,5%, illetve 2,0%.
• Farmakológiai hatás
A levél összehúzó, enyhe görcsoldó hatású. Terméséből készített szirup ízjavító, ízfedő.
• Felhasználás
A levél híg teája kellemes ital a valódi tea pótlására; élénkítő, frissítő hatású. Ösz-
szehúzó, enyhe görcsoldó hatásának köszönhetően idült vastagbélgyulladás esetén ja-
vasolt. A málnalevél forrázatát külsődlegesen is alkalmazzák gyulladt, pattanásos
bőrre- sőt hajfestésre is (bamásfekete színre fest). Mindkét faj gyümölcsét fogyaszt-
ják frissen, de készítenek belőle szörpöt, gyümölcslevet is.

507
Rumex spp. • Lóromfajok
Rumex acetosa L. - mezei sóska
Rumex crispus L. - fodros lórom
Rumex patienlia L. - paréjlórom
Rumex obtusifolius L. - réti lórom
Rumex confertus Willd. - tömött lórom
Rumex hydrolapathum Huds. - tavi lórom

Gyakrabban használt magyar nevei: (lósóska,

sóska, keserűlapu)
• Rendszertani besorolás
A Polygonales (keserűfűvirágúak) rendjébe, a
Polygonaceae (keserűfűfélék) családjába tartozó
fajok. Magyarországon közel 20 Rumex faj fordul
elő vadon, illetve termesztésben. A nemzetség fa-
jai a teljesen kifejlett állapotban, terméséréskor
viselik a legjellemzőbb fajbélyegeket Legtöbbjü-
ket a belső lepelcimpák alakja, nagysága, a virág-
zat és a termés alapján lehet beazonosítani.
• Drog
Hazánkban az érett termése, a Rumicis fructus
kerül forgalomba. Ritkán gyűjtik a gyökerét is,
Rumicis rhizoma et radix néven. A legújabb kuta-
tási eredmények szerint külfóldön a Rumicis her-
ba (R. acetosa, R. crispus) került az érdeklődés
középpontjába. Jelenleg magyar szabvány egyik drogra sem készült. A környező or-
szágokban ismert drog még a Rumicis afpini rhizoma a Rumex alpinus L. (havasi ló-
rom) vízszintes gyökértörzse, amely havasi, albavasi legelőkön tömegesen fordul elő.
A kereskedelmi forgalomba kerülő drogokat vadon gyűjtik, a gyűjtés során a fajok
között rendszerint nem tesznek különbséget.
• Hatóanyag
A termés és herba flavonoidokat (kvercetin, kvercitrin, hiperozid, vitexin, rutin),
polifenolokat, 5-40% cserzőanyagat tartalmaznak. A gyökérben 1-4%-ban antraki-
nonok (krizofanol, emodin stb.), naftalen-diolészterek és polifenolok (tannin) halmo-
zódnak fel.
• Botanikai leírás
A Rumex fajok lágy szárú egyévesek (Th) és évelő (H) növények. Aszáruk ízelt,
leveleik szórt állásúak, általában nagyméretüek, sirnák v. fodrosak, legtöbbször ép
szélűek A virágok többnyire kétivarúak, ritkábban kétlakiak (R. acetosa, R. ace-
tosella). A többnyire zöld virágtakaró 3-6 tagú, lepelszerű. A lepellevelek szabadok,
virágzás után sem hullanak le. A belső lepellevelek (belső lepelcimpák) a termést kö-
rülzárják, szélük különböző, alakjuk, színük eltérő. A belső lepellevelek jellegzetes
fajazonosító bélyegek, csak terméséréskor, kifejlett állapotban mutatják a fajukra jel-
lemző alakjukat. A termés többnyire vörösesbarna színű, fényes, 2-3 élű makk.
Ezermagtömegük 0,3-3,5 g között változik. A fajok között gyakori a hibridizáció.

508
• Előfordulás
A Rumex nemzetség fajai (számuk majdnem 200-ra tehető) szinte minden földré-
szen előfordulnak, eltérő adottságú területek flóraelemei. A hazánkban élő fajok nagy
része közönséges gyomnövény.
• Környezeti igény
A nedves és száraz termőhelyeken egyaránt megtalálhatók Füves területeken, ka-
szálókon, réteken, száraz parlagokon, ruderális helyeken közönségesek.
• Fajta
Természetes populációit gyüjtik.
• Gyűjtés
A terméseket érett állapotban (július-augusztus) kézzel lehúzzák a magszárról
vagy a teljes magszárat levágják. A magszárat utáérlelés céljából fedett, szellős he-
lyen kiterítik.
A gyökerek felszedési ideje augusztustól szeptemberig tart. Ekkor a legmagasabb
a hatóanyag-tartalom.
• Termesztés
Termesztéstechnológiájuk megegyezik a zöldségnövényként közismert R. ace-
tosáévaL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kézzel szedett terméseket vékony rétegben kiterítve megszárítják. A magszárat
vékony rétegben lerakva utóérlelik, a termések egy része az érlelés alatt lehullik, a
többit leverik vagy lehúzzák a szárról. A teljesen száraz mag vászonzacskóban tá-
rolható.
A gyökérdrogot a felszedés után a vegetatív részektől meg kell tisztítani, utána
mosni, daraboini kell. Egy rétegben kiterítve, száraz helyen száríthatjuk. Bálazsákban
tárolható.
• Hozam
Mennyiség. A kézzel szedett termés beszáradási aránya az érettségi állapottól füg-
gően változik. A gyökerek beszáradási aránya 3-4: l.
Minőség. Minőségére vonatkozóan az általános drogelőírások tekinthetők mérv-
adónak.
• Farmakológiai hatás
A gyökérdrog gyomor- és bélhurut esetében hatásos, gyenge hashajtó. A termés-
drog hasmenés-csillapító. A drogok baktériumok fejlődését gátló hatása kísérletileg
bizonyított.
• Felhasználás
Hasmenés gyógyítására használják, a bőrgyógyászatban kenőcsöket készítenek
bőrgombásodás és pikkelysömör kezelésére.

509
Ruta graveo/ens L. • Kerti ruta
Gyakrabban használt magyar nevei: ne-
hézszagú ruta, szagos ruta, ruta
• Rendszertani besorolás
A Rutales (rutafavirágúak) rendjén
belül a Rutaceae (rutafélék) családjába
tartozó faj (XXII. színes tábla).
• Drog
A növény virágzás idején vágott és
megszárított fold feletti hajtása a Rutae
herba. A drog minőségi leiratát az MSZ
17036-86 tartalmazza.
• Hatóanyag
A növény fold feletti részeiben felhal-
mozódnak flavonoidok (rutin 1-2%), ku-
marinok (rutarin-glikozid), 0,3-0,7% illó-
olaj (metil-heptil-keton és metil-nonil-ke-
ton) és kinolin-akridonvázas alkaloidok.
• Botanikai leírás
50-80 cm magas, évelő, tömör bokorformát képező félcserje (N). Gyökere fás, el-
ágazó, világossárga színű. Szára alul fás, világosbarna, hajtásai hengeresek, hamva-
sak, sima felületűek, zöld színűek, sűrűn elágaznak Levelei szórt állásúak, az alsók
nyelesek, szárnyasan összetettek, a felsők ülők, egyszerűek. A levélkék ép szélűek,
lapát alakúak, szürkészöldek, kissé húsosak, mirigyesen pontozottak Virágzala áler-
nyő, 5, illetve 4 tagú sárgászöldszínű virágokkaL Termése mirigyekkel borított, négy-
hasábú bőrnemű tok. Magvai háromélűek, barnásfeketék, csírázóképességüket 2-3
évig őrzik meg. Ezermagtömege 2-2,2 g.
Március közepén hajt ki a növény. A virágzási időszak május közepétől június vé-
géig tart. Termései július végén, augusztus elején beérnek.
• Előfordulás
Mediterrán eredetű faj. Köves, meszes, meleg fekvésű talajokon fordul elő. Ha-
zánkban kivaduihat
• Környezeti igény
Meleg- és napfényigényes növény. Szárazabb, könnyen melegedő talajokon, déli
lejtőkön fejlődik megfelelően. Meszes, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag ta-
lajon nagy hozamokra képes. Hideg, vizes talajokon rosszul fejlődik. Hazánk egész
területén termeszthető, alkalmas homok- és köves talajok hasznosítására.
• Fajta
Fajtája nincs, szelektált populációját szaporítják és termesztik.
• Termesztés
Elővetemény. A telepítést követően 5-6 évig tartható kultúrában. Legjobb elővete­
ményei azok a növények, amelyek évelő gyomoktól mentes talajt hagynak hátra.
Trágyázás. Tápanyagigényes növény, a telepítés előtti talaj-előkészítéskor 20-30 t/ha
szerves trágyát és a talaj tápanyagtartalmának megfelelően, amennyiben szükséges,

510
foszfor- és káliumműtrágyát kell a talajba bedolgozni. A termő években a növény igé-
nyének megfelelően gondoskodni kell a talaj tápanyagkészletének rendszeres feltölté-
sérőL A kihajtás előtt, kora tavasszal és az első visszavágás után a talaj ba juttatott meg-
felelő adagú nitrogénműtrágya jelentős hajtás- és zöldhozam-növekedést eredményez.
Telepítés. A 20-25 cm-es jól fejlett szabadágyi palántákat ősszel ültethetjük ki
palántázógépekkel, 50x30 vagy 60x20 cm sor- és tőtávolságra. Az ültetést feltétlen
kövesse beöntözés. A palántaszükséglet 70-85 ezer db/ha.
Apolás. A rutaültetvény legfontosabb ápolási munkái a rendszeres kézi sorkapálás
és a gépi sorközművelés, esetleg kiegészítő öntözés.
Növényvédelem. A növénynek jelentősebb kártevője és kórokozója nem ismert.
Betakarítás. Az ősszel ültetett növények már a következő évben egyszer vághatók.
A további termőévekben kétszer vágjuk az ültetvényt A virágzás kezdetén végezzük
az első vágást (május vége, június eleje) ekkor legmagasabb a növény hatóanyag-tar-
talma. A visszavágott hajtásokon sarjhajtás képződik, amely kellő tápanyagellátás,
öntözés esetén másodszor is virágzik. A második betakarítást a fagyok előtt szepteru-
ber végén - október elején végzik. A töveket közvetlenül az elfásodott részek felett
(12-15 cm-es tarlómagassággal) kell vágni sarlóval (kis területen) vagy kaszálva-
rakodó géppel.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott hajtásokat szádthatjuk padláson vagy kedvező időjárás esetén árnyékos
helyen szabadban. Mesterséges szárítással 45 °C léghőmérsékleten állíthatunk elő jó
minőségű drogot.
• Hozam
Mennyiség. 3,5-4 t/ha száraz herba, a beszáradási arány 5:1.
Minőség. A szabvány előírásai szerint az l. osztályú herba (Rutae herba) vizeski-
vonat-tartalma legalább 22%, a 8 mm-nél vastagabb szárrész és barnult levelek 5%,
a kifejlődött toktermés 5%, az idegen növényi rész l% mennyiségű lehet legfeljebb a
drogban.
• Szaporítóanyag-előállítás
A magvak hosszú kelésideje és a növények kezdeti lassú fejlődése miatt a
gyakorlatban palántaneveléssel szaporítják. A magvetés helye lehet szabadágy vagy
szabad fold. A palántanevelés optimális ideje áprilisi magvetés és őszi palántakiül-
tetés. Intenzívebb gondozással nyár végi (augusztus) magvetéssei is nevelhető pa-
lánta a tavaszi kiültetéshez. Jól előkészített magágyba 1,5-2 cm mélyen 25-30 cm
sortávolságra 8-l Og/m 2 magot vessünk. Egy hektár betelepítéséhez 200-220 m 2 pa-
lántanevelő felület szükséges. Az eredményes palántanevelés előfeltétele a rendsze-
res öntözés, talajlazítás, gyomtalanítás. A szabványos vetőmag követelményeit az
MSZ 1745-1999 írja elő.
• Farmakológiai hatás
Enyhe görcsoldó és nyugtató, az epefunkció t javítja. A friss növény érintése a bőr­
felületen nehezen gyógyuló gyulladást okozhat.
• Felhasználás
A rutingyártás alapanyaga. Drogként csak ritkán alkalmazzák, teakeverékekben
magas vérnyomás és epebántalmak esetén rendelik. Rutint tartalmazó gyári készít-
mény a 'Rutascorbin'.

511
Salix spp. • Fűzfajok
Salix alba L. - fehér fűz
Salix viminalis L. - kenderfűz
Salix x americana hort. (syn.: S. cordata Mühlenbg.) - amerikai fűz

Gyakrabban használt magyar nevei:

S. alba - ezüstös fűz
S. viminalis - kosárfonófűz, kosárkötőfűz
S. x americana - kanadai fűz
• Rendszertani besorolás
A fűzek a Salicales (fűzvirágzatúak) rend-
jén belül a Salicaceae (fűzfélék) családjának
tagjai. A Salix nemzetségben nagy termetű
fák, cserjék, törpecserjék egyaránt található-
ak. Számos hibridjük ismert, a nemzetségben
elterjedt a poliploidia, taxonjaik elhatárolása
sokszor igen nehéz. Hazánkban a S. pentan-
dra L. és a S. aurita L. védett reliktumfajo k
• Drog
A száritott, darabolt fűzfakérget (Salicis cortex) különböző Salix fajok szolgáltat-
ják. A drog minőségi követelményeit a MSZ 17011-1972 drogszabvány tartalmazza.
Az ebben felsorolt Salix alba, S. viminalis és S. x americana fajokon kívül hazánk-
ban drogot állítanak elő többek között a Salix purpurea L. - csigolyafűz, sárfűz és a
Salix fragilis L. - csöregefűz, törékeny fűz kérgéből is. A Sa/icis cortex (Willow
Bark) szerepel az ESCOP monográfiái között is.
• Hatóanyag
Fenol-glikoz idok (legfontosabb a szalicil, mely nevét aSalixnemzetségről kapta)
(1,5-11 %), aromás aldehidek és savak, szalicil-alkohol (szaligenin), flavonoid-gliko-
zidok, tanninok (8-10%).
• Botanikai leírás
A hazai fűzfajok lombhullató fák vagy nagy temetű cserjék (pl. S. alba, S. fragilis,
S. pentandra), illetve cserjék, ritkán kis fák (pl. S. viminalis, S. purpurea, S. x amer-
icana). Hajtásrendszerük szimpodiális felépítésű. A levelek szórt, ritkán keresztben
átellenes állásúak. Leveleik egyszerűek, hosszúkásak (tojásdadtóllándzsásig), külön-
böző mértékben fűrészesek, ritkán ép szélűek. A filzek kétlakiak, virágaik barkasze-
ru virágzatot alkotnak, rovarmegporzásúak. A virágok nektártartalmúak, illatosak. A
kúpos toktermések két kopáccsal nyílnak.
• Előfordulása
A Salix nemzetség mintegy 400 fajának többsége az északi félteke novenye.
Hazánkban természetes társulásokban, illetve telepítve 15-20 fűzfajjal találkozhatunk.
• Környezeti igény
A filzek általában pionír jellegű növények, közös jellemzőjük a nagy nedvesség- és
fényigény. Jelentős részük folyópartok hordaléktalaján él. Hőigényük és vegetációs
idejük hossza eltérő. A fatermetű fajok általában melegkedvelőek, a cserjék mérsékel-
ten melegigényesek, a törpefilzek pedig jellemzően kis hőigényűek.

512
• Fajta
Az erdészetben, valamint díszfaként számos fajtájuk ismert.
• Gyűjtés
A vesszőkről, vékonyabb ágakról februárban, kora tavasszal gyűjtik a kérget A
30-40 cm távolságban ejtett két gyűrűs metszést hosszanti vágással összekötik, majd
a kérget lehántják
• Termesztés
Termesztésükke l erdőgazdaságok és díszfaiskolák foglalkoznak.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kéreg természetes úton és műszárítón (max. 60°C) szárítható.
• Hozam
Mennyiség. 3 kg friss kéregből kb. l kg szárított drog állítható elő.
Minőség. Saticis cortex a MSZ 17011-1972 drogszabvány szerint.
A kosárfonó üzemekben gőzölt vesszőkből melléktermékké nt nagy mennyiségben
keletkező hántolt fűzfakéreg gyakorlatilag nem tartalmaz szalicilt.
• Szaporítóanyag-előállítás
A fűzfajokat, -fajtákat gyökeresedőképességüktől, növekedési erélyűktől ftiggően
fás, ill. hajtásdugványo zással vagy oltással szaporítják.
• Farmakológiai hatás
Gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapí tó.
• Felhasználás
A kéreg főzete reumás betegek kiegészítő kezelésére alkalmas, a drog reumaelle-
nes teakeverékek, fitoterpeutikumo k, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapí tó ké-
szítmények alkotórésze. Külsőleg fagyott testrészek kezelésére alkalmazzák. A szali-
cilátokat a gyógyszeriparba n mamárszintetik us úton állítják elő (pl. Aspirin).
Egyes fűzfajok vesszői a kosárfonás alapanyagai, más füzek virágzó barkás ágait
húsvétkor árusítják

Salvia officinalis L. • Orvosi zsálya

Gyakrabban használt magyar nevei: kerti zsálya, zsálya,
(kakas taréj fű)
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a Lamiaceae
(ajakosok) családjába tartozó évelő faj. Az Ibériai-félszige-
ten honos a Salvia officinalis subsp. lavandulifolia (Vahl.)
Cuatr.. A Krím-félszigeten és Kis-Ázsia hegyvidékein ho-
nos ökotípus a nagylevelű (S. officinalis subsp. major
Gams.) zsálya és a provence-i zsálya (S. officinalis subsp.
minor Gams.). Az alfajok nem különíthetők el élesen, szá-
mos átmeneti alak található vadon, de a kultúrákban is.
• Drog
A növény szárított levele Salviae Jolium (Ph.Hg. VII.
és MSZ 11632-1972), valamint illóolaja Aetheroleum

513
salviae, (MSZ 6765-1983) szolgáltatja a drogot. Levéldrogja több európai gyógy-
szerkönyv (Ph.Helv. VII., ÖAB) tételei között szerepel, s azt az ESCOP monográfia
is tárgyalja (Salviae folium - Sage Leaf).
• Hatóanyag
Az orvosi zsálya 1-2,5% illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotórészei az alfa- és
béta-tujon (30-50%), a bomeol (6-14%), a cineol (10-15%), a kámfor (6-10%) és a
pinén (1-2%). Újabban törekednek olyan taxonok kiválasztására amelyekben a béta-
tujon aránya- feltételezett rákkeltő hatásamiatt- kisebb. A növény még 3-8% cser-
anyagot, valamint keserűanyagokat, glikozidokat, flavonoidokat és gyantaanyagokat
tartalmaz.
• Botanikai leírás
Évelő félcserje (N). Gyökere mélyre hatoló és erősen elágazó. Szára 50-80 cm ma-
gas, idősebb korban elágazó, szürkésbama, fás. A hajtáságak keresztmetszete jellem-
zően négyszögletes. Fiatal hajtásai többnyire lilás ibolyaszínnel futtatottak, szürkés-
fehér szőrökkel sűrűn borítottak. Levelei hosszúkás-lándzsás vagy megnyúlt tojás ala-
kúak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, szél ük csipkés. A levelek színe és főként foná-
ka molyhosan szőrös. Virágzala 2-3 virágból álló, 5-8 álörvben összetett álftizér
(XXII. színes tábla). A párta színe ibolyáskék, rózsaszínű vagy fehér. A csésze kétaj-
kú, mirigyesen szőrös. Obligát idegenporzó növény. Maradó csészékben ülő négy
makkocska termésének hossza 2-3 mm; a makkocskák szélessége 2 mm, színűk gesz-
tenye vagy vörösbarna, látható köldökfolttaL Ezermagtömege 7,6-7,8 g. Május végé-
től július közepéig virágzik.
A Salvia officinalis három alfaj a az alábbiak szerint különíthető el:
- subsp. lavandulifolia (Vahl.) Cuatr. levelei keskenyek - lándzsásak, legfeljebb
3 cm hosszúak és l cm szélesek. Virágai rövid nyelűek, majdnem ülők, mintegy
2 cm hosszúak, megszakított vagy tömör álfiizérben helyezkednek el. Illóolaja nem
tartalmaz tujont;
- subsp. minor Gams. levelei rövid nyelűek, 4-7 cm hosszúak és 1-2 cm szélesek,
gyengén szőrözöttek. A virágok hosszabb nyélen helyezkednek el, 2-2,5 cm hosz-
szúak. Ettől az alfajtól származnak az összes, a Dél-Alpokban meghonosodott po-
pulációk és az Ausztriában, illetve Észak-Németországban termesztett formák
nagy része. Ugyancsak belőle származik a különösen nagy gyógyértékű "Kreuzsal-
bei"-nek nevezett populáció, továbbá a fehér és piros virágú formák(- f. albiflora
et rubriflora), amelyek már régóta ismertek, főként a kertészetben;
- subsp. major (syn. officina/is) Gams. minden része nagyobb az előzőeknél; levelei
5-l Ocm hosszúak, 2-5 cm szélesek, mindkét oldala röviden szőrös. A levélváll ál-
talában szív alakú és soha sincs fiilecskéje. A virágok 3-3,5 cm hosszúak, rövid, de
határozott nyélen, többnyire tömött álfiizérekben helyezkednek el. Ide tartozik a -
f. crispa Alef., amely mint kerti növény régóta ismert.
• Előfordulási kör
Az orvosi zsálya őshazája a Földközi-tenger északi partvidéke. Dalmácia, Monteneg-
ró és Hercegovina meszes, karsztos hegyvidékén ma is nagy tömegben vadon terem.
• Környezeti igény
Melegigényes, szárazságtűrő növényfaj. A magról kelő fiatal növények fejlődésük
kezdeti időszakban vízigényesek A legtöbb talajtípuson sikerrel termeszthető. Szere-

514
 ti a gyorsan melegedő, jó levegőzöttségű, meszes, középkötött talajokat. Futóhomok
és mély fekvésű, nedves, agyagos, hideg területek termesztésére nem alkalmasak. Ha-
zánkban mindenütt, de főleg a déli, védettebb lejtőkön eredményesen termeszthető.
Hótakaró nélküli, erős telek jelentős fagykárokat okozhatnak. Gyengébb minőségű
kopárosokat, száraz területeket jól lehet hasznosítani orvosi zsályával.
• Fajta
Hazánkban államilag elismert fajtája nincs. Külföldi fajtái közül ismertebb a né-
met nemesítésű 'Extracta'. Számos szelektáJt populációja ismert. Újabban fontos ne-
mesítési cél a béta-tujon-tartalom csökkentése.
• Termesztés
Elővetemény. Az orvosi zsálya 5-6 évig marad azonos helyen, ezért vetésforgón kí-
vüli területen termeszthető.
Talaj-előkészítés. Akár helybe vetéssel, akár palántázással termesztik, jól elmun-
kált, egyenletesen elsimított területet igényel.
Trágyázás. A telepítést megelőzően talaj-előkészítéskor 20-30 t/ha szerves trágyát
kell a talajba bedolgozni. Szerves trágya hiányában a telepítés előtt 60-80 kg/ha fosz-
for- és 40-60 kg/ha káliumműtrágyát célszerű kijuttatni. A termő években közepes
adagú, nitrogén-, foszfor- és káliumtápelemet egyaránt tartalmazó műtrágya rendsze-
res kijuttatására van szükség.
Vetés, telepítés. Az orvosi zsálya helybe vetéssei és szabadágyi palántaneveléssel
egyaránt termeszthető.
Az állandó helyre vetés optimális ideje október vége, november eleje. Amennyi-
ben az őszi vetés elmarad, a tavaszi vetést a lehető legkorábban kell végezni. A vetés
mélysége 3-4 cm, vetőmagszükséglet 15-20 kg/ha.
Lassú kezdeti fejlődése miatt a hazai gyakorlatban biztonságosabb a szabadágyi
palántaneveléssel előállított palántákkal történő telepítés. A telepítés optimális ideje
szeptember második fele, október eleje. A fagykárok elkerülése végett a telepítést ok-
tóber közepéig be kell fejezni. Akiültetés palántázógéppel végezhető.
Tenyészterület-igénye: 60-70 cm sortávolság, 30-40 cm tőtávolság.
Apolás. Az ültetést követő évben, amikor a növények a 15-20 cm-es magasságot
elérik, a töveket 8-1 O cm-re visszavágják, hogy a hajtásképződés és elágazás erőtel­
jesebb legyen.
Őszi palántakiültetés esetén a mechanikai gyomirtás ajánlatos. Tavaszi telepítésnél
a telepítés előtt 2 héttel Aresin (monolinuron) 2-2,5 kglha, Merkazin (prometrin)
2,5-3 kg/ha vagy Afalon l ,5-2 kg/ha mennyiségével végezhető vegyszeres gyomir-
tás. A vegyszereket minden esetben legalább két héttel az ültetés előtt kell kiperme-
tezni. A vegyszeres gyomirtást mechanikai műveletekkel kell kiegészíteni.
A második, harmadik év tavaszán, a kihajtás előtt az előzőeken kívül Maloran
50 WP (klórbromuron) 3 kglha is alkalmazható. Egyszikű gyomok jelenléte es etén a
Dual Gold 960 EC (metaloklór) 1,6 l/ha herbicid kombinációban is jó eredménnyel
alkalmazható. Ugyancsak hatékony egyszikű gyomok ellen a FusiJade S (fluazifop-
butil) l ,8-2,5 l/ha adag ban.
Második év őszétől, kizárólag őszi kijuttatással javasolható a Hungazin DT
3-4 kg/ha, valamint a Geonter 80 WP (terbacil) 1,5-2 kg/ha adagolásban. Egyszikű­
ek ellen jó hatású még az ősszel ki permetezett Kerb 50 WP (propizamid) 2,5-3 kg/ha

515
dózisban. Más növényekhez hasonlóan az orvosi zsálya esetében is fontos a herbicid-
rotáció, a rezisztens gyomfajok elszaporodásának megakadályozására. Kellemetlen
gyomnövény az elszaporodó betyárkóró (Erigeron canadensis), amely ellen a Lucenit
80 WP (diuron) 3-4 kg/ha nyugalmi időszakban történő kijuttatása eredményes.
Növényvédelem. Hazánkban eddig kórokozó gombák ellen védekezni nem kellett.
A növényt inkább a hótakaró nélküli erős fagyok károsítják. Németországi termesz-
tés során az Ascochyta vicina levél-, a Ph oma salviae szárfoltosodást okozott. Kisebb
mértékben károsította lisztharmat is (Oidium erysiphoides).
Betakarítás. Az ősszel kiültetett növényekről már a következő évben - egy alka-
lommal - hajtás vágható. A helybe vetett állomány csak a második évtől fordul ter-
mőre. A további években kétszer, kivételesen háromszor vágják az ültetvényt Az első
vágásra a virágok megjelenése előtt- május végén, június elején- a második, illetve
a harmadik vágásra az új hajtások kifejlődésekor (25-30 cm), július végén, ill. októ-
ber első napjaiban kerülhet sor. Minden esetben a fásodott szárrészek fölötti hajtáso-
kat kell betakarítani. A mély vágás a drogminőség romlását és az ültetvény jelentős
károsodását (kifagyás stb.) okozhatja. A betakarítás kisebb területen sarlóval, üzemi
termesztésben kaszálvarakodó géppel végezhető.
Illóolajnyerésre teljes virágzásban vágják az orvosi zsályát. Illóolaj-tartalma a dé-
li órákban a legmagasabb, ezért célszerü napfényes időben, a fás részek felett vágni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az orvosi zsálya levágott zöldtömegének szárítása végezhető természetes és mes-
terséges úton. Természetes szárítás árnyékban, jól szellőző helyiségekben, padJáson
vékonyan kiterítve történhet. Mesterséges szárítás Jegfeljebb 40 °C-on végezhető. A
friss herba szárítására jól bevált a TSZP szárítóberendezés, különösen, ha szárítóke-
retekkel van felszerelve. Idősebb állományok hajtása lassabban szárad. Levéldrog
előállítása esetén a megszárított leveles hajtásokat szártalanítják. A száraz árut zsá-
kokban vagy bálákban tárolják, Ügyelni kell a tároló hely tisztaságára és a levegő
megfelelő páratartalmára.
Illóolaj-előállításra vágott orvosi zsályát lehetőleg azonnal a lepárlóüzembe kell
szállítani.
• Hozam
Mennyiség. Beszáradási arány 4-5: l. Várható hozam az első évben, ősszel telepített
állomány esetében 0,25-0,40 t/ha, második és harmadik évben 0,8-1 ,5 t/ha herba, il-
letve 0,8-1 ,O t fo lium. A második vágás tömege általában az első vágás egyharmada.
Várható illóolajhozam 8-l Okg/ha.
Minőség. A drognak legalább l ,5% illóolajt kell tartalmaznia. A Salvia e folium
gyógyszerkönyvi előírása szerint a növény egyéb részeiből legfeljebb 5%, idegen
anyagból maximum l% lehet az áruban.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmag. A szaporítóanyagot idősebb, 3-4 éves állományokból célszerü gyűjteni.
A makkocskatermések augusztus közepétől egyenlőtlenűl érnek, ezért a kisebb állo-
mányokat sarlóval vágják, üzemi termesztésben kombájnnal aratják. A levágott ter-
méses szárakat szétterítve utóérlelik. Az érett makkocskák könnyen kiperegnek
Cséplésük kézi ki veréssel, nagyobb mennyiségeké gépi kombájnolással végezhető. A
jó minőségű vetőmag tisztasági követelménye 97%, csírázóképessége legalább 70%.

516
Idegen mag legfeljebb 0,3% lehet kilogrammonként (MSZ 7145-1999). Csírázóké-
pességét három évig megőrzi.
Palántanevelés. A szaporítóanyagat április-május hónapban jól előkészített talaj ba
20-25 cm sortávolságra célszerű vetni. Vetőmagszükséglet 3-4 g/m2. Egy hektár bete-
lepítéséhez 300--400m2 palántanevelő felület szükséges. A nyár folyamán gondoskod-
ni kell a talaj megfelelő vízellátásáról. A gyomtalanítási munkát lényegesen megköny-
nyíti a vetés előtt l 0-14 nappal végzett permetezés Afalon l ,5 kg/ha mennyiségével.
A palánták szeptemberre elérik a 15-20 cm nagyságot és palántázógéppel kiültethetők.
• Farmakológiai hatás
Gyulladást és izzadást csökkentő, hasmenést gátló, összehúzó és antibiotikus hatású.
• Felhasználás
Használatát javasolják a pajzsmirigy fokozott működése és az idegrendszer ki-
egyensúlyozatlan állapota következtében fennálló fokozott izzadás ellen. Vizes kivo-
nata hidegen fogyasztható. Teája vagy alkoholos kivonatai öblítőszerként hatásosak a
száj nyálkahártya-gyulladása, fogínygyulladás és torokgyulladás ellen. Gyógyfürdők
készítésére is alkalmas pl. aranyérbántalmak esetén. Szeszes kivanatát garatecsetelés-
re, valamint a fogászatban használják.
Túladagolás esetén vagy hosszan tartó kezeléskor az illóolaj tujontartalma mérge-
zési tüneteket okozhat, ilyenek a szapora szívverés, szédülés, epilepsziás görcsök. A
mellékhatások inkább az illóolaj felhasználásakor jelentkezhetnek, mert ilyenkor a
hatóanyagok koncentráltabb formában vannak jelen.

Salvia sclarea L. • Muskotályzsálya

Gyakrabban használt magyar nevei: skarlát
zsálya, (skarlátfű)
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a
Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó két,
néha három évig is életben maradó növényfaj.
Két taxonját különböztetik meg: a Salvia scla-
rea f. piramidalis Fiori et Paol. erőteljes növe-
kedésű, a S. sclarea var. hirsuta Fiori et Paol.
pedig erősen szőrözött.
• Drog
A drogot a növény illóolaja adja: Aetheroleum
salviae sclareae (MSZ 6764--1980), melyet friss
virágzatokból állítanak elő.
• Hatóanyag
A virágzat illóolaj-tartalma 0,04--0,3%. Fő al-
kotórésze a linalilacetát 45-87%-ban. Tartalmaz
továbbá mintegy 15% szklareolt, (amely az ún. ámbraillatot adja), valamint linaloolt,
alfa- és béta-pinént, alfa- és béta-tujont, homeolt és igen kis mennyiségben mircént
és kámfort. Termései 25-30% zsírosolajat tartalmaznak.

517
• Botanikai leírás
A muskotályzsály a két-három évig tenyésző hemikriptofita faj (TH-H). Orsószerű,
mélyre hatoló, 100-130 cm hosszújagyöker ét a hajszálgyökerek sűrűn behálózzák.
Szára felálló, a 40-60 cm hosszú virágzattal együtt 1-1 ,5 m magas, mirigyszőrökkel
borított. Tőleve/ei l 0-20 cm szélesek, tojásdadok, hosszúkásak, nyélre futók, a sűrű
mirigyszőrborítástól ezüstszürkék, később szürkészöldek, érdes tapintásúak A szár-
levelek felfelé fokozatosan kisebbednek, nyelük rövidül, a legfelsők szárölelők. Vi-
rágzata 40-60 cm hosszú álftirt, amely 3-6 virágból összetett ál örvökből áll. A párta
kékes, alsó ajka sárga. Nagy murvalevelei pirosak vagy ibolyásak. Jó mézelő. Termé-
se tojás alakú, háromélű makkocska, 2-3 mm hosszú, közép-vagy sötétbarna, ereze-
te sötétbarna. Ezermagtömege 4-5 g. Csírázóképességét 4-5 évig megőrzi.
Virágzása hazánkban a vetést követő évben június végén kezdődik és mintegy
25-27 napig tart. Kedvező körűlmények között szeptember hónapban közepes má-
sodvirágzás is lehet. Kora tavaszi vetés esetén előfordul, hogy néhány egyed már az
első évben is virágzik, s ez az egyéves hajlam bizonyos fokig öröklődik.
• Előfordulás
A muskotályzsály a őshonos a Kaukázustól Perzsián és Szírián keresztül a Földkö-
zi-tenger európai és afrikai partvidékéig. Jelentős a termesztése a Fekete-tenger part-
vidékén, Bulgáriában, Olasz-, Francia- és Spanyolországban, Afrika északi partvidé-
kén. Hazánkban az ötvenes évek közepétől termesztik.
• Környezeti igény
A muskotályzsály a szárazságtűrő, meleg- és fényigényes. Meleg, száraz időben az
illóolaj-tartalom O, 1-0,2% körűl i értéket ér el, míg csapadékos, hűvös időjárású júli-
usban dús vegetatív tömeget ad, de alacsony az illóolaj-tartalom. Keléskor és tőlevél­
rózsa kifejlesztésekor fokozottan igényli a nagyobb talajnedvessége t A magvak csí-
rázása már 8-1 O °C-on megindul, de optimurna 25-28 °C. Hazánk átlagos téli időjá­
rását jól fejlett, 5-7 tőleveles állapotban károsodás nélkül elviseli. A gyengébb, fiatal
növények gyakran kifagynak, úgyszintén a laza szövetű túl buján fejlődött állomány
is. Száraz, kavicsos terűleteken is jól fejlődik, ezért kopárosok, déli lejtők hasznosí-
tására alkalmas. Vízállásos területeken, magas nitrogéntartalmú talajokon és futóho-
mokon nem termeszthető.
• Fajta
A Magyarországo n termesztett populációt 'Akali' néven, 1959-ben, államilag elis-
mert fajtává nyilvánították. Újab b hazai fajta az 1997-ben regisztrált 'Sclarcaola'.
Bulgáriában és a korábbi Szavjetunió terűletén több fajtát (pl.: 'Zarya'), többek kö-
zött egyéves fajtaváltozatokat is előállítottak.
• Termesztés
Elővetemény. A muskotályzsály a termesztése tavaszi vagy pedig nyári vetéssei tör-
ténhet. Tavaszi vetéséhez rendszerint társnövényt választanak, leggyakrabban kaprot.
Tavaszi vetés esetén a legtöbb, ősszel lekerűlő növény után termeszthető. Fontos,
hogy a talaj ne tartalmazzon gyomirtószer-maradékot. Pergőmagvú vagy gyökérrész-
ből kihajtó illóolaj-tartalmú növények a muskotályzsályának nem megfelelő elővete­
ményei. Nyáron csak olyan növény után vethető, amely legkésőbb június végéig leke-
rül a területről és így időben előkészíthető a talaj.
Talaj-előkészítés. Ősszel szántott, jól előkészített, sima felületű magágyat igényel.

518
 Tápanyagellátás. Alaptrágyaként- a talaj előkészítésekor- 30-60 kg/ha nitrogén,
45-60 kg!ha foszfor és 50-90 kg/ha kálium hatóanyag kijuttatása ajánlott. A második
évben kora tavasszal 30-50 kg/ha nitrogénfejtrágyát adjunk. Jó hatású a második év
tavaszán - kihajtás után - a sorközműveléssel egy menetben végzett 20-30 kglha
adagú foszforműtrágyázás.
Vetés. A korábban ismertetettek szerint a muskotályzsályát lehet tavasszal és nyá-
ron is vetni. Hazánkban a nyári- július, augusztus- vetéssei való termesztés nem biz-
tonságos, mert gyakori az elhúzódó, egyenlőtlen kelés, ennek következtében gyakori
a téli ki fagyás. A tavaszi vetés biztonságos, és egyéves növénnyel társítva gazdaságos
is. Már március második felében vethetünk, 50-60 cm sortávolságra, 5-7 kglha vető­
maggal. A vetés optimális mélysége 2-3 cm. Tavaszi vetésben a legjobb társnövénye
a növényolajnyerésre termesztett kapor. Először a kaprot kell vetni gabona-sortávol-
ságra, majd legkésőbb a kapor csírázásáig kell rávetni a muskotályzsályát.
Apa/ás. A muskotályzsálya-állomány gyomirtása sorközműveléssel és gyomirtó
vegyszerek kombinált alkalmazásával oldható meg. Kaporral társított tavaszi vetés
esetén Afalont (linuron) 1,5-2 kg/ha adagban közvetlenül a vetés után lehet kijuttat-
ni. Amikor a kapor l 0-15 cm magas azAfalon 1-1,5 kg/ha dózisával kiegészítő állo-
mánypermetezés végezhető.
A társnövényként termesztett kapor vágása után gépi sorközművelés végezhető. Jó
egyszikűek elleni gyomirtó hatás érhető el a Kerb 50 WP (propizamid) 2-2,5 kg/ha
késő őszi kipermetezésével. Második évben kihajtás előtt A falon 3-4 kg/ha adagjával
gyomirtható a muskotályzsálya-állomány. Másod- és harmadéves muskotályzsálya-
állományok legveszélyesebb gyomnövénye az illóolaj-tartalmú vadrezeda (Reseda
lutea). Ellene legeredményesebben Goal2 E (oxifluorfen) 2,5-3,0 l/ha permetezéssel
védekezhetünk.
Növényvédelem. A muskotályzsályának hazánkban jelentősebb kártevője és kór-
okozója nem ismert.
Betakarítás. A virágzatokban felhalmozódó illóolaj mennyisége a virágzás kezde-
tétől fokozatosan nő a makkocskatermések viaszéréséig, majd azok barnulásától ro-
hamosan csökken. A szklareol mennyiség maximuma ezzel szemben a virágzás kez-
detén tapasztalható. A legnagyobb illóolaj-hozarnot a teljes virágzás után 8-l O nap-
pal megkezdett betakarítássallehet elérni. Az optimális aratási időszak - az időjárás­
tól fúggően- 10-15 nap.
Jelentős az illóolaj-tartalom napi ingadozása is. Értéke legmagasabb kora hajnal-
ban 3-6 óra között, és legalacsonyabb a déli órákban. Ezért a betakarítást mindig a
kora hajnali órákban kell végezni és lehetőleg szüneteltetni a déli órákban. A vágás
járvaszecskázó vagy kaszálvarakadó géppel oldható meg. A vágási magasságot úgy
kell beállítani, hogy az a hajtásokat csak a virágzat alatti első levélpárig vágja. Fon-
tos, hogy a levágott, felaprított anyagot azonnal a lepárlóüstökbe szállítsák, mert né-
hány órás tárolás már teljes illóolaj-veszteséggel jár.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott virágos részeket azonnal vízgőz-desztillációval lepárolják Tárolása
az általános szabályok szerint történik. Szklareol előállítása legegyszerűbben lepár-
lás után a megszárított vagy még nedves lepárlási maradékból, oldószeres kivonás-
sal történhet.

519
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam 5-9 t/ha nyers virágzat, amelyből 6-10 kglha illóolaj
és 20-40 kg/ha szklareol nyerhető.
Minőség. Az illóolajszabvány szerint világossárga vagy sárgászöld, ámbraillatú,
linalil-acetát-tartalma minimum 40%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A muskotályzsálya termései egyenlőtlenül, hosszú ideig érnek és pergésre hajla-
mosak. Ezért a vetőmagtermesztés nagy gondosságot igényel. Betakarítása a termé-
sek zömének érésekor történik, a nagyobb arányú pergést nem szabad bevárni. Aszár-
ral vágott érett virágzatokat kiterítik, azokban a termések utóérnek és jelentős részük
kipereg. Kombájnnal csépelhető.
A vetőmag tisztasága 97%-os, idegen magvakat legfeljebb 0,3% mennyiségben
tartalmaz; csírázóképessége legalább 70%.
• Farmakológiai hatás
Gyógyfürdők komponenseként nyugtató hatású, terpénalkoholjai a bőrön keresztül
felszívódnak Antiszeptikus hatású.
• Felhasználás
A gyógyászatban és a kiegészítő terápiában antiszeptikus hatása miatt, valamint
krónikus idegrendszeri betegségek gyógyítására alkalmazzák Mind az illóolaj,
mind a szklareol illatkompozíciók kiindulási anyaga. Számos háztartás-vegyipari
termék - kölnivizek, parfümök, szappanok, légfrissítök - illatanyaga. Megfelelő­
en alkalmazva muskotályos ízt kölcsönöz a boroknak, erről kapta nevét is. A ter-
mések értékes zsírosolaját elsősorban a kerámiaiparban és porcelángyártásban
hasznosítják

Sambucus nigra L. • Fekete bodza

Gyakrabban használt magyar nevei: bo-
dza, gyepűbodza, bodzabokor, bodzafa,
(bojza, bocfa, esete, fái bodza)
• Rendszertani besorolás
A Dipsacales (mácsonyavirágúak)
rendjében a Caprifoliaceae (bodzafélék)
családjának tagja. Nem tévesztendő ösz-
sze a fóldibodzával (Sambucus ebulus
L.), mely évelő, kórószárú növény, virá-
gai kellemetlen szagúak, porzói bíbor
vagy fekete színüek
• Drog
Drogja a virág (Sambuci fias), ame-
lyet a Ph.Hg. VII. és az MSZ
11926-1985 egyaránt tartalmaz, vala-
mint levele és érett termése Sambuci folium et fructus néven. A virágdrog a
Ph.Helv. VII. és az ÖAB tételei között is szerepel.

520
• Hatóanyag
A virág tartalmaz flavonoidokat
(2-3% rutin, kvercetin, sambucin), sza-
poninokat (urzolsav), klorogénsavat,
ciánglikozidot (sambunigrin), O, 1-0,2%
illóolajat és nyálkaanyagokat A levélben
cseranyagok és sambunigrin glikozid
halmozódik fel. A termésben különböző
szerves savak (almasav, ecetsav stb.),
antocianinok (sambucianin), vitaminok
(A, C), cseranyagok, cukrok és nyomok-
ban illóolajok vannak.
• Botanikai leírás
3-6 méter magasságúra megnovo
S. ebulus
cserje vagy fácska (M-MM). Egyéves
ágai zöldek, az idősebb ágakat szürke
vagy szürkésbarna kéreg borítja. Az ágak felületén kiemelkedő paraszemölcsök látha-
tók, belsejük fehér, puha állományú. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szár-
nyasan összetettek, nagyok, hosszúságuk elérheti a 40 cm-t is. A levélkék elliptikusak,
hegyes csúcsúak, fűrészes szél űek, fonákuk világoszöld, fénylő. Virágz a ta l 0-25 cm
átmérőjű, dús, lapos bogernyő ( álernyő). A sziromlevelek rövid csőrű pártává forrtak
össze, sárga porzói a pártacső alsó végéhez nőttek (XXIII. színes tábla). A virágok bó-
dító, édeskés illatúak, sárgásfehérek Szárítás után a virágok megsötétednek és illatuk
is megváltozik Május közepétől június közepéig virágzik. Termése csonthéjas bogyó
(bengetermés), fényes fekete, vékony héjú, ragadós. A bogyókban két-három kb.
5 mm nagyságú csonthéjas mag található. Ennek ezermagtömege 2,6-3,0 g.
• Előfordulás
Közép-Európában mindenütt gyakori; erdők szegélyén, kevéssé bolygatott ruderális
területeken. Hazánkban is nagy alakgazdagságban fordul elő a lombos erdők cserje-
szintjében. Termesztésének elsősorban az USA-ban vannak hagyományai, de kisebb te-
rületű ültetvényeket Európa több országában, így Magyarországon is találhatunk
• Környezeti igény
A fekete bodza a szikes, sülevényes, pangó vizes területek kivételével mindenütt
megél, de a nitrogénben gazdagabb, jó vízgazdálkodású terűleteken telepszik meg
legszívesebben.
• Fajta
Gyógynövényfajtája nincs, de a nagy hozamú, egyszerre érő típusok szolgálnak a
klónozott ültetvények alapanyagáuL A vizsgált klónoknál a gyümölcs érése l 0--12 na-
pos periódusra esik. A termés tömege O, l 0-0,45 g/db között változik. Gyümölcshasz-
nosítás céljából nemesített magyar, német, dán, osztrák fajták ('Haschberg',
'Hamburg', 'Sambu', 'Haschberg') ismertek.
• Gyűjtés
A bodza virágzatát, érett bogyóit és leveleit is gyűjtik. A virágok szedését akkor
kell kezdeni, amikor a bogernyő szélső virágai már kinyíltak, de a középsők még
bimbós állapotban vannak. A bodza virága száraz időben gyűjtendő. A harmatos vagy

521
eső után gyűjtött virágok szárítás közben megbarnulnak A virágzatot ollóval metszik
le a bokorról a vastagabb alsó szárrésszel együtt. A nyers virágzatokat lazán rakva ko-
sarakba gyűjtik, nem szabad zsákba vagy ládákba préselni, mert az összetört virágok
a gondos szállítás ellenére is vörös vagy barna színűek lesznek.
Az érett terméseket is a virágzathoz hasonlóan kocsánnyal együtt gyűjtik. A vadon
termő bodzagyümölcs begyűjtésekor 20 kg/óra körüli a szedési teljesítmény. A leve-
leket is a virágnyílási periódus alatt gyűjtjük
• Termesztés
A fekete bodza viszonylag nagyobb léptékű termesztése az utóbbi évek során kez-
dődött meg hazánkban.
Telepítés. Az ültetvény kialakításához a fácskák 5-6 m sortávolságra és 3-3,5 m
tőtávolságra kerűljenek egymástól.
Apolás. A fekete bodza természetes állapotban eléri a 6 m-es magasságot is, ami
megnehezíti a szedést, ezért az ültetvényekben a fákat metszéssel olyan formára cél-
szerű kialakítani, mely a betakarítást megkönnyíti és mérsékli a tősarjképződést. A vi-
szonylag könnyű virág- és bogyószedés érdekében 1-2 m törzsmagasságúra célszerű
a bodzát nevelni. Ezt folyamatos metszéssel alakíthatjuk ki.
Növényvédelem. A bodzának viszonylag kevés kártevője és kórokozója van. Ese-
tenként felléphet a bodza fekete levéltetűje (Aphis sambuci). Ellene speciális levélte-
tűirtó vagy rövid hatástartamú rovarölő szerek, (mint a pírimikarb hatóanyagú
Pirimor) permetezésével védekezhetünk. A bodza fogékony a vírusos megbetegedé-
sekre. Ültetvény létesítésére vírustoleráns anyagokat használjunk.
Betakarítás. A betakarítás menete az ültetvényekben is a gyűjtésnél leírtakkal meg-
egyező. Európában kizárólag kézzel szüretelik a termést, Amerikában megoldották a
bodzagyümölcs gépi betakarítását.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A bodza virágzata 3-5 cm vastag, laza rétegben szárítható. A virágzat kocsánnyal
felfelé állítva, szárítókereten vagy papírral fedett padozaton sorba rakva, 4-6 óra alatt
megszárad. Műszárítás esetén a szárítási hőmérséklet maximuma 30-35 oc lehet. A
bodza virágzatát ömlesztvevagy vastagabb rétegben nem szabad szárítani, mert meg-
barnul. A műszárítón előállított drog a legszebb. A száraz virágokat a kocsányról kéz-
zel vagy géppel lehet lemorzsolni. A lemorzsolt virágok közül a szárrészek és a por
rostálással távolítható el. A virágdrog csomagolására a műanyagzsák vagy papírral
bélelt ládák alkalmasak. Nedvszívó, erre a tárolásnál figyelemmel kell lenni.
Az érett terméseket a virágzathoz hasonlóan kocsánnyal együtt szárítják, mert kü-
lönben a bogyó nedve kifolyik és a megszáradt bogyók összetapadnak. Szedésre érett
az a gyümölcs, amelyek részterméskéj 95%-ban hordós feketére színeződtek. Szárí-
tás után a bogyókat a virágzatokhoz hasonlóan a kocsányról le kell morzsolni. A meg-
száradt bodzabogyók kemények, a fekete borshoz hasonlítanak
• Hozam
Mennyiség. Általában 8-9 kg friss virágból állítható elő l kg száraz drog. A levél
és a gyümölcs beszáradási aránya 4-5: l. Hazai termesztési tapasztalatok szerint álta-
lában l 0-20 kg érett gyümölcs terem bokronkén t.
Minöség. A fekete bodza jó minőségű virágdrogja szártól mentes, halványsárga színű,
jellegzetesen kellemes illatú, kesernyés ízű. A gyógyszerkönyvi és szabványelőírásoknak

522
megfelelően a drogban legfeljebb 5% kocsány és 10% megbarnult virágrész lehet. A
Gyógyszerkönyv szárított drogra számolva legalább 0,5% rutozidban kifejezett
összflavonoidot ír elő. Az I. osztályú drog vizeskivonat-tartalma pedig minimum 30%. A
megszárított, lemorzsolt feketebodza-gyümölcs fekete színű, kemény, édeskés, savany-
kás ízű. Ne legyen összeragadva és legyen mentes aszárrészektől és idegen anyagoktóL
• Szaporítóanyag-előállítás
A telepítéshez, ültetvény létesítéséhez csemetét használnak. A csemete előállítása
történhet magvetéssei vagy dugványozássaL
Magvetéshez az augusztus-szeptemberben szedett magot rétegezik, majd ősszel
vagy tavasszal szabad földbe vetik. A magvak viszonylag gyorsan csiráznak és a nö-
vények kezdeti fejlődése is gyors. Az egyéves magoncok következő ősszel vagy ta-
vasszal állandó helyükre ültethetők.
A bodza vegetatív úton júliusban a vékony hajtásainak zöld dugványaival, gyak-
rabban szeptember hóban 20 cm hosszúra vágott fás dugványok gyökereztetésével
szaporítható. Az egyéves gyökeres dugványok ősszel vagy tavasszal használhaták fel.
• Farmakológiai hatás
A virág izzasztó, vizelethajtó, a termése gyenge hashajtó.
• Felhasználása
A bodzavirág egyik legrégebben használt gyógytea-alapanyag. Nyugtató, izzasztó és
vizelethajtó teakeverékek fontos alkotórésze. A virágból készült bodzatea hidegen is
fogyasztható. Gyári készítménye a 'Sinupret' cseppek. A friss termésből gyógylekvárt
(Roob sambuci) készítenek, amelyet meghűléskor erősítőként és izzasztóként használ-
nak. Reumatikus panaszoknál is alkalmazzák (Kneipp-kúra). Enyhe hashajtó. A bodza
drogja jelentős exportcikk Évente 2000 t körüli bodzagyümölcsöt gyüjtenek be, dol-
goznak fel és exportálnak Kérgét a népi gyógyászatban féregűzésre használják.

Saponaria officinalis L. • Orvosi szappanfű

Gyakrabban használt magyar nevei:

szappanfű, habzófű, (tajtékzó szappanfű,
császárszakál, tajtékgyökér)
• Rendszertani besorolás
A Caryophyllales (szegfűvirágúak) rendébe,
ezen belül a Caryophyllaceae (szegfűfélék)
családjába tartozó növény.
• Drog
A virágzó növény hajtásai (Saponariae
rubrae herba), a gyöktörzse és gyökerei (Sa-
ponariae rubrae radix) szolgáltatják a drogot.
Kereskedelmi forgalomba hozatala engedé-
lyezett.
• Hatóanyag
A herba mintegy 5% szaporubrint (szaponaria-szapotoxin, szaporubrinsav), sza-
ponint és kevés zsírsavat tartalmaz. A gyökér különböző szaponinokat mintegy

523
5%-ban tartalmaz. Fő glikozidja a szaponarozid D., agiikonja a gipszogenin. Tartal-
maz kvillájasavat, cukrot és más szénhidrátokat, valamint nyomokban zsírt is.
• Botanikai leírás
A szappangyökér tarackos tövű évelő (H) növény. Gyökérzete barna színű, gyöktör-
zse ujjnyi vastag, belőle tarackos oldalágak fejlődnek. Szára 30-70 cm magas, virágos
és virágtalan hajtásokat hoz. Felálló hajtásai finoman szőrözöttek. Levelei sötétzöldek,
a szárcsomóknál átellenesen ülnek, tövüknél kissé egymással összenőttek, lemezük
5-l O cm hosszú, elliptikus vagy hosszúkásan lándzsás, hegyes, csak a szélein érdesek
Június-augusztusban virágzik. Fehér vagy halvány rózsaszín virágai aszárak csúcsán,
dús virágú álernyőkben helyezkednek el (83. fénykép). A virágok kétivarúak A virá-
gok csészéje többnyire hengeres, 5 rövidfogú, kissé felfújt. Az ötszirmú lemezek ék
alakúak, 20-30 mm nagyságúak. Toktermése hosszúkás, 4 vagy 5 szabálytalan foggal
nyílik, sok magot tartalmaz. Magja gömbölyű, vese alakú, fekete, l ,6-2,2 mm nagy-
ságú, ezermagtömege l ,3-l ,8 g. Szeptemberben érik, jelentős része kemény héjú.
• Előfordulás
Eurázsiai növényfaj. ElőfordulKözép-és Dél-Európában. Honos továbbá Elő-Ázsi­
ában a Kaukázusban, Nyugat-Szibériában és Japánban. Észak-Amerikába behurcolták.
Hazánkban az egész országban megtalálható, főként ártereken, ligetekben, horda-
lékon, parlagos, füves területeken, valamint fasorok és sövények mentén.
• Környezeti igény
A talaj összetételére nem érzékeny, száraz vagy nyirkos agyagos, kavicsos vagy
homoktalajokon egyaránt megterem. Különösen kedveli a nyirkos, humuszos homok-
talajokat és mély fekvésű réti talajokat. Szántóföldön nem él meg, mert a talajboly-
gatást rosszul tűri.
• Fajta
Hazánkban gyűjtött faj, esetleges termesztése vad populációk maganyagával tör-
ténhet. Németországban 'Erfurti szappanfü' néven ismert rózsaszín virágú tájfajta.
• Gyűjtés
Herbának a növény hajtásait virágzáskor gyűjtik. A virágos hajtások szaponintar-
talma magasabb mint a virágtalanoké. A gyökérdragot 2-3 éves növények gyökerei-
ből gyűjtik augusztus-szeptember hónapokban. A későn - november hónapban -
gyűjtött gyökerek szaponintartalma lényegesen kevesebb, mintegy fele az augusztus-
ban gyűjtött gyökerekének
• Termesztés
A szappanfű termesztése kisebb területeken, háztáji gazdaságokban javasolható. A
legújabb termesztési útmutatást romániai körülmények között dolgozták ki.
Telepítés. Termesztésére legmegfelelőbb a mély, jól szellőzött üledékes, hordalékos
talaj. Telepítése történhet a gyökértarack kiültetésével, amely a gyökérdrog előállítása­
kor fennmarad. Magja nehezen csírázik, ezért késő ősszel vagy kora tavasszal hidegágy-
ban nevelt palánták májusi kiültetése volt megfelelő. Őszi vetés esetén a vetőmagszük­
séglet 8-10 kg/ha, vetésmélység 0,5-1 cm, sortávolság 40-50 cm. Kora tavasszal a
növénykék megjelenése előtt hengerezni kell a talajt. Tőtávolságnak 15-30 cm ajánlott.
Betakarítás. A gyökér betakarítása a második év augusztusában kormánylemez
nélküli ekével végezhető. Létesíthető úgynevezett félkultúra is, olyan helyen, ahol a
szappanfű vadon terem. A gyökerek kitermelésekor a földbeli hajtások egy részét

524
visszadugják a talajba. Ebben az időpontban a szappanfű magjai érettek és kiszáród-
nak a talajra, így biztosítva van azok természetes elszaporodása. A szappangyökér ki-
termelésének és begyűjtésének ez a leggazdaságosabb módja.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A begyűjtött gyökeret mosás után szikkadni hagyjuk és a fóld feletti részeket el kell
távolítani. Ezután a vastagabb részeket hosszirányban kell felhasítani, majd
5-l O cm-es darabokra felaprítani. Szárítása 40-50°C-on végezhető. Lassú szárítás ese-
tén, valószínűleg fermentatív okokból, a szaponintartalom gyors csökkenése tapasztal-
ható. Jó minőségű herba elsősorban mesterséges szárítással (50-60°C-on) állítható elő.
• Hozam
Mennyiség. Begyűjtéskor 4-6 kg friss növényből, a gyökér esetében 3-4 kg nyers-
anyagból várható l kg száraz drog. Termesztésekor 10-30 kg száraz herba, illetve
l 0-20 kg száraz gyökér állítható elő l 00 m 2-en.
Minőség. A gyökérdrog külseje vörösbarna, hosszantian ráncos, metszési felülete
vékony, fehéres szélü és sárgás fatestű. A drognak szaga alig van, először édeskés,
majd karcoló ízű.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szappanfű magja keményhéjúsága miatt nehezen csírázik. Váltakozó hőmérsék­
leten sötétben csíráztatva érték el a legjobb eredményeket. Mind a mag, mind a gyö-
kérdugványok a vadon termő állományokból gyűjthetők be.
• Farmakológiai hatás
Nyálkaoldó, köptető.
• Felhasználás
Jelenleg köptetőként használják a fehér szappangyökérhez hasonlóan. Kisebb ha-
tóanyag-tartalma miatt inkább idős betegek részére ajánlott szer. Gyökérkivonata bőr­
betegségek (ekcémák) és reumás fájdalmak ellen a népi gyógyászatban külsőleges
szerként ismert. Szaponinjai kísérleti körűlmények között igazolva csökkentik az
exogén eredetű koleszterin felszívódását. Vizes kivonata erősen habzik, ezért mosó-
szerek, fogkrémek, szappanok gyártásánál is jelentősége van.

Satureja hortensis L. • Borsfű

Gyakrabban használt magyar nevei: borsika(fú),

csombord, csombor, kerti csombor
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, ezen
belül a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó faj.
Európában ismert és termesztett rokona a S. mon-
tana L., amely évelő, fűszernövény (XXIII. színes
tábla). Több alfaja ismert.
• Drog
A növény virágos, leveles hajtása a Saturejae
herba (MSZ 12338-1984), valamint illóolaja az
S. hortensis
Aetheroleum saturejae (MSZ 14537-1976).

525
 ' Hatóanyag
A növény föld feletti része 1-2% illóolaj at, je-
lentős mennyiségű vasvegyületeket, cserzőanya­
got, cukrot, tartalmaz. Illóolajának fő összetevői:
30-40% karvakrol, 20-30% cimol.
• Botanikai leírás
Egyéves, lágy szárú (Th) faj. Júniustól szep-
temberig virágzik. A borsfű gyökere dúsan elága-
zó. Szára 30-60 cm magas, négyszögletű, csö-
ves, tövétől erősen elágazó. Hajtásai sötétzöldek,
virágzáskor lilás, illetve bamászöldek, tövüknél
fásodók, rövid, tagolt szőrökkel és nagy mirigy-
szőrrel fedettek Levelei keresztben átellenesek,
S. montana
rövid nyelűek, 1-3 cm hosszúak, 2-4 mm széle-
sek, szálas-lándzsásak, ép szélűek, sötétzöld szí-
nűek. A levéllemez mindkét oldalát illóolajtartó mirigyek borítják. Virágzala a leve-
lek hónaljában fejlődik, 1-5 virágú álörvből áll. A csészelevél fogazott, kehely ala-
kú, a párta 5-7 mm hosszú, finoman molyhos, lilás rózsaszín vagy fehér. Virágai
hímnős ek. Termése négy makkocska résztermésből áll, 1-1 ,5 mm hosszú, tojásdad
alakú, sima felületű, sötétbarna színű. Ezermagtömege 0,5-0,6 g. A mag 1-2 évig
csírázóképes.
• Előfordulás
Géncentruma a Földközi-tenger vidéke és Nyugat-Ázsia.
• Környezeti igény
Meleg- és fénykedvelő növény, szárazságtűrő képessége jó. Öntözés nélkül is
megfelelő terméshozamot ad. A szélsőséges talajok kivételével az egész ország terü-
letén termeszthető. Magjait elhullajtja, ezért a területet gyomosítja, a talajban elfek-
vő magvak tavasszal kikelnek
• Fajta
1959-ben nyert állami elismerést a 'Budakalászi' fajta, de sze1ektált popu1ációi is
ismertek. 1999-tő1"államilag elismert új fajtája a 'Bokroska'.
• Termesztés
Elővetemény. Évelő gyomoktól mentes területre vessük, előveteményre nem igé-
nyes, önmaga után 2-3 év elteltével vethető.
Talaj-előkészítés. Az állandó helyre vetéshez őszi mélyszántással és a szántás jó el-
munkálásával készítsük elő a sima, tömör vetőágyat
Trágyázás. A borsfű közepes szintű tápanyag-ellátottságot igényel, a káliumigénye
magasabb az átlagosnál.
Vetés. A borsfüvet optimálisan márciusban, legkésőbb április elején el kell vetni.
A késői vetések már csak öntözés esetén fejlődnek megfelelően. A tél alá vetés (no-
vember) is eredményes. A vetésmélység 0,5-1 cm. A túl mélyre kerülő magvakból a
csíranövények nem képesek a talajfelszínre jutni. Az egyenletes kelés érdekében ve-
tés előtt és a vetés után hengerezzük a területet. Vetőmagszükséglet 6-8 kg/ha. Sor-
távolság a sorközművelés módjától ftiggően 30-50 cm. A mag kelésideje 14-20 nap,
kedvezőtlen körűlmények esetén 30 napig is elfekszik a földben. A kelés után a nö-

526
vény kezdeti növekedése és fejlődése intenzív, 75-80 nap múlva megjelennek az el-
ső virágok.
Apolás. A növényállomány gyommentesen tartható sor- és sorközkapálással és
vegyszeres gyomirtással is. Vetés előtt 3--4 kg/ha Aresin (monolinuron), l 0-20 cm-es
növénymagasság elérése kor, amennyiben szükséges ismét 1-2 kg/ha adagú Ares in ki-
permetezésével tarthatjuk gyommentesen a területet. Egyszikű gyomok ellen
l ,5-2 l/ha Fusilade S (fluazifop-butil) használható. A vegyszeres gyomirtásta talajla-
zítás érdekében célszerű sorközkapálással kiegészíteni. Az első vágás után feltétlenül
szükséges a sorközművelés.
Növényvédelem. A borsfűnek hazánkbanjelentősebb kártevője és kórokozója nincs.
Betakarítás. Virágzáskor éri el a növény a legmagasabb illóolaj-tartalmat. Ezért
a jó minőségű drog előállítása érdekében a növény föld feletti részét a virágzás
kezdetén vágjuk. Kedvező termőhelyi adottságok esetén a borsfű hajtása egy te-
nyészidőszakban kétszer is vágható. A második vágás ideje szeptember vége, ok-
tóber eleje.
A betakarítást kézzel vagy kaszálvarakorlá géppel végezhetjük a legalsó elágazá-
sok felett. Az első visszavágáskor ne vágjuk mélyen a növényt, mert nem képes új
hajtás képzésére.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott friss növénytömeget azonnal szárítani kell; fedett, szellős helyen kite-
rítve vagy műszárítóban 40 °C-on. A szárítást - a majoránnánál ismertetett módon -
szártalanítás, tisztítás, rostálás követi. Az így kapott morzsolt drogot száraz, szellős
helyen jutazsákban tárolják.
• Hozam
Mennyiség. A várható morzsoltdroghozam l ,4-l ,8 t/ha.
Minőség. A szabvány előírása szerinti borsfűdrog (Saturejae herba) a termesztett
növény megszárított, rostán átmorzsolt virágaibó!, leveleiből és vékonyabb szártör-
melékeiből áll, legalább 2% illóolajat tartalmaz.
Az illóolajat a növény föld feletti friss vagy szárított szár- és levélrészeiből vízgőz­
lepárlással nyerik. Zöldessárga vagy barnássárga színű, tiszta, üledékmentes, fűszeres
illatú, csípős ízű, idegen szagtól mentes.
• Szaporítóanyag-előállítás
Középhosszú tenyészidejű növény, magja a keléstől számítva 140-160 nap alatt
érik be. Termése folyamatosan érik és pergésre hajlamos. Vetőmag-előállítás esetén
hajtásvágást ne végezzünk. Amikor az első magvak beértek, akkor vágjuk az ál-
lományt. Csépelni 7-8 napos utáérlelés után lehet. Várható maghozam 150-300 kg/ha.
A vetőmag 97%-os tisztaságú, 70%-os csírázóképességű (MSZ 7145-1999).
• Farmakológiai hatás
Illóolaja antimikrobiális hatású. A herba enyhén vérnyomásemelő, szélhajtó. Elő­
segíti az emésztést.
• Felhasználás
Élelmiszerek, ételek, italok, savanyúságok ízesítésére használják, borspótlóként
dietikus fűszer. Vérnyomást fokozó teakeverékek alkotórésze. Illóolaját a konzerv- és
likőripar hasznosítja.

527
Sempervivum tectorum L. • Házi kövirózsa
Védett!

Gyakrabban használt magyar nevei: fUI-

fű, kövirózsa, (fali kövirózsa)
• Rendszertani besorolás
A Saxifragales (kőtörővirágúak)
rendjén belül a Crassulaceae (varjú-
hájfélék) családjának tagja. Közvetlen
rokonsági körébe tartozik a hazánkban
is gyakori S. hirtum Jusl. (syn.: Javi-
barba hirta (Jusl.) Opiz) - sárga kövi-
rózsa. A Sempervivum nemzetség mint-
egy 80 fajt és további alfajokat foglal
magában. Három S. tectarum alfajt is-
merünk: subsp. alpinum Grisebah et
Schenk., subsp. schattii L., subsp. tec-
tarum L. Az utóbbi csak a Villányi-
hegységben fordul elő vadon, fertilis virágokkaL Termesztett kultúrákban gyako-
ri, de ott vegetatívan szaporodó, meddő virágú populációi élnek. A vadon termő fa-
jok védettek
• Drog
A kifejlett (6-10 cm átmérőjű) növények levelei képezik a drogot Sempervivi
tectari herba (Sedi magni herba) néven. A házi kövirózsa nem tartozik a hivatalos
gyógyszerkönyvi drogok közé, s forgalomba hozataira engedélyezett, szabványelő­
irata nincs.
• Hatóanyag
A házi kövirózsát titokémiai szempontból igen kevéssé vizsgálták Szénhidrátok
közül jellemző, mint a család többi fajára is, a szedoheptulóz felhalmozódása, sav-
anyagcseréjét illetően pedig az igenjelentős izocitromsav-tartalom (5-9%), a citrom-
sav, almasav, malonsav mellett. Szabad aminosavak közül domináns az aszparagin-
sav, fenolkarbonsavakból a kávé- és a klorogénsav. Mintegy 0,7% flavonoidot (kver-
cetin-, kempferol- és fiavon glikozidok), 3-4% cserzőanyagot, ezen belül prociani-
dineket, jelentős mennyiségű C-vitamint, nyálkát tartalmaz.
• Botanikai leírás
A házi kövirózsa (XXIV színes tábla) örökzöld, pozsgás, 5-8 cm magas, virágzó
állapotban 20-25 cm-es évelő növény (Ch). Gyökere rostos, kezdetben főgyökeres,
majd tarackoló, bárhol megkapaszkodik, a háztetőn különösen jól érzi magát. Leve-
lei laposak, húsosak, a tőlevelek levélrózsát alkotnak, 5-15 cm nagyságúak. A ro-
zettalevelek 3/8-as állásúak Színük zöld, a levelek csúcsa vörösesbarna, felszínü-
kön egészen kopaszak, szélükön rövid, erős, gyakran visszahajló szőrök nőnek. A
szára sűrün mirigyes. A szárlevelek tojás alakú alapból indulnak, finom csúcsban
végződnek. Virágzala a levélrózsa közepéből fejlődik, gazdagon szétágazó, leg-
többször álemyőben áll. A virágok tömöttek, a csészelevelek lándzsa alakúak, álta-
lában 13 van belőlük. Sziromleveleinek alsó fele bolyhos, a peremén szőrös vagy

528
 mirigyszőrös, a felszíne rózsásvörös, vöröseslila csíkozott, a főér mentén sárgás. Ál-
talában 26 porzója van. A magház zöld, mirigyes, a bibeszál kopasz, vörös. Elvirág-
zás után a virágot hozó levélrózsa elhal. Indák végén sarjakat fejleszt, melyek le-
gyökeresednek.
• Előfordulás
A Sempervivum tectarum L. Európa (egészen Nagy-Britanniá ig), Közép-Skandi-
návia, a Kaukázus és Perzsia 200-2800 m magasságban lévő napos szikláin él. Va-
don, napos sziklákon, sziklagyepekbe n, homokpusztáko n gyakori. Sziklakertek
kedvelt növénye, falakon, tetőcserepeken is előfordul. Hazánkban a vadon termők
védettek
• Környezeti igény
Tipikusan szárazságtűrő, szukkulens faj, a laza, jó vízáteresztő-képességű, in-
kább meszes talajokat kedveli. Hirtelen vagy nagyon erős téli fagy hatására elpusz-
tulhat.
• Fajta
Dísznövénykén t számos külfóldi fajta ismert, ezek gyógyászati értékéről nem áll
rendelkezésre információ.
• Gyűjtés
Természetes populációi nem gyűjthetők.
• Termesztés
A házi kövirózsa termesztése megegyezik a dísznövény célú termesztéssel. Legcél-
szerűbben vegetatív úton, levéldugványról vagy sarjakkal szaporítható, mert magról
vetve lassan fejlődik. Az első év végén vagy a második évben célszerűen a 6-14 cm
átmérőjű levélrozettákat gyűjtik úgy, hogy késselleválaszt ják a gyökérzettőL
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Rendszerint frissen használják vagy begyűjtés, tisztítás után préslevet állítanak elő
belőle. A pozsgás levelek szárítása biztonságosan liofilezéssel (fagyasztva szárítással)
oldható meg.
• Hozam
Mennyiség. Általában 7-8 kg nyers levélből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Ajóminőségű, liofilezéssel szárított drog halványzöld színű, megőrzi a
levél eredeti csillagszerű alakját. Szár- és gyökérrészeket nem tartalmaz.
• Szaporítóanyag-előállítás
A levágott leveleket nyirkos homokba dugványozva, azok mérsékelten meleg
hőmérsékleten 5-6 hét alatt meggyökeresed nek, a hajtásrügyek megjelenése to-
vább tart. A sarjhajtások leválasztásával gyorsabban állíthaták elő szaporításra
kész növények.
• Farmakológiai hatás
Gyulladáscsökkentő, antioxidáns.
• Felhasználás
A népi gyógyászatban egyike a legrégebbi, elsősegélynyújtásra használt növé-
nyeknek. Leveleit kisebb sérülések, gyulladások kezelésére használják, a présnedvét
teszik a bőrre: égésekre, vágásokra, rovarcsípésre, száj-, arc-, középfuJüregi gyulla-
dások enyhítésére. A levél forrázatát teaként torokgyulladásr a, hörghurutra, kisebese-
dett száj és afta gyógyítására is ajánlják.

529
Silybum marianum (L.) GAERTN. • Máriatövis
Gyakrabban használt magyar nevei:
máriabogáncs, tarkabogáncs, (szilibum)
• Rendszertani besorolás
A máriatövis az Asterales (fészekvirág-
zatúak) rendjébe, azAsteraceae (fészekvi-
rágzatúak) családjába, az Asteroideae
(csövesvirágúak) alcsaládjába tartozik.
• Drog
Jelenleg a növény érett termése (Car-
dui mariani fructus), korábban levele is
(Cardui mariani fo/ium) szolgáltatta a
gyógyításban használt drogot. A Magyar
Gyógyszerkönyvben nem hivatalos dro-
gok; a termés minőségi követelményeit a
MSZ 19282-1989 írja le. A DAB 9 -ben
szerepe l.
• Hatóanyag
A máriatövis termésfalában, mintegy 2-5%-os mennyiségben halmozódnak fel a
gyógyhatásért felelős flavonoidok (szilibin, szilidianin, szilikrisztin, szilimarin). A
termésben keserűanyagok, gyanták és zsírosolajok is találhatók. A termés zsírosolaj-
tartalma 20-25%, az olaj fő összetevője a linolsav (50-60%) és az olajsav (20-35%).
• Botanikai leírás
Őshazájában áttelelő egyéves, nálunk egynyári (Th) lágy szárú növényként ter-
meszthető. Gyökere karógyökér. Szára felálló, elágazó, 1,5-2,5 m magas. Nagy, me-
rev tőlevelekből álló levélrózsája szorosan fekszik a talajon. A levelek ülők, hosszú-
kás elliptikusak, hasogatottak, tövises szélűek A fényeszöld levelek erezetét kloro-
filimentes levélszövet szegélyezi, ennek következtében a levél foltosnak, márványo-
zottnak látszik. Fészkes virágzatai nagyok, 5-8 cm átmérőjűek, tojásdadok. A virá-
gok bíborszínűek, ritkán fehérek, a szárak csúcsán egyesével állnak. Virágzatának
külső fészekpikkelyei erős, kemény tövisekben végződnek (XXIV. színes tábla). Az
első virágok a kelés után 80-90 nappal (június vége -július eleje) jelennek meg.
Ecsetszerű bóbitájú kaszattermései görbülten hosszúkás tojásdadok, 8x4 mm nagysá-
gúak, színük éretten barna, világos foltokkal, csúcsukon sárga gyűrűvel. Ezermagtö-
mege 22-31 g, magja 2-3 évig csíraképes.
• Előfordulás
A mediterrán vidékek napos, sziklás terűleteinek növénye. Gyakori a Földközi-ten-
germelléki országokban. Behurcolták Ausztráliába és Dél-Amerikába is. Hazánkban
vadon nem fordul elő, de ahol termesztették, ott elhullott terméseivel hosszú éveken
keresztül gyomosít. Közép-Európában mindenütt termesztik.
• Környezeti igény
A napos, meleg fekvésű terűleteket kedveli. Nálunk csak tavasszal vethető, az őszi
vetés kifagy. Magjának csírázása már 8-l O °C-on megindul, az optimális csírázási
hőmérséklet 18-20 °C. A talaj iránt különösebben nem igényes, a legtöbb talajon, így

530
a láptalajon is termeszthető, de a gyenge homoktalajok nem alkalmasak termesztésé-
re. Az erős szelek károsíthatják, részben a növények kidöntésével, részben az érett
termések kiveréséveL A gyomirtó szerekre érzékeny.
• Fajta
A széles körben termesztett, bíborszínű virággal rendelkező máriatövisnek hazánkban
államilag elismert, minősített fajtája nincs. Külfóldi eredetű populációkkal folyik a ter-
mesztése. A fehér virágú változat 'Szibilla' néven került 1997-ben állami fajta elismerésre.
• Termesztés
Elővetemény. Különösebb igényt az előveteményekkel szemben nem támaszt. A
legtöbb vetésszerkezetbe jól beilleszthető. Korán lekerülő elővetemény! válasszunk,
hogy az őszi mélyszántást jó minőségben el lehessen végezni. Elszáródott magja
hosszú éveken keresztül gyomosít. Önmaga után 2-3 év elteltével vethető.
Talaj-előkészítés. Az őszi mélyszántás után tavasszal a talajt minél kevesebb mű­
velettel munkáljuk el. Viszonylag nagy magja jól kel a rögösebb talajban is.
Trágyázás. Tápanyagigényének kielégítésére az őszi talaj-előkészítéskor kiszórt
40-50 kg/ha foszfor és 80-100 kg/ha kálium általában elegendő. Nitrogénből25-30
kg/ha mennyiség ajánlható, mert a túlzott nitrogénellátás hatására megdől.
Vetés. Magját állandó helyre vetik március második felében, legkésőbb április ele-
jén. Késői vetés esetén a növények többsége nem indul szárba, nem hoz termést. A ve-
tés gabonavetőgépekkel végezhető. A vetésmélység 3-5 cm, a sortávolság 40-60 cm.
Vetőmagszükséglet 8-12 kg/ha, ami 10-12 db magot jelent folyóméterenként Sűrű
vetés esetén a növény alacsonyabb marad, a fészkek száma jelentősen csökken.
Apolás. A kelés 8-l Onap. A máriatövis ápolása rendszeres gyomirtásából áll. A ke-
lést követően a sorközök kézi vagy gépi kapálását azonnal meg kell kezdeni. Ameny-
nyiben túl sűrű az állomány (15-20 cm tőtávolságnál sűrűbb), tőritkítás végezhető. A
növényállomány gyorsan záródik, ezután a további kapálás szükségtelen. A máriatö-
vis vegyszeres gyomirtására jól bevált a trifluralin hatóanyagú Olitref 480 EC
(1,5/2 l/ha) és a benefin hatóanyagú Flubalex (2,5-3 l/ha). Mindkét herhicidet a ve-
tés előtt kell kipermetezni és a talaj ba dolgozni. Alkalmazható még közvetlen a vetés
után kipermetezve az etálfluralin hatóanyagú Buvilan EC is, 3-4 l/ha dózisban.
Növényvédelem. A kártevő rovarok közül a hegyesfarkú répabarkó (Tanymecus
palliatus) okozjelentősebb kárt. Fellépése esetén 1-1,5 l/ha Danatox 50 EC (metil-
paration) kipermetezésével védekezhetünk. Gombás betegségei közül legveszedel-
mesebb a lisztharmat (Erysiphe cichoracearum). A megtámadott növény fészkeiben
csak léha mag terem. Nagymértékű kártételkor védekezni szűkséges. A lisztharmat el-
len javasolt fungicideket alkalmazzuk (pl.: kénkészítmények vagy a trifiumizol ható-
anyagú Trifmine 30 WP, a pirazofosz hatóanyagú Afugan stb.).
Betakarítás. Aratni akkor kell, amikor az elsőrendű oldalhajtások fészkesvirágza-
tainak zömén a fészekpikkelyek megszáradtak és a virágzat közepe fehéredik, a fé-
nyes bóbita már látható. A termések ekkorra bamák, kemények, jól csépelhetők. Ez
hazánkban általában július közepe táján következik be.
A betakarítást egymenetben, arató-cséplő géppellehet elvégezni. Az arató-cséplő gép
vágóasztalát olyan magasra kell emelni, hogy az érett termések nagyrészét levágja, de mi-
nél kevesebb vastag szárrész kerüljön a cséplődobba. A dobhézagot maximális értékre
kell növelni. Az aratást lehetőleg száraz napos időjárás esetén végezzük, a harmat felszá-

531
radása után. A levéldrog csak kézzel gyűjthető. Ekkor a kéz és kar védelméről gondos-
kodni kell, mert a növény erősen szúrós, könnyen okoz fájdalmas sérüléseket, sebeket
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Az arató-cséplő gépből kikerüh kombájntiszta magot többnyire szárítani, majd tisztita-
ni szükséges. Szárításra megfelel a kombájnszérü. Itt néhány nap alatt megszárad. Ezt kö-
vetően szelelőrostákkallehet tisztitani. A kitisztított termés zsákban, fedett helyen jól tárol-
ható. A levéldrog szárítása szárítókereteken szín alatt, padláson, vékony rétegben történhet.
• Hozam
Mennyiség. Várható terméshozam 1,2-2,0 t/ha mag (kaszattermés).
Minőség. Az l. osztályú termésdrog fénylő barna vagy sárgásbarna színű, szagta-
lan, kissé kesernyés, olajos ízű. Nedvességtartalma legfeljebb 8% lehet, egyéb növé-
nyi részeket l%, idegen növényi részeket l%, hibás, törött termést 2% mennyiségben
tartalmazhat. Hatóanyag-tartalma (összflavolignán) legalább 2,5% kell, hogy legyen.
• Szaporítóanyag-előállítás
A szaporítóanyag-előállítása a magdrog termesztéséhez hasonlóan történik. Foko-
zott figyelmet kell fordítani arra, hogy a magtermő tábla tiszta, gyommentes legyen.
A vetőmaggal szemben támasztott követelményeket az MSZ 7145-1999 tartalmazza.
• Farmakológiai hatás
Hatóanyagai szabadgyök-megkötő tulajdonsággal rendelkeznek. Fokozza a máj-
sejtekben az RNS- és a fehérjeszintézist.
• Felhasználás
Korábban főként a leveleit, de az érett termését is használták lép-, máj- és epebe-
tegségek gyógyítására. A korszerű gyógyászat a kaszattermés falából extrahált fő ha-
tóanyagot, a szilimarint alkalmazza. (PL: Legalon-májvédő gyógyszer).

Sinapis spp., Brassica spp. • Mustárfajok

Sinapis alba L.- fehér mustár (ábra: a)
Brassica nigra (L.) Koch- fekete mustár (ábra: b)
Brassica x juncea (L.) Czern.- szareptaimustár (ábra: c)
Brassica j un cea var. lutea - keleti mustár

Gyakrabban használt magyar nevei:

S. alba L. - angol mustár, fehér repce
B. nigra (L.) Koch- francia mustár, barna
mustár, vörös mustár
B. x juncea (L.) Czern.- Szarepta-mustár,
indiai mustár, indiai répa, oroszrépa, (barna
mustár)
B. juncea var. lutea - sárga mustár
• Rendszertani besorolás
A termesztett mustárfajok a Capparales
o
(káprivirágúak) rendjébe, a Brassicaceae (ká-
posztafélék) családjába tartoznak, valamint a
a
Sinapis valamint a Brassica nemzetség tagjai.

532
Az előbbiből a Sinapis alba L., az utóbbi-
ból aBrassica nigra (L.) Koch és a Eras-
sica x juncea (L.) Czem. a legjelentősebb
termesztett fajok. Utóbbi a Brassica
nigra (L.) Koch (2 n = 16) és a Brassica
rapa (L.) em. Metzger subsp. campestris
(2 n = 20) kereszteződéséből jött létre.
• Drog
A drog a mustármag, amely fajtól fiig-
gően eltérő sajátosságokat mutat. A S. o
alba drogja sárga (Sinapis albae semen)
a B. nigráé (Sinapis nigrae semen) feke-
te vagy sötétbarna, míg a B. x juncea
magja (Sinapis junceae semen) vöröses-
barna. A barna és fekete színű mustár-
b
drog a csípősebb. Minőségi előíratot az
MSZ 11644-1962 fűszerszabvány tartal-
maz. A fekete mustár magját az ÖAB és
a Ph.Helv. VII. tételei közé felvették.
• Hatóanyag
A mustármag csípős ízét és kedvező
étrendi hatását a magban felhalmozódó
nitrogén- és kéntartalmú glikozidok (ún.
mustárglikozidok) okozzák. Jellemző
glikozidjai az allil-izotiocianátok (szini-
grin - barna mustár, szinalbin - fehér
mustár). A glikozidokat víz (vagy nyál)
jelenlétében a mirozin enzim elbontja
allil-mustárolajra és más vegyületekre és
o
ezek okozzák a mustár csípős ízét, sza-
gát. Az allil-mustárolaj-tartalom a fajtól
c
és a fajtától fiiggően változó, 0,5-1,7%.
A glikozidokon kívül a mustárdrog tar-
talmaz 0,2-1 ,O% illóolaj at, 20-40% zsírosolaj at, nyálkaanyagokat Újabban fontos
értékmérő az ernkasav-tartalom is, melyet kedvezőtlen fajtabélyegnek tekintenek.
• Botanikai leírás
Egyéves, lágyszárú, therophyton (Th) fajok.
l. A fehér vagy angol mustár 50-80 cm magas. Gyökere vékony, karószerű, kevés-
sé elágazó (XXIV színes tábla). Szára hengeres. Levelei szórt állásúak, szárnyasan ha-
sogatottak, nyelesek. A szárat és a leveleket merev, elálló szőrzet borítja. Virágzala
sátorozó fürt, virága aranysárga, a családra jellemző szerkezetű. Termése duzzadt,
3-4 mm vastag becő, a virágzati tengelytől csaknem 90 fokban eláll. A becők szőrö­
zöttek, 2-4 cm hosszúak, lapos, kard alakú csőrreL Az érett termés szalmasárga. Egy-
egy becőben 3-{) mag van. Magvai 2-3 mm átmérőjűek. Ezermagtömege 4-8 g. Csí-
rázóképességét 3-4 évig őrzi meg.

533
 2. A szareptai (barna) mustár erőteljes növekedésű, 80--120 cm magas, gyökere vé-
kony, orsó formájú. Szára sima, hamvas, ritkán szőrözött. Alsó levelei lantosan, karé-
josan szeldeltek, a szár felső részén hosszúkás, kanyargós szélűek. Virágzala végál-
ló, sűrű, sátorozó fürt. A sziromlevelek kénsárgák, fordított tojásdadok. Termése
30-50 mm hosszú, 2-2,5 mm széles, hosszú csőrű becő, kissé lapított, kopasz, a mag-
vak felett kidudorodó. A becők gyakran antociánosak, a virágzati tengellyel
30-45°-os szögben áll. Egy becőben 10-12 db mag van. A mag 1,4-1,8 mm átmérő­
jű, gömbölyű, vörösesbarna. Ezermagtömege 2,5-2,8 g.
3. A fekete vagy francia mustárt kedvezőtlen tulajdonságai (erősen pereg, apró mag
stb.) miatt Magyarországonjelenleg már csak ritkán és kis területen termesztik. Kül-
leme a barna mustáréhoz hasonló, de becőtermései rövidebbek (l 0-20 mm), szárhoz
simulók. Magja fekete vagy sötétbarna, ezermagtömege l ,8-2 ,2 g.
4. A sárga vagy keleti mustárt hazánkban egyes években nagyobb felületeken ter-
mesztik. A barna mustárral megegyező morfológiai tulajdonságú, de magja apróbb és
sárga színű. Ezermagtömege 2-2,5 g.
• Előfordulás
Őshazájuk a Földközi-tenger melléke és Nyugat-Ázsia. A mustárt már az ókorban
ismerték és termesztették. Az arabok közvetítésével került be Spanyolországba, majd
a XII. században Németországba és Angliába. Jelenleg termesztik Európában, Ázsiá-
ban, Amerikában és Afrikában. A hazai vetésterület egy-egy évben a 15-20 ezer hek-
tárt is eléri.
• Környezeti igény
Rövid tenyészidejű növények (105-135 nap). Hazánkban mindenütt sikerrel ter-
meszthetők. Száraz körülmények között is elfogadható termést adnak. A tenyészidő
elején (március-április) fellépő szárazságot megsínylik. A terméskötődést követő
aszály a magvak kifejlődését gátolja.
Fagyra nem érzékenyek. Magjuk már 4-5 °C-on csírázik, a fiatal növények
-5°C-on sem károsodnak.
Talaj tekintetében nem túl igényesek, megfelelő tápanyagtartalom esetén a szikes
talajok és futóhomok kivételével mindenütt termeszthetők. A savanyú talajokat is jól
bírják (5,5 pH értékig). Leginkább a meszes vályogtalajokat kedvelik. A talaj magas
nitrogéntartalma megdőlést okozhat.
• Fajta
Három hazai nemesítésű fajtával rendelkezünk: közülük egy fehér mustár, kettő
pedig a szareptai mustárok közé tartozik.
'Budakalászi sárga' (S. alba): 1972-ben nyert állami elismerést. Dán kereskedelmi
anyagból szelekcióval és páros tenyésztéssei előállított fehérmustárfajta. Magassága
80-120 cm, tenyészideje 105-115 nap. Nagymagvú, ezermagtömege 6,8-7,4 g. Ter-
mőképessége 0,6-1,2 t/ha. Magja közepesen pergő. A mag szinalbintartalma 4-5%,
zsírosolaj-tartalma 28-30%.
'Budakalászi fekete' (B. x juncea): 1959 óta minősített, köztermesztési populáci-
óból egyedkiválasztással előállított szareptaimustár-fajta. Magassága 100--140 cm,
120--130 napos tenyészidejű, vörösesbarna magvú. Termőképessége 0,8-l ,O t/ha.
Magja közepesen pereg, zsírosolaj-tartalma 28-30%, az olaj ernkasav-tartalma ma-
gas (40-42%). Szinigrintartalma 0,7-l,O%.

534
 'Negro Caballo' (B. x juncea): 1987-ben nyert állami elismerést. Erőteljes növe-
kedésű (110-150 cm), szareptaimustár-fajta. Tenyészideje 120-135 nap, magja vö-
rösbarna, nem pereg. A mag zsírosolaj-tartalma 25-30%, olajának erikasav-tartalma
alacsony, 22-28%. Szinigrintartalma 0,8-1 ,2%. Termőképessége 0,9-1,5 t/ha.
Gyakrabban termesztett külfóldi fehérmustár- (S. alba) fajták az 'Albatrosz', a
'Kirby ', a 'Gisilba ', ezek terméshozama l ,5-2 t/ha, magjuk szinalbintartalma
2,2--4,9 g/l 00 g. A külfóldi bamamustárfajták (B. x juncea) közüllegismertebbek ha-
zánkban a 'Trows ', a 'Secus' és az 'Aurora '. Ezek is nagy termőképességűek
(1,6-2,0 t/ha) és 4-5 g/100 g szinigrintartalmúak.
• Termesztés
Elővetemény. A mustár legtöbb növény után vethető. Nem jó előveteménye a bur-
gonya, a paprika, a káposztafélék és a pillangósok Nem tanácsos a repce után sem
vetni, mert betegségeik, kártevőik közösek. A talajban lévő herbicidmaradványokra
érzékeny (ezek kimutatásakor tesztnövényként használják). Legjobb előveteményei
az őszi kalászosok
Talaj-előkészítés. A mustár termesztését mindig őszi mélyszántás előzze meg. Ta-
vasszal ülepedett, egyenletes magágyat készítsünk.
Trágyázás. A mustárfajok egyike sem kifejezetten tápanyagigényes. A túlzott nit-
rogénellátás megdőlést, elhúzódó érést okoz. Rövid tenyészideje folytán a nehezen
felvehető szerves tápanyagokat nem jól hasznosítja, ezért közvetlen istállótrágyázást
ne alkalmazzunk. A tápanyagokat az őszi talajmunkák során juttassuk a talajba. Kö-
zepes tápanyag-ellátottságú talajon 80-150 kg/ha nitrogén, 80-l 00 kg/ha foszfor,
30-40 kg/ha kálium biztosítása esetén jó termés várható.
Vetés. A mustár vetési ideje március hónapban van. A korai vetésű mustárok na-
gyobb terméshozamúak, jobban termékenyülnek, jobb a szárazságtűrő képességük és
a földibolha kártételének is jobban ellenállnak. A mustárt 1-1 ,5 cm mélyre, általában
kétszeres gabonasortávolságra (24-30 cm) vetik. Gyengébb minőségű homoktalajon
a vetés történhet 12 cm sortávolságra is. A vetés után a gyors kelés érdekében a talajt
általában tömöríteni kell.
A fehér mustár vetőmagszükséglete 12-15 kg!ha, a barna mustáré 8-10 kg!ha. Aján-
lott csávázott magot vetni (6-7 lit Hostatrnon 40 EC felhasználása javasolható).
Apolás. A mustár kelési ideje rövid, általában 4-6 nap. Ápolása a gyomok elleni
védekezésből áll. Vegyszeres gyomirtása közvetlenül a vetés előtt kipermetezett és a
talajba munkált trifluralin hatóanyagú herbicidekkel lehetséges. Az Olitref 480 EC, a
Treflán 48 EC készítményeket l ,6-2 l/ha dózisban adjuk.
Növényvédelem. A kártevők közül a mustár rendszeres károsítói a fóldibolhák, a
repcefénybogár (Meligethes aeneus) és a repcedarázs (Athalia rosae) álhemyója. A
fóldibolhák ellen megjelenésükkor (legtöbbször a mustár szikleveles állapotában) a
metilparation és a fenitrotion hatóanyagú szerekkel (Danatox 50 EC, Sumitbion
50 EC) védekezhetünk. Virágzáskor a növényvédelmet célszerű repülőgéppel végez-
ni. A repcefénybogár és a repcedarázs ellen virágzáskor csak méhkímélő szerek (del-
tametrin- Decis 2,5 EC, endoszulfán- Thiodán 35 EC, benszultap- Bancol 50 WP)
alkalmazhatók, repülőgépes kijuttatással.
Betakarítás. A betakarítás ideje július második fele- augusztus eleje. A mustár ara-
tása általában az őszi búza betakarítása után következik. A fehér mustár a legkoraibb,

535
 a szareptai mustár l 0-14 nappal később virágzik, és valamivel később érik. A termé-
sek érése egyenetlen: az első termések beérésekor a virágzati tengely csúcsán még vi-
rág található. A beérett termések felnyílnak, a mag pereg. A mustárt leggyakrabban
egymenetben gabonakombájnnal takarítják be. Az aratás akkor kezdhető, amikor a
becők és a szárrész felső harmada megsárgul és a becő alatti szárrész pattanva törik,
de a szártő még zöld. Ekkor a magvak már a fajtára jellemző színűek, kemények,
15-18% nedvességtartalmúak A mustármag sérűlésmentes betakarítása érdekében a
gabonakombájn dobfordulatát csökkenteni kell (800-900 fordulat/perc), a dobra gu-
mi verőléceket kell felszerelni, a dobkosár hézagait növeini kell és a magméretnek
megfelelő rostákat kell felszerelni. Kisebb a pergési veszteség, ha az aratást a regge-
li és a délelőtti órákban végezzűk. A mustáraratás időpontjának megválasztása nagy
figyelmet igénylő feladat. Elsietett betakarítás esetén a magas nedvességtartalmú, sé-
rűlt magvak befüllednek, penészednek, szárítást igényelnek. Elkésett betakarítás ese-
tén pedig a pergés csökkenti a hozamot.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A mustármagot az aratást követően tisztítani, ha nedvességtartalma 12%-nál ma-
gasabb, szárítani kell. Műszárítás esetén a szárítási hőmérséklet nem haladhatja
meg a 60 °C-t. A kitisztított és száraz mustármag zsákolható. A mustármagot tisz-
ta, szellős, rovaroktól és rágcsáJóktól mentes helyiségben lehetőleg rakJapon cél-
szerű tárolni.
• Hozam
Mennyiség. Várható hozam a fajtól és fajtától függően 0,6-2,0 t/ha mag.
Minőség. A Magyar Szabvány minőségi előírása szerint a kereskedelmi forgalom-
ba kerűl ő l. osztályú mustármagnak l O% nedvességtartalmúnak, 96% tisztaságúnak
kell lenni. A hibás, törött, beteg magvak aránya maximálisan 2% lehet. Beltartalom
tekintetében a fehérmustármagban a hidroxi-benzil-izotiocianátnak minimálisan 2%,
a feketemustármagban az allil-izotiocianátnak 0,7%-nak kell lenni. Az ipari minőség
követelményei kevésbé szigorúak.
• Szaporítóanyag-előállítás
A mustárvetőmag előállításánál szigorúan meg kell tartani az általános agrotechni-
kai előírásokat. Kűlönös tekintettel kelllenni az előveteményre és a szomszédos növé-
nyekre. Ne legyen a magtermő tábla szomszédságában repce, káposztaféle, dohány,
burgonya, mert ezek betegségei vagy kártevői a mustárt is károsíthatják. Egyéb mus-
tárfajoktól és -fajtáktól legalább 500 m szigetelőtávolságot kell hagyni. Virágzás és
érés előtt idegeneini kell, el kell távolítani az idegen mustárfajok, -fajták egyedeit, a
vadrepcét (Sinapis arvensis), a maszlagot (Datura stramonium), a beléndeket (Hy-
oscyamus niger) és a bűrköt (Conium maculatum). A vetőmagszabvány
(MSZ 7145-1999) szerint a mustárvetőmagnak 98% tisztaságúnak, 85% csírázóképes-
ségűnek kelllenni és legfeljebb ll% lehet a nedvességtartalma.
• Farmakológiai hatás
Hatóanyagaik, az allil-izotiocianát-glikozidok, hisztaminfelszabadulást okoznak,
hólyaghúzó hatásúak.

536
 • Felhasználás
Diokleciánusz római császár idejében a fiatal mustámövénykéket spenóth
oz ha-
sonlóan ették, a magvakat pedig fűszerként haszná lták A középkorban
az egyhangú
téli sózott húsételek ízesítője volt.
Az őrölt feketemustár-magot mustárliszt, mustárpapír, szeszes bedörzs
ölő formá-
jában régebben a reumatikus és neuralgiás fájdalmak enyhítésére
haszná lták Az
egész fehér mustár nyálkaanyag-tartalmú magját enyhe hashajtóként
alkalm azzák A
mustármag fő felhasználója azonban az élelmiszeripar, me ly mustárpépet
készít belő­
le. A mustárpép kellemes fűszerező és kiváló étrendi hatású, világsz
erte kedvelt fű­
szer. Az étkezési füszermustárpép hazánkban főleg a fehér mustár magjáb
ól készül,
de külföldön a szareptai mustármagot is használják e célra, utóbbit a
tormára emlé-
keztető mustárpépekben. A mustár zsírosolaja főleg a
keleti országokban fontos élel-
mezési cikk. Kenő- és világítóolajként is használják.

Solidago spp. • Aranyvesszőfajok

Solidaga virga-aurea L.- közönséges aranyvessző (ábra: a)
Solidaga gigantea Ait. - magas aranyvessző (ábra: b)
Solidaga canadensis L. - kanadai aranyvessző

Gyakrabban használt magyar nevei:

S. virga-aurea - aranyvessző, erdei aranyvessző, aranyos
istápfú
S. gigantea - kései aranyvessző
S. canadensis - kanadai aranyvessző
• Rendszertani besorolás
A Solidaga nemzetség tagjai az Asterales (fészekvirágza-
túak) rendjébe, az Astemeeae (fészekvirágzatúak) családjá-
ba, ezen belül azAsteroideae (csövesvirágúak) alcsaládjába
tartoznak.
• Drog
A S. virga-aurea szárított virágos hajtása Solidaginis vir-
gaureae herba elnevezéssel szerepel az ESCOP monográfi-
ái között, a hivatalos gyógyászat növényének inkább ez a faj
tekinthető. Használják még a Virgae aureae herba
és a
Consolidae sarracenicae herba megnevezést is. A S. virga-
a
aurea ősszel vagy kora tavasszal gyűjtött gyökere mint
Virgae aureae radix (Consolidae sarracenicae radix) ismert.
AS. gigantea és S. canadensis virágzás kezdetén gyűjtött, virágos, leveles
hajtásai
Solidaginis herba néven szolgáltatnak drogot, melynek minőségét szabván
y határoz-
za meg (MSZ 12341-1986). Hazánkban aS. gigantea előfordulása a
gyakoribb, s ez
adja az előállított drog nagyobb részét.
• Hatóanyag
AS. virga-aurea valamennyi szervében, mintegy l ,3-1,5% körüli menny
iségben
fiavona idok halmoz ódnak fel. Ezek közül a kvercetin, rutin, nikotif
lorin, kver-

537
 cttnn, izokvercitrin, asztragalin, ramnetin, izo-
ramnetin, izoramnetin-3-0-glükoramnozin is-
mert. Ezen anyagok mennyisége és egymáshoz
viszonyított aránya változékony. A S. gigantea
és a S. canadensis esetében a komponensek is
részben eltérőek.
Az aranyvesszőfajok triterpén szaponinokat tar-
talmaznak glikozidos kötésben, jelentős, 2% fölöt-
ti mennyiségben (hemolitikus index 250-l OOO). A
komponensek összetétele részben eltérő, mindhá-
rom fajnál megtalálható a bayogenin (aglikon).
Illóolaj jelenléte is jellemző a drogra. A föld fe-
letti szervek, fajtól is ftiggően, 0,3-l, 7%-ban tar-
talmaznak illóolajat; német vizsgálatok alapján a
S. virga-aurea a rarlixban l ,2%-ban, a levél
b
0,72%, a virág 0,5% mennyiségben, míg a mag
nyomokban tartalmazza.
Egyéb fenol típusú vegyületek közül a S. virga-
aureábólleiokarpozidot és virgaureozidot mutattak ki. A herba tartalmaz még többek
között cseranyagokat (katechinszármazékok), keserüanyagokat és inulint.
• Botanikai leírás
A Magyarországon megtalálható mindhárom Solidaga faj évelő, gyöktörzzsel te-
lelnek át (H). Leveleik szórt állásúak A S. virga-aurea tőlevelei inkább tojásdadok,
mindhárom faj szárlevelei lándzsásak, taxontól ftiggően különböző mértékben fűré­
szesek és szőrözöttek lehetnek. A honos S. virga-aurea 20-100 cm magas szára rit-
kásan szőrös. Az 50-200 cm-re növő amerikai fajok közül aS. gigantea szára alsó ré-
szén kopasz, a S. canadensisé viszont sűrün pelyhes. Virágzatuk fészekvirágzat,
amely bugás, a S. virga-aurea esetében karcsú, térben rendezett, a másik két fajnál
ívesen hajló fúrtöt alkot. A nyelves és csöves virágok színe sárga. AS. virga-aurea jú-
niustól szeptemberig virít, nyelves virágai (7-9 mm) hosszabbak a lándzsás fészek-
pikkelyeknél (5-7 mm). Az adventív fajokjúliustól októberig virágoznak. AS. gigan-
tea nyelves virágai és tompa végű fészekpikkelyei kisebbek (4-5 és 3-4 mm), a
S. canadensis nyelves virágai (2,5-3 mm) viszont nem növik túl a fészekpikkelyeket
Termésük apró, érdes szőrü bóbitás kaszat.
• Előfordulás
AS. virga-aurea eredetét tekintve őshonos, eurázsiai faj. Hazánkban elsősorban
a Dunántúlon és az ország keleti területein fordul elő. A két adventív faj közül agya-
koribb előfordulású S. gigantea ártereken, liget- és láperdőkben, nedves termőhe­
lyeken díszlik (XXV. színes tábla). AS. canadensis magaskórós növénytársulások-
ban gyakori.
• Környezeti igény
Az aranyvesszőfajok környezeti igényeire elsősorban előfordulásuk alapján követ-
keztethetünk. A S. virga-aurea enyhén savanyú talajokon, savanyú talajú erdők nyíl-
tabb részein, vágásokban, gyepekben fordul elő. Ennek megfelelően víz- és tápanyag-
igénye átlagosnak tekinthető, míg a talaj pH-értékét tekintve a közömbös vagy eny-

538
hén savanyú feltételek kedvezőek számára. Németországi tapasztalatok alapján her-
vadásos betegségeinek megelőzése érdekében mély rétegű, könnyű talajokat igényel.
A termesztés első évében öntözés i lehetőségre szükség van. A megfelelő hozam érde-
kében nyáron aszályos területekre nem javasolják A S. gigantea és a S. canadensis
vízigénye nagy, tápanyagigényük átlagos. A talaj pH-értékét tekintve inkább a kö-
zömbös kémhatású feltételek kedvezők számukra.
• Fajta
A fajra vonatkozó felmérések alapján a S. virga-aurea populációk jelentős intra-
specifikus kémiai differenciáltságot mutatnak. Mindhárom faj esetében az ország kü-
lönböző termőhelyéről begyűjtött drogminták beltartalma nagymértékben változik.
Németországban aS. virga-aurea javított vad populációit termesztik, fajtája jelenleg
még nincs. Dísznövényként az amerikai fajoknak ismertek fajtái.
• Gyűjtés
A herba gyűjtését legkésőbb a virágzás kezdetén végezzük, úgy, hogy csak a haj-
tás felső, legfeljebb 40 cm-es részét vágjuk le, ügyelve, hogy minél kevesebb vastag
szár kerüljön a drogba. A legjobb minőségű alapanyagat a vékony, leveles és virágzó
hajtásvégek adják. A teljes virágzásban gyűjtött hajtások virágzatainak érése a szárí-
tás folyamán tovább tart, s kifejlődnek a drog minőségét rontó bóbitás termések.
A gyökeret ősszel vagy tavasszal gyűjtik. Ehhez először a föld feletti részeket el-
távolítják, majd a gyökereket és a gyöktörzset hámozás nélkül szárítják.
• Termesztés
Németországban a S. virga-aurea herbáját ma már szinte kizárólag termesztésből
(Thüringia, Bayem) állítják elő, más európai országokban viszont egyelőre csak gyűj­
tésével foglalkoznak.
Elővetemény. Mivel évelőként termesztik, fontos, hogy az elővetemény ne legyen
gyomosító. Betegségei megelőzése érdekében önmaga után 4-5 évvel termeszthető.
Gombás és baktériumos betegségeik miatt nem jó előveteményei pl. a burgonyafélék.
Jól beilleszthető a gabona-vetésforgóba.
Trágyázás. A S. virga-aurea a gyógy- és fűszernövények között közepes táp-
anyagigényűnek számít. A megfelelő drogminőség érdekében (mikrobiológiai
szennyezettség) szerves trágyát nem használnak. Az alapvető tápelemekből igénye a
termesztés l. évében kb. 1/10-e a 2. évének, amit a nitrogénadagok kiszámításánál fi-
gyelembe kell venni. A túlzott nitrogéntrágyázás az állomány megdőlését okozhatja.
Az optimális tápelemarány a termesztés mindegyik évében: nitrogén : foszfor : ká-
lium= l : 0,3 : 1,2.
Talaj-előkészítés. A palánták kiültetéséhez jól előkészített, aprómorzsás, gyom-
mentes területet kell biztosítani.
Vetés, telepítés. Helybevetéses termesztése kora tavaszi, illetve késő nyári sorba
vetéssellehetséges, azonban a lassú kezdeti növekedés miatt gondot jelent a vegysze-
res gyomirtás megoldatlansága, valamint a vad populációk esetében gyakran jelent-
kező rossz csírázóképesség.
Hatékony termesztése jelenleg üvegházi palántaneveléssel biztosítható. A ki ültetés
tavasszal (megfelelően fejlett és edzett palántákkal már márciusban), 50x30 cm
tenyészterületre történhet. További telepítési módja az őszi kiültetés, valamint társnö-
vénnyel is termeszthető.

539
 .Ápolás. A drogelőállítás feltétele a gyommentes állomány. Ezt kizárólag mechani-
kai gyomirtással és a rendszerint még szükséges kézi gyomlálással lehet megvalósí-
tani. Az általában kicsi és lassan növekedő növényekakiültetés után röviddel már ké-
zi kapálást igényelnek. Az állomány záródásáig a gyomosodástól függően többszöri
kultivátorozás szükséges, ügyelve, hogy a tövek ne sérüljenek, mivel ez nagymérték-
ben növeli a fertőzések veszélyét, és akadályozhatja a vegetatív növekedést, ami ké-
sőbb negatívan befolyásolja a drog minőségét. Öntözés az állomány kiültetésekor fel-
tétlenül, valamint ezt követően 25-l 00 mm mennyiségben javasolt (max. 25 mm
adagban alkalmanként). A növényeket meggyökeresedésük után csak extrém száraz-
ság esetén kell öntözni.
Növényvédelem. A vetőmagot a kelés biztosítása és a csírabetegségek megelőzése
érdekében metiram hatóanyagú szerrel csávázzák Levéltetvek ellen- kárképük víru-
sok által előidézett kórképhez hasonló, merisztematikus levél- és rügyrészek fodroso-
dásaként jelentkezik- eredményesen használható szerek többek között Karate 2,5 EC
(lambda-cihalotrin) és Decis 2,5 EC (deltametrin), illetve biológiai védekezés für-
készdarazsakkaL Az úgynevezett hervadásos jelenséget (barna, ill. fekete elszíneződés
egyes hajtásokon, ami fokozatosan az egész növényre ki terjedhet, és pusztulását okoz-
hatja; a hajtás merev lesz és könnyen kihúzható a gyökémyakból) előidéző kórokozók
még nem ismertek. A megelőzés helyes termőhely megválasztással, megfelelő
előveteménnyellehetséges. Ezenkívül vágás után Sportak 45 EC (prokloráz) 1,2 l/ha
dózisa használható.
Betakarítás. Maximális droghozamot teljes virágzáskor való betakarítás eredmé-
nyez, viszont így a drogban nagy arányban jelennek meg a feldolgozásra hátrányos
bóbitás kaszattermések, valamint alacsonyabb a hatóanyag-tartalom. A betakarítás
megfelelő idopontja a bimbós stádium, legkésőbb a virágzás kezdete, az optimális
vágásmagassággal pedig a növény felső harmadát takarítják be. A betakarítás történ-
het kaszálvarakodóval vagy a célnak megfelelő különféle betakarító gépekkeL A ho-
zam és a drogminőség a 3. évben jelentősen csökkenhet (rossz áttelelési arány, gyo-
mosodás, betegségek fellépése), ezért az állományokat általában a 2. év után fel kell
számolni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Abegyűjtöttfriss hajtástömeget szabadban- napfény kizárásával- vagy padJáson
szárítják. A szárítás i folyamat meggyorsítására a herhát vékony 5-l O cm-es rétegben
célszerü elteríteni. A légszáraz drogot ömlesztve, bálázva vagy préselt formában le-
het tárolni. A virágzáskor gyűjtött drog érzékeny egyéneknél súlyos allergiát okozhat
a "vadkenderhez" hasonlóan. Németországban a herhát műszárítóban hideg levegő­
vel, illetve 40 oc körüli hőmérsékleten szárítják, minél korábbi volt a betakarítás, an-
nál kíméletesebb eljárást javasolnak A herhát extrakcióhoz 5 mm-es darabokra vág-
ják és így szállítják a feldolgozóüzembe. A gyökér begyűjtését követően a jól meg-
tisztított alapanyagot hámozás nélkül szabadban vagy padJáson szárítják. A szárítás
akkor fejezhető be, amikor a vastagabb gyökérrészek is könnyen törhetővé válnak. A
száraz drog ömlesztve, zsákokban tárolható.
• Hozam
Mennyiség. l kg drog 4-5 kg begyűjtött friss virágos hajtásból állítható elő. A
S. virga-aurea németországi termesztési eredményei alapján a hozam első évben

540
0,4-0,6 t/ha (beszáradási arány 4: l), második évben 0,65-1 t/ha (beszáradási arány
3: l) száraz drog.
Minőség. A MSZ 12341-1986 szerint a herba a magas aranyvessző (S. gigantea)
és a kanadai aranyvessző (S. canadensis) virágzás kezdetén gyűjtött, a növény felső
csúcsától számított legfeljebb 40 cm hosszú, virágos, leveles hajtásaiból állhat. Az l.
osztályú drog legfeljebb 8%-os mennyiségben tartalmazhat 5 mm-nél vastagabb szár-
részeket. A vizeskivonat-tartalom legalább 20%. Minőségi feltétel, hogy a szaponi-
nok kimutatható mennyisében legyenek jelen. A Nyugat-Európában aS. virga-aurea
herbájában megkívánt min. l ,5% flavonoidtartalmat csak a növény úgynevezett vi-
rágzati horizontjának felhasználásával tudják biztosítani, ami kisebb hozamot, de jó
minőségű drogot eredményez.
• Szaporítóanyag-előállítás
Palántaneveléshez üvegházban februárban vetik, lehetőleg - a kelés biztosítása és a
csírabetegségek megelőzése érdekében- csávázott (metiram) vetőmaggaL l m 2 palán-
tanevelő felületre l 0-15 g vetőmag szükséges. Az apró magvak (Ezermagtömeg:
0,5-0,6 g) talajfelszínre vethetők, ezután a vetést vékonyan takami és tömöríteni kell.
A palállták 4-6 hét elteltével tűzdelhetők A gombafertőzések megelőzése érdekében
kelés után, valamint ki ültetés előtt javasolt a palánták O, l %-os Previcur-N
(propamokarb-hidroklorid) vagy 0,2%-os Polyram-Kombi (metiram) oldattal és ültetés
előtt - fejlettségüktől fiiggően - komplex lombtrágyával (Volldünger) való kezelése.
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó (diuretikus) hatását a szaponinoknak és flavonoidoknak tulajdonítják.
Szaponinjai gyulladásgátlóak, valamint a nyálkahártya irritációjának hatására létrejö-
vő enyhe gyulladás révén az immunrendszert aktiváló hatásúak (immunstimuláns).
Valószínűleg ennek köszönhetően a herpeszvírus ellen is eredményesen alkalmazha-
tó. Egyes szaponinok antimikotikus hatását is igazolták A leiokarpozid gyulladás-
csökkentő, fájdalomcsillapító és diuretikus hatású. Ismert még a drog antioxidáns,
összehúzó (adstringens) és a húgyutakra gyakorolt nyugtató (szedatív) hatása.
• Felhasználás
Herbájuk régen használt drog, középkori füveskönyvekben is tárgyalták sokféle
gy ógyhatását. Erre utal a Solidaga név is, ami solidare = megerősítést, gyógyítást je-
lent. A népi gyógyászatban régóta használják belsőleg köszvény, reuma ellen, vala-
mint vértisztítóként Külsőleg száj- és garatüreg-gyulladásnál gargarizálásra és rosz-
szul gyógyuló sebek borogatására alkalmazzák Ezen alkalmazási területekre a
titoterápiában is javasolják. A felhasználásával készültszámos gyógytermék (teake-
verékek, kivonatok, tabletták stb.) többsége a húgyutak átöblítésére alkalmazza hó-
lyag- és vesegyulladás, vesekő esetén. Szív- és veseelégtelenségből adódó ödémák-
nál tilos használni. Használják még magas vérnyomás, prosztatamegnagyobbodás,
krónikus ekcémák, skrofulózis (nyaki nyirokcsomók gümőkórja) ellen.

541
Sophora japonica L. • J apánakác
Gyakrabban használt magyar neve:
(szofóra)
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) rendjébe, a
Fabaceae (pillangósvirágúak) családjába
tartozó, városok és falvak utcáin, terein
ültetett sor- és díszfafaj.
• Drog
Drogja bimbós virágzata, virágzatá-
nak bimbói, ami Sophorea japonicae
injlorescentia vagy Sophorae ljaponi-
cae) fias néven ismert.
• Hatóanyag
A virágdrog flavonglikozidokat, fő­
ként rutint (szoforin-flavonolt) tartal-
maz. A rutin a kvercetinnek rutinózzal
(ramnózból és glükozból álló 2 tagú cukor) alkotott glikozidja. Mennyisége a
drogban 12-30%, de esetenként a 40%-ot is elérheti.
• Botanikai leírás
Kelet-Ázsiából származik. Nagy termetű, terebélyes koronájú fa (Ph-MM). Leve-
lei 9-15 levélkéből páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék kerülékesek
25-50 x 12-20 mm-esek, oválisak, sötétzöldek, fonákon szürkések, fiatalon pelyhe-
sek. Zöldesfehér (zöldessárga v. halvány rózsaszínű) virágai júliusban nyílnak, bugá-
ban állnak. Hüvelytermése 5-8 cm hosszú, húsos falú, cikkes, gyéren fűzött, gyöngy-
sorszerű, később elnyálkásodó.
• Előfordulás
Hazánkban gyakran ültetett sor- és díszfa.
• Környezeti igény
Szélsőséges feltételek kivételével hazánkban csaknem mindenütt telepíthető.
• Fajta
Dísznövényként telepített populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A még ki nem nyílt virágbimbókat gyűjtik. A gyűjtést akkor kell megkezdeni, ami-
kor a virágzatok alsó egy-két virága nyílni kezd.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A kézzel szedett virágrészeket az ágakról lefosztják, majd ponyvára kiterítve szá-
rítják. A szárítás árnyékban, de napon is történhet.
• Hozam
Mennyiség: A kézzel szedett bimbó beszáradási aránya a gyűjtési körülményektől
ftiggően változhat, de az általában 3: l körüli.
Minőség: Minőségére vonatkozóan az általános drogelőírások, ipari feldolgozás
esetén a technológiai előírat követelménye tekinthető mérvadónak.

542
• Farmakológiai hatás
A rutintartalmú gyógyszerek szabályozzák az érfal rugalmasságát, a hajszálerek át-
eresztőképességét. Csökkentik a hajszálerek fokozott törékenységén alapuló vérzé-
kenységet.
• Felhasználás
Drogját gyógyteák készítésére nem használják. Gyári készítményeit alkalmazzák
az érrendszeri megbetegedések gyógyítására, érelmeszesedés, magas vérnyomás,
visszérgyulladás kezelésére. Felhasználják bőrvérzés, szembevérzés, végtagok, illet-
ve ujjak szederjesedésének megszüntetésére. Gyakran C-vitaminnal társítják Legis-
mertebb gyári készítményei a 'Rutascorbin', 'Rutophyllin' és 'Venoruton'.

Stellaria media (L.) VILL. • Közönséges tyúkhúr

Gyakrabban használt magyar nevei: tyúk-
húr, (csibehúr, közönséges csillaghúr)
• Rendszertani besorolás
A Caryophyllales (szegfűvirágúak)
rendjén belül a Caryophyllaceae (szegfű­
félék) családjának tagja. Rokon faja a
Stellaria graminea L., pázsitos csillag-
húr, amely évelő.
• Drog
A növény fold feletti része (Stellariae
herba) a drog, amely a forgalomba hoza-
taira engedélyezett drogok között szerepel.
• Hatóanyag
Szaponinokat, sókat, illóolajokat tar-
talmaz.
• Botanikai leírás
Egyéves, de ősszel csírázva áttelel ő (Th-TH) növény. Gyökere vékony, finom szálú.
Szára 10-50 cm hosszú, többnyire lehajló vagy felemelkedő. Levelei tojásdadok, rö-
viden kihegyezettek, az alsók nyelesek, a felsők ülők, 1-2,5 cm hosszúak. Virágai
4 mm átmérőjűek, sugarasak. Csészelevelei 4-5 mm hosszúak. Sziromlevelei fehérek.
Toktermése hosszúkás, éréskor lefelé csüngő, 6 foggal nyílik. Magja szabálytalan,
körkörös sorokban elhelyezkedő, mirigyszerű kiemelkedésektől bibircses, 1-1 ,5 mm
átmérőjű, fénytelen, szürkétől feketésbamáig. Ezermagtömege 0,35-D,55 g. A mag-
vak sokáig, 25 évig is megtartják csírázóképességüket
• Előfordulás
Kozmopolita növény, eredetileg mediterrán faj volt. Hazánkban igen gyakori.
• Környezeti igény
Csírázásához nedves talajt igényel, ezért ősszel vagy tavasszal borítják a kikelő nö-
vények a talajt. Nyáron csak sűrű növényállomány védelme alatt él meg.
• Fajta
Vadon termő növény, természetes populációit gyűjtik.

543
• Gyűjtés
A növény föld feletti része gyűjtendő virágzáskor.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Vékony rétegben kiterítve, gyors szárítással biztosítható a növény eredeti zöld szí-
nének megőrzése. A TSZP szárítórendszer, amely keretes szárítókkal van kiegészítve,
jó minőségű és küllemű drog előállítására alkalmas.
• Hozam
Mennyiség. Általában 6-7 kg nyers növényből állítható elő l kg száraz herba.
Minőség. Drogjára a herbára vonatkozó általános minőségi előírások a mérvadók.
• Farmakológiai hatás
Vizelethajtó.
• Felhasználás
Teája veseműködést és epeműködést serkentő háziszer. Kőoldó hatásúnak is tartják.

Symphytu m officina/e L. • Fekete nadálytő

Gyakrabban használt magyar nevei: (for-

rasztófű, nadálylapu, madárgyökér)
• Rendszertani besorolás
A Polemoniales (csatavirágúak) rendjé-
nek és a Boraginaceae ( érdeslevel űek) csa-
ládjának a tagja. Szinonim neve a Sym-
phytum consolida Gueld. A nemzetségben
mintegy 20 fajt tartanak számon. Hazánk
erdeiben előfordul a sárga virágú gumós
nadálytő (S. tuberasum L.). A Symphytum
officina/e L. fajnak több alfaja is előfordul
hazánkban. A nemzetség neve a görög
sympho = összenöveszt szóból ered.
• Drog
A növény nyugalmi időszakában gyűjtött gyökér a Symphyti (Consolidae) rhizoma
et radix. Leírását a MSZ 7667-1961 tartalmazza. Szerepel a német DAB-ban is. Rit-
kábban a leveleket is forgalmazzák.
• Hatóanyag
Tartalmaz allautoint (0,6--0,8% ), cserzőanyagat (4-6%), nyálkaanyagot, triterpe-
noidokat, fitoszterineket, dehidrokávésavat, rozmaringsavat, aszparagint ( 1-3%). A
fekete nadálytő gyökerében pirrolizidin-alkaloidokat (szimfitin, ehimidin stb.) mutat-
tak ki 0,02--0,07% mennyiségben. Főként a gyökér külső kéregrészében, a hajszál-
gyökerekben és a gyökércsúcsi részekben akkumulálódna k A levelekben e mérgező
vegyületek nagyságrendje lényegesen kisebb. A Symphyti radix forgalmazását a toxi-
kus alkaloidok miatt több országban korlátozták.
• Botanikai leírás
Évelő (H) faj. Gyöktörzse 1-3 ujjnyi vastag, többfejű. Az egész gyökérzet szerte-
ágazó, húsos állagú, hosszában mélyen barázdált, fénylő fekete a külső felülete, be-

544
 Iül szürkésfehér színű. Hajtása 50-I 00 cm, elágazó, belűl üreges. A tőlevelek hosz-
szú nyelűek, tojásdad v. lándzsa alakúak, a szárlevelek hosszúkásak, a száron lefu-
tók. A növény merev, egyenes serteszőrökkel és apró horgas szőrökkel borított. Vi-
rágzata levélhónalji, 5-20 virágú kunkor. A párta legtöbbször liláspiros színű, de
előfordul a rózsaszín, sárgásfehér és fehér színű változata is. Virágzás
i ideje május-
tól júliusig tart. Termése négy, sötét színű résztermésre (makkocskára) esik szét.
Ezermagtömege 6,7-10,1 g.
• Előfordulás
Eurázsiában őshonos, Észak-Amerikában honosított növény. Hazánkban magas-
kórós, ártéri társulásokban gyakori, magas vízállású szántóföldön gyomosíthat.
• Környezeti igény
Nedves, árnyékos helyeket kedveli, de tűző napon is megél, ha kielégítő a talaj
nedvességtartalma. Magas vízállás ú, nyirkos, agyagos talajok jelzőnövénye.
• Gyűjtés
A gyökeret októbertől áprilisig lehet gyűjteni. Felszedésnél ügyelni kell, mert a
gyökerek könnyen beszakadhatnak a földbe. A gyökérzet 40-50 cm-re is lehúzódik
a talajba. Felszedés után a rátapadt talajszennyeződéseket le kell rázni, majd mosás
után a föld feletti rész maradványait és a korhadó részeket eltávolítani. A könnyebb
száradás érdekében a gyökérágakat levágják, a fő gyökeret l 0-15 cm hosszú dara-
bokra aprítják.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Jó minőségü drogot gyors szárítással állíthatunk elő, ekkor fehér marad a gyökér
belseje. Műszárítóban 50 °C-on szárítsuk a gyökeret v. tűző napon egy rétegben kite-
rítve, esetlegjól felmelegedő padláson. Addig szárítsuk a gyökeret, amíg azok pattan-
va törnek. A megszáradt anyagot zsákokban tárolhatjuk
• Hozam
Mennyiség. A gyökér gyűjtésekor 4 kg nyers gyökérből állíthatunk elő l kg drogot.
Minőség. A szabvány szerint a jól szárított gyökér szürkésfekete
színű, kívülről
hosszanti barázdák hasítják, törési felülete szép fehérszínű. Gyökérfej et, illetve a nö-
vény egyéb részeit az l. osztályú drog legfeljebb 8%-ban, bamatörésű részeket maxi-
mum 5%-ban tartalmazhat. Egyéb szennyeződés legfeljebb l ,5% lehet.
• Szaporítóanyag-előállítás
A fekete nadálytő szükség esetén vegetatív úton, gyökérdugványról jól sza-
porítható.
• Farmakológiai hatás
A szöveti regenerációt segíti, hámosító, gyulladáscsökkentő, adstringens.
• Felhasználása
Nehezen gyógyuló sebek (lábszárfekély), törések, izületi gyulladás, reumatikus
fájdalmak, sportsérülések gyógyulását segíti elő. Sebek kezelésénél pépes boroga-
tásként vagy kivonatait kenőcs, paszta formájában alkalmazzák duzzanatok, zúzó-
dások, ütések kezelésére. Standardizált kozmetikai készítmények; ránctalanító,
összehúzó, hámosító krémek alkotórésze. Leveleit egyes országokban zöldségként
fo gyasztj ák.
Belsőleges használata ma már kifejezetten ellenjavallt, mert a pirrolizid
in-alkaloi-
dok nagyobb mennyiségben májkárosító, rákkeltő hatásúak lehetnek.

545
Tagetes spp. • Bársonyvirágfajok
Tagetes patu/a L. - alacsony bársonyvirág
Tagetes ereela L. - nagy bársonyvirág

Gyakrabban használt magyar nevei:

T. patu/a-kis bársonyvirág, kisvirágú bársony-
virág, közönséges bársonyvirág, büdöske
T. erecta - nagyvirágú bársonyvirág, magas
bársonyvirág, sudár bársonyvirág, kassairózsa
• Rendszertani besorolás
A bársonyvirágfajok az Asterales renden belül
az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) család Aste-
roideae alcsaládjába tartozó ősi haszonnövények.
A Tagetes nemzetség 35 faja közül Magyarorszá-
gon a T. patula, a T. erecta és a T. tenuifolia ter-
jedt el, mint széles körben felhasznált egynyári
dísznövények.
• Drog
Drogjuk a teljesen kinyílt állapotban a fészek-
pikkelyek közül kicsípve szedett és megszárított
virágzat, a Tageti fias sine receptaculus.
• Hatóanyag
A fészkes virágzat igen magas százalékban tartalmaz olajban és hexánban oldódó
oxigéntartalmú karotinoidokat (xantofillokat): helenient és luteint. Illóolaj-összetevői
a tageton, az ocimén, a limonén, a linalool és a linalil-acetát. A növény zöld részei és
gyökere repeileus hatású poliacetiléneket tartalmaznak.
• Botanikai leírás
A T. patu/a 15-60 cm magas növény. Szára sűrűn elágazó, általában lilásvörös
vagy barna színű. Levelei többszörösen szárnyasan szeldeltek, mirigyszőrösek, illato-
sak. Virágai 2-5 cm átmérőjűek, egyszerűek vagy teltek, a sárga különböző árnyala-
tai mellett vörös és barna színűt is találunk. Egy növényen egyszerre 60-80 virág nyí-
lik május végétől, mintegy 60-85 napos vegetatív szakasz után, novemberig. Termé-
se hosszúkás kaszat. Ezermagtömege: 2,5-3,0 g.
A T. erecta 20-90 cm magas, zöld szárú, enyhén mirigyszőrös növény. Levele szár-
nyasan osztott, fogazott, mirigyszőrös, illatos. Fészekvirágzala hosszabb-rövidebb
felfújt kocsányon a szár felső harmadában fejlődik. 5-1 O cm átmérőju telt virágai a
sárga különböző színeiben pompáznak. Vegetatív fejlődésük hosszabb (kb. ll O nap).
Szintén a fagyokig nyílik. Ezermagtömege: 4-5 g.
• Előfordulás
A Tagetes fajok vadon az Egyesült Államok délnyugati részétől Argentínáig for-
dulnak elő, a legtöbb faj géncentruma azonban Közép- és Dél-Mexikóban található.
• Környezeti igény
Trópusi eredetű, melegigényes fajok, magjuk csírázásához legalább 15 oc szüksé-
ges. Napos helyet kedvelő, közepes vízigényű, a talajfelszín közelében gyökeresedő
növények, melyek a száraz periódusokban öntözést igényelnek a folyamatos, egyen-

546
 letes virágzás érdekében. A közvetlen trágyázást nem kedvelik, N-műtrágyázás hatá-
sára kevés virágot nevelnek. Az átültetés t jól tűrik.
• Fajta
A T patu/a és T erecta fajok esetében több száz, közöttük államilag elismert hazai
fajta ismert. A példa kedvéért néhányat bemutatunk.
A T patu/a fajtacsoportjai (magasság szerint):
l. Törpenövésű (15-20 cm magas kis bokrok, sok virággal): pl. 'Törpe piros' (bar-
násvörös), 'Petite'(citromsárga), 'Urania' (narancs). 2. Alacsony (25-30 cm magas,
jól bokrosodó típusok): pl. 'Matador' (barnásvörös), 'Sophia' (barnásvörös) stb.
A T erecta fajtacsoportjai (a telt virág típusa szerint):
l. Csupa nyelves virágú: pl. 'Smiles' (citromsárga). 2. Csupa csöves virágú: pl.
'Pannonia' (citromsárga), 'Orange Mum' (narancssárga), 'Pollux' (világos narancs).
3. Csöves+ l sor nyelves virágú: 'Cupido' fajtacsoport.
• Termesztés
A bársonyvirágfajokat március elejétől április közepéig vethetjük, a koraiakat sza-
porítóládába, a későieket fólia alá. Kiültetésre virágzó növényeket kapunk, ha a csí-
ranövényeket szaporítóládába vagy kis konténerekbe tüzdeljük. A kiültetést virágzó
állapotban is jól tűrik. Május második felében ültetjük ki 20x20, illetve 40x40 cm
tenyészterületre.
A virágok fészekpikkelyek nélküli folyamatos szedését az első virágok megjelené-
sétől kezdve hetente érdemes végezni. A szedési időszak kb. szeptember közepéig
tart, a T erecta esetében ez 2, a T patu/ánál pedig 3 hónapos periódust jelent. E faj-
nál is megfigyelhető egy kezdeti nagy produkciójú szakasz után a tövek kimerülése,
a virágszám, virágméret és a virágprodukció hullámzása, különöse~ a T patu/a fajtá-
ináL Ezért a virágok aprózódásának megjelenésekor érdemes egy 2-3 hetes, regene-
rációt elősegítő szedésmentes időszakot beiktatni július végén, augusztus elején.
• Hozam
Mennyiség. A legnagyobb hozamú, törpe vagy alacsony, bokros fajtáknál szedé-
senként átlagosan 20-30 g/m 2 száraz hozamot érhetünk el. A b eszáradási arány 6-8: l.
Minőség. A drog minőségére vonatkozóan az általános drogelőírások érvényesek.
• Farmakológiai hatás
Amodern gyógyszeripar a T patu/a virágzatából vonja ki a helenien nevű karoti-
noidot, amely a szürkületi vakság és a festékes szemideghártya-gyulladás gyógyítá-
sában jelentős és hatása hosszantartó.
• Felhasználás
Felhasználásuk sokrétű. Elsősorban, mint nagy mennyiségben felhasznált virág-
ágyi egynyári dísznövény ismert. Mindkét faj drogja fontos szerepet tölt be egyes tró-
pusi országok (pl. Mexikó, Kolumbia, India, Fülöp-sszigetek) gyógyászatában: forrá-
zataikat és főzeteiket fájdalom- és lázcsillapító, antiszeptikum, szélhajtó és vízhajtó,
valamint féregűző szerként használják. Természetes színanyagforrásként is alkalmaz-
zák a virágzatokat, melyek a xantofillok egyik legkoncentráltabb forrásai: a kinyert
Jutein Nyugat-Európában salátaöntetek színezésére engedélyezett, az USA-ban pedig
a csirketápba keverve elősegíti a csirkék bőrének és a tojássárgának kedvező pig-
mentálódását. Dél-Ázsiában textilfestésre is használják. Az illatszeriparban a kelle-
metlen szagú virágzatokból értékes alapanyagat (kedvező összetételű illóolajat) állí-

547
tanak elő. A biológiai növényvédelemben a fonálférgek (Meloidogyne spp., Pratylen-
chus) irtásában, távoltartásában van nagy szerepe. Ezt a tulajdonságát a bioter-
mesztésben növénytársítással, a Tagetes növények talajba forgatásával és újabban
előveteményként való alkalmazásával hasznosítják

Tanacetum parthenium SCHULTZ-BIP. • Őszi

margitvirág
Gyakrabban használt magyar nevei: apró mar-
gitvirág, anyafű, őszi aranyvirág
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe,
ezen belül az Astemeeae (fészekvirágzatúak)
családjába, illetve ennek Asteroideae (csövesvi-
rágúak) alcsaládjába tartozik (XXV. színes táb-
la). Szinonim nevei a Chrysanthemum partheni-
um (L.) Bemh., Malricaria parthenium L., Py-
retrum parthenium Sm.,
• Drog
A faj virágzó hajtása gyógyszeripari alapanya-
got szolgáltat. A Ph.Hg. VII. és a Magyar Szab-
vány nem tartalmaz e drogra vonatkozó cikkelyt,
illetve előírást. A teljes virágzásban vágott hajtá-
sok szárított állapotban lemorzsolt virágzata és le-
vele kerül feldolgozásra (Chrysanthemi parthenii
herba). Jelenleg az egyetlen kritérium a megfelelő parthenolidtartalom. Külfóldön sze-
repel a brit, a francia gyógyszerkönyvben valamint az ESCOP monográfiák között.
• Hatóanyag
A növény biológiailag aktív anyagának a parthenolid nevü, keserű ízű gemakrano-
li d szeszkviterpén laktont tekintik. Legnagyobb mennyiséget a virágzatok tartalmaz-
nak, genotípusonként igen eltérő mennyiségben (0,2-1 ,2%). A levelek hatóanyag-tar-
talma ennek csak mintegy negyede. A parthenolid maximális szintjét teljes virágzás-
kor mérték. A hajtások emellett több más szeszkviterpén laktont, kis mennyiségű il-
lóolajat (0,02-0,07%) tartalmaznak, kámfor főkomponenssel.
• Botanikai leírás
Az őszi margitvirág lágy szárú, évelő növény (H). Egyes külföldi nemesítésű faj-
tái egyéves (Th) életformájúak Rövid gyöktörzse alakul ki, melyből viszonylag se-
kélyre hatoló gyökerek fejlődnek. A növény 45-70 cm magas, szára alul fásodik. Le-
velei közül az alsó szárlevelek nyelesek, legfeljebb 6 pár számnyal és kevés eimpá-
vaL A felső levelek többnyire ülők. A virágzat sátorozó, fehér sugárvirágokból és sár-
ga csöves virágokból áll, egyes formák ál telt virágúak. A virágzatok átmérője 0,6-1,6
cm, ritkább an 2,0-2,2 cm. A virágok hímnősek, öntermékenyülést tűrők. Júniustól au-
gusztusig virágzik. A termés kaszat, ezermagtömege l g körüli.

548
 • Előfordulás
A Kaukázus, Kis-Ázsia vidékéről származó, mediterrán, szubmediterrán feltételek
között honos növény. Dísznövény-változatai hazánkban kivaduhan is megtalálhatók,
pl. a Buda környéki hegyekben vagy az Alföldön, útszéli gyomtársulásokban.
• Környezeti igény
Termesztése Magyarország legtöbb vidékén sikeresen megoldható. Melegigé-
nyes, fénykedvelő. Az erős szárazság megviseli, a vízigény tekintetében a két ro-
kon faj (Tanacetum vulgare, illetve a Chrysanthemum cinerariaefo lium) közé sorol-
ható. Középkötött, jó vízáteresztő, semleges vagy meszes talajt igényel. Hó nélkü-
li hideg teleken az áttelelő tövek az állomány korától és kondíciójától függően ki-
sebb-nagyobb mértékű fagykárt szenvedhetnek. Csírázásához 15 °C körüli hőmér­
séklet optimális.
• Fajta
Gyógyszeripari felhasználásra alkalmas nagy hozamú és egyben magas hatóanyag-
tartalmú fajta nemesítése és fajtaelismerése jelenleg van folyamatban. Dísznövény-
ként bejelentett, külföldi fajtákat hazánkban is forgalmaznak (pl. 'Goldball', 'White
stars','Princess Daisy', Weisser Knopf', 'Schneeball'). Ezek változatos színámyala-
tú, többnyire áltelt virágú, egyéves taxonok, hatóanyagtartalmuk csekély, így gyógyá-
szati jelentőségük nincs.
• Termesztés
Elővetemény. Célszerű olyan kultúra után telepíteni, amely után az őszi mélyszán-
tás időben és megfelelő minőségben elvégezhető. A margitvirág-állomány 2-4 évig
termőképes.
Trágyázás. A kísérleti eredmények szerint a faj tápanyagigénye átlagos. Alaptrá-
gyaként javasolják 80-l 00 kg/ha nitrogén, 50-60 kglha foszfor és 50-70 kglha káli-
um kijuttatását. Vágás után valamint évelő állományok indító trágyázásához
40-50 kg/ha nitrogén adagolható.
Talaj-előkészítés. Mivel több évig egy helyben maradó kultúráról van szó, ősszel
15-20 cm-es szántást, tavaszi elmunkálást igényel. A palántaültetésig gyommentesen
kell tartani a talajt.
Telepítés/vetés. Szaporítható márciusi helybe vetéssel, de ez a tapasztalatok szerint
a vontatott csírázás, lassú kezdeti fejlődés, gyomosodás, illetve esetleg szárazság
folytán gyakran nehézségekbe ütközik. Célszerűbb palántázással szaporítani. Telepí-
tését május hónap folyamán, 60-70 cm sortávolságra és 30-40 cm tőtávolságra,
45 000-50 OOO db/ha palánta felhasználásával végezhetjük.
Kisebb szaporítási rátával, de speciális célokra mód van vegetatív úton is szaporí-
tani. A zöld hajtásdugványok nyáron homokban gyökeresíthetők vagy a nyugalmi
időszakban tőosztás végezhető.
Apolás. Hiányos eredés esetén pótlás szükséges május második felében, hogy a kö-
vetkező években az állomány beállottsága megfelelő legyen és így gazdaságos hoza-
mokat érhessünk el. A vegetációs időszakban legfontosabb munka a gyomirtás. Ez
történhet két-háromszori mechanikai sorközműveléssel. Az állomány gyommentesen
tartása megkönnyíthető az első évben telepítés után 0,4-0,5 l/ha Pivot (imazetapir)
vagy l ,5-2 l/ha Pardner (bromoxinil) kijuttatásával. A második évben alkalmazható
a pendimetalin hatóanyag-tartalmú Stomp 330 EC 4-6 l/ha adagban, kihajtás után.

549
 A második évtől a gyomirtás kisebb gondot jelent, mert a kultúmövény zárt állományt
képez és elnyomja a gyomfajokat
Növényvédelem. Az őszi margitvirágnak eddig hazánkban jelentősebb kártevője
vagy kórokozója nem jelentkezett.
Betakarítás. A teljes virágzásban lévő hajtásokat kézzel vagy kaszálógéppel vág-
ják. A tarlómagasság 15-20 cm. Alacsonyabb vágás esetén a tövek sérülnek és ki-
pusztulhatnak. Kedvező időjárás esetén az évelő állományok másodszor is vághatók.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A betakarított hajtásokat vágás után közvetlenül a szádtóba szállítják. Műszárító­
ban a szárítás maximális hőmérséklete 40 °C, de megfelelő időjárás esetén hidegle-
vegős szárítóban vagy természetes úton is szárítható. A drogot cséplőgépen keresztül-
engedve szártalanítják. A drog jól szellőző fedett helyen, bálákban tárolható.
• Hozam
Mennyiség. Az átlagos herbatömeg mintegy 2-3 t/ha, illetve az első évben ennek mint-
egy kétharmada. Minőség. Az ipar számára legfontosabb gazdaságossági kritérium, hogy
a drogból kivont extraktum l %-ra standardizált parthenolidmennyiséget tartalmazzon.
Az ESCOP monográfia 0,2% minimális parthenolidtartalmat jelöl meg a drogban.
• Szaporítóanyag-előállítás
Az őszi margitvirág szaporítóanyagára vetőmagszabvány nincs. A magtermő állo-
mányokat a drogot szolgáltató telepítésektől elkülönítve kell létrehozni, ekkor hajtás-
vágást nem végzünk. A magtermő állományt virágzáskor idegeneini kell, a betakarí-
tást az érés kezdetén végezhetjük, majd mintegy l O napos utáérlelés szükséges.
• Farmakológiai hatás
Fájdalomcsillapító, idegnyugtató, görcsoldó. In vitro kísérletekben antimikrobiális
hatását is igazolták Bár növény angol neve (Feverfew) lázcsillapító hatására utal, ezt
a korszeru farmakológia nem bizonyította.
• Felhasználás
Mintegy 2000 éve használja külfóldön a népi gyógyászat fejfájás, migrén esetén,
amikor a leveleit rágcsálták, hosszabb ideig a szájban tartva. Ezenkívül a drog forrá-
zatát reumatikus és menstruációs fájdalmak esetén, illetve lázcsillapítóként fogyasz-
tották A korszeru felhasználásban elsősorban profilaktikus készítményeit használják
migrénes, görcsös fejfájásra való hajlam, - mint civilizációs betegség- csökkentésé-
re. Dísznövényként nemesített fajtáit kertekben, parkokban ültetik, sőt újabban hajta-
tott, vágott virágként is értékesítik.

Tanacetum vulgare L. • Varádics

Gyakrabban használt magyar nevei: gilisztaűző varádics, varádicskóró, gilisztavirág,
(varádicsvirág, féregűző varádics, fájdalomfű)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe, az Asteraceae (fészekvirágzatúak) csa-
ládjába, ezen belül az Asteroideae (csövesvirágúak) alcsaládjába tartozik. A fajnak
számos infraspecifikus kémiai változata ismert. Szinonim neve: Chrysanthemum vul-
gare (L.) Bemh.

550
• Drog
Drogjai a Tanaceti herba (varádicsfű), melyet
a leveles, virágos hajtás ad, illetve a Tanacetiflos
(varádicsvirág), amely csak a virágfészkeket tar-
talmazza. Mindkettőt teljes virágzáskor gyűjtik.
Ritkán, és elsősorban a korszeru felhasználási
módok között kap szerepet illóolaja.
• Hatóanyag
A növény valamennyi föld feletti része tartal-
maz illóolajat, legtöbbet a fiatal levelek kihajtás
után (l%), míg a virágzati szár csak nyomokban.
A száraz virágzatok illóolaj-tartalma 0,3-0,5%.
A kémiai variánsok illóolajuk összetételében kű­
lönböznek egymástól. A leggyakoribb fő kompo-
nensek a tujon, a kámfor, a bomeol, az urubellu-
Ion és az artemiziaketon. A régebbi szakirodalom
szinte kizárólag a tujont említi az illóolaj domi-
náns vegyűleteként, s ennek mérgező sajátságaira is felhívja a figyelmet. Kontrollált
körűlmények között, illetve a kívánt kemovariáns termesztése esetén a kívánt minő­
ségű drog vagy illóolaj állítható elő. Több kémiai változatában előfordul a partheno-
lid szeszkviterpén lakton is, ami a rokon Tanacetum parthenium fő hatóanyaga.
• Botanikai leírás
80-150 cm magas, lágy szárú, évelő növény (H). Levelei szórt állásúak, egyszeresen
vagy kétszeresen szárnyasan szeldel tek. A növénymagasságban, a szár és a levél színe-
zettségében valamint a levelek alakjában nagy az intraspecifikus variabilitás. Július-au-
gusztusban virágzik. Virágzala virágfészkekből összetett sátorozó buga (Xl'V színes
tábla). A virágfészkek félgömb alakúak, csöves, élénksárga virágokkaL Termése kaszat.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem, de már Észak-Amerikában is széleskörűen elterjedt, jó alkal-
mazkodóképességű faj. Nedves réteken, erdei vágásokban, ártéri gyomtársulásokban,
utak mentén gyakori.
• Környezeti igény
A varádics megfelelő fejlődéséhez legfontosabb a jó vízellátás; a kedvező vízgazdál-
kodású, rendszeresen nedves talajon fejlődik a legjobban. Kedveli a me! eg, párás fekvést.
Tűrőképessége nagy. A kemotípusok elteljedése a kűlönböző termőhelyekre jellemző.
• Fajta
Jelenleg államilag elismert fajtája nincs. Különböző populációit (kemotípusait)
termesztik.
• Gyűjtés
Természetes előfordulási területein teljes virágzáskor gyűjtik a mintegy 40 cm
hosszú, virágos, leveles hajtásokat. A herbában nem lehet már elfásodott, levél nélkű­
li szárrész. A virágdrog esetében a virágzatokat minél rövidebb szárrésszel gyűjtik.
• Termesztés
Elővetemény. A vetésforgóban figyelembe kell venni, hogy termesztésben a vará-
dics 2-3 évig tartható. Elővetemény-igényére nincsenek adatok.

551
 Talaj-előkészítés. Őszi mélyszántással, tavaszi elmunkálással készítjük elő a talajt
az ültetéshez.
Trágyázás. Átlagos tápanyag-ellátottságot igényel, a túlzott nitrogéntrágyázás a vi-
rágzathozamot csökkenti.
Vetés/Telepítés. Szaporítása magvetéssei is végezhető, de mivel így a kívánt beltar-
talmi tulajdonságait bizonytalanul örökíti, ez a szaporítási mód általában nem ajánl-
ható. Vegetatív szaporítása többféle módszerrel eredményesen megoldható. Tavasszal
közvetlen a kihajtás után, március végén-április elején kiváló eredéssei végezhető a
tőosztás, illetve május végén-június elején a gyökeres hajtások ültetése. Gyökeres
zölddugványok is készíthetők, ezeket is az utóbbi időpontban lehet eltelepíteni. A te-
lepítést 70x30-40 cm-es térállásba végezzük.
Apolás. A vegetációs időben egy-két alkalommal célszerű mechanikai gyomirtást
végezni. Szárazság esetén öntözni kell. Egyéb gondozást az állomány nem igényel.
Nővényvédelem. A károsítók elleni védekezés alapfeltétele a jól fejlett állomány.
Gyenge kondíciójú töveket, főként a harmadik évben megtámadhatják a levéltetvek
(az Aphis spp., illetve a Myzus spp.), valamint a lisztharmat (Oidium chrysanthemi).
Ellenük az általánosan használt szerek bármelyikével védekezhetünk. Az élelmezés-
egészségügyi várakozási időt szem előtt tartva a metilparation (Danatox 50 EC), a
dimetoát (Bi 58 EC) és a triazofosz (Hostathion 40 EC) hatóanyagú inszekticideket,
ill. a benomil (Chinoin FundazoiSO WP), a dinokap (Karathane LC) és a folpet (Orto-
Phaltan FL) hatóanyagú fungicideket használhatj uk.
Betakarítás. Betakarítására többféle eljárás is alkalmazható. Amennyiben drogként
értékesítjük, teljes virágzásban vágjuk. Illóolaj-előállításhoz célszerű a vágást az el-
ső virágok nyílásakor elvégezni, mert később - bár a friss tömeg még növekszik - az
illóolaj-tartalom jelentősen csökken. A vágás idejének pontos meghatározása csak az
adott kémiai variáns egyedfejlődés alatti illóolajösszetétel-változásának ismeretében
adható meg.
Intenzív termesztésben (trágyázás-öntözés esetén) lehetőség van a többszöri be-
takarításra. Kísérletekben három vágás is elvégezhetőnek bizonyult, de a tövek ki-
merülésének elkerülése érdekében mégis az alig kevesebbet hozó két vágás ajánl-
ható. Ilyenkor az első vágást közvetlenül a bimbók megjelenése előtt, a levelek szá-
radásának megindulása előtt tanácsos elvégezni. A gyorsabb növekedési ütemű, ko-
raibb típusoknál, illetve a nagyobb mennyiségű illóolajat a generatív hajtásrészek-
ben felhalmozódó variánsoknál indokolt az első vágással a zöldbimbós fázisig vár-
ni. Július közepe utáni betakarítás esetén a másodtermés kifejlődése már bizonyta-
lan. A vágást kézi eszközökkel vagy rendrevágó, esetleg kaszálvarakodó gépekkel
lehet elvégezni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Szárítása l 0-15 cm-es rétegben kiterítve, természetes körűlmények között vagy hi-
deglevegős (TSZP) berendezésen történik; majd a drogot kötegelik vagy zsákolják
Illóolajatmi nd a friss, mind a szárított növényből elő lehet állítani, a szárított drog
sokáig megtartja illóolaj-tartalmát.
• Hozam
Mennyiség. A másodéves állomány hozama 0,6-0,8 t/ha száraz virágzat, s mintegy
háromszor ennyi herba. Az első és harmadik éves állományok hozama valamennyi-

552
 vel alacsonyabb. Az illóolajhozam kemovariánsonként változó, a másodéves állo-
mányból átlagosan 15-25 kg/ha várható.
Minőség. A varádicsill és varádicsvirág drogjára csak a Herbária felvásárlói
szab-
vány ad előírásokat. Eszerint a herba 40 cm hosszú hajtásokból áll, melyek fásodott
részt nem tartalmazhatnak, a virágzatok esetében pedig a megengedett szárrészek
hossza 8 cm. Beltartalmi értékekre vonatkozó előírás nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
Tőosztásra az egészséges, típusazonos, lehetőleg másodéves tövek használható
k fel.
Ezek szaporításirátája l 0--12. Május végén-június elején nyerhetők a gyökeres hajtások,
melyek még vegetatív állapotban, némi gyökeres résszel az anyatövekről kézzel szakít-
va leválaszthatók, és rendszeres öntözés mellett jól erednek. 6-8-as szaporítási ráta mel-
lett az anyatő is megmarad és még ugyanazon évben terem. A zölddugványozáshoz áp-
rilis végén-május elején szedjük az anyatövek hajtásainak l 0--15 cm-es csúcsi részét. A
dugványozáshoz perlit-homok közeg ajánlatos, és az első két-három hétben 100% pára-
tartalom biztosítása javasolt. A gyökeresedés fedett termesztőberendezésben 6-8 hét.
• Farmakológiai hatás
A drog bélféregűző. Illóolaja antimikrobiális, antiszeptikus.
• Felhasználása
Teáját bélféregűzésre, szigorúan előírt adagban használják. E célra jelentős az ál-
latgyógyászatban is. A teát hatásosnak tartották alvászavarban, gyomorfájás ellen. Al-
koholos kivonatát és illóolaját visszér, reuma ellen bedörzsölőszerként alkalmazz ák
Jelenleg fertőtlenítő hatású kozmetikai és gyógyíenn ékek kifejlesztését végzik.
A fajt előszeretettel ültetik a "biokertekben", virágos hajtásának forrázatát ajánlják
gyümölcsfák és zöldségek kártevői, a palántadőlés kórokozói ellen.

Taraxacum officina/e W EBER EX WIGGE RS • Pongyola

pitypang
Gyakrabban használt magyar nevei:
gyermekláncfű, pitypang, kákics
• Rendszertani besorolás
A faj az Asterales (fészekvirágzatúak)
rendjébe, az Astemeeae (fészekvirágzatú-
ak) családjába, ezen belül a Cichorioideae
(nyelvesvirágúak) alcsaládjába tartozik.
• Drog
A teljes növény felhasználható drog-
nak. Az MSZ 17658-1988 számú drog-
szabvány szabályozza a gyökérdrog (Ta-
raxaci radix), az MSZ 17050-197 0 a le-
véldrog (Taraxaci fo/ium), és az MSZ
17041-1970 a gyökérzetből és a tőleve­
lekből álló drog (Taraxaci herba cum

553
radix) minőségi követelményeit. A növény szerepel az Osztrák Gyógyszerkönyvben
(ÖAB). Az ES COP monográfia a Taraxaci folium (Dandelion Leaf) és Taraxaci radix
(Dandelion Root) követelményeit egyaránt tárgyalja.
• Hatóanyag
Triterpént (taraxaszterolt) tartalmaz. Keserűanyaga a laktukapikrin, amely a nyug-
tató hatású laktucinvegyületekre bomlik le. Levelébenjelentős a C-vitamin-, valamint
az A- és B-vitamin-tartalom. Gyökerében található még szaponin. Az egész növény
magas káliumtartalmú.
• Botanikai leírás
A hazánkban vadon élő gyermekláncfű évelő (H), tőrózsás növény. A főgyökere
függőleges rizómában folytatódik, amely többnyire többfejű, hengeres, egyenes, mint-
egy 20 cm hosszú, l-3 cm vastag, lefelé keskenyedő. A gyakorlatban egységesnek te-
kintett tengely - a "gyökér" - frissen húsos és törési felületén fehér tejnedv szivárog
ki. Színe kívül világosbarna, vörösesbarna, esetenként szürkésbarna, belül fehér, szür-
késfehér. Oldalgyökerei vékonyak. Levelei tőállók és így levélrózsát alkotnak, mint-
egy 15-25 cm hosszúak, 4-5 cm szélesek, lándzsa alakúak. A levélnyél hiányzik, a le-
mez széle oly módon osztott vagy szeldelt, hogy a végső szeletek nagyobbak, a lemez
széle többé-kevébé mélyen, egyenlőtlenül, hegyesen fogazott, kacuros. Fészekvirágza-
ta tőkocsányon helyezkedik el, nyelves virágokból áll, zigomorf, színe sárga (XXVI.
színes tábla). Áprilisban virágzik. Ezermagtömege: 0,42-0,52 g. Érett kaszattermése-
it a bóbiták segítségével a szél elröpíti és ha nedves talajra jutnak, c sírázni kezdenek.
• Előfordulás
Közép-, Kelet- és Dél-Európában tömegesen fordul elő. Hazánk egész területén
parkokban, kertekben, utak mentén, nedvesebb réteken, mezőkön, legelőkön szinte
mindenhol elterjedt. Kedvelt előfordulási helye a lóhere-, lucernavetésekben van,
ahol a terület nagyrészét elfoglalja, elnyomja a vetett növényt.
• Környezeti igény
Eurázsiai flóraelem. Különösebb talajigénye nincs, a talaj kémhatására nem érzé-
keny, az üde területeket kedveli.
• Fajta
Nemesített fajtája nincs. Természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A gyökeret ősszel vagy tavasszal, levelét és a teljes növényt tavasztól szeptembe-
rig gyűjtik. A gyökeret lehetőleg olyan helyen gyűjtsük, ahol a talaj laza.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A frissen gyűjtött növényi részt azonnal elő kell készíteni a szárításhoz. A gyöke-
ret a kiásás vagy kiszántás után megtisztítják a rátapadt földtől (mossák) és a föld fe-
letti növényi maradványokat eltávolítják. A tiszta, vastag gyökereket hosszában ket-
tévágják, szárítókereteken egymás mellé helyezve fedett, szellős helyen szárítják. Le-
vélgyűjtés esetén a leveleket a gyökértörzs felett késsel levágják úgy, hogy a levelek
széthulljanak. Válogatás közben eltávolítják a sárga, beteg, rágott leveleket és a tőko­
csányokat Tiszta, szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben terítve szárítják.
A drogokat száraz, szellős, közvetlen napfénytől védett helyen, átható szagú anya-
goktól elkülönítve ajánlatos tárolni. A gyermekláncfű-drogokat a tárolás alatt figye-
lemmel kell kísérni, mivel a raktári rovarok gyakran károsítják.

554
• Hozam
Mennyiség. 6 kg friss levélből, 5 kg friss gyökérből, 5-6 kg friss leveles gyökér-
ből lesz l-l kg száraz drog.
Minőség. Az I. osztályú gyökérdrog vörösesbarna, törési felülete fehér, középen
sárga. A növény egyéb részeit legfeljebb 3%-ban, korhadt gyökeret és egyéb szennye-
ződést legfeljebb 1-l %-ban tartalmazhat. A levéldrog zöld, szagtalan, benne színét
vesztett levél, illetve a növény egyéb részei maximum 3-3%-ban engedélyezett. Vi-
zeskivonat-tartalma legalább 30% legyen.
A Taraxaci herba cum radix esetében 5% színét vesztett levél megengedett, vizes-
kivonat-tartalma legalább 30%.
• Farmakológiai hatás
Epehajtó, vizelethajtó.
• Felhasználás
Teája epehólyag- és májbántalmak esetén gyógyítóhatá sú. Vízhajtó hatása is iga-
zolt. Több teakeverékben használatos. Népi gyógyászati felhasználása kiterjed az
emésztést segítő, "vértisztító", gyomorjavító hatására is. Reumatikus fájdalmak és
idült izületi gyulladások esetén is javasolja használatát a népi orvoslás. Fiatal, friss le-
veleiből virágzás előtt salátát készítenek. Az állatgyógyászatban levélzetét a tejkép-
ződés fokozására adják.

Taxus spp. • Tiszafafajok

Taxus baccata L. - közönséges tiszafa
Taxus brevifalia Nutt. - oregoni tiszafa

Gyakrabban használt magyar nevei:

T. baccata - tiszafa, tiszafenyő
T. brevifalia - amerikai tiszafa
• Rendszertani besorolás
A Taxales renden belül a Taxaceae (ti-
szafafélék) családjába tartozó fajok. A
Taxus nemzetségnek 8, egymáshoz mor-
fológiailag igen hasonló faja ismert, me-
lyek az északi mérsékelt övben fordul-
nak elő. Hazánkban a vadon a Taxus bac-
cata (közönséges tiszafa) őshonos a Ba-
konyban, ahol bükkös védelmében él
(XXVI. színes tábla).
• Drog
Drogot hagyományosan csak a tiszafa fájából (Taxi lignum) nyernek, de az intenzív
kultúrákban nyírással a fiatal hajtások és tűlevelek (Taxifrondus) is betakarításra kerülnek.
• Hatóanyag
Legfontosabb hatóanyagai a diterpenoid taxánok csoportjába tartozó paclitaxel,
baccatin, l 0-deacetiltaxol, l 0-deacetilbaccatin, cefalomannin és brevifoliol, valamint
ciánglikozidok, melyek legnagyobb mennyiségben a fák kérgében találhatók. A tisza-

555
fa nyírása során nyert hajtások tövében magasabb (0,7-2%) össztaxolszint mérhető,
mint a hajtáscsúcson. Alacsonyabb (0,16%) koncentrációban, de hatóanyagot tartal-
maznak a magvak is. A T. brevifoliából a paclitaxel (0,02%) hatóanyagot vonják ki
közvetlen gyógyszeripari felhasználásra, a T. baccata esetében a hajtásvégekből ki-
vont l 0-deacetilbaccatinból (0,03-0,2%) félszintézissel docetaxelt állítanak elő,
amely erősebb élettani hatású és szintén gyógyszeripari alapanyag.
• Botanikai leírás
A közönséges tiszafa l 0-20 m magasságot is elérő, széles kúpos koronáj ú, feketés-
zöld lombú örökzöld fa (M), de gyakrabban alacsony termetű, szabálytalan növekedé-
sű, tősarjképzésre hajlamos, bokros cserje. Igen lassan nő, nehéz, finom szövetű fája
igen értékes. Gyökere nem hatolie túl mélyre, de a sziklaközöket jól behálózza, rajta
endotróf mikorrhizában gomba él. Kérge a fiatal hajtásokon zöld, majd barnászöld, a
törzsön világos rozsdabarna, szürke csíkokkal, foltokkal, ami cserepesedik és hosz-
szauti rostos szalagokkal foszladozik. Levelei 2-3 cm hosszúak, 2-2,5 mm szélesek
színükön sötétzöldek, fonákukon két halványzöld csík látható. Az oldalhajtásokon fé-
sűsen, a felálló vezérhajtásokon spirálisan állnak. Virágai egyivarúak, kétlakiak, már-
cius-áprilisban nyílnak, a természetes populációkban a hímegyedek száma kb. kétsze-
res. A porzós virágok magányosan vagy kis gomolyokban állnak a levelek hónalj ában,
pikkelyszerű fellevelekkeL A nővirágok magányosak, rendszerint levélhónalji hajtá-
sokon fejlődnek. Az egyesével fejlődő, zöldesbarna magvakat toboz helyett csúcsán
nyitott, pirosszínű húsos magköpeny (arillus) burkolja. A magvakat madarak terjesz-
tik. A növény minden része - a piros magköpeny kivételével - erősen mérgező.
Az oregoni tiszafa 5-15 m magasra megnövő fa, koronája széles, kúp alakú, haj-
tásai hosszan lelógnak, lomhozata feltűnőerr világoszöld. Levelei rövidebbek, 1-2 cm
hosszúak, 2 mm szélesek, hirtelen kihegyezettek
• Előfordulás
A közönséges tiszafa Európában, Kisázsiában és Észak-Afrikában honos, európai
flóraelem. Hazánkban található Közép-Európa legnagyobb tiszafása a Bakonyban
Szentgál mellett, ahol dolomitsziklai bükkösben glaciális reliktum.
Az oregoni tiszafa Észak-Amerika nyugati államaiban, Brit-Kolumbiától Kalifor-
niáig fordul elő vízben bővelkedő, párás helyeken, folyók szurdokaiban.
• Környezeti igény
A közönséges tiszafa a szárazságot is jól tűrő mezofita faj, előnyben részesíti a me-
szes, bázikus talajokat. Tüző napon és árnyékban is jól érzi magát, de árnyékban több
hatóanyag termelődik a kéregben, napon viszont erőteljesebb a hajtásképződés és a
generatív hajlam is. A radikális metszést a többi nyitvatermőhöz képest sokkal jobban
tűri, utána jól regenerálódik még idősebb részekből is, a sok alvó rügynek köszönhe-
tően. Fiatalon- különösen szeles helyen- télen fagykárt szenvedhet.
Az oregoni tiszafa származási helyének megfelelőerr nagyobb víz- és páraigényű.
• Fajta
A tiszafafajok populációit a genetikai homogenitás jellemzi, konzervatív, ún. el-
öregedő faj. A T. baccata hatóanyagcélú termesztéshez magas 10-deacetilbaccetin-
(10-DAB) tartalmú, egységes fenotípusú, fagy- és betegségellenálló változatokat sze-
lektáltak, törzsállományokat hoztak létre, melyek dugvány-anyatelepként funkcionál-
nak. Számos dísznövényfajtája ismert: pl. az oszlopos növekedésű 'Fastigiata',

556
 'Overeydneri' és 'Stricta', a rövidlevelű 'Adpressa', a sárgáslevelű 'Aurea', 'Fasti-
giata Aurea' és 'Aureovariegata'.
• Gyűjtés
Hajtásaiban nyár végén, fájában tavasszal mérhető a hatóanyagok maximuma, de
gyűj tése nem jelentős.
• Termesztés
A l 0-deacetil-baccatinból docetaxel félszintetikus előállítása és a tiszafa tűlevelei­
nek, mint a taxoidok megújuló természetes forrásásnak felhasználása előmozdította a
tiszafa intenzív sövényszerű művelését. Ezáltal a szükségtelenné vált a természetes
élőhelyeken a fák kérgének lehántása, amely gazdaságtalan volta mellett veszélyez-
tette a populációk fennmaradását is.
A 3-5 évig előnevelt ültetvényanyagból 3 m-es sorközzel sövényt alakítanak ki.
Minden művelési eljárás - öntözés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem, nyírás -
gépesített. A sorközöket gyepesítik és nyírással tartják rendben. Az Taxus állományo-
kat évente egyszer nyírják géppel és a tűleveleket, fiatal hajtásokat tartalmazó nyese-
dékből l 0-deacetil-baccatint nyernek ki. A rendszeres nyírás intenzív növekedést biz-
tosít. A fagykárok után a fiatal növények a következő nyárra már regenerálódn ak A
kártevők közül eddig egyes Otiorrhynchus fajokat figyeltek meg.
• Elsődleges feldolgozás
A betakarítás után a levágott hajtásokat, tűleveleket 8-I Onapig szobahőmérsékleten
tárolják - ezáltal még növekszik hatóanyag-tartalmuk - majd 60 °C-on megszárítják.
• Hozam
Az ültetvények fiatal korából adódóan a hozamokra vonatkozó szakirodalmi ada-
tok még hiányoznak. A levágott hajtások beszáradási aránya 3-4: l.
• Szaporítóanyag-előállítás
A tiszafa magja 2-4 évig elfekszik, amit egy évig tartó rétegezéssei le lehet rövi-
díteni, a rétegezést pedig üvegházi magvetés követi.
A szelektált magas hatóanyagszintű törzsállományokról azonban dugványozással
nyerhetünk egységes ültetvényanyagot. Az idős növényekről szedett dugványok job-
ban gyökeresednek, mint a fiatalokról származók. Augusztus-szeptemberben dugvá-
nyozzuk hidegágyba vagy november-decemberben üvegház ba. A felálló ágak csúcsa-
iból l 0-20 cm-es, alján 2-3 éves idős fás résszel záruló dugványt vágjunk. Sebzése
előnyös. Serkentése 0,8-1 ,6%-os !VS-tartalmú talkummal vagy IVS etanolos oldatá-
val történjen. A szokásosnál sokkal sűrűbben dugványozz uk négyzetméterenként
400-500 dugványt is elhelyezhetünk tőzeg és homok 3:1 arányú keverékébe. A gyö-
keresedés időtartama 4-5 hónap. A gyökeres dugványok a következő év április-má-
jusában az üvegházból faiskolai nevelőtáblába kerülnek, majd 3-5 éves továbbneve-
lés után ültetik ki azokat állandó helyűkre.
• Farmakológiai hatás
A T. brevifoliából izolált paclitaxel, valamint a T. baccata l 0-deacetil-baccatin-
jából félszintézissel előállított docetaxel magas aktivitást fejt ki a petefészek-, tüdő-,
vese-, hasnyálmirigy-, gyomor- és áttételes mellrákkal szemben, valamint hatásos a
fej és nyak daganatai, a leukémia és a melanoma ellen. Hatásmechanizmusuk azo-
nos: gátolják a sejtosztódást a mitotikus szakaszban, ezáltal az osztódó sejtek pusz-
tulását okozzák, valamint megakadályozzák a rákos sejtek áttevődését. A docetaxel

557
alkalmazásának előnye, hogy a taxolénál kétszer erősebb hatású, tökéletesen oldha-
tó és kevesebb allergiás reakció t vált ki. A kéregből kinyert taxol ugyanis- gyengébb
oldhatósága miatt - allergiás reakciókat okozó emuigensek használatát is megköve-
teli a kemoterápia során, ezáltal a taxolkezelés káros mellékhatások sokaságát vonja
maga után.
• Felhasználás
Régen a népi gyógyászatban alkalmazták abortívumként, kardiotonikumként, dif-
téria és epilepszia esetén. Friss ililevelekből készített tinktúráját homeopátiás szerként
használták reuma, köszvény, máj- és epebetegségek esetén. Az állatgyógyászaban
golyva ellen volt hatásos. Ma már természetgyógyászati jelentősége nincs, csak
gyógyszeripari felhasználásra kerülhet. Erősen toxikus. A paclitaxel hatóanyagú
Taxol és a docetaxel tartalmú Taxotere hazánkban is törzskönyvezett tumorellenes
gyógyszerek.
Dísznövényfajtáit kertekbe, parkokba ültetik. Lombját a virágkötészetben is jelen-
tős mértékben felhasználják
Tömör, szívós, rugalmas, vízálló fája igen kedvelt faipari alapanyag. Korábban
szerszám- és fegyverkészítésre, épületfának, ma már csak iparművészeti célokra
használják.

Thymus serpyllum L. • Mezei kakukkfű

Gyakrabban használt magyar nevei: keskenylevelű

kakukkfű, északi kakukkfű, vadkakukkfű, (bal-
zsamfű, vadcsombor)
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjén belül a
Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozik. Közeli
rokona a termesztett Thymus vulgaris L., mely ha-
zánkban nem honos. A Thymus serpyllum L. gyűjtő­
név alatt minden hazai vadon termő taxon (kisfajok,
hibridek stb.) értendő. Hazánkban honos vadon elő­
forduló kisfajok pl. T. pulegioides L. - hegyi ka-
kukkfű, T. praecox Opiz - korai kakukkfű, T. Jege-
nianus Lyka - homoki kakukkfű. A kakukkfűfajok
között igen gyakori a kereszteződés, mely számta-
lan alak felbukkanását eredményezi. A különböző
alakok eltérő beltartalmi értéket képviselhetnek
• Drog
A drogamezei kakukkfű név alá sorolt fajok, alfajok, alakok el nem fásodott, vi-
rágos hajtása, a Serpylli herba (Ph.Hg. VII., MSZ 19878-1987) és illóolaja az Aethe-
roleum serpylli (MSZ 16905-1976).
• Hatóanyag
A mezei kakukkfű a terpenaidok csoportjába tartozó illóolajat (O, 1-1%), cserző­
anyagat (3,4-7,4%), flavont, almasavas sókat tartalmaz. Az illóolaj legfontosabb ösz-

558
szetevője a monoterpenoid p-cimol, tartalmaz továbbá karvakrolt, timolt, d-pinént,
alfa-pinént, linaloolt, bomeolt. Az illóolaj-tartalom teljes virágzáskor, napos időben a
legmagasabb.
• Botanikai leírás
Évelő félcserje (Ch). Gyökere sokfejű, fásodó és/vagy rizómás. Földre terülő szá-
ra négyélű (10-30 cm), alul fásodó. Levelei keresztben átellenesen állnak, változó
alakúak. Virágzata a hajtások végén álló álörvökből összetett füzérvirágzat, bíbor ró-
zsaszínű. Termése maradó csészében négy apró makkocska. Májustól szeptemberig
nyílik. Ezermagtömege 0,25-0,28 g.
• Előfordulás
Amezei kakukkfű Európában általánosan elterjedt gyűjtőfaj, megtalálható Észak-
Amerikában, Ázsiában. Hazánkban honos taxonjainak főbb előfordulási helyei;
homokpuszták, száraz kaszálók, cseres-tölgyesek napos tisztásai, homoki fenyvesek.
A mészkerülő, gyepek jellegzetes illatát adja, előfordulnak löszön, mészkövön.
• Környezeti igény
Változékony előfordulása széles ökológiai amplitúdójára utal. Az alapfaj és taxon-
jai laza, savanyú vagy semleges, meleg, száraz, humuszos homok és törmeléktalajo-
kon egyaránt előfordulnak. Mindegyikre jellemző, hogy a napos, déli domboldalak
növénye. Fényigényes és szárazságtűrő.
• Fajta
Nemesített fajtája nincs. Természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A föld feletti, el nem fásodott, virágos, leveles hajtásait májustól szeptemberig, na-
pos időben gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Árnyékos helyre kiterítve, szabad levegőn vagy legfeljebb 40 °C-on műszárítóban
szárítják. Tárolása megegyezik a kerti kakukkfűéveL
• Hozam
Mennyiség. 3-5 kg friss hajtásból állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A vágott drog levélszéle a Thymus vulgarisétál eltérően nem hajlik visz-
sza, s a levéllemez tövét pillás szőrök borítják. A drog nem lehet dohos, penészes, ide-
gen szagú, nem lehet benne mérgező, illetve ártalmas anyag, rovar, lárva. Színe hal-
ványzöld. Az l. osztályú drog nedvességtartalma legfeljebb 12%, homoktartalma 3%,
hamutartalma l O% lehet. Elfásodott szárrészt 4%-nál, idegen növényi részt 2%-nál
kisebb mennyiségben tartalmazhat. Illóolaj-tartalma 0,2 ml/1 00 g drog.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vad populációk maganyagából esetleg tőosztással nyerhető szaporítóanyag.
• Farmakológiai hatás
Köhögéscsillapító, köptető, légúti fertőtlenítő, enyhe görcsoldó.
• Felhasználás
A gyógyászatban légúti hurutos betegségek kezelésére összeállított teakeverékek
alkotórésze. Köhögés elleni gyógyszer-alapanyagként is alkalmazzák A népi gyógy-
ászatban vérszegénység, álmatlanság, légzőszervi megbetegedések elleni receptek-
ben szerepel. Forrázatát reumafürdőkben alkalmazzák Kedvelt fűszer. Illóolaját a
kozmetikai ipar is hasznosítja.

559
Thymus vulgaris L. • Kerti kakukkfű
Gyakrabban használt magyar nevei: pecsenyefű, ka-
kukkfű
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúa k) rendjébe, a
Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozik. Hazánkban
nem honos. Vadon előforduló rokona a Thymus serpyl-
lum L. alakkör (ld. mezei kakukkfű).
• Drog
A drog a virágzó félcserje hajtásainak még el nem
fásodott felső része, a Thymi vulgaris herba (Ph.Hg.
VII., MSZ 19877-1987). Mint fűszer az MSZ
20067-1984 cikkelyében is szerepel. Az illóolaja is hi-
vatalos drog; Aethero/eum thymi (Ph.Hg. VII., MSZ
16904-1976). A növény drogja szerepel a Ph.Helv.
VII., a DAB 9, és az ÖAB, valamint az ESCOP (Thy-
me) előiratai között.
• Hatóanyag
A drog fő hatóanyaga az illóolaj, amit 1,0-2,5%-ban tartalmaz. Ennek fő összete-
vője a timol {20-50%). Tartalmaz ezen kívül karvakrolt, p-cimolt, bomeolt, linaloolt,
cineolt, valamint különböző észtereket és savakat A legtöbb illóolajat virágzáskor na-
pos időben tartalmazza. Az illóolajon kívül l O% cserzőanyagot, keserűanyagot, gyan-
tát, szaponint is felhalmoz.
• Botanikai leírás
Évelő, fásodó szárú félcserje (Ch). 4-7 évig él (XXVI. színes tábla). Gyökere
fás, töve többfejű. Szára többnyire felálló, 20-50 cm magas, alul fásodó, idősebb
korban parás. Hajtásai l 0-25 cm hosszúak. Levelei szőrösek, keresztben átelle-
nesen állnak, lándzsásak, illetve változó formájúak. A levélszél ép, begöngyölő­
dik. A levél mindkét oldala illóolajmirigyekkel pontozott, ezért az egész növény
jellegzetesen kellemes illatot áraszt. Virágzata álörvökből összetett álfüzér, ki-
sebb termős, nagyobb kétivarú virágokkaL A virág színe a fehértől a rózsaszínen
keresztül a liiáig változhat. Májustól júliusi g virágzik. Termése maradó csészében
4 sötétbarna makkocska. Ezermagtömege 0,25-0,28 g. 2-3 évig tartja meg csírá-
zóképességét.
• Előfordulás
Őshazája a Földközi-tenger vidéke, ahol kicsiny gömbformájával, kellemes illatá-
val a mediterrán táj jellegzetes növénye. Hazánkban nem honos. Néha kivadulva
megtalálhat ó.
• Környezeti igény
Meszes, termékeny, jó vízáteresztő képességű talajokon fejlődik megfelelően. A
vízállásos talajokat rosszul túri. Éghajlati igényére jellemző, hogy a mediterrán klí-
mához hasonló körülményeket kedveli: melegkedvelő, fényigényes, a déli lejtőkön
díszlik a legszebben. Kerüljük a mély fekvésű, fagyzugos területekre telepítését, mert
itt könnyel kifagyhat.

560
• Fajta
Hazánkban nemesített fajtája nincs.
• Termesztés
4-6 évig marad egy helyen, ezért vetésforgón kívül kell elhelyezni.
Elővetemény. Előveteményeként leginkább a kapások, ezen belül is a hüvelyesek
termeszthetők. Állománya könnyen elgyomosodik, ezért évelő gyomokkal fertőzött
területre ne ültessük. Önmaga után ismét 4 év elteltével telepíthető.
Trágyázás. Az évelő kultúra tápanyagigényének kielégítéséhez, még a telepítést
megelőzően szerves trágyát vagy kiegyenlített tápanyagtartalmú, komplex műtrágyát
juttassunk ki. A vágások után, esetleg a vegetációs periódus végén az állomány szük-
ség szerint fejtrágyázható.
Talaj-előkészítés. Az elővetemény betakaritását követő 20-25 cm mélyszántást
azonnal el kell munkálni, majd a területet ültetésig gyommentesen kell tartani. Az ül-
tetéshez aprómorzsás, kellően ülepedett és gyommentes talajra van szükség.
Telepítés. A kerti kakukkfű magról vagy vegetatívan, tőosztással szaporítható. Nap-
jainkban gazdaságossági szempontok miatt az előbbi terjedt el. A szaporítás a növények
kezdeti lassú fejlődése miatt szabadágyi palántaneveléssel történik. Az 5-7 cm magas,
fejlett gyökerü palántákat május végétől ültethetjük állandó helyükre, kettesével-hárma-
sával 50x25 cm sor- és tőtávolságra. A palántaszükséglet 160-240 ezer db/ha.
Apolás. Legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás, ami történhet mechanikus
úton kézi kapálással vagy vegyszeres gyomirtássaL
Közvetlenül palántaültetés előttjuttatható ki a Ronstar (oxadiazon) 7-81/ha dózis-
ban. Termő években a vegetációs idő végén a Geonter 80 WP (terbacil) 2-2,5 kg/ha,
valamint a Ronstar (oxadiazon) 6-8 l/ha dózisa alkalmazható eredményesen.
Növényvédelem. Jelentősebb korokozója, illetve kártevője nem ismert.
Betakarítás. A telepítés évében egyszer, a további években kétszer (háromszor)
vágható a kerti kakukkfű, minden esetben virágzáskor, napsütéses időben a fásodó ré-
szek felett. A túl mély, illetve túl kései vágás az állomány kifagyását okozhatja.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott növényi részt azonnal, legfeljebb 40 °C-on, szárítani kell. A drog tiszta,
száraz helyiségben, nedvességet át nem eresztő csomagolásban, átható anyagoktól el-
különítve, napsütéstől védve tárolható. Illóolaj-előállítás hazánkban kis mennyiség-
ben történik. Az illóolaj fény vagy levegő hatására könnyen megbarnul, ezért sötét,
lezárt üvegben kell tárolni.
• Hozam
Mennyiség. Várható mennyisége a termő években 1,5-2,5 t/ha herba. Reszáradási
aránya 3-4: l.
Minőség. Az I. osztályú drog ne legyen dohos, idegenszagú, -színű. Szürkészöld,
nedvességtartalma legfeljebb 12%, hamutartalma 12%, homoktartalma 3% lehet.
Egyéb saját növényi rész 5%-nál, idegen növényi rész 2%-nál nem lehet több. Illó-
olaj-tartalma l 00 g száraz drogban legalább l ,2 ml.
• Szaporítóanyag-előállítás
Magnyerésre a termő ültetvény egy részét kijelölik, innen drogot nem szednek. Az
érés folyamatossága és a mag pergése miatt a vágást már akkor megkezdik, mikor
még csak a virágzati szár alsó harmadán kezdenek hamuini a magok. A levágott anya-

561
got ponyván utóérlelik, majd csépelik. Hozama 50-80 kg/ha. A vetőmagot az MSZ
7145-1999 tárgyalja. A vetőmag legalább 94% tisztaságú, 70% csírázóképességű.
Idegen mag legfeljebb 100 db/kg lehet benne és 12% nedvességtartalmú legyen.
Palántanevelés céljából a magvetés tél alá vagy kora tavasszal (március közepén)
történhet jól előkészített szabadágyba, amikor még kellően nedves a talaj. A vetés
25-30 cm sortávolságra, 0,5-1 cm mélyen, 8-10 kg/ha vetőmagmennyiséggel törté-
nik. Csírázása alatt rendszeres öntözést igényel.
• Farmakológiai hatás
Köptető, görcsoldó és antibakteriális hatása miatt köhögéscsillapító gyógyszerek
alapanyaga. Ezen kívül diuretikus és féreghajtó hatású.
• Felhasználás
Galenuszi készítrnények alapanyaga, alkoholos oldata bőrgomba elleni ecsetelő­
szer. Illóolaját bélféregűző szerként (timol), bőrpirosító kenőcsökbe, szájvizekbe, az
illatszer- és likőriparban hasznosítják
Jellegzetes íze miatt húsok fűszerezésére használják.

Tilia spp. • Hársfajok

Tilia cordata Mill.- kislevelű hárs (ábra: a)
TiZia x vulgaris Hayne - közönséges hárs
TiZia platyphyllos Scop.- nagylevelű hárs (ábra: b)
Tilia rubra DC. - veres hárs
Tilia tomentosa Mönch - ezüst hárs

Gyakrabban használt magyar nevei:

T. cordata - szádokfa
T. x vulgaris - európai hárs, holland
hárs
T. platyphyllos - széleslevelű hárs
T. rubra - vörös hárs, vöröskérgű hárs
T. tomentosa - ezüstlevelű hárs, ma-
gyar hárs
• Rendszertani besorolás
A TiZia nemzetség fajai és alfajai a
Malvales (mályvavirágúak) rendjébe, a
Tiliaceae (hársfélék) családjába tartoznak.
• Drog
A kis- és nagylevelű hárs alakkörének
szárított virágait a drogkereskedelem a
összefoglalóan kőhárs vagy orvosi hárs
(Tiliae flos vagy Tiliae inflorescentia)
néven ismeri. A VII. Magyar Gyógyszerkönyv, valamint az MSZ 6389-1990 drog-
szabvány azonos módon határozzák meg a virágdrog fogalmát és minőségét. Az
ezüsthárs (TiZia tomentosa Mönch, syn. T. argentea Desf.) virágja a fenti előírások
szerint nem drog.

562
• Hatóanyag
A drog flavonoidokat (kvercetin, tili-
rozid), kevés, 0,04-0,08% illóolajat (fő
komponense a farnezol), nyálkát, cserző­
anyagot, valamint ciánglikozidot tartal-
maz.
• Botanikai leírás
A hársfajok általános jellemzői: fás nö-
vények, lombhullatók, magas növésűek,
terebélyes koronájú fák (MM). Egyszerű,
tagolatlan, hosszú nyelű, aszimmetrikus
leveleik váltakozó állásúak, fűrészes szé-
b
lűek, szíves vagy ferde vállúak A virágza-
ti tengelyhez hozzánőtt a világoszöld,
nyelvszerű, hártyás murvalevél. A hímnős, kellemes illatú virág öt tagú, sok porzó-
val. Termésük kicsi, gömbölyded vagy megnyúlt, 1-2 magvú tok.
Kislevelű hárs (T. cordata): a kissé részaránytalan levéllemez felül sötétzöld, a fo-
nákon kékes- vagy szűrkészöld. A levél mindkét oldala kopasz, csak a fonákán az ér-
zugokban találhatók a rozsdavörös szakállas szőrképletek. A virágzatot 5-15-ösével
sárga virágok alkoiják. Június második felében virágzik (XXVI. színes tábla).
Közönséges hárs (Tilia x vulgaris): a levelek 6--10 cm hosszúak, tojásdadok, rövi-
den kihegyezettek Színük sötétzöld, fonákuk fakó, az érzugokban fehér szőröcs­
kések. A virágzat lecsüngő.
Nagylevelű hárs (T. platyphyllos): levelei viszonylag nagyok. A levéllemez mind-
két oldala élénkzöld, a fonákon az érzugokban fehér vagy sárga szőrképleteket talá-
lunk. Virágai már korán, június elején, közepén nyílnak. A faj a hideggel szemben
toleráns.
Veres hárs (T. rubra): levelei a T. platyphylloséhoz hasonlók, de széle kihegyezett
szálkás fogú, lemeze keményebb, csupasz vagy majdnem az.
Ezüst hárs (T. tomentosa): meredeken felfelé álló ágai vannak. Leveleinek fonáka
csillagszőröktől ezüstösen nemezes, de az érzugokban nem szakállas. Virágzata keve-
sebb (2-5) és majdnem függőlegesen lecsüngő. Június végén, július elején virágzik.
• Előfordulás
A hársfajok meleg égövi, csak részben mérsékelt övi növények. Legnagyobb
számban Délkelet-Ázsiában és Brazíliában élnek. A kislevelű hárs Európában honos.
Hazánkban a három hársfaj alakkörei 0,8-1% aránnyal képviseltek erdeinkben. He-
lyenként utak, sétányok mentén fasort alkotnak, parkokban és ligetekben szaliterként
ültetik. Városok, falvak fásítására és díszítésére a legkedveltebb kontinentális jellegű
fafaj. A nagylevelű hárs a Kaukázustól Nyugat-Európáig fordul elő. Mérsékelten me-
legkedvelő, ezért a Dunántúlon és az Északi-középhegységben talál kedvező feltéte-
leket növekedéséhez. Barna erdőtalajokon díszlik a legjobban. Az ezüsthárs a Nyír-
ségben és Dél-Dunántúlon honos. Cserestölgyesek kísérő faja.
• Fajta
A hazánkban ismert hársfajok felújítása egyrészt a fajtiszta erdészeti magtermő
törzsültetvényekről, másrészt a vadon élő populációk maganyagával történik. Magyar-

563
országon számos államilag elismert díszhársfafajta ismert ('Szent István', 'Szeleste',
'Wagner János', 'Teri', 'Bori' stb.)
• Gyűjtés
Elsődleges szempont, hogy a virággyűjtők jól ismerjék a drogot adó és az ezüst-
hárs felismeréséhez és különválasztásához szükséges botanikai bélyegeket A virágo-
kat murvalevéllel egyűtt, a középső virágok nyílásakor szedik. Szárítás előtt a növény
más részeit (levél, hajtás, termés) ajánlatos a friss drogból kiválogatni. A virág szedé-
sekor vigyázni kell a fák épségére.
• Termesztés
Sokoldalú felhasználásamiatt kedvelt fafaj. A magot érés után rétegezik és a má-
sodik év tavaszán vetik. Jobb a kelési eredmény, ha a magot viaszérett állapotban sze-
dik. Kétéves suhángként vagy 3-4 éves koronás faként kerülnek kiültetésre.
A hársfajok és -fajták ivartalan módon is szaporíthatók: az ezüsthárs feltöltéses
bujtással, más fajok oltással (tavasszal párosítással), szemzéssel és zölddugványróL
Növényvédelem. A bársat ritkán károsítják kórokozók és kártevők. Említést érde-
mel a hárstakácsatka (Schizotetranychus tiliarum). A hárs mikoszferellás levélfoltos-
sága következtében a levélen világosbarna, sötét szélű foltok keletkeznek, a levélle-
mez elpusztul és a levél lehull.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A hársvirágzat szárítása 6-8 cm vastagon terítve, léghuzatos, árnyékos helyen,
gyakori forgatással vagy műszárítással 40 °C-on történhet. A hársvirágot még a vég-
leges felhasználás előtt válogatószalagon újra válogatják. Az idegen anyagokat,
lombleveleket, ágvégeket és az esetleges ezüsthársvirágokat távolítják el. Kizárólag
száraz körülmények között tárolható.
• Hozam
Mennyiség. 4 kg friss virágbóllesz l kg drog.
Minőség. A drog a kislevelű (Tilia cordata Mill.), a nagylevelű hársnak (T. platy-
phyllos Scop.) és az utóbbi alfajainak murvalevéllel szedett és megszárított virágzata.
A gyógyszerkönyvi és I. osztályú minőségű drog az ezüsthárs (T. argentea Desf.)
virágait és apró, csillagos szőrökkel borított murvaleveleit nem tartalmazhatja. Ezek
allergiát okozó hatásuk miatt csak ipari célokra használhatók. A hársfavirágdrogban
a növény egyéb részei és foltos, barnult virágrészek maximum 8-8%-ban szerepel-
hetnek. Szárított drogra számolva duzzadási értéke legalább 20, flavonoidtartalma pe-
dig kimutatható legyen.
• Farmakológiai hatás
Izzasztó; fokozza a szervezet nem fajlagos védekezőképességét; enyhe nyugtató.
• Felhasználás
A kislevelű és nagylevelű hárs virágdrogja fontos gyógyászati célokat szolgál.
Önállóan vagy teakeverékek alkotórészeként meghűléses megbetegedéseknél izzasz-
tó és köptető, illetve nyálkaoldó hatása miatt alkalmazzák Vizelethajtó és gyomor-
erősítő teák alkotórésze is. Száj- és toroköblítő vizek készítésére is felhasználható.
Enyhe nyugtató hatású.
A hársfajok fatestének elszenesítésével készül az orvosi szén egyik fajtája, amely
bélfertőzések, vastagbélhurut esetén, bélgázok megkötésére használható. Bőrápoló
kozmetikai készítmények alapanyaga.

564
Trigonella foenum-graecum L. • Görögszéna
Gyakrabban használt magyar nevei: görög lep-
keszeg, fenőgrék
• Rendszertani besorolás
A Fabales (hüvelyesek) rendjébe, a Fabaceae
(pillangósvirágúak) családjába tartozó faj. Két al-
faja ismert, a T. foenum-graecum subsp. gladiata
(Stev.) Aschers. et Graebn. (ritka és védett nö-
vényfaj) és a T. foenum-graecum subsp. eu/ta
(Alef) Gams. Vadon termő faj a francia lepkeszeg
(T. monspeliaca L.) és a szagos lóhereként ismert
T. coerulea (L.) Sér., amely fiíszeralapanyag. Az
utóbbiaknak gyógynövényként nincs jelentősége.
• Drog
A görögszéna érett magja Trigonel/ae foeni-
graeci semen (Foeni graeci semen) szalgáltatja
a drogot, amely a Magyar Gyógyszerkönyvben
nem, de a Svájci és az Osztrák Gyógyszerköny-
vekben szerepel, mint hivatalos drog.
• Hatóanyag
A magvak galaktomannán jellegü nyálkaanyag mellett trigonellint tartalmaznak,
amely a nikotinsav származéka. Szteroid szaponinjai közül a trigogenin, dioszgenin-
hez hasonló formában van jelen. Tartalmaz még jelentős mennyiségű zsírosolajat
(linolénsav), kolint, keserűanyagat és C-vitamint.
• Botanikai leírás
A görögszéna egyéves (Th) növény. Karógyökere hosszú, szára elágazó, 40-60 cm
magas. Lomblevelei hasonlóak a lucemáéhoz, bánnasan összetettek, l-4 cm hosszú-
ak, majdnem azonos méretűek, visszás tojás alakúak, felső harmadukon finoman fo-
gazottak. A levélnyelek finoman szőrözöttek, 1-3 cm hosszúak. Virágai 0,8-1,8 cm
méretűek, egyesével vagy kettesével ülnek a levélhónaljakban, majdnem ülők. Szí-
nük halványsárga, sárgásfehér, ritkán halvány ibolya. Június-júliusban virágzik. A
hüvelytermések l 0-12 cm hosszúak, 0,5-1 ,O cm szélesek, felállóak vagy elfekvőek,
sokmagvúak Magja 4-5 mm hosszú, kemény, vízben azonban erősen duzzad a ma-
gas nyálkaanyag-tartalma miatt. Ezermagtömege ll ,5-ll ,8 g. Sötétben csírázik, csí-
rázóképességét 2-3 évig őrzi meg.
• Előfordulás
Mediterrán származású növény. A Földközi-tenger környékén, az Ibériai-félszige-
ten és az észak-afrikai partokon- Marokkó, Tunisz, Egyiptom- mindenütt megtalál-
ható és termelésével is főleg itt foglalkoznak. Honos még Ázsiában, Ukrajnán keresz-
tűl Elő-Ázsiában, Indiától Kínáig mindenütt megtalálható. Ezeken a területeken is
termesztik.
Hazánkban vadon nem található, termesztési kísérletek az ország déli részein sike-
resek voltak.

565
• Környezeti igény
Melegkedvelő növényfaj. Eredeti termőhelyén köves, gyenge táperejű lejtőkön is
megtalálható. Hazánkban, a meszes, jó vízgazdálkodású területeken termeszthető
eredményesen.
• Fajta
Hazai fajtája az 'Óvári 4'.
• Termesztés
Elővetemény. A görögszéna, mint nitrogéngyűjtő egyéves növény, jól illeszthető a
vetésforgóba.
Trágyázás. Őszi mélyszántással 40-60 kg/ha foszfor- és 40-80 kg/ha káliummű­
trágyát célszerű a talajba forgatni. nitrogénműtrágyát csak kivételesen alacsony nitro-
géntartalmú talajok esetén kell kijuttatni kora tavasszal, a kezdeti fejlődés meggyor-
sítására.
Vetés. A vetést március legvégén, de inkább április elején célszerű végezni, 25 cm
sortávolsággal, 20-25 kg/ha vetőmaggaL Vetésmélység 1-1,5 cm, laza takarássaL
Apolás. Kezdeti fejlődése lassú, ezért a tenyészidő elején mechanikai növényápo-
lás szükséges.
Növényvédelem. Kórokozói közül a legveszedelmesebb a lisztharmat, az Erysiphe
polygoni, valamint a Fusarium fajok. Ez utóbbi az állomány csaknem teljes pusztu-
lását okozhatja.
Betakarítás. Augusztusban érik, érése egyenlőtlen. Betakadtását a hüvelyek sárgu-
Jásakor kell megkezdeni. Az érés előrehaladásával erősen pereg. Betakarítására egy-
és kétmenetes technológiát egyaránt alkalmaznak. Kétmenetes betakarítás alkalmazá-
sakor az érés kezdetén rendrevágott állományt néhány napi száradás után csép lik. Ha
betakarításkor csapadékos az időjárás a levágott növényeket szénaszárító bakokon
kell utószárítani. Előrehaladott érés esetén alkalmazzák az egymenetes betakarítást.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A görögszéna elcsépelt magvait fedett, szellős területen, vékonyan elterítve kell
utószárítani. Tárolásánál ügyelni kell arra, hogy gabona vagy egyéb élelmiszercélú
terményektől megfelelő távolságban helyezzük el, mert erős illatát ezek a termények
átveszik. A görögszénát Ázsiában takarmányként is hasznosítják, szénáját elsősorban
lovakkal etetik, de zöldtakarmányként is gyűjtik. Tejelő állatok takarmányozásakor
ügyelni kell arra, hogy nagyobb mennyiség etetésekor a tej átveszi a görögszéna jel-
legzetes szagát
• Hozam
Mennyiség. Egy hektár területről 5 t szárított hajtás és 0,8-1 ,5 t mag várható.
Minőség. Hivatalos minőségi élőirata nincs.
• Szaporítóanyag-előállítás
Vetőmagként a teljesen érett mag használható fel. A vetőmag tisztasági előírása mi-
nimurn 95%, a csírázóképesség 80%.
• Farmakológiai hatás
Külsőleg lágyító hatású.
• Felhasználás
Furunkulusok, felületi gyulladások, valamint egyéb bőrkiütések esetén hatásos pé-
pes kötés formájában. Hasonló .módon használják ujjak gennyesedésének kezelésére.

566
 A népi gyógyászatban mint nyálkaoldó szert légutak gyulladásos megbetegedése-
kor használják. E célra hidegvizes kivanatot készítenek. A kínai gyógyászatban elsőd­
legesen, gyomorfekély gyógyítására használják, másutt (pl. Marokkó) cukorbetegség
megelőzésére és kezelésére is fogyasztják
A görögszéna magja porszerűen megdarál va jellegzetes kumarinillatú fűszer.

Tussilago farfara L. • Martilapu

Gyakrabban használt magyar nevei: lóköröm-
fű, (körömlapu, parti lapu)
• Rendszertani besorolás
Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe,
az Asteraceae (fészekvirágzatúak) család-
jának Asteroideae (csövesvirágúak) alcsa-
ládjába tartozik. A Tussilaga nemzetség
egyetlen faja.
• Drog
A levele (Faifarae folium) és a virágzata
(Farfarae fias, Farfarae anthodium) képezi a
drogot. Előbbi hivatalos a Német (DAB 9) és
az Osztrák Gyógyszerkönyvben (ÖAB). Ma-
gyarországon a levéldrog kereskedelmi paramétereit a MSZ 19858-1988, a virág-
drogra vonatkozó minőségi előírásokat a MSZ 11928-1971 tartalmazza.
• Hatóanyag
Nyálkaanyag (a levéldrogban 8% körül), flavonoidok és triterpénszármazékok ta-
lálhatók mindkét drogban. A pirrolizidin-alkaloidok közül a veszélyes szenkirkin és
tusszilagin is jelen van.
• Botanikai leírás
Évelő növény, kúszó, hengeres gyöktörzzsel (G IH/). A tél vége felé vagy kora tavasz-
szal előbb jelennek meg a virágzatok, később tavasszal fejlődnek ki a tőlevelek A leve-
lek átmérője 15-20 cm. A virágzatok egyfészkü száron (tőkocsányon) képződnek, ame-
lyen sűrűn pirosas-bamás pikkelylevelek vannak. A fészekvirágzatok aranysárgák, a nyel-
ves virágok igen keskenyek. A tőkocsány a virágok nyílásakor rövid (5-10 cm magas),
majd megnyúlik; az elvirágzott fészek bókol, a termések érésekor a szár eléri a 30 cm-es
magasságot, kiegyenesedik, napsütéses időben a sok puha szőrből álló bóbita gömbszerű
kaszatterméscsoport külső, hófehér részeként jelenik meg. Ezermagtömege 0,3 g.
• Előfordulás
Eurázsiai flóraelem. Az Északi-középhegységben, a Dunántúlon, az Alföldön gya-
kori, ritkább a Nyírségben, alig fordul elő a Duna-Tisza közén. Gyakori pionír növény
omlásos löszfalakon, agyagos területeken, folyóvizek menti hordalékon, bolygatott
helyeken (útpadkák, agyag- és homokbányák, elhagyott külszíni fejtések területén).
• Környezeti igény
A lomberdő klíma hőviszonyai között általában üde, enyhén meszes helyeken te-
rem. Bolygatást tűrő, nagy alkalmazkodóképességgel rendelkező növény.

567
 • Fajta
Fajtája nincs, természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A virágzatot a kinyílás kezdetén gyűjtik, amikor a tőkocsány még rövid. A később
szedett virágzatok könnyen szétesnek, egy részük már bóbitássá válik. A leveleket a
nyár első felében gyűjtik, lehetőleg nyél nélkül.
A gyűjtésnél ügyelni kell az összetévesztési lehetőségekre. Számításba jöhetnek el-
sősorban az acsalapufajok (Petasites spp.), virágzatuk lényegesen más megjelenésű,
de a levelek hasonlítanak a martilapu leveleihez. Ritkábban, de összetévesztik a boj-
torjánfajokkal (Arctium spp.), azok leveleivel.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A virágzatokat 20-25 °C-on, fűthető helyiségekben szárítjuk. A leveleket vékony
rétegben szétterítve árnyékban is megszáríthatjuk.
• Hozam
Mennyiség. 6 kg virágzatból állítható elő l kg száraz drog, a levél esetében ez az
arány 5:1.
Minőség. Az l. osztályú levéldrogban barnult vagy beteg, sérült levelek legfeljebb
8%-ban fordulhatnak elő. 5 cm-nél hosszabb levélnyél csak a drog 5%-ában megen-
gedett. A drog duzzadási értéke legalább 6.
A l. osztályú virágdrog színe élénksárga, íze nyálkás. l cm-nél hosszabb szárrész
és színét vesztett virág csak 5%-ig fordulhat benne elő. A beltartalomra vonatkozó
előírás a vizeskivonat-tartalmat legalább 34%-nak szabja meg.
• Farmakológiai hatás
Ingerhatást távol tartó, a nyálkahártyákat bevonó tulajdonságú. A pirrolizidin-alka-
loidok májkárosító hatásúak.
• Felhasználás
A szájüreg nyálkahártyájának gyulladásaiban öblögetőszer. A száraz köhögés, is-
mételt köhögési inger megszüntetésére 1-2 kávéskanálnyi levéldrogból 200 ml víz-
zel forrázatot készítenek, ha nem ellenjavallt a méz, azzal ízesíthető.
A növény alkaloidtartalma változó, földrajzi térségenként különbözik. Az alkaloi-
dok vízben gyakorlatilag nem oldódnak, szeszben viszont jól, ezért szeszes kivonat
nem készítendő.
A pirrolizidin-alkaloidokjelenléte miatt óvatosságból hosszabb ideig nem használ-
ják a gyógyteát, ellenjavallt májgyulladásos (hepatitiszes) betegek esetében, májelég-
telenségben. Élelmiszerként a martilapu leveleit ne alkalmazzuk (egyes vidékeken
hússal töltve fogyasztják).

Urtica dioica L. • Nagy csalán

Gyakrabban használt magyar nevei: csalán, (csalány, csollán)
• Rendszertani besorolás
Az Urticales (csalánvirágúak) rendjének, ezen belül az Urticaceae (csalánfél ék)
családjának tagja. A nemzetségből még az Urtica urens L. (egyéves aprócsalán) ke-
rül gyógynövényként felhasználásra.

568
 • Drog
Drogot szalgáltat a nagy csalán szárí-
tott levele (Urticae fo/ium), hajtása
(Urticae herba), gyökere (Urticae radix)
és ritkán a termése (Urticae fructus).
Magyarországon a csalánlevél hivatalos
drog a MSZ 11930-1986 leírása alapján.
Szerepel az ESCOP monográfiák között
Urticae folium/herba (Nettle Leaf/Her-
ba), illetve Urticae radix (Nettle Root)
megjelöléssel.
• Hatóanyag
A levélben és a herbában klorofill,
karotinoidok, vitaminok (B, C, K, U),
triterpének, szterolok, glukokinin, fiava-
noidok (kvercetin, kempferol, izoram-
netin), aminok (hisztamin, szerotonin, kolin), ásványi anyagok találhatóak. A gyökér
szterolokat (3-~-szitoszterol), kumarint, cseranyagokat, fenilpropán-származékokat,
lignánt tartalmaz. A magban fehérje, nyálkaanyag, zsírosolaj (kb. 30%) halmozódik fel.
• Botanikai leírás
Évelő, lágy szárú (H), kétlaki faj. Hazánkban május végétől szeptemberig virág-
zik, magját júniustól októberig érleli. Gyöktörzse hosszú, hengeres, kúszó, elágazó,
barázdált, barnássárga színű. Hajtása termőhelytől függően 20-150 cm, szára
négyélű, el nem ágazó. Levelei keresztben átellenesek, nyelesek, szélük fűrészes.
A
levél alapja szíves, csúcsa kihegyezett. A szár és a levél egyaránt serte- és csalánsző­
rökkel borított. A virágzatok a levelek hónaljában, illetve a szár csúcsán helyezked-
nek el, laza álfüzérben. A porzós virágzat füzérszerű, felálló, rövid oldalágakkal; a
termős virágzat oldalágai hosszabbak és lecsüngőek. A virágtakaró mindkettőn
él zöld
lepellevelekből áll. Termése felső állású magházból fejlődő egymagvú sárga vagy
sár-
gásszürke színű makkocska. Ezermagtömege 0,1-0,2 g.
• Előfordulása
Géncentruma Eurázsia. Magyarországon kozmopolita flóraelem, de leginkább
árterüleken erdei vágásokban, vízparti ligetekben, emberi települések közelében for-
dul elő.
• Környezeti igény
Nedves, üde területeken található, tápanyagban gazdag és enyhén meszes talajt
kedvel. Nitrogénjelző növény.
• Fajta
Magyarországon vadon élő populációját gyűjtik.
• Gyűjtés
A leveleket és a herbát tavasztól őszig lehet gyűjteni, lehetőleg úttól és egyéb po-
ros területtől távol. Általában alulról fölfelé húzzák le a leveleket kesztyű, illetve
drótspirál segítségéveL Ha vágás után fosztjuk a leveleket a szárról, akkor ezt azon-
nal végezzük el, mert a fonnyadó szárakról már nehéz lehúzni a leveleket. A herhát
30--40 cm-es szárrésszel vágják. A gyökereket ősszel vagy tavasszal ássák ki.

569
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levelek és a herba szárítása tiszta, szellős helyen gyakori forgatás mellett történ-
het; célszerűbb azonban műszárítót alkalmazni. Napon történő szárítás nem ajánlott,
mivel ilyenkor a levelekben lévő festékanyag elbomlik és a drog értéke csökken.
Tisztítás után zsákolják
A gyökereket a talaj feletti részektől és a talajtól megtisztítják, majd szárítják.
• Hozam
Mennyiség. A friss levelek 5 kg-jából, a hajtások 4 kg-jából és a gyökerek 3 kg-já-
ból állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Az I. osztályú levéldrog egészséges, sötétzöld színű, enyhén sós és ke-
sernyés ízű. 6 cm-nél hosszabb hajtáscsúcsot és barnult leveleket maximum l 0%-ban
tartalmazhat. Vizeskivonat-tartalma legalább 24%.
• Farmakológiai hatás
Levele vitamin- (A-provitamin és K-vitamin) és ásványianyag-forrás; enyhén an-
tibiotikus. Gyökere csökkenti a vérszérum koleszterinszintjét és a prosztatatúltengés
okozta panaszokat.
• Felhasználás
Gyógyászatban vizelethajtó, úgynevezett vértisztító teák része, ezenkívül reuma,
köszvény kezelésére használják. Főzeléknek fogyasztható, állatok takarmányozására
is alkalmas. Biotermesztésben kivonatát gombás betegségek és rovarok elleni véde-
kezésnél használják. Iparban a klorofill-előállítás nyersanyaga. A gyökérdragot a dül-
mirigy gyulladásaiban és jóindulatú hámdaganatai ban, túltengésében jó eredménnyel
alkalmazzák (több gyógyszer alkotórésze).

Vaccinium myrtillus L. • Fekete áfonya

Gyakrabban használt magyar nevei: áfonya, (fekete
kokojza)
• Rendszertani besorolás
Az Ericales ( erikavirágúak) rendjébe tartozó
Ericaceae (erikafélék) családjának növényei törpe-
cserjék A nálunk is előforduló, de ritka áfonyafajok
az Északi-sarkkör vidékének növényei, amelyek dél-
felé haladva a magasabb domb- és a hegyvidék nö-
vénytársulásaira szorítkoznak.
A tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus L.) levelei
l cm-nél kisebbek, a vörös áfonya CV. vitis-idaea L.)
levelei kb. 3 cm-es bosszuk mellett merev, bőrnemű
jellegükről ismerhetők fel, fonákukon sötét mirigy-
pontokkal. Mindkettő Magyarországon védett, de a
fekete áfonya is kíméletre szorul.
• Drog
A fekete áfonya levelei (Myrtilli fo/ium) és kékesfekete bogyó i (Myrtilli fructus)
egyaránt drogot képeznek. A hazánkban forgalmazott drog elsősorban a környező or-

570
szágokból származik, a Ph.Hg. VII.-ben nem szerepel. Európában a Ph.Helv. VII., és
az ÖAB előiratai tartalmazzák.
• Hatóanyag
A levelek cserzőanyagokat tartalmaznak (katechotanninokat és proantociani-
nokat), de- irodalmi adatokkal ellentétben- nincsen bennük arbutin, amely a vörös
áfonya és a medveszőlő leveleire jellemző. A termések kék színét az e fajban felfede-
zett mirtillin nevű antocianinnak köszönheti, ez utóbbi gyűjtőnév, mert a delfinidin-
nek különböző cukrokkal képzett, vízben jól oldódó glikozidjainak elegye.
• Botanikai leírás
Kisebb termetű (20-35 cm magas) cserje (Ch-N), (ritkábban elérheti a 40-50 cm-t
is), amelynek ágai zöldek, szögletesek. A levelek 2-3 cm hosszúak, elliptikus-tojás-
dadok, hegyesek, finoman fűrészes élűek, nyeJük igen rövid (0,5-3 mm). A levelek
ősszel lehullanak. A virágok forrt pártája gömbölyded, lelógó, zöldes-vöröses. A ter-
més 6-l O mm átmérőjű, kékesfekete bogyó, amelynek leve lilás.
• Előfordulás
A környező országok magasabb domb- és hegyvidékén nagyobb állományokat ké-
pező erdei növény. Magyarországon a Zempléni-hegységbe n, a Bükkben, Mátrában,
Börzsönyben, Bakonyban, továbbá Sopron, Kőszeg, Vendvidék és az Örség erdei-
fenyveseiben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben található, de kevés van belőle,
kíméletre szorul, nem gyűjthető.
• Környezeti igény
Az atlantikus, tajga jellegű hőklíma mérsékelten üde és savanyú talajainak növénye,
mészkerülő. Más hangafélékhez hasonlóan mikorrhizás faj, főleg az együttélő gombák
talajtani és egyéb környezeti igényeimiatt nehezen termeszthető. Az észak-amerikai,
Európában is termesztett, magasabbra megnövő, ép élű levelekkel és nagyobb termé-
sekkel rendelkező Vaccinium corymbosum L. nem helyettesíti a fekete áfonyát.
• Fajta
Hazánkban fajtája nincs.
• Gyűjtés
Azokban az országokban és termőhelyeken, ahol tömegesen fordul elő, a leveleket a
szárakróllefosztják vagy az egész leveles hajtást értékesítik (utóbbit étkezési teaként).
A terméseket erre a célra készített fésűs dobozzal gyűjtik, majd rézsútosan lejtő, ned-
ves szövedékkel borított deszkán vederbe gurítják; a kerek, jól guruló bogyók lepereg-
nek, a levelek és egyéb idegen részek megtapadnak a vizes felületen és eltávolíthatók.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levelek árnyékban könnyen megszáríthatók.
A bogyókat vagy frissen dolgozzák fel gyógyszeripari, élelmiszeripari termékké
vagy aszalással szárítják, így jól tárolhaták száraz helyen, zárt edényekben.
• Hozam
Mennyiség. Általában 4-5 kg friss levélből állítható elő l kg száraz drog. A termé-
seknél az arány kb 4: l.
Minőség. Magyarországon hivatalos minőségi előírása nincs.
• Farmakológiai hatás
A levelek vércukorszintet csökkentő hatását feltételezik, de ez nem tekinthető bi-
zonyítottnak. A termések érfalvédő hatásának mechanizmusa ismert. Csökkentik a

571
hajszálerek kóros törékenységét (fragilitását) és áteresztőképességét. Javítják a látó-
szerv alkalmazkodását a csökkent fényviszonyokhoz.
• Felhasználás
A levelek (esetleg a leveles hajtások) alkalmasak étkezési tea készítésére, főleg cukor-
betegek folyadékszükségletének pótlására. A napi adag 1-2 teáskanálnyi aprított levél.
A termésekből l evőkanálnyi fogyasztható rendszeresen akár aszalva, akár befőtt
vagy kivonat formájában, utóbbi cukorbetegek szembevérzésének megelőzésére, to-
vábbá érgyulladásra hajlamos személyek esetében. Jók a tapasztalatok idült vastag-
bélhurutban szenvedők kezelésében is. A termések, illetőleg a belőlük előállított kü-
lönböző készítmények korlátlan ideig adagolhatók.

Valeriana officinalis L. • Orvosi macskagyökér

Gyakrabban használt magyar nevei: me-
zei macskagyökér, (baldrián, magdol-
nafű, valerián, gyökönke)
• Rendszertani besorolás
A macskagyökér a Dipsacales (má-
csonyavirágúak) rendjében a Valeriana-
ceae (macskagyökérfélék) családjába
tartozik. Nevét a középkorban, a növény
kiváló gyógyító erejére utalva, a latin
valare = egészségesnek lenni szóból
nyerte. A Valeriana nemzetséghez 175
faj tartozik, melyek morfológiailag és
kémiai összetételben is nagy változatos-
ságot mutatnak.
A Valeriana officinalis L. egy Eur-
ázsia nagy részén elterjedt polimorf faj-
nak tekinthető, melynek hazánkban is több alfaja él, ezeket egyes szerzők fajokként
különítik el. A termesztésben leginkább a V. officinalis subsp. exaltata Mikan erede-
tü fajták, populációk találhatóak meg.
• Drog
A drog a macskagyökér tisztított és szárított gyöktörzséből és gyökereiből áll
(Valerianae rhizoma et radix). Minőségi előírásait a VII. Magyar Gyógyszerkönyv és
a MSZ 7664-1970 tartalmazza. A növény szárított gyökere szerepel a német (DAB)
és Európai Gyógyszerkönyvekben (Ph.Eur.), valamint az ESCOP monográfiái között
(Valerianae radix-Valerian Root).
• Hatóanyag
A hazánkban termesztett macskagyökér drogjában 0,4-0,6% illóolajat, benne kü-
lönböző monoterpén (főleg bomeol) és szeszkviterpén ketonokat, savakat, alkoholokat
találunk. Régebben a macskagyökér nyugtató hatását az illóolajnak tulajdonították.
Később megismert hatóanyagai a valepatriátok (0,5-1 ,5%), amelyek C l 0-es cik-
lopentán monoterpén alkoholoknak alacsony szénatomszámú zsírsavakkal alkotott

572
észterei. A valepotriátokat gyógyszeripari felhasználásra elsősorban az azokat 5% kö-
rüli mennyiségben tartalmazó indiai (v. pakisztáni, tibeti) macskagyökérből (v. jala-
mansi Jones; syn.: V. wallichii D. C.) és a mexikói valefiánából (v. edulis Nutt. ex
Torr. & Gray subsp. praeera (H.B.K.) F.G. Meyer- syn. V mexicana DC.) (6-8%)
állítják elő. E fajok hatóanyag-összetétele is eltérő, előbbire a didrovaltrát, utóbbira
az izovaltrát jellemző.
A legújabb vizsgálatok a nyugtató hatás kifejtésében elsősorban a drogban jelenlé-
vő szeszkviterpének (valerénsav, hydroxi- és acetoxi-valerénsav, valerenal, valera-
non) jelentőségét bizonyították. Ennek megfelelően a valepotriátokat felhalmozó fa-
jok jelentősége csökkent.
• Botanikai leírás
Évelő, lágy szárú növény (H). Az első évben tőlevélrózsát, a második évtől egy
métert meghaladó magasságú szárat fejleszt. Gyöktörzse rövid, henger alakú, mely-
ből számos orsószerű, húsos, 15-20 cm hosszú, 2-5 mm vastag, kívül világosbarnás,
belül fehér rostos gyökér ered. Szára felálló, 140-200 cm magas, hengeres, barázdált,
belül üreges, felső részén elágazó. Levelei páratlanul szárnyaltak Az alsók nyelesek,
a felsők ülők és szalagosak, durván fogazottak Virágzala végálló, elágazó álernyő.
Pártája fehér vagy rózsaszínű. Virágai jellegzetesen kellemes illatúak Termése
2-5 mm hosszú, l ,3-1 ,5 mm széles, csepp alakú, sárgás barna, egymagvú kaszat. Csú-
csán l 0-15 sugarú pelyhes bóbita van, amely a szél útján könnyen repíti a termése-
ket. Ezermagtömege: 0,5-0,6 g.
• Előfordulása
Hazánkban vadon is előfordul. A középhegységi lombos erdőkben él (XXVII.
színes tábla) a V. officinalis subsp. coltina (Wallr.) Nym., nedves réteken, kaszáló-
kon a már ritkuló V. officinalis subsp. exaltata Mikan. Montán bükkösökben találha-
tó a védett, ritka V. officinalis subsp. sambucifolia (Mikan) Celak. A vadon termő fa-
jok gyökereit hazánkban gyakorlatilag nem gyűjtik. A drogot főleg termesztésből
nyerik (ökológiai adottságaik miatt elsősorban Tolna és Szabolcs megyék tekinthe-
tők a fontosabb termesztő körzeteknek). Hazai termőterülete évente erősen ingado-
zó, mintegy 50-l 00 ha.
• Környezeti igény
A macskagyökér magjának csírázásához fény és 18-20 oc hőmérséklet szükséges.
Sötétben felére csökken a mag csírázóképessége.
Vízigénye nagy: évente 600-700 mm a számára optimális csapadékmennyiség, így
általában öntözhető területen termeszthető sikeresen.
A macskagyökér-termesztés egyik fő meghatározója a talaj. Mély rétegű, jó víz-
gazdálkodású, tápanyaggal jól ellátott, középkötött, barna homok- és homokos vá-
lyogtalajok felelnek meg termesztésére. Ilyen minőségű talajokon jóval magasabb az
elsődleges gyökérszám és a gyökértömeg. A kötött, száraz talajok nem alkalmasak a
termesztésére. A nehezen művelhető és nedves talajokon a növény lassan fejlődik, vé-
kony szálú gyökérzetet fejleszt. Kötött talajon termesztett növények gyökérzetének
feldolgozásakor rendkívül nehéz a rátapadt talajrészek eltávolítása.
• Fajta
Hazánkban államilag elismert macskagyökérfajta jelenleg nincs. Az országban ter-
mesztett javított populáció heterogén, általában alacsony illóolaj-tartalmú.

573
• Termesztés
Elővetemény. A macskagyökeret drogelőállításra egyévesként termesztik. Elővete­
ményére nem túl igényes, fontos, hogy a talaj idejében előkészíthető legyen az őszi
ültetésre. Önmaga után legfeljebb 2-3 év elteltével telepíthető.
Talaj-előkészítés. A macskagyökér termesztéséhez a talaj-előkészítést időben és jó
minőségben kell elvégezni. Alapművelete a szántás. A palántázás idejére (szeptember
vége, október eleje) a talajt jó kultúrállapotba kell hozni, és fontos, hogy a terület éve-
lő gyomoktól mentes legyen.
Trágyázás. A macskagyökér optimális fejlődéséhez tápanyaggal legalább közepe-
sen ellátott talajok a megfelelőek. Amennyiben ez nem áll rendelkezésünkre, úgy
15-20 t/ha érett szerves trágya és 40--50 kglha foszfor, 20-30 kg/ha kálium,
30--40 kg/ha nitrogén, mint alaptrágya (a szántás előtt kijuttatva), valamint egyszeri
fejtrágyázás, június első felében 40-50 kg/ha nitrogénnel javasolható.
Telepítés/vetés. Többféle szaporítási módja közül hazánkban a legbiztonságosabb
és leggazdaságosabb a nyár végi szabadágyi palántanevelés és az őszi palántakiülte-
tés. Helyenként az őszi vetést és a kora tavaszi palántakiültetést is alkalmazzák A pa-
lánták kiültetésekor alkalmazható sor- és tőtávolság 40-50x20-25 cm. A palánták ere-
déséhez szükséges csapadékot öntözéssel kell pótolni. A korai ültetés nagyobb mérté-
kű magszárképződéssel, a késői pedig többnyire felfagyással jár. A tavaszi, áprilisi ki-
ültetés kisebb hozamot és rendszerint alacsonyabb hatóanyag-tartalmat eredményez.
Apolás. Az ősszel kiültetett állomány első tavaszi munkája- a felfagyási károk csök-
kentésére - a hengerezés. A gyomtalanítást és a megfelelő szintű talajlevegőzöttséget
szolgálja a rendszeres (évi 3-4) sorközművelés. A júniusi sorközkapálással elvégezhetjük
a nitrogénfejtrágya talajba keverését is. Az ápolási munkák között szerepe l a termesztési
körülményektől fiiggően néhány százalékban megjelenő magszárak eltávolítása.
Nővényvédelem. A macskagyökér szembetűnő és jelentős károkat okozó kórokozó-
ja a lisztharmat (Erysiphe valerianae). Tünete a levélen megjelenő "lisztes" fehér be-
vonat. A növény sárgul, barnul, a hozam csökken. Ellene az agrotechnikai növényvé-
delmen (vetésváltás, tápanyag-egyensúly, optimális tőszám) kívül trifiumizol
(Trifmine 30 WP), fenarimol (Rubigan 12 EC), bupirimát (Nimrod 25 EC) hatóanya-
gú készítrnények kipermetezésével védekezhetűnk. A fómás tő- és szárrothadás
(Phoma spp.) tűnete a gyökérvégek barnás foltosodása, rothadása. A betegség ellen
klórtalonil (Bravo 500), mankoceb (Dithane M-45) vagy rézoxiklorid + cineb (Miltox
Special) hatóanyag-tartalmú fungicidekkellehet védekezni. Időszakosan jelentkezik a
rozsdabetegség (Uromyces valerianae). Egygazdás kórokozó. A macskagyökér leve-
lén, a levél nyelén és szárán fejleszti telepeit. A szisztemikus hatású ciprokonazol
(Al to), diklobutrazol (Vigil), flutriafol (Impact) és propikonazo l (Tilt 250 EC) ható-
anyagú fungicidek biztonságos védelmet adnak. Az utóbbi évtizedbenjelentkezett a ví-
ruskárosítás is. Támadja az uborka mozaik és más, meg nem határozott vírusok. Java-
solható a vírusterjesztő rovarvektorok ellen védekezés dimetoat (BI 58 EC), metidation
(Ultracid 40 WP) hatóanyagú, felszívódó, hosszú hatástartalmú rovarölő szerekkel.
A kártevők közül jelentősebb növénykárosodást a levéltetű okozhat. Megjelenésük
idején dimetoát Bi-58 EC és deltametrin (Decis 2,5 EC) hatóanyagú rovarölő szerek-
kel védekezhetünk. Szárazabb körülmények között a talajkártevők rágásukkal tehet-
nek kárt a fejlődő ültetvényben.

574
 Betakarítás. A gyökér hatóanyag-tartalma a vegetáció végén a legnagyobb. Az
ősszel (ritkábban kora tavasszal) kiültetett növények betakarítási ideje október első
felében van. A sekélyen elhelyezkedő gyökérzet kiemelése kézi vagy gépi úton tör-
ténhet. A gyökérkiszedés kis területen ásóval vagy kormánylemez nélküli ekével vé-
gezhető. Többhektáros ültetvények betakarítására rázóvillás faiskolai kiemelőgépet,
burgonyabetakarító gépeket (láncos, rotációs stb.) használnak. A gyökérzetet a táblán
csomókba rakják, majd a feldolgozás helyére szállítják.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyökérzetet a feldolgozóhelyen vagy még a tábla szélén a fóld feletti növényi és
talajrészektől megtisztítják Ezután a gyökerekről bő vizű és gyors mosással a talaj-
részeket eltávolítják. E munkára ma már nagy teljesítményű gyökérmosó gépek áll-
nak rendelkezésre. A lecsurgatott, szikkasztott friss gyökér árnyékos, légjárta helyen
kiterítve, naponta forgatva vagy műszárítóban 40-50°C-on szárítható.
A macskagyökérdrog tárolása kivételes figyelmet igényel. A macskák kártételének
megelőzése érdekében jól zárható helyiségben, valamint más drogoktól is elkülönít-
ve kell elhelyezni, mivel azok könnyen átveszik átható, kellemetlen szagát
• Hozam
Mennyiség. Várható száraz gyökérhozam 2,0-2,5 t/ha. A beszáradási arány: 4-5: l.
Minőség. A szabvány szerinti L osztályú drog barna színű, erős, jellemző, kelle-
metlen szagú, aromás, édeskés-keserű ízű. Vizeskivonat-tartalma legalább 25%.
A gyógyszerkönyv szerinti drognak legalább 0,40 ml/IOOg illóolajat kell tartal-
maznia, a növény egyéb részeiből 2%, idegen növényi részből 5% megengedett.
Cynanchum vincetoxicum és Veratrum album fajok részeit nem tartalmazhatja.
• Szaporítóanyag-előállítás
A macskagyökér virágszárat általában csak a második évtől fejleszt. A vetőmagter­
mesztés a termések egyenetlen (folyamatos) érése és gyors kihullásamiatt rendkívül
körülményes. Vetőmagot lehetőleg szélvédett helyen termesszünk. A termések a virág-
zás után 15-20 nappal már jó csírázóképességűek (június, július). A termések utóérle-
léséhez a magszárakat kévébe kötik és szellős, árnyékos pajtában termésekkel lefelé
felfüggesztve ponyva fólött tárolják a termések kinyeréséig. A termések gyűjtésnél
eredményesen alkalmazható a minden második sorban lefektetett fólia (lásd
borágónál!). Ugyanarról az állományróllegfeljebb két egymást követő évben lehet ve-
tőmagot betakarítani. A vetőmaghozam (az előállított kaszattermések tömege) a nö-
vényállománytól és a betakarítás módjától fúggően 160-220 kg/ha között van. A vető­
mag minőségi követelményeit a MSZ 7145-1999 határozza meg. Ha az aratás előtt hű­
vös és csapadékos az időjárás, a termés csírázóképessége magasabb. A meleg, száraz
időjárás gyorsabb elvirágzást, a termések életképességének csökkenését okozhatja.
A szaporítóanyag (palánták) előállításához a vetőmag jól előkészített, tömörített,
sima felületű szabadágyba, lehetőleg termésérés után azonnal, júliusban vethető el.
Általában szórva, ritkábban sorba (15-20 cm) vetik a kaszatterméseket. Mivel az
fénycsírázó, ezért a talaj felszínére szórják, majd hengerezéssei a talajba nyomják. A
csírázásig a vetést jutazsákkal takarják, hogy megőrizzék a talajnedvességet Az első
csíranövények megjelenésekor a takaróanyagat leszedik, a vetést gyengén árnyékol-
ják, valamint naponta többször óvatosan öntözik. A fejlődő kis palánták gondozása
rendszeres öntözésből és gyomlálásból áll. A palánták általában szeptember végére,

575
október elejére érik el a 8-l O cm fejlettségi állapotot, amikor kiültethetők. Megfele-
lő begyökeresedés hez még legalább két hét fagymentes időszak szükséges.
• Farmakológiai hatás
A drog hatóanyagai összességükben a központi és vegetatív idegrendszert nyugtat-
ják, csökkentik a szorongást és a félelemérzetet; enyhe görcsoldó hatásúak. Nincs
mellékhatásuk, hozzászokásról nem jegyeztek le adatot. Hatásukban különbözőek a
valepotriát alapanyagú gyógyszerek és a valepotriátmentes készítmények (tinktúra,
száraz- és fluid-extraktum, dekoktum, infusum és boros macerátum).
A valepotriátok közüla didrovaltrát főleg trankvilláns (szorongást, félelemérzetet
csökkentő), az izovaltrát pedig timoleptikum (pszichostimuláns, szellemi működésre
ható). A valtrát és acevaltrát antidepresszív (lelki állapotot kedvezően befolyásoló) tu-
lajdonsága miatt használt.
A szeszkviterpének nyugtató, spazmolitikus (görcsoldó) és (myorelaxans) izomel-
lazító hatásúak.
• Felhasználás
A macskagyökér egyike a legrégebben használt gyógynövényeknek, de a modem
gyógyászat is sokrétűen hasznosítja. Alvászavarok esetén teája citromfűvel, komló-
val kombinálva megszüntetheti a panaszokat. A galagonya és a macskagyökér tinktú-
ráját együttesen ideges szív- és gyomorpanaszok esetén javasolják A gyökérből ki-
vont illóolajat is sokoldalúan felhasználják A drog és kivonatai számos nyugtató
gyógyszer alapanyagát képezik.

Veratrum album L. • Fehér zászpa

Gyakrabban használt magyar nevei: (ördögrokolya,
fehérhun yor, medvekocsány)
• Rendszertani besorolás
A Liliales (liliomvirágúak ) rendjén belül a
Liliaceae (liliomfélék) családjába tartozik. Alfaja a
V album subsp. lobelianum Bernh., rokon faja a fe-
kete zászpa (Veratrum nigrum L.), amely azonban
nem szolgáltat drogot.
• Drog
A Magyar Gyógyszerkönyv (Ph.Hg.VII.) a gyök-
törzsből és gyökérből álló drogot Veratri rhizoma et
radix néven írja le. Szerepel a Magyar Szabványban
is (MSZ 7666-1961). A szárított drog erős hatású,
pora tüsszentésre ingerel.
• Hatóanyag
Protoveratrin A és protoveratrin B alkaloidokat tartalmaz, továbbá germerint,
jervint, rubijervint és egyéb, szteránvázas vegyületeket, amelyek a földbeli részekben
halmozódnak fel. A föld feletti szervekben is jelen vannak, de mennyiségük tavasztól
őszig fokozatosan csökken. A fehér zászpában több mint 30 alkaloid szerkezetét írták
le. Ezek egy része észteralkaloid, más része aikamin jellegű.

576
 • Botanikai leírás
Évelő, több évtizedig is élő noveny (G). Gyökértörzse hengeres, függőleges,
6-8 cm hosszú, 2-4 cm vastag, fordított csonkakúp alakú, húsos állományú, sötétbar-
na, belül fehéres. Alsó vége fokozatosan pusztuló, felső része az idősebb példányok-
nál elágazóvá válhat. A gyöktörzsön körkörösen levélalap-maradványok és 5-6 kör-
ben gyökerek találhatók. Az utóbbiak szalmasárga színűek, kb. 3 mm vastagok,
20-30 cm hosszúak. A gyöktörzsből nagyméretű levelek képződnek tőlevélrózsát al-
kotva. A levelek 25-30 cm hosszúak és 6-15 cm szélesek, tojásdadok, kerülékesek,
ép élűek, az ívelt, hosszában futó erek mentén redőzöttek, csúcsuk hegyes, fonáku-
kon pelyhesek. A levelek alapja zárt csővet képez és egy szár benyomását kelti. A tu-
lajdonképpeni szár csak 10-30 éves egyedeknél fejlődik ki; 1,2-1,5 (2) m magas, le-
veles, felső részében összetett fürt (buga) virágzalot képez (XXVII. színes tábla). Az
egyes virágok leple hat tagú, a lepellevelek hossza 7-15 mm, fehérek, zöldesfehérek,
ritkábban sárgászöldek. Termése tok, magjain hártyás függelék van. Júniustól augusz-
tusig virágzik.
• Előfordulás
A fehér zászpa eurázsiai flóraelem. Az Északi-középhegységben, a Dunántúlon
(Soprontól Somogyig,) láprétek, turjánok, hegyvidéki tisztások növénye. Az Alföldön
(Mezőföld, Duna-Tisza köze, Nyírség), a Dráva vidékén és a Kisalföldön reliktum
jellegű az előfordulása. Alfaj a ritka, Ócsáról jelezték.
• Környezeti igény
A lomberdő klíma hőháztartása és nedvessége jellemzik termőhelyeit
• Fajta
Fajtája nincs, természetes populációit gyűjtik.
• Gyűjtés
A földbeli részeket kiássák, a föld felettieket eltávolítják, megmossák, majd napon
vagy 45-50°C-on megszárítják a többi drogtól gondosan elkülönítve. Erős hatású!
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyökeres gyöktörzs felhasítás nélkül megszárítható. Szárításnál, forgatásnál,
csomagolásnál a gyökerek egy része letöredezik, ügyelni kell, ne kerülhessenek be
más drog összetételébe. Jól záró edényben elkülönítve tároljuk, a mérgező növények-
re vonatkozó rendszabályok betartásával.
• Hozam
Mennyiség. 3 kg friss gyökeres gyöktörzsből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. A növény egyéb részeiből és idegen növényből legfeljebb 1-1 %-ot tar-
talmazhat. A Magyar Gyógyszerkönyv legalább l% összalkaloid-tartalmat ír elő, pro-
toveratrinA-ban kifejezve.
• Farmakológiai hatás
A Veratrum-alkaloidok fokozzák a sejthártyaáteresztőképességéta nátrium-ionok-
kal szemben, reflexes úton csökkentik a vérnyomást, a szívverések számát.
• Felhasználás
Gyógyszeripari készítményeit magas vérnyomásban szenvedő betegeknél alkal-
mazzák Háziszerként egyáltalán nem használható. A népi állatgyógyászatban külső
bőrélősködők elpusztítására használták Az állattenyésztésben a szénába kerülve mér-
gezést okozhat. A legelő állatok általában kikerülik.

577
Verbascum phlomoides L. • Szöszös ökörfarkkóró
Gyakrabban használt magyar nevei: szöszös
farkkorá (királygyertya, mezei gyertya, sár-
gavirág, királydárda)
• Rendszertani besorolás
A növény a Scrophulariales (tátogatóvirágú-
ak) rendjébe, a Scrophulariaceae (tátogatófé-
lék) családjába tartozik. Rokon fajaival együtt
(pl.: V. thapsus L.- molyhos ökörfarkkóró, V.
densifiamm Bert. - dúsvirágú ökörfarkkóró, V.
speciasum Schrad. - pompás ökörfarkkóró) az
egész országban vadon terem. A rokon fajok
között igen gyakoriak a kereszteződések.
• Drog
A drog a szöszös ökörfarkkóró és a dúsvi-
rágú ökörfarkkóró csésze nélküli szárított
pártája a Verbasci fias (Ph.Hg. VII., MSZ
11929-1985). Vadon termő rokon fajai szin-
tén drogot szolgáltatnak, kivéve a lila virágú,
lila porzójú, apró virágú fajokat Napjainkban egyre keresettebbé válik szintén ható-
anyagokat tartalmazó levele, a Verbasci folium is. A virágdrog leírását tartalmazza a
Ph.Helv. VII. és az Osztrák Gyógyszerkönyv (ÖAB).
• Hatóanyag
Az ökörfarkkóró-virág fontosabb hatóanyagai a poliszacharidok közé tartozó nyál-
kaanyagok (3%) és ezek hidrolízis termékei (galaktóz, arabinóz stb.), illetve a ter-
penaidokhoz tartozó szaponinak (0,04%) pl. verbaszkogen. Tartalmaz ezeken kívül
10-11 %-ban cukrot, flavonoidokat és karotinoidokat (krocetin), melyeknek a virág-
szín kialakításában van szerepük.
• Botanikai leírás
Kétéves, dudvás szárú, hemitherophita (TH) faj. Egyéves változata is ismert, illet-
ve korai vetéssei már a vetés évében virágzó egyedei vannak. Gyökere vastag, orsó
alakú, kevéssé elágazó. A kétéves vegetációs ciklus első évében a növény tőlevélró­
zsát fejleszt, mely 20-30 cm hosszú, nyeles, lándzsás, durván csipkés szélű, hegyes
tőlevelekből áll. Ötszögletű l ,5-2 m magas szárát a második évben hozza, melyen
szórt állású, alul nyeles, felül ülő, fedőszőrökkel sűrűn borított levelek fejlődnek.
Végálló fiizérvirágzata a szár felső részén helyezkedik el (XXVIII. színes tábla). Jú-
niustól augusztusig folyamatosan hozza magánosan vagy 3-5-ösével csomósan álló
virágait Porzói a fénylősárga párta csövéhez nőttek. Virágai kora hajnalban nyílnak,
s délre elhervadnak. Termése kétrekeszű, sokmagvú tok, apró barnaszínű magvakkaL
Ezermagtömege 0,08-0,8 g. Magja éretten pereg.
• Előfordulása
Kozmopolita faj, főbb elterjedési területei: Elő-Ázsia, Észak-Afrika, Észak-Ame-
rika, Európa. Hazánkban ritkás tölgyesekben, legelőkön, száraz gyomtársulásokban
fordul elő. Pionír növény, elsőként népesíti be az elhagyott terűleteket

578
 • Környezeti igény
Laza homoktalajok növénye, de a szikes és mocsaras talajok kivételével minden
talajtípuson szépen díszlik. Éghajlati igénye alapján szárazság- és hidegtűrő. Gyökér-
sejtjei nagy szívóerejűek ezért a talaj víztartalmát jól hasznosítja, szárazságtűrése eb-
ből adódik. Magja már 8-10 °C-onjól csírázik, fejlett tőleveles állapotban bármilyen
hideg telet elvisel elterjedési területén. Fényigényes, ezért napsütéses, széltől védett
fekvésbe kell telepíteni.
• Fajta
Külfóldön dísznövényként nemesített fajtái ismeretesek. Egyéves fajtája az 1997-ben
elismert 'Napfény'.
• Gyűjtés
Virágait júliustól szeptemberig gyűjtik. A kinyílás napján, a harmat megszáradása
után, száraz időben, délelőtt szedik (virágai délelőtt nyílnak). Értékesebb a csésze
nélkül szedett virág. Nyomásra nagyon érzékeny, ezért lehetőség szerint összetörés
nélkül, kosarakba vagy dobozba kell gyűjteni.
• Termesztés
Elővetemény. Előveteményre nem érzékeny így bármely növénykultúra után tele-
píthető. Önmaga után 3-4 év elteltével kerülhet.
Talaj-előkészítés. Az elővetemény lekerülését és az őszi mélyszántást a talaj azon-
nali elmunkálása követi. A vetőágyat "asztallap" simaságúra, kellően ülepedettre és
gyommentesre készítsük elő.
Trágyázás. Alacsonyabb tápanyagtartalmú területek is jól hasznosíthatók a fajjal,
de a nagyobb hozamok eléréséhez elengedhetetlen a magasabb tápanyagszint. A tele-
pítése előtti szervestrágyázást vagy nitrogén-foszfor-kálium-műtrágyázást az első évi
vegetáció befejeződése után őszi tápanyag-utánpótlással egészíthetjük ki. Különösen
fontos a kellő káliumellátottság a megfelelő virágborítás eléréséhez. A nitrogéntúltrá-
gyázás a vegetatív tömeg túlzott fejlesztését eredményezi.
Vetés. A vetést már késő ősszel (november) vagy kora tavasszal (március) a bizton-
ságos kelés érdekében el kell végezni. Kora tavasszal csak fagyasztott mag vethető.
Ha a vetést túl későn végezzük, lerövidül a növény első évi vegetatív fejlődési fázi-
sa, így a tőlevélrózsa nem tud megfelelően kifejlődni. A vetési időpont megfelelő ki-
választása különösen fontos az egyéves változat termesztésekor: a megkésett vetés a
virágzás elmaradását eredményezheti.
A magot 60 cm sortávolságra, 0,5-1 cm mélyen vessük. A szükséges magmennyi-
ség l ,5-2 kg/ha. A vetést hengerezés követi.
Apolás. Főbb ápolási műveletei a mechanikai gyomirtás és a 4-8 leveles állapot-
ban történő ritkítás annak érdekében, hogy a tőtávolság 30-40 cm legyen. A bizton-
ság érdekében indokolt az állomány csokrosítása, egy helyen 4-6 növény meghagyá-
sávaL Ez különösen fontos az egyéves fajta termesztése esetén, hogy már az első év-
ben l 00% körüli legyen a virágzó tövek aránya.
Növényvédelem. Kártevői megjelenésekor, a levéltetvek (Aphididae spp.), gamma-
bagolypille (Autographa gamma), kis ökörfarkkóró ormányos (Cionus thapsi) ellen
inszekticidekkel védekezzünk.
Betakarítás. Levéldragot és megfelelő termesztéstechnológia esetén kisebb meny-
nyiségű virágdrogot már az első évben betakaríthatunk. (Az egyéves formára szelek-

579
tált populációk már az első évben jelentős mennyiségű virágdrogot adnak.) A levél-
dragot az első évben a tőlevelek teljes kifejlődése után folyamatosan szedhetjük vagy
a szárbaindulás kezdetén a talaj felszínén levágjuk az összes levelet. Mind az első,
mind a második évben a virágdrog előállításához naponta 9-ll óra között kell a be-
takarítást végezni. A virágok csészelevéllel vagy anélkül, kézzel szedhetők.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott leveleket azonnal szárítani kell, árnyékos helyen vagy műszárítóban. A
leszedett virágokat még aznap, a barnulás elkerülése céljából, tűző napon (4-8 óra
alatt) vagy műszárítóban, 45-50°C-on marzsolható állapotig kell szántani. A friss vi-
rágok nyomásra vagy a lassú szárítás alatt, a száraz drog pedig visszanedvesedéskor
könnyen megbarnul. Ezért száraz, szellős helyen, jutazsákba helyezett papírzsákban
vagy műanyag zsákban, napfénytől védett helyen tároljuk
• Hozam
Mennyiség. Várható szárazvirághozam az első évben 0,4-0,5 t/ha, a második év-
ben 0,5-1,2 t/ha. B eszáradási arány 8-10: l. Levéldroghozam: 1-1,5 t/ha.
Minőség. A Magyar Gyógyszerkönyv szerint a drog összflavonoid-tartalma roto-
zidban legalább 1%, duzzadási értéke (nyálka) legalább 10 legyen. A szabvány sze-
rinti l. osztályú drog színe aranysárga, nedvességtartalma legfeljebb l O%, a növény
egyéb részei (csésze) legfeljebb 3%-ban vannak benne, idegen növényi részt nem tar-
talmazhat és a vizeskivonat-tartalma legalább 40%.
• Szaporítóanyag-előállítás
A növény szaporítása maggal történik. A felnyíló toktermések július végétől a 2
éves formánál folyamatosan érnek. A mag erősen pereg. Az egyéves forma 3-4 hét-
tel később érik. A betakarítástakkor kell elkezdeni amikor a termések egyharmada (a
virágszár alsó részén) beérett. A terméses magszárat levágják, majd fóliára fektetve
utóérlelik. A MSZ 7145-1999 szerinti magnak legalább 95% tisztaságúnak, 70% csí-
rázóképességűnek, 12% nedvességtartalmúnak kell lennie, idegen magot legfeljebb
O, l% mennyiségben tartalmazhat.
• Farmakológiai hatás
Köptető, hurutoldó, köhögés csillapító.
• Felhasználás
Köptető teakeverékek alapanyaga, csökkenti a köhögési ingert, nyálkaoldó, izzasz-
tó hatása miatt az édesgyökérrel, ánizzsal, fehérmályvalevéllel gyakran alkalmazzák
együtt. A népi gyógyászatban hurutoldó, köptető, izzasztó hatása miatt meghűlés ese-
tén alkalmazták Napjainkban a vegyiparban szőke hajat ápoló samponokat készíte-
nek belőle.

Verbena officinalis L. • Közönséges vasfű

Gyakrabban használt magyar nevei: vasfű, orvosi vasfű, (kakascímer, keserűfű, la-
katfű, uborkafű)
• Rendszertani besorolás
A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendjébe és a Verbenaceae (verbénafélék) csa-
ládjába tartozó évelő lágy szárú növény.

580
• Drog
A vasfű hajtásának virágzás idején szedett és
eredeti színében megszárított, felső, legfeljebb
40 cm hosszú hajtása szalgáltatja a drogot (Ver-
benae herba). A drog minőségi előírásait az
MSZ 17035-1986 szabvány tartalmazza.
• Hatóanyag
A Verbenae herba 0,2-0,5% iridoid-glikozi-
dot (verbenin, verbenalin, tannin, hasztatozid),
kávésav-származékokat, csersavat, invertin enzi-
met, szaponint, emulzint, nyomokban illóolajat
tartalmaz.
• Botanikai leírás
Kétéves - vagy évelő lágy szárú (Th-H) nö-
vény. Gyöktörzse vízszintesen vagy ferdén elhe-
lyezkedő, elágazó, rövid tagú. Ebből fejlődnek
az orsószerű, mélyre hatoló, erős gyökérrostok-
kal fedett gyökerek. Szára 30-80 cm magas, egyenes, merev, elágazó, négyélű, az
éleken apró szőrökkel fedett. Levelei átellenesen állók, az alsók nyelesek, a felsők
ülők. Az érdes levéllemez szárnyasan szeideit vagy háromhasábú, a szeletek bevag-
dalt-csipkések Virágz a ta laza bugában álló, kicsiny virágú álfüzér. Füzérei eleinte tö-
möttek, később megnyúlnak Az ülő, apró, halványlilás pártájú virágokjúnius-július-
ban nyílnak. Termése négy részterméskére széteső, barnaszínű, gyengén fényes mak-
kocska. Ezermagtömege: 0,3-0,4 g.
• Előfordulás
Hazánkban parlagokon, utak mentén, kavicsos vízpartokon terem. Rosszul kezelt
lucernásokban, herefélékben gyakori gyom. Európában mindenütt megtalálható.
• Környezeti igény
A közönséges vasfű széles alkalmazkodóképességű faj, nincs meghatározott talaj-
igénye. Napos helyek, nyílt területek gyomflórájának növénye.
• Fajta
Fajtája nincs, természetes populációit gyüjtik.
• Gyűjtés
A növény virágos, leveles föld feletti hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú ré-
szét virágzáskor gyüjtik. Ahol tömegesen fordul elő, sarlóval vágható. (Az idegen nö-
vényi részeket ki kell válogatni.)
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A növényt árnyékos, szellős helyen vagy műszárítóban 40-45 °C-on vékony (3-4
ujjnyi rétegben szétterítve) addig kell szárítani, míg a vastagabb szárrész is pattanva
törik. A drogot száraz, sötét, hűvös helyen kell tárolni.
• Hozam
Mennyiség. 4-5 kg friss növénybőllesz l kg drog.
Minőség. Az első osztályú drog szürkészöld színű, csaknem szagtalan, enyhén ke-
serű ízű. Az általánosan előírt minőségi követelmények mellett a szabvány előírja a
minimális vizeskivonat-tartalmat is, amely legalább 15% kell legyen.

581
• Farmakológiai hatás
A drog hatóanyagai (iridoidok) gyulladáscsökkentő, enyhe fájdalomcsillapító és a
kolinerg végkészülékeket enyhén izgató hatásúak. Gátolják a pajzsmirigy fokozott
működését. A szülészetben és a nőgyógyászatban végzett vizsgálatok szerint a kivo-
natok fokozzák a prosztaglandin E 2 hatását.
• Felhasználás
A közönséges vasfű gyógyászati felhasználása igen széles körű. Menstruációs za-
varokat enyhítő, tejelválasztást serkentő, anyagcsere-folyamatok stimulálására szol-
gáló teakeverékek alkotórésze. Teája üdítő, erősítő, étvágyjavító hatású. Külsőleg
bőrbántalmak kezelésére is javasolják A háztartásban manapság is alkalmazzák az
ecetes uborka, paprika tartósításánál, mint íz- és állományjavítót

Veronica officinalis L. • Orvosi veronika

Gyakrabban használt magyar nevei: (di-
csőfű, sarlófű, veronafű)
• Rendszertani besorolás
A Scrophulariales (tátogatóvirágúak)
rendjébe, a Scrophulariaceae (tátogatófé-
lék) családjába, a Veronica nemzetségbe
tartozó faj. A nemzetségnek mintegy 250
faja ismeretes, ebből 28 Magyarországon
is megtalálható. Az orvosi veronika pót-
lására felhasználható az ösztörűs veroni-
ka (Veronica chamaedrys L.).
• Drog
A növény virágzó leveles hajtásai
szolgáltatják a drogot. A Veranieae offi-
cinalis herba minőségi előírásait az
MSZ 170 l 0-1972 tartalmazza. (Ettől külön választva kezelik az ösztörűs veronika
virágos hajtását, Veranieae chamaedrys herba néven.) A veronikadrogok gyógyszer-
könyvekben nem szerepeinek
• Hatóanyag
A herba tartalmaz mintegy 0,5-1% iridoid-glikozidot (katalpol, veronikozid, mus-
saenosid), 0,5-0,9% flavonoidokat (luteolin, apigenin, cinarosid), triterpén-szaponi-
nokat, cserzőanyagokat keserűanyagokat, nyomokban illóolajat és szerves savakat
• Botanikai leírás
Évelő lágyszárú (Ch) növény. Gyöktörzse hengeres, kúszó, kevéssel a talajfelszín
alatt fut. Szára 15-30 cm hosszú, borzas szőrű, elfekvő, a nóduszoknál le gyökerese-
dik. Levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, fűrészes szélűek, a csúcs felé fokoza-
tosan nagyobbodók. Virágzata felálló laza fürt, világoskék virágokkal, a pártából ki-
lógó két porzóvaL Június-júliusban virágzik (XXVII. színes tábla). Toktermése fordí-
tott szív alakú, lapos, csúcsa majdnem egyenesen levágott, mirigyes-molyhos. Magja
l ,O-l ,2 mm széles, ovális, lapos, sima, sárga színű. Ezermagtömege: kb. O, l O g.

582
 Az ösztörűs veronika (V. chamaedrys) felálló szárú és szőrzete nem egyenletesen,
körben fedi a szárat, hanem a szár hosszában két szőrléc alakjában mutatkozik. Leve-
lei puhábbak, csipkés-fogas szélűek
• Előfordulás
Szinte egész Európában, Elő-Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt. Hazánkban
árnyékos, erdős helyeken, vágásokban fordul elő. Mészkerűlő tölgyesek faja. Az Al-
földön csak szórványosan található. Az utóbbi évtizedekben hazánkban állományai
megritkultak.
• Környezeti igény
Gyengén savanyú, üde talajokat kedveli. Nedvességigényes, erdei aljnövény jelle-
géből adódóan a közvetlen napfényt rosszul tűri. A nyugalmi periódusban az erősebb
fagyokat is elviseli.
• Gyűjtés
A növény föld feletti virágos, leveles hajtását gyűjtik. Az orvosi veronika pótlásá-
ra gyűjthető az ösztörűs veronika (Veronicae chamaedrys herba), de a két fajt nem
szabad összekeverni.
• Termesztés
Termesztésbe vételi kísérletek eredményei igazolják, hogy az orvosi veronika ha-
zánkban termeszthető. A termesztési feltételek biztosítása szempontjából a legfonto-
sabb, hogy a növény árnyékkedvelő és vízigényes. Termesztéséhez tápanyaggal leg-
alább közepesen ellátott, gyengén savanyú talajokat szükséges választani. A magok
hosszú csírázása és a növények lassú kezdeti növekedésemiatt gyökeres sarjhajtások-
kal célszerű szaporítani. A 6-l O cm-es gyökeres hajtásokat kettesével-hármasával
30 cm sor- és 15 cm tőtávolságra javasolt kiültetni. Az ültetés optimális időpontja
szeptember eleje, március vége. A telepítés utáni évben- öntözéssel- már lehetséges
a betakarítás. Virágzás kezdetétől a teljes virágzásig sarlóvallehet vágni a 25-30 cm
magas növényeket.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A levágott, virágos, leveles hajtásokat árnyékos helyen kell szárítani. A száraz
anyagot ömlesztve vagy bálazsákokban száraz, hűvös helyen célszerű tárolni.
• Hozam
Mennyiség. Termesztésben 0,5-0,7 kg/m 2 friss hozammallehet számolni. 4-5 kg
friss hajtásból nyerhető l kg drog.
Minőség. Az első osztályú drog szürkészöld színű, csaknem szagtalan, kesernyés
ízű. Az általánosan előírt minőségi követelmények mellett a szabvány előírja a mini-
mális vizeskivonat-tartalmat, amely legalább 30% kell legyen.
• Farmakológiai hatás
Főként köptető hatású. Sebgyógyító hatását is leírták
• Felhasználás
A drog felső légúti hurutos megbetegedések gyógyítására szolgáló teakeverékek
egyik fő alkotórésze. Nőknél a változás korában fellépő panaszok enyhítésére ajánl-
ják. Köptető keverékekben és hasmenés elleni teákban is szerepel. Klinikai vizsgá-
latok során jelentős javulást értek el időskori fekélyes vastagbélgyulladásban szen-
vedő betegeknéL

583
Vinca minor L. • Kis meténg
Gyakrabban használt magyar nevei: örök-
zöld meténg, télizöld meténg, kis télizöld,
(aprómeténg, vinka, börvény)
• Rendszertani besorolás
A Gentianales (encián- vagy támicsvirágú-
ak) rendjébe és az Apocynaceae (meténgfé-
lék) családjába tartozó faj. Rokona a gyógy-
növények közül a kísérleti termesztésbe
vont rózsameténg ( Catharanthus roseus
/L./ G. Don.) és az amsonia (Amsonia ta-
bernaemontana Walt.). A család számos
tagja a trópusokon él.
• Drog
A növény szárított leveles hajtásai (Vincae minoris herba) szolgáltatják a drogot.
Gyógyszerkönyvekben nem hivatalos drog. Az MSZ 11627-1972 drogszabványban
találjuk a drog értékmérő tulajdonságainak leírását.
• Hatóanyag
Az kis meténg föld feletti részei, elsősorban levelei indolvázas alkaloidokat tartal-
maznak, több mint 30 alkaloidot izoláltak a növényből. Közülük gyógyászatilag a
legjelentősebb a vinkamin, az izovinkamin és a vincin. A vadon gyűjtött növények
vinkaminban kifejezett hatóanyag-tartalma 0,3-1 ,O% közötti. Hazánkban kísérleti
léptékben termesztett rokonaiközüla Catharanthus roseus herbája 0,02-0,03% vin-
hlasztint és vinkrisztint tartalmaz, melyet leukémia és tumorok kezelésére használ-
nak. Az Amsania tabernaemontana magja l% körüli taberszonint tartalmaz, me ly ké-
miai úton átalakítható vinkaminná.
• Botanikai leírás
Az kis meténg évelő, örökzöld, kúszó szárú félcsetje (Ch). Gyökere elágazó, vé-
kony, fiatalon világos, később sötétsárga színű. Zömében a talaj felső 15-20 cm-es ré-
tegében helyezkedik el. Talaj felszínén kúszó, indaszern szára van. A szár az ízközök
csomóiból legyökeresedik és új felálló szárú növényeket, bokrokat képez. Levelei
bőmeműek, fényesek, keresztben átellenes állásúak, széles lándzsásak. lbolyáskék vi-
rágai a felálló hajtásokon a levelek hónaljánál képződnek. Virágzik április-májusban.
Elvétve képződnek rajta kettős tüsző termések, melyek kevés magot tartalmaznak.
• Előfordulás
A kis meténg a mérsékelt égövi félszáraz, gyertyános tölgyesek, ligetek árnyék-
kedvelő növénye (XXVIII. színes tábla}.
• Környezeti igény
Éghajlati igénye alapján az ország számos helyén megtalálható. Kedveli a párás,
védett fekvést, vízállásos helyeken azonban gyorsan kipusztul. A termesztésbe voná-
sára irányuló kísérletek a 70-es években eredménytelenül záródtak.
• Fajta
Fajtája nincs. Természetes állományait gyűjtik. A nemzeti fajtajegyzékben a taber-
szanint termelő Amsania tabernaemontana fajtája szerepel 'Budakalászi' néven.

584
 • Gyűjtés
Augusztus második felétől szeptember végéig célszerű gyűjteni hajtásait, mert ek-
kor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. Kézi kaszával a talaj felszíne felett vágják. A
levágott hajtásokat zsákba rakják. Ezt követően szárítják.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyűjtött, kis mennyiségű herba természetes úton szárítható. A l O% körüli ned-
vességtartalmú drog, még őrölve is, száraz, hűvös helyen, minőségi romlás nélkül
hosszú ideig tárolható.
• Hozam
Mennyiség. A leveles hajtás beszáradási aránya 3-4: l.
Minőség. A szabvány szerint az l. osztályú drog csak a kis meténg hajtásaiból áll-
hat. Színe zöld vagy fakózöld lehet, íze kesernyés. 5%-nál több sárga levelet, l %-nál
több idegen anyagot nem tartalmazhat. Hatóanyag-tartalmára vonatkozó előírás
nm cs.
• Farmakológiai hatás
V érnyomáscsökkentő, agy értágító, vizelethajtó.
• Felhasználás
Leveles hajtását a népi gyógyászatban főként "vértisztító", vizelethajtó teakeveré-
kekben, valamint sebek gyógyítására használták Alkaloidjaiból vérnyomáscsök ken-
tő és agyértágító hatású gyógyszereket készítenek (pl. Devincan). A vinkamin az ori-
ginális magyar gyógyszerek közé sorolt Cavinton alapanyaga.

Viola odorata L. • Illatos ibolya

Gyakrabban használt magyar nevei: már-
ciusi ibolya, ibolya, (mezei viola, kék vi-
ola, gyöngevirág)
• Rendszertani besorolás
A Violales (ibolyavirágúak) rendjébe,
a Violaceae (ibolyafélék) családba tar-
tozó faj.
• Drog
Az illatos ibolya gyökeres gyöktörzsét
(Violae odoratae rhizoma et radix) hasz-
nálják elsősorban, de drogot képez a le-
vél is (Violae odoratae fo lium) és kü1ön,
még ritkábban, a virág (Violae odoratae
jlos). Hivatalos minőségi előírás a levél-
drogra van: MSZ 14126-1978.
• Hatóanyag
Triterpénvázas szaponinokat tartalmaz (elsősorban a földbeli részek) és a szalicil-
sav származékait Az illatos ibolya esetében kisebb jelentőségűek a flavonoidok.

585
• Botanikai leírás
Az illatos ibolya évelő növény (H), gyöktörzséből vékony, hosszú indák is fejlőd­
nek. Minden levele tőálló, ezért a virágok~kocsányon találhatók. A pálhalevelek
széles tojásdadok, szél ük rojtjai jóval rövidebbek a pálha szélességénéL A levelek szí-
ves vállúak, kerekdedek, csúcsuk többé-kevésbé lekerekített, csak a belső, legfiata-
labb levelek hegyesedők. A szirmok tövükig ibolyaszínűek, ritkán halványak vagy fe-
hérek. A sarkantyús virágok kb. l cm nagyok, a sarkantyú 6 mm hosszú, a csésze füg-
gelékénél hosszabb. A virágok illatosak. A kocsány általában kopasz, amennyiben
szőrözött, a szőrképletek lehajlók. Toktermése pelyhes.
Március-áprilisban virágzik, néha még májusban is. Egyik, nálunk is megtalálha-
tó alfaja, a V odorata subsp. wiedemanni (Boiss.) Kupf. Ennek virágai nagyobbak,
sötétebbek, illatosabbak, a virágkocsány kb. olyan hosszú, mint a levelek.
• Előfordulás
Az illatos ibolya európai flóraelem. A középhegységeinkben, a Dunántúlon gya-
kori lomberdőkben, azok szélén, bokros helyeken, gyümölcsösökben. Az Alföldön
előfordulása szórványos. Kertekben dísznövényként tartják, általában félárnyékos
helyen.
• Környezeti igény
A lomberdők és a szubmediterrán atlantikus lomberdők hőklímája, a mérsékelten
üde vízháztartású, enyhén meszes talaj jelentik a legmegfelelőbb közeget.
• Fajta
Az illatos ibolyát és több, egyéb Viola fajt gyakran termesztik, dísznövényként faj-
tái is vannak.
• Gyűjtés
A gyökeres gyöktörzset kora tavasszal vagy késő ősszel, a leveleket a virágzás
alatt vagy közvetlenül utána gyűjtik, 2-3 cm-es nyéllel. A virágokat a virágzás kez-
detén szedik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A gyökeres gyöktörzset gyűjtéskor azonnal megmossák, majd szellős helyen,
szükség esetén fűthető helyiségben megszárítják. A leveleket és a virágokat árnyék-
ban szárítsuk, de amennyiben a szárításhoz hőfejlesztő forrást is használunk, a hő­
mérséklet ne haladja meg a 30-35 °C-t. A drogokat zártan, fénytől védve tároljuk
• Hozam
Mennyiség. 3,5 kg gyökeres gyöktörzsből állítható elő l kg száraz drog, az arány
a levelek esetében 4-5:1, a virágoknál 7:1.
Minőség. Az L osztályú levéldrogban a 3 cm-nél hosszabb nyélrésszel gyűjtött le-
velek aránya a l 0%-ot, a növény egyéb részei az 5°/o-ot nem haladhatják meg.
• Farmakológiai hatás
Köptető.
• Felhasználás
Légcső- és hörghurutban, különösen idült, elhúzódó folyamatokban alkalmazzák
Erre a célra a gyökeres gyöktörzs a legalkalmasabb. A levelek gyengébb hatásúak, a
népi gyógyászatban nyugtatóként is alkalmazzák, akárcsak a virágokat.
Az illatszer-, illetőleg kozmetikai iparban az ibolyaillatú termékeket szintetikus
anyagokból készítik.

586
Viola tricolor L. • Háromszínű ibolya
Gyakrabban használt magyar nevei: há-
romszínű árvácska (vadárvácska, papsza-
káll)
• Rendszertani besorolás
A Violales (ibolyavirágúak) rendjének,
a Violaceae (ibolyafélék) családjának fiá-
ránkban egyedüli nemzetsége a Viola,
nagy számú fajjaL Ezek besorolhatók vagy
az ibolyák vagy az árvácskák csoportjába.
Gyógynövény a mezei árvácska (V. arven-
sis syn. V. tricolor subsp. arvensis Murr.
Gaud.) is.
• Drog
A virágos, föld feletti részek drogja két
különböző néven ismert: Violae tricoloris
herba és Jaceae herba. Több gyógyszer-
könyvben hivatalos drog (Osztrák Gyógy-
szerkönyv, a Német Gyógyszerkönyv 1986-os kiegészítő kötete). A drog minőségi
követelményeit hazánkban az MSZ 19871-1988 tartalmazza.
• Hatóanyag
Triterpénvázas szaponinok, a szalicitsav metilészterének glikozidjai, valamint
flavonoidok képezik a fő hatóanyagokat Utóbbiak közül a violakvercetrint ebben a
fajban fedezték fel, utólag állapították meg, hogy azonos a rutinnal. További
flavonoidok: violantin, szkoparin, vitexin, szaponaretin, orientin.
• Botanikai leírás
Egyéves vagy évelő, lágy szárú növény (Th-H), áprilistól kezdve virágzik június
végéig, esetleg júliusig, augusztusig. Szára 30-40 cm magas, kevéssé elágazó, a le-
velek szórt állásúak, alapjuknál két nagy, szárnyasan szeideit pálhalevéllel, amely
méreteiben alig különbözik a tojásdad vagy lándzsás levéltőL A virágok egyesével
képződnek hosszú kocsányon, egyoldali részarányosak, a szirmok sárgák, fehérek és
főleg a felsők gyakran kékek vagy ibolyaszínűek; a sarkantyús szirom legalább
1,5 cm hosszú, maga a sarkantyú viszont mindössze 3-5 mm-es. A termés éretten há-
romágú csillagként pattan fel, benne a magvak körte alakúak, sárgák, rajtuk fehéres
függelékkeL Ezermagtömege: l ,3-1 ,4g.
Több alfaja közül nálunk gyakoribb a V. tricolor subsp. subatpina Gaud., amely
erőteljesebb, elágazóbb szárú, nagyobb (2-3,5 cm átmérőjű) virágai sárga színűek,
legfeljebb a sarkantyús szirom kékes. A V. tricolor subsp. polychrama (Kem.) J. Murr.
esetében viszont a szirmok kékek, az alsók lehetnek sárgák is. A mezei árvácska
(V. arvensis) kisebb virágú, a sarkantyús szirom legfeljebb 7 mm hosszú, a növény
nyúlánk termetű.
• Előfordulás
A háromszínű árvácska eurázsiai flóraelem, nálunk kaszálórétek, száraz gyepek nö-
vénye a középhegységekben, a Dunántúlon, az Alföldön. A V. tico/or subsp. suba/pina

587
és a V tricolor subsp. polychrama a bükkös öv sziklagyepjeiben található a középhegy-
ségben. A mezei árvácska vetési gyomtársulások növénye, késő őszig virágzik.
• Környezeti igény
A faj számára az atlantikus jellegű lomberdő klíma hőháztartása, annak mérsékel-
ten száraz vízháztartása felel meg leginkább, talajjal szembeni igénye nem kifejezett.
• Fajta
Természetes populációit gyűjtik. Az igen változatos kerti árvácska (Viola wittrocki-
ana Gams)- régebbi nevén Viola hortensis- keverékfaj, többnyire kétéves. Dísznö-
vényként számos fajtáját állították elő.
• Gyűjtés
A "vadárvácska" gyűjtőnéven nyilvántartott fajokat a virágzás kezdetén gyűjtik.
Vékony gyökerük könnyen kihúzódik a talajból, a föld feletti hajtás ezért gyökérrel
együtt kerülhet a drogba.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Árnyékban jól szárítható. Fénytől és nedvességtől védve tároljuk.
• Hozam
Mennyiség. 5 kg friss növényből állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Az I. osztályú herba a háromszínű árvácska és amezei árvácska élénkzöld
hajtásait, fehéressárga virágait tartalmazza. Az ettől eltérő növényi részek (terméses és
gyökeres, valamint színét vesztett rész) legfeljebb 10%, idegen növényi rész maxi-
mum 3% mennyiségben megengedett. Flavonoidtartalma legalább 0,8% kell legyen.
• Farmakológiai hatás
Köptető, enyhe vízhajtó.
• Felhasználás
Köhögéssel járó légúti humtok kezelésére főleg összetett teakeverékek alkotóré-
szeként használják.
Bőrgyógyászati felhasználásakor (ekcémák, pörkösödő sebek) egymagában belső­
leg is és helyileg lemosószerként, borogatásként
A népi gyógyászatban főleg "vértisztító" szerként ismerik.

Viscum album L. • Fehér fagyöngy

Gyakrabban használt magyar nevei: madárlép, enyvesbogyó, (madárlip)
• Rendszertani besorolás
A Santalales (szantálfavirágúak) renden belül a Loranthaceae (fagyöngyfélék) csa-
ládjának örökzöld tagja. A különböző lombhullató fákon félélősködő fehér fagyöngy-
től ( Viscum album L.) egyes szerzők megkülönböztetik a fenyőféléken található szin-
tén örökzöld fenyő-fagyöngyöt ( Viscum laxum Boiss. et Reut.). A fakín vagy sárga fa-
gyöngy (Loranthus europaeus L.) hasonló életmódot folytat, lombhullató faj.
• Drog
A leveleket (Vis ci fo/ium) vagy leveles hajtásokat (Vis ci albae stipes) kizárólag a
fehér fagyöngyről gyűjtik. Az érvényes Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.Hg.VII.)
nem hivatalos, de szerepel a szabadon forgalmazható drogok között. Minőségi köve-
telményeit a MSZ 19854-1969 tartalmazza.

588
• Hatóanyag
A fagyöngy 0,05-0, l% erős hatású
polipeptid keveréket tartalmaz, amiből
ezideig a viszkotoxin-A2 , -A3 és -B, va-
lamint a cisztein összetevőket izolálták
Található a drogban egy bázikus, visz-
kumprotein komplex, ezenkívül moleku-
latömegükben különböző lektinek. Ezek
összetétele függ a gazdanövénytől és a
drog gyűjtésének körülményeitől. Jel-
lemző tartalomanyaguk a fenilpropán- és
lignánszármazékok (sziringenin- és szi-
ringarezinol-glikozidok), kávésavszár-
mazékok, flavonoidok (elsősorban kver-
cetin glikozidok), biogén aminok (tira-
min, kolin stb.), arabinogalaktán és galakturonán poliszacharidok. A fiatal és puhafá-
kon élősködő drogban magasabb, az idős és keményfákról származó mintákban ala-
csonyabb kolintartalmat találtak.
• Botanikai leírás
Fás, félélősködő, örökzöld növény, mely különböző fák ágain gömbölyű, 60-100 cm
átmérőjű bokrot képez (E). Jellemző a rövid szártagú ágak ismételt álvillás elágazása,
ezáltal egy-egy hajtás legyezőszerűen szétterül. Az egyes szártagok is zöld színűek,
2-12 cm hosszúak, hengeresek, csupaszok, folyamatosan vastagodnak, a nóduszokon
könnyen letörnek és felső végükön bunkószerűen megvastagodtak. Levelei átellenesek,
zöldessárgák, vastagok, bőmeműek, csupaszok, ép szélűek, csúcsuk lekerekített, alapju-
kon elkeskenyedők, ülők, fordított hosszúkás tojás alakúak vagy keskeny lándzsásak. Öt,
közel párhuzamos, csúcsban összefutó főere van. A növény kétlaki, március-áprilisban
virágzik. Redukált virágai ülők, 3-4--5 tagú bogemyőt alkotnak, aprók, igénytelenek,
zöldessárgák. A porzós virág feltűnőbb, termős virága apróbb, 3-4 cimpájú lepelből áll.
Terrnője alsóállású. Termése a virágzati tengellyd összenőtt, borsónagyságú, fehér szí-
nű, áttetsző, nyúlós, ragadós álbogyó, melybe 1-2 zöld színű, klorofillt tartalmazó szív
alakú mag van beágyazva. Termése késő ősszel érik, elterjesztésében madaraknak van
nagy szerepük, amennyiben a ragadós magvakat az ágak kérgéhez ragasztják, ahol azok
napfény és optimális hőmérséklet hatására sajátos módon csírázásnak indulnak.
• Előfordulás
A Viscum album. mérsékelt övi, eurázsiai flóraelem, Európában és a nem trópusi
Ázsiában, Skandinávia déli részéig le egészen Északnyugat-Afrikáig, Arrgliától Kis-
Ázsián és Ázsián keresztül egészen Japánig elterjedt, sőt megtalálható Észak-Ameri-
kában is. Sík vidéken éppúgy honos, mint hegyekben, mintegy 1400 m magasságig.
Hazánkban elterjedt (XXVIII. színes tábla). Leggyakoribb gazdanövényei: alma, fűz,
hárs, vadkörte, juhar, magas kőris, kanadai nyár, akác, erdeifenyő.
• Környezeti igény
Gazdanövényre nem specializált, sok tűlevelű fán és majdnem minden lombosfán
megtelepszik Főleg a puhafákat kedveli, mert szívógyökerei azoknak testébe köny-
nyerr be tudnak hatolni, bár számos keményfán is megtelepszik A gazdanövény és

589
parazitája szoros élettani kapcsolatban állnak egymással, a két növény anyagcseréje
között speciális fiziológiás affinitás alakulhat ki. A növény számtalan biológiai válto-
zatának alakulásában döntő tényezők a gazdaág állapota, a fagyöngynek a gazdafán
való elhelyezkedése és az ezzel kapcsolatos fényviszonyok is. Ezért egyazon fán is
többféle változat lehetséges, ami gyakran a tartalmi anyagok mennyiségi és/vagy mi-
nőségi különbözőségében is kifejezésre jut.
• Fajta
Hazánkban gyüjtött faj.
• Gyűjtés
A leveleket vagy leveles hajtásokat kizárólag a fehér fagyöngyről gyüjtik rendsze-
rint ősszel, télen vagy kora tavasszal, amikor a félélősködő bokrok könnyebben ész-
revehetők a lombtalan fákon. A gyűjtéshez speciális, kampós, hosszabbítható botot
használnak. A Homeopatha gyógyszerkönyv az őstinktúrákat friss, bogyós hajtásból
készítteti, amit ősszel kell begyüjteni.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
A leveleket és vékonyabb, legfeljebb ceruzavastag (max. 0,5 cm) ágdarabokat tar-
talmazó hajtásokat szobahőmérsékleten szárítják. A megszáradt drogot zsákban vagy
bálában tárolják.
• Hozam
Mennyiség. Általában 3 kg nyers hajtásból állítható elő l kg száraz drog.
Minőség. Az L osztályú drog sárgászöld, csaknem szagtalan, keserű, enyhén fűsze­
res ízű. Aszalódott álbogyókat tartalmazhat. 7 mm-nél vastagabb szárrész 5%, idegen
növényi rész 2%, színét vesztett részek 3%-os mennyiségben lehetnek benne. Vizes-
kivonat-tartalmának legalább 24%-nak kell lennie. Bizonyos termékekké való gyógy-
szeripari feldolgozáshoz az árun a gazdanövényt célszerű feltűntetni, tekintettel an-
nak a tartalmi anyagok összetételére gyakorolt hatására.
• Farmakológiai hatás
Vizes kivonata szájon át adagolva vérnyomáscsökkentő, vérnyomásszabályozó,
kardiotonikum, de a hatás csak a betegek 20-25%-ánál mérhető. A szervezetre erős
hatású fehérjék, illetve fehérjeszem anyagok perorális adagolásnál nem károsítják a
szervezetet, mert nem szívódnak fel, illetve lebomlanak a tápcsatornában. Befecsken-
dezésre (intrakután) szánt speciális technológiával előállított készítményeit degenera-
tív gyulladásos, izületi betegségeknél, szalagsérüléseknél, ischiás kezelésében alkal-
mazzák, a szervezet celluláris immunrendszerének aktivitását fokozó hatás miatt.
A lektinekés bázikus fehérjék a szervezet védekezőképességének befolyásolásával
(immunomoduláns hatás) javítják daganatos betegségeknél az általános állapotot,
szerepük lehet az áttételek megelőzésében, a malignitás csökkentésében. (Iscador,
Plenosol, Helixor készítmények). Széles körű alkalmazásának mellékhatásai határt
szabnak. Mellékhatások: hidegrázás, anginás mellkasi panaszok, ortosztatikus kerin-
gési zavarok, allergiás reakciók.
• Felhasználás
Vérnyomáscsökkentésre a teát hideg úton készítik. Gyakran társítják nyugtató ha-
tású és kardiotonikus gyógynövényekkel ideges eredetű szívpanaszoknál. Orvosi el-
lenőrzés szükséges. Gyári készítményeit az onkológia területén használják. Ellenja-
vallt fehérje-túlérzékenységnél is krónikus infekciók esetén.

590
Zea mays L. • Kukorica
Gyakrabban használt magyar neve: tengeri
• Rendszertani besorolás
A Poales (pázsitfűfélék) rendjén belül a
Poaceae (Graminae) (pázsitfiivek) családjába
tartozik.
• Drog
A gyógyászatban felhasznált részei a bibe-
szála és hibéje - Maydis stigma (MSZ
4989-1988), keményítője - Amylum maydis
(Ph.Hg. VII.) és csíraolaja - Oleum maydis
embryonis (MSZ 08-1519-1980).
• Hatóanyag
A kukoricabajusz flavonoidokat, cseranya-
got, illóolajat, zsírosolajat, K-vitamint, szilí-
cium-dioxidot tartalmaz. A zsírosolaj telítetlen zsírsavakban gazdag, emellett E-vita-
mint, szitoszterint és karotint található a drogban.
• Botanikai leírás
Erőteljes növekedésű (1-3m) egyéves kultúrnövény (Th). Levelei szálas-lándzsá-
sak, 4-15 cm szélesek. Egylaki, egyivarú virágokkaL Porzós virágai a főhajtás csú-
csán bugavirágzatban ("címer") állnak. A termős virágok a középső levelek hónaljá-
ban torzsavirágzatban állnak. Jellegzetes a csőből kilógó bajusz, amely a termő
hosszú bibeszála, ill. bibéje. Virágzik június-augusztusban. A szemtermések hasz-
szanti sorokban ülnek a torzsavirágzatból fejlődött "csövön". Ezermagtömege:
250--500 g.
• Előfordulás
Mexikóból származó, nálunk termesztett kultúrnövény.
• Környezeti igény
Fény- és melegigényes növény. Termesztéséreameleg fekvésű, jó vízgazdálkodá-
sú talajok alkalmasak. Vízigénye nagy.
• Fajta
Gyógynövényfajtája nincs, számos fajtáját termesztik szántóföldi növényként
• Termesztés
Külön gyógynövény-előállítás céljából nem termesztik. Takarmány- és élelmiszer-
előállításra kialakított termesztési technológiája a mezőgazdasági növények között az
egyik legkorszerűbb.
• Gyűjtés
Bibéjét a torzsavirágzatról beporzás előtt gyűjtik.
• Elsődleges feldolgozás, tárolás
Abegyűjtött kukoricabajuszt jól szellőző helyen, árnyékban kell szántani, majd az
általános tárolási követelményeknek megfelelően kell tárolni. A szemtermésből ke-
ményítőt gyártanak, a csírázó embrióból zsírosolajat
• Hozam
Mennyiség. A kukoricabajusz melléktermék.

591
 Minőség. A kukoricabajusz a szabvány szerint a torzsavirágzatról beporzás előtt el-
távolított és megszárított fonalas bibeszálakból áll.
• Farmakológiai hatás
A kukoricabajusz vizelethajtó és gyulladáscsökkentő.
• Felhasználás
A kukoricabajusz teáját- társítva más drogokkal- vizelethajtóként, vesekőképző­
dést gátló hatásáért és húgyhólyag-gyulladás esetén alkalmazzák A keményítőt kötő­
anyagként és a szőlőcukorgyártásban használják. A csíraolaj a vér koleszterinszintjét
csökkenti, dülmirigygyulladás, -megnagyobbodás megelőzésében, valamint érelme-
szesedést megelőző reformétrendben alkalmazható.

592
 Felhasznált és javasolt irodalom

ANONYMUS (1993): Homeopátiás repetitórium. Deutsche Homöopathi sche Union,

Karlsruhe és Dr. Peithner KG, Bécs, Budapest
ANONYMUS (1998): Leitlinien für die Gute Landwirtsch aftliche Praxis (GAP) von
Arznei- und Gewürzpflan zen. EUROPAM, Zeitschrift für Arznei und Gewürz-
pflanzen, 3-4. 166.
ANTAL J. (1987): Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
BAINs, D. S.-SARMA, 1.-SAINI, S. S. (1977): Cultivation and utilization of medicinal and
aromatic plants. in: C. K. Atal-B. M. Kapur (ed.) Regional Res. Lab. Jammu-Tawi, 191.
BÉKÉSY M.-GARAY A. (1960): Az anyarozs, Claviceps purpurea (Fr.) Tul.. Magyar-
ország Kulturflórája, Akadémiai Kiadó, Budapest
BELL, E. A.-CHARLWOOD, B.V. (1980): Secondary plant products. Springer-Verlag,
Berlin-Heid elberg-New York
BERBEC, S. (1965): Wplyw roznych dawk wagina na wrost, plonowanie oraz jakosc
surowka kizlka lekarskiego ( Valeriana officinalis L.). Ann. Univ. Marie-Curie -
Sklodowska, Sec. E. Agric., Lublin, 20. 233.
BERNÁTH J. (1985): Speciális növényi anyagok produkcióbio lógiája. Doktori érteke-
zés, MTA, Budapest
BERNÁTH, J. (1986): Complex physio-ecolo gical evaluation of the alkaloid forrnation
of the poppy (Papaver sornniferum L.). Herba Hungarica, 25. 43.
BERNÁTH, J. (1986): The production ecology of secondary plant products in: L. E.
Craker-J. E. Simon (eds.), Recent Advences in Botany (Horticulture and
Pharmacogn osy) Vol. 1., Oryx Press. Ind., Phoenix, Arizona
BERNÁTH, J. (1987): Recent effortsof preservation and exploitation of medicinal and
aromatic plants. in: A. J. M. Leeuwenberg (ed.), Medicinal and poisonous plants of
the tropics. Pudoc, Wageningen
BERNÁTH, J. (1988): Problems and results in preservation and exploitation ofmedic-
inal and aromatic plants. Herba Hungarica, 27. 17.
BERNÁTH, J. (1990): Ecophysiolo gical approach in the optimalizatio n of medicinal
plant agro-systems. Herba Hungarica, 29. 7.
BERNÁTH, J. (1992): Production and trade of medicinal and aromatic plants in Hun-
gary affected by recent political and economic changes. Compte Rendu des 3emes
Rencontres Techniques et Economique s Plantes Aromatiques et Medicinales "Les
Mimosas", Nyons, France, 188.
BERNÁTH J. ( 1997) Kertészeti ágazatok minőségi analízisének összefoglaló értékelé-
se- Gyógy- és aromanövény ágazat. MTA, Budapest, 36.

593
BERNÁTH, J. (1998a): Poppy-Genus Papaver. Harwood Academic Press, Amsterdam
BERNÁTH J. (1998b): A tájtermesztés (regionalitás) és aminőség kapcsolata a gyógy-
növény ágazatban."Agro-21" Füzetek, 26. 58.
BERNÁTH, J.-DÁNOS, B.-HÉTHELYI, É. (1991): Variation in essential oil spectrum of
Salvia species affected by environment. Herba Hungarica, 30. 35.
BERNÁTH, J.-DÁNOS, B.-VERES, T.-SZÁNTÓ, J.-TÉTÉNYI, P. (1988): Variation in alka-
loid production in poppy ecotypes: Responses to different environments. Biochem.
Syst. Eco!., 16. 2. 171.
BERNÁTH, J.-FöLDESI, D. (1992): Sea buckthom (Hippophae rhamnoides L.): A
promising new medicinal and food crop. J. Herbs, Spices Med. Pl., l. 1-2. 27.
BERNÁTH, J.-KINICZKY, M.-TÉTÉNYI, P. (1985): Ecophysiological aspects of parasitic
ergot-alkaloid production. Pharmazeutische Zeitung, 37. 7.
BERNÁTH, J.-TÉTÉNYI, P. (1979): The effect of environmental factors on growth,
development and alkaloid production of poppy (Papaver sornniferum L.).
l. Responses to day-lenght and light intensity. Biochem. Physiol. Pflanz.,
174. 468.
BERNÁTH, J.-TÉTÉNYI, P. (1982): Production characteristics of Papaver sornniferum
L. cuitivars of different origin and vegetation cycles. Bull. N arcot., 34. 3.
BERNÁTH J.-TISCHNER T.-ÁBRÁNYI A. (1982): Növénykörnyezet és szabályozása.
Akadémiai Kiadó, Budapest
BERNÁTH J.-ZÁMBORINÉ NÉMETH É. (1997): A gyógynövény ágazat minőségi fejlesz-
tésének irányai. "Agro-21" Füzetek, 15. 72.
BERNÁTH J.-ZÁMBORINÉ N. É. (1999): A gyógy- és illóolajos növényágazat minőségi
dimenziói, fejlesztésének stratégiája, in: GLATZ, F. (ed.), Minőség és argárstratégia.
Budapest. 1999. MTA
BOROS Á. (1964): A turbolya, Anthriscus cerefalium (L.) Hoffm. Magyarország
Kulturflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
BoRos Á. (1965): A jóféle sáfrány, Crocus sativus L. Magyarország Kulturflórája.
Akadémiai Kiadó, Budapest
BoROS Á. (1968): A levendula, Lavandu/a officinalis Mill. Magyarország Kulturfló-
rája. Akadémiai Kiadó, Budapest
BoROS Á. (1974): Az ökörfarkkoró, Verbascum phlomoides L. Magyarország Kultur-
flórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
BoROS Á.-SZUJKO 1.-NÉ (1970) A kapor, Anethum graveo/ens L. Magyarország Kul-
turflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
BRANTNER, A.-FRANK, B.-SCHNEIDER, E. (1997): Richtlinien fiir die Gute Land-
wirtschaftliche Praxis vonArznei- und Gewürzpflanzen (GAP-Regeln). Zeitschrift
fiir Arznei und Gewürzpflanzen, 4. 204-206.
BREMNESS, L. (1990): Füveskönyv. Novotrade Kiadó, Budapest
CossoN, L.- CHOUARD, P.- PARIS, R. (1966): Influence de l'edairement sur la teneur
en alkaloides des Daturas. Herba Hungarica, 5. 157.
CVETKOV, R. (1967): Biologíja prorasztanyija i laboratomaja ocenka szemjan efiro-
maszlicsnüh rasztenyíj kak poszevnago materiala. Herba Hungarica, 6. 97.
CziMBER GY. (1980): A somkoró, Melilotus Mill., Magyarország Kulturflórája. Aka-
démiai Kiadó, Budapest

594
DACHLER, M.- PELZMANN, H. (1999): Arznei- und Gewürzpflanzen, Anbau, Emte,
Aufbereitung. 2. Auflage, Österreichischer Agrarverlag, Klostemeuburg
DÁNOS B. (1992): Gyógynövényismeret 1.-II.-III. Semmelweis Kiadó, Budapest
DÁNOS B. (1997): Farmakobotanika. 2. (Kemotaxonómia). Argumentum Kiadó, Bu-
dapest
DÁNOS B. (1998): Farmakobotanika. 3. (Gyógynövényismeret). Semmelweis Kiadó,
Budapest
DE SMET, P. A. G. M.-KELLER, K.-HANSEL, R.-CHANDLER, R. F. (1992): Adverse
effects of herbal drugs. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg-New York-Lon-
don-Paris-Tokyo--Hong Kong-Barcelona-Budapest
DUKE, J. A. (1985): Handbook of Medicinal Herbs. CRC Press, Florida
EL-BADARY, D.-HILAL, M.H. (1975): A preliminary study of the effect of pH of
irrigation water on the reproduction of charnomile flower-heads. Annal. Agr.Sci.
Moshtohor, 3. 183.
ENNET, D. (1990): BI-Lexikon. Heilpflanzen und Drogen. VEB Bibliographisches
Institut, Leipzig
FIRMAGE, D.H. (1981): Environmental influences on the monoterpene variation in
Hedeoma drummondi. Biochem. Syst. Ecol., 9. 53.
FOSTER, S. (1991): American ginseng. Botanical Series, No. 308. American Botanical
Council
FosTER, S. (1991): Asian ginseng. Botanical Series, No. 303. American Botanical
Council
FOSTER, S. (1991): Feverfew. Botanical Series, No. 310. American Botanical Council
FöLDESI, D.-BERNÁTH, J.-KÁDÁR, I. (1987): Study of the correlation between
nutritient Supply and yield in poppies. Herba Hungarica, 26. 113.
FöLDESI D.-HORNOK L. (1975): Fűszernövények vetőmagtermesztése. Vetőmag Ki-
adó, Budapest
FöLDESI D.-SVÁB J.-NÉ-DOBY S. (1968) Az édeskömény nagyüzemi termesztésé-
nek korszerűsítésére irányuló hazai kísérletek eredményei. Növénytermelés,
l. 59.
FRANZ, CH. (1983): Nutrient and water management for medicinal and aromatic
plants. Acta Horticulturae, 132. 203.
FROHNE, D.-PFANDER, H. J. (1987): Giftpflanzen. 3. Auflage. Wissenschaftliche
Verlagsgesellschaft, Stuttgart
GEBHARD, K. H. (1992): Staufer Homeopátiás Zsebkönyve. Átdolgozta Gondolat és
Dr. Sarkady GmbH, Budapest
GENCSI L.-VANCSURA R. (1992): Dendrológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest
HAHNEMANN, S. (1993): Homeopátia. Pest, Wigand Ottó, 1830. Reprint kiadás -
Remedy Kft., Szentendre
HALÁSZNÉ-ZELNIK K. (1981): Adatok a moldvai magyarok gyógynövény használatá-
hoz. Gyógyszerészet, 25, 10. 361.
HEEGER, E. F. (1956): Handbuch des Arznei- und Gewürzpflanzenbaues, Deutscher
Bauemverlag, Erfurt
HEGNAUER, R. (1962- 1986): Chemotaxonomie der Pflanzen. Band 1-7. Birkhauser
Verlag, Basel-Stuttgart

595
 HÉJJA M.-BERNÁTH J. (1998): Újabb szempontok a "Hungaricum"-ként ismert fű­
szernövényünk, a kerti majoranna megítéléséhez. Kertgazdaság, 30. l. 45.
HoRNOK L. (1978): Gyógynövények termesztése és feldolgozása. Mezőgazdasági Ki-
adó, Budapest
HORNOK L. (1978): A fő tápelemek (NPK) különböző adagjainak hatása néhány illó-
olajat adó növény terméshozamára. Kert. Egy. Közl., 42. 237.
HORN OK, L. (1980): Effect of nutrition suppl y on yield of dili (Anethum graveo/ens
L.) and its essential oil contents. Acta Horticulturae, 96. 337.
HoRNOK L. (1980): Környezeti tényezők hatása illóolaj-tartalmú növények produkci-
ójára. Kandidátusi értekezés, MTA, Budapest
HoRNOK L. (1990) Gyógynövények termesztése és feldolgozása. Mezőgazdasági Ki-
adó, Budapest
HoTYN, A. A. (1963): Biologicseszkije aszobennosztyi jefirnomaszlicsnih kultur.
Jefirnomaszlicsnije kulturi. Szelhozizdat, Moszkva
HoTYN, A. A. ( 1968): Ro l vnyesnih faktorov v nakoplinyiji jefirnih maszel. Jefirno-
maszlicsnije szirje i tyechnologija jefirnih maszel. Moszkva. 35.
JÁVORKA S.-MALIGA P. (1969): A gesztenye, Castanea sativa Mill. Magyarország
Kulturflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
KÁRPÁTI L-BÁNYAI L. (1980): A pohánka és a tatárka, Fagopyrum escu/entum
Mönch, F tataricum (L.) Gartn. Magyarország Kulturflórája. Akadémiai Kiadó,
Budapest
KEREKES J. (1962): Víz hatása a kamilla (Matricaria chamamilla L.) virághozamára
és hatóanyagára. Herba Hungarica, l. l.
KEREKES J. (1969): Gyógynövénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó
KEREKES J.-HORNOK L. (1972): Adatok a borsosmenta (Mentha piperita L.) öntözé-
séhez és tápanyagellátásához. Herba Hungarica, ll. 39.
KóCZJÁN G.-SZABÓ 1.-SZABÓ L. (1977): Kalotaszegi népgyógyászati adatok. Gyógy-
szerészet, 21 , l. 5.
KOLLÁR G. (1998): Aminőségügy alapjai (egyetemi jegyzet). KÉE Árukezelési és
Áruforgalmazási Tanszék, Budapest
KREN, V.(1999): Claviceps- Ergot, Series: Medicinal and Aromatic Plants-Industrial
Profiles, Harwood Academic Publishers, Amsterdam
KuZNYECOVA, G. K.-HAZANOV, Sz. (1973): O szpektrolnoj effektivnosztyi fotoszin-
teza nekatorih alkaloidnosznih rasztyenyij pri adoptaciji k szvetu raznovo ka-
csesztva. Fizio!. raszt., 3. 554.
LÁNG G. (1970): Növénytermesz tés Kézikönyve II. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
LANGE, D. (1998): Europe's medicinal and aromatic plants: Their use, trade and
conservation. Traflic International - WWF, Cambridge
LAUGHLIN, J. C.-MUNRO, D. (1982): Effect of fungal colonisation on the morphine
production ofpoppy (Papaver sornniferum L.) capsules. J. Agr. Sci., 98. 679.
LINCOLN, D. E.-LANGENHEIM, J. H. (1978): Effect of light and temperature on mono-
terpenoid yield and composition in Satureja douglasii. Biochem. Syst. Eco!., 6. 21.
LOOMIS, R. S. (1983): Productivity of agricultural systems. in: O. L. lange- P. S.
Nobel-C. B. Osmond and H. Zigler (eds.), Physiological Plant Ecology IV. Sprin-
ger Verlag, Berlin. 151.

596
MÁNDY G Y.-BócsA L ( 1962): A kender, Cannabis sativa L. Magyarország Ku1turfló-
rája. Akadémiai Kiadó, Budapest
MÁTHÉ L (1975): A görögszéna, Trigonellafoenum-graecum L. Magyarország Kul-
turflórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
MÁTHÉ L (1979): A kamilla, Matricaria chamamilla L. Magyarország Kulturflórája.
Akadémiai Kiadó, Budapest
MÁTHÉ L-FöLDESI D. (1965): Az orvosi csucsor. Magyarország Kulturflórája. Aka-
démiai Kiadó, Budapest
MATUSIEVICZ, E. (1960): Wplyw temperatury na plon roslin i zavartose olejku w lis-
ciach miety pieprzowej (Mentha piperita L.). Acta. Pol. Pharm., 205.
MaRÁSZ S. (1979): A mák termesztése. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest
MüTHES, K. (1980): in: BELL, E. A.-CHARLWOOD, B.V. (eds.), Secondary Plant Pro-
ducts. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg-New York
NASTEV, N.-JANKULOV, L (1975): Einfluss einiger Herbizide auf den Skopolaminge-
halt der einzelneu Pflanzenteile des Stechapfels. Doki. Akad. Szelszh. Bulg., 3. ll.
NÉMETH, É. (1998): Caraway-The genus Carum. Harwood Academic Publishers,
Amsterdam
NovÁK L (1975): Gyógynövény- és drogism eret. Egyetemi jegyzet. SZOTE, Szeged
NüWINSKI, M. (1956): Wplyw czynnikov ekologiczmych na zawartosz zwiazkow
czynnich w rostinach leczniczych. Biuletyn Naukowy, Poznan, 2. 94.
OLÁH A. (1989): A természet patikája. Kossuth Kiadó, Budapest
PAVLOV, P.-ILIEVA, Sz. (1972): Njakoi biobirniesni izmenenyija v nacsalnyitye fazi ot
razvityijeto na rasztyenyijata na Salvia sclarea L. otgledanyi pri razlicsno
oszvetlenyije. Rasztyenyijev Nauki., 10. 13.
PENKA, M. (1963): Kvantita a kvalita sklizne zavlazovanych roslin. Folia, 4. Univer-
sity J.E. Purkyne, Brno
PENNING DE VRIES, F. W. T (1983): Modeling of growth and production. In: O. L.
LANGE-P. S. NOBEL-C. B. 0SMOND AND H. ZIGLER (eds.), Physiological Plant
Ecology IV. Springer Verlag, Berlin. 117.
PÉTER H. M. (1985): Népgyógyászati szerek- új gyógyszerek. Korszeru gyógynö-
vényhasználat Korunk füzetek I, 2. kiadás, Kolozsvár
PETRI G. (1982): "Farmakognózia". Medicina, Budapest
PETRI G.-NYIREDINÉ M. K.-NYIREDI Sz. (1989): Gyógynövények korszeru terápiás
alkalmazása. Medicina Kiadó, Budapest
PLESCHER, A. (1997): Das Audit im Arzneipflanzenanbau. Drogenreport, 18. 9.
RAB J. (1982): Újabb népgyógyászati adatok Gyímesből. Gyógyszerészet, 26, 9. 325.
RÁCZ G.-RÁCZ-KOTILLA E. (1991): A homeopátia napjaink gyógyászatában. Termé-
szetgyógyászat Tudományos melléklet, ( 1991. április)
RÁCZ G. (1979): A népgyógyászati adatok értékelése. Orvostörténeti Közlemények,
Suppl. 11-12,51.
RÁCZ G.-RÁCZ-KOTILLA E.-SZABÓ L. GY. (1992): Gyógynövényismeret (a titoterápia
alapjai). Sanitas Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest
RÁCZ G.- RÁCZ-KOTILLA E.-LAZAA. (1984): Gyógynövényismeret Ceres Könyvki-
adó, Bukarest
RÁPÓTI J.-RoMv ÁRY V. (1990): Gyógyító növények. Medicina Kiadó, Budapest

597
ROSIVAL V. (1992): Gyógyító természet. Homeopátia. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
SALEH, M. (1972): Effect of light upon quality and quantity of Matricaria chamamil-
la L. oil. Part 2. Pharmazie, 9. 608.
SALEH, M.(1973): Effects of light upon quality and quantity of Matricaria chamamil-
la L. oil. Part 3. Planta Medica, 4. 337.
SÁRKÁNY S.-BERNÁTH J.-TÉTÉNYI P. (2000): A mák. Magyarország Kulturflórája.
Akadémiai Kiadó (in press), Budapest
SCHIMMEL, K. CH. (1992): A természetgyógyászat tankönyve. 1-11. Sanitas Termé-
szetgyógyászati Alapítvány, Sarkadi GmbH.
SIMON T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Buda-
pest
SIMON T-MÁNDY GY. (1967): A komló, Humu/us luputus L. Magyarország Kultur-
flórája. Akadémiai Kiadó, Budapest
STREBLUCOVA l. (1992): Homeopátia. Kézikönyv. Eurosana Kft., Budapest
SwAIN, P. M. (1976): Chemical plant taxonomy. Academic Press, London-New York
SzABó L. GY. (1999): Allelopátia mesterséges és természetes körülmények között-
az allelopáfia értelmezése. MTA Doktori Disszertáció, Budapest
SzABÓ L. GY. (1991): Fitoterápiai útmutató. Melius Kiadvány, Pécs
SzABÓ L.-JÁKY M. (1983): A ricinus, Ricinus communis L. Magyarország Kultúrfló-
rája. Akadémiai Kiadó, Budapest
SzABÓ T. E. A. (1976): A természettudományok és a néprajz határán. Népismereti
Dolgozatok
SZÁSZNÉ Z. M.-SZÁSZ GY. (1966): Az ánizsolaj vékonyréteg-kromatográfiás vizsgá-
lata. Herba Hungarica, 5, 91.
SzuJKó 1.-NÉ (1976): Az ánizs, Pimpinella anisum L. Magyarország Kultúrflórája.
Akadémiai Kiadó, Budapest
TERPÓ A. (1987): Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival Il. Mezőgazda­
sági Kiadó, Budapest
TÉTÉNYI, P. (1970): Infraspecific chemical taxa of medicinal plants. Akadémiai Ki-
adó, Budapest
TYLER, V. E. (1993): Herbs of choise. 3rd Edition. Pharmaceutical Products Press
(Haworth Press, Inc.), New York-London
UBRIZSI G. (1968): Növényvédelmi enciklopédia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
UPADHYAY, D. N. (1976): Studies on b light disease of Ocimum basilicum L. caused by
Cercospora ocimicola Petrak et Cifferi. Herba Hungarica, 15. 81.
V ÁGUJFALVI D. (1962): Műtágyázási kísérletek Datura innoxiávaL in: J. Sarkadi (ed.),
Trágyázási kísérletek 1955-1964. Akadémiai Kiadó, Budapest. 479.
VÁGUJFALVI D. (1968) Alkaloidos növények élettani vizsgálata. Kandidátusi érteke-
zés, MTA. Budapest
VÁGUJFALVI D. (1990): Gyógynövények hatóanyagai. in: L. Hornok(ed.), Gyógynö-
vények termesztése és feldolgozása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
VALNET, J. (1972): Aromathérapie. Maloine, Paris
VALNET, J. (1979): Phytothérapie. Maloine, Paris
VARRÓ A. B. (1991): Gyógynövények gyógyhatásai. Pannon Kiadó, Budapest
VERZÁRNÉPETRI G. (1982): Farmakognózia. Medicina Könyvkiadó, Budapest

598
WAGNER, H.-WOLFF, P. (1977): New natural products and plant drugs with pharrna-
cological, biolagical and therapeutical activity. Springer Verlag, Berlin-Heidel-
berg-New York
WALLER, G. R.-NOWACKI, E. K. (1978): Alkaloid biology and metabolism in plants.
Plenum Press, New York
WALY, A. K. A. S.-HORNOK L.-HÉTHELYI 1.-NÉ (1981): Eltérő szintű vízellátás hatása
az ánizs produkciójára. Herba Hungarica, 1-2. 133.
WrcHTL, M. (1989): Teedrogen. 2. Auflage. Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft,
Stuttgart
- (DAB 9) Deutsches Arzneibuch, Ausgabe (1986), Deutsche Apatheker Verlag,
Stuttgart, Govi Verlag GmbH, Frankfurt
- (Ph.Hg. VII.) Magyar Gyógyszerkönyv VII. kiadás, (1986) Medicina, Budapest
- (ÖAB) Österreichisches Arzneibuch (Pharrnacopoea Austriaca, 1981) Verlag der
Österreichischen Staatsdruckrei, Wien
- (Ph.Helv. VII.) Pharrnacopoea He1vetica, Edi to Septima, (l 987) Eidgenössishe
Drucksachen und Materialzentrale, Bem
- (ESCOP) Monographs on the Medicinal Uses of Plant Drugs, ESCOP (European
Scientific Cooperative on Phytotherapy) Secretariat, Argyle House, Exeter, UK

599
 Összefoglaló táblázatok

20. táblázat
Fokozottan védett és védett gyógynövényfajok jegyzéke (1211993. /111.31. KTM rendelethez
készített 3. sz. mellékletből válogatás [DÁNOS] Magyar Közlöny 1993/36.)

Fokozottan védett növények:

Latin név Magyarnév Eszmei érték/Ft

Achillea horanszkyi Horánszky-cickafark 50 OOO
Adonis transsylvanica Erdélyi hérics 50 OOO
Angelica palustris Mocsári angyalgyökér 30 OOO
Colchicum hungaricum Magyar kikerics 30 OOO
Crambe tataria Tátorján 30 OOO
Digitalis ferruginea Rozsdás gyűszűvirág 30 OOO
Digitalis lanata Gyapjas gyűszűvirág 30 OOO
Dracocephalum austriacum Déli sárkányfű 50 OOO
Dracocephalum ruyschiana Északi sárkányill 30 OOO
Ephedra distachya subsp. monostachya Csikófark 30 OOO
Erysimum pallidiflorum Halványsárga repcsény 30 OOO
Onosma tomense Tornai vértő 50 OOO
Paeonia officinalis subsp.banatica Bánáti rózsa 50 OOO
Primula auricula subsp. hungarica Cifra kankalin 50 OOO
Primula farinosa subsp. alpigena Lisztes kankalin 50 OOO
PuJsatilla patens Tátogató kökörcsin 50 OOO
PuJsatilla pratensis subsp. hungarica Magyar kökörcsin 30 OOO
Salvia nutans Bókoló zsálya 30 OOO
Vincetoxicum pannonicum Magyar méreggyilok 30 OOO

Védett növények:

Latin név Magyarnév Eszmei érték/Ft

Achillea crithmifolia Hegyközi cickafark 2 OOO
Achillea ptarmica Kenyérbél-cickafark 2 OOO
Aconitum anthora Méregölő sisakvirág 2 OOO
Aconitum moldavicum Moldovai sisakvirág 10 OOO
Aconitum variegatum subsp. gracile Karcsú sisakvirág 10 OOO
Aconitum vulparia Farkasölő sisakvirág 2 OOO
Acorus calamus Kálmos 2 OOO

600
Védett növények:

Latin név Magyarnév Eszmei érték/Ft

Adonis vernalis Tavaszi hérics 2 OOO
Agrostemma githago Konkoly 2 OOO
Alchemilla crinita stb. Csipkéslevelű és más 2 OOO
palástfűfajok
Aikanna tinctoria Báránypirosító 5 OOO
Aliium moschatum Pézsmahagyma 5 OOO
Amygdalus nana Törpemandula 10 OOO
Auernone sylvestris Erdei szellőrózsa 2 OOO
Auernone trifolia Hármaslevelű szellőrózsa 10 OOO
Apium repens Kúszó zeller 2 OOO
Armoracia macrocarpa Debreceni torma 10 OOO
Arnica montana Ám ika 10 OOO
Asperula taurína subsp. leucanthera Olasz müge 2 OOO
Betula pubescens Szőrösnyír 2 OOO
Carex brevicollis Mérges sás 5 OOO
Carlina acaulis Szártalan bábakalács 2 OOO
Caterach officinarum Pikkelypáfrány 10 OOO
Centaurea sadleriana Budai imola 2 OOO
Cicuta virosa Gyilkos csomorika 5 OOO
Colchicum arenarium Homoki kikerics 10 OOO
Crataegus nigra Fekete galagonya 10 OOO
Crocus albiflorus stb. Fehér sáfrány és a többi 10 OOO
sáfrányfajok
Cydamen purpurascens Erdei ciklámen 5 OOO
Daphne cneorum agg. Henye boroszlán 10 OOO
Daphne !aureola Babéroroszlán 10 OOO
Daphne mezereum Farkasboroszlán 10 OOO
Dictarnous albus Nagyezerjófű 5 OOO
Drosera rotundifolia Kereklevelű harmatfű 10 OOO
Echium russicum Piros kígyészisz 10 OOO
Epilobium angustissimum Vízparti deréce 2 OOO
Equisetum hyemale Téli zsurló 5 OOO
Equisetum variegatum Tarka zsurló 5 OOO
Erysimum crepidifolium Sziklai repcsény 2 OOO
Erysimum odoratum Magyar repcsény 5 OOO
Gentiana asclepiadea Fecsketárnics 10 OOO
Gentiana ciliata Prémes tárnics 10 OOO
Gentiana cruciata Szent László-tárnics 10 OOO
Gentiana pneumonanthe Komistárnics 10 OOO

601
Védett növények:

Latin név Magyarnév Eszmei érték/Ft

Gentianella austriaca Hegyi támicska 10 OOO
Gentianella livonica Csinos támicska 5 OOO
Geranium sylvaticuru Erdei gólyaorr 2 OOO
Globularia cordifolia Szívlevelű gubóvirág 10 OOO
Helichrysum arenarium Szalmagyopár 2 OOO
Helleboros purpurascens Pirosló hunyor 2 OOO
Hepatica nobilis Májvirág 2 OOO
Hippophae rhamnoides Homoktövis 10 OOO
Hypericuru barbatum Szakállas orbáncfű 5 OOO
Hypericuru elegans Karcsú orbáncfű 5 OOO
Hypericuru maculatum Pettyes orbáncfű 5 OOO
lnula helenium Örménygyökér 5 OOO
lris pumila stb. Apró nőszirom és más 5 OOO
nősziromfajok
!satis tinctoria Csülleng 5 OOO
Jovibarba hirta agg. Sárga kövirózsa 2 OOO
Lamium orvala Pofók árvacsalán 10 OOO
Leucojum aestivum Nyári tőzike 2 OOO
Leucojum vernum Tavaszi tőzike 2 OOO
Lonicera caprifolium Jerikói lonc 2 OOO
Lonicera nigra Fekete lonc 2 OOO
Lycopodium clavatum stb. Kapcsos korpafű és más 10 OOO
korpafűfajok

Menyanthes trifoliata Vidrafű 10 OOO

Nymphaea alba Fehér tündérrózsa 5 OOO
Onosma arenaria agg. Homoki vértő 5 OOO
Onosma visianii Borzas vértő 5 OOO
Orehis militaris Vitézkosbor 10 OOO
Orehis morio stb. Agárkosbor és más 10 OOO
kosborfajok
Pamassia palustris Fehérmájvirág 10 OOO
Petasites albus Fehér acsalapu 2 OOO
Peucedanum arenarium Homoki kocsord 2 OOO
Peucedanum officinale Sziki kocsord 2 OOO
Peucedanum verticillare Magasszárú kocsord 5 OOO
Phlomis tuberosa Macskahere 5 OOO
Phyllitis scolopendrium Gímpáfrány 2 OOO
Plantago maxima Óriási útifű 10 OOO
Planthera bifolia Kétlevelű sarkvirág 2 OOO

602
Védett növények:

Latin név Magyarnév Eszmei érték/Ft

Polygaia major Nagy pacsirtafű 2 OOO
Polygonatum verticillare Pávafarkú salamonpecsét 10 OOO
Polygonum bistorta Kígyógyökerű keserűfű 5 OOO
Primula elatior Sugárkankalin 10 OOO
Primula vulgaris Szártalan kankalin 2 OOO
Prunella grandifiora Nagyvirágú gyíkfű 5 OOO
Pulmonaria angustifolia Keskenylevelű tüdőfű 5 OOO
PuJsatilla pratensis subsp. nigricans stb. Fekete kökörcsin és a többi 5 OOO
kökörcsinfajok
Pyrola rotundifolia stb. Kereklevelű körtike és más 5 OOO
körtikefajok
Quercus fametto Magyar tölgy 10 OOO
Rhamnus saxatilis Sziklai benge 10 OOO
Ribes alpinum Havasi ribiszke 10 OOO
Ribes nigrum Fekete ribiszke 10 OOO
Rosa pendulina Havasalji rózsa 10 OOO
Rubus saxatilis Köviszeder 5 OOO
Ruscus aculeatus Szúrós csodabogyó 5 OOO
Ruscus hypoglossum Lónyelvű csodabogyó !O OOO
Scopolia camiolica Farkasbogyó 5 OOO
Scutellaria columnae Bozontos csukóka 2 OOO
Sedum hillebrandtii Homoki varjuháj 2 OOO
Sempervivum marmareum Rózsás kövirózsa 2 OOO
Sempervivum tectorum Házi kövirózsa 2 OOO
Stachys alpina Havasi tisztesfű 5 OOO
Tamus communis Pirítógyökér 2 OOO
Taxus baccata Tiszafa 10 OOO
Telekia speciosa Teleki-virág 10 OOO
Thalicrum minus subsp. pseudominus Kékes borkóró 2 OOO
Thalictrum aquilegiifolium Erdei borkóró 5 OOO
Thalictrum foetidum Sziklai borkóró 5 OOO
Trapa natans Sulyom 2 OOO
Utrica kioviensis Lápi csalán 5 OOO
Vaccinium oxycoccus Tőzegáfonya 10 OOO
Vaccinium vitis-idaea Vörös áfonya 10 OOO
Valeriana sambucifolia Bodzalevelű macskagyökér 10 OOO
Valeriana tripteris Hármaslevelű macskagyökér 5 OOO
Vinca herbacea Pusztai meténg 2 OOO
Viola coliina Dombi ibolya 2 OOO
Vitis sylvestris Ligeti szőlő 10 OOO

603
O\ 21. táblázat
~ Fontosabb vadon termő gyógynövények jellemző adatai

Gyűjtött növényi Élet- Szárítás módja

Növényfaj neve Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész forma természetes mesterséges
Achillea coliina herba H ruderális teljes virágzás árnyékban 30-40 oc külfóldön
mezei cickafark területek, legelők,
kaszálók
Acorus calamus rhizoma HH mocsaras, vizes VÉDETT! gyorsan 30-40 oc ártereken
orvosi kálmos területek lehetséges
Adonis vernalis herba H hegy-, VÉDETT! kísérleti
tavaszi hérics dombvidéki
tisztások, legelők
Aesculus hippo- cortex, folium, MM díszfa c.: fiatal ágról, fedett helyen díszfa
castanum sem en tavasszal fo.: vékony
vadgesztenye fo.: virágzás után rétegben
s.: ősszel
Agrimonia eupatoria herba H erdőszél, tőleveles állapot szellős, kísérleti
közönséges párlófű tisztások v. virágzás árnyékos helyen
Agropyron repens rhizoma G ruderális szántás után napon
közönséges tarackbúza területek, szántók v. árnyékban
A lehemilla herba H magashegyi rétek VÉDETT! (szellős padláson) tőosztással
xanthochlora lehetséges
réti palástfű
Aikanna tinctoria radix H Duna-Tisza köze, VÉDETT! szellős, palánta-
báránypirosító homokos árnyékos helyen neveléssel
területek L_ _ _ _ _ _ _ _ _ ,
lehetséges
-· ·-· ·-· ------------ - -
 A 21. táblázat folytatása

Gűjtött növényi Élet- Szárítás módja

Növényfaj neve Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész forma természetes mesterséges
Althaea officinalis radix, folium H nedves területek r.: kora tavasz r.: kockára vágva fo.: max. főként
orvosi ziliz f.: virágzás előtt 60 oc termesztett
v. kezdetén
Arctium lappa radi x TH ruderális egyéves napon max. 50 oc
közönséges bojtorján területek gyökerek ősszel
Arnica montana flos, herba, H magashegyi rétek VÉDETT! (szellős, (fl.: max. kisérleti
hegyi árnika rhizoma (Alpokalja) árnyékos helyen) 50°C)
Artemisia absinthium folium, herba H ruderális V-VIII. árnyékban, tőosztással
fehérüröm területek, napos vékony rétegben 40 oc v. palántával
helyek
Artemisia vulgaris herba, radix H ruderális h.: virágzáskor árnyékban, lehetséges
fekete üröm (kozmopolita) gy.: ősszel vékony rétegben
Atropa bella-donna folium, radix, H erdős területek fo.: VI-IX. fo.: árnyékban, r.: 35-40->
lehetséges
nadragulya (semen) (bükkösök) r.: ősszel vékony 50-60 oc
s.: VIII-tól rétegben
Betula pendula folium MM pionír faj, VI. (csak fáról!) szellős, árnyékos 30-40 oc díszfaként
közönséges nyír erdőkben helyen, vékony
rétegben
Calluna vulgaris herba Ch savanyú virágzás szellős, árnyékos dísznövényként
csarab talajokon nyíres kezdetekor helyen
fenyérekben,
szőrfűgyepekben

Capsella bursa-pastoris herba Th kozmopolita virágzáskor árnyékban, 40 oc

pásztortáska ruderális vékony rétegben
O\
o
Ul
területek
O\ A 21. táblázat folytatása
o
O\

Gyűjtött növényi Élet- Szárítás módja

Növényfaj neve Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész forma természetes mesterséges
Castanea sativa folium MM savanyú virágzás előtt szellős, árnyékos magjáért
gesztenye talajokon v. alatt helyen
Centauríum erythraea herba Th, TH erdőszél, virágzáskor szellős, árnyékos kísérleti
kis ezerjófű tisztások helyen
Chelidonium majus herba, radix H erdőszél, h.: teljes virágzás árnyékban, kísérleti
fecske fű ruderális r.: ősszel vékony rétegben
területek
Cichorium intybus radix, herba H ruderális r.: késő ősszel h.: szellős, r.: 50°C
mezei katáng területek h.: virágzás árnyékos
kezdetekor helyen
Colchicum auturnnale tuber, semen G hegy-, t.: virágzáskor t.: szeletelve kísérleti
őszi kikerics dombvidéki s.: VI. elején s.: napon
tisztások
Consolida orientalis flos, herba Th Tiszántúl, száraz időben szabadban, de
keleti szarkaláb Kisalföld árnyékolva
Consolida regalis fl os Th parlagok, tarlók száraz időben szabadban, de
mezei szarkaláb (kocsány nélkül) árnyékolva
Convallaria majalis folium, (herba, H tölgyes, bükkös fo., fl., h.: IV. v.- szellős, árnyékos
gyöngyvirág flos, rhizoma) VI. e. helyen
gy.: ősszel
CoryJus avellana folium, (cortex) M lomberdők c.: tavasszal fo.: árnyékban, díszcserjeként
közönséges mogyoró szegélye vékony
rétegben
c.: fűthető
helyiségben
 A 21. táblázat folytatása

Gyűjtött növényi Élet- Szárítás módja

Növényfaj neve Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész forma természetes mesterséges
folium M karsztbokorerdő, VII. v.-VIII. e. szellős, árnyékos
Cotinus coggygria magoncokai
me leg helyen, vékony 45-50 oc v. bujtásssal
cserszömörce rétegben
domboldalak
Crataegus monogyna summitas, flos, M cserjések s., fl.: vir. kezd. s., fl., fo.: szellős, fr.: 60-70°C magoncokkal
egybibés galagonya folium, fructus fo.: tavasz árnyékos v. tősmjakkal
fr.: teljes érés helyen
előtt

Crataegus laevigata azonos a M erdőszélek, azonos a azonos a azonos a C. azonos a

cseregalagonya C. monogynával karsztbokorerdő C. monogynával C. monogynával monogynával C. monogynával
Cynodon dactylon rhizoma G ruderális főként ősszel napon
csillagpázsit területek,
kozmopolita
Datura stramonium folium, semen Th kozmopolita, fo.: virágzáskor, fo.: szellős, fo.: 50-60 oc
csattanó maszlag ruderális de. árnyékos helyen,
területek (nedves fr.: termés vékony rétegben
területek) barnulásakor
Digitalis lanata folium TH Budai-hegység, VÉDETT! főként

gyapjas gyűszűvirág Mecsek termesztett

Dryopteris filix-mas rhizoma H lomb- és bármikor szellős, árnyékos 35 oc
erdei pajzsika fenyőerdők helyen
Echium vulgare herba TH útszél, parlag, teljes virágzás szellős, árnyékos
teJj őkekígyószisz szántó előtt helyen
Epilobium parvillorum herba H nedves helyeken virágzás szellős, árnyékos
kisvirágú fiizike kezdetén helyen, forgatás
O\
o nélkül
-...J -~
-~
----------- -~--
0'1 A 21. táblázat folytatása
o
00

Gyűjtött növényi Élet- Száritás módja

Növényfaj neve Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész forma természetes mesterséges
Equisetum arvense herba G nedves helyeken, teljes szellős, árnyékos
mezei zsurló szántófOldeken kifejlődéskor helyen
Euphrasia rostkoviana herba Th hegy-, virágzás szellős, árnyékos
orvosi szemvidító dombvidéki kezdetén helyen
réteken
Filipendula ulmaria herba, flos, H nedves, vizes h., fl.: virág- h., fl., r.: szellős, fl.: 35 oc külfóldön
réti legyezőfű (radix) helyeken záskor árnyékos
r.: ősz v. tavasz helyen
Frangula alnus cortex M nedves erdők, kora tavasszal
100 °C-on
közönséges főleg
1-2 órát-->
kutyabenge alacsonyabb
40-50 oc
részeken
Fumaria officinalis herba Th kozmopolita V-X. szellős, árnyékos 35 oc
orvosi fiistike helyen
Galega officinalis herba H árterek, rétek virágzáskor szellős, árnyékos TSzP főként
kecskeruta helyen külfóldön
Galium odoratum herba H bükkösök virágzáskor szellős, árnyékos
szagos müge helyen, vékony
rétegben
Galium verum herba H száraz rétek virágzáskor szellős, árnyékos külfóldön
tejoltó galaj helyen, vékony
rétegben
Gerani um rhizoma, H magasabb r.: ősszel tőosztással
r., fo.: szellős,
macrorrhizum (folium) hegyek fo.: virágzáskor szaporítható
árnyékos helyen
illatos gólyaorr
 A 21. táblázat folytatása

Gyűjtött növényi Élet- Szárítás módja

Növényfaj neve Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész forma természetes mesterséges
Geum urbanum rhizoma, radix H tölgyesek tavasszal egészben
erdei gyömbérgyökér v. ősszel
Glechoma hederacea herba H-Ch üde lomberdők virágzás szellős, árnyékos 35-40 oc
kerek repkény kezdetén helyen
Glycyrrhiza glabra rhizoma, radix H déli területeken ősszel v. kora szellős, árnyékos 40 oc sok helyen
igazi édesgyökér tavasszal helyen termesztett
Gypsophila paniculata radi x H homokos ősszel v. kora napon 60 oc virágkötészeti
buglyos fátyolvirág területek tavasszal felhasználásra
(szappangyökér)
Hedera helix folium E-M Jomberdők, virágzás előtt szellős, árnyékos dísznövényként
borostyán dombvidék helyen
Helichrysurn arenarium flos H homokos rétek VÉDETT! lehetőleg itt
homoki szalmagyopár

Hepatica nobilis herba, folium H bükk ösök, VÉDETT! (szellős,

májvirág gyertyános- árnyékos helyen)
tölgyesek
Hemiafia glabra herba Th-TH homoki gyepek virágzáskor szellős, árnyékos lehetséges
kopasz porcikafíí (mészkerülő) helyen
Hippophae rharnnoides fructus M homokos VÉDETT! termeszthető
homoktövis területek, vízpart
Hyoscyamus niger folium, semen, TH-Th ruderális, fo.: virágzás fo.: szellős, 45 oc magvetéssei
bolondító beléndek radi x előtt v. alatt árnyékos helyen termeszthető
O\ r.: ősszel
o
1.0
O\
....... A 21. táblázatfolytatása
o
Gyűjtött növényi Szárítás módja
Növényfaj neve Életforma Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
resz természetes mesterséges
Hypericum perforatum herba H erdei tisztások, virágzás szellős, árnyékos TSzP palánta-
közönséges orbáncfű gyepek kezdetén helyen, azonnal neveléssel
Inula he lenium rhizoma, radix H ligetek; üde, VÉDETT! (35-40°C) magvetéssei
örménygyökér meszes területek szaporítható
Juniperus communis pseudofructus M homokpuszták, érett szellős, árnyékos dísznövényként
közönséges boróka erdők, legelők tobozbogyókat helyen
Lamium album flos, herba H hegyvidék, virágzáskor szellős, árnyékos
fehér árvacsalán erdőszélek helyen, vékony
rétegben
Leonurus cardiaca herba H gyengén savanyú virágzáskor szellős, árnyékos 30-35 oc palánta-
szúrós gyöngyajak talaj, parlagok helyen neveléssel
Lycopodium clavatum spóra, (herba) Ch lucos, bükkös VÉDETT!
kapcsos korpafű
flos, folium Th-TH erdőszél, parlag fl.: teljes virágzás szellős, árnyékos
Malva sylvestris
fo.: virágzás helyen
erdei mályva
kezdetétől

Marruhium vulgare herba H-Ch napos parlagok, virágzás szellős, árnyékos 40 oc termeszthető
orvosi pemetefű legelők kezdetekor helyen, vékony
rétegben
Matricaria recutita fl os TH-Th szikesek, szántók sugárvirágok szellős, árnyékos 50-60 oc nagyrészt
orvosi székfű vízszintes helyen termesztett
állásakor
Melilotus officinalis herba, flos Th-TH legelők, szántók, virágzás szellős, árnyékos termeszthető
orvosi somkóró útszéle kezdetekor helyen
 A 21. táblázat folytatása

Gyűjtött növényi Élet- Szárítás módja

Növényfaj neve Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész forma természetes mesterséges
Menyanthes trifoliata folium HH láprétek, VÉDETT!
vidrafű zsombékosok
Nepeta cataria herba H vágasok, virágzáskor szellős, árnyékos
termeszthető
illatos macskamenta cserjések, (VII-VIII.) helyen, vékony
ruderális rétegben
Ononis spinosa radi x Ch-H legelők, kaszálók, ősszel szellős, árnyékos max. 50°C termeszthető
tövises iglice utak mente (többéveseket) helyen
Origanum vulgare herba H napos, száraz teljes azonnal, szellős, 40 oc termeszthető
közönséges szurokfű területek virágzáskor árnyékos helyen,
vékony rétegben
Papaver rhoeas flos (szirom) Th szántók, virágzáskor szellős, árnyékos
pipacs parlagok (VI-VII.) helyen, vékony
rétegben,
forgatás nélkül
Pinus sylvestris turi o MM Bakony, 5 cm hajtásvég, szellős, árnyékos erdészetben
erdei fenyő (csúcsrügy), Ny-Dunántúl, balzsam: főleg helyen
terebinthina ültetett tavasz
(balzsam) állományok
Plantago lanceolata folium H rét, legelő, V-IX. szellős, árnyékos max. 70 oc termeszthető
lándzsás útifű parlag, utak üde, helyen, vékony
P. altissima nedves rétek rétegben,
magas útifű többször forgatva
(Plantago major nagy
útifű)
O\
O\
...... A 21. táblázatfolytatása
N

Gyűjtött növényi Szárítás módja

Növényfaj neve Életforma Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
re sz természetes mesterséges
Polygonatum rhizoma, radix G bokorerdők, ősszel szellős, árnyékos
odoratum száraz tölgyesek, helyen
orvosi salamonpecsét főleg domb-,
hegyvidék
Polygonum aviculare herba Th kozmopolita, virágzáskor (VI.) szellős, árnyékos
madárkeserűill ruderális helyen, vékony
rétegben
Populus nigra gemma MM sorfaként, ültetett lombfakadás előtt szellős, árnyékos, sorfaként
fekete nyár állományok (III.) pormentes
helyen, vékony
rétegben
Potentilla anserina herba H nedves gyepek, virágzáskor szellős, árnyékos
libapimpó kötött talaj helyen
Potentilla erecta rhizoma H kaszálók, rétek késő ősszel 25-50 oc
vérontófű (et radix) főleg domb-,
hegyvidék
Primula veris radix et H hegy-, r.: vir. v. ősszel r.: napon is lehet r.: 40-45 oc kísérleti
tavaszi kankalin rhizoma dombvidéki fl.: virágzáskor fl.: gyorsan
(folium, flos) erdők, cseijések fo.: egész évben
Pulmonaria officinalis folium, (herba) H gyertyán-, fo.: virágzás után szellős, árnyékos
pettyegetett tüdőfű bükkelegyes (V-VL) helyen, vékony kísérleti
erdők h.: vir. (IV-V.) rétegben
PuJsatilla grandis herba H száraz rétek, VÉDETT! szaporítható
leánykökörcsin gyepek
 A 21. táblázatfolytatása

Gyűjtött növényi Szárítás módja

Növényfaj neve Életforma Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész természetes mesterséges
Rosa spp. pseudofiuems M tölgy esek, érett termések, szellős, árnyékos kettévágva: termeszthető
vadrózsafajok irtások, fagyok előtt helyen, vékony 80-90 oc
bozótosok rétegben
Rubia tinetorium radi x H kivadult száraz, 2-3. év ősz szellős, árnyékos 40-45 oc termeszthető
festő buzér napos területek helyen
Rumex spp. fructus (radix) Th, H ruderális fr.: éretten fr., r.:szellős,
lóromfajok területek (VII-VIII.) árnyékos helyen,
r.: VIII-IX. vékony rétegben
Sambucus nigra flos, (folium, M-MM lombos erdők, fl.: szélső virágok fl.: szellős, 30-35 oc erdősávok
fekete bodza fiuctus) erdőszélek nyílásánál árnyékos szélére
fo.: virágzáskor helyen, lazán
fr.: ősszel, fr.: kocsánnyal
éréskor együtt
Saponaria officinalis herba, radix H árterek, ligetek, h.: virágzáskor h.: 50-60 oc kis területeken
orvosi szappanfű parlagok, fasorok r.: 2-3. év, r.: 40-50 oc termeszthető
VIII-IX.
Sempervivum tectorum herba Ch napos sziklákon, VÉDETT! (préslé készítése) dísznövényként
házi kövirózsa tetőn

Solidago canadensis herba H k. a.: magaskórós virágzás szellős, árnyékos kísérleti

kanadai aranyvessző társulások kezdetén helyen, vékony
S. gigantea m. a.: nedves rétegben
magas aranyvessző területek
Solidago virga-aurea herba, radix H enyhen savanyú h.: virágzáskor szellős, árnyékos kísérleti

-
közönséges talajok r.. ősszel helyen, vékony
O\
aranyvessző v. tavasszal ~t:_gben
w -
O'\
...... A 21. táblázat folytatása
"""
Gyűjtött növényi Szárítás módja
Növényfaj neve Életforma Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
r esz természetes mesterséges
Stellaria media herba Th-TH kozmopolita, virágzáskor szellős, árnyékos TSzP
közönséges tyúkhúr ruderális helyen, vékony
területek, rétegben
szántók, kertek
Symphytum officinale rhizoma et radix H vízpartok, X-IV. 50 oc gyökér-
fekete nadálytő mocsárrétek dugványról
szaporítható
Tanacetum vulgare herba, flos H nedves rétek, teljes szellős, árnyékos TSzP termeszthető
varádics erdők virágzáskor helyen, vékony
rétegben
Taraxacum officinale radix, folium, H ruderális r.: ősszel szellős, árnyékos
pongyola pitypang herba cum radix területek, v. tavasszal helyen, vékony
nedvesebb rétek fo., h. c r.: egész rétegben
évben
Thymus serpyllum herba Ch száraz gyepek
virágzáskor
szellős, árnyékos 40 oc tőosztással
mezei kakukkfű helyen, vékony szaporítható
(V-IX.)
rétegben
Tilia spp. flos (kiv.: MM ligeterdők, középső virágok szellős, árnyékos 40 oc díszfaként
hársfajok T. tomentosa) fasosok nyílásakor helyen, vékony
rétegben, gyakori
forgatással
Tussilago farfara folium, flos G (H) pionír, nedves, fo.: nyár elején fo.: szellős, fl.: 20-25 oc
martilapu enyhén meszes fl.: virágnyílás árnyékos
területek kezdetekor helyen, vékony
rétegben
--
 A 21. táblázatfolytatása

Gyűjtött növényi Szárítás módja

Növényfaj neve Életforma Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
rész természetes mesterséges
Urtica dioica folium, (herba, H kozmopolita, fo., fl.: tavasztól szellős, árnyékos 40 oc kísérleti
nagy csalán radix, fructus) nedves területek őszig helyen, vékony
r.: ősszel rétegben
v. tavasszal
Vaccinium myrtillus folium, fructus Ch-N magasabb fo.: kifejlődés fo.: szellős,
fekete áfonya hegyek, erdei- után árnyékos
fenyves, bükkös, fr.: éréskor helyen, vékony
gyertyános- Mo.: kevés van! rétegben
tölgyes fr.: aszalás
Valeriana officinalis rhizoma et radix H középhegységi ősszel szellős, árnyékos 40-50 oc főként
orvosi macskagyökér lombos erdők helyen, vékony termesztett
rétegben,
forgatva
Veratrum album rhizoma et radix G láprétek, ősszel napon is lehet 45-50 oc
fehér zászpa hegyvidéki
tisztások
Verbascum flos, (folium) TH pionír, fl.: VI-IX., de. fl.: tűző napon fl., fo.: termeszthető
phlomoides tölgyesek, fo.: l. év- fo.: szellős, 45-50 oc
szöszös ökörfarkkóró legelők, száraz tőlevelek árnyékos
gyomtársulások helyen, vékony
rétegben
Verbena officinalis herba TH-H parlagok, utak virágzáskor szellős, árnyékos 40-45 oc
közönséges vasfű mente, napos helyen, vékony
helyek rétegben

-
O\
Vl
O\ A 21. táblázat folytatása
.......
O\

Gyűjtött növényi Szárítás módja

Növényfaj neve Életforma Előfordulás Gyűjtési idő Termesztés
resz természetes mesterséges
Veronica officinalis herba Ch mészkerülő virágzáskor szellős, árnyékos kísérleti
orvosi veronika tölgyesek, helyen, vékony
nedves területek rétegben
Vinca minor herba Ch félszáraz VIII-IX. szellős, árnyékos lucernaszárító termeszthető
kis meténg gyertyános- helyen, vékony
tölgyesek, rétegben
ligetek
Viola odorata fo lium, H domb-, fo.: virágzáskor szellős, árnyékos 30--35 oc
illatos ibolya (rhizoma et hegyvidéki v. utána helyen, vékony
radix, flos) lombos erdők r.: ősszel rétegben
v. tavasszal
fl.: virágzás
kezdetekor
Viola tricolor herba Th-H száraz gyepek virágzás szellős, árnyékos termeszthető
háromszínű árvácska kezdetekor helyen, vékony
rétegben
Viscum album folium, stipes E lombos fák, ősz, tél, kora szellős, árnyékos
fehér fagyöngy erdeifenyő tavasz helyen, vékony
rétegben
-- ----------- ---

rövidítések: c.: cortex, fl.: flos, fo.: folium, fr.: fructus, h.: herba, r.: radix, s.: semen, t.: tuber
 22. táblázat
Fontosabb termesztett gyógynövények főbb termesztési adatai

Szaporítóanyag- Terméshozam
Sortáv., ill.
Szapo- Szapo- igény Gyűjtött
Termő Szaporítási tenyész- Betakarítási száraz drog illóolaj
Növényfaj neve ritás rítási növény-
évek idő terület idő
helye forma ezer meg- faj
kg!ha (cm) t/ha kg!ha
db/ha nevezés
Achillea coliina
5-6 sz. ágy mag 24 VIII. v.-IX. e. 60-70 VI-VII. herba 1,0-4,0 3-5 **
mezei cickafark
Althaea officinalis X. v.-XI. e.
1-2 sz.f. mag 5-6 60-70 XI. radi x 1,0-1,4 **
orvosi ziliz vagy IV. e.
Althaea rosea var.
nigra l sz.f. mag 3-5 III. v.-IV. e. 60-80 VI. Y.-VIII. v. fl os 0,6--0,8
fekete mályvarózsa
Anethum l sz.f. mag 12-14 III. 24 VIII. fructus 0,6-1,5 20-40
graveolens III-V. vagy szárbaindulás
kerti kapor l sz.f. mag 18-20 12 herba 0,3--0,6
VII-VIII. előtt

l
termések
sz.f. mag 12-14 II. k.-IV. e. 24 30-70
viaszérésekor
Angelica
arcbangelica
2 sz.f. mag 11-14 XI. 60 X. e. radix 1,6-1,8 6-10
orvosi
angyalgyökér
Anthernis nobilis
nemes pipitér 3-4 40-60 x
sz.f. tő sarj 70-80 IV-V. VI. k. és VIII. fl os 0,4--0,6 6-10
(római kamilla) 20-25
Artemisia
O\ absinthium 8-10 sz. ágy 50-60 x
..... mag 40-65 IV-V.
30-40
VII-VIII. herba 1,0-2,5 1-5 **
-.l fehér üröm
O'\
...... A 22. táblázat folytatása
00

Szaporítóanyag- Terméshozam
Sortáv., ill.
Szapo- Szapo- Gyűjtött
Termő
igény Szaporítási teny ész- Betakarítás i száraz drog illóolaj
Növényfaj neve rítás rítás i növény-
évek idő terület idő
helye forma ezer meg- faj
kg/ha (cm) t/ha kg/ha
db/ha nevezés

Artemisia annua III. v.-IV. e. 70-80 VIII. 30-40

l sz. f. mag 20*
egynyári üröm
Artemisi a VII. k. és
dracuncuius 4-5 sz. f. tősarj 35-40 v. 60 x 40
IX. k.
herba 2,0--2,5 25-30
tárkony
Borago officinalis 5-6 v. 70-80-100
l sz.f. mag IV. e. VII. sem en 0,4-1,0
kerti borágó 4-5 100+50
Brassica spp. 8-10 III. 24-30 VII. v.-VIII. e. sem en 0,6--2,0
l sz.f. mag
mustárfajok
Calendula
officinalis l sz.f. mag 6-8 III. 40-50 V-IX. fl os 1,0--2,0
kerti körömvirág
C arthamus
tinetonus l sz.f. mag 18-20 IV. e. 40-50 VII-VIII. flos 0,16--0,2
sáfrányszeklice
Carum carvi
f. annuus l sz.f. mag 12-15 III-IV. e. 20-24 VIII. v. fructus 1,0--1,6
f. biennis 2 sz.f. mag 9-14 III-IV. e. 24-48 VI. k. fructus 0,5-1,0
kömény
Chrysanthemum XI. vagy 60 x
cinerariaefolium 4-5 sz. ágy mag 60-80 V-VI. fl os 0,7-1,2
III-IV. 20-30
dalmátvirág
 A 22. táblázat folytatása

Szaporítóanyag- Terméshozam
Sortáv., ill.
Szapo- Szapo- igény Gyűjtött
Termő Szaporítási tenyész- Betakarítás i száraz drog illóolaj
Növényfaj neve rítás rí tás i növény-
évek idő terület idő
helye forma ezer meg- faj
kglha (cm) t/ha kglha
db/ha nevezés
Cnicus benedictus VI. k. és
l sz.f. mag 17-20 III. k.-IV. e. 40-50 herba 1,8-2,2
benedekfű VIII. v.
Coriandrum
sativum l sz.f. mag !6-20 III. k.-III. v. 25-30 VIII. fructus 1,0-1,5 15-20
koriander
Cucurbita pepo
100-150 x
var. styriaca l sz.f. mag 6-9 IV. v.-V. e. IX. k.-X. k. sem en 0,8-1,5
40-50
maghéj nélküli tök
Digitalis lanata
XI. vagy
gyapjas l sz.f. mag 4-5 30-40 IX. k.-IX. v. folium 3,0-5,0
II. v.-111.
gyűszűvirág

Dracocephalum
moldavica l sz. f. mag 6-8 III. v.-IV. e. 60-70 VII. k. herba 3,0-4,0
moldvai sárkányfű
Echinacea spp. 40-60 x
4 f. fólia mag III.
20-30
x. radix 2,0-3,0
kasvirágfaj ok
Fagopyrum
esculentum
l sz.f. mag 35-70 V.k. 12-24 VIII. herba 1,0-2,5
közönséges
pohánka
Foeniculum vulgare
XI. vagy l. év X. 0,4-0,6 6-12
közönséges 2-3 sz.f. mag 8-10 42-48 fructus
-
O\
\O
édeskömény
III. e. 2. év IX. 1,0-1,5 15-30
O\ A 22. táblázatfolytatása
N
o
Szaporítóanyag- Terméshozam
Sortáv., ill.
Szapo- Szapo- igény Gyűjtött
Termő Szaporítási tenyész- Betakarítás i száraz drog illóolaj
Növényfaj neve rí tás rí tás i növény-
évek idő terület idő
helye forma ezer meg- faj
kg/ha (cm) t/ha kg/ha
db/ha nevezés
Hippophae friss
zöld- ősz vagy 400 x
rhamnoides 8-10 sz. ágy l VIII-IX. termés 10-20 **
dugv. tavasz 200-250
homoktövis (bogyó)
HumuJus lupuJus gy. 300 x
8-10 sz. ágy 3,7 ősz VIII. v.-IX. e. strobuli 0,8-2,2 **
komló dugv. 90-150
Hyoscyamus niger
2 sz. f. mag 4-6 XI. vagy III. 50-60 VIII. e.-VIII. k. folium 0,9-1,1 **
bolondító beléndek
Hypericum
perforatum 60 x
3 sz. ágy mag 40-50 XI. vagy III. VII. herba 2,5-3,0 **
közönséges 25-30
orbáncfű

Hyssopus
officinalis 4-6 sz.f. mag 3-5 III-IV. e. 50-70 VII. herba 0,8-2,0 8-15
izsóp
Lavandula sz. ágy mag 20
angustifolia 15-20 gy. XI. tavasz 100 x 50 VI. fl os 0,4-0,5 10-40
valódi levendula sz. ágy dugv. 20
Lavandula x 150 x 100
gy.
intermedia 15-20 sz. ágy 15 tavasz vagy VII. fl os 0,5-0,7 50-70
dugv.
hibrid levendula 100 x 60
Leuzea
50--60 x
carthamoides 2-3 sz.f. mag 9-12 XI. vagy III. IX-X. radi x 1,0-2,0
szekliceimola
30-35
-·-·--
 A 22. táblázatfolytatása

Szaporítóanyag- Terméshozam
Sortáv., ill.
Szapo- Szapo- igény Gyűjtött
Termő Szaporítási tenyész- Betakarítás i száraz drog illóolaj
Növényfaj neve rí tás rítás i növény-
évek idő terület idő
helye forma ezer megn- faj
kglha (cm) t/ha kglha
db/ha evezés
Levisticum
officinal e 3-4 IX. v.
sz.f. mag 10--12 X. v.-XI. e. 50-60 radi x 1,5--2,0 6-7
lestyán IX. v.-X. e.

Linum
usitatissimum l sz.f. mag 90-100 III. e. 12 VII. semen 1,0--1,5
házi len
Majorana hortensis
l sz.f. mag 6-8 III. k.-III. v. 40-48 VI. és IX. v. herba 1,8--2,5
kerti majoránna
Malva sylvestris
40-80 x
subsp. mauritiana l sz.f. mag 3-4 III. v.-IV. e. VI-IX. v. fl os 1,5--2,0
mórmályva 30-40

Marruhium vulgare 50-60 x

4-5 sz. ágy mag 40-60 III. v. VI. és VIII. herba 3,5--4,5
orvosi pemetefű 30-40 **
Matricaria recutita
l sz. f. mag 8-10* VIII. v.-IX. e. 12 V. v. fl os 0,1--0,5
orvosi székfű 4-8 **
Melissa officinalis 50-60 x VI. v. és
4-5 sz. ágy mag 50-60 XI. vagy III. herba 3,0--4,0
citromfű 30-40 VIII. e.

Mentha piperita 60 x
tő sarj 1400--
2-3 sz. f. 112--134 V. X.-XI. k. 20-30 VII. és IX. herba 2,5--4,0 30-60
borsosmenta sztóló 1600
50-60
Ocimum basilicum
l sz. f. mag 3-4 IV. v.-V. e. 40-50 VII. k. és IX. herba 1,5--2,0
O\
N
kerti bazsalikom
- -- - --- _ L _ _ _ _ __
--~
- - - --~~
- ---- - -- --
--~~
-~ -~~

--
O\ A 22. táblázatfolytatása
N
N
Terméshozam
Szaporítóanyag- Sortáv., ill. Gyűjtött
Szapo- Szapo- igény Szaporítási tenyész- Betakarítás i száraz drog illóolaj
Termő növény-
Növényfaj neve rítás rítás i idő
évek idő terület
helye forma ezer meg- faj
kg!ha (cm) t/ha kg!ha
db/ha nevezés

Oenothera
erythrosepala 2 sz. f. mag 2-3 X. v.-XI. e. 45-70 VIII. k. semen 0,3-1,0
vöröslő ligetszépe

Papaver sornniferum
őszi l sz.f. mag 3-3,5 IX. k.-X. e. 35-40 0,6--1,0
VII. v. VIII. e. caput
tavaszi l sz. f. mag 3-3,5 II-III. v. 35-40 1,0-1,2
mák
Pimpinella anisum mag 15-20 III. v.-IV. e. 25-30 VII. v. fructus 0,5-1,0
l sz.f.
ánizs
Plantago spp. V. e. és VII. e.
3-4 sz.f. mag 1-2 XI. és III. 40-50
és IX. e.
folium 2,0-4,0 **
útifűfajok

Ruta graveolens 60 x 20 v. 3,5-4,0

5-Q sz. ágy mag 70-85 IV. V. v.-VI. e. herba
kerti ruta 50 x 30
Salvia officinalis 60-70 x 0,8-1,5 8-10
5-Q sz. ágy mag 40-45 IV-V. V. v. és VII. herba
orvosi zsálya 30-40
Salvia sclarea mag 5-7 III. k.-lll. v. 50-QO VII. 6--10
2 sz.f.
muskotályzsálya
Satureja hortensis mag 6--8 III-IV. e. 30-50 VII. és IX. v. herba 1,4-1,8
l sz.f.
borsfű

Silybum marianum mag 8-12 III. v.-IV. e. 40-50 VIII. fructus 1,0-2,0
l sz.f.
máriatövis
- -
 A 22. táblázat folytatása

Szaporítóanyag- Terméshozam
Sortáv., ill.
Szapo- Szapo- Gyűjtött
Termő
igény Szaporítási tenyész- Betakarítás i száraz drog illóolaj
Növényfaj neve rítás rí tás i növény-
évek idő terület idő
helye forma ezer meg- faj
kg!ha (cm) t/ha kg!ha
db/ha nevezés

Sinapis spp. 24-30 VII. k.-VIII. e. sem en 0,6-1,2

l sz. f. mag 12-15 III.
mustárfajok
Thymus vulgaris 50 x 25 V. és IX. e. herba 1,5-2,5 10-18
4-6 sz. ágy mag 160-240 III.
kerti kakukkfű
Trigonella
foenum-graecum l sz.f. mag 20-25 III. v.-IV. e. 25 VIII. sem en 0,8-1,5
görögszéna
Valeriana officinalis 40-50 x
orvosi l sz. ágy mag 100-125 VIII-IX. e.
20-25
X. e. radi x 2,0-2,5 **
macskagyökér
Verbascum
phlomoides
szöszös
1-2 sz.f. mag 1,5-2 XI. Y.-III. k. 60 folyamatos fl os 0,5-1,2 **
ökörfarkkóró
--

Jelmagyarázat: sz. ágy - szabadágy

sz. f. - szabadfold
* - kribrátum (40% tisztamag)
** - gyűjtött növényfaj

Ri
w
Ol
N
23. táblázat
-"" Fontosabb drogot szolgáltató importált fajok

Név Botanikai leírás Előfordulás Drog Fő hatóanyag Hatás/Felhasználás

Ephedra distachya L. Nyitva termő Budai-hegység, Ephedrae herba Alkaloid - l% V érnyomásfokozó,

Közönséges csikófark törpecserje, zöld Duna-Tisza köze, (ephedrin, asztma-, allergia-
Ephedraceae asszimiláló ágakkal, Kína pszeudo-efedrin) ellenes
keresztben átellenes (Magyarországon
pikkelyszerű, védett)
csökevényes
levelekkeL Kétlaki,
virágzata sárga.
Termése piros
álbogyó.
Cetraria islandica (L.) Talaj lakó, K- és É-Európa Lichen islandicus Nyálka- 50% Köhögés-, hörghurut-
Ac h. lemezes-bokros mérsékelt és hidegebb (lichenin), csillapító, étvágyjavító
Izlandi zuzmó zuzmó. Telepe l O cm részei, Szibéria, zuzmósavak- 2-3%,
Parmeliaceae magas, felemelkedő, É-Amerika keserűanyag
karéj okra osztott,
hullámos, olajzöld
színű, fehér
petty ekkel.
Panax ginseng Évelő lágy szárú. Távol-Kelet Ginseng radix Triterpén eredetű Adaptogén, tonikum,
C. A. Meyer Levele tenyeresen szaponinak- 2-3% stimuláló, fizikai
Kínai (koreai) ginzeng összetett, virágzata (ginzenozidok) teljesítőképességet
Araliaceae ernyő, termése piros növelő
bogyó.
 A 23. táblázatfolytatása

Név Botanikai leírás Előfordulás Drog Fő hatóanyag Hatás/Felhasználás

Arctostaphylos uva-ursi Örökzöld törpecserje. Méréskelt öv Uvae-ursi folium Arbutin, metil-arbutin Húgyúti fertőtlenítő
(L.) Spreng Szórt állású, bőrnemű, hegyvidékein -8-12%,
Medveszőlő fordított tojásdad, ép cserzőanyag
Ericaceae levelekkel, rózsaszín, - 15-20%
harang alakú
virágokkaL Termése
vörös bogyó.
Citrus !imon (L.) 5-10m magas Földközi-tenger Ci tri pericarpium Illóolaj - 2,5% Antimikrobiális,
Burm. örökzöld fa. Hajtása környéke, mediterrán (limonen), ízjavító,
Citrom tövises, keskeny égöv P-vitamin, gyomorerősítő,
Rutaceae elliptikus bőrnemű, Aetheroleum citri flavonoidok, vitaminpótló
kihegyezett, ékvállú karotinoidok
levelekkel. Virága
fehér, termése éretten
citromsárga.
Citrus sinensis (L.) 5-10m magas Kis-Ázsia, Aurantii pericarpium Illóolaj - 2,5% Antimikrobiális,
Pers. örökzöld fa. Hajtása Földközi-tenger (limonen) ízjavító,
Narancs tövises, széles környéke P-vitamin, gyomorerősítő,
Rutaceae elliptikus, bőrnemű, Aetheroleum aurantii flavonoidok, vitaminpótló,
kihegyezett vagy karotinoidok étvágyjavító
szálkacsúcsos,
ékvállú levelekkel.
Virága fehér, termése
éretten narancssárga.
-----·--····- - - - L ... - L ..

O\
N
Vl
O\
N
A 23. táblázatfolytatása
O\
Név Botanikai leírás Előfordulás Drog Fő hatóanyag Hatás/Felhasználás
Eucalyptus g/obulus Magas, örökzöld fa. Ausztrália, Tasmánia, Eucalypti folium Illóolaj ~ 2%, Antivirális,
Labill. Levele keskeny Trópusi, szubtrópusi (cineol = eukaliptol) antibakteriális,
Tasmániai eukaliptusz lándzsás, sarlószerűen és mediterrán Aetheroleum eucalypti expectoráns,
Myrtaceae hajlott, hosszan területek sebfertőtlenítő,
kihegyezett, fiatal bőrregeneráló, légúti
korban tojásdad megbetegedést
(anizofilia). Virága enyhítő
vajszínű, toktermése
felnyíló, sokmagvú.
Cassia angustifolia Alacsony félcseijék, K-Afrika, Kis-Ázsia, Sennae folium et Szennozidok ~ 2-5% Hashajtó
Vahl., párosan összetett Szudán, Thaifóld, fructus (antrakinonok,
Indiai szenna levelekkeL Levélkéi India antraglikozidok),
Cassia senna L. szürkészöldek, antracén-származékok
(syn. C. acutifalia Del.) lándzsásak. Sennae folium (rein, emodin), nyálka
Alexandriai szenna Fürtvirágzata sárga. Sennae fructus
Caesalpiniaceae Hüvelytermése
sokmagvú, lapos.
Ginkgo bitoba L. Magas, kétlaki, Kína, Japán, Ginkgo bilahae Terpenaidok Idegsejt
Ginkgófa lombhullató fa. mérsékelt folium (ginkgolidok ~ 0,06%, ellenálló képességét,
(páfrányfenyő) Levelei övben díszfaként bilobalid ~ 0,02%), agyi vérkeringés
Ginkgoaceae legyezőszerűen flavonoidok oxigénellátását fokozó
kétkaréjúak, villás (kvercetin, kempferol
erezetűek Porzós ~ 1-2%),
virág barka, termős procianidinek,
virágai csomókban katechinek ~ l O%
állók. Termése húsos,
csonthéjszerű
maghéjjaL
------
 A 23. táblázatfolytatása

Név Botanikai leírás Előfordulás Drog Fő hatóanyag Hatás/Felhasználás

Laurus nobilis L. Örökzöld cserje vagy Mediterráneum, La uri folium Illóolaj- 1-3% Reuma, bőrkiütés
Babér kisméretű fa gúla szubtrópusi övezet (cineol) kezelésére, fűszer
Lauraceae alakú koronával.
Kétlaki. Levelei
bőrszerűek,
olajzöldek,
hosszúkásak,
ékvállúak, ép szélűek.
Apró virága fehér,
csonthéjas termése
fekete.
--

O\
N
-J
 T

Altalános szójegyzék

A, Á Aesculus hippocastanum 39, 161

Aesculus pavia 161
Abrotani folium 200 Aetheroleum absinthii 202
Abrotani herba 200 Aetheroleum achillea 153
abrotanin 200 A ethero/eum anethi fructus 179
abrut üröm 200 Aetheroleum anethi herba 130, 179
Absinthii folium 202 Aetheroleum angelieae radix 182
Absinthii herba 13 7, 202 Aetheroleum angosturae 130
Absinthii herba cum caule 202 Aetheroleum anisi steilati 130
abszintin 202 Aetheroleum anisi vulgaris 130, 137,
abszintüröm 202 467
Acantopanax senticosus 447 Aetheroleum apii 130
acaron 156 Aetheroleum artemisiae annuae 204
aceti1-digitoxin 151 Aetheroleum basi/ici 130, 436
Achillea asplenifolia 71 Aetheroleum Bay 130
Achillea callina 71, 138, 153 Aetheroleum Bucco 130
Achillea crithmifolia 124 Aetheroleum calami 156
Achillea millefolium subsp. callina 124, Aetheroleum cardarnani 130
133 Aetheroleum carvi 130, 136, 137, 230
Achillea pannonica 71, 153 Aetheroleum caryophylli 131
Achillea setacea 153 A ethero/eum chamamil/ae 131, 413
Achilleae fias 71, 15 3 Aetheroleum chamamil/ae
Achilleae herba 68, 69, 153 romanae 131, 185
Aconitum napel/us 45, 140 Aetheroleum chenopodii 131
Acorus calamus 73, 78, 156 Aetheroleum cinnamami 131
acuminatin 345 Aetheroleum citri 131
acuminatolid 345 Aetheroleum citronel/ae 131
Adonidis vernalis herba 159 A ethero/eum coriandri 131, 263
Adonis aestivalis 159 Aetheroleum cubabae 131
Adonis fiammea 159 Aetheroleum cumini 131
Adonis hybrida 159 Aetheroleum curcurnae longae 132
Adonis transy/vanica 159 Aetheroleum damianae 132
Adonis vernalis 73, 78, 159 Aetheroleum dracocephali 132, 290
adonitoxin 39, 159 Aetheroleum dracuneu/i 207
Aesculus carnea 161 Aetheroleum eucalypti 132

628
A ethero/eum Joeniculi 132, 312 Agrimoniae herba 163
Aetheroleum geranii 132 Agrimonia odorata 163
Aetheroleum humuli 354 Agrimonia praeera 163, 164
Aetheroleum hyssopi 132, 136, 371 agrimoniin 483
Aetheroleumjuniperi 132, 135, 138,381 Agropyron repens 162
A ethero/eum faricis 4 71 ajmalin 45
Aetheroleum /auri 133 ajoen 173
Aetheroleum lavandu/ae 133, 135, 385 akonitin 45
Aetheroleum lavandu/ae intermediae alacsony bársonyvirág 546
385 alantalakton 375
Aetheroleum levistici 397 A/cea rosea var. nigra 166
Aetheroleum majoranae 133, 404 Alchemilla glabra 169
A ethero/eum melissae 131, 133, 423 Atchemilla glaucescens 168
Aetheroleum menthae crispae 133, 427 Alchemilla gracilis 169
Aetheroleum menthae piperitae 133, Alchemilla hybrida 169
135, 136, 138, 427 Alchemilla monticola 169
Aetheroleum millefolii 133 Atchemilla xanthochlora 168, 169
Aetheroleum myrti 133 Alchemillae herba 169
Aetheroleum myristicae 133 aldehidek 263
Aetheroleum niaou/i 133 áldott bárcs 255
Aetheroleum origani 133 alexandriai szenna 235
Aetheroleum petraselini 464 alfa-amirin 502
Aetheroleum pini pumilionis 134, 137, 1-alfa-bizabolol 414,417
471 alfa-ergokriptin 248
Aetheroleum pini silvesfris 471 alfa-fellandren 182
Aetheroleum rosae 135 alfa-hederin 341
Aetheroleum rosmarini 134, 138, 502 alfa-homokelidonin 241
Aetheroleum salviae 134, 513 alfa-humulén 434
Aetheroleum salviae sclareae 134, 517 alfa-keserűsav (humulon) 354
Aetheroleum saturejae 525 alfa-linolsav 439
Aetheroleum santali 134 alfa-pinén 60, 182, 204, 207, 263, 371,
Aetheroleum saturejae 134, 525 381,427,471,502,559,517
Aetheroleum serpylli 558 alfa-terpineol 381, 404
Aetheroleum terebinthinae rectificatum alfa-tujon 514,517
134, 138, 471 algíri mályva 409
Aetheroleum thymi 134, 135, 137, 560 alkaloid 40, 260
Aetheroleum verbenae odoratae 134 Aikanna finetaria 170
Aetheroleum vetiveriae 135 Alkannae (Anchusae rubra) radix 170
Aetheroleum ylang-ylang 135 alkannán l 71
Aetheroleum zedoariae 135 alkannin l 71
Aetheroleum zingiberis 135 alkilamidok 296
áfonya 570 alkörmös 141
agrárrendszerek 78 allantoin 301, 487, 544
Agrimonia eupatoria 41, 124, 126, 163, allelopátiás hatás 64
164 aHicin 173

629
Allii sativi butbus recens l 73 Anethi fructus 179
Allii ursini herba 174 Anethi herba 179
alliin 173, 174 Anethum chryseum 178
allil-izotiocianát 134 Anethum graveo/ens 16, 56, 57, 64, 96,
allil-mustárolaj 533 130, 178
alizarin 505 Anethum graveo/ens f. submarginatum
A/lium ampeloprasum var. porrum 173 179
Aliium cepa 173 Anethum involucratum 178
Aliium longicuspis 173 Anethum sowa 179
A/lium sativum 173 anetol 130, 132, 312, 467
A/lium schoenoprasum 173 Angelica archange/ica 23, 61, 182
Aliium suaveolens 173 Angelieae folium et fructus 182
A/lium ursinum 173, 174 Angelieae rhizoma et radix 98, 182
Aliium victorialis 173 angelikasav 183, 186
alli1-izotiocianát 533 angelikasav-butilészter 186
almafa 125 angollevendula 384
almarózsa 499 angol mustár 532
almasav 350, 521, 528, 558 angoimeuta 426
aloe-emodin 235, 492 angol mustár 532
álomhozó mák 451 angyalfű 182
Aloysia triphylla 134 angyélika 182
Alpinia officinarum 132 Anisi (vulgaris) fructus 467
Althaea officinalis 34, 39, 176 ánizs 137, 138, 147, 149, 467
Althaea rosea convar. afrapurpurea 166 ánizsaldehid 31 O, 467
Althaea rosea var. nigra 166 ánizsketon 467
Althaea rosea. f. nigra 166 ánizssav 467
Althaeae folium 176 Anserinae herba 481
Althaeae radix 176 Anthernis flora plena = var. Iigu/asa 185
amara-acria 146 Anthernis nobilis 185
amara aromatica 13 7, 146 anthemo1 186
amara tonica 146 Anthriscus cerefalium 188
amaragencin 326 Anthriscus cerefalium var. trichasperma
amentoflavon 331, 367 188, 189
amerikai fűz 512 Anthriscus caucalis 188
amerikai ginszeng 447 Anthriscus nirida 188
amerikai tiszafa 555 Anthriscus sylvestris 188
amigdalin 44 antocián 407, 450
aminosav 320, 350 antocianidin 41, 167
Amsania tabernaemontana 20, 584 antocianin 260, 494, 507
Amylum maydis 591 antracén-glikozid 236
Anemone hepatica 346 antraglikozid 39, 144, 309, 318
alkaloidtartalom-meghatározás 52 antrakinon 147,248,318,492,493,
Anemone pulsatilla 488 505, 508
anemonm 489 antrakinonglikozid 505
anemonol 347 anyafű 548

630
anyagyökér 147, 197 Artemisia pontica 203
anyarozs 96, 24 7 Artemisia vulgaris 203, 209
apigeniu 41, 153, 307, 345, 414, 502, artemisia keton 204
582 Artemisiae (vulgaris) herba 209
apiin 186 Artemisiae (vulgaris) radix 209
apiol 464 Artemisiae annuae herba 204
Apium graveo/ens 130 artemisinin 204
apróbojtorján 124, 147, 163 artemiziaketon 551
apró margitvirág 548 artemizifolin 255
aprómeténg 584 ártéri deréceveronika 124
apróvirágú füzike 303 atricsóka 147
arabinogalaktán 589 árvácska 587
aranyos istápfű 537 Azodirachta indica 33
aranypipacs 334 Asperula odorala 323
aranyvessző 141, 53 7 Asperulae odoratae herba 323
arbutin 39, 192 aszkaridol 131, 136
Arctium lappa 23, 190, 191 aszparagin 211, 544
Arctium minus 190, 191 aszparaginsav 528
Arctium tomentosum 190, 191 aszperumin 301
Arctostaphylos uva-ursi 33, 192, 349 asztragalio 197, 538
Areca catechu 45 Atrapa bella-donna 45, 58, 60, 71, 142,
arecolin 45 211
Aristolochia clematitis 141 Atrapa caucasica 58
arkciin 191 atropin 45, 46, 142, 144, 151, 211, 213,
arktinin l 91 282,364
arktinol 191 aufrozid 307
Armoracia lapathifolia 193 aukubin 307, 474
Armoracia macracarpa 193 auromicin 42
Arnica chamissonis 197 avarhanga 221
Arnica chamissonis subsp. Joliasa 197 avikularin 478
Arnica montana 39, 74, 141, 197 azaron 156
Arnicae fl os 197 ázsiai ginszeng 44 7
Arnicae herba 197 azotoidok 38, 43, 282
Arnicae rhizoma 197 azulén 133, 139, 151, 153, 197
amicin 197 A-vitamin 189, 280, 521, 554
ámika 141, 144, 149, 197
árparépa 343 B
artabszin 153, 202
Artemisia abrotanum 200 bab 466
Artemisia absinthium 137, 138, 202 bábafog 247
Artemisia annua 204 bábaguzsaly 305
Artemisia dracunculoides 206 babér 133
Artemisia dracuncuius 93, 206 baccatin 555
Artemisia dracuncuius var. redowsky baldrián 572
206 balkáni vadgesztenye 161

631
balzsamill 558 bilobetin 331
báránypirosító 170, 171 biogén amin 223, 225, 466, 589
bárcs 255 biogenetikai rendszer 38
Bardanae radix 69, 190 biotikus tényezők 64
barna mustár 532 bisaboloid 414
Barosma betu/ina 130 bisaholol-oxid 153, 414,417
bársonyos tüdőfű 487 bocfa 520
bársonyvirágfajok 546 bodza 124, 520
Basi/ici herba 436 bodzabokor 520
bayogenin szaponin 538 bodzafa 520
bazsalikom 93, 94, 436 bogáncs 190
bazsalikum 436 boglyas fátyolvirág 339
békaláb 305 bogyópikk 302
békarokka 305 bojtorján 125, 190
beléndek 364 bojza 520
Belladonnae folium 211 bokrétafa 161
Belladonnae radix 211 holdin 45
Belladonnae semen 211 boldogasszony palástja 168
benedekfű 146,255 bolhafűmag 14 7
bengekéreg 128 bolondító beléndek 364
benzilizokinolin 320 bolondítóill 364
berberin 45, 241 Boraginis fructus 216
bergaptén 397 Boraginis herba 216
berki rózsa 498 borágó 216
Bermuda-fű 281 Boraga officinalis 42, 216
béta-ergokriptin 248 bordagyökér 294
béta-farnezén 33 borkősav 150
béta-fellandrén 182 born~ol 43, 134, 153, 263, 381, 385,
béta-homokelidonin 241 502,514,517,551,5 59,560,572
béta-kariofillén 354 bornilacetát 471, 502
béta-keserűsav (lupulon) 354 borókafenyő 138, 380
béta-linolsav 439 borostyán 341
béta-pinén 182,207,263,371,3 81,427, borostyánkősav 202
471,502,517 borovifenyő 4 71
béta-szitoszterol 42, 43, 303, 337, 569 borsfű 136, 525
béta-tujon 94, 514, 517 borsika(fű) 525
Betu/a pendu/a 214 borsmenta 96
Betu/a verrucosa 214 borsosmenta 75, 93, 138, 149, 426
Betu/ae folium 214 borsosmentaolaj 135
Betu/ae pix 214 borvirág 216
betulin 214 borzas füzike 303
biapigenin 367 borzas orbáncfű 366
bibircses nyír 214 borzas porcikafű 348
bíbor kasvirág 296 borzas repkény 335
bilobalid 331 borzasturbolya 188
632
börvény 584 Capsicum annuum 226
Brassica juncea var. lu tea 532 Capsicum annuum convar. longum 226
Brassica nigra 92, 134, 135, 138, 532 Carbo medicina/is 267
Brassica spp. 16, 532 Carbo vegetabilium 267
Brassica x juncea 92, 532 Cardui (Cnici) benedieli herba 255
brevifoliol 555 Cardu i mariani folium 530
brucin 45 Cardui mariani fructus 143, 530
Bryonia dioica 140 Carlhami jlos (vagy saflór) 227
bufenolid kardenolidok 39, 390 Carthamus tinctorius 227
buglyos fátyolvirág 339 Carum carvi 16, 61, 94, 95, 130, 137,
Bursae pastoris herba 225 230
butilenftalid 397 Carum carvi f. annua 230
butilftalid 397 Carum carvi f. biennis 230
búza 75, 125 Carvi fructus 230
buzér 505 Caryophyllati rhizoma et radix 329
buzogáncs 190 Cassia acutifalia 235
büdöske 546 Cassia angustifolia 235, 236
büdös szaporafű 225 Cassia senna 235, 236
büdössás 153 Castanea crenata 237
bürök 469 Castanea dentata 237
bűzös vagy mezei iglice 442 Castanea mallissima 237
8 1-vitamin 202, 226, 350, 494, 499, Castanea sativa 39, 237
554,569 Castaneaefa/ium 163,237
Sz-vitamin 202, 226, 350, 494, 499, Calariae herba 434
554, 569 Catharanthus roseus 17, 45, 62, 584
cefalomannin 555
c Centaurii herba 239
Centaurium erythraea 238, 240
Calami rhizoma 156 Centaurium littora/e subsp. uliginosum
Calcatrippae fl os 259 238,240
Calcatrippae herba 259 Centaurium minus 238
Calenduta officinalis 23, 42, 94, 218 Centaurium pulchellum 239
Calendu/ae fl os cum calycibus 218 Centaurium umbellatum 238
Calendu/ae fl os sine calycibus 218 Cerefolii herba 188
Calluna vulgaris 221 Cerefolii fructus 188
Callunae herba 221 Chamaemeium nobi/e 131, 185
Cananga odorala 135 Chamaenerion angustifolium 303
Cannabis herba et fructus 223 Charnomilla recutita 131, 413
Cannabis indica 223 Charnomil/ae anthadium (flores) 68,
Cannabis indieae herba 223 69,413
Cannabis ruderalis 223 Charnomil/ae cribratum 413
Cannabis sativa 223 Chamomillaejlos 15,413
Cannabis sativa subsp. sponianea 223 Charnomil/ae injlorescentia 13 7
Capsella bursa-pastoris 225 Charnomil/ae romanae fl os 185
Capsici fructus 226 Chelidonii herba 68, 240, 241

633
Chelidonii radix 240, 241 citrál 132, 290, 422
Chdidonium majus 45, 240 citrom l 08, 131
Chenapadium ambrasiaides var. citromfű 93, 148, 149, 422
an the lm inticum 131, 136 citromolaj 144
chrisatropasav 211 citromsav 150, 474, 528
Chrysanthemi fi os 242 citromszagú melissza 422
Chrysanthemi dalrnatici fias 243 citroneBál 131, 133,422
Chrysanthemi parthenii herba 548 citronellol 131, 385, 434
Chrysanthemum cinerariaefolium 33, Citrus limanum 131
242, 549 Citrus sinensis 131
Chrysanthemum parthenium 17, 93, 548 Claviceps purpurea 14, 16, 23, 45, 47,
Chrysanthemum vulgare 550 65,247
ciánglikozid 563 Cnicus benedictus 255
szambunigrin 44 Coca 45
cianogén glikozidok 39, 44, 400, 462, Cochlearia armoracia 194
555 Cochlearia macracarpa var. hungarica
Cichorii herba 245 194
Cichorii radix 245 Coffea arabica 45, 140
Cichorium endivia 245 Colchici semen 257
Cichorium intybus 39, 245 Colchici tuber 257
Cichorium intybus convar.foliosum 245 Colchicum arenarium 257
Cichorium intybus convar. radicasum 245 Colchicum autumnale 47, 257
Cichorium intybus subsp. sive convar. Colchicum autumnale subsp.
sativum 245 pannonicum 257
cickafark 124, 125, 138, 144 Colchicum hungaricum 257
cickorá 153 Conium maculatum 45, 141, 189,469
cifra kankalin 484 Colophonium 471
cikória 245 Consolida orienta/is 259, 260
cikóriasav 246, 296 Consolida regalis 259, 260
cikoriin 246 Consolidae rega/is fl os 259
cimarin 159 Consolidae rhizoma et radix 259
cimol 526 Consolidae sarracenicae herba 537
cinadónia 240 Consolidae sarracenicae radix 537
Cinchona succirubra 45, 78, 95, 140 Convallaria maja/is 62, 125, 261
cineol 133,204,210,514,560 Convallariae fi os 261
1,8- cineol 153,427, 502 Convallariae folium 261
cinerin 243 Convallariae herba 261
cinkorin 45 Convallariae rhizoma 261
cinnamoidok 35 Cordyceps purpurea 24 7
Cinnamomum ceylanicum 131 Coriandri fructus 263
cisz-anetol 467 Coriandrum melphitense 262
cisz-izoazaron 156, 158 Coriandrum sativum 16, 92, 131, 262,
cisz-szabinénhidrát 404 264
cisztein 350, 589 Coriandrum sativum var. microcarpum
citizin 45 263,264

634
Coriandrum sativum var. vulgare 263, Cynodon dacty/on 166, 281
264 Cynosbati fructus sin e semine 498
Coryda/is cava 45, 125 Cynosbati pseudofructus 68, 69,498
Cory/i cortex 267 Cynosbati pseudofructus cum seminibus
Coryli folium 267 498
Cory/us avellana 267 Cytisus scoporius 45
Cory/us colurna 267
Cory/us maxima 267 Cs
Co tini coggygriae folium 269
Cotinus coggygria 269 csalán 148, 568
Cotinus coggygria var. arenaria 269 csalány 568
Crataegi fl os 271 csalmatok 364
Crataegi folium 271 csarab 147, 221
Crataegi fructus 68 csarab fű 147
Crataegi summilas 71, 271 császárszakál 523
Crataegus azaro/us 271 csattanó maszlag 125, 282
Crataegus laevigata 70, 271 csengőfű 366
Crataegus monogyna 70, 126, 271 cser 490
Crataegus nigra 271 cseranyag (cserzőanyag) 39, 147, 156,
Crataegus oxycantha 126, 271 161, 163, 167, 169, 170, 171, 183,
Crataegus pentagyna 271 191,192,197,200,202,207,2 10,
Croci stigma 274 214,216,221,225,237,255,2 68,
Crocus albiflorus 274 292,302,303,318,323,325,3 28,
Crocus heuffelianus 274 329,347,354,367,371,379,3 85,
Crocus orsinii 274 390,407,411,442,445,463,4 74,
Crocus pallasii 274 478,480,486,490,492,494,5 02,
Crocus reticulatus 274 508,514,521,526,528,544,5 58,
Crocus sativus 230, 274 560,562,569,571,582,591
Crocus tommasinianus 274 cseregalagonya 271
Cucurbita pepo subsp. pepo convar. cserfa 490
styriaca 16, 41, 94, 276 csersav 377, 390, 581
Cucurbitae semen 276 cserszömörce 149, 269
cukor 281,381,442,467,494,507, csertölgy 490
521,524,526,578 cserzőfa 269
Cuminum cyminum 131, 230 esete 520
Cureurna longa 132 csibehúr 543
Cureurna xanthorrhiza 132 csicsóka 343
Cureurna zedoaria 135 csicsórépa 343
Cusparia febrifuga 130 csigolyafűz 512
C-vitamin 175, 189, 200, 202, 226, csillagos májusfű 323
263,292,350,379,474,484,49 4, csillagpázsit 281
498, 521, 528, 554, 565, 569 csipkebogyó 148, 149
Cycas eireinalis 32 csipkebokor 497
Cymbopogon spp. 131 csipkerózsa 497
cynodin 281 csípős torma 193

635
csodafa 495 dihidrolikopodin 403
csollán 568 dihidronepetalakton 434
csombor 525 dilapiol 179,312
csombord 525 dimetilamin 272
csöregfűz 512 diófa 125
csőrös füstike 319 Dioscorea 42, 150
csöves mogyoró 267 dioszgenin 42, 150, 477
diozmin 225, 371
D disznópázsit 478
d-metilpszeudoefedrin 302
dalmát nőszirom 377 d-norpszeudoefedrin 302
dalmátvirág 242 d-pszeudoefedrin 302
Datura godronii 58 d-(1)-fellandrén 179
Datura inermis 282 d-karvon 32, 179, 230
Datura innoxia 62, 64, 282 d-1imonen 179, 230
Datura metel 282 diterpén 42,331,335,411
Datura stramonium 58, 96, 282 docetaxel 556
Datura tatuta 59 dodecen-(2)-al 263
Daturae innoxiae herba 282 dohány 140
l 0-deacetiltaxol 555 dongóvirág 487
l 0-deacetilbaccatin 555 d-pinén 559
debreceni torma 193 Dracocephali herba 290
decen-(2)-al 263 Dracocephalum austriacum 290
dehidrokarveol 427 Dracocephalum moldavica 132, 290
dehidrokarvon 427 Dracocephalum ruyschiana 290
dehidrokávésav 544 Dracuneu/i herba 207
deltinidin 571 drogok fogalma 26
Delphinii consolidae fl os 259 drogok vizsgálata 49
delta-7 fitoszterot 277 Drosera madagascariensis 292
delszolin 32 Drosera peltata 292
demekolchin 257 Drosera ramentacea 292
dercefű 339 Drosera rotundifolia 292
dialliidiszulfid l 73 Droserae (Rorellae) herba 292
dicsőfű 582 Dryopteris assimilis 294
didrovaltrat 573 Dryopteris carthusiana 294
Digitalis ferruginea 284 Dryopteris dilatata 294
Digitalis lanata 14, 23, 34, 55, 56, 61, Dryopteris filix-mas 73, 294
160,284,285,286 Dryopteris pseudo-mas 294
Digitalis lanatae folium 285, 289 dunántúli rózsa 498
Digitalis purpurea 284, 285, 286 dúsvirágú ökörfarkkorá 578
Digitalis purpureae folium 285, 289
digitoxin 151, 285 E, É
digoxigenin 285
digoxin 39, 43 ebruta 200
dihidro-karvon 230 ebvészmag 140

636
 ecetsav 521 Ephedra nevadensis 302
Echii herba 300 Ephedra sinica 302
Echinacea angustifolia 149, 296, 297 Ephedra vulgaris 302
Echinaceae angustifoliae herba 296 Ephedrae herba 302
Echinaceae angustifoliae radix 296 epi-amirin 502
Echinacea paliida 149, 296, 297 epikatehin 272
Echinaceae pallidae herba 296 Epilobii herba 303
Echinacea pallida e radix 296 Epilobium angustifolium 303, 304
Echinacea purpurea 23, 149, 296,29 7 Epilobium hirsutum 303, 304
Echinaceae purpureae herba 296 Epilobium montanum 303
Echinaceae purpureae radix 296 Epilobium parviflorum 303, 304
echinakozid 296 Epilobium roseum 303
Echium italicum 300 epi-nepetalakton 434
Echium ruhrum 300 Equiseti herba 68, 69, 305
Echium russicum 300 Equisetum arvense 23, 71, 305
Echium vulgare 300 Equisetum fiuviatil e 305
édes napraforgó 343 Equisetum hyemale 305
édes petrezselyem 188 Equisetum palustre 71, 305
édesgyökér 147,33 6 Equisetum ramosissimum 305
édeskömény 94, 137, 138, 147, 149, Equisetum sylvaticum 305
312 Equisetum telmaleia 305
efedrin 151,302 Equisetum variegatum 305
egybibés galagonya 271 erdei aranyvessző 537
egyéves aprócsalán 568 erdei borostyán 341
egyéves üröm 204 erdei csombor 434
egynyári üröm 204 erdeifenyő 471
ehimidin 544 erdei füzike 303
ekdiszteroid 42, 394 erdei gyömbérgyökér 329
Elaeagnus angustifolia 350 erdei mályva 407
életgyökér 44 7 erdei mogyoró 267
ellagitannin 481, 483 erdei pajzsika 294
ellágsav 163 erdei papsajt 407
Elettaria cardamornum !30 erdei turbolya 188
elliptikus rózsa 498 erdei zsurló 305
Eleuteracoccus senticosus 44 7 érdes rózsa 498
Elymus repens !65 érdeske 323
Elytrigia repens 165 erdőmesterfű 323
ernetin 151, 341 ergokomin 248
emodin 319, 508 ergokrisztin 47, 248
emulzin 474, 581 ergotalkal oid 24 7
en-in-diciklo-éter 414 ergotamin 45, 46, 47, 151,248
entol 151 erika 221
enyvesbogyó 588 erukasav 533
eperfű 319 Erythraea centaurium 238
Ephedra distachya 302 észak-amerikai golgotavirág 462

637
északi kakukkfű 558 fájdalomfű 550
eszcin 151 , 161 fakín 588
eszkuletin 161,246, 345 fali kövirózsa 528
eszkulin 64, 161 Farfarae anthadium 567
esztragol 207, 313 Farfarae jlos 567
esztragon 206 Farfarae folium 567
etilamin 272 Farina sinapis 138
etnobotanika 123 farkasalma 141
eudeszmanolid 153, 375 famezol 42, 43, 562
Eucalyptus g/obulus 132 fattyúsáfrány 227
Eugenia caryophyllata 131 fecskefű 240
eugenol 130,131,132,204,330,397, fehér árvacsalán 383
436 fehér fagyöngy 128, 588
eukaliptol 132, 133, 134, 200 fehérhátúfű 481
eukovozid 307 fehér hunyor 576
Euphrasia rostkoviana 307 fehér fűz 512
Euphrasia stricta 307 fehérjebontó enzim 241, 292
Euphrasia tatarica 307 fehérjék 312,452,467
Euphrasiae herba 307 fehérmályva 176
európai hárs 562 fehér menta 426
európai homoktövis 350 fehér mustár 532, 533
európai málna 506 fehér nőszirom 377
Extractum belladonnae 143 fehér pemetfű 411
Extractum calendu/ae fluidum 219 fehér repce 532
E-vitamin 219, 226, 227, 277, 280, fehér sáfrány 274
350,591 fehér üröm 137, 138, 146, 202
ezerjófű 146, 238 fehér vadgesztenye 161
ezerlevelűfű 153, 562 fehér (zöld) menta 426
ezüsthárs 562 fehér somkoró 421
ezűstös fűz 512 fehér zászpa 576
ezűstös homoktövis 350 fejeskáposzta 125
ezüsttövis 350 fekete áfonya 147, 192, 570
fekete bodza 125, 148, 520
F fekete eperfa 125
feketefenyő (osztrák fenyő) 4 71
fagopirin 309 fekete galagonya 271
Fagopyrum (Polygonum) emarginatum feketegyopár 444
308 fekete kokojza 570
Fagopyrum escu/entum 308 fekete kökörcsin 489
Fagopyrum tataricum 308 feketemályva 166
Fagopyrum tinctorum 308 fekete mályvarózsa 166
fahéj 144 fekete mustár 135, 138, 532, 534
fahéj-aldehid 131 fekete nadálytő 94, 125, 544
fahéjsav 40, 502 fekete nyár 479
fái bodza 520 fekete pemetefű 411

638
 fekete retek 147 flavon 442, 558
fekete ribiszke 141, 494 flavon glikozid 161,331,48 0,528
fekete ribizli 147, 494, 498 flavonoid 159,192,19 7,214,219,2 22,
fekete üröm 209 225,235,23 7,239,255,2 60,269,
fekete (vörös) menta 426 272,285,29 2,297,303,3 07,309,
fekete zászpa 576 318,321,32 5,326,337,3 54,366,
felfutó komló 354 379,383,38 5,394,427,4 45,462,
fellandrén 202, 263 478,512,51 4,567,591
fenilalanin 44, 46, 350 flobafenek 483,490
fenilkarbonsav 307 floridzin 32
fenilpropán 255 floro-izovajsavészter 197
fenilpropán-glikozid 307 flora-metilészter 197
fenilpropán-származék 569 Flos charnomil/ae romanae 185
fenkon 312, 313 fodormenta 95, 147, 426
fenolglikozid 41, 192 fodros lórom 508
fenolkarbonsav 345, 367, 383, 422 Foeni graecisemen 565
fenolkarbonsav-származékok 367, Foeniculifru ctus 137, 312
474 Foeniculum vulgare 16, 61, 64, 92, 94,
fenolaidok 38, 39 132, 137, 312, 313
fenőgrék 565 Poenicu/um vulgare subsp. capil/aceum
fényes turbolya 188 var. dulce 312, 313
fenyőbalzsam 4 71 Foeniculum vulgare subsp. capil/aceum
fenyő-fagyöngy 589 var. vulgare 312, 313
fenyőgyanta 4 71 Foeniculum vulgare subsp. piperitum
fenyőkátrány 4 71 313
fénytelen galaj 324 fokhagyma 125, 148, 149, 173
féregűző varádics 550 foliamentin 433
férfigyökér 447 Folium menyanthis 433
ferniasav 307 foltos bürök 141, 189
festék 35,36, 166,170,24 1,255,317, forrasztófű 544
325,505 földialma 343
festő buzér 505 földibodza 520
festőfű 317 földiborostyán 335
festőkökény 31 7 földimogyoró 32
festőmályva 166 földitök 125, 140
filicin 294 földön folyó fenyő 402
filicin floroglucin 294 francia galagonya 271
Filicis maris rhizoma 294 francia lepkeszeg 565
Filipendu/a ulmaria 31 O francia levendula 384
Filipendu/a vulgaris 31 O francia mustár 532, 534
Filipendu/ae herba 31 O frangula (rheum)-emodin 39, 319,492
fisetin 269 Frangu/a alnus 317
fiszcin 39, 492 Frangu/a alnus f frangu/a 317
fitoalexinek 32 Frangu/a alnus f. latifolia 317
fitoszterio 211 , 439, 544 Frangu/a alnus f. subrotunda 317

639
Frangu/ae cortex 317 gein (geozid) 329
fraxin 161 gencianin 239
Fructus juniperi 3 81 genciopikrin 326
ftalidok 397 genciopikrozid 239
Fumaria officinalis 319 Genfiana lutea 326
Fumaria rostelfata 319 Genfiana punctala 326
Fumaria schleicheri 74, 319 Genfianae radix et rhizoma 326
Fumaria vaillantii 319 Geranii macrorrhizi folium 328
Fumariae herba 319 Geranii macrorrhizi rhizoma 328
fumarin 320 Geranii robertiani herba 328
fumarsav 320 geranilacetát 290
fusztin 269 geraniol 132, 263, 385, 422, 434
fülfű 528 Geranium macrorrhizum 328
fürtös salamonpecsét 4 77 Geranium roberfianum 328
fűstikefű 74, 3 19 germakrol 328
fűszeránizs 467 germerin 576
fűszerkapor l 78 gesztenye 23 7
fűszerkömény 230 Geum aleppicum 329
fűszerpaprika 126 Geum urbanum 329
fűszersáfrány 274 gilicetövis 442
fűzfafajok 125, 512 gilisztaűző varádics 550
P-vitamin 350, 400 gilisztavirág 550
ginkgetin 331
Ginkgo bi!oba 17, 84, 331
G Ginkgo bilobae folium 331
Ginkgo bilobae semen 331
galagonya 148,149,271 ginkgó 331
galaktomannán 565 ginkgófa 331
Galega officinalis 321 ginkgolid A 41, 331
Galegae herba 321 ginkgo1id B 331
galegin 321 ginkgolid C 331
Galii veri herba 324 Ginsen g radix 44 7
galionin 505 ginszeng 75, 149, 447
galipol 130 ginszenozid 44 7
Galium aparine 323 gipszagensav 348
Galium odoratum 41, 135, 323 gipszozid-A 340
Galium schultesii 324 gitaloxin 285
Galium verum 323, 324 gitonin 285
gallatannin 163, 269, 303, 490, 507 gitoxin 285
galluszsav 150, 323 Gizella-rózsa 498
galluszsav-származék 483 glakturonán 589
gamma-linolénsav 41, 216, 439 glakturonsav 400
gamma-szitoszterin 263 G!aucii herba 334
gamma-terpinén 404 glaucin 334
Gei rhizoma 329 Glaucium corniculatum 334

640
Gtaucium jlavum 334 gyermekláncfű 148, 553
Glechoma hederacea 335 gyökönke 572
Glechoma hirsuta 335 gyömbérgyökér 146, 329
Glechoma pannonica 335 gyöngevirág 585
glicirretinsav 337 gyöngyajak 390
glicirrizin 337 gyöngymenta 434
glicirrizzinsav 337 gyöngyvirág 125, 261
glikofrangulin A 318 gyűszűvirág 160, 284
glikofrangulin B 318
glikozidok 39,310,514
H
glukokinin 466, 569
glukofrangulin 319 habzófű 523
glukonasztucin 194 hajdina 308
glukóz 39 Halvány kasvirág 296
Glycyrrhiza echinata 336 Hamamelis virginiana 269
Glycyrrhiza glabra 42, 142, 336 hamvas szeder 506
Glycyrrhiza glabra var. giandu/ifera 336 harmánvázas alkaloidok 462
Glycyrrhiza glabra var. paliida 336 hárornkaréjú májvirág 346
Glycyrrhiza glabra var. typica 336 háromszínű árvácska 587
Glycyrrhiza glabra var. violacea 336 háromszínű ibolya 587
Glycyrrhizae radix 336 hársf~ok 124, 139, 148, 562
Gnaphalium arenarium 345 hasiskender 223
gódira 240 hasznos kömény 230
golgotavirág 462 hasztatozid 581
gosszipetin 484 hatóanyag fogalma 29
görög lepkeszeg 565 havasaljirózsa 499
görögszéna 565 havasi hagyma 173
Graminis italici rhizoma 281 havasi lórom 508
Graminis rhizoma 165 havasi palástfű 169
granadijja 462 házi kövirózsa 125, 528
guanidin 321, 323 házi len 400
guzsalyvirág 257 Hedeoma drummondii 58, 60
Gypsophilafastigiata 339 Hedera colchica 341
Gypsophila hungarica 339 Hedera helix 341
Gypsophila paniculata 339 Hedera helix convar. hibernica 341
Hedera hibernica 341
Gy Hederae helicisfo/ium 341
Hederae terresfris herba 335
gyalogfenyő 380 hederakozid B 341
gyanta 214, 225, 292, 320, 354, 371, hederaszaponin B 341
377,514,530,5 60 hederoszaponin C 341
gyapjas gyöngyajak 390 hegyi ámika 197
gyapjas gyűszűvirág 284 hegyikakukkfű 558
gyepűbodza 520 hegyi kökörcsin 489
gyepűrózsa 497 hegyiorbáncfű 366

641
hegyi pajzsika 294 hisztamin 569
hegyközi cickafark 124 hollandhárs 562
héj nélküli tök 276 holtcsalán 383
helenien 375, 546 homeopátia 139
helenin 375, 547 homokfa 350
Heleni rhizoma 375 homoki fátyolvirág 339
Helianthemum nummularium 124 homoki kakukkfű 558
Helianthi tuber 343 homokipirosító 170
Helianthus annuus 343 homoki szalmagyopár 345
Helianthus decapetalus 343 homoktövis 350
Helianthus rigidus 343 hordenin 223
Helianthus tuberasus 343, 376 hosszú zsurló 305
Helichrysi citríni fl os 345 humulén 297, 354, 480
Helichrysum arenarium 345 Humutus japonicus 354
helikrizin-A 345 Humu/us lupu/us 354
helikrizin-B 345 Humutus scandens 354
helioszupin 30 l Ruperzia selago 403
helleborin 64 Hyoscyami folium 364
Hepatica nobilis 346 Hyoscyami radix 364
Hepatica tri/oba 346 Hyoscyami semen 364
Hepaticae folium 34 7 Hyoscyamus niger 45, 58, 71, 364
Hepaticae herba 347 Hyoscyamus niger f. annuus 364
hepatrilobin 34 7 Hyperici herba 69
Herba herniariae 348 Hypericum elegans 71, 366
Herniaria glabra 348 Hypericum hirsutum 71, 366
Herniaria hirsuta 348 Hypericum maculatum 366
Herniariae herba 348 Hypericum montanum 71, 366
herniarin 348 Hypericum perforatum 23, 42, 71, 93,
hibiszkuszvirág 149 94,124,366
hibrid levendula 384 Hypericum tetrapterum 366
hidrokinon 33, 193, 222 Hyssopi herba 371
hidroxigalegin 321 Hyssopus officinalis 91, 94, 132, 371
20-hidroxi-ekdizon (leuzein) 394 Hyssopus officinalis subsp. canescens
higrin 45 371
hímharaszt 294 Hysoppus officinalis subsp. officinalis
bioszeiamin 45, 59, 143, 211, 282, 284, 371
364
hipericin 41, 366 I
hiperozid 169,214, 272, 366, 508
Hippoeas/ani cortex 161 ibolya 585
Hippocastani folium 161 ibolyakökörcsin 489
Hippocastani semen 161 igazi édesgyökér 336
Hippophae fructus 350 iglicetövis 442
Hippophae rhamnoides 91, 350 illatos ánizs 467
hissopin 371 illatos gólyaorr 328

642
illatos hagyma 173 izokvercitrin 161, 197, 331, 538
illatos ibolya 585 izoliquiritin 33 7
illatos jezsámen 124 izopetazol 463
illatos macskamenta 425, 434 izopinokámfor 374
illatos rozmaring 502 izoramentin 219, 348, 538, 569
illatos turbolya 188 izosalipurpozid (kalkon) 345
illatos üröm 204 izovajsav észter 186
illattalan rózsa 498 izovalírat 573
Il/icium verum 130 izovinkamin 584
illír rózsa 498 izsóp 94, 136, 371
illír sáfrány 274
imidazol 45 J
indiai kender 223
indiai maszlag 282 Jaceae herba 587
indiai mustár 532 jajrózsa 499
indiai répa 532 japán menta 426
indián maszlag 282 japánakác 542
indigó pohánka 308 japán (kínai) pohánka 308
indol 584 japán rózsa 499
inozit 186, 237 jázmin 108
/nu/a britannica 124 jazmolin 243
!nu/a conyza 124 jervin 576
/nu/a germanica 124 jóféle gesztenye 237
/nu/ae helenii radix 375 jóféle sáfrány 274
/nu/a helenium 39, 124, 246, 375 Jovibarba hirta 528
inulin 39, 191, 197,210, 246, 343, 375, Juglans nigra 379
538 Juglandis folium 379
invertcukor 439 Juglandis nucis pericarpium 379
invertin enzim 581 Juglandis nucum dissepimentum 379
iridin 377 Juglans regia 33, 379
Iridis rhizoma 98, 377 juglon 33, 379
iridoid-glikozid 39, 307, 323, 325, 383, Juniperi bacca 381
582 Juniperi fructus 381
fris florentina 377 Juniperi galhu/us 68, 381
fris germanica 377 Juniperi lignum 381
fris paliida 377 Juniperus communis 132, 138, 380
fris pseudoacorus 157 Juniperus oxycedrus 380
ironok 377 Juniperus sabina 380
istenfa 200 Juniperus virginiana 380
iszap zsurló 305
ixorozid 307 K
izoanemonsav 34 7
izocitromsav-tartalom 528 kadinén 202
izoeugenol-metiléter 156 kadinol 131
izoflavonoid 442 kakascímer 580

643
kakastaréjill 513 karvon 43,94, 130,133,136,182,427
kákics 553 kassai rózsa 546
kakukkfű 93,137,149,560 kasvirág 84, 149, 296
kalaplapu 463 kasszia 235
kálmos 73, 146, 156 kataipol 307, 582
kamazulén 42, 43, 94, 115, 131, 186, katángkóró 147, 245
202,414,417 katechin 163
kamfén 204, 207, 371, 502 katechinszármazék 268, 483, 538
kamfero1 439 katechotannin 571
kámfor 151, 153, 263, 385, 434,436, kátrány 26, 381
502,514,517,548,551 kávé 140, 148
kamilla 13, 94, 96, 137, 138, 144, 147, kávésav 272,307,345,383,502,528
413 kávésavszármazék 296,581,589
kanadai aranyvessző 537 kecses palástfű 169
kanadai fűz 512 kecskeruta 321
kanadai ginszeng 44 7 kékliliom 377
kandilla gólyaorr 328 kék nőszirom 3 77
kankalin 73, 149 kék szeder 506
kannamosófű 305 kék viola 585
kannabinoidok 223 keleritrin 241
kannabinol 223 keleti mustár 532
kannabidiol 223 keleti szarkaláb 259
kannabichromén 223 kelidonin 241
kannabidiol-karboxilsav 223 keményítő 39, 237, 281, 337
kannabiogerol 223 keménylevelű rózsa 498
kannabiszativin 223 kempferol-glikozid 235, 305, 331
kapcsos korpafű 141, 402 kempferol 161,179,303,345,421,442,
kapor 96,147,178,233 478,486,487,494,528,569
kaporolaj 179 kempferol-glükorarnnozid 421
kaporrózsa 159 kempferol-3-rutinozid 341
kapszaicin 32, 43, 44, 151,226 kender 125,223
kapszantin 226 kenderfűz 512
kapszorubin 226 kenyérbélvirág 218
karcsú orbácfű 366 kereklevelű harmatfű 292
kardenolid 285 kerek repkény 335
kardenolid glikozid 261 kerti bab 466
kariofillén 297, 427, 434, 480 kerti bazsalikom 436
kariofillénperoxid 297 kerti borágó 216
kamozolsav 502 kerti csombor 136, 525
karotinoidok 42, 219, 226, 350, 484, kerti izsóp 371
499,546,560,569,591 kertikakukkfű 135,560
kárpáti sáfrány 274 kerti kapor 178
karvakrot 32,133,134,397,445,526, kerti kömény 230
559 kerti körömvirág 218
karveol 230 kerti majoránna 404

644
 kerti mák 451 kocsánytalan tölgy 490
kerti méhfú 422 kodein 45, 58, 151,452,461
kerti nőszirom 377 koffein 43, 45, 148, 151
kerti petrezselyem 464 koiin 45
kerti pórsáfrány 227 kokain 45, 150
kerti ruta 51 O kolchamin 257
kerti sárkányfú 290 kolchicin 42, 257, 259
kerti zsálya 513 kolin 159, 186, 225, 466, 565, 569, 589
kései aranyvessző 537 komló 148, 354
keserűanyag (acoran) 42, 146, 163, koniferil-alkohol 307
183,186,18 9,200,202,2 07,210, konvallatoxin 261
223,246,32 0,321,323,3 28,371, konvallatoxol 261
390,404,42 7,433,530,5 38,560, konvallozid 261
565,582 konyhakömény 94, 95,136,230
keserűfú 580 kopasz porcikarú 348
keserűlapu 463, 508 koraikakukkfű 559
keserű lóhere 433 korai nyár 480
keskenylevelű kakukkfű 558 koreai ginszeng 44 7
keskenylevelű kasvirág 296 korcs pemetefű 411
keskenylevelű levendula 384 koreander 262
keskenylevelű tüdőfű 487 koriander 147,262
keskenylevelű szenna 235 koriánder 262
kígyószisz 300 koriandrol 263
kikerics 257 koridalio 45
kínafa 78, 95, 140 korpafű 402
kínai ginszeng 44 7 kosárfonófűz 512
kínai rebarbara 492 kosárkötőfűz 512
kinin 45, 150, 151 kovasav 305,466,47 8
kinolin-akridonvázas alkaloid 51 O kőhárs 562
királydárda 578 kökény 486
király dió 379 kökörcsin 140
királygyertya 578 kömény 137,147,23 0
kis ezerjófű 238 köröm1apu 567
kislevelű hárs 562 körömvirág 94, 149, 218
kis bársonyvirág 546 kövirózsa 528
kis meténg 584 közönséges acsalapu 463
kis télizöld 84, 584 közönséges ánizs 467
kisvirágú bársonyvirág 546 közönséges aranyvessző 537
kisvirágú fiizike 303 közönséges bab 466
kisvirágú rózsa 498 közönséges bársonyvirág 546
klavin-alkaloidok 248 közönséges bojtorján 190
klorofill 569 közönséges boróka 3 80
klorogénsav 268, 272, 345, 521, 528 közönséges borostyán 341
koicin 42, 255 közönséges cickafark 153
kocsányos tölgy 490 közönséges csikófark 302

645
közönséges csillaghúr 543 kutyafa 317
közönséges csillagpázsit 281 kükörics 488
közönséges dió 379 kvercetin 33, 161, 186, 219, 305, 307,
közönséges édeskömény 312 345, 348, 421, 439, 481, 487, 494,
közönséges erdeifenyő 471 508,521,528,537,5 42,563,569
közönséges gyömbérgyökér 329 kvercetin-glikozid 163, 508, 537
közönséges hárs 562 kvercitrin 163, 508, 537
közönséges komló 354 K-vitamin 569, 591
közönséges kutyabenge 317
közönséges levendula 384 L
közönséges mogyoró 267
közönséges nyír 214 lakatill 580
közönséges orbáncfű 366 laktucin 554
közönséges palástfű 169 laktukapikrin 42, 544
közönséges párlófű 124, 163 lamalbid 383
közönséges pásztortáska 225 Lamii albi fl os 383
közönséges pohánka 308 Lamii albi herba 383
közönséges szurokfű 444 Lamium album 383
közönségestarackbúza 165 lanatozid A 285
közönséges tiszafa 555 lanatozid B 285
közönségestorma 193 lanatozid C 34, 55, 285, 288
közönséges tyúkhúr 543 lándzsás útifü 125, 149, 285, 474
közönséges üröm 209 lándzsás útilapu 474
közönséges vadgesztenye 161 lángvörös kasvirág 296
közönséges vasfű 580 Larix decidua 4 71
Krameria triandra 330 Laurus nobilis 133
krategolsav 272 Lavandu/a angustifolia 13, 16, 64, 133,
krezol-metiléter 135 384
krizin 480 Lavandu/a latifolia 384
krizofanol 492, 508 Lavandu/a x intermedia 13, 16, 75,
krocetin 274, 578 384
krocin 274 Lavandu/ae fl os 384
kukorica 75, 125, 591 Lavandu/ae herba 385
kukoricabajusz 147 leánykökörcsin 488
kulcsvirág 484 lecitin 350
kultúrlen 400 legyezőbajnóca 31 O
kumarin 40,41, 135,144,182,323,33 7, leiokarpozid 538
345, 348, 385, 397, 414, 421, 448, len 147,400
462,510,569 Leonuri cardiaeae herba 390
kumarin-glikozid 323 Leonuri lanali herba 390
kumarin-aldehid 131 leonurid 390
kúpvirág 296 leonurin 390
kurdisztáni tölgy 490 Leonurus cardiaca 390
kurkuma 147 Leonurus lanatus 390
kutyabenge 147,317 Leonurus quinque/obatus 390

646
 lestyán 397 lófarkfű 305
leukoantocianinok 490 loganin 433
leuzea 394 lógesztenye 161
Leuzea carthamoides 42, 394, 447 lókökörcsín 488
Leuzea rhizoma cum radicibus 394 lókörömfű 567
levendula 75, 135, 384 lokundjazid 261
levescsík 397 Lotium perenne 166, 258
Levistici folium 397 lómenta 426
Levistici fructus 397 Loranthus europaeus 588
Levistici rhizoma et radix 397 lóromfajok 124, 508
Levisticum officina/e 115, 397 lósósdi 124
libapimpó 147, 481 lósóska 508
libavirág 481 lucidin 505
ligetszépe 94 lúdmák 450
Iignatoidok 191 lúdpázsit 481
lignán (származékok) 307, 345, 381, lunarin 43
471,569 Lupinus 45
ligninek 41 lupin 32
ligusztilid 397 lupinin 45
likopodin 403 Lupu/i strobuli 354
likopszamin 30 l lupulin 354
limonen 60, 130, 182,207, 427, 546 lupuion 354
linalil-acetát 385,517,520,5 46 lutein 219, 546
linalool 61, 263, 385, 422, 427, 436, luteolin glikozid 153, 197, 345,414,
502,517,546,5 59,560 462,502,582
linamarin 39 Lycopodii herba 403
Lini semen 400 Lycopodiispora 403
Lini semina farina 400 Lycopodium clavatum 141, 402
linolénsav 280, 400, 565 Lycopodium selago 403
linolsav 41, 216, 228,276,280,4 00,
495,530
Ly
L in um usitatissimum 41, 400
Linum usitatissimum subsp. usitatissi- lyukasfű 366
mum convar. mediterraneum 400 lyukaslevelű orbáncfű 366
Linum usitatissimum subsp. usitatissi-
mum convar. usitatissimum 400
M
Liquiritiae rhizoma et radix 98, 336
1-efedrin 302 macskafű 434
1-kamfer 204 macskagyökér 93, 144, 148, 149
1-karvon 427 macskaköröm 218
1-norefedrin 302 madárgyökér 544
liquiritin 337 madárkeserűfű 4 78
lisztes kankalin 484 madárlép 588
lizergsav 248 madárlip 588
lizin 44, 46 magas aranyvessző 537

647
magas bársonyvirág 546 máriabogáncs 530
magas kígyószisz 300 máriafű 197
magas útifű 4 74 máriatövis 84, 94, 147, 530
magas útilapu 4 74 Marrubii herba 71
magdolnaill 572 marrubiin 42, 411
magginövény 397 Marruhium peregrinum 4 ll, 413
maghéj nélküli tök 276 Marruhium remotum 413
magyar ánizs 312 Marruhium vulgare 34, 74,4 ll
magyar fátyolvirág 339 Marruhium x paniculatum 411
magyar hárs 562 martilapú 125, 567
magyar kökörcsin 489 maszlag 282
magyarrózsa 498 maszlagos nadragulya 211
magyarszappangyökér 339 maszlagos redőszirom 282
májfű 346 Malricaria chamamilla 58, 413
majorána 404 Malricaria parthenium 548
Majorana hortensis 16, 92, 93, 94, 98, Malricaria recutita 14, 23, 56, 61, 62,
133,404,445 92, 93, 96, 137, 138, 142,413
Majoranae herba 404 matricin 153,414
majoranna 93, 94, 404 Maydis stigma 591
májusi gyöngyvirág 261 medikagensav 348
májvirág 346 medvehagyma 173, 174
mák 54, 58,62, 94,125,451 medvekocsány 576
málna 149, 506 medveszőlő 128, 14 7, 192
malonsav 528 medveáfonya 192
Ma/va neglecta 407 Melaleuca viridifiora 133
Ma/va sylvestris 407, 409 Meliloti jlos 421
Ma/va sylvestris subsp. mauritiana 407, Meliloti herba 421
409 melilotozid 421
Malvae arboreae fl os 407 Melilotus a/bus 421
Malvae arboreae fl os cum ca/ycibus Melilotus attissimus 421
167 Melilotus dentatus 421
Malvae arboreae fl os sine calycibus Melilotus officinalis 23, 41, 135, 421
167 Melissa officinalis 61, 93, 126, 133,
Malvae jlos 407 422
Malvae folium 407, 409 Melissa officinalis var. hirsuta 425
Malvae mauritii fl os 499 Melissae folium 422
Malvae sylvestris fl os 404 Melissae herba 422
malvidin 407 Me/ittis grandifiora 425
malvidin glikozid 167 Me/ittis melissophyllum 425
malvin glikozid 407 menta 93, 94, 426
maltol 462 Mentha aquatica 426
mamuronsav 400 Mentha arvensis 64, 426
mandarin l 08 Mentha arvensi subsp. haplocalyx 426
mannit 263 Mentha arvensis var. sachaliensis 426
márciusi ibolya 585 Mentha longifalia 426

648
 Mentha piperita 55, 58, 61, 64, 75, 93, mézfű 422
133, 138, 142, 426 mézgák 39
Mentha piperita var. officinalis f. Millef oliiflo s 153
paliesc ens 426 Millefolii herba 153
Mentha piperit a var. officinalis f. mircen 182, 354, 517
ruhescens 426 mirhafű 136
Mentha rotundifolia 426 miricetin 214, 269, 478
Mentha rubra 426 mirigyes szemvidító(fű) 307
Mentha spicata 95, 133, 426 miriszterin 303
Mentha spicata var. crispa 426 miriszticin 133, 464
Mentha suaveo lens 426 mirozin enzim 194, 533
Mentha viridis 426 mirtiiiin 571
Mentha x piperit a 13, 133, 426 macsártölgy 490
Mentha x piperit a nm. officinalis 426 mocsári fehérmájvirág 124
Mentha x piperit a nm. piperit a 426 mocsári orbáncfú 366
Menthae crispae folium 427 mocsári zsurló 305
Menthae crispae herba 427 mogyoró 267
Menthae piperit a e folium 427 moldvai sárkányfű 290
Menthae piperit ae herba 427 molyhos napvirág 124
mentiafo1in 433 molyhos tölgy 490
mentofurán 427 molyhosodó rózsa 498
mentol 43, 59, 133, 151,42 7 molyhos ökörfarkkóró 578
menton 59, 427 molyhos rózsa 498
Menyanthes trifaliala 73, 433 monoszacharid 39
méregnyomófű 422 monoterpén 42
mérges szömörce 141 morfin 45,46 ,58,94 ,151,4 52,45 7,461
metakrilsav 186 morfinán alkaloidok 58, 455, 461
metilarbutin 192 mórmályva 409
metil-hepti1-keton 51 O munjisztin 505
metiljuglon-glikozid 292 murvás mák 451
metilkavikol 189,3 12,43 6,467 muskotályzsálya 96, 51 7
metil-nonil-keton 51 O mustárglikozid 33, 533
metilszalicil 31 O mustárolaj 194
mezei árvácska 587 mustárolaj glikozid 194
mezei cickafark 153 müge 323
mezei gyertya 578 Myrtilli folium 570
mezei kakukkfű 558, 560 Myrtilli fructus 570
mezei katáng 125, 245 Myrist icafra grans 133
mezei macskagyökér 572 Myrtus commu nis 133
mezei rózsa 498
mezei sóska 508
mezei szarkaláb 259 N
mezei viola 585 nadálylapu 149, 544
mezei zsurló 125, 305 nadragulya 144, 211
méhfű 425 naftalen-diolészter 508

649
nagy bársonyvirág 546 nyálkaanyagok 34,400, 407, 569,
nagy bojtorján 190 578
nagy csalán 125, 568 nyersprotein 228
nagy szattyú 463 nyír 147
nagylevelű hárs 562
nagylevelű rózsa 498
nagy útifű 4 74
o
nagy útilapu 474 ocimen 546
nagyvirágú bársonyvirág 546 Ocimum basalicum 16, 92, 93, 94, 130,
napraforgó 343 436
narancs 108 Ocimum gratissimum 436
narancsvirág l 08 odvas keltike 125
narcein 45 Oenothera biennis 42, 439
naringenin (flavánon}-5-0-diglükozid Oenothera erythrosepala 42, 94, 439
345 Oenothera semen 439
naringenin-5-0- glükozid izomer oenotherin 439
(szalipurpozid) 345 okta-dekanol 33
narkotin 45, 452, 461 olajlen 400
narkotolin 452 olajözön 227
Nasturtium armoracia 194 ol~sav 216,228,439,495,5 30
nehézszagú boróka 380 olasz kömény 312
nehézszagú gólyaorr 328 olasz saláta 188
nehézszagú ruta 51 O oleanolsav 239, 272, 340
nemes dió 379 O/eum allii sativi 173
nemes májvirág 346 O/eum boraginis 216
nemes pipitér 185 O/eum cadinum 381
neoklorogénsav 502 O/eum earthami 227
neopetazol 463 O/eum cucurbitae 276
Nepeta cataria 425, 434 O/eum hippophae 350
Nepeta cataria var. citriodara 437 O/eum juniperi empyreumaticum
nepetalakton 434 381
Nicotiana tabacum 33, 58, 59, 60, 62, O/eum /ini 135, 400
96, 140 O/eum maydis embryonis 591
nikotiflorin 537 O/eum oenotheri 439
nikotin 33, 45, 46, 59, 60, 305, O/eum ricini 495
403 oligoszacharidok 39
nikotinsav 226, 239, 565 onocerin 442
növényi festékek 325 Ononidis herba 442
Nux vomica 140 Ononidis radix 442
ononin 442
Ny Ononis arvensis 442
Ononis hireina 442
nyálka 147, 156, 167, 176, 191,216, Ononis spinasa 442
235,255,281,318,3 20,450,474, Ononis spinasa subsp. austriaca 442
487, 565 Ononis spinasa subsp. spinasa 442

650
 Ononis spinosiformis subsp. orvosi vasfű 580
semihircina 442 orvosi veronika 582
onospin 442 orvosi ziliz 149, 176
opium 150, 451, 452 orvosi zsálya 94, 513
orbáncfil 93,94, 124,144 ,148,366
orbáncvirág 366
Orhidaceae 32, 75
Ö, Ő
orchino1 32 ördögborda 294
oregoni álciprus 380 ördögborda-gyökér 13,294
oregoni tiszafa 555 ördögrokolya 576
óriás zsurló 305 ördögszőlő 13
orientin 462, 587 örökzöld meténg 584
Origani herba 445 örménygyökér 375
Origani vulgaris herba 445 örvénygyökér 375
Origanum majorana 404 őszi aranyvirág 548
Origanum vulgare 133, 444 őszi kikerics 257
Origanum vulgare subsp. vulgare 445 őszi margitvirág 93, 548
Origanum vulgare subsp. hirtum 445 őszike 257
omitin 44, 46 ösztörűs veronika 582
orosz édesgyökér 336 ötbibés galagonya 271
oroszrépa 532
orrtekerő torma 193
p
orvosi angelika 182
orvosi angyalgyökér 182 p-cimol 559, 560
orvosi csucsor 96 paclitaxel 555
orvosi flistike 319 páfrányfenyő 84,143,1 48,331
orvosi hárs 562 palmitinsav 41,216,2 28,350,4 39
orvosi kálmos 156 palmitoleinsav 350
orvosi kecskeruta 321 palusztrin 71, 305
orvosi körömvirág 218 Panax 447
orvosi lestyán 397 Panax ginseng 447
orvosi levendula 384 Panax quinquefolium 75, 447
orvosi macskagyökér 572 Papaver bracteatum 451
orvosi medveszőlő 192 Papaver orientale 95
orvosi pemetefű 411 Papaver rhoeas 450, 451
orvosi rebarbara 492 Papaver sornniferum 16, 45, 55, 56-66,
orvosi salamonpecsét 477 91-96,45 1
orvosi somkóró 125, 135, 421 papaverin 45, 46, 452, 461
orvosi sülyfű 477 Papaveris caput maluris 452
orvosi szappanfil 523 Papaveris rhoeados flos 450
orvosi székfű 125, 413 páprád 294
orvosi szemvidító 307 paprika 125, 226
orvosi szén 564 papsajt mályva 125
orvosi tárnics 326 papszakáll 587
orvosi tűdőfú 487 paptarsoly 225

651
paratölgy 490 Phaseoli legumen 466
paréjlórom 508 P haseo/i pericarpium 466
parlagi ligetszépe 439 P haseo/i fructus sin e semine 466
parlagi rózsa 499 Philadelphus coronarius 124
párlófű 149, 163 Phytolacca decandra 141
Parnassia palustris 124 Picea abies 471
parókafa 269 pikkelybogyó 302
parthenaid 548, 551 pikrokrocin 274
parti lapu 567 Pilocarpus 45
Passiflorac herba 462 p imársav 4 71
Passiflora incarnata 462 Pimenta racernasa 130
passióvirág 462 Pimpinella anisum 16, 137, 467
pásztorerszény 225 Pimpinella saxifraga 61
pásztortáska 225 pinén 134,202,427, 514
paszuly 466 P ini turio 4 71
patuletin 414 pinakarnfon 132, 371
pávafarkú salamonpecsét 4 77 pinorezinol 471
pázsitos csillaghúr 543 Pinus mugo 134, 471, 472
pecsenyefű 560 Pinus nigra 4 71, 4 72
pecsétgyökér 477 Pinus strobus 471
pektin 39, 237, 414, 499 Pinus sylvestris 134, 471, 472
Pelargonium radu/a 132 pipacs 450, 451
pelyvás pajzsika 294 Piper cubeba 131
pemetefű 74,411 piperiton 130, 427
peptidalkaloidok 248 pipitér 414
peremizs 124 piretrin 33, 243
peroxidáz enzim 197 piretroidok 243
perzsa édesgyökér 336 pirétrum 242
Petasites spp. 463 pirokatehin 390
Petasites hybridus 72, 463 pirolízis 471
Petasites officinalis 463 piros gyűszűvirág 284
Petasites a/bus 463 pirosítófű 505
Petasitidis rhizoma 463 pirosítógyökér 170
Petasitidis folium 463 piros kígyászisz 300
petazin 463 piros kúpvirág 296
petazol 463 piros medveszőlő 192
Petraselini radix 464 pirrolizidin-a1kaloid 94, 125, 144, 171,
PetroseUnum crispum 464 301,463,487,544,567
PetroseUnum hortense 61 pisatin 32
pettyegetett gyűszűvirág 284 pitypang 553
pettyegetett tüdőfű 487 Pix betu/ae 214
pettyes orbáncfű 366 Pix cadi 381
petrezselyem 464 Pix juniperi 381
Peumus boldus 45 Pix liquida 4 71
Phaseolus vulgaris 33, 466 Placenta /ini 400

652
 Plantaginis /anceolatae folium 4 74 Potenti/la tormentilla 483
Plantaginis majoris folium 474 Primula auricula 484
Plantago altissima 474 Primula elatiar 484
Plantago lanceolata 474 Primula farinos a 484
Plantago major 474, 475 Primula officinalis 484
Plantago media 476 Primula veris 484
plumbagin-glikozid 292 Primula vulgaris 484
pohánka 148,30 8 Primu/ae fl os 484
poliacetilén 297, 546 Primu/ae fl os cum calycibus 485
polifenolok 191, 268, 474, 508 Primu/ae jlos sine calycibus 485
polifruktán 343, 375 Primu/ae folium 484
poliketidek 38, 41 Primu/ae radix et rhizoma 484
poliszacharid 33, 39, 167, 296, 343, 377 primula sav 484
poloska kapor 262 primulaverin 484
Polygonali rhizoma 477 primve rin 484
Polygonatum latifolium 477 proantocianidin 169,48 1,483, 528, 571
Polygonatum mu/tiflorum 4 77 procianidin 272, 331, 486
Polygonatum odoratum 477 prokam azulén 153,41 4
Polygonatum officina/e 477 proszta glandin 175, 280
Polygonatum vertici/latum 477 protein 237
Polygoni avicu/aris herba 4 78 protoal kaloido k 302
Polygonum aviculare 349, 478 protoan emonin 488
Polygonum bistorta 478 protoklorofill 277
pompás dió 379 protokr acin 274
pompás nőszirom 3 77 protove ratrinA 45, 576
pompás ökörfarkkóró 578 protoveratrin B 576
pompás peremi zs 3 75 provence-i zsálya 513
pongyola pitypan g 125, 553 Pruni spinos ae fl os 486
Populi gemma 4 79 Pruni spinosae fructus 486
populin (fenol-glikozid) 480 Prunus spinasa 486
Popu/us nigra 479 Pseudofructus juniper i 3 81
Popu/us x canadensis 479 pszeud opurpu rin 505
Popu/us x canadensis 'Marylandica' pszeud oalkalo idok 34
479,48 0 pszoralén 32, 397
Popu/us x canadensis 'Serotina' 479, pulego n 60
480 Pulmonaria angustifolia 487, 488
porcfű 348 Pulmonaria mallis 487, 488
porcgy om 348 Pulmonaria mallissima 487
porcsinfű 4 78 Pulmonaria obscura 487
porcsinkeserűfű 478 Pulmonaria officinalis 487
póréhagyma 173 Pulmonaria officinalis subsp.
pórsáfrány 227 obscura 487
Potentil/a anserina 481 Pulmonariae folium 487
Potentil/a ereela 481, 482 Pulmonariae herba 487
Potentil/a supina 481 Fuisatilla 140, 488

653
PuJsatilla grandis 488 réti kökörcsin 489
PuJsatilla montana 489 réti legyezőfű 31 O
PuJsatilla patens 489 réti lórom 508
PuJsatilla pratensis 489 réti palástfű 168
PuJsatilla pratensis subsp. réti somkoró 421
hungarica 489 réti szemvidító 307
PuJsatilla pratensis subsp. reserpin 45
nigricans 489 rezin 347
PuJsatil/ae herba 488 Rhamnus catharticus 317
PuJvis insectorum 245 Rhamnus frangu/a 317
PuJvis opii 451 rhamnustoxin 319
Pyrethri fl os 243 Rhapontici rhizoma 394
Pyrethrum carneum 242 Rhaponticum carthamoides 394
Pyrethrum cinerariaefolium 242 Rhei rhizoma 492
Pyretrum parthenium 548 rhein 39, 235, 492
Pyrethrum roseum 242 Rheum officina/e 492
Rheum palmatum subsp.
Q tanguticum 492
rhoeadin 450
Quercus ceris 490 Rhoeados fl os 450
Quercus cortex 490 Rhus toxicodendron 141
Quercus giandes 490 Ribes nigri folium 494
Quercus infectoria 490 Ribes nigri fructus 494
Quercus petraea 490 Ribes nigrum 141, 494
Quercus pubescens 490 ricin 495
Quercus robur 490 ricinin 495
Quercus semen tostum 490 ricinalsav 495, 497
Quercus suber 490 ricinus 495
Ricinus communis 58, 62, 495
Ricinus communis var. sanguineus 495
R Ricinus sanguineus 495
ricinusz 495
Radix angelieae 182 rómaikamilla 185
Radix calami 156 rómaiszékfű 185
ragadáncs 190 Roob sambuci 523
ragadós galaj 323 Rosa agrestis 498
ramnetin 538 Rosa arvensis 499
Ratanhiae radix 330 Rosa caesia 498
Rauvolfia canescens 45, 59 Rosa canina 15,497
rebarbara 143, 147,492 Rosa corymbifera 498
répafenyő 471 Rosa dumalis 498
repkényborostyán 341 Rosa elliptica 498
resperin 45 Rosa gallica 499
resveratrol 32 Rosa gizellae 498
részeg korpafű 403 Rosa hungarica 498

654
 Rosa inadara 498 Rumex crispus 124, 508
Rosa livescens 498 Rumex obtusifo/ius 508
Rosa micrantha 498 Rum ex patienlia 508
Rosa obtusifolia 498 Rumicis afpini rhizoma 508
Rosa pendulina 499 Rumicis fructus 508
Rosa polyacantha 498 Rumicis radix 508
Rosa pomifera 499 ruta 510
Rosa ruhiginasa 498 Ruta graveo/ens 41, 510
Rosa rugosa 499 Ruta e herba 51 O
Rosa sancti-andreae 499 rutarin- glikozid 51 O
Rosa scabriuscula 498 rutin 40, 148, 151, 272,30 9, 331, 341,
Rosa sherardii 498 366, 442, 486, 494, 508, 51 o, 521'
Rosa spinasissima 499 537,54 2,587
Rosa subcanina 498
Rosa subcallina 498
Rosa szaboi 498 s
Rosa tomentosa 498 sahinen 427
Rosa zalana 498 sáfrány 274
Rosmarini folium 502 sáfrányos szeklice 227
Rosmarinus officinalis 41, 94, 134, 502 sáfrányszeklice 227
rostlen 400 salátakatáng 245
rovarölő aranyvi rág 242 Salicis cortex 512
rovarporvirág 33, 242 Salix 512
rozmaring 94, 138, 149,50 2 Salix alba 512
rozmaringsav 371, 404, 422, 427, 502, Salix x americana 512
544 Sa/ix aurita 512
rózsás füzike 303 Sa/ix fragilis 512
rozsdás gyűszűvirág 284 Salix pentandra 512
rozsdás rózsa 498 Sa/ix viminalis 512
ruheritrinsav 505 Salvia officinalis 94, 134, 513
Rubia tineforum 505 Salvia officinalis suhsp.
ruhiadin 505 /avandulifolia 513
ruhiadin-primverozid 505 Salvia officinalis suhsp. major 513, 514
Rubiae tineforum radix 505 Salvia officinalis suhsp. major
ruhijervin 576 f. crispa 514
Ruhus 506 Salvia officinalis suhsp. minor 513, 514
Ruhus caesius 506 Salvia officinalis suhsp. minor
Ruhus fruticosus 506 f. albiflora et ruhriflora 514
Ruhus fruticosi folium 506 Salvia sclarea 134, 517
Ruhus idaeus 506 Salvia sclarea f. píramida/is 517
Ru bus idaei folium 507 Salvia sclarea var. hirsuta 517
Rumex acetosa 508 Salvia e folium 513
Rumex acetosel/a 508 Sambu cij/os 68, 69, 520
Rumex alpinus 508 Sambu cifo/ium etfruct us 69, 520
Rumex confertus 508 samhucianin 521

655
 sambucin 521 Sempervivum tectarum subsp.
Sambucus ebulus 71, 520 tectarum 528
Sambucus nigra 15, 44, 71, 124, 520 Sennae folium 235
sambunigrin 521 Sennae fructus 235
sanguinarin 241 Sennae fructus acutifoliae 235, 236
Santaium album 134 Sennae fructus angustifoliae 235
Saponaria officinalis 523 seprűvirág 221
Saponariae albae radix 98, 339 seregély szeder 506
Saponariae rubrae herba 523 Serpylli herba 558
Saponariae rubrae radix 98 Sherard-rózsa 498
saponarin 462 Silybum marianaum 16, 84, 94, 530
sárfűz 512 simafenyő 471
sárga cserszömörce 269 sima porcika 348
sárga fagyöngy 588 Sinapis alba 16, 92, 532
sárga festékanyag 325, 439 Sinapis albae semen 533
sárgagyopár 345 Sinapis junceae semen 533
sárga hunyor 159 Sinapis nigrae semen 138, 530
sárga kökörcsin 159 sisakvirág 140
sárga kövirózsa 528 skarlát zsálya 517
sárga mustár 532, 534 skarlátfű 51 7
sárga nőszirom 157 sokrétü sülfű 4 77
sárga szarumák 334 soktérdű salamonpecsét 4 77
sárga szarvasmák 334 sokvirágú napraforgó 343
sárga szömörce 269 Solanum dulcamara 56, 59
sárga tárnics 326 Solanum laciniatum 34, 42, 45, 56, 59,
sárga tülökpipacs 334 60,61,65,84,9 6
sárgavirág 578 Solanum tuberasum 32
sarkvirág 259 Solidaginis herba 69, 537
sarlófű 582 Solidaga canadensis 537, 538, 539
Satureja douglasii 58 Solidaga gigantea 537, 538, 539
Satureja hortensis 136, 525 Solidaga virga-aurea 537, 538, 539
Satureja montana 134, 136, 525 somkoró 421
Saturejae herba 525 Sophorea Oaponicae) flos 542
Scopolia carniolica 58 Sophorea japonicae inflorescentia 542
Secale cereale 16, 249 Sophora japonica 542
Secale cornutum 24 7 sörkomló 354
Secalis mater 24 7 sóska 508
Sedi magni herba 528 spanyolédesgyö kér 336
Sempervivi tectori herba 528 spartein 45
Sempervivum hirtum 528 spermidin 223
Sempervivum tectarum 34, 528 Sphacelia segetum 247
Sempervivum tectarum subsp. Spireae jlos 31 O, 311
alpinum 528 Spireae herba (Filipendulae herba)
Sempervivum tectarum subsp. seufias 310,311
schottii 528 Spireae radix 31 O, 311

656
sporopollenin 403 szaponaria-szapotoxin 523
Stachys tuberifera 45 szaponarozid D 524
stájer tök 276 szaponin 42, 143, 214, 216, 219, 222,
Stel/aria graminea 543 261, 281, 285, 302, 321, 347, 394,
Stellaria media 543 477,523,5 43,560,58 1
Stellariae herba 543 szaporubrin 523
Stephania glabra 59 szaporubrinsav 523
Stoechados citrini jlos 345 szappanfű 523
Stramonii folium 282 szappangyökér 149,339
Stramonii semen 282 Szarepta-mustár 532
Strychnos nux-vomica 45, 140 szareptaim ustár 532, 534
sudár bársonyvirág 546 szarkaláb 259
sugárkankalin 484 szártalan kankalin 484
Symphyti rhizoma et radix 144, 544 százforintos földepe 238
Symphytum consolida 544 százforintosill 238
Symphytum officina/e 45, 94, 544 szciadopitizin 331
Symphytum tuberasum 544 szeder 149, 506
szederfajok 506
Sz szedoheptulóz 528
szegfűszeg gyökerű fű 329
szacharidok 38, 39 székfű 413
szádokfa 562 szekliceimola 394, 447
szaflórsárga 227 szekoiridoid 326
szaflórvörös 227 szekoiridoid glikozid 239
szafranál 274 szekologanin 31
szafranol 274 széles pajzsika 294
szofóra 542 széleslevelű hárs 562
szagos levendula 3 84 széleslevelű salamonpecsét 477
szagos lóhere 365 szelídgesztenye 23 7
szagos müge 135, 323 szenecionin 45
szagos pádófű 163 szenkirkin 567
szagos rozmaring 502 szenna 147,235
szagos ruta 51 O szennozid 39, 40, 151,235
szagos salamonpecsét 4 77 szentantal virág 324
szahalini menta 426 szentendrei rózsa 499
szalicilaldehid 31 O szerecsenbúza 308
szalicil-alkohol 512 szervessav 292,494,4 99,507
szalicil 512 szeszkviterpén 42, 135, 153, 341, 371,
szalicilsav 31 O, 585, 587 379,463,5 72
szalicin 39, 40, 480 szeszkviterpén lakton 153, 197, 202, 246
szaligenin 512 szibériai (tatár) pohánka 308
szálkás pajzsika 294 szilibin 40, 41, 530
szanolitenolid 255 szilibum 530
szantol 134 szilicium 305, 591
szaponaretin 587 szilidianin 530

657
 szilikrisztin 530 tajtékzó szappanfű 523
szilimarin 530 Tanaceti fl os 551
szimfitin 45, 544 Tanaceti herba 551
szinalbin 39, 44, 533 Tanacetum parthenium 548, 551
szinigrin 39, 40, 44, 533 Tanacetum vu/gare 549, 550
sziringarezinol-glikozidok 589 tannin 33, 176,347,50 8,512,581
sziringenin 589 taplóüröm 209
szitoszterol 42, 303 tarack 165
szívglikozid 39, 42, 159, 262, 390 tarackbúza 165
szklareol 517 táragy 159
szkoparin 587 Taraxacifolium 554
szkopolamin 45, 59, 282, 284, 364 Taraxaci herba cum (et) radix 68, 69,
szkopo1etin 161, 345 553
szofóra 542 Taraxaci radix 69, 553
szoforin-flavono1 542 Taraxacum officina/e 553
szoladulcidin 59 taraxaszterol 554
szo1anin 32, 45 tarkabogáncs 530
szolaszodin 42, 59 tarka sáfrány 274
szőlő 125 tarka zsurló 305
szöszös farkkoró 578 tárkony 93, 206
szöszös ökörfarkkorá 578 tárkonyüröm 206
szpirozid 31 O tárnicsgyökér 146
sztachidrin 45, 390 tatár szemvidító 307
sztearinsav 41, 216, 228, 439, 495 tavaszi hérics 73, 159
szteroid glikozid 285 tavaszi kankalin 484
szteroid szaponin 565 Taxi frondus 555
sztero1 (3-(-szitoszterol) 42, 268, 345, Taxi lignum 555
385,569 taxol 556
sztrichnin 45 Taxus 555
szúrós gyöngyajak 390 Taxus baccata 555
szürke füstike 319 Taxus brevifalia 17, 555
szürke rózsa 498 tea 148
szürkészöld palástfű 168 tebain 58,452,461
szverciamarin 239 tejoltó galaj 323, 324
tejoltófű 324
T tejzsugorítófű 324
télizöld meténg 584
taberszonin 47, 584 téli zsurló 305
Tagetes 546 tengeri 591
Tagetes ereela 546 tenyeres rebarbara 492
Tagetes fl os sine receptacu/us 546 teobromin 45
Tagetes patu/a 546 teofillin 151
Tagetes tenuifolia 546 Terebinthina 471
tageton 546 terjőkekígyószisz 300
tajtékgyökér 523 termesztett bab 466
658
termesztett len 400 törökmogyoró 267
termesztett mák 451 törpefenyő (henyefenyő) 13 7, 4 71
termesztett paprika 226 törpepálma 148
terpének 567 tövises iglice 442
terpenoid 32, 38, 42 tőzegáfonya 192, 570
terpentinolaj 4 73 transzanetol 313, 467
terpinen-4-ol 132, 381, 397,404 tricin (polifruktozán)nyálka 165, 281
tetraciklin-származék 42 Trifol ü fibrin i folium 433
tetrahidrokannabinol 223 trifolirizin 442
Theabrama cacao 45 trigogenin 565
Thymi vulgaris herba 560 Trigonella coerulea 565
Thymus degenianus 558 Trigonella foenum-graecum 565
Thymus praecox 558 Trigonella foenum-graecum subsp.
Thymus pulegioides 558 eu/ta 565
Thymus serpyllum 558, 560 Trigonella foenum-graecum subsp.
Thymus vulgaris 93, 134, 558, 560 gladiata 565
tigonin 285 Trigonella monspeliaca 565
tikdöglesztő 488 Trigonel/ae foeni-graeci seme n 565
Tilia argentea 70, 562 trigonellin 45, 466, 565
TiZia cordata 70, 562, 563 triptofán 44, 46, 47
TiZia platyphyllos 70, 562, 563 triterpének 42, 192, 303, 569
Tilia rubra 562, 563 triterpén szaponin 340, 341, 348, 442,
Tilia tomentosa 562, 563 447,463,484,538,585,587
Tilia x vulgaris 562, 563 triterpenoidok 219, 544
Tiliaejlos 68, 69, 70, 139, 562 tujol 202
Tiliae injlorescentia 562 tujon 32,134,202,204,551
tilirozid 481, 563 turbuja 188
timo! 32, 134, 136, 197,445, 559, 560 tunneron 132
timolhidrokinon-dimetiléter 197 Turnera difiusa 132
Tinetura angelieae 182 Tussilaga farfara 72, 464, 567
Tinetura capsici 226 tusszilagin 567
tiszafa 555
tiszafafajok 555 Ty
tiszafenyő 555
tiszaháti iglice 442 tyúkhúr 543
tokoferol 507 tyúkszemvirág 159
tölgyfajok 490
torma 125, 193 u
Tormentillae rhizoma (et radix) 483
torokgyíkburján 124 uborkafil 178,216,580
tökmag 148 ujjasfil 284
tökolaj 148 umbelliferon 345, 348, 397
tömött lórom 508 umbellulon 551
törékenyfűz 512 ursolsav 502
török édesgyökér 336 Urtica dioica 568

659
 Urtica urens 568 valódi (jóféle) sáfrány 274
Urticae folium 68, 69 varádics 550
Urticae fructus 569 varádicskóró 550
Urticae herba 569 varádicsvirág 550
Urticae radix 569 vargamajoránna 444
Uvae urs i folium 192 varjúköröm 24 7
urzolsav 272, 521 varjútövis 317
U-vitamin 569 vasfű 580
Veratri rhizoma et radix 576
ü Veratrum album 45, 576
Veratrum album subsp. lobelianum 576
ürömcserje 200 Veratrum nigrum 576
Verbasci fl os 578
v Verbasci folium 578
Verbascum densiflorum 578
Vaccinium corymb osum 571 Verbascum phlomo ides 34, 578
Vaccinium myrtillus 73, 192, 570 Verbascum speciasum 578
Vaccinium oxycoc cus 192, 570 Verbascum thapsus 578
Vaccinium vitis-idaea 190, 349, 570 verbaszkagen 578
vadárvácska 587 verbaszkoz 39
vadcsombor 558 Verbena officinalis 580
vadgesnenye 148, 161 Verbenae herba 581
vadkakukkfű 558 verbenalin 581
vadkender 223 verbenin 39, 581
vadkomló 354 vérehulló fecskefű 240
vadmajoránna 444 veres hárs 562
vadrózsafajok 497 vérfű 366, 482
valepatriátok 572 vérgyökér 482
valeranonsav 573 vérhasgyökér 482
valerenal 573 vemolsav 439
valerénsav 573 veronafű 582
valerián 572 Veronica beccabunga 124
Valeriana edulis subsp. praeera 573 Veronica chamaedrys 582
Valeriana jatama nsi 573 Veronica officinalis 582
Valeriana mexica na 573 Veranieae chamaedrys herba 582
Valeriana officinalis 57, 62, 64, 93, 572 Veranieae officinalis herba 582
Valeriana officinalis subsp. coliina 573 veronikozid 39, 582
Valeriana officinalis subsp. vérontófű 482
exaltata 572, 573 vérontópimpó 482
Valeriana officinalis subsp. vérpimpó 482
sambuc ifolia 573 vérvörös ricinus 496
Valeriana rhizoma et radix 98, 572 veteménybab 466
Valeriana wallichii 573 vetési pipacs 450
valódi fodormenta 426 vetési kender 223
valódi levendula 384 vetési szarkaláb 259
660
 Vetiveria zizanaides 135 vizipulyi 124
vetiveron 135 vörös áfonya 192, 570
vidraeleeke 433 vörös acsalapu 463
vidraill 73, 433 vörös hárs 562
Vinca minor 20, 84, 584 vörös mustár 532
Vinca perenne 62 vörös szarumák 334
Vineae minoris herba 584 vörösfenyő 4 71
vincin 584 vörösfestőgyökér 505
vinblasztin 45, 151, 584 vöröshagyma 125, 173
vinka 584 vöröskérgű hárs 562
vinkarnin 46, 47, 151, 584 vöröslő ligetszépe 439
vinkrisztin 45, 47, 151, 584 vörösszoknyás ligetszépe 439
Viola arvensis 587
Viola hortensis 588
Viola odorata 585
x
Viola odorata subsp. wiedemanni 586 xantorizol 132
Viola tricolor 587 xantotoxin 397
Viola tricolor subsp. arvensis 587 xantopurpurin 505
Viola tricolor subsp. polychrama 587
Viola tricolor subsp. suba/pina 587
Viola wittrockiana 588
z
Violae odoratae jlos 585 zalai rózsa 498
Violae odoratae folium 585 zamatos turbolya 188
Violae odoratae rhizoma et radix 585 Zea mays 33, 591
Violae tricoloris herba 587 zöldlevelű tűdőfií 487
violakvercetrin 587 zilizgyökér 128
violantin 587 Zingiber officina/e 135
Virgae aureae herba 537 zingiberin 135
Virgae aureae radix 537 zingiberol 135
virgaureozid 538 zöld menta 426
virginiai boróka 380
Visci albaestipes 69, 588
Zs
Vis ci folium 588
Viscum album 588 zsálya 149
Viscum laxum 588 zsanika 168
viszkotoxin-A 2, -A 3, -B 589 zsírosolaj 175, 176, 179, 183,216,21 9,
viszkumprotein 589 223, 225, 228, 230, 241, 248, 263,
vitexin 272, 462, 508, 587 274, 276, 312, 350, 377, 400, 432,
vitexin-ramnozid 272 442, 452, 464, 467, 495, 517, 530,
vizimenta 426 533, 565, 569, 591

661
 Fontosabb hatástani területek
és indikációk jegyzéke

A, Á asztmás rohamok enyhítése 213,284,366

asztmatikus görcsök 366, 464
adaptogén 149,396,447,449 asztmatikus tünetek kezelése 284, 303,
adsztringens (összehúzó) 147, 149, 162, 374,407,470,485,488
269,271,479,491,493,541,545
agyi vérkeringés 148, 254, 333 B
afta kezelése 483, 529
agyértágító 148,585 baktericid 221, 242
ajaksömör kezelése 426 bélféregűző 174, 204, 553
alkoholelvonó hatás 404 bélfertőzés 174, 175
allergiás reakciók 144 bélgörcsöt oldó, bélpuffadást csökkentő
álmatlanság megszüntetése 393, 463 188,293
alvászavarok kezelése 149, 576 bélhurut 147, 153, 175, 178,509
antibakteriális 133, 134, 170, 172, 174, bőrápoló 153, 402, 420, 473, 564, 566
188,193,196,206,224,234,254,300, bőrbántalmak kezelése 149, 215,218,
301,308,317,330,339,363,380,382, 221,409,432,509,566,582
473,482,504,509,520,553,562 bőrbetegségek (ekcémák) 149, 206, 215
antibiotikus hatás 136, 137, 138, 175,221, bőrgyulladás 184
271,293,346,476,479,481,517,527,562 bőrhámosító hatás 370
antifungális 206, 234, 380, 553 bőrújraképződést segítő 221, 502, 545
antikolinerg 213, 284, 366 bőrvédő hatás 162, 259, 588
antimikrobiális 134, 235, 342 bőrvérzés 543
antioxidáns 172, 190, 196, 280, 353, bőrvörösítő 134, 138, 227, 489, 562
449,504,529,541 búskomorság (depresszió) kezelése 124
antistresszhatás 148, 333
antiszeptikushatás 153,182,420,432,447 c
antivirális hatás 300, 339, 425, 449
anyagcsere-folyamatok stimulálása 192, citoprotektív (sejtvédő) 221
282,303 cukorbetegség 344, 567, 572
aranyeres bántalmak gyógyítása 236,
271,422,476,481,517 D
aromaterápia 19
arteriosclerosisos állapot kezelésére 148, depresszió elleni hatás 370, 376
281 diuretikus hatás 147, 393, 541, 562
aszténiás betegek kezelése 397 dülmirigy-gyulladás 570, 592

662
 E, É F

égési sebek kezelése 370, 420, 529 fagyott testrészek 491

ekcéma kezelése 153, 192, 269, 409, farkasvakság 376
420,44 2,473, 491,52 5,541, 588 fájdalomcsillapító 149, 182, 185, 224,
ellenállóképesség-fokozó 300, 450 242, 339,44 7,449, 461, 464, 513,
emésztési zavarok 130, 133, 135, 175, 550,58 2
182, 190, 382, 400 fehérfolyás 221
emésztést elősegítő hatás 131, 158, 165, fejbőrkorpásadás-gátlás 192
197, 201, 204, 210, 227, 267, 291, fejbőr-regeneráló hatás 192, 221
317,34 6,389, 407,42 0,439, 447,52 7 fejfájáscsillapító 254, 550
emésztőnedv-elválasztást serkentő 149, fekély kezelése 172, 221, 240, 300,
382,47 0 420,44 9,583
epe- és húgykőoldó 242, 400 féregűző hatás 131, 136, 280, 295, 346,
epebetegségek gyógyítása 124, 138, 192, 376,52 3,562
242,33 6,532 fertőtlenítő 130, 147, 269, 470
epefunkciót javító 21 O, 256, 324 fogínygyulladás kezelése 153,27 1,
epehajtó 132, 165, 204, 240, 247, 317, 330,42 0,483, 517
346,37 6,413, 432,50 4,555 fogínysorvadás-gátló 271
epehólyag-bántalmak kezelése 132, 133, furunkulusok kezelése 199, 402, 566
213,24 7,326, 329,34 6,370
epekiválasztás-szabályozó 147, 320
epekőképződés megakadályozása 138,
G
413,43 2 geriátriás hatás (geriátrikum) 149, 333,
epetermelést fokozó (ko Jeretikus) 450
hatás 137, 147,432, 510 görcskészséget csökkentő 137, 234,
epevezetékek görcsös állapotának 284,32 5,470
csökkentése 137, 321 görcsoldó (spasmolitikus) hatás 130,
érelmeszesedés megelőzése 174, 218, 131, 137, 138, 147, 153, 158, 185,
333,40 2,442, 592 188,20 4,224, 234,24 2,267, 278,
érelmeszesedési folyamatok 291,29 3,312, 317,32 0,339, 342,
lassítása 218, 230, 333, 380 349,37 4,376, 382,38 9,420, 436,
érfal rugalmasságát fokozó 31 O, 543 447,46 1,462, 464,47 0,511, 550,
érfalvédő hatás 162, 170,31 0,333,4 95, 559,56 2
571
érrendszeri megbetegedések 442, 543
értágító 261 Gy
étvágyjavító 130, 131, 137, 146, 153, gyomorerősítő (emésztést serkentő)
158,18 5,201, 204,20 9,210, 227, hatású 137, 158, 185,201, 206
240,25 6,276, 291,31 7,327, 374, gyomorfekély-gyógyítás 153, 158, 221,
432,43 4,439, 470,50 4 339,35 4,370, 479,56 7
érzéstelenítő 131 gyomorhurut 178, 509
étvágytalanság 132, 149, 425 gyornomedv-elválasztás 131, 13 7, 147,
euforizáló hatás 461 185,20 4,209, 227,24 0,256, 267,
expektoráns (lásd köptető) 434

663
gyomornyálkahártya-gyulladásra I
ható 147,420
gyomorsavtermelés szabályozása 147, ideges gyomor- és bélpanaszok
158, 213, 327 megszüntetése 389, 426, 436, 576
gyomorrák 557 ideges szívpanaszok kezelése 148, 393,
gyulladáscsökkentő 131, 133, 138, 139, 426,576,590
149, 156, 172, 193, 221, 300, 305, idegfájdalmak kezelése 197, 366, 504
333, 339, 346, 370, 380, 407, 420, ideggyulladás kezelésére 227, 389
422, 476, 483, 491, 504, 513, 517, idegrendszer-nyugtató 158, 389, 485,
529,545,582,592 576
gyulladásgátló 147, 165, 188, 281, 374, idegrendszeri betegségek 148
541, 590 immunomoduláns hatás 148
immunstimuláns 148, 199, 221,254,
H 300,450,541,590
ischiász kezelése 590
hajápoló 188, 197, 215, 238, 342 ízületi bántalmak kezelése 227, 307,
hajhulláscsökkentés 192, 227 590
hajfestés 188, 507 ízületi gyulladás 138, 149, 432, 555
hajszálerek áteresztőképessége 543 izzadást csökkentő 491, 517
hajszálerek törékenységét (fragilitását) izzasztó 135,201, 312, 324, 325,420,
csökkentő 543, 572 523, 564
hámosító (bőrképző) 221, 300, 339,
545 K
hányinger csökkentése 213
hashajtó (purgans) 147, 319, 402, 486, karcinogén hatás 323
493,497,523,537 kardiotonikum 160, 558, 590
hasmenés-csillapító 269, 482, 483, 508, karminatív hatás 147
583 keringési panaszok 149, 190, 199, 227,
hasmenés 147, 170, 175,269,330,413 273
hasmenésgátló 218,301,491,493,5 17 klimaxos panaszok kezelése 370, 463
hasnyálmirigyrák 557 koleszterinszint-csökkentés 175
helyi érzéstelenítő 131, 432 köhögéscsillapító 149, 168, 178, 238,
HIV-vírus 370 293,303,335,374,4 08,411,439,
hólyag- és vesetisztító 215 461,488,559,562,5 68,580
hólyagbántalmak 147, 149, 160, 190, kőoldó 544
495 köptető (expectorans) 132, 317, 336,
hólyaghurut gyógyítása 349 339,341,342,374,3 76,379,384,
húgyhólyaggyulladás kezelése 222, 592 413,447,470,473,4 85,488,525,
húgykőoldó hatás 192 559,564,580,583,5 86,588
húgyutak görcsös állapotának köszvény elleni hatás 148,259,393,
megszüntetése 213 481,541,570
húgyúti fertőtlenítő 134, 193, 197, 215, kötőhártya-gyulladás kezelése 213
349 középfUJüregi gyulladás kezelése 529
hurutoldó 149, 168, 178, 238, 408, 580 központi idegrendszeri hatás 449,
hüvelyöblítő 153, 221 576

664
 központi idegrendszert gátló N
(szedatív) 576
központi idegrendszert izgató narkotikus 224
449 neurotikus (depressziós) tünetek
kezelése 370, 576
L
Ny
lábszárfekély 420, 545
látószerv alkalmazkodása 547, 572 nyálkahártyagyulladás-csökkentő 13 3,
lázcsillapító 312,547, 550 178,300,3 08,432,51 7,568
laxatív (hashajtó) 236 nyálkaoldó (secretolitikus) 341, 342,
légúti fertőtlenítő 132, 473, 559 379,447,5 25,564
légúti humtok kezelése 133, 134, 137, nyáltermelést fokozó 432
16~33~ 341,342,3 76,384,41 1, nyirokkeringést serkentő 31 O, 422
473,479,4 85,488,56 7,583,586 , nyombélfekély kezelése 370
588 nyugtató hatás 130, 131, 132, 133, 134,
légzőkészülékre gyakorolt hatás 130, 158, 160, 182, 224, 291, 324, 336,
13~ 185, 19~261, 303,326,4 73 363, 389, 420, 425, 436, 447, 462,
légzőközpontot nyugtató 335 511,520,5 23,564,58 6
leukémia 557, 584
ö
M
öblögetőszer 568
májbántalmak 137, 143, 147, 192, 247, ödéma kezelése 422
259,326,3 48,370 összehúzó hatás 165, 172, 238, 329,
májkárosító 545, 568 330,380,4 83,491,50 7,517
májsejtek RNS-szintézise 532
májvédő hatás 143, 147, 346, 532
p
maláriaellenes hatás 206
meghűléses megbetegedések kezelésére pajzsmirigy működésére ható 517, 5 82
148, 185, 564 Parkinson-kór 213
méhizomzatra ható 254 pattanásos bőr 507
méhizomzat-összehúzó 254, 465 pikkelysömör (psoriasis) 215, 321, 473, 509
méhre ható 225 prosztaglandin-szintézis fokozása 280, 442
méhvérzést csillapító 225, 254 prosztatamegnagyobbodás kezelése 281,
mellrák 557 541,570
menstruáció kimaradásának kezelése prosztataadenoma kezelése 148,303,541
436 prosztatahipertrófiára kezelése 147, 280,
menstruációs fájdalmak csökkentése 281,384,4 81
188,482,5 50
menstruációs zavarokat enyhítő 436,
R
442,582,5 83
migrénellenes hatás 254, 550 rákterápia 224
migrénes fejfájás 254, 464, 550 reumaellenes 130, 134, 138, 148, 192,
mitózisgátló 557 204,215,4 02,495,50 4,513,541

665
 reumatikus fájdalmak kezelése 133, szívműködésre ható 148, 149, 262, 273,
148, 158, 185, 196, 197, 227,293, 289,303,577
366,389,393,407,470,478,481, szívnyugtató 273
525, 537, 553, 555, 570 szívre ható pozitív inotróp hatás 262,
roboráló 50 l 478
rovarölő hatás 245 szívritmuszavar megszüntetése 273
szívtáji panaszok enyhítése 393
s szorongást, félelemérzetet csökkentő
436,576
sárgaság 206, 363 szürkehályog kezelése 490
sebgyógyító hatás 172, 199, 300, 312, szürkületi vakság 547
354,420,476,491,583,585
sejthártya áteresztőképességét T
fokozó 577
sejtosztódást befolyásoló 259 tejelválasztást fokozó 317, 322, 582
sejtvédő hatás 353 tüdőrák 557
spazmolitikus 213, 464, 576 tonikum 132, 449
sugárbetegségek gyógyítása 354 torokgyulladás-ellenes hatás 149, 413,
439,517,529
toroköblítő 168,218,420,439,517
Sz
trankvillánsok 148, 576
szabadgyök-megkötő (szabadgyökfogó) tumorgátló 236, 242, 558, 584
147,333,532 tumorellenes 224, 449, 558, 584, 590
szájnyálkahártya-gyulladás kezelése 134 tüdőtuberkulózis kezelése 124
szájgyulladás 188, 330, 476, 562
szájöblítő 199, 432, 562
v
szamárköhögés 238, 342, 376
száraz köhögés kezelése 568 vastagbélgyulladás 507
szedatív hatás 144, 148, 576 védekezőrendszer-aktivizáló 564
szekréciót csökkentő 213 vegetatív neurózis kezelése 393
székrekedés 149,493,497 vénás erek megbetegedése 148
szekretolitikus hatás 137 vércukorszint-csökkentő 322, 467, 571
szekretomotorikus hatás 137 vérkeringéstjavító 149, 158, 162,289,
szélhajtó (karminatív) hatás 130, 131, 310,330,450,504
132, 137, 147, 158, 185, 204, 234, vérkoleszterinszint-csökkentő 174, 218,
267,291,317,399,407,420,432, 592
439,504,527 vérnyomáscsökkentő 174,175,209,261,
szemideghártya-gyulladás 308, 547 273,393,465,486,495,510,527,577,
szembevérzés 543, 572 584,590
szemgyulladás 178, 308, 420 vérnyomásnövelő hatás 374
szemölesirtás 242, 293 vérnyomásszabályozó 590
szimpatikus idegrendszer 303 vérrögképződés csökkentése 174, 333
szív verő- és perctérfogat fokozó 199 vérszérum koleszterinszintje 174, 495,
szívelégtelenség 148, 149, 160, 262, 570
273,289,376,393 "vértisztító" 570, 585

(666)
'.. __ /
 vérzéscsillapító 170, 226, 271, 312, 479, vesetisztító 363
491 vírusölő (gátló) hatás 221, 370
vese és húgyúti megbetegedések visszeres lábszárfekély kezelése 123,
kezelése 132, 138, 147, 149, 190, 221,421
336,348,3 63,470,54 1,544 visszérgyulladás 163
vesekő- és homokelválasztást vizelethajtó hatás 160, 165, 166, 20 l,
elősegítő 138, 465 206,215,2 18,282,31 2,346,349 ,
vesekőh~tó 132,138,2 15,444 382,393,3 99,444,46 5,467,485 ,
vesekőképződés t gátló 13 8, 307, 31 7, 486,495,5 04,523,54 4,555,570 ,
382,506,5 41,592 585,592
vesekőoldó (kalkulolitikus) 138, 382, vízhajtó hatás 131, 132, 138, 147, 222,
506,544 307,325,3 84,479,54 1,582
veserák 555

667
IUUIIUUUIIUUU #fil.
A KÖNTVISTÁLLÓ AJÁNLATA

Csurgó Sándor Fe hér Béláné dr.

Gyógynövény embernek, Zöldségtermesztök
állatnak, növénynek zsebkönyve
1900 Ft 3300 Ft

Terbe István -
Hodossi Sándor -
Terbe István - Hodossi Kovács András
Sándor - Kovács András Zöldségtermesztés
Zöldségtermesztés termesztő­
szabadföldön berendezésekben
3500 Ft 3200 Ft

Balázs Sándor (szerk.)

A zöldséghajtatás Túri István
kézikönyve Zöldséghajtatás
5400 Ft 2500 Ft

Hadnagy Árpád- Paszternák Ferenc

Tuza Sándor Biozöldségek
Téli zöldségek termesztése
1900 Ft 1980 Ft

A könyvek a következő címen rendelhetők meg:

MEZÖGAZDA KIADÓ
1631 Budapest, Pf. 16 • Telefon: 407-1020/33 • E-mail: mezomark@mezogazdakiado.hu

Nyomta és kötötte: Széchenyi Nyomda Kft., Győr

Felelősnyomda vezető: Nemere Zsolt ügyvezető igazgató
l . kép
Virágzó tavaszi héri cs (Adonis vemali5)
egyedek (Fó ti oml yó, fotó : PETHEÖ F.)

2. kép 3. kép
A mezei cickafark (Ac/ii/lea col/ina) virágzala A 20. század el ő fe lében telepített tihanyi le-
( oroksár, fotó: B ERNÁTil J.) vendulás (Lavandu/a angustifolia) reliktuma
1999-ben, a zázadforclulón (Tihany "ős l even­
clulás", fo tó: B ER ÁTH J. )

l
4. kép 5. kép
A vadgesztenye (Aesc ulus hippocastanum) A közönsége p á rl ó fű (Agrimonia eupatoria)
virágza ta (Budapest, fotó: BER ÁTH J. ) term észete e l őfo rdul ás i helyé n (Balatonakali ,
fotó: BER ÁTH J.)

6. kép 7. kép
A feke te mályva rózsa (A /cea rosea var. nigra) Az orvosi zil iz (A lthaea officina/is) virágzó
drogként gyűjtö tt virága i (Nagydo rog, fo tó: haj tása (Soroksár, fo tó: BER ÁTH J.)
BER ÁTH J .)

II
8. kép
A báránypirosító (A /kann a linc/oria) virágai
( oroksár, fo tó: B ER Am J.)

9. kép 10. kép

A nemes pipiter (A nthemis nobilis) virágzó Az orvosi angyalgyökér (A nge/ica archangeli-
egyedei (Soroksá r, fotó : B ER ATH J.) ca) hab itusképe a Szent István Egyetem Gyógy-
é Aromanövények Tanszékének rezervációs
kertj ében (So roksár, fotó: B ERNÁTH J.)

lll
ll. kép 12. kép
A medveszö lö (Arctos taphylos uva-ursi) ter- A hegy i úrn ika (Amica /liO/Italla) vi rágza la
méssel berakódott hajtása i (A lacsony-Tátra, (Finnország, fotó: B ERNÁTil J.)
fo tó: B ERNÁTH J. )

13. kép 14. kép

A fe hér urorn (A rtemisia absinthium) drogot A tárkon y (A rtemisia dra cul/ culus) dro go t
szaigá itató hajt ása i ( oroksár, fo tó: B ER ÁTil J.) szaigá itató haj tásai ( oro ksá r. fot ó: B ERNATII J. )

IV
/5. kép 16. kép
A nadragul ya (A tropa bella-donna) terméssel A ket1i borágó (801·ago officina/is) bókol ó
bera kódott hajtása (Bakony, fo tó: PEntEÖ F.) virágzala ( Mező h egyes, fotó: BER ÁTH J.)

17. kép 18. kép

A ke rti körö mvirá g (Ca lendula officin a/is) A csarab (Ca /luna vulgm·is) term észete áll o-
fészekv irágza la (Soroksár, fotó: BERNÁTil J.) má nya (Zempl én hegység, fotó: PETt-tEÖ F.)

v
 19. kép
A sá frányszek li ce (Carth amu.1· tinctorius)
virágzala a drogot szolgá ltató csöves virágokkal
(Soroksár, fotó: BER ÁT H J.)

20. kép 2 1. kép

A kétéves konyhakömény (Ca rum carvi f. bien- Az indiai kender - has iskender (Cannabis indi-
nis) vtragzó áll ománya (Soroksár, fo tó: ca) egy példánya a be l ő l e készí tett tennékeket
BER ÁTH J.) fo rga lmazó ,.kcndermú zeum " bejárata e l ő tt
(A mszterdam 1999, fo tó: BER ÁTII J. )

VI
22. kép 23. kép
A gesztenye (Casta nea sativaJ ágvége a j el- A kis ezerj ófű (Centauriwn e1y thraea) drogot
legzetes, tövises tenge lyképietet fejl esz tő kupa- szai gáitató virágzó hajtása természetes társulás-
csokkal (Nagymaros, fotó: PETHEÖ F.) ban (Börzsöny, fotó : P ETHEÖ F.)

24. kép 25. kép

A fecs ke fü (C!telidinium majus) virágzata, A dalmátv irág (Ciuysanthemwn cinerariaefoli-
becősze rü toktermésekkel (Varj ú-sz iget, fo tó: um) virágzó egyede a Szent István Egyetem
B ERNÁTH J. ) Gyógy- és Aromanövények Tanszékének re-
zervációs kertj ében (Soroksár, fo tó: B ERNÁTH J.)

VII
26. kép
A koriander (Co riandrum sativum) összetett
em yős virágzala ( oroksár, fotó: BER ÁTH J.)

27. kép 2 . kép

A mezei katáng (Cichorium intybus) v1ragzó Az anya rozs, a Claviceps purpurea gomba átte-
egyede természetes társulásban (Balatonakali, l e l ő, kitart óképlete, a szklerócium roz kalá zo-
fotó: BERNÁTil J. ) kon (Nagyvázsony, fotó: BER ÁTI I J.)

VIII
29. kép 30. kép
Az egyb ibés ga lago nya (í rataegus monogyna) A csa ttan ó masz lag (Da tura slramonium)
áltermé ·ekkel berakódott hajt ásai (Fó ti Som lyó, hajtása öblösen fogazott levelekkel és szú rós,
fotó: B ER ÁTII J.) tüskével borított toktermésével (So rok ár, fotó:
B ER ÁTH J.)

31. kép 32. kép

Virágzó piros gyüszüvirág (Digitalis pwpurea) Virágzó gyapjas gyüszüv irág (Digitalis lanata)
a zent István Egyetem Gyógy- é Aroma- a zent István Egyetem Gyógy- és Aroma-
növények Tanszékének rezervációs ke11jében növények Tanszékének rezervációs kertjében
( orok ár, fotó: B ER ÁTH J.) (Soroksá r, fotó: B ERNÁTH J.)

IX
33. kép 34. kép
A mold va i sárkányfü (Dracocephalum nJO!davi- Az erdei pajzsika (Dryopteris .fi!Lr-mas) habi-
ca) virágzó haj tá a ( oroksár, fotó: B ER ÁTH J.) tu sképe (kerti dís z ítő fajként , fotó : PETHEÖ F.)

35. kép 36. kép

A lángvörös kasvirág (Ech inacea purpurea) jel- A meze i zs url ó (Eq uisetum arvense) medd ő
legzete kúp a lakú virágza lai (Soroksár, fotó : hajtása i mesterségesen telepített " kvázi"-kul -
B ERNÁT H J. ) turállományban (Soroksár, fotó: B ER ÁTH J.)

x
37. kép 3 . kép
A közönséges pohánka (Fagopyrwn esculen- A réti l egyezőfű (Filipendula u/maria) virágzó
rum) drogot adó virágzó hajtásai (Soroksá r, hajtásai termé zetes növénytá r ul ásban (Ala-
fotó: B ER ÁTH J.) csony-Tátra, fotó: B ER ÁTH J. )

39. kép 40. kép

A közönséges édeskömény (Foeniculum vul- A közönséges kutyabenge (Frang ula a/nu:.)
gare) emyö vi rágzala a termé növekedés kez- hajtása a gö mb ö l yű, több c othéjú, ibol yás-
deti szakaszában ( oroksár, fotó: B ERNÁTH J.) fekete termésekkel (Tihany, fotó: B ERNÁTl-l J.)

XI
41. kép 42. kép
Az orvosi kecskeruta (Ga lega o.fjicinalis) dro- A sá rga tárni cs (Genriana /urea) irá gos hajtása
got szo lgá ltató vi rágzó haj tá ai (Sorok ár, fo tó: (Trento, Gyógynövény Ki sérl eti Á ll omás, fotó:
B ER ÁTH J.) B ER ÁTH J.)

43. kép 44. kép

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) bonszáj for- A sá rga sza rumák (Giaucium.flavum) virágai és
mára nevelt egyede a Kunming i Kertésze ti hosszú, becöszeríí tokterm ései (Görögország,
Vil ágki állításon (Kína, fotó: B ER ÁTI-1 J.) Árgosz, fotó: B ER, ÁTH J.)

X II
45. kép 46. kép
Az igaz i édesgyökér (G iycyrrhi::a g la bra) A buglyos fátyo lvi rág (Gypsophilia paniculata)
virágzó hajtá a (Soroksár, fo tó: B ER ÁTH J.) habitusképe term észetes nö vé ny tá rsul ás ban
(Isaszeg, fotó: P ETHEÓ F.)

47. kép 48. kép

A máj virág (1-!epalica nobilis) virágzó egyede A szibéria i származású · Obilnaj a · homoktö vis-
tennészetes növénytársul ásban (Mecsek, fotó : fajta (Hippophae rhamnoides) terméssel be-
PETHEÓ F.) ra kódott haj tása i ( Dán ze ntmik lós, fotó:
B ER! ÁTH J. )

X lll
49. kép
A közönséges orbá ncfü (Hypericum pe!fora-
tum) arany árga, mirigyszörökkel fedett virágai
(Sorok sár, fotó: B ER ÁTI-I J.)

50. kép 51. kép

A komló (Humu/us lupu/us) hajtása kettő s bo- A bolondító beléndek (Hyoscyamus nige1)
ga ftizérvirágzatokkal , a tobozza l (Sarok. ár, jel legzete sárga, ibol yakéken erezett, eny-
fotó: B ERNÁTH J.) vesmirigyes virágokka l (Soroksár, fotó:
B ERNÁTil J.)

XIV
52. kép 53. kép
Az örménygyökér {bllila helenium) fészek- A dalmát nosz1rom {fris pal/ida) v1ragzó
virágzara (Soroksár, fotó : BERNÁTH J.) egyede a BarieJ Gyógy növény Ki sérleti
Ál lomáson (Argentina, fotó: BER1 ÁTH J.)

54. kép 55. kép

A közönséges boróka (Juniperus comnwni5) A valódi levendula (Lavandula angustifolia)
kü l önböző érettségi fokú álbogyótem1ésekkel álftizérvirágzata (So roksár, fotó: BERNÁTH J.)
(Soroksár, fotó: PETHEÖ F.)

XV
56. kép 57. kép
A zekliceimola (Leu::.ea carthamoides) har- házi len ( Li1111111 usitarissimum) hab itusképe
madik éves egyede, jellegzetes, gö mb formájú virágzáskor (Soroksá r, fotó: BER ÁT il J.)
fés zekvirágzattal (F innország, fotó: BER 'ÁTII J.)

58. kép 59. kép

A kerti majorátma (Majorana hortensis) álörv- Az eredi mályva (Ma /va ,\:l'lvestri~) hajtásvége
ből összetett , tömött vi rágzara (Soroksár. fotó: a drogot szolgáltató virágokkal (Soroksár, fotó:
B ERNÁT l-l .1.) B ERNÁTil J.)

XVI
60. kép 61. kép
Az orvo i pemetefií (Marrubium vulgare) drogo! Az orvosi székfü (Ma tricaria recutita) virágzó
szaigáitató hajtásai a fehéren , gyapja an mol y- állománya (Soroksár, fotó : BERNÁ TH J.)
hos levelekkel (Soroksár, fo tó: BER ÁTH J.)

62. kép 63. kép

Az orvosi somkóró (Melilows officina/is) nagy Virágzó borsosmenta- (Mentha x piperita)
kumarintartalmú, virágzó haj tásai ( oroksár, állomány (Soroksár, fo tó: BER ÁT il J.)
fotó: BER 'ÁTH J.)

XVII
64. kép 65. kép
A vi drafü (Menyanthes trifo liata) habitusa az A kerti bazsalikom (Ocimwn basi/icwn) drogot
előford ul ására jellemző termőhelyen (Stan ly szolgáltató virágzó hajtá a (Sorok ár, fotó:
Park, Kanada, foto: BERNÁTH J.) B ERNÁTH J.)

66. kép 67. kép

A vörös l ő ligetszépe (Oenothera ery throsepala) A tövises ig lice (Ononis spinosa) töv ises,
négytagú, ara nysárga, jellegzetesen hosszú pár- enyvesen miri gyes, szúrós hajtásai (Soroksár,
tac sövű virága (Soroksár, fotó : B ER 'ÁTH J.) fot ó: B ER ÁTH J.)

XVIII
68. kép 69. kép
A közönséges szurokfű (Origa num vulgw·e) Az dísznövény-hasznosítás céljából elöállított
tömött bugákból áll ó, többszörösen összetett 'Óriás kék ' mákfajta (Papaver somniferum)
álfiizér virágzala (Soroksár, fotó : BERNÁTH J.) vi rágzás idején (Soroksár, fotó: BER ÁTH J. )

70. kép 71. kép

Virágzó án izstáb la (Pimpinella anisum) A lándzsás útifű (Plantago lanceolata) kísért eti
Mezöhegyes környékén (Mezöhegyes, fotó : temlesztése a Gyógynövény Kutató Intézetben,
BERNÁTH J.) Budakalászon (Budakalá z, fotó: BER ÁTH J.)

XIX
72. kép
Az e rd eife nyő (Pinu sylvestris) drogot szolgá l-
tató ágvége i (Pilis hegység, fotó : B ERNÁTH J. )

73. kép 74. kép

A pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officina/is) A tavaszi kankalin (Primula veris) virágzó
drogot szolgáltató fó ld fe letti szervei (Pili egyedei a fóti Somlyó északi l ejtőjé n (Fóti
hegység, fotó: B ERNÁTH J. ) Somlyó, fotó: B ER ÁTH J.)

XX
:. ''!t""":-\
. ,.,:_- ··· l .. ,......
' Jo;.
.. -.- ~' ~, - · .- •../v.
. . • , ••. .. •.....
[:,r ·'• · ~ --:-~ • •.a • __ .. -· ·
• ...
.... \~ ..:~"t··
- r.;. . -• ..,..~ • ~
~ ;
" - ...

~ ."\·:· :...
fl# -
•
..
;.... -
l
' :
J ••, :· ~ ••
t . ·, ! . .:; ••.,_: r. ,....,. ..,.,., . . r·
• . ·....:
'f!•• '#.J.:.t ~
.•
- .,. ~ ·
'1
. 'l
.51'....... ~ • .:.-1' ..
ila

(~ - · . . ~~ -
' _..._, .... ..

.. -
1

~·
• ....,.. .. to; ~ • ,. .... """~(• ' .. ~ ~ ~ -:~ • • ~-- . .,~ . .

~
•

,. · · ·~
'

~t
-

~.li,;~
~. ~ ~ ...~. ~-.. .~·."&'~ : .... .... ' :-,\.-·.r..y;.' ·.··· ~
~- ~
. , ,. '
4 .;~,. · ..~~-~ ~!;.~ ;....-.:...i.. .·~ •"'')\t~ :~ .~: -;
• ...... •C.
:·.• . ·

t~ ·'f~ '- ,. _."~T~ 'f'r.J '"

..• • . . . ........

~~ # ' ti' • . • t
..
~_. ·· . .' ', ·~ • ~ ~ '' • ~· # •'A ..1.,~·,.ai:J~ilt&i.7'., "· ~:-_., • ~-c'Y ·! .-~~~ • . •
llL. . t •" ~·~· '• · ·· ·.;_ '
R,-....,. ."~ , ..·. .. .. . ~_. - -~ • . •,1. J, :• ··......~"··~·~
'• '•~··· ~ ·
,,..-...-. ~ ~
~~f
(~
. • . •
,., ~
:·. ••
.P ., ..
••
~- ·
.. .
. .. . . . 4: .
·~ • • ~·;" •
* ·· J~-l

•
., .. . .
. . .. .
... ·~~~--
1#
. :'· .
• • J ... . '
.J.~
'~· ~~.
/. :\~ .
: •• •!\9 . ·..:1- .:' .

ll' ,
• • l J e
..': '-~ . 41;
" .. ·
. ,;. . ·
,.,.. - ' '\ 'l
.-==
l • • •

;,i'
;.1 •vJ
• •·
#. • ••

l. dl'=' ·-
oa ' ~:""
·>.• / ~·
: ..,
!& ' ;
f , l

· : .~ . · ·
...... l ..~
o;. ·- ·

•
.n
v
• ·..
.l
. ,.
t • ~~-~1'&::-
, / ., . /~{-~
.
~:-:;...
• •• •
•• .
~ ... -:.
J.
.,
"..ft~!'
>\ ;·~
•
-~~··· .:,. ,.~ ",:.·
T· ~
,. : '4
• o • \ T/ \~f.;J • ~ " ' ~
,..t\, . '. ,.
... j} o

.. -
• .. ·•. . ·'·}~~.
: .. ...//~.v . ~ ·t~'. ·
. .. . ....
•
/.,. l
.
••
.• • . •• l
~ . ·~-
l

·~
:-'
•
,~
.· , . . " . . .
·'-'.
, . . . .. .

(
. ,/.
.·
.

.
l
.
. .

,. .
.
.
·••
• •
• 't -;
""·.

f
. ,. . ...

.,.
.• .
~
~
~
: ··

~
.
•
. ·.
ti! ' •
. •.
•
- .. -
.. • .
.• .
.
' • ·~~ .
'.:..., ~ ·~·
. • ' .
:t-.~ ~ ~:--
·,
;r .·
,. .
•

.,.•,·.....,;{"_ ..~-~ . w.:

~ ~~ ., ,. , , . , . 'lj -
. t .
7'1:; .
75. kép
Virágzó kökény (Pnmus spinosa) a fóti Somlyó
platóján (Fóti Somlyó, fotó: BERNÁTH J.)

76. kép 77. kép

A tenyeres rebarbara (Rheum palmatum) habi- A virágzó leánykökörcsin tő (Pulsatilla gran-
tusképe (Bécs, Állatorvosi Egyetem Gyűjtemé­ dis) a fóti Somlyó nyugati l ejtőjén. A faj védett!
nyes Kertje, fotó : BERi ÁTH J.) (Fóti Somlyó, fotó : PETHEÖ F.)

XXI
78. kép 79. kép
A vadróz a (Rosa canina) te ljes virágnyí lás A rozmaring (Rosmarinus o.!Jicinalis) v1ragzó
stádiumában ( oroksá r, fotó: B ERNÁTH J.) ága a faj ra je ll emző , börszerü, széles tű alakú,
szélükön lefelé hajló leve lekkel ( Izrael ,
Jemzsá lem, fo tó: B ERNÁTH J.)

80. kép 8 1. kép

Virágzó kertim ta- (Ruta graveolens) állomány a Virágzó orvosizsá lya- (Sa /via o.f]icinalis) állo-
Szent István Egyetem Gyógy- és Aromanö- mány a Szent István Egyetem Gyógy- é Aroma-
vények Tanszék Ki sé rl eti Telepén (Soroksá r, növények Tanszék Ki sérl eti Telepén (Soroksár,
fotó : B ER ÁTH J. ) fotó: B ER ÁTH J.)

XX. ll
82. kép
A fekete bodza (Sa mbucus nigra) drogot zo l-
gá ltató, édeskés ill atú , b oge rn yő vi rágza ta
(Sorok ár, fotó: B ERNÁT!·! J.)

83. kép 84. kép

· velő hegy iborsfií - (Salllreja montana) áll o- Az orvos i szappanfü (Saponaria oj]icinalis)
mány a zent Istvá n Egyete m Gyógy- és á l e rn yő b e n
e lh e l yez k e d ő ha lvá ny rózsaszí n
Aromanövé nyek Ta nszék Ki sérl e ti Telepé n virága i (Soro k á r, fotó: B ERNÁTil J.)
(Soroksár, fotó: B ER ÁTH J.)

XXJll
85. kép
Te lepített házi kövirózsa (Sempervivum tecta-
rum) a Szent Istvá n Egyetem G yógy- é
Aro manövé nyek Tanszé k Kí sé rt eti Te lepén
(Soroksá r, fotó: B ER ÁTH J.)

86. kép
Virágzó fehérmustár- (Sinapis alba) állomány a A mári atöv is (Silyb wn marianum) fészkes
ze nt István Egyetem Gyógy- és Aromanövé- virágzara kemény töv i ekben végző d ő fészek-
nyek Tanszék Kí érl eti Telepén ( oroksár, fo tó: pikkelyekke l ( orok ár, fo tó: B ER , ÁTH J.)
B ER ÁTH J.)

XX IV
88. kép
A marg it irág (Ta nace111111 partlieni11111) virágzó
állománya a zent Istvá n gyetem Gyógy- és
Aromanövények Tan zé k Ki sérl eti Telepén
( orok ár. fo tó: BER ATII J.)

89. kép 90. kép

A va rádi cs (Ti:mace111111 ntlgare) sátorozó buga A magas ara n yvessző (. olidaga giganrea) vi-
virágza ta, félgömb alakú , c öves, élénksárga rágzó egyede, természetes populációban (Bala-
virágokk al (So roksár. fotó: BER• ATil J.) tonakali, fotó: BERNATH J.)

XXV
9 1. kép 92. kép
Virágzó pongyola pitypang (Taraxacwu ojjici- A közön. ége tiszafa (Taxus baccata) haj tásai a
uale) természetes társulásban (Fóti Soml yó, piros sz1nu, húsos magkö penn ye l (a rillu s)
fot ó: BERNÁTil J.) burkolt termésekk el (Sze nt Istvá n Egyetem
Budai Arborétuma, Budapest, fotó: BER ATH J. )

93. kép 94. kép

A kerti k a kukkfű (Thy mus vulgaris) drogot zol- A k i s l eve l ű hárs (Tilia corda/a) virágzó haj tása i
gá itató vi rágzó hajtá ai a zent István Egyetem (Soroksár, fo tó: BERNÁTi l J.)
Gyógy- és Aromanövények Tan ·zék Kisérleti
Telepén ( oroksár, fo tó: BER, ÁTH J.)

XXV I
95. kép
Az orvosi veronika (Veronica o.fficinalis) kí ér-
let i termesztése a Szent l t án Egyetem
Gyógy- és Aromanövények Tanszék Kisérleti
Telepén ( oroksár. fotó: B ER ATH J.)

96. kép 97. kép

Az orvosi mac kagyökér (Valeria na officina/is) A fe hér zászpa (Vera /rwn album) habitusképe
irágzó flllománya a fó ti Som lyó platóján (Fóti (Bécs, Áll atorvos i gyetem Gyűj t e m é n yes
Somlyó, fotó, B ER Ant J.) Kertj e, fotó: B ER ÁTII J.)

XX.Yll
98. kép
A kis meténg (Vinca mi1101 ) vi rágzó egyede ter-
mé zetes növé nyá ll o mányban (Pi lis hegység,
fo tó : B ERNÁT!·! J.)

99. kép 100. kép

A fás, fé l élő ködő fehér fa gyö ngy (Víscwn A szö zös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoi-
album) előfo rdul ása erdei fá ink on (Pi li s des) virágzó állomá nya a zent Istvá n -gyetem
hegység, fotó: B ERNÁTl-l J. ) Gyógy- és Aromanövények Tanszék Kísérleti
Te lepén (Soro ksá r. fotó: B ERNÁTil .1 .)

XXVIII
 A
nagysikerű
Vadon termő
és termesztett
gyógynövények című
kézikönyv most harmadik,
átdolgozott, bővített formában
került kiadásra. A tudományos alapokra
helyezett természetgyógyászat térhódításával
egyre nagyobb figyelem irányul a gyógy- és aroma-
növényekre, a természetes alapanyagú, növényi eredetü
gyógykészítményekre. A könyvben bemutatott növények listája
közel 200 fajra bővült . Ezeket a következő szempontok szerint
tárgyalja a mü: botanikai leírás, hatóanyag, környezeti igények,
termesztés és/vagy gyüjtés, drog, a drog hatása és felhasználása.
Ismerteti a gyógynövények rendszerezését, a gyűjtés
és a termesztés szempontjait, a feldolgozást,
valamint a drogismeret alapjait. Bár a könyv
elsősorban a felsőfokú oktatás számára
készült, haszonnal forgathatják
a tanfolyamok hallgatói, a gyűjtők,
a vállalkozók és a természetes
gyógymódok iránt
érdeklődő
nagyközönség
is.