MAGYAR IRODALOM

AKADÉMIAI KÉZIKÖNYVEK

MATEMATIKA
Főszerkesztő!GERŐCS LÁsZLÓ-VANCSÓ ÖDÖN

FIZIKA
I
Főszerkesztő HOLICS LÁsZLÓ

SPORT, ÉLETMÓD, EGÉSZSÉG

Főszerkesztő! SZATMÁRI ZOLTÁN

FILOZÓFIA
Főszerkesztő!BOROS GÁBOR

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE
I
Főszerkesztő ROMSICS IGNÁC

VILÁGTÖRTÉNET
Főszerkesztő! SALAMON KONRÁD

MAGYAR NYELV
I
Főszerkesztő KIEFER FERENC

KÉMIA
Főszerkesztő!NÁRAY-SZABÓ GÁBOR

VILÁG I RO DAL O M
Főszerkesztő! PÁL JÓZSEF
MAGYAR IRODALOM
I
Fószerkesztó GINTLI TIBOR

~
A K A D É MI A I . K I A D Ó
 Írták
GINTLI TIBOR, KIss FARKAS GÁBOR, LACzHÁZI GYULA, ORLOVSZKY GÉZA,
SCHEIN GÁBOR, SZILÁGYI MÁRTON, VADERNA GÁBOR

ISBN978 963 05 8949 9

ISSN 1787-4750

Kiadja az Akadémiai Kiadó,

az 179S-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztók
Egyesülésének tagja
1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19.
www.akademiaikiado.hu

Elsó magyar nyelvú kiadás : 2010

Változatlan utánnyomás: 2011
© Szerzók, 2010
© Akadémiai Kiadó, 2010

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás,

a rád ió- és televízióadás, valamint a fordít ás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.
Printed in Hungary
 Tartalom

Előszó (Gintli Tibor). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

A régi magyar irodalom (a kezdetektől kb. 1750-ig)

1. Középkor és a reneszánsz humanizmus (1000-1526)

(Kiss Farkas Gábor-Orlovszky Géza). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
1.1. A magyarországi irodalom és írásbeliség kezdetei (K. F. G.) . . . . 23
1.1.1. Írásbeliség a magyar állam első évszázadában. . . . . . . . . . . . . . . 25
1.1.2. Az állam világi adminisztrációjának létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . 27
1.2. Az irodalom kezdetei (1000-1200) (K. F. G.). . . . . . . . . . . . . . . . 28
1.2.1. A magyarországi szentek legendái. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
1.2.2 . A történeti irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
1.3. A lovagi kultúra (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
1.4. A hivatali írásbeliség irodalmi formái (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . 40
1.5. A magyar nyelvú írásbeliség kezdetei (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . 43
1.5.1. A magyar nyelvú írásbeliség elterjedése (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . 45
1.5.2. A magyar nyelvú líra kezdetei (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
1.6. A reneszánsz humanizmus (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
1.6.1. Vitéz János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
1.6.2. Janus Pannonius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
1.7. Vitéz és Janus után: a latin nyelvú irodalom Mátyás
uralkodásának második felében és a Jagelló-korban (K. F. G.) . . 70
1.8. A magyar nyelvú egyházi irodalom a Jagelló-korban (K. F. G.). 83
1.9. A deák típusú ének (O . G.) ........................... 90
1.10. A szerelmi líra (O. G.) .............................. 96
1.11. Memoriterek, alkalmi feljegyzések (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
1.12. A magyar nyelvú világi epika kezdetei (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . 101
1.12.1. A hősepika nyomai a latin krónikákban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
1.12.2. A lovagregény nyomai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
1.12.3. Szabács viadala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 -5-
 2. A reformáció kor a (1526--1600)
(KissFarkas Gábor-Orlovszky Géza). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
2.1. A reformáció megjelenése Magyarországon (O. G.) 112
2.1.1. Az irodalom színterei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
2.2. A 16. század protestáns prózairodalma (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . 117
2.3. Egyházi és politikai dráma (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122
2.4. Az antik drámairodalom ma gyarul (K . F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . 126
2.5. A ma gyar nyelvú verses epika (O. G.) 128
2.5.1. Tinódi és a tudósító ének. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133
2.5.2. A tudósító ének Tinódi után. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
2.5.3. A vallásos história . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
2.5.4. A szerelmi témájú história. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
2.5.5 . A kései história. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
2.6. Balassi Bálint és az udvari irodalom (K. F. G.) 157
2.6.1. Eurialusnak és Lucretiának széphistóriája és az udvari
szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
2.6.2. Balassi Bálint költészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
2.6.3. A Szép magyarcomoedia: a szerelem ideológiája . . . . . . . . . . . . . 169

3. Ellenreformáció és barokk (1600-1670)

(KissFarkas Gábor-Orlovszky Géza). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
3.1. A líra (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
3.1.1. A Balassi-hagyomán y . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
3.1.2. Rimay János és a sztoicizmus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183
3.1.3. Balassi-követők. . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
3.1.4. A katolikus irodalmi kör költészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200
3.1.5 . Protestáns költők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
3.2. Az ellenreformáció vitairodalma (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221
3.2.1. Pázmán y Péter (K. F. G.) ;...... 223
3.2.2 . Zrínyi Miklós költészete (K. F. G.) 226
3.2.3 . Zrínyi követői (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232
3.3. A dráma (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243
3.3.1. Az udvari színját szás . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244
3.3.2 . A Comico-tragoedia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246

4. A függetlenségi küzdelmek kora (1670-1750)

(LaczháziGyula-Orlovszky Géza) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249
4.1. A líra (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251
4.1.1. Főúri költészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251
4.1.2. Közösségi költészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266
6
4.2. Gyöngyösi István epikus költészete (L. Gy.) . 270
4.2.1. Márssal társalkodó Murányi Vénus . 272
4.2 .2. Kemény János emlékezete . 277
4.3. Az epika (L. Gy.) . 280
4.3.1. Önéletrajzi narratíva és emlékírás . 280
4.3.2. Kortörténet és önéletírás (Kemény János, Bethlen Miklós) . 284
4.3 .3. Vallásosság és vallomás (Rákóczi Ferenc, Bethlen Kata) . 290
4.4 . A dráma (O. G.) . 295
Irodalom 303

A klasszikus magyar irodalom (kb. 1750-tól kb. 1900-ig)

5. Az irodalom intézményesülésének kora (kb. 1750-tól kb. 1830-ig)

(Szilágyi Márton-Vadema Gábor) ...................... 313
5.1. Bevezetés 313
5.1.1. Anyelvkérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
5.1.2. Az irodalom fogalma, az írók társadalmi státusza és az olvasási
szokások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316
5.1.3. A kultúra intézményrendszerének kialakulása. . . . . . . . . . . . . . . 319
5.2. A líra 323
5.2.1. A "hosszú" hagyományok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323
5.2.2. A mesterkedó költészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327
5.2.3. A költészet funkciójának átalakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329
5.2.3.1. A bécsi magyar testórség irodalmi köre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330
5.2.3 .2. A versújítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332
5.2.3.3. A neoklasszicizmus '. . . . . . . . . . . . . . 334
5.2.3.4. A bárdköltészet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336
5.2.4. Hagyományok metszéspontján. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
5.2.4.1. Kisfaludy Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 340
5.2.4.2. Csokonai Vitéz Mihály. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342
5.2.4.3. Berzsenyi Dániel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348
5.2.5. A nemzetfogalom változásának hatása a költészetre
(KölcseyFerenc). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
5.3. A verses epika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
5.3.1. A honfoglalási eposz ügye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356
5.3.2. A nemzeti identitás összetettsége (Gvadányi József: Egyfalusi
nótáriusnak budai utazása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359
5.3.3. Travesztia és vígeposz (Csokonai Vitéz Mihály verses epikája) 361
5.3.4. A verses elbeszélés mint morális példázat (Fazekas Mihály:
Lúdas Matyi) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365 --
7
 5.4. A prózaepika. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370
5.4.1. A keretes elbeszélés lehetóségei (Mikes Kelemen: Mulattságos
napok;FaludiFerenc:Tcli~szakák) 372
5.4 .2. A barokk regény magyarításai (Mészáros Ignác: Kártigám) . . . . 376
5.4.3. Az államregény változatai (Bessenyei György:
Tariménes útazása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 377
5.4.4. Egy sajátos zárvány (Mikes Kelemen: Törökországi levelek) . . . . 381
5.4.5. Az érzékeny levélregény magyar variációi ... . . . . . . . . . . . . . . . 383
5.4.5.1. Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei .... . . . . . 383
5.4.5.2. Fanni hagyományai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388
5.4.5 .3. Kisfaludy Sándor: Két Szeretó Szívnek Története . . . . . . . . . . . . . 393
5.4.6 . Egy áltörténelmi történelmi regény (Dugonics András: Etelka) 395
5.4.7. A magyar történeti elbeszélés korai példái. . . . . . . . . . . . . . . . . . 399
5.4.8. Az elbeszélésfüzér mint nagyepikai forma (Gaal György:
A' tudós palótz avagy Furkáts Tamásnak Mónosbélbe lakó
sógor-urához írtt levelei) 401
5.5 . A dráma. 404
5.5.1. Színház és dráma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 404
5.5.2. Bessenyei György drámái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407
5.5.2.1. Az államelméleti tragédia (Bessenyei György: Ágis trágédiája) 407
5.5.2.2. A magyar nyelvű vígjáték megteremtése (Bessenyei György:
A' Filosófus). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 410
5.5.3. Az iskolai színjáték megújítása (Csokonai Vitéz Mihály:
Az Özvegy Karnyóné 's két Szeleburdiak) 413
5.5.4. Intimitás és nyilvánosság a színpadon (Katona József:
Bánk bán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415
5.5 .5. A színházi repertoár differenciálódása (Kisfaludy Károly
színművei) 423

6. Az irodalom rendi intézményrendszerétól a polgári

intézményekig (kb. 1830-tól kb. 1905-ig)
(Szilágyi Márton -Vaderna Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429
6.1. Bevezetés 429
6.1.1. Az irodalom nemzeti intézményrendszerének megszilárdulása
és differenciálódása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429
6.1.2. A korszak sajtótörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431
6.1.3. Az írói professzionalizálódás folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433
6.1.3.1. Az író társadalmi szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433
6.1.3.2. A szerzói jog története. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 434
--
8
6.1.4. Nemzedékváltások, nemzedéki konfliktusok . 435
6.l.5. Az irodalom területi strukturálódása . 438
6.2. A líra . 440
6.2 .l. A líra alakulástörténete az 1830 -as évektől az 1860-as évekig .. 440
6.2.2. Vörösmarty Mihály (A harmincas évek) . 443
6.2.3. Petőfi Sándor és kortársai (A negyvenes évek) . 447
6.2 .3.l. A népies költészet . 448
6.2.3.2. Petőfi kitörési kísérletei a népköltő szerepéból. . 452
6.2.3.2.l. A biedermeier költő . 452
6.2.3.2.2. A töredék . 453
6.2.3.3. A bárdköltői szerephagyomány . 454
6.2.4. Arany János és kortársai (Az abszolutizmus kora) . 457
6.2.4.1. Az allegória . 459
6.2.4.1.1. Az allegorikus olvasás korlátai: a kései Vörösmarty költészete . 459
6.2.4.l.2. A politikai allegória fénykora : Czuczor Gergely, Tompa Mihály,
Vajda János . 461
6.2.4.1.3. Arany János és az allegorézis elbizonytalanítása . 463
6.2.4.2. Arany János és a líra modernizálásának kísérlete az ötvenes
években . 464
6.2.4.3. A ballada . 470
6.2.4.3.l. Múnemek között . 470
6.2.4.3.2. A történeti ballada . 475
6.2 .5. A 19. század utolsó harmadának lírája . 479
6.2.5.1. K ölt őszerepek tovább élése . 481
6.2 .5.2. A líra modernizálási kísérletei . 486
6.2.5.2.l. Vajda János . 486
6.2.5.2 .2. A kései Arany János . 89
6.2 .5.2.3. Századvégi modernség . 495
6.3. A verses epika . 503
6.3 .l. Az ősmagyar eposz ügye . 503
6.3.l.l. Vörösmarty Mihály és a magyar mitológia újraalkotása . 504
6.3 .1.2. Arany János és az eposzi hitel. . 514
6.3.2. A komikus eposz . 518
6.3.3. A népies elbeszélő költemény . 521
6.3.3.l. Motívumok hálójában (Petőfi Sándor: János vitéz) . 521
6.3.3.2. Nyers erő és természetiség között (Arany János: Toldi) . 524
6.3.4. A verses regény (Petőfi SándortólIgnotusig) . 529
6.4. A prózaepika . 535
6.4.l. Prózapoétikai variációk a 19. század első felében . 536
--
9
 6.4.1.1. A családregény (Fáy András: A Bélteky-ház) . . . . . .... . . . . .. . . 536
6.4.1.2. A befogadói aktivitást kiaknázó novella (Kölcsey Ferenc
novellisztikája) . . . . .. . . .. . . . . . .. . .. . . . . . . . ... . . . . .. . . . . . 538
6.4.1.3. Múfajok keveredése (Vajda Péter: Dalhon) ... . . . . . ...... . .. . 542
6.4.1.4. Regény és hiperbola (Petőfi Sándor: A hóhér kötele) .... .... .. 544
6.4.2. A történelmi regény a szabadságharc előtt .. .... . ...... ... . . 547
6.4.2.1. A történelmi kalandregény (Jósika Miklós: Abafi) .... ..... ... 548
6.4.2.2. A történelmi kataklizma tapasztalata (Eötvös József:
A karthauzi; Magyarország 1514-ben) . . . . .. . ... . . . . . . . . . ... 549
6.4.3. A történelmi regény a szabadságharc után .................. 561
6.4.3.1. A közelmúlt történelmének megalkotása: a tárcaregény
(Jókai Mór : Egy magyar nábob; Vas Gereben: Nagy idők,
nagy emberek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 561
6.4.3.2. Családregény és történelmi regény között (Gyulai Pál: Egy régi
udvarház utolsó gazdája) ............. .... ........ ... ..... 567
6.4.3.3. Az ész csele: a történelmi regény ismeretelméleti perspektívája
(Kemény Zsigmond: Rajongók) .... .... ........ ... .... .... 568
6.4.3.4. Történelmi regény és utópia (Jókai Mór : Ajövószázad regénye) 572
6.4.4. A magyar prózaepika poétikai variációi a 19. század második
felében .. . . . . . . . . . .. . . . .. . . . ... . . . .. . ... . . .. . . . . .. . . . .. 576
6.4.4.1. Ideál és való ellentéte (Toldy István: Anatole; Asbóth János:
Álmok álmodója) . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . ... . . 576
6.4.4.2. Kísérlet a nemzeti sztereotípiák modernizálására (Jókai Mór:
Sárga rózsa; Mikszáth Kálmán: Az új Zrinyiász) ........... . .. 580
6.4.4.3. A regionalitás irodalmi formái (Mikszáth Kálmán: Ajó palócok;
Tömörkény István novellái) ..... .... ..................... 584
6.4.4.4. Az anekdotikus hagyomány újraértelmezése (Petelei István
novellái; Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyóje) .... ........ 588
6.4.4.5. Lélektaniság és naturalizmus (Ambrus Zoltán: A gyanú;
Gozsdu Elek novellái és Köd című kisregénye) .. . . . .. . . . . . . . . 592
6.5 . A dráma... ...... .... . ................... ........... ... 596
6.5.1. A korszak színháztörténetéről .......... . ........ .. ..... .. 596
6.5.2. Drámairodalom a reformkorban .... ................... ... 601
6.5 .2.1. A mesedráma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde) . . .. . . .. 601
6.5.2.2. A korai népszínmű (Szigligeti Ede: Csikós) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 605
6.5.2 .3. A politikai vígjáték (Eötvös József: Éljen az egyenlóség;
Nagy Ignác: Tisztújítás) .. .... . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 606
6.5 .2.4. Krónikásdráma, szomorújáték vagy a színpadi illúzió
mechanizmusa? (Teleki László : Kegyenc) . ... . . ... . . . .... ... 608
-- 6.5 .2.5. Egy formabontó kísérlet (Petőfi Sándor: Tigris és hiéna) . . . . . . . 611
1
6.5.2.6. Egy bölcseleti kamaradarab (Czakó Zsigmond: Leona) . 613
6.5.3. Drámairodalom a 19. század második felében . 617
6.5.3.1. A drámai költemény (Madách Imre: Az ember tragédiája) . 617
6.5 .3 .2. Bibliai parafrázis az egyén magányáról (Madách Imre: Mózes) . 622
6.5.3.3. A kései népszínmú (Tóth Ede : Afalu rossza; Abonyi Lajos:
A betyár kendője) . 624
6.5.3.4. A szimbolikus történelmi tragédia kísérlete (Herczeg Ferenc:
Bizánc) . 627
Irodalom 630

A modern és a kortárs magyar irodalom (kb. 1890-től napjainkig)

7. A 20 . század első felének magyar irodalma (Gintli Tibor) . . . . . . 641

7.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 641
7.2. A narratív nyelv változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 646
7.2 .1. Krúdy Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 646
7.2.2. Cholnoky Viktor. .. . .. .. .. . .. . .. .. . . .. . .. .. . . .. . . .. . . . .. 653
7.2.3. Tersánszky Józsi Jenő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656
7.2.4 . Cholnoky László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 661
7.2.5. Kaffka Margit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . .. . . . 666
7.2.6. Móricz Zsigmond. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 671
7.2.7. Szabó Dezső. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 678
7.2.8. Csáth Géza . . .. . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . .. . .. . . . . . . . . . . . . . . . 683
7.2.9. Kosztolányi Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 689
7.2.10. Karinthy Frigyes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698
7.2.11. Füst Milán. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 703
7.2.12. Németh László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 713
7.2.13. Déry Tibor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 719
7.2.14. Márai Sándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 724
7.2.15. Illyés Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 731
7.2.16. Tamási Áron . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 734
7.2.17. Gelléri Andor Endre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738
7.2.18. Szerb Antal '.' . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 742
7.2.19. Pap Károly. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 749
7.2.20. Szentkuthy Miklós. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 755
7.3. A lírai nyelv változatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 762
7.3 .1. Ady Endre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 762
7.3.2 Babits Mihály. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 770
7.3.3. Kosztolányi Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 778
7.3.4. Juhász Gyula 785
11
 7.3.5. Tóth Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 787
7.3.6. Füst Milán. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 791
7.3.7. Kassák Lajos. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 799
7.3.8. Szabó Lórinc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 807
7.3.9. József Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 815
7.3.10. Radnóti Miklós. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 826
7.4. A dramaturgia változatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 830
7.4.1. Bródy Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 830
7.4.2. Molnár Ferenc 835
7.4.3. Szomory Dezsó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 839
7.4.4. Balázs Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 843
7.4.5. Füst Milán. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 848

8. A második világháború befejezésétól a 70-es évek elejéig

(Schein Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 853
8.1. "Hároméves irodalom" . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 853
8.1.1. Az irodalmi nyilvánosság szerkezete és szovjetesítése . . . . . . . . . 853
8.1.2. József Attila és Babits Mihály recepciója 1945 után . . . . . . . . . . . 856
8.1.3. Három regény 1947-ból. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 859
8.1.3.1. Határ Gyózó: Heliáne. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 860
8.1.3.2. Déry Tibor: A befejezetlen mondat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 861
8.1.3.3. Németh László: Iszony. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 863
8.1.4. A nyugatos lírai hagyomány újragondolásának lehetóségei . . . . 866
8.1.4.1. Szabó Lórinc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 866
8.1.4.2. Weöres Sándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 868
8.2. 1948-tól a 60-as évek végéig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 870
8.2.1. Az irodalom társadalmi funkcióinak változásai 1948 és
1956 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 870
8.2.2. Az utolsó ajánlatok az egységes nemzeti irodalom
koncipiálására .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 876
8.2.2.1. Kontextusok egymásmellettisége és kölcsönhatása. . . . . . . . . . . 876
8.2.2.2. Márai Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 877
8.2.2.3. Illyés Gyula. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 880
8.2.3. Az irodalom intézményrendszerének újjászervezódése 1956
után. . ... . .. ... . . . . . . ... ...... . ... . ... .. ... . .. ... . ... . 887
8.2.4 . A költészet beszédmódbeli megújulásának lehetóségei és
változatai az 50-es években és a 60-as évek elsó felében . . . . . . . 888
8.2.4.1. Nagy László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 889
8.2.4.2. Juhász Ferenc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 893
8.2.4.3. Kormos István. . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 896
12
8.2.4.4. Pilinszky János . 897
8.2.4.5. Nemes Nagy Ágnes . 901
8.2.4.6. Vas István . 904
8.2.5. A próza beszédmódbeli megújulásának lehetőségei és változatai
a 60-as években . 905
8.2.5.1. Déry Tibor és Örkény István rövidprózája az 50-es évek második
felében . 905
8.2.5.2. Sánta Ferenc: Húsz óra . 907
8.2.5.3. Fejes Endre: Rozsdatemetó . 908
8.2.5.4. Sütő András: Anyám kimnyű álmot ígér . 910
8.2.5.5. A parabolikus próza etikai gondolkodása (Sarkadi Imre,
Cseres Tibor) . 912
8.2 .5.6. Ottlik Géza: Iskola a határon . 914
8.2.5.7. A rövidpróza megújulása a 60-as években: Mándy Iván,
Örkény István . 917
8.2.6. A dráma változatai . 923
8.2.6.1. A színházi kultúra meghatározó vonásai . 923
8.2.6.2. Történelmi parabolák - Németh László: Széchenyi;
Illyés Gyula: Fáklyaláng . 925
8.2.6.3. A realista dráma hagyományai - Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon;
Csurka István: Kilesz abálanya . 928
8.2.6.4. Kísérlet az abszurd dráma meghonosítására - Mészöly Miklós:
Az ablakmosó, Bunker . 931
8.2.6.5. Weöres Sándor . 932
8.2.6.6. Örkény István: Pisti a vérzivatarban . 934

9. A közelmúlt irodalma (Schein Gábor) . 935

9.1. A közelmúlt irodalmának elbeszélését irányító fogalmak,
funkciók . 935
9.1.1. A "paradigmaváltás" fogalma . 935
9.1.2. Írói csoportok, alkufolyamatok . 936
9.1.3. A kritikai nyelvek és szemléleti formák megváltozása . 938
9.1.4. A második nyilvánosság kialakulása . 941
9.2. Prózairodalom a 20. század 70-es, 80-as éveiben . 942
9.2.1. A realista prózahagyomány tovább élése és megújulása . 943
9.2.1.1. Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja . 943
9.2.1.2. Konrád György: A látogató . 945
9.2 .1.3. Csalog Zsolt: Parasztregény . 946
9.2.1.4. Tar Sándor . 948
9.2 .1.5. Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából . 949
13
 9.2.1.6. Gion Nándor: Virágos ka tona . 951
9.2.1.7. Szilágyi István: Kó hull apad ó kútba . 953
9.2.2 . A szövegszerúség változatai . 955
9.2.2.1. Mészöly Miklós . 955
9.2.2.2. Lengyel Péter : Macskak ó . 960
9.2.2.3. Spiró György: Az Ikszek . 962
9.2.2.4. Grendel Lajos: Éleslövészet . 963
9.2.2.5. Nádas Péter. . 965
9.2 .2.6 . Kertész Imre . 971
9.2.2.70 Esterházy Péter. . 976
9.2.2 .8. Temesi Ferenc: Por . 982
9.2.2.9. Bodor Ádám: Sinistra körzet . 984
9.2.2.10. Krasznahorkai László: Sátántangó . 987
9.3. Költészet a 20. század 70-es, 80-as éveiben . 988
9.3.1. Az újholdas poétikai hagyomány folytatásai . 988
9.3 .1.1. Rába György . 989
9.3.1.2. Lator László . 991
9.3.1.3. Székely Magda . 992
9.3.1.4 . Gergely Ágnes . 993
9.3.1.5. Takács Zsuzsa . 994
9.3.1.6. Balla Zsófia . 996
9.3.2 . A népi líra megújításának kísérletei . 997
9.3.2.1. Csoóri Sándor . 998
9.3.2.2 . Nagy Gáspár . 999
9.3.2 .3. Baka István . 1000
9.3.3. Neoavantgárd költészetpoétikák . 1002
9.3.3.1. Erdély Miklós . 1003
9.3.3.2. Hajas Tibor . 1005
9.3.3.3. NagyPál . 1006
9.3.3.4. Tolnai Ottó . 1008
9.3.3.5. Szilágyi Domokos . 1009
9.3 .4. A nyelvi tudat és a hagyom ányértelmezés alapjainak
átalakulása . 1010
9.3.4.1. Petri György . 1012
9.3.4.2. Várady Szabolcs . 1014
9.3.4.3. Tandori Dezső . 1015
9.3.4.4. Weöres Sándor: Psyché . 1018
9.3.4.5. Oravecz Imre . 1019
9.3.4.6. Orbán Ottó . 1021
9.4. Drámairodalom a 20. század 70-es, 80-as éveiben . 1023
14
9.4.1. Színháztörténeti, színház-politikai keretek. . . . . . . . . . . . . . . . .. 1023
9.4.2. Parabolikus történelmi drámák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1024
9.4 .2.1. A közéleti ember magatartás formáinak parabolái. . . . . . . . . . . . 1025
9.4.2.2. Történelmi, politikai helyzetek parabolái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1027
9.4.3. A társadalmi dráma változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1028
9.4.3.1. A társadalmi dráma mint tr agikomédia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1029
9.4.3.2. A társadalmi dráma mint groteszk színjáték . . . . . . . . . . . . . . . .. 1030
9.4.3.3. Komis Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1031
9.4.4. Kísérletező dramaturgiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1032
9.4 .4.1. Tábori György 1033
9.4.4.2. Pilinszky János. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1033
9.4.4.3. Nádas Péter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1034

10. Kortárs irodalom (Schein Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1037

10.1. Az irodalom inté zményrendszere és medialitása 1989 után. . . . 1037
10.1.1. Az irodalmi szövegek tárolásának megváltozása . . . . . . . . . . . .. 1037
10.1.2. Az irodalmi szövegek továbbításának megváltozása . . . . . . . . . . 1038
10.2. Kortárs próza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1039
10.2.1. Az önéletrajz újabb változatai 1039
10.2.1.1. Závada Pál: Jadviga párnája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1040
10.2.1.2. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1041
10.2.1.3. Kukorelly Endre: TündérVölgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1042
10.2.1.4. Németh Gábor: Zsidó vagy? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1044
10.2.2. A történelmi regény megújulása 1045
10.2.2.1. Osztojkán Béla: Átyin Jóskának nincs, ak i megfizessen . . . . . . . . . 1046
10.2.2.2. Márton László: Testvériség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1047
10.2.2.3. Láng Zsolt: Bestianum Transilvaniae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1050
10.2.2.4. Darvasi László: A könnymutatványosok legendája . . . . . . . . . . .. 1051
10.3. Beszédmódok a kortá rs költészetben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1052
10.3.1. A költői szubjektumkonstrukciók változatai 1052
10.3.1.1. Marno János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1052
10.3.1.2. Kukorelly Endre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1053
10.3.1.3. Rakovszky Zsuzsa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1054
10.3.2. Az intertextualitás hangsúlyos megjelenése a költészetben . . . . 1055
10.3.2.1. Szócs Géza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1055
10.3.2 .2. Parti Nagy Lajos. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1056
10.3.2.3. KovácsAndrás Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1057
10.4. Irányok a kortárs dráma irodalomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1058
10.4.1. Színházi kultúra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1058
10.4.2. A hagyományos drámaformák megújítási kísérlete i 1059
15
10.4.2.1. Márton László: A nagyratörő . 1059
10.4.2.2. Parti Nagy Lajos: Ibusár, Mauzóleum . 1060
10.4.3. Az individualitás drámái . 1061
10.4.3.1. Garaczi László: Fesdfeketére! . 1061
10.4.3.2. Kárpáti Péter : Világvevő . 1062
Irodalom 1063

Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 1071
 Előszó

A magyar irodalom történetének elbeszélésére sokféle lehetőség kínálkozik. Hogy

csupán néhányat említsünk: egyaránt érvényes megközelítés lehet az irodalom és
társadalmi kontextusának összefüggéseire összpontosító elbeszélés vagy a külön-
b őz ő Magyarországon élő nyelvi közösségek kultúrájának bemutatása, a magyar-
országi irodalmak párhuzamos történetének tárgyalása. Nem kevésbé érdekes
perspektívát kínál irodalmunk történetének regionális horizontú, a kelet-európai
irodalmak kapcsolatait kitüntetett kérdésként kezelő vizsgálata, s a nyugat-euró-
pai irodalmakra tekintő komparatisztikai megközelítés tradíciója sem tekinthető
kimerített kutatási iránynak. Az irodalom és a kultúra egyéb szféráinak kölcsön-
hatását feltáró kultúratudományi perspektíva ismét csak a lehetőségek sokféle
változatát rejti magában. Nyilván képtelen vállalkozás lenne egy olyan irodalom-
történet megírásának kísérlete, amely a ma érdeklődésre számot tartó szempontok
mindegyikét igyekezne érvényre juttatni, Ezért irodalomtörténet-írásra vállalkoz-
va sz ükségszerűen választanunk kellett az elbeszélés lehetséges szempontjai kö-
zül, annak világos belátásával, hogy nem a magyar irodalom történetének, hanem
csupán egy lehetséges történetének elbeszélése lehet a célunk. Természetesen még
azonos alapelvekre hagyatkozva is tetszőleges számú, szakmailag egyaránt meg-
alapozott irodalomtörténet születhet, hiszen a narratíva kiemeit szerepl ői, a tör-
ténet hangsúlyai elt érhemek, sőt kisebb-nagyobb mértékben szükségszerűenel is
térnek egymástól. Az elbeszélést az érvelés koherenciájában rejlő meggyőző ereje
minősíti.
Jelen kötet a kínálkozó szempontok sokféleségéból a poét ikai alakulástörténe-
tet választotta az általa elbeszélt történet alapjául. Döntésünket részben az indo -
kolta , hogy e szempontrendszernek a lehetőségekhez mérten következetes érvé-
nyesítését a hazai irodalomtudomány eddigi eredményei lehet öv é teszik, míg több
fent említett alternatíva igényes megvalósítása olyan alapkutatásokat feltételez,
melyek érthető okokból meghaladják vállalkozásunk lehetőségeit. Az alapelv meg-
határozásakor egyfajta szakmai konszenzusra is hagyatkozhattunk, mivel megíté-
lésünk szerint a hazai irodalomtudomány képviselői általában nem vonják kétség-
be a poétikai szempontú vizsgálatok létjogosultságát. Mivel kötetünk potenciális
17
ELŐSZÓ

olvasóit részben az egyetemi hallgatókban látjuk, korántsem érdektelen, hogy az

általunk választott megközelítésmód általánosan elfogadottnak tekinthető. A poé-
tikai szempontú elbeszélés nyitott más tudományos diskurzusok irányában, ezért
nem kellett attól tartanunk, hogy az egyéb szempontokat preferáló képzések kere-
tében kötetünk használhatatlannak mutatkozna.
A poétika alakulástörténetének vezérfonalul választása határozza meg a kötet
szerkezetét is. Az egyes korszakok irodalmát műnernek, illetve műfajok szerint
tárgyaljuk. Mivel az irodalom fogalma , jellege és kategóriarendszere az idők so-
rán folytonosan változott, a fenti elvet a k ül önböz ő korszakok igényeihez igazít-
va rugalmasan kezeltük, igyekezve megtalálni az összhangot a korszak irodalmi
sajátosságai és a műfaji szempontú megközelítés között . A poétikai nézőpont ér-
vényesítéséből fakadóan nem követtük a portrészerű elbeszélés hagyományát:
ugyanazon szerző kűl önb öz ő m űnernekbe, műfajokba sorolható m űveit egy-
mástól elválasztva, a műnem és a műfaj alakulástörténetébe illesztve tárgyaltuk.
A választott elbeszélésmód belső koherenciájának megfelelően még az általunk
legjelentősebbnek vélt szerz ők esetében is eltekintettünk az életmű átfogó be-
mutatásától- amelyet egyébként a terjedelmi korlátok sem tettek volna lehetővé
-, s megelégedtünk olyan művek kiemelésével, melyek az adott poétikai jelenség
szemléltetéséhez megfelelőnek tűntek.
Nem törekedtünk arra, hogy az irodalmi intézmények (lapok, kiadók , irodal-
mi társaságok stb.) szisztematikus és részletes áttekintését nyújtsuk. Az irodalom
alakulástörténetének elbeszélését nem minden korszak esetében helyeztük szé-
lesebb történelmi, eszme- vagy m űvel ődést örténeti kontextusba. Ezen a téren is
igyekeztük figyelembe venni az egyes korszakok sajátos jellegzetességeit. Bizo-
nyos esetekben a társadalmi-történeti változások olyan közvetlen hatást gyakorol-
tak az irodalom szerkezetére, hogy a kontextus vázolásától nem tekinthettünk el.
Másrészt bizonyos irodalmi jelenségek és m űvek - gyakran az időbeli távolságból
fakadóan - nem értelmezhetők megfelelő művelődés- és eszmetörténeti ismeretek
nélkül, ezért a poétikai szempont érvényesítéséhez ezekben az esetekben elenged-
hetetlennek tűntek az ilyen jellegű kitekintések.
Az elbeszélt történet időbeli határai a magyarországi írásbeliség kezdeteitől
az ezredfordulóig, tehát egy évtized híján egészen napjainkig terjednek. A kötet
szerkezete - elsősorban a kialakult oktatási gyakorlathoz, illetve a hazai egyete-
mek tanszéki struktúrájához igazodva - három nagy korszakra tagolódik: a régi, a
klasszikus és a modem magyar irodalomra. A hivatkozott szakirodalom - a kötet-
beli tájékozódás megkönnyítése érdekében - e három nagy egység végén találha-
tó. A három részre bontott irodalomjegyzék nem törekszik átfogó képet nyújtani
a tárgyalt korszak tudományos recepciójáról, kizárólag a szövegbeli hivatkozások
feloldására szorítkozik. Míg a szekunder irodalomra a szövegbe illesztett zárójeles
jegyzetek utalnak, a primer irodalomra vonatkozó hivatkozások lábjegyzetben
18
 ELŐSZÓ

olvashatók. Ugyancsak a tájékozódás megkönnyítését szolgálja a kötet végén talál-

ható névjegyzék, amely a főszövegben előforduló neveket sorolja fel, tehát azokat,
amelyek csupán a jegyzetekben olvashatók, nem tartalmazza. Szintén az áttekint-
het éséget tartottuk szem előtt, amikor a belső utalások alkalmazása mellett dön-
töttünk. Az adott szöveghelyhez szorosan kapcsolódó korábbi vagy később követ-
kező szakaszokra zárójeles oldalszámok utalnak.
Az elbeszélésmód kialakításakor összefüggő narratív szerkezet megteremtésére
törekedtünk. Jóllehet a kötet szerz ői nem hisznek a hézagmentes narratív struk-
túra lehet őségében, az átfogó kép megrajzolását mégis feladatu knak tekintették.
Meggyőződésünkszerint az előadott történet nyitottsága megfér az összefüggő el-
beszélés stratégiájával, ha a narratíva jelzi az elbeszélő i kompetencia szükségsze-
r ű határait és az előadott történet elkerülhetetlen esetlegességeit, s nem igyekszik
a történetmondót omnipotens narrátorként pozícionálni.
A szerzők közös meggyőződése, hogy a közérthetőség összeegyeztethető a
szakszerűség követelményével, ezért arra törekedtünk, hogy az általunk beszélt
nyelv könnyen befogadható legyen. Nem volt célunk valamely meghatározott el-
méleti irányzat programszerű követése, ugyanakkor igyekeztünk mindazt haszno-
sítani, ami az utóbbi évtizedek kutatásaiból tárgyunk szempontjából használha-
tónak bizonyult. Mivel a történeti megközelítés nagy hagyománnyal rendelkezik
a hazai irodalomtudományban, e gazdag tradíció eredményeire is bátran hagyat-
kozhattunk. Reményeink szerint olyan könyv született, amelyben az újszerűség
és a korábbi tudományos teljesítmények megbecsülése harmonikusan kiegészíti
egymást.

Budapest, 2010. május 15.

Gintli Tibor

19
A régi magyar irodalom
Ca kezdetektől kb. 1750-ig)
 1. Középkor és a reneszánsz humanizmus (1000-1526)

LI. A magyarországi irodalom és írásbeliség kezdetei

A magyar irodalom első négy évszázadának története j elentős részben olyan szö-
vegernlékeken alapul, amelyek egyetlen példányban maradtak fenn. Fájdalmas
tény ugyan a középkori magyarországi írásbeliség nagymértékű pusztulása (egyes
becslések szerint a kéziratok egy százaléka maradt fenn), de ennek a roppant so-
vány szövegtradíciónak elsősorban nem az érzelmi hatása az, amely az irodalom-
történet szempontjából következményekkel jár, hanem az, hogy ez a tén y alapve-
t ően meghatározza a kezdeti korszakról szóló történetmondás lehetőségeit. Már
a szövegek filológiai vizsgálata is alapvető nehézségekbe ütközik: amennyiben az
egyetlen fennmaradt kézirat vagy éppen az elveszett kézirat alapján készült kora
újkori kiadás értelmezésénél kudarcot vallunk, nehéz megállapítani bizonyosság-
gal, hogy mi lehetett a helyes, szerz ői szövegváltozat. Ezzel szorosan összefügg,
hogy a modern filológia még ma is gyakran használt kritériuma, a szerz ői szándék
megközelíthetetlen marad azokban az esetekben, amikor a fennmaradt, gyakran
névtelen szövegemlékek bármiféle társadalmi és történeti kontextus nélkül állnak
előttünk. Művek szerz ői kéziratai egyáltalán nem maradtak fenn a 15. század vége
előttről. Egyedül olyanjegyzeteket ismerünk, mint a Königsbergi Töredék, amely a
véletlen folyamán a fordítás, az anyaggyújtés pillanatában őrizte meg aszöveget:
a fennmaradás körülményei folytán tudjuk, hogy ismeretlen lejegyzője maga jegy-
zetelte ki szentbeszédének anyagát a töredék anyak ödex éb ől, de ebben az esetben
sem közzétételre szánt m űr ől van sz ó. A korai magyar fordítások között is nagyon
ritkák a fordító saját kézírásával fennmaradt m űvek (a domonkos Váci Pál regula-
fordítása a Birk-kódexben, 1474; Nyújtódi András fordít ása a bibliai Judit köny-
véből, 1526-28). A 15. század, Vitéz János és Janus Pannonius kora előtt pedig a
középkori értelemben vett au ctorokról alig beszélhetünk Magyarországon.
A szerz ő , az auctor a szó középkori értelmében nem egyszerűen egy szöveg le-
írója, hanem olyan személy, akinek későbbi olvasói és é rtelrnező i tekintélyt (auc-
toritas) tulajdonítanak, és egy olyan szöveget hozott létre, amelyben autentikus
(authentim), általánosan elfogadható, megjegyzésre érdemes állítások olvasha-
tók. Ahogy a Karthauzi Névtelen mondja 1526-27 táján: csak az autentikus dok-
torok (auttenticorum doctorum) és a Szetuirás legtisztább forrásából fordítja le
23
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

prédikációit. A szöveg értékét elsósorban az szabja meg, hogy mennyire felel meg
az értelmezó, újraíró felfogása szerinti keresztény hitigazságoknak. Ez a nézet a
középkori irodalomban egészen a 16. század elejéig fennmaradt: Iodocus Clichto-
veus, a párizsi flamand teológus még a 16. század második évtizedében is azt írja
Gosztonyi János gyóri püspöknek, mikor az a Hét jóbúnról szóló összefoglaló mű
szerzóje iránt érdeklódött: "Mert sok könyv van, amelynek a szerzójéról nem tud-
ni semmit. De nem is kell azzal különösebben töródnünk, hogy tudjuk a szerzók
nevét, amelyek elfelejtódtek, ha maguk a könyvek hasznosak. Mert ahogy Seneca
mondja : nem azt kell nézni, hogy ki mondja, hanem hogy mit mond."!
Az auctor a szó elterjedt középkori etimológiája szerint nemcsak az író, a szö-
veg megalkotója, hanem egyben aktív cselekvó is (actor), aki a szöveg közzété-
tele révén tudása és saját személyének megbecsülése által juttatja tekintélyhez
a szöveget, retorikai értelemben pedig a szöveg megnyújtója, kiteljesítóje (aug-
mentator). Egy középkori szótáríró, Pisai Hugutio 1200 körül úgy határozta meg
a szerzói tekintély, az auctoritas fogalmát, hogy az "utánzásra méltó állítás". Ez
a definíció nemcsak a tradícióhoz köti az auctoritassal rendelkezó szöveget, azaz
kizárja belóle azokat az újításokat, amelyek nem méltók arra, hogy kövessék óket,
hanem utal arra is, hogy a szerzófogalom létrejöttének nélkülözhetetlen eleme az
értelmezói hagyomány jelenléte. A középkori szerzó olyan alkotó, aki auktoritá-
sokra támaszkodik, és maga is rendelkezik a szükséges auktoritással ahhoz, hogy
idézetekból összeállított m űve elfogadhatóvá váljék közönsége számára. Az auk-
toritásnak még azok is kénytelenek hinni , akik nem hisznek a szavaknak, mondja
Szent Gellért Elmélkedésében.2 Önmagában álló, egyéni alkotásról nagyon ritkán
beszélhetünk. Ha a szerzó elhatárolja magát az auktoritással rendelkezó köny-
vektól, azt nem feltétlenül függetlenségként, hanem szerénységi formulaként kell
értékelnünk, ahogy a kisebbik István-legenda mondatát is: "bár forgathatjátok a
könyvek autentikus írásait, de olvassátok ezt a rövid írást is" (SZEGFű László 1999,
12-13). Inkább egyfajta közös szövegbázis létrejöttét lehet megfigyelni minden
esetben: a prédikációk, a Biblia. az egyházatyák és a középkor teológusai, a törté-
neti m űvek esetében a korábbi történeti irodalom a teremtéstól kezdve a szerzés
idópontjáig adják azt a hátteret, amelyból az auctor citátumait összeválogathatja
és elrendezhetí.
Aközépkori magyar nyelvú irodalomból a 15. század második fele elótt egyet-
len nevet sem ismerünk, és egészen a 16. század harmadik évtizedéig ezt köve-
tóen is csak fordítók és másolók tűnnek fel a horizonton, nem auctorok. A la-
tin nyelvú irodalom már kezdettól fogva valamivel kedvezóbb helyzetben van.

1 Országos Széchényi Könyvtár cod. lat . 348, 6r.

2 k étnyelvű kritikai kiadása: Deliberario Ge-
Gerardus ep. Csanadiensi s, 1978, I. 2., c. 232 . Múvének
rardiMoresanaeaecclesiae episcopi Supra hymnum trium puerorum. Kiad. Kar ácsonyi Béla, Szegfű László,
Szeged , Scriptum, 1999 .
24
 LI. A MAGYARORSZÁGI IRODALOM ÉS fRÁSBELISÉG KEZDETEI

Szent István Intelmei , annak ellenére, hogy minden bizonnyal nem maga Szent
István fogalmazta a szöveget, a király kölcsönzött auktoritásával jelennek meg
az olvasó el őtt. " Szent Gellért auctorként, tudós, kommentáló és kommentálha-
tó, idéző és idézhető szerzőként tűnik fel Elmélkedésében (még akkor is, ha ez a
szöveg csupán egyetlen kéziratban maradt csak fenn!), elveszett Szentbeszédei-
ben pedig a fennmaradt utószó alapján sejthetően önálló auctorként jelenítette
meg mag át." Az alakuló magyarországi egyház számára írt szentbeszédei szán-
dékosan egyszerűek voltak, "könyvek támasza nélkül" keletkeztek, de többre
tartotta magát egyszerű kompilátomál, korábbi szövegek egybeszerkesztőjénél.
Az, hogy Gellért írásának gyülekezetet dajkáló, felnevelő funkcióját hangsúlyoz-
za ("hozzáfogtam, hogy a még oly gyenge közösség szilárd táplálék helyett tejet
szophasson táplálójától"), a szerz ői szerepek közül mind actorként, azaz cselek-
vő íróként, mind augmentatorként, a meglévő tudás retorikus átformálójaként
auetorrá avatja a csanádi püspököt. Valódi auctoritast azonban csak az juttat-
na neki, ha m űveinek értelmezói hagyománya, idézettsége további átírások,
újraértelmezések kiindulópontjává tette volna őt. A legendairodalomban már
megfigyelhető ilyen interakció: a kisebbik István-legenda önmagát ajánlja az
"autentikus könyvek írásával" szemben, nyilván a hosszabb szövegekre, talán a
nagyobbik István-Iegendára célozva ezzel. Az auktor és auktoritás fogalma tehát
ismert volt, de általánosságban elmondható, hogy a középkori magyarországi
irodalom belsó kölcsönhatások helyett újra és újra a számára kulturálisan adott,
elsősorban latin, kisebb részben német, görög és más nyelvú irodalmakhoz for-
dult auktoritásért.

I.I.I. Írásbeliség a magyar állam első évszázadában

Szent István államalapítása és a magyarok nyugati kereszténységre térése óha tat-

lanul együtt járt a nyugat-európai királyságokban meglevő egyházi és világi ad-
minisztratív testületek létrehozásával. Az István király idejében alapított egyház-
megyék püspökségét magyar származású papság híján eleinte k ülföldr ől érkezett
papok szervezték meg. Ennek a folyamatnak töredékes, de sokatmondó emléke
Chartres-i Fulbert levele, amelyet 1020-1023 körül írt a chartres-i katedrálisiskola
neves tanára és a város püspöke Bonipert pécsi püspöknek. Elbeszélése szerint ar-
ról értesült Bonipert egy szolgájától, Hilduintól, hogy a püspök híjával van Priscia-
nus, a késő ókori latin grammatikus szövegének, ezért küld neki egy másolatot.

3 Kiadása: Árpád-kori legendák ésintelmek. Kiad. Érszegi Géza. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983 .
(Kurcz Ágnes fordítása .)
4 Az Elmélked ések kiadás a: A magyar középkor irodalma. Kiad. V. Kovács Sándor. Bp., Szépirodalmi

Könyvkiadó, 1984, 615-638. (Ford . Karácsonyi Béla.)

25
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

A püspöki székesegyházak mellett nyugat-európai mintára minden bizonnyal lét-

rejöttek katedrálisiskolák, amelyeknek rendelkezniük kellett pedagógiai és liturgi-
kus célú könyvekkel is.
Az egyházszervezet létrehozása mellett legalább ilyen fontos szerepet játszott
a bencés rend magyarországi megtelepítése. A rend első kolostorai, Szent Már-
ton hegye (Pannonhalma) , Pécsvárad, Zalavár, Bakonybél, korán az írásbeliség
bölcsőjévé lettek, a tihanyi apátság alapítólevele pedig az első hiteles és eredeti
formában fennmaradt magyarországi latin oklevél (1055), amely az apátság te-
rületének körbeírása során összesen 58 magyar szót, elsősorban helyneveket, de
mondattöredékeket is használ. A pécsváradi bencések 13. században hamisított,
de 1015-re datált oklevele már 34, elsősorban liturgikus kötet meglétével büsz-
kélkedik.
Az egyik legfontosabb emlékünk az Árpád-kor első évszázadának írásbeliségé-
ről a pannonhalmi (Szent Márton-hegyi) kolostor 1093 körül, I. László uralkodá-
sának végén készült inventáriuma. A könyvek korabeli drágaságát és becsét jelzi,
hogy a felsorolásban az arany, ezüst, elefántcsont tárgyak és a liturgikus ruhák
után közvetlenül a könyvek részletes, témával vagy szerzőnévvelazonosított listá-
ja következik. A nyolcvan felsorolt könyv a korban tekintélyes könyvtárt adott ki: a
bencés Kremsmünsterben hatvan könyvet sorol fel egy hasonló jegyzék a 11. szá-
zad elején, Göttweig a 12. század elején negyvenet. Mivel egy kódex gyakran több
m űvet is tartalmazott, feltételezhető, hogy mintegy 200 m ű volt megtalálható a
11. század végén a bencések minden bizonnyal legnagyobb magyarországi gyűj­
teményében. Az egyházi szerkönyvek, a Biblia és az egyházatyák kötetei (Szent
Ágoston, Nagy Szent Gergely m űvei és a rendalapító Nursiai Szent Benedek re-
gulája) mellett helyet kaptak az iskolai oktatás során használt klasszikus irodal-
mi szövegek (Cicero, Lucanus), grammatikai tárgyú értekezések (Donatus) és a
középkori latin "kortárs" keresztény irodalom alkotásai is (Sedulius Scotus, Pas-
casius Radbertus).
A tatárjárás előtti időszak művelődési viszonyairól mindezek ellenére csak na -
gyon töredékes ismereteinkvannak. Magyarországon használt vagy másolt kéziratot
alig tarthatunk számon a 11. századból, és ezek is nagyrészt egyházi szerkönyvek,
megőrzésük pedig annak köszönhető, hogy a jelenlegi országhatárokon kívülre
kerültek. A fehérvári antifonále (CodexAlbensis) ma Grazban található; a zágrábi
székesegyház szerenes és módon megmaradt 11. századi benedietionaléja, sacra-
mentariuma, pontifikáléja pedig az 1100-as évek óta jelenlegi ő rzé si helyén van.
A 12. századi kéziratok közül a Szent Márton-életrajzokat tartalmazó, pannon-
halmi eredetű Ernst-kódex és a Halotti beszéd és könyörgést is meg őrz ö, liturgikus
tartalmú, a pozsonyi káptalan könyvtárából fennmaradt Pray-kódex emelkedik ki.
(Az 1526 előtti magyarországi könyvkultúra reprezentatív emlékeit mutatja be a
Kódexek a középkori Magyarországon, 1985.)
26
 1.1. A MAGYARORSZÁGI IRODALOM ÉS íRÁSBELIS ÉG KEZD ETEI

1.1.2. Az állam világi adminisztrációjának létrejötte

Az egyház szerepe az írásbeliség meghonosításában és elterjesztésében olyanjelen-

tős volt Magyarországon, hogy az okiratkiadás, -igazolás és -ellenjegyzés feladata
évszázadokig egyházi intézmények kezében maradt. A hiteleshelyek kialakulása
az istenítéletekkel függ össze : a tüzesvas- és vízpróba meglehetősen sokáig fenn-
maradt Magyarországon mint a világi ügyek feletti ítélkezés formája. A Váradi
Regestrum, amely a váradi székesegyházban, Szent László sírja előtt végrehajtott,
1208 és 123S közötti istenítéletek és a káptalan előtt zajló jogi ügyletekjegyzékét
tartalmazza, európai távlatban is egyedülálló és kései emléke ennek az Isten min -
denhatóságának gondolatán alapuló bíráskodásnak (az istenítéletet már 121S-ben
eltörölte a 4. lateráni zsinat!). Másrészt a magánjogi szerződő felek is egyre több-
ször igényelték, hogy írásos nyoma maradjon megállapodásuknak, rendelkezés ük-
nek, indokoltan fordultak ezért a szentséggel felruházott káptalanokhoz és kon-
ventekhez. Mind a magánjogi szerz őd ő felek, mind a világi bíráskodás gyakran
fordult hitelesítésért egyházi intézményekhez a 11-12. században, ezért a 13.
század elejére úgynevezett hiteleshelyek (loea credibilia) alakultak ki székesegy-
házi káptalanok és kolostorok mellett. A magyar királyság első két évszázadának
jogi írásbeliségéről összesen mintegy 60 eredeti oklevél tanúskodik, ezeknek nagy
része is egyházi érdek ű : úgy látszik, az államiság első két századában a perek és
szerződések írásos rögzítésének igénye inkább az egyébként is írástudókat nevelő
egyházi intézményekben fejlődött ki. 1210-ből , az esztergomi káptalanból szárma-
zik az az oklevél, amelynek indoklásában felmerül az igény, hogy "mindaz, ami az
emberek között akár peres eljárásban, akár peren kívül megy végbe", legyen írásba
foglalva. A késő ókori Cassiodorus szenátor egyik leveléből vett oklevélindoklás
(arenga) érzékletesen festi le a szóbeliségből az írásbeliségbe való átmenetet, még
akkor is, ha minden bizonnyal egy nyugat-európai levélmintakönyvbőlszármaznak
ezek a mondatok: "felbecsülhetetlen jótétemény, ha valaki megszabadul a feledés
átkától, és szinte az istenekhez hasonlatos állapot, ha az elmúlt időket meg tudjuk
őrizni emlékezetünkben". Az írás , mint az emlékezés formája, olyan népszerű in-
dok lesz az írásbeliségre, hogy több későbbi oklevél arengája is átveszi: ugyanezt a
néhány mondatot csak a fennmaradt okleveles emlékekben még három oklevél ből
ismerjük a 13. század végéig. Úgy tűnik, hogy a 12-13. század fordulójára már
nélkülözhetetlen feltétele lett az írásbeliség annak, hogy egy szerződés érvényes
legyen, és ehhez szükség volt az egyház által adott hitelesítésre is. Ezzel párhu-
zamosan a királyi ítélkezés és oklevéladás is egyre szigorúbban kötődött az írott
formához. III. Béla (1172-1196) rendelkezése nyomán a királyi kápolna már addig
is meglevő scriptoriuma (íróműhelye) önállósodott, és élére egy új pozíciót betöltő
tisztségviselő került: a kancellár. Szabályozódott a király személyes ítéletének és
a nádori ítéletnek a viszonya is, mindkettő saját formájú oklevélben lett közzétéve
27
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

az lIBO-as évektől kezdve. Egy 1231. évi dekrétum pedig már a jogi eljárás egyes
lépéseit is írásbeliséghez köti: a perbe hívó világi tisztségviselő, a poroszló csak a
káptalani vagy konventi megbízott jelenlétében intézkedhet, és a poroszló világi
eljárásáról egy egyházi intézmény állít ki oklevelet. Az első olyan levél, amely nem
ítéletet mond ki vagy rendelkezik, tehát elsősorban kommunikáció céljából szüle-
tett, szintén ebből a korszakból maradt fenn: IV. Béla 1233 körül pártfogást kért
egy védence számára (SOLYMOSI László 2006, 156-169).

1.2. Az irodalom kezdetei (1000-1200)

A szóbeliségból az írásbeliségbe való lassú átmenet mintegy kétszáz évet vehe-

tett igénybe Magyarországon: valószínúleg nem csak a tatárjárás okozta hatalmas
pusztítás miatt ismerünk Anonymus kora (1200 körül) előttről csak elenyésző szá-
mú Magyarországon keletkezett irodalmi múvet és szerz őt," Az egyik első ezek kö-
zül a Szent István királynak tulajdonított Intelmek (1031, Imre herceg halála előtt;
legkorábbi kézirata csak a 15. század második feléből maradt fenn), amelyben az
uralkodó tíz parancsolatban foglalja össze a jó uralkodás és a helyes élet szabályait.
A király feladata, hogy az Isten ráhagyott hatalmánál fogva kormányozza a földi
dolgokat, és megőrizze az egyházi és a világi szféra ideális kapcsolatát. A szöveg el-
sősorban a Bibliuoól meríti inspirációját, az Ó- és Újszövetséget egyaránt használja.
Emellett más forrásokat is felhasznált a szerz ő (Szent Athanasius), és Róma alapí-
tásának legendájára, Aeneas Itáliába érkezésére is hivatkozik , ami Vergilius Aeneise
ismeretének biztos jele, a felsorolt keresztény királyi erények pedig megtalálhatók
a kora középkori királytükrökben, de a 11. században népszerú rímes prózában írt
szöveg a maga nemében egyedülálló, nem ismerjük közelebbi tipológiai párhuza-
mát.
A keresztény múveltség meghonosításának lassan haladó folyamatát legjobban
Szent Gellért legendájában figyelhetjük meg." A legenda maga kései: a 12. század
nagy szellemi változásainak hatása figyelhető meg abban, ahogy Gellértet szer-
zetesközössége bolognai tanulmányokra küldi, hiszen a bolognai egyetem legko-
rábbi formájában csak a 11-12. század fordulóján alakult ki. A szerző irodalmi
minták nyomán formálja meg Gellért alakját. A Gellért barlangjába települő szar-
vas és a tőle segítséget kérő farkas története a Szentföldön a Bibliát fordító Szent

5 A középkor magyarországi irodalmi emlékeit több antológia is összegyűjti. Ezek közül a legfonto-

sabbak: A magyar középkor irodalma . Szerk . V. Kovács Sándor. Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1984 és Szöveg-
gyújteménya régi magyar irodalom tanulmányozdsához. Középkor (1000--1530) . Szerk. Madas Edit. Bp.,
Tankönyvkiadó, 1992.
6 Kiadása : A magyar középkor irodalma 1984, 753-782. (Ford . Jelenits István.)
28
 1.2. Az IRODA LOM KEZDETEI (1000-1200)

Jeromost és oroszlánját idézi fel , és Rasina apát név szerint is említi Gellért
számára a késő antik szentet. A legenda magyarországi adatai valószínűleghiteles
korábbi forrásokra (az úgynevezett Káptalanifeljegyzésekre) mennek vissza. Gel-
lért l023-ban indult zarándokként és térítőként a Szentföldre, de egy Adria mel-
letti kolostorban a Szent Márton-monostor apátja rábeszéli, hogy zarándoklata
helyett Magyarországon térítsen. Bakonyi remeteségét követően István megtette
marosvári (csanádi) püspöknek: Valter magiszter segítségével iskolát alapított,
"németek, csehek, lengyelek, franciák és minden más nép sereglett össze köré-
je , és miután fölszentelte őket, rájuk bízta egyházmegyéjének plébániáit". Olasz
szerzetesként, majd püspökként a prédikációkat tolmács segítségével tartotta, Ist-
ván halála után Aba Sámuel királyt is tolmács segítségével feddte meg. A szekéren
utaztában szerkesztett m űvei nagyobb részt elvesztek: csak prédikációi utószava
és a Dániel könyvében szereplő három kemencébe vetett ifjú történetéről szóló,
nyolc könyvből álló elmélkedése (Deliberatio) maradt fenn .
A Deliberatio széles olvasottságú, merész gondolkodású, de mindig hithű ka-
tolikus , az eretnek véleményeket kerülő író benyomását kelti . Elmélkedése első­
sorban nem meditatív, ahogy a műfajtól várnánk, hanem a prédikációval rokonít-
ható, és tanító célú is egyben: nagy tudásanyagot zsúfol magyarázataiba, és ami
ennél fontosabb, hermeneutikai szabályokat, abibliaértelmezés eszköztárát rög-
zíti tanítványai számára, igaz, nem kifejezetten rendszerezett formában. Merész
és önkényesnek ható gondolkodásának fontos forrása pszeudo-Areopagita Dénes,
az 5. századra datálható görög neoplatonikus szerz ő , akinek látomásos, spekula-
tív m űvei latinul a 8. századtól terjedtek el. Didaktikus célú szómagyarázatai, eti-
mológiái sok esetben Sevillai Isidorustól, illetve annak egy rövidített változatából
származnak. Helyeslően idézi az allegorizáló bibliamagyarázatot (az "ékes képes
beszédet", a "hasonlatokból eredő magyarázatokat", "az idézett szavak jelképesek
és felettébb burkoltak")," és maga is gyakran használja az Ószövetség jóslatainak
Újszövetségre vonatkoztatását, a tipologikus prefigurációt, ahogy általában a leg-
több középkori egyházi Író (pl. Bálaám jóslata Krisztus eljövetelét jósolja meg). Az
allegorikus szövegmagyarázat Gellért idejében még nem rendelkezett azzal a me-
chanikusan alkalmazható sémával, a négyféle szövegértelmezéssel, amelyet Dan-
ténál vagy Temesvári Pelbártnál gyakran megtalálhatunk. De az allegorizáció már
nála is magasabb rendű, mint a betű szerinti olvasat. Amikor a Napban álló angyal
látomását értelmezi, megjegyzi: "ha arra a Napra vonatkoztatjuk ezt , amelyet a
világban látunk ragyogni, és úgy gondoljuk, hogy ebben áll az angyal, tönkresilá-
nyitjuk a mondanivalót, mert egyáltalán nem ez a mondanivaló." A napfény nem
más, mint maga az isteni ige értelmezése, a prédikáció és hermeneutika; és ez a
napfény ragyogja be az angyalt, azaz az egyházat, vagy még egyet tovább lépve, az

7 A magyar köz épkor irodalma 1984, 622-623, 633.

29
I. KÖZÉPKOR ÉS A REN ESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

egyházatyák karát. Az allegorikus szövegmagyarázatot a madarak repüléséhez, a

János-evangélium kezdetének ("Kezdetben volt az Ige") retorikai szárnyalásához,
Pál elragadtatásához hasonlítja." A szövegértelmezés által adott meditatív öröm a
Szentírás talán legfőbb haszna Gellért számára, gondolatai összefűzésénekgyak-
ran tulajdonképp az allegorizáció a vezérfonala.
Szent Gellért a sztoikus tudományfelosztást követve a Szentírás könyveit három
csoportra osztja: a természeti tanítást adók (pl. Genezis) , az erkölcsre nevelők (a
Példabeszédek) , és a logikához tartozók (az Énekek éneke, ez utóbbiról nem vi-
lágos, miként kell érteni). Foglalkozik Gellért az antik írók isteni inspirációjának
kérdésével is: munkájukat lehet dicsérni, de személyüket nem, .mert felülrőljövő
ösztönzésre mondották, ami igazat szóltak. De miután elmondották a mondaniva-
lójukat, megmaradtak olyan embereknek, akikben nem maradt meg Isten lelke. "?
Ahogy Boéthiusnál a Filozófia vigasztalásában a költészet Múzsái, úgy Gellértnél
a filozófia lesz hazug szajha a bibliai Példabeszédek egy versével párhuzamba ál-
lítva (5, 4-5 : .rnert a parázna személy ajkai csepegő lépesméz, és torka simább az
olajnál; de utója keserű, mint az üröm, és éles, mint a kétélű kard").

1 .2.1. A magyarországi szentek legendai

A kereszténység felvétele után magától értetődően alakult ki az igény olyan szen-

tek tiszteletére, akik az egyházat és a krisztusi tanítást Magyarországon képviselik.
Már Szent Márton pannonhalmi patrocíniuma mögött is állhatott lokális szenttisz-
telet (Szent Márton a legenda szerint Szombathelyen született). A 12. század vége
előtt a helyi szentek szentté avatása nem igényelt alapos, a Vatikán által jóváha-
gyott kanonizációs eljárást, és a női szenteket kivéve az összes középkori magyar-
országi szent kultusza ebben az átmeneti időszakban indult meg. Szent Zo érard/
Szórád (András) és Benedek után Szent István és Imre tiszteletét László király kez-
deményezte 1083-ban, magát Lászlót pedig III. Béla kérésére nyilvánította szent-
té III. Celesztin pápa 1192-ben. A szent ünnepének megtartásához és emlékének
megőrzéséhez szükség volt legendák, azaz olvasmányok létrejöttére. A legelső le-
genda, amelyet Boldog Mór pécsváradi apát, majd pécsi püspök Írt a két zoborhe-
gyi remetéről, Szórádról (Andrásról) és Benedekről, minden bizonnyal 1064 után
keletkezett. A pannonhalmi Szent Márton-kolostor bencés növendéke, Mór püs-
pök a két remete aszketikus életleírásában valószínűleg a kortárs cluny-i bencés
reformmozgalom tanításait kívánta megörökíteni. Az uralkodói szenttiszteletjelei
már ebben a legendában is megjelennek: Salamon király, Géza és László hercegek

8 A magyar középkor irodalma 1984 , 633--634.

9 A magyarközépkor irodalma 1984 , 618.
30
 1.2. Az IRODALOM KEZDE TEI (1000-1200)

pécsi tartózkodása alatt Géza megkapta Szent Sz ór ád/Andr ás legfontosabb erek-

lyéjének, a testéből kiemeIt vezeklőövének a fel ét."
Már az első Magyarországon keletkezett latin szövegekben is megfigyelhető a
11-12. század latin stílusideáljának, a rímes prózának a megjelenése (ifj. HORVÁTH
János 1954). Mór püspök is egymásra rímelő tagmondatokra tagolja szövegét, és
ez a stíluseszköz, amely szinte minden szövegnek liturgikus jelleget, az egyházi
szertartás alatt felolvasott ima vagy olvasmány hatását kölcsönzi, állandó maradt
egészen a 12. század végéig. Ugyanez a stílusideál figyelhető meg az egy-két év-
tizeddel később, de még István király László által irányított szentté avatása (1083)
előtt keletkezett nagyobbik Szent István-legendában (1077 k.). A legkorábbi Ist-
vánról keletkezett szentéletrajzban a király aszketikus életet folytat, szinte szer-
zetesi eszményképet testesít meg, a szerző forrásait (az altaichi évkönyveket és
az Intelmeket) monasztikus erényekkel (alázat, ima , szelídség) és erős pogányság-
ellenes szemlélettel egészíti ki.
A középkori rímes próza klasszikus műveltséggel elegyedik a kisebbik István-le-
gendában, az Intelmek Vergilius-utalása után itt már egy Horatius-idézetet és egy
Persius-célzást is találunk. Ez a rövidebb szentéletrajz tudatosan elhatárolja ma-
gát a korábbi legendáktól (minden bizonnyal a nagyobb legendától), és merőben
más képet ad Istvánról, mint a legenda maior aszketikus-monasztikus szemléletű
uralkodója. A legenda minor már a szentté avatás után, Könyves Kálmán uralkodá-
sa alatt keletkezhetett, uralkodója határozott kézzel irányítja az országot, érdem
szerint igazságosan büntet és jutalmaz.
Szent Imre legendája szintén az 1083. évi szentté avatás után keletkezett, egyes
feltételezések szerint még VII. Gergely uralkodása alatt (1073-1085), mások szerint
inkább már KönyvesKálmán uralkodása idején (talán Álmos herceg bizánci útja alatt,
1109-1116 között). Az utóbbi esetben a szerit életűnek stilizált ifjú legendája nem any-
nyira közpolitikai, hanem inkább egyházi célkitűzések megvalósítását seg íthette
elő. A szüzesség hangsúlyozása és annak kiemelése, hogy milyen nehéz feladat a
megtartása, már Kálmán uralkodására utalhat, amikor a nőtlenség egyre inkább meg-
követelt erénye lesz a papságnak. A rímes próza és a szerénységi formula használata
(a szerző azért ír Szent Imr ér ől, mert István tettei túl nagy feladatnak bizonyulnának
számára) arra utal, hogy egy retorikailag m űvelt klerikus pap lehetett szerzője.
A nagyobb és a kisebb István-legenda tudatos felhasználásából, ellentmondásaik
feloldásából született meg a német származású Hartvik bencés apát (1050 k.-1103)
legendaváltozata 1100 körül. Olyan elemekkel is kiegészíti a m űvet, amelyek po-
litikai szándékot tükrözhetnek: az államalapító uralkodói szentsége a magyar
királyok egyházijogok felett gyakorolt hatalmát is megalapozhatja, hiszen apostoli

10 A magyarországi szentek legend áit és csodáit lásd Szentek a magyar középkorbó/1-2. Szerk. Érszegi

Géza, Mad as Edit, Klaniczay Gábor. Bp., Osiris, 1999-2001.

31
r , KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

küldetéssel térítette meg az országot Szent István, és II. Szilveszter pápa nemcsak
világi, hanem egyházijogokkal is felruházta. Már a 12. század végétől meginduló
pápai kanonizációs eljárások világát el őlegezi meg, hogy Hartvik legendája rész-
letesen foglalkozik az uralkodó halála után történt csodákkal, és új, nagy jövőre
előretekintő elemekkel egészíti ki az élettörténetet: István Sz űz Mária oltalmába
ajánlja az országot, és a soha nem porladó Szent Jobb megtalálásának történetét
is ez a legenda örökíti meg.
A Szent Gellért-legenda eredeti változata nem maradt ránk, de a fennmaradt
rövidebb és hosszabb legenda rímes prózában írt részleteiből sejthető, hogy egy
régebbi, a 11-12. században, a rímes próza divatja idején keletkezett műból szár-
maznak. A rövidebbik legenda 1145 utánról származik, és szerzője gazdag reto-
rikus díszítéssel látta el műv ét: Szent István halálakor, miután egész Pannóniát
megtérítette a kereszténységre, "eloldotta a mikrokozm osz kötelékeit", és már
alapvető információként szerepel az ország felajánlása is Szűz Mária oltalmába.
A csodákkal és megtörténtükkel kapcsolatos hozzáállása viszont még a nagy 13.
századi kanonizációs eljárások előtti világot tükrözi: arra kéri az olvasót, ne ku-
tassuk, hogy valóban megtörténtek-e ezek az események, Gellért tényleg visszaad-
ta-e süketeknek hallásukat, vagy ezek a dolgok halála után történtek. A hosszabb
legenda csak a 14. század végén keletkezett, de adatai gazdagsága révén (Szent
Gellért Magyarországra jövetele, marosvári tevékenysége) alapvető forrás a ke-
reszténység magyarországi témyerésének tanulrnányozásához. A Gellért püspök
által tréfásan csak "symphonia Ungarorum"-nak nevezett dal , amelyet a nagyobb
legenda hosszabb beszámolója szerint egy kézimalomban őrlő asszony énekelt, az
első emIítésünk a munkadalról. (RIMÓCZINÉ HAMAR Márta 1987-1988.)
Mintegy száz évvel Szent István és Imre után, 1192-ben került sor László szentté
avatására. Még ez a szentté avatás sem teljesen a későbbi normák szerint zajlott,
csak egy pápai legátus és kísérői vettek részt a király újratemetésén. Minden bi-
zonnyal ez idő tájt vagy nem sokkal ez előtt keletkezhetett az első legendaváltozat,
amely két, egymástól néhány részletben eltérő, 12. század végi és 13. századi válto-
zatban maradt ránk, bár csak későbbi, 14-15. századi kéziratokból. A rímes próza
már megszokott használata mellett külön figyelmet érdemel a király erénykataló-
gusának m űvészi kidolgozottsága. A szentek erényeinek himnusszerű felsorolása
már az ókor végi szentéletrajzokban megjelenik, de a költői képeket, metaforikus
kifejezéseket egyébként is különös előszeretettel használó névtelen szerz ő több-
ször újra- és újraformálja a szent király erényeit: .Mert erős volt a keze , tetszetős
külseje , s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete"; ,j óságos
volt hát indulatában, megfontolt a tanácskozásban, igazmondó a beszédben, áll-
hatatos az ígéretben, igazságos az ítéletben, derűs a korholásban" .11 Az Árpád-házi

II László király eml ék ezete. Kiad. Győrffy György. Bp., Magyar Helikon, 1977, 52-53.
32
 1.2 . Az IRODALOM KEZDETEI (1000-1200)

királyok tisztelete, legendáik vagy ünnepük megléte egy-egy breviáriumban vagy

legendagyújteményben szinte egyértelmű jele annak, hogy egy kódex egykor Ma-
gyarországon volt használatban, vagy legalábbis magyar érdekű közösséghez (pl.
a bécsi egyetem Szent László oltalma alá helyezett magyar nációjához) tartozott.
(Szent László középkori kultuszáróllásd még MADAS Edit 2008.)
Szent Margit legendái már más környezetben keletkeztek, és más módon ter-
jedtek: IV. Béla lánya, a Nyulak szigeti domonkos apácakolostorban élő Margit
életéről, szentségéről és szentté avatásáról is részletesebb dokumentumokkal ren-
delkezünk, mint az Árpád-házi szent királyok esetében. Elsősorban rendjének, a
domonkosoknak köszönhető, hogy népszerűsége átlépte az országhatárokat, igen
népszerű késő középkori női szent lett, legendája nemcsak magyar nyelvű," ha-
nem német és olasz változatokban is elterjedt, és nemcsak legendáriumokban
találjuk nyomát, hanem nyugat-európai szentbeszédgyújteményekben is számos
prédikáció témája lett. A legenda első, mára elveszett változatát minden bizony-
nyal még gyóntatója, a domonkos Marcellus atya készítette Margit halála után ,
ennek kompilációiból, módosulásaiból készültek a későbbi variánsok. Margit de-
vóciós szokásai, böjtölése az érett és a késő középkor női szentségének jellegze-
tes vonásait viselik magukon. Krisztus iránti kegyessége a keresztre feszített képi
ábrázolásai iránti áhítatban valósul meg, a 13-14. században egyre fontosabbá
váló Mária-kultusz hatásáról is tanúbizonyságot tesz legendája , önsanyargatása a
vezeklésnek és Krisztus követésének az a formája, amelyet az újonnan létrejött fe-
rences és domonkos kolduló rendek a 13. században idealizáltak a hívek számára.
Magánkívüli, eksztatikus elragadtatásai nem párosulnak hosszabb víziókkal, láto-
mások lejegyzésével, mint Hildegard von Bingennél vagy Szent Brigittánál, ehe-
lyett áhítatos mediációk formájában emelkedik lelke egyre közelebb Istenhez , és
kegyessége minden bizonnyal magyarul nyilvánult meg: a legenda szerint a passió
történetét magyarul olvastatta fel magának és magyaráztatta. (A Margit-legendák
formálódásáróllásd KrANICZAY Gábor -I<rANICZAY Tibor, 1994.)

1.2.2. A történeti irodalom

Az első krónikáktól kezdve Galeotto Marzióig visszatér a történet, hogy a magyar

előkelők, hadvezérek tetteikről egyes szám első személyben énekeket adattak elő
énekeseikkel (ioculatores). Ezekből az orális hagyományozású, az írásbeliség vi-
lágába valószínűleg soha át nem került énekekból nem maradt fenn középkori
emlékünk. Az írott történeti hagyomány a vitatott hitelességű Esztergomi króniká-

12 Hasonmás kiadá sa : Szent Margit élete, 1510. Kiad . Benkő Loránd vezetésével többen. Bp., Ország os

Széchényi Könyvtár, 1990 .

33
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMAN]ZMUS (1000-]526)

val (1131-1141) kezdődik, amely nem több, mint egy rövid feljegyzés, a királyok
temetkezési helyének felsorolásával. A Pozsonyi évkönyv (Annales Posonienses,
1192-95) a Pray-kódexben, a Halotti beszéd és könyörgés kódexében maradt fenn,
ennek egykori ő rz é si helyéről, a pozsonyi káptalanról kapta nevét . Valójában a
Borsod megyei Boldván, egy bencés kolostorban jegyezte be az összesen 43 évszá-
mot és a hozzájuk tartozó eseményeket egy ismeretlen szerzetes mindenféle iro-
dalmi megformáltság nélkül. Forrásául valószínúleg a rend más kolostoraiban (ta-
lán Pannonhalmán vagy esetleg Fehérváron) vezetett annalesek szolgáltak, ezek
azonban elvesztek . (A történeti irodalom kezdeteiről lásd KJuSTÓ Gyula 1994.)
Az első magyar írott krónika egyetlen példányban maradt fenn a középkorból,
és szerzője elég rejtélyes ahhoz, hogy még ma sem jelenthető ki teljes bizonyos-
sággal , melyik évszázadhoz köthető a m ű. " A közkeletúen Anonymusnak nevezett
névtelen jegyző minden bizonnyal a 12-13. század fordulóján élt, a mú ajánlá-
sában említett Béla király pedig III. Béla lehetett. A mú latinságára is leginkább
ez a korszak nyomja rá a bélyegét, számos 1200 körül elteIjedt oklevélfordulat
jelenik meg a szövegében. A múben előforduló hely- és személynevek egyenetlen
földrajzi eloszlása miatt felmerült az is, hogy az országban vándorló királyi udvar
útvonalának ismeretében, esetleg annak tagjaként írta P. mester a munkáját, sőt
az oklevélfogalmazás stiláris hasonlóságai alapján azonosítani is próbálták Pál er-
délyi püspökkel. Mivel még a keletkezés dátumának meghatározása sem könnyű
feladat, nehéz beszélni a mú politikai szándékairól, de a magyar honfoglalás ese-
ményeinek felsorolása, Isten akarataként való bemutatása, "Hungária királyainak
geneológiája" egyértelmúen az Árpád-ház igényeinek jogosságát bizonyitja - eset-
leg a III. Béla halála utáni bizánci követelésekkel szemben.
Az Árpád -kor magyarországi szövegeit jellemző bizonytalanságokat talán egy
m ű sem reprezentálja jobban, mint a névtelen jegyző alkotása. Az egyetlen fenn-
maradt kéziratos másolat a 13. század második felében keletkezett, és könnyen
lehet, hogy a másolat pontatlanságának köszönhető a szerz ő kilétét homályba
borító nevezetes .Pdíctus magister" szókapcsolat is. Akár a szokatlanul hangzó
"mesternek mondott P." értelmezést fogadjuk el, akár a kodikológiai érvek alap-
ján kevésbé valószínú "praedictus"-nak, "fentebb említett"-nek olvassuk a mú
első szavát, csak valószínú álláspontokról beszélhetünk, hiszen ugyanekkora ön-
kénnyel feltételezhetnénk az iniciálék majuszkuláinál sokszor előforduló félreol-
vasást és Benedictus (rövidítve: Bdict9) vagy épp Briccius magistert a fennmaradt
Gesta-példány gyakori másolói hibái alapján.
Irodalmi szempontból a legfontosabb tényeket a szerző a mú prológusában
árulja el magáról: kiderül, hogy írt már korábban egy Trója-históriát, amelyet
Dares Phrygius és más auktorok m űv éb ől kompilált a maga stílusa szerint (proprio

13 Kiadása: A magyarközépkor irodalma 1984,9-64. (Ford. Pais Dezs ő .)

34
 1.2 . Az IRODALOM KEZDETEI (1000-1200)

stilo), és már a bevezetőben is előszeretettel vesz át szófordulatokat mind Dares

Phrygius Trója-históriájának prológusából, mind pedig a 12. századi retorikaok-
tatás egyik alapvető m űv éb ől, Bolognai Hugó Rationes dietandijából. Feltűnő,
hogy a Névtelen kiterjedt irodalmi ismeretei ellenére nem használja a klasszikus
ókor történeti m űveit, csak a késő ókori Justinusnál kezdődik történeti forrásai-
nak tára, akitől a Szkítiára vonatkozó ismereteinek nagy része származik. De ezen
felül sokat merít az Exordia Scythica (Szkíta kezdetek) című Justinus-kivonatból,
Nagy Sándor históriájának középkori latin változatából és Regino prümi apát év-
könyveiből is. Már Anonymus első 18. századi kutatói (pl. Cornides Dániel) is ész-
lelték ezeket a kapcsolódási pontokat, de csak az utóbbi néhány évtizedben derült
fény arra, hogy milyen széles körű irodalmi tájékozottsággal és gazdag forrásap-
parátussallátott neki a névtelen jegyző munkájához. Az eddig említettek mellett
felhasználta a Trója pusztulása (Excidium Troiae) című históriát, amely az Aeneis
történetének kivonatát is tartalmazza. A római államalapításnak ebből a változa-
tából származtatható Árpád lóajándékozása Zalán (Salanus) és Ménmarót számá-
ra (62. fejezet), valamint a Biharvár ostromát követő házasságkötés a meghódított
nép fejedelmének, Ménmarótnak a lányával (51. fejezet, Zsolt felesége tehát az
Aeneis Laviniája). Más, különös egybeesések részleteiben egyelőre még feltárat-
lan kulturális kapcsolatok létezésére utalnak: a hét vezér által kötött vérszerződés
pontjai meglepő egybeesést mutatnak az aragóniai királyság legendabeli elődje,
a sobrarbei királyság kiváltságaiban találhatókkal. (A forrásokról összefoglalóan
lásd THOROCZKAYGábor 1999.)
Anonymus iskolázottsága alapján szinte bizonyosan feltételezhető, hogy ismer-
te Sevillai Szent Isidorus Etimológiáit, amely enciklopédikus módon térképezte fel
a szavak jelentését valós vagy kitalált, eltorzított szóalakokbóllevezetett etimoló-
giájuk alapján. Anonymus is többször használja azt a stratégiát, hogy a helynevek
magyar nyelvű értelmezése alapján kreál eredettörténetet az egyes települések
számára (pl. Munkácsot a munka szóból, Ungvárt Hungváriából, Szereneset a sze-
rel emből) , és a nehezen magyarázható esetekben általában személynevekre veze-
ti vissza a szavak eredetét. A hun-magyar rokonság kérdése még nem elsődleges
fontosságú Anonymus számára, csak Attilát helyezi el a magyar királyok család -
fáján , és megtudjuk, hogy Hungária helyének kiválasztásában is szerepet játszott,
hogy itt uralkodott Attila, de részletesebben nem szól a hun történelemről.
A hun rokonság és a honfoglalás pogány időszaka cseppet sem szégyellni való a
keresztény Anonymus számára, és ennek fő oka az, hogy a történelmet Isten irá-
nyítja. A korabeli történetírás elterjedt gyakorlata volt, hogy minden esem ény be-
következtét emberi szándék helyett isteni akaratnak tulajdonították. Ennek legjobb
példája Guibert de Nogentnek az első keresztes hadjáratról írt Isten tettei afrankok
által című munkája, aki a kereszteseknek tulajdonított isteni küldetést a muzul-
mán vallás és szent szövegek elleni propagandacélokra használja fel. Anonymus
35
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

a genealogikus kötődés miatt nem kezd ilyen heves invektívába a pogány szoká-
sok és a más vallású ellenségek ellen, de éppúgy szinte minden eseményben Isten
akaratának megnyilvánulását látja. A honfoglaló pogány magyarok előtt isten ke-
gyelme járt (37. fejezet) , Árpád, "akinek a Mindenség Istene volt a segítője" (39.
fejezet) Istenhez imádkozik a csata előtt, a győzelmet követő ünneplésben az ifjak
játékát a vezérek előtt bibliai kifejezésekkel, zsoltáridézetekkel írja le: .rnínt juhok
bárányai a kosok előtt" veszik körül az idősebbeket (51. fejezet) . Azt a hatalmas
félelmet, amelyet ellenségeikben keltenek megjelenésükkel, szintén a bibliai Judit
könyvének szavaival fogalmazza meg: "erősen megijedtek tőlük" (timuerunt valde
afacie eorum). Álmos törzsöke pogánysága ellenére tiszta életet él: csak egy fele-
séget tartanak, mindig megtartják az esküjüket, s maga a Szentlélek kel segítsé-
gükre a kijevi csatában az oroszok ellen. Anonymus gyakran biblikus ihletettségű
nyelvezetének egyenes következménye, hogy a magyar és a zsidó nép vándorlását
és honfoglalását párhuzamba állítja: "Isten Álmos vezéren és a fián, Árpádon jól
valóra váltotta a jövendölést, amelyet Mózes próféta Izrael fiairól zengett imigyen:
És a hely, amelyet lábatok tapod, a tiétek lészen" (20. fejezet).
A Névtelen történetírásának irodalmi karakterét erősíti a szerepl ők fiziognómi-
ájának részletezése: Álmos "szép, de barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy, a
termete magas és karcsú; a keze nagy, az ujjai vaskos ak". Ez a részletező, tekintélyt
sugárzó retorikai fogás ugyan ókori hagyomány, de épp Anonymus idejében, a 12.
század végén vált szinte kötelező poétikai elemévé az irodalmi leírásnak Geoff-
roy de Vinsauf Poetria novájában. A Biblia nyelve mellett a legfontosabb stiláris
mintát Dares Phrygius Trója-regényének latin változata és a Nagy Sándor-regény
adta Anonymus számára. A már említett fiziognómiai leírások legközelebbi pár-
huzamai ezekben találhatók, de Álmos és Árpád csata előtti buzdító szónoklata
vagy Ménmarót beszéde is az utóbbiból származik. Máig nem tisztázott, hogy a
névtelen szerz ő milyen mértékben támaszkodhatott az egyébként általa elutasí-
tott "regösök csacsogó énekére", azaz a szóbeliség hagyományára. Sokáig az ora-
litás hatásának egyértelmű jeleként tartották számon a 25. fejezet két tíz szóta-
gos rímelő latin sorát (Omnes loea sibi acquirebant, / et nomen bonum accipiebant;
"Magu knak ők mind helyet szereztek, / és hozzá még jó nevet is nyertek"), hiszen
előtte épp a regöseinkre hivatkozik Anonymus, ám újabban a latin megfogalmazás
közeli párhuzamait mutatták ki a Nagy Sándor-regényben. A jokulátorénekekre
visszavezetett í smétlőstílus, a visszatérő strukturális párhuzamosságokon alapuló
mondatépítés éppúgy megtalálható más középkori történeti munkákban is, pél-
dául a Szkítiát leíró Exordia Scythicában.
Kézai Simon 1282-1285 között kompilált történeti műve" esetében különösen
jól megmutatkozik középkori forrásaink töredékessége. Annak ellenére, hogy a ha-

14 Kiad ása: A magya r középkor irodalma 1984 , 115-163. (Ford . Bollók Ján os.)
36
 1.2. Az IRODALOM KEZDETEI (1000-1200)

tása alapján feltételezhetően igen népszerű mú volt, egyetlen középkori kézirat sem
maradt fenn belőle, csak egyetlenegyről tudunk, amelyről a meglevő 18. századi
másolatok készültek. Pedig a későbbi magyar krónikaváltozatok, mint a magyar
középkor legragyogóbb k épz őm űv észeti emléke, a Képes krónika (korábbi ő rzé si
helyéről régebben Bécsi képes krónikának is nevezt ék)," vagy a Hess András által
Budán 1473-ban nyomtatásban kiadott Budai krónika is felhasználta azt a .kr óníka-
kompozíciót", amelyen feltételezhetőleg Kézai Simon krónikája is alapul. A rn ű bi-
zonyosan eljutott külföldre is, hosszabban idéz belőle Paolino da Venezia, Pozzuoli
püspöke a 14. század első felében készült enciklopédikus világtörténeti múvében.
Kézai jelentősége meghatározó a későbbi magyar krónikahagyomány számára,
mivel elsőként beszél egyetemes történeti közelítésben, a teremtés pillanatától ki-
indulva a magyarság történelméről, és ennek kapcsán részletesen kitér a hun tör-
ténelemre, amelyet - szemben Anonymusszal, aki csak érintőlegesen szólt róla - a
magyar történelem szerves részének tart.
Könnyen feltételezhető a mú keletkezése mögött propagandaszándék: prológu-
sa Orosiusnak a hun történelemmel és a magyarok eredetmondáival kapcsolatos
rágalmai alól akarja tisztázni a magyarságot - átvéve Jordanes Geticájának (Gót
történet) kezdő bekezdését. A múvelt jegyző egyrészt teológiai alapelvet idéz an-
nak cáfolatára, hogy gonosz szellemek nemzették volna a magyarok őseit: ahogy a
feltámadás után Jézus testi valójában jelent meg (Lk 24,39), és azt mondta, hogy
a szellemeknek nincs csontj uk és húsuk, így a magyarok sz ül őatyjaí sem lehettek
holmi testetlen szellemek. A skolasztikus vita szakkifejezéseinek használata mel-
lett Kézai nagyszámú italicizmusa, az olasz köznyelvi kifejezések beemelése a latin
szövegbe (banerius mint zászló , vagy cambire, fatiga, scartabellum) is arra utal,
hogy Itáliábanjárhatott egyetemre, és talán a mú megírását is az a szándék vezette,
hogy Itáliában Fülöp pápai legátussal szemben képviselje IV. (Kun) László poli-
tikai céljait. László felnagyított alakja nemcsak Szent István , Imre és László mél-
tó utódja a magyar trónon Kézai szerint, hanem úgy emelkedik ki a keresztények
közül , ahogy Attila a pogányok közül, sőt egyenesen "Mars fia", akit születésének
órája asztrológiailag arra predesztinált, hogy győzelmes hadjáratokat folytasson
a szentegyház védelmében. A jogi , jogszokásbeli utalások révén Kézai Magyaror-
szágot jogállamnak ábrázolja, ahol a római jog szerint élnek, és ez a Fülöp legá-
tus által László ellen kimondott egyh ázi interdiktum után elősegíthette a magyar
politikai célok itáliai és római érvényesítését. A mú végén kifejtett jogi-politikai
elméletek (a szolgajogúakról és az országba érkező külföldiekről) is a szilárd jogi
alapokon nyugvó ország benyomását hivatottak kelteni.
Már Kézai előszeretettel használhatott fel saját múvéhez egy régebbi, még
a 11. századból származó, elveszett gestát, illetve annak későbbi kiegészítéseit.

15 Országos Széchényi Könyvtár cod. lat. 406.

37
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Ezekből a korábbi történeti művekből keletkezett a 14. században az úgynevezett

Krónikakompozíció, amelynek eredeti szerkesztménye nem maradt fenn, csak kü-
lönféle variánsai eltérő tartalmú és hosszúságú másolatokban. A .Kr őníkakompo­
zíció" családjába sorolható történeti m űvek közül a Hess András által 1473-ben
nyomtatásban kiad ott Budai krónika szövege valószínűleg Károly Róbert uralko-
dása alatt készülhetett, míg a Képes krónika szövege Nagy Lajos alatt keletkezett."
Maga a krónikakompiláció nem egységes elvek szerint készült: egyes részei forrá-
suk eltéró jellege szerint különböztek, éppúgy voltak benne hosszabb részletek,
amelyek az európai történeti hagyományból származtak (a hun történet), évkönyv
jellegű (annales) felsorolások és talán a szóbeli hagyományra visszavezethetó tör-
ténetek, mint Hunor és Magor mondája, a csodaszarvas üldözése, vagy a le-
ányrablás. A .Króníkakompozici ő " családjába tartozó kéziratok között különleges
hely illeti meg a Képes krónikát. A középkori magyar kódexfestészetnek és a lovagi
kultúrának szinte egyedülálló emléke ez a gazdagon illuminált kézirat. Nemcsak
az Árpád-házi királyok ikonográfiai hagyományainak, hanem a történetábrázolás
művészeti formáinak is gyűjteményes forrása a kézirat összesen majdnem százöt-
ven illuminációja. Szerzójéról csak Baranyai Decsi Jánosnak egy kései, 16. század
végi megjegyzése alapján sejthetjük, hogy Márknak hívták, akit emiatt Kálti Márk-
kal, a királyné papjával (1336-37), szerémi préposttal és fehérvári kanonokkal
szokás azonosítani.

1.3. A lovagi kultúra

Annak ellenére, hogy a történeti forrásanyag a 14. századból már meglehetósen

gazdag, az okleveles emlékek száma ugrásszerűenmegnő az Árpád-kort követően,
és Magyarország a nemzetközi nagypolitika fontos szereplóje lesz Károly Róbert,
Nagy Lajos és Zsigmond király uralkodása alatt, a lovagi jellegű irodalomnak és kul-
túrának nagyon kevés fennmaradt emlékét ismerjük. A magyar lovagi hósökról szó-
ló külföldi (mint Krizsafán fia György széles körben, latinul és németül is elterjedt
zarándoklatleírása, vagy Tar Lórinc pokoljárása Szent Patrik írországi pugratóriu-
mában) és magyarországi híradások (mint az elsóként Ilosvai Selymes Péter által
a 16. század végén feljegyzett Toldi-monda) arra utalnak, hogy létezett Magyaror-
szágon a lovagi kultúra eszmevilága, amelyben a hősi erények gyakorlásának, a hit
védelmének elsődleges célja a megváltás elnyerése volt (KURCZ Ágnes 1988).
Anonymus elveszett Trója-regénye a 12. század második felében még minden
bizonnyal puszta eseményleírással, kalandok sorozatán keresztül ábrázolta hó-

16 Kiadása : A magyarközépkorirodalma 1984. 164-320. (Ford . Hollók J ános.)

38
 1.3 . A LOVAGI KULTÚRA

seinek életét, a lovagi ideológia még nyugat-európai kortársainál is csak ekkori-

ban kezdett kibontakozni. A lovagi irodalom nagy alkotásainak magyarországi
ismertségét bizonyítja néhány névadási adat: okleveles adatok alapján ismerünk
a korból Trisztánt (Teresty én), Lancelot-t (Lanceret) , Yweint (Yvan), vagy a
Hahót-Buzád nemzetségből, 1210-1220 tájáról Arthust és Weniwert (Guinever) .
A Rátold nemzetségben is található Roland és Olivér (a Rátold nemzetség nor-
mann eredetű, a 14. századi budai bíró Lóránt biztosan német), Olifántról pedig
az Elefánthy nemzetség kapta nevét. De figyelembe kell venni, hogy ezekben az
esetekben mindig idegen eredetű, német vagy normann, Magyarországra bete-
lepült családok névadásában kerülnek elő ezek az adatok. A lovagi kultúrához
nem olyan egyértelműen köthető trójai nevek, mint Heléna, Ehell ős (Akhille-
usz), Perjámos (Priamus) , Hektór és Páris viszont szélesebb körben, a közép- és
kisnemességben is elterjedtek. Maga a Trója-történet latinul népszerű olvas-
mány volt, ezt bizonyítja mind az Anonymus által írt , elveszett változat, mind
pedig Guido de Colon na Trója lerombolásának története c írn ű latin munkájának
fennmaradt magyarországi példánya. A középkori magyar nyelvű (prózai vagy
verses?) Trója-regényről azonban csak hipotetikusan beszélhetünk, a szövegnek
nem maradt közvetlen, írott nyoma, és csak feltételezés, hogy egy írott magyar
változat hatott volna a középkori délszláv epikára. A 16. század első feléből szár-
mazó hivatkozások a Trója nótájára (1544-46) valószínűleg nem erre a m űre
vonatkoznak, hanem Tinódi vagy egy másik kortárs szerző elveszett szövegére
(DÉZSI Lajos 1911: 271).
A lovagi jellegű irodalom legfontosabb fennmaradt magyarországi szövegemlé-
ke Küküllei János (1320?-1393/94) rövid terjedelmű életrajza Nagy Lajosr ól."
A Nagy Lajos királyi udvarában, a kancellárián alkotó Tótsolymosi Apród János, aki
1355-től a küküllei főesperesi tisztet is betöltötte és innen nyerte nevét, m űv ének
előszavában sokat elárul műveltségéről. Kozmikus horizontról kiindulva mutatja
be Lajos király tetteit, kiemelve Isten hatalmát a földi dolgok és a királyok felett,
de egyúttal azt is bizonyítva, hogy a háborúkat a királyok Isten dicsőségére , isteni
szándék alapján vezetik. Nagy Lajos mint lovagkirály küldetéstudata a köz épkor
leghíresebb lovagkirályától, IX. (Szent) Lajostól származik; Guillaume de Nangis
Szent Lajos életéről írt krónikáját Küküllei bizonyíthatóan olvasta, ahogy a közép-
korban Arisztotelésznek tulajdonított Titkok titka című enciklopédikus államel-
méleti gyűjteményt és Aegidius Romanus Az uralkodók kormányzásáról szóló ál-
lamtani művét is. A lovaguralkodó eszménye elsősorban a m ű első 10 fejezetében,
a nápolyi hadjárat (1347-50) leírásában jelenik meg erősen, az azt követő , már
Lajos halála után írt krónikás jegyzetek (13~2) csak az eseménytörténetre korláto-
zódnak, és már nélkülözik az átfogó szellemiséget (MÁLYUsz Elemér 1973).

17 Kiadása : A magyarközépkor irodalma 1984. 332-370 . (Ford. Hollók János .)

39
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (IOOO-15Z6)

1.4. A hivatali írásbeliség irodalmi formái

Az 1400. év körül a változás jelei mutatkoznak mind a magyarországi, mind szé-

lesebb értelemben a kelet-közép-európai műveltségben. A változás legfontosabb
szellemi mozgat órug ója a régió egyetemeinek alapítása: a Német-római Császár-
ság korabeli központját, Prágát (1348) hamarosan követte Krakkó (1364) és Bécs
(1365) egyetemének megalapítása, ezek mellett, sajnos nem királyi, hanem csak
pécsi püspöki támogatással pápai alapítóbullát nyert Pécs rövid életú középkori
egyeteme is (1367). Nemcsak a pécsi egyetemalapítás ütközött akkora nehézsé-
gekbe, hogy egyetlen fennmaradt disputációt vagy kommentárt sem tudunk tár-
sítani az egyetem m űködés éhez: Bécs és Krakkó egyetemét is újra kellett alapí-
tani a 14. század végén. Ezt követően viszont a 15. század egészében, egészen a
reformáció koráig a magyarországi értelmiség képzésének legfontosabb helyeivé
váltak, a korábbinál sokkal nagyobb létszámban indulnak az egyetemre a hallga-
tók Erdélyből és a Felvidék keleti részéből elsősorban Krakkóba, a Dunántúlról és
az Alföldről pedig inkább Bécsbe. Az itáliai studium generálék vagy a párizsi uni-
verzitás rendkívüli költségekkel járó látogatása helyett az egyetemi képzés köny-
nyebben hozzáférhetővé vált a középnemesség és a városi elit számára is. Ezzel
párhuzamosan a 15. század során a városi írásbeliség nyomai megszaporodnak,
és a középkori Magyarország területén írt kódexek, majd Gutenberget követően a
külföldön nyomtatott, de itt használt könyvek száma is megtöbbször öz ődik.
A szabad m űv észetek (artes liberales) egyetemi oktatása által propagált szabá-
lyok nemcsak a grammatika vagy a dialektika (logika) területén hatottak széle-
sebb körben, hanem a retorikai oktatás is általánosan elterjedtté vált. A bolognai
egyetem környezetében, a 12. századtól kezdték el ars dictaminisnek elnevezni a
jó prózastílust rögzítő szabálygyújteményeket, de ezek később gyakran a metrikus
és ritmikus költészetre vonatkozó tanácsokat is tartalmaztak (a dietamen szótövé-
nek, a dictare igének leszármazottja a német dichten , költeni, illetve a Dichter, köl-
tő szó) . A tanácsok a retorizált írásbeliség szinte minden ágát lefedték: az ars aren-
gandi rendszeresen foglalta össze a stílustanácsokat az okmányok kiadói számára,
kifejezetten az oklevélszerkesztés formuláira koncentrálva, és mintákat adott a
legnépszerűbb bevezető bekezdésekre, amelyek egy-egy intézkedést vagy királyi
adományt indokoltak - gyakran istenítéletként. Az ars notaria ajegyzői tevékeny-
ség formuláit tartalmazta, az ars praed icandi a prédikátori beszédszerkesztéshez
tartalmazott mind tartalmi, mind szerkezeti, mind az el őad ásmódra vonatkozó ta-
nácsokat. Az ars dictaminis körébe tartozó elméleti m űvek általános jellemz éje a
colores rhetorici (szónoki színek) , vagyis az antik retorika trópusainak tana, vala-
mint a cursus, a latin prózaritmus felhasználása. Az ars epistolaria, a levélírás tana
a szónoki eszközök mellett kiemelten kezelte a címzés (salutatio) kérdéskörét.
40
 1.4. A HIVATALI ÍRÁSBELiSÉG IRODALMI FORMÁl

Az ars diaaminis gyakorlati retorikai kézikönyvei a 12. század kezdetétől terjed-

nek el Észak-Itáliában a városi írásbeliség kialakulása és a jogtudomány fejlődése
következtében. Az antik szónoki beszéd részei nyomán formálódó szerkezeti ele-
mek (salutatio/üdvözlés, captatio benevolentiae/jóindulat elnyerése, narratio/a
történet hátterének elmondása, petitio/a kérés megfogalmazása, conc/usio/zárás)
az egész hivatali írásbeliséget átformálták, és szigorúan szabályozott hierarchiája
alakult ki az egyes méltóságokkal szemben elfogadható címzésformáknak, ame-
lyet egészen a 16. század kezdetéig az iskolai retorikai oktatás egyik legfontosabb
tananyagaként tanítottak.
Magyarországon e korai elméleti szerzőknek, mint Adalbertus Samaritanus,
Hugo de Bononia, Albertus Astensis vagy Guido de Bononia, nem lehetett komoly
egykorú hatása a 12. század elején. A kutatás azt is megkérdőjelezte , hogy a nép-
szerű Libellus de dietamine Jean de Limoges zirci apát (1208-1212) m űve lenne.
A 12. század közepétől azonban a retorikus írástechnika franciaországi és német-
országi terjedése után a 12-13. század fordulóján már nálunk is egyértelműen ki-
mutatható a dictamen hatása (Bolognai Hugót Anonymus használja kiterjedten),
majd a 13. század közepén széles körben elterjed - valószínűleg a bolognai rétor-
tanárok, azaz dictatorok nyomán - a cursus használata az oklevelekben. Magyaror-
szágon is bizonyíthatóan felhasználták ezeket a retorikai segédkönyveket (pl. a 14.
században Pietro della Vigna Summáját; GRÉVIN, Benoit 2009) mind az okleveles
gyakorlatban, mind pedig a történeti m űvek leírásaiban. Johann von Neumarkt-
tal , IV. Károly császár híres prágai kancellárjával Nagy Lajos kancelláriája állt gya-
kori kapcsolatban, Zsigmond király és császár kancelláriája pedig átvett az apja,
IV. Károly udvarában készült formulákból. A retorikai szabálygyűjteményeknekés
levélmintakönyveknek a hatása egészen a 15. század végéig jelentős: a Somogy-
vári formuláskönyv (szabványlevél-gyűjtemény) a királyi udvar és a somogyi kon-
vent oklevélmintáit tartalmazza 147D-80 k örülr ől, Uzsai János az egri káptalani
iskola számára állított össze önálló gyűjteményt. A német Nicolaus Dybinus 1370
körül keletkezett ars dictaminisének önálló változata maradt fenn Szalkay László
sárospataki iskoláskönyvében (1500 k.), és a 15. századi magyarországi levélmin-
ta-gyűjtemények, mint Vitéz Jánosé vagy Váradi Péteré is, az episztolográfiai kézi-
könyvekkel rokoníthatók (BÓNIS György 1971 ; MÉSZÁRos István 1972) .
Az egyik legkorábbi példa az ars diaaminis szabályai szerint való írásmódra az
egyébként alig ismert Andreas Ungarus 1272 táján keletkezett történeti műve."
Andreas, aki m űve kezdetén IV. Béla és V. István egykori káplánjának és szolgájá-
nak vallja magát, Anjou Károly 1266. évi győzelmét írja le, amelyet Manfréd szicí-
liai király felett aratott. A biblikus, költői ihlet és ű m űkezdet arenga jellegú, Krisz-
tus akaratára vezeti vissza az események okát: "Helyett est [ = a P ápát] rendelt az ,

18 Kiadása : A magyarközépkorirodalma 1984 , 65--111. (Ford . Bodor József.)

41
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

aki meggyőzte a hal ált, és magához hasonlóvá akarva őt tenni, tekintetét olyanná
tette, mint a villám, ruháját fehérré, miként a hó ; és hogy félelmetes legyen ítéleté-
ben, megnyerő a szelídségben, amennyiben alattvalóit táplálja az üdvösség vágyá-
nak tejével, javítja korholásával; erre nézve ugyancsak tőle származik a parancs,
hogy a helytartó romboljon és gyomláljon, építsen és ültessen, amint jónak látja,
hogy az Úr virágos kertjében, az egyházban gyökeret ne verjen az irtani való bur-
j án.'?? Az arengaszerű kezdést követi a salutario (a m ű dedikációs címzettjéhez
szóló ajánlás), az exordium (bevezető), majd a történet részletes elbeszélése (nar-
ratio), amelynek különös színt ad Andreas mindenben istenítéletet látó stílusa.
Geoffroi de Vinsauf Poetria nova c ím ű tankölteményét (1200) követően a késő
középkori poétika két legalapvetőbb szövegtranszformációs eszköze az amplifica-
rio (bővítés, kiszélesítés) és az abbreviatio (rövidítés). A klasszikus retorika szó-,
mondat- és gondolatalakzatai mind beilleszthetők ebbe a két eljárásba; vagy nyúj-
tanak, vagy rövidítenek a szövegen, mindkettő ékességet kölcsönözhet a műnek.
A két módszer kőzül a "kiszélesítésre", az amplificariórajóval több példát találunk:
a hosszabb szöveg magasabb stílusnemet teremtett, nagyobb méltóságot kölcsön-
zött a mondanivalónak. Vitéz János késő középkori poétikai elvek alapján szer-
kesztett levélgyűjteményében gondterhelt lelkiállapotát (anxietas) az alábbi sza-
vakkal részletezi Miklós krakkói dékánnak: "Az áldatlan idők béklyójában nem
indulhattam el az úton, amelyre lelkem vágyott, hanem visszatérve a véget nem
érő próbatétel eme házába, az igazat megvallva már magam sem tudom, mi is az
én rangom. Nem azért, Atyám, mintha mindenestül megfeledkeztem volna a ma-
gam állapotáról, vagy mintha úgy vélném, hogy nincs különbség szilárd meg inga-
tag között - hanem mert képtelen vagyok megmagyarázni helyzetemről azt, amit
számba venni talán még képes vagyok - , kiváltképp amikor még most is azt tapasz-
talom, hogy más az, amit elébem tesznek, s más az, amit ellenem.'?" A mondaniva-
lót nehezen követher övé teszi a metaforák és inszinuációk halmozódó sorozata, és
épp ez teremti meg ékességét a kor poétikai felfogása szerint az átlátszó, egyszeru
nyelvezetű prédikációval, imaszöveggel vagy történetírással szemben.
Magyarországon keletkezett retorikai vagy irodalomelméleti, poétikai érteke-
zést nem ismerünk a 15. századból (bővebben lásd TARNAI Andor 1984), és ez a
tény szoros összefüggésben áll a felsőfokú oktatás hiányával; az olyan szórvány-
emlékek, mint a lőcsei Christoph Petschmessingloer rövid poétikai értekezé-
se 1461 -ből, csak a krakkói egyetem kisugárzásának köszönhetők (Ján MISIÁNIK
1975) . Az egyetemi retorikaoktatás elsősorban szövegolvasás formájában zajlott,
és ezek bevezetői, az úgynevezett accessus ad auetores (bevezető a szerzőkhöz) fel-
sorolás szerűen ismertették a szöveggel kapcsolatos fontosabb irodalmi, irodalom-

19 A magyarközépkorirodalma 1984, 65 .
20 Vitéz Jánoslevelei és politikaibeszédei. Kiad. Boronkai Iván. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 60 .
42
 1.5 . A MAGYAR NYELVÚ ÍRÁSB ELI S ÉG KEZD E T EI

történeti tudnivalókat (a szerz ő neve, mit jelent a m ű címe, mir ől szól, miért írta
a szerz ő). Az egyetlen kiterjedt, Magyarországon keletkezett accessust Temesvári
Pelbárt ferences szerzetes, a késő középkor legjelentősebb magyarországi prédi-
kátora kompil álta több hasonló bevezetőből a Zsoltárok könyvéhe z írt kommentár-
jában (Expositio libri Psalmorum, 1504), talán akkor, amikor a rend budai Szent
János-kolostorában tanított. Elméleti bevezetőjében a legnevesebb 14. század ele-
ji bibliakommentátor, Nicolaus de Lyra nyomában jár. A m ű keletkezése kapcsán
négy arisztotelészi okot különböztet meg: az anyagi okot (ez a mú tárgya, a Zsol-
tárok esetében a keresztény hagyomány szerint nem más, mint Krisztus) , a formai
okot (ez a m ű formája, ezen belül is szerkezeti felosztása és verses vagy prózai
jellege), a ható okot (a szerző) és a cél-okot (az üdvösség elnyerése az emberiség
számára) . A ható ok kapcsán azonban a Zsoltárok könyvénél némiképp átalakul a
pogány m űvek értelmezéséhez kialakított accessus-séma: profetikusan ihletett szö-
vegek esetében nyilvánvaló, hogy a bibliai szerző (pl. Mózes vagy János evangé-
lista) nem egyértelműen a szöveg auctora, sokkal inkább Isten nevezhető annak.
Ezért Lyra és az ő nyomán Pelbárt is megkülönbözteti az elsődleges ható okot, ma-
gát Istent, aki a Szentlélek közvetítésével felfedi az üdvösség eljövetelét Krisztus
által, és az eszközszerű (instrumentális) ható okot, aki nem más, mint a zsoltárok
hagyomány szerinti szerzője, Dávid király. A helyzetet azonban tovább bonyolítja
az a már az antikvitásban is vitatott kérdés , hogy maga Dávid király-e a zsoltárok
szerzője, vagy a címekben megnevezett énekesek nemcsak előadók voltak, hanem
szerz ők is. Pelbárt valószínűleg a Zsoltárok összetettebb profetikus helyzete miatt
is beszél részletesen a szerzőség kérdéséről bevezetőjében.

1.5. A magyar nyelvű írásbeliség kezdetei

Az írott források áttekintése előtt érdemes röviden megvizsgálnunk azt a kérdést,

hogy a magyarság mikor ismerkedett meg az írásbeliséggel. Bár valószínű , hogy
már a honfoglalást megelőző időszakban sem volt teljesen ismeretlen az írás, az
írásbeliség egyértelműen a kereszténység felvételéhez és az államalapításhoz köt-
hető. Az írásbeliség egyet jelentett az egyházi liturgia nyelvének, m űfajainak, szö -
vegeinek, valamint hagyományozási és oktatási rendszerének átvételével.
A korban más modelljei is léteztek a kereszténység felvételének: a 9. században a
szlávok térítésekor az egyház engedélyezte saját nyelvük liturgikus használatát, és
ennek segítésére forgalomba kerültek új ábécék is (például cirill és glagolita írás) ,
a magyarok esetében azonban nem ez a forgatókönyv érvényes ült . Legkorábbi ok-
leveleink között egyaránt találunk görög és latin betűkkel írottakat; Szent István
nyugati orientációjú külpolitikája eldöntötte a kérdést: a magyar keresztény egy-
43
I. KÖZ ÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

ház a latin nyelvú liturgiát és vele a latin ábécét, a latin írásbeliséget választotta a
maga számára. Az írásbeliség így évszázadokra elválaszthatatlanul összekapcso-
lódott a liturgia szakrális presztízst élvező latin nyelvével. Az írásbeliség m űködte­
tése, az íráshoz és a latinhoz értő clericus értelmiség képzése az egyház feladata és
privilégiuma. A középkor századaiban az írástudók száma lassan ugyan növekszik,
de végig ritka madár marad a betűvetéshez értő értelmiségi, régi magyar szóval:
deák. Az államalapítás századában talán csak néhány száz, jobbára külföldről jött
jövevény képes felolvasni a missale vagy a breviárium szövegét, még kevesebben
tudnak latinul megfogalmazni egy adománylevelet, de még a 15. század végén
sem nagyon haladhatta meg az írástudók aránya az ország lakosságának egy szá-
zalékát.
A deák értelmiség, különösen a világi feladatkört ellátó értelmiség iránt mu-
tatkozó szerény érdeklődést mutatja az a sajnálatos tény, hogy Magyarországon
többszöri kísérlet ellenére sem volt képes huzamosabb ideig fennmaradni univer-
sitas , vagyis egyetem. A középkor során három egyetemalapítási kísérlet történt.
1367 -ben I. Lajos Pécsett, 1395-ben I. Zsigmond Óbudán, 1465-ben Vitéz János
esztergomi érsek Pozsonyban (Academia Istropolitana) állított fel universitast.
Mindhárom intézmény rövid életű volt , és néhány éves, jó esetben egy-két évti-
zedes működés után elenyészett. Az értelmiségi képzés intézményei universitas
híján a káptalanok, ritkábban városi plébániák által fenntartott iskolák, magasabb
szinten a nagy kolostorokban m űköd ő rendi főiskolák.
Nagyon problematikus a magyarság körében a görög és latin betűs ábécé előtti
írásrendszerek ismeretének kérdése. A székelyekről szólva elsőként Kézai Simon
krónikája említi meg , hogy azok a románoktól átvett saját írást használnak. Thuró-
czi, Bonfini, később pedig Verancsics Antal már a szkítáktól örökölt ősi rovásírásnak
a székelyek körében élő hagyományáról tudósítanak, olyan pálcikákra rótt szimbó-
lumokról, amelyeket főleg szerz ődések rögzítésére használtak, és amelyek "kevés
jellel sokat mondanak". Úgy tűnik fel, a Mátyás-kor humanistái élénk é rdekl őd é st
mutattak a téma iránt, és valószínűleg a köreikben kísérlet történhetett arra is, hogy
a rovásírást megreformálva tollal papírra rögzíthető írásrendszerré tegyék. A hazai
értelmiségi körök rovásírás iránti érdeklődését bizonyítja az a Telegdi János által
1598-ban összeállított kis latin nyelvú tankönyv (Rudimenta priscae Hunnorum lin-
guae), amely a rovásjelek hangértékének megadása után rövid átírási mintákat is
tartalmazott. Telegdi szövegéhez Baranyai Decsi János, a nyelvészeti kérdések iránt
is érdeklődő , Wittenbergben tanult humanista történetíró írt előszót. Az előszóból
kitűnik, hogy Baranyai Decsi - nyilván Hérodotosz nyomán - a magyarság szkíta
eredetének bizonyítékát látta az írásrendszerben, amelyet egy sajátos m űvel őd ésí
program keretében minden magyar emberrel, még a közrendű asszonyokkal is meg
akart taníttatni. A rovásírást tehát a deákműveltséggel összekapcsolódó latin be-
tűs írásbeliséggel szemben alkalmasnak látta a laikus-praktikus, minden társadal-
44
 1.5. A MAGYAR NYELVÚ ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI

mi rétegre kiterjedő alfabetizmus megalapozására. Az előszóból mindenesetre az

is kiderül, hogy a marosvásárhelyi iskolamester ismeretei szerint a 16. század végi
Erdélyben a rovásírást nem ismerték és nem használták a hétköznapi gyakorlatban.
Tizenkét évvel később Szenczi Molnár Albert is csalódottan írja a Novagrammatica
Ungarica előszavában, hogy sohasem látta, sőt olyan embert sem ismert, aki látta
volna saját szemével a székelyek híres "hun betűit",
Nem zárható ki teljesen annak a lehetősége, hogy a kereszténység felvétele előtt
a magyar népesség körében ismeretes volt valamilyen rovásírás . Az is elképzel-
hető, hogy magyar nyelvi környezetben a szomszédos türk népektől átvett rovás-
írásnak kialakulhatott egy saját használatra módosított változata; ez az esetleges
"magyar rovásírás" azonban semmiképpen nem lehetett számottevő magyar nyel-
vű írásbeliség közvetítője. Azt az elképzelést pedig, hogy rovásírással a 16. század
előtt irodalmi műveket - egyáltalán hosszabb összefüggő magyar nyelvű szöve-
geket - jegyeztek volna le, egyetlen tárgyi emlék, egyetlen hiteles, akár másodla-
gos rögzítésű szövegemlék sem támogatja. A kevés hitelesnek tűnő korai magyar
nyelvű rovásírásos szövegemlék, a bolognai rovásemlék, a Hans Dernschwam által
feljegyzett isztambuli graffiti, a nikolsburgi ábécé, a csíkszentmiklósi, dálnoki stb .
templomfeliratok csak megerősítik azt a feltételezést, hogy a rovásírást nagyon ke-
vesek, talán éppen csak a hivatásos faragók használhatták elsősorban praktikus
információk: kalendárium, mesterjegyek és hasonlók rögzítésére. Az 1598 utáni
adatokat pedig már lehetetlen függetleníteni a rendkívül népszerű, sok másolat-
ban terjedő Rudimenta... hatásától.

1.5.1. A magyar nyelvű írásbeliség elterjedése

A fennmaradt szövegemlékek tanúsága szerint a népnyelvi írásbeliség Magyaror-

szágon először az egyházi liturgia és a lelkipásztori gyakorlat igényeihez igazodva
jelent meg. 21 A keresztény térítéshez minden bizonnyal szükség volt népnyelvi pré-
dikációra: már Szent Gellért legendája arról tanúskodik, hogy az olasz származású
püspök tolmács segítségével tartotta szentbeszédeit. A keresztény hit alaptanításait
tartalmazó imákat (mint a Miatyánk, vagy az Üdvözlégy Mária rövidebb, középkor-
ban elterjedt formája) és tanításokat (a Tízparancsolat, ApostoliHitvallás) a hívők
állandósult, rögzült formában memorizálhatták már a kereszténység magyarorszá-
gi megjelenésének kezdeteitől fogva, bár írott változatban csak a 14. század végétől
kezdve maradtak fenn. A Königsbergi Töredék szalagjai (14. század második fele)
őrizték meg az AveMaria első lejegyzését ("Idöz légy [.. . rnillosztval teljes, Úr teve-

21 A korai magyar nyelvú szövegemlékeket lásd: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történeté -

hez. Középkor (1000-1530) . Szerk. Madas Edit. Bp., Tankönyvkiadó, 1992.

45
L KÖZ ÉPKOR É S A R ENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

led vagyon, áldott vagy te men [d ... ] előtt, es te míhödnek gyümölcse"). ATízparan-
csolat a 15. századtól kezdve több változatban is fennmaradt (Mondseei töredék),
hasonlóképp a Miatyánk (l466-tól) , ezek számottevő eltérései azt mutatják, hogy a
latin szöveg megőrizte elsődlegességét; a fordítók újra és újra megpróbálták vissza-
adni az eredetit, és nem támaszkodtak a már esetlegesen rögzült, szóbeli formára.
Az apostolok hitvallása, a Credo ("Hiszek Istenben, mendenható atyában, menny-
nek és földnek teremtőjében... ") csak a 16. század elejéről maradt fenn , csakúgy
mint a Tízparancsolat. (A középkori magyar nyelvú írásbeliségről friss összefoglalót
nyújt : MADAS Edit szerk. 2009.)
Liturgikus szövegkörnyezetben maradt fenn a magyar nyelv első összefüggő
szövegemléke is, a Halotti beszéd és az azt követő könyörgés az elhunytért. Pray
György jezsuita szerzetes és történetíró tette közzé 1770-ben ezt a sír felett mon-
dandó beszédet (a szöveg latinul ezt a címet viseli: "sermo super sepulchrum"), és
emiatt az egész kéziratot a 19. század k özep ét ől kezdve Pray-kódexnek nevezi az
irodalomtörténet-írás. A 12. század végén másolt kódex legnagyobb része egy sac-
ramentarium: olyan gyűjtemény, amely a miséző pap által az egyházi szentségek
kiszolgálásakor mondandó latin szövegeket tartalmaz. A temetési szertartás latin
nyelvú leírását zárja a magyar nyelvú Halottibeszéd, amely elsősorban az eredendő
bűnre és annak eltörölhetetlenségére hívja fel a figyelmet. Ádám vétkét minden em-
ber magában hordozza, a halál ennek következménye ("nüm igy ember múlhatja ez
vermöt, isa m énd azhuz járou vogymuk"). Az elhunytak lelkét csak az isteni kegye-
lem mentheti meg a bűneik miatti kárhozattól: a hívők Isten mellett Sz űz Máriát,
Szent Pétert, Mihály arkangyalt és a többi angyalt kérhetik arra, hogy oldozzák fel a
bűnök terhe alól a bűnös lelket. Az ima által a lélek elkerülheti a pokol gyötrelmeit
(megszabadul az "ürdüng ildetüitúl es pukul kínzatujátúl") és elfoglalhatja helyét a
paradicsomban ("páradicsum nyugalma bel í"), hogy ott a pátriárkák kebelén várja
ki az utolsó ítélet napját és a feltámadást. A Halottibeszéd még nem utal a purgató -
riumra, mint olyan helyre, ahol a halottak a meg nem bánt, de bocsánatos bűnei­
kért tarthamának penitenciát: ennek gondolata épp a Halottibeszéd keletkezésével
egy időben, 1170 és 1200 között alakul ki a nyugati egyházban.
A kódexet a pozsonyi káptalan őrizte a 13. század k özep ét ől egészen a 19. szá-
zadig, de korábbi származásának és eredetének kérdését számos vita övezte.
A sacramentariumai és az azt követő naptári jellegű részek (a latin nyelvú Csí-
zióban) több alkalommal is felsorolják az év napjainak sorrendjében az egyes
szentek ünnepnapjait: ezek alapján valószínűsíthető , hogy délnémet közvetítéssel
érkezett Magyarországra e szentek listája (VESZPRÉMY László 1984: 87-95). A kéz-
irat közvetlen forrását egy magyarországi püspöki székhelyen, vélhetőleg Vácott
másolták, mert csak itt volt található a körmenet leírása során említett Szűz
Mária és Keresztelő Szent János, valamint Antiochiai Szent Margit egyháza egy-
más közelségében. A Pray-kódexet ebből a váci eredetű példányból másolhatták,
46
 1.5. A MAGYAR NYELVŰ ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI

valószínűleg egy bencés kolostorban, és ebbe került be a Halotti beszéd szövege

a legvalószínűbb feltevés szerint a Miskolc közelében fekvő Boldván, 1200 körül
(MEZEY László 1971: 109-123). Kérdéses, hogy a Halotti beszéd és könyörgés szöve-
ge másolat-e: a szöveg koherenciája, sodrása, letisztultsága, kiér1eltsége arra utal,
hogy a laikusok, latinul nem tudók számára készült temetési beszéd fordítása már
korábban elkészült, talán már a kézirat váci mintapéldányában is olvasható volt.
A 14. század összefüggő nyelvemlékeit is a csak magyarul tudó hívőkkel való
kommunikáció igénye miatt jegyezték le. A Gyulafehérvári soroknak nevezett be-
jegyzés a gyulafehérvári érseki könyvtár egyik 14. századi, ferences eredetű pré-
dikációs kötetében maradt fenn. A január l-jén, Jézus Krisztus körülmetélésének
ünnepén tartott prédikáció elsősorban Jézus megváltói erényeit volt hivatott ki-
emelni. Ennek a szentbeszédnek a margójára fűzte az ismeretlen ferences szerze-
tes azt a késő középkorban elterjedt öt sort latinul és magyarul, amely Jézus nevé-
nek betűit egy-egy erénye kezdőbetűjeként,akrosztichon gyanánt értelmezte:

lucunditas merencium Háborúságban valóknak kegyessége,

Eternitas víveneium Élőknek örök élete,
Sanitas languencium Kórságban valóknak egészsége,
Ubertas egencium Szükségben valóknak bősége,
Satietas esuriencium Éhezők[nekelégsége].

Az öt sort a latin '-tas' képzők egységes '-sége' fordítása miatt rímes versként
is olvashatjuk. Valószínűlega rendkívül népszerű Teológiai igazság összefoglalása
(Compendium theologicae veritatis, 4, 16) című munkából emelte ki a könyv hasz-
nálója ezt a szimbolikus etimológiát, ahol épp a circumcisio kapcsán részletezi a
szerző, Hugo Ripelin Krisztus nagyságát. Még két hasonló felosztást írt a magyar
ferences barát a kódexbe: e felosztások (latin szóval distinkciók) fő célja az volt,
hogy a hívők számára a prédikáció során érthetővé és megfoghatóvá tegyék a hit
rejtelmeit. A Tamás apostol szentbeszédéhez fűzött beszéd Krisztus manifesztáció-
jának, jelenlétének négy jel ét fejti ki a hívők számára (csodái, igéje, az eukarisztia
és a kereszten függő Krisztus: "Csodálatos művének jelenetében, / Önön szájá-
val mondott igének tanúságában, / Szent oltáron kenyér képében, / A keresztfán
függő képében") ; a krisztusi passióról szóló szentbeszéd margóján pedig hat dis-
tinkcióban teszi érzékletessé és részletezi Krisztus szenvedésének sokrétűségét.
Krisztusnak fájdalmat okozott "önön tanítványának árulatja, / nemzete népének
vadulatja..." (A. MOLNÁR Ferenc 2005: 137-145).
A Königsbergi töredéket az egykori königsbergi egyetem könyvtárában (ma: Ka-
linyingrád), egy kódex szennylapjaként fedezték fel a 19. század végén. A szöveg-
ból később további töredékeket találtak ugyanennek a kódexnek a kötéstáblájában,
amelyeket a nyelvemlék szalagjainak szokás nevezni. A második világháború során
47
I. KÖZÉPKOR É S A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

a töredék a lengyelországi Toruri egyetemi könyvtárába került, az eredeti kézirat

(a töredék anyakódexe) és a szalagok azonban, úgy tűnik, elvesztek. Tóth Péter
újabb kutatásaival bemutatta, hogy a töredék és a szalagok egykor összetartoztak,
és valójában folyamatos szöveget alkotnak: a rekonstruálható szövegrészek Mária
és Krisztus életét mondják el néhány apokrif részlettel kiegészítve. Aszalagokon
található szövegrészek írják le az angyali üdvözletet, a római j ősn ő látomását, majd
a betlehemi jásziat. A szűz szülése megdöbbenti az ördögöket, ahogy olvashatjuk a
töredék fennmaradt lapján, mert "úgy szólának: világnak kezdetüitűl fogva rajtonk
ez nem lőtt vala , hogy szűz leán fiat szűlhessen, szűzségnek tükere tisztán marad-
hasson, és nekönk hírönk benne ne lehessen. Tudjok, látjok [őt] szűz leánnak, ki
ölében tart csudálatos fiat: füreszte, mosja , éteti, ernleti, úgy, hogy anya szil öttét.
De ki legyen neki atyja, azut nem tudjok. Ez az Isten, mint [őt] esmerjök, kit szeplő
nem illethet, mert ha Isten ő nöm volna, benne bínüt lelhetnénk." A sz űz szülésén
elámult ördögök apokrif történetét a magyar bejegyző Vincent de Beauvais Mariale
című munkájában olvasta, és onnan jegyezte ki valamikor a 14. század közepén. Ez
annak a különleges véletlennek k ösz önhet őerr állítható bizonyosan, hogy a töredék
anyakódexe ezt a Sz űz Máriával foglalkozó ájtatos m űvet tartalmazta, és a magyar
olvasó ebből meritett ihletést saját írásához. Az a néhány magyar nyelvú levél, ame-
lyet a kézirat újrakötéséhez a 15. század elején felhasználtak, egykor ugyanennek a
kódexnek a része volt, a magyar bejegyző saját kódexéból fordította le ezt a töredé-
ket, amely egykor talán egy hosszabb, dialogikus prédikácó része lehetett. Azonban
amint a könyv elhagyta Magyarországot, értő közönség hiányában a magyar nyelvú
bejegyzéseket tartalmazó lapokat eltávolították, és felhasználták a kötéstábla el-
készítéséhez (TÓTH Péter 2009: 97-121).
1433-ban Laskai Demeter jegyzett öt magyar nyelvú sort egy vegyes tartalmú
latin kéziratba, amelyet ma a horvátországi Sibeník ferences kolostorában ő rizn é k:

Ó Istennek teste ídesség, ez világnak ótalma,

Ó tiszteletes test, ma tégedet míltatlan imádlak,
Hugy engümet méltass halálomnak ideín éltetni.
Ó életnek kenyere, adj énnekem örek eremet,
Téged kérlek és uszunlak, lelkemet testemmel tisztohadd.

A sorok forrása egy középkori latin leoninus hexameter, belső rímes könyör-
gés : a magyar változat ugyan nem adja vissza a rímeket, de az első négy sor egysé-
ges, 16-os szótagszáma arra utalt, a fordító igyekezett versszet űvé tenni a magyar
művet, és a szöveg a kéziratban is a latin versnek megfelelően tördelve, sorról
sorra olvasható. Laskai Demeter, aki Holl Béla, a verses imádság felfedezője sze-
rint a pécsváradi bencés apátságban vagy annak környezetében másolta e kézirat
nagy részét, a kódex latin iratainak tartalma alapján iskoláskönyvnek szánhatta:
48
 LS. A MAGYAR NYELVÚ ÍRÁSBE LISÉG KEZDETEI

a magyar nyelvú imádság mellett bibliai történeteket, metrikus erkölcstani m ű ­

veket, verses bűnbánati summát, az egyházi év ünnepeinek kiszámítását segítő
eomputust és csíziót másolt a kéziratba, gyakran magyarázó jegyzetek, glosszák
kíséretében. Az eukarisztiához szóló imádság magyarra fordításának ötletét talán
a kötet számos metrikus latin nyelvú tankölteménye adhatta: a latin leoninusok
után megpróbálkozott Laskai Demeter a magyar nyelvú költészettel is (HOLL Béla
1984: 3-23).
Bármennyire fontosak ezek a szövegemlékek, magyar anyanyelvú olvasóközön-
ség meglétére még nem lehet következtetni belőlük : a Königsbergi töredék sorsa is
jól demonstrálja, hogy amint új tulajdonoshoz kerülnek a latin nyelvú kéziratok-
ban található magyar vendégszövegek, a szöveg eltűnik a közönség elől. Csak má-
solójuk vagy bejegyzőjük találhatta meg őket a kézirat egy eldugott részén; arra
nem voltak alkalmasak, hogy szöveghagyományt teremtsenek, és újabb másolatok
készüljenek róluk. Az irodalmi szöveghagyományozás fontos feltétele, hogy a nép-
nyelvi szövegek önálló könyvként jelenjenek meg.
A középkori magyar királyság területén először a városokban jelent meg a na-
gyobb terjedelm ű, nem csak szórványemlékekre alapuló népnyelvi írásbeliség.
A nagyobb városok német lakossága magától értetődően vette át a Németország-
ban és Ausztriában a 13-14. században virágzó lovagi kultúra alkotásait. Bártfán a
15. században egy vágáns jellegű dalt másoltak a városi jogkönyvbe, amely a nők
hűtlenségéről szólt, Oszvald újbányai jegyző 1470 körül pedig 1398 soros, pár-
rímes eposzt írt a János pap országa történetének egy változatából, amelyben az
Indiában keresztény királyságot alapító János pap követe előbb Emanuel császárt
látogatja meg Rómában, majd felkeresi a Staufok erősségében Frigyes csá-
szárt. Frigyest keresztes hadjáratra készülése közben kiátkozza a pápa, és nyoma
vész, de a nép ennek ellenére hisz abban , hogy vissza fog térni, és meghódoltatja
a Szentföldet. A világi olvasmányokkal párhuzamosan az egyházi, liturgikus , és
devóciós szövegek is megjdentek népnyelven, mint a nagydísznódi/heltaui né-
met Mária-ének , Lócsén pedig ismert volt Szent Oszvald legendaregénye. Az első
magyarországi német nyelvú magánokirat, Hambot Jakab pozsonyi polgár és fe-
lesége, Klára 1346-ban írt oklevele másfél évszázaddal előzi meg az első hasonló
magyar nyelvú dokumentumokat. Abudai német polgárok már a 15. század elején
megalkották népnyelvi jogkönyvüket elsősorban a magdeburgi jogot követve, va-
lószínűleg a literátus Johann Siebenlinder budai bíró szerkesztésében. Ezt vette
át a 15. század folyamán a többi szabad királyi város (pl. Pozsony, Kassa, Eper-
jes, Sopron) német polgársága is, és a városok feljebbviteli bíróságának, a tárnok-
mesteri hivatalnak is ez lett a jogkönyve. Liebhard Eghenvelder pozsonyi polgár
és városi jegyző a kései Minnesangból és a korai mesterdalokból másolt össze a
15. század elején egy önálló válogatást, minden bizonnyal azokból aszövegekből
merítve, amelyek a korban népszerűek voltak. A rózsahegyi szlovák polgárok
49
L KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

a 15. század közepén elkezdték már használni az irodalmi cseh nyelvet a hétköz-
napi írásbeliségben, Il. Ulászló idejében pedig a budai cseh kancellária népnyelvú
dokumentumok sokaságát állította ki.
A szabad királyi városokban túlnyomóan nem magyar anyanyelvú volt a polgár-
ság, és a számottevő magyar népességgel rendelkező városokból (mint Kolozsvár,
Szeged vagy a 15. század második felétől Kassa) sem rendelkezünk magyar nyelven
írt dokumentumokkal, szövegemlékekkel. A magyar vernakuláris írásbeliség nem a
városi közegben, hanem a vallásos irodalom keretein belül bontakozott ki. Az első
fennmaradt (bár néhány helyen hiányos), több mint felerészben magyarul írt kézira -
tunk a Jókai -kódex, és ez tartalmazza egyúttal az első nagyobb terjedelmú magyar
szöveget is, Assisi Szent Ferenc életének és csodáinak egy önálló gyűjteményét."
Az 1440 körül másolt legendagyűjtemény egyértelmúen latinból készült fordítás,
de nem a fordító leírásában, hanem csak későbbi másolatban maradt fenn. Mivel
egyik részlete Bartholomaeus de Rinonico 1385 és 1390 között a rend felkérésére
írt Conformitates címú munkájára megy vissza (ebben a híres múben a szerző Assisi
Szent Ferenc és Jézus életének egyes eseményeit állítja tipológiai párhuzamba), és
ezt a nagy terjedelmú hagiografikus kompilációt csak 1390-ben hagyta jóvá az assisi
ferences rendi generálkáptalan, a magyar fordítás minden bizonnyal ezt követően
keletkezett. Szent Ferenc életrajza is ehhez hasonló hagiografikus forrásokból szár-
mazik: nagyrészt a SzentFerenc éstársainakcselekedetei címú legendagyűjteményből
és a Szent Ferenc társa, Leó testvér által írt Tökéletesség tüköre (Speculum perfectio-
nis) címú Szent Ferenc-életrajzb ól. Nem kizárt azonban, hogy már latinul is létezett
egy, a magyarhoz hasonló kompiláció Szent Ferenc legendáiból, ugyanis ezek a szer-
kesztmények gyakran másolatról másolatra változtak.
A Szent Ferenc-legendák szövegének fordítója igen nehézkesen ír magyarul, is-
kolás módon fordít, ha lehet, még a latin szórendtől sem szakad el. Gyakran a latin
szövegben természetes hátravetettjelzőket magyarul is a főnév után teszi: "látám az
asztalt tisztesen és odvar módra szerzettet" . A fordítást minden bizonnyal a latinul
nem vagy csak keveset tudó, esetleg éppen tanuló ferences testvéreknek szánták.
Egy hasonló tartalmú, latin nyelvú ferences kódex (OSZKcod. lat. 77.) 15. századi
bejegyzése ("ez a könyv a könyvtáré") tanúskodik arról, hogy közösségi használat
számára készült a másolat. Ott kézirat második felében a Mammotrectus cím ű feren-
ces eredetű , latin bibliai szótár kivonata található, amely a ferences iskolai oktatás
kedvelt bevezető segédkönyve volt a Biblia magyarázatába, szóról szóra interpre-
tálva a szöveg nehezen érthető szavait. A Mammotrectus a Biblia etimologikus ma-
gyarázatával, a héber nevek (nem mindig helyes) fordításával, az egyházi ünnepek
hátterének tisztázásával vált a ferences iskolákban a tanulók hasznára, hiszen az itt
tanult bibliaértelmezéseket később prédikációikban is felhasználhatták. Bár a Fe-

22 Jókai-kódex, XlV-xv. század. Kiad. P. Balázs János. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981.
50
 1.5. A MAGYAR NYELVŰ ÍRÁSBELiSÉG KEZDETEI

rene-legenda és a Mammotrectus szövege más-más kéz leírásában maradt fenn, nem

lehetetlen , hogy használóikat iskolai közegben kell elképzelnünk, és ehhez hason-
lóan a Jókai-kódexét is.
A 15. század első felében három bibliafordítás is keletkezett, amelyeket régeb-
ben szokás volt egyértelműen Huszita Bibliának nevezni. 23 A Bécsi Kódex az
Ószövetség néhány könyvét (Ruth, Judit, Eszter, Makkabeusok, Báruk, Dániel és a
kispróféták) tartalmazza magyarul, nem a ma elfogadott sorrendben, de ez nem
példa nélküli a középkori Biblia-kéziratokban; a Müncheni Kódex a négy evangé-
lium magyar fordítását, egy magyar naptárat és egy a húsvét időpontjának meg-
állapítását segítő naptárkereket, az Apor-kódex pedig a Zsoltároskönyvet, kiegé-
szítve néhány himnusszal és verses passiódialógussal. Szalkai Balázs egy minorita
krónikát állított össze a boszniai és magyarországi provincia történetéről a 15.
század közepén , és m űvének névtelen folytatója arról tudósított, hogy "ebben az
időben [1439-ben] még két tanulatlan ember is távozott innen Kamancról, tudni-
illik Tamás és Bálint, akik miután ezt néhány megszállott férfival és asszonnyal
megtanácskozták, éjnek idején Moldovába szöktek, ahol aztán ez a két pap el-
terjesztette az említett [huszita] eretnekséger.> A két pap Marchiai Szent Jakab,
a híres és indulatos ferences prédikátor elől menekült, aki a huszita eretnekség
kiirtására jött inkvizítorként Magyarországra. Budán új stílusú, teátrális elemek-
kel kiegészített szentbeszéde (egy koponyát rázott, ezzel figyelmeztetve a halál
elkerülhetetlenségére) nyomán csetepaté tört ki a német és magyar polgárok kö-
zött, Magyarországon átívelő útja során pedig mindenhol kiásatta és elégettette
az eretnek hírében álló elhunytak holttestét. Szalkai Balázs folytatójának leírása
szerint a két Moldovába menekült írástudó eretnekségét és tudatlanságát mi sem
bizonyítja jobban, mint hogy a spiritus sanctus szót szent szelletnek fordították.
A Müncheni- és a Bécsi Kódexben található bibliafordítások valóban használják a
szent szellet kifejezést, így nincs okunk kételkedni abban , hogy valóban a Szalkai
Balázs által megörökített Tamás és Bálint fordítását olvassuk, vagy éppen esetle-
ges korábbi fordítások általuk készített átszerkesztését: a prágai egyetem anya-
könyvének két magyarországi hallgató neve nyomán szokás őket Pécsi Tamásnak
és Újhelyi Bálintnak nevezni. Szalkai történetével egybevág a második legrégebbi ,
nagyobbrészt magyar nyelven írt könyv, a Müncheni Kódex másolási helye is: a
kolofon német származású bejegyzője, "Németi György, Hensel Emre fia" Moldvá-
ban, Tatros városában 1466-ban készítette a másolatot. Talán a cseh huszita ortog-

23 A kódexek kritikai kiadásai: A Müncheni-kódex 1466-ból. Kiad. Nyíri Antal. Bp., 1971. (Codices Hun-
garici 7.) Apor-kódex. Kiad. Szabó Dénes, Kolozsvár, Királyí Magyar Pázmány Péter Tudománye gyetem
Magyarságtudományí Intézete, 1942 . (Codices Hung arici 2.); Bécsi Codex (Betűhű átirat és latin meg-
feleló). Közzéteszi Mészöly Gedeon . Bp., 1916; (Új Nyelvemléktár 1.) BécsiCodex. Kiad. Mészöly Gedeon .
Bp., 1916. (Új Nyelvemléktár l. )
" A magyar középkor irodalma 1984, 668. (Ford. Csonka Ferenc .)
51
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

ráfia inspiráita azt a mellékjeles helyesírást, amely ezekben a kódexekben jelenik

meg először Magyarországon, és későbbi nyelvemlékkódexekben is gyakran elő­
fordul. Ettől függetlenül a kódexek, különösen a Müncheni Kódex kalendáriuma
és az Apor-kódex liturgikus felosztású zsoltárai megőrzik forrásszövegeik jelleg-
zetességeit: az előbbi, úgy látszik, egy bencés naptárból veszi a szentek ünnepeit,
az utóbbi pedig nem bencés, hanem más rendek (ferences, domonkos , premontrei
vagy pálos) és a világi papok által használt zsoltárbeosztást közvetít, valószínűleg
annak köszönhetően, hogy a fordítók csak ilyen felosztású zsoltároskönyvhöz fér-
tek hozzá (GALAMB György 2009).
Egyedül Gyöngyösi Gergely 1525-ben írt pálos rendtörténetéből értesülünk ar-
ról, hogy a budaszentlőrinci pálos kolostorban Bátori László 1437 és 1457 között
magyar nyelvre fordította az egész Bibliát, és azt Mátyás királya Corvina-könyv-
tárban helyeztette el. Nincs okunk kételkedni abban, hogy valóban létezett ilyen
fordítás, de az anyanyelvi írásbeliség kultúrája még nem lehetett elég erős ahhoz,
hogy széles körben elterjedjen, és másolatai is készüljenek: a Karthauzi Névtelen
Érdy-kódexhez írt előszava még 1526-27 táján is azt konstatálja, hogy majd min-
den nyelven (németül, csehül, franciául, szlávul) hozzáférhető a teljes Biblia, csak
magyar nyelven nem készült el a fordítása.

1.5.2. A magyar nyelvű líra kezdetei

Az Ómagyar Mária-siralom a legrégibb fennmaradt magyar vers.> Zavarba ej-

tően társtalan, korai: a szövegemlékek sorában csak a Halotti Beszéd előzi meg,
a hasonló terjedelmű magyar nyelvű verses szövegek pedig csak százötven év-
vel későbbről kezdenek felbukkanni. A verset őrző kódex 1923-ban került elő a
leuveni egyetemi könyvtárban, ahová német háborús jóvátételként jutott; előbb
1910-ben Toszkánában vásárolta egy antikvárius - korábbi provenienciája követ-
hetetlen. 1982-ben csere révén került az Országos Széchényi Könyvtárba. A mint-
egy háromszáz levél terjedelmű kódex latin sermók, prédikációk gyűjteménye,
paleográfiai vizsgálatok alapján nagyrészt a 13. század harmadik negyedében
másolták. A magyar verset és néhány magyar glosszát bejegyző két kéz azon-
ban inkább már a század utolsó évtizedére datálható. A magyar vers bemásolása
tehát az 1200-as évek legvégén történt. A lejegyzés hibái arra utalnak, hogy a
szöveg másolat. A vers tehát ennél akár évtizedekkel is korábbi lehet; Benkő Lo-
ránd nyelvtörténeti vizsgálatai a 13. század közepére valószínűsítik a keletkezé-
sét (BENKó Loránd 1980: 52-58).

25 Szövegét átírásokkal és a latin mintával lásd Szöveggyújtemény a régi magyar irodalom történetéhez

1. 1991, 320--326 .
52
 1.5. A MAGYAR NYELVÚ ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI

Az Ómagyar Mária-siralom (ÓMS) jelenleg a kódex 134 . levelének verzóján

található. A kódex eredetileg két kötetből állt, a magyar vers az elsó kötet hátsó
fedóhártyáján helyezkedett el. Ez magyarázza, hogy az írás ezen alapon erótel-
jesebben kopott, fakult. Vizkelety András kutatásai szerint a domonkos rend ma-
gyarországi tagjai között kell keresnünk a kódex másolóit és használóit (VIZKELETY
András 19B6).
A vers egy nagyon elterjedt és népszerű latin szekvencia nyomán készült fordí-
tás, átdolgozás. (A szekvencia félkórusok által a misén azonos dallamra énekelt,
strófapárokból felépüló latin himnusz.) A Planctus ante nescia... kezderű ének
szerzóje Gotfridus, a párizsi Ágoston-rendi Szent Victor-apátság subpriorja. A sok
változatban terjedó szekvencia legteljesebb szövege 13 párstrófából és egy záró,
pár nélküli versszakból áll. Helyzetvers, amelyben a fia kereszthalálával szembe-
süló Mária ad hangot keserű fájdalmának. A Mária hangján megszólaló lírai én
- a szöveg tehát megszemélyesítés: prosopopoeia - fájdalmas monológ, amelyet
több rendbeli apostrophe (megszólítás) tesz drámaivá: elóbb a keresztfán függó
Jézust, majd a halált, a fia haláláért felelósnek tartott "vak nemzettséget" (gens
ceca), végül Sion leányait szólítja meg. Minden bizonnyal az elóadásmódnak ez a
drámaisága tette alka lmassá a szöveget, hogy igen hamar a Jézus szenvedését be-
mutató misztériumdrámák, passiók betéteként is terjedjen. Ilyen formában (ludus
de passione) került be a Carmina Burana címen ismert versgyűjteményanyagába
is. Nehéz megállapítani, hogy a Planctus melyik változatát használhatta az ÓMS
szerzóje. A latin szekvencia érdekes módon megtalálható a Leuveni Kódexben a
magyar változattól ötvenlapnyi távolságban, ez azonban nem lehet a közvetlen
forrás, mivel hiányoznak belóle olyan strófák, amelyeket a magyar átdolgozó biz-
tosan ismert. Az ÓMS a jelenleg ismert formájában 13 versszak terjedelmű - ezek
elkülönítése némi nehézséget okoz, ugyanis a kézirat tördelés nélkül, folyamato-
san közli a szöveget . A magyar szöveg nem szoros fordítása a latinnak; helyen-
ként meglehetósen szorosan követi, máshol erósen önálló , a versszakok szint-
jén azonban jól követhetók a megfelelések. A magyar szöveg elsó hat szakasza
a latin szekvencia három elsó strófapárját követi. Ezután hiányzik a 4. és 5. pár,
majd a latin 6b versszak megfelelóje következik . Ezután rendben a latin 7a, 6a,
7b, Ba, Bb szakasz átdolgozásai. Mivel azon a helyen , ahol a két szöveg párhu-
zamossága megszűnik, nevezetesen a latin 6a-val párhuzamos "Ó, igaz Simeon-
nak ..." kezdem versszak elején, a kéziratban új hasáb kezdódik. Elképzelhetó,
hogy a másoló ezen a ponton valamilyen okból összezavarta a szöveg sorrendjét.
Természetesen a sorrendcserét más okokkal is magyarázhatjuk. Lehetsé-
ges - ahogyan a szakirodalom idáig többnyire feltételezte -, hogy a fordító elótt
egy eleve felforgatott sorrendű, ráadásul csonka szöveg feküdt. Ez ellen szól, hogy
Gotfridus PIactusának ez idáig nem került eló pontosan ilyen módon átalakított
latin variánsa. Elképzelhetó, hogy az ismeretlen magyar fordító kompozíciós, vers-
53
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

tani vagy tartalmi megfontolásokból forgatta fel a minta sorrendjét. Ebben az eset-
ben meg kellene találnunk a változtatás indítékait. Ezeknek nyomós okoknak kell
lenniük, hiszen a strófa áthelyezésével összezavarodik a szekvencia párstrófákra
épülő szimmetriája. Ráadásul az átdolgozó ezzel súlyosan megsértette volna a nagy
ismertséggel és autoritással bíró liturgikus szöveg integritását. Elfogadható lenne
ilyen mértékű beavatkozás, ha az ismeretlen magyar szerzetes munkájának a célja
nem fordítás, hanem kompiláció . A mintával való részletes filológiai összevetés
azonban arról tanúskodik, hogy az áMS a latin szekvencia költői vázát tiszteletben
tartó költői újrafogalmazása, parafrázisa. Az egyéb szövegekből: a Szentírásból és
a himnuszköltészetből kimutatható intertextuális kapcsolatok nem mások, mint
áthallások és reminiszcenciák, egy művelt klerikus által fölényesen uralt liturgi-
kus nyelv természetesen kínálkozó alakzatai. Ha az áMS költőjének poétikai tu-
datosságát szeretnénk megvizsgálni, mindenképpen állást kell foglalnunk ebben a
kérdésben. Az első esetben (az összezavart latin szöveg hipotézise) a fordító még a
szekvencia poétikai alapsémáját sem ismeri fel, a tudatos átrendezés feltételezése
esetében viszont éppen ellenkezőleg: a poétikai modelleket megújítani képes bá-
torságot és kreativitást kell tulajdonítanunk neki.
Mindezek megfontolásával talán harmadikként ismét fel kellene tennünk azt
a lehetőséget, hogy a Leuveni Kódex egy meglehetősen rossz, elrontott sorrendű
és talán csonka átiratát adja az Ómagyar Mária Siralomnak. Minimális változ-
tatással visszaállíthatjuk a magyar szöveg párhuzamosságát az elterjedt latin
változattal. Csak annyit kell tennünk, hogy az "á, igaz Simeonnak... " kezdetű
szakaszt a jelenlegi helyéről áthelyezzük a mostani hatodik és hetedik versszak
közé. A másolási zavar lehetőségének feltételezését erősíti, hogy a sorrend fel-
tételezett összekeveredése helyén találjuk az áMS leginkább romlottnak tűnő,
szinte érthetetlen versszakát, benne a szakembereknek sok fejtörést okozó ha-
pax .val állal" kifejezéssel. A következőkben egy hipotetikus, ,javított" sorrendű
olvasatot javaslunk a vers értelmezéséhez. A szöveget nem az elfogadott, a felté -
telezhető korabeli kiejtést tükröző olvasatban adjuk. Ajobb érthetőség kedvéért
a hangzást a későbbi nyelvfejlődési tendenciák irányába módosítottuk. Össze-
vetésként álljon itt az első két versszak betűhű szövege és Mészöly Gedeon ejtés-
tükröző átirata:

Volek sirolm thudothlon sy Volék sirolm tudotlon.

rolmol, sepedyk. buol ozuk Sirolmol seped ék,
epedek- Walasth vylagum búol oszuk, epedek,
tul sydou fyodumtul ezes
urumemtuul: Választ világumtúl,
zsidóv fiodumtúl,
ézés ürümemtűl
54
 1,5. A MAGYAR NYELVŰ ÍRÁSBELISÉG KEZDETEI

Az alábbi átírás az iskolai szövegkiadásokhoz hasonlóan a hangzást tehát

- anakronisztikusan - a mai kiejtéshez közelíti. A hazai gyakorlattal ellentétben
a szakaszokat párstrófáknak tekintettük, a szakaszok előtt szögletes zárójelben je-
leztük a latin mintaszöveg párhuzamos párstrófáinak számát. Az "á, igaz Simeon-
nak ..." kezdem szakaszt a kéziratbeli helyéről két strófával előrébb helyeztük. Az
la strófában A. Molnár Ferenc és másokjavaslatát megfontolva a "sepedyk" alakot
.sebhedek"-re ('sebesül') írtuk át, mivel azt a korábban elfogadott .sepegek" ('szi-
pog', 'szepeg', 'sír') alaknál hangtanilag és stilisztikailag is meggyőzőbbnek érez-
tük CA. MOLNÁR Ferenc 2003).

[la] Valék siralm-tudatlan,

Siralmmal sebhedek,
Búal aszok, epedek.
[1b] Választ világomtól,
Zsidó fiadomtól,
Ézes örömemtől.

[2a] á én ézes uradom,

Eggyen egy fiadom,
Síró anyát teküncsed,
Búabelól kinyúhhad!
[2b] Szemem könyvel árad,
Énjonhom búal fárad,
Te véröd hullatja
Énjonhom alélatja.

[3a] Világ világa,

Virágnak virága,
Keserűen kínzatol,
Vas szegekkel veretöll
[3b] Oh nekem, én fiam,
Ézes mézül,
Szégyenülszépségöd,
Véröd hiull vízűl.

[nincs párhuzama: 4a-Sb]

[6a] á, igaz Simeonnak

Bezzeg szava ére:
Én érzem ez bútőröt,
55
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Kit néha igére.

[6b] Siralmam, fohászatom
Tértetik kiül,
Én junhumnok bel búa,
Kisomha nem hiül.

[7a] Végy halál engömet:

Eggyedöm éljen,
Maradjon uradom,
Kitvilág féljen!
[7b] Tőled válnom,
De nem valállal ,
Hol így kínzassál,
Fiam, halállal.

[Ba] Zsidó, mit tész törvéntelen?

Fiam mért hol biüntelen?
Fogva, húztozva,
Öklelve, ketve ölöd l
[Bb] Kegyöggyetök fiamnak,
Ne légy kegyölm magamnak!
Avagy halál kínával
Anyát ézes fiával
Egyembelő öljétökl

[nincs párhuzama: 9a-13b, 14]

Az ismeretlen magyar átdolgozó a latin mintát helyenként egészen szorosan

követi, annak sikerült költői elemei inspirálják, hogy azzal poétikailag egyenér-
tékű , de a magyar nyelv logikájából fakadó megoldást találjon. Máshol távolabb
kerül az eredeti bet űj ét ől, és az adott strófa témájánál, hangulatánál maradva
szabadabb, eredetibb átiratot költ. A latin szekvencia kissé terjengős eredeti
konstrukcióját - ha feltételezésünk helytálló -lerövidítve elhagyja Jézus halálát,
a zsidókhoz, majd a Sion lányaihoz intézett két beszédet; így a vers középpontjá-
ba a passió eseménysorában szenvedve részt vevő Mária alakja kerül. A panaszos
monológként induló versbeszédet több ízben aposztrophé váltja fel. Először
a szenved ő Jézust szólítja meg [2a]-[3b], visszatér a monológhoz [6a]-[6b],
a halálhoz fordul [7a], majd ismét Jézushoz [7b], végül a fiát kínzó pribékek-
nek könyörög kegyelemért vagy legalább a megváltó halálért [Ba]-[Bb]. Mindez
rendkívül drámaivá, érzelmekkel telítetté teszi a verset. Mintegy a középpontba
56
 1.5. A MAGYAR NYELVŰ ÍRÁSBELiSÉG KEZDETEI

állított Szúz Mária szemén, az ő érzésein keresztül éljük át a passió drámai ese-
ménysorát.
A magyar költészet női hangon szólal meg először: a szenved ő fiát sirató, a fia
életéért saját életét felajánló anya hangján. Az elsőség, a kezdeményező szerep el-
lenére határozott és magabiztos ez a megszólalás ; lenyűg öz ő erejú, kiforrott költői
hang, amely nyelvi szépségével, kifejezőerejével, drámaiságával a mai olvasót is
megragadja.
Az egyházban a 11. század végétől kezdődő, az udvari-lovagi n őt ísztelettel
kölcsönhatásban megerősödő Mária-tiszteletnek a 13. század során különösen
népszerú változata a minden hívő édesanyjaként felfogott fájdalmas anya tiszte-
lete. A Mária-tisztelet nyomai a 12. századtól Magyarországon is kimutathatók.
Különösen erős központjai voltak ennek a népi vallásossághoz is hamar utat ta-
láló kultusznak a szerzetesrendek. Az egyházi irodalomban éppen a szekvencia
múfaja fonódott össze szorosan a Mária-tisztelettel. A 13. századtól a Mária fájdal-
mát középpontba állító énekek, köztük Gotridus Planctusa , a templomi liturgiából
a szabadabb felhasználás irányába kitörve más magánájtatosság céljára szolgáló
gyújteményekben is szerepelnek - egyre gyakrabban nemzeti nyelvú átiratban.
Hasonló tendencia, az érzelmekkel telített, bensőséges vallási élmény iránti igény
megnövekedése magyarázza a Planetus megjelenését a passiójátékok betéteként.
A passiójelenetek feletti - közösségi vagy egyéni - meditáció , a pieta téma vizuális
megjelenítése iránti egyre növekvő igény már a következő századok új vallásossá-
ga, a devotio moderna irányába mutat (Hopp Lajos 1992).
A Szent László-ének ("Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály / Salve benig-
ne rex Ladislae") a kevés középkori magyar verses szövegemlék egyike, amely
több másolatban is fennmaradt: a Peer- és a Gyöngyösi-kódex is megőrizte . 26 Az
1480-as években keletkezett vers Szent László kultuszát, a harcos szent ethoszát a
jelenbe helyezi át, a törökellenes küzdelmekre alkalmazza. Bár a magyar és a latin
változat némiképp eltér egymástól, épp a kéziratos hagyomány sajátos egyezésé-
ből (mindkét kéziratban a magyar és a latin versszakok felváltva követik egymást)
következtethető ki, hogy a szöveg egyszerre két nyelven született, és nem a két
változat összetoldoz ás ár ól van szó. Az egyszerre magyarul és latinul megszólaló
himnusz énekelve jól reprezentálja a Mátyás kori törökellenes küzdelmek keresz-
tény ideológiáját.

26 Kiadása: A magyarközépkor irodalma 1984, 875-877.

57
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

1.6. A reneszánsz humanizmus

A 14. század közepén Itáliában új műveltségi ideálok alakultak ki, amelyeket leg-
nagyobb eréllyel és hatékonysággal Francesco Petrarca képviselt először. Ez az új
kulturális világkép elutasította a skolasztikus teológiai, jogi és orvostudományi
szaktudást és annak a 12-14. században, az egyetemi közegben kialakult szakszó-
kincsét. Ehelyett egy idealizált, gazdag múlt enciklopédikus tudását és nyelválla-
potát állították példaként a kortársak elé: az ókori Róma, majd később a klasszikus
görög-római antikvitás egésze lett a követendő minta irodalom, tudomány, erkölcs,
nyelv szempontjából. Az ókor vége óta eltelt évszázadokat Petrarca elutasította ("a
sötét középkor"), mert csak elhomályosították az ókori tudás fényét, a nyelv hasz-
nálatát pedig visszatérítette a skolasztika dialektikus szóalkotásaitól a nyelvi szokás
felé (consuetuáo) : nincs olyan tudás, amelyet ne lehetne elmondani a rómaiak tisz-
ta, hétköznapi szavaival, minden más egyéni nyelvi alkotás, amely nem aszokáson
alapul, csak üres szemfényvesztés, tudálékoskodás. A nyelv és a tudás kölcsönösen
feltételezik egymást: a tudást csak az ókori consuetudo. a nyelvszokás, a klasszikus
latin nyelvén lehet leírni, a tudás feltétele tehát e tökéletes nyelvállapot ismerete,
viszont ennek megszerzéséhez a legtökéletesebb módszer az ókori klasszikusok ol-
vasása, magyarázata, így a nyelv csak e tudásban létezhet. Ez az összefüggés vezet
az ókori irodalom újjászületéséhez (renascentes litterae, ahogy Petrarca hívja, ami-
ből reneszánsz szavunk is származik) és egy oktatási módszertan kialakulásához,
amely nem a kérdés és felelet dialektikus analízisén, hanem elsősorban ókori szö-
vegolvasáson és szövegmagyarázaton alapul (studia humanitatis). A latin nyelv-
nek ez a normateremtő szabályozása minta lesz a népnyelvek számára a 16-17.
században, a tudás megteremtése és megfogalmazása egy nyelven az adott nyelv
legitimizálásátjelenti (a 16. században a francia, angol, a 17. században a német
és részben - pl. Apáczai Csere Jánosnál, Komáromi Csipkés Györgynél vagy Med-
gyesi Pálnál- a magyar nyelvben figyelhető meg ez a jelenség) .
A humanizmus magyarországi megjelenését nem lehet függetleníteni a 15. szá-
zad első felének európai politikai eseményeitől. Két meghatározó folyamat tette
szükségessé, hogy az európai államok szoros diplomáciai kapcsolatokat építsenek
ki és tartsanak fenn egymással. Egyrészt a katol ikus egyházszakadást felszámoló
konstanzi zsinat (1414-1418) adott alkalmat arra, hogy a kontinens országainak
küldöttei a hosszas tanácskozások alatt közelről találkozzanak azokkal a nyelvi,
stílusbeli változásokkal és a kulturális ideálok alapvető módosulásaival, amelye-
ket a kor Európájának legfejlettebb térsége, Itália produkált a megelőző fél évszá-
zadban. A konstanzi zsinatot követő egyházegyesítési törekvések (a baseli zsinat
- 1431, később a keleti egyházzal szembeni skizma felszámolására kísérletet tevő
ferrarai-firenzei zsinat - 1438-39, illetve az eretnek huszitizmussal szemben foly-
58
 1.6. A RENESZ ÁNSZ HUMANIZMUS

tatott állandó teológiai és diplomáciai csatározás) újabb lehetőséget teremtettek,

hogy a szellemi kapcsolatok ne csak a középkorban jellemző rendi és egyetemi kö-
zegben , a skolasztikus kultúrában jöhessenek létre. Másrészről az első rigómezei
csata (1389) és a nikápolyi ütközet (1396) után a török terjeszkedés már közvet-
lenül a nyugati kereszténységet fenyegette , és a közös ellenállás megszervezése
érintkezési pontot nyújtott az oszmán előretörés által közvetlenül sújtott területek
(elsősorban Itália - Velence és a pápaság, Magyarország, a Német-római Biroda-
lom, Lengyelország) írástudói számára. A közös fenyegetés - visszanyúlva a kö-
zépkori keresztes hadjáratok ideológiájához - teremtette meg a nem földrészként,
hanem politikai és kulturális egységként tekintett Európa gondolatát is a kor egyik
legfontosabb diplomatája, Aeneas Sylvius Piccolomini (a későbbi II. Pius pápa)
írásaiban. Ebben a közegben alakul ki a 16-17. századi magyaro rszági kultúra szá-
mára meghatározó védőbástya-gondolat ("Magyarország mint a kereszténység
védőbástyája" - propugnaculumChristianitatis) , illetve a tragikus vétek által isteni
büntetésként az országra sújtó török elképzelése is. A várnai csatavesztést (1444)
magyarázó kortársak, pl. Vitéz János, már istenítéletként tekintettek az esemény-
re, amiért I. Ulászló király megszegte az 1443-ban a törökkel kötött szegedi békét,
s a gondolatot a maga teljességében először Aeneas Sylvius használja Magyaror-
szágra, amelyet azért sújtana a török mint isteni csapás, mert nem fogadják el
V. László uralmát.
A budai sz űletés ű , de Itáliában karriert befutott Giovanni Conversini da Raven-
na örökítette meg azt a történetet, amely szerint Petrarca egyszer azt üzente egy
pécsi püspök által Nagy Lajos királynak, hogy csökkentenie kellene végtelenü! sok
agarának számát, és ehelyett egy tudósabb és ékesebben szóló levelezőt kellene
szolgálatába vennie. Ez a Nagy Lajosszámára adott petrarcai program csak a költő
és a király halála után mintegy ötven évvel teljesült be, viszont jól jelzi a humaniz-
mus útját Magyarországra: az udvarnak elsősorban olyan diplomáciai levélírókra
volt szüksége, akik ismerték a levelezés új formáit és a középkori ars dictaminis
szerkesztésmódja helyett Cicero stílusát tudták követni az episztolák és szónokla-
tok megfogalmazásában. Pier Paolo Vergerio volt az első , akiről bizonyosan tud-
juk, hogy hosszabb ideig (a konstanzi zsinattól, 1417-től) Zsigmond király szolgá-
latában állt, és Budán is halt meg. Bár Itáliában fontos m űvek fűződnek a nevéhez ,
így a Paulus (1390 körül) , az első reneszánsz komédia, amely jellegében inkább a
későbbi iskoladrámákhoz áll közel, az egyik legkorábbi humanista nevelési érteke-
zésA nemeserkölcsökról és az ifjak tanulm ányair él; egy Petrarcáról írott életrajz, és
a poeta laureatus padovai baráti köre Vergerióra bízta a befejezetlen Africa kiadá -
sát is, Magyarországra érkezése után tevékenységéről teljes bizonyossággal csak
néhány levél tanúskodik. Elképzelhető, hogy Arrianosz Nagy Sándorról szóló tör-
ténelmi m űvét (Anabaszisz) már Magyaroszágon fordította és ajánlotta Vergerio
Zsigmond királynak - ebben az esetben a 12. század óta ő volt az első szerz ő, aki
59
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Magyarországon görögrőllatinra fordított. Fordítása rossz latinságát azonban né-

hány évtizeddel később Itáliában komoly bírálatok érték, és ezt csak azzal tudták
mentegetni, hogy nem elegáns latinra, hanem Zsigmond rossz latinságára kellett
átültetni a művet. Egybevág ezzel az az anekdota is, amely szerint Zsigmond, mi-
kor a konstanzi zsinaton rosszul ragozott egy szót (épp a schisma, egyházszakadás
szót nőnernűként) , és egy művelt olasz püspök megszólta ezért, azt válaszolta: "Én
római király vagyok, és a grammatika fölött állok" (Ego sum rex Romanus, et super
grammaticam).
Az Európát keresztül-kasul szinte egész életén át beutazó Zsigmond király Ver-
gerio mellett számos más nagyhírű itáliai humanistától is kapott dedikált műveket,
mint Ciriaco d'Ancona, Francesco Barbaro, Maffeo Vegiovagy Antonio Beccadelli,
akit 1432-ben költővé koronázott. Ez azonban nem feltétlenül járt azzal a követ-
kezménnyel, hogy Magyarországon is megváltoztak volna a kultúra ideáljai, és a
skolasztikus tanulmányokat bárhol felváltotta volna a studia humanitatis.

1.6.1. Vitéz János

Az itáliai humanista műveltség közép-európai terjedését Vergerio mellett első­

sorban Aeneas Sylvius Piccolomini, III. Frigyes császár tanácsosa és diplomatája
mozdította elő, de már Giovanni de Dominis, Vitéz János olasz származású előd­
je a váradi püspöki székben is szoros kapcsolatot ápolt a kor leghíresebb itáliai
humanistáival, Ambrogio Traversarival vagy Geórgiosz Trapezuntiosszal. Aeneas
Sylvius körül III. Frigyes kancelláriáján gyorsan kialakult egy kisebb német hu-
manista kör, akik megpróbálták utánozni mesterüket és az itáliai humanizmus
kedvelt műfajait (pl. a dialógust). Ehhez hasonló lehetett részben a magyarokkal
állandó kapcsolatban álló Aeneas Sylvius, részben pedig a magyarországi itáliaiak
(Vergerio és De Dominis) szerepe a humanizmus itthoni indulásában. Vitéz Já -
nos (1408 k. - 1472; saját korában általában csak Zrednai Jánosnak nevezték),
mint Zsigmond király kancelláriáján dolgozó jegyző, majd I. Albert alatt immár
főjegyző, bizonyosan kapcsolatba került a nemzetközi kapcsolatokat szervező és
bonyolító olasz humanistákkal, az általuk terjesztett és megkövetelt stílusideálok
pedig kényszerítő mintaként hathattak Vitézre. I. Ulászló uralkodása alatt már ő
fogalmazta a pápához és a többi keresztény uralkodóhoz írt propagandaleveleket,
melyek Hunyadi János harctéri sikereiről számoltak be, és hogy ezek ne váljanak
az itáliai humanisták gúnyolódásának martalékává, egyértelműen szükség volt
arra, hogy a királyi főjegyző megpróbálja utánozni az új szónoki és levélstílust. 27

27 Múveit magyar fordításban lásd Vitéz János levelei éspolitikai beszédei. Szerk. Boronkai Iván. Bp.,

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987.

60
 1.6. A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS

Vitéz m űvelt családból származott, már apja is magisteri fokozatot szerzett, s

maga Vitéz is járt a bécsi egyetemre 1434-ben, azonban ott csak az ars dictaminisz-
szel és a Poetria novával ismerkedhetett meg, a reneszánsz humanizmus lényegé-
ben egészen a 15. század végéig hatástalan maradt a bécsi univerzitáson. Valószí-
nűleg autodidakta módon sajátította el a humanista latinság külsőségeit, és ezt
igyekezett volna fejleszteni később két alkalommal is életében, amikor egyetemi
tanulmányok céljából fel akarta keresni Itáliát, de először a horvát bán nem en-
gedte tovább 1444 táján, másodjára pedig hiába kért és kapott itáliai tanulmányai-
hoz pápai engedélyt, ideje nem volt már rá. Vitéz elzártsága, távolmaradása Itáli-
ától jelentősen befolyásolta m űveinek fogadtatását is. Egyetlen megszerkesztett
m űvét, 1445 és 1451 között írt nagyrészt diplomáciai, kisebb részt magánjellegű
leveleinek gyűjteményét alárendeltje, Ivanics Pál gyűjtötte össze 1451-ben . Vitéz
leveleit Pál kancelláriai jegyző kérésére kezdte el gyűjteni Ivanics, és ez mutatja
azt is, hogy mire szánták őket: egyfajta mintalevél-gyűjtemény lett volna a kancel-
lária jegyzői számára. Ivanics maga oktató célú jegyzeteket is fűzött a szöveghez,
illetve iskolás módon megadta az egyes szavak szinonimáit, ami azon túl, hogy az
olvasó szókincsét bővíthette, később a levél át- és újrafogalmazásában is segíthe-
tett. Gyakran maga Vitéz is hasonló módon járt el a levelek írásánál. Episztolái és
szónoklatai is azt mutatják, hogy nagy előszeretettel utánzott klasszikus és nem
klasszikus szerzőket egyaránt: előfordul, hogy egy teljes levél Livius-idézetekből
áll, máshol a késő antik keresztény egyházi történetírótól, Aquileiai Rufinustól
emeli át egész levelének sémáját, megfeleltetve a keresztény Magyarország küz-
delmét az eretnekekkel szembeni harcnak; a török harcok elmúlt ötven évét be-
mutató drámai leírását pedig Aeneas Sylviustól emeli át. Levélideálja még nem a
cicerói baráti levél, amelyet az itáliai humanisták követtek példaként: az egymást a
rangtól függetlenül tegeződve megszólító, a társadalmi ranglétra helyett a szellem
világában uralkodó egyenlőséget hangsúlyozó levélminta idegen lett volna az Itá-
lián kívüli diplomáciában (bár Aeneas Sylvius tett kísérletet a meghonosítására).
Vitéz tegeződik ugyan a gyűjteményt bevezető baráti levélben, ahol szellemesen
próbál szabadkozni Pál kancelláriai jegyzőnél, gyűjteménye összeállíttatatójánál
amiatt, hogy levelei ilyen parlagiasak, de a rangkülönbséget megőrzi az apa-fi-
úi szereposztás. Vitéz élvezettel merül el a szöveg bonyolultságában: stílus ának
nehézsége és a gyakran igen nehezen követhető szöveg gondolati összetettsége
jól tükrözi a retorika gazdagságában és az antik kultúrában történt hirtelen meg-
merítkezést. "Egyébiránt ha te is hajlandó vagy szemügyre venni és megfontolni
a jelen idők állását, hamar fölhagysz a nógatással, hogy épp most siessek beavat-
ni számodra szemérmességem mindmostanig érintetlen hajfürtjeit, amelyeket
csak akkor, vagy legalábbis főként akkor tudtam biztonságban, ha házam szenté-
lyében elrejtve kerülik el a külvilág piacának mindennemű cséphadaróját" - írja
Pálnak 1445-ben. Itt és ezt követő levelében is a metaforikus gazdagság (copia)
61
L KÖZÉPKOR É S A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

kedvéért több módon is kiaknázza azt az ötletet, hogy Pál és ő maga egy kölcsön-
szerződés résztvevői , ahol Vitéz kénytelen megadni - szinte uzsorakamattal - a
már rég beígért levélgyűjteményt. Ezek a merész képzettársítások, a levelekben
idézett számtalan paradoxon, az alliterációk, a szójátékok a stílus klasszikus , ci-
cerói letisztultsága helyett inkább a késő ókori rétortanárok - és középkori köve-
tőik - mesterkedő episztoláit idézik. Nem meglepő , hogy a tragédiaíró Seneca és
az eposzíró Lucanus, a római irodalom legösszetettebb nyelvű szerzői, Vitéz ked-
venc olvasmányai közé tartoztak, sokszor idéz tőlük. Szónoklataiban, valószínű­
leg tekintettel a közönségre, sokkal kevésbé fitogtatja retorikaijártasságát, inkább
a meggyőzés hatékonyságára helyezi a hangsúlyt. Igyekezetének komolyságát
könyvtárának fennmaradt kötetei közül leginkább azok tanúsítják, amelyeket sze-
mélyesen végigjegyzetelt, illetve korrigált, mint Nagy Szent Leó homíliái, Tacitus
történeti m űvei, Plinius és Jeromos levelei, Tertullianus-kötete, Macrobius Satur-
náliái. Különös figyelmet szentelt a klasszikusok és az egyházatyák asztrológiával
kapcsolatos kijelentéseinek. Leveleinek és szónoklatainak forrásai (Cicero mellett
az ezüstkori és késő antik-patrisztikus szerzők) és könyvtára, könyvjegyzeteinek
fő érdeklődési iránya (az ókori Pannónia, az antik történelem és az asztrológia) az
első eleven magyarországi íróegyéniségnek mutatják Vitézt, aki számára a stílus
nem iskolai tananyag, hanem személyes választás eredménye.
Bár a Vitéz köré szerveződő akadémiajellegú társaságról, amely még az 1440-es
években Váradon gyűlt össze, csak egy negyven évvel későbbi , a krakkói érseket,
Sanoki Gergelyt magasztaló életrajzból értesülünk, és az is elképzelhető, hogy az
azokon részt vevő János váradi püspök még nem Vitéz, hanem elődje, Giovanni de
Dominis, de a fennmaradt adatok arról, hogy barátainak ókori és kortárs humanis-
ta szövegeket tartalmazó kéziratokat kölcsönzött, Firenzében illuminált kézirato-
kat másoltatott, és humanista dedikációkat kapott mind Itáliából, mind Né-
metországból, arra utalnak, hogy maga körül már megpróbált megvalósítani egy
itáliai jellegű conviviumot, ahol a jelenlevők klasszikus szövegeket magyaráztak
vagy filozófiai problémákat vitattak meg. Egyetem híján nem volt komoly tudomá-
nyos centrum Magyarországon, ahová külföldiek is szívesen eljöttek volna: ennek
pótlására kezdte el szervezni a pozsonyi Academia Istropolitanát, amely - szem-
ben a korábbi magyarországi egyetemindulásokkal - földrajzi helyzete folytán
nemcsak magyarországi tanulókkal számolt, hanem a közeli, a Mátyással ellen-
séges III. Frigyes uralma alatt álló Bécs egyetemének is konkurenciája próbált len-
ni. Az 1465-ben II. Pál pápától kapott bulla engedélyt adott Vitéz számára, hogy
bolognai mintájú stud ium generálét nyisson , és 1467-ben el is kezdődött az okta-
tás , amely különösen erősnek mutatkozott asztrológiai-asztronómiai (Johannes
Regiomontanus, Olkuszi/Ilkus Bylica Márton - ő készítette el az egyetem alapítá-
sának ma is fennmaradt horoszkópját) és humanista irányban (Galeotto Marzio,
Aurelio Lippo Brandolini) . Legkésőbbi adatunk az egyetem működésére 1474-ből
62
 1.6 . A REN ESZÁNSZ HUMANIZMUS

származik: Vitéz célkitűzése tartós uralkodói támogatás hiányában kudarcot val-

lott, ahogy minden más akadémiai terv Pázmány nagyszombati alapításáig. (Lásd
K1.ANICZAY Tibor 1993.)
Vitéz ugyan sosem jutott el itáliai egyetemre, arról azonban gondoskodott, hogy
tehetséges rokonai közül ketten is, Janus Pannonius -lánytestvérének, Borbálának
a fia - és ifjabb Vitéz János - fiútestvérének a fia, a későbbi veszprémi püspök - is
a legjobb iskolákbajárhasson. Rajtuk kívül mások is felbukkannak Vitéz kancellá-
riáján , akik támogatásával itáliai iskolákat végeztek, mint Barius Miklós és Koszto-
lányi (Polycarpus) György. Ifjabb Vitéz János (megh. 1499 k.) veszprémi püspök-
ként, majd bécsi püspöki kormányzóként Conrad Celtisszel, a német humanizmus
mozgalomrná alakítójával kerül szoros barátságba, és dunai akadémiájának (soda-
/itasDanubiana) elnöke lesz (1497), Barius és Kosztolányi pedig diplomataként ír-
nak humanista szónoklatokat. Janus Pannoniushoz hasonló teljesítményt egyikük
sem tudott felmutatni, de kialakult egy olyan szellemi közösség Magyarországon,
amely természetesnek vette a klasszikusok olvasását. Egy Vitéznek tulajdonított
kódexben maradt fenn a bejegyzés kölcsönadott könyvekről: "[Euryalus és] Lukré-
cia Pálóczinál, Vergilius Drágffynál, Albertus Magnus nálam, Jeromos levelei ná-
lam, Tibullus Budán, Poggio Szellemes történetei Budán, Sallustius Budán, Aeneas
Silvius a kancellárnál, Cicero kötelességekről szóló műve Budán" (FRAKNÓI Vilmos
1881: 30) . A könyvek már kézről kézre jártak, de Janus Pannonius előtt senki nem
kezdett a klasszikusok hű követésébe.

1.6.2. Janus Pannonius

Vitéz János még váradi püspökként döntött úgy, hogy unokaöccsét, a literátus,
de nem nemesi családból származó Csezmicei Jánost 1447-ben itáliai tanulmá-
nyokra küldi Ferrarába, Veronai Guarinóhoz, a kor legkitűnőbb iskolájába. Gua-
rino humanista iskolája nem egy volt a sok közül , hanem az első. Az egyik első
humanista volt, aki megtanult görögül, és ráadásul nemcsak felületesen, ahogy
legtöbb kortársa, hanem öt éven keresztül Manuél Khrüszolórász bizánci iskolá-
jában."
A reneszánsz első alkotói , Petrarca és Boccaccio nemzedéke, még nem vagy csak
nagyon keveset tudtak görögül. Igazán széles körben pedig csak Erasmus korától,
a 16. század elejétől terjedt el a görög nyelv ismerete Európában. Arisztotelész fi-

" Janus műveinek legte ljesebb kétnyelvű kiadá sa: JanusPannonius munkái latinul ésmagyarul. Kiad.
V. Kovács Sándor. Bp., Tankönyvkiadó, 1987. A k ész ül ő kritikai kiadásból edd ig az epigrammákat tar-
talmazó elsó kötet jelent meg (kiad . Ritoókn é Szalay Ágnes. Bp., Balassi, 2006) . Janus többi m űv ének
legjobb szövegét továbbra is Teleki Sámuel és Kovásznai Sándor 18. századi kiadása nyújtja : Iani Pannonii
Poemataetopuscula l-2. Utrecht, Wild, 1784 .
63
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

lozófiáját jól ismerték Nyugaton a 12. századtól kezdve, de csak arab fordításokon
keresztül. A reneszánsz humanizmus nagy felfedezése Platón munkássága, akinek
csak egyetlen, kozmológiai tárgyú dialógusa, a Timaiosz volt latinul olvasható a
15. század második fele előtt. Janus Pannonius barátja, Marsilio Ficino az első, aki
latinra fordítja, és ezzel a humanisták szélesebb köre számára is hozzáférhetővé
teszi Platón összes m űvét, Janus Pannonius kitűnő görögtudása, amelyet fordítá -
sai és fennmaradt görög nyelvű kéziratai, szótára igazol, kortársai körében még
inkább ritkának számított. Epigrammaköltészetében használta fel leginkább a gö-
rög irodalmi hagyományt: az ókori görög epigrammák legnagyobb fennmaradt
gyűjteménye, a Görög antológia több saját erotikus vagy tréfás költeményének is
ihletőjévé vált .
Visszatérte után Guarino örökítette át Konstantinápolyból Nyugatra azt az ok-
tatási formát, amely nem a tényanyag és a száraz elmélet által próbálta az isme-
reteket elsajátíttatni, hanem elsősorban klasszikus , elegáns stílusban megfogal-
mazott szövegek olvasása és széles körű - matematikai, asztronómiai, földrajzi,
biológiai - magyarázata által tárta fel a tudományok teljességét, és amelynek esz-
méje a protestáns, a jezsuita, majd a humán gimnáziumokban élt tovább . Szem-
ben a késő középkori oktatással, ahol tömör, specializálódott, újra- és újraírt,
állandóan átszerkesztett traktátusok szolgáltak Európa-szerte egy-egy témakör
bevezetőjéül (pl. a logikába, a matematikai alapműveletekbe vagy éppen a csil-
lagjóslásba), Guarino oktatása kizárólag az ókori klasszikusok olvasásából indult
ki. Az antik szövegek filológiai és tárgyi magyarázatából sajátítható el minden
tudomány: Aeneas hajóútjának vergiliusi leírása Trójából Karthágóba, majd Itá-
liába alkalmas arra, hogy megtanulja a diák a keleti mediterráneum szigeteit és
az ezekhez kapcsolódó mitológiai történeteket, antik kultuszhelyeket vagy nagy
jelentőségű történelmi eseményeket. Ebben az értelemben a filológia, az antik
szövegekkel való foglalkozás minden más tudomány alapja és megismerésének
eszköze lesz, az antikvitás pedig egységes, idealizált kontinuumot képez a jelen-
nel. Iskolája emiatt már az 1400-as évek elejétől kezdve humanisták több gene -
rációját nevelte fel. A fejedelem fia, Leonello d'Este nevelője lett a ferrarai ud-
varban, és Janus idejében már számos angol, francia, lengyel, német, portugál
hallgató is megfordult ott, akiket általában saját hazájukban a humanizmus első
hírvivőiként tartanak számon. Iskolája és tanítványai sikereinek hírét Guarino tu-
datosan terjesztette.
Az 1447-től Ferrarában tanuló ifjú Janus nagyon gyorsan beilleszkedett ebbe
a hazai iskolázástól teljesen eltérő közegbe, és a nagy Guarino fia, Baptista egyik
művének korabeli kommentárja szerint rövid idő alatt tökéletesen elsajátította a
görög nyelvet. Teljes lélekkel magába szívta a Petrarca által alkotott reneszánsz-
koncepciót, és ennek legrészletesebben mestere, Guarino dicséretére írt panegi-
rikuszában ad hangot. Az antikvitást egy sötét kor követte, és ez így is maradna,
64
 1.6 . A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS

ha a Guarinót Bizáncból visszahozó hajó az istenektól elhagyatva elsüllyedne ("s

egy szál gálya csupán mindez, mely hogyha nem éli / át Orion düheit sértetlen, jaj,
hova is lesz / akkor a szép szó, és hová lesznek az isteni versek/ Mekkora éjszaka
száll afejekbe Hesperiában! " 277-281). A latin nyelv tisztasága ebben a sötét, kö-
zépsó korszakban elveszett, és vele együtt a gondolatoké is (,,Ámde a vén könyvek-
ben sok volt még a sötétség / főként mert idegen szók fertőzték meg a nyelvünk"
83-84; az idegen szavakat itt a skolasztikus latin kifejezésekre értve) , az orvosokat
támadó Petrarcát követve és a jogászokkal szemben a studia humaniiatis fölényét
kimutató Boccaccio nyomán Guarino is elutasítja tanulmányai során amedicinát,
a "cirkalmas Jogot" és a logikát (52-56) . Ehelyett egyenesen Apollón tanácsára
göröghon bölcsességét kell átmentenie Guarinónak, ami ahhoz hasonló misszió
Janus szerint, ahogy Platón Egyiptomotj árta be tudományáért, Püthagorász pedig
Asszíriát (92-96). Az oktatás felváltva zajlik latin és görög szövegek olvasásával
és részletes elemzésével: "belsejükig lehatolsz, és nem hagysz mit se homályban
/ egyetlen szótag, se betű rá nem szedi elméd, / szórendet vizsgálsz és értelmét a
szavaknak" (521-523) . Az aprólékos szövegelemzés annak a szükségszerű mód-
szere volt, hogy sokféle tárgyi tudást sajátíthassanak el a klasszikus szöveg révén:
egyrészt a szavak szinonimáinak magyarázatával a nyelvi gazdagságot bővítsék,
másrészt a tárgyi, tényanyagbeli tudást a történeti s földrajzi nevek értelmezésé-
vel, amelyekkel egyébként maga a Panegirikusz is tele van. Az értelmezett szer-
zó egyúttal k övetendő retorikai példakép is lesz, megtanulhat ók belóle a szónoki
szerkesztés szabályai (528-534).
Bár Janus az erkölcsi nevelés szempontját is kiemeli Guarino iskolájában ("nincs
helye rossznyelvű bujaságnak, / durva viszálynak elótted" 615-616), pajzán epig-
rammái mégis ebben az iskolai közegben születtek. A humanista iskola diákjai
minden ókori műfajban igyekeztek kipróbálni tudásukat, és ebbe éppúgy beletar-
tozott Martialis költészete, az epigramma gyakran pajzán hagyománya, mint az
elégiák és az epikus költészet. A költók klasszikusnak tekintett vergiliusi életpályá-
ja is lehetóvé tette, hogy az ifjú poéták fiatal korukban olyan verseket alkossanak,
amelyeket késóbb, a nagy m ű születésekor, már érett udvari emberként, megta-
gadhatnak. A hagyomány ekkor még sokszor Vergiliusnak tulajdonította a dur-
ván szexuális tőltetű Priapea-verseket: ezekben Priapus, a római kertek - egyedül
férfiasságával felfegyverzett - órzóistene próbálta vulgáris gesztusokkal elriasztani
a betolakod ókat. Vergilius késóbbi felíveló karrierje, az Eklogák, a Georgica és az
Aeneis megírása példát adott arra, hogyan indíthatja a megkomolyodó költó a pá -
lyáját merészebb versekkel, és Janus kortársai közül többen is követték ezt a példát.
Antonio BeccadelIi, a Hermaphroditus (1425) máig meg nem haladott, megjelené-
sükkor Guarino által is dicsért obszcenitásainak szerzóje később a nápolyi udvar
elismert történetírója lett, Aeneas Sylvius Piccolimini, a késóbbi II. Pius pápa pedig
késóbb megtagadott m űv ével, az Euryalus és Lucretia históriájával (1442) szerzett
65
r . KÖZÉPKOR És A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

magának hírnevet. A Bizáncból Nyugatra került görög epigrammagyújtemény, az

AnthologiaGraeca tovább erősítette a múfaj n épszer űség ét,
Epigrammáiba az itáliai reneszánsz más népszerű gondolatait is beemelte Janus:
a Pannónia dicséretére írt nevezetes epigrammája például a vera nobilitas, az igazi
nemesség gondolatára épül. A Petrarca által a költőkoronázásáról elmondott beszé-
dében népszerűvé tett téma, miszerint nem a származás, hanem csakis az erény és a
szellem által végrehajtott tettek révén lehet az ember nemessé, számtalan értekezés
témájává vált a 15-16. században. Janus epigrammájában a "Szellemem egyre di-
csőbb, s általa híres e föld" sor tulajdonképp azt mondja, hogy barbár pátriája csak a
szellem erejének k ösz önhet ően lesz nemes: különösen jól látszik ez a latin eredeti-
ben, ahol nem ,,híres", hanem "nemes" - nobilis lesz Janusnak k öszönhetőerr hazája.
A szellem nemességét a beszéd művészete adja, aki nem szól ezen az ékes nyelven,
csak barbár lehet: .Szépen szólni tudást csak nektek juttat a Múzsa ; / Külföld népe;
mi: csak barbarusok lehetünk" - mondja a itáliai költőbarátjának Janus.29
Az igaz nemesség gondolatának ókori moralistáktól eredeztethető hagyománya
Petrarca után (Fam . N, 7 és a Jó- és balszerencse orvoslásáról szóló m űv ében több
dialógusban is) a 15. század kezdetének legnevesebb humanistái, Leonardo Bru-
ni és Poggio Bracciolini firenzei kancellár, valamint Buonaccorsi de Montemagno,
firenzei jogász Írt értekezéseket és dialógusokat a témáról, felmagasztalva az eré-
nyei által nemesülő embert, szembeállítva az örökölt nemességgel és vagyonnal.
A számtalan irodalmi m ű morálját ihlető téma a magyar irodalomban is visszatérően
jelentkezett a 16. században. Keresztény köntösben Temesvári Pelbárt egyik Szent
László-beszédében (1500) mondta el, hogy az igaz nemesség csakis az erény jutal-
ma lehet. Taurinusnak a Dózsa-parasztháborúról írt eposzában (1519) maga Dózsa
szónokol az igaz nerness égr ől, és helyezi el önmagát is ezen a színtéren (3. ének),
és Nagyszombati Márton is ezt az igazi nemességet állítja példaként a magyar előke­
lők számára. Később pedig több széphistóriának, például az Enyedi György által for-
dított Gisquardus és Gismundának (1574) is kedvelt toposza, hogy "nemes atyáktól
anyáktól való testi szülés által senki illyen igaz nemessé nem születik"."
Az ókori latin és kisebb mértékben a görög (Íliász, Démoszthenész, Anthologia
Graeca) költészet imitációja mellett a humanista latin nyelvű költészet jelentős újí-
tásokat tett magáévá, amelyek a kánon alapját képező klasszikus ókori szerz őkre
nem voltak jellemzők. Az egyik ilyen sajátosság épp e kánon kettősségében rej-
lett: a tökéletes írók és költők névsora nagyon hierarchizált volt , és a humanisták
egymást közti versengése során elhangzó topikus megnyilatkozások ("második
Cicero ", "új Vergilius") csak megerősítették Cicero és Vergilius amúgy is megkér-

29Tribracónak, a költ ónek, 7-8 . (Ford. Áprily Lajos.)

30Szenczi Molnár Albert: Discursus de summa bona. Kiad. Vásárhelyi Judit. Bp., Akadémiai Kiadó,
1975,353.
66
 1.6 . A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS

dőjelezhetetlenelsőségét. Ehhez kapcsolódott az exkluzivitás igénye is: Petrarca

óta a középkor szerzői kerülendőnek számítottak.
Ezzel szemben áll a költői gyakorlat szabadsága, inkluzivitása , függetlensége
ettől a szigorú és kiz árólagos hierarchiától. Janus leggyakrabban mintául vett an-
tik szerzői - Martialis (az epigrammákban), Claudianus (a panegirikuszokban),
Ovidius, Catullus (az elégiákban) - részei ugyan az ideális humanista könyvtár-
nak, de annak inkább az alacsonyabb lépcsőfokain foglalnak helyet. A költői öt-
leteket és a szerkesztést onnan vette Janus, ahol a legjobban elő voltak készítve
számára: a Guarino-panegyricus, tanára dicsérete számára nem létezett még egy
kevéssé rangos claudianusi minta sem, hiszen a tanárok késő ókori társadalmi
státusa nem tette volna lehetővé egy ilyen költemény megírását. A megoldást, a
szerkezeti mintát a kora középkori Venantius Fortunatus (53D-kb. 609) egyik köl-
teménye nyújtotta, amelyben II. Childebert későbbi meroving király nevelőjét, Go-
gót dicsérte az udvari költő.
Ennek az imitációs szabadságnak az eredménye, hogy a hosszabb költeményeit
rendkívül következetesen szerkesztő Janus sok esetben elszakad a klasszikus köl-
tészet strukturális és tematikus mintáitól. Kitűnő példa erre a Búcsú Váradtól cí-
men ismert verse, amelyet talán 1453-as magyarországi hazalátogatásakor írt .
Arefrén által hét részre tagolt vers tájleíró és retorikusan búcsúzó felejól láthatóan
elválik egymástól tematikusan. Akölteményben mind a versmérték, mind a dikció,
a szóválasztás szintjén egyértelmű Catullus hatása, hisz a refrén , mely egyébként
meglehetősen szokatlan a humanista lírában, egy catullus i szókapcsolatra megy
vissza (35. vers: quare, sisapiet, viam vorabit), és talán Janus magának a refrénnek
az ötletét is Catullustól vette , a veronai költő 61. vagy a 62. carmenének refr énjei-
ből, jóllehet ezek teljesen más témájúak. Avers búcsúzkodó második felének pedig
egyértelmű ihletője a rövid 46. carmen, ahol Catullus Asia provinciába indulván
búcsút vesz barátaitól (46, 9: o dulces comitum valete coetus). Az utóbbi vers már
annak az ókori retorikai műfajnak a legkorábbi római képviselője, amelyet Janko-
vits László úgy határozott meg, mint logos syntaktikos, azaz búcsúmondó beszéd.
Bár refrénes városbúcsúztató verseket a középkori népnyelvű lírából ismertek (pl.
a 14. század második felében alkotó Eustache Deschamps adieu-refrénű Brüsszel-
hez, illetve Párizshoz írt költeményei), a téma teljesen szokatlan az antik költészeti
hagyományban (Jankovits László 2002).
A Váradtól búcsúzó vershez hasonlóan hét refrén tagolja az Álomhoz szóló elé-
giát. A hétosztatú szerkezet hozzájárul ahhoz, hogy a vers több legyen, mint Som-
nus, az álomisten antik mitológiai hagyományának újraírása, kiegészítése, meg-
kérdőjelezése (vö. 7-8. sor: "Ily szelidet sose zárnak a Tartarus árnyai közzé, / /
Ott hol a szörnyű kaput őrzik a szörnyetegek") és átfogalmazása. A hetes tagolás
időbeli kiterjedést ad a költeménynek, amely ezáltal mindennapi zsolozsmaként
is olvasható, hiszen már hetedik napja gyötri az álmatlanság az elégikus alanyt
67
I. KÖZ ÉPKOR É S A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000 -1526)

(ll. sor: "Már hetedízbe' ragyog fel a hajnal, elűzve az éjet"). A megszemélyesített
Álmot mindegyík szerkezeti egységben más és más oldalról, retorikai alapossággal
já rja körül Janus: a himnuszokat idéző megszólítás után az álmatlanság hatásait
írja körül több oldalról, antik párhuzamokat idéz fel saját sorsára, az Álom mito -
lógiai múltját idomítja saját esetéhez, majd az orvostudomány által ajánlott ellen-
szerek hatástalanságát is bemutatja a refrének által létrehozott szerkezeti egységek
határain belül. A mitologizálás Janus költészetében nem érintkezik a keresztény
hittételekkel. Egyfajta szinkretizmusra, a keresztény és az antik mitológiai elemek
elegyítésére találunk példát az Árvízról írt versben, ahol Janus Deucalion és Pyrrha
antik történetének egyértelmű párhuzamaként kezeli a bibliai özönvizet és Isten azt
követő ígéretét, miszerint a szivárvány a jele annak, hogy többet nem bocsát az Úr
a földre árvizet. A Siratá ének anyja, Borbála halálára cím ű versében a tragikus ese-
mény mitologikus parafrazeálása (a december hónap hibáztatása; Amalthea, a Jupi-
tert felnevelő kecske csillaggá változásának párhuzamba állítása, Bacchus története)
mellett békésen megfér a mennybemenetel és az ünnepi gyászmise ígérete ("Én ma-
gam ünneplő papi köntöst öltve, sirodnál, / ott mutatok be, anyám, misztikus áldo-
zatot . / Bár nincs kétségem, nyilván föl, a mennybe jutottál, / hogyha a jámborokat
várja örök jutalom" 151-154, Csorba Győző ford.). A két mitológiai rendszer nincs
szembesítve vagy egymás ellen kijátszva, és a reneszánsz latin költészet kedvelt meg-
feleltetései (pl. Juppiter azonosítása az Úrral) is hiányoznak Janus m űveib ől,
A triadikus szerkesztés legtökéletesebb példája Janus versei közül a Saját lelké-
ról szóló elégia. A megszólított emberi szellem vagy lélek (mens) sorsa három idő­
síkban, a múltban, a jelenben és a jövőben van ábrázolva, és mindhárom szakasz
majdnem azonos terjedeImet kap a versben (l4, 15, 15 sor). A lélek múltja egy aszt-
rológiai út a Tejúttól, amely mögött a test nélküli lelkek lakhelye terül el, a szublu-
náris (a Hold égöve alatti) világig, ahol a szenvedések sorozata éri. A lélek leszállása
során kapta meg azokat a tulajdonságait az egyes szférák bolygóitól, amelyek sorsát
a földön nyomorulttá és nehézzé teszik . A földi bajok és betegségek orvosi részletes -
ségű leírása követi az asztrológiai alászállást, descensust: az orvosi és csillagászati
szaknyelv ügyes költészetbe emelése költői bravúrnak számított a humanizmus ide-
jében. Végül a halál utáni időkről beszél lelkével: ha a lélekvándorlás révén valaha
vissza kellene térnie egy földi testbe, semmiképp se az emberit válassza. Ehelyett két
költői élőlényt ajánl lelke számára lehetőségként.Egyrészről a méhet, amely sokféle
virágból gyűjti édes mézét, emiatt az antikvitásban az imitáló költő példaképe, aki
a legszebb képeket veszi át mintáitól, a pásztori költészetben pedig gyakran maga a
költő. A reinkarnáció másik lehetősége pedig a hattyú, amely, ahogy Janus is említi,
halála előtti dalával válhat méltóvá egy költői lélek befogadására.
Janus verse teljesen korszerű eszmei hagyományba illeszkedett: 1465 . évi ró-
mai követjárása során találkozott Firenzében Marsilio Ficinóval , aki néhány évvel
később jelenteti csak meg első nagy platonista művét (1472, A szerelemról- szim-
68
 1.6. A RENESZ ÁNSZ HUMANIZMUS

pózium formájú kommentár Platón Lakomájához) , és több mint húsz év múlva

jelenik csak meg nagy asztrológiai, asztrálmedikus m űve, A hármas e1etról (1489) ,
amelynek épp asztrológiai részét az olasz humanista majd Mátyás királynak dedi-
kálja. Janus elégiájának kozmológiai szemlélete a világ jelenségeit jelként és egy-
fajta kozmikus összhang részeként fogja fel, amelynek interferenciái az egyén és
a világ, a mikro- és a makrokozmosz között meglevó elemi azonosságokra vezet-
hetók vissza. Így értelmezhetók az asztrológiai ihletésű epigrammák (pl. a Nyárde1
egén ragyogó iistökös, amely valójában a Vénusz bolygót énekli meg) és elégiák
(pl. a Szidalmazza a Holdat, amiért anyját elragadta, amelyben a legveszélyesebb
planéta, a Hold a vétkes) is, ahol a bolygók mozgásának és pozíciójának megvál-
tozhatatlan, végzetszerű eredménye a Földön bekövetkezó tragédia. Janus aszt-
rológikus kozmológiájának gyökere ugyan platonikus, mert a platóni Timaiosz
világszemlélete tükrözódik abban, ahogy például a Holdat szidalmazó elégiában a
bolygókat "Szellemek által gyúlt, ti örök, lélekteli lángok"-nak nevezi (latinul még
határozottabban örök szellemek - aeternae mentes - világítják a bolygókat, ame-
lyektól bocsánatot kér) . De platonizmusának még nem a firenzei reneszánsz neop-
latonizmus a forrása: ehhez Janus azért sem nyúlhatott, mert teljességében csak
halála után két évtizeddel bontakozott ki ez a filozófiai irányzat. Ehelyett elsósor-
ban Macrobius ókor végi (5. század) platonizáló kommentárja Cicero Scipio álmá-
ról szóló beszélgetéséról és a korában elérhetó asztrológiai szakirodalom szolgál
forrásul és ihletésül Janus számára (JANKOvrrSLászló 2002).
Érett elégiáinak alapvetó vonása a szellemi függetlenség: a pécsi püspökség
elnyerése után, (1458) sem ír Mátyáshoz dicsóító költeményt, s a kortárs huma-
nista szokásokhoz képest meglepó módon kerüli az uralkodó és más arisztokra-
ták magasztalását. Ennek oka lehet a szellemi izolációnak, az értó közönség hiá-
nyának sokszor megénekelt élménye is (Egy dunántúli mandulafáról, A roskadozó
gyümölcsfa). Tovább árnyalja ezt a függetlenséget az a tény, hogy meglep őerr ke-
vés Magyarországot mint politikai entitást érintó verset találunk Janusnál, annak
ellenére, hogy pécsi püspökként az ország vezetó politikusi rétegéhez tartozott.
Az egész országot érintó témák, mint az 1468. ószi nagy árvíz, inkább kozmoló-
giai-mitologikus keretben fogalmazódnak meg . A 16. század népszerű gondolata,
a magyarságot a bűneiért sújtó isteni büntetés gondolata Janus Pannoniusnál is
megjelenik Az árvízról írt elégiájában (91-100. sor), de ott a büntetés - mellyel az
egész kereszténység bűneiért a magyarok lakolnak - nem a török, hanem az árvíz
maga. A törökkel Janus Pannonius terjedelmes életművében nem sokat találko-
zunk, pedig korának humanistái igen sokat írtak a kérdésről. Janus több versében
egy-két sorban megemlíti a vad , barbár törököt (pl. Mikor a táborban megbetege-
dett, Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért, II. Pius
pápának háborús készülód és közben történt haláláról), aki miatt háborúzni kell, de
csak egyetlen verses episztolájában szól róla humanista szónokiassággal, részlete-
69
I. KÖZÉPKOR ÉS A R ENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

sen (Mátyás király Antonio Costanziolasz költőnek). Ezt is Mátyás király nevében
írta, válaszul egy hasonló itáliai költeményre.
Már Vitéz János levelezésében felmerül , hogy a várnai és rigómezei csatavesztés
isteni büntetés volt ("csak a mi bűneink miatt maradtak erősebbeka barbárok"; "Úgy
véljük ugyan , hogy ezekben az eseményekben mindenkor Isten titokzatos ítéletét
kell rettegő lélekkel meglátniok a halandóknak")." A toposz , hogy a török támadás
Isten ostora a magyarság bűneinek megbüntetésére, csak a reformáció és Mohács
után bontakozik ki a maga teljességében. (ÓZE Sándor 1991: 80-141.) A 17. század
elején a reformáció és a katolikus reformáció vitairodalmának (Magyari István,
Pázmány Péter, Alvinczi Péter) kulcskérdésévé válik, hogy az evidenciaként kezelt
isteni büntetést, a török támadást, mi okozta: a katolikus papság bűnei vagy a pro -
testánsok eretneksége. Az isteni büntetés tézisének legteljesebb megfogalmazását
és egyben feloldását is Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmeben találjuk.
Janus alapvetően mindig a béke költője maradt, és az igazi barbár nem a török ,
hanem maga a tramontán- északi költő . A politikum csak a fiatal korában írt pane-
girikuszokban (Anjou René-32 és Antonio Marcello-panegirikusz) jelenik meg erő­
teljesebben, a Magyarországon írt elégiákból viszont teljesen hiányzik . A humanista
politikai irodalom először egy nem itthon élő, de Magyarországhoz sok szállal kő­
tődő karthauzi szerzetes, Andreas Pannonius Mátyás királynak ajánlott Könyvecske
az uralkodói erényekről című munkájában (1466-1467) jelenik meg, igaz, erősen tá-
maszkodva a középkori devóciós és morálteológiai irodalomra. A török kiűzésének
feladatát szánja MátyásnakAndreas Pannonius, de ez a célkitűzés Isten kegyelméből
csak az erények gyakorlásával és meditativ életvitellel érhető el. A devotio moderna
által a 14. század végén felvázolt meditatív séma, a négy végső dolog (halál, utolsó
ítélet, pokol, mennyország) ismertetése arra szolgál, hogy felkészítse a hívő királyt
az Antikrisztus eljövetelére, az apokalipszis idejére , ismertesse az utolsó ítélet, a fel-
támadás lefolyását, a Pokol büntetéseit és a szentek boldogságát.

1.7. Vitéz és Janus után: a latin nyelvű irodalom Mátyás

uralkodásának második felében és a Jagelló-korban
Vitéz János és Janus Pannonius halála (1472) után a humanista irodalmi törek-
vések elvesztették legfontosabb támogatói h átterüket. " Mátyás erősebben tá-

31 Vitéz János levelei éspolitikai beszédei; id. kia d., 229.

32 Teljes szövegét lásd Szentmártoni Szab ó Géz a : Parthenope veszedelme: újdonságok a Janus Panno-
nius-filológiaköréból. Bp., Napk út, 2010 .
33 A magyar humanizmus Janust követő korszakának legfontosabb szövegemlékeit tartalmazza: Ja-
nus Pannonius- magyarországihumanisták. Kiad. K1aniczay Tibor. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982.
70
 1.7 . VITÉZ ÉS JANUS UTÁN

maszkodott itáliai és német neveltet és ű diplomatákra, mint Gabriele Rangoni egri

püspök vagy Johann Beckensloer esztergomi érsek, akik idegenségük folytán ke-
vesebb belső veszélyt jelentettek az uralkodó számára. Vitéz és Janus baráti köre a
Mátyás-ellenes összeesküvés lelepleződése után háttérbe szorult. A humanizmus
háttérbe szorulását jól reprezentálja Galeotto Marzio karrierje. Janus még Itáli-
ában, Guarino iskolájában ismerte meg Galeotto Marziót, aki később rövid ideig
tanári pályáját megszakítva Magyarországon is tartózkodott 1461-ben. Janus sze-
rencsétlenül végződött 1465 . évi római követjárása után hívta meg Magyarország-
ra, és ekkortól kerülhetett mindennapi kapcsolatba az udvarral és Vitéz Jánossal,
akinek Az emberről szóló avicennista orvosi művét ajánlotta. 1472 után elhagyta
az országot, azonban eretnek tanításai miatt (kortársa, Bonfini szerint egyenesen
epikureus tanokat hirdetett, kételkedett a lélek és a túlvilág létezésében) 1477-ben
börtönbe került Velencében, ahonnan Mátyás király és Lorenzo Medici együttes
kérésére kiszabadult, és visszatért Magyarországra. Mátyás királyról szóló m ű­
vében, a Mátyás király kitűnő, bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről szóló anek-
dotagyújteményben már megjelenik a bölcs király legendássá nagyított alakja,
azonban történetei nem kerültek át később a néphagyományba, talán túlságosan
tudós jellegük miatt. Mátyás király jellemzéséhez - amelyben más hasonló jelle-
gű reneszánsz királyéletrajzokat is követ, mint pl. Antonio BeccadelliAlfonz király
bölcs tetteiről szóló gyújteményét - éppúgy felhasználja orvostudományi ismere-
teit, természetesen Mátyás királynak tulajdonítva, mint a grammatikai és retorikai
tananyagot, melyet Galeotto szerint a király tökéletesen használ mindennapi be-
szélgetései során. Minden bizonnyal a királynak tulajdonított egyház-, szerzetes- és
teológiaellenes megszólalások (pl. a skolasztikus domonkos Petrus Nigri megalá-
zása vagy a főpapok jellemzése a hét főbűn által) inkább az inkvizíció börtönében
raboskodó Galeotto véleményét képviselik, mintsem a királyét. Az a fajta római ere -
detkutatás, amely később Bonfini történeti művében kiteljesedik, már Galeottónál
is megjelenik, igaz, nehezen komolyan vehető formában, amit pl. Buda nevének
Buddhából, Pest nevének Paestumból való leszármaztatása is mutat.
Vitéz és Janus könyvtára részben az uralkodó gyújteményébe került, ezzel meg-
teremtve a későbbi Corvina-könyvtár alapját. Maga a Bibliotheca Corviniana azon-
ban csak a Beatrixszal kötött házasság (1476) után indult fejlődésnek, amikor a
rokoniság révén felélénkültek a kulturális kapcsolatok Magyarország és a Nápolyi
Királyság, valamint az Aragóniai-családdal szoros rokoni viszonyban álló Ferrara
között. E kapcsolat által számos művelt itáliai humanista érkezik Magyarországra.
Nápolyból érkezik Budára Francesco Bandini, a Marsilio Ficino körül szervez őd ő
firenzei neoplatonista kör tagja, és a Corvina-könyvtár könyvtárosa lesz. Minden
bizonnyal közvetítése által nyeri el Mátyás királya századvég egyik legfontosabb
humanista m űvének, Ficino A háromféle életről szóló asztrálmedicinával foglalko-
zó értekezésének ajánlását. Antonio Bonfini szintén a nápolyi Aragóniai-házzal
71
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

meglevő kapcsolatainak köszönhetően kerül Magyarországra 1486-ban. Előbb gö-

rög szerzők fordításainak sorával (Héródianosz Római történetével, Philosztratosz
képleírásaival, Hermogenész és Aphthoniosz retorikai műveivel) jár az uralkodó
kedvében, a budai várpalota reneszánsz építkezései számára latinra fordítja Fila-
rete olasz építészeti értekezését. Még Magyarországra érkezése előtt egy szümpo-
szion (lakoma) keretében leír egy Mátyás király udvarában zajló tudós beszélgetést
A szüzességről és a házassági szemérem ről . A m ű a reneszánsz morálfilozófia egyik
központi témáját, az aktív és a kontemplatív (szernlélőd ő) életvitel kérdését járja
körül. Ezen belül keres választ arra a kérdésre, hogy a házastársi életben milyen
szerepet játszik az önmegtartóztatás, amelynek különös politikai aktualitást adott
Mátyás és Beatrix házasságának gyermektelensége. A lakoma során Galeotto Mar-
zio, akit Bonfini ellenszenvvel ábrázol, az epikureus életformát hirdeti, büszkén
vállalva, hogy az élet egyedüli célja a halál előtt a gyönyör, erre válaszol teológiai
érveléssel Aragóniai Ferenc, a platonikus világkeletkezés és a szférák rendszerének
összefoglalásával Mátyás és a szüzesség dicséretével Beatrix. A m ű tartalmi gaz-
dagsága ellenére ellentmondásos: nem tudni, miért épp ezt a kényes témát válasz-
totta Bonfini udvari bel épőül Magyarországra, és a mű végén, Beatrix és a házastár-
si szüzesség győzelme után miért emlegetik fel mégis a lakoma résztvevői a várva
várt trónörököst.
Egy önálló értekezésében Bonfini megteremtette a Corvina-uralkodóház római
eredettörténetét és leszármazását is, majd ez a genealógiai fikció bekerül a Ma-
gyarország történetéről szóló nagy összefoglaló rn űv ébe, a liviusi minta alapján
írt Magyar történelem tizedeibe, amelynek elkészítésére Mátyás adott megbízást
1488-ban. A hatalmas terjedelmű, a magyar történelmet addig legteljesebben
összefoglaló m ű befejezetlen maradt, annak ellenére, hogy Mátyás halála után
II. Ulászló király is támogatta anyagilag szerzőjét. Jelentősége rendkívüli: a hun-
avar-magyar rokonság téziséből elsőként alkotott rendszert, és Mátyás pozitív ural-
kodói legendájának is Bonfini m űve a kiindulópontja, amelyet a 16. század máso -
dik felében Heltai Gáspár dolgozott át és fordított le magyarra, megteremtve a Má-
tyásról, ajó királyról szóló mesés történetek alapját. Bonfini m űve számos kiadása
által a 19. század elejéig a legfontosabb és legkönnyebben hozzáférhető forrás volt
a magyar történelemrőlkülföldön, a 16-17. század magyar történetírói közül sokan
az ő folytatójaként kezdik el és tervezik meg művüket (pl. Verancsics Antal, Zsám-
boky János, ListiJános, Giovanni Michele Bruto vagy Istvánffy Miklós), bár ezekből
kevés jutott el a teljes megvalósulásig (KULCSÁR Péter 2008).
A nápolyi udvarból származott 1489-ben Budára Aurelio Lippo Brandolini is,
aki Bonfinihez hasonlóan a reneszánsz dialógusműfaj által próbált az uralkodó
kedvében járni. A Köztársaság és királyságösszehasonlítása c ímű munkájában Má-
tyás király egy firenzei polgárral folytatott vitában bizonyítja be, hogy az egyed-
uralom, a királyság tökéletesebb államforma, mint a köztársaság, hiszen kevesebb
72
 1.7. VITÉZ ÉS JANUS UTÁN

teret ad a széthúzásra, a belső ellenségeskedések szítására, és az állam számára

üdvösebb, ha az igazság egyetlen letéteményese a király. Ajó uralkodó mindig ha-
tékonyabb, mint a sok ember által, váltott ciklusban vezetett köztársaság, és újabb
vélemények szerint az autokrata, célelvű uralom piedesztálra állítása Brandolini-
nél megelőlegezi Machiavelli mintegy húsz évvel később írott, A fejedelem cím ű
értekezését. Mindezek ellenére például a kereskedelem kérdésében Brandolini
egyáltalán nem az állam érdekét szem előtt tartó álláspontot ad a király szájába,
sztoikus érveléssel utasítva el annak szükségességét.
Beatrix királynő révén, illetve az 1487-ben, hétéves korában esztergomi érsekké
tett Ippolito d'Este által, birtokaik irányítására és adminisztratív vagy diplomáciai
feladatok ellátására számos nevesebb itáliai humanista látogatott Magyarországra
az 1480-as évek második felétől: Pandolfo Collenuccio, a neves történész és me-
seíró, és megfordult Magyarországon a humanista Celio Calcagnini is. Francesco
Pescennio Nigro, egy Eur ópa-szerte elterjedt latin stilisztikai m ű szerzője saját be-
számolója szerint több éven keresztül Báthory Miklós váci püspök környezetében
tanított. Girolamo Balbi, a kalandos életű retorikatanár 150l-től kezdve állt Ulász-
ló szolgálatában mint diplomata és királyi titkár, és karrierjét egészen 1522-ig Ma-
gyarországon építette.
Az Itáliában egyetemet végzett főpapok fenntartották kapcsolataikat mestereik-
kel, és a kiválasztott ifjakat is hozzájuk küldték tanulni: Váradi Péter kalocsai érsek
már elegáns, itáliai latinsággal írta leveleit, amelyek ugyan hétköznapi, gazdasági té-
mákról szólnak, de így is tudósítanak arról, hogy nemcsak a nemzetközi diplomáciai
nyelvhasználatban, hanem az országon belüli latin nyelvű írásbeliségben is átvette
a középkori latin helyét a reneszánsz, antikizáló stílusideál. Váradinak, akit Mátyás
uralkodása végén hosszú időre börtönbe záratott, 1500-ban a kor legnevesebb hu-
manistája, id. Filippo Beroaldo ajánlotta Apuleius-kiadás át, és más magyar főpapok
szintén rendszeres kapcsolatot ápoltak itáliai tanulmányaik befejezése után is a kor
szellemi elitjével. Bakócz Tamás esztergomi érsek és Szatmári György váradi, majd
pécsi püspök több fiatalt küldött itáliai egyetemekre, Brodarics István és a Beroald ó-
nál tanult Csulai Móré Fülöp pécsi püspök is kapcsolatban állt a könyvnyomtatás és
filológia megújítójával, a velencei Aldus Manutiusszal.
Mindezek ellenére a Jagelló-korban a magyarországi humanizmus addig egy-
értelműen olasz orientációja kezdett megváltozni. Egyrészt az 1500. év körül már
az északi, Alpokon túli egyetemek (előbb a bécsi, ingolstadti, majd a krakkói is)
elkezdték átalakítani tanulmányi rendszerüket a humanizmus szellemében, így
lehetőséget teremtettek arra, hogy az addig szinte csak Itáliában megszerezhető
tudás az ország határaihoz közelebb is elérhetővé váljék. Másrészt a Jagelló-ház
egyidejű lengyelországi, csehországi és magyarországi uralma, valamint szoros
szövetsége I. Miksa császár Habsburg udvarával, a trónörökös, a későbbi II. La-
jos király házassági szerződése Habsburg Máriával, az 1515 . évi bécsi császár- és
73
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

királytalálkozó olyan békeviszonyokat teremtett Közép-Európában, amelyre Mátyás

uralma alatt nem volt példa.
A német egyetemi humanizmus körében a 15-16. század fordulóján egyre erő­
sebb önérzettel fejeződött ki az a tudat, hogy a Római Birodalomnak az Alpok-
tól északra fekvő tartományai is önálló, értékes ókori örökséggel, feliratokkal és
irodalommal rendelkeznek, amely vagy az antik szellemből. vagy éppen azzal el-
lenkezőleg, a germán, pogány hagyományból táplálkozik. Tacitus Germániájában
a barbár, de kemény erkölcsű germánokat szembeállította az egyre elpuhuló ró-
maiakkal, és ennek nyomán Konrad Celtis megpróbálta összefoglalni Germania
generalisában az ókori, középkori és korabeli geográfiai és kozmográfiai tudás-
anyagot. Megpróbálta felderíteni és népszerűsíteni az önálló, germán középkori
irodalmi hagyományt: így Albertus Magnust mint Aquinói Szent Tamás megfele-
lőjét, Hrotsvithát, a 10. századi, latin nyelven író drámaszerz ő apácát mint a sö-
tétség évszázadainak egyetlen drámaíróját mutatta be (Celtis eszövegkiadásának
köszönhető, hogy elkészült az első fennmaradt magyar drámafordítás, a Három
körösztyén leán Hrotsvitha Dulcitiusából) . Janus Pannonius m űveinek 1518. évi,
bázeli kiadásában még a magyar k ölt öt is germánként állítja a közönség elé Bea-
tus Rhenanus, Erasmus barátja, azzal a céllal, hogy az olasz kortárs humanista
költészet pendantját felmutathassa Északon is. Az itáliai humanizmussal párhuza-
mosan vagy alkalmanként azzal szemben elképzelt örökség megőrzésére, életben
tartására Celtis egy virtuális irodalmi társaságot (sodalitas litteraria) is szervezett
az Alpokon túli Észak folyói, a Rajna , a Duna és a Visztula mentén. Bár Celtis Bu-
dán nem szervezett akadémiát, kétségtelenül kapcsolatban állt magyar humanis-
tákkal, elsősorban az 1490 -es évek elején Bécsbe települt veszprémi püspökkel,
ifj. Vitéz Jánossal, aki a bécsi székhelyű Sodalitas Danubiana legfontosabb magyar
tagja volt. Celtis geográfiai és kozmográfiai tevékenységének hasonló szellemű,
nemzeti-történelmi koncepció jegyében fogant folytatója lesz néhány évtizeddel
később Oláh Miklós befejezetlenül maradt Hungáriája (1536) .
II. Ulászló trónra lépésekor számos itáliai humanista hagyta el az országot,
azonban többen érkeztek is. A német származású olmützi Morva Ágoston Pado-
vában tanult, majd 1497-től 151l-ig Budán volt Ulászló kancelláriai titkára és
Csehország alkancellárja. 1493-ban, még Padovában írt műve, a Dialógus a köl-
tészet védelmében (1494) elsőként tárgyalja ezt a népszerű humanista témát a ke-
let-közép-európai térségben. Augustinus, a szerző alteregója és az orvos Laelius,
egy barátja, arról vitatkoznak a komikus iszákos, Bassareus jelenlétében, hogy az
orvostudomány vagy a költészet az előbbrevaló-e. Augustinus szerint az orvostu-
domány csak pénzhajhászat, az orvosok csak a beteg kárán tanulnak, és nem olyan
általános szemlélettel nézik a világot, ahogy a régi görögök: a csillagok befolyá-
sáról, az asztrológiai hatásokról sok orvos egyáltalán nem tud, pedig a világ nagy
építményében egyértelműenm űkődnek ezek a kozmikus szimpátiák. A költők ezzel
74
 1.7. VITÉZ ÉS JANUS UTÁN

szemben tisztában vannak a legmélyebb bölcsességekkel, és nem igaz a Platón-

tól öröklődő vád arról , hogy hazudnak: minden kitalált történetük mögött jósla-
tok, orákulumok vagy rejtett bölcsességek lelhetők fel. Az antik istenek történetei
valójában elrejtett allegorikus tanítások: Jupiter a világlélek, az egyetemes erő ;
az, hogy Saturnus lenyeli fiait, majd kihányja őket, azt tanítja, hogy az idő szül
meg mindent; Juno (a levegő) és Jupiter (a tűz) házassága pedig arról tanúskodik,
hogy a levegő aláfekszik a tűznek, azaz táplálja.
A fikció allegorizáló legitimizációja késő ókori örökség (Fulgentius írt alle-
gorikus magyarázatokat Vergilius Aeneiséhez és az antik mitológiához) , része a
kereszténység reakciójának az antik irodalom szabadosságaira. A 12. században
feléledő allegorikus költészetértelmezés, a makro- és mikrokozmosz, a világ és
az ember egységét és egymásnak való megfeleltethetőségét hirdető platonikus
tanok a 14. század közepén új funkciót kapnak az itáliai humanizmus egyete-
mi közegében. Az allegorikus értelmezés nemcsak a költészet mentsvára lesz a
keresztény hitigazságokkal szemben, hanem az egyetemi közegben is igazolja
az addig alábecsült artes fakultás, a nyelvi-irodalmi oktatás felsőbbrendűségét
az orvos- és a jogtudománnyal, a két praktikusnak, magasabb rendűnek tekin -
tett tudománnyal szemben a humanista logocentrizmus szellemében. Petrarca
az Orvosok ellen írt támadó leveleben Morva Ágostonéhoz hasonló érveket hoz
fel az orvosok ellen, de nagyobb jelentőséget tulajdonít az orvosi nyelvhasználat
önkényének. A nyelv határozza meg a világról alkotott képünket, ezért a petrar-
cai fölfogás szerint nemcsak a skolasztikára, hanem más tudományokra, így az
orvoslásra is igaz, hogy amire nem rendelkezünk bevett, hétköznapi kifejezéssel,
az nem is létező dolog , csak skolasztikus fabrikáció. Boccaccio a jogtudomány
fölé helyezi a költészetet az istenek történeteit bemutató nagy allegorikus mun-
kájában, az Istenek genealógiájában, és a költészet védelmének műfaja ezt köve-
tően nagy népszerűségre tesz szert a 15. század második felétől, elsősorban a
német egyetemeken.
A Jagelló-kor humanista kultúrájának központi alakja és legtehetségesebb köl-
tője az erdélyi szász származású Piso Jakab. Bécsi egyetemi tanulmányai (1496)
után, ahol talán már az 1497-ben az egyetemi stúdiumokat humanista szellem-
ben megreformáló Celtis tanításaival is találkozott, Ulászló diplomatája lett, Ró-
mában járt követségben, és ott megismerkedett a német Janus Coritius költői
társaságával. Ott találkozott Erasmusszal, elsőként a magyar humanisták közül,
alig egy évvel azt követően , hogy annak megjelent a hírnevét szerző Adagia című
közmondásgyűjteménye (1508), amely új utat nyitott az antik irodalom szelektív
imitációjában: példák ezreivel mutatta be, hogyan lehet saját véleményünk meg-
formálására és alátámasztására az antikvitás szerz őit ől rövid idézeteket kiválasz-
tani és közmondássá formálni, úgy, hogy az új szövegjelentés akár ellenkezhet is
az eredeti kontextussal.
75
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZM US (1000-1526)

Pisónak mintegy ötven költeménye maradt fenn, nagyrészt a Schedia (1554)

c ím ű ,majd harminc évvel halála után kiadott gyűjteményben, amelyben többnyi-
re rövid terjedelmú epigramrnák és ódák találhatók. 34 Költői mintáiban (Martialis,
luvenalis) Janus Pannonius epigrammáinak hagyományát követi, azonban Janus
pajzán vagy erősen gúnyos itáliai és illúziót vesztett magyarországi rövid verseihez
képest sokkal erősebb a moralizáló hangvétel és a szkepszis szerepe megszólalá-
sában. Míg Janus generációjában az Itáliában nevelt, múvelt humanista számára
természetesnek tűnt a főpapi és kancelláriai karrier, Piso versei újra és újra vissza-
térnek a megélhetés problémáira és a mecenatúra rendszerének megaiázó viszo-
nyaira. Elsősorban az 1520-as években keletkezett, Szalkai László egri püspökhöz,
illetve az ifjú Ursinus Velius bécsi egyetemi tanárhoz intézett panaszaiban jelenik
meg a gyökértelenség gondolata: Itália ; Gallia, Germánia mind megbecsüli köl-
tőit, egyedül a pannon föld az, ahol nincs semmi tisztelete a költészetnek: Vergi-
lius Maro meggazdagodott verseiból , Németföldön is jutalom vár a k ölt őkre, csak
Hungária hagyja éhezni nyomorgó poétáit. A nagy m űfajokat, a hősi eposzt, a csa-
ták leírását kozmopolita - talán Erasmustól eredeztethető - gesztussal utasítja el:
mivel hazája nem törődik vele, a hajlék nélküli költő is kevéssel tartozik neki (Szal-
kai Lászlóhoz), és szójátékkal szólva, nem is haza (patria, latinul atyaföld) , hanem
mostohaanya (noverca) Pannónia (Ursinushoz). A haza, ha nem adott semmit, ne
is várjon tőle semmit. A költő bosszúálló fegyvere csak a tolla, ez az egyetlen lehe-
tősége , hogy megtorolja a rajta esett sérelmeket, nem véletlenül a Nióbén bosszút
álló Apolló a költészet istene (A költókról) .
Az ismételten hangoztatott pénztelenség (annak ellenére, hogy Georg Werner
Piso halálára írt , személyében megszólaló verse szerint boldog és sikeres élete
volt) , a bor visszatérő koldu lása Szalkai püspöktől életrajzilag nehezen egyez-
tethető össze azzal a ténnyel, hogy Piso Jakab életének több dokumentuma a
királyi udva r közelségéről tanúskodik. Erasmushoz írt levelében 1522-ben arról
számol be, hogy Prágában egy királyi lakomán, II. Lajos és Mária királyné jelen-
létében olvastatta fel a németalföldi humanista egy levelét, amelyben az tagad-
ta , hogy Lutherhez bármilyen kapcsolat fúzné . Talán az udvarhoz köthető az az
epitáfiumciklusa is, amelyben egy Schurila (am . Bohócka) nevú lantos és iszákos
halál áról emlékezik meg, ugyanis több forrásból is tudunk arról, hogy II. Ulászló
udvar ában kedvelték az ud vari bolondokat és más (akár női) szórakoztatókat.
Elképzelhető, hogy Piso epigrammája, amelyben Schurilát az antik Silenus újjá-
születéseként celebrálja, az Adagia híres esszéjére, Alkibiadész Szilénoszára cé-
loz: Erasmus itt az ókori történet nyomán a felnyitható, kívülről groteszk alakot

34 Ezekre csupá n az utóbbi két évtized ben figyelt fel újra a kutat ás, még teljes magyar fordításu k sem
készült el. A latin szöveg, amelyet Jankovits László rendez sajtó alá, egyelóre csak az egyetlen példányban ,
Krakkóban fennmaradt korabeli kiad ásban férhetó hoz zá (Jacobi Pisonis Transsylvani Schedia, ed. Georg
Wernh er, Bécs, Zimmermann , 1554 ).
76
 1.7. VITÉZ ÉS JANUS UTÁN

ábrázoló, belül viszont szépséges Szilénosz-szobrocskákhoz hasonlítja Sz ókra-

tészt, akinek külseje csúf volt, belső erényei viszont ragyogtak. A nevetségessé
tett küls ő Schurila, a lantos iszákos esetében is mély bölcsességet takarhat, és
az udvari bolond ünneplése rejtőzködő bölcsként Erasmus egy másik nevezetes
m űv ét, A balgaság dicséretét idézi fel, amely 1519-ben az első Magyarországon
keletkezett humanista dráma, a Gryllus ihletőjévé is vált.
A varasdi születésű Hagymási Bálintról nagyon keveset árul el m űve, A bor és
a víz dicséretéről és szidalma (1517). Tanulmányait Itáliában végezte: Bolognába
minden bizonnyal Szatmári György pécsi püspök révén került a püspök unoka-
öccse, Besztercei (Kretschmer) Lőrinc kísérőjeként. Hosszú itáliai tartózkodása
alatt 1509 és 1513 között Giovanbattista Piónál tanult, aki bátran folytatta mes-
tere, id. Filippo Beroaldo stiláris és tematikus irodalmi újításait, és több mint 100
soros versben ünnepelte a boldog Pannó niát, megteremtve a termékeny Magyar-
országnak a 16-17. században gyakran visszatérő toposzát. A bor és a víz kva-
litásait összehasonlító műve lukianoszi jellegű komikus deklamáció, amilyenre
Itáliában Beroaldo munkásságában láthatott példát. Magyar szerzőként aligha-
nem elsőként használ fiktív szcenírozást műve bevezetéseként: Keserű Mihály
pécsi vikárius házában egy symposionon (lakomán) vesznek részt, ahol előbb egy
komoly, grammatikai jellegű beszélgetésbe kezdenek, de kissé mesterkélten, egy
hirtelen komikus stílusváltással (bathos, szó szerint mélység, zuhanás) a bor és a
víz összehasonlítására térnek át . Macedóniai László pécsi főesperes és diplomata
bort dicsérő szónoklatára próbál hasonló, retorikusan feltalált érvekkel válaszol-
ni m űvében Hagymási.
A Jagelló-kor második felének alkotói még erősebben kötődnek a bécsi egye-
temhez és az ottani poétikaoktatáshoz, amelyet Celtis halála után Joachim Vadia-
nus, majd a távozása után Caspar Ursinus Veliusvett át. Stephanus Taurinus, az 01-
mützi származású német humanista 1501-ben tanult Bécsben, még Konrad Celtis
keze alatt, és itt ismerte meg közelről Vadianust is. Ajogi doktorátus megszerzése
után 1511-ben állt Bakócz Tamás esztergomi érsek szolgálatába, elkísérte római
útjára, majd mellette maradt Esztergomban egészen haláláig. Bakócz mellett kö-
zeli szemlél ője lehetett a Dózsa-parasztháború lefolyásának, hiszen az esztergomi
érsek által hirdetett keresztes hadjárat fordult át a parasztok lázadásába. Még az
érsek mellett elkezdte írni öténekes eposzát, de 1517-ben, annak halálakor új ál-
lást és mecénást kellett keresnie: ezt Várdai Ferenc erdélyi püspök mellett találta
meg gyulafehérvári kanonokként és vikáriusként. Erdélybe érkezve megismerke-
dett az ottani humanista körrel. Megyericsei János nyomán saját maga is dáciai
antik feliratok gyújtésébe kezd, amelyeket eposza függelékében, ábécérendbe osz-
tott tárgyi magyarázatokként publikál is. Taurinus Erdélybe költözése és karrier-
beli váltása a m űvön is nyomát hagyta: az első négy énekben alig megjelenő Várdai
Ferenc veszi át a főszerepet az ötödik énekben.
77
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Taurinus eposza a Jagelló-kor legjelentősebb Magyarországon keletkezett köl-

tői teljesítm énye." M űvében egy új alkotási módjelenik meg a magyarországi hu-
manista költészetben: bár eddig is elsősorban a klasszikus szerzők szolgáltak fő ih-
let őként, szerkezeti mintaként, ideológiai forrásként a neolatin költészet számára,
ezeket a forrásokat Janus Pannonius és Jacobus Piso költészetében mélyen elrejtve
és széttöredezetten találjuk csak meg, az antik imitációtan elrejtést hangsúlyozó
elvének megfelelően. Ezzel szemben a bécsi egyetemen, ahogy általában az észa-
ki egyetemi oktatásban is, egyre mechanikusabb elvként jelent meg az antikok
imitálása, és gyakran megelégedtek a mondatok és találó kifejezések (antik kife-
jezéssel callida iuncturák) átvételével, behelyettesítésével, kismértékű variációjá-
val. Taurinus eposzának Brandenburgi Györgyhöz írt ajánlása külön kiemeli ezt a
barkácsoló, innen-onnan vett verssorokat egybefűz ő módszert: "Elmélkedéseket,
szónoklatokat, hasonlatokat fúzök bele, sajnálkozom, ékesítem, felkiáltok, toldok
és kurtítok benne, amiképpen a költők szokták. [... ] Morogjanak csak azok: Vergi-
lius, Catullus, Lucanus, Martialis , Horatius, Ovidius, Juvenalis, Ausonius, Persius,
Silius Italicus, Statius, Claudianus, Pontanus és más klasszikus költők félsoraiból
állította össze Taurinus Stauromachiáját. Azok pimasz szemtelenségét Vergilius
mondásával zabolázzuk meg, melyet ő a Vergilius-gyalázókra szokott visszafordí-
tani: szerfölött nehéz vállalkozás akár Jupitertől elragadni a villámot, akár pedig
a herkulesi kézből kitekerni a herkulesi buzogányt. De a hódoló lélek , a szegény
szellem inkább tetten éreti magát a lopásnál, semhogy visszaadja, amit elvett ."
Taurinus külön kiemeli legfontosabb költői mintáját, Lucanus Pharsaliáját: "Én
őszintén bevallom, hogy nehéz utamon Lucanust , a Pharsalia költőjét választot-
tam vezéremül, s így első versétől fogva, elég szorosan vele tartottam e Keresztes
háborúmban." Nemcsak az eposz máshonnan vettverssorok poétikai elvek alapján
vállalt összeollózása, hanem maga az ajánlás is az, ugyanis az eposz megírásának
indoklásánál Taurinus Erasmus Adagiái első kiadásának (1500) ajánlását fordítja
át saját helyzetére: ahogy Erasmus megbetegedett, és emiatt volt kénytelen fél-
beszakítani komoly tanulmányait, így Taurinus is betegségére hivatkozva hagyja
abba a jogászkodást, és ezután szentelik magukat egy könnyedebb, humanistához
méltó tevékenységnek, a közmondások gyújtésének és a költészetnek.
Az antik eposzok általában kiemelkedő hősöket, győzelmeket és népek soka-
ságát befolyásoló eseményeket örökítettek meg, azonban e három feltételből csak
a legutolsó volt adott a Dózsa-háború történetében. Az egyetlen főhős, ha beszél-
hetünk ilyenről, Dózsa, ő viszont nem a nyertes oldalon áll. Taurinusnak antíh őse
számára szükségszerűenantieposzi mintát kellett keresnie, és ebből csak kettőt ta-
lált, egy komikusat és egy tragikusat. Az ekkoriban még egyértelműen Homérosz-

35 Magyar fordításai közül a legpontosabb: Janus Pannonius - magyarországi human isták, 1982 .
(Ford. Muraközy Gyula.)
78
 1.7. VITÉZ ÉS JANU S U TÁN

nak tulajdonított vígeposz, a Békaegérharc (Batrachomyomachia) latin fordításban

népszerű humanista egyetemi olvasmány volt, Taurinus is valószínűleg Vadianus
1510. évi bécsi előadásán ismerte meg . Az Íliász hőseiből formált zoomorf figurák
önpusztító torzsalkodása szolgáltatta a komikus eszmei hátteret a paraszthábo-
rú feldolgozásához, elsősorban a címadásban (a Stauromachia görög szójáték, a
paraszt és a kereszt szó azonossága folytán, a Batrachomyomachiát követve). De
a cselekmény szintjén a nevetségesség nem vagy csak közvetve jelenik meg, pl.
Báthory István kínos és méltatlan menekülésénél: .Kr éta bikája ekképp a vizen
nem hordta a drága / Európát valamint a csikó nagy gyorsan a hátán / Báthori
Istvánnak kékké zúzott tetemével / átszökkent a folyón s biztos menedékbe vezet-
te." (III, 78-119.) Az ellenségesen szemlélt főhősre és az egész történet paradoxi-
kus szemléletére a legfontosabb mintát Lucanus Pharsalia című eposz a nyújtotta
Taurinus számára. A római polgárháború feldolgozásában Lucanus ajó, republiká-
nus, de erélytelen Pompeiust állította szembe az erélyes, isteneket és törvényeket
nem tisztelő, egyeduralomra törő Caesarral, és Lucanus pesszimista felfogásában
az isteneket helyettesítő Végzet is az igazságtalan, de győztes oldalra állt. Tauri-
nus nem hirdeti a parasztháború igazságát, de egyetlen heroikus alakja paradox
módon az a Dózsa, akit egyébként istentelennek ábrázol. Dózsa szónoklatában,
amelyet fenséges és kegyetlen halálának pillanatában mond el, jól megfigyelhető
ez a kettősség: "A halállal vége a kínnak.z' Most végső napom ez, s ez az órám ben-
ne utolsó, / hogy sosem érjem el én Thylének távoli partját, / Bármi halált küld is
döntésetek, égiek, én azt / állhatatos szívvel, bátran viselem, hisz az égnek / vaj ki
parancsolhat? Párkák fonalán sose győzhet / nyájasság, egyként elhullik a hős meg
a gyáva." (V, 123-129.) A költemény választott Múzsája is ezt a paradoxikus ihle-
tettséget tükrözi: ahogy Lucanus eposzához a Múzsát helyettesítendő Néró csá-
szárt szólítja meg, aki egyeduralma és dinasztikus kötődése révén elkerülhetetlen
szereplője lesz eposzának, így Taurinus is új múzsákat talál: Apolló vagy a helikoni
szűzek helyett a Pokol Párkáit és Megaerát hívja segítségül az eposz megírásához:
"ám titeket szólít , Erebus zord végzete: Párkák, / s benneteket, sose nyugvó kín, s ti
avernusi, gyászos / Eumenisek, s iszonyú Acheront hívom segedelmül." (I, 8-10.)
A római történeti eposz hagyományának követése azért sem meglepő , mert
Taurinus maga is lineárisan haladó cselekményú eposzt ír, nem a dolgok közepébe
vág, hanem Léda tojásától, aparasztháború előzményeitől (Bakócz római útja, a
hajózás leírása) kezdi cselekményét, hősei nem mitologikusak, hanem történeti
személyek. De tanára, a bécsi Vadianus is azt írta poétikai előadásaiban, amely egy
évvel Taurinus műve előtt, 1518-banjelent meg végül nyomtatásban, hogy vannak
manapság, akik Lucanust tartják a legtöbbre, azzal az indokkal, hogy .Lucanus
több művészetet rejtett el verseibe, mint Vergilius, és kevesebbet utánozva többre
jutott, minthogy Vergilius Homéroszt nyíltan imitálva hétköznapi dolgot cseleke-
dett, míg Lucanus ebben a polgárháborús tárgyban saját maga talált ki mindent".
79
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Vadianus tanácsának felel meg az is, hogy Taurinus bevallottan egyetlen, legfon-
tosabbként kiválasztott szerz őt utánoz, mert, főképp az ifjú éveinkben, a sokféle
olvasmány összezavarja az embert elméjét, a legjobb a tanultak véleményének
megfelelőert egy szerz őt kiválasztani és azt ut ánozni."
Itáliában a 15. század második felétől az antik hagyományok feléledése mellett
egyre erősebben megjelent a keresztény humanista irodalom is. Battista Spagnuo-
li, a mantovai származású, s emiatt csak új, keresztény Vergiliusnak hívott költő,
aki Mátyás királynak is ajánlott m űvet Szűz Mária életéről (Parthenice Mariana,
14B9), epikus költemények sorozatában énekelte meg a szentek életét és a bűnös
élet kerülését, s ezek a klasszikus latin nyelven, de keresztény témában írt versek
rendkívül népszerűek lettek az iskolai oktatásban, elsősorban Itálián kívül. A ke-
resztény klasszikus költészet lehetősége révén kialakult a kolostori humanizmus,
amelyet Németországban Benedictus Chelidonius képvisel (Mária-verseihez
Dürer készített metszetsorozatot) , itthon pedig leginkább Nagyszombati Márton
m űv ét lehet ehhez az irányzath oz csatolni. Nagyszombati Márton 1523 ő sz é n te-
hette közzé buzdító költeményét a magyar nemességhez (OpuseuIum ad proceres
Hungariae). Szerzője bencés szerzetes, 1505-ben tűnik fel először a neve választott
perjelként, 1507-ben pannonhalmi perjel, 150B-ban pedig már a szerenesi rendház
apátja, és e tisztségében iratkozott be a krakkói egyetemre is 1514-ben. Lengyel-
országi tanulmányairól verse is tanúskodik: a Magyarországot körülvevő államok
felsorolásakor csak a lengyeleket illeti meg a doctus jelző (III, 515). Ezután tatai
apát lesz, és 1516 első félévében jogot tanul Bécsben. Ebben az időben közel állha-
tott Bakócz Tamás érsek esztergomi udvarához, mert Bakócz Tamás saját Breviá-
rium-példányában szerepel egy rövid költeménye, és az 1515-ös bécsi konferencia
után kiadott szónoklatgyújteményben is egy hatvannégy soros, Bakóczot magasz-
taló költeménye jelent meg .
A Magyarország elókelóihez CÍmzett exhortatióját (buzdító költemény) két aján-
lás kiséri, amely jelzi szellemi környezetét: ajánlása Szalkai László egri püspökhöz
szól, akihez Jacobus Piso is írta verseit, és akivel budai tartózkodásakor a bécsi
retorikatanár Caspar Ursinus Velius is közeli kapcsolatba került; továbbá a költe -
ményhez ajánlólevelet írt Ulrich Fabrinak, a bécsi egyetem retorikaprofesszora, a
Vadianus-kör tagja is. Maga a költemény jól tükrözi a már Taurinus által is leírt
koll ázsszer ű , bricolage-technikán alapuló költői módszert: ahogy Taurinus Stau-
romachiájának ajánlása Erasmus Adagiájának ajánlásából készült, Nagyszomba-
ti ajánlása Szalkaihoz egy 1516. évi bécsi panegirikuszgyújteményben megjelent
Szalkai-dicséret átirata, a költeményben pedig jó néhány sort és félsort találunk a
parasztháború eposzából.

36 Joachi m Vadianus : De poetica. Kiad. Peter Schiiffer. München, Fink, 1973, 1. k., 246-248.
80
 1.7. VITÉZ ÉS JANUS UTÁN

Alapos és Taurinuséval egyező retorikai műveltségre utal költészetének egy má-

sik vonása is, a nyelvi bóség, az abundáns stílus. A három énekre osztott költeményt
nehéz egységes kompozícióként értelmezni: a második ének kizárólag a magyarok
régi dicsőségét (prisca nobilitas) énekli meg, míg az első és harmadik énekben az
egyes elemek, például az aranykorleírások, a törökök kegyetlenségének és a ne-
mesek züllésének lefestése, jobb erkölcsre való buzdításuk újra és újra, rövidebb
(20-30 soros) vagy hosszabb (100-150 soros) egységenként váltják egymást és
vissza-visszatérnek, gyakran egy-egy elhallgatási toposszal záródva (aposiópésis) .
Ezek az elemek gyakran nem mondanak semmi újat az előző előfordulásukhoz
képest, csak másképp mondják ugyanazt. Ez a lényege annak a középkorban in-
kább amplificatiónak, Erasmus által bőségnek (copia) nevezett retorikai techniká-
nak, amely a középkor kancelláriai írásbeliség gyakorlatából, az ars dictaminisek
tanításából alakult ki.
Erasmus legfontosabb retorikai elméleti-gyakorlati írásának, A szavak és a dol-
gok bőségének (De copia verborum et rerum, 1512) megjelenése után vált népsze-
rűvé. Ez az elmélet "bőségesztétika, amely eklektikus imitációelméleten alapul"
(Terence Cave): lényege , hogy minél nagyobb nyelvi és gondolati anyag álljon a
szerző rendelkezésére íráskor mind az invenció, a feltalálás, mind pedig az elokú-
ció, a felékesítés terén. A cél az, hogy a részletes, bőséges leírások által az olvasó
új és más jellegű élményhez jusson: mintha nem is leírnánk, hanem lefestenénk a
dolgokat, mintha az olvasó nem is olvasta, hanem látta volna a tárgyat. Ennek az
élménynek a létrehozását nevezhetjük enargeiának, sok oldalról való megvilágí-
tásnak.
Az enargeia egyik lehetősége, hogy ugyanazt a dolgot más szavakkal mondjuk
el: ez a szavak (verba) bősége. Erre két példát hoz Erasmus: a "Nagy örömmel vet-
tem leveledet" mondatot 200, az "Amíg élek, nem feledkezem meg rólad" monda-
tot 250 változatban mondja el más szavakkal. A második lehetőség a dolgok (res)
bőségének kiaknázása, erről szól az erasmusi mű második könyve. Itt a példa azt
mutatja be, hogy miként lehet a "Teljesvagyonát elvesztette dőzsöléssel" monda-
tot akár több oldalasra is bővíteni azáltal, hogy az író részletezi, miből állt a teljes
vagyon (örökség, ingó, ingatlan, pénz stb.), hogyan is dőzsölt (kártya, kocka, ta-
vernák, éjszakai részegeskedés stb.), és mennyire vesztette el (utolsó fillérig, még
fedél sincs a feje fölött, fiai is adósságait nyögik stb.)
Ez a kétféle bőség adja Nagyszombati Márton költészetének az alapját. Lássunk
egy példát: a török semmirekellő, és győzelmeit csalással szerzi, szól a tételmon-
dat. Ez néhány variációban így fér el tíz sorban: a török semmit sem ér csatában;
fegyverhez nem ért, csak gyors lovában bízhat, csak csalfasága miatt erős; oly hit-
vány, hogy erős lélekkel szemben nem mer harcba szállni; harcban csak a neve
nagy, harci erénnyel sose győzött, csak csalással (III, 618-626). Ez egyértelműen
a szavak bősége, hiszen egyetlen gondolatot kapunk vissza sok formában az eras-
81
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

musi variandi ratio, a változatosság alkalmazásával. A dolgok bősége más jellegű,

ott részletezni kell, igen gyakran pars pro toto. Egykori magyar elődeink kiváló eré-
nyűek voltak, és ezt sok dolog bizonyítja: "Nem bomlottak a pompától s buja rossz
gyönyöröktől, / színbortól, s ragyogó asztalok étkeitől, léha bünös becsvágytól,
pénzre mohó lihegéstől, / s bágyadt álmoktól ágyon a bő lakomán", s így tovább
ötven soron át (II, 39-94), néha mintha csak Erasmus "teljes vagyonát dőzsöléssel
elvesztő" példamondatának negációit olvasnánk. Ha a pacifista Erasmus olvasta
volna a Buzdítást a magyar nemesekhez, nem örülhetett volna túlságosan, hogy re-
torikai tanítását olyan hatékonyan használják fel kegyetlenkedések leírására, mint
Márton apát, aki a törököket elfogásuk után legszívesebben borzasztó vérfürdővel
mészárolná le (III, 701-712: ajánlott módszerei közt - copia rerum - szerepel a
szemkiszúrás, nyelvkivágás, megkövezés, karddal aprítás). Hasonlóan látványos
a parasztfelkelés és Nándorfehérvár elvesztése után az országot uraló félelem be-
mutatása a dolgok bősége segítségével: öregek és ifjak remegnek a félelemtől, a
pásztor már nem meri nyáját legeltetni, a paraszt fél szántani, aratni, szüretelni
(III,263-280) .
Azt, hogy ezt a technikát teljesen tudatosan használja Márton, legjobban ott
lehet látni, ahol a szavak és a dolgok bősége egymást követi költeményében.
A harmadik ének végén az egység (concordia) és a barátság (amicitia) fontosságát
hangsúlyozza a magyar előkelőknek (III, 529-570). "Óvjátok meg a nemzet létét
egyakarattal", szólítja meg a nemeseket, majd ugyanezt a gondolatot megismétli
hét másik disztichonban, nyolc változatban, az 542. sorig. Ez az, amit Erasmus a
szavak copiájának, bőségének nevez, hiszen ugyanazt fejezi ki másképp . Az 543 .
sortól a barátságot kezdi el dicsérni, de nem a szavak, hanem a dolgok bőségével:
leírja és részletezi jótéteményeit: a barátság gyönyörködteti az elmét, egyenlővé
tesz mindenkit, városokat igazgat, mértéket ad, az erényeket segíti, megerősíti a
lelket stb., a barátságnak mintegy huszonöt hasznát felsorolva, tizenhárom diszti-
chonban. Azerasmusi bőségesztétika alkalmazásának következménye a metaforák
és hasonlatok szinte teljes hiánya: helyüket a példázatosság, az ókori történelem
hírességeinek említése, felsorolása veszi át. Pedig nem idegen még akár egy hosz-
szú epikusi hasonlat sem az epideiktikus költeményektől, amilyen a panegirikusz
vagy a buzdító költemény, Janusnál is találunk rá példát (Guarino-panegyricus
339-348). A bővítés eljárásának mechanikusságáról, monotonitásáról az is tanús-
kodik, hogy Márton apát gyakran saját félsorait, mondatait kétszer is felhasználja
versében. A copia technikája meghatározó tulajdonsága lesz a 16. század magyar
nyelvű költészetének is, a zsoltárfordításoktól kezdve Balassi Bálint szerelmi köl-
tészetéig (HORVÁTH János 1957, 66).
A budai sz ületésű, neve alapján németországi származású Bartholomaeus
Frankfordinus írta az első olyan fennmaradt drámát Magyarországon, amelyet
bizonyosan előadásra szántak. Korábbi drámai jellegű emlékeink, a Piry-hártya
82
 1.8. A MAGYAR NYELVŰ EGYHÁZI IRODALOM A JAGELLÓ-KORBAN

töredéke vagy a Három körösztyén leán a magyar kéziratos hagyományban inkább

meditatív dialógusként hagyományozódtak, színi utasítások nélkül , annak ellené-
re, hogy forrásaik egyértelműen drámaijellegúek. Mivel Bartholomaeus egy leve-
le tanúsága szerint iskolamester volt, joggal feltételezhetjük, hogy a fennmaradt
Gryllus című komédiát és a vele együtt kiad ott Vetekedés a Lustaság és az Éberség
között CÍműt (1519) iskolai elóadásra szánta. Bertalan az elóbbit Plautus A fog-
lyok cím ű komédiájából rövidítette le, olyannyira, hogy az szinte már az érthetó-
ség rovására megy. Legfontosabb változtatása Plautus drámájához képest, hogy
központi szereplóvé teszi Gryllust , a parazitát, akinek a figuráját Plutarkhosz egy
dialógusából, az Odüsszeusz és Kirké által disznóvá változtatott szolga, Gryllus
beszélgetéséból kölcsönözte. Ugyan kap némi szerepet a parazita a cselekmény
bonyolításában (ó mutatja meg az elveszett gyereknek apja házát, és a darab vé-
gén meg is veri az egykori gyerekrabló) , fó funkciója mégis az, hogy elóadjon két
erasmusi, A Balgaság dicséretének szellemében írt monológot. Az elsóben Gryllus,
aki egyszerre tölti be a parazita és az udvari bolond funkcióját (a reneszánsz udvar
elsósorban ebben a szerepben tudta elképzelni az ókori parazit át), arról panasz-
kodik, hogy az egész világ felfordult, és mivel mindenki megbolondult, nincs már
szükség igazi bolondokra. Második monológjában azt ígéri, cselt eszel ki arra, ho-
gyan fogja a két megtalált és hazatért ifjút kihasználni, azonban semmilyen csel-
vetésre nem kerül sor, sót a m ű végén azt a Gryllust verik el, aki a legtöbbel járult
hozzá a fiatalok megtaláláshoz, és megpróbálta leleplezni a gyermekek egykori
elrablóját. A két m ű ajánlása Brandenburgi Györgyhöz és Szatmári György pécsi
püspökhöz, II. Lajos király közeli bizalmasaihoz, azt sugallja, hogy a budai udvar-
ban vezethette fel műveit Bartholomaeus.

1.8. A magyar nyelvú egyházi irodalom a Jagelló-korban

A legkorábbról fennmaradt, nagyobb részében magyar nyelvű könyv, a Jókai-kó -

dex 1440 körül keletkezhetett. A 15. század második feléból már több olyan szö-
vegemléket (Bécsi, Müncheni, Apor-kódex) ismerünk, amelyek arra utalnak, hogy
önálló magyar nyelvű könyvkultúra jött létre, számos új fordítás született, és má-
solták a kéziratokat. Ebben szerepet játszhatott a kódexalapanyag változása: a
pergamen drágasága és nehezebb kezelhetósége miatt kiszorult a használatból,
csak az arisztokratikus magándevóció környezetében maradt meg. A 15. század
végétól a pergamen tartóssága és reprezentatív jellege miatt elsósorban már csak
a kisméretű imádságoskönyvek alapanyaga lesz. A magyar nyelvű kéziratok között
egyedülállóan díszített, illuminált Festetich-kódex (1492-94) és a Czech-kódex a
nagyvázsonyi pálos kolostor díszes ajándékpéldánya volt alapítójuk felesége,
83
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára. A Kriza-kódex pergamenjére domonkos

apácáknak szóló imádságok kerültek, a Guary-kódex elmélkedései az óbudai kla-
risszák számára kerültek a becsesebb alapanyagra. A Piry-hártya és a Máriabes-
nyői töredék egykor teljes kódexet betöltő szövege (A törvény szerint Krisztusnak
meg kell halni címú késő középkori misztérium prózai - talán prédikációba illesz-
tett - átdolgozása) pedig akár dedikációs példány is lehetett, és ennek köszönhe -
tő a nemes és drága alapanyag felhasználása. A pergamen helyett elterjedtek a
jóval olcsóbb papírkéziratok, amelyek már nemcsak a kolostori, káptalani vagy
más intézményi könyvhasználat számára tették elérhetővé a könyvet, hanem le-
hetőség nyílt arra is, hogy kéziratok magánhasználatra, személyes gyújteménynek
is készüljenek. Az egyéni könyvhasználat egyik következménye a miszcelláneák
(vegyes tartalmú kódexek) elterjedése: a kézirat gyakran nem egy hosszabb , terje-
delmes múvet tartalmaz, hanem több helyről, több alkalommal, esetleg több hasz-
náló által összemásolt különféle tartalmú szövegeket.37 A magyar nyelvú írásbeli-
ség hétköznapi elterjedését mutatja az első magánlevelek, misszilisek megjelenése
(1486: Várday Aladár levele Várday Mihályhoz; 1493: Vér András nyugtája; 1525 :
Thurzó Elek szerelmes levele Székely Magdolnához), amelyek egyelőre nem köve-
tik a latin levélminta-gyújtemények retorikai formuláit, szerkezeti felépítését, csak
a lényegi tartalom kifejezésére szorítkoznak.
Az olcsóbb papírkéziratok terjedésével a magyar nyelv teljes jogú írott nyelvvé
vált, elnyerte az írásbeliségre érdemes nyelv státusát. A fordításirodalom létre-
jötte követi az olvasóközönség megjelenését: ahogy a könyvhasználat mind ma-
gyar, mind latin nyelven az egyéni olvasó számára is elérhető lesz, létrejönnek
azok a fordítások, amelyekre az olvasóközönség igényt tart. 1474-ben fordította
le a margitszigeti domonkos apácakolostor lakói számára Szent Ágoston regu-
láit és a domonkos apá cák számára készült regulákat Váci Pál atya, amelynek a
Birk-kódex töredékében fordítói fogalmazványa maradt fenn. Ez azt jelzi, hogy
addig a legfontosabb magyarországi domonkos apácakolostorban nem volt hoz-
záférhető magyar nyelven a regula, a szerzetesi életvitel alapvető útmutatója.
A viszonylag frissen, a 15. század második felében keletkezett közönségigényt
igazolja az is, hogy a legtöbb szöveg, amelyet a 16. század elején magyarra fordí-
tanak, csak a 15. században, néha annak is a második felében keletkezett. Te-
mesvári Pelbárt prédikációi, amelyek a Jagelló-kori magyar nyelvú irodalom leg-
fontosabb latin forrásai közé tartoznak, csak 1498 és 1504 között jelentek meg
nyomtatásban. Az imaszövegek, ájtatos meditációk magyar nyelvú változatainak

37 A legkorábbi magyar nyelvú kéziratok hasonmás és betúhív szövegkiadását két sorozat teszi közzé :

az Akadémiai Kiadó által gondozott Codices Hungarici (1942-1988) és a Magyal Nyelvtudományi Társa-
ság által gondozott Régi Magyar Kódexek (1985 -t61)címú sorozat. Néhány nyelvemlékkódex szövege (pi. a
nagy teIjedelmú Érdy- és Érsekújvári-kódex) ma is csak Volf György 19. századi Nyelveml éktárában (1-15.
kötet, 1874-1908) férhet ő hozzá.
84
 1.8. A MAGYAR NYELVÚ EGYHÁZI IRODALOM A JAGELLÓ-KORBAN

legközelebbi latin párhuzamai a Hortulus animae (Lelki kertecske) vagy az An-

tidotarius animae (Lelki m éregtelen ít ő) c ím ű meditatív gyűjteményekbentalál-
hatók meg, amelyek az 1480-as évektől sok kiadásban, nagy példányszámban
jelentek meg nyomtatásban. AHárom körösztyén leán címen ismert drámafeldol-
gozás Gandersheimi Hrotsvitha német apáca 10. században írt Dulcitiusából nem
születhetett volna meg a humanista Konrad Celtis lsOl -ben, Bécsben megjelent
szövegkiadása nélkül. A 15. század második feléből származó latin prédikációs
vagy kegyességi szövegek fordítása azt jelzi, hogy korábbi magyar nyelvú fordí -
tások nem álltak rendelkezésre, hiszen akkor legalább részben nem új műveket
fordítanának a magyar nyelvú próza megteremtői. hanem a régieket máso lnák.
Jól láthatóan a 15. század második felének nyugat-európai könyvnyomtatási for-
radalmát követi, sőt talán annak egyenes következménye a magyar nyelvú kéz-
iratos irodalom mennyiségének megnövekedése a 16. század elején. Ez a mediá-
lis különbség, a kézirat egyedisége és veszend ösége, szemben a nyomtatott könyv
nagyobb példányszámával és elterjedtségével, okozza azt is, hogy a középkori
magyar nyelvú kéziratos irodalomnak a reformáció időszakától kezdve egészen
a 19. század kezdetéig nyoma vész.
A fennmaradt nyelvemlékkéziratok kizárólag egyházi jellegűek: magyar nyel-
ven írt teljesen világi tartalmú kódexek nem maradtak fenn még ebből az idő­
szakból sem, a ráolvasásokat, a Szabács viadalát és a magyar nyelvú világi líra
kezdeteit jelentő költeményeket önálló lapokon, könyvbejegyzésként vagy más
tartalmú kódexek vendégszövegeiként olvashatjuk. A magyar nyelvú egyházi iro-
dalom természetes közönsége a harmadrendi, latinul nem tudó szerzetestestvérek
és a latin nyelvtudást szintén nélkülöző apácák voltak, a kéziratok legjelentősebb
része nekik szóló lelki olvasmány vagy prédikáció. A legtöbb nyelvemlékkézira-
tunk kizárólag vallásos tárgyú szövegeket tartalmaz, és ezek általában vagy a nép-
nyelvi prédikációt elősegítő gyűjtemények, vagy a közösségi, kolostori liturgia és
ájtatosság szövegei, vagy pedig a magánájtatosság segédkönyvei (imakönyvek).
Sok köztük a vegyes tartalmú kézirat, ami annak köszönhető, hogy a kéziratosság
korában a kódexet a másoló hozta létre, és elsősorban az ő igényeinek vagy a kó-
dex újabb és újabb tulajdonosai számára kellett megfelelnie a kéziratban tartal-
mazott szövegeknek. Egységes tartalmat, szigorú szerkesztést elsősorban a litur-
gikus célú kéziratok (breviáriumok, hóráskönyvek) mutamak, amelyek szerkezeti
elemei, az ünnepek rendje miatt nem változtathatók, de ezekből viszonylag kevés
maradt fenn (pl. a Magyar Benigna számára készült Festetich-kódex). (Lásd erről
még Lxzs Sándor 1983 .)
Prédikációs segédanyagként lehetett felhasználni a Példák könyvét (1510),
amelybe a margitszigeti domonkos apácakolostorban Ráskai Lea másolt be exemp-
lumokat (példás t örténeteket) : a fordítások nagyrészt Johann Herolt domonkos
szerzetesnek a 15. század közepén keletkezett, és utána számtalan kiadásban meg-
85
1. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

jelent Példák kézikönyve c ím ű munkájához k öthet ők." A példázatok mellett tartal-

maz meditatív, a halálra emlékeztető rövidebb műveket is a kézirat, mint a Halál és
Élet dialógusának fordítása vagy a Petrus de Rosenheim bencés apát disztichonos
haláltáncából fordított, minden sorát "Elmegyek meghalni" (Vado mori) szavakkal
kezdő és befejező anaforikus prózaköltemény. A Cornides-k ódexet (1514-1519)
szintén a Nyulak szigetén másolta Ráskai Lea. Ez a gyűjtemény már nemcsak pél-
dákat, hanem prédikációkat is tartalmaz, a prédikációgyűjtemények szokásos fel-
osztása szerint: az egyházi év ünnepeihez kötődő beszédek (de tempore - idő sze-
rinti , pl. Mária mennybemenetele vagy karácsony) elkülönülnek az egyes szentek
ünnepére készült (de sanctis) beszédektől. A prédikációkhoz a szentek esetében
legendák is tartoznak, és összeállításukhoz a ferences Temesvári Pelbárt, a do-
monkos Johann Herolt és .Paratus" prédikációi mellett a legendák forrásául az
Arany legendát (Legenda aurea), a középkori legendák átfogó gyűjteményét is fel-
használták a domonkos apácák. Csak magyarul tudó klarissza apácák számára
készült prédikációkat tartalmaz a Tihanyi -kódex is (1530-32) , és prédikációgyűj ­
temény az egyik legjelentősebb nyelvemlékkódex, a névtelen karthauzi szerzetes
beszédgyűjteménye az Érdy-kódexben (1526-27). A karthauzi szerzetes mind
hazai (Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát, szóbeli pálos hagyományok), mind kül-
földi (Guillelmus Parisiensis , Roberto Caraccioli) szentbeszéd-, legenda- és posz-
tillagyűjteményeket felhasznált sermonariumához, amelyet a karthauzi rend egyik
legjelentősebb magyarországi kolostorában, Lövöldön (Városlőd mellett) állított
össze. Az íráshibák alapján feltételezhető, hogy a karthauzi szerzetes gyűjteménye
másolat, de nem sokkal a fordítás és a gyűjtemény összeállítása (1527. november
23.) után keletkezhetett. A szigorú remeteéletrendet előíró, kontemplációra ösztö-
kélő és némasági fogadalmat követelő karthauzi rendben a prédikáció és különösen
a lelkipásztori tevékenység nem tartozott a szerzetesek elsődleges feladatai közé,
és a kolostoron kívüli prédikációt többször is megtiltotta a rendi generálkáptalan.
Ennek ellenére már a 15. századtól több karthauzi szerzetes feladatának tekintet-
te a prédikációt (pl. Karthauzi Dénes, a rend legnevesebb 15. századi misztikusa,
teológusa) . Az Érdy-kódex karthauzi névtelene azonban szinte programmá tette a
népnyelven való írás és prédikálás feladatát. M űve latin nyelvú előszavában kifejti,
ho gy a magyar prédikáció azért nélkülözhetetlen, mert enélkül a "veszedelmes lu-
theri eretnekség" terjedése az egész "kiválasztott magyar népet" megrontja.
Amagyar nyelvú írásbeliség kibontakozásának másik nagy területe a vallásos de-
vóció irodalma. Idesorolhatjuk a Festetics- és Czech-kódexet (1493 körül , ill. 1513) ,
amelyek imádságos könyvként készültek Kinizsi Pálné Magyar Benigna személyes
használatára. Az "idvességes" imagyűjteményekben számos latin himnusz magyar
fordítása található, általában páros ríme1éssel. Az énekelt szövegek esetében is ájta-

" Kiadá sa : Példák könyve: 1510 . Kiad. Bognár Andr ás, Levárd y Fere nc. Bp., Akadém iai Kiadó, 1960 .
86
 1.8. A MAGYAR NYELVŰ EGYHÁZI IRODALOM A JAGELLÓ-KORBAN

tosnak kellett maradnia a hívőnek, nem engedhetett az udvari stílusú éneklés csábí-
tásának, ahogy egy regulában olvassuk: "hogy ne mint udvarlóképpen éneklesnek
mógyat tegyed" (TIMÁR Kálmán 1926: 53). A Czech-kódexben találjuk az "Idvezlégy
ez világnak idvössége" kezdetű himnuszt, amelyet a magyar fordítás Szent Ber-
nátnak tulajdonít, valójában Leuveni Arnulf Salve mundi salutare című himnusza
önállónak tekinthető változata. A késő középkori spirituális kegyességre jellemző
módon a vers az érzékeket megindítóan tekint végig Krisztus testének öt sebén: az
imádkozó a Pieta Szűz Máriájának szerepével azonosulva lelkében megérinti a meg-
váltó sebeit, kéri arra, hogy hajtsa ölébe fejét, egyben meggyónja neki bűneit és bűn­
bocsánatért könyörög. A himnuszt misztikus magasságba emeli Krisztus vérének
imádata ("Bárson színű vérös kezed / Szerelmemben megölelöm, / Szoméhozott
asszú számval / Iszom vérödet kívánságval"). Az ima során az imádkozó mind az öt
érzékét megnyitja Krisztus sebei, arca, kezei, lába előtt. A latin eredeti a keresztre
feszített ábrázolására lentről, a Krisztus lábát átölelő, magát földre vető és onnan
feltekintőhívő helyzetét követi, a lábaktól indulva halad végig tekintete a megváltó
testén. A magyar változat önállóan alakít a kontempláció sorrendjén és tartaimán is,
tulajdonképp az eredetitőljelentős részben független szöveget hozva létre.
A misztikus devóció himnuszai általában a női kegyességhez kötődnek: az előbb
idézett "Idvezlégy ez világnak idvössége" kezdetű himnuszt Magyar Benigna kézira-
ta mellett a Sövényházi Márta által a margitszigeti domonkos apácák számára má-
solt Thewrewk-kódex is hagyományozza, de a Winkler-kódex és a Gömöry-kódex
imádságai is ehhez a környezethez kapcsolhatók. A Krisztus- és Mária -kultusz meg-
nyilvánulásai szorosan kötődtek a vizualitáshoz. Akár az egylapos fametszetek áb-
rázolásait szemlélve, akár a kolostorban található Mária-képekhez és feszületekhez
imádkozva fel lehetett használni az olyan szövegek fordításait, fordításrészleteit,
mint a Szent Brigitta 15 kegyes imája, amelyet Jézus Krisztus képe elótt kell elmondani.
A Szűz Mária tizenkét tagján. hét örömén és fájdalmán való elmélkedés (Debreceni
Kódex, Nagyszombati Kódex), a Krisztus sebeihez szóló imák vagy a Szent Mechtild
látomásaihoz kapcsolódó fohászok nemcsak érzéki, tapintható közelségbe hozták
a hívőhöz a hit tárgyát, hanem egyfajta gondolatrnenetként, meditatív láncként is
szolgáltak arra, hogy saját magával, erényeivel és vétkeivel szembesüljön. A sziszte-
matikus kontempláció előkészítésénekszándéka különösen igaz az olyan morálteo-
lógiai sémákra, mint a hét főbűn vagy a hét erény. A hét főbűn verses megfogalma-
zása a gyónásban segíthetett, míg a séma gyakori mentális felidézése magát a bűnt
el őzhétte meg: "Hét halálos bineket tudjuk távoztatni, / ha melyikben vétkeznőnk,
tanoljuk meggyónni. / Első gonosz kevélség, fesvenseg, haragosság, / testi fajtalan-
ság, torkosság és irigység, / hetedik és utolsó jóravaló restség."39 A 15. század
latin nyelvű nyomtatott könyvkultúrájának számtalanszor kiadott művei szolgáltak

39 Példák könyve: 1510, id. kiad., 206 .

87
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (looo-IS26)

e meditációk forrásául: a karthauzi Szászországi Ludolf (Ludolfus de Saxonia) el-

mélkedésekkel és apokrif evangéliumi részletekkel kiegészített monumentális
Jézus-életrajza, Kempis Tamás Krisztus követéséról írott meditációs tükrének részle-
tei, a már említett Hortulus animae és Antidotarius animae címú imagyűjtemények.
Ez utóbbiakból készült válogatásra jó példa a Somlóvásárhelyen készült, premont-
rei eredetú Pozsonyi-kódex . Az ájtatos környezet ellenére nem feltétlenül pusztán
jótékonysági cselekedeteken alapuló viszonyként kell elképzelnünk ezeknek a
kegyességi kéziratoknak az elkészültét, ahogy egy másoló bejegyzése mutatja a
Gömöry-kódexben: "Én édes Cristinám, nám igen szép az kenyv, mire nem fizecz?"
A forrásszövegek kiválasztásnál játszik ugyan némi szerepet a rendi hovatar-
tozás (a ferences másolók a ferences, a domonkosok a domonkos eredetú szöve-
geket részesítik előnyben), de elsősorban csak a regulákban és a rend szentjeinek
legendáiban, tehát a szorosan a rendhez kötődö szövegekben van ennek nagyobb
fontossága. A ferences Temesvári Pelbárt sermói rendtől függetlenül népszerúek
forrásszövegként; a szintén ferences Augsburgi Dávidnak a noviciusok lelki életé-
ről írt munkája (Formula novitiorum) magyar változatát Ráskai Lea a margitszige-
ti domonkos apácák számára másolja (Horváth-kódex). Heinrich Seuse, Eckhart
mester tanítványa, a híres 14. századi német domonkos misztikus Horologium
sapientiaejából (A bölcsesség órája) a leghosszabb részletet viszont épp egy feren-
ces kézirat, a Nagyszombati Kódex közli. Egyes imakönyvekben a vallásos, devóci-
ós tartalom keveredik a profán irodalommal: a Csepel(y)i Simon számára másolt
Peer-kódex (1526 előtt) például egyszerre tartalmaz devóciós, magánáhítathoz
tartozó imaszövegeket és imákat a döghalál, a nyíl ütötte seb és a láz ellen, de
megtalálható benne a Szent László-ének szövege , Vásárhelyi András Mária-éne-
ke és egyetlen egyértelmúen világi költeményként Apáti Ferenc politikai tartalmú
cantilénája (éneke) is. Magyar nyelvú, önálló világi énekgyűjtemény azonban nem
maradt fenn a 16. század közepe előttről.
Csak néhány szöveget ismerünk, amelyek nem a prédikációs irodalom vagy
a magán- és közösségi ájtatosság körébe tartoznak. Ezek közül a legfontosabb
Alexandriai Szent Katalin verses legendája, amely az Érsekújvári-kódexben ma-
radt fenn (1530-31) a margitszigeti domonkos apáca, Sövényházi M árta másola-
tában." Katalin a késő középkor egyik legnépszerúbb női szentje volt, a tizennégy
segítő szent között tartották számon, emiatt nemcsak magyarul, hanem számos
más nyelven keletkezett róla verses legendaváltozat a középkorban. A magyar
vers bizonyosan fordítás, félreértés nyoma maradt például abban, hogy Szent Ka-
talin kínpadját (latinul tormentum) a szó másik jelentésével "álgyú"-nak fordítja.
A magyar verses legenda azonban olyan elemekkel is kiegészíti az ókor végi hit-

40 Kiadása: Régi Magyar Kö!tók Tára (a továbbiakban: RMKT) Ib, Középkori magyar verseink . Kiad.

Horváth Cyrill. Bp., MTA, 1921, 246--366.

88
 1.8. A MAGYAR NYELVŰ EGYHÁZI IRODALOM A JAGELLÓ-KORBAN

vitázó szúz történetét, amelyeknek eddig máshol nem sikerült nyomára akadni;
a két magyar, prózában írt Katalin-legenda (a Debreceni és az Érdy-kódexben) és
Temesvári Pelbárt latin legendája sem lehetett kizárólagos forrása. A több mint
4000 soros, párrímes nyolcasokban írt legenda két fő részre van osztva . Az első
rész (vagy "traktátus", ahogy a szerző mondja) prológusa a mártírszentek nagyobb
dicsőségének gondolatával indokolja Katalin legendájának megírását, és a szent
életét, hitvitáit írja le, míg a második rész mártíromságáról "törlít", t őrlejt, azaz
ír. A szerz ő , aki múvét "szörzés"-nek nevezi (1457. s.), minden bizonnyal túllépett
a fordító szerepkörén, tudatosan választotta témáját és szerkesztette múvét: erre
utal az életrajz és a mártíromság kettéválasztása, a prológusokjelenléte, a reme-
tétől való tanulásnak (l. rész) és az ötven doktor tanításának (2. rész) p árhuza-
mossága, néhol szó szerint visszatérő elemekkel. A szerepl ők lelki motiváltsága is
sokrétű: a Katalinnal vitatkozó büszke, nemrég még "hahotázó" doktorok kissze-
r űs ége, ijedtsége Katalin első két válaszának hallatán arra sarkallja őket a császár
előtt, hogy azt mondják, ők előbb olvasták mindazt, amit Katalin elmondott: "És te
nekünk forgatsz írásokat / és előttünk szólasz sokat. / Ez mit mondasz, mi es tud-
jok, / de tenáladnál hamarabb olvastuk. / De téged hamisnak lelünk" (2413-18).
Nem meglepő, hogy a szerző, aki ilyen kifinomultan ábrázolja szereplői lelki vál-
tozásait, a teológiai vitában előkerülő érveket is komolyan veszi. A bölcs mesterek
valódi kereszténységcáfolatot adnak elő, de ez csak a mú ökonómiájának része,
nem a szabadgondolkozás valódi jele . A szerz ő nem riad vissza az összetettebb
filozófiai és teológiai nézetek magyar nyelven való megfogalmazásától, Ariszto-
telészt, Platónt, Vergiliust, Horatiust, Cicerót, Senecát (sőt a jóval Szent Katalin
ideje után élt .Jsidorus nev ő doktort" is!) idézi a beszédek során, és szemben Te-
mesvári Pelbárttal, aki elhagyta saját legendaváltozatából az asztrológiára vonat-
kozó részeket, a névtelen szerz ő részletesen foglalkozik Alphorabius csillagjóslási
tudományával. A Katalin bölcsességétől kétségbe esett császár ötven bölcset hívat,
akik jártasak a "hét szabad tudományban", s múveltebb olvasóközönségre utal,
hogy a mesterek "arguálásra", "disputálásra" készülnek, tehát a szerző a teológiai
disputák szakszókincsével fogalmazza meg mondandóját, ahogy a verses legenda
részeinek címzésében szereplő prológus és executio is a teológiai summák és kom-
mentárok két fő részére utal.
Eredetileg drámai m ű, de a magyar fordítás során közösségi olvasmánnyá vál-
tozott Gandersheimi Hrotsvita német apáca 10. században írt Dulcitiusa, amelyet
a Sándor-kódex (1521 körül) őrzött meg Három körösztyén leán címmel. 41 A sz ö-
vegváltozatok alapján látható, hogy a fordítás a m ű első nyomtatott kiadásából
készült, amelyet Konrad Celtis jelentetett meg 1503-ban, Nürnbergben. Az erede-
ti m ű Terentius komédiáinak stílusában, erkölcsös nyelvezettel alakitott drámává

41 Kiadása: Régi magyar drámai em lékek l. Kiad. Dömötör Tekla, Kardos Tibor. Bp., Akad émiai Kiadó.
89
I. KÖZ ÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (IOOO-I526)

egy olyan részletet Szent Anasztázia latin prózalegendájából, amelynek ott nem
volt kiemelkedőjelentősége. A magyar {ordító tulajdonképp visszaalakította drá-
mából kegyes olvasmánnyá a megházasuini nem akaró és pogányságra térni nem
hajlandó három leány mártíromságát: a dráma dialógusait bevezető szereplőne­
veket mondattá alakította, így lesz Agapesből "felele Agapes", Császárból .mondá
az császár". Ennél is fontosabb változtatás a történet áthelyezése a jelenbe. Ezt a
változtatást már csak azért is könnyen véghezvihette a fordító, mert a három fő­
szereplő, Agapes, Hyrena és Cionia nem voltak közismert szentek: a latin egyház
nem ismerte őket, és nem keltett anakronisztikus benyomást a történet aktuali-
zálása. Az apácaközösség olvasói pedig könnyebben azonosulhattak a viszonylag
ismeretlen leányszentek aktualizált történetével, a mártírium vállalásával, mintha
egy közismert szent életét alakították volna át kortárs viszonyokra.
A Három körösztyén leány nyelvi és tartalmi leleményei is mutatják, hogy a
Jókai-kódex merev latinizmusaihoz képest sokat fejlődtek a fordítások, és ele-
ven magyar nyelvű szöveget teremtettek. A Cornides-kódexben található Élet és
Halál dialógusában a Halál leírása olyannyira eleven nyelvezetű, hogy még két
évszázaddal később a Comico-tragoedia pokolbéli kínzásainak leírásánál is meg-
állná a helyét: .mert oly szörnyő fogas vagy, hogy egy szál ajakid sincsenek, de
az te fogaid mind kinn vannak. Párolkodik az te torkod és teljes dohosságval. Meg-
környköztettél férgekvel belöl és kívöl." Bizonyos szövegek pedig már nem egyet-
len forrásból, hanem a korabeli latin nyelvű irodalom mintájára több párhuzamos
szövegből készülnek, tehát önálló tudós kompilációnak tekinthetők, amint az a
Guary-kódexben megfigyelhető: Guillelmus Peraldus Búnökról és erényekról szóló
summáját és Sienai Szent Bernardin rágalomról szóló prédikációját párhuzamo-
san használja fel, egyesíti a fordító (TIMÁR Kálmán 1926, SO). Ezeknek az önálló
kompilációknak a felkutatása, kiszűrése különösen nehéz feladat, hiszen egy még
meg nem talált latin forrás is állhat a háttérben, amely ismét csak fordítóvá minő­
sítené a magyar nyelvű kompilátort.

1.9. A deák típusú ének

Az ebbe a csoportba tartozó szövegek sokban rokonai a majd az epikus verses em-
lékek közt tárgyalandó Pannóniai éneknek. 42 Csáti Demeterhez hasonlóan szerzőik
művelt hivatásos értelmiségiek, korabeli szóhasználattal: deákok. A deák, vagy
latinosan: literátus, jellemzően városi, mezővárosi közegből származik, de talá-

42 A középkori magyar verses emlékek kritikai kiad ása: RMKT I. Középkori magyar verseink. Kiad. Hor-

váth Cyrill. Bp., MTA, 1921. Ha külön nem jelezzük, minden esetben ezt a kiadást ajánljuk.
90
 1.9 . A DEÁK TÍPUSÚ ÉNEK

lunk közöttükjobbágysorból kiemelkedőketés kisnemesi származásúakat is. A kö-

zépkori értelmiségi jellegzetesen egyházi személy, de a középkor végének fontos
fejleménye a világi alkalmazásban álló deákok számának növekedése. A literátus
értelmiség megélhetésének forrása, hogy hivatalnokként állami vagy városi szol-
gálatba áll, de még gyakrabban valamelyik nemesúr mellett tölt be titkári munka-
kört. A versszerző deák jellernzően a permáját is gazdája érdekeinek megfelelően
forgatja.
Így tesz a magát az akrosztikhonban megnevező Gergely deák is, aki egy szám-
adáskönyv üres lapjára bemásolt, igen töredékesen fennmaradt versében a törö-
kök által hitszegő módon meggyilkolt urát gy ászolja." Gerézdi Rabán derítette ki,
hogy ez az úr Jaksies Demeter lehetett, akit Mátyás király követeként 1487-ben
Konstantinápolyban öltek meg (GERÉZDI Rabán 1962: 38-59). A szerzés dátumát is
az ezt az évet követő évtizedben kereshetjük, legvalószínűbben valamivel a vers-
ben szemrehányó szavakkal illetett Mátyás király halála után. Az igen rossz má-
solatban megőrződött töredék strófái aaa bokorrímesek. A sorok 41415 osztású
tizenhármasok, de ez a képlet, talán a másoló hibájából is, nem érvényesül követ-
kezetesen.
A töredékesség miatt a vers műfaja nehezen ítélhető meg, Gerézdi Rabán "lí-
rai fogantatású" históriás éneknek vélte (GERÉZDI Rabán, 1962: 56). Meggyőzőbb
Horváth János jellemzése, aki eredendően lírai fogantatás ú panaszéneket látott a
szövegben (HORVÁTH János 1935: 278) . A szerző a gyász mellett politikai bírálatot
is megfogalmaz: keserű szavakkal bírálja az urát meggondolatlanul életveszélyes
útra k üld ő uralkodót és a követ halálát okozó intrikákat. Gazdája halálánál azon-
ban sokkal fájdalmasabban érinti saját sorsának rosszra fordulása:

Gondom nekem, jó nagy Isten, mastan nem volna.

Feleimnél tisztességem, tudom, hogy volna,
Hogyha az én szolgált uram meg nem holt volna.

Sokban hasonló a tartalma a Cantio Petri Beryzlo, vagyis Beriszlo Péteréneke

c ím űversnek. A szerz ő gazdája veszedelmét, vagyis szerencsétlen kimenetelű
hadivállalkozását verseli meg. De ebben az esetben a szerző szándéka a politikai
propaganda. A verset egy mára elveszett 16. század közepi másolatból ismerjük,
amely másolat Gerézdi Rabán sejtése szerint egykor a humanista történetíró, Ve-
rancsics Antal számára készült. A kolofon megadja a szerzés adatait: "Ez éneket
ezer ötszáztizenöt esztendőben/ Szabatkai Mihály szerzé egy nagy jó kedvében /
Egy Szerit Györgynek ünnepének nemes kezdetében." A szerz ő minden bizonnyal
Beriszló Péter (Petar Berislavié) veszprémi püspök és horvát-szlavón bán szolgá-

43 Legjobb kiadása: Gerézdi Rabán 1962 : 39,42.

91
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

latában álló deák lehetett, aki énekével gazdája törökellenes hadjáratát kívánta
népszerűsíteni. Aháromsoros, bokorrímes strófákban, szabálytalan, 41416 tago-
lású tizennégyesekben megírt vers első strófáiban a haza szolgálatában megőszülő
püspököt magasztalja, majd ügyes fordulattal a püspök fogságában s ínyl őd ö török
.szancsák vajdának" adja át a szót, s Így az ellenség szájából még hitelesebben
hangzik a "pap bán" dicsérete.

Az sem csoda, ha én vagyok mast ill nagy fogságban,

Mert lakozik nagy sok isten az Magyarországban,
Kik segéllék az pap bánt az Ű bánságában. [... l

Ahol vínak ű huszári, ott vígan osztoznak,

Ú szolgái az morháért csak meg sem bántatnak,
Gyakor helen vígan laknak, mind magyaról szólnak.

A vers utolsó harmadában a katonaélet kellemes oldalát bemutató strófák - a

zsákmányolt kelméket a huszárok a kopjáikkal mérik, miközben a törökök mind-
ezt egy fa tetejéről gyáván szemlélik - szinte Balassinak a végvári életet idealizáló
versei világát idézik.

Geszti László énekének 1540 körüli másolata egy félbehajtott ívr ől leszakadt
papírlapon maradt fenn . Egy hosszabb terjedelmű vers utolsó hat versszaka. A ko-
lofon adatai:

Geszti László deák szerzé ez éneket,

Magyarország vala nagy fő szükségében,
Az végek valának mind elveszendőben.
Ezerötszázhuszonöt esztendőben.

A vers a későbbi évszázadokban oly nagy karriert befutó négyesrímű felező

tizenkettes első ismert példája. A verselés meglepően kiforrott, az ütem- vagy szó-
tagszámhibás sorok valószínűleg a másolás hibájából keletkeztek. Mindez arra
mutat, hogy a felező tizenkettes az 1520-as években már elterjedt forma lehetett.
A töredékesség ellenére is megállapítható a szöveg célja: a hatvani országgyűlésre
kész ülö, közvetlenül megszólított nemességet akarja felrázni a Mohácsot megelő­
ző időszak anarchikus apátiájából. Úgy tűnik fel, már ekkor szokásban lehetett,
hogy az országgyűlés vetélkedő politikai csoportosulásai verses szatírákban nép-
szerűsítsék saját elképzeléseiket és járassák le az ellenfelet. Az egyik strófában a
szöveg név szerint pellengérez ki egy bizonyos Pesti Beke Ferencet, aki kétszínű
módon a török császár kegyeit keresi. Sajnos a szöveg itt erősen töredékes, és
92
 1.9. A DEÁK TÍPUSÚ ÉNEK

így eldönthetetlen, hogy a névsorolvasás folytatódik-e a későbbi országgyűlési

pasquillusok és voxolóversek módjára. Horváth János megfigyelése szerint Gesz-
ti László deák - talán azonos Várdai Pál egri püspök hasonló nevű kapitányával
- az udvari párt embere. Szinte pontokba foglalhatjuk politikai programját: 1. a
nemesek tegyenek eleget az ország védelmét szolgáló törvénycikkek rendelkezé-
seinek; 2. fizessék be a rendkívüli hadiadót; 3. az országgyűlésben fogadják el a
király honvédelmi programját. Nosztalgiával tekint vissza az erős kezű Mátyás
király idejére : "Szegény Mátyás király vala békességben / Mert országa vala ...
egyességben, / vitézek valának nála tisztességben / Az urak valának egyenesség-
ben." Ez a töredékes propagandaének a magyar költészetben talán először nevezi
meg a még be sem következett tragédia okaként a belső széthúzást és az előkelők
önzését.

Következő szövegemIékünket Gerézdi Rabán az egyházi és a világi regiszter kö-

zötti átmenetnek tekintette. A vers kétségkivül vallásos terminológiát használ, a
szöveg maga is egyházi környezetben, az 1530 körül másolt bencés (esetleg pre-
montrei) Gyöngyösi kódexben maradt fenn, a kegyeletteljes hangvételt azonban
magyarázhatja a vers műfaja is. Epitáfium, azaz gyászvers, amelyben az ismeret-
len szerző az elhunyt uralkodó idealizált képét rajzolja meg. Kétségtelenül a him-
nuszköltészetet idézi a halott megszólítása, a többször megismételt, ünnepélyes
aposztrophé. Mátyás alakjának és uralkodásának tömör, laudatiószerű bemutatá-
sa azonban felidézi a humanista Mátyás-kultusz latin epitáfium verseinek motívu-
mait is. Az eszményített uralkodóportré nem Mátyás kegyességét hangsúlyozza,
hanem nagyon is világias erényeit: erőskezűségét, politikai nagyralátását, katonai
sikereit. Sőt egyik versszakában mintha Mátyás jeles tettei között az itáliai huma-
nizmus meghonosítására is utalna:

Igyekezel vala sok országokra,

És nagy hatalmas városokra,
Az vízen álló Velencére,
És benne való beles olaszokra.

A négysoros strófákba rendeződő sorok szótagszáma rendszertelenül variáló-

dik 8 és 12 között. Feltűnő, időnként kissé erőltetett, tiszta rimei a Szabács viada-
lával rokonítják:

Akkoron te IéI oly igen drága,

Téged kéványa cseh Prága,
Meghervadozott szép zeld ága,
Nem kellemetes neki virága.
93
I . KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (IOOO-I5Z6j

A Mátyás-emlékdal és Geszti László éneke arról árulkodik, hogy ahogyan a tel-

jes szétzüllés irányába tartó Ulászló és II. Lajos korabeli Magyarországon a világi
értelmiség körében egyre jobban erősödik az erős kezű uralkodó iránti vágy, úgy
kezd kiformálódni az irodalmi hagyományban az ideális uralkodó alakját egyre
inkább felöltő Mátyás király kultusza.

Az ebben a csoportban tárgyalt utolsó szövegemlékünk tartalmi bizonyítékok

alapján 1526 előtt, de 1514 után (említi a Dózsa-féle parasztfelkelést) keletkezett.
Az irodalomtörténet-írás hagyományosan a vágáns énekek közé sorolja, a szöveg
közegét, célközönségét azonban, véleményünk szerint, nem ebben a környezet-
ben kell keresnünk. A Peer-kódexbe vendégszövegként bemásolt 15 strófás ének
szerzője, a versfőkben magát megnevező Apáti Ferenc 1518-ban a bécsi egyetem
beiratkozott hallgatója volt. Származását tekintve Zala vármegyei köznemes. A
világi papok gazdagságával, általában a világias szokásokkal szembeni engesz-
telhetetlen magatartása azt sejteti, hogy valamelyík kolduló rend tagja, legvaló-
színúbben obszerváns ferences. A versben megfogalmazódó szigorú, a régi szép
időket visszavágyó világszemlélet a reformpárti szerzetesség és a kisnemesi rend
értékrendjét tükrözi.
A köznemesség elbizonytalanodó státuszú rétegét ebben az időben kétfelől is
veszély fenyegeti. Egyrészről az elvben azonos jogú nemesség köréből magasan
kiemelkedő, az ország vezetését kisajátító arisztokrácia, másrészről a gazdagodó
k özrend űek, elsősorban a középkori rendiség falán egyre több átjárót nyító váro-
si, mez ővárosi polgárok. A kisnemesi párt politikai ideológiájában egyre nagyobb
hangsúlyt kap a régi privilégiumokra, a régi szokásokra való hivatkozás; a lecsú-
szás és a köznépbe olvadás fenyegető lehetősége elleni legfontosabb eszközük a
nemesi előjogok körülbástyázása lesz. Ennek a konzerváló, jogbiztosító érdekküz-
delemnek lesz untig hivatkozott, szimbolikus dokumentuma a Werbőczy István
- maga is a deákos m űvelts égű kisnemességjellegzetes figurája - által összeállított
törvénykönyv, a Hármaskönyv.
Apáti Ferenc éneke szatíra , amely lazán összefűzött epigrammatikus verssza-
kokban kritikus körképet fest kora társadalmáról. Az egyes versszakokban sorra
megszólítja a török elleni harcot elhanyagoló nagyurakat, a csintalan, fodros hajú,
leányok után koslató diákokat, a képmutató, pénz- és kéjsóvár világi papokat, a
kikapós menyecskéket:

Nagy urak kik vagytok, szólok, ne bánjátok:

Fejér, szép, ezüstös, ékes tü szablyátok,
Véle pogán népet, kérlek, ne vágjátok,
És tü ne bántsátok!

94
 1. 9. A DEÁK TÍPUSÚ ÉNEK

Csintalan dolgokot tü ne szerezzetek,

Fodor hajatokot meg se fésöljétek;
Diákok elmentek, leányokot néztek,
Szégyenséggel n őszt ök.

Igyedet ne viseljed egyházi papokkal,

Mert ha béveteté magát nyájassággal,
Nem kell néki pénzed, vigad leányodval,
Megcsalnak szavokkal.

Serényen futamnak táncban az leányok,

Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságok,
Szertelen ha léend az ő jámborságok,
Ott elholl pártájok.

Csepkék, házatoktól messze ne lépjetek,

Időnekjavában tikot ültössetek:
Szemérem kapálni, bölcsőt rengessetek,
Avval elélhettek.

Gonosz kárörömmel emlékezik meg a kegyetlenül elnyomott paraszfelkelésről:

Sámsomnak alejtá az pór önnönmagát,

Látod nagy haragját, nem tiszteli urát,
Fogjad meg szakállát, vedd el csakjószágát,
Megalázza magát.

A korai világi versek általános izomorfikus strófáival szemben Apáti Ferenc a

négysoros felező tizenkettesek utolsó sorát megfelezi, és ezzel a refrénszerúen
rácsapó félsorral hatásos nyomatékosító dinamikát ad szatirikus társadalmi ka -
talógusának. Nyelvezete köznyelvi, de nem alantas. Konzervatív szemlélete alá-
támasztására szívesen használ közmondásszerú formulákat: .Rem éntelen dolog,
ki hazugnak hiszen..."; "sok lika vagyon erdőn az ravasznak / nincsen birodalma
rajta agaroknak". A vers utolsó strófáiban - a talán véletlenül ide keveredett utolsó
versszakot leszámítva - konzervatív utópiát rajzol a régi szerzetesi erények, a "régi
jó kerályok" országlásának visszat ért ér ől.

A teljesség kedvéért meg kell említeni két további verses töredéket, amelyet az
antológiák rendre felvesznek a középkori világi szövegek sorába.

95
1. KÖZ ÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Az úgynevezett Jajcai énektöredéket Zrínyi Miklós jegyezte fel a Mátyás király

életéról való elmélkedésekben: "Isten, aki Mátyás király nevének oly rettenetességet
engede, hogy meg nem meri vala várni senki mezőben, úgy annyira, hogy még a
kis leánzók is köz énekkel éneklik vala akkor Mahumet császárrul, Mikor magyar
király zászlóját látá, / Jó lovának száját futni bocsátá." Ha a Zrínyi által felidézett
szöveg hitelességét nem is kérdőjelezzük meg, a rövid töredékről aligha lehet töb-
bet megállapítani, mint hogy talán valamilyen epikus ének részlete.
A másik, hasonlóan gyermekek szájába adott énekről Székely István világkró-
nikája tudósít:

Szilágyi Mihált ez ország gubernátorrá választotta vala, míg a Hunyadi Mátyás magát bír-
hatná. Kin mind az egész orszá g lón nagy örömben, kinek választása-korán még a gyer-
mekek is alá fel járván az utcán azt kiáltják vala
Mátyást mostan választotta mind ez ország királyságra ,
Mert ezt adta Isten nékönk mennyországból ótalmunkra,
Azért mi es választottuk, mint Istennek ajándékát,
Kiből Isten dicsértessék, és örökre mondjuk: amen.

Ha hitelesnek fogadnánk el ezt a négy sort, úgy 1458-as dátumával a legkorábbi

világi versünk lenne . Gerézdi Rabán azonban meggyőzően bizonyította, hogy a
gyermekek énekéről szóló tudósítást Székely István Thuróczy János krónikájából
vette át, az örvendező ének szövegét pedig a történet díszítése érdekében maga
költhette.

1.10. A szerelmi líra

A tisztán magánéleti vonatkoz ású, szerelemmel kapcsolatos középkori szöveg-

emlékeink állománya még a deák típusú költészeténél is ösztövérebb. Jellemzője
ennek a mindössze négy rövid töredékből álló csoportnak, hogy lejegyzésük aIka-
lomszerú: tollpróba, könyvbejegyzés, missilis levél post scriptuma. Nem fogalmaz-
ványok, hanem talán valamely hallott, kívülről tudott ének lenyomatai. Nem teljes
kompozíciók, csak töredékek, sőt törmelékek.
Az úgynevezett Soproni virágéneket Johann Gugelweit jegyző jegyezte be toll-
próbaként Sopron városi jegyzőkönyvének belső kötéstáblájára. Mivel Gugelwei-
tet 1495-ben már halottként említik, a bejegyzésnek korábban kellett készülnie.
A bejegyzés mindössze kétsoros:

Virág, tudjad, tőled el kell mennem,

És teíretted kell gyászba ölteznem.
96
 1.10. A SZERELMI LÍRA

A szöveg rövidsége ellenére is megállapítható annyi, hogy szerelmesek kényszerú,

fájdalmas búcsújáról van szó. Hasonló szóhasználatra majd Balassi Bálintnállátunk
példát: ,,Mint te burítva vagy fekete zománcban, I Így szívem is érte öltezett most
gyászban" (Eredj édes gyúrúm...) . Figyelemre méltó, hogy a feltehetően férfi beszélő
"virágnak" szólítja kedvesét. Ennek alapján szokás virágének-töredéknek tartani ezt
a rímelő sorpárt. A virágének mibenl étér ől az irodalomtörténet-írásban régóta tartó,
időnként fel-fellángoló vita folyik. A nehézséget az okozza, hogy bár a korabeli for-
rásokban gyakran előfordul ez a szó, használata nem következetes, és így a pontos
műfaji jelentését igen nehéz meghatároznunk. A virágének-említések a 16. század
második felében szaporodnak meg, többnyire egyházi szerzők helytelenítik, tiltják az
ilyenek hallgatását és éneklését (HoRvArn János 1949). Nevezetes SylvesterJános nyi-
latkozata az 1541-es Újtestamentum-fordítást kíséré magyarázatainak egyik fejezeté-
ben (Az olyan igíkról valótanúság, melyeknem tulajdonjegyzésben vitetnek). A Biblia
példázatos nyelvezetének értelmezésével kapcsolatban úja (Zz 4a levél):

Az ilyen beszídvel tele az Szentírás, melyhez hozzá kell szokni annak, azki azt olvassa. Köny-
nyú kediglen hozzászokni az m ü nípünknek, mert nem idegen ennek az ilyen beszídnek
neme. Íl ilyen beszídvel naponkíd való szólásában. Íl ínekekben, kiváltkíppen az viráginekek-
ben, melyekben csudálhatja minden níp az magyar nípnek elmíjínek éles voltát az lelísben,
mely nem egyéb, hanem magyar poesis. Mikoron ilyen felsíges dologban ilyen alávaló pél-
dával ílek, az ganéjban aranyt keresek, nem azon vagyok, hogy az hítságot dicséIjem. Nem
dicsírem az mirül ez ilyen ínekek vadnak, dicsírem az beszídnek nemessen való szerzís it.

Sylvester János árnyalt megfogalmazása szerint tehát a virágének ékes köl-

tői alakzatokban bővelkedő ének, amelynek témája viszont méltatlan, hívságos,
vagyis világias témáról, minden bizonnyal a szerelemről szól. Ismereteink szerint
a 16-17. század költői korpuszában mindössze egyetlen vers címeként tűnik fel a
virágének megnevezés, mégpedig az 1600 körül összeállított Fanchali Jób-kódex
Lölköm Kata, szerelmes lölköm ssivem, Kata... kezdem verse fölé írva. A szöveg-
ben egyébként nincs virágszimbolika, tehát Gerézdi Rabán virágének-definíció-
ját túlleszűkítőnekérezzük: "Erotikus tartalmú ének, mely azonban szimbolika
mögé rejti ezt a tartalmat." Valószínűbb, hogy a virágének általában szolgálhatott
minden szerelemről szóló vers megnevezésére. Erőltetettnek tűnik Gerézdi azon
törekvése is, hogy mindenáron stílusregiszterhez. társadalmi közeghez sorolja a
középkor végi töredékeket. Galeotto Marzio korábban idézett megfigyelése szerint
az udvarban előadott énekeket, beleértve a ritkán énekelt szerelemről szólókat is,
urak és parasztok egyaránt megértik. A világi költészet ekkor még nagyjából egy-
séges hangon szólhatott, és nem alakulhattak még ki egymástól markánsan elkü-
lönülő nyelven beszélő stílusnemek.
Egy 1505. évi körmöcbányai számadáskönyvbejegyezte be Johann Kreusl váro-
si jegyző a következő öt sort:
97
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

Supra aggn ő , szökk fel kabla,

Hazajött fírjed, tombj, Kató,
A te szíp palástodban,
Gombos sarudban,
Haja, haja, virágom!

Ezt a táncritmusú, ám rímtelen töredéket a kézikönyvek hagyományosan Kör-

möcbányai táncszó címen említik. A táncszó nem ének, hanem tánc közben hango-
san kiáltott rigmus. Az első sor értelmezése vitatott. A kabla jelentése 'kanca', az
aggnő kicsit csúfondárosan 'vénasszony'. A "supra" viszont talán latinul van, ekkor
'fel' lehet a szövegbeli jelentése. A nyelvtörténészek a .zsupra" olvasatot javasol-
ják, Pais Dezső szerint a kezdősorban két nőről van szó: egy vénasszonyról, akit
zsupra kell vetni, és egy fiatal "kancáról", akit táncra (a tombol jelentése 'táncol')
szólít fel a beszélő.
Valószínűbb, hogy vénasszonycsúfolóról van szó. Ez a verstípus, amely a vén-
lányokon, vénasszonyokon vagy általában a nőkön csúfolódik, a következő két év-
század során is népszerű volt Magyarországon. Az asszonycsúfolók egyik legked-
veltebb változata, amikor a papucsférjen uralkodó, részeges , hűtlenkedő feleséget
pellengérezik ki. Talán a körmöcbányai töredékben is erről van szó. Gerézdi Ra-
bán olvasata szerint a férje távollétében kicsapongó asszonyt szólítja meg hazatérő
ura , aki most arra készül, hogy büntetésből "megtáncoltassa" feleségét (GERÉZDI
Rabán 1962: 299).
Nagyon megfontolandó Lud ányi Mária feltevése, aki a verset németből készült
rögtönzött fordításnak tartja. A forrásszöveg talán a 13. századi német minnes án-
ger, Neidhart von Reuental egy hasonló motívumokkal kezdődő asszonycsúfoló
verse lehetett (LuDÁNYI Mária 1979).

Laskai Osvát Biga salutis címú ősnyomtatványának egy budapesti p éldányá-

ban, a hátsó tábla belső felére ragasztott szakadozott papírlapon maradt fenn né-
hány nagyon rosszul olvasható, töredezett verssor (BORSA Gedeon 1957: 236-237).
Könyvkötészeti érvek alapján a szöveg felfedezője, Borsa Gedeon 1510 és 1542
közé teszi a keletkezés időpontját. Horváth Iván rekonstrukciós olvasatában így
fest a szöveg (HORVÁTH Iván 1982: 251):

[...] öltöznek be az erdő zöld [... -i-... ]ben

he hea hó virág
[ ] zöld erdőben neki [... ]
[ ] hó
Az piros hajnal [... ]
[... ] az ifjak kegyeseket [... ]
98
 1.11. MEMORITEREK , ALKALMI FELJEGYZÉS EK

[... ] szaggatják [?]

he he hea hó virág
[... ] mert [?] virágz ik az harmattól [... ]
he he hea hó
[... ] ez világ [... ]
he he hea hó virág

A pontok az olvashatatlan vagy kikopott szövegrészeket jelölik. A töredéket a

szakirodalomban Zöldváriének néven is szokták emlegetni. A nagyfokú töredezett-
ség ellenére érzékelhető, hogy tavaszdallal van dolgunk. Az üde hangulatú jelenet
- ifjak és kegyesek ('hölgyek') tavaszi kirándulása az erdőben - irodalmi asszociá -
ciók gazdag sorát indítja meg . A tavaszt köszöntő ének, a májusdal kedves témája
a trubadúrköltészetnek, de nagyon hasonló hangulatú verseket találhatunk a latin
nyelvú vágáns költészet nagy gyújteményében, a Carmina Buranában is. A versfor-
ma alig érzékelhető, de a vidám "he-he-hea hóvirág" refrén azt sejteti, hogy az éne-
ket tánc közben énekelhették. Avers szóhasználata arra enged következtetni, hogy
a szöveg már kialakult szerelmi terminológiát használ; a "piros hajnal", "kegye-
sek", "harmat" Balassi poétikájának is gyakran használt, jellegzetes kifejezései.

Utolsó töredékünk Török Imre 1485-ben Kállai Jánoshoz írt latin nyelvú levelé-
hez fűzött három magyar nyelvú sor:

Emericus Therek köszön Krisztinának

Legyen könnyebb jonhának
Száz jó napat, két száz jó éjt hozjája .

Nem igazi vers, inkább csak a levélíró tollára spontán versben torlódó rögtön-
zés. Török Imre főúr, várkapitány, Parlagi Krisztina pedig a jegyese volt. Ez a há-
rom sor két okból is érdekes. Egyrészt jellemző eljárás, hogy írásban a férfiak a
férfiakkal latinul, a nőkkel magyarul kommunikálnak. Másrészt figyelemre méltó
a gesztus, hogy Török Imre késztetést érez , hogy az udvarló szavakat verses formá -
ba öntse. Ez a levél egyébként az első ismert magyar nyelvú szerelmes levél.

LII. Memoriterek, alkalmi feljegyzések

A végére maradt néhány, az előzők közé besorolhatatlan szövegemlék. Használati

szövegek ezek, alig-versek , a rímes, ritmikus forma az emlékezet segítője, eszköz a
jobb megjegyezhetőség érdekében.
99
1. KÖZÉPKOR ÉS A RHNHSZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

A cisioianus versbe szedett ünnepnaptár. A középkorban elterjedt szokás volt,

hogy a jelentősebb ünnepek memorizálására hónaponként latin nyelvú mondó-
kát - rendszerint két hexametert - tanuljanak be. A szövegben a szótagok száma
megegyezett a hónap napjainak számával, az egyes szótagok pedig az adott napra
eső ünnep kezd őbetűiből álltak. A január hónap szokásos versikéje ez volt: "Cisio
Ianus Epi sibi vendicat Oc Feli Mar An / Prisca Fab Ag Vincen Ti Pau Po nobile
lumen." A versike első két szava adta a múfaj megnevezését. A 16. századtól a ci-
sioianus vers - és az egyes hónapokjellegzetes munkáira emlékeztető versike - el-
engedhetetlen kelléke volt az évente kiadott naptáraknak; sőt egy idő után magát
a naptárat is csíziónak kezdték hívni. Aki "tudta a csíziót", az eligazodott az egyhá-
zi év ünnepei között, és ezért tájékozott embernek számított.
A latin cisioianus magyar fordítása legkorábban a Képes krónika szövegét tar-
talmazó Nagyenyedi-kódexbe másolva maradt fenn nagyjából 1480 k ör ülr ől.
A szöveg nyolc szótagos párrímes sorokba kényszeríti be a cisioianus szabályai sze-
rint az ünnepekre utaló szavakat:

Kys karachontol kerescth vyz

leywth pal remethe minth nagh dyz
Antaltolfab annos kezben
pal ford ola fenessegben
Mar balas ag dorothianal
koloskenth iar balint varnaI [...]

A kiolvasható ünnepek: Kiskarácsony (január 1.) , Vízkereszt (janu ár 6.) , Reme-

te Szent Pál (január 10.), Szent Antal (január 17.) és így tovább . A csízióvers egy
ettől nagyban eltérő korai magyar verziója a Peer-kódexben már a vers minimális
elemeit sem tartalmazza. 44
Meglepő módon a Nagyenyedi-kódex csíziójának alig-alig érthető halandzsá-
jában Kőszeghy Péter a magyar udvari szerelem terminológiáját vélte felfedezni,
méghozzá a szerelem hónapjára, a májusra vonatkozó részben. Mai helyesírással,
a szerelmi szolgálat szókincsére emlékeztető szavakat kiemelve:

Filep Kereszt Szent János

Szolgálatra magam adám
Mo neked kemén nondám
Orbán pápát várja Petror
Kinem herel háborúságnak

44 RMKTlb, 459-468.
100
 1.12. A MAGYAR NYELV Ú VILÁGI EPIKA KEZDETEI

Kószeghy érvei elgondolkodtatók, a szóban forgó szövegrész azonban annyi-

ra nélkülözi az udvari kontextust, hogy messzemenó következtetések levonására
nem alkalmas.

1.12. A magyar nyelvú világi epika kezdetei

Valahányszor idegen népköltészet egy-egy régi maradványa kerül kezembe, mindig el-
borultan kérdem magamtól: volt-e nekünk valaha ős eredeti eposzunk? Vajon a nép, mely
daltermő képességét mostanig megtartotta. sőt egypár becses románcot is mutathat fel, a
nép, melynek tündérmeséi, múalkat (compositio) tekintetében, bárm ely népfaj hasonló
beszélyivel kiállják a versenyt , mindig oly kevés hajlamot érzett-e a mondai s t ört éneti
költemény iránt, mint napjainkban?

Arany János kezdi így az eltúnt ósi magyar hósi epika kérdésével szembenéző
nagy tanulmányát (ARANY János 1858: 264). A"naiv eposz" kutatása a hiány filoló-
giája. A19. század közepén tudománnyá szervezódó magyar irodalomtörténet-írás
minden buzgalma, minden igyekezete ellenére sem volt képes a levéltárak mélyén
olyan kéziratokat fellelni, amelyek értékükben, terjedelmükben felvehették volna
a versenyt a szerencsésebb és gazdagabb nemzetek olyan kincseivel, mint a fran-
ciák Roland éneke és chanson de gest ciklusai, a németek Nibelungenliedje vagy az
ekkor még eredetinek hitt és csodált kelta ossziáni énekek.
Az ósi epikára ekkoriban kitüntetett figyelem irányult az európai irodalomtörté-
net-írásban, hiszen a klasszika-filológiából nemzeti filológiába váltó új diszciplína
a görög kultúra geneziséhez analogikus módon próbálta elképzelni saját irodalmi
hagyományainak eredetét. Ahogyan a görögség kultúrájának hajnalán ott állt a mí-
toszok ósi anyagát múvészetté kristályosító Homérosz - akár teremtó zseninek, akár
akollektiv alkotóeró megszemélyesítésének képzelik - , úgy az antikokkal immár
versenyre keló új népek történetének is ,,nagy elbeszéléssel", a közösség eredetének
kollektiv emlékezetét órzó nagy epikus kompozícióval kellett elkezdódnie. Az ala-
pító nagy elbeszélések fontos szerepet kaptak a nemzetállammá formálódó közös-
ségek önidentitásának megteremtésében. Az itthon is jól ismert Johann Gottfried
Herder (1744-1803) német író, filozófus számára a kultúrateremtés képessége, a
gazdag népköltészeti hagyomány, az elevenen múködó kollektiv emlékezet a nem-
zetek egészséges fejlódésének, életerejének megbízható indikátora.
Magyarországon a 18. század végén indultak meg a rendszeresebb forrásfeltáró
és -kiadó munkálatok, az irodalomtörténet-írás alapító atyáinak azonban hama-
rosan szembe kellett nézniük a magyar nyelvú források viszonylagos szúkösségé-
vel. A fájó hiány magyarázatára Toldy Ferenc a nemzeti történetszemlélet két ha-
gyományos toposzát alkalmazta. Az elsó magyarázat szerint az ország különösen
101
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

tragikus történelme miatt nem fejlődhettek ki, illetve elpusztultak kulturális kin-
cseink. A második magyarázat az idegen hatásoknak behódoló, az originális for-
mákat idegenre cseréló nemzetietlen korszakokat vádolta a kulturális emlékezet
folyamatosságának megszakadásaiért. A 19. század második felében különösen
erós a rekonstrukció filológiája : Ipolyi Arnold, Thaly Kálmán, Sebestyén Gyula és
mások a törmelékes emlékanyagból - olykor akár hamisítás árán is - impozáns
magyar mitológiát, gazdag óshagyományt, csillogó irodalmi életképeket terem-
tettek. A "naiv eposz" létezésének nyomait tudományos értekezésben is nyomozó
Arany János a torzóban maradt hun trilógiában és részben a Toldi-trilógiában egy
valós filológiai adatok cserepeiből építkező, a nyugati epikus hagyományba bele-
íródó elképzelt középkori nemzeti narratívát próbált meg újraírni.
A 20. század elején a korszer ű filológiát m űvel ő szakemberek sora (Katona La-
jos, Riedl Frigyes, Király György) részesítette megsemmisítő kritikában a nemzeti
elfogultságtól vezérelt rekonstruktív filológiát, és különösen a hun-magyar rokon-
ság álláspontjában gyökeredzó ősköltészeti elképzeléseket. Horváth János nagy-
hatású irodalomkoncepciója az oralitás, a folklór szövegeit a néprajz hatáskörébe
utalta (HORVÁTH János 1931: 481):

Irodalom nincs írott szövegek nélkül; története a legrégebbről fennmaradt írott szövegek
vallomásával kezdődik. Pogánykori magyar sz övegekr ől semmi nyom, semmi emlékezet:
"pogá nykori magyar irodalomról" ennélfogva nem beszélhetünk. Irodalmunk története
csak a keresztyénség felvételével , a ll. században kezdődik; azért már ott , mert hiszen a
latin nyelvű emlékek is a mieink.

Bár a népköltészet legarchaikusabb rétegei , például a régi stílusú népballadá-

inknak eredetvidéke valószínűleg visszanyúlik a középkor évszázadaiba, nyelvi-po-
étikai megformáltságuk, ahogyan azt a 19. században az etnográfusok rögzítették,
a szóbeli hagyományozás időben követhetetlen folyamatában nyerte el alakját.

1.12.1. A hősepika nyomai a latin krónikákban

Anonymus, pontosabban a Gesta Hungarorum szövegében megképzett beszélő a

saját elbeszél ői pozícióját már rögtön az előszóban a szóbeli hagyománnyal, a szó-
beli hagyomány működtetőivel szembeállítva határozza meg:

Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi

cselekedeteit a parasztok hamis mes éib ől vagy a regösök [latinul: ioculatores] csacsogó
éneké ből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért
most már inkább az iratok biztos előadásából meg a történeti rn űvek világos értelmezésé-
ből nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát.

102
 1.12. A MAGYAR NYELVŰ VILÁGI EPIKA KEZDETEI

Anonymus viselkedése a középkori magyar narrativitás drámai kettősségéről

árulkodik: a nemzeti nyelv az oralitás világába zárva létezik, ahonnan még nem
épültek ki átjáró utak az írásbeliségnek a latinitáshoz és a keresztény műveltség­
hez kötött világába. Minden szkepszise és klerikusi öntudata ellenére P. mester
olykor mégis elismeri a szóbeli hagyomány érdemeit a közösségi emlékezet fenn-
tartásában:

Háborúikat és egyes hóstetteiket, ha e lap írott betúinek nem akarjátok elhinni, higgyé-
tek el a regösök csacsogó énekeinek meg a parasztok hamis meséinek, akik a magyarok
vitézi tetteit és háborúit mindmáig nem hagyják feledésbe menni. Azonban némelyek azt
mondják, hogy egészen Konstantinápolyíg mentek ók, sót Konstantinápoly aranykapuját
is bevágta Botond a bárdjával. Mégis én , mivel ezt a históriaíróknak egyetlen könyvében
sem találtam, hanem csupán a parasztok hamis meséiból hallottam, azért jelen m űvernbe
nem akartam beleírni.

Sőt, egy helyen latinra fordítva szó szerint is idéz egy jokulátorénekből: "Ahogy
regöseink mondják: Maguknak ól< mind helyet szereztek, és hozzá még jó nevet is
nyertek" (latinul: "Omnes loca sibi acquirebant, et nomen bonum accipiebant").
Jokulátorokkal az okleveles anyagban is találkozunk. A magyar jokulátorok ud-
vari szolgálatban álló hivatásos zenész énekmondók lehettek. A 13. század köze-
pén Pozsony közelében és Zala vármegyében is Igerech vagy Igrechi nevű faluban
letelepedve éltek. Ajokulátor elterjedt magyar neve, az "igric" tehát innen szárma-
zik. A szó szláv eredetű, az óoroszban tréfacsinálót, bohócot jelentett. A következő
században az igriceket már gyanús kocsmai kompániának tartják, társaságuktól,
akárcsak a vándorkomédiásokétól (histrio) az egyházi rendtartások óvják a híve-
ket. Az 1410 körüli Schliigli szójegyzékben a jokulátor definíciója "kurvás pako-
csás" ('tréfacsináló'). Ekkorra már a régi típusú jokulátor énekesek kiszorultak az
udvar világából, átadva helyüket a bizonytalan funkciójú regösöknek, valamint
különböző hangszeres zenészeknek.
Visszatérve az Arany János által feltett kérdésre, hogy ugyanis volt-e középkori
naiveposzunk, az az óvatos válasz adható, hogy nagy valószínűséggel kerültek
be bizonyos elbeszélések a latin nyelvű történeti irodalomba ajokulátorok és más
hivatásos énekmondók által elevenen tartott orális hagyományból. Ezek legrégeb-
binek mutatkozó rétege, a magyarok eredetéről szóló mondák a legvitatottabbak.
Vitatottak annak ellenére, hogy a szkítiai ("szittya") eredet és a hun-magyar ro-
konság tétele Anonymus óta gyakorlatilag a jelenig a magyar identitástudat mé-
lyen gyökerező, középponti eleme. A tudományos filológiai-történeti forráskritika
egyik iskolája szerint a honfoglaló magyarok rendelkezhettek valamilyen ősi hun
hagyománnyal (GOMBocz Zoltán, 1921; HÓMAN Bálint 1925; RÓNA-TAS András 1991).
Riedl Frigyes, Király György, Györffy György, Horváth János és mások amellett
érveltek, hogy az Attila-hagyomány beírása a magyar történelembe, a színes hun
103
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

mondakör és a két felvonásos honfoglalás alakzata nagyrészt Kézai Simon lelemé-

nye volt.
A honfoglalás és a kalandozások korának mondáiról már a krónikaírók is el-
ismerik, hogy azok emlékét koruk énekmondói is fenntartották. Ilyen például a
fehér ló mondája, a "gyászmagyarok" alakjával összekeveredett hét magyar kapi-
tány éneke, a Lél (Lehel) és Botond alakja köré fonódott epikus hagyomány.
Már Arany János feltételezte, hogy a Salamon király és Géza herceg viszályát
feldolgozó Gesta Ladislai Regis (László király cselekedetei), amely a 12. század
elején keletkezett, és a Budai krónika, valamint a Képes krónika szövegébe beol-
vadva maradt fenn, egy elveszettjokulátoreposz emlékét órzi (ARANY János 1858:
266-267):

Béla párviadala, a korona és kard, a cserhalmi leányrablás, mind kész gömbölyű marad-
ványai a népi éneknek. Salamon király háborúit, viszontagságit Turóczinál nem lehet ol-
vasni a nélkül, hogy minden nyomon ne érezzük az eposz lehelletét. Im egy homéri hely.
Salamon és a hercegek, Géza, László, már két hónap óta ostromolják Nándorfehérvárat.
A saracénok gyakran kicsapnak a várból, de kemény harc után mindannyiszor visszatolat-
nak. Egyszer három saracén hős, kopjákkal, lándzsákkal, nyilakkal fegyverkezve, kiugrik
a városból, rettenetes pusztítást tevén a magyarok közt. De Salamon, a király ostromgé-
pésze, egyet azok közúl az ostromgéppel villám módra lesújt: kinek holttestét a magya-
rok elragadni törekesznek, de társai erősen harcolva, védik. A király és herceg látván ez
összecsapást, biztatják a körülálló vitézeket: "Vajha a maccabaeusok szíve és vére buzog-
na fel a magyarokban, hogy a saracén hulláját ragadnák el!" Ezt hallván Opus , György
és Bors harcos leventék, villám módra rohannak a holttest véd őire. Opus túlmerészen
egész a város kapujáig üldözi őket; az ostromlottak hiába szórnak rá köveket és nyilakat
a vár bástyáiról: sértetlenül visszatér. György pedig és Bors az alatt elragadják a hullát és
csúnyaságba (in turpitudinem) vetik. - Nem a trójaiak és görögök harca-e ez Patroclus
tetemei felett?

A névtelen latin krónikás szövegén átüt a forrásként használt ének költóisége:

a két tábor hősei szimmetrikus oppozíciót alkotnak, a cselekmény fordulatai a sze-
replőkjelleméből fakadnak, és a költői alakítás logikája szerint következnek be . Az
előadásmódot szemléletes hasonlatok, költői képek, szólások színesítik: "a kunok
tar fejeit úgy aprították [00.], mint az éretlen tököt" ; "két éles kard egy hüvelyben
nem fér meg" stb. (Lásd még NÉGYESY László 1913; ifj. HORVÁTI! János 1954: 38-43.)
Nevezetes alakokról, mint Tar Lőrinc, Toldi Miklós, Kinizsi Pál és jelentős tör-
téneti eseményekről, például Zách Felicián merényletéról, II. (Kis) Károly király
megöléséről, Kont István és főúri társai lázadásáról később is születtek népszerű
énekek. Ez utóbbiról azt írja Bonfini, hogy "a lantosok mind a mai napig énekelnek
róla a piacokon, utcákon, sarkokon".
Számos forrás tudósít arról, hogy a királyi és nemesi udvarokban a középkor
végéig szokásban marad a nemzeti nyelvú énekek hallgatása. Galeotto Marzio
104
 1.12. A MAGYAR NYELVlÍ VILÁGI EPIKA KEZDETEI

szerint "Mátyás király gyermekkorában annyi odaadással hallgatta az effajta éne-

keket és a h ős ökr ől szóló megemIékezéseket, hogy elfeledkezett ételről-italról, s
reggeltől estig étlen-szomjan álmélkodva semmi másra nem gondolt, csak az ő ha-
talmas kardcsapásaikra, bősz k üzdelműkre". Később hosszabb bekezdést szentel
ennek az olasz szemmel nyilván egzotikusnak látott szokásnak:

Lakomái alkalmával ugyanis vagy valamilyen komoly dologról volt sz ó, vagy tréfálkez-
tak , dalokat énekeltek. Mert zenészek és lantosok is vannak ám ott, akik a vitézek tetteit
hazai nyelven lantkisérettel eléneklik a lakománál. A rómaiaknál volt ez szokásban, és
tólük szállt át a magyarokra . Mégpedig mindig valamilyen nagy h őstettet énekelnek meg ,
és soha nem hiányzik a hozzávaló esemény. Ugyanis Magyarország ellenségek és külön-
féle nemzetek közt fekszik , ott tehát mindig parázslik a háború. Szerelmes dalokat ritkán
énekelnek. Leginkább a török elleni h őstetteket kerítik sorra, mindig a megfeleló ének-
kel. A magyarok ugyanis, akár nemesek, akár parasztok, körülbelül ugyanazon a módon
használják a szavakat, nincs különbség beszédjükben, ugyanazok a kifejezések, ugyanaz
a kiejtés, ugyanaz a hangsúly mindenütt. Mert hogy itáliáról szóljak, nálunk akkora a
beszédbeli különbség, a polgár a paraszttól, a kalábriai és a toszkánai annyira távol áll
szavaiban, hogy csak a legnagyobb nehézséggel értik meg egymást. De a magyaroknál
- mint mondtuk - ugyanaz a beszédforma van, vagy csak nagyon kicsi a különbség. in-
nen következik, hogy a magyar nyelven szerzett dalt paraszt, polgár és fóúr egyformán
megérti. (XVII.)

1.12.2. A lovagregény nyomai

Hadrovics László két 15. századi, prózában elbeszélt délszláv epikus kompozíció
vizsgálata során arra a meggyőződésre jutott, hogy azok valójában mára elveszett
magyar nyelvű lovagregények szerb és horvát nyelvű fordításai. Az egyik a trójai
háború történetének egy rövid középkori lovagregénnyé átdolgozott változata, a
másik pedig a "világbíró" Nagy Sándornak, az ókori Macedónia legendás hírú ural-
kodójának regényes története.
A délszláv szövegek hangtani jellegzetességei és fordítási félreértései egyértel-
múen arra utalnak, hogy fordításuk magyarból történt. A horvát trójai történet
például a görögök "fekete üveglováról" (konj od érnoga stakla) beszél. Ez a kép-
telenség úgy jöhetett létre, hogy a fordító v-t olvasott r helyett a magyar "üreg ló"
('belül üreges ló' = a trójai faló) kifejezésben. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem
hallomás útján dolgozott, hanem írott magyar szöveget használt. Kézenfekvő fel-
tételezés, hogy a horvátra fordított magyar Trója-regény az Anoymus által Dares
Phrygius alapján összeállított latin trójai történet átdolgozása lehetett (HAnROVICS
László 1955) .
A másik délszláv szöveg, a Nagy Sándorról szóló magyar mintája a névalakok-
ból kik ővetkeztethetően görögből készült, és 1.Lajos király környezetében nyerhet-
105
1. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

te el végső formáját, ugyanis a cselekmény több olyan, a görög Sándor-regényben

nem szereplő részletet tartalmaz, amelyek a magyar lovagkirály korának esemé-
nyeire utalnak (HADROVlCS László 1960) .
Az okleveles anyag tanúsága szerint a hazai névadásban a 13. század elejétől
kimutatható a népszerű lovagregények hatása. Az antik hangulatú nevek mel-
lett - Paris, Ekhell ős (Achilieus) , Alexander - megtaláljuk a Charlernágne- és az
Artus / Arthur-rnondak örb ől származó neveket: Tristan, Lanceret, Oliver, Roland
(KOROMPAY Klára 1978) . Természetesen a lovagi irodalom témáinak és hőseinek is-
merete nem jelenti azt, hogy ezeket a történeteket magyarra is lefordították volna.
A lovagi kultúra küls ős égeí divatjelenségként ott vannak természetes módon az
Anjouk, Zsigmond és Mátyás udvarában, hatásuk azonban csak nagyon korláto-
zottan sugározhatott szét a magyar társadalom nem udvari rétegeibe. Az udvar
világa még a nemesség többsége számára is idegen. Bánk bán történetétől a Tol-
di históriáig, a Beatrix királynő által meghonosított szokások bírálatáig számos
jel bizonyítja a nemesi közvélemény mél yen gyökerező udvarellenességét. Bár a
kor több jeles költőegyéniségeis eltöltött rövidebb-hosszabb időt a magyar király-
ság területén (Peire Vidal, Gaucelm Faidit, Ulrich von Liechtenstein, Oswald von
Wolkenstein), nincs nyoma, hogy a trubadúrlíra vagy akár csak a szomszédban
virágzó Minnesanger költészet mélyebb nyomokat hagyott volna Magyarországon
(ZEMPLÉNYI Ferenc 1998: 68-91). Formailag itt is történnek lovaggá ütések, sőt a
Zsigmond által alapított Sárkányos rend jelvényét az arisztokrata családok még
több mint kétszáz év múlva is büszkén használják, de a nyugat-európai értelemben
vett lovagság intézménye lényegében ismeretlen a magyar rendiségben. A hazai
középkori elbeszélő források nem őriztek meg egyetlen valamirevaló szerelmi tör-
ténetet sem, nincs nyoma a nőtiszteletnek, nem meggyőz ök azok a próbálkozások,
amelyek a középkori magyar költészet szóhasználatában kimutatnák a fin'amors,
a lovagi szerelem terminológiáját (ZEMPLÉNYI Ferenc 1998: 25-47).
A 16. század gazdag históriásének-anyagában is találunk olyan m űveket, ame-
lyekjóval korábbi epikus anyag átdolgozásai. Ilyen például a Béla királyról és Ban-
kó leányáról szóló história, Tinódi Tar Lőrincről szóló elbeszélése vagy Ilosvai Péter
Toldi-históriája. Ezeket majd a saját helyükön fogjuk tárgyalni részletesebben.

Összefoglalva a középkori magyar nyelvú epikával kapcsolatos ismereteinket,

nincs bizonyíték arra, hogy az államalapítás utáni századokban a szóbeli epikus
hagyományban elevenen éltek volna a magyarság - vagy egyes nemzetségek - ere-
detére, különösen a hun-magyar rokonságra, általában a honfoglalás előtti idő­
szakra vonatkozó kompozíciók. Minden bizonnyal léteztek azonban olyan epikus
énekek, amelyek neves történeti személyek alakja köré rendeződve, esetleg bizo -
nyos politikai csoportosulások érdekeinek megfelelő felfogásban dolgoztak fel tör-
téneti eseményeket. A hősök alakja köré szerveződő énekek egy csoportja egyes
106
 1.12. A MAGYAR NYELVŰ VILÁGI EPIKA KEZDETEI

szám első személyben beszélhetett. Feltehetően a kor európai epikus korpuszának

népszerű darabjai is megtalálták az utat a hazai közönséghez fordítás, átdolgozás
formájában. Szinte bizonyos, hogy az epika jellemző regisztere a vitézi erényeket,
a párviadalt, a haditetteket előtérbe helyező hősének volt, amelyből azonban hi-
ányzott a nyugati lovagregényekben elengedhetetlen szerelmi motívum, a n őkul­
tusz és az udvari szerelem ideológiája által mozgatott költői apparátus. A középkori
magyar nyelvú verses epika poétikai alakzatairól, versformáiról, a nyelvi megfor-
málás konvencióiról hiteles szövegemlékek hiányában nem tudunk megnyugtató
képet alkotni.

1.12.3. Szabács viadala

Annak ellenére, hogy a másodlagos források jobbára epikus költői gyakorlatról

tudósítanak, a Mohács előtti évszázadokból mindössze két epikus szövegemlék
áll rendelkezésünkre. Közös bennük, hogy mindkettő zavarba ejtő sajátosságokat
mutat fel, és ellenttnondani látszanak a középkori epikáról alkotott előzetes vára-
kozásainknak.
Az időben korábbi szöveg, a Szabács viadala kézirata 1871-ben került elő a
Csicsery család levéltárából." A kézirat az apróbb javítások jellegéből következ-
tetve talán szerz ői tisztázat lehet. Mivel környezet nélküli, önálló levélen maradt
fenn, nehéz rekonstruálnunk, milyen kommunikációs szerepet tölthetett be; leg-
valószínűbb feltételezés, hogy valamilyen jelentés vagy levél tartozéka, függeléke
lehetett eredetileg. A szöveg ortográfiai furcsaságai, szabálytalan szóalakjai ("elő­
álomkor", .Jiö sess ég"), a "törlejt" ige hibás használata (eredetileg 'szerez', 'alkot')
Horváth Jánosban és másokban súlyos kételyeket támasztott aszövegemlék hite-
lességével kapcsolatban (HORVÁTH János 1955). Az alaposabb filológiai, történeti
és nyelvi vizsgálatok nyomán azonban a Szabács viadalát hiteles középkori szöveg -
nek kell elfogadnunk (IMRE Samu 1956 és 1958).
A vers maga történelmi eseménysort beszél el: Szab ács várát Kinizsi Pál
1476-ban foglalta vissza a törököktől. Az ismeretlen szerz ő, aki valószínűleg szem-
tanúja volt az eseményeknek, röviddel a sikeres ostrom után vethette papírra a
szöveget. Történetírói alapossággal dolgozik, tényeket akar rögzíteni, azonban ért
a drámai feszültség megteremtéséhez is. Néhány izgalmasabb eseménysort kina-
gyít, részletesebben írja le a cseh segédcsapatok betörését a falak mögé. Igen hatá-
sos módon a magyarok sikereit a törökök szemszögébőlábrázolja: a felmentő sereg
"fejet hajtva", "nagy bús jonhal" ('szívvel') tér meg a vár alól, a védők kétségbeesve
a megadás lehetőségérőlkezdenek tárgyalni, a török császár "nagy bosszússággal"

45 Kiadása és facsimiléje : Imre Samu (1958).

107
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

hallja a vár elestének hírét stb. A vers végén a király és a győztes sereg diadalme-
netben vonul be Budára, a polgárok pedig "nagy csudába" szemlélik a királynak
"udvarló", díszes ruhába öltözött török rabokat. A szerz ő érzelmileg azonosul az
ostromló magyar sereggel, az elesett hősök tiszteletére vallásos formulákat iktat
be: "Ma immár ő é rettek imádjonk, / Afelett Istennek nagy hálát adjonk!"
Műfaját tekintve a vers közel áll a következő évszázad tudósító énekeihez. A szer-
z ő azonban nem lehetett hivatásos énekmondó, a szövegből teljesen hiányoznak
az orális előadásból fakadó poétikai jellegzetességek, például formulák, ismétlé-
sek, a közönség megszólítása - ahogyan azok még közel száz év múlva is jelen
vannak például Tinódi tudósító énekeiben -, hanem határozottan olvasásra szánt,
írásban megfogalmazott kompozíció. A 150 sornyi szöveg elöl csonka, eredetileg a
terjedelem akár a duplája is lehetett. Rögtön a kézirat megmaradt első sora jelleg-
zetes írnoki fordulattal él: "De azfe/yól mondott Pál Kenézi." A sorok alapképlete
párrímes, tíz szótagos, de ez nem mindig következetes, előfordulnak hosszabb és
egy-két szótaggal rövidebb sorok is. Különös, hogy a lejegyzés sorokra tördelve
történt, holott még száz év múlva is megszokottabb, hogy a másolók a strófákon
belül folyamatosan, sortörés nélkül írjanak. Még különösebb, hogy a következő
évszázad tudósító énekeinek nehézkes, morfémarímes verselésével ("vala, vala,
vala") szemben a Szabács viadala szerzője tobzódik a meglep ő, keresett, tiszta rí-
mekben.

De az felyől mondott Pál Kenézi,

Ároknak mélységét igen nézi ;

Ki Szabács erős voltát elméllé,

Honnég minernő álgyú kell mellé.

Szorgost megyen Nándorfejérvárra,

Hol királ erről bizon hírt vára.

Legottan számtalan sok hajókat,

Fejérvárnál az Dunán valókat,

Nagy hamar felvontata az Száván,

És Szabácsvár táját hoztatá számán.

A rímkényszer annyira erős, hogy sokszor a tartalom is az akusztikai hatás

alá rendelődik, néha már-már komikus hatást kiváltva: "Elő egy ifjú Várdai
Simon, / Kinek anyja énaponkéd sír honn." A morfémarímet tudatosan kerülő,
igényes rím technika a középkori verses emlékek sorában szokatlan, de nem tel-
lOS
 1.12. A MAGYAR NYE LVŰ VILÁGI EPIKA KEZDETEI

--"
jesen egyedülálló. Sokkal kevésbé határozottan, de helyenként hasonló rímelést
mutat Alexandriai Katalin verses legendája is, a világi szövegemlékek közül pe-
dig a később elemzendő Mátyás-emlékdal: "Néhai való jó Mátyás királ /Sok or-
szágokat te bir ái"
Poétikai sajátosságai alapján a Szabács viadala nem illeszkedik az orális epikai
költészet írásbelivé fejlődésének elképzelt genezisébe . Inkább arra következtethe-
tünk, hogy az ismeretlen szerz ő, feltehetően egy deákos műveltségú klerikus vagy
világi értelmiségi, külföldi irodalmi minták alapján próbálja meg rímes formába
önteni magyar nyeívű tudósítását. Nagyon kevéssé hihető, hogy gazdag magyar
nyelvű epikus (vagyis nem a szóbeliségben m űköd ő) szövegvers hagyományára
támaszkodhatott volna. Sokkal inkább olasz vagy német nyelvű, ekkoriban már
nyomtatásban is terjedő rímes krónikák (cantare, Reimchronik) lehettek a min-
t ái. Az is elképzelhető, hogy a szerz ő nem volt magyar anyanyelvű - ez egyben
magyarázná a szöveg nyelvhasználatának furcsaságait is. A gesztus, hogy nemzeti
nyelven írásban fejezze ki magát, nagyon korai, de jól beleilleszthető a Mátyás-kor
szellemi légkörébe, a magyar nyelvű kódexirodalom ekkori fellendüléséveljelzett
kulturális folyamatokba.

A második, talán középkori epikus szövegünket az irodalomtörténet a Pannó-

niai ének vagy Ének Pannonia megvételéról címen tartja számon. 46 A szövegnek
nem maradt fenn mára kézirata, csak 18. századi másolatokból ismerjük. Szinte
megoldhatatlan filológiai problémát jelent, hogy a vers több egymástól független
szöveghagyományból, több változatban is ismert (HUBERT Ildikó 1995). Subich
Ferencnek egy "barát gót betűs" kéziratról készült másolatát Pray György, majd
Cornides Dániel közvetítésével Révai Miklós publikálta először 1787-ben. Egy év-
vel később Dugonits András más forrásra hivatkozva egy eltérő szövegváltozatot
is publikált. Toldy Ferenc 1828-as szövegközlése pedig a korábbi szövegváltozato-
kat kiegészítette néhány strófával, köztük a záróstófával, amelyben a vers szerzője
megnevezi magát:

Ezt szerzették Szilágyságban

Csáti Demeter nagy gondolatjában,
Mikort nagy bú vala Magyarországban,
Egy némi-nemű múlatságában.

Bántóan zavaros tehát a szöveghagyomány, szinte lehetetlen a variánsok viszo-

nyának tisztázása, nem világos, hogy a kolofon szervesen kapcsolódik-e az ének-

46 Szöveggyújteménya régi magyar irodalom tanulmányozásához. Középkor 0000-1530) . Szerk.

Madas Edit . Bp., Tankönyvkiadó, 1992,345-349.
109
I. KÖZÉPKOR ÉS A RENESZÁNSZ HUMANIZMUS (1000-1526)

hez. 1501-ben a krakkói egyetem anyakönyvében megtaláljuk egy bizonyos Csáti

Demeter nevét, aki később is feltűnik: 1529 és 1542 között Ozorán, Szécsényben,
majd Sárospatakon a ferences kolostor priorja. Az irodalomtörténeti hagyomány
őt tekinti a Pannóniaiének szerzőj ének. Szintén hagyományosan a záróstrófa da-
tál ását úgy szokás értelmezni, hogy Magyarország "nagy búját" bizonyára a
Mohácsi vereség okozhatta, és ennek alapján a m ű keletkezését 1526-ra teszik. Bár
ez a datálás korántsem megnyugtató, a vers poétikai archaikussága megengedi a
középkor végi eredeztetést.
A 43 négysoros versszakból álló Pannóniaiének honfoglalási ,,kiseposz", amely
a fehér ló mondáját és az ország birtokbavételét mondja el. Fő forrása valószínűleg
valamelyik középkori latin krónikánk, talán az 1488 óta ekkor már nyomtatásban
is elérhető Turóczi-krónika volt. A szöveg jellegzetességei azonban arról árulkod-
nak, hogy a szerz ő a m űh öz valamilyen a szóbeliségben hagyományozódó forrást
is felhasználhatott. A gyorsan pergő eseményeket a szereplők egyes szám első sze-
mélyben előadott párbeszéde lendíti előre. Az orális előadásmód sajátosságaira
emlékeztetnek a gyakori ismétIések és a cselekményt átkötő sztereotip töltelékso-
rok is. A rímelés a Szabács viadaláétól nagyon különböz ő , többnyire aaaa képlet ű
laza toldalékrím, amely sokkal inkább emlékeztet a 16. századi históriás énekek
ríme1ésitechnikájára. A lengyel vezér előtt az ajándékküldés és -fogadás valódi je-
lent őségét felfedő követ szinte ráolvasásszerúen, alliteráló formulával érzékelteti
a rituális adásvétel visszavonhatatIanságát: .Feldedet attad fejér lovan / És fivedet
aranyas féken, / Duna vizit aranyas nyergen." A diadalmasan előrenyomuló hét
kapitány hasonló nyelvi mágiával a földrajzi elemeknek nevet adva veszi birtokba
az országot.

Árpád juta magyar néppel,

Kelem földén a Dunán elkelének,
Az Csekén ők csekének,
Az Téténben el-feltetének.

Érden sokat ők értenek.

Százhalomnál megszállának,
Az herceggel megvivának.

Csáti Demeter szövege itt emlékeztet a helységnevekból eseményekre vissza-

következtető Anonymus eljárására.
A szövegre árnyékot vető filológiai kétségek ellenére a Pannóniaiének fontos
reprezentánsa középkor végi verses epikánknak. Archaikus jegyeivel fontos össze-
kötő kapocs a középkori epikus hagyomány és a magyar nyelven írott világi költé-
szet formáit létrehozó világi értelmiség beszédmódja k öz ött,
110
 2. A reformáció kora (1526-1600)

Az 1400-as és 1500-as évek fordulóján Európa-szerte mélyreható változások indul-

tak meg. Bartalomeu Diaz (1488) és Colombus (1492) útjával meginduló földrajzi
felfedezések kitágították a középkor földrajzi koordinátáit, és megvetették egy új
gazdasági világrend alapjait. Egy sor nagy j elentősé gű technikai újítás formálta
át a mindennapi életet: a könyvnyomtatás az információ forgalmát, a puskapor
a hadviselés módját újította meg. A 16. század elejének további nagy jelentősé­
gű történése a kiteljesedő humanizmus eszméitől is táplált, Wittenbergből viharos
gyorsasággal terjedő reformáció megindulása, továbbá az ottomán nagyhatalom
fenyegető előretörése a kontinens keleti felén. Ezek az események jelzik egy nagy
történelmi korszak, a középkor lezárultát, és valami újnak a kezdetét. Ezt az 1500
körül induló, közel háromszáz évig tartó időszakot a történettudomány a kora újkor
elnevezéssel illeti. A név arra utal , hogy ez olyan felhalmozó jellegű korszak, amely
még sokban őrzi a középkor szervezeti és gondolati struktúráit, de azon túllépve
anyagi és szellemi téren a majd a tudományos-technikai forradalommal, a felvilá-
gosodással és a nagy francia forradalommaljelzett modernitás előkészítője.
A Magyar Királyság területét némi megkésettséggel érték el ezek a hatások.
Európai összehasonlításban is korán, 1472-ben kezdi el működését az első könyv-
nyomda, de az olcsón, nagy példányszámban előállított könyv jelentőségét még a
kiemelkedő műveltségű reneszánsz uralkodó, Mátyás sem értette meg. Andreas
Hess és az 1480-as évekbeli névtelen budai nyomda elenyésztéveljó fél évszázadot
kell várni a könyvnyomtatás hazai meghonosodására (Lucas Trapoldner, Szeben,
1525) . A korszak nagyhatalmi átrendeződésének Magyarország egyértelműen
a vesztese, a kontinens gazdasági súlypontjának a mediterráneumból az Atlan-
ti partvidékre történő áthelyeződésével a nyugati kereszténység peremvidékére,
ráadásul nagyhatalmak ütközőzónájába került . A Mátyás halála utáni évtizedek
belső küzdelmeiben és a Dózsa-féle felkelésben legyengült, állandó pénzhi ánnyal
küzdő ország 1526. augusztus 29-én döntő vereséget szenvedett I. Szulejmán túl-
erőben lévő, korszerű hadseregétől. Amohácsi csatavesztéssel az önálló középkori
magyar állam gyakorlatilag megszűnt létezni, és három, eltérő hatalmi érdekszfé-
rákba sodródó országrészre szakadt.
111
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

A magyar irodalomtörténeti hagyományban az 1526-os évvel zárul a középkori

irodalom korszaka. Az ezután következő harmadfél évszázadot a reformáció vagy
a reneszánsz (l600-ig), majd a barokk korának szokás nevezni. A régi magyar iro-
dalom Kazinczy Ferenc által kitúzött szimbolikus záró dátuma 1772. Ebben az
évben adja ki az Ágis tragédiáját Bessenyei György, akit Kazinczy a felvilágosodás
és a modern irodalmi ízlés első hazai alakjának tartott. Kötetünkben megtartjuk a
középkor záró korszakhatáraként az 1526-os dátumot. Az ez után következő idő­
szakot az angol és német irodalomtörténet-írásban használatos terminológiával
(early modern, frühe Neuzeit) kora újkornak nevezzük. A kora újkori irodalmat a
modernitás első szakasza, a klasszikus irodalom kora váltja fel. A modernitás kez-
detét a felvilágosodás és az önelvű irodalmi intézményrendszer és irodalomfoga-
lom kialakulása jelzi. Akora újkori irodalom három alkorszakra tagolódik, melyek
időhatárai: 1526-1600,1601-1670,1671-1750.

2.1. A reformáció megjelenése Magyarországon

II. Lajos tragikus halála után kaotikus évtizedek következtek. A nemesség egyik
csoportja a német-római császári cím várományosát, Habsburg I. Ferdinándot vá-
lasztotta királlyá. A másik tábor a törököknek vazallusi szolgálatait felajánló Sza-
polyai János fejére tette a koronát. Alig telik el év pusztító hadjáratok nélkül ; Szu-
lejmán császár Bécs elfoglalására készül, az országban anarchia uralkodik.
1541-ben az ország közigazgatásilag is három részre szakadt. Török fennható-
ság alá került a korábban már többször kirabolt Buda, az ország kulturális és poli-
tikai központja - és egyben legnagyobb, legfejlettebb települése.
A Dunántúl nyugati fele a megmaradt horvátországi területekkel és a Felföld
perszonálunióként társult a Habsburgok bonyolult dinasztikus kapcsolatok útján
felépített birodalmához. A rendi kiváltságokat - például a szabad királyválasztás
jogát - és a rendi szervezetet megőrizve ez az országrész számított a középkori
magyar államjogutódjának. Királyság királyi udvar nélkül, ugyanis az uralkodó és
udvarának tartózkodási helye a bécsi Hofburg (I. Ferdinánd, II. Miksa) vagy a prá-
gai Hradzsin (II. Rudolf) volt. Lakóinak száma nemigen haladhatta meg a másfél
milliót, területe a középkori államnak alig negyede volt. A korban elterjedt hason-
lattal az ország elveszett köpenyének csak megmaradt gallérja.
Az ország katonailag elfoglalt középső területeit a törökök közigazgatásilag
beolvasztották az Ottomán Birodalomba. Ahódoltság lakosságát nem akarták isz-
lám hitre téríteni, a különadók megfizetése árán megengedték a keresztény vallás
gyakorlását. Szimpátiájuk inkább a protestáns prédikátorokat támogatta, bár a
délvidéken eltűrték a ferencesek térítő múködését is. Atörök rablógazdálkodás, a
112
 2. 1. A REFORMÁCIÓ MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON

kettős adóztatás és a gyakori katonai pusztítások súlya alatt a hódoltságban

kevés tere nyílt a m űvel őd ésnek. Kevés volt az iskola, nyomdák nem m űk ődhet­
tek, a nemesség elmenekült, a magyar lakosság létszáma csökkent. A szinte jóvá-
tehetetlen pusztítások ellenére sem lebecsülendő a birodalom orientális kultúrá-
jának hatása. Az étkezés- és tárgykultúra területén a török hódoltság maradandó
nyomot hagyott. A végvárak soknyelvű világa az a közeg, ahol lehetőség nyílt iro-
dalmi formák interakciójára is. A viszonylag ritka makaróni (török-magyar nyel-
vű) költészet szerzői között megtaláljuk Balassi Bálint nevét is.
A keleti országrészben Szapolyai János török támogatással teremtette meg az
önálló államiság intézményeit. A fejedelemségnek nevezett országrész északon a
szorosan vett Erdély határain túl Váradot, Debrecent és Husztot is magában foglal-
ta . A század folyamán azonban sosem került le végleg a napirendről a megmaradt
országrészek egy korona alatti egyesítése . János Zsigmond, majd Báthory Zsig-
mond is sziléziai hercegségre cserélte a Habsburgokkal Erdélyt. Báthori István a
lengyel trónért hagyta ott a fejedelemséget. A nagyhatalmak szorításában helyét
kereső országot a kortársak kiszámíthatatlan Tündérországnak nevezték. Minden-
nek ellenére a század közepétől a tizenöt éves háború kitöréséig Erdély viszony-
lagos nyugalmat élvezett. Az együtt élő nemzetek és vallásfelekezetek törékeny
egyensúlya esélyt adott a kultúra és az irodalom kibontakozására.
A középkor végi Magyarországnak négymillió körüli lakossága a hódoltság ko-
rában - messze lemaradva a nyugat-európai demográfiai adatoktól- csak nagyon
lassan növekszik. A három részre szakadt ország lakossága etnikailag nagyon szí-
nes. A magyar nyelvű lakosság aránya, különösen a déli területeken, folyamatosan
csökken. Ezen a helyen érdemes megemlíteni, hogy a középkori magyar királyság
területén élő nemzetiségek identitástudata még a szül őföldh öz és nem az anya-
nyelvhez kötődik. A területelvű hazafiság, a Hungarus-tudat összeköti a három
részre szakadt ország lakosságát.

2.1.1. Az irodalom színterei

A középkori egyházi szervezet széthullását a három részre szakadt országban több

egymást erősítő tényező idézte elő . Buda elfoglalása után az egyházmegyék te-
rületének jelentős része oszmán fennhatóság alá kerül. A megszállt területekről
az egyházi igazgatási intézmények, az érseki, püspöki udvarok a káptalanokkal
együtt az északnyugati országrészbe menekültek. A katolikus egyház vezetése a
következő százötven évre Nagyszombatban és környékén rendezkedett be.
A törökök pusztításait súlyosbították a magyar főurak rablásai és hatalmasko-
dásai. A harmadik tényező a reformáció terjedése volt. Az új lutheri eszmékre az
egyháziak már régóta fogékonyak voltak. A kolostori kultúra késő középkori
113
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526 -1600)

virágzása egyben a reformáció tanainak befogadására is előkészített. Az új hit első

hirdetői pedig éppen az egykori szerzetesek és világi papok lettek, akik elhagyva
a rendi közösséget, feladva a papi cölibátust, híveikkel egyetértésben vagy őket
meggyőzve, a régi romjain szervezték meg az új, reformált egyház szervezetét.
Hasonló a helyzet az egyházi műveltséggel. A nemzeti nyelvú kolostori iroda-
lom közvetlenül a virágba borulását követően sz űn ík meg . A ma ismert 46 magyar
nyelvú kódex közel negyedét 1520 és 1534 között másolták. Laskai Osvát, Temes-
vári Pelbárt és a Karthauzi Névtelen írásai a reformáció számára neveltek ki olva-
sóközönséget. A kolostorokkal elenyésző kódexirodalmat meglepő gyorsasággal
váltják fel a könyvnyomtatást a térítés szolgálatába állító új irodalmi formák.
A királyi országrészben elvben érvényben voltak az új "eretn ekséget" szigorúan
tiltó rendeletek, de a mindennapokban a "cuius regio, ejus religio" elve érvénye-
sül, vagyis a földesúr a birtokain csak a saját felekezete szerinti vallásgyakorlatot
tűrte meg. A nagy birtokosok többsége a század közepére itt is protestáns hitre tér,
nagyobb arányú visszakatolizálás és az ezzel együtt járó erőszakos térítés ekkor
még nem gyakori . A teológiai és egyházszervezeti viták a század utolsó évtizedei-
ben inkább a lutheri és a kálvini reformáció hívei között zajlanak.
Erdélyben a négy bevett vallás közti békét fejedelmi rendeletek biztosítják.
A református többségű országban a lutheránusok bázisát a szász városok adták. Az
unitáriusok János Zsigmond támogatását maguk mögött tudva Kolozsváron ren -
dezkedtek be. A katolikus Báthoryak segítségével ajezsuiták is megvethették itt a
lábukat, akiknek 1579-ben kollégiumot is sikerült felállítaniuk. A színvonalas, sok
diákot magához vonzó iskolának a protestánsok ellenkezése miatt azonban nem
sikerült a patrónus szándéka szerint valóságos egyetemmé fejl ődnie.
Az egykori budai királyi udvar szerepét az erdélyi fejedelmek gyulafehérvári
udvara vette át . A Báthoryak alatt - bizonyos mértékig a krakkói királyi udvar min -
tájára - világias, reneszánsz szellemiségű központ jött létre, amely a távoli Itáliá-
ból is vonzotta magához a zenészeket, udvaroncokat, szerencsevadász kalandoro-
kat és szabadgondolkodókat.
A főnemesség leggazdagabb és legműveltebb képviselői maguk is igyekeztek
rangjukhoz illő reprezentatív udvart fenntartani. A század második felének leg-
jelentősebb főúri udvarai közé számított a Nádasdyak sárvári, a Batthyányak né-
metújvári, az Ecsedi Báthoryak ecsedi és a Thurzók biccsei rezidenciája. A főúri
udvarok egy-egy régió politikai és kulturális központjaként m űköd tek. Nemcsak
pompás lakodalmak, temetések, vadászatok, politikai tanácskozások színterei vol-
tak, hanem a műveltség közvetítésének eszközei is, ahol a környék nemessége ud-
vari modort tanult, és megismerkedhetett az öltözködés, a gasztronómia és a lak-
berendezés újdonságaival. A század második felében rendre reneszánsz stílusban
átalakított kastélyok tartozéka volt a virágokat, gyógy- és fúszernövényeket, ritka
gyümölcsöket nevelő kert.
114
 2 .1. A REFORMÁCIÓ M EGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON

A rn űvel ődés sajátos multikulturális közegét képezték a végvárak. Az ország kö-

zepén, nagy fordított V alakban húzódó, több száz kilométeres végvári rendszer
erősségeiben a török és a magyar oldalon is 15-20 ezer katona állomásozott.
A magyar oldalon vallon, spanyol, német, olasz , horvát stb. zsoldosok éltek együtt
a magyar vitézekkel és a katonaságot kiszolgáló személyzet tágabb közösségével.
A végvárak világában a török és a keresztény oldalon egyaránt a középkori lovago-
kéra emlékeztető értékrend uralkodott. A vitézi önkép fontos meghatározó értéke
volt a személyes bátorság, az adott szó tisztelete és a bajtársiasság. Jelentős mér-
tékben ez a szubkultúra termelte ki és éltette Tinódi, majd később Balassi Bálint
költészetét.
A városok jelentősége és gazdasági ereje viszonylag szerény. A század végén
Nyugat-Európában a legnagyobb városok lakossága már eléri a százezer főt. Ugyan-
ekkor a legnépesebb magyar város, Kolozsvár alig tízezer főt számlált. Kolozsvár
egyben az egyetlen magyar többségű város , a hazai polgárság túlnyomórészt német
anyanyelvű, ennek megfelelőerr városaink nyelve, kulturális orientációja is német.
A korszakban egyre nagyobb jelentőséget kapnak a mez őv árosok. A mez őv á­
rosok (latinul: oppidum) a szabad királyi városokkal (latinul: civitas) ellentétben
nem élveznek jogi autonómiát, hanem földesúri fennhatóság alatt állnak. Több-
nyire nem voltak fallal körbekerítve, és szoros kölcsönhatásban álltak a környék
mezőgazdaságával. CA hódoltsági területen eleve csak mez őv árosi jogú városok
lehettek.) A legjelentősebb mezővárosokban a "valódi" városokéhoz hasonló váro-
sias életformát és kulturális intézményeket találni. Debrecenben például 1561-től
folyamatosan nyomda működött; a hódoltsági Kecskemét vagy Tolna református
iskolája még a királyi Magyarország területéről is vonzott magához diákokat.
A túlnyomóan magyar nyelvű mezővárosok fontos szerepet játszottak a reformá-
ció terjesztésében.
Elemi szintű kisiskola a legtöbb plébánia mellett működött. Középfokú képzést
adó iskolákat jószerével csak a jelentősebb városokban találunk. A protestáns és a
katolikus (jellernz ően jezsuita) intézmények egyaránt a késő középkori humanista
típusú iskolák örökösei. A felsőbb tanulmányok általában két szintre tagolódtak.
Az alsóbb szinten a (latin) grammatikát sajátították el, a felsőbb szinten jellemző­
en poétikával, retorikával és a teológia elemeivel foglalkoztak. A besztercebányai
iskola felsőbb diákjai például Homérosz, Cicero, Vergilius rn űveit olvasták; meg -
ismerkedtek a görög nyelvalapjaival is, a legkiválóbbak pedig bevezetést kaptak a
bibliai héber nyelvbe.
Egyetemalapításra a 16. század folyamán sem került sor, így felsőfokú tanulmá-
nyok végzésére csak külföldön nyílt lehetőség . Az egyetemjárás, korabeli sz óhasz-
nálattal peregrináció költséges dolog; a közrendűek számára csak egy pártfogó
támogatása, egyházi ösztöndíj vagy a közösség áldozatvállalása tette lehetővé az
utazást. A tanulmányok költségeit megfizetni képes nemesség a század közepére
115
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

belátja, hogy a peregrináció nemcsak hasznos tapasztalat- és kapcsolatszerzési le-

hetőség a nemes úrfiak számára, hanem egyre inkább a presztízs, az érvényesülés
elősegítője is. A lutheránusok Wittenbergben, a kálvini tanok követői Heidelberg-
ben és más református német egyetemeken, a katolikusok Itáliában, leginkább
Rómában és Bécsben tanultak. A padovai egyetem toleráns szelleme és a város
virágzó kulturális élete az erdélyi protestáns elitre is nagy vonzerőt gyakorolt.
A tanulmányok végeztével hazaérkezőkjellemző foglalkozása : udvari pap, plébá-
nos, iskolamester. Egyre több lehetőség nyilt azonban világi értelmiségi hivatás be-
töltésére is, tanulmányaik végeztével egyre többen találtak megélhetést valamely
nemes úr mellett titkári , intézői feladatkörben, mások megyei, városi hivatalnok-
ként, orvosként, jogászként tevékenykedtek.
Az alfabetizmus terjedésének a reformáció új lendületet ad, hiszen Luther taní -
tásának fontos eleme , hogy az egyház értelmezési monopóliumát megtö rve a hí-
vek közvetlenül, saját nyelvükön olvashassák a Szentírást. Az írásbeliség fejlődését
jól példázza a magyar nyelvú misszilis levelek számának alakulása. A legels ő ál-
talunk ismert, legalább részben magyar nyelvú levelet 1485-ben írták. Az 1500-ig
terjedő időszakból alig fél tucat ilyen dokumentumot ismerünk, a következő év-
tizedekben azonban tíz évente megkétszereződik-háromszorozódik a számuk.
1540 után már általánosnak tekinthető szokás, hogy a nemesség családi, gazdasá-
gi és politikai ügyeit levélben intézi. A század utolsó harmadában már nem ritka
a társad alom felső rétegeiben az írn i-olvasni tudó nő sem. A n ők jellemz ően nem
nyilvános iskolában szereztek múveltséget , hanem házitanító vagy valamelyik fér-
fi családtag tanítja ő ket bet úvetésre. Ezért többnyire latinul nem, csak nemzeti
nyelven írn ak-olvasnak. A 16. század közepén ezzel együtt is a teljes lakosság alig
egy-két százaléka tekinthető írástudónak. Az alfabetizmusnak persze számos fo-
kozata létezhetett a betúket nehezen silabizáló , legfeljebb a saját nevét leírni tudó
félanalfabétától a több nyelven is rendszeresen olvasó, író hivatásos értelmiségiig.
(Az írásbeliség helyzetéről : TÓTH István György 1996.)

A sikertelen Mátyás-kori próbálkozások után az 1530-as évek végére teremtő­

dött meg az igény könyvnyomtató múhelyek hazai tevékenységére . Azt megelőző­
en az egyház és az iskolák számára szükséges kiadványokat - magyar könyvárusok
közvetítésével - külföldön, főleg Itáliában, Bécsben és Krakkóban nyomtatták.
Az első hazai, magyar nyelven is nyomtató múhelyt Nádasdy Tamás birtokainak
köz éppontj ában (S árv ár- Újsziget) azzal a szándékkal szerelték fel, hogy Sylves-
ter János magyar nyelvú Új Testamentum-fordítását kinyomtassák. A század első
felének nyomdai termése: három hazai nyomda nagyjából negyven kiadványa.
A század második felében nyomtatott tételek megközelítik a nyo1cszázat - vagyis
közel hússzoros a növekedés. A kiadványok kétharmada (legalább részben) ma-
gyar nyelvú volt. A nyomdák egy része a nyomdásszal vándorló, egy-egy mecénás
116
 2.2. A 16. SZÁZAD PROTEST ÁNS PRÓZAIRODALMA

vagy megrendelő igényeit kiszolgáló m űhely volt, mint a Bornemisza-Mantsko-

vit-nyomda (m űködése: Sempte 1573-1578, Derrek é 1579-1584, Rárbók 1584,
Galgóc 1585-1588, Vizsoly 1588-1599). Másik részük városban telepedett meg,
és a könyvkereskedelemben eladott példányokból tartotta fenn magát. A leg-
j e lentősebb, legtöbbet nyomtató m űhelyek Bártfán, Brassóban, Debrecenben,
Kolozsvárott és Nagyszombatban működtek. A század végén a kolozsvári Hel-
tai -nyomda évente átlagosan négy kötetet bocsátott ki mintegy ötven ív terjede-
lemben. A nyomtatványok példányszáma a korban legfeljebb néhány száz lehe-
tett. (A könyvkiadásról: BORSAGedeon 1973; V. ECSEDYJudit 2008.)
A hazai nyomdák termésének nagyobb részét képezték az egyházi igényeket
kiel ég ít ő könyvek , például katekizmusok, szerkönyvek, tankönyvek, hitvitázó ira-
tok, bibliafordítások, prédikációk. A legnagyobb példányszámú, leginkább elter-
jedt kiadványa kalendárium volt . Az egyre növekvő létszámú potenciális olvasó-
közönség olvasmányigényét a magyar nyomdák nem elégítették ki, és ezért igen
jelentős volt a kéziratos másolatok irodalomközvetítő szerepe. A több nyelven ol-
vasó, m űvelt közönség külföldről szerezte be könyveit.
A század legnagyobb könyvgyűjtői nemzetközileg ismert tudós humanisták vol-
tak. Zsámboky János és Dudith András több ezer kötetet számláló gyűjteménye
egészen kivételes jelenség, hiszen a könyvtár ekkor még nem volt kötelező tarto-
zéka a főúri udvaroknak sem. A Batthyányak és Thurzók több száz kötetes , latin,
francia , olasz nyelvú szépirodalommal gazdagon ellátott könyvtára a legnagyobbak
közé tartozott. A könyvgyűjtés divatja a polgári közegben is hódított. Valamireva-
ló egyházi vagy világi értelmiségi nem boldogulhatott könyvek nélkül. Az átlagos
magánkönyvtár jellemz ően legfeljebb néhány tucat kötetből állt. Hasonló nagyságú
lehetett a kevés számú intézményi - egyházi, rendi, városi , iskolai - bibliotéka is.
A könyvműveltség regisztereinek szétválásáról árulkodik az a különös jelenség,
hogy a fennmaradt könyvjegyzékek alapján ismert legnagyobb, legelegánsabb
könyvtárak szinte sohasem katalogizálnak magyar nyelvú szórakoztató irodalmat
- például nyomtatott históriás énekeket. Ezek a kiadványok inkább a szerényebb
m űvelts égű társadalmi rétegekhez: köznemesekhez, kereskedőkhöz, iparosokhoz
- és nőkhöz - illő olvasmányok lehettek.

2.2. A 16. század protestáns prózairodalma

A prózairodalom sokkal szorosabban kötődik az írásbeliséghez, mint a költészet,

amely gyakrabban elhangzó, énekelt vagy orálisan hagyományozott: ezért a pró-
za népszerűsége nagyon jól jelzi az olvasóközönség megjelenését egy társadalmi
közegben. Épp emiatt a világi tárgyú népnyelvi prózairodalom a legtöbb irodalom
117
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

történetében jóval a világi népnyelvű költészet után bukkan fel, és ez a magyar

irodalomban sincs másképp: míg a történeti és szórakoztató énekeket, a szerelmi
dalokat és a gúnyénekeket az írott forma megléte ellenére is elsősorban szóban ad-
ták elő, a történeti tárgyú, szórakoztató, mesés vagy iskolai próza közege az egyéni
olvasás maradt (szemben az egyházi prózával, a szentek legendáival vagy a rendi
regulákkal) .
A magyar világi prózairodalom kezdete az iskolai oktatáshoz kötődik, Pesti Mi-
zsér Gábor Aiszóposz-fordításához, amely 1536-ban jelent meg Bécsben." Az ál-
latmesék az egész középkorban kedvelt iskolai olvasmányok voltak, szerepelt egy
mesegyűjtemény a "Nyolc erkölcsös szerző" (Auctores octomorales) című népszerű
tankönyvben, sőt Aesopus neve olyannyira eggyé vált az állatmesék műfajával,
hogy nemcsak a tőle származó meséket, hanem minden moralizáló tartalmú ál-
latörténetet neki tulajdonítottak (lásd pl. a középkori állatmeséket tartalmazó Ae-
sopus maralisatus című gyűjteményt) . Az "erkölcsös szerzők" (pl. a civilizált vi-
selkedést és társalgást, az asztal melletti kulturált étkezést tanító Facetus) mellett
jól megfértek az alapvető társadalmi morált oktató Aesopus-mesék, hiszen ahogy
Johann Alexander Brassicanus, Pesti Gábor bécsi tanára írta a műhöz fűzött aján-
lóversében: .Aesopus, mondják, így szólt a corinthusiakhoz: / Erkölcs dolgában
mégse itéljen a nép" (ford . Szabó G.). Pesti Gábor minden egyes meséhez egyszerű
verses tanulságot fűzött, amelyek valószínűleg saját szerzeményei: "Az szépség ál-
latoknak nem sok voltán áll, / Egy kis darab aranyjobb sok darab fánál, / Mint egy
oroszlánfi sok róka fiúnál" (162. mese). Everses tanulságokjellege egy másik nép-
szerű, sokszor kiadott iskolai olvasmányhoz közelíti mesegyűjteményét: a Cató-
nak tulajdonított párversek (Disticha Catonis; magyarországi kiadásai 1539-től)
ehhez hasonló, az életre felkészítő disztichonokat tartalmaztak, ám ezek magyar
fordítása csak 1591-ben jelent meg. Az eredeti mesegyűjteményhez képest keve-
set változtatott Pesti Gábor, de ezek a változtatások is pedagógiai célúak voltak:
"Mindamellett nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy néhány mesében, bár ritkán és
nagyon kevés helyen, néhány állatnevet (alig hármat) megváltoztattunk, hogy a
mesék állatfajtáiról a tisztelt olvasó bő ismereteket szerezzen."
Heltai Gáspár Száz fabulája (Kolozsvár, 1566) szintén az aesopusi hagyo-
mányból indul ki, bár lényegesen önállóbb és felnőtt közönségnek szóló mese-
gyűjtemény." A mesék fő jelentősége természetesen nála is a belőlük levonható
tanulság: "noha e fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan
velejesek, és külenb-külenb szép és hasznos tanóságok vadnak benne" (Előszó).
A mesék alapvetően tanulságra koncentráló, nem kifejezetten retorizált műfaját

" Kiadása : Pesti Gábor : Esopusfabulái PestiGáborszerint. Kiad. Ács Pál. Bp., Magvetó , 1980.
48 Szövegét lásd HeltaiGáspárésBornemiszaPéter művei . Kiad. Nemeskürty István. Bp., Szépirodalmi

Könyvkiadó, 1980.
118
 2.2 . A 16. SZÁZAD PROTESTÁNS PRÓZAIRODALMA

Heltai többféleképpen ékesíti fel: egyrészt az elbeszélő prózába illesztett dialógu-

sokkal kelti életre szerepl őit, másrészt forrásaihoz képest gyakran részletezi, amp-
lifikálja a mesék cselekményét. A folyóból ivó farkas és bárány közismert meséje
Pesti Gábornál egyértelmű tanulságot nyer: a hatalmaskodók mindig megtalálják
az indokot a gyengébbek elnyomására. Heltai ezzel szemben egy kisebb közhely-
gyűjteményt állít a történet végére, amelyben párhuzamos tartalmú történetek és
latin közmondások is szerepelnek: "E fabulával írta meg Ezópus e világi dús oknak
és kegyetleneknek hamisságát és kegyetlenségét, hogy nem gondolván sem az Is-
tennel, sem annak igazságával: a szegény ártatlanokat minden ok nélkül megnye-
morítják; dühös nevet költnek az ebnek, csakhogy megölhessék. Vagy ötte meg
a hájat, avagy nem : de pálcát keresnek néki. Ugyan b űnes a csörc [csősz] : vagy
vétközett a szegényember, avagy nem . Pauper ubiquejacet. [A szegény mindig
alulmarad.] Jaj e nagy hamisságnak!" Szinte Erasmus Adagiájának gazdagságát
idézi, ahogy például a mizogün, a nők megbízhatatlanságáról szóló példabeszé-
dei sorjáznak egy ilyen tárgyú mese utána: .Mert az asszonyi állatoknak hosszú a
hajuk, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors
lovok vagyon. És miképpen az ebek akkoron sántáinak, mikoron ők akarnak, azon-
képpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron ők akarnak. És miheit sírnak,
ottan megója magát a férfi: mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa! De
ő köztek is külenbség vagyon. Mert ajámborát Salamon igen dícsíri. Proverb. 31."
Heltai az első szerz ő , aki eleven dialógusokat ültet a magyar nyelvú elbeszélő pr ó-
zába, és ezt a hatást elsősorban azzal éri el, hogy tartalmi részletekkel egészíti ki a
latin eredeti szűkszavú párbeszédeit.
Heltai nemcsak mesegyűjteményével, hanem könyvkiadói és nyomdászi tevé-
kenységével is maradandó nyomot hagyott a 16. századi magyar irodalomban.
Kolozsvári nyomdája egymaga mintegy kétszáz m űvet adott ki, a 16. századi ma-
gyarországi könyvtermésnek majdnem a negyedét - és ezek nagy részét magyar
nyelven (VARJAS Béla 1982 , 220-241) . Saját maga is vállalkozott fordításra, annak
ellenére, hogy vallomása szerint német anyanyelve mellett csak ifjúkorában tanult
meg magyarul. A lutheri reformáció szellemében elsődleges feladatának tekintet-
te a Szentírás és a jó erkölcsre vonatkozó tanítások népnyelven való közzétételét.
Luther német Bibliája mellett felhasználta a latin, görög és héber sz övegv áltozato-
kat is bibliafordításához, amely végül befejezetlenül maradt (1551-1562) , de az
Ószövetségnek így is a legterjedelmesebb magyar verzióját nyújtja Károli Gáspár
munkája előtt. A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról szóló dialógusa
nemcsak a címben említett bűnök ellen prédikál Antal és Demeter p árbeszéd é-
ben , hanem alapvetően az evangéliumi szellemiségű élet mellett érvel. Sebastian
Franek német szabadgondolkodó e korai, még lutheránus korszakból származó
múvét Heltai maga is lutheránusként fordította. Azonban életpályája során végig-
követte a század egyre radikalizálódó protestáns irányzatait: 1543-ban még az
119
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526 -1600)

id ős Luthert és Melanchthont látogatta meg az 1542 . évi brassói zsinat aktáival a

kezében, hogy áldásukat kérje rá. A kálvini helvét teológiai megerősödésével egy-
idejűleg ő maga is kálvinista lesz (1559), bár nyomdája gazdasági érdekei ez ellen
szólnának (a lutheránus Brassó papírmalmai nem küldtek papírt ezt követően),
majd az erdélyi antitrinitarizmus fellépésekor, Dávid Ferenc teológiai érveinek ha-
tására ő maga is szentháromság-tagadó lesz. Unitárius korszakának legfontosabb
m ű ve a Háló c ím ű fordítása (1570) a spanyol evangélikus prédikátor, Casiodoro de
Reyna kortárs, álnéven kiadott könyvsikeréból (1567) , amel y a spanyol inkvizíció
eszközeit és koncepciós pereit mint az ördög e világi tevékenységének kiteljesedé-
sét mutatta be részletesen. A fordítás bevezetője a katolikus tanítások dogmatikus
elfogadása helyett a Szesuirás alapos tanulmányozására buzdít: aki ez ellen szól,
azt szükségszerűen az ördög vezeti. De Heltai antitrinitárius betoldásaival változ -
tatott a m ű tendenciáján: míg az eredeti szöveg a vallási tolerancia Sebastian Cas-
tellio által fémjelzett irányát hirdette a "pápista" elnyomás helyett, Heltai a szent-
írási igazság egyetlen letéteményesének ekkor már az unitárius tanokat látta, és a
tolerancia helyett ezek igazolását tartotta elsődleges fontosság únak."
Csak Heltai halála után jelent meg Krónika az magyaroknak dolgairól (1575)
c ím ű munkája, amely az első magyar nyelven írott összefoglaló m ű az ország tör-
t énet ér ől . A kolozsvári reformátort már régóta foglalkoztatták a magyarországi
történeti művek: korábban kiadta Bonfini latin történeti m űv ének Mátyás király-
ról szóló részét, és 1574-ben megjelent Cancionáléjában (Énekeskönyv) tizenöt
történeti tárgyú éneket is közölt . Reformátori elhivatottságához azonban itt is hű
marad: Bonfini Decadesaiból és Brodarics mohácsi csataleírásából fordítva tuda-
tosan elhagyja a a pogány istenek tiszteletére vonatkozó humanista célzásokat és
a katolikus egyházi vonatkozásokat. Mátyás király történetébe regényes elemeket
sz ő be, és nála jelennek meg először az országot álruhában járó, igazságos Mátyás
király népi legendájának elemei: Európa majd minden nyelvén tud , védelmezi a
szegényeket, határozott, de nem kegyetlen. Heltai nemcsak királytükörnek, ha-
nem emberi példaképnek is szánja Mátyás királyt: példás alakjából Zrínyi Miklós a
Mátyás király életéról való elmélk edésekben alakít majd Heltai rn űve alapján tökéle-
tes, a politika tudományában jártas uralkodót.
Heltaihoz hasonlóan erős Bornemisza Péter konfesszionális kötődése, bár a fe-
lekezetek egymás között kibontakozó küzdelmében nem vett részt . Minden m űvé­
ben, még az ifjúkori Tragoedia magyar nyelven, azaz Magyar Elektrában (1558, er-
ről lásd a drámák k öz ött) is az erkölcsjobbító, moralizáló szándék vezette, ehhez
azonban újszerű és gyakran nagy visszhangot kiváltó formát választott. Az általa
kiadott énekeskönyvbe (Énekek három rendbe, Detrek ő, 1582) illesztett költemé-
nyei a bibliai történet üdvtörténeti és megváltástani szempontból legfontosabb

" Kritikai kiadása: Heltai Gáspár: Háló. Kiad . Tr6csányi Zoltán. Bp., MTA, 1915 .
120
 2.2. A 16. S2ÁZAD PROTESTÁNS PRÓZAIRODALMA

eseményeit dolgozzák fel énekelhető, megjegyezhető és jól tanulható formában.

Bár nem mindegyik tulajdonítható egyértelmúen Bornemiszának, A teremtésről,
a Szent János látásáról (tehát az Apokalipszis könyvéről), Az ítéletről (az utolsó
ítéletről) és az Isten városáról (a mennyei Jeruzsálemről) írt költeményei tema-
tikus egészet alkotnak: elkísérik az ember sorsát a búnbeeséstől a megváltáson
és az utolsó ítélet Krisztusának ábrázolásán keresztül a búnösök büntetéséig és
a búntelenek megjutalmaz ásáíg." Bornemisza nagy szenvedéllyel és erős vizua-
litással ábrázolja a végítélet félelmetes látványát, a szenvedések sokféleségét és a
mennyei Jeruzsálem káprázatát. Költeményeinek képisége leginkább talán az Íté-
letről szóló , három részre tagolt versében tükröződik, amely akár az Utolsó Ítélet
Krisztusát bemutató triptichon ekphraszisza, részletes képleírása is lehetne. Ez az
erős képiség annak ellenére is jellemző költeményeire és prózájára, hogy protes-
tánsként ellenezte a képek tiszteletét: a jeles történet szerint tizennyolc éves korá-
ban, 1553-ban Kassán angyalnak öltözött, és elrejtőzve álmában prédikált Feledi
Lestárnak, a kassai kapitánynak, akit Isten követeként akart rávenni arra, hogy
hagyja el a faképek tiszteletét.
Rendkívüli terjedelmú, ötkötetes, mintegy 7500 lapnyi prédikációgyújtemé-
nyét nem intézményi keretek között írta meg, egész életében főúri mecénások se-
gítségével teremtette elő munkájának anyagi bázisát. 1563 és 1569 között Balassa
János udvarában, Zólyomban kezdte el írni nagy gyújteményét (ebben az időben
volt az ifjú Balassi Bálint nevelője is), majd Semptén Julius von Salm (1572-1578),
ezt követően pedig Detrekőn Balassi István udvarában (1579-1584) adta ki a
könyveit. Írói függetlens égér patrónusai támogatásán kívül annak is köszönhet-
te, hogy 1573-tól saját nyomd ával rendelkezett, és ha írásai valahol felháborodást
keltettek, nyomdájával és már kiadott múveivel együtt továbbállt. A prédikációi-
ban a tanítás és ajó erkölcsre nevelés programja mellett különleges szerepet kap a
lelkiismeret és az önismeret kérdése.
Arégebbi magyar irodalom történetében egyedülálló botrányt okozott 1577-ben
a szentbeszédsorozat negyedik kötetének, az Ördögi kísírteteknek a kiadása, első­
sorban azért, mert nagy nyilvánosság előtt tett közzé olyan erkölcstelen, bűnös
életről tanúskodó történeteket az arisztokrácia és a papság életéből, amelyekről
addig csak pletykák útján lehetett értes ülní." Bornemisza fő célja azonban nem a
botránykeltés volt: addigi prédikációi is a jámbor hívők lelki megújulását igyekez-
ték segíteni, a negyedik kötet, az Ördögi kísírtetek azonban már a "haladó" hívek-
nek szól: "az értelmesek olvassák meg, mert főképpenő kedvekért írtam." A tanult
hívő képes az alapvető bűnök elkerülésére, de épp emiatt az ördög körmönfon-

50 A Bornemiszának tulajdonítható versek kiadása: RMKT XVl. század 7., XVI. századbeli magyar köZ-

tók múvei 6., 1560-1566. Kiad. Szilády Áron . Bp., MTA, 1912 . (Jegyzetek a 7. kötethez: Szilády Áron , Dézsi
Lajos. Bp., MTA, 1926 .)
51 Kiadása : Bornemisza Péter: Ördögikísértetek. Kiad. Eckhardt Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó, 1955 .

121
2. A REFORMÁCIÓ KORA (r526-r600)

tabb áskálódásainak csapdájába könnyebben beleesik, és ez egészen elképesztő

bűnökre viszi a lelket: az erősebbekre erősebb kísértések várnak. A bűnök példa-
tára, amelyet Bornemisza korabeli protestáns forrásokból merített (Melanchthon
Közhelygyújteménye Johann Manlius átdolgozásában, Johann Carion Világkróni-
kája Kaspar Peucer kiadásában és a Szentatyák élete Georg Major változatában),
emiatt egészül ki a kortárs Magyarország erkölcsi torzulásainak megdöbbentő
történeteivel. Névtelenségben maradó prédikátorok Bornemiszának tett búnbánó
vallomásai mellett sokakat néven nevez - köztük még patrónusait, a Balassiakat
és Julius von Salmot is. Ezekből a történetekből Bornemisza valódi esettárat,
kazuisztikus gyújteményt állít össze, amelynek célja nem a megfelelő vezeklés ki-
jelölése (hiszen protestáns lévén erre nem volt szükség az egyházi gyakorlatban),
hanem a hívő önismereti és lelkiismereti tudásának elmélyítése a Bornemisza ál-
tal közölt, és épp kortársi mivoltuk miatt érzékletes bűnbánati minták nyomán.
A névtelen lelkipásztor első személyben előadott bűnbánata Bethlen Miklós 130
évvel későbbi önéletírásának hangját előlegezi meg : "Egy szolgáló leányomat,
tizenkét esztendőst, megcsókolám titkon, és az ottan kihirdeté, és az miatt sokáig
pironkodtam, és azkor úgy tartóztattam meg, hogy megszűnném azféle szándék-
túl négy egész esztendeig. Azután özvegységemben, mid őn egyiknek mell őle men-
nék, csak illettem az nyakát, az abba múlék, azután hol imitt, hol amott titkon fog-
dostam, végre ötvenszernél többszer ejtöttem le úgymond. De az Isten annyí erőt
adott az leánynak, és másképpen így vötte eleit, hogy az szándék mindenkor hiába
lenne." A bűnbeesés lehetőségeinek sokfélesége Bornemisza szándéka szerint nem
elbátortalanítja a hívőt, hanem a bún eredetének és okozójának, az ördögnek az
alaposabb ismerete által felvértezi ellene az önmagát kiismerő lelket. Bornemisza
arisztokrata ismerősének szokása, hogy a paráznaság elleni és a tiszta életre buz-
dító idézeteket tűzött ki háza falára, párhuzamba állítható az Ördögi kísírtetek
példázatokat soroló szerkezetével is: "És mint az vitéz a szegen tartja házánál fegy-
verit , és ottan ragadja mihent kelletik , így ő is azokból ragadozna óltalmat az ör-
dög ellen ." Az ördögi ármányok példatárát Bornemisza olyan alapossággal állítja
össze, hogy hagyományos középkori bájolásokat és más népszokásokat is felsorol
közöttük: emiatt műve fontos forrás a folklórkutatás számára is.

2.3. Egyházi és politikai dráma

A reformáció a könyvnyomtatás technikai segitségével a propagandisztikus iro-

dalom új formáit alakította ki. A 16. század elejétől számos olyan dialógus jelent
meg nyomtatásban, amelyek aktuális, közérdeklődésre számot tartó politikai vagy
egyházi kérdéseket vitattak meg népszerűsítő formában. Gyakran elképzelt nem -
122
 2 .3. EGYHÁZI ÉS POLITIKAI DRÁMA

zetiségi vagy vallási ideáltípusok (a török , a német, az eretnek) vitatták meg egy-
mással egy elképzelt helyszínen az adott politikai helyzetet (pl. egy törökellenes
európai keresztes háború lehet ős ég ét), és ezeknek a dramatizált, inszcenírozott
dialógusoknak megjelent -létező középkori (zsidó és muzulmán-keresztény) pár-
beszédes vitairatok nyomán - a keresztény felekezetek k öz ötti változata is. A hit
alaptéziseit tisztázó dialógusok pedagógiai erejét növelte az előadás, amely az
egész köz össég számára megfoghatóvá, láthatóvá tette az egyébként elméletinek,
teológiainak látszó probl émákat."
Az első eredeti, magyar nyelven írt dráma, Sztárai Mihály A papok házasságá-
rólszerzett komédiája(Comoedia lepidissima de matrimoniosacerdotum, Kolozsvár,
1550) is ebbe a múfajba tartozik. (Újraértékelése: LATZKOvrrS Miklós 2007.) Bár a
nyomtatványból csak rövid töredék maradt fenn, feltételezhető, hogy a pécsi bég
által elrendelt, a katolikus vallást és a lutheri reformációt szembesít ő felsőszent­
mártoni hitvitával közeli kapcsolatban áll ez a mú: annak is a papok házassága
és a böjt volt a két legfontosabb kérdése. A két lutheránus szerepl ő (Tamás pap ,
Borbás bíró) a reformáció vitáibóljól ismert érvekkel (Szent Pál is nős volt, a nő­
sülést nem tiltja az evangélium a papoknak, a cölibátust csak 553 éve rendelte el
a római egyház) mutatja be a katolikus hittételek érvénytelenségét, és olyannyira
meggyőzik ellenfeleiket (Bereck pap, a vikárius, ill. Antal bíró), hogy azok is tüs-
tént házasodni akarnak.
Sztárai másik drámája, az Igaz papságnak tüköre (Comoedia lepidissima de sa-
cerdotio, Óvár, 1559) is ezt a múfaji hagyományt folytatja, megjelenését is a hit-
viták aktualitásának köszönheti: Huszár Gál a bányavárosokhoz címzett ajánlása
szerint az esztergomi érsek katonákkal kergette ki a protestáns prédikátorokat, és
ebben a nehéz helyzetben nyújtott segítséget Sztárai komédiája. Bár a mú öt fel-
vonásra van osztva, ezek egy kivételével csak egyetlen jelenetből állnak, és csak
azt jelzik, hogy újabb vitapartnerek csatlakoznak mindkét oldalhoz: a korábbi drá-
mából ismert szereplők után itt egészen a római pápáig és egy püspökig jut el a
vita. Borbás bíró és segítője, Tamás pap ismét csak azt bizonyitja, hogy a katoli-
kus hagyomány nélkülözi a hitelességet. A katolikus oldal csak a "hájas breviárra"
tud hivatkozni; Gratianus dekrétumaival állítja szembe Tamás pap a Bibliát:
"Ó minekünk a mi hitünknek erősségére a szent Evangéliomot és a Prophétáknak
írásit mind egy könyvbe hatta, ti kedig az ellen száz Decretomot írtatok, és azt tart-
játok." A teológiai auktoritásnak nem lehet egyedüli letétemenyese a pápa , mert
még a 6. századi Nagy Szent Gergely szerint sem több a pápa egy püspök-
nél. A pápa csodálkozó kérdésére ("Hol ördögbe vötted te e könyvet?") büszkén
mondja Tamás pap , hogy egyenesen a teológia fellegvárából, Párizsból származik:

52 A 16. száz adi drámaszövegeket C a Szép magya r comoedia és az Euripid ész-fordítás kivételével) lásd
Régi m agyar drámai eml ékek 1-2. Kiad . Dömötör Tekla, Kardos Tibor. Bp., Akad ém iai Kiadó, 1960 .
123
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

"Miklos doctor évolt, és Párizsból hozta volt ki". Az egyedüli auktoritás ezért csak
a Bibliáé, az pedig nem követeli meg a böjtöt ("Ó az embereknek minden eledele-
ket megáldotta és szabadon hatta, ti kediglen a turótul, tikmontul, szalannátol, és
mindenféle hústól őket megtiltottátok") , viszont elvárja a papoktól a prédikációt,
mégpedig úgy, hogy ne legyenek "fa papok", "néma ebek", tehát tudjanak népnyel-
ven is prédikálni. Az igaz papságot nem a "pilisesség", a szerzetesi tonzúra adja,
hanem "az igazán való prédikállás, a szentségeknek igazán való szolgáltatása, az
igaz oldozat [áldozat], és az igaz egyházi birodalom".
Már Sztárai m űv ében megjelenik a későbbi hitviták állandó stílusjegye, a gú-
nyos hangvétel, a szabados fogalmazás, az elvont teológiai okfejtések helyett az
egyszerű érvek és ad hominem támadások használata. "Lopók, latrok, tolvajok és
farkasok vagytok" - mondja Tamás pap a pápának, a szerzeteseket "kankónak"
nevezi. Az ellenfél morális hiteltelenítése a közönség szemében a későbbiekben
is elengedhetetlen eleme marad a hitvitáknak. A nyelvileg és retorikailag legsike-
rültebb, legél vezetesebb 16. századi hitvita Válaszuti György Debreceni disputája
(Kolozsvár, 1572) . Ellenfeleit úgy állítja be , hogy azok megvetik a "vak parasztsá-
got", azaz a hívőket, ahogy Sztárainál is a katolikusok, és csak a vagyonukat féltik,
anyagi jólétük érdekli őket. A radikális reformáció erdélyi előretörésével1572-re
azonban már megváltozott az ellenfél: itt a debreceni kálvinista prédikátor, Melius
Juhász Péter kényszerül védekezni (akit a disputa egyszerűen csak "Péter pápá-
nak" nevez) az antitrinitárius Varg a Ferenccel és .Logicus Lajossal" szemben.
A Debreceni disputát kiemeli a többi egyházi tárgyú és politikai dráma közül a jel -
lemrajzai (prosopopoeiái) ér zékletessége: Melius Juhász elbízza magát, hírnevét
egyenesen a "bölcs Alexanderhez" ha sonlítja (ironikusan egybeolvasztva Ariszto-
telész és a világhódító Nagy Sándor alakját). Cinikus figurája a régi magyar iroda-
lom egyik legjobban sikerült (még ha nem is hiteles) karakterrajza: a vita előtt épp
a halastóhoz indul aszakácsához, "felesége szép gyenge", és a teológiai párbaj ki-
menetele nem érdekli, mert vagyona már elég élete végéig ahhoz, hogy nyugodtan
éljen , ha papságát elveszti. Az olvas ó -m űvel őd ő parasztságot megveti: "Non est
fides [Nincs hűség] in paraszt, sicut piscis [ahogy hal sincs] in haraszt.?" Sztárai a
népnyelvú prédikáció erejét még a katolikus oldal ellen játssza ki, 15 évvel később
már az antitrinitáriusok támadják ugyanezzel az érvvel a reformátor Meliust, azt
a cinikus megjegyzést adv a a szájába, hogy "szólok, beszéllek valamit vasárn ap
a vak parasztságnak, és hétécaka osztán csak nyugszom". A Bibliát olvasni tudó
hívek nem akarják többé a Szentháromságot hinni: "Istenemre mondom, nem fog
az parasztnak afféle hazugság, mert némelly valami küs írást tud, azonnal reá sil-
labik álja, hogy nincs háromság a Bibliáb an, mert ugyan is csak ma gyar könyveket
nyomtattata Uraságod." A népnyelvú prédikálás és az olva sni tudás te rjedése

53 Régimagyar drámai emlékek 1.,661.

124
 2.3. EGYHÁZI És POLITIKAI DRÁMA

állandó probléma marad a teológia hitvitákban: Pázmány Péter fogalmazza majd

meg erre magyarul az érvényes teológiai választ néhány évtized múlva, miszerint
az egyház auktoritása előbbre való a hívők bibliaértelmezésénél, de Melius antitri-
nitárius karikatúrája is a dialektika segítségével mentené a helyzetét: "Nem tudsz
dialektikát? Nem tudod elhitetni a paraszt bestyiákkal?" - kérdezi György gardi-
náltól. Melius felfuvalkodott alakjának ellenpontjaként a szentháromság-tagadó
prédikátorok alázatosak, szelídek, tiszták. Az elvesztett vita nem mérsékli a vesz-
tes fél elbizakodottságát, kitűnő és ironikusan kétélűjellemfestéssel György gardi-
nál csak annyit mond az őket elűzni akaró parasztokra: "nem az eben áll a kövér
ló halála".
A Debreceni disputát a kolozsvári iskolában mutatták be 1572 áprilisában; tehát
iskoladráma, amelynek egyszerre volt feladata a tanítás és szórakoztatás. Szinte
mindegyik felekezet megpróbálta felhasználni ezt a m űfajt hittételei népszerűsí­
tésére. Az iskolában a tanulók által előadott darabok egyszerre szolgáltak memo-
riterként a nyilvánosság előtti beszéd retorikájának gyakorlására, a hittani tézisek
propagálására és a közönségként meghívott helybéliek meggy őz és ére. támogatók
szerzésére, a hívők és prédikátorok közti konfesszionális közösség építésére. A re-
formátus, Wittenbergben tanult Szegedi Lőrinc már egy teljes bibliai drámát for-
dított le latinból Theophania, azaz isteni megjelenés címmel (1575) Nicolaus Sel-
necker hasonló cím ű verses munkájából (1560). Az első emberpár paradicsomi
állapotáról és hitehagyásáról szóló komédia ("A mi első atyáinknak állapatjáról")
egy középkori műfaj, a paradicsomi játék (Paradiesspiel) humanista műveltséggel
elkészített változata, érzékletesen ábrázolja Ádám és Éva paradicsomból való ki-
űzetés utáni életét. A három gyermek , Káin, Ábel és Séth nevelése bensőséges csa-
ládi jelenetek során alkalmat ad a szerz őnek, hogy a közönségnek és az előadó
diákoknak szóló, nevelő és tanító célzatú üzeneteket is elmondasson szereplőivel:
a tízparancsolat teljes egészében elhangzik a drámában, a sz ül ők és Isten iránti
szeretetre és tiszteletre pedig több szövegrészlet is tanítja a fiatalokat. Ahogy a leg-
több 16. századi drámafordítás, Szegedi Theophaniája is megőrzi az eredeti műfaji
sajátosságokat, változtatásai nem sz ámottev ők. a négy felvonás szerkezetét érin-
tetlenül hagyja .
Drámai formájú, politikai tárgyú gúnyirat a Comoedia Balassa Menyhárt árul-
tatásáróI (1566-1567), de alapvet őerr konfesszionális, vallási problémák állnak a
hátterében, retorikája is rendkívül hasonló Sztárai komédiáihoz és a disputadrá-
mákhoz. A komédia fő célja, hogy párbeszédes formában teremtse meg Balassa
Menyhárt negatív jellemfestését, és ehhez felhasználja a gyónás őszinteséget ígé-
rő retorikai helyzetét is. Ahogy Válaszúti Debreceni disputájában Melius és barátai
egymást közti, őszintének ábrázolt beszélgetései hivatottak leírni a debreceni pré-
dikátor cinizmusát, itt a többször is hitet váltott Balassa Menyhártnak az esztergo-
mi érseknél tett gyónása ad lehetőséget arra, hogy a szerepl ő által megtestesített
125
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

történelmi figura önmagát vádolva, egyes szám első személyben valljon bűneiről.
Akapzsiság, a pénzhajhászás itt is fontos szerepet játszik a főszereplő karakterizá-
lásában, Balassa Menyhárt mindenkit hajlandó eladni, már gyerekkorában meg-
lopta gazdáját, eladta a templomi monstranciát, és az esztergomi érseknél is csak
Munkács várának megszerzéséért gyónt meg. A fizetségért való gyónás kiegészíti
Balassa Menyhárt szatíráját a katolikus egyház kritikájával is. Szerkezetileg távol
áll a m ű a hagyományos drámamúfajtól, hét jelenetre van osztva, és ezek közül a
hetedik teljesen független a korábbiaktól, itt a szatíra már Balassi Boldizsár irá-
nyában folytatódik, akit Tamás pap szidalmaz . Karádi Pál, a dráma kiadója írja le
ajánlásában a .magyarorszégbelí vitézlő uraknak" a helyes utat a köpönyegforgató
magatartás helyett : .rnert az fejedelemség is istentől vagyon, és minden lélek en-
gedjen a fejedelemnek, mint a szent Pál is mondja: mert valaki az fejedelemnek
ellene tusakodik, istennek rendelésének tusakodik ellene , kiből istennek haragját
gerjesztik fejekre". A Római levél e passzusát (Róm 13,1) és a címlapon idézett
Máté-verset ("Adjátok meg az császárnak az császárét, és Istennek is az Istenét")
az egész 16. század folyamán gyakran idézték az e világi hatalom és a magisztrá-
tusok fensőbbségének védelmében (pl. Kálvin), a prédikátor Karádi is ezeken a
bibliai alapokon akarja megújítani a korabeli Magyarországon a világi hatalomhoz
való hűséget.

2.4. Az antik drámairodalom magyarul

Az ókori drámairodalomból a középkorban csak Seneca tragédiái, Terentius és

Plautus néhány komédiája volt ismert Európa nyugati felén, és ezek is csak szór-
ványosan találtak követőkre. Az antik mintát követő humanista drámákat kezdet-
től, Vergerio Pau[usától (1390) fogva diákok adták elő. Az első szigorúan udvari
környezetben előadott drámák az 14BO-as években jelentek meg Itáliában, ahol
a 16. század első felében megindult a középkori-népi, ugyanakkor professzioná-
lis színészek, szórakoztatók által előadott játékok közeledése a tanult humanis-
ta komédiához. A görög tragédiák poétikai jelentőségének felfedezése azonban
egészen a 16. század első feléig váratott magára. Egyrészt ekkor vált széles kör-
ben hozzáférhetővé és népszerűvé (elsősorban Itáliában) Arisztotelész Poétikája,
amely a mimézis legkiválóbb fajtájaként mutatta be Szophoklész tragédiáit, más-
részt ezzel párhuzamosan az északi humanisták a görög nyelvtudás terjesztésére,
gyakorlására fordítani kezdték a görög drámaírodalmat, és morális tanulsággal
krisztianizálva értelmezték őket (Erasmus, majd a németországi reformáció leg-
főbb tanáregyéniségei, Philipp Melanchthon és Joachim Camerarius). Különösen
Melanchthon tragédiafelfogásában volt fontos az erkölcstelen cselekedeteket kö-
126
 2.4 . Az ANTIK DRÁMAIRODALOM MAGYARUL

vető elkerülhetetlen isteni büntetés gondolata, amely szükségszerűsége révén fé-

lelmet kelt a nézőkben, és visszatartja őket a bűnös tettektől. Ebben a felfogásban a
hamartiát, a tragikus vétket mindig teljes tudatossággal követi el a főszereplő, kü-
lönben az isteni igazságosság elve sérülne: érthető hát, hogy Melanchthon miért
nem próbálkozott az Oidipusz király értelmezésével (Michael LURJE 2004: 97-99).
Magyarországon is elsősorban a német protestáns humanizmus Szophoklész- és
Euripidész-értelmezése hatott, amely az ókori szerzők remekműve it az arisztote-
lészi szempontok közül nem az egység kérdése vagy a műfajelmélet felől olvasta,
hanem elsősorban a szereplők ethoszára volt tekintettel, és a drámaszövegekben
található morális, jogi, államelméleti, lelkiismereti megfontolások miatt keresett
bennük didaktikus tartalmat.
Bornemisza Péter bécsi tanulmányai alatt (1557-1558) görögtanára, Georg
Tanner biztatására kezdte magyarra fordítani Szophoklész Élektráját, és azt meg is
jelentette Bécsben, 1558-ban. A fordítás önálló átdolgozása az eredetinek, műfaj­
teremtő vállalkozás magyar nyelven, ahogy azt a cím is sugallja: Tragédia magyar
nyelven, az Szophoklész Elektrájából, nagyobb részre fordíttatott, és az keresztények-
nek erkócseknekjobbításokra például játéknak módja szerintszépen rendeltetett. A mű
krisztianizálásához Bornemisza elhagyja a mitológiai szereplőket a drámából: ezek
nemcsak pogányságuk miatt kerülnek ki a szövegből, hanem nehezítenék a morá-
lis tanulság befogadását az antik istenvilágot nem ismerő magyar nézők és olvasók
számára. Ajelenetek sorrendjét is megváltoztatja Bornemisza, hogy egyértelművé
váljék Aigiszthosz és Klütaimnésztra elbizakodottsága és istentelensége. Alighogy
megölték Agamemnónt, a ,j ámbor férjet" , akit volt felesége csak "az aggeb férjem-
nek" nevez, Aigiszthosz tékozló mulatozásairól hallunk, és Aigiszthosz alakját vé-
gigköveti a drámában a komédiákból kölcsönzött Parasitus alakja, aki általában a
saját határait nem ismerő, kigúnyolt vagy elbukó komikus figurákat szokta kisérni.
A parazita azonban elárulja urát, és kedvelt közmondásai egyikével összegzi a ta-
nulságot: "az ki ebül keresi, ebül veszi hasznát". A szophoklészi dráma Élektrája, a
darab központi figurája, aki oly hevesen és olthatatlan dühvel vágyik a bosszúra,
Bornemiszánál Oresztésznek csak egyenrangú társa lesz. A Magyar Elektra ambi-
valens befejezése, ahol az apja haláláért bosszút álló Oresztész saját házasságtörő
anyját is megöli, és ezért a .Mester", a paidagógosz alakja már előre megpróbálja
kimélni a bizonyosan rátörő lelkiismeret-furdalástól, sokkal inkább Aiszkhülosz
Oreszteiájának középső részét , az Áldozatvivóket idézi, ahol Erinnüszek kezdik
üldözni Oresztészt a dráma végén. Bornemisza határozottan kiemeli a szophok-
lészi dráma etikai aspektusait, a bűnhődést, a zsarnokölés jogosságát, és ez azzal
jár, hogy Elektra figurája , akinek bosszúszomjas jellemábrázolása Szophoklésznél
centrális jelentőségű, háttérbe szorul. (Lásd még RrrOÓKNÉ-SZAlAY Ágnes 2004.)
Bornemisza hangsúlyosan magyar Elektrájához képest hívebben követi az ere-
detit Euripidész Íphigeneia Auliszban című drámájának ismeretlen magyar fordí-
127
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

tója, pedig nem az ógörög szövegből, hanem annak Melanchthon által készített
latin változatából dolgozott.54 Euripidészt épp az isteni törvényekkel nem törődő,
gyakran cinikus szerepl ői és a bűnös emberi tettek nem egyértelmű isteni bünte-
tését problematizáló drámái miatt a korban sokan a "legfőbb tragikus szerzőnek"
(tragicorum princeps) tartották. Maga a m ű 1575 és 1580 között jelent meg Nagy-
szebenben, és sajnos csak töredékben maradt fenn, emiatt nehéz a megjelentetés
céljairól bizonyosat tudni. Valószínű, hogy ezt is iskolai el őadásra, retorikai gya-
korlatnak szánták, bár a dialógusok kissé távol esnek az élőnyelvtől; Bornemisza
rövid, jól tagolt mondatai, gyakran t őmondatai helyett a fordító előnyben részesíti
a latin szerkezetek pontos fordítását.

2.5. A magyar nyelvű verses epika

A 16. századi magyar vers repert órium ának" adatai szerint a verses epika a kor-
szak reprezentatív költői műfaja. A mára fennmaradt - vagy legalább csak említés-
ből ismert - verses szövegek közül minden nyolcadik ebbe a kategóriába tartozik.
A verstermés terjedelmét, tehát a strófák vagy verssorok mennyiségét tekintve pe-
dig a verses epika aránya megközelíti a verses anyag 85 százalékát. A történetet
elbeszélő verset többnyire krónikának vagy históriának nevezték. Az irodalomtör-
téneti hagyományban históriás éneknek nevezett múfaj valójában nagyon változa-
tos tematikájú, célú és hangvételű szövegek összessége. Jellegzetesen kétlaki, az
oralitás és az írásbeliség határán álló múfaj ez. .Kr ónikát immáran sokat hallotta-
tok, / Írásban is, tudom, gyakran olvastatok" - írta 1574-ben Béla királyról szóló
históriája bevezetésében Temesvári János. Eredetvidékét a már Anonymus által is
említett középkori jokulátorok, énekmondók szinte nyomtalanul elveszett orális
hagyományában sejthetjük. Abban a pillanatban, amikor a magyar nyelvú verses
epika belép az írásbeliség világába, már meglehetősen sokszínű képet mutat.
A legkorábbi fennmaradt ilyen szöveg, a Szabács viadala, mint láttuk, éppenséggel
nem énekvers; nem hivatásos énekmondó, hanem egy literátus értelmiségi fogal-
mazványa. A múfaj sokszínűsége és sokarcúsága a 16. század során csak tovább
erősödik. A históriás ének lehet alig harminc-negyven versszakos elbeszélés, és le-
het könyv terjedelmű, többrészes, sok száz strófából álló kompozíció is. A fennma-
radtjó másfél száz 16. századi história szerz ői között találhatunk korabeli szleng-

54 Szöveg ét lásd Szentmártoni Szabó Géza : Euripidész magyarfordítása a 16. század truisodik jel éből ,

ItK 1998, 225-239.

ss Répertoire de la poésiehongroise ancienne, eds. Horváth Iván , Font Zsuzsa, Gál György et alii, Paris,
Nouvel Objet , 1992 . A továbbiakban RPHA.
128
 2.5. A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

ben beszélő, kocsmatöltelék csavargót, de Padovát járt humanista történetírót, sőt

majdani unitárius püspököt is.56

Az irodalomtörténet hagyományosan az énekek tematikája alapján csoporto-

sítja a históriás énekeket. Arany János .regés", "történeti" és "bibliás" énekeket
különböztetett meg. Nem nagyon tér el ettől a hatkötetes irodalomtörténeti kézi-
könyv felosztása sem: "vallásos históriák, tudósító énekek, krónikás énekek és re-
gényes históriák" (Kr.ANICZAYTibor szerk. 1964: 1,388). Az RPHAkicsit árnyaltabb,
a statisztikai elosztást is bemutató kategorizálása:

l. vallásos
Ll. história (85 db)
1.1.1. elbeszélő (69 db)
LLLl. bibliai (63 db)
1.1.1.2. bibliai világkrónika (3 db)
1.1.1.3. egyháztörténeti kivonat (4 db)
1.1.1.3.2.1. közel kortársi (3 db)
1.1.1.3.2.2 . régi (1 db)
1.1.1. leíró vagy értekező (21 db)
1.1.1.1. prédikációs ének (20 db)

2. világi
2.1. história (102 db)
2.1.1. elbeszélő (101 db)
2.1.Ll. nem fiktív (65 db)
2.1.1.1.1. történelmi (29 db)
2.1.1.2.2. kortársi tudósító (36 db)
2.1.1.2. fiktív (37 db)
2.1.2. leíró vagy értekező (1 db)

A regényes, szerelmi témájú ("világi, fiktív") énekeket szokás Toldy Ferenc óta
széphistóriának nevezni - noha, mint Varjas Béla rámutatott, a korabeli szóhasz-
nálatban az ilyen témájú históriáknak nincs külön megnevezése ARJAS Béla 1982: ev
126). A"szép história" megjelölést a bibliai és a történeti énekek címében is rendre
ott találjuk. A verses epika hagyományos felosztása tetszetős, háromosztatú rend-
szert mutat, amely szimmetrikusan megfelel a líra tematikus hármasságának. A
Balassa-kódex összeállítójának szóhasználata szerint: "szerelmes ének", "isteni
dicsíret" és .vítézsígről való ének". Az egyes tematikus csoportokhoz ráadásul el-
térő poétikai funkciót szokás rendelni. Ezek szerint a bibliai históriák tanítanak, a
történeti és a tudósító énekek példamutatássallelkesítenek, a széphistóriák pedig

56 A históriás énekekhez, ahol külön nem jeleztük, a következó kiadást ajánljuk: Balassi Bálint és a 16.
század költői, 1-2. Kiad. Varjas Béla. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.
129
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

gyönyörködtetnek. Valójában ha a szövegekben található szerz ő í megnyilvánu-

lásokat nézzük, akkor szinte mindenhol azt találjuk, hogy a fenti három funkció
együtt, egymással keveredve van jelen. Még a legnyilvánvalóbban szórakoztató
szándékú széphistóriák is - talán az egy Árgírus históriája kivételével - szükségét
érzik, hogy valamilyen tanítást, intést vagy adhortációt intézzenek közönségük-
höz. Az Euryalus és Lucretia szerz ője hosszan elmélkedik a szerelem veszélyeiről,
mondván (63-64):

Ifjak, én feleim, ifjaknak hasznokért ezeket összeszedtem,

Kikután ballagni mindenkoron szokott az kegyetlen szerelem,
Hogy ettől meg tudják magukat őrizni, csak ez igyekezetem.

Képét, ábrázatját, magaviselését, termetét is megírom,

Mir ől ismérik meg, hogy elkerülhessék, ifjaknak megmutatom,
Mert csak őreájok vagyon kiváltképpen ez énekben nagy gondom.

Hasonlóan a nyilvánvalóan szórakoztató olvasmánynak szánt Effectus Amoris

című széphistória névtelen szerzője is szükségét érezte,
hogy a végén összefoglalja
a történet tanulságait:

Ebből immár minden ember tanoihat,

Meglött dolgot példájul elővehet,
Atyák, anyák férjnek ő leányokat,
Kitszeretnek, annak adják azokat.

Bornemisza Péter, aki maga is kiadott bibliai tárgyú históriákat (Énekek három
rendbe, Detrek ő, 1582), prédikációiban szenvedélyesen kikel az öncélú história-
hallgatás - ezek szerint akkor már elterjedt - gyakorlata ellen: "De jaj , miúta ha-
zugságot súga ama ravasz kígyó és sárkány, az mi első szüleink füleibe, és annak
helt adának, azúta immár csak mind hazugságnak hallgatására és hívságos múlat-
ságra vágyódnak mindennek fülei, tisztátlan és fajtalan beszédnek hallgatására,
hazug és álnok tanácsra, hamis és eretnek tanyitásra, rágalmazók, gyalázók, fond-
rolók sugarlásaira, trágár és penészes csúfságra, bába beszédre, álnokul költött
fabulákra Királyfia kis Miklósról, poéták óriásiról, Apoloniusról és egyéb hitságról,
virág- és szereleménekek hallgatására, lant-, síp-, dob -, trombitaszó-beli haja-hu-
jára, és temény ezer csácsogásokra." Az iskolamester és históríaszerz ő Csáktornyai
Mátyás fiataloknak szánt verses illemtanában is határozott különbséget tesz az
énekek témája szerint;"

51 RMKT 12. Kiad. Orlovszky Géza. Bp., Balas si, 2004, 281.
130
 2 .5. A MAGYAR NYELVŰ VERSE S EPIKA

Ha el- kiballagsz újulni szép zöld mezöre,

Társaidnak szép dolgokról leszen beszéde,
Szép historiákat hoznak elő egyembe.

Eszét veszesd, te mást zajogj, ne légy hallgató:

"Régi dolog a', had járjon, nem ide való,
Az óbor jó, efféle nem mind jó, aki ó;

Ifjak vagyunk, vén dolgokról ne elmélkedjünk,

Apósokra hadjuk! - mi szerelemről szóljunk,"
Így tréfáld meg, amit nem tudsz, mi jó emberünk.

Úgy tűnik, a históriák (és általában az irodalom) megítélésének két fő tartal-

mi szempontja volt. Egyrészt károsak és kerülendők a teológiailag helytelennek
minősülő és a morálisan kárhoztatható szövegek - különösen, amelyek a nem le-
gitim szerelem művelésére mutatnak példát a fiataloknak. (A szerelem legitim
megnyilvánulási formája gyakorlatilag csak a házastársak vagy legfeljebb törvé-
nyes jegyesek közötti szeretet.) A másik vonatkozás, amelyet a kor egyházi szerzői
gyanakodva szemléltek az irodalmi elbeszélésekben, a fikciósság. A .Jört dolgok-
kal" élesen szembe állított kitalált történet, ahogy ekkor nevezték , a fabula gyakor-
latilag egyenértékű a hazugsággal.
A resgesta (megtörtént dolgok) és a resficta (kitalált dolgok), a história és a
poézis elméleti megkülönböztetésének és a költészet védelmének a humanista
diskurzusban ekkor már több évszázados hagyománya volt. Míg azonban a 16.
század második felében például az angol irodalomban gazdag defensio-irodalom
virágzott ki a költészet hasznosságáról, hasonló vélemények nyilvános megfo-
galmazását - Balassi Bálint Szép magyar comoediájának előszavát és prológusát
leszámítva - hiába keressük a század magyar nyelvű irodalmában. A fikció iránti
általános gyanakvás olyan erős, hogy a széphistóriák szerzői is igyekeznek .J ött
dolognak", történeti elbeszélésnek beállítani művüket. (Lásd erről PIRNÁT Antal
1984.) Egyetlen históriaszerző sem kérkedik azzal, hogy kitalált történetet adna
elő: "Szólok szerelem dolgáról tinéktek, / És tüzének nagy lángjáról beszélek, Kit
hogy megértsetek, titeket kérlek, / Régi lött dolgot jelentek, higgyétek" (Páris és
görögIlona históriája); "Egy régi dologról szép krónikát mondok" (Vitéz Francis-
kórul és az ó feleségéról) ; "Szép, lött dolgot mondok, kérlek, halljátok" (Gisquardus
és Gismunda), "Senki hazugságnak, valaki olvassa, ez dolgot ne alítsa" (Euryalus
és Lucretia) . Még Gergei Albert is - aki pedig őszintén bevallja, hogy .múlats águl"
adja művét az olvasók elé - szükségét érzi, hogy Tündérországban játszódó meséje
hitelességéért a felelősséget egy olasz krónikára hárítsa:

131
2. A R EFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

Bizonnyal országát én meg nem mondhatom

AcIeton királynak hol légyen, nem tudom,
Az Tündérországban volt kővára, tudom,
Mint az krónikából értem és olvasom.

Az 1500-as évekből nagyjából százötven históriás ének szövegét ismerjük leg-

alább töredékesen. Ezek a fennmaradt históriák szinte kivétel nélkül már a saját
század ukban megjelentek nyomtatásban. Fennmaradásuknak éppen a nyomtatás
volt a záloga. Legkorábban Farkas András szkíta-magyar históriája látott napvilágot
1538-ban, Krakkóban, Gálszécsi István katekizmusához kötve. Majd 1554-ben és
1555-ben Kolozsváronjelent meg egymástól nyilván nem függetlenül Tinódi 22 éne-
ket tartalmazó Cronicája és az úgynevezett Hoffgreff-énekeskönyv, 23 históriával.
A könyvnyomtatás és a históriás ének múfajának egymásra találása azonban 1571
után válik igazán termékennyé. Ebben az évben az új erdélyi fejedelem, Báthori Ist-
ván rendeletben szabályozta a könyvnyomtatást és a könyvkereskedelmet (BAIÁZS
Mihály 1998: 31, 200-201). A tilalom elsősorban a Dávid Ferenc-párti kolozsvári
tipográfia ellen irányult, és célja a megelőző évek felfokozott, az állam belső nyugal-
mát megbontó hitvitázó láz lehűtése volt. A nyomdászattörténet tanúsága szerint az
erdélyi országrész két nagy könyvkiadási központjában, Komlós András debreceni
és Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában 1571 után valóban visszaesett a vallásos
kiadványok száma, helyettük viszont a két nyomda a hamarosan hozzájuk csatlako-
zó bártfai Gutgesell és Manlius nyomdával egyre nagyobb számban kezdett kiadni
verses históriákat. Míg korábban testes, húsz-harminc históriát tartalmazó gyűjtemé­
nyes kötetben jelentek meg a szövegek, a hetvenes évektől az egyes énekeket önálló
füzetben dobták piacra. Az olcsó füzetes kivitel azt mutatja, hogy az ilyen kiadványok
iránt jelentős vásárlói igény mutatkozott, és a kiadók üzleti hasznot reméltek az új és
új históriák kiadásától és terjeszt és ét ől. A füzetek címlapjára a tartalmat összefogla-
ló, figyelemfelkeltő címszöveg került. Valkai András Bánk Bán históriáját például így
hirdette a címlap: ,,Az nagyságos Bánk bánnak históriája, miképpen az András király
felesége az Bánk bán jámbor hites feleségét az eccsével megszepl ősítette, s miképpen
Bánk bán az ő jámbor hitesének megszeplősíttettéseért az kiralné asszont levágta. "
A históriás ének tehát, abban a formában, ahogyan a fennmaradt szövegek alap-
ján ismerhetjük, egy oralitásban gyökerező múfaj meghonosítása a nyomtatott írás-
beliség keretei között. Ahistóriát még sok szál köti az élő el őadáshoz. Szinte mindig
van dallama, nótajelzése, még abban az esetben is, amikor a szöveg terjedelme,
megszerkesztettsége, bonyolultsága egy értelm űen arra utal, hogy olvasói befoga -
dó közönségnek szánták. A história narrációja az énekmondás szituációját imitálja:
a szerző megszólítja, inti, buzdítja a közönséget, sőt előfordul az is, hogy a torka
megnedvesítésére inni kér. A narrátor a beszélés, az éneklés szinonimáival nevezi
meg előadását. Az epikus költészetnek ez a szóbeliséghez k öt őd ö archaizáló tradíci-
132
 2 .5. A MAGYAR NYHLVŰ VERSES EPIKA

ója annyira erős, hogy a következő század közepén - mintegy a műfaj hagyománya
iránti tiszteletból- még Zrínyi is alkalmazza majd eposzában.
A históriás ének rendszerint témamegjelöléssel indul. Az események előadása
lineáris, az időrendet követi. A műfaj jellegzetes narratív technikája, hogy a cselek-
ményt dramatizálja: gyakoriak a párbeszédek, a szereplők szavait egyenes idézet-
ben adja (oratiorecta). A mű végén a szerző rendszerint összefoglalja a tanulságot,
a záróstrófákban megnevezi magát, valamint a szerzés idejét, helyét és körülmé-
nyeit. A zárlat, kolofon követelménye annyira erős, hogy olyankor is megtaláljuk,
amikor a szerző éppenséggel valamilyen okból el akarja titkolni kilétét, mint pél-
dául a Béla királyról és Bankó leányáról szóló história szerzője:

Horváttúl magyarra nemrégen fordéták,

Sebes Vág mentiben, Sempte városában,
Rendelé egy ifjú gondolatjában,
Az Istenhez való szerelmét mutatván.

Mikoron írnának ennyi esztendőben,

Az ezerötszázban és hetven esztendőben,
Kisasszony havának legelső hetiben.
Dicsértessék Isten az magos mennyekben.

A lírához hasonlóan az epikus énekek strófáinak kezdőbetűi sokszor értelmes

szöveget rejtenek: az énekszerző nevét, ajánlást, esetleg a történet rövid összefog-
lalóját. A versfőbe rejtett szöveg, az akrosztichon a szerző deákos m űveltségére
utalva gyakran latin nyelvú .
A históriás énekek versformája a lírai költészetéhez hasonlóan izometrikus jel-
legű. A strófái bokorrímesek, leggyakrabban három-négysorosak. Nem mindig kö-
vetkezetesen szótagszámláló, rímei igénytelen morfémarímek. Kedvelt sortípusa a
tizenegy szótagos és különösen a felező tizenkettes, amely variálódhat versszak-
záró tizenhármasokkal. Ritkábban előfordulnak hosszabb sorok is; a Balassi-strófa
közvetlen előzményét szintén históriás énekben, az Euryalus és Lucretia tizenki-
lenc szótagos soraiban találhatjuk meg .

2.5.1. Tinódi és a tudósító ének

1554-ben a kolozsvári Hoffgreff-nyomdában Tinódi Sebestyén versgyújteményt je-

lentetett meg Cronica címmel.58 Ez a Ferdinánd királynak ajánlott, elegáns, kottákkal

ss RMKT 3.1540-1555, Tinódi Sebestyén összes múvei. Kiad. Szilády Áron . Bp., MTA, 1881.
133
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

ellátott, negyedrét méretű kötet az első magyar nyelvű nyomtatott verseskönyv. Meg-
jelentetését minden bizonnyal Tinódi patrónusa, az éppen akkor nádorrá választott
Nádasdy Tamás támogatta anyagilag. Szintén Nádasdy ajánlására a szerző néhány
hónappal korábban "az éneklés műv észetében és a históriáknak magyar nyelven rit-
musokba való ékes foglalásával" szerzett érdemei elismeréseként nemesi címet kapott.
A lantot tartó kezet ábrázoló címerét Tinódi büszkén rámetszette kötete címlapjára.
A kötet összeállításán Tinódi 1552-től dolgozott. Ebben az évben írta a pályája
legnagyobb sikerét hozó Egerhistóriáját, amelyhez közvetlenül az ostrom után a
helyszínen gyűjtött anyagot. (Az egri diadal iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy
Tinódi énekét a tudós humanista Zsámboky János latinra fordította a magyarul
nem tudó Ferdinánd király számára.) Ekkor már gazdag költői életmű állt m ög öt-
te . Legkorábbi ismert műv ét, a krónikából egyébként kihagyott Jázon és Medea
históriáját 1537-ben szerezte. Hivatásos énekszerző volt, históriáinak dallamát is
maga szerezte. Önérzetesen lutinistának, lantosnak nevezte magát, ezzel mintegy
megkülönböztetve magát az énekesek vulgárisabb típusától, a hegedúsökt ől. A he-
ged űs ök inkább mulattató, lakodalmi zenétjátszhattak; a fennmaradt .Jregedősé­
nekek" a költészet alantas, kocsmai regiszterét képviselik. Tinódi egyébként maga
is emléket állít a Cronicában a kor egyik neves heged űsének:

Sok hegedős vagyon itt Magyarországban,

Kármán Demeternéljobb nincs az rác módban,
Sokat csélcsap béknek az Lippa várában,
Azt alítja, érte esnék nagy gazdagságba.

Az ő hegedőjét főhajtván rángatja,

Az Ulumán néki csúfságban fogadja,
Minden ajándékval őt meggazdagítja,
Az fogadás hozá őtet nagy koldusságra.

A Sokfélerészegesekról szóló énekében, amely a Gesta Romanorum alapján a ré -

szegség eredetét és a részegesek típusait sorolja el, együttérző képet fest a kocsmai
mulattató zenészek sorsáról:

Imé elrejtőztenek volt az vígságtévök,

Lantosok és hegedősök, kiknek bor lelkök,
Csak borért is elzörgetnek néha szegényök.

Gyorsan köppent, még idején békeni magát,

Szunnyad, véti ő nótáját , vonszja az fáját,
Meg is ütik - néha történik - bottal az hátát.
134
 2.5 . A MAGYAR NYELVŰ VERSES EPIKA

A vonót "rác módra" rángató kocsmai .vígságtev ékkel" összevetve azonban

Tinódi egészen más világot képviselt . Elegáns, udvari hangszeren játszott, főurak
szolgálatában állt, az ő szórakoztatásukra, az ő érdekeik szolgálatában szerezte
históriáit.
A készülő verseskötetet gondosan megtervezte. Az első részében arra vállalko-
zott, hogy - a címlap szövegét idézve - ,,János királ halálátul fogva ez esztendeig
Dunán innet Erdél országgal lött minden hadak, veszödelmek, revidedön szép
nótákval én ökbe" foglalja. Valóságos verses kortörténet, amely 1540-től Eger ost-
rom áig kíséri végig a keleti országrész eseménytörténetét. A szövegek nagyobb
részét 1552-1553 folyamán írta, felhasználva néhány korábban elkészült histó-
riát is. Az ötrészes Erdélyi história és az ugyancsak terjedelmes, 450 versszakos
Egervár viadaljáról való ének már-már szétfeszíti a tudósító ének műfaji kereteit;
bár a kötet mellékeli a kottát, ezek már nem el őad ásra, sokkal inkább olvasás általi
befogadásra szánt szövegek. Talán éppen ebből a megfontolásból Tinódi elkészí-
tette az egri várostrom "summ áját" is, vagyis egy gördülékeny felező tizesekben
írt, rövidebb , jól előadható változatot.
A kötet második részében "külömb külömb időkbe és országokba lött dolgok,
istóriák vannak". Ide kerültek a korábban írott , az első rész erdélyi történetébe
nem illeszkedő tudósító énekek, közülük kettőben korábbi urának, a török fogság-
ba hurcolt Török Bálintnak állít emléket. Itt kapott helyet a már említett, részege-
sekről szóló ének, egy vitézeket buzdító vallásos elmélkedés és két bibliai história,
Dávid és Góliát, valamint a Holoferneszt lefejező hős Judit asszony története.
A kötet záródarabjában Tinódi, mintegy búcsúzóul, ironikus önarcképet rajzol ma-
gáról. A bort vizező, élelemmel takarékoskodó, az uraság adományát elsikkasztó
udvarbírákat félig-meddig tréfásan elátkozó ének az udvar világát alulnézetből
láttatja. Még a legmegbecsültebb értelmiségi érvényesülésének is szigorúak a ha-
tárai, hiszen csak egyike ő az udvari szolgáknak, jóléte az úr és a tiszttartók jó-
indulatán múlik:

Az úr és az asszon bír ő házával,

Kinek ő akarja, lehet jó borval,
Az kit lát , hogy engödelmes dolgával ,
Az ürest nem marad ű poharával.

A regiszterek és a műfajok viszonylagos gazdagsága ellenére is a Cronica első­

sorban történeti mú. Az előszóban a szerz ő így nyilatkozik szándékairól:

Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó,

bajvívó, várak-, várasok-rontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdves-
séges, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mi módon ellene állhassanak
135
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

és hadakozjanak; mert mint illik lélök szerént az ördöggel, testtel és ez világgal korosként
az jó körösztyénnek hadakozni: úgyan ez világ szerént es az pogán ellenséggel illik tusa-
kodni, ellene állani, örök életöt nyerni.

Történetírói alapossággal dolgozott, elbeszélései gondos anyaggyűjtő munkán

alapultak, históriái legnagyobb értékének a megbízhatóságot, a hitelességet tar-
totta:

Mindezök meggondolván, és uraimnak barátimnak erre való intésöket gyakorta hallván:

készöríttetém énmagamat ez szegín eszömmel ezöknek gondviselésére foglalnom , és ez
egynéhány istóriát megírnom, öszveszednöm, és az községnek kiadnom, ki lenne az több
krónikák között végemléközet, kinek munkájába sokat fáradtam futostam, tudakoztam,
sokat es költöttem. Igazmondó jámbor vitézöktül, kik ez dolgokba jelön voltanak, érte-
köztem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, - az
mi keveset írtam, igazat írtam; ha valahol penig vetök volna benne, azt ne én vétkömnek,
hanem az kiktől érteköztem tulajdonítsátok; és kérlek titöket énneköm megbocsássatok.
Ha penig azt értöm, hogy ez én munkám jónak és kellemetösnek tetszik tinektök, ezután
es ajánlom énmagamat, mig az úristen éltet ez világba , az jövendő szerencsákat és hada-
kat, vitézségöket, jó akarattal, gondvise léssel, igazán jámborul öszveszednöm, írnom és
kiadnom igyeközöm; kiből az vitézök minden igyökbe körösztyén módra tudjanak üdves-
ségökre bölcsen járni hadakozni.

Az énekszerzés hasznossága mellett azonban szerényen bár, de a megformálás

ékességét, "kellemetösségét" is énekei erényéül tudja . Költői öntudattal a király-
nak címzett előszóban múveltségét is megcsillantja, és megidézi a verses epika
világirodalmi nagyságát, Vergiliust: "Vagynyereség avagy veszteség, de róla meg-
emléközni gyönyörúség. Tanúbizonság erről az tengör vizébe Éneás társait mint
bíztatja volt, hogy az ott való nyomorúságok végre emléközetre öröm lészön."
A Cronica költői programja felülemelkedett a gazdája politikai érdekeit szol-
gáló énekmondó szempontjain. Tinódi számára mindennél fontosabb cél volt a
török hódító elleni harc. Históriáiban az összefogásra és a katonai erőfeszítések
támogatására akarta buzdítani közönség ét, A széthúzást, a végváriakat sorsára
hagyó nemesi önzést keserú szavakkal ostorozta: "Nagy sok csuda vagyon, urak,
tirajtatok, / Enne [=ennyi] sok ínségben meg nem tanulhattok, / Mire közöttetök
ti egymást rágjátok, / Vitézlő urakat veszni akarjátok?" (Verbóczi Imrének Kászon
hadával kozári mezőn viada/ja .) A politikai-történeti helyzet változásával kereste
az ország erőinek megszervezésére alkalmas hatalmi tényezőt. Kezdetben, még
Balassa Menyhért szolgálatában János királyban látta a megfelelő embert. 1550
után, kötetének összeállítása idején Ferdinándba vetette bizalmát.
A Cronicába foglalt énekeken kívül négy további múve maradt fönn Tinódinak.
A kötet kiadásától a haláláig terjedő két évból csak egy János király fiáról szóló
história maradt fenn. Korábbi múvei közül a már említett Jázon és Medea szép-
136
 2 .5. A MAGYAR NYELVŰ VERSES EPIKA

história, amely az antik aranygyapjú-mondakör összefoglalását adja, témája miatt

nem illett a kötetbe. Két Zsigmond királyról szóló éneke , amelyek Thuróczi János
krónikája nyomán készültek, a kortörténeti idórendet forgatta volna fel. A hosz-
szabbik Zsigmond-história érdekessége, hogy a végére beillesztett történet Tar Ló-
rinc pokoljárásáról egy elveszett középkori monda nyomait órzi:

Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt,

Tar Lórincz hogy pokolba bément volt,
Egy tüzes nyoszolyát ó ott látott volt,
Négy szeginél négy tüzes ember áll volt.

Tinódi elbeszélói stratégiája viszonylag egyszeru. Az elóadás a téma megjelölé-

sével, a körülmények összefoglalásával indul. Az események szigorú idórendi sor-
rendben követik egymást. Az egyes alakokat megjelenésükkor röviden jellemzi.
A szerepl őket gyakran beszélteti, az ellenkezó nézetek általában párbeszédben
csapnak össze. Az események elóadását gyakran kíséri a narrátor érzelmi kom-
mentárja, elmélkedése, intése. A históriák nyelvezete költói eszközökben megle-
hetósen szegényes. A tényközlés, a történeti pontosság elsóbbséget élvez. A szük-
ségesnek érzett hosszas felsorolások néha hosszú versszakokra rúgnak, alaposan
próbára téve a (modern) befogadó türeimét (Varkucs Tamás idejébe lött csaták):

Jelös várak kik Budához hallgatnak,

KikDuna mentébe kétfelól vannak:
Nándorfejérvár és jó Szalomkemén,
Pétörváraggya, Szerém, Újlak, Attya ,

Erdód , Dejakó, Eszék, Valpó, Soklyós,

Geresgál, Pécs, Málévár, Pécsváraggya ,
Szekszárd, Anyavár, Döbrököz, Dombóvár,
Simontornya, Ozora, Székösfejérvár.

Már a közvetlen irodalmi utókor határozott kritikával illette Tinódi és általában

a históriás ének költói egyhangúságát, különösen az igénytelen morfémarímek
halmozását. Szenczi Molnár Albert sokat idézett szavait a Psalterum Ungaricum
ajánlásából vonatkoztathatjuk a Cronica szerzójére is: "Az régi magyar énekekben
pedig avagy tíz vers is egymás után mind egy igében ment ki, ahonnan az históri-
ás énekekben számtalan az sok vala vala vala, kin az idegen nemzetek, azkik ezt
látják, nem gyóznek eleget rajta nevetni." Az utókor által kialakított ítéletet Tinódi
költészetének irodalmi értékeiról mindennél jobban összefoglalja Sziládi Áron szi-
gorúságában is megértó jellemzése:
137
2. A REFORMÁCIÓ KORA (IS26-1600)

Általában nem lehet mondani, hogy akár a nyelvnek, akár a verselésnek különös meste-
re volna; de azt el kell ismerni, hogy egyes strófáiban, sőt néha több strófából álló sza-
kaszokban is, nála szokatlan rövidséggel, mondhatni tömörséggel fejezi ki gondolatait.
Hellyel-közzel balladai gyorsaságot is lehet előadásában találni. Nyelve a históriai anyag
halmaza alatt sokszor szinte nyög és görnyedez s rendesen olyankor válik lendületeseb-
bé, midőn a lajstromozni való adatok ritkulnak. Lírai részleteinek természetes hangja s jól
eltalált kifejezései ma is meghatók; egészséges humora pedig oly könnyen ölti magára a
hozzá illő szavakat, hogy verselésbeli fogyatkozásai legnagyobb részét majdnem a sokat
vagy legalább sietve dolgozásnak vagyunk hajlandók felróni.

Tinódi históriáiban kezdődik a végvári katonák sajátos, késő lovagi értékrendjé-

nek irodalmi formálódása. Különösentetten érhető ez a karakterizáló, példaállító
gesztus a végvárak kiemelkedő hőseiről, Losonczi Istvánról, Dobó Ferencről és a
többiekről rajzolt portréiban, és a párviadalokat megörökítő elbeszéléseiben.
A Kapitány Györgybajvívásabevezetőjében a "végvárakban lakozókról" írott dicsé-
rete szinte Balassi vitézi énekeinek terminológiáját előlegezi:

Bátor szível az vitésséghöz vannak,

Ha ellenségöt hallnak, megvidulnak,
Gyorsan ő jó lovokra felfordulnak,
Az ellenségnek hamar arcul állnak.

Erőssen vívnak, szerencsát késértnek,

Kikközzülök meghalnak, sebesülnek,
Kikközzülök örök rabságban esnek,
Kinem váltoszhatnak, ők gyötrettetnek.

Soknak marad hazól szegín árvájok,

Nemzetség ök jajgatnak, attyok, annyok,
Mivel kiválthatnák, nincsen morhájok,
Csak ohítva koldulnak, nyavalyások.

Terekeken ha diadalmat vesznek,

Nagy hálákat adnak ők az Istennek,
Örülnek, vigadnak az nyereségnek,
Mentől inkább annak tisztösségének.

Jó legínyök vitézök végházakba,

Vannak gyakran terekkel bajvívásba,
Az körösztyén hitért gyakor harcokban,
Ésjó hírért, névért sok országokba.
138
 2 .5. A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

2.5.2. A tudósító ének Tinódi után

Vajon Tinód i a tudósító ének múfajának me gteremt ője, vagy inkább egy nagy múlt-
ra visszamenő hagyomány betetőzője volt? Ez az epikus verstípus, mint a Szabács
viadala esetében láttuk, már nagyjából kialakult az 1470-es években. A következő
század tízes éveiben a Tinódi által is m űvelt veszedeleménekre találunk példát.
Tinódi mégis úgy beszél kötete előszavában, mintha társak nélkül, egyedül vál-
lalkozna a kor eseményeinek megénekIésére: "Én azt meggondolván, és látván
ez szegül Magyarországban, mely csuda veszödelmes hadak kezdének lennie :
ezöknek megírására, hogy ki lenne vég emléközet, senkit nem hallhat ék." A mára
fennmaradt históriás énekanyagban a Cronicában lév ők ön kívül viszonylag kevés
tudósító éneket találunk. Tinódi halál ának az évében írta meg (és jelentette meg
Kolozsváron) Tőke Ferenc alsólindvai prédikátor Szigetvár első ostromának törté-
netét. 1556-ban Horváth (Stan éié) Márk kapitány vezetésével Szigetvár vé dői si-
keresen álltak ellen Hadim Ali budai basa ostromának. A hős várvéd őkne k emléket
állító Tőke Ferenc - aki három évvel korábban már írt egy történeti éneket (Spira
Ferenc doktor históriája) (sőt latin üdvözlő verseket is szerzett) - a Tinódi-féle tu-
dósítóének-modellleghűségesebb követője . Az éneke végén ugyanúgy elő számlál -
ja az ostrom hősi halottjait, mint Tinódi az Egervár viadaljában. Ugyancsak az egri
históriához hasonlóan Tőke Ferenc énekét is latinra fordította Zsámboky János.
Készült história Szigetvár nevezetes, tíz évvel későbbi veszéséről is (Szigetvár
veszéséról59 ) . Szerzője - aki a kolofonban nem akarta megne vezni magát - külö-
nös módon a törökök szemszögéből írta meg az ostrom eseményeit. Az előadás az
irodalmi szerkesztés nyomait mutatja: a törökök nyolc ostromot ind ítanak, egy-
re nagyobb erőkkel, egyre dühösebben, miközben az agg Szulimán egyre jobban
elszomorodik, végül bánatában meg is hal: "Mondják, hogy bánatjában megholt
vala, / Sönkit hozzá bé nem bocsátott vala , / Kapuesi basa harmadnap bémönt
vala, / Vén Szulimánt halva találta vala." Az utolsó , kilencedik ostrom leírá sa bő­
velkedik a hatásvadász jelenetekben.

Röttenetös másik dolo g ez vala ,

Egyik feleségét megfogta vala ,
Erőssen öleli, csókolja vala,
Sírván és óhajtván ezt mondja vala:

"Atyámfia bizony tégöd szeretlek,

Mint egy embör én is tégöd kedvellek,

59 RMKT 7., 300-311.

139
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

Mással tégöd soha meg nem öletlek,

Az pogánynak kezében nem engedlek."

Hirtelen az vitéz szabláját rántá,

Házastársát mindjárást kettó vágá,
Feleségét úrnaga eltemeté,
Pogány kézre asszont még sem ereszté.

A névtelen szerzó attitűdje határozottan eltér Tinódi egyűttérzó, a vitézi tet-

teket ünnepló magatartásától, a .rörrenetes dolgok" szárnIálása mintha csupán
a hallgatóság érdeklódését akarná éberen tartani. Ennek ellenére - vagy éppen
ezért - az ének igen népszerű lett, a nyomtatott kiadás szövegéról számos másolat
készült. Zrínyi is ismerhette ezt az éneket, a férje oldalán küzdó hós asszony alakja
hathatott az eposz Barbarájának megformálására.
Az 1560-as évek után már nemigen jelennek meg nyomtatásban tudósító éne-
kek. Az országos jelentóségú eseményekról korszerűbb és igényesebb közvetító
m űfajok - illusztrált röplapok, "Zeytungok", emlékiratok stb. - szolgáltak infor-
mációkkal.
Kisebb portyákról, lesvetésekról a század végén is születtek verses híradások,
de ezek megmaradtak a kéziratos terjesztés keretei között. A Szikszó mezóváros
mellett 1588-ban vívott ütközetben diadalmaskodó Rákóczi Zsigmond és vité-
zeinek ünneplésére Tardi György Wittenberget járt prédikátor, ekkor olaszliszkai
iskolamester írta meg négyes rímű tizenegyesekben a csata történetét. A szerzó
maga is érzte, hogy kicsit idejétmúlt formát elevenít fel: "Én nem hallok már ének-
szerzóket / Kik ezféle hadviselt emböröket / És egyníhány hallott vitézségöket /
Megírnák ily emlékezetöket." (Historia Szikzoviensis 60 ) A kéziratban terjedó két-
részes história a tudósító ének hagyományos eszköztárát a humanista panegyris
ünnepélyesebb költói megoldásaival próbálta gazdagítani. A történetmondásba
beleszótte Szikszó dicséretét; a város végveszedelmét látván az Úristen angyalokat
küld Rákóczihoz:

Mönnyetök el Egörben, Rákóczinak

Mondjátok meg, mint az én szolgámnak,
Ülljön hamar hátára fú lovának,
És viselje gondjukat juhaimnak.

Bátorsággal bízzék, semmit ne féljen

Jámbor vitéz szolgáiban fölvegyön,

60 RMKT 11., 22. sz.

140
 2 .5 . A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

Népem ellensége után elmönjön,

Vele leszök, bátor semmit ne féljön.

Egy másik , török ügyekben jól értesült névtelen énekmondó Ali budai pasa sze-
rencsétlen nősülésének történetébőlolvasmányos,reneszánsz novellára emlékez-
tető széphistóriát faragott (Ikon vicissitudinis vitae humanaer),
Különleges helyet foglal el a tudósító-újságoló históriák közőrt a gyulai vité-
zek és a várkapitány konfliktusát, majd a vitézek szerenes és portyáját megörökítő
Cantio de militibus pulchra (Szép ének a gyulai vitézekról 62) • (Elemzését lásd : VARJAS
Béla 1982 , 185-221; JANKOVITS László 2006.) Az elbeszélt kaland 1565 körül eshetett
meg, az ének szerzése is ekkor történhetett, a szöveget azonban csak egy 1621-es,
Kuun-kódexbeli másolatból ismerjük. A história költői kidolgozása a - majd csak
jóval később lejegyzett - népballadákéra emlékeztet. Nincs benne akrosztichon,
kolofon, nincsenek deákos m űvelts égi elemek, didaktikus bet étek, elmélkedések.
A rímelés akadozó, viszont gyakoriak az alliterációk: ,,Hat holnapja hópénzünket
nem láttuk, / Szolgáinkat csak hazugsággal tartjuk, / Lovainkat zabszalmával hiz-
laljuk". A narrátor személye eltűnik az események érzelmileg telített, a vitézekkel
azonosuló előadása mögött, a szerepl ők konfliktusai párbeszédekben fejez ődnek
ki. Konkrét tények, adatok helyett szimbolikus szám- és időjelöléseket találunk: a
gyulaiak százötvenen vannak, a törökök hatszázan; a gyulaiak hetvenöt embert
veszítenek, a törökök százötvenet; a csata reggeltől estéig tart. A szöveg bővelke­
dik az ismétlődő , sztereotip formulákban, párhuzamosságokban:

Két fél öszve erősen roppanának,

Az törökök mind Allát kiáltának,
Az magyarok mind Jésust kiáltának.

Két fél öszve erősen roppanának,

Reggeltűl fogva mind estvéig vívának,
Szegény magyarokban sokan meghalának.

A szöveg értékét, különlegességét éppen ez adja: az orális hagyományozás jel-

legzetességeit felmutató archaikus versállapot. "Több ízben az a benyomásunk -
írja Horváth János -, mintha az ének már keresztülment volna a szájhagyomány
alakításán, megindult volna azon az úton, melya históriás énekből balladát vará-
zsol." (HORVÁTH János 1957: 220.)

61 RMKT 12., 14. sz.

" RMKT 7.,175-182.

141
2. A R EFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

2.5.3. A vallásos história

Farkas András, a Wittenbergben képzett protestáns préd ikátor zsidó-magyar pár-

huzamos története CA zsidó és a magyar nem zetról 63 ) a legkorábbi nyomtatásban
megjelent bibliai históriás ének . Nem önálló kiadvány, hanem Gálszécsi István
magyar nyelvű katekizmusa függelékeként jelent meg 1538-ban, a szerzés évé-
ben, Krakkóban. A szöveghez a nyomda kottát is mellékelt. A hatsoros rímtelen
strófákban írott ének valójában nem história , hanem történeti példázat. A zsidó
és a magyar nép sorsának párhuzamaival a történelmet irányító Isten akaratának
múködését szemlélteti:

Jersze emlékezzönk az örök Istennek

Csudálatos nagy hatalmasságáról,
MelyvelScythiából régi magyarokat
Jó Magyarországba olyan módon kihozá,
Ment régen kihozá ah zsidó népeket
Fárahó királnak markából, ínségéből.

Az engedelmes, istenfélő népeket az Úr megjutalmazza, ahogyan Mózes népét

kiszabadította Egyiptomból, a magyarok elődeit Szkítiából a "tejjel, mézzel folyó"
"bő Pannoniába" vezette. "Míg Istent hallgatták és útet tisztelték / Nagy bő orszá-
gokban békességgel lakának, / De hogy hátra veték szent parancsolatját, / Isten
megharagvék, erősen őket veré." Ajámbor és erős királyok alatt virágzott Magyar-
ország, azonban a nemzet hálátlanul búnökbe merült:

Haragra indítók hitetlenségönkkel,

Vakságinkkal és nagy hamisság inkkal.
Kezd ők bosszontani kazdag aran yonkkal,
Drága ezüstinkkel, ezekben bízásinkkal.
A Szerém borának nagy torkosságával,
Paráznas ágokkal, rettenetes búnökvel.

A legnagyobb bún azonban a törvényes uralkodó elleni lázadás: "ah magyari

urak / Elhajlának koronás királoktól: / Pártokat ütének János királ ellen ." Az or-
szágot szétdúló polgárháború és a török előretörés büntetés: "Egyfelől verete po-
gán törökökkel, / Másfelől némettel és ah sok pártolókkal". Azonban ha a nemes-
ség felhagy a reform átorok üldözésével és elfogadja a helyes teológiát, a haragvó
Isten megenyhül :

63 RMKT 2 .• 13-24 .
142
 2.5. A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

Azért mi es vegyükjó kedvvel ő tőle,

És hallgassuk az Istennek igéjét,
Esmerjük magonkat bűnösöknek lenni,
Kövessük az Istent; nekönk ő megbocsátja,
És annak felette jó Magyarországot
Esmét feltámasztja és esmét hatalmat ad.

Az a gondolat, hogy a török terjeszkedéssel Isten a bűnökbe merült országot

akarja felrázni , már megfogalmazódott Laskai Osvát prédikációiban, s Mohács
után már széltében elterjedt közvélekedés. Komjáti Benedek például a Szent
Pál-levelek fordításának előszavában így írt: "... ez földre búdostam volna, mint
idegen és jüvevén ember, az fene törökök előtt, kiket alojtok én, hogy az élő Isten
ostora, és az mi gonosz bűneinkért reánk bocsátott haragja." (Idézi DIENES Dénes
2001: 78.) Prédikációiban kezdetben Luther a pápát és a törököt az Antikrisztus
két megtestesülésének tartotta, és a pogány hódítása ellenében amorális megúju-
lás szükségességét hirdette (ÓZE Sándor 1991: 80-123). A későbbiekben a környe-
zetében egy árnyaltabb, történetfilozófiai alapozású török kép formálódott, amely
a bibliai Dániel könyve alapján a pogányt a negyedik világbirodalmat - a római
birodalom örökösének tekintett császárságot - pusztulással fenyegető fenevaddal
azonosította. Farkas András műve elsőként kapcsolódik be hazai földön a török el-
leni magatartás lehetőségeitvitató protestáns diskurzusba. Farkas András nyomán
énekek, vitairatok, prédikációk fogalmaznak meg hasonló nézeteket. Az Isten
ostoraként felfogott török áll majd Magyari István és Pázmány Péter vitájának ten-
gelyében, de középponti eleme lesz Zrínyi Miklós történetszemléletének is. A nem-
zeti bűntudat és a történeti bűnök levezekelésének gondolata az elkövetkező év-
századok irodalmi és politikai meditációinak máig egyre gazdagodó és árnyalódó
fontos motívuma marad.

Farkas András műve volt a nyitánya a vallásos históriák 1540-es, 1550-es évek-
beli nagy hullámának. A műfaj hamarosan megtalálta a közvetítés hatékony for-
máját is. A kolozsvári nyomdában 1555 -ben vagy 1556-ban napvilágot látott egy
testes antológia. A szakirodalomban Hoffgreff-énekeskönyvnek nevezett nyomtat-
vány mindkét fennmaradt példánya csonka elöl és hátul, ezért a címlap és az elő­
szó hiányában nem ismerjük a kiadvány eredeti címét, és a szerkesztő személye ,
illetve a szerkesztés szempontjai is homályban maradnak. A kiadás éve is bizonyta-
lan , azonban mivel a Cronicával ellentétben már korszerűbb, szétszedhetőkották-
kal nyomták a dallamokat, valószínűleg valamivel Tinódi kötete után készülhetett.
A gyűjtemény fennmaradt részei - nagyjából az eredeti nyomtatvány 80 százalé-
ka - 25 vallásos históriát tartalmaznak. A kötet szerzőijellemzően Wittenbergben
végzett protestáns prédikátorok. Az énekek túlnyomó részét 1548 és 1552 között
143
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

szerezték - ebben az évben zárulhatott le az anyaggyűjtés. A kötet szerkesztését

talán az a Batizi András irányíthatta, aki nem kevesebb mint hat énekkel szerepel
a kötetben. A Meglött és megleendó dolgokról cím ű h ístóriájában'" Farkas András-
hoz hasonlóan a wittenbergi történetszemlélet tanait foglalja össze, ez alkalom-
mal a három világbirodalomról és a végítéletről szóló spekulációkat. Hans Carion
világkrónikája és Luther Supputatio Annorum Mundi c ím ű történeti kronológiája
alapján úgy tanítja, hogy a világ háromszor kétezer évig áll fenn . Az emberiség bű­
nei miatt azonban az utolsó ítélet ideje előbbre hozatott, és ennek jele a világban
tapasztalható zűrzavar: az igaz hit üldözése és a török terjeszkedés.

Azért az ítílet immár elközelget,

Mert már jobb részére a jegyek meglöttek,
Melyeket az Krisztus nékünk megjelentet;
Az szent írásokba nékönk bé íratott. [... ]

Azért minden ember lelkéhez tekéntsen,

És az ő bűnétől minden megrettenjen,
Isteni félelembe ő magát foglalja,
És várja nagy vígan az úr Jézus Krisztust.

A vallásos história művelői számára a múfaj a hit terjesztésének és a lelkipász-

tori munka hatásos k özvetítőeszköze. A bibliai történetek megverselésével a Szent-
írás és különösen az Ószövetség ekkor még magyarra le nem fordított igéjét juttat-
ták el a befogadó közönséghez. A Batizi által megverselt további témák: Krisztus
születésének históriája; História a Nabukodonozor királyról; Izsák pátriárkának
szent házasságáról való szép história; A drága és istenféló vitéz Gedeonról; Zsuzsanna
asszonynak históriája; Jónás prófétának históriája . Az ószövetségi történetet meg -
verselő szerzők néha egyszerűen szórakoztató történetet akartak faragni, a val-
lásos téma jó esetben azt a célt szolgálta, hogy elhódítsák a világi énekektől a
befogadót. Kákonyi Péter a S ámson-hist ária'" (1550 k.) elején széphistóriába illő
hősök ellenében lépteti fel a bibliai Sámsont:

Sok erős vitézek voltak e világban,

Mint az erős Hektor vala a Trójában,
Hercules, Achilles nagy Görögországban,
Szép ifjú Philotás Macedoniában.

64 RMKT2.,95-113.
65 RMKT1880, 289 .
144
 2.5. A MAGYAR NYELVŰ VERSES EPIKA

Azért emlékezzünk egy nemes vitézról,

Az erós Sámsonnak születéséról
Ő megmondhatatlan nagy erósségéról,
Ez világban való ó nagy vitézségéról.

A Hoffgreff-énekeskönyvben a nagy erejű Sámsonról három feldolgozás is he-

lyet kapott. Biai Gáspár Dávid királyról és Betsz áb é, Uriásnak feleségéról való his-
tóriája, Kákonyi Péter Az Asvérus királyról és az istenféló Eszt er királyné asszony-
ról való históriája vagy a Tóbiásról szóló két ének akár világi széphistóriaként is
megállhatta volna a helyét. A vallásos és bibliai históriák nagyobb része valójában
megverselt prédikáció, teológiai eszmefuttatásokkal kevert morális tanítás, amely
összefoglalja - például - a házasság intézményéról való keresztyéni tanításokat
(Batizi András: Házasságról való história 66 ) :

A férfiúnak ez az ó tiszti,
Ő feleségét igen szeresse,
Igaz munkával ótet éltesse,
Mint önnön magát úgyan szeresse.

Ő feleségét jóra oktassa,

Meg ne rongálja, de megdorgálja,
Meg ne útálja, inkább táplálja,
És háza népét jóra tanítsa.

Asszonyembernek ez az ó tiszti,
Hogy az ó férjét igen szeresse ;
Urának mondja, ő tet b őcs űlje,
Néki engedjen, ótet tisztelje.

Az ó urának házát órizze,

És morhájának gondját viselje,
Az szövést, fonást el ne felejtse ,
És háza népét ó jóra intse.

Ő magzatinak gondját viselje,

Nagy szeretettel óket nevelje,
Az nagy istennek ó félelmére,
Őket tanítsa és jóra intse.

ee RMKT2.,122-123.
145
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

A Hoffgreff-énekeskönyv összeállítása után a vallásos-tanító verses epika szer-

zésének nagy hulláma lassan lecsendesedik. Reprezentatív antológia az ilyen szö-
vegekből már csak egy készült: Bornemisza Péter énekgyűjteményének (Énekek
három rendbe, Detrekő, 1582) harmadik részébe válogatott 18 bibliai históriát.
A Bornemisza által felvett históriák közel fele már szerepelt a Hoffgreff-énekes-
könyvben is. A három részre tagolt kötet felépítése egyébként jól szemlélteti a 16.
századi protestáns egyházi költészet műfaji szerkezetét: "I. Elsőbe rövid dicséretek
vadnak, kikne c számok 198, kik közzül sok prédikációk mellé valók. - II. Másikba
hosszabbak vadnak: az Szent Irás intési és magyarázati szerint, kik predikaciók
gyanánt oktatnak. Kiknek számok apróval elegy 60. - III. Harmadikba az Bibliának
kiválogatott fő-fő 18 históriáiból valók."

2.5.4. A szerelmi témájú história

A világi históriák forrásai és tematikája igen vegyes képet mutat, A történeti tár-
gyú énekek antik szerzők és a magyar történeti összefoglalások nyomán készül-
tek. Ritkább esetben a korábbi epikus hagyomány motívumait dolgozzák fel- ilyen
például Ilosvai Selymes Péter Toldi-históriája. A kalandos és szerelmi motívumot
tartalmazó énekek, vagyis a széphistóriák forrásai nagyon változatosak: hellenisz-
tikus (latinra fordított) görög regények, latin mitografikus irodalom, klasszikusok
(Vergilius, Ovidius és kommentátoraik), középkori vándorelbeszélések, a Gesta
Romanorum elbeszélései, reneszánsz novellák.
A világi témájú, szórakoztató verses epika az 1570-es évektől jelenik meg a
nyomtatott nyilvánosságban, amikor a kolozsvári és a debreceni nyomda egymás-
sal versengve kezdi - először gyűjteményes formában, majd egyre inkább önálló
füzetekben - piacra dobni a közönség igényeit kiszolgálni kívánó szövegeket. Az
Effectus Amoris névtelen szerzője az 1580-as évtized végén már úgy érzi , hogy alig
lehet új történettel előállni: "Sok szép históriát immáron írtak, / Szerelemrűl ma-
gyarrá fordítottak, / Bölcs poéták írásából kiadtak, / De még errűl, tudom, hogy
nem szóltak." A nyomdák a históriákat onnan szerezték, ahonnan tudták. Elővet­
tek régi kéziratokat, elorozták a konkurencia szövegeit, de az is valószínűsíthető,
hogy gyakran együttműködés alakult ki versszerzésben tehetségesnek bizonyu-
ló értelmiségiek és kiadók között. Az igen termékeny, legalább fél tucat históri-
át jegyző Valkai András feltehetően a Heltai-nyomda megrendelésére dolgozott.
Valkai a múfaj egyik első "bestsellerírója" volt, aki láthatóan tisztában volt a rek-
lám fontosságával is. Históriái már a címlapon igyekeznek felesigázni az olvasók
érdeklődését, az énekek bevezetőjének sztereotip eleme a korábbi műveinek nép-
szerűségére való hivatkozás. Például így ír a János pap-császárbirodalmáról szóló
história elején:
146
 2.5 . A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

Sok dolgokról, urak, már néktek szóltam,

Históriákból szép dolgokat írtam,
Jeles dolgokat versekben kiadtam,
Szólok most Indiáról , mit olvastam.

Panasz lönne, hogy ha ezt elhallgatnám,

Mit arról értöttem, ha ki nem adnám,
Csak hiában én magamnak tartanám,
Akik nem tudják, azoktól megvonn ám."

Csáktornyai Mátyás marosvásárhelyi iskolamester érezhető szakmai büszkeség-

gel vezeti elő a római főasszonyok lázadásáról szóló múvét: "Új dolgot beszélek ,
kérlek meghalljátok, / Kit hiszem, hogy töbszer még nem hallottátok, / ., . / Nem
közdolog lészen, magatok meglátjátok." A kolofonban pedig egyenesen a histó-
ria-írásban vetődő, vagyis vetélkedő kollégáinak ajánlja énekét: "Egy-egy história
minden vers ezekbe, / Kihistóriákban vetődtek, néktek szedve."
Az üzleti vállalkozásként megjelentett szórakoztató históriák megszaporodása
azt mutatja, hogy ezek a század utolsó harmadára már jelentős méretű befogadó-
és vásárlóközönségre számíthattak. Baranyai Decsi János, aki tudós humanista lé-
vén nem adja a nevét a török császárok történetét feldolgozó propagandisztikus
históriájához, 1594-ben így szólítja meg potenciális olvasóközönségét:

Tü isfó-fó rendek az Istenhez térjetek,

Se pénzt se magatok tü ne kéméljétek,
Véreteket tü kiontani ne szánjátok!

Tü is, ó nemesek magatok jobbítsátok,

Az szegény községet, kérlek, ne kénozzátok,
Keresztyénség mellett véretek kiontsátok!

Tü várasbeliek kedvetekre kik éltek,

Az sok ciffréságnak békét immár hagyjatok,
Fejedelmünknek pénzetekben adjatok!

Tü is asszonynépek páva módra kikjártok,

Az sok bujaságban immár alább hagyjatok,
Ha török kezében akadni nem akartok.

67 RMKT XVI . sz., 9. k., 187.

147
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

Te is szegényközség intlek, ne viszálkodjál,

Isten ellen , urad ellen ne átkozódjál,
Engedelmességgel mindenben te forgódjál!

Tü is, Ó, őrállók, kik népet tanítjátok

Az néma ebeket, intlek, ne kövessétek,
Kiáltsatok, mindent Istenben biztassatok!

Vitézek kik vattok, kétségben ne essetek,

Keresztyénség mellett erősen forgódjatok,
Jó hírt idvösséget hadban szerezzetek!

A história közönsége, úgy tűnik, az arisztokráciától a "szegény községig" terjed.

Különösen érdekes, hogy a históriákban egyre több reflexiót találunk a női olvasók
jelenlétére. Ez arra figyelmeztet, hogy a szövegek szórakoztató jellegének megerő­
södése összefüggésben lehet az irodalom nemi demokratizálódásával.
A legkorábbi ismert széphistóriát, a Valter és Griseldis históriáját Istvánfi Pál
1539-ben írta János király és Izabella esküvőjére. A mű forrása Boccaccio 100. no-
vellájának Petrarca készítette latin nyelvű prózai feldolgozása. A padovai egyete-
men tanult szerző, a történetíró Istvánffy Miklós apjának reneszánsz műveltségét
bizonyítja, hogy nemes irodalmi alapanyaghoz nyúlt. A kor középkorias értékrend-
jéről árulkodik viszont, hogy pontosan azt a történetet választotta ki a Decame-
ronból, amelyben nyoma sincs a világias vagy az udvari szerelemfelfogásnak. Az
eredeti novella, amely az utolsó nap utolsó története, tehát az egész művet lezáró
darab, kicsit ironikus módon a házastársi hűség végletes példáját adja elő . Istvánfi
feldolgozásában a férje értelmetlen és vérlázító, megalázó tetteit alázatosan foga-
dó asszony a házasuló lányok számára követendő példaképként jelenik meg.
Az Istvánfihoz hasonlóan udvari közegben otthonos Ráskai Gáspár, II. Lajos,
majd Szapolyai János belső embere 1552-ben írta meg Vitéz Franciskórúl és az ő
feleségéről szóló énekét, mely egy elterjedt középkori lovagi elbeszélést dolgoz fel,
valószínűleg délszláv forrás alapján. A történet középpontjában a király udvará-
ban férfiként megjelenő asszony áll, aki nemcsak hogy húséges marad az ostoba
fogadás miatt kegyvesztetté vált férjéhez, de lovagi viselkedésével elégtételt vesz a
fogadást csalással megnyerő intrikus Kassánderen.
A Zebernikről Budára érkező vitéz Franciskó megpróbáltatásainak tanulsága
épp az, amit Istvánfi Pál kiírt Griseldis történetéből : Fortuna hányattatásai miatt
az ember rengeteg próbát kell hogy kiálljon, "Nem volt soha senki oly bőlcs magá-
túl, / hogy ki nem csalatott valahon dolgában" (6. vsz.), az egyetlen bizonyossá-
got Isten kegyelme jelenti. Ráskai szereplői húen követik ezt az alázatosságot, az
alattomos Kassander által becsapott férj alacsony sorban, rejtózködve tér vissza a
148
 2.5. A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

királyi udvarba, felesége pedig, amint az apród segítségével tudomást szerez férje
becsapásáról, a várból kiköltözve, férfiruhába öltözve, sok megpróbáltatást kiállva
menti meg férje becsületét.

Férfiruhába öltözött nő a h őse a szintén délszláv forrás alapján írott Béla ki-
rályrúl és az Bankó leányárúl való szép históriának. 68 Bankó vitéznek nem lévén
fiúgyermeke, legfiatalabb lányát férfinak öltöztetve küldi fel Budára. A király és
vitézei négy próbában alulmaradnak, az utolsó próba, a közös fürdőzés feladata
elől leány csellel tér ki. A befejezés inkább vaskos középkori tréfa, az udvari visel-
kedésnek nyomait sem mutatja; az okos ürüggyel immár hazafelé hajózó leány
csúfondárosan a kebleit mutatja a parton álló királynak és kiséretének:

Az Bankó leánya ezt mondta királynak:

"Teremnek-é, király, te birodalmadban,
Az te szép kertidben ilyen drága almák,
Mint az én kertemben, kik előtted voltak?

Budára hoztam volt az két drága almát,

De nem tudtad, király, megszegni az almát."

A férfi-nő viszony hasonlóan archaikus modelljét mutatja több korai széphistó-

ria. A valószínűleg középkori orális hagyományra visszavezethető Szilágyi Mihály
és Hajmási László históriája regényes szökési-Ieányszöktetési történetében a török
császár leánya a két vitéz számára csupán hadizsákmány, akinek birtoklásáért pár-
viadalt vívnak.
Az üzleti könyvkiadás 1570-es években meginduló konjunktúrája ösztönözte a
széphistóriák igényesebb, antik és reneszánsz irodalmi anyagot feldolgozó darab-
jainak megszületését. Különösen népszerű volt a Trója-mondakör. A kitűnő kül-
földi egyetemeket járt Hunyadi Ferenc, aki később az erdélyi fejedelmek orvosa
lett, még 1569-ben állította össze a trójai háború történetét. (Az régi és híres neves
Trója várasának tíz esztendeig tartó megszállásáról és rettenetes veszedelmérő/. 69)
Meglepő , hogy a latinul elegánsan verselő, humanista műveltségű Hunyadi a té-
mát középkori latin összefoglalások alapján, poétikailag igénytelen formában adja
elő . Az eseményeket kronologikus rendben, száraz modorban sorolja el, az iro-
dalmias mozzanatok, a szerelmi motívumok alig érdeklik, annál többet tanít és
moralizál. Hasonlóan járt el Huszti Péter is, pedig az ő Aenetsének?? fő forrása már

68 RMKT8.,173-178 .
fR RMKT8.,50-118.
ro RMKT9., 465-521.
149
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

Vergilius eposza volt. Huszti szövege, bár helyenként szorosan követi az eredetit,
közel sem rn űford ít ás . Az eposzi szerkezetet felforgatva az eseményeket szigorú
időrendbe erőlteti, Vergilius anyagát kiegészíti a kommentátorok információival,
majd Aeneas és társainak történetét megtoldja Róma alapÍtás ának legendájával
és - Luther nyomán - a Római Birodalom bukására vonatkozó eszkatologikus jö-
vendölésekkel.
A témakör harmadik, szándékosan névtelenségbe burkolódzó feldolgozója
Hunyadival és Husztival ellentétben már m űve latin argumentumában is büszkén
vallja, hogy "causa voluptatis", gyönyörködtetés céljából Ír. (Lévai Névtelen: Paris
és görögIlona históriája.71) Ovidius két heroidája alapján Páris és Heléna szerel-
mének bontakozását a szerelmesek levélváltás án keresztül mutatja be. A névte-
len szerzőnek a legjobb pillanataiban sikerült megtalálnia a témához illő költői
nyelvezetet. A női szépséget aprólékos leírásokban részletezi, és hosszan elidőzik
aPáris aranyalmájáért versengő három istennő ruhátlan felvonulásán. A szerelmi
szenvedély testi vonatkozásainak ábrázolásával sikeresen teremt erotikus feszült-
séget:

Óh mely nehéz, higgyed, bizony énnekem,

Hogy teveled együtt eszem és iszom,
De nem szabad nekem veled lefekünnöm,
Így ostoroz az én nagy kévánságom.

Ezt bizonnyal higgyed, nekem halálom,

Mikor urad ölelget én előttem,
Te pedig nagy bosszút teszesz énrajtam,
Mikor uradat csókolod én előttem.

A terjedelmes, 852 strófás Az Fortunatusról valószép história (Kolozsvár, 1580)

névtelen szerzője Szebenben, szász környezetben találkozott m űvének eredetijé-
vel, egy német nyelvú, sok változatban terjedő népkönyv valamelyik feldolgozá-
sával. A história mesés elemekkel- soha ki nem fogyó erszénnyel, messzire repítő
süveggel - dúsított moralizáló történetek füzére; számos olyan európai vándor-
mot ívumot is felhasznál , amelyek később a népi elbeszélésekben is felbukkannak.
A Fortunatus-témát a verses históriától függetlenül a 17. század közepén prózában
is feldolgozták (Fortunatusról íratott igen szép, nyájas beszédű könyvecske, Lőcse ,
1651).
Az Apollonius-históriát a kolofon szerint 1588-ban Írta egy névtelenség mögé
rejtőző szerző ("Az ki ez éneket rendelé versekben, igen bízik Istenben, / Mint

71 RMKT8., 135-168.
150
 2.5 . A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

Apollonius király az tengeren, búdosván elméjében, / Az ezerötszáznak és az

nyolcvannyolcnak kétséges elejiben"). Forrása egy Kr. u. III. századi hellenisztikus
kalandregény, amelynek a szövege latinul, a Gesta Romanorum részeként hagyo-
mányozódott. A történet igen népszerű volt Európa-szerte a középkorban és még
a 16. században is. Pericles c ím ű drámájában Shakespeare is feldolgozta. A cse-
lekmény fordulatosságát érzékelteti a história hosszú alcíme (a Fanchali Jób-kó-
dex verziójában) : .M íképpen az Apolonius nevó Király egy mesének megfejtésiért
búdosván az tengeren mindeneket elvesztett és végre halász ruhában Altestrates
király udvarában méne, melynek leánya, az szép Lucina asszony az kiralyfit meg-
szeretvén hozzá méne; és miképpen az Apolonius az királyságra hazamenvén az
tengeren feleségit és leányát elvészti és miképpen óket sok esztendó múlván meg-
találta és nagy örömmel és békességgel országában bejöve." A névtelen szerzó
meglehetósen fegyelmezetten és hűségese n követi a latin eredetit. Már nem any-
nyira átdolgozásnak, de valódi m űford ításnak tekinthetjük ezt a hosszú, tizenki-
lenc szótagos sorokban Írott, érezhetóen nem éneklésre, hanem olvasásra szánt
históriát.
A szerelmi tárgyú széphistóriák közül kiemelkedik Árgirus históri ája." a tör-
ténet különleges meséje, költóisége, megformáltsága egyedülálló a széphistóriák
között, hatástörténete pedig - részben Vörösmarty Csongor és Tündéjének köszön-
hetóen - egészen a 21. századig folyamatos. Épp kitartó népszerűségének, a fo-
lyamatos olvasásnak és a korai példányok elhasználódásának köszönhetó, hogy
filológiailag rendkívül szerencsétlen állapotban van a szöveg: egyetlen 16. századi
kéziratotvagy kiadást sem ismerünk belóle. Valószínű, hogy 1580 elótt keletkezett;
egy 1575-ból származó magánlevél talán már Árgirus repüló ostorára, bocskorá-
ra és palástjára utal ("vagyon dolgom, mint az tündér vitéznek, egy órán együtt,
más órán másutt"). Nótajelzése, Huszti PéterAeneisének (1569) egy sora, egyúttal
Ilosvai Selymes Péter Toldijának nótajelzése is, és az Aeneis-részlet elsó kéziratát is
1580-ban Írták. Ennek ellenére csak 1618-ból származik az elsó, töredékes másolat
(Tatrosy-énekeskönyv), de a teljes szöveg csak a 18. századi ponyvakiadásokban
maradt fenn, amelyek már m ódos ítottak a rímelésen és korszer űs ített ék a szöve-
get. A versfókból kiolvasható szerzónévhez, Gergei Alberthez sajnos nem tudunk
teljes bizonyossággal kapcsolní más m űvet és történeti személyt, az is kérdéses,
hogy székelyföldi (Gyergyai) vagy felvidéki (Gergey, Görgey) szerzóról van-e sz ó.
A széphistóriák rn űfaj ába sem illeszkedik tökéletesen Árgirus históriája: sokkal
inkább a tündérmese egyedüli magyar képviselójének lehet nevezni. Szemben a
széphistóriák többségével, nem törekszik a história megtörténtségének igazolásá-
ra, nem köti ismerti földrajzi helyekhez, nem találunk benne moralizáló tanulsá-

12 RMKT XVI. sz., 9., 371--401 és http :/ /www.tankonyvtar.hU/konyvek/ argirus-historiaja/ argi-

rus·historiaja-081028-35 . Kiad. Parádi Andrea. Bp., 2007.
151
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

got a szerelem vagy a nők ellen, és forrását sem sikerült mindeddig megtalálni. .
A vers első két sorát ("A tündérországról bőséggelolvastam,/ Olasz króniká[k?]
ból kit megfordítottam" I, 1) egyes kutatók úgy értik, hogy a szerz ő korábbi fordí-
tása(i)ra vonatkozik. Valószínűbb azonban, hogy a legkorábbi fennmaradt szöveg-
emlék, a Tatrosy-énekeskönyv egyes számú változatát ("krónikából") elfogadva
magát az Árgirus-történetet próbálja így történetileg legitimálni a szerző, ahogy
később Zrínyi is nem létező olasz és török krónikákra hivatkozik annak kapcsán,
hogy Zrínyi saját kezűleg ölte meg Szulejmánt.
A történetet azért is inkább nevezhetjük mesének, mert a cselekmény mozga-
tórugója, a szereplők tetteinek fő befolyásolója a csodák, előjelek és varázslatok
sorozata. Annak ellenére, hogy a történet középpontjában a szerelem áll, ez sem-
miképpen sem udvari: a fát a tündérlány ülteti Acleton király kertjébe, azért, hogy
rátaláljon Árgirus, és szerelmük udvarlás nélkül beteljesedik első találkozásukkor
együtt töltött éjszakájukon. Sem Árgirus, sem Acleton király nem lovagias figura:
kíméletlenül kivégzik Philarenust, a jóst, aki a király kérésére mondta el az igazat,
a vén kofát, aki a királyné kérésére kémkedett a tündérlány után, és az inast is, akit
Árgirus vendégüllátója bízott meg a királyfi elaltatás ával, de egyik esetben sem
a terv kiötlője bűnhődik. A történet azonban rendkívül jól szerkesztett, a hármas
számnak állandóan visszatérő szerepe van benne: a három részre tagolt históriá-
ban három királyfi szerepel, három embert ölnek meg büntetésből, a mese végén
háromszor csapja arcon Árgirus a tündérlányt három szolgálójának jogtalan bün-
tetése miatt.
A narrátor gyakorlott, magabiztos elbeszélőnek mutatkozik: "De hogy az sen-
kinek már nehéz ne lenne / Csak rövid beszéddel minden ember értse" (II, 39)
- mondja, mintha szándékosan hallgatósága számára egyszerűsítené le mondan-
dóját, A meseszer űségt ől távolítja a történetet, hogy számos művelt vagy szimbo-
likusan is értelmezhető utalás található benne. A mű elején az akarata ellenére
mély álomba merülő két idősebb királyfi azt mondja, hogy .rnínt egy fél meghol-
tak, földre nyomattattunk" (I, 13), ami az antik eposz ok metaforája, mely szerint
az álom már fél halál. A szereplők neve közül több is (Árgirus, Acleton, Philarenus,
Medana) görögből származik, különösen Árgirus (ezüst) és Acleton király (a hívat-
lan) neve látszik egyértelműen értelmezhetőnek. A narráció kerek , a történetben
nem találunk elvarratlan szálakat vagy fordító i félreértéseket. A szerző narrátori
képességeit jól jellemzi a vándorút előkészítése, a csodálatos almafa melletti hár-
mas próbatétel. Az első két királyfi nem tud megküzdeni az "álomhozó széllel", a
harmadik fiúnak viszont épp egy álom jelzi, hogy nem kellett volna megöletni ajö-
veridőmondó Philarenust ("Mert mit jövendölt, igaz lészen, tudom / Nékem jelen-
tette ez étszaki álom" I, 30) . Az apa félelméből és a fiú eltökéltségéből ekkor már
egyértelmű, hogy miképpen fog folytatódni a történet: beteljesedik mindaz, amit
a jós ígért ("Igaz lészen talán Philarenus szava, / Noha te felséged őtet levágatta"
152
 2.5. A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

r, 35). Bonyolult, de szándékosan nem egyértelmű (folklóreredetú vagy alkímiai?)

szimbolikát sejtet a három nemesfém jelenléte a m űben: a "változó hely"-en
olvasztott rézszínű folyó forrás fakad. Árgirusnak nemcsak a neve jelent ezüstöt,
hanem maga is fehér bórú ("szép fejér testem" II, 8), a tündérlány pedig amellett,
hogy aranyhajú, távoli várában .sz ép aranyból csinált Belona oltára" áll Vénusz
templomában. Ez utóbbi értelmezéséhez nem szükséges a kis-ázsiai Ma/Bellona
istennó antik szöveges forrásokból alig ismert hagyományához visszanyúlni, elég
arra a közismert ovidiusi szállóigére gondolnunk, mely szerint militat omnis amans
(Szerelmek r, 9), azaz "katonáskodnak minden szerelmesek" (Csokonai) . Az antik
irodalom mesehagyományának komplex ismeretére és önálló újraértelmezésére
utal a félelmetes küklopsz (az egyszemű óriás) és az ApuleiusAranyszamarából is-
mert farkasember-történet epizódszerű megjelenése. Annak ellenére, hogy maga
a történet nem udvari jellegű , hiszen "Vénusz szép szerelmes játéka" a fószereplók
első találkozásánál megesik, néhány helyen felsejlik az udvari civilizáció beszélge-
téskultúrája ("Egymás szeretók közt mely szokott lennie, / Egyik az másikkal nagy
soká beszéle" II, 39) .
Az 1570 után keletkezett szerelmi históriákban egyre jelentősebb lesz a sze-
relmet elítélő, annak veszélyeit részletező morális tanulságok szerepe. Enyedi
György Gisquardus és Gismundája (1574) a szerelem szenvedélyére vezeti vissza
szereplőinek keserű sorsát, Euryalus és Lucretia történetének szintén ez a fő
tanulsága, míg a korábbi históriáktól (Voltér és Grize/disz, Vitéz Franciskó, Béla
király és Bankó leánya, Árgírus, Telamon és Diomedes) ez a szerelmi veszélyérzet és
szerelemellenesség idegen volt. Paradox módon épp az 1570-es évek k özep ét ől,
az udvari szerelemkép Magyarországra érkezésével, a szerelem mibenlétének ala-
posabb, teoretikus feltárásával kezdik el emlegetni "Cupido mérges nyilát", akitől
"addig órizzed magad, míg meg nem lát" (Czegei Névtelen : Effectus amoris , 1587 ,
116. VSZ.) / 3 ekkortól lesz kézenfekvó a szerelemellenes tanulságok felhasználása
az irodalmi moralizációkban.

2.5.5. A kései história

Aszéphistória típusú epikus ének virágkorának az 1500-as évek hetvenes és nyolc-

vanas évtizedét kell tartanunk. Ebben a két évtizedben ez a múfaj olyan korszer ű
és inspiráló formává alakul, amely jelentós irodalmi teljesítmények létrejöttét teszi
lehetóvé. A széphistória alkalmas volt arra, hogy az európai irodalmi diskurzus
alakzatainak jelentős szegmensét - antik irodalmi alaptörténeteket, mitológiai,

73 Kritikai kiadása: http: / /magyar-irodalom.elte.hu/effectus/masodik. Kiad. Szegedi Béla. Bp.,

1999.
153
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

történeti hivatkozásanyagot, irodalmi archetípusokat, közhelyeket stb. - közvetít-

se a magyar nyelvű olvasóközönség számára, bevonva az irodalmi kommunikáció
terébe olyan, átlagos deákos múveltséggel vagy annál is kevesebbel rendelkező
befogadókat, akik korábban nagyrészt csak a szóbeliség keretein belül mozoghat-
tak.
A múfajra eredendően jellemző párbeszédes, dialogikus jelleget Csáktornyai
Mátyás marosvásárhelyi iskolamester az iskolai retorikai gyakorlatok során hasz-
nosította. Az Ovidius nyomán (Átválto zások XIII, l-398) készített históriájában
Aiax és Uiixes Achilles legendás pajzsáért vetélkedve, Ovidius eredetijét szorosan
követve, szépen szerkesztett szónoki beszédben foglalják össze a trójai háború so-
rán szerzett érdemeiket. Hasonlóan egymással vitázó, érvelő szónoklatokra épül
a Rómaifóasszonyoknak az cifraság tilalmáról való perlódések címú, l599-ben Ko-
lozsváron megjelent éneke. A m ű érdekessége, hogy a női szépítkezés és divatos
öltözködés mellett érvelő beszéd a női öntudat első nyilvános megfogalmazása
irodalmunkban.
Illyefalvi István Jephtes-históriája (1590) a Bírák könyve ll. fejezetének tör-
ténetét dolgozta fel. Forrása azonban nem közvetlenül a Biblia szövege, hanem a
skót George Buchanan l542-ben írott latin nyelvű humanista Jephtes sive de voto
című darabja. Ez a mű az új típusú humanista dráma egyik mintadarabja, melyaz
arisztotelészi Poétika követelményeinek teljes mértékben megfelel, dramaturgiai
példaképe pedig Euripidész Iphigenia Auliszban címú műve . A két darab szüzsé-
je igen hasonló, mindkett őben egy leánygyermek fogadalmi áldozata és a leány
apjának tragikus gyötrődése áll a középpontban. Ha figyelembe vesszük, hogy a
Jephtes-história feldolgozásához Balassi Bálint is hozzáfogott, a mú kontextusát
nem annyira a teológiai-didaktikus, mint inkább a humanista-udvari közegben
kell keresnünk. Illyefalvi meglehetősen húen követi Buchanan drámájának szöve-
gét, helyenként sikerült felemelkednie az eredeti m űv észi színvonalára. Sajnála-
tos, hogy epikus formát választott a darab lefordítására, pedig helyenként nagy
poét ikai érzékenységgel képes visszaadni az eredeti drámaiságát:

"Oda vagyunk, fiam" - többet nem szólhatta szemét az könny bétele,

Leány hogy ezt látá , sokkal nagyob dolgot valamit erről véle,
"Ha mi dolog vagyon - monda - édesatyám, essék ellenségünkre!"

"Bár úgy lenne inkább - atyja monda néki - de fejünken telik be,
Oh, veszett atyának veszettyébb leánya, mire jövél elómbe?"
Iphis monda néki: "Ím, úgy megijesztél, hogy alig vagyok belé.

Csáktornyai és Illyefalvi munkáját legjobb pillanataikban már nem átdolgozás-

nak, hanem múfordításnak tekinthetjük.
154
 2.5 . A MAGYAR NYELVÚ VERSES EPIKA

A história válságáról és lassú átalakulásáról árulkodó további tünet, hogy a szá-

zad végén megjelenik a verses epika egy olyan típusa, amely terjedelmében mesz-
sze meghaladja a műfaj eredeti kereteit. A 16-17. század fordulóján tudomásunk
szerint három ilyen hatalmas, a históriás énektől a verses regény irányába elmoz-
duló m ű született. Az első, Cserényi Mihály m űve (Perzsiaifejedelmek históriája74 ) ,
valójában verses Hérodotosz-fordítás. A görög-perzsa történetből módszeresen
kiemelve a perzsa történelemre vonatkozó részeket, kiegészítve néhány egyéb
helyről származó epizóddal Cserényi négyrészes, közel nyolcszáz strófás verses
történeti regényt alkotott.
A sajnos ma már csak könyvtáblából kiáztatott nyomtatástöredékekbőlismert
Clitophón és Leucippe még ennél is hosszabb lehetett, a teljes m ű elérhette a Szigeti
veszedelem terjedelmét. A história forrása Achilleusz Tatiosz 3. századi alexandriai
görög író nyolc könyvből álló szerelmi kalandregénye volt. A m ű kalandos és eroti-
kus részletekben bővelkedik; tartalmaz például egy hosszú párbeszédet arról, hogy
vajon a fiúk vagy a lányok által nyújtott szerelmi gyönyör-e a magasabb rendű. Az
ismeretlen magyar átdolgozó, amennyire a töredékekből megállapítható, nem volt
képes a história műfaji és poétikai korlátainak meghaladására. Verselése unalmas,
rímei morfémarímek, nyelvezete kevés költői szépséget vagy elbeszélésbeli ügyes-
séget mutat, A bevezetőben így foglalja össze m űvének mondanivalóját:

Meggyőz mindent, mint mondják, az szerelem,

Nincs mert ell őtte nyilában engedelem,
Rabjává lesz mind szegény s fejedelem,
Ellent nem áll néki ész , sem értelem.

Erőt, eszet, elmét mert mind felyülmúl,

Valakikben mérge hevének indul,
Éget ő tüzével, kímíletlen dúl,
Mint vitéz t őrében, bölcsi azképpen hull.

A Clitophón és Leucippebez nagyon hasonló művet, Heliodórosz Aithiopikáját75

feldolgozó, ötsoros tizenkettesekben megírt Chariclia sorsa azt példázza, hogy a
verses epika regénnyé alakításának poétikai kísérlete nem volt sikeres. A m ű (va-
lószínű) szerzője, Czobor Mihály az eredeti történetnek csak alig feléig jutott el,
de vállalkozása végül töredékes és kiadatlan maradt. A torzóban maradt szöveget
közel száz évvel később a történetet saját fantáziája alapján lekerekítve Gyöngyösi

74 RMKT n .,345-381.
75 Az eredeti mú modern magyar kiadása: Sorsüldözött szerelmesek. Ford. Szepessy Tibor. Bp., Heli-
kon , 1964 . A história kiadása : RMKT10.
155
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

István "hozza új életre", azt is bizonyítva ezzel, hogy versesepikájának a 16. szá-
zad végi széphistória volt az egyik legfontosabb poétikai elózménye.
A század utolsó évtizedében a história hirtelen elveszíti életerejét, a múfaj vál-
ságba kerül. Legfeltúnóbb a széphistóriák elapadása. Mintha ez a típus, amint ki-
nevelte saját olvasóközönségét, egyszerre ráirányította volna a figyelmet a saját
viszonylagos korszerútlenségére és provincialitására is. Stoll Béla megfigyelése sze-
rint ekkor már egyre inkább "a szerelem megverselésének uralkodó múfaja a líra"
(STOLL Béla 1955: 178). A legigényesebb szerzók új irányokba próbálják tágítani az
epikus ének határait. Averses epika átalakulásának egyikjele, hogy a szórakoztatás
helyett - mint láttuk - gyakorlati, praktikus funkciókat kezd betölteni; részben az
iskolai oktatásban, részben - elsósorban az erdélyi fejedelmi udvar környezetében
- a politikai propagandában kap szerepet. A közönség érdeklódése nem szúnt meg
iránta teljes egészében, hiszen a következó két évszázad során a régi történeteket
újra és újra kiadták. Egyesszövegek ponyva formájában még Arany János gyermek-
korának olvasmányai között is megfordultak. A befogadó közönség körének széle-
sedése, a szövegek visszaíródása a kéziratosság és az oralitás közvetító rendszerébe
megnyitotta az utat a históriák folklorizálódásának irányába is. Az Apollonius szép-
história motívumai a 20. század elején gyújtött népmesékben köszönnek vissza.
A 16. századi verses história alakulásának folyamatát jelképesen egy nagyigé-
nyú, torzóban maradt kompozíció zárja le. A Theagenes ésChariclia történetét ő rző
kézirat Zrínyi Miklós csáktornyai könyvtárából került eló a 19. század végén.
(A Szigetiveszedelem szerzóje tehát minden bizonnyal ismerte ezt a múvet.) Szer-
zóje valószínúleg a Rimay János sztoikus köréhez tartozó, múvelt és világot
látott fóúr, Czobor Mihály. Amú forrása HeliodóroszAithiopika (Etiópiai történet)
címú késő hellenisztikus regénye . A mú 16. századi európai népszerúségét mutat-
ja, hogy gyakran fordítják nemzeti nyelvekre. Magyarországon sem volt ismeretlen,
a görög eredeti megvolt Mátyás király Corvina könyvtárában, 1592-ben pedig az
az Enyedi György fordította latinra, aki korábban magyar nyelvú széphistóriát is
szerzett Gisquardus és Gismunda történetéról. A magyar verses Chariclia közvet-
len mintája azonban nem ez a latin változat volt, hanem Johann Zschorn 1559-es
német nyelvú prózafordítása. Czobor láthatóan küszködik a históriás ének verses
formájának kötöttségeivel. A versformául választott ötsoros tizenkettesek nehéz-
kessé, bóbeszédúvé teszik az elbeszélést, és ezért inkább a hosszas leírások és a
párbeszédes részletek kerülnek elótérbe a szövegben. A szerzó talán a vállalko-
zás anakronizmusát, a verses epikai forma elavulását érzékelve a történet felénél
végleg abbahagyta a munkát. A félbemaradt fordítás száz évvel késóbb Gyöngyösi
István kezébe jutott, aki a görög eredeti ismerete nélkül, saját leleményéból kiegé-
szítve költötte újra a történetet (Új életre hozatott Chariclia, Lócse, 1700) . Az Ait-
hiopika érdekes módon ismét száz év múlva újra fordítóra talált Dugonics András
személyében (Szerecsenek, Pozsony-Pest, 1798) .
156
 2.6. BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

2.6 . Balassi Bálint és az udvari irodalom

A magyar nyelvú reneszánsz udvari kultúra csak lassan és nehezen bontakozha-

tott ki a 16. században a török gyors térhódítása és a reformáció hitvitái közepette.
Egészen az 1570-es évek elejéig nem rendelkezünk biztos adattal a magyarul meg-
szólaló udvarló, szerelmi líráról.
Az udvari kultúra gyökerei a 12-13. századra, az érett középkorba nyúlnak visz-
sza. Ekkor jelentek meg az udvariságnak azok az ideáljai és viselkedési normái,
amelyek meghatározók lesznek az európai kultúra elkövetkező évszázadaiban:
a keresztény erények szekularizált változataként a hit, a hűség, a szerelem bevo-
nult az udvari viselkedés elvárt formái közé. Az udvari kultúra fontos eleme lett a
szeretett nő idealizálása, piedesztálra állítása és tisztelete, ez azonban koronként
más és más retorikai eszköztárral valósult meg. A középkor keresztény inspiráció-
jú ideáljához (amely gyakran isteni attribútumokkal, a fénnyel, nappal, megvilá-
gosulással, megváltással kapcsolta össze a nő leírását) már a lovagi költészetben
csatlakozott a szerelem mint lelki betegség részletező, szimptomatikus leírása.
A reneszánsz udvari költészet leginkább retorikájában különbözik a korábbitól: a
szeretett nő egyszerre megváltó és emésztő hatása a világra egyre különlegesebb
variánsokban jelenik meg (például Balassi meztelen Caeliája miatt a szerelem ak-
kora hőséget áraszt - neolatin minta alapján -, hogy fürdőzés közben elgőzölögteti
a vizet). Másrészt a szerelem mint betegség jelenségeinek leírása is egyre bonyo-
lultabb, paradoxikusan kiélezett formát ölt (Balassinál a Caelia-ciklus ötödik ver-
sében Caelia molnár lesz, a költő szívét őrli, a malmot pedig a könnyei hajtják) . Az
udvari szerelem kultuszának éppúgy része a szeretett nő imádata, mint a figyel-
meztetés a szerelem veszélyes, halálos voltára (erre az Euryalus és Lucretia histó-
riája nyújtja a legjobb példát), vagy az imádat megtagadása, a szépség mulandósá-
gának hangsúlyozása (pl. Zrínyi II. idilliumában) .
A magyar reneszánsz udvari kultúra eredetéről, forrásairól nem tudunk sokat .
Ha voltak is középkori (Anjou-, Zsigmond- vagy Mátyás-kori) gyökerei, annak csak
nagyon szerény nyomai maradtak a 16. századra. Bizonyos, hogy a reneszánsz ud-
vari kultúrát Magyarországon két irányból érték jelentős hatások: egyrészt Itáliá-
ból, ahol a magyar elit jelentős része egyetemi tanulmányait végezte, a legjelentő­
sebb humanisták és arisztokraták (pl. Verancsics Antal, Zsámboky János , Forgách
Ferenc, ifj. Báthory István) megfordultak Padovában, Bolognában, és onnan ma-
gukkal hozhatták az udvari kultúra kedvelését . Közülük azonban csak Verancsics
Antaltól (1504-1573, 1569 és 1573 között esztergomi érsek) ismerünk olasz és
latin nyelvú madrigálokat; másokat vélhetően hidegen hagyott ez a kultúra annak
ellenére, hogy részt vettek udvari ünnepélyek, allegorikus felvonulások szervezé-
sében (Zsámboky János a bécsi udvar ünnepélyein is segédkezett mint az alle-
157
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

gorikus cselekmény, az invenció írója). A legtöbben pedig - minden bizonnyal az

ország nehéz helyzetére gondolva - nyíltan elutasították az udvari kultúrára és
reprezentációra fordított pénzkidobást, "kéncsketést", ahogy Forgách Ferenc ÍJja
egy királykoronázás kapcsán. Az olasz reneszánsz udvari kultúra a legerősebb ha-
tást Erdélyben fejtette ki, Báthory Zsigmond udvarában (1581-1596), aki elsőran­
gú zenészeket és építészeket hívott Itáliából (Giovanni Battista Mosto, Pietro Busto
zenészek, Ottavio Baldigara, Simone Genga építészek) .
Ennél közvetlenebb és állandóbb udvari hatás érte a magyar elitet a bécsi ud-
varból, amelynek rendezvényein, ünnepségein a királyi udvartartás tagjainak
szükségszerűen részt kellett venniük. II. Miksa, majd II. Rudolf császár (a magyar
trónon I. Miksa, ill. I. Rudolf magyar király) a korszak egyik Európa-szerte kiemel-
kedő m űv észeti, irodalmi központjává emelték Bécset, majd Prágát. Miksa udvari
festője, Giuseppe Arcimboldo számos koronázás és esküvő díszletét készítette el,
II. Rudolf (1577-1608) idején pedig , amikor a császár Prágába költözött, Európa
kulturális és tudományos centruma lett a Habsburg-udvar (a képzőművészetben
Giambologna, Hans von Aachen, Egidius Sadeler, a tudományban Tycho Brache,
Johannes Kepler, John Dee révén). Rudolf révén, aki 1572-től magyar király is volt
(koronázásán fellépett egy hajdútánccal Balassi Bálint is), számos magyar diplo-
mata-költő is felkereste a birodalom fővárosát: Rimay János, Petki János, Lépes
Bálint, vagy az egyik legszebb 17. század eleji szerelmi költemény, a Sötét ködbül
alig tisztult vala szép hajnal. . . névtelen szerzője. Bár nem minden magyar főneme­
si család képviseltette magát állandóan az udvari eseményeken, a Balassiak már
az 1560-as évektől szinte mindegyiken jelen voltak. Összefügghet ezzel a hatással
az a tény is, hogy Balassi Bálint legkorábbinak tartott, ismert mintájú versei között
németből vett fordítások is találhatók, méghozzá a bécsi udvarban alkotó flamand
zeneszerző, Jakob Regnart költeményeiből.
Az 1570-es évek elején, Balassi fellépésekor, az esztergomi érsek udvarában
Pozsonyban már majd két évtizede működött egy k ölt ők ör. " Előbb Oláh Mik-
lós körül , majd Radéczy István egri püspök "híres hársfája" alatt szereztek hír-
nevet és elismerést maguknak az érsek, majd a püspök környezetében feltűnő '
latin költők humanista-mitologizáló latin verseikkel, amelyek ugyan távol áll-
nak a reneszánsz udvari költészet irodalmi normáitól, de maga a költői kör talán
az első olyan fórumot jelentette Magyarországon, ahol az irodalom önértékkel
bírt. Istvánffy Miklós, a későbbi történetíró, eklogákat írt mecénásai tiszteletére;
Georg Purkireher pozsonyi német orvos bibliai témákat és Magyarország pusztu-
lását verselte meg, gyakran allegorizáló formában; Nicasius Ellebodius, a rend-
kívüli műveltségű , de korán elhunyt németalföldi humanista pedig itt készítette

76 A költ ökör verseiből válogatást ad: Hortus Musarum . Kiad. Ritoókné Szalay Ágnes. Bp., MTA ITl,
1984.
158
 2.6 - . BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

el kéziratban maradt kommentárját Arisztotelész Poétikájához. Szintén szoros

kapcsolatban állt ezzel a humanista körrel Zsámboky János, a Nagyszombatban
és Bécsben élő humanista, aki hosszú európai vándorútjai (1542-1564) során
kapcsolatba került a kor legismertebb tudósaival, levelezett velük, és közben
több mint 3000 kötetes, részben értékes kéziratokból álló könyvtárat gyűjtött
magának, amely a bécsi udvari könyvtár alapja lett: számos Corvina-kötet került
így oda.

2.6.1. Euryalusnak és Lucretiának széphistóriája és az udvari szerelem

Az 1570-es évek második felére magyar nyelven is kialakulhatott egy költői kör,
amelynek első fontos emléke az Euryalusnak: és Lucretiának széphistóriája (1577,
első fennmaradt kiadása: Debrecen, 1587 körűl). "? Aeneas Sylvius Piccolomini
latin szerelmi novelláját a kolofon szerint egy ismeretlen szerző (sokak szerint
maga Balassi Bálint) fordította magyarra Sárospatakon, "az úr gombos kertjében",
a vár mellett, 1577-ben. A szerző nemcsak Piccolomini elbeszélésének szövegét
fordította le a magyar változatban, hanem a későbbi II. Pius pápa saját költemé-
nyét visszavonó önbírálatát is, amely gyakran kísérte a korabeli kiadványokban a
latin eredetit. A fordítás jellege megfelel a 16. századi magyar irodalom tendenci-
áinak: a szerző csökkenti a mitológiai utalásokat, rövidíti a moralizálást, az eroti -
kus részeket szelídíti. Ha eltekintünk Balassi esetleges korábbi költeményeitől, ez
az első magyar nyelvű szöveg, amely részletesen és nem teljesen elutasítóan beszél
az udvari szerelem filozófiájáról. A költemény cselekményének tanulsága termé-
szetesen egyezik a keresztény morál által megkívánt doktrínával: a szerelem csak
bajt hoz az ember fejére. Ugyanakkor az emberi vágyak sodrásának, úgy tűnik, a
kegyes érzelmek már nem jelenthetnek akadályt: a szereplők lélektani változásai-
nak indokolatlansága (pl. .mí ért hogy idegen országbéli ágyra gerjedez az én lel-
kem?" 1126. versszak) csak erősíti azt az ellentmondást, ami a vágyak, a szerelem
nyila, a csillapíthatatlan szerelem ("ki hogyha felgerjed, semmi orvossággal eleit
nem veheted" 1149) és a tisztaság eszménye, a lélek mozdulatai fölött gyakorolt
társadalmi-egyházi kontroll gyengesége között feszül. Ez az ellentmondás egy-
fajta felmentés is lehet a kortárs olvasó szemében Euryalus és Lucretia számára:
a Szerelem, a véghetetlen hatalmúnak leírt, kegyetlen gyermek (V/65-73) ellen
az egyedüli orvosság az, ha a legelső pillanatban elkerüljük: "első indulatját ha
eszedben vészed, könnyen azt megolthatod, / de ha erőt vészen, miként az kiálló
fát, nehéz kiszakasztanod". Aeneas Sylvius nyomán lélek és test egyesüléseként
úja le a Pataki Névtelen a szerető és szeretett együttlétét: emiatt elválásuk olyan,

n RMKT 9.,403-461.
159
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

mint a test halála, azzal a különbséggel, hogy a halál után, a lélek eltávoztával
a test már nem érez, de ha kölcsönös szerelem van a két fél között, mindkettejük
lelke elhagyja a másikat. Ez a Balassinál is előforduló, de a trubadúrok, majd a
petrarkista líra által is kedvelt , a szeretők közti lélekcserén alapuló szerelemfel-
fogás a Pataki Névtelennél jelenik meg először a magyar irodalomban: "Mely igen
iszonyú fájdalom halálban légyen, azki nem tudja, / Kétegymás szeretők elválását
hogyha szívében meggondolja, / Eszében veheti, jóllehet az testnek nagyobb kín-
ját láthatja. / Gyötrődik az lélek, elhagyván az testet, úgymint ő szeretőjét, / Lélek
eltávozván, az test is elhagyja kínját , érzékenségét, / Csak egyik szenvedi, az másik
nem érzi aztán az kínnak terhét. / De mikor két lélek egybenfoglaltatott szerelem-
nek általa, / Sokkal veszedelmesb, hogyha meggondolod, azoknak elválása, / Az
érzékenységnek mert mind az kettőben egyaránt birodalma." (V/42-44.)
Szerelmük felébredésekor Lucretia biztatására Euryalus is előbb rabbá lesz,
ahogy Balassi később sokszor szerelmi költeményeiben (II/5: "Már te rabod va-
gyok, fényes szemeidtől mert én megkötöztetém"), és levelezésük során Lucretiát
megkéri arra, hogy fogadja szolgájává: "Szabad légyen immár nékem azt monda-
nom, hogy én te szolgád vagyok!" (II/86.) Nem lehet kizárni, hogy a rab és a szol-
ga hierarchikus megkülönböztetése Balassi szerelmi diskurzusában végső soron
Aeneas Sylvius ellentétpárjára, a captivus (fogoly) és a servus (szolga) viszonyára,
illetve a Pataki Névtelen fordítására vezethető vissza.
Balassi szerelmi költészetének egyik, eddig ismert forrásokból le nem vezethe-
tő jellegzetessége ez a fogalmi distinkció. A szerelmes költő előbb a szerelem rabja
lesz, a gyötrő érzelem börtönében vergődik, ahogy azt gyakran olvashatjuk a
Petrarca utáni reneszánsz költészetben: .Mert azt így jól látod, hogy vagyok te ra-
bod, / ha szinte megölendesz", és "csak ezen könyörgök, hogy éngem mindenkor /
tarts tulajdon rabodnak" - szól Balassi is sokszor szerelméhez. (14. Csak búbá-
nat .. ., 7. és 14. vsz.) A rabság a hölgy iránti feltétel nélküli és mindent feláldozn i
hajlandó odaadás állapota: "Tulajdona vagyok, szabad ő énvélem, / Rabja vagyok;
medgyek [mit tegyek?], ha megöl is éngem, / Vagy csak gyötri lelkem: / Szabad,
ihon vagyok, övé szegény fejem." (4. Bizonnyal esmérem... 13. vsz.) A szerelmes
teljes életét a hölgynek ajánlja, és már akkor is szerencsés, ha a rabságot a hölgy el-
fogadja : "Fejemet, lelkemet, teljes életemet / ajánlottam s vallottam, / Melyet sze-
relmesen és igen jó néven / tőlem, rabjától elvett." (2. Cupido szívemben .. ., 8-9.
vsz.) De az igazi jótétemény csak akkor éri, ha szerelme beteljesedik, és a hölgy
rabból szolgájává teszi. Ezt néha hiába kéri a szerelmes ("Tégy te szolgáddá en-
gem, én édes drága szépségem"; 23. vers, Keserítette sok bú és bánat szívemet...,
6. vsz.). De egyszer elérkezhet a várt pillanat, amikor rabból szolgává teszi a lo-
vagot a hölgye: "Ezelőtt néki csak rabja voltam, / őtet jutalom nélkül szolgáltam,
/ Rabságból kivett, szolgájává tett, / szolgálatom nem esik héában, / Mert ajakát,
mint jó zsoldját, / adja, hogy én megcsókoljam, / Szerelmével ajándékoz, / csak
160
 2 .6 . BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

hogy tovább is szolgáljam." Míg a rab fizetség nélkül dolgozik és szenved, a szolga
már elnyeri jutalmát egy csók formájában. A szolga maszkja alkalmas arra, hogy
a már beteljesedett szerelemben is megőrizze a szerelmes virtuális alávetettségét
a szeretett hölgy előtt; és a Balassi által használt szavak a szerelmi járandóságra
(zsold, illetve ajándék) szándékosan homályosítják el és mossák egybe a szerelmi
viszonynak ezt az egyszerre karitatív és fiskális felfogását. A szerelem ideológiá-
jának ez az átgondolt koncepciója Balassinak egész életművén átível, még egyik
utolsó, az Erdéli asszonykezéról írt versében is visszatér: .Légyek ferge rabja, bátor
ne szolgája, / csak szinte el ne vessen!" (= ha nem lehetek szolgája, leszek bolond
rabja, csak mellette lehessek) - mondja utolsó versbéli szerelmének. A szerelmi
szolgálat ebben a felfogásban a kölcsönös szerelemmel egyenértékű: "Szeretem bi-
zony, csak viszont ő is / éngemet szeressen, / Szolgálatomért szemei elől / éngem
el ne vessen. " (6. vers , Beteges lelkem..., 6. vsz.)
Ettől függetlenül Balassi számos költeményében a korábbi trubadúr és az azt
továbbörökítő petrarkista hagyománynak megfelelően a szerelmesi engedelmes-
ség egyenrangú, egymástól nem sokban különböző formájaként kezeli a rabs ágot
és szolgaságot (pl. a 40 . vers, Éngemet régolta...) . Szerelmi ideológiája azonban
bizonyos fokú elterjedtségre és népszerűségre tehetett szert, hiszen még a 17. szá-
zadban fell ép ő. nagyrészt névtelen Balassi-követő költők között is találunk olyat,
aki megőrzi ezt a distinkciót: a Teleki-énekeskönyv egyik ismeretlen szerzője üd-
vözli így szerelmét: "Vidd meg követségem, s hitesd el, hogy rabja / Vagyok, lészek
s lenni kívánok szolgája."
A szerelemfelfogás rokonságán túl számos más érv is szól amellett, hogy ha
nem is Balassi volt az EuryalusésLucretia fordítója, de mindenképp közeli szellemi
kapcsolatban állt vele. A históriát bizonyosan ismerte, hiszen többször hivatko-
zik rá nótajelzésként. Balassinak szoros kötődése volt a vers keletkezési helyéhez,
a sárospataki udvarhoz, melynek kapitánya, Dobó Ferenc unokatestvére volt. Az
Euryalus és Lucretia históriájának végén Cupido leírását olvashatjuk, amelyet Ae-
neas Sylvius egy különálló verséból fordított az ismeretlen. Balassi jóval később,
1588-89 táján , maga is írt egy költeményt, amely ikonografikusan részletezi a sze-
relem attíbútumait (Bezzeg nagy bolondság volt a balgatagban...), és ezt a "Dobó
Jakab éneke ellen szerzett ének"-ként említi, bár egy elveszett versre hivatkozva.
Ez alapján többen arra következtetnek, hogy az egyébként alig ismert Dobó Ja-
kab az Euryalus és Lucretia sze rzője , hiszen Balassi ellenverséből arra következ-
tethetiink, hogy Dobó Jakab ugyanolyan jellemzőkkel illette Cupidót, mint az
Euryalus-hist őria fordítója. Balassi mindenesetre már 1578 táján írt költeményei-
ben többször nótajelzésként idézi a széphistóriát, tehát a szöveg keletkezése után
gyorsan eljutott hozzá, ha éppenséggel nem ő írta. A legfőbb ellenérv szerzőségé­
vel szemben viszont, hogy a régiségben senki nem említi Balassi műveként a szép-
históriát. 1589-ben Balassi leírt egy költői versenyt, ahogy nyolc ifjú legény, köz-
161
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

tük Credulus, az ekkor 35 éves Balassi Bálint, a Szép magyar comoediából és más
pásztordrámákból (TassoAmintája) vett álnevek alatt saját hölgyét énekelte meg.
Averseny lényegét az adta, hogy ki milyen fokú szellemességgel tudja elrejteni sze-
relme nevét Echo segítségével egy-egy szóban: Zsófiát a .futosó fiá"-ban, Máriát
pedig a "szívemet kínnal Marja". Talán ehhez a későbbi költői versenyhez hasonló
társaságnak kell elképzelnünk a Balassi körül kialakuló költői csoportot, amely-
ben a széphistória szerzője is ott lehetett. Részben a szerelmi tárgyú széphistóriák
szerzőinek, részben ennek a költőkörnek az érdeme, hogy 1587-ben, alig 15 évvel
a szerelmi históriák nyomtatott megjelenése és az Euryalus és Lucretia megírása
után az Effectus Amoris (A szerelem hatásai) című szerelmi esetgyűjteménynévte-
len szerzője 1587-ben már azt írhatja Erdélyben, hogy "sok szép históriát immáron
írtak / Szerelemrül, magyarra fordítottak".

2.6.2. Balassi Bálint költészete

Balassi Bálint több okból is "első", hagyományteremtő költőnek tekinthető a

magyar líratörténetben." Az udvari jellegű szerelmi lírát ő honosította meg ma-
gyar nyelven; a vallási költészetben a zsoltáros fordítások hagyományát szemé-
lyes, egyéni hangvétellel újította meg; a Szép magyar comoediával megteremtette
a magyar nyelvű udvari drámát, és egy új versformát terjesztett el, a háromszor
19 szótagból álló, 6/617-es osztású, belső rímelésű ütemhangsúlyos Balassí-stró-
fát . Ezt a strófaszerkezetet csak az Euryalus és Lucretia histórájának szerzője és an-
nak 1592-ből ismert, mára elveszett versre utaló nótajelzése ("Időd szép virágát,
termeted szépségét, szüvem miért hirvasztod?") alkalmazhatta esetlegesen Balas-
si előtt. Költői hatásánakjelentősége már abból is lemérhető, hogy a Balassi-strófa
a magyar szerelmi, és kisebb részben az epikus költészetnek meghatározó formája
lett az egész 17. században: a líranyelv megújulása formatörténeti változásokat is
magával hozott.
Ez különösen meglepő Balassi verseinek szövegtörténeti hagyománya fényé-
ben. Balassi istenes versei csak 1632-től, az ún . bártfai őskiadástól kezdve jelen-
tek meg nyomtatásban Rimay János vallásos költeményeivel együtt, azokkal ösz-
szekeverve. A szerelmi költemények legnagyobb részét csak egyetlenegy fontos
szövegforrásból ismerjük, az 1874-ben megtalált, "az maga kezével írt könyvbűl
kiírt" Balassa-kódexből, amelyet 1655 után másolt ák."? Miközben Balassi halálát
követően majd 40 éven keresztül nem készült kiadás istenes verseiből, a szerel-

78 Balassi Bálint verseinek kritikai kiadását lásd http :/ /magyar-irodalom.elte.hU/gepesklbbom/.

Kiad. Horváth Iván, Tóth Tünde. Bp., 2002. A nyomtatott szövegkiadások közül (Szentmártoni) Szabó
Géza és Kószeghy Péter kiadásainak használata ajánlott.
79 Digitális fakszimiléje: http: / /magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/bcind.htm.
162
 2.6. BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

mi költemények egyetlen fennmaradt kézirata pedig több mint 50 évvel később

keletkezett, tehát verseinek szöveghagyománya igen csekély a 17. század első fe-
lében, a Balassi-hatás mégis épp ebben a korszakban lett meghatározó a magyar
költészetben. Ennek a paradoxonnak az okát kereshetjük a Balassi-versek orális
hagyományozódásában is (az élettnű különálló kéziratlapon fennmaradt utolsó öt
verse, a sajátkezű versfüzér versei kivételével minden Balassi-költemény nótával
rendelkezik, énekelhető), de abban is, hogy épp a versek népszerűsége és olvasott-
sága okozhatta a kéziratok pusztulását.
Balassi versei tematikusan két nagy csoportra oszthatók, a szerelmi és az iste-
nes költeményekre. Régebben ezek mellett - a Balassa-kódex címadása nyomán
("Következnek Balasi Bálintnak kölern-kőlem féle Szerelmes éneki, kik között egy-
néhány isteni dicsiret és vitézsigről való ének is vagyok") - szokás volt felsorolni
a vitézi énekeket is, ebből azonban a szó szoros értelmében csak egyet találunk az
életműben (Egy katonaének). A Balassa-kódex létezése árulkodik egyedül arról,
hogy Balassi kötetkompozícióba és ciklusokba kívánta rendezni költeményeit.
A Balassa-kódex viszonylag kései másolója a kézirat összeállításakor elhagyta azo-
kat a verseket, amelyeknek nyomtatott kiadása már rendelkezésre állt, és ehhez
összehasonlítási alapul Balassi istenes énekeinek egy ún . rendezett kiadását hasz-
nálta fel, amelyben Balassi Bálint és Rimay János vallásos költeményei egymás-
tól elkülönítve szerepelnek (a rendezetlen kiadásokban nincsenek szerző szerint
csoportosítva) . Ez egyúttal azt is bizonyította, hogy a szerelmes költeményeket is
tartalmazó Balassa-kódex és a csak istenes verseket közlő rendezett kiadások azo-
nos forrásra vezethetők vissza, tehát a Balassa-kódexben felismerhető szerkesztés
korábbra vezethető vissza, minden bizonnyal magának Balassinak az elképzelését
tükrözi. A Balassa-kódexben egyértelműen elkülöníthető két, egymást köve-
tő 33 versből álló ciklus: ezek közül az első az 1584-ben unokatestvérével, Dobó
Krisztinával kötött házassága előtti verseket tartalmazza. A ciklust Balassi egyik
legáhítatosabb istenes verse, a Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét zárja: az
első rész szerelmi kalandozásait a bűnbocsánat kérése zárja, amelyben az Úr segít-
ségét kéri ahhoz, hogy megszabaduljon a házasság előtti szerelmeinek (csak a név
szerint említetteket sorolva Krisztina, Morgai Kata, Bebek Judit, Csák Borbála és
végül Losonczi Anna) bűnétől, és lelkével együtt Istenhez térhessen meg. Balassi
költői inspirációját ebben a korszakban elsősorban a kortárs népszerű dalköltészet
jelentette: versmintái között található lengyel nóta, népszerű olasz sziciliána és II.
Miksa udvari zenészének, Jakob Regnartnak négy verse is. Az udvari élet sodrá-
sában fiatal korától részt vevő Balassi Bálint ekkor még nem a művelt humanista
elit által imitációra méltónak tartott neolatin epigrammákat vagy az olasz költé-
szet csúcsára helyezett Petrarca költészetét követi, hanem azt az irodalmat, amely
könnyen hozzáférhető volt számára a korabeli populáris zenei kultú ra által. Ez
egyúttallehetővé tette azt is, hogy szerzeményei népszerűek legyenek magyarul,
163
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

még akkor is, ha a kortárs magyar közvélemény meglehetősen rossz véleménnyel

lehetett a szerelmi dalokról, azokat "fajtalan énekeknek" (a Zrínyi-könyvtár jegy-
zékében) tartotta, vagy megjegyezte, hogy "nem mindent [=mindenkit] h övít úgy
az szerelem tüze talám mint őtet [=Balassit]" (Balassa-kódex).
A Balassa-kódex második 33-as ciklusa azokat a verseket tartalmazza, .rnínd
kiket házasságába, kiket a Felesígitúl való elválása után szerzett". A kötetkompo-
zíciónak az élettörténetté alakítása gyakori strukturáló eleme volt a középkori és
a reneszánsz szerelmi lírának, mind Dante Új élete, mind Petrarca Daloskönyve ta-
núskodik erről- ez utóbbiban Laura halála adja a kötet fő töréspontját az "in vita"
és "in morte" írt szonettek között. Balassi versciklusa azonban csak ettől a ponttól
válik egyértelműen eleven élettörténetté. A feleség sikertelen kérlelése, a megbo-
csátás kérése után Balassi egy alku részleteit osztja meg az olvasóval: Vénusz ju-
talmat ígért neki, ha "elválik békével" feleségétől (Dobó Krisztinától) - a Cupido
által adott jutalom azonban nem más, mint korábbi szerelmese, Júlia, Vénusz földi
helytartója (37. vers). Júlia reménytelen udvarlása egészen az 58. versig tart ("Ezt
öszverendelém, többé nem említvén Juliát immár versül") . Az ún. Júlia-ciklus már
lényegesen más poétikai alapokon nyugszik, mint a korábbi költemények. A ver-
sek születésében fontos szerepetjátszott egy humanista antológia, A három elegáns
költő (Tres poetae elegantissimi), amelynek Balassi egy 1582-ben, Párizsban meg-
jelent példányából vette több versének alapgondolatát. A három majdnem kortárs
humanista költő, Michael Marullus , Joannes Secundus és Hieronymus Angeria-
nus már a humanista petrarkizmus hagyományát közvetítette Balassi felé. A Jú-
lia-ciklus ismeretlen forrású verseinél feltételezhető egy valószínűleg kortárs olasz
petrarkista költő hatása is, de fontos ezt a petrarkizmust elkülöníteni Petrarcától.
Amint Tóth Tünde mondja: "Nem látom teljesen egyértelműnek a neolatin sze-
relmi költészet ún . petrarkista szellemességeinek Petrarcától való eredeztetését."
Ezeket a szellemességeket, amelyeket későbbi szóval concettónak vagy argutiának
nevezünk, az Anthologia Graecára és az alexandrinus költészetre lehet visszavezet-
ni, ezek jelentek meg újra a 16. századi humanista költők latin verseiben.
Nemcsak az Anthologia Graeca ismerete választja el a 16. század végi petrarkis-
tákat Petrarcától, hanem számos új motívum is kötelező lesz, amelyek nem talál-
hatók meg alaposan kidolgozva Petrarcánál. Az Óh te csalárd világ, nyughatatlan
elme... kezdetú, jellegzetesen késő petrarkista Balassi-vers 2. szakasza jól megvi-
lágítja ezt :

Éngem most kétfelől hiteget két dolog,

Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog
Egymás ellen forog,
Kitől szívem, mint nád, ide-s-tova inog.

164
 2 .6 . BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

"Szerelem, bosszúság" olaszul Amor és Sdegno . Tasso külön verset ír erre a témá-
ra, ahol Amor és Sdegno megvív az Értelem előtt egymással, a következő költemény-
ben pedig a költő saját bosszúságát, haragját próbálja meggyőzni arról, hogy adja
meg magát a szerelemnek. LuigiTansillo (1510-1568) , a nem jelentéktelen 16. szá-
zadi petrarkista szívében egy verse szerint hét évig küzdött a két érzelem, de egyik
sem tudott győzni. A motívumot azonban nem találjuk Petrarca dalai közt: a sdegno,
a harag még Laura kiváltsága . Petrarcánál a fájdalom gyönyöre, szenvedése, a dolen-
di voluptas még nem csap át haragba, csak leveleiben utal erre a lehetőségre .
Egy másik jellegzetessége a későbbi petrarkizmusnak az érzelmek hiperbolizá-
lása: a lángolás motívuma ugyan központi szerepet kap már Petrarca érzelmeiben
is, de hogy ezt túlzással egy vulkánhoz hasonlítsa, még nem jelenik meg nála.
Balassinál viszont többször is megtaláljuk, hogy: .Mint ez Juliához, kinek szép vol-
tához gerjedek, mint Aetna-hegy" (Caelia-ciklus 9. vers), vagy "Lám az Aetna-he-
gyet mondják tengeren túl, korosként égten- ég' (XN. 10), amire Georgius Sabinus-
nál, Angerianusnál, Secundusnál, a népnyelvi költészetben pedig inkább Tassónál
és más 16. század végi költőknél találhatunk párhuzamokat (pl. Tasso madrigálja:
Etna d'amor io sono - azaz ,a szerelem Etnája vagyok"), de valójában a 17. század
eleji marinista lírának lesz ez nélkülözhetetlen eleme, és emiatt találkozunk ezzel a
képpel Zrínyinél többször is.
A paradoxon jellegű dichotómiák (pl. a szerelem tüze égeti a fagyos szívet) késő
petrarkista kedvelésének és az Anthologia Graeca hatásának köszönhető a méreg
és a méz gyakori szembeállítása is. A szerelem édessége és keserűsége ugyan már
Petrarcánál is szemben áll egymással, de a méz (mele) és a méreg (tosco/veleno)
képe csak a 16. században lesz nagyon népszerű; Balassinál is előfordul (52. vers),
majd Rimay első szerelmes énekében és számtalan alkalommal a 17. századi sze-
relmi közköltészetben.
Balassi szerelernképe nem neoplatonikus: a jó és szép platóni egységébólleve-
zetett, egyetlen nőben megtestesülő neoplatonikus szerelemképet alapvetően fe-
nyegetheti az is, ha nem egyetlen nőt énekel meg a költő verseiben, hanem többet,
ahogy azt Balassi is teszi. Ronsard a Nouvelle Continuation des Amours-hoz (1556)
fűzött bevezetőjében (Elégia a könyvéhez) érinti is ezt a problémát: szemére ve-
tették, hogy az egyedül emelkedett stílusban dicsért egyetlen hölgy helyett több
stílusban dicsér több hölgyet, akárcsak Balassi. Válasza erre öntudatos: ,je ne m'en
soucy pas" ("mi gondom rá!"). Már a század elején találunk az olasz költészet-
ben példát a "két nő van az életemben" kérdéskör petrarkista megéneklésére: Luigi
Alamanni számos szonettben kiaknázza a Cynthia és Flora okozta kettőzött gyöt-
relem retorikai lehetőségeit és annak metaforikus megfogalmazásait (pl. két sebet
ejt Amor stb.). Kortársaihoz hasonlóan Balassit sem zavarja az, hogy versciklusa
nem az egyetlen, nagy szerelmet, hanem szerelmek sorozatát beszéli el, amelyek
között Júlia terjedelmileg kiemelkedő, de nem kizárólagos szerepet kap.
165
2 . A R EFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

A petrarkizmus fő alkotásmódja az imitáció. Du Bellay a Francia nyelv védel-

mezéséről írt értekezése elején rögtön leszögezi: "kétségtelen, hogy a műalkotás
legnagyobb részét az imitáció teszi ki, annál is inkább, mert az ókoriak szerint a
legdic séretesebb dolog a jó invenció, és a leghasznosabb a jó imitáció, még azok-
nak is, akiknek a nyelvezete nem elég bő és gazdag" (Deffence, I, 8) . Zsámboky Já -
nos is a Pléiade imitációs elveit rögzíti Poetica allegorikus alakjának Lambinushoz
címzett emblémájában: "Poétika : Akár mit olvassak fel, komolyat vagy vidámat, /
Semmi nem a sajátom, mindent utánzok. / Az igazhoz kitaláltat, kitalálthoz igazat
keverek, / Hogy szép lehessek, akár komolyan , akár vidáman. / És tárgyamat nem
rendben adom elő, a szavakat, az alakzatokat / szabadabban használom, mint má -
sok. / Van olyan anyagom , ruhám is, egysége s formám, / még is felhúzom. De na -
gyobb m ű v észet tarka ruhát kötni, / gyeng ének látsz ik, de nagy meste rséggel ké-
szültn ek. / Nem vagyok a magam ura, képzelem magam, az égi lélek belül hajt, /
és nem az vagyok mindig, ami szeretnék lenni." (TÉGLÁSv Imre 1988, 163-169.)
A még nem elég gazdag nyelvezettel rendelkező népek között elsősorban nem
egyes szerz ők m ű ve í , hanem antológiák terjesztették a petrarkista költészetideált.
A Pléiade első időszakának legfőbb ihletője sem csak közvetlenül Petrarca volt , ha -
nem legalább ilyen fontos szerepet játszott a Rime diverse di molti eccellentissimi
autori nuovamente raccolte című, Velencében Giolitónál 1545-től megjelent több-
kötetes antológia. Ezt számos hasonló kiadvány követte Itáliában latinul és olaszul
egyaránt, köztük a II. János erdélyi fejedelemnek ajánlott, Dionigi Atanagi által
szerkesztett válogatás. A petrarkizmus kutatóinak általános megfigyelése, hogy
1545 körü l az addigi kultikus egyszerzős Petrarca-kiadások helyét átveszik az an-
tológiák, amelyek eleinte szerzők szerint, majd kés őbb retorikai példatár gyaná nt
témakörökbe csoportosítva közölnek verseket. Balassi Poetae tres elegantissimije is
hasonló alkalmi antológia volt epigrammákból.
Bár a legtöbb költő csak egy-két verset vesz át Angerianustól, néhányan többet is,
például Michel Guy de Tours Souspirs amoureuses-ében (1598) tízet, Germain Colin
Bucher (1475-1545) pedig ötvenet. Érdekes módon a versek majdnem felerészben
egyeznek Balassi választásával: Guy de Tours tíz verséból négy van meg Balassinál
is (Caeliafatur, Amorfatur; In tabulaprimus tenerum qui; Quidspeculum spectas; Tu
felix cantas) ; Colin Buchertől pedig öt (Cursic exardes?; In tabula primus; Septem
errant ignes; Quidspeculumspectas; Caeliafatu r, Amorfatur). Balassi választása te-
hát igen közel állt kortársaiéhoz, és ez a hosszú felsorol ás nem csak számszakilag
érdekes: az, hogy Angerianust, ezt a száraz és élvezhetetlen költőt oly sokan és oly
hasonló szempontból választják követendő mintául a 16. század második felében ,
arra utal, hogy a vála sztás szempontjainak hátterében a concettók kedvelése áll,
szemben az imitáció másféle irányaival, a nyelvi mintakövetéssel vagy az aemulati-
óval. Ez a jellegzetesség egybeesik a 16. század második felének általános concetto
felé irányuló tendenciájával is, ahogy az Tassónál és Ronsard-nál is megfigyelhető.
166
 2 .6. BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

Az alábbiakban egy párhuzamos imitáció bemutatásával egyrészt azt próbál-

juk igazolni, hogy Balassi kései, concetto központú költészete mennyire illeszkedik
a kortárs irányokhoz, másrészt ez lehetőséget nyújt annak vizsgálatára is, hogy
Balassi versalkotási technikája, imitációja mennyiben tér el a 16. századi európai
gyakorlattól. A XVII. vers közismerten Marullus Suaviolum invitae dum rapio (Épp
csókot rablok ellenkező kedvesemtól. ..) kezdetű költeményének imitációja. Balas-
sin kívül két másik költó imitálta ezt a verset: Pierre Ronsard franciául (Hier au soir
que je pris maugré toi, Tegnap este ellenedre csókot loptam, 1556) és Julius Caesar
Scaliger latinul (Inter osculandum transfugit cor, Csók közben átrepült a szívem; az
is elképzelhető, hogy Scaliger Ronsard versét vette alapul). 80 Az eredeti marullusi
tízsoros epigramma Balassinál hat strófa lesz, ha a verset záró önálló +3 verssza-
kos Balassi-kódát nem számítjuk. Marullus jellegzetesen latin költői megoldása az
Ovid íusra és az Anthologia Graeca verseire visszamenő akroteleuton: a kezdő- és a
zárószó (suaviolum) megegyezik a versben. A poétikai lezártságnak ezt a megol-
dását csak Ronsard követi, de versében a népnyelvi grammatikai kötöttségek miatt
nem lesz olyan látványos ez a keret, mint a latinban. Marullus versének másik re-
torikus sajátsága a megszólított hölgy nevének, a "casta Neaera"-nak megismétlése
a költeményben. Ennek sorsa igazán érdekesen alakul: sem Balassi, sem Ronsard,
sem Scaliger nem szándékozik meggyőzni az olvasót arról, hogy szerelmük tisztes-
séges , tiszta (casta) nő, bár Ronsard némiképp enyhíti a hölgy beleegyezését, oda-
adását azáltal, hogy meghagyja a csókrablás tényét. Balassinak az imádott hölgy
egyszerűen "szerető" -je, kapcsolatukat pedig inkább a férfi irányítja. Míg Marullus
és Ronsard versében a lélek elrablása tulajdonképp a hölgy bosszúja a csók elrab-
lásáért, Balassi esetében elvész a hölgy ellenkezése és a rablás ténye, és ezzel egy
fontos szerkezeti kapoccsal lesz szegényebb a költemény.
Marullus versében az elragadott lélek lakhelye a száj, az utána küldött szívé
pedig a szem, mely, mint már akkoriban is közismert volt, a lélek tükre. Ezáltal
a szerelem mint egyfajta öntükrözés jelenik meg, csak a szerelmes szemében fe-
dezi fel saját szívét a "költó", saját lelkének tükrét (oculus animi index, a szem a
lélek tükre). Ezt a rejtetten már Marullusnál meglevő öntükrözést Ronsard átveszi,
nyelvileg egyértelműbbé teszi saját költeményében, de egyszersmind a k űls ő való-
ságba is kivetíti: a lírai én kívülről kezdi figyelni magát. A második ronsard-i strófa
kezdőszavai a "me voyant", azaz a "szinte a halál óráján láttam magam, és hogy lel-
kem nagy örömmel követ téged", a lélek és a szív, az érzelmek eltávolodnak és füg-
getlenednek a testtól. Ebben az érzelemkoncepcióban a látás és az érzés közvetle -
nül egymással felcserélhető, hiszen nem tudjuk eldönteni, hogy a férfi hatalmában
levő szem vagy a nő által elhódított szív/lélek követi-e nyomon az eseményeket.

BO A szövegeket lásd Pierre Ronsard: LaNouvelle Continuation desAmours (1557) , Julius Caesar Scali-

ger, Poemata, Heidelberg, 1574, 131.

167
2 . A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

Ronsard költeményeiben igen gyakori a k üls ő énszernlélet, amelyet az én fragmen-

tációjának is lehet nevezni : ez a nárcizmus költészetének kulcsmomentuma. Leg-
jobban talán a Je vouldroybien... kezdetú szonettjében (1552) jelenik meg :

Úgy szeretnék enyhet a gyötrelmemre,

lennék Narcissus, ha ő tó, s ha benne
mártózván egy éjt lent maradhatok.
(Rónay Gy. ford .)

Tehát a költő szerelmese képében tulajdonképpen önmaga tükörképébe me-

rül. Ez utóbbi versrészletnéljól megfigyelhető ennek az é nkettő z é snek, önmagától
való távolságtartásnak az egyik fontos következménye: az erős erotikus célzás egy-
szersmind ironizál a platonista-petrarkista képlettel (a tükörbe nézés motívuma
már Petrarcánál is többször előfordul, de irónia nélkül) . Balassinál a szem nem ját-
szik szerepet, a másodikként elragadott szív is a hölgy szájában marad ("Ki mind -
kettő nékem szép szeret őrn száján ül").
Scaliger költeménye leegyszerűsíti a cselekményt, a lélek eltávozta elmarad,
csak a szív felejtődik ismét a nő szájában. Az ego Ronsard-nál bemutatott fragmen-
tációja Scaligernél retorikus játékká, grammatikai bravúrrá válik: minthogy az én
legfontosabb alkotóelemének (szív) távozását szinekdochikusan fogalmazza meg
(a szív az én része, másrészt viszont szinekdochikusan azonos az egésszel , az énnel
is), grammatikai képtelenséget hoz létre (a nőnemű pars nyelvtanilag nem egyezik
a miserandusszal), és ez a bonyolult fogalmazás minden bizonnyal emelte Scaliger
szemében epigrammája értékét: ,,0 egopars nostrifiam miserandus: o a me / Sic
possim rapidaperfidus ire fuga" (Ó, én, magam töredéke, mily nyomorult lettem,
/ Ó, én hitszegő, mily gyors iramban menekülök tőle). A befejezéshez is egy új
csattanót talált ki: azt kérdezi lelkétől, hogy miképp hordozhat fáklyaként ekkora
tüzet, ha teste egy piciny lángot sem visel el.
Ronsard másik fontos változtatása a vers szituálása. MaruIlus epigrammája,
ahogy általában az Anthologia Graeca stílusát követő humanista epigrammák,
Angerianuséi is, mentes minden szcenírozástól, csak a történet minimumát
igyekszik feszített tempóban előadni az olvasó számára. A népnyelvi költ ökre
vár a feladat, hogy szituációt keressenek a vers számára. Ronsard-nál szalonszo-
nett lesz az epigrammából: egy társasági csevegésbe kapcsolódunk be , amelynek
az olvasó fiktív részese. A csókrablás épp tegnap este történt, a költő épp a hölgy
ágyán ült , majd a vers végén újra elmondja Ronsard, hogy tegnap este épp csak
gyötreimén akart enyhíteni. Ez ajelenetezés kissé szerencsétlenül hat a versben,
hiszen csak egy harmadik, k üls ő szernl él ő számára lehetnek ismeretlenek a té-
nyek (tegnap este, ágyon ülve), a megszólított nő számára felesleges felidézni
őket. (Persze ez talán még mindig jobb, mint Scaliger megoldása, aki önmagát
168
 2.6 . BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

szólítja meg a költeményben.) Ronsard a latin vers minden mondatát lefordítja,

és a poént kétszer is elmagyarázza, másodszorra a verset záró kereteként, ösz-
szegzéseként, de rosszindulatúan azt is mondhatnánk, hogy nem bízik a meg-
szólított hölgy felfogóképességében.
Balassi nem használ sem szcenírozást, mint Ronsard, sem retorikai k ülönleges-
ségeket, mint Scaliger. A hölgy helyett a vers megszólítottja valószínűleg az olvasó,
de a legszembetűnőbb változtatás nem ez, hanem a vers verbális bősége (copia
verborum) . A szív csak .sokj ár ás" után találja meg a lelket, majd alaposan megnézi
a lakhelyét ("Mert szerelmesemnek ajaki közt látá, / Látván lakhelyét, hogy kivá-
ná éltét, / lelkemnél ott marada"). Azt gondolhatnánk, hogy Balassi haláltól félő
szíve ("hogy kiváná éltét") megfelel a Marullusnál azonos helyen levő leírásnak a
test állapotáról. Azonban nem ez a helyzet: Marullus két sorából ("Exanimisque
diu, cum nec per se ipsa rediret, / Et mora lethalis quantulacunque foret") Balassi
csak egyetlen szót, az exanimist (élettelen) veszi át, de azt az egy szót egy teljes
versszakon át körülírja a szavak bőségével: "Vagyok immár azért mind lelkem, szí-
vem nélkül / [...] / Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok, / majd elválom
éltemtűl." Az ezt követő egyversszaknyi költői kérdés is teljesen Balassi betoldása.
A történet zárásánál azonban Balassi eltér Marullustól: ott épp a lopott csók tartja
életben, gyújtja lángra a szerzőt, Balassi viszont, félreértve vagy megváltoztatva
az eredeti eoncettót, lélekcserét ír le: a marullusi lángocska helyett szeret ője lelke
élteti ezentúl (de ez egyértelműen csak a hatodik strófából derül ki). Ha az ötö -
dik strófa nehezen érthető sorát ("Szeretőm lelkében magamnál megmaraszték")
szövegkritikailag elfogadjuk, akkor nemcsak Ronsard és Scaliger, hanem Balassi
is fragmentálja nyelvileg énjét, hiszen lelke ugyan szeretője lelkében van, de ez a
fogva tartott lélek Scaligerhez hasonlóan szinekdochikusan önmaga is ("magam-
nál"). Figyelemre méltó, hogy itt ismét egy latin szót, af/ammát, két félmondattal
is lefordít ("mint meggyúladt helyből", ,,hogy ilyen igen égek").
Balassi versének befejezésében új mondanivaló már nincs, teljesen a eopia ver-
borum et rerumon alapszik, amely a humanista oktatás fordítási gyakorlatai nyo-
mán meghatározó szövegkonstituáló eszköze a 16. századi magyar költészetnek,
azonban Európában ekkor már elavultnak számít (sem Ronsard, sem Scaliger nem
használja) . Balassi imitációja lineáris, nem cseréli fel az elemek sorrendjét, bár el-
hagy néhány gondolatot.

2.6.3. A Szép magyar comoedia: a szerelem ideológiája

Balassi nemcsak a lírában teremtett teljesen új ideológiai, forma- és képrendszert,

hanem a Szép magyar comoediával (1589) a drámai műnembenis alapvető temati-
kus és nyelvi újdonságot hozott. A Balassi előtti magyar nyelvú drámai hagyomány
169
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

nagyjából három nagy kategóriába tartozott: a biblikus-moralizáló-hagiografikus

drámák már a középkor végén feltűntek, ezt követték a hitvitázó drámák még
a 16. század első felében, majd az antik mintájú humanista drámafordítások az
1550-es évektől kezdve. E három drámatípus közös jellemzője volt az inkább ta-
nító , mint szórakoztató jelleg, az egyházi-iskolai kötődés, és ennek természetes
folyománya, hogy a fordítás során gyakran felerősítették a szerz ők (különösen az
antik mintájú darabok esetében) a moralizáló tanulságot. Balassi Szép magyar co-
moediája az első magyar dráma, amely túllép ezen a hagyományon, és merészen
a szerelem élvezetét tanítja." Maga a m űfaj , a pásztorjáték, amelyet Balassi egy-
szerűen szép magyar komédiának magyarit, teljesen új volt a korban, még Itáliában
sem létezett írott irodalomelméleti hagyománya. A m űfajt megteremtő Torquato
Tasso első alkotása, az Aminta (1573) Balassi m űve előtt nem sokkal jelent meg
nyomtatásban (1580), és a pásztordrámák másik normateremtő főműve, Battis-
ta Guarini Hú pásztora csak két évvel Balassi komédiája után került bemutatásra
(1590).
Balassi drámájának története szándékosan keveri a komoly-fájdalmas és a ne-
vets éges-szórakoztató elemeket, ahogy azt már a komédia fő forrása, Cristoforo
CastellettiAmarillije is programszer űen véghezvitte. A Comoedia prológusa, ame-
lyet Castelletti egy másik, Szerelmi tévedések (I torti amorosi) c ímű darabjának
(1581) előszavából kiindulva állított össze Balassi, egyszerre kiáltvány a szerelem
mellett és a dráma cselekményét a közönség előtt elfogadtató, valószínűsítő be-
vezető. Magyarul éppúgy meg tud sz ólalni a szerelmi irodalom, mint más nyelven,
mondja Balassi, másrészt élnek ebben az országban olyan emberek, akik már e
szerint az új kultúra szerint viselkednek: halni készek szerelmükért - akár önke-
zükkel is véget vetve életüknek. A szerelmi dráma cselekménye tehát nem per-
verzió, hanem civilizált viselkedési norma. A m ű harmadik célja személyes: elérni,
hogy Júlia visszatérjen a költ őh öz , és ezért Balassi az eredeti Castelletti-dráma
cselekményét is átformálja, hogy könnyen lefordítható legyen szerelmi történetük
stációi gyanánt.
Az ötfelvonásos, lényegében hatszereplős pásztorj áték története kerek; szerep-
lői természetesen szólalnak meg magyarul. Magatartásuk némiképp el ők ész ítetlen,
és váratlan fordulatai nem szokatlanok a p ásztorj át ékban, érzelmi reakcióik is in-
dokoltak a múfaj által megszabott emocionális repertoáron belül. A két főszereplő,
Credulus és Júlia, akik bár egyszer a gonosz Montán mérge folytán elveszítették
egymást, véletlenül épp ugyanoda bujdostak el, tulajdonképp saját maguknak, ön-
magukat gyötrő viselkedésüknek köszönhetik szenvedésüket. Credulus szakállat

81 Szöveg ét lásd Balassi Bálint: ThirsisnekArzgelicával, Sylvanusnak Galatheával valószerelmekriii szép

magyar comoedia. Kiad. Eckhardt Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó , 1960. A telje s szöveg et hagyományozó
Fan chali J ób-kódex (nem mindig megbízható) kiadását lásd http:/ /www.tankonyvtar.hU/muvelodestor-
ten et/fanchali-job-kodex-080904-43. Szerk. Tóth Tünde. Bp., 2008.
170
 2.6. BALASSI BÁLINT ÉS AZ UDVARI IRODALOM

növesztett remeteségében szerelme, Angelica elvesztése miatt, ezért nem ismer-

heti fel Júlia (aki valójában Angelica), és ápolatlan szakálla is csak taszítja egykori
hölgyét. Credulus múltját a darab kezdetétől ismerjük, de Júlia még saját szolgájá-
nak sem fedi fel kilétét , szintén önsanyargató szenvedése, múltjának titokban tar-
tása áll boldogságának útjában. Mivel mindketten álnevet választottak, Credulus
és Júlia ezen az új néven nem szerethetik egymást, és nem ismerhetnek egymásra,
de a zárójelenet erdei idilljében , az öngyilkos üzenettel bemetszett fa tövében, a
névváltással, eredeti nevük, Thyrsis és Angelica visszaszerzésével elnyerhetik újra
boldogságukat. Az eltitkolt szerelem és az önkínzás haszontalanságát hangsúlyoz-
za Galatea és Sylvanus párhuzamos története is: Galatea elutasító magatartása és
kegyetlensége Sylvanuson figyelmeztető előképe és tükörképe Credulus és Júlia
történetének. Egyúttal igazolja Briseidának, Júlia barátnőjének, Credulus pártfo-
gójának a tanácsát is (2. act. 3. sc.) : hogy ha valaki udvari módon szerelmesen és
kedvesen közeledik, akkor vétek elutasítónak lenni, mert ezáltal csak saját ma-
gunk és mások szenvedését idézzük elő. Amennyiben figyelembe vesszük a darab
Balassi által megcélzott performatív üzenetét, Júlia, azaz Lonsonczi Anna vissza-
szerzését, a két történet két párhuzamos retorikai argumentumként értelmezhető:
egyrészt a szerelmesek önmegtagadása ahhoz vezet, hogy ne találjanak egymásra,
másrészt az elutasított szerelem mindig megbosszulja magát az érzéketlen félen .
Az egyik problémára, Credulus és Júlia önmegtagadására tulajdonképp csak a vé-
letlen nyújt megoldást, az elutasított szerelem és a manipulatív eszközként hasz-
nált féltékenység akadályát Galatea és Sylvanus viszont a racionalitás segítségével
győzi le.
A végső felismerést , Júlia és Angelica azonosságát már sejteti néhány szim-
bolikus elem: a darab elején megtudjuk, hogy Angelica kedvenc tevékenysége a
horgászat volt, és erre mind Júlia ("Lám, azelőtt is sokszor megmondottam, hogy
mindketten csak héában halásztok, afelől mást kereshettek", 2. act. 2. sc.), mind
a Sylvanust feddő Credulus szavaiban ("Vaj, hogy nem tudod, hogy az horgon va-
gyon az eledel, kire az halakot csalogatják? ", 2. act. 4. sc.) célzást találunk. A leg-
több metaforikus jelentésréteget azonban a mú komikus szereplőjének, Dienesnek
a szavaiban és cselekedeteiben talá ljuk. Mikor Credulus ellopott szívéről panasz-
kodik (1. act. 2. sc.) , a következő jelenetben ezt jól ellenpontozza Dienes dühös
beszéde elrabolt kecskéje miatt, finoman utalva a kesergő szív és a pajzán háziállat
szándékai között felfedezhető párhuzamra. Adarab végén , a két szerelmespár vég-
ső egymásra találásakor, Dienes ugyanezzel a rusztikus asszociációval , a roman-
tikus jelenet közepén retorikai zuhanással (bathosz) prognosztizálja a szerelem
lefolyásának továbbistációit: "estve ellék egyik juh kettőt. Oly nagy mindkettő,
hogyha szarvok volna, mindeniket egy-egy kosnak alítanád." A rn ű zárósorában
Dienes még a hazainduló publikum egyedülálló asszonyaira is ráijeszt a sötétben
rájuk törő férfiak képével : "megragad titeket egy kétlábú farkas vagy medve!"
171
2. A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1600)

Ahogy Dienes szavai a történetnek a felszínen meg nem jelenített erotikus ol-
dalát sejtetik, úgy Briseidának, a .szerelemnek igen tudós doktorának" szavai az
eszmei tananyagot nyújtják a komédiához. Nem a szépség vagy az életkor alapján
kell szerelmet választani, hanem a nemes erkölcs az, amit tisztességessé teszi a
szerelmet (2. act. 2. sc.: .Miben tetszik meg inkább az halandó természet az ke-
gyesség s nemes erkölcs, mint ha azt szereti ember, azkit tisztességére szeret?").
Gyakran szerelem lesz az ellenséges érzelmekből (2. act. 4. sc.: "Ne félj semmit,
ha szinte haraggal lőtt reád szemiből az szerelemnek tüzes nyilával, mert gyakor-
ta elöljárója az igaz szerelemnek az keménség s az ellenkedés"), és Galatea azt a
bölcsességet is tőle idézi, hogy nem szabad elutasítani a szerelmest, hanem jóin-
dulatúan kell vele bánni, "hogy az kedvetlen tekéntet is kegyelem gyanánt essék
néki" (2. act. 3. sc.). A szerelem az idővel és a halállal egyenértékű fogalomként
jelenik meg Credulus monológjában: csak e három dolog képes meggyógyítani a
lélek fájdalmait (4. act. 4. sc.). Az udvari szerelem ideológiájának ilyen mélységű
megfogalmazása Balassi művében jelenik meg először Magyarországon, és ebben
egyedüli folytatója csak a Leone Ebreo szerelmi dialógusát parafrazeáló Constan-
tinus ésVictoria komédiájának ismeretlen szerzője vagy fordítója lesz a 17. század
első felében.

172
 3. Ellenreformáció és barokk (1600-1670)

Az előző korszak végét jelképesen Balassi Bálint halála jelöli ki. 1594-ben esett
el Esztergom alatt, az egy évvel korábban meginduló nagy törökellenes hadjárat
egyik első jelentősebb várostromában. A Habsburg-monarchia és az Oszmán Biro-
dalom között dúló tizenöt éves háború (1593-1606) egyik fél számára sem hozott
átütő eredményeket, annál több pusztítást okozott a hadszíntérré váló magyar te-
rületeken. A végvári rendszer nagy erődítményei: Veszprém, Fehérvár, Győr, Tata,
Esztergom, Pest, Eger stb. súlyos ostromokban cseréltek gazdát, némelyikük rövid
időn belül többször is. Az elhúzódó harcok különösen sok kárt okoztak az erdélyi
fejedelemségben. A Habsburgokkal szövetséget kötő, majd a hatalmáról többször
is lemondó Báthory Zsigmond uralma pusztító polgárháborúba fulladt. A több évig
tartó anarchikus állapotoknak a törökök támogatását maga mögött tudó Bocskai
István mozgalma vetett véget. A török háborúkat és a Bocskai-felkelést lezáró bé-
kerendszer határozta meg a következő évtizedek politikai kerete it. Az ország há-
rom részre szakadt állapota nem sz űnt meg, de az Oszmán Birodalommal hosszú
évtizedekre békeszerződés lépett életbe . A prágai Hradzsinba zárkózott, elborult
elméjű Habsburg uralkodót, II. Rudolfot belső palotaforradalom tette le a trónról.
A helyébe lépő II. Mátyás a magyar országgyűlés támogatásával tehette a fejére a
magyar koronát, cserébe ígéretet tett a szabad vallásgyakorlás és egy sor rendi ki-
váltság biztosítására.
Erdély számára Bocskai felkelésének katonai sikerei biztosították a független
státuszt. Bár ez a függetlenség közjogi értelemben a török szultánok vazallus ává
tette a fejedelemséget, a belső zavarokkal küzdő birodalom árnyékában Bocskai
utódai - Bethlen Gábor és a két Rákóczi György - ügyes politikájukkal európai
hatalmi tényezővé emelték az országot. Afejedelemség a nagy európai valláshábo-
rú, a harminc évesháború hadműveleteiben a protestáns szövetség tagjaként vett
részt, és a hadjáratok sikereinek csúcsán Kassát is elfoglalva határait ideiglenesen
sikerült a Habsburg Birodalom kárárajelentősen kiterjeszteni a Felföldön.
Míg az előző korszakot vallási téren a reformáció terjeszkedése és hegemóni-
ája jellemezte, a 17. század elején Pázmány Péter személyében energikus szerve-
ző vette kezébe a katolikus egyház újraszervezésének feladatát. Hitvitázó iratok
173
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

egész sorozatával indított támadást a protestáns teológia alapvető tételei ellen .

Ezzel az ellenreformáció átvette a kezdeményező szerepet, és hamarosan a nyilvá-
nos kommunikáció jelentős súlyú tényezőjévé vált. A beköszöntő korszak politikai
konfliktusai és nagy társadalmi diskurzusai az egyházak közötti ideológiai viták
formáját öltötték. Az ellenreformáció egyrészről kulturális mozgalom volt, amely-
nek központjai a királyi Magyarország Bécshez közelebb eső részei: Nagyszombat,
Pozsony,Sopron, Győr voltak, vezetői pedig Pázmány és munkatársai - különösen a
jezsuita rend jól képzett, céltudatos szerzetesei. Az ellenreformáció volt másrészről
a bécsi udvar hatalmi politikájának egyik legfontosabb eszköze, hiszen a nehezen
kormányozható, etnikailag és közjogilag rendkívül sokszínű birodalom egységesí-
tésének ideológiai hátterét éppen a katolikus egyház jelentette. A század első har-
madának végére a Habsburg uralom alatt álló országrészben a protestáns egyházak
elveszítették vezető pozícióikat. Az arisztokrácia és a nemesség szinte teljes garni-
túrája katolizált, birtokaikon pedig a protestáns prédikátorokat elűzve a katolikus
egyház intézményeinek újraépítését kezdte jelentős adományokkal támogatni.
Erdélyben érvényben marad a négy "bevett vallás" képviselőire érvényes val-
lásszabadság gyakorlata, azonban a Bocskai által kiépített, központosító fejedel-
mi hatalom legfontosabb támasza a református egyház. A megelőző korszakban
vezető szerepet játszó antitrinitárius, vallási radikalizmusra hajló értelmiségiek
kiszorulnak a fejedelmi udvarból, és az unitárius egyház kulturális dominanciája
Kolozsvár és Torda közvetlen környékére korlátozódik. Hasonlóan veszítette el a
Báthoriak alatt megszerzett pozícióit a katolikus egyház is. Kolozsvári iskolájukat
1603-ban szétdúlják Székely Mózes hajdúi, a jezsuitákat pedig rendeletek tiltják
ki a fejedelemség területéről. Jelképesnek tekinthető, hogy az ortodox kálvini re-
formáció híveinek számító és a fejedelemség katonai bázisát adó hajdúk szeretett
fejedelmük, Bocskai megmérgezésének gyanújával a humanista műveltségű, sza-
badgondolkodó kancellárt, Kátay Mihályt per és Ítélet nélkül kardélre hányták.
Az irodalmi élet intézményei a 17. század során a nyugat-európai modelltől
való megkésettséget nem csökkentve, lassú ütemben fejlődnek. A hazai nyomdák
termelése a megelőző évszázadhoz képest megnégyszereződik. Jelentős új nyom-
dai központok nem létesülnek, ezen a téren a leglátványosabb növekedést a nagy-
szombati nyomda és általában a katolikus könyvkiadás mutatja. A megelőző kor-
szakrajellemző kis vándornyomdák eltűnnek, a könyvkiadást a többnyire egyházi
kezelésben működő nagy városi nyomtató műhelyek határozzák meg. Az Írni-ol-
vasni tudás aránya a lakosság körében lassan, de folyamatosan növekszik. A szá-
zad végére az alfabetizmus a nemesség és a városi, mezővárosi polgárság körében
elterjedtnek mondható. A nyomtatott könyv még viszonylag ritka dolog, de egyre
inkább a mindennapi élet része. Az átlagos magánkönyvtár csak néhány kötetből:
jellemzően a Bibliából, kalendáriumból, imádságoskönyvből áll. Zrínyi Miklós kö-
zel ezer kötetes , latin , olasz, magyar tudományos és szépirodalmi műveket tartal-
174
 3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

mazó csáktornyai könyvtára kiemelkedőnek számított. A hazai könyvkiadás első­

sorban az egyházak gyakorlati céljait szolgálta ki, a kiadványok zöme hitvitázó,
teológiai munka, liturgikus szöveg, kegyes olvasmány, tankönyv. Viszonylag kevés
az üzleti céllal kiadott, a közönségnek szórakoztató olvasmányt kínáló nyomtat-
vány. Jellemző, hogy olyan jelentős költői életművek világi regisztere sem kerül
sajtó alá, mint Balassi Bálinté vagy Rimay Jánosé. A nyomtatott nyilvánosság mel-
lett a korszakban egyre növekvő szerepet kap a kéziratosság is. A világi költészet
terjedésében különösen fontos szerepet játszanak a kézírással összemásolt, a tulaj-
donos érdeklődését, ízlését képviselő énekeskönyvek.
Az ellenreformáció kulturális mozgalmának betetőzéseként Pázmány Péter a
tudományok művelésére egyetemet alapított Nagyszombatban. A két karral, böl-
csészeti és teológiai fakultás sal elinduló, majd 1667-ben jogi karral is kiegészülő
intézmény a rend megszüntetéséig (1773) ajezsuiták irányítása alatt állt. Ugyan-
csak a jezsuita rend honosította meg az új típusú középiskola, a felsőfokú képzés
megalapozásául szolgáló gimnázium intézményét. Az iskolai ismeretek rendszeré-
ben az irodalmi művek összeállításának és értelmezésének tudományát továbbra
is a hagyományos poétikai és retorikai stúdiumok képviselik. A retorika oktatásá-
ban a megelőző évszázadrajellemzően eredetiben olvasott klasszikus kézikönyvek
helyét összefoglaló kompendiumok vették át. A katolikus iskolák legelterjedtebb
tankönyve a jezsuita Cyprianus Soarez kézikönyvének valamelyik változata, pro-
testáns körökbe n Gerardus Vossius kézikönyve és annak átdolgozásai használato-
sak. Mindkét rendszerezésre az jellemző, hogy a Petrus Ramus nevéhez fűződő,
elocutio-központú "új retorikát" ötvözik a klasszikus, Arisztotelész és Cicero nyo-
mán öt részre felosztott (inventio, dispositio, elocutio,.memoria, pronuntiatio) re-
torikai tárgyalással (BARTÓK István 1998; KECSKEMÉTI Gábor 2007).
A protestáns értelmiségiek a továbbiakban is csak külföldi egyetemeken,
Németország, Svájc és Hollandia egyetemein szerezhettek felsőfokú képesítést. Az
erdélyi fejedelemség területén - Sárospatakon, Debrecenben, Kolozsváron, Gyu-
lafehérváron - Bethlen Gábor és a Rákócziak támogatásával magas színvonalú,
tananyagukban a középiskolai szintet meghaladó kollégiumok létesültek. Az egye-
temmé válás útján elinduló, akadémiának nevezett gyulafehérvári iskolában olyan
neves külföldi tudósok oktattak, mint Martin Opitz, Johann Heinrich Alstedt,
Johann Heinrich Bisterfeld és a neves cseh pedagógus, Comenius (Jan Amos Ko-
mensky). A hollandiai egyetemekről1654-ben hazatérő Apácai Csere János szék-
foglaló előadásában Descartes tanait ismertette, tanítványai számára karteziánus
szellemű, magyar nyelvű enciklopédiát adott ki.82

82 Apácai Csere János : Magyar Enciklopédia. Az az minden igaz és hasznos bölcsessségnek szép rend-
befoglalása és magyar nyelvenvilágra bocsátása/, Utrecht, 1655 . Modern kiadása : Magyar encyclopaedia .
Szerk. Bán Imre. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959.
175
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

A 17. század első, nagyobbik része viszonylag nyugalmas, demográfiailag és

gazdaságilag szerényen növekedő, a kultúra és az irodalom kibontakozásának
kedvező időszak volt. A korszak végét a nyugati országrészekben a rendek és
az uralkodó közötti megegyezéses korszakot felmondó Wesselényi-féle mozga-
lom és annak kíméletlen elfojtása jelentette. Erdélyaranykorának és független
államiságának II. Rákóczi György balul sikerült lengyelországi hadjárata és az
azt követő zűrzavaros, újabb területveszteségeket hozó háborús időszak vetett
véget.

A 17.századdal kezdődő és az 1770-es, 80-as évekig tartó korszakot a hatkötetes

irodalomtörténeti kézikönyv a barokk irodalom korszakának nevezte. A fogalmat
a 19. század végén Heinrich Wölfflin vezette be a művészettörténetbe, aki a vizua-
litás szintjén a reneszánsz és a barokk logikájának különbségét ellentétpárokban
kísérelte megragadni. Míg a reneszánsz műalkotás zárt, mellérendelő szerkezetű ,
egy nézőpontú, statikus és felületben gondolkodik; a barokk nyitott, hierachikus,
több nézőpontot nyitó, mozgalmas és térben elrendezett. KlaniczayTibor Horváth
János nyomán megfogalmazott periodizációs elvei szerint: "a barokk egy a rene-
szánszhoz hasonló történeti és stíluskategória, mely az európai művelődés törté-
netében a reneszánszt követő nagy korszak egész kultúrájának, művészetének és
irodalmának legfőbb jellemzője. A reneszánsz művészetet és irodalmat a barokk
művészet és irodalom, a reneszánsz kultúrát a barokk kultúra váltja fel és követi a
történeti fejlődésben." (I<LANICZAY Tibor 1964: 114.)
Az európai irodalomtörténeti közmegegyezés szerint általánosan, korszakjelölő
fogalomként használt barokk megindulásának időszakában mindenhol összekap-
csolódott az ellenreformáció és a védekező pozícióba kényszerülő protestantizmus
politikai küzdelmével. Alapvető jellegzetessége a minél komplexebb - értelmi és
érzelmi - hatásra irányuló formák és eljárások alkalmazása. A barokk művészet
eszméknek és ideológiáknak elkötelezett művészet, amely az egyházi és világi ha-
talmi intézmények reprezentációjának hatásos eszközeként, meggyőző erővel ké-
pes támogatni az ekkoriban kiformálódó abszolutizmusok önlegitimációs kísérle-
teit. Az eszmei inkoherenciát, a képviselni kívánt célok irracionalizmusát a barokk
akár illuzionisztikus praktikák bevetésével, paradoxonok művészi kivitelezésével
is kész elleplezni.
Az irodalmi barokk stílus kedveli a grandiózus formákat, az emelkedettséget, a
heroizmust, a szenvedélyek túlzó ábrázolását, a mozgalmasságot és a retorikai ele-
mekben gazdag, díszített beszédmódot. Az elvont tartalmakat önmagukon túlmu -
tató költői képekben, keresett metaforákban és rejtvényszerű allegóriákban fejezi
ki. A barokk képalkotás csúcsa a concetto: meglepetést és csodálatot kiváltó feszí-
tett metafora, ahol a hasonlított és a hasonlító kapcsolata nem organikus, hanem
valamely merész képzettársításon alapuló ötlet.
176
 3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-16 70)

Elterjedése Itáliában és a déli katolikus államokban kezdődött a 16. század kö-

zepén, majd az északi területeket elérve a 17. század uralkodó eszme- és stílustör-
téneti irányzatává vált. A következő évszázad közepéig részint klasszicizálódva,
részint kiüresedett formalizmusba bonyolódva adja át a helyet a felvilágosodás
eszmerendszeréhez kapcsolódó irodalmi irányzatoknak. A barokk utolsó, kecses-
sé, világiass á és túlfinomodottá váló szakaszát rokokónak szokás nevezni.
A magyar irodalom 17. század eleji jelenségeinek értelmezésére Klaniczay
Tibor az 1970 -es években javasolta a manierizmus fogalmának használatát. Ér-
telmezésében a manierizmus a reneszánsz válságának kulturális vetülete: "A dig-
nitas hominis, a harmonia mundi mítosznak, utópiának bizonyult s a reneszánsz
káprázatos fejlődése válságba torkollott. Ennek tudatosodásával, a valóság nyers
tényeire való rádöbbenéssel van összefüggésben a manierizmus kialakulása."
(KLANICZAY Tibor 1970.) A válság elemei anyagi téren a 16. század erőszakos hábo-
rúi , a török fenyegető előretörése, a földrajzi felfedezések és az európai gazdasá-
gi-hatalmi rendszer átalakulása. Szellemi értelemben a vallási megosztottságot,
az antikvitásból örökölt kozmológia és episztémé hiteltelenné válását, a kora új-
kori "információs" forradalmat sorolja fel a válság legfontosabb tényezői köz ött ,
A manierizmus eszerint az értékvesztett, labirintusszerűen átláthatatlanná váló
világgal szembeni életérzést fejezi ki. A tipikus manierista Klaniczay szerint a tö-
megtől finnyásan elhúzódó, magányos különc, aki ezoterikus kutatásoknak szen-
teli életét, vagy kifinomult múélvezőként bizarr ritkaságokkal teli gyújteményé-
be zárkózik. Vallásilag toleráns, heterodox vagy éppenséggel szabadgondolkodó,
ateista. Filozófiai-irodalomelméleti hátterét tekintve a manierizmus határozottan
szemben áll a dogmatikus arisztotelianizmussal, két jellegzetes tájékozódási pont-
ja az ezoterikus-platonista hermetizmus és a keresztény újsztoicizmus. Az európai
manierizmus jellegzetes képviselői között sorolja fel többek között Montaigne-t,
Gongorát, Tassót, Francesco Patrizit, John Dee-t és Giordano Brunót (KLANICZAY Ti-
bor 1970) .
Klaniczay manierizmusfogalmát nehezen használhatóvá teszi , hogy saját defi-
níciója sem köthető egyértelmúen azonosítható formaijegyekhez, amelyek alapján
egyértelmúen leválasztható lenne a barokkról. Az azonos t öröl fakadó két irány-
zatot a világ kihívásaival szembeni attitűd különbözteti meg: "Nemcsak a manie-
rizmus, a barokk is a reneszánsz válságából, s vele csaknem egy időben születik.
De míg az elsőben maga a válság tükröződik, az utóbbiban a válság legyőzése jut
kifejezésre . A történelem gazdasági-társadalmi erői az új nemesi barokk rendnek
és az annak megfelelő, tekintélyelvű barokk kultúrának és vallásos világkép nek
kedveztek. Innen ered az új korszak el őharcosainak, köztük ajezsuitáknak hallat-
lan öntudata, biztonságérzete." (KLANICZAY Tibor 1970.)
A 16. század végén a magyar nyelvű irodalom beszédmódja kétségkívül meg-
változik. Komlovszki Tibor ezt az elmozdulást már Balassi Bálint kései nagy val-
177
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

lásos költeményeiben regisztrálta (KOMLOVSZKl Tibor 1982: 580). Az új beszédmód

meghonosításában Rimay János játszott vezető szerepet, aki I. Rákóczi Györgyhöz
írott irodalmi levelében Prágai András Guevara-fordítása kapcsán programsze-
r űen fejti ki az ideális irodalmi stílusról alkotott elképzeléseit: "Az a javallandó és
magasztalandó, ép és egészséges írásfolyás, akiben semmi kiálló, hézagos üresség,
semmi ízetlen dísztelenség, semmi farkavágott kurtaság, semmi zsugorodott lábú
sántaság, semmi szükségtelen partjai kív ől folyamodott csacsogó csa1csapság sin-
csen ... " (IUMAY János 1992) . Rimay tehát a keresetten bonyolult, retorikailag fel-
díszített, a m űvelt elit tetszését kereső, nem "közönséges pad alá vethető" írásmód
híve. Bán Imre a művészettörténész Hauser Arnold nyomán a következőképpen
foglalta össze az irodalmi manierizmus jellegzetességeit: "a raffinált, különleges,
a túlfeszített, a merész, a kihívó kultusza; a keresettség, sőt olykor a torzító szán-
dék ; a virtuozitás, a látványos erőfeszítés, a magamutogatás; intellektualizmus,
az értelmesen egyszerű vagy a naiv elutasítása; a kétértelműség, a problematikus
keresése; a részletek túlhangsúlyozása." (BÁN Imre 1970: 452) .

Az itáliai tanulmányai után Magyarországra hazatérő Pázmány is felfigyelt erre

a stilisztikai elmozdulásra. Az 1609-ben írott Öt szép lev él. .. c ím ű vitairatában a
stílusparódia eszközeivel érzékeltette, hogy a levelek fikciója szerint beszélő "egy-
ü gyű prédikátor" túldíszített, cirkalmas körmondatai gondolati következetlensé-
gekről és önbizalomhiányról árulkodnak. Későbbi munkáiban Pázmány ennek a
stilisztikailag jelölt új beszédmódnak egy olyan ökonomikus, céltudatosan retori-
zált változatát alakította ki, amely kitűzött kommunikációs céljai eléréséhez külö-
nösen hatékony és reprezentatív eszközként szolgált. Ez a nyelvi eszközeiben bíz-
vást barokknak nevezhető beszédmód rendkívül sikeresnek bizonyult, kezdetben
elsősorban saját egyházának képviselői között, majd a század k özep ét ől felekezet-
re való tekintet nélkül az irodalmi érintkezés minden formájában. A domináns-
sá váló barokk beszédmódnak a 17-18. század során, természetesen, a hazai kö-
zegben különféle regionális vagy kulturális csoportokhoz, felekezetekhez köthető
alakváltozatai különböztetők meg.

3.1. A líra

3.1.1. A Balassi-hagyomány

Halála pillanatában Balassi Bálint országosan ismert személyiség volt. Ismerték

előkelő származása, kétes vagyon- és hírnévszerző akciói, botrányos ügyei, perei
miatt, de ismerték irodalmi munkássága, költői hírneve révén is. Az talán csak a
178
 3.1. A dRA

legműveltebb, legszélesebb látókörű kortársai számára volt világos, hogy szemé-

lyében a magyar nyelvű udvari líra megteremtőjét kell tisztelniük. A Balassi-életmű
paradoxona, hogy anélkül vált a magyar költői nyelv megújítójává, az első ma-
gyar költővé , hogy költészetének legértékesebb, leginnovatívabb része bekerülhe-
tett volna a nyomtatott nyilvánosságba. Szerelmi költészetét valójában nagyrészt
egyetlen kézirat, az 1874-ben megtalált Balassa-kódex hagyományozta korunkra,
költői életműve a maga (viszonylagos) teljességében csak a 20. században vált
hozzáférhetővé a nagyközönség számára.
A magyar irodalomban Balassi Bálint volt az első költő , akinek alakja köré ha-
lála után irodalmi kultusz formálódott. Halála után alig egy évvel barátja, id. Oar-
holcz Kristóf latin nyelvű humanista epitáfiumgyűjteményt adott ki tiszteletére.
Talán még ezzel egy időben, a latin kötet egyik versének felhasználásával Rimay
János immár magyar nyelvű kötetet állított össze Balassi Bálint és a vele majdnem
egy időben, szintén a török elleni küzdelemben elesett fivére emlékére. A kötet
1596-ban Vizsolyban nyomtatásban is megjelent, azonban mindenjel szerint nem
a szerző tudtával, hanem felemás módon , címlap és előszavak nélkül. Agyászkötet
- mely az irodalomtörténeti hagyományban a Balassi-epicédium címet kapta - kon-
cepcióját azonban kéziratos források alapján rekonstruálni tudjuk.
Rimay a hét versből álló gyászversfüzért fiktív narratív keretbe illeszti. A be-
vezetőben a hírnév k ülönb öz ő területeit képviselő mitológiai alakok versengenek
a költőért :

Istenasszonyokkal égben az Istenek

Új harcot s viadalt magok közt kevernek:
Balassa Bálint kell csak mindenikének.
Kedvelvén szép voltát tudós elméjének.

Tudni akarod-é, ezek kik legyenek?

Mercurius és Mars neve kelteiknek.
Pallas s Apolló is közösi ezeknek,
Venus az ötödik, kivel ellenkednek.

A Rimay által formálódó Balassi-kép alaphangulatát adja meg, hogy mind közül
Pallas Athénétjelöli ki legméltóbbnak a költő karakteréhez:

Bölcsebb, vitézb, szebb is ki lehet nálamnál.

Egyedül nálam az, ki mindnyájatoknál
Én kedvem, szerelmem Bálinttól el nem áll.
Méltán azért ő is én táboromban száll.

179
3. ELL ENREFORM ÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

A mitológiai díszletek mellett párhuzamosan megjelenik a keresztény szimboli-

ka is. Balassi Krisztus katonájaként, a zsolt árszerz ő Dávid király képével díszített,
hófehér vörfölyös (kockás) zászló alatt vonul Esztergom alá , hogy hazáját akár
halála árán is megváltsa a pogány ellenségtől :

Azért bízván megyek és buzgó örömemrnel,

Nem gondolván semmit kedves veszedelmemrnel,
Ám váltsa bár magát, s nyerje szabadságát holtom hozó sebemmel.

Tartsa jelül magán érte kifolt véremet,

S azzal egybe vegye híremet és nevemet,
Hogy mivel tartoztam, vígan rá osztottam, hívén szent Istenemet.

A halálos szcénát, a hős iesség és mártíromság jelenetét az Olympus és a ke-

resztény menny lakói egyaránt élénk figyelemmel kísérik. A ciklus csúcspontját
a kompozíció középpontjába helyezett harmadik vers jelenti. A szöveg prosopo-
poeia, vagyis a vers fikciója szerint a halálos sebben fekvő Balassi beszédét adja,
amelyben a halotti b úcsúztatok konvenciója szerint elköszön a hozzá közel állók-
tói, majd az Istenhez könyörög. A vers élén álló argumentum szerint: "Megsebe-
sedvén s halálához közel lévén, hazájának, barátinak és az öccsének szól, Isten-
nek könyörög, s meghallgattatik, lelkét Istennek ajánlja, s elfogadtatik, meghal,
s Mennyország megörvendeztetik." Rimay ügyes megoldással vendégszövegként
beillesztette Balassi halálos ágyán készített Végtelen irgalmú.. . kezdem zsolt árfor-
dít ását. Az L. zsoltár hagyomán yosan a halálos veszélyben forgók imádsága (SZI-
LASI László 1994), de ezen a helyen a zsoltár a mártírium elfogadása és a meghalás
gesztusaként szerepel. A költő utolsó szavainak hatását Rimay bizarr, keresett köl-
tői metaforává növeszti:

Mint álgyúgolyóbís
Temérdek kőfalt is
Szokott meghasítani;
Ez könyörgésnek is
Eleji s vége is
Kezde mennyekben hatni;
Csendeszség lőn mennyben,
S az Isten ekképpen
Kezde szájával szólni:

Micsoda nagy erő,

Hittel rakva s merő,
180
 3.1. A LÍRA

Hatá meg füleimet?

Miképpen túrhessem,
Hogy földre ne vessem
Most az én szemeimet?
És meg ne tekintsem,
Vagy illykor ne mentsem
Meg az én híveimet?

A menny kapuját ágyúgolyóként beszakító imádság - a kor poétikai kéziköny-

vei az ilyen meghökkentő. váratlan metaforákat concetto néven emlegetik. Alkal-
mazása ezen a ponton arra utal, hogy az Epicédiumot író Rimay egy költői hatás-
elemekkel, poétikai invencióval telítettebb költői nyelv kidolgozásának irányába
indult el. A költőelőd alakját is egy formálódó új irodalmi eszmény igazolásának
megfelelően értelmezi. A kötet elé tervezett, Darholcz Kristófhoz címzett ajánlásá-
ban Balassit ellentmondásos, bűnökkel és erényekkel egyaránt teljes személyiség-
ként írja le: "el kell ismernünk, hogy hibáinak holdja, szarvát felemelve, sohasem
világított annyira, hogy azt erényeinek napfénye, amint felkelt, a legnagyobb mér-
tékben el ne homályosította volna; hibáiban igen sokan osztoztak - jóllehet ezeket
vagy szerencséseknek tartották, mert számítóan bűnöztek, vagy erényeseknek,
nemegyszer derék férfiaknak, mert óvatosan titkolták hibáikat -, jó tulajdonságait
viszont korunkban, különösen a hasonló származásúak, igen kevesen nyerték el és
érték utol". Balassi tehát hibái ellenére is a magyar irodalom első kánonteremtő,
utánzásra méltó klasszikusa.

Igaz ugyan, hogy latin, olasz , német, lengyel és cseh nyelvtudása mellett a mi nyelvünket
is teljesen átitatva a retorika mézével, az ékesszólás csúcsáig emelte, s ennek múvelésé-
vel kívánt minden hozzáértő szemében csodálatra méltó lenni, de a török nyelvben is oly
nagy ékesszólással tűnt kí, hogy mindazok, akík e nyelvhez értenek, tanúsították, hogy
ebben páratlanul fényes múvészi jártassággal rendelkezett. Mi pedig az ő utánzásától és
példájától ösztönözve bizony nem feledkezhettünk meg egészen ebben az írásmúben az
ékess égr ől. édességről, továbbá a méltóságról, hogy éppen nyelvünket, amely egyébként
önmagában véve túlságosan is durva, í ll őbb csinosítással feldíszítve és megtöltve a Heli-
con forrásaiból, legalábbis a képzettebb emberek megítélése szerint múveltebbé tegyük.

Rimay az Epicédiummal egyértelművé tette, hogy az irodalmi hagyaték és a kul-

tusz gondozásának irányítását a maga számára tartja fent . A Balassa-kódex össze-
állítója a Rimay-versek állományának bevezetésében ismert tényként hivatkozik
arra, hogy Balassi őt tekintette irodalmi örökösének: "Következnek Rimay János-
nak kölenb-külenb féle énekei [... ) Kiket méltó, hogy a Balassi írásátul messze ne
hagyjunk, mert Balassi Bálinton kívöl csak egy magyar sem érkezhetik el véle, bár
ugyan igen igyekezik is rajta: kiről étéletet tehet akárki az írását olvassa, az mint
181
3 . ELLENR E F ORMÁ CI Ó É S B ARO K K ( J 6 0 0 - J 6 7 0)

Balassi Bálint is így szólott felőle éltiben - mond -, ha úgy mégy elő dolgodban,
azm int elkezdtél gyakorolván azt, nemhogy el nem érkeznél véle , de meg is fogsz
haladni; sőt halála óráján is őtet vallotta Balassi helyében valónak lenni, kérvén
arra, hogy az ő halálát verseivel ékesítse meg... "
Az életmű gondozásának következő feladata - mint ezt Rimay is jól látta - Ba-
lassi életművének összegyűjtése és nyomtatott kiadása lett volna. Rima y buzgón
készülődött is erre a munkára, úgy tűnik, már előszót is fogalmazott, sőt, a kötet
élére szánt bevezető verset is megírta. A kéziratban maradt előszótervezetből nyil-
vánvaló, hogy a Balassi-költészet értékeit minden regiszterében bemutató, tudo-
mányos összkiadást készített elő:

Mely munkáját három részre val6 osztásomban foglaltam ez jelen val6 írásomban. Az
első részében Istenhez tött keresztyén buzg6 könyörgéssi vadnak helyhezterve. de avval
az elveszett éneke híjával, kinek kezdeti: Pokolbeli kísértetek faggátn ak etc. Ez énekei-
nek eleiben penig mindeniknek deák summácskátjegyzettem, az három első himnusát ő
maga is deák argumentomocskával ékes ítv én. kiből arányozám, hogy bizonyos emberek
kedvéért nem alkolmatlanul helyheztetekaz többi eleiben is deák nyelvenval6 rövid ar-
gumentomocskákot. Az másik részében egyeledett állapatrúl val6, elvegyülténekeinek
engedtem helyt magyar argumentomocskát írván mindenike eleihez, de hármát ezen
énekeinek is nem kaphatám. [.oo] Júliár6l szerzett énekei foglalták penig az harmadik
részét magoknak, úgy hogy mindenik eleiben deák argumentumocskákot jegyezgettem,
minthogy ő maga is kettei eleiben avégre csinált volt deák summácskát, hogy az többnek
oly rekedési lehettek volna.

Különös, hogy majd negyven év sem volt elegendő , hogy a tervet, a Balassi-köte-
tet megvalósítsa . Még különösebb, hogy Rimay a saját verseit sem adatta sajtó alá.
Vajon a perfekcióra való törekvése, a pepecselésre, saját szavával "pöcsögdögélés-
re" hajló természete vagy valamilyen más ok akadályozta a kiadásban? Az ideo-
lógiai vitákba merül ő irodalmi nyilvánosság szigorodó közege tette lehetetlenné
a petrarkista szerelmi költészet regiszterének megszólaltatását? Az irodalmi ízlés
változása érvénytelenítette Rimay irodalmi programját? A nyomtatás költségeit
vállaló mecénás vagy esetleg a kellő igényességgel dolgozó nyomda hiányzott?
Talán mindezek együtt magyarázzák azt a sajnálatos és nagy horderejűtényt, hogy
a magyar nyelvű szerelmi költészetnek ez alkalommal nem sikerült kitörnie a kéz-
iratosság karanténj éb ől .
A Balassi-kéziratokat majd negyven évig gondozgató Rimay János hal ála után
nem sokkal - mintha valaki csak erre várt volna - Bártfán napvilágot látott egy
antológia, amely Balassi és Rimay életművének istenes verseit összekeverve tar-
talmazta. A kiadványt egy ismeretlen, Solvirogram Pannonius álnév mögé rejtő­
ző kiadó állította össze. Ez a kis könyvecske - amely már formátumában is jel-
zi funkcióját: imádságoskönyv - hamarosan a század egyik legnagyobb irodalmi
bestsellerévé vált. 1699-ig legalább tizenöt kiadást ért meg. Az új és új kiadások a
182
 3.1. A LÍRA

Balassi-Rimay-versek után egyre újabb szövegeket toldottak be, későbbi szerzők

vallásos műveivel a kor egyházi költészetének reprezentatív antológiájává bővítve
a kiadványt. Népszerűségére jellemző, hogy a protestáns környezetben őssze áll í­
tott első kiadást hamarosan követte Bécsben egy katolikus szellemiségű, kegyes
fametszetekkel díszített redakció, amelyben a szerkesztő - minden bizonnyal Fe-
renczffy Lőrinc - a függelékbe katolikus költők, nagyrészt Nyéki Vörös Mátyás és
Pécsely KirályImre szövegeit illesztette. A számos 17.századi Istenes énekek-kiadás
közül még nevezetes a második váradi kiadás, melynek szerkesztője, talán maga
a nyomdász, Szenci Kertész Ábrahám, legjobb tudomása szerint szétválogatta és
elkülönítette a két költő verseit. Ezt és ennek leszármazottjait rendezett kiadások-
nak szokás nevezni.

3.1.2 . Rimay János és a sztoicizmus

A Nógrád megyében honos, középnemesi Rimay család nemzedékek óta a Balas-

siak familiárisi körébe tartozott. Rimay János'" már ifjú korában szoros kapcso-
latba, barátságba került Balassi Bálinttal. Kiemelkedő tehetsége, iskolázottsága
révén látványos karriert futott be, a kor legműveltebb és legbefolyásosabb főurai
fogadták barátságukba, a kor szinte minden fontos közéleti és irodalmi szereplőjé­
vel kapcsolatban állt. 160S-ben már BocskaiIstván legszűkebb környezetébe tarto-
zott, fontos szerepet játszott az Erdély önálló államiságát biztosító felkelést lezáró
békerendszer kidolgozásában. Fontos diplomáciai feladatokat teljesített, többször
járt követségben a Portánál, Konstantinápolyban. Élete utolsó időszakában víssza-
vonultan élt alsósztregova i udvarházában.
Irodalmi és poétikai nézeteinek kialakulásában fontos szerepet játszott a neo-
sztoicizmus eszméivel való megismerkedése. A neosztoikus filozófiai mozgalom
nézeteit az antik sztoikus filozófusok, Epiktétosz, Seneca, Cicero, Marcus Aurelius
nézetei és a keresztény morálteológia összeegyeztetésével Justus Lipsius német-
alföldi humanista dolgozta ki. Tanítása szerint a négy alapvető szenvedély (vágy,
öröm, félelem, szomorúság) alapvetően korlátozza az emberi szabad akara-
tot . A világ zsarnoki kiszámíthatatlanságán való felülemelkedés egyetlen útja a
szenvedélyektől való megtisztulás és a jóságos Isten akaratának elfogadása.
Fő művében, az lS84-ben megjelent, dialógus formában megírt De constantiában
gyakorlati tanácsokat ad arra, hogy a végletektől való tartózkodás és az állhata -
tosság megőrzése révén a bölcs hogyan érheti el a lélek belső függetlenségét és
egyensúlyát. Lipsius művei hamarosan hazai humanista körökben is népszerűvé
váltak. A Wittenbergben tanuló Forgách Mihály lS88-ban rajongó levélben keresi

83 Verseinek ajánlott kiadása: Rimay János 1992.

183
3 . ELLENREFORM ÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

fel; négy évvel később pedig maga Rimay egy valóságos Lipsius-követő humanista
társaság, "Pallas magyar ivadékai" létezéséről tudósítja .
Rimay János költői életművének sorsa, hogy az utókorra Balassi Bálint ver-
seivel együtt, sokszor szinte kibogozhatatlanul összekeveredve hagyományo-
zódott. A két é letm ű leszármazásának mindkét nagy ágán - a Balassa-kódexén
és az Istenes versekén - egymás mellé helyezve, szinte az intertextuális viszonyok
feltérképezésére buzdítva, a mester és tanítványa narratívát hangsúlyosan előtér­
be helyezve kínálják értelmezésre magukat a szövegek. Bár a két leszármazási ág
egyikének sem ismerjük a szerkesztőjét, az összekeveredés, az összefonódó élet-
rajzi mítosz megképződése semmiképpen nem lehetett Rimay ellenére. Hiszen
tervezett Balassi-kiadása előszavában hangsúlyosan említi a költőelőd szövegei-
hez való személyes kapcsolatát: "része vagyok annyiból ez énekeknek én is, hogy
tíz-tizenkét esztendős korombeli ítíletemmel is munkálkodott ezeknek némelliké-
be, én igazgatásomnak bocsátotta meg efféle ép írásit (és örömest) , kikbe semmi
igazgat ás sem láttatott szükségesnek lenni. Tartoztam hát vele, hogy holta után is
suffragálnék annak, s gyámolítást adnék munkájának, aki életiben sem idegenítet-
te censurámtúl annyiban munkáját, amennyiben az én magyarságomnak hozzájok
huzalkodható értékét tapasztalhatta elmémben."
A Balassa-kódexbe foglalt Rimay-versek a kézirat rongáltsága ellenére is érzé-
kelhető módon a Balassi-versek kompozíciójával valamilyen tudatos viszonyban
álló ciklusba rendeződnek. Sajnos, ahogyan a filológia mind a mai napig nem
mondta ki mindenki számára megnyugtatóan a végső szót Balassi kötetkompozí-
cióját illetően, Rimay ifjúkori versciklusával kapcsolatban még több a bizonyta-
lanság. Ács Pál egy 12 + 1 versből álló kompozíciót feltételez, Horváth Iván és Tóth
Tünde véleménye szerint a gyűjteményt 32 vers alkotta, melyek magukba foglalták
az Epicédium darabjait is (HORVÁTH Iván, TÓTH Tünde 2002) . Mindenesetre a soro-
zat első tizenkettő, sorszámozással is ellátott darabja önmagában is értelmezhető,
logikailag kerek narratívumot vázol fel. Ez a fiktív életrajzi vázlat megfeleltethető
a Júlia alakját középpontba helyező Balassiéval. Aciklus élén álló vers argumentu-
ma szerint: "Első, kiben azt írja meg, miképpen hódoltatta őtet Venus az ő zászlója
alá egy kegyest égérvén neki, kit ő Lidiának nevez etc." A ciklus első darabjában
Venus haraggal feddi a k ölt őt, hogy immár Pallas tudományával eltelve ideje len-
ne végre a szerelem eddig sikerrel elkerült hálójába esnie. Ésvalóban, a következő
versben már a szerelem tüze égeti Lidiáért: "Ne csudáld szívemet, hogy ilyen ke-
serves, / Szerelem tüzitúl mert megsérölt, sebes, / Hogy attúl távol vált, azkihez
köteles." A harmadik vers a boldog szerelemé. A negyedikben és az ötödikben új
szerelmek csábítását szenvedi el. A hatodik vers meditáció arról, hogy Isten miért
küld ránk kísértéseket (Legyen jó idó csak... ). A hetedik, echós vers kétségbeesett
panasz a hűség és a hűtlenség közti őrlődés kínjairól: "Hát csak halál tehet én kí-
nomban véget, s éltem meg sem irgalmaz, / Sem őszült vénséggel, sem semmi
184
 3 .1. A LÍRA

ínséggel bennem meg nem avul az, / Szívem is beszéli, titkonjüvendüli, hogy úgy
lesz holtomig az." A következő vers a "hetedik" döntését visszavonva újra - álságos
módon Vénusz szájába adva és Ovidius tekintélyére hivatkozva - a hűtlenség mel-
lett sorakoztat fel érveket: "Mint meggyúlt gyertyának, ragyagó lángjának nem
fogy azzal világa, / Ha több gyertyát gerjeszt, s mindenekben ébreszt szép fént ő
égő lángja, / Így nem fogy kegyes is, ha sokakra kel is szépségenek virágja." Mint-
egy az érvelés erkölcstelenségén megrettenve a kilencedik vers dühödt invectiva
(támadás) a szerelem istennője ellen: "Venus, fajtalan hús, csipkébúl tekert gúzs ,
elméknek bojtorjánja, / Szederjtermészető, ragadó beszédő, bujaságnak oltványa,
/ Kis gyönyörüséggel, soknak nagy veszéllyel, romlásának kormánya!" A romlott,
"buja Venus" ellenében a szüzesség antik istenasszonyánál, Dianánál keres védel-
met. Az erkölcsi megtisztulást hitelesíti az ez után következő hazafias katonaének
(á, szegény megromlott.. .). A tizenegyedik versben végleges búcsút vesz Cupidó-
tól:

Cupido, ne, nyilad, lúj vele bátor mást!

Nem várok én túled már semmi áldomást,
Jól fölébrölt szemem nem kéván álmodást.

[ ...]

Hideg reménséggel foly te ígéreted,

Egyik szódat másnak háta megé veted,
S így, ki téged szolgál, méreggel eteted.

Ne csudáld, hogy félen mentem sereged től,

És hogy nem függhetek tovább is kezedtől,
Távol jardogálván ezután tegzedtől.

Egy "kegyes" - aki nem Lidia - kirántja az oldalából a mérgezett nyílvesszőt, és

ezzel örökre kigyógyitja a szerelem kínjaiból. Ezzel a gesztussal a költő mintha azt
is bejelentené, hogy szakít a szerelmi költészet művelésével: "Sok nyeltem búm
miatt nem lesz immár gondom, / Vígan állva, járva énekemet mondom:" És kö-
vetkezik a tizenkettedik vers, "egy katonaének" (Katonák hadnagya , Istennekjobb
karja...) . Ennek az állításnak mintha ellentmondana a tizenharmadik, számozat-
lan vers, amely ismét szerelmi témájú. Az ellentmondást úgy oldhatjuk fel, ha fel-
tételezzük, hogy a vers szerepe az, hogy összefoglalja a ciklus gondolatmenetét, és
egyben lezárja azt.

185
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Én édes Ilonám, tizedik bölcs Musám, kinek szavát nem unnám,

Te vagy negyed Charis, okosabb annál is, kit méltán kedvelt Páris,
Három asszony között, kik közt ítélet lött , Venus vagy, ki almát vött.

[...l

Szerelem micsoda? Tövisbűl szőtt csuda, hegyével sokakot ért,

Mert fogását neki nehezen lelhetni, jelesben, hol meg nem sért,
Idő ad peniglen, megérhet ész ebben, kit okosság jól rá mért.

[...l

Ajánlom ez könyvvel magam mindenemmel t őkíletességedben,

Gyámolj jó kedveddel, éltess szerelmeddel, viselj fottig kedvedben,
Sok jód szaporodjék, búd halma omoljék, könny száradjon szemedben.

Finis

Ezek szerint a szövegben megszólított Ilona, a szerelem mérgétől megváltó ke-

gyes, aki immár a szerelmi költészeten túllépő költő új, megfontoltabb szövegeket
termő korszakának múzsája lesz.
A 12+ 1 versben elbeszélt történet íve emlékeztet Balassi történetére. Míg azon-
ban ott a szerelem keserves végét a bécsi kurtizánok és a végek dicsérete feledteti,
itt a boldog befejezés radikális poétikai konzekvenciákkal jár, a költő leszámol a Ba-
lassi-típusú szerelmi költészet modelljével, és bejelenti, hogy ezután új utakat keres.
A regiszterváltás gesztusa azonban korántsem jelenti az előd megtagadását.
Nemjelentheti, hiszen Rimay számára Balassi a magyar költői nyelvet megteremtő
első klasszikus, akinek életműve olyan gazdag és összetett, hogy azt csak a legki-
finomultabb ítéletű befogadó képes felmérni. Már az Epicédium koncepciójában is,
de különösen a kiadástervezettel összefüggésben álló szövegekben Balassit hang-
súlyozottan tudós, kultúrateremtő költőnek láttatja, akinek befogadására a hazai
közeg még nem volt felkészülve:

Nem tagadhatni, hogy mint az sas az több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar el-
méjek előtt az magyar nyelvnek dicsősége fondamentomába való állás ával felette előre­
haladott [... ] Nemde az Oroszlánynak is körmét az közönséges példabeszéd szerint nem
haladta-e az írássiba kiből az féle dologban Oroszlánnak is mondhatják, s esmertethetik is
lenni s itíletet tehetni, mind tudományáról s mind elméje b ővelked éss éről, melyben mind
az Theológiának felséges bányája ércéből olvasztott tündöklő fényes aranyát, s mind az
Philosophiának tekintetes örvénye mélységébül merített nectárját bágyadt szemgyönyör-
ködtetéssei, szomjú nyelv száj elevenítessél igen benne hadta s elvegyítette is, szényezte is
186
 3.1. A LÍRA

ezekkel igen írássát úgy hogy az hístóriáknak széles elterült mezein való szép gabonave-
téssi, az poéták írássainak k ülönb-különb szinnyei ékesked ó örvendetes kert éi virágjának
illata között is sétáltathatja ez énekek olvasásában az ember az elméjét.

A tervezett Balassi-kiadása élére szánt, a költő előd jelent ős éget összegezni hi-
vatott versében a mitológiai epithethonok között válogatva végül úgy dönt, hogy
az érzéki költészet konnotációját hordozó Kirké és a szirén helyett méltóbb Balas-
sit a Théba városát a költészet erejével felépítő Amphiónhoz hasonlítania (a balás
egy ritka drágakő neve) .

Bálint, nemzetednek ki voltál balás sa,

Munkádot kiadom, hogy minden szem lássa:
De élit elmédnek, nem vélem, kap hassa,
Kinek Apollónál nem volt tanulássa.

Vagy syren, vagy Circe, vagy magyar Amphión,

Arany írásodban nincsen peníszes ón:
Tíz igén többet nyomsz, mint más nagy rakás szón,
Aki ebben kétes, nyomozzon balhát h ón,

Rimay, különösen a Balassa-kódex versciklusában reprezentált első korszaká-

nak darabjaiban, számos intertexuális kapcsolódási pontot épít ki költői példaké-
pének é letműv é he z . Imitatio és aemulatio (versengés) ez egyben , olyan újraírása
Balassi szövegeinek, amelyben az előd poétikai alakzatainak lebontása, eltolása,
átépítése történik. Az ,,Ez világ, mint egykert..." kezdem verse nemcsak témájában
és versformájában idézi Balassi híres katonaénekét, de még szövegszerű átvéte-
leket is tartalmaz ("az jó hírért, névért"; "úgyan él"). A két versben megképződő
világ azonban nagyon k ül önböz ő, Balassi vitézei természetes harmóniában élnek
a természettel, a harc vitézi értékrendjükból fakadó, szívesen vállalt tevékenység.
Rimaynál a természet a romlás , a szétesés képét mutatja: "Ez világ, mint egy kert;
kit k őes ő elvert, napról napra veszte n vész, / Vagy mint senyvedt zsindel , kit ó ház -
ról széllyel té-tova hány nagy szélvész ... " A vitézi élet heroikus étoszát alig, a vele
járó szenvedéseket annál részletesebben mutatja be: "Táborban hideg szél az nap
melegével hol hideg ít s hol hevit, / Éhséggel szomjúság s nagy nyughatatlanság
mindent ől kedvetlenít, / Mégis az vitézség az harcra buzdul s ég, ha kit az tisztes-
ség szít." Az otthonosságát vesztett világban céljuk vesztett vitézek teszik gépiesen
a dolgukat. Nem eszmékért harcolnak már, csak zsoldért. Vígságot csak a túlélést
ünneplő torok alkalmával éreznek. A vers végén világossá válik, hogy a vitézség
valójában a földi élet metaforája, a zárlat pedig hamisítatlan sztoikus életvezetési
tanácsokkal látja el az olvasót :
187
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Okosson kell azért ez rossz időbe ért állapatunkot élni,

Szívünknek keservét, kit nap ránk heven vét, hogy le tudjuk metélni,
Az az jó kormányos, ki, ha az víz habos, nem tudja tengert félni.

Mint habzó tengerben, mi is ez életben evezőnket forgassuk,

Kínnal mi lelkünket, sok gonddal fejünket igen ne nyomorgassuk,
Isten sokjókot ád, csak szelinknek zúgtát csendesz szívvel hallgassuk.

Klaniczay Tibor felismerése szerint a Balassi-Rimay-féle Istenes énekek Szenci

Kertész Ábrahám által rendezett kötete alapján rekonstruálhatjuk Rimay második
költői korszakának 38 darabból álló megkomponált verseskönyvét. A két részre ta -
golódó kötet próza és vers sajátos ötvözete. A rövidebb-hosszabb prózai meditáci-
ók összekapcsolódnak a meditáció témáját kifejt ő-szemléltető verses szövege kkel.
A koncepció nem valósult meg következetesen, ugyanis helyenként elmaradnak a
meditációk, vagy az adott vers szerzésének körülményeit leíró argumentumra cse-
rélődnek. A kötet az 51. (katolikus számozás szerint 50.) zsoltár fordításával kez-
dődik, amely kétszeresen is megadja a m ű alaphangulatát. Egyrészt ez ugyanaz a
zsoltár, amelyen az Epicédium tanúsága szerint Balassi a halálos ágyán dolgozott.
Igaz, ő a zsoltár Théodore de Béze-féle parafrázisát vette mintául, Rimay pedig
Georg Buchananét. A szöveg választása jelzi tehát, hogy Rimay költői önkifejezé-
se továbbra is a költőelődhöz való viszonyulás erőterében formálódik. A komor
hangulatú zsoltár másrészt előlegezi, hogy a kötet versei kivétel nélkül vallási és
morális kérdésekkel szernbesít ő szövegek lesznek. A tíz darabból álló első részben
zsoltárt, himnuszokat, imádságokat és isteni dicséreteket találunk. A kötet máso-
dik, didaktikus hangoltságú felében - a szerz ő szavaival - "ez világi életünknek
állapatjából származó akadályoknak orvosló eszközit szedegethetjük elménkbe".
Olyan tanító, vigasztaló, feddő hangulatú szövegek kerültek ide, amelyek sokszor
tételes összefoglalásai a neosztoikus filozófia tanításainak. Ilyen például a Laus
mediocritas (A középszerdicsérete), amely egy horatiusi helyet is imitálva a De cons-
tantia egyik fontos gondolatmenetét önti költői formába. Lipsius szerint a szenve-
délyek a jó és a rossz hamis fogalmából erednek. A vélt javak - az egykorú magyar
fordítás szerint a "tettetes jók" - a gazdagság, a cím, a hatalom, a jó egészség; míg
a "tettetes nyomorúságok" a szegénység, a gyalázat, az erőtlenség és hasonló k üls ő
dolgok. Az állhatatos bölcs azonban a két véglethez való túlságos k öt ődést egyfor-
mán igyekszik elkerülni. Rimaynál:

Azjó, szép , aranyas, dicsírt középséget

Valaki kaphatja, az él csendességet,
Józanon futván udvari irigységet.

188
 3.1. A LÍRA

Rossz szerencséjében ez jobbot vár s reménl,

Jó szerencséjében alázatosan él,
Alacsonyra esvén hamarban is felkél.

Magasra ne hágjon, ki nem tud röpülni,

Mert mikor az tetőn akarna leülni,
Kezd ág romlásával halálban merülni.

Ugyancsak a neosztoicizmusban gyökeredzik Rimay udvarellenessége. Az ud-

var, mely a világi érvényesülés metaforikus színtere, csillogó, hívságos ígéreteivel,
hízelgőivel és irigyeivel megzavarja a lélek nyugalmát: "Böcsület, térdhajtás s fő
helyen ülés, / Mást elöl halladás, sokaktúl kísírés, / Oda álljon , hol nincs lélekben
épülés, / Nékem de elmémben légyen ékesülés." Az udvarellenesség, a felszínes
érvényesülés elutasítása a magyar költészetben régóta ismert közhely. Azonban az
"Isten félelmétúl üres fejedelmek" megvetésében már benne van a Machiavelli óta
nyilvánvaló keserű tapasztalat a politika és a morál összeegyeztethetetlenség éről.
A sztoikusok szerint a születési előjogoknál fontosabb az egyéni tehetség és szor-
galom, vagyis a virtus által kivívott vera nobilitas, a szellem igazi nemessége . A vi-
lági érvényesülés valódi értékét szemléltető, agyoncsépelt szimbólum a szerencse
forgandóságátjelképezőFortuna. A 17. században alig találunk olyan számottevő
magyar költ őt, aki ne írt volna szerencseverset. Rimay a szerencse szokásos vizu-
ális ábrázolásából indul ki: "Az szerenesének természetiről és állapatjáról: miért
írják az szerencsét az képírók golyóbison egy lábbal állani, szárnyakot miért írnak
vállaiba, s mit jegyezhet, hogy homloka hajas, hátul penig kopasz az feje, miért áll
egyik keze hátra, másik elő, mi okért halovány ábrázatú, az karjai miért gyengék,
csüggők, az szemei miért vakok - itt megtanulhatod." Az ez után következő vers
a megjelenített kép egyes elemeinek, majd az egésznek értelmező magyarázatát
adja, hasonlóan, ahogy az embléma subscriptiója feltárja a pietura enigmatikus je-
lentését. A képszerű, emblematikus gondolkodásra a megkomponált verseskönyv-
ben máshol is számos példát találunk. Az Encomia virtutum (Az erények dicsérete)
az erényeket szokásos képi attribútumaikkaljeleníti meg: "OKOSSÁG kígyóval te-
kerte ált karját, / Markában fejestül de fogta fulánkját, / Mértékkel IGAZSÁG tart-
ja kivont kardját, / TŰRÉs is szemléli ő csendes bárányát." Rimay egy valóságos
emblémát is feldolgozott: Théodore de Béze 35. , a Religio képét megmagyarázó
distichonját (Az keresztény Religiónak ábrázatja). (Ugyanezt a verset egyébként
Szenczi Molnár Albert és Prágai András is lefordította.) Rimay költészetének vi-
zualitására jellemző, hogy a versszervez ő funkcióban alkalmazott pietura nem a
külső világ reprezentációját adja , hanem az emblematika képi szimbólumaira és
mesterségesen kiötlött vizuális enigmákra épül.

189
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (r600 -r6 70)

Metrikai szinten Rimay költészete kevés újítást hozott. Javarészt a Balassi által
kidolgozott versformákat használja, versei még énekversként is funkcionálnak, az
ad notam sokszor Balassi valamelyik dallamára utal. A költői képalkotás, a szerke-
zet , a versek figurális és akusztikai hangszerelésének terén azonban lényegesen
átformálta a Balassi-örökséget. A Balassi-vers harmonikus háromosztatú szerkeze-
tét felforgatva versszervező erővé a szónoki beszéd - genus judiciale és genus di-
dascalicum - felépítésének logikáját tette. Balassi lendületes, az élőbeszédre épülő
nyelvét egy stilizáltabb, egyszerre sűrített és túlbonyoIító, figurálisan feldúsított
beszédmóddal cserélte fel. Előszeretettel aknázta ki a keresett, bizarr, meglepő
vizuális elemekben rejlő hatáselemeket, metaforikáját a manierista concetto irá-
nyába mozgatta. A mesterkélt bonyolultság stíluseszményéhez való ragaszkodás
a versek építkezésében gyakran kontraproduktív hosszadalmasságot eredményez.
Rimay fordítói alapelve, hogy a verssort díszítményekkel kib ővítve, egész vers-
szakkal adja vissza . Ritka ellenpélda, amikor a megkomponált verseskönyvet epig-
rammatikusan letisztult, a kötet fő motívumait példás ökonómiával megfogalma-
zó három strófával képes lezárni:

Az idő ósága nevel magas fákot,

Mint tél után nyár hoz kórókra virágot,
Így koporsó terjeszt hírnek, névnek magot,
Halál sötétjéból hozván rá világot.

Ne várd hát éltedben, bár nagy érdemú légy,

Hogy itt holtod előtt nagy böcsületet végy,
Híredet, nevedet tapodja sok irégy,
Mindazáltal jó légy, s mással is sokjót tégy.

Bízd az jövendőkre érdemed jutalmát,

Ha szolgáltad időd vékonyalafát ád,
Te az célra vigyázz, s az centrumot találd,
Ne várd halandóktúl, s az Úristen megáld.

A tömörség és összeszedettség ilyen magaslatára ezen kívül talán csak a kisfia

halálára írt megrendítő gyászversébenjutott (Az Úr engem sanyaríta... ).
A végletek, a bizarrság, az ellentétek egymásnak ütköztetése jobbára a nyel-
vi-akusztikus tartományban és a leírások szintjén érvényesül. A mondanivaló a
szöveg folyamatos hullámzása ellenére is elsimul, és rendszerint valamely sztoikus
életbölcsség szentenciózus megfogalmazásában talál megnyugvást. Zemplényi Fe-
renc észrevétele szerint a versek logikai, szerkezeti szintjén a várhatónál kevésbé
vannakjelen, na paradoxon, az antitézis, az oxymoron, az ellentérező halmozások
190
 3 .1. A LÍRA

és felsorolások" - vagyis a nagy manierista és barokk lírát jellemző retorikai alak-

zatok (ZEMPLÉNYl Ferenc 1982).
Rimay poétikájának leggyakrabban emlegetett, legszembeötlőbb eleme - kü-
lönösen a fiatalkori versekben - a rímelése . Láthatóan a rímeket a költői hatás
kiemelkedően fontos elemének tekintette. Tiszta rímekre törekedett, lehetőség
szerint kerülve az azonos morfémák sorvégi összecsengését. A keresett, bravúros
rímek kedvéért a szórendet, a szöveg érthetőségét is feláldozta. Alig találunk még
egy magyar költőt, aki ilyen örömét lelte volna a különös, bizarr rímekkel való já-
tékban. Rokona ebben Kosztolányinak, aki híres rímbokrával- "Mert az te szerel-
med engem úgy környülvött, mint pézsmát ó szelence, / Az én szívem kivel szintén
úgy hivült el, mint tűz miatt kemence, / Mert te szépségedben szívem úgy merült
be, mint tengerben Velence"- megpróbált versenyre kelni.
Az Ó szegény megromlott. .. kezdetű ének nép-szép-kép-tép rímbokra a magyar
költészetben páratlan karriert futott be. Rengetegen utánozták, variálták, bővítet­
ték a következő évtizedek során. Szorosan vett rímtoposzként, vagyis az eredeti
szövegkörnyezet hangulatát megőrző formában a QuemIa Hungariae verstípus ,
vagyis a magyarság sérelmeinek fölsorakoztatását gyakran önostorozó formulák-
kal vegyitő politikai panaszvers használta fel. A kuruc költészet közvetítésével így
jut majd el a Hymnust író KölcseyFerencig.
A Balassi-hagyományt felforgató, lebontó, átíró Rimay legkomolyabb konzek-
venciákkal járó eljárása a reneszánsz szerelemkép érvényességének felmondása
volt. Ezzel mintegy Balassi irodalmi programjának legfontosabb eredményeit szá-
molta fel. Teljes mértékben érvényes rá, amit Kecskeméti Gábor általában az iro-
dalomban a 17. század elején végbement fordulatról ír: "A platonikus művészet­
felfogás különleges, ihletett és nembeliségbe emelő pillanatai helyett a mentális
képességek és etikai normák tipizálható szintjének való arisztoteliánus megfelelés,
az eredetiség helyett a felismerés asszociációs szemantikai mezőit megmozgató
imitáció és adaptáció, az esztétikai öncél helyett a pragmatikus kiaknázás hatá-
rozzák meg ennek az irodalomnak a tömeges mindennapjait." (KECSKEMÉTI Gábor
2007: 9.)

A neosztoikus nézetek a 17. század során végig hangsúlyos módon jelen voltak
a magyar nyelvű irodalmi kommunikációban. 1641-ben LaskaiJános fordításában
napvilágot lát Justus Lipsius két filozófiai főműve , a De constantia és a Politica
(Justus Lipsiusnak az állhatatosságról írt két könyvei, Debrecen, 1641; Justus Lip-
siusnak a polgári társaságnak tudományáról írt hat könyve i, Bártfa, 1641).
L Rákóczi György fejedelem kérésére udvari prédikátora, Prágai András egy
olyan mű lefordítására vállalkozik, amely a sztoikus színezetű manierista próza
egyik Európa-szerte legnépszerűbb darabja. A spanyol Antonio de Guevara Libro
llamado Relox de Principes címen ismert műve királyt ükör. Marcus Aurelius élet-
191
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

története keretében az etikus abszolút kormányzás elméleti és gyakorlati kérdéseit

boncolgatja fiktív verses és prózai dokumentumok, levelek, dialógusok beiktatásá-
val. Az elkészült fordítás, a Fejedelmeknek serkentő órája (Bártfa, 1628) adott alkal-
mat Rimaynak, hogy a fejeledelemhez írott levelében kifejtse irodalmi n ézeteit."
Prágai a szerz ője a Sebes agynak késő sisak c ím ű, közel negyven versból álló terje-
delmes versciklusnak,85 amelyben a harmincéves háború jelentősebb hadvezérei
és a részt vevő országok egyes szám első személyben besz élterve adnak magukról
értékelő önjellemzést. A kortörténeti tablóvá, valóságos Theatrum Europaeummá
táguló gyújtemény beszédeiben vissza-visszatérő motívum a Fortuna hatalmának
tünékenységérőlszóló panasz. (A m ű szerz őség ér ől , forrásairól KOMLOVSZKl Tibor
1966 ; FAZEKAS Sándor 2005.)
A Rimay által kimunkált, sztoikus hangoltságú, tanító-elmélkedő verstípus
rendkívül sikeresnek bizonyult, és hamarosan a magyar költészet műfaji rendsze-
rének egyik leggyakoribb alakzatává vált. A hatás legfontosabb elterjesztője a Ba-
lassi-Rimay-féle Istenes énekek egyre újabb szövegekkel bővülő antológiája volt. A
Solvirogram által már az első kiadásba is beválogatott szövegek közül két refor-
mátus pap, a retorikai tankönyvet is író Pécseli Király Imre és Kanizsai Pálfi János
énekei váltak a gyújtemény legnépszerűbb, standard részeivé. A katolikus és pro-
testáns szerkesztésű antológák hasonlóan állandó darabja az a névtelen, 1604-re
datált Ferendum et sperandum (Túrj és remélj) című vers, " amelyet az irodalom-
történet hagyományosan I1lésházy Istvánnak, a későbbi nádornak tulajdonít. Az
attribúció alapja, hogy I1lésházy sorsa a vers keltezésének időpontjában pontosan
megfelel a szövegben megképzett élethelyzetnek: felségárulási vádak miatt mene-
külnie kell hazájából. A hatalmát és vagyonát elveszít ő főember Balassi-stófákba
komponált helyzetdala a szerencse forgandóságát szemlélteti Rimayhoz nagyon
hasonló poétikai eszközökkel:

Forog a szerencse, mit bízunk őbenne, semmiben nem állandó,

Csak ideig kedvez, tündöklő iveghez mindenekben hasonló,
Ki mint hogy eltörik, így ő is változik, s állapatja romlandó.

E világi sok kincs, melyben semmi jó nincs , múlhatik szerencsétúl,

Tündöklő uraság, tisztbéli méltóság függ ennek erejétúl,
Ha megszűnik kedve, küld idegen földre régi lakóhelyétúl.

.. A levelet lásd Rimay 1992: 224-233.

85 Kiadása: RMKTXVII, 8., Bethlen Gáborkorának költészete. Kiad. Komlovszki Tibor, Stol! Béla . Bp.,
Akadémiai Kiadó, 1976,9-109.
86 RMKTXVII, 1., A tizenötéves háború. Bocskay ésBáthori Gáborkorának költészete. Kiad . Klaniczay
Tibor (többekkel). Bp., Akad émia i Kiad ó, 1959 , 354-358, 611-{i13.
192
 3.1. A LÍRA

Rólam vehet ebből, mint egy szép tükörből, magának minden példát,
Mert amint rám osztá, tőlem úgy elfosztá szerencse adományát,
Ki kedvemre éltem, kell immár szenvednem számkivetésnek kinját.

Illésházy Istvánt - aki egyébként Esztergom ostrománál szemtanúja lehetett

Balassi halálának - szoros ismeretség fűzte Rimay Jánoshoz, és tagja lehetett
a Lipsius-követők laza irodalmi társaságának is. "Pallas magyar ivadékai" közé
tartozott az a Petki János, aki 1610-ben "az erdélyi emez ifjak tanúságára" hosz-
szabb terjedelmű sztoikus oktatókölteményt adott ki Kolozsvárott." A mű Silius
Italicus Punicájának egy önálló részletét (XV, 18-128.) dolgozza fel, melyben az
Erény (Virtus) és a Gyönyör (Voluptas) megszemélyesített figurái próbálják a
maguk által képviselt eszményeknek megnyerni az ifjú Herculest. Nem szorosan
vett fordítás , a példázatot keretbe helyezi, aktualizálja az erdélyi viszonyokra,
Silius exemplumait Plutarchostól származó példákkal is kiegészíti. A "Hercules
válaszúton" motívum a görög filozófus, Prodikosz egyik (Xenophónnál fenn-
maradt) példázatából ered. A vetekedésből természetesen győztesként kikerülő
Virtus mondanivalójának argumentálására az antik történelemből vett exemp-
lumok mellett közmondásszerű nyelvi sztereotípiákat mozgósít: "Fényes nap vi-
lága nincs melegség nélkül, / Intésem sem leszen jóknak gyümölcs nélkül, / De
az tunya szamár, rest sarkantyú nélkül, / Tudom, hogy ellehet bársony nyereg
nélkül."
Az általános igazságokat tömör formában megfogalmazó szentenciaköltészet
kiteljesítője és legnagyobb hatású képviselője Beniczky Péter volt. 88 Verseinek ja-
vát az 163ü-40-es években szerezhette, nyomtatásban azonban csak halála után,
1664-ben láttak napvilágot. A verseket a szerző végrendeletének megfelelően
Bartók István nagyszombati nagyprépost rendezte sajtó alá. A szerkesztői munka
meglehetősen önkényesen történhetett, különös módon Beniczky versei közé be-
sorolódott kilenc Rimay és Nyéki Vörös Mátyás által írott vers is. A Magyar ritmu-
sok címet viselő kötet határozott poétikai koncepcióval összeállított, megtervezett
verseskönyv. Szerzői kompozíciónak kell tartanuk, hiszen Beniczky "perorációt",
búcsúverset is készített a végére . Akétrészes kötet fele (az alcím szerint) .szép iste-
ni dicséreteket, és poenitentiatartásra indító énekeket foglal magában". Azsoltáros
hangvételű (és sok tényleges zsoltárrészletet beépítő) istenes verseken túl Benicz-
ky témája az udvarbírálat és a sztoikus-keresztény szemléletet kifejező példáza-
tok megverselése. Rimayhoz hasonlóan panaszolja a szerencsét, a had iszerencse
forgandóságát, megverseli (mint majd Esterházy Pál) a kerti virágokat és a négy

87 Petki János: A VirtlLSnak és Voluptasnak egymással való vetekeiések..., Kolozsvár, 1610. Modern ki-
ad ása: RMKT XVII, 1., 30 . sz.
88 RMKT XVII, 12 ., Madách Gáspár, Egy névtelen, Beniczky Péter,gróf BalassaBálint, Listius László, Es-
terházy Pál és FráterIstván versei. Kiad. Varga Imre, Cs. Havas Ágnes , Stoll Béla, 1987.
193
3. E L L E N R E F O R M Á C I Ó ÉS BAROKK (1600-1670)

évszakot. Elöl állnak a szorosabban vett vallásos versek , utánuk világias témájú,
személyes elemeket, saját élethelyzetére történő utalásokat tartalmazó szerzemé-
nyek kerülnek. Szó esik egy tervezett utazásról is - bár nem egészen világos, hogy
valóságos bujdosásról vagy allegóriáról, belső vándor1ásról van-e szó. Elemében
akkor van igazán, amikor moralizál. Imádja a szentenciákat, exemplumokat, ada-
giumokat; annyira, hogy a verseskötet teljes második fele 250 Balassi-strófa terje -
delemben nem áll másb ól, mint rímbe szedett közmondásokból. Beniczky Péter
Rimay sztoicizmusát poétikailag adekvát köntösbe öltöztette, higgadt metaforíká-
ja, feltúnésmentesen korrekt rímei jól illenek a versekben képviselt józan és rn ér-
tékletes életfilozófiához. Rimay bravúrrímeit megszelíd ített formában használja
fel: "Jó s gonosz szerencse, / Mint forgó velence, / Emel s taszít az porban, / Csá-
szárt is koldussá, / Tesz urat kapássá, / Öltözteti bocskorban, / Királyi korona,
/ Ország birodalma / Száll olykor nádhajlékban" (Hogy ez világ javaiban semm i
nincs álland ó) . Mindig megfelel a horatiusi decorum elv követelményeinek , versei-
nek hangja mind ig a témának megfelelő. Köznapi, játékos és bensőséges, amikor
a lovait gondozó szolgájához beszél : "Pályán vár ajándék, / Szép drága martalék,
/ Nyerd el édes Iovacskám, / Nyersz magadnak jó bért, / Nékem hasznot és hirt, /
Fölnevelt kacolácskám, / Bizony meghizlallak, / És megnyugasztallak, / Van ah-
hoz abrakocskám ." Ünnepélyes és fenséges , amikor az idő mindenen uralkodó ha-
talmáról ír (Hogy ez világ javaiban semmi nincs állandó ):

Nagy tölgyfák kidúlnek,

Tornyok repedeznek,
Hold s Nap fénye is elvész,
Márványkőben metszett
Írás kopik, s veszhet ,
Kit faragott emberkéz,
Erős gyémánt törik,
Acél, vas is vásik,
És sokára porrá lesz.

Szép köves aranylánc,

Kit gyönyörködve látsz,
Üdőktúl homált vehet,
Drága szép öltözet,
Kitsok munka szerzett,
Moly s penísz miatt veszhet,
Vérrel gyűjtött sok kincs,
Kinek száma is nincs,
Tűz s láng miatt szenvedhet.
194
 3.1. A LÍRA

Még az föld is elagg,

Hibáz vetemény mag,
Egek is fogyatkoznak,
Kúszikla hamuvá,
Az hamu meg hóvá
Az ü dő vel változnak,
Az tenger is dagad,
Viszont megint apad,
Nincs határa az habnak.

Kellemes, kulturált, formailag lecsiszolt, jól befogadható költészete hihetetle-

nül sikeresnek bizonyult. Rengetegen imitálták, dézsmálták szövegeit, hasonlatai,
költői képei közkinccsé válva népszerúsödtek a következő évszázad alkalmi költé-
szetében. KovácsSándor Iván megfigyelése szerint hatása még a reformkor költé-
szetében is jól kimutatható. "Romantikus költészetünk már szerzőjét vesztett, köz-
ismert anyagként válogathatott példáiban (palota és kunyhó , kutyák és farkasok,
fecske és pacsirta) ." (KOVÁCS Sándor Iván szerk. 1998: 541.) Az "aranyas középség"
poétikai eszményét a régiségből elsősorban Beniczky versei közvetítették Berzse-
nyi és Arany János irányába. A Magyarritmusok a 19. század elejéig nem kevesebb
mint 17 kiadást ért meg, példabeszédeit többen latinra is lefordították.

3.1.3 . Balassi-követők

Balassi Bálint halálának időpontjában a költészethez értő kevesek, a szellemi elit

számára nyilvánvaló volt, hogy benne a magyar nyelvú udvari líra megteremtőjét
és első nagy mesterét kell tisztelniük. Nem volt társtalan ebben az igyekezetében,
hiszen a Balassa-kódex hatvanharmadik verse egy olyan költői versenyemlékét
örökíti meg, ahol "nyolc ifjú legény" vetélkedett abban, hogy melyikük tudja ügye-
sebben echós versbe foglalni kedvesének nevét (VADAI István 2005) . Ha az egy-
mással vetélkedő ifjak nem is alkottak valóságos, szervezett irodalmi kört, a
16. század végi, 17. század eleji versan yag ékesen árulkodik arról, hogy a lírai köl-
tészet Balassi költői nyelvét beszéli : az általa megteremtett költészeti formákat,
az általa bevezetett verstípusokat használják, variálják, írják tovább . Mint láttuk,
szerelmi költészetének beemelése a nyomtatott irodalmi nyilvánosságba a köze-
get m űkődtet ő és felügyelő tényezők ellenérdekeltsége miatt nem sikerült. A szö-
vegek azonban mégis megtalálták a maguk befogadói közegét a szóbeliség és a
kézírásosság közvetítésével. A kéziratos irodalomközvetítés csatornái - éppen a
"hivatalos" terjesztési formák cenzurális gátjainak kivédésére - ekkoriban kezdtek
kiépülni. A kéziratos verseskönyv mint műfaj a .Jiiánygazd élkodás " terméke, de
195
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

egyszerre az irodalom exkluzív megjelenítési formája is. A befogadó számára a

beszerezhetetlen vagy nem létező nyomtatott kiadást pótolja; a szerző viszont sok-
szor nem is szándékozik sajtó alá adni m űveít, hiszen a kéziratos terjesztés révén
ellenőrzése alatt tarthatja a szövegek sorsát.
Az egyik legkorábbi kéziratos énekeskönyv, az 160B-ban lezárt Fanchali
Jób-kódex, a Vásárhelyi- , a Szeritse i-daloskönyv és még néhány hasonló gyújte-
mény egy sor olyan vers szövegét őrzi, amelyek láthatóan Balassi szerelmi költé-
szetének szoros vonzásában keletkeztek. A Balassi-líra frazeológiájából építkező,
az Ő verstípusait idéző, aktualizáló szövegek dzsungelében azonban nehéz ren-
det tenni. A korpusz jellegzetessége, hogy a szerzők nem nevezik meg önmagukat,
és ha meg is tennék, a kéziratos hagyományozás logikája n~m engedi érvényesülni
a szerzői funkciókat. A szövegek a másolás során variálódnak, és lassan lekopnak
róluk a konkrétumokat - neveket , dátumokat, helyszíneket - őrző részletek. Ez az
időben elmosódó határú, rendkívül heterogén, sokszínű anyag - amelyet Szigeti
Csaba találóan Balassi-univerzurnnak nevezett - regiszterei a latorénektől az udva-
ri ünnepélyességig terjednek, irodalmi értékeit tekintve pedig remekmúvú, sikerült
énekeket és lélektelen fércmúveket egyaránt tartalmaz. A korpuszba tartozó szöve-
gek működésének logikáját két vers példáján keresztül szeretnénk bemutatni.
Az első ének a lejegyzése pillanatában még nagyon közel áll az eredetihez."
A kolofon 1603. július 10-én kelt, Prágában, de a nevét a szerző szándékosan el-
hallgatja. Különös, álomszerű látomással kezdődik a vers: a szerz ő hajnalban, a
kertjében sétálgatva egy madarat pillant meg: "Sötét ködbül alig tisztult vala szép
hajnal, / Kis kertemben hogy sétálék fáradt sok gondval, / Hát béfedett szép virá-
gim voltanak hóval, / Egy szép madár rajtok járkál gyönge lábával. " A látvány egy
fájdalmas szerelmi történet emléksorát indítja el, a szöveg párbeszédes formában
idézi fel az udvari szerelem szabályai szerint bonyolódó történetet az udvarlástól
a beteljesedésen át az elválásig. A leírás nyelvezete keresetten költői, terminológi-
ája kifinomult, elegáns m űveltségi elemekben gazdag. A táncdalszerúen ritmikus
verselés akusztikus hatásai változatosak; helyenként különös, a sorok belsejébe
helyezett asszonáncokat alkalmaz: "Szívem álló, álnok háló nincs beszédemben."
A szándékosan kétértelmű bizonytalanságban tartott fiktív elbeszélés rezignált le-
zárása a történetet az irodalom eszményítő erőterébe emeli:

Ez szót mondván, nagy csattogván tőlem repüle,

Kék ég alá sugár szárnya hegyen terüle,
Után való sok néztemben könnyúm perdüle,
És utána fohászkodván szívem elhüle.

89 RMKT XVII, 1.,68 . sz.

196
 3 .1. A LÍRA

Ez éneket az versekben szerzék Prágában,

Nyúzó-fosztó télben, nyárban, német hazában,
Szerelminek ő kedviért és szépségiért,
Údő múlván , holta után emlékezetért.

Ez a határozott szerz ői koncepció által uralt, magas költészeti regiszterben

megszólaló szöveg az írásbeli hagyományozás közegében kezdett darabokra esni.
Pontosabban a szöveg legerőteljesebb eleme , a szerelmi rabságot a kalitka metafo-
rájával elutasító hölgy beszéde az egészből kiszakadva önálló életet kezdett élni.
A Thoroczkai-daloskönyv (1700 k.) verziója már határozottan folklorizálódott:
"Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni, / Csak szoktam, csak szoktam me-
zőben sétálni. / Fenyőmagot enni , follyóvizet innya, / Ágról-ágra járni, szabadság-
ban élni." Az eredeti szöveg még mindig felismerhető törmelékei pedig ellenőriz­
hetetlenül rejtett csatornákon keresztül a 19. század közepén a népköltészetben
bukkannak föl. Egy 1843-ban lejegyzett moldvai csángó népdalban például így:
.Kíszétálék küsz kertembe virágimat nézni, / Hát égi harmat fogta bé virágim szi-
nét. / Küsz görice ritta szétál kicsi szárig lábával, / Megszóllítám küsz göricét - hát
fülyemülye."?"
A másik tanulságul említett szöveg Madách Gáspárnak, Rimay János unoka-
öccsének és irodalmi barátjának, tanítványának kéziratos hagyatékában maradt
fenn." Madách maga is szerzett verseket, azonban jelentős méretú k éziratgyűj­
teményében nem fordított rá gondot, hogy saját szerzeményeit elkülönítse má-
sokétól. Így bizonytalan a szerzősége a BalassaJános éneke sólym ocskájáról címú
éneknek is. A vers maga a csúfondáros prosopopoeia és a stílusparódia bonyolult
keveréke. A vers fikciója szerint egy bizonyos Balassa János énekel a szomszéd fa-
luban lakó szerelmeséhez. A humor forrását az jelenti, hogy a megképzett beszélő
legjobb igyekezete ellenére kontár módon használja a pertarkista udvarló költészet
konvencióját, és ezzel vét a decorum, az illőség elve ellen . A szerelmi szenvedély
kimódolt látásmetafora-bokrot mozgósító szóhasználatába minduntalan a testi
gerjede Imet leleplező képzavarok keverednek. Az ének Balassi Jánosa képtelen
különbséget tenni a valódi szerelem és a testiség , valamint annak költészeti repre-
zentációja között (GERÉZDI Rabán 1965; SZIlASI László 2008: 63-75). Mindezzel a
szöveg szerzője azt példázza, hogy az eleven táptalajától megfosztott reneszánsz
költészeti hagyomány a kéziratosság szúkös keretei közé rekesztve óhatatlanul
üres formalizmussá züllik. A szöveg integritását semmibe vevő kollektív alakítga-
tás közegében Balassi poétikai eredményei a használati célú alkalmi költészet napi
céljainak rendelődnek alá.

90 Uo.
91 RMKT XVII, 12 .,41. sz.
197
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Wathay Ferenc is a Balassi-univerzum lakója, de ó saját arccal, saját verses-

könyvvel rendelkezó költó. Dunántúli kisnemesi katonacsalád sarja, németújvári
és soproni iskolákban tanult, majd maga is a végvári katonák életét élte. Fiatal há-
zas (második feleségével), amikor 1602-ben Székesfehérvár feladásakor török fog-
ságba esik . Mivel magas váltságdíjat reméltek érte, fó rabként szállították Konstan-
tinápolyba, ahol három évet töltött a Boszporusz tengerszoros partján álló Rumeli
Hisari erőd egyik tornyába, a "Fekete toronyba" zárva. A rabság élménye avatta
költővé, börtönévei alatt szépen letisztázott verseskönyvet állított össze "imádság
és békességt űr és" céljából. A kötet, a Wathay-kódex egy példányban elkészített
megkomponált gyűjtemény. 28 számozott verset tartalmaz, melyek nagyjából a
keletkezés sorrendjében követik egymást. Elöl címlappal, ajánlással kezdődik, le-
zárásként pedig a szerz ő prózában megírt emlékiratát találjuk, melyben a fogság-
ba esés története mellett családjának rövid krónikáját is el ősorolja. Aszöveget
szépen kifestett rajzok egészítik ki. Ezek részben Wathay személyes élményeinek
lenyomatai, részben a kor népszerű , sokszorosított grafikájának elemeit másoló,
variáló emblematikus ábrázolások. 92
A kötet a kor magyar nyelvú költészetének műfaji gazdagságát tükrözi. Olvas-
ható benne egy hosszabb tudósító ének Fehérvár ostromáról, van benne verses
imádság, köszöntő , feddő- és panaszének. A szerző szóhasználatából és nótajelzé-
seiból kiderül, hogy sok egyházi és világi éneket ismert, ezeket feltehetően fejből
tudta, de az is valószínű, hogy kezében foroghatott Balassi verseinek valamely cik-
lusba rendezett kézirata. Balassi-verset ad meg négy ízben is nótajelzésül. A kötet
hangulatát meghatározza a szituáció: a rabság, a szenvedés, az elvágyódás témája
szinte minden lapon megjelenik. Wathay műveltsége, világlátása a végvárak kö-
zegében formálódott, katonához illően szigorú, konzervatív az értékrendje: Ná-
dasdy Ferenc halálát megsiratva széles körképet fest kora társadalmáról, melyben
kárhoztatja az új nemzedék elpuhult, csak borivásban, gazdálkodásban, divatban,
táncban jeleskedő nemességét (XXIII!. ének, mely az magyar nemzetségnek nyomo-
rult, múlt ésjelen való állapatját traktálja).
A mai olvasó számára legizgalmasabbak azok a versei, melyekben a szerzés
helyének sajátos szituáltsága versszervező erőként rn űködik. Az Ázsiánakjölde...
kezdem ének beszélője rögzített helyzetéből. a torony ablakán keresztül, "mint
madárkának, résén kalikának" két világrészre nyílik kilátás. A szöveg Ázsia és
Pannónia kettős dicséreteként indul, a tájleíró költészet szabályai szerint a vidék
jellemzésével, majd a jellegzetes természeti kincsek, állatok és növények össze -
hasonlításával: ,,Ázsia naranccsal, szép öreg citrommal, béves pomagranával, /
Tengeri halakval, aranysz űn ő borval, bévelkedik sok jókkal, / De magyarországi

92 Hasonmás kiadása : Warhay Ferenc énekeskönyve. Kiad. Nagy Lajos, Belia György. Bp., Helikon,
1976.
198
 3 .1. A LÍRA

szép piros almákval, tartnám én fejér borval". A vers közep én, ahol az országok-
ban lakó népek szokásainak leírása következne, Törökország laudációja hirtelen
civilizációkritikai jellegű vituperációba vált át. Ázsia szép, hosszan dicsért termé-
szeti adottságai a társadalomnak a beszélő számára kifejezetten borzasztó jelensé-
geit takarták el. Wathay alapvet ően az európai reneszánsz kulturális vívmányait
hiányolja az iszlám világából:

Mert nincsen itt módjok, semmi víg italjok, töröknek heged űj ök.
Kit szép citerával s gyönge virginával ők megpöndétetnének,
Hosszú palotában egymást űző táncban ők semmit gyönyörködnek.

Házokban sem padjok, sem nincsen asztalok, sem aranyas pohárok,

De szintén olyanok, mint oktalan állatok, azért méltán pogányok,
Nem kellne szokások nekem , sem országok, mert Isten nincsen nálok.

Sem nincs szép múlatság, istenes vígasság nálok, csak van bujaság,
Paráznaság, rútság nálok mind szabadság, azkit kedvel ifjúság,
Isten , ez cethallal okád tass ki, kérlek, innend, ki vagy igazság .

A kötet 15. verse már nyitó sorával ("Ó, te, én bolond elmém, mire ekképpen
forgatsz? ") is Balassi Ó én bolond eszem .. . kezdem énekét idézi. A test és lélek el-
válásának az udvari költészetben gyakori, játékosan platonikus ötletéből indít a
szöveg, hamarosan azonban kibogozhatatlanul bonyolulttá válik a helyzet. A lírai
én korholja elméjét, amiért a szív tanácsára a távoli kedves után kóborol: "Nyug-
hatatlan állattul, elmém, te hordoztatol, / Ha az én szívemnek tanácsátul bíra-
tol, / Féltlek, fáradságért végre szidogattatol." Elme, szív, én - az immár teljesen
egyenrangú személyiségelemek egy idő után már egyáltalán nem összegződnek
maradéktalanul a beszélő hangban. Mivel pedig ehhez a hármassághoz, annak
egymással is többirányú viszonyban lévő elemeihez számos kizáró ellentét (itt -
ott, jelen - múlt, bánat - öröm, halál - élet, rabság - szabadság, nappal - éjjel,
valóság - álom stb .) is többféle módon hozzákapcsolódik, olyannyira bonyolult
konstelláció alakul ki, amit - mivel uralni már nem lehet - azonnal le kell bonta-
ni. Az őrülettől való félelmet talán a jelölés megszüntetésével: a választott költői
nyelv alkalmatlanságának nyílt bevallás ával lehet orvosolni. "Ódd magad, mert ha
véssz, hidd, én megbolondulok, / Látod-e, már rég is, mely gyakran miket szólok, I
Ha elmém sem volna, olyat níha gondolok." (Lásd SZilASI László 2008: 122.)
Ajózan ész elvesztése a tét a 16. számú énekben is. Az inventio poetica ez esetben
is Balassitól származik (Afülemülének szól). Balassinál a szerelmes költő játékos el-
lentétet épít fel a szabadon éneklő madár és a szerelem rabságában s ínyl őd ö költő
helyzete között: "Teszabad vagy, repülsz, hol akarod, szállsz, ülsz, nem úgy, mint én
199
3 . ELLENREFORM ÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

e vasban." Wathay láncai azonban korántsem képletesek. Míg Balassinál a fülemüle

az önmagában lévő boldogság, a szerelem nélküliség körmönfontan álságos ideál-
képe Wathaynál- feltehetőenvalamilyen lírai közhely hatására - a madár a hírvivő
szerepében tűnik fel. Aképletes szerep-rabság vershelyzete helyett itt a rabság való-
ságos fizikai korlátozottság, a kedves elérhetetlensége nem az udvari szerelem kliséi
által megkövetelt séma, hanem keserú léttapasztalat. A madárdal azonban felidézi
egy további költészeti konvenció emlékét is. A fülemüle, a májusi éjszakákjellegze-
tes énekese már a trubadúrköltészet óta elengedhetetlen aláfestője a szerelmesek
boldog egyesülését ünneplő daloknak. Talán ez a felismerés - az erősödő erotikus
feszültség jelenlétének felismerése - okozza, hogy a szöveg logikai ívében a vers
háromnegyedénél drámai törés megy végbe, amikor a beszélő kénytelen felismerni ,
hogy a szabadban éneklő fülemüle nem az otthoniak üzenetét közvetíti:

Azvagy talánd inkább itt való vagy, nyilván, s nem onnand hazóljüttél,
De csak én szömömnek, tetszik bús szívemnek, hogy kertemből röpöltél,
Holott szód szintén oly, s harsányságod is oly, s nem itt valónak tetszel.

[ ...]

Ám-e, de nézhetsz-e s inkább tekénthetsz-e bizony: én megcsalattam,

Mert mind ez világban egy szólástok vagyon néktek, s azt én nem tudtam,
Úristen, oh, bizony nagy búmban és ihon talánd megbolondultam.

A fülemüle idegenségének felismerése egyben annak is belátása, hogy a rendel-

kezésére álló költői eszközök alkalmatlanok az allegória és a tapasztalat viszonyá-
ban megnyíl ó rés befoltozására. Ez lehet az oka a megbolondulástól való félelem-
nek. CA versről lásd még Ács Pál 1979 és SZIlASI László 2008: 123-126.)

3.1-4- A katolikus irodalmi kör költészete

APázmány Péter környezetében szervez őd ő katolikus könyvkiadási program mun-

katársai körében kezdetektől megfigyelhető a középkorias anonimitásra, a szerz ői
személyiség alázatos háttérbe szorítására való törekvés. Ennek a szerz ő helyett a
mú fontosságát hangsúlyozó gesztusnak köszönhető, hogy még a katolikus köl-
tészet legjelentősebb, legnagyobb hatású újításait bevezető alakja, Nyéki Vörös
Mátyás esetében sem tudjuk pontosan kijelölni az életmú határait. 93

93 RMKT XVII, 2., Pécseli KirályImre, MiskolciCsu/yakIstván ésNyéki VörösMátyás versei. Kiad. Jeney
Ferenc, Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla . Bp., Akadémiai Kiadó, 1962, 58-100. sz.
200
 3.1. A LÍRA

Nyéki Vörös családja a török elől menekült Baranyából északra. Minden bizony-
nyal a jezsuitáknál járt középiskolába, majd a bécsi egyetemen folytathatta tanul-
mányait. Feljegyzései szerint Rómában is megfordult. 1602-ben már a prágai kan-
cellária hivatalnoka - befolyásos, fontos állás ez, melynek révén napi kapcsolatban
áll a politikai elit képviselőivel. Sokat utazott hivatalos ügyekben Prága, Bécs és
Pozsony között. Hivatali idejének végeztével jól jövedelmező egyházi állásokba
került. Győr főterén vásárolt házat, melyet aztán az évek során könyvekkel, sz ő­
nyegekkel, képekkel töltött meg. Irodalmi működése 1606-ban kezd őd ött, amikor
Pázmány kérésére a Keresztyén imádságos könyvhöz (Graz, 1606) elkészítette a hét
bűnbánó zsoltár parafrázisát, és ezen felül még öt Mária-éneket. A következő két
évtizedben egykori kancelláriai hivatali főnöke és barátja, Ferenczffy Lőrinc po-
zsonyi nyomdájában egy sor szép kivitelű, illusztrált verseskötetet rendezett saj-
tó alá. Talán közreműködött a Balassi-Rimai-féle Istenes énekek bécsi kiadásának
szerkesztésében is. Mindenesetre a kötet függelékébe legnagyobb számban Nyéki
Vörös versei kerültek be.
Rövidebb lélegzetű himnusz- és zsoltárfordításokkal, vallásos antológiadara-
bokkal a háta mögött 1624-ben egy olyan nagy formátumú, terjedelmes kompo-
zídóvaljelentkezett, amely az irodalomtörténeti közmegegyezés szerint a magyar
nyelvú barokk költészet első reprezentatív darabjának tekinthető (I<LANICZAY Tibor
szerk . 1964: 2., 143) .
, A Prágában megjelent kötet alaphangulatát már a csatolt fametszetes illusztrá-
ciók is félreérthetetlenül jelezték. A címlapon az utolsó ítélet képe, majd térdelve
imádkozó remete, koponyának dőlve szenderg ő gyermek, hátul ismét koponya a
.memento mori" (emlékezz a halálra) felirattal. Mindezek a barokk képzőművészet
vanitatum vanitas témájának szimbólumai. A vanitas téma a középkori haláltáncok
hangulatát felidézve a földi életben elérhető örömök és eredmények hiábavalósá-
gát és a halál elkerülhetetlenségét hirdeti. "Nem az szerelmes Páris hegedűje azért
ez - olvashatjuk az előszóban -, és nem a testi édesgető nyalánk gyönyörűségre ké-
szítő vidámjáték, [... ] hanem az isteni félelemnek keresetire való intés .. ." A komor
kiállítású kötetben foglalt m ű címe: Dialogus, azaz egy kárhozatra szállott gazdag
Test ésLéleknek siralommalteljes egymással valókeserves panaszolkodóbesze1getések.
Nyéki Vörös a középkori látomásirodalom egyik elterjedt darabját elevenítette fel.
A N ádor-kódexben magyarul megszólaltatott Visio Philiberti (Philibertus látomá-
sa) certamen, azaz vitatkozás a pokolról visszatérő Lélek és Test között arról , hogy
melyikük volt az elkárhozás okozója. A Dialogus, amely a sok változatban elterjedt
m ű valamelyik latin verzióját követi, a látomás elbeszélőjeként Szent Bernátot sze-
repelteti. Nyéki Vörös Mátyás a szikár latin elbeszélést többszörösen kib ővítve, a
pokol borzalmainak szemléletes, minden érzékszervet megragadó lefestésére he-
lyezte a hangsúlyt. A nyelvi elbeszélés képzeletbeli színpad módjára jeleníti meg az
elkárhozott lelkeket és az őket kínzó rémisztő ördögöket:
201
3 . E L LENREFORMÁCIÓ É S BAROKK (1600-16 70)

Némely megtüzesült fogóval fogdosá,

Némely jeges vízzel szertelen csapdosá,
Némely dühösséggel fogával mardosá,
S keserű méregvel sebeit megmosá.

Némely elepedett erőtlenségében,

Epével itatá kénküves förd őben,
Némely tüzes nyillal szaggatá testében,
Némely dögös füstöt gyújta kebelében.

A szenvedések miatti irtózat felkeltéséhez használt retorikai eszközök a kérdés,

a felkiáltás, a halmozás, a végtelen hosszú, letaglózó felsorolás ok. A kívánt hatás
elér éséhez a mű megfelelően tágas kereteket biztosít, a szöveg teljes terjedelme
majdnem 350 versszak. A nagy formátumú epiko -lírikus verstípus felépítéséhez
Nyéki Vörös a histó riás énekek négysarkú felező tizenkettősét választott a. A met-
rumból fakadó jellegzetesség, hogy egy strófa egy mondatot alkot. A mondanivaló
azonos hosszúságú, hasonló szerkezetű mell érendel ő mellékmondatokból felépü-
lő bővített mondatokba rendeződik. A szerkezet óhatatlan monotóniáját a sűrűn
elhelyezett sorátmenetek, a szabálytalan szórend és a "közölés" alakzata oldja.
Egy példa a "közölésre": "Tégedet az lsten nagyobb bölcsességvel / Ékesített bé-
vebb értelmes szépségvel."
Nyéki Vörös poétikájának, a Dialogus pokolábrázolásának elevensége, képei-
nek erőteljessége hátterében két , a 17. századi irodalom szempontjából ált alában
is igen fontos ha gyomány áll: egyrészt a jezsuita meditációs gyakorlat Loyolai
Szent Ignáctól származó és igen nagy hatású elvei, másrészt a reto rikai m űvelt­
ségnek a költői gyakorlatot is meghatározó szerepe. A jezsuita rend alapítójának
lelkigyakorlatos könyvében kidolgozott aktív imaginációs technika lényege, hogy
a meditáló személy lehetőleg minden érzékszervével megtapasztalja elmélkedésé-
nek tárgyát. A pokolról való elmélkedéshez adott ut asítások: "Első pont: Lássam
képzeletben az óriási tüzet és a lelkeket mintegy tűztestbe öltözve. Másod ik pont:
Halljam fülemmel a panaszkodásokat, jajveszéke léseket , kiáltozásokat Krisztus
Urunk és minden szentje ellen. Harmadik pont: Szagoljam szagló érzékemmel a
füstöt , kénkövet, bűzt és szennyet és a rothadó anyagokat. Negyedik pont: Ízleljek
ízlésemmel keserű dolgokat, mint könnyeket, szomorúságot és ízleljem a lelkifur-
dalás férgét. Őtödik pont: Tapintásommal érzékelj em , hogy azok a lángok miként
érik el és égetik a lelkeket." (SZENT IGNÁC 2000: 88 .) A lelkigyakorlatok célja, hogy
a hitigazságok személyesen megélt élménnyé alakuljanak a hívekben, átformálva
egész érzelmi és értelmi világukat.
A Szent Ignác-féle meditáció s gyakorlat jellemző vonásai: a szemléletes meg-
jelenítés , a képzelet aktivitása a 17. századi retorikában is tükröződnek. A szó-
202
 3.1. A LÍRA

noknak, aki a hallgatóság érzelmeit akarja befolyásolni, célja elérése érdekében

ismernie kell az emberi lelket, az érzelmek, indulatok természetét, felkelt ésük
vagy lecsillapításuk lehetséges eszközeit. A 16. század közepétől a retorikai iro-
dalomban ezeknek a kérdéseknek az előtérbe kerülése figyelhető meg . Az a foko-
zott figyelem , amelyet a retorikák az érzelmeknek szentelnek, nem magyarázható
csupán a felekezeti polémiák következtében a retorikai meggyőzés hatásosságával
szemben támasztott fokozott követelményekkel. Az érzelmek nemcsak a retoriká-
ban válnak fontossá, de általában is élénk érdeklődés tapasztalható a lélek indu-
latai iránt, az etikában csakúgy, mint az indulatok orvosi elméletében. Ahogyan a
kora újkorban az érzelmekről gondolkodtak, az sok szempontból különbözik mai
meg ítél és ükt ől. Az indulatokról alkotott felfogás egyik fontos jellemzője, hogy az
érzelmeket mindig valamely érzékekkel megragadható tárgy váltja ki a lélekben.
Ezzel függ össze, hogy az érzelmek felkeltésében két eljárás különösen fontos sze-
repet kap . Az amplificatio a szóban forgó , érzelmet kiváltó tárgy felnagyítását cé-
lozza, hiszen a megfelelő érzelmi hatást csak kellőképpen fontosnak tűn ő tárggyal
lehet elérni. A szemléletes bemutatás pedig arra irányul, hogy a szóban forgó dol-
got a beszéd érzékletességével megjelenítse a hallgató szemei előtt. Az érzelmek
felkorbácsolásában különösen fontos szerepet tulajdonítottak egyes retorikai alak-
zatoknak, mint az exclamatio (felkiáltás), az apostrophe (megszólítás) , az interro-
gatio (kérdés) , valamint az ismétlés, az elhagyás, a helyettesítés k ül önb öz ő fajtá i.
Amikor a szónok ezeket az alakzatokat használja, nem saját érzelmeit igyekszik
kifejezni , sokk al inkább a meggyőzés érdekében mutat érzelmeket, az érzelmeket
célirányosan kelti fel, a hallgatóság indulatait akarja felkorbácsolni (LAczHÁZ! Gyu-
la 200?: 412-413).
A Dialogusban kidolgozott poétikai eljárások már teljes pompájukban mutat-
koznak Nyéki Vörös tizenkét évvel később , Pozsonyban megjelentetett kötetében.
A nyomtatványt a szerz ő névtelenül, "Egy Lelki Vitézlő, S. K." aláírással jegyezte.
Újabban filológiai kételyek merültek fel a kötetben foglalt versek szerzőségével
kapcsolatban. Az egyik, a kötethez az 1644-es második kiadás során toldott szö-
veg elrontott akrosztichonjából helyreállítható a Sigismundus Komis név. Komis
Zsigmond katolikus erdélyi főúr volt, irodalmi m űköd és ér ől egyelőre nincs másik
adatunk. Újabb , döntő filológiai bizonyítékok előkerüléséig nincs okunk Nyéki Vö-
rös Mátyástól az 1630-as évek verstermését elvitatni. Az új kötet a Tintinnabulum
tripudiantium, azaz a földi részeg szerencsének és dicsőségnek állhatatlan lakodaI-
mában tombolók jóra intő csengettyúje hosszú címet viseli. A címadást így magya-
rázza meg az előszó :

Szokás volt a régi rómaiaknál, hogy mid őn valamely az ő hadviselői közül a római névnek
valamely ellenségén a római vitézek vére ontása nélkül diadalmat vehetett, egy csudála-
tos, nevezetes és minden földi dicsőséggel teljes pompával vitetett bé a Római Capitolium
203
3 . ELLENREFORMÁCIÓ É S BAROKK (1600-16 70)

new nemes és böcsü!etes várba, de az ért annak a dicsóségben némúképpen elmerült ha-
talmas vitéznek gyózedelmes szekerére egy csengettyút szoktanak volt függeszteni, mely-
lyel azt a dicsóségben l é v ő gyózedelmes vitézt akanák inteni, hogy magát eszébe vévén,
e világi szere nes ének és dicsóségnek fék és zabola nélkül járó, csalárd és délceg lovától
valamik éppen el ne hadná magát ragadtatni.

Az egész kötet két alapvető antitézisre épül : pokol és menny, túlvilági boldog-
ság és örök szenvedés ellentétére, illetve a földi lét mulandóságának, pillanatnyi-
ságának és a túlvilági idő végtelenségének dualizmusára.
Az Aeternitas - Örökkévalóság c ím ű vers egy elvont fogalom érzéki megjeleníté-
sére tesz kísérletet. Az oxymoronok és paradoxonok sorával ("halhatatlan halál")
jellemzett örökkévalóság felfogására a racionális gondolkodás nem képes. A vég-
telen túlvilági és a véges, földi idő, a végtelen boldogság és a végtelen szenvedés
szembeállítása morális döntéseink súlyára, a választás komolyságára figyelmez-
teti az olvasót:

Oh, engem emésztő s szívemet epesztő

Rettenetes kis szócska;
Mely végetlen gonoszt mireánk hoz és oszt,
Ha terjed lelkünk mocska!

Mellyemet faggatja, erőmet fogyatja,

Rettegtet minden napon:
Csontom hasogatja, vel ömet szárasztja,
Szünetlen állat talpon.

Örökkévalóság! Ez az iszonyúság,
Ez a mennydörgő szózat.
Szörnyű villámásnál s égi ropogásnál
Szörnyebb ez a kis szózat.

A kötet legmonumentálisabb szövege a 400 versszakos, négyrészes tulajdonkép-

peni Tintinabulum . A vers négy része a négy végső dologról: a halálról, az utolsó
ítéletről, a pokolról és a mennyországról szól. A négy végső dolog a katolikus prédi-
kációirodalom kedvelt témája. Lépes Bálint nyitrai püspök (később kalocsai érsek)
már korábban két barokkos pompájú prózában megírt kötetet szentelt a végső dol-
goknak (Az halandó és It életre men endő teljes emberi nemzetnekfényes tüköre, Prága ,
1616; Pokoltól rettentő és mennyei boldogságra édesgető tükör, Prága, 1617). Nyéki
Vörös is bőven merített Lépes püspök "tükreiből" . Innen származik például a közép-
kori haláltáncok Ubi sunt? (hol vannak?) felelevenítésének ötlete. Lépesnél:
204
 3.1. A LÍRA

Hol vagyon az első pápa, Szent Péter? Hol az őutána való főpásztor, Linus? Hol Cletus?
Hol Kelemen pápa? Hova lett amaz bátorságos sz ív ő Assvérus? A nagy Alexander? A győz­
hetetlen Caesar? Octavianus Augustus? Hol az erős Cyrus? az merész Darius? amaz ke-
vély Xerxes? a nagyra vágyó Antiochus? az szeléd Dávid? Hol amaz nagy sok csuda tévő
Moyzes? az erős Jozsué? kegyes Sámuel? az igaz Simeon? Megholtanak, kimúltanak ez
világból: Mars nemini parcit: nem kedvez senkinek a halál.

Nyéki Vörösnél:

Hol vagyon Salamon király okossága?

Dalila, Sámsonnak kedvelt bolondsága?
Vagy a Gaál esztelen ifjú bátorsága?
S Xerxes véghetetlen nagy hatalmassága?

HolOrigenesnek most gazdag elméje,

S Salmoneus királynak kigondolt mennykője?
Hol Demosthenesnek elmés, okos feje,
S Pláto mézzel folyó nyelvének ereje?

Hol Apieiusnak sokféle tál étke?

És fenicopterus nyelvvel hízlalat lelke?
Aesópus királynak mirhás királyszéke?
Hol Alcibiades, s Torquatus terjéke?

Hasonló metaforákkal írják le az emberi élet tünékenységét. Lépes : "Ha vala-

mely folyóvízen kelsz által, az vízen kiábr áztatott képed tégedet követ ugyan, de
kevés állandósága vagyon, mert ha egy kevéssé eltávozol az víz mell ől, azonnal
elenészik és semmivé leszen. [... ] Osztán nemcsak fölyh őnek, szélnek, párának,
virágnak, heuságnak és képnek mondattatunk, hanem árnyéknak is nevez minket
az szentírás."
Nyéki Vörös: "Hasonló ez élet téli verőfényhez, / Vízi buborékhoz és kristály-
üveghez, / Szalma tűz lángjához, s romlandó cseréphez, / Estveli árnyékhoz, egy-
napi vendéghez."
A Tintinnabulum pokol tételében a halál erőszakossága a patetikus figurák se-
gítségével a nyelvi kifejezés erőteljességébe fordítódik át. Ilyen patetikus retorikai
figura a felkiáltás (exclamatio) és a kérdés (interrogatio): ezek indulatokat felkor-
bácsoló erejét a vers szerzője alaposan kiaknázza, olykor egész kérdészuhatagot
zúdítva az olvasóra. A patetikus figurák közé tartoznak az ismétlés k ülönböz ő faj-
tái is: az anafora és az epifora, azaz a szavaknak a verssorok elején, illetve végén
való megismétlése, mint e szép antitetikus gondolatsorban: "Örök tüzet gondold
meg, s a boldogságot; / Örök fogságot nézz, s örök szabadságot; / Örökkévaló kint,
205
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

s örök vígasságot, / Örökkön örökké való szomjúságot." Szintén az érzelmi hatás-

keltést szolgáló alakzat az antitézis, mely különösen alkalmas a vílág ellentétes
szerkezetének megragadására, a barokk univerzum ellentétekből szerveződő egy-
ségének felmutatására. Voltaképpen az egész költemény két alapvető antitézisre
épül: pokol és menny, túlvílági boldogság és örök szenvedés ellentétére, illetve a
földi lét mulandóságának, pillanatnyiságának és a túlvílági idő végtelenségének
dualizmusára. A költemény antitetikus szerkezetű soraiban ezek az ellentétek lük-
tetnek: "A rövíd örömért örök siralomra; / Kis gyönyörüségért örök fájdalomra; /
Rövíd torkosságért örök koplalásra"; vagy: .Jtt jókkal töltődünk? ott túzben sütő­
dünk: Fél órát dőslődünk? örökké évődünk." Fontos ismétIéses alakzat az asyn-
deton, azaz a hasonló elemek kötőszó nélküli halmozása: "Szélvész, záporeső,
mennydörgés, setétség, / Csattagás, ropogás s iszonyú hidegség, / Kénkőbúz, féle-
lem, fekélyes betegség, / Szomjúság, döghalál s rémítő szegénység."

Aföldi dolgok megvetése, a lélek megtisztulása, a túlvilági üdvözülésre irányult

élet áll a középpontjában annak a meditációsorozatnak is, melyet már a kortársak
is Szíves könyvecske néven emlegettek. Szerzője a Nyéki Vörösnél öt évvel fiatalabb
jezsuita, Hajnal Mátyás . Élete jelentős részét Eszterházy Miklós nádor és felesége,
Nyári Krisztina környezetében töltötte; ő irányította az ellenreformáció egyik leg-
nagyobb szabású misszióját. A katolikus hitre áttérített fő asszonynak ajánlotta Az
Jézus szivét szerető szíveknek ájtatosságára szíves képekkel kiformáltatott és azokrul
való elmélkedésekkel és imádságokkal megmagyaráztatott könyvecskéjét is, amely
1629-ben jelent meg Bécsben. Ebben a múvében Hajnal a meditáció Szent Ignác
által kialakított és a jezsuita rendben meghonosodott tradícióját az embléma mú-
fajának keretei között hasznosítja. Munkájának céljáról és felépítéséről a követke-
zőképpen ír az előszóban :

Alkolmas ideje, hogy az képárosoknál találék néminemó szívek formájára kimetszett tize-
nyolc képeket. Melyeket midón forgatok , általláttam, hogy valaki volt azoknak alkotója,
de nem az undok Vénusnak, sem az ó fertelmes fiának , Cupidónak leckéit hallgatta volt;
hanem az Mennyei Vólegénynek és az ó szerelmes Mátkájának, az Anyaszentegyháznak
iskolájában tanuló szívek között tanult volt. Eszemben vettem penig ezt mind az képek-
nek egymás után való szép rendeléséből, mind penig az képek alá írott bölcs és áétatos
versekból, melyek oly módosan és helyesen vannak kigondolva és öszvefoglaltatva, hogy
méltán minden léleknek mind az ó megigazulása elótt levó rút és veszedelmes, mind pe-
nig azután való szép és gyönyörűséges állapatjárúl elegendó és üdvössége s matériát, mó-
dot és utat adhatnak elmélkedésre.

Hajnal Mátyás Szíves könyvecskéjében nem a menny örökkön tartó örömeinek

statikus ábrázolását kísérli meg, hanem a mennybe jutás pillanatát ragadja meg.
A könyv minden elmélkedése elején egy-egy embléma látható. Ezeknek az emblé-
206
 3.1. A LÍRA

máknak központi képi eleme a bűnös lelket megjelenítő emberi szív. A tizennyolc
(a mű második kiadásában már húsz) embléma alkotta sorozatból kibontakozó
történet azt a folyamatot jeleníti meg, ahogy Jézus megtisztítja a bűnös emberi
szívet. Jézus kopogat a szíven, nyilakkal lövi azt, majd amikor bebocsátást nyer,
kisepri, megtisztítja a bujaságtól, a bűnös vágyaktól és földi kívánságoktól. Az
így megtisztult lélek egyesül Jézussal és a mennyországba jut. A meditációkban
az embléma után prózában írt elmélkedés, majd könyörgés következik. Az emblé-
mák feladata a meditáció bevezetése, az elmélkedés tárgyának képi megjelenítése
a Szent Ignác-féle modell első előgyakorlatának, a színhelyelképzelésének felel
meg (ZEMPLÉNYI Ferenc 1987: 211). A Jézussal való misztikus egyesülést műve kö-
zéppontjába helyező Hajnal verseinek és prózájának nyelve is egészen más forrás-
ból merít, mint Nyéki Vörös patetikus stílusa. A meditációkat lezáró hat-hat soros
emblémaversekben a Jézussal egyesülő szív szent játékát szerelmi allegória kíséri
végig: a menyasszonynak (a lélek) és mennyei jegyesének (Jézus) misztikus ná-
sza. A szerelmi stilisztika minduntalan az Énekek énekének forró erotikájú sorait
visszhangozza (3. elmélkedés.) : "Jézus szív ajtaján zörget, / Hallgat és titkon fü-
lelget / Az szív feleletire, / Kelj fel és nyisd meg ajtódat, / Készüljs ékesítsd maga-
dat / Mátkádjövetelire." (Lásd még: Kovács Sándor Iván 1998).
A Szíves könyvecske emblémáit a függelékben vallásos versekből összeállított
gyűjtemény követi, a szerző saját versei és másoktól válogatott szövegek. Köztük
van Balassi bűnbánó éneke, a Bocsásd meg, Úristen.. . és a protestáns kortárs, Ka-
nizsai Pálfi János zsoltára (Dicsóült helyeken...). Hajnal Mátyás himnuszfordításai
nagy műgonddal, az eredeti iránti alázatos tisztelettel készültek. A középkori him-
nuszirodalom olyan nagy darabjai, mint a Dies irae és a Stabat mater, formahűen
szólaltak meg az ő tolmácsolásában.

Az ellenreformáció szellemében megújult katolikus egyházban nagy igény

mutatkozott a templomban és az egyházi ünnepeken énekelhető, teológiai szem-
pontból kifogástalan egyházi énekek iránt. Jellemző, hogy mind Pázmány imád-
ságoskönyvébe, mind a későbbi antológiák anyagába bőven bekerültek protestáns
szerzők művei is. A század közepére gyűlt össze olyan jelentős, már a hívek köré-
ben népszerűségre szert tett anyag, amelyet reprezentatív énekeskönyvbe foglalva
adhattak ki. KisdiBenedek egri püspök költségén, Szőlősy Benedek gondozásában
1651-ben Lőcsén jelent meg az a nagyrészt magyar nyelvű, kottákkal ellátott gyűj­
temény, amely a Cantus Catholici címet viselte. Alcíme: Régiés új, deák és magyar
ájtatosegyháziénekekés litániák.
A század másik nevezetes, a katolikus énekkultúrát évszázadokra meghatározó
antológiája Kájoni János Cantionale catholicuma, amelyet saját, e célra felállított
csíksomlyói nyomdájában nyomtatott ki 1676-ban. 247 latin és 545 magyar nyelvű
énekszöveget tartalmazott - kották nélkül. Forrásai korábbi katolikus gyűjtemé-
207
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

nyek (Hajnal Mátyás, Kopcsányi Márton, Cantus catholici), református énekes-

könyvek (Lőcse, 1654; Várad, 1654) és a gazdag erdélyi kéziratos hagyomány vol-
tak. Az énekeket is szerz ő Kájoni nagy érdeme, hogy gyűjteményébe felvett sok
igen régi, minden bizonnyal a reformáció előtti, középkori eredetú éneket is. A
katolikus énekek veretes, archaikus nyelve igen erős hatást gyakorolt az egyre szé-
lesebb körben hódító , már a népi rétegeket is elérő a magyar barokk stílus alaku-
lására.?"

3.1.5. Protestáns költők

A 16. század végére lezárult a protestáns gyülekezeti énekek virágzásának első

nagy korszaka. A hőskorra jellemző propagandisztikus, mozgósító énektípus ek-
korra már id őszer űtlenn é vált, KárolyiGáspár bibliafordítása pedig a hívek számá -
ra teljes egészében hozzáférhetővé tette a Szentírás szövegét, így a bibliai históriák
és a teológiai tudnivalókat oktató énekek szerepe is csökkent. Növekedett viszont
az igény a hívek részéről a zeneileg és költészeti szempontból is igényes szertartási
énekek iránt. ,,[M]ég az Szentléleknek is kedves az versek szép egyező volta" - írta
Szenczi Molnár Albert. Balassi Bálint költészete ezen a területen is kánonformáló
jelentőségű volt, zsoltárfordításait az egyéb kortársi próbálkozásokkal szemben
Pázmány Péter és Szenczi Molnár is egybehangzóan szebbnek, méltóbbnak mi-
n ősítette. Az önálló szervezeti kereteket kialakító protestáns egyházakban lassan
megtörtént az egyházi énekek saját kánonjának kialakítása.
Az evangélikusok az előző századból örökölt anyagot viszonylag sok, frissen
szerzett szöveggel frissítették, melyek rendre bekerültek a Bártfán és L őcséri ki-
adott énekeskönyvekbe . Az EpeIjesen 1635 és 1652 között összeállított graduál
(a graduál a szertartási énekek összefoglaló elnevezése) zeneileg igen változatos,
többszólamú kórusra írt, cseh hatást rnutat ó énekeivel egyedülálló színt képviselt
a protestáns énekek között.
A református egyházi énekek korpuszának áttekintésére és rendszerezésére
Újfalvi Imre debreceni lelkész vállalkozott. A Heidelbergben végzett Újfalvi vi-
láglátott, m űvelt értelmiségi volt, aki bejárta Hollandia és Anglia egyetemeit is.
Később több éves fogságot szenvedett, mivel a püspöki kormányzás ellenében a
presbiteriumok híve volt. A hazai reformáció irodalmi terméséről saját gyűjté­
se alapján - mára sajnos elveszett - bibliográfiát állított össze (Catalogus scripto-
rum Ungaricorum) . Az összegyűjtött verses anyag közlését több kötetben tervezte,
nagyszabású kiadási terveiból azonban csak két kötet, a temetési énekek (Debre-

.. A katolikus énekek kritikai kiadása: RMKT XVII, ISA-B, Katolikus egyházi énekek (l660-as, 1670-es
évek) . Kiad. Sto11 Béla. Bp., Akadémiai Kiadó-Argumentum, 1992 .
208
 3.1. A LÍRA

cen, 1598) és az iskolában használt énekek (Debrecen, 1602) kötete valósult meg.
Ez utóbbi előszavában ismerteti antológiájának tervezetét. Érdemes megismerked-
nünk rendszerezésének logikájával, mivel ennek révén értékes áttekintést kapunk
a korszak magyar nyelvú költészetének regisztereiről és műfaji rendszeréről.

Vétkeztenek azért, és vétköznek, hogy az tőbbir űl ne szóljak, azok az kántorok, mesterek,

azkik akármi bokorban költött éneket mindjárast az templomba vittenek, és még mostan
is visznek, s valami pajkos vagy hajdú nótára elmondonak, sót ezféléket énekelnek in-
kább, hogynem mint az psalmusokból vétetett éneket. [...]
S bizonyára hasznos dologban munkálkodnék, azki nemcsak azokat, hanem több sok ma-
gyar éneket is és históriákat öszveszedegetne és szép renddel bizonyos részekre avagy
könyvekre elosztana. Az mi vékony ítíletünk szerént osztathatná emez hat részre, melyek
közül lenne:
Az elsőben az graduál, melynek mintegy második része lehetne ez könyv, az halott-éne-
kekkel.
Az másodikban azok, azmelyeket immáron kiváltképpen az scholákért öszveszödtünk és
ki is bocsáttunk, azmelyekben is minden fajrafajt szoktanak némelyek mondatni az ta-
nuló gyermekekkel. Az Krisztus az gyermekeket mely igen szeresse és énekléseket mint
kedvelje, megtetszik ex Evangelica Historia, Math . 18 et 19, item 21. Marci 10. Hogyhogy
szeretheti peniglen azokat, azkik nem őneki, hanem Jupiternek, Venusnak, Bacchusnak
avagy Vulcanusnak énekelnek, kiket az pogányok tartottanak isteneknek, de hamisan.
Az harmadikban egyéb tiszta énekek, rövidebbek, hosszabbak, sok matériákról, melyek
mindazonáltal nincsenek az templomban úzusban, s nem is lehetnek, ok nélkül.
Az negyedikben az históriák, melyek vagy az Bibliából v étertenek. az minem űk sokak vad-
nak [...].
Az ötödikben az magyar nemzetnek dolgai, azmelyek magyar ritrnusokban rendeltette-
nek.
Az hatodikban és utolsóban egyéb idegen dolgokról való históriák és énekek , az minem űk
kevesen vadn ak, ha az Amorérúl valókat kiveszed. Az minern ű fajtalanokat nemho gy
előbb kellene mozdítania és bocsátania, de mindenütt inkább veszteni.

Mint látható, a református egyház számára - és nem lehetett más a helyzet a

többi felekezet esetében sem - a "pogány" istenekról szóló históriák alig, az "amo-
rérúl való" énekek, vagyis a szerelmi költészet pedig egyáltalán nem számított sza-
lonképesnek.
Az ószövetségi zsoltárok magyar nyelvú tolmácsolására a reformátorok a kezde-
tektől nagy figyelmet fordítottak. Székely István és Heltai Gáspár szabatos prózai
átültetései mellett már Balassi előtt is sokan próbálkoztak aszöveget szabadabban
kezeló verses parafrázisokkal. A magyar Lipsius-követók körébe tartozó Báthori
István - a család protestáns, ecsedi ágának utolsó sarja - a bűnbánó zsoltárok mo-
tívumaiból építkezve sajátos, önmarcangoló lelkiismeret-vizsgálattal teli meditá-
ciós formát alakított ki, melyben a bűnös lélek a lelki meghasonlás kísérteteivel
viaskodik (BALÁZS Mihály 2007).
209
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Azsoltárok iránti megnövekedett hazai érdeklődés egybecseng a meditativ psal-

tériumköltészet Nyugat-Európában ekkoriban mutatkozó felívelésével (ERDEI Klára
1980). Ehhez a vonulathoz kapcsolható Szenczi Molnár Albert 1607-ben, Herborn-
ban kiadott Psalterium Ungaricuma. 95 Szenczi Molnár 1590-től kisebb megszakítá-
sokkal három évtizeden keresztül különböz ő német egyetemi városokban élt. Ami
csak kevés magyar értelmiséginek sikerült: a német protestáns tudományos és iro-
dalmi elit befogadta maga közé, latin és magyar nyelven publikált munkáit nagy
érdeklődés övezte, kiadásukban fejedelmi mecénások támogatták. Bejárta Európát,
református létére lelkesedett Itáliáért, egyszer VIII. Kelemen pápával is együtt la-
komázott. Magyarországhoz és Erdélyhez fűz őd ő szálait sohasem vágta el, kapcso-
latban állt - nem egyszer a felekezeti korlátokat is áthágva - a kor hazai kulturális
életének szinte minden jelentős alakjával (KovacsSándor Iván 2002).
Lankadatlan szorgalommal alkotta tudományos és kegyességi m űveit, sajtó
alá rendezéseit, fordításait szinte lehetetlen felsorolni. Megjobbítva kiadta Káro-
lyi Gáspár Vizsolyi Bibliáját- mely nyomtatásának egyébként még gyermekként
szemtanúja volt. Magyar nyelvtana rendkívül sokat jelentett a magyarság európai
megismertetéséért; és többször kibővített Dietionariuma legalább száz évig nélkü-
lözhetetlen tudományos segédkönyvnek bizonyult. Németföldön latin versei révén
is számon tartották. Családi hátteréről, gyermek- és ifjúkoráról, hányatott egye-
temi éveiről szuggesztíven őszinte képet rajzoló, 1596-tól húsz éven át vezetett
naplója éles megfigyelőképességéről és önelemző hajlamáról tanúskodik (SZENCZI
MOLNÁR Albert 2003) .
A magyar zsoltárkönyv átültetésén 1604 és 1607 között dolgozott Altdorfban.
A fordítás fő forrása az 1562-es genfi hugenotta Zsolt árkiinyv, amelynek a szöve-
gét Clément Marot és Théodore de Béze írta, dallamait pedig Guillaume Franc,
Loys Bourgeois és Maitré Pierre szerezte. Pontosabban, "vezető zsinórja" a fran-
cia zsoltárparafrázisok Ambrosius Lobwasser által készített német és az Andreas
Spethe-féle latin verziója volt, de mély nyomokat hagyott a szövegen Károlyi Gás-
pár zsoltárfordításának prózaverse is. APsalterium Ungaricum legnagyobb poétikai
újítását a francia eredeti metrumok formahű magyarítása jelentette. A szerz ő maga
is ezt tartotta verstani szempontból a legfontosabbnak. A m ű előszavában ugyanis
kemény bírálatot mond a magyar költészet mélyen gyökerező izostrofikus verselé-
si hajlandóságáról, ahol vagy nincs semmi poétikai kapcsolat a versszakok között,
vagy tíz strófán keresztül monotonon ismétlődik ugyanaz a a morfémarím.

Az franciái ritmusok pedig sokkal különb formán foglaltatnak öszve, és az verseknek

[strófáknak] sokféle nemei vadnak. Néhol az három első ritmus [verssor] egy módon me-
gyén ki, de az negyedik ritmus véginek az következendő vers ritmusi felelnek meg. Ilyen

95 Kritikai kiadása : RMKTXVII, SzenciMolnárAlbert költói múvei. Kiad. Stoll Béla. Bp., Akadémiai Ki-
adó, 1971. Új hálózati kritikai kiadá sa: http: / /szencimolnar.hu.
210
 3.1. A LÍRA

az 22 . zsoltár az 53. levélen. Öszvességgel az zsoltárok százharminc k ül önbőz ő nót ákr a

vadna k, és majd megannyi az versek nemei [a str ófaszerkezet] . Annakokáért meg gond ol-
hatja mind en, minern ő na gy munkával kellett énnékem ez hosszú ma gyar igéket az fra n-
ciái apró igékből [szavakból] álló versekre formálnom, holott egy syllabával [szót aggal]
sem teh ettem többet hozzá, sem az sensustul [j elent ést ől] nem kellett eltávoznom, mert
nagyobb gondom volt az fondamentombéli igaz értelemnek fordít ásá ra , hogynem az ver-
seknek ékesgetésére. Ha azért valaki énnálamnál módosban fordítandja, örül ök rajt a, és
ezt félen tévén én is azzal élek örömesben az Istennek dicséretire.

Marot és Béze zsoltárparafrázisait - hogy az eredeti hugenotta dallamokra éne -

kelhető magyar szöveget adhasson - az eredeti metrum megtartásával kellett át -
ültetn ie. Külön nehézségetjelentett az idegen, jambikus dallamritmus és a magya-
ros verselés közötti prozódiai különbségek áthidalása; ezt a feladatot többnyire a
franci a/német verssorok finom átritmizálásá val tudta teljesíteni.
Az elemzők általában kiemelik, hogy Szenczi Molnár psalmusai szubjektív,
vallomásos hangvételükkel a mezővárosok józan, szorgos lakóinak bensőséges
vallásos élményét fejezik ki. A bibliai zsoltárok világát a magyar táj otthonossá-
gát felidéző árnyalatokkal hangolta át. Az isteni teremtés nagyszerűségétdicsé -
rő eIv. zsoltárban az eredeti kócsag helyett eszterágot, a fenyő helyett jegenyét,
zerge he lyett vadkecskét, szarvast, patkányt és hörcsögöt helyez a természetbe
(BÁN Imre 1997: 101) . Másutt, a LXV. zsoltárban a gondos gazda szemével készít
számvetést:

Megkoronázod az esztendőt
Nagy sok javaiddal,
Lábaid nyoma kövérségöt
Csöpöget nagy zsírral.
Lakóhelyei az pusztáknak
Folynak kövérséggel,
Hegyek és halmok vigadoznak
Nagy b őv termésekkel.

Az szép síkmez ők ékesednek

Sok baromcsordákkal,
Villagnak az szép szántóföldek
Súrő gabonákkal.
Az hegyoldalak, mez őfőldek
Szép búzanevéssel
Örvendeznek és énekelnek
Nagy gyönyörűséggel.

211
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-16 70)

A zsoltárfordító Szenczi Molnár számára a költészet első renden isteni szolgá-

lat. Bán Imre árnyalt jellemzése szerint "magyar zsoltárosunk már kora irodalom-
elméleti szintjéhez viszonyítva sem tartotta magát poétának, azaz nem imitált,
nem írt humanista paraphrasist, nem mérte magát sem Balassi Bálint, sem Rimay
János költői mércéjével: nem fordult meg fejében a magyar nyelv »ékesgetés ének«
gondolata; nem tapintható ki zsoltárszövegeinek megformálásában semminő kor-
szerű reneszánsz vagy rnanierista ízlés tudatos vagy ösztönös követése [... l egye-
dül vallásos áhítat munkált benne, ez tette költővé , ez sokszorozta meg erőit és
lendítette oly magasságokba, amelyeket többé maga sem ért el, akár humanista
költőként tevékenykedett, akár morálfilozófusként verselt." (BÁN Imre 1997: 98 .)
Ha nem is tolakodnak előtérbe a csillogó stilisztikai megoldások, a Psalterium
Ungaricum szerzője értő módon alkalmazza a reneszánsz költészetből ellesett fo-
gásokat Dávid király szavainak megékesítésére. Például aszókezdő másaIhangzók
összecsendítését a mondanivaló kiemelésére: ,,Pörölj uram pörlőimmel..."; .Mínt
az szél az könnyű polyvát / Széllyel szórja az föld porát... " (xxxv. zsoltár) . ,,Kerget-
nek és kesergetnek..."; "Ne büntess az bűnösökkel, / Vélek ne verd lelkemet, / Ne
vödd el életemet / Az vérontó emberekkel!" (XXVI. zsoltár). Ahol a mondanivaló
megkívánja, ott a barokk költészet megoldásait idéző eszközökkel kelti fel az isteni
hatalom monumentalitásának képzetét:

Legottan az föld szörnyen megindúla,

Az hegyek fundamentoma mozdúla,
Rengedeznek, reszketnek szertelen,
Mert haragra indult az Úr Isten.
Nagy sűrő füst megyen föl az ő orrán,
Rettenetes tűz szájából kirohan,
Ki miatt az ég széjjel villámik,
Mert az ő sebes haragja látszik.

Lehajlatá az eget és lejöve,

Lábai alatt homály setétsége,
Alászálla kerubimon ülvén
És az szélnek szárnyain röpölvén.
(XVIII. zsoltár)

Még drámaibb, sűrítettebb a XXIX. zsoltárban a haragvó Isten mennydörgését

megjelenítő költői kép: "Az Úr szava úgy megzendül, / Hogy az szarvas idétlent
szül, / Nagy harsagásától annak / Az erdők fölszakadoznak." Ez a hely talán Szen-
czi Molnár életének nyomasztó személyes élményeit is visszhangozhatja. Élete
egyik mélypontján, 1599-ben, egy meghiúsult leánykérés miatti elkeseredésében
212
 3.r. A LÍRA

- Naplójának beszámolója szerint - éppen ezt a zsoltárt olvasta, amikor a felet-

te éppen megdördülő eget kinyilatkoztatásnak érezve hirtelen elborult az elméje
(SZENTPÉTERI Márton 1999, 2007).
Szenczi Molnár zsoltároskönyvének a hatása a magyar költői nyelv alakulására
szinte felmérhetetlen. Napjainkig száznál is több kiadást ért meg. Négy évszáza-
don keresztül hívek generációinak sora tudta betéve, olvasta, énekelte zsoltárait
nap mint nap és merített belőlük hitet, megnyugvást, költői inspirációt.

A század első felében megszaporodó református énekeskönyvekben a kortárs

költészetet leginkább Pécseli Király Imre és Kanizsai Pálfi János népszerű antoló-
giadarabjai képviselték. A fiatalon meghalt Szepsi Csombor Márton két bűnbánó
zsoltárparafrázisa (Ifjúságom vétke gyakran jut eszemben .. .; Egekben lakozó szent-
séges háromság... ) még a Nyéki Vörös Mátyás szerkesztette katolikus versgyűjte­
ményekben is helyet kapott. Szepsi Csombor a magyar nyelvű utazási irodalom
megtererntője; nyugat-európai peregrinációját jó stílusú, olvasmányos útikönyv-
ben örökítette meg (Europica varietas, Kassa, 1620).96Utolsó műve a pestisben el-
hunyt tanítványa, Bedeghi Nyáry Ferkó emlékére írt gyászverse, melyben a fiúcska
a Balassi-epicédium Ihon édes hazám... kezdetű verséhez hasonlóan egyes szám
első személyben búcsúzik el a koporsóját körülálló gyászolóktól.
A világi tematikájú alkalmi költészet darabjai - kevés kivételtől eltekintve - nem
kerültek be a nyomtatott nyilvánosság közegébe . Az ilyen helyi érdekű, eseményhez
kötött, praktikus célokat szolgáló szövegek: halotti búcsúztatók, esküvőre, születés-
re, bíróválasztásra írott versek, újévi és névnapi kösz öntők aktualizálódva, variálód-
vajó esetben kéziratok lapjain őrződtekrneg, Az ilyen regionális irodalmi feladatokat
ellátó, írogató kismesterek jellegzetes képviselője volt MiskolcziCsulyak István."
Görlitzben és Heidelbergben tanult, hazatérve Tokaj-Hegyalja környéki falvak-
ban és mezővároskákban teljesített lelkészi szolgálatot. Ismeretségben és levele-
zésben állt Szenczi Molnár Alberttel és más vezető református értelmiségiekkel is.
Németföldön tanulta a poétikai mesterséget; magyar verseit idegen ritmusra vagy
dallamra szerezte, és ezzel üdítő változatosságot mutat a kor metrikai átlagához ké-
pest. Költői alkotóműhelyébe betekintést enged szerencsésen fennmaradt, terjedel-
mes kéziratgyűjteménye. MiskolciCsulyak közvetlen környezete hétköznapjait, figu-
ráit és helyzeteit emelte verseibe. Értékrendje a gondos szőlősgazdáé, még metaforáit
is ebből a körből veszi: a rossz asszony nála "üres hordó, ki mindenkor inkább kongó,
/ Noha nincs benne semmi jó". Ó a hegyaljai bor egyik első megünneplője irodal-
munkban: "Nem vizet adnak inni torkodnak, jo, / De tarcali bort, mézesmáli bort:

96 Kiadva: Szepsi Csombor Márton összes múvei . Kiad. Kovács Sándor Iván, Kulcsár Péter. Bp., Akadé-
miai Kiadó, 1968 (RMPE 1).
97 RMKT XVII, Pécseli Király Imre, Miskolci Csulyak István ésNyéki Vörös Mátyás versei. Kiad. Jeney

Ferenc, Klaniczay Tibor, Kovács József, StoII Béla. Bp., Akadémiai Kiadó, 1962 .
213
3 . ELLENR E FORMÁCIÓ É S BAROKK (1600-1670)

Töltsed az pohárt, ne lássunk több kárt, jo." Alkalmi verseit visszafogott manierista
alakzatok és derűs bensőségesség jellemzi. Rácz András szerenesi várnagyhoz írott
köszöntőjében a református mez őv árosi polgár életfilozófiáját fogalmazza meg:

Jámbor vagyok, jámbor társom,

Nem bánkódom: teli kasom,
Pincém sem sz űk ös jó bortól.
Gazdas szony, hozz csak az faltól ,
Barátim jöttenek hozzám,
Meg kell kóstolni malozsám.

Egészen más költői világot képvisel Debreceni Szappanos JánoS.98 Annak ellené-
re, hogy a 17. század elejének fontos versszerzőjéről van szó, még alapvető életrajzi
adatait sem ismerjük. Valószínűleg közrendű származású. Apja debreceni szappan-
főző lehetett; a neve közepén található "S." a Szappanyos rövidítése - bár maga , ha
már ki kellett írnia , jobban szerette ezt a mesterségre utaló nevet görögül írni: Smig-
matopoeus. Az l580-as években Wittenbergben tanult, hazatérve a váradi kápta-
lan levéltárosa lett. A századforduló után a Bocskait támogató református ortodo-
xia politikai nézeteit népszerűsítette verseivel. A Kendi-féle összeesküvésről erősen
tendenciózus tudósító éneket szerzett (Conspiratio Kendiana). Befogadóközönsége
a Bocskai mellé szegődött Bihar megyei hajdúság volt: az ő számukra kínált társadal-
mi konszolidációjuk mellé új, harcosan református politikai identitást. Ma is kedvelt
és gyakran énekelt verse, a Militaris Congratulatio hatásosan kapcsolja össze a hajdú
életérzést a vitézi ének Balassi által magas szintre emelt modelljével. A.szolgaí ruhá-
ban, katona formában" Bocskaielé járuló hajdúkatonákkal teljesen azonosuló lírai én
a versbeszédet végig a keresztyén Gedeon iránti izzó lelkesedés tónusában tartja:

Ha nyelvem száz volna, hogyha szóm víz volna ,

ha mint Körös, úgy folyna,
Szívemnek titkait, magyarok örömit
megírnám bölcs formára,
Jaj , szegény magyarok, immár vigadnotok
egyszer ideje volna!

A hosszas retorikus előkészítést a dobok és trombiták zengése festi alá ; előbb

az ország nyomorúságait sorolja , majd a vers csúcspontján a katonákkal koronát
kínáltat fel Bocskainak:

98 RMKT XVII, 1., A tizenötéves hábor ú. Bocskay és Báthori Gábor korának költészete. Kiad . Bisztray

Gyul a, Klan iczay Tibor, Nagy Lajos, Stoll Béla. Bp., Akad émia i Kiad ó, 1959 ,253-268 , 581-587.
214
 3 .1. A LÍRA

Tudjuk, nem vétkeztél, minket keserűltél,

halálodat nem szánván,
Úri dicsőségből, gazdag fényességből
egy ideig leszállván.
Háláadók leszünk, nagyobbra emelünk
koronánkat meghozván.

A hatalmi reprezentáció igényeit hatásosan kiszolgálni képes retorikai eljárások

mozgósÍtására jó példa az Újfalusi Imrét meghurcoltató Hodászi Lukács reformá-
tus püspök temetésére Írt Lukács pap éneke. A vers ügyes fogással nem az elhunyt
érdemeivel, emberi jellemzésével foglalkozik, hanem a halála által kiváltott mély-
séges gyászt szólaltatja meg.

Így sír a fejér hattyú Neánder vize partján,

Mikor kesergi magát halálának végső napján,
Így zokog a szép gerlice özvegységben aszú fán
Szerelmes társa halálán:

Oda van már életem, mint reggeli hóharmat,

Elkele szép örömem, mint akit a nap elsz áraszt,
Óh, mint lőn én elesésem, mint kit szerencse forgat,
És az idő elváltoztat.

Weöres Sándor sokra tartotta verseit: "Smigmatopoeus az ünnepélyes, pompás

alkalmakat felhasználó barokk stílus mestere, provinciális változatban. Noha poé-
mái teljes egészükben élvezhetetlenül vontatottak (megmaradt költeményei mind
hosszabbak harminc versszakn ál), mégis ragyogó részleteik vannak. [... ] Bocskai
halálát sirató éneke szerzőtlenül maradt ránk, de ez a széles gyászpompa Deb-
receni S. Jánosra vall: feledhetetlen a gyászlovak lassú , kimért dobogása, meg a
rongyos katonák intim kapcsolata holt vez érükkel, s az urak elleni morgolódás."
(WEÖRESSándor 1982: I, 236.)
Költészetét hagyományosan a manierista vonulatba szokás sorolni, azonban
Weöres Sándor jellemzését érdemes megfontolni. Debreceni S. János ideológiai-
lag mélyen elkötelezett, célelvű, agitatív versei jobban megfelelnek a barokk alko-
tói attitűdr ől alkotott elképzeléseinknek. Harcos németellenessége, hazafias kálvi-
nizmusa a kuruc költészet motívumait előlegezi.
Azt a tendenciát, hogy az udvari reprezentációs célú református költészet az
ellenreformáció reprezentánsaiéhoz hasonló irodalmi beszédmódot kezd megho-
nosítani, jól példázza Pápai Borsáti Ferenc költészete. Nagyváradon a református
skóla poétai osztályának a tanítója volt 1656-ban, és ebbéli min ős ég ében Írt bú-
215
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

csúzt átó verseket Rákóczi Zsigmond halálára. Tanítványai a versezetet minden bi-
zonnyal elő is adták - talán dramatizálva, ahogyan mostanában is szokás iskolai
ünnepélyek alkalmával. Eredetileg latin hexameterekben írta meg (Metamorpho-
sis ... Sigismundi Rakoci), majd a latinul nem vagy gyengén tudók számára fordí-
totta le magyarra. Mindkét szöveg még abban az évben Váradon megjelent nyom-
tatásban is (az egyetlen fennmaradt példány elöl csonka). 99
A felvonultatott mitologikus és allegorikus szereplők tablója barokkosan zsú-
folt. A keresztyén teológia szerepl ői kicsit meghökkentő módon keverednek a po-
gány istenasszonyokkal, múzsákkal, a hét szabad múvészetet és az iskolai osztá-
lyokat megtestesítő alako kkal. Mintha a vers első felében a hittan, a másodikban
a poésis tantárgy tananyagát kivánná gyakoroltatni. Szilágyi Sándor (19. századi
protestáns történetíró) megütközött a szöveg inkább "pápistákhoz" illő poétikai
találmányain: a túl sok angyalon, szenten, liliomokon, a már-már giccsesen ájult
és egyszerre vidám mennyországleíráson: .Égb éli rózsák közt Christus lilioma, /
Zsigmond vigad, s vagyon néki nyugodalma, / Múlandó dolgokkal nincsen aggo-
dalma, / Örvend, s Jésusban van minden bizodalma." Kovács Sándor Iván észrevé-
tele (és pontos szövegpárhuzamai) szerint ezek a vonások arról árulkodnak, hogy
a váradi segédtanító költői példaképe Nyéki Vörös Mátyás lehetett (KOVÁCS Sándor
Iván 1998: 479-481).

Húsz évvel a Psalterium Ungaricum megjelenése után Thordai János személyé-

ben az unitárius egyháznak is támadt zsolt árkölt ője."? Ugyan az antitrinitárius Bo-
gáti Fazakas Miklós már negyven évvel korábban lefordította a teljes zsoltárköny-
vet, azonban a szöveg erősen hebraizáló tendenciái miatt az inkább csak szombatos
körökben volt használatban. Thordai 1624 és 1626 között német egyetemeken ta-
nult, a neosztoicizmus iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy magyarra fordítot-
ta Epiktétosz Enchiridonját (Epictetusnak az jó erkölcsrúl írott könyvecskéje) .IOl A
zsoltárok átültetésére hazatérése után, kolozsvári tanárságának első évében vál-
lalkozott. Közvetlen forrása ismeretlen, a nótajelzésekben elterjedt 16--17. századi
egyházi és világi énekeket jelölt meg. Idegen nyelvi minták helyett, úgy túnik fel, a
korábbi hazai zsoltárfordítási hagyományra támaszkodott - Heltaira, Károlyira és
Bogáti Fazakasra -, kigyomlálva annak sz öveg éből a zsidó történelemre vonatko-
zó hosszadalmas utalásokat (VARGA Imre 1978). Thordai 151 verse nem szorosan
vett fordítás, hanem a zsoltárok fő gondolatmenetét követő parafrázis. A zsoltáros-

99 Kiadása: RMKTXVII, 9. , A két Rák óczi György korának költészete (1630--1660 ). Kiad. Varga Imre.
Bp., Akad ém iai Kiadó, 1977 , 146 . sz.
100 Az unitáriu s költészet kritikai kiad ása : RMKTXVII, 4., Az unitáriusok költészete. Kiad. Stoll Béla,

Tarnócz M árton , Varga Imre . Bp., Akadémi ai Kiadó, 1967. (Fi átfalvi György, Kolosi Török Tamás, Szent-
mártoni Bodó János, Tordai János versei.)
101 Kiadása : Keserű Bálint 1963 .

216
 3 .1. A LÍRA

könyv különös módon a 17. század eleji magyar költészet legextravagánsabb po-
étikai sajátosságait felmutató verseskötete. Klaniczay Tibor és Bán Imre egyaránt
Thordaiban látták az általuk definiált manierista stílus egyik legjellegzetesebb
k épvisel őjét. ,,(Ml an ierista költővé teszik Thordait nyelvi eszközei, elcsod álkoz-
tat óképei, meglepő asszociációi és szótársításai, bizarr rimleleményei, a rímekt ől
indukált modorosságai" - írja róla költészetének kiadója és legalaposabb elemző­
je, Varga Imre (VARGA Imre 1968: 548) .
Poétikájának talán leginkább szembetűnő vonása a rimvezérelt szerkesztés. Ez
aztjelenti, hogy a versbeszéd dikcióját nála a rím irányítja, még akkor is, ha a rím-
hívószóra mer őben váratlan, csupán az akusztikus hangzás által irányított folyta-
tás következik. "Az én életem, mint futó árnyék oly" kezd el egy strófát Cll. zsol-
tárban ; és a folytatás: .Fotton fogyok, mert belém esett a moly." Az Lll. zsoltárban
a bűnös emberről ez jut eszébe: "Ollyan vagy mint az éles borotva / Vagy mint a
mély víz morotva." AXXXVII.-ben:

Mint az éh oroszlyán elszaggat, tép és ny ő,

Szíve nem hús, hanem kemény acél és k ő ,
Ártatlan vérben forr, buzog, rotyog és fő,
Tűzzel , vassal kerget, mint fenevad, úgy jő.

Az egyszavas rímbokrok faragásában még Rimay Jánoson is túltesz. Mutatóban

néhány leleménye: kél- fél- él- szél- vél-Iél- cél- nyél; jel - kel- el- szel - fel
- kell; nép - szép - ép - tép - kép -lép; tész - vész - kész -lész - rész - néz; vagy-
nagy - hagyj - adj ; vár - zár - jár - kár - már - bár - nyár.
A szokatlan rímek hajszolása közben szinte az értelmetlenség határáig is el-
megy:

Mint az áspis kígyó füle,

Melyet bűbájol a szüle,
Hogy a törvénytől elhüle,
Füled úgy megsüketüle.

(...l

Mint a nyálas romlott csiga,

Vagy min t a mocsárnak higa ,
Rontsa meg őket az iga,
Legyenek csak csiga -biga .
(LVIII. zsoltár)

217
3 . ELLENREFORMÁ CIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Versenyre kel - mint majd a 20 . században Kosztolányi - Rimay bravúros sze-

lence - kemence - Velence rímbokrával: "Mint a mész kemen ce vagy tüzes medence,
úgy meg reped ..." A merész rímelést a legszentebb dolgokkal is összekapcsolhatja:
"Te vagy koronám, arany boronám" - szólítja meg Istent (XXXIX. zsoltár) .
A rímelésen túl a nyelvhasználat és a költői képalkotás terén is a bonyolult kere-
settsé g jellemzi. Sűrűn él a pleonazmus Rimay által javallott alakzatával:

Az kiknek szívök nagyra vágy,

Fogok árvát, özvegyet rág,
Kezek dúl, ront, öl, f oszt és vág,
Lábok egy bűnről másra hág.
(XXXVII. zsoltár )

Ritmikai megfontolásokból merész elíziókat használ: "A m'atyáink benned bíz-

tak"; "Az Úr félelmér'oktatlak"; egyéni szóleleményeket alkot , például az árvíz és
a ragya összevonásából ezt: "ár-rogy".
Költői képei - különösen amikor az ellenségekr ől. a bűnösökról esik szó - gyak-
ran baljóslatúan sötétek, fenyegetők:

Ellenem öszvegyúlt sok nép ,

Mérges drákótól formált lép,
A hamis ítélet mint tép,
Jó tanács nélkül való kép.

(...l

Vagy mint az idétlen gyerm ek,

Kiben nem épek az szemek,
Legyenek ez csalárd kémek
Holtt est számára vájt vermek.
(LVIII. zsoltár)

Máshol viszont határozottan barokkos vanitas hasonlatokat alkalma z:

Hasonl ók vagyunk a gyors víz folyásához,

Annak igen hamar el múló habjához,
Vagy a szunnyadozó embernek álmához,
Avagy az álomnak futó árnyékához.
rxc. zsoltár)

218
 3 .r. A LÍRA

Thordai költészetének ez a regisztere, ame ly mintha óvatosan a katolikus me-

ditatív verstípus irányába tapogatódzna, nem áll teljesen társtalanul az unitárius
környezetben. A székelykeresztúri írn ok és skólamester, Fiáthfalvi Györ gy Nyéki
Vörös Mátyás Dialogusának világára emlékeztető látomásos pokolleírással jelent -
kezett 1626-ban (Gonosz bűnben heversz... 102). Mint valami mez őv árosi Dante, a
szerz ő kalauz (a Vergiliust helyettesítendő komornyik) vezetésével járja be a Pokol
gyászos bugyrait. Az ott b űnh őd ők persze nem Dante nagyszabású bűnö sei , ha-
nem jellegzetesen a mez őv á rosi közegben szokásos , "hétköznapi" vétkek elköve-
t ői : csúnyán beszélő kártyások, részegek, tolvajok, ügyesked ék. A szerz ő diploma-
tikusan röviden elintézi a szegényeket nyomorgatókat - annál na gyobb élvezettel
részletezi a parázna asszonyokra váró szenvedéseket:

Ennél elébb láték asszonyembereket,

Kiknek tüzes vassal szeméremtesteket
Sütögetik vala szörnyen az örd ögök,
Tüzes vasrudakkal forgatják beleket.

Kolozsvár és Torda józan és praktikus gondolkodású kereskedő-kézműves uni-

tárius lakossága azonban sokkal többre értékelte a praktikus tudnivalókat megver-
se l ő, a tanító históriás énekből kifejlődött tankölteményeket. A műfaj legnagyobb
alakja, Szentmártoni Bodó Jánoslo3 igaz i mesteremberként viszonyult a versírás-
hoz. Egy ízben várakoznia kell, hogy a megrongálódott kompot megj avítsák az
ácsok. Hogy ne teljék feleslegesen, tétlenül az idő, éneket szerez az ácsm esters ég
hasznáról - és mivel a gyomra is korog , hozz ácsapja a molnármesterség dicséretét
is. Talán ő az első megjelen it ője az igazi kispol gári protestáns ethosznak a ma gyar
irodalomban. Jellemző módon a praktikusságot tartja mindennél e lőbbre : avasról
és aKolozsban, Tordán , Désen , Vízaknán és Erdél y más bányáiban nehéz munká-
val bányászott sóról ír dicséretet. Megírta a tékozló fiú történetét és Mária Magdo l-
na megtérésének históriáját is. A vallásos tanítást ügyesen összekapcsolta a mes-
teremberek kemény munkájának bemutatásával: Noé volt az els ő asztalosmester;
a templomtetőn munkálkodó ács közelebb van az Úrho z minden más emb ernél.
Szentmártoni Bodó regionális hírnevét mutatja, hogy a s ódics ér ő versek 1646-os
kiad ása elé írott üdvözlő költeményében barátja , Thuri Mihály kolozsi sókamar ás
megmosolyogtató túlzással a kor új költő fejedelméne k nevez i:

.Magyarok között is jó hires Psallistát ,

Hallottunk egy jeles úri fő Balassát,

102 RMKT XVII, 4 ., 55 . sz.

103 RMKT XVII, 4. , 2 08-213. sz.
219
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Az után Rimait , énekek laurussát,

Értettünk illyen két magyar fő Poétát.

Immár ezek után mostani ü d ő nkb en,

Nyomorán kik tengünk ez bajos életben,
Ízeden savanyul ne élnénk mindenben,
Sőt újságot látnánk néha dolgunk közben.

Szentmartoni Jánost illyen szükségünkre,

Ez seculum nékünk Poétának szülte...

Egy másik unitárius .mesterdalnok", Oroszhegyi Mihály Azfenyófának hasznos

voltáról és az zsendelycsinálóknak kellemetes és hasznos munkájokról címmel ír mes-
terségdicsérő költeményt. Kolosi Török István (1611-1651) unitárius iskolames-
ter megverselte a házasság előbbrevalóságát a magányos életnél, az asszonyok
dicséretét, Szent János evangélista életét, de lefordította versben Marsilio Ficino
egyik filozófiai levelét is (Az világi embereknek bolondságán és nyomorúságán való
siralom, 1635).

Mint említettük, a radikalizmusban az ószövetségi zsidó vallás teológiájáig el-

jutó szombatosok körében Bogáti Fazakas Mihály zsoltárfordításai terjedtek. A
felekezet élén a 17. század első felében Péchi Simon állt.'?' Péchi a kor egyik ki-
emelkedő tehetségű, szokatlan életpályát befutó alakja. Szekatlan módon török
hódoltsági területen, Konstantinápoly és Tunisz zsidó közösségeiben, majd Rómá-
ban és Nápolyban alapozta meg múveltségét. Pártfogója, a felekezetet megalapo-
zó Eössi András ráhagyta hatalmas vagyonát, ezzel Péchi az erdélyi arisztokrácia
legbelsőbb körébe emelkedhetett. Bocskai István , Báthory Gábor bizalmasa, taná-
csosa, 1613-1621 között Erdély főkancellárja volt. Politikai bukása után jelentős
irodalmi munkásságot végzett a szombatos egyház szolgálatában: teológiai érte-
kezéseket, imádságoskönyvet írt, fordított a Talmudból, és készült szombatos szel-
lemben lefordítani héberből a teljes Ószövetséget. Magyarázó jegyzetekkel zsúfolt
prózai psaltériumfordítása kéziratban maradt (DÁN Róbert 1987). Kevés számú
fennmaradt egyházi éneke - Kovács Sándor Iván szavaival - "zsidó ünnepek és
szokások, a napverte, kopár, esőre váró Szentföld üzenetét hozzák különös ízeik-
kel, hangulataikkal". Stílusát Thordaiéhoz szokták hasonlítani, de annál ünnepé-
lyesebb, dísztelenebb. Verseinek egyik különlegességét a versszakok végén variá-
lódva ismétlődő refrének adják.

104 Kiadás a : RMKT XVII, 5., Szombatosok énekei. Kiad. Varjas Béla . Bp., Akadémiai Kiadó , 1970.
220
 3.2 . Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

3.2. Az ellenreformáció vitairodalma

A tridenti zsinat (1545-1563) meghatározó fordulatot hozott a katolikus egyház

viszonyában a k ül önb öz ő protestáns mozgalmakkal szemben. A zsinat első évei-
ben megfogalmazott dogmatikai és egyházpolitikai reformigényekkel szemben vé-
gül a köz épkori skolasztika Aquinói Szent Tamáson alapuló teológiája, a korábbi
liturgikus sokféleség egységesítése és megtisztítása, valamint a protestáns moz-
galmakkal szembeni teljes elutasítás diadalmaskodott. A katolicizmus megújulása
egyértelműen konzervatív irányú volt, ennek a reformnak a legfőbb hordozója és
végrehajtója az egyházon belül ajezsuita rend lett, amelyet Loyolai Ignác alapított
1534-ben Rómában. A reform nem az egyház dogmatikai rendelkezéseinek szigo-
rú számonkérése által hatott, az inkvizíció elsősorban az egyébként 'is katolikus
t öbbs égű és katolikus uralkodó által irányított országokban ellenőrizte a hit tisz-
taságát. A vegyes felekezetú vagy protestáns t öbbs égű területeken a hívők vissza-
szerzésére, a térítéshez több eszközt is igénybe vett a rend. A legfontosabb ezek kö-
zül az iskolahálózat kiépítése volt: átvéve a protestáns Johann Sturm (1507-1589)
által megalkotott strassburgi humanista gimnázium modelljét (1538), egy olyan
magas színvonalú iskolatípust hoztak létre, amely a legtöbb protestáns területen
addig nem állt rendelkezésre. A kizárólag latin nyelven zajló oktatás az alapok-
tól (grammatika, retorika, költészettan) a matematikán és a gyakorlati termé-
szettudományokon (várépítés, hadtudomány, csillagászat, fizikai kísérletek) át
egészen a filozófiáig, illetve a rendben maradók számára a teológiáig kísérte el
a hallgatókat. Újszerű pedagógiai módszereket alkalmaztak: felhasználták az
1530 táján népszerűvé vált emblematikát az oktatásban, jellem- és helyzetieíró
k öltészeti gyakorlatokat írattak a diákokkal, antik szónoklatok aktualizáló imitá-
cióit gyakoroltatták, széles körben elterjesztették és rendszeresítették az iskola-
drámák előadását. Az oktatás állandó magas színvonalát a tanárok központí, ró-
mai kiképzése és az egyes rendtartományok kollégiumai közörti állandó rotáció
biztosította (Magyarország az ausztriai rendtartományhoz tartozott). Az iskolák
nyitva álltak a tehetséges szegény fiatalok számára is, akik gyakran a rend belső
utánpótlás át biztosították, de kül önös gondot fordítottak arra, hogy az arisztok-
rata családok gyermekei a jezsuita gimnáziumokba járjanak (pl. az Esterházyak,
Pálffyak, Erdődyek, és Zrínyi Miklós is emiatt járt jezsuita gimnáziumba és egye-
temre).
A térítés elsőrangú fontossága abban is megnyilvánult, hogy a rend doktriná-
lis engedményekre volt hajlandó azokon a területen, ahol a komoly ellenfelekkel
szemben kellett fellépni (accommodatio = elvi alkalmazkodás). A japán és kínai
missziók során a buddhizmushoz és a konfucianizmushoz közelírették a katolikus
tanokat, míg a magyarországi missziós területen (Erdély vagy a Felvidék éppolyan
221
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

missziónak számított, mint a távoli kontinensek területei) a protestáns bibliafor-

dítások konkurenciája miatt meg kellett engedni a magyar nyelvú, katolikus bib-
liafordítás elkészültét. Erre maga Pázmány Péter esztergomi érsek kérte fel a je-
zsuita Káldi Györgyöt, aki azt el is készítette Szent Jeromos latin Vulgatája alapján
(Bécs, 1626) . A tridenti zsinat által megkövetelt társadalmi és klerikális diszcipli-
nációnak, a hívők és a papok életvitele keresztény szellemú reformjának az egyik
legfontosabb eszköze volt a katolikus lelkiség megújítása . Az aszketikus életvitel
hangsúl yozásához , a spiritu ális kontempláció terjesztéséhez előszeretettel nyúltak
vissza a késő középkor meditatív múveihez , mint a négy végső dolgon való elmél-
kedéshez, a haláltáncok hagyományához (lásd Nyéki Vörös Mátyás) vagy Kempis
Tamás Krisztus követéséről szóló elmélkedéséhez, amelynek két teljes magyar for-
dítása elkészül (Vásárhelyi Gergely, 1622; Pázmány Péter, 1624) a 16. század eleji
töredékek után. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai (Exercitia spiritualia) nem-
csak a rendtagok spirituális életére voltak nagy hatással, hanem erős képiségük
révén a jezsu ita emblematika magyarországi meghonosításában is fontos szerepet
játszottak.
Ajezsuiták magukra vállalják a modern tudományos világkép összeegyeztetését
a középkori, arisztoteliánus-tomista világképpel, Kopernikusz cáfolatát és Galilei
elhallgattatását. A rend természettudományos tevékenységének azonban csekély
a magyarországi visszhangja : csak a nagyszombati egyetem megalapítása után, a
17. század végén publikálja Szentiványi Márton enciklopédikus terjedelmú isme-
retterjesztő írásait (Curiosa miscellanea, 1689-1702). A történettudományban is
felveszik a küzdelmet a 16. század protestáns történészeivel, akik a történetiséget
a római egyház apostoli leszármazásának és erkölcsi hitelességének megkérdője­
lezésére használták fel: Baronius Évkönyvei nyújtanak választ a Magdeburgi centú-
riák és Johann Carion Világtörténetének hitvitákban sokat idézett vádjaira.
Ezzel párhuzamosan a jezsuiták közvetlen vitákban is harcra keltek a protes-
táns prédikátorokkal. Bár a katolikus hitvitázó irodalom már a 16. század végén
megindult, Telegdi Miklós pécsi püspök és Monoszlóy András Bornemisza Péter-
rel és más protestáns prédikátorokkal is vitát kezdett a jócselekedetek üdvözítő
erejével, az isteni kegyelemmel és a képek tiszteletével kapcsolatban, a valódi tá-
mad ás a protestáns felekezetek egymással is küzdő teológiai nézet ei ellen csak a
17. század elején indult meg. Magyari István, Nádasdy Ferenc udvari papja,
1602-ben Sárváron adta ki Az országokban való sok romlásoknak okairól címú
munk áj át,'?" amely azt bizonyította, hogy Isten haragja a bálványimádás , azaz
a katolikus vallás szent - és képtisztelete miatt fordult Magyarország ellen. Isten
büntetése a török képében nemcsak hogy megérdemelt az ország erkölcsi állapota

105 Mod ern kiadása: Magyari István : Az országokban való sok romlásoknak okairól. Kiad. Katon a Ta-
más. Bp., Magyar Helikon , 1979.
222
 3.2. Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

miatt, hanem a legsúlyosabb csapások még hátra vannak, ha a magyarok nem ajó
utat választják. Magyari rn űvének újdonsága az addigi katolikusellenes irodalom-
mal szemben, hogy az ország helyzetének javítására politikai programot is kitűz,
lefekteti a törökellenes harc teológiai alapjait (a béke dicséretét követóen mutatja
be a háború sz üks égess ég ét), és a sokat szenvedett végvári magyar katonaság újra-
szervezését célozza meg.

3.2.1. Pázmány Péter

Magyari alaposan kidolgozott, bibliai utalásokkal alátámasztott érvrendszerére

egy ifjú jezsuita, Pázmány Péter válaszolt.s" Feleletében (1603) elsósorban teoló-
giai alapról támadja meg Magyari állításait, hiszen a Magyari által felsorolt, ka-
tolikus méltóságok által elkövetett bűnök nem jelentik azt, hogy az egyház maga
dogmatikusan tévedett volna . Pázmány hitvitázó munkásságának alapstratégiája,
hogy bemutatja, mennyire nincs egyetértés ellenfelei között, hiszen a protestáns
felekezetek egymásnak is ellentmondanak. Mivel mindnyájan bibliai forrásokra
hivatkoznak, a katolikus érvelés szerint az egymásnak ellentmondó álláspontok
között a döntés lehetóségét egyedül a tradíció, az egyház hagyománya adja meg.
Az ifjú Pázmány alaposan fel volt készülve erre a vitára: bár Váradon református
családban született, anyja halála és apja új házassága után 1583-ban katolizált, és
a rend protestáns területek közepén fekvó "elóretolt hely őrs ég ében", a kolozsvári
kollégiumban tanult. Miután belépett a rendbe, Jaroslawban, Krakkóban és végül
a rend központi iskolájában, a római Collegium Romanumban is tanult. A rendi
oktatás fontos elemét képezte a kontroverziákba (hittani vitákba) való bevezetés,
a római kollégium egyik tanára, Roberto Bellarmino pedig a 16. század végén ha-
talmas kézikönyvet (Disputationes de controversiis, 1586-89) szerkesztett a pro-
testáns "eretnekek" által felhozott vádakkal szemben alkalmazható ellenérvekból:
Pázmánynak ez a műveltség végig fontos útmutatója maradt.
A protestáns felekezetek teológiai nézeteivel szemben a hit alapjaiból kiinduló
érvrendszert dolgoztak ki, amelynek egyik legfontosabb sarokköve volt a bibliai
hermeneutika módszerének tisztázása. Az egész reformátori mozgalom a Biblia
forrásnyelvekból való újrafordításán és a szentírási szöveg szoros olvasásán, újra-
értelmezésén alapult. Elóször a katolikus bibliaértelmezés módszertani alapjait
kellett lefektetni. A "sola Scripturá"-n, a kizárólag a Szentíráson alapuló szöveg-
értéssei szemben szükség volt a katolikus egyház által bevezetett hagyományok
védelmére. Pázmány hitvitázó pályafutása kezdetén, 1606-ban foglalta össze a

106 Új kritik ai kiadása: Pázmány Péter: Felelet az MagyariIstvánsárváriprédikátornak az ország romlá-

sa okairul {rt könyvére. Kiad. Hargirray Emil. Bp., Universitas, 2000.

223
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

jezsuita bibliahermeneutika fő állításait Rövid tanúság címú munkájában. Ha

minden hívő egyaránt képes lenne értelmezni a Szentírást, nem lennének ekkora
nézetkülönbségek az egyházak közt, másrészt maga a Szetuirás sem mondaná,
hogy a "testi ember" számára homályos az értelme. Természetesen azt sem dönt-
hetjük el a Szentírás olvasása és értelmezése nélkül, hogy ki is a "testi ember".
A bibliamagyarázók a legfontosabb krisztusi mondások értelmezésében ellent-
mondanak egymásnak; .Krisztusnak ama rövid mondásárúl: Ez az én testem, két-
száz k ül önb öz ő magyarázatot olvastam az atyafiak írásiban" - mondja Pázmány.
Ha egy bibliai szöveget egy másikkal próbálnak magyarázni, a magyarázatok vég-
telen sort alkotnak, és a vita sem érhet véget, "egyik írásrúl másra ugorván, soha
semmi vég nem lehet avisszavonásban". Pázmány természetesen nem tér ki a
bibliai szövegkritika (a héber és a görög szöveg figyelembevétele) okozta kateli-
kus dogmatikai problémákra, ez érvelésébe nehezen lenne beilleszthető. Az értel-
mezés végtelen redukciójának egyetlenegy szilárd , megingathatatlan támpontja
lehet Pázmány szerint: az egyház autoritása, értelmezési hagyománya, hiszen
- mondja Pázmány -lehetetlen, hogy 1500 éven keresztül mindenki félreértet-
te a Biblát, s ráadásul Róma apostoli hagyománya levezethető Szent Pétertől. A
szövegértelmezés lehetéségei végtelenek, az egyéni kísérletek relatív értékúek,
az autenticitást egyedül a római egyház auktoritása adja, amelyet történeti ha-
gyománya alapoz meg. Pázmány felfogása a szövegértelmezés lehetőségeiről épp
azért ennyire szélsőségesen szkeptikus itt, hogy még határozottabban utalhasson
az egyház szövegértelmezői fontosságára, "a hit dolgairúl való visszavonásban
csak ő maga az Írás nem lehet bíró".
Pázmány, ahogy máskor, e kérdésben is a reformátorok egymás közti vitáit (pl.
Luther és Kálvin nézetkülönbségeit) játssza ki a katolikus vélemény védelmében,
és a protestáns bibliamagyarázók alázatos, bizonytalanságot kifejező fordulatait
maguk ellen fordítja, azzal a retorikai álcával, mintha célja nem is a cáfolat, hanem
a segítség, retorikai pozíciója pedig nem a cáfolóé, hanem az ártatlan kérdezőé
lenne. Hasonló disszimulatív retorikai stratégiát használ Pázmány az Öt szép
levélben, de ezt ott ráadásul fiktív szcenírozással keretezi. Az Öt sz ép levél első,
1609-ben megjelent kiadása még megpróbálta fenntartani azt a látszatot, mint-
ha egy névtelen, ártatlanul érdeklődő, jámbor református kérdezné a reformá-
tus Alvinczi Pétert a protestáns-katolikus viták fő kérdéseiről (szentek tisztelete,
papok házassága, kik az eretnekek), azokat a véleményeket felsorolva, amelyeket
egy "pápista embertől" hallott. Az eredménytelenül érdeklődő naiv hívő természe-
tesen már azáltal is lelepleződik, hogy könyvformában kiadja a bizonytalanságról
árulkodó leveleit, de a korabeli Magyarországon ez a valóságnak szcenírozott iro-
nikus fikció is elégséges botrányt okozott ahhoz, hogy Pázmány a második kiadást
1613-ban már saját neve alattjelentesse meg, és emiatt a mú ironikus hangoltságát
szatirikus gúnyolódásra változtassa.
224
 3 .2 . Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

Az Isteni igazságra vezérló kalauz a pázmányi életmú középpontja: először

1613-ban jelent meg Pozsonyban, de későbbi átdolgozásait (1623 , 1637) Páz-
mány kiegészítette újabb múvekkel, egyes részei pedig kivonatszerűen tartal-
mazzák egyes hitvitázó múveinek vázlatát és teológiai álláspontjának lényegi
elemeit. A címben szerepl ő Kalauz szót metaforikusan kell érteni, Pázmány nem
egyenesen, szemtől szembe támad ebben a múvében sem , hanem elsősorban
meggyőzni akar, és elvezetni a megtévedt h ív őt az igaz hithez. A mú szerkezete
nagyon következetesen alkalmazza ezt a sémát: kezdetén a kontroverzista, hit-
vitázó szándékot elleplezi, és nem az eretnekek vagy bálványozók cáfolatából
indul ki, hanem a hittől teljesen mentes vagy ahhoz semlegesen viszonyuló hí-
vőt akarja meggyőzni. "Főrenden való emberrel szólottam, ki azt vitatta, hogy
mind török, mind zsidó vallásban üdvözülhet ember. Tudós úrembert ismértem,
ki minekel őtte a régi igaz hitre térne, arra jutott, hogy Szentirás nélkül, az Arisz-
totelész Ethicáját elégségesnek ítélte az embernek tekéletességére." (Kalauz ,
Somrna) A Kalauz első két könyve emiatt nem ejt egy szót sem a hitviták hagyo-
mányos témáiról, ehelyett az olvasót az isteni teremtés nagyszabású, retorikusan
tündöklő bemutatásával ejti rabul. Az istenhit fontosságában kételkedő megtéve-
lyedetteket a kozmológiai istenérv részletező bemutatásával próbálja meggyőzni
Pázmány: a teremtés nagysága és rendje elképzelhetetlen anélkül, hogy emögött
ne feltételezzünk egy első mozgat ót, és erről a pontól kiindulva jutunk el a római
katolikus egyház igazságához, az igaz hit egyetlen letéteményeséhez. A mú nem-
csak logikájával, hanem retorikájával is megtérésre csábítja az olvasót: "Az egek
oly csudálatos forgással, oly állhatatos és alkalmatos renddel viseltetnek, hogy
aki ezek vizsgálásában forgott, álmélkodva szemlélheti bennek az Isten bölcses-
ségét." Az ég, a levegőég, a vizek mind tele vannak Isten csodáival; hiába tud
hatalmas lenni a tenger ereje viharban, "az Istennek hatalmas ereje nem magas
partokkal és kőszikl ás hegyekkel, hanem gyenge és igyenes fövennyel , ágyában
és fészkében tartja; és mint avadlovat, zabol án hordozza, hogy kijjebb ne ter-
jedjen, mivel a Szentírás szerént Isten markában szorította a tengert, és őelőtte
nagy dorongokkal bétámasztotta az ajtót, hogy kijjebb ne jöhessen". Pázmány
Kalauza a grandiózus alapok felől elindulva jut el a protestánsokkal szembeni
viták részletkérdéseihez. Koncepciója nem áll távol a korszak nagy összefogla-
ló teológiai múveitől, és méltó válasz Kálvin Institutionesára, amelyet Szenczi
Molnár Albert fordított magyarra Az kereszty én relígióra és igaz hitre való tanítás
címmel (Hanau, 1624). Ahogy Kálvin az isteni providencia, a természet és a vi-
lág racionális rendjének filozófiai alapozottságú bemutatásával kezdi teo lógiai
főm űv ét, Pázmány is hasonló fundamentumokról indul, de az isteni gondviselés
nála nem az elrendelés szigorú oksági láncolatát, hanem a teremtés csodá inak
sokféleségét hozza létre: "az Isten busúlás- és fáratságos szorgalamtosság-nélkül
visel gondot, és noha végbe-viszi elrendelt tanácsát, akár-mint csavargojon em-
225
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

ber-előtte, de pórázra nem köti az ember indúlatit, üstökön-fogva nem hordozza

szabad-akaratunkat."
Pázmány esztergomi érseki kinevezése előtt, 1616-ban pápai felmentést kapott
jezsuita szerzetesi fogadalma alól, hiszen szerzetesként nem tölthette volna be az
érseki tisztet, de az ország főméltóságaként is folytatta prédikátori munkáját, és
részt vett a hívek lelkipásztori támogatásában. Több évtizedes prédikátori tevé-
kenységének eredményét tartalmazza a Minden vasárnapokra es egynéhány inne-
pekre rendelt evangéliomokrúl prédikaciók, mellyeket élö nyelvének tanítása után
írásban foglalt (Pozsony, 1636) . Pázmány nyelvi gazdagsága, elbeszélő tehetsége
legjobban ezekben a prédikációkban bontakozik ki. Témái nemcsak a hitvédelem-
re és a kontroverziákra korlátozódnak, hanem elsődleges szerepet kap a tridenti
zsinat által programmá tett társadalmi diszciplináció: a hívők morális megújulá-
sának segítése, a főbűnök ellen való prédikáció. Pázmány a politikában is széles
látókörről és nagy tehetségről tett tanúbizonyságot, és az irodalomban is sikerült
retorikailag megújítania a 16. századi argumentáció alaptípusait. Ó az első ma-
gyar szerző, aki önálló, kiterjedt, részletesen argumentált filozófiai gondolatme-
net kifejtésére vállalkozik, és ezt nagy nyelvi tehetséggel viszi véghez.

3.2.2. Zrínyi Miklós költészete

Zrínyi Miklós, a 14. századi ősökkel büszkélkedő horvát Brebiri-Zrínyi család tagja
1651-ben jelentette meg Adriai tengernek Syrenaia c ím ű kötetét az udvarral és a
katolikus magyar elittel is jó kapcsolatokkal rendelkező bécsi Cosmerovius-nyom-
d ában.'?' A kötet egyedülálló vállalkozás volt a korabeli magyar irodalomban: ez
volt az első nyomtatásban, magyar költő által, a szerz ő kiadásában megjelentett,
világi tárgyú verseskötet. Az ifjú költő-író által a kötetben vállalt személyes jelenlét
is előzmények nélküli volt a magyar irodalomban: nemcsak a Syrena-kötet nagy
részét kitevő Obsidio Szigethiana (Kazinczy Ferenc címadásával: Szigeti veszede-
lem) révén szerepelt a várvédő hős dédapa és unokája a kötetben, hanem a cím-
lapon is azonosult az antik hagyomány által előírt vátesz-költői szereppel (Adriai
tengernek szirénája, gróf Zrínyi Miklós), és a lírai költeményekben is jól felismer-
het ően szerepelt a magyar arisztokrácia ifjú tagjának irodalmi alteregója (Arianna
sírása, A vadász és Echo).
A s űr ű és folyamatos metaforák (metafore continuate efolte) tana, amely már
a 16. század végén kibontakozik Itáliában, természetesen Zrínyi és a magyar ba-
rokk költészetének értelmezésében is szerepet kaphat: itt gondolhatunk a képzelet

107 A költői m űvek máig legjobb kiad ása: Zrinyi Miklós kö!tói múvei. Kiad . Négyesy László. Bp., Kisfa-

lud y, 1914.
226
 3 .2. Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

olyan fitogtatására is, mint Zrinyi Fantasia poeticája, amelynek már a címe is az
elmeél és a szellem/ingegno nagy szerepére utal:

Fuss túlem , verseid mért nekem éles tőr,

Dér virágnak,
Kú buzának,
Horog halnak,
Lép madárnak,
Háló vadnak,
Métély juhnak,
Nyil szüvemnek,
Bus kedvemnek,
Mirigy életemnek.

A vers hasonlatsorozatai (1. , 10. szakasz) , súritett képei ("Nyugszik az én ha-

lálom zöld árnyék alatt") vagy ezek epikus változatban újraírt megfelelői a Szigeti
veszedelemben (VII. ének, 40. vsz.) mind a képzelet merész lehetőségeinek kipró-
bálását tükrözik. Ezek annak ellenére lehetnek Zrínyi képalkotásai, imaginációi,
fantáziái, hogy ismerjük forrásukat, marinói eredetüket: az imitáció és a képzelet
együttes használata a 17. századi poétika szerint nem egymást kizáró, hanem ki-
egészítő fogalmak .
Ezeknek a retorikai eszközöknek a népszerúsége összekapcsolható a hatni aka-
rással (movere), múve propagandisztikus szándékával. A történeti kontextus a
korábbiaknál fontosabb jelentésteremtő eleme a 17. századi fikciós múvek értel-
mezésének: a Szigeti veszedelem értelmezésénél nem lehet eltekinteni a mú dedi-
kációjától ("Dedicálom ezt az munkámat a magyar nemességnek, adja Isten, hogy
véremet utolsó csöppig hasznossan néki dedicálhassam"), a törökellenes küzde-
lem célkit űz ését ől, csakúgy, ahogy Gyöngyösi Palinódiája esetében a vers keletke-
zésének alkalmától, Esterházy Pál ünnepl ésétől . A hatáskeltésnek fontos eleme a
csodálat (meraviglia) felébresztése, akár csodáknak a történetbe fúzésével, akár
valószínútlen vagy váratlan események leírásával. A pokolbeli seregek és a meny-
nyei Gábriel arkangyal megütközése a Szigeti veszedelem 15. énekben csak egy le-
hetőséget mutat be arra, mennyi csodás és látványos leírásra ad lehetőséget az égi
színtéren zajló cselekmény:

Gábriel magával azért egy sereget

Elvivegyors szárnyon, s jelül egy keresztet.
Fénlik vala az ég, merre röpülését
Tartja az szép sereg, s az ó sietését.
Alázatossággal Szivárvány kapuját
227
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Megnyitá elóttök és mond áldásokat,

Az szép tejes-ut is megcifrázza magát,
Látván az nagy Istennek sok szép angyalát.

Az Göncös-szekere viszi sok fegyverét,

Mennyei seregnek könnyebbiti terhét,
Fegyverhordozó sas késziti menyküvét,
Kivelletaszitsák ördögös sereget.
(15, 34-36.)

Emellett az égi küzdelem megszemélyesített csillagászati csodákkal teli színte-

re a földi csatatérrel is párhuzamba állítható szerkezetileg. A hatáskeltésnek (mo-
vere) és a tanításnak (docere) további fontos eszköze az allegorikus kifejezésmód.
Mivel az allegória lényegi eleme a fordíthatóság, sót megköveteli az olvasótól az
allegória lefordítását, az elkerülhetetlen szellemi eróbefektetés elósegíti a tanítás
szándékát is, az allegorikus cselekmény fordítása egyszersmind a memorizálás ak-
tusát is magában hordozza.
Zrínyi eposza nem csak a magyar irodalomhoz kapcsolódik szervesen: szoros
kötódés fűzi a Velencében polgárjoggal rendelkezó eposzköltó múvét az olasz iro-
dalmi hagyományhoz. Ariosto Eszeveszett Orlandója és Tasso Megszabadított Jeru-
zsáleme határozta meg ekkor az epikus köznyelvet már mintegy száz éve. Tasso
és kisebb mértékben Ariosto imitációja, a m űben direkt módon megfogalmazott
propagandisztikus célok, a dinasztikus hírnév keltése és az olyan szerkezeti ele -
mek, mint a pokol hadainak támadása, a különféle csodálatkeltó elemek vagy
a két fóhós végsó heroikus összecsapása, szervesen kapcsolják az olasz iroda-
lom 17. századi epikus hagyományához a Szigeti veszedelmet. Másrészról a Zrínyi
család horvát származása és a Sziget ostromát övezó horvát epikus hagyomány
révén természetes kapcsolat köti a horvát költészethez: Zrínyi vélhetóen nem is-
merte vagy nem használta a fennmaradt két magyar nyelvű éneket Sziget 1556.
évi ostromáról, viszont alapvetó forrása volt Frnc Crnko 16. századi krónikája a
vár elestéról (Vazetja Sigeta grada). Zrínyi eposza és költeményei fejlódéstörté-
netileg sokkal természetesebben illeszkednének a horvát irodalom történetébe,
ahol a törökellenes, klasszikus ihlet és ű eposznak voltak már jelentós hagyomá-
nyai (elsősorban Gundulié Osmanja, 1638) , másrészt nemcsak a petrarkista líra,
hanem annak marinói folytatása, a seicentizmus stílusmodelljei is gyökeret ver-
tek az Adriai-tenger partjának kevert, olasz-horvát kultúrájú városaiban, mint
Ragúza vagy Zára.
A 16. század közepi poétika Julius Caesar Scaliger által kodifikált rendszere
(A poétika hét könyve, Poetices libri septem , 1561) szerint a műfajok hierarchiájá-
nak az eposz állt a csúcspontján, szemben az arisztotelészi poétika hagyományával,
228
 3.2. Az ELLENREFORMÁCIÓ VlTAIRODALMA

amely a tragédiánakjuttatta ezt a pozíciót. Az eposz heroizmusa, dinasztikus jelle-

ge és a szereplők érzelmeit, szenvedélyeit inkább egyirányúsító, mintsem komp le-
xen jellemző jellege sokkal jobban megfelelt az udvari kultúra világképének, mint
a tragédia sorsszerűerr érkező vagy feloldhatatlan belső jellembeli konfliktusai.
A propagandisztikus önreprezentáció igénye jobban megvalósulhatott egy olyan
műfajban, ahol a szereplők egyértelmű, ellentmondásoktól mentes, gyakran sta-
tikus karakterizálása (a jó , az erős , a gyáva, a gonosz, a szerelmes) szinte tálcán
kínálta a lehetőséget a fikció genealogikus felhasználásához és ahhoz, hogy a cse-
lekményt a szerző könnyen é rte lme zhetővé tegye a kortárs politikai színpadon.
A 16-17. századi fejedelmi udvarok viselkedéskultúrájának tükreként is sokkal
egyszerűbben volt használható az eposz világa. Az udvari élet által megkívánt kor-
látozott érzelemnyilvánítás, a belső konfliktusok elleplezése, a becsületes színlelés
technikája (amelyről Torquato Accetto külön értekezést írt 1623-ban) könnyebben
megfelelt az eposzi szereplők ábrázolásának, mint a tragédia féktelen szenvedé-
lyeinek. Accetto az evangélium szavaival jellemezte az udvari embert: "Legyetek
okosak, mint a kígyó, és egyszerűek, mint a galambok" (Mt 10,16) . A cselekmény,
a beszédek és a jellemek felszínén megkívánt egyszerűségaz eposz világába szinte
természetesen illeszkedik, még akkor is, ha néhány szereplő esetében a ravaszság
is átszüremkedik a jellemzésbe, mint például a Szigeti veszedelemben Halul bég
alakjába (6. ének, 1-50).
Ahogy az eposz a 16. század poétikai hierarchiájának élén állt , hasonlóképpen
próbálta elhelyezni Giambattista Marino a 17. század elején saját bukolikus mun-
kásságát a líra csúcsán. La Sampogna (Pásztorsíp, 1620) c ím ű kötetének beveze-
tőjében egy új műfajnak, az idillnek (idillio) születését jelenti be, amelyet saját
alkotásának tart, annak ellenére, hogy elismeri, új műfaja egyértelműen az antik
eklogahagyomány (Theokritosz és Vergilius) és a reneszánsz olasz líranyelv (a pet-
rarkizmus) ötvözéséből és formai megújításából, a madrigálformával való ötvözé-
sébál alakult ki. Zrínyi a Syrena-kötetet két idillel kezdi, majd az eposszal folytatja.
Ezzel egyértelműen azt az igényét fejezi ki, hogy az általa ismert költői kultúrák
két meghatározó, hierarchikusan vezető műfaját teremtse meg magyarul, és a m ű­
fajválasztással is hozzájáruljon a Zrínyi-család történetének fényes pillanatát meg-
örökítő kötet kiválóságához.
Az eposz alapvetőerr imitatív műfaj, egy új eposz mindig szükségszerűena meg-
előző eposzi hagyományhoz való viszonyában jellemezhető a legjobban. Zrínyi el-
sősorban Vergilius Aeneisét és Tassót, kisebb mértékben pedig Ariostót és Marinót
követi eposzi imitációiban. Emellett azonban kifejezte eposzi tiszteletét Homérosz
hősei, Hektór és Akhilleusz iránt is (XV. ének, 15.) . A Szigeti veszedelem alapgondo-
lata Tasso Megszabadított Jeruzsálemének inverze, megfordítása. Vergilius Aenei-
sében az isteni küldetésnek csak lassan, folyamatosan visszatérő égi figyelmezte-
tésre engedelmeskedik a főhős , és az in medias res szerkesztés teszi lehet övé, hogy
229
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

az eposz első fele inkább kalandokról, szerelemr ől. a második fele pedig harcokról
szóljon. Bár számtalan csataleírást olvashatunk, az Aeneisból hiányoznak a komo-
lyan vehető földi ellenségek; csak Aeneas legfőbb égi ellensége, luno szervezi meg
az Itáliába érkező trójaiakkal szemben az ellenállást. Az eposzban megfogalma-
zódó nyílt dinasztikus, birodalmi ideológia épp az ellenségkép hiánya miatt nem
lesz terhes, hiszen a főhős útja az itáliai világhatalom megalapításához előre el van
rendelve. A kalandos részek (tengeri utazás, szerelem, alvilágjárás) épp ezt a mo-
noton egyirányúságot kezdik ki és teszik lehetővé, hogy a főhős személyisége
akkor is érdekes, ellentmondásokat sem nélkülöző legyen, ha kalandjai vé-
gén a biztos siker vár rá . Tasso Megszabadított Jeruzsálemében (1575-1580)
Vergiliushoz hasonlóan isteni elrendelés biztosítja a harci cselekmény sikerét,
hogy Bouillon Goffredo hadai elfoglalják Jeruzsálemet. A tassói eposz - hasonlóan
a vergiliusihoz - a kor politikumának horizontján is elhelyezte a történetet (Tasso
elsődleges közönsége, a ferrarai Este-udvar tevékenye n is részt vett a törökelle-
nes hadjáratokban), és néhány évvel a lepantói csata (lS71) sikere után üzenetét
könnyen le lehetett fordítani egy nagy törökellenes hadjárat tervére. A cselekmény
bonyolításához szükséges, a főhőst és küldetését hátráltató erkölcsi hibákat azon-
ban Tasso eltávolítja idealizált, kegyes, istennek tetsző főszereplőjéból, viszont a
keresztény oldalon tartja őket, így igazolva a kor politikai publicisztikájából ismert
tézist , hogy a törökellenes harcok sikertelensége egyedül a keresztény világ belső
széthúzásának következménye. Tasso az Iliász mintáját követi azzal, hogy az eposz
fő fordulópontja, kulcsa a szerelmében, igaz, pogány sugallatra, de őrült tettet el-
követő Rinaldo visszatérése a táborba, ahogy Hektór megöléséhez is Akhilleusz
haragjára volt szükség. Épp emiatt a regényes elemek, a tengeri út, a szerelmi szál,
a varázslók szerepeltetése, az elvarázsolt erdő, nem a cselekmény egyik felében
szerepelnek t ömbszerűen, hanem lineárisan elosztva a fő cselekményszál, a
rinaldói vétek és annak feloldozás a mentén. Zrinyi a tassói (végső soron az Iliászra
visszavezethető) cselekményvázat tartotta szem előtt, talán azért, mert szemben
Vergilius eposzával, ahol az ellenséggel inkább csak az égi szinten kellett számol-
ni, és ezé'rt maguk az epizodikus, regényes kalandelemek tartóztatják fel a főhőst,
Tassónál a cselekmény politikai allegóriája komoly ellenfelet tételezett fel.
A 16-17. század nagy eposzai (Tasso Jeruzsáleme vagy akár Milton Elveszett pa-
radicsoma) és az epigonnak nevezett eposzi termés nagy része győzteseket énekelt
meg. Giambattista Marino előtt valószínűleg nem is írtak vesztesekről eposzt ola-
szul; Marino ebben is újítani tudott, bár újítását nem fejezte be. A betlehemi gye-
rekmészárlás (Strage degli innocenti) és a Jeruzsálem lerombolása (Gerusalemme
distrutta) isteni machinájának kidolgozottsága jól rnutatja, mekkora problémát je-
lentett számára a vereség epikus témává emelése. A Betlehemi gyerekmészárlásban
még az ördög önálló indulatának tulajdonítja az emberi gonoszság és bűn létét a
világban: Lucifero buzdító beszédét a pokolfajzatokhoz a Szigeti veszedelemben Al-
230
 3 .2 . Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

derán visszhangozza majd (ő hasonlóan önálló pokoli cselekvő, mint Lucifero, de

Nagy Ali rendre igazítja és elmondja neki a végzetet). Mikor a megszemélyesített
Kegyesség (Pietas) könyörög a Marinónál a semmit nem ártott betlehemi gyerme-
kek üdvéért, Isten részletesen védelmébe veszi a bekövetkező eseményeket: elő­
ször elmondja, mennyire szereti leányát, Pietast, majd hogy a bűnbeesésig mennyi
mindent megtett az emberért, majd rátér, hogy szükség van a megváltóra és az
új egyházra, emiatt nem változtatja meg akaratát. A lemészárolandó gyermekek
jutalma az lesz, hogy sérelmük dicsőségükké válik majd , és ahogy Marino mondja
szép invencióval, mennyei életük végtelen fonalát halhatatlan párka fogja fonni.
Isten persze válaszában elsiklik a kérdés felett, hogy ehhez miért épp a betlehemi
gyermekek véres és vérlázító halálára van szükség, melyet Marino oly kidolgozot-
tan és hatáskeltően (anyja mellérőllevágott fejű gyermek; falhoz csapdosott gyer-
mek, akinek szájából és orrából agyvelő és vér folyik; anyja mellének serlegéból
vért ivó gyermek stb.) mutat be a harmadik és negyedik énekben. Talán Zrínyi is
érezte ezt a problémát, mert mikor a Szigeti veszedelem első énekében amarinói
Pietas szerepében fellépő Michael arkangyal teszi fel ugyanezt a kérdést Istennek,
ő egyszerűen annyit válaszol: titok. ("Te akarod-é én tanácsomat tudni, / Vagyel-
röjtött nagy titkairnat vizsgálni? / Az mellyeket teneked nem lehet tudni", I, 26.)
Marino másik, töredékes eposza, a Jeruzsálem lerombolása együtt született a
Bethelemigyermekmészárlással, ezt mutatja a számos közös versszak, mely mind-
két eposzban megjelenik. Itt már Isten haragja, nem a Sátán indítja a cselekményt:
fia megölése és a zsidók bűnei miatt Isten elhatározta Jeruzsálem lerombolását a
rómaiak által , de Dávid király megkéri Szűz Máriát, hogy járjon közbe Jézusnál
(tehát összesen három lépcsőn át), aki végül is eléri Istennél , hogy az megkönyö-
rüljön Jeruzsálemen - időlegesen. Az isteni döntést a város lerombolásáról Mi-
hály arkangyal viszi el Titus császárhoz, ahogy Zrínyinél is Gábriel helyett Mihály
száll le a pokolba az eposz elején. A marinói eposz töredék maradt, a 92 stanzás
hetedik ének jelent meg belőle 1626-ban. Zrínyi Isten indítékainak bemutatásánál
tudta hasznosítani: a zsidó nép bűnei hasonlók a magyarokéhoz, ezenkívül sokat
vett át a mennyországi jelenetekb ől. a 15. énekben. Itt is van azonban egy furcsa
momentum: a kiválasztott népet a Sátán csapatai támogatják Isten ostora, a ró-
maiak ellen, hogy ezáltal szerezzenek több lelket a pokol számára. Az eposzt
Marino nem fejezte be, sok más életrajzi ok mellett talán azért, mert ezt a gondo-
latmenetet követve Jeruzsálem, mikor elnyeri végső büntetését, inkább Szodomá-
ra és Gomorrára hasonlított volna, mint az eljövendő mennyei Jeruzsálemre, és ez
az eposznak az udvari életre vonatkozó áthallásaival együtt bántóan hathatott
volna az udvari közönség számára. Másrészt a Josephus Flavius által leírt, túlsá-
gosan közismert történelmi tények nem tették lehetővé számára azt, hogy Jeruzsá-
lern bukását megváltásként, ne pedig a pogány istenek győzelmeként értelmezze.
Zrínyi tehát a vesztesek eposzának megírásához az ártatlanok feláldoz ásának
231
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-16 70)

tézisét s az isteni büntetés szigorát a Betlehemi gyermekmészárlásból, az isteni bün-

tetést magát és Mihály arkangyal küldöttségét a Jeruzsálem lerombolásából veszi.
De a Jeruzsálem lerombolásának pogány-római fegyverekben bizakodó Istenét már
nem veheti át Marinótól Zrínyi (különösen hatna, ha Isten Szulejmánt biztatná ke-
mény bosszúra), ezért van szükség Alettóra és Szelimre, Szulejmán álomlátására,
amely vagy Alexander Cortesius Hunyadi-eposzából, vagy a Betlehemi gyermek-
mészárlásból származik.
Zrínyi eposzának - szemben Marinóéval- van főhőse, és ez még inkább kit élje-
síti az áldozatként való megváltás fontosságát. Az eposz főszereplője, a szigeti Zrí-
nyi Miklós , két 16-17. századi ideált is ötvöz: egyrészt az itáliai udvari társadalom
uo mo virtuosója, erényes embere jelenik meg benne, aki hadi képzettségével és
társadalmi erényeivel, jó retorikai készségével, uralkodóhoz fűződő hú ségével, te-
hetségével véghez tudja vinni szándékát, és céljai mindig a becsületesség keretein
belül maradnak. Másrészt miles Christianus , keresztény vitéz, azaz hú keresztény,
a hit harcos védelmezője, nem kontemplatív, hanem aktív, k üzd ő életet folytat,
feladatának tekinti a kereszténység által adott küldetés teljesítését. Zrínyi alakjá-
nak teljessége teszi lehet őv é , hogy az eposz etikai etalonj aként minden más sze -
repl őt hozzá viszonyítsunk, és különösen a török oldalon lesznek egyes szerepl ők
morális hib ák egyértelmú letéteményesei (Demirhám haragja áldozata, Delimán
aszerelemé, Rustán férfiatlanságáé, Petráf gyávaságáé) . Az eposzi szereplők jól
körülhatárolható etikai minőségekkelvaló felruházása tassói örökség, de helyesen
mutattak rá , hogy Zrín yi tudatosan ford ítja át ellentétébe a két tassói tábor etikai
rendszerét: a Megszabadított Jeruzsál emben a mohamedánokat Tasso a kereszté-
nyek széthúzásának, megfontolatlanságának ellenképeként szimpátiával mutatja
be , az egyes búnök, a féktelenség, a varázslat, a szerelem áldozatai keresztény hő­
sök. Az eposzíró Zrínyi ezt a negatív etikai tü kröt az ellenség elé tartja, a szigeti vár
katonái Zrínyihez hasonlóan erényesek, nincs egyetlen szereplő sem Sziget várá-
ban, aki vétkezne, akivel szemben kritika merülhetne fel.

3.2.3. Zrínyi követői

Arany János a Szigeti veszedelem szerzőjét magányos, követők nélküli zseninek lát-
ta: "Zrínyi megelőzte korát, de nem hatott rá. [...] [M]ég egyre ott áll zordon fen-
ségében; arra nézve, mi benne jeles, nagyszerú: nem követve, meg nem haladva,
utol nem érve senkitől. " (ARANY János 1968: 421.) Annyiban igaza van a Toldi-tri-
lógia költőjének, hogy a heroikus barokk eposz rendkívül magas rendú elvárás-
rendszerének megfelelő magyar nyelvú alkotás Zrínyi után már nem született a
17. században. Követői, utánzói azonban, ha nem is nagy számban, de támadtak.
Az Adria i tengernek Syrenaia megjelenése után alig két évvel, ugyanannál a bécsi
232
 3.2. Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

kiadónál nyomtatta ki Listius László saját MagyarMárs c ím ű verseskönyvét, amely-

lyel gátlástalanul lemásolta Zrínyi poétikai koncepci ój át.'?" Még kötetének tipo-
gráfiai megjelenésében, mellékleteiben, a versek elrendezésében is a Syrena-kö-
tetet utánozta. Munkáját a magyar rendeknek ajánlotta. Díszes címlapmetszetet
helyezett az élére, a mohácsi csatavesztésről írott Clades Mohachianae (Mohácsi
veszedelem) cím ű eposzát rövidebb, lírai darabok közé vegyítette, a végére Perora-
tiót, királyepigrammákat, Mária-himnuszt helyezett. Témául történelmi jelentősé­
gú eseménysort választott - Tasso és Zrínyi tanácsa szerint - a félmúltból. Mohácsi
veszedelmét ellátta eposzi kellékekkel, azonban itt már a tehetség és a koncepció
hiánya kezd kiütközni. Vontatott, hosszadalmas mitológiai seregszámlával és a
hírnévről való elmélkedéssel indít. Ezután kerül sor az invokációra, amelyben a
magyar katonai géniuszt idézi meg az idők távolából:

Hol vagy te Magyar Márs, régi vitéz társ, Bellona szeretője,

Vérszomjúzó Pallás , mint egy erős Atlás, egek felemelője,
Magóg nemzetének, szkítiai vérnek te vagy-é segétője ?

Acselekményvontatottan indul meg, nincs propozíció, nincs isteni beavatkozás,

az Isten ostora motívuma csak általánosságban jelenik meg, Szulimán saját elhatá-
rozásából indítja meg a hadjáratot. A m űnek nincs "eposzi alapeszméje", a közép-
kori Magyar Királyság bukását egyszerűen a szerencsétlen körülmények okozzák.
A m űnek nincsenek hősei: Szulimán, II. Lajos színtelen, motiváció nélküli figura.
A történelemkönyvekból vett alakokat nem egészíti ki fiktív hősö kkel. Hiányoznak
a csodás elemek, nincs szerelmi szál- sőt egyáltalán nincs női szerepl ő -, és nin-
csenek kalandos epizódok. A történet menete lineáris és szolgaian követi Brodarics
István latin Mohács-emlékiratát. Mindez formátlanná és befogadhatatlanná teszi
a hőskölteményt. Listius narrációjának legzavaróbb eleme, hogy a cselekményről
folyamatosan és indokolatlanul elfeledkezve hosszadalmas kitér őkbe bocsátkozik.
Ezek vagy részletező leírások, vagy - rosszabb esetben - mitológiai és történelmi
exemplumok végtelen sorozatával kiegészített elmélkedések, többnyire a szeren-
cse forgandó voltáról. Az embernek az az érzése, hogy mondanivalójának hiányát
mechanikus eszközökkel próbálja elleplezni, és - mint Karinthy kalandregényírója
- egy ütközet mozgalmas jelenete közben felüt egy enciklopédiát, és nekilát meg-
verseini belőle néhány szócikket. A teljes III. éneket a történelmi Magyarország és
Erdély tájegységei leírásának szenteli. A katalógusszer ű felsorolások lehetőségeit
nem képes kihagyni. Követi Zrínyi eljárását, aki eposzához Attilát és Budát meg -
szólaltató epigrammát csatolt. Listius epigrammái azonban hat versszakosak, és

108 RMKT XVII, 12 ., Madách Gáspár, Egy névtelen,Beniczky Péter, gróf BalassaBálint, Listius László,

Esterházy Pál és Fráter Istvánversei. Kiad . Varga Imre, Cs. Havas Ágnes, Stoll Béla, 1987, 111-118. sz .
233
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Attilától saját uralkodójáig, N. Ferdinándig minden egyes királyt, sót a kormány-

zókat és a hét vezért is megverseli. Az így előállított sorozat a magyar arisztok-
rácia körében ekkor divatossá váló h ősgalériák koncepcióját idézi fel. Hasonlóan
monumentális, üres helyet nem hagyó sorozatban festeti meg Esterházy Pál nádor
családjának valóságos és elképzelt őseit egészen a honfoglalásig visszamenően.
A Listius által kezdeményezett költői emlékművet, a magyar királyok virtuális
hósgalériáját később Nádasdy Ferenc sokkal gazdagabb kiállítású kiadványban, a
latin feliratos, rézmetszetes királyportrékat felsorakoztató Mausoleumban (Nürn-
berg, 1664) valósította meg.
Rossz választásnak bizonyult, hogy a Mohácsi veszedelmet négysarkú tizenket-
tesek - vagy valamilyen más, epikus versforma - helyett Balassi-srófákban írta
meg. Ez az alapvetően lírai forma fárasztó ilyen terjedelemben, ráadásul kevéssé
ökonomikus, egyetlen versszak kilenc rímet igényel. Sok az unalmas toldalékrím,
a rossz asszonánc, a kínrím; a rímkényszer miatt gyakran bonyolódik nyakatekert
megoldásokba: "Egy üstökös csillag föltámadt, ki villag, szivárványul az égen, /
Isten reménségül, Noénak kit jelül helyheztetett volt régen; / Néked is példára s vi-
tézi sorsodra adta ezt reméntelen." (1,41.) Zrínyi erőteljes, a téma hangulatát haj-
lékonyan követni tudó nyelvezetét, természeti hasonlatait, barokkos képalkotását
hiába keressük a MagyarMárs lapjain.
Listius a való életben sokkal színesebb egyéniség volt, mint ahogy invenciót-
lan , vértelen kötete alapján ezt sejthetnénk. Régi erdélyi szász család sarjaként a
királyi Magyarországon próbált szerencsét. Családi kapcsolatok, pártfogók egyen-
gették az útját, 1655-ben - talán költői teljesítménye elismeréséül is - grófi címet
szerzett. Zavaros birtokügyekben rokonaival hosszadalmas perekbe bonyolódott.
Talán ez okozta vesztét: rebesgetni kezdték róla, hogy feleségét csak színleg tartja,
valójában a saját neméhez vonzódik. (Ezt a "bűnt" a korabeli szóhasználat szodó-
miának nevezte.) A vádak egyre súlyosabb bűncselekményekről szóltak, úgy tű­
nik, pénzszerzés céljából alkimiai kísérletekbe bonyolódott - ezért természetesen
ördöngösség hírébe is került. Listius azonban valóban súlyos dolgokat m űvelt: ok-
leveleket hamisított, hamis pénzt vert , hatalmaskodott, gyújtogatott, és úgy tűnik
fel, gyilkosságokat is elkövetett. Pártfogója, Wesselényi Ferenc mögé bújva több-
ször sikerült elkerülnie a nyilvános felelősségre vonást, azonban 1661-ben Bécs
városában elfogják, és fél év leforgása alatt elítélik és kivégzik.
Listius kétségtelenül sokat felfogott Zrínyi eposzi modelljének lényegéból , bizo-
nyos pontokon próbált hozzá igazodni, azonban az invenció és az ambíció hiánya
azt eredményezte, hogy könnyebb megoldásként az epikus hagyomány korábbi
fejlődési szakaszához hátrált vissza, és így valódi barokk eposz helyett csupán túl-
méretezett verses históriát sikerült alkotnia. Listius László ha költőként nem is, de
irodalmi alakként foglalkoztatta a 20. század irodalmárait. Radnóti Miklós élet-
rajzi rádióesszéje regénybe kívánkozó an nagy formátumú kalandort, bűnözőt lát-
234
 3 .2 . Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

tatott benne. Babits Mihály szép stílusimitáló szonettben idézte fel sorsát, a versbe
bravúrosan beépítve Listius saját r ímeit:

Ihol ama híres gróf Listius László

Írtam krónikámat, magyarokért gyászló,
ritmusban a gaz tar vérpatakot gázló,
fegyver, hadieszköz, címerek és zászló.

A Mohácsi veszedelemnél sokkal sikerültebb, kidolgozottabb, koncepciózusabb

irodalmi programmal rendelkezőm ű a Rákóczi-eposznéven ismert közel ezer vers-
szakból álló elbeszélő kőltem ény. P? A cselekmény II. Rákóczi György 1653. évi
moldvai hadjáratától a fejedelem 1658-as hősi haláláig terjedő történelmi esemé-
nyeket öleli fel. A mú középpontjában álló Rákóczi fejedelem nem annyira eposz i
hős , mint inkább nagyravágyásban vétkes, de bukásában felmagasztosuló tragikus
figura. Alakja, sorsa előrevetíti a Tündérország-Erdély hamarosan beteljesülő tra-
gédiáját is. A m ű nem valódi eposz, de több históriás éneknél. A szerző kétségkívül
jól ismerte a Szigeti veszedelmet, históriájának eposz i elemeit elsősorban onnan
merítette. A történetformálás - Nagy Levente megfigyelése szerint - bizonyos m ér-
tékig a mártÍréletrajzok búnbeesés-búnhődés-vezeklés-megtisztulás-megigazulás
sémáját követi (Kovács Sándor Iván 2000). A vérével a szászfenesi csatateret meg-
festő fejedelem az országa megváltásáért magát feláldozó, keresztény uralkodó
archetÍpusánakjellegzetességeit hordozza.
A m ű keletkezését az 1670-es évek közepére tehetjük. A magát meg nem ne-
vező szerz ő Kemény János környezetébe tartozó, katolikus vallású erdélyi főúr.
Belső érvek alapján igen valószínű, hogy ez a katolikus erdélyi főnemes Komis
Gáspár lehetett. Kornisra teljes egészében ráillik a feltételezett szerz őr ől alkotott
.fantomk ép": gyakorlott Íróember, személyesen ismerte Zrínyi Miklóst, megfor-
dult Csáktornyán, sőt , valószínűleg a diplomáciai összekötő szerepét is betöltöt-
te a horvát bán és Kemény János között. Élete utolsó éveiben családja és Erdély
történetéről moralizáló elmélkedésekkel kísért feljegyzéseket készített utódai
számára. n o A kéziratok történelemszemlélete teljesen megfelel az eposzénak, sőt,
néhány helyen tematikus egyezéseket is találhatunk. Ráadásul a Rákóczi-eposzban
feltűnő az a kiemeit tisztelet, amellyel a szerző Komis Ferencet (Komis Gáspár ap-
ját) részesíti: "Magát az szerencse oly helyben állatta, / Holott vitéz Komis Ferenc
készen várta, / Mint egy unikornis vakmerő vadászra, / Úgy nemzete mellett életé t
nem szánja."

109 Legjobb kiadása az 6 szelence (2004-2010, szerk . Orlovszky Géza) hálóz ati szöveggyújteményben:

http :/ /szelence.com/kornis.
110 Töredékesen kiadva : Magyaremlékírók. 16-18. század. Kiad. Bitskey István . Bp., 1982, 322-342.

235
3 . ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Invokáció helyett a mú elejére egy 32 strófás előhangot illeszt, amelyben a ver-

giliusi "Ille ego..." gesztusával ifjúkori költészetét idézi fel. Mivel barátai túl ko-
mornak ítélik verseit, elhallgat. Azonban felbukkan Pallas Athéné , és felszólítja,
költészetével szolgálja a hazáját:

Ha fegyvereddel nem szolgálhatsz hazádnak,

Holott ellenségi mint árvíz, úgy folynak,
Keseregj, sírj, kiálts égben az uradnak,
Bánatos verseket ez próbák kivánnak.

Figyeljük meg, ebben a kis, allegorizáló előjátékban a szerző "belepozicionálja"

magát múvébe : a vonakodó poéta a sértődött Akhilleusz vagy Delimán szerepében
tetszeleg.
A mú céljául választott tárgy méltó az eposzi feldolgozásra. A négy énekre el-
osztott elbeszélés első három része a fejedelem három diplomáciai-hadi vállalko-
zását adja elő. A történet elején Erdély virágzó, békés ország:

Magyar vérből álló nemes Erdélyország,

Ékes fiaiddal valál, mint termett ág,
Negyven esztendeje ellenséged nem ládd,
Nagy boldogságodat bánta s félte világ.

Azonban a nyughatatlanság és a nagyravágyás hübrisze befészkeli magát a fia-

tal fejedelem szívébe. Ezt örömmel látja az alvilágban Pluto, s Klothót és Prozer-
pinát küldi az udvarba, hogy hízelgésükkel viszályt szítsanak. Ez annál könnyebb ,
mivel ott már a régi nemesség képviselői teljesen háttérbe szorultak: "Régi úri ágy-
tól neveltetett nemzet, / Tudománnyal kiket Jupiter szeretett, / Nem támadhat rá-
tok, mivel hátraesett, / Színnel, nemjó kedvvel ha visel is tisztet. " Isten szándéka is
Erdély megbüntetése, ezért engedi, hogy a talpnyaló udvaroncok hódító hadjára-
tokra biztassák Rákóczit. Az első két vállalkozás, a Moldva és a Havasalföld elleni
még sikerrel megy végbe. Mindez azonban csak növeli a fejedelem hübriszét, és
immár Lengyelország trónjára vet szemet. Komis szigorúan elítéli a vallási ürügy-
gyel indított hódító háborút.

Szokása volt pedig Rákóczi nemzetnek,

Még lehetett, addig másokkal kötődtek,
Hitnek színe alatt hadakoztak; kiknek
Nem úgy religio, mint regio kellett.

236
 3.2. Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

A hadjárat során az erdélyi hadsereg demoralizálódik, az elkövetett ernberte-

lenségek miatt - templomok kifosztása, temető meggyalázása - az elszenvedett ve-
reséget és a sereg tatár fogságba esését a narrátor méltó büntetésként ábrázolja.
Az eposz negyedik éneke függelékként illeszkedik az előzőkhöz. Ebben a való-
színűleg utólag beillesztett szakaszban a bekövetkező romlás történelmi dimenzi-
ójából újraértelmezi Rákóczi fejedelem alakját, és a m ű végén keresztény mártír-
ként magasztalja fel:

Rákóczi vérétől ó, megfestett mez ő,

Gyalu s Fenes között sok nyavalyát szerz ő ,
Soha magyaroktól el nem felejthető,
Hogy lehettél ilyen búval gyümölcsöző?

A Rákóczi-eposz minden szerkezeti szintjén tetten érhető Zrínyi imitációja.

A cselekményt helyenként mulatságos közjátékok beiktatásával ügyesen irodalmi-
asítja. A szerelmi szálat a fejedelem és Báthori Zsófia kapcsolata képviseli; a szerző
alkalmat talál arra is, hogy a női szépséget részletező leírásokban ünnepelje. Jól
ismeri az eposzi hagyományt, saját tevékenységét azonban bizonyos mértékig tá-
volságban láttatja attól. A harmadik rész bevezetésében óvatosan reflektál fabula
és história (költészet és valóság) - a Zrínyi által is intonált - különbségére:

Az régi poéták álmodozzák Tróját,

Kinek veszedelme vesztette Asiát,
Bár én is álmot, vagy írnék csak fabulát,
Mikor írom Erdély vesztette Európát.

Komis Gáspár - ha valóban ő a szerz ő - egy olyan korszakban vállalkozik a hősi

epika m űvelésére, amikor Erdély bukása és Zrínyi halála után érvényét vesztette a
Szigetiveszedelem szerzőjének politikai programja. A kiábrándultság és a meghason-
lottság eposzát írta meg, amely mintegy felmutatja saját maga lehetetlenségét.
A Zrínyi által megteremtett eposzi modell dekonstruálásával, a leírások és az elmél-
kedő részek előtérbe helyezésével Komis hasonló utatjárt be, mint Gyöngyösi István.
Míg azonban a MurányiVénusz az új korszak számára követhető életstratégiákat ki-
nál, a Rákóczi-eposz megelégszik a bukás pátoszának rezignált felmutatásával.
Esterházy Pál valószínűleg a 17. század jelentős költői közül a legkevésbé is-
mert. Teljes költői életműve csak 1987-ben jelent meg.!" Bár korának leggazda-

III Kiadása: RMKT XVII, 12., Madách Gáspár, Egy névtelen, BeniczkyPéter, gróf Balassa Bálint, Listius

László, Esterházy Pál és Fráter István versei. Kiad . Varga Imre, Cs. Havas Ágnes, Stoll Béla. Bp., Akadémiai
Kiadó , 1987 , 119-147. sz.
237
3. EL LENREFORMÁC[Ó És BAROKK (16 00-[670 )

gabb magyarja volt, aki számos luxuskivitelű, illusztrált kötet kiadását támogat-
ta, saját verseit nem kívánta nyomtatásban látni. Inkább vendégeinek énekelgette
őket, saját kez ű virginálkísérettel megt ámogatva.
Gyermekkora Zrínyi Mikós bűvöletében telt. Fiatalkori naplójában rajongva
ír róla. Megörökíti legelső találkozásukat: a h áztűzn éz őbe jött Zrínyi - Esterhá-
zy Anna Júliának, Pál nővérének, a Fantesia poetica méhecskéjének udvarolt - a
kertben játszadozó Palikát fölemeli a földről és megcsókolja. Pedig ez a fúcska ek-
kor még robosztus idősebb bátyja és unokafivérei árnyékában élt, maga inkább
a könyvekben, olvasásban lelte örömét. Nagyszombatban tanult a jezsuitáknál
(ahogy az egy katolikus főrendhez illik), a papi hivatás iránt érzett vonzalmat.
15 éves, amikor egy kisebb csetepatéban a család szinte minden fegyverforgató
férfija elesik. Egycsapásra a törékeny fiú lesz a családfő, akit ráadásul sietve össze-
esketnek unokanővérével (pontosabban apja első házas ságából származó unoká-
jával), a még nála is fiatalabb Esterházy Orsikával. (Erre azért volt szükség, hogy a
család két ágának vagyonát egyesítsék.) Aházasságot zsenge koruk miatt azonban
még nem .Jiá lhattá k el" (régi magyar jogi kifejezéssel); Pált visszaküldték Nagy-
szombatba, befejezni iskoláit. Ez a furcsa helyzet: felesége, mesés vagyona van,
de egyiket sem vehet i birtokba , határozza meg legkorábbi költeményeit. Furcsa,
költői tündérvilágban játszódó versek ezek, melyeket nagyrészt kedvenc költője,
példaképe, Zrínyi Miklós Adriai tengernekSyrenája c ím ű kötetéből vett sorokból,
strófákból állított össze. Sajátos olvasói újraalkotása ez Zrínyi m űvének: az eposz
nagy kompozíciójából ékköveket, lírai betéteketvág ki, ezekkel játszadozik tovább;
szitu ációba helyezi, variálja, továbbírja a strófákat. Valósz ínű , saját kedvére alkot,
talán egyvalakivel osztotta meg ezeket a szövegeket: távoli gyermekfeleségével,
akivel levélben tartotta a kapcsolatot.
Az 1663-64-es téli hadjáratban Zrínyi oldalán küzdött. Élményeit Zrínyit ün-
neplő latin emlékiratban örökítette meg (MarsHugaricus), Hosszú élete során lát-
szólag mindent elért, ami ifjúkora példaképének nem sikerült: hadvezérként részt
vett a török elleni felszabadító háborúban és utána az ország újraegyesítésében, el-
nyerte a nádori címet. Az utókor értékelése szerint azonban pályafutása során hűt­
len lett Zrínyi politikai elveihez. A balul sikerült Wesselényi-összeesküvés 1671-es
látványos kudarca, a bécsújhelyi kivégzések azt a véleményt erős ítették meg ben-
ne, ho gy Magyarország csupán a törvén yes Habsburg uralkodó vezetésével és se-
gítségével szabadulhat meg a töröktől. Rá hárult az a kényelmetlen feladat , hogy a
magyar rendekkel elfogadtassa (a török ki űz és é ért hálából) a szabad kir ályv álasz-
tási jogról való lemondást és a Habsburgok örökös királyságát.
Költőként Esterházy eredendően lírai alkat . Rajong az eposz hero ikus világá-
ért, de nem a nagy narratívum, a történeti eseménysor ragadja meg, hanem a rep-
rezentáció, a hírnév, a hősöket felékesítő barokk pompa . Korai eposzkísérlete az
Egycsudálatos ének, történet nélküli seregszámla 112 strófáb an. Rejtélyes, ember-
238
 3.2. Az ELLENR EFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

feletti hősöket sorol fel, akik az akkor ismert világ minden részén, a hétköznapi
emberek számára láthatatlanul tevékenykednek. A felsorolás tobzódik a valóságos
és mesés tartományok, fenevadak, fegyverek, paripák megidézésében. A szemünk
elé varázsolt vitézek azonban nem többek mutatós képek sorozatánál, szimul ákru-
mok , tetteikr ől, indítékaikról nem tudhatunk meg semmit:

Rettenetes kegyetlenség
Van egymás közt s nagy gyűlölség,
Ehhez vagyon rút dühösség,
Ha előtte van ellenség.

De ki körösztény, egyet tart,

Másfelől pogány egyet tart,
Néha tesznek ezek nagy kárt,
Néha ennek az másik árt.

De min ém ő harcok vagyon,

Azt mostan le nem írhatom,
Nyelvemmel ki nem mondhatom,
Kihez képest abbanhagyom.

Esterházy szó szerint dekonstruálja Zrínyi eposzát. Szétszereli, darabokra bontja.

A neki tetsző részleteket, a lírai betéteket, a leírásokat kiemeli helyükről és építő­
kockaként kezelve, új kompozícióba emeli őket. A sokfelől összeszedett Zrínyi-épí-
tőelemekből kerek-egész és új jelentésű Esterházy-versek alakulnak. (Részleteseb-
ben: Kovscs Sándor Iván 2000: 222-223.) Az fülemüle énekének magyarázatja a
Szigeti veszedelem XII. énekéből vett szavakkal indul ("Ülök vala egykor harmatos
hajnalban..."). Esterházy vadásza azonban csak szeml él őd ő, Egy kis fülemüle éne-
két hallgatja, "aki" apróbb változtatásokkal a III. énekbeli török ifjú híres szeren-
cseénekét mondja fel. ("Mért panaszolkodjam, szerencse, ellened? ..") Esterházy
a fülemülével is elcsattogtathatja a gyönyörű chorijambikus sort: "Vizlassu zugás-
sal , sz él lengedez éssel", és csak ott igazít Zrínyi szövegén, ahol elkerülhetetlen.
A török dalnok citrom, turuncs, pomagránát szerencseáldásait dicséri; a fülemülé-
nek bogarakkal és "kis hangyamonyakkal" kedveskedik a szerencse. A versbeli va-
dász ekkor észreveszi a madárka társát, rálő, megsebesíti, hazaviszi és gyógyítja.
A szerencsedalt éneklő fülemüle közben visszarepül a közös fészekre , de azt véres-
nek , üresnek, elhagyatottnak találja. Kétségbeesését Esterházy most Zrínyi tragi-
kus idilljének, az Arianna sírásának versszakaival adja elő: "Akkor mintha m énk ő
sz örnyű szeletivel, / Esztelenítette volna keménséggel, / Sokáig nem szólal , mert
szava elmével, / Ó jövendőjére röpült sebességgel." Arianna veszi így észre, hogy
239
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Theseus magára hagyta. Fülemüle-Arianna keserveit Esterházy a Delimántól el-

hagyott Cumilla eposzbeli panaszával teszi teljessé. A vadász szíve megesik raj-
ta, hazarohan az időközben meggyógyult másik madárkához és szabadon engedi.
A madárkák egymáshoz röppennek, szerelmi nászban egyesülnek - éppúgy, mint a
Szigetiveszedelem szerelmesp árja, Cumilla és Delimán a XII.énekben:

Mint borostyán fával öszvekapcsolódik,

Mint kigyó oszlopra reá tekereszik,
Bachus levele is fára támaszkodik,
Ily mód két kis madár öszvecsingolódik.
Halgass tovább, Musám.

Az eredeti szövegkörnyezetből kiragadott részletek pusztán dekoratív alap -

anyagként szolgálnak. A felhasználásukkal előállított végeredmény merőben más
regiszterben szólal meg. Az érzelmek heroikus ábrázolása idézőjelbe kerül, és a
vonatkoztatási rendszerük áthelyeződik a fikció és az artisztikum tartományába.
Hasonló folyamat játszódik le az újraírt Arianna sírásában (Ariana sirása és keser-
ves halála). Esterházy gyakorlatilag újramondja Zrínyi versét, míg azonban az ere-
deti a szerző személyes fájdalmának megszólaltatása Arianna szavain keresztül,
Esterházy verziójában a vers melodramatikus exemplum.
Esterházy Zrínyi-követése nem magyarázható meg megnyugtat óari a barokk
imitációelméletek keretei között. Nem annyira imitálja , mint inkább felhasznál-
ja Zrínyi szövegét . A szó szerinti átvé telek nem a cento poét ikai szabályai szerint
múködnek. (A cento valamely klasszikus szerző soraiból összeállított, többnyire
humoros jellegú versezet.) Különös módon leginkább a 20. századi (családtag!)
Esterházy Péter posztmodern vendégszöveg-technikájára emlékeztet az eljárása.
Pál alakja egyébként megidéződik Péter - a már címével is őt idéző - nagyregényé-
ben , a Harmonia coelestisben.
Bár Esterházy Pál az ellenreformáció b őkez ű mecénása, magánéletében is pél-
dás kato likus, versei közt mégis viszonylag kevés vallásos verset találunk. A sa-
ját kezú versgyújteményét bevezető Az Istenról való versek feladatízú, Nyéki Vörös
Aeternitas-verseit puskaként használó dolgozat, amelyben a szerz ő tollára folyton
oda nem illő mitológiai utal ások tolakodnak. Az 1664 után írott verseiben Zrínyit
is kissé háttérbe szorítva fölerősöd ik Beniczky Péter hatása. Különösen a témavá-
lasztás terén tanul tőle sokat. Egész gyújteményt állít össze katal ógusversekb ől.
Megverseli az egész természetet: a madarakat, a földi és a vízben élő állatokat, a
kert i virágokat, az évszakokat és a drágaköveket. A felsorolások önmagát gerjesz-
tő sorozata egyrészt a lényegi mondanivaló hiányáról árulkodik, másrészt viszont
kapcsolatba hozható a barokk kor természettudományos összegzéseinek aprólé-
kos rendszerezési hajlamával. Olyan költészeti enciklopédia elemeiként értelmez-
240
 3 .2 . Az ELLENREFORMÁCIÓ VITAIRODALMA

hetjük ezeket a verseket, amely a teremtett világot kitüntetett középpont nélküli

egymás mellé rendelések halmazaként fogja fel. Az egzotikus , távoli földrészek
élóvilágának, természeti kincseinek számbavétele a földrajzilag kitáguló világ
iránti érdekl őd ésről tanúskodik.
Szerelmi témájú verseiben az ldiliumokból öröklött, keserves, szenvedélyekkel
viaskodó tónus költói játékká szelídül. Az erotikum nála nem a természet rendjét
meghatározó, felkavaró létélmény, hanem kellemes idótöltés, a nemesi életformát
kiteljesító, a reprezentáció rendjébe tartozó kulturális jelenség: "Viszátérek immár
én szép majoromban, / Nem gyötródöm többé az nagy havasokban, / Inkáb vígan
élek fenyves árnyékokban, / Töltöm én üd őmet kedves táncocskákban." (Egy ifjú
juhász panasza az szerencse ellen barátjának eltávozásáért.)
Egy sólyommadárról írott verse felidézi bennünk a Balassa János szájába adott
csúfondáros paródiát. Hasonló kedveskedó formulákkal, udvarló közhelyekkel
fordul a sólyomként megjelenó kedveshez , azonban Esterházy magabiztosan ural-
ja a versbeszéd figuratív alakzatait:

Száll le, én Madárkám, az én kezeimre,

Halgass szép beszédimre,
Elloptad szívemet,
Elvontad kedvemet,
Ne kínozd már lelkemet.

Tarka tollacskáid vannak ékességben,

És gyönyörű szépségben
Ragyagó szemeid,
Kiálló begyeid,
Tündökló szép füleid.

Termetes fejecskéd, cifornyás járásod

És táncra termett lábod ,
Könnyű röpülésed,
Magassan menésed
Van, s minden kegyességed.

Az magas egekbóljöjj le, ne félj töllem,

Mert már megfogtál engem
Szép ifiúságommal,
Vitézi karommal
Úgy bánhatsz, mint praedáddal.

241
3. ELLENREFORMÁ CIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

Az udvarló versek könnyedebb, táncdal ritmusú metrumok alapján szerveződ­

nek. A r övid ül ő.ját ékosan váltakozó sorok felbontják a bokorrím monotóniáját, és
jól énekelhető, madrigálszerű formákat eredményeznek.

Gyöngyvirág muzsikásod,
Szarkaláb virginásod,
Verőfényvirág légyen dobosod,
Harangvirág hangas trombitásod.

Kerted teljék ciprussal,

Zöldelljék szép laurussal,
Gyümölcsözzék illatos cédrussal,
Vetekedjék híres Parnasszussal.
(Egy kis karvolyrnadárról való táncének)

Az Egy ifjú vadásznak panasza Cupidóra cím ű versében a hölgy ismét madár-
alakban tűnik fel:

Keservessen nézék egy vidám Rárócskát,

Zengő táncban adtál kinek szép lábocskát,
Okossan rákötvén hímes pántlikácskát,
Tündér sebességgel röpülő szárnyacskát.

A versfőkbe a szerz ő bravúrosan belerejtette nemcsak saját, hanem kedve-

sének nevét is. A táncos lábú "rárócska" ezek szerint nem más, mint Rákóczi
Erzsébet, annak a Rákóczi a Lászlónak leánya, akinek tragikusan korai halálát
Zrínyi - mára elveszett - versben gyászolta meg. Rákóczi Erzsébet Esterházy
Pál m űkincsekkel gazdagon berendezett kismartoni és fraknói kastélyának gya-
kori vendége volt. Esterházyra pártfogójaként tekintett, és úgy tűnik, versszer-
zésben is tanítványául szegődött. Rákóczi Erzsébet a nyolcvan évvel korábban
verses levelet diktáló Telegdy Kata után az első ismert magyar kőlt őn ő.P? Két
fennmaradt verse közül az egyikben - Beniczky Péter motívumait felhasználva
- lovaitól búcsúzik. A másikat, amelyet Esterházy Pálhoz címzett, és amelyben
boldogtalan házasságát panaszolja, a pártfogójától tanult eljárással Zrínyi-imi-
tációkból építi fel:

112 RMKTXVII, ll., Az első kuruc mozgalmak korának költészete (1672-1686). Kiad. Varga Imre. Bp.,

Akadémiai Kiadó, 1986,345-347; Esterh ázyhoz írott levelei: UWGabriella, Esterházy Pál ésRákócziErzsé-
bet, Irodalomismeret, 1995,82-88.
242
 3.3 . A DRÁMA

Adjobbat az idó, megsárgul az kalász,

Üdóvel megvidul az megbúsult vadász,
Istenre rábízván ez rút, fekete gyász,
Megfordul még egykor búsult Rákóczi-gyász.

3.3. A dráma

A 17.század folyamán a színjátszással kapcsolatos intézményrendszer a hazai te-

rületeken továbbra is nagyon kialakulatlan. A drámai előadások színhelye az is-
kola és az udvar. Az iskolai színjátszás gyakorlatát a jezsuiták honosították meg.
A rend l599-ben bevezetett tanulmányi szabályzata, a Ratio studioruTn előírta a
gimnáziumi osztályok számára a rendszeres dramaturgiai gyakorlatokat. A legalsó
osztál yok növendékei rendszerint komédiát, a nagyobbak tragédiákat, m ártír-
drámákat, bibliai vagy történeti tárgyú darabokat és allegorikus alakokat fellép-
tető moralitásokat tanultak be és adtak elő. A poétikai és retorikai classisban
két-három szereplő egymással vitázó dramatizált szónoklatai, az úgynevezett
declamatiók voltak szokásban. Évente egyszer, a tanév végén sokszereplős, pom-
pás külsőségek között megrendezett nyilvános előadásokat rendeztek, amelyekre
nemcsak a hozzátartozókat és az iskola védnökeit, hanem a környék lakosságát
is meghívták. Ajezsuita drámák leginkább latin nyelvúek, de nemritkán nemzeti
nyelvú elóadásokra is sor került. A darabok színrevitelében szigorú szabályok
igyekezték elejét venni az öncélú vagy profán megoldásoknak. Lehetőség szerint
kerülték a női szerepeket, ha mégis volt ilyen, akkor azt is fiú szereplők játszot-
ták. Esterházy Pál naplójában gondosan megemlékezik azokról az előadásokról,
amelyekben a jezsuiták növendékeként részt vett. Egy ízben a bibliai Juditot
alakította, olyan nagy sikerrel, hogy nói jelmezében festményen is megörökít-
tette magát. A szövegkönyvet az iskola tanárai állították össze, a sikeres dara-
bok kéziratban terjedtek, többször is színpadra állították ő ke t , Ajezsuita iskolák
kötelezó tartozéka volt a színielóadások tartására alkalmas terem. A nyilvános
elóadások látványos jelmezekben, bonyolult szeenikai gépezettel mozgatott,
mesterien elkészített, festett díszletek között zajlottak. Az l630-as években ke-
letkezett Filiusprodigus (Tékozló fiú) egyike a kevés számban fennmaradt korai
magyar nyelvú játékoknak. A szöveg ma ismert form ája késóbbi ferences má-
solat, és a sok szövegromlás, illetve átdolgozás miatt nehezen rekonstruálható
eredeti állapota. Mint a nemzeti nyelvú elóadások általában komédiai hatásokkal
operál. A színrevitel a megírt szöveg mellett érezhetóen több rögtönzött akciót ,
mulatságos némajátékot, zenés betétet is tartalmazhatott. Az előjátékban, majd
a felvonások elején a Prológus részletesen elmondja a következó cselekmény tar-
243
3. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

talmát. Megjelenik mellette a tudatlan, népies beszédmóddal jellemzett Lysan-

der, aki nem érti a színielőadás lényegét, és még a komédia szót sem ismeri:
"Comogia, comodia, comedere... Enni , enni leszen? / Komám díja után ételünk
is készen? / Erre vagyon nekem fülem igen neszen, / Hogy itt comedere ennyi
elég leszen". Maga a cselekmény Szentmártoni Bodó János Tékozló fiúnak histó-
riáját követi, de katolikus szellemben. A felvonások közé beiktatott közjátékok
az oltáriszentségről szóló teológiai tanítást szemléltetik. Az előadás végén nem
marad el a tanulságokat összefoglalva megmagyarázó Aplicatio . (Lásd a darab-
ról LATZKOVITS Miklós 2007.)
A főúri színjátszás gyakorlatáról még kevesebb adtunk van . Aviláglátott, Bécs-
ben , Velencében gyakran megforduló nyugat-magyarországi nemesség a külön-
b öz ő útinaplók és levélbeszámolók szerint nem mulasztott el megtekinteni, ha
alkalma nyílt rá, egy-egy színházi vagy zenés előadást. Batthyány Ádám napló-
jában számos bejegyzés tudósít arról, hogy az udvarban zenés balettelőadást és
színjátékot tekintett meg . 1658-ban, a karnevál idején fia is gyakran látogatta
a színházakat. Inasának feljegyzései szerint: "Estvére mentünk egy mulatságos
comediára, kit operának hínak, s noha 4 óráig tart, de mind csak mer ő válo-
gatott musikából áll. Ennek az theatruma fölöttébb mesterséges az számtalan
változással." A legfényesebb főúri udvarok a 17. század elején már nemritkán ko-
moly zenekart foglalkoztatnak, sz ínielőadásokra azonban csak alkalmilag, nagy
esküvők, esetleg farsang alkalmából, amatőr színjátszók közremúködésével ke-
rülhetett sor.

3.3.1. Az udvari színjátszás

A főúri udvari színjátszás hazai gyakorlatáról jószerivel egyetlen fennmaradt szö-

veg tanúskodik. A Constantinusnak és Victoriának egymáshoz való igaz szerelmek-
rúl írott ·comoedia egyetlen kéziratos másolatban ma radt fenn (de Balassi Szép
magyar comoediájának is csak egyetlen töredékes nyomtatványpéldányát [Deb-
recen, 1619?] és egy kéziratos másolatát ismerjük [Fanchali J ób-kódexj .F' Mivel
a múnek a szerzőjét sem ismerjük, keletkezési idejére csak a drámaszövegből és
a szöveget tartalmazó, 1648-ban írt kéziratból következtethetünk, amely Dras-
kovich János Zrínyi Miklóshoz szóló ajánlását és más, részben a csáktornyai ud-
varában tartózkodó ifjakhoz (Batthyány Kristóf, Csáky István) szóló leveleit is
tartalmazza. Ludányi Mária ennél jóval korábbra, a századfordulóra, és földraj-
zilag távol, a Thurzók biccsei udvarába datálja a múvet az alapján, hogy Balassi
Szép magyar comoediája kéziratos változatának hatását fedezi fel a Constantinus

113 Magyardrámaírók, 16-18. század. Kiad. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981,367-462.
244
 3.3. A DRÁMA

és Victoriában (LuDÁNYI Mária 1979: 338-342). Azonban a két m ű közötti szöveg-

párhuzam nem látszik elég jelentősnek, hogy egyértelműen igazolja ezt a korai
keletkezési időpontot. Nem tudni azt sem, hogy olaszból készült fordítás-e a mű .
Amennyiben nem az lenne, az egyik legműveltebb 17. századi magyar szerzőnek
kellene tulajdonítanunk a Constantinust, hiszen négy Petrarca-szonettet is lefor-
dított prózában, és beillesztette a műbe . A szerelem elméletét taglaló részekben
kiterjedt bekezdéseket vett át Leone Ebreo platonikus szerelemfilozófiát hirdető
Dialógusok a szerelemről (1535) című munkájából, a dráma történetének pedig
fontos forrása Héliodórosz Sorsüldözött szerelmesek (Aithiópika) című szerelmi
regénye . (Ebreo művének ritka, magyarországi példánya Zrinyi Miklós könyv-
tárában volt fellelhető, Czobor Mihály Héliodórosz-fordítása pedig csak Zrinyi
könyvtárának kéziratos példányában maradt fenn, a mű még a Szigeti veszedelem
megfogalmazására és rimeire is hatott.)
A szerelem részletező leírásai átveszik a források, Petrarca szonettjei és Leone
Ebreo traktátusa bonyolultságát. A jellemábrázolás azonban nem igazodik eh-
hez az elmélyült szerelemfilozófiai retorikához, inkább az antik szerelmi regé-
nyek hirtelen érzelmi fordulatait követi. Constantinus a dráma kezdetén épp a
szerelem veszélyeit ecseteli a hű Achatésnak, de miután Achatés megvallja sze-
relmét, Constantinusról is kiderül, hogy sokkal súlyosabb szerelmi szenvedése,
mint barátjának. A szüzességi fogadalmat tevő Victoriát Leonóra megpróbálja
rávenni Constantinus szerelmére: kezdeti sikertelensége után Cupido segítségé-
hez folyamodik, amelynek hatására szinte komikus fordulattal Victoria olthatat-
lan szerelembe esik. Victoria rögtön megfeledkezik Vestának tett fogadalmáról,
olyannyira, hogy a mű végén Diana templomában szüzességi próbának vetik alá.
A mű szerelemfelfogása Leone Ebreo ismerete ellenére nem látszik olyan követ-
kezetesen átgondoltnak, mint Balassi udvari drámájáé: amikor Achates megvall-
ja szerelmét Leonórának, ez rögtön azzal jár együtt, hogy ő és Leonóra is a sze-
relem rabjai lesznek: "Azért ím mostanság immár rabjai vagyunk Cupidonak."
(215.) Aiax pedig egyenesen komédiába illő figura, a plautusi hetvenkedő katona
rokona, ostoba és felfuvalkodott, reakciói és érzelmei az ókori komédia szabta
mozgástéren belül maradnak. A komédia nevei végig jól átlátható antik asszo-
ciációkon alapulnak, Aeneas egykori barátja, Vergilius közmondásosan hűséges
Achatese lesz Constantinus legjobb barátja, Aiax pedig már az ókorban is az ön-
elégült, hetvenkedő, de végső soron vesztes katona egyik közhelyes mintapéldája
az Odüsszeusz-Aiász szópárbaj nyomán.

245
3. E L LENREFORMÁCIÓ ÉS BAROKK (1600-1670)

3.3.2. A Comico-tragoedia

A korszak legnépszerűbb drámaszövege 1646-ban nyomtatásban is megjelent

Nagyv áradon.l'" Szerzője és keletkezésének körülményei ismeretlenek. A 16. szá-
zadi drámai hagyománnyal ellentétben - jelenetenként változó - verses formában
íródott, és valószínűleg zenés előadásra szánták, egyesek az első magyar operát
látják benne. A cím a darab műfaját jelzi: Comico-tragoedia, azaz részben víg, rész
szerént szomorú história. A négy scénára osztott jelenetek tartaimát a szöveg így
adja meg: "I. a jóságos cselekedetekrőlés vétkekr ől; II. a fényes Gazdagról és a sze-
gény Lázárról; III. a híres Lator Katonáról; IV. a Kegyetlen Tiszttartóról." (A darab
az actus [felvonás] és a scaena [szín] kifejezést egymással felcserélve használja.)
A játék szereplőí a nevük jelentésének megfelelő tulajdonságot képviselő szim-
bolikus alakok, akikben azonban a kor társadalmának jellegzetes karaktereit is-
merhetjük fel. A PauperSceleratus (Szegény Lator) biri-balt ás, részeges, kóborló
hajdúkatona, Tolerantia (Tűrhetés) és Patietuia (Szenvedés) nincstelen sz űr ös pa-
rasztok, Crudelitas (Kegyetlenség) jobbágynyúzó, botoztató szolgabíró. Az egyes
jelenetek egyszerű cselekménye a középkori certamenek és moralitások világát
idézi. Az első részben a megszemélyesített erények és a vétkek küzdenek egymás-
sal az emberi lelkekért. A második scena Nyéki Vörös Mátyás Dialogusának hatását
mutató példázat. A Gazdag udvarházában lakomázva dőzsöl, a szegény Lázárnak
még morzsát sem enged venni az asztalról. Az angyal hiába figyelmezteti a közeli
végre. Amikor azonban valóban megjelenik érte a sárga halál, hiába már a bűn­
bánat:

Hogy még erre jussak, jaj , soha nem tudtam!

Avagy ha tudtam is, véle nem gondoltam,
Hogy pokol is légyen, csak meg sem álmodtam,
Mást magamhoz képest semminek tarottam.

Most veszem eszembe, hogy volt még nagyobb úr,

Kit meg nem ijeszthet soha semmi dér-dúr,
Nem kerestem kedvét, jaj, e sz örnyű kín fúr,
Mire megyek, majdan e tüzes dárda szúr?

Az ördögök a Gazdagot a pokolba hurcolják, ahol válogatott kínok elé állítja:

"Nosza hamar, nosza mérges skorpiókat, / Ammmon hozz őnéki tüzes vasfogókat,
/ Éles beretvákat, nyársat, vashorgokat, / Mindenféle hegyes kínzó szerszámo-
kat. " Most már hiába küldene az üdvözült Lázárral intő üzenetet az otthon mara-

114 Kiadása Uo., 291-366.

246
 3.3 . A DRÁMA

dottaknak, a bűnhődés az idők végezetéig tart. A darab legkölt őibb, leghatásosabb

részlete a szenved ő Gazdag intése a közönséghez:

Mire hoza, ím, mint csala e rossz világ,

Kiszakada én kezemből, mint egy virág,
Mérget onta, s ím, mint ronta, alatta romla, miként ág .

Ó átkozott fösvény, hitván gazdagságim,

Kinccsel b ővös, jókkal teljes tárházim,
Mint szántalak, nem láttalak, hogy voltatok árulóim!

A Gazdag és Lázár jelenete tovább variálódva, önálló formában terjedt tovább.

A következő évszázadban ponyvakiadványok közvetítésével folklorizálódik.

247
 4. A függetlenségi küzdelmek kora (1670-1740)

Zrínyi Miklós halálával, a vasvári békével, az önálló Erdély bukásával a török saját
erőből történő kiűzésének ambiciózus politikai programja végleg lekerült a napi-
rendről. A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezését a bécsi udvar arra használta
fel, hogy a megtorlásoktól megrettent országban a rendiség védőbástyáit megtör-
ve abszolutisztikus kormányzati módszereket vezessen be. Ezzel véget ért a meg-
előző korszakot jellemző hatalmi egyensúly, így a politikai közbeszéd is jelentősen
átalakult. Míg addig alapvetően az ország három részre szakadása és a török fe-
nyegetés állt a társadalmi méret ű diskurzusok tengelyében, most egyre inkább a
rendiség sérelmei és a németellenesség motívumai, illetve az ezzel vitázó hangok
kezdték uralni a nyilvánosság terepét. Az irodalom is határozottan átpolitizáló-
dott, a sérelmek dramatizálása, az ellentáborral folytatott vita lehetetlenségének
felemlegetése a poláris szembenállás logikája mentén szervezte át a kulturális éle -
tet. Ebben a felállásban a rendiség pozícióinak védelme az ideológia szintjén is
összekapcsolódott az 1670. után példátlan üldöztetést elszenvedő protestáns egy-
házak megkeményedőHabsburg-ellenességével, míg a katolikus egyház a közpon-
tosító törekvések és a birodalmi betagolódás támogatójának szerepét vállalta ma-
gára. A konfliktusok Thököly Imre vezetésével 1677 -t ől fegyveres harcok formáját
öltötték. A leginkább a köznemesi rend érdekeit szem előtt tartó kuruc mozgalom
és az udvar küzdelmei változó szerencsével és változó intenzitással folytak, jelezve
ezzel a szembenálló felek közötti hozzávetőlegeser őegyensúlyt. Thököly kalandor
politikája a leáldozóban lévő török birodalomban vélte megtalálni támogatóját,
jó alkalmat adva az udvar számára, hogy hosszú időre elterjeszthesse Nyugat-Eu-
rópában a kereszténység ellenségével szövetkező, rebellis magyarok toposzát. Az
erőviszonyokat a Rákóczi -szabadságharc (1703-1711) sem borította fel radikáli-
san. Számottevő nagyhatalmi támogatás és megfelelő gazdasági erőforrások hiá-
nyában a fejedelem nem tudta tartósan biztosítani az ország függetlenségét. 1711
után a Habsburg uralkodó és a magyar rendek között az érdekegyezéseken nyugvó
csendes kiegyezés ment végbe. A kuruc eszmék hamarosan már csak nosztalgikus
visszaemlékezésekben és tartalmatlan kulturális gesztusokban éltek tovább.
Az emigránsok egyre fogyatkozó tábora igen kis hatással bírt a magyarországi
249
4. A F Ü GG ET LEN S É G I K ÜZ D E L M E K K ORA (16 70-1740)

szellemi életre. A korszak végét és a kulturális beszédmódok modernizálódásának

új idószakátjelképesen a Mária Terézia királlyá választását övezó nemzeti lelkese-
déssel összefüggó, megélénküló irodalmi tevékenység jelöli ki.
Az 1683-ban meginduló felszabadító háborúban - ahogyan Bécs1686-os védel-
mében is - jelentós magyar katonai er ők vettek részt, az irányítás és a dicsóség le-
aratása azonban a nagy létszámú nemzetközi csapatokat vezényló idegen táborno-
koknak és magának az uralkodónak jutott. Így az ország inkább csak elszenvedóje
volt a másfél évszázada várt újrae gyesítésnek. Atörök hódoltság súlyos gazdasági,
kulturális és demo gráfiai örökséget hagyott maga után. Az elnéptelenedett köz-
ponti területek birtokba vételét és megművelését az udvar óriási m érték ű betelepí-
tések útján kivánta biztosítani. A mintegy nyolcvan éven keresztül zajló szervezett
betelepítések során több százezres nagyságrendű német, szerb, román stb. nemze-
tis égű népesség érkezett az ország területére, jelentós mértékben megváltoztatva
ezzel az ország etn ikai és felekezeti arán yait. Az ország újraegyesítése felemás mó-
don valósult meg, a délvidéken a régi vármegyerendszer helyett katonai igazgatá-
si kerületek álltak fel, Erdélyt pedig az uralkodó meghódított területnek tekintve
nem egyesítette Magyarországgal, hanem külön kormányzóságként irányította.
CA partiumi területek Erdélyrólleválva visszatértek az anyaország közigazgatási
rendszerébe.)
A Rákóczi-szabadságharc ut áni korszakot egészen Bessenyei fellépéséig a
Kazinczy-Toldy-féle irodalomtörténeti hagyomány nemzetietlen korként bélye-
gezte meg. Kétségtelenül a korszak egyikjellemzóje, hogy reneszánszát éli a latin
nyelv. A tudományos publikációk, az iskola, a közigazgatás nyelve a latin. E mellett
azonban Európában egyedülálló módon magas színvonalú neolatin lírai és epikus
költészet is kivirágzott. A latin nyelv volt ugyanis a soknemzetiségű ország köz-
vetító nyelve. Nemcsak a különbözó anyanyelvű értelmiség kommunikációjának
a nyelve, hanem olyan közvetító , amellyel - a külföldi utazók csodálkozó beszá-
molói szerint - a fogadókban és az utcán is el lehetett boldogulni. A latin nyelvre
alapozott közigazgat ás tette lehetóvé, hogy az ország keretei között é l ő egyetlen
nemzetiség se érezze háttérbe szorulni saját nyelvhasználatát. A területelvű ha-
zafiság, a Hungarus-tudat ekkoriban még képes volt harmonikus módon együtt
létezni a valamely nemzetiséghez való tartozásból fakadó büszkeséggel. A latin
nyelvet különös módon a magyar nemesség identitása fontos alkotóelemének te-
kintett e, mivel közjogi funkcióinak gyakorlása közben ezt használta, továbbá a
nemesi privilégiumokat biztosító oklevelek Ca "kutyabór" ) és a rendi kiváltságok
bibliájának számító Hármaskönyv is ezen a nyelven íródott.
A könyvkiadás termelése a korszak folyamán a korábbin ak megfeleló lassú
ütemben bóvül, újabb nyomdahelyek fóleg a török alól felszabadult területeken
jelentósek. A 18. század elsó felében évente átlagosan 50 kiadvány jelent meg - a
korszak elején inkább kevesebb, a század közepén valamivel több. Amagyar nyelvű
250
 4 .1. A L ÍRA

nyomtatványok aránya azonban a korábbi 40 %-róllemegy 2o-25%-ra, miközben

a latin nyelvűek aránya 60% fölé nő. (Harmadik helyen a német áll átlag 10 száza-
lékkal.) A magyar nyelvú könyvek arányának csökkenése a 18. század első felében
abszolút mértékben is visszaesést jelez (CSAPODI Csaba 1946). Az olvasóközönség
növekedését és differenciálódását mutatja, hogy a kinálatban megjelennek az ol-
csó, igénytelen kiállítású, könnyen befogadható tartalmat prezentáló népkönyvek
és ponyvakiadványok. Bár a szabadságharc idején a mozgalommal rokonszenvező
külföld tájékoztatására Mercurius Veridicus (1705-1710) címmel megjelent az első,
latin nyelvű hazai újság, hosszú ideig nincs folytatása, és gyakorlatilag az 1770 -es
évekig nem létezik magyarországi folyóirat. A nyomtatás mellett továbbra is jelen-
tős irodalomk özvetít ő szerepet vállal magára a kéziratosság. A versgyújtemények,
kéziratos énekeskönyvek száma az előző korszakhoz képest megkétszereződött.
A kulturális és irodalmi szféra legnagyobb termelői továbbra is az egyházak
voltak. A katolikus egyház privilegizált szerepet élvezett, országszerte sorra épül-
tek barokk stílusú templomaik, rendházaik és iskoláik. A legtöbb iskolával a je-
zsuiták rendelkeztek, utánuk a piaristák, a pálosok és a minoriták következtek. A
nagyszombati egyetemen a meglévő filozófiai és teológiai kar mellett 1667-ben
jogi fakultás alakult. Kisdi Benedek egri püspök adományábóI1660-ban két karral
elindult Kassán az ország második jezsuita egyeteme. (1682 és 1711 között szüne-
telt a m űk ödése .) A protestáns egyházaknak a továbbiakban sem volt lehet ős égük
egyetem-alapításra, azonban híveik áldozatkészségéből az időről időre szigorodó
retorzi ók ellenére is meg tudták őrizni a főiskolai jellegű képzést nyújtó akadémi-
ák állományát.
Az oktatás rendszere az előző korszakban kialakult intézményi keretek között
fejlődött, jelentős strukturális átrendeződést majd csak a 18. század második felé-
ben hoz a szerzetesrendek feloszlatása és Mária Teréziának a felvilágosodás szel-
lemében fogant tanügyi reformja.

4.1. A líra

4.1.1. Főúri költészet

A főúri költészet nem annyira társadalmi csoporthoz tartozást fejez ki, bár m ű vel ői
többnyire valóban a nemesség felső rétegéből kerültek ki. Inkább egy költészeti
hagyományhoz való kapcsolódást, költői attítúdötjelent. A főúri költészet m ű vel őí
- akár nyomtatásban adják közre m űve íket, akár csak sz űkebb környezetük ítéle-
tére bocsátják őket - szerzői tudatossággal tevékenykednek, költészetükben felis-
merhetőek az arcadás és arcformálás alakzatai, nem egyedi verseket írnak, hanem
251
4 . A FÜGG ETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

nagyobb formákban: versciklusban, életműben gondolkodnak. A főúri költészet

művelői jelentős m űvelts éganyagot képesek m űkődtetni, jellegzetes kompozíci-
ós technikájuk a barokk imitáció ; a költői hagyományhoz való kapcsolódásukra
- explicit vagy implicit formában - szövegeikben reflektálnak.

Balassa Bálint még a megelőző korszakban kezdett versírással foglalkozni, de

költészetének karaktere inkább a század utolsó harmadának költőihez köti.ll5
"Második Balassának" vagy gróf Balassa Bálintnak nevezte az irodalomtörténet,
míg 16. századi nagy költőelődje és rokona elnevezésében meg nem honosodott
a családnév egy másik névváltozataként a "Balassi". Nem egyenes ági leszárma-
zott, az első Bálint nagyapjának nagybátyja volt; a csavaros eszű, folyton terveket,
pénzszerző ügyleteket forraló Balassi András a dédapja. Életének dokumentumait,
verseinek kéziratait egy harmadik Balassa, a 19. század első felében élt Antal gyűj­
tötte össze a család levéltárából. Kékk ő várában született, édesanyja, Bakos Mária
kevéssel születése után elhalt, és mostohája, Szunyogh Ilona mindent elkövetett,
hogy pokollá tegye a kis árva életét. Legalábbis felserdült korában Balassa így ír
egy panaszlevelében Nógrád megye rendjeihez: "Csudálkozásra és szánalomra
méltó árvai állapatom; az én atyám, mostohaanyám kedvéért mint tartott; vagyon
Kegyelmetek közt oly bíró, ki azt nyilván tudja , nem egy, nem kettő. Egyszer talám
esztendeig eleget nem adtak ennem, úgyannyira, hogy ha Balassi Imréné asszo-
nyom rendén elvolt jobbágyok és egyebek is hun zab s hun pohánka kenyeret nem
adtak volna , talám éhhel is meg kellett volna halnom, mert a kulcsár fejére nem
mert volna egy cipót adni, sem egy italt. Csaknem mezítelen jártam, lábombeli
gyakrabban nem volt, csaknem az féreg ett meg [... ], inget egy esztendeig sem
adtak [... l, utoljára még tanítani sem akartak; az atyámtól el kellett jönnöm, mert
Kékkőben is egy boltban rekesztvén egyedül magamat csupa padimentumon [a
csupasz padlón] hálattak, holott csaknem desperáltam [végső elkeseredésre ju-
tottam], mint gyermek félvén éjszakának idején. " A Móricz-novellába illő nehéz
gyermekkor, amegalázó mostohasorban eltöltött évek soha be nem gyógyuló se-
bet ejtettek rajta. Első verses próbálkozásaiban is ott a megalázottság, az örömte-
len gyermekkor megnyomorító élménye:

Látnék, ha láthatnék, jószívvel oly árvát,

Kinek úgy, mint nekem , kitépték a szárnyát.
Mert eddig mind búban éltem,
Szívem víg napját nem értem,
S több eséstől féltem.

IlS RMKT XVII, 12 ., Madách Gáspár, Egy névtelen, Benicsky Péter, gróf Balassa Bálint, Listius László,

Esterházy Pál és Fráter Istvánversei. Kiad. Varga Imre, Cs. Havas Ágn es , SloII Béla , 1987, 60-82. sz.
252
 4.1. A LÍRA

Az identitáskeresés a sz ül ői szeretetből való kirekesztettség következménye-

ként (mint majd József Attilánál) a saját nevéhez tapadó névmágiában nyilvánult
meg: szinte minden fennmaradt költeményének elengedhetetlen tartozéka a vers-
főkbe gondosan beleszőtt BAlASSABÁLINTH akrosztichon.
Tizenhét esztendős korában elszökik otthonról, a nagyszombati jezsuiták fo-
gadják be. Hálából áttér a katolikus hitre; vallásához élete végéig őszinte buzga-
lommal ragaszkodik. A nagyszombati kollégiumban - egyedülálló módon - sza-
bályos iskoladrámát ír viszontagságos gyermekéveiről. Saját magát Genius néven
szerepelteti benne; szül ő anyján (Armia), apján (Radenas) és mostohaanyján (No-
lia) kívül allegorikus és mitológiai alakok népesítik be az önéletrajzi kulcsdráma
képzeletbeli színpadát.
A bécsi egyetem filozófiai fakultásán 1646-ban szerzett baccalaureusi fokoza-
tot. Mint tizenkét évvel korábban Zrínyi Miklós is, Szent László királyt dicsőítő latin
orációt mondott a bécsi Stephans-dómban. Tanulóéveiben már gyámja is akadt, az
önös érdekektól korántsem mentes nagybácsi, Balassi Ferenc személyében. Ó lát-
hatta el jogi tanácsokkal az anyai örökség megszerzésére indított pereskedésben.
A bosszú régen várt időpontja 1649-ben jött el: meghal édesapja, Bálint rögtön a
birtokon terem, hogy haladéktalanul kiúzze az örökségból gyűlölt mostoháját és
féltestvéreit. A féltestvérek közötti viszály azonban végeérhetetlen. Balassa idő­
közben Hont megyei főispán, majd gróf lesz. A magas kitüntetést a felföldi pro-
testánsok elleni kíméletlen fellépésével érdemelhette ki. Az 1663-ban meginduló
törökellenes háború alkalmából áhítatos himnuszban ajánlja fel életét Istennek,
cserébe a haza felszabadulásáért:

Hadd érjem hazánknak megszabadulását,

De ha most lelkemnek testtül elválását
Fegyverrel rendelted, add vigasztalását,
Színed előtt mennyben szentekkel szállását!

Költészetében nagy elődje a példakép, önéletrajzi drámája végén az ő követé-

sére buzdítják jezsuita nevelői: "Ki hasonló nevet viselt nemzetedben, ... / Annak
kéjét látom lenni személyedben, / Successora [örököse] leszel , de nem csak ne-
vedben, / Kövessed két jóban egész életedben, / Szerelmet ne bocsáss de jó er-
kölcsödben". Talán Balassit kívánja követni abban is, hogy verseit megkomponált
verseskötetbe rendezi. A prelúdiumként a dráma élére helyezett Bujaságnaksenki
versemetne vélje... kezdetú vers Balassa Bálint összeállított, de eredeti formájában
ránk nem maradt verseskönyvének tematikai beosztását árulja el: az első részben
.szerelmes verseim nem képemben [értsd: nem saját személyéről szólva] vadnak".
A második részben panaszversek találhatók: "Így írtam második részben panaszi-
mat - ezek is szerelmes versek, de illedelmesek, házasság a céljuk". Majd: "Talál
253
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

az, ki tekint utolsó rendemre, / Sok istenfélót is és mást is nevemre" - vagyis iste-
nes és más, nem szerelmi témájú versekkel végzódik a kötet.
A Zrínyi-strófa és a Balassi-versszak egyeduralmát elhozó korban meglepó
Balassa verseinek formai gazdagsága. Ritmusérzéke kitűnó, egy-egy önkéntelen
anapesztusos sorát akár Faludi is írhatta volna: "Bátorságom indítója, / Mars, ha-
daknak istene, / Lévén erósek rontója, / Jobb karomnak mindene." A könnyedebb,
szinte a rokokó játékosságát megelózó verselésre Zrínyi madrigálversének példája
bátoríthatta:

Állandó nincs,
Se örök kincs
Az királyságban,
Vagy fösvények
Vagy irigyek
Nem hagyják abban,
Szél magasra talál,
Szerencse meg nem áll
Nagy méltóságban.

Nevezetes átokverse elöl csonka, a meglévó strófák versfóit Varga Imre a követ-
kezóképpen egészíti ki: [BAlASSABÁLINT HÚSVJÉTI AJÁNDÉK HELET VISSZA-
VALO ÁLDÁSA. A .visszavalő" (fordított) áldás feleletként készült 1662-ben egy
Balassát megtámadó országgyűlési paszkvillusra, melyet talán egyik vele perben
álló rokona írt/íratott. Balassa versében a paszkvillus műfaji kereteit szinte szét-
veti a szerzó elemi erejű indulata. Miután kimeríti a barokk költészet szokásos kín-
katalógusát (Titius, Herodes, Cerberus stb .), ijesztó leleményességgel tobzódik az
egyre naturálisabb, szinte szürreálisan bizarr átkok kiötlésében:

Denevér és bagoly éjjel kiáltsanak,

Álmot szeme idre ne is bocsássonak,
Ez ország bolhái veled nyugodjanak,
Nyugodnod patkányok éjjel se hagyjonak.

Éppen mennyi ártány országunkban vagyon,

Sábelliában is, azt mind üssék agyon,
Valakinek héja lészen, minden hagyjon,
De sok kenésedtól semmi se maradjon.

Kurva feleséged oly fattyakat szüljön,

Kikközül az egyik lábaidra dóljön,
254
 4.1. A LÍRA

Másik kezed fogva az nyakadra üljön,

Harmadik pátcázzon, csak hogy meg ne öljön.

Balassa Bálint költészete figyelemre méltó kezdeményezéseivel nem nagyon

hatott kortársaira. Versei kéziratban maradtak, jó részük elveszett, mások , mint
a Bár ne tudtam volna, mi légyen a szeretet... , az utókor tudatában hosszú időre
összekeveredtek Balassi verseivel.

Petróczy Kata Szidónia az elsó igazi k őlt őn ő a magyar irodalomban.!" Már

nemcsak alkalmilag versel , nemcsak egy-egy véletlenül fennmaradt verses pró -
bálkozás fűződik a nevéhez, hanem jelentős életm űvel. költói személyiséggel
rendelkezik. Thököly Imre rokonságához tartozó evangélikus családban szüle-
tett, életében súlyos meghasonlást okozott, amikor férje, Pekry Lórinc politikai
megfontolásokból katolizált. Első irodalmi próbálkozásai a kor egyházi énekköl-
tészetének motívum- és formakincséből építkező, személyes hangvételű verses
imák voltak. Fordulópontot jelentett számára, amikor 1689-ben a Pekryek erdélyi
birtokairól férjével és négy lányával a felső-magyarországi Stubnyafürd őre köl-
töztek. Stubnyafürd ő ekkor elegáns fürdóhely volt, a felföldi arisztokrácia talál-
kozóhelye. Itt és Pozsonyban Petróczy Kata Szidónia bejáratos lett Esterházy Pál
nádor barokk szalonjába. Az ott megtapasztalt .kultur élis mikroklíma" jelentős
mértékben tágította költői szemléletét. "Ezekben az években vált m űk ölt őv é: ek-
kor tudatosodott benne az irodalmi m űh öz való viszonya, addigi lineáris típusú
versszerzése helyett itt sajátította el a tudatos versalakítás, a szerkesztés, az öko-
nomikus komponálás képességét, ebben az időben vált képi kifejezéskészletének
alapelemévé az örök változást megtestesítő szél és víz (sóhajtás és könnyek) , va-
lamint a fény-árnyék ( ör örn-szenvedés) ellentét" - írja róla S. Sárdi Margit. (Ko-
vÁcs Sándor Iván 2000: 468.)
Nagy hatást gyakorolnak rá az ekkor megismert költők és versantológiák:
Beniczky Péter kötete, az Istenes énekek bártfai kiadása, Nyéki Vörös Mátyás
Tintinnabuluma, Koháry István ekkor még csak kéziratban létező versei és termé-
szetesen magának Esterházynak a költészete. Zrínyi Idilliumai minden bizonnyal
Esterházy átiratain keresztül, közvetett módon hatottak rá. Az imitáció, az átvétel
és a reminiszcencia szintjén új olvasmányai beépülnek ekkor írott verseibe. Szó-
kincse gazdagodik, versformái változatosabbakká válnak, költészete bonyolult
alakzatokkal és antik m űvelts égi elemekkel dúsul fel. A Jaj, szívem gyötrelmi...
kezdem, Balassi-strófában írott versében barokkosan nagyszabású távlatok adnak
hátteret a bánatát kissé színpadiasan kikiáltó besz él őnek:

116 RMKTXVII, 16., Rozsnyai Dávid, KoháryIstván, PetróczyKata Szidónia és KószeghyPálversei. Kiad .

Komiovszki Tibor, S. Sárdi Mar git. Bp., Balassi, 2000,101-145. sz.

255
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

Szánjatok kősziklák, erdők, kies puszták,

Bánkódjatok énrajtam,
Szánjatok meg, kérlek, mert, jaj, búba élek,
És ím, mire jutottam,
Mezők szép virági, vizek friss folyási,
Könyvezzetek énrajtam.

Erdei sok vadak, repülő madarak,

Sokjajszómot halljátok,
Te is csendes Echó, hallod, hogy gyakron oh
Jön ki számon, s tudjátok
Okát bánatimnak, gyakor panaszimnak,
Miért, hogy meg nem szántok?

A költönö talán legnagyobb erénye, hogy a terjengősség ekkor általános divatja

ellenére is mer tömör lenni. Nemritkán képes akár egyetlen versszakban megfo-
galmazni mondanivalóját:

Állhatalanságba állandó szerencse,

Keseredett szívek rettentő bilincse,
Kinek elmulandó java s minden kincse,
Mint vizi buborík, akárki tekintse.
(Vers . Vers.)

Rövid, egy-két strófás szerzeményeit már címadásával is megkülönböztette,

ezeket ugyanis "versnek" címezte; míg a hosszabb, nótajelzéssel ellátott, tehát
énekelhető darabok az "ének" nevet viselik.
Felföldi korszakának darabjai leggyakrabban a bánat, a fájdalom érzését pa-
naszolják. Bár a panaszvers a költészeti hagyomány szerint jól illik a női beszélő­
höz - sőt, szinte ez az egyetlen illő női beszédmód -, Petrőczi Kata szomorúságá-
nak konkrét okai is vannak. Bántja, hogy férje elhagyta református vallását - erre
reagálva Katolikusválasz címen le is fordít és ki is adat egy német hitvitázó iratot.
Ráadásul egy véletlenül megtalált verses levélből arra is rájön, hogy férje (aki idő­
közben katolizálásáért grófi címet kapott) szemet vetett valakire. Hosszú verses
levélben próbálja tisztázni kettejük viszonyát. Avers páratlan abban a tekintetben,
hogy a féltékenység érzését nem költői exemp lumokba vagy allegóriába transzpo-
nálva irodalmiasítja, hanem személyes őszinteséggel beszél róla:

Mert immár sajdítván, hogy hozzá hajlottál,

Mindenkor vigyáztam, akárholott voltál,
256
 4 .1. A LÍRA

Tudtam, bizony, tudtam, akármit mondottál,

Nehezen szenvedtem, hogy úgy megútáltál.

Egyet sem szólottam, csak sok sóhajtással,

Fogyattam éltemet titkos könyvhullással,
Nem akartam őtet megbántani azzal,
Mert úgy tetszett, hogy volt hozzám barátsággal.

Az szégyen is engem tartóztatott, hidd el,

Mert voltam te hozzád, édesem, hűséggel,
Hogy nem kellek immár hű szeretetemmel,
E volt a hálája, megfizettél ezzel.

Költészetének és életének ezt a befogadó és termékeny, világias korszakát egy

szikár, egystrófás verssel zárja le:

Minthogy verseimbe,
Bút lelek mindenbe,
Nő az kín szívembe,
Senki orvos ebbe
Nem lehet, csak menybe,
Az ki szükségembe
Segéthet ügyembe,
Szörnyű gyötrelmembe,
Azért őhozzája kiáltok ínségembe.
(Vers . Vers .)

Erdélybe visszatérve kevésbé csillogó környezet és további megpróbáltatások

vártak rá : gyermekei születtek és haltak meg , politikai okokból nyolc hónapra
várfogságba zárták, betegségek gyötrik, egy súlyos agyvérzéstől félig megbénul.
A sorscsapások ellenére mégis lelki megnyugvást talált, idővel férjével is megbé -
kélt. Mindehhez az Erdélyben megismert és magáévá tett pietizmus adott neki
erőt. A pietizmus Ca latin pietas 'kegyesség' sz óból) a 17. század végén német
evangélikus egyházi k ör ökb ől kiinduló vallási mozgalom, amely a bűn és a kegye-
lem fogalmát állította középpontba. A pietista felfogás szerint a hívek a mélyen
átélt bűntudat révén juthatnak el a valódi megtéréshez és a lelki újjászületéshez.
A lelkileg újjászületettek kicsiny csoportjának az a feladata, hogy példás életük-
kel, kegyes cselekedeteikkel és felvilágosító munkájukkal a világ előtt is tanúsá-
got tegyenek, és ezzel siettessék az lsten országának eljövetelét. Petr őczi Kata
Szidóniát a piet izmus mély, érzelmes vallásossága és misztikája ar ra inspirálta,
257
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

hogy két prózafordítást készítsen Johann Arndt Ca pietizmus előfutára) nagy ha -

tású kegyességi műve (Vier Bücher vom wahren Christentum) alapján CA kereszt
nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztó, jó illatú XII liliom, Kolozsvár, 1705; Jó
illattalfüstölgó, igaz szív, Lőcse, 1708). Késői költészetét áthatja a pietizmus mély,
érzelmes vallásossága. Német és szlovák vallásos énekeket fordít, bűnbánó verses
imáságot szerez egy Balassi zsoltárdallamra. Stílusa a bensőséges J ézus-szerelern
és a vallási elragadtatottság regisztereivel gazdagodik. Utolsó verseiben egy ön-
magával megbékélt lélek búcsúzik az élettől.

Könnyebbséget érzek szörnyű gyötrölembe,

Az egy vigasztalás elbágyadt szívembe,
Hogy már nem sokáig leszek ez életbe,
Csendes halál után örvendezek mennybe.

Talán Koháry István lenne legméltóbb a magyar metafizikus költő címének el-
nyerésére.?" .Mint füst, mint pára, mint elenyésző árnyék, mint por és hamu, mint
lekaszált fű, töredéken nádszál, avagy mint leszakasztott virág, levágott ág, mint
elromlandó üveg, mint sebese n forgó szél, jégen épített ház , viznek buborékja,
embernek éppen ollyan világon élete: enyészik fogy, múlik, oszol, elfújatik, szá-
rad, fonnyad, hervad, törik, romlik, elfut, eldől, elfoly és nagyhamar, szaporán,
hirtelen, sokképpen, nagykönnyen, óránként, naponként, szüntelen, sok ízben
véletlen, igen gyakorta reméletlen, száma nélkül ugyan szemeink láttára únta-
lan semmivé válik." Szinte összegzése költészetének ez a tautológiákkal túlzsúfolt
mondat. Nem olyan bombasztikus, mint Nyéki Vörös Mátyás, számára az emberi
élet mulandósága nem a hívők ijesztgetésére, elkápráztatására szolgáló inventio,
hanem bölcseleti axiómává sűrűsödött létélmény.
1649-ben született Csábrág várában, anyai ágon a Balassák rokona. Ajezsuiták
nagyszombati kollégiumában tanult, de nem elégedett meg főnemesi társaihoz
hasonlóan a középfokú végzettséggel, 1662-ben beiratkozott a bécsi egyetemre.
Egy évvel később, amikor Zrínyi Miklós meglátogatta az akadémiát, Koháry volt
az, aki a hallgatók nevében latin beszéddel üdvözölte. Az egyetemen egyébként
is kitűnt tehetségével, a bölcsészeti baccalaureatus megszerzése után a teológiai
karon folytatta tanulmányait. Buzgó katolicízmusát, rendíthetetlen udvarhűségét
ajezsuitáktól kapta útravalóul; a kötelességteljesítés és szolgálat katonai ethoszát
Zrínyi eposzából tanulta. Kedvelt unokaöccse számára lemásolta a szigetvári hős­
nek fiához intézett szavait; az V. énekből vett verssort: "Minékünk meghalnunk
kell ebben az helyben" jelmondatként használta.

117 Velseinek kritikai kiadása: RMKTXVII, 16., Rozsnyai Dávid, Koháry István, Petróczy Kata Szidónia

és Kószeghy Pál versei. Kiad. Komlovszki Tibor, S. Sárdi Margit . Bp., Balassi, 2000, 15-100. sz.
258
 4.1. A LÍRA

1667-ben befejezte az egyetemet, és átvette a füleki várkapitányságot. Ebben

a tisztében is kitűnt lelkiismeretességével és udvarhúségével. A várat több ízben
is megvédte a portyázó kurucoktól. 1682-ben azonban Thököly török segítséggel
beveszi a várat, és Koháryt fogságba veti . Ez a közel három évig tartó rabság a
költői énformálás múveletének központi motívuma. Egy levelében így emlékezett
vissza rá : ,,[Thököly] engemet mindenütt s mindenkor magányosan, rekesztetve
tartatott, [... ] egy kófolyosó alatt olly szurdékban, mellynek ablakja nem csak vas
rostéllyal, hanem kő fallal is be volt csinálva éjjel nappal szüntelenül, [...] majd
éppen két egész esztendeigh egyedül bezárva raboskodtam, s nem is volt senkivel
szabados beszéllenem, söt senkit nem is láthattam." A mártírommá nemesülő fog-
ság irodalmi mitizálásának következő állomását Gyöngyösi István Rózsakoszorújá-
nak Koháryhoz címzett előszavában találjuk meg: " [E]sztendőknél tovább terjedő
holnapok alatt, minden társaságtúl magányosan rekesztő, konyhai mosadékra ho-
zatott zavaros vízzel, lovászok praebendájára süttetett száraz kenyérrel sanyargató;
az mindenek szolgálatjára teremtetett Nap fényének világosságátúl elfogó , sovány
ebédét és tisztuló szükségét egy helyben végezte. A levegő égnek tikkanó rekedtsé-
géből a régi szemétnek nedves penészé ből származott dohossággal szédelegtető és
ugyanabból szaporán tenyésző szőke és barna hangyáknak gyakor serkengetések-
kel nyughatatlanító, végre majd halálos betegséget nemző és másféle nyomorúsá-
gokkal teljes rabságokban tárták." (GYÖNGYÖSI István 2002: 54.) A mitológia tovább
formálódó részletei szerint magányos rabságában Koháry versek szerzésével és
memorizálásával töltötte idejét. Ha hihetünk beszámolójának, ajó kötetnyi verset
később, kiszabadulása után emlékezetből vetett e papírra. Koháryt ugyanúgy a fi-
zikai bezártság élménye vezett e el az élet álomszerúségének megtapasztalásához,
mint Calderón drámájának hősét, a börtönbe zárt lengyel királyfit, Segismundót.
Koháry költészetét két poétikai különcség jellemzi: az akrosztichon és a kro-
nosztichon. Az elsőnek minden bizonnyal mnemotechnikai szerepe volt . A töm-
löcben papír és írószer nélkül, fejben alkotta meg verseit és azokat memorizálta,
megtanulta addig, amíg alkalma nem nyílott őket lejegyezni. A memorizálást se-
gítő eljárás, hogy a sorok kezdőbetűi függőlegesen összeolvasva értelmes szöveget
adnak. Ha ezt a szövegetjól megjegyezte, akkor az már emlékeztetőülszolgált ah -
hoz , hogy az egyes sorok milyen betűvel kezdődnek, és a kulcsszöveg a kompozíció
terjedelmét is egyértelmúen kijelölte. (A 16. században ezt az eljárást a szerz ői
copyright rögzítésére használták, vagyis a szerző a saját nevét, esetleg a szerzés
körülményeit rejtette el a versfőkben .)
A kronosztichon olyan felirat , amelyben a számértékkel rendelkező római szá-
mokat összea dva egy bizonyos összeg , többnyire a dátumot megadó évszám az
eredmény. Egy példa: "HoL egYszer s hoL Másszor kIfaragott s öszVeszeDett, ron-
gYábUL LeIrt fÚzfaVersek": L + Y + L + M + I + V + D + Y + V + L + L + I + V +
V = 1726. (Koháry egy kis trükköt alkalmaz: az Y-tkét l-nek fogja fel, és 2 értékkel
259
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1 740)

szerepelteti. Az 5 értékű V-vel egyenértékű az U és ékezetes verziói [ÚÜÚ] is. Fon-

tos szabály, hogy a szövegben minden számértékkel rendelkező karakter számít.)
A melankólia, a bánat, a szomorúság leküzdéséért folytatott küzdelem, a lelki
nyugalom keresése meghatározó szerepet játszik Koháry börtönköltészetében.
Jelenits István Koháry-tanulmányában KempisTamás Krisztus követéséról írt köny-
vének egy mondatával világított rá arra, hogy a versekben megjelenő bánat uni-
verzális jellegű, az emberi lét alapvető jellemzője (JELENITS István 1979, 354).
A lélek nyugalmát megrontó negatív érzéseket Koháry sokszor, az általuk okozott
fizikai tünetekre figyelemmel, a testi egészségre is veszélyes lelki állapotokként
írja le: "szárad búsulásban az feje veleje, "az bú terhe alatt csak nem meg is fú-
lok, / elbágyat voltomban majdan el-ájulok"; ,,1>: búnak özöne borittya szivemet,
/ veszélyes örvényben sillyeszti kedvemet, / lankat bágyatságrajutattya testemet,
kesergem szüntelen bánatban estemet"; "Nem sietek oda , akárki hogy kérjen, /
öröm helyet az-bú hól szívemre térjen, / ott akarok lennem, hol olly öröm érjen, /
melyhez gutta ütés, se bánat ne férjen " stb. A tétlenségre kárhoztatott, a lelket vi-
dító k ülső mulatságokróllemondani kényszerült rab képzelete segítségével, költé-
szetébe vetítve jelenítette meg mindazokat a lehetőségeket, amelyek egy korabeli
főúr számára rendelkezésre álltak a bánat elűzésére, a jó kedély és az egészség
megőrzésére. Többször említi a vadászat elmét vidámító hatását: "Nyúlászat, va-
dászat, fürészet [fűrjészet] s-halászat embert mulatattya, / elménket s kedvünket,
szivünket s-éltünket megis vidámittya, / helytelen gondokrúl, az búrúl s-bánatrúl
sokszor el fordittya. " A vadászatról Koháry egy egész, igen hosszú verset is írt ,
melynek címében kimondottan azt hangsúlyozza, hogy a vadászat hasznos, mert
ezáltal jó egészséget lehet szerezni, s .rnínden embernek maga egéssége és tisztes-
sége elnyerésében és megtartásában nagy méltán illik fáradni". A vadászat mellett
k üls ő vidámító eszközként említi a szép kerteket, a társaságot, a beszélgetést, a
tréfát is: "Most mások örömben virágzó kertekben kedvekre sétálnak, / jártokban
beszélve s-nyájassan trécsélve egy mással mulatnak, / nevetnek, kacagnak, sem-
min sem búsúlnak, s-nagy frissen vigadnak." A gondűző mulatságok képzeletbe-
li számbavétele a raboskodó költő számára olyan szellemi tevékenység lehetett,
mely önmagában is alkalmasnak túnhetett az elme vidámítására, testi-lelki egész-
ségének megőrzésére. A képzelet segítségével felidézett gondűző mulatságok pél-
dája az Embernek ételében mértékletesnek kell lenni című versben nagy részletező
kedvvel és megelevenítő erővel leírt lakoma is. Itt a szemet-szájat gyönyörködtető
kulináris élvezetek és a társasági élet keltette derű mellett a zene lelket vidámító
hatása is fontos szerepet kap:

Nem kel felejtkeznem, s kel már rendelkeznem az musikásokrúl,

kedvünket ujicsák, s-örömre fordicsák a szomorúságrúl,
nagy szép vigasságra, hozzák mulatságra terhes gongyainkról. [.. .]
260
 4 .r. A LÍRA

Ülő helyeikre s az magok rendire lantosnak, hárfásnak,

nevellyék kedvünket, s enyhítsék szivünket az lantnak s hárfának
kegyes zengésével s ékes pengésével lassú muzikának.

Nótájokat addig el se hadgyák, meddig nekik nem intenek,

ékessen Zengésben s-kegyessen pengésben sokan gyönyörködnek,
keserves bánatrúl és az búsúlásrúl fris örömre térnek.

Jó énekeseknek, fö hegedüsöknek s-finum virginásnak,

szépen meg-egyező s-halkán lengedező musikálásoknak
óránként az hangja fülünket el fogja, vesztére az búnak.

A vers végén a sanyarú valóssággal való szembesítésben leleplez ődik mind-

ezen örömök illuzórikus volta, elkeriilhetetlenné téve a belátást, hogy a vidámság
képzeletbeli felidézése nem vagy legalábbis csak rövid időre alkalmas a bánat el-
ű z é s é re . Hasonlóképpen a farsangi vigasságokat képzeletben felidéző, a bánatot a
farsangi zene , tánc és lakoma emlékével kiüldözni akaró versben: "Versemet vége-
zem, az bánat, jól érzem, hozzám visza tére" (Haj ki bánat, elől jüt az farsang, majd
vigan lakjunk mostan már kedvünkre) . Az igazi enyhülést Kohárynak végül nem is
a külső mulatságok, a derű képzelet általi felidézése adja, hanem sztoikus színeze-
tű vallásossága, a filozófiai vigasztalás és az Istenben való megnyugvás. (Részlete-
sebben lásd I..ACZHÁZI Gyula 2009: 219-222.)
Nem véletlen, hogy a vizuális elemek, a descriptio és a műtárgyleírás (ek-
phrasis) olyan nagy szerepet kaptak költészetében. Koháry jól ismerte a barokk
rn űvészet allegorikus kifejezési eszközeit. 1666-ban, disputációja alkalmából az
uralkodónak maga által tervezett és rajzoltatott barokk emblémát adott át,
melyben I. Lipót és Margarita infánsnő házasságkötését ünnepelte ARGA Imreev
1973: 502). Mecénásként, építtetőként gyakran dolgozott tervrajzokkal; szent-
antali kastélyát úgy terveztette meg , hogy annak építészeti elemei szimbolikus
jelentést hordozzanak. A négy évszaknak megfelelően négy bejárata, az év nap-
jaira, heteire és hónapjaira utalva 365 ablaka, 52 terme, 12 kéménye, 7 árkád-
ja volt - ezzel az épület mintegy az idő al1egóriájává vált. Még érdekesebb az a
kastély kápolnájában elhelyezett festett falikép , amelyen a költő önmagát is egy
bonyolult vizuális szimbólumrendszer részeként ábrázoltatta. Hogy a kép iko-
nográfiai programja magától Kohárytól származik, bizonyítják a kompozíció alatt
tekergőző szalagra festett sorok: " M id őn közelgetnék s csúszva-mászva mennék
az én halálomhoz, / S mid őn sorsom vonná s igen-igen húzná a halál magához, /
Kezdtem vénségemben s 'unalmas éltemben e kép íratáshoz." A festmény "közép-
terében a kaszás Halál karjaival egy kivetett háló köteleit húzza maga felé. Benne
ég felé emelt szemekkel Koháry térdel, szétfeszített karjaival a háló összevonódá-
261
4 . A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

sát törekszik megakadályozni. A halál mögött egy fekete ördög ül tárogatósípot

fújva, alatta egy szalagon a következő felírás: In malignitate Daemon decipit
[A gonoszságban az ördög csábít]. Vele szemben, a kép jobb sarkában az ifjúság,
szépség, gazdagság, bőség istennője, jobbjában pálmagally és aranykulcs; fején
korona, előtte a vígság eszközei: hegedű, koboz, tárogató, mellette a bőségszaru ,
arannyal telt zacskók, aranyserlegek, virágok. Alatta futó szalagon: In vanitate
mundus deficit [A hiábavalóságban a világ elfogy]. Koháry képe alatt zöld pázsi-
ton a szerelem istennője ül kezében lanttal; előtte Ámor férfi-álarcot tartva. Az
alattuk levő szalagon felírás: In voluptate caro inficit. [Az érzékiségben a test meg-
fertőződik.]" evARGA Imre 1973: 503.)
Bár az 1680-as évek közepén, fogságában kezdett verset írni, különös módon
csak közel negyven év múlva, nyugdíjba vonulása után kezdett foglalkozni művei
kiadatásával. Ironikus módon ekkor sem volt képes saját kezével lejegyezni verse-
it, egy Eger melletti ütközetben szerzett sebe megbénította jobb karját, a hivatalos
iratokat is csak a nyakában hordott kis pecsételővel tudja hitelesíteni, az írnivalót
titkárának diktálja.
Első verseskönyve a körülmények közlését a címbe emelve a fogság alatt írott
verseit tartalmazza: Sok óhajtás közben, ínség viselésben, éhség szenvedésben, ke-
serves rabságban, Munkács kóvárában szerzett versek (hely nélkül, 1720). 1726-ig
még négy további füzet követte. Ezekben részben korábbi verseit, részben öregkori
költeményeit adta közzé. Ezeket szeténykedő módon .fűzfaverseknek" nevezte, a
versszerzésre használt kedvelt szava, a "koholás" szójáték saját nevével (kohol =
'kovácsol'). Beszédes, kronosztichonos kötetcímek: Sokféle keresztteL eLkesereDett
eMbernek kIkohoLt Verse; ELVénüLt eMbernek bÚsULógondoLatI VagY hogY Inkább
éLetének VégérÚLeLMéLkedésI. Az idős Koháry rigolyás, szigorú agglegény lehetett.
Tetemes vagyonából számos egyházi intézményt alapított és támogatott. 82 évig
élt, szinte az összes rokonát túlélte. Végrendeletében majdnem egész vagyonát,
egymillió aranyforintot, kegyes célokra hagyta.

Koháryhoz hasonló társadalmi közegből indult Amade Antal, ő is a jezsuiták-

nál tanult Pozsonyban, majd a nagyszombati egyetemen.l" Aranysarkantyús vi-
téz, vallásos kongregációk tagja, az egyház mecénása. A kuruc időkben végig hű
marad a Habsburg uralkodóhoz, azonban ő nem katonás alkat, a szabadságharc
alatt a császári helyőrséggel jól megerősített győri vár oltalmába húzódik. Mivel
sokadik fiúgyermek, kevés vagyont örököl, folytonosan zilált birtokügyekkel, zá-
logokkal, a gazdálkodás apró-cseprő ügyeivel kell foglalatoskodnia. Életének nagy
keresztje rossz házassága, mely elmérgesedő vitákhoz, veszekedésekhez, végül
tartós különéléshez vezetett. Felesége a csillogóbb környezethez, a nagyúri társa-

118 Legjobb kiadása: Várkonyi Báró Amade Antal versei. Kiad. Gálos Rezsó, MTA, 1937.
262
 4 .1. A LÍRA

ság szórakozásaihoz vonzódott, míg a praktikus gondolkodású, takarékos férj

mindezt nem nézte jó szemmel. Az ellentétes személyiségükből eredő konfliktu-
sok sora Amade verseinek egyik fő ihletője. A Pánt olvass magadban, lépj házassá-
godban c ím ű , feleségéhez intézett töredékes kompozíció furcsa, könnyes bocsá-
natkérésekkel tarkított udvarlás, amelyben mintha az udvari költészet engedelmes
nőalakjainak magatartását kérné számon feleségén :

Megfogtál engemet, bánjál mint Raboddal,

Kalitkában zárott s fogott Madaraddal,
S-kalitkádnak kulcsát oltalmazd Magaddal ,
De mégis jól banjál szelíd Galamboddal.

Még ezek nem lesznek, egyre kínszeritlek,

Egyleszen ezután köztünk Test és Lélek,
Mert ha ez nem lészen, bizony igen félek,
S azután mind holtig veled halok s élek.

A Mint páva jártam... kezder ű helyzetdalában egy asszony siratja el fényes le-
ányságát: "Mint páva jártam, nótán táncoltam, / Mikor akartam, akkor vigadtam,
/ Bízvást sétáltam; ha megfáradtam, / Szűz ágyocskámban bátron nyugodtam."
Mintha a prosopopoeia alakzatával a másik fél szemszögébólláttatná magát:

Hozzád, Domokos, mentem nem okos,

Gondoltam, tudós, avagy lísz módos,
Látom, somfánál ny őltél parasztnak,
Botosjuhásznál csákós kanásznak.

Cserepes b őr öd, fekete ördög ,

Mint medvekölyök, melleden sz őr ök,
Már ki szeretne, s ki kedvellene,
Nyertes a' lenne, ki kerülhetne.

Tizenkét év házasság után a túz és a víz metaforájával jellemzi kettejük ter-

mészetét: "A túz tüzet szeret ; a vizet utálja , / Ifjú ifjat kedvel, a vínet kárpálja , /
Nincsen oly krízís, mely ellen erőt állja, / Mely órán föllobban: napjait számlálja".
A vers végén rezignált oximoronnal ismeri be, hogy a barokk poétika eszköztára
elégtelen az ellentétek feloldásához :

Esküszöm, könyörgök, esem térdeimre,

Sírok, lankadozom: szálljon kezeimre
263
4. A FÜGGETL ENSÉGI KÜZDELMEK KORA (16 70-1740)

Ez kegyetlen szemíly; nem hajt kérésimre,

Nem fordul meg esdő s kegyes nézésimre.

Tizenkét esztendőt foglalnak magokban,

Ilyen hosszú ü d ő k így folynak azonban,
Kár fútöznyi néki s nékem hómalomban,
Gondoknak habjai haladnak hajómban.

Ezután mit tegyek? oly okos nem vagyok,

Adj ezért tanácsot: tanácsodra vágyok,
Életem , halálom: mindent reád hagyok,
Most már a tűz mellett egíszlen megfagyok.

Amade költészetének mintája Balassi, Zrínyi lírája, Nyéki Vörös, Beniczky Péter,
Koháry, de mindenekfölött Gyöngyösi István. Verselése azonban mindegyiküknél
zeneibb, könnyedebb. Még az olyan nehézkes metrumot is, mint a négyes rímű
tizenkettes, képes táncritmusra hangolni:

Tudod édes Thysbem, Drága gyöngyöm, tudod,

Lölkömnek más fele, édes szívem , tudod,
Sírtam, könyörögtem, fohászkodtam, tudod
Mód hamarabb nem volt, magad is jól tudod.

Vallásos költészetének hangütése is könnyedebb, játékosabb. A négy végső do-

logról írva sem esik nagy túlzásokba; a kínok leírásában távolságtartó, nem merül
el a rémületet keltő jelenetek részletezésében. Az "utolsó ítíletnek rettenetes nap-
járul" megemlékezve azt emeli ki, hogy a hölgyeknek majd nélkülözniük kell a drá-
ga divatholmikat: .Dr ágo kenettel, Szagló eszközzel/Asszonyok nem futkoznak.
/ Köves függőket, Röszkető túket / Hajokban nem dugdosnak. / / Mondva cipell őt,
elvesztő szeplőt, / Mestert s orvost Párizsbúl, / Laiblis szoknyákat, Módi vállakot
/ Az ottvaló bótokbúl; / Trádort, tradoránt, caffét, badiánt / Nem hoz Spanyolor-
szágbúl." A pokol nála inkább csak kényelmetlen, túlzsúfolt szobának túnik:

Nagy vak sötítség, iszonyú mélysíg

Ez helyen uralkodik,
Öszveszorulva, mint hering, nyomva
Prősölt test nyomorkodik,
Ki nem gondolhadd, s meg nem fontolhadd,
Szegíny lélek kínlódik.

264
 4 .1. A LÍRA

A világ múlandóságáról való elmélkedés (A világ csak hívság, ippen csak mú-
landóság) arra ad alkalmat, hogy karakterképeket rajzoljon a kor társadalmának
jellegzetes alakjairól: a drága portéka után négy világrészt körbefutkosó kalmárról
("Megcsal ezerszer, és hazud többszer, / Árát viszi nagyobbra; Esküszik, vette, s
mely drágán szedte, / Lölkét ejti pokolra"), a hadakozó, ölő, prédáló vitézről ("Deli
termeti, uránál hiti, / Várjo, mint parancsolnak, .. . Örül prédának, más halálának,
I Békét hágy imádságnak") és a praktikáló, hazudozó, alattomos parasztról:

A szegíny paraszt, előtte haraszt,

Fejsze füty ög válloin ,
A gyomra korog, hasa is morog ,
Alig állhot inain,
Ruhájo csak folt, fúkíppen ha tót ,
Mégis táncolláboin.

Amade költészetének karaktere, finomodó, cizelláltan zenei verselése az irodal-

mi beszédmód lassú változásáról árulkodik. A heroikus nagy narratívumok helyett
a lélek apró rezdülései, az élet kellemességei, a szép tárgyak kerülnek előtérbe.
Megverseli barátjának finom mívű, Londonban gyártott zsebóráját (LelovicsLászló
uram órácskája leábrázolása). A bonyolult óraszerkezet leírása közben kedvtelve
nézegeti az óra fedelére metszett erotikus miniatúrt: "Csakhamar fordítom ugyan-
azon munkát: / Hát ott egy valaki markássza a Zsuzskát, I Noha nemigen szép :
visel kabátocskát, / Choridon mint tudja, commendálja magát."
A nőalakok leírásánál nem feledkezik meg a testi vonatkozások, a hullámzó keb-
lek, lábacskák szemrevételezéséről. A szerelemről beszélve is elsősorban a "kézzel-
fogható" kellemességek foglalkoztatják: "Apró tapogatás mit hoz a konyhára? I
Azzal ifjúságnak meg nem nyílik zára , / Másképp is két csóknak drága volna ára, I
Reméllem többet ád szerencse továbbra."
Élete utolsó szakaszában Amade elmagányosodva élt győri házában. A világia-
sodó , anyagiasodó új világban - az erdélyi Apor Péterhez hasonlóan - nem érezte
már otthon magát. Sokat vesződött könnyelmű, adósságokba keveredő László fi-
ával, akitől azt várta, hogy mindazt megvalósítsa, amit neki nem sikerült elérnie.
Amade László végül költőként is apja nyomdokaiba lépett, költészete azonban már
egy új korszak ízlésében fogant.

265
4 . A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

4.1.2. Közösségi költészet

A közösségi költészet, vagy rövidebben: közköltészet a 17-18. századi magyar iro-

dalom jellegzetes képződménye. Lényegének megértéséhez idézzük legjobb isme-
rője, K üllős Imola árnyalt definícióját:

A közköltészet általánosan ismert, tömeges terjesztésű verses művek variánsokban létező

halmaza, melyet egy adott közösség használ, függetlenül attól, hogy e műveknek van-e is-
mert szerzője vagy nincs, s függetlenül attól is, hogy az alkotás mely stílusrétegbe tartozik.
A közköltészet legnagyobb része meghatározott alkalomhoz és/vagy funkcióhoz kapcsoló-
dik, és nem tartalmaz egyéni fikciót, vagy legalábbis az alkalom és a funkció sokkal inkább
meghatározza, mint az egyéni költői invenció . Mind a névvel ismert szerz őt öl származó,
mind az anonim szövegek szájhagyományban és írott formákban is (kéziratos másolatok,
illetőleg olcsó nyomtatványok: kalendárium, népkönyv, ponyva útján) terjedtek és variálód-
tak. (KÜllŐS Imola 2000: 20 .)

A közköltészet kialakulásának legfontosabb ösztönzője minden bizonnyal a ma-

gas irodalmi formákhoz kötődő szerzőí és befogadói konvenciók viszonylagos ki-
alakulatlansága lehetett. Ehhez társult a közvetítő rendszerek, vagyis a nyomtatott
könyv, a kiadó, a könyvpiac szűk keresztmetszete, és a nyilvános irodalmi kommu-
nikációt ellenőrző cenzurális tényezők hatékonysága, ami azt eredményezte, hogy
a befogadói oldal a hivatalos csatornákat megkerülve tudott csak hozzájutni az egy-
házak vagy a politikai hatalom rosszallását kivívó szövegekhez. Modern analógiá-
val: egyfajta szamizdat irodalom ez, amely azonban nem feltétlenül kapcsolódik
össze ideológiai témákkal, hanem funkcióját tekintve elsősorban a szórakoztatás, a
szórakozás, az esztétikai élvezet céljait szolgálja.
Küll ős Imola a közköltészetet olyan két oldalról nyitott rendszernek látja, amely
egyfelől a szóbeliséggel, másik irányból pedig a m űk öltészettel l éphet kölcsön-
hatásba. Témák, motívumok, dallamok, szövegtörmelékek mindkét irányból be -
kerülhetnek a közköltészeti anyagba, és innen is hasonló átjárás nyílik mindkét
irányba. A kéziratos énekeskönyvek egyik legnépszerűbb darabja, a Kádár István
éneke például eredetileg konkrét történeti személyiség halála alkalmából írott
halotti búcsúztató. Kádár István erdélyi kisnemes, a fejedelem szolgálatában
álló hadnagy volt, 1658-ban esett el Berettyóújfalu közelében egy tatár portyá-
zók elleni csatában. Az először a Petrovay Miklós-énekeskönyvben 1671-ben le-
jegyzett gyászvers közel egy tucat kéziratos változatban maradt fenn, az 1770-es
években ponyván is megjelent.P? A közköltészet közegében a szöveg variálódott:
hosszabbodott, rövidült, a 13. versszaka ("Felemeli Kádár szemeit az égre, /

119 RMKT XVII, 9., A két Rákóczi György korának költészete (1630-1660). Kiad. St01l Béla. Bp., Aka-

démiai Kiadó , 1977, 161. sz.

266
 4.1. A LÍRA

Mondván, jöjj el, Isten, én segítségemre, / Nosza vitézkedjünk, katonák, két

kézre, / Mert nem látok jőni embert segítségre) az eredeti kompozícióból ki-
szakadva - a név megváltoztatásával - önálló formulaként is tovább m űkőd ött
(CSATKAI Endre 1952). A vers komor, ünnepélyes hangulata, tömörsége, narratív
szerkezete (a hős egyes szám első személyben búcsúzik) tette lehet övé, hogy
megtalálja az utat a népballadák világába is. Kétségtelen a hatása a Kerekes Izsák
balladájára:

Kiontom véremet én szegény hazámért,

Ezentül meghalok édes nemzetemért,
Nem szánok éretted bizony ontani vért,
Mert én az Krisztustul vészekjutalmas bért.
(Kádár István éneke)

Kíontorn véremet apámért, anyámért,

Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért,
Meghalok én még ma magyar nemzetemért
(Kerekes Izsák balIadája)

Ezután mindkét hős hasonlóan kétszer vág át az ellenségen, miel őtt halálos se-
bet kapna.
Nehezen eldönthet ö kérdés, hogy az oralitás egyet jelent-e a folklórral, és ha
igen, mikortól érvényes ez a megfeleltetés. Az irodalomtörténet közmegegyezése
szerint valószínűnek látszik, hogy "a parasztsághoz mint társadalmi osztályhoz
kötött, sz űkebb értelemben használt népköltészet-fogalom a 18-19. századi iro-
dalomtudomány és költészetesztétika kirekesztő és mesterségesen létrehozott ter-
méke". Ez nem jelenti azt, hogy akár már a középkorban ne létezhetett volna olyan
szájhagyomány, amely kisebb társadalmi, foglalkozási vagy regionálisan megha-
tározott csoportok szubkulturális kifejezési formájaként hagyományozódott. (KÜL-
LÓS Imola 2000: 27. - KÓSZEGHY Péter 1989-re hivatkozva.)
A közköltészet közvetlen előzményének tekinthető a 17. század elejénekjórészt
tudatosan névtelen, Balassi-követő világias versanyaga, a "Balassi-univerzum",
igazi m űk öd ése azonban a források megfelelő szintű felszaporodásával igazából
a 17. század utolsó évtizedeitől követhető nyomon. A kuruc mozgalmakkal össze-
függő politikai-közéleti verstermés ekkortól nagy mennyiségű új szöveganyaggal
gazdagította a kéziratos hagyományt. A névtelen-kéziratos, populáris verselés ele-
venen rn űködik a 18. század végéig, de tovább élő hagyományként még a követke-
ző század elején is számolni kell vele. A 18. század végén a kollektív korpuszban
szerzői személyiségek kezdenek kikristályosodni, ahogyan a befogadó közönség-
ben kialakul az igény a szövegek szerzőkhöz történő társítására. A "mesterkedő"
267
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

költők tevékenysége és a kollégiumi énekköltészet a közköltészetből kinövő, ahhoz

még sok szálon kapcsolódó jelenség.
A közköltészeti szövegkorpusz jelentős részben még a mai napig feltáratlan és
publikálatlan. Küll ős Imola rendszerezése szerint az alkalom és a funkció szem-
pontjai szerint a következő nagy csoportok különböztethetőkmeg ebben az anyag-
ban:
- mulattató költészet (csúfolók, hazugságversek, paródiák, travesztiák stb.)
- mulatódalok (bordalok, házasénekek, általában lakodalmi dalok)
- történeti és társadalmi tematikájú versek (katona-, lator-, bujdosóénekek,
panaszdalok stb.)
- szerelmi költészet (udvarló, epekedő, latrikánus énekek stb.)
- alkalmi költészet (jeles napi k ösz öntők, temetési búcsúztatók, naptári rigmu-
sok stb.)
A típusaiban olyannyira változatos anyag metrikailag meglepőert egységes
képet mutat. Jobbára a 16. században kiformálódott izostrofikus versformák is-
métlődnek. A históriás énekek négysoros bokorrímes 8-13 szótagos versszakai, a
Balassi-stófa és ennek variánsai, továbbra is uralkodó az egyféleség szabálya, az
aa kezdés. (Az ellenpéldákról SZIGETI Csaba 2005: 90-212.) A költői képalkotás, a
vershelyzetek, az alakzatok terén a közköltészet konzervatív. Kevés az újítás, sok-
kal inkább a hagyományban adott elemek variálódnak és aktualizálódnak.

A közösségi költészet talán legismertebb, tematikusan és időben összetartozó

csoportját képezi a kuruc küzdelmek költészete. Bél Mátyás szerint Dózsa láza-
dó parasztjainak crux ('kereszt', 'keresztes') elnevezéséből származik a kuruc
szó. A nyelvtörténészek manapság inkább török eredetű vagy belső keletkezésű
szónak gondolják. Az 1600-as évek közepén tűnik fel 'rabló', 'útonálló', 'csavar-
gó' jelentésben. Kezdetben a Habsburg uralkodó és a birodalmi kormányzás ellen
lázadó, bujkáló vagy fegyvert fogó nemes és közrendű személyeket a "bujdosó"
szóval nevezték meg. A Thököly-felkelés idején vált általánossá a lázadók/sza-
badságharcosok "kuruc" megnevezése. A 18. században még sokáig így nevezik
az emigránsokat, de érdekes módon a Monarchiával háborúskodó franciákra és
poroszokra is ráragasztják az elnevezést. Az első kuruc felkelésnek az 16n-es
megmozdulásokat nevezi a történettudomány. A kuruc küzdelmek apályát pedig
a Rákóczy-szabadságharc bukása hozza. A kuruc költészet megnevezést tehát
nagyjából a Zrínyi halálától az 1nO-as évekig terjedő időszak politikai költésze-
tére szokás alkalmazni.
A kuruc költészet anyagát példásan egybegyújtő és megjegyzetelő kritikai ki-
adás, Varga Imre vaskos "kék" antol ógíája'" 243 autentikus tételt vett fel az anya-

120 A kuruc küzdelmek költészete. Kiad. Varga Imre. Bp., 1977.

268
 4.1. A LÍRA

gába . Ez a harmadfélszáz verses szöveg nagyrészt a közköltészet körébe tartozik:

szerzője többnyire ismeretlen, a kéziratosság közegében hagyományozódik, egy-
aránt nyitott az iskolázott elit és a népi befogadó közönség irányába. A kéziratos
közvetítés során e szövegek gyakran variálódtak, helyenként a szóbeliség alakítá-
sának nyomait is magukon viselik. A közvélekedés a kuruc költészetet főleg a bo-
rús , keserú hangvétellel azonosítja, pedig ezek az énekek igen sok hangon képesek
megszólalni. Múfajilag megtalálhatjuk a bujdosóversek mellett például a politikai
szatírát, a pasquillust, a voksolóverset , a bordalt, a katonaéneket, a verses imád-
ságot , de a városleírást vagy a latorverset is. A kuruc költészetet sokszínúségének,
irodalmi értékeinek érzékeltetésére idézzük Kosztolányi Dezső lelkes szavait :

Csodálatos ez a harminc esztendő a XVII. század végén s a XVIII. század elején. Verseink-
bői eltűnik az aranyfüst, mintha szél fújná szét ; Cupido, Circe, Heléna, Venus riadtan
menekül, velük együtt a nimfák is [... ]. Egyszerre nevükön nevezik a nőket s a dolgokat.
Letépik az álarcot . A fehér paróka alól kócos fürtök , izzadt , véres, deres üstökök bukkan-
nak elő. A nép szólal meg: a bujdosó kenyeres, akinek nincsen kenyere, a katona, akinek
"két pogány közt, egy hazáért omlik ki vére", a protestáns gályarabok éneke. Nincs töb-
bé barokk pompa. Más van helyette. A fakóság pompája. "Mit búsulsz kenyeres, mikor
semmid sincsen?" A kurucnak rongyos a dolmánya, ki van az oldala, ködmöne zsírtól
avult, kalpagja a lapockáját veri, esőáztatta köpönyege megviselt, tarsolyában morzsa-
lék sem akad , nyeregfája eltöredezett, lova rút , patkója lekopott, farkasbőre sz őrehul­
lató, palackját a pókháló sz ötte be, inge szurtos, tetvek nyargalódznak rajta . Úgy rémlik
azonban, hogy ez a katona nem panaszkodik, hanem dicsekszik. "Szolgámnak a neve
Hányd-el-vesd-el-Gyurka. Magamnak a neve: bujdosó katona ." Valami pörnyeszín szo-
morúság ez. Folyton vissza-visszatér az ilyen sor: "Szegény árva fejem, nincs hová hajta-
ni." Ez az őszinteség pompája. A szegénység és a szenvedés pompája. Az öngúny pompá-
ja . A húség pompája.

A kuruc költészet anyagába - paradox módon - beleértjük az ellentábor, a la-

bancok politikai nézeteinek hangot adó verseket is. A labanc nemcsak az osztrákok
("német"), hanem a császárhú, a rebelliót elutasító magyar állampolgárok neve is.
Egyébként a labanc szó etimológiája is bizonytalan. Jókainak átadva a szót
(A magyar nemzet történeteregényes rajzokban) :

A labanc szó származhatik ettől a szótól: .Jandsknechr' [zsoldoskatona] . Az egy korú

krónikásoknál gyakran találjuk e szót .Jac" helyette, hasonlít a .Ja fanc" szóhoz , ami a
ruháról lecsüngő, szakadní készülő rongyot jelent. Ezt viselték azok a magyarok , akik
császári szolgálatban álltak. Egyenruhájuk, fegyverzetük hasonlított a kurucokéhoz,
ugyanolyan farkasbőr kacagánnyal, mely a bal vállat fedte , s a jobb kar alatt volt átkötve
a mellen , elöl széles nagy csattai, a vezéreknél drágakövekkel kirakott medállal, süveg-
jükből hosszan alácsüggő piros csákó; hosszúra eresztett hajuk a vállat verte. Az egyenlő
viselet meg a nemzeti összetartozás is lehet övé tette, hogy a labanc számtalanszor áttért
a kurucokhoz, és megfordítva, ahogy a forgandó sors hozta.
269
4. A FÜGG ETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-r740)

Jókai leírásából az is világos, hogy a kuruc és a labanc a magyar nemzeti legen-

dárium két nevezetes alakja. Az első nagy kuruckultusz a kiegyezés után, a 48-as
függetlenségi pártiak körében virágzott ki. A fanatikusan függetlenségpárti Thaly
Kálmán idealizáló kuruc költészeti antológiájába saját, régiesnek álcázott verseit
is belevegyítette. A hamisítás leleplezése az első világháború előestéjén hazafias
felzúduláshoz vezetett (Kovacs Sándor Iván 1996) .

4.2. Gyöngyösi István epikus költészete

Gyöngyösi Istvánnak a 17. század második felében keletkezett költeményei a ba-

rokk irodalom monumentális, túlvilági orientációjú és heroikus változataival
szemben az e világi élet kisebb eseményeit szólaltatták meg.!" Gazdag életmű­
vében központi téma a szerelem és a házasság, mégis némiképp félrevezető a sze-
relem epikusának vagy a hedonisztikus barokk költőjének nevezni őt (miként azt
az utókor értékelései gyakran teszik), minthogy a történelem és a politikum sem
kevésbé jelentős eleme költészetének, sőt vallásos verse is van. A tematikus újítás-
sal összefüggésben költészetében a szórakoztató és gyönyörködtető funkció elő­
térbe kerülése, az epikának a regény felé való elmozdulása érhető tetten. Gazdag
poétikai díszítettségű művei a 17. század második felében, de még inkább a 18.
században igazi sikerkönyvek voltak. Költeményei nemcsak a modern irodalom ki-
bontakozása előtti korszak legolvasottabb világi tematikájú művei voltak, de hosz-
szú ideig meghatározták a költői ízlés alakulását is.
A 17. században Gyöngyösi műveí nagyrészt kéziratban terjedtek, nagyobb ré-
szük nem is jelent meg nyomtatásban. A 18. században azután egymást érték a ki-
adások, nyolc munkája negyvenkét kiadásban látott napvilágot. Műveinek megíté-
lése a 18. század végén alapvetően megváltozott: az ekkor megjelenő új esztétikai
értékrend szempontjából alkotásai már korszerűtlennekmutatkoztak, elismertsé-
ge gyorsan hanyatlott. A költészetével- és követőivel- szemben megfogalmazódó
kritika műveit széteső szerkezetük, ajellemábrázolás hiánya és verselése miatt ma-
rasztalta el. Értékelésének megváltozásában a szövegek nyelvi-poétikaijellemzőin

121 Gyöngyösi költészetéhez a Balassi Kiadó Jankovics József ált al szerkes ztett szövegkiadását java-

soljuk: Gyöngyösi István , Márssal társolkod ó Murányi Vénus. Kiad. Jankovics József, Nyerges Judit. Bp.,
Balassi, 1998 ; Gyöngyösi István, Porábúl megéledett Fónix, avagy Kemény Ján os emlék ezete. Kiad . Jankovics
József, Nyerges Judit. Bp., Balassi, 1999 ; Gyöngyösi István , Thököly házassága, Kesergó Nimja-Palinódia .
Kiad. Jankovics Józs ef, Nyerges Judit. Bp., Balassi, 2000; Gyöngyösi István, Rózsakoszorú. Kiad. Jankovics
Józ sef és tsai. Bp., Balassi, 2002 ; Gyöngyösi István, Csalárd Cupido, Proserpina elragadtatása, Cuma vára-
sában építtetett Dédalus temploma, Heroida-fordítások. Kiad. Jankovics József, Nyerges Judit. Bp., Balassi,
2003 ; Gyöngyösi István , Új életre hozatott Chariclia . Kiad. Jankovics Józ sef, Nyerges Judit. Bp., Balassi,
2005.
270
 4.2. GYÖNGYÖSI ISTVÁN EPIKUS KÖL TÉSZETE

túl minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy azok - szemben a Kazinczy által
kanonizált Szigeti veszedelemmel- a nemzeti identitást megalapozó eposzt a m ű ­
faji hierarchia csúcsára állító elvárások horizontjában nehezen voltak értelmezhe-
tők. Bár a 19. és a 20 . században is akadtak méltatói (pl. Arany János, Kosztolányi
Dezső), megítélésében alapvető, pozitív változás csak a 20. század utolsó évtize-
deiben következett be. Költészetének irodalomtörténeti felértékelődése elótt el-
sősorban a modern esztétikai elvárások normatív alkalmazásával szakító, műveit
a retorikai műveltség horizontján értékeló történeti poétikai megközelítés nyitott
utat, rámutatva arra, hogy Gyöngyösi a klasszikus retorikát és poétikát jól ismeró
tudós költő volt. (A recepció történetérőllásd JANKOVlCSJózsef 2007.) Gyöngyösi
megítélésében a poétikai szempontok mellett gyakran felmerülnek az általa meg-
testesített (vagy megtestesíteni vélt) költószerepre vonatkozó negatív értékelések
is: az irodalomtörténészek egy része Gyöngyösiben a különböző arisztokraták
szolgálatában álló familiárist látja, és politikai nézeteinek rugalmas változtatása
miatt marasztalja el. Tevékenységét a korabeli politikai viszonyok kontextus ában
szemlélve ennél lényegesen árnyaltabb képhez juthatunk, és a költót a középne-
mesi rendi érdekek tudatos képviselójének is tekinthetjük. (K ölt őszerepének meg-
ítélésérőllásd AGÁRDI Péter 1972: 220-228; KIBÉDIVARGA Áron 1983: 549-553; JAN-
KüVlCS József 2000.)
A gazdag életmű teljes körű tárgyalása itt nem lehetséges, költészetének leg-
fontosabb jellemzói azonban jól szemléltethetők két hosszabb, általában az életmű
legfontosabb darabjainak tekintett m űv én, a Márssal társalkodóMurányi Vénuson
(a továbbiakban: Murányi Vénus) és a gyakran Kemény-eposzként emlegetett, Po-
rábúl megéledett Főnix, avagyKeményJános emlékezete c ím ű költeménye n (az élet-
műről áttekintést ad: BÁN Imre 1964, A GÁRDI Péter 1972) .
Gyöngyösi maga (Zrínyihez hasonlóan) históriának nevezi elbeszélő költemé-
nyeit, de tudatosan elhatárolja költói módszerét Tinódiétól. Kemény-eposzának
az olvasóhoz intézett, költői tudatosságáról és öntudatáról tanúbizonyságot tevő
előszavában azt hangsúlyozza, hogy "holmi régi fabulás dolgoknak, hasonlatos-
ságoknak és másféle leleményes toldalékoknak közbenvetésével" szaporította a
verseket azok "nagyobb ékességét" és "kedvesebb voltát" tartva szem előtt, miköz-
ben "a feltett dolognak valóságára" is vigyázott m űv ében . Gyöngyösi tehát a fiktív
elemek tudatos alkalmazása és a gyönyörködtetés funkciójának elótérbe állítása
révén elkülöníti költészetét a Tinódi-féle történetmondástól, de elódjéhez hason-
lóan megtörtént események elmondásában látja feladat át. A Gyöngyösi elbeszélő
költeményeinek históriaként való besorolásánál pontosabb műfaji megnevezésre
törekvő modern irodalomtörténet azzal a problémával találta szemben magát,
hogy e művekben több műfaj - az eposz, a házassági költemény (epithalamium) , a
históriás ének - jegyei megtal álhatók. egyik műfaj keretei közé sem illeszthet ők be
maradéktalanul. Gyöngyösi nem kikristályosodott műfaji normákat követett (ilye-
271
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1 740)

nek nem is léteztek a korban) , hanem a közönség igényeinek maximálisan megfe-

lelő egyéni szerkezetet alakított ki. A költemények szerkezetén még a szóbeli elő­
adásmód nyomai is felismerhetők, mindenekelőtt a szerepl őit gyakran megszólító
elbeszélő alakjában (GYENIS Vilmos 1980: 112-113). Sok hasonlóságot mutatnak
e művek a regény műfajával is, ezért verses regénynek is tekinthetők. Először Tol-
dy Ferenc alkalmazta a verses regény műfaji megnevezést rájuk, rámutatva, hogy
bennük az eposztól elt ér ően az "egyének kedélyvilága, egyesek élete vagy életök
egy érdekes momentuma nyernek költői tárgyalást" . Azóta az irodalomtörténet to-
vábbi, a regényszerűségre vonatkozó megállapításokkal gazdagította Toldy meg-
figyelését. (Összefoglalóan lásd JANKOVlCS József 200?: 532-533.)

4.2.1. Márssal társalkodó Murányi Vénus

Tematikailag a korabeli európai regényirodalommal rokonítja az l664-ben megje-

lent Murányi Vénust, hogy - szemben a régmúlt történeteket megverselő eposszal
- kortárs történelmi eseményt örökít meg , politikai és szerelmi szálat kapcsolva ösz-
sze az arisztokrata főszereplőkköré szervez őd ő történetben. A cselekmény alapjául
egy, a maga korában igen nevezetes, közszájon forgó, Gyöngyösi előtt már Jean de
Laboureur francia szerző által is feldolgozott történet szolgált: l644-ben a Habs-
burg-párti Wesselényi Ferenc nádor titokban szövetkezve Murány özvegy úrnőjével,
Széchy Máriával, megszerezte magának mind az addig I. Rákóczi György kezén lévő
murányi várat, mind Széchy Mária kezét. A húsz évvel az események után azokat
megverselő Gyöngyösi titkárként a nádor szolgálatában állt, m űv ét is a nádornak és
feleségének (költeménye főhőseinek) ajánlotta, s minden bizonnyal el is nyerte vele
tetszésüket. Műve azonban a házaspár dicsőítésénélsokkal gazdagabb értelmű.
A m ű szerelemkoncepciójának lényege - miként arra a cím is utal- a Mars és
Vénusz közötti hasonlóság: a szerelem is küzdelem. Ez az Ovidiusig visszavezet-
hető gondolat a 17. századi irodalomban a petrarkista típusú idealizáló szerelmi
költészet hanyatlását követően vált igazán elterjedtré . A Murányi Vénus tematikus
újítása nem pusztán a szerelem és a házasság középpontba állítása, hanem egy új,
a szerelmet időbeli dinamikus struktúrában megjelenítő, a szerelemért való fára-
dozást hangsúlyozó koncepció színrevitele. Gyöngyösi nemcsak azzal hajtott végre
újítást, hogy a szerelmet és a házasságot epikus költemény tárgyává tette, hanem
azzal is, hogy a szerelemért való fáradozásban az eposzi heroizmustól eltérő, az
udvarisággal összefüggő magatartási formákat jelenített meg. A Murányi Vénusban
a nádor személyéhez köthető etika és a várfoglalás története sajátos kétarcúságot
mutat. Wesselényit az elbeszélő eposzi hős höz méltóan a vitézség példaképeként,
a kardforgatás bajnokaként, és a nemesi etika kulcsfogalmait használva a "böcsü-
let" , a ,jó hír s név" , a "nemes vér" és a "nagy szív" megtestesüléseként írja le. Tettei
272
 4.2. GYÖNGYÖSI ISTVÁN EPIKUS KÖLTÉSZETE

azonban ellentétben állnak ezzel a jellemzéssel: nemcsak azért, mert töprengő,

a céljának eléréséhez vezető úton el-elbizonytalanodó hős, hanem azért is, mert
Murány meghódításában végső soron nem hősiessége, bátorsága és a kardforga-
tásban való kiválósága segítségével boldogul. A heroizmus eszmeiségével éles el-
lentétben az elbeszélő - Wesselényi perspektívájához k özelít ő - reflexiója szerint
"Kedvesb jószágunk nincsen az életnél", s ennek megfelelőerr nem is veszti sen-
ki életét a vár elfoglalásakor. A titkos várátjátszási terv ügyes kivitelezése során
ugyanakkor mindkét főhős járatosnak mutatkozik a színlelés és a leplezés techni-
káinak alkalmazásában.
A 17. században az udvari kultúra térnyerésével Eur ópa-szerte újfajta viselke-
dési minták és etikai koncepciók váltak egyre inkább meghatározóakká mind az
interperszonális kapcsolatokban, mind a politikai életben. Az udvari viselkedés
stratégiáinak részletes leírását megtalálhatjuk például Baltasar Gracián spanyol
moralista Oráculó manual címú könyvében (1647), amelyet a 18. században Faludi
Ferenc fordított magyarra Udvari ember címmel. A társadalmi interakció Gracián
szemében állandó harc. Ezt a harcot azonban már nem fegyverekkel vivják , nem
a testi erő vagy a bátorság a siker kulcsa. Gracián szerint az udvari társadalomban
a túlélésért, az előbbre jutásért folytatott küzdelem mindenekelőtt az egyéni cé-
lok és érzelmek eltitkolását, a vetélytársak megtévesztését követeli meg: ezt a célt
szolgálja a simulatio, illetve a dissimulatio, az egyén szándékainak, érzelmeinek
leplezése, illetve a valóditól különbözö szándékok és érzelmek színlelése. Az udva-
riság több , mint puszta viselkedési mód : újfajta racionalitás- és szubjetummodell
jelentkezik benne. A színlelés és leplezés k üls ő és belső szétválásán, a küls őnek
(a szavaknak, a tetteknek, az érzések testi jeleinek) az egyén érdekeit képviselő rá-
ció kontrollja alá vonásán alapul. Ebből kifolyólag az értelem szerepe itt már nem
valamely magasabb rendú elv képviselete, mint a reneszánsz idején még megha-
tározó arisztoteliánus vagy sztoikus etikában, hanem az egyén stratégiai céljainak
elősegítését szolgálja, a haszonelvú kalkuláció szolgálatában áll. Az udvari viselke-
dés kulcsfogalmává ennek megfelelően az erény helyett az érdek válik. Ezzel ösz-
szefüggésben a hírnév és a dicsőség is át értelmez ődik: ezek többé nem az erények
gyakorlásánakjutalmai, hanem a - csak a környezet véleményében konstruálódó
ítéletként megragadható - siker jelei. Az udvari ember törekvései ezért elsősorban
a kedvező látszat fenntartására, a másokban róla kialakuló vélemény manipulálá-
sára irányulnak. A színlelés nemcsak az egyén szintjén, de a politika színpadán is
mind elfogadottabbá vált a 17. században. Ezt tanúsítja többek között, hogy Justus
Lipsius népszerú, Laskai János által magyarra fordított Politica címú könyvében
a simulatio és a dissimulatio technikáinak alkalmazását kimondottan ajánlja a
fejedelem számára, és csupán a megcsalást és a hitszegést tartja etikai szempont-
ból elítélendőnek. CE jelenségekrő l részletesen lásd BENE Sándor 1999: 93-125;
Norbert ELIAS 2005: 99-144.)
273
4 . A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

Széchy Mária talpraesetten téveszti meg a váratlanul hozzá érkező Illyéshá-

zyt, azt színlelve, hogy örül látogatásának; hogy találkozhasson Wesselényivel,
színleg halászni megy; levertségét betegséggel magyarázva vérhast színlel , majd
haragot tettet cselédeivel szemben, hogy megfelelő lajtorját szerezzen. De Wesse-
lényi is alkalmazza a színlelést: a várhoz közelítve például a murányaljai faluban
Wesselényiék Illyésházy embereinek adják ki magukat, így tévesztve meg az ot-
tani tótokat. A színlelés a Murányi Vénusban mindenekel őtt azért játszik fontos
szerepet, mert Wesselényi Ferencnek és Széchy Máriának politikai okokból a kül-
világ felé titokban kell tartania a várátjátszás tervét. A titoktartás követelménye
azonban a kettejük közötti viszony alakulását is lényegileg meghatározza. A nádor
és a murányi özvegy szerelmének beteljesülése előtt ugyan komoly kűls ő akadá-
lyok állnak, a két főhős fáradozásai és gondolatai azonban jelentős részben nem
ezek leküzdésére irányulnak, hanem a másik fél érzelmeinek és szándékainak ki-
fürkészésére, annak eldöntésére, hogy szerelmük viszonzásra talál -e. A szerelmet
Cupido nyila mindkét hősben felébreszti ugyan , ám a szerelem kölcsönösségére
vonatkozó tudással csak az olvasó és az elbeszélő rendelkezik, a hősök nem. Szá-
mukra a bizonytalanság mindvégig fennáll, és ennek következtében a szerelem
ismeretelméleti kérdéssé is válik a szövegben. E probléma megoldását hivatottak
szolgálni az érzelmek valódiságáról való meggyőzés és meggyőződés szolgála-
tában álló különféle jelek, amelyek értéke rendre megkérdőjeleződikannak kö-
vetkeztében, hogy a kommunikáció a titkolózás, a színle lés és leplezés világában
zajlik. Ebben a világban minden jel egyaránt lehet színlelt és valós , és a kettő
között nem tehető különbség. A színlelés és a másik szándékában, érzelmeiben
való bizonytalanság már az udvarlásban is meghatározó szerepet játszik. A szere-
lemre lobbant Wesselényi fél, hogy igaz érzelmeit Mária nem viszonozza, és csúfot
űz belőle. Ezért a titkát rejtő levél átadásával megbízott küldöttét, Nagy Jánost
színlelésre oktatja, és arra is felhívja figyelmét, hogy az üzenet átadásakor Mária
tekintetéből próbálja meg kiolvasni az érzelmek igaz, mert akarattal nem befolyá-
solható jeleit. A levelet olvasó Mária is kételkedik Wesselényi szándékát illetően
(amihez nagymértékben hozzájárul a küldött által célja eltitkolására, színlelésre
használt - igencsak kétértelmű - uborka-küldemény), végül azonban Mária úgy
dönt, hisz Wesselényinek -legalábbis levelében azt írja: "Igaz szándékodat értem
leveledben". A bizonytalanság azonban nem tűnik el a felek megegyezése után
sem. Amikor a megbeszélésre igyekvő Wesselényiék útközben fegyveres hadakkal
találkoznak, elbizonytalanodnak és Mária kétszínűségére gyanakodnak: "Titkos
csalárdságtúl nemdenem félhetett? / Egy asszony szavára bízván élteket". Amikor
a két szerelmes szemtől szembe találkozik, Máriában Wesselényi félreérthető sza-
vai ébresztenek kétségeket, joggal, hiszen a nádor tréfából Máriát rabjának nevezi,
nőrablásról beszél. Wesselényi kísérőiben még közvetlenül a várba való bejutás
előtt is kételyek támadnak, amikor odaérkezve nem találják a Mária által ígért lét-
274
 4.2 . GYÖNGYÖSI ISTVÁN EPIKUS KÖLTÉSZETE

rát, a nádor azonban ekkor már eltökélt: "Szavaiban kétes nem lehetek annak, /
Ki igazságában sok jele im vannak, / Az igaz szeret ők, mint Sirén, nem csalnak, /
Mérget méz szín alatt az bal szívek adnak". A nádor által emlegetett jelek között
különösen érdekes a Mária által küldött színes (sárga borítóval álcázott zöld) le-
vél. A színek és érzelmek kapcsolatát rögzítő színkódnak ilyenfajta alkalmazása
a színlelés egy sajátos módja, a külvilág megtévesztését szolgáló stratégia. Az ér-
zelmeket feltáró és mégis elrejtő színlelés azt is mutatja, hogy a két főhős közötti
kommunikációból a használt kód kiiktatja az individualitást, az érzelmek szemé-
lyességét. Így van ez a Mária által Wesselényi megerősítése céljából küldött zöld
zománcos óra esetében is: a nyelvben meg nem jeleníthető érzelmek a tárgyakra
vetülnek, a tárgyak az érzelmek kifejezőivé válnak. Az udvari nyelvhasználatra ál-
talában jellemző, hogy nem a saját érzelmek vagy gondolatok kifejezése a fontos
(sőt, ez kimondottan nem kívánatos), hanem a másik befolyásolása: a nyelv kifeje-
ző és ábrázoló funkciója háttérbe szorul az apellatív funkció rovására.
Miközben a vár meghódítását az elbeszélő i reflexió a heroikus etika kódja sze-
rint mint a nemes becsvágyból eredő nagy tettet értelmezi, a két szerelmes egy-
másra találását és a várátjátszás történetét előadva Gyöngyösi az udvariság - az
eposzi hősök viselkedésétől idegen - stratégiáit is közvetíti olvasóinak (lásd erről
LAczHÁZ! Gyula 2004; FAZEKAS Sándor - WÁDI Gergely 2007). Hasonló kettősség
figyelhető meg a szerelem költeménybeli ábrázolásában is. AGyöngyösi által kifej-
tett szerelemfilozófia azt hivatott alátámasztani, hogy a szerelem - mivel az égben
köttetik - anélkül is felébredhet, hogy a két fél előzőleg találkozna, látná egymást.
A protagonisták közötti szerelmet nem is az Isteni tökéletességet megjelenítő, s
ezért objektív szépség látványa idézi elő, mint a neoplatonikus szerelemtanokban,
de nem is csupán az égi beavatkozás: amikor Széchy megkapja a nádor levelét,
Cupido nyila mellett szíven találja a Wesselényi név is, és a nádorral k ötend ő
házasság felsejlő előnyei nem kis szerepet játszanak pozitív reakciójában. A sze-
relem kialakulása ebből a szempontból az egyének szubjektív értékítéleten ala-
puló választásán alapul. A szerelem fellobbanása végső soron kettős indoklást
kap: az allegorikus égi beavatkozás mellett földi okok is serkentik. A párválasz-
tás nyilvánvalóan előnyös Wesselényinek, hiszen hozzásegíti a császári udvar ál-
tal rárótt feladat végrehajtásához, de Széchy Mária érdekeivel is egyezik , amely
emiatt akár pusztán érdekszövetség is lehetne. Gyöngyösi azonban igazi szenve-
délyes szerelemként ábrázolja Wesselényi érzelmeit. Ezt mutatja többek között,
hogy a Széchy Máriával randevúzó férfit szerelme túllendíti a ráció korlátain: el-
búcsúzván tőle, Wesselényi - megfontolatlanságával az egész akció sikerét téve
kockára - szerelme után szaladna, ha Vadászi Pál nem tartaná vissza őrült szán-
dékától (II, 348).
Míg az eposz világát meghatározó, kardforgatásra alapozott, dicsőség-köz­
pontú vitézi értékrend kulcsfogalma az erény, a színlelésre épülő magatartásé az
275
4. A F ÜGG E TL ENS ÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

egyéni érdek. A színlelés szükségessége összefügg azzal a Gyöngyösi által leírt és

elbeszélői reflexiókban kárhoztatott állapottal, melyet az "egyenetlenség", azaz az
egyéni célok követése jellemez. Bár az elbeszélő szerint Wesselényi erényes tettei
az egyenetlenséggel szemben a követendő mintát jelenítik meg , kérdéses, vajon
tényleg a közös ügyet szolgálják-e. A várátjátszás, melya császártól kapott feladat,
Wesselényi egyéni érdekeivel is egybevág: miután megszerzi Széchy Máriát és a
várat, egyre magasabb tisztségeket szerez, egyre nagyobb méltóságok szállnak
vállaira - hála a császár kegyének. Az érdek fontosságát mutatják olyan mellék-
szereplők is, mint Nagy János és Kádas, akik számára a pénz jelenti az elsődleges
motivációt. Gyöngyösi olyan történetet konstruált, amely azt sugallja, hogy a kö-
zösség érdekeinek szolgálata és a privát vágyak beteljesülése harmonizálható,
Vénusz és Mars szolgálata nem kerül ellentétbe.
A Murányi Vénusban tetten érhető individualizmus szétfeszíti az eposz korláta-
it. Az erény, a heroizmus e m űben már csak látszatként, a nemesi önreprezentáció
részeként jelenik meg. Abban, hogy a m ű világa távol esik az eposzi heroizmus-
tói, nem csupán a pusztán szavakban képviselt hősi eszmény és a hősök tényle-
ges cselekedeti közötti különbség, és nem is csupán a szenvedélyes szerelem és
a hősiesség kódjainak a színlelés és az érdek vezérelte cselekvési mintákkal való
keveredése játszik szerepet. Jelentősen hozzájárul az is, hogy a várfoglalás és a
házasság története a sorok között megcsillanó humor, az irónia, a komikum sok-
szoros fénytörésében jelenik meg . Az uborka-k üldem ény miatti bonyodalmak,
Wesselényiék nehézkes feljutása a lebocsátott létrán, Illyésházynak a várfogla-
láskor az ijedtségtől hasmenést kapó hadnagya, a bolhák csípése miatt a várban
mezítelenül fel-alá rohangáló öregasszony az alacsonyabb műfajokkal rokonsá-
got mutató mozzanatok. A humor különböző megjelenési formáihoz hasonlóan
a szórakoztatás, a gyönyörködtetés funkciója kerül előtérbe a cselekmény előre­
haladását megszakító nagy számú mitológiai vagy leíró kitérőben is, mint amilyen
pl. Cupido két (a boldog és a reménytelen szerelmet allegorikusan megjelenítő)
kertjének részletes bemutatása. Emellett számos moralizáló reflexí ót is tartalmaz
a költemény, mint például a pénzre, a szerelem és a harc hasonlóságára, a ne-
messég erkölcseinek hanyatlására vonatkozó elmélkedő betétek. Ezek akitérők
jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a szerelemr ől. vitézs égr ől . pénzről, a haza
sorsáról egyaránt szóló vaskos humort és tudós mitológiai rn űveltséget is felvo-
nultató költemény sokféle olvasói igény kielégítésére válhatott alkalmassá (NAGY
Levente 2001 : 101-104) . A Murányi Vénus derűs, humoros részletekben gazdag
világa éles kontrasztban áll keletkezési idejének komor történelmi szituációjával,
a fenyegető török offenzíva okozta félelmekkel. Ez az ellentét is inspirálhatta R.
Várkonyi Ágnes allegorikus értelmezését, mely szerint Gyöngyösi m űve valójá-
ban aktuális politikai mondanivalót hordozott, és a "Magyar Márs " Zrínyi Mik-
lós és Murány ura, a "Murányi Vénus'', Wesselényi Ferenc között szerveződött
276
 4 .2. GYÖNGYÖSI ISTVÁN EPIKUS KÖLTÉSZETE

Habsburg-ellenes szándékú titkos szövetséget írja le (R. VÁRKONYI Ágnes 1987).

Az kétségtelen ugyan, hogy a mú egy titkos szövetséget ír le, de meggyőző érvek
nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy maguk a kortársak ilyen allegorikus
módon értelmezték volna. Avészterhes történelmi helyzetre való utalások múbe -
li hiányára pedig kézenfekvő magyarázat, hogy Gyöngyösi célja éppen az olvasók
komor kedélyének felvidítása volt.

4.2 .2. Kemény János emlékezete

A Murányi Vénushoz hasonlóan a kortárs történelemből vett események képe-

zik a Porábúl megéledett Főnix, avagy Kemény János emlékezete cselekményének
alapját is: II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata, Kemény János tatár fog-
sága, házassága, fejdelemmé választása és halála. A mú minden bizonnyal még
1665-1670 között, a Wesselényi-összeesküvés idején keletkezett, de nyomtatás-
ban csak 1693-ban látott napvilágot, feltehetőleg politikai okokból. Eldöntetlen
kérdés, vajon öncenzúra vagy k ülső kényszer eredménye-e, hogy a nyomtatott
műb ől elmaradt az a Zrínyi Ájiumának ismeretéről tanúskodó, Montecuccoli- és
Habsburg-ellenes kijelentéseket is tartalmazó reflexió, amelyet az újabb szöveg-
kiadások visszaillesztenek a műbe (JANKOVICS József 1999: 283-285). A politikai
és a hadi események ebben a szövegben is szerelmi szállal kapcsolódnak össze, a
köz- és a magánügyek viszonya azonban egészen másként alakul, mint a Murányi
Vénusban. Míg ott az egyéni és a közösségi célok harmonikusan illeszkednek egy-
máshoz, a Kemény-eposzban a két szerepkör ellentétbe kerül egymással: a közössé-
gi feladatok elvállalása, a hadvezéri, majd a fejedelmi pozíció elfoglalása a privát,
házassági boldogság elvesztéséveljár, és végül a főhős halálához vezet.
A Murányi Vénus Wesselényijéhez hasonlóan Kemény János alakja is ajó hír és
a dicsőség megszerzése köré épülő vitézi heroikus etika eszményének megteste-
sülése, ezzel emelkedik a hazaszeretet és a dicsőség keresésének hiánya, az "el-
fajzás" jellemezte környezete fölé . Hősiessége azonban nemcsak a csatamezőn, a
hazáért folytatott harcban mutatkozik meg, hanem a szerencse forgandóságával
szemben is. A szerencse változandóságára vonatkozó utalások, a szerencs ér ől
való elmélkedések, vigság és szomorúság váltakozó állapotainak leírása átszövik
a művet, s miként azt a propozíció is rögzíti, a történet végső soron Kemény (és
vele együtt Lónyay Anna , valamint Erdély és a magyarság) sorsának, szerencsé-
jének hol jobbra, hol rosszabbra fordulását örökíti meg. Ez a gondolat teremt
folytonosságot a költemény két, tematikailag k ül önb öző szerkezeti egysége, az
Annával való szerelmi és házassági kapcsolat történetét leíró első két könyv, va-
lamint a politika és hadakozás színterén játszódó harmadik könyv között. A sze-
rencse forgandóságával szemben helytálló, a reményt el nem vesztő, majd a haza
277
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

érdekében életét is kockáztató és végül elbukó hős alakjában a mártír sorsa raj-
zolódik ki. (A szerencse jelentőségéről a Kemény-eposzban lásd POROGl András
1986: 600-601; AGÁRDI Péter 1972: 66.) A küzdelemben életét vesztő eszményi
főhős sorsa a Szigeti veszedelem várvédő Zrínyijének mártíromságához, Gyön-
gyösi költeményében azonban nincs utalás arra, hogy hősi halálával Kemény
túlvilági boldogságot nyerne. Helytállásánakjutalma csupán az ezt megörökítő
emlékezet, jó hírének fennmaradása. Erre utal Gyöngyösi m űv ének címe is: a fő­
nix, a poraiból feltámadó mitológiai madár allegóriája a balszerencse után talpra
álló, majd elbukó hős halál utáni, hírnévben való feltámadását, "életének halála
után is élő emlékezeti"-tjelenti.
A Kemény-eposz modern értelmezései sajátos kettősséget mutatnak. Az értel-
mezők egy része tragikus hősnek látja Keményt, mások viszont inkább a tragikum
hiányát érzékelik és tartják meghatározónak. (AGÁRDI Péter 1972: 69; BÁN Imre
1964: 189; NAGYLevente 2001: 106.) A m ű maga mindkét értékelésnek alapot ad .
Jóllehet Kemény jellemzésében a hazáj áért k üzd ő és azért életét áldozó nagyszí-
vű hős, valamint a szerencse forgandóságával dacoló mártír alakja meghatározó,
sorsának értelmezésében a m ű ambivalens. Az elbeszélői reflexiók eldöntetlenül
hagyják azt a kérdést, hogy a szerencse tündérsége, változékonysága, vagy az örök
Isten bölcs rendelése felelős-e Kemény sorsának alakulásáért. Olyan reflexiók is
olvashatók a rn űben, amelyek a hadi vállalkozást magát kérdőjelezik meg, mint
például a következő, a főhős élettörténetének tanulságát összegző elbesz él ői meg-
szólalás: "Igy pecsétlette meg édes hazáj ához / Szíves szeretetit, amelynek dolgá-
hoz / Aki az után fog, úgy nyúljon kardjához, / Hogy ne szabja az is azt maga nya-
kához" (III, VI, 115). A Wesselényi-összeesküvés kontextusában ez a megjegyzés
az elhamarkodott szervezkedés veszélyeire való figyelmeztetésként is értelmezhe-
tő (AGÁRDI Péter 1972: 73), de általában véve a heroikus eszmény hanyatlásáról is
tanúskodik. A hős példaszerűségének és tettei transzcendens értelmének megkér-
dőjeleződése következtében az eposz hatásmechanizmusa - a tökéletes hős iránti
admiratív identifikáció - is veszélybe kerül.
Az eposz i hatást, a főhős sorsának példaértékűségét további tényezők is elbi-
zonytalanítják. Mindenekelőtt a pátosz, a monumentalitás, a heroizmus retori-
kájának hiánya, amit jól szemléltet ez a végső csatajelentből vett részlet: "A sűrű
lövések dongó bogarai / Szaporán repdesnek, mint méhek rajai". A m ű egyes rész-
letei akár az eposz paródiájának is tűnhetnek, mint a Kemény vadászatát bevezető
kutya-seregszemle (KOVÁCS Sándor Iván 1996: 24) . A pátosz hiányával szorosan
összefügg a szerelemnek a m űben igen nagy teret kapó megjelenit ése is. Jóllehet
Kemény és Lónyay Anna boldogságáról csupán néhány versszak emlékezik meg,
a házasságig vezető út és az elválás okozta gyötrelmek megjelenit ése nagy teret
kap a m űben. Míg előbbi a Murányi Vénus szerelemábrázolására, utóbbi a Szigeti
veszedelem Delimán-Cumilla epizódjára emlékeztet. A dicsőség keresését előnyben
278
 4.2. GYÖNGYÖSI ISTVÁN EPIKUS KÖLTÉ.SZETE

részesítő férfi és az ezt a családi boldogság nevében elítélő női álláspont összecsa-
pásában figyelemre méltó a külső és a belső, a tett és az érzelem különbségének
a Szigeti veszedelem hőseitől idegen megjelenítése: a dicsőség keresését választó
Kemény "Noha nem tetteti, de szívét bú állja, / Anna új szerelmét elhadni sajnál-
ja". Az eposz világától idegen elem az is, hogy Kemény olyan világban képviseli
a heroikus eszményt, amely inkább a színlelés és a csalárdság mintáit követi. A
Murányi Vénushoz hasonlóan a Kemény-eposz is a látszat, az érdek, a színlelés által
meghatározott világban játszódik. Nemcsak a tatár kán kísérli meg színlelt barát-
sággal és hitszegéssel tőrbe csalni Keményt, de társai is csalárdnak bizonyulnak.
Míg a Murányi Vénus a megengedhető, mert nélkülözhetetlen színlelést viszi szín-
re, itt a színlelés etikailag elítélendő fajtái jelennek meg, miként azt az erre vonat-
kozó terjedelmes, Lipsiusnak a Politicában kifejtett nézeteit visszhangozó reflexió
bizonyítja . A dicsőségközpontú nemesi etikát megtestesítő Kemény maga nem él
a színlelés eszközével, és mások színlelését sem mindig látja át : az érdeket köve-
tő, színleléssel élő környezettel szemben erényessége, egyenessége és hősiessége
révén példaszerű, de egyúttal anakronisztikus, Don Quijote-i vonásokat sem nél-
külöző hős.
A Kemény János emlékezete ugyan sokkal eposzibb t árgy át versel meg, mint a
Murányi Vénus, de - a fenti okokból- mégsem tekinthető eposznak. A Szigeti vesze-
delmetjól ismerő és Zrínyi eposzát több helyen is imitáló Gyöngyösi annak heroiz-
musától nagyon távol álló világot alkotott (Kovxcs Sándor Iván 1996: 46), amely-
ben a vitézi hősiesség is csak látszat. Gyöngyösi e művének sajátossága (Murányi
Vénusához hasonlóan) éppen az, hogy a főhős sorsának a vitézi-heroikus eszmény
keretében való értelmezését keresztezi a béke és a gyarapodás értékeit preferá-
ló perspektíva. A főhős példaértékűségének elbizonytalanodásával, acélelvűség
kérdésessé válásával függ össze a szerkezet fellazulása, a nagy számú kitérő és be-
tét, mint például a vadászkutyák szemléje, a Hírről való elmélkedés, Kemény álma
vagy a kovácsok szemléletes leírása. Az utókor (Zrínyi feszesen komponált, sodró
lendületű eposzát tekintve mércének) a digressziók nagy száma miatt többnyire
szétesőnek, aránytalannak és végső soron elhibázottnak ítélte Gyöngyösi művé­
nek szerkezetét. Egyetértés mutatkozik azonban abban, hogy az elokúció szem-
pontjából ez a költő legtökéletesebb műve : nemcsak a retorika minden eszközének
ismeretéről és ügyes alkalmazásáról tanúskodik, de magát a nyelv retorikai ter-
mészetét állítja előtérbe. Az elokúció szintjén különösen szembetűnő a tökéletes,
concetto-szerű rímek és a szójátékok használata, amelyek közül a legfontosabb a
költemény több pontján megjelenő, a szerencse tematikájával szervesen össze-
függő "Kemény-kemény-remény" : az első két könyvben előforduló "Kemény-re-
mény" szójáték még a bizakodást jelzi, a harmadik könyvben a .Kemény't-re már
a "nincsen remény" felel, és a "kemény-Kemény" válik meghatározóvá. (Erről és
az elokúció más eszközeirőllásd JANKOVlCS József 1999.) A homonímiára és a pa-
279
4. A FÜGGETLENSÉG[ KÜZDELMEK KORA (1670-[740)

ronomáziára (azonos vagy közel azonos hangzású, de eltérő jelentésű szavak ő s z­

szecsendítésére) épülő szójátékok nemcsak rímhelyzetben, de soron belül is meg-
jelennek, pl.: "Tőr, nem p őr nevelé hajdan az értéket"; vagy: "Most fogott foglyaid
nem mindfoglyok lévén, / Azok közt tőrödben sólyom is kerülvén". Ezek a csodál-
kozást, gyönyörködést kiváltó concett ószer ű szójátékok az egymástól távoli jelen-
tések összekapcsolásával, a jelentésadásnak a hangalak hasonlóságából kifolyólag
látszólag természetes, de valójában nagyon is mesterkélt - a beszélő szellemessé-
gét tükröző - voltával magát a jelentésadás mikéntjét áHítják a középpontba. Ha-
sonlóak ebben azokhoz az allegóriákhoz, amelyek Lónyai Anna sorsát értelmezik
- lásd Thisbe és Ariadné képét, amely Kemény Lónyay Annától kapott gyűr űjén
látható - , vagy a címbeli, a főszereplő sorsának értelmet adó főnix-allegóriához.
Költői önreflexiónak is tekinthető Kemény Lónyay Annához küldött követének, a
színlelésben és a tréfában is járatos Décsei Bálintnak az alakja . Nemcsak azért,
mert - a m ű fő eszméjével összhangban - a szerencse forgandóságára okítja Ke-
ményt, hanem azért is, mert a Lónyai Anna válaszának tolmácsolásakor előadott
kis performanszában excesszív módon aknázza ki a nyelvjátékok nyújtotta lehető­
ségeket, elnyerve ezzel patrónusa tetszését.

4.3. Az epika

4.3.1. Önéletrajzi narratíva és emlékírás

A kora újkorban az íráshasználat mind szélesebb körben való elterjedésével pár-

huzamosan egyre gyakoribbá vált az emlékezés írásos rögzítése. A kollektív em-
lékeket megörökítő írott dokumentumok mellett igen nagy számban ismerünk az
egyénnek a környezetéhez való viszonyát, az egyén életvilágbeli tapasztalatait
reflektáló nem fikciós szövegeket is. Ezek között vannak az eseményeket közel
egyidejűleg megörökítők, mint az éves, havi vagy napi rendszerességgel készített
feljegyzéseket tartalmazó naplók, útinaplók, kalendáriumi feljegyzések, levelek
vagy követi jelentések. Az emlékírás másik nagy csoportját olyan önéletrajzi vagy
történeti emlékezések alkotják , amelyek az egyén életét, élete egy szakaszát, vala-
mely történelmi eseményt vagy korszakot a visszatekintés perspektívájában jele-
nítenek meg. A visszatekintő emlékezések között jellemző az emlékező szubjektív
nézőpontjának, egyéniségének egyre hangsúlyosabb megjelenése. Ez leginkább az
önéletrajzi narratívát követő emlékezések növekvő számában érhető tetten. Az ön-
életrajzi jellegű emlékírások között egyaránt vannak erősebb introspektív jellegű,
az önmegfigyelésnek, az önreflexiónak, a személyes élmények és a magánjellegű
tapasztalatok elemzésének nagyobb teret adó szövegek, és olyanok , amelyekben a
280
 4 .3. Az EPIKA

történeti kontextuson, a k üls ő eseményeken, a közügyeken van a hangsúly. Ennek

alapján szokás megkülönböztetni a szubjektívebb, az egyén sorsára koncentráló
önéletírásokat és a k űls ő eseményekre fókuszáló emlékiratokat (memoárokat).
Mivel az önéletírás modern alakzataihoz viszonyítva a kora újkori önéletrajzi jelle -
gű szövegek közös vonása, hogy a k üls ő események aránylag nagy súllyal szerepel-
nek a belső történésekhez képest, e két típus a korszakban általában nem k ül őn ít­
het ő el egymástól élesen. Rákóczi Ferenc tudatosan megkülönböztette a tetteiről
számot adó emlékiratait a személyesebb hangvételű, lélekrajzát tartalmazó val-
lomásaitól, de Kemény János vagy Bethlen Miklós önéletírásában e két tényező
együtt szerepel: ezért ezek emlékiratnak is nevezhetők. (Az emlékirat megneve-
zést az irodalomtörténet-írás gyakran tágabb értelemben is használja a szubjek-
tív nézőpontot erőteljesebben érvényesítő emlékírások átfogó megnevezésére, ily
módon különítve el ezeket a történeti munkáktól. Tekintettel az emlékirat fo-
galmának többértelműs égére. a következőkben csak abban az esetben használ-
juk, ha a szerz ő kimondottan emlékiratnak nevezi művét.) Az emlékeit az írás
segítségével rögzítő egyén élete különböző helyzeteiben az emlékírás kül őn­
böző módjait is használhatta: sok szerz ő esetében tudjuk vagy feltételezhetjük
például, hogy önéletírásuk elkészítésekor más jellegű feljegyzésekre, naplókra,
levelekre támaszkodtak. Az emlékírók nem szépírói szándékkal, irodalmi ambí-
cióval készítették műveiket, ennek ellenére a 20 . században több szerz ő műve
szépirodalomként kanonizálódott. Az emlékírások közül elsősorban a szubjektív
nézőpontot hangsúlyosan megjelenítő visszatekintő emlékezések, az egyén jel-
lemét, világról alkotott elképzeléseit árnyaltan megjelenítő önéletírások váltak
az irodalomtörténeti hagyomány részévé, ezért a következőkben is e szövegek
állnak a középpontban.
Az önéletrajzi narratívát alkalmazó emlékírás nemcsak Magyarországon, de
általában a kora újkori Európában népszerű múfaj volt a 16-18. században (leg-
nevezetesebb képviselői: az itáliai Benvenuto Cellini és Girolamo Cardano, fran-
cia nyelven Saint-Simon herceg és Retz bíboros, angol nyelven a puritánus John
Bunyan) . A 17. és a 18. századból mintegy két tucat magyar nyelvű önéletírást is-
merünk. A következőkben a kora újkori önéletrajzi emlékezések általános jellem-
zőinek áttekintése után az irodalomtörténeti hagyomány által legtöbbre értékelt
szerzők (Kemény János, Bethlen Miklós, Rákóczi Ferenc , Bethlen Kata) művének
részletesebb tárgyalása következik.
Narratológiai szempontból az önéletírások általános jellemzőjének a szerző , az
elbeszélő és a főhős énjének azonossága tekinthető: a múltbeli énjéről az önélet-
írás retrospektív aktusában író elbeszélő az írás során teremti meg az utókor szá-
mára saját alakmását, mely hasonlíthat az empirikus szerz ő más forrásokból meg-
ismerhető személyére, de jelentős mértékben különbözhet is attól. Az önéletrajzi
emlékezések növekvő száma és az individuum modern alakzatainak a reneszánsz
281
4 . A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (16 70-1740)

korától kezdődően megfigyelhető megjelenése közötti szoros kapcsolat, amely-

re először Jacob Burckhardtnak a reneszánszról szóló könyve (Jakob BURKHARDT
1978) muratott rá, a mai napig meghatározza e szövegek értelmezését, és lehet övé
teszi az önéletírás elterjedésének beillesztését az individualizmus fokozott kitelje-
sedésére vonatkozó nagy történelmi elbeszélés keretei közé. Az individualizációs
folyamat legfontosabb tényezői között megnevezhető a társadalmi szerepiehető­
ségek növekvő köre, és ezzel összefüggésben az egyén növekvő felelőssége élete
alakításában; az önvizsgálat szükségességét hirdető vallási irányzatok térhódítá-
sa; az egyéni imádkozás gyakorlatának a személyességet, az önreflexivitásra való
hajlamot előmozdító hatása; a felekezeti és politikai küzdelmek okozta megráz-
kódtatások, a felgyorsult idő, a történelmi viszonyok változékonyságának tapasz-
talata. Az önéletírás kibontakozását elősegítő tényezők között alapvető, egyben a
szerz ők körét társadalmi státuszuk szerint is meghatározó elem a növekvő mér-
t ék ű alfabetizáció is. Az individualizációs folyamat és az önéletrajzi emlékezések
elterjedése közötti kapcsolat azonban nem terelheti el a figyelmet arról, hogy az
individuum kora újkori önéletrajzi szövegekben felismerhető alakzatai lényegesen
különböznek annak modern koncepcióitól. A modern önéletrajzoknak az euró-
pai kultúrában a 18. század végétől megszilárdult normái a műfajt a lelki mély-
séggel rendelkező egységes személyiség őszinte feltárulkozásaként, transzparens
megmutatkozásaként, lelki-szellemi fejlődésének szépírói erényeket is felmutató
megjelenítéseként határozzák meg. A kora újkori önéletírások ezzel szemben nem
csak, vagy nem elsősorban az individuális élményekről, tapasztalatokról adnak
számot, hanem az egyén környezetéhez való viszonyát olyan narratívában mutat-
ják be, amelybenjelentős szerepet kapnak a küls ő események is, legyenek azok egy
kisebb vagy nagyobb közösség politikai, társadalmi, történelmi eseményei vagy a
családi viszonyok alakulása. Az újabb kutatások arra is rámutattak, hogy a kora
újkori egyént sokkal inkább jellemzi az, hogy k ülönb öz ő horizontális és vertikális
viszonyokban, azaz társadalmi relációkban és Istenhez való viszonyában azonosít-
ja önmagát, mint a külvilággal szembeni autonómia, ahogyan azt Burckhardtnak
a reneszánsz individuum genezisére vonatkozó gondolatai sugallanák. Ezzel függ
össze, hogy az önéletírásokban a magánjellegű és a k öz érdek ű események világa
nem válik szét mereven. Az intimitás elkülönült, önálló szférája és az ehhez kap-
csolódó érzésvilág legfeljebb csíráibanjelentkezik. A 17. századi emlékírók m űvei­
ben nem találunk a mai értelemben vett int im kapcsolatokat (barátság, szerelem,
a családtagok iránti érzelmek) , és a gyermekkori emlékek sem játszanak jelentős
szerepet, ha egyáltalán felbukkannak. A 17-18. századi önéletrajzi írások szerz őí
számára igen fontos ugyanakkor a különféle betegségek és az ezzel összefüggő fi-
zikai állapotok részletezése. (Az önéletírások tematikai jellemzőirőllásd S. SÁRDI
Margit 2007.) Ezen jellemzőik miatt a kora újkori emlékírók művei sokszor távol
esnek a mai olvasói elvárásoktól, s ez megnehezíti befogadásukat; a történeti meg-
282
 4 .3. Az EP IKA

értés szempontjából az önéletrajzok felépítését meghatározó korabeli kulturális

kódok és retorikai eljárások tanulmányozása a termékeny megértés elófeltételét
képezi. Az önéletírások mint az egyén életére vagy élete egy szakaszára vissza-
tekintő, annak tényeit tudatosan narratívába rendező szövegek , túl azon, hogy ér-
dekes kortörténeti dokumentumok lehetnek, különösen sokrétűen vallanak a kor
individuumszernl élet ér ől, az önértelmezés lehetséges gondolatalakzatairól, az
egyén és a külvilág korabeli konfliktusairól.
Az írás médiumában testet öltő visszatekintő emlékezés a legtöbb esetben va-
lamely, az egyén életében sorsdöntő fontosságú eseményhez, megrázkódtatáshoz
- politikai kudarchoz, üldöztetéshez, bebörtönzéshez - kapcsolódik. Az emlékirás
nem csak azt tehette lehet övé szerzője számára, hogy saját élete és a történelem
eseményeit narratív sémába rendezze, ily módon értelmet adva a történések so-
rának. Az emlékezések megírásának motivációi között elsőrendű fontosságú a
nyilvánosság, az utókor és Isten előtti önigazolási szándék, de sok esetben az ön-
életírások szerz ői hasznos, épületes példának is szánják élettörténetüket. Az em-
lékírásnak nem voltak kikristályosodott, a poétikában rögzített szabályai, az ön-
életírók különféle narratív sémák közül választhatták ki a sorsuk értelmezésére
leginkább alkalmasnak tartott keretet.
Az emlékírók műveinek korabeli recepciójáról, az olvasói elvárásokról sajnos
nagyon kevés információnk van, jóllehet a 19. századig nagyrészt kiadatlan em-
lékíró dokumentumok jelentős számú kéziratos másolata arra utal, hogy népsze-
rű olvasmányok voltak. A kora újkori emlékírások modern recepciója kettős arcot
mutat: míg a 19. század és a 20. század elejének filológiai olvasatai elsősorban e
művek történelmi dokumentum-értéke iránt mutattak érdeklőd ést, az újabb iro-
dalomtörténeti értékelések a modern szépirodalom horizontja felől közelítettek e
szövegekhez. Az emlékírók m űveinek szépirodalomként való olvasása Szerb Antal
és Németh László értékelései óta élő hagyomány az irodalomtörténetben: ezekben
az olvasatokban elsősorban a modern önéletrajzok és regények megelőlegezésének
tekinthető részletek, a személyesség megnyilvánulásai válnak érdekessé és érté-
kessé. (SZÁVAI János 1988: 12-17.) Az esztétikai értékre alapozó irodalomtörténet
Bethlen Miklós önéletírásában látja az emlékírás csúcspontját, a műfaj ideális jel-
lernz őit ebből absztrahálva a korábbi én-dokumentumokat az ezekhez vezető fejlő ­
dés lépcsőinek tekinti. Történeti perspektívában fontos megjegyezni, hogy Kemény,
Bethlen vagy Rákóczi emlékirata az é nrő l való írás egyetlen változatát, a művelt,
vezető politikai szerepet játszó elit önreprezentációt is szolgáló íráshasználatát tes-
tesíti meg (TóTH Zsombor 2006: 333-405) . Az önéletírással és a történelmi jellegű
emlékírással kapcsolatban az irodalomtörténet-írásban gyakran megjelenő véle-
mény, hogy az a magyar irodalomból hiányzó regényhez hasonló szerepet töltött
be, és így a később kibontakozó regényirodalom előzményének tekinthető. Az ön-
életírások jellegzetességeinek történeti megértése szempontjából ez a modern kor
283
4 . A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

műfaji hierarchiáját irányadónak tekintő és azt a múltba visszavetíteni igyekvő fel-

vetés aligha mutatkozhat célravezetőnek, teljesen alaptalannak azonban mégsem
nevezhető. Rokonságot tart a regénnyel az emlékírás, amennyiben nem az eposz
követelményei szerint idealizált, valamely absztrakt eszme szolgálatában álló egyé -
neket, hanem konkrét ind ividuumok életvilágbeli tapasztalatait, konfliktusait te-
matizálja; és abban is, hogy a kötetlen prózai múfaj nagy stiláris szabadságot bizto-
sít az emlékírónak, egyaránt lehetövé téve az élő beszéd fordulatainak, külőnböz ő
stílussz inteknek vagy a bonyolult barokk körmondatoknak az alkalmazását.
Az önéletírások az emlékírás jól elkülöníthető csoportját alkotják, de szoros ro-
konságot mutatnak az egyénnek és korának való emlékállítás igényéből keletke-
zett más szövegekkel, így a korabeli történetírás olyan, a szubjektív nézőpontot
erőteljesebben érvényesítő formáival, mint amilyen Szalárdi János 1662-1664
között írt Siralmas magyar krónikája (amelyből a 19. század derekán kiadója, Ke-
mény Zsigmond saját regényeihez is inspirációt merített), vagy Cserei Mihály 1709
és 1712 között írt, önéletrajzi elemeket is tartalmazó Erdély históriája. A történel-
met szubjektív szempontból megörökítő múvek megjelenése és terjedése a 16--17.
században az önéletírás gyakorlatának térnyerésével párhuzamos jelenség. Az
első ilyen múvek a mohácsi csata utáni időszakban készültek - minden bizonnyal
nem függetlenül a török hódítással összefüggő társadalmi megrázkódtatásoktól.
A történeti ismereteket adó múvek iránti igény a korrajzot is magukban foglaló
önéletírások iránti érdeklődésben is szerepet já tszhatott (BrrsKEY István 1987: 76;
NAGY Levente 2007: 556). Az önéletírások szoros rokonságot mutatnak továbbá
olyan, szintén az emlékírás retrospektív csoportjába sorolható, önéletrajzi jellegú,
de csupán egyetlen, a szerző életében jelentős mozzanat köré szervez ődő múvek-
kel is, mint pl. Tóthfalusi Kis Miklós Mentsége (1698), amelyben az emlékezés és a
vitairat elemei keverednek, vagy a társaival gályarabságra hurcolt protestáns pré-
dikátor, Kocsi Csergő Bálint latin nyelven írt , perük, fogságuk és meghurcoltatá-
suk történetéről megrendítő erővel és részletességgel beszámoló emlékezése (Kó-
sziklán épült ház ostroma). Ezek keletkezését az önéletírásokhoz hasonlóan nem
szépírói ambíció, hanem a személyesen megtapasztalt igazság kimondásának, a
nyilvánossággal való megismertetésének igénye motiválta.

4.3.2. Kortörténet és önéletírás (Kemény János, Bethlen Miklós)

Az első magyarországi szerz őkt ől származó önéletrajzi emlékezések - mint pl.

Wathay Ferenc önéletírása vagy Szenczi Molnár Albert napi rendszerességgel ké-
szített feljegyzéseit önéletrajzzá kiegészítő, latinul írt Naplója - a 16. század végén
és a 17. század elején keletkeztek. Míg a korai önéletírások többnyire szerz őjük
élettörténetének kronologikus ismertetésére szorítkoznak, a 18. századi önéletírá-
284
 4.3 . Az EPIKA

sokban - legyenek azok kortörténetet adó önéletrajzi elbeszélések vagy vallásos

motivációjú vallomások - nagyobb teret kap az emlékező egyénisége, élete esemé-
nyeihez való viszonya is. Kemény János önéletírása az első , a szerző egyéniségére
is reflektáló, a kortörténetet az önéletrajzi narratíva keretei közé illesztő nagy ívű
elbesz élés.F' Megírásához ösztönzést jelenthetett a 17. század első felében - első­
sorban Bethlen Gábor környezetében - virágzó erdélyi történetírás, az önéletrajzi
narratíva alkalmazásával azonban Kemény új min ős égű m űvet hozott létre . Az
írás két, szerkezetileg jól elkülönülő részre oszlik: életének kronológiai rendben
haladó elbeszélése előtt az önéletíró bemutatja saját személyiségének legfonto-
sabb vonásait. Ez a szerkezet a reneszánsz életrajzokban és önéletrajzokbanjelent
meg (pl. Petrarca Utókorhoz írt levelében vagy Boccaccio Petrarca-életrajzában),
és később széles körben elterjedtté vált. Azt, hogy Kemény János ismert-e valami-
lyen, a saját önéletírásához mintául szolgáló önéletrajzi emlékezést, nem tudjuk.
Az önjellemző fejezetek szerint a szerző az önazonosságát meghatározó tényezők
közül nemzetsége genealógiáját, családja történetét, valamint a sz üleit ől örökölt
tulajdonságokat és a dajkája tejével magába szívott hajlamokat tartotta a legfon-
tosabbnak. Ezeken az adottságokon kívül Kemény az egyénjellemét meghatározó
tényezőként említi a képzést, a tanulást is, erről azonban aránylag kevés mondani-
valója van. A gyermek- és fiatalkorára vonatkozó néhány utalásból nem bontako-
zik ki lelki fejlődésrajz , az önéletírásban elbeszélt személy statikus, kűls ő tényezők
által meghatározott jellemnek mutatkozik. A szöveg gerincét adó, Bethlen Gábor
uralkodásától II. Rákóczi György fejedelemmé választásáig terjedő elbeszélésben
az emlékíró egyéni sorsa a történelem, a közügyek sodrába ágyazódva, azokkal
szoros kapcsolatban bontakozik ki. Miként Kemény pályáján, az emlékirat szöve-
gében is a politikai és a hadi események dominálnak. Írásmódjának jellemzője,
hogy a nagy történelmi események tárgyalását apró , személyes emlékek és élmé-
nyek feljegyzésével vegyiti: így Bethlen Gábor hadjáratának történetében többek
között megemlékezik tarisznyájának ellopásáról és beszámol tetvességéről is.
E részletekre utalva Nagy Levente joggal jegyzi meg, hogy "aki a hétköznapi élet
ilyen apróságaira emlékszik, az már nem csak társadalmi szerep szerint értelme-
zi az emberi személyiséget, hanem a hétköznapok világában bukdácsoló önálló
egyéniségként is" (NAGY Levente 2007: 557). Ugyanakkor, mint azt a példák is
mutatják, a társadalmi szerepeiben teljesen fel nem oldódó individuum nem az
introspekció, az önmagára és a világra való reflexió területén nyilatkozik meg,
hanem küls ö, egyedi eseményekre való emlékezésben. Kemény nemcsak saját
életével kapcsolatos apróbb eseményeket, emlékeket illesztett önéletrajzi elbe-
szélésébe (feltehetőleg naplóinak felhasználásával), hanem másokra vonatko-

122 KeményJánosÖne1etírása és válogatott levelei. Vál. , sajtó alá rend., bev., jegyz etek V. Windis ch Éva.
Bp., 1959. (Magyar Századok)
285
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

zó kis történetekkel, anekdotákkal is gyakran színezi azt (az anekdota korabeli

jelentése: kiadatlan-kiadhatatlan újdonság, különös eset, érdekes történet, az
életből vett intimitás) .
Az országos érdek ű történelmi eseményeknek anekdotákkal való keverése
nemcsak Keményre jellemző , de általában a 17. századi európai emlékírókra is.
Ilyen történet például a - Gyöngyösi István Murányi Vénusának alapjául szolgá-
ló - murányi várátjátszásé, amelyet Kemény az asszonyi csalárdság példájaként
ír le: .Filekből Széchy Máriával Veselényi Ferenc tractálván az levet öszveszűrték,
az asszony mulatásképpen kimenvén egy erdőben szemben is löttek ; s időt s mó-
dot is végezvén, az hagyott időben Széchy Mária [... l minden hozzá tartozókat
elrészegítvén, éjjel meghágatá az váratVeselényivel (s ki tudja, ha nem magát is)".
A történetek olykor lekerekített elbeszéléssé formálódnak, mint pl. a császári audi-
enciára tarisznyájában kappannal érkező Ferenczffy Lőrincről előadott anekdota.
Kemény szívesen alkalmaz az általa megismert történeti személyek bemutatásá-
ban, jellemzésében is ilyen kis történeteket, melyek nemcsak az elbeszélés hiteles -
ségét növelik, de a történelemnek a nagy események láncolatától k ül önb öz ő , em-
beri léptékű képét is adják. (Az anekdoták szereperől lásd GYENIS Vilmos 1970.)
Az emlékirat megírása azzal a két évig tartó kényszerű tétlenséggel függ ösz-
sze, amelyet tatár fogsága jelentett Kemény számára, és feltételezhetően szabadu-
lása az oka annak, hogy a kézirat II. Rákóczi György fejedelemmé választásának
tárgyalásakor megszakad. Befejezetlenségéből következően az emlékírásban nem
rajzolódik ki az életutat értelmező séma, inkább a politikai és történelmi esemé -
nyek áttekintése, a cselekvés lehetőségeinek felmérése tekinthető a fő szervezőelv­
nek. A történelem színpadán játszódó események értelmezésében hangsúlyosan
jelenik meg a közjó és az egyéni érdekek ellentéte. Kemény János Önéletírása vé-
gén eljut annak kimondásáig, hogy a háborúzó világi fejedelmek "csak praetextus-
nak csinálják az Isten dicsőségét, de azalatt magok világi hasznokat keresik". Saját
tetteinek mérlegelésekor ezzel szemben a becsület mellett a lelkiismeret és a köz
java is megjelenik mint vezérlőelv (SZIlASI László 2008: 226). A fogságból való
szabadulás után Kemény a köz javának szolgálata érdekében elvállalta a fejede-
lemséget, ám tervei meghiúsultak, a szászfenesi csatatéren életét vesztette. Tragi-
kus bukásának Gyöngyösi István állított emléket a 17. század egyik legjelentősebb
epikus költeményében, a Porábúl megéledettFónixben.
Kemény Jánoshoz hasonlóan Bethlen Miklós is kora vezető politikusa volt, és ő
is fogságban írta meg élete történetét 1708 és 1710 között. Míg azonban Kemény-
nek a fogság kényszerű átmeneti tétlenséget jelentett, Bethlen élete végén készülő
önéletírása (Élete leírása magától) a kudarcos politikus végső számvetése és apoló-
giája.I23 A nagy m űveltség ű, kora tudományaibanjártas, a francia kultúrátjól isme-

123 BethlenMiklós önéletírása, 1-2. Kiad. V. Windisch Éva. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955.
286
 4.3. Az EPIKA

r ő Bethlen olvasmányairól nincs pontos képünk. Önéletírása lejegyzésére inspiráló

példaként Szent Jób és Nehemiás mellett Ágostont, Petrarcát és a maga korában
igen népszerű történet- és emlékiratírót, Jacques-Auguste de Thou-t (Thuanust)
nevezi meg. Ágoston és Petrarca kétségtelen ösztönző szerepe ellenére Bethlen
m űvének szerkezete alapvetően különbözik e mintáktól, miként Thuanus egyes
szám harmadik személyű elbeszélésétől is. Az önéletírást terjedelmes, filozófiai
jellegű elöljáró beszéd vezeti be, majd a humanista önéletrajztípussal egyezően a
szerző önjellemzését az élettörténet kronologikus leírása követi. Az önéletírással
tematikailag szerves egységet alkot Bethlen imádságoskönyve , amely nagyrészt
élettörténete megírása előtt, fogsága kezdetén keletkezett. Az önéletírás egyes ré-
szeinek recepciója nagymértékben eltérő: az első, Bethlen Miklósjellemét és ifjú-
korát tárgyaló könyve a modern esztétikai elvárások felől szemlélve is kitűnő el-
beszélő prózának, elsőrangú szépirodalomnak bizonyult , és lényegesen nagyobb
figyelmet kapott, mint a második, a közügyekben forgolódó felnőtt férfit bemutató
könyv, illetve a filozófiai jellegű bevezető és az imádságoskönyv. Az erdélyi tanu-
lását és európai körútját tárgyaló első könyv valóban bővelkedik a magánembert
középpontba állító, a mai olvasó számára is élvezetes leírásokban. Bethlen nem-
csak ifjúságának élményeit írja le minden korábbi önéletírónál részletesebben, de
árnyalt képet ad külső és belső tulajdonságairól, étkezési, italfogyasztási szokásai-
ról, testi hajlamaival folytatott belső küzdelmeiről, Vénusz csábításáról is. Szép-
irodalomként való kanonizációjában Bethlen gördülékeny stílusán és az elbeszélt
történetek tartalmi gazdagságán kívül az is fontos szerepet játszott, hogy a belőle
kirajzolódó portré elevensége és részletgazdagsága az önmaga egyediségét kulti-
váló, elemző és feltáró modern individuum megelőlegezéseként is felfogható. Az
önéletírás kétségtelenül apologetikus szándékkal is íródott, de tartalmi gazdagsá-
ga, az önelemzés részletessége pusztán e célból nem vezethető le. Az emlékíró két-
ségtelenül kedvét leli abban, hogy saját egyéni tulajdonságait, jellemvonásait ku-
tassa és megörökítse. Ez azonban nem terelheti el a figyelmet arról, hogy Bethlen
önéletrajzában a személyesség a kora újkor jellemző kulturális kódjaiból, retorikai
eljárásaiból építkezve jelenik meg.
Az önéletírások alapvető eleme az élettörténetét elmondó személy hitelessé-
gének megteremtése, az olvasó meggyőzése az önéletíró őszinteségéről. Ebben
meghatározó szerepe van a szerző önportréjának, saját tulajdonságairól, karak-
teréről adott képének. Bethlen önjellemzése maradéktalanul megfelel a hitelesség
megteremtésére vonatkozó retorikai követelménynek, hiszen eszményi, mértékle-
tes, erkölcsös jellem bontakozik ki belőle. Más, korabeli feljegyzések Bethlenről az
önéletírásban szereplőktől eltérő jellemvonásokat is említenek, és feltételezhető
hogy Bethlen politikai szerepvállalásának egy részét tudatosan elhallgatta ön élet-
írásában - ezek azonban inkább a történettudomány számára izgalmas problé-
mák. (Lásd erről NAGY Péter 1994.) Az irodalomtörténet számára fontosabb az a
287
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (16 70-1 740)

tény, hogy az önjellemzés részletessége egyedülálló a korabeli európai önéletrajzi

emlékezések között. Ez lehet az oka annak, hogy az önmagát aprólékosan elemző
Bethlen a Magyarirodalomtörténetet író Szerb Antalt Montaigne-re és az önéletraj-
zot is író itáliai polihisztorra, Girolamo Cardanóra emlékeztette. A francia esszéíró
és a magyar önéletíró közötti, azóta is gyakran felemlített kapcsolat ugyan filo-
lógiailag is igazolhatatlan (TÓTH Zsombor 2007: 193-222), de ennél lényegesebb
az, hogy a hasonlóság (mindkét szerző önmagát tette meg könyve tárgyának) el-
lenére filozófiai és poétikai orientációjuk között alapvető különbség mutatkozik:
míg Montaigne Esszéi az igazságkeresés le nem záruló folyamatának adnak élet-
filozófiaként is értelmezhető formát, addig az erdélyi emlékírót általában az etikai
ítéletei megkérdőjelezhetetlen helyességébe és az egyén lényegi tulajdonságainak
megragadhatóságába vetett hit jellemzi.
Testének, k üls ő megjelenésének az önéletírás elején található aprólékos, csak-
nem minden testrészre kiterjedő részletgazdag leírása a mai olvasóban joggal idéz-
heti fel a portréfestmények vagy a fényképek nyújtotta vizuális élmény pontossá-
gát . Bethlen önjellemzését a korabeli antropológiai tudás kontextusában vizsgálva
azonban szembetűnő a személyiségről alkotott mai és kora újkori elképzelések kü-
lönbsége. Testi megjelenésének aprólékos leírása a fiziognómia szemléletével tart
rokonságot, azzal a 17.században népszerű tudásterülettel, amely a test, az arc kül-
s ő jelei és az egyén jelleme, hajlamai közötti összefüggések megfigyelésével foglal-
kozott . Bethlena 17. századi orvosi elméletre, a testnedvek tanára támaszkodó és a
testi-lelki egészség megtartásának legfontosabb szabályait rögzítő dietetikára épít-
ve fejti ki saját szangviniko-melankolikus temperamentumánakjellemzőit és élet-
rendjének fő elveit. Topikusnak tekinthető szenvedélyeinek leírása is, hiszen a ha-
rag és a bujaság alapszenvedélyével való jellemzés nagy hagyományra tekint vissza
(ígyjellemezte Boccaccio is Dantét, Rimay Balassit, vagy Zrínyi Mátyást a királyról
írt elmélkedésében). A Bethlen önjellemzésében megjelenő kora újkori antropoló-
giai ismeretek (a fiziognómia, a dietetika, a temperamentumok tana és a szenve-
délyek elmélete) azon a feltevésen alapulnak, hogy az egyének időben állandó, né-
hány jellemző vonás segítségével megragadható jellemvonásakkal rendelkeznek; a
lélektani elemzés feladata tehát az egyén statikus jellemének beazonosítása a jelek
olvasása és értelmezése által. (Erről lásd LACZHÁZI Gyula 2009: 52-57.)
Bethlen filozófiai m űveltségére önéletírásának a letartóztatását követően, eszéki
fogságának "unaimában" írt elöljáró beszéde vethet fényt, melyben olyan alapvető
filozófiai és teológiai témákat tárgyal, mint a lélek halhatatlansága, az örökkéva-
lóság, test és lélek kapcsolata vagy a szabad akarat kérdése. Bethlent a filozófia- és
az eszmetörténet a magyarországi kartezianizmus képviselőjeként tartja számon.
Apáczai Csere Jánosnál tanulván kétségtelenül meg kellett ismerkednie a kartezi-
ánus filozófiával, és itt szerzett ismereteit későbbi tanulmányai során is elmélyít-
hette. Önéletírásában egyértelműen megjelenik az az alapvető karteziánus tétel,
288
 4 .3. Az EPIKA

mely szerint a lélek gondolkodó szubsztancia: "a lélek szakadatlanul gondolkozó,

értő, akaró és magában megálló élő valóság, substantia intelligens, vagy rövideb-
ben eleven gondolkozás"; az indulatok "a lélek essentiáját, valóságát, mel y egé -
szen a gondolatból áll, el nem bontják s meg nem változtatják, mert az , akármi
legyen, mind az értelem, gondolás által vitetik v égben". A kartezianizmus mellett
azonban más filozófiai és teológiai hagyományok is megjelennek a bevezetőben,
mely összességében inkább az emberi lét alapfeltételeinek, az emberi természet és
az ember világban elfoglalt helyének tisztázására tett eklektikus kísérlet, mintsem
szisztematikus filozófiai értekezés. A maga nemében mindenképpen figyelemre
méltó, különösen tekintettel arra, hogy keletkezésének idején a magyar nyelven
való filozofálás még kivételnek számított. Az önéletírás egészét tekintve különö-
sen fontosak az elöljáró beszéd hírnévre, becsületre és az azzal összefüggő szen-
vedélyekre vonatkozó megállapításai. A világi és a valóságos becsület ellentétére
vonatkozó fejtegetések - Ágoston tanítását követve - kétféle szeretet, az önszeretet
és az Isten szeretetének szembeállítására építenek. A nyilvánosság erőterében de-
finiálható világi becsület és hírnév az egyénről a más emberek szemében kiala-
kuló véleményen, a lényeg helyett a látszaton, a kedvező önreprezentációra való
törekvésen és így végső soron az önszereteten alapul. A világi becsület fogalmá-
ban az identitásképződés interszubjektív természete mutatkozik meg, amelynek
felismerése a 17. századi morálfilozófia és politikai elmélet egyik központi prob-
lémájának tekinthető: következményeinek tárgyalása nagy teret kapott az udvari
magatartásformákra vonatkozó diszkusszióban is. (Erről lásd BENE Sándor 1999:
93-125.) Bethlen az elöljáró beszédben - az Isten szeretetén alapuló igazi becsület
nevében - elutasítja a világi hírnév keresését mint az élet vezérelvét, bár bizonyos
formáinak társadalmi hasznosságát teljesen nem zárja ki. Ez teszi lehet övé, hogy
az önéletírás megírásában is alapvető szerepet tulajdonít világi híre megóvásának.
Az előszóban körvonalazott elképzelés szerint ugyanis élete történetének írásos
megörökítése a szerz ő (e világi) jó hírének megvédését szolgálja, amennyiben a
szöveg családja és utódai kezében az esetleges vádakkal szemben alkalmas "fegy-
ver, pajzs" lehet. Bethlen azt állítja, hogy nem kiadásra szánta m űvét, ennek elle -
nére helyesli annak esetleges nyomtatásban való megjelentetését és latinra való
fordítását is. Kijelentéseiben azonban nincs nyoma annak, hogy szépírói szándé-
kok vezették volna, s az írói tudatosság feltételezése a korabeli recepció dokumen-
tumaival sem támasztható alá.
Önéletírásában Bethlen Miklós maga is gyakran hangsúlyozza, hogy nem histó-
riát ír, nem történetírást m űvel: a "publicus" élet eseményeit, "mint históriára tar-
tozókat én csak annyi részből illetek, amennyire az én életemet és azokba való ele-
gyedésemnek ítíletit az embereknek nézhetik". Bár az irodalomtörténeti recepció
az önéletírás utolsó, a közügyekben forgolódó politikust bemutató - mindinkább
d íáriumszerűv é váló - harmadát gyengébb színvonalúnak tartja, mint az ifjúsága
289
4 . A FÜGGETLENS ÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

eseményeire emlékez őket. a felnőtt, a köz érdekében munkálkodó Bethlen alakja

az önéletírás értelmezésekor nem tehető zárójelbe, s a mag án-, illetve a közügyek
eltérő szerepe az első és a második könyvben aligha magyarázható csupán az el-
térő életkorok sajátosságaival. Az emlékírás nem csupán magánjellegű vallomás,
de a politikailag megtámadott, főrangú k özszerepl ő saját tetteit és személyét tisz-
tázó rn ű is.
Az önéletirás sokat méltatott vonása a szerz őnek a mai olvasó számára kímé-
letlen önfeltárulkozásként értelmezhető őszintesége. Ennek alapját a puritaniz-
musnak a lelkíismeret-vizsgálatot, a bűnvallás és a bűnbánat követelményét a
lelki élet középpontjába állító, az üdvözülés perspektíváját is magában foglaló
eszmeisége képezi. A puritánus lelkiismeretvizsgálat legmarkánsabban Bethlen
Imádságoskönyvében fedezhető fel, de az önéletírás bűnvalló részleteiben is tetten
érhető. Míg az imádságoskönyvben az élettörténet egyes mozzanatai a bűnvallás
részét képezik, az önéletírásban a bűnvallás válik az elbeszélt élettörténet részé-
vé. (TóTI! Zsombor 2007: 79.) A bűnvallás retorikájában megfogalmazódó önfel-
tárulkozáshoz a puritanizmus eszmeisége mellett Petrarca Secretuma (Kétségeim
titkos küzdelme) és Ágoston Vallomásai is ösztönzést adhattak Bethlen számára:
egészen nyilvánvaló ez a nemi vágyak kísértésének az első könyv végén, házassá-
gának leírása előtt szereplő megvallásában. Az élettörténet narratívája azonban
végső soron nem az ágostoni mintára épül, nem az Istenhez megtérő bűnös alak-
ja bontakozik ki belőle . Sokkal inkább a megvallott bűnei és kísértései ellenére
is erényes, a közjó érdekében munkálkodó, jogtalanul meghurcolt politikus képe
rajzolódik ki benne, ezért inkább a mártírsors tűnik domináns, az élettörténet ér-
telmezésére alkalmas gondolatalakzatnak. Éppen ezért az önéletírást, hozzáértve
az Imádságoskönyvet, a maga egységében kell szemlélnünk: csak így, a magánszfé-
ra , a közügyek és az Istenhez való viszony kölcsönös egymásra vonatkozását szem
előtt tartva tárulhat fel az emlékíró személyisége és gondolkodása a maga törté-
neti igazságában.

4.3.3. Vallásosság és vallomás (Rákóczi Ferenc, Bethlen Kata)

Bethlen Miklóshoz hasonlóan a privát és a publikus szférát egységben megjelení-

tő emlékezések II. Rákóczi Ferenc emlékírói művei is. Ezek nem Magyarországon
és nem magyar nyelven születtek: a fejedelem Vallomásait latinul (Confessio pec-
catoris), Emlékiratait (Mémoirs) franciául írta francia-, illetve törökországi emig-
r ációjában.P' Annak ellenére, hogy Rákóczi a régiség leginkább kultikus alakja,

124 Rákóczi Ferenc: Vallomások . Emlékiratok. Kiad. Hopp Lajos, ford . Szepes Erika [Vallomások] és Vas

István [Emlékiratok]. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. (Magyar Remekirók)

290
 4.3 . Az EPIKA

vallomásaival az irodalomtörténet aránylag keveset foglalkozott. Ebben jelentős

szerepe lehetett annak is, hogy az Emlékiratok magyarul (az 1739 -es francia meg-
jelenés után) csak a 19. század második felében jelent meg, a Vallomások magyar
fordítása pedig csak a 20 . század elején készült el, és ezután is csak kevés m élta-
tóra találtak az irodalomtörténészek körében. Az 1964-ben megjelent irodalom-
történeti szintézis szerint "igazi helyét nem foglalhatta még el a magyar irodalom
történetében, nem válhatott még az irodalmi örökség szerves és élő részév é" (Hopp
Lajos 1964: 386). A két művet az irodalomtörténet egyetlen önéletrajzi emlékezés
részének tekinti, az Emlékiratokat a Vallomások első és második könyve közé il-
lesztve be. Egymáshoz való viszonyukat szerzőjük a Mémoirs elé írt, az Örök Igaz-
sághoz címzett levélben világítja meg: "Vallomásaim könyveiben feltártam neked
[t.i. : Istennek] az emberek előtt szívem belsejét. Itt az embereknek mondom el
Teelőtted k üls ő tetteimet. Az emberek Vallomásaimból megtudj ák majd , milyen
indítóokok hajtottak a cselekvésre; ebből a könyvből megismerik azt, amit tettem".
A nézőpontok különbsége ellenére a szabadságharc eseményeit tárgyaló Emlékira-
tok sem politikai-publicisztikai mú, hanem vallomás, amelynek a politika tárgya,
de nem célja (KovÁCS Ilona 1992: 26). A magánszemély tetteiről szóló önéletrajzi
vallomás és a k ülső eseményeket, a nyilvánosan szereplő személyiséget bemutató
emlékirat m űfaja Rákóczinál sem válik el mindig élesen, mivel a politikai esemé-
nyek a vallomások szövegében is helyet kapnak.
Önéletrajzi m űveit Rákóczi a szabadságharc bukása után, a grosbois-i kamal-
duli kolostor magányában kezdte el írni 1716-ban, ahova a XN. Lajos udvarában
mulatságok és a társasági élet örömei között töltött idő után, ezektől megcsömör-
ülve vonult vissza. Vallomásait három könyvre osztotta: az első, életének a Habs-
burg-ellenes felkelésig terjedő időszakát tárgyaló könyv 17l6-1717-ben Grosbo-
is-ban keletkezett, csakúgy mint az Emlékiratok; a további , egyre inkább a vallásos
meditáció irányába hajló könyvek már Törökországban íródtak. A kolostor szelle-
me jelentős hatást gyakorolt a fejedelem gondolkodására, az ott megismert janze-
nizmushoz való kötődése élete további részében is meghatározó maradt: a török
emigrációban írt vallásos tárgyú múveiben is érezhető hatása.
A janzenizmus a katolicizmuson belüli , Franciaországban kibontakozott szel-
lemi áramlat a 17-18. században. Nevét, mely eredetileg ajezsuiták által pejora-
tív értelemben volt használatos, Cornelius Otto Jansen holland teológusról kapta.
Jansen azt túzte ki célul 1640 -ben, posztumusz megjelent hatalmas terjedelmű
Augustinus címú múvében, hogy tisztázza Szent Ágoston felfogását az eleve elren-
deléssei és a kegyelemmel kapcsolatban. Jansen szerint az eredendő bún követ-
keztében az ember csak az isteni kegyelem révén képes a jót felismerni és válasz-
tani, ez a kegyelem azonban nem mindenki számára adott, mivel Krisztus csak a
kiválasztottakért halt meg. Ily módon Jansenius - és követői - felfogása az eleve
elrendelés kálvini tanával tart rokonságot. Ajanzenista erkölcstan egyszerű, szi-
291
4. A FÜGGETLENS ÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

gorú életeszményt hirdetett, és az Isten szeretetén alapuló teljes bűnbánat fontos-

ságát hangsúlyozta. Az irányzatot a Port Royal apátság apátnóje, Angélique Arna-
uld, majd halála után testvére , Antoine Arnauld karolta fel; az apátságban idózött
többek között Pierre Nicole, Blaise Pascal vagy Jean Racine. Ajanzenizmust a pápa
mint eretnekséget elítélte , történetét ajezsuitákkal és a politikai hatalommal való
összecsapások kísérik
A Vallomások sorsértelmezését mélyen átszövi Rákóczinak az eleve elrende-
lésrói vallott felfogása, amely a janzenista olvasmányok hatására alakult ki: a m ű
vezérfonalát azok az események képezik , amelyekben Isten akaratának megnyil-
vánulását fedezi fel. Élete fordulatainak elemzése, Isten ezekben megmutatkozó
akaratának kutatása az elmélyült lélekvizsgálat fontos motivációja. Az ágostoni
mintát követve a vallomástevó ént egykori önmagától az Istenhez való megtérés
választja el, ez adja a visszaemlékezés lélektani feszültségét is. Ágostonhoz ha-
sonlóan beszámol ifjúságának tévelygéseiról: Istentói és hazájától való megfeled -
kezéséról, italozásról, kártyázásról, adósságokról, onániáról, szerelemról; majd
késóbb a felkelők vezéreként elkövetett bűneiről: a világi dicsóség kereséséról,
házasságtörő szerelmi kapcsolatáról, ö ns zeretetr ő l . foglyok kiv égz éséről . A ve-
zeklő bűnös szerepe alapvetóen szikár stílust követel az emlékírótól, aki maga is
hangsúlyozza, hogy nem az érdekességek hajszolóinak írja vallomásait, amely az
isteni kegyelem és gondviselés működésér ől éppúgy tanúságot tesz, mint szerző­
je tetteiről. Olykor azonban izgalmas , lendületes történetek is születnek tollából,
mint például kalandos bécsújhelyi szökésének leírása. Vallomásaíbóllelki és szel-
lemi fejlődés íve bontakozik ki, amelynek során a földi örömökben elmerüló ifjú
hazája iránti kötelességeire eszmél, és előbb a felkelók vezérévé , majd Istenhez
megtéró hívóvé válik. Ez utóbbi perspektívából, a vallomás bűnbánati mintája
szerint, vezérsége és a szabadságért folytatott küzdelem is az önszeretet megnyil-
vánulása, eltávolodás IstentóI. A vezéri szerep elfogadásával, a Rubiconon való
átkeléssel ugyanakkor egy, a bűnbánó vezeklóétól eltérő, caesarinak is nevezhető
szerepminta is megjelenik a fejedelem emlékírásában. A két szerepminta, a poli-
tikai aktivitás és a külsó események sokszínűsége, illetve az ágostoni indíttatású
önelemzés, az aszketikus vallásosság viszonya természetesen nem mentes a fe-
szültségektól. Míg az ágostoni minta egyetlen fordulat köré szervezódó élettör-
téneti narratíva kialakítását teszi lehetóvé, addig Rákóczi vallomása kétjelentós
fordulatot tartalmaz: az elsó az élet élvezetében elmerült fiatalember politikai
eszmélése, melynek végén a felkelés vezére lesz; a második a bujdosó fejedelem
visszavonulása a Napkirály fényes udvarából a remeteség aszketikus magányá-
ba. Erre való tekintettel Hopp Lajos joggal vélte úgy, hogy Rákóczi szerepeinek
sokfélesége nehezen volt beilleszthető az ágostoni minta kereteibe, amely korlá-
tozta a belső lélekrajz, a lelki fejlődés megírásának kibontakozását (Hopp Lajos
1979: 943) .
292
 4.3. Az EPIKA

Avallásosság előtérbe kerülése határozza meg Bethlen Kata Rákócziétól egyéb-

ként nagyon k ül önböző - önéletírásának narratíváját is. Bethlen Kata az 1740-es
évektől haláláig írt élettörténetével (Gróf Bethleni Bethlen Kata életén ek maga
által való rövid leírása, Kolozsvár 1762) 12S az önéletírás műfaját csaknem teljesen a
szubjektív lelki élmények rögzítésének szolgálatába állította: Kemény János , Beth-
len Miklós vagy Rákóczi Ferenc emlékezése itől eltér ően az ő rn űve teljesen nél-
külözi a történelmi korrajzot. Önéletírásának világa házasságai, gyermekei sorsa,
betegségei és az ezekhez kapcsolódó intenzív érzelmek köré épül. Jelentős részét
a rajta esett sérelmek felpanaszolása teszi ki, amelyek közül a legfontosabb, egész
további életét meghatározó esemény a vele ellentétben a katolikus felekezethez
tartozó Haller Lászlóval küls ő kényszerből kötött házassága. Az önéletírás komor
tónusát erősíti fanatikus katolikus-gyűlölete, az e világi lét megvetése , a túlvilág
utáni heves vágyakozás. Az önéletírás Bethlen Katája szerint az e világi lét valóban
siralomvölgy: ezért is kívánja inkább gyermekei halálát, mintsem hogy katolikus
hitben nevelkedjenek; ezért képes örvendezni kisfia halálának, aki nem fog be-
szennyeződni az e világi lét bűneivel.
A Bethlen Kata önéletírásából kibontakozó szélsőséges személyiségkép az 01-
vasót jelentős értelmezési kihívás elé állítja és igen eltérő értelmezéseket szült,
melyek a "Szent vagy szörnyeteg?" kérdésben összegezhet ők. (Lásd erről SZÁVAI
János 1988: 103-114; VERESS Dániel 1998: 273-290.) E dilemma annál is éleseb-
ben merül fel, mivel elbeszéléstechnikai szempontból Bethlen Kata önéletírásának
jellemzője, hogy az elbeszélt és az elbeszélő én közötti távolság - ellentétben pél-
dául Rákóczi Vallomásaival - minimális, az önéletírás jelenében létező elbeszélő
gondolkodása csaknem azonos föhös ével, egykori önmagával. Az élettörténetet
elbeszélő én perspektívájával azonosulva az önéletírás h őse különösen sokat szen-
vedett, de megpróbáltatásait erős hitére támaszkodva derekasan viselő, hitéhez
hajlíthatatlanul ragaszkodó, megalkuvást nem ismerő személynek tűnik. Az ön-
életírás értelmezőinek jelentős része az emlékírónak ezt az önértelmezését tette
magáévá, a Bethlen Katáról drámát író Németh László például egyenesen a ma-
gyar Antigoné alakját vélte felfedezni Bethlen Katában. Magában a szövegben
is találhatók azonban olyan mozzanatok, amelyek megk érd éjelezik az emlékíró
igazságosságát, erkölcsi tökéletességét, és ezzel együtt az ilyen olvasat jogosságát.
Ilyen például, hogy míg Bethlen Kata legnagyobb félelmeként említi, hogy halá-
la esetén katolikus szertartás szerint adják majd fel neki az utolsó kenetet, halott
katolikus férjétől megtagadja a saját vallása szerinti utolsó vigaszt. E mozzanatok-
ra figyelve Bethlen Kata keménynek és igazságtalannak mutatkozik, Az elbeszélt
élettörténetet a kor viszonyairól rendelkezésünkre álló ismeretek kontextusában

125 Modern kiadása: Magyaremlékírók,16-1B. század. Kiad. Bitskey István . Bp., Szépirodalmi Könyvki-
adó, 1982 ,695-890. (Magyar Remekirók)
293
4. A PÜGGETLENS ÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

szemlélve is Bethlen Kata sorsának mártíriumként való értelmezésével ellenté-

tes olvasathoz jutunk. A Bethlen Katát ért sorscsapások korántsem egyedülállóan
súlyosak, az önéletírásában kibontakozó világszemlélet viszont a maga korában
már konzervatívnak és anakronisztikusnak tekinthető. A felekezeti különbség ek-
kor már nem volt centrális kérdés , számos jól m űk öd ő vegyes házasság ismert e
korból, amelyben a vallásos tolerancia gondolata mindinkább általánossá vált. Az
önéletíró világgyűlöletét, az élet örömeitől való elfordulását a felvilágosodás né-
zőpontjából a fanatizmussal is érintkező vallásos melankóliának lehetne nevezni.
(Az önéletírás értékelésérőllásd S. SÁRDI Margit 2000.)
Bethlen Kata önéletírása jó példája annak, hogy az emlékíró m űvéb ől kibonta-
kozó alak lényegesen különbözhet a más forrásokból megismerhető empirikusan
létezett szem élyt ől. Az önéletírás magát elesettnek ábrázoló hősnője a kortársak
feljegyzései szerint gazdaságának ügyeit szigorú figyelemmel kisér ő, racionális
gondolkodású, határozott, kemény asszony volt. Az önéletírásbeli vallomásról
megállapíthatjuk, hogy az a pietista és puritánus szerzők olvasását tükrözi, eszmei
alappilléreit a bűnvallás , az üdvözülés bizonyossága, a megtisztulás igénye és az
ebbe vetett feltétlen hit képezik. Az önéletírás imádságokkal vegyített narratívája
végső soron az üdvözülés felé vezető folyamatként értelmezhető (TóTH Zsombor
2005). Az üdv perspektívájából az emlékíró e világi szenvedései a kiválasztottsá-
gáról, a megpróbáltatások elviselése Isten kegyelméről és erejéről tanúskodnak.
A kortörténet teljes hiánya ezért nem csak azzal függ össze, hogy Bethlen Kata ko-
rának történelme nem volt olyan fordulatos , mint emlékíró nagybátyjáé, Bethlen
Miklósé, vagy hogy nőként nem volt lehetősége a történelem színpadán jelentős
szerepet játszani; hanem azzal is, hogy önéletírását szellemi életrajznak, vallo-
másnak, a vallásos kegyességgel áthatott életút példájának szánta.
A 18. század második felében nem keletkeztek a Kemény Jánoséhoz, Bethlen
Miklóséhoz, Rákócziéhoz hasonló nagyívű önéletrajzi emlékezések. Ebből azon-
ban nem következik, hogy a korszakot az önéletírás múfajának hanyatlásaként
kellene látnunk. Az ekkor keletkezett önéletírások tartalmi-szerkezeti jellegzetes-
ségei kétségtelenül különböznek az eddig tárgyaltakétól: jellemző tendencia az
önéletírás narratívájának felaprózódása, az anekdoták elszaporodása és a szóra-
koztató szándék előtérbe kerülése. Legszembetűnőbb ez talán Rettegi György írá-
sában (Emlékezetreméltódolgok, 1767), amely nem más, mint anekdoták, pletykák
gyűjteménye. Szerzőjének célja - saját vallomása szerint - nem is a vele megtör-
tént események, hanem a mások számára szórakoztató, unaloműző történetek
feljegyzése volt. Az önéletírás narratívájának felaprózódása figyelhető meg Her-
mányi Dienes József emlékiratában vagy Kazinczy Ferenc Pályámemlékezete c ím ű
m űvében; de ehhez hasonló jelenséget tapasztalhatunk a történelmi emlékezések-
ben is, például Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae (1736) cím ű művében,
(Lásd összefoglalóan GYENISVilmos 1970.)
294
 4.4 . A DRÁMA

4-4. A dráma

A 17. század végén tovább folytatódik a jezsuita iskolai színjátszás gyakorla-

ta. A nagyszombati, pozsonyi és kassai iskolákban ünnepélyes külsőségekközött,
előkelő vendégek részvételével zajlottak az előadások. A tipikus jezsuita dráma
latin nyelvű, három- vagy ötfelvonásos, az elején prológussal, a végén epilógus-
sal. A darabokban a katolikus hit, az erkölcsiség, az erény diadala, az egyház, az
uralkodó és a haza érdekeinek védelmében tanúsított önfeláldozó heroizmus ál-
líttatott követendő például. Ajáték középpontjában egy bibliai alak, mártír, szent,
keresztény hős, uralkodó története vagy valamilyen vallásos tartalmú allegória
áll. A 18. században egyre több a magyar történelem eseményeit felelevenítő da-
rab . (Lásd VARGA Imre-PINTÉR Márta Zsuzsanna 2000.) A szereplők száma nem
nagy, a cselekmény egyszerű, egyetlen konfliktusra épülő. A szereplők hosszú,
deklamáló monológokban beszélnek. A felvonások között rendszerint zenés élő­
képeket vagy balettet adtak elő. A 18. század közepéig különböző források alap-
ján (visszaemlékezések, nyomtatott programok, historia domusok stb.) több mint
száz előadásrólvan tudomásunk - a tényleges számuk ennek többszöröse lehetett
-, azonban nagyon kevés előadásnak maradt fenn a szövege. Hasonló a helyzet a
többi iskolafenntartó rend esetében, ahol jezsuita mintára szintén szokásban volt
az iskoladrámák előadása.
Az ünnepélyes, udvari jellegű, latin nyelvű iskolai előadások mellett nagy egy-
házi ünnepek - karácsony, húsvét, pünkösd, úrnapja - alkalmával a nagyobb, népi
közönség számára nemzeti nyelven is készültek előadások. Ezek esetében a didak-
tikus célok helyébe a térítés, a közönség lelki épülésének, hitében való megerősíté­
sének a szándéka került. A népszerű magyar nyelvű vallásos darabok előadásában
különösen a ferencesek jeleskedtek. Kéziratos másolatban 48 ilyen nagypénteki
passiójáték szövege maradt fenn, melyeket a csíksomlyói minorita kolostor szer-
zetesei írtak és rendeztek az 1721 és 1774 közötti időszakban. A passiójátékok a
középkori liturgikus drámák és misztériumjátékok örökösei. Bennük dramatizált
módon Jézus kínszenvedése és halála elevenedik meg. A fő cselekményt számos
Bibliából vett betét, rögtönzött interlúdium (közjáték) egészítette ki. Bár a pro-
lógus többnyire nem mulasztotta el komolyságra és áhítatra inteni a közönséget
("Nincs itt bolondsagnak / Hellye a' trefanak / Felre tettúk ezeket. / / Hanem a'
keresztre / Te ű dvő zit ő dre / Vessed inkább szemedet. / / Nem is kel ráritas, / Mert
ez tsak Vanitás / Szűkség inkáb zokogás") , a játék mégis bőven tartalmazott komi-
kus elemeket, különösen az ördögök megjelenítésében, illetve a szent cselekményt
értetlenül figyelő katonák és kézművesek párbeszédeiben.
Az evangélikus egyház már a 17. század közepétől kezdte átvenni a katolikus is-
kolai színjátszás gyakorlatát. A bibliai és történeti témájú evangélikus előadások a
295
4. A FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

jezsuitákéhoz hasonló dramaturgiával, allegorikus alakok szerepeltetésével, szín-

padias külsőségek között folytak. Abban is a jezsuita gyakorlatot követték, hogy
szigorúan ragaszkodtak az előadások latin nyelvúségéhez. A Rákóczi-szabadság-
harc időszakában Rozsnyón tendenciózusan kurucpárti politikai tartalmú színda-
rabok is előadásra kerültek.
Unitárius környezetben az iskolai előadások szövegét a Szentmártoni Bodó-tí-
pusú közkedvelt oktató költemények dramatizált változataiból írták át. A kolozs-
vári unitárius kollégium vizsgaelőadásait két változatban, latinul és magyarul is
színpadra állították. A város legnépszerűbb szerzője az igen sok műfajban tevé-
kenykedő, rendkívül termékeny Felvinczi György volt. 126 Felvinczi a kolozsvári
céhes mesterek világának költője, dicséretet ír a kalmárkodásról, a gazdaasszo-
nyokról, megverseli a város utcáit, de a betegségek vetélkedését is. Nagyobb hi-
vatalos ünnepségek alkalmával a városi magisztrátus reprezentációjában vállal
szerepet. Comico-tragoedia c ímű verses-zenés színjátéka is valamilyen ünnepélyes
alkalomra készűlhetett.F' A darab mintája Marc' Antonio Cesti Il pomo d'Oro (Az
aranyalma) címet viselő nagyszabású barokk operája lehetett, amely 1666-ban
I. Lipót esküvőjére készült. Felvinczi talán Bécsben nézője lehetett a darab valame-
lyik pompás kivitelű előadásának. Cesti operája Páris ítéletének témájára épül: a
Venusnak ítélt aranyalma viszályt szít az istenek között, végül Jupiter tesz rendet,
aki az almát az ifjú feleségnek, Margarita királynénak ítéli. Felvinczi darabjában a
cselekmény elindítója Pluto, aki megelégelte, hogy az osztozkodásban neki a leg-
értéktelenebb rész, az alvilág jutott. "De Plutó Jupiter ellen pártot üt - foglalja ösz-
sze a cselekményt a játék Summája - , látván hogy Jupiternek jobb és kiesebb rész
jutott volna, tudniillik az egek. Melyért panaszra fakad Jupiter ellen, és követeket
küldvén hozzája, [... ] vagy tágasítsa meg Jupiter az ő országát is, a poklot, vagy
a lélekből kivégyen, vagy több lelkeket oda menni ne hagyjon, különben ő pártot
üt ellene. Jupiter penig, keveset gondolván a Plutó kívánságával, követeit rossz
kedvvel látja, sőt fenyegeti [... ] A követe azért meghozván Jupitertül Plutónak a
választ; nagy haragra indul a Plutó, és mínden híveit egybehívatván, kinek-kinek
azok közül megparancsolja, hogy az ő hivataljok szerint nagyobb dühösséggel és
mesterséggel hajtsanak mindeneket pokolban, mint eddig; elannyira, hogy ha le-
hetséges lészen, senkit is az egekbe ne bocsássanak, hanem a pokolnak kínjára
mindeneket béhajtsanak." A daljáték ezen a ponton ér véget, a szerző minden bi-
zonnyal egy következő darabban folytatni akarta a történetet.
Felvinczi a magyar színháztörténet legendáriuma szerint 1696 -ban Bécsben
privilégiumot kért és kapott az uralkodótól, hogy önálló társulatot szervezhessen,

126 Verseinek kiadása: RMKTXVII, 13., Szentpáli N. Ferenc, Felvinczi György, Pápai Páriz Ferenc és

Tótfalusi Kis Miklós versei. Kiad. Varga Imre . Bp., Akadémiai Kiadó, 1988, 6-24. sz.
127 Kiadása: Régi magyar drámai emlékek, 1-2. Kiad. Kardos Tibor, Dömötör Tekla. Bp., Akadémiai

Kiadó,1960,439-46Z
296
 4.4 . A DRÁMA

és saját belátása szerint, adómentesen sz ín íel őadásokat tarthasson Magyar- és

Erdélyországban. A terv megvalósulásáról, Felvinczi színtársulatának esetleges
későbbi múködéséről azonban nincsen semmi adatunk.
A reformátusok körében nehezebben ment az iskolai színjátszás elfogadtata-
sa, ugyanis az 1562-es debreceni zsinat határozata szigorúan tiltotta az ilyenek
tartását. Bisterfeld és Alsted ugyan próbálkozott 1638-ban és 1640-ben Gyulafe-
hérvárott a drámaelőadások meghonosításával, de a fejedelmi gyermekek rész-
vételével zajló látványos rendezvényeik a puritán elveket valló egyháziakból he-
ves ellenkezést váltottak ki. Nagyobb sikerrel járt néhány év múlva Comenius, aki
saját pedagógiai kézikönyvének, a Januának egy részletét állított a színpadra . A
fogadtatásról később így írt naplójában: "... az első előadást egy tanteremben tar-
tottuk meg két iskolafelügyelőnk és Verbőczi úr, továbbá a tanulók jelenlétében.
Ennek hatására a vélemények megváltoztak, mert a tanuló színészek olyan ügye-
sen játszották szerepüket, hogy mindnyájan elámultunk." (Idézi NAGYJúlia 1999:
376.) A nagy cseh pedagógus kidolgozta az iskolai színjátszás oktatásban történő
hasznosításának elméletét is, és 1656-ban Sárospatakon kiadott egy latin nyel-
vú gyújteményt az általa írott és előadásra javasolt darabok szövegével. A Schola
Ludus alcíme szerint is enciklopédia, vagyis az ismeretek teljességét összefoglaló
kézikönyv, amelyben a világ teremtésétől és a kozmológia rendszerétől kezdve a
mesterségek bemutatásán át az állampolgári ismeretekig minden fontos tudniva-
lót összefoglal az iskolások számára érthető formában. A daraboknak természete-
sen nincs cselekményük; az órákig tartó, több mint száz szerepl ős előadásokban
minden egyes gyermek számára akadt néhány sornyi betanulható, előadható és
ezzel sikerélményt adó szöveg.
Comenius kezdeményezése elsősorban erdélyi környezetben talált követőkre,
az 168D-90-es években Tótfalusi Kis István, Miskolci Cs. Zsigmond és Pápai Páriz
Ferenc darabjait adják elő Enyeden. Valószínúleg ugyanitt került színre a névtelen
szerzőjú Comedia generalis de conflictu Turcorum et Hungarorum (Komédia a tö-
rökök és magyarok csatájáról) is, amely Báthori István és Kinizsi Pál kenyérmezei
diadalát dolgozta felYs A darabot a szerző azért nevezheti komédiának, mert vi-
dám a vége , és mert közrendú szereplők is fellépnek benne. A töredékesen fenn-
maradt szöveg Gyöngyösi István Porábúl megélemedett Phoenixének az ismeretéről
tanúskodik. A szerző láthatóan az erdélyi Mátyás-kultuszhoz kapcsolódó, hazafias
témát akart választani. A Prológus szavaival:

E kis Teátrum is azért építtetett,

Skólai játékunk melyre intéztetett,

128 Kiadása: Magyar drámaír6k, 16-18. század. Kiad. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981,

643-698.
297
4. A FÜGGETLENS ÉGI KÜZDELMEK KORA (1670-1740)

Hogy a bátorságban végyünk épületet,

S elménket kiadni tudó tehetségwet.

Matériát penig idegen országból

Nem kerestünk, hanem a magunk hazánkból,
Mert mi kitelhető magunk kamaránkból,
Miért keresnők mik azt nagy arcátlanságból?

A szereplők az első megjelenésük alkalmával udvariasan bemutatkoznak, és

beszédükkel egyben a karaktert is felvázolják. Az egyik törököt, a horvát renegát-
bóllett Kara Ahmetet már zagyva, halandzsa beszédmódja is jellemzi: "Okoszájá
kájum ama Kara Mehmet, / Várbe gyergje tersok kevély magyar népet, / Düörim
szini düörim e fegyver testedet, / Teszgeld düörim szini elüti fejedet."
A darab szövegét őrző kézirat töredékessége miatt a cselekmény nehezen kö-
vethető , rendkívül érdekesek viszont a felvonások szünetében előadott interme-
diumok. Az intermedium vagy interlúdium néven nevezett közjátékok szerepe,
hogy a tagolják az előadást, oldják a darab feszültségét és lehetőséget adjanak a
színpad átrendezésére. A Camedia generalis... szövegébe illesztett intermediumok
témája részben azonos Miskolci Cs. Zsigmond Cyrus ának közjátékaival; ez arra
utalhat, hogy ezek a parodisztikus-komikus rögtönzések az iskolai színjátszásban
elterjedt, keringő motívumok lehettek. Meglepő a közjátékok alpári humora. Com-
media dell arte-szerű helyzetkomikumra épülnek, de a szellent ős, fenékbe rúgós
fajtából. Ráadásul a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokon gúnyolódik. Az
egyik intermediumban a cigányok vajdája a tél ellen lázítja fel a népét: "Thdom, ha
a telet elvesethetnétek, / A szent cigánságnál nagy kedvet nyernétek, / Talán még
sok pénzt adnának ők néktek, / Csak a borsos telet elvesesthetnétek." A cigány-
gyerekek közben dinny ér ől álmodoznak: "S jaj bizony seretném én is ast anyárat,
/ Mert a kásás dinnyét, aki jól meghásátt, / Csak úgy enném, mint a túrót, mézet,
vakójat.. ;" A másikban a paraszt iskolába viszi a gyermeket, de az iskola lényege,
úgy tűnik fel, a vég nélküli verésben áll: "Gondom leszen reá - fogadkozik a tanító
- Balás, bíró uram, / Az ábécét néki mindjárást leírom, / Egyenként azokat rendre
mutogatom, / De ha ő nem tanul, seggit megsuprálom." A gyerekek az osztályte-
remben szorgalmasan magolják az ábécét, de a tanulásnak, természetesen, mindig
verés a vége. A gyermek anyja berohan az iskolába panaszt tenni, de ő is megkapja
a magáét. A kimerült tanító a végén így foglalja össze a tanulságot:

Jaj mely nehéz mindent egyaránt tanítni,

Egyet fenyítékkel, mást kényin nevelni ,
Látom vereséggel nehéz kedvet lelni,
Minthogy mi tisztünknek szükség megfelelni.
298
 4 .4 . A DRÁMA

A mocskos gyermeket ha plágával verjük,

Négyágú korbáccsal a seggit sujtoljuk,
Magunkat piszokban fülünkig keverjük,
Ó nyelves anyjától gyalázat jutalmunk.

A nőellenesség, az öreg, csúnya, tudatlan, iszákos nőalakok kigúnyolása és nyílt

színi bántalmazása szemlátomást gyakori vígjátéki elem. A harmadik közjátékban
egy fiatalember vén feleségét panaszolja. A molnár felajánlja, hogy az asszonyt
megőrli, és a lisztjéből csinos, új feleséget gyúr: "Mit adnál énnékem, ha ezt a vén
szipát / Meg őrölném. s néki eltörném a csontját, / Csinálnék belőle egy szép kis
asszonykát..." Az előadás végén, a n éz őkt ől a perselybe pénzadományt kérő Epilo-
gus méltán kér elnézést a bántó vonatkozások miatt:

Ennyit igértünk volt első szavainkban,

Ezekről játszottunk kis mulatságunkban,
Ha kinek vétettünk tudatlanságunkben,
Bocsánatot szívvel kiván unk azonban.

Tőlünk nem lehetett mindennek tetszeni,

Noha nem akartunk senkinek véteni,
Ha mégis találtunk valakit sérteni,
Kész légyen az olyan itt megbocsátani.

A protestáns színjátszás vontatottan haladó fejlődését a kuruc korszak háborús

viszontagságai hosszú időre megakasztották. Az iskoladrámák írásának és előadá­
sának gyakorlata - immár a magyar nyelvúség dominanciájával- csak az 1760-as
években éled majd fel újra és válik a modem polgári színjátszás el őkész ít őj évé.

A világi-udvari típusú színjátszást jószerivel egyetlen darab képviseli ebben a

korszakban. A Florentina cím ű , 1673 körül keletkezett darab a következő évszá-
zadban név nélkül jelent meg, de minden bizonnyal Gyöngyösi István a szerz ője. P?
(Gyöngyösi szerzőségérőllásd LATZKOvrrS Miklős-Msszxnos Zoltán 2005.) A Cons-
tantinus és Victoria, valamint Zrínyi Idilliumainak hatását mutat ó, udvari környe-
zetben, .Altades király fényes udvarában" játszódó m ű alcíme: Igaz barátságnak
és szíves szeretetnek tüköre. A darab eredeti, felvonásokra és közjátékokra osztott
szerkezete a szöveghagyományozás során elveszett; legjobb kéziratos másolatá-
ban, a Gosztonyi-kódexbeliben a darab 17 actusból áll. Philosténes és Hermiás

129 Kiadása: Magyardrdmaírók, 16-18. század . Kiad. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó , 1981 ,

463-598.
299
4 . A PÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK KORA (16 70-1740)

két főrangú udvari embere az agg Altades királynak, egymás jó barátai. Philos-
ténes beleszerelmesedik a király egyetlen lányába, szeme fényébe, Florentinába.
Hermiást kéri meg, hogy titokban ajándékokkal és szép szavakkal hajlítsa iránta
szerelemre a lányt. Hermiás rábeszélése annyira sikeres, hogy Florentina titokban
Philosténes szeret ője lesz. A szerelmi háromszög jellegú kapcsolatból Hermiás ta-
pintatosan visszavonul birtokaira. Időközben az udvaroncok között szóbeszéd tár-
gya lesz a titkos kapcsolat, az irigy Severus beárulja a királynál a szerelmeseket.
Philosténes mindent tagad, és Florentina ártatlanságának bizonyítására párbajra
hívja Severust. Azonban Philosténes gyenge kardforgató, ezért ismét Hermiás se-
gítségére szorul. Arcát elfedő páncélban a barátja vív meg helyette és öli meg a
vádaskodó Severust. A végén minden jóra fordul, Philosténes és Florentina neve
tisztára mosva, a király pedig úgy határoz, hogy leghelyesebb, ha a szerelmese-
ket gyorsan összeházasítja . A szerz ő szerelemképe láthatóan kiábrándult: a férfiak
egymással szabadon felcserélhetők, az erényes leányt néhány irodalmi közhely
felsorolásával könnyen rá lehet venni a csókra, a világ előtt nem a tisztesség a fon-
tos, hanem annak a látszata. Severus szigorú erkölcsi szabályaival szemben ("Én
szabnék régulát bezzeg a lyányoknak, / Kerüljék strázsáját a nyílt ablakoknak, /
Ne kezdjenek vásárt azonnal magoknak, / Kirakván cégérét kinyílt homlokoknak")
egy másik udvaronc a szerelem létjogosultságát elfogadó, "udvaribb" szemléletet
fogalmaz meg:

Amiről álmodol, az apácát illet,

A leány is olyan, mint a rab nem lehet,
Nem árt a nyájasság, szabadon beszélhet,
Csak másként maradjon rajta a becsület.

Hiszem, nem gyúlölség a szép tekintgetés,

Azzal enyveledett nyájas beszélgetés,
Azokkal egymásra ölelő kézvetés,
Nem nagy vétek, még az nem nem-fertezés,

A darab nyelvezete a témához illően kulturált, választékos. Az udvari emberek

irodalmias beszédmódját játékosan ellentételezi - mint Balassi Szép magyarkom é-
diájában - a közjátékban felléptetett együgyú parasztemberek esetlensége:

DEMETER:
Nem mást, hanem amint állok suttomban,
Mind csak azt beszélik némelyek magokban,
Ha eszembe jutna valami azokban,
Úristen, hogy mondák: Pri..., Phi. .., Philosténes.
300
 4.4. A DRÁMA

AMBRUS:
Tudom, tudom koma : a fejős tehenes.
DEMETER:
Nem fejős tehenes, hanem Philosténes.
AMBRUS :
Az a', koma, az a' minapi tejfeles.
DEMETER:
Patvar vigye dolgod, hű be goromba vagy,
Hiszen én azt tudtam, hogy te diákos vagy,
Kár, hogy őszült fejed és tök agyad oly nagy.

Gyöngyösi azonban megmutatja azt is, hogy képes a nagy drámák hangulatá-
hoz illő regisztereket is megszólaltatni. A haragvó király monológja félelmetes in-
dulatokat mozgat:

Philosténes mocskolja az én leányomat?

Ez nem remélt dolog rútítja házamat,
Omoljon ki epém, gyújtsa haragomat,
Vérében kevert tajték falja ajakamat.
Bennem minden csepp vér méreggé forduljon,
Mint vérszagot érző elefánt, búsuljon,
Erdei feneség szívemben induljon,
Mert tigris ellopott kölykéért búsulj on.

A szerző képes megjeleníteni az elhallgatott gondolatokat: .Meghidd, te, Flo-

ren tina, ha igaz lesz a bűz, / Magam keze lészen téged emésztő tűz, / Ah, ha buzgó
szívem majd betegségre űz, / Ilyen ám ez világ, egy gondhoz ezret fűz." A feltű­
nő rímhívó szavak - melyekre egyértelműen a .szűz" szó kívánkozna - árulják el,
hogy mi miatt aggódik leginkább az apa. (Lásd még DEMETER Júlia 2004.)

Nem az udvar, legfeljebb az udvarházak világát idézi a kéziratban terjedő, a

17-18. században gyakran lemásolt, névtelen szerzőjű darab, amely a latin Actio
curiosa (Furcsa játék) címet viseli PO Nem igazi dráma, nem előadásra szánták,
inkább csak mulatságos beszélgetések egymásutánja. A szereplők egy-egy társa-
dalmi csoportot jellemeznek, Achates arisztokrata, a csavaros agyú, protestáns
Gaude uram és katolikus vitapartnere, Polycarpus középnemesek, a kisebb sze-
replők között szolgák, polgáremberek, parasztok jelennek meg . A mű központi

130 Kiadása : Magyardrámaírók, 16-18. század . Kiad. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981,
599-642.
301
IRODALOM

alakja a mosdatlan beszédű Gaude, akit a szerz ő valószínűleg ténylegesen létező

szem élyr ől. egy bizonyos Chernél Istvánról mintázott. Ó a beszélgetések állandó
szerepl ője, aki a környezetével megbeszéli és kommentálja a friss híreket - jobbá-
ra a Thököly-felkelés eseményeit - és általában a világ dolgait. A humor fő forrása
Gaude uram deák és magyar szentenciákat, közmondásokat egymásra halmozó,
tudálékoskodó, keresetten trágár beszédmodora. "Ha te üdvözülsz, az én rudas
lovam is üdvözül! S osztán kérdem én tőled: no, mit ért a hajdú a harangöntéshez?
Isten úgy segéljen, a te devotiód csak olyan, mint amikor a gólya a toronyba mé-
gyen, óldalba fossa, s ott hagyja." Mindenr ől határozott és előítéletes véleménye
van , az idegen szokásokról, a vallásról, a politikáról, ajogi ügyekről, az asszonyok
erkölcseiről és a házasságról. "Azért , hogy gyermek urat, fejér lovat nehéz ember-
nek szolgálni, mert egyikét ésszel, másikát szappannal meg nem győzöd. Osztán
azt hallottam volt én , gyermek kezében került madár, német torkában került bor,
vénember kezére került leány, jaj annak." Gaude alakjában jelenik meg először
irodalmunkban ez a később oly nagy karriert befutó karakter. Az önmagával elé-
gedett, beszűkiilt látókör ű. maradi nemesember alakja később Bessenyei György
és Kisfaludy Károly színjátékaiban kap majd méltó ábrázolást.

302
 Irodalom

A. MOLNÁR Ferenc (2003) Az Ómagyar Mária-siralom néhány szavának magyará-

zatáról. Magyar Nyelvór, 472-478.
Ács Pál (1979) Wathay Ferenc: Áldott filemile. Allegória és invenció. Irodalomtör-
téneti Közlemények, 173-186.
AGÁRDI Péter (1972) Rendiség és esztétikum (Gyöngyösi István költói világképe) . Bp.,
Akadémiai Kiadó.
ARANY János (1858) Naiveposzunk = Arany János összes m űvei, X. Bp., Akadémiai
Kiadó, 1962, 264--274.
ARANY János (1968) Gyöngyösi = Arany János összes művei, XI. Kiad. Németh G.
Béla, Bp., Akadémiai Kiadó, 421-440.
BALÁZs Mihály (1998) Teológia és irodalom. Az Erdélyen kívüli antitrinitarizmus kez-
detei; Budapest, Balassi.
BALÁZs Mihály (2007) Újabb szempontok Ecsedi Báthori István meditációinak ér-
telmezéséhez = Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban. Szerk. Balázs
Mihály - Gábor Csilla. Kolozsvár (Egyetemi füzetek, 3) , 129-136.
BÁN Imre (1964) Gyöngyösi István = A magyar irodalom története, l. Szerk. Klani-
czay Tibor. Bp., Akadémiai Kiadó , 184--195.
BÁN Imre (1970) A magyar manierista irodalom. Irodalomtörténeti Közlem ények,
451-465.
BÁN Imre (1997) Költók, eszm ék, korszakok. Debrecen, Universitas.
BÁRCZI Ildikó (2007) Ars compilandi. Bp., Universitas.
BARTÓK István (1998) "Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk': Irodalmi
gondolkodás Magyarországon 1630-1700 között. Bp., Akadémiai Kiadá-Univer-
sitas (Irodalomtudomány és kritika).
BENESándor (1999) Theatrum politicum. Nyilvánosság, közvélemény és irodalom a
kora újkorban. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó.
BENKŐ Loránd (1980) Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Bp., Akadémiai
Kiadó.
BITSKEY István (1987) História, emlékirat, önvallomás = Irodalom és ideológia a
16-17. században. Szerk. Varjas Béla. Bp., Akadémiai Kiadó, 61-90.
303
IRODALOM

BÓNIS György (1971) Ajogtudó értelmiség a Mohács elótti Magyarországon . Buda-

pest, Akadémiai Kiadó.
BORSAGedeon (1957) Ismeretlen virágének töredéke. Irodalomtörténeti Közlemé-
nyek, 236-237.
BORSAGedeon (1973) A XVI. századi magyarországi könyvnyomtatás részmérlege.
Magyar Könyvszemle, 249-266.
BURCKHARDT, Jakob (1978) A reneszánsz Itáliában. Ford. Elek Artúr. Bp., Képzőmű-
vészeti Alap Kiadóvállalata
CSATKAI Endre (1952) "Felemelé Kádár szemeit az égre". Magyar Nyelvór, 306.
DÁN Róbert (1987) Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon. Bp., Akadémiai Kiadó.
DÉZSI Lajos (1911) Tinódi Jásón király széphistóriája. Irodalomtörténeti Közlemé-
nyek,27l.
DIENES Dénes (2001) Farkas András "Az zsidó és magyar nemzetről". Limes,
73-8l.
ELIAS, Norbert (2005) Az udvari társadalom. Bp., Napvilág.
ERDEI Klára (1980) Ecsedi Báthory István meditációi és európai hátterük. Irodalom-
történeti Közlemények, 55-69.
FAZEKAS Sándor, LABÁDI Gergely (2007) Meghal Zrínyi Miklós, színre lép Gyöngyösi
= A magyar irodalom történetei, 1. Főszerk. Szegedy-Mászák Mihály. Bp., Gon-
dolat , 514-52l.
FRAKNÓi Vilmos (1881) Egyérdekes zágrábi kézirat. Magyar Könyvszemle, 26-30.
GALAMBGyörgy (2009) A Huszita biblia és a ferencesek. Egyháztörténeti Szemle 2,
3-12.
Gxisorro Marzio (1977) Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tettei-
ról szóló könyv. Kiad., ford. Kardos Tibor. Bp., Magyar Helikon.
GERÉZDl Rabán (1962) A magyar világi líra kezdetei. Bp., Akadémiai Kiadó.
GERÉZDl Rabán (1965) Balassa János éneke sólymocskájáról. Irodalomtörténeti
Közlemények, 689-693.
GOMBOCZ Zoltán (1921) A bolgár kérdés és a magyar h ún-monda. Magyar Nyelv,
15-2l.
GRÉVlN, Benoit (2009) Rhétorique du pouvoir médiéval. Les lettres de Pierre de la
Vigne et la formation du langage politique européen . Rome, École francaíse de
Rome.
GYENIS Vilmos (1970) Emlékirat és anekdota. Irodalomtörténeti Közlemények,
305-321.
GYENIS Vilmos (1980) Gyöngyösi: a korigények és a közízlés. Irodalomtörténet,
105-134.
GYÖRFFY György (1948) Krónikáink és a magyar óstörténet. Bp., Néptud. Int.
HADROVICS László (1955) Az ómagyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban.
MTA 1. OK, 79-181 .
304
 IRODALOM

HADROVICS László (1960) A délszláv Nagy Sándor-regény és középkori irodalmunk.

MTA J. OK, 235-293
HOLL Béla (1984) Egy ismeretlen középkori iskoláskönyv és magyar verses nyelv-
emlék 1433-ból. Magyar Könyvszemle, 16-19.
HÓMAN Bálint (1925) A magyar hún-hagyomány és hún-monda. Bp., Studium.
HoppLajos (1964) Rákóczi Ferenc = A magyar irodalom története, J. Szerk. Klani-
czayTibor. Bp., Akadémiai Kiadó, 371-386.
Hopp Lajos (1979) Utószó = RÁKÓCZI Ferenc: Vallomások. Emlékiratok. Pozsony,
Madách, 805-972.
HoppLajos (1992) Az .antemurcie" és a .xonformims" eszméje a magyar-lengyel ha-
gyományban. Bp., Akadémiai Kiadó.
HORVÁTH Iván (1982) Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben. Bp., Aka-
démiai Kiadó.
HORVÁTH Iván , TÓTH Tünde (2002) Rimay János ifjúkori versgyűjteményének re-
konstrukciója. Palimpszeszt, 17 (http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/
zemplenyi/06.htm) .
HORVÁTH János (1931) A magyar irodalmi művelts ég kezdetei. Bp., Magyar Szemle
Társaság.
HORVÁTH János (1935) Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Bp.,
Magyar Szemle Társaság.
HORVÁTH János (1949) Hír három virágénekról = Uő: Tanulmányok. Bp., Akadé-
miai Kiadó, 61-71.
HORVÁTH János (1955) Szabács viadala. Magyar Nyelv, 422-433.
HORVÁTH János (1957) A reformáció neveDen. Bp., Gondolat.
ifj. HORVÁTH János (1954) Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stilusproblémái. Bp.,
Akadémai Kiadó.
HUBERT Ildikó (1995) Dugonics András levele Gruber Antalhoz a Pannóniai ének-
ról. Irodalomtörténeti Közlemények, 95-102.
IMRE Samu (1956) Szabács viadala hitelességének kérdéséhez. Bp., Akadémiai
Kiadó.
IMRE Samu (1958) A Szabács viadala. Bp., Akadémiai Kiadó .
JANKOVICS József (1999) Utószó = Gyöngyösi István: Porábúl megéledett Fánix,
avagy Kemény János emlékezete. Kiad. Jankovics József - Nyerges Judit. Bp.,
Balassi,275-299.
JANKOVICS József (2000) Gyöngyösi restitutus = Gyöngyösi István: Thököly házas-
sága, Kesergó Nimfa-Palinódia. Kiad. Jankovics József, Nyerges Judit. Bp.,
Balassi,131-157.
JANKOVICS József (2007) A magyar verses regény kezdetei, avagy a kánonból kiik-
tatott barokk költó = A magyar irodalom történetei, J. Fószerk. Szegedy-Maszák
Mihály. Bp., Gondolat, 522-538.
305
IRODALOM

JANKOvrrS László (2002) Accessus ad Janum. A múértelmezés hagyományai Janus

Pannonius kbltészetében. Bp., Balassi.
JANKOVITS László (2006) A szóbeli kultúra és a Cantio de militibus pulchra = Uó:
Hazugok,fecsegók, álmodozók. Bp., Balassi, 32-57.
KECSKEMÉTI Gábor (2007) "A böcsületre kihaladott ékes és mesterséges szóllás, írás":
A magyarországi retorikai hagyománya 16-17. századfordulóján. Bp., Universi-
tas (Irodalomtudomány és Kritika: Tanulmányok).
KESERÚ Bálint (1963) Epiktétosz magyarul- a XVII. század elején. ActHistLittHun-
gUnivSzeg, 3-44.
KIBÉDI VARGA Áron (1983) Retorika, poétika, műfajok (Gyöngyösi István költői vilá-
ga) . Irodalomtörténet, 545-59l.
KIRÁLY György (1917) A trójai háború régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Köz-
lemények, 1-23,129-150.
KLANICZAY Gábor - KLANICZAY Tibor (1994) Szent Margit legendái és stigmái. Bp.,
Argumentum (Irodalomtörténeti Füzetek, 135) .
KLANICZAY Tibor (1964) Zrínyi Miklós . Bp., Akadémiai Kiadó.
KLANICZAY Tibor (1970) Zrínyi olvasmányaihoz: Vittorio Siri. Irodalomtörténeti Köz-
lemények,684-689.
KLANICZAYTibor (1993) A magyarországi akadémiai mozgalom előtörténete. Bp.,
Balassi.
KLANIcZAyTibor, szerk. (1964) A magyar irodalom története, I. 1600-ig. 2.1601-1772.
Bp., Akadémiai Kiadó.
KOMLOVSZKI Tibor (1966) Egymanierista "Theatrum Europaeum" és szerzóje. Iroda-
lomtörténeti Közlemények, 85-106.
KOMLOVSZKI Tibor (1982) Rimay és a Balassi-hagyomány. Irodalomtörténeti Közle-
mények,589-600.
KOROMPAY Klára (1978) Középkori neveink és a Roland ének . Bp., Akadémiai Kiadó.
Kovacs Ilona (1992) Az írói szándék értelmezése Rákóczi műveiben = Irodalom,
történelem, folklór. Mikes Kelemen születésének 300. évfordulójára. Szerk. Hopp
Lajos - Pintér Mária Zsuzsa - Tüskés Gábor. Debrecen, Ethnica, 25-31.
Kovacs Sándor Iván (2002) Molnár Redivivus - Az új életre keltett Szenci Molnár
Albert. Bp.
Kovxcs Sándor Iván (2006) "Eleink tündöklősége": tanulmányok, esszék. Bp., Balassi.
Kovxcs Sándor Iván, szerk. (1998) Szöveggyújteménya régi magyar irodalomból,
I. rész. Késő-reneszánsz manierizmus és kora-barokk. Bp., Osiris.
Kovács Sándor Iván, szerk. (2000) Szöveggyújteménya régi magyar irodalomból,
II. rész. Barokk és késő-barokk rokokó. Bp., Osiris.
KÓSZEGHY Péter (1989) A népiesség fogalma az irodalomtudományban = A magyar
nyelv és kultúra a Duna völgyében, I. Szerk. Jankavics József et al. Bp., Nemzet-
közi Magyar Filológiai Társaság.
306
 IRODALOM

K!uSTÓ Gyula (1994) A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektól 1241-ig.

Bp., Argumentum.
KULCSÁR Péter (2008) Humanista történetírás Magyarországon: tanulmányok. Bp.,
Lucidus.
KURCZ Ágnes (1988) Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp., Aka-
démiai Kiadó.
KÜLLós Imola (2000) Előszó = Régi Magyar Költők Tára, XVIII. század, IV: Közkölté-
szet, 1. Mulattatók. Kiad. K üllős Imola. Bp., Balassi, 17-42.
LACZHÁZI Gyula (2004) Udvariság és szerelem Gyöngyösi István epikus költészeté-
ben. Palócföld, 713-725 .
LAczHÁZI Gyula (2007) Vanitas és memento mori = A magyar irodalom történetei, I.
Főszerk. Szegedy-Maszák Mihály. Bp., Gondolat , 410-421.
LACZHÁZI Gyula (2009) Hősi szenvedélyek. A heroizmus és a szenvedélyek a XVII. szá-
zadi epikus költészetben. Bp., ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszék.
LATZKOvrrS Miklós (2207) A drámaírás gyakorlata a 16--17. századi Magyarországon.
Bp., Argumentum.
LATZKOvrrS Miklós- MÉsZÁRos Zoltán (2005) Kiírta Gyöngyösi Florentináját? Iroda-
lomtörténeti Közlemények, 469-493.
LÁZs Sándor (1983) A Cornides-kódex eredeti rendje . Irodalomtörténeti Közlemé-
nyek, 587-601.
LUDÁNYI Mária (1979) A szerelem-kép alakulása a XVI. század végi és XVII. század
eleji magyar irodalomban. Irodalomtörténeti Közlemények, 359-370.
LURJE, Michael (2004) Die Suche nach der Schuld, Sophokles' Oedipus rex, Aristote-
les' Poetik und das Tragödienverstiindnis der Neuzeit. München, Sam.
MADAS Edit (2008) Középkori prédikációk Szent László királyról. Bp., Romanika.
MADAS Edit, szerk. (1992) Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez.
Középkor (1000-1530) . Bp., Tankönyvkiadó.
MADAS Edit, szerk. (2009) "Látjátokfeleim. .. ": magyar nyelvemIékek a kezdetektól a
16. század elejéig. Bp., OSZK.
MÁLYUsz Elemér (1973) Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarorszá-
gon . Bp., Akadémiai Kiadó.
MÉSZÁRos István (1972) A Szalkai-kódex és a xv. század végi sárospataki iskola. Bp.,
Akadémiai Kiadó.
MEZEY László (1971) A Pray-kódex keletkezésének problémái. Magyar Könyv-
szemle, 109-123.
MISIÁNIK, Ján (1975) Die Poetik Christoph Petschmessingsloers aus dem Jahre
1461. Mittellateinisches Jahrbuch, 10,270-279.
NAGY Júlia (1999) XVII-XVIII. századi református iskoladrámáink szerepe a neve-
lésben és az oktatásban. Magyar Pedagógia, 375-387.

307
IRODALOM

NAGY Levente (2001) Imitációs technikák és az eposz regényesedése a XVII-XVIII.

századi magyar epikában = Miseellanea. Tanulmányok a régi magyar irodalom-
ról. Szerk. Szentpéteri Márton. Bp., JAK: Kijárat, 77-106.
NAGY Levente (2007) Az emlékirat-irodalom = A magyar irodalom történetei, I. Fő-
szerk. Szegedy-Mászák Mihály. Bp., Gondolat, 555-567.
NAGY Péter (1994) Bethlen Miklós. Irodalomtörténeti Közlemények, 445-478.
NÉGYESY László (1913) Árpádkori compositio. Budapesti Szemle, 188-201.
ÓZE Sándor (1991) .Bűneiért bünteti isten a magyar népet" Egy bibliai párhuzam
vizsgálata a 16. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján . Bp., Magyar Nem-
zeti Múzeum.
PIRNÁTAntal (1984) Fabula és história. Irodalomtörténeti Közlemények, 137-149.
POROG! András (1986) Gyöngyösi Kemény-eposzának politikai koncepciójáról. Iro-
dalomtörténet, 583-609.
R. VÁRKONYI Ágnes (1987) A rejtózködó Murányi Vénus. Bp., Helikon.
RiMÓCZINÉ HAMAR Márta (1987-88) Symhonia Hungarorum, "Vérét pezsdíti a szilaj
magyar dal. Irodalomtörténet, Bp., Helikon.
RÓNA-TAS András (1991) Nyelvtörténet és őstörténet = Óstörténet és nemzettudat.
1919-1931. Szerk. Kincses Nagy Éva . Szeged, JATE M. Óstörténeti Kutatócso-
port (Magyar Óstörténeti Könyvtár, 1),65-71.
S. SÁRDI Margit (2000) Bethlen Kata = Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom-
ból, II. Szerk. Kovács Sándor Iván. Bp., Osiris, 658-660.
S. SÁRDI Margit (2007) Az önéletrajzi szelf és a 17-18. századi önéletrajzi írások =
Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban. Szerk. Balázs Mihály - Gábor
Csilla. Kolozsvár, Egyetemi Műhely: Bolyai Társaság, 658-660.
SOLYMOSI László (2006) Írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Bp., Argumen-
tum.
SZÁVAI János (1988) Magyar emlékírók. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó.
IGNÁC, Loyolai Szent (2000) Lelkigyakorlatos könyv. Bp., Jézus Társasága.
SZENTPÉTERI Márton (1999) Szenci Molnár megőrül. Előzetes egy jövőbeli pszicho-
históriai tanulmányhoz = Az olvasó - az olvasás: Irodalmi tanulmányok. Szerk.
L. Simon László - Thimár Attila. Bp., FISZ, 132-136.
SZENTPÉTERI Márton (2007) "Vox Dei majestatis intoniut" Adalék a Szenci Molnár
Albert fordította 29. zsoltár értelmezéséhez = "Nem súlyed az emberiség!".. .
Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. Szerk. Jankovics József.
Bp., MTA ITI, 423-428.
SZIGETI Csaba (1985) Appendix Balassiana (Kronológia, tradíció, hagyománytudat
a XVII. századi Balassi-követő nemesi múköltészetben) . Irodalomtörténeti Köz-
lemények,675-687.
SZIGETI Csaba (2005) Magyar versszak. Bp., Balassi.

308
 IRODALOM

SZilASILászló (1994) Nyakvers = Vő : Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örö-

mét? Bp., JAK-Pesti Szalon, 57-7!.
SZilASI László (2008) A sas és az apró madarak: Balassi Bálint költói nyelvének utó-
élete a XVII. században. Bp., Balassi (Humanizmus és Reformáció, 30) .
TARNAI Andor (1984) "A magyar nyelvet írni kezdik": irodalmi gondolkodás a közép-
koriMagyarországon. Bp., Akadémiai Kiadó.
THOROCZKAY Gábor (1999) Anonymus latin nyelvű külföldi forrásai. Turul, 3-4,
108--117.
TIMÁR Kálmán (1926) Adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemé-
nye~42-53, 169-184,264-270.
TÓTH István György (1996) Mivelhogy magad írást nem tudsz .. . Az írás térhódítása
a múvelódésben a kora újkori Magyarországon. Bp., MTA Történettudományi
Intézet.
TÓTH Péter (2009) A Königsbergi Töredék és Szalagjai újabb vizsgálata = MADAS
Edit szerk. 2009: 97-122.
TÓTH Zsombor (2005) Árva Bethlen Kata - a makrancos hölgy (?) . Korunk,
128--131.
TÓTH Zsombor (2006) A történelem terhe. Antropológiai szempontok a kora új-
kori magyar írásbeliség textusainak értelmezéséhez. Kolozsvár, Komp-Press,
333-405.
TÓTH ZSOMBOR (2007) A koronatanú: Bethlen Miklós. Az "Élete leírása magától" és a
XVII. századi puritanizmus. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó.
V. ECSEDY Judit, szerk. (2008) A kézisajtó kora. Bp., OSZK (http://typographia.
oszk.hu).
VADAI István (2005) Balassi és Echo. Palimpszeszt, 10. (http://magyar-irodalom.
elte.huipalimpszeszti10_szam/02.htm).
VARGA Imre (1968) Thordai János zsoltárainak forrásáról, manierizmusáról. Iroda-
lomtörténeti Közlemények, 541-554.
VARGA Imre (1973) A magyar barokk költészet egy változata. Koháry István bör-
tön-költészete. Irodalomtörténeti Közlemények, 501-513.
VARGA Imre - PINTÉR Márta Zsuzsanna (2000) Történelem a színpadon: Magyar tör-
ténelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században. Bp., Argumentum.
VARJAS Béla (1982) A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei. Bp., Akadé-
miai Kiadó .
VERESS Dániel (1998) Vékára tett mécses. Esszék a XVI-XVIII. századi erdélyi kortör-
ténetek és emlékiratok köréból. Csíkszereda, Pallas-Akadémiai.
VESZPRÉMY László (1984) Megjegyzések a Pray-kódex sacramentarium maiusa sane-
toraléráróI. Magyar Könyvszemle, 87-95.
VIZKELETI András (1986) "Világ világa, virágnak virága... "Bp., Európa.

309
WEÖRES Sándor (1982) Három veréb hat szemmel, I-II. Antológia a magyar költészet
rejtett értékeiból és furcsaságaiból. Bp., Helikon.
Z EMPLÉNYI Ferenc (1982) Rimay és a kortárs európai költészet. Irodalomtörténeti
Közlem ények, 601-613 .
Z EMPLÉNYI Ferenc (1987) Egy magyar jezsuita emblematikus = Ikonológia és mú-
értelmezés, II. Szerk. Pál József. Szeged, JATE, 203-214.
Z EMPLÉNYI Ferenc (1992) Régi magyar irodalom és európai közköltészet. Irodalom-
történeti Közlem ények, 554--568.
Z EMPLÉNYI Ferenc (1998) Az európai udvari kultúra és a magyar irodalom. Bp.,
Universitas.
A klasszikus magyar irodalom
(kb. 1750-től kb. 1900-ig)
 5. Az irodalom intézményesülésének kora
(kb. 1750-tól kb. 1830-ig)

5.1. Bevezetés

A 18. és a 19. század tágan értelmezett fordulóján nagy hatású változ ások zaj-
lottak le az irodalmi nyilvánosság inté zményrendszerében, mely változ ásokat a
nyelvkérdés, a szerzőség társadalmi státuszának és az irodalom társadalmi te-
reinek átalakulása, valam int az irodalom fogalmának átértékelése kisért. A las-
san kibontakozó folyamatok egymással szoros kapcsolatban állnak, bonyolult
összefüggésrendszerüket csak vázlatosan fogjuk áttekinteni. E bő nyolcvan év
irodalmi gondolkodása sok esetben együtt mozog a politikai környezet változá-
sával (elegendő itt a Martinovics-összeesküvés leleplezése utáni perekben vár-
fogságra Ítélt Írókra utalnunk), mégsem áll módunkban ezekre részletesen ki-
térni. A 18. század közepén kezdeményezett strukturális és intézményi reformok
ugyan nem feltétlenül úgy valósultak meg, miként azt eredetileg koncipiálták,
ám e gyakran ádáz viták során végbement folyamat nyomán maradt ránk az esz-
tétikailag pontosan körülhatárolható, a szerz ői autoritás alá vont és egy nemzeti
intézményrendszer keretein belül múködő irodalmiság fogalma (vö. HÁSZ- FEHÉR
Katalin 2000: 57-165) .

5.1.1. Anyelvkérdés

A 18. század magyarországi irodalma soknyelvú irodalom. A magyar mellett leg-

alább ugyanakkora, ha nem nagyobb súllyal esik latba a latin és a német nyelvú
irodalmiság, egyazon szerzők - attól függően, hogy milyen közönségnek szánták
múvüket, és milyen múfajú szövegeket hoztak létre - több nyelven is megszólal-
tak, s voltaképpen ebben az időszakban nem is ismerünk kizárólag magyar nyel-
ven létrejövő életmúvet; és akkor még nem beszéltünk a nemzetiségi irodalm akról
vagy éppen a párizsi udvari kultúra hatására létrejövő francia nyelvú irodalomról.
Sőt, akár ugyanazon olvasóközönség is lehetett többnyelvú, állhatott olyan olva-
sókból, akik egyaránt olvastak és fogyasztottak latin , magyar vagy német nyelvú
irodalmi szövegeket. A nemzeti nyelv státusza körüli viták a 18. század közepétől
a magyarországi irodalom történetét a magyar irodalom történetévé alakitják. A
313
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNY ESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750 -TÓL KB . 1830-IG)

soknyelvű irodalmi közeg a magyar nyelvűség felé szűkült, s mindemellett meg-

jelennek, majd egyre jobban kiéleződnek a nemzetiségek közötti konfliktusok,
melyek végigkisérik az egész 19. századot, s ez az irodalmi működéshez választott
nyelvek közti döntéshelyzeteket is egyre inkább téttel ruházza fel. A magyar nyel-
vűség iránti igény természetesen nemcsak az irodalmi nyelv fejlesztését-csiszolá-
sát érinti, hanem szoros összefüggésben áll a nemzetfogalom lassú átalakulásával,
valamint a kulturális nacionalizmusok elterjedésével, melyek a nemzeti irodalmak
kiterjedését elsősorban a többségükben államnyelvvé váló "karriernyelvek" hege-
móniájával kapcsolták össze. Arról a szerte Európában megfigyelhető átalakulás-
ról van szó, melynek során a nemzet államközösségi, valamint eredetközösségi
megközelítése helyére a 18-19. század folyamán az elsősorban nyelv által megha-
tározott hagyomány közösség- és identitásformáló fogalma lépett. (E folyamatról
részletesen: S. VARGA Pál 2005.) Ez az átalakulás nem egyik pillanatról a másikra
zajlott le, s követését megnehezíti az a körülmény, hogy a nemzet, a natio fogalmát
a kortársak maguk is több értelemben használták. A 18. századi, területi elvű, azaz
a Magyar Királysághoz tartozást hangsúlyozó hungarustudat ugyanis egyaránt tar-
talmazta az államszerkezet nemzetformáló erejében való hitet (eszerint az egy he-
lyen élő emberek számára kevésbé fontos az, hogy mely népcsoporthoz tartoznak,
mint az a körülmény, hogy ugyanott laknak), illetve a magyarországi rendek által
alkotott nemesi nemzet hazafias öntudatát (melynek értelmében egy nemzethez
azok tartoznak, akik a honfoglaló magyaroktól tudják levezetni származásukat,
s akik Szent István óta jogi értelemben is örökösei a magyar államiságnak - még
akkor is, ha esetenként nem beszélnek is magyarul). (Lásd TARNAI Andor 1969.) Ez
a rendi és területelvű gondolkodás kezdett el a 18. században elhomályosulni, s e
paradigmaváltás egyik leglátványosabb tünete volt anyelvkérdés.
A felvilágosodás utópikus művelődési programjainak sorozata is e változások
fényében érthető (a folyamatról bővebben lásd DEBRECZENI Attila 2009). Bessenyei
Györgynek az 1770-es évek röpirataiban vagy Decsy Sámuel könyveeskéjében
(Pannóniai Féniksz avagy hamvából fel-támadott magyar nyelv, 1790) megfogal-
mazott programjai a közboldogság elérését a tudományok terjesztésében látják,
s ennek pedig az lehet a kulcsa, hogy rendelkezésre áll-e egy olyan nyelv, melyen
a tudományok művelhetőek volnának, s ez az általánosan ismert és gondozott
nyelv az irodalom álta l terjeszthető a leghatékonyabban. Ugyanakkor e progra-
mok a közboldogságot igen határozottan a rendiség keretein belül gondolják el,
s a magyar nyelvűség ügyét a natio hungarica felemelkedésének egyik eszköze-
ként láttatják. Hasonló program körvonalazódott a rendi országgyűlések vitáiban
a magyar nyelvűjogi és közigazgatási nyelv (a "tiszti szótár") megteremtéséről: itt
az irodalom kultúrateremtő erejének jóval kevesebb szerep jutott, ugyanakkor a
nyelv fejlesztésére létrehozott kiküldöttségek (deputatiók) mégis részben literáto-
rokra bízták e feladatot.
314
 S .1. BEVEZETÉS

A nemzeti közboldogság elérésének programja jegyében kezd őd ött el a tudo-

mány magyar nyelvúségének kidolgozása a 18. század második felében Dugonics
András vagy Molnár János tudós munkáiban, s ide kapcsolódik a magyar újságírás
nyelvének megteremtése Rát Mátyás Magyar Hírmondójában. Az irodalom műve­
l őire ily módon soha nem látott felelősség hárult: ők lettek hivatottak azt bizonyí-
tani , hogy a magyar nyelv alkalmas vagy legalábbis alkalmassá tehető arra, hogy
az élet legkülönbözőbbszegmenseiben váljék vezető nyelvvé, s vegye át a latin (és
részben a német) helyét. E korszak nyelvészeti-irodalmi vitáinak hevessége is így
érthető meg: nagy tétje volt ugyanis annak, hogy ki és milyen irodalmi-nyelvi ala-
pokon képzeli el a magyar nyelv fejlesztését.
Irodalomtörténet-írásunk a 19. század első két évtizedét a nyelvújítás korának
nevezte, s a nyelvi viták résztvevőit - Kazinczy Ferenc korabeli megkülönböz-
tetését átvéve - neológusok (nyelvújítók) és ortológusok (a nyelvújítás ellenzői
volnának ők) táborába osztotta. Holott - mint arra Csetri Lajos rámutatott - a
vitafelek az "alapvető nyelvi törvények tekintetében megegyeznek, mindenütt a
consuetudo vagy usus, az analogia (s ellene való vétségként az anomalia) , az et-
himologia és eufonia szerepelnek, csupán a fontossági sorrendjük felfogásában
mutatkozó eltérések m ín ős ítik az egyes nyelvészeti rendszereket a nyelvújítási
harc frontjainak szempontjából" (CSETRI Lajos 2007a: 33). A főként Földi János és
Gyarmathy Sámuel elképzeléseit kompiláló, ún. Debreceni Grammatika (Magyar
grammatika, mellyet közzétett Debreczenben egy magyar társaság, 1795) elsősor­
ban a szokásokra alapozva fejlesztette volna a magyar nyelvet , Verseghy Ferenc
és Révai Miklós vitájában (a jottista-ipszilonista-vitában) az analógiára épülő
fonetikus elv és a nyelvi etimológiára támaszkodó álláspont ütközött, Kazinczy
Ferenc pedig a nyelvészeti elképzeléseket az esztétikai érzékenységnek rendeli
alá , s ily módon nála különös hangsúllyal esik latba a jóhangzás, az eufonia szem-
pontja. Természetesen nemcsak a nyelv átalakitása-csiszolása vagy a szokásokból
való táplálása létezett a nyelv fejlesztésének eszközeként, hanem a 18. századtól
kezdve igen nagy jelentőségre szert tévő fordításirodalom is. Mivel a szövegnek a
szerz ő autoritása alá utalása is csak valamikor a 19. század elején kezd megerő­
södni, a kezdeti fordításirodalom (és itt elsősorban a prózaepikára kell gondol-
nunk) inkább az eredetitől elrugaszkodó, szabad átdolgozásokat jelentett, mint a
minta pontos követését. A fordítás így a nyelvi programok szolgálatába állítható-
ként tűnt fel, amennyiben a magyar nyelv mintegy önállósult az átdolgozó kezei
között, s nemcsak arra bizonyult alkalmasnak, hogy egy szöveget az eredetihez
híven visszaadjon, de arra is, hogy az abban megszólaltatott világot a magyar ol-
vasók számára ismerősnek tűnő környezetben rajzolja meg, s így az idegen ha-
gyományt sajáttá alakítsa.

315
5 . Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . I750 -TÓL KB. 1830-IG)

5.1.2. Az irodalom fogalma, az írók társadalmi státusza

és az olvasási szokások

Miközben anyelvkérdés - legalábbis irodalomtörténeti perspektívából - egyre

inkább esztétikai kérdések felé szűkült, miközben az irodalmi művek egyre inkább
a szerz ői autoritás alá kerültek, aközben az irodalom fogalma, az irodalmat létre-
hozó személyek társadalmi státusza és az olvasási szokások is átalakultak.
Az irodalom körébe a 18. század közepéig-végéig minden "írott dolog" , azaz
minden szöveg beszámított. Ennek megfelelően a 18. századi historia litteraria
Czvittinger Dávid első kísérletétől (Specimen Hungariae Literatae..., 1711) kezdve
Bod Péter (Magyar Athenas, 1766) , Horányi Elek (Memoria Hungarorum et provin -
cialium scriptis editis notorum, 1792) lexikonain át Wallaszky Pál (Conspectus
Reipublicae Litterariae in Hungaria an initiis Regni ad nostra usque tempora, 1808)
és Pápay Sámuel (A' magyar literatúra ' esmérete, 1808) munkájáig az írott kultúra
te/jességét kívánja felölelni. Ugyan Wallaszky a lexikonszerűséget irodalmi korsza-
kok bevezetésével tagolja, s ezáltal egy szerves történetiségfogalom folytonossá-
gát kívánja felmutatni, s Pápay munkája már kizárólag a magyar nyelven született
. írott szövegekre vonatkozik, ám még ők is megőrzik a historia litteraria enciklo-
pédikus jellegét. Ezzel szemben Kölcsey Ferenc 1826-ban, a Nemzeti hagyomá-
nyokban a szervesen fejlődő és magyar nyelvú hagyományokat kutatva egy olyan
valaha létezett, ám már nyomaiban sem fellelhető nemzeti hagyományelvesztén
kesereg, melya "saját erejében felébredő poétai szellemból" t ápl álkozik.P' Köl-
csey számára immár evidens, hogy a nemzeti hagyományok kizárólag az irodalom
körében keresendők (ő még a rokon történetírást is kizárja innen), s az irodalmon
belül is megkülönböztethetőek a saját benső lényegből fakadó, a nemzeti jellemet
kifejező m űvek, valamint az idegenjelmezt kölcsönzött, másodlagos sajátosságok.
(Utóbbi szempontból bírálja többek között Bessenyei tragédiáit, szerinte ugyanis
azok szereplői "francia mindennapi emberkék", kiket a szerz ő .Attíláknak, Budák-
nak, Hunyadiaknak s az ég tudja még kinek nevez" .) 132
A 18. század második felében és a 19. század első évtizedeiben alakulnak ki az
író társadalmi státuszának és az irodalom társadalmilag akceptált hivatássá válásá-
nak a döntő elemei. Az irodalom m űveléséhez hozzárendelőd ő életformák egyik,
meghatározó változata a 18. században (s még utána is sokáig) a műkedvelőként
végzett írói tevékenység, amelyhez nem is feltétlenül tartozik hozzá a nyilvánosság
vállalásában megmutatkozó írói ambíció. A kéziratos hagyatékot létrehozó alkotók
mellett elegendő talán olyan szerzőkre utalnunk, mint Barcsay Ábrahám vagy báró

131 Kölcsey Ferenc : Nemzeti hagyományok. = Kölcsey Ferenc összesmúvei. S. a. rend. Szaud er József-

Szauder Józsefné . Bp., Szépirodalmi Könyvkiad ó, 1960, I, 509 .

132 Uo., 521-522.

316
 S,1. BEVEZETÉS

Orczy Lőrinc, akiknek verseit más (Révai Miklós) adja ki, s úgy, hogy a köteteken
még ekkor sem szerepel a szerz ők neve, csak utalás arisztokrata mivoltukra ("nagy-
ságos elmék" műveinek titulálva a költeményeket, lásd 330-332. o.) . Ez ajelenség
szorosan összefügg azzal, hogy míg az irodalmi működés sajátos házi mulatságként
teljesen elfogadható volt, az írói szerep nyilvános vállalása egy arisztokrata számá-
ra nem volt illendő . A műkedvelőségnek ismeretesek későbbi példái is: gróf Gvadá-
nyi József sem jegyzi névvel első megjelent kötetét (a nagy siker hatására azonban
később nevét adja köteteihez, lásd 328. , 359-361. o.), s hasonlóképpen tesz a 19.
század elején Kisfaludy Sándor is, aki a Himfy név mögé rejtőzve adja ki szerel-
mi dalciklusát, a Kesergó szerelem címűt - hogy aztán a folytatást is megalkotván,
1807-ben immár saját nevét is megadja az előszó végén , s a kötetet Himfy szerelmei
címmel lássa el, lásd 340-342. o.) .
Az egyházi pálya egészen más jellegű lehetőségeket kínált az irodalom m űve­
lésére. A teológiai, hitbuzgalmi vagy kegyességi irodalom működése kifejezetten
hozzáillett ehhez a szerephez, ám az irodalminak tekinthető tevékenységhez is
kellő alapot nyújtott az egyházi javadalmazás -lett légyen szó akár katolikus, akár
protestáns alkotóról. A katolikus egyházi értelmiség jelentős válsága azonban egy
időre ezt is megrendítette: a jezsuita rend feloszlatása (1773) és a II. József alatt
végbement egyházpolitikai változások, amelyek több szerzetesrend feloszlatás át
jelentették, számos alkotó számára új feltételeket teremtettek. Gondoljunk csak a
jezsuita Baróti Szabó Dávid és Rájnis József vagy a pálos Verseghy Ferenc m űkő­
désére - határozottabbá váló irodalmi ambícióik úgy is értelmezhetők, mint egy új
tevékenységi forma keresésének kísérletei.
A 19. század első három évtizedében tipikusnak tekinthető a kis- és középne-
mesi életformára telepített írói életművek létrejötte is. Kazinczy Ferenc vagy Ber-
zsenyi Dániel vidéki birtokán gazdálkodik, megélhetésüket birtokaik jövedelme
biztos ítja számukra, s irodalmi működésüket gazdasági adottságaikhoz és várme-
gyéjük politikai naptárához igazítják. E jelenséget Szauder József - Fáy András -
ról szólván - találóan udvarházi klasszicizmusnak nevezte (SZAUDER József 1970) ,
utalván arra, hogy a m űvel őd és központjai e néhány évtizedben nem annyira a
városokra, nem is az arisztokrata udvarokra, hanem a kis- és középnemesi udvar-
házakra összpontosultak. Az udvarház természetesen birtokosa révén válhatott
központtá, akinek irodalmi tevékenysége tisztelgő látogatókat vonzott, s aki leve-
lezése révén ápolta irodalmi kapcsolatrendszerét. (A legjelentősebb ilyen központ
Kazinczy Széphalomnak nevezett birtokközpontja volt.)
Az említetteken túl természetesen léteztek más társadalmi mintái is az iro-
dalom művelésének a közköltészet anonim művelőitől kezdve alapalapítással
kísérletező (s többnyire ebbe bele is bukó) értelmiségi szerepekig. A 19. század
első felében egyre erősödik az a tendencia, mely - ha nem is feltétlenül a konkrét
megvalósulás, de legalább a vágyak szintjén - a kor írőit, költóit az Írói hivatás in-
317
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. I750 -TÓL KB. I830-IG)

tézményesülése felé irányítja. Csokonai Vitéz Mihály egész élete az irodalom mú-
velésére alapított életforma meglelésének nagyszabású kísérleteként értelmezhe-
tő, a Kazinczy tanítványaiként jelentkező ifjabb nemzedék (Szemere Pál, Horvát
István , Vitkovics Mihály vagy Kölcsey Ferenc) pedig hosszú évtizedekig őrlődik a
jogi-szakmai karrier, a birtokosi életforma és a városban, az irodalmi tevékenysé-
gébál megélő értelmiségi szúkös szereplehetőségei között. E téren változást csak a
kiépülő kulturális intézményrendszer jelent majd, melya városokba, s elsősorban
Pestre csábítja az irodalmi élet főbb eseményeit és résztvevőit.
Miközben az irodalmi múvek létrejötte a múkedvelő irodalmiságtól a profesz-
szionalizálódás felé halad, az olvasási szokások is átalakulnak. A 18. század máso-
dik felét az olvasási forradalom terminusával is szokás jelölni (WfITMANN, Reinhard
2000) , mivel ekkoriban vált oly széles körúvé az irodalmi termékek rendszeres fo-
gyasztása, hogy arra megérte piaci alapokon nyugvó vállalkozásokat építeni. Ma-
gyar viszonylatban nem támaszkodhatunk túlságosan gazdag kutatási anyagra
(üdítő kivétel: FÜLÖP Géza 1978) , annyi azonban mégis kijelenthető, hogy a nép-
szerú regények fordításainak gyors elterjedése, az egyre-másra megjelenő irodalmi
lapok, iskolai olvasókörök (lesekabinetek) alakulása, a női olvasóközönség meg-
jelenése, az olvasási kultúra konjunktúráját sejtetik. Olyannyira váratlanul érte a
kortársakat az olvasás (elsősorban a regényolvasás) elterjedése, hogy a 18. század
végén röpiratok tucatjai jelentek meg a "román"-ok erkölcsromboló hatásairól, va-
lamint arról a veszélyről, hogy a könyvet kezébe kapó paraszt az olvasottak hatásá-
ra ellustul, munkáját és családját otthagyja, s fantáziálni kezd. Ha az ilyen és ehhez
hasonló okfejtéseket ma már túlzónak találjuk is, annyit mégis érdemes megjegyez -
nünk, hogy a kor (mú- és befogadásközpontú) irodalmi tudatában a múalkotás vi-
lágába való átlényegülés és az olvasó saját világába való visszafordítása jelentette
az esztétikai tapasztalat fő forrását. (SZAJBÉLY Mihály 2001: 159-191.)
A 19. század városiasodása az irodalom megjelenésének újfajta eseményeit hív-
ta életre, s így az olvasásra és az olvasási szokásokat kiszolgáló irodalomra is hatás-
sal volt. Gróf Beleznay Miklósné született báró Podmaniczky Anna már 1787-ben
irodalmi szalont múködtet Pesten, melynek méltó utódja Vitkovics Mihálynak és
partnerének (Manoli-Popovié Theodórának) háza a 19. század első évtizedeiben.
Beleznayné szalonját az Uránia címú folyóirat első számának ajánlása (1794) "a'
tsinos Társalkodás' Piattzá"-nak nevezte. A társas érintkezés e helyszíneinekjelen-
t ős égét leginkább az adja, hogy lehetőséget teremtettek az információk gyors cse-
réjéhez, s az "udvarházi klasszicizmus" világánál egy árnyalattal közelebb hozták
egymáshoz az irodalmi múvet és olvasóikat.
Az irodalom társadalmi kereteinek szempontjából a 18. században komoly je-
lentőségre tettek szert a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területén
megjelenő szabadkőmúves-páholyok.A szervezetten m űkőd ő, saját szimbolikával
és szertartásokkal rendelkező titkos társaság európai jelentkezése néhány évtized-
318
 5.1. BEVEZET ÉS

del korábbra tehető, s magyarországi felbukkanása után számos városban alakul-

tak meg páholyoknak nevezett közösségeik - jellemz őerr egyébként a városiasodás
jegyeit mutató településeken. A szabadkőművességnek a korszakban elsősorban
az egyes írók kapcsolatrendszerének kialakulása és bővülése szempontjából volt
jelentősége : a filantróp eszmék közös, testvéri ápolására sz övetkező férfiak között
ugyanis nemesek, polgárok vagy nem nemesi származású honor áciorok egyaránt
akadtak, a nemzetiségi hovatartozás, a felekezetiség is sokszínű volt , s ilyenfor-
mán a tagok között kialakult ismeretségek, barátságok hozzájárulhattak bizonyos
értelmiségi jellegű vagy kifejezetten irodalmi töltetú programok terjedéséhez is,
noha a szabadk őm űvess éghez csatlakozó magyar írók (mint pl. Barcsay Ábrahám,
Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Kármán József) irodalmi munkásságá-
ban csak rejtetten fedezhető fel - ha felfedezhető egyáltalán - a szabadkőm űves
eszmék propagálásának a szándéka. A szabadk őm űvess égnek a 18. század végével
nagyjábóllezáruló dinamikus, nagy korszaka azonban az irodalom társaséletének
fontos, bár kétségkívül exkluzív dimenzióját jelentette.

5.1.3. A kultúra intézményrendszerének kialakulása

A magyar irodalom 18. század közepi állapotát területi szétszórtság jellemzi, s a

század utolsó harmadára kialakult irodalmi központok sajátos gazdasági, társa-
dalmi körülmények miatt válhattak az irodalom intézményrendszerénekjelentős
elemeivé. Fontos oktatási központok (mint pl. az ország egyetlen egyetemével
rendelkező Pest vagy a nagy református iskolaközponttá váló Debrecen) éppúgy
az irodalmi m űködés bázisává váltak, mint ahogy a nyomdával és ilyenformán
könyvterjeszt ói hálózattal is rendelkező kereskedővárosok: a magyar nyelvú sajtó
első színhelyei így alakultak ki (Magyar Hírmondó - Pozsony; Magyar Museum,
Orpheus - Kassa; Mindenes Gyűjtemény - Komárom). Hasonlóképpen lehettek
egyre jelentősebbek irodalmi szempontból a közigazgatási központok is, mint Pest
vagy a szintén magyar irodalmi folyóiratok otthonává váló Bécs.
Korszakunkban indul el a négy nagy nemzeti intézmény megalapítása, illet-
ve átszervezése, melyek megélhetési forrást biztosíthattak a létrejövő értelmisé-
gi réteg számára, s melyek alapját képezhették a modernizálódó és strukturálódó
irodalmi intézményrendszernek is. Az 1777-ben Nagyszombatról Budára (utóbb
Pestre) költöztetett egyetem átszervezése után 1802-ben gróf Széchényi Ferenc
magánalapításaként létrejött a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum Könyv-
tára (a későbbi Országos Széchényi Könyvtár). Emellett egész korszakunkat vé-
gigkísérte egy állandó magyar színház alapításának ügye (erről a drámatörténet
kapcsán részletesen szólunk), valamint az akadémia felállításának csak 1830-ban
lezáruló hosszadalmas históriája. E sok szálon futó, részint művel őd éstört éneti,
319
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB . 1830-IG)

s nagyrészt politikatörténeti eseménysorozatot itt nincs módunk részletesen tag-

lalni, csupán néhány alapvető tendenciára utalhatunk.
Az irodalom anyagi forrásait leginkább a magánmecenatúra szolgáltatja a
18. században. A m űvel őd és nagy nemzeti intézményeinek indulása illeszkedik
e jelenséghez, ugyanakkor apróbb hangsúlyeltolódásokra is figyelhetünk: míg
gróf Széchényi Ferenc előbb 1802-ben megalapítja a Nemzeti Múzeumot, s a tör-
vényalkotás e tettet utólagosan, 1807-ben szentesíti-becikkelyezi, addig fia, gróf
Széchenyi István nevezetes felajánlásával1825-ben inkább katalizál egy közössé-
gi folyamatot (az akadémia megalapításának régóta húzódó történetér). A főúri
mecenatúrát a 19. század első felében a testületi pártolás váltotta fel (ahol még
hosszú ideig , adottságaiknak és hagyományaiknak megfelelően, persze a főran­
gúak jártak elöl jó példával). Egy másik példát említve: a barokk gyűjtőszenve­
dély nyomán létrejövő főúri könyvtárak előbb látogathatóvá váltak egy sz űkebb
közönség számára, utóbb - sok esetben - valamely közgyűjteménybe került ál-
lományuk. (Így jött létre a Nemzeti Múzeum Könyvtára vagy a marosvásárhelyi
Teleki-téka.)
A nagy nemzeti intézmények meg- és átszervezése mellett az irodalmi élet
strukturálódásának jelei számos egyéb területen mutatkoztak. Bár esetenként a
rendi országgyűlések sorozatában maradt el a döntés arról, miképpen állíttas-
sanak fel az említett intézmények, megalapozásuk a törvényalkotás szünetelte-
tése idején is folytatódhatott. PI. Aranka György vezetésével Marosvásárhelyen
1793-ban megalakult a Magyar Nyelvművelő Társaság, mely 1810-es megszűn­
téig voltaképpen olyan feladatokat kívánt ellátni, mely a majdani akadémia
hatókörébe tartozott; a dúsgazdag nemesúr, Marczibányi István halála után
létrehozott alapítvány pedig az első olyan intézményes keretek között m űk öd ő
szervezet lett, mely a későbbi akadémiai jutalmak előfutáraként (és talán mintá-
jaként is) elsősorban magyar nyelvű tudományos teljesítményeket díjazott 1815
és 1845 között.
Az intézményrendszer strukturálódásáról szólván mindenképpen meg kell
említenünk a hírlapirodalom indulását a 18. század második felében. Kezdetben
e területen is a nyelvi sokszínűség jellemző. Egyfelől a célközönség nyelvének fe-
lelnek meg a lapok (mint pl. a német polgárság igényeit kiszolgáló, a 20 . századig
folyamatosan m űköd ő Pressburger Zeitung, 1764--1929) , olykor pedig olyan köz-
vetítő nyelvet választanak a szerkeszt ők, melya széles körű olvasottságot lehető­
vé teszi (mint pl. a latin nyelvű Ephemerides Budenses esetében - 1790-1793).
A magyar nyelvű sajtó korai történetét két dolog is döntően befolyásolta: egyfelől
az irodalom és a tudományok művelése nem vált le a napi politika világáról, s így
a sajtó differenciálatlansága arra is lehetőséget adott, hogy a politikai hírlapok a
szellemi életnek aktív tényezőivé váljanak (KóKAY György 1979: 78), másfelől a
nyomda- és a hírlapalapítás is királyi felségjog volt , sőt alapengedély megszer-
320
 S .L BEVEZETÉS

zésének ügye összefüggött a külföldi, valamint az országgyűlési tudósítások szi-

gorú cenzurális felügyeletével, s így az első magyar nyelvú hírlapok "az udvarhoz
közel", Pozsonyban (Magyar Hírmondó, 1780-1803) , illetve Bécsben (Magyar
Kurir, 1786-1793; Hadi és Más Nevezetes Történetek, 1789-1803; Bécsi Magyar
Merkurius, 1793-1798) alakultak meg. Hamar megindul azonban az irodalom
elkülönülése a politikai-gazdasági lapszerkezetből : előbb a hírlapok melléklapjai-
ként jelennek meg önálló irodalmi mellékletek (Magyar Musa; Pozsonyi Magyar
Muzsa; Ujj Bétsi Magyar Muzsa és Bibliotheca), utóbb már önálló formában je-
lentkeznek irodalmi-tudományos folyóiratok. Ezek nyomdával is rendelkező re-
gionális központokban jelentek meg , s főúri adományokra utaltságuk miatt csak
néhány lapszámot érhettek meg . A Baróti Szabó Dávid, Batsányi János és Kazin-
czy Ferenc által alapított, negyedévesnek szánt Magyar Museum 1788 és 1792
között rendszertelenül jelent meg, s az időközben szétzilálódott szerkesztőség­
ből kiváló Kazinczy Orpheus néven alapított lapot (1790-1791) ; Péczeli József
1789-ben indított Mindenes Gyűjteménye néhány év után (l792-ben) megszűnt,
a Kármán József és Pajor Gáspár által szerkesztett Uránia (1794-1795) is mind-
össze csak három számot érhetett meg. 133 Az ígéretesen terjeszkedő sajtó fejlő­
dését a politikai körülmények változása törte meg: a francia forradalom, majd a
napóleoni háborúk időszaka a cenzúra szigorításához, a lapengedélyek vissza-
vonásához, s nem utolsósorban az anyagi bázis megingásához vezetett. Az eddig
említett sajtóorgánumok közül csak aPressburger Zeitung és a Magyar Kurir élte
túl ezt az időszakot. Új korszakot a Kultsár István szerkesztésében 1806 és 1842
között rendszeresen megjelenő Hazai Tudósítások (később Hazai és Külföldi Tu-
dósítások) jelent ett, mely Pesten jelenhetett meg , s ugyan a külföldi híreket csak
a bécsi újságokból vehette át, s a politikai véleménynyilvánítástól is tartózkod-
nia kellett a szerkeszt őnek, némi szabadságot jelentett a számára, hogy a vár-
megyékben gazdag hírközl ői hálózatot tudott kiépíteni, illetve az a körülmény,
hogy a szerkesztő pesti házát egyfajta társasági központtá alakította. Így Kultsár
részint a vármegyék sérelmi politikájához csatlakozván, részint pedig folyamato-
san érintkezvén a korabeli literátorokkal, évtizedeken át napirenden tudott tar-
tani lapjában nyelvi és irodalmi kérdéseket. (Említessék meg itt Kultsár lapjának
irodalmi melléklapja, a Hasznos Mulatságok is - 1817-1842.) A pusztán irodal-
mi-tudományos folyóiratok mindazonáltal- miközben egyszerűbb úton jut hat-
tak lapengedélyhez - csak nehézkesen állták meg a helyüket. A Döbrentei Gábor
által szerkesztett, Kolozsvárott megjelenő Erdélyi Muzéum (1814-1818) , miköz-

133 Első folyóirataink közül kritikai kiadá sa van a következőknek: Elsófo/y óiratain k: Magyar Museum.
I-II. kötet . S. a. rend . Debreczeni Attila. Debrecen , Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 (Csokonai Könyvtár:
Források, ll) ; Elsófolyóirataink: Orph eus. S. a. rend . Debreczeni Attila . Debrecen, Kossuth Egyetem i
Kiadó,2001 (Csokonai Könyvtár : Forr ások, 7) ; Elsófolyó irataink: Uránia. Szerk. Szilágyi M árton . Debre-
cen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999 (Csokonai Könyvtár: Forr ások, 6) .
321
5. Az IRODALOM INTÉZM ÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . I 750 -TÓL KB. 1830-IG)

ben a korszak egyik legjelentősebb folyóirata lett, tíz füzet után elsősorban az
anyagi források elapadása miatt szűnt meg (jelent őségér ől lásd e SETR! Lajos 1990:
294-331) . A Felső Magyar Országi Minerva (1825-1836) tíz évnyi m űk öd ése so-
rán mindvégig rászorult patrónusának, gróf Dessewffy Józsefnek anyagi hozzá -
járulására. 1817-ben indul el Pesten a Tudományos Gyűjtemény (1817-1841), a
korszak legjelentősebb tudományos orgánuma, mely havi rendszerességgel je-
lent meg (számos tudományágból közölve cikkeket) . E folyóirat annak ellenére
tekinthető üzleti vállalkozásnak, hogy nagy valószínűséggel az indulást a bécsi
udvar közvetlenül is támogatta (nagyjából egy időb en indulnak el hasonló jellegú
kiadványok a Habsburg-monarchia több nagyvárosában) , hiszen ez az első olyan
nem politikai kiadvány, mely hosszú távon fenn tudta tartani magát a főrangúak
mecenatúrájától függetlenül is.
Utóbbi vállalkozások az irodalmi élet szempontjából azért is kiemelkedően
fontosak, mert helyet adtak irodalmi kritikáknak, sőt a Tudományos Gyűjtemény
kimondottan ösztönözte azok megjelenését. Az 1810-es évektőljelenik meg az iro-
dalmi élet eme új, intézményesített formája - nem kis vitákat okozva. A könyv-
vizsgálat ugyanis már nem a könyvek ismertetését jelentette csupán , hanem azok
kritikai megítélését is. A német kritikaírás mintájára meghonosodó múfaj a követ-
kező kérdéseket vetette fel a kortársak számára: 1) megítélhet-e olyasvalaki egy
m űvészeti alkotást, aki maga nem tud olyat létrehozni? 2) lehetséges-e a független
ízlésítélet, azaz lehetséges-e olyan recenziót írni, mely nem sérti személyében a
szerzőt? 3) ki adta a felhatalmazást a recenzens nek, hogy éppen ő írja a bírála-
tot? E kérdésekről hosszas és parttalan disputa folyt a korabeli folyóiratok lapjain ,
melynek talán legismertebb esete KölcseyFerenc és Berzsenyi Dániel személyes-
kedésigjutó vitája .
A húszas években aztán - immár Pesten - több olyan folyóirat is létrejön, me-
lyek kimondottan a városi olvasóközönség szokásrendjére támaszkodnak. A Sze-
mere Pál és Kölcsey Ferenc által szerkesztett Élet és Literatúra (utóbb Muzárion,
1826-1833) elsősorban az esztétikai kultúrát helyezi előtérbe , s immár kizárólag
a "literatúra" kritikai látószögén keresztül közelít az "élet" egyéb jelenségeihez
(ZÁKÁNY TÓTHPéter 2007). Az Igaz Sámuel által szerkesztett Hébe (1822-1826) ,
valamint a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora (1822-1830) pedig teo-
retikusan kevésbé kidolgozott programmal, ám magas színvonalon mutatták
be koruk irodalmának legjavát. Utóbbiak már egy olyan olvasóközönséget kí-
vántak kiszolgálni, melynek természetes közege a városi szalonok irodalmi éle-
te, s amely számára az irodalmi m ű hitelét egyre inkább a mögötte álló szerz ő
személye adja . Korszakunk végére a kialakuló irodalmi intézményrendszernek
ezen eleme meg tudott állapodni piaci körülmények között, s ez akkor is jelen-
tős teljesítmény, ha az ezeket létrehozó irodalmárok ebből még nem élhettek
meg.
322
 5.2. A LÍRA

5.2. A líra

A 18. század második és a 19. század első felében a versírási és -olvasási szokások,
gyakorlatok jelentős mértékben megváltoztak.P" Módosult, hogy ki írja a verset
és kinek, változott, hogy milyen célból fordulnak a lírához, s ennek megfelelően
az is, hogy milyen poétikai eszköztárral dolgoznak, milyen költői szerepeket ölte-
nek magukra, milyen műfajokban alkotnak, s hogy milyen hagyományokjelente-
nek a számukra követendő példát. E változások azonban természetesen nem egyik
percről a másikra mentek végbe, nem jelölhető ki egy olyan líratörténeti fordulat,
amely után másként lehetett megszólalni, lírát olvasni, értelmezni, s ily módon
merőben eltérőpoétikai hagyományok - mint azt látni fogjuk - hosszú évtizede-
ken keresztül akár egyazon poéta megszólalási lehetőségei között is békésen meg-
férhettek egymás mellett.
A továbbiakban a magyar líra történet e periódusát az irodalmi nyilvánosság
szerkezeti sajátosságaival és strukturális átalakulásával kötjük össze. Mivel inkább
egyes lírai tradíciókat, nyelveket és megszólalási formákat tárgyalunk, az egyes
életművek nem feltétlenül az egyes alkotók életkorának, sokkal inkább a válasz-
tott költői szerepminta jellegének megfelelően kerülnek elő. Az is előfordul, hogy
egyes költők többféle hangon is megszólaltak, s az olyan eset sem kivételes, amikor
egyazon költői életmű többféle olvasásmód alapján is értelmezhetövé vált.

5.2.1. A "hosszú" hagyományok

A "hosszú 18. század" folyamán két "hosszú", az egész korszakon átívelő, s egy-
úttal komoly múltra visszatekintő (lásd 251-270. o.) lírai tradícióval találkozha-
tunk: a rendi-nemesi poétikai hagyománnyal és a közköltészeti hagyománnyal.
Az előbbi gyakorlói jórészt művelt főurak vagy olyan költők, akik az "udvari
kultúra" közvetlen résztvevői (pl. nevelők, titkárok stb.), alkalmasint pedig "hiva-
tásos" poéták, akik többnyire valamilyen reprezentatív alkalomra, megrendelés-
re írnak. A versírás az iskolai műveltség része (mely a régi humanizmus alapjaira
épült, vagyis elsősorban a latin nyelvú elokvenciát és az antik auktorok imitálását
foglalta magába), s gyakran szorosan kőtődik ahhoz a sajátos kulturális közeghez,
ti. a nemesi életforma eseményeihez, melyben a költemények megszülettek. A vers

134 E korszak költészete modern kiadásokban csak ritkán hozzáférhető.A fontosabb szerzőknéljelezni

fogjuk a kurrens kiadásokat, az egész korszak tanulmányozásához pedig a következő két antológiát ajánl-
juk: Három veréb hat szemmel: Antológia a magyar költészet rejtett értékeiból ésfurcsaságaiból. Összeáll., s.
a. rend., jegyz. Weöres Sándor. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977; Magyar költók.: IB. század. Vál., s. a .
rend., jegyz, Mezei Márta. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983 (Magyar Remekirók) .
323
5. Az [RODALOM [NTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. I750-TÓL KB. [830-[G)

tehát a főúri, nemesi udvarok életének része, egyfajta díszítőeleme. Jellegzetes té-
mái is ehhez kapcsolódnak, szép számmal találunk itt születési és gyászénekeket,
nászdalokat, s rengeteg dicsérő éneket (encomiasticum) . A rendi költészet művelői
írtak verseket ugyan életkörnyezetük tágabb összefüggéseiről (pl. a nemzet fel-
emelkedésének témakörében), ám e költemények is annak a konkrét célnak a szol-
gálatában állottak, mely cél érdekében a vers megszületett (pl. a szerző vagy a
megrendelő politikai nézeteinek széles körben való megismertetésére). Jellegéből
fakadóan a rendi költészet nyelvileg igen sokszínű, gyakori a közös nyelv, a latin
használata, de találhatunk szép számmal magyar nyelvű költeményeket is. A nyelv
megválasztása nyilvánvalóan az alkalom jellegéből is következett. E korban több
nyelven verselní nem számított különösnek, pl. gróf Fekete János egyaránt írt
verseket latin, francia, magyar és német nyelven, Amade László a magyar mellett
latinul, németül és szlovákul is verselt. Egy-egy reprezentatív esemény fényét nö-
velendő e költeményeket olykor ki is nyomtatták, de természetesen rengeteg szö-
veg maradt kéziratban. (A rendi költészet barokk gyökereirőllásdBÁN Imre 1971 :
62-78.)
A k őzköltészet!" művelői a korabeli írástudók alsó és középső rétegeiből ke-
rültek ki, többnyire diákok, köznemesek, lelkészek, verskedvelő mesteremberek,
s csak igen ritka esetben főurak. Ez persze nem jelenti azt, hogy csupán az a társa-
dalmi réteg élvezte a közköltészet kötetlenebb világát, aki azt létrehozta, ismerünk
a közköltészetért rajongó arisztokratákat (pl. a műgyűjtő Jankovich Miklóst). Eme
költészet művelői gyakran léptek fel közösségi rendezvényeken (pl. máig hatóan
használtatik és gazdagodik a vőfélyversek köre). A rendi költészethez hasonlato-
san a közköltészetnek vannak reprezentatív funkciói, ugyanakkor nem a nemesi
életformák reprezentatívalkalmaihoz, sokkal inkább egy-egy kisközösség helyi
szokásaihoz és belső viszonyrendszeréhez kötődik. A többnyire dalformájú ver-
sek legtöbbje kéziratos úton terjedt, s csak igen kis része jelent meg nyomtatás-
ban - ott is a népszerű irodalom regiszterében: ponyvakiadványokban, kalen-
dáriumokban. E költészeti modell kevésbé hivatalos, sót sokszor éppenhogy a
reprezentatív rendi költészet ellenpontja, amennyiben annál jóval szabadosabb,
kötetlenebb. A versek alkotója a legtöbb esetben nem meghatározható, s ha volt
is egy-egy versnek eredetileg szerzője, a kéziratos másolások során nemcsak hogy
elveszett ez az információ, de alkalmasint a vers is úgy átalakult, hogy szerzője

135 Az utóbbi években megindult a közköltészet szisztematikus feltárása és kiadása. Az ötkötetesre

tervezett sorozat első két kötete: Közköltészet 1: Mulattatók. S. a. rend. Küllős Imola, munkatárs Csörsz
Rumen István. Bp., Balassi, 2000 (Régi Magyar Költők Tára : XVIII. század, IV); Közköltészet 2: Társasági
és lakodalmi költészet. S. a. rend. Küllős Imola - CSÖRSZ Rumen István. Bp., Universitas, 2006 (Régi Ma-
gyar Költők Tára: XVIII. század, VIII). Ezenkivül ajánljuk a következő válogatást: Világi énekek és versek:
1720-1846: válogatás. Vál., s. a. rend. Csörsz Rumen István, utószó Küllős Imola. Bp., Unikornis, 2001
CA magyar költészet kincsestára) .
324
 5.2. A LÍRA

fel sem ismerte volna . Ez persze nem feltétlenül a másoló hibája, hiszen e dallam-
követő verseket egy közösség szabadon felhasználta a maga céljaira, át- és újra-
írta azokat. E költészéti hagyomány nyelvileg rendkívül vegyes, a Kárpát-medence
nyelvi sokszínűségét tükrözi, s a rendi költészethez képest jóval kisebb a latin nyel-
vűség aránya. A közköltészetjellegzetes témái igen tág területet ölelnek fel a mu-
lattatóktól, lakodalmi versektől kezdve a panaszdalokon és kalendáris ünnepek
megverselésén át egészen az érzékeny és olykor bizony trágár szerelmi dalokig
(Küu ös Imola 2004; CSÖRSZ Rumen István 2009).
E két poétikai nyelv közös sajátossága az, hogy mindkettő hosszú évszázado-
kon át alakuló és változó, ám a legtöbb esetben egészen az antikvitásból származó
toposzkészletből építkezik. Ebből következik az, hogy e költészetek m űvelői az iro-
dalmi hagyományt egyfajta példatárként használják, s költészetük értéke abban
mutatkozhat meg, hogy mely költői alkalommal mely poétikai eszközhöz nyúlnak,
s hogy az egyes toposzokat mennyiben képesek az adott szituációhoz kapcsolni.
Voltaképpen ez a közös nemzetközi formakincs biztosította a költészeti tradíciók
nyelvek közöttí átjárhatóságát, hiszen ugyanazok a témák jelennek meg a magyar
nyelvű költészetben, mint pl. a szlovák, román vagy a magyarországi német nyel-
vű költészetben, de igen hasonló témákkal és toposzokkal dolgozó versek szinte
bárhol előfordulhatnak Európában. A verselési szokások azonban sokkal változé-
konyabbak a korban. A 18. század közepétől kezdődően a közköltészetben a Ba-
lassi-strófa kezd visszaszorulni, s a helyére nagyrészt a német költészet hatására
újabb (elsősorban heterometrikus és heterorímes) strófatípusok lépnek. A rendi
költészetben a négyütemű tizenkettes és a - Gyöngyösi István hatására - szinte
egyeduralkodó négysarkú felező tizenkettes a 18. század végére már nem az egyet-
len verselési lehetőségnek tűnik, sőt a versújítás hatására nemcsak újabb hetero-
rímes strófaképletek jelentek meg, hanem a nyugat-európai verse lés és az antik
időmértékes verselés technikái is (CSÖRSZ Rumen István 2005).
A rendi költészet és a közköltészet között egyfajta sajátos cserefolyamat játszó-
dott le a korban. Nemcsak arról van szó, hogy a rendi költészet bizonyos elemei
mintegy .Jes üllyedtek" volna egy alsóbb költészetí regiszterbe, hanem e két világ
igen szoros kapcsolatban állt egymással. Pl. a pályája csúcsán kamarai tanácsos
Amade László verseiben 136 szabadon variálta a közköltészet és a rendi költészet is-
mert témáit és toposzait: írt katonaéneket (A szép fényes katonának... ), házasság-
siratót (A házasság által elvesztett szabadságnak megsiratása) , számos szerelmes
verset, melyek többnyire a trubadúrköltészetból ismert ostrom-hódítás allegórián
alapultak, s írt vallásos-meditatív költeményeket is. Adallamra írott versek topikus
kincsét gazdag hangszimbolikán alapuló sorokkal és virtuóz rímeléssel díszíti (pl.

136 Verseinek kritikai kiadása: Amade Lászlóversei. S. a. rend. Schiller Erzsébet - Ajkay Alinka. Bp.,
Balassi, 2004 (Régi Magyar Költők Tára: XVIII. század, VII).
325
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . '750-TÓL KB. 1830-IG)

Tal/ala, fal/ala, jókedvem vagyon... ). Szabadon kever össze egymással magyar, ci-
gány, szlovák és olasz szavakat, inkább hangzásukra, semmintjelentésükre ügyel-
vén (Lila moja lila.. .). Talán nem véletlen hát, hogy Amadénak, aki maga is igen
sokat merített saját kora közköltészetéből, versei igen gyorsan kedvelt vándorda-
rabjai lettek a közköltészeti hagyománynak (s nem csak magyar nyelven!), miként
az is figyelemre méltó, hogy nyomtatásban nem az - olykor bizony szókimondó -
versei jelentek meg, hanem vallásos énekeinek gyűjteménye (Buzgószívnek énekes
fohászkodásai, 1755). A rendi és közköltészet közötti bonyolult összefüggésrend-
szert érzékeltetendő álljon itt egy másik példa is: Amade egykori osztálytársa, a
jezsuita papkölt ő, Faludi Ferenc költ észete!" a rendi költészet toposztárát variálja,
ugyanakkor poétikai megoldásai, formagazdag versépítkezése nagy hatást gyako-
rol a közköltészet verskultúrájára és egyáltalán a későbbi magyar líra alakulástör-
ténetére is. Olyannyira így van ez, hogy többen (pl. Weöres Sándor) egyenesen a
modern magyar líra nagy előfutárát látták benne, holott költészete éppenséggel a
rendi költészet hagyományaihoz nyúlik vissza. Faludinak terjedelmes morálfilozó-
fiai értekezései (valójában fordításai, átdolgozásai többek között William Darrel
és Baltasar Gracián m űveíből) életében megjelentek, k ül önb öző alkalmakra írott,
nagyrészt világi verseit azonban csak halála után, 1786-1787-ben adta ki Révai
Miklós. A m űvelt nemes ember, ifjú, asszony, illetve az udvari ember viselkedési
normáit taglaló erénytanok szorosan kapcsolódnak versei témáihoz: az egymás-
nak feleselő két nemes úrfi versp árja a társasági élet normáit taglalja (Kisztóének;
Feleló ének), a forgandó szerencse toposzát kétféle morális tanácsra is kifuttatja
(Szerencse; Forgandó szerencse) stb. A rendi költészet jellegzetes alkalmai is fel-
tűnnek költészetében: a mindössze negyvenhat verset számláló lírai életm ű nagy
része tartozik ide. Írt verset győztes csata után, ódát a királyn őh öz. nádorválasz-
tásra, névnapra, temetésre, egy kút avatására, hat eklogát tartalmazó pásztorcik-
lusát pedig voltaképpen gróf Fekete György országbíróvá választása alkalmából
írta meg . Mindazonáltal Faludi széles műveltsége lehet évé tette számára, hogy
számos nyelvben tájékozódjon, s kora költészetének formai megoldásait virtuóz
módon ültesse át magyar nyelvre. Példának okáért az első magyar nyelvú szonet-
tet, A pipárul círnű verset is Faludinak köszönhetjük. Ebben a dohányzás az elmél-
kedés allegóriájává válik - ez az európai irodalomnak ekkoriban népszerű vándor-
toposza (TURÓCZI-TROSTLER József 1938). A pipa kitisztítja az elmét -legalábbis a
kor orvostudománya és költészete ezt gondolta -, s a felszálló füst - jellegzetes
morálfilozófiai - tanulságul szolgál az embernek, arra figyelmezteti, hogy az élet
véges, s miként a füst is eloszlik, semmivé válik, az ember földi létezése is véget ér.

137 Verseinek kritikai igényű kiadása: FaludiFerencz versei. S. a. rend. Négyesy László. Bp., Franklin-

Társulat, 1900' (Olcsó Könyvtár) . A legutóbbi modern kiadás : Faludi Ferenc : Fortunaszekerénokosan ülj:
Versek: Téli éjtszakák. Vál., s. a. re nd., bev. Vargha Balázs. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985 .
326
 5.2. A LÍRA

Az európai "pipaköltészet" e közhelyét azonban Faludi sajátos módon dolgozza át:

az utolsó sor ("Elcseppensz egykor véletlenül!") az allegória képi és morális tartal-
mait még egy további szinten is egymásra vetíti, hiszen a pipázás egyik jellegzetes
velejárójával (ti. a földre köpéssel) , melya magasba szálló füst ellenpontja lehet,
mintegy visszarántja a verset, s a morális tanulság általánosítását konkrét fizioló-
giai sajátosságokkal metaforizálja tovább . Hasonlóan érdekes - és a magyar köl-
tészetben igen ritka - poétikai eljárással él Tündérkert cím ű versében, ahol a kert
térbeli látványának leírása időbeli cselekménysorozatként tárul elénk, a kert meg-
verselt látványelemei mintha egy báli forgatagban lépnének elő. A topikus mitoló-
giai azonosítások persze e versben is megtalálhat óak, de e toposzoknak beleírása
a - szintén közhelyszerű- álomallegóriába igen eredeti, s azt mutatja , hogy Faludi
tudatosan törekedett a toposzok metaforikus jelentésrétegeinek finom egymásba
játszatására.

5.2.2. A mesterkedő költészet

A 18. század végén a közköltészet és a rendi költészet sajátos együttállása önálló,

ha tetszik, intézményesült formában is megjelent, az - Arany János megnevezé-
sét követve - mesterkedó költészetben.138 (Kissé pejoratív volta ellenére, jobb híján
mi is ezt a fogalmat használjuk. - MEZEI Márta 1976: 126-155.) A mesterked ők
olyan alkalmi költők, akik követik a rendi költészet alkalmi, reprezentatív jellegét,
ugyanakkor e reprezentativitás egy-egy kisközösség lokális identitásformá ihoz
kapcsolódik. Témáikat tekintve mindkét hagyományt kiszolgálják, s ami újszer űvé
teszi ezt a költői csoportot, az a költői öntudat igen erős volta, s ezáltal a költői
szerep újragondolása. E költők immár a szó szoros értelmében vett mesterségként
űzik m űvészetüket, költészetük többnyire ünnepek és mulatságok kontextusában
születik, de azáltal, hogy e poéták nyomtatásban is megjelentették m űveiket, el is
emelték a megverselt alkalomtól versüket. Kettős játék figyelhető meg itt, mely a
nyomtatott forma egyre nagyobb erejét jelzi: egyfelől a közköltészet és a rendi köl-
tészet alkalmi jellege megmarad, a legtöbb mesterked ő versnek konkrét címzettje
is van, ugyanakkor e versek nyomtatása egyszerre biztosíthatta a halhatatlanságot
a költőnek és megverselt személynek (a mesterkedők megjelent kötetei ezért is
vannak oly gyakran magyarázó lábjegyzetekkel teletúzdelve) ; másfelől ezen al-
kalmi -ünnepi költészet feladata egyre inkább a szórakoztatás lett, így a poétikai
eszköztár folyamatos gazdagodását figyelhetjük meg.

138 Gazdag válogatást találunk a következő antológiában: Mesterkedők: Antológia. Szerk.,

kísérőtanulmányokkal
ellátta KovácsSándor Iván, közrern űködött Kerner Anna., s. a. rend . Csillag István.
Bp., Korona, 1999.
327
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB . I830-IG)

A mesterkedő költők csoportját inkább verseiknek poétikai megformáltsága,

semmint társadalmi hovatartozásuk köti össze egymással. Gyöngyőssi János,
(Csenkeszfai) Poóts András, Édes Gergely és Kováts József református lelkészként
működ ött, Mátyási József költészetének legtermékenyebb időszakábanművelt fő­
urak, gróf Teleki József, majd gróf Fekete János titkára volt, Molnár Borbála éppen
költői hírnevének köszönhetően lehetett évtizedekig gróf Mikes Anna társalkodó-
nője, gróf Gvadányi József több mint negyven éves katonai pályájáról visszavo-
nulván, hatvan éves kora után lépett az irodalmi nyilvánosság elé (bár igaz, ami
igaz, elképesztő termelékenységgel pótolta az elmaradt éveket: bő egy évtized
alatt tizenöt kötete jelent meg), Pálóczi Horváth Ádám költészetének népszerű­
sége és társadalmi státusza éppenséggel egymás mellett és talán nem egymástól
függetlenül emelkedett. A versírás társadalmi célja is eltérő volt esetenként, sőt a
költő hírneve és elismertsége is változott aszerint, hogy a lokális kisközösségi for-
mák a nyilvánosság mely fórumain és miként terjedtek. Gyöngyössi, Kováts, Poóts,
valamint Pálóczi Horváth versei megjelentek a korabeli újságokban, hírt adván a
költő tehetségéről és a megverselt eseményrőlvagy a megverselt személy érdemei-
ről, mik özben verseikjelentős része megmaradt a helyi történésekhez kapcsolódó
lírai alkotásoknak, melyek jó részét nem is tervezték publikálni. Mátyási József
- elsősorban Fekete gróf védőszárnyaialatt, s nem utolsósorban az ő politikai cél-
jainak is megfelelve - játékos formában fogalmazott meg politikai-ceremoniális
aktusokat, míg később Kecskeméten letelepedvén a helyi, városi viszonyokat fog-
lalta versbe (ám ezeket már nem publikálta nyomtatásban). Molnár Borbála - akit
Édes Gergely egyenesen a tizedik múzsának nevezett - kedvelt műfaja az episztola
volt , verseit egy-egy konkrét társalgási szituációban helyezte el, s a művelt tár-
salgás illemrendjében tette értelmezhetővé. Molnár így szorosan kötődött a ren-
di költészethez, de országos hírneve és a választott műfaj lírai bensőségessége ki
is szakította onnan. Többé-kevésbé jellemző a többi mesterkedőre is a kölcsönös
megbecsülésen és állhatatosságon alapuló barátság e kultusza.
A költői öntudat persze nem volt önmagában elegendő ahhoz, hogy a poéta, aki-
nek művészete szorosan kötődik az őt körülvevő társadalmi gyakorlatok minden-
napjaihoz, kiléphessen a lokális formák bűvköréből. Hiszen pl. a mesterkedők talán
legöntudatosabb és legtehetségesebb költője, Édes Gergely, aki egész életében jó-
részt megrendelés nélkül alkotta verseit, voltaképpen olyan társasági költővé vált ,
akinek nem volt társasága - azaz versei megmaradtak abban az alkalmi közegben,
melyben megszülettek. Ennek köszönhető, hogy verseinek csak kisebb része jelent
meg nyomtatásban (ez is három terjedelmes kötetet tesz ki), s bár egy-két verse (pl.
az Énvagyoka petri gulyás ... c. költemény) beszivárgott a közk öltészetbe, úgy tűnik,
nem sikerült a helyi befogadóközönséget túlhaladnia. Pálóczi Horváth Ádám pedig
egyfelől a rendi költészethez közeledett azáltal, hogy annak témáit és toposzait köl-
tészetébe építette (olvashatunk verset névnapra, házasságkötésre, szüretre, farsang-
328
 5 .2. A LÍRA

ra, temetésre stb.), másfelől költészetét immár a tudós társalkodás részének tekin-
tette (erről tanúskodnak monumentális versgyűjteményénektermészettudományos
fejtegetésekbe bocsátkozó tanító költeményei, Hol-mi, I-III, 1788-1792), s végül a
közköltészet iránti fogékonyságát tanúsítja az a tény, hogy Ötödfe'lszáz énekek cím-
mel igen gazdag és változatos közköltészeti gyűjteményt állított össze, s részben ő
maga írt (immár mondani sem kell, hogy ez a múve is kéziratban maradt) - azaz az ő
számára nem jelentett gondot a legkülönfélébb költészeti közegekben megszólalni.
A mesterkedők költészete megőrzi ugyan topikus jellegét, formailag azonban
illeszkedik abba a tendenciába, melyet a 18. század közepén a közköltészet kapcsán
már említettünk. A mesterkedők kedvelt fogása a többértelmúségek kiaknázása,
imádják a verses feladványokat, anagrammákat, ekhós versjátékokat, Édes Gergely
tréfás versei között (Édes Gergely enyelge'si avagyidót töltótre'fás verseí, 1793) találunk
olyanokat, melyeket egyazon magánhangzóra szerzett (pl. Búztül üdülttsjüsttül ürültt
tüzú szúzrül), Mátyási vagy Kováts rajongott a szellemes, tiszta rímekért (olyannyira,
hogy utóbbit .rímkovécsnak' nevezték kortársai), Gyöngyössi a rímes időmértékes
formákat (elsősorban a leoninust) kedvelte. Hogy e poétikaijátékok nem feltétlenül
jelentették azt, hogy e versek "komolytalanok" is egyúttal, jelzi pl. Varjas János műve:
ő 1775-ben kötetnyi méretű vallásos elmélkedést jelentet meg - mai szóhasználattal
élve - "eszperente nyelven" (Megte'rt embemek énekje, mellyetnem r éger: szerzett és egy
meg-keseredett de reme'nyse'ggel tellyes le1ek ke'pe'ben tett-felegy nevezetes ember). Persze
e példával még nem cáfoltuk meg irodalomtörténet-írásunknak legalább Kazinczy
óta kialakított képét, miszerínt a mesterked ők költészete gondolatilag sekélyes (s te-
gyük hozzá, hogy Kazinczyt emellett a versformák keverése legalább ennyire megbot-
ránkoztatta). Mindenestre kijelenthető, hogy a formakincse e költészetnek rendkívül
változatos, s - az eredeti kontextus elhalványulása nyomán - amilyen szegényesnek
tetszenek a mai olvasó előtt e versek tartalmukat tekintve, alkalmasint oly gazdagnak
találhatja azokat verselési, poétikai megoldásaik tekintetében.

5.2.3. A költészet funkciójának átalakulása

A 18. század végén és a 19. elején a líratörténetben olyan nagyszabású változások

indultak el, melyek hosszú távon befolyásolták a költészetről való gondolkodást és
a versolvasási szokásokat. Megváltozott a versek társadalmi használata, egyáltalán
a versolvasás célja, funkciója, s ezzel párhuzamosan átalakultak a verseket közve-
títő médiumok, s végül igencsak átalakultak a versírás poétikai technikái is (a ver-
selés, a metaforahasználat stb.), miközben a korábbi hagyományok is tovább éltek.
Eme változások bonyolult összefüggésrendszerét talán a legegyszerúbben a költői
szerep értelmezése körüli változásokkal ragadhatjuk meg. A 18. század második
felében jelentkező múvelóde'si programok ugyanis igen komoly szerepet szántak a
329
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB. 1830 -IG)

költészetnek a nemzeti, tudományos, politikai identitások építésében. A rendi és

a közköltészeti hagyománnyal ellentétben e programok a költészet hatókörét jóval
tágasabbanjelölték ki: immár nem egy-egy reprezentatív esemény rangját és fényét
jelző díszítőelem a vers, nem is a szórakozás alkalma az, amely létrehozza, hanem
sokkal inkább egy tágabb közösség identításának alkotóeleme és egyúttal garanciá-
ja. Természetesen e hagyományok szervesen fejlődnek ki egymásból: hiszen a rendi
költészetben pl. csak egy lépés az encomiasticumban a megverselt személy kapcsán
hazafiúi virtusokról, vagy akár a tudományokról elmélkedni, s egy frivolabb hang-
ütésű szerelmi dal is szolgálhat bizonyítékul arra nézvést, hogy kifejezési lehetősé­
geiben mily gazdag a magyar nyelv. Az említett művelődési programok - melyek
szorosan kötődtek az európai művelődéstörténetbizonyos irányaihoz - az 1770-es
évektől kezdődően irodalmi csoportokat, pártokat hoztak létre, a lefolytatott, oly-
kor személyeskedésig fajuló esztétikai viták (ahogy a korban nevezték: pennacsa-
ták) mögött komoly nézetkülönbségek húzódtak. E viták hevességét akkor érthet-
jük meg igazán, ha felismerjük, hogy e korban az irodalom egyre inkább a nemzeti
identitás egyik meghatározó eleme lett , s ily módon egyáltalán nem mindegy az
sem, hogy ki és miként műveli a költészetet, hogy egy másik elvárásrendszer felől
művészetnek lehet-e tartani azt . Eváltásnak természetesen komoly poétikai követ-
kezményei is voltak. Példának okáért - leginkább a mesterkedőkkel szemben - a
18. század végétől egyre gyakrabban hangzik fel a versificatorság vádja. A poétával
szembeállított versificator (magyarul talán versfaragóként adhatjuk vissza) a mes-
terségbeli tudásnak ugyan birtokában van, de azt nem egy elvont cél érdekében
használja, hanem pénzért gyakorlatilag bármit hajlandó megverselni. E szembe-
állítás mögött egy olyan előfeltevés húzódik, amely idegen mind a rendi, mind a
köz-, mind a mesterkedő költészettől, ti. az, hogy az esztétikai tárgy önmagában és
önmagáért véve értékes, s hogy a költő nem az alkalomra írja versét - még ha egy
alkalom ihlette is -, hanem az örökkévalóságnak.

5.2.3.1. A bécsi magyar testőrség irodalmi köre

Az egyik első nagyszabású művelődési program is a rendi költészetből indult. Az

1770-es években a bécsi magyar testőrség Bessenyei György nevével fémjelzett
csoportjának színre lépő tagjai,"? származásuknál, neveltetésüknél, s nem utol-

139 Orczy Lórinc költészetének Révai Miklós 18. századi kiadásai óta nincs újabb gyűjteményes ki-

adása: Orczy Lórincz: Költeményes holmi egy nagyságos elmétól. Kiad. Révai Miklós, Pozson, Loewe Antal,
1787; Barcsay Ábrahám - Orczy Lórincz: Két nagyságos elmének költeményes szüleményei. Kiad. Révai Mik-
lós, Pozson , Loewe Antal, 1789. A Barcsayval folytatott költói levelezéshez lásd még Barcsay Ábrahám
- Orczy Lórine: Két jó barát között való levelezésból szedett versek. Szerk. Marton Jenóné - Kovács András-
né - SIMOR András . Békéscsaba, Tevan Andor Gimnázium, Nyomdaipari Szakközép- és Szakrnunkásképzó
330
 5.2. A LÍRA

sósorban aktuális társadalmi rangjuktól vezéreltetve is egy udvari, reprezentatív

világba kapcsolódtak be. Kedvelt műfajuk, az episztola egyszerre mutatta be a m ű­
velt társasági élet erény- és viselkedéstanát, ugyanakkor alkalmat adott e szerz ők
számára, hogy - elsősorban franciás udvari műveltségüknek k ösz önhet ően - ki
is lépjenek a rendi költészet keretei közül. E kilépés nem formai, poétikai terüle-
ten zajlott le, de nem is a versek tartalma, filozófiai mondanivalója volt az, ami
megkülönböztette őket a rendi k ölt észettől. hanem a társalgás maga. Hiszen csak
nehezen volna közös nevezőre hozható báró Orczy Lőrinc libertinus húrokat pen-
gető költészete (mely a társadalmi fejlődés garanciáját leginkább a luxus minél
teljesebb körű elterjesztésében látta) , a vele társalkodó és vitatkozó Barcsay Ábra-
hám boldogságfilozófiája (mely a boldogságot nem az élvezetekben elmerült vi-
lágban, hanem a mindent leromboló idő próbáját kiállt belső értékekben leli fel),
akár Ányos Pál érzékenységtana (mely az érzékenységet a külvilág befogadására
való fogékonyságban jelölte meg), vagy éppen a fiatal Bessenyei elképzelései ar-
ról, hogy az ember valójában egy örömszerzésre törekvő gépezet. E rendkivül he-
terogén eszmei közegben azonban működik egy előfeltevés, amely közös, s amely
kiválóan illeszkedik Bessenyei programnyilatkozataihoz. Abban ugyanis mind-
ahányan egyetértenek, hogy a költészet nem pusztán a rendi reprezentáció esz-
köze, hanem egy olyan médium, melynek segítségével a művelt társasági ember
a gondolkodását csiszolhatja, próbára teheti, s melynek segítségével a hamis, s ily
módon veszélyes eszméket leleplezheti, a helyes mederbe terelheti. Persze maguk-
ban a versekben ilyen nagy leleplezések csak ritkán találhatóak (megemlíthetjük
Barcsay versét, A kávéra címűt, Orczy ódájátA' Magyar Szépekhez vagy - egy másik
m űnemre utalva - Bessenyei trag édíáit), mégis e versek, s nemcsak az episztolák,
hanem a lírai darabok is, láthatólag azzal az elófeltevéssel születtek meg, hogy
általuk - és nyilván olvasásuk által - a lélek érzékenysége, a m űvel ődés iránti fo-
gékonysága csiszolódik, s ennek révén a tudomány - melynek a világot előmozdí­
tó erejében szentül hittek - fejlődik. Ezért lesz számukra oly fontos a társalkodás
mellett az "elme", annak ellenére, hogy költészetük és filozófiájuk egyáltalán nem
mondható racionalistának. Az elme kiemelt szerepét mutatja pl. már Barcsay és
Orczy Révai Miklós által közreadott verses beszélgetésének címe is (Két nagyságos
elmének költeményes sziileményei; 1789) .

Iskola, 1993; Mennyei Barátom! Barcsay Ábrahám levelei Orczy Lórinchez (1771-1789). S. a. rend., bev.,
jegyz. Egyed Emese. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület, 2001 (Erdélyi Tudom ányos Füzetek, 236).
Barcsay verseinek összkiadása: Barcsay Ábrahám költeményei. S. a. rend. Szira Béla . Bp., Királyi Magyar
Egyetemi Nyomda, é. n. [1933] . Bessenyei verseinek kritikai kiadása: Bessenyei György: Költem ények . S.
a. rend. Gergye László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991 (Bessenyei György Összes Múvei) . Ányos Pál verseinek
újabb kiadása: "Higgy, remélj, szeressl": Ányos Pál versei. szépprózai írásai és levelei. S. a. rend., jegyz . Jan-
kovics József - SCHIll.ER Erzsébet, utószó Jankovics József. Veszprém, Múvészetek Háza, 2008 (Vár Ucca
Múhely Könyvek, 16). A testőrirók munkáihoz lásd még : Költói levelezések Kreskay Imre hátrahagyott ira-
taiból . Kiad. Hattyuffy Dezsó. Bp., Franklín-Társulat, 1906 .
331
5 . Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 17S0-TÓL KB. 1830-1G)

Ányos Pál így zárja Barcsay kapitánynak 1780. január 5-én írott versét:

Hát te, ki gyakorta Bécs palotáiban

Szép estvélt töltöttél fényes piaciban,
S festvén nagy szívedet érzékeny versekben,
Gyönyörködve dőltél barátid ölekben,
Kedvelted volna-é Algir határait
Lakni, hol a vadság verte sátorait?
Ó, kedves barátom, tiszteld végzésünket,
Mely oly szelídségre hozta nemzetünket,
Hogy már nyájosságba éljük napjainkat,
Mulatván lantunkkal szíves barátinkat!

A vers igazi közege a társasági élet, a társasági életé pedig a bécsi palota és a
"fényes piatz" antikizáló toposza. A vers által elgondolt társalgás garanciája pedig
a barátság köteléke, a "nyájasságban" élt napok, a lant pengetésével eltöltött mu-
latozás eredménye nem más, mint a nemzet fejlődése lesz.

5.2. 3. 2. A versújítás

Említettük már, hogy a 18. század második felében mind a rendi költészetben,
mind a közköltészetben egyfajta formai gazdagodás figyelhető meg, s az is szóba
került, hogy a mesterked ő költők már folyékonyan használtak időmértékesformá-
kat, annak is a magyaros vers eléssel kevert, rímes formáit. A 18. század második
felének költészete a verselési lehetőségek kiszélesedésének kora, olyannyira, hogy
- Négyesy László nyomán - a nyelvújítás mintájára akár versújításról is beszélhe-
tünk (NÉGYESY László 1892; vö. még KEcsKÉS András 1991: 130-145).
A 18. század utolsó évtizedeiben valóban létezett néhány költő, akiknek vers-
tani gondolkodása és lírai teljesítménye szorosan összekapcsolódott. E költők úgy
gondolták, hogy a nemzet ereje annál nagyobb, minél erősebb nyelv áll a ren-
delkezésére, amelynek segítségével kultúráját gyakorolja, s a nyelv erejének leg-
fontosabb próbaterepe az irodalmi nyelv kimunkálása. Ha tehát a magyar nyelv
alkalmasnak mutatkozik pl. az időmértékes verselés klasszikus formáinak adapt á-
lására, ebből nem kisebb dolog következik, mint az, hogy a magyar nyelv és ezáltal
a magyar kultúra az antikvitás klasszikus kultúrájához mérhető, Az ún. klasszikus
triász tagjai (Révai Miklós, Baróti Szabó Dávid és Rájnis József) 140 természetesen

140 Deákos kö!tók: Elsó kötet: Rájn is, Baróti Szabó, Révai versei, Kiad. Császár Elemér. Bp., Franklin-
Társulat, 1914 CA Kisfaludy-Társas ág Nemzeti Könyvtára , XXIII. 1).
332
 5.2. A LÍRA

nem az elsők, akik az időmértékes formákat magyar nyelven szólaltattak meg (hi-
szen Sylvester János óta kisebb volumenű kísérleteket szépszámmal találhatunk),
de az elsők, akik az időmértékes formákat mintegy lírai anyanyelvvé tették. A Ba-
róti Szabó és Rájnis között az 1780-as években lezajlott ún . prozódiai vita nem is
annyira tárgya miatt lehet tanulságos (hiszen az alapvető verstani szabályokban
egyet is értettek, s "csupán" az inversiók és elisiók szerep ér ől vitáztak), hanem
azért, mert hevessége, sőt durvasága azt is megmutatja, hogy mi is volt e verstani
újítások valódi tétje: a vitafelek számára a magyar nyelvnek a nemzeti m űvel őd ést
befolyásoló hatása magától értetődő volt, s azért ragaszkodtak a maguk alkotta
prozódiai eljárásokhoz, mert az irodalmi nyelv megfelelő vagy nem megfelelő vol-
ta szemléletükben a nemzet felemelkedésének záloga lehetett. S e törekvésekhez
azért választották az antik verselési gyakorlat követését, mivel úgy gondolták, az
antikvitás kultúrája állt az emberiség történetében legközelebbi viszonyban magá -
val a természettel, s az európai nemzetek felemelkedése azon áll vagy bukik, hogy
fel tud-e emelkedni e magasságokba. S ebből pedig az következik , hogy a nemzet
fejlődésévelegyütt a görög-latin időmértékmintegy magától értetődően fogja fel-
váltani a magyaros verselési formákat. Révai ezt feltehetően másként gondolta,
hiszen nála az "alagyák" (az elégia versmértéke után a disztichonokat nevezte így)
alkalmazása egyáltalán nem szorítja ki az ütemhangsúlyos verselés használatát,
sokkal inkább a magyar nyelv kifejezőkészségének gazdagságát illusztrálták a k ű­
lönben inkább nyelvészeti érdekl őd és ű Révai számára.
A korszak verstani vitái általában véve a nemzeti nyelv státusza körüli nézet-
különbségeket élezték ki. Ezt jelzik a mesterkedők leoninusai elleni támadások
(Péczeli Józseftől kezdődően Kazinczyn át egészen a kései utókorig) , a bokorrímes
Gyöngyösi-vers körüli ádáz viták (melyek a verstani jellemzők és a költészeti ér-
ték elválaszthatóságának kérdéséhez vezettek) , a klasszikus időmértékes metrikai
képleteket fellazító nyugat-európai verselés meghonosítása körüli kultikus gesztu-
sok. Utóbbi esetben Kazinczy olyan leszármazási utat vázol fel, mely gróf Ráday
Gedeont, az idősebb korában versírást megkísértő elszánt m űv észerpártol ót jelöli
ki kezdetként, az ő tanítványa lett volna ő maga (aki Dayka Gábor felé közvetítet-
te a verselési mintát), másik tanítványa pedig a debreceni Földi János (aki pedig
Csokonai Vitéz Mihály költészete felé nyitott utat).'?' A dolog szépséghibája persze
az, hogy bár Földi és Ráday ismerték egymást, Földi nem csupán bizonyíthatóan

1<1 Ráday, Földi és Dayka verseinek kiadása: Ráday Gedeon gróf összesmúvei. S. a. rend. Váczy János .
Bp., Franklin-Társulat, 1892 (Olcsó Könyvtár, 314); FöldiJános költeményei. Kiad., bev. Dr. Mixich Lajos.
Bp., Magyar Tudományos Akadém ia, 1910 (Régi Magyar Könyvtár, 25); újabb szövegvá loga tás ként ajánl-
juk: Verseghy Ferenc, FöldiJános, Fazekas MihályVálogatott múvei. Vál., s. a. rend . Vargha Balázs - Julow
Viktor, jegyz. V. Gimes Ágnes. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989 (Magyar Remekírók); Dayka Gábor
összes múvei. S. a. rend . Balogh Piroska - Bódi Katalin - Szép Beáta - Tasi Réka. Bp., Universit as, 2009
(Régi Magyar Költók Tára : XVIII. század, x) .
333
S. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB. 1830-IG)

a gróftól függetlenül kezdett el rímes anapesztusokat írni, de irodalmi mintái is

eltérőek voltak, amennyiben ő nem annyira a németes-franciás verselés megho-
nosításán fáradozott, hanem inkább - a német Horatius-követők mintájára - az
időmértékes formák szabad felhasználásán. Ámbátor az bizonyos , hogy akárcsak
R ádayt, Földit is inkább a kifejezésmód problémái izgatták, hiszen kísérletező haj-
lamát (és széles körű tájékozottságát) bizonyítja az is, hogy tanulmányt írt a para-
lellizmusokara épülő zsidó vers ír ásröl.'?

5.2.3.3. A neoklasszicizmu s

Az iskolai m űveltség által évszázadok óta közvetített antik kultúra kapcsán több
olyan elméleti kérdés is felmerült, mely alapjaiban határozta meg a költészethez
való viszonyt . Eme alapvető en esztétikai kérdések azonban jóval tágasabb kon-
textusban is elhelyezhet őek: hiszen szorosan összekapcsolódtak a már Bessenyei
által kezdeményezett nyelvi programmal, mely a magyar nyelv fejlesztésének
módja körüli igen ádáz nyelvújítási vitákhoz is elvezetett. Elsősorban Kazinczy-
nál és főként, de nem kizárólag tágabb környezetében lelhetünk majd e kulturális
paradigma kibontakozásának tényezőire. Aneoklasszicizmus elsősorban imitációs
m űv észet, a költészet értékét az utánzás tárgya és mikéntje határozza meg. Az első
kérdés értelemszerűen tehát az, hogy kit vagy mit érdemes utánozni. Abban sokan
egyetértettek, hogy a költészet végső célja minél közelebb jutni magához a termé-
szethez, azonban hogy ez miként is történhetik meg, már kevésbé volt egyértelmű.
Az iskolai-humanisztikus m űvelts ég erős hatására a rendi költészetben is bevett
gyakorlat volt az antik auktorok követése , s a 18. század végétől emellé zárkózott
fel a természet közvetlen megtapasztalásának igénye. Már Arisztotelész Poétikája
is ezt írta elő, az ember kulturális hanyatlásának tudata (pl. Friedrich Schillernél
vagy Friedrich Schlegelné1) azonban arra intett, hogy az újabb korok emberének
nem is olyan könnyű hozzáférkőznie a természethez, mint az volt a hajdani görö-
gök számára. Hiszen már a rómaiak is a görögök m űv észet ét imitálták, így egyesek
(mint pl. Kazinczy, Kis János vagy a görögül is verselő Ungvárnémeti Tóth Lász-
ló) 143 számára a görög minta követése külön értékhangsúlyokat kapott, míg a latin
kultúra ehhez képest másodlagossá vált a számukra (lásd pl. Kölcsey Ferenc Nem-
zeti hagyományok cím ű tanulmányát) .
A természet utánzásának programja nem jelentette a természet pontról pontra
való naturalisztikus utánzását, másolását, hanem egyfajta átsajátításként, saját-

14' Földi János : Elmélkedés a' 'Sidó Ver s-írásról. Magyar Hírmondó, 1792, II, 905-914.
143 Verseik kiadása: Kis Jáno s poetai munkái. Kiad. Toldy Ferenc, Pest , Hartleben, 1865 ; Ungvárnémeti
Tóth László múvei. S. a. rend. Bolonyai Gábor - Merényi Annamária - Tóth Sándor Attila. Bp., Universitas,
2008 (Régi Magyar Költők Tára : XVIII. száza d, IX).
334
 5.2 . A LÍRA

tá tételként foghatjuk fel. Kazinczy kedvelt m űv észetteoretikusa, a német Johann

Joachim Winckelmann sokat idézett tézise, miszerint a hellenisztikus szobrászat
- konkrétan a Laokoón-csoport - "nemes egyszerűs éget és csöndes nagyságát"
lehet és kell az utókornak csodálni, egy olyan sztoikus etikai gondolkodásmódba
illeszkedik, melynek értelmében a test fájdalmát határok között tartja a lélek nagy-
sága. Az esztétikum éppen azáltal teszi értékessé a m űvészeteket, hogy a nemes
lelkek éthoszát képes közvetíteni, így a Múzsák és Gráciák által megihletett költő
szerepe - platonikus módon - az eszmék közvetítése. Egyfajta sajátos érzékiséget
jelent mindez (maga az esztétika tudománya is az érzéki megismerés elméleteként
jött létre a 18. században), egy olyan esztétikai dimenziót, mely az ember közvet-
len környezetét azáltal képes megnemesíteni, hogy annak tárgyait és eseményeit
a szépség felé emeli, átesztétizálja. Ez az átesztétizálás a költészeti gyakorlatban
az érzelmek folyásának szabad utat engedő metaforizálást, mitológiai rerninisz-
cenciák gyakori felidézését, az antik szépségkultusz idealizálását jelentette, amit
a gyakorlati életben az érzékenység kultikus megnyilvánulásai kísértek (az olva-
sás közben sírva fakadó férfiaktól kezdve az érzékeny barátságkultuszig). E ter-
mészetkultusz talán legszebb darabjai Fazekas Mihály lírai költeményei/44 pl.
Mint mikor a nap... kezdem rövid költeménye, mely egyetlen kifejtett hasonlatot
fejleszt egy monumentális természeti metaforává, oly módon érzékelteti a kedves
távoztát, hogy a természet körforgásának időbeli rendjét a kedvestől való elválás
végleges, immár lezárt voltával ellentétezi.
A neoklasszicista hagyományon belül természetesen számos eltérő vonást re-
gisztrálhatunk. A 19. század első évtizedeiben az utánzás helyett egyre inkább az
ihlet és a képzelőerő lett központi probléma, a winckelmanni neoklasszicizmus
ábrázolásesztétikájának idealizáló szépségfogalma helyett pedig egyre inkább az
ábrázolás természetességének, szépségének kérdése került előtérbe, s ezek után a
természet utánzásának problémája már csak az egyik probléma lesz. A 19. század
első évtizedeinek kritikai vitái jórészt e kérdés körül forogtak: vajon ábrázolha-
tóak-e bizonyos tárgyak a költészetben, mely tárgyakat mely múfajokban lehet áb-
rázolni, a nyelv kifejezőerejének hol vannak a határai. A neoklasszicizmus ugyan-
akkor mégsem hordozta a m űv észet önelvű felfogását magában, pusztán csak
annyit állított, hogy a helyes életvitel és -mód a művészeten keresztül érhető el, s a
neoklasszicista költők naivul hittek abban, hogy eme elvont szépségeszmény ter-
jesztése mintegy magától fog a társadalmi gyakorlatra pozitív hatást kifejteni.
Ez az elvont m űv észeteszmény az oka annak, hogy a mitológiai utalásokkal
tűzdelt költemények a mai olvasó számára viszonylag nehezen hozzáférhetőek.
Egyfelől az esztétikailag megélt élet és a versek közötti szoros kapcsolat miatt e

144 Verseinek kritikai kiad ása : Fazekas Mihály összes művei 1. s. a. rend. Julow Viktor - Kéry László.

Bp., Akadémiai Kiadó, 1955 .

335
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750 -TÓL KB . 1830-IG)

versek olvasóinak mindig szem előtt kell tartaniuk a versek tágabb születési kon-
textusát (követnie kell pl., hogy az egyes mitológiai figurák képében vajon éppen
kik jelennek meg), másrészt igen gyakori az, hogy e szerzők a verseikben teoreti-
kus esztétikai célzásokat tesznek (gondoljunk csak Kazinczyepigrammakötetére,
a Tövisek és virágokra, 1811). Pl. Kazinczy Bonaparte Napóleon és Habsburg Mária
Lujza l81O-es esküvőjére írott üdvözlő költeménye, A Nagyság és Szépség Diadalma
(mely önálló kiadványként is megjelentj>" egy mitológiai történetbe illeszti bele
az eseményt, s ezáltal is a nagyság és szépség értékeihez kívánja azt közelíteni. E
két érték nemcsak az újdonsült házasok attribútuma, hanem a képviseletükben
megjelenő nagyhatalmaké is, hiszen Napóleon Marshoz és magához Jupiterhez
hasonlatos, míg a szerelem istennőjeként (Cypriaként) megjelenő Ausztria maga
aján lja fel leányát. E többszörös metaforizáció eszközével Kazinczy azt a folyama -
tot érzékelteti, ahogyan az ideák szférájába lehet emelkedni. S teszi mindezt az
antikizáló mitologikus allegorézis révén, ami jól mutatja azt is, hogy e feltételezett
idealitás mely kulturális kódok imitálásával válhat hozzáférhetővé. Hogy ezek az
ideák közel sem voltak olyan örök érvényűek, mint ahogy azt alkalmasint a neo-
klasszicista költők gondolták, talán épp eme vers történetével illusztrálhatjuk:
miután változott a politikai helyzet, a költő némileg módosított a vers szövegén.
Ugyanakkor igaz, ami igaz, Kazinczy nem szándékozott lemondani életműve e da-
rabjáról, s verséhez hosszas jegyzetet fűzött, melyben részint mitológiai megoldá-
sait magyarázza, részint megkísérli kiszakítani azt az alkalmiság vonzásköréből.

5.2.3-4.A bárdköltészet

A rendi versírói gyakorlatban, mivel a versek megírásának alkalmait gyakorta szol-

gáltatták olyan események, melyek értelemszerűen politikai eseményeknek minő­
sültek, a politikai költészet nem új keletű jelenség a 18. század második felében,
sőt a közköltészeti anyagban is találhatunk politikai reflexiót. A bárdköltói hagyo -
mány széles körű elterjedése a jozefinus évtizedre tehető. Pontos Csetri Lajos-
nak azon megfigyelése, miszerint a józsefi reformok alapvetően rendezték át az
országban az udvarhoz való viszony területi és vallási kötöttségeit (CSETRl Lajos
2007b; CSETRl Lajos 2007c) . A hagyományosan udvarhű, dunántúli, katolikus ne-
mességet sértette II. József türelmi rendelete, míg az ország másik felénekjobbára
református értelmisége számára új karrierlehetőségeket nyitott meg. A cenzúra
szigorának időleges lazítása mellett e szellemi elmozdulásnak is része lehetett
abban, hogy a politikai nézetek versben való kinyilatkoztatása mind radikálisabb

145 Verseinek kritikai kiadása: Kazinczy Ferenc összes költeményei. S. a. rend. Gergye László. Bp., Balas-

si, 1998 (Régi Magyar Költók Tára: XVIII. század, II).

336
 5.2. A LÍRA

formákban jelentkezett, s hogy a nyugati osszianizmus mintájára egy sajátos, Pe-

t őfin és Adyn át Illyés Gyuláig, sőt még azon is túl ívelő szerepmodell jelent meg a
magyar költészetben.
A bárdköltészet nem egy önálló költészeti paradigma, inkább egy olyan szerep-
modell, melyben a hangsúlya költő közvetító szerepére esik. A költő m űvével biz-
tosítja a hősöknek a halhatatlanságot, egy nagyobb közösség megbízásából közve-
tít az élők és holtak világa között, s e felhatalmazás birtokában egyúttal m űveivel ő
garantálja egy közösség kulturális emlékezetét. A költő nem a saját nevében szólal
meg, nem is megbízói szándékát közvetíti, hanem - mintegy közbülső médium-
ként - hangot ad egy tágabb közösség kollektív akaratának. E tágabb közösség
amennyire egy konkrétan megragadható embercsoport, éppen annyira absztrakt
fogalom is, a versekben sokszor megjelenő. antropomorfizált haza az antik istenek
mintájára egyszerre életteli hús-vér figura, ugyanakkor mintha ellenállna az idő­
nek, s tulajdonságai allegorikus jegyekként rakódnak rá . S természetesen a költő
megszólalása által nem csupán a megverselt személyek és tárgyak juthatnak el a
halhatatlanság birodalmába, de maga a költő is szent (akár krisztusi) küldetést tel-
jesít, próféciát mond, s ezáltal a saját halhatatlanságát is garantálja. A 18. század
végén aktualizált bárdköltészet tehát igen régi hagyományokra tekinthet vissza ,
amennyiben részben biblikus, részben mitológiai (elsősorban az orpheuszi) tra-
díció jól ismert mintáira támaszkodik. (Lásd PORKoLÁB Tibor 2005: 11-62.) Termé-
szetesen ez a költői szerepmodell hosszúra nyúlt története során komoly változá-
sokon megy át: a 18. századi patriotizmus számára a múlt példaértékűfelmutatása
volt az elsőrendű cél, melynek segítéségével a jogszokás által garantált rendi jogok
képviseletét és a sérelmek orvoslását lehetett ellátni, utóbb - mint látni fogjuk - e
költészeti szerep átfordíthatóvá vált a kulturális nacionalizmusok nyelvére, mely
a nemzeti sztereotípiákat olyan allegóriákként értelmezte, melynek időbeli foly-
tonossága ajövő perspektívájába nyúlik át . (A bárdköltészet értelmezési lehetősé­
geirőllásd még DEBRECZENI Attila 2009: 361-367. )
Batsányi János ismert ep ígramm ája.!" az 1789-ben született, s 1792-ben a Ma-
gyar Museumban megjelentetett Afranciaországi változásokra, amelynek megírá-
sa később Batsányi felségárulási perének vádpontjai között szerepelt, a bárdköltói
szerep egyik jellegzetes példája: az érvelés retorikai erejét nem az szolgáltatja,
hogy a megszólalónak "igaza van vagy sem", hanem inkább az , hogy véleményével
olyan általános igazságot mond ki, mely országok sorsát befolyásolhatja. A "Nem-
zetek, Országok!" megszólítás a vers elején nem pusztán megszólítás, hanem egy-
úttal önmegszólítás is, hiszen a vers itt éppen azokhoz szól , akiknek a nevében
beszél. A voltaképpeni címzett csak jóval később, az ötödik sor második megszó-

146 Verseinek kritikai kiad ása: Batsányi János összes múvei l: Versek. s. a. rend. Keresztury Dezső -
Tarna i Andor. Bp., Akadémia i Kiadó, 1953 .
337
S. Az IRODALOM IN TÉZM ÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 17S0 -TÓL KB. I830 aIG)

lításában kerül elő, s itt újfent megneveztetik az a közösség, melynek a nevében

megszólal. Ti. a "hív jobbágyokról" van szó, akiknek a zsarnokok - egy meglepő és
váratlan oximoronnal- "felszentelt hóhéri". Az egyetlen körmondatra épülő epig-
rammának sajátos feszültséget ad e párhuzamos szerkesztésmód, illetve az erő­
szak egymásra halmozott metaforáinak (kelepce, kötél , koporsó, iga, vér, hóhér)
dinamikája. Mindemellett a versból a korai bárdköltészeti modell két további sajá-
tosságát emelhetjük ki. Egyfelől az epigramma keletkezésének dátuma igen korai ,
a francia forradalom eseménytörténete ekkor még nem torkollott bele a jakobinus
diktatúra véres időszakába, ekkor még élt és uralkodott a király, s úgy túnhetett,
hogy Franciaország - angol mintára - az alkotmányos monarchia államformáját
követi. A "nemzetek" megszólítása is elsősorban a nemesi nemzetre vonatkozik,
illetve a ,j obbágy" megnevezés sem a parasztság társadalmi rétegétjelölte, hanem
a korabeli jelentésében az alattvalókra, azaz ismét csak a nemességre vonatkozott.
Magyarán: a vers nem királyellenes, hanem elsősorban zsarnokellenes, a bárdköl-
tő pedig, amikor egy "nemzetet" képvisel, nem a nyelvileg homogén, s egy közös
kultúrában gyökerező etnikai nemzetfelfogás vezeti, hanem a natio hungarica, a
magyarországi rendek által alkotott nemesi nemzet. Másfelől az utolsó sor híres
intése ("Vigyázó szemetek Párisra vessétek!") természetesen ennek fényében nem
egyszerúen fenyegetésként hangzik fel, Párizs sokkal inkább példát szolgáltat,
azaz a történelem nem egy sorsszerúen önmagából kibomló folyamat, hanem in-
kább példák összessége, melyb ől az emberiség tanulni tud. Batsányinál a történe-
lem és a természet még szoros összefüggésben áll egymással (erre utalnak a vers
legkeményebb szavai: "kikn ek vérét a Természet kéri") , s éppen ezért - miképp a
költészet is a természet utánzásából meríti energiáit - a história jó példák utánzá-
sával , s az intő példákból való okulással terelhető jó útra.
Eme alapvet őerr nemesi jellegű bárdköltészet igen elterjedt volt a 18. század
végén, számos példát hozhatnánk még Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László
vagy Virág Benedek k öltészet éb ől.!? A Batsányi versében tetten érhető jellemzők­
höz mindössze annyi tehető hozzá, hogy a bárdköltészeti szereprnodell e nemesi
variációjához egy, legalább a 17. század óta létező, alapvet ően neosztoikus alapo-
kon álló etikai normarendszer is társult, melynek központi fogalma a virtus volt.
E virtusfogalom különböz ö erények (mint pl. a bölcsesség, a mértékletesség, a bá-
torság, az igazságosság, az állhatatosság) együttállásából tevődik össze. E ponton

147 Verseghy, Szentjóbi Szabó és Virág verseinek kiadása: Verseghy Ferencz kisebb költemény ei. Kiad.

Császár Elemér - Madarász Flóris. Bp., Franklin-Társulat, 1910 (Régi Magyar Könyvtár, 24) ; újabb szö-
vegv álogat ásként ajánljuk: Verseghy Ferenc, Földi Jáno s, Fazekas Mihály válogatott művei. Vál., s. a. rend. ,
Vargha Balázs - Julow Viktor, jegyz . V. Gimes Ágnes. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó , 1989 (Magyar
Remekírók); Szentjóbi Szabó Lászl ó össz es versei. S. a. rend. Debreczeni Attila. Bp., Balassi, 2001 (Régi
Magyar Költók Tára: XVlII.század, VI); Virág Benedek poétai munkái. Kiad. Toldy Ferencz, Pest, Hecke-
nast, 1863 (A magyar nemzeti irodalom classicus írói, 17); ajánljuk még a következ ő válogatást: Virág
Benedek válogatott művei. Vál., s. a. rend. , bev. Lókös István. Bp., Sz épirodalm í Könyvkiadó, 1980.
338
 5.2. A LÍRA

igen közel kerül egymáshoz a neoklasszicizmus és a bárdköltészet, hiszen etikai

normáikat tekintve szinte azonos filozófiai alapon állanak. Azonban a bárd költő
annyiban mégiscsak változtat a nemesi szemléleten, hogy világossá teszi: a be-
csületes hazafiak érdemdús tettei csakis az ő közvetítésével tündökölhetnek az
örökkévalónak. Álljon itt például a kor népszerű költőnője, Dukai Tak áeh Judit
egy versének (Báró Wesselényi) z árlata.v" A vers első fele erénykatalógusszerűen
sorolja fel az idősebb báró Wesselényi Miklós érdemeit, mely egyaránt értékelhető
volna a neoklasszicista költészetben (amennyiben "Szintúgy tündöklik szép , nagy
lelke a testéből, / Mint a lenyugvó nap a csendes tenger tükrében") és a bárdköl-
tészeti hagyományban (amennyiben a virtus patrióta erényeijellemzik), ám a zárlat
a verset egyértelműen a bárdköltői hagyományban teszi értelmezhetővé , hiszen
a halhatatlanságot maga a haza biztosítja Wesselényi számára, méghozzá éppen
a költészet, s ily módon Dukai Tak áeh közvetítésével:

Árpád hív unokája! - Te dicső hazafi!

Valódi alakjában leírni szép lelkedet
Képes-e a halandók közül egy valaki?
Eredj! - A halandóság nem födi el nevedet!

Honi buzgóságod, szép elméd s a tisztelet

Elfogta szívemet, neked hódol, - néma lettem:
Érzésem elvágja egy gyönyörű képzelet,
S a haza csak képedet lebegteti előttem.

5.2.4. Hagyományok metszéspontján

A fentebb vázolt költészeti szereplehetőségek, esztétikai paradigrnák és poétikai

hagyományok természetesen egy-egy életművön belül keveredhettek egymással,
azok tiszta formája igen ritka. Sőt, talán megkockáztatható az az állítás is, hogy a
19. század elejétől a költői babérok megszerzéséhez akár még komoly segítséget
is jelenthetett az, ha valaki olyan köteteket bocsátott ki, amelyhez többféle olva-
sói beállítottsággal is sikeresen hozzáférhetni. Virág Benedek, a kor egyik kultikus
költőfigurája pl. a bárdköltői szerepét a horatiusi ódaköltészetet imitálva építette
ki, így költészete egyszerre volt értékelhető a neoklasszicista hagyományban és a
közösségi-nemesi költészet horizontján. A továbbiakban a hagyományok invenció-
zus újrahasznosítói közül három költővel foglalkozunk.

148 Verseinek mai napig nem jelent meg összkiad ása. Válogatott verseinek modern kiad ása: Az én
képem : Duka i Takáeh Judit válogatott versei. Vál ., szerk. Papp János. Sárvár, Sárvár Város Tanács, 1986.
339
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB . I830-IG)

5.2-4 .1. Kisfaludy Sándor

A dunántúli kisnemesi családból származó Kisfaludy Sándor'"? Himfy szerelmei

című műve a 19. század első évtizedeinek legnagyobb könyvsikere lett. E népsze-
rűsége révén Kisfaludy a neoklasszicizmusnak egy olyan sajátos műfajpoétikai vál-
tozatát hozta létre, mely a 19. század folyamán meghatározó mintaként szolgált
a magyar irodalomban. A Himfy szerelmeivoltaképpen két ciklusból álló komplex
kompozíció: első része A kesergő szerelem 1801-benjelent meg, s 1807-ben pedig
napvilágot látott A boldog szerelem című résszel kiegészített teljes kötet. Mint azt
már a cím és az alcíme k is nyilvánvalóvá tették, e műben egy szerelemi történet
bontakozik ki előttünk, méghozzá oly módon, hogy az egyes énekekben a történet-
eiemeket dalok tagolják. A kesergő szerelembena 21, néhány strófás éneket 200 dal
kíséri, A boldog szerelemben csak 7 éneket találunk 200 dalra, de ott az elbeszélő
részek valamivel terjedelmesebbek. A meglehetősen hosszadalmas ciklusok tör-
ténetelbeszélő részei igen korlátozottak (ez az oka annak, hogy itt, a Iírán belül
tárgyaljuk őket). A kesergő szerelemben Himfy névre hallgató hósünket mellőzi
szerelme, ezért ő katonának áll, elhagyja hazáját, hadifogságba is esik, majd miu-
tán reményekkel telve hazatér, ismét csalódnia kell; A boldog szerelemben pedig
szinte nem is történik semmi, Himfy elérte a viszontszerelmet, s az énekek és dalok
ennek formáit részletezik. Azonban még ez a csekélyke történet is csak rendkívül
homályosan bontakozik ki előttünk, Himfy belső érzései ("szerelmei") fontosab-
bak, mint a k űlső események. A középpontba állított szerelemnek két stációja ra-
gadható meg a két részben, A kesergő szerelemnek a hiány és a vágyakozás a szinte
unalomig ismételt alapproblémája, A boldog szerelemé pedig a beteljesedés és a
megnyugvás. Az emberi létezés két érzelmi végletét igyekszik megragadni a kötet,
méghozzá jellegzetesen neoklasszicista módon. Az ember ugyanis olyan antropo-
lógiai jegyekkel van ellátva, melyek nem hagyják kitörni az érzéki test vágyainak
börtönéből, s ez folyamatosan olyan érzelmeket indukál, melyek az emberi lélek-
ben a hiány érzetét keltik. Ezen érzelmek folyamatos kifejtése és elemzése, egy
antropológiai önanaIízis jellemzi a Himfy-verseket. A kesergő szerelem olvasható
annak a példázataként, hogy ezt a hiányt nem lehet betölteni vagy kiiktatni az elő­
le való folytonos meneküléssel, mígA boldog szerelemben kerülnek bemutatásra az
e világon elérhető teljesség és tökéletes harmónia formái. Persze e második rész
idillikus képei csak az első rész beteljesületlenségeként érthetőek meg, e harmónia
csakis akkor valósulhat meg - egyfajta földi paradicsomként -, ha előtte megta-
pasztaltuk a másik oldal végleteit. Himfy alapállása éppen ezért olyan elmélkedés,
mely az el nem ért szerelemre emlékezik, az első részben vágyakozva gondol a

149 Múveinek leginkább használható összkiadása: Kisfaludi Kisfaludy Sándor minden munkái. Kiad.

Angyal Dávid. Bp., I-VIII, 1892-1893.

340
 5.2. A LÍRA

kedves hiányára, a második részben - elérvén a boldog szerelmet - visszaidézi a

hajdanvolt számkivetettséget, mely fenyegető lehetőségként mindvégig ott lesel-
kedik a háttérben ("Így váltja fel a kikelet / A szigoru komor telet, / Fergeteget a
napfény - / Ne hagyj minket, óh reményl " 37. dal).
Az érzékenység és az emlékezés folyamatos elemzését Kisfaludy komplex po-
étikai módszerekkel oldotta meg. Idetartozik az énekek és dalo k ciklikus válta-
kozása, a hét-nyolc szótagos ütemhangsúlyos sorokra épülő, kötött rímképletú
Himfy-strófa alkalmazása, valamint a szöveg metaforikus megszerkesztettsége. Az
érzelem, a hiányérzet elkerülhetetlenségét az olvasó számára talán kissé fárasztó
monotónia teszi sorsszet űv é. A szöveg ritmikus tagolását az adja, hogy miközben
folyton ugyanarról van szó, folyton ugyanazzal a verstani eszköztárral szólal meg
a költő, aközben a metaforikus szerkesztettség az érzelmek, kedélyállapotok hul-
lámzását is érzékeltetik. A kisebb (néhány versszaknyi) egységeken belül - mint
arra Horváth János rámutatott - megfigyelhető egy olyan belső tagolás, mely
előbb mintegy ráfókuszál a képre, hogy végül a kép és az érzelem egymásra ve-
títésének csattanójával zárja (HORVÁTH János 1936a: 48-50). Kisfaludy a szöveg
teljességigényét nemcsak a két rész egymást kiegészítő voltával érzékelteti, hanem
azzal is, hogy szinte végeláthatatlan módon, mégis rendkívüli változatossággal
tárgyalja ugyanazt a témát, ugyanabban a formában. Voltaképpen a Himfy-dalok
a szerelemre vonatkoztatva - a régi erénykatalógusok mintájára - egy elképesztő
metaforakatalógust vonultatnak fel, ahol minden egyes képnek ugyanahhoz az ér-
zelmi konstellációhoz kell vezetnie. Mindez persze azt is jelenti, hogy a rendi köl-
tészet toposztárát a neoklasszicista érzelemkultuszjegyében át lehet és kell értel-
mezni. A Faludinállátott elmélkedő-kontemplatívpipatoposz pl. ígyjelenik meg A
kesergószerelemXIV. énekében:

A halvány ég csillagai
Szomorúan pislognak;
A szelek bús fúvalmai
Fohászkodva susognak;
Én itt fekszem, és dohányzom,
A kedvetlen homályban,
És mindennel Ót erányzom,
A mi bennem s velem van.

Keblem habja hozzá tódúl,

Tekintetem rajta függ;
Szívem vére Hozzá lódúl,
Egész lelkem rajta csügg;

341
5. Az IRODALOM INT ÉZM ÉNYES ÜL É S ÉN EK KORA (KB. I 750 -TÓL KB. l8 30 -IG)

Képzeletim, gondolatim
Körülötte forognak ;
Gerjedelmim, kívánatim
Őhozzá sovárognak.

Minden ideg hozzá vonúl,

És feléje gerjedez,
A két karom feléje nyúl
S ót öleln i terjedez;
Létem minden érzeménye
Őhozzája vágyódik,
Valóságomszövevénye
Őbeléje fonódik.

A doh ányzás itt is alkalmat ad az elmélkedésre, de a tovaszálló füst képében

nem az emberi végesség tudata szolgál tanulságul, hanem egy merés z átértelme-
z éssel a füstben a vágyódó ifjú kedvesét véli megpillantani (miként a versek árad -
nak belóle a kedvesról , úgy fújta most ki a füstöt is), ám mikor átölelné - s ez már
briliáns módon az olvasó fantáziájára van bízva - csak a levegót karo lhatja át.
Kisfalud yt a Himfy szerelmei miatt igen sok bírálat érte. Csokonai Vitéz Mihály
bírálta monotóniája miatt, Kazinczy a kevésbé fennkölt részeken húzott volna,
Berzsenyi Dániel egy magánlevélben fejezi ki értetlenségét, hogy miért is írt valaki
ennyi szerelmes verset a feleségének. A nyíltan Petrarca Daloskönyvét imitáló mú
azonban éppen azáltal lehetett a magyar költészet kitüntetett darabja, hogy képes
volt szervesen integrálni , és poétikailag rendkívül feszes formában megszólaltatni
egy olyan hagyományt, mely a magyar líra nemesi-rendi világába illeszkedik, és
egy olyat, mely a 18. század végének érzékeny regénye i révén nagy népszerűség­
nek örvendett ekkoriban (nem véletlen hát, hogy Kisfaludy hasonló tém ában egy
levélregényt is írt, lásd 393-395. o.)

5.2-4. 2. Csokonai Vitéz Mihály

A fiatalon elhunyt Csokonai Vitéz Mihály k őlt észete ' é? azért is roppant izgalmas je-
lenség, mert a 18-19. század fordulójának szinte az összes lírai megnyilatkozás i
lehetóségét kiaknázta. A mindössze bó másfél évtizedre nyúló költói pálya olyan

lSO Verseinek kritikai kiadása : Csoko nai Vitéz Mihály: Költemények: 1-5. S. a. ren d. Szilágyi Ferenc.

Bp., Akadémiai Kiadó, 1975- 2002 (Csokonai Vitéz Mihály Összes Múvei). A kötet kompoz íciók szerkeze t ét
követő kiadás : Csokonai Vitéz Mihály összes m űvei három kötetben. Bev., kiad. Harsányi István - Dr. Gulyás
József. h. n., Genius, é. n. [1922] (Nagy Írók- Nagy Írások).
342
 5.2. A LÍRA

sok hangon szólalt meg, hogy Csokonait legutóbbi monográfusa "az újrakezdések
költőjének" nevezte (DEBRECZENI Attila 1998) . Hiszen a debreceni Református Kollé-
gium diákjára hatott a közköltészet formakincse és toposztára; nagy kísérlete arra
nézvést, hogy az 1796. évi országgyűlés eseményeire verses formában reagáljon és
a versrendszerek alkalmankénti virtuóz egymásba játszása a mesterkedőkhöz kö-
tik; anakreóni és Lilla-kötetének antikizáló , érzékeny gesztusai, valamint fordításai
(elsősorban Ewald Christian von Kleist A' Tavaszának magyarítása) egy neoklasz-
szicista poétika felől is olvashatóvá váltak; az Alkalmatosságra írt versekkel a rendi
költészet elemeihez nyúlt; ugyanakkor a rendi költészet megszólalási formáit nagy
erudícióval távolította el az alkalmiságtól, s közelítette a bárdköltészeti szerepmo-
dell tud ós-liter átori változatához. E sokszínűségnek köszönhetően - Horváth János-
sal szólván - "tarkabarka" e poézis (HORVÁTH János 1936b: 8), egyszerre van benne
jelen a dévaj mulatságok szókimondása és a magasabb szférák világának idealizált
szépségeszménye, s egyszerre szólal meg - és terjed el- a közköltészet közegében
és lesz a főrangúakhoz köthető reprezentatív alkalmak része. Annyi megkötéssel
persze, hogy Csokonainak eltérő darabjai, más és más társadalmi közegekben, más
alkalmakkor válnak költészeti aktusokká, még ha össze is kapcsolja őket szerzőjük
inventiójának példátlan volta és a költemények virtuóz poétikai megoldásai.
Bíró Ferenc Afelvilágosodás korának magyar irodalmáról írott nagyszabású mo-
nográfiájában Csokonai költészetét egy program, A' vídám természetű poéta költői
programjának kísérleteként értelmezi. E programosság mögött egy határozott ant-
ropológiai elképzelés áll: a költészet célja a boldogság közvetítése, azé a boldog -
ságé, mely abban az esetben teljesedhet ki, ha nemcsak az egyén örül, hanem az
őt körülvevő emberek is a létezésnek ebbe a magasabb szférájába jutnak. De Cso-
konainál ez nem m űvel ődési programként jelentkezik, hanem erőteljesen k öt ődik
egy vitalista világmagyarázathoz, melynek értelmében az ember boldogsága csak
akkor képzelhető el, ha kiteljesíti a magában hordozott belső energiákat, ha testét
és lelkét úgy tartja egyensúlyban, hogy a testi vágyakat is ki tudja elégíteni (BiRÓ
Ferenc 2003: 380-417). Csokonai egy árnyalattal továbbmegy e szerelemfilozó-
fiában, mint Kisfaludy, ő ugyanis nem a testi vágyaktól determinált lélek felsza-
badulását koncipiálja, hanem egy testi-lelki kiteljesedés együttes megvalósulását.
Következett ez nyilván azokból a költészeti hagyományokból is, melyekhez Cso-
konai költészete kapcsolódott, másfelől persze nem véletlen, hogy éppen ezeket
a tradíciókat szerette volna a költő a magyar költészetben elhelyezni. Úgy tűnik,
Csokonai tudatosan építette fel költői pályáját, s annak bizonyos lépései is meg-
fontolt döntések eredményei. Ezt mutatj ák- nem minden esetben realizált - kötet-
tervei, illetve a kötetekhez csatolt előszavak, melyeknek segítségével megkísérelte
megadni a kötetek olvasásmódjának kulcsát.
Csokonai pályája kapcsán irodalomtörténet-írásunk közhelye, hogy a költő a
közköltészetnek a diákköltészethez kapcsolódó irányában igen otthonosan érezte
343
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . l750-TÓL KB. l830-1G)

magát. A' Pendelbergai Várformájának és megvételének leírása című verses allegó-

riája pl. a középkor óta népszerű pajzán toposzt fogalmaz meg páros rímű felező
tizenkettesekben. A női test és a vár egymásra vetítése erotikus képzetek sorához
vezet el, de a költő által szavakban leírt allegorikus látványt az olvasónak kell re-
konstruálnia. E kétértelműséget már a cím is magában foglalja, hiszen a vár neve
a pendelyre, a női alsóneműre utal. A diákköltészet másik kedvelt hagyománya, az
anakreóntika már jóval szofisztikáltabb módon, finom iróniával kezeli, erkölcs és
érzéki öröm együttállásaként láttatja a testi szerelem és a borivás képzeteit. Anak-
reón költészete a 19. század közepéig igen népszerű maradt, a még ekkoriban neki
tulajdonított Anakreonteiából Kazinczy is fordított darabokat. E költészeti hagyo-
mány ekkoriban népszerű változatára (amelyet szokás rokokó vagy gáláns költé-
szetnek is nevezni) az érzéki örömök ünneplése a jellemző, az ehhez a témához
illő tónusban: tiszta rímekkel, gyors, jambikus ritmussal, csattanószerű metafo-
rizációval. A Csokonai által összeállított kötet (Anakreóni dalok) a költő életében
nem jelent meg, viszont a hozzá csatolt terjedelmes jegyzetanyag láthatóvá teszi
a szerz őnek azt a törekvését, hogy versei tudós költészetként is olvashatóak le-
gyenek. A kötetterv elkészült előszavában fejtegeti már idézett szerelemtanát is:
"A Hármónia, melly a' mi testünk és lelkünk alkotásával egy-idős, a' maga szár-
mazásának szempillantásában nemzette és zendítette meg a' Lyrica Poesist."151 A
neoklasszicista tudományossággal megírt jegyzetek szorosan a szöveghez tartoz-
nak, hiszen többnyire nem egyszerűen segítik a vers olvasását, hanem mintegy a
visszáját adják meg a költeménynek, még összetettebbé téve ezzel a költői játékot.
Vessünk pl. egy pillantást rövid, Tháles című versére:

Míg Tháles a' nagy Égnek

Tüzeit csudálva nézi :
Béhulla egy verembe.

Ah, LILLA! N te orczád

Illyen gödört csinál ám ,
Mikor reám mosolygasz .
És akkor abba Lelkem
Melly nyakra főre hull bé,
Míg andalogva bámúl
Ragyogó tüzes szemednek
Két főldi csillagára.

lS l Csokonai Vitéz Mihály: Jegyzések és Értekezések az Anákreóni Dalokra . = Vő: Tanulmányok. S.

a. rend. Borbély Szilárd - Debreczeni Attila - Orosz Beáta. Bp., Akadémiai Kiadó, 2002 (Csokonai Vitéz
Mihály Összes Művei), 86.
344
 5.2 . A LÍRA

A vershez csatolt, Diogenész Laertioszra és Thomas Morus egy ep igrammájára

hivatkozó jegyzet a kiinduló szituációt egészíti ki:

Thales, egy a' 7 görög böltsek közzül , a' ki az Egyiptomi Papoktól a' természet' tudomány-
ját és az Égvizsgálást megtanúlván, arra nemzetét is reá kapatta és az úgy nevezett Joni ai
Sectát fundálta. Egyszer egy estve az égre függesztett szemekkel a' tsillagokat vizsgál ván ,
az udvaron egy verembe esett; mellyre a' vén szolgálója így tsúfolta ki: Te a' feletted lévő
dolgokat kivánod kitanúlni; 's nem látod, a' mi a' lábod előtt van.

Thálész verembe hullása a vers szövegén belül is értelmes, a jegyzet filológiai

apparátusa egyfelól hitelesító funkcióval bír, másrészt megerósíti a kötetnek azt a
játékát, mely Lillát hol közelebb ereszti, hol eltávolítja a k öltőtől . A vers kiinduló
szituációjából kibomIó játék metaforák finom egymásba építésén alapul. A Thálész
verme a mosolygó Lilla arcán megjelenő gödröcskékkel azonosul, melybe a költó
lelke esik bele. Tehát miközben Thálész a világra nem figyeló bölcsek hanyagsá-
gával esik verembe, azonközben a költó éppenhogy a világ elótte lévó , tapintható,
földi részétóliesz megihletve. Hiszen a lélek az arcba, a testbe hullik bele, s a csil-
lagok sem az égen vannak, hanem Lilla szemei azok. Ez a finom játék úgy közelíti
egymáshoz a szerelmes testeket, hogy immár nem magáról a testi szerelemről be-
szél, hanem annak csupán metaforikus utalásait dolgozza ki.
A Lilla c ím ű kötet kompozíciós játéka valamivel még ennél is összetettebb. Az
18üS-ben megjelent kötet .El őbesz éd"-e aszöveget egyfelól a Himfy szerelmeivel
helyezi párhuzamba, másfelól el is távolítja tóle. Amikor "poétai románnak" ne -
vezi a maga és Kisfaludy munkáját, e gesztussal a két kötetnek arra a közös vonat-
kozására utal, hogy a versek sorozatából mintegy kirajzolódik egy lírai történet
elbeszélésrendje. Míg azonban Kisfaludynál az egyneműség variabilitásának kiak-
názhatósága volt a kötet poétikai tétje, Csokonai a Himfy-verseket monotóniájuk
miatt bírálja. Való igaz , mind témáit, mind verselési, mind műfaji megoldásait te-
kintve a Lilla jóval gazdagabb világa jelenik meg elóttünk. Csokonainál nem annyi-
ra egyazon kérdéskör megfogalmazási lehetóségeinek a gazdagsága értékelhetó,
mint inkább az, hogy a finom poétikai játékok során, ismétlések sorozatában fejlik
ki elóttünk egy szerelmi történet, a versbéli allegóriák sorozatából pedig a kedves;
Lilla testének k ül önb öz ő részleteiról olvashatunk, miáltal összeállítható a női test
teljessége. Nagyszabású kompozíciós kísérlet ez, mely olyan szerkezetet kínál az
olvasónak, mely nem egy történet kommentárjaiként fűz fel dalokat, hanem ahol
adalok sorozatából az olvasó affinitásának megfelelóen összerakható éppen egy
történet (és egy nói alak képe), de a versek ezen összefüggések nélkül önmaguk-
ban is értelmesek. Ily módon a Lilla-szerelern is úgy jelenik meg elóttünk, hogy a
kötet hol felveszi, hol elejti az elbeszélése fonalát, s ugyan nem kínálja fel nekünk a
szerelem megfogalmazási módjának teljességét, de gazdagságát érzékeltetni tud-
ja. A témák nagyon hasonlóak az Anakreóni dalokéhoz:
345
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB. 1830-1G)

Nékem inkább olly bokréta

Árnyékozza képemet,
Mellyet nyer a' víg Poéta,
Mulatván a' Szép nemet:
Ezt a' vídámabb Múzsáknak
'S a' mosolygó Grátziáknak
Fúzzék öszve rózsa színú újjai,
Élesztgessék borba ferdett csókjai.

- írja Az én Poézisom' természete címú ö n é rtelmező költeményében. E világkép

annyiban módosul, hogy a Lilla-kötet elégikus felhangú költeményeiben már nem
pusztán a "víg poéta" gondosan kidolgozott szerepe jelenik meg, hanem a termé-
szethez való viszony neoklasszicista problémaköre is. A kötet záró darabjai nem
véletlenül lesznek azok a versek, melyek nem egyszerúen az elvesztett szerelem
szomorú tapasztalatának adnak hangot, de egyúttal a természet közönyét is tár-
gyukká teszik. A' Tihanyi Ekhóhoz szó szerint idéző visszhangja valójában nem vá-
laszol a költőnek - mint ahogyan a rendi költészet hagyományában oly népszerú
ekhós versekben történni szokott -, hanem értelem nélkül, monoton, - némi ana-
kronizmussal szólva - gépiesen ismétli a költő szavait.

Zordon erők, durva bérczek, szirtok!

Harsogjátok jajjairul
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek,
És magok köztt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.

A tihanyi vad bércek egyáltalán nem harsogják a költő jajkiáltásait, sőt az idé-
zett versszakban ironikus módon éppenhogy az embertársak emlegető, gúnyolódó
gesztusát ("csúfra emlegetnek") visszhangozzák. Másutt az ekhó éppen a szám-
űzetést és magányt erősíti meg, amikor a .Mintegy Russzó Ermenonvillében, / Em-
ber és polgár leszek" sorpár második tagját megismétli. (Hiszen a teljes magány, a
"szent magánosságban" ugyan miként is válhatna valaki társas lénnyé, polgárrá?)
A költő azt reméli, hogy a természet "majd az Értelemmel / Bőlcsebbé tesz enge-
met", ám a természet éppen nem bölcsességet nyújt, hanem csak saját maga em-
bertelen hangját. S végül az ekhó "viselkedése" többszörösen is áthúzza az utolsó
versszak nagyralátó kijelentését, melyet az ekhó is megismétel, hogy ti. majd az
utókor fel fogja fedezni a költő egyszerű sírját, s meg fogja becsülni egykor szám-
346
 5.2. A LÍRA

kivetett fiát. Hiszen a természet valójában néma marad, s így a "fák sátorában"
elhelyezkedő sír természeti képe is inkább a sír némaságát mutatja, arról nem is
beszélve, hogy a vers logikájából egyáltalán nem következik, s ennek megfelelően
feltételes módban fogalmazódik meg ("talám") a záró versszak optimizmusa arról,
hogy miután a kulturálatlan "pór" eltemette, "boldogabb idők" fognak jönni. A ter-
mészet hangjának elvesztése, félreértése a naivitását elvesztett embernek a korban
oly népszerű kérdésére reagál (s itt nyilván nem véletlen éppen Rousseau idézése).
Az e verset követő Bácsmegyey' leve/eire c ím ű darab Kazinczy levélregényére utal-
ván (lásd 383-388. o.) a szerelem reménytelens éget emeli ki, voltaképpen vissza-
vezet a szerelmi tematikához. A következő vers, Az Estvéhez egy este-halál-allegó-
riát fejt ki, e költeményben igen élesen kerülnek egymással szembe a természeti
képek lágy kontúrjai, illetve a test anyagisága (a "felfakadó sebek" miatt utasítja
vissza a természet által nyújtott .sfrdogálva haldogálást") . Így voltaképpen e vers
a Bácsmegyeynek öszve-szedettlevelei szerelemeszményét vonja vissza. A következő
darab, A' Pillangóhoz folytatja a naturális képek borzalmának világát: a szerelemre
emlékeztető pillangó sorsát magára vonatkoztatva, a költő a lepke voltaképpeni
természetes életidejét megfordítva válik hernyóvá:

Az én lelkem is hajdanában,
Mint te, vidám 's eleven volt,
Míg ifjúságom' tavaszában
pl virágzó ULlA bájolt:

De most lomha 's hernyó' módjára

Mászkál a' fanyar bánaton
És a' mások' múlatságára
Magának vers-koporsót fon. --

Majd ezt a képet fordítja vissza a neoklasszicizmus kedvelt témájára: Ámor és

Psyché történetét idézi fel. S végül az utolsó vers a kötetben, Csokonainak talán
legismertebb költeménye, A' Reményhez. Búcsúvers ez, búcsú az élettől és búcsú
az olvasótól. A természeti képekkel leírt történeti keret, mely a boldog szerelem
elérésén át ível annak elvesztéig, a természet kiüresedésével ér véget:

Nékem már a' rét hímetlen,

pl mező kis űltt,
pl zengő liget kietlen,
pl Nap éjre dűlt . -

347
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB. 1830 -IG)

Csokonai költészetének még egy vonásáról érdemes szót ejtenünk. A rendi

költészetben is otthonosan mozgó poéta, miként más hagyományokat sem , ezt a
tradíciót sem pusztán követte, elemeit, poétikai kliséit használta, hanem azt nagy
invencióval gondolta tovább. Az 1796-os országgyűlés alkalmával indított folyó-
irat-kísérlete, a DiétaiMagyarMúzsa megjelent tizenegy füzete jól mutatja ezt, hi-
szen e versek gyűjteménye esetén már az is kérdés, hogy periodikumnak lehet-e te-
kinteni - a versek ugyan kapcsolódtak a diéta aktuális eseményeihez, ám attól igen
messzire kalandoztak. Az Alkalmatosságra Írt versek fennmaradt előbeszéd-töre­
dékében Csokonai az alkalmiság miatt mentegetőzik, mégis kiadásra szánta azo -
kat, s ha a kötetet átolvassuk, inkább az irodalmi kapcsolatait építő, múvelt, tudós
poéta képe bontakozik ki előttünk. Ismeretes jó kapcsolata a magyar főurakkal
(gróf Széchényi Ferenccel, gróf Festetics Györggyel), ám nekik írott - a bárdköl-
tői hagyományba illeszthető - ódái között olyan versek is szerepelnek, melyeket a
klasszikus múfaji rendszerek szerint csak bajosan sorolhatnánk ide (Paraszt Dal;
Szegény Zsuzsi a ' táborozáskor stb .) . Utolsó nagy verse , a Rhédey Lajosné temeté-
sére írott Halotti versek a ' Lélek' halhatatlanságáról - bár egy temetési szertartás
részeként hangzott el a költő előadásában - olyan dilemmákat vetett fel a lélek
halhatatlanságával kapcsolatban, amely egy alapvet ően ceremoniális, vallási szer-
tartáson nem egyszerúen szokatlan, de talán még illetlen is lehetett. A bölcselkedő
elmélkedések elszakítják a verset a szertartás alkalmától, s az emberi létezés di-
lemmáit tárgyalva olyan bonyolult retorikai építményt emelnek, melynek pilléreit
az egymásnak feszülő állításokon lehetett csak felhúzni. A Halotti versek kiadása
körüli vitája Rhédeyvel pedig nem egyszerúen Csokonai erős szerz ői öntudatát vi-
lágítja meg, hanem azt is jelzi, hogy számára a vers már nem a megrendelő, hanem
az alkotó elidegeníthetetlen szellemi tulajdona, s immár magától értetődően kü-
lönválasztja az örök szépség világába emelkedő múvét megvalósulásának konkrét
alkalmától.

5.2.4.3. Berzsenyi Dániel

Berzsenyi Dániel költészetet" annyiban hasonlít Csokonaiéra, hogy többféle köl-

tészeti elvárásrendszer szerint is olvasható volt, abban azonban markánsan kü-
lönbözik, hogy nála e szerepek sokszínúsége nem különült el egymástól, hanem a
vidéki birtokán gazdálkodó nemesi költő egész pályája során egyazon költőimázs
kidolgozásán fáradozott, s annak csupán megvalósítási módszerein változtatott ki-
sebb mértékben.

152 Verseinek kritikai kiad ása: Berzsenyi Dániel költói múvei. S. a. rend . Merényi Oszkár. Bp., Akadé-

miai Kiadó, 1979 (Berzse nyi Dániel Összes Művei, 1).

348
 5.2 . A LÍRA

Berzsenyit a neoklasszicista költészethez kapcsolja verseinek klasszikus ki-

munkáltsága, az antik auktorok imitálása, platonizáló szépségfelfogása (amit egy
esztétikai munkában, a Poétai harmonistikában elméleti igénnyel is megkísérelt
kifejteni), másrészről klasszikus mértéken írott ódáiban a bárdköltői szerepet öl-
tötte magára, episztoláiban pedig a tudós költő szólalt meg . A versek hangja -lett
légyen szó elégiáról, ódáról vagy episztoláról- igen jellegzetes, s a pálya alakulása
során meglehetősen egységesnek mondható. Berzsenyi előszeretettel nyúl pate-
tikus , fenséges képekhez, s azt merész asszociációkkal köti össze monumentális
víziókká. E pátoszt Kölcsey Ferenc nevezetes bírálatában - melynek hatására az
irodalomtörténeti legenda szerint Berzsenyi nem írt több verset - túlzásnak tar-
totta, s bizonyos képek ismétlődéséből arra következtetett, hogy Berzsenyi költői
vénája elapadt. Valójában Berzsenyi azokat a képeket szerette többször is felhasz-
nálni, melyek többértelműségét ki tudta aknázni. Olyan kedves metaforái, mint
a váz ('látomás', 'kísértet'), az álorca vagy a tündér, valójában olyan helyzeteket
jeleznek, ahol platonikus módon át lehet lépni az emberlét egyik szférájából a má-
sikba, s ahol ennek az időbeli dimenziói is megragadhatóvá válnak. Az elmúlás
tapasztalatának költői megszólaltatásában Berzsenyi természetesen nem az első
magyar költő (lásd Ányos Pál verseit) , de talán az első olyan alkotó, akinél a versek
poétikai megformáltsága ily szoros viszonyba állítható az időiség tapasztalatának
megfogalmazásával. Horácz c ím ű versében, mely címének megfelelően horatiusi
életelveket taglal, s mely a Kemenes említésével "hozza közelebb" a latin poéta
toposzait, a záró sorokban ("Míg szólunk, az idő hirtelen elrep ül, / Mint a' nyíl 's
zuhogó patak") az idő kettős metaforizációjával él. A repülő nyíl pillanatnyisága
és a zuhogó patak folytonossága között nyilván a gyorsaság a közös pont, de a két
képzet váratlan együtt szerepeltetése a képet rendkívül feszültté teszi, amennyi-
ben az időről szóló metafor ák éppen időindexeiket tekintve oltják ki egymást (a
vers elemzéséhez lásd BÉcSYÁgnes 1998). Az ehhez hasonló - szinte a végletekig
elvitt képzettársítások - Berzsenyi költészetét a következő nemzedékek számára is
p éldaszer űv é tették nyelvi erejének tekintetében, ha témáit, megfogalmazott ideo-
lógiai téziseit, költői szerepmintáit nem feltétlenül követték is (elsősorban Vörös-
marty Mihály lírájára és verses epikájára gondolhatunk itt).
Berzsenyi talán legismertebb közösségi verse A' magyarokhoz ("Romlásnak in-
dult...") cím ű ódája, egyben a magyar bárdköltészet egyik legszebb verse. A vers
első sorának megszólítása rögtön jelenre és múltra osztja az időt ("Romlásnak in-
dult hajdan erős Magyar"), s a következő sor költői kérdésében lévő igei jelen idő
jelzi a most fenyegető veszélyeit. Ajelenben a romlás még nem fejeződött be, ha-
nem fenyegetően zajlik (ami "romlásnak indult", az még romlik, jelenleg .faj úl") ,
ami a versnek első versszakaiban még életben tartja a reményt, hogy az események
sora megfordítható, megállítható valamiként. Ez az illúzió akkor bomlik fel, ami-
kor tovább tagolódván a múlt idő, némelyest összezavarodnak az időviszonyok .
349
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB . 1830-IG)

A második versszakban "Rongált Budának tornyai állanak" sor még az első sza-
kasz kettős időszemléletét tükrözi, méghozzá annak ellenére, hogy "ezerszer vak
tüzedben / Véreidet, magadat tiportad." A harmadik versszakhoz érve azonban az
olvasónak már kétsége sem lehet felőle, hogy a "veszni tért / Erkölcsöd" végképp
romlásba dönti a magyarságot. Nem követjük sorban tovább , hogy a vers miként
tolja át a múltba a versnyitány jelen idejét , s ezáltal miként teszi véglegessé azt,
ami ott még folyamatában látszott.
A bárdköltői szerepmintának megfelelően a költő egy közösség tagjaként, an-
nak nevében szól, itt éppenséggel magához a közösséghez (a magyarokhoz). Ah-
hoz a politikai beszédmódhoz csatlakozik, mely a korai köztársaság Rómájának
és Spártának erényeit vallotta magáénak (elsősorban Plutarkhosz életrajzai, vala-
mint Cicero, Liviusés Cornelius Nepos történeti munkái nyomán). Ezen elbeszélés
szerint az ősi, férfias harci erények a luxus, a kényelem és a korrupció rniatt las-
san erodálódnak: ,,'S Hazája' feldult védfalából / Rak palotát heverő helyének".
Így minden birodalomnak ez a sorsa, mivel azon erények, melyek naggyá tették, a
nagyság okozta civilizációs fejlődés miatt tűnnek el. Ez a sorsszerűség fogalmazó-
dik meg a vers zárlatában:

Dejaj! csak így jár minden az ég alatt!

Forgó viszontság' járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk' kénye hány, vet
Játszva emel 's mosolygva ver le.

Felforgat a' nagy századok' ércz keze

Mindent: ledűlt már a' nemes Ílion,
pl büszke Carthágó' hatalma,
Róma, 's erős Babylon leomlott.

A vers retorikai felépítése is már az elejétől fogva e végzetszerűség felé mozdul

el, ugyanakkor a végén kimondott tétel a vers közben sokkalta tragikusabb szín-
ben jelent meg. Hiszen a romlás okozója mégiscsak a magyar maga , aki "Letépte
fényes nemzeti bélyegét", vagyis nemcsak azokat a sajátosságait veszítette el, me-
lyek egykor naggyá tették, hanem a versbeszéd mostjának idejéig már minden sa-
játot idegenre cserélt.
E történetfilozófiai alapállás (amit az eszmetörténet republikanizmusnak, a
Berzsenyi-irodalom pedig spártai típusú plutarkhizmusnak nevez - CSETR! Lajos
1986: 43-84) az antikvitás óta élő történeti mintaelbeszélés (pl. a vers egyik for-
rásában, Horatius Ad Populum Romanum cím ű ódájában), a Berzsenyi-versben ol-
vasható szép allegóriája mégis a magyar rendi költészet visszatérő toposza lesz: a
kívülről erősnek tűnő fa, melyet belülről férgek rágnak. Idézhetjük Baróti Szabó
350
 5.2. A LÍRA

Dávid Egy ledólt diófára c ím ű versét vagy akár Batsányinak imm ár a bárdköltői
szerepminta keretein belül írott Busongás cím ű nagyszabású poémáját is. Berzse-
nyinél a vers első kidolgozásában még bükkfa volt , utóbb tölgy, Baróti Szabónál
diófa, Batsányinál almafa, eme változatok már önmagában mutatják a kép toposz
voltát, s azt , hogy konkrét szövegforrását nem érdemes keresnünk, ugyanakkor
azt is jelzik, hogy az általános történetfilozófiai háttér előtt Berzsenyi mégiscsak a
rendi költészet toposztárához nyúl. A ledőlt fa allegóriája itt a magyar történelmi
elbeszélés e korban igen népszerű elemével kapcsolódik össze , ti. a visszavonás-
sal, a nemzeti egyetértés átkos hiányával, mel y képzet néhány évtizeddel később a
testvérárulás toposzába fog átfejlődni a magyar költészetben. A visszavonás bűne
azonban jól illik az erényvesztésnek abba a történelmi elbeszélésébe, melyet a vers
is hangoztat, s melynek időbeli paraméterei úgy változnak, hogy a vers a szána-
lomtól és a tragikumtól az elkerülhetetlen végzetszerűség pátoszába tart.
Szegedy-Maszák Mihály figyelte meg, hogy Berzsenyi költészetének igen gyak-
ran visszatérő játékos eleme, hogy a cím keltette várakozás nem minden esetben
teljesül be (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 1980: 98-99). Így van ez Levéltöredék barát-
némhoz cím ű költeményében is. A vers címe kettős várakozást kelt : egyfelől olva-
sója egy episztolára, verses levélre számít, másfelől a töredékesség jelzése az ér-
zékeny levélregények szakadozottságára utalhatnak. Ehhez képest a vers olvasója
- inkább hangnemi csoportosítás alapján - a verset elégiának érzi. A kontemplatív
magányba visszavonult levélíró a körülötte lévő valóság leírását az álom leírásá-
ba csúsztatja át, s így a neoklasszicizmus platonikus idealizmusához csatlakozik.
A szöveg retorikai felépítése is igen egyszerű: egy propozíció után - a magányos
beszélő körül társasági élet, egy szüreti mulatság zajlik ("vígság' lármá i") - követ-
kezik az argumentáció, mely a "képzelet égi álmába merül ő " lírai én emlékezéseit
írja le. Ezt az egyszerűnek tetsző sémát Berzsenyi ismét igen bonyolult időviszo­
nyokba rendezi. A szöveg metaforái az elmúlásra utalnak (kihunyó tűz, szüret,
ő szíbogá r) , de a lírai alanyelmúlása a vers időstruktúrájában közvetlenül nem
jelenik meg. Ehelyett egy állapot, egy nyugalmi helyzet van időben kiterítve. Hor-
váth János ezt a klasszikus tárgyiasságtól ell ép ő és időbelivé tévő formát nevez-
te "regényes önszemléletnek" (HORVÁTH János 1960: 76). Jelen van ugyan egy-egy
pillanatra a távoli múlt, de akkor sem arra emlékezünk, hanem inkább az emlé-
kezés szituációját látjuk magunk előtt, ily módon a jelen pillanat, az elbeszélés, a
levélírás mostja tágul ki előttünk. A képiség és az időbeliség feszültségét a szöveg
is szóvá teszi, hiszen hangsúlyosan a kép festésére utal, amikor így ír: .Lefestem
szüretem' estvélyi ór ájit", s akkor is, amikor a vers utolsó, összegző szakaszában a
korábban látottakat képnek nevezi ("Életem' képe ez") . Csak utalhatunk itt arra az
esztétikai dilemmára, melyet Gotthold Ephraim Lessing vetett fel még 1766-ban
Laokoón, vagy a festészet és a költészet határairól cím ű munkájában, jelesül arra,
hogy az időbeli és a térbeli m űv észetek valójában nem abban különböznek egy-
351
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750-TŐL KB . 1830-IG)

mástól, hogy mit utánoznak, hanem abban, hogy milyen eszközökkel tehetik ezt
meg . Az időbeliség metaforikus megfogalmazhatósága iránt érdeklődő Berzsenyi
a jelek szerint igen érzékeny volt e problémára. A Leve1töredék olvasható egy olyan
poétikai kísérletként, mely az ént képként akarja elbeszélni, illetve egy látványt
akar átfordítani a lírai közlés nyelvére. Ráadásul az ábrázolás módja és az ábrázolt
tárgy is összecsúszik, amennyiben a vers a versírás szituációját is megfesti, s a "sze-
relern' hamvadó szikrája" mellett, egy, az utolsó versszakra rácsapó sorban a "bús
melancholia' szomorgó nótáját" említi. Innen, az utolsó sor felóliesz érthetó az
álomjelenet összetettsége: az álomba merülés a lélek ébredését jelenti ("Az őszi­
bogárnak busongó hangjai / Felköltik lelkemnek minden érzéseit"), s a két ébren
lévő mulatótárs csak akkor szegődik a magányos poéta mellé, ha az már elaludt.
Az én időbeli megalkotottságának tudata adja a vers nyelvi erejét, innen származik
talán legmeghökkentőbbkíjelentése is: "elestvélyedtem" - mondja a lírai alany.
A személytelen esteledik ige, mely egy helyzetet vagy folyamatot fejez ki, s ily m ó-
don a képi ábrázolás eszköze lehetne, cselekvő igévé alakul át , s az én időbeliségé­
nek nyelvileg meghökkent ő. ám igen hatásos kifejezőjévé válik.
Az ábrázolásesztétikai dilemmák komoly, bölcseleti megfontolása az, ami Ber-
zsenyi költészetét mind a bárdköltészeti modell, mind a neoklasszicista költészet
hazai mezónye fölé emeli.

5.2.5. A nemzetfogalom változásának hatása a költészetre

(Kölcsey Ferenc)

A 19. század elsó évtizedeiben, különösen a tízes évektől kezdődően a bárdköltői

szerepmodell több tekintetben is átalakult. E lassú változás nem is feltétlenül e
poézis visszatérő toposzaiban, még csak nem is a kialakított költői szerep min ősé­
gében érhető tetten, hanem inkább a történeti múlthoz való viszony alakulásában
ragadható meg. Inkább súlypontáthelyezésrőlvan szó, mint radikális fordulatról,
s ennek k ösz önhetően az ekkoriban születő lírai költemények egy része továbbra
is olvasható maradt a bárdköltői modell korábbi változataként, míg az utókor már
inkább egy újabb történelemfelfogáshoz közelítette azokat.
A hangsúlyok ilyetén lassú változása és a szerepmodell módosítási lehetőségei­
nek dilemmái talán Kölcsey Ferenc költészet én'P hagyták ott leginkább a bélyegü-
ket. Kölcsey nem túlságosan terjedelmes lírai életművének fiatalkori darabjai még
egyértelműen a Kazinczy ihlette neoklasszicizmus bűvöletében állottak. A plato-
nikus szépségideál antikizáló megjelenítése az érzékivé tétel lehetőségeit mutatja

153 Verse inek kritikai kiad ása : Kölcsey Feren c: Versek ésversfordítások. S. a. rend. Szabó G. Zoltán. Bp.,
Universita s, 200 1 (Kölcsey Ferenc Minden Munk ái) .
352
 5.2 . A LÍRA

be. A művészet által a világ átlényegül, s a szépség által közelebb kerül az idealitás
nemesebb világához:

Genius száll az énekes' mellyébe,

Melly szelíden ömlő dalra hív:
Elmerűlv én lantja' zengzetébe
Szíveket ragadni égi mív!
(Genius száll...)

Ismeretes , hogy Kölcseya tízes évek végén még kritikai gyakorlatában is e szép-
ségideál nevében bírálta Berzsenyí "dagályosságát" és Csokonainak az idealitás
megkívánt szintjétől távol maradó "póriasságát". Ugyanakkor a tízes évek köze-
p ét ől hangot kap nála az érzékí közvetíthetősége iránti kétely (Elfojtódás), illetve
egyre nagyobb szerepet játszik költészetében a képzelőerő által létrehozott fiktív
világ és a realitás összekapcsolhatóságának problémaköre (Hol a ' virány.. .; Kép-
zelethez) . Az így létrejövő virtualitás a húszas években nyer különös jelentőséget,
amikor Kölcseyköltészete a neoklasszicista poézis felől inkább a bárdköltői szerep-
modell felé fordul, s érdeklődésének középpontjába a nemzeti múlt újrafogalmaz-
hatóságának dilemmája kerül.
Hymnus című költeménye, mely utóbb Magyarország nemzeti himnuszává
válván a magyar nemzeti identitás legfontosabb ikonjává lett, egy alcímmel is
rendelkezik (Hymnus , a' Magyar nép' zivataros századaiból) , mely a költemény
elhangzásának szituációjára utal , azaz a beszédhelyzetet a 16-17. századi prédi-
kátori beszédszituációhoz utalja vissza (lásd 142-143. o.). Ily módon a bárdköltői
szerepnek egyfelől ad egy vallásos kontextust is, másfelől a visszavonás nemzeti
bűn ét nemcsak felidézi, hanem egyenesen annak a közegéből beszél kí. Mindez
szabályos retorikus szerkezetben jelenik meg: a kérés keretes részein belül egy el-
lent érez ő logikai felépítés figyelhető meg. Előbb két versszakban a dicső múlt ké-
pei következnek, majd a bűnös m últé; hogy ezt a logikusan következő konklúzió
kövesse ("szabadság nem virúl z' N holtnak véréből"). E látszólag logikusan követ-
kező érvmenetet azonban több szinten is paradox retorikai elemek bomlasztják.
Egyrészt a vers megírásának perspektívája (19. század első fele) és a vers megszó-
lalásának perspektíváj a (16-17. század) úgy kerül egymással kapcsolatba, hogy a
bűn-bűnhődés egymást követő rendjét nemcsak a múlt bűnei miatti , de a jövendő
bűnei miatti vezeklés is erősíti. Ebből következik egyfelől a bűnhődés mértékének
felnagyítása (hiszen értelemszerűen így több bűnért is bűnhődnek a magyarok),
másrészről pedig ez tartalmazza a büntetés hatástalanságát is (hiszen a jövendő
is bűnökkel terhes). A múltbeli perspektíva megidézése azt is jelzi, hogy e hiper-
bolikus felnagyítása a magyarság szenvedéstörténetének éppenséggel a jövőbeli
(19. századi) megszólalás lehet őség ét is kétségbe vonja, amennyíben a büntetés
353
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . I7S0-TÓL KB. 1830-IG)

addigra eltörli annak a lehet ős éget. Hiszen .Kinz ó rabság' könnye hull i Árvánk'
hő szeméb ől!", vagyis a történelme purgatóriumával vezeklő magyarság bárdköl-
tőjének már-már megszólalási lehetőségei számolódnak fel, amennyiben a zivata-
ros századok elmúltával nem örökösök, hanem árvák maradnak hátra, ráadásul
rabságban. E - szinte a paradoxonig eljutó - verslogika több ízben is megcsillan a
vers szövegében, pl. a hon és haza szinte azonos jelentésű fogalmainak egymás el-
leni kijátszásában ("Szerte nézett 's nem lelé I Honját a' hazában") .
A Hymnus talán legnagyobb poétikai újdonsága a megszólalás pozíciójának elbi-
zonytalanításában, s ezzel párhuzamosan a retorikai szerkezet sajátos feszültségei-
ben rejlik. Mindazonáltal a vers feltehetően könnyen olvasható maradt a bárdköltői
szerepmodell korábbi változatában is. Hiszen egyfelől az "Őseinket felhozád I Kar-
pat' szent bérczére" sorok többes szám első személye - mint arra Dávidházi Péter
rámutatott (DÁVIDHÁZI Péter 1998) - akár úgy is olvasható, hogy itt Kölcsey a nemesi
patriotizmusnak arra a változatára utal, mely a nemzet fogalmát még sz űkebben
értette, mint az utókor, s nem egy nyelvi-kulturális hagyományban próbálta annak
identitását megfogalmazni, hanem a nemesi nemzettel azonosítván a nemzetet,
konkrétan azokra gondolt, akik ,,Árpád' hős magzatjaiként" a honfoglaló magyar-
ság egyenes ági leszármazottai. Ismeretes, hogy Kölcsey is Ond vezértől eredeztette
családfáját, erről még egy töredékben maradt költeménye is fennmaradt (Kölcsey),
így egyáltalán nem lehetetlen, hogy a Hymnus eredeti intenciója szerint még a ne-
mesi patriotizmus korábbi változatát képviselte, s bár a szerz ői szándékot utólag
bajosan tudnánk azonosítani, annyi bizonyos, hogy a vers a kortársak számára ol-
vasható volt így is. Másfelől Kölcseynél a történelem továbbra is példák sorozata, s
annak eseményei inkább egy logikai, mintsem egy organikusan kifejlő (célelvű) te-
leologikus sorba illeszkednek. Erre utal, hogy a dicső és bűnös múlt egymást köve-
tő példáinak elősorolásakorkevésbé volt fontos az időrend, mint a történelmi ese-
mények példaszerű volta (hiszen Mátyás bús hadát később nyögte Bécsnek büszke
vára, mintsem a rabló mongol nyilát zúgatta volna a magyarok felett).
A Hymnus után mindössze néhány hónappal született Vanitatum vanitas c ím ű
költeményben Kölcsey ismét a megszólalás perspektívájának kialakításával, illetve
a versszövegnek e szerep lehetőségeitől nem függetlenül létrejövő retorikai lehe-
tőségeivel játszik. A versnek e játék voltát nem észlelték azok a kritikus hangok,
melyek a költeményben Kölcsey filozófiai alapállását vélték megtalálni és bírálták.
A Hymnus ugyanis olvasható úgy, mint nemzeti múltunk dicső és fájdalmas ese-
ményeinek összefoglalása, a Vanitatum vanitas inkább a cinizmus határát súroló
keserűség szózata; az egyik könyörgés, ima a hazáért, a másik tagadása minden
eszménynek, még a nemzetinek is; ami az egyikben büszke emlék (,,'S nyögte
Mátyás' bús hadát I Bécsnek büszke vára"), a másikban értéktelenség, hiábavaló-
ság ("Mátyás' dicső csatázási (. ..] I Mind csak kakasviadal"). A szabályos retorikai
érvelésre építő Vanitatum vanitas beszédhelyzete ugyanakkor több mint elgondol-
354
 5.2. A LÍRA

kodtató: egyfelől a prédikátor (itt : bölcs Salamon) tanításának megidézése éppen

önmaga jogosultságát vonja kétségbe azzal, amit állít (hiszen a hiábavalóság tota-
lizálása a tanítást alapjaiban kérdőjelezi meg), másfelől az írásra való rámutatás
gesztusa el is távolítja a besz él őt a szöveg filozófiai tartalmától, amennyiben azt
hangsúlyosan idézetként adja elő . A "tanításnak" tehát több szinten is kétségbe
vonja érvényességét, s ezt egészíti ki az, hogy a vers logikájából következően az
egyes imperatívuszok is felülírhatják egymást (pl. a "Légy mint szikla rendületlen"
sztoikus parancsát olvashatjuk az előző versszakok konklúziójaként is, de olyan
állításként is, mely a következő versszak felől érvényét vesztheti) . Eme elbizony-
talanító retorikai gesztusok egyfelől a szöveget egy olyan aforisztikus logika felé
terelik, mely az egyes állításoknak csak egy-egy kontextuson belül tulajdonít igaz-
s ágérvényt, másfelől ironizálják a vers beszédszituációját is, s ezzel részint annak
virtualitását emelik ki, részint pedig nagyobb teret nyitnak az olvasói értelmezé-
sek előtt . (Az elemzéshez lásd Z. Kovacs Zoltán 2002: 17-74.)
A Zrínyi' éneke és a Zrínyi' második éneke Zrínyi Miklóst állítja elénk bárdköltői,
közvetítői minőségében, s így e költemények is a megszólalás idézett voltával ját-
szanak el. Ráadásul e versek párbeszédes formája nemcsak a kérést, de a keserű
választ is megmutatja. A múltból hozzánk szóló Zrínyi perspektívája azért válik
tragikussá, mert a történelem szükségszerűségeoltja ki eszményeit. A Zrínyi' éne-
kének utolsó versszaka különös módon egy epigramma, me ly Szimónidésznek
a thermopülai csatában elesett spártaiak sírjára írott versét imitálja , többszörössé s
egyúttal példaszerűvé téve ezáltal az idézés játékait. A Zrínyi' második éneke pedig
azáltal lesz rendkívüli erejű, hogy az egymás ellenében érvelő sors és Zrínyi reto-
rikai párviadalában a sors perspektívájában megjelenő jövendő egyáltalán nem
tragikusként, hanem inkább történelmi szükségszerűségkénttűnik fel.
Kölcsey költészete a bárdköltői szerephagyományt azáltal újítja meg , hogy nála
a hagyomány nem imitálva, hanem idézetként jelenik meg . A harmincas évekre
emellett egy másik tendencia is kirajzolódik e versekből: a Hymnus és a Vanitatum
vanitas a történelmi eseményekre még olyan példákként tekintett, melyek arra va-
lók, hogy azokból a késóbb születók okuljanak, míg kései verseiben a történelem
mint egyetemes esemény-összefüggés jelenik meg , melynek organikusan kifejlő
menete egy-egy nemzet t ört énelm ét valamilyen cél felé vezérl i. Ennek következté-
ben az ember a történelemnek nemcsak felidézője, de egyenesen alakítója is lehet
(amennyiben persze még létezik a nemzet, melyet alakíthat). Huszt című epigram-
májában pl. a romok közül el őlibben ő kísértet a honfit azért kárhoztatja , mert a
múlton tűnődik ahelyett, hogy a jövendőt építené.
A húszas évek végén , a harmincas évek elején e váltás természetesen nem kizá-
rólag Kölcseynél érhető tetten, hanem tőle függetlenül kortársai is hasonlóképpen
fogalmaznak. Így a jövő felé orientálódást kéri számon gróf Széchenyi István a Hite/-
ben , az ifjú Vörösmarty Mihály pedig már a húszas évek első felétől kezdve utalt köl-
355
5. Az I R O D A L O M INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB. 1830-1G)

teményeiben az organikusan fejlődő nemzet képzetére (pl. A régi üdók emlékezete).

A történelmi irányultság e megváltozásával párhuzamosan lassan a nemzetfogalom-
nak az a változata lett egyeduralkodó, melya nemzetet elsősorban nyelvi-kulturális
egységként tételezte. A bárdköltő számára ily módon a múlt felmutatása sokkalta
inkább a történelem folytonosságának tapasztalatát jelentette, semmint egy olyan-
fajta ciklikus ismétlődés fázisait, amit Berzsenyi A magyarokho z-ódjában láttunk.
Ismételjük: e szemléleti átalakulás csak igen lassan, s apró lépésekben ment vég-
be . Példának okáért a fiatalon elhunyt Kisfaludy Károly Mohács cím ű költem énye>'
a bárdköltészeti hagyománynak legfontosabb toposzait hozza elő a visszavonás bú-
nétől kezdve a beépített allegóriákon át (idő előtt ledőlt tölgyfa) a bárdköltészetben
régóta kedvelt képekig (pl. a sz őke Dunán aláúszó rabok). Ugyanakkor két vonat-
kozásban mégis abba az irányba változtatja meg a bárdköltői szerepét, melyet Köl-
csey verseiben is láttunk. Egyrészt e toposzok immár egy hagyomány idézése révén
állnak előttünk, s nem egy hagyomány imitálása útján keletkeztek. A ledőlt tölgyfa
allegóriája pl. utal ugyan erre a hagyományra, de Kisfaludy már nem érzi szükségét
annak, hogy az allegóriát kifejtse, elegendő számára az, ha annak hagyományát fel-
idézi. Másrészt a mohácsi csata e nagy víziója, melynek során a táj mintegy árasztja
magából a nemzeti gyászt, itt ugyan példaként jelenik meg, de a történelem már
nem példázat mivoltában érdekes. "Él magyar, áll Buda még! a múlt csak példa le-
gyen most / S égve honért bizton nézzen előre szemünk" - vezeti fel Kisfaludy a
verszárlatot. A múlt itt csak példa, azaz Mohács szolgál ugyan tanulsággal a szá-
munkra, de e példa immár része egy olyan nagyszabású történelmi folyamatnak,
mely egyenesen halad előre, s amely értelmét csak a jelen perspektíváján keresztül
nyeri el. Másképp fogalmazva: Mohács példa ugyan, de csak egyszeri példa, mely
nem megismételhető, s melynek funkciója a múlt identitásképzőerejében rejlik.

5.3. A verses epika

5.3.1. A honfoglalási eposz ügye

A 17. század magyar nyelvú verses epikájának egyik ága, a Zrínyi Miklós nevével
fémjelzett tradíció nagy hatású példát kinált az eposz formai és tartalmi újraértel-
mezésére. A szigetvári várvédést az egykorú európai epikus tradíció értelmében

'54 Toldy Ferenc, Bánóczi József és Horv áth Cyrill kritikai igényú kiad ásai ut án az utolsó megbízható
szöveget közz étévö, teljességre törekvő kiadás : Kisfaludy Károly munkáL S. a. rend. , bev. HEINRlCH Gusztáv.
Bp., Franklin-Társulat , I, 1905 (Magyar Remekirók) . Ezenkívül a következő - nem teljes - kiadást ajánljuk:
Kisfaludy Károly válogatott művei. Vál., s. a. rend . Kerényi Ferenc . Bp., Szépirod almi Könyvkiadó, 1983
(Magyar Remekírók) .
356
 5 .3 . A VERSES EPIKA

eposzi témaként értelmezó Szigetiveszedelem mellett Zrínyiepigrammái közül ket-

tó darab is felidézi Attila alakját, s ezzel- a magyar nemzettudatnak a hun törté-
nelmet a magyar történelem részeként felfogó szemlélete szerint - felvázolja az
eredet kérdésének a lehetséges epikus feldolgozását is. A Zrínyi-hagyomány 18.
századi jelenléte mindazonáltal erósen ki volt szolgáltatva az életmú hozzáférhe-
tóségének: a nyomtatásban megjelentSyrena-kötet léte persze jóval nagyobb hatás
lehetóségét hordozta, mint ami egy kéziratban maradt múnekjuthatott volna, de a
csekély számú fönnmaradt példány, valamint az újrakiadás hiánya hátrányosabb
helyzetbe hozta ezt az epikai tradíciót az újrakiadásokkal fönntartott Gyöngyö-
si István életmúvénél (lásd 270-280. o.). A Zrínyi kezdeményezte Attila-kultusz
azonban ennek ellenére megtalálta a folytatóit , ám az Attila köré kiépüló eposzi
tradíció latin nyelven jött létre. A magyarországi jezsuiták múvelte latin nyelvú
epikus költészet több változatát is kidolgozta az Attilától indított magyar történe-
lem eredetpontként való eposzi feldolgozásnak (mint pl. Varjú Zsigmond, Schez
Péter, Mattyasovszky Ignác m űveí), s ezek a múvek abból a szempontból is figye-
lemre méltók, hogy igen erós bennük az ovidiusi tradíció jelenléte, a Metamorp-
hoses átváltozásokra épüló poétikájának a hatása - ami egyébként magától Zrínyi-
tól sem volt idegen, noha ó eposzának inkább homéroszi alapszerkezetet adott,
már a várvédés központi témává emelésével is. Répszeli László 1731-es Hunnias
címú eposza mutatja a legkövetkezetesebben azt a felismerést, hogy az ovidiusi
tradíció mintaként követése nem képes a történelem sorsfordító elemét, a hon-
foglalást a jelen apologetikus felmagasztalásától függetlenedve ábrázolni, s ezzel
jelentósen beszúkíti a poétikai lehetóségeket. Répszelinél éppen ezért az Aeneis a
minta, s ezzel szorosan összefügg az is, hogy tematikailag pedig határozottan a
honszerzéssel kapcsolódik össze Attila alakja - s ezzel nála megteremtódik annak
lehetósége is, hogy Attila kiválasztottsága mintegy örökletességében mutatkozzék
meg, s ezzel az államalkotó magyarság függetlenségre való joga s igénye adja meg
a távlatát a honfoglalásnak (a 18. századi latin nyelvú jezsuita költészetróllásd
SzöRÉNYI László 1993). Ennek a 18. századi , latin nyelvú epikus tradíciónak több-
féle leágazása mutatható ki a magyarországi irodalomban. Egyfelól az ovidizáló
hagyományértelmezés sem látszik nyom nélkül elenyészni (a 19. századi magyar
verses epika bizonyos jelenségei, elsósorban Vörösmarty Mihály életmúvében en-
nek újraértelmezéseként is felfoghatók) , ám ennél eróteljesebbnek túnik a vergi-
liusi honfoglalási epika lehetóségének a kialakítása. Ez utóbbihoz ráadásul hoz-
zájárult, hogy 1746-ban megjelent nyomtatásban Anonymus Gesta Hungaroruma
(lásd 34-36. o.), s amely - mondhatni - a század sikerkönyvévé vált. Anonymus
révén pedig immár rendelkezésre állt egy olyan, a magyar honfoglalást narratív
formában összefoglaló forrás, amelyre nem Attilát, hanem Árpádot a középpontba
állítva felépülhetett egy más hangsúlyú verses epika is. Sajátos módon ennek a
lehetóségnek az elsó jelentós kiaknázása mégsem verses múként született meg, s
357
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB . 1830-IG)

szerzője sem jezsuita, hanem piarista volt: Dugonics András Etelka című regénye
a tradíciót finoman, de határozottan elmozdította (nála nem a honfoglalás maga
a téma, hanem az utána következő periódus, nagyrészt Árpád utódjának, Zoltán-
nak az uralkodása), s poétikailag is újításnak tekinthető, hogy magyar nyelven tett
kísérletet, ráadásul egy látens eposziság megőrzésével a magyar történelem miti-
kus kezdetének a szépirodalmi ábrázolására (lásd 395-399. o.) . Ezzel pedig nem
lezárta, hanem inkább megnyitotta a lehetőségeket - igaz, mindebből jó da rabig,
mondhatni, egészen Vörösmarty Zalán' futása című eposzáig (lásd 504-511. o.)
inkább töredékes kísérletek születtek.
Ezek részben bizonyos tervezetek kidolgozásáig jutottak el, s ezért tekinthetők
töredékeknek, részben pedig színvonaluk és kidolgozottságuk nem érte le azt a
szintet, hogy akár a kortársak, akár az utókor a magyar nyelvűvé vált honfoglalási
epika reprezentatív darabjaként tekintsen rájuk. Az első kategóriát illusztrálhatja
Ráday Gedeon, akinek egyébként fontos szerepe volt Zrínyi Miklós eposzának új-
raértékelésében is, annál is inkább, mert az ő könyvtárában megvolt a Syrena-kö-
tet egy példánya, s erőteljesen propagálta is ismeretségi körében a Zrínyi-eposz
nagyszerűségét. Ráday még feltehetőleg az 1750-es években, tehát elég közel az
első Anonymus-kiadáshoz, elkészített egy verses bevezetőt egy honfoglalási eposz-
hoz (Árpádról írandó bajnoki éneknek kezdete) .155 Csokonai Vitéz Mihály életművé­
nek záróköveként interpretálta a majdan megírandó honfoglalási eposzt, amely-
ből azonban nem készült el több, mint 51 sornyi bevezető (Árpád) s egy prózai
vázlat.P" Csokonai a Lilla-kötet előszavában úgy vázolta föl saját, a honfoglalási
eposzhoz törvényszerűen elvezető költői útját, hogy abból egy vergiliusi mintájú
pályakép körvonalai bontakoztak ki: a szerelmi költészet emancipálása is azzal tör-
tént itt meg, hogy ezek után a fiatal korra jellemző bohóságok után az érett férfi-
kor eposzi fensége következik majd. A valóban elkészült művek közül talán kettő
érdemel említést: Perecsényi Nagy László 1802-ben megjelent eposza (Szakadár
esthonnyai magyarfejedelem ' bújdosása) azért, mert a honfoglalási eposz témáját-
Dugonicstól aligha függetlenül- a finnugor nyelvrokonság eszméjével kapcsolván
össze, egy "esthonnyai", azaz észtországi magyar fejedelmi hős köré építi . Aranyos-
rákosi Székely Sándor 1823-ban, a Hébe című folyóiratban publikált A székelyek
Erdélyben című, viszonylag kis terjedelmű eposza-" viszont - szemben Perecsényi
Nagy László szertefutó, s voltaképpen nem is a magyar honfoglalást tárgyazó művé-

155 Ráday Gedeongrófösszes múve; . S. a. rend. VáczyJános. Bp., Franklin-Társulat, 1892 (Olcsó Könyv-

tár, 314), 54-56.

156 Csokonai Vitéz Mihály: Árpád = Uó: Költemények 5: 1800---1805. S. a. rend. Szilágyi Ferenc. Bp.,

Akadémiai Kiadó, 2002 (Csokonai Vitéz Mihály Összes M űvei), 241-242. Az eposztervróllásd ugyane
kiadás jegyzeteit: Uo., 900---904.
157 Máig mérvadó kiadása: Aranyos-Rákosi Székely Sándor: A székelyek Erdélyben . Kiad. Heinrich

Gusztáv. Bp., Franklin-Társulat, 1897 (Régi Magyar Könyvtár, l).

358
 5 .3. A VERSES EPIKA

vel- önálló, a regionalitásra rátelepedő eposzkoncepciót dolgoz ki: nem a magyar-

ság egészének, hanem csupán egy részének honszerzéséről alkotja meg eposzát,
Attila egyik fiát, Irnakot téve meg vezérnek - ám ennek a szűkítésnek az egész nem-
zet szempontjából jelentősége van, hiszen a hun-székely azonosságtudat révén egy
igen erőteljes őstörténeti koncepciót használhat fel. Aranyosrákosi Székely Sándor
műve már szinte közvetlen kapcsolatot jelent Vörösmarty nagy eposzához is.
A 18. századi magyar verses epika egésze nem azonosítható ugyan az eposz
megteremtésének programjával, illetve különböző poétikai variációival, ám a leg-
fontosabb szövegek körül kirajzolódó irodalomszemléleti problémák azt mutat-
ják: ezek a dilemmák meghatározták a verses epikával való foglalatoskodást. Az
alábbiakban a részletesebb szövegelemzések is ezt kívánják bizonyítani.

5.3.2. A nemzeti identitás összetettsége (Gvadányi József:

Egyfalusi nótáriusnak budai utazása)

Az írói pályáját későn, katonai rangjáról való nyugállományba vonulása után meg-
kezdő gróf Gvadányi József az 1780-as évektől a verses epika legnépszerűbb m ű ­
velőjévé vált (életművének értékeléséhez lásd BíRÓ Ferenc 2003: 294-304). Leg-
nagyobb hatású irodalmi típusteremtését az Egyfalusi nótáriusnak budai utazása
című művével érte eLIS8 Az elbeszélő költemény főhőse Zajtay, a peleskei nótárius,
aki falujából azért indul el Pestre, hogy ott országos hivatalt szerezhessen, a vá-
rosban különböző konfliktusokba keveredik. A mű alapszerkezetévé ilyenformán
két eltérő irodalmi hagyomány szuverén áthasonítása válik: míg a Szatmár várme-
gyéből a Hortobágyon és a tiszafüredi réven át Pestre vezető út az átélt kalandok
sorával a pikareszk epikus hagyomány hatását mutatja, a városban megtapasztalt
konfliktusok a 18. századi francia irodalomból kiinduló, kulturális összemérhe-
tedenségeket ábrázoló tárgytörténeti tradícióra emlékeztetnek. Ez utóbbi hagyo-
mány Gvadányi művének a megszületésekor már nem volt ismeretlen a magyar
irodalomban, felbukkanását a 18. század közepe óta megjelenő államregényekben
is azonosíthatjuk (lásd 377-380. o.). Gvadányi ezt a beállítást popularizálta és át-
értelmezte. Az ó nótáriusának a mentalitásában és viselkedésében erőteljesen ott
vannak ugyan a falusi életforma reflexei, ám ez nem a jó és képezhető "vadember"
pozíciója - erre csupán az elbeszélésben betöltött szerepköre emlékeztet -, hanem
hangsúlyosan egy vidéki, ráadásul tanult nemesember műveltségszerkezete.Ez-
zel pedig óhatatlanul másféle konnotációkat kapnak Zajtay városbéli konfliktusai
is. Ezek egyrészt valóban a városi szokások nem ismeréséből vagy félreértéséból

158 Szövegét lásd Gvadányi József: Egy falus i nótáriusnak budai utazása: Rontó Pál. S. a. rend. , bev.

Julow Viktor, jegyz . Deme Zoltán. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975.

359
5. Az [RODALOM [NTÉZMÉNYESÜL ÉS ÉN EK KORA (KB . I 750-TÓL KB. [830-[G)

fakadnak, másrészt azonban a divat változékonyságát megtapasztaló, tradicio-

nalista álláspont - nem minden morális pátosz nélküli - képviseletére rnutatnak,
Gvadányi m űvében ugyan is szinte készletszerűen találhatni meg azokat a kultu-
rális monumentumokat, amelyek a divat befolyásának vannak kitéve, ám Zajtay
nézőpontjából nézve éppen állandónak és változatlannak kellene maradniuk mint
a nemzeti-közösségi identitás elemeinek: ilyen az öltözködés, a tánc és az ételek.
A m ű főhőse ilyenformán az identitást kifejező jelszerű elemeket védelmezi, s ezt
- az elbeszélő költemény cselekvénye szerint - nem is sikertelenül, hiszen a nem
magyaros öltözéke miatt kioktatott személyekre hatással van szónoklata. Gvadá-
nyi művének ez a sajátossága azért is figyelemre méltó, mert Zajtay figurájától
idegen a magyarosnak tekintett elemek kiterjesztésének szándéka: a nótáriust az
bosszantja, ha az öltözék, a tánc és az étkezés nem teszi lehet öv é az azt haszná-
ló személy rendi és etnikai identitásának a rögtöni azonosítását. Hiszen a m űben
megjelenő két város, Buda és Pest többnyelvű és több vallású közegnek t ételez ő­
dik, ám ez Zajtayt egyáltalán nem látszik zavarni. Ezen a ponton tehát Gvadányi
m űve sokkal összetettebbnek bizonyul, mint a szinte prózai párjának is tekinthető
Gaal György-féle Furkáts Tamás. Nem egyszerűen csak a humorosan kijátszható
epizódokat sorjáztatja ugyanis, hanem reflektált formában a nemzeti identitás
összetettségének az érzékeltetéséig is eljut - komoly hatása nem utolsósorban en-
nek köszönhető, még ha a későbbiekben a főhős "nemzeti" viselkedését erőteljesen
át is értelmezték, ahogyan ezt az elbeszélő költeményből készült, 1838-as , Gaál
József-féle színdarab (A peleskei nótárius) is bizonyítja .
Azt, hogy Gvadányi mennyire tudatosan igyekezett saját művének kijelölni a
helyét, az elbeszélő költeményhez csatolt bevezető bizonyítja. Már a választott
versforma megindokolása is reflektált gondolkodásra utal, hiszen a 18. század
második felének verstani vitái (az úgynevezett versújítás problémái azt mutatják,
hogy az alkalmazott versforma egyértelmű állásfoglalásként tételeződött az iro-
dalmi hagyományértelmezés szempontjából. Gvadányi tudatosan érvel a négyes
rímű tizenkettes mellett, s ezzel a Gyöngyösi István nevével fémjelzett , 17. századi
epikus költészet folytatójaként határozza meg magát, s egy szerves irodalmi kap-
csolódás lehetőség ét villantja fel. Emellett azonban az előszóban megadott világ-
irodalmi referenciák nem mutatnak konzervatív írói tájékozódásra: Cervantes Don
Quijotéja és Christoph Martin Wielandnak a tündérmesékkelleszámoló regénye,
a Der Sieg der Natur über die Schwiirmerei oder die Abenteuer des Don Sylvio von
Rosalva (1764) egy olyan hagyományvonulatot jelöl ki, amelyben az illúzióktól
való elszakadás folyamata a hangsúlyos - Zajtay figurájának ebben a sorban való
elhelyezése egyáltalán nem idegen a rnűt ől . Annyival is inkább egyébként, mert
amikor a sikert megtapasztalván, Gvadányi továbbírja a m űvét, a folytatásban a
cervantesi regényre erősen emlékeztető módon alakít ki egy metafiktív szerkeze-
tet : a falujába visszatérő Zajtaynak ugyanis a fia hozza meg a hírt, hogy ő már egy
360
 5.3 . A VERSES EPIKA

róla szóló könyv révén híressé vált - Don Quijote is szembesül azzal, hogy irodalmi
hőssé vált. Ez a zavarba ejtő szituáció egyszerre mutatja azonosnak és másnak a
két részben szereplő Zajtayt, s nem is véletlenül, hiszen Gvadányi a folytatásban a
nótáriust immár saját közegében szerepelteti, nincs tehát mód arra, hogy az első
rész szerkezetét ismételje meg. Zajray éppen ezért itt sokkal inkább a világ m ű­
ködésének bölcselkedő kommentálásával jellemeztetik, mintegy a korábban meg-
tapasztalt, idegen városi kultúrára reagáló szellemi pozíció kialakításának igényé-
vel; a nótárius halálra készülése és halála pedig ehhez kapcsolódik. Bár ez utóbbi
elemnek megvan az a sajátos taktikai jelentősége is, hogy ezzel Gvadányi mintegy
végérvényesen le is zárja a Zajtayval való foglalkozás lehetőséget, a saját maga
számára éppúgy, mint az ötletet esetleg másolni akaró idegen szerz ők elől, meg-
akadályozván, hogy vég nélkül duzzasztható kalandfüzérré váljon a kompozíció.

5.3.3. Travesztia és vígeposz (Csokonai Vitéz Mihály verses epikája)

Csokonai első epikus m űve, a Batrachomyomachia, vagy Békaegérhartz Blumauer

módja szeréntl S9 még diákkorának termése, feltehetőleg 1792-ben keletkezett.
Szerzője életében annak ellenére nem jelent meg, hogy számos másolata komoly
népszerűségről árulkodik. Csokonai itt Aloys Blumauer bécsi költő travesztált
Aeneisét követte: egy olyan eposztravesztiát hozott létre, amely a kisszerű témá-
ra alkalmazott eposzi szerkezet révén fokozottan számít az olvasó ismereteire a
homéroszi, vergiliusi tradíció kapcsán, hiszen ezeknek az elemeknek az észlelése
teheti a komikumot igazán méltányolhatóvá. A m ű "pipa-dohány"-okra való ta-
golása és az utolsó strófa utalása a pipa kialvására a szórakoztató olvasmányok
körében jelöli ugyan ki a Békaegérhartz helyét, ám a szöveg implicit olvasójának a
tanultság exkluzív jegyeivel kell rendelkeznie.
Csokonai a konfliktust két olyan, a műben antropomorf módon viselkedő állat-
fajra építi, amelyek sem a hétköznapi tapasztalat szerint, sem az ókori és későbbi
állatmese tradícíója szerint nem állnak harcban egymással- ez a választás érzékel-
tetheti a háborúság totális értelmetlenségét. Az eposztravesztia ezen túl az irónia
eszközével él. Érvényes ez az itt megjelenő istenvilágra is - amely ábrázolásakor
Csokonai az általában irodalmilag ábrázolhatatlannak tekintett testi működések­
kel (pl. aszellentéssel) kombinálja a klasszikus eposzokra jellemző isteni szerep-
köröket. Emellett pedig a m ű két szembenálló oldalának az ábrázolása is - a ha-
gyományos állatmesékhez képest jóval erőteljesebben - műk ödteti a két állatfaj
sajátlagos tulajdonságait, s ezért nem is lehetséges a békák és egerek közti esete-

159 A szöveg kritikai kiadása: Csokonai Vitéz Mihály: Költemények 2: 1791-1793. S. a. rend. Szilágyi

Ferenc . Bp., Akadémiai Kiadó, 1988 (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei), 33-61.
361
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750 -TÓL KB. 1830-IG)

paté következetes allegorikus politikai olvasata, annak ellenére sem, hogy a békák
inkább a franciákra, az egerek pedig inkább a Habsburg-birodalomra emlékeztető
attribútumokkal rendelkeznek. Vagyis Csokonai a mű hatásmechanizmusát olyan
elemek egybeolvasztásából építi fel, amelyek a műfaji felismerhetőség elve alapján
sokféle olvasati lehetőséget villantanak föl ugyan (az állatmesétől az eposztravesz-
tián át a politikai pamfletig), ám egyiknek sem adnak elsőbbségeta többi felett.
A Békaegérhartz nem túlságosan nagyigényű kompozíció (négy részre osztott
szerkezetének központi eleme egyetlen nagyobb csatajelenet), ám figyelemre mél-
tó sajátossága az, hogy Csokonai az eposz lehetőségeinek a kipróbálását mintegy
a visszájáról, a travesztia oldaláról kezdte meg . Ez a törekvése pedig a későbbiek­
ben is folytatódott - hogy aztán élete végén, saját költői pályájának tudatos meg-
konstruálásakor a vergiliusi pályamodellt jelölje ki magának a honfoglalási eposz
megcélzásával.
Az 1804-ben megjelent Dorottya, vagyis a' dámák' diadalma a' Fársángon című
művét"? feltehetőleg szintén a közköltészeti létmód jellemezte megírásakor és az
ezt közvetlenül követő időszakban: úgy tűnik, Csokonai ezt a műv ét is egy társa-
ság - ezúttal egy Somogy megyei nemes társaság - szórakoztatására alkotta meg,
s feltehetőleg felolvasásként hatott először a szöveg. Ehhez képest jelentős mediá-
lis váltást jelez az a szándék, hogy Csokonai publikálni akarta a Dorottyát, s ezzel
olvasmányként, ráadásul nem egy körülhatárolt befogadói közeg olvasmányaként
akarta prezentálni. A bennfentességet és a szerző aktív jelenlétét is igénylő eposz-
travesztia poétikai hatáseffektusainak a nyomtatott formába való átkerülése azon-
ban nem volt problémamentes; ezt jól mutatja a váci cenzor véleménye, amely
kifogásolta a szerepl ők egyértelmű azonosíthatóságát, s emellett az erotikus, paj-
zán célzások nagy számát is. Mindezek után nem meglepő. hogy Csokonai a Do-
rottya nyomtatott változatához egy előszót csatolt, amelyben a cenzortól felvetett
kifogásokra is reagál ugyan, ám mindezt sokkal nagyobb távlatban, műfajelméleti
alapon teszi meg.
Csokonai a Dorottyát az alcímben .furtsa vitézi versezet"-ként határozta meg -
s a mű elé illesztett "Előbeszéd" komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy poétikailag
is értelmezze ezt a meghatározást. Csokonai ebben a kisérőtanulmányban tudato-
san eljátszik a befogadó műfaji várakozásaival, már abban az értelemben is, ami az
előszó műfaját illeti: az előbeszédhez külön "előljáró beszéd"-et illeszt, s mintegy
modellezi is az olvasó reakcióját, amelyegyszerűen átlapozza az ilyesféle szöve-
geket . Az irodalomszemléleti, kritikatörténeti kérdéseket is exponáló előbeszéd>'

160 A szöveg kritikai kiadása: Csokonai Vitéz Mihály : Költemények 4: 1797-1799. S. a. rend. Szilágyi

Ferenc. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994 (Csokonai Vitéz Mihály Összes Múvei), 136-205.
161 A szöveg kritikai kiadása: Csokonai Vitéz Mihály: Elóbeszéd [a Dorottyához] . = OÓ: Tanulmányok.

S. a. rend. Borbély Szilárd - Debreczeni Attila - Orosz Beáta. Bp., Akadémiai Kiadó, 2002 (Csokonai Vitéz
Mihály Összes Múvei), 70--81.
362
 5.3. A VERSES EPIKA

több lényeges kérdést kíván tisztázni. Csokonai fontosnak tartja költeményének az

alkalmiságtól való eltávolítását: a Dorottyában található konkrétumok (pl. a far-
sang évének az azonosíthatósága vagy a felismerhető lokalizálás) kapcsán a m ű
általánosabb, s tisztán komikai karakterét hangsúlyozza. Talán ennél is fontosabb
azonban a történetileg és elméletileg is megalapozott műfaji reflexió. Csokonai a
Dorottya alcímét ugyanis a komikus eposz értelmében magyarázza, vagyis a művet
végső soron az eposz tradíciójához kapcsolja hozzá - felsorolván azokat az olasz,
francia és angol példákat is (Alessandro Tassoni, Nicolas Boileau , Alexander Pope
alkotásait) , amelyek a komikus eposz világirodalmi megvalósulásai. Az előbeszéd
ugyanakkor gondosan jelzi azokat az eltéréseket is, amelyeket a komikum alkal -
mazása miatt az eposz műfajában változtatni lehet. Ez pl. kiterjed az alkalmazott
versformára is: "ha Vitézi Epopoeát írtam volna , a' Hexameterre esett volna vá-
lasztásom; egy illyen populáris és csupán múlattató Époszhoz jobbnak tartottam
a' szokott kettős strófákat." (81.) Ez a megjegyzés arról árulkodik, hogy Csokonai
számára a komikus eposz legfőbb legitimációja a hőseposzhoz való viszonyítás;
miközben azzal a helyzettel is szembe kell néznie, hogy jelen m űve is újdonság-
nak min ős ül a magyar irodalom akkori rendszerében - jórészt éppen ez indokolja
az előbeszéd teoretikus alapozású gondolatmenetét is. A költő tehát saját pozíci-
óját, mintegy a komikus eposz megírásának és világ elébe bocsátásának feltételét
a hőseposz létrehozásának szándékában jelöli meg: ezzel ugyanis, még ha sajátos
módon, fordított sorrendben is, de megvalósulna egy életművön belül a hagyo-
mányos, arisztoteliánus poétikák csúcsára helyezett eposznak és a travesztiájának
is a magyar nyelvű megsz ület ése. A Dorottya előbeszéde tehát igen fontos iroda-
lomszemléleti dokumentuma az eposz műfaja és magyarnyelvű megvalósítása kö-
rül a 18. században kialakult diskurzusnak is - miközben a m ű szövege nem akar
nyilvánvaló módon alkalmazkodni azokhoz a várakozásokhoz, amelyek a magyar
eposz létrejöttét sürgették.
A Dorottya egy farsang eseményeit énekli meg, a travesztált eposz módján -
ahogyan ezt a célt az előszó meg is fogalmazza: "Nálam a' Comicumnak kútfeje az,
hogy a' történetet, melly magában nevetséges, úgy adom elő, mint nagy és fontos
dolgot: hogy a' fontosság, és az Olvasónak interesszáltatása még nagyobb légyen,
munkálkodó Személyimnek sok gáncsot és akadályt szerzek, ez éliaiknak elérésé-
ben: de az akadályokat utóljára egy váratlan eszköz által, sőt Isteni Közbenjárással
hárítom el, hogy az addig várakozó, 's k ételked ésbe tétetett Olvasót a' csomónak
feloldása egyszerre lepje és nyugtassa meg." (80 .) Az időpont kiválasztása nem
véletlen: egyfelől mint az ismerkedés és párválasztás lehetőségét megtererntő, tár-
sadalmi kontroll alatt álló báli szezon fontos a farsang időszaka, másfelől pedig
a farsangnak a böjt időszakát megelőző, s a középkortól kezdve a hierarchia fel-
függesztését jelentő, a fordított világ időleges illúzióját megteremtő jellege válik
lényegessé itt. Ezzel függ össze a központi bonyodalom is: bálteremben a mátriku-
363
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB . 1830-16)

la, azaz az anyakönyv megvizsgálása során Carnevál megjelöli a pártában maradt

lányok nevét. Ebból fejlik ki a hosszú idó óta férjhez menni óhajtozó Dorottya meg-
sértése is - ám ehhez már a trójai háború kirobbanásához hozzájáruló konfliktus
ironikus felidézésével, Érisznek , a viszály istennójének a közbelépése is szükséges.
A m ű gerincét adó háborúság, amely a Dorottyától megszervezett szüzek és a ve-
lük szemben álló férfiak között tör ki, erósen szimbolikus karakter ű : voltaképpen a
párválasztás, az udvarlás és a szerelmi egymásra találás megfelelóiként működnek
a katonai, harctéri metaforák. A személyes összecsapások, amelyek az egyik fél le-
gyózésével zárulnak, rendre a meghódolásnak a középkori trubadúr költészet óta
ismerós metaforikájával fejeztetnek ki, s maga a harc is pillantások, kézszorítások
s idónként csókok formájában zajlik le. A férfi és nó közötti viszony eredendó disz-
harmonikusságát egészében éppen az enyhíti, hogy - híven a megteremtett szitu-
ációhoz - mindez a házasság létrejöttét célzó alkalom révén bontakozhat ki, s a
m ű lezárása valóban meg is felel ennek a várakozásnak, hiszen isteni közbelépésre
még a csata közben a hordszékéből lezuhanó s halálosan megsérülő Dorottya is
feltámad, megfiatalodik, s párt talál magának.
A vígeposz ugyanakkor a férfiak és nők közötti szerelmi háborúságot nagysza-
bású metaforaként kezeli, s igen nagy nyelvi leleménnyel teremti meg az eroti-
kus utalások hálózatát. Ennek érdekében a "szálá"-ban, azaz a bálteremben lezaj-
ló konfliktus mellé felrajzolja ennek alantasabb, azaz szókimondóbb változatát:
amint ez Gergő lakájnak a szándékolt körülményességgel előadott beszámolójából
kitűnik, odakint a cselédek között ugyanilyen háborúság tört ki, ám ennek tar-
talma - éppen a rusztikus figura szólamának beépítése révén - már nem a rendi
költészet regiszterében fejeztetik ki, hanem a közköltészet pajzán szólama szerint.
Nem meglep ő , hogy Csokonai képes integrálni m űv ébe ez utóbbi szemléletet is,
hiszen saját életművében az erotikus tartalmú allegorizálásnak a darabjai is ott
vannak (pl. A' Pendelbergai Várformájának és megvételének leírása; Militat omnis
amans et habet sua castracupido) - igaz persze, hogy ezek a m űvei életében nem
jelentek meg , kötetterveibe sem iktatta be őket, miközben a megjelenter ésre szánt
és ki is adott Dorottyába sok mindent átmentett ebből a költészeti tradícióból.
A Dorottya a címszereplő jellemzésekor erősen épít a vénasszonycsúfolók tradí-
ciójára: a szereleméhes öregasszony ábrázolásakor azoknak a toposzoknak a fel-
használása figyelhető meg, amelyeket a magyar közköltészeti hagyomány erről a
tárgyról alaposan kimunkált. Csakhogy Csokonai műve jóval bonyolultabb struk-
túrát valósít meg. A Dorottya alaphelyzete ugyanis többféle idószemlélet konflik-
tusaként is felfogható: az adott évben igen kurta farsang - éppen jellegének az
egyházi év körkörösségébe való illeszkedése folytán - a ciklikusságot, az ismét-
l őd ést hordozza; s ennek olyan szertartásos jelei is vannak, mint avendégsereg
Kaposvárra való ünnepélyes bevonulása vagy éppen a mátrikula megvizsgálása.
Dorottya alakja viszont jól példázza az idő másik természetét is: az öregedés
364
 5.3 . A VERSES EPIKA

hatalma alá vetett nő a vissza nem fordítható pusztulással néz szembe, miközben
viszonya a szerelem érzéséhez egyáltalán nem változik a korával. Ebből a feszült-
ségból fejlik ki a dámáktól indított háború, s a m ű végén megtörténő isteni igaz-
ságszolgáltatás (Citére, azaz Vénusz feltámasztja és megfiatalítja Dorottyát, ezzel
lehet övé téve házasságát Oporral) csak időlegesen képes orvosoini ezt az össze-
hangolhatatlanságot: Dorottya egyéni problémáját segít ugyan megoldani, de az
öregedés és ilyenformán a halál látens jelenlétét a normális idő felfüggesztését
j ele ntő farsang világából nem tudja kiűzni. Emiatt válik erősen ironikussá a m ű
lezárása, hiszen az ott felbukkanó megoldás csak látszólagos , s éppen az alapkonf-
liktusra nem tud érvényes választ adni.

5.3.4. A verses elbeszélés mint morális példázat

(Fazekas Mihály: Lúdas Matyi)

Fazekas Mihály, akinek egész irodalmi m űködését az években m érhet ő kihagyá-

sok, a fönnmaradt művek nélküli időszakok jellemzik, 18ü4-ben írta meg a Lúdas
Matyit. 162 Ez a dátum azonban aligha véletlen: Fazekas alkotói periódusai vissza-
térően azokhoz az időszakokhoz látszanak kapcsolódni, amikor erőteljes és hozzá
érzelmileg is közelálló alkotói egyéniségek inspirálják. Ez az év pedig Csokonai
Vitéz Mihály Dorottyájának a megjelenéséről nevezetes - márpedig az irodalom-
történeti kutatás Fazekas nevéhez kötötte azt a kéziratban fönnmaradt két fiktív,
női álnévvel szignált levelet, amelyben a Dorottyával kapcsolatos állásfoglalás fo-
galmazódott meg. Az első név (F űs űs Ilona) magának a Dorottyának az előbeszé­
déből van kölcsönözve, hiszen - éppen a költői fantázia lehetőségeinek megvilá-
gításakor - ott olvashatjuk a Fűsűsné nevet. A másik név (Jámbor Mária) beszélő
névként értelmezhető, különösen, hogy ebben a levélben - felerősítvén Fűsűs ilo-
na ilyen természetű megjegyzéseit - kizárólag .j ámbor' erkölcsi fenntartások fo-
galmazódnak meg. Ez a két levél egy többszörös fikcionáló eljárás keretében rend-
kivül erőteljes kifogásokat fogalmazott meg. A F űs űs Ilona névvel jegyzett szöveg
ugyan részletes hibajegyzéket is mellékel, legfontosabb mondanivalója mégis a
mű moralitásával kapcsolatos. E levél beszélője elvi kiindulópontként szögezi le,
hogy amely .v ersezemek nem az erkölcs a főcélja, nincsen annak lelke, akármilyen
szépnek tessék is különben: hasonlatos az a festett képhez és a pengő hegedühöz,
mellyek az érzékenységeket felcsiklándozzák, de a sziv kívánságit ki nem elégítik."
(l5.) A nyilvánvaló utalás Szent Pálnak a korintusiakhoz írott első levelére (lKor
13,1) még inkább kiemeli a mondat morálteológiai alapozottságát, különösen,

162 A szerző múveinek kritikai kiadás a : Fazekas Mihály összes múvei, I-II . S. a. rend. Julow Viktor -
Kéry László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1955 .
365
S. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉN EK KORA ( K B. 1750-TÓL KB . 1830-16)

hogy az idézet éppen a Szent Pál-i gondolat központi fogalmát, a szeretetet nem
veszi át szó szerint, s így a hiányával, azaz egy elliptikus szerkezet révén lépteti be
a fiktív levélbe. Ilyenformán különösen súlyosnak bizonyul a következtetés, misze-
rint a Dorottya c ímszerepl őjéb ől hiányzik a vétek és a virtus mozzanata egyaránt:
.Dororry ába se vétek, se virtus nem látszik addig, mig az Úr Erist belé nem krapf-
lizza [... ]. Ugyan miért kelle hát azt a szegény érző társunkat ollyan utálatosan
bémázolni?" (15-16.) F űs űs Ilona szerint a m ű relativizálja még a bűn fogalmát is,
s ezt a gondolatot szövi tovább a másik levél, amely a beszélő personájának meg z
konstruálásán túl nem is fogalmaz már meg olyan hibajegyzéket, mint az előbbi
levél: Jámbor Mária megképzése egy 28 esztendeje eladó sorban élő, idős hajadon
tudatának imitálásával történik meg . Jámbor Mária levele révén teljesedik ki a ko-
rábbi implicit állítás: a férjhez menés elmaradása nem feltétlenül boldogtalanság,
a pártában maradó leány vagy az özvegyen maradó asszony megöregedése pedig
nem tragikai vagy komikai vétség. A két fiktív levél nem egyszerűen elmarasztalja
a Dorottyát, hanem inkább azt írja körül, aminek egy ilyen karakter ű m űb ől nem
lenne szabad hiányoznia. Fazekas két fiktív levele látványos és határozott - bár
nem éppen igazságos - értelmezését adja a Dorottyának, hiszen láthatólag nem
akar belehelyezkedni azokba a poétikai megfontolásokba, amelyekkel Csokonai
megalapozza saját művét, ilyenformán észlelni sem látszik azt , hogy Csokonai
nem egy ilyesféle moralitás keretében gondolkozik. Éppen ezért a két fiktív le-
vél legfontosabb tanulsága abban áll, amit előhív Fazekasból: egy hasonlóképpen
négy részre osztott, látszólag frivol témára épülő elbeszélő költeményt.
A Lúdas Matyi alaptörténetének eredetét egyértelműennem lehet behatárolni:
az azonban bizonyos, hogy nemzetközi vándortémáról van szó, amelynek külön-
b öz ő (pl. orosz, ukrán vagy éppen akkád nyelvű) változatait rendre regísztrálta
is a folklorisztikai vagy irodalomtörténeti kutatás. Az eredet kérdését elsősorban
nem abból a szempontból érdemes újragondolni, hogy a folklórváltozatokhoz való
hozzáférhetőség lehetőségeit megpróbáljuk egyeztetni Fazekas - igencsak hézago-
san ismert - életrajzi tényeivel: egy ennyire populáris vándortéma esetében ennek
nem lenne sok értelme. Fazekas művének poétikai karaktere szempontjából azon-
ban komoly jelentősége van az eddig feltárt, különböző nyelvű folklórváltozatok-
nak: ha ugyanis az eddigi filológiai kutatás éppen az ezektől való eltérést tudta
kimutatni a Lúdas Matyi szövege kapcsán, akkor ez Fazekas m űvének kompozi-
cionális végiggondoltságát és egyediségét mutatja. Annyi bizonyos, hogy Fazekas
egy műfaji tradícióval feltétlenül tisztában volt : a mű mottója ugyanis Phaedrustól
származik. Ennek a paratextusnak a beillesztése pedig tudatos reflexió egy olyan
irodalmi előképre, amelyet a Lúdas Matyi látszólag nem kíván követni : a felidézett
antik műfaji hagyomány, az állatmese ugyanis morális töltetű, példázatos szöveg-
tradíciót jelent. Csakhogy a Lúdas Matyi nem zárul olyan tanulsággal, amely a tör-
ténet fabuláris szintjét egyértelmű diszkurzív zárlattallátná el.
366
 5.3. A VERSES EPIKA

A mú a címsze re plő nevelődésének történetével indul, ám Matyi élete Döbrögi

harmadik megverése után kikerül a szöveg látóköréből : a szöveg éppen Döbrögi
megigazulásának jelzésével zárul. Feltehetőleg ez a mú legfontosabb, értelme-
zendő csomópontja, ahonnan az egész szöveg poétikai karakterét viss z ame nő le g
is jól be lehet mérni. A szakirodalom átfogó elemzési kísérletei rendre komoly
erőfeszítéseket tettek arra, hogy egységes magyarázat keretébe tudják foglalni a
mú képviseletinek tekintett igazságosztó jellegét az - ezzel nem teljesen össze-
hangolható -lezárással. Csakhogy Lúdas Matyi nem egyfajta közösségi , s külö-
nösen nem valamiféle osztályharcos igazságszolgáltatás erkölcsileg fölmagasz-
tosu ló végrehajtója. Ezt jól mutatja Döbröginek a harmadik verés után elhangzó
kommentárja:

Az Isten
Így bánik, s bánjon valamennyi kegyetlen urakkal.
Ezt mondván, megtért a kastéllyába, s azonnal
Elküldötte a húsz láncsást, kegyelemmel akarván
Ójni magát ezután az erőszaktételek ellen;
És törvénytelenúl nem bánt, hanem úgy ahogy illik,
Embertársaival; jól is végezte világát.
(N, 88-94.)

Egy engesztelhetetlen gyűlöletet mutató vagy éppen az állandósított bosszú

igényét hordozó szembenállás esetén semmi nem indokolná, hogy Döbrögi higy-
gyen az őt nemcsak megverő, de minden egyes alkalommal ki is rabló Matyinak.
Ám az idézett sorok visszamenőleges érvénnyel feltárják azt, hogy itt átfogóbb mo-
rális vezérelvek mutatkoznak meg a m ű koncepciójában - híven ahhoz, amit a két
fiktív levél megfogalmazott a Dorottya kritikája gyanánt. A L údas Matyi ugyanis a
b űnh ődés transzcendens hite szerint szervez ődik, s eszerint a büntetés letölthető.
Döbrögi a rámért sorstól semmiféle erővel és furfanggal nem tudott elfutni , hiszen
számára semmilyen jel nem tette felismerhetővé a szörnyű büntetést rámérő sze-
mélyt: először egy bizalommal fogadott ács bizonyult Lúdas Matyinak , másodjára
az az orvos, akitől a gyógyulást várta, harmadszor pedig az derült ki, hogy még
az sem tekinthető biztosan Lúdas Matyinak, aki nyilvánosan annak nevezi magát.
Ilyen módon sem a gyanakvás , sem az őrizet nem tudta megakad ályozni azt , hogy
az átokformulaként felfogható ígéret G,Háromszor veriezt kenden L údas Matyi visz-
sza!" - I, 90.) végzetszerúen be ne teljesedjen. Ám a kicselezhetetlen sors betölte
után Döbrögi biztos lehet abban, hogy a búne miatt rámért vezeklése véget ért.
A harmadik megveretés utáni reakció végső magyarázata éppen ebben rejlik: Döb-
rögi megszenvedett, revelatív felismerése a bűntől való megszabadulás kegyelmi
lehet ősége. A m ű utolsó, imént idézett soraiban előforduló "kegyelem" szónak
367
5 . Az IRODALOM INTÉZMÉNYHSÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB. I830-IG)

tehát aligha véletlenek a teológiai implikációi: a Lúdas Matyi erősen ragaszkodik

egy olyan erkölcsi világrendhez, amelyben a morál alapja kizárólag a Gondviselés
m űködése lehet. Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy a rn ű alapjául szolgáló négy
verés (amely .Jevonás't-k ént tagoló funkciót is betölt a szövegben) nem azonos
módon brutális. A fizikai fájdalom leírás ának részletező és szánalmat ébresztő
elemei kizárólag Döbrögi megveretéseihez rendelődnek hozzá , ráadásul a gra-
dáció elvét is követve: az első verés után "Felelet hellyébe aludt vér / Ömlött" ki
Döbrögi szájából (II, 114-115 .), a második esetben Matyi egy ágyban fekvő , még
szedres daganatokkal elcsúfított testet ütlegel, a harmadik esetben pedig olyas-
valakit, aki "Öszverogyott, és a kocsiból ájúlva zuhant le." (IV, 78.) Vagyis míg
Matyi bosszújának m űve fokozatosan egyre kegyetlenebbnek, sőt, kifejezetten
szadisztikusnak ábrázoltatik, addig Matyi megverésekor a leírás egyáltalán nem
részletezi a bántalmazás fizikai hatását. A m ű határozottan Döbrögihez rendeli
hozzá a szenvedés elviseléséne k és feldolgozásának lelki mechanizmusait, s eb-
ben az értelemben Döbrögi figurája érthetően kerül fokozatosan a m ű centru-
mába: míg a narráció kezdetben egyértelműen Matyi köré szervez ődik, később
fokozatosan á the lye ző d í k a hangsúly Döbrögire, hiszen csak az ő figurája hordoz-
hatja a megigazulás folyamatát. Az első .Jevonás" után ezért is nem foglalkozik a
szöveg részletesen azzal, miképpen készül föl Matyi ígérete beváltására, hiszen az
ő élete azután már önmagában nem lényeges, csak annyira, amennyire Döbrögi
büntetésének eszközeként kell megmutatkoznia. Ugyanez a magyarázata annak
is, miért nem kapunk semmiféle információt Lúdas Matyiról azután, hogy a har-
madik veréssel végzett.
A m ű indításában - híven a versformához, a hexameterhez, amely eredendően
az eposzi karaktert hangsúlyozza - Matyi részletező környezetrajzát kapjuk meg.
Címszereplővé emelése azonban már nem egy homéroszi-vergiliusi eposzi modellt
követ, hanem egy másik tradíciót látszik felidézni, amely a 18. század végének, a
19. század elejének népszerű európai prózai olvasmányául szolgált. A bűnügyi tör-
ténetekről van szó, amelyeket a korszakban hamarosan pitavalként kezdtek emle-
getni, a műfajteremtő francia kiadványtípus szerzőjének neve nyomán. A nemcsak
francia , hanem német nyelven is igen népszerű bűnügyi történeteket azjellemezte,
hogy egy-egy nevezetes gonosztevő életének krónikás részletezésére épültek: gya-
korlatilag a sz ületést ől és a neveltetéstől kezdve egészen a megérdemelt, többnyire
erőszakos halálig íveltek a biográfiák, külön kiemelve a gazfickóktól végrehajtott
szörnyűségeket. Gyakori megoldásuk volt az is, hogy a főhőst familiáris módon ,
becenevén vagy ragadványnevén emlegették. Mindez rendkívül erőteljesen ha-
sonlít a Lúdas Matyi kezdetére.
A párhuzam még nyilvánvalóbb, ha mindehhez hozzászámítjuk a m ű határo-
zottan kijelölt történeti indexét. A Lúdas Matyi második, 1817-es kiadásában buk-
kant fel először ez a néhány sor, amely a "Harmadik levonás"-ban olvasható:
368
 5.3. A VERSES EPIKA

Hihető abban az időben

Történt vólt e' meg, mikor a sokféle keresztes
Ponyva hadak szanaszét kóborlották be hazánknak
Nagy részét .
(III, 40-43.)

Ez a valóban egyértelmú időkijelölő utalás a Dózsa-féle parasztháború ke-

reszteseire utal. Ezt világossá teszi Fazekas egyetlen saját lábjegyzete , amelyet
a Lúdas Matyi szövegéhez csatolt, s amely szintúgy csak a második, autorizált
változatban bukkant föl: Matyi ragadványnevének értelméhez Werbőczy István
Hármaskönyvét Ca Tripartitumot) adja meg forrásnak - azt a magyar jogszokáso-
kat összefoglaló, magisztrális munkát tehát, amely a Dózsa-féle parasztháború
után keletkezett. Annak pedig, hogy a szöveg 16. századinak, s ráadásul Dózsa
korabelinek kívánja magát feltüntetni, azért van jelentősége, mert ilyenformán
- figyelembe véve a "pórlázadásokról" kialakított egykorú, egységesen elmarasz-
taló történeti képet (erről lásd KUUN Ferenc 1982) - egy erkölcsileg felbomlott,
kiszámíthatatlanná vált és irányát vesztett időszakot jelölt ki a megveretések szá-
mára. Ha ehhez mérjük hozzá azt - a Gondviselés műveként felfogható - meg-
tisztulást, amelyet a mű következetesen és középpontba állítva ábrázol, akkor
még egyértelműbb lesz a Lúdas Matyi erkölcsi alapelvekhez való ragaszkodása.
Az amorális irányvesztés, amely még báró Eötvös József évtizedekkel későbbi
nagyregényében, a Magyarország 1514-ben címűben is a Dózsa-féle paraszthábo-
rú legfőbb jellemzőjeként bukkan fel, teljes joggal utaltatik egyébként a múltba
az 1817-es kiadáshoz írott , Fazekastól származó bevezető versben is: itt egy, a mű
egészével tökéletesen harmonizáló alapelv kijelöléséről van szó. Hiszen ebben
a néhány sorban a jogtalanság és a zabolátlanság világa kerül szembe a törvé-
nyek szentségével és az uralkodók bölcsességével, vagyis a mú történeti indexé-
nek implikált jelentése ellenpontoztatik a morál biztos tudásának állításával. Az
1514-re tett utalásnak és a búnügyi történetek szerkezeti elvének az összefüggése
pedig egyértelművé teszi, hogy a m ű milyen poétikai feszültséget hasznosít: egy
ilyen módon felidézett, a fellazult erkölcsiséget involváló múfaji tradíció min ős ül
át a megigazulás moráli s tartaimát hordozni képes jellemfejlődéssé - s ezáltal
nem lehet egyszerűen blaszfémikusnak vagy parodisztikusnak tekinteni az eposz
műfaját felidéző hexameter alkalmazását. Matyi és Döbrögi egymáshoz k őt őd ő,
majd egymást szinte fölváltó figurája az erkölcsi megtisztulás dinamikus folya-
matának a kifejeződése: s ebben az értelemben Fazekasnak tényleg sikerült az,
hogy m űvében megvalósítsa azt az "erkölcsi rajzolatot", amelyet két fiktív levelé-
ben hiányolt Csokonai Dorottyájából.

369
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB. 1830-IG)

5.4. A prózaepika

Korábbi, szórványos előzmények után a 18. században bukkan fel mennyiségileg

és minőségileg is jelentősen a magyarországi irodalomban a prózaepika, s ezzel
átalakul a prózai elbeszélésre vonatkozó műfajelméleti gondolkodás is. Az ekkor
megalapozódó új műfaj azonban eltér attól, amit később, az 1830-as évektől re-
gényként határoz meg a korabeli kritika. Maga az elnevezés is sokáig bizonytalan,
a regény ezen előtörténetének elkülönítésére alkalmazott román terminus pl. jó
darabig nem szerepel az ekkor megjelenő kötetek címlapján meghatározásként
- igaz, a későbbiekben, a 18. század hetvenes éveitől egyre több regényelőszó
vagy egyéb műfajelméleti reflexió kezdi tudatosan alkalmazni ezt a kifejezést .
Ennek a megnevezésnek a számontartása és irodalomtörténeti fogalomként való
alkalmazása azért célszerű, mert segíthet elkerülni egy szemléleti rövidzárlatot:
ha ugyanis a regénytörténet (vagy tágabban: az epikatörténet) 18. századi peri -
ódusának megértésére vállalkozunk, vigyáznunk kell arra, hogy ez a műfajtörté­
net ne pusztán egy utólagos nézetből megkonstruált történeti folyamat sajátos
előtörténetévé váljék. Hiszen a regény későbbi, a 19. század harmincas-negyve-
nes évektől felbukkanó műfaji variációi már olyannyira eltérő poétikai formát je-
lentenek, hogy az azokra alkalmazható fogalmak csak jelentős korlátozásokkal
lennének alkalmazhatóak a 18. századi jelenségekre. A történetiség elve miatt
tehát célszerű annak a poétikai rendszernek a lehetőségeiből kiindulnunk, amely
alapvetően meghatározta a 18. századi műfajelméleti gondolkodást, s ezen belül
megkeresnünk azokat a pontokat, amelyek legitim műfajjá tehe tték anagyepika
prózai műformáját is. Hiszen mindaz, amit a 18. század közepe románként fog-
hatott fel, szűkebb szövegkorpusz volt, mint amelyet utólagos nézetből a magyar
epika szerves részének tekinthetünk. A későbbi irodalmi folyamatok távlatából
ugyanis pl. a 17. század végi, 18. század eleji emlékirat-irodalom is regénnyé volt
olvasható, azaz a szövegalakításnak, a retorikai-poétikai felépítésnek ebből a ha-
tástörténeti nézetből fölismerhetők voltak olyan jegyei, amelyek a fikciós próza
későbbi változatainak közvetlen előzményeként mutatkozhattak meg. Ám ettől
még ezek az igen fontos szövegek egykorúan nem voltak részei a korabeli romá-
nok mezőnyének.
Az Arisztotelész Poétikája által meghatározott poétikai gondolkodás nem szá-
molt a regénnyel mint lehetséges műfajjal. Noha az epikának megvolt a helye eb-
ben a tradícióban, az az eposznak volt fenntartva. Ilyenformán a 18. századi, nyu-
gat-európai műfajelméleti rendszerezésekben sem kapott helyet a regény - annak
ellenére sem, hogy az antik regény jelensége valamilyen mérték ű elméleti refle-
xiót feltétlenül kikényszerített. Amikor tehát a prózai elbeszélés kétségbevonha-
tatlan jelenléte kikövetelte a műfajnak az arisztoteliánus poétikai rendszerbe való
370
 5 .4. A PRÓZAEPIKA

beillesztését, az eposzelméleteken belül kellett megtalálni azt a pozíciót, amely

ezt lehetóvé tehette. Erre pedig a csodás kategóriája adott lehetóséget, s eszerint
a prózaepikának az volt a fó ismérve, hogy egyfelől afféle elrontott, nem szabály-
szerű eposzként lehetett felfogni (már csak nem verses formája miatt is), másrészt
pedig történeteinek a valószerűt, a história oldaláról történó, feltételezett hiteles-
séget meghaladó elemei váltak hangsúlyossá . A regény műfaja ezt a meglehetősen
lazán meghatározott keretet igen hamar túlnótte ugyan, s a 18. század hetvenes
éveiben már megszületett a regény teóriájával való első jelentős számvetés is né-
met nyelven (Christian Friedrich von Blanckenburg Versuch über den Roman című
munkája) , ám a korszak magyar irodalmának jelenségei csak igen lassan és tö-
redékesen követték ezeket a folyamatokat (erről lásd bóvebben SZAJBÉLY Mihály
2001: 159-191).
Amagyar regény múfajának 18. századi periódusa abból a szempontból sem ítél-
hetó meg mechanikusan a késóbbi, romantikus irodalomszemlélet felól, hogy a
szövegeket az eredetiség kritériuma szerint osztályozzuk . A korabeli regényszö-
vegek majd mindegyike valamely, külföldi irodalmakból származó elószöveghez
mérten határozta meg magát, ám a korszakban nem volt erőteljes oppozícióban
egymással a fordított és eredeti mű (erről bővebben lásd még GYÖRGY Lajos 1941:
90-110). Az egykorú olvasatok - már amennyire ezek megragadhatóak vagy re-
konstruálhatóak - sem ehhez igazodva határozták meg a művek értékét vagy stá-
tusz ár. Az elószövegek azonosításának persze komoly szerepe lehet a m űvek po-
étikai értelmezésében, hiszen a meghonosítani kívánt új múfaj eredeztetésének
irányait teheti láthatóvá - ám ez a komparatív jellegű vizsgálatot igényló m űve­
let nem lehet a szövegek esetleges leértékelésének az alapja azon logika mentén,
hogy a forrását fel nem fedó, s ilyenformán közvetlen szövegeredetét elrejt ő m ű
eleve értékesebb lenne, mint az, amelyik nyilvánvalóvá teszi viszonyulását vala-
mely konkrét idegen nyelvű regényhez (vagy amelyról a filológiai kutatás bebi-
zonyította ezt a kapcsolatot). Ezek a magyar nyelvű szövegek -legyenek tartalmi
értelemben eredetiek vagy sem - már csupán azért is önálló elemzésre méltó, s
önálló esztétikai megítélésre felkínálkozó műveknek tekinthet őek, mert a 18. szá-
zadban (s mégjó darabig a 19. században is) nincsenek egyértelmű kritériumai a
műfordításnak.
A 18. századi románok halmaza hatalmas, egykorúan megjelent szöveganyagot
jelent: a téma mindmáig legalaposabb monográfusának, GyörgyLajosnak a számí-
tásai szerint az 1836 elótti , nagyjából hat évtizedben mintegy háromszáz könyvról
van szó (GYÖRGY Lajos 1941: 202-522) . Az alábbiakban azonban a múfaj legfonto-
sabbnak tűn ő variációt szemléltetendó, mégsem kizárólag az egykorúan megje-
lent szövegek közül válogattunk, hanem szerepeltetünk sokáig kéziratban maradt
műveket is. Ilyenformán egymás mellé kerülnek komoly hatást kifejtő szövegek és
a megkésett publikálás miatt elszigeteltnek bizonyuló kísérletek - így talán jobban
371
5. Az IRODALOM INTÉZMÉN YESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB . 1830-IG)

érzékeltethetjük a magyar románok sajátos műfaji lehetőségeit: azt a töredékes

hagyományt, amelyre a későbbi magyar regény ráépülhetett.

5.4.1. A keretes elbeszélés lehetőségei (Mikes Kelemen: Mulattságos napok;

Faludi Ferenc: Téli éjszakák)

Mikes nagy terjedelmú írói életműve sajátos arányokat mutat: meghatározóan

ugyanis katolikus kegyességi és hitbuzgalmi munkák franciából készített átülteté-
seit tartalmazza. Ráadásul Mikes egész írói pályája zárvány maradt: a II. Rákóczi
Ferenc kíséretében töltött száműzetés idején, a törökországi Rodostóban kifejtett
hatalmas szellemi aktivitásának egykorúan, szerzője életében semmiféle tágabb
hatása nem lehetett. Kéziratai publikálatlanok és ismeretlenek maradtak - már az
is a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb csodájának tekinthető, hogy egy-
általán fennmaradtak -, legnagyobb részük publikálására csak a 20. század máso-
dik felében került sor. Mindazonáltal éppen Mikes Kelemen szépirodalmi karakterű
művei mutathatják a legvilágosabban, milyen módon történik meg a prózaepika, a
regény átértelmezett tradíciójának beépülése a magyar irodalomba.
Mikes Kelemen Mulattságos napok c ímű műve163 1745-ben keletkezett (először
csak 1879-benjelent meg), s noha erre sem a címlap, sem az előszó nem hívja fel a
figyelmet, egy francia nyelvű regény átültetésére vállalkozott a szerző . Madame de
Gomez, eredeti nevén Madeleine-Angélique Poisson hat kötetre rúgó regényciklusát
(Journées amusantes) vette alapul Mikes, ám az eredetihez egyéni koncepcióval kö-
zelített. Madame de Gomez m űve - a fikció szerint - 18 nap alatt, élőszóval elmon-
dott történeteket tartalmazott. Mikes a terjedelmes műből hat történetet válogatott
ki, s ehhez alkalmazta hozzá azt a magyarrá, pontosabban erdélyívé tett keretet,
amellyel az elbeszélések elhangzását meg lehetett indokoini - vagyis a Madame de
Gomeztől követett, nagyhagyományú, az európai reneszánsz irodalmából ismerős
keretes elbeszélés formaelvét értelmezte át erőteljesen . Amit Mikes itt magyar nyel-
ven megvalósított, az a nagyepikai és kisepikai formák feszültségének poétikai lehe-
tőségeit aknázza ki: Mikesnél- ahogyan egyébként a keretes elbeszélés legnagyobb
világirodalmi mintájának, Boccaccio Dekameronjának az esetében is - nem arról van
szó, hogy a szöveg pusztán novellák együtteseként vagy gyújteményeként jön létre.
A keret ugyanis lényegileg függ össze az egyes szereplőktől elmondott szórakoztató
történetekkel, s az egyes novellák határozottan értelmezik is a keretben megjelení-
tett, s a szövegek elmondását mintegy kikényszerítő szituációt - miközben a novel-
lák sem vonatkoztathatók el az ott megmutatkozó személyközi viszonylatoktól.

163 Kritikai kiadása: Mikes Kelemen: Mulatság os napok és más fordítások. S. a. rend. Hopp Lajos. Bp.,

Akadémiai Kiadó, 1970 (Mikes Kelemen Összes Múvei, III), 1970.

372
 5.4. A PRÓZAEPIKA

A Mulattságos napok alapszituációja szerint ugyanis három jegyespár tölti el a

házasságkötés előtti utolsó hetet egy város környéki házban, az egyik lány, Hilária
édesanyjának, az özvegy Honoriának a felügyelete alatt. A helyszínt Mikes Erdély-
re, a Szamos mellé lokalizálja (az emlegetett szép város tehát minden bizonnyal
Kolozsvárral azonosítható), s megváltoztatja a szerepl ők nevét is, ám nekik nem
magyar neveket ad, hanem latin eredetú, s ilyenformán jórészt önmagában is
értelmezhetó, tulajdonságokat jelölő elnevezéseket (mint pl. Constantia, azaz
állhatatosság, Victoria, azaz győzelem). A hat fiatal azzal szórakoztatja egymást,
hogy valamelyikük a zálogjáték veszteseként mindennap elmond egy történetet;
ilyenformán az egyes novellák előtt a szöveg elhangzásának körülményei is he-
lyet kaphatnak, mint ahogy a történetre való reakciók is részévé válnak a múnek.
Az elhangzó történetek hangsúlyozottan és jelzetten a házasságra való felkészü-
lést szolgálják: a férfi és nő közötti kapcsolatok lehetséges variációit villantják fel
egy-egy szerelmi történet révén, amely ráadásul különböző történelmi korokba és
k ül önb öző kulturális, civilizációs közegekbe is bepillantást enged. Az egyes no-
vellák ennyiben illusztratív funkciót is kapnak, hiszen az elhangzásuk utáni kom-
mentárok vagy a történetet elmondó személy (férfi avagy leány) saját szerelmi ér-
zésére vezetik vissza a kiválasztott novella erkölcsi világképét és tanulságát, vagy
a hallgatóság méri hozzá magát valamelyik pozitív vagy negatív morális karakterú
hőshöz. A regényben igen fontos szerepet játszik és meg is vanjelenítve egy több-
rétegű hermeneutikai szituáció: ilyennek tekinthető a történetek elmondása vagy
éppen felolvasása (a lányoknak szabad felolvasott, azaz kölcsönzött szöveggel is
elóállniuk), valamint a történetekhez való viszony kinyilvánítása. Ezek pedig a
példaadás, az erkölcsre és az erkölcsös cselekvésre való applikálás elsórendúségét
látszanak állítani, ahogyan ezt egyébként a mú előszava elóre is vetíti: "ebben a
könyvben sok szép jó erkölcsüeket. és nemesi indulatuakot látz, a melyek még ez
életben hasznokra vált. és az olyanokot kövessed. ellenbe pedig, sokaknak rosz
hajlandoságok szégyenekre, és veszedelmekre fordult. és ezeket kerüllyed. kérem
az Istent adgya, hogy ne tsak mulattságal. de haszonal olvassad." (7.) Az előszónak
ez a zárlata a címre utaló reflexióként is felfogható : hiszen miközben a mú címe
a "mulatságot", azaz a szórakoztatás igényét hangoztatja, itt ezzel szembeállítva
jelenik meg a hasznosság elve. Ez a látens feszültség sajátos poétikai hat óerővé
válik a szövegben. Már ezek a mondatok is érzékeltetik ugyanis, hogy az egyes no -
vellák nem kizárólag saját szerelmi érzésükhöz eszményi módon viszonyuló, eré-
nyes hősöket vonultatnak fel- éppen a negatív példák miatt válik igen fontossá az
egyértelmú erkölcsi iránymutatás. Annál is inkább, mert a keresztényi eszmények
nem általánosak az egyes történetekben: van olyan, amelyikben megjelenik a ka-
tolikus-protestáns vagy éppen a keresztény-pogány szembenállás, s van olyan is,
amelyik teljes egészében nem keresztény környezetben játszódik. Ez a megoldás
pedig önmagában is elbizonytalaníthatja a didakszis szempontjából uralni vágyott
373
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB . I830-IG)

narrációt - S ezen a ponton lesz különösen fontos írói eszköz, hogy a hallott novel-
lák befogadásának és kommentálásának révén a szereplőknek a szerelmi történe-
tekhez való viszonya is ábrázoltatik.
Az egyes novellák sorozatában a keresztényi moralitás mint vezérelv felfüggesz-
tődik, a történetek esztétikai hatáspotenciálja mintegy fölébe kerekedik; vagyis a
szöveg nyilvánvalóvá, kifejtetté teszi, hogy az is gyönyörűséget okozhat, ami nem
erkölcsös és erkölcsnemesítő. Ráadásul ez olyan novellák esetében bukkan fel a
lege gyé rtelműbben, amelyek moralitásuk szempontjából igencsak megkérdő­
jelezhetőek. A második novella (A Rákima historiája) orientális, török és perzsa
környezetben játszódó történetében a címszereplő asszony nemcsak szerelmében
válik boldogtalanná, de a hatalmi intrikák következtében az őt szerető második
férjét és gyermekét is elveszti - s mindezt úgy, hogy szenvedését semmiféle tiszta
vagy átszűrődő keresztényi morál nem enyhíti; s a történet végén mindössze csak a
következő rövid kommentár szerepel: "Ezt a historiát az egész társaság szépnek ta-
lálá. kivált octavius. nagy gyönyörüségeI halgatá Constánciát." (79.) Az ezt követő
harmadik történet (A ponthiöi fejdelem aszonynak historiája) még tovább megy. Itt
ugyanis európai hősök szerepelnek, s ilyenformán lenne mód a keresztényi erkölcs
megjelenítésére, ám a novella igencsak riasztó elemeket villant fel egy házasság
világából: a főhősnőt idegenek megerőszakoljákaz erdőben, s amikor emiatt meg-
zavarodni látszik, a nő atyja úgy oldja fel a konfliktust, hogy a nőt hordóba záratja
és beledobatja a tengerbe. Miután az asszony mégiscsak megmenekül, az őt meg-
mentő és társul választó pogány, azaz nem keresztény palmériai szultán felesége
lesz, azaz voltaképpen bigámiában él. Amikor pedig a véletlen folytán megment-
heti az új férje fogságába esett korábbi férjét, úgy szökik el vele, hogy második
férjétől született kislányát mindenféle jelzett lelkiismeret-furdalás nélkül egysze-
rűen otthagyja az apának. Vagyis morális szempontból- mind a férfi, mind a női
szerepek felől nézve - borzalmas és a keresztény erkölcs távlatában igencsak kétes
események elbeszélését olvashatjuk itt, ám mindez csupán ilyen kommentárt kap:
.valéríus el végezvén historiáját. az egész társaság szépnek találá." (lOS.)
A Mulattságo s napok szövegében ezek a pontok jól mutatj ák, miféleképpen
haladja meg a szórakoztatás esztétikai funkciója a morális példaadás igényét: az
egyes novellákból elmaradó didaktikus elemek hiányára az ábrázolt szövegbéli be-
fogadók sem reflektálnak, s nem is pótolják mindazt, amit a novellák sem tartal-
maznak. A szép kategóriája, azaz mindaz, amit az előszó a "mulatsággal olvasás"
szintagmával jelölt, fölébe kerül a morális hasznosságnak. Ilyen módon válhatik
egyébként a mű egész szerkezete is funkcionálissá : hiszen a keretben megjelenített
szituáció, a házasságra való felkészülés - ame lyet az utolsó mondatokban meg-
említett, egy nap végbemenő három esküvő zár le - éppen ezekhez a konfliktu-
sos, s egyáltalán nem egyforma kimenetelű novellákhoz méretik hozzá. A tragikus
véget érő történetek keveredése a szerelmükért hősiesen megküzdő, hűséggel ki-
374
 5.4. A PRÓZAEPIKA

tartó hősök példáival nem mutatja kiszámíthatóan boldognak az emberi párkap-

csolatokat. A szerelem sokszor irracionális erőnek látszik a novellákban, amely
gonoszságra és féktelenségre is csábíthat, s még csak a megkötött házasság sem
garantálhatja a kiegyensúlyozott életet két ember között. A szerelem lehetséges,
pozitív és negatív variációt felsorakoztató mű éppen ezért nem válik didaktikussá
egészében, s eldöntetlenségét éppen az előzőekben vázolt, kiválóan kamatoztatott
poétikai feszültségeknek köszönheti: részben annak, amely a választott műformá­
ban, a keretes elbeszélésben rejlik, részben pedig annak, amely az esztétikai hatás-
potenciálnak az erkölcsnemesítő didakszissal való szembesítésében áll.
Mikes regényírói teljesítményének történeti jelentősége azonban a magyar iro-
dalom tradíciójából való kényszerű kizáródás a miatt csak utólag ismerhető fel,
hiszen a Mulattságos napok érdemleges hatást nem tudott kifejteni, s már első
megjelenésekor is csupán irodalomtörténeti rekvizitumként volt felfogható. Ma-
gyantás mivolta miatt pedig egy szerzőközpontú irodalomszemlélet számára jó-
val kevésbé tűnt érdekesnek, mint Mikes főműve - pontosabban: az utókortól fő­
műként kezelt műve -, a Törökországi levelek. Pedig a Mulattságos napok a regény
műfajának meghonosítása szempontjából különös figyelmet érdemel, még akkor
is, ha inkább a magyar irodalom meg nem valósuló - vagy csak részben és töredé-
kesen megvalósuló - lehetőségeit teheti is csupán láthatóvá. Mikes ugyanis ezzel
a művével poétikai értelemben egy olyan regénytípus igen korai adaptációját vé-
gezte el, ráadásul esztétikai értelemben igen önállóan és invenciózusan, amelynek
következő magyar nyelvű kísérlete is csak jóval később - és természetesen Mikes
művének ismerete nélkül- 1776-ban bukkant fel.
Faludi Ferenc Téli éjszakák című regénye'v' egyébként szintén publikálatlan ma-
radt szerzője életében, első kiadására csak Révai Miklós gondozásában, 1787-ben
került sor. Így ez a szöveg legalább a 18. század utolsó évtizedeiben a nyilvánosság
számára is meg tudta jeleníteni a keretes elbeszélés magyar adaptációját - a ha-
gyományozódás sajátos véletIene folytán azonban el is fedve ezzel Mikes sokkal
összetettebb kísérletét.
Faludi regénye ugyanis a történetmesélés keretének és az elmondott novel-
Iáknak az egymásra vonatkozását nem tudta poétikailag kezelni. A három barát
(Hollósi, Szilágyi és Bátori), akikhez egy ideig még Camilla, Szilágyi felesége is
csatlakozik, a hosszú téli esték unaimát elűzendő mesél egymásnak fordulatos tör-
téneteket - ám ezek sem egymáshoz való illeszkedésük, sem az elhangzást lehe-
tővé tevő szituáció révén nem kapcsolódnak egymáshoz olyan módon, ahogyan
ezt Mikes regényében megfigyelhetni. A novellákat kísérő szereplői kommentárok
pedig inkább enciklopédikus - de elsősorban bibliai, mitológiai és történeti jelle-

164 Kritikai kiadása: Faludi Ferenc: Téliéjszakák = FaludiFerenc prózai múvei. S. a. rend. Vörös Imre -

Uray Piroska . Bp., Akadémiai Kiadó, 1991 (Régi Magyar Prózai Emlékek, 8), 597-734.
375
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. I750-TÓL KB . I830-IG)

gű - ismeretközlésként funkcionálnak: a résztvevők a történetek egy-egy érdekes

vagy kuriózumszerű elemének hitelességét vitatják meg, bő példaanyag elsorolá-
sával, A viszonylag egyszerű, s éppen ezért végtelenül bővíthetőnek látszó séma
- amelyet Faludi meglehetősen egyszerűen csak félbehagy s nem zár le kompozi-
cionálisan - egy ponton látszik igazán érdekesnek: Camilla jelenlétének köszön-
hetően ugyanis szóváltás alakul ki az asszony és Bátori között a női és férfi nem
érdemeiről és képességeiről; ám a történetek, még a Camillától elhangzó is, nem
illeszkednek ehhez a problémához. Faludi regénye jóval erősebben őrzi a fordula-
tos és kalandos szerelmi történetekre épülő barokk kalandregény tradícióját, mint
az ezt át értelmezé Mulattságos napok . Mikes műve ennyiben is egy korai, s folyta-
tás nélkül maradt adaptációs kísérlet mintadarabja. Vagyis Mikes az 1740-es évek-
ben - nyilván franciás műveltségének s a magyarországi irodalmi közegtől való el-
szigeteltsége miatt is - olyan poétikai tudatosságú epikát hozott létre, amely ekkor
még teljesen ismeretlennek bizonyult a magyar irodalomban.

5.4.2. A barokk regény magyarításai (Mészáros Ignác: Kártigám)

1772-ben jelent meg Mészáros Ignác munkájaként a korszak egyik legsikeresebb

magyar nyelvű heroikus regénye, a Kártigám .165 Eredetije egy német regény volt,
egy Menander álnév alatt publikált, 1723 -as munka, amely már a magyar változat
megjelenésekor is ritkaságnak számított - a Kazinczy Ferenc könyvtárában lévő
példányra, amely jelenleg a Sárospataki Református Gyűjteményben található,
már maga az egykori tulajdonos rájegyezte ritkaság mivoltát.
A regény sikeréhez nyilván nem kis mértékben járult hozzá kiindulásának a
magyar történelemmel való összekapcsolódása: Buda 1686-os visszafoglalásakor
szakadnak el ugyanis egymástól Ibrahim basa gyermekei, s míg a fiú szerencsésen
elmenekül, a Kártigám nevű leány Andró gróf fogságába kerül, s az ő kíséretében
kerűl aztán Párizsba, ahol keresztény hitre tér. Kártigámmal, azaz immár új hité-
nek megfelelő néven, Krisztinával ezután kezdődnek meg igazán a kalandok: a
szerelmesétől való elválasztása, k ülőnb öz ő fogságokba kerülések, rablótámadá-
sok, orgyilkossági kísérletek - mígnem a görög pásztorregények óta ismerős, s a
barokk heroikus regényekben is alkalmazott séma szerint a két szerelmes újra egy-
másra talál és összeházasodhat. A regény végére az is kiderűl, hogy Krisztina, azaz
Kártigám eredetileg sem volt Ibrahim basa gyermeke, hanem igazából egy magyar
nemes leánya.

165 Eredeti címe: Buda várának visszavétel ekor a keresztyének fogságába esett egy Kartigam nevú török

kisasszonynak ritka és emlékezetes történeti. Újabb kiadása: Mészáros Ignáez: Kártigám. Kiad. Heinricb
Gusztáv. Bp., Franklin-Társulat , 1880 (Olcsó Könyvtár, 93) .
376
 5.4 . A PRÓZAEPIKA

A fordulatos cselekvény azon az elven m űk ödik, ahogyan ezt a görög pásztor-

regény kapcsán Mihail Bahtyin leírta a kronotoposz fogalmával: a térbeli, nem cél-
elvű, hanem szinte véletlenszerű haladás helyettesíti az időbeli változást, azaz a
főszerepl őkre nem vetíthető rá a hosszas kalandok alatt eltelt idő (BAHTYIN, Mihail
1976). Mindaz, amit átélnek, nem módosítja őket, kezdettől ugyanolyanok, mint
az újbóli egymásra találás alkalmával. Ez az állandóság azonban a Kártigám esetén
sajátos feszültségbe kerül a címszereplő identitásának folyamatos megk érd őjele­
z őd ésével: Kártigámnak a neve mellett voltaképpen önazonossága is átértelmez é-
dik, mi több, amikor férfiruhát ölt, még nemi identitása is. A regényben gyakorta
kereszteződő személyes életpályák ráadásul ugyanezt a sajátosságot mutatják: az
egyik szerepl ő ráismer a másikra, de a másik nem ismeri meg őt, s nagyon sokszor
csak önmaga kilétének a felfedése garantálja azt , hogy valaki azonosíthatóvá válik.
Ennek a sajátos, rejt őzköd éserr és feltáruláson alapuló zavarnak a kulcsjelenete az
álarcosbál, ahol a jelmez ellenére a két szerelmes viszonylag könnyen egymásra
talál. Ez az a problematika, amely ezt a regényt kiemeli a korszak többi , hasonló
terméke közül- s ezzel magyarázható, hogy miképpen válhat utólagos nézetből a
regény alapvető problémájává az önazonosság kérdése (a regényről bővebben lásd
még BODOR Béla 2001 : I, 74 -86) .

5.4.3. Az államregény változatai (Bessenyei György: Tanménes útazása)

A megjelent és népszerűségre szert tévő szövegek között fontos helye van az ál-
lamregényeknek, amelyek a létező államberendezkedések kritikáját egy ideális
államforma részletes bemutatásával kapcsolták össze, s mindezt egy nyilvánva-
lóan erkölcsnemesítődidakszis szolgálatába állították. Ennek a regénytípusnak az
egyik alapvető eszköze az utaztatás volt: a főhős kívülről kerül be a kül önb öz ő
kormányzati formákat követő társadalmakba, s idegenként ismerkedik meg annak
előnyeivel és hátrányaival. Ez a k üls ő pozíció lehet öv é teszi a jelenségekre való
rácsodálkozást éppúgy, mint az állam m űködés ének aprólékos bemutatását. Az
idegen utazó nézőpontjának a kulturális összemérhetetlenségeket láttató eleme
olyan szemléleti keret, amely - ahogyan ezt majd Gaal György rn űv ének értelme-
zésekor láthatjuk - eltérő poétikai lehetőségeket kínál; az államregények minden-
esetre az első olyan regénytípustjelentik, amelyek a magyar irodalomba integrál-
ják ezt a n éz őpontot.
A műfaj n épszer űséget mutatja, hogy 1784-ben már magyar fordítása is elké-
szül az ókor egyetlen államregényének, Xenophón Kyropaidea-jának - a munkát
még Szilágyi Sámuel kezdi meg, betegsége miatt azonban fia, Márton fejezi be, s
aztán az ő neve alatt is jelenik meg (Cziropedia: az az : Kxenofonnak a ' Cziru s
377
5. Az IRODALOM INTÉZM ÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB . 1830-IG)

Király ' Életéról Neveltetéséról, és Viselt Dolgairól lrott Historiája). Ebben a könyv-
ben az idősebb Cyrus uralkodásának példáján keresztül lehet felmérni a ,bölcs
kormányzás kritériumait s azokat az intézményeket, amelyek az állam helyes m ű­
ködését lehetővé teszik. Fénelon nagysikerú francia államregénye, a Telemaque
(1698) két teljes fordítást is megért magyar nyelven, előbb Haller László (1755),
majd Zoltán József fordította le (az 1753-ban elkészült fordítást 1783-ban adták ki
Kolozsvárott), s összesen hat kiadásban látott napvilágot magyarul, s verses feldol-
gozása éppúgy volt, mint ahogy dramatizálása is elkészült. Ez a nagy terjedelm ű
regény Homérosz Odüsszeiájának kezdetéből indul ki: az otthon maradt Télemak-
hosz apja, Odüsszeusz keresésére indulván, sorra járja a görög szigeteket, hogy
felkeresse atyja egykori, már hazatért harcostársait. Ez az utazás szolgáltat alkal-
mat arra, hogy Fénelon a különböző uralmi típusokkal ütköztesse főhős ét; nála
Telernach előbb Kalypso szigetére vetődik, s utána kerül Idomeneus király orszá-
gába, amely Telernach kísérőjének, Mentornak a segítségével tökéletes alkotmá-
nyos berendezkedést ér el. A múfaj egykorúan igen népszerű francia darabjának,
Jean-Jacques Barthélemy Anacharsisának (1787) igencsak megkésve készül el a
magyar fordítása: Deáki Filep Sámuel 1820-1821-ben Kolozsvárt adta ki a múvet
magyarul hét kötetben. Ez a kései dátum azonban jól jelzi azt is, hogy az államre-
gény iránti érdeklődés nem enyészik el a 18. századdal, ráadásul a magyar válto-
zat elkészültét már az 1790-es években több olyan utalás és apróbb fordításrészlet
előzte meg, amely magyarországi ismertségét bizonyítja. Az Anacharsisban egy
szkíta herceg utaz za be az ókori Görögország tájait, s ilyenformán szembesül az
uralmi formák változatosságával. A könyv az államregény múfaját egyfajta en-
ciklopédikus múvelődéstörténeti érdeklődés sel párosítja, s hazai népszerúségét
csak fokozhatta az a tény, hogy szkíta főhőse révén a magyar ő st ö rté nethe z is
hozzákapcsolhatónak mutatkozott, a szkíta-hun-magyar azonosság tételezése
jegyében (a regényről bővebben lásd GYÖRGY Lajos 1988 : 250-272). Az államre-
gény alapszerkezetének különleges változatát képviselte a dán Ludwig Holberg
nagy sikerú latin regényének, a Klimius Miklósnak a magyar fordítása, amelyet
1783-ban Györfi József adott ki a szerző nevének említése nélkül (Klimius Mik-
lósnak Föld alatt való utja, mellyben a' Földnek ujj tudománya, és az ötödik biroda-
lomnak historiája adattatik elöl). Ebben a könyvben ugyanis a főhős egy gödörbe
esvén, egy föld alatti utazás részese lesz, a Föld belsejében fedezve föl egy másik
világot, amelyet kül önb öz ő , nem antropomorf lények (pl. intelligens, mozogni is
képes fák) népesítenek be. A subterráneus (földalatti) világ mint a fantasztikum
hordozója még jóval később is képes népszerú kalandregény keretévé válni: Jules
Verne Utazás a Föld középpontja felé címú könyve a 19. század második felében
hasonló alapgondolatból indul ki. Csakhogy Holberg főh ős ének utazása nem a
földtörténeti múltba irányul, hanem az extrém lények alkotta társadalmak az em-
beri társadalom kormányzati formáinak szatirikus körképévé válnak.
378
 5 .4 . A PRÓZAEPIKA

Az önálló magyar államregény megszületése a műfaj hazai népszerűségének

ismeretében nem meglep ő; annál sajátosabb viszont, hogy az elkészülte viszony-
lag kései. Bessenyei György Tariménes útazása című regényét l66 1804-re fejezi be,
írója utolsó alkotói periódusának legfontosabb darabjaként, első teljes megjelené-
sére azonban csak 1930-ban került sor, ilyenformán szinte teljesen kizárult a ma-
gyar irodalmi hagyományból.
A regény c ímszereplője. Tariménes vidéki nemes család gyermekeként ter-
mészetes értelemmel nő fel ugyan, de a nagyvilág szokásaival nem ismerős : apja
kívánságára ezért nevelője kíséretében indul el utazásra. Alapvet őerr tehát Tari-
ménes az, aki Totoposz országba érkezvén, a kívülről érkező megfigyelő, az ide-
gen nézőpontját képviseli - ám ebben a szerepben szinte érkezése után azonnal
felbukkan egy másik, markánsabb figura is, Kirakades, a vadember, aki Totoposz
legbölcsebb emberének, Trézéninek a kíséretében avattatik be a civilizáció vilá-
gába. Az egy társaságba kerülő Tariménes és Kirakades kettősében ettől kezdve
- a regény első felében - Kirakades szemlélete lesz a meghatározó, olyannyira,
hogy előtérbe kerülése erősen szatirikus jelleget kölcsönöz az emberi társadalom
bemutatásának: a jelenségeket a narrátor először ugyanis Kirakades nézőpontjá­
val azonosulva, azaz egyszerű természeti jelenségekhez hasonlított, értelmetlen
jelenségekként mutatja be, s csak utána adja meg a saját kulturális viszonyrend-
jükben elfoglalt értelmüket. Bessenyei a vadember nézőpontját erőteljes és jogos
civilizációkritikaként kezeli - annak ellenére, hogy Totoposz az ideális kormányza-
ti forma megvalósulása lesz a regényben. Ez a tökéletesség egyfelől a törvényhozás
m űködésével mutattatik be - ezért van szükség arra, hogy a regény első fele igen
nagy terjedelemben s kissé aránytalan módon a totoposzi országgyűlés működé­
sét, vitáit és törvényeit írja le szinte államtudományi értekezésre emlékeztetően-,
másfelől pedig Arténis , Totoposz uralkodónőjénekjellemzésével, akinek egyénisé-
ge mint a jó király eszményi megvalósulása jelenik meg. Ezen a ponton a regény
világosan mutatja be azt az Arisztotelész Politíka círnű m űvéből eredeztethető, s
még a 18. századi államelméleti gondolkodást is meghatározó alapelvet, hogy az
uralmi formák három alaptípusa közül (az egyeduralom, a kisebbség uralma, a
többség uralma) egyik sem eleve magasabbrendű a többinél, ám mindegyik he-
lyes m űk öd ése mellé oda lehet tenni annak elfajult változatát is. A regényben
Arténis morális tulajdonságai jelentik a legfőbb biztosítékot arra, hogy a királyból
nem lesz zsarnok (az itteni szóhasználattal: despota) - ám ehhez az állam helyes
törvényeire is szükség van. Mindezt erőteljes kontrasztként a regény második
felében felbukkanó konfliktus emeli ki: a szomszéd ország, Jajgádia uralkodója,
Buzorkám el akarja ugyanis foglalni Arténis birodalmát. Buzorkám személyében

166 Kritikai kiadása: Bessenyei György: Tariménes úrazása. S. a. rend. Nagy Imre . Bp., Balassi, 1999
(Bessenyei György Összes Művei) .
379
S . Az IRODALOM INTÉZM ÉNYESÜL ÉSÉNEK KORA (KB . 1 7S0-TÓL KB. 1830-IG)

a zsarnok típusa közvetlenül is megjelenik a regényvilágban - veresége azonban

egyrészt Totoposz uralmi formájának az erejét mutatja, másrészt pedig lehetősé­
get ad arra, hogy a hatalmi vákuumba került, elfoglalt Jajgádia saját kormányza-
ti formájának megválasztásával példát adjon az egyedül helyénvaló kormányzás
megcélzás ára. A regény ezen passzusaiban olvasható államelméleti fejtegetések,
valamint a "nép" összehívásávallétrejövő tanácskozás teljes káosza egyértelművé
teszik a királyság üdvös voltát (szemben azzal az országgal, "hol a hazának királyi
viselt dolgai a leg alsó községnek itéllet tételeitül füg: hol a leg tanúltab hadi vezé-
reknek , tanátsosoknak érdemeket, hibájokat a szántók, vetök, kapások , kaszások,
tsizmadiák, vargák itéllik: az az, büntetik 's jutalmazzák" - 478.) - természetesen
a zsarnokság lehetőségének a kizárásával. Az Arténis képviselte eszmény ilyenfor-
mán nem magába záruló utópiának bizonyul, hanem kiterjeszthetőnek,importál-
hatónak látszik. Az alapvetően helyesnek mutatkozó totoposzi berendezkedés és
Kirakades markáns, bár néha együgyűnek tűn ő civilizációkritikája mindazonáltal
kölcsönösen kiegyenlíti egymást, hiszen egyik sem m ín ős ül érvénytelennek: a nar-
rátor enyhén szarkasztikus mín ősítései mindkett őre kiterjednek. Kirakadesnek a
totoposzi társadalomba való beépülésével azonban a regénynek ez a része be is fe-
jeződik, bár Kirakades egy-két jelenet erejéig a későbbiekben is feltűnik, s a máso-
dik rész nemcsak a tematikát, hanem a szemléletet is módosítja. Innentől ugyanis
ismét Tariménes lesz a főszereplő, akinek ezután a szerelemmel és a párválasztás
kérdésével kell szembenéznie, noha a Jajgádiával folytatott háborúság ábrázolá-
sa ezt a cselekvényszálat is késlelteti. A szerelem házasságba vezető útjának az
ábrázolása persze újabb variációja az eltérő kulturális kódok bemutatásának. Ez
különösen az innentől újra felerősödő valláskritikában jelenik meg. Tariménes
kényszerű áttérése kedvesének, Tomirisnek a vallására jó alkalmat ad arra, hogy
az Isten - a regényben egyébként végig: Jupiter - különböző módon való tisztele-
tének k üls őségeí erősen szatirikus formában jelenjenek meg, miközben a Trézéni
képviselte bölcs elv, az összes felekezetben közös isteni tartalomnak a lelkiismeret
antropológiai lényegére való visszavezetése megnyugtató lezárást ad ebben a vo-
natkozásban is. Ez a kettősség is arra mutat egyébként, amire a regény lezárása,
hogy tudniillik Tariménes feleségével inkább szülei vidéki házába vonul vissza,
elkerülendő a nagyváros kisértéseit, amelyek egy idő után megronthatják az asz-
szony szerelmét: Totoposz eszményi mivolta nem csekély mértékben, folyamato -
san irónia alá van vonva. Bessenyei regénye tehát az államregény szerkezeti elvét
követve egy korlátozott utópiát valósít meg - hiszen a főhőse végső soron önként
és boldogulása érdekében hagyja ott a megismert és megtapasztalt államot, vagyis
saját magát mégiscsak integrálhatatlannak érzi.

380
 5.4. A PRÓZAEPIKA

5.4.4. Egy sajátos zárvány (Mikes Kelemen: Törökországi levelek)

Mikes másik fontos művének, a Törökországi leveleknek167 némileg szerencsésebb

utóélete volt, mint a Mulattságos napoknak. Mert ugyan szerzője életében ez sem
jelenhetett meg, de 1794-ben a majdnem teljes szöveget (egy levél cenzurális tör-
lésével) Kultsár István kiadta, s ezzel a mű nemcsak ismertté vált , hanem hatása
is megindulhatott. Mindazonáltal már az első kiadásban megfigyelhető a szöveg
erőteljes átértelmezése: hiszen hiába rendelkezik a mű egyértelműen saját címmel
(Constantinapolyban groff P... E. .. irat levelí M... K.. .), egy egészen más implikáci-
ókat keltő címen épült be a magyar irodalom kánonába. Más jelei is vannak a sajá-
tos olvasásmódok kialakulásának: kezdetben s aztán jódarabig szinte kizárólago-
san a mű dokumentumként való felfogását lehet megfigyelni, azaz a Rodostóban
keletkezett, 207 darabból álló levélgyűjtemény mint II. Rákóczi Ferenc törökorszá-
gi száműzetésének és halálának hiteles rögzítése nyert méltatást. Ehhez kapcsoló -
dott az a vita is, amely sokáig meghatározta a Törökországi levelek körüli diskur-
zust: hogy tudniillik létezett-e valóban a levelek címzettjeként az eredeti címben
megnevezett grófnő, P. E.? A levelek misszilis levélként való felfogása ugyanis jól
harmonizált a dokumentatív hitel feltételezésével- még akkor is, ha a kézirat egy-
séges tisztázat mivolta némileg bonyolultabbá is látszott tenni a kérdést, hiszen
akkor arra is választ kellett adni, az elküldöttnek tételezett leveleket Mikes mikor
s miért másolta egybe. A titokzatos grófnő kilétének feltárását célzó történeti ku-
tatások nem kielégítő mivolta - mondhatni: kudarca - után a Törökországi levelek
értékelésében az a komparatív jellegű érvelés hozott gyökeresen új elemet, amely
a kritikai kiadást is elkészítő Hopp Lajos kutatásai révén épült ki.
A mikesi levelek műfaji mintájaként azonosított francia levélirodalom, külőn ö ­
sen a közvetlen előképként megnevezett Madame Sévigné-féle leveleskönyv több
szempontból is kulcsot jelent a Törökországi levelekhez. Mert bár Mikes egy tagolt
és változatos hazai, magyar nyelvű misszilis levéltradícióra támaszkodva alakítja
ki egyéni hangnemét, a francia műfaji minták teszik érthetővé egyfelől azt, hogy
legfőbb szerkezeti elvként az egyes levelek retorikai felépítése mutatkozik számá-
ra a legfontosabbnak - azaz nem egy nagyobb , levélregényként felfogható szerke-
zet kialakítására törekszik -, másfelől pedig ezek az előképek magyarázhatják az
egyes levelekből összeálló gyűjtemény létrehozásának az írói tudatosságát. Mikes
írói tehetségét dicséri, hogy olyannyira sikeresen imitálta a misszilis levélformát,
s olyannyira sokoldalúan teremtette meg a levelei címzettjeként feltüntetett imp-
licit olvasót, hogy ezzel a mű megjelenése után sokáig befolyásolni tudta a Török-
országi levelek értelmezését. Annak ellenére is, hogy levelei - sem egyenként, sem

167 Kritikai kiadása: Mikes Kelemen : Törökországi levelek és misszi/islevelek. S. a. rend . Hopp Lajos.
Bp., Akadémiai Kiadó, 1966 (Mikes Kelemen Összes Művei, I).
381
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESŰLÉSÉ.NEKKORA (KB . 17S0-TÓL KB. 1830 -IG)

összességükben - nem a dokumentálásnak, a levélíróval megtörtént események

kr ón íkaszer ű elmondásának az eszközei; a levelekben felbukkanó konkrétumok
(események, helyszínek, személyek stb .) mind a reflexió kiváltásának eszközei:
a le gfőbb , előtérbe helyezett kérdés egyfelől a levelek fiktív címzettjével kialakí-
tott gáláns, udvarló tónus fenntartása, másfelől pedig a világ változandóságára
reagáló keresztényi lelkület kifejezése. Emiatt a szándék miatt lesz egy idő után
mellékessé, milyen élményi háttere van az egyes leveleknek: a filológiai kutat ás
pl. kimutatta, hogy számos leírt anekdotának pontosan megadható a sz övegszer ű
forrása a francia vagy az olasz irodalomból, sőt, Mikes a 172. levéltől kifejezetten
egy, a török birodalomról szóló angol könyv francia fordítását aprózza föl levelek-
ké. Ez a tematikai váltás, amely a személyességtől egyre távolabb vezet - bár aztán
ismét visszatér időnként és hangsúlyosan a megélt élményekig - , nem változtat
azonban a bujdosás, a hazától való kényszerű elszakítottság morálteológiai ala-
pozású reflektálásán. Mikes ugyanis saját léthelyzetét folyamatosan a földi sira-
lomvölgyben való bujdosás párhuzamaként fogja föl, s a Gondviselésbe vetett hit
bizonyítékaként interpretálja: ennyiben tehát ez a szépirodalmi karakter ű m űve
sincs ellentétben egész életműve kegyességi és teológiai túlsúlyával. Ezek a jelleg-
zetességek igen látványosan megmutatkoznak pl. a sokat idézett, 112. levélben,
amelyben Mikes II. Rákóczi Ferenc haláláról számol be: a levél egyik legfontosabb
retorikai eszközévé ugyanis az a tény válik, hogy a fejedelem éppen nagypénteken
hunyt el. A krisztusi szenvedéstörténetnek és Rákóczi halálának az egymásra vo-
natkoztatása a levélírót saját árvaságának megvallására készteti - mind a .meny-
nyei", mind a "földi" atya halálát sirathatja -, s ez vezet át a kizárólag az isteni
vigasztalás révén elérhető megnyugváshoz, amely természetesen a húsvéti fel-
támadás bizonyos bekövetkeztétől remélhető. Erre a beállítódásra még számos
példa lenne idézhető, s alighanem ez a mozzanat adja meg a leveleskönyv egé-
szének a szemléleti alapját - amelyhez persze Mikes hallatlan stílusművészettel
megteremtett egységes hangneme is hozzászámítandó.
Mikes a Törökországi levelek írásakor személyes tanúja és lakója volt annak a
világnak, amely az orientális érdeklődés egyik tárgya lehetett. Az író ehhez is ref-
lektáltan viszonyult, mondhatni tudatában volt ennek a sajátos helyzeti előnynek.
A m űben megteremtett viszonyulása a török világhoz erősen k őt ődik az euró-
pai -leginkább persze francia - orientális irodalom szemléletéhez; már csak ezért
sem meglep ő , hogy Mikes milyen természetes módon tud anekdotákat vagy hosz-
szabb szövegrészeket kölcsönözni ilyen természetű könyvekből. Mikes tudatosan
egy európai kulturális sz űr őn keresztül szemléli ugyan a törököket, de annak egyre
erősödő tudatában, hogy számára ez a közeg nem ideiglenes, hanem végleges
lesz . A távolságtartásnak és az azonosulásnak a nagy stiláris erővel megvalósított
egyensúlya Mikes művét - megkésett megjelenésekor is - a magyar irodalom ori-
entalizmusának egyik kivételesen jelentős darabjává teszi.
382
 5.4. A PRÓZA E PI KA

A Törökországi levelek a fentebbiek értelmében nem a levélregény magyaror-

szági meghonosítása ugyan, de illeszkedik ahhoz a folyamathoz, amely a levél iro-
dalmi múfajként való értelmezésének a je gyében alakít ki új formákat a magyar
irodalomban . Mikes Kelemen ebből a szempontból is komoly poét ikai újítója a ma -
gyar irodalomnak, s életművének ez a darabja - éppúgy, mint a Mulattságos na-
pok - jól mutatja, a regényforma mennyire más poétikai normák átértelmezéséből
alakulhatott ki a 18-19. száz adban. Mikes sajátos irányt jelez, még ha kizáródása
miatt hatása igen kései, s ezért más módon érvényesül, mintha saját korában lehe-
tett volna kapcsolata a ma gyar irodalommal.

5.4.5. Az érzékeny levélregény magyar variációi

504.5.I. Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei

Kazinczy Ferenc 1789-es reg énye' < Kazinczy neve alatt jelenik ugyan me g, ám
úgy, hogy a s zerző neve nem a címlapon olvasható, hanem az előszóként funk-
cionáló ,,Jelentés" aláírásaként. Ennél azonban talán lényegesebb az, hogy a kötet
saját műfaji meghatározással rendelkezik: az alcím "költött történet"-nek min ős íti.
Vagyis már a regény paratextusai látványosan felhívják a figyelmet a regény fikci ó-
náltságára - ez azért igen lén yeges , mert ennek a regénytípusnak a darabjai elő­
szeretettel felhasználják mindazon retorikai eszközöket, amelyek révén a szubjek-
tív közlésként felfogott narráció alanyi hitelét és személyes átéltségét állítha tjá k.
Kazinczy az előszó első mondatában rögzíti a regény fordított mivoltát, s egyú ttal
felhívja a figyelmet arra a reg énytípusra is, amelyhez kapcsolódni kíván: "Ez a' ma -
gyarrá tett Román eggy falun-töltött ked vetlen Novembernek köszönheti lételét,
hol a' szobába záró essös öszi napok munkára szorítottak, és a' hol Werther helyjett
[síel] , kire már az-el őtt régen ki-tettem a' tzélt, az Adolf levelei akadtak kezembe.
Ha Werther kezemnéllett vólna, Adolf, vagy inkább Bácsmegyey nem feslett vólna
ki soha a' Nem -Iétel méhéböl." (117.) A Johann Wolfgang Goethe Werther szerelme
és halála c írn ű regényére tett célzás egy regénytípust elindító alapm ű re tett utalás-
ként érthető: Kazinczy Wertherből készített ford ítástöredékének az ismeretében
ugyanis a keletkezéstörténetnek ez a regényszerűen szituált leírása aligha vehető
szó sze rint. Az 1790-ből származó fragmentum inkább arról tanúskodik, hogy ez a
ford ítói vállalkozás szinte önmagától elvesz ítette a lend ületét és felszámolódott: a
kezdetben tiszta és rendezett szöveget törlések, korrekciók, majd teljes egészében

168 Kritikai kiadása: Kazinczy Fer en c: Fordítások BessenyeitólPyrkerig:Önállóan megjelentf ordításköte-

tek. S. a. rend. Bodrog i Ferenc Máté - Borb ély Szilárd . Debrecen, Debreceni Egyete mi Kiad ó, 2009 (Kazin-
czy Fer en c m űvei, Második osztá ly: Ford ítások ).
383
5 . Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750 -TŐL KB. 1830 ~IG)

áthúzott bekezdések követik. A Werther helyett egy "wertheriáda" (Albrecht Chris-

toph Kayser Adolfs gesammleteBriefe című regényének) kiválasztása tehát aligha
volt véletlen: Kazinczy ugyanis ebben az esetben nem szoros fordításra vállalko-
zott, noha a Goethe-regény átültetésekor még az egész kontextus alapján erre tett
kísérletet, csak ott ebből nem épült ki teljes szöveg. A Kayset-mű esetében viszont
magyarításra nyílt mód, azaz Kazinczy voltaképpen parafrázist készíthetett, mint-
egy átírva az eredeti könyvet .
Ennek megvoltak a következményei a megcélzott stiláris regiszter kiválasztása
szempontjából is. Ahogyan ezt Kazinczy rendkívül tanulságosan megfogalmazza:
"Ha ugyan a' Henriást vagy Zayre-t fordítottam vólna, nem éltem vólna a' Heró-
val 's Successióval; mind azért, mert azt a' Bajnok vagy Vitéz és Örökség alkalma-
sint ki-teszi; mind kívált azért, mert a' Poésis' fentebb neme, az-az az Epopea és a'
Melpomene sarus játéka, az egészen el-nem készűltt díszt meg-nem-szenyvedik.
De ellenkezőképpen van a' dolog az alatsonyabb rendű írásokkal, 's nevezetesen
az én Románommal." (117.) Vagyis itt a regénynek a státusza egy hagyományos,
arisztoteliánus retorikai-poétikai műfajhierarchia alapján van megjelenítve, s
ennek egyértelmű stiláris, szóválasztási következményei is vannak: amit az eposz
és a tragédia nem viselne el (erre a két műfajra céloz Voltaire Zai"re c ímű tragé-
diájának és La Henriade című eposzának említése), azt a regény mint eleve ala-
csonyabb rendű múfaj elviseli. Ehhez a felfogáshoz kapcsolja hozzá Kazinczy az
idegen szavak alkalmazásának licenciáját is: ennek irodalmi alkalmazása eszerint
a retorikai-műfaji pozícióval függ össze szorosan. A magyar szavak alkalmazása
tehát nem általánosítható igény : elsősorban az adott szó funkcionális mivolta szá-
mít. Ahogy Kazinczy írja, ,,[e]bben [a regényben] nem a' Történetet-költő, hanem
maga Bácsmegyey szóll, még pedig levelekben és barátjaihoz" (117.); azaz a szöveg
narrátorának szólama, illetve a jellemzés szándéka indokolja a szövegben alkal-
mazott stiláris regisztereket. Mindezzel a poétikai felfogással azonban már sajátos,
s igen termékeny feszültségben látszik lenni az előszó utolsó mondata, amelyben
Kazinczy saját, megsemmisített Siegwart-fordításáról nyilatkozik: "Még a' Klop-
stock' Messziászának ki-botsátásakor is gyönyörködve botsátanám én azt ki, mert
az szint-ollyan tökélletes a' maga nemében még Klopstock mellett-is, mint a' Kauff-
mann' lyánykái a' Rubens' ördög-űzői mellett." (118.) A hasonlat felfejtését maga
Kazinczy végzi el a regényhez csatolt szómagyarázatok között, így teljesen világos,
hogy ezen a ponton viszont már fel van függesztve a korábban állított retorikai
alapú hierarchia: eszerint ugyanis egy román, azaz ebben az esetben egy szerel-
mi történetet elmondó epikus mű éppen olyan tökéletes lehet - a maga nemében
persze -, mint egy eposz. Ráadásul Kazinczy itt ennek érzékeltetésére egy olyan
eposzt említ (Friedrich Gottlieb Klopstock Messiasát) , amely tárgyául szerzője a
legmagasztosabb, bár nem éppen klasszikus eposzi témát választott, nevezetesen
Jézus Krisztus életét. Kazinczy tehát ebben a mondatában az eposz eleve meglévó
384
 5 .4. A PRÓZA EPIKA

magasabb rendűségét vissza is vonja . Ezek az előzetesen kifejtett meggondolások

Kazinczy írói szándékának erős tudatosságát mutatják: egy olyan alkotói öntuda-
tot , amely saját kezdeményezői mivoltának ismeretében és hitében végzi el regé-
nye elméleti és történeti beágyazását.
Kazinczy néhány ponton alapvetőerr változtatta meg a Kayser-regényt az újra-
írás során, bár a m ű szüzséjéhez végig hűséges maradt. Az egyik fontos módosí-
tás a szereplők nevének magyarrá változtatása volt. Ezzel függ össze a helyszínek
hazai tájakra lokalizálása. Kazinczy ezáltal a cselekvényt pontos térbeli koordiná-
tákhoz kötötte - míg Kaysernél egyáltalán nincsenek valódi földrajzi nevek. Jóval
többről van azonban szó, mint a térkijelölő pontok rögzítéséről: ez az írói alakí-
tás ugyanis átvezet oda, hogy a Bácsmegyey ezáltal j elzé ssze r ű e n . de határozott
koncepció szerint a magyar rendiség társadalmi feltételeit is képes volt bevonni a
regényvilágba.
A Bácsmegyey szerepl ői többféle karrierlehetőséget reprezentálnak. Szentp é-
tery leánykérését, nősülés i szándékát az teszi lehet ővé , hogy "secretáriussá lett a
consiliumnál", azaz a Helytartótanácsnál titkári állást kapott; a Mantzival kialaku-
ló kapcsolat Budára helyezése mint lokalizálás ezzel tökéletes összhangban van.
Bácsmegyey számára az érvényesülés másik útja nyílik meg: Sopronból való haza-
tértét a ,,Judex Curiae", tehát a Hétszemélyes Tábla elnöke, az országbíró paran-
csolja, s föl is kínálja neki az egyik kerületi táblának, a nagyszombatinak az .asses-
sors ágát", azaz ülnöki tisztét. Marosy pedig "Fő -Nótárius", azaz megyei főjegyző
lesz, s ebbéli min ős ég ében kell főispánjával együtt Bécsbe utaznia - a cselekvény-
ben ez indokolja meg , hű barát létére miért nincs a szenvedő főhős mellett, s miért
lehet neki leveleket írni. Vagyis Kazinczy a három központi szerepl őn keresztül a
korabeli Magyarországon kínálkozó három tipikus karrierlehetőséget tükrözteti: a
kormányszéknél, vagyis a közigazgatás legfelsőbb szintjén betöltött állás mellett
ott van az igazságszolgáltatás felső szintje, a kerületi tábla, valamint a választás
útján elérhető, vármegyei hivatal. Sőt ehhez hozzávehetjük az ilyen jellegű pá-
lyafutásoktól elütő élet ígéretét is: a gazdálkodó, birtokos nemesi életformát. Ezt
mutatja a regénybéli tornai ifjú gróf életmódja, valamint a Bácsmegyey számára
feltáruló lehetőség az ülnökség elhárítása után: a nagybátyja halála után rászálló
örökség szintén a nősülés anyagi feltételeinek biztonságát jelenthetné. A szereplők
mozgása a regény fiktív terében szintén nem ötletszerű, hiszen a korabeli Magyar-
ország intézményeinek és a szerepl ők rendi állásának az összefüggésében értel-
mezhető ; s hogy mennyire funkcionálissá tett regénytérről van szó, azt jól mutat-
ja az ifjú szerelmes, Jászai érdekében tett közbenjárása - az egyébként jelzetten
protestáns - főh ősnek. Ez ugyanis Esztergomban esik meg, s így az ott emlegetett
segítőkész érsek személye és a katolikus egyházi hierarchiában elfoglalt helye is
azonnal kiderül; eszerint ugyanis maga a magyar katolikus egyház feje, az eszter-
gomi érsek az, aki a protestáns Bácsmegyey kérésére pártolólag támogatja egy
385
S. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. I7S0 -TÓL KB. I830-IG)

olyan , a szülőktől ellenzett házasság létrejöttét, ahol a menyasszonyt egy kateli-

kus zárdáb ól kell kihozni a vőlegény számára. Ezen a ponton a szerelmi érzéshez
való viszonyulás egy újabb, komoly társadalmi elválasztó vonalat hág át: képes
lesz meghaladni a felekezeti szembenállást is.
A levelek hónapra és napra pontos dátumának megadása szintén a konkrétság-
nak ezzel az igényével harmonizál- s mivel évszámok itt nem szerepelnek, a levél-
regény összes eseménye r áérthet ő lesz a kötet megjelenési dátumára , 1789-re.
Annál is inkább, mert így a regény cselekvénye II. József uralkodásának periódu-
sához látszik kötődni - s ez pl. kellőképpen megindokolhatja azt is, hogy a Bácsme-
gyey egyik legfőbb levelező partnerének és bizalmasának számító, "Fő-Nótáriu s"
Marosy miért tartózkodik olyan hosszasan Bécsben: mivel ez a főjegyzőség ajózse-
fi közigazgatási reform időszakára esik, az újjáalakított magyarországi vármegyék
igazgatásának problémái nem teszik valószínűtlenné ezt a távolmaradást. Kazin-
czy egyébként a levelek pontos datálásával megint eltér Kaysertől, aki a lokalizálás
mellett az időhatárok kijelölését sem végezte el.
Kazinczy regényének egyik komoly poétikai tanulsága a választott regényfor-
ma narrációs lehetőségeiben rejlik. A regény ugyanis arra épül, hogy egy központi
hős köré épülve ugyan, de egy többszálú levélváltás illúzióját kelti fel. A domináns
- bár nem kizárólagos - narrátori szólam a címszereplőnek tulajdonítható, ám a
Bácsmegyeyben folyamatosan jelen vannak más szerepl őkt ől a főhősnek címzett
levelek is. Ez azért lesz lényeges, mert így a főhős halá lát elmondó , Endrédytől
való beszámoló sem m ín ős ül előkészítetlennek, s ilyenformán a regény felül tud
kerekedni azon a komoly poétikai problémán, hogy az érzékeny levélregény
hősének bekövetkező halála nem mondható el azoknak a szubjektív közlésformák-
nak (levél, naplófeljegyzés) a segítségével, amely csupán a főhős szólamát tartal-
mazza. Ez természetesen alapvet őerr Kayser narratológiai újítása , s már csupán
emiatt sem érvényes az, a magyar irodalomtörténeti szakirodalomban ismétlő­
dően hangoztatott vélekedés, miszerint Kazinczy egy esztétikailag alacsonyrendű
Werther-utánzat átültetésére vállalkozott volna: a neoklasszicizmus újabb német
szakirodalma Kayser regén yét már a Goethe megteremtette regénytípus egyik
önálló és poétikailag figyelemre méltó variációjaként értelmezte (Gerhard Sauder
utószavát lásd KAYSER, Albrecht Christoph 1990: 84-89).
A regény narrátori szólam a mindazonáltal mégiscsak a címszereplő köré ren-
dezhető el, s ilyen módon az ő érzése iről és reakcióiról tájékoztat. Arról a lányról,
aki kezdetben Bácsmegyey jövendőbelije, aztán pedig Bácsmegyey barátjának,
Szentpéterynek a menyasszonya , majd felesége lesz, nem tesz lehetővé belső ,
tudatkövető narrációt. Kizárólag a Surányi Mantziról kialakított, Bácsmegyey
szubjektív észleleteit és minősítéseit rögzítő ítéletekkel szembesülhetünk, ezáltal
pedig a lány viselkedésének belső motívumai maradnak rejtve. A regény narrá-
ciós technikájának következtében ugyanis látványosan hiányoznak aMantzitól
386
 5.4 . A PRÓZAEPIKA

származó levelek. Ilyenformán az a pszichológiai igény, amely Bácsmegyeyre

sz űkített formában oly meghatározónak mutatkozik, egyáltalán nem m űk ödik
Mantzi esetében. Így áll elő a regény legnagyobb feszültsége: Mantzi viselkedé-
se értelmezhetetlennek, szeszélyesnek, sőt morálisan elítélendőnek mutatkozik,
miközben Bácsmegyey narrátori szólama folyamatosan felmenteni igyekszik a
lányt. Mindazonáltal ilyenformán megmagyarázatlan marad, hogy Bácsmegyey
korábbi, a regényben nem ábrázolt kapcsolata Mantzival valóban harmonikus és
kölcsönös szerelmen alapuló volt-e, valamint hogy a lány miféleképpen nem veszi
észre Bácsmegyey szenvedését, s miért kényszeríti a férfit olyan szituációkba (az
álarcosbálon való megjelenés, amikor is Mantzi mellett rabszolgának öltözik, va-
lamint az esküvő , ahol tanúként kell részt vennie) , amelyek a főhőst újra és újra
szembesítik szerelme reménytelen mivoltával. Mindez azáltal is igen talányos ma-
rad a regényben, hogy Bácsmegyey sorsa annak demonstrálásaképpen is felfogha-
tó, hogy a szerelem érzése csak egyszer és csak egy személy iránt élhető át: hiszen
hiába mutatkoznék racionálisnak, hogy a főhős tudomásul vegye a Mantzival való
szerelem végét, s keressen más , méltó társat magának, erre Bácsmegyey képtelen-
nek bizonyul. Annak ellenére egyébként, hogy Tornán a grófkisasszony finoman
ábrázolt, részvéten és szánakozáson alapuló vonzalma Bácsmegyey iránt könnyen
lehet őv é tehetné akár egy házasság létrejöttét is. Az érzelmekhez való hasonló vi-
szonyulást mutat a többi szerepl ő kapcsán is a regény: két másik párnak (Bácsme-
gyey húgának és Marosynak, vagy éppen a B ácsrnegyeyt ől támogatott Jászainak
és kedvesének) a szerelme szintén ilyen karakter ű, s nélkülözi azt az érzelmi vég-
letességet, amelyet Bácsmegyey elhagyatottsága miatt végigszenved. A regényben
ilyenformán Mantzi marad az egyetlen kívétel , aki elhagyja az őt - a Bácsmegyey
narrátori szólamából kítetsz ően - őrülten és feltétel nélkül szeret ő férfit, s hajlan-
dó lesz férjhez menni egy másikhoz. Ez az eltérés a szerelem érzését egyetlenként
megélni képes emberi lélek antropológiai állandójától nyugtalanító s megoldatlan
elem marad a regényben: hiszen vagy Mantzira is érvényes mindaz, ami a m ű töb-
bi szereplőjére , ez esetben viszont ő nem lehetett szerelmes Bácsmegyeybe - hiába
is gondolta ezt öncsaló módon másként a főhős -, vagy pedig teljes mértékben
méltatlan arra a szerelemre és tiszteletre, amellyel Bácsmegye y övezi, hiszen ér-
zelmileg és morálisan is árulónak tekinthető.
Ez a dilemma nem oldódik fel a regényben: az a hosszú és ezért kissé arányta-
lannak min ős íthet ő fejtegetés, amelyet erről a tárgyról, azaz Mantzi viselkedésé-
ről a főhős Bécsben az ifjú báró R.. .-rel folytat, erről a kompozíciós nehézségről
tanúskodik. Sokatmondó, hogy Kazinczy éppen ezen a ponton érezhette a legin-
kább megoldatlannak a regényt: amikor az 1814-es, második kiadás számára át-
dolgozta a szöveget, Manci - ebben a kiadásban már más néven: Nincsi -lélektani
motiváltságát kívánta elmélyíteni (a két változat poétikai eltéréseirőllásd N ÉMEDI
Lajosné 1967). Ezt azonban nem tudta megtenni az adott regénytípus keretei
387
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜ LÉS ÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB. 1830-IG)

között: az egynézőpontúság nem bővíthető úgy, hogy megmaradjon az érzékeny

levélregény követett m űfaji eszménye is. Ezért Kazinczy nem talált más módot,
mint hogy epilógusként a regény végére illesztette az ifjú nő történetváltozatát
- ám ezzel utólagosan olyan mértékben értelmezte át Bácsmegyey viselkedését
is, hogy az önmagában, saját viszonylatai között még következetesnek tűnő ér-
tékrend őrültségnek min ős űlt, Ezzel a megoldással pedig a regény 1789-es vál-
tozatának törékeny egyensúlya végleg felborult. Kazinczy ezen kései átdolgozása
- poétikai szempontból- azért árulkodó, mert világossá teszi a Werther paradig-
májában megvalósuló regényszerkezet lehetőségeit: a nézőpontok virtuális sok-
félesége nem párosítható össze a szubjektív közlésformák ökonómiájára épülő re-
génytípussal. Ezen a ponton Kazinczy sem tudott segíteni azon, amit az alapul vett
Kayser-regény megoldatlanul hagyott. A Bácsmegyey kissé széteső mivolta nyilván
nem független attól, hogy Kazinczy - egyébként rendkívül nagyvonalúan és szé-
pen - beleépítette a regénybe a hősök társadalmi környezetének korjelző elemeit;
a magyar irodalom másik reprezentatív érzékeny levélregénye, a Fanni hagyomá-
nyai ennél jóval sz űkebb területetjelölvén ki magának, el tudta kerülni a poétikai
megformálás tagadhatatlan felbomlásának a lehet őségét - igaz, annak árán, hogy
sokkal egyszínűbb maradt.

5-4.5.2. Fanni hagyományai

A Fanni hagyományai cím ű regény (1794-1795) eredeti megjelenése sajátos mó-

don befolyásolta a mű hatástörténetét. A szöveg ugyanis az Uránia cím ű folyóirat
három számában, folytatásokban látott napvilágot, 169 úgy, hogy a három folytatást
nem kötötte össze azonos cím, s ami még fontosabb, szerző í név sem volt a regény-
hez hozzárendelve, ilyenformán - szemben Kazinczy művével - a szerzőség kér-
dése, mondhatni, hiánya poétikai funkcióban volt beépítve a szövegbe. Az Uránia
közlése ugyanis azt a látszatot kívánta elmélyíteni, hogy a mű alanyi hitellel ren-
delkezik, s szerzőjeként valóban egy korán elhunyt, Fanni new lányt tisztelhetünk.
Tanulságos, hogy ez a paratextusokkal is elmélyített benyomás hosszú évtizedekre
képes volt meghatározni a szöveg befogadását, s ilyen módon Fanni szerzői mivol-
tának, írónői szerepének a története is megragadható még a 19. század közepéig.
Amikor Toldy Ferenc 1843-ban egy, a Kisfaludy Társaságban tartott előadásában
Kármán Józsefet felfedezte és íróként beiktatta a magyar irodalom kánonjába, az
ehhez kapcsolódó szövegkiadásban gyökeresen új helyzetet teremtett. Nem első­
sorban Fanni szerzőí szerepének lecserélésével, mert ezzel Toldy következetesen

169 Szövegét lásd a folyóirat kritika i kiadásában: Elsőfolyóirataink: Uránia. Szerk. Szilágyi Márton .

Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999 (Csokonai Könyvtár: Források, 6) , 68-71, 179-191, 260-280.
388
 5 .4 . A PRÓZA EPIKA

még nem számolt le, hanem inkább azzal, hogy a tőle gondozott edícióban meg -
teremtette a Fanni hagyományai regényként való olvasásának lehetőségét, mivel
kiemelte a folyóirat szövegkörnyezetéből és egységes szöveggé illesztette össze,
amelyet egységes címmel látott el. S végső soron persze Toldy gesztusa alapozta
meg azt az irodalomtörténeti hagyományt is, amely a regény szerzőjekéntKármán
Józsefet határozta meg.
A regény az érzékeny levélregény konvencionális történetsablonját követi - a
szüzsé szerint egy fiatal lány szerelemre lobbanása, majd a beteljesületlenség vagy
a csalódás miatt bekövetkező halála alkotja a tárgyát - , ám sem a paratextusok
nem hívják fel a figyelmet közvetlen világirodalmi el ők épre, sem a filológiai ku-
tatásnak nem sikerült a regény forrását megtalálnia. Ez a tényező igencsak meg-
növelte a regény jelent ős ég ét a magyar irodalomtörténet-írásban, hiszen ilyenfor-
mán eredetinek tételez ődőtt a szöveg. Mindazonáltal a szenved ő, érzékeny lélek
ábrázolásának újszerúsége a magyar irodalomban nem ennek a regénynek tulaj-
donítható, inkább a regénytípus poétikai lehetőségeinek sikeres kihasználása ér-
demel figyelmet.
A regény három fiktív bevezetéssel rendelkezik. Az első ("Eggy Szó az Olva-
sóhoz") szerkesztői előszóként tünteti föl magát, s ilyen módon kizárólag az
Uránia-béli közlésre vonatkoztatva értelmezhető utalásokat tartalmaz. Ez a szö-
vegrész a rn űfajelméleti-po étikaí általánosítás feladatát is hivatva van elvégezni,
legalábbis annyiban, hogy az ezután következő részt a biográfia műfajába illeszti ,
s ezzel a lehetséges olvasatot alapvetőerr nem fikciós, hanem életrajzi, mondhat-
ni, történeti hitelre számot tartó referenciák fenntartásával kivánja befolyásolni.
Emellett Fanni sorsát a heroizmus történeti példáihoz m éri, ami két szempontból
is figyelemre méltó: egyfelől ugyanis a hétköznapi élet példája m ér ődik hozzá a
történelmet alakitó, kivételes személyiségekhez, másfelől pedig egy női, ráadásul
még a házasságkötés előtt megszakadt életpálya minősül heroikusnak. A második
bevezetés ("Fanni. Az Uránia' Szerzőinek Bóldogságot!") szerepe ennél sz űkebb
körű, s más narrátort is képez meg: Fanni regénybeli szerelmesének, T-ai Józsi szó-
lamaként fogható fel, bár ez nem válik kifejtetté a szövegben. Ennek az egységnek
a poétikai funkciója abban ragadható meg , hogy itt küls ő nézőpontból vázoltatik
fel az az életsors, amelyet a naplójegyzetek eleve csak szubjektivizálva fogalmaz-
hatnak meg. Ez a rész végzi el a halál bekövetkeztének leírását; a választott narrá-
ciós technika ezt ugyanis nem tenné lehet öv é, hiszen itt - szemben a Bácsmegyey-
vel- nincsenek egyéb szólamok Fanni én kivül, s a halál nem ábrázolható ebben a
poétikai keretben egyes szám első személyben. A harmadik bevezetés ("Az Uránia'
Szerz őinek Bóldogságot!") azon a szövegegységen belül helyezkedik el, amelynek
a címe Toldy kiadásában az egész kisregény címévé ernel őd őrt (Fanni' hagyomány-
nyai), s ez kapcsolódik a legkövetlenebbül Fanni fiktív följegyzéseihez, noha attól
világosan eltérő szólama van: ugyancsak felfogható T-ai szövegeként. Ez a rész
389
5 . Az IRODALOM INTÉZM ÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. I750-TÓL KB. I830-1G)

immár kifejezetten a "hagyományokra", azaz Fanni hátrahagyott gondolataira ref-

lektál lírai módon. Kimondatik itt a "hagyományok" szent volta, ami az életsors
szakralizált, újszövetségi allúziókkalleírt halálba érését készíti elő. Fontos utalást
hordoz a következő mondat is: "El-szakadozott Töredékek, apró Gondolatok - de
a' mellyekb ől eggy szép Egészet öszverakhat a' - Gondolkozó." (179 .) Itt ugyanis a
kihagyásos, asszociatív szövegkapcsolódásokat alkalmazó szerkesztés előkészíté­
se történik meg, annak egyértelműjelzésével, hogy a szöveg deklaráltan nincsen
teljes mértékben uralva, s a történet csakis a befogadó révén teljesedhet ki.
A regény legnagyobb terjedelmű egysége, a voltaképpeni főrész Fanni napló-
jegyzeteit és leveleit tartalmazza (ám a neki írt válaszokat már nem), tehát egy-
ségesen a hősnő szólama. A naplójegyzet és a levél között mindenképpen van
különbség, hiszen a levél implikálja az énen túli világ valamilyen részegységének
megszólítását, míg a napló nem feltétlenül. Mivel ebben a regényben e két köz-
lésforma keveredik, az így előálló vallomásos beszámoló nem képvisel olyan tisz-
ta m űforrnát, mint a pusztán levelekből összeálló Bácsmegyey. Ilyen értelemben
funkcionális lesz az a befogadói aktivitásra apelláló stratégia, amelyet a harmadik
bevezetés fejt ki: hiszen ezek szerint hiányzik Fanni feljegyzéseiből az írói megmu-
tatkozás mint szerep, s nincsenek meg azok a szöveget strukturáló, előzetes műfaji
sémák sem , amelyekhez mérten a szöveg meg ítélend ő. A "hagyományok" privát-
nak bizonyuló jellege a hétköznapiságra építő írói eszközökkel ily módon keltheti
a hitelesség benyomását.
Fanni naplójegyzeteinek első mozzanata az, hogy "kilopja" magát a vetemé-
nyes- és a gyümölcsöskert közé , a lugasba. Az - igaz, domesztikált és kicsinyített-
természet közegébe való elhelyezkedés teszi lehetővé a vallomások megindulását,
annak megfogalmazását, hogy a hősnő egy olyan hiánnyal küszködik, amelynek
megnevezésére nem képes, ezért önmagát kénytelen a hiány tükrében szeml él-
ni. A megfogalmazhatatlannal való szembesülés éppen ezért nem kizárólag a sze-
retett családtagok (az anya és a testvérbáty) elvesztése miatti fájdalom, hanem
legalább ennyire az önismeret hiánya is. Fanni ekkor még előtte van egy olyan él-
ménynek, amely számára sorsfordítónak mutatkozik - az önmagával való számve-
téshez segíti hozzá a találkozás báró L-nével. Az özvegy báróné jelentősége abban
áll, hogy meghitt, bizalmas barátnőként - mondhatni, az egyetlen ilyenként - ő
indukálja Fanniban a szerelem érzését, a korábban iránytalannak látszó, az emlé-
kezetnek alávetett vágyakozásban ő mutatja ki a szerelemnek mint érzelmi reakci-
ónak az eredendő meglétét. Amikor saját életsorsát (boldog szerelmi házasságát,
majd özvegyen maradását) elmeséli Fanninak, élettörténete ennek példázataként
is felfogható. Legalábbis Fanni a leginkább ezt hallja a báróné szavaiból- s ilyen-
formán nem rezonál azokra az elemekre, amelyek a házasságba torkolló szerelem
törékenységét és lehetséges veszélyeztetettségét is érzékeltetik -, hiszen az érzés
"mennyei" volta nem esik messze saját, korábban reflektálatlanullétezőérzelmi
390
 5.4. A PRÓZAEPIKA

beállítottságától. A báróné nemcsak fontosabbnak nevezi a szerelem intenzitását,

mint az időtartamát, hanem implicite azt is állítja, hogy a szerelem nem a házas-
ságért van. A szerelem tárgya pedig eleve idealitás, s a szerelemre való hajlam is
független valamely konkrét személy megismer és ét ől. A báróné ezért szinte bele-
szuggerálja Fanniba, hogy első nyilvános társasági megmutatkozásáról, abálról
szerelmesen térjen vissza: "Keressen és fel-találja! Isten hozzál (meg-tsókolva és
tréfás Fenyegetéssel) Meg-haragszom kedves Fannim! ha Szívét épen haza nem
hozza." (189.) Mindezek alapján a bálban Fanni szerelemre lobbanása csak látszó-
lag következik be első látásra: a megpillantott T-ai Józsi nem kiváltója a rajongás-
nak, hanem a férfi csak tárgya lesz annak az érzelemnek, amely Fanniban a báróné
szavai nyomán nyert határozott tartalmat.
Fanni és T-ai első, a szövegben egyenes idézet formában szerepl ő párbeszéde az
átmulatott báli éjszaka végén játszódik le. A búcsúzás konkrétumai helyett a dialó-
gus a halál-feltámadás-üdvözülés metaforáit tartalmazza, nyilvánvalóan biblikus
toposzokat alkalmazván, s ezáltal már a szerelem kezdetéhez szimbolikusan a ha-
lált rendelvén hozzá:

"Mint a' Test a' Lélektől úgy esik megválnom a' Kisasszonytól" azt mondá, és a' Bánat lát-
hatóképpen festette magát kékellő magas Szemeiben.
Vidámságot vontam Ortzámra nagy Er őltetéssel, és ha szinte kelletlen is, Mosolygást húz-
tam Számra, és tréfálva azt feleltem : "Hiszi az Úr a' Feltámadást? ... "
Kevessé meghökkenve, de magát öszveszedve , 's Kezem' indúlatossan megtsókolván: "Ha
a' Kisasszony reménylenem engedi - hiszem."
Karja alá őtöttem Karomat, és barátságosan elhúztam, 's mondám: "N ki hiszen , idve-
z űl . .. Mennyünk!" (260.)

Ez a részlet a mú egyik legfontosabb motívumsorozatába illeszkedik bele. Fanni

- immár saját, s nem a bárónétól idézett - szerelemkoncepciójának kulcsmondata
("Öszveroskad ez a' Test, a' Lélek' édes Erőszakja alatt... " - 268.) szintén a test és
lélek megválásának metaforáját ismétli meg. A szerelem platonikus karakterúként
mutatkozik meg, ahogyan ezt már a báróné szerelmi útmutatásának egyik gondo-
lata (az előre kiválasztott ideálkép és a képhez hasonló valóság egymásra vonat-
koztatása) is előkészítette. Nem véletlen tehát, hogy az így felfogott szerelemnek
a vágyódás a központi kategóriája: ahogyan már Fanni regény eleji hiányérzete is
ilyen volt, maga az átélt szerelem is ezzel jellemezhető. Fanni a regény utolsó ré-
szében, már közelgő halálát érezvén, ezért is írhatja körül úgy a rá váró jövőt, hogy
voltaképpen csak megismétli a szerelem kezdetéhez tartozó, bál utáni dialógus
szemléleti magvát: "Legyen bár! Mint Vőlegénynek, úgy mégyek a' Halál' Angya-
lának elejébe. Háládással, és Öleléssel fogadom el ezt a' Szabadítót. Nem! nem az
a' rettentő Váz ez, mint a' hogy őtet nékünk festik, Eggy szép és kedves Ifjú, a' ki
barátságossan általvezet innen, a' Keservek közzúl a' Nyugodalomra." (278.)
391
5. Az IRODA LOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB . 1830-IG)

A nyíltan elhárított, középkorias halálképzet ("a' rettentő Váz") helyébe egy

humanizált halálfelfogás lép. A regény idézett szavainak legfőbb tartalmi és stilá-
ris párhuzamát Johann Gottfried Herder Paramythionjainak Kazinczy készítette,
1793-as fordításában lehet megtalálni ("III. egység, »1\Halál. Egy Beszéllgetés Lesz-
szingnek sírja mellett.e"). 170 Ez az összecsengés pedig már azt az irányt is jelezheti,
amely a test és a lélek megválását mint a szerelemre vonatkozó trópust értelmezi.
A háttérben itt a neoklasszicizmus egyik gyakori motívuma, az Ámor-Psyché-mí-
tosz húzódik meg: a test börtönében szenvedő Psychét kedvese, az isteni Ámor egy
csókkal emeli magához, s ezáltal a nő lelke - mint a gubóból szabaduló lepke- oda-
hagyja a földi rabságot és kedveséhez emelkedik. Fanni ehhez hasonló módon há-
rítja el magától a szerelem - társadalmi konvenciók szerinti - földi beteljesülését,
saját halálát ezért sem veszteségként, hanem a kiteljesedés lehetőségeként fogva
föl. Fanni szerelmének intenzitása mintegy föl is számolja önnön földi létezését.
A regény cselekvénye nagyjából egy évet fog át, s az évszakok váltakozásának
ciklikus rendje szoros összefüggésben van Fanni sorsának alakulásával. A párhu-
zamosság éppen a tél és tavasz váltásakor törik meg: amíg a természet megújul,
Fanni hanyatlani kezd. Nem véletlen, hogy Fanni halálának közeledtét olyan ter-
mészeti hasonlatokkal fejezi ki a regény, amelyek újszövetségi toposzok szabad át-
fogalmazásai: az evangéliumokkal létesített intertextuális kapcsolat ráérthet övé
teszi a szövegre a megváltás ünnepének, a húsvétnak az idejét is. Az így kitelje -
sed ő metaforikusság segíthet áthidaini azt a zökkenőt, amelyre a regény fabulája
nem ad kiel égit ő magyarázatot: nem világos ugyanis - pontosabban a Fanni néző­
pontját követő narráció felől nem látható be - , hogy T-ai, aki egyébként a Goethe
Werthere meghonosította, érzelmeinek nyílt kitörését vállaló, feminin lágyságú
férfitípushoz tartozik, miért hagyja magára Fannit, miután a szerelemvallás meg -
történtével egymáshoz tartozásuk világossá vált. T-ai és Fanni elválásáról a regény
csak korlátozott magyarázatot ad: nyilvánvaló ugyan az apa közbelépése (bár a
szerelmesek egymástól való elszakitása nem jelent sem végleges eltiltást, sem át-
hághatatlan akadályt) , nem tudhatjuk azonban meg, miért nem kereste föl T-ai
a betegeskedő Fannit. Pontosabban miért csak akkor jelent meg (a "Fanni' élete"
címú bevezető szövegrész tanúsága szerint), amikor a hősnő szubjektív észleleteit
rögzítő "hagyományok"-ban ennek már nem lehetett nyoma. A metaforaszerkezet
azonban ezen a ponton is hézagtalan: T-ai éppúgy szakad el a hősnőt ől. mint aho-
gyan korábban levált róla az édesanya és a báty emléke vagy báró L-né, aki egy idő
után kilép a cselekvényból; mindannyian - T-ai Józsi is - stációjává válnak csupán
Fanni halálban beteljesülő életének. T-ai mintegy átadja a helyét a halál angyala-

170 Kritikai kiad ása: Kazinczy Ferenc: Fordítások BessenyeitólPyrkerig: Önállóanmegjelentfordításköte-

tek. S. a. rend. Bodrogi Ferenc Máté - Borbély Szilárd. Debrecen, Debreceni Egyetem i Kiadó, 2009 (Kazin-
czy Ferenc m űvei, Második osztály: Fordít ások) . A vonatkozó rész : 260 .
392
 5.4. A PRÓZA EPIKA

nak, annak az ifjúnak, aki - Herder Paramythionjainak a tanúsága szerint - Thana-

tosz és Ámor vonásait egyesíti.

5.4.5.3. Kisfalud y Sándor: Két Szere tő Szivne k Története

Az érzékeny levélregény újabb kísérlete, Kisfaludy Sándor m űve, a Két Szerető

Szívnek Tért énete-" Kármán regényéhez képest nagyjából egy évtizeddel később,
1806--1807 fordulóján keletkezhetett, ahogyan ezt az irodalomtörténeti kuta-
tás valószín űs ítette. Egykorúan publikálatlan szövegről van szó, amelyet először
Toldy Ferenc adott csak ki 187D-1871-ben. Szemben tehát az előbb elemzett két
regénnyel, ezen szöveg igen korlátozott hatást fejthetett ki, s azt is csak későn
- jelentősége mindazonáltal mégiscsak van, hiszen az előzőektől eltérő poétikai
megoldásai az érzékeny levélregény műformájának újabb lehetőségeit mutatják.
Kisfaludy műve ugyanis egy férfi és egy nő levélváltásának korpuszára épül,
azaz két, egymásra reagáló nézőpont és modalitás ütköztetése jellemzi. A két sze-
relmes levelei pedig hézagtalanul ki is töltik a m ű keretét, sem értelmező előszó,
sem más paratextus nem kívánja befolyásolni a szöveg befogadását. Kisfaludy ezt a
sémát azzal teszi dinamikusabbá, hogy a levélváltás ok nem szabályszerűen követik
egymást, hanem a levelek megírásának és kézhezvételének némileg kiszámítha-
tatlan rendje szerint bonyolultabb egymásra utalások rajzolódnak ki a szövegben.
Ezt a jelenséget a levélregény szüzséje teszi hitelesebbé: a franciák elleni hadszín-
téren tisztként k üzd ő férfi és a dunántúli birtokon élő leány levelezése ki van szol-
gált átva a hadihelyzet meghatározta postaviszonyoknak, s az egyes levelek késése
miatti reakciók vagy éppen félreértések egy némileg szakadozott kommunikációt
rajzolnak ki. Ebben a keretben természetes módon kap helyet a szerelemvallás kü-
lönböző stációin túl a megismerkedés diszharmonikus pillanatainak visszatekintő
ábrázolása is, ráadásul a kettős nézőpont miatt két különböző beállításban is. Ez
pedig a két eltérő nemi szerep és az ezekhez hozzárendelhető mod alitás ábrázo-
lását szintén lehet övé teszi - azaz a dialogikus beszédhelyzet miatt itt nem tűnik
homogénnak a szerelemről való beszéd tónusa sem, hiszen ezen a ponton elté-
rő stiláris szintek ütköztetését végzi el a szerz ő. A korábbi magyarországi levél-
regényekhez képest ezért itt olyan változat jött létre, amely az előzőekben vázolt
narrációs megoldások fényében látszik újszerúnek: éppen a két szerelmes szóla-
mának egyenrangú exponálása révén teljesíti ki az érzékenység ábrázolásának le-
hetőségeit, nem pusztán az egyik, dominánsnak bizonyuló szereplő nézőpontján
keresztülláttatván a másik szerelmest.

171 Kritikai kiadása: Kisfaludy Sándor: Széppróza i művek. S. a. rend. Debrecz en i Attila . Debrecen, Kos-

suth Egyetemi Kiadó, 1997 (Csokonai Könyvtár: Források, l) , 119-183.

393
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYES ÜLÉSÉNEK KORA (KB . 1750-TÓL KB . 1830 -1G)

Mindez azonban azért is figyelemre méltó , mert Kisfaludy regényének a kelet-

kezéstörténetéről olyan részleteket is tudhatunk, amelyekhez hasonlót sem Kazin-
czy, sem Kármán m űve kapcsán nem ismerünk. Kisfaludy hagyatékában ugyanis
fennmaradt egy lista , amely A' változtatn i való nevek a ' Levelekben (Bodorfy Imr e,
Meződy Rózi) címet viseli (207-210.), s ebben a Két Szerető Szívnek Története hely-
és személyné v anyagának a Kisfaludy életéből ismert, valódi nevekkel való azo-
nosítása történik meg . Mivel azonban a listán a valódi nevek állnak elől, s ehhez
vannak hozzárendelve a fiktív nevek, valószínűnek látszik, hogy Kisfaludy saját,
Szegedy Rózával folytatott levélváltását használta fel a levélregény megalkotásá-
ra - persze hogy milyen mértékben ragaszkodott ezekhez a misszilisekhez, azt az
eredeti levelek híján nem lehet eldönteni. Mindazonáltal a regény számos rész-
lettel igazolható életrajzi alapozottsága - azaz pl. a Kisfaludy katonakori napló-
jával (Napló és Frantzia Fogságom) való szoros , szövegszerú kapcsolat - szintén
azt e rősíti, ho gy itt az érzékeny levélregény alanyi hitelességének olyan szintj ér ől
van szó, amel yet az előző két példánkban nem tételezhetünk föl. Kisfaludy talán
ezért törekszik éppen ellentétes megoldásra: nem erősíteni, hanem mintegy gyen-
gíteni akarja a szöveg ilyetén olvasatát a fiktív nevek beiktatásával. A Két Szerető
Szívn ek Története kéziratban maradása és kései publikálása azonban lehetetlenné
teszi , hogy ennek az írói stratégiájának az egykorú olvasatokat befolyásoló sikerét
felmérjük . hiszen nem tudhatunk arról semmit, az elmaradó egykorú befogadás
ennek következtében olvashatta volna-e másképp Bodorfy Imre és Mez ődi Líza
szerelmi románját, mint egy valódi, s a m ű megírása idején már házassághoz veze-
tő udvarlás történetét? Alighanem ezzel ajelenséggel függ össze az is, hogy miköz-
ben világirodalmi el őszöveg áthasonításáról a mú genezise kapcsán nem beszélhe-
tünk -legalábbis nem abban az értelemben, mint a Bácsmegyeynél-, éppen itt válik
a regény szövege a legreflektáltabb módon telítetté je lzett vendégszövegekkel.
Az udvarlás k ül önb öz ő - reményteli vagy éppen elkomorodó - fázisa iban igen gya-
kori a német és francia, kisebb részben olasz vers- és prózaidézetek applikálása,
amelyek időnként több helyütt is felbukkannak, egyfajta sajátos hálózatot hozván
létre; a legfontosabb azonban Jean-Jacques Rousseau Új Heloise c ím ű regényé-
nek felidézése és kommentálása. Líza elolvasván a regényt, többször is viselkedési
mintak ént ut al Julie és Saint-Preux magatartására, a szerelemhez való viszonyára,
s ezekre a megjegyzésekre Imre is reflektál. S ehhez még az is hozzászámítandó,
hogy Líza saját maga is .rom án't-nak nevezi mindazt, ami kettejük között történik.
Ilyenformán a Két Szerető Szivn ek Története látszik a legerőteljesebb rn űfaj í refle-
xiót magába építeni a magyar érzékeny levélregények közül.
A Kisfaludy kialakította m ű forma mindazonáltal megoldhatatlannak bizonyuló
poétikai nehézségeket is mag ával hozott. A levélváltások egymásutánja igen éle-
sen vetette föl azt a kérdést, hogyan lehetséges mindezek után a m ű lezárása, mi az
a cél, amely felé a két, egyenrangú főhős kapcsolata halad. Kisfaludy ezzel a prob -
394
 5 .4 . A PRÓZAEPIKA

lémával nem is boldogult. Miközben az Imre első leveleiben fölvetett reménytelen

és viszonzatlan szerelem Líza válaszai révén viszonylag gyorsan kölcsönös von-
zalomként mutatkozott meg, s voltaképpen ilyen is maradt -leszámítván a késve
érkező levelek miatti kétségbeesések és szemrehányások sorát, valamint az Imrét
fenyegető életveszély miatti aggodalmat - , semmi olyan mozzanat nem látszott
fölbukkanni, amely ezt a bimbózó szerelmet alapvetően veszélyeztetné. Az ér-
zékeny levélregény egyik legnagyobb önellentmondásához talán éppen a regény
életrajzi alapozottsága vezetett el: fölrajzoltatott egy boldog, házassághoz vezető
érzékeny regény sémája, ahelyett, hogy az érzelmek okozta pusztulás valamilyen
változata valósulhatott volna meg . Nem csodálható, hogy Kisfaludy végső soron
mintha félbe hagyta volna a regényét: a m ű utolsó egysége ugyanis semmiképpen
nem z árja le a szöveget, sem a szüzsé, sem a motivikus összefüggések szintjén. Kis-
faludy ebben a prózaepikai m űv ében nem tudta megtalálni azt a megoldást, amely-
lyel a boldogtalanság állapotához hozzárendelhetőműfaji keretet összepárosítja a
boldogság beköszöntével. Aligha véletlen, hogy ezt a komoly újítást egy másik, s
immáron verses műfajban végezte el: legnagyobb sikerű műve, az 1801-es Kesergő
szerelembővítésével kialakított, 1807 -ben kiadottHim.fYszerelmei című verseskötete
- amely feltehetőleg a Két Szerető Szívnek Történetével párhuzamosan vagy ahhoz
időben igen közel keletkezett - ezzel a poétikai nehézséggel nézett szembe, s erre
kínált meggyőző, s igen nagy hatásúnak bizonyuló megoldást (lásd 340-342. o.).
S ez a jelenség azt is mutatja, hogy az érzékeny levélregény alapvető szemléleti és
poétikai kérdéseinek újragondolása már részben ki is vezet a 19. század elején a
prózaepika műfajából, sajátos áthatásokat téve lehet őv é regény és epikus szálat is
tartalmazó versciklus között.

5.4.6. Egy áltörténelmi történelmi regény (Dugonics András: Etelka)

Dugonics hatalmas életművét nem könnyű egységes rendbe foglalni , még akkor
sem, ha - mondjuk - az eredeti tudományos ambíciója szerint matematikusnak
számító szerző matematikai tárgyú munkáitól az egyszerűség kedvéért eltekin-
tünk. A feladatot az is nehezíti, hogy a m űvek egy része mindmáig kéziratban
van , más részének pedig - első megjelenése óta - semmiféle újrakiadása nincs.
A legfőbb probléma azonban az, hogy igen nagy a kísértés k ül önb öz ő tematikájú
,s a fikcionalitás eltérő szintjét képviselő szövegeket úgy egybeolvasni , mintha egy
egységes gondolati rendszer elemeit illesztenénk egymás mellé . Dugonics eseté-
ben erre azért is lehetünk hajlamosak, mert kül önb öz ő m űvei egy igen komoly
gondolati erőfeszítéssel létrehozott ősmagyar mitológia elemeiként is felfoghatók
(erről lásd KERÉNYI Ferenc 2004). Ennek a mítoszteremtő kísérletnek a legfontosabb
centruma azonban bizonyosan a szerző legfontosabb regénye, az Etelka, amelyet
395
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYHSÜLÉSÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB. 1830-IG)

Dugonics folyamatosan továbbírt. Részben úgy, hogy az első 1786-os kiadás után
életében még kétszer kiadta (1791-ben és 180S-ben), ám mindkét kiadást módo-
sította kisebb-nagyobb mértékben az előzőhöz képest, részben pedig úgy, hogy a
regény szüzséjét időben s térben továbbírta, s nem is kizárólag prózában, hiszen
drámákat is alkotott az itt szerepl ő hósök további életéről. Ez a gesztus is azzal
függ azonban össze, hogy Dugonics tisztában volt vele: legnagyobb hatású irodal-
mi m űve az Etelka. 172 Dugonics életművének két sűrűsödés i pontja szempontjából
is az: egyrészt az eposziság megvalósításának poétikai kísérleteként (erre ugyanis
latinul éppúgy, mint magyarul Dugonics többször kísérletet tett - erről bóvebben
lásd SzöRÉNYI László 1996), másrészt pedig a történelem iránti érdekl őd ést a ma-
gyarság eredetére szűkítő beállítódás miatt.
Dugonics az Etelkában egymásra vonatkoztatott két, korábbról már jól ismert
tradíciót, vagyis a honfoglalást a heroikus barokk regény látens eposziságában
örökítette meg. Hiszen míg 1786-os, az Etelka megjelenése előtti, Kovachich
Márton Györgyhöz intézett levelében Dugonics az akkor már elkészült regényre
az .Epopeam Hungarice Concinnatam" kifejezést alkalmazta, azaz a m űvet ma-
gyar eposzként határozta meg, 173 1791-ben maga említette az Etelkajelentőségé­
ről szólván, az eposzi előzmények mellett a prózaepikára hagyományosan, a múfaj
antik előzményeire utaló módon alkalmazott "római mesék" kategóriáját is ("ritu
fabularum Romanensium feliciter deducta").'?" Ez a két megjegyzés műfajelméleti
szempontból tudatosnak mutatja a szerz őt, hiszen pontosan azt a két, műfaji ka-
tegóriát emelte ki, amelynek a 18. századi magyar regény poétikai meghatározása
szempontjából kulcsszerepe volt. Az 1786-os említés egy látens, ám tudatosan vál-
lalt eposziságot tartott fontosnak hangsúlyozni, azaz Dugonics nyilván a folyto-
nosságot kívánta fölerősíteni az Etelkát megelőző munkáinak (mint pl. a Trója' ve-
szedelme. .. című verses rn űvének) klasszikus eposzi témája s poétikája, valamint a
magyar honfoglalást utáni időszakot tárgyazó m űve között. Ilyenformán az Etelka
műfaji eredeteként azonosítható barokk heroikus regény - prózai formája ellenére
is - beilleszthető lett az eposz tágan felfogott kategóriájába.
A regény egyik szembesz ök é jellegzetessége az, hogy a főszöveget terjedelmes
lábjegyzetek kísérik, amelyek az említett események, személyek, helyszínek kap-
csán történeti és forráskritikai kommentárokat tartalmaznak. Ezek a glosszák fel-
foghatók a klasszikus eposzok kommentárjainak imitációiként, vagyis ez az eljárás
mintha a m ű klasszifikálásának a gesztusa lenne. A szerz ő azonban nem bízta a

172 A mú 1791-es változatának kritikai kiadása: Dugonics András : Etelka. S. a. rend . Penke Olga. Deb-
recen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002 (Csokonai Könyvtár: Források, 8).
173 A levél megjelent: Szilágyi Márton: Dugonics András ismeretlen önéletrajza 1786-001. Irodalom-

történetiKözlemények, 1997 , 394-399.

"4 DugonícsAndrásföljegyzéseí. [Kiad. ifj. Szinnye i József] Bp., Franklin-Társulat, 1883 (Olcsó Könyv-
tár, 162), 102-103.
396
 5 .4. A PRÓZAEPIKA

fönntartó tradícióra a regény kommentálását, hanem ezt a feladatot maga végezte

el, ráadásul a mű közrebocsátásával egy időben. Ilyen módon egyébként a rnűfaj ­
választás következtében előállott fikcionáltságot is igyekezett a história non-fiction
jellegével ellensúlyozni, éppen a vállalt ideológiai sugallat (a magyar honfoglalás,
az államalapítás korai szakasza tematikájában eleve benne rejtező, a nemzet ere-
detét firtató szándék) fontossága miatt. Ezáltal ugyanis a cselekvény költött, művi
mivolta ellenpontozódhatott a történetírás adta hitelességgel, tehát a megjelení-
tett korszakról adott vízió nem minősült kitaláltnak. Sokatmondó, hogy a regény
három, Dugonics életében megjelent kiadásában a leginkább a jegyzetek térnek
el egymástól, s nem a fabuláris részek; a változtatások tendenciája - leszámítván
természetesen a stiláris módosításokat, pl. a szegedi dialektus alkalmazását a har-
madik ed ícióban - azt mutatja, hogy az író gyakorlatilag a kommentáron kívánt
módosítani, s nem a regény főszövegén.
A regény alapvetőerr a barokk kalandregény bonyodalmas, intrikustól mozga-
tott és akadályozott szerelmi történeteinek alapsémáját követi. Etelka és Etele sze-
relme elé gördülnek kül önb öz ő akadályok, s mindenféle intrikák próbálják meg-
akadályozni egybekelésüket - ám mindezek végső soron elhárulnak a szerelmesek
elől. Ezt a szerkezetet azonban az emeli ki, hogy miközben a közelmúltból bizonyos
elhallgatott titkok feltárulnak, nyilvánvalóvá válik: Etelkának és Etelének a szerel -
me nem kizárólag magánéleti téttel rendelkezik, hanem ez a vonzalom a regény
legfontosabb kollektívumának, a magyarságnak a sorsára is hatással lehet. Hiszen
Etelkáról kiderül, hogy ő nem egy magyar főember, Gyula leánya, hanem Árpád
vezér eltitkolt és elcserélt gyermeke, s ilyenformán a későbbi fejedelem, Zoltán
testvére; a rangrejtve érkező Eteléről pedig fokozatosan megtudjuk, hogy a karjeli
fejedelem fia, s ilyenformán a magyarok északon maradt törzsének jövendő ural-
kodója - azaz Dugonics regénye nagyivű regénykoncepciót telepít Sajnovics János
Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (1770) című könyvére,
amely a magyar és a lapp nyelv azonosságát állítván, a finnugor nyelvhasonlítás
egyik fontos dokumentuma. Etelka és Etele egymásra találása tehát egy önként
vállalt, hirtelen fellobbanó szerelmen keresztül a magyarság egymástól elszakadt
két törzsének dinasztikus érdekű egyesítését is jelenti.
Az Etelka regényvilágának fontos eleme a saját és az idegen oppozíciója, ám ez
a szembeállítás nem eleve adott strukturáló elv, s így nem is egyszer s minden-
korra állandónak tételezhető fogalmakat takar - különösen, ha mindezt Dugonics
teljes életműve összefüggésében vizsgáljuk. Dugonicsnál az idegenség mindig di-
namikusan, a saját (egyéni vagy közösségi jellegű) identitás megkonstruálásával
együtt tétéleződik. Vagyis Dugonics nem (talán azt is mondhatjuk a későbbi esz-
metörténeti folyamatok fényében: még nem) egy készletszerűen kezelt halmazból
válogat: műveiben mindig a kialakított viszonylatok határozzák meg azt a képet,
amely az idegenség mibenlétére, jellemzőire s értékelésére vonatkozik. Dugonics
397
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. I750-TÓL KB. I830-IG)

regényében - éppúgy, ahogy drámáiban is - elsősorban az intrikusi szerepkörben

bukkannak fel az idegenek. Ennyiben tehát erény és deklarált nemzetiség erősen
összefüggeni látszik, hiszen az Etelkában a Rókának nevezett "tót" tanácsadó sze-
mélyesíti meg az áskálódó gonoszságot (Dugonics más m űveiben ezt a szerepkört
betöltheti akár olasz, akár erdélyi szász szerepl ő is). Megjegyzendő persze, hogy
ez a gonoszság mindig megkapja a maga indoklását is: a sértett hiúság, a félté-
kenység , azaz valami emberi fogyatkozás miatt lesz ártó szándékú az intrikáló ide-
gen . Ráadásul ez az eljárás csupán következménye egy alapvető szemléleti elvnek.
Nem egy öntudatlan és öncélú etnikai identitás uralja a regény szövegét , hanem a
magyarságról és az idegenekről kialakított képet eredendően egy keresztény törté-
netfilozófiai gondolat szervezi maga köré . Dugonicsnál a nemzetek felemelkedése
és bukása Isten kifürkészhetetlen akaratának részeként jelenik meg - ilyenformán
a magyar történelem részeként felfogott hun birodalomnak a széthullása és ma-
gának Attilának a halála is ebbe a keretbe illeszkedik bele, mint ahogy a magyar
honfoglalás is része lesz ezen tervnek - ahogyan ezt Dugonics egy későbbi m űv é­
ben , a Szittyiai történetekben (1806) olvashatjuk is. Ez a felfogás azonban termé-
szetesen nemcsak a küldetés és kiválasztottság mozzanatának heurisztikus örömét
tartalmazza, hanem az Istennel szembeni alázatot is: ebből a történetfilozófiából
az is következik ugyanis, hogy szándékaink, sőt, esetleges érdemeink sem befolyá-
solhatják a pusztulás esetleges bekövetkeztét, ha Magyarországra az üdvtörténet
folyamán ugyanaz az elsüllyedés vagy széthullás várna, mint ahogyan Attila biro-
dalmára. Dugonicsnál ez a kettősség egyensúlyban látszik lenni, de sokatmondó,
hogy a Dugonicstól egyébként sokat tanuló Vörösmarty Mihály ő stö rt é neti alapo-
zottságú epikus költészetében ennek az alapgondolatnak az elégikus vagy tragikus
hangoltsága erősödött föl, hatástörténeti bizonyítékot is szolgáltatva arra, hogy
ez a vonatkozás nem volt idegen Dugonics koncepciójától sem (lásd 501-514.
o.). Hiszen az Etelkához mellékelt metszetek, amelyek az írói koncepció részét ké-
pezik, a regény egyik legfontosabb helyszínét, Világos várát romo kként jelenítik
meg,jól mutatván az enyészet munkáját: ami a regény cselekvényének idején még
a nagyság bizonyítéka, az a szöveg keletkezésének és befogadásának idejére csak
omladékként lehet jelen, s ilyenformán csak a szövegvilág mint az emlékezet fenn-
tartója garantálhatja egykori létének rekonstruálását. A romok annak bizonyíté-
kai, hogy semmi sem állandó a világon.
Ebből az egész életművön végighúzódó, üdvtörténeti alapozású történetfilozó-
fiából következik aztán az erény példáinak határozott hozzárendelése a magya-
rokhoz: ezekkel a példákkal ugyanis az engesztelés gesztusa kaphat hangsúlyt
- s ezekhez képest lehet szerepe annak, hogy a negativitást idegenek testesítik
meg, ráadásul úgy, hogy ez az idegenség mindig Istentől való távolságot is jelent.
Nem véletlen, hogy az Etelkában a kereszténység előtti magyarok hitének ábrázo-
lásakor Dugonics erőteljes keresztény szimbolika alkalmazásával fejezi ki a hon-
398
 5.4. A PRÓZAEPIKA

foglalók fogékonyságát a csak később felvett keresztségre. A regény címszereplője,

a szép szűzleány Etelka kedves bárányát áldozza föl a templom (az lsten háza)
felavatásakor, s ő mondja ki az egész nép nevében a legfőbb személy korábban
ismeretlen nevét is: a "Magyarok Istene". Ennek ellenére a magyarok nincsenek
a bűntelenség állapotában: az állhatatlanság bűne, az ingatagság bizony éppúgy
jellemző rájuk, mint számos egyéb fogyatkozás - s ezek megmutatkoznak az Árpá-
dot követő fejedelem, Zoltán természetében is, s jórészt ezek a jellemhibák teszik
lehetővé az intrikus átmeneti sikerét. Éppen ezért fontos a vezeklés és az imád-
ság állandó, hangsúlyos jelenléte az egyes szereplők viselkedésében - ennek egyik
jelzése, hogy a címszereplő magyar kisasszony keresztényi módon meg is bocsát
Rókának, aki a legtöbbet ártotta neki, Róka pedig eljuthat halála előtt a bűnbánat­
hoz, s a megtisztulás kegyelmi állapotához. Ezért válhatik egy, a cselekvény szem-
pontjából nem központi szerepl ő a kompozíciós elvek alapján kulcsfontosságú fi-
gurává: Jelek, Árpád fia, Zoltán bátyja, aki egy vadászat alkalmával eltéved egy
erdőben, s találkozván egy feszület előtt imádkozó remetével, otthagyja a világi
hívságokat, s ezzel föladja a fejedelmi cím öröklését is, maga is remete lesz, Iván
néven. A körötte feltűnő életszentség jelei egyértelműen a magyarság bűneiért
történő vezeklés szándékára utalnak, ráadásul egy közvetlenül Árpádtól szárma-
zó utód remetévé válásával mintegy az Árpád-házi szentek elővételezése is meg-
történik, s ezzel mintegy a magyarság majdani megtérése is felsejlik. Dugonicsnál
a keresztény univerzalizmus az alapvető mozzanat: a történelem fölött uralkodó
Gondviselésbe vetett hit következetes végiggondolása nem tette lehetövé egy sta-
bil és állandó középpontnak tételezett magyar felsőbbrendűségtételezését. Ehhez
az alapgondolathoz járulnak aztán csak hozzá az "idegenek" megjelenítésének ar-
chaikus színezetű irodalmi eszközei: a nyelv, az öltözködés jóllátható jeleinek ré-
vén megjelenített másság toposzai.
Dugonics Etelkája abból a szempontból is igen komoly hatással rendelkező mű,
hogy a magyar nyelvű honfoglalási eposz 18. századi hiánya folytán átvehette ennek
az .akkor olyannyira fontosnak gondolt műfajnak reprezentatív helyét . Múltszem-
léletének reflektálatlansága és nem eposzi jellegű, hanem inkább a barokk regény
poétikai felépítését követő jellege azonban nem tudta állandósítani ezt a helyét: az,
hogy Dugonics halála után egyszer sem adták ki újra a 19. században (új kiadása
csak 2üü2-ben látott napvilágot), jól mutatja esztétikai hatásának csökkenő erejét.

5.4.7. A magyar történeti elbeszélés korai példái

A magyar történelem ábrázolása kapcsán Dugonics abban is igen komoly tradíciót

teremtett, hogy nála a némileg díszletszerűen kezelt történeti háttér egy szerelmi
történet bonyodalmait látszik hitelesíteni. Ebben az összefüggésben lehetnek igen
399
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750 -TÓL KB. I830-IG)

tanulságosak az 1790-es évek azon rövid, töredékben maradt kísérletei, amelyek

a történelem ilyen értelmú tematizálása révén kapcsolódhatnak a magyar próza-
epika ezen folyamataihoz.
Szentjóbi Szabó László Első Mária' magyar királynak élete címú történeti el-
beszélésének két, elkészült folytatása a Magyar Museum folyóiratban jelent meg
1792-ben.175 Szentjóbi Szabó nagyívú regénytöredéke I. Lajos lányának, Máriá-
nak és jövendőbelijének, Zsigmondnak a megismerkedését állítja a középpontba,
s határozottan, jó írói érzékkel teremti meg a lappangó szerelmi konfliktust:
Mária és legjobb barátnője , a nagyszombati ursulita apácáknál vele együtt nevel-
kedő Czílei Borbála észrevétlenül szerelmi riválisok lesznek, miközben a dinaszti-
kus házasságra felkészített Zsigmond királyi jegyese helyett inkább az elevenebb
Borbála iránt látszik érdekl ődést mutatni. A lélektanilag jól felépített - bár némi
anakronizmus árán megteremtett - szituáció magában hordozza a későbbi konf-
liktusok és esetleges intrikák lehet ős égét. A mú abból a szempontból is figyelemre
méltó, hogy Szentjóbi Szabó I. Lajos uralkodásának idejét választja témául, s a
korszakot mint a magyar történelem fénykorát írja le: ezzel jelentősen tágítja az
írói ábrázolásra méltónak ítélt történeti periódusok körét, s a honfoglalás mellé
ezáltal- igen nagy, egészen Arany János Toldi-trilógiájáig elérő hagyomány el-
indítójaként - felkerül az Anjou-korszak is a nemzeti történelem reprezentatív pe-
riódusaként. Szentjóbi Szabó töredékében nincs nyoma a történelem áthallásos,
parabolaszerű ábrázolásának sem: az átélhető konfliktusokkaljellemzett történeti
szereplők megőrzik ugyan a régmúlt időkhöz k ötődő történeti sajátszerúségüket,
ám körültekintő jellemzésük révén nem válnak megérthetetlen furcsasággá sem.
Mindezt Szentjóbi Szabó alapvet ően a leírások és a jelenetezés révén valósítja
meg, múvében nincsen egyetlen egyenes idézet formájában szerepl ő citátum vagy
dialógus sem . A regénytöredék egészében már igen közel van a 19. századi magyar
történeti regény technikájához.
A - Fanni hagyományaihoz hasonlóan - Toldy Ferenc óta hagyományosan Kár-
mán Józsefnek tulajdonított A' Fejveszteség címú szöveg az Uránia címú folyóirat
első kötetében jelent meg 1794-ben.176 Ez is éppúgy névtelenül látott napvilágot,
mint a folyóirat egyéb írásainak döntő többsége, szerz ősége ezért némileg bizony-
talan. A szöveg alcíme a következő: Egy hazai dramatizált Történet.A' Fejveszteség
megítélését és értelmezését nagyban megnehezíti - éppúgy, ahogyan Szentjóbiét
is -, hogy töredékben maradt: az első közlemény végén a folytatás ígérete szerepel,
ám a folyóirat két további számában a folytatásnak nincs nyoma. Az alcím mind-
azonáltal műfajtörténeti szempontból igen tanulságos problémát tesz láthatóvá.

175 Szövegét lásd a folyóirat kritikai kiadásában: Elsó folyóirataink: Magyar Museum: l. Szöveg. S. a.
rend . Debreczeni Attila. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 (Csokonai Könyvtár: Források, 11),
348- 353, 400-405.
176 A múvet lásd a folyóirat kritikai kiadásában: Elsófolyóirataink: Uránia, i. m., 72-83 .
400
 5 .4. A PRÓZAEPIKA

Szemben ugyanis Szentjóbi Szabó elbesz él ői technikájával, Kárm án erőteljesen a

dialógusokra építi rá epikus szövegét. A mú alcímében használt kifejezés igencsak
emlékeztet arra a goethei terminusra, amellyel az író az Urgoetz-öt határozta meg
("Geschichte, dramatisiert"). IlyenformánA' Fejveszteség ugyanabba a múfaji tradí-
cióba látszik elhelyezkedni, amelyet a 18. századi német irodalomban több helyütt
is, így Goethénél is azonosítani lehet: a Dialogromanról, azaz a dialógusregényről
van itt ugyanis szó. Egy olyan múfajról tehát, amely a drámai és prózai múformák
között elhelyezkedő epikai forma, ahol a történetszövés során felbukkanó dialó-
gusok a drámákban jelzett módon kerülnek elő, pusztán a párbeszédes formák
tördelését követve . A korabeli poétikai gondolkodásban rögzített kritériumokkal
rendelkező regénytípus ekkortájt hiányozni látszik a magyar irodalomból - erre
nézvést tanulságos, hogy Schedius Lajos 1801-1802-es latin nyeívű esztétikai elő­
adásaiban jelezte ugyan a múfaj létét, ám teljesen megvalósított magyar példákat
erre nem nagyon tudott felsorakoztatni (SZIlÁGYI Márton 1998: 280-281). Az Urá-
nia szövege tehát egy új, köztes múfaj meghonosítási kisérletének tűnik.
Ebben a töredékben egy, a Hunyadi-korba helyezett történet látszik kibontakozni
(egyhelyütt arról értesülünk, hogy éppen ekkor zajlik Nándorfehérvár ostroma), s
az is megítélhető, hogy itt is komoly szerephez jutott volna a már ekkor feltűnő intri-
kus figura, Betétsi Gábor, aki urának szeretné megszerezni a másba szerelmes fiatal
leányt, Bebek Fruzinát, elválasztván őt szerelmétől, Szent-Andrási Menyhárttól.
Figyelemre méltó a kiválasztott történelmi korszak is: a 19. századi, sőt a 20. száza-
di magyar irodalom (az epika és a dráma) is többször fordul majd a Hunyadi család
korszakához, illetve a későbbi hódoltság időszakához, egy olyan ábrázolási tradíció
újragondolása reményében, amely a heroikus eszmények felvillantását éppúgy le-
her övé teheti, mint ahogy az irányát vesztett és kiszámíthatatlan történelem moz-
gatórugóinak az ábrázolását. A Kármánnak tulajdonított szöveg - befejezetlensége
miatt - éppen ebből a szempontból megítélhetetlen; de kezdeményezésként (m űfa­
jilag éppúgy, mint tárgytörténetileg) így is figyelemre méltó kísérlet.

5.4.8. Az elbeszélésfüzér mint nagyepikai forma

(Gaal György: A' tudós palótz avagy Furkáts Tamásnak Mónosbélbe lakó
sógor-urához irtt levelei)

Gaal György nagy terjedelrnű elbesz élésfüz ére'? a bécsi német nyelvű irodalom át-
hasonításának kísérlete - mint ahogy egyébként Gaal egész munkássága is, amely-
ben német és magyar irodalmi tevékenység éppúgy található, mint a magyar iroda-

177 [Gaal György]: N tudós palótz avagy Furkáts Tamásnak Mónosbélbe lakó Sógor-urához írott leve-
lei, 1-6. kötet . Buda , Konrád ÁdolfHartl ében , 1803-1 804 .
401
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. I750-TÓL KB. 1830-IG)

lom bizonyos alkotásainak (pl. Kisfaludy Károly drámáinak) németre való fordítá-
sa, ebben a komparatív keretben értelmezhető. Mivel magán a megjelent könyvön
erre semmi sem utal, az irodalomtörténeti kutatásé az érdem annak tisztázásában,
hogy Gaal a sikeres bécsi író, Joseph Richter Briefe eines Eipeldauers cím ű prózai
m űv ének átültetésére vállalkozott. Gaal1803-1804-ben összesen hat füzetnyi le-
velet írt meg, amelyet Hartleben a szerző nevének feltüntetése nélkül ki is adott; s
miután Gaal, aki az Esterházy család szolgálatában állt, 1804-ben Kismartonba köl-
tözvén, fölhagyott a vállalkozással, a nyomdász-kiadó Verseghy Ferencet kérte föl a
folytatás ra - ám Verseghy már nem azt folytatta, amit Gaal elkezdett, hanem önálló
hőst és eltérő szituációt talált ki (Nagy nevezetü és nagy tekintetü Kolomposi Szarvas
Gergely Urnak, mostoha ükömrül kedves Uram Bátyámnak Vig Élete és nevetséges
Vélekedése~ mellyeket részént saját szájábul vagy hiteles emberektül hallottam, részént
pedig szórúl szóra közlendó irásibúl tanultam, 1804-1805) .
Gaal m űve "magyarítás": a műforma és a szemlélet honosítását végezte el. Más-
ként aligha járhatott volna el, ha a honi olvasók ízlésének meg akart felelni: hiszen
Richter példaadó m űve egy vidéki osztrák népfi bécsi élményeinek egyes szám első
személyű, a dialektus humoros hatását is fölhasználó leírása, amelyet a fikció sze-
rint a címszereplő levelek formájában fogalmaz meg, a közreadó pedig eltávolító
lábjegyzetekkel kommentál. Gaal azonban nem Bécs és az osztrák falu viszony-
latába helyezte saját leveleit, hanem - honosítván az alapötletet - Pest-Budát te-
kintette centrumnak, s ehhez képest határozta meg a vidékiességet. Sokatmondó
választás, hogy hősévé egy palócot avatott; ebben nem elsősorban a palóc dialek-
tusnak a többi magyar nyelvjárástól való jelentős eltérése vezette, hiszen Gaal m ű­
vében a tájnyelvi, regionális köznyelvi beszédmód nem vált a jellemzés eszközévé.
Gaal gesztusa mindazonáltal egy igen érdekes eszmetörténeti folyamat irodalmi
é rde kű állomásaként fogható föl. A palóc dialektus másságának korábbi, 18. szá-
zadi felfedezése és a köztudatba emelése ugyanis alapjául szolgált egy ő st ő rt é neti
konstrukciónak: eszerint a palócság nyelvjárása az "ősi" magyarság igazi nyelvét
őrizte volna meg. Ez a jelenség nem volt példa nélküli, hiszen alapjában ugyan-
ez a logika mutatható ki Dugonics András eljárásánál, amikor az Etelka harmadik
kiadását átírta a szegedi nyelvjárás szerint, ezzel is érzékeltetvén a történet, ősi,
honfoglalás korijellegét. Mindenesetre a palóc nyelvjárás őstörténeti magyarázat-
ként való felértékelése is több irányba vezetett: egyrészt megalapozta a palócok
tudományos (történeti, nyelvészeti, néprajzi) kutat ását , másrészt a palócok látens
ő sis é ge az eredeti magyar viselkedés és mentalitás mintájává is átértelmeződött.
(A palócság hasonló értelmezése később Lisznyai Kálmán költészetében merül
majd fel, lásd 451-452. o.) Amikor Gaal György magyar viszonylatba kívánván
helyezni a Richtertől kölcsönzött szituációt, magától értet őd őnek. azaz minden-
féle reflexió nélküli eljárásnak tekintette a mónosbéli palóc főhóssé (s egyúttal
narrátorrá) emelését, akkor a természetes értelem képviselőjévé, a magyar váro-
402
 5 .4 . A PRÓZAEPIKA

si élet ellenpontjává is éppen a palócokat avatta - ez pedig még akkor is össze-

függ az előbb vázolt folyamattal, ha magában a levelekben ennek az ő st ö rt é neti
eredetkoncepciónak nincs is túlságosan sok nyoma. Gaal láthatólag ugyan nem
terhelte meg az alapvetően humorosnak tekintett és szánt sémát többértelmű
jelentésekkel - ebből a szempontból tehát ez a m ű egyneműbb gróf Gvadányi
József valamivel korábbi, hasonló alapszerkezetű elbeszélő költeményénél, az
Egy falusi nótáriusnak budai utazása címűnél -, ám poétikailag kapcsolódik egy
olyan műfaji tradícióhoz, amely láthatóvá teheti a mű efféle hátországát. A vá-
rosi életformának a kivülálló szemével való láttatás a, amely Richternek éppúgy
kiindulása volt, mint Gaalnak, ugyanis a kulturális kódok viszonylagosságának
18. századi felismeréséhez kapcsolódik, ahogyan ezt már az államregények kap-
csán láthattuk: e század európai irodalmában ennek a relativizmusnak lehet tárgya
a voltaire-i ,jó vadember" szemszöge (A vadember) éppúgy, mint Montesquieu-nél
a Párizsba látogató perzsák nézőpontja (Perzsa levelek) . Ennek a megközelítésnek
korábbi példája Bessenyei György német nyelvű elbeszélése, az önálló kiadvány-
ként megjelent Der Amerikaner (1774), amelyben két amerikai őslakos - indián
- kerül érintkezésbe idegen kultúrákkal, s a törökökkel való találkozás szembesíti
őket a vallási fanatizmusnak a természetes értelemmel szemben álló mivoltával,
mígnem a kereszténység szelídségét megtapasztalva keresztények nem lesznek-"
Ezt a művet fordította le magyarra a fiatal Kazinczy Ferenc 1776-ban Az ameri-
kai Podotz' és Kazimir' keresztyén vallásra való meg-térése címen, s a mű ilyenfor-
mán vált ismeretessé. Akultúrák szembesítésének sajátos változataként fogható
fel Gaal György hősalkotása is. Az idegen számára ugyanis nem magától értetődő
mindaz , amit a városban tapasztal: az ő számára saját kulturális tradíciója felől az
értelmezésre nem szorulónak látszó társadalmi konvenciók tűnhetnek mulatságos
furcsaságnak, de a természetes értelemtől eltávolodott értelmetlenségnek is. En-
nek a - számos poétikai és ideológiai lehetőséget hordozó - alapsémának vannak
tragikus hangoltságú változatai is; Gaal műve azonban egyértelműen a helyzet- és
jellemkomikumból fakadó humoros lehetőségek kihasználására törekszik, s teszi
mindezt egy folytatásos regényre emlékeztető , additív szerkezet laza kompozíciója
keretében. Gaal György Furkáts Tamása, ahogyan ezt a leveleket kommentáló, má-
sodlagos narrátor megjegyzései is erősítik, inkább a balgához közelít, semmint a
bölcshöz: inkább kárvallottja a neofita hévvel másolni kivánt városi szokásoknak,
semmint higgadt kritikusa . Ennek az alapszerkezetnek a következtében viszont a
mű nem válik a falusi életforma megdicsőítésévé sem: a város, ahogy Gaal György
művében megjelenik, furcsa, de végül is elviselhető, sőt, olykor élvezhető közeg
- mint ahogy Furkáts Tamás is furcsa, de végül is szeretetre méltó figura .

178 Kritikai kiadá sa: Bessenyei György: Idegen nyelvú munkák és fordítások: 1773-1781. S. a. rend.

Kókay György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991 (Bessenyei György Összes Művei), 67-87.
403
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . 1750 eTÓL
KB . 1830-IG)

Mindazonáltal Gaal műve alapjaiban már ekkor megteremti a magyar prózában

- nyilvánvalóan bécsi előkép nyomán - azt a dichotómiát, amelyet a későbbiekben
a civilizációkritikai attitűdből táplálkozó népiesség alkalmaz ; a vidék és a város
ellentéte ugyanis egy igen nagy irodalmi tradíció elindítója. Tehát a Gvadányi-fé-
le verses epikával rokonítható beállítás, amely azonban más poétikai gyökerekből
táplálkozik, mint Gvadányinál, a szórakoztat ás céljait szolgálja ugyan, de annál
sokkal tágasabb ábrázolási lehetőségeket nyit meg.

5.5. A dráma

5.5.1. Színház és dráma

A magyar színháztörténet intézményesülésének első nagy fordulópontja az

1790-es év: október 25-én zajlott le ugyanis a karmelita kolostorból színházzá
átalakított budai Várszínházban az első, hivatásos társulattól előadott, magyar
nyelvű színielőadás (erről és alábbiakban érintett problémákról összefoglaló-
lag lásd KERÉNYI Ferenc 1990). Ezt megelőzően a 18. században a magyarországi
színjátszás egyik bázisaként a néhány arisztokrata kastélyszínház exkluzív lát-
ványosságnak szánt előadásai szolgáltak, amelyekben vagy főúri műkedvelők
játszottak, vagy fizetett alkalmazottakat is bevontak (ilyen volt pl. az Esterhá-
zyak nevezetes kismartoni és eszterházi színháza, ahol Haydn is közreműködött
udvari karmesterként és zeneszerzőként) . Tömeghatása és irodalmi jelentősége
szempontjából is jóval lényegesebb volt azonban az iskolai színjátszás. Ez utóbbi
a különböző felekezetek gimnáziumaihoz kötődött, s itt a képzés részeként mu-
tattak be a tanulóifjúság közreműködésével különböző, az iskola tanáraitól for-
dított, kompilált vagy írott darabokat - latin, német vagy akár magyar nyelven.
A katolikus gimnáziumok ebből a szempontból komoly kulturális aktivitással
működtek, s az egyes szerzetesrendek fenntartotta iskolák eltérő sajátosságokat
mutató repertoárt alakítottak ki. A szeenikai megoldások és a bemutatott dara-
bok száma szerint is a jezsuiták gimnáziumai voltak legfontosabbak - természe-
tesen ez csak a rend 1773-as feloszlatásig érvényes. A piarista, pálos, minorita is-
kolai színjátszás sem elhanyagolható jelentőségű - a ferenceseknél, pl. az erdélyi
Csíksomlyón a húsvéti misztériumjátékok jelentettek nagy hagyományt. A pro-
testáns kollégiumok esetében az evangélikusoknál és az unitáriusoknál (ez utób-
biaknál persze Erdélyben) született számos drámaszöveg - a reformátusoknál,
az 1562. évi Debreceni Hitvallásnak a színjátékokat elítélő állásfoglalása miatt,
csak a 17. század második felétől bukkant fel az iskolai színjáték, s a 18. század
végéig fokozatosan nőtt a darabok és az előadások száma, s a század k özep ét ől
404
 5.5. A DRÁMA

ezek már magyar nyelven zajlottak. A 18. században ilyenformán létrejött, ha -

talmas szövegkorpusz néhány darabja átkerült a már hivatásos színtársulatok
műsorrendjébe is (mint pl. a piarista Simai Kristóf néhány műve), mint ahogy az
iskolai színjátszói tapasztalatokkal rendelkezők némelyike később színészként
bukkant fel.
Az 177D-es években megszaporodtak azok a darabok, amelyeket szerzőik nem
az iskolai színjátszás igényeinek kielégítése érdekében írtak: Teleki Ádám 1773-as
eid-fordítása és Bessenyei György ezen évtizedben kibontakozó drámaszerz ői
tevékenysége alapvetően új irodalomszemléletet jelent. A magyar nyelvű drá-
mák ekkor tudatosan egy nyelvi program részeként mutatkoznak meg, mintegy
a tragédia műfaj magyar nyelvű meghonosításának kísérleteként, s ezzel össze-
függésben erkölcsnemesítő célzattal állítottak az olvasók elé önmagukkal vívódó,
magasztos, önfeláldozó hősöket, akik akár már polgárias szemléletet is képvisel-
hettek. Ezek a drámai szövegek ekkor - kényszerűen - kizárólag olvasmányként
hatottak, s dramaturgiájukon is erősen nyomot hagyott, hogy mindenféle színházi
műhelymunka nélkül születtek - a másfél-két évtized múlva létrejövő hivatásos
magyar színház repertoárjára kevéssé voltak hatással. Mindazonáltal a fordítások
révén a magyar irodalomba bevont világszínházi tájékozódás éppúgy nem hagy-
ta érintetlenül a későbbi színjáték-tradícíót, mint ahogy az ekkor túlnyomórészt
tragédiákban megnyilvánuló műfaji érdeklődés is megmaradt, csak az alapvetőerr
más irányba tájékozódó magyar hivatásos színjátszás más drámatípusok alapján
építette fel a műsorrendjét. Ezen mozgalom legérdekesebb kísérleteinek Bessenyei
György színművei tekinthetők.
A hivatásos színtársulat létrejöttekor a magyar nyelven rendelkezésre álló drá-
mák nem is voltak elegendőek arra, hogy ezekre repertoárt lehessen építeni, il-
letve az 177D-es évek drámafordító mozgalma olyan szemléletet és műfaji prefe-
renciát mutatott, amely gyökeresen eltért a színház igényeitől. Hiszen a hivatásos
színtársulat ráadásul- éppen finanszírozásának bizonytalansága miatt - az azon-
nali sikerre törekedett. Ezért is bizonyultak a korszakban olyannyira jelentősnek
a részben színészek, részben más, a színtársulatok számára dolgozó háziszerzők
készítette fordítások, átdo lgozások, magyarítások. Annál is inkább, mert a korszak
magyarországi színházát, nem lévén repertoárszínház, hatalmas darabigény jel -
lemezte: a viszonylag kis létszámú közönséget csak mindig új (vagy legalább új-
ként eladható) darabballehetett becsalogatni a színházba. A sikeres színjátékok
műfaji jellege típológiailagjól megragadható; s a sikeres típusok az évtizedek alatt
a fordításokból fokozatosan jutottak el a magyar nyelvű, immár eredeti darabok
létrejöttéig (erről alapvet ően lásd KERÉNYI Ferenc 1981). A korszak fontos magyar
drámái tehát egy ilyen fejlődési sorba illesztve is meghatározhatók, legalábbis
alapformájukban, hiszen a valóban invenciózus magyar drámák képesek voltak
többféle típus vegyitésére is.
405
5 . Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . I750 -TÓL KB. I830-IG)

Az Első Magyar Játékszíni Társulat músorrendjének meghatározó és sikeres da-

rabja az érzékenyjáték volt, amely a félreismert erényesség ábrázolását túzte ki
célul. Az eszményített főhős erősen az érzelmekre ható módon ábrázolt szenvedés-
története nem a szembeszegül ő. küzdelemre épülő élet, hanem a túrés apológiá-
ját adja - ennek pedig félreérthetetlenül metafizikai vonatkozása is van, hiszen a
darab végén valamilyen formában, akár a főhős halála után is, fel kell tárulnia az
egyértelmű igazságnak. Ennek a drámatípusnak Európa-szerte, s Magyarországon
is legnépszerűbb szerzője August Kotzebue volt.
Ajátékrend nagy részét azonban a vígjáték adta. A fordított vagy "magyarított"
darabok nagy száma mellett hamarosan felbukkant az igény, hogy magyar jellegű
hősökre épülő szórakoztató darabok kerüljenek színpadra - ezt mutatja Bessenyei
egyetlen vígjátékának, A' Filosófusnak a bemutatása is. Avígjáték viszonylag köny-
nyen sémákba rendezhető típusai megkönnyítették a k ül önb őz ő fordított darabok
előadását, ám éppen ebben a színjátéktípusban válhatott kérdésessé a nemzeti
jellegzetességek meghatározása, vagyis az, hogy miben állhat egy magyar típusú
vígjátéki figura egyénisége . Nem véletlen, hogy az l8l0-es években felbukkanó
drámaíró nemzedékből Kisfaludy Károly egyik legfontosabb törekvése ennek a
problémának a tematikai és dramaturgiai megoldása lett, a magyar vígjáték-tra -
díció átformálása révén.
A színpadi siker fontos tényezőjévé vált már a 18. század végén az énekesjáték
is. A zene és ének bevonása a színpadi akciókba jótékonyan fedhette el a drama-
turgiai és előadásbéli fogyatkozásokat , s növelte a színház lehetséges hatását. Ezt
a hatáseffektust már az iskolai színjátszás ismerte és használta, s a német nyelvú
színházi hagyomány szintén eleven mintát jelentett. Ezek a kezdemények vezettek
majd el a 19. században a zenés darabok új típusainak a kialakulásához is, a nép-
színmúhöz éppúgy, mint az ekkor létrejövő magyar operához, amely egyébként
felhasználható librettóért olykor éppen ennek a korszaknak a színműirodalmához
nyúlt vissza (Erkel Ferenc Bánk bánja is erre példa) .
Az l790-es években két központtal (Pest-Buda és Kolozsvár) jellemezhető ma-
gyar hivatásos színjátszás a finanszírozás megoldatlansága és az önfenntartásra
való képtelenség miatt l796-ra a megszúnés szélére jutott. A pest-budai társulat
deklaráltan is megszúnt, az erdélyi társulatot id. báró Wesselényi Miklós mentet-
te meg: gyakorlatilag megvette a társulatot, és zsibói birtokán magánszínházként
múködtette haláláig, l809-ig. Mindazonáltal az l796-tól kezdődő periódus jelle-
gében eltér a korábbitól: ez már a vándorszínészet időszaka, amelyben a vándorló
társulatok állandó bázis híján maguk próbálják megtalálni földrajzi értelemben is
szórt közönségüket. A játszott darabok szempontjából azonban erős a folytonos-
ság: a magyar színjátszás ekkor is alapvet ően abból a repertoárból dolgozik, amely
korábban rendelkezésére állt, ám a játszóhelyek és a közönség változatossága új
tendenciák kialakulását is igényli.
406
 5 .5. A DRÁMA

Új színjátéktípusként ekkor bukkan fel a vitézi játék, amely a lovagi erények

színrevitelével és hatásos szeenikai körítés ével (pl. a nyílt színi fegyveres össze-
csapásokkal, várvivásokkal) hatásos látványt tudott teremteni - mintegy ellenpon-
tozva a szomorújáték hétköznapi, polgárias mentalitását. A vitézi játék ugyanis
középkorias hangulatával egy más típusú hőst állít a színpadra, akitől ugyan nem
idegen a belső, morális konfliktus, ám alapvetően aktív, cselekvő önfeláldozás jel-
lemzi. A német mintákat ráadásul a magyar recepcióban itt könnyen átvehette a
magyar történelem ismert elemeinek a felhasználása, akár az Árpád-korba, akár a
török hódoltság korába helyezett konfliktusok. Nem véletlen, hogy Kisfaludy Ká-
roly első jelentős színpadi sikere, A tatárok Magyarországban ennek a színműtí­
pusnak a terméke volt.
A magyar dráma története sajátos, diszharmonikus viszonyban van a magyar
színház történetével. A hivatásos magyar színház megszületése már fölrajzolta
azt strukturális ellentétet, amely sokáig meghatározta a drámairodalomnak és a
színháznak a viszonyát: a magyar dráma nagyrészt a színházi gyakorlattól függet-
lenül született meg, s a színpadi műhelymunka csak szórványosan - s olykor igen
kevéssé - segített jelentős drámaírói életművek létrejöttében. A korszak több fon-
tos drámája pedig csak igen későn került színpadra. Már ekkor markánsan elvált
egymástól a magát irodalmi műként meghatározó drámai szövegek köre azoktól,
amelyek elsősorban egy színházi igény kiszolgálása érdekében keletkeztek; s ez a
jelenség a magyar dráma 18-19. századi periódusában többször is megfigyelhető.

5.5.2. Bessenyei György drámái

5.5.2.1. Az államelméleti tragédia (Bessenyei György: Ágis trágédiája)

Az Ágis trágédiája (1772)179 sajátos helyzetbe került azáltal, hogy Toldy Ferenc
koncepciójában egy újabb, a Toldy saját koráig ívelő irodalmi periódus korszaknyi-
tó művévé vált : nemcsak azért, mert drámai műként töltött be fontos strukturális
szerepet egy olyan irodalmi hagyományértelmezésben, amely a drámai műnemet
egészében nem tartotta a magyar irodalom kiemelt területének, hanem azért is,
mert korszaknyitóvá emelése elfedte azt a sajátos minőséget, amelyet a szerző lét-
rehozott. Mivel ilyenformán előkészítőnek minősíttetett, rejtve maradtak azok a
jellegzetességei, amelyek megkülönböztették a későbbi hagyománytól. Pedig az
esztétikai minőség oldaláról Toldy választása még akkor sem mutatkozik esetle-
gesnek, ha számára alapvetően a dráma magyar nyelvűsége tűnhetett a legfon-

179 Kritika i kiadása : Bessenyei György : Színmúvek. S. a. rend. Bíró Ferenc. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990

(Bessenyei György Összes Múvei).

407
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . I750 -TÓL KB. 1830-IG)

tosabbnak: az Ágis trágédiája ugyanis - annak ellenére, hogy színpadi sikert soha
nem tudott elérni - az 1770-es évek egyik legfontosabb színmúve , reprezentatív
darabja annak a drámaprogramnak, amely elsősorban olvasmányként akart ízlés-
és erkölcsformáló funkciót betölteni (értelmezésére alapvetően lásd BIRÓ Ferenc
1976: 110-131).
A dráma cselekvénye az ókori Spártábanjátszódik, s noha a mú esetleg feltéte-
lezhető közvetlen forrását mind ez idáig nem sikerült azonosítani, annyi bizonyos:
Bessenyei tragédiájának áttételesen ahhoz a nem túl nagy számú antik forráshoz
kellett igazodnia, amely az utókor számára fenntartotta a spártai történelem erő­
sen szelektált eseményeit. A címbe emelt név pedig igen valószínúvé teszi, hogy
az Ágisra vonatkozó ismeretek végső, eredeti forrását Plutarkhosz Párhuzamos
életrajzok címú, nagy hatás ú munkájában kell keresnünk. Bessenyei azonban alap-
vetően módosítja Ágisnak a spártai társadalomban elfoglalt helyét ahhoz képest,
ahogyan ezt az antik tradíció fönntartotta : míg Plutarkhosznál Ágis társuralkodó,
akinek féléves váltásban kellene együtt uralkodnia Spártában Leonidasszal , ad-
dig Bessenyeinél egy monarchikus államszerkezet sejlik föl, ahol Leonidás a király,
Ágis pedig csupán a herceg. Ágis hatalomhoz való viszonyának ez gyökeresen más
képét adja, márpedig a dráma egy hatalmi konfliktus köré épül. Ágis és Leonidás
között Spárta régi törvényeinek, a vagyoni egyenlőséget annak idején megteremtő
lükurgoszi alkotrnánynak a visszaállítása kérdésében feszül ellentét- ám a dráma
voltaképpeni centruma nem ez. A mú dramaturgiája innen nézvést csak igen ne-
hezen értelmezhető, nem véletlen, hogy az irodalomtörténeti szakirodalom ezen
a ponton logikátlanságokat vél felfedezni : hiszen ilyenformán úgy tűnik, hogy ez
a konfliktus már a Harmadikjátékban megoldódnék, amikor Leonidás ünnepélye-
sen bejelenti az adóslevelek elégetését és .L íkurgus" tövényeinek visszaállítását.
Csakhogy a darab középpontjában egy, a hatalom eredetére vonatkozó termé-
szetjogi dilemma áll, s ennek lesz két, egymással szembenálló képviselője a király,
Leonidás és a hozzá képest alárendelt helyzetben lévő herceg, Ágis. Leonidás sze-
rint ugyanis a királyi hatalom isteni eredet ű , s ez nem csupán az intézményre ér-
vényes, hanem az azt betöltő személyre nézvést is következményekkel jár; ahogy
megfogalmazza: "N trónust, Jupiter maga védelmezi, / Törvényét, hatalmát, egye-
dül intézi." (317.) Ágis felfogásában azonban ezzel az elvvel szemben egy termé-
szetjogi alapozású szemlélet mutatkozik meg: a királyi hatalom az alávetetteken,
a "népen" alapul, ezért ez korlátot jelent az uralkodó számára. Ennek az elvnek
ráadásul nem egyedül Ágis a szószólója, társa, Kleombrotes éppúgy ezt képviseli,
mint ahogy felesége , Ágiaris is, akitől a következő tömör meghatározás is elhang-
zik a darabban, Leonidásnak címezve: "Nagy Király, a' trónus népeken támadott, /
Melly maga le-omlik, ha töve el-bomlott." (317.)
A két szemlélet azért kerülhet egymással kibékíthetetlenül szembe, mert ennek
az ellentétnek a hátterében az uralom természetes határainak politikai-filozófiai
408
 5.5. A DRÁMA

dilemmája is meghúzódik, a király és a zsarnok (tirannus) határozott kül önbségt é-

telével- ahogyan ezt egyébként Bessenyei kései regényében, a Tariménes útazásá-
ban éppúgy megfigyelhetjük, mint Batsányi János nevezetes epigrammájában,
A franciaországi változásokra címűben (lásd 377-380. o.). A legitim királyi hata-
lom elleni fellépéshez ugyanis a jogot az uralkodó zsarnokká válásának egyértel-
művé válása lenne szükséges, s Ágisnak a "község"-re, azaz a népre hivatkozása
ezt készíti elő - csakhogy a Leonidás képviselte felfogás ezt az eshetőséget eleve
kizárja. A darab igen sok elmélkedéssel terhelt, s emiatt statikus jellege annak a
szolgálatában áll, hogy ez a dilemma ne legyen egyszeruen s eleve eldönthető .
Hiszen a darab elején, az Első játékban felbukkanó Ágis - az intrikusi szerepkört
betöltő Ágézilaussal beszélgetve és tanácsaival egyetértve - úgy tűnik föl, mint aki
eleve a "nép" manipulálásával akarja megdönteni az "örök uraságra" törekedő ki-
rály uralmát. Ágis szándékai és eszközei tehát egyáltalán nem makulátlanok, s ő
szinte axiómaként kezeli Leonidás zsarnoki mivoltát, amelyet azonban színpadi
akció ebben a felvonásban egyáltalán nem bizonyit. A király inkább határozatlan-
nak mutatkozik, s Ágis ötödik felvonásbéli meggyilkolása sem az ő parancsára tör-
ténik majd, hanem Demókares indulatából. Ugyanakkor viszont a Leonidással az
Első játék Második jelenésében tanácskozó Ámfares Ágist nevezi meg olyan sze-
mélyként, aki "tirannusságra" tör - s ezt viszont az ezt megelőzőjelenet inkább
megerősíti. A zsarnokká válás tehát igen nehezen megítélhető kategóriának bizo-
nyul, s éppen emiatt nem is egyértelmű, hogy Leonidásban vagy inkább Ágisban
fedezzük fel a "tirannusság" jegyeit.
Annál is inkább, mert a dráma mindezt az udvar világán belül játszatja le.
Olyannyira sterilen egyébként, hogy a spártai "község" kizárólag a róla szóló tu-
dósításokban kap helyet , s még csakjelzésszerű színpadi jelenléte sincs - éppúgy,
ahogyan a hatalom birtoklásához szükséges másik legitimációs érvnek, az istenek-
nek, leginkább Jupiternek is ilyen szerep jut. A hatalom birtoklásának vagy meg-
szerzésének technikai elemei uralják tehát a dramaturgiát - ezért is kapnak nagy
szerepet a két központi szerepl ő körül feltűnő bizalmasok, különösen az Ágistól
Leonidáshoz átálló Ágézilaus. A legitimációs érvek ilyenformán viszont megma-
radnak szólamoknak, amelyek elsősorban retorikai kidolgozottságukkal hatnak,
de nincs mögöttük olyan morális többlet, amely valamilyen irányban eldöntené
az igazságtartalmukat. A drámának ez a sajátossága teszi magyarázhatóvá, hogy
Leonidásnak a harmadik felvonásban elhangzó, a lükurgoszi törvények visszaállí-
tását deklaráló nyilatkozata után miért történik meg - Ámfares szavai szerint - a
"nép" lázadása: hiszen mind maga a kizárólag az udvar emberei előtt elhangzó
nyilatkozat, mind az emberek fellázítása lehet hatalomtechnikai m űvelet, csak az
előző Leonidás, a második Ágis korábbról ismeretes eszközei közé tartozik.
A darab tragikus végkifejlete - amelyre egyébként már a cím is felhívja a fi-
gyelmet - abban áll, hogy a Leonidás nevéhez kapcsolódó, egyetlen zsarnoki tettet
409
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB. 1830-IG)

éppen Ágis erószakos halála jelenti, miközben ezt a cselekedetet nem ó követi el,
sót, ó a nagy léleknek kijáró kegyelmet és tiszteletet akarja gyakorolni. Vagyis ezen
a ponton is megmarad a korábbi, engesztelhetetlen ellentét: Leonidás zsarnoknak
látszik, most már valóban - noha éppen ebben nincs közvetlen felelóssége -, míg a
király tirannusi mivoltát élete elvesztésével bebizonyító Ágis halálából semmi nem
következik, ami akár az istenek, akár a "nép" jogos bosszúját mutatná.
Feltehetóleg éppen ez magyarázza, hogy Bessenyei miért csatolt egy külön
címmel ellátott utójátékot (Ágiaris keserve) a drámához. A klasszikus ötfelvoná-
sos drámaszerkezetbe ugyanis nem fért bele több - ám itt ebben a jelenetben,
amelyben Ágis özvegye férje sírhelyét fölkeresve az őt követó Télónissal társalog,
majd férje szellemét is láthatja, valamiféle továbbgondolását (s ezzel együtt per-
sze banalizálását is) elvégzi ennek a konfliktusnak. Ágiaris panaszaiban ugyanis
megjelenik az istenekre való hivatkozás legitimációs érvelésének a vallásfilozófi-
ai, erkö1csfilozófiai kikezdése is (az ilyesféle kérdések felbukkanása révén pl.: "Hogy
teremthették így romlott Világokat [ti. az istenek], / Miért nem mutatták más
módon magokat" - 394.). Ugyanakkor viszont legalább ilyen lényeges az is, hogy
Ágis megjelenó szelleme Ágiaris feladatát nemcsak abban szabja meg, amire már
a dráma ötödik felvonásában, haldoklásakor felszólított, hogy tudniillik menjen
újra férjhez , hanem ezt azzal is megtoldja: "Gyózd-meg sok kínodat, az élókhöz
menj-fel , / '5 boszszúld-meg halálom' választott férjeddel." (405.) A bosszúra
való felszólítás ugyanis azt a hiányt látszik kitölteni, amely Ágis halálával állt eló
- ugyanakkor persze ennek az egyéni bosszúnak az igénye azt is feltárja, hogy
mind Leonidás, mind Ágis hatalomlegitimációs érve érvénytelen maradt, a ter-
mészetjogi vagy teológiai korlátokon átlépó zsarnok megbüntetésére semmiféle
intézményes garancia nincsen.

5.5.2.2 . A ma gyar nyelvű vigjáték megteremtése

(Bessenyei György: A' Filosófus)

Bessenyei drámaírói életművében, sót az 1770-es évek magyar nyelvű drámater-

mésben is kivételes hely illeti megA' Filosófust (1777):180 az évtized színházi kap-
csolat nélküli drámaprogramjából ez az egyetlen m ű, amely - elsó eredeti bemu-
tatóként - belekerült az Elsó Magyar Játékszíni Társulat músorrendjébe, ráadásul
úgy, hogy az 1792. június 4-ei, a koronázó országgyűlés alatti bemutató sikert is
aratott.

180 Kritika i kiad ása : Bessenyei György: Színmúvek. S. a. rend . Bíró Ferenc. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990

(Bessenye i György Összes M űve í).

410
 5.5. A DRÁMA

A társ-főszereplőként is felfogható Pontyi esetében nem a reformkori, szociális

alapú nemességbírálat mutatkozik meg, hanem az információk megszerzésének
módja kap igazán ironikus hangsúlyt. Van arra példa, hogy Titziussal kontraszt-
banjelenik meg Pontyi tájékozódása: míg ez előbbi szerepl őn él egyértelműen egy
tudós, könyvekre támaszkodó m űvel őd ési szerkezet jelenléte mutatkozik meg-
határozónak, Pontyi nem az írásbeliségre hivatkozik mint hitelesítő mozzanatra.
Pontyi ugyanis alapvet őerr orális kultúrában élő személyiségként jelenik meg a
darabban, legyen szó akár a geográfiai ismeretekről, akár a történelemről, mint
a Harmadik Játék, II. jelenésében. Az itteni két utalás egyértelművé teszi azt is,
hogy Pontyi az ókori történelmet az Ótestamentum alapján ismeri. Mintha itt az
a műveltségeszmény (vagy legalább annak bizonyos része) lenne reprodukálva,
amelyet Bessenyei A Holmi XN. részében, a debreceni, sárospataki tanítás módját
jellemzendő - nyilván saját tapasztalatát általánosítva - leír: eszerint a szent his-
tóriát tanulták, de pl. .Kodrusrúl, Amfictionról, Cecropsról , Licurgusról semmit
sem tudtunk." Hasonlóképpen állítja szembe a földrajzi tájékozódásban mutatko-
zó hiányokat (példái egyébként zömmel az amerikai kontinensre vonatkoznak) a
közvetlen Bodrog parti települések ismeretével.l" Úgy tűnik tehát, hogy Bessenyei
Pontyi kulturális tájékozódását - legalábbis részben - azokból az elemekből állí-
totta össze, amelyek őt magát isjellemezték saját, bécsi művelődési önképző prog-
ramja előtt (lásd 330-332. o.).
Avígjátékban felbukkanó nyelvhasználati, szociolingvisztikai kódok szempont-
jából kiemelten fontos szerepe van annak a két levélnek, amelyet Pontyi kap meg
és olvas fel a nyilt színen (Negyedik Játék, V. Jelenés; VI. Jelenés) . A darabban
egyébként a levelek felolvasásának kiemeit dramaturgiai funkciója van , még há-
rom másik esetben történik ilyesmi. Ez természetesen vígjátéki konvenció is; más-
részt azonban az írásbeliség jelzése a darabban különös hangsúlyt kap, éppen az
orális kultúra jelenléte miatt. A szerelmesek számára - éppen azért, mert a beha-
tárolt, a színpadinál ugyan nagyobb , ám mégis átlátható játéktérből egyetlen sze-
repl ő sem távozik hosszabb időre - a levelek írása és megkapása nem elsősorban
kommunikációs igény: érzelmeiket voltaképp szóban is megvallhatnák. Az írásba
foglalt vallomás a rögzítettséget, a véglegességet is jelenti: a szóbeliség bizonyta-
lanabb világával szemben a bizonyosságot képviseli. Pontyi levelei már csak ezért
is sajátos funkcióban jelennek meg, mivel a két, hozzá intézett levél szerzője nem
szereplője a darabnak, ezáltal itt és csak itt jelent új szólamot e két szöveg felol-
vasása. Ráadásul tematikailag ezek nem szerelmes levelek, és - ettől az eltéréstől
egyébként nem függetlenül - a többi szereplő tréfás , incselkedő kommentárjai a
helyzetkomikum felé tolják el ezeket ajeleneteket. Bessenyei ezen a ponton azon-

181 Bessenyei György: AHo/mi. S. a . rend . Bíró Ferenc. Bp., Akadémiai Kiad ó, 1983 (Bessenyei György
Összes M űvei) , 247.
411
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB . I750-TÓL KB . I830-IG)

ban szociálisan és tematikusan meghatározott nyelvi rétegeket képes beemelni a

vigjátékba, messzemenóen kihasználva azt a lehetóséget, hogy a többi szerepi őnek
ehhez a nyelvhasználathoz fűződ ő viszonyát is ábrázolhatja. Az elsó alkalommal
Pontyi az udvarbírájától küldött levelet olvassa fel és kommentálja; mindehhez
pedig a szintén jelenlévó Angyélika és Titzius megjegyzései társulnak. A levél ön-
magában teljesen koherens szöveg, amelynek semmiféle parodisztikus színezete
nincs: egy jórészt a gazdálkodáshoz szükséges szakszavakból összeálló beszámo-
lóról van szó. A vígjáték kontextusában azonban - a leginkább Angyélika kom-
mentárjai miatt - humorforrásként múködik a levél, hiszen az tételeztetik, hogy
a szöveg érthetetlen, és török vagy perzsa szavakról hemzsegne. Csakhogy ez a
minósítés egy leány szájából hangzik el, akitól a gazdálkodás eleve idegen foglala-
tosság; ne feledjük, Titzius nem ilyen kategorikus, ó azt mondja: "Én értem néhol,
néhol." (558 .). Ráadásul a vígjáték egészéból témája miatt rí ki ez a levél: a sze-
relem , az érzések megfogalmazására alkalmas nyelvhasználathoz képest minósül
mulatságosnak és nem azért, mert hasonló szituációk leírására inkább alkalmas
stiláris regiszterekhez méródik hozzá. Innen nézvést még tanulságosabb a másik,
a fiskálistól származó levél, amely a latinos jogi terminológiát tükrözi. Alevél, épp-
úgy, mint az elózó esetben, teljesen világos és pontos , ha az egykorú történeti for-
rások nyelvhasználatához mérjük: latinitásában semmi túlzó nincsen, a korabeli
magyarországi közigazgatás és igazságszolgáltatás nyelve mutatkozik meg benne.
Pontyi érti is: amikor a fiskális szökése után visszatér a levélre (Ötödik Játék, VIII.
Jelenés), ó természetes módon ezeket a kifejezéseket használja, megjegyzéseiból
pedig szakértelem csendül ki. Persze itt is egy nó, Angyélika az, aki csipkelódik; a
két fiatal férfi, Lilisz, majd Titzius kommentárjaiból ismételten nem az tetszik ki,
hogy számukra homályos lenne a levél nyelvezete . Bessenyei ezért alkalmazza itt
is azt a megoldást, hogy a témának a szerelem állapotától való idegenségét, illetve
ismételten Pontyi jólelkú megtéveszthetóségét hangsúlyozza; ezáltal ugyanis va-
lóban humorforrássá avatható egy másik szociolingvisztikai kódnak az egyszerú
felmutatása és reprodukálása.
A Pontyi körül kirajzolódó múveltség tehát eróteljesen az orális kultúra képét
mutatja. Csakhogy Pontyi annak ellenére sem tekinthetó a könyvek - vagyis a me-
tonimikusan ideérthetó tudomány, filozófia vagy felvilágosodás - ellenségének,
hogy soha nem hivatkozik könyvekre. Az általa képviselt múveltség a könyvek hi-
ányával mutattatik ugyan be, de nem az írásbeliség hiányával: hiszen Pontyi írás-
tudó, sót a hazai törvénykezési, közigazgatási szokásokat jól ismeró ember. Ennek
azért van különös jelentósége, mert a darab folyamán Pontyi és Párménió, a "filo-
zófus" között egyébként sincsen konfliktus, inkább a kölcsönös méltánylás nyelvi
formulái figyelhetók meg. Együtt képviselik azt a patriarchális világot, amely ké-
pes összetartani a múvelódési program új elemeit és a tradicionális, szokáselvú
életmód értékeit.
412
 5 .5. A DRÁMA

Avígjáték egyébként nem az esztétikai önállóság értelmében felfogott irodalmat

akarja beilleszteni saját , szigorú következetességgel felépített művelődési víziójá-
ba. Párménió gondolkodói szituációja nem tünteti ki figyelmével a szépirodalmat:
ez úgy jelenik meg a vígjáték belső hierarchiájának alsó szintjén, hogy az iroda-
lomnak elsősorban az udvarláshoz felhasználható pragmatikus haszna emelődik
ki. Mintegy azt is sugallva ezzel, hogy a széptevéshez fölhasználható iroda lmi szö-
vegek olyasféle mesterkedést jelentenek, amelyek idegenek a Párménió képviselte
őszinteségtől: hiszen Párménió még az udvarló levelét is filozófusi egyenességgel
írja meg, a költészethez szükséges figurális nyelvhasználat igénybevétele nélkül.
Párménió őszinteségének, a szerelemben megmutatkozó egyenességének pedig
azért van a darab egészében kulcsfontosságú szerepe, mert ezáltal a főhős ere-
dendő kívülállása nem szűnik meg azzal sem, hogy szerelmes lesz. Az igazi kérdés
itt ugyanis nem a szerelmesség mint létállapot és az érzelmekhez való viszony: a
vígjáték nem véletlenül ér véget kizárólag Párménió és Szidalisz házasságával.
A mű nem egy általános egybekelés képével záru l, noha erre apárokba elrende-
ződő szereplők kínálnának lehetőséget. A darab világában éppen a házasság szá-
mít különlegességnek, hiszen házaspárok a szülők nemzedékében sem bukkannak
föl: Eresztra özvegy, Pontyi agglegény. Az érzelmileg rendkívül erősen feltöltött
utolsó jelenet zokogással, könnyekkel és Eresztra fohászával jut el a végpontjára.
Az anyának a nevelésről elmondott zárószavai azt erősítik, hogy itt egy olyan kivé-
teles esemény történik, amelynek törékenysége és bizonytalansága csak az isteni
végzések erejében bízva óvható meg. Vagyis Párménió korábban megfogalmazott
kritikája a .Jepk ékr ől" , azaz a széptevő, divatozó fiatalokról nem lesz érvénytelen,
hiszen Szidaliszhoz fűződő kapcsolata ellenére sem lesz hozzájuk hasonló: házas-
sága révén továbbra is különc marad.
A' Filosófus drámatörténeti jelentőségét az adja, hogy Bessenyei ezzel a szín-
művével tudatosan a magyar vígjáték megteremtésére törekedett, s az, hogy a mű
még a 18. században színpadra is tudott kerülni, ezt a törekvést sikeresnek mutat-
ja. Ugyanakkor viszont a színmű olyan világnézeti problémákat is képes bevonni a
dramaturgiailag ötletesen megoldott világába, amelyek már jóval meghaladják egy
vígjáték szokásos kereteit. Bessenyei kísérlete pedig, hogy magyarnak érzett sze-
replőket léptessen fel vígjátéki típusokként, számos folytatóra lelt a 19. században.

5.5.3. Az iskolai színjáték megújítása (Csokonai Vitéz Mihály:

Az Özvegy Karnyóné 's két Szeleburdiak)

Csokonai Vitéz Mihály drámaírói életműve a szerző tudatos életműépítésének

egyik elemeként értelmezhető. A költő ugyanis még 1793 táján több levélben ke-
resett kapcsolatot a pest-budai színtársulattal, s saját magát mint nagy teljesítmé-
413
5. Az IRODALOM IN T ÉZMÉNYESÜLÉSÉN EK KORA (KB . I750-TÓL KB . I830·IG)

nyekre képes, potenciális háziszerzőt mutatta be , tizenhat komédia megírását vagy

fordítását hel yezvén kilátásba. Ezzel az ajánlkozással ugyan nem volt nagy sikere,
a társulattal való közös munka létre sem jött, s utóbb kötetterveiben sem szerepelt
önálló drámagyújtemény létrehozása, ám a drámai múnemben való írói munkáról
a későbbiekben sem mondott le. Legjelentősebb színpadi m űve, Az Özvegy Karnyó-
né 's két Szeleburdiakv" mindazonáltal 1799 májusában elkezdett csurgói helyettes
tanárságának termése, a Cuitura után a második itt írott és előadott színmúve, s
ilyenformán a református iskoladráma-tradíció áramában is értelmezhető, a tanári
munka afféle melléktermékeként. Csokonai ugyanis a tőle tanított osztály év végi
nyilvános vizsgájára alkotta meg a vígj áté kot. messzemenően azokhoz a feltételek-
hez igazodva, amelyet a nemrégiben indult, szerény múltra vis szate kintő csurgói
gimnázium jelentett. A szerepl ők száma ilyenformán az osztály létszámához iga-
zodott, s a karakterek is úgy voltak kiválasztva, hogy minden tanítványa megfele-
lő, testhez álló szerepet kaphasson. S mivel az előadás alkalma azt is megszabta,
hogy nagyjából milyen összetételú közönségre lehetett számítani, a színmú humo-
rának hatáspotenciálja is ennek az alkalomnak a szolgálatában állhatott - azaz egy
utólagos értelmezés számára, az egykorú bemutatóról szóló részletes és tagolt be-
számolók híján, igen nehezen megragadható konnotációi is lehettek a szövegnek.
A Karnyóné azonban jóval túlnőtt ezen az alkalmiságon, s éppen azért figyelem-
re méltó darab, mert a magyar vígjáték sokáig folytatás nélkül maradt lehetőségeit
teszi láthatóvá Ca mű értelmezésére lásd NAGY Imre 2007: 311-330). A meglehető­
sen egyszerúen áttekinthetőcselekvény a vénasszonycsúfolók hagyományára tele-
pül rá, éppúgy, ahogy Csokonai Dorottyája: a férje eltávozta után magát özvegynek
tudó Karnyóné körül két fiatalember legyeskedik, s ők folyamatosan kihasználják
a kalmárnét. Ez a helyzetkomikumnak és ajellemkomikumnak igencsak általános
lehetőségeit nyitja meg - csakhogy Csokonai ezt a vígjátéki alapszituációt figye-
lemre méltó módon újítja meg. A fontosabb szereplők beszéltetésének egyénítése
ugyanis olyan szólamok megalkotását is jelenti, amelyek egy szereplő szólamán
belül érzékeltetnek váltásokat: a két szélhámos udvarlásra használt nyelve élesen
elkülönül a más szituációkban használt idiolektusoktól, s Karnyónénak is megvan
az a nyelve, amelyet akkor használ, amikor magát szerelmes és szeretett nőnek
tudja, ám ezt elhagyja, amikor Lipittlotty - egy lottónyeremény tulajdonosának hí-
vén magát - szemébe vágja az igazságot. Ezek a szólamok folyamatosan egymást
kérdőjelezikmeg, s lehetetlenné teszik, hogy a darabbéli szituációk igazságát vagy
őszinteségétrögzíthessük: ezért a színmúnek ezen a szintjén is egy olyan általános
irónia mutatkozik meg, amely a darab egészére érvényesnek bizonyul. Ezt pedig
számos cselekvényelem is alátámasztja: a csalódott Karnyóné patkányméreggel

182 Kritikai kiadása: Csokonai Vitéz Mihály: Sz ínmúvek 2: 1795-1799. S. a. rend. Pukánszkyné Kádár

Jolán. Bp., Akadémiai Kiadó, 1978 (Csokonai Vitéz Mihály Összes Múvei) .
414
 5.5 . A DRÁMA

készül öngyilkosságra, de amit ő méregnek gondol, az csupán álompor, a p ísz-

tolyban, amellyel Lipittlotty riválisát Tiptoppot lelövi, nincs golyó, s a mű végén
a korábban halottnak hitt, s ezáltal a cselekvény alakulásában hiányával komoly
szerepet betöltő Karnyó is visszatér a francia fogságból. A cselekvény feloldására
vállalkozó tündérek - akiknek a jelenléte a korszak egyik színjátéktípusát, a t ün-
dérbohózatot idézi meg - voltaképpen feladattal sem rendelkeznek, hiszen senkit
nem kellene feltámasztaniuk. Jelenlétük azonban olyan parodisztikus elem, amely
még a deusex machina jellegű feloldást is ironizálni tudja, azt érzékeltetvén ezzel,
hogy a darab világában egyetlen olyan pozíció vagy nézőpont sem adódik, amelyet
komolyan lehetne venni. Mindazonáltal a darab szereplői számára mindezek való-
ságos, tragikus szituációkként mutatkoznak meg: Karnyóné tényleg halni készül,
s a lelőtt Tipptopp is halottnak hiszi magát. Az viszont, hogy a színpadi jelenetek
rendre feltárják önnön lehetetlenségüket, azaz a néző számára egyértelművé válik
a helyzetek tét nélkülisége, reflexívvé teszi a dramaturgiai megoldásokat, s nem
az átélhetőség kap hangsúlyt, hanem a szituációk mesterségessége. Az iróniának
ilyetén működése bizonyos mértékig képes megőrizni a helyzetek tragikumát is,
különösen Karnyóné vonatkozásában, hiszen a szöveg szexuális utalásai - ezek
leginkább Karnyóné gyermeké nek, a szellemileg visszamaradottként megjelení-
tett Samukának a szólamában jelentkeznek, mint nem szándékolt célzások - saját
házasságának boldogtalanságát emelik ki, s nem mutatják a cÍmszereplőt szándé-
kosan kétszínűnek, inkább saját egyedül maradása áldozatának.
Éppen ezek a vonásai emelik ki Csokonai színművét az iskolai színjátékok kő­
zül, s emiatt lehetett alkalmas arra, hogy megtörténjen 20. századi színpadi újra-
fölfedezése - még ha nem került is bele az állandóan színpadon tartott nemzeti
klasszikusok közé. A komédia hatáseffektusainak egy következetesen végigvitt
ironikus szemlélettel való összekapcsolása olyan teljesítmény, amelyre a korszak
vígjátékai nem voltak képesek.

5.5.4. Intimitás és nyilvánosság a színpadon (Katona József: Bánk bán)

Katona József drámája, a Bánk bán183 az Erdélyi Múzéum 1814-ben kiírt dráma-
pályázatára készült - ott azonban nemcsak díjat nem kapott, de a pályázat ered-
ményhirdetésekor sem említették meg. A beküldött első kidolgozás (1815) és az
utóbb átdolgozott változat (1819) között jelentős különbségek figyelhetők meg
(ebben jelentős szerepe volt Bárány Boldizsárnak, aki a szerző kérésére írásban
részletesen kifejtette a drámáról a véleményét s javaslatokat tett a módosításra is),

183 Kritikai kiadása : Katona József: Bánk bán (Kritikai kiadás) . S. a. rend. Orosz László. Bp., Akadé-

miai Kiadó, 1983.

415
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750·TÓL KB. 1830-IG)

s a második változat azért is figyelemre méltó, mert Katona itt a darab színsze-
rűbbé tétele érdekében jelentős változtatásokat eszközölt. Ennek az átdolgozói
munkának is köszönhető, hogy - az utókortól gyakran s tévesen dramaturgiailag
tökéletlennek tartott - darab olyan poétikai megoldásokat alkalmazott, ame lyek
teljesen egyedivé tették az 181O-esévek magyarországi drámairodalmában, s ame-
lyek alapján jogosnak tűnik Arany János elismerő rácsodálkozása: hogyan lehetett
ennyi számítással költeni? (Elemzéséhez lásd BÍRÓ Ferenc 2002: 111-166.)
A dráma már az Első szakaszban világossá teszi, hogy a cselekvény kerete az
udvar világa, azaz egy olyan közeg, amely a színlelés és a látszat helye - s ezen
belül kell valamiféleképpen az intimitás terét megteremteni és megőrizni. A király
távollétében a palotában lezajló lakoma adja a hátterét mindannak, ami a színpad
előterében zajlik, s Katona dramaturgiai érzékét dicséri, hogy az előtérnek a hát-
térrel való kapcsolata lényegileg határozza meg a jelenet felépítését. A dráma két
alapvető konfliktusa, a női becsület kérdése és a politika, a hatalom morális dilem-
mái már ekkor megmutatkoznak. Az előz őre példa Simon bán története a hetes ik-
reket szül ő feleségéről: a Micbán-történet ez esetben mint a női becsület példázata
mutatkozik meg (a nő azt hiszi, az ikerszülés miatt férje hűtlennek tartja majd,
s ezért meg akarja öletni hat gyermekét a hétből) , szoros összefüggésben azzal,
hogy az " Elő -ve rse ngés" -ből (prologus) már értesülünk Ottó és Biberách párbeszé-
déből arról, hogy a herceg Melindát szeretné elcsábítani: ezek szerint ugyanis a
szexuális hűtlenségnek a látszata (azaz pl. az ikerszülés) oly mértékben fedheti el
az igazi házastársi hűséget, hogy az már akár a gyermekgyilkossághoz is elegendő
ok lehet.
Emellett bukkan fel a darab másik alapvető konfliktusköre, nevezetesen az,
hogy Peturtól elhangzik: titokban és okait fel nem fedve hazahívta az országot járó
Bánkot, azzal a céllal, hogy a királyné és környezete elleni lázadás élére álljon. Ka-
tona mesterien komponálja meg az ezután kifejlő jelenetet: a színpad hátterében
folyamatosan zajló bál lehetetlenné teszi, hogy az előtérben olyan intim tér ala-
kuljon ki, amelyben bármilyen titokról szabadon lehetne beszélni, s ezért kapnak
különös hangsúlyt a kétértelmű kijelentések és gesztusok - másrészt pedig folya-
matosan megmarad a szereplők fenyegetettségének a lehetősége is. Ez különösen
fontossá válik Bánk megérkeztekor: neki csak Peturral van beszélnivalója, hiszen
ő hívta haza, s csak tőle tudhatja meg ennek a magyarázatát. Ám Petur nem bíz-
hat abban, hogy ők ketten nyugodtan tárgyalhatnának, s ebből a szituációból ki-
indulva tökéletesen képes manipulálni a helyzetet pontosan ugyan nem értő, de
az udvari reflexek miatt óvatos Bánkot. Ezért, miközben semmiféle magyarázatot
nem ad neki, a házába invitálja egy titkos megbeszélésre, s a Bánkban eleve meglé-
vő feszültség növelése érdekében Bánk feleségének, Melindának a nevét adja meg
jelszóként. Ezzel voltaképpen ő sugallja erőteljesen Bánknak, hogy a Bánktól is
megtapasztalt, politikai reakciót igénylő élmények (szegény ország és emellett a
416
 5 .5. A DRÁMA

fényűzó, luxusba merüló királyi udvar) alapvetóen összefüggenek a bán magán-

életével. A manipuláció azért is igen sikeres,mert - ahogyan ezt a késóbbi fejlemé-
nyek is mutatják - a politikusként viselkedni kész Bánkot ez az összefüggés képes
egyedül irracionális tettekre ragadni: a késóbbiekben órjöngései és kontrollálatlan
cselekedetei mind Melinda nevének elhangzásával kapcsolódnak össze.
A mulatság mint külsó keret azonban nem teszi lehetóvé a Petur házához való
azonnali távozást; ezért hangsúlyozza Petur, hogy Bánk csak akkor induljon el, ha
itt "eloszlanak", azaz már véget ér a bál. Ez a megjegyzés azért válik fontossá, mert
Katona ezen a ponton a színpadon elteló valódi idó köré szervezi a cselekvényt: az
"udvornik" hangos bejelentése ("Utólsó Táncz! ") kijelöli ugyanis azt az interval-
lumot, amíg a békétlenek és Petur feltúnés nélküli távozása lehetetlen. Amíg szól
a zene, nincs vége a lakomának. Bánk távozása tehát a színpadról nem jelentheti
azt, hogy azonnal eleget tud tenni Petur utasításának: hiszen még nem mehet Pe-
tur házához. Teljesen logikus tehát, hogy vissza kell térnie - a bál szempontjából
mellékes terek egyikébe, azaz - a színpadra, s ez az a pillanat, amikor tanúja lesz
Ottó és Melinda kettósének. A szituációból teljesen világos, hogy bármit lát is, nem
léphet közbe, hiszen a királyné rokona elótt leplezné le magát, s inkognitójának
elvesztése után végleg lehetetlenné válnék, hogy megtudja. miért is hívta haza Pe-
tur. Ebból a szempontból figyelemre méltó a Tiborccal való találkozása is: am ikor
Tiborc megszólítja, elsó reakciója a leleplezódéstól való félelem ("Elárúltattam?"),
s csak azután nyugszik meg, amikor kiderül: Tiborc az udvar világán kívülról ér-
kezett. Megjegyzendó: Tiborcnak a drámán belüli egyre felértékelódó szerepe is
ennek köszönhetó, hiszen Bánk Tiborc személyében az egyetlen olyan személyre
bukkan rá, akí az udvar világától érintetlen módon csak hozzá személyesen kö-
tódik. Bánk rejtózése tehát Ottó udvarlása alatt nem hiba. Ráadásul a helyzetet
Katonának annyiban is sikerült kétértelműkéntmegteremtenie, hogy nem világos:
Bánk csak látja vagy hallja is mindazt, ami felesége és Ottó között történik. Az utol-
só tánc zenéjének hangjai miatt azonban inkább az a valószínű, hogy Bánk nem
tud hallgatózni - s hogy éppen Melinda és Ottó jelenete alatt ér véget a zene, azt
jól mutatja Melinda megjegyzése is ("Ah, oszlanak!"). Ezt a lehetóséget erósíti,
hogy ezen a ponton Katona a dráma elsó kidolgozásához képest jelentósen módo-
sított a szereplók egymáshoz fűződő testi kontaktusán: míg korábban Melinda és
Ottó csak szavakban kommunikáltak egymással, a végsó változatban a letérdeló
Ottó megfogja Melinda kezét és a homlokához szorítja. Ez a testi érintkezés, amely
összekapcsolja egymással a férfit és a nót, ellentétben van Melinda szavaival, ame-
lyekkel voltaképpen visszautasítja Ottó szerelmi ajánlatát - ám Bánk nem a sza-
vakra, hanem a kapcsolatta figyel, s ezen háborodik fel, s távozik a színról. Immár
teljes joggal egyébként, hiszen ahogyan Melinda szavaiból is kitűnik, elhallgatott
az utolsó tánc zenéje, azaz megnyílt az út a Peturhoz való eljutásra. Bánk érzelmi-
leg túlfűtött reakciója lehetóvé teszi tehát a jelenet kétféle színpadi értelmezését
417
5 . Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB. 1830 -IG)

is: egyfelől azt, hogy a bán valóban nem hallotta a dialógust, másfelől azt, hogy bár
hallotta, fontosabbnak és árulkodóbbnak ítélte a testbeszédet, s ezzel valamiféle
kulcsot vélt találni ahhoz a rejtélyhez is, amelyet Petur szavai keltettek benne.
A darab kivételes dramaturgiai tudatossággal felépített első felvonása tehát
nagyvonalúan és árnyaltan képes felvázolni a legfontosabb konfliktusvonulatokat.
Már itt megjelenik a magyar és az idegen oppozíciója is - ám ez is rögtön kettős
fénytörésben mutatkozik meg. A magyarokkal szemben nemcsak a merániak, azaz
a németek (Gertrudis, Ottó, Biberách, Izidóra) nevezhetők meg ilyenként, hanem
a bojótiak, azaz spanyolok is (Melinda, Simon, Mikhál). Ez a strukturáló elv rá-
adásul újabb megoszlásokat tesz lehet övé, s ezáltal az előző szembenállást nem
kizárólagosnak mutatja, hanem éppenhogy - a párhuzamok révén - csupán eset-
legesnek. Hiszen ez azt is jelenti, hogy a dráma összes női szerepl ője idegennek
mínösül, miközben közülük kettőnek (Gertrudisnak és Melindának) magyar férje
van - ráadásul mindhárman tragikus módon kerülnek ki a dráma végére a darab
világából. Ketten erőszakos halált halnak, míg Jzidóra női becsülete elvesztésének
biztos tudatában kéri a királyt, hogy bocsássa vissza őt a hazájába. Ezt a női tra-
gédiasorozatot, amely egy férfijogúnak mutatkozó s a következő nemzedék, a ki-
rály és Bánk gyermekeinek árvaságát megteremtő drámai világ következménye,
mindhárom szereplőnél az indokolja, hogy két férfi erőterében roncsolódik szét az
életük. Melinda tragédiáját Bánk és Ottó okozza: az előbbi elhagyja, megtagadja s
nem ad neki semmilyen érzelmi támaszt, amikor a nőnek erre szüksége lenne - ha-
lálát pedig közvetve Ottó, közvetlenül Ottó emberei okozzák; ugyanez a két férfi
a felelős Gertrudis haláláért is: Melinda elcsábításával Ottó előidézi Bánknak és
Gertrudisnak a vitáját, amely pontosan az után mérgesedik el, s vezet el a királyné
meggyilkolásához, amikor Ottó belépésével Bánk elveszíti a fejét . Az Ottóba sze-
relmes Jzidórának pedig szintén Bánk a végzete: a bán az , aki - amint ez Jzidóra
negyedik felvonásbéli, Gertrudishoz intézett szavaiból kitűnik - az Ottó nyomában
lévő lányt belöki a saját szobájába, s ilyenformán hajnalig Bánk kivülről bezárt szo-
bájában kell lennie, s így az udvar őt egy férfi ablakán láthatja kihajolni; ez pedig
olyan látszatot teremt, amely Jzidóra női becsületét végleg megsemmisíti, hiszen
Bánk szetetőjének lehet tekinteni. Jzidóra sorsa azért fontos a darab egészében,
mert mellékszálként a dráma fő konfliktusait segít értelmezni. Ez ugyanis az udva-
ri világ látszatokra ügyelő jellegét emeli ki: hiszen miközben egyetlen más szólam
nem állítja azt, hogy Jzidóra Bánk szetetőjévé lett volna, önmagában a férfi szobá-
jában eltöltött éjszaka elegendő ehhez a megfellebbezhetetlen, s Jzidórától cáfolni
sem bírt ítélethez - ez pedig Melindának az Ottó szeretőjévé válásával kerül pár-
huzamba. A Melindától rendetlen ruhában távozó Ottó ugyanezt a benyomást hor-
dozza az udvar számára - s Bánk ezzel az ítélettel szembesülvén, egyszerűen nem
is hihet Melindának. Pontosabban saját meggyőződéseettől a ponttól kezdve csak
a közösségi ítélet átvételével lehet azonos, hiszen Melinda hűsége az udvar szemé-
418
 5 .5 . A DRÁMA

ben már ettől a látszattól megsemmisült. Bánk és Melinda közös jelenetének (Har-
madik szakasz) ezért lehet az első szava Bánk szájából a következő: "Hazudsz!".
Bánk ugyanis nem kívánesi a körülményekre sem: a feleségével közös jelenet nem
mutat olyan intim szférát, amelyben feloldható lenne az udvari világ közösségi íté-
lete, Bánk ezen a ponton - egy magánéleti szituációban - politikusként viselkedik,
s ennek áldozza fel feleségét. S ez annál is feltűnőbb, mert a férfi és női szerepek
gyökeresen eltérő lehetőségeire is Izidóra története világít rá: míg Melinda és Izi-
dóra számára - másként ugyan, de alapvetően - végzetes a szeretővé válás látsza-
ta, Bánk mint Izidóra esetleges elcsábítója nem válik megbélyegzetté. Ez utóbbi jól
mutatja persze azt is, hogy Ottónak sem kell semmiféle lelkiismeret-furdalást érez-
nie Melinda elcsábításáért - ez Ottót és Bánkot közelíti egymáshoz, s értelmezi azt
is, hogy Bánk indulata és bosszúterve mennyire túl van az efféle ügyek szokásos,
udvari kezelésén. S, tehetjük hozzá, nem is a megsértett férj tipikus fájdalma, hi-
szen Bánk semmiféle megértést vagy sajnálatot nem mutat Melinda iránt, hanem
sokkal inkább politikusként reagál a renoméján esett foltra.
Bánkot a darab egészében ez a politikusi léthez kötődő szerepzavar jellemzi.
Magánemberként képtelen úgy reagálni Melinda sérelmére, hogy ezáltal ne ve-
szítse el egész családjának harmóniáját: felesége erőszakos halált hal, gyermekét
saját maga átkozza meg, s ezzel visszamenőleg is kérdésessé teszi törvényes szár-
mazását, majd pedig fia ezt a vissza nem vont átkot az árvaság súlyával együtt
kénytelen viselni. Politikusi fellépéseinek jellegét pedig erőteljes bizonytalanság
határozza meg: nádorispánként ugyanis az válik számára eldönthetetlenné, hogy
a király helyetteseként, azaz a király távollétében mintegy királyként vagy pedig
a hatalom második embereként határozhatja meg magát. Ennek a dilemmának a
kulcsjelenete a békétlenekkel közös jelenete Petur házánál (Második szakasz).
Bánk ekkor egy olyan szituációba kerül bele, amelynek lényegét nem érti: nem
tudja, miért kellett ide eljönnie, s mi a célja az összejövetelnek. Nem ő az egyetlen,
aki így van ezzel, hiszen Mikhál, az öreg bojóti hasonlóképpen nincs beavatva a
tervekbe - az ő reakciója a megrettenés és az elutasítás. Bánk másként reagál.
A számára fokozatosan feltáruló helyzethez mesterien alkalmazkodik, s Peturt be-
szélteti, hogy ezzel zavarja bele ellentmondásokba. A Gertrudis halálát követelő
Peturral s követőivel ilyenfor mán láttatja be azt , hogy indulata mögött egyrészt
nem a haza üdve, hanem a nő létére férfi szerepet betöltő asszony elleni ellen-
szenv áll, másrészt pedig azt, hogy Gertrudisnak a saját honfitársai (a merániak)
iránti rokonszenve ugyanaz az elfogultság, amely Peturt is vezeti (II, 304-308.) .
S amikor ebből a logikai ellentmondásból Petur nem tud máshogy kilépni, mint a
gyilkosság szükségességének "csak azért is" való hangoztatásával, Bánk a király
nevében, a király személyében lép fel Petur ellen - s a töretlen királyhűségétkoráb-
ban megvalló Petur feltétel nélkül meghódol Bánk előtt. Bánk ezzel a megoldással
saját, a hatalomhoz fűződő szerepzavarát is feloldva, tökéletesen tudta kezelni a
419
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB . 1830-IG)

politikailag kényes helyzetet - összeomlása azonban azért következik be, mert egy
kívülről érkező személy, Biberách, akinek szájából ismételten elhangzik Melinda
neve mint jelszó, több rnindenr ől is felvilágosítja Bánkot: egyfelől indirekt módon
arról, hogy érkezése nem maradt titokban, hiszen egy meráni is megtudta, más-
felől meg közvetlenül, dialógus formájában arról, hogy éppen a politikusi béke-
teremtés volt az a tragikus mulasztás, amellyel elmulasztotta Melinda elcsábítását
megakadályozni.
Bánk itteni rendteremtési sikerének párdarabja a negyedik felvonás nagyjelene-
te, amikor Bánk Gertrudisszal csap össze. Ez az egység azért is fontos ellenpontja
és folytatása a második felvonásnak, mert éppen a királynéval szemben tesz Bánk
újabb kísérletet arra, hogy eredendő szerepzavarát ugyanúgy oldja föl, mint akkor
- ám Gertrudis jelenlétében nem tud a király személyeként megmutatkozni. Nem
utolsósorban azért, mert éppen az ehhez való nyugalmat és higgadtságot veszíti el
- ahogyan az ugyanezt a szerepet próbálgató Gertrudis is, aki jó darabig sikeresen
tudja kihasználni nőiségének erejét az ezt méltányolni kénytelen Bánk ellenében.
A feszültséggel terhes jelenet azonban nem ígér igazi megoldást, mert Bánk ebben a
helyzetben is különnemú sérelmeket kíván képviselni: a Melinda elcsábítása miatti
látszattól immár senki, így a királyné sem lenne képes megóvni, Gertrudis bűn ös­
ségére pedig Bánknak nincs bizonyítéka - a politikai természetú, Peturtól kölcsön-
zött érveket pedig maga Bánk hatástalanította a második felvonásban. Gertrudis
viszont joggal kérheti számon Bánk váratlan és titkos hazatérését - amire viszont
a bán nem tudhat kielégitő választ adni, hiszen akkor fel kellene fednie az éppen
tőle lecsillapított békétlenek terveit. Ilyenformán patthelyzet kialakulása fenyeget,
amelyet azonban Ottó váratlan belépése borít fel: Bánk erre hisztérikusan reagál,
hiszen itt és ekkor lenne lehetősége először szembekerülni Ottóval Melinda elcsá-
bítása óta , ám Ottó kimenekülése lehetetlenné teszi a számonkérést. Bánk ezután
átkozódni kezd, s pontosan azt az értéket sérti meg, amelynek a dráma egészében
meghatározó szerepére ő hívta fel a figyelmet a második felvonásban: megátkozza
Ottó (és természetesen Gertrudis) hazáját. A királyné ezen a ponton veszíti el a hig-
gadtságát ("Hitvány! ne bántsd Hazámat!") - ezzel is bizonyítván, hogy a hazához
való ragaszkodás nem szúkülle a darabban a magyar szereplőkre -, s tőrrel támad
rá Bánkra, aki ezek után kicsavarván az asszony kezéből a fegyvert, mondhatni, bes-
tiális kegyetlenséggel agyonszurkálja Gertrudist. A gyilkosság tehát indulati csele-
kedet , s a jelenet egészének föntebb már vázolt logikája szerint nem is tekinthető
bosszúnak semmiért - erre utalnak a Bánk szavai is a gyilkosság után. A királyné
megölése voltaképpen kettős kudarc hát: a második jelenet csúcspontjához képest
Bánk immár képtelen volt a hatalmi technika oldaláról megoldani egy szituációt, s
ugyanez mondható el Gertrudisról is. Ráadásul a királyné megölésének idejére már
Peturék is elszabadultak, s lázadásuk azt mutatja, hogy akárcsak egy napi távlatban
Bánk korábbi békéltetési kísérlete is sikerte1ennek bizonyult.
420
 5 .5. A DR ÁMA

Az ötödik felvonás ezekhez az előzményekhez képest gyökeresen új helyzetet

teremt, hiszen ekkor már személyében van jelen a király, így világosak a hierarchi-
kus hatalmi konstellációk. Mindazonáltal a király helyzete némileg hasonlít Bánk
első felvonásbéli pozíciójához: számára sem átlátható és egyértelműen megítélhe-
tő a szituáció, miközben rá várna az igazságtétel feladata. Felesége meggyilkolásá-
nak ténye egyfelől azt igényelné, hogy megbüntesse a gyilkost, ám ez még csupán
az egyik megoldandó nehézség: tisztáznia kellene a Gertrudist ért vádat is, hogy
tudniillik a királyné valóban részes volt-e Melinda elcsábításában. Ezen a ponton
Katona kiválóan tudja kamatoztatni a feszültség növelése érdekében azt a koráb -
bi dramaturgiai megoldást, hogy a cselekvény szempontjából bizonyos kulcsfon-
tosságú jeleneteket a színpad világán kívül hagyott, azaz megtörténtükről csak a
szerepl ők - akár egymástól is jelentősen eltérő - szólamaiból értesülhetünk. Ezek
közé tartozik mindaz, ami Ottó és Melinda között történt, ilyenformán a néző szá-
mára is megítélhetetlen nemcsak a Gertrudist ért vád, de az is, hogy vajon tényleg
erőszak történt-e vagy éppen Melinda is akarta-e az aktust. A színpadon látható
jelenetek mindegyik lehetőség mellett tartalmaznak utalásokat, s ilyenformán a
királyné esetleges kerít ő i mivolta épp annyira eldönthetetlen az ötödik felvonás
szerepl ő í, s különösen a király számára, mint ahogy a n éz ők számára is. Ugyan-
akkor viszont teljesen ellentétes ezzel a királyné meggyilkolásának az ügye . Itt a
n éz ők előtt pergett le a negyedik felvonásban az az eseménysor, ahogyan Bánk
ledöfte Gertrudist - eközben azonban az ötödik felvonás szerepl ői kétely nélkül
Peturban látják a gyilkost. A magyarjogi tradíciók felől nézve egyébkéntjogosan: a
Werbőczy István összeállította, 16. századi jogszokásgyújtemény, a Tripartitum is
tartalmazza ugyanis, hogy azt kell gyilkosnak tekinteni, aki egy erőszakosan meg-
ölt személy holtteste felett kivont karddal tetten érhető - márpedig a király embe-
rei, Solom mester vezetésével Peturt látták a véres holttest mellett. A két legfonto-
sabb tisztázandó ügynek ez az alapvet őerr eltérő státusza teszi igencsak feszültté
az ötödik felvonás világát, s teszi próbára a királyt, hogy miképpen képes ezt az
emberileg és politikailag is nehezen megoldható szituációt elrendezni.
Mindebb ől az is következik természetesen, hogy Bánknak a jeleneten belüli pozí-
ciója igen sajátos: nem gyilkosként, hanem sértett félként és vádlóként léphet fel, s
erre a Melindán elkövetett sérelem jogosítja föl. Persze csak akkor, ha a Gertrudist
ért vádak igazak- ennek eldöntésére azonban nincsenek eszközök. Ezért is lesz ko-
moly jelentősége annak a középkori jogszokásnak, amely egyetlen eszközként fel-
merül: a királyné becsülete érdekében vívott párviadal ugyanis az istenítélet egyik
legitim formája, amelyben a két fél Ca vádló és a megvádolt becsülete érdekében
kiálló másik lovag) a transzcendens értelmű igazság nevében csapnak össze, s a
győztes is ennek értelmében győz. S mivel a győzelem nem másnak, mint az igaz-
ság isteni értelmű birtoklásának tulajdonítható, ez a megoldás egyértelműen el
is dönti a vitás helyzetet. Bánknak mint a vád képviselőjének jó darabig nincsen
421
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉS ÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB . 1830 ~IG)

ellenfele, mivel senki nem látszik vállalni a vesztesnek látszó ügy képviseletét - ez
komoly figyelmeztetés a király számára is, hogy Gertrudis ártatlanságában volta-
képpen senki nem hisz. Ezt az egyértelműnek látszó , s Bánkot morális magassá-
gokba emelő helyzetet a király egy látványos , bár képtelen ötlettel igyekszik befo-
lyásolni: ő akar megvivni Bánkkal, mint egyedüli személy, aki feltétel nélkül hisz a
királyné ártatlanságában. Ezt azonban Bánk nem fogadhatja el, hiszen a királynak
a párbaj bírájának kell lennie , s ezt a magasabb pozíciót nem lehet összeegyeztetni
a párviadalba való részvétellel. Csak erre a patthelyzetre jelentkezik a fiatal s a
Bánkhoz képest nyilván tapasztalatlan Solom mester: apja, Myska bán szavára,
aki tanúsította, hogy a haldokló királyné magát ártatlannak nevezte Ca negyedik
felvonásnak a gyilkosságig elvezető eseményei alapján egyébként joggal), megviv
Gertrudis becsületéért. Ezen a ponton teljesnek látszik az istenítélet szerkezete:
megvan a két fél, s közülük az egyik, a földi logika szerint teljesen esélytelennek
látszik. Az ezután következő párviadal tehát egyértelművé tenné, Gertrudis bű­
nös-e vagy sem. Katona azonban - hibátlan dramaturgiai érzékkel - nem engedi
idáig eljutni az eseményeket, hiszen ettől kezdve tét nélkülivé válna a szituáció.
Két, a színpad világán kívülről érkező híradás ugyanis gyökeresen megváltoztatja
a szituációt . Egyrészt hírét hozzák annak, hogy az Ottótólleszúrt Biberách a halálos
ágyán megesküdött a feszületre: a királyné ártatlan. A közhangulat ettől már meg-
változik - s a király, jó taktikai érzékkel, ettől kezdve már nem forszírozza az isten-
ítéletet. Annál is inkább, mert még korábban a gyilkosként kezelt, lófarokra kötözve
halálra hurcolt Peturról megérkezik az a tudósítás, hogy kínhalála közben is királyát
éltette , és a királyné gyilkosát aljasnak nevezte. Ez a két hír Bánk magasztos morális
pozícióját alapvetően megrendíti. Vádlói szerepéból kialakuló erkölcsi fölénye meg-
semmisül, s a párviadal elmaradásával ennek visszaszerzésére esélye sem marad,
másrészt gyilkossága is aljasnak min ős ül, s éppen attól az embertől, aki korábban,
a második felvonásban még késznek mutatkozott volna Gertrudis megölésére. Ezt
a folyamatot tetőzi be Tiborc megérkezése Melinda holttestével, s annak elbeszé-
lésével, hogy Bánk távolléte miképpen szolgálhatott eszközül az Ottó embereitól
elkövetett gyilkossághoz. Bánk kudarca ezzel válik teljessé: innen nézvést ugyanis
végképp értelmetlennek és indokolhatatlannak bizonyul Gertrudis megölése.
A király ezt a szituációt ismeri fel egy pillanat alatt, s ezért lehet képes arra,
hogy Bánkot immáron politikailag is megsemmisítse, ráadásul formailag a meg-
kegyelmezés aktus ával, végleg kiiktatva ót a hatalom bármilyen értelmű, helyette-
si birtoklásából. Miután ugyanis Biberách utolsó szavai megfordították a közhan-
gulatot a királyné kapcsán, Endre kimondja azt, hogy .Magyarokl elóbb mintsem
Magyar Hazánk - / előbb esett el méltán a' Királyné" - s így Gertrudis erőszakos
halála, amely az eddigiek értelmében ártatlanul érte őt, a hazáért hozott áldozattá
m ín ős űl át, a lázadással fenyegető szituációt így oldva föl. Ezzel Bánk is büntetlen
marad, ám egyszer s mindenkorra ki van iktatva a politikai kűzd őtérről, A jele-
422
 5.5. A DRÁMA

net nyugtalanító kétértelműségei pedig így is megmaradnak. Egyrészt azért, mert

az ezt megelőző négy felvonás alapján az is világos, hogy a szorosan összefonódó
konfliktusok miatt a Gertrudis bűnösségére vonatkozó kérdés alapvetően rosszul
van feltéve - ebben a helyzetben ugyanis nincs egyetlen felelős, s Gertrudis meg-
gyilkolása semmiképpen nem volt igazságtétel-, másrészt pedig senki nem vizsgál-
ja azt sem, hogy a perdöntőnek bizonyuló biberáchi vallomás milyen értelemben
minősíthette ártatlannak a királynét . Az ötödik felvonásban ugyanis különböző
logika mentén megfogalmazódó fogalmak csúsznak össze az azonos szóhasználat
miatt, s ezek között a király nem akar igazságot tenni, hanem éppen ezt a bizony-
talanságot használja ki aktuális hatalmi érdeke szerint. Ebből is következik, hogy a
király gesztusa csak a darab hatalmi logikája felől nézve tudja megoldani a helyze-
tet - ám Izidóra szavai ("Gertrúdis l a' Gyilkos Szabad l") arra is felhívják a figyel-
met, hogy morális értelemben semmi nem oldódott meg. A gyilkosságokért felelős
személyek, azaz Bánk és Ottó büntetlenek maradnak - s egyébként ne feledjük azt
sem, hogy a negyedik felvonásban a haldokló Gertrudis a fölé hajló Ottót így szólí-
totta meg: "Ottó! Ottó! - Gyilkosom!"
Katona József drámája éppen ezért képes a mű végén a tragédia általános,
nem kizárólag a címszereplőre érvényes benyomását elmélyíteni . Egyolyan össze-
tett, dramaturgiailag is kiérlelt színműről van ugyanis szó, amely nem csupán az
l8lO-es évek legfontosabb magyar drámai alkotása, hanem az egész magyar drá-
matörténet egyik csúcsa. l840-es években induló hazai színpadi diadalútja, ame-
lyet utóbb Erkel Ferenc operája is fémjelzett , azonban ezt a kivételesen átgondolt
dramaturgiát inkább elfedte, s nem felszínre hozta. A 19. század magyar színházi
gesztusnyelvéhez és szcenikájához igazított színpadi értelmezések ugyanis rend-
re leegyszerűsítették ezeket a komplex szituációkat, s egy jóval egyszerűbb hatás-
mechanizmus érdekében áldozták fel ezeket; s ez a színházi tradíció egészen az
utóbbi évtizedekig eleven maradt, csupán az utóbbi két évtized néhány színpadi
rendezése látszott ettől függetlenedni. Katona Bánk bánja tehát - bizonyos érte-
lemben - még ma is újrafölfedezésre vár.

5.5.5. A színházi repertoár differenciálódása (Kisfaludy Károly színművei)

Az l8lO-es években induló drámaírói életművek közül Kisfaludy Károlyé az egyik

legizgalmasabb.P" Nem azért, mintha Katona József Bánk bánj ához mérhető je-
lentőségű színművek jellemeznék a teljesítményét, de bizonyosan ő az l8l0-es,

,.. Toldy Ferenc, Bánóczi József és Horváth Cyrill kritikai igényú kiadásai után az utolsó megbízható
szöveget közz ét év ő, teljességre törekvő kiadás: Kisfaludy Károly munkái. S. a. rend. , bev. Heinrich Gusz-
táv. Bp., Franklin-Társulat, I, 1905 (Magyar Remekirók) . Ezenkivül a következő - nem teljes - kiadásokat
ajánljuk: Kisfaludy Károly válogatott művei. Vál., s. a. rend. Kerényi Ferenc. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó,
423
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB . I750-TŐL KB. I830 -IG)

1820-as évek legfontosabb szerzője Katona mellett, s színműveiben olyan dráma-

típusok átértelmezése vagy éppen kialakítása figyelhető meg, amelyek messzeme-
n ően meghatározták a magyar színházak m űsorrendjét a következő években. Kis-
faludy azért is figyelemre méltó jelenség, mert az ő drámaírói életműve valóban a
színház igényeiből indul ki, s képes is lesz megtalálni saját helyét a repertoárban.
A Stibor vajda (1819) egy kegyetlen nagyúr pusztulásba vezető útjának vég-
zetdrámai jellegű feldolgozása, amely számos színjátéktípus elemeit hasznosítja.
H őse, a Zsigmond királyalattvalójaként élő földesúr, eleve a vitézi játékok szerep-
l őihez hasonlít, s ezek a lovagi képességek jelennek meg nevelési eszményként az
apjához képest túlságosan álmodozónak, gyöngének, vagyis emberségesnek tűnő
fiú, Rajnáld elé kitűzött célokban is. Stibor kegyetlenségei viszont a zsarnok ka-
raktervonását mutatják, híven ahhoz a drámavonulathoz, amelyet már az 1770-es
évek színművei is megalapoztak. A darabban mindazonáltal olyannyira Stibor
egyénisége a domináns, hogy minden más szereplő csak az ő figurájának erő­
terében helyezhető el- ebből fakad, hogy a darab konfliktusa csak a végzetdráma
eszközeivel vezethető ki. Az először a nyitójelenetben a három jobbágy beszélgeté-
sében elhangzó, a darabban egyénként meg nem jelenített esemény, a Balázs nevú
jobbágy szakadékba dobatása lesz az a mozzanat, amely Stibor pusztulásához ve-
zet : a jobbágy átka teljesedik be Stiboron. Ez azonban nem lehet emberi bosszú
következménye: a Stiborral szembenálló figurák önmagukban gyengék (Rajnáld,
a fia érzékeny és cselekvésképtelen hős, Dezs őt, a nevelőt Stibor elűzi, Keledy, az
erdélyi magyar nemes csak erkölcsi kárhoztatásra képes) , vagy olyan erkölcsi meg-
fontolások akadályozzák meg őket a bosszúban , mint Demetert, aki a kunyhójába
egyedül betérő Stibort nem kívánja bántani. Az sem képes megteremteni a szét-
szórt figurák összefogását, hogy Balázs megölése után Stibor újabb gaztettet követ
el: Balázs feleségére és lányára rágyújtja a kunyhót, s ezzel a Gundába szerelmes
fiának, Rajnáldnak is pótolhatatlan veszteséget okoz . Ez a veszteség ráadásul lét-
rehozhatna egy érzelmi szövetséget Balázs fiával, Demeterrel, akinek ettől kezdve
immár nem csupán apjáért, hanem anyjáért és testvéréért is van oka bosszút állni .
Ám ez a megoldás sem hat a jogos bosszú megszerveződésénekaz irányába, s ezzel
Kisfaludy leszámol abosszúdráma lehetőségévelis. Ezen a ponton az érzékenyjá-
tékokra emlékeztető megoldás mintegy a dráma közepére kerül, s ezzel Margit és
Gunda halála nem végső hatáseffektussá min ős ül, hanem csupán köztes epizóddá
válik.
Stiborra mindezek után csak égi büntetésként csaphat le a bosszú, hiszen a drá-
ma világában nincs olyan erő, amely képes lenne őt legyűrni. Ezt Kisfaludy egy
részben a színpadon kívül játszódó jelenettel ábrázolja: a természetben lehevere-

1983 (Magyar Remekírók); Kisfaludy Károly válogatott drámái. Vál., szerk. Kerényi Ferenc, szöveggond.,
utó szó Fenyó István. Bp., Unikornis, 1999 (A magyar dráma gyöngyszemei, 11).
424
 5.5 . A DRÁMA

dó Stibor szemét egy kígyó kirágja, s ő véres arccal rohan be a színpadra, majd
a lelkiismeret m űködését mutató, vizionárius látomások után abba a szakadék-
ba veti magát, ahová korábban az ő parancsára Balázst beledobták. A kígyónak a
bosszú eszközeként való felhasználása nem nélkülözi a bibliai tradíciót és az erre
épülő keresztény ikonográfiát, hiszen nyilvánvalóan a Sátán jelképeként bukkan
föl az egyébként ez esetben igencsak atipikusan viselkedő kígyó, amely halálos
marás vagy fojtás helyett az áldozat szemét rágja ki. Szimbolikus természetesen
Stibor megvakulása is, amely éppen azáltal teheti látványossá a bűnnel való szem-
benézés pillanatát. Ígyválhat teljessé egy olyan dramaturgia, amely nagyvonalúan
haladja meg a korábbi színjátéktipusok részelemeinek a beépítését, létrehozva egy
egyéni drámai variációt .
Az Irene cím ű szomorújáték (1820), ahogyan erre a darab nyomtatott változa-
tához fűzött megjegyzésében a szerző fel is hívja a figyelmet, egy már megjelent
magyar dráma újraírása. Kisfaludy nem adta meg a névtelenül publikált dráma
szerzőjének a nevét, de kétségtelenül az elsősorban matematikusként ismert, ám
drámaíróként is figyelemre méltó életművet létrehozó Bolyai Farkas II. Mohamed
vagy a' ditsöség' gyözedelme a' szerelmen c ímű szomorújátékáról (1817) van SZÓ. l8S
A darab vázát egy olyan történet alkotja, amely vándortémáként gyakran felbuk-
kan a magyar és a világirodalomban, többek között Mikes Kelemen Törökországi
levelek cím ű m űvében is olvasható anekdotaként: a Bizáncot 1453-ban elfoglaló
török szultán beleszeret egy görög lányba, s több napig csak vele tölti minden ide-
jét. Amikor hadvezérei és katonái emiatt zúgolódni kezdenek, Mohamed kivezeti
eléjük Irénét, s miután szépségéről meggyőzi őket, saját kezűleg előttük megöli,
hogy bizonyítsa: továbbra is méltó szultáni méltóságára. Ebből az alaptörténetból
Bolyai egészen más szemléletú drámai szituációt bontott ki, mint az őrá támasz -
kodó Kisfaludy. Akülönbséget már a címadás is megmutatja. Bolyai Farkasnál Mo-
hamed a főszereplő, s a darabban a szájából elhangzó, hosszú monológok az ő
figurájának belső konfliktusaitjelenítik meg a legárnyaltabban. A legfontosabb
dilemma ilyenformán Mohamed világhódítói egyéniségének a totális magánya
lesz: a szultánnak azzal kell szembenéznie, hogy miután elfoglalta a világot - a
keresztény Bizánc ebben az értelemben a már birtokolt mohamedán területekhez
képest a világ másik, keresztény felét szimbolizálja - , milyen feladata maradt még,
hová léphet még tovább. A teljes hatalom birtoklásának erkölcsi dilemmája jele-
nik meg itt - figyelemre méltó eltéréssel Katona József Bánk bánjához képest, ahol
a hatalom második emberének állandó szerepzavara áll a dráma előterében.
Mohamednek Bolyai darabjában az a tragédiája, hogy az ekkor számára felbuk-
kanó új szituációval, a szerelem lehetőségével nem tud mit kezdeni : miközben a

185 Kritikai kiadása: Bolyai Farkas: Drámák. S. a. rend. Borbély Szilárd. Debre cen, Kossuth Egyetemi
Kiadó, 1998 (Csokonai Könyvtár: Források, 3) .
425
5. Az IRODALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KORA (KB. 1750-TÓL KB . 1830-IG)

keresztény Iréné iránti szerelem lehetőséget adna a már birtokolt két eltérő civi-
lizáció, a muzulmán és a keresztény egyesítésére, ez a metafizikai jellegű esély
azonban nem fér össze azzal a szereppel, amely révén Mohamed egyáltalán a világ
urává válhatott. Ennek a sorsszerűségét emeli ki Mohamed monológjainak vissza-
térő eleme, a csillagokról folytatott elmélkedés is. Iréné megölése ezért válhat Mo-
hamed számára tragikus vétséggé, s nem véletlen, hogy a gyilkosság után a szultán
a poklokat említi, mint még elfoglalandó területet.
Kisfaludy Károly átdolgozása nem egyszerűen a darab játszhatóvá tételét és
dramaturgiai zökkenőinekkijavítását végzi el. Alapvetően módosul a dráma cent-
ruma, s ezt a címad ás is kellőképpen hangsúlyozza. Itt ugyanis Irene lép elő cím-
szereplővé, s ezzel gyökeresen megváltozik a dráma problematikája. Irene révén
az áldozatiság válik a legfontosabb tényezővé, többszörösen is. Irene lehetséges
belső konfliktusait, választásának a tétjét ez a dráma azzal is hangsúlyozza, hogy
beléptet egy új szereplőt, Leot, a lány korábbi, görög szerelmét - ilyenformán lehet
ugyanis külön súlya annak, hogy Irene tudatosan vállalja Mohammed szeretőjének
a szerepét annak érdekében, hogy megváltsa korábbi bűneitől, s ezzel kiengesztel-
je az Istent, aki lesújtott a kereszténységre és Konstantinápolyra. Irene küldetés-
tudata tehát metafizikai eredetű, s a saját magára alkalmazott metaforika éppúgy,
mint a másoktól elhangzó jellemzések angyalijellegét hangsúlyozzák - a darab gö-
rög szereplőitől sátánikéntjellemzett Mohammedhez képest tehát alapvetőenmás
pólust képvisel. Kisfaludy ilyenformán mintegy a két főszereplő egymáshoz való
viszonyába transzponálja azt a feszültséget, amely Bolyai drámájában a menny és
pokol kettősségével viaskodó Mohamedben mutatkozik meg . Irene halála éppen
ezért áldozati jellegű, s olyan monológok előzik meg, amelyek a lány tudatos ha-
lálra készülődését hangsúlyozzák: az égi eredetűnek tűnő Irene mintegy hazájába
készül vissza , miután világossá vált számára Mohammed megválthatatlansága. Ez
utóbbi elem egyébként a drámát Irene figurája révén az érzékenyjátékokhoz kö-
zelíti - mint ahogy a Konstantinápoly romjait mutató, az ostrom végével induló
drámai szituáció a vitézi játék hatását mutatja -, ám Kisfaludy egyéni variációját
hozza létre ezeknek a felidézett színjátéktípusoknak. Miközben egyébként szá-
mos mellékszereplő (mint pl. Hali, a titkos keresztény török vezér vagy Zulíma, a
rabszolgalány) és cselekvényszál (mint pl. Hunyadi követének, Telegdinek a meg-
jelenése) beépítésével valóban képes színszerűbbé tenni Bolyai Farkas színpadon
nehezen elképzelhetőművét.
Kisfaludy Károly legnagyobb hatású és legsikeresebb színjátéktípusa bizonyo-
san a vígjáték volt. A magyar vígjáték történetében Kisfaludy tevékenysége azért
jelentős, mert jól működő dramaturgiával képes volt hazai környezetbe plántált,
magyarnak érzett típusokat felvonultató színműveket létrehozni. Ezzel olyan tra-
díciót teremtett, amely sokáig meghatározta a műfaj alakulását: pl. Fáy András
és Szigligeti Ede vígjátékai is erre az alapra települhettek rá. Kisfaludy A kérők
426
 5.5 . A DRÁMA

című darabja (1819) jól mutatja, milyen dramaturgiai megoldásokat alkalmazott

a szerző a színi hatás érdekében. A kiindulópont egy sematikus szerelmi szituá-
ció, amelyben a férjhez adandó fiatal lány, Máli körül két kérő tűnik föl, ám ő egy
harmadikat, a régóta vele nevelkedő Károlyt szereti. A szálakat Károly testvére ,
Lidi mozgatja, s az ő közreműködésével alakul ki a boldog végkifejlet. Az egy-egy
domináns tulajdonsággaljellemzett, ezért színészileg viszonylag egyszerűen meg-
formálható figurák azonban nem azonos erkölcsi-morális megítélésben részesül-
nek. Az epekedő szerelmesként felfogható Károly mellett a két rivális természete-
sen alapvetően esélytelen, de közülük ellenszenvessé csak a külföldieskedő báró
Szélházy kap negatív hangsúlyú jellemzést, azt is leginkább egy hazafias ideológia
nevében; Perföldyt, a fiskálist egy latinos jogi nyelv használata egyéníti és ironizál-
ja - a leginkább azzal, hogy nem képes más jellegű nyelvre váltani - , ám figurája
nem egyértelműen komikus. Ezt jelzi az is, hogy a szerelmi cselszövő, Lidi végül
is őhozzá hajlandó feleségül menni. Máli apját, aki az árván maradt Károlyt és
Lidit is felnevelte, a katonai eszményeket valló, becsületes Baltafy kapitányt olyan
típusként teremtette meg Kisfaludy, amely a darab születésének időpontjában, a
napóleoni háborúk korában eleve ismerősnek tűnt - az ilyen jellegű figurák nagy-
ban hozzájárultak a vígjáték hazaijellegének akialakításához.
Kisfaludynak a színházi repertoárba beépíthető, sikeres vígjátékai jóval egysze-
rűbb struktúrát jelentenek, mint az eddig érintett vígjátékok, Bessenyei és Csoko-
nai művei. Színpadi sikerük nyilván ezzel is összefüggött. Mindazonáltal éppen
ezek a művek CA kérók mellett A leányórzó és a Csalódások) mutatják azt is, hogy
Kisfaludy a megelőző évtizedek részben fordításokon, részben magyarításokon
alapuló magyarországi vígjáték-tradícióját jó érzékkel formálta át: a helyzet- és
jellemkomikum számos elemét átvette ugyan, de újszerű egyéniségeket teremtett,
k ülön ügyelve arra, hogy a szereplők magyarossága, hazai jellege kétségbevonha-
tatlan legyen. Ez utóbbival az 1820-as évektől induló időszak hazafias retorikájá -
hoz is hozzá tudta kapcsoini a szórakoztatásra törekvő vígjátékokat, megalapozva
szélesebb körű sikerüket.

427
 6. Az irodalom rendi intézményrendszerétőla polgári
intézményekig (kb. 1830-tól kb. 1905-ig)

6.1. Bevezetés

A nemzeti intézmények megalapítása és megszilárdulása a 19. század első harma-

dában olyan új társadalmi szerepek kialakulásához vezetett, melyek elsősorban
az irodalmi tevékenységre épültek. Természetesen csak egészen kivételes esetben
történhetett meg az, hogy valaki pusztán szépírói mivoltára alapozta volna kar-
rierjét, de az íráshoz kapcsolódó egyéb tevékenységek (az újságírástól kezdve a
szótárszerkesztésen át az irodalomtörténészi szakmunkáig) kiegészíthették az író
jövedelmét annyira, hogy a gazdálkodó életformáról teljes egészében lemondha-
tott. Ennek bázisául természetesen nemcsak a "nagy" nemzeti intézmények szol-
gálhattak, hanem a modern, polgári nyilvánosságot kiszolgáló differenciált rend-
szerek is (lásd SZAJBÉLY Mihály 200S).

6.1.1.Az irodalom nemzeti intézményrendszerének megszilárdulása

és differenciálódása

A gróf Széchenyi Istvántól az 182S-ben, a pozsonyi országgyúlésen elhangzó ígé-

ret egy magyar tudós társaság alapítására több éves szervező munkát követően öl-
tött testet, s így jöhetett létre 1830-ra Pesten a Magyar Tud ós Társaság, amely egy
hosszú, számos tervezetet magában foglaló akadémiaalapítási folyamat zárópont-
jának tekinthető. Az intézmény azért is volt nagy újdonság, mert - noha a nádor
alá volt rendelve, és első elnöke , gróf Teleki József éppúgy arisztokrata volt, mint
a másodelnök Széchenyi - alapvet ően nem rendi alapon válogatta meg a tagjait,
s m űk ödése is az egyesületek mintájára történt: önálló alapszabálya volt és saját
vagyona, amellyel gazdálkodhatott. Széchenyi felajánló gesztusának bizonytalanul
körvonalazott tudományfelfogásából is (erről lásd GERGELY András 1972: 60-61) kö-
vetkezett, hogy az Akadémia a magyar nyelv m űvelés ét kapta meg elsőrendű, bár
nem kizárólagos feladatául - s amikor az 184S-ben osztályokra oszlott m űk ödés
kialakult az intézményen belül, ezért is lett az első osztály éppen a "nyelv- és szép-
tudományi". Nem meglepő tehát, hogy az első akadémikusválasztások az írói érde-
meket nyomatékosan figyelembe vették, így lehetett az Akadémia tagja az idős
429
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRI INTÉZMÉNYHKIG . ..

Kazinczy Ferenc éppúgy, mint a fiatalabb nemzedékhez tartozó Vörösmarty Mihály.

Mivel a tagok fizetést kaptak, az akadémikussá válás nemcsak presztízskérdés volt ,
hanem ezáltal az írói munka a megélhetés alapja vagy annak fontos kiegészítése is
lehetett. Ez voltaképp a korábbi feudális mecenatúrát egy újabb, immár nemzeti
szintű mecenatúrává formálta át , bár egyelőre igen keveseknek téve lehet ővé ezt
az életformát. De hogy ez mégis mit jelentett, azt éppen Vörösmarty példája mutat-
ja, aki jórészt erre az akadémikusi fizetésre alapozhatta egzisztenciáját az 1830-as
évektől, s voltaképpen majdan a nősülést is ez tette számára lehetővé.
Az 1848-49-es szabadságharc azonban az Akadémia m űk öd ését is erősen be-
folyásolta, annak ellenére, hogy ekkor sem nagygyűlést, sem tisztújítást nem tartot-
tak. Igaz , június 4-én a közgyűlés hűségnyilatkozatot tett a Szemere-kormánynak.
A szabadságharc leverése után Karl Geringer császári biztos a további m űköd és enge-
délyezését a teljes átvilágításhoz kötötte. Aszimbolikussá váló nemzeti közintézmény
megmentése ekkor arra az arisztokrata csoportra várt, amely már a létrehozásában
is részt vett , s amelynek bizonyos tagjai tárgyalópartnernek számítottak az újonnan
berendezkedőabszolutizmus számára is. A tárgyalásokat ilyenformán az Akadémia
részéről az a gróf Andrássy György vezette, aki az alapításkor már a Széchenyihez
csatlakozó arisztokraták egyike volt; s az egyezkedésnek annyit sikerült elérnie,
hogy egyetlen tag kizárására sem került sor, ám az Akadémia országos nyilvánossá-
gát nem kapta vissza, s új tagokat sem vehetett fel. Ez az állapot 1858 elejéig tartott.
Ekkor szentes ítette az uralkodó az új alapszabályokat, s ettől kezdve lehet ővé vált a
nagygyűlések tartása is - az első nagygyűlésen aztán rögtön levelező taggá is válasz-
tották Arany Jánost, Jókai Mórt, Tompa Mihályt és Szász Károlyt, s Aranyt - pél-
dátlan módon - még aznap rendes taggá is el ől éptették. A nyilvános m űk öd és első
látványos megmutatkozásává így válhatott a Kazinczy Ferenc születésének századik
évfordulójára szervezett ünnepségsorozat 1859-ben, amely az Akadémia értékrend-
jét társadalmilag is meg tudta jeleníteni (az ünnepségek elemzésére lásd DÁVIDHÁZI
Péter 2004: 265-282; KESERŰ Katalin 1994; PRAZNOVSZKY Mihály 1998: 47-68; MARGó-
CSY István 2007). A Magyar Tudományos Akadémia ettől kezdve folyamatosan mű­
ködhetett a m űvészetek, a társadalom- és természettudományok legfőbb koordináló
és reprezentatív szerveként, s pályázataival és jutalmaival jelentősen befolyásolta a
magyarországi tudományosság alakulását. Az irodalomnak a korszak tudományfel-
fogásában még mindig megmutatkozó centrális jelent ős égétj ól mutatja, hogy Arany
János személyében az akkori legjelentősebb magyar költő lehetett hosszú ideig az
intézmény titoknoka (1865-1869), majd főtitkára (1871-1877) (erről az időszakról
bővebben lásd GERGELY Pál 1957) . Az Akadémia tekintélyének társadalmi növekedé-
se azonban azt is magával hozta, hogy a testület irodalmi kérdésekben a 19. század
második felére , s különösen Arany halála (1882) után egyre konzervatívabbá lett, s
lassacskán elképzelhetetlenné vált, hogy a fiatal írónemzedéket oly módon fogadja
tagjai közé, mint ahogyan ez megalakulásakor megtörtént.
430
 6 .1. BEVEZETÉS

A másik, az Akadémia kiegészítőjeként létrejött intézmény az 1836-ban megala-

pított KisfaludyTársaság volt, amelyet az 1830-ban elhunyt Kisfaludy Károly emlé-
kének ápolására hozott létre egy Kisfaludyhoz személyesen is k öt őd ö fiatal írói kör.
Az arisztokrata vezetésű Akadémiával szemben ez a nemzedéki alapú egyesülés
inkább polgári egyletnek volt tekinthető, s szemben a tudományos teljesítménye-
ket ösztönző Magyar Tudományos Akadémiával, olyan pályázatokat írt ki, amelyek
szépirodalmi művek létrehozását ösztönözték. Így születhetett meg p ályarn űk ént
Arany János két első verses epikai m űve, Az elveszett alkotmány és a Toldi is. Az
Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagsága között komoly átfedés volt, a Kisfaludy
Társaság szinte az Akadémia előintézményének számított. ATársaság tevékenysége
1848-ban megszakadt, s a szabadságharc bukásával hasonló sors várt rá, mint a Ma-
gyar Tudományos Akadémiára: pénzalapja megmaradt, de nyilvános tevékenységet
nem folytathatott. Új alapszabályát 1860-ban hagyták csakjóvá, s ezután hívhatták
össze azt a közgyűlést, ahol felfrissíthették az időközben elöregedett tagságot. Az
ez évi tisztújításon választották igazgatóvá a Pestre felköltözött Arany Jánost, aki
ezt a posztot négy évig töltötte be. A társaság legfontosabb feladatának ekkortól a
könyvkiadást tartotta -legjelentősebbfelfedezettjük így lehetett Madách Imre, aki-
nek nagy műve, Az ember tragédiája a KisfaludyTársaság illetménykötetekéntjelent
meg (bővebben lásd I<ERÉNYI Ferenc 2005: 45-57, 64-68). A Kisfaludy Társaság az
irodalom ügyeivel foglalkozó egyesületként a későbbiekben is folyamatosan jelen
volt a magyar szellemi életben, de az 1870-es évektől már nem a fiatal írónemzedék
fórumaként, s ezért az irodalomba ezután belépő generációk másféle, a Kisfaludy
Társaság ellenében elképzelt vagy kialakitott formációkban kivántak megszerve-
ződni - ígyjött létre 1876-ban a Petőfi Társaság.
Fontos megemlíteni, hogy mindemellett a nemzeti intézményrendszer egyéb,
jelentős tartópillérei is felállhattak, s mögöttük szintúgy létrejöhetett differenciált
intézményi háttér. A Nemzeti Múzeum m űk öd ése irodalmi szempontból könyvtá-
ra (a későbbi Országos Széchényi Könyvtár) miatt említhető meg, melynek alter-
nat ívájaként a fővárosban működik a régi hagyományokra visszatekintő Egyetemi
Könyvtár, valamint az 1831-ben induló, a gróf Teleki József által felajánlott har-
mincezer darabos gyűjteményre épülő Akadémiai Könyvtár is. (ANemzeti Színház
felállításáról a drámatörténeti fejezetben esik szó, lásd 596-600. o.)

6.1.2. A korszak sajtótörténete

Az 1830-as évek sajtóviszonyait meghatározta az előzetes cenzúra intézménye

és az, hogy politikai hírek közléséhez külön engedély kellett. Az irodalmi és po-
litikai törekvések összefonódása azonban sajátos karaktert alakított ki, s ez kü-
lönösen erősen mutatkozott meg az 1832-36-os országgyűlés berekesztése után
431
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRHNDSZ ERÉTÓL A POLGÁRI INTÉZM ÉNY HKIG • •.

megindult, Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály személyéhez köt őd ö

Athenaeumban, amely egészében a liberalizmus eszméinek képviseletét vállalta,
ám kritikai melléklapja, a Figyelmező révén komoly irodalom- és színházkritikai
orgánummá is vált. Ráadásul ez a folyóirat volt az első Magyarországon, amely
tiszteletdíjat fizetett, s ezzel fölkínálta azt a lehetőséget, hogy az írásokból befo -
lyó honorárium akár megélhetést is adhat. Az 1840-es évekre már egy viszonylag
jól tagolt, színes sajtópiac jött létre, nemcsak különböző profilú kiadványokkal,
hanem olykor éles konkurenciaharccal is: az évtized új laptípusa, a nőolvasókat
megszólító, divatképekkel és divathírekkel illusztrált irodalmi orgánumok, a di-
vatlapok (Honderü, Pesti Divatlap, Életképek) például egymástól irányzatosan is
elkülönültek. Petőfi pályája ebben a keretben lesz igen beszédes, hiszen ő a Pes-
ti Divatlapnak nem csupán szerkesztője lett Pestre érkezése után, hanem a folyó-
iratnak olyan "sztárs zerzőj e" is, akit a lap tulajdonosa, Vahot Imre az eladhatóság
érdekében ügyes marketingfogásokkal használt föl. Mint ahogy az is figyelemre
méltó, hogy amikor 1848-ban ez a sajtópiac ebben a formájában összeomlik, Pe-
tőfi megélhetése is veszélybe kerül. Nem csoda, hogy kénytelen volt olyan pályát
keresni magának, amely lehetövé teszi családja eltartását - szinte törvényszerűen
sodródott tehát a katonatiszti pályára, amely végső soron a halálát is okozta.
A szabadságharc bukása ismét erősen átrendezte a sajtópiacot, hiszen a lapalapí-
tásnak egy darabig jelentős politikai korlátozásokkal kellett szembenéznie. Ezért is
volt jelentős szerepe az 1849-ben, Nagy Ignác szerkesztésében meginduló Hölgyfu-
tárnak, amely - szokatlan módon - naponta megjelenő irodalmi lap volt , egyenet-
len színvonaion ugyan, de számottevő tömeghatással. A Hölgyfutár hosszas fenn-
állása (csak 1864-ben sz űnt meg) is rnutatja már azt a folyamatot, amely a sajtópiac
kiszélesedéseként és az olvasóközönség számbeli növekedéséként, valamint diffe-
renciálódásaként jellemezhető. Ebben szerepe van természetesen annak a politikai
konszolidációnak, amelyet végső soron az 1867-es kiegyezés zár le, valamint annak
is, hogy egyre erősebben magyar nyelvúvé válik a potenciálisan irodalomfogyasztó
közönség, s a városi fejlődés és az iskoláztatás következményeként növekszik a meg-
szólítható olvasók száma. Mindez nem lesz ugyan elegendő ahhoz, hogy minden
színvonalas lapkezdeményezést eltartson - Arany János két , igényes vállalkozása,
a Szépirodalmi Figyelő (1860-1862) és a Koszorú (1863-1865) pl. elég gyorsan
megbukik - , ám a korábbi periódusokhoz képest minőségileg más szintre lép ekkor
a magyar sajtó (erről lásd LAKATOS Éva 2004). Megteremtődika feltétele az irány-
zato s vagy nemzedéki folyóiratok kiadásának is, s ezért szinte tűnet ért ék ű, hogy a
20. század elején éppen egy folyóirat, a Nyugat megindulása jelezheti a kortársak
számára az új irodalmi periódus kezdetét - annak ellenére is, hogy természetesen a
Nyugat sem előzményeknélkül bukkan föl, hiszen szerkesztő- és szerzőgárdája ko-
rábbi, rövid ideig fönnálló lapoknál szerzi meg azt a rutint, amely majdan a Nyugat
sikeres m űködtetésében mutatkozik meg.
432
 6 .1. BEVEZETÉS

6.1.3. Az írói professzionalizálódás folyamata

6.1.3 .1. Az író társadalmi szerepe

A sajtó differenciálódása és a piacosodó irodalom megjelenése magával hozta az

írói életforma társadalmilag akceptált formáinak a megjelenését is. Az 1830-as
években a birtokos nemesi életformára alapozott írói m űk öd és még komoly je-
lentőséggel rendelkezett (ezt mutatja Kölcsey Ferenc szatmárcsekei életformája) ,
de már ezt is kezdik átszínezni a kialakuló intézményrendszer új keretfeltételei.
Mindazonáltal az 1848-49-es szabadságharc bukása után újra felértékelődik a
valamiféle függetlenséget ígérő, bár ekkorra már erősebben és szorítóbban pro-
vinciális karakter ű birtokos nemesi életforma (ezt Madách Imre esetében lehet
jól megfigyelni), mert ez segíthet elkerülni az állami hivatalvállalásra kénysze-
rítő anyagi kiszolgáltatottságot. Az 18S0-es évek sajátos viszonyai között ugyan-
is kollektív megvetés övezhette azt , aki a törvénytelennek és elnyomónak érzett
abszolutista államhatalomtól remélte a megélhetését - ennek a megítélésnek
legnagyobb kárvallottja az 1840-es évek egyik legnépszerűbb prózaírója, Kuthy
Lajos volt, aki az 18S0-es években megyebiztos, azaz ahogyan akkor mondták,
Bach-huszár lett (erről bővebben VÖLGYESI Orsolya 2007 : 180-203) . A magán-
szolgálat (mint pl. a nevel őséget választó Gyulai Pál esetében) vagy az egyházak
védőszárnyai alá húzódás (mint pl. Arany János esetében, aki a nagykőrösi re-
formátus gimnázium tanára lett) nagyobb írói és erkölcsi autonómiát ígért - ám
már ekkor megkezdődött a szabad értelmiségi pályákon, pl. alapszerkesztőként
vagy újságíróként való boldogulás kisérlete is (ennek egyik korai , kudarcos pél-
dáját Lisznyai Kálmán sorsa mutatja; erről bővebben SZIlÁGYI Márton 2001) . Az
1867-től kisz élesed ő sajtópiac azonban egyre inkább tipikus modellé tette az író-
vá válásnak az újságíróskodáson keresztül vezető útját - a számos kinálkozó pél-
da közül talán elegendő Mikszáth Kálmánra vagy akár Ady Endrére utalni.
Az írói szerep társadalmi értelemben vett professzionalizálódásának látvá-
nyos eleme az írói segélyegylet eszméjének felmerülése és az egylet megvaló-
sulása. Az írók szakmai csoportként való megszerveződése hívta életre ugyanis
azt az igényt, hogy a szociálisan nehéz helyzetbe került, beteg vagy munkakép-
telen írókat anyagilag is támogassa az írók közössége és a velük szolidáris társa-
dalom. Míg ez az 18S0-es években egyedi adakozási akciók megszervezésében
öltött testet (ilyen volt az 18SS-ben elhunyt Vörösmarty Mihály árváinak tá-
mogatására indított sikeres gyűjtés), 1862-től a segélyegylet már hivatalosan,
választott elnökséggel m űködhetett (lásd T. SZABÓ Levente 2008) - ezzel is meg-
jelenítvén azt, hogy írónak lenni, még ha ez kizárólag szabad értelmiségi pá-
lyátjelent is, egyéb presztízstényező nélkül, önálló s társadalmilag is elfogadott
foglalkozás.
433
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZER É T Ó L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

6 .1.3.2 . A sz e rz ői jog története

Ennek a folyamatnak fontos eleme a szerz ői jogok bonyolult rendje is (erről bő­
vebben lásd VÖLGYESI Orsolya 2003). A Magyar Királyság területén 1793-ig nem
létezett semmiféle jogi szankció a szerz ő engedélye nélküli utánnyomás ellen.
Ekkor azonban egy konkrét ügy kapcsán szükségessé vált az uralkodó állásfog-
lalása. Takács Ádám református lelkész halotti beszédeinek első kötetét ugyanis
Patzkó Ferenc pesti nyomdász kiadta, majd pedig ezt a m űvet Landerer Mihály
újra nyomta. Emiatt Patzkó elállt a második kötet kiadásától, attól tartván, hogy
Landerer hasonlóképpen fog eljárni. Takács panasszal fordult a Helytartótanács-
hoz, ezt pedig a legfőbb magyarországi kormányszék az uralkodóhoz továbbította.
Az uralkodó úgy döntött, hogy az ilyen jellegű utánnyomás legyen tilos Magyar-
országon - ahogyan ez az örökös tartományok esetében szokásos volt - , ráadásul
úgy, hogy Magyarországon ne lehessen újranyomni az örökös tartományokban
kiadott könyvet éppúgy, ahogy az örökös tartományokban sem magyarországit;
a k ülföldr ől beérkező, a könyvvizsgáló hivatal engedélyezte könyvek azonban az
egész birodalom területén újra kiadhatók.
Ez a konkrét eset persze a szerzői jognak csak egyik fontos aspektusát világí-
totta meg - ráadásul nem is törvény formájában, hiszen törvényt hozni csak az
országgyűlésnek volt joga, hogy aztán az uralkodói szentesítés valóban törvénnyé
tegye a rendek két táblája közti megegyezést. Az átfogó jogi szabályozás igénye
tehát továbbra is megmaradt. Ezt a törekvést egy immáron egészen más történe-
ti szituációban igen jól exponálta Toldy Ferenc cikke, amely 1838-ban az Athe-
naeumban jelent meg (Néhány szó az írói tulajdonról, 's kérelem a' folyóiratok' ki-
adóihoz) . A cikknek az kölcsönzött külön j elentősé get, hogy ekkor már léteztek
Magyarországon olyan testületek, amelyek a rendi struktúrától eltérő módon szer-
veződtek - ilyen volt a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság - , s
ilyenformán ezek az intézmények az írók társadalmi értelemben vett emancipál-
ódását is kétségtelenné tették: nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy írónak lenni le-
het foglalkozás, életforma is. Nem véletlen, hogy az érdekképviselet feladatát ez
a két testület vállalta magára, természetesen úgy, hogy a korabeli politikai intéz-
ményrendszer lehetőségeihez igazodott. Vörösmarty Mihály pl. akadémikusként
1839-ben és 1840-ben két tervezetet is készített ez ügyben: azt javasolta, hogy a
létrejövő törvénynek 40, illetve 50 évig az író halála után is védenie kellene az
elhunyt szerz őí jogait. Ezt a problémát egyébként az tette az Akadémia számára
különösen fontossá , hogy a hozzájuk benyújtott kéziratok esetleges kiadása ne ad-
jon okot vitás vagy ellentmondásos helyzetek kialakulására. Toldy 1840-ben külön
könyvet szentelt a kérdésnek (eredeti nevén , O. Schedel Ferenc név alatt), négy év
múlva pedig a Kisfaludy Társaság elé javaslatot terjesztett be egy "írójogi" törvény
tervezetének kidolgozására. Ennek nyomán ki is küldtek egy bizottságot, amely-
434
 6 .1. BEVEZETÉS

nek Bajza József, Kiss Károly és Vörösmarty Mihály lettek a tagjai. Az így elké-
szített javaslatot 1844. április IS-én a Kisfaludy Társaság megvitatta, majd az ez
alapján átdolgozott tervezetet eljuttattak Szemere Bertalanhoz, Borsod vármegye
követéhez, hogy azt nyújtsa be az akkor éppen ülésező országgyűlésnek- egy má-
sik példányt Eötvös József közvetítésével József nádornak is áradtak, Ez a tervezet
a szerz ői jogok elévülését az író halálától számított 60 évben szabta volna meg.
Szemere Bertalan eleget tett a kérésnek: a folyamodványt az 1844. június 3-i
kerületi ülésen olvasta fel. A rendek ezután őt bízták meg a tervezet véleménye-
zésével. Szemere a javaslatot úgy b ővítette ki, hogy az az írói jogok mellett a többi
m űvészet ágra is kiterjedjen. A szerz ő í tulajdonnak nyújtandó védelmet a törvény-
tervezet az önálló szellemi alkotások esetén 50 évben határozta meg. Ajavaslatot
a rendek nem sokkal az országgyűlés berekesztése előtt, 1844. november 9-én ter-
jesztették az uralkodó elé - a szentesítésre azonban nem került sor, mert a Kancel-
lária azt javasolta, kérjék ki erről a Helytartótanács és a Központi Könyvvizsgáló-
szék véleményét is. Ilyenformán az 1843-44-es országgyűlés nem tudta rendezni
a kérdést. Amikorra pedig a következő, immár utolsó diéta összeült, már létezett
a birodalom másik felében egy 1846. október 19-én életbe léptetett szerzőjogi kó-
dex, amelyhez hozzá kellett igazítani a reménybeli magyarországi szabályozást is;
ehhez pedig át kellett dolgozni a korábbi tervezetet. Ezt Jászay Pál tette meg, ám
ez a javaslat már nem került napirendre, így 1848 -ra sem rendezték a szerzői jo-
gok törvényi szabályozását. A szabadságharc bukása után 18S2-ben az 1846-os
ausztriai szerzői jogi szabályozást léptették életbe Magyarországon, s ez 1861-ig
volt érvényben. Ezután is a Kisfaludy Társaság szorgalmazta a legerősebben egy
törvény meghozatalát, s több sikertelen próbálkozás után 1876-ban kezdődtek el
azok a munkálatok, amelyek az 1884. évi XVI. törvénycikkhez vezettek. A törvény
megszületésének hosszas folyamata alatt a magyar irodalom intézményrendszere
is jelentősen átalakult: egy, a rendi keretek között érvényesülő mecenatúrából egy
tagolt sajtópiaccal rendelkező, a polgári nyilvánosság elveihez igazodó korszakba
lépett át.

6.1.4. Nemzedékváltások, nemzedéki konfliktusok

A 19. században nemcsak az írói státusz jogi és társadalmi szerepe nyer egyre
élesebb kontúrokat, hanem a k ül önb öz ő történeti tudományok modern formái
is ekkor alakulnak ki. A nemzeti történelem, irodalom, m űv észet kutatása össze-
függésben állott azokkal a közösségi identitásprogramokkal, melyek a 19. század
emberét olyannyira foglalkoztatták. Toldy Ferenc - akit az utókor a "magyar iroda-
lomtörténet-írás atyja" megnevezéssel tisztelt meg - A magyar költészet kéziköny-
vének második kiadása elé írott előszavában magától értetődően szól "a nemzeti
435
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . ..

míveltség egyedül idvezítő erejéről" (TOLDY Ferenc 1876: XI!.). E műveltség egy
mondai hőskorból vezet el a 19. század modernizálódó Magyarországára, a kor-
társ irodalom mindennapjaiban azonban nem is a felkínált irodalomtörténeti vízió
jelentette a legnagyobb kihívást, hanem az, hogy a folytonos történetként meg-
alkotott rekonstrukció miképpen kapcsolódott ajelenkor irodalmához. Ajelen felé
vezetett, s nem egyszer a jövőre nézvést is jóslatokba bocsátkozó irodalomtörté-
neti elképzelések szerzői ugyanis szüks égszerűen érvényesítették preferenciáikat
a kortárs irodalom megítélésében. Ily módon sajátos helyzet alakult ki: miközben
a történeti anyag feldolgozásában az irodalomtörténészek egymás munkáira tá-
maszkodtak, s jobbára az elődök által kezdett történeti konstrukciókat építették
tovább, a történet végpontját - mivel időközben az idő is halad - egyre előrébb
tolták. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy a 19. században kialakult az iro-
dalom történetének nemzedékielbeszélése.
Az 1859-es Kazinczy-ünnepségekre készült el Orlai Petrich Somának - Petőfi
unokatestvérének - a Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly 1828-as pesti találkozá-
sát megörökítőfestménye (KazinczyFerenc ésKisfaludyKároly első találkozások) .
A festő itt egy olyan témát örökített meg, amelynek személyes tanúja bizonyosan
nem lehetett: Orlai Petrich 1828-ban mindössze hat éves volt. A festmény kompozí-
ciója erősen szimbolikus karakterű: kettős kép, amely egy kézfogás pillanatának a
megörökítésével egyenrangúként ábrázol két alakot, Kazinczyt és Kisfaludyt, s ez-
zel két irodalmár nemzedék vezérének a találkozását, mi több, békés korszakváltá-
sát örökíti meg. Ez a beállítás előzmény nélküli, hiszen 1859-ig kísérlet sem történt
arra, hogy ezt a valóban megtörtént találkozást valaki irodalomtörténeti esemény-
ként interpretálja. A szimbolizáció ideológiai alapjának a megteremtése pedig alig-
ha Orlai Petrich önálló ötlete volt: a festményhez, pontosabban az ez alapján elké-
szített, s nyomtatásban is forgalmazott litográfiához ugyanis a Kazinczy-ünnepség
főszervezője, Toldy Ferenc írt egy részletes magyarázatot, s ennek a kommentárnak
a mindenre kiterjedő volta bizonyítja, hogy maga Toldy informálta és instruálta a
festőt a találkozás részleteiről. Ilyenformán tehát egy irodalomtörténeti korszak-
értelmezés vizualizálását kellett elvégeznie Orla í Petrichnek. AToldyt is a képre he -
lyező festő mindazzal, am it innovatív módon ennek a tartalomnak a szolgálatába
állított, voltaképpen azt a koncepciót rögzítette, hogy a magyar irodalom első, je-
lentős nemzedékváltása békésen, konszolidált és szabályozott módon ment végbe:
az idősebb nemzedék vezére, Kazinczy egy kézfogással mintegy átadta a magyar
irodalom irányítását a fiatal irodalom megszervezőjének, Kisfaludy Károlynak.
Ez az - Orlai Petrich Soma és Toldy Ferenc közös erőfeszítésének köszönhetően -
egyszerre vizuális és textuális üzenet olyasmit igyekezett megjeleníteni és azonnal
szigorú értelmezői keretbe foglalni, amelynek a jelentősége először csak az irodal-
mi intézményrendszer 19. századi állapotában bukkanhatott fel magyarázandó
problémaként: tudniillik egy irodalmi nemzedékváltás létét és lehetőségét.
436
 6.1. BEV EZETÉS

A 19. századi magyar irodalomban ugyanis egyre erőteljesebbé váltak az iro -

dalmi generációk közti feszültségek. S míg az első ilyen jelentős korszakváltás, a
Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor közti, a kölcsönös személyes nagyrabecsülés
fennmaradásával jelentett esztétikai, irodalmi véleménykülönbséget, igaz, nem
mentesen válságos pillanatoktól (erről lásd bővebben MARTlNKÓ András 1972),
a század második felében jóval komolyabb összeütközések zajlottak le az iroda-
lomba belépő nemzedékek és az idősebb pályatársak között. Ennek első jelei az
1860-as évekre tehetök, amikor a Nemzeti Színház szakszerűműköd ése érdekében
egy, az uralkodóhoz címzett petíció aláírói között először mutatkozott meg együtt
az akkori fiatal nemzedék, köztük olyan ígéretes tehetségek, mint Bajza Jenő vagy
Zilahy Károly; velük szemben a Nemzeti drámabírálói bizottsága tagjaként Gyulai
Pál lépett fel. Ez a generációs szerveződés azonban jórészt elsikkadt, nem utolsó-
sorban azért, mert a nemzedék legtehetségesebb tagjai néhány éven belül tragi-
kusan korán meghaltak, anélkül, hogy jelentős m űvet hagytak volna maguk után.
Az 1870-es évekre azonban már tagadhatatlanná vált a nemzedéki feszültség: az
egyik oldalon ismét az egyre jelentősebb irodalompolitikai hatalmat fölhalmozó
Gyulai Pál állott, aki azonban esztétikai tekintélyérvként bevonta a konfliktusba
a visszahúzódó, számos betegséggel küszködő Arany Jánost is. Ó vette rá ugyan-
is Aranyt, hogy a Kapcsos könyvbe írott egyik versét, a Kozmopolita költészet címűt
publikálja lapjában, s éppen ez a vers lett az a pont, amely köré a vita kicsapódott.
A kozmopolitizmus és hazafiság szembeállítását finom módon kezelő költemény
ugyanis az aktuális, s előre adva lévő vitapozíció miatt átértelmeződött, s az utalást
magukra vevő, a Gyulaitól már korábban kozmopolitának bélyegzett fiatal költők
ilyen módon látszólag a számukra is mintát jelentő Arannyal kerültek szembe. Az
úgynevezett "kozmopolita-vita" azonban nem egyenlő publikációs feltételek között
zajlott le, hiszen a nemzedék legfontosabb tagjának, Reviczky Gyulának a vitacik-
két a Gyulai szerkesztette Budapesti Szemle le sem hozta, így 1879-re Gyulainak és
körének (az ún. népnemzeti iskolának) voltaképpen minden m űnemben sikerült
elfojtania az irodalmi nemzedékváltás lehetőségét. Ezzel azonban a feszültségek
nem szűntek meg, s Arany és Gyulai halálának idejére (1882, illetve 1909) megte-
remtődtek a feltételei egy minden addiginál látványosabb és végletesebb nemze-
déki szakításnak, amely végső soron a 20 . század elején a Nyugat megindulásában
mutatkozott meg félreérthetetlenül, egy olyan "kettészakított" irodalmat hozván
létre, ahol a bázist jelentő intézmények is generációs megoszlást mutattak - a 19.
századi alapítású intézmények, tagságukkal együtt így minősülhettek egységesen
konzervatívnak, míg a magát progresszívnek és modernnek érző irodalom új publi-
kációs fórumokat teremtvén magának, saját magát jórészt a 19. századi magyar iro-
dalmi előzményektőlés hagyományoktól függetlennek állította be. S noha mindkét
vélekedésben volt némi igazság, természetesen az irodalomtörténeti folyamatok
ennél jóval bonyolultabbnak mutatkoznak egy utólagos perspektíva számára.
437
6 . Az IRODA LOM R ENDIINTÉZMÉN YRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINT ÉZMÉNYEKIG • • .

Asbóth János Három nemzedék c ím ű tanulmányában (1873) , mely Szekfű

Gyula később híressé vált könyvének (Három nemzed ék, 1920) közvetlen előzmé­
nye, a generációk egymás után következését egy szervesen alakuló sorba illesz-
tette. A politikum és az irodalom szoros összefüggéseit állítva Vörösmartyt Sz é-
chenyivel, Petőfit Kossuthtal , Aranyt Deákkal állította párba. Az egymás mellé
kerülő történeti szerepl ők nyilvánvalóan tipológiai szempontból érdekelték (ezért
is kerülhetett Arany a fiatalabb Petőfi után), s számunkra itt kevésbé e történe-
ti logika magyarázó ereje a fontos, hanem az, hogy Asbóth magától értetődően
emelt ki és rendezett egymás mellé neves történelmi szerepl őket (politikusokat)
és költőket . A 19. században a nemzeti identitás a kultúra különböző alrendszerei-
ben is megfogalmazhatónak tűnt. A nemzeti intézmények éppen ezért eredendően
a m űvel őd és területére fókuszáltak, s a szépirodalom e kulturális törekvésekhez
kapcsolódott, s eme szoros együttműködésnek köszönhető a nemzetképviseleti
irodalom óriási presztízse. A költészetben ez a bárdköltői szerep nemzeti változa-
tában, a verses epikában a nemzeti eposz kísérleteiben, a prózaepikában leginkább
a történelmi regény 19. századi sikertörténetében, a drámatörténetben a nemzeti
színházat kiszolgáló nemzeti drámákban érhető tetten. Ennek részleteire a to-
vábbiakban ki fogunk térni, előzetesen csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy
a nemzeti identitás formálásának igénye természetszerűleg hatott ki az egyes iro-
dalmi m űvek poétikai megformáltságára. Másfelől a professzionalizálódó írótár-
sadalom ezáltal maga is politikai tényezővé válhatott. Utalhatunk itt Vörösmarty
reprezentatívalkalmakra írott költeményeire, Petőfi forradalmi tevékenységére,
de akár arra is, hogy a század második felében Jókai vagy Mikszáth írói hírnevük-
re alapozva az országgyúlésben még politikai karriert is befuthattak. Irodalom és
politikum ilyetén összefonódásának talán leglátványosabb esete "az irodalmi De-
ák-párt" formálódása volt a század második felében. Bár az 1850-es években Deák
politikája mögé felsorakozó írók (Arany János, Bajza József, Csengery Antal, báró
Eötvös József, Gyulai Pál, Jókai Mór, báró Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc) a
szónak mai értelmében nem alapítottak pártot, ám írói megnyilatkozásaik a kor-
társak számára egy politikai térben való állásfoglalásként értelmeződtek. (Erről
lásd SZAJBÉLY Mihály 2005 : 199-216.)

6.1.5. Az irodalom területi strukturálódása

A 19. század első harmadától az addig többközpontú, területileg meglehetősen

szétszórt irodalmi élet Pestre , valamint annak környékére (az 1873-ban egyesült
fővárosba) koncentrálódott. A nagy nemzeti intézmények a fővárosban alakultak
meg, s a nyilvánosság fontosabb fórumai is itt működtek. A lassanként világváros-
sá növekedő Pestre áramlás a század folyamán voltaképpen folyamatos, s ennek
438
 6.1. BEVEZETÉS

megfelelően a város kulturális élete is egyre gazdagabb. A sajtó révén a fővárosi

események híre egyre gyorsabban és hatékonyabban jutott el az ország egyéb vidé-
keire, s ilyenformán a fővárosi események országos nyilvánosságot kaphattak.
A vidéki életforma egyéni változatain túl (amilyen Madách gazdálkodó élet-
formája vagy Tompa lelkészi hivatása) természetesen számolnunk kell regioná-
lis központok létezésével is. Az iskolát üzemeltető városokban a diákság jelenléte,
valamint a tanári kar aktivitása lendíthette fel a kulturális termékek piacát és te-
remthette meg a szűk körű regionalitásból való kilépés lehetőségét, Erdélyi János
Sárospatakra kerülvén előbb újraszervezi a főiskola nyomdáját, majd ennek segít-
ségével könyvsorozatot (Népiskolai Könyvtár) és folyóiratot (Sárospataki Füzetek)
indít. Ezzel szemben a nagykőrösi főiskola hiába rendelkezik jobb adottságokkal
(közel van a fővároshoz), s dolgozik ott az 1850-es években az ország legképzet-
tebb tanári gárdája (Arany Jánossal, Mentovich Ferenccel, Szász Károllyal, Szilá-
gyi Sándorral), ha az iskola saját lapja nem kerül be az országosan ismert s széles
körben elérhető orgánumok közé.
Míg a század közepéig e regionális központok alapvetően az iskolai oktatás,
s ott is inkább a kálvinista iskolarendszer alapintézményei köré csoportosultak,
a század második felében egyre inkább modern városokká formálódó regionális
központokra tevődik át a hangsúly. Ezek közül is azokra, melyek képesek saját,
regionális nyilvánosságukat megszervezni. Csak egyetlen példát említve: Szeged
városának élénk kulturális-politikai életét jelzi, hogy egyaránt működött itt kor-
mánypárti (Szegedi Híradó) és ellenzéki lap (Szegedi Napló), melyek olyan író-
kat foglalkoztattak több-kevesebb rendszerességgel, mint Mikszáth Kálmán, Pósa
Lajos, Gárdonyi Géza vagy Tömörkény István. Persze hozzátehetjük mindehhez,
hogy a regionális nyilvánosságot az egyes írók többféleképpen értelmezték. Hiszen
a Szegedi Napló Mikszáth számára egy olyan kiugrási lehetőséget kínált, ahonnan
egyenes út vezetett a fővárosba, Gárdonyi és Pósa az urbanizációval szembeállított
falusi idill képét alakították a kisvárosi ember ízléséhez (és főváros-ellenességé­
hez), míg Tömörkény számára a regionális nyilvánosság közege egész életében
otthonos volt, s arra, hogy ő "Szeged írója", egy egész egzisztenciát alapozhatott.
Az értelmiségi pályára készülők fővárosba áramlása a szabadságharc bukása
után egy rövid időre megtorpanni látszott, ám ezek után újult lendülettel folyta-
tódott. Az erdélyi unió felszámolása után immár Erdélyből is szép számmal ér-
keztek írók (Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc, Szász Károly), s úgy
tűnt, hogy az e pályán való érvényesülés lehet őségei Pesten, majd az egyesülő
Pest-Budán összpontosulnak. A modern kori urbanizáció, a nagyvárosi elidegene-
dés tapasztalata mintegy szükségszerű velejárója volt e folyamatoknak, s a század
végére e problémakör egyre erőteljesebb irodalmi megfogalmazást nyert. Mind-
emellett a század második felében nemcsak az egyes régiókban, de a centralizáló-
dó intézményrendszeren belül is igény keletkezett a regionalitáshoz való viszony
439
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉT ÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .• .

kialakítására. Egyfelől ez a városi kultúrával szembeállított falusi életforma irán-

ti nosztalgiaként jelentkezett (pl. az idézett Gárdonyinál vagy Pósánál), másfelől
a szöveggé alakítható regionalitás a századvégi irodalom kedvelt témája lett (pl.
Lisznyai Kálmán költészetében vagy Mikszáth Kálmán prózaepikájában). Mindez
azért említésre méltó, mert a modernizálódás tapasztalata és az erre adott válasz-
kísérletek az irodalom poétika i megformálásának lehetőségeit is alapvet őerr érin-
tik.

6.2. A líra

6.2.1. A líra alakulástörténete az 1830-as évektől az 1860-as évekig

Az 1830-as évektől kezdődően a lírai köznyelv több tekintetben is megváltozott:

szemléletét, poétikai formáit , valamint a költészet társadalmi közegét, nyilvános-
ságformáit tekintve.P"
A bárdköltői szerepmodellnek már a húszas évektől fel-feltűnt egy, a neme-
si-patrióta változat helyébe lépő nemzeti változata. S. Varga Pál terminusait köl-
csönvéve úgy írhatjuk le e folyamatot , hogy az államközösségi program , valamint
az eredetközösségi narrativa helyébe a 19. század első felében a hagyományközös-
ségi paradigma lépett. A nemzettudatnak tehát tartalmilag és ismeretelméletileg
három k ülönb öz ő változatát különíthetjük el: egy olyan változatot, mely a nem-
zeti identitást az államjogi keretek fenntartásában és formálásában képzeli el, egy
olyat, mely a nemesi nemzet államot alapító és alkotó funkcióját állítja a közép-
pontba, valamint egy olyat, mely a nemzeti identitást az organikusan fejlődő nyel-
ví kultúra mint középpont köré rendezve alakítja ki (S. VARGA Pál 2005) . Természe-
tesen e három nemzetfogalom nem válik el élesen egymástól, hiszen pl. a nemzeti
korona egyaránt lehet a magyar államiság jelképe, az országalapítás szimbóluma,
s ezáltal az egykori országalapítók közvetlen leszármazottainak fontos kegytár-
gya, s végül a nemzeti kultúra fontos ikonja. Mindenesetre egy olyan tendencia
kimutatható, mely egyre nagyobb súlyt helyez a harmadik típusra, a hagyomány-
közösségi paradigmára, s ily módon a bárdköltői modell is ebbe az irányba alakul.
Ez aztjelenti, hogy a bárd továbbra is a nemzetet képviseli , de e nemzet már nem
egy társadalmi-kulturális, hanem inkább egy nyelví-kulturális közösséget jelent,
melynek történelme és nyelvi kultúrája több ezer éve szervesen fejlődik. E szer-

186 A korszak lírájához ajánlott ant ológiák : Magyarköltólc: 19. száza d, I-II . kötet. Vál. Kulin Ferenc, s.
a. rend . Szilágyi Márton. Bp., Kortárs, 2001 (Magyar Remekírók) ; A magyar romantika:Válogatás. Szerk.,
utószó Margócsy István. Bp., Unikorni s, é. n. [1997] (A magyar költészet kincsest ára).
440
 6 .2. A LÍRA

ves fejlődés pedig nemcsak azt jelenti, hogy létrejön egy olyan látásmód, mely a
nemzeti sztereotípiákat allegóriákként értelmezi, hanem azt is, hogy a múltbeli
események a jövőben beteljesedő események felől kapnak visszaigazolást. (En-
nek jegyében erősödik fel a képviseleti bárdköltészet profetikus aspektusa. Lásd
EISEMANNGyörgy 2006a.)
A lírai szemléletet tekintve egy másik tendenciára is felfigyelhetünk . Az 181O-es
évektől egyre inkább háttérbe szorult a költészet neoklasszicista , platonizáló szép-
ségeszménye , s a helyére a képzelőerő határainak vizsgálata lépett. Mindez azt je-
lenti, hogy az átesztétizált életvalóságban stilizált érzékeny figurák, akik a szépség
ideájával kívánták feltölteni a környező világot, egyre inkább a háttérbe szorul-
nak, s a helyükre egy olyan lírai alany lép, akinek a képzelőereje révén hiperboli-
kusan felfokozott szubjektuma kerül a líra középpontjába. Ez részint - mint látni
fogjuk - a bárdköltészetben is megjelenik, részint érinti a lírai költészet klasszi-
kus témáit (mint pl. a szerelmi költészetet). Talán még ennél is fontosabb, hogy e
szubjektivitás ebben a költészeti paradigmában hangsúlyosan nyelvi képződmény,
s középpontba állítása az önlétesítés és önmegsemmisítés állandó játékának az
iróniájában ragadható meg. Ugyanakkor a képzelőerő előtérbe kerülése nemcsak
az én megfogalmazhatóságával kapcsolatos ismeretelméleti dilemmákat élezi ki,
hanem ezzel párhuzamosan a "szellem" (értelem és ész) világalkotó képességét is
hangsúlyozza. E szellem pedig a kanti transzcendentálist (tapasztalatfelettit) ké-
pes lehet - s leginkább a költészet nyelvi teremtő erejével- transzcendenssé (világ-
felettivé) változtatni.
A nemzetét képviselő költő új szerepe , valamint a lírai alany szubjektivitásának
problémaköre a versek formai megoldásaira is hatással van. Az én középpontba
állítása feloldja azokat a klasszikus retorikai formákat, melyeket évszázadok óta
rögzített a humanisztikus iskolai oktatás. Újabb műfajok jelennek meg, más m ű­
fajok leértékelódnek. A dal kötetlen formái pl. igen alkalmasak az érzelmek retori-
kai megformálására, míg az érzékeny barátságkultusz kedvelt m űfaja, az episztola
szinte teljesen eltűnik. Másrészt a bels öv é tett és organikusan kifejlő hagyomány
megjelenésével a költészeti tradícióhoz való viszony is átalakul. A hagyomány
imitálásának és toposzai variálásának évszázados kultúrája némiképp megválto-
zik, amikor az ismétlésekben tovább élő hagyomány képzete helyébe a tradíció
szervességének elve lép. Természetesen a toposzok használatával a költészeti esz-
köztár a továbbiakban is él, de azok felidézése már nem ábrázolásesztétikai kér-
dést, a helyes utánzás kérdését jelenti a kor költői és versolvasói számára, hanem
sokkal inkább a folytonosság és megszakítottság történetfilozófiai, valamint az
én-létesülés és -pusztulás ismeretelméleti dilemmáját. Itt jegyezzük meg, hogy a
19. század költészetével kapcsolatban gyakran emlegetett eredetiségkövetelmény
is csak annyiban jelent az e korszak költészetére vonatkoztatható jellegzetességet,
amennyiben itt e réges-régi kérdés (és annak toposztára) szerves fejlődés és a szer-
441
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNY EKIG . . .

vetlen elszakadás ellentéte mentén értelmezhető. Azaz: az eredetiség nem azt je-
lenti, hogy a költőnek olyan verset kell írnia, amilyet más még nem írt, még csak
nem is azt, hogy a költőnek a semmiből kellene létrehoznia valamit, hanem inkább
azt, hogy az eredetiség immár a nemzeti és személyes identitásnak a költői hagyo-
mányba való szerves beépítésének eredetiségét jelenti.
Ahosszú távú, különféle poétikatörténeti megoldásokhoz vezető eszmetörténe-
ti változások hátterében a költészet társadalmi beágyazottságának változása állt.
A kultúra hosszabb távon stabilizálódó intézményrendszere végképp a városba, s
itt elsősorban Pestre és Budára vonzotta az irodalmi élet résztvevőit, oda lokalizál-
ta eseményeit. Kisfaludy Károly, Bajza József, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály,
Fáy András, Bártfay László, Stettner György nem azonos területen, de egymással
szoros kapcsolatban alakította kí irodalmi törekvéseit, s a harmincas években a
Kazinczy Gábor körül csoportosuló ifjú múvésznemzedék tagjai is (csak a költőket
említve most: Erdélyi János, Pap Endre, Kerényi Frigyes, Riskó Ignác, Ormós Lász-
ló, Adorján Boldizsár) Pesten akartak maguknak irodalmi lapot alapítani. Ahúszas
évektől Pesten indított irodalmi szalonok, az itt múködő költői csoportok szemmel
láthatólag egyre könnyebben szereznek országos nyilvánosságot maguknak, na-
gyobbrészt ide összpontosul az országos sajtó nyilvánossága is, s ez a tendencia a
19. század folyamán egyre csak erősödött . Természetesen léteztek az irodalomnak
regionális központjai, s alkalmasint ott is csoporttá formálódhattak a helyi költők,
mint történt az a kolozsvári Remény köre esetében (Kriza János, Szentiváni Mi-
hály, Kővári László, Jakab Elek). Ugyanakkor sokatmondó eset, hogy a sokáig vi-
déken tevékenykedő Arany János 1860-ban barátai unszolására Pestre helyezte át
székhelyét, s onnan kezdve nem egyszerűen egy költői csoportosulás szimbolikus
vezérszerepét tölthette be, de folyóirat -szerkesztőként, az Akadémia és a Kisfaludy
Társaság titkáraként, bírálóbizottságok, kuratóriumok tevékeny tagjaként komoly
befolyássallehetett az irodalmi életre. Természetesen nem mindenkí költözött a
fővárosba, ugyanakkor ebben az időben mégis oda futott be a legtöbb, az irodalmi
élettel kapcsolatos információ. (Példának okáért a vidéken lelkészi szolgálatot tel-
jesítő Tompa Mihály is folyton arra kényszerült, hogy a róla és költészetéről a
pesti lapokban megjelenő információkat kíegészítse, korrigálja.) S végül e centra-
lizáció ellenpontjaként szolgá lnak majdan (kb. az ötvenes évektől kezdődően) a
divatlapok segítségével országos hírnevet szerzett poéták vidékí felolvasó körútjai,
sőt olykor-olykor a regionális identitások irodalmi megformálása is. Az irodalmi
népiesség terjedése mellett nagyfokú urbanizáció jellemzi hát e századot, s e fo-
lyamatok összességében azt mutatják, hogy az irodalom társadalmi használatának
közege a 19. században lassan ugyan, de elszakadt a rendiség formáitól- párhu-
zamosan azzal, hogy a bárdköltői szerephagyomány nemesi-patrióta változata is
eltúnt. (Annyit azonban még érdemes e folyamat vázlatához hozzátenni, hogy Ma-
gyarországon a polgári kultúra sokkal szervesebben táplálkozott rendi hagyomá-
442
 6.2. A LÍRA

nyaiból , mint a nyugat-európai irodalmakban. Ennek poétikatörténeti vonatkozá-

sait most nem ernlítvén, gondoljunk csak arra, hogy a 19. század k özep ét ől kezdve
- egészen a huszadik század derekáig - mily komoly társadalmi dilemmákat vetett
fel a rendiségben gyökerező dzsentri életvitelének esetleges polgárosítása.)
A magyar lírai hagyomány nagymértékű szubjektivizálódása, valamint a bárd-
költői szerep képviseleti jellegének kiterjesztése egyaránt abba az irányba hatot-
tak, hogy a 19. századi irodalomban igen "erős" lírai személyiségek formálódjanak
meg. Másképp fogalmazva: a líra hitelét egyre inkább a verset létrehozó ember
személyisége is meghatározta, s e korban a versolvasást egyre inkább befolyásolta
az, hogy egy-egy szerző arcéle miképpen rajzolódott ki a m űveib ől és a róla sz ó-
ló híradásokból, hogy a szerzőszubjektum milyen reprezentációs technikák révén
nyerte el irodalmi identitását. Ez a reprezentáció nem feltétlenül azonos az utólag
a költészet kontextusaként ráolvasott szerz őí életrajzokkal, ugyanakkor nem te-
kinthetünk el attól a ténytől, hogy a 19. század lírájának története néhány meg-
határozó szerző alakja körül bontakozhat ki előttünk. Éppen ezért a továbbiakban
egy-egy szerző lírai term ését elemezve fogunk kitérni a kor poétikai formáinak tör-
ténetére, s alkalmasint egy-egy költő élettnűve kapcsán megemlíteni a kor egyéb,
általunk fontosnak tartott szerzőit.

6.2.2. Vörösmarty Mihály (A harmincas évek)

Vörösmarty Mihály lír ájának'" értékelésekor mindenekelőtt annak nyelvi teljesít-

ményére kell felhívnunk a figyelmet . A pesti irodalmi életben már a harmincas
é vekr ő l , voltaképpen Kisfaludy Károly korai halála (1830) óta vezető b árdköltő­
nek tekintett Vörösmarty költészetében sajátos egyeztetési folyamat indult meg,
mely megkísérelte nyelvileg összehangolni a kozrnikus -emberí, a személyes és a
nemzeti létezés dimenzióinak tapasztalatát. Vörösmarty költészetének visszatérő
lírai szólama, hogy a nyelvileg létesülő szubjektum nem képes felszámolni a kö-
rülötte lévő világ apokaliptikus pusztulását, nem képes olyan erkölcsi imperatí-
vuszokra lelni, mely létezésének értelmet adhatna, miközben a meghatározására
született metaforák folyamatosan kikezdik a létesülő én határait, elmossák iden-
titásának körvonalait. E kilátástalannak tűnő helyzetben, mely a nyelv és tudat
szétválaszthatatlan, organikus kapcsolatára épül, megoldást csak a nemzeti pers-
pektíva jelenthet, vagy legalábbis e nemzeti látószög tűnik fel olyanként, mely az

187 Verseinek kritika i kiad ása: Vörösmarty Mihály: Kisebb költem ény ek 1: 182 6-ig. S. a. rend. Horv áth

Károly. Bp., Akad émia i Kiadó, 1960 (Vörösmarty Mihály Összes Múvei); Vörösm arty Mihály: Kisebb költe-
ményekll: 1827-1839 . S. a. rend . Horv áth Károly. Bp., Akad émiai Kiadó, 1960 (Vörösmarty Mihály Össze s
Múvei) ; Vörösm arty Mihály : Kisebb költemények 111: 1840-1855. S. a. rend . Tóth Dezsó. Bp., Akad émiai
Kiadó, 1962 (Vörö smarty Mihály Összes Múvei) .
443
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .. .

értelemadás vigaszát felcsillanthatja a lírai én számára. Így nemcsak a lírai hang

létesül nyelvileg - olykor reflektáltan is -, de egyúttal a körülötte lévó világot is
csak nyelvileg képes újraalkotni.
Hogy ez miként is működik a gyakorlatban, néhány példával világíthatjuk meg.
Elsó versünk talán nem tartozik Vörösmarty legjobb költeményei közé, de a maga
korában igen népszerű volt ez a történeti beszély, melyben az álruhás Mátyás ki-
rály elhódítja az ósz Peterdi lányának, Ilonkának a szívét, aki - késóbb rájóvén
az ifjú, ismeretlen vadász kilétére - meghal bánatában. A Szép Ilonka története
meglehetósen egyszerű, voltaképpen a neoklasszicista szerelmi történetek klisé-
jére épül. A szöveg metaforikus szerkesztettsége viszont egy kicsit bonyolultabb,
amennyiben a szerelem létrejöttét nem pusztán annak közlésével képes érzékel-
tetni, hanem az egymásból kifejló metaforák összekeveredésével is. Már a vadász
(férfi) és a vad (meghódítandó nó) topikus metaforáját továbbírja azzal, hogy az
óz módjára iramló lány maga is vadászik, méghozzá egy lepkére. E többszörös já-
tékkal érzékelteti a szöveg azt, hogy a szubjektum identitása közel sem magától
é rtet ő d ő, Hiszen a vadász csak álruhában vadász , s voltaképpen vadász mivolta a
lány megjelenése után metaforikussá válik, miközben - öltözékének köszönhetóen
- továbbra is ezt az álidentitást hordozza magán. Amikor az ósz Peterdi - Hunyadi
János egykori nándorfehérvári vitéze - az ifjú királyra üríti poharát, nem vélet-
lenül használja rá ugyanazt a jelzót, mellyel korábban az elbeszéló a lányt illet-
te ("sugár"). A kapcsolat metaforikus szinten létrejöhet, azonban mikor a vadász
pohárköszöntót mond a királyra (voltaképpen saját igazi énjére) , a kötelesség és a
magánélet olyan kettósségét hozza létre, mely a továbbiakban végképp elszakítja
egymástól a szerelmeseket. A király ugyan visszatér, de a metaforikusan létrejött
idill fiktivitása nem oldható fel másképp , mint az egyik fél halálával:

N rövid, de gyötró élet elfolyt,

Szép Ilonka hervadt sír felé;
Hervadása líliomhullás volt:
Ártatlanság' képe 's bánaté.
N király jön 's áll a' puszta házban:
Ők nyugosznak örökös hazában.

Aház és az elvont értelmű haza összerímeltetése még utoljára közel hozza nyel-
vileg a létezésnek e két szféráját, de a haza horizontja az egykori vitéz és lánya
számára már csak egy másik, transzcendens világban érhetó el, míg az immár ki-
rályként érkezó vendég számára továbbra is elérhetetlen marad az e világi szere-
lem transzcendenciája.
Már a Szép Ilonka is mutatja, hogy a világban nyelvileg létrejövó kétely és re-
ménytelenség csak igen nehezen oldható fel, még akkor is, ha éppenséggel a nem-
444
 6.2. A LÍRA

zet horizontjában gondoljuk azt el. Nincs ez másképp a Szózat esetében sem .
(A vers elemzéséhez lásd SzöRÉNYI László 1989b.) E vers a Hymnus mellett a ma-
gyar hazafias költészet ikonikus darabja, ugyanakkor tipikus példája a bárdköltői
szerepmodell harmincas évekbeli alkalmazásának. A keretversszakok felszólítá-
sai Hannibálnak az Alpokon átkelő seregeit buzdító szavait idézik, melyet - mint
filológiánk rámutatott - már Zrínyi Miklós is idézett Török áfiumában. E szavak
lettek az egyik legismertebb magyar bárd legnagyobb hatású szavai nemzetéhez.
Ugyanakkor ha közelebb lépünk a vers szövegéhez, e parancs érvényessége némi-
képp meginoghat. A költemény retorikai felépítése egyrészt egy olyan mozgáson
alapszik, mely a személyességet az általánosság irányába tágítja, s a megszólított
folytonos változtatásával egyre inkább a végzetszerűséget hangsúlyozza. A sors
kezének büntetése ugyan a keretversszakokban egyedinek tűnik, s a sorscsapások
elviselésének keresztény-sztoikus parancsával együtt ad iránymutatást a vers meg-
szólítottjainak, az egyetemessé tágított perspektíva egyszerre tartja szükségsze-
rűnek a "nagyszerű" (értsd: nagyszabású) halált és a jobb kor eljövetelét, a kettő
között végső soron nem tesz értékbeli különbséget. Emellett a vers érvelése több
szinten is tartalmaz párhuzamokat. A3-5. strófák a dicső múlt képeit sorakoztatják
fel (a vérrel szerzett haza, Árpád, Hunyadi János 1442-es nagyszebeni győzelme
Mezet bég felett és feltehetően Bocskai, Thököly és Rákóczi harcai a Habsburgok-
kal), a 6-7. strófa a nemzeti történelem szintjét a jelen horizontja felé tágítja, majd
a 8-9. versszak a nemzeti múlt perspektíváját a jelen felől kísérli meg belátni ("Az
nem lehet.. ."), s végül a 10-12. strófa a jövő lehetőségeit taglalja. A vers közép-
pontjában elhelyezett gnóma, melyet a nemzet kiált a nagyvilág felé ("Egy ezred
évi szenvedés / Kéréltet vagy halált!") a keretversszakok záró sorainak dilemmáját
(,,Áldjonvagy verjen sors' keze") még inkább a középpontba helyezik. Csakhogy az
érvelés során a perspektíva tágulása azt is indukálja, hogy élet és halál e dilemmá-
ja, mely a versben a nemzet születésétől (a vérrel szerzett haza képétől) a nagy-
szabású temetésijelentig ível, inkább az utóbbi felé hajlik el. Hiszen nemcsak azon
mérhető ez, hogy a halál lehetősége egész egyszerűen bővebb kifejtést kap, hogy a
nemzethalállehetőségének fenntartása utólag indulatos felkiáltásokká minősíti át
a 8-9. versszak érvelő részeit, hanem az is mutatja e tendenciát, hogy a születés és
halál párhuzamában széthúzott bölcső és sír metaforája közül ("Bölcsőd az 's maj-
dan sírod is, / Melly ápol 's eltakar"), az utóbbi a vers zárlatában nagyobb súllyal
esik latba ("Ez éltetőd, 's ha elbukál, / Hantjával ez takar").
Összességében elmondható tehát, hogy az egyéni élet mindenki által átélhető
nézőpontja átcsúszik a nemzeti lét perspektívájába, élet és halál kérdése immár a
nemzet életének és halálának kérdésévé válik a versben, a hazafias cselekvés sztoi-
kus imperatívuszai ily módon nemzeti sorskérdéseket feszegetnek. Ez az érvelés
teszi lehetővé, hogy a beszélő mintegy eggyé váljon a haza sorsával, s közvetítse
annak erkölcsi parancsát a nemzet tagjai felé. A költemény retorikája ugyanakkor
445
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRHNDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .. .

kétféle megoldást is rejt magában: egyrészt a bárdköltő parancsot ad nemzetének

a kitartásra, és így a vers a nemzeti bárdköltészet nagy hazafias alkotása, más -
részt az érvelés struktúrája elbizonytalanítja ezt a parancsot, irracionálissá teszi,
retorikai megoldásaiban megjelenik a kétely, a bizonytalanság, amelyet a második
keretversszak erőszakos visszatérése vezet csak vissza az elsődleges mondaniva-
lóhoz.
A lírai kifejezés lehetétlens ége Vörösmarty költészetének visszatérő témája.
Például szolgálhat e jelenségre A' Guttenberg-albumba cím ű epigramma retorikai
pa radoxonokba futó érveinek sora. A nagy ívű körmondat tanulsága ("Az lesz csak
méltó diadal számodra") csak az utolsó sorokban fogalmazódik meg, addig ana-
forikusan szerkesztett érvek sorozata taglalja e tézis lehetőségfeltételeit. Az első
két kép víziója patetikus ugyan, ám az ünnep alkalma (ti. a könyvnyomtatás fel-
találásának 400. évfordulójára kiad ott albumba készült a költemény) még megen-
gedheti e pátoszt. Utóbb azonban az érvek egyre keményebb feltételeket szabnak,
olyannyira hiperbolikusan nagyítják fel azokat, hogy beteljesedésük szinte lehe-
tetlenné válik. A barom (értsd: 'állat') és ördög emberiségre javulása éppenséggel
nem valószínű, még akkor sem , ha Vörösmarty egy kiasztikus szerkezetbe rejtve
az emberi létezés anyagi mivoltának két szélső pontjaként határozza meg őket (ti.
gazdagokként és szegényekként) . A nyugatról keletre terjedő világosság képét ér-
tékelhetjük ugyan a felvilágosodás kulturális programjának befejezéseként (erre
utal a neoklasszicista toposz idézése az észt nemesítő szívről) , ugyanakkor a kép
mégiscsak a természet rendjét fordítja a visszájára, amennyiben a föld forgásának
megfordulását ígéri . S végül az utolsó feltétel egyenesen a bábeli büntetés vissza-
vonását kéri (s ezzel ironikusan a felvilágosodás projektumát is kétségbe vonja).
Vagyis a vers állít valamit, ám az állítás mögött felsorakoztatott képek retorikai
potenciálja kioltja ezen állítás érvényességét. Vörösmarty hasonló kultúrakritikát
fogalmaz meg a Gondolatok a' könyvtárban cím ű nevezetes költeményében is.
A felvilágosodás híres kérdését ("Ment-e a könyvek által előrébb a világ?") taglaló
költemény több ízben is nekifut választott dilemmájának, s több ízben is megkísér-
li az igenlő választ megadni rá . Csak itt éppen a ciklikus szerkesztés az, ami vissza-
vonja a pozitív értelmezések kizárólagosságát. A világ perspektivikusan fogadható
be, s a zárlatot, mely a nemzetet jelöli meg a m űvel őd és végső céljaként, az teszi
némileg kétségessé, hogy a korábbi érvelésből egyáltalán nem következik. Még
csak az sem tisztázódik, hogy a szellem emberének milyen módon kell e m űve­
l őd ési eszményt táplálnia: "tépje el magát a' lélek" , "építse hangyaszorgalommal
egy új kor' Bábelét", platonikus módon szálljon-e lelke az ég felé, esetleg a "férfi
munkával" nemzeti boldogságon dolgozzék.
E kételyteli költészettől mind poétikailag, mind szemléletileg csak egy lépésre
van a végső kiábrándulás katarzisa. Miközben a negyvenes évek második felétől
Vörösmarty lírája a nyelv retorikai teljesítőképességének határait kutatja, mind-
446
 6.2. A LÍRA

eközben az a lírai szerep is kétségessé válik , melyeken az egyes költemények meg-

szólalnak. Az a furcsa helyzet áll elő , hogy nemzeti bárdköltészetünk szimbolikus
figurája , aki verses epikájával és hazafias lírájával a bárdok között is vezető szerep-
re tett szert az évek folyamán, miközben e szerepnek még hellyel-közzel megfelel,
a költői beszéd lehetetlenségét kezdi állítani. Az emb erek c ím ű rapszodikus költe-
ményének pl. már a felütésében felveti annak az esélyét, hogy a dal helyett maga
a világ szólaljon meg, ám ennek a lehetősége a végső elembertelenedést jelenti,
amennyiben "megfagy", halott anyaggá válik, s nem szólal meg általa semmi, am i
emberi volna:

Hallgassatok, ne szólljon a' dal,

Most a' világ beszél,
'S megfagynak forró szárnyaikkal
N zápor és a' szél,
Könyzápor, mellyet bánat hajt,
Szél , mellyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bún, erény;
Nincsen remény!

6.2.3. Petőfi Sándor és kortársai (A negyvenes évek)

Kevés olyan költő van a magyar irodalomban, akinek élettörténete és költészete oly
szorosan összekapcsolódott volna, mint Petőfi S ándor é.P" A segesvári ütközetben
eltúnt költő korai halála oly szervesen illeszkedett verseinek profetikus megnyilat-
kozásaihoz, s életének sorstragédiája oly párhuzamosnak tetszett a szabadságharc
bukásának nemzeti tragédiájával, hogy Petőfi mintegy magától értetődően vált a
magyar irodalom bárdköltészeti hagyományának kultikus figurájává.
Az 1844 februáIjában Pestre érkező Petőfi igen gyorsan az irodalmi élet egyik
fontos, ha nem a legfontosabb szereplőjévé vált. Az ekkoriban múködő legjelen-

188 Versei kritikai kiadá sának elkészült kötetei: Petóji Sánd or összes költeményei: 1838-1843. S. a.
rend . Kiss Jó zsef - Martinkó András. Bp., Akad émiai Kiad ó, 1973 (Petófi Sándor Összes Művei, 1); Petóji
Sándor összes költ eménye i: 1844. j an uár- augusztus. S. a . rend . Kiss J ózsef - Rat zky Rita - Szab ó G.
Zolt án. Bp., Akad émiai Kiadó, 1983 (Petófi Sánd or Összes Művei, II); Petóji Sándor összes költeményei:
1844 . szeptember - 1845. július. S. a. rend. KissJózsef - Kerényi Ferenc - Martinkó András - Ratzky Rita
- Szabó G. Zoltán . Bp., Akadémiai Kiad ó, é. n. [1997] (Petófi Sándor Összes M űvei , Ill); Petóf i Sándor ösz-
szes költem ény ei: 1845. augusztus - 184 6. S. a. rend. Kerényi Ferenc . Bp., Akad émi ai Kiadó , 2003 (Petőfi
Sándor Összes Művei, IV); Petóji Sándor összes költeményei: 1844 . szeptember - 1845. jú lius. S. a. rend.
Kerényi Ferenc. Bp., Akadémiai Kiadó, 2008 (Petőfi Sándor Összes Művei, v) . A további költeményekbez
ajánljuk a kritikai kiadás szerkesztőj ének népszerű kiadását: Petóji Sándor összes versei. S. a. rend. Kerényi
Ferenc. Bp., Osiris, 2001 (Osiris Klasszikusok).
447
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •. •

r ósebb értelmiségi szervezet, a Nemzeti Kör tagjainak maga Vörösmarty Mihály

ajánlja pártolásra az ifjú poétát, rögvest segédszerkesztő lesz Vahot Imre mellett a
Pesti Divatlapnál, s ezzel megkezdi fényes karrierjét a pesti sajtóban, ekkortól kez-
dődően életének szinte minden eseményét versben dokumentálja, s hátralévő öt
évében körülbelül hétszázötven darab lírai költeményt ír. Életének és verseinek
összefüggéseire itt nincs módunk részletesen kitérni, így az érdeklődő olvasót Ke-
rényi Ferenc Petőfi-életrajzához utaljuk (l<ERÉNYI Ferenc 2008). Csak annyit tartunk
szükségesnek megjegyezni, hogy a fővárosba érkező költő az irodalom átalakuló
intézményrendszeréhez alkalmazkodván próbálta kiszolgálni közönségét, s ennek
köszönhető, hogy szinte szó szerint "term elte" a verseket (MARGÓCSY István 1999:
48-74). Ebből persze még egy dolog következett: az, hogy a közönség változó igé-
nyeinek megfelelőerr poétaí szerepeit is változtatni volt kénytelen, s Petőfi a - vélt
vagy valós - pillanatnyi igények kielégítésének érdekében igen gyorsan mutatta meg
egy másik arcát, s ennek megfelelően nyúlt újabb és újabb költői eszközökhöz.
A továbbiakban Petőfi lírai szerepdilemmáit járjuk körbe. A lírai szerep fogal -
mát Horváth János dolgozta ki monumentális, s máig haszonnal forgatható Pe-
tőfi-könyvében. Szerinte Petőfi fejlődésrajza "lírai jellemének" és az ezekből ki-
bontakozó költői szerepek dinamikus kettőségében építhető fel (HORVÁTH János
1922). Kerényi Ferenc említett Petőfi-könyvében a Horváth által kidolgozott lírai
szerepek társadalmi használatát járja körül, s poétikatörténeti és társadalomtör-
téneti szempontokat együttesen tekintetbe véve elemzi Petőfi életét és költésze-
tét. Amikor Petőfi költészetének poétikai variációit elemezzük vázlatosan, jobbára
Horváth és Kerényi kutatási eredményeire támaszkodunk.

6.2.3 .1. A népies költ észet

Az a lírai szerep, mely Petőfi ismertségét megalapozta, a népies m űkőlt ő szerepe

volt. Ismeretes, hogy Pestre érkezése után a divatlapok olvasói előtt igen tudato-
san rajzoltatott meg eme költőimázs arcéle, olyannyira, hogy a költő a hitelesség
kedvéért még népies gúnyában is sétálgatott a városban. E gesztusokjelent ős égét
nem érdemes túlértékelni, ugyanakkor figyelemre méltó tény, hogy az 1844 elején
Pestre érkezett Petőfinekegy éven belül három jelentős kötete is megjelent (A hely-
ség kalapácsa; Versek 1842-1844; János vitéz). A lírai darabokat tartalmazó kötet
a verseket nem időrendbentartalmazza, s ez is mutatja, hogy a költő célja feltehe-
tően nem annyira egy poétai napló készítése volt, mint inkább költő mivoltának
bizonyítása, a népdalköltő bemutatkozása, s e kép kialakítását nagyban segítette a
két verses epikai m űalkot ás is.
A népdal műfaji lehet őségei már a 18. század vége óta foglalkoztatták műköl­
tőinket, de mindössze az 1820-as évektől jelentkezett a közköltészettől elkülönült
448
 6.2. A LÍRA

népies stílusirány. Kisfaludy Károly (főként Szalay Benjámin álnéven írott) vagy
Kölcsey Ferenc népies dalai hosszú ideig szolgáltattak mintát az egyre népszerűbb
népies stílusir ány művelői számára. Az eredeti népdalok gyűjtésének fellendülésé-
vei párhuzamosan a népies műdalok írása is egyre népszerűbb, sőt egy kölcsönös
cserefolyamat indul meg , mely - sokszor a közköltészet közvetítésével- a népies-
kedő dalokat folklorizálta, s azok az újabb gyűjtések során mint eredeti népda-
lok bukkantak fel. Erdélyi János vagy Kriza János a népdalgyűjtési akcióik idején
maguk is írtak népies m űdalokat, Czuczor Gergelynek majdnem minden harma-
dik dala folklorizálódott, s Petőfi számos költeménye is így járt. Petőfi költői indu-
lásakor tehát a népköltői szerepminta nem ismeretlen a magyar költészetben (a
kolozsvári Szentiváni Mihály pl. nemcsak témáiban, de a poétikai megformálás
tekintetében is Petőfi egyik legfontosabb elődjének tekinthető), ugyanakkor az is
bizonyos , hogy Petőfi megjelenése nemcsak új lendületet adott e költői iránynak,
de jelentősen át is formálta azt. Először is egy stílustörekvésb ől nála vált önálló
szerepmintává a népköltő imázsa. Paradox módon a népies m űdalok szerz ői ép-
pen azáltal nem hoztak létre egy önálló szerepmodellt, hogy verseikben népies
szerepekbe illeszkedtek. A szerepet ugyanis úgy fogták fel, mint amely a saját, "va-
lódi" lírai szerepiiktől különbözik, s nem akartak egy egységes arculatot megalkot-
ni e versek láncolatából. Másrészt eme arculat megformálása már önmagában is
utalt arra, hogy Petőfi számára a "népies" immár nem pusztán a "régies" imitálását
jelenti, nem is azért írja e verseit, hogy a népet tanítsa, a műveletlennek tekintett
nép számára a m űköltészet eredményeit közvetíthesse, hanem a népköltő számá-
ra a népköltészet magától értetódóen értékes. Ugyanakkor a versekből kirajzolódó
figura nem is a kollektív tudás képviselője, hanem nagyon is autonóm lírai alany,
aki költői erejébe vetett hittel fejezi ki magát. S végül Petőfi e természetességet
imitáló szerephez olyan poétikai megformálást választott, mely e szerepnek mesz-
szemenően megfelelt.
A népköltő Petőfi nem pusztán motívumaiban, témáiban, lírai helyzeteiben imi-
tálta a népköltészetet, hanem formai újításaival egészítette azt ki. Ezek közül két
olyat érdemes kiemelni, melyeket későbbi lírai szerepeibe is átfordított, s melyek
mintegy összetéveszthetetlenné teszik a Petőfi-verset. Egyrészt Petőfi előszeretet­
tel alkalmazza az egymásból kibomló metaforák sorozatát. Ezzel nemcsak organi-
kus metaforákat helyez egymás mellé, de e metaforák mintegy egymásból fejlenek
ki, egymásból szervesen bontakoznak ki. Eme építkezés Petőfi jobb darabjaiban
attól válik izgalmassá, hogy a képek egymásutánja folyamatosan felülírja azokat
az olvasói elvárásokat, melyeket éppen a vers korábbi részei építettek fel, s teszi
ezt anélkül, hogy a vers logikája megtörne. Pl. a Befordultam a konyhára... kezde-
tű helyzetdalában a verskezdet által elindított képet a beszélő folyamatos korrek-
ciói térítik el a metaforizáció lehetőségétől (nem is azért ment a konyhába, hogy
meggyújtsa a pipáját), ám ez az eltérítés játék csupán, hiszen utóbb virtuóz módon
449
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

éppen az elmaradt nyitómetafora fejlik ki nagyszabású szerelmi képpé (a szere-

lem tüzének képévé), méghozzá úgy, hogy egy újabb korrekcióval a képnek azt
az elemét módosítja, ami miatt nem kezdődött el az első versszakban a trópusok
e mozgása ("Égő pipám kialudott, / Alvó szívem meggyúladott"). Másrészt Petőfi
verseiben a töredékesen megképződő történetelbeszélést részint a metaforizáció,
részint az elbeszélés ellentérező logikája nem hagyja kibontakozni. Az első esetre
példát említve: Fa leszek, ha.. . kezdem költeményében a szerelmesek metaforikus
azonosítások sorozatában jelennek meg. A két szerelmes metaforái metonimikus
viszonyban állanak egymással, de e metonímiák éppenséggel az azonosulást teszik
lehetetlenné. A lírai én folyamatosan átalakul kedvese metaforáiba, de a kedves
újból és újból átváltozik valami mássá. A második versszak végül a menny és po-
kol között feszíti szét a kapcsolatot, s e széttartásban keresi az egyesülés lehető­
ségeit, amit az össze nem érő metaforák tesznek lehetetlenné. A második esetre
például szolgálhat Petőfi Megy a juhász szamáron... címú költeménye, melyben az
időviszonyokat az bonyolítja, hogy az első versszak után újraindul az elbeszélés
(méghozzájóval korábbról kezdve) , s ez a második elbeszélés túl is nő az első vers-
szakén, amennyiben annak az eseményidejét elhagyva már a következményeket
említi. Az utolsó versszak a történet tragikumához nem illő szamár képét végképp
a komikus irányba tolja el, s így az elbeszélést lassító ellentétek sorát a vers egészé-
re nézve érvényessé teszi.
Epoétikai eljárások Petőfi verseinek végletes szubjektivitását emelik ki, a köl-
teményeknek azt a sajátosságát, hogy a folyamatos metaforizáció, illetve az ellen-
tétes beszédstílusok és egyéb ellentérező képzetek összejátszása nem egyszerúen
a beszélő központi helyét jelölik ki a versbeszédben, de egyúttal e beszédhelyzet
perspektivikusságát is kiemelik. Petőfi lírai alanyai előszeretettel hívják fel a
figyelmet saját tudásuk korlátozottságára, a különböző nézőpontoknak egymást
kizáró lehetőségeire (s ezáltal az aktuális megszólalás határaira) . Ehhez kapcsoló-
dik, hogy Petőfinél - Vörösmartyhoz hasonlóan - a világ a nyelv által, a képzelő­
erő segítségével létesül, ugyanakkor - s ebben Petőfi különbözik Vörösmarty-
tól- a világ pontos leírását nemcsak a nyelv értelmezésre utaltsága, nem pusztán
metaforák széttartó értelmezései roncsolják, hanem az én perspektivikussága, a
beszédformálás radikális önkénye legalább ennyire nem hagyják, hogy a versek
szavaiból egyetlen valóság lehetősége formálódjék meg.
Bár Petőfi első kötetei után igen gyorsan szeretett volna egy másik költői sze-
repmintát érvényesíteni verseiben, a korabeli kritika, valamint a költő ezekre adott
heves reakciói messze hatóan avadzseni imázs át társították költészetéhez. Petőfi
kritikusai támadták a költői ábrázolás tárgyát, a tárgy ábrázolásának mikéntjét,
valamint bírálták a költői én hétköznapiságát (KOROMPAY H. János 1998: 393-427).
Végső soron mindhárom támadási felület ugyanarra az esztétikai elvre épül: e kri-
tikusok a szépségnek egy zártabb esztétikai kategóriájával éltek, s az ő szemükben
450
 6 .2 . A LÍRA

szálka lehetett Petőfinek a váratlan képzettársításokra épülő metaforizációja, az

ellentéteket értéktulajdonítás nélkül egymásba játszó költészete, valamint nyer-
sebb, népi figurái (mint pl. a szamár fejére vágó juhász). Ugyanakkor megjegy-
zendő az is, hogy Petőfi ellenfeleinek olvasási gyakorlata, esetenként írói praxisa
sokszor nem is esik oly messze a bírált poétikai törekvésektől, mint azt a kritikai
viták hevessége alapján gondolhatnánk. Nem véletlen, hogy a valamivel később
jelentkező Arany Jánost akarják majd Petőfi kritikusai Petőfi ellenében kijátsza-
ni, miközben a két költő szoros barátságot köt egymással, s költői törekvéseiket is
egyeztetni tudják; vagy pl. megemlíthetjük Petőfi egyik legnagyobb kritikus ellen-
felét, a Hiador álnéven publikáló Jámbor Pált, akinek költői gyakorlatára Petőfi
igen nagy befolyást gyakorolt.
Petőfi népköltői szerepének követői különös helyzetbe kerültek. Egyfelől Pető­
finek már életében kiépülő kultuszára támaszkodhattak e szerep felvételekor,
másfelől a Petőfi halála utáni kritika a petófieskedók csoportjára (jelesül Lisznyai
Kálmánra, Szelestey Lászlóra, Spetykó Gáspárra és részint Tóth Kálmánra, sőt
az ötvenes évek elejének Vajda Jánosára) az epigonizmus bélyegét nyomta, nem
figyelvén azokra a sokszor jelentős különbségekre, melyek a petőfieskedők né-
piességét mind Petőfiéről. mind egymás étól elválasztották. Lisznyai Kálmán lírai
életműve szolgálhat például e jelenségre. Első kötetét, a Tavaszi dalokat (1847)
Petófinek ajánlotta, s méltán: a ciklus természeti képeket váltogató metaforikája
Petőfi népies verseit idézi, kifejtett hasonlatai és metaforái - akárcsak példaké-
pénél-Iáncszerűen bontakoznak egymásból, bár a költemények végének poentí-
rozása Lisznyainál inkább zárja tanulsággal a verset. Legismertebb kötete, a több
kiadást is megért, első változatában I8SI-ben megjelent Palócz dalok népköltői
imázsában inkább követi Petőfit. poétikájában azonban némelyest más utakra
lép . A palóc identitás régió és centrum kulturális különbségeit hangsúlyozva hoz
létre egy lokális kulturális teret, nem idegen perspektívát, hanem olyan belső
megszólalási poziciót választva, mely mégis képes a sajátot mintegy kívülróllát-
tatni. Lisznyai azonban nem egyszerűen egy népies identitást vesz magára, ha-
nem a női test, a férfi és nő közötti testi kapcsolatnak olyan képe it is megjeleníti,
mely jóval tovább megy Petőfi finom célzásainál, s az emberi test anyagiságának
metaforikus megjelenítését célozza. Mindemellett a szerelemnek egy, a korban
igen szabados felfogását jeleníti meg, s ily módon a népies alsóbb regiszterei-
nek irodalmivá emelését célozza, olyan népköltészeti és közköltészeti hagyomá-
nyokra utalva, melyek kívül rekedtek a nyomtatott irodalom világán. A PaZócz
dalok visszatér a népiesség Petőfi előtti idézetjellegéhez: e m űk ölt ői darabok
népies figurák szájába adott, "őszinteséget", egyfajta "kihallgatott ságot" imitáló
dalok. Ez az idézetjelleg azonban nem gátolta meg Lisznyait abban, hogy társa-
dalmi megjelenésében önmaga palócságára utaljon: akárcsak korábban Petőfi, ő
is magára ölti olykor annak a szerepnek a jelmezét - metszeteken, fényképeken
451
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

s a maga valójában is palóc gúnyába öltözve tűnik fel a közönség előtt (SZilÁGYI
Márton 2001 : 75-90) .

6 .2.3.2. Pető fi kitörési kísérletei a népköltő s ze re pé bő l

Petőfi elképesztő tempóban "termelte" a verseket. Még lB45-ben megjelent há-

rom újabb lírai kötete (Cipruslombok Etelke sírjáról; Szerelem gyöngyei; Versek II.
1844-1845), majd lB46-ban még egy (Felhők), s ezeket követte addigi életművét
összefoglaló (persze közel sem az összes költeményét tartalmazó) kötete (Petőfi
összes költeményei) . E kötetek sorozatában nyomon követhető , hogy Petőfi milyen
újabb lírai szerepeket öltött magára, illetve hogy ezzel párhuzamosan miként kí-
sérelte meg a népköltő vallomásos, s mindemellett a "természet hangján" meg-
szólaló szerepét a közösségi bárdköltészet irányába elmozdítani. Utóbbi pályamó-
dosulásnak egyes állomásait itt és most nincs módunk nyomon követni, s csak a
bárdköltői szerepet tudatosan magára öltő Petőfivel fogunk foglalkozni. Ám mie-
lőtt erre rátérnénk, érdemes megemlíteni azt a két poétikai kísérletet, mellyel e
pályamódosulás közben próbálta megújítani költészetét.

6.2.3 .2.1. A biedermeier költő

Az első ilyen a Cipruslombok Ete/ke sírjáról és a Szerelem gyöngyei kötetekben for-

málódó polgári szerepminta. A szakirodalomban gyakran a biedermeier jelzővel
illetett kötetek megszólalásmódja radikálisan különbözik a népk ölt őét ől, ameny-
nyiben a reménytelen szerelem témáját kivonja a népi figurák köréból, s a városi
polgárság társadalmi közegében helyezi el, ugyanakkor hasonlít is ahhoz, hiszen
poétikai megformáltságukat tekintve e versek előszeretettel élnek Petőfi fentebb
tárgyalt eszközeivel.
A biedermeier líra nem Petőfi kezdeményezése, hanem akárcsak népies versei
esetében, itt is egy létező költői irányhoz nyúlhatott hozzá . A biedermeier neok-
lasszicista gyökereit mi sem jelzi jobban, mint hogy első ízben Kazinczy pesti ba-
ráti körének irodalmi ízlését hatotta át. Az alakuló irodalmi szalonok világa érte-
lemszerűen magával hozta e kulturális érintkezés irodalmi formáit is, az lBlO-es
évektől rendszerint a nyomtatott nyilvánosságban is megjelennek emlékkönyvek-
be írt versek (Toldy Ferenc vagy Bajza József mellett Vörösmarty is szép számmal
ír ilyeneket). Aszerelmi bánat biedermeier toposzai pedig a húszas évektől kezdve
nagy számban tűnnek fel a korabeli folyóiratokban, zsebkönyvekben. Így a
19. századi kritika megnevezését követve az "almanachlíra" legjelesebb képviselő­
je, Bajza József pl. megverseli a remény csalfaságát (A' Reményhez), a sajkán hány-
452
 6.2. A LÍRA

kolódó élet allegóriájában a szerelmi csalódást (SajkadalJ , az elhunyt kedves sírját

(Egy leányka' sírján) , az elhagyott szerelmes sírig tartó fájdalmát (Az elhagyott).
A biedermeier költészet majd a 19. század közepén éli virágkorát (Vachott Sándor,
Császár Ferenc, Kunoss Endre , Pap Endre líráját említhetjük), s legalább a század
végéig jelen van a lírai köznyelvben. S miközben a többi lírai szerepminta jellegze-
tesen férfiak társadalmi szerepeire alkalmaztatott, a biedermeier vonzáskörében
a század közepétól az irodalmi szalonok hölgytagjai is szóhoz juthattak (pl. említ-
hetjük itt a WoW nóvéreket, Jankát és Stefániát).
Petófi e lírai hagyományhoz is eredeti módon nyúl hozzá . A Cipruslombok...
darabjai egy meghalt lány iránti szerelem elégikusan formált dalainak sorozatát
adják, a Szerelem gyöngyei azonos ritmikai képletre épüló dalok sorozata, mely a
szerelem ébredésétól a lánykérésig vezeti az olvasót . A két kötetben elbeszélt ese-
mények igen szegényesek, így a hangsúly inkább az érzelmekre esik, melyek kö-
rül triviális szituációkból mitikus magasságba emelkedó gondolatmenetek formá-
lódnak. E két kötet - miközben a sír- és szerelmi költészet évszázados toposzaira
támaszkodik - Petófi nyelvi leleményével fogalmazódik meg, s hogy e két ciklus
költóje nem ahhoz a zárt szépségfogalomhoz kívánja közelíteni költészetét, melyet
bírálói számon kértek rajta, álljon itt egyetlen versszaknyi példa a Cipruslombok...
XXVI. verséból (Ha életében...) :

Mi szép , mi szép volt a halotti ágyon!

Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,
Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:
Lengett fölötte a fehér halál.

Hiszen a versszak - mint arra Margócsy István is figyelmeztetett - oximoronok

sorozatát tartalmazza, s ezek a kezdó sor zavarba ejtó megfogalmazását, mely a
halál szépségéról beszél , a megszépító fehér halál .mitikus abszurditásába" fordít -
ják (MARGÓCSY István 1999: 194) .

6 .2.3.2.2.A töredék

Petófi másik nagy szerepmódosítási kísérlete a Fe/hál< c ím ű ciklushoz kapcsolódik.

E kötetet az irodalomtörténet-írás gyakran Petófi .váls égkorszakénak" terméke-
ként írta le, mivel a versekben megjelenó világ horizontja csak töredékekben jele-
nik meg, s a szétfeszító ellentétek mögött a teljességnek még az illúziója sem kép-
zódik meg. E versek a végletekig viszik az egyéni percepció perspektivikusságából
adódó következményeket: a hiperbolák révén felfokozott metaforák paradoxonok-
ba futnak, s itt - szemben Petófi más verseivel - nem fordulnak át más metafo-
453
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .• •

rákba, hanem töredékben maradnak. A többnyire rövid költemények így nem tud-
nak dalszet űv é alakulni, hanem gnóma- vagy szentenciaszer ű világmagyarázatok
lesznek, illetve - ha rendelkeznek valamily poentírozó zárlattal - epigrammává
válnak. Így e versek egy-egy képzettársítás megfogalmazási kísérleteiként jelen-
nek meg, s Petőfi csak olykor bonyolítja a metaforát (vagy alkalmasint a hason-
latot) ellentétek és párhuzamok alakzataival. Találomra kiragadott példánkban,
a ciklus XVII. darabjában (Oh lyány! szemed ...) a hasonlat azonosítását (a szem
olyan, mint a hóhérpallos) Petófi a világos-sötét ellentétes képeivel árnyalja, mi-
közben e pozitívra forduló ellentétet a hasonlat képi részének párhuzamos ellen-
tétezése bonyolítja:

Oh lyány! szemed
Milyen sötét,
S mégis ragyog ;
Kivált m íd őn
Reám tekintesz,
Ugy tündököl,
Mint zordon éjben
Villám tüzénél
A hóhérpallos!

A töredékben megcsillanó egész képzetének poétikai megfogalmazása, meg-

fogalmazhatósága természetesen nemcsak Petőfit izgatta a korban. A tengernyi
világirodalmi példát most nem említvén, csak utalhatunk bizonyos párhuzamok-
ra. Vörösmarty kísérletezett verses epikájában a töredékesség költői formáival,
a Petőfiéhez hasonló lírai ciklus megalkotásával azonban igen kevesen próbál-
koztak. E múfaj társtalanságára jellemző, hogy az 1860-as években Arany János
hasonló poétikai elveken épülő költeményeit és ciklustöredékeit inkább az iró-
nia megszólaltatására alkalmazza, s nem is szánja nyilvánosságnak azokat (Csil-
lag-hulláskor; Mondacsok) .

6.2.3.3. A b á rd kö ltő i szerephagyomány

Petőfi lírája 1847-ben fordult a bárdköltői hagyomány felé, s ennek k ül önb öz ő

szerepváltozatait korai haláláig váltogatta. Pályájának e szakaszában egy igen
különös ellentmondás rejlik, melynek nagyszabású összehangolási kísérleteként
értelmezhetőek lírai költeményei. Petőfi ugyanis - hasonlóan ahhoz, amiként a
népköltői szerepét megformálta - arra törekedett, hogy közösségi megnyilatko-
zásai messzemenően individualista, vallomásos hangon szólaljanak meg , s mind-
454
 6.2. A LÍRA

emellett a nemzeti képviselet formáit igyekezett egyetemes, kozmikus dimenzióba

helyezni. Itt azonban a lírai hang személyességének és képviseletijellegének ellen -
téte komoly feszültségbe kerülnek, ami részint a versek hiperbolikus építkezésé-
ben, részint pedig e két dimenzió kinyilatkoztatott elválasztásában érhető tetten.
1847-es versgyűjteményének ismert mottója szabadság és szerelem bonyolult vi-
szonyrendszerében fogalmazza meg ezt a kettőséget: a szabadság elvont (és nem
mellesleg definiálatlan) fogalmát téve meg az emberiség legfőbb céljának, ugyan-
akkor a szerelem individualitása az érte hozott áldozat révén az emberi élet céljá-
vá lesz, tehát szabadság és szerelem között nem értékbeli különbség van, sokkal
inkább dimenzionális eltérés:

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

A szabadság és szerelem lírai céljának, más versekben (pl. a Nem ért engem a
világ... címűben) az ember és polgár elvont fogalmainak tisztázási kísérleteiben
felépített fogalmi rendszereket azonban Petőfi egyéb lírai megnyilatkozásai von-
ják kétségbe. Nemcsak arról van szó, hogy a költő természetesen a bárdszerep-
nek számos lehetőségét végigpróbálta a csatában mártírhalált halt népfitől kezd-
ve (Egy gondolat bánt engemet... ) a népet Mózesként Kánaán felé vezető költőn
át (A XIX. század költói) a "nép nevében" Dózsa haragját ígérő prófétáig (A nép
nevében), hanem arról is, hogy a bárdköltészet e történelmi célok felé törekvő
tudatosságát az állandóan előtörő kétely hangja szakítja meg, mely a hiperbo-
likusan építkező költői nyelvet a Felhók ciklusban is látott paradoxonokig veze-
ti el. Világosságot! cím ű költeményében pl. ugyanúgy a bánya allegóriájával él,
mint a nagyjából egy időben születettA nép nevében címűben, csakhogy míg ott a
költői kérdés egy határozott cél érdekében megszólaló (cselekvésre késztető) fel-
szólításként értelmezhető, addig az előbbiben a nyitókép bányaallegóriája csak
felvezetése a költői kérdések azon sorozatának, melyek a világ teljes értelemn él-
küliségét konstatálják:

Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!

Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere ...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?
CA nép nevében)
455
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZM ÉNYEKIG • ..

Sötét a bánya,
De égnek benne mécsek.
Sötét az éj,
De égnek benne csillagok.
Sötét az ember kebele,
S nincs benne mécs, nincs benne csillag,
Csak egy kis hamvadó sugár sincs.
(Világosságot!)

A Világosságot! c ím ű költeménynek az élet értelmére vonatkozó monumentális

kérdéssorozata a Gondolatok a ' könyvtárban költőjéhez hasonlóan a remény suga-
rát keresi (ennek szól a cím felszólítása is), ám még az érdekek vezérelte emberek
összességének történelemformáló erejébe vetett hegeliánus hitet is kénytelen el-
vetni. Az ember cél nélkül él, örök mozgásban van (mint majd később Arany Az
örök zsidójában látni fogjuk, elvirágzó fa, felcsapó , majd alábukó hullám, feldo-
bott, majd aláhulló k ő , hegyre felérő, majd onnan .Ieballag ó" vándor. A történelmi
körforgás elm élete , mely Giambattista Vicótól Jules Michelet közvetítésével jutha-
tott el a költőhöz, Petőfinél tragikus lehetőségkéntjelenik meg , mely a világossá-
got jelentő fény melenget ő sugarait az ember torkára tekeredő és lélegzetét elfojtó
kígyó .vérfagylal ó" hidegségével váltja fel.

Irtóztató, irtóztató!
Kit még meg nem szállott e gondolat,
Nem fázott az soha,
Nem tudja még: mi a hideg?
E gondolathoz képest
Meleg napsúgár a kigyó,
Mely keblünkönjégcsap gyanánt
Vérfagylalón végigcsuszik,
Aztán nyakunkra tekerőzik,
S torkunkba fojtja a lélekzetet - - -

Averszárlat hatását - akárcsak a Szabadság, szerelem... kezdem gnóma esetében

- a logikai viszonyok összetettsége adja. Hiszen az emberi életnek a kígyó okozta
halála, mely természetesen a paradicsomi kiúzetésre is utal, éppen azáltal jelent az
embe r számára megváltást, hogy kiszakítja őt a ,,föl és alá" végtelen mozgásából.
Ismeretes, hogy a költő bárdköltői szerepét sajátos megvilágításba állította az a
tény, hogy Petőfi a forradalom és szabadságharc költőjekéntjelenhetettmeg. Keré-
nyi Ferenc Petőfi-könyve foglalja össze, hogy Petőfi miként élt a kínálkozó lehető­
séggel, mikén t szigetelődött el, s miként próbált e helyzetból kitömi - részint költ é-
456
 6.2 . A LiRA

szetének újrahangolásával (az ember és polgár korábbi ellentéte helyére a civil és

katona ellentéte került), részint életpályájának módosításával (Lásd KERÉNYI Ferenc
2008: 360-468). E tematikus áthangolás, mely a spontán, alulról szervez őd ő forra-
dalmi néphadsereg utópiáját építette, poétikailag nem hozott különösebb változást
Petőfi költészetében. A Nemzeti dal biztató soraitól kezdve a Szörnyú idó.. . kiáb-
rándulásáig továbbra is váltakoztak egymással a történelmi célokat világosan látó,
s profetikus lendülettel képviselő költemények a közösségi képviselet lehetőségeit
elvető, apokaliptikus látomásokkal.
Ugyan poétikailag nem hozott sok újdonságot Petőfi költészetében, s önálló sze-
replehet ős égként sem dolgoztatott ki az életm űben, mégis itt kell szót ejtenünk Petőfi
hitvesi lírájáról, szabadság és szerelem kettősének másik oldaláról. A szerelmi költé-
szet alapvet őerr az udvarlás toposzaira épül, s még Kisfaludy Sándor Himfyje is in-
kább az egykori boldogtalanság hiányának megfogalmazására hozta létre ahitveshez
írott dalciklusát (A boldog szereiern, lásd 340-342. o.). Petőfi már biedermeier sze-
repkísérletében is nil kívánt lépni a szerelmi költészet lovagi toposzain, hitvesi lírája
pedig - Kerényi Ferenc szép szavával- egyfajta .szerelmí szabadságharcot" hirdetett,
amennyiben a kedveshez, majd a feleséghez fűződő szerelmi kapcsolat intimitását a
nyilvánosság előtt tárgyalta (olykor még szerelmi üzeneteit is publikált versein ke-
resztül küldve) . Mindez azt isjelenti természetesen, hogy egyfelől a szerelmi költészet
népköltői és biedermeier szerepeit át kell hangolni némelyest, másfelől Petőfi hitvesi
lírájában - a szabadság és szerelem programjának megfelelőert - a szerelmi líra szo-
rosan kötődik a bárdköltői szerepekhez. Egyfelől a Júlia-szerelemben is megtalálható
a Petőfi-líra jellegzetes, szervesen egymásra épülő metaforikus szerkesztésmódja (pl.
Reszket a bokor, mert...), másrészt a kedves nyelvi leírhatóságának metaforikus ké-
telyei is megszólalnak (pl. a Minek nevezzelek? cím ű vers, mely a metaforikus meg-
fogalmazás lehetetlenségét nemcsak a hiperbolikus fokozással , de egyenesen virtuóz
képzavarokkal érzékelteti) , s végül- egy-egy kitüntetett pillanatban - a bárdköltészet
profetikus látásmódja is beleíródik e versekbe. Utóbbi esetre a legismertebb példa
Szeptember végén című verse, melyet az utókor - Szendrey Júlia második házassága
után - gyakran valódi próféciaként olvasott. E költeményben újfent a szerelem fokoz-
hatatlanságajelenik meg , hiszen a világ múlandóságával ("Elhull a virág, eliramlik az
élet... ") szemben a férfi szerelmének az emberi élet id őbelis égén túlnyúló örök volta
áll (hiszen a sírba szállt férfi "Még akkor is, ott is, örökre szeret! ").

6.2.4. Arany János és kortársai (Az abszolutizmus kora)

A világosi fegyverletétel után a magyar irodalomban kevésbé a poétikai formák,

mint az olvasói szokások és a professzionális irodalomértés átalakulása követke -
zett be. Egyfelől létrejött egy olvasási mód, mely érzékelhetőencsak a nemzeti bárd
457
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRI INTÉZMÉNYEK IG • • •

szerepét tartotta elképzelhetőnek a költészet számára, s még a más szerepekben

megfogalmazott lírai darabokat is a magyar nemzeti sorskérdéseket tárgyaló alle-
góriaként olvasta. Úgy látszik, hogy bizonyos politikai körülmények között felerő­
södnek a költészet közösségi feladatai, s az 1850-es években ez olyannyira erősnek
bizonyult, hogy szinte minden más lírai megszólalási formát kiiktatott. Jellemző,
hogy ekkoriban a kritika éles kereszttüzébe kerültek a petőfieskedők, mivel nem
Petőfi bárdszerepét utánozták, hanem népköltői imázsát követték , miközben ré-
szint a költő korai halála miatt, részint cenzurális okokból Petőfi bárdköltőként
írott versei csak igen korlátozottan voltak hozzáférhetőek az olvasóközönség szá-
mára. A bárdköltői szerep soha nem látott felértékelődése az olvasói szokásokat az
allegorikus olvasás felé terelte, s ennek párhuzamaként az allegória mint poétikai
forma is igen elterjedt. E változás azonban jobbára a kritikai gyakorlatban és a
professzionális irodalomolvasásban jelentkezett, az olvasói szokások - bár pontos
képet azokról nemigen alkothatunk, de a kiadott kötetek mennyis ég éb ől és mine-
múségéból kikövetkeztethetően - nem feltétlenül mutatj ák azt: a század második
felének versolvasói továbbra is előszeretettel fogyasztották a korábbi hagyomá-
nyok nyelvén megszólaló lírai darabokat (így igen népszerúek a biedermeier sze-
relmi költészet darabjai, illetve a pet őfieskedők népies hangja). S végezetül több
irodalomtörténeti konstrukció - talán nem függetlenül a hegeli esztétikának a mű­
vészet végét bejelentó tézisétől - a líra hanyatlását konstatálta (Toldy Ferenc már
Vörösmarty után, Gyulai Pál majd csak Arannyal bezárólag) . E jelenségeket nem
magyarázhatjuk pusztán politikai okokkal. Az ötvenes években szerte Európában
megfigyelhetó volt a nagy múfaji rendszerek átértékelése, s a 19. század első felé-
ben kidolgozott lírai szerepminták leértékelődése. Ez egyfelől a metafizikus költé-
szet transzcendencia iránti vonzalmának elvetésétjelentette, másfelől az énformá-
lás nyelvi meghatározottságának elbizonytalanodását. Ily módon az alanyi beszéd
korábbi formái részint az allegorézis politikai irányába, részint egy újfajta , a lírai
ént háttérbe vonó lírai megszólalás irányába, részint - mégiscsak megőrizvén va-
lamit a múvészet transzcendenst közvetítő funkciójából - a múnemeket átszelő
ballada irányába mozdultak el (lásd SZAJBÉLY Mihály 1997a) .
Arany János költ észet ének's? korabeli befogadására sajátos kettősség jellemző.
Egyik oldalon áll a kétségbevonhatatlan tekintély, sőt olykor a nemzet bárdjának
Petőfi eltúnése után betöltendő szerepéből adódó felelősség, másik oldalon ta-
lálható a lírai darabok iránti értetlenség, azok "hibáinak" a nemzet sorsa feletti
elkeseredéséból való magyarázata, vagy olykor a lírikus Petőfivel szembeállított
epikus Arany lírai vénájának gyengesége. Az utókor nem értett egyet a kortársak-

IB' Verseinek kritikai kiadá sa : Arany János: Kisebb költemények. S. a. rend . Voinovich Géza . Bp., Aka-
démiai Kiadó, 1951 (Arany János Összes Múvei, 1); Arany János: Zsengék : Töredékek: Rögtönzések. S. a.
rend . Voinovich Géza. Bp., Akadém iai Kiad ó, 1952 (Arany János Összes Múvei, VI).
458
 6 .2. A LÍRA

kal. Csak a legfontosabb fordulópontjait felidézve az Arany-recepciónak: előbb

a lírikus-epikus dichotómia finomult a szubjektív Petőfi és objektív Arany képé-
vé, utóbb a nyugatosok egy része saját előfutárának tekintette az idősödő Aranyt,
majd a huszadik század második felében megtörténik az ötvenes évek Arany Jáno-
sának újrakanonizálása is. Arany költészetének e befogadási nehézségei talán arra
is visszavezethetóek, hogy a költó nem formált a maga számára egy olyan egységes
költószerepet, melyben a kortársak értékelhették volna, másfelől pedig azoknak a
szerepeknek, melyek a rendelkezésre álltak, nem kívánt vagy tudott megfelelni.

6.2-4 .1. Az allegória

602.4.I.!. Az allegorikus olvasás korlátai: a késeiVörösmarty költészete

Petőfi rejtélyes eltűnése, Deák Ferenc látványos visszavonulása, Széchenyi István

döblingi kezeltetése, majd tragikus öngyilkossága, Batthyány Lajos özvegyének
nyilvános szereplései, illetve Vörösmarty költészetének csaknem teljes elnémulá-
sa, a költó sokak által feltételezett megőrülése - a kortársak e jelenségeket a nem-
zet életére vonatkozóan értelmezték. A történelmi figurák életének eseményei, az
adott körülmények között mutatott viselkedésmintái a nemzet sorsának allegóriá-
jaként értelmezódtek, s még hallgatásuk is szimbolikus tartalommal telítődött. Így
a Vörösmarty életének utolsó hat évében született mindössze tizenöt költeményt
is allegorikusan olvasták a kortársak, s így olvasta azokat az utókor is. Persze a
versek között akad olyan is, mely továbbra is vállalja a bárdköltói szerepet (ilyen
a Görgeit elátkozó költeménye, vagy a Batthyányról írott epigrammái), de a kései
Vörösmarty legnagyobb lírai pillanatai (elsósorban az Előszó és A' vén cigány) nem
helyezhetóek el ennyire egyértelműen ebben a paradigmában, legalábbis annak
kérdéskörét a nemzetinél jóval tágabb horizonton fogalmazzák meg.
A két kiemelkedó költemény közül itt részletesebben az előbbiről szólunk. Vö-
rösmarty Előszó című verse már azáltal zavarba hozta filológiánkat, hogy mind a
mai napig bizonytalan, vajon minek az előszavaként készült a vers (egy soha el
nem készült nagy mű elé írta-e vagy esetleg Három rege című munkája újabb ki-
adása elé), ha egyáltalán egy konkrét mű elé tervezte a költó. Hiszen Vörösmartyt
egész pályája során foglalkoztatta a töredék mint poétikai forma lehetósége, s az
is könnyen elképzelhetó, hogy az apokaliptikus vizióba torkolló, a világ elemberte-
lenedését valló költemény éppenséggel azért marad "csak" előszó, mert az abban
foglalt események és látomások visszavomják annak a lehetőségét, hogy folytatás
következzék. Ez annak a következménye, hogy a költemény különböző, egymást
kioltó időképzetek között teremt sajátos feszültséget. Vörösmarty a természeti
körforgásra hivatkozik, a vers ideje tavasztól tavaszig tart, s ezt a természet k é-
459
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYR ENDSZERÉTÓL A PO LGÁRI INTHZMÉNYEKIG • • •

pei is alátámasztják. Eme optimizmusra okot adó idóképzetet azonban felülírja az

emberi élet végességének tudata, egy egyenes vonalú idósík, mely a születéstól a
halálig tart. Az "ünnepre fordult természet" ily módon nem térhet már vissza, s a
"tél", a "csend és hó és halál" után maga a természet szembesül az ember vég-
idejével. A természet maga is emberi alakot ölt, s ember módjára elenyészik. Sót,
a helyzet még ennél is lehet rosszabb, hiszen a természeten kívül az örök Isten is
e végesség körébe vonódik, s a képzelóeró felfokozása révén nemcsak az "ember-
fejekkellabdázás" képe viszi a humanisztikus kultúrán kívül a világot, de e világ
teremtője (aki szintén a képzelőerő révén, szavakkal hoz létre dolgokat) maga is
végesként, halandókéntjelenik meg:

pl föld megószült;
Nem hajszálanként, mint a' boldog ember,
Egyszerre ószült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a' világot, embert,
E' félig istent , félig állatot,
Elborzadott a' zordon m ű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Az elembertelenedést a természet újj ászületése hivatott ellensúlyozni az utolsó

passzusban, de az organikusság már nem térhet vissza, helyette csak artificiális
pótlékok áloreája tűnik fel:

Majd eljön a' hajfodrász, a' tavasz,

'S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok' bársonyába öltözik.
Üvegszemén a' fagy fölenged end ,
'S illattal elkendózött arczain
Jókedvetésifjuságothazud:
Kérdjétek akkor ezt a' vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?

Az organikusság és anorganikusság e játékát kiemeli az is, hogya szöveg önnön

írásbeliségére hivatkozik ("Midón ezt írtam"). Ezt az írottságot volna hivatott elfe-
ledtetni a szó természetessége ("Öröm- 's reménytól reszketett a' lég, / Megszülni
vágyván a' szent szózatot, / Mely által a' világot mint egy új, egy / Dicsóbb terem-
tés' hangján üdvözölje"), s ezt törli el végül a szó általi teremtés apokalipszisének,
sót aposztáziájának (hittagadásának) brutalitása. Ráadásul az írás múlt idejét a
halál jelen ideje váltja ("Most tél van és csend és hó és halál"), s így a teljes el-
hallgatás azáltal van jelen, hogy már megtörténtnek minósül. A vers címének és a
460
 6 .2. A LÍRA

szövegnek sajátos feszültsége, mely zártság és nyitottság között feszül , tehát ebből
a szempontból is új ra é rt é kelhet ő .
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a kései Vörösmarty allegorikus költésze-
te a nemzeti gyász perspektíváját kozmikus távlatokba állítja . A nemzeti allegoré-
zis értelmezési iránya viszont konkrét jelentéseket keres e versben, figyelmen kívül
hagyva azt, hogy az egyre táguló perspektíva kioltja e szemléletet. Nemcsak az Elő­
szó kontextusának állandó keresése tartozik ide , hanem pl. A' vén cigány utalásrend-
szerének filológiailag ingatag alapokon álló felfejtése is. Mindez persze nem jelenti
azt, hogy az allegorikus olvasat "téves" értelmezésekhez vezetne, csupán annyit ál-
lítunk, hogy a nemzeti allegorézis kevéssé aknázta ki e versek poétíkai lehetőségeit.

6.2.4.I.2.A politikai allegória f énykora: Czuczor Gergely, Tompa Mihály,

Vajda János

Azt a költői feladatot, melyet Vörösmarty nem teljesíthetett, mások vállalták ma-
gukra. Olykor egyszerúen a bárdköltői szerep felöltésével, olykor inkább a bárd-
költői szerepnek az allegória felé mozdításában. Előbbire lehet példa Czuczor
Gergely A rab címú k őltem énye. P? Czuczort forradalmi tevékenysége miatt előbb
bécsi , majd a kufsteini börtönben raboskodott, itt írta ezen utolsó lírai költemé-
nyét. A nemzeti allegória kifejtését Czuczor életének tragikus fordulatán túl (ahol
a nemzeti fájdalom és a személyes fájdalom esik egybe) segítette arabköltészetnek
a magyar rendi költészetből örökölt, s a bárdköltészetbe könnyedén átfordítható
hagyománya, mel y Wathay Ferenctől Batsányi Jánoson át vezet el hozzá. A vers-
béli rab - talán Petőfi nyomán - szerelem és haza kett őss éget, s e két ért ékre nd
szoros összefonódását állítja:

Hazám felől im ott fölleg repül,

Szárnyán, te drága hölgy, fényképed ül.

A felhőben kirajzolódó ked ves "fényképe" azonban nem törölheti el a nemzet

bukásának szomorú perspektíváját , ami mintegy felülemelkedik az egyéni fájda-
lomérzeten:

Ez ingerült idegzetú kebel

Két eltökélett szenvedélyt nevel:
Egyet szerettimért, s érted hazám,
Halállepel borong a másikán.

190 Verseinek teljes kiadása: Czuczor Gerge(y összes költ ói múve~ l-lll . kötet . S. a. rend . Zolrvény Irén .
Bp., Franklin-Társ ulat, 1899.
461
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIIN TÉZMÉNYEKIG . . .

Tompa Míh ály-" Arany és Petófijó barátjaként, a "népies triumvirátus" - ahogy

Petófi nevezte magukat - harmadik tagjaként szinte predesztinálva volt a bárd-
költói szerep átvételére és továbbvitelére. A vidéki református lelkész költészeté-
nek legismertebb darabjai nemzeti allegóriákként születtek, s az irodalmi élet köz-
pontjaitól magát távol tartó költó bátorságát mi sem mutatja jobban, mint hogy
A gólyához című verséért még börtönbüntetést is szenvedett. E költemény azért is
válhatott a hazafias költészet kitüntetett darabjává, mert nemcsak megszólaltatja
a nemzeti gyász hangját, hanem a hazafias költészet hagyományát is szervesen in-
tegrálja. Így található utalás a versben Vörösmarty költészetére (egész pontosan
A' Délsziget című kiseposzára), s feltűnik a rendi költészetból átvett, férgek által
rágott, s idejekorán kidólt tölgyfa toposz a is (lásd 350-351. o.). Akárcsak Vörös-
marty Előszavában a természet itt is hazug, de itt élesen elválik egymástól a valódi
természetességét megórzó gólyamadár, illetve a természeti táj (azaz az ország)
pusztulása. A gólya mint hírvivó magának a bárdnak feleltethetó meg, s itt nem
a közvetíthetóség kételye merül fel, mint pl. A' vén cigányban (Tompa számára a
bárd szerepe egyértelműként tűnik fel), hanem inkább a bárdszerepnek a nem-
zeti hírnevet továbbörökító funkciója sérül meg, amennyiben nincs semmi, ami
továbbadásra érdemes:

Testvért testvér, apát fiu elad ...

Mégis, ne szóljon erról ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!

Másik ismert allegóriája, A madár, fiaihoz, melyben az allegória az énekes-

madár és a poéta toposzán alapul, sokkal bizakodóbb hangon építi fel ugyanezt
a bárdszerepet, egyenesen annak a lehetóségét is megcsillantva, hogy a természet
újraéled a madarak (értsd a költók) dalára. Ezzel szembenAgólyához egy olyan,
önkritikától sem mentes vers (Tompa a visszavonás bűnét idézi fel: "Honfi honfira
vádaskodik"), melynek retorikus erejét az is fokozza, hogy az allegória megfejtését
konkrétan is megadja a vers utóbb szállóigévé lett sorában ("Mint oldott kéve, szét-
hull nemzetünk... "). Nyilván ez a konkrétság okozott Tompa számára bonyodal-
makat, másfelól ez okozhatta a vers széles körű ismertségét is.
Vajda János"? ismert allegóriája, az 1857-ben írott A virrasztók a Tompa-féle
allegorikus költészettel szemben a bárdok közvetító szerepét jóval problematiku-

191 Verseinek legutóbbi gyűjteményes kiadása : Tompa Mihály összes költeménye, I-II. kötet. Előszó

Alexa Károly. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994 (Felfedezett Klasszikusok, 6).

192 Verseinek kritikai kiadása: Vajda János: Kisebb költemények: 1844-1860. S. a. rend. Barla Gyula.
Bp., Akadémiai Kiadó, 1969 (Vajda János Összes Múvei, 1); Vajda János: Kisebb költemények: 1861-1897.
S. a. rend. Boros Dezső . Bp., Akadémiai Kiadó, 1969 (Vajda János Összes Múvei, 11).
462
 6.2. A LÍRA

sabban látja. A versben a nemzet teste egy halott emberi testként, a virrasztók
pedig költőként jelennek meg. Ahalottat őrző, s annak feltámadásában reményke-
dő virrasztók ugyanis a címben megjelölt szerepükkel szemben álmodnak, s a holt
'csak álmukban támad fel. Előbb "ébren álmodnak", azaz a képzeletük segítségével
támasztják fel a halottat, utóbb azonban valóban elalszanak, s így vétik el a pilla-
natot, amikor megmozdul a tetszhalott:

Szempillánk is csuklik immár. ..

S ha az álom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor aztán késő minden -
Mozdulhat a tetszhalott! ...

A nemzet tehát túléli saját halálát, ám ha ez a kivételes eset megtörténne, nincs

mód a korábbi bárdszerepekhez való visszatérésre.

6.2.4.1.3. Arany János és az allegorézis elbizonytalanítása

Amikor megjelenik Erdélyi János Arany 1856-ban publikált Kisebb költeményeiről

írott bírálata, a költő így válaszol arra:

Még az ,,Árva gólyáról" mondok egy szót, mely kegyed szerint nem érdemli meg azt a
lapot, melyet elfoglal. Nem mint gólya: de talán mint a 848 előtti sisiphusi küzdelmek
képe - mint allegoria - megjárná. [.. .] Az a czim: Kisebb költemények, nem azt tette ná-
lam : lyrai darabok: van ott sokféle faj.193

A rab gólya címmel megjelent költemény (melyet Arany Árva gólyaként nevezett
meg fentebb) a jelek szerint komolyan zavarba ejtette olvasóit. Az utókor heves
vit át-folytatott arról, hogy valóban mint a politikai küzdelmek allegóriája értel-
mezhető-e, esetleg Arany önarcképét rejti, vagy talán Tompa madárallegóriáinak
párhuzamaként a költői szerepvállalás nehézségeinek egy korai változatáról volna
szó. Akárhogyan olvassuk is a verset, annyiban mégis kilóg az allegóriák sorából,
hogy szövegében semmi sem utal allegorizálhatóságára, nincs meg benne kép-
nek és jelentésnek az a felismerhető kettőssége, ami az allegóriát azzá teszi, ami.
Ráadásul a verset nem lehet egyszerűen az ötvenes évek allegorikus alkotás- és
olvasásmódjával összefüggésbe hozni - még ha akkoriban nyilván így is lehetett

193 Arany János Erdélyi Jánosnak, Nagykőrös, 1856. szeptember 4. = Arany János levelezése:

1852-1856. S. a. rend. Sáfrán Györgyi. Bp., Akadémiai Kiadó, 1982 (Arany János Összes Művei, XVI : Le-
velezés, II) , 756 .
463
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • .

olvasni azt - , hiszen annak szövege már 1847-ben készen állt (BARÁNsZKY JÓB László
1957: 36--43).
A lábát váltogató madárról mindössze annyit tudni, hogy rabságban él és sza-
badságra vágyik , e képet csak töredékes képelemek egészítik ki. A versnek gyakor-
latilag nincs dinamikája, csupán a szemléleti képet látjuk. Olyan poétikai kísérlet
ez, mely az allegóriává kiterjesztett metaforának csak képi elemeit őrzi meg , s az
allegorézist nem ezen elemekhez rendeli hozzá, hanem a kép egészéhez. Ez az
egészképzet a rabság és szabadság egymást feltételező viszonyában jelenik meg ,
ám miként a gólya be van zárva, akként a metafora maga is bezáródik töredékes
elemeibe - Arany szép tautológiájával:

Mint az a rab ,
Ki nem szabad.

Az Arany-féle allegória tehát visszavonja kép és jelentés közvetlen átfordítható-

ságát, s éppen annak a tragikus színben feltűnő veszteségnek ad hangot, hogy ez a
tételezett egység már nem állítható helyre.

6.2-4.2. Arany János és a líra mod ernizálásának kísérlete az ötvenes években

Arany ötvenes évekbeli lírája olyan radikális poétikai kísérletként értelmezhető, mely-
nek célja a rendelkezésre álló lírai szerepekkel.való számvetés . Láttuk, hogy Arany
az allegorikus ábrázolás módját poétikailag átformálja, nála nem egyszeruen a jelölt
jelölőre utaltsága uralja a nyelvileg történő alkotásmódokat, hanem Arany jelölő és
jelölt olyan helyrehozhatatlan szakadását tapasztalta, mely egyszerre vezette el őt e
tragikus perspektívában feltűnő veszteség ábrázolásához, a poétikai hagyománnyal
való számvetéshez, valamint e tradíciók újraformálásának igényéhez . Hogy e nagy-
szabású kísérlete mennyiben volt sikeres, nehéz megmondani. Említettük a kortársak
vegyes érzelmeit Arany verseivel kapcsolatban, utaltunk arra, hogy kísérleteinek líra-
történeti jelentősége is csak a huszadik század második felében emeltetett ki. A to-
vábbiakban három költemény vázlatos elemzésével az Arany-líra poétikatörténeti
szerepét kívánjuk megvilágítani. (Verselemzéseinkhez lásd MU.BACHER Róbert 2009:
225-265; SzöRÉNYI László 1970 ; NÉMETH G. Béla 1972; BARTAJános 2003a.)
A Letészem.a lantot címú költeménye afféle negatív ars poetica: a vers valójá-
ban arról szól, hogy miért nem lehet verset írni. A költemény egyfajta szabálytalan
szimmetriára épül, amely részint az érvelésben, részint a verselésben érhető tet-
ten . Ajambikus lejtésű, de choriambusokkal dúsított sorok azonos strófákat építe-
nek fel, melyek felezőpontján egy élesebb gondolati cezúra áll: 9-8-9-8118-9-8-7.
A retorikai szerkezetben az első és hetedik versszakok keretes részei közé zárt ér-
464
 6.2. A LÍRA

velés csak kis részben módosítja a keret megállapításait. Amásodik és ötödik strófa
között a múlt képeit elemzi, a hatodik versszak a jelen lehetőségeivel vet számot,
hogy aztán elérjen a könyörtelen konklúzióig. A hatodik versszaknak ugyanakkor
összegző funkciója is van: a jelen lehetőségei a múlt tanulságaiból fejlenek ki. To-
vábbá megemlítendő az egyes strófák sajátos belső feszültsége is: többnyire egy el-
beszélő vagy leíró szint után a szöveg a metaforizáció irányába indul el, hogy aztán
a kiábrándult konklúzió hozza vissza a gondolatmenethez. Az első strófa, melynek
sajátos feszültségkeltő effektusa az alany folyamatos váltogatása, egy előrevetett
konklúzióval indul, hiszen a versszak saját, belső érvelésének végkövetkeztetésé-
vel nyit; a második strófa átírja az ellentérez ő szerkesztést, itt térbeli ellentétek
és párhuzamok állnak az időbeliek helyére; a harmadiktól az ötödik strófáig az
érvelés szempontjából egyazon gondolatmenet folytatódik, amit csak a refrén is-
métlődése tör meg; a hatodik szakasz .rnost' -ja az időt az eddigieknél radikálisab-
ban osztja jelenre és múltra; s végül az utolsó versszak, a keret második darabja
leginkább azáltal nyeri el erejét, hogy módosít a refrénen, s annak költői kérdését
elégikus kijelentéssé alakítja át . Talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a
vers retorikai szerkesztésmódja igen összetett, ugyanakkor e sokrétűség annak is
köszönhető, hogy a retorikai érvelés kibontakozása folyton megtörik, illetve a vers
már eleve olyan retorikai eszközökkel dolgozik, melyek az argumentációt bonyo-
lítják. A szövegnek van egy nagy retorikus íve, de azáltal, hogy a refrén mindig elő­
tör a versszakok végén , a gondolatmenet egyszerűen nem tud kibontakozni.
A vers egy olyan pillanat bemutatására vállalkozik, ahol az idő élesen oszlik
ketté jelenre és múltra, s ahol a múlt költészeti szerepmintái és szereptoposzai még
a rendelkezésre állnak, de éppenséggel már használhatatlanok a költő számára.
Egy olyan aranykort ábrázol, melyben a költő eggyé válhatott a természettel: itt a
költők egymással versenyre keltek (3. strófa) , a költő szervesen építi fel a haza és
nemzet történetét (4. strófa) , s ezért cserébe önnön hírnevének örökkévalósága ada-
taik meg a számára (5. strófa) , költő és környezete állandó kölcsönhatásban állanak,
mintegy egymást szellemítik át . Az organikus metaforákkalleírt múlttal szemben
álló jelenben a dolgokból a szubsztanciájuk veszik ki: az ember "nem az, ki volt",
a "tűz nem melegít". Az organikus metaforák sorozatában ráadásul felsejlik a ma-
gyar költészet korhadófa-allegóriája, mellyel már oly sokszor találkoztunk eddig is.
Arany azonban ezen allegóriát sem bontja ki, hanem csupán annak képi eleme ire
utal: a "friss zöld levél" múltbeli képzete helyett a "reves fa", a "kihalt törzsök" és a
fa ,,fonnyadó virága" jelenik meg. A hatodik strófa , mely a jelenbeli lehetőségeket
taglalja , bravúros metaforákkal érzékelteti a jelentés és jelentőség nélküli költészet
értéktelenségét. Nem pusztán a szubsztancia veszik ki a tárgyakból, de még a pusz-
tulás képzetei is csak nyomokat hagynak maguk után: a kísértet és a szemfedél csak
utal a halottra, de nem láttatja magát a halált, a pusztába kiáltott szó pedig nem a
szavak kimondását vonja kétségbe , hanem a hatásukba vetett bizalom rendült meg :
465
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

Most... árva énekem, mi vagy te?

Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetóbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után ... ?
Hímzett, virágos szemfedél ... ?
Szó, mely kiált a pusztaságba? ..
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Az idószembesítés nyomán itt is adódik az allegorikus olvasat lehetósége, s a

szöveg recepciójában valóban érzékelhetóek a nyomai annak, hogy a szabadság-
harc leverése után a költészet közösségi szerepébe vetett bizalom megbomlásáról
szólna a vers. Mindenesetre Arany nem ad egyértelmű útmutatást az olvasó szá-
mára, pusztán jelzi a hiány keletkezését és a közvetítés ellehetetlenülését. Erre a
hiányra épül Arany költészetének nosztalgikus melankóliája, ami inkább közelíti
verseit a borongós ossziáni világhoz, mint a homéroszi der űh öz:

Óh jer, mulattass engemet,

Hunyó dicsóség lantosa;
Érdekli mostan lelkemet
Borongó ég, kihalt tusa,
Emlékhalom a harc fián,
Kiaz utolsók közt esett el;
Remény n élkül... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ám még a most idézett Ősszel cím ű vers is annak a tanulságával zárul, hogy az
ossziáni bárdköltészet ideje lejárt, s annak csak reményvesztettsége maradt fenn:

Kinek sötétes éjjelen

A h ős apákhoz költözött
Daliák lelke megjelen,
Alánéz bús felhók között
És int feléd: ,,Jer, Osszián,
A holtakat miért vered fel?
Nincs többé Caledonián
Nép, kit te felgyujts énekeddel."

Visszatekintés című, 1852-ben született versében Arany nem a költészet szerep-

lehetőségeit vizsgálja (Letészem a lantot; Ősszel); nem az objektív és szubjektív idó
466
 6 .2. A LÍRA

sz érfeszítőapóriája foglalkoztatja (A lejtón) ; nem is az embernek állatias ösztön-

szerűsége (Kertben) , hanem az életút elbeszéihetőségének kérdése. Az életrajz
hagyományosan példák mintájára épül fel, s az egyéni sorsot a kulturális emléke-
zetben őrzött elbeszélések mentén rendezi. Arany verse nem egyetlen életrajzot
épít fel, hanem folyamatos önkorrekciói révén párhuzamos lehetőségeket ad meg.
A retorikai szerkezet - akárcsak a Letészem a lantot esetében - itt is egy szabályos
érvelést hoz létre , mely a tézis kimondásától az argumentáción át vezet el a konk-
lúzióig. Mindeközben olyan topikus képek sorozatában beszéli el életét, melyek
toposz mivoltukból adódóan felkeltenek bizonyos olvasói várakozásokat, ám azo-
kat rendeltetésükkel ellentétben használja a költő. Szörényi Lászlónak a versről
Írott tanulmányai a költői képek egész sorozatának ilyetén deformációját mutatják
be imponálóan nagy mennyiségű világirodalmi párhuzammal. Mi itt csak egy-két
példára szorítkozhatunk.
A vers nyitánya ("Én is éltem ...") egyfelől a vershelyzet paradox voltára utal ,
amennyiben az élet teljességének lezártságát sugallja, mintegy a sírból szólaitatva
meg a beszélőt, másfelől megidézi az európai irodalom több nagy toposzát, s azok
közül is talán nyilvánvaló módon az Árkádia-toposzt. A neoklasszicista tradíció
szerint a halál szájából hangzik el a kijelentés: "et in Arcadia ego" CÁrkádiában va-
gyok [éltem] én is'), ami Friedrich Schiller Resignation cím ű verse nyomán lett köl-
tészeti közhely. A szöveghely értelmezési és ikonológiai hagyománya önmagában
megérne egy hosszabb kifejtést, itt csak utalhatunk arra, hogy az árkádizmus meg-
idézése a megszólalás pozícióját radikálisan zárójelbe teszi, hiszen a megszólaló
hangját egy olyan jövőbe transzponálja, ahol már ő nem él, s onnan szól vissza
hozzánk - nem is a saját hangján, hanem a halált használva közvetítőül. A vers
azonban nem hagyja, hogy ez az értelmezés lezárulhasson: amint elindul ugyanis
egy toposz kifejtése, rögtön deformálja azt. Az első versszak többszörös nekifutása
az életút elbeszéihetőségéneknehézségeit már itt jelzi:

Én is éltem ... vagy nem élet

Születésen kezdeni ,
És egynehány tized évet
Jól-rosszúlleküzdeni?
Én is éltem ... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.

Aversszak második felének képei a deformációnak egy másik eszközével élnek.

Egy váratlan képzettárs ítással összekapcsolódik a hajóút-életút toposz a a kitett
csecsemő toposzával. A két kép itt egymást deformálja. S végezetül a versszak fel-
467
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYR ENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

veti kezdet és eredet különbségének problémáját, ezzel magát az életút-elbeszé-

lést is két módra osztva fel. Hiszen a születéséről az ember nem maga rendelkezik,
viszont az életút kezdetét magunk jelölhetjük ki, s önkényesen alakíthatjuk.
A költői megszólalás tehát a toposzok rabja: a hagyomány által determinált,
ugyanakkor e hagyományhoz már nem férhet hozzá a maga tiszta formájában,
csupán annak deformált mivoltával találkozhatunk. Ennek a brutalitásnak a fel-
oldása lesz majd az, hogy Aranya vers zárlatában vigaszként megjelenő szeretetet
és szerelmet a derűs éjjel által befátyolozott (oximoron) álomba viszi át. A vers
argumentációja a hatodik szakaszban erőszakkal törik meg, hogy a kiengesztelő
zárlathoz elvezessen. Csakhogy az utolsó szakaszban említett szeretet .Jioldvílá-
ga" csupán útjelző a mindent feloldó halál felé. Valójában az önként vállalt halál
lehetősége már korábban felmerül ("Nem valék erős meghalni, / Mikor halnom
lehetett") , így a zárlat nem ellentéte a mondottaknak, mint inkább egy olyan, némi
késleltetéssel és egy hangnembeli váltással kiemelt tétel, mely aláhúzza a koráb-
biakat. A vers befejezésének jövőbeni perspektívája ugyanakkor ismét a megszó-
lalás paradoxitására irányítja a figyelmet: hiszen az álomnak a lehetőségeivel az
argumentációs részben egyszer már radikálisan leszámolt (,,Álmaim is voltak, vol-
tak... ") . Ráadásul ismét kiemeli a verset végigkísérő feszül tséget: voltaképpen a
jelen szempontjából elmondott múltnak lesz ez a csúcspontja (az 5. strófában),
így a jövő perspektívájának ugyanezen eleme, valójában a vigasztalás maga, meg-
lehető sen bizonytalanná válik.
A lírai énelbeszélés ismét alkalmat adhatna az allegorikus versszerkesztésre,
ám Arany ezúttal is megkerüli azt . Az én metaforáinak sorozata ugyanis, folyama -
tos deformációja révén, nem áll össze allegóriává. Az álmok ötödik versszakbéli
leírásával pedig végképp kilép az allegorikus szerkesztésmódból, amikor univerzá-
lissá tágítja horizontját. Az örök zsidó című, 1860-ban született költemény szintén
bővelkedik deformált költői toposzokban, s annyíban messzebbre megy a Vissza-
tekintésnél is, hogy itt az allegória egyetlen topikus figura köré épül. Az azonosí-
tás mégis elmarad az egymást keresztező hangok és deformált mitológiai képek
sokaságában.
Az első öt versszak megőrzi mitikus karakterét. Olyan mítosztöredékek, mitoló-
giai metaforák bukkannak itt fel, melyek igen különböző helyekről érkeztek e vers-
be - Damoklész kardjától kezdve a bibliai kígyókon és az antik mitológiai Tantalosz
éhén és szomján át egészen a Poloniust ledöfő Hamletig. A mítoszok és mitológiai
világok e keverése egyrészt az örök zsidó figuráját olyanként állítja be, aki szó sze-
rint mindent látott, a világ egészét, s így a legkülönfélébb hagyományokat is képes
magába integrálni, másrészt a mitológiai elemek ilyetén egymás mellé állítása a
köztük lévő különbségeket is kiemeli. A második öt versszakjelen ideje megmarad,
de a mítosz abszolút jelenéből szinte észrevétlen csúszunk át a földi jelen időbe.
A vers dinamikája egyre csökken, a 10. strófához érve szinte teljesen lelassul.
468
 6 .2 . A LÍRA

Aszubjektum önmagába záródik, az ember a tömegben egyedül van , s cél nélkül

saját testébe záródva létezik, miközben interperszonális kapcsolatai felbomlanak.
Ugyanakkor e versbéli szubjektum körvonalai meglehetősen homályosak marad-
nak. Nemcsak azért, mert az én deformált metaforák sorozatában körvonalazódik,
hanem azért is, mert a versbéli lírai hang pontos forrása nincs mindig tisztázva. Így
a "Tovább, tovább!" refrén lehet a drámai monológot mond ó örök zsidó hangja,
ám ezen kívül értelmezhetjük azt egy költői alteregó hangjaként, aki kívülről szól
bele a versbéli monológba, s végül a refrénben hangot kaphat a végzet , a sors is,
mely újra és újra megerősíti az átkot (mely voltaképpen megegyezik azokkal a sza-
vakkal , melyeket az örök zsidó a legenda szerint Krisztusnak mondott) . Mindez az
utolsó strófában tesz szert különös jelentőségre. E szakasz enigmatikus első sorát
("Szegény zsidó ... Szegény szivem") már eleve többféleképpen értelmezhetjük.
A vers hagyományos értelmezése e ponton törést látott a drámai monológban, egy
olyan helyet, ahol Arany maga belép a szerepbe, s mintegy felfedi, hogy egy ön- és
létértelmező allegória volt, amit eddig olvastunk, majd a kiengesztelés zárlatával
él, a gondviselésbe vetett hitét fejezi ki. Csakhogy korántsem egyértelmű az, hogy
itt nem a zsidó beszéde folytatódik, hogy nem az alakul át önmegszólítássá.
Ebben az esetben is megtörne a vers logikája, de semmilyen azonosítás nem tör-
ténne meg, hanem ugyanaz a hang beszélne tovább, aki korábban feloldódott az
európai kultúra fenyegető és deformált képeiben. A refrén hangjának bizonytalan-
sága itt mintegy poentírozva keriil elő. Hiszen e strófa végén úgy is olvashatjuk,
mint idézetet, hogy ti. ez az az átok , ami a továbbiakban nem mennydörög tovább,
illetve úgy is, hogy éppen a versszakban olvasható gondviseléshit ellenére is to-
vább mennydörög, hiszen végzetszerűen újra felhangzik. (Továbbá lehetséges egy
harmadik olvasat, amennyiben a verset hangzó szövegként gondoljuk el: ebben az
esetben egybecsúsztathatjuk az utolsó két sort, ami Így egyfajta heurisztikus ki-
jelentéssé válik, miszerint "az átok nem mennydörög tovább! Továbbléphetünk!")
Arany ezt mindvégig bizonytalanságban hagyja , s először úgy is t űnhetn ék. hogy
az első megoldás megnyugtatóbb, mint a második. Ugyanakkor a gondviseléshit-
re történő hivatkozás e ponton olyannyira cinikus, hogy a mítosz apokrif jellege
(amit elfedett az európai kultúra mítoszainak organikus versbe építése) hirtelen
igen élesen meriil fel. Az örök zsidó legendája ugyanis egy apokrif legenda, s
abban Krisztus nem úgy viselkedik, mint azt a Bibliában kanonizált történetek su-
gallják. Így amikor az örök zsidó - aki hangsúlyosan nem a krisztusi passiót ismétli
meg, mint példának okáért a vért anúk - a gondviselésre hivatkozik , voltaképpen
a krisztusi kegyelmet, a krisztusi kegyelemből való kimaradást kéri számon, s ily
módon a vers - ha el is van távolítva egy szerepbe - mégiscsak arról beszél, hogy
nem mindenki részesült a krisztusi kegyelemből.
Így a lezárás éppenséggel nem mondható klasszikusnak, hanem épp ellenkező­
leg: Arany valószínűleg itt jutott a legtávolabb a szubjektum egész-elvűségének
469
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • ••

lebontásában. Egy olyan ént állított elénk, akinek a számára csak a töredékekben
létező kultúra nyújthatna kapaszkodót, ha egyáltalán volna esélye bármiféle egé-
szet összerakni e törmelékekből. Az ötvenes évek lírájában e poétikai kísérletek
szinte társtalanul állnak a magyar irodalomban. (Talán ez az egyik oka annak, hogy
a költő maga is folytathatatlannak vélte azokat, s a hatvanas évektől visszavonult
a nyilvános költői szerepléstől.) Leginkább Lévay Józsefköltészetét hatották át az
ötvenes évek Aranyának poétikai dilemmái. Nála jelentkezik az Arany-féle defor-
máció poétikai és világnézeti kettősége, ugyanakkor ezt a pesszimista világképet
ő nem a kiengesztelés - vallási analógiára épülő - zárlatában oldja fel, hanem a
fenyegető valósággal szembehelyezett, ugyanakkor annak létfeltételeként megj e-
lenő illúzió idealitásában:

Ah! míg a remény előttem

Ködjátékit így mutatja,
Csónakom ragadja tőlem
Csapkodó hab s habnak adja
S a törött szív hasztalan hisz,
Sorsa mind kietlenebb,
Csak a játék végihez visz
Minden óra közelebb!
(Hiú remények)

6.2-4. 3. A ballada

6.2. 4.].1. Múnemek között

A ballada műfaja a 19. században igen divatos irodalmunkban. E népszerűséget

részint annak köszönhette, hogy a népdalok gyújtése és kiadása során számos
olyan költemény jelent meg, melyek a dalszerűséget elbeszélő elemekkel gazda-
gítják. Nem meglepő hát, hogy az első műballadákat éppen azok a szerzők írták,
akik a népköltészet iránt érdeklődtek, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly mellett
Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely, Erdélyi János és Garay János neve említhető
itt; Petőfi népies költészetét elemezve láttuk, hogy a dalszer ű közlésformák epikus
elemekkel történő kiegészítésével ő is kísérletezett; írtak balladát Arany kortár-
sai, így Gyulai Pál, Szász Károly, Zalár József; ám a balladák legnagyobb mesteré-
nek mindmáig Arany Jánost tartja irodalomtörténet-írásunk. A kortárs irodalmár,
Gyulai Pál a "ballada Shakespeare-jének" nevezte, s bon mot-ja mai napig elevenen
él az irodalmi köztudatban. A kultikus megfogalmazás valóban nem túlzó: Arany
a balladában egy műfajt igen kreatív módon szabott a maga képére, abban lírai
470
 6 .2. A LÍRA

dilemmáit sikeresen tudta közvetíteni. Másfelől persze Arany balladáinak gyors

kanonizálása, az irodalmi kultusz körébe való vonása azt is eredményezte, hogy
a múfaj azon a módon és abban a formában, amiként Arany múvelte , az utókor
számára - a nagy előd "utolérhetetlen" teljesítménye után - követhetetlen ma -
radt. Ma már nem tudni, hogy a balladának Arany utáni gyors leáldozása vajon a
népies költészet hanyatlásával áll-e összefüggésben vagy valóban az Arany utáni
hatásiszony eredménye-e. (Annyit jegyzünk még itt meg, hogy - mint azt a ké-
sőbbiekben magunk is látni fogjuk - a kései Arany az Ószikék balladáiban maga is
kísérletezett a múfaj megújításával.)
A ballada mindmáig legismertebb definícióját Greguss Ágostnak köszönhetjük,
a Kisfaludy Társaság 1865-ös pályázatára beküldött, s azt meg is nyerő pályamun-
kájában olvasható e rövid, szinte szállóigévé lett meghatározás: eszerint a ballada
nem más, mint "tr agédia dalban elbeszélve". (GREGUSS Ágost 1865: 169.) A mini-
mumra törekvő definíció nyilvánvalóan a múfaj paradox voltát állítja: olyan m ű ­
nemek keverednek itt, melyek a múfaji hagyományok szerint élesen elkülönülnek
és igen messze állnak egymástól. Arany maga - Széptanijegyzeteiben - más meg-
határozást ajánl ugyan, ám a múnemek közöttiséget ő sem tagadja, amikor a balla-
dát "lantos eposzként" definiálja (ARANY János 1962: 555). (S megemlíthetjük még
Dömötör Jánosnak a Kisfaludy-Társaság pályázatán szintén díjazott dolgozatát,
mely szintúgy kitér eszempontra: DÖMÖTÖRJános 1869 .) Aballada tehát olyan mú-
faj, mely átfogó jellegénél fogva képesnek tartatott arra, hogy az irodalom teljessé-
gét átfogja , amelyben megvalósulhat a tökéletes múvészi szabadság, s amel yben a
képzelőerő átszakíthatja a múformák gátjait, hogy szabadon áramolhassék. Persze
itt nem egyszeruen egy irodalmi Gesamtkunstwerk ('összmúvészeti alkotás') pro-
jektje jelenik meg, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy e múnemközöttiség
alkalmassá teszi a balladát arra, hogy anyag és szellem között közvetítsen, s ez-
által szerves folytatója legyen annak az irodalmi tradíciónak, mely a képzel őerő
segítségével ver hidat a transzcendens és az e világi között. A klasszikus balladai
témák ennek megfelelően a szellemi betörését ábrázolják az anyagi világba.
Az életre kelő szellem - Hegel szép szavával- mintegy "átsugárzik az anyagon", s
a világunkba lépő kísértetek és szellemek felforgatják az emberi rendet, kísértés -
be ejtenek, búnre csábítanak vagy éppenséggel a nyomukban járó pusztulás által
hoznak megnyugvást. (Lásd még TURÓCZI-TROSTI.ERJózsef 1961; Arany balladáinak
elemzéséhez a továbbiakban lásd MILBACHER Róbert 2009: 199-223, 267-340;
GREGUSSÁgost 1877; IMRE László 1988; TARJÁNYI Eszter 2007.)
E klasszikus múballadai problémakör jól látszik , ha összevetünk két, azonos té-
mára írott költeményt. Eötvös József A megfagyott gyerm ek c ím ű 1833-as költemé-
nye nem tekinthető balladának, Gyulai Pál 1866-ban írott Éji látogatás c ím ű verse
annál inkább. Előbbiben az árván maradt gyermek édesanyja sírjánál "andalog",
de a sír néma marad, s a fiú csak úgy szerezhet megnyugvást magának, ha ő is
471
6 . Az IRODALOM R ENDIINTÉZMÉNYR ENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

elveszti hangját: a sírra fekszik, s ott - mint a címből tudjuk - megfagy, azaz ő is
holt , hangtalan anyaggá válik. Utóbbiban három síró árva édesanyja kikel a sírból,
hazamegy, elaltatja gyermekeit, kitakarítja a házat, majd kakasszóra visszaszáll a
sírba - azaz a szellemvilág képes belépni az anyagi világba , s az anya emléke az,
ami helyre tudja állítani a "régi rendet". Asír anyagisága nem törli el az érzékfeletti
világot, és annak értékei (itt voltaképpen ideális fogalmai) maguk is át tudnak su-
gározni az anyagon, mint azt a vers utolsó versszakában a ballada elbeszélője ki
is mondja :

Oh a sír sok mindent elfed

Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.

Az anyagi és szellemi világ érintkezésének és átjárhatóságának lehet őségel

Aranyt is izgatták, de e kérdéskört legjobb verseiben összekapcsolta a bűn és bűn­
hődés tragikumával, illetve - amint Széptani jegyzeteiben írja - az eposz végzet-
szer űs ég ével. Az antik fátum az, amivel a ballada hősének szembe kell néznie, a
végzet, melyet nem kerülhet el, s amely a szellemi világ az ember által felmérhe-
tetlen, feldolgozhatatlan és megérthetetlen predesztinációjával, eleve elrendeltsé-
gével sújt le a halandóra. (Nem a modern lélektan tehát az, amely Arany sokszor
.J élektaninak" nevezett balladáit irányítja , hiszen itt nem az emberi lélek archeti-
pikus mélységei tárulnak fel, hanem az egyén találkozik a kívülről érkező, s egy-
úttal felfoghatatlan szellemi világ fenyegetésével.) A ballada műfaja mindemel-
lett azért is tehet szert különös jelentőségre az Arany-életműben, mivel azokba az
Arany-líra jellegzetes poétikai és világnézeti problémái is integrálhatóak voltak.
A történetépítkezés roncsolása - melyet közkeletúen balladai homálynak szokás
nevezni - egyfelől rokon a lírai darabok deformatív poétikai eljárásaival, másfelől
lehetővé teszi Arany számára, hogy tovább kísérletezzen a lírai hang és a lírai alany
elválasztásával.
Bor vitéz cím ű balladájában a címszereplő háborúba indul, elhagyja kedvesét,
majd eleste után mint kísértet tér vissza, hogy feleségül vegye a lányt. A látomás-
szerű esküvő után, másnap reggel a kápolna romjai között a lányt holtan találják
meg. A vers története aballadák vándortörténetei közé tartozik, a népköltészet
is számtalan változatban őrizte meg. A költemény a magyar irodalom egyik leg-
nagyobb formabravúrja: pantum formában íródott, azaz a négysoros versszakok
úgy épülnek fel, hogy minden megelőző strófa második és negyedik sora szó sze-
rint megegyezik a következő strófa első és harmadik sorával. E verstechnika vir-
tuóz voltát Arany még azzal is tetézi, hogy az egyes sorok az ismétlés során leg-
többször új jelentéseket nyernek, a vers motívumai és metaforikus szerkezetei így
472
 6 .2. A LÍRA

folyamatosan át értelmez ődnek. Ezzel a formával a vers monotonitása és sajátos

dinamikája kerül feszültségbe, melyb ől csak az első versszak két sora, és az utolsó
versszak két sora lóg ki, amennyiben azok csak egyszer szerepelnek a szövegben.
Nem véletlen hát, hogy éppen e sorok tudósítanak minket a vers két szereplőjének
határátlép éseir ől: először Bor vitéz halálára történik utalás (a háborúba induló
vitéz a "ködbe v ész ő nap" sugarában tűnik el szemünk és a kedves szeme elől) ,
a végén pedig a lány holttestére találhatunk a romok közt (miközben "Bagoly sír a
bérci fok közt"). A történet maga tehát ki van téve az ismétlés és változás állandó
deformációjának, s ezzel párhuzamban a szellemi világ deformálja s újraképzi a
való világ rendjét.
Ágnes asszony c ím ű balladájának címszereplője egy leplet mos a patakban.
A lepedőről férje vérét akarja eltüntetni, kit szeretője ölt meg, s ezt mossa akkor
is, mikor a vérfolt valójában már nincs jelen. A bíróság elé kerülő asszonyt a bírák,
tekintettel ő rületé re, elengedik, s a vers végére a lepedő már csak "régi rongy" ,
melynek .foszl ényaít / A szilaj hab elkapdossa." A balladában a transzcendens vi-
lág nem jelenik meg a maga közvetlenségében, csak annak jelét látjuk. Ágnes asz-
szony számára a gyilkosság pillanatában felfüggesztődik a földi időszámítás, s ő
a transzcendens örökidejűségben létezvén akkor is ugyanazt látja, amikor már a
jelentést hordozó jel is szétfoszlik. A személyét kísérő irgalom, melyre a refrén is
figyelmeztet minden versszak végén ("Oh irgalom atyja, ne hagyj el!"), megjelenik
a bírák perspektívájában is, akik az isteni kegyelemre bízzák a megbomlott elméjű
bűnöst (azaz kivonják a földi igazságszolgáltatás köréból), s erre utalnak a vers
keresztényi megbocsátásra utaló képei is:

Nosza sírni kezd, zokogni,

Sürü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh irgalom atyja, ne hagyj el!

A tisztaság e poétikus megfogalmazása ellentétezi a bűn mint mocsok kép-

zetét, s létrehoz egy olyan n éz őpontot, ahonnan Ágnes asszony e világi meg-
ítélése már lehetetlen, ahonnan nézvést ő már egy másik világ fennhatósága
alá eshetik. Máskülönben ezen átlépés igen kétségessé is válik a versben. Hiszen
Ágnes asszony minden törekvése arra irányul, hogy a bűnt elfedje, de a bűn­
jeleket már csak ó látja, s miközben ezt a nyomot (a nyelvi jelöltet) igyekszik fel-
számolni, megsemmisíti az anyagot is, amin az átsugárzott (vagyis a jel öl őt) .
A tisztaság imént idézett metaforái is a pusztuló anyag képeivé deformálódnak,
s a kegyelem és a poétikus szépség időnélkülisége meglehetősen múlékonynak
bizonyulnak:
473
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

És ez így megy évről évre,

Télen-nyáron, szünet nélkül,
Harmat arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh irgalom atyja, ne hagyj el!

Ráadásul a vers történetének töredezettségét nemcsak az információk elhall-

gatása okozza, hanem az is, hogy az egyes megszólalások, beszédszólamok né-
zőpontja, azaz a lírai hang forrása elbizonytalanodik. A refrén pl. egyaránt lehet
egy, a történeten kívüli reflexió, lehet Ágnes asszony fohásza, de lehet az Ágnes
asszony körüli közösség kollektív megszólalása is.
S végezetül említsünk meg egy olyan balladát, mely már a múfaj fénykorán túl
született, ám Arany balladáira közvetlenül is reflektál. KissJózsef'?' 1877-ben, tehát
huszonnégy évvel az Ágnes asszony után írott balladája, az Ágota kisasszony szinte
az Arany-ballada paródiájának tűnik. Ágota kisasszonynak van egy pere: a Körös
pusztítja birtokának határát. Mint apránként kiderül a vénlányságra jutott hölgynek
jegyese a szabadságharcban hősi halált halt, s csak az emlékei maradtak, illetve a
rózsatő, melyet kedvesével együtt oltottak .Jioldvilágnél harmatos kertben". A ter-
mészet zabolátlan, s emberi eszközökkel (perrel, írással) nem lehet azt kordában
tartani, míg a vénlányság a természet rendjének megtörését jelenti ("Mintha saját
édes anyja volna"). Az emlékeket hordozó anyag (a rózsatő) a természet által ítél-
tetett pusztulásra (valójában már létrejötte, az oltás is az ember beavatkozása volt
a természet rendjébe): a "gyilkos Körös" kimossa azt helyéről. Az emlékezet fenn-
tartása mesterséges módon mégiscsak lehetséges: az időközben megvakult Ágota
kisasszony nem látja, amint a szomszédok évről évre odébb ássák a rózsatövet:

Jó szomszédok titkon, lopva, lesbül,

Kiássák a rózsafát tövestül,
És ültetik beljebb évről-évre
Az örök szent irgalom nevébe'!
Sűrű homály két szemét megszállta,
Oda a kert - de ő már nem látja!

S tavaszestén rózsatője mellett

Csalódásban ujra elmerenghet,
Rózsaillat hírt hoz neki róla,
Kimár várja szép találkozóra,

194 Verseinek kritikai kiadása : KissJózse! összegyújtöttversei. s. a. rend . Hegedós Mária. Bp., Argu-
mentum, 2001.
474
 6 .2 . A LÍRA

S lelkén emlék - pacsirtaszó csend űl,

Olthatatlan örök szerelemrűl! .. .

A szellem itt nem "sugárzik át" az anyagon, hanem a kozmikus magányra ítélt
szubjektumban jön létre - immár nem a látvány vagy a felcsendülő hang hordozza
azt, hanem a szaglás útján lehet hozzáférni, s ennyiben sokkal materiálisabb, sem-
mint az eszme közvetlen megnyilvánulása lehetne.

6.2.4.3.2. A történeti ballada

Külön kell szólnunk az ún. történeti balladák csoportjáról. Nemcsak témájukban

különböznek e versek a többi balladától, de abban is, hogy e költemények segítsé-
gével a bárdköltészet képviseleti modellje is integrálódott a műfajba. Arany legis-
mertebb közösségi versei éppenséggel balladák (V. László; Szibinyáni Jank; Szondi
két apródja; A walesi bárdok stb.), s úgy tűnik, hogy nagyobb sikerrel pendítette
meg közösségi költészetének húrjait balladában, mint egyéb lírai formákban. En-
nek persze Arany költői adottságain és affinitásán túl létezik egy olyan oka is, hogy
bizonyos történelmi témák, illetve bizonyos témák feldolgozási módja inak a ma-
gyar költészetben komoly balladatradíciója alakult ki.
E hagyománynak legtermékenyebb poétája Garay János volt.' ?" Legtöbb törté-
neti balladáját az 1830-as és 1840-es években szerezte, a magyar történelmi ese-
mények feldolgozását tekintette feladatának (pl. egy egész balladafüzért írt az
Árpád-házi királyok történetéről), történelemszemlélete az eposzíró Vörösmar-
tyéval és Czuczoréval rokon (melyről a verses epika kapcsán szólunk). Balladái
inkább afféle kisepikai darabok töredékeinek, kiragadott részleteinek tűnnek,
Garayt szemmel láthatólag kevéssé izgatta a ballada műfajának fentebb vázolt
esztétikai paradigmája. Ehelyett a bárdköltészethez közelítette azt , s funkcióját
a közösségi emlékezet fenntartásában jelölte meg - így pl. az Árpádok vezérhang-
jában olvashatjuk:

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot

Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványúl sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!

195 Múveinek teljes kiadása: GarayJános összes munkái, I-V. kötet . S. a. rend . Ferenczy József. Bp.,

Méhner Vilmos, 1886-1887.

475
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • . •

Garay legismertebb balladája a Kant. Az elsősorban Thuróczy János Krónikájá-

ból és Tinódi Lantos Sebestyén egy históriás énekéból (lásd 133-138. o.) ismert,
14. század végén játszódó történetet dolgozza fel Hédervári Kont és társainak a
Budára szállításától vértanúhalálukig. Az apróbb változtatásokon túl (pl. a ritmus
kedvéért nem harminckét, csak harminc nemes hal meg) a hazafias értelmezés
az, ami Garay versét némileg megkülönbözteti a történeti hagyománytól. Az ere-
deti történetben ugyan megjelent a dac motívuma (Kont és társai ott sem üd-
vözölték a királyt , sőt Kont azt kérte , hogy szemből fogadhassa a hóhér csapását,
hogy látsszék, nem fél attól) , Garay azonban a zsarnokra átokként visszaszálló vád
motívumával egészíti a történetet, s ezzel a zsarnoksággal szembeni büszke ellen-
állás példázatává avatja azt. Nem annak a példája lesz hát a kivégzés, aminek a
király szánta, hanem épp ellenkezőleg:

A hősnek egy rablét helyett

Halála nyújt babért.

Ez az ellentérez ő átfordulás a versben több szinten is megjelenik - vagyis a lá-

tott események és képek nem feltétlenül azt a hatást váltják ki, amit azoknak szán-
tak:

S a néma légbe nem vegyül

Csak legkisebbke jaj;
De a tömegnek ajkain
Kél lázadó moraj.

Így a hazafiság példázatán túl a vers arról is beszél, hogy a történelmet nem
pusztán szándékok irányítják, azokat ugyanis igen gyorsan keresztülhúzhatják
olyan események, melyek a történelmi szerepl ők látkörén kívül esnek.
A Kant egy egész verstípust hozott létre : a történetet megverselte Czuczor
Gergely (Kant), valamint Petőfi is (Kant és társai). Utóbbi 1848 decemberében
már egyértelmúen a királyi zsarnokság ellen használta fel a motívumot. Ugyan-
akkor nemcsak Kont történetét dolgozták fel a Kont-típusú balladák, többek között
idetartozik Arany A walesi bárdakja is (BoRBÉLYSzilárd 2006). A hasonló, jambi -
kus alapú verselés mellett a mártíromság irracionálisnak tetsző vállalása, a zsar-
nok fejére visszaszálló vérvád egyaránt ide kapcsolják a verset, ugyanakkor Arany
mindezt a nézőpontok váltásával és a király megőrülésének motívumával egészíti
ki. Valójában ő már nem a történelmi erők harcát szemléli e történetben, hanem
a király számára egész egyszer űen felfoghatatlan irracionalitás (tisztelet és dicső­
ítés helyett olyan vádakat olvastak fejére a bárdok, melyekről ő maga nem is tu-
dott) , illetve az a tény, hogy a bárdok anyagi megsemmisítése nem fosztja meg
476
 6.2. A dRA

őket hangjuktól (legalábbis Edvárd hallja őket) jól illeszkedik az Arany-balladák

problémavilágához. Ugyanakkor a Kont-típusú versekben közös szemléleti hát-
tér itt is megjelenik: jelesül az, hogy a bárdköltő k öz öss égi-k özvet ít ő feladatában
Arany verse is hisz, s itt még a bárdok hallgatása is valaminek (ti. a zsarnokság
vádjának) mondásaként értelmeződik:

Öt száz bizony, dalolva ment

Lángsírba velszi bárd;
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd!

Másik, Istvánffy Miklós történeti munkájából és Tinóditól származó balladai

vándortéma a Szondi-történet. Arany ismert verse mellett Szondi hősies (és te-
gyük hozzá , ismét csak irracionális) haláláról írt verset Czuczor Gergely (Szondi)
és Erdélyi János (Szondi Drégelben) is. A Szondi két apródja abban (is) különbözik
ezektől, hogy a főszerepet nem Szondinak, hanem apródjainak szánja, így a vers
fő témája Szondi történetének közvetíthetősége, elmondhatósága és hitele , vég-
ső soron a bárdszerep mibenléte lesz. Czuczor és Erdélyi versében az emlékezet
fenntartása problémátlanul történik. Előbbinél nem a "kis dallosok" tartják fenn
az emlékezetet, legalábbis erről nem esik sz ó, hanem az utókor:

Most a maradék magyar áldja nyomát ,

S enyhitgeti mennyei béke porát.

Utóbbinál pedig a záró sorokban ezt olvashatjuk:

De a két énekes apród az örök hír,

De a szomszéd orom elenyészhetetlen sír!

Végső soron mindkét vers az ath/eta Christi barokk toposzát - hasonlóan a

Kont-történet 19. századi újrakontextualizálásához - a nemzetért mártíromságot
vállaló hős példázataként értelmezi át. Ezzel szemben Arany a Szondi két apród-
jában az emlékezet megőrzésének lehetőségeit firtatj a, Szondi történetét egymást
kizáró perspektívákbólláttatja, s így az emlékmunka határaira mutat rá.
A szöveg nagy része az apródok és a török vezér, Ali követének felemás pár-
beszéde . A követ csábító beszéde a győztesek nézőpontjából kér alázatot, a fiúk
eközben - egy krónikás ének mintájára - Szondi dicső tetteit zengik. Az apródok
a klasszikus bárdszerepbe illeszkednek, általuk maradhat fenn Szondi emlékeze-
te, ez az emlékmunka azonban a török követ perspektívájából is megmutatkozik.
A követ a győztesek történetét mondja, sőt figyelmeztet arra, hogy az ifjú bárdok
477
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . ..

nem is voltak, nem is lehettek jelen a döntő ütközetnél, melynek emlékét építik.
A csábító beszéd a török kultúrának azokat az elemeit veti be, melyek idegenek a
keresztények körében ("méz izü sörbet", "füge, pálma, sok déli gyümölcs", ,j ó illa-
tú fűszer, és drága kenőcs"), s világértelmezésének horizontja is az orientalizmus
keleti motívumait kínálja fel az apródok egyetlen lehetőségeként :

Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,

Immár födi vállát bíbor szinü kaftán;
Szél zendül az erdőn, ott leskel a hold:
Ide kínn hideg éj sziszeg aztán.

Másutt az apródok hitelét rontja beszédével. ,,Én láttam e harcot!" - veti közbe
egy helyen, s az Aranynál mindig különös jelentőséggel bíró kurziválás is jelzi e
szavak súlyát.
Az apródok identitásának és Szondi történetének elbizonytalanodása mégsem
elsősorban a történeteibeszélés szintjén történik meg, s bár a vers olvasható úgy
is, mint az önfeláldozó hűség példázata (főként az utolsó két versszak alapján),
az egymásba íródó metaforák deformációja ezt némileg kétségessé teszi. A szöveg
központi metaforája egy klasszikus toposzra épül: az emberi test, itt Szondi teste
és a vár anyagisága kerülnek egymással metaforikus kapcsolatba:

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.

Avár hanyatlása és Szondi halála már az első versszakban egymás mellé kerül-
nek, s a képet még bonyolítja a természeti metaforák párhuzama, mely szintén az
áldozat nagyságára hivatottak utalni. Az apródok végső soron ezt a látványt értel-
mezik, amikor megpróbálják elbeszélni a történetet, s egyrészt elhelyezik a Krisz-
tus katonája szerepben Szondit, másrészt továbbírják a vár romlásának és Szondi
halálának összefüggésrendszerét.
Utóbbi esetben a klasszikus allegóriát elég radikálisan írják szét (s csak kevéssé
tartják meg a klasszikus allegorézisen belül a képsorozatot, mint mondjuk A rab
gólya esetében is láttuk). A .Mint bástya, feszült meg romlott torony alján" hason-
lata ugyanis radikálisan egybeírja az apródok elbeszélésének két említett elemét:
egyszerre allegorizálják Szondit épületként, s egyszerre utalnak újfent az imitatio
Christi értelmére, azaz anyag és szellem egymást átható egységében szemlélte-
tik Szondit, de mindeközben e két jelentésréteg között egy sajátos feszültség is
kialakul. Előbb ugyanis "Mint hulla a hulla! veszett a pogány, / Kő módra be-
478
 6 .2 . A LÍRA

folyván a hegy menedékét:" sorpárban a vár romlásának allegóriája átfordul a

törökök elhullásába, azaz itt már nem Szondi romlik várként, hanem a törökök
(mintegy elfoglalva a várat), s így a vár romlása nem veszélyezteti képileg Szon-
di nagyságát (mintegy annak ellenére marad nagy). Majd a következő két sor-
ban ("Ó álla halála vérmosta fokán, / Diadallal várta be végét.") Szondi mintegy
saját magán kívülre kerül, amennyiben ő már nem bástya, hanem a vár a halál
metaforájaként jelenik meg (s Szondi ennek áll mintegy felette). A képeknek
ezen állandó elmozgása egy olyan paradox helyzethez vezet el, melynek során
a brutális vereség ("Felhőbe hanyatlott a drégeli rom") éppenséggel diadalként,
ám költőileg deformált diadalként fog feltűnni. Nemcsak az mutat erre, hogy
a török hitelesebb tanúként áll előttünk, hogy bizonyos nyomok arra utalnak,
hogy a fiúk nem tölthetnek be olyan vitézi szerepet, mint Szondi (hiszen valójá-
ban éppen a címbeli apród funkciójukról kell lemondaniuk) , az áldozatot nem
ismételhetik meg ("Lány arcotok a nap meg nem süti nála [ti. Aliná1]" - mondja
a követ, s ezzel az apródok gyermek mivoltára utal). Ezen kívül vannak bizo-
nyos jelzések arra, hogy az apródok már e rövid megemlékezés során kezdik
elveszíteni uralmukat a nyelvi emlékezetformálás felett . Egyrészt láttuk, hogy a
vers képileg egy hagyományos allegóriát többszörösen deformál, másrészt az a
megszólaló, akinek még nincs meghatározható diszkurzív pozíciója a világban
(olyan férfi, aki még nem férfi), annak a megszólalásai is ki vannak téve a kör-
nyezetének. Erre utal, hogy az átok előtti utolsó megszólalásukban az apródok
a keleti nyelv hangzását kezdik el utánozni, mintegy nyelvileg asszimilálódva a
török beszédhez. Már erre utal a "hulla a hulla" paranomáziájának használata,
de talán még nyilvánvalóbban két sorral később az "álla halála" Allah-anagram-
mája. A vers utolsó két versszaka - egy Aranynál oly gyakori, poentírozó gesz-
tussal- ezt az elbizonytalanodást vonja vissza, s az utolsó strófa átka az apródok
beszédét mintegy visszarántja az emlékezésből abba a kontextusba, amelyben
az elhangzik.

6.2.5. A 19. század utolsó harmadának lírája

A 19. század utolsó harmadának költészetéberi'?" egyfelől tovább éltek a század

első kétharmadában kialakult költőszerepek. Tovább éltek, de presztízsük, tár-
sadalmi értékük jelentős mértékben csökkent . Nemcsak az az oka e jelenségnek,
hogy a korszak költőinek poétikailag nem sikerült látványosan (fordulatszerűen)

196 A korszak lírájához ajánlott antológiák: Magyar költók: 19. század, I-II . kötet . Vál. Kulin Ferenc , s.

a. rend. Szilágyi Márton. Bp., Kortárs, 2001 (Magyar Remekírók) ; A századforduló költészete : Válogatás.
Szerk., utószó Pozsvai Györgyi. Bp., Unikornis, é. n. [1999] (A magyar költészet kincsestára).
479
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • •.

megújítania az örökölt költőszerepeket, hanem az is, hogy az időközben megvál-

tozott körülmények között e szerepek némelyike meglehetősen elavultnak tűnt.
Egyfelől átalakult költészet és politikum viszonya, s e változás érintette a magyar
irodalom egyik legfontosabb szerepmintáját (a bárdk őlt őit) , másfelől a műfajok
rendszerében a líra nemzeti identitásképző potenciálja némiképp csökkent, egy-
re nagyobb szerephez juttatva a regényt. A modern sajtó intézményrendszeré-
nek kiépülésével párhuzamosan a bárdköltői szerep korábbi változatai elbizony-
talanodtak. A profetikus hang pátosza valamint a nemzet sorsának allegorikus
megjelenítései számára a politikai rendszer kiegyezés utáni megszilárdulásával
komolyan beszúkültek a lehetőségek, s még hosszú ideig nem született meg az
a poétikai forma, mely ezeket felválthatta volna. Mindeközben az irodalmi élet
struktúrája megkísérelte követni a politikai struktúra változását, de hiába alakul-
tak ideig-óráig irodalmi "pártok", a dualizmus politikai berendezkedése, valamint
a politikai sajtó növekvő elszakadása az irodalmi sajtótól az irodalom autonóm
területének határait is kijelölték. Ráadásul az alakuló irodalmi érdekcsoportok
tagjai esztétikai elveikben kevésbé osztoztak, mint politikai preferenciáikban, s a
poétikai gyakorlat tekintetében is gyakorta álltak egymáshoz igen közel politikai
ellenfelek.
A lírai szerepek megingása éppenséggel a líra tekintélyének csorbulásához is
elvezetett a század második felében. Egy új értékrend lassú térhódítása figyel-
hető meg , mely a társadalom életének minden terültén a reáliák felé irányította
a figyelmet a humántudományokban, s e tendencia alapjában érintette a költé-
szet helyét. (Ennek a folyamatnak európai párhuzamairól lásd SZAJBÉLY Mihály
1997a.) Bár a bárdköltői szerep mellett egészen a század végéig tovább él a
biedermeier költészet, s számos népies költemény is születik (nem csak a Pe-
tőfi kialakította formában), a líra modernizálásának elsőként Arany János által
kezdeményezett folyamata csak lassan, s nem is feltétlenül az Arany által kez-
deményezett úton indult el. Ebben feltehetően nem kis szerepet játszott, hogy
Arany lírája a hatvanas években elhallgatott (legalábbis a költő a nyilvánosság
elől visszavonult), s kései verseinek java is csak évekkel halála után (l888-ban)
vált széles körben ismertté. A szerepek átalakulása a megszólalási pozíciókat is
érintette, s így történhetett meg, hogy a 19. század utolsó harmadának költői
gyakran egymást kizáró nézőpontból szólaltak meg nagyjából egyazon időben.
Ismeretes pl., hogy a nyolcvanas években Vajda János bárdköltői verseiben egy
célelvű történetszemlélet jegyében vallja meg bizalm át a társadalmi cselekvés
irányában, míg természeti-szerelmi költészete inkább egy öntörvényú világ ké-
pét rajzolja fel, tehát egyazon időben írott költeményei nemcsak abban külön-
böznek egymástól, hogy alkalmasint optimista vagy pesszimista képet festenek a
környező világról, de alapvet őerr eltérnek a világhoz való viszony tekintetében.
(E korszak lírájához lásd S. VARGA Pál 1994; BEDNANICS Gábor 2009.)
480
 6 .2 . A LÍRA

6.2.5.1. Költőszerepek tovább élése

A hatvanas évektől a bárdköltészeti szerepmodell szorosan hozzákapcsolódik a

népies költészethez. Voltaképpen arról van szó, hogy az a két szerep, mely Petőfi
lírájában meghatározó volt, s némelyest elválasztva jelent meg, a század második
felében összekapcsolódik egymással. Irodalomtörténet-írásunk népnemzeti iskolá-
nak is nevezi ezt a csoportot, melynek magját voltaképpen a már eddigiekben is
emlegetett "irodalmi Deák-párt" adja, de a kor számos más költője is csatlakozik e
csoporthoz.
A népnemzeti költők poézisüket nem egy ízben a politikai célok alá rendelték.
Kozma Andor A tegnap és a ma (1889) c ím ű, több kiadást megért kötetének köl-
teményei aktuális politikai eseményekhez szólnak hozzá, s emellett a Borsszem
Jankó című kormánypárti élclapban közöl verses szatírákat, bátyja, Kozma Ferenc
pedig nem véletlenül választja magának a Bárd Miklós írói nevet, utalván ezzel
költészetének társadalmi szerepére. A népnemzeti költők versei az eszmék és a
valóság közötti feszültséget élezik ki, lírájukban a képzelet és a tapasztalat sikeres
vagy sikertelen összeillesztési kísérleteinek változatait gondolják újra. Olykor, eti-
kai premisszákra hivatkozván, a fantázia visszavonulását kérik (Gyulai Pál, Lévay
József), Bárd Miklós egyes verseiben élesen szétválasztja egymástól e két szférát
(Lassan behajlik...; Porszem az ember... ), Vargha Gyula a képzelet és tapasztalat
közötti választás dilemmáját az egyén tragikumaként éli meg (Nem voltam én soha
boldog...), Szász Károly képes e meghasonlást egy idillben feloldani (Karácson; Az
ut végén), Tompa Mihály kései versei a "mámor" hazugságát a józanság fájdalmá-
nak sorsszerűségével ellensúlyozták (A borisszához) ,
Vargha - akinek költészete e csoport tagjai közül a legtöbb figyelmet érdemli
- az egyéni létezés tragikumát a szubjektum megfogalmazásának modern alak-
zatai felé közelíti. A képzeletbe merülés nála ugyanis nem pusztán menekülés egy
"szebb" világba , hanem csak annyiban hozhat megnyugvást, amennyiben eltünteti
a mindennapi tapasztalat kínzó valóságát:

Gyúlölöm én a lármás nappalt,

Zaját-baját már ki sem állom;
Áldott az éj, nyugtat, megenyhít,
Ha rám borúl a fátylas álom .
(Hajnali út elótt)

A tapasztalati világ mindemellett csak az egyéni életet fenyegeti. AVörösmarty

gondolati lírájának retorikai eljárásait imitáló, a versszöveget a magyar költészet-
ből vett vendégszövegekkel teletúzdelő, Barátomhoz c ímű ars poeticájában élesen
elválasztja egymástól az egyén lírai hangulatait, s az életben teljesítendő köteles-
481
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉ TÓL A POLGÁRI INTÉZMHNYEKIG • . •

ségeket, Egy református lelkész halálára írott elégiájában pedig egyenesen az egyé-
ni sorson maga az élet diadalmaskodik - eltörölvén ezzel a halál metafizikáját:

Itt nem törődik véle senki már,

Mosolyg az ég, nevet a napsugár;
Szegény halott, mit is törődne véled,
A büszke, boldog, diadalmas élet!

Persze épp abban a tekintetben tűnt Vargha költészete Adyelőzményének az

utókor (jeles ül Schöpflin Aladár) szemében, amelyik megkülönböztette őt pálya-
társaitól. Összehasonlításul: Bárd Miklós legjobb lírai pillanataiban szintén a ta-
pasztalat és eszmények szétválasztását végzi el, de a valóból táplálkozó élet nála a
tavasz mintájára váltja a telet, teljesen eltörölvén azt:

Győzelmes élet! élő diadal!

Te örök szép és mindig fiatal!
Te elgyötörtek biztató reménye,
Óh, jer tavasz és lehelj szét a légbe!
CA tavaszt hívom...)

A század utolsó évtizedeiben a népies költészetnek egy újfajta formációja jön

létre. A civilizáció elidegenítő hatásának nyomasztó mivolta, a "naivn ak" tekin-
tett társadalmi és emberi létformák felé irányította a figyelmet. Az elveszett idill
őszinte hangja Petőfi népköltői tónusában szólalt meg, azzal az igénnyel, hogy a
versek esztétikai hatása által visszanyerhessen egy olyan "őszinte" hangot, mely
megelőzi az emberi társadalom modern szerveződésí formáit. Pósa Lajos e han-
got a gyermekségben találta meg, Szabolcska Mihály vagy Gárdonyi Géza pedig a
falusi ember természetközelségében. Szabolcska a népiességet a falusival azono-
sította, s élesen szembeállította a városi kultúrával. Leghatásosabb versei mind-
ezt úgy közvetítik, hogy a városi látvány is arra emlékezteti a lírai alanyt, amit
elveszített:

Tele van a város

Ákácfavirággal,
Ákácfavirágok
Édes illatával.
Bolyongok alattuk
Ébren álmodozva,
Mintha minden egy ákácfa
Nekem virágozna!
482
 6 .2. A LÍRA

Mintha e nagy utcák

Lármája el ülne,
S körültem a város
Faluvá szép ülne;
Mintha csak ott járnék
A mi kis falunkba':
Ráösmerek illatáról
Minden ákácunkra...
(Ákácfavirág)

A bárdköltészet és népies költészet poétikai formáin túl, tovább élt a bieder-

meierköltészet is - DarmayViktor, Endrődi Sándor, Ábrányi Emil, Reviczky Gyula,
Rudnyánszky Gyula, Szalay Fruzina, Zempléni Árpád, Palágyi Lajos, Telekes Béla
lírájában. A poétikai formák tekintetében itt sem történik kü l ön ösebb változás, ap-
róbb világnézeti elmozdulást azonban itt is regisztrálhatunk. A szubjektum és ob-
jektum viszonyának utóbbi irányába való eltolódását ez a költészeti irány is érzé-
keli, de nem a kettő szétválasztásának és új egyensúlyának megteremtése vezérli
e líra alkotóit, hanem az új körülmények között is meg akarják őrizni a belső világ
integritását. Továbbra is a személyes boldogságot tekintvén fő értéknek, a legfon-
tosabb téma az eszményi szerelem maradt - kiegészítvén azt esetleg a társadalmi
normák elleni lázadás lehetetlenségének tragikumával. Az egynemű témaválasz-
tás persze elég rendesen beszűkítette e poézis lehetőségeit: azonos érzelmek, azo-
nos toposzok értelmezésével hozzák létre a polgári kultúra finom árnyalatait.
Ajelen pillanatnyi transzcendenciája őrződik meg ugyanis azon öröknek tételezett
esztétikai hatásban, melyet az egyéni érzelmek képesek közvetíteni:

Most, most, e bűvös, édes pillanatban,

Hogy mínden ütt, - fölöttem és alattam-
Sugarak rengenek;
Hogy lombsusogás altató zenéje
Ringatja s szebb világok égi fénye
Csókdossa lelkemet[o]
(Endrődi Sándor: Most)

Aszázadvégen a biedermeier költészet két irányba fejlődik tovább: egyre inkább

úrrá lesz rajta a modernség eszményekból való kiábrándultsága és illúziótlansága,
ám ez nem apokaliptikus irányba, nem is a modern pesszimizmus felé mutat, ha-
nem az elveszett értékek nosztalgiájának irányába (pl. Rudnyánszky Gyula költé-
szetében), másrészt tovább élt az erkölcsös boldogság hite, mely ugyanakkor im-
már az ironikusan felvállalt pátosz retorikus szólamaiban szembesített egymással
483
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •• •

valóságot és értéket (pl. Ábrányi Emil költészetében). Eme irányok aztán legalább
a huszadik század közepéig élő megszólalási formák maradtak, s ha minőségileg
nem is, mennyiségileg mindenképp az e költészet körébe sorolható versek teszik
ki a magyar líra legjavát.
A biedermeier költészet kétségkívül legjelentősebb poétája a 19. század utolsó
harmadában ReviczkyGyula volt."? Ahumorról, a kozmopolitizmusról írott cikkei,
Arany Jánossal vállalt konfliktusa a "fiatal irodalom" vezető költőjévé tették, gyak-
ran emlegetik nevét Vajda Jánoséval és Komjáthy Jenőével együtt, holott szemben
két kortársával ő inkább .forma őrz ők ént" jellemezhető (SZÉLES Klára 1976: 65). A
hetvenes évek végén induló pálya Emma-ciklusa a megőrzött idill képeit jeleníti
meg. A tapasztalati világgal történő szembesülés azért maradhat el, mert a lírai
alany tudomást sem vesz annak létezéséről:

Mikor a harmatkönny is áldás

A rózsa szomjas kelyhiben;
Mikor nem gondol hervadásra,
Virághullásra senkisem;
Mikor boldogság, vágy, remény, hit
Szívünkbe' minden érezet:
Akkor szeretném elrebegni
Lábaidnál szerelmemet!
(Mikor a langy szellócske vágyat ... )

Utóbb Reviczky költészete a lemondás, a boldogtalanság kimondásának irá-

nyába alakult. Túlélek én minden csalódást cím ű verse hiába ér véget a sztoikus
apatheia hangoztatásával, ha a korábbi versszakok visszavonták még az erkölcsi
maximákba vetett bizalmat is:

Lelkem sajog s bár türelemmel

Van mint a szentirás tele:
Csak más olvas belőle vigaszt;
Nekem a kínok kútfeje.

Nem is a vers költői képeinek ereje , inkább az egymásnak feszülő érvek retori-
kai ellentéte az, ami kioltja a lírai én minden reményét, hiszen

197 Verseinek kritikai kiadása: ReviczkyGyulaösszesverse: Kritikaikiadás, I-II. kötet . S. a. rend. Császt-
vay Tünde. Bp., Argumentum - Országos Széchényi Könyvtár, 2007 (Források az Országos Széchényi
Könyvtár Gyűjteményéb ől),
484
 6.2. A LÍRA

A szellem sorsa harcz: de ritkán

Jut czélra, ritkán gyóztes ó.
Ha kimerült a küzdelemben,
Elsöpri földi, nyers eró.

E nyers eró egyre fontosabb szerepet kap Reviczky lírájában, miközben egy-
aránt elutasítja az érzéki örömök lehetóségét, valamint a költészet érzelmeket köz-
vetító erejébe vetett hitet. Rossz istenek címú költeményében Bakhusz, Vénusz és
Apolló a három megmételyezó isten, akiknek vonzó hatalma alól nehéz kikerülni ,
s akik végzetes romlásba vezetik az embert. Az elsó isten rabságba dönt, a második
hatására az "Acélos elme elpuhul", míg a harmadik "Mint vámpir ül meg, véred'
szívja ki." Reviczky költészete e dekadencia elleni nagyszabású küzdelemként ér-
telmezhetó. E romlás azonban nem kivülról érkezik, a "rossz istenek" az ember
"Agyát lenyúgzik, szívét fogva tartják". Mindemellett költészete csak ritkán jut el
a szolipszizmusig. Magány címú kötetének címadó versében még a kétségek közt
hányódó lélek hangja szólal meg ("S az életszomj, a lelki éhség , / Mint Tantaluszt,
úgy marjanak?"), hogy aztán a Magamról címú versben már a világot az ember
képzeteként írja le:

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen ...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása .
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

E hangulatiság Reviczky lírájában úgy jelenik meg, hogy a verssorok hangzá-

sa olykor leszakad a szöveg jelentéséról, s így a verset elzárja a külvilágtól, azaz
elkülöníti a környezettól a bensó lényeget, melyen kívül rekedhet a világ minden-
napisága. E kizáródás lesz "pesszimizmusának" és "kozmopolitizmusának" alapja.
Ugyanakkor joggal jegyzi meg S. Varga Pál, hogy bár Reviczkymagamagát Arthur
Schopenhauer tanítványának tartotta, még a német filozófushoz írott nagyszabású
ódájában is inkább tekinthetó szomorúnak, mint pesszimistának. Azaz: valójában
sohasem sikerül magát meggyóznie "arról [... ], hogy a beteljesülés ugyanolyan
alantas, mint a vágy, s nem boldogságot, csupán a vágy okozta szenvedés rövidke
szünetétjelenti" (S. VARGA Pál 1994: 200).
Pán halála címú költeménye a fentebb említetteknél talán azért lehet sikerül-
tebb múalkotás, mivel a mitológiai történet lírai megfogalmazása során a Pán
485
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRI INTÉZMÉNYEK JG . . .

halála előttiés utáni világképet reflektálatlanul helyezi eJással szembe, s így a

didaktikus világmagyarázat helyett az örömelvú kultúra és alkereszténység "hall-
gatag, szelid magánya" mintegy a létezés kétféle lehetőségeként kerül egymással
szembe. Így lírájának elégikus szorongása magában a költkményben jön létre,
s nem k üls ő reflexió illusztrációjaként fogalmazódnak meg ~ biedermeier klisék
képei .

6.2.5.2. A líra modernizálási kísérletei

6.2 .5.2.I. Vajda János

Vajda János költői pályája bővelkedik a fordulatokban. Pet őf] követőjeként indul,
Világos utáni versei hol a népnemzeti, hol a biedermeier irány költészetét szólaltat-
ják meg, miközben szerelmi líráját mintha meg sem érintetteivolna a boldogságot
fenyegető dezillúzió szele (Szerelem átka és Gina emléke című 1ciklusaiban a boldog
szerelem képzete érintetlen, s azt csak a viszonzatlanság teszi keserűvé), politikai
költészete az allegorikus bárdköltói irányhoz csatlakozik (Virtasztók cím ű verséról
ejtettünk szót korábban). A hatvanas években az addig hírldpíróként aktív értel-
miségi pályát befutó Vajda visszavonul a közélettól, s költészJe is elhallgat hosszú
évekre, hogy aztán a hetvenes években egy újrahangszerelt l írával térjen vissza.
A hetvenes-nyolcvanas évek nem túlságosan nagy számú kqlteménye világnéze-
tileg illeszkedik ugyan Vajda korábbi költészetéhez, poétikailag azonban számos
újdonságot rejt magában. I
Vajda költészete a szubjektivitást a tapasztalati világ fölébe rendeli, azonban
ez nem jelenti azt, hogy költészete idealista volna. Sőt, újdonsága éppen abban
áll, hogy az eszmények helyébe az élmények, illetve az élmények emlékezete lép.
Mindez oly módon történik meg, hogy a szubjektum csakis [saj át magán keresz-
tül képes láttatni a világot, s ugyanakkor a világ is csak a szubjektumon keresztül
mutatkozhat meg. E kölcsönösség kedvelt metaforája a tükö t (S. VARGA Pál 1994:
158-159) .

Mert lelkem oly tükör, amelyben

Legszebbnek látod magadat;
Gyönyörködöl az istenképben,
Minőnek szerelmem mutat

- írja Arabella című versében. A lélek tükre itt nem egy egyszeri és kézzelfogha-
tó valóság tökéletes reprezentációja, hanem a szubjektum igazságát mutatja fel.
Objektum és szubjektum egybeolvadása részint a világot teremtő képzelet révén,
486 I
 6 .2 . A LÍRA

részint az ember által csak részlegesen irányított emlékezés folyamatában történik

meg:

Én látok itt olyant, mit senki más;

Csodákat mivel emlékezetem.
A multból fölmerül egy pillanat,
Mint oceánból elsülyedt sziget;
És látom ujra ifju arcodat,
Mikor még másért nem dobbant szived.
(Harminc év után)

Az elmúlt szerelemre emlékező szubjektum számára a világ időiségének rendje

végzetes módon borul fel. Mert a körülötte lévő objektív, tapasztalati világ jelene
és az emlékezésnek a múlt gyötrelmeit jelenné tévő időbelisége nem időszembe­
sító módon kapcsolódnak egymáshoz (mint pl. Arany ötvenes évekbeli lírájának
jó néhány darabjában), hanem a versbeszéd az örökjelenbe zárja a szubjektumot
(mint Arany Az örök zsidó címú drámai monológjában). Így történhet meg, hogy
e versbéli szubjektum alapállapota a képzetek világába való rögzülés, és tragikus
bennefelejtkezés:

E percet élem szakadatlan;

Agyamban ez a jelenet
Kering szüntelen, változatlan,
Mint befagyott emlékezet.
(A kárhozat helyén)

Vajda szubjektum és objektum egymásba kapcsolás át a leghatékonyabb módon

a táj és a reflektált élmény egymásba hatolásaként fogalmazta meg. A természeti
képek nem hangulati aláfestésként szolgálnak, hanem a kép és reflektált hangulat
mintegy egymásból bomlanak ki. Nádas tavon címú költeményének önértelmezó
metaforáját, a csónakban gubbasztó vadász képét természeti környezetbe helyezi.
Ám az élet értelmén elmélkedő vadász körüli természeti képekbe beleíródnak a
gondolkodó alany metaforájának konnotációi:

Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...

Szó szerint összeolvad kontempláció és környezet, így lesz az életnek "réve", így
"ring a lélek egy méla sejtelemben". A Harminc év után zárlatában is azt láthatjuk,
487
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . ..

hogy a természet nem pusztán együttérez a lírai alannyal, s nem csupán aláfesti
annak bánatát, hanem a természet maga is antropomorfizálódik (emberivé ala-
kul) , s metaforái egybeíródnak a szubjektum ő ri é rtelmez ő metaforáival:

Igy úl a hold ádáz vihar után

Elcsöndesült nagy, tornyos fellegen,
És néz alá a méla éjszakán,
Bánatosan, de szenvedélytelen,
Hallgatva a sirbolti csöndességet
A rémteli sötét erdő alatt,
Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak...

Másutt a természet és az én metaforáinak ilyetén keveredését még tovább bo-

nyolítja szervetlen, dezantropomorfizált képzetekkel. Így e Nyári éjjel második da-
rabjában természeti képek szervetlen, civilizatorikus képekkel keverednek össze,
hogy végül aztán a vers az utóbbi javára dőljék el: így lesz az "öntudad an zagyva
minden", míg a "gondolkodó lény" a halála után semmivé foszló "buborék". Itt
most csak a gondolatfutamot indító versszakot idézzük:

Elmulnak majd mind e világok;

Egy ravatal lesz az ég boltja.
Egymás után e sok gázlángot
Egy láthatatlan kéz kioltja.

A csillagok és gázlámpák metaforikusan összekapcsolják szervest és szervet-

lent, s így e nagy létértelmező metaforának kettős értelmét hozzák létre.
A természeti képek metaforikus szétbontása figyelhető meg Húsz év múlva címú
versében is. A nyitó kép "Montbianc" -metaforája az első két versszakban a szubjek-
tumjelenbeli helyzetének leírására szolgál:

Mint a Montblanc csúcsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

A második két versszak e képet írja újra, de immár az emlékező szubjektum

értelmezésére ("Mult ifjuság tündér taván / Hattyúi képed fölmerül"). A második
versszakban a "versenyt kacérkodó" csillagok nem olvaszthatták fel a jéggé me-
revedett, önmagába zárult szubjektumot, az érzések nem közvedenül jutottak el
488
 6 .2 . A LíRA

hozzá , amennyiben a csillagok fénye nem ad melegséget. Ezért is meglep ő, hogy

amikor ennek ellentételezéseképpen az emlékezetben a "szív kigyúl", valamint fel-
kel a nap, ajég mégsem olvad fel, hanem csak az emlékben megjelenő kép "fénye"
tükröződik vissza benne:

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen ...

A nyitómetafora, mely még a szenvedély, a tűz, a fény hiányából vezette le a

szubjektum befagyottságát, a vers zárlatában oly módon alakul át tehát, hogy a
megjelenő élmény emléke magával hozza mindazokat az elemeket, melyek koráb-
ban hiányként tűntek fel, a metafora mégsem "olvad fel", hanem magához idomít-
ja az újabb képeket. E technika által a dalszerűen megkomponált rövid vers óriási
feszültségeket rejt magában.
Vajda költészetét gyakran hozzák kapcsolatba Arthur Schopenhauer filozófiájá-
val, s amint a fentiekból is kitetszik - joggal. Másfelől azonban érdemes a különb-
ségeket is hangsúlyoznunk. Bár a képzetek világába zárt szubjektum, valamint a
halál utáni "semmi" tételezése feltehetően a német filozófus hatását mutatja, vi-
láglátásuk mégis alapjaiban különbözik. Vajda ugyanis mindvégig arra törekszik
költészetében, hogy egy vágyott idillt felépítsen, s pesszimizmus a abból fakad,
hogy vágyai nem teljesülhetvén, élettel szembeni elvárásaiban csalatkoznia kell.
Ó nem az életakarat ellen lázad, hanem minden csalódottsága mellett is érzékel-
hető az élet igenlése (gondoljunk csak A vaáli erdóben elégikus soraira).

6.2-5.2.2 . A kései Arany János

Arany János az Ószik ék ciklus darabjaiból csak néhány költeményt bocsátott a

nyilvánosság elé. A Gyulai Páltól kapott ún. Kapcsos könyv lapjain fennmaradt
gyújteményt, csak évekkel Arany halála után adta ki fia, Arany László. A ciklus
címadási szándékát Arany az Ószikék címú vers mellé jegyezte; a versek mellett
találunk bejegyzéseket egy esetleges kiadás el őkész ületeíként, de végső soron
nincsenek arról információink, hogy Arany pontosan hogyan is képzelte el kö-
tetét; a névadó költeményt a kiadások többnyire előre helyezik (s ezzel utólag
mégiscsak létrehoznak egy egységesnek tekintett k ötetet) , sőt Voinovich Géza
tematikai és formai okokra hivatkozva azt még egy párverssel is megtoldotta (az
Ószikék II. címen ismert vers ugyanis nem a Kapcsos könyvben szerepelt, hanem
cím nélkül egy másik kézirat hátlapján). E filológiai gesztusok egyfelől hagyják
489
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRHNDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

kibontakozni a gyűjtemény darabjai között fennálló belső viszonyítási rendszert,

megkomponált verscsoportot állítanak össze, másfelől azonban ki is szakítják e
költeményeket Arany lírai pályaképéb ől . ahhoz nem kapcsolják szervesen hozzá,
amennyiben különállásukat hangsúlyozzák. Péterfy Jenő a versek megjelenése
után nem sokkal írott tanulmányában (Arany János Ószikéi) ezt a következőkép­
pen fejti ki:

E költeményeken nem szabad tompa érzéssel átsurranni; első sorban nem is a költ öt kell
keresnünk bennök, ki annyi más m űv ében mutatta teljes erejét , hanem az embert, az öre-
ged ő embert, kiben az elmúlás gondolata kísért, melyet hol fájós érzéssel, hol megadó
humo rral dédelget, beczéz, s a maga mulattatására, pillanatnyi könnyebbülésére, meg-
énekel (PÉTERFY Jenő 1901: 249-250) .

Mindez a tekintetben válik fontossá, hogy a versek keletkezési körülményei

igen szorosan beleíródtak a ciklus recepciótörténetébe, s ez azért is tűnik logikus
é rte lme ző i eljárásnak, mivel magukban a versekben tényleg megszólal az intimitás
és az időskori nosztalgia "fátyolozott lírája" (Babits Mihály), sőt önnön kéziratos
voltukra is utalnak (pl. a Naturamfurcd expellas... című költemény a mellérajzolt
képpel együtt értelmezendő - EI SEMANN György 2006b) . Az Ószikék hagyományos
értelmezései ugyanakkor nem figyelnek arra, hogy a lírai megszólalások mögött
nem feltétlenül ragadható meg egy egységes lírai szerep, s Arany e kísérletező
verscsoportjának összetartó ereje inkább könnyed játékosságában ragadható meg
(lásd BARTA János 2003b) , mintsem tematikusan. Mi a továbbiakban e szempont-
tól eltekintünk, s arra figyelünk, hogy Arany milyen költői szerepeket rajzolt fel,
s hogy milyen poétikai dilemmákig vezetett el a lírai hang megszólalási formáival
kapcsolatos poétikai dilemmája.
Szemben az ötvenes évek Arany-lírájával a költő az Ószikék darabjaiban már
nem létező szereplehetőségekkel vetett számot, hanem megkísérelt újabbakat ma-
gára ölteni. E szerepdilemma szorosan összekapcsolódik a lírai hang újraszituálá-
sával is. Míg korábbi költészetében a költői hang érzékelhetőségének határait ku-
tatta (elbizonytalanítván annak forrását), itt e probléma viszonylag ritkán jelenik
meg (pl. Tengeri-hántás), mivel a hangot leválasztja a létrehozó instrumentumról.
A Tamburás öreg úr lírai önarcképében a zene és a költészet összefüggésrendsze-
rére utal, itt azonban hangszer és hang, a nyelv anyaga és a képzelet elválnak egy-
mástól, s a nyelv nem feltétlenül azt a tapasztalatot közvetíti, melyet az öreg ze-
nész annak adni szándékozott:

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná

Kopogójábul- csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal.
490
 6 .2. A LÍRA

Naturam furc á expellas... címú versében pedig a gyermekkortól vágyott ha-

rangkongatás, mely mögött egyfajta biblikus metafizikum húzódik, megtörténik
ugyan, de hangot nem ad ki, s miképp a versszakokban a sorok fogyatkoznak , ak-
képpen a hang sem érkezik meg:

Így kongatom most untalan

E verseket - bár hangtalan.

A lírai hang visszavonása mellett Arany ismert poétikai múformákat is újrahan-

gol. Természetesen vannak olyan versek is, melyek jól, szinte problémátlanul il-
leszkednek korábbi múfaji kódokhoz. Ilyenek pl. a k ül önb öz ő alkalmi versek (pl.
Kortársam R A. halálára; Növünk együtt) , a Petőfi hangját imitáló Népdal címú
vers, mely a negyvenes évek népies múdalait idézi. Külön kell szólnunk a ballada
múfajának újragondolásáról. Találunk persze olyat e versek között, mely klasszi-
kus balladai témára, klasszikus balladai eszköztárral íródott (Éjféli párbaj; Tetemre
hívás) , vannak azonban olyan költeményei is, melyek több irányban is kísérletet
tettek arra, hogy a nagyrészt éppen Arany által kanonizált múfaji formákat átren-
dezzék. A Híd-avatásban pl. a szellemi és anyagi szférák egymás közötti átmozgása
jelen van ugyan, de a látomás haláltánca immár a fiú elméjének hiperbolikus fel-
nagyításaként kerül elénk látványként, s így az őrült vízió a szubjektumon belül-
re kerül. A Tengeri-hántás közösségi történetelbeszélését egy vagy több, szintén a
közösségből érkező hang közbevetései szakítják meg. E hang a történetet elbeszélő
közösségi emlékezettel szemben, a történet elmondásának körülményeire utal, arra
a látványra, melyet a történetet hallgató közönség maga körül érzékelhetett. Ugyan-
akkor e közbevetések értelmezik is a történetet, sőt mi több e hangok biztosítják a
történet metaforizáltságát is, s ily módon kép és hang egymástól külön jelenik meg.
A Vörös Rébék Arany legradikálisabb balladai kísérlete. A csak nehezen re-
konstruálható történet itt is a kollektív emlékezet múködése révén bontakozik
ki. A címszereplő egy boszorkány, akinek átjárása van anyagi és szellemi világ kö-
zött. A keskeny pallóként metaforizált határpontot élet és halál között csupán ő
tudja átlépni, s halála után csak ő képes valjúként visszatérni az anyagi világba.
Rebi néni azonban már halála előtt is boszorkányos tulajdonságokkal rendelke-
zik, s megölése egyaránt értelmezhető Pörge Dani bosszújaként (mivel Rebi néni
kerítőnőként járt közben Dani felesége és a kasznár szerelmi kapcsolatában ) és
véletlen balesetként:

Híre teljed a helységben:

"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
491
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L II POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .. .

A materiális és a szimbolikus világok oda-vissza átj árhat óak, s Rebi néni bosz-
szúja sem marad el: immár varjúként vájja ki a gyilkosságok miatt felakasztott
Dani szemét (aki utóbb megölte a kasznárt és egy rablógyilkosságot is elkövetett) .
A varjú e versben már nem egyszerűen metaforaként jelenik meg, mivel a kép kon-
notációi is szervesen beleíródnak a szövegbe, s a metaforát így a modern költészet
szimbóluma felé mozdítja el. Arany persze megfogalmazza e poétikai dilemma
másik oldalát is: A képmutogató radikalitása nem a kép kiterjesztésében, hanem
éppenséggel teljes visszavonásában rejlik. A vers egy vásári szokásra épül: a kép-
mutogató - nem meglepő - képeket mutat, s azokhoz fűz verses magyarázatot. Ily
módon a történet olyan látványok interpretációjaként kerül elénk, ahol képet mi
magunk nem láthatunk, s így a balladai történet elmondásának a szituációja mint-
egy színre is viszi azt, amiről az elmesélt, elmutogatott ballada maga is szólt: kép
és hang, anyag és fenomén elk ül önb öz ődés ét .
Az Ószikék lírai darabjai is azt mutatják, hogy Aranyt kép és hang egymáshoz
való viszonya foglalkoztatta. Az ötvenes évek lírájáról szólván korábban már lát-
tuk, hogy a költői kép deformációja miképpen rombolja le a lírai hang pozíciójá-
nak magától értetődő egyértelmúségét. A kései Arany-líra ennél még radikálisabb,
amikor a képet és a hangot, illetve a beszél ét és a beszédet élesen elválasztja egy-
mástól. A ciklus címadó verse második darabjának első versszaka egy meglehető­
sen vulgáris képpel indul (Arany szemérmességének megfelelően nem kimondván
persze, csak utalván arra, hogy a versek születése az ürítkezéssel áll párhuzam-
ban) , hogy aztán a harmadik versszak utalása (Midás király történetének idézése)
ezt váratlanul mitikus rangra emelje. A lírai alany azonban nem közvetlenül szólal
meg e metaforák szerint, hanem nyomás és fájás enyhítésére a zugban kiöntött és
eltemetett verseket a felettük növő nád beszéli ki. A vers párdarabja pedig szin-
tén a versírást metaforizálja, egész pontosan a versek jelennek meg virágokként
és csibékként. A szépség és lágyság klasszikus értékeit konnotáló képek továbbírá-
sa során e két metafora a versek értelmezhetőségéneklehetőségeit mutatják meg,
méghozzá az elmúlás elértéktelenedésének fényében. A virágok ugyan hordozzák
a szépség lehetőségét, de már a második szakaszban a "deres fű / Hantját szépen
színezik" - azaz már itt utalnak a dekoratív funkció elvesztésének lehetőségére -,
majd az "ő s zi dér" által .megcsaport" virágok el is vesztik illatukat; a csibék pe-
dig - ellentétezvén a virág szépségének idealitását - az érzékelés más szintjére
helyezik a vers értékelher őségét, amikor a kulináris élvezetek körébe soroltatnak:

A virágnak nincs illatja,

Ha megcsapta őszi dér;
De csibének húsa, vére -
S a konyhában többet ér.

492
 6.2. A LÍRA

Kép és hang természetes kölcsönviszonyának megbomlását a szellemi világ és

az érzéki tapasztalatok mindennapiságának újrafogalmazása kíséri. Arany nem
egy versében esik szó az érzékelés fiziológiai felbomlásáról, s a megtapasztalható
világ befogadásának megváltozásáról. A lepke címú versét idézhetjük példá-
ul. E költemény egy hagyományos allegória kifejtésének irányába indul. Eszerint
a lepke élete az emberi élet allegóriája volna, sőt - az Ámor és Psyché-történet
nyomán - a lepke az emberi lélek halhatatlanságának konnotációit is hordozza.
Ugyanakkor itt éppen az érzékelés megváltozott módja az, ami a lepkét egyáltalán
láthatóvá tette . Paradox módon tehát a lepke rejtette metafizikum éppen azáltal
válhat láthatóvá, hogy a lírai alany nem látja már a metafizikumot (hiszen az út
porát nézi, ahelyett, hogy felfelé, az égre tekintene). Ugyanakkor a lepke toposzá-
nak deformációja azért is zavarba ejtő, mivel a földre szegezett tekintet az utolsó
versszakban a közeli halál vágyával egészül ki, s így a lefelé nézés és a lent libegő
lepke egyaránt az elmúlás perspektívájából mutatják meg az érzékelés megválto-
zásának értelmét. Mindazonáltal Arany nem törli el a világot teremtő képzelőerő
emlékezetét, még ha a "föld" perspektíváj a vissza is vonja annak érvényességét:

Sorsom pedig, s egy méla gond

Egemből már a földre vont;
De nem remény-magot vetek:
Azt nézem : hol pihenhetek?

Az érzékelés megváltozásának tapasztalata több versben a természet érzéke-

lésének és értelmezhetőségének lehetőségeit kutatja. A tölgyek alatt címú versé-
ben pl. megjelenik a kontemplatív magányban önelemzést végző poéta kliséje,
ugyanakkor ez torzul, hiszen a természet néma marad körülötte. A liget leírásá-
ban - Vajda lírájához hasonló módon - a táj esztétizáló kifestésére utal:

A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
,,Áttörve" az égbolt
S a rét mezein
Vegyülárny- és fényfolt.

Ugyanakkor az idézett nyitó versszak megpihenése a vers végére á t é rtelme ző­

dik, s ismét csak a "végső megpihenés" perspektívájából értelmezi újra a verset .
A tölgy, mely lombjaival maga festette meg a tájat, a vers végén fejfául szolgál:
493
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉTŐL A POLGÁRI IN TÉZMRNY EK IG • • •

A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenó hely rám:
Egyszeruen bár,
Tölgy lenne a fejfám!

Más versekben Arany nemcsak a természet átesztétizálásának korlátait érzékel-

teti , de a természetet egyenesen a m űv észetbe való "kontárkodásként" írja le (Sem-
mi természeti) , A naiv természet elvesztése a modern, városi ember tapasztalata, s
Aranynál mindez az emberi élet megfogalmazhatóságának kételyével párosul. Az
Epilogus nyitóversszaka pl. nemcsak a technikai kultúra változását ábrázolja, de
arról is szól, hogy az út-életút toposza nem feltétlenül fordítható át a modern kor
vívmányainak nyelvére:

Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Ez a civilizációs tapasztalat természetszerűlegérinti a versekben megszólaló

költószerepeket is, s talán nem véletlen, hogy Arany az Ószikék verseiben számos
költóimágót épített fel (Tamburás öreg úr, Az öreg pincér, A vén újságkihordó,
Ünneprontók, A képmutogató, s talán életképszerűségeellenére idetartozik a Ran-
gos koldus is). A szerepek e sokasága azonban az újrafogalmazás kényszerén túl,
a kései Arany (a fiziológiailag is megélt) perspektivikusság iránti érzékenységét
mutathatja. Arany persze mindezt a melankolikus lemondással magyarázza:

S ne hidd, hogy a lantnak

Ereje meglankadt:
Csak hangköre más ;
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
Dalban vidulás.
(Mindvégig)

494
 6.2 . A LÍRA

6.2-5.2 .3. Századvégi modernség

A szabolcsi birtokán élő Czóbel Minka 198 fiatal korára, a század utolsó évtizedére össz-
pontosuló lírai é letm űve meglehetősen ellentmond ásos képet mutat. (Lásd PÓR Péter
1971: 106-162.) Verseinek színvonala ugyanis egyenetlen, s jobb költeményeinek
merész poétikai újításai mellett is minduntalan visszatér (az eszmény elmúltát fájlaló
mentalitásával) a népnemzeti líra és (az alantas ellen lázadó érzékenysége révén) a
biedermeier költészet kitaposott ösvényére. Ugyanakkor a tapasztalati világ érzéke-
lésének perspektivikus feloldódása, valamint a lírai alany hangjának a képtől való el-
oldása egyaránt jellemzőeka költőnő költészetére. A továbbiakban néhány vers rövid
elemzésével az említett két poétikai irányt mutatjuk be Czóbel költészetében.
A kigyó címú költeménye, mely az Ujabb költemények címú kötetben 1892-ben
jelent meg, a természet "ártatlan" képét szembesíti egy brutális látvánnyal. A ter-
mészet az első három strófában "felölti" magára a "gyönyör", a "béke" és az "öröm"
attribútumait. Az érzékeny, szinte erotikus metaforák a hajnali napfény és a har-
mat találkozásának képeit villantják össze. A második szakaszt idézzük:

Az égről visszavetve,
Levélzetén feledve,
Kelyhén minden virágnak
Átlátszó kékes árnyak
Aranysugár között
Pókháló-könyú leple
Szivárvány-gyöngyöt szedve,
Harmatba öltözött.

A negyedik versszakban áll be a váratlan fordulat: a természeti idill képét várat-

lanul a virágos bokron himbálódzó kígyótetem töri szét:

Vadrózsa nyíló bokra -

Megölt kígyó rádobva.
Megingó hosszú teste
Erőtlen, összeesve.
A szétzúzott fejen
Aludt vér nyúló szála
Lesiklik a virágra
Piroslón, fényesen.

198 Válog atott verseinek kiadása: Czóbel Minka: Boszorkány-da/ok. Vál. Pór Péte r, bev. Weöres Sándor.

Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó 1974.

495
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •• •

Az átesztétizált dekorativitás szépség és pusztulás különös harmóniájába tor-

kollik. A kígyó, aki "pokolnak társa" a paradicsombéli kígyóval azonosítódik (így
visszamenően nyer értelmet, hogy az első három szakasz leíró részei éppen egy
vasárnapi hajnalt mutattak be). Az eltiport kígyó látványa tehát hozzátartozik az
"életteljes világhoz", s a feltámadás képeit a bűn és pusztulás kíséri, mintegy meg-
mutatván azt a másik perspektívát, melyet az átesztétizálás természetszerűleg ha-
gyott figyelmen kívül:

A napsugárba tévedt,
Rémteljes szörnyű képet
Napfény sem mossa el.

Czóbel verseinek egy másik csoportja az alanyi reflexió teljes kiküszöbölésé-

vel jön létre. A virradat dalai (1896) című kötet a Walt Whitman hatására írott
szabadversformát hívta segítségü l ezen új lírai kifejezésmódhoz. Granuláció című
versében egy vasúti szerencsétlenségnek és egy öngyilkosságnak egymás mel-
lé helyezett történetét olvashatjuk. A versbeszéd kerül minden pátoszt, a költői
képalkotás pusztán a látvány megragadására törekszik, melynek szörnyűsége
ily módon mintegy önmagáért beszél. A töredékek egymáshoz illesztését persze
nemcsak az élőbeszédet imitáló megfogalmazásban kibontakozó történet folyto-
nossága - épülés és pusztulás dinamikája - adja, hanem a visszatérő értelmező
sor ("Csend, béke.") össze is köti, egymás viszonylatába állítja a töredékben ma-
radó történetelemeker. A híd összeomlását és a továbbhaladó vonaton elkövetett
öngyilkosságot ugyanis csak e végkövetkeztetés kapcsolja össze, csak a pusztulás
evikciója közös, ám míg a hidat végül harmadnapra újraépítik az emberek, az ön-
gyilkos férfi feltámadása nem látható, arra csak a híd és az ember értelmetlen és
váratlan pusztulásának bizonytalan párhuzama utalhat:

Harmadnapra,
Egy új hidat építenek,
Egy ó embert temetnek,
Aztán mindennek vége.
- Csend, béke. -

Opálok (1903) című utolsó verseskötetében Czóbel a lírai hang visszavonásá-

nak más eszközéhez nyúl. Stéphane Mallarmé "poésie pure" ("tiszta költészet")
eszménye jelenik meg a versek poétikai gyakorlatában: versei nem egyszerűen a
látványt helyezik a lírai hang helyébe (mint Aranynál láttuk) , hanem a létrehozott
költői valóság képei eloldódnak a realitástól, s "a nyelvi játék szabadsága révén
létrehozott szuggesztív kompozíciók harmóniájával a befogadói közeg »rejtett
496
 6 .2. A LÍRA

idealit ásának« el őcsalogatasát célozzák" (S. VARGA Pál 1994: 254) . Úgynevezett
fehér dalai ugyanis a szín kulturálisan kódolt értékrendszerét azáltal helyezik új
összefüggésbe, hogy a párhuzamokra és ellentétekre épülő képek minden reflexió
nélkül kezdik ki a fehér szín ártatlanságra, könnyúségre, szépségre és tisztaságra
utaló konnotációit. A Fehérfarkas cím ű költeményben pl. a fenyegetés ellentétezi
a hólepte táj idealizáló leírását:

Felcsillan a hó,
A holdvilágban, a csillagfényben,
Mint fehér pelyhen elszórt gyémántok
Felcsillanása.

Kopár akácfa
Inog a dombtetőn,
Hullatja elszáradt
Zörrenő-csörrenő
Leveleit
A fehér hóra.

Komjáthy Jenő lírája 199 egészen más irányba halad, mint akár Aranyé, akár Czó-
belé. Ó a megtapasztalható világ korlátozott befogadásának tragikusnak tetsző,
olykor fenyegető tapasztalatát negligálja, s költészete a belső ember misztikus me-
tafizikuma felé fordul. Ez az oka annak, hogy Komjáthy költészetét gyakran hozták
összefüggésbe a szimbolizmussal. A Komjáthy-féle szimbólumok nem a nyelvi je-
lek egymást értelmező játékában, nem a képi elemek konnotációinak sokértelmű­
ségében fejlenek ki, hanem a "szimbólummá vált absztrakció a látomás keretében
átlelkesül, önálló létet kap, de egyúttal vagy éppen ezért materializálódik is: szin-
te saját pszichikai és fizikai törvényekkel rendelkezik, valósággal élővé változik"
(NÉMETH G. Béla 1970: 564-565) . Mindehhez hozzátehetjük, hogy a Komjáthynál
létrejövő szimbólumalkotás legalább annyira gnosztikus világnézetének, mint po-
étikai törekvésének következménye. (Erről lásd EISEMANN György 1997: 29-86.)
A halála évében (l895-ben) megjelent, egyetlen kötetének címadó versében,
A homályból cím ű költeményben az én létrehozásának dilemmája fogalmazódik
meg a fény és sötétség misztikus ellentétében.

Ki fény vagyok, homályban éltem,

Világ elől elrejtezém;

199 Múveinek kritikai igényú kiad ása : KomjáthyJenó összes költeményei. Szerk ., utószó S. Varga Pál.

Bp., Unikorni s, 1995 CA magyar költé szet kincsestára).

497
6 . Az IRODALOM RENDJ INTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG ...

Nagy, ismeretlen messzeségben

Magányosan lobogtam én.

Az én amagányból messianisztikus módon jön elő , hogy "elűzze a s űr ű ho-

mályt", s hogy a lobogásának "melege, fénye" "minden szívet járjon át". Csakhogy
ez az én nem feltétlenül identikus azzal a hanggal, mely a versben megszólal.
Hiszen az első versszak homálya nem rá vonatkozik (ő ugyanis magányosan is lo-
bogott) , hanem az igazság, a gnózis közvetíthetőségére. Komjáthy költészetében
az én és a lírai hang igen gyakran válik el egymástól, s a számtalan formában meg-
jelenő énalkotás olyan kísérletekként értelmezhető, amelyek az én és lírai hang
revelatív újraegyesítését célozzák meg. Tehát az ősfénnyel való újraegyesülésen
Ca divináción) túl e versek szimbólumteremtő ereje az én egységének újraképzé-
sében érhetőek tetten. A költészet feladata e gnosztikus tapasztalat közvetítése
volna, miként azt számos ars poetica-szerű ön értelmez é költeményében megfo-
galmazta.

Egyszerre, egy dicső tudatban

Átfogtam magamat magamban,
Fölértém a szellem szavát,
S megpillantám Istent magát.

S egyszerre megdöbbentem én,

Hogy nesz nélkül lépett felém
A meztelen szépség maga ,
A lélek ős, örök dala.
(Egyszerr e)

A "lélek ős, örök dalában" magára lelő én a nyelv, a kimondás közvetítésével

hozza a homályból a fényre a metafizikus egyesülés tapasztalatát. Ezért aztán
nemcsak az ő ri é rtelme z ő versek identifikációjára lehetünk figyelmesek, de az én
istenülés e a nyelvi teremtés révén is végbemehet, miképpen Az ósige cím ű versé-
ben megfogalmazza:

Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:
Én vagyok az Ige,
Én vagyok az Isten.

Persze Komjáthy költészete nem csak ezt az egy tapasztalatot igyekezett kör-
bejárni. Filozofikus költeményeiben Spinoza, Schopenhauer, Nietzsche nézetei
498
 6.2. A LiRA

ismerhetőekfel, s a századvégen oly népszerű pesszimizmus jegyében hol bírálta

az érzéki örömöktől elszakadt és attól rnenekül ő embert (pl. Megőszült a világ),
hol az életakarat csalja tőrbe az egyént, hogy aztán a sírba lökje (pl. Gondolatok
a halálról) . Mindenesetre Komjáthy - mintegy gnosztikus verseinek földi párja-
ként - olykor az érzéki örömök földön kiteljesedő metafizikumba hajló tombolását
ábrázolja:

áh, kéj, te vagy az örök élet,

Téged lehel a végtelen!
A csillagok reszketnek érted
Az ég örvénylő mélyiben ;
Epedve űz mindenki téged,
És minden szem rajtad pihen.
Belobogod a mindenséget,
Mint egy csodás, szent rejtelem;
Áttör a kéj a csonton és kövön:
Mindennek célja s lelke az öröm .
(Kéj)

Másutt - az imént idézett verssel ellentétben - a vágyainak alárendelt ember

éppenséggel nem találhat metafizikai vigaszt:

Elbájol a láng, az erő, a dicsőség,

Elperzseli szívemet a szerelem,
De véres iszonyt fed e fényteli bőség,
áh, jaj nekem!

Ah, vér van a napban, a büszke tet ökön

Árad patakokban a vér sebesen,
Envérem ömölt ki a légi mez ők ön,
áh, jaj nekem!
(Óh, jaj nekem!)

Persze e megfogalmazások mind visszavezethetőek Komjáthy messianisztikus

elkötelezettségére, melyet még a profetikus bárdköltészettől örökölt, s aminek kö-
vetkeztében valóban megszólalt olykor bárdként is. Mindenesetre annyi bizonyos,
hogy a lírai alany szimbolikus teljességélményét a földi lét inkább korlátozta, sem-
mint segíthette volna. Hópelyhek című versének természeti nyit6képe pl. azonnal
az énre és a létezés általános kérdéseire vetül, ugyanakkor a föld fagyottsága csak
gátolja a misztikus újraegyesülést:
499
6. Az IRODA LOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNY EKIG ••.

Szállonganak a hópihék:
Úgy fáj e szív, úgy fáj e lét!

Minden fagyos, ah, jéghideg;

Egész testemben reszketek.

Óh, mondhatatlan fájdalom!

A Föld egy roppant sírhalom.

Alatta minden megfagyott,

Csupán az én szívem dobog.

Az órjás sírhalom alatt

Órjás szívem majd meghasad.

Kiss József költészetének helyét a magyar irodalomtörténet-írás a népnemzeti

iskola és Ady költészete közötti átmenetként jelölte ki. Kiss lírája mintegy kapóra
jött azon törekvéshez, hogy a magyar irodalom történetének menete folytonos-
ként tűnhessen fel, s úgy lehetett Ady forradalmiságát hangsúlyozni, hogy az át-
menet felmutatásával a korábbi költészethez való viszonyát is szorosabbra lehetett
fűzni. Akárhogy is vélekedjünk e kérdésről, annyi bizonyos, hogy Kiss költészete
a népnemzeti költészet bűvköréből indult, s utóbb a modern költészet formái felé
fordult - s ennyiben életműve magában hordozza a líra modernizációjának útját.
Fő műfaja a ballada volt, s etekintetben erősen Arany hatása mutatkozott (Ágota
kisasszony c ím ű balladáját korábban elemeztük). A nyelvben és kultúrában hagyo-
mányozódó világ nemzeti tapasztalatát Kiss a zsidóság asszimilációjának szem-
szög éb ől fogalmazza újra , s mikor ennek kudarcai nyomán a nyolcvanas években
megrendül hite a két kulturális horizont közötti közvetítésben, költői nyelvét előbb
a biedermeier költészet intim szférájára hangolja át , utóbb a szecessziós dekorati-
vitás és az impresszionista hangulatlíra felé közelíti.
E költői világ sajátossága, hogy a világ dekadenciájával szemben nem hajlan-
dó lemondani a líra klasszikus szépségeszményéről, ám azt nem önmagáért véve
tételezi (mint teszi azt a biedermeier költő), hanem a dekórum olvasóra gyako-
rolt hatására épít. A szöveg lírai lendületének tudatos alakitása, az ornamentum
kimunkáltsága elrugaszkodik ugyan a világ mindennapi tapasztalatait ól, ugyan-
akkor nem a képzelőerő segítségével hoz létre párhuzamos valóságokat, sokkal
inkább arról van szó, hogy a költő perspektívát vált: más, új látószögből csodál-
kozik rá a világra és saját magára. Így a lírai szerepformálás is igen sokrétű lesz
az önironikus megszólalásoktól kezdve (pl. Mese a nagy csizmáról és a kis cipóról)
az id őszernbesítő nosztalgiáig (pl. Tüzek). A versek legtöbbször visszatérő közös
500
 6 .2 . A LÍRA

pontja mégis az - főként a kilencvenes évek lírájában - , hogy Kiss egyszerre sz ólal-
tatja meg az esztétizáló dekorativitást és az impresszionizmus érzéki benyomásait.
Egyetlen példát említsünk meg - Influenza címú versében a betegség perspektívá-
jából tekint ki a városi tájra :

Az ágyból nézem , lázba ', betegen

A ködöt gyúlni, foszladozni, menn i. ..
Zsongó aléltság kéjét érezem,
És nem fáj semmi.

Az aléltan feldolgozott benyomások szinte észrevétlen csúsztatják össze a

szernl él őd ő
beteg és az ablakban ülő varjú látószögét. A szimbólum sejtelmess ég é-
vel megrajzolt madár nosztalgikusan vágyott vitalitása azonban hamis önkép: az
utolsó szakaszban gyorsuló dinamikájú városi képei a fekete madárból szürkévé
degradálják a lírai ént. A felgyógyulás ugyanis visszahozza az élet tempóját, de az
egyén elveszik a civilizáció forgatagában :

Ide-oda himbál avasfonal,

A város villamos abroncsa.
Alkonyodik. A messze zaj kihal
S várom , hogy fényét ezer lámpa ontsa.
Ah holnap!. .. Mit hozhat a holnap nekem?-
Majd zúdul a hajsza , tombol az ár,
S én ismét ott állok régi helyemen -
Egy kopott , fakó madár.

Kiss e versében virtuóz módon állítja össze a benyomások kompozícióját. Az

idézett szakasz első soraiban pl. a villanyvezetéken ülő madár képének helyére a
villamossíneken himbálózó, tömegbe vesző ember képe kerül. Kiss költészetének
legfőbb erénye valószínűleg az asszociációs retorikai átmozgatások finom haszná-
latában keresendő.
Végezetül essék szó a századvégi modernek egy utolsó csoportjáról. A Kiss
Józsefet követő, ifjabb nemzedék zsidó poétái (a fiatal Ignotus , Makai Emil, Heltai
Jenő, Szilágyi Géza stb.) nem érezték az asszimiláció identitásformáló erejének
problematikusságát - bár olykor-olykor válaszra kényszerültek a magyarságukat
bírálókkal szemben. Ugyan használták a népnemzeti költészet formai megoldásait
(akár még népdalokat is szereztek, s kedvelt múformájuk a dalból átalakított san-
zon) , s szívesen nyúltak a biedermeier költészet kliséihez is, de úgy gondolták,
hogy e költői irányok segítségével nem lehet közvetíteni a modernizálódó világ el-
idegenítő tapasztalatát. Csakhogy a modernek e csoportja nem a modern nyugati
501
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

költészet izmusainak eszköztárát adaptálta, hanem ehelyett ők a magyar költészet

hagyományait formálták a maguk képére.
A biedermeier költészet polgári szituáltságát, melynek városias jellege idővel
egyre hangsúlyosabb lett, megőrizték, de annak is érzéki elemét erősítették föl.
Formailag bravúros költészetük legtöbbször a szerelem finom érzékiségét elemzi.
Frivolitás és komolyság, a szent érzelmek és az érzékiség állandó egymásra vetí-
tése hol dekadens (Szilágyi Géza), hol vitalista (Makai Emil) , hol ironikus (Hel-
tai Jenő) tapasztalatokhoz vezet el. Talán Heltai költ észete-?"megy a legmesszebb
ezen az úton, amikor az eszmény elvesztésének tragikuma helyére az eszmény
után magára maradt világ tragikomikumát állítja, s voltaképpen költészetét a szá-
zadvégi kabaré nyelvére hangolja. Példának okáért Modell című versében, mely
Modern dalok (1892) című első kötetében jelent meg, az eszmény még létezik, hi-
szen a Madonnát és Vénuszt festő piktorok a nő képét sikeresen szublimálják a
műalkotásba. Ugyanakkor a művészet meg is öli alkotóját, előbb a lírai alany ba-
rátja hal bele, hogy megfestette a megszólított nőt, majd a lírai én is elkezd fogyat-
kozni :

És vézna, sápadt lettem én is,

És lettem én is mellbeteg,
Biz' isten furcsa egy müvészet,
Mely minden embert eltemet.

Ebből azonban Heltainál nem a művészi tevékenység, a képzelőerő metafizikus

teremtő erejébe vetett bizalom következik, hanem a mindennapi élet bölcsessége,
mely az élet kedvéért elveszejti a művészetet, másfelől a nő - ironikus módon - az
eszményt hordozó, kiárusítható tárggyá válik (voltaképpen prostituálódik), aki
arra szolgál, hogy a művészet metafizikum iránti vonzalmát kielégítse:

Ekkor megszöktem öntől, édes,

Színlelve undort és közönyt,
És elfeledtem Vénusz asszonyt,
És elfeledtem édes, önt.

A műteremnek ajtaján most

E cédula olvasható:
"Itt egy atelier egy modellal
November óta kiadó."

200 Verseinek ajánlott kiadása: HeltaiJenóversei. S. a. rend. Gábor György. Bp., Szépirodalmi Könyvki-

adó,1983' .
502
 6 .3 . A VERSES EPIKA

6.3. A verses epika

6.3.1. Az ősmagyar eposz ügye

A 18. századtól történtek már kísérletek a magyar honfoglalási eposz megírására:

ezek vagy megtorpantak a tervezés fázisában, vagy kevéssé sikerült kísérleteknek
tekinthet őek. Ekkor a neolatin hősepika magyar nyelvú megúj ítására irányuló tö-
rekvések nem is feltétlenül az eposz műfaján keresztül történtek, mint inkább a ko-
mikus eposz és a regény felé hajló moralizáló verses történetek irányából látszott
feltűnni egy majdan elkészülő nagy honfoglalási eposz lehetősége. Az előzmények
műfaj i megoldásai jelentős mértékben sz űkítették be az eposz lehetőségeit, s a tör-
téneti hagyomány töredékes volta igen kétessé tette egy esetleges eposz mitológiai
hitelét. Mindezeken túl a honfoglalási eposz megszületését az eposz viszonylag
zárt m űfaji struktúrája is gátolta. Egyrészt az eposzi világ saját ideje igen nagy
távolságra van az eposz befogadásának idejétől, s bár az eposz megalapozó vol-
ta kétségtelen, az abban foglalt események inkább nemes példaként szolgáltak az
utókor számára, s elsősorban nem a nyelvi kultúrából kibontakozó nemzeti iden-
titás meghatározói voltak. Ilyenformán az eposzi tradícióból nem következett köz-
vetlen módon az organikusan kifejlő nemzeti identitás megalapozásának lehető­
sége . Nem véletlen hát, hogy a 18. század végének verses epikai kísérletei inkább
az ismeretkritikailag nyitottabb regény felé indultak el (utalhatunk itt Dugonics
András Etelkájára - még akkor is, ha a regény akkoriban éppenséggel kisebb tekin-
téllyel s hitelesítő erővel rendelkezett.
A 19. század első harmadára több olyan körülmény változását érzékelhetjük,
melyek alapvet ően befolyásolták egy majdani honfoglalási eposz megszületését.
Egyfelől a nemzetfogalom átalakulására utalhatunk, melya történelemhez való vi-
szonyt is alapvet őerr befolyásolta, másfelől a képzelőerő felértékelődésével együtt
a töredékesen megismerhető hagyomány nem képezhette akadályát sem a törté-
neti rekonstrukciónak, sem az ősmagyar mitológia újjáalkotásának, s végül - az
előbbivel szoros összefüggésben - olyan poétikai lehetőségekelőtt nyílt út , melyek
e rekonstrukciót lehetőv é tették. Mindemellett a m űfaji rendszerek zártsága is fel-
bomlani látszik e korban - bár hozzátesszük, hogy a korabeli műfaji gondolkodás
továbbra is őrzi a klasszikus műfajok emlékezetét és a klasszikus darabok kánon-
formáló erejébe vetett hitet.

503
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZM ÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZM ÉN Y EKIG •• .

6.3.1.1. Vörösmarty Mihály és a magyar mitológia újraalkotása

A magyar verses epika történetének mindenképpen kiemelkedő eseménye lett

Vörösmarty Mihály Za/án' futása című eposz ának' ?' 1825-ös megjelenése. A mű
19. századi megítélése meglehetősen vegyes, hiszen volt, aki az eposz magyaror-
szági történetének betetőzését látta benne (Toldy Ferenc) , s volt, aki szerint e mú
inkább tekinthető nagyszabású múvészeti kudarcnak (Erdélyi János) . AZa/án'fu-
tásának j elentősége - álljon az a magyar nemzeti hagyományok visszanyerhetet-
lenségének keserú tapasztalatában vagy az elfeledett nemzeti mitológia rekonst-
ruálásának heurisztikus örömében - mégis vitathatatlan. (A mú elemzéséhez lásd
MARTINKÓ András 1977; SzöRÉNYI László 1989a.)
Az eposz történetmondásának jelenideje és az elbeszélt múlt ideje között már
az elhíresült, régi d icsőséget visszai déző bevezető sorok éles határt vonnak:

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?

Századok ültenek el, 's te alattok mélyen enyésző
Fénynyeljársz egyedúl. Rajtad sürü fellegek, és a'
Bús feledékenység' koszorútlan alakja lebegnek.
(1,1--4.)

Afeledésbe süllyedt hazát a bárd "szava veri fel", ő az, aki közvetíti a múlt dicső
tetteit, s egyúttal irányt is mutat a jövendő számára. A múlt eseményei így nem
pusztán dicső tettek példái, hanem egy sajátos történelemszemlélet részét képe-
zik. Különböző időképzetek futnak párhuzamosan, s az eposzban egymást köve-
tő események eme idófelfogások feszültségében jelennek meg. A történelemben
egyfelől nemzetek váltják egymást, másfelől a nemzeteken belül nemzedékek so-
rakoznak , harmadszor megjelen ik a természet, az isteni szféra örökidejúsége, s
végül a természet körforgásának önmagába folyton visszaforduló ciklikussága.
A történet egyik legfontosabb cselekvénye a honfoglalás maga: Árpád elfoglal-
ja az alpári birodalmat, s letaszítja trónjáról Zalánt. A két fejedelem státuszát, de
nem erényét tekintve egyenlő, s e tény fontosságát az Árpád-eposz címe azáltal
nyomatékos ítja, hogy Zalánt helyezi a középpontba. Zalánnak és birodalmának
elsüllyedésében nem annyira Árpád és a honfoglaló magyarok ismerhetnek ma-
gukra, hanem az elbeszélés implikált (19. századi) olvasói. Hiszen a visszaemlé-
kező történetmondás hangsúl yosan ajelen elkorcsosodásának tapasztalatából néz
vissza a múltra:

201 Kritikai kiadá sa : Vörösmarty Mihály: Nagyobb epikai múv ek l. S. a. rend. Horváth Károly - Mar-

tinkó Andr ás. Bp., Akadé mia i Kiad ó, 1963 (Vörösmart y Mihály Összes M űvei, 4) .
504
 6.3. A VERSES EPIKA

N tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb

Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
(1,11-12.)

A puhaságra ítélt jelen az elpuhult múlt felől értékelhető, s ez emeli Zalán fi-
gurájának fontosságát a m űben, s ennek köszönhető, hogy nyilvánvaló értékbeli
különbségük dacára mégis Árpád párhuzamosan megjelenített párja lehessen.
E herderi logika szerint a nemzetek történelme az emberi élet mintájára zajlik le:
van gyermek-, majd ifjúkor, s ezután a nemzet erős férfikorba lép, hogy aztán meg-
öregedjék, s eltűnjön a föld színéről. Árpád országa éppen felemelkedőbenvan , s
éppen kiszorít egy másik népet, melynek dicső múltjáról, Reánnak, Zalán nagy-
apjának dicső tetteiről szintén értesülünk. A magyar és alpári nép között voltakép-
pen nem a magától értetődő különbség dönt, hanem az, hogy utóbbi a történelmi
életének már egy másik fázisába jutván, sorsa beteljesedéséhez közeledik. A hon -
foglalás tehát egy másik fél honvesztését jelenti, s Vörösmarty azáltal teszi eme
időperspektívát aktuálissá, hogy a történeteibeszélés idejét az utóbbi állapotra he-
lyezi. 5 hogy a hajdankor dicsősége után v égzetszerűerr következik be a romlás, s
az nem csupán az alpáriak hibája, érzékelteti a segítségül hívott görög hadak sorsa
is. A görögöket ugyanis a "hosszú nyugalom' henyesége" rontotta le, s párhuzam-
ként mutatkoznak meg a jelenkor magyarjai számára, melyre a görögöket meg-
szólító egyes szám második szem élyű betét éppúgy utal, mint az előhang szavait
szinte szó szerint idéző sorok:

Régi dicsőségtek' szikrája aluddogal, és vész.

Óh mert a' hosszú nyugalom' henyesége lerontja
A' nagy nemzeteket, 's a' sas' fia gyáva galamb lesz;
Megfordúl a' hajdan erős természet egészen,
'5 melly nép villongó vasakat csördíte örömmel,
Éjjeli mécseknél zabolátlan vétkeit űzi,
'5 éltének gyilkos kézzel szaggatja virágát,
Mig végtére kidől 's maga lesz temetője nevének!
(II, 121-128.)

Ugyanakkor egy nemzet lezüllésének több módja lehetséges (ami leginkább az

egymást ellent érez ő seregszemlék során bomlik ki) . A segítségül hívott idegen ha-
dak közül a bolgárok az elfajzottság legalsó fokán állnak (a vé rfertőzéstől kezdve
a saját fegyvertárs orvul való legyilkolásáig számos elemét látjuk ennek) , míg a gö-
rögök a dekadencia változatos formáit jelenítik meg , melyból külön kitűnik Sche-
dios, aki egyedül képes a maga tisztaságában megőrizni a tudományok és vitézség
együttes erényét. Ám a hírmondónak maradt virtus mit sem ér: Schedios végül
505
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •••

nem lovagi párviadalban hal meg, hanem áruló fegyvernöke nyilazza le orvul.
A bolgárokon és görögökön kívül természetesen jelen vannak az alpáriak is, akik-
nek legfőbb bűnük az , hogy saját maguk nem mertek kiállni az ellenfél ellenében,
hanem másokat hívtak segítségül, azaz a saját virtusuk helyébe az idegen virtust
kívánták állítani. Hogy a jelenkor fel-feltünedezőperspektíváját konkrétan melyik
veszély fenyegeti, nem lehet pontosan tudni. Zalán és Árpád párhuzama az utóbbit
sejteti, de utal a görögök puhaságára is a jelennel kapcsolatban, maga Árpád pedig
Kárel éneke után inkább a bolgárok elfajzását vizionálja népe jövőjéül:

Csak rokon a' rokonok' keblébe ne mártana gyilkot,

Haj! csak véréhez soha senki ne lenne kegyetlen.
Nemzetem! és késő unokák, a' mit mi szereztünk,
'S szerzendünk ezután, nem dönti-e porba, homályba,
Egymás ellen ütött villongó kardotok' éle?
(VI,195-199.)

A visszavonás e vizióját ugyan ellenpontozza, hogy ezt követően, a "kürtös Le-

hel" éneke után Árpád már teljes magabiztossággal vállalja az áldozatot a hazáért,
s bizonyos benne, hogy fenn fog maradni hírneve, mégis úgy tűnik, Árpád nemcsak
küldetése jelentésével van tisztában, de annak történelmi helyével is. S mindehhez
hozzátehetjük azt is, hogy ennek kimondása Árpád öntudatra ébredését is jelenti,
hiszen korábban még kétely nélkül látta maga előtt a jövendő nagyságát:

Lelke magas k épzelmekkel forog a' nagy időben,

Annak előbbi, 's jövő tüneményit látja lebegni,
'S titkos imádságot mond hála-buzogva Hadúrnak.
CN, 484-486.)

A bárdok által fenntartott hírnév és a sorsba való sztoikus belenyugvás mögött egy
mitológiai-kozmogóniai háttér sejlik fel. A "párthus", azaz végső soron perzsa mí-
tológiából Cornides Dániel és Horvát István révén kölcsönzött Hadúr és az ellen-
tétes oldalra állított Ármány alkotják a földi világ kozmikus tükörképét. (Persze
miként Árpád és Zalán küzdelme sem feltétlenül írható le a jó és rossz harcaként,
akként Hadúr sem feltétlenül jó morális értelemben. Lásd pl. a nyolcadik ének vé-
gét, ahol egész egyszerűen otthagyja a csatát s az egymást öldöklő embereket.)
Az isteni csatározás közvetlenül belefolyik az emberek életébe, Ármány és Hadúr
végül egymással is megmérkőznek, s természetesen az utóbbi győzedelmeskedik.
E mitologikus hátteret egészíti ki a négy őselernnek - Szörényi László által meg-
figyelt - újplatonikus szintez őd ése, A tűz (és hozzákapcsolódóan a fény) képzetei
Hadúrhoz kötődnek, a levegő (szél, vihar) a magyarokrajellemző princípium lesz,
506
 6.3. A VERSES EPIKA

a víz (a k ül önb öz ő folyamok) a meghódítandó ország, a föld pedig a halálé és az

Ármány által küldött pórnépé (SzöRÉNYI László 1989a: 50). Ez az organikus meta-
forákból kiépülő metaforarendszer lesz a mú egységének egyik legfontosabb zálo-
ga, s mindemellett, amikor e természeti képek nagy epikus hasonlatokként bom-
lanak ki, a világ rendje is a maga természetességében túnik fel előttünk, mint pl. a
második ének az idő múlását érzékeltető szép Duna-metaforájában:

Harsog az országos Duna, tétova fölszedi őket

'S a' folyamok' vizeit , 's iszonyúra nevelkedik árja.
Száz ragyogó szemmel belenéz a' mennyei térség.
Nem szünik ő, lemegy a' tengerhez veszni, veszendő
Habjaivallemegy a' nagy idő, hogy vissza ne térjen.
(II, 17-21.)

A természet örök törvénye ez: az idó lefolyik, s nem térhet vissza, minden el-
enyészik. Ehhez képest lehet érdekes, hogy Vörösmarty e mitikus idóképzetet is
tovább bontja. Felsejlik ugyanis - nyilván a görög mítoszok mintájára - a világnak
egy korábbi állapota, ahol nincs még történelem, ahol még csak születés és pusz-
tulás, épülés és bomlás van . Ete és Csorna temetői csatáját e sorokkal zárja a költő:

N csend, mellyet az éj' viadalma szegett meg, ezentúl

Még iszonyúbb, mélyebb lön, mint mikor a' nagy idó még
El nem kezdódött, 's a' fó hatalomnak ölében
Életerő nélkúl nyugodott a' néma teremtés.
('./,466-469.)

A "néma teremtés" állapota azonban nemcsak a kozmoszra igaz , hanem a nem-

zet története is mintegy belép az idóbe a honfoglalással. A különbözó helyeken,
különbözó lantosok által elóadott történetek már Árpádhoz képest is mitikus tá-
volba tolják a pusztulás és születés történeteit. A hatodik énekben a Kárel által
elóadott történet Habilánról (melynek vissza-visszatéró sora jelzi modalitását:
"Gyászos vagy, 's szomorú, emléke az ósi idónek! ") és Lehel elbeszélése az apák
harcáról dicsóség és nemtelen bukás oppozíciójában írják le a múlt elbesz élhet ős é ­
gét. Mindez egy sajátos törésvonalat tesz még élesebbé, ami azt jelzi, hogy az örök
létideje is képes temporalizálódni (idóbelivé alakulni) . Hiszen amiként Árpád be-
lép népével Alpár földjére , e gesztussal mintegy megnyitja annak is a lehetóségét,
hogy népe történelmivé váljon, míg ennek ellenpontján Zalán egész egyszerúen
kimenekül a történelemből, s ráadásul úgy szúnik meg országa, hogy nem hősi
módon bukik el, hanem eltúnik abból. Eváltás másikjelzése, hogy az Árpádnál egy
generációval idősebb Huba számára egész egyszerúen elképzelhetetlen a nemzet
507
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •• •

időbeliségének perspektívája. Miként Árpád a hatodik énekben, az első énekben

ő is kommentál egy elhangzó lantos éneket; csakhogy míg Árpád számára az el-
hangzottak nyomán a nemzet jövőjébe vetett bizalom rendült meg, s nyert utóbb
vigaszt abban a gondolatban, hogy az egyéni áldozat feloldozhatja a jövő terhei
alól hazáját, Huba számára az ad erőt, hogy a nemzet örökké létezni fog, s csak az
egyén múlik el (akinek persze örök hírnevét fenntartja az ének).
E bonyolult időbeli viszonyok persze azt is jelentik, hogy az egyes szereplők
perspektívája nem feltétlenül egyezik meg a történelemben elfoglalt helyükkel.
Szinte intő például szolgálhat a jelenkor olvasói számára Zalán elbizakodottsága,
aki nem veszi észre Árpád történelemformáló nagyságát, még a hun rokonságot
is elvitatja tőle, s a magyarokat latroknak nevezi (I, 72-75.), holott majd az őt tá-
mogató Ármány fogja az ellenségre zúdítani a lázadó "pórnépet". Az ilyen típusú
perspektivikus eltérésekre számos példa akad az eposzban. Pl. az éji harc nagy-
szabású jelenetében éppen a természet örök rendjét képviselő epikus hasonlatok
bomlanak szét perspektivikusan. A tetszhalottságból felkelő Etét ugyanis így jel-
lemzi az elbeszélő:

Ekkor kél a' hős, valamint Bakony erdeje' halmán

N sudaras nagy tölgy, melly zölden messze kinyujtja
Ágait, és magasan jár büszke fejével az égben.
Ott szép fürteivellágy szellők j átszanak, és a'
Tiszta verőfénynél feketés nagy sasfiak ülnek:
Igy kél hős Ete, és lobog ékes tolla sisakján .
01,236-241.)

Csorna szemszögéből persze másként áll a dolog:

Most engem büszkén éhes férgeknek ajánlasz.

Várj csak, azok téged sem fognak messze kerülni,
N ki reánk lappangva csapál, mint éjjeli farkas.
01,381-383.)

Ám hogy nemcsak az ellenség perspektívája fordítja a pusztítás brutalitásába a

hősiesség nagyszabású képét, mutatja az elbeszélő következő , immár Csorna holt-
testét meggyalázó Etét bemutató hasonlata:

Mint őz borjat evő tigris, vagy bojtos oroszlán,

Mellyre hiéna rohan, 's konczát vonszolni merészli ,
Rá viszi rettenetes körmét ordítva, dühödve:
Úgy mene hős Ete most hosszú dárdája' vasával,
508
 6 .3. A VERSES EPIKA

És letöré derekát a' hű bolgárnak [ti. Szemiringának] : az ottan

Össze rogyott ura' testével, 's nyöszörögve reá halt.
(V, 437-442.)

A sudaras tölgy, a lappangva lecsapó farkas, illetve az ő zborj at evő tigris

mind-mind ugyannak a jelenségnek a kül önb öz ő meghatározási kísérletei. A ter-
mészetbe való naiv belefeledkezés látszata mögött olyan feszültségek rejlenek,
melyek nem feltétlenül abból erednek, hogy az ember szembe akarna szegüIni egy
organikus idealitással, hanem a természet maga tartalmazza e töréspontokat, ma-
gában hordozza a nagyszabású győzelem és lealjasító bukás képe it egyaránt.
A történetelbeszélést nemcsak az ehhez hasonló nagyívű hasonlatok tagolják,
de az elbeszélés oly sok kitérőt tartalmaz, hogy azt többen egyenesen poétikai hi-
bának vélték. Az akár még csata közben is el-elkalandozó aforisztikus történet-
vezetés azonban poétikailag éppenséggelleképezi a rn űben feszülő id őap óri ákat.
Talán már az eddig elmondottakból is világosan látszik, hogy a történetet párhu-
zamos események és történetdarabok sora teszi egésszé, így a történetelemek so-
kaságának belső összefüggésrendszeréból alkotva nagyívű epikus kompozíciót.
Talán a legnagyobb szabású párhuzamos történet Ete és Hajna alakja körül bon-
takozik ki, mely akkora súlyt kap az eposzban, hogy Ete nem egyszerűen Árpád
párhuzamos figurája lesz, de egyenrangúnak is tűnik vele .
Ete szerepeltetése arra ad alkalmat Vörösmartynak, hogy körvonalazza azt az
értékrendet, mellyel Árpád magyaIjai rendelkeztek, s melyek lehet övé tették ezen
értékek továbbörökítését. Az eposz végén - Árpádnak a menek ü l ő Zalán után kiál-
tott szavaival- ugyanis a honfoglalás a továbbörökítésben nyeri el értelmét:

Bajnokaim, 's az erős fiak' anyjai , díszleni termett

Hajnal ö l ű hölgyek fognak telepedni mez őd ön :
Rajta tenyészend e' nemzet, 's országokat állít.
ex, 655-657.)

Ete és Hajna szerelme az új országában lételepedő nép szaporulatának garanci-

ája (vö. I, 382-389.) . A kivívott szerelem végső ütközete - amikor is Ete megvív az
Ármánytól küldött pór hadakkal - éppen egy időben zajlik Árpád és Zalán végső
viadalával, s így kerül párhuzamba egymással e két történet; Ete szerelmének és
Árpád csatáinak így egyazon a célja. Ete szerelmével szemben mutatkozik meg a
Délszaki Tündér öncélú, boldogságalapú szerelme (melynek természetesen több
más párhuzama is mutatkozik a m űben Zalán szerelmi dilemmájától kezdve
Antipater és feleségének történetéig) . A fürdőzés közben meglepett Hajna szándé-
kában ugyan ellenáll a Délszaki Tündér csábításának, de ott csak a véletlen menti
meg a tündéri síp ereit betöltő hangjának csábításától. Mindenesetre az öntudatos
509
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

Hajna már itt bevallja a Tündérnek Ete iránti szerelmét, s mindezt felserdülésével
hozza kapcsolatba. Hajna tehát az eposz kezdetén készen áll, Etének azonban még
bizonyítania kell férfias virtusát. Hiszen - mint az elbeszélő már e történetszál fel-
vezetésében közli is - az asszony feladata a gyermekszülés, a férfié viszont az epi -
kus hírnév megszerzése a dicső halál vállalása által:

Illy anya, áldott hölgy, méltó a' sorba kerúlni,

Hol nagy hősöknek diadalma 's halála dics ő űl .
(1,388--389.)

Ete felveszi az áldozatot: önként vállalkozik arra, hogy Ármánynak áldozza éle -
tét, s ezáltal messianisztikus módon váltja meg nemzetét. Hadúr azonban meg-
menti őt, s helyette az áldozatot Laborczán vállalja át. A Délszaki Tündér bukása
abban hasonlít Ete megmeneküléséhez, hogy itt is Hadúr lép közbe (elpusztítja a
Tündért, mert az meghosszabbította az éjszakát, s ezzel késleltette a csata kezde-
tét) , ugyanakkor éppen ellentéte is lesz, amennyiben ő valóban végrehajtja a maga
áldozatát, s ezzel megmenti Hajnát. Ete csak ezek után érkezik, hogy immár ő vé-
delmezze és mentse meg kedvesét. Mindenesetre a Délszaki Tündér és Ete céljai
ellentétes irányba mutatnak - ismét az idő tapasztalatának szorongató dilemmá-
jába futván - : Ete az örök hírnévre vágyik, míg a Délszaki Tündér azon kesereg,
hogy "miért lett örök élete".
A Zalán' futása gyakran visszatérő cselekvényeleme és motívuma az álom. Az
eposz bevezető soraiban a történeteibeszélés jelenkorának közönségét is az álom
kép ével írja le:

Ah ezeren némán fordulnak el: álom

Öldösi szíveiket, 's velök alszik az ősi dicsőség.
/( tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
(1,9-12.)

Az eposz célja bevallottan ezen öldöső álomból való ébresztés. Ahogy ugyanis
egy tündér mégiscsak halandóvá válhatik, s az ember hírnévre s ezáltal halhatat-
lanságra tehet szert, úgy a történelem rnenete is újragondolható, s az ősi dicsőség
után következő tehetetlen kor is megújítható. Ehhez azonban olyan áldozat szük-
ségeltetik, melyre Árpád és Ete vállalkozott:

Ollyanokat még is szült századom, a' kik örömmel

Vissza tekintenek a' lehunyó fény' régi nyomára,
'S hátra maradt sugarát fölfogják tiszta kebellel,
510
 6.3. A VERSES EPIKA

Hogy vele áldozatot lobbantsanak a' haza' színén.

Oh ha ezek' számát érhetn ém gyenge dalommal,
Föld! gyönyörúséget nem kérnék tőled azontúl.
Szívem' örökségét itt hagynám húbb fiaidnak,
És komolyabb örömem nagy egekkellenne határos.
(III, 3 34--3 41.)

A Zalán 'futása tehát egy olyan bonyolult időszerkezetet hozott létre, mely egy-
szerre ígérte a mú olvasóinak a nemzet felemelkedését a példa követhetősége,
ismételhetős ége révén , s egyúttal utalt a természet rendjének organikus, cél felé
tartó - a nemzet perspektívájából - végzetes mulandóságára. Ez az összetettség
az, ami Vörösmarty eposzát kortársainak hasonló kísérletei fölé emeli. Pálóczi
Horváth Ádám valamivel korábbi Rudolphiasában (1817) Rudolf császár keresztes
hadjárata során egy ő s-s zkíta pappal találkozván értesül az őshazát el nem hagyó
magyarok ősi bölcsességéről, az ősmagyar titkos tudást a szabadk őm űves beavatás
mintájára alkotja meg, s így a tudás és nem-tudás közti különbség jobban érdekli,
mint a temporalitás dilemmái. Pázmándi Horvát Endre valamivel később írott Ár-
pádja (1831) a példaadás gesztusát egyértelmúen a bárdköltészet nemesi-patrióta
hagyományában helyezi el, s eposzának időperspektívájacsak annyiban érintkezik
a maga korának idejével, amennyiben az időben változatlan virtus hírének vissza-
idézése erősítheti a későbbi korok virtusának erejét.
Vörösmarty a Zalán ' futása után egy újabb magyar eposz megírásán gondol-
kodott, ám azzal sohasem készült el. Ún. kiseposzaibarr'" azonban számos utalás
található az ősmagyar mitológiára, s így feltételezhető, hogy a húszas évek máso-
dik felében írott epikus múvei (A' Délsziget; Magyarvár; A' Rom) e tervezett eposz
részeiként születhettek meg (erről lásd GERE Zsolt 2000) . Mindenesetre annyi bi-
zonyosnak látszik, hogy Vörösmarty e kisepikai múveiben tudatosan kísérletezett
az ősmagyar mitológia részletesebb újraalkotásával, valamint ezen kiseposzokban
továbbra is előtérben maradnak az időtapasztalat kül önböz ő struktúráinak fe-
szültségei és váltásai. Előbbi tekintetében Horvát Istvánnak a nyelvi etimológiákra
építő történeti rekonstrukciói voltak a költő segítségére, s a dualista-mitikus , az
orientalizmusból sokat átvevő világképet a történelem előtti korok felé irányulva
egyetemes kozmológiai keretté változtatja. (Hasonló törekvést figyelhetünk meg
Vajda Péternek a harmincas-negyvenes évek fordulóján írott vegyes múfajú
Dalhonjában. Ennek értelmében a világ a keletkezés és a pusztulás folytonos har-
cában jelenik meg, ahol ciklikusan váltják egymást a létezés teremtés utáni mérhe-
tő idő is é ge, valamint a világ dualista rendjének örök szabályai szerinti időtlenség

202 Kritikai kiadásuk: Vörösmarty Mihály : Nagyobb epikai múvek II. S. a. rend . Horváth Károly - Mar-

tinkó Andr ás. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967 (Vörösmarty Mihály Összes Múvei, 5) .
511
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG ...

(a létesülés előtti és az eltűnés utáni) formái. Ezen időapória lehetőséget nyújtott a

töredékesség poétikai lehetőségeinek kiaknázására is: a folytonosságban hirtelen,
váratlanul bekövetkező hiány azáltal kerül kapcsolatba a fenséges és magasztos
esztétikai kategóriáival, hogy egy olyan egész elvesztését koncipiálja, melynek el-
vesztése az előrehaladás mibenlétét is kérdésessé teszi (lásd SZEGEDy-MAszÁK
Mihály 2001).
A' Rom című kiseposz a voltaképpeni fő cselekvény előtörténetével indul: Rom
és Véd istenek harcából az előbbi kerül ki győztesen, az "Országok háza" leomlik,
s a földön csak Romisten marad (elemzéséhez lásd ZENTAI Mária 1981; FÜZI Izabel-
la-ODoRJcS Ferenc 2003). A dualista világkép megbomlása szükségszerűen vezet
el annak az egyensúlynak a felszámolásához, amelyet pedig éppen a két egymást
kiegyenlítő erő folytonos harca garantált. Nem csoda hát, ha Romisten Véd nélkül
százados magányba süllyed, melyben csak akkor történik változás, amikor meg-
jelenik egy "ifjú kalandor", akinek kívánságait teljesítheti. A három kívánság tel-
jesítése, voltaképpen három álom után azonban a történet ugyanoda tér vissza,
ahonnan kiindult - az ifjú számára a vesztes csata után, a Rom számára a szemlé -
lődő magány képével:

Így kele fel [ti. az ifjú], 's mint jött, tova ment a' messze világba,
N hírben ragyogott fejedelmek' végivadéka,
Nőtlen, hontalanúl, fényes birodalma elesve,
'S a' rideg országnak szomorún elhagyta homokját.
Rom pedig ült egye dűl és a' sivatagba kinézett.
(349-354.)

Ez az önmagába visszatérő történetlogika több szinten is megismétlődik a szö-

vegben, hiszen a vándornak a palota romjaihoz, így Romistenhez való megérkezé-
se és a ráadásként kapott negyedik álomból való felébredése ugyanazon a napon
történik, így a száz évekig várakozó Romisten és az ifjú egynapos álma ellentétezi
egymást. Ráadásul az ifjút álmai rendre a Romisten létállapotába juttatják (első
álmában a természetet szemlélő pásztorra rátörő unalommal, a második álomban
a beteljesületlen szerelem okozta csüggedéssel, harmadik álmában igazságérzeté-
ből fakadó búskomorságával), s így voltaképpen azonosul a vágyait teljesítő isten-
nel- épp az ő magányát kell újra és újra, más és más körülmények között átélnie.
Az idő objektív mérhetőségének feltételei ily módon számoltatnak fel: egyaránt
lehetséges az örök időnek egy rövid álomba sűrítése, s a múlékony, álomnyi időnek
a végtelen felé tágítása.
A Romisten és az ifjú közötti kapcsolat az említett párhuzamokon kívül bizonyos
töréseket is rejt magában. A Rom - az ismert népmesei elemet felidézve - azt ígéri,
hogy aki "legelőbb düledékeit leborulva köszönti", annak három kívánságát, álmát
512
 6 .3. A VERSES EPIKA

teljesíti. Az ifjú harcból érkezett, voltaképpen haldoklik, amikor "lerogyott a barna

köveknél". Az ekkor kezdődő álom tehát nem a Romisten tiszteletéből fakadó ké-
rés, hanem egy véletlen csupán. Az ekkor induló álmok, melyekjól ismert irodalmi
tradíciókra, toposzokrajátszanak rá , felmutatják az emberi kiteljesedés kül önb ö z ő
útjait: az elsőben a bukolikus pásztori világra játszik rá, a második álom várkasté-
lya, a titokzatos leányra rálel ő idill beépítésével a korabeli gótikus regényekre utal,
míg a harmadik álomban létrejövő ideális élet a 18. századi regényekben oly nép -
szerű Eldorádó-toposzra utal. Az ember kiteljesedésének e lehetősége i azonban
nem az ifjú tudatos döntéseiként jönnek létre: első ízben csak lerogyott a palota
romjain, a második esetben egyszerűen csak elaludt, a harmadszor pedig "fárad-
tan leborúlt kövein". Az ifjú ajelek szerint nem tud a Romisten ígéretéről (melyet
az magányában, hallgatóság nélkül mondott ki), s ezért nem tudhatja, hogy ami-
kor végül negyedszer elé járul, s első ízben "kérni" merészel, magára vonja annak
haragját. A negyedik álom apokaliptikus víziója azért is érdemel külön figyelmet ,
mivel a nagyszabású csatajelenet nem látványkéntjelenik meg, hanem annak csu-
pán hangja hallható:

Álma kietlen volt, szomorú és puszta sötétség.

És nem láta, de borzasztó bús hangokat érte.
(337-338.)

E negyedik álomban - említettük - éppen úgy ébred, mint ahogy az első álom
előtt érkezett. Ezért logikusnak tűnik, hogy az egymástól elválasztott álmok tör-
ténetét egyazon élettörténetként is olvashatjuk, azaz olyanként, melyben az ifjú
voltaképpen újraálmodta, megismételte saját életét és bukását. Ráadásul ezen
álombeli történetek sorozatából, ha komolyan vesszük a herderi nemzetfogalmat
s a szöveg mitikus párhuzamait, egy nemzet, vagy még tágabban az emberiség tör-
ténetének példázata is kirajzolódik a természeti embertől kezdve a természet ura-
lásán és a boldog szerelemben fogant utódnemzés fénykorán át egészen a szükség-
szer ű bukásig. Erre az általánosításra az is alkalmat ad , hogy a vitéz a harmadik
álomban a "lelke törött" pártus nép sorsán elkeseredve szánja el magát a végzetes-
nek bizonyuló háborúra.
Vörösmarty kiseposzai nem társtalan alkotások a húszas éveknek és a harmin-
cas évek elejének magyar irodalmában. Elsősorban a Kisfaludy Károlytól alapított,
majd az ő korai halála után Bajza Józseftől folytatott Aurora c ím ű időszaki kiad-
vány jelentetett meg eposzias j elle gű h őskölteményeket. Vörösmarty ilyen mun-
káinak jelentős része jelent meg itt (Cserhalom; Tündérvölgy; A' Délsziget; Eger;
A' Rom; A' két szomszédvár), s mindössze két hasonló munkáját (a Magyarvárt és
a Széplakot) publikálta másutt, s mellette említést érdemelnek Czuczor Gergely

513
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . ..

itt közzétett műveP03 is (Az augsburgi ütközet; Aradi Gyűlés; Botond), melyek ha
nem is mutatnak fel olyan kompozíciós bravúrokat, mint Vörösmarty művei, nyel-
vi megformáltságukat tekintve mégis közvetlen rokonainak tekinthetők. Czuczor
művei azonban mást is jeleznek: az eposzi történetvezetést ugyanis a regényszerű
cselekvénybonyolítás irányába mozdítja el, s így említett művei a hamarosan meg-
születő történelmi regény közvetlen előzményeként is értelmezhetőek.

6 .3.1.2. Arany János és az eposzi hitel

Az ősmagyar epika megalkotásának igénye nem tűnt el az 1830-as évtizeddel, ha-

nem - immár kételyekkel teli - pátosza a 19. században, sőt a 20. századi iroda -
lomban is tovább élt Debreczeni Márton 1826-ban írott, ám gróf Mikó Imrétől csak
1854-ben kiadott Akiovi csatájától kezdve Arany János epikus művein és Jókai
Mór Ajövó század regénye című történelmi utópiáján át egészen Krúdy Gyula per-
sziflázsáig (Etei király kincse, 1931 - az őstörténeti epikáróllásd SzöRÉNYI László
1989c). Az ősmagyar epika kérdésének ilyen tartós jelenléte arra vezethető vissza,
hogy egyfelől a történetírásból (Anonymustól és Kézaitól) ránk hagyományozott
nyomok mögül feltűnni látszott egy hun-magyar mitológia lehetősége, másrészt
Priszkosz rétor és Galeotto Marzio nyomán felsejlettek az Attila és Mátyás udvará-
ban is működő énekmondók, akik a hősök dicső tetteit zengték a fejedelmi-királyi
udvarokban, s végül a 19. század folyamán e téma aktualitását életben tartották
az egyre-másra előtűnő nagy epikus művek Firdauszí 10. századbeli Sáhnáméjától
kezdve az Elias Lönnrot által 1835-ben összeállított Kalevaláig.
Arany János, aki egy nagy hun-magyar eposz megírását tűzte maga elé célul,
Naiveposzunk című tanulmányában (1860) nézett szembe az elveszett magyar
eposz rekonstrukciójának lehetőségeivel. Némi mélabúval említi azt, hogy a
gyermekségéből kinövő nép éppen gyermeki múltját tagadja, így az írott kul-
túra szinte semmit sem őrzött meg az eposzi kincsből, s azt az alapot veszítet-
te el, "melyen a nemzeti költészet csarnoka emelkedhetik" (ARANY János 1962:
273-274) . Ennek az alapnak az újraépítése azonban nem lehet a költői fantá-
zia önkényének eredménye, hanem szervesen rá kell épülnie arra a néhány tör-
téneti forrásra, mely a rendelkezésünkre áll (Aranya magyar forrásokon kívül
Amédée Thierry hun történelemmel foglalkozó könyveire támaszkodott) , más-
felől pedig a szerző óva int a sajátosan magyar "szellem" elvétésétől, s az idegen
minták puszta utánzásától is: "azon idegen népi-beszélyek követésében annál
nagyobb óvatosságot ajánlok, mivel félő, hogy azokkal idegen szellem lopódzik

203 Összes műveinek kiadása: Czuczor Gergely összesköltói múvei, I-III. kötet. S. a. rend. Zoltvány Irén .

Bp., Franklin-Társulat, 1899 .

514
 6.3. A VERSES EPIKA

költészetünkbe; ami aztán semmivel sem jobb, mint akár az ó-klasszika í, akár
más valamely poézis utánzásába rekedni" (ARANY János 1962 : 274) . Hogy vajon
Arany mit is értett a saját és idegen ilyetén megkülönböztetésén, e tanulmány-
ban meglehetős homályban marad, ugyanakkor tervezett eposztrilógiájának el-
készült részeiből mégis némi képet kaphatunk arról, hogy miként is képzeli a
költő az énekmondás szituációjának megváltozása után felidézni az " ő s ök csa-
tás emlékét". A nagy eposznak-?' több térvezete is készült, 1853-ban megjelent
a mindössze 38 szakaszból álló Keveháza, melya hunok pannóniai csatáiról szól ,
utóbb elkészült a Csaba királyfi két énekb ől álló töredéke, melybe a Keveházát is
bedolgozta, s végül 1863-ban megjelent az első rész , a Buda halála. A nagy m ű
itt félbemaradt, s ily módon csak sejtéseink lehetnek arról, hogy miképpen is
torkollott volna Etele (Attila) bűne egész népének pusztulásába, miképpen telje-
sülhetett volna ki ez a nagyszabású eposzi konstrukció. (Arany az egyes részeket
k ülön-külön nem is tartotta eposznak.)
A Buda halála azonban nemcsak a testvérgyilkosság búnét teszi tárgyául, ha-
nem az egész epikus mú búnök sorozataként is felfogható (elemzéséhez lásd NÉ-
METH G. Béla 1985) . Az első énekben Buda, a hunok fejedelme megosztja hatalmát
testvéröccsével, Etelével, s e tette egy olyan eseménysorozatot indít el, mely vég-
zetszerúen tart halála felé. Nem csupán a két testvér kizáró ellentéte vezet ebbe az
irányba (Buda öreg és gyenge, Etele fiatal és erős) , hanem az is, hogy a mú köz-
pontinak tételezett értéke, a mérték tekintetében Buda maga is vétkezik. E mérték
lényege ugyanis abban áll, hogy mindenkinek a természet rendje szerint neki ren -
delt szerepet kell betöltenie a világban, s ezen adott rendnek a megbontása szerep-
tévesztésekhez, valamint a dolgok önazonosságának felszámo lásához vezethet el.
Buda egy oszthatatlan egységet (ti. a hatalmat) bont ketté, s ezzel voltaképpen a
saját helyét számolja fel a világban. A felező tizenkettesekben írott, metaforákban
bővelkedő szöveg nem véletlenül használja a Budára oly gyakran az árnyék, a báb ,
s ennek szinonim képeit (az elszáradó fú, ág, fa mellett az élőhalottság és az aka-
rat nélküli álom metaforáit). E metaforikus szerkezet a cselekvénybe is beíródik,
amikor Buda előző hibájánál nagyobbat követ el, ellop atja az istenek által Etelé-
nek küldött kardot. Ugyanis Buda élőhalottságából oly módon kíván kítörni, hogy
újfent megszegi a természet rendjét, s ezúttal az idő haladását akarja visszafordí-
tani. Feleségével, Gyöngyvérrel veszekedvén férfiasságát fitogtatja (X, 96. koráb-
ban megtudhattuk, hogy Buda meddősége miatt nincs gyermekük: IX,249-256.),
majd várost épít (mintegy új államközösséget szakít ki magának, s még történel-
mi perspektívában is meg akarja előzni az időt - vö. I, 13-16.), s mindemellett
megifjodik (XI, 324.). Az Etelével való végső párviadalában azonban kiderül, hogy

204 Az elkészült részek kritik ai kiadása: Arany János: Keveháza:Budahalála: A hun trilógia töredékei. S.
a. rend . Voinovich Géza. Bp., Akadémiai Kiad ó, 1953 (Arany Jáno s Összes M űvei, IV) .
515
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . •

mindez szemfényvesztés volt csupán, s Buda újabb tettei éppúgy a látszatlét és le-
épülés részei voltak, mint a korábbi énekekben olvasható passzivitás:

Ott nem az Istenkard által Buda vivik,

(Kezében acélja csak acél tudnillik;)
Emberül ő harcolt maga emberségén;
Bajnok vala ifjan, s bús élete végén .
(XII,281-284.)

E tragikus történetet Arany több szinten is bonyolítja. Az asszonyok konfliktusa

egyfelől párhuzamként kínálkozik Buda és Etele konfliktusához, másfelől hang-
súlyossá teszi a meddőség kérdését. A múben megfogalmazott természeti érték-
rend szerint ugyanis a legnagyobb bún a folytonosság megszakadása, másfelől e
folytonosság éppen a saját hagyomány terheit is az utódokra rója. Gyöngyvér Buda
halála után - utolsó szavaival- nem Etelét átkozza meg, hanem annak gyermekét,
s a feleszmélő Etele valószínúleg hiába állapítja meg, hogy ,,Ártatlan a gyermek az
apai tettben." (XII, 318.) S mindemellett Ildikó (Etele neje) abban a tekintetben
is külön figyelmet érdemel, hogy ő egy másik őstörténeti konstrukcióból idekerült
vendégszereplő. A saját és idegen ellentéte ugyanis nemcsak az álnok Detre intrikái
nyomán éleződik ki, hanem úgy is, hogy Ildikó voltaképpen nem lép át a hun-ma-
gyar történetbe, hanem "asszonyi szíve" "szerelme régi koporsója" (IX, 187-188.), s
Etelét is csak eszközül használja arra, hogy bosszút álljon a Niebelungokon.
A Buda halála egyik legfontosabb dilemmája az idegen és saját viszonya , a ket-
tő közötti kapcsolat lehet őségei, valamint a sajáton belüli megosztottság kérdése.
A "hun rege" világában e két dilemma egyenes utat mutat a kibontakozó tragédia
felé. Ennek ellenpontozására szolgál a hatodik ének betéte, az énekmondó kobzán
felzendülő Rege a csodaszarvasról. Hunor és Magor két olyan testvér, akik nemcsak
a szarvast úzik együtt (ellentétezvén a nyolcadik ének vadászjelenetét, ahol Etele
védi meg bátyját, s mindeközben felmerül benne a gondolat, hogy jobb volna őt
veszni hagyni - VIII, 191-192.), hanem képesek megosztozni Dúlleányain, s mind-
emellett feleségük idegenségét a termékenység által tudják sajáttá tenni. Felesége-
ik ugyanis "Haza többé nem készültek: / Engesztelni fiat szültek" (VI, 191-192.),
vagyis - akárcsak a Zalán'futásának zárlatában a "hajnal ölú hölgyek" termékeny-
sége - itt is a "szaporaság" lesz a nemzet jövőjének egyik legfontosabb garanciá-
ja. Itt azonban ez az engesztelő áldozat már magán az elbeszélt történeten kívül
jelenik meg, annak mitikus előzményeként, s ily módon éppen a Hunor és Magor
közti összhang és a Buda és Etele közti viszály eltérő volta válik hangsúlyossá. Lát-
tuk , hogy Vörösmarty honfoglalási eposzában Árpád éppen belépett a történelem
idődimenziójába, s feltárultak előtte azok a tragikus távlatok, melyek a természeti
népből civilizált országgá fejlődő nemzet előtt perspektivikusan állnak, de ő maga
516
 6.3. A VERSES EPIKA

megőrizte az epikus hős attribútumait. Arany verses elbeszélése ezt a töréspontot

jóval előbbre teszi, hiszen a történeten belüli kobzos énekmondás mitikus távlato-
kat nyerő hősi éthosza a m ű világában már éppen nincs jelen, s ily módon a hunok
már ekkor a visszavonás nemzeti bűnébe esnek.
Ezaz oka annak, hogy a természet titkait kifürkészni vágyó ember egész egysze-
rűen félreolvassa a természet által küldött jelzéseket. Nagyszabású példája ennek
az eseménysort indító jelenet, melyben Buda megosztja a hatalmát. Buda ugyanis
"Isten szavára" hivatkozik (1,73-74.), s mint a későbbiekben látjuk, tévesen.
A természet által küldött jeleket olvasó és értelmező táltosok sem tévedhetetlenek.
Bár az első énekben Torda megdöbben a felcsapó .v észharagos" lángok láttán
(1,145-149.), de értelmezni a látottakat nem tudja, s ne feledjük, hogy végső so-
ron az Istenkard világhódító erejének jóslata is csak időlegesen valósulhat meg,
amennyiben Etele bűne - már az eposz ezen részletén túl- majd még akkor nyeri
el büntetését, mielőtt az egész világot meghódította volna. Másutt az elbeszélő
figyelmeztet arra, hogy a természet és az istenek ugyan folyamatosan kommuni-
kálnak az emberrel, de a küldött jelek értelmezhetetlenek a hunok számára:

Sok csuda szörnyet szűl az asszony, az állat,

Forrás vize vértől iszony és útálat,
Kabala emlőjén vér szakad a téjjel,
Halványan a holtak kisértenek éjjel.

Mert Hadur-Isten balgatag embernek

Buda elvesztéről adta bizony-jelnek,
Hogy Etelét intse, a népet is ója:
De nem érti a föld gyenge halandója.
(XI, 289-296.)

A szöveget átszövő s űr ű metaforikus hálózat is ezt érzékelteti. E trópusok

ugyan olyan organikus képekre épülnek, melyek szorosan, mondhatni szervesen
kapcsolódnak a hunok természetközeli életéhez (fa, virág , ló, nyn, folyó stb.) ,
ám e metaforák az emberek számára már nem önmagukért véve adottak, hanem
értelmezésre szorulnak. Buda király első énekbeli nagy beszédében pl. a fa, a ló,
a nyn, a folyó természeti törvényeire hivatkozva bontja meg hatalmát, s a szász
Detre ugyanezen metaforákkal tudja majd szítani a viszályt a második és harma-
dik énekekben. Detre voltaképpen azáltal gyorsítja fel a konfliktus kibomlását,
hogy e metaforák értelmezésének téves voltára mutat rá, s ezzel azt is kiemeli,
hogy e világmagyarázó metaforák már eleve értelmezettek voltak.
Az elbeszélő pozíciója a fentiekhez képest határozható meg. A szöveg első sza-
kasza így rajzolja meg a történetmondás szituációját:
517
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • . •

Hullatja levelét az idő vén fája,

Terítve hatalmas rétegben alája;
Én ez avartjártam; tűnődve megálltam:
Egy régi levélen ezt irva találtam.
(1,1-4.)

Az elbeszélő tehát a természetjeleit olvassa, amikor az idő fájáról lehullott leve-

leket értelmezi. Ugyanakkor e levelek már elszakadtak az éltető fától, az allegóría
szerint a hagyomány szerves folytonosságában, az idő menetében szakadás tör-
tént. Így az elbeszélő pozíciója az elbeszélésben szereplő táltosokhoz hasonlatos,
amennyiben a természet jeleit értelmeznie kell, értelmessé kell tennie, ám ezáltal
csak egy lehetséges értelmezését hozza létre a hagyománynak. Arany nem hisz a
bárdköltő régi dicsőséget visszaidéző erejében, hanem a hagyományt már eleve
rekonstruáltnak tekinti , ugyanakkor veszteségként éli meg e hagyománytörés ta-
pasztalatát. Hiszen a Rege a csodaszarvasról betéte a hagyománytapasztalat mi-
kéntjét tekintve is megmutatja azt a lehetőséget, mely Arany számára már nincs
adva, ti. ott éppenséggel nem az írás és olvasás hermeneutikájában képződik meg
a történet, hanem "szájrul szájra" hagyományozódik. Azaz a szerves hagyomány-
tapasztalat énekének továbbörökítése sz ükségszer űen történik olyan formában,
mely nélkülöz bármilyen interpretatív tevékenységet. A Buda halála sajátos mó-
don a hagyománytapasztalat e dilemmáját az elbeszélő szituációban és magában
a cselekvényben egyaránt érvényesíti .

6.3.2. A komikus eposz

Az eposz műfajának magyarországi történetét végigkísérte a komikus eposzok

párhuzamosan futó sorozata. A műfaji rendszerekben ennek igen nagy hagyomá-
nya van, legalább a Homérosznak tulajdonított Batrachomyomachia óta, melynek
témájára már Csokonai Vitéz Mihály is írt egy eposztravesztiát (lásd 361-362. o.).
Ugyanakkor az 1830-as évek honfoglalás i és történelmi verses epikája után, a ko-
mikus eposz műfajában született darabok a hősi epika paródiájaként is olvasha-
tóak voltak. A Petőfi első köteteként megjelenő A helység kalapácsa 20s pl. nemcsak
a műfaj , de a Vörösmarty-féle verses epikának is travesztiája, legalábbis a kortár-
sak a roncsolt , sorokra tördelt hexameterekben megírt falusi, kocsmai verekedés
cselekvényét, a képzavarokkal illetve groteszk képekkel zsúfolt szövegépítkezést
és hőseinek alantas ábrázolását Vörösmarty csatajeleneteinek, patetikus meta-

205 Kritikai kiad ása: Petóji Sándor összeskölteményei: 1844 . január-<lugusztus. S. a. rend. Kiss József -
Ratzky Rita - Szab ó G. Zoltán. Bp., Akadémiai Kiadó , 1983 (Petófi Sándor Összes Múvei, 11).
518
 6 .3 . A VERSES EPIKA

foráinak és nagyszabású hőseinek paródiájaként is olvasták. (Példának okáért a

szélestenyerű Fejenagy figurája Ete alakjával olvasható össze, még a névadás te-
kintetében is: "Mindene nagy: vasa nagy, dárdája nagy, ő maga is nagy." - 1,580.)
Mindenesetre a verses epikának a népies figurák és zsánerképek felé fordítása már
mintegy előkészíti azt, hogy Petőfi a későbbiekben nem a hősi epika irányából kö-
zelít e műformához, hanem azt a népies irodalmi regiszter kereteibe helyezi.
A helység kalapácsa ugyanis annak a stiláris fordulatnak első lépése, melyet a né-
hány hónapon belül megjelenő lírai kötet (Versek 1842-1844, lásd 448-450. o.) és
újabb népies elbeszélő költemény (János vitéz) hajt végre .
Figyelemre méltó, hogy Arany János pályakezdése is egy komikus eposz írásá-
hoz kötődik. Az elveszett alkotmányban (1845/1849),206 melyet a Kisfaludy Társa-
ság pályázatára Írt, Arany a verses epikai hagyomány újraalkotásának egy másik
irányát mutatja fel. A hatalmas műveltséganyagot felvonultató, hexameterekben
írott eposz ugyanis politikai szatírává alakítja az eposzi hős fejlődéstörténetét,
amikor a nagyszabású csatajeleneteket a vármegyei politikai csatározások allegó-
riájává teszi. Arany 1851-ben írott másik komikus eposzát, A nagyidai cigányokat207
is lehetett politikai allegóriaként olvasni, ám e műve el is rugaszkodik a korabeli
politikai környezet aktualitásától. A főszereplő Csóri vajdát lehet ugyan Kossuth
Lajos alakmásaként értelmezni, lehet az ellenfél vezérét, Puk Mihályt Julius Hay-
nau parodikusan eltorzított figurájaként érteni, s Arany utóbb a Bolond [stók má-
sodik énekében "kétségb'esett gúnykacaj nak" nevezte művét, mellyel szintén a
korabeli körülmények és a komikus eposz összefüggéseire utalt, ám a szöveg egé-
sze mégis tágabb értelmezési lehetőségek számára is utat nyit. Már Az elveszett
alkotmány hátterében is felsejlik a hősepika nemzeti identitást formáló erejében
való kétely, mely Rák Bende története mögött az egész magyar történelem szatírá-
ját rajzolja meg, A nagyidai cigányok pedig még ennél is tovább menvén, az eposzi
történelemszemlélet hősi mítoszainak igazságát is kétségbe vonja, s ezáltal nem
egyszerűen a történelem menetének elhibázottságán kesereg, hanem a történelmi
folyamatok célirányosságát is kétellyel illeti. (A nagyidai cigányok elemzéséhez:
MÁRToN László 1999; MILBACHER Róbert 2000: 171-195.) Annyi mindenesetre bizo-
nyos, hogy Arany kortársai e művekkel nem igazán tudtak mit kezdeni. Ily módon
Az elveszett alkotmány "gyengeségeit" a pályakezdés rutintalanságával magyaráz-
ták, míg az Arany művei közül a legélesebb kritikákat elnyerő A nagyidai cigányok
esetében csak a szerző által megalkotott utólagos allegorikus értelmezés jelenthe-
tett magyarázatot a kortárs olvasóktól művészileg értékelhetetlennek, alantasnak
vélt képekre.

206 Kritikai kiadá sa: Arany János: Az elveszett alkotmány: Toldi: Toldi estéje. S. a. rend. Voinovich Géza.

Bp., Akadémiai Kiadó , 1951 (Arany János Összes Múvei, III).

207 Kritikai kiadása: Arany János: Elbeszéló költemények. S. a. rend. Voinovich Géza. Bp., Akadémiai

Kiadó, 1952 (Arany János Összes Múvei, III).

519
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRI JNTÉZMÉNYBKIG •••

A nagyidaicigányok egy réges-régi történelmi anekdotát dolgoz fel, s alakít át a

maga képére. Arany ezt több ponton kiegészíti, ám a legfontosabb újítása az, hogy
a történetet sajátos módon a cigányok perspektívájából meséli el, alakítja eposz i
jellegűvé. Erre utal a cigánykrónikás elbeszélő, valamint a cigánylányként feltűnő
Múzsa szerepeltetése is. E perspektíva magyarázza a múnek a korban sokak által
bírált alantasságait (naturális, testi metafor áit), s ez ad alkalmat Aranynak arra,
hogy a honfoglalási hősi epika sajátos bírálatát adja. A cigányok ugyanis hagyo-
mányosan olyan európai vándornépként tűntek fel, melynek eredete meglehető­
sen homályos, s ilyen értelemben a cigányságnak nincsen európai értelemben vett
nemzeti identitása. Olyan természeti népkéntjelentek meg, mely nem formálódott
nemzetté, nem alkotott országot, s ily módon nem rendelkezett saját történelmi
hagyománnyal sem. Amikor Aranyeposzában Csóri vajda "Cigányországot" akarja
megalapítani, voltaképpen ebből a helyzetból szeretne kitörni. Ez az országala-
pítás azonban nem tudja felmutatni azt a múltbéli ő s á llapotot, azt a régiségben
gyökerező saját hagyományt, melyre rá lehetne építeni egy nemzeti identitást, s
éppen ezért nem tartalmaz a jövőre vonatkozó ígéretet sem . Csóri népének nincs
időbeli tudata, s ezért a jelen lehetőségeinek a felélése kínálkozik számukra az
egyetlen útnak: a megmaradt kevés élelmet azonnal megeszik, s a mulatozás köze-
pette ellövik a maradék puskaporukat. A cigányokkal szemben álló Puk vezér tábo-
ra ennek ellenében lesz a civilizáció terepe. Ő k a hadászatot modern eszközökkel
úzik, térképet olvasnak, Puk vezér még "pápaszemet" is hord, ám ennek ellenére a
mocsárba vezetik ágyúikat . A természeti ember vadságával szemben álló kultúra
tehát nem értékesebb annál, s hatékonyságát tekintve is egyenlő azzal, hiszen csak
a véletlen segíti őket a vár kézre kerítésében.
Csóri országalapításának képtelenségét csak fokozza, hogy Aranya második
ének közepén annak eseménytörténetét Csóri álmába transzponálja. Vörösmarty
eposzai kapcsán láthattuk, hogy az álomnak mily fontos szerepe van a 19. szá-
zad első harmadának eposzi hagyományában. Arany itt azáltal bizonytalanítja el
olvasóját, hogy Csórit egymás után többször is látjuk elaludni majd felébredni,
s végső soron nem világos, hogy mikor is aludt el végül. Hogy Csóri egyáltalán
álmában látta csak a kincseket és a nagyszabású eposzi csatát, az elbeszélő majd
csak a negyedik énekben teszi nyilvánvalóvá, amikor a "gyengébbek kedvéért
megemlíti" e tényt (IV, 229-230.). Az álmot ugyanis elfedi az , hogy a mulato-
zás után elalvó cigányok - immár Csóri álmában - felébredvén éppúgy a testi
igények és vágyak kielégítésére törekednek, mint korábban. Voltaképpen még
a nagy csatajelenet is felfogható az ételért és az étellel, s ily módon a jóllakás
vágyával való küzdelemként, hiszen az eposzi ellenfelek rendre ételneveket vi-
selnek (Burgonya, Héring, Zeller, Mócsing, Czibak stb.). Az emberi test és a vár
közötti réges-régi toposzt is ennek a logikának megfelelően alakítja Arany: nem-
csak a cigányok emésztésének múködését látjuk magunk előtt, hanem ez az álta-
520
 6.3 . A VERSES EPIKA

luk birtokolt vár megjelenítésére is kiterjed. Így az ágyúzás és a bélgázoktól való

megszabadulás közötti, már az első énekben kimondott összefüggés a szövegben
többször visszatér, s nem véletlen, hogy a cigányok ennek megfelelően "pufra
lőnek", sőt még az sem, hogy Arany Pueheim nevét Pukra cserélte. A testiség
képei, melyeket a kortársak alantasságként, esztétikailag értékelhetetlenként
fogtak fel, végigkísérik a szöveget az elővillanó hímtagoktól kezdve az emésztés
végtermékéig.
Mindazonáltal a komikus eposz világában e groteszk természetiségnek nincsen
megnyugtató alternatívája. Hiszen a várat végül elfoglaló Puk vezér megkísérli
megismételni Csóri alvilágjárását, ám a vajda kincsei helyett csak ürüléket talál a
pincében. Az eposz összképe így meglehetősen pesszimista, hiszen egyaránt kri-
tikával illeti a naiv természettapasztalat, a (honfoglalási) eposz i hősiesség, va-
lamint az ezek helyére lépő kultúra lehet őség ét. Mindazonáltal Arany iróniája e
pesszimista olvasatot is elbizonytalanítja. Akár a szöveg olvasására vonatkozó ön-
értelmező miniallegóriaként is olvashatjuk a m ű záró jelenetét: a várból szó sze-
rint kihajított ("ebrudalt") cigányok közül egyedül Csóri játssza ki amegalázó ki-
dobatást (ti. átfut a rúd alatt), majd fügét mutat a katonáknak - hasonlóképpen az
olvasásban sem jön létre egy rögzített jelentés, a szöveg folyton kitér a saját maga
által felkínált értelmezési lehetőségek elől is.

6.3.3. A népies elbeszélő költemény

6 .3.3.r. Motívumok hálójában (Petőfi Sándor: János vitéz )

A népies elbeszélő költemény műfaji gyökerei egyrészt a főként ponyvairoda-

lomban terjedő népszerű verses és prózaepikára, másrészt a folklórforrások be-
vonására vezethetőek vissza. Pl. Petőfi 1845-ben megjelent János vitézének20B
előzményei a háborúból hazatérő, nagyot mondó, hetvenkedő katonáról szóló
történetek - gróf Gvadányi József Rontó Páljától (1793) kezdve a Gottfried Au-
gust Bürger M ünchausen-tőrt énetein alapuló népkönyvön (Baro de Manx Lengyel
ország conf generalisnak a tengeren és szárazon tett tsudálkozásra méltó történe-
tei, 1805) át egészen Garay János Az obsitosáig (1843). Másfelől a szöveg te-
lis-tele van túzdelve népmesei elemekkel a mostoha által szétválasztott szerele-
mcsekt ől kezdve a boszorkányok elpusztításán át a tündérkirályságig. Petőfi oly
sok elemből s oly nagy eredetiséggel építette fel verses elbeszélését, hogy annak

208 Kritikai kiad ása: Petőfi Sándor összes költeményei: 1844. szeptem ber - 1845. július. S. a. rend. Kiss

József - Kerényi Ferenc - Martinkó András - Ratzky Rita - Szabó G. Zoltán. Bp., Akadémiai Kiadó, é. n.
[1997 ] (Petófi Sánd or Összes Művei, III).
521
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . ..

konkrét forrásai csak nehezen volnának rekonstruálhatóak, másfelől azonban

filológiánk a felhasznált vándormotívumok sokaságát gyűjtötte egybe (lásd Dö-
MÖTÖR Ákos-KERÉNYI Ferenc 1994). Az irodalmi és folklórforrások ilyetén keve-
redése lehetett az oka annak, hogy többen (először Gyulai Pál) megkísérelték
szétválasztani egymástól a népies beszély és a mesei világ megformálását, felté-
telezvén, hogy Petőfi két ütemben, s eltérő intencióval hozta létre művét. Tették
ezt inkább kevesebb, mint több sikerrel, ugyanis a történet megkomponáltsága
meglehetősen feszes, s ez már önmagában is arra utal, hogy egyetlen egységként
értelmezendő.
A cselekvény kezdőpontja ugyanaz, mint a végpontja: a habokból - Vénusz
mintájára - kikelő Iluska kedvese karjaiba omlik. Az első énekben megkezdett
szerelem a történet végén teljesedik ki, s a közben lezajló kalandok nemcsak
Jancsinak János vitézzé alakulását, felnövekedését mutatják be, de egyúttal
apróbatételes kalandregények mintájára a cselekvény végpontját a hősiesen
helytálló vitéz méltó jutalmaként állítják be. Jancsi külső és belső tulajdonsá-
gai voltaképpen változatlanok mindvégig, a kalandok pedig arra adnak lehető­
séget, hogy hősünk időtlen erényeit kamatoztathassa. Ennek következtében az
idő mérése az egyes kalandokhoz van rendelve, miközben a hős életideje látszó-
lag változatlan. Jancsi nyáron hagyja el a falut s szüretkor tér vissza , miközben
megjárta a sereggel Franciaországot. A kaland ideje azonban meglehetősen rö-
vidre van szabva, példának okáért a török sereg legyőzése is csak egyetlen napig
tart, s a Jancsiból János vitézzé váló hős számára a biográfiai idő nem látszik
számítani. Ehhez képest jelent majd sajátos feszültséget, hogy a falujába vissza-
térő János vitézt a falubeliek már nem ismerik fel, s az időközben menyecskévé
növekedett kis szomszédleány "Jancsi bácsi"-nak szólítja. A kalandidő és a bio-
gráfiai idő elválasztását a földrajzi tér radikális kitágítása és absztrahálása egé-
szíti ki. Nemcsak arról van szó, hogy a Jancsi által a sereggel bejárt terület nem
azonos az európai országok ismert elhelyezkedésével, hanem a tér abszurditásig
növelése szintúgy a változékonyság közepette állandó szerelemre irányítja a
figyelmünket.
Petőfi apróbatételes kalandregény e sajátosságait azáltal közelíti a népies
költészethez, hogy hősét a természeti elemekhez viszonyítja, s teszi gigantikus
méretűvé. A történet kezdőpontján Jancsi azáltal követ el hibát, hogy a termé-
szet időrendjéről nem vesz tudomást, s annak képi elemeit Iluskára viszi át: az
első rész első szakaszában a nap sugaraira nem ügyel, majd néhány versszakkal
később már egyenesen Iluska "kökényszemeinek sugaráról" beszél. A természet
azonban bosszút áll a felejtésen, a szerelem időtlenségét a természeti idő mú-
lásával ellenpontozza, hiszen a szerelemben kikapcsolt idő okozza Jancsi vesz-
tét ("A nap akkor már a földet érintette" - III, 85.). Feltűnő, hogy a szöveg első
felében az egyes részek a természeti idő jelzésével indulnak, s ily módon Jan-
522
 6.3. A VERSES EPIKA

csí legnagyobb próbatételeként nem is a kiállt kalandok jelennek meg, nem is

az Iluska helyébe kínálkozó francia királylány csábítása, hanem a természettel
való összhang megtalálása. Még az első kaland (a zsiványok megölése) előtt rá
is lel az együttérző természetre ("Olly hamar támadott az égiháború, / Milly ha-
mar Jancsinak sorsa lett szomorú" - IV, 227-228.), e találkozás azonban csak a
magányban történhetett meg. Voltaképpen ez a motivációja annak, hogy miért
is hagyja el Jancsi a falut , s miért hagyja ott a vele paráznaság vétkébe esett
Iluskát. (Megjegyezzük, hogy a gonosz mostoha csak a későbbiekben válik bo-
szorkányossá, s nézőpontja a történet elején akár még elfogadható, hiszen Iluska
valóban a "világnak csúfjára" cselekedett, "lopta a napot" és "istentelenkedett".)
A megölt zsiványok kincse is felvillantja annak a lehet ős ég ét, hogy "Mint Ádám
és Éva a paradicsomban" (Vl , 328.) éljenek, de Jancsi hamar rájön arra, hogy a
bűnnel szerzett vagyon nem hozhatja el számára a földi paradicsomot. A boldog-
ság megtalálása ugyanis csak a lemondás révén történhet meg : s ezért utasítja
vissza Jancsi a francia királylány kezét, ezért nem lesz János vitéz az óriások
királya.
A találkozás-elszakadás-keresés-visszatérés nagy hagyományú szüzséje a
kisiklott idő helyrehozására irányul, s végül a természeti időből való kilépéssel
oldódik meg. Mindeközben hősünk története a tündérmesék felé halad, s fiktív
világában egyre hangsúlyosabbá válik a képzelőerő által teremtett imaginatív
világteremtés. (Ismételjük: folklórelemek már a történet kezdetétől kimutat-
hatóak, körülbelül a hetedik résztől csak a történet megformálásának módja,
illetve a leírt fiktív világ státusza változik meg.) E váltás teszi lehet övé János
vitéz számára Iluska visszanyerését is, s ennek során a természet metafizikus
teljességének megtapasztalását. A kedves sírjárólleszakított rózsa a lány szim-
bólumává alakul, mely akkor alakul vissza Iluskává , amikor János vitéz a saját
életéről is lemondana. A negyedik részben Iluska saját magát a tört virág me-
taforájával írja le ("Ha látsz tört virágot utközépre vetve, / Hervadó szeretőd
jusson majd eszedbe" - IV, 167-168.), ami aztán szó szerintivé fordul (hiszen a
sírrólleszakított "tört virág" hordozza Iluska emlékezetét, sőt János vitéz már
valamivel korábban a rózsával azonosítja kedvesét: "Ez a kis leányzó volt az én
örömem, / Az egyetlen rózsa tüskés életemen" - XIV, 741-742.) , hogy végül a
szimbólumból ismét emberi alakot öltsön. Persze ez már csak Tündérországban
lehetséges, ahol János vitéznek "A rózsaszín fénytől kápráztak szemei" (XXVII,
1439 .), egy olyan országban, ahol a természet ciklikus körforgása felfüggesztő­
dik ("örökös tavasz", "örökös hajnal") , ahol a tündérek "a szerelem édes csók-
jaival" élnek, s ahol a tündérek álmukban az első szeretkezés gyönyörét élik át.
Élet és halál e transzcendens világban oldódnak egymásba, a víz az újjászületés
keresztény szimbolikáját idézi, melyben János vitéz és Iluska átlépheti a termé-
szeti idő határait.
523
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZM ÉNYRENDSZ ERÉTÓL A POLG ÁRIINTÉZM ÉNYEKIG •••

6.3.3.2. Nyer s erő és természetiség közö tt (Arany Ján os: Toldi)

Arany János pályájának legsikeresebb alkotása a Toldi (1846/1847)209 volt (elem-

zéséhez lásd SZIlÁGYI Márton 2007; MILBACHERRóbert 2009: 169-197). Ismeretes,
hogy a szerz ő a Kisfaludy Társaság pályázatának elnyerésével Petőfi barátságát és
irodalmi szövetségét is megnyerte. A széles körű sike r titka valószínűleg abb an is
rejlett, hogy Arany olyan művet alkotott, melyet a népiesség k ül önb öz ő megköze-
lítési módjai szerint egyaránt olvasni lehetett. Egyfelől a lovagregények világ át kö-
zelíti a népies hangvétel felé , s ily módon a "magas kultúra" hagyományait népies
form ában közvetítheti, másfelől a "népi kultúra" bizonyos elemeit kép es a "ma gas
kultúra" számára is hozzáférhetővé tenni (erre szolgálnak például a szöveghez
csatolt jegyzetek is), s így egyaránt élvezetes olvasmánynak találhatta a Toldi szö-
vegét a fordulatos cselekvényre vágyó olvasó, valamint a filológ iai munk át szem
előtt tartó, az Ilosvai Selymes Péter-féle lovaghagyományhoz (lásd 38 . o.), illetve
az eposzi hagyományokhoz viszonyító filosz . A "népi kultúra" és a "magas kultúra"
sz étv álaszt ása persze korántsem problémamentes, hiszen a korban a "nemzeti iro-
dalom" kifejezést és rokon fogalmait többféleképpen is használták, s ennek meg-
felelően az irodalom társadalmi beágyazottságára vonatkozó elképzelések is igen
széles skálán mozogtak. De akármit is gondoljunk erről, talán mégsem tekinthető
véletlennek, ho gy miközben Petőfi a saját törekvéseinek folytatóját látja Arany-
ban, aközben Petőfi ellenfelei is Aranyban vélik megtalálni azt a szerzőt, aki az
"igazi" népiességet képviselheti.
Toldi Miklós népi figurája mindazon által nem a népet (s nem is a parasztságot)
kép viseli, amennyiben maga nem parasztnak született. Amikor Laczfi csapataival
találkozván több ízben is parasztnak nevezik, Miklós megsért ődik, de ekkor rea-
gálni még nem tud. A vitézek ugyanis tévedésben vannak, amikor azt mondják:
"Szép öcsém, be nagy kár, / Hogy ap ád paraszt volt s te is az maradtál." (I, 13.)
Miklós apja ugyanis nem volt paraszt, s csak bátyja neveltette a parasztok k özőrt.
E neveltetés következtében Miklós egyfelől társadalmilag alacsonyodott le, más-
felől érzelmeit, előtörő indulatát nem tanulta meg korlátozni, s a lovagi erények-
kel összhangba hozni. Mindez metaforikusan is megjelenik. A szöveg első felében
ugyanis Miklós feltűn őerr sokszor hasonlíttatik kül önböző állatokhoz (pl. komor
bika, sértett vadkan, eb , marha, túzok, kivert kan, toportyán, bezárt paripa, hím-
szarvas, béka) , s e metafor ák kikopása Miklós érettebbé válását is jelzik. Az egy-
mást követő próbák - a fark asok megölésétől kezdve a bikakalandon át a cseh
vité zzel folytatott párviadalig - egyre nagyobb kihívást támasztanak Miklóssal
szemben. Mindeközben mintegy magamagát, a saját magában viaskodó uralhatat-

209 Kritikai kiadása: Arany Ján os: Az elveszett alkotmány: Toldi: Toldi estéje. S. a. rend. Voinovich Géza.

Bp., Akadémiai Kiadó , 1951 (Arany Ján os Összes Múvei, III).

524
 6 .3 . A VERSES EPIKA

lan indulatot kell legyőznie. A negyedik ének harmadik szakaszában olvashatjuk

e hasonlatot: "És mint a toportyán, ha juhász kergette, / Magát egy kiszáradt nagy
nádasba vette" (N, 3.) - nem sokkal később leszámol a farkaso kkal; "Mint komor
bikáé , olyan a járása" (I, 14.), olvashatjuk az első énekben - a kilencedik énekben
Miklós legyőzi a bikát; s e sort folytatva talán az sem véletlen, hogy a cseh vitézt
Mikoiának hívják. Miklós identitásának helyreállítása tehát egyfelől az állatiság-
ból emberivé válás folyamatában, másrészt önmagának többszörös leküzdésében
ragadható meg, s voltaképpen a cselekvény szintjén sikerrel zárul.
Azok a metaforikus megnevezések, melyek Miklós identitását meghatározzák,
a többi szerepl őre is ráíródnak, így e retorikai mozgásokat nem Miklós, hanem az
elbeszélő irányítja. (Példának okáért amikor Miklósban felmerül a testvérgyilkos-
ság gondolata, végül a farkasok tetemét fekteti alvó bátyja mellé, vagyis az álla-
tok megölése visszamenőleg a testvérgyilkosság helyettesítőjeként jelenik meg.)
A történetmondó, akinek hangja az előhangban az ossziáni múltba révedést idézi,
mindemellett az eposzi hitel igényével lép fel, amennyíben a mottók révén folyto-
nosan emlékezetünkbe idézi a történet alapjául szolgáló népszerú, verses históri-
át, Ilosvai (kissé zúrzavaros sorrendú) 16. századi munkáját. Ott Toldi testi ereje,
ha lehet, még Arany hős éénél is nagyobb súlyt kap, sírt rabol, falánk, részeges,
többszörös gyilkos, aki a bikakaland után nemcsak megeszi a jutalmul eléje ve-
tett májat, de utána még dolgozik is a konyhán alantas munkában. Arany ezt a
Toldi-figurát nemesíti meg, emeli fel a lovagregények erényeihez. Mindazonáltal
Toldi eposzi hős, s ily módon a vele történt változást nem a jellemének fejlődésé­
ben kereshetjük, sokkal inkább az eseményeket leíró poétikus szövegalkotás alak-
zatainak változásában. Ezt egészíti ki a szöveg hátterében meghúzódó világkép,
mely az egyén sorsát az égi és földi kegyelemre utalja . Miklós gyilkossága ugyanis
azáltal nyerhet kiengesztelést, hogy e két erő együttesen lép fel a segítségére
- utóbbi mintegy az eposzok isteni beavatkozásának krisztianizált változataként.
Az első énekben Miklós haragját az elbeszélő az égiháborúhoz hasonlítja (I, 12.),
s ez az égiháború majd akkor tér vissza, amikor a gondviselés közvetlenül is be-
avatkozik Miklós sorsába:

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,

Ne féljen: felfogja ügyét ajó Isten .
Toldi Miklósét is lám miként felfogta:
A holdat egy vastag felhőbe burkolta;
Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,
Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott:
Az Isten haragja megütött egy hajdút,
Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.
(VII, 1.)
525
6. Az IRODALOM RENDIINT ÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • ..

Követvén a szöveg hasonlatainak és metaforáinak logikáját, a villám itt Miklós

haragja helyett csap le, s ily módon az első gyilkosság (mely szintúgy egy pillanat
műve volt) szintén az isteni gondviselés hatókörébe vonódik. Miklós ártatlanságát
végül a földi kegyelem elnyerése is hitelesíti a mú végén. Ily módon a Toldi vilá-
gában az isteni harmónia rendjét lehetséges elérni, s mindezt a hír és név tovább-
örökítése is szentesíti.
Csakhogy mindeközben Miklós jellemének változatlansága azt is jelenti, hogy
az affektusok bár társadalmilag más dimenzióba kerültek, mégsem felelnek meg
teljesen a lovagi erényekből következő virtusnak. Miklós előtt ugyanis nyitva állt
az út , hogy "kískírály legyen az egész vidéken" (N, 18.) , ám mind vágyai, mind az
elkövetett gyilkosság eltéríti e lehet ős égt ől . Ugyanakkor előtörő érzelmein lovag-
ként sem tud uralkodni (ugyanúgy sírva fakad, mint korábban), s gyermekí mivol-
tát megőrzi a mű legvégéig (korábban erre utalt az az elbeszél ői közlés, hogy "még
legénytoll sem pehelyzik állán " - I, 3.; utóbb pedig az, hogy a "daliás gyermek"
szívét sohasem "bántá [... ] nyíla szerelemnek" -XII, 19.). A testiség ezen megjele-
nése nélkülöz bármiféle érzelmi pátoszt, az uralhatatlan, akarat által nem szabá-
lyozott ösztönök törnek elő, mint pl. a hatodik ének egy jelenetében olvashatjuk:

Tartani akarta magát, de hiába!

Mintha tűt szúrnának orra cimpájába,
Vagy mintha alatta reszelnének tormát,
'Tekerő nyilallást érze olyanformát.
Megáradva hulla könnye két szemének
Az ábrázatjára kedves szülőjének,
S mint mikor két hegyről összefut a patak,
A kétféle könnyek egybeszakadtanak.
(VI, 12.)

Ezzel magyarázható az, hogy voltaképpen a Mikolával vívott párbaj sem tekínt-
het ő igazi lovagi párviadalnak, inkább egy párviadal paródiájaként olvashatjuk
azt . Miklós ugyanis elóbb a kézfogásnál úgy megszorítja Mikola kezét, hogy an-
nak kíserken a vére, majd az orvu l támadó cseh vitéznek másodszor már nem ad
kegyelmet, hanem az isteni kegyelemre bízza annak a sorsát és megöli. Ily módon
Miklós testi ereje és az álnokságot és tettetést elvetó erénye oly módon győzedel­
meskedhet, hogy a lovagi párviadal nem történik meg. (Bár hozzátehetjük, hogy
Miklós itt maga is álruhát hord, lovagnak tetteti magát, holott még a földi kegye-
lemben nem részesült.)
A földi és égi világ harmóniájának helyreállítása tehát nem teljesen megnyug-
tató módon történik, amennyiben Miklós maga nem képes a felvállalt szerepekhez
felnőni, s hiperbolikusan ábrázolt testisége a mű végéig korlátozatlan indulatként
526
 6.3 . A VER SES EPIKA

jelenik meg. A szöveg ezt nemcsak a cselekvény szintjén jeleníti meg, hanem
- akárcsak a korábbiakban láttuk - a metaforikus szerkesztés szintjén is. Szép pél-
dája ennek a negyedik ének álomallegóriája:

Majd az édes álom pillangó képében

Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós nádtól,
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Félt az üldözőknek távoli zajától,
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.

Hanem amidőn már szépen megpitymallott,

És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjszakára;
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén .

De a kínos éhség azt is irigyelte,

Hajnali álmából csakhamar fölverte.
(IV,4-6.)

A kibomló álom-pillangó képet, mely nagy hagyományra tekint vissza az epi-

kus költészetben, a Miklós szája szélén kicsorduló nyál képe ellenpontozza, majd
az ennek nyomában megjelenő éhség magát az álmot is eltörli. A toposz itt tehát
úgy deformálódik, hogy a testi vágyak írják fölül annak hagyományos pátoszát.
Miklós természetessége tehát nem jelenti azt, hogy természeti volna, azaz az ösztö-
nök uralta ember - akárcsak A nagyidaicigányok esetében láttuk - nem feltétlenül
él naiv összhangban a természettel. (Másik példaként említhető a farkaskölykök
iránti szánalom, majd a farkasszülők brutális kivégzése és mindeközben a kölykök
földbe tiprása.)
A Toldi tehát végső soron nyitva hagyta a lehetőségét annak, hogy a társadalmi
felemelkedés vagy egy világrend helyreállításának példázataként lehessen olvas-
ni, másfelől már magában a műben megjelennek e változások korlátai, amennyi-
ben egyfelől a hős maga megmarad a gyermeki állapotban, másfelől indulatait és
érzelmeit ennek megfelelőensohasem tanulja meg kezelni. Utóbbi adott alkalmat
527
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDS ZERÉT6L A POLGÁRI INTÉZMÉNYKKIG . . .

arra, hogy Aranya már 1848 elején befejezett, de először csak 1854-ben megjelent
Toldi estéjeben 210 megírja elbeszélő költeményének ellenpárját.
A Toldiban Miklós egy helyütt - számkivetettsége mélypontján - a temetőben
alszik :

És mivelhogy szállást az élők nem adtak,

Elpihent tanyáján hideg halottaknak;
Nyirkos volt a sírdomb a harmattól, melyet
Hűvös éj sírt arra örökösök helyett.
(IX, 19.)

A Toldi estéjeben a már öreg Toldi a saját sírját ássa. Az előbbiben a sírból ki-
kelés az újj ász ület és reményét hordozza, az utóbbiban a sírból való utolsó vissza -
térés az idő természetes rendjének kimozdítását. Miközben ugyanis a cselekvény
ideje az ősztől a télig tart, addig Toldi maga mintha már túl lenne saját halálán.
Önmaga emlékezetét hordozza csupán, miként a Toldi estéje is - a számtalan pár-
huzamos hely révén - hordozza a Toldi világának megnyugtató harmóniáját. .M int
a béfagyott tó, nyugodt volt az arca" (I, 15.) - azaz Toldi itt már megtalálta
a saját békéjét, önmaga élő emlékévé vált, melyet éppen el akart temetni a föld
alá, amikor megérkezett a király követe, s ismét Budára hívta. A lovagi erénye-
ket makacsul védelmező Toldi és az udvari pompát kedvelő, s az idegen kultúrát
asszimiláló Lajos király antagonisztikus ellentéte a nemzet vagy haladás még a
18. század végéről örökölt ellentétének két szélső pontját rajzolja fel. Azonban a
Toldi estéje világában e szélső értékek felbomlanak, s a világot meghatározó hő­
sök élve elenyésznek az érdekek és véletlenek által meghatározott körülmények
között. Toldi ugyanis megismétli az első részben elkövetett b űnét (haragból ismét
embereket öl), a király pedig épp Toldi halála kapcsán jön rá életműve ("a nem-
zet erkölcsének simítása") kudarcára. E világban mind a lovagi erények tisztasága,
mind a hír és név fennmaradása veszélybe kerül. A Gyulafy ikrek inkább a szerelmi
vitájukat akarták eldönteni, mintsem az ország becsületét védelmezni, az apró-
dok gúnydalai pedig (ugyebár ezek váltják ki Toldi végzetes haragját) éppen azt
a ponyvahagyományt szólaltatják meg , melyen Ilosvai vitézi éneke is alapult. Így
Arany megfordítja az epikus hagyomány .visszatísztít ésénak" folyamatát, melyet
a Toldiban kezdett meg, s a Toldi estéjeben saját maga által alkotott Toldi-figura pa-
rodikus változatát alkotja meg.

210 Kritikai kiadása: Arany János: Az elveszett alkotmány: Toldi: Toldiestéje. S. a. rend. Voinovich Géza.
Bp., Akadémiai Kiadó , 1951 (Arany János Összes M űvei, III).
528
 6.3 . A VERSES E P I K A

Többszöri nekifutás után Arany végül az 1879-ben megjelent Toldiszerelm éver "
alakítja trilógiává a Toldi-történetet. A sorozat leghosszabb darabja, melynek tör-
ténete a korábban írott két szöveg közé illeszkedik, visszamenőleg értelmezi újra
a Toldi és a Toldi estéje dilemmáit, e múben ugyanis Arany tovább árnyalja a lovagi
erények által sugallt történelmi képet. A rangvesztés és a rang visszaszerzésének
dilemmája a Toldi szerelmét a ciklus másik két darabjához csatolja, ám e történet a
vitézi rang visszaszerzésének vigasztaló mozzanatát nem iróniával kezeli, mint a
Toldi estéje, hanem a főhős szerelmének halála - melyet közvetve ő maga okozott
- az ember történelemformáló erejébe vetett hitet teszi kételytelivé. Ezt szolgálja
az elbeszélő költemény nagyszabású és feszes kompozíciója, mely számos eposzi
allúzióval, párhuzamok és ellentétek beiktatásával építi fel a Toldi és Lajos király
közötti bonyolult, folyton alakuló összefüggésrendszert. A lovagi erények hősi vi-
lága azonban nem pusztán az emberi hibáknak, itt Toldi meggondolatlanságának
következmtében túnik el, hanem végzetszerú búnmotívumok szövik át a történet
egészét. Ezért van, hogy a nagyszabású hadjáratokból értelmetlen és véres öldök-
lés válik, hogy a lovagi erények nevében elkövetett cselekedetek nem pusztán az
eposzi indulat következményei, hanem messze ható és jóvátehetetlen búnök, me-
lyeknek értelmetlensége oltja ki az epikus hős tetteinek pátoszát. Lajos király tá-
borában nem véletlenül bukkannak fel a korábban elkövetett vétkekre emlékez-
tető figurák (így pl. a Zács család tagjai), s Toldi vezeklése sem törölheti el búnét
nyomtalanul. Ilyenformán a Toldiban vágyott és megszerzett lovagi tisztség esz-
ményei kifordulnak önmagukból, s a történelmi célszerúség látványos elvetése a
Toldi estéjét utólagosan is úgy értelmezi át, hogy abban Lajosés Toldi viselkedése a
.megtört lélek" két lehetséges válaszát tartalmazta e dilemmára. Mindezzel persze
Arany utólagosan lépteti ki a Toldi-trilógia darabjait a népies elbeszélés hagyomá-
nyából, s kísérli meg az eposz múfaján belül megfogalmazni a modernizálódás ta-
pasztalatát. Az epikus Arany nagysága éppen abban áll tehát, hogy egyes múveivel
nem egy nagy múalkotás k ülönb öző darabjait írta meg, hanem olyan nagyszabású
kompozíciót alkotott, ahol a különböző verses epikai múvei egymást folyamatosan
újraértelmezik, egymással dialógust folytatnak.

6.3-4. A verses regény (Petőfi SándortólIgnotusig)

A 19. század derekán az eposz reprezentatív, a nemzeti identitást meghatározó

szerepét egyre inkább a regén yek vették át, s ennek hatására a verses epikán be-
lül is megfigyelhetőek bizonyos változások (e folyamatróllásd IMRE László 1996:

211 Kritikai kiadása : Alany Ján os: Toldi szerelme: A daliás idók elsó és második dolgozata. S. a. rend.
Voinovich Géza. Bp., Akadémia i Kiadó, 1953 (Arany Ján os Összes Múvei, V).
529
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

137-155) . Előtérbe kerülnek ugyanis a metafiktív regények mintájára felépülő

verses regények. Az új múfaj megjelenését és népszerúségét a 19. század második
felében nem pusztán a műfaji rendszerkényszer okozta, hanem igen erőteljesen
hatottak a világirodalmi minták is, elsősorban Byron Don Juanja, valamint Alek-
szandr Szergejevics Puskin Anyeginje (Lásd IMRE László 1990).
A verses regények legfontosabb sajátossága talán az, hogy a történethez afféle
második szólamként társul, s a szöveg egészét átszövi a megírás története. A sok-
szor tudálékos, fecsegő elbeszélő folyamatosan reflektál nemcsak a megírás kö-
rülményeire, de arra is, hogy az olvasói elvárásokat miképpen torzítja az elbeszélt
történet. Mindez azt eredményezi, hogy nem pusztán egy személyes, lírai hang
hatol az epikai történetmondásba, hanem a verses regényben kibomló cselekvény
során megképződik egy ideális olvasó (folyamatosan értesülünk arról, hogy ez az
olvasó miként reagál az eseményekre, s hogy mit vár el a szövegtől). Ilyenformán
a verses regények olvasója közvetlen formában nemcsak a szövegben megszólaló
narrátor intencióiról értesül, hanem saját olvasói elvárásait a szövegben megkép-
zett olvasói elvárásokkal is összevetheti. A múfaj legjobb darabjai éppen azáltal
nyerik el sajátos hatásukat, hogy nem pusztán a régi olvasásmódok értelmezési
kereteit cserélik fel egy újabbra, nem csupán a korabeli olvasók irodalmi elvárá-
sait alkotják újra, hanem alkalmasint feszültségbe hozzák az elbeszélt történetből
következő tanulságokat az elbeszélői szólam intenciójával, valamint a megkonst-
ruált, ideális olvasó elvárásaival. A szólamok szétbomlása, az olvasói szerepek el-
k ülönböződése természetesen a cselekvény szintjén is megjelenik: a középpontba
állított hős életében valóság és eszmény, olykor a múltbeli idill és ajelen sivársága
szembesül egymással, amit többnyire az elbeszélő i szólam szkeptikus-cinikus han-
goltsága óv meg a tragikus felhangoktól. E tekintetben a verses regény múfaja szo-
ros rokonságot mutat a korabeli regényirodalom tendenciáival, pl. az ellentérező
szerkesztésre épülő Jókai-féle regénypoétikával, vagy pl. Toldy István és Asbóth
János regényeivel.
A műfaj egyik első darabjában, Petőfi Az apostolában212 az elbeszélőí szólam
nemcsak a cselekvény menetét, tempóját határozza meg, de felépíti azokat az el-
várásokat is, melyek Az apostol világában éppenséggel nem teljesülnek. E szólam
a bárdköltői szerephagyomány (lásd 454-57. o.) lehetőségeit taglalja, miközben
a főhős, Szilveszter végigjárja e szerep lehetséges stációit. Az elbeszélő folyama-
tos közbevetéseivel megszakított narráció a főhős élettörténetéhez rendeli hozzá
a cselekvény bonyolítását, s minden egyes eseményt ennek alárendelve mutat be.
Ily módon a műnek két, egymást kiegészítő szólama marad: Szilveszter naivságig

212 A következő népszerú kiadást ajánljuk: PetójiSándor összesversei. S. a. rend . Kerényi Ferenc. Bp.,
Osiris, 2001 (Osiris Klasszikusok).
530
 6 .3 . A VERSES EPIKA

menő messianizmusa, valamint az ennek tragikus, apokalipszisbe torkolló pers-

pektíváját felnyitó reflexív, elbeszélői hang.
Arany János - akárcsak Petőfi - először egy létező poétikai hagyomány tovább-
gondolásaként közelít a verses regény múfajához. Csakhogy míg Petőfi (annak a
tendenciának megfelelően, miszerint egyes pályaszakaszait nagyobb epikus mú-
vel zárta le - MARTINKÓ András 1973 : 79) a bárdköltészet kifejezési lehetőségeinek
próbaterepeként használta fel a múfaj adta lehetőségeket,addig Arany a népies el-
beszélő költemény múfaji áthangolását kísérelte meg (ehhez lásd Z. Kovxcs Zoltán
2004). Bolond Istókjának (1850) első éneke ugyanis beleilleszkedik egy olyan so-
rozatba, mely szemmelláthatóan a népies elbeszélő modor változatait vette szám-
ba a Rózsa és Ibolya (1847) meséjétől kezdve a Katalin (1850)213 balladasztikus
formáján keresztül egészen a byroni stanzákban írott verses regényig. A Bolond
Istók első énekének cselekvénye igen lehangoló: Istók egy kunyhóban születik meg
méltatlan körülmények között (vak nagyanyja nem láthatta, hogy lánya a búnben
fogant kisfiúval állapotos, részeges, koldusszegény nagyapja pedig nincs otthon,
a nagyanya belehal a szégyenbe), utóbb félresikerül keresztelője (részeg kereszt-
anyja, aki mellesleg a kisfiút Katalinnak keresztelteti, hazafelé menet elveszíti a
csecsemőt) , majd vándorcigányok találják meg, akik egy orgazdának adják el. Az
érdekekre épülő világ tragikus hangoltságát az elbeszélői kommentárok öniróniája
szakítja meg, mely hosszas kitér ői közben számos célzást tartalmaz arra nézvést,
hogy milyen nem a Bolond Istók világa . Egyetlen példát említve: az allegorikusan
ábrázolt élet és halál párbeszédét (I, 39-47.) egyfelől az elbeszélő közbeszúrása
szakítja meg, mely itt az együttérzés hangján szólal meg (amennyiben a haláltól
való borzalomban ő is osztozik - I, 42.) , ugyanakkor a hamarosan hazatérő nagy-
apa fejében vitázó gondolatok éppen nem e borzalom érzetét keltik (1,54.).
A több mint húsz év múltán, 1873-ban megszületett második ének alapvető­
en más irányba halad . Arany ugyanis saját múveire (legnagyobb terjedelemben
A nagyidai cigányokra) , s saját életrajzának- részben már publikus, részben még
nem nyilvános - elbeszélésére utal, s ezzel az elbeszélői szólamot és Istók hangját
közelíti egymáshoz, s igen szorosan kapcsolja hozzá saját múveinek diskurzusá-
hoz. Istók az utolsó versszakokban fogadkozik, hogy megírja önnön életét, így vol-
taképpen arra a szövegre utal, melyben ő maga szereplő:

Igen! megírja - és ez lesz utolsó -

Elzöngi, versben, életírtát;
Azzal bezárul a mult, mint koporsó,
Ábrándozásnak mond jóéjtszakát.

213 Mindhárom mú kritikai kiadása: Arany János: Elbesze1ó költemények. S. a. rend. Voinovich Géza.

Bp., Akadém iai Kiadó, 1952 (Arany János Összes Múvei, III).
531
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYRKIG •••

De, írva, nem majmolja senki olcsó

Fogásait, vagy a kor divatát,
Csupán a belsó ösztönt követi,
S lesz, jó avagy rossz, - de eredeti.
(11,121.)

A folytatás tervezetét Arany 1880-ban, egy akadémiai ülés meghívójának hát-

lapjára jegyezte fel, így azt nem tudni, hogy valóban meg akarta volna valósítani
éppen azt a tervet. Mindenesetre abból az látszik, hogy tovább kívánta erósíteni
rn űv ének groteszk vonásait, s a második ének után ismét az elbeszélói szólam és
Istók történetének különbségére esett volna a hangsúly, mint azonosságukra.
A 19. század második felének legnépszerűbb, legnagyobb hatású verses re-
génye Arany fiának, Arany Lászlónak m űve, A de1íbábok hóse (1872/1873).214 Az
angol irodalomból, többek között Byrontól ismert antihós Arany László verses re-
génye nyomán lesz a magyar irodalom népszerű karaktere, s olyannyira erós ha-
tása mutatkozik m űvének, hogy a fószerepló után szinte önálló fogalommá vált a
húbelebalázsság. (Bár megjegyzendó persze , hogy a Hűbele Balázs név már koráb-
ban ismeretes volt szóláshasonlatként, Dugonics András 1820-ban kíadott nagy
proverbium-gyújteménye is tartalmazta, ilyenformán Arany László voltaképpen
csak fölhasznált egy kollektív eredetú tradíciót, éppúgy, ahogyan apja is, amikor
szintén egy ismeretes szóláshasonlatból kölcsönözte a Bolond Istók nevet.) A cím
szerint a beszéló névvel rendelkezó H űbele Balázs a "délibábok h őse", azaz olyan
ember, aki elérhetetlen dolgok után vágyakozik, s a délibábot keresvén a poros
valóságra lelhet csak rá. A történet szerint a jószándékú ifjú tehetséges ugyan, de
nincs senki és semmi, aki és ami ambícióit megfeleló mederbe terelhetné, az esz-
mények, ideálok mögötti valóság folyamatosan felülírja törekvéseit és terveit. Így
voltaképpen Balázs a nemzete érdekében, a közhaszonért dolgozó polgár életlehe-
tóségeit veszi számba, s veti el sorban egymás után óket (a drámaírástól kezdve a
katonaságon át a társadalmi reformok megvalósítási kísérleteiig) .
A történetrnondás folytonosságát rendre megakasztó elbeszélói kommentárok
azonban gyakran elfedik, hogy Balázs a maga szemszögéból egyre kevésbé "hű­
bele". Terveinek nemcsak nagy lendülettel, de egyre alaposabban készülve lát
neki (Angliában pl. hosszú ideig tanulmányozza a közgazdaságtant), s a kudar-
cok ugyan újból és újból más útra terelik a hóst, csak igen ritkán ingatják meg
világlátásának alapjait. Ily módon az elbeszélói szólam reflexiója az, ami Balázs
megítélését létrehozza. A narrátor mindeközben saját élettapasztalatára és - ter-
mészetesen - az olvasmányélmények és a valóság elkülönbözódésére hivatkozik,

214 A szöveg legutóbbi népszerű kiadása: Arany László: A délibábok hóse. Utószó Domokos Mátyás.
Bp., Osiris, 1999 (Milleniumi Könyvtá r, 17).
532
 6 .3 . A VERSES EPIKA

amikor Balázst min ős íti, ám a főhős a mú zárlatában (immár idős korában) utóla-
gosan sem mín ősíti át saját életútját. A perspektívák e kettőssége végső soron el-
fedi azt is, hogy Balázs életének egy korszakra vagy nemzedékre vonatkoztatható
példázatjellege is az elbeszélő perspektívájából mutatkozik meg . Így a voltakép-
peni antihős nem is annyira Balázs, mint inkább maga az elbeszélő lesz - ő az, aki
feladni kényszerül álmait, ő az, aki az eszményekkel teli világ helyébe a valóság
kiábrándultságát helyezi.
Az elbeszélő életútjának nem annyira Balázs, mint inkább Etelke alakja felel-
het meg. A Balázsba szeret ő lány nemcsak szerelmét felejti el igen hamar, hanem
szembesülnie kell azzal is, hogy az irodalmi múvekben olvasott világ nem azonos
azzal, melyben él. Ezért mikor Etelke az alföld re utazik, hiába szeretné viszont-
látni a Petőfi ábrázolta tájat: "A képzelet nem lesz sehol se testté, / Alföld sem
oly szép, mint Petőfi festé ..." (46 .) A szépségből valóság lesz a számára, s ebből a
perspektívából Balázsnak fogadott szerelme sem tartható. Nem véletlen hát, hogy
éppen Etelke személye lesz az egyetlen olyan pont, melynek kapcsán Balázs nem
bírja elviselni ideáljainak bukását. Amikor úgy dönt, hogy felhagy a társadalmi
cselekvés programjaival, s egy vidéki társaságban mulatozásba kezd, hamarosan
az időközben férjhez ment Etelkéhez indul, akivel ittasan erószakoskodni kezd.
Balázs a végletek hőse, számára csak a szélsőségek léteznek, s ezért eszményeiről
való lemondás kísérlete is hasonlóképpen nagyszabású, mint korábbi tervei, más-
felől pedig itt is kisszerúen bukik el- csak ezúttal (és itt először) a saját hibájából.
Az erőszakoskodó részeg végül megbotlik, s fektében elalszik, utóbb egy idegen
ágyban ébred és megszökik.
Mindazonáltal ez a kis incidens nem töri meg Balázst, hanem csak azt mutatja
a számára, hogy az ideál és valós oppozíciójában ő csakis az előbbit választva bol-
dogulhat. Ezzel szemben az elbeszélő arról számol be, hogy ő valaha hitt hasonló
ideálokban, ám ő már a valós perspektívájából szemlél mindent. Ugyanakkor az
eszmények - már amennyiben hiszünk bennük - nem időben létező fogalmak, s
Balázs felett csak a test valóságának életideje járhat el, mely "öncsalás" "édes" mi-
voltát még az elbeszélő is kénytelen elismerni:

- És mégis boldog, százszor boldog az,

Kit csüggedetlen képzelem ragad:
Bár fürtje ősz is, szíve friss tavasz,
Melyben örökké új virág fakad ;
Sebére ír, bajára van vigasz,
Bizalma szívós, nyúlik s nem szakad;
Kibízva vár: ha majd ez lesz, vagy az lesz,
Nép, hon, világ mily boldog, bölcs, igaz lesz.

533
6 . Az IRODALOM RENDI IN TÉ ZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

Az öncsalás nem hasznos, ámde édes,

S bár vége: csalódás , keserű,
Hiába! a szív mégis oly negédes,
Szeret ott lenni , hol szebb a derű . -
Kinek reménye sánta, hite kétes,
Jelene únott, jövője szűkkörű,
Multjába néz, szép emlékkel palástol
Bút, bajt - s vigaszt nyer egy kis öncsalástol. ..
(97.)

Vajda János verses reg ényeit" a verses epikai hagyománnyal való számvetés
jegyében születtek. Eddig is több ízben utaltunk a műfaj metareflexív jegyeire,
Vajdánál azonban nemcsak az irodalmi utalások révén jön létre egy ideális olvasó
képzete, hanem m űvei egy-egy költészeti szerephagyománynak nyelvét is megszó-
laltatják, s a megszóla lás m ódja, illetve a megidé zett toposzok révén azokat is be-
vonja az elbesz él őí szólam iróniája és/vagy szkepszise alá. A Találkozások (l877)
c ím ű verses regény a városias biedermeier hagyomány kliséit idézi. Virányi Ernő
nagyvárosi aranyifjú, aki a korzón megpillantja a vonzó Etelkát, megkéri a lány
kezét, majd annak édesanyjával még egy kirándulást is tesznek Ernő idilli nyara-
lójába. Ám váratlanul feltűnik a kacér, nagyvilági szépség , Leona, aki maga férjes
asszony, s aki vonzerejének Ernő nem képes ellenállni. Végül a Dunán új szerelmé-
vel csónakázó Ernő szeme láttára követ el öngyilkosságot az időközben cserben
hagyott menyasszony. Aszerelmi idill életképszerű jelenetei (az érzékeny szerelmi
vallomás , a nyaralóban tett kirándulás, a párbaj, a séta , a szerelmi csónakázás),
Ernő és Etelka karaktere, az olvasónőknek O) tett narrátori kiszólások, a szöveg
irodalmi utalásai - mind-mind a biedermeier költészetre utalnak. Az elbesz él ői
szólam - bár némi iróniával- szorgalmasan építi és ápolja e költészeti kliséket, s e
műben ismét a cselekvényszint kerül feszültségbe a szöveg által megidézett hagyo -
mánnyal. A tragikus zárójelenetekig ugyanis egyre többször törnek a felszínre dé-
monikus tartalmak, melyek szétfeszítik az ábrázolt idill kereteit. Ernő végső soron
nem képes ellenállni e démoni erők vonzalmának, miközben a képalkotás is egyre
nagyobb teret enged a "siralomházi kép" (IV, 68.) ábrázolásának.
A század végen a verses regén y múfaján belül megfigyelhető egy hangsúlyelto-
lódás : bár az idealitás és realitás kettőse fennmarad e művekben, a hangsúly egyre
inkább az identitás megformálásának pszichologizáló kérdésfelvetése irányába ha -
lad -lett légyen szó a vallási identitás balladai hangon megformált misztériumáról
(pl. KissJózsef: Jehova, 1882), vagy akár a hűbelebalázs figurák nagyszab ású tettei-

215 Kritikai kiad ásuk: Vajda János: Nagyobb költői múvek: Ildik ó: Elbeszélő költemény ek. S. a. rend .
Bikácsi László - Pór Péter. Bp., Akadém iai Kiad ó, 1977 (Vajda János Összes Múvei, III) .
534
 6 .4. A PRÓZAEPI KA

nek ironikus megjelenít ésér ől. Utóbbira példa Ignotus verses regénye, az 1891-ben
megjelent A Slemil keservei. 216 A slemílség - miként azt a prózai előbeszéd taglalja
- az önbizalom hiányából fakadó kétbalkezességre utal, s így megnevezett h ős ünk
(akinek neve valójában Emíl) azáltal válik komikus figurává, hogy szerelmének
érdekében képtelen bármit is tenni: hat éven keresztűl árnyként követi a lányt,
majd mikor végűl véletlen ül találkoznak a lóvasúton, képtelen bármit is mondani.
Slemíl elhatározza, hogy megfojtja a lányt, de a döntő pillanatban a szél felkapja
a kalapját, s az azt kergető hősszerelmes mintegy kiszalad a történetből. E meg-
lehetősen profán történetet az elbeszélő szólama uralja, közbevetett elmélkedései
szinte hosszabbak, mint maga a t ört énetelbesz élés.A költészet és a valóság közötti
szakadás itt is igen szélsőséges, ugyanakkor itt nem etikai alapú kűlönbségtétel
történik, az eszményeket nem a valóság lehetetleníti el, hanem azok már eleve
beleilleszkednek egy vitalista világmagyarázat kereteibe. A szerelem pl. a lélek-
tan és a bonctan kettősében fogalmazható meg , s ily módon az emberi szervezet
biológiai adottságai szinte predesztinálják az embert a szerelemre (31-32.). S bár
az elbeszélő a 7. és 8. ének közé iktatott .Jnterme zző " -ban mintegy magára veszi
a slemílséget - Alfred Tennyson Lilian (1830) című költeményét idézve beszéli el
saját, reménytelen szerelemét -, a szöveg e nagyvárosi tapasztalatot mégsem teszi
világmagyarázó elvvé, nem emeli egy korszak vagy nemzedék példázatos elbeszé-
lésévé, hanem megőrzi annak egyedi és tanulság nélküli voltát.

6.4. A prózaepika

A prózaepikai műfajok kanonikus rangra emelkedése a 19. század folyamán látvá-

nyosan és kétséget kizáróan végbement. E folyamat több hatótényező és több poé-
tikai, műfajtipológiai dilemma mentén érthető meg . A prózaepikának a hagyomá-
nyos, az antikvitásból örökölt műfaji rendszerekben nem volt meg a rendszertani
helye, s hosszú ideig az egyre népszerűbbé váló regények és a sajtó széles körűvé
válásával megjelenő kisepikai műfajok nem is váltak a poétikai törekvések elsőren­
dű céljává, s így annak darabjai az irodalom népszerű, ám kevéssé reflektált terűle­
tein jelenhettek meg. A 18. században az olvasáskultúra átalakulása hozott döntő
fordulatot e téren, hiszen a regény volt az a műfaj, mely igen széles olvasóközön-
séghez eljuthatott, s ily módon komoly eszközt is jelenthetett a közboldogságot
a kultúra révén elérni kívánó művelődési programok számára. A 19. század első
évtizedei után az eposz nemzeti identitást konstruáló műfaji szerepe egyre inkább
a háttérbe szorult, s bár ilyen j ellegű epikus kísérletek még a 19. század derekán is
megjelentek, e feladatot részint a regényirodalom, részint az intézményesűlő tör-

216 Kiadása : Ignotus: A Slemii keservei. Bp., Grill Károly, 1891.

535
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . ..

téneti tudományok (a történelem, az irodalomtudomány, a m űv észett ört énet és

részint a történeti nyelvészet) vették át (erről lásd D ÁVIDHÁZI Péter 2004: 357-538) .
Mindeközben természetesen a prózaepika olvasótábora egyre gyarapodott, így a
bizonytalan anyagiakat biztosító költészettel szemben egyre inkább a regényírás
tűnt stabil megélhetési formának. Ehhez járult még a 19. század második felében,
elsősorban a szabadságharc leverése után, a líra nemzetképviseleti szerep ének las-
sú elbizonytalanodása, minek következtében rövid időre ugyan, de a regény, első­
sorban a történelmi regény vált e szerep vezető műfajává . S végezetül a század
végére éppen a prózaepikai műfajok bizonyultak alkalmasnak arra, hogy a mo-
dernitás bizonyos kérdéseit (a pszichologizmus, a naturalizmus stb.) a m űv észet
is birtokába vegye: e folyamat részeként alakultak ki a modern elbesz él ői formák,
s a prózaepika nyelve képessé lett kül önböz ő tudatformák összetettségének érzé-
keltetésére is.
A prózaepika története korántsem volt egyenes vonalú , hanem formáinak nyi-
tottsága és gyors változásra való képessége tette alkalmassá arra, hogy a kor vál-
tozásaihoz és újabb igényeihez rugalmasan és gyorsan igazodjék. Voltaképpen a
prózaepika számára poétikai meghatározatlansága biztosítja a változékonyság
eme szabadságát, hiszen nincsenek mögötte olyan normatív poétikai konvenci-
ók, melyek meggátolnák folytonos újraalakulását. A továbbiakban e váltásokat a
korszak gazdag prózaterméséből kiemeit néhány műalkotás vázlatos elemzésével
kívánjuk bemutatni.

6.4.1. Prózapoétikai variációk a 19. század első felében

6-4.1.1.A családregény (Fáy András: A Bélteky-ház)

Fáy András 1832-es regénye, A Bélteky-ház 217 címe családregényt ígér (a "ház" szó
a "család" értelmében szerepel itt), ám voltaképp csak két nemzedék egymásra
következésében rajzol meg jelentős mentalitásbéli változásokat. Akét Bélteky, apa
és fiú sorsában a magyar nemes társadalmi szerepértelmezésének két lehet őségét
mutatja be, fejlődésként ábrázolva az eltérést: a többnyire familiáris nevén Matyi-
nak emlegetett apa a hagyományosnak láttatott, a köz ügyeivel nem törődő maga-
tartásformát képviseli, míg fia, Gyula már olyan eszmék nevében próbál meg élni,
amelyek a társadalom egészének hasznát tartják fontosnak. Nem véletlen, hogy
a kettejük közötti eltérés éppen a felnövekedés és a nevelődés részletes Ieírásá-

217 A szöveg jegyzetelt és kommentált kiadá sa: Fáy András : A Be1t eky-ház. S. a. rend. Horv áth Zsuzsa,
közremúködött Nógrádi Cecília, jegyz., utószó T. Erdélyi ilona. Piliscsab a, Pázmány Péter Katolikus Egye-
tem Bölcsészettudományi Kar, 2002 (Kötelező ritkaságok, 1).
536
 6 .4 . A PRÓZAEPIKA

val alapozódik meg: Gyula esetében az anya tudatos hazafias hatása, valamint a
bölcs nevelő , Káray tevékenysége magyarázza meg, hogy a fiú megtöri az önző és
kényelmes atyai hagyományt. Fáy regénye ezen a ponton is szinte tézisszerű kifej-
tését adja a 18. századi, felvilágosodásból kiinduló nevelési eszmény liberális-po-
litikai átértelmezésének: az ember nevelhetőségénekaz alapelvét egy új típusú, a
harmincas években már er őteljesenjelenl év ő nemzetfogalommal kapcsolja össze ,
s ennek értelmében a nemzet közösségéért érzett felelősség vállalása s a nemzet-
hez való tartozás morális választás, amelyre a megfelelő nevelés készíthet fel. Ezt
a didakszist Fáy egy panoramatikus, számos szereplőt mozgató regényszerkezet-
tel fejti ki, s ilyenformán a középpontba állított váltás nemzedékváltásnak túnhet
fel: a regény végén nem egyedül B élteky Gyula , hanem kortársai, Ongay és Vincze
együtt esküsznek föl a haza szolgálatára, s ekkor már mindnyájuk mellett ott áll a
méltó feleség, aki biztosítéka lehet a következő nemzedék helyes felnevelésének.
Fáy regénye saját korát kívánta ábrázolni, s számos, különböző társadalmi ré -
tegből származó szereplő sorsát bonyolítja - ennek k öszönhetőerr már a regény
egykorú, egyébként elismerő recepciójától kezdve szinte a legutóbbi irodalomtör-
téneti értékelésig visszatérően felbukkan az az állítás, hogy Fáy m űve voltaképp
az első magyar "társadalmi regény" lenne. Pedig Fáy ezt a körképszerű ábrázolást
eleve az egyértelmű erkölcsi hatás szolgálatába állította, s ilyenformán egy nagyon
zárt, a szerz ő í koncepciónak teljes mértékben alávetett, didaktikus célt szolgáló
szerkezetet hozott létre, ezért a regényben megjelenített viszonylatok és helyze-
tek is igen messze esnek a korabeli, 19. századi Magyarország tipizálható törté-
neti valóságától: sokkal inkább egy olyan társadalmi utópiának feleltethető meg
a regény, amely bizonyos társadalmi intézmények elemeiből építkezik. Nemcsak
a nevelés abszolutizálása tekinthető ilyennek, hanem pl. a "generál" részletesen
leírt, a korszer ű mezőgazdasági elvek alkalmazásán alapuló gazdálkodása is - en-
nek a mintája feltehetőleg József nádor nevezetes alcsúti mintagazdasága volt -,
amelyet a regény mint sikeres és rentábilis vállalkozást ismertet, noha a hasonló
vállalkozások a 19. század első felének Magyarországán csak veszteségesek lehet-
tek rendkívüli drágaságuk miatt. Csakhogy a regény utópikus jellege miatt ennek
a leírásnak is amorális implikációi válnak fontossá: a nemzeti közösség hasznára
tenni kizárólag elhatározás és akarat kérdése, s ezt a benyomást nem szabad gyen-
gíteni semmi olyan elemmel, amely egyéb, esetleges akadályokról vagy kudarcok-
ról tanúskodna. Fáy regényének tehát már az iránya is kizárja annak lehet ős ég ét,
hogy valóban egy, a társadalmat ábrázolni képes m ű szülessen: a didakszis kiemelt
szerepével ez aligha fér össze.
Ezzel a jelenséggel függ össze a narráció kérdése is: Fáy mindentudó narrátora a
történet minden részletével tisztában látszik lenni, s a regény legfontosabb elbeszé-
léstechnikai elemévé ilyenformán a narrátori közlés válik . Ugyanakkor pedig Fáy
arra törekszik, hogy összes szereplőjének -legyen szó fő- vagy epizódszereplőkről
537
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZ ERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . • .

- a teljes életpályája föltáruljon a regényben, ezért mindenkinek megismerkedhe-

tünk az előéletével éppúgy, mint sorsának végső alakulásával, természetesen jó-
részt narrátori közlés formájában. A regénynek ez a kitüntetett törekvése az összes
szál elvarrására persze azt is magával hozza, hogy szinte semmi lehetősége nincs a
szövegben megképződni szimbolikus vagy metaforikus jelentéseknek: pl. a regény
első lapjain feltúnő névtelen őrült, aki virágokat visz a temető sírjaira, lehetne pusz -
tán látomásként megmutatkozó, Gyulára hatással lévő figura, ha a regény végére
nem értesülnénk nevéről, származásáról és megőrülésének körülményeiről is. Fáy
regénye azt példázza, hogy a szigorúan uralni kívánt regényvilág kiépítése valóban
elősegítheti a didaktikusan egyirányú morális üzenetek megfogalmazását és célba
juttat ását, ám ez a kétségbevonhatatlan, egykorú siker le is zárja a szöveg megkö-
zelíthetőségét: a későbbi, esetleg másféle preferenciájú olvasatok számára a regény
már nem képes érdekessé válni. Fáy regénye ennek, a 19. századi magyar prózában
nem egyedülálló szerkesztésmódnak talán a leglátványosabb példája: esztétikai ér-
tékét tekintve igen gyorsan avuló szöveg , amely viszont kiváló anyagot kinálhat a
harmincas évek elejének eszme- vagy ideológiatörténeti elemzéséhez. Miközben jól
mutatja azt is, milyen tehertételekkel kellett megküzdenie a bonyolultabb hatáspo-
tenciálra törekvő, poétikailag igényes prózának a harmincas, negyvenes években.

6-4 .1.2. A befogadói aktivitást kiaknázó novella (Kölcsey Feren c novellisztikája)

Kölcsey Ferenc csak pályája végén kezdett el pr ózaepík ával-" foglalkozni - első
novellája, A' vadászlak az 1837-re szánt Ernlény cím ű zsebkönyvben 1836 végén
jelent meg - s korai , váratlan halála miatt novellista-életműveezen kívül csak még
egy befejezett (A' karpáti kincstár) és egy töredékben maradt m űre (A'ferrói szent
fa ) terjed ki. Nem terjedelme miatt, hanem poétikai megformáltsága okán emelke-
dik hát ki Kölcsey prózaíróként az 1830-as évek magyar irodalmából.
A' vadászlak középpontjában egy bűneset áll, ráadásul az egyik legsúlyosabban
me gítélt cselekmény: egy csecsemő meggyilkolása. A főhős, Andaházy ennek az
esetnek a kivizsgálására törekszik. A felsejlő alapséma - a nyomozás folyamata
- Kölcsey novellájában a 19. századi klasszikus detektívtörténetek szemléletéhez
láts zik nagyon közel állni , annak ellenére, hogy közvetlen hatást nem tételezhe-
tünk föl: nem a tettes, hanem a bún s annak metafizikai következményei jelentik
a legfőbb ellenfelet. Andaházy számára ugyanis a nyomozás az önismeret kérdé-
sével kapcsolódik össze , annál is inkább, mert - anélkül, hogy ennek tudatában
lenne - részben önmaga s önmaga felelőssége után nyomoz.

218 A szövegek kritikai kiad ása: Kölcsey Feren c: Szépprózai múvek. S. a. re nd. Szilágyi M árton . Bp.,

Universit as, 1998 (Kölcsey Feren c Minden Munkái) .

538
 6 .4. A PRÓZAEPIKA

Az elbeszélés narrátorának a történethez való pozíciója is ezzel függ össze: a

látszólag mindentudó narrátor ugyanis erósen korlátozva van abban , hogy a tör-
ténet egészét átlássa, s ez a korlátozottság éppen az események logikus meneté-
nek megértéséhez szükséges pontokon a leglátványosabb. Akkor pl., amikor maga
a bűn megtörténik, a narrátor nézópontja azonossá válik az eset kívülról érkezó
szemtanúinak, a három pásztornak a nézópontjával: s mivel ő k már csak a gyer-
mekgyilkosság után hatolnak be a bűn titokzatos helyszínére , a címben megjelölt
vadászházba, a narrátor éppen a gyilkosság tetteséról és okáról nem tud semmit
közölni. Miközben tehát a nyomozás folyamata azt igényelné, hogy az események
a nyomok visszakövetése révén egységesen és ellenttnondásmentesen fölépítsék
a történet szüzséjét, az elbeszélés ennek a törekvésnek a csódjét demonstrálja: a
fabuláris szint csak fragmentálva, az idóbeli linearitást is megt ör ő narráció folya-
matában létezik, s nincs olyan nézópont, amely képes lenne önmagában a rekonst-
rukcióra. Akorlátozott narrátor éppúgy nem alkalmas erre , mint ahogy a nyomozó
attribútumaival és szerepkörével felruházott Andaházy sem, aki a történet meg-
értése szempontjából lényeges események egy részénél jelen sincs (mint pl. Miller
Theréz és Anikó börtönbéli beszélgetésén) . Ám ugyanígy nem látja át saját tör-
ténetét Miller Theréz sem, aki nem is érzékeli, hogy éppen a nyomozó személye,
Andaházy érzelmileg kötódik hozzá . A történet elmondásának és megértésének
lehetetlensége a bizonytalanság állapotát teremti meg, s ezt a" narratív kételyt vo-
natkoztatja a bűn és az igazság általános episztemológiai dilemmájára: hiszen a
bűn nyilván létezik, mert egy csecsemó meghalt, de esély sem mutatkozik arra,
hogy ennek okait bárki is képes lenne feltárni.
A nyitójelenet színhelye szinte sűrítve mutatja már ezeket a lehetóségeket: a
pesti német színház ugyanis mint az illúzió tere jelenik meg, ahol a főh ős számára
a legfontosabb esemény nem a színpadon, hanem a n éz őt éren játszódik ugyan le,
de annak ószintesége vagy színlelt mivolta így is megítélhetetlen. S míg Andaházy
felfigyel amellette ü l ő szép fiatal n őre, ó nem érzékeli Andaházy érdekl ódését, sót,
jelenlétét sem, hanem egy olyan férfival folytat szemkontaktust, akit a szöveg csak
egy sajátos rekvizitummal, az ajkai körüli keserű vonással jellemez. Az itt kialaku-
ló sajátos háromszög a késóbbi események során újra s újra fontossá válik ugyan,
ám az egymás közti viszonyok semmit sem egy értelm űsödnek. A színház éppúgy
rejtélyes és imaginárius hely marad, mint a késóbbi események legfontosabb hely-
színe, a vadászlak is: ez utóbbi lesz az a rejtélyes centrum, amelynek belsó történé-
seirói a narrátornak éppúgy nincs tudása, mint ahogy Andaházy is csak akkor tud
ide behatolni, amikor a hely már elveszítette eredeti funkcióját, s csak egy töredé-
kes, Andaházy tudása alapján értelmezhetetlen levél marad ott .
A titokzatos, s az egész novellában névtelenül maradó férfi azonosíthatóságá-
nak egyetlen standard elemeként a keserű vonás marad meg, ám ezt is csupán a
narrátor érzékeli - Andaházy voltaképpen késóbb sem látszik észlelni a férfi jelen-
539
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . • •

létét, bármennyire lényeges lenne is. Ahozzárendelt attribútumok kiemeit szerepe

viszont a novellában a késóbbiekben is fontossá válik, mint ahogy a jelként funk-
cionáló azonosító elemek is lényeges szerepet töltenek be : a kendó lesz Miller
Theréz jellemzójévé - a kendótól való megfosztása a börtönben ilyen módon vál-
hatik majd az identitás elvesztésének kifejezésévé -, s idetartozik a legfontosabb
jel a gyűrű is. A novella V. egységében történik meg újra ugyanis a találkozás
Andaházy és - az ekkor még meg nem nevezett - Miller Theréz között . A gyűrűjé­
veljátszó lányt akacsavadászaton résztvevók puskájának zaja megijeszti, s Anda-
házy kezeibe ájul; ekkor veszíti el a gyűrűt. Ezt, miután az egyik kíséró megtalálta,
Andaházy az ujjára húzza. A gyűrű eleve szimbolikus tárgy, hiszen a házasságot
vagy legalábbis az eljegyzettséget szimbolizálja; azzal, hogy Andaházy viselni kez-
di a számára közelebbról nem ismert lány véletlenül hozzákerült gyűrújét, minden
felhatalmazás nélkül közeli, szerelmi viszonyt látszik sugallni a külvilág felé. Ezt
az intenciót teljesíti be Rimainak a fogadóban elóadott története (VIII. egység),
amelyben Andaházyt, olyan "Sátánként" nevezte meg, aki a vadászházi titokza-
tos lány szeretóje - s ugyanezt látszik sugallni az, az Andaházytól egyébként nem
észlelt jelenet is, hogy ezen kijelentés után a fogadóban üló idegen éles pillantást
vet a gyűrűre és távozik. A közelebbról be nem mutatott idegen révén ezen a pon-
ton ismét kialakul az a háromszöghelyzet, amelyet korábban a színházban lehetett
megfigyelni.
A novella késleltetett idószerkezete miatt csak utólag, a IX. részben derül ki,
hogy ez után történik meg a vadászházban a gyermekgyilkosság, s a X. részben ke-
rül eló a tanúk tudatát követó, tehát ilyenformán korlátozott narrátori elóadásban
maga az esemény. Ez szinte fordított betlehemi történet, ahol is a három betoppa-
nó pásztor nem egy gyermek megszületésének, hanem erószakos halálának lesz a
tanúja; a gyilkosság elkövetójének pedig a tanúk a keserú vonással mint attribú-
tummal jellemzett férfit tartják, s ót akarják elfogni, mígnem a halott gyermeket a
karjában tartó nó egy hangos kiáltással magára nem vállalja a tettet. Igen szeren-
es és írói eszköz, s a narrátori pozíciót is abszolút funkcionálissá tevó megoldás az,
hogy a tanúk nem értik azt, a számukra idegen nyelven lefolyt dialógust, amely a
férfi és a nő között lezajlik a nyilvános vallomás elótt: ilyenformán ugyanis repro-
dukálhatatlan marad a beszélgetés, s eldönthetetlen marad, vajon a férfi beszél-
te-e rá a nót a gyilkosság magára vállalására vagy sem. A háromszög mint szituáció
ezzel a jelenettel válik teljessé , hiszen a tettet vállaló nó mellett - aki ilyenformán
saját gyermekének gyilkosává minósül át - az ismeretlen férfi is gyanússá válik,
ahogyan az események logikája szerint Andaházy is. Hiszen voltaképpen ó követte
el azt a semmivel nem magyarázható hibát, hogy szeretójének tűntette fel Miller
Therézt, s a csecsemó halálához akár ez a látszat is elvezethetett.
Andaházy, akit a vád képviseletével hivatalosan is megbíz a fónöke, a megyei
fóügyész , éppen ezt a háromszög-szituációt nem érzékeli, s nem látszik egy-
540
 6.4 . A PRÓZA EPIKA

általán tudatában lenni saját szerepének. A vadászházra pedig rávetül a gyer-

mekgyilkosságot megelőző szexuális bűnnek az árnyéka is: a házasságon kívüli,
rejtett kapcsolatból született gyermek meggyilkolásának a lehetősége, amellyel
Andaházy akkor szembesül, amikor behatolván a számára ismeretlen, s már ki-
ürített térbe megtalálja a titokzatos levelet. A töredékes szöveg látszólag megadja
a kulcsot az eseményekhez, hiszen az ismeretlen levélíró az ismeretlen címzettet
arról világosítja fel, hogy egy bizonyos csábító már korábban teherbe ejtett egy
lányt, majd féltékenységi rohamában le akarta lőni, s elhagyta, mire a lány tébo -
lyultan megölte az e kapcsolatból született gyermekét. Csakhogy ez a magyará-
zat inkább növeli a bizonytalanságot. Amennyiben ugyanis ezen események újra-
játszásának tekintenénk a vadászházban lezajlott eseményeket, akkor az idegen
férfit csak közvetett felelősség terhelné. Márpedig ez éppen ellentétes azzal, amit
Andaházy gyanít, s bizonyítani szeretne. Ráadásul ezek a sorok morálisan inkább
a csábító férfit marasztalják el - ez pedig Andaházyra is érvényes kellene, hogy
legyen, hiszen ő a nyilvánosság előtt mint a lány csábítója tűnt föl Rimai törté-
nete szerint.
Miller Theréz gyermekgyilkos mivoltának elbizonytalanításához a börtönbéli
jelenet is hozzájárul: Theréz itt találkozik egy zavarodott elméjű nővel, Anikóval,
aki valóban megölte a gyermekét, s aki saját szetetőjének a nevét Károlyként adja
meg - erre az azonosításra veszíti el az eszméletét Miller Theréz. Ez a jelenet meg-
előzi azt, amikor Andaházy elolvassa a töredékes levelet, s ilyenformán Theréz
ráismerése a tőle már feltehetőleg ismert híradás hitelessége mellett szól - ám
mivel az ájulás a férfinév elhangzása után következik be, a ráismerés is aligha-
nem a közös csábító felismerését jelentheti. Csakhogy a novella ezt sem teszi két-
ségtelenné. Mint ahogy azt sem, hogy voltaképpen kinek is ássák a sírt az utolsó,
XV. egységben: a "gyermekvesztő" min ősít és éppúgy vonatkozhatik Anikóra is,
mint Therézre, s semmi egyéb támpont nincs a halott kilétének az eldöntésére. Pe-
dig ez az azonosítás már Miller Theréz bűnösségének az azonosítását jelenthetné.
Ami bizonyos: a novella kiazmusszerűen tér vissza a nyitójelenetéhez, hiszen míg
ott a színházra alkalmazta a narrátor a .félset ét verem" metaforát, itt a sírt Anda-
házy szavai "ház"-nak min ős ítik, A novella utolsó szavai nem véletlenül írják le
Andaházy reakcióját teljes tanácstalanságként ("Andaházy, saját háza előtt, néma
és mély lélekborulatban szállott le" - 91.): a novella az igazság megismerhetetlen-
ség ét szinte ismeretelméleti szinten képes tükröztetni.
Kölcsey novellája az 1830-as évek magyar prózájában társtalan teljesítmény.
Egy olyan prózaeszmény mutatkozik meg benne, amely nem a hazafias és/vagy az
erkölcsnevelő didakszisnak akarja alárendelni a szöveget , hanem a befogadói akti-
vitás ra építve lehet övé teszi a szabad jelentésképzést. Ráadásul olyan eszközökkel,
amelyek a későbbi (s nem is feltétlenül a 19. századi) magyar próza fejleményei
felől mutatkoznakjelent őségtelinek.
541
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG ...

6-4.1.3. Műfaj ok keveredése (Vajda Péter: Dalhon)

Vajda Péter négy füzetben megjelent Dalhonja (1839-1844)219 a 19. századi ma-
gyar irodalom egyik legkülönösebb kompozíciója. Látszólag ugyanis egy számos
műfajt egybefogó, első pillantásra világos vezérelvek nélkül összerakott, de bel-
ső tagolással rendelkező válogatása a szerzö addigi munkásságának: elbeszélések
(ahogy Vajda meghatározza: beszélyek), prózaversek és verses műfajok (pl. szatí-
rák és elégiák) követik itt egymást. Igen nehéz lenne benne egységes koncepciót
kimutatni - ám ez a vegyes jelleg bizonyos mértékig mégiscsak értelmezhető né-
hány megfontolás mentén.
Vajda egyik nyilvánvaló törekvése az volt, hogy a korabeli műfaji kánon egy-
mástól elválasztva létező műfajainak keveredését hozza létre: ezért nem gondol-
kozik tisztán prózaepikai vagy verses gyűjteményben, mi több a prózai és verses
jelleget egyesítő, sajátos prózaversei önmagukban is határátlépő jellegű, s e nem-
ben egyébként kezdeményező erejű kísérletek. Ugyanakkor éppen ezzel függ össze
az is, hogy két, egymással tematikailag összefüggő, legterjedelmesebb elbeszélé-
sének (Hildegunda; Attila halála) a szüzséjét is úgy alakítja, hogy annak bizonyos
elemeit más műfajban dolgozza ki: a Dalhonban egyébként nem is szerepl ő, posz-
tumusz megjelent drámája, a Buda halála nélkül, amelynek koncepciója Arany Já-
nos elbeszélő költeménye szempontjából is megvilágító erejű (lásd 514-518. o.),
nehéz a hun történelem kapcsán kialakított viziójánakjelentőségétpontosan meg-
ítélni. Vajda egyébként abban szinte - saját korához képest - archaikus pozíciót
foglal el azzal, hogy számára, a 18. század első felének latin nyelvú eposzaira em-
lékeztető módon, Attila hun birodalma jelenti az igazi témát; olyanformán egyéb-
ként, hogy ezt nem kívánja direkt utalásokkal a későbbi, magyar történelemhez
hozzákapcsolni. Számára a háború és béke mitikussá növelt szembenállása hordo-
zójává válik a hunok világa, s az alapkérdés az lesz, hogy a világhódítás szándéka
átváltható-e az így megszerzett hatalom révén az örök béke megteremtésébe. A
Dalhon két, hosszú elbeszélésében ez nem tűnik reménytelen vállalkozásnak kez-
detben, ám végső soron éppen Attila véletlenszerű, félreértésen alapuló erőszakos
halála mutatja meg ennek illúzió mivoltát - a Buda halála című dráma pedig ennek
korábbi kísérletét mutatja be, amely egy bipoláris istenvilág (az Attila mellett álló
Hadúr és a Buda mellett álló Békúr) feszültsége révén eleve meglévőnek mutatja a
dilemmát. Buda meggyilkolása pedig - innen nézvést - eleve képtelennek mutatja
a későbbi választás lehetőségét is.
Vajda Dalhonján belül a hun tematika egészen különleges kontextusba ke-
rül: nem egy nemzeti eredet közegében helyezkedik el, hanem az emberi nem

219 A szöveg jegyzetelt, modern kiadása: Vajda PéterMűvei. Vál., szöveggond., jegyz . Mudra Viktória-
Zákány Tóth Péter, utószó Zákány Tóth Péter. Bp., Kortárs, 2004 (Magyar Remekírók: Új Folyam).
542
 6 .4 . A PRÓZAEP IKA

történelmének kitüntetett mozzanataként mutatkozik meg. Mindez pedig azon

novellák mellett túnik lényegesnek, amelyek nem európai kultúrák világában
játszódnak le: mint pl. az indiai témájú Vajkoontala vagy a perzsa hátterúA' má-
gusz-lány. Vajda esetében ráadásul az életmúben még jóval több, keleti helyszí-
nen játszódó vagy orientális tematikájú elbeszélés környezi ezeket az írásokat
(ezek felsorolását lásd STAUD Géza 1999: 133-135). Ezek a múvek nem valamely,
a szerz ő számára kiemelten fontos keleti kultúra iránti elmélyült érdekl őd ést
tanúsítanak, hiszen ahhoz túlságosan szétszórt irányultságot mutatnak (török,
japán sőt egyiptomi lokalitású szöveget is találunk Vajda életmúvében). Az eu-
rópai tradícióktól idegen jellegben viszont egyesíthet ék ezek a prózai törekvé-
sek, s a hun tematika is ilyen formában kapcsolódik Vajda orientális érdeklődé­
séhez . Az elbeszélésekben felbukkanó elemi emberi érzések miatti konfliktusok
(pl. a társadalmi különbségekbe ütköző szerelem a Vajkoontalában) az ember
nembeli lényegének közösségét látszik erősíteni, s ehhez képest Vajdának lát-
hatólag másodlagos az ábrázolt kultúra keleties jellegének miné l aprólékosabb
ábrázolása. Éppen ebből a törekvésből következik, hogy a hun történelem Attila
köré rendezett elemei is a világtörténelem paradigmatikus alapkérdésének mu-
tatkoznak.
Az Európán kivüli, másféle, ősinek látszó múlttapasztalattal rendelkező kultú-
rák iránti érdekl őd éssel pedig erősen összekapcsolódik a Dalhon másik fontos vo-
nulata: a világ teremtését tárgyazó , egyedi mítoszvariáció megalkotása, amely egy
szellemi világ tárgyiasulásának folyamatát tükrözi (Eszdér). Mindez egy olyan,
nem a Bibliát imitáló, de egy soha nem volt szent könyvet megidéző nyelven va-
lósul meg, amely magába foglalja a magyar nyelv bizonyos szavainak etimológiá-
jából kibontott eredeti tartalmakat is (így lesz a "természet" szó "termő Zat"-ként
értelmezve). Az Eszdér ilyenformán szinte alternatív Bibliaként mutatkozik meg,
hiszen a teremtéstörténet legfontosabb fázisai a Bibliát követik, ugyanakkor vi-
szont nagyon erősek a morális tartalmakat hordozó elemek is, a bún és az erény
emberi világban elfoglalt helyének a dilemmái. Vajda poétikai újításai éppen eb-
ben a szövegben a legszembetúnőbbek: a ritmikus , lírai próza ebben az egységben
a biblikusság jellegét emeli ki, s a sajátos múfajhoz ilyen módon egy m űfajteremt ő
nyelviség is hozzákapcsolódik.
A Dalhon két meghatározó vonulata szövegeinek az egymásra vonatkoztatása
egy olyan világértelmezés körvonalát rajzolja ki, amely jellegében teljesen egyedi
az 1830-as, 1840-es évek magyar irodalmában. Vajda számára egy magánmítosz
elemeiként és az általános emberi jelleg megragadása céljából lesznek fontosak
még azok a témák is, amelyek - mint pl. Attila története - általában a nemzeti
múlt keretébe is illeszkednek, s orientális elbeszélései is voltaképpen egy, a törté-
netiségtől eloldozó, körképszerúen előállított ősi és egyszersmind keleti tudás
illusztrációjaként mutatkoznak meg.
543
6 . Az IRODALOM R ENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • .

604.104. Regény és hiperbola (Petőfi Sándor: A hóhér kötele)

Petőfi egyetlen nagyepikai munkája, A hóhér kötele (1845) 220énelbeszélés, amely

a fikció szerint a főhős-narrátor élete végén elkészített, visszatekintő j elle gű
vallomása (a regény legrészletesebb értelmezését lásd MARTlNKÓ András 1965:
160-210). A regény első egysége egy himnikus lendületű, hálaadó ima, amely egy
huszonhat esztendővel korábbi imádság meghallgatását és teljesítését köszöni
meg. Az Isten és ember (azaz ez esetben a narrátor-főhős) közti teljes harmóniát
sugárzó , kiegyensúlyozott szöveg jelenti be az életút leírásának a tervét is, mint-
egy a teljes, megélt élet méltó befejezéseként. Az egyetlen hangsúlyos jelzés , az a
kívánság, hogy talán jobb lenne olvashatatlannak maradnia a kéziratnak, .rnert
az iszonyú!" (13.) Ez az anticipáció vezeti be a főhős - mint később megtudjuk,
Andorlaki Máté - és előbb barátja, majd halálos ellensége , Ternyei Boldizsár közti
bosszú történetét: a két férfi folyamatosan torolja meg a másikon az őt ért sérel-
meket, s voltaképpen ez tölti ki az Andorlaki szemszögéből győztesnek ábrázolt
küzdelem körvonalait. Az ima pozíciója élesen szembenáll a később elmondottak
kíméletlenségével - ám a regénynek nem ez az egyetlen feszültsége, amelyet ko-
moly poétikai eszközként foghatunk fel. Ezeknek a felfejtéséhez az első egység is
megadja a kulcsot azzal, hogy feltúnően és következetesen közöl bizonyos relatív
kronológiai adatokat: eszerint ugyanis a főhős-narrátor ekkor hetvenéves , huszon-
hat évvel korábban mondott el egy imát, s a története félszázaddal korábban kez-
dődött, amikor egy lány kezét tartotta. Ez azonban nem csupán a három életkori
szakaszt (ifjúkor, férfikor és öregkor) jelenti, hanem a regényen belül pontosan
kijelölhető csomópontokat is, hiszen a későbbiekben ezekhez újabb utalásokjárul-
nak hozzá, s ezáltal egy hézagmentes hálózat épül ki.
A II. egység végén rögtön kiderül, hogy a Róza iránti szerelem idején Andorlaki
huszonkét éves. A Rózát tőle elcsábító Ternyeivel folytatott párbaj, valamint Róza
öngyilkossága után Andorlaki tíz évig csavargóként bolyong, s csak utána tér visz-
sza. A következő tíz évet a fiának , a Róza előtti kapcsolatból született Bálintnak
áldozza. A XX. egységben a hú szolgával, Jancsival folytatott beszélgetés cövekeli
ki mindezt konkrét évszámokhoz : a társalgás 1818-ban zajlik, a főhős narrátor el-
árulja, hogy 1775-ben született, azaz ekkor negyvenhárom éves. A következő év-
ben az időközben koldussá züllött Ternyei - lánya fölhasználásával - gyilkosság-
ba viszi Bálintot, s a fiút kivégzik. A temetése után Andorlaki, aki - ahogyan ezt
a XXV. egységben olvashatjuk - gyermekkora óta nem imádkozott, így könyörög
az Istenhez: "Isten! Ne vedd el addig életemet, míg fiam halála megtorolva nem
lesz." (83.) Az I. egység utalása tehát itt kapja meg az értelmét, csakhogy egy igen

220 A regény kritikai kiadá sa : Petőfi Sándor szépprózai és drámai művei. S. a. rend . Varjas Béla . Bp.,
Akad émiai Kiadó, 1952 (Petőfi Sánd or Összes Művei, IV)
544
 6.4 . A PRÓZAEPIKA

erős ellentét révén: a hálaadó imádság ugyanis egy bosszú beteljesedését ünnepli,
s ilyenformán logikailag és kronológiailag is a nyitóima az utolsó egység után szü-
letett szövegnek mín ős ül, s Andorlaki ottani kijelentése után képzelendő el. Mind-
ez egy ószövetségi jellegű, bosszúálló istenképzet kiépülését jelenti, miközben a
nyitóima retorikája szeretetközpontúnak mutatkozik.
Ez pedig szorosan összekapcsolódik a regényben megképződő létállapottal.
Élet és halál viszonyára ugyanis számos variációt kapunk a szövegben. A narrá-
tor - miután Rózával kötendő házassága meghiúsul- öngyilkos akar lenni, s ekkor
a halál utáni életjellegén töprengve arra jut: "Óh, ha van élet a halál után, és én a
mennybe jutottam volna: leszálltam volna az idvek országából e kárhozatos föld-
re, hogy teljesítsem, amit itt megtenni elfeledtem. Élni fogok gyermekemnek és
a ... bosszúnak!" (25.) Ezt a problémát szövik tovább Rózának az Andorlakihoz
intézett szavai , amikor is öngyilkossága előtt utoljára beszél hozzá: "Még ezelőtt
csak egy órával is óhajtottam meghalni és megsemmisülni; de most, mióta tudom,
hogy szeretsz, kívánom, hogy legyen élet holtunk után is. Nem bánom, ha nem
jutok is a mennybe, az idvesség honába; csak a földben, a hideg földben legyen
eszméletem... ott is boldogan fogok végetlen időkön át elmerengeni azon, hogy te
szerettéll" (33.) Andorlaki Bálint pedig kivégzése előestéjén így fogalmaz: "Nem
hiszem, hogy éljünk a síron túl is; mert az élet mindig csak élet, s az ember nem
vétkezhetik annyira, hogy az isten két élettel büntesse meg ." (78.) A halálra ké-
szülés küszöbállapotában megfogalmazott min ősít ések közös eleme az e világi és
a túlvilági lét közti min őségi különbség tagadása; ezt fejezi ki, hogy az élet utáni
állapot mint második élet szerepel. Ennek megfelel őerr két, szinte t ükörszer űen
elgondolható stádium kerül egymás mellé, azaz a halál utáni állapot a földi élet
rémisztő rendjének ismétlése látszik lenni, s nem a test börtönéből való kiszabadu-
lással elérhető kiteljesedés.
Ennek végső betetőzése a regény zárlata, amikor is Andorlaki elmondja végső,
egyszerre parodisztikusnak ható és dermesztő szónoklatát Ternyei sírjánál: "Ter-
nyei Boldizsár, hallod-e hangomat? Halld meg, én vagyok, Andorlaki Máté! ...Te
akasztófára juttattad fiamat a hóhér által; én akasztófára juttattam unokádat ön-
maga által, azon akasztófára, melyen fiam függött ... ezen kötéllel, mely itt van
kezemben, melyet, íme, leteszek sírhalmodra. Kösd föl most vele magadat te, ahol
vagy, a másvilágon!" (92.) A lezárás hatásához nagyban hozzájárul, hogy Petőfi
nem alkalmazza a keretes elbeszélést. A m ű eleje ugyanis lehet övé tehette volna
azt is, hogy egy, a "talált kézirat" alapelvére épülő regény alakuljon ki, ám a má-
sodik narrátort megteremtőkeret hiányzik innen. Ilyenformán egyetlen nézőpont
érvényesül az egész m űben, s a távolságtartásnak vagy a narrátor eltávolító mi-
nősítésének a gesztusára sem kerül sor - vagyis nem rnin ősűl a szövegben érvé-
nyesített nézőpont őrültségnek, mint ahogyan ez a Jókai Mór negyvenes évekbe-
li novellisztikájának olyan, keretes darabjaiban megfigyelhető, mint A nyomorék
545
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG ••.

naplója és A remete hagyománya. Petőfinél a főhős-narrátor min ős ít ése ellenpont

nélkül érvényesül. Eszerint pedig egy olyan világállapot mutatkozik meg , amely-
ben a bosszú - egyébként mindkét felet felemésztő folyamata - transzcendens jel-
legűnek mutatkozik, sőt csak ez mutatkozik transzcendensnek, s a túlvilág sem-
miben nem látszik különbözni a földi élettől. Az idézett részletek mindezt csupán
mint a jövőre vonatkozó sejteimet fogalmazták meg , a regényzárlat azonban ezt
a metafizikai bizonyosság szintjére emeli : a bosszú megállíthatatlan, nincs sem
megbocsátás, sem megbékélés.
Ehhez a rendkívül pesszimista világképhezjárul hozzá a regény mellékszereplő­
inek antropológiája is. A regény nőalakjai pl. szinte mindannyian a prostituálódás
jegyeivel jellemeztetnek Ca házasságon kívül gyermeket szülő Betti éppúgy, mint
az Andorlakitól Ternyeihez pártoló Róza), miközben a regény egyetlen, a főh ősőri
önzetlenül segítő női figurája, Izabella igazi kurtizán, aki viszont nyomorultul, el-
hagyatottan hal meg . A szerepl ők általában is mint a bosszú m űv ének eszközei
kerülnek elő: Ternyei pl. így használja ki saját lányát Andorlaki Bálint elcsábítása
érdekében, s ugyanezt teszi majd Andorlaki Ternyei unokájával, akit előbb gaz-
daggá tesz, majd elszegényit, hogy így kergethesse öngyilkosságba. Mindez szoro-
san összefügg a regény világának középpontjában álló értékkel, a pénzzel, amely-
összekapcsolódva a szerencse forgandóságát is szimbolizáló - szerencsejátékkal, a
kártyával, a jellem torzulásának, a korrumpálódásnak az eszköze; ennek hatalma
pedig - közvetve vagy közvetlenül- mindenkire hatással van . Nem véletlen, hogy
a m ű egyetlen, nem eszközjellegű, független figurája az a Hiripi Gáspár, aki meg-
elégszik a lumpenlét minimumával, s aki a pénz akárcsak időleges birtoklásának
és fölhalmozásának a lehet őséget is elutasítja. A mindig Gvad ányi-idézeteket han-
goztató figurának egyébként a neve és eredeti foglalkozása is egy Gvadányi-rn űből
származik - Petőfi Gvadányi -élményének egyik lenyomataként -, azaz a regény
többi szerepl őjéhez képest leginkább élettelinek és sokoldalúan megformált jel-
lemnek tűn ő szereplő az egyetlen, nyilvánvalóan intertextuális létrnódban meg-
mutatkozó figura, ráadásul minderre maga a regény szövege is hangsúlyosan fel-
hívja a figyelmet. Hiripinek a regény alap problémáján való kívülállás a ezáltal egy
újabb dimenzióval gyarapodik.
Az egynézőpontúság miatt Andorlaki cselekedetei látszólag igazságosztó jel-
legűnek tűnnek, hiszen Ternyei cselekedeteinek belső mozgatórugóiról nem ér-
tesülhetünk. Csakhogy már kezdettől egyértelmű jelzései vannak az elbizony-
talanításnak. Andorlaki esk üv ője Rózával azért hiúsul meg , mert az esküvőre
indulván, a templomnál találkoznak a férfi korábbi szeretőjével, Bettivel, aki a
kapcsolatból született fiút kereszteltetett meg - ez a mozzanat nem azt mutatja,
hogy Andorlaki boldog házassága kizárólag Ternyei intrikája miatt nem jöhet lét-
re , hanem nyilvánvalóvá válik Andorlaki morálisan megkérdőjelezhetőmagatar-
tása is, amelyet a férfi utóbb a fia felnevelésére fordított figyelemmel akar kom-
546
 6.4 . A PRÓZAEPIKA

penzálni. A gazdag Ternyeit kezdetben világpolgári fölény és cinizmu s jellemzi,

s ezzel szemben a szegény Andorlaki indulatai emberibbnek tűnnek. Csakhogy
ez a helyzet fokozatosan megváltozik. Ternyei és Andorlaki mindig átellenes
helyzetben vannak, amikor egyikőjük szegény és nyomorult, a másik gazdag.
Ilyenformán a pozíciók kicserélődése miatt folyamatosan aszimmetriába ke-
rülnek, s egymás számára jelentik a fenyegetést. Kettejük viszonyának egyetlen
konstans eleme marad: a másikon való bosszúállás szándéka. Ez azonban szinte
felcserélhetőnek mutatja őket. Mivel a regény világképében a metafizikai értel-
mű bosszúállás lesz a központi elem, ezt látszólag Andorlaki nyeri meg, hiszen
túléli ellenfelét, ám utolsó szavai azt sugallják, hogy ezzel még nincs vége kette-
jük küzdelmének. Ezen a ponton saját sorsuk egyedisége is megszűnni látszik a
bosszú fogaskerekei között.
Petőfi regénye rendkívül következetesen épít ki egy olyan regényszerkezetet,
amely saját korában szinte társtalannak mutatkozik. Mindehhez egy erősen me-
taforizált, költői prózanyelvet is képes teremteni - külön elemzésre lenne ér-
demes, hogy pl. a fény és sötétség viszonyát vagy a csillag metaforáját milyen
sokrétűen aknázza ki a szöveg. Az ellentétekre kifeszített szerkesztés és a szinte
hiperbolikus túlzás okra épített jellemalkotás, amely számos ponton akár a stílus-
paródiaként való olvasást is megengedi, anélkül, hogy ez utóbbi olvasatot kizá-
rólagossá tenné, az 1840-es évek egyik legeredetibb prózaírói kísérletévé teszik
Petőfi regényét.

6.4.2. A történelmi regény a szabadságharc előtt

A történelmi regény műfajának 19. századi sikertörténete szoros összefüggésben

áll annak az elképzelésnek a sikerességével, mely szerint az újkori nemzetek törté -
nelmének folytonossága lehet a garancia arra nézvést, hogy e nemzetek a jövőben
is erősek maradjanak. A nemzeti intézményrendszer megszilárdulása nyomán a
történelemről két, különböző diskurzusban, a történettudományban és a sz épiro-
dalomban is szó eshetett. E szétválás azonban korántsem volt feszültségmentes
folyamat. Egyfelől a történettudomány a kitalált elbeszélést a történeti megisme-
résre nézve illetéktelen műfajnak nyilvánította, másfelől azonban a történelmi
regények, beszélyek és regék szerzői műveiket nemcsak azért hozták létre , hogy
a történelmi hősök példáit felmutass ák "úgy, ahogyan az valóban volt", hanem
e regények a történelmi megismerés határaira is rákérdeztek. Ezt a 19. századi
prózaepikai művekben már jelenlévő metafiktív, megismeréskritikai szempontot
irodalomtörténet-írásunkban elfedték azok a viták, melyek e regények "irányza-
tosságát" firtatják, s a regényesztétikumát és politikumát határozottan elválaszt-
ják egymástól.
547
6 . Az IRODA LOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZ ERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •• .

6-4 .2.1. A történ elmi kalandregény (Jósika Miklós: Abafi)

Báró Jósika Miklós első regénye , az Abaft (1836) 221 nemcsak egy később igen sike-
resnek bizonyuló írói pálya első darabjaként lényeges, hanem azért is, mert a kor-
társak és a közvetlen utókor számára a magyar regényirodalom alapító műveként
bizonyult interpretálhatónak (erről a problematikáról részletesen lásd H ITES Sán-
dor 200?: 23-58). A regényirodalom történeti alakulását tekintve persze ez utóbbi
megállapítás inkább a műfaji emlékezet belső törésvonalai miatt érdemel figyel-
met , hiszen a magyar prózatörténet alakulását figyelve, az Abaft csak igen erős
fenntartásokkal helyezhető ilyen pozícióba. Mindazonáltal Jósika m űv ének a tör-
ténelmi regény vonatkozásában valóban fontos történeti funkciója van - még ha a
19. század későbbi magyar történeti regényeinek legjobb darabjai felől nézve nem
annyira azokhoz látszik kapcsolódni, hanem erősebbnek látszanak benne azok a
poétikai elemek, amelyek a nem történeti tematikájú A Bélteky-házzal kötik össze.
Az Abafi előszava ugyanis eleve nem a történeti tematika indoklását hangsú-
lyozta , hanem a Fáy regényének alapeszméjéhez igencsak hasonló célt vázolt fel:
"Egy lélekrajzot adok itt az olvasó kezébe. Célzása komoly, s oda megy ki, hogy
erős akarattal minden aljast le lehet győzni, hogy a tökély útja nehéz, számtalan
visszaesések vannak a megszokott rosszra: de végre lelkierő diadalt nyer, ha tud
akarni." Ennek a célkitúzésnek a címszereplő, Abafi Olivér felel meg , aki züllöttsé-
gén pusztán akarata révén erőt vesz , s korábbi, mulatozásra hajlamos személyisé-
g éb ől a közügyekért tenni képes, lovagi erényekkel ékes férfiúvá válik. Csakhogy a
.J élekrajz'' iránti deklarált igény mégsem jelent Jósikánál valamiféle pszichológiai
hitelességre törekvést: ezt jól mutatja a regényben az Abafiba szerelmes Gizella
lázálmának a leírása, ahol is a lány időnként félrebeszél- ezt a jelenetet Jósika a
regényhez fúzöttjegyzetekben egy igen hosszú kommentárrallátja el. A "lázas sze-
szély" -t ebben a szinte önállósodó gondolatmenetben a szerz ő nem kívánja kontroll
nélküli tudatműkőd ésk ént ábrázolni, hanem minden egyes elemét racionalizálja,
hogy ilyenformán egy teljesen logikus rendbe állítható képzetsornak állíthassa be,
amely csupán azért hathat fragmentáltnak, mert Gizella közlései a kapcsolódási
elveket homályban hagyják. Ebből a paratextusból is kiderül tehát az, ami a re-
gény hősformálásában is megfigyelhet ő , hogy az emlegetett "pszichológiai" igény
voltaképpen nem a lelki m űk öd ések felfedezését és ábrázolását jelenti, hanem a
didakszis hitelesítő elemét: a morális példaadás éppen ezáltal teljesedhet ki.
Persze Jósikának ez a hosszú fejtegetése azt is bizonyítja, hogy a szerz ő tudatában
volt az ellenőrzés alá nem vonható tudatterületek démonivá válható mivoltának - s
éppen ennek legyúrése érdekében alakult ki az Abaft szerkezete. Ilyen erőnek bi-

221 A regény megbízható kiadása: Jósika Miklós: Abafi: II. Rákóczi Ferenc: Regények. S. a. rend . Wéber

Antal. Bp., Szépirodalmi Könyvkiad ó, 1960 (Magyar Klasszikusok) .

548
 6.4. A PRÓZAEPIKA

zonyulhatott volna a szerelem is: Abafi Olivér körül ugyanis négy nő található, s a
főhősnek egyik sem teljesen közömbös. A regény végső megoldása azonban szépen
egységbe rendezi ezeket a lappangó viszonyokat, s erkölcsös módon adja meg a fel-
oldást: Izidóra elhalálozik, s így számára a boldogsághoz bőven elég, hogy haldok-
lása pillanatában Abafi megkéri a kezét; az özvegy Margit visszakapja halottnak hitt
kisfiát, s ezzel ő tökéletesen meg is elégszik; a fejedelemasszony és Abafi között a
társadalmi státusz különbsége miatt úgysem lehetne törvényes kapcsolat, ezt mind-
két fél tudomásul veszi. Az egyetlen fönnmaradó hölgy, Gizella pedig - a fejedelem-
asszony kifejezett kivánságára - Abafi felesége lesz, s a házasság meghozza Abafi
számára a szerelmet, tehát boldog is lesz. Ez a megoldás jól mutatja, mennyire do-
mesztikált formában kerül elő a regényben a féktelennek beállított szerelem, s ezen
a ponton is mennyire meghatározónak bizonyul az erkölcsnemesítő didakszis.
Jósika egy ilyesféle, általános és korhoz nem kötött erkölcsi hatás díszleteként al-
kalmazza a történelem felidézését . Számára a ruhák, épületek, fegyverek apró lékos
felidézése szolgál az alapjául a korrajznak, azaz azoknak a divatnak kitett, válto-
zékony elemeknek a sorjáztatása, amelyek eltérésére, sajátszerűségére a narrátori
közlések is fel tudják hívni a figyelmet. A történelem ilyenformán nem minősül a
regényíró saját korának párhuzamává vagy ellenpontjává: egyszerűen másnak mu-
tatkozik, mint az a világ, amelyből felidézik, de a lényeget az emberi jellem kortól
nem meghatározott, általános berendezkedése adja. Ugyanakkor viszont Jósika re-
gényének tárgytörténeti kezdeményező szerepe vitathatatlan. Azzal, hogy a fejedel-
mi Erdély történetéből (ez esetben Báthory Zsigmond uralkodásának idejéből) veszi
a tárgyát, megnyit egy olyan perspektívát, amely nemcsak a 19. századi, hanem a
későbbi regénytörténet számára is komoly lehetőséget jelent: az erdélyi történelmet
mint a magyar sorskérdések általános modelljét számos későbbi életmű is érintette.
Jósika regénye - Fáy művéhez hasonlóan - a didakszisnak alárendelt műforma
sajátosságait mutatja, noha sokkal erősebb benne a kalandokra épített cselekvény
szerepe. Éppen ez utóbbi jellegzetessége lehetett mintája a későbbi magyar történeti
regényeknek - még azoknak is, amelyek a történelem ábrázolhatóságát, illetve az
egyén és a történelem viszonya kérdését jóval összetettebb formában gondolták el.

6.4.2.2. A történelmi kataklizma tapasztalata (Eötvös József: A karthauzi;

Magyarország 1514-ben)

Kölcsey novelláinak poétikai megoldásaihoz a legközelebb báró Eötvös József re-

gényei állnak. Eötvös első regénye, A karthauzi (1839-1841)222 alapszerkezetében

222 A regény végleges szövegének megbízható modern kiadása: Eötvös József: A karthausi: Versek:
Drámák. Szerk., előszó Wéber Antal. Bp., Magyar Helikon, 1973 (Eötvös József Múvei). Az első változat
549
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG ...

az érzékeny regények (lásd 383-395. o.) sémáját követi: a "talált kézirat" elvére
épülő, keretes narráció egy én-elbeszélést fog közre, s ez utóbbi egy olyan vallo-
mást rajzol ki, amely visszatekintő pozícióból, a narrátor-főhős haláláig ívelő mó-
don mondja el az eseményeket. A főhős , Gusztáv életének epizódjai ráadásul erős
érzelmi reflexiókkal mutatkoznak meg, s űr ű anticipációkkal készítve elő cseleke-
deteinek, sorsának morálisan kárhoztatható, vagy tragikus tévedésnek bizonyuló ,
csattanóként felbukkanó elemeit. A regény mindazonáltal már hat ározottan átér-
telmezi az érzékeny regények regénytechnikai megoldásait: a szöveg néhol erősen
túllépi a reflexió rögzítésének logikus határait - Gusztávnak az öngyilkosság gon-
dolatáig való eljutása pl. oly módon ábrázoltatik, hogy az nem egy utólagos írói
pozíciót feltételez, hanem egy, az eseményekkel egy időben m űköd ő narrátori tu-
datot, ezáltal formálván drámaivá az eseményeket. A karthauzi már nem imitálja
következetesen az emlékezésnek azokat a privát közlésformáit (pl. a naplót vagy le-
veiet) , amelyekre a 18. századi érzékeny regények ráépültek, hanem határozott lé-
péseket tesz egy más alapelvekre épülő narratív struktúra kialakitásának irányába.
A regény a 19. századi francia történelemből véve anyagát és hőseit, látszólag
igen távolinak tűnik Eötvös saját tapasztalataitól. Ám egyfelől itt egy kortársi re-
gényidőről van szó - a m ű cselekvényidejénekjelenje éppen az 1830-as évek Fran-
ciaországa -, másfelől pedig Eötvös nyugat-európai utazásának számos élménye
és helyszíne azonosíthatónak mutatkozik a regény lapjain. Eötvös választása pedig
azért sem meglep ő, mert egy olyan történelmi tapasztalat megfogalmazásához ke-
resett formát, amelynek ekkor egy, hazai környezetbenjátszódó,jelen idejű regény
nem lett volna megfelelő kerete: az a felgyorsult és bizonytalanná váló történelem
izgatta, amelyhez tudatilag szinte lehetetlen alkalmazkodni, s amely éppen ezért
többnyire csak tragikusan derékba tört életeket hoz létre. A regény ezért szentel
külön figyelmet a francia történelem utóbbi fél évszázadának, a francia forrada-
lomtól a Napóleon uralmán át a restaurációig és az 1830-as forradalomig ívelő
periódusnak. A szerepl ők élete ezekhez a gyors, földrengésszerű változásokhoz
(for radalmakhoz és visszarendeződésekhez) méretik hozzá , s a főhős gondolati
reflexiói is igen gyakran kapcsolódnak ehhez a sajátos szituációhoz. A forrada-
lom lehetséges hatásának olyan aspektusa nyílik meg így az ábrázolás számára,
amely a magyar történelem vonatkozásában nem lenne megoldható: a regényben
ugyanis az válik alapproblémává, hogy a forradalom előidézte társadalmi válto-
zások mennyiben teszik lehet év é az egyéni boldogságot, s a nagy és állandósuló
történelmi megrázkódtatások milyen feldolgozhatatlan tudati, mentális, érzelmi
hatásokat okozhatnak. Eötvös regénye ebből a szempontból az egyéni érzelmek és

modern kiadása: Eötvös József: A karthau zi. S.a.rend . és utószó Gángó Gábor. Bp., Unikornis, 1996 CA
magyar próza klasszikusai) .
550
 6 .4. A PRÓZAEPIKA

az erkölcsre apelláló életstratégiák kudarcát konstatálja, s ehhez igen kézenfekvő

poétikai hagyománynak bizonyul az érzékeny regény kerete.
A saját életének csődjét belátó főhősnek, Gusztávnak a karthauzi anyakolos-
torba vezető útja, s az ott elvégzett, életgyónásszerű, írásos számvetés (a regény
törzse) csupán az aktuálisan középpontba helyezett, de nem egyedülálló tragédia.
A regény - s ami ezzel azonos: Gusztáv életpályája - összes fontos szereplőjének
az az időszak lesz a centrumává, amelyben keresztezték egymás életét, s mind-
egyikük életének a legfőbb törése is innen ered. Gusztáv életét is egy szinte szim-
metrikus szerkezet jellemzi: mindkét periódusában egy nőhöz fűződő viszonya ha-
tározza meg az életét. Előbb a Júliához való viszony, amelyben saját szerelmét az
töri ketté , hogy megtudja: a szeretett nő végig egy másik férfinak, Dufey-nek volt
a szeretője . Ezt a kapcsolat szinte szimbolikusan zárja le Júlia eltűnése, amikor
kiderül, hogy miközben ő mindent föláldozott ezért a tiltott kapcsolatért, Dufey
egyszerűen elhagyja, valamint az, hogy Gusztáv párbajt vív legjobb barátjával,
Armanddal, s a párbaj során majdnem halálosnak bizonyuló sebet kap. Gusztáv
új élete ezután kezdődik - mintegy sajátos feltámadásként -, s ezután aranyifjúvá
válván, fogadásból csábít el egy tisztalelkű, egyszerű származású lányt, Bettyt, aki
a vele űzött csúfos játék kiderülése után eltűnik. Ebben a második kapcsolatban
Gusztáv voltaképpen annak a Dufey-nek a szerepét veszi át és teszi magáévá, aki
első szerelmét tönkretette - ezzel függ össze, hogy a regényben elmarad Dufey
részletesebb bemutatása, csupán emelkedésének és családi hátterének legfon-
tosabb elemeit tudhatjuk meg, nem pedig belső jellemzés mutatja meg tettének
mozgatórugóit. Dufey ugyanis típusként, mondhatni szerepkörként kapja meg a
jelentőségét : ő a forradalmak révén felemelkedő karrierlovag tipikus képviselője,
az az ember, akinek sikerül kihasználnia amoral itása révén mindazt, ami a regény
egyéb szereplőinek az életét tönkreteszi - ám éppen azért nem válik valamiféle
ősgonosz intrikus megtestesítőjévé, mert Gusztáv sorsa azt mutatja, hogy ezt a
magatartásformát rendkívül könnyű olyasvalakinek is magára vennie, aki ennek
morális következményeivel egyébként tisztában van.
A regény Gusztáv szempontjából fontos szereplői ráadásul a korszakhoz való
alkalmazkodás képtelenségét egyfajta nemzedéki jegyként viselik. A főhős életé-
ben fontos két nő, Júlia és Betty, akik, bár másféle módokon a prostituálttá vá-
lásig kényszerülnek eljutni, Armand, Gusztáv egykori, szegénysorsú iskolatársa,
legjobb barátja, aki a párbaj során majdnem gyilkosává válik és Arhur, az egykor
gazdag, festőnek készülő fiatalember, aki aranyifjúvá züllése után öngyilkos lesz
- mind különböző variációit képviselik a származás, vagyon és tisztesség hármas-
ságával meghatározott életlehetőségeknek, s akár ezek megléte, akár ezek hiánya
jellemezze őket eredendően vagy életük meghatározott szakaszában, mindany-
nyian egy közös, bár egyéni színezetű és egyénileg viselt tragédia részeseivé vál-
nak. Mindannyiuk életének közös megrontójává a nagyváros, Párizs válik: Eötvös
551
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRHNDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

regényében is ott van a város világa mint a romlás közege - ám itt a 18. század-
ból ismerős civilizációkritikai attitúdöt az színezi át, hogy az ezzeloppozícióba
állított helyszínek jóval változatosabbak. Nem egyszerűen a falu világa kerül itt
szembe a várossal, hanem inkább a vidék (az Avignonnal fémjelzett provincia),
sőt, a kolostor világa is, a Grande Chartreuse, ahová Gusztáv visszahúzódik, s szá-
mot vet életével. Ez utóbbi annál inkább hangsúlyos, mert a regény végére kiderül,
s ez Gusztáv számára is világossá válik, hogy nem csupán az ő menedéke lesz a
karthauzi kolostor : a Gusztáv hiedelmével ellentétben mégsem az öngyilkosságot
választó Betty is erre a vidékre húzódik vissza apja falusi házába, s itt hal meg,
miel őtt megbocsát Gusztávnak, s Armand is errefelé kezd új életet egy idillikus pa-
raszti életformában, családot is alapítva, s így közte és Gusztáv között is létrejöhet
a megbékélés.
Gusztávnak a kolostorban elvégzett belső számvetése saját bűnösségével- első­
sorban a Betty elcsábításában és eltúnésében játszott szerep ének megvallása és
megbánása - szinte transzcendens igazolást kap akkor, amikor a főhős számára
csodaszerűen kiderül: a lány nem lett öngyilkos, s Gusztávnak módja van még be-
szélnie vele halála előtt. Ilyenformán Gusztáv saját, közelinek érzett halála előtt
még eljuthat oda, hogy tisztázhatja kapcsolatát azokkal az emberekkel, akik ellen
- saját meggyőződése szerint - bűnöket követett el, s a kölcsönös megbocsátás ke-
resztényi gesztusát gyakorolva , juthat el a megtisztuláshoz. Ennek a vallási-morá-
lis lelki útnak a tudati tükröződése az, hogy Gusztáv feljegyzéseiben saját legfőbb
hibáját az "önösségben" jelöli meg, s a másokért feláldozott, tevékeny életet hatá-
rozza meg a boldogság feltételéül. Ezzel mintegy saját életének kudarca is szubjek-
tívokokra, személyes gyengeségekre visszavezetett magyarázatot látszik kapni.
Ezt a beállítást azonban a regény végső summázataként már csupán azért sem
lehet minden kétely nélkül elfogadni, mert hiszen ez Gusztáv számára is elsősor­
ban - evangéliumi eredetű - gondolati opció, s nem megvalósítható életprogram:
ez után a reflexió után hamarosan bekövetkezik Gusztáv halála. Ráadásul Gusztáv
életsorsa nem azt mutatja, hogy ez a belátás egy egészen más alapokra épülő élet
után, revelatív módon következett volna be: a Júlia iránti szerelem eleve ilyen ön-
feladásra épült. A csalódástól azonban Gusztávot ez sem volt képes megóvni , mint
ahogy Betty Gusztávhoz fűződő kapcsolata is tragikusan végződött, hiába próbált
meg a lányafőhőstől utólag felismert és tudatosított alapelv szerint viszonyulni
kedveséhez. Ráadásul a Gusztávtól megfogalmazott belátás egyedül Armand ese-
tében mutatkozik pozitív erőnek - ám az ő bukolikus idillje is kizárólag a város vi-
lágával való teljes szakítás után, kizárólag egyéni választásként m űködik,
A regény nem azonos Gusztáv vallomásaival, s Eötvös ki is használja a keretes
regény sajátos , kettős narrátort alkalmazó lehetőségeit. Armand családi boldogsá-
ga - feleségével és gyermekeivel való teljes harmóniája - ugyanis Gusztáv tapasz-
talata még, s az ő feljegyzéseiben a reflexió egyik okává is válhatik. Csakhogy a ke-
552
 6 .4. A PRÓZA EPIKA

retben felbukkanó narrátor tapasztalatával zárul a regény: a narrátor egy skóciai

faluban véletlenül tanúja lesz Júlia metodista rítusú temetésének, ahol is a teme-
tési beszédből kitűnik, hogy Júlia - Dufeyt ől született, s korábban élete új értelmé-
nek nevezett - fia halála után halt meg bánatában. Ez a mozzanat Armand családi
idilljét ellenpontozza, s Gusztáv életének summázatát is erősen elbizonytalanítja.
Hiszen ezek szerint a másokért feláldozott, önzetlen élet sem véd meg az életku-
darctól- mint ahogy a társadalomból (s az ezt képviselő nagyvárosból, Párizsból)
való teljes kihúzódás sem garantálja a boldogságot. Ez utóbbi benyomást pedig
a regény lezárása semmivel nem oldja fel: az új sírra felírt név (Júlia) a regény
utolsó látványeleme. Ilyenformán A karthauzi igen keserú látképet ad a korabeli
társadalomról, illetve a gyökeres társadalmi változásoknak az élet kiteljesedését
inkább gátló és romboló hatásáról. Eötvös itt szinte modellszerúen gondolja végig
az egyéni és társadalmi lét dichotómiáját, amely - immár egy történeti regény ke-
retei között s magyar környezetre alkalmazva - későbbi regényének is tárgya lesz:
másféle poétikával , ám hasonlóan kiábrándító képet sugallva.
Eötvös József 1847-ben kiadott regénye, a Magyarország 1514-ben 223 - részint
a megjelenés szerencsétlennek bizonyuló, az 1848-as forradalomhoz túlságosan
közel eső időpontja miatt, részint azonban szerzőjének politikai szerepvállalása
miatt is - fokozottan ki volt szolgáltatva a politikai vagy ideológiai szempontú 01-
vasatok primátusának. Pedig a regényben megjelenített történelem viziója átfo-
góbb annál, hogysem egyszerúen aktuálpolitikai jelentést kellene tulajdonítani
neki : a történelem elgondolhatóságának és megidézhetőségének problémájába
szövődnek ugyanis bele olyan általános erkölcsi dilemmák, amelyeknek a ható-
köre messze meghaladja egy közvetlenül politikai célzatú mozgósítás szintj ét, Ez-
zel erősen összefügg a regény narratív szerkezetének bonyolultsága is: az Eötvös
prózájára jellemző erőteljes retorizáltság, amely egyébként a regénybeli szerep-
lők szólamainak részleges nyelvi egységesítésében is jelentkezik, pontosan azt a
célt szolgálja, hogy ezáltal a narrátornak az általa elmondott eseményekhez való
rekonstruktív és utólagos viszonyát is problematizálja; ezáltal segítvén azt, hogy
- a történeti források felhasználásával- kiépített fikció vizionárius módon mutat-
kozhasson meg, azaz úgy váljon fel- és megid ézhet év é egy történelmi esemény-
sor, hogy annakjelentése egyrészt esztétikai és morális szempontból is túllépjen a
tőlünk elválasztottnak nem tételezhető múlt egyszerú megelevenítésén, másrészt
pedig ne csupán áthallásokra épülő példázat legyen.
Nem véletlen, hogy a regény címében nem szerepel Dózsa György neve . A re-
gény középpontjában egy ország sorsa áll, egy pontosan meghatározott, sorsfordí-
tónak tekintett periódusban. A Dózsára vonatkozó korabeli (azaz tágan felfogva ,

223 Megbízható modem kiadása: Eötvös József: Magyarország 1514-ben. Szerk. Wéber Antal, előszó
S őt ér István. Bp., Magyar Helikon , 1972 (Eötvös József Múvei).
553
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • . .

18. század végi, 19. század eleji) említések egyébként is azt mutatják, hogy sze-
mélyét ekkor nem korszakot befolyásoló figurának, hanem csupán nagyszabású
gonosztevőnek tekintették - mint ahogy 1514 is a zűrzavar és káosz időszakának
számított, ahogyan ezt Fazekas Mihály Lúdas Matyijának (1817) tudatosan kijelölt
történeti cselekvényideje is bizonyítja. Eötvösnek egy ilyen szemléleti hagyomány-
nyal kellett számot vetnie, s ahogy a regényhez fűzött történeti jegyzetanyag bizo-
nyítja, az író ezt a szembesítést el is végezte (lásd Kuux Ferenc 1982: 120-126) .
Eötvös deklaratíve nem kivánt változtatni azon a képen, amely Dózsáról a számára
elérhető történeti hagyományban kialakult - s nem kívánta a 16. századi magyar
történelem olyasféle vizióját megalkotni, amelynek meghatározó figurája, azt is
mondhatnánk, struktúraképző eleme Dózsa György személyisége lenne. Eötvös
számára a történelem működésének eredendő elvei bizonyultak érdekesnek: nem
az, hogy miként határozhatja meg egyetlen személyiség is a történelem menetét,
hanem inkább az, hogy a történelem működésének és értelmének egészében ját-
szanak-e bármi szerepet az egyes emberek - erkölcsi határhelyzetekben megmu-
tatkozó - saját döntései, illetve jellemének szerkezete .
A regény egy olyan eseménysort mutat be, amely sorsszerűségében a korábbi
cselekedetek következménye, és előrevetíti a később bekövetkező tragédiákat is.
Már a regény első fejezetének indítása Mátyás korát határozza meg a közelmúlt
bemérési pontjaként, többször is utalva a nagy király halála óta eltelt idő erodáló
szerepére, s később is a szereplők egy részének (az idősebb generációhoz tartozók-
nak, mint pl. Telegdinek, Ártándi Tamásnak vagy éppen Bebek Katalinnak, akik
egyébként éppen emiatt az emlékező pozíció miatt a jelen világában sikertelenek-
nek vagy menthetetlenül múltba utaltaknak bizonyulnak) megvan az a folyama-
tosan, a visszaemlékező szóbeli reflexiókban megidézett mércéje, Mátyás király
ideje, amelyhez képest a regénybeli jelenidő hanyatlásnak tételeződik - a fiata-
lok számára pedig, akiknek ez az időszak immár nem lehet személyesen megta-
pasztalt emlék, az 1514 utáni időszaknak kell a valódi, érett felnőttkortjelentenie.
Vagyis mind hátra, mind előre megvannak a kivezető szálak (méghozzá a regény
szereplőinek itt nem ábrázolt, hanem csak visszautalásokban, illetve finom anti-
cipációkban megjelenített elő- és utóéletében), amelyek általánosabb érvénnyel
ruházzák fel a regény címébe emelt évnek az eseményeit.
A morális romlás személyes tapasztalata az idősebb szereplők némelyike szá-
mára sorsszerű elrendeléskéntjelenik meg, Magyarország pedig olyan elátkozott,
Istentől eltávolodott térként, amelyben a becsületnek nincs helye. A becsület fo-
galmának itteni s ilyen értelmű felbukkanása aligha független attól , hogy a be-
csület társadalmi helye a stabil intézmények és társadalmi szerepek közegében
maradhat sértetlen - márpedig a regényben ábrázolt világ éppen a megrendülés
és káoszba süllyedés állapotában leledzik. Eötvös felfogásában a becsület olyan,
Istentől eredeztethető, transzcendens értékként mutatkozik meg, amelynek jelen-
554
 6 .4 . A PRÓZAEPIKA

léte és érvényesülése a morál alapjául kell, hogy szolgáljon. Az erkölcs kérdésének

ilyetén kezelése jelentős eltérést mutat a 19. századi magyar történelmi regények
többségétől: hiszen itt nem egy közvetlenül kiváltható morális hatás didaktikus
előidézésének szándékáról van szó. Eötvös művében ugyanis egy poétikai érdekű­
vé tett, a cselekvény vezetésében, az egyes jellemek megrajzolásában és a tér- és
időkezelés mélyszerkezeteiben megmutatkozó koncepeion ális elem mutatkozik
meg, s ilyenformán a narrátori szólam retorizáltsága sem a szerz ői értelemadás
önkényéhezjárul hozzá, hanem igen összetett poétikai funkciója van.
A moralitás regénybeli kezelése szempontjából lesz komoly jelentősége Telegdi
István sorsának: ő ugyanis halálát éppen ennek a becsületen alapuló erkölcsi tar-
tásnak köszönheti. Azoktól a keresztesektől szenvedi el a kínhalált, akiknek sze-
mélyesen soha nem vétett, s akiknek kiszolgáltatottságukból eredő, nem emberi
indulatait tökéletesen megérti - toborzásukat is kizárólag az ország közös sorsáért
érzett aggodalom miatt ellenzi. Telegdi számára ugyanis a nemzet olyan közösség,
amelyben minden országlakosnak helye lenne, s éppen az a tragédia, hogy ennek
az egyesítésnek hiányoznak a feltételei; ahogy ő fogalmaz: "s hol van a kötelék,
melye szétszakadozó részeket, e nemzetrongyokat összetartaná?!" (124.) Teleg-
di személy szerint nem kívánja kirekeszteni a keresztesekhez áramló szegényeket
sem a nemzetből, s ilyenformán legfontosabb gondolati előfeltevésében közös ál-
laspontot foglal el azzal a L őrinccel. aki aztán majd kivégzését elrendeli; vagyis
Telegdi áldozattá válik mások helyett, olyan főurak helyett, akik mit sem éreznek a
rájuk is háruló felel őss égb ől. Áldozati mivolta azonban csak a regény többi szerep-
lőjének a viszonyrendjében nyerheti el az értelmét, hiszen Telegdinek a cselekvény
folyamán nem adatik meg a sorsával való végső számvetés és a helyettesítő halálra
való erkölcsi reflexió: a regényben ábrázolt események ugyanis jórészt nélküle zaj-
lanak, azaz csupán hiányával van jelen a m ű nagyobb részében.
Éppen ezért lehet Telegdi moralitásának részleges variációja a tőle felnevelt
Orbán élete , hiszen az ő sorsa egészen a halál pillanatáig része lesz a narrátor által
közvetített történetnek: ő az emberi világ számára becstelenségben hal meg , noha
életének igazi tétje egy embertársáért (a szerelméért) hozott áldozat - ahogyan ezt
a temesvári táborban az Ollósival folytatott utolsó beszélgetése nemcsak a maga
számára, hanem beszélgetőtársaszámára is világossá teszi. Orbán áldozata a re-
gény több szereplője számára kétségtelen lesz ugyan (Ollósi mellett ilyen pl. Farkas,
Lőrinc, de voltaképp Ártándi Pál is), ám ezek a tapasztalatok nem állhatnak össze
olyan tanúsággá, amely a diák emlékének megőrzését lehet övé tenné. A szórvá-
nyosan meglév ő , ám közösségivé nem váló megítélést ugyanis elnyomja az Orbánt
gonosztevőnekminősítő vélemény. Orbán nem tud (s utolsó hosszabb dialógusa
szerint nem is akar) az emberi világ torzzá vált normáinak megfelelni: erénye szá -
mára kizárólag a regényben megképződő, transzcendens nézőpont válhatik igazo-
dási ponttá. Orbán igazi célja a személyes áldozathozatallal megmentett Frusina
555
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRRNDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . ..

számára is érzékelhetetlen marad, noha a tudatkövető narrációnak köszönhetően

ez az olvasónak teljes egészében föltárul. Orbán Így kirajzolódó személyiségképe
sokat őriz ugyan az érzékenyjátékok szótlanul szenvedő és mindenkitől félreismert
hőseinek jellernrajz ából, viszont annyiban következetesen a regény alapkoncepci-
ójához igazodik, hogy elmarad az életét végigkövető személyek előtt végbemenő
apoteózis : Orbán emléke gyalázatos marad az emberi társadalomban, s éppen
ennek révén mutatkozhatik valóban és kizárólag Istennek ajánlott életnek.
Ennek a sorsnak a harmadik típusa a Dózsa Györgyé: miközben a regény fönn-
tartja azt a történetírói megalapozottságú hagyományt, amely szerint Dózsa erő­
szakos, véres, dicsőségre vágyó figura, Dózsa halála csak azután következik be,
miután - elismervén bűneit, s eljutva a szentgyónás előfeltételének számító töké-
letes bánatig -lélekben megtisztulva elérkezhet a becsület immár nem egyszerűen
közösségi, hanem transzcendens, isteni felfogásáig. Ráadásul ezt is megelő­
zi - éppúgy, mint Orbánnál- a személyes áldozathozatal vállalása: ő testvéréért,
Gergelyért ajánlja fel az életét fogságba kerülésük után. Dózsa utoljára Temesvá-
rott a börtönbélijelenetben látható, ahol a porkoláb szavaiból értesülhetünk a ter-
vezett kínhalál részleteiről. Dózsa reakciója azonban nem a félelem:

Az ítélet végre fog hajtatni, de nem gyalázatom, melyet gyöngeségeimtól vár: örök di-
csóség leend következése. Lelkemet nehéz vétkek terhelik; tetteket követtem el, melye-
ket nyugodtabb órákban meggondolva , megbántam, s melyekért az emberek talán átkot
mondanának fölöttem, de kínjaim eleget fognak tenni mindenért. Isten s a jövó kor Itélő­
széke elótt, hol egykor a hatalmas vajda is megjelen, utolsó pillanatom eltakarja múlta-
mat, s a megvetés nem az áldozatra, hanem hóhétjára vár. Mondjátok meg ezt Zápo-
Iyának. Mondjátok meg, hogy dühét megvetem. A népért emeltem fegyvert, a népnek
élóképe gyanánt fogok ülni izzó kírályi székemen, melyet számomra készíttetett, de az
égó koronát, melyet fejemre tett , gyönge keze nem fogja levehetni homlokomról. Ajövó
ott találja azt, s meg fog hajlani a férfi elótt, ki azt panasz nélkül el bírta viselni. Menje-
tek. (702 .)

Ezekben a sorokban nem elsősorban a történelem igazságtevő szerepe a hang-

súlyos, hanem a középpontban a bűn nyilvános megvallása és a bűnbocsánat
kegyelme áll, amely a gyónás alaphelyzetének felel meg; ezáltal pedig akiállandó
kínok is vezekIéssé minős ülhetnek át - ezért lehet a levehetetlen izzó korona me-
taforikusan az "élet koronájával", azaz az elnyert üdvösséggel azonos. A lelki meg-
tisztulás folyamatát pedig a fejezet zárlata még egyértelműbbé teszi. "S ezzel Dózsa
György ágyára feküdt, s rövid idő múlva elaludt, oly mélyen, oly nyugodtan, mint
máskor csaták előtt szokása vala. - Gergely a feszület elébe térdelt, s imádkozott."
Dózsa nyugodt alvása a megtisztult lelkiismeret erejére vall, Gergely gesztusa pedig
a Megváltó keresztje előtti leborulással az ima helyzetéhez vezeti vissza ajelenetet,
ezzel rajzolván ki hiánytalanul a halálra való felkészülés keresztényi folyamatát.
Ennek a fejezetnek az igazi feladata annak érzékeltetése, hogy a legmélyebb , legre -
556
 6.4 . A PRÓZAEPIKA

ménytelenebb bűnösség állapotából is lehetséges eljutni a megbocsátás elnyerésé-

nek kegyelmi pillanatáig - Eötvös szemléletére egyébként is mélyen jellemző, hogy
a regényben sem Telegdi, sem Dózsa sz örnyű kínhalálát nem írta le, a halálról szóló
tudósítást az előbbi esetben a többszörös közvetítettséggel megérkező, semmiféle
részletet nem tartalmazó híresztelés formájában, a második esetben pedig szintén
hírként, anticipációként beállítva hozza az olvasó tudomására. Számára látható-
lag nem bizonyult érdekesnek a borzalmaknak az a részletező leírása, amelyet a -
jegyzeteinek tanúsága szerint - forrásul felhasznált neolatin eposz, Taurinus István
Stauromachiája követ (lásd 77-80. o.) . Eötvösnél Dózsa csak a regény végére vá-
lik "hőssé", akkor is keresztényi értelemben, hiszen nyilvánosan, azaz Isten előtt is
megvallva bűneit, képes engesztelésképpen saját halálát fölajánlani - visszamenő­
leg azonban ez nem érinti Dózsa regénybeli szerepét, vagyis ő is csupán melléksze-
replője marad annak az epikai konstrukciónak, amelynek főhőse maga az ország.
A regényben megképződő földrajzi tér karaktere erősen összefügg ezzel a szem-
lélettel. Amikor a kiátkozás bekövetkeztével visszavonhatatlanná válik a lázadás,
látens módon létrejön egy kétpólusú hatalmi viszonylat, amelynek egyik pontján
az igazi király, Ulászló, a másikon pedig ellentétként maga a lázadó Dózsa áll. Ha-
talmi és politikai értelemben Dózsa igazi ellenfele nem a király, hanem azok, akik-
kel maga az uralkodó is szemben áll, legalábbis érzelmileg. Ulászló szerepe a re-
gényben ábrázolt hatalmi konstellációban mindenképpen szimbolikus: törvényes
királyként az ország testét jeleníti meg. Ezen a ponton egyébként sokatmondó,
hogy Dózsa kínhalálának a történeti forrásokban leírt, s a regényben is felidézett
módja eleve ugyancsak ezt az organikus államszemléletet illusztrálta: az ország
egysége ellen lázadó személy mintegy saját magának vagy sz ülőatyjának testé-
be mar bele, büntetése tehát ezért lehet saját testének szétszaggattatása. Eötvös
ugyan nem vette át - semmilyen formában - az Istvánffy Miklósnál is meglévő tör-
ténetet arról, hogy Dózsa testét saját embereivel falatták fel, csupán az izzó trón
és izzó korona jelképeit használta föl, de az uralkodó testének és az országnak a
párhuzama mégis megőrződött a regény térkoncepciójában és Ulászló alakjának
megrajzolásában. Bornemiszának és a királynak az egyik dialógusában az előbbi
szavaiként meg is fogalmazódik ez az azonosítás, ráadásul - jellemző módon - a
Magyarországra váró sz ö rnyű jövő kapcsán: "De sajnálom felségedet, sajnálom e
nemzetet. Úgy látszik, eljött az idő, melyben e nép, mint az agg test, gyengeség
által fog elveszni." (451 .) Dózsa felemelkedése és bukása ezért elővételezheti és
mutathatja föl végletes formában az országot megtestesítő igazi király bukását,
amelyet a regény parabolikus szerkesztése egyébként nem tesz explicitté, az anti-
cipációk révén azonban félreérthetetlenül érzékeltet. A térképzés is ennek van alá -
rendelve, hiszen a cselekvény - egy olyan, kontrasztos térszervezés jegyében, amely
a leginkább az erőszakos szembenállást megjelenítő regényekre jellemző - jórészt
két központ körül kristályosodik ki: Buda (illetve az ezzel voltaképp összefüggőnek
557
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYR ENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

ábrázolt Pest), Ulászló székhelye az egyik pont, a másikká pedig Dózsa tábora válik
Temesvárnál. Ezt a szembeállítást az készíti elő, hogy mindegyik centrum közvet-
ve vagy közvetlenül Mátyás uralkodásához mér ődík hozzá, azaz Mátyás idejének
- méltatlan - örököseként jelenhetik meg : Buda kapcsán a narrátor kezdettől és
folyamatosan Mátyás pompájához méri a pusztuló épületek és az omladozó királyi
hatalom leírását, Zápolya temesvári tábora Mátyás hadi rendjét óhajtja imitálni,
Dózsa pedig Zápolyát utánozza saját vezéri sátora felállításakor. Ilyenformán a re-
gény időkezelése és térkezelése igen szorosan összefügg egymással.
Dózsa temesvári tábora a cselekvény előrehaladtával fokozatosan veszi át a re-
génybeli tér alternatív centrumának funkcióját. A tábor a társadalmi konvenciók
értelmében lehetetlen vágyak beteljesedésének lehetséges helyévé válik - torz for-
mában ugyan, s nyilvánvalóan korlátozott id őtartamra, hiszen Dózsa táborának fi-
zikai megsemmisítése fölszámolta ennek az érvényét is; mégis nem véletlen, hogy
itt és csak ezen tábor határain belül veszíthette el érvényét a társadalmi ranglétra
szigorú egymás alá rendeltsége, valamint hogy itt és csak itt vehette el Orbán fele-
ségül Frusinát, egy igazi esküvői szertartás paródiájaként - s tegyük hozzá , Ollósi
is csak itt mondhatta ki azt nyilvánosan, hogy hajlandó lenne elvenni Bebek
Katalint. Voltaképpen Dózsa királlyá való kikiáltása is egy ilyen vágyprojekciónak
a változata (Eötvös itt híven követi azt a krónikáshagyományt, amely Dózsa nagy-
ravágyását és féktelen hatalomvágyát hangsúlyozta), csakhogy a pervertált király-
választásból poétikai értelemben az is következik, hogy a megsemmisítő , teljes
pusztulást hozó csatavesztés is olyan helyettes áldozattá min ős űlhet át, amelyet
az ál-király az igazi király helyébe lépve szenved el. Dózsa veresége ilyenformán az
igazi ország pusztulásának előképévé válik, a halottakkal borított csatatér pedig a
pusztasággá váló Magyarország allegóriájává - mint ahogy az volt már a korábban
hihetetlen plaszticitássalleírt csanádi csatatér is.
Ez a megoldás a regény időszerkezetének kiépítésében éppúgy tetten érhető,
mint ahogy a sugallatos anticipációkkal operáló narrációban: tudniillik a regény
tragikus történelemképének középpontjában valójában egy olyan esemény áll,
amelyről a regényben csupán utalások ta lálhatók - ez pedig a mohácsi csata.
Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, hogy Eötvös egyik datálatlan levelé-
nek tanúsága szerint a parasztháború történetének anyaggyújtésekor egyúttal egy
folytatásnak szánt, a mohácsi csatáról szóló regényhez is olvasmányokat keresett,
vagyis az eredetileg koncipiált terv magába foglalta volna Mohács ábrázolását
is.224 S noha azt nem tudni, Eötvös mikor és miért tett le a folytatás elkészítéséről,
láthatólag a regény készülésének bizonyos fázisában egyazon történeti szemlélet
kifejeződésének bizonyult a regénybeli 1514 és az ott már nem ábrázolt, ám szá-

224 A német nyelvú levelet lásd Esztegár László: Magyar Irók levele i a bécsi cs. k. udvari könyvt árban.
Irodalomtörténeti Közlemények, 1904 , sao.
558
 6.4. A PRÓZAEPIKA

mos módon érzékeltetett 1526. Vagyis az a poétikai tapasztalat, amely éppen a

hiány révén véli igazán érzékelhetőnek az itt csupán anticipált tragédiát, keletke-
zéstörténetileg és alkotáslélektanilag is alátámasztható - annál is inkább, mert a
mohácsi csatavesztés korábbi irodalmi ábrázolásainak és említéseinek tárgytörté-
nete azt bizonyítja, a nemzeten belüli egyenetlenség, a visszavonás ennyire hang-
súlyos ábrázolása eleve elegendőnek bizonyulhatott egy kortársi olvasói horizont
számára az (elsősorban a király halála miatt) katasztrófának tekintett vereség fel-
idézéséhez.
Ebből a szempontból lesz különösen lényeges, hogy kimondatlanul is Mohács-
hoz m ér ődik hozzá az összes szerepl ő jelleme és múltbéli cselekedete, s a mor á-
lis romlás Mátyástól induló folyamatának mélypontja is ide lokalizálható: ezért
lehet olyannyira tragikus az erkölcs transzcendens eredetéről tudni nem akaró
szereplők triumfálása. A regény legrészletesebben, jellemrajzra alapozva kifejtett
karrierjének, Ártándi Pál pályafutásának a leírása központi jelentőségű: a nar-
rátor ugyan többször hangsúlyozza, hogy Ártándi nem rossz ember, ám minden
jelentős cselekedete, amelynek emelkedését és társadalmi' presztízs ét köszönheti,
mások tetteinek kisajátítása és magának tulajdonítása: a keresztesek terveiről egy
Szaleresi Klárinál eltöltött pásztoróra alkalmával értesül, a Zápolyától Báthorinak
küldött levél átadását is Klári vállalja magára, Frusina megmentését pedig Orbán
végzi el. Ártándi egy döntő ponton nem kapcsolódik a regény morális értékvilágá-
hoz: ő ugyanis önző. Az önzés, azaz a kizárólag önmagunkra való ügyelés ugyanis
az a pont, amely körül erkölcsi értelemben megoszlanak a szerepl ők; sokatmondó,
hogy miközben a narrátor Zápolya bemutatásakor is erőteljesen korrigálni igyek-
szik a vajda korábbi történetírói jellemzésének túlzásait, pontosan ennek a tulaj-
donságának a megléte miatt tekinti szerencsétlennek hősét. Ennél is fontosabb
talán azonban az, hogy Lőrinc saját életének megváltozását Orbánnal folytatott
első beszélgetésében úgy határozta meg, hogy "önös s égétől" a mások iránti sze-
retet irán yába indult el. Lőrinc alakjának is éppen ez a váltás ugyanis a kulcsa:
a temesvári táborban Orbánnal folytatott beszélgetése azt tárj a föl, hogy Lőrinc
éppúgy ki van szolgáltatva az egyes embertől nem befolyásolható történeti
folyamatoknak, mint a regén y többi szereplője - ennek következtében ő is másnak
látszik , mint amilyen valójában. Az igazi jellemnek és a látszatnak a kettőssége
éppúgy megjelenik itt, mint Orbán esetében - ugyanakkor viszont éppen az em-
bertársaiért érzett, szeretetközpontú felelősség mozzanata révén Lőrinc figurája
mégis több, mint egy fanatikus gyilkosé, annak ellenére is, hogy éppen ő rendeli
el Telegdi kivégzését. Lőrinc moralitása azért képes kapcsolódni a regény központi
értékkategóriájához, mert éppen az önzés látványos megtagadására épül. Az ön-
érdek, a dicsőségvágy és a szolidaritás, a szeretet áll ugyanis következetesen szem-
ben egymással a regényben. Ártándi - mondjuk így - mikroszinten ábrázolt, ilyen
értelmű immoralitásra alapozódó pályafutása ezért van tökéletesen összhangban
559
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓ L A POLGÁRIIN TÉZMÉNYEKIG .. .

a regénybeli Magyarország irányítására hivatott személyek (Bakács, Zápolya) ka-

rakterével, mintegy ez utóbbiak fölemelkedésének részletes leírását helyettesíte-
ni is képes; mindeközben pedig a narrátori szólam folyamatosan arra törekszik,
hogy senkit se állítson be velejéig gonosznak, hiszen a bún állapota itt a jóra való
restséggel azonos. A regény tehát egy olyan ponton fejeződik be, amely első pilla-
natra valóban teljes reménytelenséget sugall: a korszak felemelkedő hőse ugyanis
Ártándi Pál személyében egy olyan figura, akinek nincs tudomása a becsület és az
erény keresztényi felfogásáról. A pusztulás felé mutató egyértelműjelzések érté-
kelésének távlatát az a regényzárlat állítja helyre , amely a magyar regénytörténet
egyik legszebben megkomponált jelenete, s amelyben elhangzanak Lőrincnek az
isteni akarat kétségbevonhatatlanságát állító szavai:.

Azt hiszed-e te - folytatá az idegen - , mert az isteni igazság rejtélyes utait gyönge emberi
eszeddel felfogni nem vagy képes, ez igazság nem létezik? .. s mert a gonosznak utai si-
máknak látszanak, s a jobb ember ezer nehézséggel küzd ; mert annak láthatára derült, s
ezét sokszor homály fogja körül- mert az aljasságot sokszor dicsőség, az erényt rágalom
várja az emberek között -, te az örök igazságon kételkedel? (726-727.)

A regény zárlata éppen ezért sugallhat egyszerre végső reményt és rövid távú
pusztulást: hiszen mindazok, akik eljutottak a történelem transzcendens távlatá-
nak belátásával a hit vigaszáig (Orbán, Telegdi, Dózsa, majd az utolsó jelenetben
Lőrinc és az ő szavait belátó, elfogadó Szaleresi Ambrus és Klári) megszűnnek a
regényben ábrázolt térben létezni. Az előbbi három meghal, ráadásul erőszakos
halállal, az utóbbiakról pedig a regény utolsó mondata azt közli: "Se Lőrincnek, se
Szaleresinek s leányának híre nem hallatszott többé a hazában". (727.) Ezzel és ily
módon rajzolja meg a regény a legpontosabban, miképpen és miért következhetett
be a mohácsi csatavesztés: hiszen akiknek hatalom és erő adatott az ellenállásra,
azok véglegesen híján vannak annak a tudásnak, hogy az erkölcs és lelkiismeret
Istentől származik - mindazok pedig, akik eljutottak ennek belátásáig, többé nin-
csenek jelen. A királyi mivoltában az országot képviselő Ulászló - akinek emberi
jóságát a narrátor éppúgy visszatérően hangoztatja, mint ahogyan a regény sze-
repl őinek szólamaiból is ez a vélemény csendül ki - mélységes magánya is abból
fakad , hogy a hatalom őt körülvevő világához semmi érzelmi köze nincs, a Gond-
viselésbe vetett hite és így megalapozódó felelősségtudata ellenére pedig semmi
kapcsolata nem lehet azokhoz, akik hozzá hasonlatosak ugyan, de véglegesen ki-
iktatódnak a regénybeli Magyarország teréból. Ezáltal a regényben az ország egy-
re erősebben démonikus térként jelenik meg, s ez a vonás éppen a regényzárlatban
lesz a legerősebb . Ebben az összefüggésben aligha véletlen, hogy éppen a saját tes-
tében az ország egységét is szimbolizáló király az egyetlen, akinek magatartásából
és megnyilatkozásaiból fölsejlik a kétségtelenül bekövetkező kollektív pusztulás
sejtelme, illetve igazi súlya . A Lőrinc szavaiból az utolsó jelenetben feltáruló végső
560
 6.4. A PRÓZAEPIKA

remény a szenvedésnek értelmet és távlatot ad ugyan, ennek felismerésében azon-

ban egyrészt a szenvedés és kitaszítottság közösségében részesülő két kiválasztott
részesül, másrészt a történelmet Isten műveként meghatározó, teológiai alapo-
zottságú történelemfelfogás revelációja sem változtathat azon, hogy rövidesen be-
következik a katasztrófa. Az Istentől elfordult világ - s a regénybeli Magyarország
ilyen - magában hordozza önnön létének megkérdőjelezését.

6.4.3. A történelmi regény a szabadságharc után

A szabadságharc bukása után általános elvárásként jelentkezett a történelmi ta -

pasztalatokkal való számvetés igénye. Ez két irányból is m érhet ő : egyrészt azon
olvasói elvárásokban, melyek irodalmi szövegektől várták a nemzeti identitás
újraformálását, másrészt azokból az irodalmi t örekv ésekb ől. melyek - nem egy-
szer erős didaktikus felhanggal - a történelmi tapasztalatok elemzését egyre
hangsúlyosabban a jelen példázatként gondolták el (a lírával kapcsolatban lásd
459-464. o.). Ez lehetett az oka annak, hogy az ötvenes években a történelmi re-
gény műfaja tűnik a legfontosabbnak. Az 186O-as, '70-es évektől kezdve a műfaj­
nak főként a Jókai Mór és Vas Gereben által megalkotott variációja maradt nép-
szerű, miközben Jókai ekkoriban már egészen más regénytípusokkal kísérletezik,
míg Vas pályája 1868-as halála miatt törik meg. A műfaj mindazonáltal igen sokáig
- talán egészen máig - életképes marad, ám egyre inkább a népszerű lektűr vagy
az ifjúsági irodalom körébe kerül át .

6.4.3.1.A közelm últ történelmén ek megalkot ása: a tá rcaregény

(Jókai Mór : Egy magyar nábob; Vas Gereben : Nagy idók, nagy emberek)

A történelmi regényekben megfigyelhető egy érdekes perspektívaváltás a 19. szá-

zad közepén: a történelem immár nem feltétlenül távoli korok historikumátjelen-
ti, hanem a jelen nemzedéke számára a közvetlen elődök által felhalmozott törté-
nelmi tapasztalatok is fontosnak tűnhettek. A kulturális identitás megalapozása
ugyanis már nem pusztán a távoli múltban gyökerező eredet kérdéseként tűnhetett
fel, hanem legalább ennyire fontossá vált az évszázados "ernyedés" utáni újrakez-
dés lehetőségének firtatása. A történelmi regények kalandregényes változatainak
(pl. Jókai török kori regényeinek) poétikai megformáltsága szinte problémátlanul
volt adaptálható a közelmúlt elbeszélésének történetévé. E hangsúlyeltolódásban
némelyest közreműködhetett az is, hogy Jósika Miklós emigrációba vonulásával
a Walter Scott-i történelmi regény legjelentősebb és legnépszerűbb hazai alakjá-
nak tört derékba irodalmi pályája, másfelől pedig az, hogy az Eötvös József ál-
561
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

tal kezdeményezett, narratológiailag összetettebb regényépítkezést csak kevesen

folytatták (példaképpen báró Kemény Zsigmond említhető).
Ha meg akarjuk érteni Jókai és Vas regényeinek poétikai megformáltságát, te-
kintetbe kell vennünk e művek megjelenési körülményeit is. A sajtó, elsősorban a
napisajtó differenciálódása azt is jelentette, hogy bizonyos sajtóorgánumok rend-
szeresen közöltek folytatásokban szépirodalmi műveket. Ez nemcsak azt jelenti,
hogy az írók szerz ődésben is kötelezettséget vállaltak a folyamatos alkotásra (két
szerz őnk roppant és töretlen termelékenysége innen is magyarázható), hanem azt
is, hogy a folytatásokban megjelenő regényszövegek csak utólagosan álltak ösz-
sze egy egyszerre olvasható regénykompozícióvá. Ily módon elsősorban olyan
szövegegységek létrehozására kellett törekedniük, melyek önállóan is megállják
a helyüket, csattanószer ű zárlatuk pedig felkelti az olvasói várakozásokat, aminek
k őszönhetően a következő héten is megveszik az irodalmi melléklettel megjelenő
lapot. E szerkesztésmód következményeképpen az anekdotikus regényszerkesztés
került előtérbe: hiszen az anekdotikus betétek elhelyezése alkalmat adhatott arra,
hogy a szöveg kisebb , ám mégis összefüggő történetekben képződjön meg, más-
részt arra, hogy az önmagukban is megálló kis történetek ne pusztán az egész
regény cse1ekvényét lendítsék előre, de mintegy kicsinyítve tartalmazzák és hét-
ről-hétre ismételjék annak fontosabb elemeit. A mai olvasó természetszerűleg e
szövegeket egyben olvassa, mindazonáltal az anekdotára épülő szerkesztésmód
a magyar regénynek szinte az anyanyelvévé vált, és megalapozta (s Jókai töretlen
20 . századi népszerűségévelhosszú távon rögzítette) azt a regénynyelvet, melyt ől
a későbbi korok prózapoétikai fogásai elrugaszkodhattak.
Vas Gereben (eredeti nevén Radákovits József) a 19. század közepének egyik
legnépszerűbb regényírója, ám olvasottsága a 20. századra erősen megkopott.
Ennek oka feltehetően csak részben keresendő Jókai a 20. század elejéig gya-
korolt regényírói praxisának és nem utolsósorban kultuszának folytonosságá-
ban, mely mintegy elfedte a pályatárs hasonló alkotásait: a háttérbe szorulásnak
ugyanis poétikai okai is lehettek. Ezt Vas egyik jellegzetes regényének az elemzé-
se is igazolhatja.
Vas Gereben Nagy idók, nagy emberek című 1856-os reg ény ének-" alcíme:
Magyar korrajz. A kor, melyet Vas megrajzol, a 18-19. század fordulója, ahol is a
hazafias érzés ébredését és a nemzeti irodalom születésének együttes történetét
mutatja be. A regény anekdotikus történeteiben feltűnnek a magyar történelem és
irodalom szerepl ő í (így gróf Festetics György vagy éppen Kisfaludy Sándor) , akik-
nek a váratlan találkozásai a fiktív szerepl őkkel a voltaképpeni cselekvény hitelesí-
tő elemei. A történet több, párhuzamosan haladó cselekvényszálra bomlik, melyek

225 Legutóbbi megbízható modern kiadása: Vas Gereben : Nagy idók, nagy emberek. Szöveggond .,

utós zó Egyed Emese. Bp., Unikornis, é. n. [2001) (A Magyar Próza Klasszikusai, 84) .
562
 6 .4 . A PRÓZAEPIKA

hol összeérnek, hol elválnak egymástól, s szereplőinek útja időnként keresztezi

egymást. Talán a legfontosabb ezek közül a Baltay család története: az ifjú Bal-
tay és barátja, a vagyontalan gróf Dunay a magyar irodalom ügyének lelkes támo-
gatói, a köz érdekében tenni akaró figurák, Festetics lelkes hívei és barátai; ezzel
szemben az ifjabb Baltay nagybátyja, az öreg Baltay, szokásainak rabja, ki sem teszi
a lábát Magyarországról, a külföldi divat követésének tartja az irodalom olvasását,
az ősi nemesi virtus őreként semmilyen újítást nem lát szívesen maga körül. A hala-
dás és maradiság kerül egymással szembe, s a regény folyamán azzal a dilemmával
szembesülünk: képes lesz-e az idősebb Baltay túllépni saját jellemének korlátain,
képes lesz-e a magyar nemzet haladásának útját a hagyományok követésével egye-
síteni. Mindeközben a regény ezen oppozicionális logikát nem érvényesíti a sze-
replők szintjén: az erősen idealizált figurák mellett és ellenében felléptetett öreg
Baltay esendőségében is szerethető figura. A nemzeti haladás útjára lépését a cse-
lekvényben történt váratlan fordulatok erősítik. A regény végén bekövetkező meg-
békélés mozzanatát voltaképpen az hitelesíti, hogy az ifjú gróf mintegy átvette az
időközben elhalálozott ifjú Baltay helyét a regényben. Ilyenformán - amennyiben
komolyan vesszük az elbeszélőnek a regény példázatos olvasására utaló utasításait
- a magyar nemzeti fejlődés folytonosságának megtörése és a folytonossághiány
helyreállításaként olvasható a regény: a hagyományokat őrző Baltay úgy lesz képes
a nemzeti haladás útjára lépni, hogy abban éppen saját hagyományainak szerves
folytatását láthatja (s ezt fedezi fel pl, Kisfaludy Sándor regéiben is).
A cselekvényt a pikareszk regényekre jellemző megoldással a fordulatot jelentő
véletlenek lendítik előre. Ehhez pedig az szükséges, hogy az egymástól elválasz-
tott cselekvényszálak más és más perspektívát kínáljanak a történelmi korszak ér-
telmezéséhez. Vas ezért szerepelteti a m űvelt angol világfi t, Bowring urat. A sze-
repl ő mintaképe John Bowring (a regény megjelenésekor még élő személy!) , aki
európai utazásai során számos nyelven megtanult, s aki kiadta az első angol nyel-
vű versantológiát a magyar irodalomból (Poetryof Magyars, 1830). A különcként
ábrázolt angol idegen perspektívája alkalmat ad arra, hogy a magyarok nemzeti
sajátságait ne az elbeszélőnek kelljen bemutatnia, hanem azok Bowring úr rácso-
dálkozásai révén emeltessenek ki. Mindemellett - a regény szerint - Bowring azért
tanul meg magyarul, mert m űvelt európai lévén felismeri azt , hogy a senki által
sem ismert magyar népben óriási lehetőségek rejlenek. A másik visszatérő mellék-
cselekvény Festetics György irodalompártoló tevékenységéhez kapcsolódik: látjuk
első találkozását Kisfaludy Sándorral, olvashatunk a keszthelyi helikoni ünnepsé-
gekről. Ezen életképszerűen ábrázolt jelenetek a magyar nyelvű irodalom önma-
gából való kifejlését hangsúlyozzák. Ezt a szinte problémátlan idealitást ellensú-
lyozzák a paraszti rétegekből jött szereplők konfliktusai: Holvagy Pista és Meddig
Józsi egymás halálos ellenségei, ám e konfliktus - akárcsak az öreg Baltay cselek-
vényszála - végül a vigasztalás mozzanatát is magában hordozza.
563
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . .•

A narrátor az anekdotikus történetek füzérét folyamatosan kommentálja, így

jelentősen beszűkíti a regény értelmezési lehetőségeit. Mindazonáltal a történet
"igazságát" csak részben garantálja az, hogy az elbeszélő azt újra meg újra meg-
erősíti, részben viszont az, hogy a példázatos történet a regény elbeszélésének je-
lenidejét is bevonja a történeti események taglalásába. Erre szolgál pl. az egyik
fejezet elé - a szerző megnevezése nélkül- illesztett Petőfi-mottó vagy Batthyányi
Lajos herceg áldozatvállalása a lajtai táborban (melyben a Batthyány család grófi
ágából származó későbbi miniszterlenök áldozatvállalására ismerhetünk).
A regény időszerkezete tehát kettős: az elbeszélés ideje mintegy beleíródik a
közelmúlt történetébe, s miként az anekdoták magukba sűrítik az egész cselek-
vényt, azonképpen a cselekvény saját időtapasztalata ennél jóval nagyobb távla-
tokat sűrít magába. A történelemnek így végzetszerű, a fejlődést és haladást el
nem kerülhető mozzanatai kerülnek előtérbe, s a körülbelül egy évtizedet átfogó,
a kezdeteket bemutató regényszüzsé magába sűríti a történelmi tapasztalatok foly-
tonosságát. A szöveg ugyanis nemcsak az elbeszélés idejének diskurzusait vonja
be a múltbeli események ábrázolásába, hanem a közbülső történelmi események
tapasztalatainak szimbolikus diskurzusait is. Egyetlen példát említve: a jobbágy-
felszabadítás reformkori diskurzusának is látjuk a ke~detét, amikor Festetics gróf
a helikoni ünnepségek alkalmával ünnepélyesen felszabadítja a költő Kis János
jobbágy édesapját. Ez a szerkesztésmód pedig arra ad alkalmat, hogy a kezdetben
rejlő fenyegető hagyományvesztés lehetőségét a történelmi szükségszerűségekfel-
ismerése s a történelmi haladás folytonosságának tapasztalata olthassa ki.
Jókai Mór 1853-1854-ben írott regénye, az Egy magyar nábob 22 6 Vas Gereben
művéhez hasonlóan egyaránt szerepeltet történelmi és fiktív figurákat. Abban is
hasonlít a két regény, hogy mindkettő a nemzeti haladás genezisét kívánja példá -
zatos formában megjeleníteni. Csak míg Vas művében az egyes szereplők jellemé-
nek esetleges gyengeségeit mintegy magától oltotta ki a haladás szükségszerűsé­
ge, Jókai történelemfelfogása kevésbé determinista. A cselekvény középpontjában
egy arisztokrata familia, a Kárpáthy család áll. A regényben szereplő két Kárpáthy
más-más módon, de letért a nemzeti történelem által előírt útról. A magyar nem-
zet sorskérdéseinek példázataként felépülő narráció rossz és még rosszabb zsák-
utcákat mutat fel jellemükben, miközben idealizált hősöket állít velük szembe:
Miklós bárót és István grófot, valamint jó barátjukat, gróf Szentirmay Rudolfot. Az
ő elveikben tűnik fel a haladás perspektíváj a, a nemzeti érdekből cselekvő refor-
mer életmódja s lehetőségei. A regény voltaképpeni tétje az, hogy a magyar arisz-
tokrácia vajon tud-e élni a reformok adta lehetőségekkel, képes -e megújulni,

226 Kritikai kiadása: Jóka i Mór: Egy magyar nábob, I-II. kötet . S. a. rend . Szekeres László. Bp., Aka-

démiai Kiadó, 1962 (Jókai Mór Összes Művei : Regények , 5).

564
 6.4. A PRÓZAEPIKA

s vagyonát és tekintélyét a nemzet szolgálatába állítani, vagy pedig a nemzettel

együtt végképp elenyészik.
Persze Jancsi úr és Abellino bűne más-más természetű: Jancsi úr ugyanis csak
abban vétkes, hogy nem látja be, van esély a nemzethalál elkerülésére, Abellino
viszont el is árulja nemzetét azáltal, hogy nem alkalmazkodik azokhoz a szabá-
lyokhoz, melyeket nemzeti hagyományai róttak rá, azaz idegenné vált. Hogy a szü-
letés által meghatározott hagyománytapasztalatot mily mértékben illik komolyan
venni, Chataquéla betéttörténete példázza a regényben. Ó ugyanis az európai em-
berek szemével erkölcstelen életet él, de "afgán fogalmak szerint" (I, 115.) nagyon
is erényes nő, aki a saját nemzeti kultúra által előírt szabályokhoz alkalmazkodik.
Szentirmay gróf kalandja e vonzó és sejtelmes nővel voltaképpen annak a példáza-
taként épül be a regénybe, hogy a nemzeti hagyományok nem egyszerűen kötele-
zik az egyént bizonyos szabályok betartására, hanem azok megszegése végzetes is
lehet, s az egyén pusztulásához vezethet el. Chataquéla ugyanis - miután egy igen
diszkréten ábrázolt jelenetben Szentirmay megcsókolta őt - hamarosan öngyilkos
lesz (megfelelvén ezzel az afgán kultúra hagyományainak), s a magyar gróf épp
akkor eszmél rá hazafias kötelességeire, mikor a halálhírről értesül, s épp akkor
törli ki új - immár magyar - szerelmének képe Chataquélának még az emlékezetét
is. Ez az egybeesés persze nem véletlen. Chataquélát egy másik nő szorítja ki, az el-
fajzott, a nemzeti jellemet sértő szerelem helyére a tiszta, "magyar" szerelem lép.
Szentirmay Eszéki Flóra hatására változik meg, ezután a reformer hazafi ideá lti-
pikus alakjaként tűnik fel, s felesége segítségével képes lehet e nemzeti jelleméhez
igazított tetterő továbbörökítésére. Belepillant leendő felesége szemébe, s ennek
hatására megtér, .mintha azon hangokat hallaná, miknek zengése Sault szent Pál-
ra változtatá." (I, 143.)
E példázatos megtéréstörténet kapcsán persze nem véletlenül kerül elő a név-
csere identitást meghatározó volta . A név ugyanis kötelez. Carpathy Abellino ere-
deti neve Kárpáthy Béla volt, s nevének idegenre váltása szimbolikusan identitá-
sának idegenné fajulására is utalhat. A név megtagadása Jancsi úr nézőpontjából
a magyarság megtagadásátjelenti, balul sikerült békülési kísérlete után kénytelen
megtagadni unokaöccsét, "akit Bélának hívnak s aki magát, bolond, Abellinónak
keresztelte el." (II, 9.) A nábob azonban nem mindig nevezte meg öccsét ilyen kö-
rülményesen, egészen a koporsó elküldéséig Bélának nevezte, s ugyanígy hívták a
regény magyar szereplői is, ugyanakkor csábítóként Abellino néven jelenik meg, s
mikor végül kiderül, hogy végképp ki lett forgatva a remélt örökségből korábbi du-
hajt ársaságának egyik tagja, az élveteg Kecskerey egész egyszerűn .Jebélázza" őt.
A családnév a nemzeti hagyományok követésére kötelez, míg a keresztnév az ere-
det garantálta viszonyok adaptációját segíti elő, s annak változtatása az identitás
váltását (s ezáltal a nemzethez való viszony újraértelmezését) is jelenti. Kárpáthy
János János fővételének napján, mely egybeesett a születésnapjával is, ünnepelte a
565
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZ ERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • .

névnapját, mely napon majdnem végez vele egy tréfa: a várva várt Béla egy kopor-
sót küld neki ajándékba, jelezvén ezzel , hogy mennyire várja legközelebbi rokona
halálát. Jancsi úr meghal, és mint János úr ébred fel; a gyermeteg öregúr megko-
molyodik, felnő azokhoz a kötelezettségekhez, melyeket a nemzeti jellem, a nyelv,
a haza rónak rá. A lelki érést, id ős őd ést, a testi fiatalodás kíséri, János úr mintegy
húsz évet fiatalodott (II, 58 .), s ez a megifjulás együttjár az utódnemzés potenciá-
jának visszaszerzésével is, mely a halál fenyegető képét váltja: a "lelki tetszhalott"
(I, 10.) élő ember lesz, az élő lélek a lelki és a fizikai potenciát is eredményezi.
Ez a potencia nem pusztán biológiai értelemben értendő, hiszen a regény több-
ször céloz Jancsi úr kalandjaira parasztlányokkal, a történet rögtön azzal indul ,
hogy "két pirospozsgás menyecske " mellett ülve hajtat be a Törikszakad csárdába.
A potencia szó itt genealógiai értelmében használatos: a (hivatalos) utódnemzés,
a házasság áll szemben a kétes erotikummal, miként az élet a halállal. Míg koráb-
ban saját emberei játszottak el neki temetési jeleneteket, mindenki impotensnek
tartotta (többek között az Abellinónak nagy összegű hitelt nyújtó párizsi bankár),
még az őt köszöntő vers is a halál képével zárult. Márpedig amennyiben tekintetbe
vesszük a regény példázatos voltát, János úr feltámadása, s a folytonosság megőr­
zésének lehetősége az egész nemzet sorsát befolyásoló eseménysorrá változik.
Miközben a cselekvény szintjén János úr megtérése garantálja a nemzeti hagyo-
mányok folytonosságát, a regény a tevékeny államférfiként bemutatkozó Kárpá-
thy körül hagy bizonytalan pontokat. Míg korábban elődei jótékonykodásait for-
dította át valamilyen nagyszerű tréfává, betegsége után minden gyűjtőívet aláír,
sőt agarászegyletet is alapít. Ugyanakkor a nemzeti haladás perspektívájából az
agártenyésztés igen feleslegesnek tűnhet, s a dolog logikáját, .miszerínt az agár
nemzeti jóllétünknek hévmérője, s egyszersmind egyike fajunk fensőbségi szim-
bólumainak" (II, 90.) , az elbeszélő is iróniával kezeli. A számkivetett, s a gaz Abel-
lino által behálózott Mayer Fannyval kötött házasságát pedig beárnyékolja Fanny
boldogtalansága. S végül a regényben a történelmi figurák és a fiktív alakok köz-
ti viszony összetettebb, mint Vas regényében. Egyfelől István grófban Széchenyi ,
Miklós báróban pedig Wesselényi idealizált figurájára ismerhettek a regény olva-
sói, másfelől Jókainál e szerepl ők bizonyos tulajdonságai ráíródnak a regén ybeli
szere pl ő kre, s ily módon az erősen idealizált karakterek mögött felsejlik e történel-
mi figurák reprezentatív megjeleníthetőségénekmás módja is. Így az agarászegy-
let alapítása Széchenyinek a lóversenyzés körüli erőfeszítéseit parodizálja, Eszéki
Flóra Széchenyi István feleségének, Seilern Crescence-nak a tulajdonságait ölti
magára, míg a nábob kicsapongó életmódja mögött a kortársak akár a Wesselé-
nyiek zsibói birtokára, valamint az ifjabb Miklós báró törvénytelen gyermekeire is
gondolhattak. A történelmi példázat egyfelől maga is idealizálja a hőseit, másfelől
rámutat eme idealizálás határaira is, amennyiben már létező történeti reprezen-
tációk paródiáját adja .
566
 6 .4 . A PRÓZAEPIKA

6-4.3.2. Családregény és történelmi re gény között (Gyul ai Pál: Egy régi

ud varház utolsó gaz dáj a)

Az elsősorban kritikusként és irodalomtörténészként ismert Gyul ai Pál 185 7-ben

megjelent reg ény éb ől-" az író eleve két vá ltozat ot készített: egyet az azonnali pub-
likálás szám ára (ez jelent me g a Magyar Posta c ím ű lapban folytatás okba n), egyet
pedig a jobb időkre számítva, s ebben nem alkalmazta azokat az öncenzurális korlá-
toz ásokat, amelyeket a másik verzióban érvényesített. Ez a keletkezést örténeti ada -
lék arra vilá gít rá , ho gy a regénynek me gszületésekor a pol itikai érte lmezhetős ég
lehetősé gével kellett számolnia, s ez nem is véletlen: Gyulai ugyanis a jelen idej ű
regényidőt a közelmúlt történelmi megrázkódtatásainak a hatásával kötötte össze ,
s ilyenformán a m űben a z 1848-49-es szabadságharc bukása vált határhelyzetté.
A reg én y főhőse , Radnóthy Elek, az erdélyi Kis-K űk üll ő mentén élő földbirtokos
ennek a korszakküszöbnek úgy került a túloldalára, hogy szinte kihullott a saját ide-
jéből : nem a változás folyamatát érzékelte, hanem számára az érthetetlenül kiala-
kult állapot vált alapvető tapasztalattá. Ezt a jelenséget a regény egyfe lől logikailag
azzal okolja meg, hogy Radnóthy 1848 őszétől egy évig Kolozsvárott betegeskedett,
s emi att nem élhette meg az idők változását, másfelől viszont ez a helyzet szinte
mitikus szintre emeltetik azz al, hogy a narrátor Radnóthy hel yzetét a Washington
Irving 1819-es elbeszélésében megörökített Rip van WinkIéhez hasonlítja:

Hasonlít ott Rip van Winkléhez, egy észak-amerikai népmonda h ő s éhez. aki húsz évig
aludt a Kaatskill-hegy barlangjában , s hazat érve nem ismert falujára, nem talált házá-
hoz, a korcsmához sem, amely egészen szállodává alakult, s címere többé nem III. György
király volt, hanem Washington tábornok; víg cimborá i felől is hiába ké rdezősköd ött, az
iskolamester a kongresszusba utazott, mint képviselő, a másik valamelyik csatában esett
el, a har madiknak már a sírköve is elpusztult a temetőben, s így tovább, úgyhogy szegény
kétségbeesve kiáltott fel: "Hát senki sem ismeri itt Rip van Winklét !".. . Radn óthy nem
aludott, csak betegen feküdt, azt is csak másfél évig, kétségbeesve sem kiáltott fel, de
százszorta szerencsétlenebb volt Rip van Winklénél. (314-315.)

Radnóthy sorsában azál tal áll be helyrehozhatatlan törés, ho gy a személyiséget

kial akító temporalitás alapvet ően különbözik a történelmi változások előid ézte
újfajta i d őtap asztalattó l - ennek lesz fontos jelzése az is, ho gy a főhő s aggastyán-
ként viselkedik, noha kor a ezt nem indokolná, hiszen a regényből kiderül , csupán
hatvanéves. Romló fizikai álla pota azonban párhuzamos lesz az ő múltját is kép -
viselő , s egyébként szimbolikus karakter ű , pusztuló udvarházéval. Ez az eljárás
egyébként aligha véletlen, hiszen az udvarház a 19. század első felének magyar

227 Kritikai kiad ása nem lévén , a k övetkez ő mode rn kiadást ajánljuk: Régi magyar regények. Szerk.,

utószó Kerényi Ferenc. Bp., Unikorn is, 1993 CA magyar próza klassziku sai).
567
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

irodalmában - gondoljunk csak Kisfaludy Károly olyan vígjátékaira, mint A kérők

vagy A leányórzó (lásd 426-427. o.) - nemcsak színhely volt, hanem egy korszak
jelképe is: a nemesi önállóság és méltóság megjelenítése, s ehhez kapcsolódtak
hozzá olyan értéktételezések, amelyek a nemzeti identitás letéteményesenek is te-
kintették az udvarházi világot. Gyulai regénye ehhez a tárgytörténeti folyamathoz
kapcsolódik, úgy azonban, hogy éppen a folyamat végpontját jeleníti meg: a ne-
mesi udvarház - s Radnóthy sorsában a hozzá kapcsolódó mentalitás - korszerűt­
lenné válását s eltűnését. Radnóthy halála után ezért is következik be a regényben
udvarházának is a teljes pusztulása: a bosszút álló kertész ugyanis felgyújtja az
épültet, s "az udvarház tökéletesen rom lőn" (373.).
Ebben az értelemben a regény valóban olvasható történeti példázatként is -
ám a mű összetettsége abban nyilvánul meg, hogy ezzel egyenrangú értelmezé-
si lehetőségként mutatkozik meg Radnóthy Elek elégikus tónusú pusztulásában
az öregedés fiziológiai és mentális ábrázolása is. Emiatt a bekövetkező veszteség
nem külső erőszakként, hanem természeti folyamatként mutatkozik meg - annak
a temporális tapasztalatnak megfelelően, amely a főhős számára nemcsak feltar-
tóztathatatlannak, hanem feldolgozhatatlannak is bizonyul. Radnóthynak a halál-
hoz való eljutása viszont magában foglalja családja folytonosságának a befejező­
dését is: fia korábban megtudott halála világossá teszi a família fiúágon történő,
jog szerinti kihalását, bécsi nevelést kapott, s elnémetesedett lánya pedig éppen a
Radnóthy képviselte hagyományok megtör ését mutatja. Ezért is válik ironikussá
a regény végén megjelenő német ajkú vő, aki civilizálni akarván a Radnóthy után
maradt, hagyományos világot, tökéletesen megsemmisíti a korábbi patriarchális
viszonyok maradékát (elűzi a Radnóthyhoz még érzelmileg kötődő személyeket,
s lelöveti a korábbi gazda komondorát), ám mindezt úgy, hogy ennek a reformáló
tevékenységnek a kudarca is erősen érzékeltetve van a zárósorokban. Az idegen
új gazda egyfelől nem akar tehát elmagyarosodni - szemben azzal, ahogyan Jókai
Mór Az új földesúr (1862) című regényének víziójában ez megtörténik -, másfelől
pedig éppen az ő tevékenysége révén válik nyilvánvalóvá az egyéni és közössé-
gi értékekkel összekapcsolt tradíciónak és a civilizatorikus haladásnak a végzetes
összehangolhatatlansága. Ennek a dichotómiának az ábrázolásával vált Gyulai re-
génye az évtized egyik legfontosabb regényírói teljesítményévé (a regény értelme-
zésérőllásd DÁVIDHÁZI Péter 1972; Kovács Kálmán 1976: 61-87).

6.4.3.3. Az ész csele: a történelmi regény ismeretelméleti perspektívája

(Kemény Zsigmond: Rajongók)

Kemény Zsigmond regényei - szemben a Jókai-Vas-féle regényművészettel- nem

vonzották magukhoz az olvasóközönség széles rétegeit. Ez két dologra vezethető
568
 6.4. A PRÓZAEPIKA

vissza. Egyfelől Kemény nemcsak a 16-17. század erdélyi emlékiratíróinál olvasott

történeteket dolgozta fel regényeiben, hanem a nyelvi megformáltság tekinteté-
ben is sokat tanult tőlük. Ez nem pusztán a szókészlet tájnyelvi alakváltozataira,
esetleg régies nyelvi elemek felelevenítésére vonatkozik, hanem a szövegépítke-
zésben Kemény igen gyakran metaforizálja át barokkosan épülő mondatait. Más-
felől eme "régiesnek" tetsző nyelvezetet Kemény regénypoétikájának összetettsége
tovább távolítja a népszerű kalandregények, illetve az anekdotikus regényhagyo-
mány jelenetező eljárásaitól. Nála ugyanis az egyes cselekvényszálak eltérő pers-
pektívái mögött nem feltétlenül sejlik fel egy egységes történet, s ily módon az
egyes történetek nem annyira a nemzeti történelemre, mint inkább magának a tör-
ténelemnek a működésmódjára vonatkozó példaként olvashatóak. Az elbeszélő i
nézőpontok gyakori váltása, a szerepl őkh öz való viszony összetettsége, a narratív
lendület módosításával való állandó játék ugyanis szorosan kapcsolódnak Kemény
történelemfelfogásához.
Kemény A rajongók c ím ű regénye (1858-1859)228 igen kevés értékelő mozza-
natot tartalmaz. Mint arra Szegedy-Maszák Mihály figyelmeztetett, még a regény
címébe foglalt rajongás (értsd: elvakult fanatizmus) sem köthető egyetlen cso-
porthoz, hanem elsősorbannézőpont kérdése, hogy mely cselekedet tűnik fel ész-
szerűtlennek, elvakultnak (lásd SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 1998: 82). Hiszen legtöbb-
ször a szombatosok tűnnek rajongónak, azonban az ő szempontjukból mindenki
más annak mutatkozik, aki a szabad akarat nevében szembeszáll a vak végzettel.
Atörténet így elveszíti apokaliptikus vonásait, s a bekövetkező tragikus események
inkább olyan kataklizmaként jelennek meg, mely kívül áll az érdekeit követő em-
ber hatókörén.
A történet középpontjában álló szerepl ő, Kassai Elemér nem nagyszabású törté-
nelemalkotó figura . Éppen ellenkezőleg: inkább köz épszer ű tulajdonságokkal bíró
karakter, kinek intellektusa és taktikai érzéke is elmaradt politikus nagybátyjáé mö-
gött . Elemér középpontba helyezésével Kemény a történelem irányithatatlanságát,
s az egyén történelmi kiszolgáltatottságát emelte ki: Elemér ugyanis a történelmet
alakítani képes figurák szándékainak ütközési pontjába kerül, akiknek szenvedé-
Iyei akkor is képesek eltörölni őt, ha cselekedeteiket a keresztényi türelem és rész-
vét irányítja. A regény szerepl ői nem statikus figurák, hanem a cselekvény alakítása
során változhat megítélésük, változhatnak cselekvésük indítékai. Ennek oka azon-
ban csak részben az idő múlás ában keresendő. Egyfelől az elbeszélő e regényben
sem a mindentudás pozíciójából szólal meg, hanem perspektívák felől közelíti meg
tárgyát. Kassai István jellemzése előbb fukarságát és gyávaságát állítja középpont-
ba, utóbb azonban e képet finomítja az, hogy a rendkívül okos Kassai nem képes
beilleszkedni abba a társadalmi rétegbe, melyhez felemelkedett, s így elszigetelt-

228 Kemény Zsigmond: A rajongók: Történeti regény, I-IV. kötet. Pest, Pfeifer Ferdinánd , 1858-1859.
569
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

sége , melyet környezete egyértelműen rossz tulajdonságaiból magyaráz, a politikai

asszimiláció lehetőségeinek határait is felmutatják. Ezzel áll összefüggésben, hogy
Elemért előbb csak taktikai okokból nevezi meg általános örököseként, utóbb meg-
kedveli őt, s bukását őszintén gyászolja. Pécsi jellemzése épp ellenkező úton jár: a
bőkezű főúr előbb Kassai intrikáinak áldozataként tűnik fel, utóbb azonban értesü-
lünk mérhetetlen nagyravágyásáról, mely szerint még a fejedelmi tisztséget is meg
kívánta szerezni. Kassai és Pécsi ellentétesen építkező figuráinak pozitív és negatív
tulajdonságai így mintegy kioltják egymást, s bár a két figura alkalmasnak rnutat-
kozik arra, hogy beleszóljanak az erdélyi politika, s így a történelem menetébe, e
történelemformáló erőnek a korlátai is megmutatkoznak.
Ráadásul egy-egy személyiség jellemrajza nem csupán nézőpont kérdése, de a
szerepl ő több alakban is feltűnhet. E hasadt, kettős jellemű szereplők identitása sze-
repekre bomlik, s hol így, hol úgy jelennek meg. Pécsi Deborah egyszer angyali, más-
kor démoni tulajdonságokkal bír; Báthori Zsófia - Rákóczi György mátkája - titkolja
katolicizmusát; a szombatosok papja Laczkó István - valódi nevén Szőke Pista - sz ö-
kött jobbágy, akit Kassai kémkedésre késztet; felesége, Bodó Klára beilleszkedik az
udvarhölgyek közé. Talán ennyi példa is elegendő annak igazolásához, hogy
A rajongókban a személyiség nem egységes, hanem a legtöbb szereplő esetében már
önmagában hordozza a többféle értelmezés lehetőségét. ,,Árnyéka vagyok annak, ki
voltam. .. testemnek sorvadt darabja, lelkemnek ördögi része jött hozzátok" - mond-
ja a szombatosok közé lépő áruló, Laczkó István (IV, 122.). Az árnyék metaforája
- illeszkedvén a regényben végig nyomon követhető világosság-sötétség, látás-vak-
ság metaforikához - a személyiség osztottságát hivatott jelölni, s ilyenformán a Ke-
mény-hősök igen távol állnak a Jókai- és Vas-regények idealizált h őseit ől.
Mindemellett az egyes szerepl ők folyamatosan figyelik egymást, s a fürkésző
tekintetek kereszttüzében álló emberek is úgy viselkednek, hogy magukon érzik a
többiek pillantásait. A történelem alakulásának kérdése immár kevésbé a magán-
élet és közélet szétválaszthatóságának dilemmájaként jelenik meg, nem is egysze-
rűen az egyéni érdekek ütközése lendíti előre a cselekvényt, hanem itt a történelmi
léptékek különbözősége okoz feszültséget. Ez azt jelenti, hogy a szóródó szemé-
lyiségek és a soknézőpontúság regénybeli kiaknázása olyan történelmi tapaszta-
lathoz vezet el, ahol a személyes és történelmi perspektíva válik radikálisan ketté.
Kemény ezúttal is egy létező történetet dolgozott fel, méghozzá részben Szalárdi
János Siralmas magyar krónikájából (1662, lásd 284. o.) , részben családjának fe-
jedelmi felmenőj ét ől. Kemény János emlékiratából merített. A történelmi példát
azonban arra használta fel, hogy az egyén történelemhez való viszonyának lehe-
tőségeit kutassa.
A rajongókban az eddig említett szerkezeti párhuzamokon túl megfigyelhető
egy generációs megkülönböztetés is: Kassai és Pécsi nagyra törő és a maguk szem-
pontjából sikeres generációja után egy olyan nemzedék lép színre, melynek tagjai
570
 6 .4 . A PRÓZAEPIKA

egytől egyig középszerű figurák. Ahatalmi játszmák nagymestereinek utódai vagy

nem is érdeklődnek az előző generáció ambíciói iránt, vagy korántsem bírnak any-
nyi tehetséggel. Kassai Elemérből hiányzik az ambíció, bármikor hajlandó párba-
jozni a nemes ügy érdekében, de katonai karrierjét nem ő maga építi, s szemmel
láthatólag nem is igazán ambicionálja azt; barátja, Gyulai Ferenc dédelget ugyan
politikai álmokat, de olyannyira ad mások véleményére, hogy nem képes a politi-
ka mögé látni; az ifjabb Rákóczi Györgyjellemzésekor pedig az elbeszélő hosszan
méltatja daliás termetét, észbeli képességeit, rendkívüli népszerűségét, gondos
neveltetését, holott a valamennyire tájékozott olvasó tisztában lehet azzal, hogy
II. Rákóczi Györgyfejedelem utóbb sikertelen uralkodónak bizonyult, akinek meg-
gondolatlansága Erdély "aranykorának" végét is jelentette. CE nemzedéki szem-
pontból érezhette a szabadságharc bukása utáni olvasó a regényt olyan történelmi
példázatnak, amely a reformkori politikus nemzedékkel az ötvenes évek megalku-
vóit állítja szembe.)
Az egyén a tömeggel szemben áll. A tömeg, mellyel már a regény nyitójelene-
tében találkozunk, olyan korlátozhatatlan erőként jelenik meg, melyet nagymér-
tékben befolyásolnak véletlenszerű események. Az első jelenetsor voltaképpen
a regény történelmi hátterét adja meg: Erdély hadakozzon-e vagy sem a vallás-
szabadság védelmében. Ezért lesz hát tétje a tömeg vallási indulatai felszításának
és befolyásolásának. Dajka püspök izgató beszéde tüzeli fel a tömeget, s ez végül
Pécsi Simon testvérének a halálához járul hozzá, s ez az asszony annak a Géczi
Andrásnak a felesége volt, aki korábban meggyilkolta Báthori Gábor fejedelmet .
A politikai érdek, a korlátozhatatlan tömeg és az eseményeket e regényben is be-
folyásoló véletlen egyszerre működik közre abban, hogy éppen akkor és ott talál -
kozzék Gécziné a tömegge l, amikor és ahol nem lehet. Ugyanakkor a tömeg nem
pusztán korlátozhatatlan erőt jelent, hanem irracionálisat is. A szombatosok ellen
felhevült tömegben megjelenik egy ,j ámbor asztalos", aki mindent megtesz azért,
hogy az indulatokat csillapítsa. Amikor Pécsi Gécziné nagy pompával megrende-
zett temetésével a maga javára akarja fordítani a tömeg kedélyét, egy ember a nép
közé szórt pénzdarabot egy vén koldusnőnek nyújtja át:

Pécsi hirtelen feltárta a kocsiajtót, s néhány körmöczit dobott az ajándékozóhoz. A csil-

logó aranydarabok épen ennek lába elé hullottak. Rá se tekintett e csába kincsre, pedig
avult ruhája volt; de a helyett gúnyos mosollyal fordítá szemeit Pécsire. [... ]
Ki lehet ő?
A főúr homlokár sötét felleg vonult.
- Rajongónak kell lennie! Gyilkosommá is lehet! bizonyosan a szombatosok gyűlö­
lője! [ 00.]
Pedig az ön érzö férfiu a jámbor asztalos volt, ki a szombatosok ellen i kitörés alkal-
mával mindent tőn a Pécsi Simonra és Deborahra fölingerült tömeg csillapítása miatt.
(II, 68-69.)
571
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •••

Ajelenet Pécsi általi értelmezését áthúzza az elbeszélói kommentár, mely arra

mutat rá, hogy a "rajongás" bizony eróteljesen az értelmezésre utalt, s a rajongó
tömegbe rejtőző egyén mög ött a történelmi helyzeten túl megjelenó szándékok is
állhatnak. (Ajelenet értelmezése: SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 1989: 248-251.)
Az egyéni és a kollektív cselekvésnek ilyetén elválasztottságát a történelmi és a
narratív lépték folytonos és nem egyszer meglepóen gyors váltása egészíti ki.
A magánéleti dilemmák m ögött nem egyszerűen feltűnik a történelmi perspektíva
(mint pl. György úrfi esetében), hanem a narratív lendület gyors váltása is képes
érzékeltetni az egyén történelemnek való kiszolgáltatottságát. Ez a legkidolgozot-
tabb formában a regény utolsó harmadában jelenik meg, a szombatosok gyűlésé­
nek leírásában. A gyűlés elókészületei, Kassai intézkedései a majdani esemény po-
litikai kihasználására, Pécsi szombatosok iránti vonzalmának, valamint politikai
éleslátásának konfliktusa a regényben igen hosszan van kifejtve. Voltaképpen az
egész regény cselekvénye ehhez az eseményhez vezet, s az olvasó csak abban a te-
kintetben bizonytalan, hogy végül Kassaivagy Pécsi taktikai húzásai győzedelmes­
kednek-e, illetve hogy Elemér képes lesz-e megakadályozni a vérontást. A regény így
voltaképpen egy nagyszabású késleltetés, melyhez képest a várva várt esemény
rendkívül gyorsan zajlik le. A hosszú, több száz oldalas elókészítés után ugyanis
az elbeszéló váratlan gyorsasággal zárja le a cselekvény ezen szálát: Elemér belép,
s a szombatosok azon nyomban lemészárolják. A szándék és megvalósulás közöttí
szakadás mellé itt a történelmi lépték dilemmája kerül: az egyén a történelem egy
rövid szakaszának, pillanatának lehet csupán részese. Elemér ugyanis - ha szabad
így fogalmaznunk - egyetlen mondatban bukik el, bármiféle elbeszélói kommen-
tár nélkül, s még az is bizonytalan marad, hogy a felbószült szombatosok tettét
Laczkó István vagy Pécsi Simon eltéró megfontolásból tett, s éppenséggel nem Ele-
mér ellen irányuló felkiáltása katalízálta-e, A rajongók egyik legnagyobb próza-
poétikai bravúrja tehát a kompozíciójában rejlik: Kemény képesnek bizonyult az
igen sok szálon futó cselekvényt egyetlen irányba fordítani, ám a várva várt végsó
leszámolás, mely a szombatosok elleni bosszúhadjáratba torkollott, éppen vélet-
lenszerűségével okozhat meglepetést az olvasónak.

6-4.3-4.Történelmi regény és utópia (Jókai Mór: Ajövó század regénye)

Jókai Mór Ajövó század regényeben (1872-1874) 229 nagyszabású kísérletet tett a
történelmi regény műfajának újragondolására. A regény ugyanis nem a történeti
múltban, hanem a jövőben, a 20. században játszódik: II. Habsburg Árpád uralko-

229 A regény kritikai kiadása: Jókai Mór: Ajövó század regénye, I-II. kötet . S. a. rend. D. Zöldhelyi Zsu-
zsa. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981 (Jókai Mór Összes M űve í : Regények, 18-19) .
572
 6.4 . A PRÓZAEPJK A

dása alatt történik meg az ország újraalapítása. A király olyan uralkodó, aki köte-
lesség és magánélet kettősségében vergődik, szeretné népeit egyesíteni, azonban
képtelen átlátni a családi intrikán, környezete folyamatosan kijátssza. II. Árpád re-
formkísérleteit - melyben II. József 18. század végi reformterveire ismerhetünk -
nagymértékben kétségbe vonja az, hogy e politikai környezetben mintegy magától
értetődően számolódik fel a szándék és megvalósulás közötti összhang. Erre utal,
hogy a titokban múvészi ambíciókat is dédelgető uralkodó egyik képét saját udva-
roncai vásárolják meg számára, ám, mint kiderül, meglopják, s a saját arcképével
ékesített pénzérméknek csak a felét látja viszont. E korlátai közül kilépni képtelen
uralkodó a regény első részében főszereplőnek indul, s csak eztán veszi át helyét
a székely tudós, Tatrangi Dávid. E hangsúlyeltolódás teszi lehet övé, hogy a király
kétségtelenül meglévő erényeit kamatoztathassa, s kötöttségei elleni lázadása ne
bomlassza szét az államrendet.
Márpedig a regény cselekvénye idején a politikai helyzet cseppet sem megnyug-
tató: Oroszországban egy nihilista nő, Sasza asszony ragadta magához a hatalmat,
aki az európai kulturális értékek bomlasztását és a világuralom megszerzését tűzte
ki maga elé célul, aki a hittel szemben a hitetlenséget, az erkölcsi renddel szemben
az erkölcstelenséget, a valamivel szemben a semmit, a nihilt részesíti előnyben.
A Nihil filozófiája egyszerre törli el a nemzeti múltban rejlő értékeket, s egyszer-
re tagadja meg az eszkatológikus jövendőt, amikor pusztán a földi jelenben tartja
igazolhatónak önnön létezését. Hiszen ez a nihilizmus nemcsak a vallás pozitív és
negatív formáit tagadja minduntalan, hanem meg akar sz üntetní "minden speciá-
lis hazáról való fogalmat" (I, 336.) is. Ennek következtében minden érték felborul,
s Jókainál ennek a jele az, hogy az asszonyok férfi tulajdonságokat öltenek ma-
gukra (a Sasza asszony által teremtett divat már Bécsben is terjed, az asszonyok
rövid, a férfiak hosszú, befont hajat viselnek, az operában nők éneklik a basszust
stb .), s az orosz nihilisták vezére hol férfiként, hol pedig csábító nőként viselkedik.
A nihilizmussal voltaképpen a világ rendje bomlik meg : a király menyasszonya, a
megbuktatott cári család sarja, Hermione Peleia ápoldát vezet, politikai okokból (ő
a trónfosztott orosz uralkodócsalád tagja) nem kerülhet össze Habsburg Árpáddal;
Tatrangi Dávid menyasszonyát, Rozálit a rokonok eladták az orosz nihilisták kezé-
ben lévő emberkeresked őknek. A két intézmény ellentéte is jelzi a nihilizmus és az
igaz (orosz) erkölcs ellentétét: az Alhambrában m űköd ő kórház egy új betegség, a
pellagra miseorum áldozatait kezeli - a pellagra a legpusztítóbb betegség a pestis
óta, mely csak nőket támad meg, és a lélek betegségeként terjed (mivel a nők lelke
a regény antropológiája szerint érzékenyebb). A másik intézmény a Sabina, ahol jó-
ravaló székely leányokat nevelnek prostitúcióra, hogy aztán jó pénzért eladhassák
őket Oroszországba - az intézmény neveltjei között olyan rangfokozatok vannak,
melyekkel a fennálló rend nyelvével szegül szembe a nihilizmus, ugyanis a rang-
fokozatok elnevezései csak fordítva múködnek: a legalsó szint így az istennő lesz.
573
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • . .

Tatrangi Dávid egészen más lehetőségek között egészen más úton jár. Először
kísérletet tesz egy új honfoglalásra, aztán pedig a megtalált ősmagyarság segít-
ségével nyeri meg a végső háborút az oroszok ellen: az ősmagyarokat visszaadja
a hazának. Mindennek hátterében egy csodás anyag, az ichor megtalálása, s az
abból épített repülőgépek gyártása áll. Alegyőzhetetlennek tűn ő fegyver lehet a
garancia arra, hogy az Osztrák-Magyar Birodalom legyőzi az orosz nihilizmust, s
elhozza a világ számára az "örök békét". Mindehhez Tatranginak azonban olyan
irracionális szellemi ő sfo rr á st kell felnyitnia, melyben a múlt elfeledett hagyomá-
nyai és a jelen (azaz a 20. század) értékei együttesen képesek m űködni, A máso-
dik honfoglalás, a beszédes nevú Otthon állam megalapításával Tatrangi - társai
(Dárday és Severus) segítségével- jól m űk öd ő , részvényekre alapított mintaálla-
mot hoz létre. Az ősmagyarok keresésére egy megtalált, rovásírással írt szerkezet
indította Tatrangit, mivel arra következtetésre jutott, hogy a Himalája közepén, a
külvilágtól hermetikusan elzártan magyaroknak kell élniük. Azon Kin-Tseu nevú
országról lehet szó, melyr ől a régi kínai történetírók még tudtak, de aztán legen-
dává alakult át . E történetíróktól értesül ezen országról Rozáli is, aki viszont egy
sajnálatos félreértés áldozatává válik : a forrás fordítója, egy kiváló sinológus nem
fordítja le az előszót, amiből kiderült volna, hogy nem történetírói teljesítmény-
ről, hanem meséről, fikcióról van szó. A Sze-Ma-Tsiengtől eredő forrásból értesül
Rozáli, hogy a Kin-Tseu-iek istene egy fiatal férfi, aki az égből száll a földre , s akit
szépséges asszonyaik kényeztetnek. E történetírói fikció azonban a regényben va-
lósággá válik: Tatrangi tényleg leszáll köztük, valóban istennek nézik, ám hama-
rosan megtanít nekik mindent, ami a civilizációból hasznosnak mutatkozott, civi-
lizálja, modernizálja őket, hogy a megőrzött tiszta nyelviség és erkölcs a megfelelő
tudással megalapozza a magyarság hosszú távú jövőjét:

Előre látható volt, hogy két évtized, minden erőszakos parancsszó nélkül, átidomítja az
egész ősnernzetet, s ha az idő haladtával a két különszakadt testvérnemzet egymással
újra elegyülni fog, mind a kenő kölcsönadja egymásnak jó tulajdonait, lesz belőle egy
érckolossz, mely egyik lábával Európa, másikkal Ázsia közepén foglalva állást , fejével a
mulandóság gőzkörén túlemelkedik. (ll, 160.)

Az ősi tudás és a modernizáció tehát együttesen képes megújítani a nemzetet.

Ehhez járul azonban egy másik irracionális elem: a nyugati alkimista misztika és
egy vallásos, biblikus szimbolika keresztezése. A megistenülés neoplatonikus vá-
gya, valamint a mikrokozmosz és makrokozmosz között korrespondenciák tétele-
zése önmagában még nem jelentene Isten-kísértést, azonban a természet legben-
sőbb titkait fürkésző alkimisták (köztük Tatrangi) spirituális élményt is reméltek
vegytani eljárásaik alkalmazásakor, azt gondolták, hogy az anyag belsejének, ma-
teria primájának megtalálása, a megtisztítás a salaktól egyenesen elvezet a lélek
megtisztításához. A hagyományok és nyelvek e keveredése jól megfigyelhető ab-
574
 6.4. A PRÓZAEPIKA

ban ajelenetben, melyben Tatrangi Rozálival együtt első ízben tesz kísérletet arra,
hogy a levegő ura legyen. A színtiszta természettudományos számítások közepette
az emberpár, a két utas eleinte vajmi keveset törődik a repülés metafizikai oldalá-
val, hamarosan azonban a narrációt fokozatosan eluralja a vallási nyelvezet, egyre
többször találkozunk utalásokkal Istenre, az üdvözülésre, a kárhozatra.
Abiblikus metaforikának és a misztikus tapasztalatnak egybeírása, s e kettő ve-
gyítése egy racionális, természettudományos világképpel számtalan helyen vissza-
tér a regényben. Rozáli a pokolba száll le, mikor lekíséri Tatrangit a bányába, ahol
maga az ördög fogadja (Severus képében). Apokol és mennyország meghódítása a
természet teljes legyőzését jelenti a regényben. A nihilisták erre azért bizonyulnak
képtelennek, mert mindent felforgató szemléletük a bibliai nyelvet is aberrálja.
Pl. a Sabina vezetőjét, az erős testalkatú Mazrurt az elbeszélő Sámsonként írja
bele a történetbe, ám e félreírást (Tatrangi) Dávid úgy teszi helyre, hogy éppen a
bibliai Dávidot imitálva győzi le ezt az ál-Sámsont (I, 108.); a későbbiekben apa-
gyilkossá is váló Mazrurt messiásként is várják a hegyek közé szoruló orosz hadak
(1,462.); az égi csatában Sasza asszony (akkor már Alekszandra cárnő) vezérha-
jóit egy felforgató gesztussal a bukott angyalokról nevezi el (visszaviszi őket az
égbe), ám ezúttal a metaforikus gesztus szószerintibe fordul: valóban lehullanak
az angyalok, és maga a cárnő is utánuk ugrik. Talán a leglátványosabb példája
annak, hogy az európai kultúra narratív mintái miként íródnak szét a nihilisták-
nál : Sasza asszony előbb a görög mitológia segítségével próbálja meg meghódítani
Severust (akinek Páriszként kellene nőt választania magának), utóbb a spiritisz-
ták eljárásaival igyekszik meggyőzni őt: beleírják magukat Semiramis és Araeus
történetébe, ám mindezt az aberráció egy szélsőséges fokán teszik - a tóban úszó
lótuszvirágok levágott emberi fejek, a bíborpiros ég a pedig a visszacsillámló vér
keltette hatás.
Jóka inak e regénye annyiban nem változtat korábbi regényeinek narratív eljá-
rásain, hogy a regény szereplői itt is szélsőséges figurák, melyek egymással szem-
be (ellentétekbe) állíthatóak és egymás mellé (párhuzamokba) rendezhetőek.
A regény újdonsága a múlt identitásteremtőerejének újragondolásában rejlik:
Ajövó század regénye ugyanis sajátos elbeszélői helyzetet teremt azzal, hogy a tör-
ténelmi regény műfaji kliséit olyan eseményekre alkalmazza, melyek a regény ide-
jében még nem történtek meg. Ily módon az elbeszélés ideje és az elbeszélt idő - a
történelmi regényekben szokásos - kettéválasztása mellé egy harmadik időképzet
is társul. A regény cselekvénye ugyanis nemcsak elbeszéli azt a folyamatot, aho-
gyan az "örök harc" világát az "örök béke" kora váltja fel, hanem az egyes cselek-
vényelemek fel is idézik a magyar történelem bizonyos mozzanatait. Ily módon
ismétlődik meg a honfoglalás, s lesz az ország uralkodója II. Árpád stb. A külön-
böző narratív sémák és az európai kultúra legkülönbözőbb mitologémái azonban
csak a cselekvény szintjén kapcsolódhatnak össze problémátlanul, a narrátori szó-
575
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .. .

Iam iróniája jelzi azt a feszültséget, melya történelmi regény idősíkokat elválasztó
technikája és az utópikus regények szatirikus többidejűsége között létrejött. Előbbi
esetben ugyanis a történelem a jelen felé tartó folyamatként, vagy legalábbis a
jelen számára is tanulságokkal szolgáló folyamatként jelenik meg, míg az utóbbi
esetben az imaginatív jövő ajelen paródiáját is tartalmazza.

6.4.4. A magyar prózaepika poétikai variációi a 19. század második felében

A 19. század második felének lírájában komoly kételyek merültek fel azon megszó-
lalási módozatokkal kapcsolatban, melyek a század első felét jellemezték. Bár
a 19. század második felében a történelmi regények nemzeti identitást formáló
szerepe és e művek népszerűsége is töretlenül megmaradt (példaként Gárdonyi
Géza Egri csillagok című regényére utalhatunk), a prózaepika egyéb változatai
alkalmasnak mutatkoztak arra, hogy a modernizálódó világ jelenségeit, a szub-
jektum elbizonytalanodásának tapasztalatát, a személyiség lélektani kibomlását
kifejezzék.
Megfigyelhető, hogy a század utolsó évtizedeinek prózaepikai érdeklődése
- részint a nagyepikai formák hitelvesztése, részint pedig a már életükben klasszi-
kussá avatott elődök (elsősorban Jókai Mór és Mikszáth Kálmán) prózaepikájának
hatásiszonya miatt - a kisprózai műfajok, a novella és a kisregény felé fordult.
Ennek köszönhetően az írók e csoportját századvégi novellistáknak nevezi iroda-
lomtörténet-írásunk. IIgyanakkor megjegyezzük, hogy e szerzők különböző eszté-
tikai elvek alapján, s merőben eltérő prózaepikai fogásokkal alkották műveiket.
S mindemellett egy-egy szerző életműve is igen tagolt, így ugyanazon alkotó alkal-
masint több novellatípust is kipróbálhatott. (A kisepikai alkotások csoportosításá-
róllásd DOBOS István 1995.)

60404 .1. Ideál és való ellentéte (Toldy István: Anatole; Asbóth János:
Álmok álmodója)

Az egykor még létező eszményi világ és a jelenkor valóságának szembeállítása,

melyet a század második felének verses regényeiben is láthattunk (lásd 232-235.
o.), s a prózaepikában is tetten érhető, irodalomtörténet-írásunkban jellegzetes
nemzedéki tapasztalatként mutatkozott meg. E generáció tagjai (Arany László,
Asbóth János, Beöthy Zsolt, báró Pongrátz Emil, Prém József, Rákosi Jenő, Toldy
István) gyermekként élték át a szabadságharc bukását és az azt követő abszolutiz-
mus korát, s számukra a kiegyezés várt eredményeinek elmaradása okozta a leg-
nagyobb csalódást. Mindazonáltal hiba volna pusztán a történelmi elvárásokban
576
 6.4. A PRÓZAEPIKA

való csalódásból magyarázni e közel sem azonos sz ínvonalon alkotó és nem feltét-
lenül ugyanazon poétikai elvek alapján dolgozó szerzők m űveit, Az idealitás el-
vesztésének m űvészi problémája ugyanis az 1850-es évektől a nyugat-európai iro-
dalomban is jellemző, s inkább mutat arra, hogy e generáció tagjai a neveltetésük
során megszerzett kulturális mintákat nem érezték alkalmasnak, hogy azokkal a
körülöttük lévő világ zajló eseményeit megfogalmazzák.
Toldy István Anatole cím ű regénye (1872)230 az elbeszélés szituációjának
elmondásával indul. (Elemzéséhez lásd K!cZENKOJudit 1998.) A keret elbeszélője
egy római bankár által adott estélyen egy mellékteremben a kanapéra veti magát , s
belemerül egy Tiziano-festtnény szemléletébe. Az esztétikai élményt egy férfi (egy
.fazékfejű úr") érkezése zavarja meg, aki mindenképpen meg akarja mutatni neki
csodaszép feleségét. Az öt-hat férfival vígan társalgó nő látványa lenyúgözi a nar-
rátort: egy .rnodern Vénust" (62.) ismer fel a n őben, Tiziano festtnényének földi
megtestes ülés ét. Az eszmény iránti csodálatot, amit szemmelláthatóan a terem-
ben lévő férfiak egyaránt osztanak, az elbeszélő barátja, Achille szakítja meg: ő
ismeri a nőt, s vállalkozik arra, hogy elmeséli történetét. Innentől kezdve Achille
lesz az elbeszélő, aki barátjának Flavigneux Anatole-nak szomorú történetét me-
séli el. A hitelesítő keretelbeszél és, Anatole szerelmének, majd öngyilkosságának
története, a cselekvény leszűkítése és az emberi lélek vívódásainak hosszadalmas
bemutatása, valamint a történetelbeszélést megszakító naplóbetétek a 18. századi
érzékeny levél- és naplóregények (lásd 383-395. o.) világát idézik fel.
Achille a történetet olyan példázatként meséli el, melyben megmutatkozik a
"modern társadalom erkölcseinek" romboló hatása az egyénre. A "betegesen izgé-
kony idegrendszerű" Anatole személyiségének részletes boncolgatása e szempont-
nak van alárendelve: az érzékeny lelkű férfi naplóját is ismerő, s részben személyes
emlékezetére hagyatkozó elbeszélő a pszichológiai dilemmákat a társadalmi nor-
mák képtelenségének tükrében elemzi. Az a lélektani determinizmus, mely Anato-
le jellemének fordulatai mögött okok és okozatok összefüggésrendszerét tárja fel,
valójában nem a lélek pszichológiai "mélységét" kutatja, hanem egy olyan személy
jellemfordulatait mutatja be , aki - a végletek embere lévén - egyszerre kíván meg -
felelni a társadalmi normáknak, s egyszerre szeretné éppen aktuális eszméit meg-
valósítani. Anatole jelleme mindig a társadalmi ér intkezés tapasztalatának hatásá-
ra változik, s e tapasztalatok sorának kiemelkedő pontja a nemi érintkezés.
Az árván maradt, Párizsba költöző ifjú távoli rokonánál, Cotin Györgynél kap
szállást. A férfi és családjának története Anatole későbbi sorsára nézvést is példa-
értékű : Cotin puritán erénye és a család költekező hajlama éles ellentétben áll egy-

230 Legutóbb i, jegyzetekk el ellátott kiad ása: Toldy István : Anatole. = Toldy István válogatott művei.

S. a. rend. Kiczenko Judit. Piliscsaba, Pázm ány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2002
(Kötelező ritkaságok , 4) ,53-176.
5'77
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZM ÉNYEKIG ••.

mással, s Anatole szemtanúja lehet, ahogy a csőd szélére jutott család anyagilag
megroppan. A cselekvésképtelen Cotin nem tudja megakadályozni, hogy lánya,
Hermance egy "érdemekben megaggott kéjenc" ágyasa legyen. A tapasztalatlan
Anatole mindebből mit sem lát, s mikor Hermance - kit a kéjsóvár öreg inkább
pénzzel, s kevésbé testi szerelemmel kényeztet - elcsábítja, az ifjú szerelmes lesz
a lányba . A keserű kiábrándulást követően Anatole nőket meghódító, majd eldo-
bó világfiként tűnik fel. Ekkor találkozik Hél éne-nel, s személyében a természetes
erény képviselőjét ismeri fel, aki képes lett volna odadobni erényét szerelméért, de
ez egyúttal boldogságától is megfosztotta volna. Anatole végül nem rontja meg az
ártatlan lányt, hanem lemond a szerelemr ől . Ekkor ismeri meg Odalie-t, Duploque
tábornok leányát. A regény innen kezdődő részében a cselekvény szinte teljesen
felszámolódik : a hol találkozó, hol elváló szerelmesek lelki vívódását beiktatott
naplóbetétek tagolják, s legnagyobbrészt Anatole-nak a szerelemjelenségét érintő
önrefiexív értelmezési kisérleteit olvashatjuk.
A regényben egy olyan antropológiai szemlélet mutatkozik meg, mely elveti a
lélek és test szétválasztásának tanát.

Ha hinnék is a léleknek a testtől önálló létezésében, ha azon tulajdonok és működések

összegét, melyet hétköznapi nyelven léleknek nevezünk, többnek tartanám is az agyvelő
legsubtilisabb functiójánál, nem hinném, hogy létezhetik szerelem, melyben csak a lélek
vesz részt, az anyag hozzájárulása nélkül. (77.)

- mondja az elbeszélő Achille. Az anyagnak a szellemibe való behatolása, az

"ábránd és való" összeegyeztethetőségének képtelensége az, amivel Anatole nem
tud mit kezdeni: miközben szeretne egy tisztán szellemi világban élni, az anyag (a
való) folyton visszahúzza a földre . Odalie-ban egy olyan társra talál, aki ugyan-
ezen ellentéteket egyesíti magában: egyszerre kacér és érző szerelmes, vagy Ana-
tole többször ismételt megfogalmazásában: "daemon vagy istennő".
Cotinék világa Anatole számára azt mutatja, hogy e csapdából nem lehet ki-
tömi: Cotin György képtelen volt felszámolni ezt az ellentmondást, s ez bukásához
vezetett; Hermance pedig hiába olvasta nagy lelkesedéssel Rousseau La Nouvelle
Heloi'se-át, ha nem volt képes a regény szerelemképének megfelelni. Így Anatole
öngyilkossága nem a léleknek a testtől való elszakadását szolgálja, mint a regény
műfaji előzményeiben , hanem annak a belátását, hogy az ember számára nem old-
ható fel az ideál és a való között feszülő ellentét. Éppen e tekintetben válik hangsú-
lyossá, hogy nemcsak Anatole és Achille perspektívája válik el egymástól, hanem
a visszatérő kereteibeszélő is másként értelmezi a hallottakat. Említettük, hogy
az Anatole számára feltűnő ellentmondások okát Achille a modem társadalom
normáiban keresi. Vele szemben a keretelbesz él ő. aki a történet elején Odalie-ban
(merthogy természetesen őt látta) észrevette az idealitást, nem kívánja az Anatole
által felkínált dichotómiát fenntartani, s ezáltal felmutat egy olyan perspektívát,
578
 6.4. A PRÓZAEPIKA

mely a m űvészi szépségben feltűnő idealitást észreveszi a valóban, s nem veti el

a kettő egyensúlyának lehetőségét, hanem feloldja azt a nőiség lényegében: "Ah
Odalie! nem valál daemon, nem valál istennő . Asszony voltál tetőtől talpig, asszo-
nyi szívvel és asszonyi gyöngeségekkel." (176.)
Asbóth János Álmok álmodója c ím ű regénye (1878) 231 az Anatole-hoz hason-
lóan keretes szerkezetű. (Elemzéséhez lásd POZSVAI Györgyi 1998; S ZAJ BÉLY Mihály
1997b.) Az első részben a főhős-narrátor, Darvady Zoltán megérkezik Velencébe,
majd levelet kap édesanyjától, ám a hívás ellenére nem megy haza - az utolsó
részben édesanyja már azért hívja, mert még utoljára szeretné látni , s a fiú rög-
vest haza is megy, ám már csak édesanyja temetésére ér haza. A közbülső esemé-
nyek részint annak a megindokolásaként értelmezhetőek, hogy Darvad y miért
bolyong a világban, részint pedig - a regény zárlata felől visszamenőleg - annak
a motivációját kapjuk meg, hogy Darvady végül miért is hagy fel addigi életvite-
lével. A naplószerű énelbeszélést a második részben vallomásos, visszaemléke-
ző részek , a regény második felében egy szerelmi levelezés darabjai törik meg.
Ilyenformán Asbóth regénye is a 18. század énelbeszéléseinek narratív techni-
káját idézi fel.
A négy részből álló, meglehetősen szegényes cselekvényű történet első részé-
ben Darvady Velencébe érkezik. A főhős célt keres életének, a múlt elvesztése
miatti fájdalmát a szeme láttára életre kelő (antropomorfizálódó) város látvá-
nya váltja fel időlegesen. Az esztétikai tapasztalatokra fogékony ember mintegy
érezni képes a várost, melynek múltbeli nagysága feledtetni tudja ajelent. A má-
sodik könyvben megismerjük Darvady múltját. Az eszményekre való fogékony-
ságának s a való világban tenni akarásának paradox kett ős ét gyermekkori trau-
máinak tapasztalatából vezeti le. Darvadynak ugyanis - saját bevallása szerint
- kettős késztetés motiválja cselekedeteit: egyfelől vágyik arra, hogy "nagy tet-
teket " vigyen végbe, másfelől az emberekkel szembeni fölényérzete megakadá-
lyozza abban, hogy eszményeit közvetíteni tudja. E felnőttkori tapasztalat gyö-
kereit kutatja a gyermekkor világában, s ott is azokban az eseményekben, mikor
a gyermek mintegy elveszti ártatlanságát, s rádöbben a valóságra (pl. a Mikulás
fehér haja és szakálla a kisfiú szeme láttára vattává változik, s arcvonásaiból a
nevel őn é arca tűnik elő) . Ekkor azonban a valóság még nem sz üntetí meg az ide-
ált , hanem csak mintegy belép mellé. E kettősség példázataként értelmezhető
az a jelenet, amikor az iskolás Darvadyt társai az édesanyja által kötött sapkája
miatt csúfolják:

23 1 Legutóbbi, jegyzetekkel kieg észített kiadása: Asbóth János: Álmok álmod6ja . S. a. rend . Szilágyi

Márt on. Bp., Osiris, 2009 (Osiris Diákkönyvtár).

579
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZ ER ÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •• .

Mert nemhogy engemet, hanem hogy ezt a sapkát bántják és teszik nevetségessé, melyet
édesanyám a maga kezével horgolt, és melyet olyan szépnek tartottam, az volt dühöm
főoka. És így valah ányszor földre esett, vagy fejemről lekerült, vagy másnak kezébe jutott,
az öklözés közt is legelső gondom volt megint fejemre kapni , és mivel ekkor megint fejem-
re húzták és megvakítottak, magam okoztam újra s újra hátrányomat. (34. )

Asapka ugyanis nem pusztán egy sapka, hanem az anyai gondoskodás és szere-
tet jelképe is, ily módon az ahhoz való ragaszkodás az ideálról való lemondás kép-
telenségét is kifejezi. A felnőtt Darvady az idealitás lehetőségét az esztétikumban
találja meg. Az önfeledt m ű élvezet azonban valósággá fordul, amikor a - regény
szerint Giovanni Bellininek tulajdonított - Madonna-ábrázolás szemlélése közben
egy ifjú hölgyre lesz figyelmes, akit legközelebb egy álarcosbálban lát viszont: "Az
arc az. De nem Madonna-arc többé, és a bánatosság ama kifejezése sem ül raj-
ta többé. Mintha az egyszerű, de mégis ünnepies, csipkés-fodros, könnyű lila ru-
hával, és kevés, de nem közönséges ékszerével bágyadtan fénylő barna hajában,
egészen más lelkületet is öltött volna, az ünnep derűjével szemben félig odaadót,
félig tartózkodót." (77.) A festmény látványelemei valósággá válnak, ám a Madon-
na-arc szűziessége és bánata helyére a kacérság kerül. Darvadyval itt más történik,
mint gyermekkorában: az ideál ugyanis látszólag valósággá válik előtte . A magyar
származású énekesnővel, Irmával bonyolított szerelmi kapcsolata során Darvady
képtelen lemondani vágyairól: "ábránd és való között lebegtem, sem gondolatnak,
sem tettnek nem ura többé" (105.) - mondja magáról egy helyütt.
Ebből a végtelennek tetsző, cselekvésképtelen állapotból édesanyja levele ra-
gadja ki. Darvady számára - miután már csak édesanyja temetésére érhetett haza
- egyetlen kiútnak az öngyilkosság tűnik. Daruvár öreg papja ezzel szemben arra
hívja fel figyelmét, hogy az "élet kötelesség" (174.), s az életbe kilépő Darvady
Bánk bán Tiborcnak mondott szavaival z árja a regényt : .Munk álkod ö légy, nem
panaszkodó! " (175.) Ezzel azonban nem az ideál és való összhangját valósítja
meg, hanem lemond vágyairól és immár így, e veszteség tudatában és vállalásával
lép ki az életbe .

6-4.4.2. Kísérlet a nemzeti sztereotípiák modernizálására (Jókai Mór:

Sárga rózsa; Mikszáth Kálmán: Az új Zrinyiás z )

Atechnikai vivmányok gyors és látványos térhódítása, a modernizálódó Magyaror-

szág világa nemcsak azt a kérdést vetette fel, hogy az egyén tapasztalatait miként
lehet újraszituálni a változó körülmények között, hanem azt is, vajon megment-
hető-e valamiképpen az a 19. század első felében kidolgozott nemzeti narratíva,
mely az epikus hősök visszaidézése által képzelte el a nemzet modernizálását.
580
 6.4 . A PRÓZAEPIKA

A 19. század végén inkább az túnt kérdésnek, hogy ezek az epikus hősök vajon mi-
hez is kezdenének a modernitás erkölcsi-technikai környezetében.
Jókai Mór kései regényének, a Sárga rózsának (1893) 232 cselekvénye akkor
játszódik, amikor "még nem szelte keresztül vasút a Hortobágyot" (116.), azaz a
civilizáció vívmányai még nem tették be a lábukat a naiv természet világába. A
szerepeltetett pusztai figurák még a természeti ember karakterjegyeit viselik ma-
gukon, még afféle utolsó, civilizálatlan zárványként tovább élnek bennük a nem-
zeti jellem vonásai. Jókai azt az utolsó pillanatot ábrázolja , mikor még e nemzeti
típus autentikus mivoltában felismerhető, pontosabban azt a pillanatot, mikor ez
a kívülről érkező kulturális hatásokhoz asszimilálódni képtelen embertípus vég-
képp eltúnik. Az utolsó jelenetsorban Decsi Sándor és Lacza Ferkó még utoljára
összecsapnak, majd a győztes csikóslegény mitikussá növesztett figurája eltúnik a
pusztai viharban.
A regény a népdalokat még autentikus, élő kommunikációs formaként haszná-
ló természeti ember világát már önmagában differenciáltan ábrázolja: a pusztai
emberek között létrejövő különbségek a természet rendjét képezik le. Ennek meg-
felel őerr a pusztai hierarchia legmagasabb fokán a csikósok állnak , őket követik
a gulyások, majd jönnek a juhászok, s végül a kondások következnek. E rangsor
nemcsak az erőviszonyokat jelzi, hanem azt is, hogy ezen emberek mennyiben ké-
pesek ellenállni a kívülről érkező csábító hatásoknak. A gulyásbojtár (Lacza) és
a csikósbojtár (Decsi) egymás mellé helyezett történetei egyaránt elbukásukról,
őszinteségük felszámolásáról szól. Ahazugsággal, álcával jellemzett civilizációbe-
hatol a naivul őszinte természeti világba, s az első hazugság után menthetetlenül
lerombolja annak ő szintes é g é t, Lacza Ferkó hazugsággal menekül meg a katona-
ság elől, lódít a gulyát megvásárolni szándékozó uraknak, s végül ellopja az egész
gulyát. Ez azért meglepő, mert korábban éppen számadója kérkedett azzal, hogy
"arra csak az ember nem emlékszik, hogy a gulyás elvadult volna lopóvá" (141.).
Laczához képest Decsi csak fázisbeli eltérésben van: míg Lacza a voltaképpeni cse-
lekvény előtt "romlott meg", addig Decsi valamivel később. Ó ugyanis elment ka-
tonának (nem hazudott a sorozó orvosnak) , s csak akkor vetemedik hazugságra,
mikor az őt véletlenül megmérgező szerelmét, Klárikát kell mentenie a bíróságon.
De hogy a hazugság nem lehet egy egyszeri, ismétlés nélküli alkalom , mutatja,
hogy ezután valóságos Lacza Ferkóvá alakul: ugyanúgy ugratja számadóját, s bár
esküjét, miszerint "be nem teszi a lábát a csárdába", szó szerinti értelemben meg-
tartja, a voltaképpeni értelmét, intencionáIt célját (mivel kihívatja Laczát az épü-
létb ől) elveti, kijátssza.

232 Kritikai kiadása: Jóka i Mór: Aki a szívét a homlokán hordja: Sárga rózsa. S. a. rend. Végh Ferenc -

Sándor István. Bp., Akadémiai Kiadó, 1988 (Jókai Mór Összes Múvei: Kisregények, 4) .
581
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉ.TÓL A POLGÁRIINT ÉZMÉNYEKIG ••.

Az ártatlanság elvesztésének e története az elidegenedés példázatakéntjelenik

meg. A gulyás és a csikós jó barátok voltak, egészen addig, amíg össze nem kaptak
a kocsmáros nevelt lányán, Klárikán. A lány és az a virág, melyet róla neveztek el
egyaránt idegen a pusztán. A virágot "valami idegen hozta, azt mondják Belgaor-
szágból" (119.), a lányt pedig egy ismeretlen hagyta a csárda küszöbén. Klári ide-
gensége már a külsején észrevehető, a pirospozsgás pusztai lányokkal szemben,
az ő arca halványsárga, s a szeme színét sem lehet pontosan megmondani, hogy
kék-e vagy zöld, mivel aki beletekint, azonnal megszédül. Számára a hazugság ter-
mészetes, s bár érti az érte küzdő két fiú dilemmáját (Decsit meg is próbálja aka-
dályozni első hazugságában), mégis igen gyakran tép a sárga rózsából, s tűzi más
férfiak kalapja mellé. Márpedig az őszinteség és tettetés a pusztai világban egy-
mást kizáró fogalmak. Az elidegenedés működését a puszta szépségét tanulmá-
nyozó festő mutatja be, am ikor két komondor pofáját különböző színűre mázolja:
"A kutyáknak tetszik az enyelgés, amíg hízelgésszámba megy. Hanem aztán amint
egymásra tekintenek, s meglátják a zölddel, pirossal ragyogó pofáikat, azt hiszik,
hogy az valami idegen kutya; nekiesnek egymásnak, s összemarakodnak." (139.)
Acivilizáció és természetiség ellentétét a fő cse1ekvényen kívül Jókai több irány-
ból is megragadja. Egyfelől a pusztára érkező idegenek perspektívájából tekint rá .
A bécsi festő rajongó szavai a nyugati kultúra értékeihez (Shakespeare-hez, Wag-
nerhez) viszonyítják a látványt, ám a számadó gulyás értékelései rendre relativi-
zálják annak értékét. Mindez azt jelzi, hogy a kultúra perspektívájából a természet
megítélhetetlen, hiszen éppen az értéktelen tűnik értékesnek, s fordítva.
Másfelől Jókai regénye narratív technikájával ironizálja a természeti ember bu-
kásának tragikumát. A narráció bizonyos elemek ismétlődő előfordulására épül,
s csak ezek mozaikszerű összeillesztésébőlállítható össze a pusztának a történet
háttereként szolgáló belső viszonyrendszere. Előbb a gulyásokhoz érkeznek vevők,
s a gulyások önszemlélete hosszú időre elfedi a csikósokhoz képesti al árendeltsé-
güket, míg aztán a vásárlási jelenet (persze más vevőkkel) szinte ugyanúgy megis-
métlődik a csikósoknál. Az átértelmező ismétlések átszövik az egész szöveget. Pél-
dának okáért egy helyen arról értesülünk, hogy a pusztán tőzeggel tüzelnek, ami
nem más, mint a marhák ürüléke, s az elbeszélői kommentár szerint az "árva tőzeg
füstjének illata kedves ember és barom orrának." (139.) Később ezt a véleményét
ironizálja, mikor leírja a svájci emigráns esetét, aki, hogy otthon képzelje magát,
árvatőzeget égetett, mert nem bírta elviselni a hegyek magaslati levegőjét. Végül
pedig az imént említett hazafiasság és honvágy a szarvasmarhákra vonatkoztatva
jelenik meg újra: a kompon a szarvasmarhák pont az árvatőzeg illatának hatásá-
ra bokrosodnak meg, honvágyuk támad, s haza indulnak. Akárhogy is az elbeszé-
lő korábbi kijelentését, miszerint a tőzeg illata kellemes, egyértelműen a pusztai
perspektíva felé tolja az, hogy a komp egyik utasa ugyanezt egészen másként érté-
keli: "Nem is illat az már, hanem szagolmány!" (179.) Az elbeszélő ily módon hol a
582
 6.4. A PRÓZAEPIKA

pusztai perspektívát képviseli, hol pedig a pusztára érkező idegenekét. A korabeli

kritika elsősorban az életképszerű jelenetezés "hitelességére" figyelt fel, miközben
Jókai a pusztai ember, a nemzeti jellem világát úgy utalja a múltba, hogy újbóli
elérhetőségének lehetőségét mindeközben elveti.
Mikszáth Kálmán politikai szatírájában, az Új Zrinyiász című regényében
(1898)233 egy véletlen hiba folytán a Szigetvárott hősi halált halt Zrínyi Miklós és
serege feltámad. (Elemzéséhez lásd EISEMANN György 1998 : 59-66; T. SZABÓ Leven-
te 200?: 32-45.) Nem a teremtés hibás itt, hanem a feltámadás: a modernizált
Isten újragondolja előbb a bibliai feltámadást, majd még ezt is meggondolja, s ily
módon Zrínyi és csapata a 19. század végi Magyarországra csöppen . Zrínyiék e
tévedésről azonban mit sem tudnak, s a történteket sem tudják megnyugtatóan
értelmezni. Saját önazonosságukkal sincsenek tisztában, hiszen olyanok is van-
nak köztük, kik nem a kirohanáskor, hanem még a várostrom során estek el, Zrínyi
nem találja a zsebébe rejtett aranyakat stb. A 19. századi emberek között aztán
megpróbálják újraalkotni életüket. Csakhogy azzal kell szembesülniük, hogy hősi
erényeik e korban már társadalmilag nem elfogadottak, s a róluk készült reprezen-
tációk nem felelnek meg saját önképüknek. Ezért aztán, mikor megnézik színház-
ban Jókai Mór Szigetvári vértanúk című darabját, azt egész egyszerűen hazugság-
nak értékelik, Erkel Ferenc István király című operájának hallgatása közben pe-
dig be akarnak rontani a színpadra, hogy felkoncolják a szent királyunkat gúnyoló
komédiást. Másik oldalról, miközben Zrínyi csak egy dologban biztos, hogy ő
valóban Zrínyi, a 19. századi közvéleménynek és intézményrendszernek is szente-
sítenie kell a csodás eseményt. "A Nemzeti Kaszinó határozottan Zrínyiék mellett
foglalt állást. Mégiscsak természetesebb, ha a sírokból lépnek ki új főúri alakok,
mintsem a Wertheim-szekrényekből. " (67.) Utóbb egy pápai enciklika és a Törté-
neti Bizottság is a csoda mellett foglal állást, tehát a kételyt a vitézek megjelenése
körül csak a hivatalos megerősítés oszlathatja el, miközben az amúgy saját kéte-
lyekkel teli várvédő hősök éppen ebben bizonyosak.
Az önkép és a reprezentáció okozta feszültség sajátos metafiktív szerkezetet
alakít ki: a regény nem pusztán megjeleníti a történelmi eseményeket, hanem a
történelemről való beszédet is tárgyává teszi. Ezért aztán a számtalan szólam és
beszédmód, mely a korabeli újságírást, számos politikai nyelvet és konkrét sze-
mélyt karikíroz, a történelemhez való hozzáférés perspektivikus mivoltára utal.
A Vajda-Hunyad várát megkapó Zrínyi végül a kirohanás mellett dönt, s e gesz-
tussal története visszaíródik a Zrinyiászba , a Szigeti veszedelembe. Az elhibázott
feltámadást így egy második feltámadás ígérete váltja, s ily módon - legalábbis

233 Kritikai kiadása : Mikszáth Kálmán: A demokraták: Új Zrinyiász. S. a. rend. Király István. Bp.,

Akadémiai Kiadó, 1957 (Mikszáth Kálmán Összes Művei, 10: Regények és nagyobb elbeszélések, X:
1897-1898).
583
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • .•

az apokrif történet szerint - a várvédő hősök abban is imitálják Krisztust , hogy

kétszer támadnak fel. S nem lehet véletlen az sem, hogy a kirohanásra készülve
Patacsics Horatius Ars poeticájának éppen azt a sorát idézi szabadon ("Bis repe -
tita placent!" - "Tetszenek a kétszer megismételt dolgok." - 214.), ahol arról esik
szó, hogy vannak szövegek , melyek kétszeri újraolvasásra is tetszenek. Ilyen újra-
olvasásnak tünteti fel magát a szöveg (EISEMANN György 1998 : 62), miközben azt
is állítja , hogy a reprezentációk sz üks égszer ű en értelmezik félre a történelmet, s a
múlt hősei csakis az értelmezésben léteznek.

6-4.4.3. A reg ionalitás irodalmi formái (Mikszáth Kálmán : A jó palócok;

Tömörkény István novellái)

A 19. század folyamán centralizálódó m űvel ődésszerkezet, valamint a nemzeti

nagyelbeszélés rögzítésének számos kísérlete a központ és a régió közti különb-
ségeket is kiélezte. Azáltal ugyanis, hogy a nemzeti kultúra körvonalai egyre mar-
kánsabban kirajzoltattak, az is világossá vált, hogy mi az , ami ezen kívül reked.
A regionalitás iránti vonzalom azonban nem feltétlenül a régió kulturális identi-
tásának erősítésére jött létre, hanem a kulturális különbségek iránt egyre fokozó-
dó érdeklődés mutatkozott meg benne. Lisznyai Kálmán "palóc dalaival" már az
1850-es években sikeresen szélaltatta meg egy régió "lírai hangját" (lásd 451-452.
o.), a prózaepikában csak a század utolsó két évtizedében, s elsősorban Mikszáth
Kálmán hatására erősödtekfel hasonló törekvések.
Mikszáth Kálmán első írói sikereit két kispróza-kötetének köszönhette. (Elem-
zésükhöz lásd EISEMANN György 1998: 25-33; T. SZABÓ Levente 2007: 13-31.) A Tót
atyafiak 1881-es megjelenését követő évben látott napvilágot A jó palócok cím ű
ciklus.234 A kötet legnagyobb prózapoétikai újdonsága az elbesz él ői szituáció új-
ragondolásában rejlik. Mikszáth ugyanis hol egy mindentudó narrátort beszéltet,
hol szerepl őinek tudatába lép be, ám legtöbbször egy kollektívum közösségi tu-
datának pletykáló-adomázó hangján szólal meg. A szövegben bizonyos történet-
elemek ismétlődnek, visszatérnek, egyes elbeszélések főszereplői mellékszereplő­
ként runnek fel másutt, s ily módon kirajzolódik néhány, egymással szomszédos
falu topográfiája, valamint a falu bizonyos lakóinak belső kapcsolatrendszere is.
A földrajzi helyek egy része valóban létezik, más részük azonban kitalált hely, s
ezzel Mikszáth az ismert, valós an létező palócság történetére írta rá saját, fiktív
palóc világát. Az ismétlődő helyszínek és szerepl ők történeteinek mozaikjaiból
azonban nem állítható össze egy egységes nagyelbeszélés, hanem azok annak elle-

234 A két kötet kritikai kiadása: Mikszáth Kálmán: Elbeszélések:A t6t atyafiak: Aj6 pal6cok . S. a. rend.

Bisztray Gyula. Bp., Akadémiai Kiadó , 1968 (Mikszáth Kálmán Összes Művei, 32: Elbeszélések, VI).
584
 6 .4. A PRÓZAEPIKA

nére, hogy számos kereszthivatkozást találhatunk a történetek között, különállóak

maradnak. Ennek részint az az oka, hogy az egyes történeteknek még az id őrendj e
is bizonytalan, s bizonyos utalások tartalmaznak önellentmondásokat. Az egymás -
nak ellentmondó információkat megfogalmazó, az olvasót félrevezető , megbízha-
tatlan elbeszélő felléptetésének oka azonban nem pusztán az, hogy hiteltelenítse
az elbeszélő szavait, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a k ül önb öz ő történetek
perspektivikussága mögött nem egy elbeszélő , hanem egy egész közösség áll.
Az élőbeszédszerű, sokszor amesélés szituációjára utaló fordulatok inkább jelzik
azt , hogy a történetmondás mindig szituációhoz kötött, s a perspektívát nem fel-
tétlenül csak az elbeszélő határozza meg, hanem azok a körülmények, melyekben
a történet elhangzik. Részint ennek tudható be a rövid kötet meglehetős műfaji
gazdagsága, mely az egyes történetek elbesz él ői módozatait gyakran váltogatja
a mcs ét ől kezdődően a példázatos történeten át a balladaszerűen építkező novel-
láig. S részint ez az oka annak, hogy itt (és általában a Mikszáth-prózában) a tör-
ténet mintegy a szemünk láttára létesül , s annak metonimikus építkezését olykor
felváltja a metaforikus szerkesztésmód. (Lásd EISEMANN György 1998 : 26-27.)
A kötet nyitó darabja A néhai bárány címú elbeszélés első mondata a mesemon-
dás közösségi beszédszituációját imitálja: "Az napról kezdem , mikor a felhők elé
harangoztak Bodokon." (97.) Az áradás magával sodort Baló Mihály házából egy
ládát, s a láda tetején a címbeli bárányt. A történet szinte két szálra bomlik: a ládá-
ban Baló Ágnes kelengyéje volt, a láda tetején pedig húgának, Borcsának bárány-
kája. A keresés során a férjhez menetel esélyét elvesztő Ágnes és a gyermek Borcsa
perspektívája váltakozik. Voltaképpen mindenki tudja, hogy a ládát a báránnyal
együtt Sós Pál horgászta ki: csak ő vitt csáklyát a gátra, az ő partszakaszánál tűnt
el a Bágyon lefelé úszó láda stb. A lelepleződés azonban csak késleltetve s éppen
akkor történik meg, mikor Sós Pál "az élő Istenre" esküszik, hogy nem ő lopta el a
bárányt: leoldódik mentéje, s annak bélésében a gyermek felismeri Cukri bárányt.
A történet zárlata azonban váratlanul metaforikus szintre vált, s nem arról értesü-
lünk, miként bűnhődött a tolvaj, hanem arról, hogy a "kis Baló Borcsa könnyhul-
latásával" a bélés báránybórén látható jellegzetes foltokat "még tisztábbra mosta".
(102.) Egyszerre utalhat ez a tisztánlátásra, a bún eltörölhetetlenségére és a meg-
bocsátásra, de a narrátor e ponton nyitva hagyja a történetet, s mintegy a közös-
ségre bízza az ítélet meghozatalát.
A bágyi csoda című elbeszélés azt mutatja meg, hogy a metaforikus történet-
képzés szó szerintivé fordítása miképpen írhatja tovább a történetet. A történet
elején -legalábbis a falubeliek így mesélik - a beszédes new molnárné, Vér Klára
így nyilatkozik a katonasághoz távozó férjének: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak
mintsem az én szívem tőled elfordul." (128.) A búzáját ő rlerő Gélyi János beké -
redzkedik a szép molnárnéhoz arra az időre, míg búzáját meg őrlík, s hogy ez mi-
nél tovább tartson, lefizeti a molnárlegényt, hogy megálljon a malomkő. A kerék
585
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁ.RI INTÉZM ÉNYEKIG . . .

megállt, ám a molnárné nem jött ki szobájából. Már ebből is lehet tudni, hogy Gé-
lyi János udvarlása sikerrel járt, ám a történet metaforikus szinten váratlanul, bár
ironikusan felmenti Vér Klárát esküje alól: a megállított malomkerék miatt a patak
felduzzad, s valóban visszafelé kezd folyni: "A füzesek , a sás, a mogyorófabokrok
reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan suttogják: fölfelé folyik a bágyi patak!. .."
(131.) A gózoni Szúz Mária címú elbeszélésben azegyik szereplő hazugsága fordul
igazra, majd kiderül, hogy voltaképpen egy másik szerepl ő eltagadott múltja tért
vissza. Az elbeszélő a keresztény vallás népszerűségét abban látja, hogy egy "s ző­
ke asszony" "szelíd, égi arca segített meghódítani az emberiséget". (143.) Gughi
Panna azzal szédíti a bágyiakat, hogy Szúz Mária megjelenik neki. Voltaképpen
Csúz Gábort akarja meghódítani, aki a szomszéd faluban hagyta pártában és szé-
gyenben (állapotosan) Kovács Marist . A titokban megbeszélt randevút azonban a
természet nem nézi jó szemmel: Panna odafelé menet tüskébe lép, majd "a hold
tányérja mintha a földre vágódva összetört volna , és fényes cserepei szétesve be-
világították a selyemgyepet.' (147.) A fák közül "egy mennyei látomány" lép elő,
akiben Panna felismeri éppen azt a sz őke, karján kisdedet tartó Szúz Máriát, kit ő
a falubelieknek leírt. Ajelenés azonban nem más, mint Csúz Gábor otthagyott sze-
retője , KovácsMaris. E pillanatban azonban ajelenés valós és vallási (metaforikus)
értelmezése összeérnek, hiszen a bocsánatot kérő Csúz Gábor az anyaság .sz épsé-
gét" is megpillantja Marisban.
Ajó palócok történetei közötti összefüggéseket és az alkalmankéntí ellentmon-
dásokat filológiánk már gazdagon adatoita és elemezte (erről legutóbb HAJDU
Péter 2005 : 154-190). A novellák közötti belső kapcsolódási pontok többféle
olvasásmód számára is nyitottak maradnak: e kötet darabjai külön-külön is meg-
állják a helyüket, míg összeolvasva őket regényszerúvé alakulnak. Ezzel Mikszáth
egy olyan múfaji formát kezdeményezett, mely a későbbiekben igen nagy karriert
futott be a magyar irodalomban. A novellaciklus mikszáthi változatát alkalmazta
Gárdonyi Géza (Pöhölyék; Az én falum) , aki mesteréhez hasonlóképpen a viszony-
lag szűk földrajzi határok közé szorított hely kollektív elbeszélői tudatát szélaltat-
ta meg, ám - és ebben különbözött Mikszáthtól - ezt az elidegenedett városival
szembeállított vidéki, természetközeli életforma idealizálásával tette. A 20. század
elejének prózaepikájában aztán a novellaciklus egyre inkább az identitás megfor-
málásának kérdésévé lett (nem véletlen, hogy Bródy Sándor Rembrandtja, Koszto-
lányi Dezső Esti Kornél- vagy Krúdy Gyula Szindbád-novellái egyetlen főhős köré
szervezik a ciklust) . Az utóbbi időben az elbeszélésciklus regényszerú olvasható-
ságát a Mikszáth-prózából meglehetősen sokat merít ő Bodor Ádám múvei vetették
fel újra (Sinistra körzet -1992;Az érsek látogatása -1999).
A 19. század utolsó évtizedeiben a lokális és regionális tudatok elbeszéléséhez
persze nem csupán a novellaciklus kínálkozott. Mikszáth dzsentritörténetei
(pl. a Gavallérok vagy a Noszty fiú esete Tóth Marival), melyek a kis- és köz épne-
586
 6 .4 . A PRÓZAEPIKA

mesi családok történetét állítják a középpontba, e családok kapcsolatrendszerét és

e kapcsolatrendszer területi adottságait egyaránt figyelembe veszik, s ily módon
a mikszáthi prózában a régió szövegszerú történetté alakítása mindvégig k őz ép ­
ponti téma marad.
Tömörkény István elbesz élései-" egy-egy társadalmi közeg szociografikus le-
írásához vezetnek: történetei hol a szegedi tanyavilág "egyszerú embereiről", hol a
szeged környéki halászat világáról, hol- már az első világháború alatt - a katona-
életről szólnak. A történetek szereplői többnyire korlátozott nyelvi adottságokkal
rendelkeznek, gondolataikat, érzelmeiket nehezen fejezik ki. Tömörkény egyik
kedvelt elbeszélője éppen ezért olyan mindentudó elbeszélő, aki a drámai hatás
kedvéért tudatosan hallgat el információkat az olvasó elől. A Megöltek egy legényt
címú novella narrátora pl. több ízben figyelmezteti is olvasóját erre , s ezáltal a
figyelmet a szöveg egyéb hatáskeltő mechanizmusaira irányítja. Így a gyilkosság-
hoz vezető indulatok fokozódását a környező természeti táj baljós sejtelmessége és
a dermesztő időjárás viharosra fordulása is sejteti. Tömörkény narrátora kívülről
szemléli a történetet, s csak akkor szól bele az életképszerúen felvonultatott je-
lenetekbe, mikor valami néprajzi, szociológiai elem magyarázatra szorul. A do-
kumentarista igénnyel megszerkesztett szöveg igazi hatása így abban áll, hogy a
megdöbbentő gyilkosság hátteréül szolgáló természet részvétét az ember rész-
vétlensége ellenpontozza: a kocsmáros teljesen magától értetódőnek veszi, hogy
megöltek nála valakit, a holttestet egy gödörbe dobják, s a gyilkos is inkább a kocs-
máros veszteségét fájlalja, mikor kifizeti az áldozat fogyasztását . Persze a csatta-
nóra épülő történet elbeszélője világossá teszi, hogy mi az erkölcsi ítélete az eset-
ről ("Néhány darab [ti. pénzérme] lehullt , s pengve ugrál a köszöbfán. Szegény
Duhaj KisMiklós temetésénél ez a harangszó." - 205.). Mindazonáltal Tömörkény
elbeszélései közül azok bizonyulhatnak maradandónak, melyek a szociográfiai le-
írások (a falusi, vidéki élet- és szokásrendet nem ismeró olvasót tájékoztató beté -
tek) és a cselekvény drámaisága között egyensúlyt találnak.

23 5 A számos váloga táso n kívül az 1950- es években jele nt meg Tömörkény novelláinak teljességre rö-

rekvó kíad ása: Tömörkény István : A tenge ri város: Elbeszélések: 1885-1896. S. a. rend. Cziho r János. Bp.,
Szépirodalm i Könyvkíadó, 1956 ; Tömörkény István : A Sze nt Mihály a jégben: Elbesz léések: 18 97-1 900. S.
a. rend . Czihor János. Bp., Szépirodalmi Könyvkíadó, 1957 ; Tömörkény István : Új bor idején: Elbeszélések
1901-1904. S. a. rend. Czibor János. Bp., Szépirodalm i Könyvkíadó, 1958; Tömörkény István : Hajnali sö-
tétben: Elbeszélések 1905-1910. S. a. rend . Czibor János. Bp., Szépirod almi Könyvkíad ó, 1958; Tömörké ny
István : Barlan glak ók: Elbeszélések 1911-1913. S. a. rend . Czibor János. Bp., Szépirodalmi Könyvkíadó ,
1959; Tömörkény István: Öreg regruták : Elbeszélések 1914-1915. S. a. rend . Czibor János. Bp., Szépiro-
dalmi Könyvkíadó , 1959; Tömörkény István : A kraszniki csata: Elbeszélések 1916-1917. S. a. rend . Czibor
János. Bp., Szépirodalm i Könyvkíadó, 1960. Az által unk választott novella az első kötetb en található.
587
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .. .

6-4-4-4. Az anekdotikus hagyomány újraértelmezése (Petelei István novellái;

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyóje)

Az anekdotikus szerkesztésmód kétségkívül a 19. század második felének egyik

meghatározó prózapoétikai sajátossága. A Jókai-Vas-féle tárcaregény anekdota-
formája afféle mise-en-abyme-ként,kicsinyített tükörként használta a formát, Mik-
száthnál az anekdota narrátora többnyire egy kollektív tudat megszólaltatója, s
a történet létrejöttének körülményei (az anekdota elmondása) is beleíródnak az
elbeszélésbe, míg a század utolsó évtizedeiben egyre inkább népszerűvé váló tár-
canovella műfajában az anekdotikus szerkesztésmódot egyre inkább a zárlat po-
entírozása határozza meg, miközben az anekdota felépítését tekintve változatos
formákat ölthet. Általánosságban elmondható, hogy az anekdota élőbeszédet imi-
táló irodalmi formáit az elbeszélői és szereplői szólamok megsokszorozása váltja
fel, illetve egészíti ki, s ennek következtében az anekdota digresszív, az elbeszélés
menetében kitérőt jelentő szerkesztésmódját inkább egy parataktikus, szólamo-
kat egymás mellé rendelő eljárás határozza meg. (Az anekdota értelmezéséhez
lásd HA.mu Péter 2005: 191-226.) Ehhez hozzátehetjük, hogy a tárcanovella mű­
faja azért is érdemel itt külön említést, mert eme elbeszélések esetében nemcsak
azzal kell számolnunk, hogy az egyes sajtóorgánumok struktúrája befolyásolja a
szövegek formaijellemzőit (pl. terjedelmi korlátokat szab), hanem azzal is, hogy
a napi- és hetilapok eltérő környezetbe helyezik e szövegeket. Példának okáért
egy-egy novella értelmezését befolyásolhatta az, hogy milyen újságban jelent meg
(politikai vagy irodalmi lapban), hogy a szerző számíthatott-e arra, hogy közön-
sége felismer bizonyos helyszíneket vagy szereplőket, hogy a lapban a közölt no-
vella milyen egyéb szövegek környezetében jelent meg (mennyiben kapcsolódott
pl. a napi hírekhez). E jelenségnek tudható be, hogy a századvég novellistái el-
beszéléseik kötetbe rendezésekor sokszor hozzányúltak a szöveghez, hiszen azok,
elszakadván a napilapok területileg és társadalmilag egyaránt behatárolható kö-
zönségétől, más prózapoétikai fogásokat igényeltek. Természetesen ennek az el-
sődleges kontextusnak a vizsgálata nem lehet feladatunk, csupán jelezhetjük azt,
hogy bizonyos szövegek poétikai megformáltságát alapvetően befolyásolhatták e
körülmények. (Lásd még HA.mu Péter 2007.)
A 19. század második felének novellistái közül tárcanovelláival kiemelkedik
a marosvásárhelyi születésű, s élete nagy részében Erdélyben alkotó Petelei Ist-
ván.236 Elbeszéléseinek legfontosabb konstrukciós elve az elbeszélői modalitás és
ezzel együtt az elbeszélői perspektíva gyakori váltása. Petelei novelláinak narrá-

236 Kötetben is publikált műveinek kritikai kiadása: PeteleiIstván összesnovel/ái,Szerzói kötetek, I-II.
kötet. S. a. rend . Török Zsuzsa. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2007 (Csokonai Könyvtár: Forrá-
sok, 13).
588
 6.4. A PRÓZAEPIKA

tora ugyanis nem egyszerűen belép egy szereplői tudatba, s onnan szólal meg,
hanem a szereplői és egyéb tudatformák között képes viszonylag gyorsan válta-
ni. Árva Lotti c ím ű elbeszélésének fabulája szerint Lotti lánykorában jóslatot kap
egy cigányasszonytól, aki gazdagságot jövendöl neki, utóbb édesanyja szólítja fel
halálos ágyán arra, hogy jól házasodjék. Lotti megfelelne eme elvárásnak, rá is
lel Dezső Balázsra, ám az udvarlót elűzi hebehurgya apja közbeavatkozása. Lotti
megvénül, s mikor az időközben megözvegyült Balázs részegen visszatér, s móká-
ból megkéri a kezét, a vénkisasszony azonnal belehal az örömbe. A groteszk, sőt
tragikomikus zárlatot készítik elő Lotti vénkisasszony mivoltának hosszas bemuta-
tása, valamint a vágyai és lehetőségei között feszülő ellentmondás érzékeltetése.
A szüzsé felépítése megbontja a novella fabuláris rendjét. Előbb a vénkisasz-
szony Lotti és Sári (a maga mellé vett félbolond cseléd) párbeszédét olvashatjuk,
majd az elbeszélő átveszi a szót, s ő meséli el nekünk a párbeszéd előtörténetét.
A cselekvény végül utoléri a bevezető párbeszédet, s meg is előzi azt. E módszerrel
Petelei előbb Lotti vágyait mutatja be, ám számos kérdést nyitva hagy - a szerep-
lők kilététől kezdve a vágyakozás tárgyán át a cselekvény előtörténetéig. A narrá-
tori szólam e kérdésekre válaszol ugyan, ám az olvasóra bízza azok értékelését.
E hatást többféle poétikai eljárás keresztezésével hozza létre: egyfelől maga az
elbeszélői hang is különböző modalitásokban képes megszólalní (hol mesei, hol
tárgyilagos), másrészt Lotti sorsát és személyiségének alakulását a szülők szólama
határozza meg. Az anya erős személyiség, sokat beszél: megtanítja lányát a csábí-
tás m űvészetére, ugyanakkor arra oktatja, hogy csak a megfelelő anyagi bázissal
rendelkező kér őt szabad elfogadnia. Ezzelszemben az apa, Ötvös Mihály a "legna-
gyobb ijedelemmel hallgatta ezeket a rettenetes beszédeket" (I, 11.), ő abba a Pete-
leinél többször felbukkanó hőstípusba tartozik, aki érzéseit, vágyait és gondolatait
nem képes szavak segítségével kifejezni. Lotti tragédiája az, hogy miközben az apa
viszonylag pontosan érzékeli az anya beszédének megtévesztő voltát , nem képes
ellene tenni, s miközben a fők öt ök készítésével foglalkozó asszony lányát cico-
mázza fel, a hivatali szolga, kit mulyasága miatt munkahelyén "Domine Árvának"
csúfolnak, képtelen a cselekvésre. Ezért van aztán az, hogy a .fők öt őcs ínáló kicsi
asszony" még halála után is képes lányához szólni, miközben az apa töredékes be-
szédét nem hallgatja meg senki. S amikor az apa - életében egyszer - közbelép, s
ezzel elűzi lánya udvarlóját, csak a lány perspektívájából követ el bűnt, ugyanis
máshonnan, a Balázs bajsza alatt dörmögött mondataiból tudjuk , hogy őt nem a
házasulási szándék vezérelte. Az apa ekkor olyan területen szólal meg, mely kívül
esett illetékességi körén, s voltaképpen megmenti lányát, de megszólalásának a
szépítkezés diskurzusában nem lehet igazsága:

Instálom a nagyságos úrfit ... ne tessék, ne tessék. Összekegyeskedik rücskölni a leányom

(tán erősebben mondta e szót a szokottnál) a leányom másliit. Itt kivált, itt amellén.
589
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINT ÉZMÉNY EKIG • . .

A szegény boldogult pára, a leányom édes anyja vette - csókolom a kezét - a tótoktól.. .
Ne méltóztassék. .. és a frizuráját is össze sziveskedik borzolni. Minden este facsargatja.. .
sok fáradsággal facsargatjuk... (I, 13.)

Lotti ezt nem látja, s végső soron a számára ekkor megáll az idő. Ugyanúgy
szépítkezik tovább, ugyanúgy várja a kérőket, s ugyanúgy visszavárja Balázst is.
Ugyanakkor édesanyjától örökölt torz vágyai mellett nem kerülheti el, hogy Ötvös
Mihály rossz tulajdonságait is magára öltse : neve valószínűleg azért lesz Árva
Lotti, mert apjához hasonlóan az élete teljességgel feleslegessé lesz. Egy sérült
lélek pszichológiai rajzát adja Petelei, s ennek módszere a narratívum többszö-
rös széttörése: az elbeszélői és szereplői szólamok széthullása. A kihagyásos szer-
kesztésmód nagymértékben számít az olvasói aktivitásra, ugyanakkor a szöveg az
emlékezés és ábrándozás szólamainak egymásba csúsztatása, a tudati megszóla-
lások, valamint a narrátori közlések segítségével következetesen épít egy szimbo-
likus-képi világot. A pillanatnyi benyomások szinesztézikus-metonimikus leírásai
mögött ugyanis már a novella elején is jól felismerhetővé válnak a végkifejletet
előrevetítő halálmetaforák. (Lásd POZSVAI Györgyi 2006: 163-164.)
Mikszáth Kálmán prózaművészetének az anekdotikus szerkesztésmód törté-
netében elfoglalt helyével már érintőlegesen foglalkoztunk, ám jelentékenysége
okán még egyszer szólnunk kell róla. Példának választott regényünk az 1895-ben
megjelent Szent Péter esernyóje. 237 (Elemzéséhez lásd EISEMANN György 1998:
86-99; T. SZABÓ Levente 2007: 199-221.) A magyar irodalom egyik legnagyobb
világsikerét jelentő kötet egyazon jelenségcsoport köré kétféle értelmezési lehe-
tőséget is felépít. Egyfelől a glogovaiak az esernyő .Iegendásítása" révén a címbéli
tárgy köré egy misztikus magyarázatot fűznek, másfelől Wibra György nyomozása
során felsejlik a Gregorics Pál vagyonát rejtő titokzatos tárgy rejtélyes eltúnésének
története. A misztikus értelmezés a kisközösség számára elfogadhatóan magya-
rázza meg az esernyő körüli rejtélyes eseményeket (hogy került a gyermek fölé?
miért támadt fel a halott, mikor a pap az esernyővel temetett? stb.), míg a nyomo-
zás ok-okozatiságra épülő, racionális logikája egészen más hermeneutikai m űve­
leteket kíván meg. A szövegbeli nyomozás végül csak részben zárul sikerrel: Wibra
Gyuri nem találja meg örökségét (az esernyő nyele, mely talán rejtette azt, meg-
semmisült), rátalál viszont helyette a glogovai pap kishúgára, a szépséges Veron-
kára. A regényben különböző olvasási kódok íródnak egymásra, s mindemellett
különböző műfaji klisék váltják egymást: Gyuri nyomozása akkor kezd el kisiklani,
mikor először találkozik Veronkával. Ettől kezdve apránként mond le az okság

237 Kritikai kiadása: Mikszáth Kálmán : Szent Péteresernyóje. S. a. rend. BisztrayGyula. Bp., Akad émiai

Kiadó, 1957 (Mikszáth Kálmán Összes Múvei, 7: Regények és nagyobb elbeszélések , VII).
590
 6.4. A PRÓ ZAEPIKA

elvéről, miközben a szöveg a legenda és a detektívtörténet műfaji kliséit apránként

a szerelmi románc műfaji kódjára váltja.
A Szent Péter esernyójeben a közösségek és az egyes szereplők is arra töreked-
nek, hogy identitásuk megszilárduljon, hogy legyen helyük a világban. A bábaszé-
kiek azért fizetnek meg egy zsidó asszonyt, mert minden valamirevaló városban
van zsidó kereskedő; az esernyő kegytárggyá válása azt is jelenti, hogy Glogova
felkerül a térképre stb. Az egyes szereplők tekintetében a legtöbbször a származás
bizonytalansága okoz zavart. Veronka eleve árvaságra született; Gregorics Pál az
apja halála után született kilenc hónappal, s így származását bizonytalanság övez-
te; Wibra Gyuri Gregorics törvénytelen fia; Glogován történetünk kezdetén min-
den gyermek a tanítóra hasonlít, mert aratáskor ő az egyetlen férfi a faluban . Úgy
tűnik, e regényben az egyes szereplők előtt a legnagyobb feladat az, hogy kétes
származásukat igazolják. Gregorics Pál számtalan kísérletet tesz arra, hogy szemé-
lyét elfogadják, de nem jár sikerrel. Az egyetlen olyan társadalmi szerep, ahol si-
keresnek mondható, a kém szerepe. Ott ugyanis éppen azáltal lehet önmaga, hogy
senkinek sem kell lennie: feltűnő ábrázata (vörös haja) ellenére nem ismeri fel
senki a piros esernyő nyelében iratokat csempésző Gregoricsot. (E lobogó vörös
hajú, esernyős kémfigura utóbb Bodor Ádám Sinistra körzetében - 1992 - tűnt fel.)
Wibra Gyuri nyomozása pedig éppen arra irányul, hogy az örökség megtalálása
révén saját apját nyerje vissza - ha ugyanis neki volt szánva az örökség, egyértel-
művé lesz, hogy Gregorics az apja, s a bankváltó esernyőbe rejtésének csak a többi
örökös kijátszása volt a célja. Mindeközben a szereplők önnön perspektívájukba
záródnak, azt látják, amit keresnek s amit látni szeretnének. Az átvert Gregoricsok
egy nagy üstöt látnak teli arannyal, s ezen képzetükről nem hajlandóak lemonda-
ni, a glogovaiak Szent Pétert látták (még a glóriát is a feje fölött), a magyarul nem
tudó madame Kriszbay csak megaláztatást és káoszt lát, Szlminszkyné rendület-
lenül aggódik férje egészsége miatt. Gyuri legnagyobb erénye ily módon az, hogy
képes feladni saját perspektíváját.
A regény nemcsak arra hívja fel a figyelmet, hogy az anekdotikus történetépít-
kezés az értelmezésre utalt, s nagyban függ a választott műfaji kódtól megítélése ,
hanem arra is, hogy vannak hiányok, melyek nem tölthetőek fel tartalommal, míg
máskor épp valaminek az elfedésére szolgál az események anekdotikus interpre-
tációja. Nemcsak a már említett bizonytalan leszármaztatásokra gondolhatunk
itt, hanem arra is, hogy az esernyő mögé kerekített legenda alapvetően kettős célt
szolgálhatott, s ezek közül Mikszáth elbeszélője csak az egyiket említi. Egyfelől a
legendaképzés beindította a falu fejlődését, felújították a templomot, a főtéren a
Szent Péterhez címzett fogadó állt stb. Másfelől Szent Péter megjelenésének tör-
ténete elfedte Veronka származásának kínos kérdését is. Hiszen a falusiak szem-
szögéből csak annyi látszott, hogy a pár napja érkezett fiatal és csinos katolikus
paphoz hoznak egy csecsemőt, aki feltűnően hasonlít rá, s akiről azt állítja, hogy
591
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINT ÉZMÉNYEKIG . • •

a húga. E perspektíva éppúgy magában hordozza a kinos gyanakvást (nem a papé

a gyerek?) , miképp Gregorics Pál rokonai is kétes származását sejtették. Erről
azonban sem a helybeliek, sem az elbeszélő nem szól, hanem olyan magyarázatot
kinál fel, melyek nemcsak csodás mivoltuk miatt vonzóak, hanem azért is, mert
feledtetni tudják a felettébb kinos esetet. Mikszáth az elbeszélés során többször
kijátssza az anekdota csattanójára váró olvasót, s ezzel a történetek többféle értel-
mezhetősége mellett esetlegességükre, az elbesz é l ői önkény hatalmára hívja fel
a figyelmet. Pl. a bábaszéki polgármester vacsorája után hajnalig kártyázó férfiak
között az asztalnál elalszik Klempa kántor, kinek a szakállát tréfából az asztalhoz
pecsételik. Az olvasó hosszú oldalakon keresztül várja, hogy a kántor felébredjék,
ám Gyuri és Veronka továbbutaznak, s velük mi is otthagyjuk a félbemaradt
anekdotát. Mikszáth egyfelől az anekdotát létesülésének esetlegességében mu-
tatja meg , másfelől a kinzó hiányok feltöltésére vonatkozó vágyakozást az ember
narrativizáció iránti elementáris vágyával hozza összefüggésbe.

6.4-4.5. Lélektaniság és naturalizmus (Ambrus Zoltán: A gyanú;

Gozsdu Elek novellái és Köd című kisregénye)

A 19. század második felében a prózaepikai hősök jellemvonásait egyre összetet-

tebben ábrázolták. E komoly prózapoétikai változásokkal járó folyamat - melyet
fentebbi elemzéseink is illusztrálnak - egyfelől sokat köszönhet a modernitás pszi-
chológiai érdeklődésének, másfelől az újabb technikai médiumok (fényképezés,
film stb.) megjelenése a művészetekben az irodalmi ábrázolást abba az irányba
terelte, mely területen egyéb modern m űvészetek ekkor még kevésbé voltak képe-
sek az emberi lélek mélységeit kifejezni . Az emberi lélek természetének kutatása
jellegzetesen modern probléma, amely az egyént önmaga mélységeinek kutatá-
sai felé fordította. E részben vonzó, részben fenyegető tapasztalatnak a modern
prózában számos kifejezési eszköze ismeretes a narrátornak a szerepl ő tudatába
lépésétől kezdve a belső monológig. (E technikákról részletesen lásd COHN, Oorrit
1978.)
A lélektani ábrázolás kettős természetű, hiszen egyfelől a 19. század végére a
lélektanilag összetetten ábrázolt szerepl ők "hitelesebbnek" tűnhettek fel, mint az
egy-két tulajdonsággal jellemzett, idealizált vagy az érzelmi életüket a szélsősé­
gekig kiterjesztő érzékeny hősök, másfelől az emberi lélek belső feszültségeinek
felszínre törése egy olyan ismeretlen és fenyegető világot tárt fel, melyet épp ter-
mészetéből adódóan nem is lehetett a maga teljességében megragadni. A natu-
ralizmus stílusjellemzői e ponton kapcsolódnak a lélektanisághoz: hiszen a ter-
mészetesség érzékeltetésének művészi követelménye a modernitásban az emberi
592
 6 .4. A PRÓZAEPIKA

lélek rejtett titkainak feltárására terjed ki, s a minuciózus ábrázolás nemcsak a va-
lóság ábrázolását, hanem az egyén pszichológiai mélyrétegeinek érzékeltetését is
szolgálja. Az ideál és való azon ellentmondása mellett, mely az 1870-es, 1880-as
évek irodalmában oly jellemző, a század végére egy alapvetőerr más kérdéshori-
zontú antropológia jelentkezik: az embert környező, megtapasztalható valóság
mögött ugyanis már nem az elérhető vagy elérhetetlen eszmények állnak, hanem
egy rejtőzködő, "mélyebb", "igazabb" valóság.
Ambrus Zoltán A gyanú (1892)238 cím ű kisregénye a klasszikus detektívtörténet
rn űfajában indul. Szombathy Károlya fiatal, tehetséges ügyvéd egy bűnügyben
nyomoz: a szépséges hajadon cselédet, Irmát azzal vádolják, hogy meggyilkolta
öreg és beteg gazdáját, s a maga javára meghamisította végrendeletét. A látszó-
lag egyértelmű ügyben az utolsó pillanatban felbukkan egy tanú, s kiderül, a lány
ártatlan, s a gyilkos nem más, mint az áldozat nővére, aki a feljelentést tette Irma
ellen. A feljelentőt, Barcsinét elítélik, Irmát pedig a fiatal ügyvéd elveszi feleségül.
Az idillbe forduló történet hat évvel később törik meg. A haldokló Barcsiné a bör-
tönbe kéreti Károlyt, s azt mondja neki, ő ártatlan volt, majd megátkozza. Az átok
a börtönben imádkozó, "madonnaarcú" Irma korábbi képének ellentéte, ugyan-
akkor az az állítás, hogy ő ártatlan volt (azaz Irma volna a bűnös) felborítja azt a
rendet, melyet a nyomozás "minden kétséget kizáróan" felállított, s melyet a bíró-
ság is elfogadott. Károly újabb nyomozásba kezd , ám ettől kezdve már lelkének dé-
monaival kell szembenéznie, s a gyanakvás olyannyira eluralkodik személyiségén,
hogy más utat nem látván, öngyilkosságot követ el. A külvilág számára rejtélyes
eset (egy sikeres, gazdag, kétgyermekes ügyvéd végzett magával) az olvasó szá-
mára indokoltnak tűnhet: a szöveg második fele a főhős második nyomozását mu-
tatja be, melynek során azonban a "tények" lelki tartalmakká szublimálódnak.
Ambrus egy olyan diskurzust visz át a lélektaniság területére, mely hagyomá-
nyosan a racionális logika kitüntetett terepe. A klasszikus detektívtörténet nyomo -
kat követő h őse az okozatiság láncolatát követve jut el a végső megoldásig, s oldja
meg a b űnesetet. A történet második fele e nyomozás lelki "tükörképét" mutatja
meg , amennyiben az okszer ű összefüggések felszámolódnak, s Károly előtt vilá-
gosság válik, hogy az első nyomozása alatt a lány hatására elvesztette tárgyilagos
ítélőképességét. Hiszen nemcsak az ő személyisége bontható ketté egy racionáli-
san gondolkodó detektívre s egy gyanakvásába beleőrülő férjre, hanem Irma ese-
tében is felmerül e kettős reprezentáció. Károly az első részben fel is rajzolja Irma
alternatív lélekrajzát, egy olyan fejlődéstörténetet, mely az ördögi teremttnény
belső gonoszságából vezeti le jól tevője aljas és kiszámított megölését. Ehelyett az-

238 Ambrus novelláinak mind ez idáig nem jelent meg összkiadása. A kisregénynek ezt a modern kí-
adá sát idézzük: Ambrus Zoltán: A gyanú = Uó: A gyanú. Vál., szöveggond. Fallenbüchl Zoltán. Bp., Sz ép-
irodalmi Könyvkiadó, 1981, 5-59.
593
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •. •

tán arról győzi meg magát, hogy voltaképpen ennek az ellenkezője az igaz: Irma
angyali teremtés, őszinte ember, aki nem volna képes ilyesmit elkövetni. Mint az
elbeszélőtől megtudjuk: "Károlynak volt egy gyöngéje: szerette a vallásos asszo-
nyokat." (26.) Barcsiné utolsó "vallomása" ezt a rendet borítja fel s zúzza össze.
Károly előtt végigfut az összes lehetséges megoldás, de nem bír szabadulni attól a
gyötrelemtől, hogy soha nem lesz képes végleges válaszhoz jutni.
A narrátor az elbeszélés nagy részében követi hősét, s elbeszél ői szólama Károly
belső vívódásainak ad hangot. Azon helyek, melyek ez alól kivételt jelentenek, kü-
lönös jelentőségre tesznek szert. A leghosszabb ilyen rész magának a pernek a le-
írása. Ambrus nem magát a tárgyalást ábrázolja, hanem a tárgyalás estéjén Károly
nagyzoló segédje, Levetinczy úr meséli el a Fl órene kávéház juristáinak a történ-
teket. Levetinczy nézőpontjának a szerepeltetése már itt arra figyelmeztet, hogy
Károly nem volt egészen elfogult az ügyben. Hiszen Levetinczy csak főnökének az
eset előtti alapállását idézi fel, amikor azt mondja, hogy "az ilyen nagyon becsüle-
tes arc mindig gyanús." (31.) Persze a jelenlévő juristák vísszakérdeznek, hogy "a
gonosz arcok" is gyanúsak-e, mire Levetinczy csak annyit felel: "Előttem mindenki
gyanús, aki él". (31.) A gyanú kiterjesztésének kérdése ekkor még kriminológiai
kérdésként merül fel, az elbeszélő bizonyos kiszólásai azonban már a történet első
felében jelzik a leselkedő veszélyeket:

Egy gyönyörű májusi reggel kint járunk a szabadban... A természet temploma tele van
áhítattal; a levegó csupa fény, s a madársereg ezeregyéji dallamok at zeng tiszteletünkre.
Áthat bennünket az a névtelen, boldog érzés, amelynek nem tudunk nevet adni. Egyszer-
re azonban elszomorodunk, s nem tudjuk miért. Csak késóbb vesszük észre, hogy egy
felleg jelent meg a fejünk felett. (15.)

Irodalomtörténet-írásunk Gozsdu Elek m űvészet ét, elsősorban novellisztiká-

ját 239 a naturalizmushoz kötötte (Gozsduróllásd DOBOS István 1995: 171-188).
Talán nem is annyira írói módszerének köszönhető ez, mint a célelvúség elvetésé-
nek , valamint az emberi tudat mélyebb rétegei és a társadalmi normák szabályozta
élet tudatos szembeállításának. Gozsdu novelláinak nagy részében a narrátori és
a k ül önbőz ő szerepl őí perspektívák eltérő értékrendszereket helyeznek egymás-
sal szembe. Mea culpa c ím ű elbeszélésének narrátora egy ügyész , aki a börtön-
ben találkozik a különös természetű Kelemen Péterrel. A férfi megvert valakit, aki
vadászterületén nyulat akart lőni, majd feladta magát. A börtönben nem képes be-
illeszkedni, folyamatosan szapulja, provokálja a körülötte lévőket, köztük a narrá-
tort is, míg végül az egyik foglár agyba-főbe veri. A narrátor nézőpontjábóla csupa
izom férfi teljesen megmagyarázhatatlanul víselkedik, ám a verés után meggyón

239 Gozsdu novelláinak nem jelent meg összkiadása. Választott novellánk az összes modern váloga -

tásban szerepel.
594
 6 .4 . A PRÓZAEPIKA

az ügyésznek. Voltaképpen azért provokálta az őröket, mert szerette volna, ha jól

helyben hagyják, ugyanis amióta a nyúltolvajt megverte, azért szégyellte magát,
mert akkor nagyon is élvezte testi erejét. Az emberben lakozó állatias természet
tört hát elő Kelemenből, s csak e torz módon nyerhetett mindezért bűnbocsána­
tot. Kiderül hát, hogy a szájhős férfi éppenséggel retteg, méghozzá saját magától.
Gozsdu e belső lelki folyamatokat nem az elbeszélője szájába adja, hanem kétféle-
képpen teremti meg a hitelesség képzetét: egyfelől a testi szenvedések részletező
leírásával, másfelől azzal, hogy a kül önb öző perspektívák az egymással folytatott
párbeszédekben különülnek el egymástól. Az egyes értékrendszerek közti különb-
ségek azonban nem teremtenek hierarchiát is: az ügyész szavai Kelemen számára
csupán "frázisok", hiszen az igazi büntetést máshonnan várja, ugyanakkor a világ-
ba betolakodó brutalitás nem megkerülhető, amennyiben valaki másnak (itt ép-
pen a foglárnak) ismét el kell követn ie azt, hogy ő megbűnhődjék.
Gozsdu naturalizmusa távol állt a századvégen népszerű determinista, szociál-
darwinista tanoktól. (Utóbbira példa Prém József Fé/vér című regénye - 1893 -,
melynek hősnője azért képtelen a boldogságra, mert arisztokrata apjától és szí-
nésznő anyjától k ülönböz ő vérmérsékletet örökölt.) Gozsdu Köd című kisregényé-
nek (1882)240 vidékre húzódó hősei az orosz irodalomból ismert "felesleges em-
berek". Erre utal a csehovi jellemeken és helyszíneken túl az is, hogy a szerepl ők
egy részének orosz nevet választott Gozsdu. Márta igazi családanya, ám féljét nem
tudja boldoggá tenni, s egyre súlyosabb beteg; mostohatestvére, Olga a tökéletes
férfit keresi ; a kiemelkedően intelligens Viktor elszegényedett családból szárma-
zik, aki a társadalmi rang visszaszerzésére tör; Iván tanulatlan földesúr, aki nem
tudja megfelelően kifejezni őszinte érzelmeit. A játékos társalkodás idillje mögött
azonban a négy ember közötti feszültségek húzódnak meg : Márta belehal, mikor
rájön, hogy félje mostohanőv ér ének, Olgának udvarol; Viktor csak a vagyona miatt
csábítja elOlgát, aki házasságuk után is képtelen a boldogságra; Iván pedig látván
Viktor aljasságát, s szégyellvén műveletlenségét, az ivásba menekül. A társaságban
megforduló német doktor, Raabe megpróbálja ugyan Ivánt civilizálni, ő látja Iván
őszinte és mély erkölcseit, ám egyre kevesebb sikerrel jár. Miután a regény végén
Iván egy rézfokossal agyonveri Viktort , majd szíven lövi magát, Raabe doktor meg-
próbál kitartani álláspontja mellett: azt bizonygatja a törvényszéki boncolás után,
hogy Iván nem öngyilkos lett, hanem a két férfit valaki megölte. Jól jelzi ez, hogy
az egyes szereplők mennyire saját értelmezési horizontjuk foglyai, s hogy onnan
egyáltalán nem képesek kilépni. Persze többről van itt szó, mint a perspektívák k ü-
lönbözőségéról: az egyes ember cselekvésképtelensége ugyanis abból ered, hogy
a jellemükból fakadó vágyaknak és vonzalmaknak képtelenek ellenállni. Viktor

240 Legutóbbi modem kiadása: Gozsdu Elek: Köd. S. a. rend ., utószó Ács Margit. Bp., Osiris, 2000
(Milleniumi Könyvtár, 97) .
595
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

voltaképpen nem akarja megölni Mártát, közvetve mégis ezt teszi, miként Olgát
sem akarja tönkretenni; Iván pedig nem azért képtelen a m űvel őd ésre, mert értel-
mi képességei ezt nem teszik lehet öv é, sőt a doktor kimondottan eszes embernek
ismeri meg, hanem azért, mert az elementáris erővel előtörő szégyenérzet és düh
meggátolja őt abban, hogy a könyvekre figyeljen. A regénye kilátástalanság s a vál-
toztathatatlanság érzékeltetésére a köd metaforáját alkalmazza, melyben hőseink
eltévedtek, .vergődtek a sötét ködben, amelyben a lélek kifárad, a test kimerül,
és - nem volt pihenésük." (36.)

6.5. A dráma

6.5.1. A korszak színháztörténetéről

Az állandó magyar nyelvű színházépület és társulat létrehozása szerteágazó politi-

kai és kulturális előzmények után valósult meg, s a gondolat 18. századi felbukka-
násától hosszú út vezetett addig, hogy 1837. augusztus 22-én Vörösmarty Mihály
Árpád' ébredése cím ű darabjával megnyílt a Pesti Magyar Színház. A közvélemény
szimbolikus jelentőséget tulajdonított az eseménynek: a nemzet egységének és a
k ül önb öz ő társadalmi rétegek közötti érdekegyesítésnek a jelképeként tekintettek
az épületre - s ezt a közhangulatot kiválóan érzékeltette Vörösmarty nyitódarabja
is, amelyben a feltámadt Árpád szemléli meg a színházat, s ezzel mintegy a nem-
zeti történelem sajátos beteljesedéseként mutatkozik meg a teátrum. A színház fel-
építésének koordinálását s majdani m űkődtet ését is Pest vármegye vállalta magá-
ra (erre utal a színház nevében a "pesti" jelző), s státuszának változását az idézte
elő, hogy 1840-ben az országgyűlés vette át a fenntartói feladatot (XLN. törvény-
cikk) - ettől kezdve viselhette a színház a "Nemzeti" nevet.
A Nemzeti Színház léte jelentősen módosította a magyar színház feladatait és
lehetőségeit is. Ettől kezdve ugyanis a színháznak egy - illetve , ha Budát külön,
meghódítandó területnek tekintjük, két - város folyamatos szórakoztatása volt a
feladata, egy olyan repertoárral, amely képes becsalogatni a nézőket a színházba.
Mindezt pedig éles konkurenciaharcban kellett megtenníe, hiszen 1847-es leégé-
séig működött a Pesti Német Színház is, amely nagyobb néz őterével, jobb anyagi
és szeenikai lehet őségeivel. a német nyelvterületről rendszeresen megnyerhető
vendégművészeivelkomoly vonzerőt jelentett a vegyes népességű Pest lakosságá-
ra, még akkor is, ha a negyvenes évek már a hanyatlás időszakánakszámítottak a
német színház életében. Ráadásul a Pesti Német Színházhoz képest a Pesti Magyar
Színház sokkal kedvezőtlenebb helyen épült föl (a mai Múzeum körút és Rákóczi
út sarkán), kívül volt az egykori pesti városfalon, s ezért már nem számított a város
596
 6 .5 . A DRÁMA

igazi központi területéhez; bár a Nemzeti Múzeum mellé telepítése nem nélkü-
lözte azt a szándékot, hogy egyfajta sajátos magyar kulturális centrum egyik ele-
me legyen. Ebben a helyzetben a Pesti Magyar Színháznak külön arculatot kellett
kialakítania, amely természetesen kezdetben a korábbi színháztörténeti periódus
színjátéktípusaira épülhetett csak - mint ahogy a társulat is a korábbi, vándorszí-
nészeten felnövekedett színészgárda legjobbjaiból alakult ki, s csak később ment
végbe a generációváltás. Azömében fordított darabok helyét fokozatosan vették át
az újabb színjátéktípusok.
Az új színház músorrendjében egymás mellett létezett a prózai és a zenés reper-
toár. Ez a músorpolitikában is okozott belső feszültséget : a zenés darabok ugyanis
eleve nagyobb közönségvonzással rendelkeztek, s itt arra is volt mód, hogy a nyel-
vi korlátok ellenében a német ajkú polgárságot is a színházba csábítsák. Ugyan-
akkor persze a zenés darabok nagyobb technikai feladatot jelentettek, leginkább
a zenekar és a megfelelő színvonalú énekesek megtartása miatt, hiszen éppen ők
voltak azok, akik a legkönnyebben szerz ődhettek el máshová . Ha tehát a színház
fenn akarta tartani a zenés játékokat, akkor ez csak a prózai társulat rovására tör-
ténhetett: a társulat első számú operaprimadonnájának, Schodelné Klein Rózának
a fizetése ilyenformán válhatott irritálóvá a társulat többi tagja számára. Ezek a
belső feszültségek, a személyes ellentéteken túli elvi hozadékukkal együtt törtek
ki az 1840-es évek elején az ún .operaháborúban: ekkor a sajtónyilvánosságban
folytattak vitát arról kritikusok és színészek, van-e szükség egyáltalán operára a
Nemzeti Színház músorán.
Nem véletlen, hogy ez az időszak hozta meg a nemzeti opera kialakulását is.
A Pesti Német Színház éppen az operajátszásban volt a legkomolyabb rivális, s en-
nek ellenében saját repertoárt csak önálló magyar operákkallehetett kiépíteni.
Ez a legmaradandóbb módon Erkel Ferencnek sikerült, s a felhasznált librettók egy
része a korábbi magyar történeti drámából származott (mint pl. a Báthori Mária
címú opera esetében, ahol Dugonics András drámáját dolgozta át Erkel számára
Egressy Béni). Az opera komoly szerepet játszott a közönség színházhoz szoktat á-
sában, s voltaképpen ez alapozta meg egy másik, az operánál kisebb zenei igényű
zenés múfaj megszületését is. Ez az 1840-es évek meghatározó színmútípusává
váló népszínmú volt (részletesebben lásd l<ERÉNYi Ferenc 2007) . Ez a zenés múfaj
érte el ekkor a legnagyobb tömeghatást. A kifejezetten magyar jellegűnek számító
színmúvek ismerős magyar helyszíneken és tipikusnak tekintett hazai viselkedés-
formákat ábrázolva úgy határozták meg a músorrendet 1843 és 1848 között, hogy
a nagy riválisnak számító Pesti Német Színház ellenében komoly vonzerőt tudtak
kifejteni. A népszínmú alapvet ően távol tartotta magát a tragikus végkifejlettől, s
a konfliktusok egyértelmú elrendeződését sugalló drámaszerkezetet alakított
ki. A népszínmú szemlélete a korszak liberalizmusának lenyomata volt: egy olyan
népfogalom színpadi megjelenítése vált itt megfoghatóvá, amely a néphez tartozás
597
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •..

etikai alapelveit hangsúlyozta, s a kül önböző társadalmi osztályok és rétegek ér-

dekegyeztetésen alapuló békés kiegyenlítődését mutatta be. Ennek a népfogalom-
nak a tágasságából következett, hogy a korszak népszínműveibenviszonylag kevés
volt a paraszti szereplő, s a helyszín olykor teljesen nélkülözte a falusi jelleget.
Pest gyakori helyszínné emelése összefüggött azzal, hogy a városnak az 1838-as
nagy árvíz utáni újjáépítését mint az érdekegyesítés jelképét lehetett alkalmaz-
ni ezekben a színművekben - mint ahogy a város ábrázolása a Nemzeti Színház
színpadán a nézők számára mindennapi környezetük felidézése révén az ismerős­
ség élményét hordozta. A népszínmű kifejezetten irányzatos műfajnak tekinthető,
ugyanakkor a didaktikus mondanivaló fordulatos és működőképes cselekvény ke-
reteiben fejtette ki hatását, nem utolsósorban a színpadi hatáskeltés szabályait jól
ismerő szerzők dramaturgiai érzéke következtében. Ez különösen érvényes a mű­
faj legfontosabb alkotójának, Szigligeti Edének a színműveire. A népszínrnű zenés
jellege szintén hozzájárult a sikerhez. A zene ebben a műfajban csupán járulékos
eszköz volt a prózai színm űvön belül, ám komoly dramaturgiai funkciót hordo-
zott: a beillesztett dalbetétek, amelyek között k ülőnb öző jellegű dallamok akad-
tak, köztük közköltészeti vagy népdal eredetűek is, segítettek a prózában lezajló
dialógusok átkötésében, hangulati alátámasztásában is. A népszínmű színpadi
sikere 1850 után mérséklődött, s újbóli, időszakos fellendülése egy, immáron más
szemléleti és dramaturgiai keretben az 1870-es években történt meg.
A Nemzeti Színház műsorrendjében fontos szerepet kapott az átértelmezett és
megújított történelmi dráma is. Az ekkortájt föllendülő Shakespeare-játszás ko-
moly hatást gyakorolt annak a színjátéktípusnak a kialakulására, amelyet a szak-
irodalom krónikásdrámának nevez . Az elnevezés arra utal, hogy ezek a többnyire
a magyar történelembőlismerős témák igyekeztek magukat a történetírói narratív
forrásokhoz tartani, azaz óvakodtak a látszólag történelmi kulisszák közé helye-
zett, fiktív cselekvény megalkotásától. A korábbi időszak vitézi játékaitól jelentő­
sen eltértek abban is, hogy nem statikus jellemekben gondolkoztak, hanem a jó
és a rossz keveredését is elképzelhetőnek tartották a főhősökben, s nem kívántak
mindenáron élni a vitézi játék legfontosabb hatáseffektusával, a nyíltszíni harc áb-
rázolásával sem. A krónikásdráma a hatalmi tematikát helyezte előtérbe - nem
utolsósorban Shakespeare királydrámáinak a hatására -, ám az uralkodó ábrázo-
lása itt már jóval bonyolultabb volt annál, mintsem hogy kizárólag igazságosztó
szerepbenjelenhetett volna meg. Ez a színjátéktípus szolgált az alapjául az 1840-es
évek olyan drámai műveinek is, mint Teleki László Kegyenc és Petőfi Sándor Tigris
és hiéna című m űvei, noha az előbbinek a bemutatása azért váltott ki értetlenke-
dést, mert több szempontból, dramaturgiailag és gondolatilag is, túllépett a kró-
nikásdráma keretein, Petőfi szinte csúfondárosan végletes műfaji kísérlete pedig
színpadra sem került. A krónikásdráma előzményekéntértelmeződöttazonban az
1840-es évek Nemzeti Színházában a Bánk bán is, s ekkor meginduló nagy sikerét
598
 6.5. A DRÁMA

szintén ez az utólagos átértelmezés indokolja, még akkor is, ha ezzel jelentősen

torzult a darab eredeti, finom és bonyolult struktúrája.
A közéleti mondanivalót hordozó tematika a polgári színműben és a vígjáték-
banjelent meg. Ezeknek a színm űtípusoknak a felbukkanását a francia romantika
színpadi recepciója erősítette föl, s a zsáner magyar közeget ábrázoló, jelenkori
problematikát megjelenítő darabjai fontos szerepet töltöttek be a repertoárban.
Ezek a sz ínm űvek elsősorban tematikai értelemben hoztak újat: megjelenítették
pl. a nemes és a polgár konfliktusát, vagy éppen a nemes és az arisztokrata közti
társadalmi távolságot - ennek vígjátéki vetülete báró Eötvös József Éljenaz egyen-
Ióség c ím ű darabja. Hatásuk részben abból táplálkozott, hogy ismerős helyszíneket
és szituációkatvittek színpadra, miközben mindezt gyakran kifejezetten irányzatos
politikai mondanivalóval ruházták fel. Nem utolsósorban ezek a színjátéktípusok
hozták igazán közel egymáshoz a korszak politikai nyelvét és a drámairodaimat.
Az 1848-49-ben a szabadságharc hadieseményei miatt kissé szétzilálódott ma-
gyar színházi intézményrendszer 1849 után csak változó erősségű rendőri-politi­
kai felügyelet alatt m űködhetett tovább. Mindez erősen befolyásolta a darabvá-
lasztást is, s a színházakat, elsősorban a még mindig jelképnek számító Nemzeti
Színházat a hatalom iránti lojalitás kifejezése és a burkolt ellenállás közti térre
szorította. Az 1867-es kiegyezés után a Nemzeti Színház komoly uralkodói támo-
gatást kapott az udvartartás költségeinek terhére, s ez is eredményezte azt, hogy
sajátos, reprezentatív udvari színházként üzemelt. Az 1860-as évektől egyébként a
Nemzeti Színház két épületben működ ött: egyrészt Pesten a régi épületében, ame-
lyet 1875-ben átépítettek, korszerűsítettek, illetve Budán a Várszínházban. Buda-
pest - az 1873 után Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött főváros - színházi
életét az módosítottajelentősen, hogy 1875-ben létrejött a Népszínház (a reperto-
ár szempontjából el őzm ényt jelentő Budai Népszínház már korábban megsz űnt) , s
ez alapvetően másféle m űsorrendet és színházeszménytjelentett: az új intézmény
átvette az énekes színjátékokat a Nemzetitől (GAJDó Tamás 2001: 102-142) . A dif-
ferenciálódás újabb fontos állomása volt az Operaház megnyitása 1884-ben, ezzel
ugyanis a Nemzeti Színházból kikerült az operajátszás is (GAJDÓ Tamás 2001:
54-99). A vidéki színházak létrejötte mellett (csak néhány példa: Nyíregyháza-
I875; Békéscsaba - 1879, Szeged - 1883) a 19. század végén a fővárosban is ala-
kultak új színházak, ezek közül az 1896-ban megnyílt Vígszínház a legfontosabb,
mert ez a bohózatok és vígjátékok bemutatására akart vállalkozni, mintegy a Nem-
zeti újabb tehermentesítéseként (GAJDÓ Tamás 2001: 143-173) .
A színházi struktúra átalakulása és differenciálódása a korszak domináns szín-
játéktípusaira is hatással volt. Az 1873-as nemzeti színházi népszínműpályázat
jelezte, hogy az 1840-es évek meghatározó műfajajelentős átalakuláson ment át.
Már a kiírás tartalmazta ugyanis azt a feltételt, hogy a "népies elem"-nek túlsúly-
ban kell lennie. Az ezután megszülető népszínművekennek megfelelőerr a falusi,
599
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

paraszti népességgel azonosított "nép" fiai és lányai közül vették szereplőíket, azaz a
műfaj korábbi, integratív népfogalma jelentósen leszűkült. A középpontba helyezett
szerelmi történet inkább a melodrámához közelített, a tragikum működtetésére a
darabok nem vállalkoztak. Dramaturgiailag pedig a dalok korábbi szerepe kibóvült:
immáron a zenének és a táncnak is nagyobb tér jutott, s miközben egyre inkább kö-
telezó kellékké váltak, ornamentális jellegük ellenére átvették a fószerepet a drámai
cselekvény helyett. Akései népszínmű sikere azonban elsósorban annak volt köszön-
hetó, hogy a sztereotip módon felépített drámai szerkezet és az állandó szerepkörök-
re osztható, tipizált figurák jól játszható szerepeket jelentettek, s a korabeli színházi
élet legismertebb sztárjainak, elsósorban Blaha Lujzának kínáltak állandósult sikert.
Mindez be is határolta a népszínmű lehetóségeit: elsósorban nem maradandó drá-
mai szövegeket jelentett, hanem a 19. század végi magyar színház sikermechaniz-
musának egyik fontos elemét (bóvebben lásd KOLTA Magdolna 1991).
Ebben a színháztörténeti korszakban is meghatározó maradt a repertoárban a
vígjátékok szerepe. A többnyire újromantikusnak nevezett vígjáték egyikjellegze-
tes példája Dóczy Lajos 1871-es verses darabja, a Csók, amely látszólag történelmi
jellegű, valójában azonban stilizált, pontos térbeli és idóbeli koordinátákkal nem
jellemezhetó cselekvényét a helyzetkomikumra, a félreértésekre és a személyiség
elleplezésére építi: a darab világában a csók jelképezte szerelem minden egyéb
megfontoláson gyózedelmeskedik, s ezt annak az uralkodónak is be kell látnia, aki
országában betiltja a csókor. Ajó dramaturgiai érzékkel megalkotott darab határo-
zottan fölidézi a reneszánsz vagy barokk verses vígjátékok (pl. Shakespeare vagy
Calderón) tradícióját, s nem is igen kíván ennél tovább merészkedni. Másféle víg-
játéki felfogás mutatkozik meg a 19. század vége legsikeresebb drámaszerzójének,
Csiky GergelynekA proletárok című darabjában. A házasságot az ingyenéló szélhá-
moskodásnak alárendeló életforma ugyanis korjelzó jellegű itt; s a határozottan és
számos, félreérthetetlen utalássaljelenkorinak minósített cselekvény éppen abból
nyeri humoros hatását, hogy a közelmúltra és ajelenre való ráismerés lehetóségét
kínálja fel; gondoljunk csak a magát egy negyvennyolcas vértanú özvegyének ki-
adó anya, Kamilla figurájára vagy a gazdag, de a városban idegenül mozgó vidéki
gazdálkodóra, Timót Pálra. A korszak vígjátékainak egykorú és késóbbi bemutatói
a darabok ,jól megcsinált" mivolta mellett a bennük megvalósuló kiváló szereple-
hetóségeknek voltak köszönhetóek - s voltaképpen jelenkori, nem túl nagyszámú
felújításuk is ezzel magyarázható (Csiky Gergely A nagymama című darabja pl.
idós, a színpadtól búcsúzó színésznókjutalomjátéka mindmáig).
A magyar színház történetének nagy hatású, új eleme volt a rendezói színház
felbukkanása. Paulay Edének, aki 1878-tóI1894-ig volt a Nemzeti igazgatója, kö-
szönhetó mind a Csongor és Tünde, mind Az ember tragédiája bemutatása. Ezzel a
magyar drámatörténet kánona is jelentósen átalakult, hiszen két, korábban játsz-
hatatlannak ítélt drámaszöveg a repertoár idóról idóre bemutatandó részévé vált.
600
 6.5. A DRÁMA

6.5.2. Drámairodalom a reformkorban

6.5.2 .1. A mesedráma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

Ez a drámai költeménynek is tekinthető alkotás-" korábban keletkezett, mint

Vörösmarty drámaírói életművének törzsanyaga: a költő 1827-ben fogott munká-
hoz, s minden bizonnyal 1830-ban fejezte csak be a kéziratot. Ekkor még előtte va-
gyunk annak az időszaknak, amikor Vörösmartynak szoros kapcsolata alakul ki a
magyar színjátszással: 1832-től eredeztethető ugyanis az a törekvése, hogy a libe-
rális nemzetfelfogás szolgálatába is állítható, nagyobb tömeghatással rendelkező
műfajokhoz forduljon, s ennek megfelelőeneredeti magyar drámákat írjon a budai
Várszínház színészeinek, illetve 1837-től az immár állandó épülettel rendelkező
Pesti Magyar Színháznak. Az irodalomtörténeti szakirodalom rendre kimutatta
azt is, hogy az 1832-től 1840-ig elkészült drámák mindegyike egy-egy sikeres né-
met darab ellenében született, azért, hogy a magyar színház eredeti művet tűzhes­
sen műsorára. Ezek az évek meghozzák majd Vörösmarty számára a dramaturgiai
elmélettel való számvetést éppúgy (Elméleti töredékek) , mint ahogy a rendszeres
színikritikusi tevékenységet is.
Csakhogy a Csongor és Tünde - hangsúlyozzuk - még nem ennek a periódusnak
a terméke. Szemben a bemutatásra szánt és színpadra is került későbbi darabok-
kal, el is maradt az egykorú premierje: Vörösmarty 1831-ben, Székesfehérvárott
jelentette meg könyvalakban művét. Azért itt, mert egy egykori tanárával, a ciszter
gimnázium igazgatójával cenzúráztathatta a drámát, s a Vörösmartyt nagyra be-
csülő Szabó Krizosztom nem is emelt semmiféle kifogást a nyomtatás ellen. Nincs
arra semmi nyom, hogy a költő komolyan kísérletezett volna a színpadi bemutató-
val. Színpadra a mű így csak Paulay Ede jóvoltából, 1879. december l-jén került,
ám ennek a késleltetett színházi utóéletnek a Csongor és Tünde sokat köszönhe-
tett: mivel így nem alakult ki olyan reformkori színpadi gesztusnyelv, amely meg-
határozta volna a mű értelmezését, s ezért mindmáig eleven és aktuális rendezői
feladatot jelent a színpadra állítása - szemben pl. a Bánk bánnal, ahol szinte mind-
máig inkább a múzeumi klasszikusnak kijáró tisztelet helyettesítette a szuverén
színházi olvasatokat.
Vörösmarty egy, Gergei Albert nevéhez köthető, 16. századi magyar széphistó-
ria (lásd 151-153. o.) történetvázát tette a drámai költemény középpontjává - azt
mindmáig nem sikerült azonban tisztázni, hogy a ponyvakiadványként is népsze-
rűvé vált szöveg addig megjelent 19 kiadásából vajon melyiket használhatta a köl-
tő. Vörösmarty az Árgírus-történet feldolgozásával (hasonlóan Arany János Toldi-

241 Kritikai kiadása: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde: Kincskeresők: Vérnász. S. a. rend. Fehér Géza

- Staud Géza - Taxner-Tóth Ernő. Bp., Akadémiai Kiadó, 1989 (Vör ösmarty Mihály Összes Művei, 9) .
601
6. Az IRODALOM R ENDI IN TÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .• .

jához) a régi magyar irodalom egy anyanyelvú alkotásának a nemzeti irodalomba

való bee melését és megnemesítését is elvégezte, mintegy a magyar irodalom szer-
vességének bizonyítékául, s tette mindezt éppen egy alacsony presztízsúnek szá-
mító , populáris meseszüzsével. A mesedráma elemeinek fölhasználása a kortárs
világirodalom egyik nagy típusához közelítette a Csongor és Tündét: a boldogság,
az üdv keresése áll a mú centrumában, s ennek a befejezhetetlen, kudarcos folya-
matnak a különböző variációit testesítik meg a szereplők.
A darab rendkívül bonyolult világmodellt testesít meg. A szimbolikussá tett tér-
képzés mutatkozik meg abban is, hogy miközben Csongornak az első szavai éppen
a hosszas bolyongásról szólnak ("Minden országot bejártam, / Minden messze tar-
tományt.. ." -7.) , a darab egésze éppen a térbeli haladás értelmetlenségét vagy le-
hetetlenségét tárgyazza. A mú nyitóképe, a virágzó almafa - ahogy a szerzői utasí-
tás mondja: .ründ érfa" - tér vissza a mú végén is, igaz, ekkor már egy elvadult kert
közepén: ez egyszerre mutatja azt, hogy a szerepl ők számára komoly változásokat
hozó utazás ugyanoda ért vissza , ahonnan kiindult, míg a kert rendezettségének a
megszűnése, amely a kezdeti, harmonikus világállapot felborulásának egyértelmű
jelzése, a legfőbb változásokat időbeli dimenzióban lejátszódónak láttatja - ez pe-
dig eleve feszültségben áll a Tündéhez kötődő tündérlét időtlen állandóságával.
Ennek a térszemléletnek a legfontosabb eleme az a hármasút, ahová Tünde kísé-
r ője, az emberből tündérré emelt - s emiatt egyébként egyedülálló határátlépésre
képes - Ilma irányítja Csongort, mondván, ott találhatja meg a Tündérhonba ve-
zető utat. Az útbaigazítás azonban értelmezhetetlen, mivel nem dönthető el, a há-
rom út közül melyik a k özéps ő, hiszen erre nincsen rögzített mérce: "Sík mez őben
hármas út , / Jobbra, balra szerte fut, / N köz éps ő czélra jut." (25.) Nem véletlen,
hogy Csongor itt szembesül három vándorral is, akik egy-egy út lehetőségét teste-
sítik meg , s akiknek éppen ez a hármasút, pontosabban a három út metszéspontja
(amelyet Csongor jelenléte is kijelöl) lesz majd az a hely, ahová visszatérnek: épp-
úgy, ahogy Csongor az almafához. A Kalmár, a Fejedelem, a Tudós egy-egy típus
megjelenítőiként bukkannak fel tehát ebben a szimbolikus keresztez őd ésben. s
személyükben a világ uralásának három aspektusa tűnik föl: a pénz révén történő
birtoklás, a világhódítás lehetősége és a fölhalmozott pozitív tudás mindent leírni
és rendszerezni képes jellege. Ahárom vándor önképe és magabiztossága azonban
nem azonos. A Kalmár és a Fejedelem bizonyos abban, hogy saját eszközeivel ké-
pes lesz a világ tökéletes irányítására, míg a Tudósnak már első felbukkanásakor
is kételyei vannak: Csongornak ugyan fölkínálja a rendszerezésre alkalmas tudást,
de a maga számára valami ezen túlit keres . Az azonban világossá válik Csongor
és a vándorok dialógusából, hogy egyikőjük útján sem látható be Tündérhonnak
még a létezése sem, nemhogy az elérhetősége. S mivel oda ilyenformán út nem
vezet, Csongornak a vándorokhoz mért pozíciója sem egyszerúen a szernlélőd ő
kívülállóé: Csongor testesíti meg ugyanis a negyedik megközelítés lehetőségét, a
602
 6 .5. A DRÁMA

szerelem segítségével történő határátlépést, hiszen Csongor és Tünde szerelme a

lehetetlenről, az időnek alávetett és az időtlenségben létező világok áthágásának
kísérletéről szól. Ez pedig éppolyan ciklikus utat jelent - gondoljunk a kertre mint
a dráma keretére -, amilyen a vándorok esetében megfigyelhető. A vándorok má-
sodik felbukkanása mindhárom, tőlük példázott lehetőséget illúziónak mutatja,
ám a jelenetnek ezen kívül is van egy sajátos összetevője: a vándorok ugyanis öre-
gen és megtörten bukkannak föl, azaz az idő eróziójának alávetve, míg az őket újra
figyelő és kommentáló Csongoron nem látszik öregedés. Ez pedig az eltérő jellegű
időtapasztalatok szinkrón jelenlétére utal a drámán belül.
Az ilyenformán bejárt út éppen ezért mutatkozhatik másféle dimenzióban le-
zajló változásnak: a kiindulóponttól induló s oda vissza is vezető út egy szimbo-
likus nap fázisait rajzolja ki, amely éjfélkor kezdődik Csongor és Tünde együtt-
lététől , s ismét az éjig vezet. Ezt az utat azonban nem együtt járja be Csongor és
Tünde, hanem bizonyos részeivel csak egyikük szembesül. Ezek között a legfonto-
sabb az Éjjel való találkozás, amely csak Tünde (és a kíséretében lévő Ilma) szá-
mára tárja fel a világ kozmogóniai rendjét, s a női princípiumként megmutatkozó
Éj fedi fel Tünde örökös kiűzetését a tündérvilágból a földi szerelem miatt - míg a
három vándorral való kétszeri szembesülés kizárólag Csongor élménye. Ebben is
az élmények összemérhetetlensége mutatkozik meg, hiszen amíg Csongor minden
más földi önérvényesítési lehetőség kudarcát látja be, mit sem tudhat arról, milyen
visszafordíthatatlan veszteséggel jár Tünde számára a Csongor iránti szerelem
vállalása.
Az átalakulás több esetben visszafordítható módon a cselekvény része: Mir így a
lányát rókává változtatja, Tünde és Ilma hattyúvá képes válni, Kurrah Balga alakját
ölti magára. Mindehhez hozzájárulnak a különböző szereplők - pl. a három ördög-
fi - szólamaiban gyakran előforduló metaforák, amelyek szintén a metamorfózisra
épülnek rá. Az emberi és állati létezés közti átjárás természetesnek mutatkozik, a
varázslat részének - ehhez mérten lesz minőségileg más a halandó és a halhatat-
lan lét közötti átmenet, amelynek csak egy útja lehet. Hiszen Tünde égi mivolta és
Csongor emberléte nem egyesíthető harmonikusan, a szerelem pillanatnyi, mégis
kozmikusnak bizonyuló beteljesülése csak úgy válik folytathatóvá, ha az, ami égi,
föladja halhatatlanságát. Tünde emberré változása ezért helyrehozhatatlan sérü-
lése, csonkulása a drámai költeménybe foglalt világ struktúrájának: föld és menny
kettőssége éppen ezáltal bizonyul véglegesnek.
A legfőbb értéknek bizonyuló szerelemnek ilyenformán a földi törvények sze-
rint kell beteljesednie. Ezért is kaphat sajátos hangsúlyt, hogy a műben van pár-
huzama és előképe egy férfi és nő közötti kapcsolatnak, ez pedig Balga házassága,
amely éppen azáltal, hogy a felesége Ilma néven tündér lett, rusztikus ellenpont-
jává válik Csongor légies szerelmének. Ezt a tükördramaturgia elvén működő pár-
huzamot Balga esetében erősen testi kötődése, a töltekezésre törekvése jellemzi:
603
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDS ZERÉ TÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG ...

az állandó éhség és szomjúság. Ilmához fűződő viszonyában, s k ülönösen Ilma tes-

ti adottságainak Balgától adott leírásában pedig az asszonynak is a tenyeres-tal-
passága a meghatározó, valamint a folyamatos, mindkét fél részéről a másik el-
len elkövetett agresszió (pl. Ilma arról panaszkodik, hogy Balga verte őt, az előtte
fekvő Balgát pedig Ilma is megtapossa). Balga - házas ember létére - örömmel
belemenne abba, hogy Ledér elcsábítsa, s erre csak azért nem kerül sor, mert a ma-
gyar drámairodalom egyik legkorábbi prostituált figurája hamar észbe kap, hogy
Balgát összecserélte a valóban behálózandó Csongorral. Csongor és Tünde immár
közös földi szerelmének távlataira Balga és Ilma kapcsolatának ezek a feszültségei
vetnek árnyat. Mint ahogy az is igencsak baljóssá válik, hogy Csongor is mennyire
könnyen elcsábul: a fátyol alá rejtező T űndét nem ismeri föl a harmadik felvonás-
ban, viszont a negyedik felvonás végén elragadtatva követi a Mirígytől felidézett,
szintén fátyolba burkolt lányalakot.
Ez utóbbi elemek már csak azért is lényegesek, mert arra mutatnak: Csongor
voltaképpen passzív alak, aki saját erejéből nem képes eljutni Tünd éhez sem, s
voltaképpen egyetlen ellenséges erőt sem képes legyűrni, miközben ő szabadítja
rá Mirigyet a dráma világára. Cselekedetei tétovaságra mutatnak, s ezt felerősíti az
is, hogy a döntő pillanatokban elalszik, s általában is sokszor m ínős íti álomnak a
T űndével való találkozást. Az álmok emlegetése aligha véletlen: a ha lhatatlanság
irányába áhítozó szerelem mintha ennek a tudatállapotnak a közegében valósul-
hatna csak meg - az összemérhetetlen időtapasztalatokjelenléte is erre mutat - s
az éj nyomatékos jelenléte, úgy is, mint napszak, úgy is, mint kulcsszereplő, szin-
tén ezzel van összefüggésben. Gyönyörűen összecseng ezzel a dráma eleje és vége:
Csongor, a már idézett első monológja szerint, az álmaiban élő szerelmet keresi
("S a' ki álmaimban él / N dics őt, az égi szépet / Semmi földön nem találtam." -
7.), s végül éppen álmából ébred, amikor Tünde és a palotája megjelenik előtte. Ez
a megoldás egyébként a drámát erősen közelíti az álmokat központi problémává
avató, s a Csongor és Tündével közel egy időben készülő elbeszélő költeményhez,
A' Romhoz (ennek részletesebb kifejtését lásd ZENTAI Mária 2007).
A gonosz intrikus szerepkörét betöltő Mirigy megítélése is jelentősen módosul
a dráma egészének kontextusában. Tünde és Mirígy sajátos összefüggése - ame-
lyet az is kiemel, hogy Tünde almafája azon a helyen emelkedik, amelyet Mirigy
az első felvonásban Csongor előtt "boszorkánydomb"-nak nevez - a földi léten
túli létezés két női szerepét mutatja meg. A boszorkány és a tündér ugyanannak a
természetfeletti, halhatatlan állapotnak a két aspektusa, amely ilyenformán egy-
másba is átjátszható: Mirigy mintegy Tünde számára is elérhető, nem kívánatos
mintát jelent azzal, ahogyan beavatkozik az emberi életbe - csakhogy, ne feledjük,
Tűndét is jellemzi ez a fajta aktivitás, Balgától pl. így veszi el a feleségét, Böskét,
hogy Ilmát csináljon belőle. Mirígy és Tünde között a legfontosabb különbséggé
ily módon más válik, nem a gonoszság vagy a jóság, amely a dráma viszonylatai
604
 6.5 . A DRÁMA

között nehezen értelmezhető, s az ördögfiak teljes funkcióváltása miatt (Mirígy

segítőiből Tünde segítői lesznek) érdektelennek is mutatkozik: Mírígy ugyanis az
első felvonásban magányossá válik, amikor a három ördög a rókává változtatott
lányát megeszi, míg Tünde éppen a saját magányát oldja föl a Csongorral való
szerelem révén. Mirígy szembenállása és ártó szándéka pedig éppen ennek a sze-
relemnek a megakadályozására szolgál: ennek szimbolikus kifejeződése, hogy a
T űndét ől plántált almafát akarja megszerezni magának, illetve hogy azért vágja
le Tünde haját, mert ezzel lányát felékesítve, Csongort kívánja megszerezni neki.
Mírígy nem egyszeruen ártó szándékú személy, hanem Tünde riválisa, s a k űzde­
lem Csongor birtoklásáért, azaz a szerelem lehetőségéért folyik: hiszen ennek más
megcélzottja a dráma világán belül nem lehet , csak az ifjú.
A Csongor és Tünde rendkívüli összetettsége miatt a dráma egyszerre fogha-
tó fel a szerelem apoteózisának, az elválasztva létező világok egyesíthetőségét
állító történetnek, amelyben a pillanatnyinak látszó szerelem képes a végtelen
időt magába foglalni - s mindezen lehetőségek megk érd éjelez ésének is. A három
vándor első felbukkanása is még a sikeres, céljait elérő magabiztosságról szólt
(legalábbis a Kalmár és a Fejedelem esetében biztosan) - s Csongor révbe érése
mintha ezzel a fázissal lenne szinkronban. Ezt erősíti, hogy az Éj monológjának a
világ működését feltáró rendje szerint nincsen kitüntetett helye a szerelemnek, s
a darabot lezáró négy sorban kétszer benne rejtező "éj" szó fenyegetettséget is su-
gallhat, nemcsak törékeny reményt ("Éjfélvan, az éj rideg és szomorú, / Gyászosra
hanyatlik az égi ború: / Jőj , kedves, örülni az éjbe velem, / Ébren maga van csak
az egy szerelem." - 192.)

6.5.2. 2 . A korai népszínmű (Szigligeti Ede: Csikós)

Szigligeti Ede múfajteremtőnek bizonyuló színmúve, a Csikós (1846 )242 a reform-

kori népszínmú első nagy színházi sikerét hozta meg. A darabban három, egy-
mástól elkülönülő, de a cselekvény folyamán egymással érintkezésbe lépő társa -
dalmi csoport interakciója adja a konfliktust: a nemesi-földbirtokosi világ, a falu
jobbágyi világa és az ettől hangsúlyosan különbözőnek ábrázolt pusztai csik ós-
társadalom. Az ilyenformán kialakuló társadalmi metszet nem egyik vagy másik
csoport idealizálására válik alkalmassá, hanem a rendi kiváltságok szempontjá-
ból különböző személyeket az egységes moralitás mércéjén méri meg: a darabban
ezért a legfőbb, közös eleme az értékrendnek a becsület, s ezen belül különösen
a női becsület. A búnügyi történetre emlékeztető szerkezet jól szolgálja a bún és

242 Legutóbbi, modern kiadása: Népszinm űvek. Szöveggond., utószó Talján Tamás. Bp., Unikornis,
2003 (A magyar dráma gyöngyszemei, 14).
605
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

erény - rendi státusztól független - szembeállításának a lehetőségét, különösen,

hogy éppen a darabban ábrázolt legfelsőbb társadalmi szinten mutatkozik meg az
amoralitás, miközben az erkölcsre épülő világrend helyreállítása az öreg csikós-
nak köszönhető . Az intrikusi szerepkört betöltő Bence praktikái unokaöccse, Asz-
tolf elveszejtésére az örökség megszerzését célozzák, s ez vezet el majd egy olyan
gyilkossághoz, amelynek az előzménye látható csak. Így lehet a cselekvény fontos
eleme a darab második felében a vizsgálat, a nyomozás, amely egyszerre célozza
a gyilkos személyének a kiderítését, s nem mellékesen annak tisztázását is, hogy
Rózsi vajon engedett-e Asztolf unszolásának, s szeretőj évé válhatott-e a nemes úr-
nak. Ez utóbbi kérdés azért válik fontossá, mert Rózsi és kedvese, Andris kapcso-
latán keresztül a különböző mentalitásúként megjelenített falusi és a pusztai világ
közti érintkezés lehetősége villan fel- s persze a szexuális erkölcsre alapozódó női
becsület fontossága is Rózsi helyzetének tisztázódásától függ. A csikós életforma
ábrázolásának egyébként sajátos eleme, hogy Szigligeti darabjában ez magában
hordja a betyárrá válásnak, a társadalmon kivüli devianciának az eshetőségét is,
mindez mégis morálisan tisztábbnak és egyértelműbbnek bizonyul, mint a kép-
mutatásra épülő, rokongyilkosságot is elkövető "úri" világ. A darabbéli konfliktus
feloldása éppen emiatt kétrétegű: a szerelmesek megbékülése és a gyilkos szemé-
lyének kiderülése egyszerre történik meg, s ezzel a tragikus végkifejlet lehetősége
annak ellenére számolódik fel, hogy a darab korábban az egyik szereplő erőszakos
halálát is magában foglalta . A népszínmű zenés elemeit jelentő dalok egyébként
rendre a népi világhoz, s az ahhoz k ötődö szereplőkhöz kapcsolódnak, s elsősor­
ban hangulati aláfestő szerepük van . Ehhez társul az is, hogy a műfaj későbbi ala-
kulása során tipikussá váló helyszín, a csárda szintén a zene beépítésének eszkö-
zévé válik, noha Szigligeti más módot is talál a zenés tömegjelenet dramaturgiai
alkalmazására, amikor a fiúk és a lányok hidasjátékát illeszti be a cselekvénybe.

6.5.2.3. A politikai vígjáték (Eötvös József: Éljenaz egyenlőség;

Nagy Ignác : Tisztújítás )

Eötvös József darabja, az Éljen az egyenlőség (1840/1844)243 egy régi bevett vígjá-
téki sémát vesz alapul: a szülői tiltást ügyesen kijátszó szerelmesek sikeresen ösz-
szeházasodnak. Ajó cél érdekében alkalmazott intrikákra épülő helyzetkomikum
azáltal válik bonyolultabbá, hogy nem is egy, hanem két szerelmespár sorsa oldó-
dik meg párhuzamosan. Mindez azonban Eötvösnél a korabeli politikai diskurzus
felhasználásával válik időtlen vígjátéki szituációból aktuális, korjelző színművé.

243 A dráma népszerű modem kiadása: Magyar drámaírók: 19. század, I-II. kötet. Vál., szöveggond.,

jegyz . Nagy Péter . Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984 (Magyar Remekirók) .

606
 6.5. A DRÁMA

A fiatalok előtt tornyosuló akadályok ugyanis társadalmi természetűek: a gróf apa

nem akarja lányát a köznemes alispán fiához adni, az alispán pedig a nemesi
származású ügyvéd fiától igyekezne távol tartani a lányát. Eközben mind a három
érintett apa közös meggyőződésként vallja az egyenlőség liberális elvét - amely
egyébként itt még csak különösen nagy próbatételnek sincsen kitéve, hiszen a bo-
nyodalom a nemességen belüli egyenlőség körül forog. A vígjáték ilyenformán
elvek és ezzel szembesített gyakorlat kett öss égén alapul, s annál is könnyebben
elrendezhetőnek bizonyul a konfliktus , mert a fiatalok szilárdnak számító szerel-
mén túl minden, a házasságot ellenző személy szembes íthet ő saját hangoztatott
felfogásával, s így nem emelhet kifogást az akarata ellenére létrejött frigyek miatt.
Eötvös darabja egy látszólag egységes, kiváltságos osztály világán belül mutat be
egy - mondjuk így - viselkedésszociológiailag igencsak tagolt csoportot, ahol az
egymás közti érintkezés rendje is szigorú szabályokat követ. Ennek látványos jele-
nete , amikor a gróf inasa és az alispán hajdúja azon kapnak hajba, hogy az előbbi
"kend"-nek szólította az utóbbit; ez a konfliktusforrás egyébként ugyanígy meg-
jelenik a korszak másik, jellegzetes vígjátékában, Nagy Ignác Tisztújításában is.
Eötvös darabja a liberális elveket hangoztató szereplők alkalmazásával - s persze
azzal is, hogy mindezt csupán szólamnak, s nem a viselkedést megalapozó alap-
elvnek állítja be - a darabot a korszak politikai diskurzusához kapcsolja hozzá ;
anélkül egyébként, hogy a műbe aktuális konkrétumokat illesztene bele. A darab
ebben az értelemben megmarad modellszerű alkotásnak, ám a tipizálás esélyét a
vármegyei tisztújítás háttérben zajló folyamata adja meg, annál is inkább , mert
korteseket is szerepeltet. A vígjáték azonban nem válik szatírává: az elrendeződő
szerelmi cselszövés, a létrejövő szerelmi házasságok és az így kialakuló rokoni szá-
lak az egész politikai problematikát némileg súlytalannak mutatják, bár az ábrá-
zolás iróniája kétségtelen.
Nagy Ignác Tisztújítása (1842)244 Eötvös darabjával részben érintkező drama-
turgiát követ: itt is egy szerelmi szál áll a középpontban (az özvegy Aranka régi
szerelméhez, Tornyai szolgabíróhoz akar feleségül menni) , ám ez is csak a politika
közegén keresztül valósulhat meg: Aranka ugyanis a kezére pályázó három fér-
finak (Farkasfalvy alispánnak, Dr. Heves ügyvédnek és Tornyainak) azt a választ
adja, hogy a következő tisztújításon győztes alispán felesége lesz majd. Ilyenfor-
mán a szerelmi vetélkedés három eltérő politikai magatartásforma megjelenítésén
keresztül történik meg, s ehhez mérten irányzatossá is válik az ábrázolás, amelyet a
beszélő nevek alkalmazása is erősít: a régi, korrupt világot megjelenítő Farkasfalvy
és az érdekből magát dühös liberálisnak megjátszó Heves között Tornyai képviseli
a "fontolva haladás" tisztességét - ennek k ösz őnhet ően egyébként szerepl őként

244 A dráma népszerű modern kiadása : Magyar drámaírók: 19. század, I-II . kötet . Vál., szöveggond.,
jegyz. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiad ó, 1984 (Magyar Remekirók) .
607
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG .. •

Ő a legszíntelenebb, még akkor is, ha voltaképpen már a darab elején sejthetővé

válik, hogy a három jelölt közül nyilván ő lesz majd a győztes. Nagy Ignác darab-
jában már bővül a társadalmi körkép: a nemesség világán kívül megjelenik a zsidó
fogadós, Schnaps figurája is, s ez alkalmat ad a zsidó emancipáció mellett érvelő
kijelentésekre is. Jóval nagyobb szerepet kapnak a kortesek, s a korteskedés fo-
lyamata is árnyaltabban ábrázoltatik, mint Eötvösnél: a vesztegetésre és itatásra
épülő voksszerzés ábrázolása azonban mindkét darabban hasonló módon kerül
elő, s ezért is hat különösen ironikusnak, hogy Eötvösnél a kortesek kommentálják
a megkötött házasságokat, Nagynál pedig a győztes Tornyai "derék, megfontolt és
józan" választóinak mond köszönetet.
Mindkét darab jól muta tja azt a tendenciát, amely a vigjáték műfaján keresztül
próbál meg közéleti konfliktusokat ábrázolni, s az ismerős és tipikus helyzetek és
személyek megalkotásán keresztül bekapcsolódni egy aktuális politikai diskurzus-
ba. A két színmű éppen ezért az ábrázolt tárgyat tekintve egy, a dráma műnemén
messze túlnyúló tradíciót tesz láthatóvá, hiszen a vármegyei tisztújítás ábrázolása
éppúgy előkerül Arany János Az elveszett alkotmány című elbeszélő költeményé -
ben, mint ahogy Eötvös JózsefAfalu jegyzóje című regényében. Avígjátékok sikere
s különösen Nagy Ignác esetében a darabot és a valóságot azonosnak érzékelő né-
zőtéri reakciók azt mutatják, hogy ez a hatáseffektus működőképes volt. Ez ugyan
utólagosa n ezeket a darabokat egyfajta korjelző funkcióval látta el, de színpadi
hatásuk immár - az időszerűség elhalványulása után - csak a standard vígjátéki
helyzetek révén maradt meg.

6. 5.2-4. Krónikásdráma, szomorújáték vagy a színpadi illúzió mechanizmusa?

(Teleki László: Kegyenc)

A nem annyira hivatásos írónak, hanem inkább politikusnak számító gróf Teleki
László egyetlen "szomorújátéka", a Kegyenc (1841)245 társtalan műve az 1840-es
évek magyar drámairodalmának. A politika működésének pontos és aprólékos raj-
za, amely a császárkori Róma díszletei között játszódik, már az egykorú recepciót
is komoly fejtörésre késztette, mivel a kortársak nem értették: a hazafias törek-
véseiről ismert Teleki-család sarja miért választott a nemzeti történelemtől teljes
mértékben elütő témát, illetve milyen erkölcsnemesÍtő tartalom várható el a zül-
lésbe süllyedő Róma hatalmi intrikáinak az ábrázolásától. Maga Teleki a dráma
publikált változatához illesztett rövid előszóban éppen ez utóbbi problémára rea-
gált, ám csak igen röviden, s még csak nem is mentegetőzve ("a történet, melyt

245 A dr áma n épszerű modern kiadása: Magyar drámaírók: 19. század, I-II . kötet . Vál., szövegg ond. ,

jegyz. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó , 1984 (Magyar Remekirók) .

608
 6 .5. A DRÁMA

munkámnak alapjául vettem föl, oly korszakbeli, melyben keresztyénség, római s

barbár szokások egybevegyültibül egészen külön társasági rendszer s jellem szü-
letett, melyt sem egészen rómainak, sem egészen keresztyénnek nem mondhatni"
- 1,675.), ezzel pedig nem adott olyan szerzői intenciót, amely magyarázatul szol-
gálhatott volna a darab értelmezésének első szakaszában felmerült kérdésekre.
Adarab átütő színházi sikerének elmaradása aligha független ettől a tanácstalan-
ságtól. Kései újrafelfedezéséhez pedig ugyanjelentősen hozzájárult Illyés Gyula lel-
kesedése a m ű iránt, ám azzal , hogy Illyés "átigazította", azaz átírta a darabot (épp
úgy, ahogyan egyébként Katona József Bánk bánját is), Teleki sajátos dramaturgia-
ját sikerült kioldania a szövegből. Az Illyés-átdolgozás színpadra kerülése, amelyet
egyébként Illyés személyes írói tekintélye segített, inkább elfedte a Teleki-m ű vet,
nemhogy kiemelte volna a magyar drámatörténet félig elfeledett m űvei közül.
A Kegyenc nyitójelenete - a Bánk bánéhoz hasonlóan - egy aprólékosan felépí -
tett lakomajelenet; itt világosan megmutatkozik az a közeg, amelyben a darab sze-
repl őinek boldogulniuk kell: egy kisszerű, intrikákra épülő világ, amelyben ráadá-
sul még csak egy nagyformátumú zsarnok sem található. A cézár, III. Valentinian
ugyanis távlattalan és a saját élvezeteinek azonnali kielégítését akaró uralkodó .
A fölsejlő nagypolitíkaijátszma, amely szerint a cézár saját lányát akarja feleségül
adni Aet fiának, Gaudentnek, jól mutatja a hatalmi helyzet kibillenését: a biro-
dalom megrendülésének egyetlen lehetősége egy dinasztikus kapcsolat a korábbi
ellenséggel, aki immár be van építve az itteni hatalmi struktúrába. Ez a bonyolult
hatalmi viszonylat azonban igen rövid idő alatt háttérbe szorul ahhoz képest, hogy
a cézár szemet vet Petron Maxim ifjú feleségére. Fontos körülmény, hogy Petron
Maxim két év után tér vissza az udvarba: az itteni életben maradáshoz szükséges
udvaroncreflexei ezért kissé megkoptak, s így lehetséges, hogy elkövet egy hibát.
A cézár bizalmasa, Heracles eunuch használja ki az egyetlen fogyatkozást, Petron
Maximjátékszenvedélyét, s cinkelt kockák alkalmazásával teremt olyan helyzetet,
hogy a férfi a "köbzés", azaz a kockázás során feltegye tétként a jegygyűrűjét is,
s a cézár ezt zálogba elnyerje tőle. Ez tenné ugyanis lehetővé, hogy a gyűrű fel-
mutatásával Petron Maximra hivatkozva magához vitesse a férfi feleségét, s meg-
erőszakolja. Amikor Petron Maxim ráébred arra, hogyan játszották ki, abban a pil-
lanatban egy másik, nagyobb méretú játékba kezd a bosszú érdekében, még akkor
is, ha a cézárnak nem sikerült a terve, mert Júlia megszökött - itt a tét már a saját
élete, a megcélzott nyereség viszont a cézár teljes megsemmisítése. Teleki drámá-
jában alapvetőerr más viszony van férj és feleség között, mint a Bánk bánban: noha
itt is jelzetten nagy a korkülönbség a két fél között - Petron Maximnak az első
házasságából már felnőtt fia van -, Petron hisz a feleségének, s nem a szeret ővé
válás látszata miatt kezd bosszúba. Petron Maxim reakciója a tapasztalt szerencse-
játékosé: a hamis játék miatt próbál revansot venni. S mivel innentől kezdve az
egész játszmát akarja megnyerni, ezért menetközben nagy téteket kell feláldoznia.
609
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁ.RI INTÉZMÉNYEKIG • ••

A férfi ezt meg is teszi, s így jut el a dráma az egyik nagy paradoxonához, amelyet
éppen a játék metaforájának alkalmazása magyaráz: Petron Maxim maga ajánlja
fel a cézárnak a feleségét, hogy ezáltal az uralkodó mégiscsak megszerezze magá-
nak azt, amit első alkalommal a véletlen meghiúsított. Petron végletes viselkedése
jól mutatja, hogy számára nem a férji becsületén esett sérelem a fontos: az udva-
ri intrikák meghatározta hatalmi struktúrák átrendeződését kívánja elérni , úgy,
hogy mindeközben mindent elvesz a cézártól , ami az övé. Ezért éleszti fel korábbi
szerelmi kapcsolatát Eudoxiával, a császárnéval, hogy Valentiniant a feleségétől is
megfossza, s ezért intézi úgy, hogy a cézár megölje azt az Aetot, aki a birodalom
védelmének egyetlen esélye.
Petron Maxim színpadi jelenléte az első felvonás második színét ől kezdve két-
irányú: szerepet játszik minden jelenetben, ám úgy, hogy ez a szerepjátszása ref-
lektált marad, s kívülről jól érzékelhető mesterkélt mivolta. Míg az első jelenet
kockázása látszólag tisztán a szerencséről szólt, valójában persze a Heracles irá-
nyította csalásról, addig az ezt az alapmetaforát kiterjesztő cselekvény az uralmi
gépezet tökéletes ismeretéről tanúskodó manipulálást mutatja. Petron Maxim úgy
válik az események irányítójává, hogy egyfelől határozatlannak mutatván magát,
bizalmatlanságot kelt a Valentinian támaszát jelentő Aet iránt, másfelől pedig a
cézár feltétlen hívévé és bizalmasává emelkedik. Petron Maxim tökéletes udvaron-
ci képességeit mutatja, hogy mindezt szinte reflexból képes elérni: nincs módja
tervezésre és mérlegelésre. Ráadásul Maximnak rögtön reagálnia kell, hiszen a
szándék megszületését szinte azonnal követi a cézár emberének, Sidonnak a meg-
érkezése , akinek az lenne feladata, hogy megmérgezze Petron Maximot; Petron
azonnal észleli, ezúttal immár hibátlan udvaronc reflexével, hogy ajátszma elkez-
dődött, s belső monológjában ezt meg is fogalmazza : "Még magam sem tudom, s
már tenni kell, már csalni kell, már küzdni kell!" (I, 696.) Hibáznia sem lehet, ami
egyébként azt is magába foglalja, hogy senkihez nem lehet őszinte, és senkit nem
avathat be a tervbe . Teleki drámájának az a legfőbb bravúrja, hogy egy politikai
játszma közegében magát a színpadi illúziót, a szerepjátékot avatja a legfőbb po-
étikai tényezővé, s teszi ezt egy állandó fokozásra épülő dramaturgiával, aminek
folyamán a néző vagy olvasó k üls ő nézőpontjából egyre világosabbá válik a ki-
bontakozó terv, míg a darabbéli jelenetek szereplőí nem veszik észre, hogy minek
a létrejöttéhez asszisztálnak.
Petron alakja azonban nem válik egyszer űen egy céljait következetesen meg-
valósító intrikus történetévé. Tragikus hőssé válását is igen árnyaltan dolgozza
ki a dráma. Petron ugyanis azzal nem számol, hogy éppen a számára legfonto-
sabb közeg, a közvetlen család nem fogja kibírni ezt a színlelésre épülő játszmát.
Feleségének a neve ezen a ponton jelentésessé válik: a Júlia név ugyanis a köz-
társaság korát idézi föl, s valóban, az asszonyban éppúgy, mint Petron első há-
zasságából való fiában , Palladban a köztársasági Róma eszményei mutatkoznak
610
 6.5. A DRÁMA

meg. Mindketten képesek a transzcendens értéknek érzett becsület érdekében az

önfeláldozásra is, s a kettejükben lejátszódó dráma párhuzamos Petron terveinek
egyre teljesebb kiépülésével, csakhogy a férfi mindezt nem veszi észre . Ezért ami-
kor a terv végső sikere beköszöntene, s Petron eljut oda, hogy nemcsak mindent,
még az életét is elvette Valentiniantól, hanem még helyette ő lesz a cézár is, Júlia
megmérgezi magát, nem bírván elviselni saját prostituálódását, Pallad pedig a tőle
immár megvetett apja becsülete védelmében meghal, hogy ne derüljön ki, mosto-
haanyja volt a korábbi cézár szeretője. Ez a megoldás nemcsak tökéletesen értel-
metlenné teszi visszamenőleg is Petron Maxim egyébként technikailag tökéletes
bosszútervét, hanem a végső győzelem állapotát a legteljesebb veszteséggé avatja;
erre utal a darab zárómondata, amellyel Petron az őt cézárként dicsőítő tömeg kí-
vülről beszűrődő kiáltoz ására reagál: "Ne gúnyolj, Róma!" (I, 775 .) Ez a lezárás
ráadásul Petron Maxim jellemzése szempontjából is kulcsfontosságú: hiszen ha a
hozzá legközelebb állókban ennyire erősen élt a becsületnek a császárkor ábrázolt
viszonyai között teljesen időszerűtlen értéke, ez aligha volt független a Petrontól
sugallt és követett viselkedésmintától. Nem véletlen tehát, hogy a darab nyitójele-
nete arról tájékoztat, hogy Petron két év elteltével tér vissza az udvar világába - ez
a távolmaradás távolságtartásnak is bizonyul, s nemcsak a becsaphatóságra való
megnövekedett hajlam miatt, hanem az erkölcsi tartás szempontjából is. Ehhez
mérten Petron nagy színjátéka valóban alakoskodásnak bizonyul, amelyet csak az
hitelesíthetett volna, ha a végcél morális alapjai feltárulhatnak. Júlia és Pallad ha-
lálával azonban ez vált lehetetlenné, s ezáltal Petron Maximnak azzal is szembe-
sülnie kell, hogy saját identitása kérdőjeleződött meg alapjában: nem látszik más-
nak, mint a hatalom megszerzésére törekvő, rendkívül tehetséges "kegyenc"-nek,
nem jobbnak és másnak, mint az éppen tőle félreállított Ill. Valentinian .
Teleki drámája éppen ezért az összetettsége miatt bizonyult az 1840-es évek
magyar drámairodalma azon darabjának, amelyek a legpontosabb látleletet adta
a hatalom morálisan vállalhatatlan világáról- szemléleti újszerűsége azonban ép-
pen a direkt történelmi példázatok hatásmechanizmusát elkerülő modellszerűsé­
ge miatt tűnt egykorúan értelmezhetetlennek.

6.5.2.5 . Egy formabontó kísérlet (Petőfi Sándor: Tigris és hiéna)

A Tigris és hiéna (1845),246 amelynek bemutatójára nem került sor szerzője éle-
tében (Petőfi maga vette vissza a drámát, amikor a Nemzeti Színház nem bérlet-
szünetben akarta színpadra állítani), az évtized legformabontóbb színpadi művei

246 Kritikai kiadása: Petóji Sándor szépprózai és drámai művei. S. a. rend . Varjas Béla. Bp., Akadémiai
Kiadó, 1952 (Petófi Sándor Összes Művei, IV).
611
6. Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . •

közé tartozik. Számos mozzanatában a korábbi magyar színházi tradíció elemeit

használja föl, ám ezeket gyökeresen más szemléleti keretbe illeszti bele - meg-
hökkentő hatása éppen abból táplálkozik, hogy nem teljesíti be azokat a műfaji
elvárásokat és konvenciókat, amelyekre fölkészíti nézőjét, olvasóját. Az ismerős
elemek közé tartozik, hogy az Árpád-korból, a 12. századi magyar történelemből
veszi a témáját - ez az IBIO-es évek magyar lovagdrámáinak az eljárására emlé-
keztet. Mindazonáltal itt egy olyan időszak válik a dráma centrumává, amely nem
tartozik a bevett témák közé: II. Bélának és a trónkövetelő Boricsnak a konfliktusa.
Petőfi drámájában azonban a lovagdráma morális alapelvei csak negativitásuk-
ban vannak jelen: erényes lovagi hős voltaképpen fel sem bukkan a drámában.
Olyannyira nem, hogy a dráma szinte tobzódik a végletes szituációkban, akár a
színpadon látható eseményeket, akár a szerepl ők közléséből feltáruló történéseket
nézzük is.
A dráma címét egy, a darabban elhangzó dialógus értelmezi: Borics szólítja
anyját "tigris"-nek, mire az anya a fiát "hiéná"-nak nevezi. Ugyanez a két szereplő
áll majd szemben egymással az utolsó jelenetben is, karddal a kezében, s a függöny
lehullása eldönthetetlenné teszi, hogy kettejük közül ki öli meg a másikat. Ez a
megoldás is arra hívja fel a figyelmet, hogy a dráma egyik centrális problémája
a család s az azon belüli érzelmek végletes eltorzulása. A cselekvény folyamán
apránként tárul fel a korábbi események sora, s derül ki, hogy Predszláva, Kál-
mán király egykori felesége Sámsonnak volt a szeretője, s tőle született két ikerfia
közül az egyiket, Boricsot magával vitte Galíciába, a másikat, Sault Sámsonnál
hagyta, aki pedig nevelt fiaként bánt vele. Ez a bonyolult családi viszonylat azon -
ban a két fiú számára ismeretlen: amikor az első felvonásban Borics a Magyar-
országról száműzött Sauiba botlik, fogalma sincs a köztük lévő rokonságról, mint
ahogy arról sem, hogy igazi apja voltaképpen Sámson. Saul jó darabig szintén
nem tudja , hogy ki az anyja és az apja . A nagy felismerés az utolsó jelenetekben
történik meg, amikor apa és anya , valamint a két fiú egy helyen tartózkodik, s ek-
kor Saul, akinek a király felhatalmazásából joga van Sámson élete fölött dönteni,
párviadalt ajánl neki, hogy ebben a harcban apja megölhesse őt. Sámsont pedig
önvédelemből Predszláva öli meg. Az első és utolsó családi együttlét tehát mé-
szárlásba torkollik.
Borics családja mellett felbukkan a királyé, Béláé is. A Kálmán királytól megva-
kított Béla állandóan a szerétetr ől beszél, és saját testi fogyatkozását akarja erénnyé
változtatni, ezért a béke hirdetőjeként tűnik föl. Mindez azonban gyöngeségét és
erélytelenségét fedi csupán: felesége, Ilona nemcsak őt irányítja , hanem a bosszú
nevében át is veszi a szerepét, amikor az aradi országgyúlésen ő adja ki az utasítást
a férje megvakításában vétkesek legyilkolására. Ez a véres leszámolás elővételezi
a darab utolsó jelenetében bekövetkező másik gyilkolászást is. Ráadásul a bosz-
szú eszkaJáJódása szemp on tjából az is figyelemre mélt á, hogy B éla fia, G ézajáték
612
 6 .5. A DRÁMA

gyanánt az elfogott légy szemét akarja kiszúrni , hiszen az ő apját is megvakították

annak idején - azaz az extrém kegyetlenség nemzedéken túlívelő lehetőségnek
tűnik. A darab egymással szembenálló szereplői számára egyetlen közös értéknek
a bosszú bizonyul, a másik, gyakran emlegetett érzelem, a szerelem ugyanis pilla-
nat alatt változandó fogalmat jelöl.
Annál is inkább , mert a drámában megjelenített szituációk is korábbi esemé -
nyek ismétlődés ének tűnnek. A férjéhez hűtlen Predszláva történetére rímel az,
hogy Saul pedig Ilonába szerelmes, s ezért is száműzik az országból. Borics fele-
sége, Judit férje elől szintén az egyik alárendelttel, Milutinnal szökik el, amikor
az bevallja neki szerelmét. Ezek az elemek azt teszik láthatóvá, hogy a történelem
működése eleve erkölcstelen, kegyetlen - s mindez a magyar történelem egy olyan
időszaka kapcsán van megjelenítve, amely egyébként a lovagi erények szokásos
ábrázolása volt a 19. századi magyar drámákban .
A drámának ezt a sötét és kilátástalan világát mindössze két szerepl ő szólama
ellenpontozza némileg . Egyfelől Saul cinizmusa, amely egy bizonyos ponton egy
határozott érték állításába látszik átmenni, amikor elítéli a hazaárulást - persze
ezt némileg gyengíti, hogy Saul maga is köpönyegforgató, s éppen szólamának ira-
nikussága miatt nehezen vehető komolyan bármely kijelentése. Másfelől pedig az
udvari bolond, Sülülü figurája , aki következetesen kitart az irónia mellett, viszont
jelenléte túlságosan rövid ahhoz, hogy igazi rezonőr válhatnék belőle.
Petőfi drámájának parodisztikus jellegéhez ez a két szereplő éppúgy hozzájá-
rul, mint a rémdrámai kellékek halmozása - gondoljunk arra a dialógusra, amelyet
a saját fiát ledöfni készülő Predszláva folytat Boriccsal-, mindazonáltal a darab
vázlatosnak ható kidolgozása a maradandó hatás ellenében hat. A Tigris és hiéna
ebben a formában is az egyik legizgalmasabb kísérlete a korszakban szokásos drá-
mai hatás felszámolásának és újraalakításának.

6.5.2 .6 . Egy bölcseleti kama radarab (Czakó Zsigmond: Leona)

A korai öngyilkossága miatt legendássá vált Czakó Zsigmond Leona c ím ű darab-

ja 247 (1846) kamaradarab: mindössze négy igazi szereplője van (Aquil és Irén kö-
zös gyermeke csupán néma figuraként van jelen) . A hosszú monológok és a da-
rab - általában is igen nehéz filozófiai tartalommal teli - szövege pedig jelentősen
megnehezíti a m ű színpadi sikerre vitelét: a szórványos 19. századi bemutatók óta
még kísérlet sem történt a magyar színpadi repertoárba való beillesztésére. Pedig

247 Szövegét lásd Czakó múveinek legutóbbi, 19. szá zad végi összkiadásában: Czakó Zsigmondösszes
múve~ I. kötet. S. a. rend. Ferenczy Józs ef. Bp., Aigner, é. n. (Nemzeti Könyvtár) . Idézeteink inn en szár-
ma znak. Legutóbbi megjelenése: A magyardrámaantológiája, I-II . kötet . S. a. rend. Kerényi Feren c. Bp.,
Osiris, 2005 (Osiris Klasszikusok).
613
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG ...

Czakó tragédiája olyan dráma, amely modellszerúségével és bölcseleti tartalmával

talán a legmerészebb kísérlete az 1840-es évek magyar irodalmának (értelmezésé-
re újabban lásd DÖRGé Tibor 2004) .
A Leona alaptörténete szerint a nevelési utópiák világához közelít: a menekü-
lésként a megromlott világból való kihúzódást választó hős azáltal ad távlatot saját
döntésének, hogy a következő generáció tagjainak romlatlanságban való fölneve-
lését tekinti élethivatásának, meg akarván óvni őket a tőle már átélt csalódásoktól.
Ezzel azonban újabb, feloldhatatlan ellentmondások épülnek be a cselekvénybe:
meg lehet-e védeni egy vagy több felnevelendő gyermeket úgy a téves vagy erköl-
csileg kétséges döntési helyzetekről, hogy magától a problémától is elszigeteljük
őket, s lehet-e valakiben erő a bún megtagadására, ha teljesen védtelenné tesz-
szük a csábítással szemben. Ezek, a 18. század nagy hatású nevelési regényében,
Jean-Jacques Rousseau Emile-jében feltáruló, de ott nem explikált problémák a
cselekvény kiindulópontjává válnak a drámában.
A remeteséget választó, a társadalomtól elhúzódó Erast a saját elvei szerint fel-
nevelt fiát, Aquilt azért küldi az ifjúkor küszöbén a világba tanulmányútra, hogy
visszatérve hozzá és a neki felnevelt lányhoz, Irénhez, immár tudatosan, a világ
romlottságát megismervén választhassa apja életformáját. Erast gesztusa annak
sejtelméről tanúskodik, hogy fia számára nem válik majd értékké a számára ter-
mészetes közegként ható mikrovilág, ha nem érzékeli az emberi társadalom el-
viselhetetlenségét. Aquil útnak indítása határozottan a nemi érettség elérésével
kapcsolódik össze: az első és a második felvonás közötti váltás teszi ugyanis nyil-
vánvalóvá, hogy Aquil az indulás előtt együtt hált a vele együtt felnevelt Irénnel,
s ebből a nászból született meg a három évvel későbbi állapotot mutató második
felvonásban látható kisfiú. A végig egy helyszínen játszódó dráma azonban nem
Aquil útját követi nyomon: szenvedésének és meghurcoltatásainak története csak
később, Aquil hazatérése után, egy visszatekintő emlékezésben tárul föl. Így lehet
sokkal intenzívebb az a megoldás, hogy a nevelési utópiát ki épít ő Erast közvetlen
közelében mutatkozik meg a csőd: Erast világa már az első , külvilágból érkező ki-
hívásra összeomlik. Erast korábbi szerelme, Aquil anyja, a véletlenül az erdőbe ke-
veredő Leona belépvén az akkorra már megvakult Erast és Irén közösségébe, egy
másik világnézet fölvillantásával is képes Irént az összeomlásig eljuttatni. Erast
világnézetének alapja ugyanis egy, az ember iránt közömbös, folytonosan válto-
zó, de önmagába ciklikusan visszatérő természeti világ feltételezése. Erastnak az
első jelenetben elhangzó túnődése is ezt hangsúlyozza, amikor a két félgömbre
osztott Föld sorsán elmélkedik, azaz azzal a gondolattal játszik el, mi lenne, ha
megszúnne a Földet egyben tartó egyensúly: "Mind a két félgömb kiesnék a ne-
hézkedés eddigi súlyából, elvesztené tengelyét, rendes forgását. [...l Vagy napba
jutnánk, vagy bolygó csillaggá válva hosszú üstökkel vándorolnának a nagy egye-
temben." (238.) Erast számára hiányzik a Gondviselést feltételező távlat, sőt az
614
 6 .5. A DRÁMA

ember teremtettségének kitüntetett mivolta is, az eleve adott erkölccsel együtt - a

moralitás kizárólag természeti törvényként kap helyet gondolataiban. Ez a felfo-
gás szinte negatív lenyomatként őrzi mindazt, aminek reakciójaként kialakult. Ezt
pedig Leona felbukkanása bizonyítja, aki saját magát a .rajoskod ás", a vallási fana -
tizmus áldozatának tartja: az apácaként Erasttól teherbe esett nőt ugyanis annak
idején nyilvánosan megszégyenítették és megalázták "erkölcstelensége" miatt, S
mivel a közös gyermeket megszületése után Erast vette magához, s Leona most
nem látja Erast mellett a fiút, úgy érzi, Erast is elárulta őt. Leona voltaképpen ezért
akar bosszút állni , s ennek a tárgya immár Irén lesz: őt szembesíti egy sajátosan
torzított, keresztényi alapú felfogással. A megbocsátás és a kegyelem lehetőségét
tudatosan kihagyó interpretáció az Ószövetség kiemeit részeinek sajátos deformá-
ciójára épül, s középpontjában a bún fogalma áll. Ez pedig a büntetés nem e világi
távlatait is magában hordozza, s az örök büntetés elkerülhetetlenségét sugallja:
mintegy úgy mutatván meg a poklot, hogy nem adja meg az onnan való szabadu-
lás reményét. Mindehhez pedig - saját egykori sorsának tükörképeként - a szexu-
ális búnre való ráébresztést használja fel: Irén saját tapasztalatára hagyatkozva, a
szülés fájdalmát nevezi meg mint ezen bún következményét. Leona Irén mellett
ördögi szerepet játszik, s a megbocsátás egyetlen esélyének a gyermek megölését
nevezi meg. Erast ebből a veszélyből semmit nem képes észlelni: vaksága mélyebb
jelentést hordoz, s nemcsak azért van rá szükség, hogy indokolja, Erast miért nem
ismeri föl egykori kedvesét. Azzal, hogy Irén képtelen választ adni azokra a dilem-
mákra, amelyekkel Leona szembesíti - ezek közül a legfontosabb természetesen
a bún mibenlétére vonatkozik - kiderül: Erast morális világrendje nem képes át-
adható modellé válni: a világmagyarázat eredendő korlátaira annak továbbadha-
tatlansága világít rá.
Ez pedig minden szereplő életét alapvetően roncsoló felismerés: a csak egy évre
eltávozó Aquil három év elteltével már akkor érkezik meg , amikor minden eldőlt,
csak ennek feltárulása van még hátra. A gyermek már halott, s amikor a két fiatalra
áldást adni készülő Erast szembesül azzal, hogy - Irén vallomása szerint - maga
az anya fojtotta meg a fiút , a gyilkost megátkozva, meghal. Ez a kitörése azt mu-
tatja, hogy számára is megmaradt a bún relevanciája, s a legsúlyosabb bűnneI, a
gyermekgyilkossággal szembenézve, nem képes saját, sztoikusnak ható világképe
szerint reagálni. A cselekvény során Leona szavaiból ugyan az derül ki, hogy Irén
csupán a gyilkosság szándékáig jutott el, s a gyermeket az elalélt an ya helyett
Leona ölte meg - ám ez a megoldás az eredendő morális problémát nem oldja föl.
Már dramaturgiailag sem , hiszen a kisfiú megölése a színpadon kivül történik, így
Leona szólama nem hitelesíthető semmivel; arról nem is beszélve, hogy a gyilkos-
ság gondolatáig való eljutás, éppen a Leonától képviselt, gyökerében keresztényi
felfogás szerint, éppúgy bún. Mindazonáltal Leona vallomása legalább azt lehető­
vé teszi , hogy Irén nyugodtan haljon meg.
615
6. Az IRODA LOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • .

A magára maradt két szerepl ő , anya és fia párbeszéde innentől kezdve azt bi-
zonyítja, hogy Aquil az egyetlen, aki eljutott - nem utolsósorban Erast tervének
megfelelően, a világ gonoszságát megtapasztalva - a sztoikus erkölcsi alapállás
bens öv é tételéhez. Miután ugyanis minden elvesztett, a tőle "részvét, bocsánat és
szeretetnek" egyetlen hangját kérő Leonának - aki ezek szerint azt kéri, aminek
l ét ét eltakarta Irén elől - éppen a kérés inadekvát voltát mutatja föl:

Mit hiszesz , és miért hiszesz? Nézd ama ragyogó csillagot, kisebb ide mint egy hangyaboj,
de lehet ezerszer nagyobb mint a föld ; mit hiszesz róla , hány millió boldogtalan pezseg
felület én?! Ha hallanád, nevetnéd keserv öket , - és a világ hány ily keserves csillaggal van
tele. - Balgaság! - Ez a világ a legjobb világ! benne nincs jó , és nincs rossz; nyugodjál meg
búneiden. (311- 312.)

Aquil jó és rossz megkülönböztetésének az elvetésével voltaképpen az előze­

tes erkölcsi fogalmak illetéktelenségét állítja, s ezzel a megbocsátás lehetőségét is
elhárítja: Leonát ezzel be is z árja saját felfogásába. Ha ugyanis mindaz, amit tett,
nem bún, akkor a megbocsátás újrakezdést kínáló kegyelem lehetősége sem léte-
zik. Mindebból persze az is következik, hogy Aquil saját magát is teljes magányra
ítéli - nem véletlen, hogy utolsó megszólalásában apjának a darab elején elhang-
zott kozmogóniai metaforáját alkalmazza magára, immár a központját vesztett
földgolyó egyik, széthullás utáni lehetőségét példázva: "Egy bolygó csillag leszek e
földön, melynek sem fénye, sem melege. " (312.)
Czakó legnagyobb drámaírói érdeme az, hogy ilyenformán négy (illetve öt)
szerepl ő párhuzamos tragédiáját úgy tudta egymás viszonylatába állítani, hogy
egyikőjük sorsa sem kerül a másik mögé, s az alapkérdésként ható világnézeti di-
lemmákból kibontva érvényesül a létezés egészére érvényesnek mutatkozó tragi-
kum : sem a kereszténységnek a drámában felsejlő rendje, sem az ezt meghaladni
akaró , de a kereszténységet kikerülni képtelen, személytelen abszolútumfelfogás
nem képes megóvni az újrakezdett emberi civilizáció rendjét, noha a felvázolt utó-
pisztikus kísérlet a család mikrovilágán keresztül a Teremtés korrekcióját is magá-
ban hordozta.
A dráma szövegének alakulása szempontjából figyelemre méltó, hogy az első
változatban a szereplők még magyar neveket viseltek, s a darab kronológiai be-
tájolása is jelen idejű volt. A színpadra kerülést megelőző cenzúra ezt kifogásolta,
elsősorban a vallásellenesség miatt, ezért Czakó a neveket megváltoztatta, a cse-
lekvényt pedig 13. századi Bizáncba helyezte át - ez utóbbi megoldással a dráma
minden keresztény vallási utalása az ortodoxiára volt érthető. Az így előállt drá -
mai szöveg nyilván veszített a közvetlen színpadi hatás aktuális konnotációiból,
ám általános lételméleti irányultságán mindez nem változtatott.

616
 6 .5. A DRÁMA

6.5.3. Drámairodalom a 19. század második felében

6.5.3.1.A dr ámai költem ény (Madá ch Imre : Az ember tragédiája)

Az ember tragédiája bizonyosan a magyar irodalom legtöbb nyelvre lefordított,

s ilyenformán a világirodalomba leginkább szervesült műve.248 Sajátos módon
azonban szerzője szinte előzmény nélkül bukkant fel a magyar irodalmi életben,
legalábbis az egykorú közvélemény számára, noha Madách ImrénekAz ember tra-
gédiájáig elvezető írói felkészülése igencsak hosszú és tudatos folyamat volt.
Madách irodalmi m űk öd ése kezdettől sajátos feszültséget mutatott: nyilvánva-
ló írói ambíciója ellenére ugyanis irodalmi m űköd és ének keretei jó darabig alig
haladták meg a m űkedvel ő irodalmiságot. Ez nem azt jelenti ugyan, hogy az ifjú
Madách kizárólag kéziratban maradó műveket alkotott , ám amikor kilépett a nyil-
vánosság elé verseivel, a korabeli folyóiratokban publikáló szerz ő szétszórt írásai
a kortársak számára nem álltak össze egy fiatal író pályakezdésévé. Az 1840 -ben
megjelent verseskötete (Lant-virágok) teljesen nélkülözte az egykorú kritikai vissz-
hangot, azt sem tudni, hány példányban jelent meg , a könyvterjesztés hálózatába
pedig be sem került. Meglehet, az anyának, Majthényi Annának ajánlott kis füzet
megmaradt a fiúi hűség privát kifejeződésének. Márpedig a Lant-vi rágok egészen
a Tragédia 1861-es megje lenéséig Madách egyeden kötete volt . Aligha csodálható
tehát, hogy az 1840-tőI1861-ig terjedő időszakban Madách Imre neve nem irodal-
márként volt ismerős a kortársak számára: benne egy nagy múltú Nógrád megyei
birtokos család sarját, a politikai szerepet is vállaló, az 1850-es években meghur-
colt hazafit, az 1861-es országgyűlés sikeres szónokát tisztelték. Az, hogy mind-
eközben Madách rendkívül elmélyült írói felkészülést folytat, csak igen kevesek
szám ára volt ismeretes.
Ebből a szituációból akkor lépett ki Madách, amikor a Tragédia kéziratát végig-
olvasó Arany János bevezette a szerz őt a Kisfaludy Társas ágba (1861) , s hamaro-
san meg is jelent a m ű a társaság az évi illetményköte teként. Az ember tragédiája
innentől kezdve vált a magyar irodalom egyik legtöbbet értelmezett s vitatott m ű ­
vévé. Mindazonáltal a műfaját tekintve drámai költeményként vagy emberiségköl-
teményként meghatározható alkotás - szerz ője életében - nem került színpadra, s
értelmezéstörténetének első szakasza nem is számolt vele lehetséges drámaként.
A Paulay Ede rendezte 1883. szeptember 21-i, Nemzeti Színház-béli ősbemutató
azonban abban is fordulópontot jelentett, hogy feltárta a Tragédia addig rejtve ma -
radt színszerűségét, s ezzel utólagosan bár, de beiktatta a rn űvet a korszak dráma-

248 Úja bb kritikai kiadása: Madách Imre: Az ember tragédiája : Drám ai költemény : Szi noptikus kritikai
kiadás. S. a. rend. Kerényi Fere nc, a mú kéziratának írásszakértói vizsgálatát végezte Wohlr ab József. Bp.,
Argumentum, 2005 .
617
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRBNDSZERÉTÓL A POLGÁRI INTÉZMÉNYBKIG . . .

irodalmába. Ez indokolja, hogy Madách m űv ét itt - mint a magyar drámatörténet

részét - mutassuk be.
A Tragédia első színe a m ű alapvető konfliktusának az Úr és Lucifer szemben-
állását mutatja. Ez az a mozzanat, amely a m űvet leginkább rokonítja a középkori
misztériumjátékok tradíciójával. Itt és ekkor a teremtés rendjében eleve benne rej-
lő dichotómiák bukkannak elő, olyan dilemmákat exponálva, amelyek a m ű egé-
szében létértelmező motívumok lesznek (erről bővebben EISEMANN György 1991).
Az Urat és a teremtést dicsérő három főangyal (Gábor, Mihály, Ráfael) a tér vég-
telenségét, az örök változatlanságot és a boldogságot nevezi meg a legfőbb isteni
attribútumokként, s mindebb ől vezeti le az Úr előtti feltétlen hódolat szükséges-
ségét. Lucifer, aki itt még a negyedik főangyalként szerepel, saját megszólalásával
nem bővíti ezeket az elemeket, hanem ezekre az attribútumokra építvén érveit,
a teremtés korlátozottságát állítja. Mindezt úgy, hogy egyszerre vonja kétségbe a
teremtés értelmét ("Aztán mi végre az egész teremtés?" - 23.), valamint az egy-
séges és mindenható teremtő akarat létét. Mindezt a három főangyal megnevezte
attribútumok saját magára applikálásával éri el: önmagát nem mín ős íti teremt-
ménynek ("De mind ör ökt ől fogva élek én" - 25.), s ezzel az öröklétet is kisajátítja.
A nem cáfolt isteni attribútumokat pedig nem abszolút értéknek minősítí, hanem
hiányukkal együtt mutatja fel őket, s önmagát ezen hiánnyal azonosítja:

Te anyagot szültél, én tért nyerék,

Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.
(27.)

Az Úr reakciója erre Lucifer elűzése ugyan, ám ez nem tekinthető egyúttal a

luciferi logika cáfolatának is. Annál is kevésbé, mert az Éden két fájának megát-
kozása és Lucifernek való átengedése mintegy a teremtésben való k özrem űk öd ést
is közvetve elismeri - igaz, nem a Lucifertől állított mértékben. Ilyenformán az Úr
és Lucifer konfliktusának nem megoldása, hanem prolongálása zajlik le az Első
szín végére - s ezen vita következő helyszínét éppen az Úr jelöli meg az Éden em -
lítésével, s azzal, hogy Lucifert mintegy odaküldi. Erről azonban a későbbiekben
főszerepl óvé előlépő Ádámnak eleve nem lehet tudomása: az első emberpár csele-
kedetei és reakciói nem annakjegyében alakulnak, hogy tudnának az Úr és Lucifer
lételméleti vitájának az eldöntetlenségéről, noha éppen ez utóbbi mozzanat ru-
házza fel igazán komoly téttel az ezt követő színekben Lucifer és Ádám vitáit is.
Ez azt is magában foglalja, hogy a Lucifer és Ádám közti dialógusok és interakci-
ók voltaképpen folyamatosan ezt, a m ű elején felvillanó ellentétet értelmezik, s ez
a m ű címének az értelmébe is beleszövődik: hiszen a nembeli értelemben felfogott
618
 6.5. A DRÁMA

embernek éppen az a tragédiája, hogy rajta keresztül m ér ődik meg a teremtés iga-
zi értelme, ráadásul úgy, hogy saját tudatában ez az eszközszerep nem mutatko-
zik meg. Innen nézvést ugyanis az Édenből való kiűzés, amelyet - az Ószövetség
leírásával összhangban - a tudás fájáról való tiltott gyümölcs megízlelése okoz,
nem egyszerűen az ember Istentől való elfordulásának a következménye, hanem
egy nagyarányú isteni terv része, amely voltaképpen a két fa Lucifernek ajándéko-
zásával veszi kezdetét. Ennek az állapotnak a manipulációként való megjelenítése
a londoni színben történik meg: nem véletlen, hogy éppen egy bábjátékos mono-
lógjában , hiszen a bábok teljes irányíthatósága képezi le ily módon Teremtőnek és
teremtettnek a viszonyát, s az sem véletlen, hogy mindez abban a színben történik
meg, amely egyébként - Lucifer szándéka szerint - a világ titkos m űköd és ének
modelljét is megvilágítja. A londoni szín bábjátékosa az egész m ű alap helyzetének
kicsinyítő tükréül fogható fel- bár természetesen ez csakis a luciferi nézőpont ér-
vényesítésének értelmében jelenthető ki.
Az öntudatra ébredés és az Édenből való kiűzetés utáni álomszínek történelmi
korszakokat jelenítenek meg, s ilyenformán itt jelenik meg az ember számára az
id őtapasztalattal való szembesülés is. Ezzel kapcsolódik össze az, hogy az embe-
ri történelem - a luciferi interpretáció szerint - a személyes emberi élet fázisait
követő történet; ezt hangsúlyozza az, hogy Ádám öregedése párhuzamos a tör-
téneti színek változásával. Ez az időnek való alávetettség azonban nem érvényes
Évára, aki éppen ezáltal nem elsősorban az emberiség útjáról szóló álom részese
lesz, hanem a nőiség állandó jelenlétét kiemelni képes, Ádám pozíciójához ké-
pest másodlagos szerepló, aki mintha nem Ádámmal együtt álmodna, hanem aki-
ról inkább Ádám álma szól. Ez utóbbit mutatja az is, hogy míg Ádám a történeti
színekben kettós pozícióban van - egyfelól történeti személyiségként részese az
adott korszaknak, másfelől viszont saját kívülállóságának tudatában lévő, s arra
reflektáini is képes figura - , Éva soha nincs tudatában annak, hogy léteznék szá-
mára másféle temporalitás, mint az éppen környezetet jelentő történelmi korszak.
Éva éppen ezért nem is részese soha a Lucifer irányította korszakátlépéseknek, hi-
szen ó egyszerűen minden korszakban már ott van, ám nem szembesül azokkal a
metafizikus létezőkkel sem (mint pl. a Föld Szelleme), akikkel Ádám találkozik. Ez
az id őtapasztalarban megmutatkozó különbség Évát nemcsak korlátozottabbnak
mutatja, hanem az Ádám hordozta döntési dilemmákon kívül állónak is: éppen
ezért válik döntővé az a fordulat , amelynek során éppen Éva lesz az, aki - nyilván
nem tudatosan, hiszen Ádám tervét ó nem ismerheti - megakadályozza a férfi ön-
gyilkosságát, s anyaságának megvallásával szembesíti Ádámot azzal, hogy a férfi
a jövőt nem képes egyedül befolyásolni. Évának ez a funkciója szorosan összefügg
saját időiségének a tudatával is: jelentőségben Ádám mellé való felnövekedése a
globális, világtörténelemre irányuló szemléletnek és az egyes korszakok partiku-
láris időtapasztalatának a szoros egymásra utaltságát mutatja, s éppen ebben a
619
6. Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZ ERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • . .

kettősségben bizonyul az első emberpár együtt képesnek arra, hogy az Úr szavát

meghallja. Nem véletlen, hogy az Úr a xv. szín kinyilatkoztatásában éppen a végte-
len idő és a pillanatnyiság egységét hangsúlyozza a teremtés titkaként:

Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,

Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét.
(593.)

Az ezután következő angyali szózatra pedig Éva mondja azt, hogy "érti" a dalt,
Ádám pedig azt, hogy "gyanítja".
A Lucifertől Ádámra és Évára bocsátott álom a jövőbelátás lehet őség ét ígéri, s így
következnek egymásra a világtörténelem bizonyos eseményeit megjelenítő színek.
Mivelazonban többször kiderül, hogy Ádám történelmi tudata tágabb, mint a meg-
jelenített korszakok - hiszen olyasmikre utal vissza, amelynek nem lehetett tanúja a
történeti színekben -, világossá válik, hogy itt nem a történelem átfogó képéről van
szó, hanem bizonyos szituációk és alapviszonyok tudatos kronológiai sorba ren-
dezéséről. A történelmi színek ebben az értelemben ismétlődő vagy párhuzamos
helyzetek sorozataként is felfoghatók , s a harmonikus emberi létezés folyamato-
san lebomló és szétváló elemeit demonstrálják: az Éden kiindulópontként felfo-
gott egységérzetével szemben - amelyet egyébként több jelenet is visszautalásként
idéz fel, mint Éva szavai a VI. (római) színben (195.) vagy Ádám megjegyzése a
XII. (falanszter) színben - a meghasadonság állapotát. A tömeg és a vezetésre hi-
vatott nagy egyéniség konfliktusainak variáció it a IV. (egyiptomi), az V. (athéni)
és a IX. (párizsi) szín mutatja kibékíthetetlennek, míg a XII. (falanszter) szín már
az egyéniség elvesztésének bekövetkeztét konstatálja: az Ádám számára zseniként
ismerős figurák (Cassius, Plátó, Michelangelo) csupán névtelen, számokkal meg-
jelölt egyénként bukkannak fel, és saját maguk számára sem válik megnevezhető­
vé az Ádámtól felismert identitásuk. Hasonlóképpen bomlik le a család eszméje is:
az V. (athéni) színben olyannyira fontosnak mutatkozó család a XII. (falanszter)
színben teljes hiányával van csupán jelen, s ez a XIV. (eszkimó) színben sem látszik
újraépülni, hiszen a jelenetben együtt élő eszkimó párnak nincsen gyermeke.
A legtöbb variációt az Ádám és Éva közti szerelem és összetartozás ábrázolása mu-
tatja a történeti színekben, de ezeknek a változatoknak a sora sem a megnyugtató
végkifejlet felé halad. A férfi és nő viszonya ugyanis visszatérően a prostituálódás
vagy legalább a pénzért megvehető erény képét veszi föl: a VI. (római) színben Éva
örömlányként jelenik meg, illetve az V. (athéni) színben az Ádám és Éva közötti
zárt és szereteten alapuló házasság képét a x. (prágai) színben a férjét megcsaló
Éva képe váltja fel. Ám említhetnénk a XI. (londoni) szín ágyasságra t ábesz élhet ő-
620
 6 .5. A DRÁMA

nek mutatkozó Évájától az eszkimó nejének önkéntes felkinálkozásáig húzódó ívet

is. A történelmi színek végére, azaz az ébredés pillanatáig eljutva tehát fokozato-
san lebomlik az egység állapota, s az emberi létezés minden eleme a célelvúség
megkérdőjelezésének, az értelmetlen és hiábavaló vegetálás irányába rnutat.
Lucifer ebben a folyamatban ku1csszerepetjátszik. Nemcsak a történelmet fel-
idéző álom egésze az ő m űve, de az egyes történelmi színekben is Ádám kísérője­
ként bukkan föl, s ő az, aki értelmezi a látottakat. Kommentárjai és cselekedetei
azt bizonyítják, hogy ő tisztában van azokkal a mozgatórugókkal, amelyeket Ádám
nem lát meg , illetve csak a színpadi akció folyamatában jut el a megértésükhöz.
Ádám azonban nem válik egyszerűen Lucifer bábjává, hiszen miközben Lucifer
folyamatosan szembesíti őt saját korlátaival, Ádám továbblépési vágya s lendüle-
te éppen Lucifer iróniáját rnutatja korlátozottnak. A történelmi színek során az is
kiderül, hogy Luciferre nem érvényesek az Istennel való szembenállás bizonyos,
tradicionális jellernz ői : Lucifer ugyanis nem a testi élvezetek felkínálásával kívánja
az embert e1szakítani az isteni lényegt ől. Lucifer maga sem képviseli az ördögi lét
érzéki oldalát, s azokban a jelenetekben is, ahol erre lehetőség lenne, mint pl. a
VI. (római) vagy a VII. (bizánci) színben, visszahúzódik a szerelmi csábítás elől,
s ezért egészében inkább aszexuálisnak mutatkozik, mintha ennyiben is őrizné
fő angyali eredetét. Inkább intellektuális kísértőnek bizonyul, s az egyes színekben
már csak ezért sem úgy tűnik föl, mint Ádám ellensége - annak ellenére sem , hogy
az egész játszma az ember saját akaratából történő megsemmisítése érdekében
történik, mintegy az Isten hasonlatosságára teremtett ember önpusztításhoz való
eljuttatása érdekében. Azáltal, hogy Lucifer a történeti színekben kinyilatkoztatás
formájában meg nem jelenő Úr ellenében a racionalitás eszközével küzd - s ennek
a harcnak lesz színhelye a történelem, legfőbb tétje pedig Ádám lelke - , egészen
más jellegű oppozíció képződik meg , nem a test és lélek duális modellje. Ezáltal a
történeti színekben is folytatódik és megerősítést nyer az a hasonlatosság, amely
az első színben az Úr felfogása és Lucifernek a saját magát mintegy az Úr kezdettől
meglévő ellenpárját elgondoló tézise között megfigyelhető.
Éppen ezért válhatik valóban eldönthetetlenné, pontosabban lezárhatatlanná
a dilemma a m űvet lezáró keretszínekben is. A m ű vége a csoda lehetőségét vil-
lantja fel Éva anyaságával - ráadásul Éva bejelentéséből az is kitűnik, hogy a
teherbe esésnek már az álomba merülés előtt meg kellett történnie, s így utól ag a
Lucifer felidézte történeti színek olyan befol yásolási eszköznek tűnnek, amelyek-
nek a lehetséges hatását az Úr terve már előre semlegesítette. A csoda itt azonban
olyan formában mutatkozik meg, hogy nem egyszerűen váratlansága és előrelát­
hatatlansága hangsúlyozódik, hanem az az eleme is, hogy hitet képes fakasztani,
s pontosan ez figyelhető meg Ádám reakciójában is ("Uram legyőztél. Im porban
vagyok / Nélkűled, ellened hiába vívok: / Emelj vagy sújts , kitárom keblemet." -
587.). Ez a döntő különbség az Úr tervét elősegítő csoda és azok között a mágikus
621
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG . . .

cselekedetek között, amelyekkel a történeti színekben Lucifer élt - gondoljunk

csak a XI. (londoni) színben a Lucifertől származó hamis pénzre és ékszerre, ame-
lyek egy adott pillanatban értéktelen holmikká változtak át. A csoda effektusa
tehát teljesen idegen Lucifer gyakorlatától. Aligha véletlen, hogy Ádám erre való
reakciója, az Úrnak való teljes megadás hívja elő Lucifer legvégletesebb, kontroll-
vesztésnek tűnő reakcióját is. Mindazonáltal a Tragédia lezárása - hiába végződik
formális an az Úr győzelmével és Lucifer vereségével- nem jelenti a darab elején
felvetődő lételméleti dilemmák egyik irányba történő eld őltét . Hiszen Lucifer ré-
szese marad az Úr világának, s ez azt jelenti, hogy kiküszöbölhetetlenek marad-
nak a tőle képviselt érvek is. S Lucifer alulmaradása már csak azért sem meglep ő,
mert hiszen ezt már az I. színben is előrevetítik saját szavai: " Győ ztél felettem,
mert az végzetem, / Hogy harczaimban bukjam szüntelen, / De új erővel felkeljek
megint." (27.) Ezek a sorok persze az ördög legyűrhetetlen vitalizmusát is állít-
ják, s ezen az Úr sem tud (vagy akar) v áltoztatni, csak mindezt mint az isteni terv
részét állítja be: "Te Lucifer meg, egy gyürü te is / Mindenségemben, - működ ­
jél tovább" (595.) . Innen nézvést pedig Lucifernek az Úr világában való szerepe
hasonlóvá válik ahhoz , amit a Lucifer felidézte történelmi színekben Ádám kép-
viselt, s már csak ezért is maradhat nyugtalanítóan és termékenyen kétértelmű a
Tragédia zárlata.
Madách Imre m űve pontosan ezek miatt a feloldhatatlan dichotómiák miatt
válhatott a magyar irodalom egyik legsokoldalúbban értelmezett m űv évé (az igen
gazdag értelmezéstörténetbőllásd még S. V ARGA Pál 1997) - s viszonylag későn in-
duló színpadi recepciója, amely nemcsak magyar színházak emlékezetes bemuta-
tóit jelenti, hanem pl. német vagy észt premiereket is, szintén sokban gazdagította
a lehetséges interpretációkat. Ebben valószínűleg páratlan is a magyar drámairo-
dalomban - annál is inkább, mert hiszen eredendően nem is színpadra elgondolt,
mégis színpadképesnek bizonyult szövegről van szó.

6.5.3.2 . Bibliai parafrázis az egyén magányáról (Madách Imre: Mózes )

Már a siker tudatában, a Tragédia könyv alakban történő megjelenésére is várva

fejezte be Madách igen gyors ütemben a Mózest (1861)249- mintegy az irodalmi
életben való vitathatatlan helyfoglalás megerősítéseként. Ám a Magyar Tudomá-
nyos Akadémiától kitűzött Karátsonyi-jutalomra benyújtott,jeligés m ű nem kapott
díjat, sőt, szerzője életében meg sem jelent; színpadi bemutatójára is csak 1888.
február 20-án került sor Kolozsvárt.

249 Szövegén ek modern, jegyzetelt kiadá sa : Madách Imre válogatott m űvei. Vál., bev., jegyz . Horváth
Károly - Kerényi Ferenc. Bp., Szép irodalmi Könyvkiad ó, 1989 .
622
 6 .5. A DRÁMA

A Mózes-példázat többször felbukkant ugyan a reformkori magyar irodalom-

ban, elsősorban a lírában, pl. Pet őfin él, Erdélyi Jánosnál (vö. KERÉNYI Ferenc 2006:
227-230), ám Madách múvéig nem született magyar nyelvú Mózes-dráma, A tra-
gédiát nem jellemzi különösebben mély forráskritikai mérlegelés, az író gyakorla-
tilag az Ószövetséget vette alapul- ám annál érdekesebb az, milyen mozzanatokat
épít bele múvébe, s melyekt ől tekint el, annak ellenére, hogy a Biblia epikus törté-
nete lényegesnek min ős ítette. A verses dráma a Mózes ifjúkorától haláláig terjedő
időszakot fogja át. A címszereplőnek nincsen méltó ellenfele saját magán és a fel-
adatán kívül; ezzel összefüggésben a tragédia nélkülözi is azokat a tört éneteleme-
ket, amelyek az Egyiptom földjéről való kijutás látványos küzdelmeivel függenek
össze. Kimarad tehát a fáraóval való folyamatos konfrontálódás, az egyiptomi tíz
csapás (csak a legutolsó, az öldöklő angyal keriil bele a cselekvénybe mint az indu-
lás előfeltétele), valamint a Vörös-tengeren történő csodálatos átkelés: ez egyéb-
ként Madách színpadi érzékét is dicséri, hiszen ezeknek az elemeknek a megjeleni-
tése olyan komoly, mondhatni, megoldhatatlan szeenikai feladatot jelentett volna,
amelyre egy esetleges premier esetén nem lett volna esély. A fáraó mellett komoly
hatalomra esélyes Mózes - származásáról mit sem tudva - az első jelenetben ép-
pen a zsidók elleni legszigorúbb fellépést sürgeti, s a fáraó nevében konfrontálódik
is Áronnal, a zsidók képviselőjével; ezután szembesíti azonban egykori dajkája,
Jókhebéd azzal, hogy Mózes voltaképpen az ő fia, s így egyben Áron testvére is.
Ezzel kezdődik Mózes teljes átalakulása, amelynek során tisztázódik számára élet-
re szóló feladata is: neki ugyanis - összhangban a Bibliával - az Ígéret Földjére
kell eljuttatnia a zsidó népet. Csakhogy a drámában ez a cél kizárólag az ő szá-
mára nyilvánvaló. Fontos írói megoldás, hogy az Úr megjelenése a színen minden
esetben Mózessel folytatott dialógus formájában történik, s ennek még az esetleg
a színen lévő egyéb szerepl ők sem lehetnek tanúi. Ilyenformán Mózes küldetése,
amely ismétlődően kegyetlen konfliktusokat jelent a vezetett néppel, közelítvén
egymáshoz a prófétát és a zsarnokot, nélkülözi a harmóniát a tömeg és vezetője
között. Ezt jól mutatja az is, ahogyan Mózes első , sorsdöntő tettének, a tiszttartó
megölésének tanúi átalakulnak a cselekvény folyamán: a megerőszakolt és ezért
megzavarodott Mária .szentelt áldozat"-ként, a nép számára prófétaként használ-
tatik föl Mózes szándékának megerősítésére, a fiúként jelenlévő Józsuéból pedig
Mózes parancsainak feltétlen és fanatikus végrehajtója válik, s Mózes halála után
ő lesz az utódja is. A Mózes köriil feltűn ő s végig kitartó csoport ilyenformán Mó-
zes akaratának legfőbb eszközéül szolgál, a boldogítani kívánt nép ellenében is.
Mózes "törvény"-t és "szokás"-t (tehát írott és íratlan tradíciót) egyaránt hatályon
kívül helyez, s a "semmiből" teremtés isteni gesztusát vindikálja magának - annak
érdekében, hogy beteljesítsen egy, az egész néptől ismert régi próféciát. Mindezt
úgy, hogy nincs tekintettel másra, mint az Úr akaratára, s mindenkit, aki ezt nem
ismeri föl, ellenségként kezel. Ebből a helyzetból fakad Mózes teljes magánya is:
623
6 . Az IRODALOM RENDIINTÉZMÉNYRENDSZERÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

következetesen meg kell szakítania minden kapcsolatot a lehetséges emberi bol-

dogsággal, s ennek érzékeltetése az, ahogyan a küldetése előtt megismert felesé-
gét és tőle született fiát eltaszítja magától. Ezeknek a feloldhatatlan feszültségek-
nek a nyelvi megjelenése az, hogy a dráma következetesen a növényi létformákra
utaló metaforákkal fejezi ki Mózes sorsának alakulását: a széltől hajtott kóró képé-
től egészen a halála bekövetkeztét jelző fa kid őlt éig. Szervesség és szervetlenség
képzetének egymásba érése egyetlen sors végigkövetése révén: ez adja a tragédia
alapvető dinamikáját; s ez gazdagodik azzal a - természetesen a Bibliából isme-
rős, de ezáltal mégis új értelmet nyerő - cselekvényelemmel, hogy Mózessel együtt
mindenkinek, aki részese volt az egyiptomi szolgaságnak, meg kell halnia, közülük
tehát senki sem juthat el Kánaánba. Madách tragédiája ezáltal közvetlen folytató-
jává válik azoknak a reformkori m űveknek, amelyek az eszmények beteljesülését
a személyes életen túlvezető . egy mitizált, történelem utáni időben bekövetkező
eseményként mutatják be.

6.5.3.3. A kései n épsz ínrn ű (Tóth Ede : Afalu rossza;

Abonyi Lajos: A betyár kendője)

A kései n épsz ínm ű sikermechanizmusát jól szemlélteti Tóth Ede A falu rossza
cím ű darabja (1873),250 amely a Nemzeti Színház 1873-as népszínműpályázatát
is megnyerte, s 1875-től, első Nemzeti Színház-béli premierjétől kezdve az egyik
legsikeresebb rn űve lett ennek a színjátéktípusnak. A teljes egészében falusi kör-
nyezetben játszódó cselekvény egy, a falu társadalmán belüli, szociális feszültség-
gel is terhelt szerelmi konfliktust jelenít meg: a gazdagparaszti státusú bíró nevelt
lányába szerelmes egy szolgalegény, s amikor a lány a bíró fiához megy feleségül,
a fiú válságba kerül, s ő lesz a "falu rossza". A kiinduló helyzet magában hord-
ja egy izgalmas drámai szituáció lehet őségét is, hiszen a falu normarendszeréhez
képest a deviancia megjelenítésére vállalkozik, ráadásul nem is csupán egyszeri
jelenségként: Göndör Sándor mellett, aki iszik és mindenkibe beleköt, felbukkan
egy deviáns női figura is, Finum Rózsi is - ő pedig a falu ítélete szerint .rosszhírű",
azaz kvázi-prostituáltként van megbélyegezve. Ez a két margóra szorított figura
egymás mellé is kerül, s Göndör mint Finum Rózsi szeret ője próbál meg szerelmi
bánatából kigyógyulni. A falusi társadalom peremére kerülés feloldásaként meg is
jelenik az elvándorlás: Göndör erre el is szánja magát, de mégsem lép ki a számára
adva lévő közösségből, s ebben végső soron az akadályozza meg , hogy a bíró igazi ,
vérszerinti leánya bevallja, mindig is szerelmes volt belé. Ez a fordulat nemcsak

250 A dr áma népszerű modem kiadása: Magyar dráma{rók: 19. század, I-II. kötet. Vál., szöveggond .•

jegyz. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó , 1984 (Magyar Remekirók).

624
 6.5. A DRÁMA

visszafordítja Göndört, hanem miután megmenti a folyóba ugrott leányt, lehető­

vé teszi számára a közösségbe való befogadást is: a bíró nem ellenzi immár, hogy
a lányát elvéve , Göndör a családba kerüljön. A minden konfliktust elsimító hap-
py end így egyszerre mutatja megoldottnak a szerelmi és társadalmi feszültséget,
anélkül, hogy bármi visszafordíthatatlan történt volna, s mindez már eleve olyan
dramaturgiával valósul meg, amely a fószereplók kapcsán - szinte önismétló mó-
don - idézi fel az alaphelyzet legfontosabb elemeit: Göndör voltaképpen soha nem
mond és tesz semmi lényegeset, amikor beszélni akar egykori kedvesével, ezekből
a dialógusokból nem derül ki szinte semmi kapcsolatukjellegéról, s ahhoz képest,
hogy Göndör deviáns személyiség, semmi igazán durva gesztus nem kapcsolódik
hozzá - ez persze lehetóvé teszi azt is, hogy a darab végén hihetóvé váljon, képes
megjavulni és a norma szerinti "rendes" emberré válni. Ezt a meglehetősen stati-
kus cselekvényt csak két dolog dinamizálja. Egyfelől egy vígjátéki szál az ügyeske-
dó és lopós csósz, Gonosz Pista leleplezódéséról, másrészt pedig a szereplók gya-
kori dalra fakadása. Az elhangzó dalok az érzelmi hullámzásokat vannak hivatva
érzékeltetni, s a zene funkcionálisabbá tétele érdekében a szerzó szereplőként fel-
lépteti a muzsikus cigányokat is, így a hangszeres zene nem kísérőzenei státusz-
ban bukkan fel, s nem is lesz elidegenító effektus, hanem a cselekvény részeként
mutatkozhatik meg. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a dráma helyszínei közé , még
ha csak külsó díszletelemk ént is, bekerül a kocsma, azaz mód nyílik arra, hogy az
onnan besz űr őd ő cigányzene helyet kapjon a cselekvényben, s ugyanígy jut szerep
a lakodalomnak is, amely szintén módot ad a zene beépítésére. Ezek a megoldások
dramaturgiai szerepben tüntetik föl a zenés elemet, s ilyenformán színpadi hatás-
elemnek bizonyulnak.
Abonyi Lajos egy évvel korábban keletkezett n épsz ínm űve, A betyár kendője
(1872)251 jóval sikertelenebb kísérlete volt ennek a színjátéktípusnak. Bizonyos
mértékig persze atipikus alkotás is. A helyszínek kiválasztásában itt a kontraszt-
hatás érvényesült: az elsó felvonás falusi világát a késóbbiekben egy alföldi város
polgáriasabb milióje ellenpontozza. Ez a szembeállítás azért sajátos, mert - ha-
sonlóan Szigligeti Ede Csikósához - voltaképpen itt is kettéválik a falu világa:
Bandi számadó ugyanis nem paraszt, hanem gulyás, azaz egy zárt pásztortársa-
dalom tagja. Csakhogy Abonyi ebben a stilizált drámai világban ezt az egyébként
éles cezúrát nem érzékelteti, s ezért voltaképpen összecsúszik ez a két, Sziglige-
tinél még egymástól élesen elváló társadalmi csoport. Abonyi ugyanis úgy tud-
ja kezelhetóvé tenni a drámai cselekvényt, ha egy jelentősen leegyszerűsített,
pusztán kétpólusúvá tett közegbe illeszti bele hóseit. Ezért aztán a néhány vo-
nással jellemzett, egysíkúan ábrázolt "falu" és a hasonlóképpen bemutatott "vá-

251 A dráma népszerű mod em kiadása: Magyardróma(rók: 19. század, I-II . kötet . Vál., szöveggond.,

jegyz. Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiad ó, 1984 (Magyar Remekirók).

625
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZERÉT6L A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG • • •

ros" (legföljebb ha mezőváros) lesz az a két eltérő társadalmi közeg, amelynek

az érintkezését a cselekvény több eleme is érzékelteti. Ennek következtében a
homogenizált közeg háttérszerepe helyett itt a falu világából a városba való átke-
rülés közegváltása kap hangsúlyt, különösen a női főhős, Örzsi esetében, akinek
ráadásul kényszerűen két eltérő identitást is jelent ez az eltérés: miután férje,
Bandi meg akarja ölni, s menekülni kénytelen, a városban új nevet (Zsuzsi), s új
státuszt is fel kell vennie, ezért hajadon lányként és szolgálóként mutatkozik be.
A dráma ennek a kettős identitásnak az egyesítését jeleníti meg, s ez a folyamat
egyfelőllelepleződést, másfelől viszont a korábbi élet teljes felszámolását jelen-
ti. Ebben a darabban is komoly hangsúlyt kap a deviáns sá válás : a férj, Bandi
egy házasságon kívüli szerelmi viszony miatt, mintegy a rossz társaság hatására
betyárrá züllik, s ez indokolja azt is, hogy a feleségét el akarja emészteni. Ez
utóbbi mozzanatnak k ösz önhetőerr a mű egy bűnügyi történet szálaival is gya-
rapodik, hiszen a Zsuzsi-Örzsi lelepleződése, majd gyanúba kerülése annak kö-
szönhető, hogy férje éppen abba a házba tör be, ahol felesége szolgál, s ezért a
betyárok cinkosának hiszik. A darab innentől kezdve az érzékenyjáték szokásos
megoldásait követi: az igazi kilétét elfedni kívánó nő semmit nem mond, amivel
menthetné magát, s ezért a szenvedő ártatlanság helyzetébe kerül- a feszült -
séget az növeli, hogy a néző a korábbi jelenetek ismeretében tudatában van a
valódi okoknak, amelyekről a műbéli bíróság mit sem tud. A feszültség feloldása
azonban nem várat sokáig magára: maga a férj jelenik meg, s fedi fel az egész
történetet, beleértve a felesége elleni gyilkossági kísérletet is. A lelkiismerete
miatt feleségét megmentő s tőle bocsánatot kérő férj mindezek után a színfalak
mögött még öngyilkos is lesz, így már semmi nem áll útjába annak, hogy felesége
- új identitása szerint - férjhez menjen munkaadójának fiához. A főhősnő élete
ilyenformán úgy oldódik meg, hogy sorsa végleg elválik a darabbéli, sematikus
falutól. Ennek a zárlatnak a fényében a korábbi, krimibe hajló, de mindenkép-
pen drámai konfliktusok is szinte súlytalannak tűnnek. Abonyi darabja szinte
eljut oda, hogy tragédiával ötvözze a n épszínművet, cselekvényvezetése tán ép-
pen ezért sokkal fordulatosabb, mint amilyent Tóth Edénél megfigyelhetünk, ám
végső soron nem történik meg a darab alapötletében benne rejlő tragikus po-
tenciál kihasználása: ezt jól mutatja, hogy az egyetlen valódi jellemfejlődésen
keresztülment figurának, Bandinak a halála is a színpadon kívül történik, s ezért
eszközszerepet kap felesége akadálytalan férjhez menetelének dramaturgiai elő­
készítésében. Mindemellett persze ez a komorabb tónusú darab a zenének és a
táncnakjóval kisebb terepet enged - bár a tipikus, sőt, közhelyes csárdai helyszín
lehetövé teszi a zenés, mulatós elemek beillesztését -, s ez szintén nem segítette
a mű népszerűvé válását. Abonyi Lajosnak sem sikerült tehát a műfaj megújítása,
noha legalább lépéseket tett ez irányba.

626
 6.5 . A DRÁMA

6.5.3.4. A szimbolikus történelmi tragédia kísérlete (Hercze g Ferenc : Bizánc)

Herczeg Ferenc 1904-ben bemutatott Bizánca 25 2 egy sajátos tárgytörténeti sorozat

tagjaként is felfogható : a város 1453-as eleste ugyanis Bolyai Farkas és Kisfaludy
Károly már elemzett drámáinak is a hátterét képezi, mi több, e két utóbbi m űvet
a Mohamed és Irene szerelme köré épülő anekdotaszüzsé feldolgozása is össze-
köti (lásd 425--426. o.), s Herczeg darabjának is van egy Iréne new szereplője,
Konstantin felesége, a császárné. Csakhogy Herczeg sz ínműve az előzményekhez
képest alapvetően más dramaturgiával dolgozik. A három felvonás végig azonos
helyszínen játszódik, egy erősen szimbolikus térben, a bizánci császár hatalmát
reprezentáló trónteremben. Az egyetlen helyszín kedvez annak a tablóképszerű
szerkesztésmódnak, amely a hatalom birtoklásának, majd elvesztésének folya-
matát van hivatva megjeleníteni - ugyanakkor pedig éppen koncentráltsága foly-
tán minden k üls ő eseménynek, így magának a végzetes ostromnak is csak átté-
telesen, a szerepl ők szólamai révén van lehetősége a színpad előterébe kerülni.
S mivel a bizánci udvar világa az etikett és a megszépítő eufemizmus közegének
mutatkozik - Konstantin császár rádöbbenése teljes magányára éppen ezért lehet
a maga számára katartikus élmény -, az egymástól alapvet ően eltérő szereplői
kijelentések miatt jó darabig teljesen megítélhetetlennek bizonyul, hogy mi is tör-
ténik voltaképpen a városban. A valóságot csupán azok az elemek hordozzák bal-
jósan, amelyek idegenek a szertartásosság világától: a sebesült genovai zsoldos,
Matteo behozatala majd halála a trónteremben, a két török követ felbukkanása és
ultimátuma vagy éppen a köznép betódulása. Mindez azonban egészen az utolsó
jelenetig nem látszik végzetesnek vagy visszafordíthatatlannak. Herczeg darabjá-
ban Bizánc pusztulása saját belső szétesése miatt következik be: az udvari intri-
kák, árulások, színlelések kicsinyes játékai a darab szereplői elől elfedik a küls ő
veszélyt, amely egyébként fel sem bukkan teljes nagyságában a színpadon megje-
lenített helyszínen. Ami látszik, az éppen ez a folyamat, pontosabban az , ahogyan
a pusztulással egyedül szembeszálló császár szembesül saját udvarának és népé-
nek erkölcsi széthullásával. Az, hogy az ostromot vezető szultán, Mohamed nem
is lép föl szerepl ők ént a darabban, személyének szimbolikus karaktert kölcsönöz:
a végzet beteljesítőjeként közeledik, s ennyiben nem is lesz megismerhető, mi
több, emberi mivolta is kérdésnek bizonyul. Irénének a tizenegyedik jelenetben
elmondott álma szerint egy sárkány kerül majd a Hágia Szófia templom tetejé-
re, a keresztnek a helyére - ezt az álmot az udvarhölgy Zenóbia a kereszténység
pusztulásaként értelmezi ugyan, s ennyiben a sárkány alakja Mohamed megjele-
nési formájaként is felfogható, ám szerinte mindez Mohamed és Iréne szerelmét

252 Legújabb kiadása: A magyardráma ancológiája, I-II. kötet. S. a. rend . Kerényi Feren c. Bp., Osiris,

2005 (Osiris Klasszikusok) .

627
6 . Az IRODALOM RENDI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉTÓL A POLGÁRIINTÉZMÉNYEKIG •. •

is előrevetíti. Az utalás azért igen figyelemre méltó , mert a Mohamedhez nőként,

feleségként is átpártolni akaró Iréne felvillantása a Bolyai és Kisfaludy drámájá-
ban megjelenő alapszituációrajátszik rá - miközben Iréne ezen terve meghiúsul,
létre sem jön tehát a korábbi magyar irodalmi hagyományból ismerős helyzet,
hiszen Bizánc pusztulása a maga totalitásában következik be. Zenóbia tévesnek
bizonyuló álomértelmezése pedig a szereplői szólamok megbízhatatlanságát erő­
síti meg utólagosan is.
A város eleste nem hordozza az apokalipszis távlatát: nem villan fel semmi
olyan remény, amely utólagosan metafizikai mélységet adhatna neki. A Pátriárka
jóslata a kereszténnyé váló törökökről pontosan ugyanolyan pozícióban hangzik
el, mint Zenóbia álomfejtése, s ilyenformán hitelessége sem bizonyul nagyobb-
nak. Az egyetlen metafizikai értéknek a méltó és erkölcsös halál bizonyul, s ez lesz
Kontanstin választása - vagyis ilyenformán a hírnév valamilyenjellegú átörökítése
még remény formájában fennmarad. Konstantin saját halála, illetve az erre való
felkészülés az identitás visszanyerésének is felfogható: Konstantin a török köve-
tek ultimátumával szembesülve rádöbben arra, hogy mindenki Mohamedben látja
a jövőt, s ennek a felismerésnek a következtében Konstantin - miközben magára
marad - fokozatosan megszabadul saját császári mivoltának személytelen attri-
bútumaitól, visszatalálván a császári méltóság becsületalapú középpontjához. Így
voltaképpen már egyszemélyben lesz képviselője mindannak, amit Bizánc mint
tradíció erkölcsi értelemben jelent, azaz saját maga is szimbolikus karakter űvé ké-
pes válni - némileg máshogy, mint Mohamed, de hozzámérhető módon. Hiszen
az ultimátum teljes kiszolgáltatottságot jelentő üzenete ellenére képes lesz Moha-
med társává, mi több, irányítójává válni a méltatlan Bizánc elpusztításában: azzal ,
hogy kivégezteti a szultán unokaöccsét, a hozzá követségbe küldött Ahmedet, rá-
szabadítja a városra Mohamed bosszúját. Ezzel saját magának mint Bizánc immár
egyetlen megmaradt szimbólumának a méltó halálát is megteremti, miközben
eszközként használva fel a hódítót, eltöröl mindent, ami már méltatlan a biroda-
lomhoz .
Ennek az identitásért folytatott küzdelemnek a párhuzama Iréne sorsa is. Iré-
ne azt hiszi , Mohamed őt mint nőt szerette meg, s ezért bízik a szultán levelé-
ben, amely őt és közvetlen környezetét (voltaképpen a palotának a tróntermet
környező részét) megkímélni ígéri. Csakhogy Konstantin, miután felesége is el-
pártol tőle, császárnéi rekvizitumokkal ruházza fel azt a fiú ruhában őt kísér ő
fiatal lányt, Hermát, aki szerelmes belé, s hajlandó vele együtt meg is halni az
ostromban - a Herma név aligha véletlenül idézi fel a "hermaphrodita" szót, hi-
szen Herma nemi identitása éppen a darabban válik kérdésessé, amikor a koráb-
ban fiúként számon tartott szerepl őb ől nővé változik. Herma császárnővé válása
pedig azt eredményezi, hogy a palotába eljutó hírek arról tudósítanak: a császár
feleségével együtt temetkezett a város romja i alá. Iréne ily módon elveszítette
628
 6 .5. A DRÁMA

azt a szerepet, amely egyedül érdekességet kölcsönzött neki, s a meg sem je-
lenő Mohamed - Irénét biztosan halottnak tudva - rendeli el a palota népének
teljes lemészárlását. Vagyis Irénének lenni voltaképpen funkció, s nem egyéni
létállapot. A darab vége tehát Konstantin sikeres, bár tragikus végű önmagára
találása mellett Iréne identitásvesztéséről tanúskodik - s mindkét folyamat az
erőszakos halálban teljesedik ki, bár ez egyikőjük esetében sem lesz színpadi
akcióként ábrázolva.

629
 Irodalom

ARANY János (1962) Széptani jegyzetek. = Vő: Prózai múvek 1: Eredeti széppróza i
múvek, Szépprózaifordítások, Kisebb cikkek, Tanulmányok, Iskolaijegyzetek . S.
a. rend. Keresztury Mária. Bp., Akadémiai Kiadó (Arany János Összes M űvei, X:
Prózai m űvek, l), 532-565.
BAHTYIN, Mihail Mihajlovics (1976) A tér és az idő a regényben. = Vő: A szó esztétiká-
ja. (Válogatott tanulmányok). Vál., ford. Könczöl Csaba. Bp., Gondolat, 257-302.
BÁN Imre (1971) Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVIII. Szá-
zadban. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti Füzetek, 72) .
BARÁNszKY JÓB László (1957) Arany Iíraiformanyelvénekfejlódéstörténeti helye. Bp.,
Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti Füzetek, 12).
BARTAJános (2003a) Ahasvérus és Tantalosz: Egy különös Arany-versről, = Vő:
Arany János és kortársai I: Arany-tanulmányok. S. a. rend. Imre László. Debre-
cen , Kossuth Egyetemi Kiadó (Csokonai Könyvtár, 27) , 311-340.
BARTAJános (2003b) Az Ószikék titka. = Vő : Arany János és kortársai I: Arany-ta-
nulmányok. S. a. rend. Imre László . Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó (Csoko-
nai Könyvtár, 27) , 360-380.
BÉcSYÁgnes (1998) Horác. = Vő : "Halljuk, miket mond a lekötött kalóz": Berzse-
nyi-versek elemzése. Bp., Krónika Nova (M ű értelmez ések) , 51-64.
BEDNANICS Gábor (2009) Kerülőutak és zsákutcák: A modern magyar líra kezdetei.
Bp., Réció (Ráció-Tudomány) .
BEDNANICS Gábor - EISEMANN György, szerk. (2006) Indul ó mod ernség - kezdód ó
avantgárd. Bp., Ráció (R áció-Tudomány, 5).
BíRÓ Ferenc (1976) A fiatal Bessenyei és íróbarátai . Bp., Akadémiai Kiadó (Iroda-
lomtörténeti Könyvtár) .
BíRÓFerenc (2002) Katona József : Monográfia . Bp., Balassi .
BÍRÓFerenc (2003) Afelvilágosodás korának magyar irodalma. 4. kiad. Bp., Balassi.
BODORBéla (2001) Régi magyar regénytükör. I-II. kötet. Bp., Halász és társa kiadása.
BORBÉLY Szilárd (2006) A fikció historizálásáról: Arany ál-Kont-versének genealó-
giája kapcsán. = Vő : Árkádiában: Történetek az irodalom történetéből. Debre-
cen, Csokonai (Alföld Könyvek, 19) , 180-198.
630
 IRODALOM

COHN, Dorrit (1978) Transparent Minds: Narrative Modesfor Presenting Conscious-

ness in Fiction. Princeton, Princeton UP.
CSETR! Lajos (1986) Nem sokaság, hanem lélek: Berzsenyi-tanulmányok. Bp., Szép-
irodalmi Könyvkiadó.
CSETR! Lajos (1990) Egységvagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar
irodalmi nyelvújítás korszakában. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtudomány
és Kritika).
CSETR! Lajos (2007a) A magyar nyelvújítás kora irodalomszemléletének nyelvfilo-
zófiai alapjairól. = Uő: Amathus: Válogatott tanulmányok. L Bp., L'Harmattan
(Ligatura),9-58.
CSETR! Lajos (2007b) A magyar nemzettudat változatai és változásai a jozefinus
évtized költészetében. = Uö: Amathus: Válogatott tanulmányok. II. Bp., L'Har-
mattan (Ligatura), 228-247.
CSETR! Lajos (2007c) A politikai gondolkodásmód tükröződése a felvilágosodáskor
magyar költészetében. = Uó: Amathus: Válogatott tanulmányok. II. Bp., L'Har-
mattan (Ligatura), 248-254.
CSÖRSZ Rumen István (2005) Közköltészet a többnyelvű Magyarországon
(1700-1840). = Tanulmányok a magyar nyelv ügyének 18. századi történetéből.
Szerk. Bíró Ferenc. Bp., Argumentum, 207-260.
CSÖRSZ Rumen István (2009) Szöveg szöveg hátán: A magyar közköltészet variációs
rendszere 1700-1840. Bp., Argumentum (Irodalomtörténeti Füzetek, 165) .
DÁVIDHÁZI Péter (1972) Régi udvarház: történelem és elidegenedés. Irodalomtörté-
net, 888-903.
DÁVIDHÁZI Péter (1998) Őseinket felhozád. = U ő: Per passivam resistentiam: Válto-
zatok hatalom és írás témájára. Bp., Argumentum, 123-143.
DÁVIDHÁZI Péter (2004) Egynemzeti tudomány születése:ToldyFerenc és a magyar iroda-
lomtörténet. Bp., Akadémiai Kiadó - Universitas (Irodalomtudomány és Kritika).
DEBRECZENI Attila (1998) Csokonai, az újrakezdések költője: A felvilágosult szemlé-
letmód fordulata az él e tműbe n. 3. kiad. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó
(Csokonai Könyvtár, 1).
DEBRECZENI Attila (2009) Tudós hazafiak és érzékeny emberek: Integráció és elkülönü-
lés a XVIII. század végének magyar irodalmában. Bp., Universitas.
DOBOS István (1995) Alaktan és értelmezéstörténet: Novellatípusok a századfor-
duló magyar irodalmában. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó (Csokonai
Könyvtár, 4) .
DÖMÖTÖR Ákos -1<ERÉNYI Ferenc (1994) A János vitéz egyetemes mesemotívumai-
ról. Irodalomtörténeti Közlemények, 375-380.
DÖMÖTÖR János (1869) A ballada elmélete. = A Kisfaludy Társaság ÉvIapjai,
[1864-1865]. Új folyam , II. kötet. Pest, Athaeneum, 398-447.
DÖRGÓ Tibor (2004) Czakó Zsigmond és világértelmező drámái. Bp., Napkút.
631
IRODALOM

EISEMANN György (1991) Létértelmezó motívumok Az ember tragédiájában. = U ő:

Keresztutak és labirintusok: Elemzések a XIX. és XX. Századi magyar múvekról.
Bp., Tankönyvkiadó, 37-68.
EISEMANN György (1997) Szimbólum és metafizikum Komjáthy Jenó költészetében.
Bp., Széphalom Könyvmúhely.
EISEMANN György (1998) Mikszáth Kálmán. Bp., Korona (Klasszikusaink).
EISEMANN György (2006a) Nemzeti sztereotípiák mint történelmi allegóriák a ro-
mantikus és a modern magyar lírában. = BEDNANICS Gábor - EISEMANN György
2006: 9-18.
EISEMANNGyörgy (2006b) Egy kézirat közegváltása: A konverzivitás mint olvasás-
tapasztalat: Az Ószikék lírája. Alföld, 8 . sz. , 66-80.
FÜLÖP Géza (1978) A magyar olvasóközönség afelvilágosodás idején és a reformkor-
ban. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti Könyvtár).
FÜZI Izabella - ODORlCSFerenc, szerk. (2003) A Rom. Bp.-Szeged, Gondolat Kiadói
Kör- Pompeji (deKon-Könyvek, 26).
GAJDÓ Tamás, szerk. (2001) Magyar színháztörténet 1873-1920. Bp., Magyar
Könyvklub - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.
GERE Zsolt (2000) "Hat gím jöve sebten elébe": Vörösmarty eposzterve és ő s ­
történeti felfogása a Zalán futását követóen. Irodalomtörténeti Közlemények,
454-496.
GERGELYAndrás (1972) Széchenyi eszmerends zerének kialakulása. Bp., Akadémiai
Kiadó (Értekezések a történeti tudományok köréból: Új sorozat, 62).
GERGELYPál (1957) Arany János és az Akadémia. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalom-
történeti füzetek, ll) .
GREGUSS Ágost (1865) A balladáról. Pest, Emich Gusztáv.
GREGUSS Ágost (1877) Arany János balladái. Bp., Franklin-Társulat,
GYÖRGY Lajos (1941) A magyar regény elózményei. Bp., Magyar Tudományos Aka-
démia.
GYÖRGYLajos (1988) Az anekdota - A magyar regény elózm ényei: Tanulmányok. Bu-
curesti. Kriterion.
HAJDUPéter (2005) Csak egyet, de kétszer: A Mikszáth-próza kérdései. Bp.-Szeged,
Gondolat-Pompeji (deKon-Könyvek, 32).
HAJDU Péter (2007) 1882: Sikertörténetek a századvégi novellisztikában. = SZEGE-
DY-MAsZÁK Mihály 2007: 548-560.
Hxsz-Fsn án Katalin (2000) Elkülönüló és közösségi irodalmi programok a 19. század
elsófelében: FáyAndrás irodalomtörténeti helye. Debrecen, Kossuth Egyetemi Ki-
adó (Csokonai Könyvtár, 21) .
HEINRlCH Gusztáv (1878) .B ácsmegyey levelei". Figyeló, 4. sz. , 321-332; 5. sz. ,
63-71,116-122.

632
 IRODALOM

HITES Sándor (2007) Még dadogtak, amikor ő megszólalt: Jósika Miklós és a történel-
mi regény. Bp., Universitas (Irodalomtörténeti Könyvtár: Új Folyam).
HORVÁTH János (1922) Petőfi Sándor. Bp., Pallas.
HORVÁTH János (1936a) Kisfaludy Sándor. Bp., Kókai Lajos.
HORVÁTH János (1936b) Csokonai: Csokonai költő-barátai: Földi és Fazekas. Bp.,
Kókai Lajos.
HORVÁTH János (1960) Berzsenyi és íróbarátai. Bp. Akadémiai Kiadó.
IMRE László (1988) Arany János balladái. Bp., Tankönyvkiadó.
IMRE László (1990) A magyar verses regény. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtörté-
neti Könyvtár, 39).
IMRE László (1996) Műfajok létformájaXIX. századi epikánkban. Debrecen, Kossuth
Egyetemi Kiadó (Csokonai Könyvtár, 9).
KAYSER, Albrecht Christoph (1990) Adolfs gesammlete Briefe. Mit einem Nachwort
herausgegeben von Gerhard Sauder. St. Ingbert, Werner J. Röhrig (Kleines Ar-
chiv des achtzehnten Jahrhunderts, 8) .
KEcsKÉS András (1991) A magyar verselméleti gondolkodás tört énete a kezdetektől
1898-ig. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtudomány és Kritika) .
KERÉNYI Ferenc (1981) A régi magyar színpadon: 1790-1849. Bp., Magvető (Elvek
és Utak) .
KERÉNYI Ferenc, szerk. (1990) Magyar színháztörténet: 1790-1873. Bp., Akadémiai
Kiadó.
KERÉNYI Ferenc (2004) Egy sikeres eredetmítosz a 18-19. század fordulóján: Dugo -
nics András hat m űv ér ől. = Mítoszok nyomában... Mítoszkép zés és történetírás
a Duna-tájon: Tanulmányok. Főszerk. Miskolczy Ambrus, szerk. Hausner Gábor
- KINCSES Katalin Mária. Bp., ELTERomán Filológiai Tanszék - Központi Statisz-
tikai Hivatal Levéltára, 303-320.
KERÉNYI Ferenc (2005) .Sz álnom kisebbség, bún a hallgatás ":Az irodalmi élet néhány
kérdése az abszolutizmus korában. Gyula , Békés Megyei Levéltár.
KERÉNYI Ferenc (2006) Madách Imre (1823-1864). Pozsony, Kalligram (Magyarok
Emlékezete).
KERÉNYI Ferenc (2007) A magyar népszínmű. = SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 2007:
234-242.
KERÉNYI Ferenc (2008) Petőfi Sándor élete és költészete. Bp., Osiris (Osiris Mono-
gráfiák) .
KESERÚ Katalin (1994) A kultusz köztes helye: Kazinczy magyarországi kultusza. =
Tények és legendák, tárgyak és ereklyék. Szerk. Kalla Zsuzsa. Bp., PIM (A Petőfi
Irodalmi Múzeum Könyvei, 1),35--45.
KIcZENKO Judit (1998) A lefokozás, a kifordítás, az egybejátszás regénye : Toldy
István: Anatole. = A kánon peremén: Az irodalmi modernség alakváltozatai a

633
IRODALOM

XIX-XX. század fordulójának magyar prózájában. Szerk. Eisem ann György. Bp.,
ELTE BTKXVIII-XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 98-114.
KóKAYGyör gy, szerk. (1979) A magyar sajtó történeteI: 1705-1848. Bp., Akadémiai
Kiadó.
KOLTAMagdolna (1991 ) Táji különbségek és regionális sajátosságok a 19. száza-
di népszínművekben . = Népi kultúra és nemzettudat: Tanulm ánygyűjtem ény.
Szerk. Hofer Tamás. Bp., Magyarságkutató Intézet (A Magyarságkutatás könyv-
tára, VII) , 51-60.
Kovscs Kálmán (1976) Gyulai Pál szépprózája. Debrecen , Kossuth Lajos Tudomány-
egyetem (Stu dia Litteraria, XIV).
KOROMPAYH. János (1998) A "jellemzetes" irodalom jegyében:Az 1840-es évek iroda-
lomkritikai gondolkodása. Bp., Akadémiai Kiadó - Universitas (Irodalomtudo-
mány és Kritika ).
Kuux Ferenc (1982) Hódíthatatlan szellem: Dózsa Gy örgy és a parasztháború re-
fo rmkori értékeléséről. Bp., Akad émiai Kiadó (Irodalomtörténeti Füzetek, 106).
KÜLLŐS Imol a (2004) Közk öltészet és népköltészet: A XVII- XIX. századi magyar vilá-
gi közk öltészet összehasonl ító múfaj-, szü zsé-, motívumtörténeti vizsgálata. Bp.,
L'Harmatt an (Szóhagyomány).
LAKATOS Éva (2004) Sik ersajtó a századf ordulón: Sajtótörténeti megközelítések. Bp.,
Balassi - Országos Széchényi Könyvtár.
MARGÓCSYIstván (1999) Petőfi Sánd or: Kísérlet. Bp., Korona (Klasszikusaink) .
MARGÓCSY István (2007) Magyarok Mózese: Az 1859-es Kazinczy-ünnepélyek
nyelvhasználatáról. = U ő : Égi és földi virágzás tükre: Tanulmányok a magyar
irodalmi kultuszról. Bp., Holnap , 249-267.
MARTINKÓ András (1965) A prózaíró Petőfi és a magyar prézastilus fejlődése. Bp.,
Akad ém iai Kiadó (Irodalomtörténeti Könyvtár, 17).
MARTINKÓ András (1972) Váltás a stafétában: Vörösmarty és Pet ő fi. = Petőfi tüze:
Tanulm ány ok. Szerk. Tamás Anna - Wéber Antal. Bp., Kossuth - Zrínyi Katonai
Kiad ó,37-72.
MARTINKÓ And rás (1973) Költő, mú és körny ezet: Kérdőjelek a Petőfi-irodalomban .
Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti Füzetek, 82).
MARTINKÓAndrás (1977) A "földi menny' eszméje Vörösmarty életművében . = U ő:
Teremtő idők. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 172-222.
MÁRTON László (1999) Parlagok múzsája: Aran y János : A nagyidai cigányok . = U ő:
Az áhítatos em bergép. Pécs, Jelenkor, 81-86.
MEZEI M árta (1974) Felvilágosodás kori líránk Csokona i előtt. Bp., Akadémiai Kiadó
(Irod alomtörténeti Kön yvtár ) .
MILBACHER Róbert (2000) ". ..f öldben állasz mély gyököddel... ": A magyar irodalmi
népiesség genezisének akkulturációs metódusa és pórias hagyományának vázlata.
Bp., Osiris (Doktori Mestermunkák) .
634
 IRODAL OM

MILBACHER Róbert (2009) Ara ny Ján os és az emlékezet balzsama : Az Arany -hagyo-

mány a magyar kulturális emlékezetben. Bp., Rác ió (Ligatura) .
NAGYImre (2007) Iskola és színház: Csokonai vígjátékai és a magyar iskolai kom édia.
Bp., Balassi.
NÉGYESY László (1892) A mértékes magya r verselés története: A klasszika i és nyu-
gat- európai versformák irodalmunkban. Bp., Kisfaludy Társaság .
NÉMEDI Lajosné (1967) Kazinczy és Bácsmegyeije: Fordítás vagy "teremtés"? =
Könyv és könyvtár:A KLTE könyvtárának évkönyve VI. Debrecen, 171-196.
NÉMETI! G. Béla (1970) A magyar szimbolizmus kezdeteinek kérdéséhez: Nyelvi és
stílusproblémák. = U ő: Mú és személyiség: Irodalm i tanulmányok. Bp., Magvető
(Elvek és Utak) , 542-582.
NÉMETI! G. Béla , sze rk. (1972) Az el nem ért bizonyosság: Elemzések Arany !írájának
elsó korszakából. Bp., Akadémiai Kiadó.
NÉMETI! G. Béla (1985) Kérdés ek a Buda halála körül. = U ő: Századutóról- száza-
delóról: Irodalom - és múvelódéstörténeti tanulmányok. Bp., Magvető (Elvek és
Utak) ,7-39.
PÉTERFY Jenő (1901) Arany János Ószik éi. = Péterfy Jenó összegyűjtött munkái: Első
kötet. Bp., Franklin-Társul at, 248-258.
PÓR Péter (1971) Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában: Justh
Zsigmond és Czóbel Minka népiessége. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténet
Füzetek, 73).
PORKoLÁB Tibor (2000) "Nagyjainknak pantheonja épúl": Közösségi emlékezet, pan-
teonizáció, emlékbeszéd. Bp., Anonymus (Belé pő) .
POZSVAI Györgyi (1998) Visszanézó tükörben: Az Álmok álmod ója ezredvégi olvasata.
Bp., Argumentum.
POZSVAI Györgyi (2006) Az anekd otikus hagyományok ön ironikus felülírása. =
BEDNANICS Gábor - EISEMANNGyörgy 2006: 161-188.
PRAZNOVSZKY Mihály (1998) "A szellemdiadal ünnepe i":A magyar irodalom kul tikus
szokásrendje a XIX. Század közepén. Bp. , Mikszáth.
S. VARGAPál (1994) A gondviseléshittól a vitalizmusig:A magyar líra világképnek ala-
kulása a XIX. század másodikfeleven. Debrecen , Csokonai (Csokonai Könyvtár, 2).
S. VARGAPál (1997) Két világ köz t választh atni: Világkép és többszólamúság Az em-
ber tragédiájában. Bp., Argumentum (Irodalomtörténeti Füzetek, 141).
S. VARGA Pál (2 00 5) A nem zeti költészet csarno kai: A nemzeti irodalom fog almi
rendszerei a 19. sz áz adi ma gyar irodalomtörténeti gondolk odásban. Bp .,
Balassi .
STAUDGéza (1999) Az orientalizm us a magyar romantikában. Bp., Terebess.
SZAJBÉLYMih ály (1997a) "Most mód n élk ül józan világ va n": Ellenérzések a lírá-
val szemben 1849 után. = Uó: Álmok álmodói: Irodalomtörténeti tanulmányok.
Bp., Magvető , 1997: 28-46.
635
IRODALOM

SZAJBÉLYMihály (1997b) Asbóth, azÁlmok álmodója és Schopenhauer = U ó: Álmok

álmodói: Irodalomtörténeti tanulmányok. Bp., Magvető, 1997: 83-121.
SZAJBÉLYMihály (2001) .Idzadnok a ' magyar tollak ": Irodaloms zemlélet a magyar
irodalmi felvilágosodás korában , a 18. század közepétól Csokonai haláláig . Bp.,
Akadémiai Kiadó - Universitas (Irodalomtudomány és Kritika).
SZAJBÉLYMihály (2005) A nem zeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alaku-
lásában Világos után. Bp., Universitas.
SZAUDERJózsef (1970) Udvarházi klasszicizmus. = U ő: Az estve és az álom: Felvilá-
gosodás és klasszicizmus. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 452-503.
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (1980) Berzsenyi verstípusairól. = UŐ: Világkép és stilus:
Történeti-poétikai tanulmányok. Bp., Magvető (Elvek és Utak) , 96-115.
SZEGEDy-MAszÁKMihály (1989) Kemény Zsigmond. Bp., Szépirodalmi Könyv-
kiadó .
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (1998) Az újraolvasás kényszere (A rajongók) . = UŐ: Iro-
dalmi kánonok. Debrecen, Csokonai (Alföld Könyvek, 1), 71-93.
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (2001) Vörösmarty és a romantikus töredék = Vörösmarty
és a romantika. Szerk. Takáts József. Pécs-Bp., M űvészetek Háza - OSZM!,
31-37.
SZEGEDy-MAsZÁK Mihály, főszerk. (2007) A magyar irodalom történetei, ll. Bp.,
Gondolat.
SZÉLES Klára (1976) Reviczky Gyula poétikája és az új magyar líra. Bp., Akadémiai
Kiadó.
SZILÁGYI Márton (1998) Kármán József és PajorGáspár Urániája. Debrecen , Kossuth
Egyetemi Kiadó (Csokonai Könyvtár, 16).
SZILÁGYI Márton (2001) Lisznyai Kálmán: Egy 19. századi írói életpály a társadalom-
történeti tanulságai. Bp., Argumentum (Irodalomtörténeti Füzetek, 149).
SZILÁGYI Márton (2007) Bűnbeesés és megtisztulás. = SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 2007:
287-296.
SzöRÉNYI László (1970) Arany János Visszatekintés c ím ű versének képanyaga. Iro-
dalomtörténeti Közlemények, 322-345.
SzöRÉNYI László (1989) "Multaddal valamit kezdeni ": Tanulmányok. Bp., Magvető
(JAKFüzetek, 45).
SzöRÉNYI László (1989a) "... S hű a' haladékony időhöz": Kompozíció és történelem-
szemlélet a Zalán futásában. = SzöRÉNYI László 1989: 36-84.
SzöRÉNYI László (1989b) Az elszánt: Százötven éve jelent meg a Szózat. = SzöRÉNYI
László 1989: 85-93.
SzöRÉNYI László (1989c) "A szent hazának képe": Óstörténet és epika Zrínyitől Krú-
dyig. = SzöRÉNYI László 1989: 208-221.
SzöRÉNYI László (1993) Hunok és jezsuiták: Fejezetek a magyarországi latin hósepika
történetéból. Bp., AmfipressZ.
636
 IRODALOM

SzöRÉNYI László (1996) Dugonics András. = U ő : Memoria Hungarorum: Tanulmá -

nyok a régi magyar irodalomból. Bp., Balassi, 108-140.
T. SZABÓ Levente (2007) Miks záth, a k ételkedő modern: Történ elm i és társadal-
mi reprezentációk Miks záth Kálmán prózapoétikájában. Bp., L'Harmattan
(Ligatura).
T. SZABÓ Levente (2008) Az irodalmi hivatásosodás és az írói szolidaritás új for-
mái a 19. század közepén: a Magyar Írói Segélyegylet esete. Irodalomtörténet,
347-377.
TARJÁNYI Eszter (2007) Az értelmezésmódok ütközőpontjában: a ballada, az alle-
gória és apalinódia. = SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 2007: 384-394.
TARNAI Andor (1969) Extra Hungariam non est vita .. . Egyszállóige történetéhez. Bp.,
Akadémiai Kiadó (Modern Filológiai Füzetek).
TOLDY Ferenc (1876) A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztői a jelenkorig,
vagyis az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutat-
ványokbanfeltüntetve. 2. kiad . Bp., Franklin-Társulat.
TURÓCZI-TROSTLER József (1938) Faludi és a gáláns költészet Irodalomtörténet, 57--66.
TURÓCZI-TROSTLER József (1961) Az irodalmi ballada = U ő: Magyar irodalom - világ-
irodalom: Tanulmányok. I-II. kötet. Bp., Akadémiai Kiadó, I, 380-385.
VÖLGYESI Orsolya (2003) A szerzői jog és az írói státusz a XIX. század első felében.
= Polgárosodás és irodalom . Szerk. Alexa Károly. Bp., A Természet- és Társa-
dalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete (Kölcsey Füzetek, III),
98-112.
VÖLGYESI Orsolya (2007) Egy siker kudarca : Kuthy Lajos pályafutása. Bp., Argumen-
tum (Irodalomtörténeti Füzetek, 163).
W I1TMAN N, Reinhard (2000) Az olvasás forradalma a 18. század végén? = Az olva-
sás kultúrtörténete a nyugati világban. Szerk. Guglielmo Cavallo - Roger Char-
tier. Ford . Sajó Tamás. Bp., Balassi , 321-347.
Z. Kovács Zoltán (2002) ""Vanitatu m vcn íms« maga is a h úmor": Az irónia (kor-
látozásának) változatai a magyar romantika irodalmában. Bp., Osiris (Doktori
Mestermunkák) .
Z. Kovacs Zoltán (2004) A "be lső kririka" horizontja: A magyar verses regény fej-
lődéstörténeti megközelítésének lehet éségei. = Nympholeptusok: Test, kánon ,
ny elv és költőiség problémái a 18-19. században. Szerk. Szúcs Zoltán Gábor -
Vaderna Gábor. Bp., L'Harmattan (Dayka Könyvek, 2) , 303-314.
ZÁKÁNY TÓTH Péter (2007) Elkülönülő irodalmunk kezdetei: 1826: Megjelenik az
Élet és Literatúra. = SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 2007: 153-168.
ZENTAI Mária (1981) A Rom : Elemzés. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, To-
mus XVIII. Szeged, 107-115.
ZENTAI Mária (2007) Álmok hármas útján: 1831 : Vörösmarty Mihály: Csongor és
Tünde. = SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 2007: 169-183.
637
A modern és a kortárs magyar irodalom
(kb. 1890-től napjainkig)
 7. A 20. század első felének magyar irodalma

7.1. Bevezetés

A magyar irodalmi modernséget értelmező irodalomtörténeti hagyomány nem

mindig tudta elkerülni a mitizáló megközelítés csapdáit. A szaktudomány mára
ugyanjórészt szakított ezzel az örökölt, kétes érvényű szemléletmóddal, a szélesebb
irodalmi közvélemény azonban még mindig nem tudta teljesen kivonni magát ha-
tása alól. Az egyik ilyen vélekedés szerint a magyar irodalmi modernség történeté-
ben a Nyugat látványos áttörést vitt véghez, amelyhez viszonyítva minden korábbi
fejlemény csupán mint a nagy fordulat előzménye vehető számba. E megközelítés
sarkított változata szerint a magyar irodalmi modernség és a Nyugat története lé-
nyegében azonos egymással, s minden korábbi törekvés vagy egykorú csoporto-
sulás csupán a lábjegyzet szerepét töltheti be ebben a nagyszabású elbeszélésben.
A Nyugat szerepét túlhangsúlyozó mítosz sok forrásból táplálkozott. Eredetének
okai között említhető a folyóirat önmagáról kialakított képe, amely határozottan
azt sugallta, hogy a Nyugat megjelenése új irodalomtörténeti korszakot nyitott .
A nyugatos önértékelés hagyományára később rátelepedett a marxista irodalom-
történet-írás forradalomkultusza, amely minden érdemi változásra a gyökeres és
hirtelen fordulat sémáját erőltette rá. Ha az erőszakolt ideológiai konstrukciótól és
a Nyugat reklámszempontokat sem mell őz ő ö nk é p é t ő l eltávolodva vizsgáljuk meg
a folyóirat és a modernség kapcsolatát, akkor arra a következtetésre juthatunk,
hogy l) a modernség a magyar irodalomban már a Nyugat megjelenése előtt jelen-
tős teljesítményeket hozott létre, 2) a Nyugat a modernség bizonyos irányzataitól
kifejezetten idegenkedett, 3) a folyóirat tájékozódása a különbözö nyelvterületek
modern irodalmában bizonyos egyoldalúságokat mutatott.
Ha a modernség magyarországi megjelenését és elterjedését vizsgáljuk, ennek
kronológiájáról azt mondhatjuk, hogy a 19. század utolsó két-három évtizedében
szaporodnak meg azok a jelenségek, melyek a modernség fokozatos térnyerését
jelzik. Még a líra területén sem beszélhetünk radikális fordulatról, pedig a költé-
szetben látványosabb volt a beszédmód megújulása, mint a próza történetében.
Erre utal az is, hogy az epikus szerzők k özőrt nem található olyan alkotó, akinek
m űveit a kritika olyan zajos ellenkezéssel fogadta volna, mint Ady verseit. Pedig
Ady kétségtelenül sajátszerű költészete sem értelmezhető meggy őz őerr a radikális
641
7. A 2 0 . SZÁZAD ELSÓ F ELÉNEK MAGYAR IRODALMA

költői paradigmaváltás fogalma mentén. Ady képszerűséget előtérbe helyező poé-

tikájának párhuzamai megtalálhatók Vajda János és Komjáthy Jenő költészetében,
de ebben a vonatkozásban akár Vörösmarty lírájának ösztönzése isjoggal említhe -
tő , ahogy arra már Horváth János is rámutatott (H onw m János 1910). Ady költői
beszédmódja közelebb áll a romantika lírai nyelvéhez, mint a számára legfőbb ins-
pirációtjelentő Baudelaire-é , akit egyébként korántsem jogosulatlan posztroman-
tikus s nem tipikusan modern költőként számon tartani. A költői személyesség
korlátozása, melyet Baudelaire a romantika meghaladásának egyik legfontosabb
poétikai követelményeként értelmezett, Ady költészetére kevéssé jellemző. Éppen
ezért azokat az értelmezéseket sem tekinthetjük teljesen megalapozatlannak, me-
lyek Adyt az utolsó nagy magyar romantikusként értékelik (KENYERES Zoltán 1998:
9-123).
Az epika történetében még látványosabb a folytonosság érvényesülése. A 20.
század első két-három évtizedének prózáját tekintve a lélektani elbeszélésmód, a
való s zerűséget han gsúlyozó realista tendenciájú poétikai eljárások, illetve az esz-
tétizáló stilizálás és dekorativitás jelölhető meg alapvető tendenciaként. Alélektani
elbeszélés Ambrus Zoltán s még inkább Petelei István műveivel már a 19. század
utolsó évtizedében jelentős alkotásokat eredményezett. A val ószer űs éget hangsú-
lyozó irányzatok közül a naturalizmus már Gozsdu Elek és Bródy Sándor epiká-
jában is megjelent, majd teret nyert a tárcanovella műfajában . Tömörkény István
bizonyos novelláiban ugyancsak kitüntetett szerephez jutott a dokumentumszerű­
ség, a paraszti világ valószerű hatást keltő megjelenítése. A nyelv esztétizáló de-
korativitása már Asbóth János 1876-ban keletkezett regényében érezteti hatását,
míg szecessziós változata többek között Gozsdu novellisztikájában és leveleiben is
megjelent. A Nyugat első évtizedeit végigkísérő elbeszélésmódok tehát folytattak
bizonyos korábbi tendenciákat. Bár a lélektani elbeszélésmód a mélylélektan hatá-
sait befogadva érzékelhetően megújult , s a valószerűség és az esztétizálás poétikai
eljárásai szintén összetettebbé váltak, látványos fordulatról aligha beszélhetünk.
Másfelől az is megállapítható, hogy a magyar modernség írói nem feltétlenül
fordultak el a 19. század olyan hagyományosabb narrációs technikáitól, mint az
anekdotikusság vagy az élőbeszédet imitáló előadásmód. Ezek a sajátosságok új-
szerű összefüggésbe kerülve nem ritkán a magyar prózapoétika átalakulásának is
kezdeményezőivé váltak. A modern magyar epika egyik legkiemelkedőbb alak-
jának, Krúdy Gyulának például egyik jellegzetes eljárása az anekdotatöredékek
asszociatív összekapcsolása. Cholnoky Viktor elbeszéltséget és megalkotottságot
hang súlyozó novellái szintén sokat köszönhetnek az élőbeszédet imitáló epikus
hagyománynak, akárcsak Tersánszky Józsi Jenő m űvei, Kosztolányi korszakos je-
lentőségű m űve, a lélektani elbeszélés és a valószerűség hagyományától fokoza-
tosan eltávolodó Esti Kornél (1933) ugyancsak folytatható hagyományként nyúlt
vissza az anekdota műfajához (GINTI..I Tibor 2009b: 59-65).
642
 7 .1. BEVEZETÉS

A poétikai jelenségek alakulástörténete felől közelítve belátható tehát, hogy

a Nyugat megjelenése aligha fogható fel éles korszakhatárként. Ha az új törek-
véseknek fórumot biztosító, életképesnek bizonyuló irodalmi lap megteremtését
tekintjük választóvonalnak, akkor sem csupán a Nyugat megjelenésének éve kín ál-
kozikjelképes határkők ént. KissJózsef 1B90-ben alapított hetilapja, A Hét szintén
a modern irodalom fórumaként tartható számon. Annál is inkább, mivel a két lap
szerzőgárdája között sok az átfedés, s a Nyugat szerkesztőí közül Ambrus Zoltán
és Ignotus korábban szintén A Hét munkatársa volt. Ugyancsak az irodalomtör-
ténet mítoszai közé tartozik az a közkeletű vélekedés, mely szerint a Nyugat egy
csapásra elhódította A Hét legtehetségesebb szerzőit. A Nyugatban (is) publiká-
ló szerz ők közül sokan még évekig gyakran megjelentették múveiket Kiss József
lapjában (Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, Szini Gyula, Szomory Dezső, Ady Endre,
Juhász Gyula , Kosztolányi Dezső), s olyanokat is találunk közöttük, akik gyakrab-
ban publikáltak A Hétben mint a Nyugatban (pl. Krúdy Gyula, Cholnoky Viktor).
A Hét a 10-es évek közepéig népszerú maradt, nem hirtelen veszítette el jelentő­
ségét, hanem lassan, fokozatosan szorult ki az irodalmi modernség élvonalából.
Fennállásának utolsó éveiben már valóban egyre ritkábban publikáltak a lapban a
közismert "nyugatos" szerzők, s ez a folyamat vezetett ell924-ben bekövetkezett
megszúnéséig.
A Nyugat hivatalosan 190B-ban indult, az első lapszám ténylegesen azonban
már 1907 decemberében megjelent (KENYERES Zoltán 200la: 5). Indulásakor a
szerkesztőbizottság tagjai Osvát Ernő, Ignotus, Schöpflin Aladár, Ambrus Zoltán,
Fenyő Miksa és Gellért Oszkár voltak. A tényleges szerkesztői tevékenység Osvát
nevéhez fűz őd ött, lénygében ő döntött a kéziratok sorsáról. Az első két évtizedben
a Nyugat esztétikai színvonalának fenntartása és az új tehetségek módszeres fel-
fedezése is elsősorban az ő érdemének tulajdonítható. Ignotus a lap legfontosabb
publicistája, vezércikkeiben és vitacikkeiben a Nyugat önértelmezésének első sz á-
mú formálója, akinek kritikusi tevékenysége is kiemelkedő. Szellemesség, meg-
engedő, toleráns é rtelmezői attitűd és a normatív esztétikai előírások elutasítása
jellemezte kritikusi gyakorlatát. Schöpflin Aladár területe elsősorban a múbírálat
volt , Fenyő Miksa a lap anyagi hátterének megteremtését igyekezett biztosítani,
Gellért Oszkár pedig egyfajta szerkesztőségi mindenes szerepét töltötte be. A Nyu-
gat kezdetben kéthetenként, 1932-től havonta jelent meg, többnyire 1500-2000
körüli példányszámban, melynek mintegy harmada-negyede remittendaként,
eladatlan példányként került vissza a szerkesztőségbe . Az előfizetők száma álta-
lában 600 és 1000 között mozgott. Osvát Ernő öngyilkossága után 1929 és 1933
között Babits Mihály és Móricz Zsigmond közösen irányitották a lapot. Babits a
versrovatért és az értekező prózáért felelt, Móricz az epika szerkesztését vállalta
magára. A súrlódásoktól sem mentes közös szerkesztés végét a gazdasági világvál-
sággal együttjáró példányszám-visszaesés siettette. 1933-tóI1941-ben bekövetke-
643
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

zett haláláig Babits egyedül irányította a Nyugatot. A Babits kiválasztott utódjának

tekintett Illyés Gyula az akkori szabályok szerint nem vehette át a Nyugatot, mert
a folyóirat engedélyét Babits nevére állították ki. Illyés ezért Magyar Csillag néven
indította újra a lapot, amely 1944 márciusáig működ ött (KENYERES Zoltán 200Ib:
32-62) .
Bár az irodalmi modernség térnyerését, illetve első jelentős alkotásait minden
bizonnyal tévedés lenne kizárólag a Nyugat megjelenéséhez kapcsolni, az mégsem
vonható kétségbe, hogy a folyóirat olyan fontos szerepet töltött be a modem ma-
gyar irodalom történetében, mellyeI egyetlen más orgánum jelentősége sem mér-
het ő össze. Ennek a szerepnek egyik fontos összetevéje több mint három évtizedre
terjedő fennállása (1908-1941) , melynek során mindvégig megőrizte pozícióját
az irodalmi élet élvonalában. Részben éppen ezen a téren m últa felül azokat a lap-
alapítási kísérleteket, melyek hasonló törekvések jegyében születtek. A Hét, bár
kétségtelenül irodalmi hetilapként határozható meg, rovatszerkezetében és hang-
nemében még nem távolodott el egészen a szórakoztató jellegű családi lapoktól.
Néha lekt űrszerz őket is megjelentetett, tárcáiban a szellemes, csipkelődő hang-
ütés volt az uralkodó, mely olykor óhatatlanul enyhe felszínességgel párosult. Az
aktualitások és a politikai események iránt sokkal nagyobb érdekl ődést mutatott,
mint a Nyugat, amely 1916-ig nem is tette le a politikai lap indításához előírt kau-
ciót. A generációs különbségek mellett a népszerűség és a minőségelv viszonyának
értelmezésében is különbség mutatkozik A Hét és a Nyugat, valamint az ennek elő­
deiként értékelhetőrövidéletű lapok között. Az Osvát szerkesztette Magyar Genius
és a Figyelő , valamint az Ambrus és Ignotus által jegyzett Szerda rövid fennállása
valószínűleg összefügg exkluzívabb jellegükkel, s a Nyugat sem lett volna képes
fenntartani magát a mecenatúra támogatása nélkül, kizárólag saját bevételeiből.
A Nyugat volt az a folyóirat , amely az aktualitásoktól távol lépve, a napi politikától
elzárkózva, s egyfajta hangsúlyozottan minőségi - akár elitistának is nevezhető
- esztétikai mércét meghirdetve tartósan képes volt fennmaradni. A népszerűség
szempontjának háttérbe kerülése elsősorban Osvát Emő szerkesztési gyakorlatá-
val hozható összefüggésbe. A Hatvany-Osvát vita éppen e körül a kérdés körül
robbant ki 1911-ben. Osvát az új tehetségek felfedezését és a lap esztétikai min ős é­
gének megőrzését tartotta a legfontosabbnak, míg Hatvany az eladhatóság szem-
pontját is szem előtt tartva a beérkezett, közismert szerzők előnyben részesítését
szerette volna elérni. Bár formálisan Hatvany kerekedett felül, s Osvát neve egy
ideig nem szerepelt a szerkesztők névsorában, valójában 1929-ben bekövetkezett
haláláig Osvát elvei érvényesültek a lap összeállítása során.
A napi politikára reflektáló rovatok mellózése nagy j e lentőségű változás volt az
egykori sajtóviszonyok között. A korabeli Magyarországon a közvélemény több-
nyire hajlott arra, hogy mindent politikai kérdésként kezeljen , s a lapok olvasókö-
zönségüket jelentős részben annak köszönhették, hogy megfeleltek az előfizetők
644
 7 .1. BEVEZETÉS

politikai elveinek. A Nyugat szerkesztő í azonban az irodalom relatív autonómi-

áját hangsúlyozták, s az esztétikai értéket elválasztották a világnézeti kategóri-
áktól. Az irodalom részben ennek az elvnek köszönhetően mindjobban függetle-
nedett az újságírástól, amit a lap szerkeszt őí kifejezetten kívánatosnak tartottak
(KENYERES Zoltán 200lb: 33). A korszak írói gyakran újságíróként is működtek, s a
lapok tárcarovatában elsajátított csevegő modor nem mindig hatott szerencsésen
irodalmi tevékenységükre. A műgond alkalmankénti háttérbe szorulása, a szer-
kesztés lazasága és ötletszerűsége gyakran az újságírói rutin rovására írható az
egykorú művekben. Példaként nem csak Bródy azon elbeszélései említhetők, ame-
lyek tárcaként indulnak, novellaként folytatódnak majd vezércikként fejeződnek
be. Cholnoky Viktor novellái néha egy-egy bekezdés erejéig ismeretterjesztő cikk-
be csapnak át, s még Krúdy kivételes elbeszélőművészetén is nyomot hagyott a
tárcarovatban erénynek számító szertelenség és ötletszerűség.
A politikától és a napisajtótól való tudatos távolságtartás a Nyugat esztétikai
programjának egyik legfontosabb eleme, s azok ajelentős irodalmi teljesítmények,
melyek a folyóirattal összefüggésbe hozhatók, aligha függetlenek ettől a beállító-
dástól. A Nyugat nem világnézeti és főképp nem politikai alapon szerveződött, a
szerkesztés legfontosabb alapelve az esztétikai mérce érvényesítése volt. Ignotus
és Szabó Dezső, Babits és Móricz aligha képviseltek azonos világnézetet vagy szel-
lemiséget. De nem csak politikai szempontból nem volt hivatalos "irányvonala"
a lapnak, a Nyugat azt sem írta elő szerzőinek, hogy milyen irodalmi irányzatot
képviseljenek. A realista-naturalista próza ugyanúgy megfért benne, mint a sze-
cessziós, impresszionista esztétizmus vagy a tágabb értelemben vett sz ímbo-
lizmus. A Nyugat esztétikai nyitottságának ennek ellenére megvoltak a maga jól
érzékelhető határai. Közismert, hogy az avantgárd jelentkezését többnyire ide-
genkedéssel szemlélte, s az ellenszenv nélküli é rd ekl ő d é st mutató szerz ők - mint
Kosztolányi vagy Szabó Dezső - sem hagytak kétséget írásaikban afelől, hogy iro-
dalomértelmezésük bizonyos távolságot tart az avantgárd irányzatok poétikai el-
veitől és önszemléletétől . A Nyugat elsősorban azoknak az irányzatoknak adott
teret, amelyek hazai perspektívából tekintve modernnek tűntek. Ez azt is jelenti,
hogy olykor nem a kortárs európai irodalom jelenségeihez, hanem a közelmúlt
poétikai törekvéseihez kapcsolódott. Indulásakor a folyóirat Ady nevét mintegy a
modernség emblémájaként használta, modernségfelfogását tehát egy olyan költő
alakjávaljelképezte, akinek lírai beszédmódja nem Mallarméval vagy Rimbaud-val
mutatja a legtöbb párhuzamot, hanem Baudelaire-re, akinek kötete, a modern köl-
tészet jelképes indulásaként számon tartott A Romlás virágai 1857-ben látott nap-
világot. Az epika területén a Nyugat elsősorban a valószerűség elvét hangsúlyo-
zó realizmust és a lélektani elbeszélés tudatfolyam előtti változatait, valamint az
esztétizmushoz kapcsolódó narratív formákat tekintette korszerűnek. Az európai
regénypoétika kezdeményezőtörekvései ebben az időben már más irányba fordul-
645
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

tak, megindult a regény radikális dekomponálása, a lineáris szerkezet és az oksági

viszonyok szövegstrukturáló szerepének háttérbe szorulása. Mindezt annak elle-
nére is érdemes hangsúlyozni, hogy az irodalom alakulástörténetét nyilván értel-
metlen a .Jegújabb divat" elve szerint megközelíteni. Az irodalmi művek mindig
egy sajátos kulturális kontextus részei, s aligha szakíthatók ki ebből az összefüg-
gésből, továbbá a magyar irodalmi modernség története sem írható le egyszerűen
a nyugat-európai minták elsajátításaként. A magyar modemségre természetesen
jellemző volt a nemzetközi tájékozódás igénye, ugyanakkor a modem európai iro-
dalmak hatása összekapcsolódott a hazai irodalmi hagyomány örökségével, s ez a
két tendencia alakította ki a hazai irodalmi modernség sajátos arculatát.
A Nyugat világirodalmi tájékozódásával kapcsolatban az árnyaltabb kép érdeké-
ben szükséges néhány további megjegyzést tenni. A folyóirat érdeklődése ebben a
vonatkozásban ugyanis némiképp egyoldalúnak mutatkozik. Megállapítható, hogy
a Nyugat nem nyitott új korszakot ebben a tekintetben sem, hanem lényegében foly-
tatta azt az orientációt, amely a magyar irodalmat korábban is jellemezte. Elsősor­
ban a francia és a német irodalom eseményeit kísérte figyelemmel, s ezt a nyugatra
tekintést az orosz irodalom iránti élénk érdeklődés egészítette ki (SZEGEDY-MAsZÁK
Mihály főszerk. 2007c: 718-719) . Nem volt ez másként A Hét esetében sem, de a
tradíció sokkal messzebbre nyúlik vissza, hiszen a francia irodalom a hazai kultúra
számára a felvilágosodás időszaka óta folyamatosan irányadó jelentőséggel bírt,
s a német kultúrkör befolyása a közismert történelmi okok miatt szintén évszá-
zados hagyományra tekintett vissza. A világirodalmi tájékozódás egyoldalúságai
különösen az angolszász irodalmak vonatkozásában mutatkoznak meg. A so-
kat szereplő Dickens, Wilde, Shaw, Wells mellett a modem regénytörténet egyik
legkiemelkedőbb alakjának, Henry Jamesnek a lap egész fennállása alatt egyetlen
cikket sem szentelt, jóllehet a Pallas z Lexikon 1895-ben már érdemben tárgyalta
a szerzőt (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 2007c: 707). Általánosságban megjegyezhető,
hogy a Nyugat többnyire jelentős késéssel követte az angolszász irodalmak új fejle-
ményeit, s interpretációjukban gyakran meglehetősen avatatlannak mutatkozott.

7.2. A narratív nyelv változatai

7.2.1. Krúdy Gyula

Krúdy Gyula a modem magyar próza egyik legjelentősebb megújítója, a rá jellem-

ző elbeszélésmódokat mégis elsősorban az irodalmi hagyomány folytatása és át-
formálása révén alakította ki. Már az egykorú kritika is Mikszáth, illetve Jókai mo-
dorának tovább élését konstatálta műveiben, ez a tapasztalat azonban nem ritkán
646
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZA TAI

elfedte azokat az újszerű poétikai jellegzetességeket, melyek a modern európai

epika fejleményeivel állíthatók párhuzamba. Írásművészetének egyik legjellem-
zőbb vonását, a korábbi műfajok, elbeszélésmódok ironikus-játékos imitációját
félreértve sokan olyan régi vágású íróként értékelték, aki elmaradt a korszeru tö-
rekvésektől. ANyugathoz fűz őd ő viszonya is sajátosnak mondható, meglehetősen
ritkán jelentek meg írásai a folyóiratban, s a kortársak közül számosan úgy lát -
ták, hogy nem tartozott a "nyugatos" szerz ők belső köréhez. Ez az értékelés ugyan
korántsem volt általánosnak mondható - hiszen többek között Schöpflin Aladár,
Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Márai Sándor, Szerb Antal is nagyra értékelte m ű­
vészetét - , ugyanakkor megítélésének ellentmondásosságát mégis jól érzékelteti.
Krúdy epikáját valóban nem lehet a "nyugatos" modernség-koncepció tipikus pél-
dájaként felmutatni. A valószerűséget társadalomkritikával ötvöző realista poéti-
ka éppúgy távol állt tőle, mint a lélektani elbeszélésmód, tehát kevéssé felelt meg
azoknak az elvárásoknak, melyeket a folyóirat kritikusainak többsége a korszerű
epikával szemben támasztott.
Krúdy egyébként annak ellenére is a személyiség elbeszélésének jelentős hazai
megújítói közé tartozik, hogy nem csatlakozott a lélektani elbeszélés hagyomá-
nyához. A lelki folyamatok megjelenítésének hiányában elsősorban a szereplők
ö n é rtelmez ő monológjai és narrátor általi jellemzései, valamint a nevekkel foly-
tatott játék révén bontakozik ki műveiben egy olyan személyiségfelfogás, amely
erősen megkérdőjelezi a szubjektum önazonosságát. Az élettörténet elbeszélése
révén kibomló narratív identitás azért kezdi ki az önidentikus individuum kép-
letét, mert Krúdy regényeiben egy adott személyiség élettörténetének különböző
összefoglalásai gyakran jelentősen eltérő képet nyújtanak az adott figuráról, s nem
egyesíthet ök egyetlen személyiségkép keretében. Mindez arra utal, hogy a szub-
jektum nem rendelkezik állandó lényegiséggel, csak mindig újjáalakuló, időleges
önazonossággal. A névadással folytatott játék lényegében a beszélő név hagyo-
mányos narratív eljárásának kifordításán alapul. A beszélő név esetében név és
szubjektum viszonya áttetsző, a személynév a személyiség legjellegzetesebb vagy
legfontosabb vonását emeli ki. A név beszédes voltában a személyiség lényege jut
kifejezésre. Krúdy azonban gyakran él azzal az eljárással, hogy a besz él ő.jelentés­
sel rendelkező név és a hozzá rendelt személyiség között nincs semmiféle kapcso-
lat. Kedvelt megoldása, hogy a nők férfinevet viselnek, a férfiak pedig női nevet
kapnak. Arra is gyakran találunk példát, hogy egy-egy személy több névvel ren-
delkezik, sőt arra is, hogy a szereplő már maga sem tudja melyik is volt az eredeti.
Ajel öl ő és a jelölt viszonyának egyértelműségét megbontó névadási gyakorlat egy
másik változata, amikor az adott regényben többen is ugyanazt a nevet viselik.
(Erről részletesebben: GINTLl Tibor 2005 .)
Krúdy m űveit a kortárs jelenhez közeli regényidő helyett a múltat és félmúl -
tat megidéző epikai világ, régi műfajok és beszédmódok evokálása jellemzi, amit
647
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

könnyen a maradiság jeleként értékelhettek figyelmetlenebb olvasói. A Nyugat

esztétizmusához látszólag közelebb álló stilizált beszédmódja - az egykorú kritika
nyelvén: prózájának líraisága - sem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy elbeszé-
lésmódjának modernségét széles körben nyilvánvalóvá tegye. A stilizálás ugyanis
gyakran az archaizáló nyelvi fordulatok segítségével valósul meg műveiben, ami
az egyértelmű klasszifikálás igényének ellenállva ismét a modernség és a hagyo-
mány vegyülésének képletét mutatja,
Ha közelebbről szemügyre vesszük azokat a beszédmódbeli sajátosságokat, me-
lyek a hagyományhoz kapcsolják Krúdy epikáját, többnyire azzal szembesülünk,
hogy ezek a poétikai eljárások új narratív kontextusba kerülve a modernség jel-
lemző elbeszéléstechnikáinak variációként értékelhetök. Krúdy prózájának egyik
jellegzetes megoldása az anekdota, illetve az anekdotikus előadásmód tovább élé-
se, egyik legjelentősebb regénye, a Boldogult úrfikoromban (1930) szerkezete a
szereplők egymást követő anekdotáinak sorozatként is leírható. Már a századelő
novellistáinál is megfigyelhető, hogy az anekdota a magabiztos kedélyességgel
szemben éppen a szkepszis vagy az eldönthetetlenség kifejezőjévé válik (BODNÁR
György 1988: 21). Ez a tendencia Krúdy narrációjában még inkább kiteljesedik. Az
egymás mellé rendelt anekdotikus kitérők sorozata felszámolja a szöveg hierarchi-
kus tagolódását. Eldönthetetlenné válik, hogy mi tekinthető előtérnek és háttérnek,
kik a főbős ök és kik a mellékalakok. Az anekdota nem körülhatárolható kitérő­
ként működik, ezért nem tekinthető kerek vagy lezárt szerkezeti egységnek. Több-
nyire anekdotatöredékek asszociatív összekapcsolásáról beszélhetünk, az egyes
fragmentumokat nem a cselekmény folyamata, s nem is egyéb oksági összefüg-
gések kötik össze egymással, hanem a szereplők, illetve az elbeszélő szubjektív és
gyakran önkéntelennek mutatkozó képzettársításai. Ez a szálelvesztéses technika
(SZERB Antal 1982: 480) vezet el az egységes cselekményszerkezet felbomlásához,
sőt olykor a történet teljes felszámolásához. Mindez arra utal, hogy Krúdy prózá-
jában is bekövetkezett az a modern epikára jellemző fordulat, melyet a történet
háttérbe szorulása és az elbeszéltség hangsúlyozása jellemez. A kortárs kritikusok
nem egyszer konstatálták, hogy "a nagy mcsélőnek nincsen meséje" (ZILAHY La-
jos 1922 : 363), s azt is gyakran megfogalmazták, hogy Krúdy szövegeinek sajátos
hangütésük a legnagyobb teljesítményük. A cselekmény helyett tehát a narráció
modalitása vált a művek egyik legfontosabb hatáselemévé.
Nincs ez másként a "regényesnek" tetsző művek esetében sem. A kalandos
események ugyanis egymástól elszigetelt töredékeknek mutatkoznak, a ponyva-
irodalomból, romantikus lektűrökből, pikareszk múvekból és a 19. századi angol
regényekből kölcsönzött cselekményelemek nem rendeződnek egységes tör-
ténetté. A szerzőjének országos ismertséget hozó A vörös postakocsi (1913) című
regényben Rezeda Kázmér, Horváth Klára, Alvinczi Eduárd vagy Madame Louise
nemegyszer kalandos szituációkba bonyolódik, de az elbeszélés láthatólag nem
648
 7.2 . A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

törekszik arra, hogy ezeket a fragmentumokat egységes cselekménnyé illessze ösz-

sze. A történettöredékek szerepe elsósorban az attnoszféra-teremtés, ez az a funk-
ció, amely bizonyos m érték ű kapcsolatot teremt közöttük. A kalandos történések
Krúdy műveiben játékos-ironikus idézetek, melyek a szereplók nosztalgikus múlt-
idézését szemléltetik, alkalmat kínálva az elbeszélói irónia gyakori megnyilvá-
nulására. A legtöbb Krúdy-alak nem egy korábbi, referenciálisan is értelmezhető
történelmi korba, hanem a "régi regények" fiktív világába vágyik vissza, s ez a vá-
gyakozás egyszerre tűnik fel elégikus és ironikus színben.
A történetelvű prózától való eltávolodás legszembetűnőbb változata Krúdy bi-
zonyos m űveiben a cselekmény szinte teljes hiánya, ennek az eljárásnakjellegzetes
példáiként az ún. kulináris elbeszélések vagy a Napraforgó (1918) c ím ű regény
említhetó. A kulináris elbeszélések esetében a cselekmény az étkezés részletes
előadására korlátozódik. Ugyanakkor az evés valójában emlékezés, az ételekhez
kapcsolódó asszociációsorban a múlt emlékképei villannak fel. Az elbeszélés jele-
nében a történések rendkívül redukáltak, erre a jelenségre utal Márai Krúdy-para-
frázisában (Szindbád hazamegy) a segédszerkesztő kérdése, aki kétségbeesetten
tudakolja a lap szerkesztőjétől, hogy valóban lehozzák-e azt az írást, amelyben
mindössze annyi történik, hogy egy ember megeszik egy halat. A cselekménytelen
elbeszélés megvalósítására a regénypoétika területén Krúdy számára a legfonto-
sabb ösztönzést valószínűlegTurgenyev m űvei jelentették. A terjedelmes szereplői
monológok mellett Krúdynak ezt az elbeszélésmód változatát - akárcsak a kuliná-
ris elbeszéléseket - a leírás előtérbe kerülése jellemzi, ami a képszerűség felerősö­
dését vonja maga után.
Ahogy a cselekmény fordulatára épító anekdota a történetelvű prózától való
eltávolodás kiindulópontjává vált, úgy formálódott át az élőbeszéd közvetlensé-
gét és az olvasóhoz forduló narrátori hang kedélyességét imitáló modor szerepe
is. Ezek a megoldások ugyancsak idejéttnúltnak tűnhetnek, hiszen a 19. század
magyar elbeszélőprózájátés a 18-19. századi angol regényeket idézik fel. Ez a köz-
vetlenség azonban a feltétlen elbeszélői tekintély, az omnipotens narrátori pozíció
ellen hat. Az elbeszélő nem igyekszik önmagát az olvasó fölé helyezni, nem állítja
be magát a végső tudás birtokosaként vagy az értékek bírájaként. Az élóbeszédet
imitáló hang tehát nem a problémátlan kedélyességgel hozható összefüggésbe, ha -
nem a narrátor önkorlátozásával. Az elbeszélő olyan alakként szólal meg, aki nem
igényel kiemeit pozíciót önmaga számára, mert alapvető meggyőződésea dolgok
eredendó viszonylagossága és a nézópontok szükségszerű részlegessége. Krúdy
m űveiben a szereplők egymást követó monológjaikban gyakran teljesen ellentétes
nézeteknek adnak hangot, s a narrátor is többször következetlennek vagy megbíz-
hatatlannak mutatkozik. Mindez aligha fogható fel szerz ői figyelmetlenségként,
sokkal inkább a bizonytalanság tapasztalatának megjelenítésérőlvan szó. A 18.
századi angol regényekből jól ismert, önmagát kommentáló elbeszélő funkciója
649
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

is átalakul, elsődleges feladata immár nem a múfaj olvasói elfogadásának előse­

gítése, hanem az elbesz él ői nézőpont relativizálása. Az említett narrátori szerep
megidézése ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy Krúdy prózájától nem idegen a
poétikai önreflexió. A Boldogult úrfikoromban elbeszélője például önironikus játé-
kot űz a narrátori szerepekkel, látszólag a történet egyetlen hiteles krónikásának
szerepét vindikálja magának, miközben úgy beszéli el az eseményeket, hogy sejte-
ti: bizonyos szereplők többet tudnak a .mindentudó" elbeszélőnél, majd a regény
legmeglepőbb eseményének elbeszélésekor, a mű csúcspontján tanácstalanságá-
nak ad hangot. Az elbeszélő i szerepre vonatkozó hasonló reflexiók többek között
Afrancia kastély (1912) című Szindbád-regényból is idézhet ők, Az egyik fejezet
alcímében például ez olvasható: "Ötödik fejezet / melynek a végét az író sem tudja
teljes bizonyossággal." A hasonló önironikus narrátori megnyilvánulások mellett
a Krúdy-művek elbeszél ői azzal is gyengítik kiemelt pozíciójukat, hogy gyakran
átadják a szót egy-egy szerepl őnek, akik terjedelmes szakaszok erejéig maguk is
narrátorrá lépnek elő. Hasonló megoldás az elhangzó szöveg identitásának lebeg-
tet ése: az olvasó számára olykor csak később válik világossá, hogy az adott szöveg-
részlet az egyik szerepl ő vagy a narrátor szólamához köthető-e. A Napraforgó
kilencedik fejezetének elején olvasható elmélkedést például az előző fejezet zárla-
tának kontextusában valószínűleg az elbeszélőnek tulajdonítja a befogadó, s csak
a monológ végén derül rá fény, hogy valójában Pistoli belső beszédét közvetítette
a narráció egyenes idézet formájában.
A régies formák megidézésével megvalósuló poétikai újítások között említhető
a pikareszk elemek felhasználása is, amelynek nyomai Cholnoky Viktor, Tersánsz-
ky és Kosztolányi bizonyos műveiben is felfedezhet ők. Krúdy nagy terjedelmú élet-
művében elsősorban a Szindbád alakja köré fonódó történetekben játszik fontos
szerepet a pikareszk megidézése, bár a Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban
(1921) címú regény Kóborlójának vagy a De Ronch kapitány csodálatos kalandjai
(1912) Hermanjának figurája sem független apicaro szerepkör ét ől. A hagyomány
megidézéséhez kapcsolódó újító tendenciájú poétikai "elmozdítás" ezekben a mű­
vekben leginkább talán abban jelölhető meg, hogy a hős nem a k üls ő térben, ha-
nem saját emlékei között bolyong. A csavargásnak ez az időben megvalósuló vál-
tozata az önértelmezés és az asszociatív emlékezés múfajává avatja ezt a modern
"pikareszk" formát. A hagyomány á t é rtelmez ő d é s é nek ugyancsak fontos eleme,
hogy a picaro kívülálló pozíciója itt elsősorban nem a társadalmon kívüliséggel
hozható kapcsolatba. Az idegenség ebben az összefüggésben magára a létezésére
vonatkozik, illetve a személyiség önazonosságának szakadásaira. Krúdy prózájá-
nak újszerúségét mutatja, hogy a pikareszk múfajának ilyen jellegű felhasználása
rokonítható Céline Utazás az éjszaka mélyére (1932) címú regényével.
Krúdyelbeszélésmódjának egyik meghatározó vonása az irónia folytonos je-
lenléte. Ezt a sajátosságot már a kortársak közül is sokan érzékelték (pl. Hatvány,
650
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

Kosztolányi, Márai, Füst), ugyanakkor műveinek befogadását mégis hosszú ideig

meghatározta a biedermeier érzelmesség és az újromantikus nosztalgiajegyében
történő olvasás. Bár az irodalomtörténészek között Fülöp László Krúdy-tanul-
mánykötetének (FÜLÖP László 1986) megjelenése óta lényegében közmegegyezés
alakult ki az irónia központi szerepének kérdésében, a szélesebb olvasóközönség
olykor még ma is az érzelmes nosztalgiát hallja ki műveiből. Mindez vélhetően
összefüggésbe hozható Krúdy iróniáj ának sajátos természetével, amely többnyire
nem harsány - bár olykor akár abszurd jelleget is ölthet -, s mindig hajlik a játé-
kosságra. A Krúdy-szövegben megjelenő irónia nem számolja föl, illetve nem for-
dítja egyértelműen ellentétébe azokat a minőségeket, amelyekhez kapcsolódik.
Az ironikus index szerepe nem a végleges érvénytelenítés, hanem az elbizony-
talanítás. A szövegek narrátorai nem köteleződnek el egyik megközelítésmód
mellett sem, hanem egymás mellé helyezik az ellentmondó fókuszokat. Így jön
létre az a sajátos összetettség, melyben az eltérő perspektívák folytonosan átját-
szanak egymásba, s szétszálazhatatlanul összefonódnak. Az irón ia tehát Krúdy
műveiben nem a magasabb tudás pozíciójából eredeztethető, ezért nem a fölény
magatartása. A relativitás tapasztalata kap hangot benne, amely minden néző­
pont és értékítélet eredendő esendőségét s - ebben a tekintetben - egyenértékű
voltát koristatálja. A kedélyesnek tetsző hangütés a századforduló novellistáira
emlékeztető módon nem a beszűkült, problémátlan tudat megnyilvánulásaként,
hanem éppen ellenkezőleg, a narrátor önkorlátozásaként értékelhető, aki saját
nézőpontjátinézőpontjait lehetséges vélekedés(ek)ként állítja be. Éppen ezért
távol áll tőle, hogy fontoskodva túlságosan komolyan vegye önmagát. A humor-
ral vegyülő irónia a magabiztos önhittség elutasítása, az elbeszélés önironikus
gesztusa.
Krúdy poétikájának kulcsfogalmai közül talán az emlékezés és a képszerűség
az, melynek modernsége a leginkább kézenfekvőnek tetszik. Bár előbbivel kap-
csolatban nemegyszer felmerült az újromantikus múltidézés leértékelő minősíté­
se, újszerű vonásai aligha vitathatók. Ugyan az emlékek elbeszélése ősi narratív
elem, az azonban a modern irodalom jellegzetessége, hogy a narratíva magának
az emlékezés folyamatának ábrázolását legalább olyan fontos feladatának tekinti,
mint az emléktartalom megjelenítését. Az emlékezet működési mechanizmusai-
nak ábrázolása Krúdy írásainak ugyanúgy meghatározó eleme, mint Proust vagy
Faulkner művészetének. A mnemotechnikai eljárások közül nagyon gyakoriak az
érintkezésen alapuló szinekdochés képzettársítások, amikor például egy-egy szín
vagy illat idézi fel az emléktartalmakat. Az emlékek elbeszélése többnyire nem
folyamatos és cselekményelvű, nem az egykori történések időrendjét követi, ha-
nem az alakok, illetve az elbeszélő asszociációi irányítják, ezért töredékesség és
folytonos idősík-váltás jellemzi. Elsősorban az emlékezés szövegstrukturáló szere-
pének tulajdonítható, hogy Krúdy műveinek időszerkezete minden korábbi epikus
651
7 . A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

szerzónknél összetettebb képletet mutat. Az asszociációk egyre újabb és újabb idó-

síkokat vonnak be az elbeszélésbe, illetve folytonosan indáznak a már játékba ho-
zott idósíkok k özőrt. Az emlékezés eseménye és az emlék tartalma közötti viszony
tekintetében Krúdy m űvei többféle modellt működtetnek akár egy adott rn űvön
belül is. Az emlékezést változatlan visszaidézésként vagy újraélésként megjelenító
mnemotechnikai elgondolások mellett, az emlékezést aktív teremtó folyamatként,
konstruálásként ábrázoló megoldásokkal is találkozhatunk. AMit látott Vak Béla. ..
című regény halotti tort elbeszéló jelenetében például az elbeszéló az emlékezést
és a fantáziát rokon fogalmakként helyezi egymás mellé, s a fóhós emlékezésé-
nek megjelenítése érvényre is juttatja ezt az elvet: az emlékezésnek a képzelet a
visszaidézéssellegalábbis egyenrangú összetevójének bizonyul. Krúdy prózájának
mnemotechnikai eljárásai a szerzóre jellemezó eldöntetlenség jegyében az önkén-
telen, passzív visszaidézés és a fantázia segítségével megalkotott emlékkép szélsó
pontjai között mozognak .
A képszerűség Krúdyelbeszélésmódjának talán az egyetlen olyan eljárása,
melynek modernségét szinte sohasem vonták kétségbe . Amikor a kortársak Krú-
dy műveinek líraiságáról értekeztek, többnyire a költói képalkotás elótérbe ke-
rülésére utaltak. A szóképek közül elsősorban a hasonlatok gyakori előfordulása
szembetűnő, de a metaforák szerepe is meghatározó jelent ős ég ű. A hasonlat al-
kalmazásának Krúdyra különösen jellemzó módja az elvonatkozatás, az abszt-
rakció fokozott érvényesülése. A hasonlító általában nem teszi konkréttá, meg-
ragadhatóvá a hasonlítottat, hanem inkább elmossa körvonalait. (KEMÉNY Gábor
1993: 100-101.) A valószerűséggel szemben inkább a látomásszerűség vagy az
álomszerűség hatását kelti ez az eljárás. A hasonlat így gyakran a dolgok bizony-
talan és megragadhatatlan idenrltásának figurájává válik, a rögzítéssel szemben a
jelenségek bizonytalan és átláthatatlan egymásba áramlásátjelenírl meg.
A szóképek meghatározó szerepet játszanak abban, hogy Krúdy művei felsza-
badítják a metaforikus jelentéstulajdonítás lehetőségeit. Némely szöveg szinte fel-
szólítja olvasóját a metaforikus olvasásra, amikor egy-egy szókép értelmezését an-
nak folytonos visszatérése miatt a megértés megkerülhetetlen feladataként állítja
be. Olykor talán ez a folytonos visszatérés némiképp didakrlkusnak tűnik - mint
például az N.N. (1922) cím ű regényben a tücsökciripelés kissé túlterhelt allegóriá-
ja - , többnyire azonban jelentósen hozzájárul a szöveg nyitottságának megterem-
téséhez. A Napraforgó a címbe emelt metaforához többféle jelentést társít (álom,
boldogságvágy, elmúlás, szerelem, mozgalmas, illetve helyhez kötött , egyhangú
élet), míg a Vak Béla a vakság jelentéseinek olyan kavalkádját nyújtja, amely Krú-
dy más szövegeihez viszonyítva is különlegesnek mondható. Értelme teljességgel
rögzíthetetlennek mutatkozik: az irányvesztettség és a lényeglátás, a metafizikai
beavatottság és a szemfényvesztő blöff, az élóhalottság és az életintenzitás ellen-
tétes tartalmait egyaránt felveszi.
652
 7.2 . A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

7.2.2 Cholnoky Viktor

Cholnoky Viktor novellisztikájában - Krúdy életművéhez hasonlóan - a modern-

ség és a 19. századi magyar elbeszélő hagyomány öröksége szorosan összefügg
egymással. Az olyan tradicionális epikai eljárások, mint az élőbeszédet imitáló
hangütés és az elbeszélőkedv által alakított előadásmód Cholnoky prózájában az
irodalmi önreflexió eljárásaivá válnak. Az elbeszélőkedv látványos megnyilvánu-
lásai az előadásmódra irányítják a figyelmet, ami alkalmat teremt a szöveg meg-
alkotottságának tudatosítására. Cholnoky novelláinak jelentős része a művészlét
és az irodalom mibenlétének problémáit veti fel, többnyire a valósághoz, illetve a
valószerűséghez fűződő viszony nézőpontjából közelítve a kérdéshez. A szövegek
perspektívájából tekintve a művészet valódi közege a fantasztikum és ajátékosság-
ra hajló képzelet. Mivel a valószerűség nem meghatározó ismérve a művészetnek,
ezért - a novellákban többnyire költőként emlegetett - művésznek talán legfonto-
sabb tulajdonsága korlátozott szavahihetősége. Cholnoky novelláinak narrátorai s
a megalkotott költő-figurák egyaránt gyakran utalnak a művészek sajátos "tényke-
zelésére", miközben azt is világossá teszik, hogy az elbeszélések legfontosabb esz-
tétikai teljesítménye éppen a valóságtól elszakadó képzelet megnyilatkozásában
rejlik. Az irodalmiság, illetve a művészlét kérdéseinek felvetése Cholnoky művei­
ben többnyire az (ön)irónia és a játékos humor nézőpontjávalfonódik össze.
A komikum ilyen kitüntetett jelenléte elbeszélői modorában valószínűleg nem
független a 19. század anekdotikus elbeszélői hagyományától.
Cholnoky novelláinakjelentős része az élőbeszéd kötetlenségének érzetét kelti.
Ennek az atmoszférának a megteremtésébenjelentős szerep jut a hallgatóság gya-
kori, spontánnak tetsző megszólításának, a szellemesen csevegő modornak, amely
emlékeztet a szerző publicisztikájának hangnemére. Az elbeszélői hang személyes-
sége - amely a narrátor alakját szinte az olvasó ismerőseként tünteti fel azzal, hogy
egy-egy megjegyzés révén utal szokásaira, múltjára, megszokott környezetére - is-
merős a 19. század magyar prózájából. A narrátor olvasóhoz forduló kiszólásai,
melyekben saját elbeszélésére vonatkozóan tesz megállapításokat - például arról
tudósít, hogy elképzelése sincs róla, miként fejezi be majd a megkezdett elbeszé-
lést - ugyancsak a régebbi epikát idézi, ugyanakkor azonban jelzi az önreflexióra
való hajlamot és a megalkotottság szerepét is.
A szöveg irodalmiságának, kitalált, szerzett jellegének hangsúlyozása terén
Cholnoky poétikája változatos eljárásokkal él. Egyik legkedveltebb megoldása
a cselekményidő fiktivitásának jelzésére az anakronizmusok halmozása. Az így
megteremtett képzeletbeli időt a novellák elbeszélője gyakran mese időnek neve-
zi, s többször a szövegek műfaját is ezzel a kitaláltságra, valószerűtlenségre utaló
megnevezéssel illeti. A narrátor - az esetek többségében eljárását metafiktív meg-
jegyzésekkel is kommentálva - eltérő korban élő "történelmi személyeket" lép-
653
7 . A 20 . SZÁZAD ELSŐ F E L É N E K MAGYAR IRODALMA

tet föl szereplőkként. Így lesznek egymás kortársai Dagobert király, Octavianus,
Szelim szultán és Géo Chavez pilóta (A vörös Péter). Hasonló, de némiképp össze-
tettebb változata a szándékos korszerútlenségeknek, amikor a történet k ülönb ö-
ző korban keletkezett irodalmi múvek szereplőit helyezi közös cselekményidőbe
(pl. Jokaszté és Lancelot, A cavalcho-palmai ütközet). Ugyancsak az anakronizmus
egyik változata, amikor a múltban játszódó történetbe a narráció napi aktualitású
poénokat illeszt. Ez a megoldás is a kitaláltság hangsúlyozására épül, hiszen a ko-
mikum forrása éppen a fiktivitás közegében idegenül ható referenciális. A kitalált-
ságot szemléltető képtelenségek az ábrázolt tér megjelenítésében is érvényesül-
nek, így lesz Labrador kiváló bortermő vidék, amelyet spanyolosan hangzó nevú
emberek laknak (A királygyilkos), s ezért fekszik Bordeaux városa Navarrában (A
cavalcho-palmai ütközet). Afiktivitás emlékezetbe idézés ének szándéka a novellák
cselekményszerkezetében is érvényesül. A történetek egy része azzal hangsúlyoz-
za a kitaláltságot, hogy teljesen valószínútlen eseményeket beszél el (A szürke
ember; Történet egy szívről). Máskor a valószerúnek tetsző eseménysor hirtelen át-
csap a fantasztikum területére (A kövér ember; Polixénia kisasszony pöre). Az iro-
dalmi megalkotottság érzékeltetésére az események képtelen sokasága szintén le-
hetőséget ad, a kalandok megszámlálhatatlan sora ugyanis alkalmas a megtörtént
történet olvasási stratégiájának ironikus kikezdésére.
Az irodalmiság hangsúlyozásának megoldásai között fontos szerepet tölt be az
imitáció. (T. T EDESCHI Mária 1984.) Cholnoky számos novellája irodalmi múfajok,
illetve beszédmódok és történetsémák megidézésére épül. A vörös Péter a késő
ókori regény nyomán elterjedt kalandos történet jellegzetes megoldásait utánoz-
za, a Csodaorvos az arab meseirodalom fordulatait követi. Az alerion-madár vére
címú novella az imitáció szempontjából kifejezetten virtuóz írás: három szakasza
három különböző korból származó múfajt hoz játékba: a középkori mesés kr óni-
kát, a rokokó levelet és a 19. századi naplót. A történetsémák evokálása gyakran
groteszk komikummal vegyül. A királygyilkos a zsarnokölés romantikus irodalmá-
ból jól ismert, mitizált történetsémáját fordítja visszájára: a gyilkos önérdekből
ölt, később hiába erősködik, hogy ő követte el a dicső tettet, a szabadsághós kultu-
szának ápolói nem hisznek neki. Végül, amikor egy állami ünnepségen tehetetlen
dühében megdobja a köztársaság elnökét egy marék földdel , a feldühödött tömeg
ízekre tépi . Ugyancsak a szabdsághős romantikus mítoszát kezdi ki parodisztiku-
san A cavalcho-palmai ütközet címú elbeszélés, melyben a külföldön bujdosó for-
radalmár igencsak maradi módon a női trónöröklés fenyegető veszélye ellen lázít.
Cholnoky novellái kiaknáz zák az irodalmi megalkotottság érzékeltetésének a
szövegközi utalásokban rejlő lehetőségeit is. A királygyilkos c ím ű novellában A vén
cigány közismert sorai kerülnek ironikus kontextusba: "lesz még egyszer ünnep a
világon". A senkik szigete Az aranyember egyik legfontosabb jelképét idézi meg gro-
teszk hatást keltve: a civilizáción kívüli, idilli helyszín nevét egy ferencvárosi nyo-
654
 7.2 . A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

mortanya kapja meg, ahol a társadalom peremén élő "senkik" bérelnek szállást.
Az alerion-madárvére Milton eposzára tesz sz ój át ékszer ű rejtett célzást: "Ez pedig
[... ] vagy itt [ti. Franciaországban], vagy odaát Angliában - ha nem is a poklot je-
lenti, hanem annál is nagyobb kínszenvedést: az elvesztett paradicsomot."253
A szöveg megalkotottságára más módon is fölhívja a figyelmet a nyelvi komi-
kum . A kövér ember olvasója például, miután eljutott a történet fordulatáig, ami-
kor kiderül, hogy az elbeszélő egy vízihullával folytatott párbeszédet a vonaton,
visszamenőleg érzékeli azokat a korábbi nyelvi poénokat, melyek a víz fogalom-
köréhez kapcsolódó szavakkal írták le a halott Berta Dávid megjelenését: "akko-
rát fújt, mint egy víziló", "a szomszédom asztmától vizenyős, fulladtan is sipító
hangja" , .rnint amikor a fóka a levegőben tesz egy-egy tempót". Cholnoky pr óz á-
jára általában is jellemző az olvasó játékos provokálása. A vörös Péter zárlatában a
narrátor azt ígéri, hogy nem beszéli el a címszereplő életének további fordulatait,
majd közvetlenül ezután belefog az események ismertetésébe. Trivulzio A máltai
láz cím ű novellában hirtelen megszakítja elbeszélését, s megrökönyödött hallga-
tói, közöttük az elsődleges narrátor kérdéseit azzal hárítja el, hogy időközben fel-
épült betegségéből, így képzel őd ése sem tartott tovább - jóllehet korábban egy
szóval sem említette, hogy lázálmait mesélte el.
Az elbeszélőkedv, a fantasztikus és kalandos események, valamint az irodalmi
önreflexió meghatározó komponensei a Ttivuizio-cikius darabjaiban kapcsolódnak
össze a legsokoldalúbb módon. Trivulzio alakjával Cholnoky novellisztikájának va-
lószínűleg legsikerültebb m űv ész-metafor ája született meg. Figurájában egyesül
mindaz, ami Cholnoky felfogása szerint a született elbeszélő sajátja, "szláv elbe-
szélőkészséggel és olasz fantáziával" rendelkezik, mesélőkedve egyenes arányban
növekszik az elfogyasztott grog mennyiségével. Az általa előadott históriákban
tarka élettörténettel rendelkező kalandorkéntjeleníti meg önmagát, miközben az
elsődleges narrátor gyakran szóba hozza elbesz élé-h őse társadalmi lecsúszottsá-
gának látható jeleit. Trivulzio elbeszélései a cselekmény fordulataira, a hihetetlen
kalandokra építenek, a Trivulzio-novell ák mégsem sorolhatók egyértelműen a tör-
ténetelvű epika körébe , mivel a főhős képtelenül kalandos elbeszélései folytonos
önreflexióval párosulnak. Trivulzio visszatérő szófordulata az a cinikus és egyben
önironikus megjegyzés, mellyel hallgatója emlékezetébe idézi elbeszél ői megbíz-
hatatlanságát: "De tudja - és itt a még megmaradt fél szeme szögletéből pokolian
imádásra méltó cinizmussal kacsintott rám - , éppen ön tudja a legjobban, hogy
semmi olyan távol nem áll tőlem, mint a hazudozás."254 Az irodalmi önreflexió
másik rétegét az elsődleges elbeszélő rövid kommentárjai alkotják. MivelTrivulzio

253 CholnokyViktor : Trivulzio szeme:Válogatás Cholnoky Viktornovelláiból. S. a. rend. Fábri Anna. Bp.,
Magvető, 1980 , 361. (Magyar Hírm ond ó)
2501 Cholnoky Viktor: Glossinapalpalis = Uo. 45 3.
655
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

a művész megszemélyesítője, jellemzése a magát íróként meghatározó elsődleges

elbeszélő portréját is megrajzolja. E kettős szereposztásban annyi a különbség kö-
zöttük, hogy Tivulzio gátlástalanabbul és radikálisabban valósítja meg azokat a
poétikai elveket, melyeket az elsődleges elbeszélő is magáénak vall, mégis némi-
képp visszafogottabb elbeszélői attitűd jellemzi, amely jobban kötődik az elfoga-
dottabb formákhoz és az irodalmi konvenciókhoz . (Az elsődleges és másodlagos
elbeszélő közötti hasonló szereposztással majd Kosztolányi Esti Kornéljának első
fejezetében találkozhatunk.)
A kaland egyik funkciója a Trivulzio-történetekben természetesen a szórakoz-
tatás, azonban a valószerűség elvének folytonos ironizálása és a fantázia uralkodó
szerepének hangsúlyozása nem kevésbé fontos feladata. A kaland, mint az elbe-
szélőpróza középpontba állított eleme Jókai epikáját idézi meg, ugyanakkor Chol-
noky provokatívan jelzi az események valószerűtlen, hihetetlen voltát . Valószínű­
leg ebben az irodalomértelmezésben rejlik a magyarázata annak, hogy Cholnoky
novelláiban a költő, a bolond, a pojáca, a mutatványos és a hasbeszélő egymással
rokon értelmű kategóriák. Avaló élet felől tekintve valamennyien megbízhatatlan
és komolytalan figurák, akik nem találják helyüket a konszolidáltak társadalmá-
ban . E kívülálló pozíció miatt nemcsak a kalandregény, de a pikareszk irodalom
is szóba hozható a Cholnokyt ihlető tradíciók között . Akár úgy is fogalmazhatunk,
hogy Trivulzio saját történeteinek hőseként a kalandor figurájához áll közel, mint
elbeszélő azonban inkább a csavargó figuráját idézi meg.
A kaland tehát a fiktivitás és a fantasztikum jel ölője, akárcsak a mese gyakran
emlegetett műfaja. A hihetetlen és a képtelen világa Cholnoky prózájában egy
olyan metafizikai igényre utal, amely tisztában van kielégítésének lehetetlen - s
éppen ezért komikus - voltával. A fantasztikum lesz az a dimenzió, amely a nem
létező eszményi helyét elfoglalja a valóssal szemben, amelynek kitalált voltát
ugyanakkor az elbeszélő mindig olvasói emlékezetébe idézi.

7.2.3.Tersánszky Józsi Jenő

A Nyugat felfedezettjei között talán Tersánszky az az író, akinek kötődése a hagyo-

mányos elbeszélő formákhoz a legszembetűnőbb. Műveinek narrációja a 19. szá-
zadi magyar epikából jól ismert élőbeszédszerűséget idézi, az elbeszélés tempója
egyenletes, többnyire sietség nélküli nyugalom jellemzi, s az anekdotikusság ha-
tása a cselekményvezetés és az előadásmódot meghatározó, humorra hajló hang -
ütés terén egyaránt érezteti hatását. A művek egyik lényeges hatáselemét a fordu-
latos történet adja, ugyanakkor az elbeszélő nyelv sajátos minőségei folytonosan
a narráció nyelvi megoldásaira irányítják a figyelmet. Ez a látszólag spontán ter-
mészetességgel megszólaló elbeszélői hang valójában poétikai invenció eredmé-
656
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

nye, látszólagos eszköztelensége ellenére olyan sajátos nyelvi produktum, amely

k ülönb öz ő nyelvi rétegek egyedi összekapcsolása révén jött létre. Tersánszkynak
azok az igazán jelentős m űvei, melyekben ez a sajátos nyelvi regiszter kiforrott for-
májában jelenik meg. A helyszín, a szerepl ők és a történések vonatkozásában sok
párhuzamot mutató két háborús kisregény közül például A margarétás dal (1929)
elsősorban azért tartható jelentősebb alkotásnak, mint a Viszontlátásra, drága ...
(1916), mert szereplői elbeszélőjének, Natasának nyelve sokkal sajátszerűbb és
elevenebb, mint a szentimentális levélregények (lásd 383-395. o.) hangjára em-
lékeztető módon megszólaló Neláé, akinek dikciója Natasa hangjával összevetve
kissé színtelennek tűnik.
A Tersánszkyra jellemző él őbeszédszer ű előadásmód leginkább abban tér el a
19. századi magyar epikában fellelhető el őzm ényeit ől. hogy azokkal ellentétben
több nyelvi rétegből építkezik. Míg azok alapvetően a köznyelv beszélt változatá-
ra támaszkodtak, s többnyire csak a népi alakok esetében imitálták - általában a
zsánerképszerű portré jegyében - a népnyelvet, addig Tersánszky narrátorai nem
törekednek a nyelvi norma betartására, s nem csak a nyelvjárási formák megidé-
zésének erejéig térnek el a köznyelv beszélt változatának szabályaitól. Érdemes
kiemelni azt is, hogy nem csupán a - Tersánszky által előszeretettel alkalmazott
- én-elbeszélések, hanem a harmadik személyű narrációt alkalmazó szövegek is
ebben a sajátos nyelvi regiszterben szólalnak meg. Tehát az elbeszélés narrátori
szólamáról általános érvénnyel is kijelenthető, hogy nem hivatott a nyelvi norma
megtestesítésére. Ez a következetes nyelvi magatartás újszerű fejleménynek te-
kinthető a magyar próza történetében. Anyelvhelyesség alkalmankénti megsérté-
se, a nyelvi hiba poétikai eljárásként való alkalmazása terén talán csak Füst Milán
regényei vállalkoznak látványosabb újításra. A sajátszerű nyelv megalkotása le-
gátütőbben minden bizonnyal a Kakuk Marci-regényekben sikerült. Itt a szerep-
l ői elbeszélő szólamában, némely tájnyelvi jellegzetesség mellett a tolvajnyelv
szókincse is fontos szerephez jut, s a diáknyelv játékosan normaszegő fordula-
tain átszűrve a műveltebb köznyelv bizonyos elemei is megjelennek. A csavargó
alakja különösen alkalmasnak bizonyult arra, hogy a különböző nyelvi rétegeket
összekapcsolja egymással, miközben a megszólaló hang egyedisége is szembe-
ö tlőv é válik. A kópéregény h őse ugyanis széles körű tapasztalatokra tesz szert a
legkülönfélébb társadalmi közegekben, derűs kívülállását azonban mindig meg-
őrzi. A sajátszerű nyelv Tersánszky m űveiben tulajdonképpen ennek a környezet-
tel szembeni távolságtartásnak a megjelenit ője . A társadalmi lét peremén élő ala-
kok (pl. a csavargó, a félvilági nő, a falubolondja stb.) sajátos gondolkodásmódja
és léthez való viszonya legfőképpen egyedi, normától eltérő nyelvükben ölt testet.
Tersánszky jellegzetes alakjai többnyire békés anarchisták, akik nem akarják
megváltoztatni a fennálló viszonyokat, s a lázadás heroikus gesztusait mellőzve
igyekeznek függetleníteni magukat a társadalmi előírásoktól. A közösség morális
657
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYA.R IRODALMA.

elvárásait nem érzik magukra nézve k ötelez őnek, mer ő képmutatást látnak benne,
ezért számtalan alkalommal meg is szegik. Ugyanakkor mégsem az értékek álta-
lános érvényű megalapozhatatlanságát fejezi ki mentalitásuk, mivel az elbeszélés
többnyire természethez közeli lényekként állítja be őket. Sajátos etikájuk lényege,
hogy hajlamaiknak engedve átadják magukat a természetnek. Bár a természetes-
ség elve a romantika irodalmára utal vissza, a fogalom értelmezése Tersánszkynál
mégis több vonatkozásban eltér ettől a hagyománytól: a természet nem válik mi-
tikus jelenséggé, és nem telítődik metafizikai tartalmakkal sem . Az életmű jelleg-
zetes alakjai a természetjogra emlékeztető szellemiség jegyében úgy törekednek
kielégíteni saját vágyaikat és szükségleteiket, hogy eközben lehetőleg minél kisebb
szenvedést okozzanak másoknak. A természet nem azonosítódik a legfőbb jóval,
se nem jó, se nem rossz, egyszerűen van, s léte megkerülhetetlen jelenvalóság az
emberi lény számára. Tersánszky hőseinek a természet tehát nemcsak orientációs
pont, hanem egyben személyiségük lényege is. Lehetséges, hogy ez a felfogás az
egyik oka annak, hogy ezek a hősök a realista poétika felől közelítve többnyire
nem tekinthetők személyiségeknek, nem többdimenziós, összetett módon látta-
tott plasztikus figurák, hanem csupán néhány jellemvonással ellátott alakok. En-
nek a poétikai jellegzetességnek azonban a fent jellemzett természetértelmezés
nyomán akár olyan jelentés is tulajdonítható, amely a korábbi anekdotizmusra
nem volt jellemző . Mivel Tersánszky elbeszélésmódjától távol áll a metanarráció
gyakorlata, s poétikája a metaforikus jelentéstulajdonítás lehetőségeit sem igyek-
szik kiaknázni, nehéz lenne eldönteni, hogy az alakok megjelenítésében mennyi
a szerepe a hagyomány tehetetlenségének, s mennyi a tradíció átértelmezésének.
Általánosságban is megállapítható, hogy Tersánszky elbeszélésmódja gyakran él
olyan megoldásokkal, amelyek a realizmus előtti narratívákból merítenek, s így
annak lehetséges alternatíváiként is felfoghatók, azonban az átértelmező poétikai
innováció nem olyan következetes, mint például Krúdy esetében.
Tersánszky m űveinek cselekményszerkezetét az epizód, a kaland és az anekdo-
ta alkotóelemeinek ismétlődése jellemzi. Az egyes történések sorrendje többnyire
esetleges, egy-egy cselekménymozzanat az események menetébe akár másutt is
beiktatható lenne. A cselekmény tehát nem a kauzalitás elve szerint rendeződik,
a történések egymásutánját nem szoros okozati összefüggések jelölik ki. Ennek
megfelelően az elbeszélés szinte tetszés szerint berekeszthető vagy újrakezdhető .
Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy az egymást követő Kakuk Marci-re-
gények gond nélkül írták tovább a hős történetét. A cselekményszerkezet annyira
laza egy-egy szövegen belül is, hogy az egymást követő m űvek közötti laza ösz-
szefüggés az elbeszélés szokásos eljárásaként köszön vissza, s így nem hagy hi-
ányérzetet az olvasóban. A cselekmény zavartalanul bővíthető volta nyilván azzal
is összefügg, hogy Tersánszky alakjai többnyire statikusak, jellemük lényegében
adottnak tekinthető, így az idő múlásával sem változik. A fejlődésregény műfaja az
658
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

élettörténet és személyiség alakulása között szoros összefüggést feltételez, s éppen

a változási folyamat hitelessége követeli meg, hogy a történések az esetlegességgel
szemben valamely belső rend szerint szerveződjenek. Tersánszky olyan műfajok­
hoz nyúlt vissza, amelyek még nem tették követelménnyé a kauzális rend elvének
érvényesülését. A kalandregény és a pikareszk (ANGYALOSI Gergely 1989) egymásra
halmozza a történéseket, a szórakoztatás igényéből fakadóan az aktuális esemény
érdekességére ügyelve nem törődik nagyobb szerkezeti összefüggések sugalma-
zásával. A cselekmény ilyen bonyolításának az említett műfajok esetében aligha
tulajdonítható világnézeti reflexió. Tersánszky poétikája ugyanakkor korántsem
naiv módon adja át magát az esetlegesség elvének. Számos olyan megnyilatkozás
idézhető a szerzőtől, amely a véletlennek az emberi életben betöltött meghatározó
szerepére vonatkozik. A Vadregény (1943) című művéhez írt utószavában például
ez olvasható: "Az élet nem alkalmazkodik a lélekelemző regények taposómalom
szelleméhez. Mert igazibb valója a vadregény, a mese, a babonák bizarr cikázása.
C..) A véletlenek zűrzavarát figyelni lehet, de szabályt kiépíteni belőle szintén ez-
ret lehet, kinek-kinek lelkülete, sejtelmei , rémledezése, álmai, sóvárgásai, szeszé-
lyei szerint... Legkevesebb értékűek a nagyképű tudás merev rendszerei. Ez még
a zűrzavar tényénél is biztosabb.P" Az epizód és a kaland új poétikai szerepköre
tehát a véletlenszerűség elvének színrevitele. A narratív szerkezet funkciója így
nem csupán - s talán nem is elsősorban - az izgalom jegyében történő szórakoz-
tatás lesz, hanem az áttekinthetőség, a kiszámíthatóság, a birtokolható tudás illú-
ziójának parodizálása. Ez különösen olyan esetekben válik szembeötlővé, amikor
a véletleneket játékos kedvteléssel halmozza egymásra az elbeszélés. A Legenda a
nyúlpaprikásról (1936) című kisregényben például a nyúl a véletlenek hihetetlen
összjátékának következményeként menekül be az éppen róla álmodozó Gazsi téli
szállására.
Bár Tersánszky prózájában az irodalmi hagyományból kölcsönzött tradicioná-
lis formák alkalmasnak mutatkoznak a véletlen elvének megjelenítésére, poétikai
kiaknázásuk részben mégis csupán potenciális lehetőség marad. Ennek az az oka,
hogy átértelmezésük csak részlegesen valósul meg, ami részben az elbeszélés ön-
tükröző gesztusainak hiányára vezethető vissza. Avéletlen elvével folytatott poéti-
kai játék kissé egyoldalú marad, amely ebben a formájában nem mindig alkalmas
e belátás összetett esztétikai tapasztalattá alakítására. Az epizódok és kalandok
véletlenszerű egymásra következése egy idő után teljesen megszokott eljárássá vá-
lik, olyannyira, hogy az olvasó már-már alig szembesül az esetlegesség tényével,
így a szerkezeti elemek ismétlődése egyre kevésbé alkalmas arra, hogy a véletlen-
szerűséget eleven tapasztalattá tegye. Ezért a hagyományból ismert narratív szer-
kezetek csak részben képesek új poétikai funkciót hordozni. A véletlenszerűség

255 Tersánszky Józsi Jenó: Szerenád, Vadregény. Bp., Magvetó, 1959,456.

659
7 . A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

tapasztalatának elmélyítéséhez újabb és újabb impulzusokra lenne szükség, me-

lyeknek hiányában a szerkezet hatása némiképp ellaposodik.
Azért sem beszélhetünk az epizód és a hozzá hasonló szerkezeti elemek követ-
kezetes újraértelmezéséről, mert az elbeszélés sokat megőriz a megtörtént törté-
net sémájához kapcsolódó megoldásokból. Így a valószínűség epikai konvenció-
jának elemei vegyülnek a véletlenszerűséget szemléletessé tevő megoldásokkal,
ami olykor csökkenti ezek hatásfokát. A történettel ellentétben a narrációra nem
jellemző a véletlenszerűség elvének megjelenése . A narrátor szólama mindvégig
egy adott hangfekvést, illetve egy nézőpontot képvisel, amelyen belül nem fordul-
nak elő meglepő beszédmód- vagy perspektívaváltások. Az elbeszélő i hangot te-
hát következetes állandóság jellemzi, melybe nem vegyül kiszámíthatatlan elem.
Egy-egynyelvi fordulat újszerűségével, egyediségével ugyan kelthet némi megle-
petést, de a használt kifejezés mégis megfelel annak a képnek, amely az olvasóban
a beszélőről kialakult. Anarrátor tehát soha nem lép ki annak az elbeszélői szerep-
nek és hangütésnek a kerete i közül, amelyet magára öltött. Ebben az értelemben
a narráció és a cselekményszerkezet között némi feszültség mutatkozik: előbbit a
tökéletes folytonosság, míg utóbbit a gyakori szakadások jellemzik.
A narráció és cselekményszerkezet strukturális ellentétei mögött a szubjek-
tumfelfogás és a világértelmezés eltérő jellege húzódik meg. A személyiség és
az ennek külső környezeteként értett világ az elbeszélésmódnak tulajdonítható
szemléletmód szerint tehát eltérő módon szerveződik: míg egyikben a változatlan
önazonosság elve ölt testet, addig a másik a véletlenszerűség érvényesülésének a
terepe. A kiszámíthatatlan és az esetleges nem játszik meghatározó szerepet a sze-
mélyiség létmódjában, a szubjektum olyan biztos pontnak mutatkozik, mely nincs
kitéve a külvilágot meghatározó kiszámíthatatlanság törvényszerűségeinek. Ter-
sánszky alakjainak legfőbb teljesítményét ez a narratíva éppen abban jelöli meg,
hogy minden helyzetben megőrzik természet adta önazonosságukat. A környező
világot illúziók nélkül szemlélő nézőpontjuk azért párosul a humor hangnemével,
mert belső fiiggetlenségüket megőrizhetőnek tartják, s föl sem merül bennük, hogy
személyiségük stabil állandósága kétséges lenne. Viselkedésük arra utal, hogy ön-
magukról biztos tudással rendelkeznek, s önértelmezésükben a kétely vagy az ön-
megismerés lehetetlen voltának gondolata nem játszik szerepet. Az én és a külvilág
közötti oppozíció tehát a megismerés terén is fennáll- míg a világ vonatkozásában
a Tersánszkyra jellemző beszédmód agnoszticizmusra enged következtetni, addig
az én önismeretét mint kézenfekvőt tételezi fel. Mindez arra utal, hogy Tersánszky
műveire nem jellemző a modern epika egyik meghatározó vonása: narratíveljárá-
saira nem gyakorol számottevő hatást a személyiség osztottságának tapasztalata
és identitásának kétségessége (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1999: 294-295). A kívülálló po-
zíciója szereplőit alkalmassá teszi a mindent átfogó rendszerrel szembeni kétely
megjelenítésére, hiszen a csavargók, a feltűnés nélkül lázadók és különcök a sza-
660
 7 .2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

bálytalanság elvének képviselői. Már puszta létük is azt jelzi, hogy nem létezhet
egységes rend, illetve ennek fennállása merő látszat csupán. Ebből a szempontból
tekintve az elrendezett kiszámíthatóságban a véletlent képviselik, ugyanakkor sze-
mélyiségük belső struktúrája tagadni látszik ezt az elvet. Tersánszky nyelvalkotó in-
venciója kétségtelenül jelentős esztétikai teljesítmény, ugyanakkor epikája minden
bizonnyal nagyobb hatást gyakorolt volna a magyar próza alakulástörténetére, ha
poétikai újításait következetesebben hajtotta volna végre, s prózája a véletlen el-
vét nemcsak a cselekményszervező eljárásokban alkalmazza, hanem a személyiség
megjelenítésének módjában is érvényre juttatta volna. A szubjektum megjelenítése
ezért műveiben kissé korszerűtlen hatást kelt , amin az sem változtat, hogy alakjait
elmozdítja a hős pozíciójából, szakitva a nagyszabású alakformálás és az eszményí-
tés tradíciójával, s számottevő érzéket mutat a groteszk ábrázolás iránt.

7.2.4. Cholnoky László

Bár Cholnoky László prózáját az irodalomtörténet-írás gyakran testvérének,

Viktornak epikájával hozza összefüggésbe, elbeszélésmódjuk között azonban
korántsem tapasztalható olyan szoros összefüggés, amelye vélekedést igazolná.
Noha Cholnoky László azt a sajátos publikálási gyakorlatát, hogy már megjelent
szövegeit új cím alatt ismét eladta a kiadóknak (NEMESKÉRI Erika 1989 : 91-93) , oly-
kor bátyja írásaira is kiterjesztette, a két testvér elbeszélőm űvészete mégis lényegi
eltéréseket mutat. Cholnoky Viktor prózájának jelentős teljesítményei nem a lé-
lektani elbeszélés poétikájához kapcsolódnak, míg László legsikerültebb alkotá-
sai , kisregényei éppen ebbe a hagyományba illeszkednek. Szintén lényeges eltérés,
hogy a metafiktív gesztusok és a fikciós szintek közötti metaleptikus váltások test-
vérével ellentétben nem játszanak meghatározó szerepet műveiben, bár kétségte-
lenül fel-feltűnnekbennük. Továbbá az sem látszik elhanyagolható különbségnek,
hogy Viktor kizárólag kisprózát írt, míg László életművének fajsúl yosabb részét
hosszabb elbeszélései és regényei alkotják. Bár mindketten erősen kőt ődtek a
19. század magyar elbeszélő hagyományához, s ezen belül a narráció anekdotikus
formáihoz, ezeket eltérő módon értelmezték át.
Cholnoky László igazán magas esztétikai színvonalat képviselő műveinek szá-
ma viszonylag csekély. Többnyire három kisregényét (Bertalan éjszakája, Prikk
mennyei útja, Tamás) értékeli legtöbbre az irodalomtörténet-írás. A közel egy idő­
ben keletkezett három szöveg közül az első kettő mutatja a legtöbb rokon vonást,
s valószínűleg ezek a szerző legszínvonalasabb alkotásai. Bár mindhárom elbeszé-
lés sikeresen kerüli el a nagyobb terjedelmű regények kompozíciójában mutatkozó
esetleges megoldásokat, a Tamás (1929) a másik két kisregénnyel szemben némi-
képp didaktikusabbnak tűnik. Az elbeszélő által felkinált túlságosan egyértelmű
661
7. A 2 0 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

olvasat, a szereplőket áttetsző figurákként beállító narrátori mindentudás a többi

regényben még ennél is látványosabban érvényesül. Az alakok elburjánzó narrá-
tori jellemzése, illetve személyiségük tartalmának folytonos elbesz él őí taglalása
gyakran a szereplő megformálásának rovására megy. Ilyenkor az alak kissé papi-
ros ízű marad, mivel a figura megjelenítése háttérbe szorul az elbeszélő előre sie-
tő, túlságosan is célzatos értelmezései mögött. A narrátor túltengő mindentudása
nem ritkán csökkenti az olvasó esztétikai élményét, mivel unos-untalan némiképp
sztereotip pozíciókba kényszeríti a szereplőket. A Bertalan éjszakája (1918) és a
Prikk mennyei útja (1917) esetében az elbeszélő mindentudása némiképp korláto-
zottabban nyilvánul meg , s az is nagyban hozzájárul e kisregények esztétikai hatá-
sához, hogy az elbeszélés struktúrája alapvetőerr az átértelmeződés poétikájá-
ra épül. A narrátor által szóba hozott motívumok, valamint az elbeszélő értékelő,
min ős ít ő kijelentéseinek egy része radikálisan új értelmet nyer, illetve érvénytele-
nít ődik az olvasás folyamata során. A Bertalan éjszakája esetében például az aqua
lustralis, a tiszta életvíz Bertalan által fantáziált csodaszere a Duna vizeként tér
vissza az elbeszélés zárlatában: az élet vize az öngyilkosság lehetőségeként értel-
meződik át. Ezt az áthelyezést még inkább feltűnővé teszi , hogy Bertalan a maga
vízbe ölését keresztelőként aposztrofálja. Az örök élet megnyerésének, az újjászü-
letésnek, az eredendő bűn eltörlésének keresztény jelképe a transzcendencia nél-
küli halál, a puszta megsemmisülés metaforájává válik. A tradíció által rögzített
jelentéseknek ez az akár provokatívnak is nevezhető elmozdítása gyökeresen átér-
telmezi az elbeszélés korábbi ku1csszavait. Hasonló mondható el Caracalla császár
bíborpalástjáról is, amely Bertalan korábbi képzeIgései során a nagyszabású élet
motívumaként tűnt fel, míg a záró jelenet során a sötétségbe fulladó alkonyi fény,
azaz a halál képeként tér vissza.
A folytonos á t é rtelmeződ é sre épülő poétika a legkiterjedtebben a Prikk mennyei
útja szövegében érvényesül. A narrátor látszólag már a szöveget indító sorokban
egyértelműen meghatározza, hogy mit is jelent az elbeszélés nyelvében a "régi" és
az "új Prikk" megkülönböztetése. E szerint "a régi Prikk haszontalan, piszkos csa-
vargó volt", míg az új Prikk az ajándékba kapott ötven korona birtokába jutva a fel-
emelkedés feladatát tűzi maga elé. Ezt az egyértelműnek tetsző képletet azonban
már korán megzavarja az az információ, mely szerint Prikk, a lecsúszott alkoholis-
ta "egy rejtélyes, mesés múlt álmait" dédelgette. A szerepl ői szólam szóhasználata
nyomán tehát egy harmadik Prikk alakváltozattal is számolni kell. Erről a szerepl ő
tudata által mitizált egykori Prikkr ől az elbeszélő kijelenti, hogy rner ő önáltató ko-
holmány, ez az "ősi" Prikk sohasem létezett. A főszereplő szólama azonban a "régi
Prikk" fogalma alatt egyértelműenaz említett mitizált alakváltozatot érti. A hajdani
úriember Príkkről alkotott képzet ugyanakkor megfelel az "új Prikk" életprogram-
jának. Az új Prikk, tehát egyben a legrégibb Prikk, ami kétségessé teszi a régi és az
új Prikk egyértelmű azonosíthatóságát.
662
 ' .2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

Az átértelmezódés folyamata akkor teljesedik ki, amikor a korábban érvényte-

lennek nyilvánított mitikus Prikk az elbeszéló korábbi határozott állásfoglalás á-
val szemben mégis érvényes alakváltozatnak rnutatkozik. A fóhós önértelmezései
során ugyanis egymást követóen többször is újradefiniálja személyiségének tar-
talmát. Míg elsóként az úriember társadalmi státusával határozza meg egykori,
illetve vágyott identitását, addig a kisregény zárlatában a mitikus, hajdani Prikk a
születés elótti állapottal azonosítódik. Az "új Prikk" ebból a perspektívából tekint-
ve már nem az úriember, hanem a nemlétben feloldódó Prikk, aki a megvalósítan-
dó "életprogramot" az öngyilkosságban ismeri fel. Az új tehát ebben az esetben
is az ósivel válik azonossá, miközben jelentósen átértelmezódnek a régi és az új
korábbi meghatározásai.
Prikk identitáskeresése a szöveg egészét átjáró tükör-motívum révén is nyomon
követhetó. (EISEMANNGyörgy 1998: 27.) (Aszemélyiségük szétesésével szembesüló
alakok szerepeltetése miatt egyébként valamennyi Cholnoky-regényben kitünte-
tett motívummá válik a tükör.) Prikk elsó tükörbe pillantásai - amikor a borbélynál
veszi szemügyre magát, vagy amikor két elókeló hölgy elismeró megjegyzései nyo-
mán a kirakatüvegre néz - az úriember alakját mutatják megvalósítandó identitás-
ként. Ez a képlet akkor kezd átalakulni, amikor Prikk egy átdorbézolt éjszaka után
részeg fejjel megtámadja és leszúrja saját tükörképét a kirakatban. Az esemény
jelentóségét még hosszú ideig nem érti meg, csak öngyilkossága napján világoso-
dik meg elótte, hogy nem ölt meg senkit, s ami vele történt, valójában iránymuta-
tásként fogható fel. Amikor a templomi búcsújárók közül kiválva elrohan annak
a fának az irányába, amelyre végül felakasztja magát, elejti a tükröt, majd föléje
hajolva nem lát benne mást csak az üres égboltot. Prikk tükörképei az identitás-
keresés különbözó fázisait képviselik, sorrendjük pedig akár úgy is értelmezhetó,
hogy a személyiség egységes identitásként elgondolt önazonossága nem valósít-
ható meg, csupán az önfelszámolás aktusának pillanatában.
Az átértelmezódésre alapozó poétika a "visszacsinálás" Prikk szólamában gyak-
ran emlegetett fogalma kapcsán is érvényesül. Prikk egyik kocsmai elóadásában
- melyet egyébként senki sem hallgat végig - a .visszacs ín álást" a bűnbocsánat
és a megváltás sajátos szinonimájaként hozza szóba. Blaszfémia és teológia hatá-
rán egyensúlyozó fejtegetéseiben a krisztusi tett jelentéktelenségét taglalja, amit
abban lát megnyilvánulni, hogy a büntetés - vagy az általa mozgósított példázat
kifejezésével élve: az adósság - eltörlése nem elegendó az új élethez, mivel ez az
elóre megszabott pálya búntól búnig , adósságtól adósságig, nem teszi lehetóvé a
szabad akarat érvényesülését. A.visszacsínal ás" sajátos teológiai fogalma az elbe-
szélés végén a korábbijelentésváltozásokkal párhuzamosan az öngyilkosság értel-
met veszi fel. Avisszacsinálásnak ezt a jelentését fedezi fel Prikk a templomi búcsú
idején, s Krisztust is mint olyan alakot dicsóíti, aki az öngyilkosság példájával mu-
tatott utat az emberiségnek. A megváltás és az öngyilkosság azonosítása, valamint
663
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

Jézusnak az öngyilkos őstípusaként történő beállítása, illetve Júdás alakjára való

rájátszása talán még a Bertalan éjszakája zárlatánál is provokatívabban értelmezi
át a vallási hagyomány által rögzített jelentéseket.
Ezen a ponton érdemes emlékeztetni rá, hogy hasonló - bár többnyire kidolgo-
zatlanabb - "teológiai" fejtegetések valamennyi Cholnoky-regényben és kisregény-
ben előfordulnak, ami arra is magyarázattal szolgál, hogy miért jelenik meg kivé-
tel nélkül mindegyikben a templom az események egyik visszatérő helyszíneként.
E kérdés közelebbi vizsgálata során beláthatóvá válik az is, hogy az a két kisregény
kapcsán sokszor mozgósított megközelítés, amely azokat kizárólag az alkoholista
leépülésének narratívájaként fogja fel, alapvetően leegyszerűsítő jellegű. A regé-
nyek főhőse inek ugyanis közös jellemzője, hogy valamiféle abszolútumra vágynak.
Az elbeszélt történetek visszatérő meghatározó fordulata éppen az, hogy ennek le-
hetetlenségét végül egyértelműen belátják, ami azután öngyilkosságukhoz vezet.
(Az egyetlen kivételt a Kísértetek (1926) főhőse, Róbert képezi, aki élőhalottként
vegetál, s arra kényszerül, hogy együtt éljen saját gyengesége és bűnössége tudatá-
val.) Ez az abszolútum-igény az, amely rendre egy Isten ellen forduló, illetve Isten
létét tagadó sajátos teológia kifejtésére készteti a főh ős őket. Bertalan .Jilomker-
tész öregúr"-ként emlegetve ironizál a mezők liliomaira gondot viselő Isten fölött,
Flórusz (Piroska, 1919) az apostolok alakját a templomi üvegablakokon szemlélve
elmélkedik saját helyzetén, s Tamás apostolhoz fűzi konfliktusos viszony, akárcsak
Fridolint (Tamás). Miklós (Régi ismerós, 1922) egy aggastyán arcáról beszél, akit
ravaszul önmaga helyezett a túlvilágra, míg egy másik szöveghelyen a kocsmaasz-
talnál fejti ki aposztáziából és abszolútumigényből összegyúrt elveit. Az elbeszélő
Miklós alakjával kapcsolatban egyébként a sajátos abszolúció, a feloldozás teoló-
giai fogalmát is megemlíti. A Kísértetek főhőse, Róbert hosszú beszélgetést folytat
Istenről a diabolikus vonásokkal felruházott öreg orvossal. A példázat műfajának
mozgósítása a szerepl ői (Prikk mennyei útja) vagy a narrátori szólamban (Tamás)
szintén e sajátos teológiával hozható összefüggésbe.
A szereplők abszolútum-igénye részben megalkotott önképükben mutatkozik
meg. A romantikus titanizmus vágya Bertalantól Fridolinig bizonyos mértékben
valamennyi főhőst jellemzi. Prikk esetében az abszolútum megragadásának igé-
nye a mitikus identitás megkonstruálásban érhető tetten. A Piroska, a Régi ismerós,
a Kísértetek szövege szerepl ő i és narrátori kijelentések révén is kapcsolatot teremt
a dekadencia mámorkultusza és végtelenségvágya között. Az utóbbi regényekben
talán kissé túlságosan is gyakran esik szó az elátkozottság tudatáról, amely szin-
tén bekapcsolható a fent körvonalazott kontextusba. Az alkoholisták tudathasadá-
sának dokumentálását konstatáló értelmezések már csak azért sem meggyőzőek,
mert a regények alkoholistának aligha nevezhető főszereplői is több, egyesíthe-
tetlen identitással rendelkeznek. Miklósnak például ugyancsak három arcát tart-
ja számon az elbeszélő (római császár, síremlék homlokzatára faragott kőarc, a
664
 7.2 . A NARRATív NY ELV VÁLTOZATAI

bukolikák pásztorának arca), akárcsak Bertalannak (Caracalla császár, a démon,

Miroár Jakab). Az egységes szubjektum felbomlása az alakok önértelmezésének,
nem pedig az alkoholizmusuknak a következménye.
Az átértelmezéssel folytatott játék mellett a Bertalanéjszakáját és a Prikk meny-
nyei útját a bennük megjelenőelbesz él ői hangnem teszi Cholnoky László kivételes
alkotásaivá. Ezt a beszédmódot részben a 19. századi magyar elbeszél őhagyo­
mánybóljól ismert vonások jellemzik. A narrátor gyakran fordul tegező formában
az olvasóhoz, egyfajta bizalmas, familiáris kapcsolatot teremtve elbeszélő és befo-
gadó között. Olykor személyes hangon idézi fel élettörténetének egy-egy részletét,
kitérőt iktatva a történet menetébe. Ugyancsak karakterisztikus jellemvonás az
elbeszél ői közlékenység, a jól ismert elbeszélőkedv, illetve a komikumra hangolt
előadásmód. Az anekdotikus beszédmódnak ezek a jellegzetességei azonban egy
sajátos, korábban nem ismert hangnemmé alakulnak. Az anekdotikus kedélyesség
helyett egy olyan sajátos ironikus hangoltság érvényesül, amely szarkasztikus ele-
meket is tartalmaz, egyszerre kíméletlen és bensőségesen megértő. Ezt a beszéd-
módot a Piroska narrátora a kocsmai törzsvendégek, az "őslakók" mentalitásáról
szólva .Ii ít óhumomak" nevezi. Ennek nyomán a narrátori szólam hasonló modali-
tását talán leginkább akasztófahumornak nevezhetnénk. A megértés és a degradá-
ló gúnyolódás olyan egyedi hangnemet alakot, amely Cholnoky László prózájának
talán legnagyobb teljesíttnénye.
A kisregények elbeszélésmódjától több vonatkozásban eltérő jellegzetessége-
ket mutató nagyobb kompozíciók Cholnoky prózájának ellenttnondásos eredmé-
nyeket hozó vállalkozásai. A főszereplő belső történéseit az elbeszél ői jellemzés,
a belső monológ és az átélt beszéd eljárásaival megjelenítő lélektani narratívától
némiképp eltérő változatot képviselnek azok a regények, amelyek a fenti elemek
mellett - azokat némiképp háttérbe szorítva - a Turgenyev által inspirált hangu-
latszerúséget helyezik előtérbe. Ezekben a főszereplő pillanatnyi hangulatban
feloldódó, változékony személyisége jelzi az identitás stabilizálhatatlan voltát.
A főszereplőre vonatkoztatott irónia e regényekben kevésbé érvényesül, ezért a
megszaporodó filozofálgató párbeszédek kissé direktnek hatnak. Ehhez járul még ,
hogy e viták során a szerepl ők meglehetősen idejét múltan retorizált nyelven szó-
lalnak meg, egy-egy intim párbeszédben olyan szerkezeteket használnak, mintha
nyilvános szónoki beszédet mondanának.
A hangulatiság, a bölcselkedő, eszmekifejtő párbeszéd mellett a Kísértetek a
romantikus (vad)regényesség hagyományát is mozgósítja, miközben a dekaden-
cia terén a legmerészebbnek mutatkozik. A tűzvész idején fogant szerelemgyerek
története, az erotikus démon kissé elrajzolt alakja, az apagyilkosság, az örökség
megszerzését célzó cselszövény olyan narratív elemek, amelyek nem alkotnak ko-
herens egységet a korábban említett poétikai jellegzetességekkel. Ha mindehhez
hozzávesszük, hogy a dekadensen meghasonlott főszereplő mellett e regények
665
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

mellékalakjainak egy része teljesen hagyományosan megjelenített anekdotikus

alak , komikus csodabogár, akkor ezt a sz éttartó elemekből álló elegyet aligha tart-
hatjuk számon a k ül őnb öz ő elbeszélésmódok szerenes és vegyüléseként. A széttar-
tó alkotóelemek szétfeszítik e regények kompozícióját, ezért szerkezetük gyakran
esetlegesnek, ötletszerűnek tűnik.

7.2.5. Kaffka Margit

Kaffka Margit írói beérkezését az irodalomtörténet-írás általában a Színek és évek

megjelenéséhez kapcsolja. Joggal, hiszen az 1911-ben már majd egy évtizedes al-
kotói pályára visszatekintő szerz őnek sem korábbi versei, sem novellái nem érik
el első regényének esztétikai színvonalát. A Színek és évek értékeinek méltatása-
kor tapasztalható fenntartások nélküli elismerés a későbbi regények estében nem
jellemző, jelezve azt a közvélekedést, mely szerint az egyszeri remekműhöz mér-
het ő munka utóbb már nem született a szerző tollából. Bár az életmű értelmez ői
közül többen is utaltak olyan narratív megoldásokra, melyek ráirányíthatják a fi-
gyelmet a Színek és évek, valamint a többi regény poétikai kapcsolódásaira, ezek
a jelzések nem írták át alapvetően az életműről alkotott fenti értelmezői elkép-
zeléseket. Jóllehet az első regény esztétikai értékét nincs okunk megkérdőjelez­
ni, mégis érdemesnek látszik az életmű hangsúlyainak elhelyezését közelebbről
megvizsgálni. A magányos csúcsteljesítmény képlete ugyanis több szempontból
megkérdőjelezhetőneklátszik. Egyfelől úgy tűnik, hogy a Színek és évek pozícióját
a recepció bizonyos tekintetben túlságosan is megemelte, míg másfelől a későbbi
regények esztétikai megítélésekor túlságosan is szigorúan járt el.
A Színek ésévek értelmezői gyakran mutatnak rá a regény kezdeményező szere-
pére , poétikai újításaira. Az emlékezés narratív funkciójának kiemelésekor többen
a modern regény európai párhuzamaira utalnak vagy éppen Proust nevét emlí-
tik (BODNÁR György 2001: 185-188). Nem vonva kétségbe, hogy a magyar iroda-
lomtörténet kontextusában Kaffka regényének számos innovatív poétikai eljárás
tulajdonítható, mégis felvetődik a kérdés, hogy valóban olyan léptékű-e az újítás
mértéke, ahogy azt a recepció sugallja. Kétségtelen, hogy a modern retrospektív
elbeszélés egyik alapvető sajátossága megjelenik a regény szövegében: az emléke-
zésre épülő narratíva nem csupán az emléktartalmakat beszéli el, hanem magát
az emlékezés folyamatát is megjeleníti. A modern mnemotechnika az emlékezet
m űk ödés ét legalább olyan é rdekl ő d es sel ábrázolja, mint a felidézett múltat, s ez
az irányultság a múlt elbeszélésének módját is alapvet őerr átformálja. A Színek és
évek szövege valóban reflexió tárgyává teszi az emlékezést, s az első fejezet utolsó
bekezdése számos olyan kérdést hoz szóba, amely a modern emlékezéspoétikát
foglalkoztatja:
666
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat talá-
lom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e,
vagy csak sokszor gondoltam és mondtam el úgy azóta, és már magam is hiszem. Hallot-
tam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egy pár lépést megy odább,
és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymás-
hoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma . Így van ez az eseményekkel
is talán; és meglehet, hogy amit ma élettörténetemnek gondolok , az csak a mostani gon-
dolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém [...] . 25 6

Mint látható, a szereplőí narrátor azzal vezeti be visszatekintő elbeszélését,

hogy kételyeit hangoztatja a múlt megragadható voltával kapcsolatban. Mivel az
emlékező Én nem azonos a felidézett , egykori Énnel, az emléktartalom sem azo-
nos az egykori történésekkel. A szöveg fölveti annak lehetőségét, hogy a múlt ál-
landóan változik, hiszen az emlékező perspektívája maga is részt vesz az emlékkép
létrehozásában. Mivel ez a fókusz az idézetben szereplő párhuzam értelmében
folyamatosan változik, az emléktartalmak óhatatlanul megsokszorozódnak.
A múlt tulajdonképpeni hozzáférhetetlensége, az emléktartalom érvényességé-
nek pillanatnyisága a modern emlékezéspoétika jellegzetes belátása. A regényben
ténylegesen megvalósuló narráció azonban több szempontból is hagyományosabb
képet mutat annál, mint azt az emlékezés tematikus tárgyalása sejteti. Az elbeszé-
lő pozíciójának jellemzése során már az első fejezetben felbukkannak olyan ele-
mek, amelyek az emléktartalom rögzíthetetlenségének újszerű elgondolását meg-
szokottabb képlet felé terelik. A szöveg több olyan mozzanatot is tartalmaz, amely
a k ülönb öző időpillanatokhoz köthető emlékezések egyenrangúságával szemben
a jelenbeli elbeszélés hierarchikus elsőbbrend űségére utal. (FÜLÖP László 1987:
84-85.) A retrospektív elbeszélés e sémája szerint az utólagos emlékező jobban érti
saját élettörténetét, mint az elbeszélt Én vagy a korábbi visszaemlékezések alanyai.
Az emlékek bizonyos részletei elhalványodhatnak, de az összefüggések mélyebben
rajzolódnak ki előtte . Ez a megközelítés a jelenbeli emlékező Ént az élettörténet
.Jényegét" átlátó, önmaga minden korábbi alakváltozatánál bölcsebb személyiség-
nek mutatja. A visszatekintő szubjektum tehát megbízhatóbb elbeszélőnek tartja
jelenbeli önmagát, mint személyiségének bármelyik korábbi változatát. A narrá-
tor tekintélyének az emlékezés idejében megvalósuló megalapozása az Énnek ezt
a változatát kiemeli a temporális változatok közül, s mintegy azok fölé rendeli,
gátat szabva ezzel az emléktartalom illékony mozgásának. Az elbeszélőnek azok
a kijelentései, melyek ízlésének és gondolkodásának elmélyüléséről tudósítanak,
megemelik saját pozícióját, s a jelenben kiépülő narratívát a legautentikusabb el-
beszélés pozíciója felé mozdítják el:

256 Kaffka Marg it: Színek és évek, Hangyaboly. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961, ll.
667
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

Idáig nagyon keveset olvastam és nagyon kapkodva, most sokkal többhöz hozzájutok a
nagy csendességben, és jobban el tudok merülni benne . De tudományos könyvet, újféle
írásokat hasztalan próbálnak küldeni a leányaim [... ] De költók kitalálásait, jó regényt
és effélét csak most szeretem igazán, és csak legutóbb tudom megismerni ajó írást a ha-
szontalantól. Azután még gondolkozni sem szoktam azelótt három éven se annyit, mint
most egyen. 257

Az irodalmi ízlés és az elmélyült gondolkodás említése az önjellemzés során egy

olyan szépirodalmi műben, amely a visszatekintő önértelmezés narratív helyze-
téből szólal meg, az elbeszélő tekintélyének megalapozását célzó gesztusaként
fogható fel.
Természetesen a narrátor önjellemzéseinél és az emlékezés problémáinak tema-
tikus megfogalmazásánál nagyobb súllyal esik a latba a regény poétikai újításainak
értelmezésekor, hogy maga a megvalósult narratíva milyen képet mutat. Erre a kér-
désre keresve a választ megállapítható, hogy a regény időszerkezetét az emlékezés
bizonyos mértékben fellazítja ugyan, de a lineáris eseménysorra épülő, összefüggő
történetsort adó elbeszéléstől a narratív struktúra mégsem távolodik el látványosan
(FÜLöp László 1987: 102-103). Az emlékezés asszociatív működése sem jellemző a
regényre, ennek hiányában a kronológíai rendet nem bontják meg a kül önb öz ő idő­
rétegek között teremtődő kapcsolatok. (Az olyan képzettársítások, mint az egyik nyár
emléke által felidézett málnaszag, ritkaságszámba mennek a szövegben.) Az id ősík­
váltások hiányában az emlékezés nem válik töredékessé, az elbeszélés még sok szál-
lal kapcsolódik a történetelvű narráció hagyományához. Egy-egy látvány, kép, érzéki
benyomás csak ritkán emelkedik ki a történetsorból, s válik önmagában jelentőssé,
jellemzőbb, hogy ezek az elemek megmaradnak a cselekmény egyik funkcionális al-
kotóelemének. A történetmondás ugyanakkor korántsem folyamatos, a lineáris szer-
kezetben jól érzékelhető kihagyások, szakadások mutatkoznak. A gyermekkori em-
lékeket összefoglaló szakasz és a második házasság tapasztalatait bemutató narratív
egység kevésbé folyamatszerű, mint a regény középsé része. Ezekben az egységekben
az elbeszélés szakadozottabb, inkább egy-egy jellemző mozzanatot ragad ki, gyak-
ran izolált helyzetű, de tematikusan összefüggő jeleneteket kapcsol össze, amelye-
ket akár több évnyi távolság is elválaszthat egymástól. Az első házasság eseményeit
előadó köz épső szakasz ezzel szemben alapvetőert történetelvű narrációt nyújt. Az
összefüggő cselekmény előtérbe kerülése kapcsolatba hozható azzal, hogy ez a nar-
ratív egység némi módosítással a karrier-regény sémáját követi: a történetsor Vodics-
ka társadalmi emelkedését mutatja be, melynek hátterében felesége ambíciói állnak.
A Színek és évek a lélektani elbeszélést összekapcsolja a társadalmi problemati-
kát előtérbe helyező realista poétika bizonyos elemeivel. A dzsentri hanyatlástör-
ténetét megjelenítőszövegréteg elsősorbanokozati összefüggésekre építő narratív

257 UO., 10.

668
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

eljárásokat mozgósít. Vélhetőleg ez az egyik oka annak, hogy a regény a címe által
sugallt töredezettségnél folytonosabb elbeszélést valósít meg. Kaffka későbbi re-
gényein is érződik a lélektaniság és a társadalmi érdeklődés egymás mellett élése.
Az Állomások (1914-1917) Rosztovszky Éva belső történéseinek megjelenítésén
túl egyfajta körképet igyekszik nyújtani Budapest szellemi életéről és új m űv észeti
mozgalmairól. Ez a kettős ambíció Kaffkának ebben a m űv ében azonban inkább
kudarcnak tekinthető eredményhez vezetett. A Hangyaboly (1917) esetében lélek-
taniság és társadalombírálat szerencsésebb elegyet alkot. Míg az Állomások szöve-
gébén Éva elmélkedései meglehetősen felszínesre és közhelyesre sikerültek, addig
a Hangyaboly nem egyszerűsíthető le a zárdák életét kipellengérező antiklerikális
narratíva sémájára. Bizonyos Kaffka-regényekben a lélektaniság háttérbe szorítja
a társadalomábrázolás realista igényét: a Mária évei (1913) és a Két nyár (1916)
ezért képes bizonyos vonatkozásban összetettebb pszichológiai ábrázolást nyújta-
ni, mint a Színek és évek. A Mária évei az önelbeszélés helyett harmadik személyű
narrátort léptet fel, s bár felhasználja a személyiség megjelenítésének olyan jól is-
mert poétikai eljárásait, mint a napló- és levélrészletek beiktatása, mégis járatla-
nabb úton indul, mint a visszatekintő önelbeszélés, amely mögött a vallomás és az
emlékirat műfaji ösztönzése is megjelenik. A regény tulajdonképpen csupán cse-
lekményének melodramatikus lezárása, Mária előkészítetlen és kissé hatásvadász
öngyilkossága miatt nem állítható méltó párként a Színek és évek mellé. A Két nyár
című kisregény azonban kétségkívül Kaffka prózájának egyik csúcsteljesítménye.
Bár a folyamatszerűség tekintetében közelebb áll a történetelvű prózához, mint
a Színek és évek, a harmadik személyű elbeszélés összetett lélektani folyamatok
megjelenítésére, illetve sejtetésére képes. Míg a lineáris időkezelés az első regény-
ben tapasztalhatónál hagyományosabb narratív eljárást mozgósít, addig a lélek-
tani elbeszélés vonatkozásában újszerűbbnek hat annál. A Színek és évek lélektani
elbeszélésmódját nem érintette meg érzékelhetően a mélylélektan inspiráló hatá-
sa, ezzel szemben a Két nyár termékenyen fogadja be ezt az ösztönzést. A szöveg
ugyanis megengedi azt az olvasatot, mely szerint Veron öntudatlanul ugyan, de
örült a férje és barátnője között sz öv őd ő szexuális viszonynak, amely mintegy fel-
mentette a nemi aktivitás számára örömet alig nyújtó feladata alól. Veron olyan
anya szerepre vágyik, amelyet nem zavar meg a szexualitás. Erre utal , hogy Éva
"kisanyámnak" szólítja abban az időben, amikor náluk lakik, Vera pedig a lányt és
férjét egyaránt szinte gyerekként kezeli.
A lélektani elbeszélés területén a Színek és évek tehát korántsem magasodik
társtalanul az életmű fölé. Az első regény egy másik jelentős poétikai kezdemé-
nyezése, az elbeszélés szakadozottsága szintén nem egyedülálló teljesítmény az
é letmű ben . A Lírai jegyzetek egy évről (1915) önéletrajzi prózájának narrációja
ugyanis lényegesen töredezettebb. Egyes fejezetek k özőrt jelöletlen időbeli sza-
kadások mutatkoznak, gyakran a színhely változásairól sem tudósít az elbeszélő,
669
7 . A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

ezekre az olvasó csak utólag következtethet. Az elbeszélés jobban eltávolodik a

történetelvű prózától, mint az első regény, ami különösen akkor érzékelhető, ami-
kor az ábrázolt szituáció a történet szintjén lezáratlan marad. Az ötödik fejezet
azt a szituációt ábrázolja, amikor a tisztiszolga és az elbeszélő együtt várják haza
a férjet. Az elbeszélés azonban nem jeleníti meg az úr hazaérkezését, a találkozás
örömteli eseményét, a fejezetnek vége szakad, amikor a várakozók felismerik az
előszobából beszűrődő hangját. A narráció a várakozás atrnoszférájának érzékel-
tetésére törekszik, s ezt megvalósítva nincs igénye a történet kerekké formálására.
A cselekmény ezen a ponton azért válik töredékessé, mert az elbeszélés a történet-
elvűséggel szemben a hangulat, a pillanatnyi benyomás megjelenítését részesíti
előnyben.
Kaffka Margit műveinek visszatérő jellegzetessége a női lét problémakörének
színrevitele. A társadalom által előírt hagyományos női szerepek és a hősnők sze-
mélyes ambíciói között mutatkozó feszültség tulajdonképpen valamennyi regényé-
ben megjelenik. A Színek és évek szereplői elbeszélője, Pórtelky Magda saját sorsát
áttekintve a maga rezignált hangján a hagyományos nőszerepék hamis voltát is
leleplezi, míg lányairól szólva örömmel konstatálja az új generáció önállóságát.
A Mária évei hősnője a házasság kényszere által előírt női életpálya ellen lázad,
amikor esküvője előtt olyan szerelmi kalandra vállalkozik, melytől nem vár sem-
milyen folytatást. Az erotikus kalandot a patriarchális kultúra csak a férfi esetében
véli elfogadható vagy éppen dicsőséges cselekedetnek, a vidéki tanárnő társadal-
mi szerepével azonban összeegyeztethetetlennek tartja. (Mária öngyilkosságba
torkolló csalódásának az az értelmezése, amelyaDarvassal megbeszélt találka
meghiúsulását a boldog szerelemből való kiábrándulásként fogja fel, kevéssé meg-
győző. Mária nem egy másik házasság reményében indul a megbeszélt találkozó-
ra, nem egy másik védett kapcsolat menedékébe akar húzódni, hanem éppen önál-
lóságát igyekszik kinyilvánítani a "férfi módjára" felfogott szerelmi kalandban. Az
öngyilkosság nem a szerelmi bánat, hanem a meghiúsult lázadás következménye:
nem vihette végbe a társadalmi normákat tagadó szimbolikus jelentőségű tettet.)
A Színek ésévek elkülönítése a többi regénytől a női életsorsok megjelenítésében
mutatkozó összefüggések részleges elfedéséhez vezethet. Az Állomások főszerep­
lője, Rosztovszky Éva - aki művészként végül sikeresen valósítja meg a független
női életpálya maga elé tűzött célját - olyan életstratégiát választ, amely nemisé-
gének negligálása révén biztosítja önállóságát. Válása után egy szerelmi csalódás
rádöbbenti, ha szabadulni akar a vágy tárgyának alárendelt pozíciójából, le kell
mondania a nemi életről. Ez a szexualitást feladó női pozíció fontos szerephez
jut a Hangyaboly című regényben is, amelynek egyik kiemeit alakja, soror Magda
ugyancsak ezt a női sorsot testesíti meg. (Az apácák közül egyébként Adél is hason-
ló pozícióban jelenik meg.) A zárda ebből a nézőpontból tekintve jelképes hely: a
tapasztalatai nyomán önállóságát öntudatosan választó női szubjektum szellemi-
670
 7.2. A NARRATív NYELV VÁ LTOZATAI

leg termékeny izolációjának kifejezője . CA fiatallányokra rákényszerített rendként

a kolostor fegyelme valóban kritika tárgyává válik, de mint az érett nő önkéntes
visszavonultságának formai kerete már nem jelenik meg negatív színben.) Soror
Magdát nemcsak a neve kapcsolja Pórtelky Magda alakjához, hanem hasonló hely-
zete is. Utóbbi ötvenéves "öregasszonyként" mutatja be magát, s e jellemzés nem
annyira az életkorra, mint inkább az "életen kívüli" pozícióra vezethető vissza. Két
házasság után, a teljes szexuális inaktivitással összefüggő belső függetlenség hely-
zetéből szólal meg az önértelmező narrátori hang. Az apácalét mint a szexualitás
negligálásával megvalósuló visszavonult, belső függetlenséget biztosító és refle-
xióra hajló életforma metaforája összeköti egymással az elsőként és az utolsóként
született regényt. A Két nyár kapcsán már szóba került Vera alakjának aszexuá-
lis jellege. Figurája azonban egy másik vonatkozásban is összefüggésbe hozható
a Színek és évekkel. Az utóbbi regényben a nagymama alakja egy olyan anyatípust
képvisel, amely nem felel meg minden vonatkozásban a patriarchális kultúra anya
fogalmának. A nagymama ugyanis családfőként viselkedik, erősebb és határozot-
tabb, mint ahogy azt a gyengébb nemről alkotott sztereotip kép sugallja, az anya-
szerepnek egyfajta matriarchális változatát képviseli. Vera ugyan kevésbé mutat
"férfias" vonásokat, de nagyobb lelki erővel, kitartással és akarattal rendelkezik,
mint férje, akinek alakja Vera felnőtt komolysága mellett valóban kissé infantilis-
nak tetszik .

7.2.6. Móricz Zsigmond

Az irodalomtörténet-írás a 20. század utolsó két évtizedéig, amikor kezdetét vette

az életmű lassú átértelmeződése, elsősorban Móricz prózájának realista vonásait
és társadalmi kérdések iránti fogékonyságát hangsúlyozta. Bár még a marxista el-
kötelezettségű szerzők is szóba hozták Móricz epikájának egyéb jellemző it - mint
például lélektani érdeklődését, az elbeszélésmódjában megőrződött romantikus
elemeket -, mindezeket csupán az alaphangot időlegesen átszínező vonásokként
értékelték. A társadalmi problematika előtérbe állítása alapvető érdeke volt egy
olyan társadalmi rendszernek, amely a maga legitimitásának forrását elsősorban
a "félfeudális" társadalmi viszonyok felszámolásának hangoztatásában találta
meg. A realista társadalomkritika hangsúlyozásának általánossá válását a szo-
cializmus időszakában az ideológiai elkötelezettség mellett egyfajta apologetikus
beállítódás is támogatta, amely a politikai szempontok alapján ellenőrzött irodal-
mi nyilvánosság közegében igyekezett Móricz prózájának azt az oldalát kiemelni,
amely az életművet a hatalom szemében elfogadhatóvá, sőt a kultuszképzésre is
alkalmassá tehette. A múlt meghaladását, a reakció erőinek felszámolását hang-
súlyozó osztályharcos szemlélet számára a társadalombírálat mellett a másik
671
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ F ELÉNEK MAGYAR IRODALMA

alapvető követelmény a haladásba vetett optimista hit volt. Ez az igény vezetett

ahhoz, hogy az egykorú irodalomtörténet-írás még Móricz epikájának naturalista
hatásokat tükröző vonásait is - melyek sok tekintetben rokoníthatók a normává
emelt realizmus poétikájával - igyekezett jelentéktelenné min ős íteni, A biológiai
determináció elve túlságosan is pesszimisztikusnak tűnt a fejlődés végtelen és kol-
lektív távlatait hangoztató ideológia számára.
A marxista irodalomtörténet-írás uralkodó pozíciójának megrendülésével
párhuzamosan a befogadói érdeklődés egyre nyilvánvalóbban fordult el a min -
denütt az osztályharc nyomait kutató ideologikus interpretációktól. Ezeknek az
olvasatoknak a leértékelődésével együtt némiképp Móricz prózájának kánonbeli
helyzete is átalakult, s korábbi kiemeit státuszának elvesztéséhez az olvasói ér-
deklődés megcsappanása társult. Ez ajelenség részben természetesnek tekinthető,
hiszen saját ízlésének és szemléletmódjának megfelelően minden korszak új ká-
nont alakít ki. Másrészt a Móricz-próza körüli csend - melyet újabban örvendetes
módon tör meg néhány tanulmánykötet - azzal is összefüggésbe hozható, hogy
nehezen formálódnak ki azok az újszerű n éz őpontok, amelyek az idejétmúltnak
tetsző megközelítések alternatíváiként szolgálva újra jelentős olvasói érdeklődést
ébreszthetnének az életmű iránt. Az "újszerű parasztábrázolás" és a dzsentri-te-
matika irodalomtörténeti kliséi aligha alkalmasak erre. Az ilyen típusú megköze-
lítésektől való eltávolodás mikéntje azonban korántsem kézenfekvő. Ennek egyik
oka , hogy Móricz poétikájában valóban találhatók olyan eljárások, melyekre egy
mégoly leegyszerűsítő társadalomkritikai olvasat is több-kevesebb joggal hivatkoz-
hat. A politikai-szociális kérdések felvetése, az elbeszélés leleplezésként történő
felfogása, a társadalmi körkép megrajzolásának igénye olyan vonások, amelyek
Móricz számos m űv ében megjelennek. Ugyanakkor érdemesnek tűnik megvizs-
gálni , hogy a realista narratíva milyen mértékben érvényesül Móricz prózájában, s
milyen egyéb jellegzetes beszédmódokjelölik ki hatókörének korlátait.
A kiegyensúlyozott értékelésre akár a korai Móricz-recepció is példával szol-
gálhat. Bár az egykorú nyugatos kritika Móricz elbeszélésmódjának újszerűségét
gyakran annak realista-naturalista jellegében látta, már Schöpflin Aladár megál-
lapította, hogy Móricz "nem a tények tudományos megállapításának és tárgyilagos
feltárásának az embere, akinek programja a valóság lemásolása, hanem tárgyait
mindig egy belső felinduláson keresztül nézi" (SCHÖPFLIN Aladár 1979: 202 -203),
s azt is kiemelte, hogy éppen ebben áll Zolával szembeni különbsége. Ennek az
észrevételnek messze men ő következményei vannak az elbeszélésmód egészére
nézve. Egyfelől rámutat, hogy Móricznak a realizmus kategóriájához legközelebb
álló társadalmi regényei sem felelnek meg minden vonatkozásban a realista poé -
tika elvárásainak. A narrátor magatartását nem a kívülállás, a megjelenített világ
objektív hatást keltő szemlélése jellemzi, hanem az intenzív érzelmi viszonyulás.
Ez a határozottan emocionális, indulati viszony kikezdi az elbeszélői omnipoten-
672
 7.2. A NARRATfv NYELV VÁLTOZATAI

eia képzetét, hiszen a szenvedélyes érintettségnek a narráció egészét meghatározó

jelensége óhatatlanul a perspektíva szubjektív voltára irányítja a figyelmet. Sze-
mélytelen és higgadtan tárgyszerű narrátori szólam helyett a maga indulatait, pre-
ferenciáit és ellenszenveit erőteljesen kifejezésre juttató elbeszélő hangot hallunk,
amely az arctalan anonimitással szemben határozottan egyéni vonásokat nyer.
Ezáltal bevonódik a regény világába, feladva omnipotens mindentudását és kívül-
állását: a felülről alátekintő perspektíva helyett nézőpontja a megjelenített világon
belülre kerül. Nem felülről szemlél, hanem a szerepl ők szintjéhez közelítve tekint
körbe az őt is körülfogó világban. Ennek nyomán némiképp sarkítva akár úgy is
fogalmazhatnánk, hogy az elbeszélő maga is saját narratívájának szerepl őjévé vá-
lik, igaz kiemelkedő, minden megjelenített alakot meghaladó képességekkel ren-
delkező szereplőjévé. Mindezek következményeként a valóságábrázolás hűségé­
nek realista elvárása alapjaiban kérdőjeleződik meg, hiszen a narrátor az objektív
tudással szemben csupán a személyes meggyőződés vagy a szubjektív vélekedés
pozícióját képviselheti. Jóllehet, Móricz elbeszélő i kevés hajlandóságot mutatnak
arra, hogy saját nézőpontjuk esetlegességére reflektáljanak, s nem ritkán az igaz-
ság kimondását tulajdonítják maguknak, ez nem fedheti el a narrátori szerep fenti
jellegzetességeit. Bár olykor ellentét mutatkozik a narrátor önszemlélete és pozí-
ciójának strukturális jellernz ői között, semmi sem indokolja, hogy a befogadás az
előbbijelentőségét az utóbbival szemben előnyben részesítse és túlhangsúlyozza.
Móricz epikájában a realista alapozású, társadalmi kérdéseket előtérbe he-
lyező narratíva mellett a lélektani s egy talán leginkább mitikus tendenciájúnak
nevezhető elbeszélésmód is megjelenik. Ezek a narratívák az egyes m űvekben
egymást többnyire kölcsönösen átszínezik, de arra is találunk példát, amikor
egyik vagy másik alkotóelem dominánssá válik. Míg például a Rokonok (1930)
leginkább társadalmi regénynek tűnik, addig a szociális környezetrajzot csupán
háttérként kezelő Pillangó (1924) elsősorban lélektani regénynek mutatkozik.
Ugyanakkor azAz isten háta mögött (1911) , a Tündérkert (1922) vagy az Úri muri
(1927) esetében nehéz lenne a három alkotóelem közül bármelyiket is kiemel-
kedő szerep űnek nevezni. A szociális és társadalmi kérdéseket előtérbe állító el-
beszélésmód jellernzői között említhető az aktuális tematika (pl. a földosztás és
az életképes középbirtok problémája vagy az antiszemitizmus jelensége stb.),
a szerepl ők egy-egy társadalmi réteg képviselőiként történő megjelenítése, a
valószerű hatást keltő, olykor szociológiai részletességű környezetrajz. A nar-
rációnak ehhez a rétegéhez kapcsolható azoknak az alakoknak az alkalomszerű
felléptetése is, akik olykor szinte minden áttétel nélkül közvetítik a hipotetikus
szerz ő elveit és megfontolásait. Az ilyen rezonőr funkciójú szereplők monológjai
mai nézőpontból tekintve kissé túlságosan is direktnek, didaktikusnak hatnak,
s talán a legkevésbé szerenesés vetületét képviselik a társadalmi érdekeltségű
elbeszélésmódnak.
673
7. A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

Móricz prózájának pszichológiai érdeklődése - bár műveiben elófordul Freud,

sőt Jung neve is - alapvető en a hagyományos lélektani elbeszélés keretei között
marad. E narratíva perspektívájából tekintve a személyiségben lezajló folyamatok
jobbára áttekinthetőnek mutatkoznak, mivel a szubjektumot áttetsző vágyak és
szándékok mozgatják. Az elbeszélt cselekedetek többnyire nem cáfolnak rá a sze-
mélyiség korábban megismert jellemvonásaira, inkább várhatók, mintsem meg-
hökkentők. A szubjektum többnyire bensőséges közeg önmaga számára, s ezt az
intimitást nem zavarja meg az idegenség tudata. Móricz alakjai közelebb állnak
a romantikus individualitáshoz, mint a középpont nélküli, stabil lényegiséggel
nem rendelkező modern szubjektumhoz. Lélektani elbeszélésmódjának narratív
technikái között fontos szerep jut a hős belső monológjának, az átélt beszédben
közvetített belső beszédnek, a szereplők közötti dialógusnak, valamint a narrátori
jellemzésnek. Az elbeszélő tudomással bír alakjai belső gondolatairól, akik ezért
szinte áttetszőnek mutatkoznak számára. Móricz narrátorai a lélektani elbeszélés
narratívájában is erős személyes érdekeltséget mutatnak, mintegy a szereplővel
azonosulva átélik annak gyakran vehemens indulatait. Az elbeszélő olykor válta-
kozva azonosul a szereplőkkel, mint a Pillangó egymással civódó szerelmesei ese-
tében, máskor inkább egy adott figurához kötődik átélő magatartása, mint például
a Rab oroszlán (1936) című regényben, ahol elsősorban a hervadás jeleit mutató
feleség mell ől elvágyódó férj lelki történései kötik le figyelmét.
A fent mitikusnak nevezett elbeszélésmód kategóriája alatt azokat a narratív
eljárásokat értjük, melyek a valószerűség elvét sem társadalmi-szociális, sem lé-
lektani értelemben nem igyekeznek érvényre juttatni. Ezt a narratív réteget olyan
poétikai megoldások jellemzik, melyek a konkrét egyedit nem a típikus vagy az ál-
talános, hanem a metafizikai értelemben vett egyetemes jelölőjeként kezelik. A mi-
tizáló tendenciájú eljárások lehetséges változatai között említhető például a hős
emberfeletti felnagyítása, illetve az alak és környezete konfliktusának a világrend
elleni titáni lázadásként történő beállítása. A mitizáló tendenciáknak ezeket a hi-
perbolára épülő variációit leglátványosabban a Sárarany képviseli CMARGócSY Ist-
ván 1993 : 19-20), de jelenlétük a Tündérkert alakformálásában is jól érzékelhető.
Móricz regényeire jellemző, hogy a szereplők - a párhuzamosan érvényben tar-
tott narratív sémáknak megfelelően - egyidejűleg eltérő epikai funkciókat tölte-
nek be. Az isten háta mögött Veres tanítónéja egyfelől meglehetősen korlátolt és
kisszerű vidéki szépasszony, akiről a narrátor gyakran gúnyosan nyilatkozik, más-
felől azonban a nőiség mitikussá emelt jelképe, aki szinte metamorfózison esik át,
amikor erotikus vágytól ösztönözve benyit Veres Laci szobájába. Az elbeszélő ek-
kor majdhogynem természetfölötti lényként jeleníti meg, olyan alakként, akinek
szinte maga is a hatása alá kerül. CA szerelemfelfogás Móricz m űveiben gyakran
mutat mitizáló tendenciákat. Ez az erotika nem elsősorban a naturalizmusnak a
nemiséget az ember biologikuma felől megközelítő szemléletét tükrözi, hanem egy
674
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZA TAI

olyan - a klasszikus modernség költészetében is gyakori - értelmezését, amely az

erotikus élmény eksztatikus állapotát egy sajátos miszticizmus jegyében a létezés
lényegének megtapasztalásaként fogja fel.)
Az alakok cselekedetei és motivációi olykor az egymástól eltérő beszédmódok
kereszteződése révén válnak indokolttá. Ami az egyik elbeszélésmód homogén ér-
vényesülése esetén nem lenne meggyőző eleme a narratív sornak, az egy másik,
szimultán módon működtetett narratív séma részeként kellő indokoltságot nyer-
het. Ha a valószerűség elve szerint vizsgáljukAz isten háta mögött cselekményszer-
kezetét, akár kevéssé meggyőző megoldásnak is tarthatjuk, hogy Veresné és Laci
vonzalma csupán azért nem teljesedhet be, mert az asszony éjjeli látogatásakor a
fiú éppen első szexuális élményén esik át a helyi bordélyházban. Az érett asszony
és a tapasztalatlan fiatalember későbbi egymásra találása a realista kötődésű el-
beszélésmód felől nézve korántsem lenne képtelenség. A regény narratívája azért
kezeli Laci botlását végzetes eseményként, mert a bűnbeesés bibliai történetének
változataként értelmezve a mitikus narratív sor elemeként tekint rá. Ebből a pers-
pektívából nézve az ártatlanság elvesztése jóvátehetetlen cselekedet, akárcsak az
eredendő bűn elkövetése. Az Úri muri Szakhmáry Zoltánjának hirtelen összeomlá-
sa mind a társadalmi, mind a lélektani regény műfaji sémája felől közelítve némi-
képp előkészítetlennek tűnik, a műegész szempontjából azonban nem feltétlenül
mutatkozik annak, mert a narratíva a főhőst nem csupán a középbirtokos gazda
és a szerelmi boldogságát a házasságon kívül kereső férj szerepébe helyezi, ha-
nem a végzet által eljegyzett, pusztulásra ítélt, saját elátkozottságának tudatával
küzdő lényként is. A végzet beteljesülése ebben az összefüggésben nem követeli
meg a pontosan kidolgozott, megingathatatlan hitelességű lélektani motivációt,
hiszen a predesztináció érvényesülése nem a szereplő cselekedeteinek függvénye.
A valószerű, hétköznapi események menetét egy akár metafizikainak is nevezhető
dimenzió közbeszólása szakítja meg, ez a történés azt a végzetszerűséget juttatja
érvényre, amely egy másik létszinten már a regény cselekményidejének indulása
előtt eldöntötte a hős sorsát.
A lázadó, titáni hős, a pusztulás által eljegyzett elátkozott személyiség, a hét-
köznapok elől a mámorba menekülő korhely: mind olyan epikai szerepkörök,
amelyek kapcsolatba hozhatók a dekadencia, illetve a korai modernség irodalmá-
nak zseni, bohém vagy elátkozott költő fogalmával. Az ivás és a szerelmi szenve-
dély visszatérő megjelenítése Móricz regényeiben nem csupán a "magyar viszo-
nyok", azaz egy konkrét társadalmi miliő ábrázolásának eszközeként fogható fel,
hanem a dekadens életérzés színrevitelének kellékeként is. A mesterséges paradi-
csomokról értekező Baudelaire mámorfilozófiájához sok tekintetben hasonló vo-
násokjellemzik ezt a hétköznapi élet gépisségétől elforduló, mindig a rendkívülit,
a kivételest, sőt a lehetetlent szomjazó magatartást. A mámor egy valóságon kívű­
li idődimenzió extatikus állapotába ragadja a módszeres, kitartó munkálkodásra
675
7 . A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

képtelen, szüntelen az ünnep világába vágyódó alakokat. Egyes regényekben (Úri

muri, Kivilágos kivirradtig, 1924) a mulatás részletező megjelenítésébe feltúnően
gyakran szövődnek bele népdal- és múdalszövegek, ritkábban klasszikus költőktől
származó idézetek. Ez a jelenség szintén nem csupán egyetlen epikai sorba illeszt-
hető: a magyar dzsentri életformájának realista alapozású ábrázolása mellett a
hétköznapok világából elvágyódó, eksztatikus élményekre áhítozó bohém mámor-
ba és múvészetbe menekülésének analógiájaként is felfogható. E két narratíva egy-
mást átszínező együttes múködtetéséből következik, hogy a mámorkereső, duhaj
életforma megítélése ellentmondásos Móricz regényeiben. Anarrátor hol a kitartó
munkára alkalmatlan, csak fellángolásokban élő magyar úri osztály felett mond
ítéletet, hol egy különleges érzékenységú embertípus megnyilvánulásaként érté-
kelve a mámorkeresést, rokonszenvvel látszik kísérni annak megnyilvánulásait.
A mitizáló hajlamú epikus rétegbe illeszkednek a szövegek mitológiai utalásai,
melyeknek jelentőségét nem előfordulásuk gyakorisága, hanem e narratív réteg-
ben betöltött funkciójuk adja. Ezek a realista perspektívától eltérő megközelítést
sugalló utalások az antik és a keresztény mitológiából ugyanúgy merítenek, mint a
folklorizálódott hiedelmekből vagy a néphitből. A Pillangó a görög mitológia mel-
lett a tündérmesék világát is megidézi(SzII.ÁGYI Zsófia 2008: 310-316), a Tündér-
kert pedig metaforarendszert épít ez utóbbi motívum köré. A Kivilágos kivirradtig
szövegében a mulatást a boszorkányszombat kifejezés értelmezi. A keresztény mí-
toszok megidézésére a búnbeesés, a predesztináció, a mindent megemésztő tisz-
tító túz toposza lehet példa. Bár a szövegek mitikus tendenciái a késői múvekben
talán kevésbé látványosan érvényesülnek, mint például a Sárarany szövegében,
jelenlétükkel ekkor is számolni kell. A Rab oroszlán elbeszélője például megemlíti
az Odüsszeiát, Juluka pedig azzal bocsátja el férjét, hogy bolyongjon csak kedve
szerint a fiatal nők között. A bolyongás-motívum és a cselekményszerkezet össze-
függése - a tanácsos sikertelen kalandja a fiatal kolleginával, majd visszatérése
feleségéhez -, Odüsszeusz történetének némiképp groteszk hatást keltő evokálá-
saként is felfogható. A keresztény mítoszokhoz kapcsolódó narratíva a kései mű­
vek közül az Árvácskában (1940) érvényesül látványosan, amely a kislány életének
elbeszélését a krisztusi szenvedéstörténettel állítja párhuzamba, olyannyira, hogy
fejezetek helyett a szöveg "zsoltárokra" tagolódik.
A narrátor szubjektív érdekeltségével szorosan összefügg Móricz prózájának
talán legnagyobb esztétikai teljesítménye, nyelvi intenzitása. Ezt a dinamizmust
elsősorban az élőbeszédet imitáló formák teremtik meg, ezek közül is leginkább
a dialógus és a szabad függő beszéd . Móricz múveiben a párbeszéd drámai erejű,
ami annak köszönhető, hogy szerepe többnyire az alakok közötti konfliktus meg-
jelenítése. A dialógus gyakran nyílt vagy burkolt összecsapás, melynek tétje a be-
szédpartner legyőzése. E szópárbaj lehet csendes, lefojtott és gyilkos indulatokat
sejtető, mint a Barbárok (1932) méltán híres, rablógyilkosságot bevezető jelene-
676
 7 .2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

tében, máskor magában a párbeszédben szabadulnak el az indulatok. E kétfajta

nyelvi küzdelem eltérő párbeszédtechnikához vezet: az előbbit kihagyásos szer-
kezet, rövid mondatok, a megszólalásokat megszakitó hosszú szünetekjellemzik,
míg a másik a feszültség kitörése miatt terjedelmesebb, olykor monológgá széle-
sedő szereplői megszólalásokból építkezik, és teret enged az indulatok intenzív
megjelenítésének. Ennek a változatnak az egyik legjellegzetesebb példája a házas-
társak veszekedésének megjelenítése a Rab oroszlán szövegében. A regénynek eb-
ben a jelenetében hosszú oldalakon át szinte teljesen eltűnik a narrátor szólama, s
csak a szereplők megszólalásai váltják egymást, akárcsak egy dráma szövegében.
Móricz remek érzékkel alakítja a párbeszédek ritmusát, a mondatok és az egyes
megszólalások időtartamát úgy változtatja, hogy az élénk és fordulatos, rövid
megpihenések és heves kitörések által tagolt, megkomponált szerkezet mindvégig
magára vonja az olvasó figyelmét. Az élőbeszéd imitálása eközben spontán hatást
kelt, semmiféle keresettség vagy kiszámítottság nem érződik rajta.
Móricz másik kedvelt eljárása az átélt beszéd alkalmazása. Ennek elsősorban
azok a formái gyakoriak, melyek lehetővé teszik a narrátor viszonyulásának in-
tenzív megjelenítését. A szabad függő beszédnek az a változata, amely az elbe-
szélő nézőpontját homályban hagyva nem jelzi határozottan a narrátor viszonyát
a megidézett szereplőí megszólaláshoz, kevésbé jellemző Móricz prózájára.
Bár Az isten háta mögött például használja ezt a változatot is (KULCSÁR SZABÓ Ernő
1993b), Móricz elbeszélésmódja általában eredendően eltér a flaubert-i impassi-
bilité magatartásától, s a szenvtelenség elbeszélői stratégiájával szemben narrá-
torait a szenvedélyes érdekeltség jellemzi. Ebből adódik, hogy az átélt beszédnek
elsősorban azokat a változatait részesíti előnyben, amelyek ezt az elbeszélői vi-
szonyulástjuttatják kifejezésre: a szerepiővel azonosuló, illetve a szereplő szavait
ironizáló formáit. Az első esetben az adott szöveghelyen a narrátor mintegy osz-
tozik a szereplő által átélt indulatban, ami egyébként nem feltételezi szükségsze-
rűen, hogy a szöveg egészére is kiterjed a szereplővel való azonosulása. A második
változatban a szereplő szavainak elbeszélői újramondása az intonációi finom -
elsősorban a túlzás különféle változatait alkalmazó - elmozdítása révén képes je-
lezni az idézett megszólalással szembeni gúnyos távolságtartást. Mindkét válto-
zat megegyezik abban, hogy nem követel személytelenséget a narrátortól, hanem
lehetőséget ad a szereplői beszédhez fűződő viszony karakteres megjelenítésére.
Móricz narrációjának egyik legjellegzetesebb vonása a személytelen, objektív
elbeszélő í szereptől való idegenkedése, az átélt beszéd alkalmazása azért vált
meghatározó narratíveljárásává, mert a szubjektív elbeszélői pozíció érvényesí-
tésének olyan lehetőségét kínálta, amely nem vonta maga után a narrátori szó-
lam monoton egyeduralmát. Az elbeszélő állandósuló előtérbe helyezését olyan
módon kerüli el a narratív szerkezet, hogy közben a szubjektív perspektíva foly-
tonosan megjelenhet.
677
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

7.2.7. Szabó Dezső

Az egykor nagyhatású, közismert író életműve az elmúlt évtizedekben egyre inkább

veszített jelentőségéből, míg napjainkra az irodalmi kánon peremére szorult. Ez a
folyamat akár természetesnek is nevezhető, hiszen a szerző egykori ismertségét
elsősorban a műveiben megjelenő ideológiai tartalmaknak köszönhette. A hazai
szociális konfliktusokat a különb öző etnikumok harcaként értelmező, leegyszerű­
s ít ő politikai nézetei valóban nem érdemelnek kitüntetett figyelmet, ugyanakkor
epikai nyelve több olyan vonást is mutat, melyek sajátszerűségükmiatt korántsem
érdektelenek. Szabó Dezső művei között kevés remekművet találunk, mivel próza-
poétikájából többnyire hiányzik az összhang, s az egyes eljárások olykor egymás
ellen hatnak. A kezdeményező újítás és az avultnak tetsző sémák együttes alkal-
mazása nem ritkán bizarr eredményhez vezet. Elbeszélésmódjának bizonyos alko -
tóelemei, elsősorban a nyelvi intenzitást szolgáló megoldásai azonban említésre
méltó teljesítménynek tekinthetők.
A narráció egyik meghatározó sajátossága a vehemens indulatokkal telített
beszédmód, amely elsősorban az egyéni szóalkotásra, a metaforák prózai szöveg-
ben szokatlanul gyakori előfordulására, az intenzív jelentésű igékre és a meglepő
hasonlatokra épít. Az elsodort falu (1919) szövegében például ilyen erős érzelmi
tartalmat sugalló neologizmusok olvashatók: "túltelített elvgörény", .voksbarom",
.néppocsolya", "emberkloáka", "kanbogárka", "nyerítő elvkancák". Az erőteljes
hatású igék alkalmazását jól szemléltetik a Kell a kereszt (1920) cím ű novellából
származó idézetek: "a tavasz duzzadt cseccsel szoptatta a temetőt, a sírok halkan
csemcsegtek, a virág vágyott, s a sírkövek közt tavaszi kutyák szagolgatták egy-
mást"; "harsogó sebei üvöltötték"; "az élet millió fürtjét belerázta a szemeibe";
"nagy kukorékolások piros szalagjai lobogtak fel az udvarokból"; "az öreg leejtette
a fenőkövet, és nagyot harapott a reggelbe." Újszerű hasonlatok is előfordulnak
az említett szövegben: "Úgy ült illendő lelke ápolt testében, mint fésült ölbeli eb a
leporolt díványon." Olykor a meglepő nyelvi forma a népies irodalmi hagyomány
toposzaiból is meríteni látszik: "átölelte az asszonyt, s kezei szétlegeltek amellén,
mint éhes bárányok a zsenge füvú dombon". Az elbeszélő nyelv érzelmi telítettsé-
ge és a dinamizmusa Szabó Dezső egyes műveinek narrációját az expresszioniz-
musnak ahhoz a változatához közelíti, amelyet az ember társadalmi felemelésé-
nek messianisztikus pátosza jellemez. Bár a nemzeti forradalmat hirdető Szabó
Dezsőt áthidalhatatlan távolság választja el a német expresszionizmus marxi elve-
ket valló irányzatától, poétikai szempontból mégis rokonítja őket egymással, hogy
avalószerűségelvétől inkább csak a túlzás, a pátosz és az erős retorizáltság révén
távolodtak el, míg az expresszionista m űvészet másik alapelvét, az absztrakcióra
törekvést kevéssé juttatták érvényre.

678
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

A narráció nyelvének dinamizmusa mellett további párhuzam is mutatkozik a

Szabó Dezső epikája és az expresszionizmus poétikája között: mindkettő vonzódik
a groteszk esztétikai minőségéhez, elsősorban a tragikus groteszkhez. A pátosz és
a komikum, a kisszerűség keretei között is érvényre jutó nagyszabású, egyetemes
emberi szenvedés megjelenítésének igénye jellemzi többek között a Legenda Lócsén
(1917) vagy az Ecce homo (1925) című novella zárlatát is. Az előbbi mű cselekmé-
nye akörül bonyolódik, hogy Lisznyák Tibor, a szegény tanár régóta szeretne em-
berhez méltó szobát bérelni. Mikor végre azt hiszi, hogy megtalálta, amire vágyott,
első éjszakáján poloska-invázióra ébred . Miután szemrehányásait végighallgatta,
öreg szállásadónője elpanaszolja, hogy egész kis megtakarított vagyonát a szoba
felújítására fordította, s azt hitte, végleg megszabadult az élősködőktől. A két sze-
rencsétlen kölcsönösen megsajnálja egymást, majd ezt az eseményt az elbeszélő
így nagyítja fel: "Egymásra néztek, és nézésük szent, tiszta, nagy emberi ölelkezés
volt. És a mérhetetlen világ mélyén, az egymásnak bomló tragédiák rohanásában,
a borzalmas élet-hallucináció fekete kuszáltságában, a végtelen idő tovaszakadó
partján a két nyomorult emberélet csodálatos ős szépséggel ragyogott egymás fe-
lé."258 Az Ecce homo főszereplője, Czehula tanár úr, éppen az ötödik fizetési osz-
tályba lépett, ezért mostantól megilleti a 'méltóságos úr' titulus. Ezen felbuzdulva
hirtelen támadt önérzettel a társadalom támaszának képzeli magát, és vasárnap
délelőtt a helyi potentátokhoz csatlakozva a vendéglőbeli sörözés közben buzgón
hangoztatja a kiváltságos osztályok előjogait védelmező érveket. Mígnem hirtelen
eszébe jut: annyira szegény, hogy a számláját sem tudja kifizetni. Szomorú állapo-
tát a saját bőrén is megtapasztalja, mivel ülepén elreped a viseltes nadrág, salsója
is mosásban van. Saját nevetséges uraskodásán feldühödve felugrik az asztalra, s
előre hajolva megmutatja a meztelen igazságot az úri közönségnek. Ajelenet nyers
komikumát nemcsak a cím igyekszik elmozdítani a pátosz irányába, hanem a no-
vella zárlata is: .Ravatalos csend volt a teremben. Senki sem nevetett. A kegyel-
mes Kutassy gróf, a méltóságos főtisztelendő Dvoracsek kanonok, a méltóságos
Maczuga főigazgató úr, a kövér síberek, a manikűrözött és pedikűrözött debellák:
az egész libapecsenyés, ugorkasalátás, erkölcsi világrendes, államrezonos társada-
lom döbbenve meredt a szegény méltóságos úr szomorú tükrébe."259 A bemutatott
megoldások pengeélen táncolnak, hiszen a végletes értékminőségek között kísér-
lik meg az átfordítás műveletét. Éppen ezért a komikusnak az emelkedetthez kö-
zelítése néha kissé művi hatást kelt, megoldatlan marad, s inkább csak a narrátor
ilyen irányú szándékát, s nem tényleges megvalósulását érzékeli az olvasó.
Az idill enyhe groteszkbe fordítása sem ritka Szabó Dezső műveiben. A Mégis,
mégis (1934) című novellában egy nyolcvanas évei derekán járó házaspár költi el

258 Szabó Dezső : LegendaLócsén = UÓ: Naplóéselbeszélések, I. Bp., Püski, 2002, 165 .
25 9 Ecce homo = Uo., 240.
679
7 . A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

idilli ebédjét a temetőben, miután a közelgő halottak napjára földíszítették lányuk

és kis unokáik sírját. Az evés utáni szinte kedélyes hangulatban felötlik bennük,
hogy síremléket kellene emeltetni elhalt szeretteiknek. El is tervezik, hogy tíz-ti-
zenkét év alatt, hogyan fogják megvalósítani céljukat. Komikusnak tetsző számol-
gatásukat azonban az elbeszélésben érvényesülő vitalista nézőpont átértelmezi:
az elbeszélő az emberi életerő heroikus megnyilvánulásaként fogja fel, hogy az
öregek nem törődnek a halál közelségével, s amíg léteznek, teljesen és fenntartá-
sok nélkül adják át magukat az életnek.
Szabó Dezső legismertebb regénye, melyet maga is főm űv ének tekintett, Az el-
sodort f alu. Ebben a könyvben a szerz ő írói gyengéi és erényei egyformán megmu-
tatkoznak: egyfelől megjelennek benne (olykor némiképp túlhajtott formában) az
elbeszélő nyelv dinamizmusának fent leírt sajátosságai, másrészt azok a poétikai
problémák is, amelyek epikáját, különösen regényeit, jellemzik. Az a sajátosság,
hogy az elbeszélés mitikussá növelt főhősöket szerepeltet, még önmagában nem
okozna problémát, hiszen az expresszionizmushoz közelítő narratívában a miti-
záltság nem tekinthető idegen elemnek. Az azonban korántsem tekinthető szeren-
es ésmegoldásnak, hogy a mitikus alakokat a regény olyan valószerűnek szánt idő­
be és térbe helyezi, amely az absztrakciónak nyomát sem mutatja. A mitizált figura
s az általa képviselt elvek így közvetlen valóságvonatkozást nyernek, azt sugallják,
hogy a mítosz világa átültethető a társadalmi gyakorlatba. A mitikus és a valószerű
szintjének ilyen jellegű összevegyítése két hátránnyal is jár. Esztétikai szempont-
ból tekintve a mitikus figurák valószerű környezetben történő mozgatásának az
lesz a következménye, hogy e két dimenzió kölcsönösen érvényteleníti egymást.
A mitikus alak hiteltelennek és egysíkúnak mutatkozik a valószerű tér és idő kö-
zegében, illetve az önmagát valószerűkéntbeállító regényvilág a hős megjeleníté-
sére alkalmatlan közegnek mutatkozik. A mitikus és valószerű pátoszra hangolt
(komikus reflektáltságot nélkülöző) összezavarása káros társadalmi következ-
ményekkel is jár: a realitás szférájában értelmezhetetlen mitikus válaszokat valós
társadalmi problémák megoldásaként tünteti fel. A m űvelt, külföldi egyetemeket
megjárt Böjthe János úgy dönt, hogy a paraszti életmódot választja, s a magyar
jövő zálogaként elveszi a falu legszebb és legéleterősebb parasztlányát. János, af-
féle új Toldi Miklósként , mintegy megszemélyesíti a magyarságot, annak életerejét
és életlehet ős égeit. Magyarország társadalmi felemelkedésének útja ezek szerint
a paraszti életformához való visszatérés, illetve a parasztság különleges, csak rá
jellemző életenergiáinak mozgósítása lenne. Ez az irodalmi toposz , amely Justh
Zsigmond Fuimusa (1895) óta öröklődik a magyar irodalomban, aligha fogható fel
reális társadalmi programként. Olyan javaslat, amely nem vet számot sem az eu-
rópai gazdaságban lejátszódó korabeli folyamatokkal, sem a hazai viszonyokkal.
Voluntarista módon nem törődik a tényekkel, csupán belső vizióját vetíti a világra,
miközben megvalósítható alternatívaként igyekszik önmagát beállítani.
680
 7.2 . A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

A regény elbeszélője gyakran tesz gúnyos megjegyzéseket a 19. század irodal-

ma által teremtett romantikus nemzeti mitológiára, s e hagyomány emblematikus
figurájaként rendre Jókait jelöli meg . Az elsodort falu narratív struktúrája ennek
ellenére számos olyan jellegzetességet mutat, amely egyértelmúen visszautal a
romantikus regényirodalomra, illetve Jókai írói gyakorlatára. A végletes jellem-
vonásokat mutató alakok szerepeltetése, az eszményítés kissé anakronisztikus el-
járása, illetve a nemzeti mitológia megalkotása korántsem áll távol Szabó Dezső
poétikájától. A romantikus nemzeti mitológia fölötti ironizálás ezért úgy értel-
mezhető, hogy a regény a nemzeti mítosz fogalmának újradefiniálásra törekszik.
Míg Jókai mitologikus szemléletmódját a testetlen álmok, a hazug idealizmus,
a fellángoló, de alapvet ően tétlen lelkesedés fogalmaival azonosítja, addig saját
mítoszfogalmát a cselekvés elvéhez kapcsolja. A maga "igazságát" a fennálló vi-
szonyok kíméletlen kritikájával és az általa elbeszélt mítosz megvalósítható vol-
tával igyekszik alátámasztani. Az "igaz" mítosz kritériuma ennek megfelelően
a társadalmi gyakorlatba történő közvetlen átültetés lehetősége lesz , ami ismét
csak azt jelzi, hogy a narratíva a mitikus kategóriáját reflektálatlanul vetíti rá a
valós dimenzi ójára.
Az elbeszélés által megfogalmazott igény nem más, mint a valóságos feleme-
lése a heroikus tett révén megvalósuló mitikusba. A titáni munka nyomán a hét-
köznapi világ mitikus dimenziót ölt, elt örl ődik mítosz és hétköznap polaritása,
a mítosz valósággá válik. Ittlét és metafizika kettőssége úgy oldódik fel, hogy az
immanencia felveszi a transzcendencia abszolútumot érvényre juttató j e lle mző­
it. A valószerú és a mitikus határinak ilyen típusú elmosására vezethető vissza ,
hogy a regény nem él azokkal a kínálkozó eljárásokkal, amelyek amimetikus
poétikától érzékelhetően eltávolítanák. Ezért kap csekély szerepet a regényvilág
megjelenítésében a látomásszerúség. Az egyetlen szöveghely, ahol ez az eljárás
érvényesül, a kolerások vonatának leírása 260 , a regény legnagyobb hatású rész-
letei közé tartozik.
A regény mítoszi alakteremtésének nem válik előnyére, hogy a mitikus figurák
többsége a romantikus hagyománybóljól ismert típus: a démoni szépség (Judit),
a pusztuló zseni (Farkas Miklós), a természetes ember (Böjthe János) . E figurák
többnyire meglehetősen sematikusak, néhány jellemvonásból épülnek föl. Mivel
a narrátor többnyire már első feltúnésük alkalmával összefoglalja személyiségük
lényegét, az olvasó számára kevés újdonságot tartogatnak a regény folyamán. Bár
Szabó Dezső índ ívidualízmus-elleness ége miatt érthető, hogy alakjai nem válnak
többoldalúanjellemzett egyéni szubjektumokká - hiszen csupán etnikumuk egyik
jellegzetesnek vélt típusát hivatottak képviselni - , a figurák megjelenitése mégis
megoldatlan. Természetesen nem csupán a lélektani regény poétikájának szelle-

260 Szabó Dezső : Az elsodortfalu . Debrecen, Csokonai, 1989,247-248.

681
7. A 20. SZÁZAD E LSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

mében képzelhető el esztétikailag érvényes alakformálás, de más típusú narratí-

vák sem nélkülözhetik azokat a helyzeteket, amelyek az adott, egyszerú elemekből
felépített, statikus figurának érzékletességet kölcsönöznek. Ilyen szituáció megte-
remtésre csak kevés példa található a regényben , az öngyilkos Kuncztanítóné holt-
testének felfedezését megjelenítő, remekbe szabott groteszk eseménysor például
ezek közül való 261 • Aszegényes, kissé érdektelen cselekmény és az átlátszó alakfor-
málás mellett a szöveg harmadik, domináns komponensét az ideologikus eszme-
futtatások teszik ki. Általában elmondható, hogy a narrátor túlságosan domináns
szerepet tölt be a szövegben, hatványra emelt mindentudással rendelkezik. Vala-
mennyi alak és minden jelenség tévedhetetlen bírájának mutatkozik, s véleményét
a jelens ég felbukkanásakor nyomban kimerítően össze is foglalja. Az alakok átlát-
szó volta nem kis részben éppen annak tudható be, hogy szerepük kimerül az el-
beszélő elveinek közvetítésében. Szabó Dezső az irodalomnak társadalmi funkciót
tulajdonított, s az írást politikai cselekvésként értelmezte. Ez az irodalomfelfogás
önmagában ugyan nem kárhoztatható, de az a változata, amely az irodalom tár-
sadalmi hatását egészen közvetlen módon gondolva el, magát az irodalmiságot
csak másodlagos jelent ős ég ű közvetítő közegként használja, aligha kerülheti el az
esztétikai gyengeségeket. Az irányregény lehet esztétikailag is érvényes múfaj, de
csak abban az esetben, ha a szöveg egészével igyekszik állást foglalni, s nem törek-
szik arra , hogy minden mondatával direkt hatást érjen el.
Az elsodort falu narratívája meglehetősen ő riis m é tlő és kiszámítható, mivel
csupán néhány egyszerú sémát alkalmaz (pl. hanyatlástörténet) . Az elbeszélést
leegyszerús ítő és végletes szemléletmód jellemzi, amely az összetett megközelí-
téssel szemben a határozott és radikális véleményalkotást részesíti előnyben. Ezek
a jellegzetességek egy nagyregény esetében nem feltétlenül a legszerencsésebb
vonások, a rövidebb terjedelrn ű szatíra múfajában azonban adekvát poétikai el-
járások lehetnek. A szatírát jellemző nyílt gúny érvényesülésekor a leegyszerúsítés
és a végletesség egyaránt a kritika frappáns eszköze, amely nem kelt hiányérzetet
az olvasóban, ellenkezőleg: a probléma élénk exponálását és a komikum érvénye-
sülését szolgálja. Ettől a múfajtól nem válja el az olvasó, hogy összetett világképet
nyújtson, vagy meggyőző javaslatokkal álljon elő , a leleplező , komikus torzkép
megrajzolása kielégíti igényeit. Az elsodort falu (és más regények: pl. a Segítség! ,
1925 vagy a Karácsony Kolozsvárt, 1931) leginkább élvezhető részei a kortárs iro-
dalom és a közélet alakjait, illetve jelenségeit - többnyire igencsak elfogultan -
megjelenítő szatirikus hangoltságú szakaszok . Szabó Dezső legsikerültebb múve,
a Feltámadás Makucskán (1931) ugyancsak szellemes és vitriolos szatíra . Bár ez
a múve is ahhoz a problémakörhöz kapcsolódik , hogy miként fog össze a teljes
magyar közélet a falu és a paraszti életforma "feltámadásának" megakadályozása

261 UO., 514.

682
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

érdekében, a téma mégsem vált ki idegenkedést az olvasóból, mert az elbeszélés

nem vázolja föl a falu megmentésének programját, beéri a közerkölcs képmuta-
tásának leleplezésével és az országgyűlés prominens alakjainak karikatúraszerű
megjelenítésével.

7.2.8. Csáth Géza

Csáth Géza novellisztikája a lélektani elbeszélés megújításának terén meghatáro-

zó szerepet töltött be a modern magyar epika történetében. Ez az innovatív szerep
nem csupán azzal hozható összefüggésbe, hogy egyes műveinek személyiségről
alkotott felfogásán jelentős mértékben érződik a mélylélektan inspiráló hatása.
A freudizmus ösztönzésének a Csáth-novellák narrációjára gyakorolt befolyását
több okból is érdemes óvatosan kezelni. A korai novellák és a már bizonyíthatóan
a pszichoanalízis ismeretében született elbeszélések narratív struktúrája között
gyakran jól érzékelhető párhuzamok mutatkoznak. Az 19ü4-ben keletkezett
Afekete kutya című novella például ugyanúgy a szeretett személy elvesztése nyo-
mán kialakuló őrület folyamatát jeleníti meg az árulkodó jelek pontos regisztrálá-
sával, mint a Dénes Imre 1918-ban publikált szövege. Ugyanígy az álomelbeszélés
műfajánakjelentkezése sem tulajdonítható kizárólag a freudizmus ösztönzésének,
amit például az is jelez, hogy A béka első változata már 19ü5-ben megjelent.
A freudizmus hatásának értékeléskor érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy
még Csáth elmeorvosi értekezésének (Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa,
1912) pszichológiai elvei sem nevezhetők egyértelműen freudistának (BUDA Béla
1978), mivel más irányzatok, például a hagyományos elmekórtan is befolyásolták
szemléletmódjának kialakulását. A freudizmus kétségtelenül j elentős szerepének
túlhangsúlyozása azzal a veszéllyel járhat, hogy a novellák olvasata egy-egy freu-
di tétel .vísszakeres ésére" egyszerűsödik, holott az epikus szöveg narratív nyelve
és a tudományos leírás soha nem fedhetik le egymást. Némely Csáth-novella ta-
lán valóban egy-egy pszichoanalitikus tétel szemléltetéseként hat (SZAJBÉLY Mihály
1989: 218-219), ugyanakkor az ilyen típusú befogadói tapasztalat létrejöttében
nem csupán a szövegnek az elméletre való túlságosan direkt ráhagyatkozásajátsz-
hat szerepet, hanem az az olvasói attitűd is, amelynek befogadói stratégiáját az
elméletre történő visszavezetés mozgatja. A narratív eljárásokra helyezett hang-
súly nyomán azonban a származtatott, másodlagos jelleggel szemben az irodalmi
szöveg sajátszerűsége kerülhet az olvasás középpontjába.
Az idegorvos alakjának rávetítése az irodalmi szövegek szerzőjére azért is ké-
telyeket ébreszt, mert a tudományos diskurzusban konstruálódó személyiség ko-
rántsem feleltethető meg az elbeszélésben megalkotódó szubjektumnak. Csáth
lélektani novellái nem csupán tudományos elméletek kontextusához kapcsolód-
683
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

nak, hanem az irodalmi hagyomány összefüggésrendszerébe is beilleszkednek,

azaz narratív struktúrájukat e tradíció is alapvető en befolyásolja. A halál, az őrü­
let, az álom , a szexualitás, a bűn, a túlérzékeny lelki szenzibilitás stb. olyan témák,
amelyek a klasszikus modernség irodalmában - romantikus előzmények nyomán
- létrehozták a maguk jellegzetes narratíváit, melyek természetesen korántsem
feleltek meg a tudományosság korabeli kategóriáinak, sőt gyakran éppen a pozi-
tivizmus ellenében határozták meg magukat. Csáth műveiben a végesség tapasz-
talatának (EISEMANNGyörgy 1991: 63-80), a gyönyör extatikus élményének, az élet
átesztétizálásának stb. elbeszélése a századvég irodalmi hagyományában gyökere-
zik. A sebész cím ű novellában említett abszint, az ugyanitt idézet Baudelaire-sor,
valamint az Ópium szövege meglehetősen egyértelműen utal a mámorfilozófia és
az elátkozottságtudat (A varázsló halála) eredetére. Mindebből az a következte-
tés is levonható, hogy gyakran a mégoly tárgyszerű beszédmódot alkalmazó Csáth
novellák esetében is felvethető szempont a narráció rejtett, szubjektív izgatott-
sága. A "visszakeresés" azonosításon alapuló olvasói stratégiája tehát egyoldalú
megközelítéshez vezet, ha nem veszi figyelembe az irodalmi kontextusba helyezés
nyomán bekövetkező átértelmeződéseket. Így például A délutáni álom interpretá-
lásakor a freudi álomelmélet befolyásának konstatálása mellett érdemes figyelmet
fordítani arra is, hogy a szöveg esztétikai teljesítménye a mese bizonyos műfaji kon-
vencióinak, az egzotikus hatásra törekvő nyelvi dekorativitásnak és a vágyteljesítő
álom szövegszervező szerepének összjátékában rejlik. Nincs ez másként az Egyip-
tomi Józse! esetében sem, ahol a keletkultusz és a felszabadult, bűntudat nélküli
szexualitás a zsidó nép ószövetségi történetére vonatkozó utalásokkal összekap-
csolódva mintegy új jelentést ad férfi és nő édenkertbeli együttlétének. A biblikus
kontextust tovább erősítheti, ha a csábítás narratívájaként is olvasható ószövetségi
József-történet ellentéteként értelmezzük a novellabeli József álmát, amelyben a
szexualitás legfőbb jellemzője éppen az, hogy a vágy természetes teljesülése feles-
legessé teszi a férfi és nő közötti nemijátszmák szokásos dramaturgiáját.
Csáth legjelentősebb művei a lélektani novellának két jellegzetes változatát ala-
kították ki. Az egyik típus legfontosabb jellemzője az a feszültség , amely a narráció
tárgyszerű tömörsége, illetve az elbeszélt események megdöbbentő vagy egyene-
sen sokkoló volta között mutatkozik. Ezek a novellák többnyire k üls ő nézőpontot
érvényesítenek, az elbeszélésre sokkal inkább a lélektani történések közvetett,
cselekedetek révén történő, utalásszerű megjelenítése jellemző, míg az alakok
tudatának átvilágítása, gondolataik, érzelmeik közvetlen bemutatása csupán má-
sodlagos jelentőségű vagy éppen elenyésző szerepet játszik. A szűkszavú narrátor
nem értelmezi sem az egyes eseményeket, sem az elbeszélt történet egészét, kom-
mentárjaival nem vagy csak elvétve szakítja meg az események elbeszélését, s nem
mutat hajlandóságot a tanulságok didaktikus levonására sem. Ezekben a novel-
lákban nincs nyoma az elbeszélői fölényérzetnek sem a megjelenített alakok, sem
684
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

az olvasó vonatkozásában. A narrátor nem alkot ítéletet a történet szereplőir ől,

illetve az események sokkoló voltához mérten feltúnően visszafogottan és sz űk­
szavúan nyilvánít véleményt. Ezektől a novelláktólláthatóan nem áll távol az ol-
vasó sokkolásának szándéka. A tárgyszerű nyelv nem annyira az elbesz él ői szenv-
telenségre vezethető vissza, mint inkább arra a belátásra, hogy a borzalmasnak
tűnő események valójában bárkivel megeshettek volna. Az embert ösztönei és ön-
tudatlan vágyai olyan félelmetes és kiszámíthatatlan erőknek szolgáltatják ki, me-
lyek megrendítik biztonságérzetét és hagyományos önértelmezését. A szubjektum
nem otthonos saját bens őség ében. mert éppen az Énen belül hatnak azok az erők,
amelyek bármikor előtörhetnek, és uralmuk alá hajthatják, illetve szétzilálhatják a
személyiséget. A fokozásos szerkesztésmód, amely többször a végkifejletet sejtető
anticipáló eljárásokkal kapcsolódik össze, a feszültséget a végletekig fokozza.
A szövegek hatásmechanizmusának ilyen felépítése már önmagában is kérdésessé
teszi, hogy az elbeszélő i magatartás a szenvtelenség fogalmával lenne leírható.
A Csáth-novellák most jellemzett csoportjába viszonylag kevés szöveg sorolható,
ezek közül a legkiemelkedőbbek: Apa ésfiú, Trepova boncolóasztalon, Anyagyilkoss-
ság, A k út,A kis Emma. Az Apa ésfiú, valamint A kút azon kisszámú Csáth-novella
közé tartozik, amelyek hibátlannak mondhatók, míg az Anyagyilkosság és A kis
Emma az apróbb hiányosságok ellenére is talán Csáth legerőteljesebb hatású írá-
sai. Az Apa ésfiú bizarr történetét az elbeszélő tömören és tárgyszerűerr adja elő.
A szöveg alapvető hatáseleme az az ellentét, amely a holttestről folyó beszélgetés
két regisztere között mutatkozik: míg az egyik tárgyként kezeli, a másik az érzel-
mi viszonyulást és a családi k öt ődést helyezi előtérbe. A klinika személyzete azt a
tudományos szakzsargont használja, melynek szókincséhez például a "hulla feldol-
gozása", a "skelet", a .Jnillamacer álés" kifejezések tartoznak. A különböző szerep-
lők alkalomszerűen át -átlépnek a másik regiszterbe, olykor gondolataiknak a másik
számára érthető .Jeford ítás ára" törekedve, máskor annak jeleként, hogy saját pers-
pektívájuk is némi ingadozást mutat a két nézőpont között. Amikor Gyetvás Pál ar-
ról beszél, hogy tudomása szerint a hullákat csak akkor temetik el "ha már egészen
apróra fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat összekeverve koporsóba teszik",262 a
tőle idegen regiszterben igyekszik megszólalni. A látszólag tárgyszerű beszéd azon-
ban a szakzsargonnál drasztikusabbra sikerül, ami a beszélő lefojtott érzelmeiről
árulkodik. A narrátor szólama mindkét nyelvi rétegből merít, s a kettőt egy alka-
lommal a morbid humor jegyében ütközteti is egymással: "A csontváz fia néhány
pillanatig azt hitte, hogy mondania kell valamit [... ]." 263 Megjegyezhető, hogy az
elbeszélés egyébként is gyakran él a komikum bizarr módon groteszk formáival.

262 Csáth Géza : Mesék, amelyek rosszul végződnek: Összegyűjtött novellák. S. a. rend. Szajbély Mihály.
Bp., M agvető, 1994, 83 .
263 UO., 85.

685
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

A narrátor fókusza ezért szintén ingadozni látszik a helyzet komikumát előtérbe

állító, kevéssé empatikus nézőpont és a csöndes együttérzés között. Ugyanakkor
a novella zárlatában az elbeszélői szólamban a korábbinál gyakrabban fordulnak
elő a családi viszonyt hangsúlyozó regiszter szavai. Az utolsó előtti bekezdést az
"édesapja miatt" szókapcsolat zárja, míg a szöveget berekesztő mondat - akárcsak
a cím - a személyes viszonyt emeli ki: .Keresztülment a folyosón, és még néhány
orvosnövendék látta, amint viszi a csontvázat, melynek kezei, lábai különös táncot
jártak, amint a borotvált arcú ember ügyetlenül magához ölelte. A fiú az apját ."264
A csontváz szó és a hozzá kapcsolódó leírás itt az orvostanhallgatók fókuszából
adódó látványt idézi meg, míg az utolsó mondat az elbeszélő saját nézőpontjaként
azonosítható. A narrátor utolsó szavai tehát azt a nyelvet beszélik, amely Gyetvás
Pál perspektíváját juttatja érvényre . Az Apa ésfiú szövege ezzel példaként szolgál-
hat arra, miként lehetséges, hogy a narrátor lefojtott személyes érzései mégis meg-
jelenjenek a szűkszavú és tárgyszerű narráció keretei között.
A kút szerkezete az agónia, a haláltusa különböző fázisainak bemutatására
épül. A föld egymást követő omlásai tagolják a történetet, amihez a kútásó,
Mayer Lőrinc egyre pánikszerűbb reakcióinak bemutatása társul. A haláltusa szi-
tuációja azzal válik groteszkké, hogy az elbeszélés népes nézőközönséget rajzol
a jelenet köré: a falubeliek érdekes látványosságként szemlélik az eseményeket,
nyoma sincs annak, hogy a szerencsétlenül járt férfi hozzátartozóin kívül bárki is
valamilyen érzelmet mutatna. A szöveg azzal provokálja az olvasót, hogy a sze-
replők egyike sem reagál úgy a helyzetre, ahogy az az általánosan érvényesnek
tartott erkölcsi normák szerint elvárható lenne . Hogy a falu lakói csupán őszin­
tébbek , mint a műveltség mázát magára öltő kultúrember vagy szenvtelenségük
egy saját, közösségi norma, a senki iránt túlzott érdeklődést nem mutató, rátarti
önérzet megnyilvánulása, aligha dönthető el. Annál is inkább, mivel a szöveg be-
szédmódja nem feltétlenül auktoriális narrációként fogható föl. A tulajdonnevek
előtt szereplő névelő, az elbeszélő egyszerű szerkezetű mondatai arra engednek
következtetni, hogy a narrátor maga is a falu közösségének tagja. Ezt a feltéte-
lezést valószínűsíti a novella utolsó bekezdésének kicsit darabos nyelvi humora:
"Eltartott öt percig, míg rátaláltak Meyer Lőrinc fejére. Az egyik zsandár bele is
vágott egy kicsit az ásóval, de ez nem lett volna nagy baj. Abaj az volt, hogy Meyer
Lőrinc már halott volt."265
A Trepov a boncolóasztalon főszereplője, Vánja hullamosdatás közben több al-
kalommal meggyalázza a holttestet. A fokozásos szerkesztés jegyében először
csak a haját választja el a másik oldalon, mint ahol Trepov egykor szokta. Azután
szidalmazni kezdi a halottat, majd többször erősen pofon üti, végül az asztalra

264 Uo.
265 Uo., 392 .
686
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

felállva megrúgja az arcát. A brutális történések elbeszélése után azonban a no-

vella zárlatában már esik a feszültség. Nem tűnik szerenesés megoldásnak, hogy
a küls ő nézőpontú elbeszélés hirtelen Vánja gondolatainak bemutatásába fog.
A nézőpontváltás új mozzanatot hoz a szövegbe, a kisember groteszk önérzetének
témáját, ami kissé toposzszerú volta miatt meg sem közelíti a korábbi szakaszok
felfokozott feszültségét: "Mikor Vánja este ágyba feküdt, dörzsölte a szemeit, és
azon gondolkozott, hogy ha a fia, akit most vár a felesége, majd nagy lesz, és el-
mondja neki a mai tettét, milyen büszke lesz az apjára."266 Végül az utolsó mondat
kissé direkt módon veti fel a szenzibilis érzékenyek, a "betegek" és a brutális egész-
ségesek szembeállításának korabeli toposzát: "De nem sokáig gondolkozott erről,
mert rövidesen az egészséges emberek tiszta lélegzésével elaludt."
A szúkszavú tárgyszerúségre építő elbeszélői magatartás olykor tapasztalha-
tó következetlensége, a néhány pillanatra megelevenedő narrátori közlékenység
olykor még az olyan remekmúvet sem hagyja érintetlenül, mint a méltán híres
Anyagyilkosság. Az állatkínzások, szadisztikus szexuális játékok, valamint egy
gyilkosság történetét elbeszélő novella nyelvének pontos és tárgyszerú modalitá-
sa az első bekezdésben nem érvényesül. Aszöveget újraolvasva az első mondat
például kifejezetten furcsának hat: "Ha szép és egészséges gyermekeknek korán
meghal az apjok , abból rendesen baj származik.'?" A novella egészének hatása
a végletes feszültségkeltésre, illetve az olvasó megdöbbentésére épül. Brutális és
sokkoló események követik egymást, melyek alkalmasak arra, hogy a befogadót az
emberi személyiség félelmetes erőivel szembesítsék. Az erőteljesen szubverzív ha-
tású novella elejére illesztett általános életbölcsesség azonban szembemegy ezzel
a hatással, mintegy előrevetíti a történet "tanulságát", s ezzel némiképp vissza is
fogja annak megrázó erejét. Ez a hangütés folytatódik Witrnanné bemutatásakor
is: "A férjét sohase kínozta, de egy bizonyos fokon túl sohase is szerette. Férfiak-
nál sokkal megbocsáthatóbb ez, mint asszonyoknál, akiknek egész életét igazolja,
menti, sőt értékessé teszi az ilyen erős, bár sok tekintetben oktalan érzelem."268
Az első bekezdés ezt az életbölcsességeket közvetítő narrátori attitúdöt bizonyos
mértékben az élőszóbeli előadásra emlékeztető nyelvi oldottsággal kapcsolja ösz-
sze ("Mondom, mint ember: sejó, se rossz."), amit enyhén ironikus-humoros for-
dulatok egészítenek ki: "egy napsugaras, csak kissé szeles novemberi délutánon
búcsút mondott a világnak", "Az utcában [... ] a szőke, gyászruhás Witmannét ha-
tározottan méltányolták." Az első bekezdést követően ennek a hangütésnek már
nyomát sem találjuk, többek között ezért válik olyan intenzív hatásúvá a szöveg,
hogy a legkiemelkedőbb Csáth-novellák között tarthatjuk számon.

266 UO., 302 .

267 UO., 109.
268 UO., no .
687
7 . A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

Az Anyagyilkosság elsó bekezdésében megfigyelt beszédmódnak az ad k ülö-

nös jelentóséget, hogy számos késóbbi Csáth-szövegben tapasztalhatók hasonló
jellegzetességek. Ezeknek a m űveknek kevésbé meggyózó esztétikai teljesítménye
gyakran éppen azokkal a narratív megoldásokkal hozható összefüggésbe, melyek
ellentétesek a tárgyszerű, tömör, sokkoló hatású elbeszélés konstitutív alkotóele-
meivel. Miközben a nagyhatású novellák éppen azzal érik el hatásukat, hogy nem
adnak magyarázatot a történtekre, addig ezekben a szövegekben a narrátor pozí-
ciója a mindentudó szerephez közelít. Az elbeszéló többször rövid kommentárok-
ban értelmezi alakjait, akiket olykor kifejezetten típusokként állít be (pl. A balerina
apja). Ez a közlékeny elbeszélói magatartás gyakran ahhoz vezet, hogy a narrátor
szinte értekezésszerű bekezdéssel zárja le a novellát (A kisasszony; Gyilkosság; Mu-
zsikusok; A doktorné; Pali; Vasút). Valószínűleg az elbeszélói közlékenységgel is
összefügg, hogy számos novella nyelvén erósen érzódik az élóbeszéd imitálása,
s ezért az elóadás olykor már-már a csevegó hang közelébe érkezik (Erna; Irén
mama; Nervus Rerum; Hajnali elbeszélés;A tűz papnóje; Ószi este; Souvenir; Kisfiúk;
Prutyi). Az é lő b esz é ds zerű s é g mellett a humor is jobban elótérbe kerül, s bár nem
veszíti el groteszk színezetét, olykor mégis szinte már-már kedélyes árnyalatot kap
(A kutya; Úszóverseny; A bajnok) szemben a legsikerültebb novellák hátborzongató
fekete humorával. Az ironikus perspektívában ugyanaz az elbeszélói fölény nyilat-
kozik meg, amely a megjelenített alakokat a narrátori tekintet számára szinte tel-
jesen áttetszónek mutatja. Az elbeszélt történetek ezekben a novellákban néhány
kivételtól eltekintve (Gyilkosság) inkább különösek (Irén mama; Pál és Virginia),
mint sokkolóak. A fent leírt jellegzetességek tulajdonképpen két eltéró irányból
kezdik ki Csáth sajátos elbeszélésmódját. Egyrészt az "esetet" teljesen átlátó po-
zíció a lélektani elgondolások kissé mechanikus alkalmazásával hozható össze -
függésbe (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 2üü7d: 744), másrészt egy konvencionálisabb
elbeszélói modor visszatérésével. Ez utóbbi a különös figurák történeteinek ko-
mikumot elótérbe helyezó, élóbeszédet idézó elóadásával az anekdotikus hagyo-
mány, illetve a humoros tárcanovella narratíveljárásaira emlékeztet.
A kis Emma teljes szövegét Csáth egy másikjellegzetes megoldása miatt nem te-
kinthetjük hibátlannak. A másodlagos elbeszéló történetmondását - amely Csáth
egyik legtökéletesebben megírt szövege - a fiktív közreadó rövid megjegyzései
foglalják keretbe. A fiktív keletkezéstörténet szerint a novella retrospektív elbeszé-
lóje évek múltán jegyzi be naplójába a kis Emma iránti szerelmének és a kislány
felakasztásának történetét. A visszatekintó elbeszélés alka lmat ad a tárgyszerű
elóadás és a személyesség együttes érvényesítésére. Bár a narrációt elsósorban a
fegyelmezett visszafogottság jellemzi, a szenvtelennek tűn ő elóadást nemegyszer
áttöri az egykori érzéseket szinte újraéló visszaidézés.
Csáth novelláinak jelentós részében - akárcsak A kis Emma esetében - a ke-
retet alkotó szakaszok többnyire nem bírnak érdemi funkcióval, szerepeltetésük
688
 7. 2 . A NARRATív NY ELV VÁLTOZATAI

sokszor feleslegesnek túnik. A Csáth-novellák gyakori hibája, hogy meglehetősen

érdektelen kerettörténettel vezetik be a tulajdonképpeni cselekményt. Bármi is le-
gyen ennek az eljárásnak az oka - a valószerű hatás igénye vagy az elbeszélőt a
szerzővel azonosító olvasásmód elhárítása - a kerettörténetek az esetek többségé-
ben meglehetősen hevenyészettek és ötlettelenek. Többnyire abban merülnek ki,
hogy az elbeszélő arról tudósít, összetalálkozott egyik isrner ősével, s tőle hallotta
az alább következő történetet (A sebész; A tűz papnóje; Gyilkosság; Nervus Rerum;
Hajnali elbeszélés; Kisjiúk; Őszi este; EgyiptomiJózsef; Souvenir; A balerina apja).
Egy másik, az előbbivel gyakran érintkező visszatérő megoldás az elbeszélő szem-
tanúként vagy mellékszereplőként történő szerepeltetése (A kisasszony; Johanna;
Pista; Egymástboldogítva; A kutya). A szemtanúi szerepkört talán némivel szeren-
csésebb módon alkalmazzák Csáth novellái, de fontos narratív funkciót ez az elbe-
szé lő i pozíció is ritkán hordoz. Ezt a funkcionális változatot képviseli például A va-
rázsló kertje, amelynek olvasásakor a véletlen találkozás kevéssé ötletes felütését
feledtetik a szemtanú elbeszélő visszafogottan jelzett belső történései. Anarrátort
egykori iskolatársai egy furcsa, groteszk vonásokat is mutató mesevilágba avat-
ják be, majd magára hagyják ezzel az élménnyel, amely benne - velük ellentét-
ben - feldolgozatlan marad. Az Eroica szövegében azzal nyer funkciót a szemtanú
szerepkör alkalmazása, hogy az elbeszélő báró iránti csodálatának megjelenítése
a szöveg meghatározó rétegévé válik.
A tömör, tárgyszerű narrációval élő novellák mellett a műfaj másik jellegze-
tes csáthi változata az egyes szám első személyű elbeszélésnek az a típusa, amely
zaklatott, érzelmileg telített nyelven szólal meg. E szövegek szereplői elbeszélői­
nek történetmondása szakadozott, kihagyásos jellegű, a töredékesség többnyire a
narrátor lelkiállapotának zavarodottságát hivatott megjeleníteni. A kissé folyamat-
szer űbb elbeszélést nyújtó A béka, valamint a kihagyásos-mozzanatos struktúrájú
Fekete csönd a psziché megbomlását, az őrület állapotát jelenítik meg. Az álomelbe-
szélések egy része egy-egy, a személyiség számára feldolgozhatatlan trauma köré
szerveződik. Az Elfeledett álom végletesen töredékes, a kül önb öz ő szakaszokat csak
áttételes, metaforikus kapcsolóelemekkel ő sszefűző szövegében például a beszélő
elfojtott gyermekkori bűntudata tárul fel. A halál és a bún izoláltnak tűn ő jelképeit
a kutya elpusztulásának utolsóként elbeszélt jelenete kapcsolja össze egymással.

7.2.9. Kosztolányi Dezső

Kosztolányi elbeszélésmódjának kialakulására a korszak irányzatai közül elsősor­

ban az esztétizmus és a lélektani érdeklődés gyakorolt ösztönző hatást. Részben
ennek tudható be, hogy epikus műveiben az irodalmi önreflexió és a személyiség
belső világának megjelenítése rendszerint együtt jelentkezik. Kosztolányi esztétiz-
689
7 . A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

musáról ugyanakkor csak sajátos értelemben beszélhetünk, hiszen epikus m űvei

többnyire nem helyezik előtérbe a dekorativitás látványos eljárásait, illetve nem
hangsúlyozzák saját artisztikus voltukat. A stilizáltsággal szemben sokkal inkább
a köznyelvhez igazodó nyelvi eszmény jellemzi prózáját. Mondatszerkesztése, sz ó-
használata általában nem törekszik a különlegesség érzetének felkeltésére, s a me-
taforák, hasonlatok előfordulásának gyakorisága sem mozdítja látványosan epikai
nyelvét a "lírai próza" felé. Ez a gazdaságosságra törekvő arányérzék a korszak ta-
lán legkiválóbb stilisztájává teszi Kosztolányit. Szövegeinek ebben az értelemben
vett nyelvi perfekcionizmusa, a kidolgozás visszafogott eleganciája ugyanakkor
visszautal az esztétizmus irodalomfelfogására. Másrészt a szövegekben rövid sza-
kaszok erejéig sokszor kifejezetten előtérbe kerül a narrátor különleges , sokszor
játékos nyelvi invenciója. Végül az a sajátos pozíció sem független az esztétista
hagyománytól, melyet Kosztolányi elbeszélő m űvei az irodalomnak tulajdoníta-
nak. A m űv észet ebben az összefüggésben gyakran olyan területként értelmező­
dik, amely bizonyos értelemben képes időlegesen kivonni magát az emberi lét ál-
talános törvényei alól. Egyfajta létteljességet nyújthat a korlátozott emberi létező
számára, aki e fiktív, teremtett világ keretei között átélheti a csak vágyaiban létező
abszolútat. Ez a megközelítésmód bizonyos mértékig metafizikai jelleget kölcsö-
nöz az irodalomnak, ami ugyancsak e múvészetértelmezés esztétista gyökereire
utal. Kosztolányi prózája persze nem mindig mozgósítja ezt a kontextust, de még
azok a szövegek is fenntartják a művészet kiernelt pozícióját, melyek nem tartal-
maznak ilyen utalásokat. Ez részben azzal magyarázható, hogy a szövegek iroda-
lomértelmezése a művészetet a lét felé forduló figyelem, az élet végső kérdéseit
kutató emberi beállítódás legautentikusabb formájaként fogja föl.
A lélektani elbeszélésmód érvényesülésének konstatáláshoz szintén több meg-
jegyzés kivánkozik. Kosztolányi némely alkotása kapcsán már az egykorú kritika
is szóba hozta, hogy azok a lélektani folyamat ábrázolásánakjelzésszerűsége, il-
letve a narrátor pszichikai történéseket részletező és elemző alapos kommentár-
jai híján , nem tekinthetők lélektani regénynek. (BÓNU S Tibor 200?: 480-481.)
A lélektani regény múfajának azonban nem elengedhetetlen követelménye sem a
narrátor feltáró, megvílágító kommentárja, sem a lelki történések részletező ap-
rólékos tárgyalása. A lélektani elbeszélésmódot az általunk képviselt elgondolás
alapján a személyiség belső történései iránti intenzív érdeklődés jellemzi, ami a
megjelenítés poétikai eljárásaiban is testet ölt. A lélektani narratíva kiépülésének
nem elengedhetetlen feltétele, hogy egy adott pszichológiai elmélet (pl. mélylé-
lektan) téziseire legyen visszavezethető, mint ahogy nincs olyan narratív eljárás
sem, amelynek hiánya vagy háttérbe szorulása eleve lehetetlenné tenné a lélek-
tani elbeszélésként történő befogadást. A belső monológ , a tudatfolyam, az alak
belső beszédének átélt beszédben történő közvetítése, az álomleírás, a dialógus és
a cselekményszerkezet sajátos elrendezése egyaránt alkalmas arra, hogy a szöveg
690
 7.2. A NARRATfv NVELV VÁLTOZATAI

lélektani érdeklődését érvényre juttassa. Az elbesz él ő í kommentár csupán egy le-

hetőség a sok közül , melynek konstitutív szerepet tulajdonítani kevéssé meggyőző
megközelítés. Maupassant szubjektív és objektív lélektani regényről szóló fejtege -
tései alapján könnyen belátható, hogy a lélektani folyamat megjelenítése közvet-
len és közvetett módon egyaránt történhet. A francia szerz ő által preferált objektív
lélektani elbeszélés csak olyan mozzanatok alapján jelzi a lélekt ani folyamatokat,
amel yek egy k üls ő szernl él ő nézőpontjából is érzékelhetők. A narrátor tehát nem
világítja át a tudatot sem a belső beszéd, sem az elbesz él ői kommentár eljárásával,
a szerepl ők akusztikusan elhangzó beszéde és a cselekmény struktúrája mégis al-
kalmas arra, hogy utal ásszer űen sejtesse a belső történéseket.
Kosztolányi epikája annak a lélektani elbeszélésről alkotott koncepciónak sem
felel meg, amely a kauzalitás szorosan vett elvét érvényesítve egyértelműen fel-
tárhatónak mutatja a személyiségben lezajló folyamatokat és ezek motivác ióit.
Regényei és novellái ugyanis a személyiséget megfejthetetlen titokként láttatják,
s gyakran tételesen kimondva is tagadják a feltárás, az egyértelmű megfejtés lehe-
tőségét. Az Aranysárkány (1925) Novák Antal , az Édes Anna (1926) a címszereplő
tettének okait szóba hozva egyaránt a válasz lehetetlen voltát hangsúlyozza. Az
előbbi regényben az elbeszélő csöndes iróniával foglalja össze a tanári szobában
lezajló jelenet eseményeit: .Míndenkí azt hitte, hogy neki van igaza . / És nem is ok
nélkül. / Mindenkinek egyszerre igaza volt. / Csak Tálas Béla nem vett részt a vitá-
ban. "269 Az ÉdesAnna esetében a bíróság elnökének gondolatait közvetíti egyetértő
hangsúllyal az elbeszélő : "Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy
okkal , se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével,
melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl. Ó, aki már hozzászokott ahhoz, hogy
az emberek nem ismerhetik meg egymást, teljesítette a kötelességét ."270A Tenger-
szem (1936) novelláiból is könnyűszerrel id ézhet ők hasonló szakaszok. Az Erzsébet
szövegében például ezt az elbesz él ői megjegyzést olvashatjuk: ,,Ámulva kutatott
homályosuló elméjében, abban a borzalmas zűrzavarban, ellentmondásban, mely
egy emberi élet, azon tűnődve, hogy ki is volt ő ezen a földön , hogy mi is volt ő. De
azt nem tudta.'?" Az Alfa narrátora így kommentálja a novella címében szereplő
kut ya pusztulását: "Tébolyát, fékezhetetlen, előtte is ismeretlen indulatait mag á-
val vitte a semmibe, mint minden élőlény, aki valaha ezen a földön mozgott.'??
A Pacsirta (1924) ő nt ü kr ő z ő gesztusai között a lélektaniságra vona tkozó reflexió
is megjelenik. A címszereplő stílusparódiaként ható levelében olvasható az aláb -
bi, az iskolai dolgozatok tudálékos, kötelező lelkesedéssel átitatott tónusát imitáló
megállapítás, melyben Pacsirta A kószívú emberfiait méltatja: "Mennyire ismerte

269 Kosztolányi Dezső : Pacsirta, Aranysárkány . Bp., Szép irodalmi Könyvkiad ó, 1989,455.
270 Kosztolányi Dezső: ÉdesAnna. Bp., Európa, 2008, 22 5-226.
211 Kosztolányi Dezsóelbeszélései. Bp., Magyar Helik on , 1965, 831.
'" Uo., 782.
691
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

nagy írónk az emberi szív rejtelmeit, és mily ékes szavakkal tudta ecsetelni."273 Az
ironikus kontextus azt sugallja, hogy az írókat a személyiség legmélyebb titkainak
feltáróiként beállító közkeletű vélekedés olyan elbeszélői képességeket feltételez,
melyeknek lehetetlen megfelelni. Az ÉdesAnna 'Miért...?' című fejezetében a fiatal
ügyvéd alakját érintik a narrátor gúnyos megjegyzései:

Ez a kis megindító mitugrász remekbe készült, irodalmi védőbeszéddel állt elő. [... ]
Ó észokokkal akarta plauzibilissé tenni, hogy a vádlott tettét önkívületben követte el, s
önvédelemből gyilkolta meg gazdáit. Egy regényírót megszégyenítő részletességgel tárta
föl előélet ét, gyermekéveit. [... ]
Mindig azt hitték, hogy befejezi, de csak akkor kezdte.
Most pedig - mondotta, miután vizet ivott - nézzük, tekintetes törvényszék, a lélektani
okokat, a lélektant nézzük, tekintetes törvényszék, a lélektani tényeket. Tekintsenek, ké-
rem, erre a falusi leányra, a nép egyszerű gyermekére, s mielőtt ítéletet hoznak, kérdez-
zék meg tulajdon lelkiismeretűkt ől, hogy az, aki itt ül a vádlottak padján, vajon valóban
az a homo deliquente-e, az a bűnöző típus, akiről Lombrosa beszél ?274

Ami a fenti idézetben lélektani okok és tények címén elhangzik, csupa felszí-
nes és közhelyes megállapítás vagy - mint az önvédelemből elkövetett emberölés
tézise - regényes túlzás. Az irodalmiság és a regényírás említése megengedi azt
az olvasatot, amely a lélektani regény közkeletű változatával szembeni fenntartá-
sok ironikus jelzéseként érti a citált szöveghelyet. Ennek a regénytípusnak fő jel-
lemzője - szemben az Édes Anna szövegével- a tökéletes feltárás illúziója. Nem a
lélektani elbeszélésmód válik tehát gúny tárgyává, hanem annak naiv elbeszél ői
magabiztosságról árulkodó formája, melynek mintegy ellenpéldája a regényben
megvalósuló narratíva. Bár meggyőző az az értékelés, amely az EstiKornél (1933)
poétikájának újszerűségét részben a lélektani elbeszélésmódtól való relatív eltá-
volodásban látja (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 1998 : 158-160), alélektant szóba hozó
legironikusabb szöveghelyek Kosztolányinak ebben a művében is többnyire olyan
kontextusban fordulnak elő, amely a lélektanhoz az okok egyértelmű feltárásá-
nak illúzióját köti. A hatodik fejezet zárlata azon olvasók tudatos felbőszítéséről
beszél, akik "az irodalomban lélektani megokolást" keresnek. A Tengerszemben
olvasható Boldogság című novella befejező bekezdésében Esti ugyancsak a meg-
fejtés igénye fölött ironizál, amihez a mélylélektan divatos kategóriáit érvénye-
sítő megközelítés kritikája társul: "Tehát ekkor voltam legboldogabb életemben.
Hogy miért? Annak megfejtését rátok, lélekelemzökre bízom. Én nem törődöm az
elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelőttes jelképekkel. Nem

273 Pacsirta, Aranysárkány, 98.

274 ÉdesAnna, 236 .
692
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

óhajtom magam fölboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt,
egész és titkos ."275
Kosztolányi elbeszélő műveinek lélektani érdeklődése többnyire arra a kérdés-
re irányul, hogy az adott személyiség hogyan viszonyul az emberi lét meghatározó
eseményeihez, tapasztalataihoz. Miként éli meg az értékek és nézőpontok relatívi-
tását, az emberi lét végességét, céltalanságát és az ebből fakadó magányt, hogyan
viszonyul a meghalás eseményéhez? Ebben az összefüggésben a szembesüléstől
való menekülést és a létre vonatkozó tapasztalatok elfedését hivatott magatartás-
módokat megjelenítő szövegek is a lélektan és az egzisztenciális figyelem össze-
kapcsolásáról tudósítanak. Emiatt válik jellemző témává a társadalmi szerepekkel
való feltétlen azonosulás autentikus emberi létet csonkító gyakorlata (Aranysár-
kány, Édes Anna). A hivatal (A kulcs) azért lesz visszatérő motívuma Kosztolányi
prózájának, mert szinte minden tekintetben ellenkezik az emberi létnek tulajdoní-
tott természettel. Ennek kiszámíthatatlanságával szemben jóváhagyott ügymenet
és fegyelem, a relativitás élményével szemben a fontosság tudata jellemzi, míg az
emberi sors közösségét a szigorú hierarchia fedi el. Az alakokat körülvevő konkrét
szituáció tehát mindig tartalmaz létvonatkozást is, ami azonban nem jelenti azt,
hogy e szövegek példázatokként olvasandók. A szereplő Kosztolányi prózájában
nem válik az emberi lény pusztán allegorikus jelölővé, már csak azért sem, mert
egyedisége értékként tételeződik.-Mindössze arról van szó, hogy e szövegek meg-
közelítésmódja szerint a személyiségben lezajló lelki folyamatok eredendően az
ember léthelyzetére adott reakciók, tehát ennek a viszonyulásnak akontextusában
értelmezhetők.
A Kosztolányi-szövegek narratív struktúrája többnyire a korlátozott mindentu-
dású elbeszélő szerepét mozgósítja. A narrátor ismeretei meghaladják valarneny-
nyi szereplőét, gyakran belelát a megjelenített alakok személyiségébe, hallhatóvá
teszi gondolataikat, belső beszédüket. Ez a technika ugyanakkor nem válik do-
minánssá, a belső történések folyamatos - különösen tudatfolyamszerű- megje-
lenítése távol áll Kosztolányi poétikájától. A szereplő belső világát közvetlenül áb-
rázoló elbeszélői technikák az egyes regényekben eltérő mértékben érvényesülnek.
APacsirta meglehetősen visszafogottan él velük, elsősorban Vajkay Ákos alakjához
kapcsolódva (BÓNUS Tibor 2006: 19-20), de rövid időre Íjas Miklós és a címszerep-
lő lelki történéseiről is beszámol a mű szövege a belső beszéd narrátori közvetíté-
se, illetve az elbeszélő direkt közlései révén. A maupassant-i terminológia szerinti
objektív és szubjektív lélektani elbeszélés elemeit kiegyensúlyozottan alkalmazó
poétika az Aranysárkány szövegében némiképp a belső közvetlen láttatása, tehát a
szubjektív lélektani elbeszélés irányába mozdul el, míg az ÉdesAnna él legkevésbé
ezekkel a narratív technikákkal (BÓNUS Tibor 2007: 482), jóllehet több olyan rész-

275 Kosztolányi Dezső elbeszélései, 910.

693
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

let is olvasható benne, ahol az elbeszélő Anna gondolatait és érzéseit közvetíti, de

Vizyné és Patikárius Jancsi megjelenítésekor is alkalmazza ezeket a technikákat az
elbeszélés. Az elbesz él ői mindentudás jele, hogy a narrátor a kül önböz ő helyszí-
neken és idősíkokon lejátszódó eseményekben egyaránt tájékozottnak mutatko-
zik, tehát kompetenciáit nem korlátozza az elbeszélés azzal, hogy azokat helyhez
és időhöz köti. Egyfajta viszonylagos téren és időn kívüliség jellemzi pozícióját.
(Viszonylagos, mert a megjelenített világhoz kapcsolható térben és az elbeszélt
időben, illetve azt megelőző közelmúltban mozog a szereplőket messze meghala-
dó otthonossággal.) Mindentudása ugyanakkor korlátozott is, hiszen az elbeszélő
éppen a legfontosabb kérdések esetében bizonyul hallgatagnak, s gyakran a válasz
elvi lehetetlenségét is hangsúlyozza.
Az elbeszél ői szerepet nem csupán a narrátor képességei, hanem kommentáló,
értelmező magatartása isjellemzi. Ebből a szempontból tekintve sem mutatkoznak
a Kosztolányi-próza elbeszélő i mindentudónak. A klasszikus omnipotens narrátor
gyakran és olykor terjedelmesen kommentálja az elbeszélt történéseket. Ezzel
szemben a narrátori szerep Kosztolányira jellemző változataiban az elbeszélő nem
vagy csak rendkívül ritkán vállalkozik az előadott események értékelésére. A kifej-
tett kommentár nem jellemző rá, igaz az sem állítható, hogy teljes mértékben tar-
tózkodna az értékelő gesztusoktól. Némelyik szereplőt - a regényekben többnyire
mellékalakokat - meglehetősen határozottan min ős ít í , nem ritkán utalva értékíté-
letének elvi alapjaira is. Hosszas fejtegetések helyett ilyenkor egy-egy mondattal
vagy jelzővel értelmez, de általában inkább háttérbe húzódik. A narrátor elbeszé-
l ői stratégiája azonban ebben a tekintetben sem homogén. Kosztolányinak szinte
valamennyi regényében olvasható olyan szakasz, melyben a harmadik szern élyű
elbeszélés rövid időre többes szám első szernélyű előadás ra vált , ami egyfajta kol-
lektív tapasztalat kimondójaként tünteti fel a narrátort. (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály
2010: 313-314.) Az ilyen típusú szövegrészek általánosító kijelentései - a bennük
megfogalmazódó nézőpontot az olvasó és az elbeszélő közös meggyőződéseként
beállítva - irányítani igyekeznek az olvasás folyamatát, igaz korántsem tolakodó
módon. Ezek az általánosító, olykor szinte életbölcsességet megfogalmazni látszó
szakaszok ugyanakkor sikeresen kerülik el a didaktikusság veszélyét. Ez részben
annak k öz őlher ő, hogy gyakran a játékos humor vagy az irónia hangján szólal-
nak meg, illetve annak, hogy többnyire a közkeletű vagy a társadalmilag elfogadott
megközelítésekkel szembefordulva egyfajta ellenvéleménytjelentenek be. Mindez
arra utal , hogy ezeknek a szakaszoknak a funkciója elsősorban nem a narrátor sa-
ját nézőpontjának rögzítésre, még kevésbé általános elfogadtatása, hanem a ma-
gabiztos álláspontok megingatása.
A narráció nem mindig tartózkodik a viszonylag határozott értelmezési ajánla-
toktól, ennek egyik formája az adott szöveghelyen megjelenő szereplői nézőpont
valamely elemének narrátori helyesl ése, s ezzel érvényességének kiterjesztése.
694
 7.2 . A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

Aligha véletlen, hogy a Kosztolányi-recepcióban korábban gyakran felbukkantak

olyan megközelítések, amelyek valamelyik szerepl őnek mintegy rezon őri funkciót
tulajdonítottak. Nem kétséges, hogy amennyiben ezt a szerepkört a hipotetikus
szerz ő nézőpontjának kinyilvánításaként fogjuk fel, e megállapítások túlzónak
mutatkoznak. Hiszen például Moviszter doktornak a bíróság előtt tett nyilatko-
zata - melyben a gyilkosság okaként azt jelöli meg, hogy Vizyék embertelenül
bántak Annával - nem azonosítható sem az elbeszélő, sem a hipotetikus szerző
fókuszával, mivel Moviszternek többek között nincs tudomása Jancsi úrfi és Anna
erotikus viszonyáról sem. Továbbá a narrátor a bíró (korábban már idézett) állás-
pontját megerősítve két jelentősen eltérő életfelfogású szerepl ő nézőpontja révén
körvonalazza saját perspektíváját. A Moviszter képviselte elveknek az elbeszélés
mégis több megoldás révén olyan nyomatékot ad, amely határozottan azt sugallja
az olvasónak, hogy e szerepl ő nézőpontjának más alakokhoz képest lényegesen
nagyobb jelentőség tulajdonítható a regény értelmezése során. A narrátor egy sa-
játos közbeszólással mintegy felszólítja a szerepl őt, hogy tegyen tanúságot a bí-
róság előtt. Amit az tesz különösen szembetűn ővé. hogy az elbeszélő i szint és az
elbeszélt világ között korábban nem volt tapasztalható ilyen típusú átjárhatóság.
Moviszter önbiztatásában nem válik el élesen a szereplői és az elbeszélő i szólam,
s e belső beszédben a regény mottójaként szolgáló latin nyelvú imádság részletei
is felidéződnek. Végül: Moviszterről a háta mögött ugyanazt híresztelik, amit a
regény utolsó fejezetében Druma Szilárd és elvbarátai Kosztolányi nevével kap -
csolatban fogalmaznak meg, hogy jellemtelen szélkakasként egyaránt kiszolgálta
a proletárdiktatúrát és a keresztény kurzust.
Szinte elkerülhetetlen, hogy a mú értelmezése során az olvasás egy-egy sze-
repl ői n éz őpontot jelent ősebbnek értékeljen, mint másokat. Az azonban nem tör-
vényszerú, hogy az elbeszélő i szólam határozott utalást tegyen arra, hogy mely
figurák legyenek ezek. Természetesen egy-egy szereplői nézőpont jelentőségének
elbeszélőijelzése nem feltétlenül kárhoztatandó eljárás. Azonban aligha kétséges,
hogy az a megoldás, amely a szereplői megszólalást olyan mértékben megemeli,
hogy annak a mú problematikáját körvonalazó kompaktsága miatt az alak szin-
te kibeszél a jelenetb ől. Kosztolányi poétikájának avulékonyabb rétegét képviseli.
Bár ennyire kirívó példát a többi regényben nem találunk, a szereplői nézőpont
narrátori megerősítése másutt is előfordul. Seneca monológja a Nera, a véres köl-
tóben (1922) egybecseng számos más Kosztolányi-szöveghellyel, így az Esti Kornél
ötödik fejezetével vagy az Édes Anna mindig csak egyfélét gondolókra vonatko-
zó ironikus soraival. Mindez valószínúvé teszi azt a feltételezést, hogy a szereplő
olyan gondolatokat hangoztat az adott szöveghelyen, melyek a szerzőhöz is közel
álltak. A Pacsirta második fejezetében a lányt szótlan együttérzéssel figyelő pap
alakjával kapcsolatban a narrátor így fogalmaz: "ő tudta, hogy ez a világ : siralom-
völgy". A szorosan vett vallásos kontextust kikapcsolva ez a szemléletmód a szöveg
695
7 . A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

hipotetikus szerzőjétől sem áll messze. AzAranysárkány öngyilkosságijelenetében

Novák Antalnak a nevelés lehetetlen voltára vonatkozó belátásait közvetíti az el-
beszélő: "Formálni akarta az életet, me ly végtelen és esztelen, tulajdon gyermeké-
ben és mások gyermekeiben, józanul, értelemmel, bölcsességgel párosult jóság-
gal. Megsokszorozta önmagát egy új, terebélyes családot teremtve az ifjúságban.
Természetellenes, nagyralátó mesterség. Quem di odere. Az istenek megbüntették
érte.'?" A lét érthetetlen és kiszámíthatatlan voltát hangsúlyozó belátás, amely
számos Kosztolányi-szövegben megjelenik, meglehetősen határozottan veti fel azt
az olvasatot, melynek értelmében Novák kudarca összefüggésbe hozható azzal,
hogy az emberi lét természetét félreismerve megkísérelt értelmet tulajdonítani an-
nak, aminek lényegétől idegen bármiféle racionalitás. Ez az értelmezési ajánlat
ugyan nem tárja fel világosan Novák tettének okát, befogadást irányító szerepe
ennek ellenére jól érzékelhető. Kosztolányi poétikája láthatóan nem szakít radi-
kálisan azzal a hagyományos elbeszélői magatartással, amely - igaz, korántsem
tolakodó módon - bizonyos mértékben ellenőrzése alatt igyekszik tartani a be-
fogadás folyamatát.
A Kosztolányi-szövegek narrációjában fontos szerephez jut a humor és a (több-
nyire ) játékos irónia. E két hangnem azért kerülhet közel egymáshoz, mert a komi-
kum forrása eredendően az emberi lét természetében rejlik. Az Aranysárkány el-
beszél ője Horváth Antal alakjáról szólva, így nyilatkozik: "Nevetséges volt-e tehát?
Ezt tisztáznunk kell. Kicsit az volt, de föltétlenül az volt. Elsősorban azért, mert
ember volt , és minden ember nevets éges.'?" Mindenkit érintő és kikerülhetetlen
volta miatt a nevetségesség hangsúlyozása megértéssel párosul, miközben a kor-
látozottság elégikus tapasztalata kizárja a könnyed kedélyességet. Az irónia Kosz-
tolányi-féle változata tehát többnyire nem a fölény pozíciójából szólal meg , hiszen
a narrátor sem vonja ki magát érvényessége alól. Az elbeszélő nem felülről tekint
rá figuráira, nem igyekszik saját magát magasabb értékek képviselőjekéntláttatni.
Ezzel magyarázható, hogy tartózkodik az ítélkezéstől , s a magabiztos bíráskodást
a szövegek gyakran explicit módon is gúny tárgyává teszik.
Az irónia kizárólag akkor válik élessé, amikor olyan szereplókre vonatkozik,
akik nagykép ű magabiztosságuk, korlátoltságuk vagy ego izmusuk miatt mások
fölé helyezik magukat, elutasítva a rokon közönyként felfogott részvét viszonyu-
lásában kifejeződő közöss égtudatot. Patikárius Janesit például így jellemzi az el-
beszélő: "Hiányzott belőle a részvét, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen
szükségesnek érez, mint az önmag áér.'?" A szövegek öntükrö z ő alakzatai között
tarthatjuk számon a komikum olyan változatainak megjelenítését, mel yek - rnint -

7:76 Pacsirta, Aranysárkány , 445 .

277 UO., 20 3 .
278 Édes Anna, 114.
696
 7.2. A NA RRATív NYELV V ÁLTOZATAI

egy a narratíva ellentétekén - megtagadják az emberi szolidaritás ilyen módon

értelmezett kötelességét. A Római Citerások Egyletének költői, Zodicus és Fannius
("Epe fröccsent nyelvükr ől. Lenyelték, mint valami undorítót, amitől az arcuk is
elcs úfult.'?") vagy Cifra Géza baráti társasága, mindent és mindenkit egyformán
kigúnyol ("kiröhögtek mindent, lebecsültek mindenkit, főképp egymást"). 280 A hu-
mornak azt a változatát is elutasítják a szövegek önreflektív gesztusai, melynek fe-
dezetét nem az elégikus léttapasztalat adja. Az "alkalmi humorista"-ként szereplő
Jancsi tréfái üresek maradnak, mert hiányzik mögülük az emberi léthelyzet meg-
értése. Humoros készlete gyári termékekből áll, melyek eleve alkalmatlanok arra,
hogy személyes léttapasztalat fejeződjön ki bennük.
Kosztolányi poétikájának újító tendenciái leginkább Esti Kornél cím ú köteté-
ben érvényesülnek. A mú egyik jelentős te ljes ítm énye abban jelölhető meg, ho gy a
regényszerúség korabeli elvárásait elutasítva olyan múfajt teremtett, amely min-
den korábbi elbeszélésciklusnál határozottabban veti föl a regényszerű olvasás
lehetőségeit. (SzEGEDY-MAsZÁK Mihály 1998: 161-162.) A múfajnak ez a felfogás a
érvényteleníti az egységes, össze függő történet követelményét , miközben e sajá-
tosan nyitott szöveg avalószerűség elvétől is jobban eltávolodik, mint Kosztolá-
nyi bármely más ep ikai alkotása. A hihetőség már nem értelmeződikaz esztétikai
hatás elengedhetetlen feltételeként, sőt az a megfontolás is szöve gformáló er ő vé
válik, mely szerint éppen a történet hihetetlen és képtelen voltában rejlik annak
mú vészi értéke. A legsikerültebb fejezetek között számos olyat találunk, amely-
ben az elbeszélés a történet fiktívit ás át sugallja. A Wilhelm von Wüstenfeld báró
csodálatos alvá sairól beszámoló történet egyes elemei a valószerúség nézőpontj a
felől köze lítve nyilvánvalóan képtelennek hatnak. Az alvások krónikájának szel-
lemes bonyolítása a megtörténtség illúziójának felkeltésével szemben a fantá ziát
és a játékosságot részesíti előnyben. Bár Kosztolányi narratív poétikája mindig is
hajlott az önreflexióra, a szövegnek ez a funkciója az Esti Kornélban elsódlegessé
válik - v é lhet ő e rr nem függetlenül a címszereplő művész voltá tól. Ugyanakkor az
irod alm iság és a nyelv mibenlétének, múködésének kérdéseit lényegesen öss ze-
tettebb módon veti fel, mint például a sajátos múvészregényként olvasható Nera,
a véres költő. Az igazságelv mellett a nyelv valóságot tükröző szerepét is kétségbe
vonják a kötet egyes fejezetei. (SZEGEDY-MAsZÁK Mihál y 2010 : 352.) Kezdeményező
j elle gű megoldásnak tekinthetjük, hogy az EstiKornél minden hazai előzménynél
határozottabban utasítja el a magas kultúra és a szórakoztató irodalom elv álasz-
tását. Ide kapcsolódó egyik újítása az anekdotikus hagyomány át értelmezése.
A századforduló kritikusai az anekdotát többnyire meglehetősen korlátolt szem-
l életrn ódú m űfajk ént értékelték , kissé együ gyű és problémamentes l étszeml élet et

279 Kosztolányi Dezső: Nera, a véres költő. Bp., Osiris, 1999, 143. (Millenniumi Könyvtár)
280 Pacsirta, Aranysárkány , 22 .
697
7 . A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

tulajdonítottak neki. Kosztolányi az EstiKornél lapjain úgy alkalmazta az anekdo-

tikus hagyomány szórakoztató kellékeit - az élőszó hatását keltő előadásmódot, a
hallgatósághoz forduló familiáris hangütést, a humort érvényre juttató elbeszélő­
kedvet -, hogy közben a szöveg elmélyülten veti fel a nyelviség és az emberi lét
alapvető kérdéseit.

7.2.10. Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes életművét, némi túlzással szólva, tulajdonképpen egyetlen mun-

kája tartja mind a mai napig a nyugatos kánon élvonalában: irodalmi karikatúrái-
nak Így írtok ti (1912) címmel többször és több változatban megjelent gyűjtemé­
nye. A terjedelmes irodalmi korpuszt hátrahagyó szerz őnek ez az utólag kialakult
sajátos "egykönyvúsége" már csak azért is figyelmet érdemel, mert a befogadás-
történet ilyen alakulása teljesen ellentétes a szerz ő intencióival. Az Így írtok ti má-
sodik, b ővített kiadásához (1921) írott előszavában Karinthy meglehetősen hatá-
rozottan utasítja el azt az írószerepet, amely az irodalmi karikatúrák szerzőjeként
azonosítja: "A magam részéről, bár ez lényegtelen, őszintén bevallom: jobb szeret-
ném, ha inkább semmi nyoma nem maradna annak, hogy éltem és írtam, mint any-
nyi, hogy az »Így írtok t í« az én nevemhez fűződik - kínosan szégyellném magam,
ha többet jelentene ez a könyv, akárcsak a napi események történetében is, mint
amennyit az én életembenjelentett."281Vélhetőleg többről van szó, mint a "beska-
tulyázással " szembeni szokásos alkotói ellenérzés ről. Karinthyt a humoristaként
történő azonosítás azért is irritálta, mert író ambíciói nem csupán a "komolyan ve-
endő" szerző, hanem a bölcseleti hajlandóságú író szerepe felé vonzották. Ennek
me gfelelően humora is intellektuális és kritikai karakter ű , többnyire a szemlélet-
módunkban reflektálatlanul elfogadott , megalapozatlan vagy téves vélekedések
elbizonyt alan ítását célozza meg.
Beszédes ellentét, hogy az a kötet , amel y az első zajos sikert hozta szerzőjének,
s amelyet utóbb klasszikus alkotásként értékelt az irodalomtörténet-írás, a paro-
dizált írók .modorét", illetve .rnodoross ágét", azaz beszédmódjuk egyedi voná -
sait figurázza ki, miközben Karinthy m űveire korántsem jellemző a karakteresen
egyéni nyelvhasználat igénye. A paródiák a nyelvi megformáltság egyedi jelleg-
zetességeit hangsúlyozzák, miközben Karinthy saját szövegei láthatólag nem töre-
kednek jellegzetesen egyéni stílus kialakítására. Ami rn űveit jellegzetessé teszi,
az nem annyira valamilyen sajáto s nyelvi minőségként, mint inkább szemlélet- és
gondo lkodásmódként határozható meg. Ez a poétikai jelenség Karinthy nyelv-
szemléletére ve zethető vissza, illetve nyelv és gondolkodás viszonyának - mai

281 Karinthy Frigyes : Így írtok ti , I. Bp., Szépiroda lmi Könyvkiad ó, 1986 , 124 .
698
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

nézőpontból tekintve - kissé egyoldalúnak tetsző felfogására. Ennek értelmében

a nyelv szerepe a gondolatok puszta közvetítése, s ez a mediális funkció annál tö-
kéletesebben valósul meg, minél kevésbé érződik a nyelvi közvetítettség a szöveg
tartalmán. Karinthy megközelítése szerint a nyelv ideális m űköd ése a pontos meg-
nevezések , a szó szerinti jelentések "helyreállítása" révén lenne biztosítható. (BECK
András 1992: 12.) A nyelv tulajdonképpeni feladatát tehát annál tökéletesebben
tölti be, minél észrevétlenebb, minél kevésbé utal önmagára, s a gondolatok köz-
vetítésének puszta eszközeként mintegy szublimál a kommunikáció beteljesülő fo-
lyamata során. A tiszta szó szerintiség uralmát "helyreállító" nyelvi működés és a
nyelv esztétikai funkciója között Karinthy művei gyakran egymást kizáró ellentétet
tételeznek. A szöveg irodalmisága, poétikai megalkotottsága ebben az összefüg-
gésben kiküszöbölendő kommunikációs hiba, olyan zörej, amely zavarja a gondo-
latok kommunikációját. A Mennyei riport (1937) 'Ezüst és kék' cím ű fejezetében
megrajzolt mennyei égöv világa a költészet, illetve tágabb értelemben az irodalom
nyelvhasználata fölött ironizál:

[E]bben az országban a hivatalos nyelv költői formát követel- csak versekben beszélnek,
s nem is értik meg az embert másképp. Mindegy, hogy milyen nyelven társalgok, a szava-
kat minden nyelven elfogadják, s úgy is felelnek, de ha ütem vagy rím nincs abban, amit
mondok, értelmetlenül bámulnak rám, s a fejüket rázzák. Azonkívül némi nehézséget
okoz az is, hogy magát a dolgot hiába nevezem meg , amiről szó van , vagy amire kív ánesi
vagyok, csak a dologra vonatkozó hasonlat, metafora, trópus vagy átvitt kép számít, ab-
ból valahogy tudomásul veszik, hogy ezt vagy azt akarom. [.. .] A nevén nevezett tárgy, ha
történetesen mégis megérti valaki, mire céloztam vele, a legnagyobb szemérmetlenség-
nek számít, s még az állampolgár is kiutasításnak teheti ki magát, ha eredeti értelmükben
használja a fogalmakat.282

A pontos megnevezés, a nyelv "hibátlan" jel öl ői funkciójának helyreállítását cé-

lozza a Nagy Enciklopédia terve, amely a szavak újradefiniálását kisérli meg. Bár a
szócikkek, melyeknek nagy része a Ki kérdezett? .. (1926) és a Minden másképpen
van (1929) című kötetekben jelent meg, részben ironikusan reflektálnak a vállal-
kozás egészére, az irónia nem a "tökéletes nyelv" igényére , csupán a megvalósítás
lehetetlen voltára vonatkozik.
Karinthy életművének avulása minden bizonnyal összefügg a fent körvonala-
zott nyelvfelfogással, amely a nyelvnek eleve másodrendű, sőt járulékos szerepet
tulajdonít. A nyelvi megalkotottságot hangsúlyozó irodalmi szöveg e megközelítés
szerint eltérít a lényegr ől, s ahelyett hogy a valóságot tárná fel, tulajdonképpen
annak elfedéséhezjárul hozzá. A nyelv esztétikai funkciója Karinthy életművében

282 Karinthy Frigyes: Mennyei riport. Utazás a koponyám körül. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977,

220-221.
699
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

háttérbe szorul, mivel a nyelvi megalkotottság bizonyos értelemben "hazugság-

ként" értelmeződik. A Tanár úr, kérem (1916) 'Hazudok' c ím ű fejezete a képtelen
gyermekkori lódításokat elbeszélve, így összegzi az elmondott történetet: "Így let-
tem íróvá." Bár a szöveg a "hazugságot" a képzelet, az írói tehetség megnyilvánulá-
saként is megközelíthetővé teszi - s ennyiben értékként állítja be - , a paradoxonra
hangolt előadásmód egyidejűleg az igazság elfedésének vádját is érvényben hagy-
ja. Míg a fantázia csapongását elmarasztaló nyárspolgári nézőpont komikussá
válik , a nem-valóságos egy másik, bölcseleti megfontolásokat mozgósító szinten
elmarasztaló min ős ít és marad. Karinthy irodalmi m űvei a gondolat nyelvi meg -
formáltsággal szembeni elsőbbségének elvét vallva tulajdonképpen bizonyos ér-
telemben az irodalom önfelszámolásának gesztusait hajtják végre. (BECKAndrás
1992: 16.) Az az irodalom, amely önértelmezése szerint elsősorban gondolatok
közlésére hivatott, a bölcselet és a tudomány közvetítő közegeként határozza meg
önmagát, s ezzel saját esztétikai befogadásának lehetőségeit korlátozza. Az iroda-
lom e megközelítésmód következményeként saját diskurzusán belül másodrendű
pozícióba kerül. Helyzetén szerepének az a meghatározása sem változtat érdemi
módon, amely a tudomány kiegészítőjekéntigyekszik beállítani, ahogy az az Uta-
zás a koponyám körül (1937) szövegében olvasható: "[Á]hitatos tisztelője vagyok
az egzakt tudománynak, de (most veszem észre) elvárom annak képviselőit ől,
hogy éppen úgy tiszteljék azt az elég félreérthető szóval »műv é sz i világképnek«
nevezett igazságkereső forrást, ami a megfigyelésen túl a képzelet erejévellendí-
ti előre a gondolatot. Eredményt csak a kettő ö ss zemű k ö dé s e hozhat."283 Az idé-
zett részlet a m űvészetet egyenrangúságának hangoztatása mellett is olyan tevé-
ken ységnek állítja be , amelynek szándékai, feladatai a tudományéval azonosak.
Az igazságnak a gondolat segítségével megvalósuló feltárása olyan céltételezés,
amely a tudomány meghatározásából eredeztethető, s ezért a módszerek különb-
sége (megfigyelés vs. k épzelet) sem állítja helyre a m űv észet önállóságát.
Ez az irodalomfelfogás, amely saját középpontját önmagán kívülre helyezi,
konkrét poétikai következményekkel jár Karinthy epikájában. Ezek között említ-
hető a p éld ázatszerűség előtérbe kerülése, az irodalmi szöveg publicisztika felé
mozdítása, a kompozíció háttérbe szorulása, valamint a narratív nyelv innovációs
deficitje, amely különösen az újszerű témák felvetése során válik érzékelhetővé.
A példázatos jelleg a hosszabb epikus m űvekben és a novellákban egyaránt tetten
érhető. Az utópia és az antiutópia swifti változata nyomán újjáélesztett szatirikus
hangvételű fantasztikus útleírások (Utazás Faremidóba, 1916; Capillária, 1921) a
józan ész nevében gyakorolnak morális kritikát az ember gyilkos természete, illet-
ve a férfi-nő viszony furcsaságai fölött. A Mennyei riport c ím ű regény az é letmű vé-
gén ismét a fantasztikus utazás toposza mentén igyekszik képet alkotni az élet és a

283 UO., 407.

700
 7.2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

halál között feltételezett harmadik szféráról. E könyveknek minden szellemessége

sem tudja feledtetni az újraélesztett műfaj némiképp anakronisztikus voltát. A ta-
nító-nevelő jelleg e szerep ironikus elbeszél ői elbizonytalanítása ellenére jórészt
megőrződik, ami meglehetősen megterheli az olvasás folyamatát . A ternatiz ált tar-
talom egyoldalú előtérbe helyezése másrészt azzal a következménn yel jár, hogy
a korhoz kötött , aktuális problémák (pl. a nő és férfi harca) érdektelenné válása
a szöveg egészét magával rántja . A Kötétánc (1923) c ím ű regény ugyancsak pél-
dázatos vonásokat mutat: az égből érkező idegen, a Névtelen a lélek allegóriája
a szövegben, aki a kor érdeklődése által középpontba állított szerepekben próbál-
ja megvalósítani önmagát. Sem tudósként, sem spiritisztaként, sem egy utópikus
államot létrehozó népvezérként nem találja meg önazonosságát, csak kivégzése
pillanatában véli megérteni létének eredendő egységét. E kissé kaot ikus szerkeze-
tű regény kapcsán érdemes szemügyre venni a Karinthy-prózában jelentkező pa-
rabolikus struktúrák jellegét. Míg ugyanis az életműben mozgósított példá zatok
többségére bizonyos értelemben az egyértelműség s az ezzel járó enyhén didakti-
kus hangoltság a jellemző , a Kötéltánc szövege talányosabbnak tűnik, felvetve azt
a lehetőséget, hogy ebben az esetben a példázatnak azzal a változatával találkoz-
hatunk, amely éppen többérte lműsége révén válhatott a modern epika egyik jel-
legzetes poétikai alakzatává. Ajelenséget közelebbről megvizsgálva azonban arra
a következtetésre juthatunk, hogy e némiképp zavarba ejtő regényben nem az ak-
tuálisan mozgósított példázat stabilizálhatatlanjelentésébőlfakad az értelmező bi-
zonytalansága, hanem a k ül önb öz ő - önmagukban igencsak konkrétjelentéssel fel-
ruházott - parabolikus szakaszok meglehetősen ötletszerű , akár következetlennek
is nevezhető összekapcsolásából, ami a regénynek kissé amorf jelleget kölcsönöz.
Karinthynak még a legsikerültebb novelláin is érzékelhető a példá zatos jelleg
eluralkodása (Találko zás egy fiatal emberrel ; A cirkus z; A h űtel en; Viaszfigurák;
A másik; Én és énke stb.). A megjelenítéssel szemben elsődleges szerephe z jut a
"gondolati tartalom" közvetítése , ennek következményeként a novella a publicisz-
tikai műfajok felé mozdul el. A narrátor nem ritkán a szerző személyével azonosí-
tódik, aki a tört énetmond ó szerep éb ől előlépve gyakran t árcaszer ű fejtegetésekbe
kezd. Arra is van példa , hogy a novella allegorikus struktúrája szinte esszévé kere-
kedő eszmetörténeti fejtegetéseknek ad teret. A két hajó szerepl ői, Kristóf kapitány
és az alkimista Szinéziusz azon vitatkoznak, hogy hajóútjuk során vajon a földet
kerülik meg, vagy elérve a mennyei szférák határát, utazásuk az örök végtelenben
folytatódik. Afilozófiai párbeszéd szerkezetét idéz ő szövegben Kolombusz a racio-
nális gondolkodás, míg Szinéziusz az irracionalizmus képviselője, vitájuk az euró-
pai gondolkodástörténet folyamatát modellezi: a spekulatív meta fizikai rendsze-
reket leváltja a tapasztalásra é pülő tudomány. A felvilágosodás retorik áját idé ző
novella azzal oldja a maga enyhén didaktikus karakterét, hogy minte gy csattanó-
ként a spekulatív metafizikának is értéket tulajdonítva olyan dilemm aként állítja
7 01
7. A 2 0 . SZÁZ AD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

be a gondolkodástört énet általa bemutatott fordulópontját, me ly mindenképpen

értékek pusztulásával jár. Szinéziusz vereségével a végtelenség élménye is elveszik
az ember számára.
A gondolat, a téma, a valós ág elsőbbségének elve a szövegek egy részében, kü-
lönösen a hosszabb epikai m ű vek esetében a kompozíció esetlegességéhez vezet.
A Kötéltá ncnak erről a j e llegzetes s égé rő l már esett szó, de a Képzelt riport szerke-
zete is erőse n ö tlets zerűnek hat. A szerkezet amorf jellege legkevésbé talán az Uta-
zás a koponyám körül szövegén érződ ik, annak ellenére hogy az elbeszélő egy meta-
narratív kitérő erejéig itt is szóba hozza a m űv észi komponálás szükségtelen voltát:

[A] valóság mint múfaj, nemc sak beállítás, de még kompoz íció szempontjából sem szo-
rul rá a .m űv ész" támogatására és korrigálására , egyszerúen azért , mert - nem tudom
hogy csinálja, de kénytelen vagyok elismerni - ó maga is komponál. Igen, komponál,
mintha valami mondanivalója volna. Komponál, csoportosít, mint az írók. [... ] Az ed-
digiekben többször elófordult, hogy egy fordulatot vagy epizódot , vagy reflexiót az em-
lékek sorrendjéból ki akartam emelni, hogy egy vagy két nappal elóbbre vagy hát rább
tegyem, más emlékképek közé, amikne k a társaságában jobban érvényesülnek, érthetób-
ben, esetleg jelk épe sen magyarázzák azt, ami történt. Kiderült , hogy nem megy. Rakos-
gatás közben meg kellett érte nem, hogy a sorrendból a legkisebb láncszemet sem lehet
elmozdítani, mert mindig úgy érthetőbb, tehát hatásosabb is, aho gy valóban történt s nem
úgy, ahogy történhetett volna . A valóság még jelképesen is jobban tudta , mit, miért, hová
helyezett el?84

A valóság lejegyzésére vona tkozó elv megvalósulása a regény narratívájában

igencsak kétséges. Nem csup án arró l az elméleti alapról szeml élve, amely elbe-
szélés és történet teljes azonosságát lehetetlennek gondolja, hanem azért is, mert
a szövegalakítás gyakorlata bizonyíthatóan él a komponálás eljárásaival. A regén y
egészén végigvonulnak az ironikus beteg-bűnös metafora k ül önb öz ő változatai,
önálló szövegformáló elvvé válva. Az irodalmi alkotások megidézése sem ma gya-
rázható csupán az élettörténettel: ABún és búnhódésre tett utalás a fenti metafora-
sorho z ka pcsolódik, míg a Józse! és testvéreiből felolvasott részlet a vakság éppen
akkor szóba hozott témájához illeszkedik. Az Utazás a koponyám körül szerzője
teh át a narrátor állításaival ellentétben igenis komponál, s nem csup án lejegyez,
mint a valóság krónikása. A regény viszonylagos szerkezeti összefogottságának
másik oka az életrajzi narratíva szövegszervező hatásának érvényesülése. Karint-
hy nagyepikáját a gondolkodás nyelvvel szembeni előtérbe helyezése azért tehette
némiképp formátlanná, mert e gondolkodás szerkezetét alapvet őerr az improvi-
záltság, az ötletszerűség jellemzi. (BECKAndrás 1992: 13-14.) E bölcseleti igények-
kel fellépő próza hátterében nem húz ódik meg koherens gondolati rendszer. A filo-
zofáló elmélkedés a paradoxon és a szellemesség jegyében zajlik, némiképp Oscar

284 UO., 412--413.

702
 7 .2 . A NARRATív NY E LV V ÁLTOZ A T AI

Wilde-ra emlékeztető módon. A bölcselet tehát pillanatnyi kontextusokat teremt,

majd hirtelen más tárgyakra tér, vagy éppen játékos iróniával elbizonytalanítja ko-
rábbi állításait. A gondolkodás közvetítésére hiva tott nyelv ezért arra kényszerül,
hogy az irodalmi kompozíció ambíciójának hiányában kövesse a bölcselet ötlet-
szerű csapongását.
Tematikus szinten Karinthy epikája számos olyan problémát vet fel, melyek a
modernség prózáját sajátos narratíveljárások kídolgozására késztették. A szub-
jektu m rögzíthetetlenségének és osztottságának prob lémája többek között a Kötél-
táncban 285 és a Mennyei riportban2B6 is megjelenik, ez a belátás azonb an egyik m ű
elbeszélésmódját sem befolyásolja érdemi módon. (DsnczvPéter 1990: 23.) Hason -
ló mondható a valóság tudatunk által konstruált voltának téziséről, amely ugyan -
csak több helyütt megjelenik, így például az Utazás a koponyám körül szövegében
is.287 Az elbeszélés azonban megelégszik a fent i tapasztalatok tematizálásával, míg
ezek narratív konklúzióira kevés figyelmet fordít, vagy éppen - mint az utóbbi pél-
da esetében - e megállapítással kífejezetten ellentétes módon határozza meg a lét -
reh ívott narratíva jellegét.
Az Így írtok ti kívételes pozícióját az biztosítja az életműben, hogy az irodalmi
karikatúra Karinthy által létrehívott műfaja a nyelvi megformálts ágot állítja közép-
pontba, teh át az irodalmi m űalkot ásnak éppen azt a rétegét teszi reflexió tárgyá-
vá, amelyet műveinek többsé ge másodrendű je lentőségű elemként határoz meg. Az
egyéni beszédmódot a modorossággal rokon érte lmű kategóriaként kezelő megkö-
zelítésmód ugyan hasonló nyelvi előfeltevésekre enged következtetni, mint amelyek
a s ze rző egyéb rn űveinek is tulajdoníthatók, a nyelv zörejének szemléltetése azon-
ban annak ellenére az irodalmiságot hangsúlyozó poétikához vezetett, hogy a szöve-
gek szerzője az egyéni stílus parodizálásával a nyelv diszfunkciós alkalma zását vélte
leleplezni. Karinthy kötete paradox módon éppen az irodalmi eljárások .mesrerk élt-
ségének" bemutatásával, tehát az irodalmi megalkotottsággal szemben táp lált fenn -
tartások hangsúlyozása révén vált minden más m űv én él "irodalmibbá".

7.2.11. Füst Milán

Füst Milán prózáját Kosztolányi epikáj ához hasonlóan intenzív lélektan i érd ek-
lőd és jellemzi, s az is összekapcsolja a két szerző elbeszélő m ű veit, hogy bennük
a személyiség megismerésének pro blematikája az emberi léthelyzetr e vonatkozó
reflexióval ka pcsolód ik össze . A szubjektum kíismerhetetlenségének tételezése

285 Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba, Capillária, Kötéltánc. Bp., Szépiroda lmi Könyvkiadó , 1976,
219-220.
286 Mennyei riport, Utazás a koponyám körül, 83.
287 UO., 3 54 .
703
7. A 20 . SZ ÁZAD ELSŐ FEL É N E K MA GYAR IR ODALM A

mind két prózai életm űben összefügg a létezés átláthatatlanságát, kiismerhetetlen

voltát állító szemléletmóddal. E beállítódás szerint a vílágban nem mu tat kozik ra -
cionális rendezettség, s mind en ilyen elképzelés csup án az ember me galapozatlan,
önhittségében kom ikus törekvése képtelen igényeinek kielé gítésére.
A személyiség megismer ésének kérdései persze másként vetőd nek fel a két
szerző nél. Füst s ze re p lői e lbe s zé lő i többnyire szenvedélyesen igénylik a másik
megért ését, illetve a meg értettség bens ős é gess ég ét, s ezzel a vággyal mé g a ku-
dare szükségs z e rű bel átásakor sem kép esek szakítani. Ezzel szemben Kosztolá-
nyi alakjait nem mozgatj ák ilyen szándékok, mintha már eleve letettek volna az
intimitás lehetőségéről. Ezzel ma gyar ázható, hogy a szubj ektum kiismerhetetlen
voltának tapasztalata els ősorban a me glepő vagy me gma gyarázhatatlannak tet-
sző cselekedetek sze re pl ői, illetve narrátori értelmezése sorá n vető d ik fel. A cse-
lekedet motivációina k egyérte lmű feltár ása lehetetlennek mutatkozik, s ez vonja
maga után a személyiség me gismerhető voltá nak tagad ását. A Kosztolán yi-szöve-
gek ebből adó dóan vísszafogott elégikummal vegyes humorral víszonyulna k e fel-
ismeréshez, míg Füst Milán próz ájában a komikum mellett a tragikus hangoltság
jut meghatá rozó szerephez. Az antropológiai, illetve bölcseleti konzekvenciák fel-
vet ése szinté n eltérő módon valósul me g a két író beszédmódjában. Kosztolányi
szövegei nem tematizálják olyan gyakran a léthez fűződő víszonyt, mint péld ául
Afeleségem története (1942) , s a korlátozottságra vonatkozó léttapasztalatukat in-
kább már meglévő ismeretk ént , mint a narratíva sorá n létrejövő felismerésként
állítjá k be . A s zere p lői elbe szélő Füstre j elle mző rád öbbenésszerű belá tásai helyett
Kosztolányin ál többnyire az illúziókat már eleve nem tápláló harmad ik személyű
narrátor higgadt ma gatartása jellemzi az elbeszél ésmódot.
Füst Milán prózája els ősorban azzal tűnik ki a korszak epikájából, ho gy regé-
nyeiben általánossá teszi az egyes szám els ő személyű elbeszélést. Olyan követke-
zetesen tartott ki e narratív forma mellett, hogy - kortársai közül egyedülálló m ó-
don - teljes prózai életművében ér vényre juttatta. (SCHEIN Gábor 2007: 454-457.)
Nem az zal lépett a ma gyar epika megújítói közé, ho gy szerepl ői elbeszélést al-
kalma zott - hiszen ez egyr észt régi eljárás, másrészt önmagában nem értékesebb,
mint bármely másik elbeszélői szerep - , hanem azzal, hogy rendkívül követke-
zetes nek mutatkozott azoknak a poétik ai konzekvenciáknak az érvényesítésé-
ben, melyek ezt az elbeszélésmódot a modernség szempontj ából fontoss á tették.
A modern epika egyik j e llem ző sajátossága az elbeszélés és a történet egymással
azonos voltána k tagad ása. A realista narratívával szemben, amely az elbeszélé s és
a valóság me gfeleltethetős égét, lényegszerű azonosságát feltételezte, a mo dern-
ség a perspektivízmust hangsúlyozta. Füst Milán szereplői elbeszél őt alkalmazó
regényei a narrátor nézőpontjának részlegességére irányítják a figyelmet, így az
e lbe s z él ő soh a nem mutatkozik mindentudónak, többnyire szóba is hozza saját
bizonytalanságát, illetve kisebb-nagyobb m érték ű me gbízhatatlanságá t.
704
 7.2 . A NARRATív NY E LV V Á LTO ZA TA I

Füst első jelentős kisregénye, a Nevetók (1919) két narrátort léptet fel, mindket-
tejük elbeszélése egy hozzájuk közel álló személy kiismerhetetlen voltáról számol
be. Jenő számára barátja, Andor túnik értelmezhetetlen személyiségnek, míg a
szöveg második részében másodlagos elbeszélővé előlépő Andor a szerelmét, Me-
lanit látja ilyennek. A tapasztalat általánosítását a kétféle kapcsolat - barátság, il-
letve szerelem - történetének egymás mellé helyezése hivatott szolgálni. Ebben az
ismétléses szerkezetben a második elbeszélés részben azzal hoz újat, hogy a másik
megismerésének vágyát a nyomozás narratívája révén ironizálja . Andor be akarja
bizonyitani Mela hútlenségét, pontosabban egyértelmú eredményre szeretne jut-
ni. A vélelmezett bizonyítékok gyújtése során többször nevetséges helyzetb e kerül,
s erőfeszítései ellenére sem tud elmozdulni a gyanú pozíciójából. Abizonytalanság
szituációját végül menyasszonya meggyilkolásával véli fölszámolni. Mivel saját el-
beszélését később nevetve barátja szándékos felültetésének minősíti, most Jenő
kerül a nyomozó pozíciójába , aki arra a kérdésre igyekszik válaszolni, hogy vajon
megtörtént-e a gyilkosság vagy sem. Ez a probléma ismét csak összeköti ez első
elbeszélést a másodikk al, amennyiben Andor viselkedése újra megfejthetetlen ta-
lányként áll Jenő elé. Az olvasó ugyancsak a nyomozó helyzetében találja magát
- akárcsak egy klasszikus detektívtörténetben -, egészen addig, amíg felismeri,
hogy az elhangzott elbeszélések alapján egyszerúen eldönthetetlen, hogy mi is
történt valójá ban, illetve mi lehetett Andor szándéka tört énetének előadásával.
A másik megismerésére vonatkozó olthatatlan, de képtelen vágy ironizálására a
detektívtörténet sémájának imitálása azért különösen alkalmas , mert a hagyomá-
nyos búnügyi történet azon az elófeltevésen alapul, hogy az elszórt jeleket ösz-
s zeillesztő nyomkövetés kellő intelligenci ával páro sulva szükségszer úen elvezet a
tett körülménye inek felderítéséhez . Megválaszolható lesz a 'mi tört ént valójában'
kérdése , mivel a detektív elbeszél ése képes rekonstru álni a valóságot, s ezzel fel-
számolja a bizonytalanságot. A múfaj itt követett változatának teh át szükségszerú
elófeltevése a valóság me gismerhető volta, s éppen ez az, amit Füst Milán prózája
a bizonytalanság poétikájának kidolgozásával teljes egészében elutasít. A búnügyi
történetnek a bizonyosságra törekvő narratíva alapsémájaként való fölfogására
vezethető vissza, hogy a nyomozás Füst legjelentősebb regényében, A feleségem
tört éneteben szintén szerephez jut. A bizonyítékok gyújtésének elbeszélést szerve-
z ő szerepét a történet szintjén az is hangsúlyozza, hogy Störr egy héten át magán-
nyomozó irodával figyelteti meg feleségét.
Füst további j elentős regényei - az Advent (1922) és az 1932-ben keletkezett ,
de csak évtizedekkel a sze rz ő halála után publikált A mester én vagyok - szintén
egy-egy, a szerepl ői elbe sz élő számára megfejthetetlen személyiség körül építik ki
a maguk szerkezetét, s ez a kiindulópont válto zatlan marad a recepció által méltán
kiemelten kezelt Afeleségem tört énete esetében is. Az elbeszélések hasonló szerke-
zete indokolttá teszi a kérdé st, hogy a nagyregény menn yiben múlja fölül az előz-
705
7. A 20 . SZÁZAD ELSŐ F EL ÉNEK MAGYAR I R O D A L M A

ményeiként értékelhető m űve ket.

Az egyik ilyen vonás valószínűleg a szereplői
elbeszélő be lső folyamatainak összetettebb ábrázolásában keresendő. Störr belső
történései részletesebb, gazdagabb rajzot kapnak, s személyisége sokkal változé-
konyabb és ellentmondásosabb, mint a korábbi elbeszélőké .
A másik terület , amelyen a nagyregény lényegesen előbbre jutott: a szereplői el-
beszé lő egyéni nyelvha sználatán ak kidolgozása. A narrátori hang stílusának saját-
szerűsége - melyet az élőszóra jellemző mondatszerkesztés szabálytalanságai, az
esetlenség hatását keltő darab osság, valamint a bölcseleti reflexióra való hajlam,
sőt olykor hat ározott költőiség is jellemez - sok értelmezőben ellenérzéseket kel-
tett. A negat ív bírálatok egy része arra vezethető vissza, hogy az egykorú kritika és
gyakran a később i recepció sem vette figyelembe a sz ere plői elbeszélés narrátori
szólamot meghatáro zó szerep ét, azt az egyszerű tényt, hogy a regényben nem Füst
Milán, hanem Störr kapitány beszél. (SCHEIN Gábor 2007: 451-456.) Mind a regény
történetvezetése, mind a szövegben többször is megjelenő narrátori önjellemzés
szerint Störr olyan ember, aki nem sokat törődik az irodalommal. A reflexió nél-
küli élet felől mozdul el az önértelmezés szinte már kényszeres vonásokat mutató
elmélyüléséig, miközben az átélés szenvedélyes igényét is megőrzi. A szereplő te-
hát hangsúlyozottan az irodalmon kívüli pozícióból indulva szembesül a létezés
alapvető tapa sztalataival- szemben például a Nevetók Jenőjével, aki hivatáso s író-
ként mutatja be magát - , majd a feljegyzések megírá sa során észrevétlenül alkalmi
íróvá válik. Ennek az írói mivoltnak az autodidakta jellegét a regén y kifejezetten
hangs úlyozza, ebből pedig az következik, hogy nemcsak a szereplő, hanem a nar-
rátor Störr beszéde kapcsán sem indokolt a nyelvi norma bet artásának számonké-
rése . A nyelvvel való birkózást többször is szóba hozza a szöveg: "Akkor kezdtem
el e jegyzeteimet írn i, viszont ez is micsoda vesződség, ha valakinek terhére van a
szó, s már ezért sem tudja kellőképp kifejezni magát."288A feljegyzések végére érve
sem nyilatkozik másként : .K ülönben se szeretem én finoman kifejezni magam."289
Ezek alapján könnyen belátható, hogy Füst regénye tudatosan helyezkedik szem-
be azzal a ha gyományos elvár ással, amely az elbeszélői szólamtól mintegy a nyelvi
norma megtestesítését követe li meg. A nyelvrontás poétikai eszközzé válik, ahogy
ennek bizonyos előzményei Szép Ernő vagy Tersánszky prózájában is megfigyel-
hetők. Az irodalmon kivüliség pozíciójának határozott jelzése egyébként vélhető­
leg azt a célt is szolgálja, hogy a leírtak léttapasztalatból fakadó voltát hangsúlyoz-
za. Mintha a regény azt sugallná, hogy nem az irod alomból építkezve bomlik ki
a szöveg irod almisága. Alétp robléma szerepének ilyen beállítása némiképp Ady
.é letes'' esztétikájára emléke ztet.

288 Füst Mil án: Afeleségem története: Stö rr kap itányfeljegyzései . Bp., Fekete Sas, 2000, 347.
289 UO., 384.
706
 7 .2 . A NARRAT ív NYE LV VÁLTOZA TA I

A nyelvrontás, illetve az alulstilizálás poétikai funkciójának belátása mellett is

felveth e tő azonban a nyelvi megalkot ottság eszté tika i színvona lának kérdése. Bár
a mag unk részérő l Füst regényének nye lvteremtő kísérletét alapvetően sikere snek
tartjuk, az ezze l az állásponttal szembehelyezkedők is megalapozottan hivatkoz-
hatnak néhány kétes értékű megol dásra. Miközben Störr nyelvének da rabos ságát
a szóhasználat és a mondatszerkes ztés meggy őz ő e rr jeleníti meg, kissé zavaróan
hat, ho gy bizonyos nyelvi fordulatokra mint ha túlságosan is ráhagyatkozna a szö-
veg. Az 'a mindenit neki', ' a teremtésit neki' , 'a keservét' típusú felkiáltások túlzot-
tan gyakori visszatérése né miké pp direkt eszköznek tűn ik az indulatossága folytán
a nyelvi választékosság szempontját rnell őz ő narrátor alakjának megrajzolására,
szem ben például az ilyen egys zerű formákkal : "mégiscsak hülyeség volt idejön -
ni."290 (Anná l is inkább, mert kicsit szelídített, "irodalmiasított" drasztikumként
hat nak.) Tovább á az is felvethet ő. hogy az 'ám ' indu lats zó túlterhelése, különösen
a hozzá kapcsolódó inverziós mon datszerkesztéssel párosulva némiképp modoros
hatást kelt .
Az elbeszélő i szólam nyelvét vizsgálva érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy
az alu lstilizálás csak az egyik, bár talán a le gs ze mb etűnőbb összetevéje ennek a
beszédmódnak. A narráció egy ném iképp hátt érben tartott rétegében ugyanakkor
a hangsúlyozottan artisztikus nyelvhas ználat is fel fe dezhető . Többek között ilyen
költői hasonlatok fordulnak elő Störr kapitány szólamában: "az éjszaka olyan be-
nyomást tett rám , mint a semmiség, s maga a hajó , mint a tulajdon lelkem ebben
az ű rb e n" ;'?' ,,[a borjúcomb] olyan akkor, mint a rózsaszínű felhő" ; 292 "mintha
méz csorogna szét az erei mben";293 "szájából, mint a ma darak röppentek e lő a
szavai".294 Nemcsak a narrátor, ha nem a s zereplő Störr beszédét is jellemzi oly-
kor ez az artisztikus stílusréteg : "szépek, mint az álom madarai", "a de reka olyan
íves, mint a heged űé " ?" Mindebből valószínűleg téves lenne azt a következtetést
levonni , hogy a regény nyelvébe illetéktelenül szivárognak be a szecessziós deko-
rativitás ele mei, hiszen - ahogy arra már korábban utaltunk - amint Lizzyhez fú-
ző dő viszonya problémává válik a kapitány számára, létszemléletének átalakulása
nyomán megváltozik az íráshoz fűz őd ő viszon ya is. Az első feljegyzések a fiktív
keletkezéstörténet szerint még a eseményekkel egyidőben születtek, néhány pon-
ton idéz is belőlük a szereplői elbeszélés. A citátumok azt sugallj ák, hogy a Störr
kapitány feljegyzései alcíme t viselő szöveg nem azonos ezekkel az egykori je gyze-
tekkel, hiszen azok vázlatos abbak , kifejtetlenebbek, illetve az utólagos elbeszélés

290 UO., 336.

291 Uo.,50.
292 UO., 148.
29 3 UO., 22 l.
294 UO., 281
29 5 UO., 15 6.
707
7 . A 20 . SZ Á Z AD ELS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

j elentős en módosít az egykori perspektÍván. Bár úgy tűnik, Störr íróvá válása a tu-
lajd onképpeni cselekmény lezárulása után, a reflexió további elmélyülésével vesz
igazán lendületet, a folyamat már a cselekményidőben megkezdődik. Mivel hely-
zetén ek ér telmezése már ekkor Störr legfontosabb elfoglaltságává válik , a hang-
sú lyozottan irodalmi regiszter megjelenése sem kifogásolható. Hogy nem a kon-
cepció ellenére szűrődött be a szövegbe az önmaga irodalmiságát szembetűnően
j el ző nyelvi réteg, azért is való sz ín ű , mert a szöveg maga is felhívja a figyelmet a
jelenségre . Lizzy például így kiált fel, amikor meghallja a fent utolsóként idézett
hason latokat: "maga költő , maga költő" . De a szerepl ő Störr is felfigyel erre a je -
len ségre: "Mi van énvelem? - kezdtem csodálkozni ezen is. Olyan nagy szónok va-
gyok én, va gy filozófus? Mert amiről beszéltem, minden gyönyörű volt ."296A költői
beszéd jelenlétének indokoltságát az sem vonja kétségbe, hogy a szerző olykor kö-
vetkezetlenül állítja be szereplői elbeszélőjének kulturális tájékozottságát. Mintha
me gfeledkezne Störr műveltségénekkorlátairól, amikor Mrs. Cobbet és a kapitány
mintegy irodalmi "rejtjelezést" használva a Hamletből származó idézetek seg íts é-
gével beszélik meg szerelmi légyottjukat. A levélváltásból kitűnik, hogy mindket-
ten jól ismerik a citátumok dr ámabeli kontextusát, ami Störr esetében némiképp
me glepi az olvasót. A levelezés továbbra is shakespeare-i nyelven zajló folytatásá-
ról beszámolva Störr megjegyzi, hogy most már a Shakespearean Quotations-ból
kényszerült kimásolni egy me gfelelő passzust. Az idézetgyűjtemény szóba hozása
azonban inkább csak szerz ői magyarázkodásnak hat, amely igyekszik eltörölni az
alkotói következetlenség nyomait.
Afeleségem történetének az is j elentős teljesítménye, hogy Störr kapitány nyel-
vét alkalmassá teszi a bölcseleti jellegű reflexióra. Az elbeszélő i szólam ilyen t í-
pu sú réteg zett sége nem volt je lle mző a korábban keletkezett kisregényekre. Ez a
filozofikus hangoltság többnyire jól megfér a szereplői narrátor kissé nehézkes,
darabo s beszédmódjával. A két alkotóelem nem oltja ki egymást: a narrátor nyel-
vébe n gyakran megjelenő ön értelmezés nem tűnik idegen elemnek, afféle szerz ői
beavatkozásnak, s a másik kézenfekvő veszély sem fenyegeti: az é l ő b esz é ds zer ű
előad ásmóddal kapcsolatban sem merül fel, hogy csupán az elmélkedés álcázá-
sára hivatott. A bölcseleti refl exiót a regény kiemeli a pontos terminusokkal dol-
gozó szaktudomány kizárólagos illetékességi kör éból, s az emberi lét természetes
me gnyilvánulásaként kezeli. Olyan tevékenységként, amely az egyes ember önér-
telmezéséből fakad, s amelynek hitelességéhez nem szükséges a szaktudományos
nyelv elvontsága. A filozofálásnak ezt a módját az is megkülönbözteti a bölcselet
hivatásszerűen m űvelt változatától, hogy indulat, szenvedélyes átélés és reflexió
kölcsön ösen feltételezik benne egymást. Störr kapitány szavai, melyekkel Lizzy
filozófiai érdeklődéséről szól, akár önjellemzésnek is beillenének: "Mert egyva-

"6 UO., 126.

70S
 7.2. A NARRATív NYELV V ÁLTOZATAI

lamit nem győztem benne csodálni , hogy milyen remekül tud gondolkodni ez az
asszony. Nemhiába szereti a filozófiát. Mert nemcsak hogy elfogulatlanul, de mi-
csoda szenvedéllyel, mintha mindaz a személyes ügye volna, amit átgondol. Mert
annyira át éli.'?" A gondolkodásnak emiatt a személyes jellege miatt válik hiteles-
sé a bölcseleti hangoltságú önértelmezés Füst által kidolgozott változata, amelye
szenvedélyes érdekeltség miatt kerüli el a filozófiai eszmék felszínes közvetítésé-
nek csapdáját.
A narratíva bölcseleti hajlamával szemben talán csak azt lehet felvetni, hogy
mintha túlságosan gyakran adna nagyon is kategorikus válaszokat a felmerülő
létkérdésekre. Ez a kritika azonban akkor lenne igazán jogosult, ha ezek a meg-
nyilatkozások számot tartanának az igazság pozíciójára, tehát érvényességük két-
ségen fölül állna . Ezzel szemben a különböző szöveghelyeken elhangzó markáns
kijelentések csak az adott pillanatban mutatkoznak érvényesnek, nem utolsósor-
ban azért, mert az ott megnyilatkozó indulat autentikusságot kölcsönöz nekik .
E sokszor szinte definitív válaszok rendre megkérdőjelezik egymást , a k ülönb ö-
ző szöveghelyek erősen eltérő vagy éppen teljesen ellentétes feleletet adnak Störr
alapkérdéseire. (ANGYALOSI Gergely 1996a: 29.) Éppen ezért nem képződik meg
egy olyan nézőpont a szövegben, amelyevélekedéseket képes lenne szintézisbe
foglalni. A gondolkodás időlegesen érvényes impulzusai különböző irányokba tér-
nek ki anélkül, hogy az önértelmezés valamely következtetésében nyugvópontot
találnának. Itt érdemes megjegyezni, hogy nem csupán a narrátor által hang ozta-
tott "életbölcsességek" válnak kérdésessé, hanem azoknak a regényalakoknak a ki-
jelentései is, akikhez Störr elviselhetetlennek érzett helyzetében tanácsért fordul.
Sem Gregory Sanders, sem a pszichoanalitikus nem fogható fel egyfajta re zonőri
szerep képviselőjeként. Egyrészt azért, mert szemléletmódjuk lényeges eltérést
mutat, másrészt azért sem, mert válaszaik érvényességének korlátaira az elbeszé-
lő - részben szereplői önmagát idézve - meggyőz ő érvekkel hívja fel a figyelmet:

Mert nem kellett nekem többé senki sem. Undorodtam t őlük, hogy még a gyomrom is
beleremegett. Az egyiknek az engedékenységétól, a másiknak a szigorától.
- Óh, ezek a barmok. Aki mind magyarázni akarta nekem a saját életemet. Most aztán
tartanék nekik egy kis el őad ást - s hogy miról? Elcsodálkozhatnának az urak. És abba is
hagynák a nagy hadarást, kezeskedem érte .
Mert végtelen vágyam volt, hogy bebizonyítsam nekik, milyen ostobák. Mikor a saját in-
dulataikat akarják beletessékelni egy másik ember agyvelejébe. 298

Az a megoldás, hogy az elbeszélés Gregory Sanders alakjára ironikus perspek-

tívából is rátekint, maga után vonja az általa előadott példázatok didaktikus jelle-

297 UO., 130-13l.

298 UO., 286 .
70 9
7. A 2 0 . SZÁ ZAD E L SŐ FE LÉ N E K MAGYAR IRODALMA

gének visszaszoru lását is. Ez a szövegben többször megidézett múfaj ugyanis első ­
sorba n az ő alakjához k öt ődik.
A most tárgyalt kérd éskör átvezet bennünket egy más ik narratív sajátossághoz ,
mellyel Füst nagyregénye messze fölülmúlta korábbi elbeszélő m űveit: A f eleségem
története a retrospektív narratívának olyan összetett változatát alakította ki, amely-
lyel összevetve a visszatekintő elbeszélés korábbi változata i lényegesen egysze-
rűbb szerkeze tet mutatnak. A visszatekintés utólagos pozíciója ebben a regényé-
ben válik a leghangsúlyozottabbá, ugyanakkor az elbeszélő itt nem csupán abban
a tekinte tben mutatkoz ik bizonytalannak, hogy mi történt valójában, mit tartson
a másik sze mé lyisé grő l , de abban is, ho gy milyen viszonyt alakítson ki ezután az
emberi léthe z. Természetesen ebben a regényben sem jellemzi mindentudás az
utó lagos e lb e s z é l ő t, sőt az sem állítható, hogy a visszatekintő narrátor mindenkor
elmélyültebb válaszokat adna, mint az egykori átélő Én.
Az utólagos e lbes zé lő s zerepl ővel szembeni fölényét több megoldás is megin-
gatja . Egyrészt a reflexió korántsem mutatkozik eleve magasabb rendű tevékeny-
ségnek, min t a szenved élyes át élés. Ezért eldönthetetlen, hogy a szöveg előreha­
ladtával megszaporodó ő ri é rte lme z ő eszmefuttatások a létezés lefokozódását vagy
épp en ellenkezőleg, elmélyülését jelzik. Ezzel függ össze, hogy a cselekményidő­
ben átélt élmények megjel en ítése és azok egykorú értékelése nagy kifejtettséget
kap, s bemutatásuk gyakran függetlenedik az utólagos min ősít ést ől . Az elbe szélt
időhöz köthető k üls ő és belső történések bemutatásáb an nem jut uralkodó sze-
reph ez az 'akkor még nem tudtam' típusú helyesbítő tónusú előadás. Az egykori
esemé nyeket az utólagos elbes zélő erősen átéli , s korántsem igyekszik a lehiggadt,
bölcs nyugalmat sugárzó narrátor szerepkörérének megfelelni. Annyi más pozí-
ció mellett alkalo ms ze rű en ezt is megpendíti az elbesz élés, de a narratíva egé szét
mégsem enn ek szellemében rendezi el. Szintén az utólagos elbe szélő szerepének
dom inan ciája ellen hat, ho gy az esem ényekhez fúzött kommentárokat a narráció
nem illeszti hierarchikus sorba, s az sem mindig hangsúlyos, hogy ezek a megjegy-
zések melyik idősíkhoz k öthet ök. Az elbeszélő gyakran nem érzi szükségét annak,
hogy határozottan jelezze hovatartozásukat, ezért több esetben nem szembetűn ő
vagy nem is d önthető el egy é rtelm ű en. mikori is a kommentár. A reflexió meg-
határozó id ősíkj ait az események során átgondolt egyidejű , az első je gyzet ek köz-
vetlenül u t ó id ej ű , illetve az 52. életév táján (az esem ényekh ez képe st majd egy
évtizeddel később ) keletkezett megjegyzések alkotják . Mindehhez még azt is hoz -
záfúzhetj ük, hogy az évek távo lából viss zate kintő feljegyzések mintegy forr ásként
ha sználják a közvetlenül uto idej ű je gyzeteket, ami a két idősík éles elválasztását
már önmagába n is kérdésessé teszi. Annakjelentősége sem elhanyagolható, ho gy
a visszateki ntő elbeszélő többször ut al rá : korántsem bizonyos benne, hogy utólag
helyesebb en értelme zi az egykori eseményeket, mint annak idején . Látszólag ma-
gabiztosan hangoztatott é rtelme ző í fölénye gyakran kétkedésbe fordul át : "Hát hi-
710
 7.2 . A NARRATív NY ELV VÁLTOZA TAI

ába! Nem értettem én meg az életemet akkor. Illetve, hogy akkor-e? Ma se nagyon
értem, valljuk meg az igazat." 299 Vagyegy másik szöveghelyen: "Nem szívesen idé-
zem ezt a sok ostobaságot. / Illetve, hogy igazán ostobaság-e? Ma se tudom."3°O
Szintén a visszatekintő narrátor kiemeit stá tuszát vonja kétségbe az a megol-
dás, hogy az elbeszélő Én ugyanúgy ellentmondások között őrlődik, akárcsak a
szereplői Én. Többek között arra a kérdésre is eltérő válaszokat ad, hogy mi is fel-
jegyzéseinek a célja. Az egyik válasz szerint az egykor elmulasztott cselekvés kép-
zeletbeli pótlása. A múlt imaginárius megváltoztatásának szándékában megnyil-
vánuló indulat egyébként nehezen egyeztethető össze az elmélyült reflexióval:

- No, ringyó - kellet volna mondani neki -, no, ringyó. Mi van a tizenkilences számú
levéllel? Kivel szoktál te levelezni? És ma kivel ittál? Nem mondanád meg ez egyszer,
hogy kivel ittál? És hogy ki fizeti neked a pezsgóket ? És hogy ki vette ma neked ezt a ka-
lapot? Vagy azt képzeled , ha megmondod, mibe került , akkor már mindent elhiszek? Mit
gondolsz , ekkora barom - hogy ilyen mélységesen ostoba vagyok én? - ezt kellett volna
mondani neki.
De nem mondtam.
S ezek a jegyzetek talán éppen erre valók. Hogy pótoljak velük valamit, mintho gy ann yi
mindent elmulasztottam az életben. Mert semmit se tettem, és semmit se mondtam akkor
és ott, mikor annak helye és ideje lett volna .301

Egy másik szöveghely szinte pótcselekvéssé degradálja az írást : "Meg kellett te-
hát próbálnom dologtalanul élni. Csak mit eszeljek ki magamnak, amivel betölt-
sem a napjaimat? Akkor kezdtem el e jegyzeteimet is írni [... l ."302Ismét másutt a
hazaérkezés, a helyreállított intimitás vágyának megnyilvánulásaként értékeli az
elbeszé lő az írás cselekvését: "nagyon szeretnék innen bemenni kicsit a Brightonba,
szokásos sarokasztalomhoz, ahol hátamat védi a fal, s onnan hazamenni megint,
nagy lajstromokat teregetni szét, az ernyős lámpa fénykörébe merülve. / S ez az,
amiért mindezt elbeszéltem."303A szóba hozott okok között nagy hangsúlyt kap a
múlt megértésének igénye, a lezárhatatlan reflexió: "ha egészen felfogtam volna
mindazt, ami történt, akkor mivel magyarázzam, hogy még ma is forgatni tudom,
s hogy még ma is újat fedezek fel benne naponta .. ."304 Az utolsó oldalak egyike
- éles ellentétben az első idézet vad indulatával- a bűnbocsánat lehetőségétjelöli
meg a jegyzetek folytatásának indokaként: "Mert az az érzésem volt, hogy e jegy-
zetek a lelkiismeretem és a békém , ezekben rejlik most már lelkem minden derűje,

299 Uo., 100 .

300 Uo., 250.
301 Uo., 237.
302 Uo., 347.
303 Uo., 357.
304 Uo., 359.
711
7. A 2 0 . SZÁZ AD E L SŐ FE LÉ N E K MAGYAR IRODALM A

hogy egyetlen búnbocsánat van még a számomra e földön: ha tévelygéseimet itt

leírom.'?" Néhány sorral lejjebb azonban a nézőpont ismét jelentősen módosul ,
az önmagát az imént még a búnös pozíciójába helyező elbeszélő most a büntető
Isten helyzetét tartja fenn a maga számára az általa teremtett fiktív világban:
"S most már meg is értem, mi késztet némely embert arra, hogy írjon. Mert hogy
is fordíthatn á javára élete átkát másként, mint hogy újra teremti, formálja, jobban
szemügyre veszi megint? Mint egy megvert Isten munkálkodik magányában, s ha-
ragjában tere mt egy új világot. S bizony lehet, hogy bosszúból is." 306
Az írás okának megjelöléséhez hasonlóan az elbeszélő arra a gyakran föltett
kérdésre is ellentétes, csupán pillanatnyi érvényességú válaszokat ad, hogy miként
lehetséges valamiféle érvényesnek tetsző életforma kialakítása a világ áttekinthe-
tetlenségének és a másik kismerhetetlenségének belátása után. A könnyedség , az
önfeledtség, a lemondás, a sorsszerúség elfogadása és a létezés euforikus öröme
egyaránt lehetséges megoldásként tűnik fel. Ezen a ponton érdemes kitérni arr a is,
hogy a feljegyzések lezárásakor kialakított magatartás, a várakozás a halott Lizzy
ismételt megjelenésére, szintén nem értelmezhető a végső megoldás megtal álá-
saként. Erre els ősorban a fanta sztikum előtérbe kerülése hívja fel a figyelmet. Az
elbeszélés ugyan folyamatosan hangsúlyozta a maga bizonytalanságát, s arr a is
rendszeresen utalt, hogy az elbeszélt és a megtörtént belátott különbsége óhatat-
lanul a fikció státusába helyezi a narratívát. Ugyanakkor ez a fikció a szöveg nagy
részében kötődik a valószerúséghez, amennyiben általában igényt tart az 'akár
így is történhetett' státusára. Ezzel szemben Lizzy halál utáni felbukkanásai egy-
értelmúen a fantasztikus területére helyezik Störr kapitány vágyának beteljesülé-
sét. E fantasztikus várakozást csupán két mozzanat készíti elő a szövegben: Lizzy
szemének sejtése a kárpit rése mögött egy kiskocsmában, illetve megpillantása a
busz ablakán át. Ez utóbbinak az ábrázolt világon belüli hihetőségét az elbeszélés
kizárólag azzal igyekszik elősegíteni, hogy Lizzy öltözékét Lagrange-né emlékei
visszaigazolják. Csakhogy Lagrange-né szellemidéző miszticizmusa, Horrabin
Pit úr hasonló nézeteivel egyetemben gyakorta volt céltáblája az elbeszélő gú-
nyos megjegyzéseinek. Ezzel szemben a regény végén a narrátor-szerepl ő éppen
e miszticista szemlélet közelébe kerül, ami joggal ébreszt kételyeket az olvasóban.
E várakozást mint érvényes választ , abban az esetben is gyanakvással szemlélhe-
ti a befogadó , ha metaforikusan értelmezi, mintegy annak jelzéseként, hogy két
személyiség között a belső intimitás tartósan csak azzal a fikcionáló aktussal te-
remthető meg, amellyel az Én saját szubjektumán belül újraalkotja a másik alakját.
Annak kevés nyomát találni a szövegben, hogy a találkozást maga Störr is a bel-
s őv é tétel imaginárius eljárásaként értelmezné. Mindezek alapján várakozás ának

305 UO., 392.

306 UO., 393 .
712
 7. 2. A NARRA T ív NY E LV V ÁLTOZ A T AI

tárgyára a képtelenség árnyéka vetül. Ez a távolsá got teremtő olvasói tapasztalat

ugyanakkor kételyt ébreszt azzal az értelmezési lehetőséggel szemben is, am ely a
bels év é tételt mint reflektáltan metaforikus találkozást , a hipotetikus s zerz ő suga l-
mazott megoldásaként értékeli. Ebből k övetkez őerr korántsem bizonyos, ho gy az
interszubjektív viszony problémáját a regény a szubjektumba való visszahelyezés-
sei véli megoldhatónak.

7.2.12. Németh László

Németh László a magyar modernség számos prózaírójához hasonlóan e lsősorban a

reali zmus és a lélektani regény hagyományából merített poétikai ösztönzést. E két
tradíció eredetét tekintve közös kiindulóponttal rendelkezik, bár később i alakulás-
történetük nem egyszerjelentősen eltérő fejlemén yekhez vezetett . Ábrázo lásmódjuk
azonos el őfeltev ésre . illetve közös szándékra vezethető vissza: a valóság megisme-
résének lehetőségét állítva legfontosabb poétikai ambíci ójuk a valós ze rűség elvének
érvényesítése . Az eltérő műfaji variációk létrej ötte főképp annak tudható be, hogy
a valószerűség követelményét elsősorban a társadalmi viszonyok megjelenítésében
vagy a személyiség belső folyama tainak rajzában igyekeztek érvényre juttatni. En-
nek megfelel őerr a társadalmi körkép tágassága, illetve a szubjektum belső világára
fókuszáló megjelenítés mentén válnak el a tradíció egymástól távolodó irányai.
Németh László epikus m ű veib en a tradíció két említett komponen se változó
arányban van jelen, szinte valamennyi regényébe n érvényesül mindkettő hatása,
de a j el entős hangsúlybeli különbségek alapvetően eltérő narratív szerkezeteket
hoztak létre. A főszereplő belső nézőpontj át kiemelő epikai megjelení tés a korai
Emberi színjátéknak (1929) is sajátja, miközben egyebek mellett pu sztán a re-
génycím is egyfajta enciklopédikus igényre utal. A Bún (1936) ugyan csak gyak-
ran látt atja a regényvilág történéseit Kovács Lajos fókus zán ker esztü l, mégis el-
s ősorban tár sadalmi kérdések állnak a megj elen ítés előterében. Az Utolsó kísérlet
(1937-1941) ciklus elkészült kötetei sem szakítan ak a lélektan i regény szerepl ői
tudatba bepillantást kínáló megoldásaival, jóllehet a fős zere plő , Jó Péter a ma -
gyarság sorsának megszemélyesítőjekéntmintegy p éld ázatszer űen mutatja be a
hazai társadalomtörténet aktuális problémáit. (KULCSÁR S ZABÓ Ern ő 1982: 76-77.)
Ez a tendencia a második világháború után keletkezett regényekben is megfi gyel-
het ő , Égető Eszter sors ából a magyar történelem néhá ny évtiz edé nek rajza is ki-
bontakozik. A lélektani megjelenítést a tá rsad alomáb rázol ás elé helye ző regény-
típu st az életműben a Gy ász (1930) és az Iszony (1947) képviseli. Bár a falu által
megtestesített közösségi norma mindkét regényben - mindenek előtt a Gyász szö-
vegében - fontos szerepet tölt be , a személyiségben lezajló folyam atokat a narratív
szerkezet lén yegesen kidolgozottabban jeleníti meg, mint a szoci ális kontextus.
713
7. A 20 . S Z Á Z A D E L SŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

A környezet ábrázolása elsősorban nem az adott társadalmi közeg viszonyainak

minél pontosabb színrevitel ét hivatott nyújtani, hanem az egyén és a közösség tá-
volságát szemlélteti.
A realista társadalmi körkép poétikájához közelebb álló művek cselekménye-
sebbek, a regénytér tágasabb, s a regényidő gyakran a főhős nagyobb életszakaszát
fogja át. A mozgósított műfaj i tradíciók közül a fejlődésregény hatása tekinthe-
tő dominánsnak. A lélektani elbeszélés poétikai eljárásait előtérbe helyező regé-
nyekben a küls ő történések rendkívül redukáltak, a szöveg nagy részét a szereplők
- elsős orb an a főhős - reflexiói teszik ki. A megjelenített tér kifejezetten sz űk, a
Gy ász esetében három parasztporta (az apósék, a szülők és az özvegy saját háza),
valamint a temető . A történések leggyakoribb helyszíne az özvegy lakószobájá-
nak és konyhájának belső tere . Az Iszonyban megjelenített tér sem sokkal tágabb
(a Huszár-puszta, a bodajki vasútállomás, egy budapesti szálloda, Takaróék háza,
Cenc), pedig a regény terjedelme majdnem kétszerese aGyás zénak.
Bár a realista és a lélektani regén y eljárásai a korszak magyar epikájában gyak-
ran megjelennek, Németh László művei mindkét hagyományt sajátszerű megol-
dásokkal gazdagított ák. A hazai realista tradícióhoz képest jelentős újdonság a re-
gény nyelvének intellektuálisabb karaktere, illetve az alakok rajzában a társadalmi
meghatározottság mellett egyfajta alkati megközelítés érvényes ítése, amely a bio-
lógiai determinációnál összetettebb motivációs szerkezet megalkotását tette lehe-
tővé . (KULCSÁR S ZABÓ Ernő 1987: 127.) Az intellektuálisabb hangoltságú beszédmód
ugyanakkor veszélyekkel is jár, mivel az erkölcsi érdeklődéssel párosulva nem egy-
szer kissé didaktikussá formálja a művek szövegét. A társadalmi problémák megol-
dá sának igénye, a nevelés és az útmutatás programja olykor erősen ideologikussá
teszi Németh László regényei t. A Bún például mindaddig, míg Kovács Lajos tör-
ténetét beszéli el, jó színvonalon megírt realista regény. A villatulajdonos, az ön-
magával meghasonlott értelmiségi felléptetése után azonban hirtelen társadalmi
eszmék szinte minden esztétikai áttétel nélküli közvetítésébe csap át a szöveg, ami
olykor bántóan didaktikussá teszi a mű utolsó harmadát. Még a kiemelkedő esz-
tét ikai színvonalat képviselő Iszony sem mentes az enyhe didaxistól. Kárász Nelli
önértelmezése a regény utols ó lapjain a maga szentenciaszerűségével némiképp a
történet "tanulságának" összefoglalásaként hat.
A lélektani elbeszé lés eljárásai közül a Gyász és az Iszony elsősorban az átélt
beszéd és a belső monológ lehetőségeivel él, illetve utóbbi a visszatekintő én-elbe -
szélés révén adódó elemző kommentár megoldását is alkalmazza. A szabad függő
beszédet Móricz is gyakran használta a lélektani hitelesség megteremtése érdeké-
ben . Hozzá hasonlóan Németh László szintén remekül szólaltatja meg alakjait, az
átélt beszédben azonban nála nem annyira a drámai dinamizmus a meghatározó,
hanem a részletező analízis. A lélektani történéssor alaposabban kidolgozott, a
megjelen ítést a drámai csúcspontok egymásutánja helyett a folytonosság , a szinte
714
 7 . 2. A NARR A Tí v NY ELV V Á LTO Z A T AI

észrevétlen mozzanatokból ép ítke ző kibomlás jellemzi . A szerkezet nem kiemelke-

dően intenzív hatású jelenetek egymáshoz illesztése révén jön létre, hanem a na-
gyobb epikus szakaszok és az egyenletes tempójú narráció alakítja ki az összefüg-
gő, élesen elkülöníthető stádiumok híján szinte tagolatlannak tetsző szerkezetét.
Németh László regényei lélektani történésként elsősorban azt tartják számon,
am i a tudatban zajlik le. A belső monológban és az átélt beszédben megjelenő ref-
lexió szabályos nyelvi struktúrákba szerveződik, nem mutat a tudatfolyam nyelvi
szabályokat átlé pő áramlására emlékeztető szerkezetet. Kritikusi életműve alap-
ján nyilván való , hogy a szerző jól ismerte ezeket a narratív eljárásokat , mégsem
élt velük. Az általa megvalósított lélektani regény tudatosan szorítja háttérbe a
mé lylélektani elbeszélés narratív technikáit, vélhetőleg ez magyarázza azt is, hogy
a belső monológ és az átélt beszéd hagyományosabb megoldásaihoz nyúl vissza .
Németh László tudatregényeiben a lélektani történésekről tehát elsősorban a sze-
repl ő belső beszéde vagy tényleges megszólalása tudósít. A pszich ikai történések
cselekedeteken keresztül megvalósuló bemutatása kevésbé j elle mző, bár er re is
akad példa. A Kurátor Zsófi erotikus álmához kapcsolódó, félig öntudatlan álla-
potban bekövetkező orgazmus megjelen ít ése, valamint Kárász Nelli önkívületben
elkövetett gyilkossága aztjelzik, hogy a regények nem zárkóznak el teljesen a mély-
lélektan ált al inspirált elbeszélésmód narratív eljárásainak alkalmazásától. Enne k
ellenére a tudatregények hőseinek személyisége első so rb an a nyelvi reflex ióban
ölt testet. A szubjektum létmódja tehát alapvet ő en nyelvi természetűnek mutat -
kozik , mivel a k üls ő hatások feldolgozása túln yomórészt a nyelv közegében, nem
pedig valamely nyelv előtti vagy tudat alatti személyiségrétegben valósul meg. Bár
e regények világában sem ismeretlenek az önkéntelen cselekedetek és az ösztön ös
reakciók, a személyiség mégis a nyelvi önreflexió során alkotja meg önmagát.
Tudat és személyiségalkat között Németh László regényeiben nincs szakadék, a
kettő jellemz ően egyetlen egysé get alkot. A tudatos és az ösztönös én között mu -
tatkozó állandó feszültség, s a személyiség ebb ől fakadó megoszto ttságán ak kép -
zete idegen e tudatregények szubjektumkép étől. Németh László epikájának sze-
mél yiségfelfogása ezen a téren látványosan eltér a modern európai regény újító
tendenciáitól, ezek a narratíveljárások ugyan is a szubj ektum ered e ndő osztott-
ságát feltételezik, s bár nem feltétlenül zárják ki eleve az egység újrat er emt ésé-
nek lehetőségét, megvalósítását rendkívül problematikusnak mut atj ák, Az eleve
adott egysé g, a személyiség szoborszerúen mozdulatlan állandósága távol esik a
modern epika alakformá lásánakjellegzetes tenden ciáitól. Néme th László ugyan -
akkor következetesen valósította meg a fent jelle mzett személyiségképre épített
regénypoétikáját, melynek letisztultsága, elmélyü lt forma kultú rá ra valló kidolgo-
zottságajelentős esztétikai értékkel bír. (Itt megje gyezhet ő. hogy a fejlőd é s re gény
mintáját követő Németh László-regényeknek sem tulajdonítható a tudatregények-
től gyökeresen eltérő szubjektumfelfogás. A szem élyiség alakulástörténete ugyan-
715
7. A 2 0 . S ZÁ Z A D ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

is ebben a narratív sémában az önmagává válás folyamataként írható le. A hős

fejlődése során azzá válik, ami lehetőségként eleve benne rejlik, személyiségének
lényegét érvényre juttatva voltaképp megvalósítja végérvényes önazonosságát,
kudarca esetén pedig eltávolodik önmagától.) Németh László regényei a mitológi-
át is a személyiség állandóságának jegyében idézik meg. A gyászoló Elektra vagy
a sz ű z Diána antik figurája olyan időtlen lelkialkatkéntjelenik meg a Gyász és az
Iszony lapjain, mely szinte változatlan típusként él tovább a kortárs jelenben. A mí-
tosz kezelése tehát kevéssé rokonítható a modern európai irodalom mitologizáló
tendenciáival (Joyce, Eliot, Pound), mert ezekben egyrészt az ironikus aspektus
is számottevő nek mutatkozik, másrészt a mítoszi alkotóelemek alapvető vonása,
hogy folytonosan új mintázatba rendeződnek.
Az említett eltérések valószínűleg részben arra vezethetőkvissza, hogy Németh
László regénypoétikája nem adja fel az igazságelv érvényesítését, és végső bizo-
nyosságok megragadására törekszik. Ezzel magyarázható az is, hogy az elbeszélői
omnipotencia hagyománya nem áll távol regényeitől, a narrátorok többnyire min-
dentudó vagy korlátozott mindentudású elbeszélőnek mutatkoznak. Ezen a téren
az én-elbeszélést alkalmazó Iszony sem képvisel alapvetően eltérő modellt. Kárász
Nelli elbeszélésének hangneme tárgyszerű, beszédmódja környezetével szembeni
intellektuális fölényéről árulkodik, alaposan és körülte kintő en értelmezi a saját
személyiségében és a környezetéhez tartozó alakokban lezajló lelki folyamatokat.
Gyakran megtörtént valóságként kezeli azokat az eseményeket is, amelyeket csu-
pán elképzel. Ilyenkor gondolatban lepergeti magában, hogy miről is beszélget-
het Terus és Sanyi, mi zajlik anyósa kisszobájában, milyen gondolatok segítségével
manőverezi magát édesanyja kegyes, vallásos hangulatokba stb. Elbeszélésében
ugyanakkor nincs nyoma annak, hogy ez a másokba belelátó perspektíva legalább
alkalmanként tévedésekhez vezetne. A szereplő Nelli feltételezéseit az utólagos
én-elbeszélés (az elbeszélő Nelli) sem cáfolja meg, miközben a narrátort a regény
megbízható elbeszélőként pozícionálja. Bár kétségtelen, hogy a befogadó akár
Takaró Sanyi nézőpontjával is azonosulhat, a regényszöveg azonban keveset tesz
annak érdekében, hogy narratíveljárások révén elősegítse Nelli fókuszának relati-
vizálását. Kárász Nelli lelki alkata, hűvös magánya bizonyos mértékig hitelesíti az
általa megvalósított elbeszélői szerepet, ezért a narráció jellege aligha lenne ma-
gyarázható csupán azzal, hogy az auktoriális beszédmód illetéktelenül jelenik meg
a szereplői elbeszélésben. A főhős annak ellenére sem válik a szerző nézőpontját
direkt módon közvetítő rezonőrré, hogy Nelli gondolatvilágának több meghatáro-
zó eleme (például az elszigetelődés, a minőségeszmény és az aszketizmus gondo-
lata , valamint a "magányosan tevékenykedni a közösségért" elve) a szerző érteke-
ző prózájának is visszatérő motívuma. Ugyanakkor a szereplői szólamba történő
beavatkozás egy-egy alkalommal mégis megalapozottan feltételezhető. (THOMKA
Beáta 1982: 69-70.) Megfigyelhető például, hogy a saját egykori tetteit és lelki-
716
 7.2. A NARRA Tív NY E LV VÁ L TO ZA T A I

állapotait túlnyomórészt higgadtan és mértéktartóan értelmező Nelli az utólagos

elbeszélés során sem kérdőjelezi meg saját rátermettségét környezetének állandó
szépítésében. Pedig az olvasó már-már komikusna k is érezheti Nelli csodálat os ké-
pességeinek megjelenítését, ahogy minduntalan szinte a semmiből teremt i meg
keze munkájával a minőség kis szigeteit. Bármibe fog, mindenhez érteni látszik, s
csodálatos rát ermettsége utólag sem válik irónia tárgyává, sőt az elbeszélés jele-
nében végzett önkéntes ápolónői működése - mely szakszerűség terén legalábbis
vetekszik a hivatásos nővérekével- mintegy betetőzi korábbi tevékenységét. Feltű­
nő, hogy a narratív szerkezet ennek az önértékelésnek a kissé naiv önhittségét nem
látszik felvetni, jóllehet ez a reflekt álatlanság ellentétes Nelli elbeszélői attitűdjé­
vel. A s z erző számára számos lehetőség kínálkozna arra, hogy a szereplő i elbeszé-
lő önértékelését elbizonytalanítsa. Például alakíthatná a történetet úgy is, hogy
az elb es z élő egyik "ötletes" megoldása olyan komikus helyzetet eredményezne,
melyet ő egyáltalán nem érzékel. Ilyen téren azonban alig találni nyomát az elbe-
szélői szólam relativizálásának. A regény szerkezete mégsem teljesen zárt, ajelen-
tés azonban csak olyan mértékben válik nyitottá , amennyire a szereplői elbeszélő
szólama szóba hozza az egyetlen igazság kérd ésességét. Az utólagos visszatekin-
tésben Sanyi személyisége nem önmagában tűnik ellenszenvesnek, hane m csupán
férji mivoltában : "Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, ha-
nem hogy mit akarnak egymás életében."307Nelli amikor még, illetve amikor már
nem függ Sanyitól, mindig talál valamilyen vonzó vonást annak személyiségében.
A regény tehát az emberi létezés különböző modelljeit egyaránt létjogosultnak
tar tja. Ezt a plurális szemléletet ugyanakkor erősen korlátozza Nelli hierarchikus
ért ékrendje , mely az utólagos elbeszélés során is olyan "nemes természet"- nek
tartja magát, akinek eldurvulását a közönségesek közé kerülése okozta. A felszí-
nesség-mélység gyakran felkínált ellentétpárja szintén meglehetősen egyértelmű
ért ékítéletet sugall, Nelli lényegszerűséget feltételező önazonossága is felsőbb­
rendűnek tetszik Sanyi változékonyságánál: "Míg bennem tisztán, igazságuk éles
holdfényében álltak a dolgok: neki az emlékezete is képzelet volt, a hangulataihoz
teremtett esztendőket."308 Ezek az egyértelmű értéktulajdonítások eredményezik,
hogy az abnormitás vagy a gonoszság helyenként i említése az önér telmezés során
nem veti fel élesen az elbeszélői megbízhatóság kérdését, s nem vonja kétségbe
határozottan a narrátor korlátozott mindentudását .
A Gyász éppen azzal mutat némiképp nyitottabb szerkezetet, hogy a szobor-
sze rű önazonosságot, az életen kívüli poziciót lényegesen ellentmondásosab ban
közelíti meg. Mert bár többször is szó esik Kurátor Zsófi királynő i alkatáról, ko-
rántsem egyértelmű, hogy a gyász végérvényes állapota magasabb rendű-e az élet

30' Németh László: Bú n, Iszony . Bp., Magvetó-Szépirodal mi Könyvkiadó , 1971, 448.

30 8 Uo., 597.
717
7. A 2 0 . S ZÁ Z A D E L S Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

változékonyságánál. Aközéppontba helyezett alak egyszerre hős és szörny (BERTHA

Zoltán 2005: 134) , másrészt változatlan önazonossága sem olyan eleve elrendelt,
mint Kárász Nellié. A gyász megőrzése , a felejtésben megnyilvánuló időbeliség
elutasítása tulajdonképp egyfajta abszolútum-igényre vezethető vissza. (BERTHA
Zoltán 2005: 148.) Mivela nagyszabású személyiség önmegalkotásának szándéka
egyszerre mutatkozik kivételessége bizonyítékának és érte lmetlen rátartiságnak,
a regény az eszményire irányuló szándékhoz eleve ké rd őj eleket kapcsol. A szö-
vegnek tulajdonítható értékrendszer egyneműsége megbomlik, a transzcendenssé
formált Én egyszerre látszik fenséges és komikus látószög alatt . Előbbit elsősor­
ban a mitologikus azonosítás, a szobor emberit meghaladó esztétikuma, utóbbit
Móri Zsuzsi tár sasága , a falu bolondjával barátkozó félnótás státusa jelzi legvilá-
gosabban. Kurátor Zsófiesetében joggal vethető fel a kérdés , hogy nem csupán egy
képzelt eszmén y, egy hamis abszolútum jegyében teremtette-e meg végérvényes
önazonosságát. Sőt az is felmerül, hogy maga az eszmény és az abszolútum ka-
tegóriái által meghatározott szemléletmód nem csupán egy nagyszabású tévedés
dokumentuma-e. Míg Kárász Nelli esetében az életen kívüli pozíció valami lényeg-
szerű birtoklásaként jelenik meg, addig Kurátor Zsófi helyzete akár úgy is érte l-
mezhető , hogy egy valójában nem létező transzce ndencia jegyében egyfajta fan-
tomlét vákuumába került . Az eldöntetlenség a cselekményszerkezeten is érezteti
hat ását: Zsófi történetében a véletlen konstitutív alkotóelem, míg Nellit az ilyen
mozzanatok csupán néhány évnyi kitér ére kényszerítik , hogy azután visszataláljon
változatlan önazonosságához, mely már az események kezdete előtt eleve adott lé-
nyegiségként létezett. Zsófi életútja korántsem ennyire sorsszerű, ennek legbeszé-
desebb bizonyítéka az Imrussal folytatott beszélgetés, melynek során nem sokkal a
regény zárlata előtt felajánlkozik a férfinak: "Még nem ettem meg senkit - mondta
Zsófi, s lángvörös arcán a meztelenség szégyenkezése ragyogott. Vetkőző kacér-
sággal nézett föl Imrusra, mint aki ledobta l e lké ről a leplet, s most lesi, hogy mit
szólnak hozzá." 309Kiszeláné fia minden tekintetben ellentéte a falu normarend-
szer ének és Zsófi állandóságot célzó igyekezetének. A méltóság helyett a szem-
telen ség, az állandósággal szemben a könnyelmű állhatatlanság jellemzi. Zsófit
mégis ez a figura vonzza , azt érzi, hogy "valami lappangó testvér könnyelműség
ott a szíve fenekén rögtön a pártjára állt ."31o Ez a vonzalom a személyiségben
rejlő másság lehetőségét veti fel, míg Kárász Nelli vonzódása a hallgatag, magá-
nak való Takaró Imréhez éppen mozdíthatatlan önazonosságánakjele. Ugyanaz
vonzza a másik személyében, amit önmaga lényegének tud , a másikhoz fűző­
dő kapcsolatában ezért éppen egy-voltának, saját szubsztancialitásának tudata

309 Németh László: Gyász = U ő : Negyven év, Horváthn é meghal, Gyász. Bp., M agvető­
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1874, 743. (Németh László munkái)
310 UO., 742 .

718
 7.2. A NARRAT ív NYELV VÁ LT O ZA T AI

nyilvánul meg. Változékony élet és időtlen létnélküliség értékviszonyát a Gyász

nyitott kérdésként kezeli, s nem mond egyértelmű igent sem a személyiség vál-
tozatlan önazonosságára, sem az ebben az igényben megnyilvánuló metafizikai
értéktételezésre.

7.2.13 . Déry Tibor

Déry Tibor prózája az életmű első szakaszában a magyar epika olyan jelenségeivel
mutat rokonságot, melyek a valószerűség elvét hangsúlyozó realista-naturalista
poétikától annak következményeként távolodnak el, hogy a személyiség belső vi-
lágát a túlfűtött, már-már extatikus izgatottság érvényesülésének színtereként je-
lenítik meg. Ebben a tekintetben a magyar irodalom kontextusán belül maradva
joggal lehet rámutatni a Móricz és Szabó Dezső prózájában mutatkozó párhuz a-
mokra , annak ellenére is, hogy Déry számára gyakran inkább világirodalmi ha-
tások jelentettek közvetlen ösztönzést, mint például Knut Hamsun korai regényei
vagy a német expresszionizmus irodalma. A magyar előzményektől elté rő vonása
Déry ez idő tájt keletkezett műveinek, hogy a harmadik személyű narrátorok nyel-
vét általában nem jellemzi az a beszédmódot alakító indulat, amely például a Sár-
arany szövegét vagy Szabó Dezső számos művét áthatja. Déry epikájáb an a narrá-
tor - amennyiben nem első személyű s ze replői elbeszélő - általában nem adja át
magát az indulat nyelvének, távolságtartóbb, személytelenebb pozíciót foglal el.
A személyiség belső zaklatottságának megjelen ítése olyan poétika kialakulá sához
vezetett, amely az említett haza i előzményeknél szorosabb kapcsolatot mut at az
expresszionista próza jellegzetességeivel.
Bár a szerző később nem becsülte sokra első korszakának alkotásait, s többsé-
güket érdemtelennek ítélte arra, hogy az életműkiadásba felvegye, ezzel a minősí­
téssel nem kell feltétlenül egyetértenünk. Az írói pálya kezdetét j ele ntő Lia (1917)
című kisregény mellett - melyet az irodalomtörténet az első publikáció okán tart
számon - több olyan novella említhető ebből a korai id őszakból, melyeknek esz-
tétikai színvonala legalábbis eléri az első elbeszélését. A Lia narrációja egymást
váltogatva alkalmazza a harmadik és az els ő sz emélyű elbeszélést, fokozatosan az
utóbbit helyezve előtérbe , s alaposan kiaknázza a feszültségkeltésnek az egzaltált,
kihagyásos beszédmódban rejlő lehetőségeit. A két n ővér és Az ellopott élet című
novella talán kevésbé kísérletező jellegű , ugyanakkor a naturalista nyomor-no-
vella hagyományát mindkettő sikeresen alakítja át az elbeszélés során teremtett
túlfeszített atmoszférának köszönhetően . Az alakok lelki zaklatottságának meg-
jelenítése és a végletes cselekmény olyan túlfűtött légkört teremt, amely anélkül
vált ki döbbenetet az olvasóból, hogy hatásvadász eszközökkel élne. A Novella
című elbeszélés az egyes szám első személyű narrációt alkalmazza eredményesen
a személyiség zavarodott lelkiállapotának, irányvesztettségének megjelenítésére,
71 9
7. A 20 . S ZÁ ZAD ELSŐ F EL É N E K MA GYAR IR ODALM A

jóllehet az elbeszélt történet utolsó fordulata a melodráma határán egyensúlyoz.

Az első évek te rmé s éből feltétlenül említést érdemel a Salam on tornya c ím ű el-
beszélés , amely a civilizációból kivonuló különcnek már a Lia zárlatában is feltűn ő
típusát jeleníti meg na gy m űvés zi erővel.
Déry e lső korszakán ak realizmus tól elszakadó m ű vei közül később csupán
A kéthangú kiáltást (1918) és az Alkonyodik, a bárányok elvéreznek (1924) c ím ű
kisregényt tar totta újraközlésre érdemesnek. E két valóban jelentős mű szintén a
személyiség belső ziláltsá gát, a szubjektumban ható irányíthatatlan erők elsza-
badulását viszi színre, mint a korábban említett szövegek többsége . A kéthangú
kiáltás a fantasztikus elbeszélésre je ll emző bizonytalanságot a cselekmény és a
narráció ellenté te, illetve a beékelt elbeszélés és a narrátori szólam modalitásá-
nak különbsége révén teremti meg. A való s ze rű és a képtelenség közötti feszült-
ségteremtés jegyében az elbesz é l ői szólamot kiegyensúlyozott , higgadt előad ás­
mód jellemzi, míg a főhős alakjának rnegkett őz őd é se , a testetlen Doppelganger
félelmetes tettei, valamint a semmihez sem hasonlítható kéthangú kiáltás gyakori
emlékezetbe idézése a másik alkotóelem, a hihetetlenjelenlétét biztosítják. A nar-
rátor hitelét beszámolójának tárgys zerűsége hivatott megteremteni, elbeszélése
ugyanis a konkrét helyszínek és időpontok megjelölésével, illetve a szerepl ők meg-
nevezésével kifejezetten ténys zerűnek hat . E megbízhatóna k rnutatkoz ó elb eszélő
narrációjába egészen más modal itású szövegtöredékek é ke l ő d nek. Ez ekről a frag-
mentumokról az olvasó utólag tudja meg, hogy a főhős , Diró feljegyzéseit tartal-
mazzák. A töredékek nem csak a folytono sság hiányával, utalásos szerkesztésükkel,
bizonytalan értelmükkel ütnek el az e lső számú elbesz él ő beszámol ójától, hanem
túlfútöttségükkel, tragikus-extatikus hanghordozásukkal, komor pátoszukkal is.
Ez a nyelv olykor kifejezetten poétikussá válik részben a Szentírás idézése, részben
eredendő en metaforikus karaktere miatt . Diró szinte önkivületben megszólaló
hangja arra enged következte tni, hogy a költő i nyelv a kisregény felfogása szerint
bizonyos értelemben az irra cionálisban , az értelemmel nem uralhatóban gyöke-
rezik. Ennek némiképp ellentmondani látszik a narratívának az a jellegzetessége,
hogy allegorizáló hajlamának következm ényeként enyhén didaktikussá válik. Már
viszonylag korai nyomok jelzik a szövegben , hogy a Doppelgiinger-motívum fel-
oldásaként a kisregény a gyilkos ösztön és az értelem küzd elmét ajánlja fel. Ezt
az olvasati java slatot elfogadva Diró két személyisége a háborús élmények által
felszabadított pusztító érzéki erők és az akarat által megnyilatkozó öntudat ellen-
téteként értelme zhe tő. Az allegorikus megfeleltethetősé g nem feltétlen válik a m ű
előnyé re , hiszen a fantasztiku m lételemét, a bizonytalanságot, az eldön the tetlen-
séget kezdi ki azzal, hogy az egymásnak ellentmondó elemeket végső soron egy
áttets ző konstrukcióba rend ezi.
Az els ő alkotói korszaknak ugyancsak kiemelkedő alkotás a azAlkonyod ik, a bá-
rány ok elvéreznek c ím ű regény, melynek poétikája sok tekintetben eltér A kéthan gú
720
 7.2. A NARRA T ív NY E LV VÁL TOZATAI

kiáltásétól. A narratív struktúra kereteit az egyes szám első személyű sz ere plő i el-
beszélés határozza meg, amely a szöveg egészére kiterjed. A főhős besz édmódját
annak ellenére erős belső izgatottság jellemzi, ho gy utóidejű narráció ker etében
mondja el csavargásának történetét. A vis szatekintő elbe szélés időbe li távlata
bizonytalan, illetve változékony képet mutat. Egyes szöveghelyeken - kül ön ösen a
reg ény elején - az elbeszélő e gyértelműen ar ra utal, hogy az általa előadott esemé-
nyeknek szinte egyidejű, de legalábbis közvetlen utóidejű előadását nyújtja. (Pl.:
"Tegnap is itt voltam, holnap is ide jövök."; "A minap, hogy ebbe a vá rosba kerül-
tem"; "Ma reggel már né gy parasztnál voltam, valamennyi elkergetett") , míg má-
sutt az általa elbe szélt történet egészére rá látással bíró narrátornak mu tatkozik:

Sajnálom, most utólag sajnálom. Ha jól meggondolom, ebben a falub an kezdődött az

egész baj. Nemcsak a téltől való félelem változta tott azzá, amivé lettem. Puhává, gyáváb-
bá, egyre gyávábbá s megalku vóbbá! Ettől az időtő l számítódik, hogy közeledni kezdte m
az emberekhez, s egyensúlyom megingott. Hosszú ideig nem vette m észre, mi történik
velem. Aztán már ké ső volt. Késő abban az ért elemben, hogy már nem bírtam visszafor-
dulni . Elpuhultam, s már nem tudtam többé oly pon tossággal s oly teljesen kikapcsolni
személyemet a történtekből, mit azelőtt. [... ] Életem fejlődése egyre jobban ellentmon-
dott a kitűzött terveknek.311

Az élettö rt énet alakulását összegző, illetve a j övőbeli eseményeket anticipá ló

szakaszok olyan elbeszélőre utalnak, aki a pillanatnyi események kontextusáb ól
kilép ve átfo gó perspektívából szemléli múltját. Jóllehet, a szinte egyidejű, k özvet-
len ül az eseményeket követő utóidejű elbeszélésre utaló nézőpont és a táv latot su-
gall ó retrospekció fóku sza váltakozik egymással, a narráció nyelvi mod alitása a
közvetlen utóidejűség perspektívájához áll közelebb. Az elbeszélő nyelvét ugyan is
a zaklatottság és az előadott események erőteljes átélése jellemzi. A szöveg inte n-
zíven jeleníti meg a tudat végletek között moz gó csap ongásait, az események által
kiváltott pillanatnyi érzelmeket. A retrospektív elbeszéléseket gyakra n jellemző le-
hig gadt, tárgyszerű, fegyelmezett előadásmód táv ol áll a regény narrációját ól.
Az elbeszélés nem csak a nézőpontok fent leírt vá ltakozásáva l lep i meg az olva-
sót, a szöveg nyelvi szintváltásai ugyanis mé g látványosabb szak ad ásokat iktatnak
a regény szerkezetébe. A név nélküli főhős többnyire a legkézzelfoghat óbb dolgok
és tapasztalások szintj én beszéli el csavargó életének eseményeit. Ezeket a szö-
veg túlnyomó többségét kitevő, enyhén köznyelv alatt i stílusszinten megszólaló
szakaszokat olykor egy-egy rövid , erősen met afori zált, látomásos vagy asszociatív
alapon szerveződő bekezdés szakítja meg a profánnak és a poétikusnak egymást
kiegészítő és megszakító dialógu sát nyújtva.

311 Déry Tibor: Akonyodik, a bárány ok elvéreznek. Bp., Szépirod almi Könyvkiad ó, 1972 , 108-109.
721
7. A 20 . SZÁZA D E L SŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

A cselekmény tere az elbe szélő tudat némiképp kaotikus képet mutat ó belső
világának megfelelően kevéssé körvonalazott. Megnevezetlen városokon, falva-
kon és országhatárokon át sodródik a történet főszereplője, mozgásának irányta-
lansága életstratégiájának ellentétes pólusok közötti ingadozásával hozható ösz-
szefüggésbe. A személytelen kívülállást, részvétlenséget és saját szenvedésének
nyugodt megfigyelését hirdető stratégiáját gyakran váltja fel az emberi közösség
megtapasztalásának szenvedélyes vágya. Végső, groteszk tettét is ez utóbb i ösz-
tönzi: gyilkol, ho gy a fegyház közöss égébe kerülve végre tartozzon valahová.
A főhő s névtelensége , az emberi közösséghez fűződő viszony kérdését élesen fel-
vető dilemmája, a helyszínek j elképszerűsége (vágóhíd , hullaház, táncterem stb.)
és tapas ztalásainak elemi jellege olyan absztrakciós megoldások, melyek a közép-
pontba állított alakot az expresszionizmusra emlékeztető módon az ember i lény
jelképének pozíciója felé mozdítják.
A harminc as években Déry epikája alapvető poétikai változáson ment keresz-
tül. Avalószerűség elvétől való eltávolodást a realista ábrázolásmód hagyom ánya-
ihoz tudatosa n visszanyúló elbeszélésmód váltotta fel, összhangban azzal az írói
törekvéssel, amely a társadalmi rend erkölcsi kritikáját igyekezett nyújtani. E kor-
szak le gj elentő sebb alkotása A befejezetlen mondat (1938; 1947) című nagyre gény,
amely egy nagypolgári és egy munk áscsalád történetét elbeszélve veti fel a társa-
dalmiviszonyok problematikus kérdéseit. Arealizmus 19. századi leleplező attitűd­
jének követése azonban nem jelenti azt, hogy Déry valamely alapvetően idejétmúlt
regényformát igyekezett volna feltámasztani. A nagyregény realista poétikája nem
a 19. századi európai epika stendhali-balzaci formájának változatlan megőrzésére
törekszik, hanem befogad olyan narratív eljárásokat is, amelyek a modernséghez
köthetők . (POMOGÁTS Béla 1995: 25-27.) E jellegzetességek között említhető, hogy
Déry regényének elbeszélésmódja sokkal kevésbé történetelvű , mint a realizmus
klasszikusaié. A nagyregény többek között azzal mozdítja el a történet alakulás át
az olvasói érde klődé s centrumából, hogy már az adott cselekményszakasz elején
ut al ann ak végkifejletére. Ennek egyik jellegzetes példájaként említhető, hogy a
Parcen-Nagy Lőrinc és Éva szerelmét elbeszélő 11. fejezetnek már az első lapjain
megtudjuk: a kapcsolat szakítással végző d ött. Máskor azzal teszi zárójelbe a törté-
néseket az elb eszélő , hogy utólag, mintegy mellékesen említ meg olyan eseménye-
ket, melyeket hagyományosan az élettörténet fontos elemeiként szokás számon
tartani. Például csupán akkor értes ül az olvasó Lőrinc házasságkötéséről, amikor
az elbeszélés már a felesége halálát követő lelkiállapotáról számol be. Az ilyen
megoldások a befogadói érdeklődést a szereplők k öz öttí viszonyok, az alakok sze-
mélyiségének, illetve az események összefüggéseinek elemzésére irányítják. En-
nek az analitikus jellegnek másik fontos összetevője a narrációt gyakran jellemző
esszé s ze rűsé g . Az ilyen jellegű elmélkedő szakaszok gyakran az érzelmek műkö­
dését, az érzékelés, az öntuda t és a szemlélet összefüggéseit értelmezik. A regény
722
 7. 2 . A NA RR ATív NY ELV V ÁL TOZA TAI

elején található ilyen típusú szövegegységek még olykor némiképp indokolatlan

kitérőnek hatnak, s nem egyszer túlságosan is közvetlenül utalnak vissza inspirá ló
forrásukra, Proust regényére. A meditatívan lela ssított elmélkedések ekkor még
kissé idegenül ható ritmust képviselnek az elbeszélés ütemének eredendően dina-
mikusabb közegében. A regény későbbi szakaszaiban Proustnak ezt a kissé talán
túlságosan is direkt és a szerkezetben némiképp idegennek ható követését az imi-
táció finom abb , kiérleltebb form ái váltják fel. A Lőrinc és Éva viszonyát elbeszélő
szakasz ugyan érzékelhetően megidézi a Swann (1913) szövegét, de ez a ráut alás
sokkal inkább gazdagítja a szöveget, semmint megterheli. Az emlékezés szöveg-
form áló szerepe ugyancsak Proust hatására vall, bár Déry regénye nem kérd őj elezi
meg a szubjektum ön azonosságát, így az emlékezet működé s ének megjelenítése
sem a személyiség illékony identitásán ak, állandóan változó öna zonosságá nak
mozg ásait hivatott rekonstruálni. A Befejezetlen mondat úgy alkalmazza az önkén-
telen emlékezés technikáját, hogy személyiségképe közelebb áll a 19. századi rea-
lista prózához, mint Proust regényciklusához. CSzoLLÁTH Dávid 200 ?: 364-366. )
A regény időkezelése is eltér a klasszikus real ista próza line áris id őrendj étől.
Bár az elbeszélt történet cselekményének nagy része a 30-as években já tszódik, az
elbeszélés többször is idősíkot vált, nem egyszer 15 vagy 25 évvel ké s őbb lezajló
eseményeket jelenítve meg . Vidovics és Lőrinc vidéki találkozását a regény például
a 40-es évekbe Ca megírás időpontjához képest a jövőbe) helyezi, Désirée első ero-
tikus kapcsolatainak történetét pedig évtizedekkel későbbi hal álán ak elbeszé lése
követi. A fő cselekményidőn belül gyakoriak a kihagyások; kisebb-nagyobb szaka-
dások, i d ős íkot váltó előreutal ások lazítják fel az elbeszélt id ő linearitását .
A főhős pozicionálása is elüt a hagyományos realista narratívától: a középpon t-
ba állított alak nem rendelkezik kivételes képess égekke l, A bef ejezetlen mondat a
Hiúságvásárához (1848) hasonlóan hősök nélküli regény. Ez az eljárás, különösen
Flaubert regényei után, akár közkeletúnek is tekinthető az euró pai epi kában , az
azonban már korántsem szokványos megoldás, hogy a fő szereplő hosszú időn át ,
majdnem a regény közepéig, olyan marginális figurának tűnik, akine k nincs jelen-
tős szerepe a történetben. Az alak előtérbe kerülése akkor következik be, amikor
kilépve a norrnak övet ő , jól nevelt úri fiú álarca mögül, szakít családjával, s világos-
sá teszi kétségeit saját társadalmi rétegének erkölcsével és társadalmi szerepével
szemben.
A narráció ugyan nem szakad el az omnipotens elbeszélő felléptetésének ha-
gyományától, azonban az elbeszélő mindentudásának jól é rzé kelhe tő korlátai
vannak. Bár ismeri szerepl ő í gondolatait, motivációit, és akadály nélkül tekinti át
a megjelenített világot, nem mond ítéletet Parce n-Nagy Lőrinc életútjá ról, s ez-
zel a regény központi kérdését is nyitva hagyja: nem áll elő végérvényes javaslat-
tal a társadalmi elnyomás megszüntetésére. A munkás és a polgár konfliktusár a
nem kínál egyszerű megoldást, jóllehet átérzi a helyzet tarthatatlanságát . Nem
723
7. A 2 0 . S Z Á ZA D ELS Ő F ELÉNEK MAGYAR IRODALMA

követ e gyszerű ideológiai sémákat, nem idealizálja a munkásosztályt, iróniája a

mu nkásm ozgalom és a munkás mili ő bemutatat ása során is érzékelhető marad.
(SZOLLÁTH Dávid 2007: 371.) A regénynek talán a legkiemelkedőbb részei azok a
szakaszo k, melyekben a komikum groteszk jelleget ölt . A családi nagytanács előtt
kicsikar t va llomás, mel y a bidé mibenléte körül forog, az öreg színésznő Lőrincnek
lea dott magánszáma, mely teljes repertoárját magában foglalja, vagy Vallesz bácsi
és Rózsán é vígeposzba illő konfliktusa Déry prózájának csúcsteljesítményei közé
tartozik.

7.2.14 . Márai Sá n dor

Márai Sándor na gy terjedelmű és változó színvonalú életművéből elsősorban az

önéletírá s k ül önböz ő műfajaiban született alkotásai, valamint regényei képvisel-
nek marad andó értéket. Számos kiemelkedő munkája kifejezetten az életrajz és a
re gény köztes területén helyezhető el. Az Egypolgárvallomásainak (1935) műfaját
reg ényes életrajzként határozta meg a szerz ő , vélhetőleg nem függetlenül a m ű el-
beszélőj ének attól az elgondolásától, mely a valóságot és az élettörténetet csupán
az írás nyersanyagának tekinti. A múfajmegjelölésben szereplő jelző azt a fikcio-
náltságot hangsúlyozza (Löamczv Huba 1993: 113-116), melya narrátor meggyő­
ződése szer int az elbeszélteket az irodalom rangjára emeli. Az életrajz regény felé
mo zd ítása mellett egy fordított irányú eltolás: a regény biográfiai vonatkozásai-
nak fele r ő sítése, illetve sugalmazása is Márai jellemző eljárásai közé tartozik. A
Csutora (1932) címszerepl őj ének gazdáját például az elbeszélés magával az író-
val azonosítja. (SZEGEDY-MAsZÁK Mihál y 1991 : 42 .) Az 1988-ban AGarrenek múve
címen megjelentetett regényciklus dararabjai - melyek elsőként 1930 és 1948
között láttak napvilágot - számos jól érzékelhető életrajzi utalást tartalmaznak,
miközben a kitaláltság mindvégig elsődleges marad. A szövegek narráci ója nem
igyekszik rábírni az olvasót, hogy a középpontba állított alakot, Garren Pétert a
szerző személyével azonosítsa, s nem törekszik arra sem, hogy a párhuzamok létét
elfedje. A Szindbád hazamegy (1940) esetében nem a szerző biográfiájának m űbe
idézése hozza létre életrajz és fikció egymásra vetítését, hanem Krúdy Gyula élet-
rajzi alakján ak és az általa teremtett irodalmi hős , Szindbád figurájának az össze-
olvasása. (FRIED István 1998: 59.) A Krúdy életéből vett jellegzetes helyszínek és
szituációk megjelenítését Márai az általa olyan nagyra becsült író beszédmódjá-
nak virt uóz imitálásával kapcsolja össze , így valósítva meg életrajziság és irodalmi
me galkotottság sajátos egységét. Némiképp hasonló, bár talán kevésbé összetett
me goldás figyelhető meg a Vendégjáték Bolzanóban (1940) szövegében is: itt
Casanova emlékirataira hagyatkozva épül ki az elbeszélés fiktív világa. Vélhetőleg
az sem független az önéletrajziság és irodalmi fikcionálás kettős erőterének élet-
724
 '.2. A NARRATív NYE LV VÁL TOZA TAI

m űbe li é rv é nye s ü l é s é t ő l,
hogy az írólét és az irodalom mibenléte gyakori témája
nemcsak az önéletíráshoz kapcsolódó műfajoknak, hanem a regényeknek is.
Kitalált és önéletrajzi egymásra vonatkoztatása ugyanakkor korántsem tör vény-
szerű Márai életművében, hiszen írói munkásságának legjavához sorolható napló i
például nem élnek a fikció ilyen jellegű alka lmazásával.
Márait tudatos viszon y jellemezte az irodalmi hagyományhoz , aminek egyik
oka valós z ínűleg abban jelölhető meg, ho gy szem léletmódja az emberi lét rangját
a műveltségből és akultúrából eredeztette. Bár a teljes értékű alkotástól elvárt a az
egyediséget, ezt a követelményt nem a romantikus originalitás értelmébe n fogta
föl. Az Egy polgár vallomásai szövegében viss zaté rő állítás , ho gy a szubjektumban
szinte elenyésző az individuálisan sajátszerű az öröklött és elsajátíto tt szem élyi-
ségjegyekhez képest, azonban valódi m ű v észet ennek érvényre juttatása nélkü l
mégsem gondolható el. A magyar irodalom vonatkozásában Márai els ő s orban
Kosztolányi és Krúdy epikájában találta meg azt a hagyományt, melyet folyta tha -
tás ra érdemesnek látott. Szemléletmódjának Kosztolányival rokonítható vonása
többek között a rokon közöny keresztény sztoicizmusra visszavezethető gondo-
lata (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 1991: 44) vagy az udvariasságot az emberi együtt-
élés egyetlen igazi lehetőségeként számon tartó meggyőződés. 312 További hasonl ó
elem a társadalmi szerepekkel való maradéktalan azonosulással szemben táplált
idegenkedés. A gyermekkor, a játék és a m űv é sz et Márainál is gyakra n rokon fo-
galm akként é rtelme ződ ne k. A lassan íróvá váló Garren Péter számára ezért marad
fontos Ábel alakja , aki a serdülőkori banda szellemét mindannyiuk közül a leg-
hűségesebben őrizte meg. A Garrenek múvéhez Márai vélhetőle g azér t kap csolt a
hozzá az 19BB-as kiadásban a Zendülóket (1930) mintegy a ciklus el őh angj ak ént.
mert sem a Garrenek .m űvész" mivolta, sem Péter íróvá válása nem függetle n at-
tól a céltalan lopásokban testet öltő egykori lázadást ól, amel y ennek cselekményét
adja, s amel y a feln őttkor pragmatikus és haszonelvű szeml élete ellen tiltako zik.
Ugyancsak Kosztolányi szemléletmódját idézheti fel Mára i olvasójába n az írást
életformaként meghatározó m űv észi önértelmezés, valamint a stílu s erkölcsét az
intézm ényes társadalmi mor állal szembeállító felfogás . A "homo aestheticu s" bel -
sőleg meghatározott etikája Kosztolányinál a na gy szavakat és tá rsada lomboldo-
gító eszméket hangoztató "homo moralis"-szal áll ellentétben . A stílus , a forma
mindkét szerz ő felfogásában etikai beállítódást is jelez. A Jelvény és jelentés című
regényben ezért szerepelhet megvilágító erejű felismerésként a házi őrize tbe n é lő
Berten megállapítása, mely szerint a náci diktatúra híveinek viselked ésében May
Károly stílusa ölt testet. Egy álíró stílus ának valóra válása jelzi az euró pai m űvelt­
ség végét, az újkori barbarizmus megjelenését.

312 Vö. Márai Sánd or: Egypolgárvallomásai. [Bp.], Akadémiai Kiadó-Helikon, 1990, 260.
72 5
7. A 2 0 . S ZÁZAD E L SŐ F EL ÉNEK MAGYAR IRODALMA

A szemléletmód rokon elemei mellett Kosztolányi m ű vei konkrét poétikai ösz-

tönzést is adt ak Márai prózáj ának. A Nyugat első nemzedékének valószínűle g
Kosztolán yi volt a legkiemelkedőbb stilisztája, s Márai írásmódja láthatóan szintén
nagy súlyt helyez a stílus szemléletességére, világosságára és arányérzékére. Mű­
vészete ezen a téren sokkal inkább merített ösztönzést a köznyelvet preferáló Kosz-
tolányi nyelvhasználatából, mint Krúdy gyakran archaizáló és költőien artisztikus
stílusából. Szintén Kosztolányira visszautaló megoldás a játékos irónia enyhén
grotes zkbe hajló változatának alkalmazása, amely a valószerűség elvét már-már
felfüggesztve a képtelenség határáig viszi az elbeszélést. A Féltékenyek szövegében
egy helyütt a narrátor így jellemzi Edgárt, a legfiatalabb Garren-fivért, aki az apa
harmadik, Erzsébettel kötött házasságából született:

Úgy élt és növekedett köztük, mint dajkas ágb a adott gyerek, a kiről csak öreg, száműzött
á llamférfiak tu dják, hogy eredete államtitok, és származásán ak rejt élye a franci a ud var
nyírott lu gasainak hom ályába vész el. De Erzs ébet apja pap volt, na gyapja bére s. Ó mag a
legszívese bbe n a kon yhában evett, s máskülönb en sem árulta el, ho gy ápolja kap csolat ait
a számű zött francia királyí családda l. Csak Edgár viselkedett ilyen le ereszkedően. Igénye-
it e gysze r ű e n . szaba tosan fogalmazott mondatokban adta elő. - »Új kabát kelll - - mondta
csendesen ; s mindenki érezte a házban, hogy vitának többé nincs helye , sem értelme. Az
új kabá tot néhá ny nap múlva megvette az apa. De ha egy napon g őzg épet kér, azt is meg-
veszik; kissé csodá lkozna k, de eszükbe sem jut ellenkezni.313

Ugyancsak abszurd humorba hajló történetekkel jellemzi a regén y elbeszél ője a

másik testvért, Albertet is, aki a családtagok megrökönyödésére azzal a felkiáltás-
sal gyűjti össze és sajátítja ki a házban a neki tetsző használati tárgyakat - melyek
pontosan rendeltetésszerű helyükön állnak -, hogy úgymond "megtalálta" őket, s
ezzel minte gy megmenti a becses darabokat az évtizedes kallódástól:

Egyszer megtalálta az úriszobában azt a tizenk ét karú, aran yozott, krist ályokkal ékesített
csillárt, ame ly ha rm inc esztendeje ott lógott a szoba gips zcirádá kkal díszített mennyeze-
tén - megt alált a, s éppen létrár a állt, hogy leszedje, mikor Péter bel épett a szobába . "Kép-
zeld, itt lóg! - mondta a létra tetejéről, pislogó és nyájas felhá borodáss al. - Itt po rosod ik,
és senki se m törődik vele! Gond olt am , leviszern.'?"

Ha arra a kérdésre keressük a feleletet, hogy milyen ösztönzést gyakorolt

Krúdy pró zája Márai epikájára, kézenfekvő a válaszadást a Szindbád hazamegy
c ím ű regény értelmezésével összekapcsolni. Ez a könyv amellett, hogy Krúdy írás-
művészetének színvonalas értelmezését nyújtja , a beszédmód mesteri imitálása
révén arra is rámutat, hogy mennyiben és milyen értelemben helyezi a szerz ő ön-

313 Márai Sándor: Féltékeny ek. Bp., Helikon, 2006, 241-242.

314 UO., 201.
726
 7 .2 . A NARRA Tív N Y E LV V Á LTO Z A T A I

magát a Krúdy-hagyomány folytatójának szerep ébe . Mivel az életmű értékelése

egy önálló műalkotás keretében valósul meg, az újraírásnak természetes következ-
ménye a saját és a megidézett összeolvadása. Márai Krúdy-értelmez ése saját ars
poeticájának kontextus ába illesztődik, így annak irodalomtörténeti szempontból
hitelesnek tetsző vagy meggyőző volta nem tekinthet ő el s ődleges kérd ésnek.
Az elbeszélés azon túl, hogy Krúdy poétikai eljárásait - az elégikum és a komikum
között egyensúlyozó han gütést , az anekdotikus kitérőket, az asszociáción alapuló
időkezelést - bravúrosan követi, arra a kérdésre is választ keres, hogy miért írt
"Szindbád". Az a majd harminc oldalnyi szakasz, amely ezt a problém át körüljárja,
bizonyos mértékig elkülönül a regény többi részétől, amit az anaforás helyzetben
álló "írt mert" szókapcsolat rendszeres visszatérése mellett a beszédmód átalaku-
lása is jelez . Az egyébként sem eseménydús cselekmény elbeszélés e tulajdonkép-
pen felfüggesztődik, hiszen a szövegnek ez a szakasza nem az alkotás folyamatát
ábrázolja, hanem az életmű interpretációját nyújtja. Az ellentétes hangnemeket
korábban egyensúlyban tartó intonáció határozottan a pátosz irányába mozdul
el, miközben érzékelhetően visszaszorul a hum or szerepe . Az elb eszélő szóla-
ma megszakítatlan monológszerű formát ölt, ami némiképp es sz észe rű jelleggel
párosul. A kissé elnyújtott és önismétlő szövegrész Krúdy életművé t egy valaha
volt, már végleg letűnt Magyarország emlékének megőrzőjeként értelmezi. E nem
alapt alan - de irodalomtörténeti szempontból nézve némiképp egyoldalú - meg-
közelítés aligha független az Egy polgár vallomásaiban megfogalmazott elbeszélő i
önértelmezé stől, amely egy letűnő életformáról és műveltségről való tanú ságté-
telként határozza meg az író feladatát. Krúdy műveiben a maga lovagi eredetét
hang súlyozó nemesi kultúra hagyományának nyomai még jól é rzékelhetőek. Ez
olyan alkotóeleme művészetének, amelyet a Márai életművéb e n központi szere-
pet betöltő polgári műveltségtől jelentős távolság választ el. Márai regénye éppen
ezért elsősorban a saját kultúrához fűződő viszony hasonlóság ába n látja írói pozí-
ciójuk rokonság át.
Akét szerző narratív nyelvét összekötő párhuzamok között említhe tő a többszö-
rösen összetett mondatszerkezetek alkalmaz ása. Kosztolányi stílusára - amely eb-
ben a tekintetben is közelebb áll a köznyelvhez, mint a retorikus beszéd örökségé-
hez - ez a mondatstruktúra egyáltalán nem j e llem ző, mondatai többnyire rövidek,
illetve kevés tagmondatból épülnek fel. Márai ezzel szemben gyakran használ re-
torikusan felépített mondatszerkezeteket. A Vendégjáték Bolzan óban 'A s zerződés'
című fejezetének első lapjain például több, oldalnyi terjedelmű mond at olvasható ,
melyek alapvetően a mellérendelő részletez és elve szerint sze rveződ nek. Az apr ó
mozzanatok egymás mellé illesztésével bővülő mondatszerkesztés Krúdy prózáját
idézi, akárcsak a hasonlat szinte önálló tört énetté kerekedése. AFéltékenyek szöve-
ge például így jellemzi Péter s zeretőjének, a sz íné sznő Editnek intim látogatásait,
ajelenet színpadiasságát érzékeltető enyhe iróniával:
727
7 . A 2 0 . S Z Á Z A D ELSŐ FEL É N E K MAGYAR IRODALMA

Péter ágyá ba úgy fekü dt be, mintha kala ndr a érkezne , messzi r ő l, palotájáb ól, len n az
utcasarkon várja a csukott ba tá r, fekete lovakk al és malaclopó köpe nybe burkolt , k ü rr ő­
kalapos, hűsége s kocsissal. Oly halkan sug doso tt e szobában , mintha tartan i kellene attól,
hogy szavát megha llja valaki, ittlétét felfedezi a cselédség, s reggelre kitör a lap okban is
a botrá ny.315

Az említett két jellegzetes eljárás összekapcsolása sem ritka :

Péte r szerete tt hajnalban lábujj hegyen átm enni az ilyen üres tár salgón, ahol a bútorok
selyemszö vetét átpácolta éjszaka a finom doh ányfüst s a nők test ének és ruháin ak nyers
illat a; az ara nyozott lábú már ványasztalokon félig üres, talp as poh arak állottak, s a leve-
gőbe n a pe zsgő és a hideg füst fanyar szaga úszott , mint egy megzavart dorb ézolás után,
amikor filozó fusok, forradalm áro k, bankáro k és nők reb be nne k szét valamilyen na gyon
fino m ö s szeeskü vé sbő l . a reggel első, figye lme ztető csönget és ére.? "

A hasonlóságok kiemelése mellett érdemes megje gyezni, hogy Már ai mond at-
szerkesztésében az asszociatív kapcsolatok lényegesen kisebb szerepet játszanak,
mint Krúdyná l.
Atovábbi poétikai hason lóságokat számba véve valós z ín ű n e k tűnik, hogy Márai
a cselekmény háttérbe szorítása terén is ösztönzést kaphatott Krúdy bizonyo s re-
gé nye itől. Számo s műve ugyani s szinte teljesen esem énytelen, a cselekményt ilyen
mértékben mell őz ő írásmódra a Nyugat első nemzedékének tagjai közül leginkább
a Naprafo rgó és a Boldogult úrfikoromban szerzője adh atott példát. Az is valószí-
nű s íthető , hogy a terjedelmes sze re pl ő i monológok Máraira rendkívül jelle mző
technikáját a tízes évek másod ik felében keletkezett Krúdy-regényekben megje-
le nő - a szakirodalom által "áriákként" emlegetett - szerepl ői magánbeszédek is
bátorították, jóllehet Márai szerepl ői monológjai gyakran terjedelmesebbek és di-
nami kusabbak, illetve a Kr údy-h ős ökre jellemző tétova iránytalansággal szemben
célra tartott abbak, mivel többnyire valamilyen konklúziót készítenek elő.
Annak a perspektívának az egyidejű érvényesülése, amely a dolgokat egyszerre
látt atja nagyszabásúnak és komikusan jelentéktelennek, szintén rokon je gy Krúdy
prózájával. A Féltékeny ek az apa egyik nagyszabású m űvek ént az Aiolos cég hang-
jegynyomd áját és üzlethelyiségét állítja be, azt a nyomd át , ahol soha nem nyom-
tattak semmit, s azt a boltot , ahol még senki sem vásárolt. A nagy m ű egy másik
alkotóeleme a kerti sz ök ők út, amel y meglehetős en szerény esztétikai értéket kép-
visel, és egyálta lán nem illik körn yezetébe. Másfelől azonban az apa életművé nek
e darabjai éppen azért válnak j elentőssé és a műveltsé g autentikus hordozóivá,
mert használ aton kívüli, gyakorlati szempontból teljesen funkciótlan voltu kkal a

315 UO., 95-96.

316 UO., l l7 -HB.
728
 7 .2. A NARRATív N Y E LV V ÁLTO ZATA I

városlakók kimondatlan vágyainak adnak formát . Ezért tartja számon mindenki

művészként a Garreneket a városban. Az Idegenek szövege hasonló megold ással
állíthatja be szinte hősies tettként annak abálnak megrendezését, amely a m űvelt­
ség gesztusát helyezi szembe a várost elfoglaló idegen csapatok agresszivitásával.
A világirodalmi ösztönzések közül Thomas Mann hatása a művésztem atika
előtérbe helyezése miatt meglehetősen kézenfekvő. Az írólét és a polgári m ű velt­
ség , illetve e kettő ellentmondásoktól, feszültségektől sem mentes viszonya
állandó témája Márai alkotásainak . Nemcsak az Egy polgár vallomásaiban tölt be
fontos szerepet az elbeszélő e kettős identitásán ak alkotóelemei között fennálló
bonyolult viszonyrendszer, hanem a regények nagy részében is. Csutora gazdája
író, akárc sak Szindbád, de Giacomo is íróként határozza meg magát: kalandos
életútját és hód ításait az írásra való felkészülésként fogja fel. Egyik monológja
- amely három írótípust különböztet meg az élethez fűződő viszonyuk alapján
- mintegy tovább folytatja az Egy polgár vallomásainak az élet és művé sz et kap -
csolatát értelmező gondolatait. A Garrenek műve ciklus központi alakja, Péter
ugyancsak művész, s a regénysorozat A han g, illetve Jelvény és jelentés című da-
rabja szintén felléptet egy-egy íróalakot, ami alkalmat ad a művelts ég és irodal om
összefüggéseinek tárgyalására .
Az Egy polgár vallomásai és A Garrenek műve ciklus egyar ánt arra utal, hogy
művé sz és polgár - Thomas Mann műveitől némiképp eltérő módon - nem egy-
mást kölcsönösen kizáró kat egóriákként é rtel me ző dnek Mára i műveib e n . Az
önéletrajzi regényelbeszélőjétől távol áll egy osztály képviseletének közöss é-
gi szerepvállalása, az a meggyőződés jellemzi, hogy az igazi író magányos. A mű
cselekménye a magány mind teljesebb kiépülésének , s ezzel összefüggésben a
nar rátor íróvá válásának történeteként is értelmezhető . (Dosos István 2üüSb:
83.) Az elbeszélő e tudatosan vállalt elszigetelődés , illetve a múltjához fűző dő
ellentmondásos viszonya ellenére erősen kötődik a polgári művelts éghe z és az
ebben gyökerező magatartásmódhoz. Az udvariasságban a másikhoz fű ződő vi-
szony legigazabb form áját látja, mert ebben a viselkedé sben az íróléttel rokon
magányérzésnek egy változatát ismeri fel. Az önéletírást az apa halálának le-
írása zárja, aki udvariasan tartózkodó, a tolakodás minden form ájától men tes
szeretetével a legfontosabb példát jelentette az e lbe s zé lő számár a. A Garrenek
műve címszereplői egyszerre művészek és polgárok, ez a köztes helyzet csak
Péter íróvá válásával mozdul el az egyik pólus irányába. Műfaj nélk üli művüke t
a közösség is becsüli, s szinte minden polg ár meg van győződve róla, hogy váro-
suk értelme a Garrenek művében összpontosul. Péter hat ározott műfajvál as ztá ­
sát , regényírói működését , azt hogy elbesz éli a város és a Garrenek összefonódó
történetét, ezzel szemben részleges árulásnak tekintik, s mintha Péter is b űn ­
tudatot érezne. Mintha az irodalom meghatároz ott " m űfaján ak" megjelenésével
polgárlét és művészlét egyensúlya bomlana meg. A polgári kultúra elbes zélésér e
729
7. A 2 0 . S Z Á Z A D ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

akkor nyílik mód, amikor a "műfaj nélküli" művészet már elvesztette életerejét
és ter m észetes közegét, amikor a közösség már eltávolodott saját m űveltségtől .
Maga a 'megírás' aktusa teszi e folyamatot befejezett ténnyé, innen ered Garren
Péter ros sz közérzete.
Thomas Mann hatásától aligha független, hogy Márai regényei gyakran tartal-
ma zna k es szészerű szakaszokat. Márai irodalomfelfogása, mely az arányérzék és
az értelem elvén nyugszik, maga is intellektuális hajlamra utal. Ennek az irányult-
ság nak az érvényre juttatására az essz é alkalmas forma, ha nem nyomja el az epika
esztétikai funkcióit. Ebben a tekintetben Márai m űve í meglehetősenváltozatos ké-
pet muta tnak, olykor kifejezetten hajlanak arra, hogy a megjelenítés poétikai eljá -
rásait háttérbe szorítva adjanak teret egy-egy terjedelmes gondolatmenet előadá­
sának. Ezeken a pontokon a szöveg olyan értekezésnek tűnik, amely inkább csak
fenntartja a regényszerűség látszatát, mintsem az esszéregényre jellemző módon
terem tené meg érzékelő tapasztalás és intellektualitás egyensúlyát. A Jelvény és
jelentés házi ő ri zet alatt álló írója, Berten rendkívül hosszasan fejtegeti az európai
és a német műveltségre vonatkozó gondolatait, miközben a jelenet, melyben a mo-
nológ elhangzik, kimerevített képnek hat. Ahelyett, hogy a szituáció maga is ala-
kulna, csupán formális keretként szolgál a gondolatok előadására. Az esszészerű
nyelv hatását nem ritkán a szövegek b őbesz édűsége is csökkenti (SZEGEDY-MAsZÁK
Mihály 1991 : 56) , az intellektuális izga lomra ugyanis az ön ismétlés elburjánzása
kifejezetten negatívan hat.
Mint említettük, Márai m ű v észet értelmezése nem csupán a m ű velts ég, ha -
nem az egyediség követelményét is hangsúlyozta. Az egyéniség elvének érvénye-
sülését nemcsak a hagyományok alkotó átformálása jelzi életművében, hanem
az emberi személyiség iránt megnyilvánuló írói érdeklődés is. Bár kifejezetten
lélektaninak nevezhető regényt viszonylag keveset írt, a szerepl őkr ől adott jel-
lem képek m ű veiben gyakran struktúraalkotó szereppel bírnak. Az Egy polgár
vallomás ai elsősorban nem a történésekh ez kapcsolódva valósítja meg az em -
lék ezést, hanem a család eg y-egy jellegzetes alakjának megrajzolása ré vén.
A Féltéke nye k szerkezete tulajdonképpen egymás mellé illesztett jellemképek
sorozataként határozható me g. A szereplő alakjának megrajzolása legtöbbször
viselkedése jellegzetes elemeinek bemutatával valósul meg. A narrátor ritkán ad
jellemzést alakjairól: nem foglalja össze személyiségjegyeiket, tulajdonságaikat.
Nem a cselekményidőben véghezvitt tetteik vagy belső folyamataik rnegjelen ít é-
se az ábrázolás hangsúlyos elve. Sokkal inkább a korábbi események, jellemző
szitu áció k gyakorító jellegű előadása tekinthető kiemelkedő szerepű eljárásnak.
Amikor egy szereplő belép a szöveg terébe, a narrátor vagy egy másik szereplő
szól ama felidézi a hozzá köthető jellemző történéseket és viselkedésformákat.
Ez az eljárás plasztikusan jeleníti meg a figurát, miközben alakját mégsem mu-
tatj a á ttets z ő n ek . mive l ajellemzésnek ezek a formái úgy írják körül a személyi-
730
 7 .2 . A NARRAT ív NY E LV VÁLTOZA T AI

séget, hogy eközben nem igyekeznek azt az illúziót kelteni, mintha a szubjektum
lén yege - vagy ahogy az önéletrajzi regény fogalmaz: a személyiség titka - köz-
vetlenül hozzáférhetővéválna.

7.2.15. Illyés Gyula

Az élettörté net és a társadalmi identitás kérdésének összefonódása Illyés Gyula

próz ájában is megjelenik, igaz más kontextusban, mint Márai eset ében. A Puszták
népe (1935 ) az irodalmi szociográfia már önmagában is köztes helyzetű műfaj át
kap csolja össze az önéletírás poétikai eljárásaival. A létrejött narratíva megőrzi e
kettős eredet sajátos nyoma it mind a szerkezet, mind a megjelen ő n éz őpontok.
mind a nyelvi modalitás terén. A fejezetek a szociológiai megközelítésből fakadó -
an elsősorban tematikus elrendezést mutatnak, a pusztai élet egy-egy aspektusát
választva tárgyul. Emellett azonban egy családtörténet vázlata is kirajzolódik a
könyvből, és az elbeszélő élettörténetének gyermekkori eseményei is megjelennek.
Az önéletrajzi szál nem követ szoros időrendet, bár a m ű első fejezeteiben esik szó
legbővebben a sz ül ők családjáról, a két família viszonyáról és a család történet fon-
tos alakjairól. A laza kronológiai keret érvényesülését a pusztáról való elköltözés
elbeszélése biztosítja, amely a narrátor iskolai szökésének hozzá kapcsolódó törté-
net ével együtt lezárja a könyvet . A önéletírás e keretes szerkezeten túl is átjárja a
szöveget, mivel a fejezetek tematikája mindig mozgósítja az odav ágó gyermekkori
tapasztalatokat és az egykor hallott történeteket.
A két műfaj összjátéka az e lbeszél ői nézőpont mozgásaiban is megnyilvánul.
A narrátor fókusza a k üls ő szernl él ő látószögét ugyan szinte sohasem veszi fel,
olykor mégis megközelíteni látszik. Talán a pusztaiak múltját összefoglaló 5. fe-
jezet történelmi áttekintése érintkezik leginkább ezzel az elbesz él ő í szere pkörrel.
A cselédtörvény paragrafusait citáló vagy a lakásviszon yokat bemutató tárgysze-
rű han g azonban sohasem válik szem élytelenn é. mivel az elbeszélő érintettsége
rendszerint megmutatkozik. A higgadt előadásmód nem tak arja el a személyes
érdekeltséget az ilyen szociografikus szakaszokban sem. A visszatekintő emléke-
zés szövegegységeinek elevenségét éppen az egyéni nézőpont érvé nyesülése adja.
Ugyanakkor az ilyen szakaszokban sem szabadul el a szubjektivitás, nem válik
meghatározóvá az érzelmi hangoltságú beszéd , a fegyelmezett é rte lmez ő i attitűd
hatása itt is érződ ik . Az áté lő , a retrospektív ö n é rte lrn e ző és a megfi gyelő elbeszé-
lói perspektíva folytonosan változik a szövegben, hol az egyik, hol a másik kerül
előtérbe , de kizárólagos szerephez egyik sem jut.
A nézópontok vegyülésének problémaköre érin tkezik az írói szer ep kérdésév el.
Az elbeszélő bevallottan közvetítói pozíciót igyekszik betölteni, a puszt ai cselédek
civilizáción kívüli életéről szeretne hírt vinni a civilizáció világába az irodal om
médiumának segítségével. A Puszták népe narrátora tehát az elbesz élést egyfajt a
731
7. A 2 0 . S Z Á Z AD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

társadalmi tettként fogja fel. (TAMÁs Attila 1989: 79.) A népi írók önértelmezésé-
hez híven nemcsak be akar számolni a majorsági cselédek világáról, hanem fel is
akarja rázni olvasóját , végső soron a tarthatatlannak érzett állapotok felszámolá -
sát igyeszik előmozdítani. Ehhez a szándékhoz azonban számos kétely fűződik,
a közvetítés korántsem ígér biztos eredményt. A bizonytalanság egyik forrása a
könyvben többször is megszólított olvasóközönség, melynek befogadói reakcióit
a narráció nem előlegez i meg. Az elbeszélő nem él azzal a retorikai megoldással,
amely a közös értékrend feltéte lezésével mintegy előrevetíti a befogadó empatikus
reakcióját. A másik gyakran tematizált kérdés , hogy a puszta világából kiemelke-
dők vajon alkalmasak-e még a hírvivő szerepére: "Nagy ritkán előfordult, hogy a
pusztá ról valaki felsőbb szellemi körbe emelkedett; a puszta szelleméből semmit
sem vitt magával. Nem is vihet ett . A nyers állati bőr finom szattyán állapotáig nem
megy át több áztatáson, cserzésen, gyúráson, vakaráson, mint a pusztai fiú, aki va-
lami csodás véletlen folytán középiskolába jut, és tagja lesz a látható társadalom-
nak.'?" Miért lehet kivétel e törvény alól az elbeszélő? Korántsem bizonyos, hogy
a siker csupán annak az egyéni döntésnek a függvénye, amelynek eredményeként
ő képes volt megállni "a felfelé vivő veszélyes lépcsőn" , és visszafordult a puszták
lakói felé. Többek között azért sem, mert egyáltalán nem magától értetődő, hogy
eléri-e még ezt a világot. A második fejezetben a személyes emlékek szövegbeli sze-
repét értelmezve, így értékeli vállalkozását a narrátor: "Ami emléket feltárok, azért
tárom fel, hogy rajtuk át próbáljak leereszkedni abba a mélyen fekvő, forró rétegbe ,
amely rettegve rejti gomolygó világát minden idegen tekintettől ... " 318 A visszahe-
lyezkedés eredményességét korántsem előlegezik meg az idézett sorok, melyek a
cél elé réséről nem magabiztos an, hanem a nehézségeket hangsúlyozva beszélnek.
A fenti részletben érzékelhető bizonytalanság az elbeszélő identitásának tisztá-
zatlanságából ered . A puszta világát és saját élettörténetének egy szakaszát megje-
lenítő Én ugyanis ellentmondásosan viszonyul hajdani közegéhez , illetve egykori
önmagához. (DOBOS István 2005a: 159-162.) Az átélő és a visszaidéző Én pers-
pektívája gyakran különválik, a kettő távolságát többnyire az irónia megjelenése
jelzi. Nemcsak a kuruzsláshoz és a hozzá hasonló sajátos szokások előadásához
társul a komikumnak ez a távolságot teremtő változata, hanem például az anyai
nagymama egyébként tisztelettel övezett alakjához is. Az iróniának még ebben a
szelíd formájában is árnyalatnyi idegenség érzékelhető. Az író nagyanyja olvasá-
si szokásait így jellemzi: "Ó volt az, aki a regényekbőllevonta az erkölcsi tanul-
ságot, és a lóversenyen tönkrement ifjú gróf sorsából okulni igyekezett.' ?" Azt is
megtudjuk róla, hogy a nyomtatott betűt szentírásnak vette, s "elképe s ztő nevű

317 Illyés Gyula: Regények, l. Bp., Osiris, 2003, 184 .

318 Uo., 25.
319 UO. , 33 .
732
 7.2. A NARRA Tív NY E LV V Á LT O ZA T A I

lányai" egy-egy regényhősnő nevét viselték. A nagymama tehát olyan olvasónak

mutatkozik, akik a giccsirodalom lelkes híve, ami az önmagát íróként identifikáló
elbeszélő szempontjából tekin tve korántsem érdektelen körülmény, hiszen olyan
ponton mutatkozik áthidalhatatlan távolsá g kettejük között, amely az e lbes zélő
jelenbeli önazonossága szempontjából meghatározó jelentőségű . A jelenbeli Én
önképének fontos eleme a pusztai származás tudata, miközben egykori Énje és
a hozzá kapcsolódó világ részben idegenné vált számára. Már nem azo nosulhat
teljesen egykori környezetével, miközben nem tu d elszakadni sem tőle. A két erő
hatására olyan vegyes identitás születik, amelyik sem a civilizációval, sem a civi-
lizáció alatti élettel nem azonosítja maradéktalanul önmagát. Mindkét világban
otthonosan mozog , de egyikben sincs otthon igazán. A pusztai cseléd ek életét nem
azért beszéli el a narrátor, mert tökéletesen azon osul velük , hanem mert egykor
közéjük ta rtozott. A közös múlt, a származás következménye, hogy érti őket. Ezt
a me gérté st ütköz teti a narráció a küls ő perspektívákkal , a számadók, a falusiak,
a fővá rosb ól kilátogató szocialisták hamis, leegysz erűsítő vagy értetlenked ő né ző­
pontjával.
E sajátos identitásproblémának legpontosabb jelölője az elbeszélő nyelve,
amely nem igyekszik a pusztaiak tájszólását szólamába csempészni, han em sza-
batos, pontos és hajlékony "irodalmi" regiszterben szólal meg. Gyerekkorában a
gimnázium geometriatanára a szerzőt megszégyenítette artikulációja miatt, ami-
kor az "eff' pontot csak "áff '-ként tudta kiejteni. A szövegben megszólaló jelenbeli
Én már végérvényesen az "eff' nyelvét beszéli. Leírja a pusztaiak beszédmódját, de
alig integrálja saját szólamába, néhány előforduló tájszó kivételével - melyet azon-
nal meg is ma gyaráz - semmi sem jelzi otthonosságát ebben a nyelvi közegben .
Annak a nyelvi norm ának igyekszik megfelelni, amely a kultúra világából ered,
bár ez a választás természetesen a közléshelyzettel is összefüggésbe hozható. Sze-
lektál a puszta nyelvében , ahogy írja: csak olyan kifejezéseket citál, "amelyek idéz-
ni lehet". A nyelvi távolság másik jellegzetes kifej eződ ése a mitologikus utalások
szövegbe illesztése. A klasszikus ókor mitológiájának megidézése egy olyan kultu-
rális réteget képvisel, amelynek nincs érintkezési pontja a pusztai cselédek saját
kultúrájával, ennek ellenére tucatnyinál is több péld át találhatunk rá . A Hector,
Heléna, Philemón, Baukhisz , Scylla és Charybdis nevek mellet ilyen fordulatok is
megjelennek: "leginkább csak dörögtek és villámlottak, mint az istenek't.P" Ez a
nyelvi réteg nemcsak akkor különíti el látványosan a narrátor hangj át a pusztaiak
világától, amikor komikus hatást kelt, hanem akkor is, amikor mint egy megemeli
a szereplőket, hiszen tőlük teljesen idegen nyelvi kódot működtet.
A közvetít és vállalt feladatának nehézségei részben a médiumból, az irodalom-
ból is fakadnak. Kérdés, hogy a civilizáció alatti világ e lbes zélhető -e a kult úra nyel-

320 UO., 65 .
733
7. A 2 0. S Z Á Z A D E LS Ő F ELÉ N EK MAGY AR IRODALMA

vén. A zsellérek járandóságairól szólva a narrátor az alábbi önreflexív megjegyzést

kapcsolja az elmondottakhoz: "A helyzetük távolról sem olyan derús, mint ami-
lyennek ezek a sorok, az irodalom girland os ablaka mutatja . Nem érzik sorsuk hő­
siességét sem, mert ők nem látják az igazolást. '?" Az irodalmi szöveg a maga meg-
alkotottsága miatt megkerülhe tetlenül valamiféle idegen elemet vegyít a nyomor
és a tengőd é s kietlen formátlanságába. Valóban, Illyés könyve érdekes, sőt akár
szórakoztatónak is nevezhető olvasmány, a befogadás esztéti kai élvezete - az eset-
leges együttérzése ellenére - bizonyos érte lemben egyszersmind meg is erősíti az
olvasó és a pusztai cselédek világának végérvényes elválasztottságát. Az a nyelv,
az a kód, amelyen a kultúra embere párbeszé det képes folytatni, idegen attól a
közegtől , ame lyről a könyv beszél neki, s ez a tény kijelöli a megértés határait is.

7.2.16 . Tamási Áron

Tamási Áron epikája a 20. század magyar irodalmának azok közé a jelentős tel-
jesítményei közé tartozik, amelyek ellentmondásosan viszonyulnak a modernség
jellegzetes elbeszélésmódjaihoz. Prózapoétikájának egyes vonásai (pl. a közvetlen
erkölcsi üzenetek megfogalmazásának igénye, az elbeszélő i önreflex ió hiánya, az
áttetsző , egydimenziós alakformálás stb.) kifejezetten a modernség előtti narratív
formákat idézik. Másfelől azonban olyan jellegzetességek is feltűnnek múveiben,
amelyek rokon jegyeket mutatnak a valószerúség elvétől eltávolodó poétíkai törek-
vésekkel. A narratív nyelv metaforikus elemeinek előtérbe kerülése, a valószerú és
a fikcionált dimenzióinak átjárhatósága, a megjelenített világ mitizáltsága azon -
ban olyan vonások, melyekkel kapcsolatban fe lvethető a modernség ösztönzése is.
(BERTHA Zoltán 1994: 12- 13.) A látomásszerúség , a mitizáltság, a narratív nyelv
költészetre emlékeztető súrítettsége ugyanakkor olyan poétikai megoldás, amely
az expresszioniz mus mellett a romantikus irodalomban is megjelenik. Ebből kö-
vetkezően kevéssé me ggyőző az említett sajátosságokat automatikusan , minden
további megfontolást mellőzve az avantgárd modernséggel párhuzam ba állítani .
Ha a látomás absztraháltságának mértékét, a mítosz kollektív, illetve egyedi jelle-
gét, továbbá az elbe szélő nyelv képszerúségének hasonlós ágon alapuló vagy asz-
szociatív múködését is felvesszük a vizsgálat szempontjai közé, akkor láthatóvá
válnak az avantgárdtól alapvet ően kül önböz ő sajátosságok. Már a Sárarany és Az
elsodortfalu narrációjában is érintkeztek egymással az expresszionisztikus eljárá-
sok és a romantikus hagyomány ösztönzései, Tamási epikája sem mozdul el egy-
értelmúen az avantgárd irányába , jóllehet az inspiráló hatásként számon tartha-

321 UO., 34.

734
 7.2. A N A RRATív NY ELV VÁ LT O Z A T A I

tó elődöktől alapvetően eltérőváltozatait hozta létre e sajátos, vegyes elemekből

építkező beszédmódnak.
Tamási expresszionista poétikához leginkább kö zelítő művei kor ai novellá i,
illetve Szűzmáriás királyfi (1928) című regén ye. Utóbbi számos újszerű eljárást al-
kalmaz , kísérletező hajlama révén érdekes poétikai problémákat vet fel, mégsem
tartozik a szerző legsikerültebb alkotásai közé. A nyelv képisége, indul ati telítetts é-
ge, olykor extatikus hangoltsága mellett a kihagyás és a mitikus felnagyítás eszkö-
zeit alkalmazó, elemi hatásra törekvő látomásszerű jelenetezés, illetve az elbeszé-
lés folyamatát megszakító szabadvers-szerű szaka szok valóban az expresszi onista
poétikához közelítik narrációját. Ugyanakkor az indulat nyelvi megjelenít ésének
igénye és a pátoszra hangolt beszéd nem ritkán bombasztikus hatást eredményez,
bár korántsem olyan mért ékben, mint Szabó Dezső regényeiben. A szöveg a hang-
nem és a főhős tekintetében némi következetlenséget, zavaróan szétt artó jelleget
mutat . A Csorja Bódi és Ferke barátságát elbeszélő első könyvben a kedélyes, k ő ­
tődő tréfálk ,?zásnak az a hangneme tölt be megh atározó szerepet, amely az Ábel
cr rengetegben (1932) elbeszél ésmódját is meghatározza. Ezt a humorra hangolt
beszédmódot némiképp előké szítetlenül váltja fel a komor pátosz mitikus aurájú
hangneme, mint ahogy a talpra esett, ajég hátán is megélő Bódi alakja is meglehe-
tősen előkészítetlenül fordul át a Szűz Máriáért extatikusan rajongó művé s z - zseni
figurájába . A mitikusság esztétikai hatása szempontjából korántsem érdektelen,
hogy a mozgósított mítosz mennyire képes a mélyebb létösszefü ggések megsejté-
sét sugallni. A túlzottan leegyszerűsített, a konvencionális mítoszt tovább szimp-
lifikáló struktúra , melyhez dida ktikus tendenciák társulnak, aligha alkalmas erre
a szerepre. Az életét Mária szolgálatának szentelő rajongó alakja , aki egyben sa-
ját népének megszemélyesítője, olyan kulturális és irodalmi toposzokat mozgósít,
melyeket nem képes sem újramotiválni, sem elmélyiteni. Bódi székely mivoltának
uno s-untalan emlegetése, illetve egy szaba dabb, a klérustól elforduló kereszté ny-
ség érvényre juttatásának pro gramja olyan mértékű didaktikus monotóni ával tér
vissza, hogy már szinte szájbarágásnak tűnik.
Tamási első nagy teljesítménye a regény műfaj ában, az Ábel cr rengetegben, azt a
beszédmódot viszi tovább, amely a Szűzmáriás királyf i 'Aprószentek könyve' című
részében jelent meg. A narrációt az elbeszélőkedv, az élőbeszédet imitáló előadás­
mód közvetlensége és humoros hangoltsága jellemzi, csupa olyan voná s, amely
a 19. századból örökölt magyar epikai hagyománynak fontos részét képezte . Az
Ábel cr rengetegben azzal gazdagítja ezt a na gyhat ású tradíciót, hogy - Tersánszky-
hoz hasonlóan - még inkább az elbeszélő nyelv modalitására irányítja a figyelmet,
mint e beszédmód korábbi változatai. Az első Ábel-regény cselekményszerkezete
miatt aligha tekinthető történetelvű prózának. A cselekmény mind össze néhány
egymással lazán ö sszefüggő epizódból épül fel, melyek általában nem futnak ki le-
kerekítő csattanóra. Ajelenetek többségének "tört énéseit" Ábel leleményes nyelvi
735
7. A 20 . SZ ÁZA D ELS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

ötletei, a tréfásan komol y szópárbajban testet öltő nyelvi vetélkedés adja. A szó-
játék, a metaforikus és a szó szerinti jelentés humoros felcserélésében megnyil-
ván uló nyelvi lelemény a regény legfontosabb hat ást ényez ője. A modernség elbe-
szélts éget hangsúlyozó poétikai törekvéseit az elbeszélőkedv által áthatott epikai
hagyom ánytól nem választja el áthidalhatatlan távolság; Krúdy, a két Cholnoky és
Tersán szky példáj a is megmu tatta e tradíció közvetíthető voltát a modernség po-
étikája felé. Tamási regényén ek legnagyobb esztétikai teljesítménye a nyelvi me-
galkotottságot középpontba állító beszédmódban rejlik, abban a sajátosságban,
amely a mod ern prózapoétikának is meghatározó vonása.
E pár huzamra rámutatva érdemes hangsúlyozni, hogy Tamási elbeszélésmód-
já tól - a mod ern elbeszéléstechnikával ellentétben - távol áll a metanarratív ön-
reflexió. Az Ábel-regények szerepl ő i narrátorában fel sem merül, hogy elbeszé-
lése nem magával a történéssel azonos, saját nézőpontját nem a sok lehetséges
perspekt íva egyikeként, hanem a természetes és egyedül helyes megközelítésként
lát tatja . Az ut óidej ű elbeszélés nem érzékel távolságot a cselekvő Én és az elbe-
szélő Én között, az önelbeszélés narrátora problémátlanul hozz áfér egykori ön-
magáh oz. Az Ábel-trilógia első részében az elbesz él ői szólam reflektálatlansága, a
megszóla ló hang naivitása nem vált ki olyan disszonáns hatást, mint a Szűzmáriás
királyfi esetében, mert megfelel a szerep l őí elbeszélő alakjának. Nem a lényeget
reveláini szándékozó auktoriális elbeszélő mutatkozik naivnak, mint a korábbi re-
gényben , hiszen egy 15 éves kamasz nézőpontját imitálja a narráció. (S IPOS Lajos
2006: 72-73.)
Az egymást követő Ábel-regények narratív szerkezete a keletkezésük között el-
telt rövid idő ellenérejelentősen eltér egymástól. Az Ábel az országban (1933) cím-
mel megj elent második kötet sokkal inkább történetelvú, mint az els ő regény. Bár
az előadásmód, a nyelv kvalitásai nem szorulnak teljesen háttérbe, a komikus és
válto zatos történet egyre inkább magára irányitja az olvasó figyeimét. Acselekmény
egyes epiz ódjai csattanóra kifuttatott, lekerekített történetek, ami az anekdotikus
elbeszélés hagyományait idéz i. A cselekmény, a főhős és a narráció vonatkozásá-
ban Tamási trilógiájának ez a darabja mutat legközelebbi rokonságot Tersánszky
Kakuk Marci-regényeivel. Jóllehet Ábelt kevésbé jellemzik picaro-vonások, mint
Kakuk Marcit, akinek vele ellentétben nem erőssége az önmegtartóztatás kereszté-
nyi erénye. Tersánszky hősétól elt ér ően egyáltalán nem táplál kételyeket az erény
megérdemelt jutalmát, valamint a világrend létét és helyességét illetően, kisebb
nagyobb csínytevései s a körül öttük támadó bonyodalmak, melyeken végül szeren-
csésen úrrá lesz, mégis a pikareszk műfaját idézik fel az olvasóban.
Az Ábel Amerikában (1934) a trilógia legkevésbé sikerült darabja. A középső
Ábel-regény tempós történetmondása itt az események gyors egymásra halmozá-
sán ak adja át a helyét. Ez a túlcselekményesített regényforma nem kedvez az el-
beszélő nyelv kvalitásait hangsúlyozó beszédmódnak sem. A történések egymásra
736
 7.2 . A NARRATív NYELV VÁL TOZATAI

halmozásával párhuzamosan elszürkül a narrátor dikciója, amely már korán tsem

tűnik olyan elevennek és érzékletesnek, mint az Ábel a rengetegben esetében.
A lektűrszerű struktúrához kevéssé illeszkedik a közvetlen erkölcsi üzene tek meg-
fogalmazásának mindinkább elhatalmasodó tendenciája. Az olvasónak szinte az a
benyomása, hogy a lektű r-j elle get a morális tan ítás előtérbe állítása lenne hivatott
ellensúlyozni. A didaxis túlhajtása ugyancsa k a regén y nyelvi kvalitás ai ellen hat.
A regény elbeszélője - és a szerző - tudatosan rendeli alá a nyelvi megalkotottsá-
got az erkölcsi tanításnak. Ábel így beszéli el az isteni útmu tatást, amely megvilá-
gosította számára a követendő utat:

Az Úr me g is hallgatta fohászomat, mert elküldötte nekem a hit és a bizalom csónakjá t,

két zászlóval ékesítve. Az egyik zászlóra ez volt ráírva: Ábel, a szó meghalt .
Tudtam jó l, mit jelent az, hogy a szó meghalt. Azt jelentette biztos an , hogy én addigelé
szépen tudtam fortélyoskodni az engedelmes és játs zi szavak segélyével, s nem egyszer
olyan kedvezésekben részesültem, amiben más nem részesülhetett. De most bé kellett
látnom, hogy nem sokat értem ezekkel a kedvezésekkel [... ] .
A második zászlóra az volt írva, hogy A jócselekedet m indenütt él.
Tudtam, hogy mit péld áz eme szó, mert azt jelentette biztosan , hogy jó cselekede tre van
szüksége az emb ernek és a világnak egyaránt, mivel nem az üres mondás idézi elő az álta-
láno s testvériséget és a javulást, hanem az, ami jót és példa mutatót cseleksz ünkl->

Az a szerzői döntés, amely a nyelviség értékét az erkölcsi üzen etek közvetlen

megfogalmazása mögé helyezve ez utóbbit preferálja, esztétikai szempontb ól néz-
ve aligha mondható szerencsésnek. Bár az idézet alapján a három az Ábel-trilógia
olyan fejlődésregényként igyekszik pozícionálni magát, melyben a főhős egyre
magasabb ért ékek képviselőjének mutatkozik, esztétikai szempontból inkább csak
visszafej lődésről beszélhetünk.
Az Ábel-trilógiát követő regényeiben Tamási bizonyos tekintetben visszatért a
valósze rű és a mitikus megjelenítést ötvöző poétikához . A Jégtörő Mátyás (1936) ,
majd folytatása, a Ragyogegy csillag (1937) reális és fiktív összekapcsolását tekint-
ve abban a döntő mozzanatban tér el a Szűzmáriás királyfi narratív struktúrájá tól,
hogy a mitikust nem a tragikus pátosz , hanem a já tékos humor és a mese szerű sé g
révén idézi szövegébe. A mese műfaja nemcsak megengedi, hanem szinte meg is
követeli az egyszerű , áttekinthető értékviszonyok sugalmazását . Ezért a mesere-
gény esetében nem okoz hiányérzetet a mitikus jelentésréteg elmélyítésének el-
maradása, illetve a mítosz közkeletű toposzainak felhasználása . A mitikus réteget
ebben az esetben is a szöveg keresztény utal ásrendszere, illetve a katolikus vallás-
erkölcs adja . Ezt az értékrendszert azonban egy eredend ően játékos, humorra és
nyelvi komikumra épülő beszédmód képviseli. A Jégtörő Mátyás me nnyből földre

322 Tamási Áron: Ábel. Bp., Szépirod almi Könyvkiad ó, 1993, 381.
73 7
7. A 2 0. SZÁZA D EL SŐ FELÉNEK MAGYAR IR ODALM A

parancsolt csintalan szelleme , aki mindig újabb állat képébe bújva segíti a fiatal
székely házaspár boldogulását, egyfelől a szellem felsőbbrendűségének hitelvét
és a lélek öntökéletesítésének keresztényetikáját képviseli, másré szt lehetőséget
kínál az állati se gítőtárs mesei szerepköréhez kapcsolódó narratív elemek mozgó-
sításá ra. Az elbe szélő nyelv eleven ötletessége és a cselekmény változatossága a
beszédmód és a tört énet esztétikai hatását egyaránt érvényesülni engedi. A mese-
regény egyetlen gyenge pon tja , hogy az állatokhoz kapcsolódó alakváltozás egy
i dő után kissé mechanikussá válik, s így a játékos fantasztikum némiképp ellapo-
sodik. A boszorkánytörténet narratív sémáit azonban mindvégig ötletesen variálja
az elbeszélés, ami a fenti hiányosságot szerencsésen ellenpontozza.
A Ragyog egy csillag ugyancsak a valószerűség és játékos fantasztikum határát-
lépéseire építi a maga poétikáját. E két komponens ugyanakkor más elegyet alkot,
mint a korábbi regényben, itt ugyanis több a valószerű elem (az apa dühkitörései,
kocsmázásai; családi veszekedések stb.), míg a szellem gyermekbe költözése némi-
képp visszafogja a mesei fant ázia érvényesülését , hiszen emberi lényként cseleke-
detei sokkal inkább beilleszkednek a valószerűség keretei közé, mint a hihetetlen
képességekkel rendelke ző állati szereplők tettei. Ezen a téren csupán a gyermek ko-
rát meghazudtoló bölcs megnyilatkozásai ébresztik fel a különösség érzetét. Bár a
könyvből nem hiányoznak a mesei elemek, a fentiek miatt kétséges műfajának me-
seregényként történő meghatározá sa. Az irreális elemek gyakran a csoda kateg óri-
ájához közelítenek, ami a legenda keresztény műfaját is bevonja az olvasás folya-
matába. A vérző fák esete, Mózsi nagyapa szélvihar általi elragadása és csodálatos
megmenekülése, a villámütés, mely isteni büntetésként éppen akkor pusztítja el a
család ellenségét, mikor a nagyapa annak megölésére indul , s amely így az isteni ke-
gyelem megnyilvánulásaként megőrizi őt a bűntől : megannyi isteni jel, amelyek a le-
genda sajátos. humoros hang oltságú változatának alkotóelemei . A Ragyog egy csillag
Tamási j elentős művei közé tartozik, mivel a vallásos emelkedettséget a komikum
burleszk-j ellegű változataival összekapcsolva egészen sajátos hangnemet teremt.

7.2.17. Gelléri Andor Endre

Gelléri novellisztikája az irodalmi hagyományból táplálkozó s aj áts zerűség egyik

legtipikusabb példája a korszak irodalmában. Jellegzetes poétikai eljárásai szinte
minde gyikének megt alálh ató az előzménye a nyugato sok els ő nemzedékének el-
be s zélőinél, az alkotóelemek is me rős volta ellenére elbeszélésmódja mégis össze-
téveszthetetlenül egyéni . A radikális poétikai újításra csupán alkotói pályájának
első éveiben hajlandóságot mutató Gelléri olyan módon vonatkoztatta egymásra
a nyuga tos hagyomány karak teres narratív eljárásait , hogy azok vegyülése, illetve
az egyes elemek átsajátítása újszerű hangot eredm ényezett.
738
 7 .2. A NARRATív N Y E LV VÁ L T O Z A T A I

A valószerű és az irreál is összekapcsolása - ami az életmű kanonizálásának

egyik meghatározó mozzanatává vált Kosztolányinak a "tündéri real izmus" fogal-
mát bevezető kritikája óta - Krúdy poétikáját idézi. A párhuzamot felvető Halász
Gábor ugyanakkor a két beszédmód lényegi különbségére is rámutat: Gelléri novel-
lái erősebben kötődnek a valószerű ábrázolásmódhoz, egyfajta egyensúlyt terem-
tenek valóság és irrea litás között, továbbá nyelvét sem jellemzi "a stílus önállósult,
gazdag ornamentikája". (HALÁsz Gábor 1977: 763-764.) A stílus dekorativitását
alapvetően visszafogja, hogy a novellák nyelve - különösen a szereplő i elbeszélés
alkalmazásakor - a köznyelv mellett erősen épít a megjelenített munkás mil iőt jel-
lemző argór a is. A narrátori hang élőbeszédhez közelítése régi eljárása a magyar
prózának, ezt a tradíciót Gelléri annyiban alakítja át, hogy elbeszélőinek nyelvét
a korábbiaktól eltérő szociolektusok alakítják. Sem a polgári miliőt id é ző cs evegő,
sem az anekdotikus-familiáris hanghordozás nem jellemző műveire, holott a hu-
mor - amely nem ritkán érzelmességgel kapcsolódik össze - novelláinakjellegze-
tes alkotóeleme. Prózájának emocionál is jellege okozza, hogy a Gelléri-művekb en
me gjelenő groteszk eltér a nyugatosok első nemzedéke által előszeretettel alkal-
mazott változatoktól. Agroteszk Krúdynál relativisztikus, elbizonytalanító tenden-
ciájú, Kosztolányinál finoman távolságtartó, míg Csáthnál provokatív. Másrészt az
eszményítés tendenciája sem uralkodik el benne, mint például a szent imentális
groteszk Molnár Ferenc-i változatában.
Gelléri prózájának egyik - korábban már említett - sajátossága az elb e szélő ér-
zelmi érintettsége. A novellák narrátorai (függetlenül attól , hogy auktoriális vagy
els ő személyű elbeszélésről van szó) folytonosan kifejezésre jutt atják viszonyulá-
sukat a szereplőkhöz és a történésekhez. Nem hosszas kommentárok vagy explicit
ítél etek form ájában, hanem az érzelmi azonosulás különb öz ő jel zései révén.
Ebben a tekintetben Gelléri elbeszélésmódja Móriczéval rokonítható, akinek mű ­
veiben az átélt beszéd gyakori alkalmazása teszi érzékelhetővé a narrátorn ak ezt
a sajátos viszonyát a megjelenített világhoz. Többek között ezért bizonyult szű ­
kösnek Móricz epikájának leírására a realizmus kategóriája, narr ációja ugyanis
korántsem törekszik az objektív, személytele n elbesz élő pozíciójának megterem-
tésére. Gelléri hasonló okok miatt nem (vagy csupán oximorons ze rű je lz őkkel
bővítve a terminust) nevezhető realistának. (FÜST Milán 2006: 112.) A narrá tor
személyes viszonyulásának megjelenítése valame nnyi novellatípusába n megfi-
gyelhető, az egymástól eltérő műfajváltoz atokat talán éppen ez a jellegzetesség
köti össze leginkább egymással. Az elbeszélő érintettsége ugyanakkor nagyon kü-
lönböző módon nyilvánul meg Móricz és a Gelléri prózájában. Míg Móricz m ű ­
veinek narrációjában többnyire intenz ív, vehemen s indul atok jelennek meg, addig
Gelléri elbeszélőinek nyelve visszafogottabb, csendesebb érzelmekre utal. Az el-
bes zélő pozícióját leginkább a megértő azono sulás hat ározza meg, amely még a
komikusan megjelen ített vagy negatív figurák esetében is me gőrz őd ik a viszonyu-
739
7 . A 20. S Z Á Z AD EL SŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

lás egyik komponenseként. Gelléri legtöbb novellája éppen Móricz szerkeszt ős ége
idején jel ent meg a Nyugatban, ami talán azzal is összefüggésbe hozható, hogy a
valós ze rűség hatókörét korlátozó narrátori szubjektivitás közel állt Móricz ízlésvi -
lágáho z. A narrátor személyes érintettsége a szerepl ői elbeszélőket alkalmazó Füst
Milán poétikájában is meghatározó szerepet töltött be . Gelléri szintén előszeretet­
tel alkalmazta ezt a na rrációs technikát, azzal a jelentős különbséggel, hogy nála
történés és elbeszélés sz üks é gszer ű távolsága, az események és a személyiségek
megragadhatatlansága nem vá lik reflexió tárgyává. Füst és Gelléri között szoros
kapcs olat alakult ki azt követően, ho gy az idősebb pályatársAszállítóknál c ím ű no -
vella olvastán elismerő hangú levélben méltatta a fiatal szerz ő tehetseg ér. evARGHA
Kálmán 1986: 132 .) A kettej ük között kibontakozó mester-tanítványi viszony való-
s zínűleg ré szben azzal magyarázható, hogy Füst a m űv észetértelme z és ében olyan
megh at ár ozó szerepet betöltő látomás és indulat kategóriáinak sajátos változatait
Gelléri poétikájában is megtalálhatta.
Gelléri novelláinak néhányjellegzetessége Kosztolányi epikáj át idézi. Ajátékosság
és a valós zerű szituációt észrevétlenül a képtelenbe átfordító fikcionálás a Vakbe1-
gyulladásban olvashatóhoz ha sonló szerkezetet eredményez a Rokon című novellá -
ban, melynek főszereplője abból él, hogy minden lehetősé get megragadva kártéríté-
si pereket ind ít. Foglalkozásszerűen űzi a pereskedést, ami már önmagában is kissé
valós ze rűtlen, a fikcionáltság azonban akkor lép be látványosan a szövegbe , amikor
a becsüle tsértési, munkaügyi és rongálási perek után egy meglazult cégtábla mellett
ácsorog, hogy a kellő pillanatban, kóccal kitömött kalapban aláugorjon. Hasonlóan
játékos, bár kevésbé képtelen a Pármai likór történetvezetése. A részeges cselédet
azzal próbálja távol tartani az úrnő az értékes külföldi lik őrt ől. hogy halálos méreg-
nek mondja. Néhány nap múlva megrökönyödve látja, hogy a cseléd és szeretője,
akik nem lehetnek egymáséi a férfi nős volta miatt, nagyban nyakalják a féltve őrzött
szeszt. A két becsípett szerelmes ugyanis öngyilkosságot akar elkövetni, s éppen a
halálra készülve költi el utolsó vacsoráját, az úrnő kamrájából elemeit sonkát. A cse-
léd "halál előtti" tragikus hanghordozású monológja játékosan groteszk hatást kelt.
Gelléri lélektani novellái ugyancsak emlékeztetnek Kosztolányi elbesz é l őm ű ­
vészetére. A zsíros keny ér és alma , A vén Panna tükre vagy A bók a személyiségben
lezajló folyamatok kidolgozott rajzát nyújtja, egy-egy eseménytelen, szürke élet
mélység eit bemutatva. Gelléri narrátorai azonban kevésbé tartózkodóak, mint
Kosztol ányi elbesz él ői , s a "ro kon közönynél" intenzívebb és explicitebb érzelmi
viszonyulás jellemzi őket. Másrészt a személyiségben lezajló folyamatokat Gellé-
ri elbeszélésmódja kiszámíthatóbbnak, a tudat által ellenőrizhetőbbnekmutatja,
mint Kosztolányi prózája, ami azzal is összefüggésbe hozható, hogy m űvei a sze-
mélyiség egységét kevéssé vonják kétségbe.
Gelléri poétikájának sajátszerűsége a pro letártematikát feldolgozó irodalom
kontextusában is jól érzékelhető . Novelláinak szociális irányultsága, a városi sze-
740
 7 .2. A NARRA T ív NYELV VÁ LTO ZA TAI

gények, a proletárok irányában megnyilvánuló rokonszenve nem válik ideologi-

kussá. Alakjai nem egy-egy társadalmi osztály vagy réteg reprezentánsai, hanem
olyan személyiségek, akik a maguk egyediségében vonják magukra az elbe szélő
figyelmét. Ezért sikeresen kerülik el a naturalizmus és az osztályharcos sematiz -
mus ábrázolásmódjának egyoldalúságait. Az elkötelezetten baloldali irodalom
jelentősebb képviselőitől pedig elsősorban az különbözteti meg, hogy alakjainak
megjelenítésében, illetve a cselekmény alakításában a komikum, els ősorban an-
nak groteszkbe hajló változatai meghatározó szerepet játszanak.
Gelléri a még húsz esztendőre sem terjedő , kényszerűen megszakadt alkotói
pályája során több novella-típust alakított ki. Korai novelláinak poétikája az exp-
resszionizmuséval rokonítható. A zaklatott, érzelm ileg túlfűtött, egzalt ált narrá-
ció gyakran jelen időre vált, s leginkább az alakok bels ő beszédét teszi hallh atóvá.
Az idő - és térviszonyok bizonytalanok, a cselekmény hiányos, szakadozott vagy
jelzésszerű, az egyes cselekményelemek elsősorban metaforikus-jelképes funkci-
óval bírnak. Ebből eredően gyakran valószínűtlenek, irreálisak vagy extrém mó-
don bizarr hatást keltenek. A Meztelenül című novella szereplői elbeszélője , siker-
telen ügynöki próbálkozásai után hazafelé rohanva egymás után tépi le magáról
szegényes ruháit, amelyek miatt annyi megaiázó pillantást kellett elszenvednie ,
míg végül teljesen mezítelenül lép be szülei lakásába, ahol apja halva fekszik. Az
Élet című elbeszélés a megjelenített helyszínt , a gőzmosodát a látomásszerűség
eljárásai révén mitikus infernóvá alakítja. A Temettünk szereplői elbeszélőj e arról
számol be, hogyan eresztette le szeretője , Mária egy fekete s zínű, nagyméretű koc-
kacukros dobozban megfojtott újszülött gyermekük tetemét az e rké lyről, miként
próbálta becsempészni a furcsa koporsót a piaci árusok pultja alá, s végül hogyan
bocsátják a kis holttestet a folyóba, miközben az apa a Circumdederunt szövegét
énekli, s az anyán az őrület egyre nyilvánvalóbb jelei mutatkoznak.
Ebből a novellatípusból alakul ki az a változat , melyben me gőrződnek ugyan a
látomásszerűség elemei , de a történetmondás folyamatosabbá válik, az elbeszé lő
nyelv zaklatottságát pedig nyugodtabb és gördülékenyebb dikció váltja fel. A Pa -
rázs és a Részegen című novella cselekményét már nem csupán utalásszerűj elzések
vázolják föl. Az események konkrét és kerek történetté rendeződnek, a bemutatott
jelenetek azonban olyan látomásszerű vonásokk al rendelkeznek, amelyek meta-
forikus jelentést sugallnak. Az els őként említett novellában az inas szerelmesét el-
csábító fűtő diabolikus vonásokat kap: "Anna pedig lopózva visszatért, ismét neki-
dűlt az ajtófélfának, és nézte, amint a fűtő testére borul a bíborpiros lepel és kék
színű lángok táncolják be. Káprázott a szeme, amikor kigyúltak a fűtő izmai, izzani
kezdtek, és láng futotta be a karját. "323Gelléri képalkotása szorosan kapcsolódik az
esztétizmus hagyományához, a nyelvi szépség, illetve a vizuális hatás különleges-

323 GellériAndor Endre válogatott múvei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiad ó, 1981, 56. (Magya r Remekirók)
741
7. A 2 0. S Z Á ZA D ELS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

ségének igénye jellemzi. Még a durva vagy riasztó cselekményelemek megjeleníté-

se során is ez a tendencia érvényesül. A novellabeli inas úgy áll bosszút a csábítón
és hűtlen szerelmesén , hogy a szeneslapátt al izzó parazsat szór a szeretkező párra.
Minde zt a narráció így jeleníti meg: "A piros záporeső csillogva, szikrázva zuhant
a meztelenekre, és koppanva ütött sebet." Majd a bibliai tűzeső motívumát a Szo-
domára és Gomorrhára tet t utalással is megerősítve ekként tér vissza az izzó szén
látványáh oz: "A parazsak mé g szipo rkáztak a lapáton, s a kelmefestők meredten
figyelték a rózsás gyöngyszemeket."324A valószerűséget és az irrealitást, a cselek-
ményt és a látomást egymással egyensúlyba hozó poétika érvényesül Gelléri els ő s
egybe n egyetlen befejezett regényében, aNagymosodában (1931) is.
Első kötetében (Szomjas inasok, 1933) két új novellatípus tűnik fel, amelyek az-
ut án a későbbi gyűjteményekben is tovább élnek. Az egyiket a korábbiaknál is tör-
ténetelvűbb narratíva, dinamikus cselekmény és a hangsúlyozott elbeszélőkedvvel
összefüggő előbeszédszerű előadásmód jellemzi, melyet rövid, esztétizáló teriden-
ciájú leírások szakítanak meg (A szállítóknál; Szomjas inasok; A vándor; Farsang;
Hűvösvölgyi nászutasok). Az elb e s zélői szólam több nyelvi regisztert működtet,
a köznyelv és az argó mellett egy hangsúlyozottan artisztikus nyelvi réteg is meg-
jel enik. A másik jellegzetes műfaj a viszonylag cselekménytelen lélektani novella,
am ely többnyire belső nézőpontot alkalmaz, s közvetlenül beszéli el a személyiség-
ben lezajló folyamatokat (Zsíros kenyér és alma; Egy asszony; A vén Panna tükre).
Ritkább az a változat, amely elsősorban a küls ő események és szereplői megsz élalá-
sok révén utal a belsőben lejátszódó történésekre (Elmúlás; Kikötő)' A mozgósított
nyelvi regiszterek a lélektani elbeszélésekben megegyeznek a korábban jellemzett
novellatípuséval. A Kikötő (1935) című kötetben megjelenik néhány olyan novella
is, amelyben a történetmondás előtérbe kerülése (VARGHA Kálmán 1986: 102-103)
szinte teljesen kiszorítja a metaforizálásra hajló, esztétizáló leírást (Kőművesek),
míg a kései novellák között éppen azok lesznek a legjelentősebbek, melyek az erő­
teljesen redukált cselekményrőla látomásszerű leírásra helyezik a hangsúly (Villám
és esti tűz; Keserűfény). Ez a novellatípus eltér a Gelléri pályájának kezdetén kiala-
kult formától, mert a néhány mozzanatból felépített cselekmény konkrét, továbbá
a látomásszerűség nem kapcsolódik össze a dikció hangsúlyozott zaklatottságával.

7.2.IB. Szerb Antal

Szerb Antal prózájának egyik meghatározó sajátossága, hogy kulturális hagyo-

mánytudata az irodalmon túl a több i művészet és a bölcselet jelentős szellemi tel-
jesítményeire, valamint a történelem műveltséganyagára is kiterjed. Az említett

324 Uo.
742
 7 .2. A NARR AT fv NY E LV VÁ LTOZ A T AI

rn űvelts égterületeket a bölcsészettudomány fogalma alatt szokás összefo glalni,

így korántsem meglep ő, ho gy Szerb Antal regényeinek, novelláinak egyik tipikus
sze repl őj e a jelenben kicsit idegenül mozgó bölcsészdoktor. Nemcsak A Pendragon
legenda (1934) szerepl ői elbeszélője , Bátky János tekinthet vissza bölcsész múltra,
han em az Utas és holdvilág (1937 ) főhőse, Mihály is, aki egykor vallástörténész-
nek készült, s az Ulpius testvérek kosztümös játékai ugyancsak egyfajta rendhagyó
kultúrtörténet színre viteleként értelmezhetők. Az elbeszélő nyelv a regényekben
és a novellákban egyaránt jelentős kulturális műveltséganyagot hor doz, ame ly
mottók, idézetek, allúziók és egyéb utalások form ájában, illetve e s szé szerű fejte-
getések révén épül be anarrációba.
A gyakran ironikus színben megjelenő bölcsé sz alakja voltaképpen egy bizo-
nyos kulturális pozíció megszemélyesítéseként fogható föl. A filológus annak a
gondolkodásmódnak a megtestes ít ője , amel y mindenjelenséghez kizár ólag a kul-
turális hagyományok, sémák és asszociációk közvetítésével képes viszonyulni. Eb-
ben az esetben tehát többről van szó a komikus szobatudós topo szánál. Nem csu-
pán azért, mert ez a bölcsész gondolkodás önironikusan (is) reflektál önmagá ra,
hanem mert az emlí tett viszonyulás valójában megkerülhetetlennek mutatkozik.
A modern ember egyik alapvető tapasztalata - amennyiben tudatosul benne törté-
neti szituáltsága - egyfajta megelőzöttség, utóidejűség. A technikai fejlődés kultu-
szán és a modernizáció eufóriáján túljutott tudat számára már a modernség is az
el őt ört énet, a múlt része: a régiség és a modernitás jellegzetes gondolkodá sformái
egyaránt mint vele nem azonosak jelennek meg előtte . Nem azért, mintha vala-
mely eredendően új, mindkett őt meghaladó perspektíva adódna számá ra, hanem
mert a modern és a régi egymást kizáró szemléletmódja közül egyikkel sem tud
maradéktalanul azonosulni. A szintézist az egymást tagadó kompon en sek lehetet-
lenné teszik, ami az egymástól függetlenül létező egyid ejű igazságok be látásának
rela tivista nézőpontjához vezet. A modernségnek ezt a fázisát képvis el ő gondol ko-
dás teh át bizonyos értelemben a modernség ut áni jelenségként tekint önmagára,
miközben ma ga is része a modernségnek. Minte gy "törté nelem ut án i" helyzetben
látja önmagát, miközben gondolkodásába n a kulturális hagyomány folyamatos
jelenlétét tapasztalja . A tradíció szemléletformáló jelenléte és a hagyom ány felé
forduló kulturális m ű élvezet ellené re ez a múlt felé forduló tekintet mégis a kívül-
állóé, aki egyfajta nosztalgiával tekint a régi korokra. E nosz talgia oka nem ab-
ban rejlik, hogy belsőle g egyedül a régivel érzi magát azonosnak - hiszen gon-
dolkodásának modern jegyeit önmaga is érz ékeli -, hanem sokkal inká bb abban,
ho gy mivel a modern világa veszi körül , ez a szemléletm ódját meghat ározó másik
komponens magától értetődően adott szám ára. Ugyanakkor az is megá llapítható,
hogy Szerb Antal egyes m űvei olykor jelentős mértékben eltérő módo n látt atják a
régihez és a modernhez fűződő viszony problém akörét. A változatok kül ö nb öző
volta ellenére a múlt felé ford uló gondolkodásra vonatkoztatott iróni a a s zerző je-
743
7 . A 20 . S Z Á ZA D E LSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

lentős alkotásainak mindegyikében megjelenik. E nosztalgia iróniája nem csupán

múltbeli tárgyának elérhetetlenségébőlfakad, nem csak céltalanságának tudatára
ve zethető vissza . A hagyományt megidéző tudat gyakran reflektál arra is, hogy a
megszólított régi olykor komikusan idegen arcát fordítja felé. A tradíció felértéke-
lődé s e mit sem változtat azon, hogy a szemlélő tekintet önazonosságának létesülé-
sében a modernséghez tartozás tudata szintén meghatározó szerepet tölt be .
Szerb Antal epikája modern és ő si oppozícióját gyakran fordítja le világnézetek
ellentéteként. E megközelítés szerint a modern a racionális, a hétköznapi szinoni-
mája, míg a régi az irracionális, a csodaszerű megfelelője. Az ironizált nosztalgia
a modernség keretei között lehetetlenné vált irracionális felé fordul. Nem azért,
minth a a nosztalgikus tudat a lét egyedüli eredendő igazságaként tételezné a misz-
tériu mot, hanem mert a két szemléletmód mindegyikét érvényben tartó néző­
pon tja szerint az egyik alternatív "igazság" eltűnésével maga a létezé s válik szegé-
nyebbé. A múlt és az irracionális iránti romantikus nosztalgiát Szerb Antal epikája
olyan módon értelmezi át, ho gy múlt és jelen, irracionális és racionális kapcsolatát
nem hierarchikus, hanem mellérendelő viszonyként fogja föl. Bizonyos értelemben
mindkettőt sajátjának tekinti, mindegyikkel azonosul - azaz valójában egyikkel
sem azonosul maradéktalanul. E modern tudat pozícióját az a fajta összetettségjel-
lemzi, amely már nem hisz az egynemű s é gbe n, miközben vágyódik a nagyszabású
abszolút umok megtapasztalása során átélhető euforikus élményre. Olykor inkább
játékos ötletként, mint A Pendragon legenda, máskor elégikusabb hangoltsággal,
mint az Utas és holdvilág esetében.
A Pendragon legenda a ku lturális megelőzöttség tudatát a főszereplő törté-
nel em iránti vonzalmán, valamint a korábban már említett utalástechnikán túl
a műfaj iság révén is érvényre juttatja. A könyv számos regényműfajt idéz meg
( POSZLER György 1973: 323-325), miközben ezek egyidejű paródiáját is nyújtja.
Az alakokhoz kapcsolódó szerepkörök, valamint a történetet felépítő cselekmény-
elemek szintjén egyaránt jól érz éke lhető a gótikus regény, a detektívtörténet, a
kalandregény, illetve olykor az erotikus regény sémáinakjátékos evokál ása, A meg -
idézé s és az egyidejű parodizálá s - amely a legl átványosabban imitált műfaj, az
ess zéregény poétikai sajátosságaira is kiterjed - , végső soron az egynemű ön-
azonosság lehetetlenségére, az ellentétes "igazságok" egyidejű érvényességé-
nek belátására vezethető vissza. Arra a sajátos beállítódásra, amely az egymást
kizáró oppozíciókat nem a 'vagy-vagy', hanem az 'is-is' alakzata révén értelmezi.
E tudatosan választott többelemű identitással hozható összefüggésbe, hogy a re-
gény olyan szélső pólusokon elhe lye zke d ő műfajokat rendel egymás mellé , mint
a ponyvaként számon tartott rémtörténet és a művelődéstörténeti esszéregény.
Az e gyid ej ű le g érvényes alternatív "igazságok" elvének megfelelően az olvasónak
nem kell választania szórakoztató és magas irodalom között: mindkettő megfér
egymással egyetlen könyv keretei között.
744
 7.2 . A NARRATív NY ELV V ÁL TOZ A TAI

A Pendragon legenda legfőbb esztétikai vonzerejét könnyed és szellemes iró-

niája adja , az a hangnem, amely a jelentősebb novellák alaphangját is megh a-
tározza (Made/on az eb; Szerelem a palackban; St. Claud-ban, egy kerti ünnepé-
lyen... , Századv ég). A regén y egyik szembetűnő sajátossága ennek az ironikus
hangütésnek ajól érzékelhető visszaszorulása a cselekmény utolsó szakasz ában.
Az earl felkutatása során történt eseményeket elbeszélő egységben alig érzékel-
hetők a műfajparódia poétikai eljárásai, ami még inkább ráirányítja a figyelmet
arra, hogy éppen a hagyományosan legalacsonyabb rendűnek tekintett műfaj
imitációjába vegyül a legkevesebb komikus elem. Ugyan Osborn kissé idétlen
ijesztgetése a gramofonról lejátszott kísértethangokkal vagy a várkastély folyo-
sóin éjjel ódon öltözékben fel-alá járkáló szolgák parodisztikusan fordítják ki a
gótikus regény műfaji kellékeit, a kísértetlovas Asaph Pendragon alakját közvet-
lenül nem érinti a komikum. A lidércnyomássze rű események elbeszé lése során
a befogadót akár zavarba is ejtheti, hogy a humoros regény korábban annyira
domináns műfaji konvenciója eltűnni látszik. A regény értelmezői közül többen
szerkezeti törést, esztétikai hibát láttak ebben a jellegzetességben. Ezzel a véle-
ménnyel szemben felvethető, hogy a szöveg irányváltása korántsem véletlensze-
rű, s e lőkészítetlennek sem mondható. Az egy id őben érvényes, ellentéte s "igaz-
ságokat" tételező nézőpont, amel y nem aka r választani racionális és irracionáli s
között, a regén y világ ában szinte megköveteli a kísértethistória em ancip álását.
A paródiában érvényesül ő intellektuális humor ugyanis elsősorban a racionali -
tás elvét hangsúlyozza. A műfaji sémák komiku s leleplezése és visszájára fordí-
tása többnyire a való s z e rű és a műfaji toposzként öröklött fantas ztikus ütköz-
tet ésére épül. Az ironikus hang változatlan fenn tartása azt eredményezn é, hogy
a racionalitás fölénye érvényesülne a szövegvilág egészéb en. A regény utolsó
szakaszában történő visszaszorulása éppen ezért nem az ironikus szemléletmód
előkészítetlen visszavonásaként, s az irracionális fölényének kifejezéseként ér-
telmezhető, hanem éppen az eldöntetlenség szituációjának megte remt ésekén t.
A regény szereplői na rrátora nem a meggyőződ ése s miszticista hangján rekesz -
ti be az elbeszélést. A hihetetlen események elbeszélése során alternatív magya-
rázatokként valószerű, racionális lehetőségeket is felvet vízióinak értelmezésére
(éhség, láz, szuggesztió) . Másrészt a regény utol só lapjain humora is visszatér,
amely a rémtörténet átélése során sem hagyta teljesen cserben. Ennek érzékelte-
tésére elegendő csupán az alábbi rövid párb eszédre utalni, melyben Bátky a fé-
lelmetes gnóm szavaira a kabaréjelenetek megszokott gegjével, a má niákus nak
vagy elmebetegnek kijáró ráhagyással felel:

- Üdvözlöm, Benjamin Avravanel. Mindjárt elhozo m a ruháját - ezzel kezdte.

- Itt tévedés lesz a dologban - mondtam. - Soha sem hívtak Avravanelnek. És nem emlék-
szem, hogy ruhát rendeltem volna .
745
7 . A 20 . SZÁ Z A D EL SŐ F E L É N E K MAGYAR IROD ALMA

Mindegy - mindta a gnóm, és kukorékolt. Akkor ezt valahogy ter mészetesnek találtam.
- A gnóm leült valami bárszékre, ami a ze lő tt nem volt ott, és lobogott, határozottan
lobogott .
- A Nagy Ade ptusnak tisztelet és di csőség - mondta.
- Kérem - feleltem belee gyező leg - , tisztelet és d i csőség. 325

Az ironikus hang fent leírt visszaszorulása tehát illeszkedik a regény koncepciójá-

ba, míg jelentkezése korántsem mondható előkészítetlennek. A szereplői elbes zélő
hangnemének eltolódását ugyanis egy beágyazott elbeszélés már korábban előre­
vetítette. Lenglet de Fresnoy alkímiatörténete - amelyre Bátky az earl könyvtárá -
ban bukkan rá - humoros elbeszélésnek indul: egy öreg, kissé rozzant arisztokrata
k ö nnyű nőkkel folytatott kalandjainak bemutatását ígéri. A másodlagos elbes zélő
azonban az általa előadott tört énet során e lvetődik Walesbe, ahol Bátkyhoz hason-
lóan szemtanúja lesz a Rózsakereszt sírboltjában lezajló esemén yeknek. A másod-
lagos narrátor beiktatott elbeszélése a misztikus történések előadáskor szakít a hu -
moros modalitással , azaz a beágyazott elbeszélés narrációja megelőlegzi a regény
zárlatában bekövetke ző hangváltást , ezért öntükröző eljárásként fogható fel.
Az Utas és holdvilág esetében az irracionális megtapasztalásának vágyát látszó-
lag kevesebb irónia érinti. Mihály önértelmezése a rá jellemző ingadozást polgári
lét és nonkonformizmus között kevesebbre becsüli, mint Ulpius Tamás következe-
tesnek tetsző dönt ését, aki a halálerotika vonzásának engedve az öngyilkosságot
választja. Mihály közös gyermekkorukat értelme ző reflexiói többnyire egyfajta
hierarchiát állítanak fel a szerepl ők között , melynek csúcsán az Ulpius testvérek
állnak. Sorsuk kés őbbi alakulását is figyelembe véve látszólag Mihály áll e ran gsor
végén, mivel ő távolodott el leginkább az Ulpiusok bűvkörében eltöltött gyermek-
kortól. Éppen az egykor átélt vágyak jelenbeli elfojtásán ak kísérleté vel szemben
tör e lő a halálerotika vonzása, s e vágy kibontakozásának elbeszélése alkotja a re-
gény nar ratíváját .
E hiererchikus struktúrát azonban megbontja, hogy Szepetneky kalandor sze-
repet alakító nonkonformizmusa a figura első regén ybeli megjelenésétől fogva kis-
sé komolytalannak tűnik. A norma szegést preferáló értékrend azt kívánn á, hogy
az önmagát a polgári társadalmon kívülre helyező csaló és kalandor János a gyer-
mekkori bar átok ran gsoráb an Mihály elé kerüljön, ettől a min ős ít ést ől azonb an az
önmaga alulérté kelésé re nagy hajland óságot muta r ó főszereplő erősen idegen-
kedik.
A regény cselekménye az egyre belsőbb körökbe jutó, beavató struktúra jegyé-
ben a következő lépésben Ervinhez vezeti el Mihályt. A szerzetessé lett egykori
iskolatá rs olyan tekintél yként jelenik meg előtte , akitől tanácsot, iránymutatást

325 Szer b Antal: A Pendragon legenda. Bp. , Magve tó, 2007 , 379.
746
 7.2 . A NARRATív NY ELV V ÁLTOZ A T AI

remél. Pater Severinus személyiségét ugyan a narrátor nem minősíti közvetlenül,

alakjának megjelenítése azonban az olvasóban erős fenntartásokat ébreszt-
het. A Szent Ferenc rendjébe belépő Ervin ugyanis a szerzetesi életformát nem
a cselekvő szeretet jegyében választotta, hanem egyfajta lassú öngyilkosságként .
Az önfelszámolásnak ez a fegyelmezett és kíméletlen formája az aszkézis és a tár-
sadalmilag elfogadott keresztény tradíció segítségével az Ulpius-ház pogány halál-
erotikáját hivatott leplezni - meghamisítva ezzel mindkettő tartalmát. Lehetséges,
hogy erre a kíméletlen önfelszámolásra utal Mihály, amikor megállapítja, hogy Er-
vin végre megtalálta önmagát, "bármilyen rettenetes is az".
Az Évával való találkozás során Mihály a mítosz legbelső körét érinti, mivel az
ő személye a halálhetéra alakját testesíti meg számára. Éva beszéli el Tamás ön-
gyilkosságának történetét, s ebben az eseménysorban ugyancsak a halá lerotika
megszemélyesítőjének szerepében tünteti fel magát. Évának ezt a mítoszi arcát
azonban igencsak profán, ironikus fényben megjelenő vonások ellenpontozzák.
A hetéraszerepkör nem csupán mitikus összefüg gésekben vonzza , gazdag úriem-
berek kitartottjaként elegáns társasági életet él. Mihálytól tulajdonképpen elvár-
ja , hogy öngyilkosságot kövessen el, némiképp erőszakos önjelöltként aspirálva
a halálhetéra szerepkörére. Még az Ulpius-ház bűvöletében élő Mihály számára
is feltűnik, milyen gyakorlottan alakítja ezt a szerepet. Olyan tárgyilagos nyuga-
lommal és olyan csendes érdektelenséggel fogadja szavait , melyekkel arra kéri,
legyen utolsó perceinek szemtanúja, hogy azon még Mihály is megütközik: "Éva
kurta, matter-of-fact válasza mégis megdöbbentette: csak ennyi neki az egész?
Ekkora halálrutin! Félelmetes ."326 Az Ulpius-ház vonzáskörébe való visszata lálás
összetett folyamat , a meghalás misztériumának vonzása és a gyermekkori tár-
saktól való ismételt elidegenedés egyformán jellemzi. Éva kapcsán pedig egye-
nesen az alak profanizálódásáról beszélhetünk, hiszen Mihály szemében elveszíti
az eszményi szerelem mitikus auráját. Egyedül Tamás pozíciója mar ad látszólag
érintetlen az események során, halálának ténye alakját Mihály szemében a halál-
erosz titkának körébe vonja. Tamás személyét ugyan nem érinti a kiábrándulás
élménye, de Mihály életében betöltött pozíciója mégis módosul. A regény fős ze ­
replője végül megérti, hogy a halál átélése során nem lehet példaképe ket követ-
ni, nem lehet megismételni valaki más halálát, mindenkinek a saját halálát kell
megtapasztalnia.
Ezen a ponton érdemes kitérni arra a kérdésr e, hogy milyen viszony mutatko-
zik a főhős és az elbeszélő, illetve a hipotetikus szerző nézőpontja között, valóban
egy bújtatot én-regény (EISEMANNGyörgy 1995b: 166) módján szerveződ ik-e az elbe-
szélés? Mihály leértékelő jellegű önreflexi óját a narr átor nem cáfolja, sőt helyben
hagyni látszik. Ezt támasztja alá az is, hogy Erzsi története kapcsán - mely a titok-

326 Szerb Antal: Utas és hold világ. Bp., Magvető, 20 06, 368 .
747
7. A 20 . SZ Á Z A D E L S Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

hoz közeledés narratívája révén jóllátható párhuzamot mutat Mihályéval - érté-

kelő megállapításokat tesz:

Erzsi vacogó foggal, felöltözve feküdt az ágyán . Sírt, és szörnyű fáradt volt. A tisztánlá-
tás perce volt ez, amikor az ember megérti az egész életét. Nem szépítette maga előtt a
dolgot: tudta, hogy nem azért nem engedte be a perzsát, mert bántották a megaIázó kö-
rülmények, nem is azért, mert tisztességes asszony, hanem azért, mert gyáva. Közeledett
hozzá a titok, amit egyre keresett , s ő megszökött a titok elől. Kispolgári nő volt egész
életében, és az is fog maradni. 327

Ez az átélt beszédet és elbeszélői kommentárt szinte észrevétlenül egymásra ve-

títő szöveghely a gyávaságot, illetve az ennek szinonimájaként értett polgár mivol-
tot, a konformizmust nevezi meg a cselekvés motivációjaként, némiképp elmarasz-
taló éllel, s ebben a vonatkozásban a szereplő nézőpontját az elbeszélő is osztani
látszik. Mihály regényt záró önértelmezésének közvetítésekor szintén egymásba
já tszik az átélt beszéd és az elbeszélő saját szólama: "Ez a sorsa. Megadja magát.
A tények erősebbek voltak nála. Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az
apák , a Zoltánok, a vállalatok, az emberek."328Végül a patkány-hasonlat a gyáva-
ság képzetét is mozgósítja: "Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt."
Ulpius Tamás akkor idegenedett el Mih álytól, amikor úgy érezte, hogy közös
kamaszkor i öngyilkossági kísérletüket elárulva visszatért az életbe, s ezzel mint-
egy őt is visszakényszerítette. Kérdés, hogy a cselekmény jelenében lezajló má-
sodik visszafordulás értelmezésére - a regény valamennyi szólamát figyelembe
véve - Ulpius Tamás nézőpontjának elfogadást kínálja-e fel az olvasónak, vagy
ném i feszültség mutatkozik a főhős, a nála visszafogottabban ítélkező narrátor,
illetve a hipotetikus szerző perspektívája között? A halálerotika ténye ugyan egyik
nézőpontból tekintve sem válik kérdésessé, az azonban igen, hogy Ulpius Tamás
mind en tekintetben olyan mítoszi rangú h őse-e a halálvágynak, mint azt Mihály
véli. A halálvágynak ez a programszerű kiélése mintha nem egészen felelne meg
a halálerosz Waldheim által adott meghatározásának. Mihály megütközve hallja
egykori évfolyamtársa szájából a maga legbelsőbbnek vélt gondolatait. Waldheim
alakját nem előadott gondolatai miatt érinti az irónia, hanem azért, mert mindan-
nak, amit teoretikusan megértett, semmi következménye sincs lelki életére (EISE-
MANN György 1995: 185). Waldheim elvi megállapításait tehát nem vonja kétségbe
egyik regénybeli szólam sem. Az ő leírása szerint az a halálvágy, amelyet a ha-
lálhetérák képviselnek nem "a holdkórosaké és a betegeké", hanem éppen azoké,
akik az életet intenzíven élik. Ettől a halálvágytól idegen bármiféle programsze-
rűség, hiszen ösztönösen önkéntelen érzésről van szó. Az Ulpiusok mesterséges,

327 UO., 363.

328 UO., 391.
748
 7.2. A NARRAT ív NYELV VÁLTOZATAI

kissé kimódoltan félelmetes játékai ebben az összefüggésben inkább utánérzésnek

hatnak. A halálerotika nem mint a létezés másik , komplementer dimenziója jele-
nik meg Tamás számára, hanem mint egyedüli cél, egyedül érvényes viszonyulás.
Ebből a perspektívából tekintve Mihály közelebb áll az élet- és halálvágy egységét
hangsúlyozó mítoszvall ások szemléletmódjához, mint Tamás kissé m űvi halál-
kultusza. Igaz Mihály sem testesíti meg ezt az egyensúlyt, hiszen igyekszik meg-
fékezni , megszelídíteni a halál vágy eksztatikus erejét. Valószínúleg fel kell adni
az egyértelmú hierarchikus szerkezetek konstruálásának befogadói stratégiáját, s
nem célszerú a regény valamelyik figurájában keresni "a nem l étező és nem is kí-
vánatos Igazságot".
Mivel a regény befogadói hagyományában leginkább a két testvér, s különöskép-
pen Tamás jelent meg az értékhierarchia csúcsán, érdemes különös figyelmet szen-
telni azoknak az ironikusan olvasható szöveghelyeknek, amelyek az Ulpiusok rituá -
lisjátékaihoz kapcsolódnak. Mihály beékelt elbeszélésében a regény elején gyakran
bukkannak fel ilyen mozzanatok, ami részben azzal is indokolható, hogy Erzsinek
számol be múltjáról, s előadása a kamaszkorral való szakítás jegyében ölt ilyen for-
mát. Ugyanakkor ezt az ironikus regisztert - igaz talán kevésbé látványosan - ké-
sőbbi szöveghelyek a regény különböző szólamaiban ismét mozgósítják. Ervin arra
emlékezteti Mihályt, hogy Éva mindig hajlamos volt rá, hogy kicsit megjátssza ma-
gát. Erzsi átélt beszédben előadott monológja Tamást álruhás királyfiként említi,
míg az elbeszélő nem egy alkalommal illeti ironikus megjegyzésekkel Mihály törté -
nelem iránti érdeklődését, mindenben szimbólumot sejtő gondolkodásmódját.

7.2.19. Pap Károly

Pap Károly prózájának tematikus vonatkozásai és poétikai jellegzetességei egy-

aránt a hagyományhoz való viszonyulás problémáját állítják középp ont ba. Az
életmú nek ez a tradíció felé fordul ása azonban ellentmondásokkal telít ett. A ha-
gyomán y egyfelől a személyis éget korlátozó tényezőnek rnutatkozik, másfelől
azonban olyan megkerülhetetlen viszonyulási pontnak is, amel y nélkül elképzel-
hetetlen a szubjektum önértelmezése. Az egyéni identitás ebből a nézőpo ntból te-
kintve csupán a hagyomány segítségével alkotható meg, de nem a konven cionális,
kollektív értelmezéseinek elfogadásával, hanem a tradíció jelentő s , akár radikális-
nak is nevezhető, átértelmezése révén. A hagyományhoz fordulásnak ez a módja
a szembefordulás és a megerősítés ellentétes gesztus ait mut atja fel. A tagadás és
az elfogadás e bonyolult összjátéka okozza , hogy Pap Károly re gé nyhő s e i a lázad ó
típusának különböző változatait képviselik .
Pap Károly epikai világában az ambivalens viszonyulás tár gya a zsidó hagyo-
mány, illetve elsősorban ennek valláserkölcsi vetülete. A prózáj ában mozgósított
749
7 . A 2 0. S Z Á Z A D E L S Ő FE L É N E K MAGYAR IRODALM A

uta lásre ndszer azonban a Tóra és a zsidó vallási gyakorlat liturgikus szövegeinél
szélesebb kört érint, kiterjed a kere sztény hagyomány alapját képező Újszövetségre
is. Els ő regényét, mely Megszabadítottál a haláltól (1932) címmel jelent meg, már
a kort árs kritika is gyakra n Krisztus- regényként aposztrofálta, s második regénye,
A nyolcadik stáció (1934) ugyancsak több szinten idézi meg a Krisztus-t ört énetet ,
Jézus alakjá nak bevon ása a zsidó ha gyomány átértelmezésébe már önmagában
is provokatívnak tűnhet, hiszen a juda izmus és a kereszténység közötti vallási fe-
szültséget évszázadokon át teoló giai vonatkozásba n éppen Jézus messiási szere -
pén ek meg ítélé se okozta . Pap Károl y epikája kilép a szoros értelemben vett vallási
keretek közü l, bizonyos mértékben profanizálja a szakrális tradíciót, amennyiben
lsten foga lmá t "saját egyén i sorsunk végső elvonatkozása "-ként fogja föL329 Az
lsten e megközelítés szerint olyan absztrakció, melyben az egyén, illetve az adott
közösség önértelmezése ölt testet. Az utóbbi állítás az idézett szöveghelyből úgy
vezethető le, ha figyelembe vesszük, hogy Pap Károly m űvei az egyén önértelme-
zését a kollektív hagyományból tápl álkozó identitásteremtésként gondolják el.
A hagyomány szoros értelemben vett vallásos jellegének elhalványodása ellenére
Pap Károly prózája megőrzi az abszolútum tételezésének igényét. Művészetének
mitikus vonásai ebben a tendenciában gyökere znek , ahogy a narráció helyenként
ta paszta lha tó profetikus hangoltsága is. A végső, megkérdője lezhetetlen igazság
pozíciójába az egyetemes szeretet megalkuvást nem tűrő parancsa kerül. Ez a vég-
érvényes értékállítást tartalmazó szemlélet egyfajta belső feszültség forr ásává
válik az é l e tmű be n . Míg egyfelől a hagyomány továbbörökítésének feltétlen azo-
nosulást követelő , tiltásokra és előírásokra épülő változata az egyéniséget elfojtó ,
nega t ív erőként értelmez őd ik, addig a tradíciót átértelmezé m űvek bizonyos ér-
telemben a ha gyomány valódi jelentésének birtokosaiként állítják be önmagukat.
Miközbe n provokatív módon foglalnak állást a szubjektum önmaga újraértelme-
zésében megnyilvánuló szaba dsága mellett, megtalálni vélik a tradíció legbel-
sőbb lényegét, amel yet id őtlenként állítanak be. Mintha az átértelmezés radikális
gesztusait csak önma guk számár a tartanák fenn , jóllehet a rögzítettséget a tra-
díció kiüres edése ként, halálaként értékelik. Ahogy az Azarel (1937) c ím ű regé ny
sze rep l ői narrátora fogalm az nagyapja merev vallási elveit jellemezve: ,,Jeremia
apó szívében nem támadtak új életre az ősök, hanem úgy, aho gy voltak, s meghal-
ta k: bebalzsamozottan éltek benne tovább ."330 Bár az egyetemes szeretet paran-
csa min t végső , megkérd őjelezhetetlen követelmény, absztrakt voltából fakad óan
nem teszi eleve lehetetlenné a hagyomány ismételt újraértelmezéseit, a vé gső elv

329 Pap Károly: Zsidó sebek és bún ók = Vő : Zsidó sebek és bú nók és m ás pub licisztik ák . Bp., Múlt és Jövő ,

2000, 15. (Pap Káro ly művei VII.)

330 Pap Károly: Az arel. Bp., Múlt és Jövő, 1998 , 23. (Pap károl y művei II.)
750
 7.2 . A NARRATív NY ELV VÁLTOZATAI

meghatározásával mégis bizonyos korlátok közé szorítja azokat, kivételes pozíciót

biztosítva a tradíció végső értelmét feltáró tudat számára.
Ezt a kiemeit helyzetet ugyanakkor a szövegek narratív szerkezetének több
mozzanata is oldani, sőt olykor megkérdőjelezni látszik. Az egyik ezek közül az
egyetemes szeretet elvét hirdető epikai alakok megjelenítésének módj a. Pap
Károly mindhárom regényének főszereplőjével kapcsolatban felmerül ugyan is a
sugallt vagy kimondott kétely: nem fantaszták-e csupán, akik na ivitásukkal, illetve
már-már mániákus igazságigényükkel csak nevetségessé válnak, vagy éppen erő ­
szakosságukkal összekuszálják az őket körülvevő emberi közösség tökéletlen, de
mégiscsak m űk öd őképes viszonyrendszerét. Mint ahogy az is felmerül , hogy lá-
zadásukat, illetve annak radikalitását igazolják-e a következmények. Pap Károly
prózája általában nem azt a benyomást kelti olvasójában, hogy a narrátor mintegy
utólag, a higgadt szeml él ő nézőpontjából beszéli el egy-egy szelíd vagy provoka-
tív lázadás történetét, summázva annak mérleg ét. A narráció maga is a lázadás
helyzetéből szólal meg, nem ismerve a hagyományhoz való viszony rendezésének
megnyugtató megoldását, s ezért maga is bizonytalan a szembeszegülés indokolt-
ságát, mértékét és értelmét illetően. Éppen a tradíciót támadó indulat és az azono-
sulás ellentétes mozgásai biztosítják a szövegek összetettségét, többértelműségét .
A hagyomány megidézésének legszembetűnőbb poétikai következménye Pap
Károly regényeiben a parabolaszer űs ég (NÉMETH László 1931: 106-107), amel y leg-
látványosabbanA megszabadítottál a haláltól szövegében érvényesül. A történet- és
alakformálást érintő példázatszerúség mellett ebben a művében olyan rövidebb ,
szerepl ők által előadott szakaszok is előfordulnak, melyek szorosabb értelemben
is a példázat műfajába sorolhatók. A parabola ilyen típusú alkalmazása, mely a
másik két regényt nem jellemzi, azzal függ össze, hogy a könyv cselekménye bib-
liai id őbe n és helyszínen játszódik. Már a regény egykori kritiku sai is felvetett ék,
hogy Miká él története tulajdonképpen az evangéliumok újraírásaként értel me z-
hető . E szándékoltan apokrif "szövegváltozat" az imitáció számos eljárása révén
idézi fel a kanonizált szöveget, hogy azu tán látványos megoldásokkal hangsú-
lyozza eltérését attól. Az imitáció eljárásai egyaránt kiterjednek a beszédm ódra és
cselekményre. Előbbi az archaizáló nyelvi formák alkalmazása, illetve a jól ismert
biblia i szófordulatok szövegbe illesztése mellett az antropomorfizáló gondolkodá s
felidéz ésében, az álomleírás és álomfejtés m űfaj ának felhasználásában , valamint
a nyelvi egyszerűséggel összekapcsolt visszafogott, de hangsúlyozott kö ltő iségben
érhető tetten. A sancta simplicitas képzetét fel id éző szöveg mint egy próza és költé-
szet határán szólal meg, ami egyfajta emelkedettséget kölcsönöz neki.
AKrisztus-történet megid ézése és egyidejű rad ikális átformálása olyan utalások
révén valósul meg, melyek felismerhetővé teszik a hasonlóságot, mégis ereden-
dően eltérő kontextust teremtenek az átemelt részlet köré . Mík áél Miriam és az ács
Josué vér szerinti gyermeke, akit azonban szülei akaratuk ellenére nemzettek. Mi-
751
7 . A 20 . S Z Á Z A D ELS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

vel Josué apja megtiltotta nekik, hogy házas életet éljenek, a vágy álmukban vezet-
te egymáshoz őket. E történetben a szeplőtelen fogantatás keresztény tanításának
profanizált változata ismerhető fel. A számos hasonló megoldás felsorolását mel-
lőzve ele gendő arra utalnunk, hogy Mikáéi történetének utolsó fejezetében meg-
s űrűsöd n e k a rájátszásnak és a kontextustörésnek azok a megoldásai, melyek a
keres ztény Krisztus-értelmezés alapvető tanításait érintik. A regény záró szakasza
Mikáéit olyan megváltóként láttatja, aki nem istenember, hanem csupán emberi
lény, s aki olyan módon akarj a átvállaini a nyomorultak bűnét, hogy azt ő maga
hajtja végre hel yettük. Amikor a papok felszólítják, hogy ácsoljon keresztet az el-
fogott gonosztevők kivégzésére, először megtagadja a parancs teljesítését. Később
azonban megérti, hogy helye tte a szegényeknek kellene végrehajtani a szégyen-
teljes feladatot, ezért mégis hozzáfog. Miután elveszíti eszméletét, a nincstelenek
önké nt befejezik a keresztek ácsolás át, ami úgy is értelmezhető, hogy Mikáéi és a
nyomoru ltak kölcsönösen megváltják egymást. A megváltásnak ilyen profanizált
értelmezése látványosan kilép a keresztény kontextusból, miközben az egyetemes
szeretet krisztusi elvét továbbra is érvényben tartja. Bár eltér a kere sztény hagyo-
mánytól , annak egyik alapvető tanítását beilleszti saját önértelmezésébe, miköz-
ben a teológiai vonatkozásokat szociális irányultságra cseréli.
A keresztény hagyományt megidéző-átformálónarratív struktúra a zsidó tradí-
ció nem kevésbé radikális átértelmezésével párosul. A cselekmény tere és ideje al-
kalmat ad az elbes zélő által jellegzetesnek tartott vallási előírások, kultikus szoká-
sok, valamint az ezekben testet öltő szemléletmód és mentalitás megjelenítésére.
A kollektív normákat elutasít ó szereplők mellett, az ő nézőpontjukhoz közelítő
- meglehetősen háttérbe húz ódó - narrátori szólam is ezt a kritikus nézőpontot
képviseli . A regény első fejezet ében a gyermekre áhítozó idős Ruth szents égtör ések
sorá t követi el, miközben megfoganása és a csecsemő rendkívüli szépsége igazolni
látszik tetteit. Az átélt beszéd gyakori alkalmazása arra enged következtetni, hogy
a narrátori perspektíva a szereplő nézőpontjához közelít. A regény későbbi feje-
zet eiben Mikáéi egyre inkább eltávolodik a papok által előírt vallási törvényektől,
mé g az írás értelmezésének kizárólagos jogát is elvitatja tőlük. A zsidó hagyomány
provokatív bírálata azzal a nem kevésbé provokatív igénnyel párosul, amely a Jé-
zus által képviselt elveket - pontosabban azok egy sajátos értelmezését - a zsidó
hagyománytudat részévé kívánja tenni. A keresztény és a zsidó hagyomány egyide-
jű újraírását megvalósító önértelmezés ugyanakkor nem olyan identitást igyekszik
ter emteni, mely mindkét tradíciótól egyforma távolságot tart, hanem olyat, amely
sajá tos zsidó önazonosságot tételezve eltörli a két hagyomány oppozícióját, s elté-
résüket nem szembenállásként értelmezi.
A hagyomány gyökeres át értelmezése óhatatlanul kollektív tilalmakba ütkö-
zik. Ennek a feszültségnek a következménye, hogy Pap Károly epikája gyakran visz
színre végletes szituációkat, sarkítottjeleneteket, ami az elbeszélés erősen dr ama-
752
 7 .2. A NARRATív NYELV VÁLTOZATAI

tikus, párbeszédekból és belső monológokból építkező jellegével tár sul. Az átélt

beszédben előadott szerepl ői megszólalások olykor extatikus hangoltságúak, míg
a cselekmény a val ószer űt ől az álomszerúség irányába mozdul el.
Pap Károly másik jelentős regénye, az Azarel ugyan megőriz valamit az elbeszé-
lés p éldázatcs jelleg éb ől . azonban nem jellemzi a biblikus nyelv látványos im it áci-
ója. Cselekménye, amely a Nyolcadik stációéhoz hasonlóan a kortárs jelenben ját-
szódik, a címszereplő Azarel György gyermekkorának néhány esztendejét beszéli
el. A szöveg két eltérő karakterú egységb ől épül fel, az első a Jeremia apónál töltött
időszak élményeit foglalja össze, míg a második rész a sz ül ői házba visszatért gyer-
mek lázadásának történetét mutatja be. Az első rövidebb - mintegy a szöveg ötö-
dét kitevő - szakaszra az utólagos, felnőtt nézőpont dominanciája jellemző, amely
összegző, áttekintő jelleggel foglalja össze az egykor szerzett benyomásokat.
A regénynek ez az expozícióként funkcionáló szakasza bemutatja azt a gen eráci-
ós feszültséget, amely az ortodox nagyapa és a neológ rabbiként élő apa között
mindvégig feloldatlan marad. A szerepl ői elbeszélő hagyománnyal szembeforduló
magatartásának tehát egyfajta előképéről is beszámol ez a szakasz, rámuta tva a
tradíció végérvényes rögzítésének lehetetlen voltára. Másrészt Azarel Gyuri láza-
dásának motiválásában is szerepet kap, hiszen a nagyapa félelmetesnek tetsző,
érthetetlen rítusai, melyeket a narrátor már-már kényszeres cselekvésekként mu-
tat be, a hagyományt az értelmetlen tilalmak világakéntjelenítik meg a gyerm eki
értelem számára.
A családja körébe visszakerül ő főhős életének mintegy négy esztendejét a ko-
rábbitól eltérő narráció beszéli el. Az adott időszakot összegzően jellemző elő­
adá smód helyett a lineáris időrend szerint haladó elbeszélés válik meghatározó-
vá, amely a mintegy négy év történetéből csupán a lázadás k ül önb öz ő fázisaiké nt
érte lmezhető eseményeket fúzi össze, ezek köré épít i fel a narratív str uktúr át. A
kevés színre vitt szituáció előadása ebben a szakaszban többnyire részletező , s túl-
nyomór észt a gyermek perspektívája érvényesül bennük. A narrátor a múlt ese-
ményeit gyakran jelen időre váltva beszéli el, ezzel mintegy az időbeli távolságot
"eltörölve" újraéli a gyermekkori élményt.
A gyermeki perspektíva szerepének jelentőségére felfigyelve többen épp en azt
rótták fel a regény hibájául, hogy a szerepl ői elbeszélő szólama hiteltelen, mivel a
visszaidézett perspektíva túlságosan feln őttes. s így a narráció kifejezetten múvi
hatást kelt . Ez az értelmezés azonban ném iképp leegyszerús ítő képe t ad a nar-
ratíva szerkezetéről. Bár valóban a gyermeki perspektíva a legkifejtettebb a szö-
vegben, még sincs szó arról, hogy az elbeszélő Én utólagos nézőpontja ne lenn e
érzékelhető, vagy ne térne el az elbeszélt Én fókuszától. Ugyan a felnőtt visszate-
kintő nézőpontját ritkán fejti ki a szöveg explicit módon, jelenléte mégis szem-
beötlő. A gyermek főhős folytonosan értelmezi családtagjaihoz fűz őd ő viszonyát,
rendszerint kíméletlenül elmarasztalva szüleit és testvéreit. Ezeket az ítéleteket
753
7. A 2 0 . SZ ÁZ AD E L SŐ FELÉNEK MAGYAR I R O D A L M A

azonban mindig az "úgy gondoltam", úgy éreztem" idéző mondatok vezetik be,
s az említett igék helyett egyszer sem állnak a bizonyosságot, illetve a jelenben is
fennt artott ítéletet sugalló 'tudtam', 'megértettem' stb . jelentésű igék. A gyakran
ismétlődő idéző mondatok explicit kommentár nélkül is jelzik a felnőtt elbeszélő
fenntartásait az egykori vélekedésekkel szemben. Másutt egy-egy idézőjel utal az
egykori nézőponttól való elt ávolod ásra vagy annak ironizálására. Bátyjával foly-
tatott vitáját például így "kommentá lja" a narrátor: .Fel űltem , hogy végre neki is
megmo ndjam "az igazat«."331 Egy másik szöveghelyen a sz ül ők aggódó szemre-
hányásait rn ín ős ít ő ítéletet helyezi ironikus összefüggésbe az idézőjel : "Ez a sok
»hazugs ág« felizgatta fásu lt akaratomat.'?" Arra is találunk példát, hogy egy-egy
rövid megjegyzés vagy explicit kijelentés hangsúlyozza az egykori és a jelenbeli
perspektíva közötti különbséget : pl. "gőgös magánoss ágornban't.F' vagy: "falánk
és magá nyos szívem előtt mindez csak üres kifogásnak tűnt fel, amellyel apám,
úgy gondoltam, fukarságát takargatja'V" Olykor a gyermekkori Én korlátozott
ismereteit hozza szóba az elb es z é lő : "De minderr ől mit tudtam én? "335 A másik
következetesen végigvitt, ironikus-eltávolító eljárás a mese múfajának folytonos
felidézése. Azarel Gyuri elhagyva a sz ül ői házat többször is az Árvakirályfi című
mesét ut ánozva cselekszik, s beszédmodorát is ahhoz igazítja, derültséget váltva
ki kö rnye ze téb ő l, amiben az elbeszélő is osztozni látszik:

De elóbb, mint az Árvakirályfi, így szólta m a legényekhez:

- Köszönöm, amit értem tettetek, majd még fogjátok híremet hallani.
Nevettek. S szólt az egyik:
- Hát nem maradsz itt aszalmában?
- Nem - feleltem - , nekem még egy "nagy munkát" kell elvégeznem .
- No csak menj - szólt a legény - , az tán ha visza akarsz jö nni tíz ut án, csak zörgess a
kapun , majd kinyitom.
- Köszönöm - szóltam - "majd élek engedelmeddel". 336

A jelenbeli perspektíva tehát a narrátor háttérbe hozódása ellenére folyama-

tosan jelzi fenntartásait a gyermekkori vélekedésekkel szemben, azaz nézőpontja
folytonosan, bár többé-kevésbé látens módon jelen van az elbeszélés során, ami a
na rratív szerkezetet a szabad függő beszédhez teszi hasonlóvá, azzal a különbség-
gel, hogy a hallgatag elbeszélő által megismételt szerepl ői megnyilatkozás nem
egy másik névhez, hanem egy másik Énhez kapcsolódik. Mivel a narrátor eltávo-

Uo.,149.
331

m Uo., 65.
333 UO., 72.
334 UO., 121.
335 UO., 93 .
336 Uo., 185-189.
754
 7 .2 . A NARRATív NYE LV VÁL T OZATAI

lító gesztusai nem hozzák létre az utólag mindent jobban megértő , mindentudó
elbeszélő pozícióját, az elbeszélés összetetté és többjelentésúvé válik. A narrátor
ugyanis nemcsak az eltá volítás rejtett vagy jelzésszerú gesztusaival él, hanem az
azonosulás magatartásával is. A család és a benne - különösen az apa szem élyé-
ben - megtestes ül ő hagyomány elleni lázadás egésze nem válik irónia tárgyává,
amit többek között a nyelv indulati telítettsé ge isje lez. A hagyom ánnyal való szem-
befordulás magatartása teh át nem válik érvé nyt elenné, bár annak egykori módja,
mértéke és közvetlen kiváltó okai elveszítik a gyermeki per spektívában még magá-
tól értetódó igazságukat. Ahogy a ha gyománnyal szemben, úgy az egykori Énnel
szemben is a szenvedélyes azonosulás és tagadás ambivalens viszonyul ása érvé nye-
sü!' Az elbeszéló nem fejti ki, nem teszi egyértelmúvé, hogy pontosan milyen vo-
natkoz ásokban értelmezi másként egykori viszonyát családjához , mint korábban ,
mert ez a bonyolult, összetett viszony bizonyos értelemben áttekinthetetlen mara d
szám ára is, aki nem kivánja sem az utólag mindent megértő bölcs, sem a lehiggadt
emlékező szerepét felölteni . Annyi azonban bizonyos, hogy másként látja a család -
hoz és a zsidó hagyományhoz fűz őd ő viszonyát, mint egykor. Erre utal a könyv bel-
ső boritóján olvasható látszólag érdektelen paratextus: "Ez a könyv Azarel György
gyermekkoráról szó!." De ezt jelzi az is, hogy a regény a tékozló fiú bibliai példáza-
tának sajátos újraírásaként is felfogható. Az új nézőpont kialakulásának a kezdete
Azarel Gyuri Istennel folytatott beszélgetésének egyik belátásához köthető , amely-
ben a belső , "isteni" hang kinyilvánítja: "egyiteknek sem adok igazat".

7.2.20. Szentkuthy Miklós

A regény múfajával szemben támasztott hagyományos elvárásokk al minden bi-

zonn yal Szentkuthy Miklós elsóként publikált múve, a Prae (1934) szakított leglát-
ványosabban a korszak magyar epikájában. E tudatosan provokatív könyv valóban
zavarba ejtette egykorú kritikusainak többségét, s késóbb i befogadástörténete is
azt mutatja, hogy a vele szembeni idegenkedés tartós olvasói magatart ásnak bizo-
nyult. Ejelenség vélhetőleg részben a regény kísérletező kedvével függ össze, azzal
hogy szokatlan megoldásai ellenállnak a kiprób ált , közkeletú olvasásmódoknak.
Valószínúleg a szöveg terjedelme és bölcseleti hajlamával összefü ggó elvontsága is
hozzájárult ahhoz, hogy nem vált közkedvelt olvasmánnyá. Mégis némi képp egyol-
dalú megközelítésnek túnne, ha a Praevel szembeni tartózkodó befogad ói magatar-
tást kizárólag a közönség értetlenségének tudnánk be. Korántsem magától értetődő
ugyanis , hogy e vitathatatlanul jelentős regény miden tekintetben sikeres poétikai
kísérletnek, netán hibátlan remekmúnek tekinthető-e. Kétségtelen , ho gy az eszté-
tikai ítéletalkotás komoly nehézségekbe ütközik egy olyan mú esetén, amely ép-
pen az önazonosság tagadását helyezi olyan pozícióba , mely leginkább emlékeztet
755
7. A 20 . SZ Á Z A D ELS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

az alapelv fogalmára. Azért kényszerülünk ilyen nehézkesnek tűnő fogalmazásra,

mert a Pra e egyik alapvető jellemzője, hogy a narráció rendre demonstratívan for-
dul szembe saját kijelentéseivel, ezért kétséges befogadói eljárásnak tűnhet bár-
milyen viszonylag stabil beállítódást is feltételezni . (HANÁ!< Tibor 2001: 150.) E re-
gényre hatványozott mértékben érvényes, hogy szövegéből mindig idézhető olyan
részlet, amely látványosan ellentmond bármely korábban kiemeit citátumnak. Bár
a szöveg számtalanszor kijelenti, hogy a lezárhatatlan, minden célt tagadó gondol-
kozás m érhetetlen ül értékesebb, mint a rögzített tartalmú gondolat, az e gondol-
kozásfolyamatban mutatkozó is rné tl ő d é sek alapján talán mégsem alaptalan meg-
közelítés, hogy néhány előfeltevést előfordulásának gyakorisága mindezek ellenére
kiemeit pozícióba helyez. Ezek értelmében a gondolkozás, az érzékelés , az érzelem
nem tartalom, hanem mozgás, illetve intenzitás.
Mivel a regény poétikai alapelvévé teszi a játékos következetlenséget, szinte
lehetetlennek tűnik olyan elvárással szembesíteni, amelynek saját igényei szerint
is meg kellene felelnie . Ha az azonosság elvének - e poétikai mozgásban is meg-
nyilvánul ó - tagadását mégis viszonylag stabil beállítódásnak tekintjük, felvethető
a kérdés, hogy általánosságban megfelel-e a szöveg ennek az elképzelésnek; il-
letve - amennyiben az azonosságelv következetes elutasításához a regény önma-
gát tagad ó gesztusa, nem-Prae volta is hozzátartozik - az azonosság tradicioná-
lis poétikai eljárásainak visszaszivárgása mennyiben egyeztethető össze a szöveg
szubverzív tendenciáival? Ha az azonosságot tételező konvencionális formákat is
érvényes eljárásként tartanánk számon, akkor oda jutnánk, hogy a regény szöve-
gének bármilyen megoldását (és annak az ellenkezőjét is) ab ovo funkcionálisan
indokoltn ak kellene tartanunk. Az esztétikai megítélés illetékessége azonban ab-
ban a tekintetben aligha kérdőjelezhető meg, hogy a regény menn yire teszi eleven,
é lménys zerű tapasztalattá az általa hangoztatott szubverzív jeleget.
Azok a kritikusi érvek, amelyek a filozófia és az irodalom regénybeli kapcsolatát
kifogásolták, nem felt étlenül tekinthetők relevánsnak. Az azonosság elvét provo-
katívan tagadó szöveg önértelmezésének megfelel, hogy a narráció az "irodalom"
és filozófia szélső pontjai között egyfajta oszcillációs mozgást végez. A "sem nem
filozófia, sem nem irodalom " típusú értékelés a szöveg saját poétikája felől nézve
nem tekinthető autentikus megközelítésnek, hiszen ez a poétikai jelenség koránt-
sem m űv észi kudarcként, hanem éppen a koncepció sikeres megvalósulásaként ér-
tékelhető. (RUGÁSI Gyula 200?: 315.) Mivel a regénynek nem célja valamely kohe-
rens bölcseleti rendszer megalkotása, nem kérhető rajta számon e rendszer hiánya
sem. A filozofálás irodalmi szövegben némiképp szokatlan elburjánzását kifogáso-
ló észrevételekkel szemben joggal vethető fel, hogy a regény korántsem igyekszik
megmaradni a "szépirodalom" magával önazonosnak tetsző fogalmának keretei
között, amit az is jelez, hogy a bölcselet mellet például az építészeti és a divattör-
téneti eszmefuttatások is fontos részét képezik a narrációnak. Irodalom és bölcse-
756
 7 .2. A NARRAT ív NY E LV V Á L T OZ A T AI

let regénybel i viszonyának me gítélését ezért nem szerenes és afelől me gközelíteni ,

ho gy mennyiben felel meg a szöveg egyik va gy másik kategória autonó mnak tekin-
tett fogalmának. Termékenyebb megközelítésnek tú nik, ha azt a kérdést tesszük fel,
ho gy ez a plurális identitású szöveg mennyire képes a maga sajáto s viszonyulását a
világ hoz izgalmas, mindvég i é rd ekl ő dé st keltő olvasmánnyá formál ni?
Bár a regény kísérletező hajl ama zavart váltott ki a kortárs kritikusok több sé-
gé be n, ez nem jelenti azt, hogy a szöveget valamiféle "erede t nélküli" új s zerű s é g
jelleme zné . Az egykorú értelmezök is megpróbálták az európai irodalom inspiráló
hatásait számba venni, nyilván azzal a céllal, ho gy a feltételezett " forrás művek­
he z" kapcsolható olvas ásmódok alapján kulcsot ta láljanak be fogadásáh oz . Bár a
felmerült nevek korántsem min ős íthet ők légből kapottnak, a felvetett ana lógiák
mé gsem bizonyultak igazán termékenynek. A kriti kusok nem vették kellően figye-
lembe azt a tén yt, hogy Szentkuthy regénye az ösztönzést ad ó sz e rzők és irá ny-
zatok poétikai eljárásait j e le ntős en elmozdította eredeti kontextusukból, így az
ott termé kenyn ek bizonyult olvasási stratégiák a Prae megnyit ásár a önmagukban
aligha alkalmasak. Bár a Joyce- szal való párhuzamkeresés, melyet Babits vetett fel
(BABITSMihály 2001: 31) , nem tűnik teljességgel elhibázottnak, hisz en Szent kuthy
nyelvi invenciója, játékos szóalkotása felidézheti a z Ulysses (1922) hasonl ó je lleg-
zet ességeit, s az önazonosság megkérdőjelezése szintén közös jel1emvon ásnak te-
kinthető , a különbségek azonban talán mé g szembet űn őbbek. Az Uly sses szá mos
nyelvváltozatot m űködtet, s a szöveg saját önazonosságát nem elsősorban böl-
csel eti fejtegetések, hanem e nyelvi rétegek sokfélsége révén kezdi ki, míg a Prae
nye lvét egyetlen - bár kétségtelenül igen összetett - hang uralj a, függetlenül attól,
ho gy a narrátor szólamát , Touqué tanulmányát, Leatrice szavait vagy az exeteri
anglikán lelkész meditációit olvassuk. A Praeben nyoma sincs az újraírás imitációs
tec hnikájának, s a történet epikai szerep ér ő l , illetve a psziché te rmés zeté ről alko-
tott felfog ás is erősen eltér egymástól a két elbeszélésben .
Szentkuthy regényének beszédmódjára Proust vit athata tlan befolyást gyako -
rolt. A fra ncia szerző ne vét két alkalommal is em líti a Prae szövege, s az 'impresz-
szió', 'impresszionizmus', 'asszociáció' szavak elő fordulása olyan gya kori, hogy
minden bizonnyal a narráció alapszókincséhez sorolhatjuk őket. Ezeknél a filo-
lógia adatoknál is fontosabb az analízis po étikai gyakorla ta, amely Proust ösztön-
zés ét nyilvánvaló vá teszi . Egy-egy látvány, szituáció, benyom ás, érzés legapróbb
árny alatokat megkülönböztető , bölcseleti konzekvenciákkal járó elemzése alig ha
füg getlen Az eltú nt idő nyomában hatásátó l. Ann ál is inkáb b, me rt a kifinomult
ana lízis gyakran a szerelem vagy a női széps ég kép zet ének értelme zéséhez kapcso-
lód ik, akárcsak aSwann (1913 ) vagy a Bimbózó lányok árny ékában (1918) eseté-
ben. Az érz és kifinomult elemzése nem egyszer olyan Marceléh ez na gyon hasonló
bel átásokhoz vezet, mint a szeretett n ő alakjának szenil él ő ált ali megalkotott -
sága, illetve megsokszorozódása. Ez a prousti ihle tés ű analízis azonban a Pra enek
757
7. A 20 . SZÁ ZA D ELSŐ F EL ÉNEK MAG YAR IR ODALMA

csu pán egyik eljárása, melyet szerepének hasonló intenzitású megk érd őjelezese
ellenpontoz. Míg Proust m űve hozzávetőleg úgy határozza meg a személyiség tar-
tal mát , hogy az a pillanatnyi érzéki benyomással, valamint az egykori élmény - a
felidézés során folytonosan áta lakuló - emlékképeivel és ezek állandóan változó
értelmezéseivel azonos, a Prae szubjektumfelfogása még erőteljesebben hangsú-
lyozza a rögzítetlenséget, és az Én ellentmondásosságának anarchisztikus változa-
tát képviseli. Több szöveghelyen is megjelenik az az elképzelés, mely szerint a sze-
mélyiség legbelsőbb köre mag ával a semmivel azonos. t" azzal a hellye l, amelyet
nem érint egyetlen ben yomás sem . Ehhez hasonló az a meghatározás, mely szerint
az én voltaképpen egy üres formula, a 'nem valaki más' tudata. Másutt az igazi ér-
zelem puszta intenzitásként, céltalan energiaként határozódik meg , mely csupán
mind en lelki tartalom kihullás a után nyilvánulhat meg: "a lélek ott kezdődik, mi-
kor kihull be lőle minden emlékezés, gondola t és vágy, a tudat egész tartalma'V"
Az analitikus ös z tönrő l olvasható eszmefuttatás szerint ennek csupán az els ő fá-
zisát je llemzi a "fanatikus szigetelés", amely "egy kis részletet megkülönböztet a
világ többi dolgait ól'U" Második fázisában "az izoláló elemzés csak mechanikus
elem sokasítássá alakul át'',340 melynek során a véletlenszerűség és összefüggés-
telenség, a nem-hasonló azonosságot tagadó elve érvényesül. Végül az analizált
entitásnak csupán a neve marad meg , míg a nem-hasonló elemek sokaságából az
ered eti fogalomtól függetlenedő érzéki gazdagság keletkezik: "Az analízis tehát,
amely eljut a transzanalitikus állapotba, kétirányú redukciót végez: a fogalom irá-
nyában csak a puszta nevet hagyja meg, a vértelen-sovány nominalista maskarát
(»zöld ruha« vagy »egy vír ág«) : a plasztikus irányban pedig sokkal több plasztikát,
idegen, illogikus túlplasztikát teremt">" Nemcsak az analízisnek ilyen értelme-
zése áll távol Proust reg ényét ől. hanem a káosz és a rend fogalmainak a Praere
j elle mző anarchikus összekapcsolása is. A valamennyi lehetséges álarcot, minden
lehe tséges tévedést leíró k éplétet magával a lényeggel azonosító elképzelés olyan
problémakört érint, amely a francia szerz ő regé nyében nem jelenik meg .
Az eltúnt idó nyomába n sz övegé t ől alapvet őerr idegen a provokatív jelleg, illetve
az összefüggéstelenség és a dinamizmus kultusza, akárcsak a végletekig feszített
absztrakció. Ezen a téren valószínűleg az avantgárd jelentett ösztönzést a Prae szá-
mára, amit az is igazolni látszik, hogy bizonyos irányzatait nagyon gyakran említi a
regény. A hatások számbavétele során fontos szem előtt tartani, hogy a Prae gyak-
ran szakítja ki kontextusukból az általa említett irányzatok poéti kai jelle rnz őit, s
metaforikus vagy éppen önkényes értelmezést ad nekik. Ennek ellenére a kubiz-

337 Szen tkuthy Miklós: Prae. [Bp.J, Magvető, 2004 , I, 64.

338 UO., II, 163.
339 UO., 521.
340 UO. , 522.
341 Uo., 524-525.
758
 7 .2. A NARRATív NY ELV VÁLTOZA TAI

mus, a szürrealizmus és az expresszionizmus említését aligha hagyhatjuk figyel-

men kívül, jóllehet érdemes szem előtt tartanunk, hogy a regény beszédmódjában
aligha azonosítható kubista, szürrealista vagy expresszionista réteg, s hasonló a
helyzet egy másik, szembetűnően gyakran előforduló, 20. századi irányzattal
a - mindig jelzője nélkül említett - Neue Sachlichkeittal is.
A 'kubizmus', 'kubista' kifejezések elsősorban az építészettel kapcsolatos fejte-
getések révén kerülnek be a szövegbe. Ezeknek a szakaszoknak az olvastán az a
következtetés vonható le, hogy a regény szótárában többnyire a tiszta elvontság, a
végletes absztrakció jelentése társul az említett szavakhoz. Ugyanakkor valószínű ­
síthető, hogy a regény epika elleni lázadása, amel y a hamis összefüggéseket való-
ságos kapcsolatként beállító, illetve a megalapozatlan egységképzetet szuggeráló
időrend felszámolásának igényében ölt testet, szintén kapcsolatba hozható a szö-
veg kubizmus fogalmával. Az időrendet felszámoló időiséget ugyanis az elbeszélés
térszerűségként gondolja el, s ezzel az általa építészeti példának nevezett, gyakran
alkalmazott szövegtípushoz köti. (Természetesen az absztrakció regénybeli eljá-
rásait a filozófia és a matematika is ösztönözte, de itt és a továbbiakban csupán a
művészeti irányzatok hatásának számbavételére nyilik mód.)
A regény narrációja több alkalommal is az abszolút szeszélyt nevezi meg a leg-
fontosabb formateremtő elvként. Úgy tűnik, hogy a Prae a maga önkényes kap-
csolatteremtésre épülő poétikai eljárásait a szürrealizmussal hozza összefügg ésbe.
Az exeteri anglikán lelkész naplója a permutációnak a regényben intenzíven m ű­
ködtetett - részben matematika által ihletett - eljárását a szürrealizmushoz kap-
csolja: "A szürrealista novellákban és képekben ezt a permutáció-szigort, az össze-
tévesztés abszolút pontosságát élvezem; ha a valaki a világ összes jelenségét az
elképzelhető összes permutációkban tudná bemutatni, illetőleg ezt a lehetőséget
kifejező formulát megtalálni, az valami abszolút szép dologra akadna, a szépség
elemi gerinchúrját sikerült volna megpendítenie."342Az asszociáció felbukkanó fo-
galma sem független a szürrealista inspirációtól, még akkor sem, ha a regén y az
irányzatrajellemző asszociáció-technikától elt ér ően nem az önkéntelen összekap-
csolást, hanem a m űvi, a mesterséges, sőt a reflektáltan koholt , kiagyalt képzet-
társ ítást részesíti előnyben . A dadaizmust ugyan nem említi a regén y szövege, de
közismert a két irányzat genetikus kapcsolata, illetve a poétikájukban mutatko-
zó átfedések. Elképzelhető, hogy az önazonosság radikális tagadása, a Prae, mint
nem-Prae meghatározás, az önmagát tagadó szöveg elgondolása - mely a regény
poétikájára alapvető befolyást gyakorol - összefüggésbe hozható Tzara híres da-
daista kiáltványával, mely szerint az igazi dadaisták magát a dadát is tagadják.
Az expresszionizmus említése ugyan nem túl gyakori a szövegben , de akad rá
példa. Az irányzathoz kapcsolódó képzetek közül a személyiség tartaimát intenz í-

>4, UO., 45 3 .
759
7 . A 20 . SZÁ ZAD ELSŐ FE LÉ N E K M A GYAR IRODALMA

tásként felfogó megközelítés, illetve az élet jelenségeit megáll íthatatlan mozg ás-
ként értelme ző elképzelés az, amely leginkább rokonítható a Praeben megjel enő
nézetekkel, bár az utóbbi mozzanat több avant gárd irányzatot (pl. futurizmus) is
jellemez. A regé ny a szövegben említett 20. századi irányzatokra utaló kifejez ések
közül talán a 'Sachlichkeit', 'sachlich', 'Sache' szavakat használja leginkább meta-
forikus módon, mondhatni önkényesen. Az eredeti kontextustól nagymértékben
eltérve a foga lomkör az 'anya gs z e rű', 'egészen konkrét' értelemben fordul elő.
A végletes absztrakció és a végletesen konkrét összekapcsolása mind az érzékelés
analíz isének, mind a tudatnak tulajdonított működésnek, mind a regény elbeszé-
lésmódjának meghatározó eleme - ezért válnak a kifejezés különböző változat ai a
szöveg alaps zókincsének részévé.
A Praere gyakorolt ösztönző hatásokat nem csupán a modern irodalom köré-
ben érde mes kere snünk . A bölcseleti kérd éseket tárgyaló elmélkedés , az értekezés
műfaj a vagy a filozófiai regény ugyanú gy a felidézett ha gyományok közé tartozik,
mint példá ul a barokk m ű v é szeti vagy a skolasztika filozófiai irányzata. A műfaj i
elődök között különleges szerep illeti meg a meditációt és a naplót, melyeket a
regény utolsó, szereplői narrátort felléptető egységében az elbeszélő több alak-
alommal is műfajmegjelölés éként használ.
A regé ny narratíváját - mint említettük - filozófia és irodalom határainak át-
lépése jellemzi. A szövege j ele ntős részében elméleti fejtegetéseket tartalmazó re-
gény mégsem tolód ik át a bölcselet területére, ami részben a filozófiai eszmefutta-
tásokh oz kapcsolód ó retorikai alakzatok, az önirónia és az önparódia szerepének
tu dható be. Másrészt a véletlent érvényre juttató szóját ékban is összeér egymással
az irodalmi megalkotottság és a szövegben gyakran hangoztatott bölcseleti néző ­
pon t. A poétika által játékosan működtetett "abszolút szesz ély' megfelel az össze-
függéstele nség filozófiai tézisének. A regén y nyelve ténylegesen megvalósítja az
érzékletesség és a végletes absztrakció együttes érvényesülésének gyakran han -
gozt atott követelményét. A teljesen cselekménytelen értekező szakaszok is érvé-
nyesülni engedik Szentk uthy kivételes nyelvi invencióját. Szint én irodalmiság és
bölcselet összjátékát szolgálja az a megoldás, hogy az elbeszélő rendre olyan szö-
vegszakaszokat iktat az érteke ző jellegű narrációba, melyek irodalmi sz övegt ípu-
sokat, mű fajokat imitálnak. Hasonlatnak nevezett leírások, zsúfolt cselekményű ,
szinte csak a történetet lepergető novellák és "novella-tervek", illetve "allegóriák"
szakítják meg az elbesz élés folytonosságát. Bár e szövegek gyakran a szemléltetést
látszanak szolgálni - s ebben az értelemben mintegy alárendelődnek a szöveg böl-
cseleti rétegének - , az elbeszélés gyakran gúnyt űz e demonstratív funkció ból, pél-
dául azzal, hogy a közbeékelt szövegnek nincs semmiféle "tanulsága", sőt olykor
semmiféle kapcsolata sem szövegkörnyezetével.
Az eddigiek ismeretében érdemes visszatérn i az azonosság tagadásának követ-
kezetességét firtató korábbi kérdésünkre, illetve az eszt étikai élmény és a m űfaj í-
760
 7. 2. A NARRATív NY E LV V ÁL TO Z A TAI

ság egymással összefüggő problémakörére. Szembetűnő sajátossága az elbeszé-

lésnek, hogy a különböz ö szólamok nagyon erős rokonságot mutatnak egym ással.
Mind a szóba hozott témák, mind a sz élarnokat jellemz ő nyelvhasználat terén lát-
ványos egyezéseket tapasztalunk. Az elméleti problémák és a beszédmód karak-
terisztikus jellegzetességei egyfajta állandóságot mutatnak, amit nem befol yásol ,
ho gy az adott szöveghelyen az anonim elbeszélő , az általa megjelenített szereplő
vagy - mint az anglikán lelkész esetében - egy szerepl ő í elbeszélő hangja hallha-
tó-e. Éppen ezért úgy tűnik, hogy ezek a szólamok tulajdonképpen az elbeszél ő i
szólam variációiként foghatók föl. Talán az a megközelítés sem bizonyul túl zottan
lee gyszerűsítőnek, ha a regény narratív struktúráját erősen monológszerűnek ne-
vezzük. Mintha az elbeszélő arra használná alakjait, hogy mintegy "átbeszéljen "
a figurákon, mintha az alakot a narrátor saját gondolkozásfolyam at a közvetle n,
kevéssé áttételes megjelenítésének eszközeként kezelné. Kérdéses, hogy az azo-
nosság elvét szubverzív módon kikezdő szöveg esetében mennyire hat éko ny me g-
old ás ez a majdhogynem homogén egyszól amúság. Ha a szöveg ilyen mértékben
egyetlen szólam dominanciájára épül, az éppen a hang önazonosságának képze-
tét kelti . Jóllehet ez a szólam összetett, tovább á nagyon különböző regisztereket
kapcsol össze, s ezáltal gyakran meglepő, s őt meghökkentő hatást kelt , egy id ő
ut án mégis meglehetősen kiszámíthatóvá válik. Bár a következetlenség elvét ez a
szólam önmagára is vonatkoztatja, s ezért a megképződ ő elbeszélő i identitás ko-
rán tsem tekinthető önazonosnak, mégis az olvasó egy id ő után úgy érezheti, hogy
meghatározott, zárt körben mozog. A szólam a nyelvi invenció ellenére na gyon ki-
ismerhetővé válik, ami a szövegben való előrehal adá ssal párhuzamosan fele rős íti
a monotonitás érzetét. Ez a kiszámíthatóság nem segíti az azonosság ta gadásának
élményszerű megjelenítését, s a szöveg szubverzív teljesítményét is csökkenti.
Az elbeszélői szubjektumnak ez a középpontba állítása teszi indokolttá a napló
és a meditáció műfajának ismételt szóba hozását. Korántsem tűnik ind okolatlan-
nak, ho gy e két kategória érvényességét bizonyos megszo rításokkal az anglikán
lelkész szövegén túl a regény egészére is kiterjesszük. A Prae gyakra n kelt olyan
hatást, mintha az elbeszélő a benne zajló , voltaképpen lezárhatatlan, csak az élet
me gszakadásával berekeszthető gondolkozásfolyam atotjegyezn é le: "örökké kel-
lene írnom, befejeznem sosem szabad't.>" Ez a furcsa napló - amely szoros érte-
lemben persze nem felel meg a műfaj krit ériumain ak - nem az életese mények,
hanem a gondolkozás szeszélyes mozgásának lejegyzésére szol gál. Az ötletsze-
rűen felmerülő gondolkozás-attitűd ök rögzítése váltja fel a konkrét ese mények,
valamint az ezekhez kapcsolódó élmények, benyom ások , értelme zések rögzítését.
Ezen a ponton érdemes kitérni az elbesz él ő í szólam és az empirikus szerző viszo-
nyára. A témák olykor szinte már-már mániákus ismétlődése és a nyelvi megoldá-

343 UO., 40 2 .
761
7. A 20 . SZ Á Z A D E LSŐ F E L É N E K MAGYAR IRODALMA

sok állandósuló jegyei alapján nem tűnik indokolatlannak az elbeszélő(k) és az

empirikus szerző egymáshoz közeli voltának feltételezése. Valószínűleg összefüg-
gésbe ho zható e jellegzetességgel, hogy a szöveg mintha nem elsősorban a gon-
dolkozásfolyamat alapvetőe n fikcionáló gesztu sokra hagyatkozó megjelenítését,
hanem tényszerű lejegyzését tekintené feladatának. Az érzékeltetés, az ábrázolás
helyett magát a dolgot megmutatni (""Érzékeltetni« az elemzés helyett : hazudni
az igazmondás helyett .")344olyan szándék, amely valós z ínű le g lehetetlen dologra
vállalkozik. Ha ezt a szánd ékot nem következetesen szem előtt tartott program-
ként, hanem csup án a megjelenítés technikáját érintő tendenciak ént fogjuk fel, az
elv ebbe n az esetben is az élményszerű befogadás, az esztétikai tapasztalás ellen
hat. A Prae teljes szövegét neh éz folyamatosan élvezni, igaz, bizonyos részletei a
magyar próza csúcsteljesítményeiként tarthatók számon.
A Szent Orpheus breviáriuma (1939-1988) köteteinek csak a szerző halál ával
megszakadó, azaz lezárhatatlannak mutatkozó sorozata azt jelzi, hogy a sokak
által a s zerző főműveként ért ékelt regénysorozat több meghatározó voná st meg-
őrzött a Prae poétikájából. ( RU GÁSI Gyula 2007: 319.) Kétségtelen, hogy számot-
tevő különbség ek is mutatkoznak a két vállalkozás között : a játékos önkénnyel
mozgatott cselekmény a közbeékelt elbeszélés pozíciójából elmozdulva a szöveg
nagyobb egységeire is kiterjed , s a kultúrtörténeti fejtegetések a regények alap -
vető alkotóelemévé válnak. A szubverzió gesztusai leggyakrabban a történelemről
és a kultú ráról alkotott nagyelbesz élések provokatív és burleszkszerű kikezdésé -
he z kapcsolódnak. A farce harsányságát idéző "eretnek", felforgató és szellemes
eszmefutt atások alternatív eszme- és erkölcstörténeti fragmentumok láncolatát
hoz zák létre a szövegek narrációjában. Az egymást követő regények a változó szín-
helyek, kultúrkörök és szereplők, illetve az egyes kötetek két részre osztott szer-
kezete (vita, lectio) révén is változatosságot visznek a ciklusba, elkerülve a Prae
elbeszélésmódjá nak helyenként tapasztalható monotóniáját.

7.3. A lírai nyelv változatai

7.3.1. Ady Endre

A Nyugat indulásakor a folyóirat a maga önértelmezésében Ady költészetének

meghatá rozó szerepet juttatott, a címlap mintegy a modern irodalom emblémája-
ként tüntette fel a költő nevét a sz e rkes ztők között. Ady alakjának középpontba he-
lyezése több szempontból is érthető eljárás: az Új versek (1906) zajos fogadtatása

344 UO., I, 590

762
 7.3 . A LÍR AI NYELV VÁLTOZATAI

alkalmat kínált az ekkor még szinte ismeretlen irodalmi lapnak, hogy az érdeklődő
közönség figyeimét magára vonja. A marketingszempontokon túl természetesen
esztétikai megfontolások is álltak az Ady költészetének juttatott kiemeit pozíció
mögött. A korabeli közönség az Új versek költői nyelvét zavarba ejtően újszerűnek
érez te, s Ady költészetének az egykorú líra kontextusában joggal tulajdonítha tó
jelentős innovatív teljesítmény. A beszédmód utal ásszer ű jellegét, a jelentés szo-
katlan m é rt ékű kifejtetlenségét, a szövegek egyértelmű megfejtéssel szembeni el-
lenállásá t a kortárs kritika is irodalmi áttörésként értékelte.
E megközelítés jogosultságát az sem kérdőjelezi meg, hogy az utóbbi évtizedek
irodalomtörténet-írása rámutatott: Ady költő beszédmódja nem tekinthető előz­
mény nélküli, radikálisan újszerű fejleménynek a magyar líra történetében.(KENYE-
RES Zoltán 1998: 9.) A Nyugat öné rte lmezése ugyanakkor korán tsem állította olyan

dogmatikus módon Ady mindenek felett álló, megingath at atlan elsőségét, mint
azt később a marxis ta irodalomtörténet-írás tette a maga mod ernség-értelmezé-
sében . Osvát fiatal tehetségek felkutatására irányuló s zerkesztői gyakorlata már
önmagában is jelzi, hogy - a beérkezett s zerzők előnyben részesí tésének sz üks é-
gességé t hangsúlyozó Hatvanytól eltérő en - nem azonosult azzal a nézettel, mely
szerint Ady költészetében mint egy megtestesült a Nyugat modernség-koncepciója.
A húszas években Kosztolányi Ady-érte lmezése (Az írástudatlanok áru lása, 1929 )
világossá tette, hogy korántsem törvényszerű Ady lírájá t a modern magyar köl-
tészet központi jelentőségű é letműveként felfogni. Később a Nyugat öröksé géhez
tud ato san kapcso lódó újholdas szerz ők sem osztották az Ady vitán felül álló első ­
ségére vonatkozó nézeteket, s úgy tűnik, az utóbbi évek iroda lomtörténet-írását
is ez a beállítódás jellemzi, bár az Újhold körétől eltérően korántsem a Babits-líra
j elentősé gé nek han gsúlyozása áll e nézőpo ntváltás hátterében.
Ha az Új versekben megjelenő költ észerepeket tekintjük, Ady költészet ének a
magyar irod almi hagyományhoz kapcsolódó szálai meglehetősen kézenfekvőnek
tűnnek. A látno k kö ltő szerepe például olyan tradíció nak mutatkozik, mely nem
csupán a francia költésze t révén adott ösztönzést Ady líráján ak. A világ metafizi-
kai titkaiba pillantó köl tő toposza évezredes hagyománnyal rendelkezik az euró -
pai irod alomban, s hazai költészetü nkre is je lentős befolyást gyakorolt. A Horváth
Ján os által felvetett párhuzam Vörösmarty és Ady költészete között jórészt a két
lírai nyelv látomásszerű elemein alapszik. Ady beszédmódján ak újszerűs ége jelen-
tős mértékben arra a megváltozott viszonyra vezethe tő vissza, amel y a modern
költőnek a metafizikaihoz fűződő kapcsolatát je llemzi . Bár e költőszerepnek már
a rom antikus válto zatai is utaltak a metafizikai szférá hoz fűződő kapcsolat prob -
lematikussá válására, a metafizikai jelentések lassú elbizonytalanodásár a, Baud e-
laire költészetének modernsége mégis részben éppen arra vezethető vissza, hogy
lírájának transzcendenciára vonatkozó képe minden korábbinál homályosabbá
. és ellentmondásosabbá vált. Baudelaire azzal nyitott utat a franci a szimbolizmus
763
7. A 2 0 . SZÁZ AD EL SŐ FE L É N E K M A G Y A R IRODALMA

előtt, hogy a metafizikai jelöltek azonosíthatatlanságának poétikai konzekvenciá-

jaként a jele nté s hom ályosságát, a versbeszéd utalásos jellegét helyezte előté rbe.
E változás nyomán mind erőtelj esebb lett a szöveg önmagára utaló funkciója, mi-
vel a metafizikai jelölte k je lentése, sőt e szféra léte maga is kétségesnek mu tat-
kozott. A transzcendencia szférája gyakran nemcsak megra gadh atatlannak tű nt,
han em üres helyként értelmeződött. A metafizikai üzenet megfogalmaz ása helyett
a szöveg irodalmi megalkotottsága kerü lt el őtérbe , amely arra volt hivatott , hogy
betöltse a rögzített transzcend ens jelentése k visszaszorulása nyomán keletkező
ű rt. Ady elsősorban francia minták nyomán alakította át a látn okköltészet ma gyar
hagyományát, melyet leginkább Vörösmarty és Vajda János lírája közvetíte tt felé.
Jóll ehet Vörösmarty neve nem fordul e lő az elő dök kijelölésének gesztusát gya-
korló versekben, költészete ezen a téren mégis j elentős ebb előzményként tartható
számon, mint a versekben többször említett Csokonai vagy a prózai ön értelmez é-
sekben feltűnő Petőfi lírája . Vajda költészete má r je le ntősebb befolyást gyakorolt
Ady lírai önértelmezésére. Többe k között az elátkozott költő szerepe révén is ösz-
tönzést adott Adyna k, párhuzamos an a Byron , Baudelaire és Verlaine költészeté-
ből ere d e ztethető hasonló hatásokkal.
Az Ady-szövegkiadások általában az Új versekkel indulnak, s a költő első két
versgyűj te ményét függelékként a könyv végére, a kötetben nem publikált versek
elé helyez ik. Ez a gyakorlat azt sugallja , hogy a harm ad ik kötet teljesen új ha ngot
hozott Ady köl tői pályáján, szinte új kezdetként értékelhető. A Versek (1899) című
első kötete t valóban hatalmas távolság választja el az 1906-ban nap világot látott
verseskö nyvt ől. Terje ngős és módfelett bőbeszédű költemények követik benne
egymás t, melyekben a túlzott kifejtettség olykor már a szájbarágáshoz közelít. A
szövegek hangnemében a kissé szenvelgő érze lmesség Ábrányi Emilt idéző tón usa
uralkodik. A Még egyszer (1903) kötet versei azonban már korá ntsem esnek ilyen
távol az Új versek kőltern ényeit ől, amit az is jelez, hogy a gyűj temény n éhányda-
rabját , illetve egy hosszabb kompozíció egyik szakaszát a szerző átemelte követke-
ző kötetébe. Az átvett versek sem tematikai, sem poétikai szem pontból nem ütnek
el az Új versek többi darabjától, s az sem állítható, jicgy hagyományosabb hangütés
vagy alacsonya bb esztétikai színvonaljellemezné őket. Az újraközölt költeménye k
rövidebbek, mint a Még egyszer verseinek többsége , melyeket gyakra n b őb eszé­
dűség jelle mez. Ugyanakkor a kötet többi, az Új versekbe át nem emelt darabja
is közele bb áll a híressé lett gyűjteményhez, mint az e l ső verseskönyv anyaga.
A hasonlóságok a költőszerep és a költészetértelmezés terén meglehetősen szem-
betű n ő k : az elsőké nt itt j elentkező mámor- és zsenikultusz Ady lírájában egészen
A menekülő Élet (1912) megjelenéséig meghatározó szerepet tölt be. Az Áldo m ás
szövege mindezt a messianizmus később is gyakran felbukkanó motívumával köti
össze: "S kik ráter mettek messiási sorsra: / Belefúltak mámorba, alkohol ba ." A lí-
rai alany mitikus felna gyítása , mely szint e Ady egész költő i életművét jellemzi,
764
 7.3. A LÍRAI NY ELV VÁLTOZATAI

a kötet címadó versében is feltűnik: "Megleltem az igaz világot, / Meglelt em az

én dölyfös énem". A szubjektum belső élményvilágának a létrehívott m ű alkot á ssal
szembeni fölénye ugyancsak visszatérő eleme a költő kés őbbi ars poeticus meg-
nyilvánulásainak. Ennek a jellegzetes beállítód ásnak egyik korai változata jelenik
meg a Misztérium c ím ű versben: "Csak az a mély és szent igazság, / Amit magába
rejt a lélek , / Idétlen semmi, játszi hívság, / Amit leírok, elbeszélek." Ugyanitt a lát -
nok szerepnek azzal a változatával is találkozhatunk, amely a metafizikai tapasz-
talat bizonytalanságát állítja előtérbe : "Ködön keresztül, vaksötétben, / Meg nem
fejtett titkokba látok". Avers utal az ígyjellemzett költészet befogadásának nehéz -
ségeire is, tehát összekapcsolja egymással a metafizikai tartalom elbizonytalano -
dá sát és a szövegjelent éshomályosságát: "Rendelteték, hogy dalba sírja / Nehány
szegény bolond a lelkét / És hogy úgy sírja mind ig dalba, / Hogy soha -soha meg
ne fejtsék". Az így jellemzett költészeteszmény ugyanakkor mind az idéze tt vers-
ben, mind a kötet na gy részében inkább csak pro gram, mint megvalósult poétik ai
gyakorlat. Bár egyes verssorok Ady jellegzetes eljárásait idézik (pl. "A dal, a hit, a
mámor üd vösséges" - Farsangidal), s további tematikus párhuzamok is említhetők
("Keletről szakadt törzs napnyugatra szállnék" - Dankó), a versek túlnyomó több-
ségének b őbeszéd űs ége alapvetően szemben áll a sugalmazott, elbizonytalanított
jelentést hangsúlyozó poétikai elvekkel.
Éppen a kifejtetlenség, a nagyobb fokú elvonatkoztatottság, illetve ezekkel ösz-
szefüggésben a képszerűség felerősödése lesz az a jellegzetesség, amel y az Új ver-
seket előzményeitől megkülönbözteti. Az elmozdulás a rövidebb és tömörebb szer-
kezetek felé jól érzékelhető mind a verssorok és a versszakok hosszúságát, mind
egy-egy költemény terjedelmét tekintve. Míg a viszonylag kis szóta gszámú négyso-
ros - vagy ennél rövidebb - strofaszerkezetekb ől felépülő költemények talán a leg-
gyakoribb formái lesznek az Új versekkel kezdődő alkotói pályaszakasznak, ilyen
tömör struktúrákat a korábbi kötetekben csak ritkán találunk. Ugyanakkor túlzás
lenne azt állítani, hogy Ady költészete a Még egyszerrel végleg maga mögött hagyná
a bőbeszédűséget, hiszen a költői nyelv ilyen jellegű felhígulása nemc sak az Új ver-
sekben (pl. Elűzött a földem; Találkozás Gina költőével; Jártam már Délen), hanem
későbbi köteteiben is előfordul. Bár Az ős Kajánt méltán sorolhatjuk a sokak által a
költő legjelentősebb köteteként számon tartott Vér és arany (1907) j ele ntős versei
közé, szerkezete mégis kissé elnyújtott és némiképp ön ismétlő j e llegű, ha nyelv-
használata nem is annyira bőb eszédű, mint péld ául a Levélféle MóriczZsigmondhoz
vagy a Fejezetek a szerelem eposzából és a hozzájuk hasonló kompozícióké.
Az Új versek költői nyelvében érvényesülő tendenciák A Minden-Titkok versei
(1910) c írn ű kötetig Ady lírai beszédmódjának jellemző alkotóelemei maradn ak .
E poétika egyik meghatározó vonása az intenzív hatású képiség uralkodóvá válá-
sa. A versek kül önb öz ő eljárásokat alkalmazva idéznek elő különös, l átom á s s zerű
v izuális képzeteket. Gyakran élnek szokatlan metaforával ("Véres hús-kap csok
765
7 . A 2 0 . S ZÁ Z A D E L S Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

óvna k, Amíg összefonódnak: / Kékes reszkető ajk unk." - Vad szirttetőn állunk) ,
s a névátvitel többször egyéni szóalkotás révén jön létre ("napvirág-szeműmeny-
asszony" - A mi gyerekünk, "má mor-gályák utasa, én" - Vén faun üzenete, "Sejte-
lem-csók minden dalom" - A Szajna partján). Számos vers szerkezete a szöveg
egés zére kiterjesztetett allegóriára épül (A vár fehér asszonya) , amely gyakran a
költői kép fogalmi síkját is megnevezi (az említett versben: "A lelkem ódon, babo-
nás vár") . Bár ez a megoldás közelebb áll a kimondás, mint a sugalmazás eljárá-
sához (SZEGEDy-MAsZÁK Mihály 1999: 104-105), mégis a kettő közé helyezi az azo-
nosítás szokatla n jellege, a konvencion ális, közkeletű allegorikus megfelelésekkel
szemben egyénibb karaktere . Allegória és szimbólum közötti alakzatként tarthat-
juk számon az olyan versek képalkotását, mint a Harc a Nagyúrral vagy - hiva tko-
zásainkat a későbbi gyűjteményekre is kiterjesztve - Afekete zongora, illetve Az ős
Kaján. A címad ás által is kieme lt, középpontba állított képek értelmezésére ugyan-
is az említett versek viszonylag határozott ajánlatot tesznek (a disznófejű nagyúr
a megszemélyesített pénz; a fekete zongora hangja az "Élet melódiája", míg "vak
mestere " a Sors vagy az Adynál gyakran ennek szinonimájaként kezelt Isten; az ős
Kaján a költészet, a mámor és a halál jelképe) , ami gazdag és sugallatos képis égük
ellenére némiképp konkrétabb ér telmet vázol fel a szimbólumra jellemző jelentés-
szerkezetnél, ha a fogalmat a francia ir ányzath oz kötődő értelmében használjuk.
Az intenzív vizualitást gyakran a látomásszerűség teremti meg , amely némelykor a
szimbó luma lkotással kapcsolódik össze (Vörös szekér a tengeren), máskor azonban
önállóan jelentkezik (Nyárd élutáni Hold Rómában ) . Ajelentés felszabadítása nem
csup án a képszerűség révén valósul meg, egyik további jellemző eljárása a konk-
rét vershelyzet felszámolása : a szcenikus versek helyszínei és eseményei elveszítik
kon krét szituációhoz kötött jellegüket, és jelképes értelmet nyerve elvonatabbá
vá lna k. A hasonló technikák között említhető a vers besz él őj ének és szereplőinek
kiemelése a "valós", mindennapi viszonyok közül , ami leginkább a mitizálás, illet-
ve bizonyos mértékű elvonatkoztatás révén valósul meg. A lírai én ennek követ-
keztében a korai Ady-verseknéllényegesen távolabb kerül az empirikus szerzőtől,
amin a versek Én-kultusza mit sem változtat, mivel maga is e mitizáló hajlam meg-
nyilvánulása .
Ady költői beszédmódja sok tekintetben Baudelaire lírájával mtttatja a legkö-
zelebbi rokonságot, mégis számottevő különbségek mutatkoznak a két lírai nyelv
között . Baudelaire elméleti írásaiban gyakran állította szembe egymással az általa
rom antikusnak, illetve modernnek nevezett művészetet, s a tudatos távolodás a
fran cia romantika hagyományától költészetének meghatározó vonása. Ezen a té-
ren elsősorban a személyesség korlátozásának poétikai gyakorlata és a nyelvi meg-
alkotottság hangsúlyozása érd emel figyelmet. A virtuozitás és a formai kidol go-
zottság a maga belső tartalmai kinyilvánításának abszolút elsőbbséget tulajdonító
költő i magatartással helyezke dik szembe. Ady lírájára sem a formai csiszoltság
766
 7.3. A L Í R A I N Y E LV VÁ LTOZATAI

hangsúlyozott igénye , sem a beszéd személyességének korlátozása nem jellemző.

Bár a megszólaló lírai én mitizáltsága miatt nyilvánvalóan nem azonosítható az
empirikus szerz ő vel, a beszéd intonációja mégis személyes j e ll e gű . A megszólal ó
lírai alany többnyire igen látványosan állítja ma gát a középpontba, belső tartal-
ma it, indulatait, ítéleteit gyakran és határozottan nyilvánítja ki. A szöveg megalko-
tása helyett a nagyszabású egyéniség megnyilvánulására esik a hangsúly: ebben a
tekintetben Ady költészete inkább a lírai hős byroni pozícionálását látszik követni.
Ezen a téren nemcsak a publicisztikájában többször említett angol költő ver seinek
egykorú fordításaiból, hanem Petőfi költészetébőlis ösztönzést meríthetett.
Ady a francia szimbolizmus költőitől elt ér ően nem vonzódott az olyan erősen
kötött formákhoz, mint a szonett. Képalkotásának sajátszerűsége mellett legje l-
legzetesebb poétikai eljárása az egyszerű alakzato k - az ellentét, az ismétlés, a
halmozá s, a fokozás - alkalmazása. Ezek a poét ikai eszkö zök az Adyra jellemz ő
erőtelj es , dinamikus intonációval összekapcsolódva alkalmasak arra, hogy int en-
zív hatást váltsanak ki a befogadóból, ami számos versben meg is va lósul (Meg
akarlak tartani; Csakjönne más; Az Úr Illésként elviszi mind... stb .), ugyanakkor
gyakori használatuk veszélyekkel is jár. A halmozás, a felsorolás és a fokozás szin-
taktikailag lazán egymás mellé illesztett szavakból építi fel a sort, s mivel a gram-
ma tik ai kapcsolóelemek hiányában elemei könnyen cser élhet ők, egyszerű meg-
old ást kínál a rímkényszerre vagy a versmondat lezárására. Ha a műgond nem
vizsgálja meg szinte aggályosan az ilyen szerkezetek indokoltságát, alkalmazásuk
könnyen automatizmussá vál hat. A fenyegető monotónia veszélyét Ady versei nem
mind ig tudják elkerülni viszonylag egyszerű eszközkészletük, ön ismétlő jellegük ,
illetve a megszólaló szubjektumot a szöveg fölé rendelő beállítódásuk miatt. Avers
olykor beéri a mitizált lírai hős valamely nagyszabású gesztusának megjelen ítés é-
vei, s ezzel a szövegalakítás folyamatát mintegy lezártnak is tekinti.
Ady költészetében már viszonylag korán elindulnak azok a változások, ame-
lyek az Újversek költői beszédmódjá tól sok tekintetben eltérő irányt képviselnek.
Többnyire az 1912-től 1914-ig tartó korszakot szokás egy másfajta líra i modell ki-
épüléseként ért ékelni, mely et elsősorban a látomásos k épalkot ás s a hozzá k ö t őd ö
dekorat ív eszt étizálás vissza szorulásajellemez. (EISEMANNG YÖRGY 2007: 698-699.)
Állásp ontunk szerint ennek az eltérő poétikai modellnek a kiformálódása már Az
Illésszekerén (1908) kötetben kezdetét veszi. Az istenes versek ciklus ában ugyan is
me gindu l a megszólaló Én és a nyelv viszonyána k átalakulása. Míg a korább i szöve-
geket a szubjektum nyelvvel szembeni els őbbs ég ének . fölényének tudata jellemez-
te , addig e versek esetében a megszólaló hang tudatosan olyan nyelvi kód okhoz
igazodik, melyek létében megelőzik. A biblikus nyelvi fordulatok szövegbe ára m-
lása , a zsoltár, az ima , a jeremiád műfaji konvenciói anélkül gyakorolnak ös ztö nző
befolyást a versek beszédmódjára, hogy a megszólalás egyediségét veszélyeztet-
nék. A bibliai történetekre, alakokra és motívumokra vonatkozó utalások révé n
767
7. A 2 0 . S ZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

a költemények jelentése feldúsul, textualitásuk bonyolultabbá, összetettebbé vá-

lik. A kortársak által "érthetetlennek" vélt korábbi Ady-versek nyelvi struktúrája
a középpontba állított kép jelentésének felvázolása után gyakran meglehetősen
á ttetszőnek mutatkozik. A szövegen belüli nyelvi kapcsolatok, egymásra utalások
többnyire viszonylag egyszerű szerkezetet alkotnak, ezért ezeknek a verseknek a
nyelve és stru ktúrája az egym ást követő újraolvasások során kevés meglepetéssel
szolgál, kimerülni látszik. A biblikus nyelv megidézése révén azonban gazdag kul-
turális ut alásrendszer bontakozik ki a versekben, amely messze meghaladja az an-
tik és egyéb mítoszokat r:negidéző korábbi szövegekét. A Biblia ugyanis nem törté-
netek tárházaként, hanem szövegként idéződik meg . Míg Midász király alakja nem
ho zza ma gával a görög mítosz valamelyik elbeszélésének konkrét nyelvi formáját,
addig a Károli -féle bibiliafordítás nyelvként, beszédmódként is megidéződik. A Bib-
lia - nem utolsósorban a rára kódott gazdag, évezredes értelmezési hagyomány
következményeként - összetett belső utalásrendszerrel bíró szöveg , s ez az össze-
tettség inspiráló hatást gyakorol az Ady-versek nyelvhasználatára is. A biblikus stí-
lus "dísztelensége", hangsúlyozottan nem-esztétizáló karaktere az istenes verseket
egy kevésbé dekoratív versnyelv felé mozdítja, melyben egy idő után egyszerre
ére zteti hatását az archaizálás és vers dikciójának élőbeszéd felé mozdítása. A rí-
mek virt uo zitását és a szöveg zeneiségét korábban sem kezelte Ady lírája kiemeIt
hatástényezőként, a versszerű ség visszafogása jegyében azonban mind gyakorib-
bak leszn ek a távolról összec sengetett félrírnek , az áthajlások, s ezt a tendencia
kitart egészen az utolsó versekig.
A bibliai nyelv imitációj a egyre inkább kiterjed az istenes versek ciklusainak ha-
tárain túlra is. A Károli-féle bibliafordítás archaikus hanghordozásának ösztönzése
s a vele jár ó dísztelenebb és bonyolultabb nyelviség a forrása annak a poétikai vál-
toz ásnak, mely Ady középső korszakát jellemzi, s amely felé az utóbbi időben az
irod alomtörténet-írás mind nagyobb figyelemmel fordul. Az istenes versekben ki-
alakuló hangütés kiterjesztésének tendenciáját jelzi a bibliai mottó egyre általáno-
sabbá váló gyakorlata. A folyamat nemcsak azért érdemel figyelmet, mert a bibliai
paratextus alkalmazása mindinkább függetlenedik az istenes versek csoportjáról,
hanem azért is, mert a szöveg gyakran amottó újraírását adja. A klasszicizáló mű­
vészetre emlékeztető módon saját szövetébe is beépíti a kiválasztott textus sorait,
mintegy annak variációját hozva létre. Ez az eljárás abeillesztett soro k szövegkör-
nyezetére is hatást gyakorol, mivel a vers olyan regiszter kialakítását célozza meg,
melyben a citátum nem tűnik id e gensz e rűnek.
A versbeszéd fent jellemzett átalakulása A Minden-Titkok versei után kezdő­
dő pályaszakasz idején válik igazán szembetűnővé, ugyanakkor érdemes óvato-
san keze lni az 1912 és 1914 közé eső korszak egészének újabban tapasztalható
felértékelését. E gyakran homogén egységként kezelt időszak különböző kötetei
aligha képviselnek azonos színvonalat. MígA menekülőÉlet (1912) kifejezettenje-
768
 7.3. A LíRAI NY E LV V ÁLT OZATAI

lenr ós teljesítménynek tűnik, addig A magunk szerelme (1913) és a Ki látott engem?

(1914) az önismétlésnek és monotóniának olyan fokát mutatja , melyre a korábbi
kötetekben alig akadt példa. Az istenes versekben megkezdődött poétikai változás
a szu bjektum Én-kultuszának egyoldalúságát kétféle módon is oldotta. Egyfelől
az Istenhez forduló megszólalás hagyománya bizonyos mértékben korlátozta
az Én felnagyítását, másrészt ezzel párhuzamosan az imitáció eljár ása a nyelv te-
remtőjének pozíciójából is elmozdította a megszólaló szubjektumot. Érdemes utal-
nunk rá, hogy Ady lírájának feltűn ő színvonal-ingadozása, a szinte plá giums zerű
önismétlések a mitizált szubjektum mindenhatóságának képzetével is összefüggés- .
be hozhatók. A műgond visszaszorulása és az Én-kultusz tehát összefüggenek egy-
más sal. A magunk szerelm e és a Ki látott engem? már a címével előrevetíti az Én min-
den korábbit túlszárnyaló középpontba helyezését . A két gyűjtemény teljesítm énye
azért ellentmondásos, mert a felfokozott Én-kultus z és a beszédmód korábban jel-
lem zett sajátosságai egymás ellen hatnak. A szubje ktum istenülő gesztu sai j ele ntős
mértékben korlátozzák a nyelv imitáció t és invenc iót ve gyítő kreativitását. Aligha
véletlen, hogy éppen a Ki látott engem ? kötetben olvasható a Hunn új legenda , mely-
nek közismert sorai a szubjektum szöveggel szembeni elsőbbségének elvét talán
a legradikálisabban fogalmazzák meg : "Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga, /
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga / Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel. "
A halottak élén (1918) kötet egymagában Ady költészetének egy egész korsz akát
képviseli, a világháború időszakában keletkezett verseket tartalmazza. Ez az i dő­
szak nem csup án a szövegekben is tematizált történelmi kontextus miatt tar tható
számon az életmű önálló korszakaként. Jóllehet a marxista irodalomtört énet-írás
elsősorban a konkrét valóságreferenciákat hangsú lyozta a kötettel kapc solatban,
a gyűjtemény jelent ős éget nem csup án a humanizmus erkölc si normáit hang-
súlyozó tematikus olvasás igazolhatja. Az utóbbi időb en a marxista Ady-olvasás
ellenreakciójaként, illetve a szimbólummal szemben az alleg ór iát prefer áló elmé-
leti irá nyzatok hatására mintha némiképp indokolatl anul é rté kel ő d ne le az élet-
mű utol só korszakának költői teljesítménye, holo tt azok a tendenciák, melyek a
köz épsé pál yaszakasz költeményeiben, illetve még korábban az istenes versekben
megjelentek, ebben a kötetben sem szakadnak me g. A szövegek archai kus, bibli-
kus minták nyomán elmélyülő belső utalásrendszere, a versszerűséget a próz a felé
mozdító dikció ezt az időszakot is jellemzi. A szövegek egy részében felerős ödik
a látomásszerű képalkotás szerepe, ám ez a jelensé g nem feltétlenül tekinte ndő
poét ikai visszalépésnek. Ady költészetében változó mért ékben ugyan , de az Új ver-
sek megjelenésétől fogva mindvégi jelen volt ez a beszédmód. E tendencia alól
A magunk szerelme és a Ki látott engem ? korszaka sem képez kivételt: az olyan je-
lentős versekben, mint a Szent Lehetetlenség zsoltárja vagy A megállt Sors egyaránt
érződik a látomásos képalkotás hatása. A figurativitás szerepének növeked ésével
azonban Ady költészete nem az életmű Új versekkel kezdődő szakaszán ak poétikai
769
7. A 2 0 . SZÁZAD ELSŐ FELÉ.NEK MAGYAR IRODALMA

formá ihoz tért vissza. A képalkotásnak ez az új változata összhangban van a szö-

vegek bibliai imitációt megvalósító nyelvével, a látomások ugyanis nem a nyelv
szuverén birtokosának mutatkoz ó szubjektum mindenhatóságát sugallják, mivel
alapelvükké teszik a hagyomány részét képező mítoszok és hiedelmek (Az eltévedt
lovas; Emlékezés egy nyár-éjszakára), illetve bibliai szöveghelyek megidézését, s
azok újraírásaként hatnak (A Titok arat; A csodákföntjén). Ezek a víziószerű képek
nem az esztétizmus mámorigényét hivatottak kielégíteni, nem a rendkívüli látvány
kiváltotta lenyűgöző hatásra törekednek. A szecessziós dekorativitással szemben
ráhagyatkoznak a kulturális tradícióra, s szemkápráztató különlegességek helyett,
színtelenebb, de rétegzettebb képi világot teremtenek.

7.3.2. Babits Mihály

Az utóbbi két évtizedben egyre gyakrabban kapnak nyilvánosságot azok a véle-

kedések, ame lyek Babits költészeténekjelentőségét és költészettörténeti újszerű­
ségét mindinkább kétségbe vonják. Ez a beállítódás akkor is meglehetősen egyol-
dalú nak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy Babits egész életművében kitüntetett
szerepet tölt be a hagyomány megidézése, illetve értékként való felmutatása .
A tradíció felé fordulást önma gában természetesen a Babits költészetének jelen-
tős é gét vitató ért elmezések sem tekintik a modernség fogalmával ellentétesnek,
azt a változatát azonban annál inkább, amely mintegy lezárt, rögzített jelentésű
örökségként tekint a hagyományra. Babits első köteteinek antik költészetet meg-
idéző gesztu sai azonban aligh a írhatók le a túlszárnyalhatatlan klasszikusok iránti
csodálat régi keletű formulájával. Babits korai költészete a hagyományt kor ántsem
az "anti kvárius" archiválás törekvésével szólítja meg . Első kötetének programadó
versé be n tézissze rűen fogalmazza meg : "a dal is légyen örökkön új / a régi esz-
me váltson ezer köpenyt, / s a régi forma új eszmének / öltönyeként kerekedjen
újra." Az In Horatium a költészetet állandó mozgásként értelmezve elt ávolodik a
ha gyomány ő rz őj éne k pozíciójától, s Nietzsche szellemében a hagyomány nyitott-
ságát hangsúlyozza. Jóllehet a tradíciót rögzített normaként értelmező poétikák
az európai irodalom történetének több korszakában is az antikvitás irodalmát je-
lölték meg örök esztétikai mérceként, a korai Babits hagyományfogalma ennél a
megköze lítésmódnál közelebb áll - a klasszika-filológusként induló - Nietzsche
szemléletmódjáh oz.
Közismert, ho gy az 191O-es évek második felében Babits mindjobban eltáv olo-
dott korábbi e lve itő l, A veszedelmes világnézet (1918) című esszéjé ben péld ául ha-
tározott an elutasította Nietzsche nézeteit, s új tájékozód ási pontul Szent Ágoston
és Kant etikáját választotta. A húszas évekbeli lírájában egyre markán sabba n kör-
vonalazódik az é rté kmegő rz és költő i pro gramja , amel y Az istenek halnak, az ember
770
 7. 3 . A LÍRAI N Y ELV V ÁL T OZ A T A I

él (1929) kötetnek már legerő sebb szólamát alkotja. Korántsem magától é rtető dő
azonba n, hogy ez a tematikus kijelentések terén könnyen azonosítható irányvál-
tás a versek poétikájának hagyományhoz való viszonyát is radikálisan átformálta
volna . Bár erre a kérdésre a későbbiek során még visszatérünk, annyit előreve ­
títésként megjegyezhetünk , hogy a kö ltői beszédmód tekintetében megítélésünk
szerint aligha beszélhetünk gyökeres konzervat ív fordulatról.
A nyitott hagyománytudat mellett az első kötetek költői nyelvét a lírai beszéd -
mód személyességének visszafogása is a modernség egyik jellegzetes poétikai tö-
rekvéséhez kapcsolja. Babits ezen a téren részben Arany lírájából (Arany János-
hoz), részben a parnasszista költészetből mer ített ösztönzést - akárcsa k a francia
romant ika költői nyelvétől programszer úen távolodó Baud elaire. A személyes-
ség korlátozásának tud atos megvalósítása terén, amelyet az imént említett mel-
lett más szonettjei is (Szo nettek; Héphaisztosz) ars poeticaként fogalmaznak meg,
Babits korai költészete közelebbi kapcsolatban áll az európai lírai mode rnségge l,
mint a szubje ktumot gyakran mitizáló Ady. A szubjektivitás korlátozásával függ
össze a vers nyelvi megalkotottságának hangsúlyozása, a mívesség köl tői program-
ja , amely többek között a görög kovácsisten hangján megszólaló szere pversben is
megjelenik, s a költő els ő korszakának mindvégig jellemz éje marad.
Babits korai költészetének két további területen is kezd eménye ző szerep tulaj-
donítható. Beszédmódja azzal nyitott új fejezetet a bölcseleti líra hazai történe-
tében, hogy nem csupán alkalomszerűen hatotta át verseit a filozofikus hangolt-
ság. A költemé nyeknek olyan állandósuló jellem zőjévé vált ez a sajátosság, amely
a költői dikció egészére kihatott. A líra bölcseleti jellege nem csupán a szövegek
témaválasztásában mutatkozott meg, han em költészetének poétikáját is alapve-
t ő e n meghatározta . Hasonló tendenciára korábban csupán Komjáthy Jenő költé-
szetében talál unk példát (lásd 497-499. o.). Babits első két kötetében a bölcseleti
hangoltság mind a kötetkom pozícióban, mind az egyes szövegek struktúrájában
erősen érezteti hatását. A levelek l ris koszorújáb ól (1909) a kötetszerkesztésnek
egy sajátos változatá t dolgozza ki. Míg Ady A Romlás virágai nyomán elterjedt kö-
tet kompozíciós elveknek me gfelelő en tematikus ciklusok kialakításával igyekezett
a kötet egészé nek a versekén túlmutató jelentést kölcsönözni, addig Babits - lírájá-
nak bölcseleti problematikájával szoros összefüggésben - egyedi kötetszerkezetet
alakított ki. E kompozíció sajátszerúsége abban jelölhető meg, hogy érvényesülése
els ősorba n nem a versek sorrendjében vagy csoportosításában nyilvánul meg, ha-
nem egy olyan globális összefüggésrendszer megteremtésében, melynek révén az
egyes versekn ek tulajdonítható jelentés me r őb en új rétegekkel bővül , olyanokkal,
melyek a k ötetszerkezett ő l eltekin t ő , önálló olvasás során aligha merülnének fel.
A nyitó és záró verse k alkotta "keret" kompozíciós jelentő sé g é re már régen fel-
hívta a figyelmet a recepció. (RABA György 1981 : 16-17.) Eszövegek valóban fontos
támp ontot kínálnak a kötet szerkezetének érte lmezéséhez alapvető kérdésekként
771
7 . A 20 . S Z Á ZAD EL SŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

a világ egy- vagy sokféleségének és a megismerés lehetőségének problémakörét

vetve fel. A sokszínűség köteten belüli szerepét a versgyűjtemény címe Írisznek ,
a szivárvány istennőj é n e k nevével is kiemeli. A kötetbe gyűj tött versek valóban a
változatosság ér zetét keltik mind a tematika, mind a versforma tekintetében . Óko-
ri síremléktől a mozifilmig sokféle tárgy bukkan fel, míg a metrikai sokszínűség
az antik aszklepiádészi és szapphói strófától, a petrarcai szonetten, a magyaros
verselésen át egészen a szabad verset idéző versformáig terjed. A sokféleség vagy
egyformaság kérd ésének hátt erében számos filozófiai hatást tárt fel a kutatás. Az
In Horatium szövege Hérakleitoszt idézi ("nem lépsz be kétszer egy patakba"),
a Himnusz lrishez Spinoza egyik gondolatát variálja ("Szín a különség, különség
az élet"), s Nietzsche hatás a is számottevő a pogány politeizmus életörömét valló
"új pogányság" szemléletmódjában. A k ülönböz ö filozófiai inspirációkat a moniz-
mus-pluralizmus probléma kapcsolja közös kontextusba. Bár a szövegek esztétikai
teljesítményének bemutat ását tévedés lenne a megidé zett bölcseleti elvek forrá-
sainak azonosításával felcserélni, röviden mégis szót kell ejtenünk Schopenhauer
hat ásáról. A világ mint akara t és képzet (1818) c ím ű munkájának fő tézise szerint
a jellegtelen és emberellenes életakarat azzal biztosítja fennmaradását, hogy vá-
gyakat ébres zt az emberben azon képzetek iránt, melyeket eléje vetít. E látszatvi-
lág leleplez ése nyomán azonban lehetővé válik, hogy kilépjünk az élet értelmetlen
körforgásából, amit a kötet szerzője követendő magatartásként állít olvasója elé.
Babits versgyűj te m é nyébe n a schopenhaueri hatás csupán egy problémak ör felve-
téséig terjed, hiszen korántsem állítha tó, hogy az egyféleség belátása lenne a kötet
"végkövetkeztetése". Bár a német bölcselő gondolatai más filozófiai inspirá ciókkal
együtt fejt ik ki hatásukat Babits els ő alkotói korszakában, mégis ném iképp kiemeit
figyelmet érdemelnek. A Himnus z Irishez szövege - amelynek metaforikája az egy-
féleség feketéjével a színek és a képek sokaságát állítja szembe - a sokféleség kép-
halmozó techn ikáját schopenhaueri fordulattal értelmezi: .J dézz fel nékem ezer égi
képet / és földi képet , trilliót ha van, / sok földet, vizet, uj és régi népet, / idézz fel,
szóval, teljes enmagam ." A színek sokféleségét a vers zárlata "Mája fátyla"-ként me-
taforizálja, ismét Schopenhauer rn űv ére utalva . Akötet alapvető poétikai elve, amely
a képek sokaságából építkező sokszínűséget az egyformaság monotóniáj ával állítja
ellenté tbe, a filozófiai inspirációk közül legközvetlenebbül a schopenhaueri gondo-
latokhoz kapcsolódik. A német szerző hatásának kiemelését a többi bölcseleti ins-
piráció közül a kötet egészénekjellegét meghatározó poétikai konzekvenciái teszik
indokolttá. A gyűj temény belső összefüggésrend szerének másik kulcsszava, a vágy
szintén egy schopenhaueri kategória újraértelmezésének tekinthető. Ha a fekete, a
sötét, a szürkeség, a homály stb. motívumát a monizmus, míg a színgazdagságot, a
képek sokaságára épülő mozgalmasságot a pluralizmus kategóriájához kötjük, s az
előbb ihez a lemondást, a .J éttelen létet", az utóbbihoz pedig a vágy intenzitását tár-
sítjuk, hozzávetőlegesen felvázoltuk a kötet tematikus szerkezetét. Természetesen
772
 7.3 . A LíRAI NY E LV VÁL TOZATA I

az összefüggések tovább árnyalhatók (pl. a fénysugár és a tűz mint a vágy metafor á-

ja stb.) , erre azonb an jelen keretek között nem áll módunkban kitérni.
Mindezek után érdemes visszatérni arra a kérdésre, miként valósul meg a gya-
korlatban a kötet legfőbb kompozíciós elve, az egyes versek jelentésének kontex-
tusból fakadó radikális kitágítása. A Fekete ország szövegében kibomló vízió pé-
dául a Himnusz Irishez felütéséhez kapcso lódva ("Sötét van . Hol az ezer szín? Mivé
lett?") és az álom-toposzt felhasz ná lva beszéli el a világ intuitív módon meg ismert
mon izmusát, mon oton egyféleségét. Talán kevésbé kézenfekvő a Messze... mesz-
sze.. . átértelmezésének kínálkozó lehetősé ge. A vers kilenc versszaka egy-egy or-
szágról rajzo l képet, s minden strófa maga is képek halmozására épül. E költemény
tehát megvalósítja az "ezer kép" felidéz ésének programját, majd általáno sító zár-
lat ában ("Rabsorsom milyen mostoha, / ho gy mind nem láthatom soha!") A lírikus
epilógjára ut alva ("a mindenséget vágyom versbe venni") a kötet má sik alapvető
kérdését hozza szóba , és jel öli ki helyét a fent vázolt kontextusban. A rom antikus
elvágyódás kissé édes-bús megidézése helyett a vers a költői program önreflexi ó-
jaként válik megközelíthetővé . A kissé ál-naivnak és affektáltnak tetsző sor olyan
ironikus költői önértelmezéséként válik olvashatóvá, amel y a kötetben közvetl e-
nül előtte álló versben (Himnusz Irishez) megfogal mazott törekvéseket szinte pa-
rod isztikusan kérdőjelezi meg . Hason ló eljárással él a Mozgófénykép című költe -
mény is, melyben egy naiv beszélő elragadtatott hangon foglalja össze a moziban
látott amerikai melodráma történéseit. A mozifilm képek és jelenetek mozgalm as
sokaságát vonultatja fel, miközben visszatérő narratív fordulatként alkal mazza
a képek változására ut aló szintagmákat: "újul a kép", "mozdul a képlet", "fordul
a kép", "elpattan a kép", "Még egy rémszerű kép". A vers zárlat ában a bes zélő a
képek forgatagát az (új)világ természetével azonosítva mint egy levonja a naiv
tanulságot: "Ah! Ámerikába! Csak ott tul a tengeren, ott van az élet !". Ebben az
összefüggésben a vers nem a tömegkultúrát elutasító arisztokratikus gesztusként
áll elénk, ha nem a költői törekvések öni ronikus parodizálásaként. A Régi szállo-
da meglehetős en terj e ngő s , ódiva tú beszédmódot ké pviselő szövegének szinté n
önreflexív vonás tul ajdonítható. A vers szcenikája a befalazott hulla állandó, de
rejtett jelenlétének és a szobában zajló változat os életnek az ellentétére épül.
A fogadóba mindig új vendégek érkeznek, a felszínt mozgalmas képsorok alkotják,
míg a refrén igencsak bombasztikus tónusban idézi elénk az elmúlás mon ot óni á-
ját: "és a sötét faburkolat / alatt / nesz nélkül bomlik a hulla. " A kissé ha tásvadász
és bőbeszédű előadásmód azonban más színben tűnik fel, ha a változatos felszín
mögött meghúzódó monoton, élettelen egyformaság schopenhaueri gondolatával
űzött gúnyos játékként fogjuk fel. A nyelvi megalkotottság esend ős ége ismét az iró-
nia megnyilvánu lásaként lesz érte lmezhető . A világosság udvara hasonló szerkeze-
tet mutat : a Lichthof szürke egyformaságát állítja ellentétbe a ház zajló életével, s
szövege a nyelvi megformáltság ne hézkességére is felhívja a figyelmet: "s nevezték
773
7 . A 20. SZÁZAD E LSŐ FE LÉ N E K MA GYAR IRODALMA

német szóval, mely be sem megy/ versembe: Világosság Udvarának." Akiragadott

példák felemlítését az Aliscum éjhajú lánya c ím ű költeménnyel zárjuk. E szöveg
kapcsán a paratextus ("Írtam Aliscumban"), már önmagában is jelz ésérték ű . arra
utal, hogy a szere pvers be s zélőjével kapcsolatban megnyilvánuló irónia valami-
képp r ávet íthet ő a ledér nő cske han gját imitáló k ölt őre . A vers beszélőj e a római
praetorral megesett kalandját adja e lő, majd erotikus vonzerején felbuzdul va nagy
ívű életprogram felvázolásába kezd - a római császár elcsábítását tűzi maga elé:
"tán nőül vesz kereken, / s menyasszonyi ajándékul / a világot adja nekem!" Azon
túl, hogy paratextus révén (Aliscum Szekszárd római neve) a vers közvetlen ül utal
a szerz ő születési helyére, a mindenség birtoklá s ának igénye - mely egybecseng a
Messze. .. messze .. . és A lírikus epilógja soraival - szintén az önrefle xióként törté nő
értelmezésre bátoríthatja az olvasót.
A kötetnek tulajd oníthat ó átérte lme ződ é se k további nyomon követésére nincs
mód jelen keretek között , az azonban a kiragadott példák alapján is megállapít -
hat ó, hogy Babits els ő kötetében nem csupán a keretet alkotó verseknek, hanem
szinte valamennyi költeménynek - még a kevéssé jelentősnek tetsző szövegeknek
is - ő ri é rtelmez ő funkció tulajdonítható. A Levelek lris koszorújából éppen ezért
szinte minden egyes költeményével a költészet értelmezésére vállalkozik, ami pár-
huz amba állítható a modern költészet fokozott öntükröző hajlamával.
A Herceg, hátha megjön a tél is! (1911) az újabb bölcseleti hatás ok befogadá -
sa mellett folytatja az első kötet kompozíciós elveit. Erre utal többek között az is,
hogy címét a gyűjteményt nyitó Írisz-versből (Ballada Irisz fátyoláról) kölcsönzi.
Az első három strófa kezd ő sora egyetlen ismétléses szerkezetet alkot, amely a ta-
vasz, a nyár és az ős z sokszínűségét hangsúlyozza ("Megjön a tavasz tarkasága";
"S megjön a nyárn ak tarkasága"; "S megjön az ősznek tarkasága") . A versszakok
felütésének me gfelelően a strófák számos apró, színes képet halmoznak egymásra.
Végül az ajánlás ellentétet állít fel a vers korábbi szaka szaival, amikor a tél "tarka-
ságát" a fehér és a barna szín ismétlőd éséne k monot óniájával azonosítja. Ez a szer-
kezet ismét csak az előtér, a képzetek világának sokszínűségét állítja kont rasztba a
rejtett egyformasággal. A kötet záró költemény, A Campagna éneke keretet alkot a
nyitó verssel, erre utal a megszemélyesített táj Írisz alakjára rímelő önjellemzése:
"Hajdan valék nagyasszony, / világ úrnője , gazdag és pazar [.. .l / / Ma szerte-
hullott régi gyöngysoromból / nincs már csak ívelt barna romso rok". A képek
halmozására é pülő poétika jellegzetes darabjaként említhető az Esti kérdés, amely
a sokféle szépség változatosságát a nyitóvershez hasonlóan a nemlét egyforma-
ságával ütközteti, s az elha ngzó meditáció jelképes id őp ontjaként az első kötet-
ben olyan rétegzett je le ntésű éjszakát, pontosabban az azt megelőző napszakot,
az estét jelöli meg. Az ász i tücsökh öz c ím ű vers lírai alanya - a hasonló kérdésekre
adott elté rő válaszok korábbi gyakorlatának megfelelő en - az egyhangúsággal, a
monotóniával és az éjszaka csöndjével azonosul. Akötet egészét ugyancsak az élet
774
 7.3 . A LÍRAI NYELV VÁL TOZA TA I

sokféléségét megragadni szándékozó életöröm (Éhszomj; Mind enek szerelme; Ima;

Bakhánslárma), illetve a vágyat felszámoló lemondás, a passz ivitás, a monotó nia
elsajátításának elvét valló verse k (Alkonyi prológus; Névjegyemre; Esti dal;A Dana i-
dák) váltakozása jellemzi. A másod ik kötet els őhöz hasonló szerveződésének az
sem mond ellent, hogy Babits eredetileg a Klassziku s álmok címet szánta a kötet-
nek. A költő úgynevezett görögös verse i ugyanis be illeszthet ő k a moniz mus ver-
sus pluralizmus problémakörbe, amit Írisz je lképes alakja vagy éppen e Fogarason
sz ületett versek némelyikének az első kötetben való szerepeltetése (KELEVÉz ÁGNES
2008: 21-22) isjelez . A címad ónak szánt vers, Pallasz Athéné szótlan alakját állítva
középpontba, az emberi megismerés korlát ozotts ágának az első kötetben szintén
hangsúlyos problémaköréhez kapcsolódik, míg az istennő egykedvű s ége a világ
monoton rendjét idézi fel, aká rcsak az els ő kötetben olvasható Theosophikus éne-
kek második darabja.
Babits harmadik verseskönyve, a Recitativ (1916) talán legszíntel enebb kötete.
Néhány jelentős verse (Bolyai; Hiszekegy) az előző két gyűjtemény probl émakór ét
és beszédmódját idézi . Számos költeménye a közéleti költő kénysze rű feladatként
vállalt új szerepköréhez k öt ődik, A közösségért érzett mor ális felelőssé g hangján
megszólaló versek többségének esztétikai teljesítménye nem igazán me ggyőző
(Máju s huszonhárom Rákospalotán; Miatyánk), ami elsősorban túlzott retori z ált-
ságukkal hozható összefüggésbe. Ezt a lírai beszédmód-változatot a következő két
kötetben is több vers képviseli (Fortissimo; Petőfi koszorúi; A gyémá ntszóró asz-
szony) . Termékeny irányt jelez azonban a versmondat zaklatott fellazítása, amely
a metrikusan kötött versformáknak is szabadvers-szerű jelleget kölcsönöz (Hús-
vét előtt) . A költői pálya második korszakának kezdetét markánsan je l ző kötet, a
Nyugtalanság völgye (1920) ezen az úton halad tovább. A pályaszakasz két újs zerű
poétikai vonása a szabad vers inspiráló hatásának felerősödése és a versbeszéd ko-
rábbin ál személyesebb jellege. (NEMES NAGYÁgnes 1984: 120-121.)
A Nyugtalanság völgye, valamint a Sziget és tenger (1925) versei változó m ó-
don idézik meg a kötetlen versbeszédnek az avant gárd költészet nyom án elterjedt
poétik ai eljárásait. A versek egy része szoros abb érte lemben is szabad versnek
tekinthető, nincs szabályos ritm usuk és rímelésük, soraik változó szótagszámúak
(Éji út; Bár lenne a han gom tiszta ... ; Míg kesztyúddel és kalap oddal babrálsz) . Sz á-
mos költemény ugyan eltérő szótagszámú sorokból épül fel, s nincs szabá lyos rit-
musa sem, mégis tartalmaz metrikus elemeket . Gyakran a daktilus, illetve az ana-
pesztu s közvetlenül a sorvé get megelőző előfo rdul ás a teszi az id ő mértékes ritmus
sugalmazását jól érzékelhetővé (Előszó). A metri kus ráhall ásra építő szabad vers
többsz ör a rím - elsősorban a páros rím - alkalmazásával hoz létre olyan átme net i
formát, melyek a hagyományos értelemben vett ve rssz erű sé g poétikai kellékeit a
szabad vers eljárásaival vegyíti (A jóság dala; Dal, prózában; A régi kert; Hús-szi-
getek a kőtengerben) . Máskor a látszólag szabad verses form a valójában kötött
775
7 . A 20 . S ZÁ ZAD ELSŐ PEL É N E K MAGYAR IRODA LMA

ritmust rejt, mint a Zsoltárférfihangra esetében, amely a görög karének hét-nyolc

lábújambusokat anapesztusokkal tarkító lejtését alkalmaz za. ( RÁBA György 1981:
531.) Arra is találunk példát, hogy az élőbeszéd hatását keltő hosszúra nyújtott
versmondat valamely antik - éppen ezért rimtelen - versformá ban íródik, A szi-
get nem elég magas c ím ű költemény például hexam eter. A szabad verses formával
közelebbi-távolabbi kapcsolatot létes ítő versek hagyományt idéző és látványosan
modern megoldásainak vegyítése a versbeszéd alakít ásán is érződik. A költemé-
nyek egy része az élőbeszéd oldotts ágával szólal meg, míg mások ezt a szinte pró-
zai dikciót a klasszikus szövegek intonációjának imitációjával kapcsolják össze.
E középső alkotói korszak m ű ve i önreflexív gesztusa ikban rend re kitérnek a
költő i beszédmód átalakulására (Az óriások költögetése; A régi kert; A vén kötél-
táncos) . Többnyire olyan kénys ze rű ha ngváltásként értékelik, melyet a barbár kor
hatása idézett elő : "A líra meghal. Nagyon is merész / kezekkel téptü k a kényes le-
ány / hegedű -te stét, vad-vad han gokig / csigázva, hogy ma már csak nyögni tud /
s hörögni mint halódó ... Nincs ütem / jajában többé, nincs se szó, se tag" (Régen
elzengtek Sappho napjai). E megközelítés szerint az összekuszált rend , az értékek
devalválódása csak ezen a dadogó, dísztelen nyelven beszélhető el. Bár ez a né-
zőp ont az újfajta beszédm ódot bizonyos értel emben leértékeli a harmonikus tel-
jességet sugárzó formákh oz képest , mégis saját tapasztalatának aut entikus meg-
jelenítőj eként tekint rá. A világszemléletet je llemző értéktulajdonítás tehát nem
akadályozza meg a diszharm onikusnak érzett kortárs beszédmódok elsaj átít ását.
A Sziget és tenger kötetben több olyan vers szerepel , amely az értékőrzésnek az
életmű utolsó korszakában meghatározó j elentőségűvé váló programját e lőlege zi
meg (Esti megérkezés; A jobbak elmara dnak; Vers, apostolokról; A sziget nem elég
magas) . A gyűjtemény megjelenésének évében publikálta a szerző Új klasszicizmus
fe lé c ím ű rövid esszéjét, melyben programszerűen összefoglalta esztétikai törek-
véseit. Mindez azt jelzi, hogy sem az é rtékőrzés programja, sem az újklasszicizmus
poétikai gyakorlata nem é rtelme zhető egyszerűen a hagyományos eljárásokhoz
való visszatérésként . Az utolsó alkotói pályaszakasz a középső korszak több poé-
tikai sajátosságát megőrizte , bár némiképp átalakította őket. Az istenek halnak, az
ember él (1929) versei között több olyan olvasható , mely rimtelen, szabad vers-sze-
r ű, de metrikus szakaszokat tartalmazó formában íródott (Új mythológia; Kabát-
dobós, kalaphajítós!), de a rímtelen, szabályos ritmusú versek is visszautalnak e
k ö z éps ő korszak poétikai megoldásaira ("Vén cigány" ). Az utóbbi változatra a Ver-
senyt az esztendók kel! (1933) költeményei között is találunk példát (Az álom ki-
vetetett), ahogy a laza ve rs e lésű, nagy szótagszámú, rímes sorokból ép ítke ző szer-
kezet is visszatér néhány alkalommal (Álmok kusza kertjeiból; A vetkózó lelkek).
Jóllehet a rimet és szabályos ritmust előtérbe helyező poétika az utolsó korszak
lírájában uralkodóvá válik, még az ilyen típusú költeményeken is gyakran é rző­
dik az élőbe s zéd s ze rű dikció továbbélése. A vers próza felé mozdításának egyik
776
 7.3 . A LÍRAI NY EL V VÁLTOZAT AI

gyakran alkalmazott eljárása az áthajlás. Az értékőrzés programját archaikus köl-

tői eljárásokkal (epikus hasonlat, példázatszerúség) összekapcsoló vers, A gazda
bekeriti házát éles - alárendelt szintagmák tagjait elválasztó - enjambement-okat
is használ, hasonlóan a Mint a kutya silány házában és a Mint különös hírmondó...
szövegéhez. (Utóbbit a lazán kezelt rímtelen hexameter is a középső korszak po-
étikájának összefüggésébe illeszti.) A versmondatot különösen töredezetté teszik
az olyan áthajlások, amelyek szót bontanak ketté. Az Introibo egyik sorvége össze-
tett szó elő- és utótagját választja el egymástól: "akit magam előtt bocsátok mint
arany- / ruhás királyt". A "Vén cigány" ennél is erőteljesebben töri a versmondatot,
még csak nem is morfémák határán metszi el aszóalakot: "Neked a zöngedelem,
mely ama legsze- / gényebb zöngedezőt enyhíti: méreg." A szabályos metrikus
vers dallamát meg-megtörőprozódia é rvé nyes ü l é sé r ő l a szövegek öntükröző gesz-
tusai is beszámolnak. A kimondás nehézségét, a beszéd "dadogásszerú" jellegét az
utol só kötetek rendre szóba hozzák, ezen a téren is folytonosságot rnutarva a kö-
z éps ő korszak lírájával (A Madonnafakírja; Mint a kutya silány házában; Gondok
kerepióje;Jónás imája).
Babits lírájának utolsó korszakában a kötött versformák és az archaizáló imitá-
ció előtérbe kerülése mellett a másikjellegzetes fejlemény egy új költőszerep kiala-
kitása. A próféta szerep előzményei a közösségért érzett erkölcsi felelősség hang-
ján megszólaló Recitativ-beli versekig nyúlnak vissza. Ugyanakkor a kollektivitás
felé forduló beszédmódnak ez az újabb változata nem közvetít aktuális üzeneteket,
hanem azoknak az értékeknek követésére hív fel, amelyeket állandónak tételez.
A hagyománynak ez a némiképp normatív felfogása azonban nem azonosítható a
merev konzervativizmussal sem a poétika, sem a világszemlélet vonat kozásában.
A próféta ugyan alapértékekről tesz tanúságot, de ezek az értékek mégsem telje-
sen változatlanok. A bibliai Jónás könyvének újraírása például teológiai né zeteit
tekintve lényeges eltéréseket mutat az eredeti változathoz képest (REISINGER János
1983: 859-862) , amit a történeten végrehajtott módosítások és a beszédmódot
jellemző játékos humor, valamint az imitált szöveg beszédmódjától távol eső bra-
vúros nyelvi megoldások még szembetűn őbb é tesznek. A vers műfajának sze rzői
megjelölése ("költői elbeszélés") éppen erre a megalkotottságra, az eredet i szö-
v égt ől eltávolodó, szerzett jellegére utal. (DÁVIDHÁZI Péter 2009: 364.) Mivel a pro-
fetikus beszédtől és az ehhez kapcsolódó költői szerept ől napjaink befog adói ízlé-
se gyakran idegenkedik, érdemes felhívni a figyelmet e tradicionális költ ősz ercp
Babitsot jellemző átformálására, megújítására. A modernizált profetikus beszéd
egyik jellegzetes vonása az ön irónia jelenléte, ame ly nem csak a Jónás könyvét jel -
lemzi (vö. Mint a kutya silány házában; Mint különös hírmondó.. .; Medve-nóta ).
Ugyancsak itt említhető a próféta igazságának elbizonytalanítása: a Holt próf éta a
hegyen című vers beszélője a külvilággal szembeni idegenkedését nem az Én kör-
nyezetével szembeni egyértelmű fölényére vezeti vissza. Nyitva hagyja annak
777
7. A 20 . SZÁ Z A D E LS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

lehetőségét, hogy nem a világban, hanem benne rejlik a kölcsönös idegenkedés

oka: "Mindegy! A világ süllyed vagy én lettem halott". E próféta szerept ől tehát
nemcsak a fanatizmus vagy az eksztatikus elragadtatottság áll távol, hanem saját
fölényének megingathatatlan tudata is. Már csak azért is, mivel a szerept ől való
idegenke dés hol halkabb , hol erősebb hangjai végigkísérik e beszédmód történe -
tét Babits költészetében. Ezért nem is válik egyeduralkodóvá ez a költői szerep,
hiszen még az utolsó évek lírájában is meghatározó funkcióhoz jutnak a személyes
lét kérdé seit középpontba állító, jelentős esztétikai értéket képviselő versek (Ósz és
tavasz közö tt; Csak posta voltál; Balázsolás; Verses napló; A meglódult naptár; Cyü-
mölcsbe harapva). Egymás mellett él ez a két szólam Babits kései költészetében,
ahogy azt már a Régen elzengtek Sappho napjai is el őrevet ítette.

7.3.3. Koszt olányi D ezső

Kosztolányi költészetének egyik meghatározó tematikai vonása az emberi lét v.é-

gességének folytonos emlékezetbe idézése. Nincs olyan verseskötete, amelyben a
halál, az elmúlás tudata ne kapna jelentős szerepet. Az emberi lét korlátozottságá-
ból fakadó rezignáció és a végtelen átélés ének igénye arra utal, hogy Kosztolányi
lírája bizonyos értelemben metafizikai összefüggésben értelmezi a költészetet.
A teljesség, az örök, a csoda iránti nosztalgikus vágy azonban reflektál a maga be-
teljesíthetetlen voltára, ezért Kosztolányi poétikája a transzcendencia feltárulását
ígérő látomással és a metafizikai tartalmakat sugalmazó szimbólummal szemben a
játék szöve gszervező szerepét állítja középpontba. A teljességnek ugyanis Koszto-
lányi költészete merőben fiktív létet tulajdonít, ennek megfelel őerr "megtapaszta-
lását " is fikcionáló gesztu sokhoz köti. Ajáték által teremtett 'mintha'-szituációban
úgy válnak á t é lhet őv é az abszolút minőségek, hogy közben nem-valós voltuk foly-
tonosan a tudatba idéződik. A játék során a megszólaló lírai alany két világ közé
helyezi magát , e köztesség azonban nem két realitás, hanem a ténylegesen fenn-
álló és az elképzelt közötti térként határozható meg. Ebből fakad, hogy Kosztolá-
nyi lírájától idegen az a látnokköltő i szerep , amely a viziót a metafizikai szférába
történő beavatódásként fogja föl. Ennek a látnoki beszédmódnak a szarkasztikus
hangvételű jellemzése olvasható a Marcus A urelius c ím ű ódában, mely ezt a költői
szerepet silány szemfényvesztésként utasítja el: "Semmi, ami barbár / nem kell
soha nékem , semmi, ami bár gyú. / Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel /rádión
beszélnek , ajósok, a boncok, / a ferde vajákos, ki cifra regéknek / gőzébe botorkál,
csürh e silányok, / kik csalva, csalatva egy jelre lehull nak / s úgy fintorog arcuk, /
mint a bolondé." A játéknak mint poétikai elvnek a középpontba állítása révén
Kosztolányi olyan sajátszerű lírai nyelvet alakított ki, amel y - karakteresen eltérő
költészetértelmezésének is betudhatóan - Ady beszédmódjától teljesen független
778
 7.3 . A LÍRAI NYELV VÁLTOZATAI

fejleménynek tekinthető . Ajáték poétika i elvvé emelése az első Nyugat-nemzedék

másik jelentős költői teljesítményt felmutató alakjának, Babitsnak a költői nyelvé-
től is karakteresen megkülönbözteti Kosztolányi lírai beszédmódját. A költészet
bölcseleti hangoltságát, majd erkölcsi felelősségtudatban gyökerező komolyságát
hangsúlyozó babitsi költészetértelmezéstől idegen a játék önfeledtségét és öncé-
lúságát valló Kosztolányi-féle felfogás. Az Esti Kornél énekének játékosságot, sze-
szélyt és "felszínességet" hirdető ars poeticus sorai aligha véletlenül idézik meg,
és helyezik gúnyos kontextusba a búvár alakja révén Babits Atlantisz c ím ű versét:
"Mit hoz neked a búvár, / ha fölbukik ahabból? / Kezébe szomorú sár, / ezt hozza
néked abból. / Semmit se lát, ha táncol /fényes vizek varázsa, / lenn nyög, botol a
lánctól , / kesztyűje, mint a mázsa, / fontoskodó-komoly fagy/ dagadt üvegszemé-
be. / Minden búvárnak oly nagy / a képe."
A játék poétikájának Kosztolányi költészete két egymással összefüggő, még-
is jól megkülönböztethető változatát alakította kí. Egyik formája a szerepjáték
(LENGYELAndrás 2000: 119-120), melynek során a lírai én egy elképzelt léthely-
zetből szólal meg, mintegy megkettőzve identitását. A másik lehetőséget a nyel-
vi megalkotottság, a virtuóz nyelvi játékosság kínálja . A szerepjáték poétikáját
Kosztolányi második kötete, A szegény kisgyermek panaszai (1910-1923) emeli a
teljes szöveget átfogó kompozíciós elvvé. A két nyitó, illetve a záró vers egyfajta
keretet képez, amely a kötetben megvalósuló lírai magatartást értelmezi. E költe-
mények a kötetcím által keltett várakozásnak megfelelően a gyermekkor vissza-
idézését jelölik meg a szöveg legfőbb ambíciójaként. A keretet alkotó versek egy
olyan felnőtt beszélő alakját teremtik meg, aki mintegy újra akarja alkotni azt a
gyermekkornak tulajdonított létteljességet, amelyben minden jelenség és tapasz-
talás elemi erejűnek, elevennek és csodaszerűnek mutatkozott. A felnőtt, aki már
kilépett a gyermekkorból, eljátssza, hogy ismét gyermekké válik, azaz megteremti
önmaga képzelt gyermeki alakmását. Ez az alteregó azért lesz hangsúlyozottan
fiktív, mert - túl azon, hogy minden lírai alany bizonyos tekintetben csak mint a
szövegben megalkotott szubjektum létezik - identitása nem azonos sem az egy-
kori gyermekével, sem az emlékező-visszaidéző felnőttével. Ajelenbeli én mostan i
tudatával felidézi, s egyben értelmezi az egykori emlékeket , miközben úgy tesz,
mintha (legalább részben) azonossá válna egykori Énjével. Ez az elbizonyt alaní-
tott identitású, kettős önazonossággal rendelkező alak (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály
2010: 43-44) sem ajelenbeli, sem az egykori Énnel nem azonosítható maradékta-
lanul. Nézőpontjuk nem hozható fedésbe, hiszen a felnőtt perspektíváját éppen a
létezés sz üks égszer ű korlát ozottságának tudata, míg a gyermekkor horizontját a
végtelenség kés őbb illúziónak bizonyuló élménye jellemzi.
A kötet versei nagyon változatos módonjutatják érvényre a lírai hős identitásá-
nak kettősségét. A szövegek egy része nemcsak a gyermek nézőpontját , hanem a
gyereknyelvet is imitálja (Ó, a halál; Este, este; A kis mécs; Én öngy ilkos leszek;
779
7 . A 2 0 . SZ Á ZA D ELSŐ FELÉNE K M A GY A R IRODALMA

A rosszleányok - mondják - arra laknak; Kip-kop, köveznek) . Máskor ezt a felszínen

látszólag homogénnek mutatkozó gyermeki perspektívát kisebb -nagyobb törések,
n éz ő ponrv á ltá sok bontják meg, s teszik a felnőtt perspektíva jelenlétét explicitté
(Múlt este én is já rtam ottan; A játék; Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép; A kis
kutya). Gyakori megoldás a szöveg zárlatában megjelenő absztraháló, általánosító
gesztus, amely olyan , az emberi lét egészét átfogni képes rálátást feltételez, amel y
meghala dja a gyermek képe sségeit (A doktor bácsi; Mostan színes tintákról álmo -
dom; Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek). Arra is van példa, hogy a felnőtt és a gyer-
meki perspektíva azonos rn ért ék ű kifejtettséget kap (Még büszk én vallom, hogy
magyar vagyok; Öreganyó; A kis baba), s egyforma mértékben alakitják a szöveg
stílusát is (Anyuska régi képe; Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska). A kettő s identi-
tásnak egy újabb változatát képviselik a gyermek horizontját mindvégig a felnőtt
nyelvén megjelenítő versek (Azon az éjjel; A rút varangyot véresen megöltük; Künn
a sárgára pörkölt ny ári kertben; Ott az a vén, vidéki gyógytár). Ismét másik variáci-
ót mutat az a struktúra, amely a fe ln őtt nyelvét és a felnőtt perspektíváját előtérbe
helyezve beszéli el a gyermekkori eseményt, miközben je lz ésszer űen beille szt a
szövegbe egy-egy gyer meknyelvi ford ulatot (Szegény anyám csak egy dalt zongo-
rázik) . A kettős identi tás másik széls ő pontjá n a fe lnő tt beszédmódja, a gyermeki
nyelv imitálása né lkül idéz fel egy-egy gyer mekkori emléket , s a szöveg az időbeli
távolságot is tematizálja (Ódon, óném et, cifra óra; Halottak napján; Féltizenkettő).
A kötetben sze replő valamennyi variáció áttekintése nélkül is látható, hogy az em-
lékező és a felidézett Ént szinte az azo nosulásig egymáshoz közelítő és a két Én tá-
volságát - a keret verseihez hason ló módon - kifejezetten ha ngsúlyozó változatok
s zélső pontjai között a szerepj áték számos változata jelenik meg . A játék 'mintha'
szituá ciójá t minden esetben az tartja fenn , hogy a versek elkerülik mind a teljes
azono sulást, mind a teljes eltávolítást. A gyermeknyelvet és gyermeki nézőpontot
mindvégig m űk ődtet ő szövegekben is érzékelhető az imitáció érvényesülése, s a
két Én időbeli távolságát hangsúlyozó szövegek sem adják fel teljesen az egykori
élmény részleges felidézésének, megértő átérzésének magatartását. A szegény kis-
gyermek panaszai a maga szer epjátékra épülő kompozíciójával módot adott Kosz-
tolányi egyik legfontosabb poétikai törekvésének, a játék szövegszervező elvének
érvényesítésére. Talán ezzel magyarázható, hogy a lírai életmű egyik legkiemelke -
d őbb esztétikai ér téket képviselő darabjává válhatott.
A nyelvi megalkotottságban érvényesülő játékosság, a szeszélyesen bravúros
rím technika, illetve a szokatlan strófaszerkezetek virt uóz alkalmazása e lsőként
a Mák (1916) c ím ű köte tben mutatkozik következetes poétikai törekvésnek.
Koszto lányit má r e lső verseskönyve is me glehetősen nagy formakultú ráva l ren del-
kező szerző nek mutat atta. A költemények versformái változatosak, a rímek álta lá-
ban két szótagra terjedn ek ki, gyakoria k a tisztarímek. A strófaszerkezetek azon-
ban több nyire hagyom ányosak, s a r ímtec nik át.sem a virtuóz já té kosság alakítja .
780
 7 .3. A LÍRAI NY ELV VÁLTOZATAI

A szegény kisgyermek panaszaiban sem válik uralkodóvá ez a tendencia, bár több

vers már felmutatja egy-egy jellegzetes elem ét. A ké sőbbi játékos nyelvi me galko-
tottságot a feltűnő rímtechnika és a k ülönös strófaszerkezet, valamint a tördelés vi-
zuális hatásának egymást kölcsönösen erősítő szerepe jellemzi. Az első átütő sikert
hozó kötet azonban ettől a tendenciától eltérően a versformát tekintve viszonylag
egységes képet mutat , A legtöbb költemény 10-11 szótagos jambikus sorokból épül
fel, nagyobb összefüggő szakaszokat alkotva. Bár a szakaszok ez egyes versekben
eltérő számú sorból állnak, továbbá szabályos - többnyire 2-3 soros - strófaszer-
kezetek is előfordulnak, a versforma változatossága nem tartozik a kötet legfőbb
ambíciói közé . Ugyanakkor a sorhosszúság olykor tapasztalható hirtelen megvál-
toz ása , a hos szabb sorok közé iktatott 3-4 sz ótagos sor, mely a tördeléssel is kieme -
li a rímet, már a Mák nyelvi megoldásait előlegző eljárás: "Övé a bál, / Ő a halál"
(Ó, a halál); "És a csend jő . / Alszik a homályos éjbe / künn a csengő" (Este, este);
"és a párna / barna árnya"; Égig ér már / a kevély vár" (A kis mécs); "gyönyör /
gyötör" (Mi ez, mi ez?); "Otromba zaj / és tompa jaj" (A délutánoktól mindig
futottam) ; "A nagyanyámhoz vittek el aludni / egy éjjelen. / Sötét bokrok között
kert kukucskált, / emlékezem" (A nagyanyámhoz vittek el aludni). A később szüle-
tett, s a kötetbe utólag beiktatott versek szintén gyakran élnek ezzel az eljár ással ,
így a Fényképek (1923) c ím ű is: "Csak képek. / Az élőkéi mind barnák s nevetnek. /
De a halottakéi oly meredtek. / És kékek ." Talán egyedül az Egy téli délben (1923 )
nyelvén érződik a já té kos keresettségnek az a foka, amely a Mák me gjele nése után
jellemzi Kosztolányi versbeszédét. Itt ugyan is a rímszók önálló sorba törd elése
mellett az összetett szót kettémetsző áthajlássallétrehozott rím igencsak szokat-
lan megoldásával is él a szöveg: "Jött a kan yaró. / Piskótát adtak enni s fanyar ó- /
bort inni és mikor kezem / törültem, / vörö s ke sztyű volt rajta és / örültem.
A Mák legszemb etűnőbb poétikai vonása a szokatla n strófaszerkez etek és a k ű ­
lönleges vagy az elhelyezésük révén kiemeit pozíciójú rímek alkalmazása. A Szeszé-
lyesfutamok a holdról két páros rímű, öt szótagos sor mellé egyszavas, két szótagú
rímtelen sort illeszt, a hangsúlyozott dallamosságot a "pró zas ze rűsé g" kontraszt-
hatásával elegyíti, amit gyakran áthajlás is hangsúlyoz : "Ma félek a holdtól, / e
sár ga koboldtól, / Félek. / / Kísérteni feljött. / Körötte a felhők / állnak." A jó hold
szövegében kialakított versszak ennek a szerkezetnek egy variációját nyújtja , a két
strófa között annyi az eltérés, hogy a páros rímű soro k itt hosszabbak, míg a rím-
telen harmadik rövidebb, csupán egy szótagos: "Egész nap öltem, győ zte m, rabol-
tam, / csak éjfél után járok a holdban / már." A Sk ála sorai mind össze négy, illetve
három szótagból állnak, e feltűnően rövid sorok közül csupán az utols ó cseng ösz-
sze a következő strófa zár ó sorával: "Őszi éjjel / a nők ágya, / mint a vér. / / Vágy-
nak ők is, / árva lelkek, / a napér." A Hideg a most bemutatott két szerkezetet ve-
gyíti egymással: első két hosszabb sorát páros rím kapcsolja össze, míg a rövidebb
harmadik sor a következő strófa azonos helyzetű sorával cseng össze: "Furcsa est
78 1
7. A 2 0 . S ZÁ ZA D ELSŐ FELÉ NEK MA G YA R IRODAL MA

ez, néma, hűvös , / a szobákban újra bűvös / lámpa ég. / / Fűtenek is innen-onnan /
s rémlik a körúti lombban / fönn az ég." Ennek a strófaszerkezetnek egy további
variánsát alkalmazza a Séta városon kívül, vidéken, amel ybe n két hosszabb rímelő
sor fogja közre a rímtelen rövidebbet: "Egy-két lépés , elfogy az aszfalt / és a mez ő /
terít a földre gaz dag asztalt. / / Itt csönd van. E diófa bólong / s halkan regél / az
avar és a sárguló lomb ." A kötet leginkább rímjátékra épülő s egyben legsz okatla-
nabb strófaszerkezete az á szi síp c ím ű versben talál ható . Az első és az utolsó sort
egyaránt egy szótagú rímszavak alkotják, amelyek egy hosszabb , kilen c szótagos
rímte len sort fognak közre . A szöveg rafi nált zeneisége részben a kont ras zth atásá-
ra támaszkodik, amelyet a gyakori áthajlás is kiemel: "Ősz / kullog a hegyekben, a
ravas zdi / csős z. / / Vén / puskás öreg, jól ismerem már / én ." Az eddig bemutatott
versszakokhoz viszonyítva kevésbé szokatlan a kétsoros párrímes forma , ugyan-
akkor ez a strófaszerkezet is kifejezetten alkalmas arra, ho gy a rímelésre irányítsa
az olvasó figyeimé t (Sötét, nehéz tavaszi ég; A rossz élet; Ajó élet), k ülönösen ab -
ban az eset ben, ha többször is három szóta g cseng össze . Szintén a páros rím és a
rövid sor által kinált zeneiséget használja ki az Unalom egybefüggő , szakaszokra
ne m bontott versszerkezete, s hasonló elve n alapul a Délutáni elmélkedés akuszti-
kus hat ása, ame ly a ha t szótagos sorokat két szótagos félrírnekkel csengeti össze.
A já ték poétikai elvét változatosan érvé nyre juttató kötet öntükrö ző gesztussal is
kiemeli a beszédmódnak ezt a jellegzetess égét az Akarsz-e játszani? c ím ű költe -
mény szerepeltetésével. Ezen a téren is párhuza m vonható a Szegény kisgyermek
pan asza ival, ahol a szerepjátékra épülő kötetszerkezet önreflexiójaként jelent meg
Ajáték c ím ű vers.
A kenyér és bor (1920) versei között szintén találhatók egyedi strófaszerkezetek
(Ideges rímek; Csáth Gézának; Rapszódia), a játékos szövegalakításban azonban
mind nagyobb szerephez jut a virtu óz rímelés. A Boldog szomorú dal rímei gyakran ,
négy szótagosak , de hat szótagos is akad közöttük ("van gyermekem és feleség em /
[...J/ Van mindig elég eleségem"). Több költemény líra i versben szoka tlan, illetve
ritkán e lőforduló szót állít rímhelyzetbe: pl. beteg szív - de tektív (Hitves), tiszta -
spiritiszta (Áldott szegénység) . Az Együgyú ének a rímjáték értelmezését újabb moz -
zanattal gazdagítja : nem az önfeledtség, illetve a végesség virtuális legyőzésének
eszközeként láttatja, hane m dallam os monotóni áját az önirónia és a rez ignáció
gesztusaként ér té keli. Ez a megköze lítés a Számadás (1935) ciklus Száz sor a testi
szenvedésről c ím ű versében is visszatér: .Egyűgyű dal / az én dalom, / ő fújja ezt : /
a fájdalom. [... J Nótája csúf, / de nem sekély, / bár bamb a is, / a mélye mély."
AKeny ér és bor egyik jell egz ete ssége, a vége sség tapas zta latát elm élyítő férfikor
ábrázo lása A bús fé rfi panas zaiban (1924) az egé sz kötetkompozícó sze rvező elvé-
vé válik. Már a cím is A szegény kisgyermek pan aszait evokálja, s ezt a me gi d é ző
ráu talást a gyűjte mé ny másod ik ver se még inká bb föle rősíti : "Húsz éves voltam
hajd anában, sápadt és vézna kisdiák, / most tú l a har mincon ijedten hall ott am
782
 7.3 . A LÍRAI NY E LV V ÁL T OZA TA I

ezt az áriát. / Húsz évesen arról daloltam, ki kisgyermekként égre kelt, / most
éneklem húszéves másom, ki egykor erről énekelt." A gyűjtemény valóban azt az
olvasásmódot sugallja, mint a korábbi kötet: a címekkel el nem választott költemé-
nyek nem annyira önálló szövegekként, inkább az egységes ciklus alkotóelemei-
ként hatnak, mintegy a folyamatos olvasást sugalmazva a befogadónak. Lényeges
eltérés mutatkozik azonban a versszerkezetek vonatkozásában: míg a korább i kö-
tetb enjelentős kompozíciós szerephez jutott az egységesítés elve, add ig A búsf érfi
panaszai esetében szembetűnő a strófaszerkezetek változatossága, mintha a kötet
egyik legfontosabb törekvése az lenne, hogy ne szerepeltessen kétszer egyetlen
strófa-, illetve versszerkezet sem. Az itt kialakított versformák esetében elsősor­
ban nem ez egyes struktúrák meglepő egyedisége jut szerephez - bár erre is van
példa -, hanem az egymáshoz mért változatosság, így gyakrabban használt, tradi-
cionálisnak nevezhető formák is (pl. hexameter: Lám, ma újólag az álom) zavar-
mentesen illeszkednek a kötet szerkezetébe. Hogy e nagy formakult úrát mutató
versgyűjtemény mégsem éri el korábbi párjának színvonalát, valószínűle g azzal
magyarázható, hogy több darabja a Kosztolányira jellemző oldott versbeszédet az
indokolatlan bőbeszédűség irányába mozdítja el.
AMeztelenül (1928) címmel megjelent következő gyűjteményébe a kö ltő azokat
a verseit vette fel, amelyek a kötetlen formák iránti érdeklődés jegyében születtek.
A költemények többsége szabad vers, bár akad közöttük szabályos, jambikus rím-
telen költemény (Régi pajtás szemüveggel; Anya), szabadon kezelt hexameter (Elé-
gia), illetve állandó szótagszámú, laza ütemhangsúlyos sorokból felép ülő rímtelen
vers is (Temetők; Vendégség közben). A szabad versek egy része alkalomszerűen
időmértékes ritmusokat idéz meg, de ezek az ütem ek a legtöbb esetben csak kisebb
szakaszokra terjednek ki. Némely költeményben - többnyire daktilusra (ritkábban
anapesztusra) épülő - időmértékes sorok is olvashatók ("mely néh a a fellegekig
magas ul", "mint aki megszüle tett és aki meghal " - Vigyázz; "Nem veszel észre",
"Vélebeszélek", "vissza se nézve" -Az apa; "azt ami vágtat a vér rohamán", "dur-
va követ, goromba vasércet" - Magánbeszéd; "Mindegyik leányom, min degyik
feleségem" - Nák ; "Nem volt gyermeke néki" - A régi dajkánk egyetlen öröme) ,
másutt csupán az utolsó két szótag előtt hallh ató több ízben is a daktilus (Piac;
Tömeg) . Mindez arra utal , hogy Kosztolányi a kötött formák közül a hexametert
érezte a szabad vershez leginkább közel állónak.
A kötet az időmértékes ráhallást sugalmazó költemények mellet számos olyan
szabad verset is tartalmaz, amelyek teljesen elszakadnak a metrikus verstől (Sze -
gények; Csöndes viszontl átás; Rózsaszín lámp a; Francia lány; Hetedhétország). A sza-
bad vers és a szabadvers- sz e rű költemények megjelenésének újszerű fejleménye
több okkal magyar ázható. Akötet nyitó verse maga is egyfajta magyarázattal szol-
gál, sö nérte lme ző gesztus ánakjelentős égét az is kiemeli, hogy a gyűjtemény címe
ugyancsak erre a szövegre tesz utalá st: "a kincseim csomagold be, / régi szavam,
783
7. A 20. S Z Á Z A D EL SŐ F E LÉ N E K MAGYAR IRODALMA

az aranyt, kevélyen / csengő rímeim, melyekkel magasan / röpültem a többi fölött

s ékes igéim, / mind -rnind csomagold e batyuba, / abba, amit hoztam, s hagyd
az úton másnak, / hogy h ősi - igazul járjak egyedül, / egyszerú ember az egysze-
rú földön / s meztelenül legyek, am int megszülettem, / meztelenül legyek, amint
megha lok." A dísztelenség ebben az összefüggésben az em beri élet végességé nek
elégikus elfogadásaként értelmező dik, míg a "kevélyen cs en gő" rímekre épülő já -
tékos versbeszédhez a korlátozottság virt uá lis le győzés ének képzete kapcsolódik.
A kötetet nyitó költemény tehát a lemondás és az alázat beszédmódjaként érté-
keli a rímte len formá t (vers elése 12 és 13 szótagot vá ltogató, lazán kezelt, rövid
szótagokk al gyorsított choriambikus sor ra épül) , illetve - a kijelentést az egész
kötetre vona tkoztatva - a szabad verset. Az ars poeticus kijelentés rele van ciáját
nincs okun k kétségbe von ni, hiszen a rímtelen, vá ltozó szót agsz ám ú, metrikus
vers a Számadás ciklu s több darabjában is haso nló jelentés t hordoz. Ugyana kkor
a kötetlen formá k felé fordulás valószínú leg összefüg gésbe hozható azzal is, hogy
Kosztolányi korá bbi kötetei szinte pro gramszerúvé tették a rímek és a kötött str ó-
fasze rkezetek min él virtuó zabb meg form álását. A szabad vers ennek a poétikai
gyakorlatnak az ellensúlyozására is hivatott lehetett. Érdemes arra is utalnunk,
hogy a rímkényszer és a meghatározott szótagszám, különösen A bús f érfi pana-
szai egyes dar abja iban olykor a b őbe szédűség forr ásává vált. A kötetlen szótag-
számú, rímtele n szabad vers oldott beszédmódja ellenére alkalmas a töm örítésre ,
hiszen nem kell megfelelnie sem a rögzített sorhosszúságnak, sem a rím álta l elő­
írt sortervnek.
A szabad vers módot adott arra is, ho gy a Kosztolányi versbeszédébe n a játékos-
ság mellett szintén meghatározó szerepet betöltő é lőbeszéds ze rú - olykor szinte
társalgó jelleget mutat ó - dikció viszonylag kötetlenül kibontakozzon. A szabad
verse t je lle m ző vonások egy része - a nagyon különböző terjedelmű sorok szabály-
talan v áltakoz ása, a ve rss zer ű s é get oldó áthajlás - már Kosztolányi korább i köte -
teiben is fe ltűnt. Az előbb i megoldásra elsősorban A szegény kisgyermek panaszai
fent hivatkozott versei említhetők példaként, míg az utóbbi eljárás olyannyira el-
terjedt Kosztolányi költészet ében, hogy nem lehet jelentkezését egy megh atáro-
zott kötethez kapcsolni.
A Szá madás c ím ű ciklusban Kosztolányi poétikájá na k mind a játékos nyelvi vir-
tuozitást, mind a szöveg díszt elenségé t e lő térb e helyező változatai megjelennek.
A bravúros rímtechnika elsőso rban azokban a versekben érvényesül, melyek a vé-
gességgel a költő i múalkotás fiktív terében átélhető teljességet állítjá k szembe, s
enne k a képzelet szülte végtelennek a megjelenítésére, megalkotására törekednek.
Az Esti Kornél éneke, a Hajn ali részegség vagy a ciklus megjelenése ut án született
Szeptemberi áhítat keresetten játékos, pazar rímekkel sziporkázó részletei talán a
Kosztol ányi-életmű legismertebb szöveghel yei. Egyedi vagy szokatlan str ófaszer-
kezetekkel is találkozunk (Ilona; Játék első szem üvegemmel; Otthon ), ugyanakkor
784
 7.3. A LÍRAI NYELV VÁLTOZATAI

- elsősorban az elégikus hangoltságú szövegekben - a rímtelen, időmértékes for-

mák is gyakoriak (Fényes koszorú ; Európa; Ha negyvenéves...; Vörös hervadás; Őszi
reggeli; Februári óda) . A kötetet záró remekmű, az Ének a sem m iről a rím mon otó -
niáját használja fel a lemondás hangnemének megteremtésére. A versszakok ele-
jén álló hármas bokorrím az elmúlás tragédiájának banalitás át sugallja. Ezt a for-
ma egy másik önironikus megoldása is kiemeli : az első két strófában a két szót agos
rímek második sz ótagja mindenütt ragrím (elejtem - elfelejtem - rejtem; ő s ebb
- is me rő sebb - erősebb), ami a sorok összecsengetésének egyik legkezdetlegesebb
formája. Az első versszakban ennek az ironikus gesztusnak a hatását az is fokoz-
za, hogy a másutt nem rímelő utolsó két sor szintén ezt a megoldást alkalmazza
(sötétben - delejben) . A szabad versen iskolázott beszédmód hatása leginkább az
olyan metrikus verseken érződik, mint a Marcus Aurelius vagy a Hajnali részegség,
mel yeknek i d őmértéke s versformája (anapesztus, illetve jambus alapú) szabályta-
lan strófaszerkezettel és nagyon eltérő szótagszámú sorok aggály nélküli egymás
mellé helyezésével párosul.
Kosztolányi utolsó versciklusát a végesség élményének összetett megjelenítése
és a felhasznált poétikai eszközt ár változatossága mellet az is különösen figyelem-
re méltóvá teszi , hogy a töb bnyire inkább az oldott versbeszédhez vonzódó költő
ebben a gyűj te mé nyéb en több kifejezetten tömör, szinte enigmatikus verset (Vörös
hervad ás; Őszi reggeli; Októberi táj) adott közre. Bár erre a szerkesztésmó dra né-
hány korább i vers is példával szolgál (Apámmal utazunk a vonaton; A napraforgó,
mint az árült; Szonett egy szoborra, melyaz álló Dantét ábrázolja), a Számadásra
jellemző magas sz ínvonalon kevés költemény képviseli Kosztolányi lírai nyelvének
ezt a változatát. A kihagyásra épülő poétika sikeres megvalósításában szerepet
játszhatott a Negyven pillanatkép írástechnikája , amely néh án y sornyira redukált a
a szövegek terjedelmét. Minde z nem jelenti azt, hogy Kosztolányi beszédmódja
végleg maga mögött hagyta volna az olykor indokolatlannak tetsző bőbeszéd űsé­
get, hiszen a Hajnali részegség és a Szeptemberi áh ítat szövege minden költő i bra-
vúr ellenére olykor kissé túlírtnak tűnik.

7.3.4. Juhász Gyu la

Juhász Gyula költészetére a Nyugat korábban tárgyalt alkotóinál kevésb é jellem-

ző a lírai beszédmód megújítása. Bár az európai modernség hat ása kéts égtelenül
érződik m űvein, gyakran még legsikerültebb verseibe is besz űr ődnek a 19. szá-
zad magyar költészetének ekko rra már kissé avíttnak tetsző , elkoptatott fordula-
tai. A költemények képalkotása több nyire meglehetősen konvencionális, dikciójuk
olykor még a rövid versek esetében is kissé terjengős, s a modern versbeszédhez
mérten tú lságosan retorikus jellegű. A költő ars poeticus költeményeiben gyakran
785
7. A 2 0 . SZÁZAD ELSŐ FE LÉ N E K M A GYA R IR OD ALM A

hangsúlyozta lírájá na k magyar tradícióban gyökerező jellegét, versei re ne mcsak

e hagyomány erényei, hanem gyengéi is szembetűnő hatást gyakoroltak. Jóllehet
Juhász Gyula számos költemény tanúsága szerint Arany Ján ost tekintette legfőbb
mesterének s a magyar költés zet legnagyobb alakján ak, m űv é s zet é t korántsem
jellemzi az Aranynál olyan meghatározó műgond és nyelvi igényesség. (Korai
költem ényein sokkal inkáb b Reviczky befolyása érző dik, míg ké s őbb Ady hatása
mutatkozik számottevőnek.) A költemények szerkezete olykor megl ehető s e n eset-
legesnek hat, a sorpár és a verss zak kereteit ritkán lépik át az egym ással szoros abb
kapcsolatot mutató je lentésegységek.
Juhász Gyula poétikája számára az európa i modernség költé szetéb ől első s or­
ban a francia líra adott ösztönzést. A parn asszizmu s hat ására ut al a szonett ked-
velése, valamint a műalkotásokat és a kultú rtörténet nagy alakjait megjelenítő
versek gyakori előfordulása . Az önmagát saját tárgyává emelő m ű v é s zet esztétista
gesztu sához azonban nem társ ul a tökéletes for mai megalkotottság parn asszis-
ta igénye. A nyelvi perfekcionizmushoz hasonl óan a személytelenség programját
sem tette magáévá Juhász Gyula költésze tfelfogása. Néhány versétől eltekintve
(pl. Hajnal; A hegyi beszéd) a líra i én jelenl éte lényegesen han gsúlyosabb, mint
a Leconte de Lisle vagy Heredia költeményeiben. Mindez arra utal, hogy Juhász
Gyula a parnasszista impulzusokat a számára talán legfontosabb ösztönzést je len-
tő Verlaine költészetének szellemében fogadta be és alakította át. Verlaine vers-
beszéde érzelmi ha ngoltsága miatt hamar eltávolodott a szenvtelen ség elvét valló
parnasszista poétikától. Az általa kialakított verstípusban a han gulat és a zene i-
ség finom összjátéka a l egfőbb szövegformáló erő. Juhász Gyula költészetében a
hangulat és a zenei ha tás ugyancsak meghatáro zó szerepet játszik, de a verlaine-i
zenei verstő l némiképp eltérő módon . A személyesség ha ngsúlyosabb , mint a fran -
cia költő versei ben , a lírai én konkrétabb vonáso kat kap , s közelebb kerül a bio-
gráfiai személyhez . Míg Verlaine-nél a szöveg jelentése gyakr an alá rendel ő dik a
hangzás akusz tikus ha tásána k, addig Juhász Gyula verseiben a jelenté s fogalmi
rétege mindvégig meghatározó marad . A szöveg nagyfokú kifejtettsége többnyire
háttérbe szorítja a sugal mazás, a sejte tés poétikáját. Mivel a fogalmijelentés do mi-
nanciája megmarad, a költemények meglehetősen gyakran élnek a csatta nószerű
zárlat mego ldásával, melyet Verlaine Költészettana olyan hat ározottan utasított el.
Juhász Gyula költői beszéd módjában a zeneiség már csak azé rt sem válhatott a
legfontosabb hat ástényez őv é . mert e költészet akus ztikai eszköztára nem túlságo-
san változatos. A vers zeneisége elsősorban a hangszimbolika (a nazálisok, a lágy
mássalhangzók és a mély magánh angzók előfordu lásának gyakorisága) érvénye-
sülésén, valamint az alliterációkon és a melodikusan visszatérő anaforás, illet-
ve verssza kke zdő és -záró ism étl éseken alapszik. Az ismétléses formák gyakran
kapcs olódnak össze retorikus fordul atokkal, ami még inkább a fogalm i jelentés
függvényé teszi a han gzás melód iáján ak érzékelésé t. Juhász Gyula versei nem t ő -
786
 7.3 . A LÍRAI NYE LV VÁ LT O Z A TAI

rekednek bravúros vagy összetett zenei hatásokra, legjobb költeményeiben ezért

az egyszerű akusztikus elemek mintegy kiegészítik a szöveg tematikus rétegét.
Legjelentősebb költeményei a tájköltészet és a nosztalgikus szerelem tár gykö-
rében születtek. Mind tájverseiben, mind az Anna-versek szövegében a han gula-
tiság a meghatározó elem. Tájlírája nem törekszik részletes leírásra vagy a vidék
körképsze rű bemutatására, s az epikus elemek is kiszorulnak a versek strukt úr á-
jáb ól. Ezek a rövid költemények nem a tájköltészet Petőfi-féle hagyományát foly-
tatj ák. A külső látvány és a belső érzelem folytono san egymásb a fordul , nem válik
el egymástól a megjelenítés és a reflexiói. E verstípusban szerencsésen egészítik ki
egymást Juhász Gyula versbeszédének poétikai jellegzetességei. A többnyire két
sorra, esetleg egy-egy négysoros versszakra kiterj ed ő kisebb jelentésegységekre
bomló szerkezet tökéletes en alkalmas a benyomás megjelenítésére . A mell érend e-
lő szakaszokból építkező stru ktúra elemeit a han gulat fűz i össze. Az atmoszférát
a néhány látványelemet és han ghat ást egymás mellé helye ző szerkesztésmód laza
rendje sokkal hat ékonyabban teremti meg és tar tja fenn , mint a hierarchiku sabban
szervezett kompozíció . A kis képeke t egyéb kapcsolóelemek híján szinte kizárólag
az atmoszféra köti össze, ami a szöveg hatásmechanizmusában kiemelt szere pet
biztosít ennek az effektusnak.
Az Anna-versek eset ében a valóson eluralkodó fikcionálás reflektált eljárása ad
lehetős é get a hangulat előtérbe kerülésére. A legsikerültebb költemények a maguk
Anna-képét tudatosan távolítják a biográfiai s ze mé lytő l. A szövegek mnemotech-
nikája úgy jelle me zhe tő, hogy a versek mintegy elrugaszkodási pontként kezelik
a színés znő utólag sokszor jelentéktelennek tetsző alakját, hogy a felszabadított
kép zelet révén az emlékezet megalkosson egy körvonalazatlan imágó t, melyn ek
tisztán hangulati jellegét nem korlátozzák konkrétumok. Anna alakja olyan emlék-
képpé válik, amelynek tartalm át elsősorban a hozz á kapcsolódó érzések visszaidé-
zése alkotja . Külső személy és belső alakmás egymásra vetítését tehát az emlékezet
teremtő aktusai irányítják. Az életrajzi alak a konkrét jellemvoná sok és a szere lem
történetének elbeszélése híján olyan üres kereté válik, melyet a lírai én nosztalgi-
kus szere lemélménye tölt meg tartalommal. Mivel maga a szerelem inkább elvont
vágy, mint konkrét tapasztal at, tartalma hangulattá oldódik.

7.3.5. Tóth Árpád

Tóth Árpád költészetét az irodalmi köztudat többnyire Juhász Gyula lírájával ro-
konítja, s nem is alaptalanul. Mindkettőjük poétikájában j elentős szerephez jut az
elégikus hangoltság és a zeneiség. További hasonlóság, hogy leíró verse ik többnyi-
re természetélménytjelenítenek meg. E kétségtelen párhuzamok ellen ére azonba n
a két költő versbeszéde között alapvető különbségek mutatkoznak. Tóth Árpád
787
7 . A 2 0 . SZÁ ZAD E L S Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

dikciója Juhász Gyuláénál is személyesebb, gyakori a konkrét vershelyzet, amely

aprólékos kidolgozást kap . A lírai én előszeretettel jeleníti meg saját alakjá t, s
többn yire lelkiállapotát is részletesebben mutatja be, mint Juhász Gyula versei-
ben. A másik szembetűnő eltérés abban mutatkozik, hogy míg az idősebb pálya -
társ poét ikai eszköztára kifejezetten egyszerűnek mondható, add ig Tóth Árpád
lírai nyelvét - a modernség esztétizmusának szellem ében - a virtuozitás igénye
alakítja. A nyelvi megalkototts ág hangsúlyozásának, a természetessel szemben a
mesterséges szépség előnyben részesítésének modern törekvése a rímtechnika, a
képhasználat és a mondatszerkesztés terén egyaránt érezteti hatását. Juhász Gyu-
la képalkotása gyakran toposzszerű elemekre épül, ezzel szemben Tóth Árpád ked-
veli a me glep ő , egzotikus, bizarr hasonlatokat és metaforákat. A figurativitá s terén
sokkal inkább az egyedi, sokszor játékosan kimódolt megoldásokhoz vonzódik,
semmint a közkeletű sémák felhasználásához. A két szerző verseinek zeneisége
is erőse n k ü l ö nb ö z ő karakte r ű : míg Juhász Gyula költeményeiben a verssor és a
versmondat legtöbbször egybe esik, addig Tóth Árpád m űvei változatosan alkal-
mazzák az áthajlás különböző formáit. A rímek összecsengése az enjambement
miatt kevésbé kelt dalszer ű hatást, ami a hangzásnak összetette bb, enyhén disszo-
náns jelleget kölcsönöz.
Tóth Árpád verseinek kompozíciója általában a lassan kibomló struktúrák-
ra épül. Gyakoriak a többszörösen összete tt mondatok, melyeknek szerkeze tét
közbeékelések, inverziók teszik bonyolu lttá . A tagmondatokban - különösen az
alkotói pálya első évtizedében keletkezett versek esetében - sok a jelző és hatá-
rozó. A bővítmények burjánzása elsősorban az esztétis ta kifinomultságot hivatott
megvalósítani : "S mint finom ujjú szobrász élveteg / Gyúr illatos viaszból furcsa
aktot , / A lelkem lomhán és bizarrul alkot / Filigrán és buja reményeket" (Inté-
rieur). E leíró hajlamú részletgazdagságnak megfelelően a verssorok több nyire
hosszúak, 10-14 szótagosak, a versszakok pedig 6-8 sorból állna k. Az ilyen terje-
delmes strófák többnyire az epiku s m űvekre jellemzők. CA Tóth Árpád által annyi-
ra kedvelt 12, 13 olykor 14 szótagos , középen metszetet alkalmazó jambikus sor,
az úgynevezett alexandrin is a Nagy Sándor tetteit elbeszélő középkori költemény
versformájáról kapta nevét.) Bár a jellegzetes Tóth Árpád-i verstípus sokszor tar-
talmaz epikus, narratív szakaszokat , a terjedelmes strófaszerkezetek használata
mégis els ősorban a részleteket fokozatosan kibontó szövegépítésnek tudható be.
Ez a sajátosság a versek képalkotásának is meghatározó vonása. A hasonlat
vagy a metafora szerkezeti eleme it ritkán alkotja csupán egy-egy szó. A hasonlítót,
illetve az azonosítót folyamatosan bővülő szintagmasorok jelenítik meg, s olykor
még a hasonlí tott és az azonosított is részletgazdag megjelenítést kap. A kibontott
hasonlat technikája - melynek keretében a hasonlító szinte önálló kis történetté
kerekedik - különösen jellemző Tóth Árpád költészetére: "Mint nyugvó úrnőt pi-
peréz remegve / A néger rabnő lágy s illatos ujja, / Úgyszépíti a lankad t tájat újra /
788
 7.3 . A LíRAI NYELV VÁLTOZATAI

A setét ujj ú alázatos este." (Esti szonett) Máskor nem történetként, hanem mozdu -
latlan csendéletként áll elénk az aprólékosan kidolgozott képi sík: .mínt téli síkra
ejtett ékszerláda, / Ferdén és hóba fúrva, kifosztva és kitárva, / Heverjen drága
tested a tiszta lepleken " (Szobák) . A képi sík részletgazdagsága a hasonlóság újabb
és újabb aspektusainak felvetésével teszi virtuózzá a trópus megformáltságát. Bár
kétségtelenül a részletező hasonlat a lassan kibomló figuratív szövegépítés leg-
gyakoribb eljárása (pl. Ószi alkonyat; Kincs; Sóhaj; Esti vízió; Hajnali szerenád; Oly
meghatott...; Bús bérház-udvar ez; Hold; Március; Körúti hajnal ), arra is akad pél-
da, hogy a hasonlatok és metaforák összekapcsolásával komplex költői kép jön
létre: "Mint óriás aranylöveg, / Nagy ívvel égre száll az új nap , / A házak alján
mind kibújnak / A fürge gépfegyveresövek: / A zsenge ágak , s mind e cs őben /
Robbannak már a szapora / Rügyek: tavasz puskapora / Fojt és kábít a levegőben"
(Aranylöveg a messzi égen).
A versek részletező beszédmódja és a szöveg ebből fakadó nagyfokú kifejtettsé-
ge miatt korántsem rneglep ő , hogy Tóth Árpád metaforáinak szokatlansága nem a
jelölő és a jelölt kapcsolatának elbizonytalanítására vezethető vissza. Az új s zerű,
olykor meglepő hatás nem ajelentés korreszpondancia-elvű - ajelenségek titokza-
tos metafizikai összefüggését sugalló - felszabadításán alapszik, hanem egymástól
távol eső nyelvi rétegek, kulturális miliők összekapcsolásán. Az azonosítás alapja,
a tertium comparationis korántsem homályos vagy beláthatatlan, csupán a k ülön-
b öz ő nyelvi rétegek és kulturális közegek találkozása kelt szokatlan hatást. Leg-
gyakoribb a távoli kultúrkörök egzotikus megidézése: "Szeptember szép szultánja,
ász, pompás , buja zsarnok" (Szeptemberi szonett); "A fáradt, bús öt érzék / Öt halk
rabszolgám, ernyedten pihent" (S z édiilet); "ő rt áll az udvaron az éj, a roppant né-
ger" (Lámpafény) . Hasonló elven alapul az antikvitás evokálásának a hagyomá-
nyos, emelkedett klasszicizálástól elütő formája ("Minden vén tölgy egy vig, élő
titán" - Erdó), vagy az észak-amerikai táj indiánregények nyomán közkeletűvé vált
emblematikus képének szövegbe emelése ("a magány ád végs ő menhelyet: / - Ez a
pre ri, hol mint sötét bölény, / Nagyhomlokú tű nőd és lépeget" - Invokáció Csokonai
Vitéz Mihályhoz) . A hétköznapi és a mesebeli fogalmak egymásra vonatkozta tása
is újszerű metaforát eredményezhet: .Lá mp ám, öreg butor, szelíd és furcsa törpe"
(Lámpafé ny) . A modern m ű v észeti irányzat megne vezésének és a költészet egyik
legősibb motívumának az összekapcsolása a művészettörténet és a szépirod alom
nyelvének vegyítésével hoz létre bizarr megszemélyesítést: "A hajnal , a nagy imp-
resszionista" (Hajnali szerenád). A szabadidősport szókészletének és a lírai nyelv
hagyományos szókincsének a találkozása ugyancsak a nyelvi rétegek közötti köl-
csönzés elvére vezethető vissza: "Szívem alatt / Mint a turista-menhelyen / Szöges
cip őjű vándorok: / Vágyak topognak hirtelen" (Illatlavinák alatt). A citált meta-
forák egyike sem ejti zavarba az olvasót, a szavak jelentésének egymásra vonat-
koztatása viszonylag kézenfekvőnek tűnik. A szöveg szóképeit kibont ó részl etező
78 9
7 . A 2 0 . SZ Á ZAD ELS Ő FE L É N E K MAGYAR I R O D A L M A

előadás mó d az olyan esetekben, amikor a trópus alkotóelemei közötti kap csolat

egy árnya latt al homályosabb nak tűnik, nyomban utal az azo nosítás szempontjá-
ra mintegy értelmezési ajá nlatt al szolgálva az olvasónak: "nem érezném a bút, a
szennyes és a bosszús I Hiénát, amint tépi szivem, s moro gva habzsol." (Tánc);
vagy: "á, lélek, te forró I Tropikus homok! mért hajtasz virágot: I Gyönyörű vá-
gyat s jaj, gyökértelent?" (Október).
A rímelés játékos virtuozitása terén Tóth Árpád költész ete leginkább Kosztolá-
nyi lírájáva l rokonítható. Gyakori a tiszta rímek alkalmazása , a három vagy több
szótagos rímszav ak összecsengetés e. A hím- és n őr ímek váltakozása többnyire
szabályos rendszert alkot . A természetesse l szemb en a mesterségest, a megalko-
tottat pre feráló esztétikai felfogás jegyében Tóth Árpád egyik kedvenc tech nikája
a mozai krím: lazú - az Úr (Téli verőfény); okarína - soka rí ma, rím más - prímás
(Rímes, furcsajáték); édes ének - [a költő] édesének (Hegyi beszédek f elé); meste-
re - rest ere (Ó, rímekfáradt mestere!). Szintén különleges voltu kat hangsúlyozzák
az egyéni szóalkotá s révén keletkezetett rímszót tartalmazó rímek: pl. ablak ából
- [a sell ő alant i] habl akából (Esti víz ió). Ugyancsak keresettségével tüntet a szem-
rím fordítottjaként leírható forma , melybe n a szavak írásképe - a magyar nyelv-
ben szokatlan módon - eltér egymá stól, miközben hangalakjuk a kiejtés ben össze-
csen g: csen dül - Chopinbül (Notturno); Shakespeare - nem bír - szent pír ("S zent
őrületben ..."). A rím újszerű sége nem csupán akusztikus jellemzőivel hozható
kapcsolatba, ugyancsak form abontó megold ásként tarthatjuk számon, ha a költői
nyelv szinte kihívóan tágítja ki a rímszavak megszokott körét. Tóth Árpád versei
nemegyszer olyan modern, közkeletű szavakat állítanak rímhelyzetbe, melyek a
korabeli lírai köznyelv képzeletbeli szótá rába nem kerülhetnének be. A költészet
e melkedettségéről alkotott hagyományos felfogás bizonyos kifejezéseket eleve
kö ltő ietle nnek tartott. A közkeletű elvárások tuda tos megsértése ezen a téren is
az újítá s, a modernség közízlést enyhén provokáló s egyben játékos gesztusaként
értelme zhető . Így kerül rímh elyzetbe a rn űv észett ört énet (ren yhe piszka - imp-
resszionista [Hajnali szerenád )) és a technika (illatos fák - villamosság [Amíg a
csókot megtaláltam] ; zöldacél-rugók - ara nyrigók [Áprilisi capriccio)) , valamint az
idegenforgalom néhány szakkifejezése (bedekker ű - szent derű, turista - tiszta [Ó,
romok!)) . A fenti rímek többségének játékos provokativitását fokozza, hogy a rím-
hívó és a fele lő rím egymás mellé helyezi a hagyományos költő i szót ár - továbbra is
érvénye snek tartott - emelkedett fordulatait és a modern élet kifejezéseit.
Tóth Árpád költészete talán a leginkább egynemű a nyugatos lírikusok életművei
közül: túlnyomórészt elégikus tónu s jellemzi, ezt a han gnemet olykor a himnikus
emelkedettség váltja fel vagy színezi át . A két han güt és zavarmentesen illeszkedik
egymáshoz, mivel az elégikus han goltságú versek dikcióját is a csendes, vissza-
fogott pátos z alakítja. E homogén nek tetsző é letműben a költői pálya sorá n mégis
lejátszódtak bizonyos poétikai változások. Már az első kötet , a Hajnali szerenád
790
 7.3 . A LÍRAI N Y E LV VÁ LTOZ ATAI

(1913) megjelenését követően megfigyelhető az a lassan kibontakozó tenden-

cia, hogy a versek kevésbé gyakran élnek az egzotikus hatású effektusokkal, noha
ilyen megoldásokkal még az utolsó évek költeményeiben is találkozhatunk. I d őve l
a jelz ők és határozók burjánzását is a kevesebb bővítményt tartalmazó mondat-
szerkezetek váltják fel, ennek következményeként a hasonl atok részletező jellege
ugyancsak visszafogottabban érvényesül. Az 1923-1924 táján keletkezett versek-
ben már jól látható a strófaszerkezetek átformálódá sa is, egyre gyakoribb a négy
vagy annál kevesebb, kis szóta gszámú sorból é pítke ző versszak. Az áthajl ás bravú-
ros megoldásait a korábbiakhoz képest ritkábba n használják a költemények, ami
átalakítja hangzásvilágukat. A rövidebb sorok végén az enjambement híján zavar-
talanul kicsengetett rímek adalszerűség e gyneműbb akusztikája felé mozdítják el
a szövegek zeneiségét. Ezt erős íti az ütemhangsúl yos verselés megjelen ése, amely
az időmértékes verseket többször szimultán ritmu súvá teszi.

7.3.6. Füst Milán

Füst Milán lírai nyelvének archaikus reminiszcenciái, melyek végigkísérik költői

pályáját , az életmű érte lmezésé nek kiemeIt kérdésévé teszik a hagyományhoz
fűződ ő viszonyt. A költői szerep megalkotottsága, a megszólalás elszakadása a
konkr ét ve rshelyzettő l nagyrészt arra a hangsúl yozottan stilizált, a kortárs lírai
köznyelvtőllátványosan elütő nyelvi modalitásra ve zethető vissza, amelyne k alap-
vető hatáselve a régiség képzetének felkeltése. Füst legjellegzetesebb poétikai el-
járásainak többsége az imitált archaikus, valamint a modern , a kortárs nyelvi réte-
gek összjátékára vezethető vissza, melyben az ellent étét, a törés alakza ta (SCHEIN
Gábor 2006: 65) ugyanúgy szere phez jut, mint a folytonosság sugalmazása. Ha
számba vesszük, hogy a lírai éle tmű milyen beszédm ódokat és kulturális kódokat
idéz meg, arra a következtetésre juthatunk, hogy elsősorban az irodalmi tradí-
ció olyan elemeit illesztik a versek a maguk szövegébe, melyekhez a hangsúlyo-
zott régiség képzete tár sul. Füst költészet ében mindvégig az antik irodalmak és
a Biblia nyelvi hagyománya marad a nyelvi imitáci ó legfontosabb forrása. Bár az
érzékeny olvasó olykor a sha kespeare-i dikció vagy Berzsenyi (pl. A magyarok-
hoz, lásd 349 . o.) hatásának nyomait is felfedezheti némely szöveghelyen, a Bib-
lia és görög-latin ókor nyelvi megidéz éséne k gyakoriságát egyetlen más evokált
beszédmód sem közelíti meg.
Jóllehet Füst lírai költészete az európai kulturális hagyománytudatba beépült
más tradíciókat is felidéz, az egyiptomi, a közel-keleti és a középkori uta lásoknak
közös vonása , hogy els ősorban motívumokat, nem pedig nyelvi formáka t emelnek
át a versek szövegébe. Még az Ezeregyéjszaka meséi esetében is inkább helyszínek,
alakok és miliők evokálásáról beszélhetünk, semmint a beszédmód imitálásáról.
79 1
7 . A 2 0 . SZÁZAD ELSŐ FELÉ NEK MAGYAR IRODALMA

Talán a középkori atmoszférát keltő szövegek némelyike kapcsolja össze leginkább

a stílusimitációt a motivikus utalásokkal: a Katonák éneke és a Gúnydal Pergolá-
ra c írn ű költemények trágárság határát súroló szabadszájúsága a középkori vilá-
gi költészet bizonyos formáira emlékeztet (fablieau, vágáns költészet). A Gúnydal
akár Villon Ballada a Vastag Margot -ról cím ű versét is eszébe juttathatja az olva-
sónak. A középkori irodalom megidézése a műfajválasztáson is érződik, néhány
költemény a ballada középkori e red etű műfaját követi (Ballada az elrabolt leány-
ról; Afegyenefia) . Ugyanakkor megj egyezhető, hogy az említett, középkort idéző
m űvek aligha sorolhatók a legjelentősebb Füst-versek közé.
Füst lírájának hagyományt megidéző eljárásai kapcsán felmerül a kérdés , hogy
milyen viszonyt létesítenek az egyes m űvek, illetve az életmű egésze a k ülönböz ö
hagyományrétegek között. A görög, a római , az ó- és újszövetségi tradíció nyilván
nem alkot egyetlen, homogén örökséget, s az említettek közül némelyik irodal-
mi hagyomány szintén jelentősen eltérő komponensekből épül föl. Kézenfekvő
rámut atni az antik görög, az ószövetségi, illetve az újszövetségi istenfogalom kü-
lönbségeire , mint ahogy az is köztudott, hogy a görög és a római irodalom a kö-
zöttük lévő genetikus kapcsolat ellenére jelentős en eltérő irodalomfelfogásokat és
költőszerepeket alakított ki. A hagyomány megidézésének módját azonban első­
sorban nem az határozza meg, hogy a megidézett kulturális rétegek ténylegese n
mennyire sokfélék vagy eltérőek, hanem az, hogy a művek milyen viszonyt léte-
sítenek közöttük. Azaz: mennyire emeli kí különbségeiket, ellentéteiket az őket
megidéző szöveg vagy szövegkorpusz? Az eltérő források kezelésének módja elő­
hívja-e az összeegyeztethetetlenség, illetve a folytonos metamorfózis képzetét?
Ha a poétikájuk révén a hagyomány sokféleségét, rögzíthetetlen és mindig új min-
tázatokat létrehívó mozgását középpontba állító lírai életművekkel (Pound , T. S.
Eliot) vetjük össze Füst lírai nyelvét, számottevő különbségekkel szembesülünk.
Míg a két amerikai költő esetében az állandó elkülőnb öz ődést hangsúlyozó né-
zőpont a lírai nyelv interszubjektív jellegét, a beszédmód szimultán sokféleségét
vonta maga után, addig ezzel az egyetlen szövegen belül is gyakran érvényre jut-
tatott heterogenitással szemben Füst lírai beszédmódja lényegesen egységesebb
képet mutat. Bár a k ül önb öz ő irodalmi hagyományok egy adott versben is gyakran
kereszteződnek egymással ( S CHEIN Gábor 2006: 161-166), eltérő eredetük nem
mozgósít olyan poétikai eljárá sokat , melyek nyomán kölcsönösen kikezdenék egy-
mást. Ez a jelenség korántsem meglep ő, ha figyelembe vesszük, hogy az európai
kulturális hagyománytudatban a görög, a római és a középkori kultúra egymásra
réte gződött, s korántsem egymás gyökeres tagadásakéntjelent meg. Füst szövegei
sem élezik ki a megszólaltatott kulturális hagyományok különbségeit, inkább bizo-
nyos tekintetben közelítik őket egymáshoz.
A görög istenképzettől például idegen az ember iránt tanúsított irgalom, illet-
ve a gondviselés fogalma. Füst a görög tragédiák kardalait imitálva olyan m űfajt
792
 7.3. A LÍRAI NY ELV VÁLTOZATA I

evokált, amel y az istenek által elrendelt sors kíméletlen megmutatkozását vitte

színre . Az Öregség c írn ű versben szerepel ő példázatos történetben egy görög ag-
gastyán mond aiszkhüloszi átkot arra, "aki tette , hogy így meg kell az embern ek
öregedni." A mítoszt imitáló elbeszélés látszólag a tragédiák könyörtelen isteni
tör vényét testes íti meg: ,,Ámde az Istenség / / Nem nézett rá, nem felelt akkor az
öregnek." Azonban hirtelen meglepő fordulat következik nyomban az idézett sza-
kasz után: "Sírt az Istenség ." A megértés, a részvét jelzése a görög istenképzetet a
zsidó-keresztény istenfogalom felé mozdítja el (akárcsak az 'Istenség' monoteiz-
musra utaló kifejezése) , miközben némasága és tehetetlensége a gondvisel ő Isten
tradicionális zsidó-keresztény fogalmától is elválasztja. A két hagyomány közelí-
tése a biblikus tárgyú, illetve a bibliai nyelvet követő versek esetében abban ér-
hető tetten, hogy az Isten gyakran a könyörtelen sors, a végzet vagy a pusztulás
fogalmával azonosítódik. Az Objektív kórus ciklus els ő darabja például így jele níti
meg a biblikus szóhasználattal megnevezett Istent: "Mi Urunk [...], ki bús felhők
mögül halál képében ránk leselkedik / És nézi szörnyű szenvedéseink egykedvún s
réveteg mosollyal". Egy-egybibliai idézet átírása is alkalmat ad arra, hogy a vers a
zsidó-keresztény istenképzetet az embe r szenvedései iránt érzéketlen isten görög
fogalmához közelítse . A "Tekintsd az ég madarát, ki segít annak, ha sikolt?" sor
C,Ha csontjaimat meg kel/etik adni'') az embe r teljes magárahagyatottságát állítja,
miközben az eredeti bibliai szöveghely ("Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem
vetnek, nem aratnak, csűrbe nem takarnak; és a ti mennye i Atyátok eltartja azo-
kat." [Mt 6,26]) éppen az egyetemes gond viselést szemlélteti. A Levél Kanadából
Krisztus Getsemáne-kertben mondott szavait ("Atyá m! Ha lehetséges, múljék el
tőlem e pohár" [Mt 26,39]) variálja, azonb an a "bár múlna el től em ez az élet" vál-
tozat, a pohár szó kicserélésével tejesen elt ér ő'kontextust teremt. Krisztus a szen-
vedés poharáról beszél, amely kínhalálára vonatkozik. Füst vers ében éppe n a
halálvágy jelenik meg az eltorzított jéz usi mondatban, azaz a Megváltó han gjával
szemben a sorsszerű létnek kiszolgáltatott emb er reménytelensége szólal meg .
A keresztény istenfogalom leglátványosabb megingatása a Cantus f irm us című
versben valósul meg. A cím és a szöveg ironikus viszonyban áll egymással, hiszen
a versben megjelen ített Jézus Istenhez fűződő kapcsolatát a kétely és az - öreg gö-
rög alakját idéző - átok hat ározza meg. A bibliai istenember végül emberré válva
éli át a lét teljes magán yát: "vak ember lesz a végén / sírna de nincs ki hallja..."
A hagyomány megidézése során Füst poétikája elsősorban nem az'irodalmi tra -
díció kűl önb öz ő rétege inek szembesítésével, hanem az archaikus és az újszerűség
hatását keltő elemek vegyítésével teremt finom törésvonalakat a versek szövegé-
ben. A gyakran kontrasztokat létre hívó eljárások nem a teljes tagad ás, ha nem az
átírás módosító aktusai. A megidézett beszédmódok közös vonása hangsúlyozott
régiségük: míg Pound és T.S. Eliot idézettechnikája nem zárkózik el a renes zánsz
után született rn űvek vagy akár kortárs szövegek citálásától sem, add ig Füst kitart
79 3
7. A 20 . SZÁZ A D E LS Ő FE LÉNEK MAGYAR IRODALMA

a kifejezetten archaikus hatást keltő reminiszcenciák mellett. Ennek egyik oka va-
lós zínűleg abban a jelenségben rejlik, hogy a Füst-versek lírai alanya többnyire az
Énés a Mi közötti szférában helyezkedik el. (ANGYALOSI Gergely 1996b: 183.) Nem-
csak a költő által olyan előszeretettel imitált görög kardalok kötődnek érzékelhető
szálakkal a közösségi költészet ókori hagyományához, hanem a római irodalom
horatiusi és vergiliusi trad íciója is sokkal inkább kollektív szerepet tulajdonít a
rn űv észetnek, min t az újkor egyre inkább individualizálódó európai kultúrája .
A Biblia k öz ö ss égte re rnt ő szerepe a judaizmus és a kereszténység könyvvallás mi-
voltában gyökerezik, s a középkor kapcsán sem szükséges hosszan érvelnünk a
kollektív identitástudat meghatározó volta mellett. A Füst-versek lírai nyelvét te-
hát a költészet legismertebb kollektív kódjainak és a szubjektum modern perspek-
tíváinak összjátéka teremti meg. Az archaiku s nyelvi réteg megjelenése gyakran
kapcsolódik össze a 20. századi nézőpontból tekintve emelkedettnek vagy ünne-
pélyesnek tetsző beszédmóddal. Ugyanakkor ezt a modalitást gyakran törik meg
kollokviális, élőbe s zé d s zerű fordulatok, ami a Füst által annyira kedvelt groteszk
hatások szinte kimeríthetetlen forrását kínálja. Az ünnepélyes és a köznapi , a fen-
séges és a kisszerű ütköztetése tehát többnyire az archaikus és a kortárs nyelvi ré-
tegek találkozásakor valósul meg, s csak a szövegek kisebb hányad ában hordozza
a groteszk m ín őséget maga a megidézet régiség (pl. A részeg kalmár; Egy bánatos
kísértet panasza; Katonák éneke; Gúnydal Pergol ára) .
A Füst-versek klasszikus ókori irodalmakat megidéző gesztusainak hozzávető­
leges számbavétele során a szövegek antikizáló retorizáltsága , a múfajválasztás, a
verselés és a tematikus érintkezés kínálja a legtöbb párhuz amot. A szónoki beszé-
det idézik a gyakran alkalmazott felkiáltások ("Oh szállj meg hát nagy látomás!"-
Szállj meg nagy látomás. .. ; "Óh átok az" - Szózat az aggastyánhoz) és a közöss ég-
hez forduló megszólalások ("Tudjátok ezt meg, élők" - Mi bűnöm volt a csend? .. ;
"Oh ne kérdezzetek" - Kívánság; "Ne higgyétek, nem sohajtok" - Szellemek utcája ;
"oh emberek gyermekei" - Levél Kanadából; "Hallgass rám oh ifjúság" - Öregség),
amelyek a beszédm ód kollektív vetületének megteremtésében fontos szerephez
jutnak. Ugyancsak antikizáló elem a példáz átosság alkalmankénti megjelenése:
"Vedd a tölgyet, az órjást, mikor nyögve törik el a viharban, / Tekintsd a borjat,
amely még szopna s a hídra viszik / És minden egyebet, ami szomorúan megy nem
áhitott célja felé... " (,,Ha csontjaim at meg kelletik adni"), akárcsak a szent enciasze-
r ű életbölcsesség - ironikus felhangok at is hordozó - imitálása ("Sokféle az ember,
ó költ őm, van fenséges is gyengéden élvező" - Epilogus: O beata solitudo! O Sola
beatitudo!; "Legyünk csak béketűrők, akár ő s e i nk, / Mivel a tébolytól minékünk
óvakodni kell. / Az ajtókat pedig jó lesz zárva tartani. / És ne kiáltozzatok min-
détig olyas után, ami nincs, vagy rémlátás csupán , - / De békességgel és gaboná-
nak dícsérete közben / Végezzétek el e kétes térségben futásotok ... " - Habok a köd
alatt) . A szónoki kérdés alkalmazása is visszatérő megoldás: "Élek és kiáltok, hogy
794
 7.3 . A L Í RA I NYELV VÁLTOZATAI

halld, - de vajjon még meddig kiáltok én? I S vajjon kinek kiáltok én? I S meg-
hallják-e vaj' a száza dok , hogy egy embe r élt itt? I S vajjon elbolyong-e a jajsz avam
a századok tengerében - s nem hal-e el? I S vajjon tovább hullámzik-e a századok
fekete tengerében, I Ha majd oly gyengén lejt is egykoron tovább, I Mint nagy vi-
harb an kis hullámfod or? I I S vajjon kinek kiáltok én, ha más nem érti meg, I Ha
senki más nem érti majd, mit mond e jajszó?" (Egy egiptomi sírkövön ... ). Szintén
ant ikizáló ha tást kelt az eposzi kellékek közé tartozó rés zle te ző hasonlat ("Nékem
kín a szépség s fáj min den szere tet, titkomról sose szóltam ezért, I Csak, mint a
régi pap, ki állig gombolko zva s ünnepélyesen, I Dühvel ordítva rázza ökleit , hogy
visszhangzik a vidé k s furcsa kézmo zdul atokkal is őrjö ngve hazudoz" - Epilógus).
A régiesség hatásának felkeltése érd ekében Füst első két kötete szembetűnően
gyakran alkalmazza az inver zió alakzatát ("Vaj' Szent Ferenc mit ért el nálatok, I
Hogy volt az állatokhoz jó? " - Szállj meg nagy látomás ... ; "Ó boldog az, ki nyomo -
rára gondol s válik az ajka komollyá - Álmatlanak kara) . Szintén az archaikus re-
torikus beszéde t idézi a reta rdáció , melynek felt űn őerr hosszan kitartott vált ozata
olvasható az El innen, el.. . című versben: csak a 13. sorban tűnik fel az els ő sor
helyhatáro zói szintagmájá hoz ("Az édes és végtele n ten geren") tartozó állítmány
("Lobogj én lelkem") , a közéjük ékelőd ő szakasz vonatkozó mellékmondatai a
tenger je llemzését adják .
A műfajválasztás antikizáló szerepét a Változtadnod nem lehet (1914) című
kötet szerkesztése emeli ki leginkább. A gyűjtemény öt része Horatius m ű ve inek
kiadását idézve klasszikus műfajok címszavai alá sorolva bontja ciklusokr a a szö-
veget: r. Ódák, II. Epod oszok , III. Kardalok, IV. Elégiák, V. Aggok a lakodalmón.
Sorstragédia. Az els ő két egység elne vezése megegyezik a horatiusi szövegkor-
pusz beosztásával. Bár a szatírák és az episztulák helyett három másik múfaj köl-
csönzi a további ciklusok elnevezését, elképzelhető , hogy a Füst-versek címében (
gyakran szereplő 'levél' műfajmegjelölés visszautal a költői levél antik műfaj á ra .
A kardal és a sorstragéd ia emlí tése ped ig a görög irodalmi ha gyományra irá nyítja
a figyelmet.
A verselés kapcsán a megidézés aktusát csak a hagyománytörés mozgásaival
együtt lehet tár gyalni, mivel az ütköztetés más eljárásaitól eltérően ezen a téren
az imitált elem a szöveg mikro szintjén sem mutatható fel a maga még ki nem zök-
kentett formájában. A kötött ritmust a szabad vers olyan mértékben fellazítja Füst
költői gyakorlatában, hogy többnyire csak néhány versláb vagy kolón kölcsönöz
antikos hatást az egyébként változó szótagszámú és szabálytalan ritmusú sorok-
nak. Az ókori verselés szabályaitól- s egyben a szabad vers sorépítésétől - abban
is eltér Füst költő i gyakorlata, hogy a metrikus ráhallásokat tartalmazó sorokat
nem egyszer összecsengeti, még a hexametert i dé ző ritm us esetében is (A szólómú-
ves). A rímkép let azonban többnyire szabálytalan, akárcsak a rövidebb sorokból
építkező jambikus vagy trochaikus lejté s ű versek esetében, amelyek lényegesen
795
7 . A 20 . SZÁZAD ELSŐ F E L É N E K MAGYAR IRODALM A

gyakrabba n alkalmaznak rimet . A hosszabb sorokból álló , a szabad vers form áját
határozottabba n érvényre juttató költemények többnyire daktilust - a sorvégen a
hexameter megkövetelte ad óniszi kolónt - , illetve a choriambust használják, az
esetek többségé ben teljesen rendszertelen ül. Tiszta lejtésű sor csak ritkán fordul
elő (hexameter: "H ős, ki a láth atár peremén a sötétb e zuhantál" - Naenia egy hős
halálára; ja mbus: "E hegynek én vagyok királya , - mondám" - Részeg éjszaka),
ami nyilván a disszonancia modern elvével hozható kapcsolatba. Az antik költői
hagyomány tematikus megidézésének legkézenfekvőbb példája a Bukolika cik-
lus, melynek versei egya ránt evokálják a horatiusi és a vergiliusi költészetet . (ACÉL
Zsolt 200?: 325- 33 0, 338.)
A Biblia nyelvének imitá ciója részben műfajok megidézéséhez kapcsol ódik.
Ezek közül a legfontosabbak az ima és a zsoltár. Az utóbbi műfajmegjelölés két vers
címét is adja. A biblikus beszédmód követése az antikizáló megoldásoktól eltérően
elsősorban hem retorikai alakza tok, hanem szöveghe lyek megid ézése vagy átírása
révén valósul meg ("Ellensége imnek örö me / Beteljesedék énrajtam Uram" - Szállj
meg nagy látomás... ; ,,5 kiált anék a mélys égből, hogy halld szavam " - Zsoltár;
"Tekintsd az ég madarát" - ,,Ha csontjaimat megkel/etikadni"; "s bár elmúlna tőlem
ez az élet" - LevélKanadából), illetve a konkrét szöveghelyekre már nem feltétl enül
visszavezethető stílusimitáció hozza létre a biblikus-szakr ális aurát (,,Áldd meg a
gyülekezet népét gabonával" - Kántorböjt; "Hol is Veled beszéltem a csendben, ki
vagy a Jó ság" - Mózesszámadása).
Aversek archa ikus ha tása részben a hasonlatok, metaforák toposz szerű készle-
tére ve zeth ető vissza. Ezeknek egy részében könnyen azonosítható az inspirá ló ha-
gyomány, a megi dé zett kultú rkör ("Kárvallott számadó, megbántott régi szolga /
5 ki birót ment keresn i, de nem talált" - Önarckép; "Ki volta m éhes, mint a kigyók /
Lusta, mint a krokodilus / 5 pusztitó kedvú , mint az apokalipszis sárga lovasa "
- "Ha csontjaimat meg kelletik adni "; "Hisz mint liliom, tiszta volt a szívem"
- Mi bűnö m volt a csend? .. ), más esetekben azonban több archaikus kultúra is
szóba hozh ató lehetséges forr ásként ("oh istenijóság, / ki a parip áknak gyors lába -
kat adtál és szárnya t a mad árnak" - Epilógus) összhan gban azzal a tendenciával,
mely e lsősorban a régiség képzeténe k felkeltésére töreksz ik. Az archaiku s hatás
előidézésébe n a konkré t irodal mi hagyományhoz nem köthető régies szóalakok is
fontos funkcióho zjutnak.
A toposszer ű metaforák és hason latok kapcsán rátérhet ünk azoknak a poéti-
kai eljárásoknak a tárgyalására, amelye k - a versritmus mellett - arch aikus és mo-
dern termékeny feszült ségét hozzák létre . Füst Milán költői életművét végigkíséri
az újszerű , egyedi figura tivitás jelen léte, amely lényegesen intenzívebb vizualitá-
sú, illetve absztraktabb képeket alka lmaz , mint a költői hagyomány közkincséből
merített archaikus trópusok: "az álmok kék királya" (Levél az ifjúságról); "eloltja
jajgatásom rőt tüzét" (Egy régi költő múve: Óda a Fejedelemhez); .F agyosabb s kris-
796
 7.3. A LÍRAI N Y ELV VÁL TOZ A T A I

tályosabb a téli szerelern", "habos húsú alm ákat" (Egy bánatos kísértet panas za);
"az idő s űr ű , bizonytalan, fekete vízben lomhán tova úszik'' (Oh nin cs vigasz!);
"szerettem egykor [... ) / Széd ítő teljes napsütés: aranyrózsáidat" (Szellemek ut -
cája); "Négy izzó fal mered reám csupán, - / Az Úristennek vörhenyes haragja"
(Önarckép); "vagy lenni sajátmagamjégvirág / S pattogva keringőzve kivirá gzani
egy sötét ablakon" (Köd elóttem, köd utánam...); "Fekete nap volt életem" (A Mis-
sissippi); "igyam a szeme fényéb ől" (Levél Oidipúsz haláláról) .
Az archaikus és a modern - folytonosságot és feszültséget egyar ánt magában
foglaló - viszonyának megjelenítésére a legtöbb poétikai lehetőséget az eltérő
nyelvi regiszterek (szakrá lis vs. profán, em elkedett vs. kollokviális , ünnepélyes vs.
hétköznapi stb .) kínálják. Füst első két kötetében még korántsem élt olyan virt uóz
módon ezzel az eszközzel , mint az azt követően publikált verseiben, s talán éppen
ezzel ma gyarázh at ó, hogy a Válogatott versek (1934) megjelenése óta az egymást
követő kiad ásokban következete sen Újak címsz ó alatt közölt költem ényei álta lá-
ban nagyobb esztétikai hat ásúak, mint az el s ő két kötet szövegei. Az e lső kötetben
a nyelvi regiszt ereket ütköztető poétikát elsősorban a Zsoltár (Ó Uram, engem bán-
tanak...) képviseli, ame ly az archaikusan emelkedett stílu st több ek között az "Én
pici h elyen dideregve űln i akarok, én komplikációktól félek" sorral töri meg.
Az elmúlás kórusa (1921) darabjai közül a Kántorböjt aknázza ki a stílusszintek üt-
közetését . A vers felüté sében az intonáció mé g az imaforma intimitásáh oz m érten
is túls ágosan élőbeszédszerű, amit a rákövetkező szakasz kozm iku s képei mellett a
bo lygó nevének latinos alakja még inkább kiemel : "Uram, ez az éved is de furcs a ! /
Úgy látsz ik, rosszul bőjtölünk. Az évszakok / Zordak: - a nap , a hol d s a Merkú-
riusz / Tán rosszul bolyg a híg világi ű rb e'?" A nyelvi regiszter ek já tékát a né ző ­
pontváltások is hangsúlyozzák: a nagyszabású égijelenségek után a ,j ó anyó"-ként
említett anya, majd a ha rangozó alakjajelenik meg a szövegben . Füst költeményei
másutt is előszeretettel alkalmazzák az elvont és a végletesen konkrét mo zzanatok
egymás mellé illesztését ( ANGYALOSI Gergel y 1996b: 185-186) .
A regiszterek vegyülésével összekötött nézőpontváltás techn ikájában rejlő po-
étikai lehetőségeket az 1934-es kötet számos verse (Szellemek utcája; Szóza t az
aggastyánhoz; Önarckép; Copperfield Dávid; "Ha csontjaimat meg kellerik adni ";
Köd elóttem, köd utánam... ; Levél Kanadából; A Mississippi; Panasz) re mek forma-
érzékről tanúskodva hasznosítja, s ez az eljárás a ké s őbb született jelentős versek-
ben is visszatér (Öregség; Egy tesszáliai költó az Erinnis zekh ez) . A Szellemek utcája
felütése emelkedetten ünnepélyes, a vers a komor pátosz fegyelm ezett hangján
szólal meg: "Minden ellenemre van . Én nem kívánok többé táncokat". Ezt a mo-
dal itást időlegesen egy famili áris megszólítás szakítja meg ("Olyat nem tudsz mu -
tatn í pajtás") , majd az antik utalás révén a szöveg ismét visszatér az archaikusan
emelkedett hangütéshez ("nem, olyat a knídoszi táncmesterek se tu dt ak felta lál-
ni"), amelyet egy közb eékelt rövid mondat a kollokviális szinthez köze lít ("mi nek
797
7 . A 20. S Z Á Z A D E LS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODAL MA

nekem?") . Ezután ismét a komor pátosz kerül el őt érbei .Az életem javát sötét ben
töltöm el, / A mélyen elrej tez ő , néma férfikort ." A költemény zárlatában egy rö-
vid mondat képviseli az élőbe széd stílusszintjét ("Mert annyi jár nekem ."), míg
az emel kedettséget a szöveg záró metaforája mind en korábbin ál erőtelje s ebben
juttatja érvényre: "hallgatag király: rejtélyes elmu lás".
ASzózat az aggastyá nhoz köznapi , kissé komikus hatású szóval indu l ("Bandzsí-
tani kezd a szemed"), majd eme lkedett han gra vált ("mert itt az id őd , küszöbö-
dön már az öregség"), amelyet egy elvont, bölcseleti reflexiót sugalló ta gmondat
követ ("S te két szempontból né zed majd a végtelent :"), hogy azután önirón iába
forduljo n át a szöveg ("szögben töröd"), mintegy a bandzsítás definícióját adva.
Ezt követőe n az ünnepélyes, komor pátosz regisztere hallható, amely egészen a
fenségesig emelkedik az isten ségre e m lé ke z tető voná sok szövegbe emelése ré-
vén: "S ha tombol is az éjfél majd k ö r űled , meg se moccansz, ami kérle lhetetlen,
nem alkuszol vele, / Mert az vagy rég magad! S ha felh őid közt olykor eléd járúl
egy-egy emberarc, / Te mozdulatlan várod őt, nem bízt atod , nem kergeted , / S
úgy ű l s z előtte , mint a hegy." A máso dik versszak kollokviális formá i választékos,
illetve elvont kifejezé sekkel válta koznak, ami felerősít i a téma groteszkjellegét:
"Azt mondják, ételek az eszményképeid / S valóban képzeleted kövér nőknek hí-
zeleg a főztjükért, - egy nagy leves, / Hatal mas s űlt tökök és rép ák járják olykor
ű ltöde t körül". A vers ezután egyre ün nepélyesebb han gon szólal meg, melyet a
régies hat ást keltő retorikus felkiáltás tovább fokoz ("Óh átok az, hogy itt marad-
tál bólogatni - s gyász és átok elszakadni"), bár az első főnévi igenév jelentésének
hétköznapi kis szer ű s é ge meg is torp antja a páto sz áradó beszédmódját . A familiá-
ris fordulatok e gyszerű ben s ő s é ges s é ge , intimitása után ("S hogy nem beszélsz, /
Megértelek. Maradj csak csend esen .") a verszárlat antik hat ású fordulata ismét
a komor pátosz jegyében fogant : "Hogy megszeresd új társaid / [...] / Az elfele-
dettek árnyait."
Az elté rő regiszterek és nézőpontok egymás mellé rendelése meghatározó sze-
repet já tszik a tra gikus groteszk Füst egész költészetét átható m in ő s é g ének létrehí-
vásában. Ennek az összetett hangnemnek az uralkodóvá válása azzal magyar ázha-
tó, hogy Füst lírájának szemléletm ódja magát az embe ri létezést tekinti tragikusan
groteszk állapotnak. Az archaikus mozzanatok ezért nem csupán az emelkedett
ha ngnem megteremtéséhez já rulnak hozzá , hanem az emberi egzisztencia meg-
változta thata tlan vé gzets ze rűségét is kifejezni hivatottak. Bár a modernkori sze-
m élyis ég önértelmezése és a megidézett hagyományoknak tulajdonítható szemlé -
l étmód nem azonos íth ató egymással, a létre vonatkozó reflexió eltérő elemei nem
fedik el az egzisztenciális tapasztalat ere d e nd ő hasonlóságát . A Füst-líra besz é l ői
szubjektumának egyedi és közösségi szféra között elhelyezke dő pozíciója vélhe-
tőle g a s orss ze rű lét feltételezett kollektív antro pológiai tapasztalatára vezethető
vissza.
798
 7.3 . A LÍRAI NYELV VÁLTOZATAI

7.3.7. Kassák Lajos

Bár az utóbbi évek tudományos publikációi meggyőzően cáfolták a magyar avant -

gárd "egyszemélyes" voltáról szóló közkeletű vélekedést , Kassák életművének
központi jelentősége a hazai avantgárd történetében aligha vonható kétségbe.
Költészetének mintegy három évtizedet átfogó avantgárd periódusában minden
kortársánál kitartóbban jutatta érvényre az avantgárd k ül önb öz ő poétikai törek-
véseit. Ebben az alkotói korszakában keletkezett m űvei számos irányzat között lé-
tesítenek kapcsolatot, mintegy ezzel is kifejezve azt az integráló szerepet, amelyet
Kassák nemcsak irodalornszervez ői tevékenysége, hanem alkotá sai révén is be-
töltött .
Költészete számos avantgárd irányzat hatását fogadta be, művészetének tár-
gyalására mégsem tűnik alkalmasnak az izmusokhoz szorosan k öt őd ö periodizá-
ci ó, Jóllehet viszonylag pontos an megállapítható, hogy mikorra datálható egy-egy
irányzat inspiráló hatásának jelentkezése, Kassák költői beszédmódja azonban
soha nem igazadott minden tekintetben az új tájékozód ást je l ző irányzat poéti-
kájához , ezért avantgárd költészetének alkotói periódusai sem utalhatók az egyes
izmusok címszavai alá. Anyugatos lírát követő korai költészetét felváltó avantgárd
korszakának kezdetén költői beszédmódjára az olasz futurizmus gyakorolt jelen-
tős befolyást . A nyelvi dinami zmus, a hangutánzó szavak alkalmazása, az egysé-
ges perspektíva felbont ása Kassák ez idő tájt keletkezett verseiben is megjelenik.
Ugyanakkor a han g akusztikus hatás ának kiaknázása, a jelentés nélküli hangsorok
és zörejek alkalmazása kevésbé programszerű , mint az olasz irányzat képviselő i ­
néi, s az Én szövegbeli feloldására sem történik radik ális kísérlet. ( DERÉKY Pál 1992:
21.) Marinetti matematikai jeleket alkalmazó költeményei az igei személyragok
kiiktatásával nemcsak a vers beszélőjének egységes szubjektumát igyekeztek fel-
bont ani, hanem hovatovább a puszta grammatikai alany felszámolását is meg-
célozták. A költői han g ilyen m ért ék ű elszemélytelen ítésének nincs nyoma Kas-
sák költemén yeiben, a szubjektum homogén szerkezetét els ős orb an az egységes
nézőpont felbontás a kezdi ki, lényegesen visszafogottabb módon , mint az olasz
futuristák esetében. Kassák másik megoldása a szubjektív pozíció korlátozására a
'mi' alanyi pozícióba helyezése, a kollektív individuum koncepciója inkább a kép-
viseleti költészet hagyományával, illetve a közösségi ideológiákat előtérbe állító
avantgárd irányzatokkal (pl. az expresszionizmus társadalmi elkötelezettséget
hangsúlyozó változatával) mutat rokonságot.
Kassák avantgárd költészet ének első szakaszára Walt Whitman szabad versei a
futuri zmushoz hasonló m ért ék ű befolyást gyakoroltak. A profetikus beszéd e pro-
faniz ált, mégis biblikus pátosszal megszólaló változata a lírai alany érzéseinek in-
tenzív kinyilvánításával a szubjektum futurista szétbontásával ellent étes tenden-
ciát képvisel. Kassák beszédmódjáról általában is elmondható, hogy koránt sem
799
7. A 20 . SZ Á ZAD E LSŐ F E L É N E K MAGYAR IRODALMA

utasítja el olyan radikálisan a hagyományt, mint a futurizmus vagy az avantgárd

irányzatok többsége. A bibliai és vallási motívumok szövegbe idézésének gyakorla-
ta egész költői pályáját végigkíséri, ( DERÉKY Pál 1992 : 112) jóllehet ez a nyelvi réteg
az európai kultúra egyik legarchaikusabb és leginkább elterjedt kódrendszerére
utal vissza. Bár Kassák az átemelt biblikus nyelvi eleme ket - olykor a blaszfémiá-
tól sem visszariadva - többnyire elmozdítja eredeti kontextusukból, a me gidézett
nyelvi kód kö zke letű és hagyományos volta miatt ez a poétikai eljárás némiképp
feszültségbe kerü l az avantgárd újsze rűséget és a ha gyomán y megtörését hang-
súlyozó elveivel.
Kassák egész avantgárd korsza kát végigkíséri a minél szélesebb közönség meg-
szólítás ának és a poétikai invenció igényének kettő sége . A munkástöme gek felé
fordulás szándéka és az új, még kidolgozatlan olvasásmódok felfedezését megkö-
vetelő költői nyelv között bizonyos mértékű feszültség mut atkozik. A közé rthető
és a zavarba ejtőe n enigmatik us szövegalkotás Kassák költészetének olyan pó-
lusai, ame lyek je len vannak avantgárd korszakán ak szinte valamennyi periódu-
sában. Az aktivista beállítódás felerősödése idején péld ául a közérthetősé g, míg
az Új versek (1923) időszakában a jelentésszerkezet szakadásai a j ellemzőbbek.
Poétikájának egyik legtermékenyebb eljárása a végletesen konkr ét, a nyilvánvaló,
valamint a végletese n absztrakt jelentéssíkok közötti éles váltások alkalma zása.
Ez a sajátosság azzal a kettő s s éggel is összefügg ésbe hozható, hogy az avan tgárd
e gyfelől a mű alkotás j els ze rűs é gének felszámolására tett kísérletet, azaz a je lölés
helyett a valóság dolo gs z e rűs é gét igyeke zett a szövege kben érvé nyre juttatni
(KÉKESI Zoltán - S CHULLER Gabriella 200?: 25), m ásfelől pedig a rögzített jelkap-
csolatok felszámolására törekedett. Az állandósuló jelkapcsolatok megbont ásá-
nak szándéka óhatatlanul felveti a szemiotikai viszonyok radikális átrendezés ét.
A rögzített je lkapcsolatok ellen hirdetett küzdelem ezért a "valóságot" a szöveg-
be emelni hivatott, .megfejt ésre nem szoruló" gesztusok mellett újszerű, nehezen
é rtelmezhető, a stabilizáló értel emadásnak ellenálló szemantikai struktúrákat is
életre hívott. A rögzített jelek kiikta tásának szándéka tehát a dologi valós zerűsé g
mellett a stabili zálhatatlan, enigmatikus j els zerűsé g eljárásait is megteremtette.
Az Eposz Wagn er maszkjában (1915) verseinek a magyar költői nyelvhas ználat
kontextusában a legfontosabb újítása a képalkotás saj áts ze rűségébe n, az egységes
versszerkezetet fellazító - e gyelőre még korántsem látványos - szemantikai töré-
sekben, valamint a stílusszintek korábban nem tap asztalt vegyítésében jelölhető
meg. A metaforikus kapcsolatr a vis s z ave z ethe tő szóképek esetében az egyik jól
é rzékelhető jellegzetesség a hasonló je gy egyre absztraktabbá válása, ami a meta-
forát a s ze mléletessé gtő l az elvonts ág felé mozd ítja. Ennek a poétikai jellegzetes-
ségnek kezde ti, elemi stád iumát képviseli az Ó, Élet, elet, mi sírunk, mi sírunk és pa-
naszkodunk. .. című versben olvasható alábbi szókapcsolat: .Acélnyelvünk hiába
zen g". Az acél és a nyelv anya gisága távol esik egymástól (kemény-lágy, hűvös-me -
800
 7.3. A LíRAI NYELV VÁLTOZATAI

leg, élő-élettelen, fekete-rózsaszín stb.), a számtalan k ülönbőz ő jegy mellett csu-

pán az erőre utaló vonatkozás közös. (Az összetett szó tagjai közötti szemantikai
távolságot az sem törli el, hogy a 'nyelv' ebben az esetben akár a hang metonímiá-
jaként is felfogató .) Bár a mégoly hagyomán yos metaforában is gyakran egyetlen
közös jegyet emel ki az azonosítás, a tertium comparationis szemléletessége egy
ilyen szerkezetben mellékessé teszi a különböző vonásokat . Az előbb i metafora
esetében azonban éppen ennek az ellenkezőjéről van szó: a szemléletben eleven
marad a két azonosított elem messzemenő különbsége, s a k ül önb öz ő s ég eleven
érzetétől elfedve mintegy feltárásra vár a nem annyira érzéki tapasztalat ként,
mint inkább absztrakció útján kínálkozó hasonlóság. A képalkotásnak ez a mód-
ja - egyre elvontabb kapcsolatotokat és azonosításokat alkalmazva - Kass ák ké-
sőbbi költészetében teljesedik ki. A Világa nyám (1921) c ím ű kötetben szereplő
2. számú költeményben olvasható az alábbi részlet: "ne hallgass a göndörs z őr ű
orgonákra, akik az együgyűség kórusát éneklik". Az orgona és a hozzá illesz-
tett j e l ző közötti kapcsolat rneglep ő , hiszen érzéki, vizuális hatásuk nem mutat
összefüggést. A göndörszőrű jelző, amely állatra, közelebbről bárányra ut alhat,
furcsának tűnik a fa és fém alkatrészekből összeállított tárgy mellé helyezve. Ösz-
szekapcsolásuk alapja abban rejlik, hogy a vallásos képzetkör metonimikus ala-
pon társítja egymással az orgonahangot, illetve ajó pásztor és a bárány topos zait ,
majd utóbbit a birka közmondásos együgyűségére utalva ironikus kontextusba he -
lyezi. A göndö rszőrű orgonák, kifejezés tehát a jámborság keresztény elvei fölött
iron izál. A metonimikus kapcsolat a hasonlóság metaforikus aspektusával bővül ,
amennyiben a bárány és az orgonaszó közös sajátossága a jámbor áhítat , az egy-
ügyűnek tekintett békés elfogadás. Ez a hasonló elem azonban korántsem érzék-
letes" mivel a távolság a szókép két tagja között összeegyeztethetetlennek te tsző
anyagszerűségük és vizualitásuk miatt mindvégig me gmarad . A jelentéstulajdo-
nítás hagyományos stratégiái számára szinte me gközel íthetetlen Kassák verse k,
mel yek a költő dadaizmus által inspirált alkotói korszakában születtek, a képalko-
tásn ak olyan tendenciáit radikalizálták, amelyek már a szerző első avantgárd kö-
tetibenjelentkeztek. A 70. szá mú költemény közismert felütése ("a virágnak agya-
ra van") azt a képalkotási tech nikát fejleszti tovább, amelynek előzmé nye már az
Eposz Wagn er maszkjában [Zöld szónyegén ... ] kezd em versében megjelen t: "A ma-
gasb ól nagy üvegvirág csurgatta rám a vérét". A korai versben a kép ugyan konkrét
valós ágelemre utal vissza , az üvegcsillár, mint a látvány fogalmi me gfelelőj e még
azonosítható, ennek megfelelőert a lecsorgó vér és a villanyfény kapcs olata sem tá-
volodik el végérvényesen a has onl óság elv ét ől. Az üvegvirág és a lecsorgó vér kép-
zete mégis olyan különbségeket mutat, melyek az elemek "össze nem illő voltát"
eleven olvasói tapasztalatként mindvégig ébren tartják. A kés őbbi költem ényben
a virág és az agyar képzete mé g inkább összeegyeztethetetlennek mu tatkozik, a
hasonlóság itt már absztrakt szinten sem érzékelhető. Azaz a kép alkot óelem einek
801
7 . A 2 0 . SZ Á ZA D E L SŐ F EL ÉN EK M A G Y A R IRO DALMA

viszonyá ban a k ül önb öz ős é g eleven érzéki ta pasz talata mögött felsejl ő absztrakt
"hasonlóság" mindinkább kiszorul a kép hat ásmechanizmusából, s az "összeférhe-
tetlen" elemek term ékeny feszültsége egyre hangsúlyossá válik. A kép ezzel termé-
szete sen nem válik ért elmezhetetlenné, a Kassák-vers hírhedt részlete például úgy
is olvasható, hogy a virág toposzt, amelyhez a szelíd, az agresszivitást is megadóan
els zenved ő passzivitás képz ete tá rsul, hazugságként leplezi le. Az elle ntétébe át -
fordított kép azt sugallja, hogy a be lső értékne k meg kell véde nie, s akár e rővel
is érvé nyre kell juttatnia önmagát. A szelíddé hazudott szemé lyiségben agresszív,
támad ásra képes hatalom lakik.
A képa lkotás másik jellegzetes változata, amikor nem elsősorban a kép alkotó-
elemei k öz ötti feszültség, hanem a kép egészének tulajdonítható jelentés bizony-
talansága teszi a figur atív nyelvet új sze rűvé . Az első kötetben szereplő [Most búvik
a csönd... ] kezdem versbe n olvasható sor ("Vad, karmin csőrű ma darak zörögnek
az ű rbe n") határozatlan jelenté sét a háborús tem atika apokaliptikus megjelení-
tésének hagyománya mé g bizonyos mértékig körülhatárolja. A Hirdetóoszloppal
(1918) c ím ű kötetben szerepl ő Parancs alatt az éjszakában "A s e mmib ől néha ró-
zsák csattannak az eszük fölé" sorának azonban már ilyen mértékben körvonala-
zott jel entés sem tu lajdonítható. Ha e kép fogalmi tartaimá t pró báljuk megragad -
ni, azzal szembesülünk, ho gy a jelentés szokatlanul meghatározhatatlan. Inkább
jelentés-frag me ntu mokról beszélhetünk, melyek nem rajzolnak ki valamely átfo-
gó értelmet, így a jelentésszerkezet számos nyitott von atkozást tartalmaz. Az ige
a felötlés hirtelen voltá ra ut al, az azonban ; hogy a rózsa jelöltje az adott sz öveg-
helyen a szépség, az inten zív érzés vagy éppen az érzelgős illúzió, esetleg a rob -
banás fénye, nem dönthető el. A számozott versek nyitán yaként számon tartott
oxo=o "ijedt fekete lovakon ügetü nk a koponyánkban" sora szintén szá mos nyit-
va hagyott vonatkozásával teszi bizonytalanná ajelentését. Nem dönthető el, hogy
a men ekülés gondolatá na k kissé ironikusan kalandos vizualizálására, a félelemre,
a gyorsan lepergő gondolatokra, a gondolatok céltalan körforgására stb. utal-e a
citált részlet. Az olvasó t a je lenté s rögzí thetetlenségével ilyen látványos mó do n
szembesítő képek a számozott versek első két sorozatában (Világanyám ; Újversek)
mind ink ább elszaporodnak: "a disznók pedig a hold szarvára akasztották röfögé-
süket (13 .); "Az an gyal átrepü lt a fekete hálón " (19 .) ; "utak keresztjén lángkutyák
silbakoln ak" (33.) . A Kassák-versek figurat ivitása az esztétizáló je lleg elut asítása
mellett abba n is elté r a nyugatos költés zet korább i gya korlatá tól, hogy a trópu-
sokat a versek szövege olykor látványosan egymásra zsúfolja , illetve az egymást
köve tő szóképek a nézőp ont megtörésénekjegyé ben nem alkotnak öss zefü ggő so-
rozatot, hanem egymástól erő se n elütő k épzetk öt ö kb ől merítik vizuá lis, illetve ér-
zéki alkotóelemeiket.
Kassák líra i nyelvén ek másik fontos poétika i jellegzetessége , az egységes né-
zőp ont felbontása , szintén már kora i avantgárd korsz akáb an jelentkezik. Ennek
802
 7 .3. A LíRAI NY E LV VÁ LTOZA TAI

az eljárásnak az első szembetúnő példái a Hirdetóoszloppal címú kötet vers eiben

túnnek fel. A gyújteményben több olyan költemény is szerepel, amely az eletkép
ha gyom ányos műfajának szétbontásával teszi látv ányossá a perspekt íva törede -
zett ségét (Máj usi tánc; Vásár; Tehenek ésf alu; Fürdók). Az életk ép már a 19. század
els ő felében közkedvelt múfajjá vált, olyan klasszikus költőink versei tették általá-
nosan ismerté, mint Petőfi Sándor vagy Arany János. Egységes stru ktúráját rész-
ben az elbeszélt történés kerek volta, j e l e n ets zer űsé ge, részben az atmo szféra és a
hangnem egységessége biztosította . Bár az említett né gy vers részben eltérő poét i-
kai megoldásokkal él, közös bennük, hogy a megjelenített szituációt egyikbe n sem
fogja át egészen a szövegben érvényre juttatott perspektíva. Áttekintő, összefüggő
kép helyett a költemények csup án részleteket villantanak fel, olyan töredékes lát-
ván yelemeket, melyek k ül önb öz ő nézőpontokból adódnak. Még a ha gyom ányos
életkép nyomait leginkább ő rző Tehenek és f alu is mozaikszer ű képsze rkezet et
mutat, bár az alkotóelemek szint e lineáris sorba re nd e ző d ne k. Mielőtt azonban
folyamatszerűv é válna a részletekből építkező sorozat, hirtelen három nézőpont
torlódik egymásra: "Aztán főkötősen és kerek sajt árral egy asszony. / Bukfencez ő
gyerekmezítelenségre / puha, romantikus dekorációk nyugaton." Az els ő sorban
még csupán az állítmány nélküli, hiányos mondat akadályozza meg a jelenetsze-
rúen alakított látvány kerekké formálódását. A második sor foltszerúsége már
csup án egy mozdulatot és egy elmosódó testfelületet mutat, míg a harmadik a
horizont hirtelen kitágításához kapc solódó térbeli perspektívavált ást a nyelvi re-
giszter éles törésében me gmutatkozó szemléle tváltással köti össze. A Májusi
tánc a k ül önb öz ő nézőpontb ól adódó részletek szerkesztési elvét a távoli és közeli
látványok váltogatásával köti össze . A stru ktúra az egyszavas mondatokból épít-
kező szakaszokban erősen mozaikszerűvé válik. Ezt a technikát a futurizmus po-
étikájához erősen k öt őd ő Vásár is alkalmazza: .P ózn ásan föl-föl-föl- / tu -tu tu ru-
ru-tu-tu ... / Szélesség, Színesség, Dombosság. / Tompára kalap ált. Hegyes. Körbe.
/ Görbe. Egyenes. Millió keresztmetszet. " A nyelvi din am izm us és a folyamatos
perspektívaváltás másrészt a ver s bes zé lőjé nek szólamába mon tá zss ze rű e n be -
illesztett nót a- és rigmusszövegek révén való sul meg . A vers ne m utal ezeknek a
hangoknak az eredetére, nem villantja fel még csakjelzésszerűe n sem a mulato-
zók vagy az árus ok alakjá t, ezzel felgyors ítja a szöveget, és a persp ektívák egy-
id ej ű érvényesülésé nek hatását kelt i.
A perspektívaváltások fogalm át természetesen nem s z űkíthetjük le pu sztán tér-
beli vonatkozásokra. Ahogy egyik fenti péld ánk kapcsán már ér intettük: a nyelvi
regiszte rek és hangnemek közötti mozg ások is a nézőpont elmozd ulásáról tudósí-
tanak. Kassák versei olyan nyelvi rétegeket is mozg ósítan ak , amelyek a nyuga-
tos költészet számára idegenek volta k. Nem csup án az ipari te rm elés szókincsé-
ből me rít, de gyakran használ szlengs zerú kifejezéseket is (pl. .rnost csúszhatok
a Visegrádi utcáig gyalo g" - Sorok, ideges órákban; .fájnak a vimedl iim", "dikics"
8 03
7 . A 20 . SZÁZ AD E LSŐ FELÉ NEK MAGYA R I RODALM A

- 13. számú költemény) , s esetenként nem riad vissza a durva szavak ( "szaros
börtönfalak" - Máglyák énekelnek ; "zöld lámpákat gyújtottak a kurvák" - 2. szá-
mú költemény; ,j övőmet is beitta és kipisálta a sörrel", "ha tripperem nem lenne ",
"soviniszta állatok" - A ló meghal, a madarak kirepülnek) vagy káromkodások
("A Krisztusát! ezt jól megcsináltam" - Sarok, ideges órákban) használatától, va-
lamint - ironikus gesztusként - a közhe lyszerű kifejezések, szólások szövegbe
ille sztésétől sem ("De mindez csak a kéményben van följegyezve fekete krétáva l."
- Szívünk körü l... ). Másfelől vallásos, szakrális konnotációjú nyelvi elemek, ódai
emelkedettségű fordulatok is gyakran szerepelnek verseiben. Mindezek eredmé -
nyeképpen versei a regisztere k éles ütköztetésének változatos megoldásait mutat-
ják . Többek között híres poémája, A ló meghal, a madarak kirepiiinek is kiterjedten
alkalmazza a szakrális és a blaszfémikus, a durva és az emelkedett stílusrétegek
kontraszthatásait.
Aperspektívaváltás egy másikjellegzetes és gyakran használt eljárása a konkrét
és az elvont ütköztetése. E technika korai változata az Eposz Wágner maszkjában
szövegében is megjelen ik. A [Most téged énekelIek...] kezder ű versben olvasható az
alábbi szakasz: "Avilág négy sarkából talá lkoztak az emberek: / zömök tüzérlova-
kon és roppant páncé lhajókon jöttek / s szemük a kifent acél hegyén villant ." Az
első két sor a háború eseményeinek álta lánosító , de tényszerűen konkrét leírása,
melynek jelentésképzésében nem játszik fontos szerepet az áttételesség. Ezt a "szó
szerint iség" szintjén olvasható szakaszt egy elvont, absztrahált kép követi, amely
szem és a fegyver villanását térbeli áthelyezéssel vetíti egymásra . A konkrét és az
absztrakt, a közérthető és az enigmatikus szakaszok váltakozása A ló meghal, a
madarak ki repülnek szövegében éri el legösszetettebb formáját. (ACZÉLGéza 1999:
96-97.) A vándorút eseményeit t ényszer űerr előadó sorokat (pl. ,,1909 ápri lis 25 /
Párisba készültem gyalog a faszobrásszal") kizárólag metaforikus, elvont szinten
olvasható szakaszok követik ("a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott") .
Kassák avantgárd korszakának periód usai a tárgyalt poétikai jelenségek érvé-
nyesülésének módja alapján különíthetők el. A futurizm us és Whitman hatására
utaló poétikát idővel egyre inkább az aktivista magatartás színezi át . A társadalmi
mozgósítás igénye különösen az 1919-ben keletkezett költeményekben hat ározza
meg a költői beszédmód jellegét, de az olyan korábban íródott versekben is je-
lentős szerephez jut, mint Örömh öz és a Mesteremberek c ím ű közösségi ódák. Az
aktivista poétika a közvetlen társadalmi hatást szem előtt tartva konkrét üzene-
tek megfogalmazására törekszik, ezért felerősödik a szöveg jelszerűs égét háttér-
be szoritó, a műalkotás keretei között a valóság dologi státuszát érvényre jutatni
igyekvő tendencia. Aversekben kevesebb az újszerű költői kép, inkább a közkeletű
vallásos, biblikus motívumok kerülnek előtérbe. Ennek ellenére sem beszélhetünk
azonban az invencióra épülő figurativitás eltűnéséről. Az Örömhöz című óda pél-
dául olyan szerkezetű költői képet is alkalmaz, amely az elvonatkoztatás elvére
804
 7.3. A LÍRAI NY ELV VÁLTOZATAI

épül: "a nevetés aranyvillája koppan a fogaimon", s hasonló sajátosság jellemzi a

Mesteremberek felütését is: "A kék firmamentum alatt most bitang vérben fürdenek
az órák". Még a programszerűen aktivista versek is tartalmaznak néhány hasonló
elven alapuló képi elemet (pl. "Az idő akaratvörös perceket fiadzott." - 1919. már-
cius) . Ugyanakkor a költemények értékstruktúrája elemi módonleegyszerűsödik
a negatív jelent a megvalósítandó eszményi jövővel állítva szembe. A költői nyelv
erős érzelmi hatásokra törekszik, biblikus pátosz hatja át, s a költői magatartás
profetikus jelleget ölt. Bár Kassák aktivista periódusát a közvetlen mozgósítás, a
társadalmi forradalom szolgálatának szándéka hatotta át, ebben az időszakban
is fontosnak tartotta, hogy megóvja költészetét a kommunista párt közvetlen be-
folyásától. A pártirányítás és a költészet propagandisztikus formájának elutasítása
vezetett a Ma tanácsköztársaság idején történt bet iltásához.
Az aktivista programot a közvetlen társadalmi cselekvés szándéka hívta létre, a
tan ácskormány bukása után ennek azonban már nem maradt realitása. Másrészt
az aktivista versbeszéd a Kassákrajellemző poétikai eljárások körét erősen lesz ű­
kítette, ami viszonylag egysíkú, könnyen kimeríthető költői nyelvh ez vezetett.
A költészet közvetlen valóságformáló szerepére vonatkozó nézetek átértékelése és
a kialakított versbeszéd szűkös poétikai eszközkészlete együtt mozdította Kassák
költői beszédmódját az ismételt megújulás felé. Költői nyelvének átalakulása kap-
csolatba hozható a dadaizmus hatásának befogadásával. Az InD-as és az 1921-es
esztendő verseiben többször találkozunk a dadaizmus említésé vel. Már a Máglyák
énekelnek (1920) aktivizmushoz még erősen köt őd ö eposzában is szerepel ("Az
aktivista költő, akire bankrablásokat kardlapoztak rá a rendőrök, / már egészen
a Dadaizmus határáig teljesítette föl magát a verse íben.t'j .>" a Világanyám 16.
számú költeménye is tartalmaz ilyen utal ást ("Simon Jolán elsőrangú dadais-
ta színésznő"), a 14. számú költemény pedig Tristan Tzara nevét említ i. Kassák
versnyelvében az irányzat hatása nem merült ki a közismert, látványosan polgár-
pukkasztó megoldások alkalmazásában. Ajelentés nélküli hangsorok, a provoka-
tívan értelmezhetetlennek mutatkozó kijelentések ("hosszú parafaorrukkal kelet
felé fordultak az elefántok" -A ló meghal...) és ál-életbölcsességek (pl. "kerüld a
világos hátuljú szamarakat és a nagyon szép asszonyokat" -12. számú költe mény)
megjelenése mellett a képalkotás átalakulása terén is ösztönző szerep tulajdonít-
ható a dadaizmusnak. A korai avantgárd költeményekre jellemző újsze rű képalko-
tás új lendületet kapott mind a számozott versekben, mind a poéma szövegébe n.
Kassák ez idő tájt keletkezett költeményei korább an nem tapasztalt merészséggel
élnek ajelentésképzésbe kódolt szakadásokkal, a szövegösszefüggés gyakori meg-
törésével. Aszövegegység felbontását célzó futuri sta hatást tükröző korábbi meg-
oldásoknál az új poétika lényegesen messzebbre megy a szövegbeli törések alkal-

345 Kassák Lajos: Máglyák énekelnek = Kass ák: Lajos összesversei. Bp., Magvető, 1969 , 1., 160.
805
7. A 20 . SZÁZAD E L S Ő F E L É N E K MAGYAR I R O D A L M A

mazása terén, ami aligha füg getlen a dadaista inspirációtól. Kassák költészetét a
dadaizmus elsős orb an nem a provokatív tiltakozás egysíkú gesz tusainak gyakor-
lására, hanem a jelentés felsz abadítására, a nyelvi alakzatok t öbb értelm űs ít és ére
ösztönözte . (SEREGI Tamás 2000: 176.)
A provok atív elemek továb bi visszaszoru lásával Kassák az általa konstruktivis-
tának nevezett poétikához érkezett . Ennek a költőszerepnek a metaforikus meg -
felelőj e - ahogy az a [Madarak csőre ... ] kezderű versben olvasható - a mérnök
vagy a matematikus, aki a maga absztrakt képleteivel és ábráival a világkonstruk-
ció sze rkezetét tárja fel, illetve alkotja újra. Bár ez a költőszerep már A ló meghal. ..
zárlatában is feltűnik ("bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben
kedve telik / vagy bátran elmehet sziva rvé gs ze d őnek") , legkiforrottabb változatá-
ban a Tisztaság könyveben (1926) jelentkezik. A kötet elejére hel yezett számozat-
lan versek közül több is a konstrukció fogalmához kapcsolódva határozza meg a
maga ars poeticáját. A [Szívün k körül. .. ] kezderű költemény például így fogalmaz :
"A műv é sz egység s a konstrukciók középpontja." A [Vérrel és fekete ráccsal...] vers-
pr ózája pedig egyetemesen érvényes, nem csupá n a m űv észetre vonatkozó elvként
je leníti meg a konstrukciók feltárásának programját: "Tudn unk kell, hogy a világ -
kon strukció részei vagyunk . Minden csa k a máb an van és a mi részünkre van. Sá-
ros keréknyomoknak, harangzúgásnak és emberi tr agéd iákn ak vagyunk a részei. /
A ma emberét a konstrukciók megismerése és az elemek legyőzésérevaló törekvés
jellemzi." A dada tiltakozó gesztusait ez az építést hirdető beállítódás fogja vissza.
Az Új versek kötetben már jól érzékelhető ez a változás , a gyűjtemény utolsó har-
madáb an (körü lbelül a 28. számú költem ényt ől) visszaszorulnak a látványosa n
dadaista jegyek, kevesebb a provok atív gesztus , s a képek is ink ább talányosnak,
mint zava rba ejtően értelmezhetetlennek mutatkoznak.
Az elvont és a konkrét , a közérthető és a talányos, a "szó szerinti" és a metafori-
ku s éles vá ltá saira épülő versbeszéd - amelynek legjele ntősebb esztétikai teljesít-
ményei a hú szas években születt ek - a számozott versek harmadik gyűjte ményét
tartalmazó kötetben már ne m érvényesül következetesen. Bár a 35 vers (1931)
egyik költ emén yében (7 0.) olvasható Kassák tal án "leghírhed tebb" sor a, a ciklus
egészére mégis az avantgárdtól va ló fokozatos eltávolodás nyomja rá a bél yegét.
Az áttéte lességet nélkülöző , alakíta tlannak tetsző, é l őbes zé ds ze r ű nyelvi mod ali-
tás mindig is része volt Kassák po étikai eszköztárának. Ez a nyelvi réteg azonban
korább an többnyire a n éz őpo n rv ált ások és jelentésszintek közötti ugrások alkotó-
elemeként jutott szerephez. A Tisztaság könyve számozatlan versei az élőbes zédet
idéző old ott ságot meglepő képekkel törték meg , s állandó, din amikus mozgást
hoztak létre a konkrét és a metaforikus jelent éssíkok között. A 35 vers c ím ű gyűj te ­
ménynek mintegy első negyedét alkotó szövegekben ugyan még kiemeit szerephez
jut ez az ellentétes komponensekb ől építkező szerkesztésmód , a kötet többi ver-
sében azo nban már ettől eltérő vers struktúrákkal találkozunk. A 77. számú költe-
806
 7.3. A LÍRAI NYELV VÁLTOZATAI

mény élőbeszédet idéző, konkrét jelentéseket preferáló nyelve ("egyszerű ételek

gőzölögnek tányérjainkban / néha csinálok valamit amit m űv észetnek neveznek /
mindig a szegények és az elszánt harcosok oldalán állunk") csupán néhány, meg-
lehetősen áttetsző metaforikájú szakaszt tartalmaz ("aki lámpásnak rendeltetett
az égjen / íme kinyitom kapuinkat szél jár előttünk és széthordja madaraim éne-
két"). A 78. számú költemény képei ugyan kevésbé toposzszer űek, azonban a szö-
veg jelentése erősen folyamatszerű, törést, szakadást alig tartalmaz. A vágások és
éles szintváltások elmaradása, valamint a szöveg egyre növekvő kifejtettsége nyo-
mán Kassák költészete a számozott versek utolsó ciklusában végleg eltávolodik az
avantgárd poétikájától.

7.3.8. Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc első köteteinek esztétikai teljesítménye ugyan nem m érhet ő a Te meg
cr világ (1932) jelent ős ég éhez. e korai gyűjtemények mégis figyelmet érdemelnek.
Részben azért, mert már az első versgyűjtemény, a Föld, eród, isten (1922) is olyan
komoly formakultúrával rendelkező k ölt őt mutat, aki a korabeli magyar líra él-
vonalához tartozik, részben, mert e kötetek áttekintése alkalmat kínál arra, hogy
nyomon kövesük azt a poétikai alakulástörténetet, amely az irodalomtörténeti je-
lentőségű gyűjtemény megszületéséhez vezetett.
A Föld, erdó, isten költői nyelvére Babits és Stefan George antikizáló versbeszé-
de gyakorolta a legnagyobb befolyást . Bár Szabó Lőrinc lírai beszédmódja a későb­
biekben talán soha nem érte el a klasszicizáló stilizálásnak azt a fokát , amely ezt
a kötetét jellemzi, a klasszikus formák iránti vonzódás a Te meg cr világ verse ivel
újra megjelenik költészetében, s végig is kíséri pályáját. Az antik költészet imitáci-
ójának az első kötetben megvalósuló formája a görög-latin irodalom megidézését
a versbeszéd modernségének jelzéseivel kapcsolja össze. Elsősorban az áthajlás
hivatott arra, hogy a hagyományos versbeszédet oldottabbá, illetve némiképp sza-
bálytalanná tegye. Szabó Lőrinc első kötetének antikizáló modernsége nem ütköz-
teti egymással a beszédmód alkotóelemeit, inkább a komponensek összhangjának
jegyében kísérli meg a hagyomány megújítását. A kötet verseinek klasszicizáló
hangoltságát elsősorban talán nem is az antik költészetet id éző fordul atok (pl. "a
Föld jós köldöke"), az istenek (Héliosz, Ananké) gyakori említése vagy az enyhén
retorizált beszédmód teremti meg, hanem a nyugodt lassúság gal kibomló vers-
beszéd , amely a mérték görög életelvének a forma nyugalmával szerez érvényt.
(Ettől a poétikai jellegzetességtől csupán néhány, társadalmi eseményre reagáló
költemény tér el a maga izgatott, zaklatott dikciójával.)
A természeti idill és a bukolikus hangnem evokálása részben Babits görögös
korszakát idézi. A természetélményt az újpogányság érzéki életöröme jellemzi,
S07
7. A 2 0 . SZÁ ZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

akárcsak az idősebb pályatárs első köteteit. Az istenit, a szellemit a természettel-

azonosító panteizmus Babits verseiben ugyanakkor némiképp elvontabb karak-
tert mutat , a megjelenített világ kevésbé anyagszerű, s a hozzá fűződő viszonyt
sem jellemzi a gyönyörködő érzékis égnek az a foka, amely Szabó Lőrinc verseiben
megfigyelhet ő . AXXXIII. számú költemény - amelynek a költő később A barbár ta-
nítvány címet adta - szóba hozza bölcselet és erotika konfliktusát, s az emberi lét
állat i aspektusát olyan határozottan állítja előtérbe , amelyre Babits költészetében
hiába is keresnénk példát: "Patás kentaurokhoz / indulok a vadonba s a mezei nők
közt / este sörényes cimboráimmal a tűzn él / leheveredve telt tömlők és duda mel-
lett / telekurjongatom az állatszagú erd őt ." Ezt a metaforikátviszi tovább aXXX1V.
vers (később i címe: Torzonb orz,fekete állat), amel y meglehetősen élesen exponál-
ja a test, a lélek és az értelem konfliktusát, amely később a Te meg a világ verseiben
a személyiség önazonosságát is kérdésessé teszi: ,,Jobb volt, barátaim, jobb igazán,
jobb volt a testnek ör űlni, / testemnek örülni, ezer testemnek, medve-öntudatlan; /
már unom a lelket , a finom s ravasz észt , jobb volna kergetni messzire döngő /
szeleket lusta mezőkön".
A Kalibán (1923) címadó verse az erő és az értelem, az állati ösztönösség és a
kultúra konfliktusát tematizálja, kiélezetten szembeállítva egymással Babits el-
vont pan teizmusát és Szabó Lőrinc költészetének eleven , érzéki vitalitását. A vi-
hart fordító Babits által megtestesített költői szerepet a szöveg Prospero alakjával
hozza összefüggésbe, míg a vers beszélője az önmegszólításként is értelmezhető
ke zdősor alapján a félig állati Kalibánnal azonosítja magát. Test és szellem, érzé -
kiség és értelem szembeállítása során a vers csupán látszólag jut egyértelmű ál-
láspontra. A szöveg izgatott dikciója, a gyakori felkiáltások arra utalnak, hogy nem
végérvényes, szilárd álláspontot fogalmaz meg. A lírai én hangjának nyers inten -
zitása mintegy saját ellenvéleményét hivatott elhallgattatni, az érvelés célja első ­
sorban önmaga meggyőzése. Éppen a hangütés izgatottsága sugallja, hogy kifejtett
elveivel szemben maga a megszólaló hang is kételyeket táplál. Avers retorikai szer-
kezete tehát olyan sajátos párbeszédként írható le, melyben az akusztikusan is hall-
ható szólam a ki nem mondott ellenvetésekre reagál. AKalibán strukrúrája ebben
a tekintetben a Te meg a világ dialogikus versszerkesztését el őlégzi . (A dialogikus
versmod ellről bővebben lásd KABDEBÓ Lóránt 2001: 5fr62.) A beszédmódot sajá-
tos kettő sség jellemzi: miközben a szöveg tagadni látszik az értelem jelentőségét,
világosan és logikusan érvel , azaz az ész nyelvét beszélve állítja a ráció életellenes
voltát. A vers dikciója ezzel az értelem és az indulat nyelvét egyaránt érvényre jut-
tatja , miközben a két fogalmat szembeállítja egymással. A tematikus kijelentések
ellenére ezért erő és érte lem viszonyát inkább az eldöntetlenség, mint az egyértel-
mű ítéletalkotás jellemzi.
Bár aKalibán c ím ű költemény nem tekinthető remekműnek kissé túlságosan
is retorikus hanghordozása és némiképp önismétlő b őbeszéd űsége miatt, hoz zá
sos
 7.3. A LÍRAI NY ELV VÁLTOZA TAI

fogható jelentős vers alig található a kötetben. Szabó Lőrinc második gyűjteménye
talán egész életművének legkevésbé sikerült verseskönyve. Az antikizáló beszéd-
mód elhagyásával fellazuló versbeszéd gyakran terjengőssé válik. Az első kötetre
leginkább jellemző rímtelen jambust mindinkább a rímes, strofikus vers, illetve a
szabad vers (Záporban; Augusztus) váltja föl. Az é lő b es z é ds zerű s é g a Föld, erdő,
isten verseitől sem volt teljesen idegen, hiszen az áthajlás és a szókincs hétköz-
napi rétege révén finoman ott is megjelent, a második kötetben ugyanakkor a ko-
rábbiaknál lényegesen jobban előtérbe kerülnek a kollokviális nyelvi formák (pl.
Anyám mesélte) .
A Fény, fény, fény (1925) c ím ű kötetben érzékelhető elsőként markánsan az
expresszionista poétika hatásának érvényesülése . Ugyan a gyűjtemény nagyobb
részét kötött szótagszámú rímes versek alkotják, s a szabad versek a szövegkor-
pusznak csupán a negyedét teszik ki, a beszédmód az előbbiekben is az expresz-
szionizmus némely vonását idézi. Ahangütést többnyire harsány pátosz és érzelmi
túlfűtöttség jellemzi. Az izgatott, extatikus hango ltságú dikció érvényesülésének
egyik jellemző példája a Sikolts , gejzír, tavasz, égbetö rő! c ím ű vers, amely a halmo-
zásos szerkezetek révén alakítja töredezetté a versmondatot. A Hatal om és dicsőség
felütése a Te meg a világ több verséhez hasonlóan szakadozott, hiányos monda-
tokkai indítja a szöveget, miközben minden előkészítés és a kontextus felvázolása
nélkül rögtön az érzelmi intenzitás túlfűtött hangján szólal meg: "Itt lüktet , ring,
kacag: fény-, h ús-, túz-futamok! - / Káprázva hullok elébe. / Itt villog! itt! - s túl-
messze, hogy / sóvárgó karom elérje. / / Itt az élet ! a csoda! az igazi! - Hol? - / Itt
táncol , a rima, a pénznek! " Akötet vége felé megszaporodó szabad versekben nagy
lélegzetű áradó mondatok uralják a dikciót, az izgatott beszéd fölbontja a szabá-
lyos sorszerkezeteket (Amélység túnődése) . A zsúfolt, neologizmus okra hajló nyelv
az egyéni és az egyetemes , a közeli és a kozmikus, a hétköznapi és a rend kívüli
kategóriáinak váltakozásával állandó mozgásban tartja a szövegben megjelen ített
látványokat.
Az expresszionista poétikát talán a Zűrzavar és kétségbeesés c írn ű vers juttat-
ja leginkább érvényre. Az apokaliptikus hangoltságú költeményben a lírai alany
egyediségével szemben az egyetemességet hangsúlyozó perspektíva érvényesül,
s a szöveg meghökkentő képeket mozgósít: "de a kürtökből vér csorog, tehenek /
parasztokat tépnek szét kiszáradt legelőkön, / torkokból vér csorog, és cigány-
királyok / huzzák a világ kapitányainak". Amellérendel ő szerkezetbe illesztett
verssorok és a nagyobb jelentésegységek olyan felsorolásszerú struktúrát alkot-
nak, melynek egyes elemei viszonylag függetlenek egymástól. Az egymás mel-
lé illesztett, lazán kapcsolódó látványok a német expresszionizmusból ismert
Reihungstil-re emlékeztető módon jelenítik meg a pusztulás egyeteme sségét: "és
megfagyott országutakon felfordulnak a szocialisták / és felfordulnak a vigan rö-
fögő siberautók is / és tengerek ugrálnak fel az Alpok ormaira / és alagutak sur-
809
7. A 2 0 . S Z Á Z A D EL SŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

rannak multba-jövőbe / és földből, vízből tűzből, levegőből / előzüllik az arany /

és terror-erők, ágyús rendszerek / bénulnak egymásba, lecsavart tornyok helyén /
s zökő kút vírágzik, vér, vér!" A látványelemek egymásra halmozása nyomán a vers-
szöveg mo zaikszerűv é válik.
A Sátán Múremekei (1926) c ím ű kötetben egyeduralkodóvá válik a rövíd sorok-
ból é pítke ző szabad verses forma. Ezeknek a költeményeknek a többsége ugyan-
akkor kevésbé tömör, mint a Fény, f ény, f ény verseié: a túlfűtött indulat, az élő­
beszéd s zerű nyelvhasználat és a kissé túlretorizált érvelés némiképp bőbeszédűvé
teszi a m űvek többségét. A Sátán Múremekei Szabó Lőrinc talán legegyhangúbb
kötete, a szociális víszonyok, az anyagi kiszolgáltatottság miatti háborgás mono-
to n te ma tikáját még szembetűnőbbé teszi, hogy a versek poétikai szempontból is
kevés változatosságot mutatnak . A gyűjtemény ugyanakkor alapvető elvévé teszi
az indulat beszédének érvényre juttatását, amely a Te meg a világ összetett hang-
já nak egyik fontos komponense lesz . Néhány vers a kissé laposan tárgyalt szociális
tem atikától eltávolodva átfogóbb, bölcseleti jellegű kérdések felé fordul (Az örök
virrasztó; Isten zenekara).
A többnyire monol ógszer űen egyszó lamú szövegek között a következő kötet
verseinek dialogikus struktúrája felé mutat ó verssel is találkozunk. Ugyan A Ba-
zilikában zúg a harang aligha sorolható a költő jelentős költeményei közé , ter-
jengőssége és szónokiassága ellenére figyelemre méltó vonása, hogy a test és a
lélek vitájaként állítja be a két megjelenített költő beszélgetését, melyhez a mun-
kás hangját harmadik szólamként illeszti hozzá. A költemény a következő kötet
jellegzetes darabjaitól eltérően konkrét, részletesen megrajzolt vershelyzetet vázol
fel, s a lírai én nem önmagával, hanem egyik barátjával folytat párbeszédet. Ez a
szereposztás azonban át értelmeződik, mert a vers beszélője a költőtárs álláspont-
ját is sajátjaként értékeli, majd elképzeli a mellette álló munkás szavait: .rníalart /
a barátomrnal hadakoztam, / mialatt magammal hadakoztam, / úgy éreztem, egy
harmadik / áll mellénk, láthatatlanul /egy harmadik, valaki, idegen." A néma
mu nkásnak ma ga a lírai én kölcsönöz hangot, így annak szólama a vers beszélőjé­
nek egyik hangjaként azonosítható. Bár a szöveg a konkrét vershelyzet miatt nem
szakitj a el teljesen a másik két szólamot a jelenet többi szereplőjétől, a fontosabb
dialógus metaforikus szinten és az Énben zajlik . A vers három szólama tehát há-
rom né zőpont között osztja meg a személyiség önazonosságát, ami a Te meg
a világ verseinek dialogikus szerkezetét vetíti előre azzal a különbséggel, hogy e
kötet verseinek többsége az Énben zajló lezárhatatlan és szenvedélyes vítát sem
konkrét vershelyzetre, sem külső szereplők álláspontjára nem vezeti víssza.
A Te meg a világ verseinek dialogikus jellege, minden bizonnyal összefüggésbe
ho zható a szövegekben megjelenített szubjektum önértelmezésének nyitottságá-
val. Bár a kötetben megformálódó lírai hőstől a személyiség lényegszerűségének
alkalo ms z e rű tételezése sem idegen (pl. Arany), mégis alapvetően megrendül az
810
 7 .3 . A LÍRAI NYELV VÁLTOZATAI

Én homogén önazonosságának gondolata. Így a személyiség szubszta ncialitását

állító vers maga is a kötet egészét j e lle m ző dialógus egyik szólamaként áll az olva-
só elé. Nemcsak az egyes szövegeken belül zajlik ugyanis lezárhatatlan vita a sze-
mélyiség k ül önb öz ő aspektusai és egymást me gkérdőjelező nézőpontjai között,
hanem a kötet versei is folytonos vitában állnak egymással. Gyakran közvetlenül
egymást követik az olyan költemények , amelyek minte gy párversekként élesen el-
lentétes álláspontokat szembesítenek egymással (Egyszerre mindenféle - Emberte-
len; Belül a koponyádon - Csodálkozás), ezzel is jelezve, hogy a kötet lírai hő s ének
nézőpontja nem rögzíthető, önazonossága csak az ellenétes alkotóelemek összjá-
tékaként fogható föl.
Az Én lényegszerúségét tematikus szinten azok a versek kérdőjelezik meg leg-
nyilvánvalóbban , melyek a szubjektum véletlenszerúségét han gsúlyozzák. E né-
zőpontból tekintve a személyiség nem rendelkezik olyan egyedi és kizárólag rá
j e lle m ző szubsztancialitással, amely organ ikus, megbonthatatlan egységét bizto-
síthataná. Az Én nem valamiféle változatlan lényegszer úség megtestesülése, ha-
nem az őt me gteremtő alkotóelemek esetleges és időleges halmaza: "Ki vagyok
én? / Ami vagyok, alaktalan / folyna szét valami halálban, / de véletlen formát
találtam / s most élek külön és magam. " (Testem) . A Magány című vers az emberi
lét egyetlen lényegi mozzanatát a szükségszerú magába zárt ságban látja, míg a
személyiség tartaimát véletlenszerúnek tekinti: "A mindens égből furcsa kivonat: /
millió véletle nből összegyúltem, / de már megszületve elkülönúltem / s most ma-
gány vagyok s uj magányra mag." Az én véletlen szerúségének tapasztalata meg-
rendíti a személyiség önazonosságát és az idegenség élményét idézi elő . Nem
pusztán arról van szó, hogy a személyiség önma ga számára is átlá thatatlannak
mutatkozik. Ez a képlet ugyanis akár a személyiség felmérhetetlen, végtelen gaz-
dagságának organikus elgondolását is megengedné. A Te meg a világban érvénye-
sül ő perspektíva szerint a szubjektum már nem otthonos önmagában, önértelme-
zésében a b ens őségességet az idegenség és a veszélyeztetettség érzése váltja fel.
A belsó végtelenben című vers az uralhatatlan test mélységeibe alámerülő képzelet -
beli utazás eredményeit így összegzi: "be vad és érthetetlen / és új világ vagyunk,
mikor egyszerre , mint / barlangi utazó , a be lső végtelenben / parányi szellemünk
riadt an széttekint!"
A kötet verseinek dialogikus viszonyrendszerét jól jellemzi, hogy míg a testhez
a citált szöveg több más költeményhez hasonlóan (Évek; Két sárga láng) az eltéve-
dés és a félelem fogalmait társítja, addig mások a testet menedékként jelenítik meg
(Egyetlenegy vagy). A személyiségben zajló vita a test és a lélek, a test és az értelem
nagy hagyományú vitáját is feléleszti. Aversek egy része az Ént - szembefordulva a
kultur ális hagyományban domináns tradícióval - a testtel, míg mások az intellek-
tussai (Testünk titkaiból; A hom lokodtólfölfelé) vagy a lélekkel (Egy pohár víz) azo-
nosítják. Hasonlóan ellentmondó önértelmezésekkel szembesülünk a személyiség
811
7. A 2 0 . S Z Á ZA D RL S 6 F EL ÉNE K MAGYAR IROD A LMA

természetét az egy és a sok kategóriái mentén értelmező versek esetében. Az 'egy a

minde n' Max Stimer egoista filozófiája által ihletett álláspontja (Az Egyálmai; Sem-
miért egészen) ugyanúgy megtalálható a kötet verseiben, mint a 'minden egy' miszti-
kát idé ző elgondolása (Tao Te King; Csodálkozás). A szubjektum vágyai hol a tovább
már nem osztható belső igazság állandóságát célozzák meg, hol a sokféleséget és az
állandó változást. Olykor az önazonoss ág jelenik meg teherként ("Se szomjan hal-
ni, se betelni: I be fáj, hogy nem vagyok halott , I s hogyha már élek, nem tudok
I egyszerre mindenféle lenni!" - Egyszerre mindenféle), máskor az állandó változás
("Folyton újjászületni! meddig? I kibími ezt is azt is (.. .l II óh milyen I testi kín e
sok újrakezdés I és temetés a lelki vedlés I keserű esztend őiben! " - Embertelen).
Az edd igiek során elsősorban arról esett szó, hogy a kötet szövegei miként léte -
síten ek párbes zédet egymással. A dialógusszerúség azonban nem csupán a kötet,
han em az egyes versek keretei között is érvényesül. Míg a nézőpontokat és önér-
telmezéseket ütközettő szerkesztésmód a kötetet tekintve elsősorban a tematikus
megközelítést kínálja föl, addig az egyes versek szövege ezen a vonatkozáson túl a
poétikai és retorikai eljárások múködésére is rái rányítja a figyelmet . Egyes költe-
mények szerkezete megfe lel a párbeszéd szokásos stru ktúrájának: a Ne magamat?
címú költemény első versszaka a dialógu s egyik "sze replőjének" megszólalása,
s erre válaszol a több i versszakban a másik han g. A test védekezik szerkezete né-
miképp eltérő módon épül fel: az Én egy közvetítő szerepú aspektusa formális an
megszólítja a bíróként aposztrofált lelkiismeretet, majd id é zőj elek közé helyezve
elm ondja elképzelt védőbeszédét, végül a lelkiismerethez intézett kérdéssel visz-
szatér a szöveg elején felvázolt besz édhelyzethez. Számos költemény az önmeg-
szólítás alakzatával teremti meg az Én különb öz ő vetü letei között a párbeszéd szi-
tuác ióját. Egy másik gyakori megoldás a vers kérdéssel ("Törvénysz ék? Én is az
vagyok!" - Csillagokközt; "Szégyen a test? Lealjasít? " - Vámpirokellen), felkiáltás-
sal (Nem ! Semmiért! I Az életet? I Se aranyért, se ingyen! I Nem! Senkise! Mért?!
- Egyetlenegyvagy; "Csak közelről ne! - Lelkem, I máris mi maradt ?" - Menekúlni)
vagy el ő z mé nyre utaló kötősz óval ("Mert te ilyen vagy s ők olyanok I és nekí az
érdeke más" - Az Egy álmai; "Hogy rettenetes, elhiszem, I de így igaz." - Semmi-
ért egészen) történő indítása. Az elsőként említett változat visszakérdezésként hat,
míg a másik kettő egy korábban elhangzott kérdésre, illetve érvelésre adott válasz
hatását kelti. Közös bennük, hogy egy már zajló vita képzetét idézik fel, melynek
folyamatába az olvasó minte gy időlegesen belehallgat. Ezért a szöveg végével a
vita nem rekesztődik be, csupán megszakadni látszik, ami a költemények szerke-
zetét nyitottá teszi. A párbeszédnek ebb en a változatában az egyik szóla m ugyan
akusztikusan nem hangzik el, de né masága ellenére jelen van , mert a megszólaló
hang reakciói , beszédcselekvései önmagukat válaszként pozícionálják, s az érvelés
fordu latai szinté n a né ma szólam b elül ről hallott ha ngjára adott feleletként érte l-
me zhetők . (KULCSÁR-SZABÓZoltán 1997b : 87-88.)
8 12
 7.3. A LÍRAI NYELV VÁLTOZATAI

A párbeszédszerúség hatásának megteremtésében jelentős szerepet kap az

élőbeszédet imitáló nyelvi modalitás, amely - mint azt a fenti idézetek egyikében
láthattuk - gyakran a hiányos vagy tagolatlan mondatok használatára is kiterjed.
Ugyancsak az élőbeszédet imitálják azok a közkeletű kollokviális fordulatok, ame-
lyek a dialógus közvetlenségét sugallják: "Ki mért küzd és mit tanít / engem többé
nem érdekel (Szigeten); "béke kell, / mert nem birom már" (A test védekezik); "Én
vagy ti, egyikünk beteg" (Az Egy álmai); "Mit bánom én, hogy a modernek / vagy a
törvény mit követel nek" (Semmiért egészen) .
A Te meg a világ verseinek nagy részét jellemző dialogikusság létrejöttében a
néma és az elhangzó szólam vitájára épülő szerkezet, a hallható szólamon belül
megjelenő n éz őpontv ált ások, ellentétes vélekedések és a képviselt állásponttal
szemben megfogalmazott kételyek mellett a beszédmódot alkotó komponensek
között mutatkoz ó termékeny feszültség is fontos szerepet tölt be. A kötet legki-
emelkedőbb darabjai egyszerre beszélik az indulat és az értelem nyelvét . Miközben
a szövegek szenvedélyes hangja fellazítja, illetve töredékessé, kihagyásossá teszi a
mondatszerkezeteket, a beszédmódot másfelől nagyfokú intellektuális koncent-
ráltság jellemzi. A hangütés zaklatottsága a gondolatmenet összefogottságával és
a logikus érvelés metsz ő tisztaságával párosul. Az élőbeszéd és az indulat nyelvét a
szövegek finom retorizáltsága, a forma fegyelme és leplezett virtuozitása ellen-
súlyozza. E kétféle nyelvi magatartásban - melyben a szubjektum két aspektusa
nyilatkozik meg, s folytat egymással párbeszédet - szerencsésen találkoztak egy-
mással a Szabó Lőrinc korábbi köteteiben megfigyelt poétikai eljárások: az első
versgyűjtemény klasszicizáló formai fegyelme és az izgatott versbeszéd exp resz-
szionizmushoz közel álló megoldásai. A Te meg a világ lírai nyelvének dilalogikus-
sága aligha lehetne ilyen intenzív hatású, ha ezek a nyelvi modalitások nem ellen-
pontoznák folytonosan egymást. Az indulat és az értelem, a nyelvi zaklatottság
és a formai fegyelem dinamikus összjátéka aligha alakulhatott volna ki a klasz-
szicizáló tendenciának A Sátán Múremekeit követő jelentkezése nélkül, hiszen a
beszédmódnak éppen erre a komponensére volt szükség, hogy az ott szabadjár a
eresztett indulatos beszédnek mintegy vitázó ellenpontját képezze. A nyelvi zakla-
tottságnak az új kötetben a szabad vers helyett a szabályos formák (pl. a petrarca i
szonett) adnak keretet, ezzel kétpólusúvá formálva a homogén struktúrát. A Te
meg a világ után publikált két kötet színvonala vélhetőle g azért sem éri el az élet-
mú első csúcsteljesítrnényének esztétikai nívóját, mert a versbeszéd e dialogikus
viszonyban álló, egyenrangú alkotóelemei közül határozottan a klasszicizáló be-
szédmód felé mozdulnak el, háttérbe szorítva az indulat szólamát. Az egyik nyelvi
réteg elhalkulása, elhallgatása felszámolja a dialogikus struktúrát.
Indulat és értelem beszédének összjátéka a Te meg a világ lírai nyelvét egy ed-
dig még nem említett szempontból is irodalomtörténeti jelentőségűnek mutatja.
A szenvedélyes érvelés és az élőbeszédszerúség poétikai megoldásainak köszön-
813
7. A 20 . S Z Á ZAD EL SŐ FE LÉ NE K MAGYAR IRODALMA

hetően Szab ó Lőrinc ebben a kötetében a bölcseleti hangoltságú költé szetnek egy
újszerű változatát alakította ki. Babitscsal ellentétben, aki a magyar költészet filo-
zofikus hajlandóságának úgy adott friss lendületet, hogy közben a poet a doctus ha-
gyományos s zerepkörétől sem szakadt el teljesen, Szabó Lőrinc lírai magatartása
messzire távolodott a tudós költő pozíciójától. A bölcseleti kérdések felvetésének
mó dja már nyomaiban sem emlékeztet az értekező hangra, módszeres tárgyalás
helyett az érvelő besz éd a vita helyzetében szinte önkéntelennek tetsző termé-
szetességgel jut el az elvon atkozt at ás bölcseleti fokáig. A Te meg a világ jelentős
verseiben a filozofikus attitűd nem kivételes besz édhelyzetekhez vagy meditatív
szituá ciókho z kapcsolódva jelenik meg , hanem hétköznapi életjelenségnek mu-
ta tkozi k. Ért elem és indulat, elvonatkoztatás és szenvedélyes érdekeltség kölcsön-
ha tása nyom án a bölcselet az élőbeszéd regiszterében szólal meg , s a személyiség
önért elmezésének természetes alkotóelemeként áll elénk.
AKülönbéke (1936) című kötet verseiben Szabó Lőrinc poétikája ismét átalakul.
A dikció fokozódó élőbeszédszerűsége , a konkrét vershelyzetet preferáló sz öveg-
építés s néh ány hagyományosnak tekinthetőműfaj (pl. életkép, leíró vers , tanmese,
rövid ese mé nysort elbeszélő epikus vers) előtérbe kerülése azok a fő poétikai ten-
denciák, melyek a Különbéke mellett a Harc az ünn epért (1938) lírai beszédmódját
is meghatározzák. Az élőbeszéd szerű előadásmód újabb változata a d i álogiku ss ág
eltűntével mellőzi a szakadozott nyelvi szerkesztést, a hiányos és tagolatlan mon-
datok használatát. A beszéd üt eme folyamatos, mérsékelt tempójú, oldottsága
má r-már társalgásszerűnek hat. A mindennapi témákhoz ugyan illeszkedni látszik
ez a bes zéd mód, a költemények nyelve azonban gyakran meglehetősen terjen gős­
sé válik. Az élőbeszéd imitálása olykor nem hoz létre a hétköznapi nyelvhasználat-
nál összetett ebb nyelvi formát. Ezekben az esetekben a szöveg valójában nem tud
hatékonyan élni az imitációban rejlő poétikai lehetőségekkel, az alulfogalmazás
nem járul hozzá érdemben a vers esztétikai hatásához, hanem éppen ellenkezőleg,
kissé elszegé nyíti a szöveg nyelvét. Ennek következményeként a nyelvi megformá-
lás olykor enyhé n közhelyszerűvé válik, különösen azokban az esetekben, am ikor
a szöveg kifejtettsége olyan m é rt ék ű , mintha a vers a jelentés teljes áttets z ő sé gét
emel né poétik ai normává. Így például a Komédia c ímű költeményben is meglehe-
tősen szimplára sikerül az életelvek megfogalmazása: "Ó parancsolt, én meg vitáz-
tam , / ő győzött és vesztettem én. / Így ment sokái g, de most már / túljárok a világ
eszén ." De a kötet címadó költeményében is több hel yen fordulnak e lő a közhely-
s z e rűs é g határ át súroló szakaszok: "Ha tudtam volna régen, amit / ma már tudo k, /
ha tudtam volna , hogy az élet / milyen mocsok, / / nem füt yörésznék most az uc-
cán / ilyen viga n: / valós zínűleg felkötöttem / volna magam." Természetesen arr a
is akad péld a, ho gy a nyelvi pan elek szövegbe építésével folytatott játék gazdagítja
a vers eszté tikai hatását, mint a Nyitott szem mel alábbi önironikus soraiban: "Nya-
kig az undorb a raga dtam, / a pénz beszélt, én me g ugattam ".
8 14
 7 .3 . A LíRAI NY ELV VÁLT OZATAI

A leíró és az epikus versek szerkesztésmódja több ponton lényegi párhuza-

mokat mutat. Mindkettő egy olyan verstípus változataként fogható föl, amely
konkrét vershelyzetből indulva bontja ki a leírást, illetve az elbeszélést. A több-
nyire hétköznapi látvány vagyeseménysor megjele nítése során a beszélő inten-
zív érdekeltségének, érintettségének jelzéseivel párhuzamosan a konkrét kép,
illetve esemény egyre inkább metaforikus jelentésárnyalatot kap . A lírai én egy-
re nyilvánvalóbban önmagára vonatkoztatja a látványban vagy eseményben fel-
táruló tapasztalást, végül absztraháló vagy általánosító gesztus zárja a verset. A
hétköznapiság és a bölcseleti hajlam összekapcsolása ebben a szerkezetben a Te
meg a világban megfigyelt változattól eltérő mintát követ. A leíráshoz kapcsoló-
dó elmé lkedést alkalmazó verstípus olyan hagyományosnak nevezhető forma ,
amelyet már példá ul Wordsworth is előszeretettel alkalmazott. A természetél-
mény intenzív érzéki tapasztalatát megjelenítő versek - melyek esztétikai szem-
pontból talán a két a kötet legjelentősebb verscsoportját alkotják - ezen a téren
látható rokonságot mutatnak a Táncoló túzliliomok szövegével, melynek legsi-
kerültebb magyar fordítása Szabó Lőrinctől származik. A konkrét látvány vagy
történés megjelenítéséből fokozatosan kibontakozó elvonatkoztatás és metafori-
záció, majd az ezt b ere ke s ztő általánosítás olyan struktúrát eredményez, amely
enyhén didaktikus színezetű. A bölcseleti hangoltság spontán életjelenségként
ható korábbi változatával szemben ebben a verstípusban a filozofikus hajlam né-
miképp formalizáltabb jelleget ölt. A klasszicizál ó tendenciák fölerősödésének
tudható be az is, hogy a bölcseleti érdekeltség részben olyan archaikus formák
megidézése során nyilatkozik meg, mint a tanmese vagy példázat. A hind u, kí-
nai, zsidó és dél-amerikai mesék újraírásai a k ül őnböz ő kultúrkörök kollektív
tudását, életbölcsességét a mély érte l mű tanítás tra dicionális sémájától csak any-
nyiban távolítják el, hogy a vers beszélője nem a teljes azonosulás magatartását
választja, azaz nem végérvényes igazságként, hanem megfontolásra érdemes,
elmélyült gondolatként viszonyul a tanítás tartalm ához.

7.3.9. József Attila

József Attila korai költészetére minden bizonnyal a nyugatos líra öröksége és az

avantgárd gyakorolta a legnagyobb hatást. E két irodalmi hagyomány kés őbb i lí-
rai nyelvénekjellegét is döntően meghatározta. ( T VERDOTA György 2009 : 382 .) Bár
a nyugatos tradícióhoz való visszatérés 1928-tóllényegesen átfogóbb és szembe-
tűn őbb , mint az avantgárd poétikai inspirációjának jelenléte , József Attila költő i
beszédmódjának egyik alapvető jellegzetessége, a sajátszerű , egyedi képalkotás
terén az avantgárd ösztönző befolyása ekkor is megmarad (KULCSÁR-SZABÓZoltán
2001 : 100, 106). Körülbelül a Medáliák végső változatának megsz ület é s ét ől kezd
815
7 . A 20 . S Z Á Z A D E LSŐ F E LÉ N E K MAGYAR IRODALMA

kialakuln i, majd 1932 táján vesz újabb lendületet a figurativitásnak az a formá-

ja, mely az érzékletesség és az elvontság elvének egyidejű érvényesülésével jel-
le mezhető . E sajátos képalkotási technika különböző komponensei egyrészt az
esztétizmus érzéki szemléletes ségre törekvő poétikájának, másrészt az avant gárd
absztrakciót preferáló figuratív nyelvének ösztönzéséből eredeztethetők . Ezen az
összefüggésen túl az is való s zínűnek tűnik, hogy József Attila avantgárd szabad
verseinek egyik jellegzetes típusa - melynek beszédmódja a nyelvi alakítatlanság
látszatát kelti - szintén összefüggésbe hozható kései verseinek élőbeszédet imitáló
nyelvi modalitásával. Elsősorb an ez a két sajátosság teszi hangsúlyossá az avant-
gárd poétika ösztönző szerepét, s emeli ki a többi, JózsefAttila költészetére szintén
j elentős befolyást gyakorló, irányzat közül. Az újnépiességhez ugyan több jelen-
tős költemény kapcsolható (pl. Nin csen apám se anyám; Gyöngy; Klárisok ; Betle-
hem i királyo k stb.) , s jelenléte az avantgárd szabad versek korszakának lezárulta
után is dokumentálható, mégsem vett rész olyan mértékben József Attila sajátos
költő i nyelvének kialakulás ában, mint az irányzatszerűen kétségtelenül rövidebb
ideig érvé nye sü l ő avantgárd poétika. A szabad versek korszakát követően s még
inkább a harmincas évek közepe táján az újklasszicizmus szerepével is számol-
nun k kell. Az ehhez az irányzathoz köthető költői eljárások ugyanakkor anélkül
integrá lódtak a nyugatos hagyományba , hogy annak karakterét jelentősen meg-
változtattá k volna.
József Attilának nem volt avantgárd korszaka, a szabad versek keletkezésével
párhuzamosan születtek - els ősorban Kosztolányi, Juhász Gyula és Ady ösztönzé-
sére uta ló - esztétista költeményei, illetve az Erélyi József hatására valló újnépies
versei. Az 1922 és 1927 közötti időszak első két évében a szépségkultusz jegyé-
ben fogant versek nemcsak számukat, hanem esztétika i m inőségüket tekintve is
felülmúlják az avantgárd hatá st mutató költeményeket. Az Eróének, a Proletárok!
és a Tanítások szövege az aktivizmus és az expresszionizmus beszédmódját idézi,
valamennyi inkább kísérletnek, mint jelentős nyelvi erővel rendelkező alkotásnak
tűnik. Az 1924-ben íródott költemények Kassák els ő számozott versciklusainak
hatására vallanak. Ezek meghatározó poétikai eljárásai - szövegbeli szemantikai
szakadások és szintváltások, valamint a hasonlóság elvét tagadó absztrakt képek-
egyaránt megjelennek bennü k. Bár e versek (pl. Riának hívom; Ekrazittöm eg; Esti
felhőkön; Érik a f ény; Én dobtam; Mostfehér a tűz; Néha szigetek; József Atti la [Jó-
zsef Attila, hidd el.. .]; Kilóm éterekk el) Kassák modorában íródtak, s ezért költői
nyelvük némiképp önállótl annak tűnik, korántsem állítható róluk, hogy hiányában
lennének a nyelvi invenciónak. Kevés kivételtől eltekintve ezek a költemények na-
gyobb nyelvi leleményről tanúskodnak, mint az esztétizmus hatása alatt született
egykorú versek. Az 1925-26-ban keletkezett avantgárd alkotásokban Kassák hatá-
sa egyre áttételesebben jelentkezik, s ezzel párhuzamosan a szürrealizmus inspirá-
ló szerepe is érzékelhetővé válik. (DERÉKY Pál 1992: 177-183.) Aszövegek poétikája
816
 7.3. A LÍRAI NYELV VÁLTOZATAI

ennek ellenére bizonyos szempontból követni látszik Kassák költői nyelvének át-
alakulását. A Tisztaság könyve elején olvasható számozatlan versek az élőbeszéd ­
szerű nyelvi modali tást ötvözik a meglep ő képek alkalmazásával. József Attila ez
idő tájt keletkezett szabad verse iben részben hasonló elmozd ulás figye lhető meg.
Az alakítatlan nyelvi megformálás látszatát keltő beszédmód azonban nem ritkán
a szokatlan képek háttérbe szorulásával (Hajnalban kel föl, mint a pékek; Pilóta;
Kovács) vagy eltűnésével jár együtt (Együgyú ének; Nagy városról beszélt a messzi
vánd or; A nagy városokat; Kopogtatás nélkül; Anyám a mosásban gyászkos zorú ) . Az
esetek többségé ben az említett eljárásokat a jelentésképzés folyamatossága, a sze-
mantikai szakadások visszaszorulása kíséri. Ugyanakkor ettől a modelltől e lté rő
verstíp usokkal is találkozhatunk. Néhány költeményt változatlanul a viszonylag
szakadozott jelentésszerkezet és az absztrakt figurativitás jellemez (Acélgömb, fö l,
föl! Emelkedj!; [Aludj. ..]). Arra is van példa, hogy a folyamatosjelentésképzéshez
intenzív képszerűség társul (A csapat; A rák; Erősödik), s olykor az alakítatlannak
tetsző , é lő bes zé dsze rű nyelvhez szakadozott jelentésstruktúra kapcsolódik ([Be-
teg vagyok .. .l ; [Anyám meghalt... ]) . Az 1927-ben született szabad versek (A bór
alatt halovány árnyék; Kiszombori dal) poétikája érzékelhetően távolodik az él ő ­
beszéd szerű nyelvtől, s inkább abba a verstípusba sorolható, amely a szakadozott
jelentésszerkezetet meglepő képalkotással vegyíti.
E két költem énn yel, melyek avantgárd verseinek legjavából valók , József Attila
poétikája végleg szakít a szabad vers műfajával, miközben lírája továbbra is őrzi
az ekkor elsajátított képalkotási technika nyoma it. A távolodás és a megőrzés ket-
tős mozgásának első látványos dokumentuma a Medáliák ciklus, melynek korai
változata még az utolsó avantgárd versek keletkezésének évében, 1927-ben szüle-
tett. A ciklus poétikájának több eleme is az avantgárd költemé nyek beszédmódját
idézi: a szöveg jelentésszerkezetében kisebb-nagyobb szakadások mutatkoznak,
olykor szinte egymástól teljesen függetlennek tetsző sorokra boml an ak a verssza-
kok, s a ciklus egyes darabjait alkotó két-két négysoros strófa között is gyakran
enigmatikus a kapcsolat. Másrészt néhány meglepő, az absztrakció avantgá rd
elvét érvényesítő költői kép szintén szerepel a ciklusban ("füs tölgő szemek vilá-
gítanak"; "az ég fölött , mint lent a fellegek / egy ciróga tás gazdátlan lebeg").
E kétség telen haso nlóságok mellett számottevő különbségeket is találunk: ajelen -
tésképzés szakadozottsága korántsem éri el azt a mértéket, amely az avantgárd
költeményeknek azt a csoportját jellemezte, melynek poétikája nem a látsz ólag
alakítatlan, depoetizált költői nyelvet érvényesítő beszédmódra, hanem a megle-
pő figuratív hatásokra épült. Az é l ő be s zé d s ze r ű szövegek ugyan ritkábban alkal-
maznak költői képeket, s ezek hatása sem olyan meglep ő. mint a másik avantgárd
verstípus esetében, a depoetizált avantgárd nyelv töretlen folytonoss ágát azon-
ban aligha feltétele zhetjük, hiszen a Medáliák szövegében nemcsak a párrímes,
metrikus forma , hanem a prozódia (elsősorban a verssor és a versmondat gya-
8 17
7 . A 2 0 . S ZÁ ZAD E L S Ő F E L É N E K MAGYAR IRODALMA

kori egybeesése) és a nyelvhasználat artisztikuma is a m ű v észi megalkotottságot

hangsúlyozza. A jelent ésszakadás poétikáját előnyben részesítő avantgárd vers-
típustó l - ahogy arra már utaltunk - az választja el a ciklus költői nyelvét , hogy
radikális szakadások helyett az esetek többségében olyan elliptikus szerkezetek-
kel találkozhatunk, melyeknek kiegészítése nem jelent zavarba ejtő feladatot az
é rtelme ző számára, jóllehet a szöveg nem kínál fel határozott olvasati ajánlatot.
A kontextus alapján az említett kihagyások gyakran áthidalhatónak tűnnek. A
szövegösszefüggés - melyet részben motivikus sugallatok, részben szemantikai
és szinta ktikai párhuzamok teremtenek meg - összefüggöbb jelentésszerkezetet
eredményez , mint ajelentésszakadás poétikai eljárásával élő avantgárd költemé-
nyekben. A ciklus belső összefüggésrendszerének fontos alkotóeleme a lírai én
mitikus eredete és vizionált mitikus halála által alkotott keret. Az idealizált múlt
és a kozmoszban való szétoldódásként megszépített majdani halál között a sze-
mélyiség je lenét az emberi világhoz fűződő viszony terén az elesettség jell emzi,
miközben az első szakaszban ábrázolt múltbeli kozmikus otthonosság sem vész
el (vö. S, 6, 8, 10. rész), csup án az avatatlan szemek, a korlátozó közeg számára
ma rad rejtve. Így az Én elesettségének megjelenítése és alakjának mitikus felna-
gyítása egymás mellett érvényesülő tendenciának tekinthető. A ciklust ebből az
e gyidej űs é gb ől adódó sajátos eldöntetlenség jellemzi: a szubjektum válto gatva
ölti magára a passzív elszenve dő és a mindenható cselekvő szerepét, akiben mint-
egy megnyilatkozik a természet és a kozmosz határtalan ereje , dinamizmusa. A
ll. részben ez a két , egymás sal feszültségben álló szerepkör a király és a kölyök
ellentétében ölt testet. A szem élyiség két aspektusát, a mitikus h őst és a védtelen
s zenved őt a mesei elemek, illetve ezekkel összefüggésben a gyermeki lét és a játék
motívum ai közelítik egymáshoz. Tehát a gyermeki kiszolgáltatottság, a mese és a
mítosz, valamint a teljes elveszettség és a kozmikus otthonosság váltakozó képze-
tei rajzolják ki azt az összefüggésrendszert, amely ugyan kétségtelenül nem alkot
homogén struktúrát, de amel ybe radikális jelentésszakadás nélkül illeszthet ők be
a szöveget alkotó elemek. Az avantgárd szimultanizmus egymástól független fóku-
szok és jelent ésszintek párhuzamos érvényben tartásaként értelmezhető, a Medá-
liák ellentétei ezzel szemben egy viszonylag egységes rendszer része it alkotják.
A Medáliák távolodása az avantgárdtól egy másik vonatkozásban is tetten ér-
hető. A ciklus ugyanis kitüntetett pozícióba állítja a szubjektumot, amit az Én már
említett mitizáló beállításán túl az önmegszólításként is felfogható retorikai for-
mák (4. és 10. rész) , a visszaté rő önmegjelenítés és a nyelvemotív hangoltságának
fölerősödése jelez. Az Énnek jutt atott központi szerep szemben áll a szubjektum
avantgárdra jellemz ő felbont ásával. A lírai én szerepének fel ért ékel ődése, az a
sajátosság, hogy a vers világában minden jelenség a hozzá fűződő viszony alap-
ján nyer érte lmet és min ős ít ést, a Medáliák szövegét a nyugatos költői hagyomány
kontextusához kapcsolja.
818
 7.3 . A L ÍRAI NYELV VÁLTO ZATAI

József Attila költészetének alakulástörténetében a'következő néhány évben -

hozzávetőleg 1929 és 1932 között - két verstípusnak tulajdonítható kiemelkedően
fontos szerep: a tájleíró verseknek és a szociális elégedetlenséget megfogalmazó,
agitatív költeményeknek. Elsősorban Juhász Gyula lírája , illetve Ady néhány verse
jelölhető meg olyan el őzm ényk ént. melyhez József Attila tájköltészete visszanyúl-
hatott. Ady tájversei leginkább a látvány társadalmi összefüggésbe ágyazására
kínáltak példát. Juhász Gyula költeményeiben is megfigyelhető hasonló jelenség,
bár az ő esetében kevésbé a tételes kimondás; mint inkább a hangulati sugalmazás
jellemző . A lírai én Ady-versekhez viszonyított korlátozottabb jelenléte ugyan csak
Juhász Gyula tájköltészetéhez közelíti József Attila leíró verseit. A kontextus
kitágítását retorikus előadásban kifejtő, az Ady-hagyomán yhoz közelebb álló vers-
re a tájkölté szet egy viszonylag kései darabja, az 1935-ben íródott Falu e mlíthető
példaként, melynek szövegalakítását a verszárlat tanúsága szerint va lószínű leg
már a Téliéjszaka ésA városperemén megoldásai is befolyásolták. A korább i m ű vek
közül elsősorban a Holt vidék, valamint a Határ - mindkett ő 1932-ből való - zár-
latában érződik a szociális elégedetlenség meglehetősen e gyértelmű, de inkább
jelzésszer ű. mint kifejtett megfogalmazása. E két versnek József Attila költésze-
tének alakulástörténetében az ad kiemelt jelentőséget, hogy bennük a társadalmi
irányultság és a leírás poétikája együtt jelentkezik. A leírás és a szociális összefüg -
géseket e lőtérbe helyező önértelmezés összekapcsolása lesz annak a jellegzetes
verscsoport nak a sajá tossága, amelyet a Külvárosi éj, a Téliéjszaka, valamint Elégia
alkotnak, s melyehez minden eltérés ellenére jól érzékelhető szálak fűzik az Óda
és az Eszmélet szövegét is.
A tájversek egy része megel ől égzi azt a - jobb híján talán meditatívnak nevez-
hető - perspektívát, mely az említett elmélkedésre hajló verseknek is sajátja. En-
nek az elvonatkoztatáshoz vonzódó poétikának egyik fontos ö s s zetevőj e az emotív
hangoltságot korlátozó versbeszéd, amely megteremti az elmélyülő szeml él őd és
lehetőségét . Ugyancsak fontos alkotóeleme Józse f Attila tájverseinek a sajátos
képalkotás, amely a tájleíró költészet hagyományához képest kevésbé érvényesíti
a hasonlóság elvét. Az elvontságra és az absztrakcióra való hajlam többek között
a megszemélyesítés hagyományos kereteinek kitágítás ában nyílvánul meg ("A bá-
rán ybunda árnyakat / Tűlevelű fák fércelik." - Tiszazug; "Jeges ágak között zör-
gő / id őt vajúdik az erd ő . " - Holt vidék; "tovaringatja fodros an a szél / a tűnődve
zümmögő időt"; "Fönn a felhők lágy kont yai bomlanak" - Határ; "Lebeg a hosszú
szél lebontva"; "a köd szoptatós melle bug gyan" - Ritkás erdő alatt; "Tar ágak-b0-
gak rácsai között / kaparásznak az őszi ködök"; "a gyár körül az ős z ólálkodik, /
[... ] nyála már a téglákra csorog" - Ősz). Mint az az idézett részletekből is kitűnik,
a kép absztrakcióra hajló karaktere elsősorban az azonosító és az azon osított tá-
volságára vezethető vissza. Ennek egyik aspektusa, hogy a metaforikus szerkeze-
tek gyakran vetítik egymásra az anyagszerű , valamint a légies, illetve a fénysze-
8 19
7. A 2 0 . SZÁZA D EL SŐ FE LÉNEK MAGYAR IR ODALM A

rű megfogha tatlanságot sugalló képzeteket. Ez a megoldás persze nem csupán a

megszemé lyesítésekben jut szerephez ("Csillagra akasztott homály! I Kemény a
menny," - Tiszazug ; "Itt is, ott is karcsú füst - remény - I tűnődni, merre szálljon, I
áll kicsit a kémé ny küszöb én" - Falu), ahogy az elvont fogalomhoz erős érzéki ha -
tás sal bíró azonosító t kapc soló változat sem ("reggel az erkölcs hűvös , kék vasát I
me gvillan tja a fagy" - Fák). A verszárlatok meditat ív jellege szintén nagyban hoz -
zájárul a szövegek s zemlélőd ő attitűdjének megteremtéséhez. A költemény befe-
jezése a látvány metaforikus vona tkozásainak hangsúlyozásával gyakran a létezé s
fenyegetettségét sugallja, tehát általános létvonatkozásra tett utalás reke szti be a
szöveget ("Kemény a menny. A gally alól I bicegő cinke sirdog ál." - Tiszazug; "csat-
tan a menny és megvillan I kék, tünde fénnyel fönn a tél. " - Nyár; "Egy ember ült
a porba n I s eltűnt a kifeslő jegyek közt." - Ritkás erdő alatt).
1930-tól az agitatív versek száma is megszaporodik (Lebukott; Farsangi lakoda-
lom; Ara ny bojtu; Sz ocialisták; Párbeszéd; Buza; Munkások; Mondd, mit ériel...; In-
vokáció), ami a József Attila költészetében már egé szen korán jelentkező szociális
érd eklődés me gélénkülését mutatja. Ezt a verscsoportot leginkább alkalmi költe-
mények és a munkásmozgalom elm életi téziseit versbe foglaló , olykor kifejezetten
did akt ikus művek alkotjá k. A Párbeszéd például ezekkel a tanító szándékú hexa-
meterekke l záru l: .rnig okulón eme harcból is belátja a többség, I hogy csak az ön-
tudatos proletár ok diktaturája I vethet véget a burzsikizsákmányolásnak örökre."
Az agitatív költemények esztétikai értéke aligha ér i el a tájversek színvonalát , je-
lentőségük ink ább abban rejlik, hogy az 1932 és 1933 folyamán keletkezett, létér-
telmezést és szociális problematikát összekapcsoló versek beszédmódjának egyik
komponense bennük formálódik ki.
A Külvárosi éj , a Téliéjszaka és az Elégia című költeményeket minden bizonnyal
tú lért ékelte a marxista irodalomtörténet-írás, ugyanakkor aligha vitatható, hogy
velük József Att ila költészetének egy új verstípusa született meg . Ez a viszonylag
hosszú , rím es, metrikus, de szabálytalan versszakokból és változó hosszúságú
soro kból felépülő verstípus hozzájárult a költő lírai nyelvének elm élyülés éhez, s
bár nem eredményezett olyan remekművet, mint az Eszmélet, az ott megs zólaló
hang összetettsége valószínűleg aligha lenne elképzelhető nélküle. Ugyan a há-
ro m vers kompozíciója sok tekintetben rokonítható egymással, eltéréseik még -
is számottevőek. Hasonló komponenseik: a leírás, a szemlélődés és a társadalmi
eszmék me gfogalmazása, illetve az utóbbihoz kapcsolódó re torikus beszédmód
különböző ar ányokban érvényesül bennük. A Külvárosi éj a korábban bemutatott
leíró eljárásokkal jelenít i meg az ipari tájat, az absztrakcióra és elmélyülésre hajló
szeml életmód viszonylag korlátozottan, csupán néhány képi elem révén van jel en
(pl. .M int az omladék, úgy állnak I a gyárak,! de még I készül bennük a tömö-
rebb söté t, l a csönd talapzata."; "Nedvesség motoz a homályban"; "Szalmazsá-
kok, mint tutajok, l úsznak némán az éjjel árján") . A leírást két szakaszban egy-egy
820
 7 .3. A LÍRAI NYELV VÁL TO ZATAI

vázlatosan megrajzolt életképszerű jelent szakítja meg, végül retorikus lendületű

hitvallás rekeszti be a szöveget, melynek utal ásai (kalapács , penge) a munk ásosz-
tály győzelmét vizionálják. Az Elégia szövegének egészét áthatja a retorikus vers-
beszéd és az azonosulás megvallása. A megjelenített külvárosi tájat a vers az Én
identitásának tartalmaként határozza meg ("A valóság nehéz nyomait követve /
önnönmagadra, eredetedre / tekints alá itt!"), így köti össze a leírást és az elmélke-
dő önértelmezést. Ez az azonosságtudat az egyre fokozódó pátosz hangján szólal
meg, az erősödő retorizáltság egy idő után kíssé szónokiassá teszi a versbesz édet,
így az identitás megtalálása és megvallása a verszá rlatban meglehetősen közhely-
szerű nyelvi formát ölt: "Igazán / csak itt mosolyoghatsz , itt sírhatsz. / Magaddal
is csak itt bírhatsz, / óh lélek! Ez a hazám." A Téli éjszaka a verscsoport leginkább
elmélyültségre hajló, leginkább meditatív hangoltságú darabja. A Külvárosi éjnél
lényegesen szakadozottabb szerkezetű szöveg gyakran illeszt elmélkedő csöndet
az egyes szaka szok közé a szemantikai szerkezetben mutatkozó kisebb ellipszi-
sek révén . A megjelenített táj lényegesen absztraktabb, mint a két másik szöveg-
ben : els ősorb an az űr, az elmúlás, a hiány metaforikus terének mutatkozik. Bár a
versben megj elenő látványok szinte epikus sorozatot alkotnak - a tekinte t a mező
látvá nyától a vasút összekötő elemével jut el a város peremvid ékének képéhez - ,
a leírás nem az említett konkrét helyszínek megjelenítésére koncentrál, hanem
a metaforikus jelentésekkel felruházott éjszaka ábrázolására. Hasonló mondha-
tó el az életképi mozzanatok szerepéről is. A földműves hazatérését me gjelenítő
haso nlat túlnő a valós ze rű képen, a hasonlító egyetemessége minte gy zárójelbe
teszi a konkrét helyszín és a konkrét alak egyediségét: "Mintha a létbő l ballagna
haza / egyre nehez ebb tagjaival, / egyre nehezebb szerszámaival." A vers uto l-
só három szakasza nem tartja fenn az absztrakciónak ezt a szintjét, ami azzal is
összefüggésbe hozható, hogy a szöveg a megjelenített helyszínhez kapcsolódva a
korábban egyetemesebbnek tetsző léttapasztalatot visszavezeti a proletártemati-
kához : "A városban felüti műhelyét, / gyártja a kínok szúró fegyverét / a merev
éjszaka fénye." Ugyanakkor nem csupán enn ek tudható be, hogy a vers nem éri el
a legkiemelkedőbb József Attila-versek színvonalát. A szöveg ném iképp túlhang-
súlyozza a maga intellektuális karakterét, miközbe n a megjelenített létta pasztalat
elmélyültsége nem minden vonatkozásban igazolja a vers kissé talán túlságosan is
nagyszabású meditatív gesztu sait.
A szernl él őd ő tájleírással induló , majd a leírást a női test működ ésének vízió-
jával felváltó, végül az emberi egzisztenciára vonatkozó tézisszerű l étértel me z ő
kijelentésig ("A lét dadog, / csak a törvény a tiszta beszéd .") szélesedő Óda szere-
lemi tematikája ellenére szorosabb kapcsolatot mut at az említett három műben ki-
formálódott verstípussal, mint a gyakran velük együtt emlegetett A város perem én .
Az utóbbi vers beszédmódja ugyanis nem a leírás és a (társadalmi kontextusú) ön-
értelmezés egymásra hatásából, a tájköltészet és az agitatív költészet egymást köl-
821
7. A 20 . S Z Á Z A D E LSÓ FE L É N E K MAGYAR IRODALMA

csönösen átformáló összjátékából született meg. Akét alkotóelem közül csupán az

utóbbi gyakorolt rá számottevő befolyást, s ennek retorikus pátosza a szeml él őd ő
attitűd felszámolásához vezetett. A marxi tanok mozgósító szándékú hangoztatá-
sa megakadályozta, hogy a vers felütésében még l e hető s é gké nt benne rejlő szem-
lélőd ő leírás a struktúra meghatározó elemévé válhasson.
Az Eszmélet (részletes elemzését lásd T VERDOTA György 2004) József Attila köl-
tészetének olyan csúcsteljesítmén ye, amelyhez csak az utolsó két esztend őben
keletkezett ö n é rte l rne ző versei m érhet ők . A költemén y kie melkedő jel entős ége
ellené re nem tekinthető előzmény nélküli alkotásnak az életm űben . A költő me-
ditatív han goltságú, ön értelmezé verstípusa, mint láttu k, már néhány 1932 és
1933 során keletkezett versében kialakult, s az itt kiformálódott poétika hatása
az Eszmélet beszédmódján is é rz őd ik. A szöveg folytonosságát már a Külvá rosi éj,
s még inkább a Téli éjszaka esetében is szemlélődő csendek tagolták, s éppen ez a
kihagyást meghatározó eljárássá emelő szerkesztés erősödik fel az Eszm életben.
Az értelmez ök eltérő álláspontot képviselnek abban a tekintetben, hogy egyetlen
költeményről vagy versciklusról beszélhetünk-e József Attila e kiemelkedő m űve
kapcsán. Ha a Medáliákkal vetjük össze az Eszmélet szövegét, arra a következtetés -
re juthatunk, hogy az egyes számozott szakaszok között az utóbbi vers esetében
szorosabb kapcsolat mutatko zik. Az egymástól számmal elválasztott szakaszok
több ízben közvetlenül kapcsolódnak az előző nyolcsoroshoz, sokkal inkább egy-
mást követő versszakok semmint különálló költemények hatás át keltve. (A II. rész
az álomra történő utalás m íatt a hajnalt megjelenítő I. szakasz folytatásak ént is
olvasható. AIII. szakasz a bizonyosság keresését nevezi meg a lírai én legfontosabb
törekvéseként , míg a IV. a véletlenszerűen kialakult determinációbanjelöli meg a
fennálló, érvénytelennek tekintett világrend ter mészetét. A VI. rész első sora az
előző szakaszra történő visszaut alásként is értelmezhető : "Im itt a szenvedés be-
lül", ezért az V. részben elbeszélt egyszeri esemény általánosító kiterjesztéseként is
felfogható. AVII. és VIII. egyaránt az égre tekintés mozzanatából bontja ki az átfogó
létértelmez ést. A IX. és a X. a tapasztalásban megérő emberi személyiséget jelení-
ti meg.) Másfelől ha az olyan némiképp szakadozottabb szerkezetű költeménnyel
hasonlítjuk össze az Eszm élet szövegét, mint a Téli éjszaka, akkor az egységek na-
gyobb önállóságát konstatálh atjuk . Ha a József Attila-szövegkorpusz összefüggé-
sében s nem teore tikus alapon igyekszünk válaszolni a 'ciklus vagy egyetlen vers?'
kérdésére , nem feltétlenül jutunk egyértelmű eredményre. A hiátusnak minden
más versnél kétségtelenül nagyobb szerepet juttató szöveg ugyanis szorosabb bel-
ső szövegösszefüggést épít ki, mint a szerz ő másik, hasonló szerkezetű , joggal
ciklusként é rtékelhető alkotása, a Medáliák . Megfontolandó, hogy a fenti kérdés
végérvényes eldöntése helyett a szövegstruktúrának ezt az életművön belüli egye-
di jellegét nem érdemes-e az értelmezés során is elfogadni, hiszen az egyérte lmű
besorolással a szerkezet valame lyik meghatározó vonása szükségszerűen háttérbe
82 2
 7.3. A LÍRAI NY E LV VÁLTOZATAI

szorul. A zártság és nyitottság sajátos összjátékát nem tűnik célszerűnek egyetlen

elvet kitüntető struktúrára cserélni, hiszen ezzel éppen egyik legfontosabb hatás-
elemétől fosztanánk meg aszöveget.
Az Eszméletet az is a keletkezése előtti két esztendő önértelmező verseivel roko-
nítja, hogy a szöveg belső kohézióját megteremtő problémakör kulcsszavai ezek-
ben a szövegekben jutnak előszörjelentős szerephez. Az Eszmélet egyes szakaszait
a rend, a törvény, a szabadság és a boldogság kapc solatának értelmezése fű zi ösz-
sze egymással. A vers arra tesz kísérletet, hogy olyan rendfogalm at körvonalaz-
zon , amely a véletlen által ter emtett determinácíónál lényegibb összefüggése kre
épü l, s amel y az egyén szabadságát is lehetővé teszi. Rend és törvény kate góriá-
jának szembeállítása éppen arra vezethető vissza , hogy utóbbi nem szubs ztanci-
ális létvonatkozásokon alapszik, s kizárja az egyén szabadságát. A város perem én
esztétikai szempontból mérsékelt sikerrel próbálkozott az önértelmezés t ársadal-
mi kontextusú változatának megvalósításával. Bár a munkásosztállyai azonosuló
identitás kissé sematikus szemléletmódhoz és nyelvi megformáláshoz vezetett, a
rend jövőbe vetített eszménye kiemelkedő szerephez jut a versb en (gyö nyörű /
képe sségünk, a rend, / mellyel az elme tudomásul veszi / a vége s végtelent"), s
ennek jelentőségét az sem kérdőjelezi meg , hogy az idézet folytatása meglehető­
sen s zűkös meghatározását adja a fogalomnak ("a termelési erőket odakint s az /
ösztön öket idebent ... ") . Az Elégia a "falánk erkölcsi rendet" említve a szab adsá g
nélküli rend (az Eszmélet kategóriái szerint: a törvény) negatív fogalmával állítja
szembe a maga .megszerkeszterr, szép, szilárd jövőt" ígérő vágyait. Az Óda utolsó
előtti szakasza a lét és a törvény oppozícióját hangsúlyozva ugyancsak ezt a pro b-
lémakört érinti. Az Eszmélet azzal emelkedik ki az előzményeiként számon tart-
ható versek sor ából, hogy mindegyiknél átfogóbb módon veti fel az ér telmes rend
lehetőségének kérd ését. Nem elégszik meg a kizsákmányolás nélküli társadalmi
rend egysíkú válaszával, miközben a probléma társadalmi vonatkozásai nak felve-
tésétől sem zárkózik el (vö. V. és VI.). Az utópikus válaszok azonban nem nyugtat-
ják meg a szöveg lírai énjét, aki eszmélkedése sorá n a rend kozmikus hiányának
belátásához érkezik (VII. és VIII.) . Ez a tapasztalat a rend belső látványának el-
mosód ásával ("Most homályként száll tagjaimban / álmom s a vas világ a rend")
egyre inkább kétségbe vonja annak elvi lehetőségét. Ez érződik a vers zárlatán ak
söt étbe tekintő , a létezéssel mint hiánnyal számot vető gesztusában is.
Bár a rend fogalma néhány versben kés őbb is visszatér (Légy osto ba, Levegőt!,
Világosítsd f öl, Az árnyékok. ..), ez a motívum mégis fokozatos an kiszorul József
Attila lírájának fókuszából. Költői pályájának utolsó éveib ől azok az alkotásai
emelkednek ki, melyek - némiképp az Eszmélet utolsó szakaszára e mlé keztető
módon - a végső számvetés helyzetéből szólalnak meg . Ezek a költemények új
besz édm ódv áltozatot képviselnek József Attila költészetében, jóllehet néhány ko-
rábbi vers - például az 1933-ból való Reménytelenül teljes szövege vagy a szintén
823
7. A 2 0 . S ZÁZA D EL S Ő FELÉNEK MAGYAR IRO DALMA

1933-as Számvetés zárlata - már megelőlegzi ezt az újszerű nyelvi modalitást. Bár
az új típusú versbeszédhez köthető jelentős alkotások többsége 1936-ban (Irga-
lom; Kirakják a fát; Ki-be ugrál...; Kiáltozások) és 1937-ben született (Nem emel
fö l; Bukj föl az árból; Kön nyű, f ehér ruhában; Tudod, hogy nincs bocsánat; [Le va-
gyok győzve ...]; [Karóvaljöttél...]; [Talán eltűnök hirtelen ...]; [Ime, hát megleltem
haz ámat)), két 1935 -ös költem ény (Modern szonett; Mint gyermek...) annyi rokon
vonást mutat velük, hogy ezeket is bátran közéjük sorolhatjuk. E kései önérteI-
mez ő m űvek egyik jellemz ője, hogy az Én önmagához való viszonyában megha-
tározóvá válik a személyiség széthullásának tapasztalata: "Ezen a világon / nincs
senkim, semmim. S mit úgy hívtam: én, / az sincsen. Utolsó morzsáit rágom, / /
amig elkészül e költemény..." (Ki-be ugrál...). A személyiség saját tartalmaihoz
nem a bensőségesség, hanem a távolság és az idegenség érzésével viszonyul ("hall-
gatom a híreket, / miket mélyemből énszavam hoz" - Irgalom). Az önreflexiónak
meghatározó vonásává válik az ű rre l , a hiánnyal, a semmivel való szembesülés
(Kiáltozás; Semmi; Flórának; [Csak az olvassa...]; Az árnyékok ... ; [Kiknek adtam
a boldogot .. .]; "Kö l tőn k és Kora"; [Az isten itt állt a hátam mögött... l; [Le vagyok
győzve ...] . Az űr a Medáliák ciklusától (vö. "elvált levélen lebeg a világ") József
Attila költészetének fontos motívuma, az utolsó két év költészete azzal hoz újat
ezen a téren, hogy a személyiséget körülfogó űr korábban dominánsnak tekinthe-
tő képzetét a belső űr képzete váltja fel. Míg a korábbi változat a személyiség és a
külvilág k öz őtt ellentétet tételez, s a szenvedés forrásaként éppen a belső tartalom
és k ü ls ő hiány kontrasztját mutatja fel, addig a kései versekben az űr a személyiség
"tartalmaként" értelmeződik át. Amennyiben az Énen belüli hiánnyal való szem-
besülést nem csupán egy betegség történetének dokumentumaként értelmezzük,
a kései József Attila szubjektumfelfogása abba az irodalomtörténeti folyamatba
is beágyazhatóvá válik, amely a személyiség lényegszerű elgondolásaitól annak
v é letle ns ze r ű s é g é t és esetiegességét állító felfogása felé mutat, József Attila kései
líráj a ezen a téren Szabó Lőrinc Te meg a világ c ím ű kötetével rokonítható, azzal a
különbséggel, hogy az ő költészetében a személyiség lényegiségének kétségessé
válása egyértelműen tragikus tapasztalatkéntjelenik meg. A belső idegenség a lí-
rai én világon és életen kívüliségének érzetét hívja elő. Aversek beszélője önmagát
gyakran mintegy az élők világából már kizáródott helyzetben láttatja, s ezért önér-
telmező megállapításait végérvényességet sugalló, ít é lets zerű intonáció jellemzi.
( N ÉMETH G. Béla 1982: 54-55.) Ennek a nyelvi modalitásnak a legjellegzetesebb
péld áit a Tudod, hogy nincs bocsánat; [Le vagyok győzve ]; [Karóval jöttél...];
[Talán eltün ök hirtelen... ]; [Ime, hát megleltem hazámat ] c ím ű versek nyújtják.
József Attila kései verse inek sajátos nyelvi modalitását a spontánnak tetsző
megnyilatkozás és az esztétizáló megformálás kettőssége alakítja. Miközben az
élőbe s zé d hatását keltő mondatszerkezetek és szófordulatok (pl. "Bizony nem vol-
tam én sem az, / akit a családfők kegyelnek. / És időm se volt - az igaz - / kikö-
824
 7.3. A LÍRAI NYEL V VÁLTOZA TAI

nyörögnöm a kegyelmet. - Irgalom; "ki-be ugrál a két szemem" - Ki-be ugráL. ;

"Ugy reméltelek, mint kétségbeesve, / hülyén, (még ifjan) hívtam a halált - /
nem jött, hálaisten ... Látod , ilyen boldog / vagyok, ha most meggondolom a dol-
got. " - Elmaradt ölelés miatt; "Én, akit föltaszít a ló, / s a porból éppen hogy kil át-
szom" - Bukj föl az árból; "Nem szeretnek a gazdagok, / míg élek ily szegényen. /
Szegényeket sem izgatok" - Könnyű, fehér ruhában; "Mért fekszel betegen? / Mi
kéne? Két pofon? - Kedvesem betegen... ]) szinte a nyelvi alakítatlanság látsza-
tát keltik, az alliteráció, az eufónia s még inkább a különös, egyedi képalkotás a
szöveg artisztikus megalkotottságára irányítja a figyelmet. A nyelv magánbeszél-
getést idéző alulstilizálása és a költőiség egyidejű hangsúlyozása a pályaszakasz
kiemelkedő műveinek talán egyik legszembetűnőbb vonása. Az él őbeszéd imi-
tálására meghatározó szerep hárul a beszélő és a befogadó újszerű viszonyának
megteremtésében. Bár minden lírai megszólalás szükségszerűen valamely költői
szerepet feltételez, József Attila kései versei a .szerepn élkülis ég" képzetét keltik
az olvasóban. A lírai hang és az olvasó közötti viszony természetesen soha nem
feleltethető meg két egymással bensőséges viszonyban lévő életrajzi személy kap-
csolatának. Ugyanakkor korántsem érdektelen, hogy a szöveg milyen mértékben
form alizálj a a megszólaló hang és a befogadó viszonyát. József Attila kései köl-
tészetének egyedi teljesítménye, hogy a magyar költészet történetében korább an
nem tapasztalt mértékben szabadította fel ezt a viszonyt a megszokott sémák ur al-
ma alól. Ez a formalizálatlannak tűnő kommunikációs helyzet eredményezi a meg-
szólalás spontánnak tetsző modalitását.
A másik poétikai jellegzetesség, a szöveg költői megalkotottságának hangsúlyo-
zása ugyanolyan fontos komponensét alkotja e versek beszédmódjának , mint a kol-
lokviálisnak tetsző formák. Az elvontságukban is érzékletes képek (pl. "Vad, habzó
nyálú tengerek / falatjaként forgok, ha fekszem" - Bukj föl az árból) a z élőbes zéd
konkrétságot sugalló regiszterét az absztrakció szin tjével váltakoztatják, így lehe-
t őv é válik a magába zárt egyedi tapasztalat egyszeriségének és a szernl él őd ő elvo-
natkoztatásnak az együttes érvényesítése. Az egyedi létezés szintje úgy ágyazódik
átfogó létösszefüggésbe, hogy közben az egyedi élmény hitelessége, éless ége sem
vész el, nem válik az általánosítás egyszerű apropójává , s az absztrakció sem tűnik
avatalan, tudálékosan intellektuális beavatkozásnak a szöveg által me gte remtett
intimitás közegébe. A .r ényszer úség" képzete és az elvonatkoztat ás teh át kölcsö-
nösen hitelesítik egymást.
A megalkotottság másik szembetűnőösszetevője a forma fegyelme, rendezettsé-
ge, amely a széthullás elbeszélésével éles ellentétet alkot. A szabályos (többnyire)
négysoros strófák a személyiség egységben tartásának, újraalkotásának kísérlete-
ként hatnak. Mintegy a vers áttetsző rendezettsége hivatott az önnön szétb omlá-
sát szemlélő szubjektum összefogására. A megalkotottság emlékezetbe idézésének
egy másikjellegzetes vonása a nyelvi játékosság gyakori érvényre jutatása. A tragi-
825
7. A 2 0 . S ZÁ Z A D ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

kus léttapasztalás gyakran szertelennek tetsző megoldásokkal kapcsolódik össze,

mint például a Születésnapomra teljes szövegében vagy a Nagyon fáj zárlatában
("kívül-belől / menekülő élő elől") . Ezek ajátékos megoldások nem a Kosztolányi-
ra jelle mző virtuális felülemelkedésnek, s nem is a gyermeki nézőpont - József At-
tila költészetében egyébként korántsem szokatlan - visszaidézésnek gesztusai , ha-
nem a kíméletlen önirónia megnyilvánulásai. A nyílt gúnynak azokkal a formáival
rokoníthatók, melyek az önmegszólító versekben provokatív és kíméletlen hangon
kérik számon az elvesztegetett életet: "Magadat mindig kitakartad, / sebedet min-
dig elvakartad, / híres vagy, hogyha ezt akartad. / S hány hét a világ? Te bolond? "
([Karóval jöttél. .. J).

7.3.10 . Radnóti Miklós

Radnóti első kötete i a modern lírának azt a változatát képviselik, amely az esz-
tétizmus poétikáját avantgárd vonásokkal vegyíti. Ebben a tekintetben a Pogány
köszöntő (1930) és az Újmódi pásztorok éneke (1931) Szabó Lőrinc és József Attila
eredményeihez kapcsolódik, akik szintén avantgárd elemekkel vegyítve folytat-
ták a nyugatos költészet hagyományát. Radnóti első korszakának beszédmódja
Szabó Lőrinc szabadvers-korszakának poétikájához némiképp közelebb áll, mi-
vel az avantgárd eljárások szintén kevésbé határozottan érvényesülnek benne,
mint József Attila költészetében. Az avantgárdot idéző megoldások inkább csak
átszínezik verseit , nem született olyan költeménye, amelyet fenntartások nélkül
avantgárd alkotásnak nevezhetnénk. A legszembetűnőbb sajátosság a szabad vers
alkalmazá sa, ami ugyan szoros értelemben nem avantgárd vonás, de a magyar lí-
rai hagyomány kontextusában bizonyos értelemben mégis annak tekinthető, mi-
vel nálunk az izmusok nyomán terjedt el széles körben ez a forma . Avantgárdot
idéző jegynek tekinthetjük a képalkotásnak azt a változatát is, amely a meglep ő ,
absztrakt kapcsolatokra épülő trópusokat részesíti előnyben : "Karcsú ujjaid közt
aranyló / narancs az életünk régi kedve"; "álomhegyeim sorra beszakadnak"; "lila
madarak ülnek a ködben / a lámpák alatt" (Az áhítat zsoltárai) . A képalkotásnak
ezt a módját a Szegénység és gyűlölet verse című költeményben még szembetűnőbbé
teszi a látványos Kassák-hatás: "Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete / tűzfalak
tövén aludtam a szegénység és / gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel! ordítot-
tam a szegénység dalát az aranyméhű / kazánok felé! / / A gyűlölet szerető, göm-
bölyű szavai forgatták / az átté telek lomha kerekét, amikor telthúsu / fehér álmok
szorultak be a szíjjak közé." A depoetizált és figuratí v nyelv közötti éles váltás okra
épülő versszerkesztés (pl. Este. Asszony, gyerekkel a hátán) ugyancsak az avant-
gárd poétikára emlékeztet. Ez a megoldás a már klasszicizáló tendenciáj Ú Újhold
(1935) kötetben olvasható És kegyetlen című versben is visszatér.
826
 7.3 . A L Í R AI NY ELV VÁLTOZATAI

Radn óti első köteteiben a bukolikus költészetnek egy olyan változata jelenik
meg, amely a vitalitás, az életöröm jegyében alkotja meg a maga világát. E profán
és egyszerre enyhén mitizáló tendenciájú pásztori költészet, melyet han gsúlyozott
anyagszerűség és eleven erotika jellemez, e lsősorban Szabó Lőrinc Föld, erdó, isten
című kötetével mutat rokonságot. (F ERENCZ Győző 2005: 146.) Ez a modern buko-
lika azon ban magába olvasztja az újnépiesség hatását is, ami Szabó Lő rinc lírájára
nem j e llemző . A népies költészet és az avantgá rd jegye k ötvözésére inkább József
Attila versei kínálhattak példát .
Radnóti é letművében a bukolikus költ észetn ek lényegesen eltérő változatai-
val találkozha tunk. Az első kötetek pásztori költés zete távol esik az eclogák be-
szédmódjától. Az e l ső kors zak verseit tuda tos klass zicizálás helyett az avantgárd-
dal szembeni nyitott ság jellemzi, a képalkotás terén az újsz e rűs é get, a me glep ő
hat ást részesítik elő nybe n a hagyomány ált al tovább örökített, közkele tű meta-
forikával szemben. A korai bukolikus költé szet az egyn e műség helyett a kevert
m inős é gekhe z vonzódik, gyakran él groteszk hatásokkal. A megalkotott költői
világ a profán mítizálásnak k öszö nhet őe rr erősen stilizá lt, akárcsak a megalko-
tott költői szere p. E korai id ő sz ak lírai beszédm ódjának ezért nem tul ajdonítható
olyan közvetlen , vallomásos személyesség, mint a kései versek többségének, me-
lyeknek szövegé ben a lírai én és az életrajzi személy lényegesen közelebb kerül
egymáshoz.
Az irodalomtörténet -írás Radn óti negyedik verseskötetének (Újhold) meg-
jelenéséhez köti a költői beszéd mód je le ntős fordulatát, s a változás természetét
többn iyre a klasszicizálódás fogalmával jellemzi. A poétikai tendenciák leírására
ez a terminus valóban alkalmasnak tűnik, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy
a klasszicizálódás poétikai tartalm a aligha tekinthető változatlannak az Újhold tól
a poszt umusz Tajtékos égig (1946) te rj edő időszak lírai termésében. A fogalom
jelentése mást takar a harmincas évek közepének lírájában, mint az utolsó évek
költészetében . Az Újhold és a Járkálj csak, halálraítélt! (1936) verseiben a klasszi-
cizálódás e lsősorban a nyugatos hagyományhoz való visszatérésként értelmezhe-
tő. A költői nyelv továbbra is vonzódik a képszerűséghe z , de a figurati vitás avant -
gárdot idéző változatai eltűnnek, s az esztétizmusnak már az els ő korszakb an is
jelen levő képalkotási technikái válnak meghatározóvá. A klasszicizálás ebben az
id ősz akban tehát e lsősorban a modernség egy korábbi változatához történő visz-
szatérésként é rtelmezhető . Ezzel szemben az utolsó kötet legismertebb verseinek
jelentős része a nagyfokú nyelvi kifejtetts ég. az erősen retorizált, vallo m áss zerű e n
személyes beszédmód révén a lírai nyelvhasználatnak a modernség előtti mintáit
is megidézi. E költemények többségében a képalkotás jelentősége háttérbe szorul,
ami összefüggésbe hozható azzal, hogy az átte tszőségre törekvő szövegalkot ással
szemb en az eleven hat ású, új szerű költői képek a suga lmazá s, a relatív kifejtetlen-
ség elvén nyugszanak.
827
7. A 2 0 . SZ Á Z A D E L S Ő F ELÉNEK MAGYAR IRODALMA

A klasszicizálódásról szólva azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a hozzáve-

tőle g a Meredek út (1938) verseiben körvonalazódó második változatának poétikai
tendenciái nem fogják át az idő szak a teljes verstermését. Mint azt többek között
a Razgledni cák ciklusa is jelzi, mindvég ig jelen vannak az életműben olyan vers-
szerkezetek és beszédmód-variációk, amelyek eltérnek a képszerűséget háttérbe
helye z ő , vallomásos jellegű, a szöveg minél nagyobb fokú kifejtettségére törekvő
ve rs mode lltől.
Bár a fenti megfontolások miatt célszerű elkülöníteni a klasszicizáló versbes zéd
kűl önb ö z ő változatait, nem kétséges, hogy bizonyos vonások azonosnak tekinthe-
tők e kétféle klasszicizáló beszédmódban. A kötött forma, a rímes, mértékes vers
megjelenése és ur alkodóvá válása például vitathatatlanul ilyen közös elem . Hason-
lóan átfogó tendenciának tűnik a költőszerep etikai felfogása is, amely a haláltudat
motívumával szoros kapcsolatban épül ki. A költészet egyfajta tanúságtételként
é rtelme ződ ik, amely a mérték, a rend, a tiszta áttetszőség megalkotott világát ál-
lítja szembe a zavaros és emberellenes ideológiák által formált társadalmi környe-
zettel. Értékőrzés és újklasszicizmus tehát Radnóti költészetében is összefonódik
egymással, akárcsak Babits lírájában. A kötött forma és az etikum összefüggéseit
így világítja meg az Ó, régi börtönök szövege: "Avalóság, mint megrepedt cserép , /
nem ta rt már formát és csak arra vár, / hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. / /
Mi lesz most azzal , aki míg csak él, / amíg csak élhet, / formában beszél / s arról,
mi van, - ítélni így tanít." E költői önértelmezés függvényeként ugyancsak egy-
séges tendenciának tekinthető a látványosan stilizált költői szerepek elmaradása,
s ezzel párhuzamosan egyfajta kevésbé áttételes, személyes hangoltság érvényre
jutt atása a versek beszédmódjában.
A Meredek út című kötetben már több vers előrevetíti azt beszédmódot, amely
legkiforrottabb formában az 1942 és 1944 között keletkezett költeményekben je-
lentkezik. A kötetet keretbe foglaló versek (Huszonnyolc év; Huszonkilenc év), va-
lamint az Ez volna hát... kezdetű költemény azt a vallomás szerű en személyes,
klasszikus retorikán iskolázott versbeszédet képviseli, amely Radnóti legtöbb ké-
sei költeményének sajátja. Ebben a kötetben lát napvilágot az Elsó ec/oga , melyet
utóbb hat másik követ. Bár a bukolikus költészet vergiliusi hagyományára a későb­
bi szövegek kevésbé közvetlenül utalnak vissza, az itt megidéz ett költői nyelvnek
minden bizonnyal jelentős szerep tulajdonítható a klasszicizálás újabb változatá-
nak kialakulásában. Elsősorban nem aszövegszerű utalásoknak vagy a többször
alkalmazott hexameteres formának kell ebből a szempontból jelentőséget tulaj-
doní tanunk. Radnóti kései verseinek klasszicizmusa szorosabb értelemben aligha
tekinthető antikizálónak, nem a klasszikus latinitás vagy Vergilius nyelvének imi-
tálás a áll a költői eljárások középpontjában. Áttételesebb hatásról van szó: a klasz-
szikus latin költészet a szöveg retorik ai megalkotottságával, a kifejtettség modern
költészetben szokatlan mértékével, valamint az egynemű minőségek középpontba
828
 7.3 . A LÍRAI NYELV VÁLTO ZATAI

helyezésével adott példát Radnóti költészetének egy, a 20 . században szokatlanul

harmonikus, látszólag disszonanciamentes költői beszédmód megteremt ésére.
Ösztönzést nyújtott az idill és tragikum egynemű minőségeit kontrasztba állító
szemléletmód kialakítására..
A modernséget megelőző költői hagyományt megidéző klasszicizáló versbeszéd
előtérbe kerülése ugyan egyre látványosabban érvényesül Radnóti költészetének
utolsó éveiben, de korántsem tekinthető kizárólagos tendenciának. A Meredek út
versei között olvasható Cartes postales ciklus darabjai tömörségükkel, k éps ze r űs é ­
get preferáló poétikájukkal karakteresen más beszédmódot képviselnek. E nyelvi
modalitás jelen van a Razgledn icák szövegében is, ahogy azt a címek je lentésének
has onlósága is jelzi: mindkét ciklus a képeslap, a levelezőlap fogalm át használja
fel ő rié rtelme z ő gesztusként. Hasonló szerkezetű verscsoportot alkotnak a Hajnal-
tól éjf élig rövid verse i, s ugyancsak ez a poétikai érvényesül a Naptár (1942) darab-
ja iban is, melyeknek eleven képalkotása megfelel az újszerűség és a sugalmazás
modern poétikai elveinek. A Tajtékos ég c ím ű kötetből a Papírszeletek egyes darab-
jai (pi. Erdó) szintén ezt a besz édmódot képviselik.
A kifejtettség elvét a vizualitás révén történő sugalmazás elé h elyező kései ver-
sek s zövegé bő l sem hiányzik teljesen az újszerű, olykor akár talányosnak is ne-
vezhető képalkotás. Egy-egy metafora ezekben a költeményekben is a kiemelked ő
szerep ű hatáseffektusok közé emelkedik: "suhogó, feketeszárnyu háború" (His-
pánia, Hispán ia) , "csöppen a csönd a falakról" (Szerelme s vers), "Az este loccsant
és a hosszú fák / elúsztak benne" (Két töredék), "a zátony vért virág zik" (Lángok
lobognak...), "Vérzett az erd ő és a forgó / időben vérzett minden óra" (Tajtékos
ég), "a vörheny és a kanyaró / vörös hullámai mind partradobtak" (Negyedik ec/o-
ga), "hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét" (Tétova óda),
"a házfalakról csorgó , vörö s lő fájdalom" (Nem tudhatom...), "fé le le mtől bolyhos
a honni éjszaka" (Eróltetett menet). Sőt, a legutolsó versek között olvasható olyan
is, amely teljes egészében a talányos képek sugalmazó hatására épül. Bár az
Álomi táj kétségtelenül megidézi Clemens Brentano egyik költeményét (Sprich aus
der Fern e.. .), illetve a német romantika irodalmát, mégsem tekinthető a saját lírai
beszédmódtól teljesen elütő hangon megszólaló pastiche-versnek. Részben azért,
mert az imitáció Radnóti költészetében a saját léttapasztalat elbeszélésén ek be-
vett formája, ahogy ezt az eclogák is mutatják, részben, mert a vers szövegéne k
tüzetesebb vizsgálata azt bizonyítja , hogy textu ális utalásainak többsége Radn óti
korábbi verseit s nem Brentano költem ényét evokálja. (Erről részletesebben G INTLI
Tibor 20 09: 20-24.)
Mindez arra figyelmeztet, hogy Radnóti kései költészetében k ül önb ö z ő kö ltői
beszédmódokjelenlétével kell számolnunk, azaz az életműnek ez a kors zaka sem
kezelhető homogén egységként. Ezért különös figyelmet érdemelnek azok a ver-
sek, amelyek e költészet látens sokszínűségére, változatosságára irányíthatják a
829
7. A 20 . SZ Á Z AD EL S Ő FEL ÉNEK MAGYAR IRODALMA

figyelmet. Ezek között említhető az enyhén groteszk hatásokkal élő , játékosságra

is hajló Harmadik ec/oga, a groteszk komikum harsányabb formáját válasz tó Zsi-
vajgó pálmafán vagy a tragikus hangnemet ironikus evokációval ("Halált virágzik
most a türelem" - A türelem rózsát terem) összekapcsoló 4. Razglednica. (FERENCZ
Győző 2005: 751.) A vallomásos beszédmód mellett érdemes figyelmet fordítani
a személyességet korlátozó poétikai formákra (ANGYALOSI Gergely 2009: 31-33), s
a dikció harmonikus rendezettségét elutasító, rapszodikus, disszonáns versbeszéd
megjelenésére is (AféleImetes angyal).

7-4. A dramaturgia változatai

A 19. század utolsó évtizedében a magyarországi polgárosodás következménye-

ként j e le ntőse n megn őtt a k ősz ính ázak száma. Kialakult az a polgári közönség,
amelynek életmódjához szervesen hozzátartozott a színházlátogatás mint a m ű­
velt szórakozás egyik formája . Az állandó színházak többsége önálló gazdasági
vállalkozásként működött, ezért szükségszerűena közönség igényeihez igazodott.
A szính ázi élet megélénkülésének az volt a feltétele, hogy a n éz ők azt kapják a
színpadon, amit várn ak. A színpadi konvenciók messzemen ő tiszteletben tartása
azonba n ahhoz vezetett, hogy a korszak magyar drámairodaimában kevéssé érez-
teti hat ását a dramaturgia megújításának szándéka.
A hivatalos kultúra színházi értékrendjét elsősorban a Nemzeti Színház reperto-
árja jelenítette meg, amely a kortárs magyar darabok közül leginkább a történelmi
drámákat állította színpadra. A magánvállalkozásként m űköd ő Vígszínház több-
nyire szórakoztató vígjátékokat, társalgási drámákat mutatott be, s ajól megcsinált
dráma első számú megrendelőjének számított. A nemzeti hagyomány ápolása és a
könnyed szórakoztatás jelentette az a két bevált módszert, amely a közönségsikert
szavatolni látszott. A polgárság önértelmezésében a haladás és a szabadelvűség esz-
méje fontos szerepet töltött be, ezért a mérsékelt társadalombírálatot közvetítő drá-
mák sem voltak elve bukásra ítélve. Az irány- és tézisdrámák, amennyiben nem éltek
merészebb dramaturgiai fogásokkal, akár szolid sikerre is számíthattak. (A korszak
színházi viszonyairól részletesen lásd Kiss Gabriella 2008 : 71-92.)

7.4.1. Bródy Sándor

Bródy Sándor azzal vált a magyar drámatörténet jelentős alakjává, hogy m ű­

vei fontos állomásait képezik annak a folyamatnak, amely a 19. század jellegze-
tes műfajaitól eltávolodva, a történelmi dráma, a n épszínm ű és az újromantikus
830
 7 .4. A D R AM AT U RG I A V ÁL T O ZA TA I

vígjáték hagyományától mindinkább elszakadva alakította ki a moderns ég hazai

ízlésvilágának megfelelő dramaturgiai eljárásokat. Ugyanakkor Bródy m ű ve inek
kezdeményező szerepét érdemes óvatosan kezelni, hiszen egyrészt jelentős hazai
előzményekre támaszkodhatott, másfelől újszerű dramaturgiai megold ásait gyak-
ran erősen átszínezték az azoktól elütő, hagyományosabb műfaji sémák. A francia
tézisdrámák társadalmi kérdéseket középpontba helyező, a val ós z erűsé g realista
igényét már bizonyos mértékben érvényre juttató poétikája Csiky (lásd 831. o.)
drámaírói gyakorlatában jelent meg elsőként, amely Bródy, Molnár Ferenc vagy
Szomory Dezső számára egyaránt folytatható dramaturgiai hagyományt kínált.
Az aktuális kérdéseket tárgyaló társalgási drámák cselekménye a kortárs jelenben
vagy a közelmúltban játszódik, s Csiky bizonyos m ű ve íben megjelent a dikció élő ­
beszédhez közelítésének tendenciája is.
Bródy darabjainak többségében a cselekményidő szintén a kortárs jelenbe he-
lyez ődik, s a dialógusok általában kerülik a retorikus hanghordozást. Még a tör-
ténelmi drámák iránti köz öns égig ényt ől aligha függetlenül született Királyidill ek
(1902) nyelvén is érződik ez a szándék. A Mátyás király házasít c ím ű egyfelvoná-
sos például - bár nem szakít gyökeresen a legendásító történelemszemlélet, illetve
az anekdotikus kedélyesség tradicionális közelítésmódjával - a házasságon kívü-
li szerelmi viszony kíbontakozását mégsem a történelmi tabló modor ában viszi
színre . A magánélet ilyen típusú megjelenítése a történelmi alakot a polgári ízlés
jegyében a magánember pozíciója felé mozdítja, miközben a regényesség iránti
közönségigényt is kíelégíti. A heroikus történelmi megjelenítés mellőzése együtt
jár a dikció stilizálatlan, köznyelvhez igazodó természetével. A szereplők beszéd-
módja azonban Bródynak nem minden drámáj ában követi ezt a stíluseszményt.
A gyakran melodramatikusnak tetsző pátosz nemcsak az olyan kevésbé j el entős ,
némelykor kulisszahasogató effektusokkal is élő "regényes színjátékok" monológ-
jaiban uralkodik, mint a Hóf ehérke (1901), hanem például A dada (1901) címsze-
replőjének szavait is nemegyszer érzelmes , irodalmiaskodó han gütés jellemzi.
Bródy kezdeményező szerepét többnyire a naturalista dramaturgia érvényre
juttatásában szokás megjelölni. A naturalizmus hatá sának kétség kívül jelentős
szerep tulajdonítható A dada , illetve A tanítón ő (1907) drámaformáján ak létre -
jöttében, ugyanakkor aligha tekínthetjük ezeket a darabokat tipikus natu ralista
alkotásoknak. Az életképszerű jelenetekből építkező cselekmény, a társadalmi
közeg valószerúségre törekvő megjelenítése, az erőszak és a hatalom meghatáro-
zó szerepének hangsúlyozása az emberi kapcsolatokban és az embe ri lény bioló-
giai meghatározottságának folytonos emlékezetbe idézése valóban a naturalizmus
ösztönzésére utal. A tanítónő szövege meg is említi Zola egyik regén yét (Mouret
abbé vétke) mint a címszereplő kedves olvasmányát, s a Flórának a fegyelmi eljá-
ráson adott válaszai is pozitivista beállítódásról tanúskodnak. Az említett jellegze-
tességek ugyanakkor nem hoznak létre egységes naturalista dramaturgiát, mivel
831
7 . A 20 . SZ Á ZAD E LSŐ FELÉ N E K MAGYAR IR ODALM A

a m űvek olyan megold ásokkal is élnek , amelyek nehezen e gyeztethetők össze az

irányzat szemléletmódjával és poétikai törekvéseivel.
Az egyik lényeges eltérés, hogy mindkét drám a némiképp idealizálja a címsze-
replő alakját . A dadáb an Erzsébet megesett parasztlány létére igencsak öntudato-
san viselkedik, nem szégyenkezik sem családja, sem a falu előtt . Amikor felismeri,
hogy gyermeké nek apja, Viktor nem érez iránta szerelemet , talán túlságosan is
meglepő lelkierőt tanú sítva, haladékt alanul kiadja az útját. Azegyik falubeli legény,
a fél karját elveszített Péter (ugyancsak eszményített figura ) több ízben feleségül
kéri, Erzsébet azonban mindannyíszor visszautas ítja, elháritva ezzel a tár sadalmi
helyzetének rendezésére kínálkozó konvencionális megoldást. Saját kislányáért
és a gondjaira bízott kisfiúért egyará nt rajong. Bizalmasává válik gazdái kisasz-
szony lányának, Elzának, aki beszámol neki a családjukban uralkod ó viszonyok
fölött érzett erkölcsi felháborodásáról. (Az érzékeny lány alakjával a dar ab immár
a harmadik idea lizált s zere plőt lépteti fel.) Az utolsó felvonásban megjelenített
helyszín, az éjjeli menedékhely - ahova elcsapása után Erzsébet Péter segítségé-
ben bizakodva érkezik - a naturalizmus kedvelt miliói közé tartozik. A társadalmi
lecsúszottság ábrázolását azonban olyan megoldások kísérik, amelyek szembetű ­
n ővé teszik a dramaturgia eklektikus voltát, a cselekményben ugyanis uralkodóvá
válnak a melodramatikus vonások. Péterre várakozva Erzsébet végighallgatja egy
prostituált lányának elbeszélését anyja sikertelen öngyilkossági kísérl etéről, ami
elegendő motivációt jelent számara, hogy maga is gyufát igyon. Haldoklása köré a
darab megle hető sen hatásvadász finálét kerekít: megérkeznek szülei, majd gazdái
is megjelennek egykori s zeretőj e, Viktor társaságában, hogy kiengeszteljék a lányt
elhamarkodott döntésük miatt. Végül Péter mond biblikus hangnemű zárszót a
pusztulás kikerülhetetlen beteljesed éséről.
A ta nítónő társad alombíráló tend enciája, életké pekből építkező szerkezete és
dinamikusan kibontott konfliktushelyzete egyaránt megfelel a naturalista drama-
tur giának. Flóra és a helyí notabilit ások ellentéte ugyanis arra vezethető vissza,
hogy a fiatal és csinos tanító kisasszony felébreszti az urak, közöttük a szolgabíró
és a káplán nemi vágyait. Hivatali elöljárói azért idéztetik az iskolaszék elé a val-
láserkölcs megsért ésének vádjával, mert mindegyikük azt reméli, hogy a fegyelmi
tárgyalással riogatva megzsarolhatja Flórát, akinek végül nem marad más válasz-
tása, minthogy engedjen a tolakodó unszolásnak. A másod ik felvonás egymást kö-
ve tő jelenetei ben a szolgabíró és a káplán egyaránt fölkeresi a tan ítókisasszonyt,
s mindegyikük a tárgyalás azonnali felfüggesztését ígéri, ha nem zárkózik el kö-
zeledése elől. A dráma a nemi vágyat - az evéssel és ivással egyetemben - a cse-
lekedetek mögött meghúzódó al apvető motivációként kezeli. A fenti sorba látszik
illeszkedni ifj. Nagy István Flóra iránti vonzalma is, aki kereken arra kéri a lányt,
hogy legyen a szeretője . Miután a tanítónő önérzetesen elutasítja ezt az ajánlatot,
a szerelem színrevitelének a naturalista dramaturgiától erősen eltérő műfaj i sémái
832
 7.4. A DRAMAT UR G I A V ÁL TOZ ATAI

kerülnek előtérbe . Flóra és a főkegyúr egyetl en fia között kölcsönös , szenvedélyes

szerelem ébred, melynek következtében az egyébként j óképű és intelligens fiatal-
ember felhagy duhajkodó életvitelével, s ráveszi szüleit, hogy kérjék meg számára
a lány kezét . A szerelmi szál kissé sablonos, "regényes" melodrámáját némiképp el-
lensúlyozza a .J ányk érés" groteszk humora: idősebb Nagy István felszólítja Flórát ,
hogy nevezze meg azt az összeget, amelyért hajlandó a házasságtól elállni, míg
felesége arra akarja rábírni a lányt, hogy legyen a fia szeretője. A dráma befejezé-
se némiképp heroizálja Flóra alakját, aki a megsértett erény büszke öntudatával
hagyja el a falut. Anaturalista dramaturgia hatása, az "erkölcsrajz" (azaz amorális
tételt szemléltető tézisdráma) , valamint a "regényes színjáték" (a szerelmi melo-
dráma) , továbbá a vígjáték m űfají öröksége egyaránt érződik a m ű szövegében.
A dada és A tanítónó több részlete is a groteszk komikum iránti érzékről tanús-
kodik. Előbbinek egyik legsikerültebb jelente a járásorvos rögtönzött vizsgálata,
melynek keretében a korosodó doktor a szoptat ós dadát alkalmazni kivánó nagy-
sz ül ők szeme láttára - a nagypapa élénk érdeklődésétől kisérve - behatóan meg-
szemléli Erzsébet melleit, majd a szakszerűség látszatának megóvása érdekében
fogazatát is. A legalizált kukkolás és a lóvásár elemeit vegyítő produkciót szinte
burleszkszerűen jeleníti meg a dráma. A tanítónó már említett, sajátos udvarlási
szitu ációi mellett az első felvonás egyik jelenete is kitűnik groteszk humoráva!. Az
erősen kapatos postás elmondja, hogy három napja hordja magával a tan ítókis-
asszony levelez őlapj át. melyben az érkezéséről tudósítja a falu elöljáróit. Hosszas
keresgélés után kijelenti, hogy eddig nem akarta beadni, most meg otthon felejtet-
te, majd megígéri, hogy holnap mindenképpen elhozza. Sajátos munkamódszerét
az teszi végképp komikussá, hogy a lap kézbesítése időközben tárgytalanná vált,
hiszen a jelenlévők mindannyian tudják: Tóth Flóra megérkezett a legutóbbi vo-
natta!.
A naturalizmus hatása némiképp érinti a Medikus (1910) c ím ű drámát is, amely
azonban vígjátéki befejezést nyer. (Bródyt új darabja írásakor valószínűleg az is be-
folyásolta , hogy a Vígszínház a közönség igényeine k kiszolgálását szem elő tt tar t-
va, átíratta vele A tanítónó befejezését: az új változatban a szerelmesek egymásra
találtak.) A Medikus első felvonásáb an az éhkoppot nyelő diákok párb eszéde a
naturalizmus nyomorábrázolásának hatását mutatja, Ugyanakkor a lakótársak
egymást ugrató humora fel is lazítja anyomortematika komorságát , megteremtve
ezzel a vígjátéki végkifejlet lehet ős ég ét. A címszereplő szociáldarwinista eszméket
hangoztat, amikor közli barátaival, hogy eladta magát: hallgatólagos sz erz ő d é s
köti egy gazdag orvoshoz, hogy elveszi annak enyhén sánta lányát. Ján os és Rubin
főorvos a második felvonásban látszólag teljesen érzelemmentesen tárgyaln ak a
konkrét felt ételekr ől. A jelenet élét azonban tompítja, hogy Rubin korántsem el-
lenszenves figura, s utalást tesz rá, hogy szerinte János az élősködő pózát magára
öltve , valójában szerelemes Rizába . A medikus és a lány párbeszéde a darab legke-
833
7 . A 20 . SZ ÁZAD ELS Ő F ELÉNEK MAGYAR IRODALMA

vésbé vígjátéki jelenetének indul. János bevallja, hogy egyetlen figyelmes ajándék
sem tőle származik, ő csupán átadta, amit Rubin megvásárolt. Az érdekházasság
szándékát feltáró önleleplezés során, egyre inkább kitűnik, hogy János valóban
szerelmes Rizába. Így a szakítás ellenére megmarad annak a lehetősége, hogy har-
madik felvonás a vígjátéki konvencióknak megfelelően egymás karjaiba vezesse a
fiat alokat. A befejezés azonban mégsem felhőtlen , a dráma egyes jelenetei az em-
beri viszonyoknak olyan képét nyújtják, amelyek bizonyos fokig ellenpontozzák a
vígj áté ki befejezést. Ez a megoldás ném iképp Molnár Ferenc dramaturgiáját idézi:
a helyreálló egyensúly nem ideális állapotként, hanem józan kompromisszumként
áll elénk.
A különböző műfaji sémák összekapcsolása nem mindig vezet olyan sikeres ered -
ményre Bródy m űveiben, mint A medikus esetében. A Tímár Liza (1914) kedvtelve
él a komikus megoldások sokaságával mind az alakok megjelen ít ése, mind a szitu-
ációk megteremtése terén. A gazdag kereskedő és a magát arisztokrata származá-
sú, törvénytelen gyereknek tar tó lánya közötti szakítás ugyanakkor tragédiába illő
feszültséget teremt, s a cselekmény bonyolítása során később többször felmerül a
tragikus végkifejlet lehetősége . Az ellentétes minőségek a középfajú dráma kere-
tei között általában egyensúlyba kerülnek, ez azonban azt igényli, hogy az ellen-
tétes pólusok változó mértékben ugyan, de folyamatosan jelen legyenek a dráma
szövegében . A Tímár Liza esetében azonban ez a követelmény nem valósul meg :
a vigjátéki típusként megjelen ített alak hirtelen metamorfózisa, melynek nyomán
szinte tragikus hőssé emelked ik, kevéssé meggyőző megoldás , mivel az áttetsző,
zsáne rké psze rű alak minden előkészítés nélkül változik át összetett jellemmé. Nem
annyira a különböző műfaji elemek ve gyül é sé r ő l . mint inkább a drámai akció éles
- dramaturgiailag igencsak indokolatlannak tűn ő - irányváltásairól beszélhetünk.
A szere tő (1917) dramatur giájában kifejezetten zavaró módon vegyülnek egy-
mással a vígjáték és a szerelm i melodráma műfaji sajátosságai. Három felvonáson
keresztül szinte egyeduralkodó szerepet tölt be a könnyed komikum , a herceg és
az elszegényedett dzsentrilány H amupipőke-története látszóla g eljut a boldo g be-
teljesedésig. A negyedik felvonásban azonban az esküvő re készül őd ő Annának a
herceg blazírt han gon adja tudtára , hogy megunta a hosszúra nyúlt szerelmi vi-
szonyt. Anna haragjában megöli férfit, kisvártatva belép a szobába a házasságot
mindvégig ellenző anyaherce gn ő. aki unokája holtteste fölött bosszút fogad , majd
a botrá nytól tartva balesetről beszél a helyszínre érkező csendbiztosnak. A kissé
hatásvadász utolsó jelenetben Anna előlép és öntudatosan vállalja tett ét. A drá-
ma befejezése olyan hatást kelt, mintha a háromfelvonásos vigjátékhoz a szerző
hozzá toldott volna egy egyfelvonásos tragikus melodrámát. Bródy többféle műfaji
hagyományból építkező dramaturgi ája ebben az esetben kifejezetten előnytelen
oldalát mutatja, mert a dráma k ül őnb őz ő eredetű alkotóelmei látványosan nem
férn ek össze egymással.
834
 7 .4. A DRAMA TUR GIA VÁLTOZATA I

7.4.2. Mol nár Ferenc

Molnár Ferenc vígjátékait és színműveit nemcsak Magyarországon, hanem külföl-

dön is nagy sikerrel játszották. Világhírét annak köszönhette, hogy kiváló érzékkel
alkalmazta a jól megcsinált színház dramaturgi áj át, s több vonatkozásban meg is
újította. Alapvet őerr színházi szerző volt , aki a drámai szöveg hatásos előadhatósá­
gát tartotta szem előtt, m ű vei eleve a színpad számá ra s nem olvasására készültek.
Egy-egy drámai alak esetében gyakran azt is figyelembe vette, ho gy melyik színés z
alakítja majd a szerepet. Mivel a korabeli színházak meghatározott szerepkörök
(hőss zerelme s, naiva stb .) szerint állították össze a t ársulatot, a megfelel ő típus
megtalálása nem jelentett problémát a későbbi színpadra állítások sorá n sem .
Molnár Ferenc fordítóként sajátította el a francia jól megcsinált dráma fogásait.
Ennek műfaji jellegzetességei között említhető , hogy cselekménye álta lában a kor-
társ jelenben játszódik, színtere a magánélet, a család . A bonyodalom többnyire a
szerelem, illetve a féltékenység témája körül bontakozik ki. A drámai alakok egy
időre kiesnek társadalmilag szentesített szerepükből, majd megingásuk at köve-
tően visszatérnek rendezett viszonyaik közé . A cselekmény jól áttekinthető , s az
okoz atis ág elve mentén bomlik ki, szem előtt tartja a meglepő fordulat vígját éki
követelm ény ét , de egyebekben logikus szerkezetet mutat. A társadalmilag szen-
tesített szerepből való id őleges kilépés természetszerűleg vonja maga ut án a hely-
zetkomikum jelentkezését. A furcsa , feje tetejére állított szituációkban a s ze re p lők
elveszítik ma gabiztosságukat, ami alkalmat kínál a jellemkomikum kibonta kozá-
sára. A típusszerepek miatt a jellemek többnyire jelz ésszer űek. me gelégszenenek
azza l, ho gy az állandó szerepkörök között kijelölik azt a figur át , amelynek variá-
cióját nyújtják. (BÉcSY Tamá s 2002a: 98 .) Ehhez az azonosításh oz elegendő né-
hán y voná s, amelyek segítségével a néző könnyen tiszt ába jöhet vele, hogy melyik
"kara kte rt" látja a színpadon. A m űvelt szórakoztatás igényéből fakad a szellemes
társa lgás követelménye. Az eleg áns csevegé s, a szellemes szópárb aj, a szójáték és
a szállóigegyanús, frappáns megfogalmazás m űfaji követelmén ynek tekinthető.
A né ző ott ho nosan érzi magát a me gjelenített világ némik épp lee gysz e rű s ített és
idealizált viszonyai között. Jól tájékozódik ebben a köze gben , gyanítja az esemé-
nyek végkifejleté t, a dramaturgia eredetiségé t az odaveze tő út szellemes fordula-
tain méri .
Molnár Ferenc ezeket az elvár ásokat könnyed én és ötletese n teljesíti, sőt töké-
letes íti, de olykor finoman feszegeti a műfaj dra mat urg iai kereteit. Újítása i között
egyré szt a feleslegesnek tetsző mozzanatok elhagyá sa e mlíthető : színházi gyakor-
lat a képessé tette arra, hogy az e lőadás ritmusát visszafogó e le me ktől eltekintsen.
Darabjainak expozíciói is figyelemre m éltók, többnyire semmiféle fe ladatszerűség
nem érződik rajtuk, pedig az alakok és a szituáció bemutatása más sze rzők eseté-
ben gyakran nem nyújt többet a szükséges információk közl és énél, ezér t aztán a
835
7. A 2 0 . SZÁZAD E LS Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

nyitó jelenetek sokszor meglehetősen unalmasra sikerülnek. Molnár nem marad

meg kizárólag a megszokott polgári mil í őn él, a Liliom (1909) például - s kevés-
bé meggyőző en az Üvegcipó (192 4) - a külváros világának megjelenítésére vál-
lalkozik. A m űvek zárlata nem mindig felel meg a mindent elsimító dramaturgiai
konvenciónak, sem a Liliom , sem Az ördög (1907) nem egészen úgy fejeződik be ,
ah ogy a színpadi szokások, illetve a társadalmi konvenciók el őírn ák. A Liliom zár-
lat ára nem illik rá a boldog vég kategóriája, míg Az ördög konfliktusá nak megoldá-
sa, a szerelem beteljesülése egyszersmind házasságtörést is jelen t.
Molnár Ferenc első sikerét A doktor úr (1902) c ím ű bohózattal aratta, amely a
francia darabok bevált eljárásait alkalmazza. Talán kevésbé önálló, mint későb­
bi m űvei , fordulatos cselekménye, néhány ügyesen megrajzolt figurája mégis jól
ját szható da rabbá teszik. A szerz ő nemzetközi ismertségét három drámája Az ör-
dög, a Liliom és A testór (1910) hozta meg . Az ördög szerelmi tárgyat választ, az
érzékiség polgári erkölcsöt még nem provokáló, de annak határait finoman fesze-
gető megjelenítésével párosítva. A címszereplő furcsa vendég a polgári rnili őbe n,
nem va ló s ze rű figura, az erotikus vágy megtestes ít éje. Bár k üls őleg alkalmazkod-
ni lát szik a társadalmi viszonyokhoz, modora és kísértő i szerepe különös alakká
teszi. A szerepl őkh öz intézett kínos megjegyzéseivel és a két szere lmes vágyainak
felélesztésével ő mozgatja a cselekményt. Az egyik jelenetben elhiteti Jánossal,
ho gy Jol ánt a szeretőj évé tette, aki kívánságára az estélyen sajátos öltözékben je-
lent meg : hosszú kabátja alatt teljesen meztelen, hogy a csábító érzékeit állandó
izgalomban tartsa. János egy idő után nem bír uralkodni féltékenységén, és letépi
Jol ánról a fel őlt őr. Ajelenet pikantériájához az is hozzájárul, hogy Jolán kétértel-
mű szavai a beszélgetés alatt az ördögöt - és a nézőt - is elbizonytalanítják, vajon
nem tényleg ruhátlan-e az erotikus vonzerejének hatását élvezettel figyelő asz-
szony. A feszült pillanat természetesen úgy zárul le, hogy a ,j ó erkölcsön" ne essen
csorba. A szerelmesek egymásra találását és sejtetett szexuális viszonyát a fiatal-
kori szerelem történetsémájával szelídíti meg a dráma. János és Jolán ennek ér-
telmében eredendően egymásnak teremtetett, csak a szerencsétlen körülmények
következménye, hogy nem házastársak.
A Liliom műfajmegjelölése - külvárosi legenda - az alakok és a környezet újsze-
r ű s ég ére tett utalás mellett a nézőpont meghatározásaként is felfogható. A legen-
da j el zőj e nemcsak a helyszín megadásaként értelmezhető, hanem a szemlélet-
mód jelzéseként is. A dráma ugyanis nem a küls ő megfigyelő fókuszából mutatja
be a balek vagány és a cselédlány történetét, hanem ennek a társadalmi rétegnek a
né zőpontját és értékrendjét imitálva. A szerkezet ugyancsak ennek a sajátos szem-
léletmódnak a jegyében szerveződik: a mennybeli ítélkezés rendőrségi ő rs zob á t
idéző k üls ős égeivel a társadalom peremén élők naiv, de illúziók nélküli szemléle-
tét igyekszik érvényesíteni. Molnárnak számos új problémával kellett szembenéz-
nie a m ű megírásakor: alakjai nem a megszokott szerepköröket képviselik, ezért a
836
 7 .4 . A DRAMATURGIA VÁLTOZATAI

dramaturgiájában olyan fontos komikus párbeszéd sem követhette a szellemes tár-

salgás hagyományát. Ezt a nehézséget a humoros hatást keltő eredeti kiszólások
alkalmazásával igyekezett megoldani, ami alakjainak némiképp zsánerképszerű
jelleget kölcsönöz. A nézőpont imitációja kissé felemás módon valósult meg, az
érzelmes meghatottság és a komikum összefonódása ugyanis nem ennek a társa-
dalmi rétegnek az önszemléletét jellemzi, hanem sokkal inkább a népies alakok
megjelenítésének irodalmi tradícióját, illetve a közönség viszonyulását . A szenti-
mentális groteszk esztétikai minősége azt a határt képviseli, amelyet a szórakoza-
tásra vágyó közönség konformizmusa még hajlandó volt elviselni.
A testőr a szerepjátszás nagy hagyományú vígjátéki megoldását azzal teszi pi-
kánssá, hogy a színész férj saját felesége udvarlóját alakítja . Önmaga vetélytársa-
ként némiképp meghasonlott állapotba kerül, nem tudja, örüljön-e annak, hogy
új alakjában ismét elnyeri felesége szerelmét, vagy éppen ellenkezőleg bosszan-
kodjon házastársa csapodársága miatt. A "két arc" egymást kontráz ó reakciói a ko-
mikum állandó forrását kínálják. A darab több értelmezője a szerep pirandellói
problematikájának párhuzamát látta megjelenni a szövegben. Ez a megközelítés
azonban nem teljesen meggyőző , hiszen a Pirandello-drámák belátása, mely sze-
rint a személyiség egésze csupán fikció, távol áll A testőr személetmódj ától. Itt csak
a társadalmi szerepek (férj, feleség, szerető) kuszálódnak össze, ez azonban nem
fenyegeti az alakok identitástudatát. A férj végül leleplezi magát, a te s tőr szerep
csupán álruhának és nem másik Énnek mutatkozik. A furcsa tervet a férj fundálja
ki, s az álruha alatt is a férj akar bizonyosságot szerezni . Aszerep Molnár Ferencnél
nem annyira a személyiség tartalma, mint inkább társadalmi előírás , konvenció,
ezért átmeneti zavara sem a személyiség létét vonja kétségbe, csupán e viszonyok
formális jellegére emlékeztet. A testőr a társadalom által megkövetelt, szükséges-
nek tartott látszat és a létében meg nem kérdőjelezett szubjektum vágyainak konf-
liktusát ábrázolja, s nem a személyiség önnön egységét megkérdőjelező reflexióját
viszi színre. A vígjáték e szerepproblematika mellett egy másik jellegzetes Molnár
Ferenc-i megoldással is él. A néző nem kap választ arra, hogy a feleség valóban
felismerte-e férjét a testőrkapitányban már viszonyuk kezdet én. A szövegben ol-
vasható instrukciók inkább ennek ellenkezőjét valószínűsítik. A bizonytalanság
azt eredményezi, hogy a vígjátéki boldog vég nem lesz teljes, olyan zavar táma d,
amelyet nem lehet teljesen helyre hozni. A feleség határozott állítása azt azonba n
garantálja, hogy a hűség látszata helyreáll , s Molnár Ferenc kissé szkeptikus szín-
padán ez is elegendő, hogy az idill vagy legalábbis a nyugalom visszatérje n.
A látszat helyreállítása körül bonyolódik a Játék a kastélyban (1926) cselekmé-
nye is, melyet nem csak a jól megcsinált színház bravúrosan kezelt mechan izmu-
sa avat a szerző legkiemelkedőbb drámájává. A szellemes replikák, szójátékok és
ötletes fordulatok mellet újszerű dramaturgiai megoldásai is figyelemre méltóvá
teszik ezt a vígjátékot. Molnár darabja néhány olyan jellegzetességet mut at fel,
837
7 . A 20. SZÁ ZAD EL SŐ FELÉ NE K MAG YAR IR ODALM A

melyek joggal állíthatók párhuzamba a dráma megújításának egykorú poétikai el-

járásaival. Ezeknek egyik meghatározó vonása a teatralitás hangsúlyozása, annak
folytonos emlékezetbe idézése, hogy a né ző nem a való élet egy részletét látja, ha -
nem egy dr áma előad ását, amely kitalált világot állít színpadra. A szere p l ők szí-
nészek, akik nem azonosak az eljátszott alakokkal, a cselekmény fiktív, amire az
események valós z ínű tl en vagy éppen képtelen fordul atai is felhívják a figyelmet.
Molnár az újszerű eljárások alkalma zásakor sem él radikális mego ldásokkal, úgy
kapcsolódik a konvenciókhoz, ho gy közben szinte észrevétlenül lép túl rajtuk. A
teatralitás kiemelésének egyik lehetősége - mellyel Pirandello is él a Hat szerepló
szerzót keres (1921) szövegében - a színház a színházban helyzete , ami önmagá-
ban ugyan nem fogható fel automatikusan a teatralitás hangsúlyozásaként, a da -
rab azonba n ki is akná zza a szitu ációban rejlő lehetőségeket. A Ját ék a kast élyban
az expo zíció és a felvonás vég tematizált problémái kapcsán ugyanis Pirandellót
követve (Klotz, Volker 200?: 14-19) nagyon határozott gesztussal jelzi a szöveg
fiktivitását. Az e lső felvonásban a dr ámaíró Turai arról beszél, hogy milyen nehéz
jó expozíciót írn i, mennyi vel egysze rűbb lenne, ha a dr ám a szerepl ői e gyszerűen
bemutatkoznának a n éz éknek. E felvetés elhangzása után mindez meg is történik,
Turai, Gál és Ádám - valamennyien színházi emberek - a közöns ég felé ford ulva
egymá s ut án elmondjá k önmagukr ól a legfontosabb információkat. A darab ezen a
ponton kettős já tékot ű z : az események egyfelől beilleszthet ők a kukucskáló szín-
ház való s zerű dramaturgiájába - a kissé boh ém figurák eljátsszák egymás között
Turai képtelen ötletét -, másrészt ez a megoldás a reali sta poétika felfüggeszté-
seként is felfogható, hiszen a n é z ő k valóban ezekből a megszólalásokból ismerik
meg a cselekményelindulásához szükséges információkat. A darabban elját szott
ren dh agyó expozíció egybe n A játék a kast élyban c ím ű vígját ék expozíciója is. A
második felvon ás lezárása has onló megoldá ssal él: Thrai felveti a kérdést, ho gyan
lehetne hatásosan felfügge szteni a cselekményt az adott ponton, ha mindaz, ami
velük történik, a színpadon játszódna le. A három színházi szakember három k ü-
l ö nb öz ő felvonásvéget java sol, amel yet egymás után el is játszanak. Gál verziója
- bár emlékeztet i a nézőt, ho gy szính ázi előad ást lát - még elválasztja egymástól a
vígjáté k és a képzeletb eli felvonásvég tört énéseit. Ádá m "ötlete" azonba n már átlé-
pi ezt a ha tárt , a csalódott szere lmes saját öngyilkosságátjátssza el befejez ésként,
csakhogy a játék átcsap a dar ab cselekményébe: Turainak és Gálnak kell kicsavar-
nia a kezéből a töltött fegyvert . Végül Turai is megrendezi a maga változatát, s a
színpado n el őad ott javaslata - az els ő felvonásbeli expozícióhoz hasonlóan - egy-
bee sik a Molnár Feren c által írt felvonásvéggel.
A színházi tema tika és a darab cselekménye felveti az ars poetic aként tö rténő
olvasás lehe tőségét . A dar abb eli rögtönzött jelenet bemutatás ána k az a szerepe,
ho gy helyreállítsa a megnyugtató lát szatot. Turai arra a felad atra vállalkozik, hogy
a véletle nü l meghallott int im beszélgetést egy jelentbe illeszrve, színházi próba -
838
 7.4. A DRAMATURGIA VÁLTOZATAI

ként állítsa be a kínos eseményeket, azaz helyreállítsa a nyugalmat, és újra meg-

teremtse a vőlegény és menyasszony társadalmilag szentesített idilljét. A darab vi-
lágossá teszi, hogy ez a megoldás a látszatra épül, mégis visszahelyezi a társadalmi
normákat meghatározó pozíciójukba . A kiosztott szerepek betartása némi önfel-
adással jár, de nincs más mód a káosz elkerülésére. Molnár darabjaiban a komp-
romisszumjelenik meg a létezés alapjaként, ezért a szerző arra is ügyel, hogy ez a
sajátos kiegyezés ne legyen vállalhatatlan. A látsza t ebben a világban nem azonos
a hazugsággal, csak a viszonyok bizonyos mértékű idealizálás át jelenti. Annie-t
és Almádyt a Játék a kastélyban cselekményidejében már csak az egykori erotikus
kapcsolat emléke köti össze, a fiatal színésznő valóban szereti a tehetséges zene-
szerzőt, Ádámot . Az éjszakai szerelmi jelenet során egy-két csókon, simogat áson
és egy aprócska harapáson kívül más nem történt, így a polgári erkölcs alapján álló
néző sem látott jóvátehetetlen vagy felháborító eseményt a történtekben.

7.4.3. Szomory Dezső

Szomory dramaturgiája elsősorban a vígjátéki effektusokkal is bátran élő köz épfa-

jú drámákb an mutatja fellegmeggyőzőbb teljesítményeit. A Györgyike drága gyer-
mek (1912) valós zínűleg a szerző legsikerültebb darabja, s a viszonylag kései Takáts
Alice (1930) is Szomory jelentős művei között tar tható számon. Mindkét drámá-
ra érzékelhető hatást gyakorolt a tézisdráma dramaturgiai öröksége , amennyiben
mindkettő egy-egy erkölcsi problémát állít középp ontba. Noha Szomory szinte va-
lamennyi drámájának műfaját színműként határozta meg, aligha sorolható mind-
egyik a középfajú dráma kategóriájába. A Hermel in (1916) például vígjáték, míg
a II. Józse! császár (1918) vagy a II. Lajos király (1922 ) a szórványosan előforduló
komikus jelenetek ellenére tragédia. A komikus effektusok itt ugyanis nem érintik
a dráma által középpontba állított konfliktust, s egy-egy humoros-kedélyes hatást
keltő zsánerfigura felléptetése (mint Chanclos grófnőé a II. Józse! császárban) vagy
a bölcs bolond szerepkörének mozgósítása (a II. Lajos ki rályban) önmagában még
nem alakítja középfajú drámává a darabot, ahogy Shakespeare tragédiái esetében
sem teszi kérdése ssé a dráma műfaját a komikus elemek szerep eltetése. A komi-
kum iránti fogékonyság mindenesetre jellemző Szomory dramaturgiájára, fontos
szerep hárul rá az olykor pátoszra hajló, esztétizáló, szecessziósan dekoratív dik-
ció ellensúlyaként .
Szomory drámáiban a cselekmény szerepe erősen háttérbe szoru l, hagyomá-
nyos értelemben vett drámai akcióról többnyire nem beszélhetünk, legfeljebb
néh ány dramatikus feszültségű jelentről. A társalgási dráma tra díciójának meg-
felel ően a cselekmény lényegében a szerepl ők beszédtevékenységére korlá -
tozódik, a szituációt alapvetően megváltoztató drámai tett ritkán fordul elő . Ha
839
7 . A 2 0 . SZ Á Z A D E L S Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

mégis szerepet kap ez a dramaturgiai elem, akkor többnyire a darab cselekmény-

idejében játszódó, a színpadon nem látható intim kapcsolat tölti be ezt a funk-
ciót. Györgyike az esküvője előtti estén odaadja magát szerelmének, Tersánszky
Lászlónak, holott Hübner Félix menyasszonya; Diane , a Szabóky Zsigmond Rafael
(1924) egyik alakja , a címszereplő sógornője szexuális kapcsolatot létesít Szabóky
fiával, Gedeonnal, hogy elhárítsa az apa szerelmét; Takáts Alice nem vár húsé -
gesen a miatta börtönbüntetését töltő Markovits Ferencre, hanem viszonya lesz
fő nöke fiával. A drámai tettnek ez a többször visszatérő formája összhangban van
a múvek dramaturgiájának karakterével, ugyanis Szomory drámai elsősorban az
emberi személyiség s az alakok között kibontakozó bonyolult érzelmi viszonyrend-
szer megje lenítésére összpontosítanak. A szubjektum tartalmainak megjelenítését
Szomory elsősorban a szerepl ői monológra bízza , melynek nyelve még akkor is ér-
zelmes pátoszra és dekorativitásra hajlik , amikor a dialógusokat az élőbeszédhez
kö zelítő modalitás jellemzi.
A lelki tartalmak színre vitelének igénye összefüggésbe hozható a személyiség
századfordulós mitizálásával. Az alakok egy része olyan nagyszabású individuum -
ként áll elénk, aki környezete fölé emelkedik, s akinek akár a közösségi normákat
sé rtő tetteit vagy szándékait is igazoljhatja egyéniségének formátuma. II. József
például olyan magányos géniuszként jelenik meg, aki a rendek maradi szeml éle-
tévei, az idejétmúlt vallási tradíciókkal és a merő formalitásnak tetsző diplomáciai
játékszabályokkal szembefordulva igyekszik megvalósítani nagyszabású terveit.
Szabóky Zsigmond Rafael feleségét elhagyva annak húgát akarja feleségül ven-
ni, s a dráma azt sugallja, hogy az ilyen a nagyformátumú személyiségnek joga
van rá, hogy akár erkölcsi szempontból kétesnek t űn ő vágyait is megvalósítsa. A
főhős szándékait a cselekmény azzal igazolja, hogy a fiatal Diane is szerelemes az
id ősöd ő férfiba , ennek megfelelőerr erotikus viszonyát annak fiával a darab tulaj-
donképpen árulásként állítja be. A Takáts Alice Markovits Lászlója, a maga útját
kérlelhetetlenül végigjáró ős tehetség a nagyszabású individuum egy újabb válto-
zatát képviseli.
A személyiség tartalmait és az érzelmi kapcsolatok összetett viszonyrendszerét
megjeleníteni hivatott dramaturgia számára adekvát megoldás a gyakran poétikus
han gütésú monológok alkalmazása. Szomory több drámája azonban nem talál-
ja el e sz övegtípus felhasználásának megfelelő arányait. A magánbeszédek elbur-
já nzása, különösen ha a beszédmód túlságosan is érzelmesre sikerül, vontatottá
és némiképp túlírttá teszi a darabot. Ennek veszélye a Györgyike drága gyermek
címú drámától eltekintve kül önböz ö mértékben ugyan, de szinte valamennyi Szo-
mory-darabot fenyegeti. A Hermelin címú vígjátékban Tóth Hermin és Pálfi Tibor
monológjai keltenek kissé szenvelgő hatást, a II. József császárban a címszereplő
önsajnálattal átitatott magánbeszédei kapnak túlságosan is nagy teret. A II. Lajos
király szövegét a némiképp köte lességszerúnek tetsző pátosz, a szecessziós nyelvi
840
 7.4 . A DRAMA TUR GIA VÁLTOZATAI

dek orativitás és a királyi pár egzaltáltan izgatott beszédmódja kifejezetten modo-

rossá teszi.
A Györgyike drága gyerm ek szövegének csupán egyes monológjain érződ ik a
stilizált beszédmód, a dialógusok az élőbeszédet idéző társalgás regiszterében
szólalnak meg. A dráma expozíciójában a komikus elemek a szemb et űn őbbek,
vígjátéki típusok sora jelenik meg a színpadon: a nagyhangú, műveletlen asszony-
ság, a kedélyes, semmirekellő , kávéházban lebzselő papucsférj, a komoly lány, aki
pártában maradt, a snájdig huszárhadnagy stb. A komikus réteg legfontosabb el-
lensúlyát a Györgyikére kényszerített házasság mozzanata képezi. A lányt szülei
szinte eladják: azért erőltetik Hübner Félixszel kőtend ő házasságát, ho gy a gazdag
gyártulajdonos vagyona révén biztosítsák a család anyagi jólétét. A dráma élet-
képszerű jelenetekből építkező cselekményének mindhárom felvonásban egy-egy
feszült szituáció ad lendületet. Az első felvonásban az okozza a bonyodalmat, hogy
Györgyike odaadja magát Tersánszky Lászlónak, s ezzel a család élet stratégiája
romba d őlni látszik. A második felvonás kiélezettjelenetét a mézeshetek idején ját-
szódó párbeszéd adja, melynek során Györgyike bevallja férjének az esküvő előtt
történteket. A harmadik felvonásban az önmagát becsapottnak érző szerelmes,
Tersánszky és Györgyike kettőse teremt némiképp feszült helyzetet: Tersánszky re-
volverrel fenyegetőzve akarja rábírni a fiatalasszonyt a közös szökésre. Györgyike
magabiztos fölénye ugyanakkor a jelenet elejétől sejtetni engedi, hogy mindvégig
kezében fogja tartani az események irányitását. Határozott fellépése nyomá n ki-
derül, hogy a pisztoly nincs megtöltve. ekkor szemére veti egykori szer elm ének
viselkedése nevetséges színpadiasságát
A történet kibomlása során a fontosabb szerepl ők jelleme elmozdul a vígjáté ki
típusfigura pozíciójából és összetettebb jelleget kap . Györgyike alakja azáltal vá-
lik rétegzettebbé, hogy kilépve az eseményeket engedelmesen elszenvedő naiva
szerepköréből bátran átadja magát a testi szerelemnek, s nem törődik ártatlansága
elvesztésének későbbi következményeivel. Tovább árnyalja alakját, hogy nem akar-
ja férje előtt eltitkolni a történteket, s ezzel kockára meri tenni mind saját, mind
családja egzisztenciáját. Végül a harmadik felvonásban egykori szerelmével okos,
kiábrándult és némiképp frivol nőként viselkedik, aki nem hajlandó lemon dani
fényűző életmódjáról egykori szerelemese könyörgésére . Hübn er a becsapo tt gaz-
dag férj szerepk ör éb ől azzal emelkedik ki, hogy inte lligensen és kulturáltan fogadja
felesége vallomását. Nem lepődik meg a történteken, s figyelmes férjként igyekszik
Györgyike megbecsülését kiérdemelni. Egyben azt is világossá tesz i, hogy tulajdo-
nának tekinti feleségét , s akkor sem engedné el, ha válni akarn a. Ez az agresszív
birtoklásvágy tovább árnyalja személyiségét. Az anya alakja azáltal válik összetet-
tebbé az expozícióban megjelenő zsánerfiguránál, hogy az első felvonás kiélezett
helyzetében nyers durvasággal reagál lánya vallomására, jókora pofonokkal adja
értésére, nem túri a cs-alád egzisztenciájának romb a döntését. A második felvonás-
841
7. A 2 0. S ZÁ Z AD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

ban olyan monológokban kérleli Györgyikét, hogy ne mondja el férjének szüzessé-

ge elvesztésének történetét, amelyek hitelesen rajzolják meg a tisztes nyomor és a
család fönnmaradásáért végzett mindennapi robot képét . Ezek a magánbeszédek
a család áldozatának tragikomikus szerepében ábrázolják. Még Anna, az udvarló
nélkül maradt komoly vénlány is összetettebb alakként jelenik meg a megszokott
vígjátéki szerepkörénél: fegyelmezetten szerelmes Hübnerbe, érzéseit be is vallja, s
közben családtagjai sorsának alakulásáért is felelősséget érez.
A Gy örgy ik e drága gyermek azért is figyelmet érdemel, me rt Györgyike és
Tersánszky harmadik felvonásbeli dialógusa magyarázatot kínál a Szomory-drá-
mák dikciójának sokat emlegetett sajátosságára: a dialógusok élőbeszédszerű nyel-
vének és a mono lógok lírai, stilizált beszédmódjának kettősségére. A címszereplő
ar ról beszél egykori szerelmének, hogy az okosan kiábrándult, kompromisszumra
hajló életvitel elfogadása mellett mindenkiben él a szenvedély igénye, amely azon-
ban csak kivételes pillanatokban nyilatkozhat meg, s ha ez a lehetőség kihasználat-
lan marad , az alkalom többé nem tér vissza. Ezek alapján némi leegyszerűsítéssel
úgy fogalmazhatunk, hogy a dialógusok társalgó nyelve a norma józan elfogadását
sugallja, míg a monológok stilizált és feltárulkozó beszédmódja a személyiségben
rejlő kielégíthetetlen szenvedélyességnek ad hangot. Ez a kitörő vágy egyszerre
tűnik fel érzelmes és komikus színben, mivel megvalósíthatatlanságának belátása
a na ivitá s árnyékát veti rá.
A különböző hangnemek kontrasztjára épülő szerkesztésmód egy sajátos vál-
tozatát képviseli a Szabóky Zsigmond Rafael c ím ű sz ínrn ű első felvonása . A da-
rab számos kifejezetten harsány vígjátéki megoldással él, melyeknek némelyike
már-már a kabaréjeleneteket idézi. Avejét szapuló anyós, a süket , mindig ebédelni
akaró nagypapa komikus típusa például az előbbi, míg a "Hagyjátok anagypapát! "
számtalanszor ismétlődő poénja az utóbbi műfajjal rokonítja . A dialógusok azon-
ban sokszor groteszk, sőt egyesesen abszurd hatást keltenek. A szerepl ők megszó-
lalásai már-már olyan mértékben nem vesznek tudomást egymásról, mint Ionesco
Kopasz énekesnójének képtelen párbeszédeiben. Egyes szereplők szinte mániákus
módon ismétlik egy-egy korább i mondatukat, szófordulatukat. Ez a megoldás egy-
fe lől az abszurd humor megnyilvánulásaként értelmezhető, másfelől azonban a
stilizáló nyelvi dekorativitás sajátos formájaként. Az adott kisebb szövegegységek
ugyanis szinte dallamszerűen ismétlődnek, ami a dalművek librettóivá teszi ha-
sonlóvá a drámai dikciót. Egyes szerepl ők (Berta , Magda, Verpeléty, Szabóky)
olyan kissé infantilis hatást keltő szójátékokba bocsátkoznak, melyekkel abszurd
drámákban vagy vígoperák szövegkönyvében találkozhatunk. Berta , az anyós pél-
dáu l így gúnyolódik bajba jutott vején:

De nekünk itt van egy Zsigmond, aki alapít és alakít és rázza a rongyot, mint vihar a fát,
és ma vezérem és bankvezér, s aki koncern , koncert, konvert , aki ez mind , s ez mind, ez
842
 7 . 4. A DR AMA TU R G I A V Á LT O Z A T A I

mind a törvény körül, alul, eiül, hogy szinte súrolja a törvényt ez mind , törvényen felül,
belül, a rés körül, a rés körül, ahol ottragad a nap! [.. .] Egy konstr uktív! aki ül rajtunk,
mint egy sárkány, mint egy sátá n, mint egy bálvány, mint egy Bánk bán .. . [.. .] Ez van
nekünk, egy Zsigmond Rafael.. . ecce homo .. . egy magasabb fok, egy magasabb lét, ma-
gasabb han g, magasabb rang, ez van nekünk, mi hoztuk rá!... két detekt ív, aki jön érte,
akiket az inas vezet be, a nagy élmény az ilyen családban, az ilyen dús falak köz ött, a
konklúzió, s amiben kulminál, a végső pont, s ami nem lehet más... a letartóztatás ... jó
guszta dolog, finom, zsíros: /e-tar-tóz-ta-tás! Mintha azt mondanám : széke lygulyás ,
levendulás, vadmandulás vagy kirándulás a Sernrneringre l>"

A dráma egyszerre imitálj a és parodizálja az opera, valamint a tragédia m űfa­

ját, amit a híres operákra (Bánk bán; Trisztán és Izolda; Sámson és Delila) és tragé-
diákra (Oidipusz király ; III. Richárd) tett szövegszerű utalások is jeleznek. Az iro-
dalmi idézetek torzítása ("A virágnak megti ltani nem lehet" - "A farkaskutyának
megtiltani nem lehet"; "Szeretve mind a vérpadig" - "Diane-ért mind a vérpa dig")
szin tén a szöveg parodisztikus vonásait hangsúlyozza. A szerepl ők a boh ózat és
a cirkusz műfaji kategóriáit is sűrűn szóba hozzák, s a Hörömpöly család gyakori
emlegetése a z események cirkuszi olvasatát a dráma egé sz szö ve gében fen n-
tartja . A'bemutatott megoldások révén a darab első felvonása izgalmasan moz-
gatja a s ze rep lőket a drámai hős és a bohózati típu sfigura pozíciója között, szokat-
lanul éles kontrasztok at alkalmazva láttatja ő ket hol jelentős drámai jellemeknek,
hol nevetsége s bohócfiguráknak. Sajnos ezt a termékeny feszültséget a második
felvon ás nem tartja fenn , a lelki szenvedé st ecsetelő hosszadalm as monológok
egysíkú vá tesz ik a szöveget, a nagyszabású szem élyiség mítoszának előté rbe ke-
rülése pedig rövidre zárja az első felvonás összetett szubjektu mábrázolását. Bár
a harmadik felvonásban ismét hangsúlyossá válnak a komikus elemek, az eldö n-
tetienségnek, a radikálisan eltérő nézőpontok e gyidejű érvényes ülésé nek első
felvonásban tapasztalt dramaturgiáját nem tudj a a szöveg újraéleszteni.

7.4.4. Balázs Béla

A dramaturgia korszerű s ítés ének lehetőségét a 20 . század elején a hazai szerzők

több sége a valós zerű s ég elvének érvényesít ésében látta. Akortársje lenbe helyezett
cs elekmé nyid ő . az egyre inkább a beszélt nyelvhez igazod ó dikció, a hétköznapi,
életképszerű jelenetekb ől építke ző szerkezet (BÉcSYTamás 2002b: 110) egyaránt
ezt a törekvést szolgálta . Balázs Béla els ő dr ám áját , a Doktor Szélpál Margit (1909 )
c ím ű tragédiát látszólag ugyan csak ez a tendencia jellemz i. A címs zereplő modern
nő , aki a darab kezdetkor természettudományos kut at ásokat folytat Berlinben,

346 Szomory Dezső: SzabókyZsigmond Rafael = Hétjáték. Bp., Szépirodal mi Könyvkiadó, 1991,390-391.
843
7. A 20 . SZ Á Z A D ELSŐ FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

majd hazautazik nyári vakációra. Ekkor sz őv őd ő szerelmi kapcsolata nyomán férj-

hez meg, majd szakmai karrierjét feladva családanya lesz. A dráma cselekményét
mindennapos élethelyzetek adják: a nagybácsi látogatása, kirándulás az otthoni
hegyek között, a társasági élet megszokottjelenetei, kártyapartik és látogatások.
A realistának tűnő dramaturgia azonban csupán a felszínen érvényesül, mivel
a dráma az alakokhoz, a helysz ínekhez és a cselekményhez egyaránt szimbolikus
jelentéseket kapcsol. A jelképes szemantikai vonatkozások hangsúlyozása miatt a
dr ámai alakok csak látszólag felelnek meg a valószerűen megrajzolt személyiség
realista elvárásának, valójában inkább elvont metafizikai elvek megtestes ít ői , s a
valós zerű nek tetsző eseménysor hátterében példázatszerűstruktúra húzódik meg .
Balázs Béla reális helyszíneken, konkrét időbenjátszódó drámái ésjelzésszerűtér-,
illetve időviszonyok közé helyezett, allegorikus figurákat felléptető misztériumai
korán tsem két gyökeresen eltérő dramaturgiai irány fejleményei. "Polgári" drámái
Ibsen szimbolikus tendenciájú drámaihoz hasonlíthatók, bár azoknál erőtelje­
sebben élnek a metafizikai absztrakció eljárásával, misztériumai pedig leginkább
Maeterlinck műveivel rokoníthatók. E drámaformák a szimbolikus dráma eltérő
változataiként érté kelhetö k.
A Doktor Szélpál Margit személyiségen belüli konfliktust állít a mű középpont-
jába: a főszereplőnek választania kell a tudományos pálya és a konvencionális női
életút között. Csakhogy ezt a döntéshelyzetet a dráma nem szociológiai vagy tár-
sadalmi kontextusba ágyaz za, s nem is konkrét, individuális vonatkozásait hang-
súlyozza, hanem egy metafizikai dilemma megjelenítésére használja fel. Margit
tulajdonképpen a tudomány és az élet konfliktusát éli meg . Ezeket az elvont fo-
galmakat a dráma szövege jelszerűen használja, s további metaforikus absztrakció
alapj aivá teszi őket. A tudomány az átláthatatlan és birtokolhatatlan végtelenség
j e lö lője, míg a vitalitás választása a végességgel való megelégedés metaforája. A
végtelenséggel eljegyzett élet a bizonytalanság, a folytonos úton levés állapotának
vállalását jelenti, ezzel szemben az élet konkrét eseményei felé forduló személyi-
ség az otthonosság és a biztonság mellett kötelezi el magát. A Doktor Szélpál Mar-
git szövege azzal is aláhúzza a színre vitt probléma elvont, metafizikus jellegét,
hogy a drámai dikció olykor erősen absztrakttá és poétikussá válik.
Szélpál Margit tragikus dilemmája abban áll, hogy egyik lehetőséget sem képes
választani, illetve egyikről sem tud lemondani. Ezt a helyzetet Balázs Béla drámája
a kiemelkedő képességekkel bíró nők általános szellemi szituációjaként igyekszik
láttatni. A különleges intellektusú nőt nem elégítik ki a véges élethez kapcsolódó
konvencionális feminin szerepek, miközben női mivolta megakadályozza abban,
hogy az elvont végtelent válas sza . (FEHÉR Ferenc 1974: 10.) Ez a meglehetősen
sztereotip szemlélet, amely a férfit az elvontságok iránt fogékonyabb lényként ál-
lítja be, mint a nőt, Balázs Béla más drámáiban is visszatér. E maszkulin ideológia
ténynek tekinti a férfi szellemileg magasabb rendű voltát, ezért a Doktor Szélpál
844
 7. 4 . A DRAMATURG IA VÁ LT O Z A T AI

Margit és a Halálos fi atalság (1917) aligha fogható fel a női emancipáció szelle-
mében fogant drámak ént, mint ahogy az olykor felmerül a művek recepciótört é-
netében.
Bár a Halálos fiatalság a szerző utolsó jelentős drámáj a, a két m ű rokon vonásai
indokolttá teszik, hogy közvetlenül az els őként született tragédia mellett tárgyal-
juk. A főhős ebben az esetben is egy kivételes képes ségekkel rendelkező nő , Dobray
Ágnes zongoraművész. Ágnes belső konfliktu sa abban áll, hogy miután egymásba
szeretnek a zseniális Józsa Miklóssal, szembesülnie kell vele, hogy - női mivoItá-
ból fakadóan - nem lehet igazán nagy művész, ugyanakkor attól is idegenkedik,
hogy végleg Miklós életének alkatrészévé váljon. Ebben a szerelmi odaadásban
ugyan is a végesség választását látja, miközben mindeddig több párhuzamos élet-
lehetőség kínálkozott számára , melyeknek éppen e gyid ejűsége és beteljesületlen
volta kínált számára kapcsolatot a végtelen nel. A cselekmény jelenében ez a lehe-
tőség megszűnni látszik. Ágnes barátai valamennyien egy-egy lehets éges életutat
képviselnek, s mindannyian éppen most igyekeznek rávenni arra, hogy kizárólag
az általuk megtestesített életlehetősége t válassza. Lili külföldi koncertkörútr a
hívja, Lublóy az eleven élettől való rezignált visszahúzódást kínálja föl egy közös
dél-európai utazás formájában, míg unokatestvére és gyerekkori barátja Félix - aki
egyszersmind Ágnes múltj át is megszemél yesíti - bohém és csélcsap udvarlással
veszi körül. Bár a legvonzóbb lehetőség a Miklós iránt érzett szerelem bete ljesü-
lése, Ágnes ettől is elzárkózik, mert egyetlen életút kizárólagos választása a vé-
gesség elfogadását jelentené számára. Nem elég j elentős zongorista ahhoz, hogy
m űv észete révén teremtsen kapcsolatot a végtelennel, de a véges elfogadására is
képtelen, így végül az öngyilkosságot választja.
Balázs Béla a Halálos fi atalsággal került legközelebb a valósze rűséget preferá-
ló dramaturgiához. Bár a megjelenített dilemma változatlanul elvont, metafizikai
karakter ű , az alakok kevésbé allegorikusak, mint a Doktor Szé lpá l Ma rgit esetébe n,
s a később született dráma nem léptet föl az elsőben szerepl ő Vándor alakjához
hasonló, tisztán jelképes figurát sem. A helyszínek sem rendelkeznek olyan hang -
súlyozott an szimbolikus jelentéssel, mint ott (laboratórium, ter mészet, családi fé-
szek). Bár a je lképszerűs é g esetleg túlságosan is direkt megoldásait a dráma így
sikeresen kerüli el, mégsem egyé rtelműe n szerenes és ez a valós zerűséget előny­
ben rés zesítő megoldás. Mivel az alakok ebben a drám ában keltik a leginkább rea-
lisztikus hat ást - miközben a mű konfliktusa továbbra is elvont an bölcseleti jellegű
mar ad - , az öngyilkosság kevésbé tűnik motiválna k Ágnes, mint Margit esetében.
Az alakjelképes vonatkozásainak folytonos figyelembe idézése miatt az első tragé-
diában nem okoz törést , hogy a dráma végkifejlete is jelképes szinten - mintegy az
absztrakt probléma konklúzi ójaként - érvényes. Ezzel szemben, ha az alakformá-
lás való s zerű és jelképes közül határozottan a valószerű s éget részesíti előnyben,
a probléma absztrakt volta ellenére felébreszti a realisztikus motiv áci ó iránti be-
8 45
7. A 2 0 . SZÁ Z AD E LSŐ FEL ÉNEK M A G Y AR IRODALM A

fogadói igényt . Mivel a végkifejle t ebben az estb en is inkább elmé leti végkövetkez-
tetésként kö z e líthető meg, a drám a nem kép es áthida ini a valósze rű és a jelképes
közö tti távolságot. Ami a szimbo likus alakfor málás egyenrangú je lenléte mellett
meggyőző lezárás lenne, az a realisztikus alakformálás fölénybe kerülésével kissé
de us ex machinaként hat, mive l a dráma nem tudja Ágnes tettét a jellem szintj én
is motiválni.
Balázs Béla misztériumjátékai a z elvo nt létproblémákat jelképe s helyszíneken ,
allegorikus alakokat mozgatva, erősen re duká lt, jelzéssze rű cselekmény kereté-
ben viszik színre. A Kékszakállú herceg vára , A tü ndér és A szent szűz vére (1912)
cím ű drám ának ezen túlmenően további közös jellemzője a verses forma. A szöveg
ezzel a megoldással a nyelv költőiségét hangsúlyozza, össz hangban a valószerű től
a mit ikus felé forduló dramaturgiával. A Kékszakállú herceg vára és A szent sz űz
vére Bal ázs Béla lírájához hasonl óan a magyar népköltészet formav ilágát idézi.
A szövegek elvont problematikája és a népi han g imitálása, a bölcseleti absztrakció
és a ta rd icionális, egyszerű formák összekapcsolása olykor kissé bizarr elegyet al-
kot, ném iképp modoros hatás kelt . A Kékszakállú esetében a mesés és balladaszer ű
vonások miatt a népies elemek kevésbé tűnnek idegen tes tnek, mint A szent szűz
vére szövegében, ahol a normann keresztes vité zek a magyar né pköltés zet jelleg-
zetes fordulataival be szél nek. A tündér dikciója nem él a nép költészet követésével ,
csu pán közp onti jelképét veszi az utal áss zer űen felidézett népi hagyományból:
aki me ghallja a tündér szavát , útra indul, és soha nem tér haza többé. A szöve g
nyelvének ez a vonása megfelel annak a sajátosságnak, hogy a darab nem szakít
teljesen avalószerűség dramat ur giájával: a cselekm ényid ő t nem helyezi se m a tá -
voli múltba, sem a mese időtlenségébe, a tér és az ala kok a századfordulós vidéki
életet idézik, akárcsak a Doktor Szélpál Margit második és harmadik felvonásában.
Mindhárom misztérium a szerelmet teszi meg metafizikai példázata alapjává.
A Kékszakállú a teljes elfogadást várja Judittól, mintegy a férfi és a n ő viszonyának
alaptörvényével szembesíti. Judit a teljes elfogadás után már nem eleven ember,
hiszen önátadásával lemond az öná lló életről. A Kékszakállú szerelmének valódi
tá rgya ezért nem Judit, hanem az az álomkép, akivé a "halál" révén átváltozik. Így
élnek mind a ré gi asszonyok is a Kékszakállú képzeletében. A dráma tehát a szá-
zadford uló magyar irodalmának azt a kö zke letű témáját variálja, me ly a szerelem
végtelenségének lehetőségét fiktív megalkotásában látja. A tü ndér - bár jóval egy-
síkúbb módon - szintén ehhez a problémához kapcsolódik. Olivér (Fannyegykori
kedvese) és Fridolin (Fanny mo stani je gyese) párbeszéde alkotj a a szöveg ma gvát.
Mindké t alak a szerelem teljességének birtokosaként jelenik me g: Olivér a múltba
távolítva végtelenítette szerelmét, Fridolin szám ára pedig a jövő kínálja ezt a lehe-
tő séget . Felismeri, ho gy a szerelmi kapcsolat beteljesedésével elveszítené annak
iga zi tartalrn át, a végtelenséget, így vándornak állva elhagyja ked vesét. A szent
szűz vére alaphelyzetét az adja, hogy rég nem lát ott barátja és a feles ége egyaránt
846
 7.4. A DRAMATURGIA VÁLTOZATAI

magáénak akarja tudni Baldwin teljes személyét. Bár Bohémund arra hivatkozik,
hogy csupán Szűz Mária szolgálta méltó a keresztes vitézhez, mégis mintha riva-
lizálna Blankával barátja szeretetéért. Baldwinnal kötött házassága előtt Blanka
apáca volt, aki a szent Sz űz tiszteletének szentelte életét. Miután Bohémund arra
kényszeríti Baldwint, hogy válasszon közte és Blanka köz ött, a férfi felesége mel-
lett dönt. Haldokló barátja életét ugyanis megmenthetné egy csodálatos tál segít -
ségével, ha abba annak szíve vérét csorgatná bele, aki legdrágább neki. Ekkor tör-
ténik meg a legenda műfaját idéző csoda: a Szent Szűz szobra megelevenedik, s
szíve vérével életre kelti Bohémundot. A harcostársak a Szentföldre indulnak, míg
Blanka boldogan vonul ismét kolostorba. A konkrét személyre irányuló szeretet
helyet mindannyian az egyetlen végtelen, szent szeretet választják, amely minden
szeretetet magában egyesít.
Balázs Béla talán legsikerültebb drámája, Az utols á nap (1913) rokons ágot
mutat mind a misztériumokkal, mind a valószerű dramaturgia egyes elemeit a
jelképszerűséggel vegyítő művekkel, mégis egyedi műfajt képvisel. Történelmi
dráma, amely a konfliktust a főhős alakján belülre helyezi, aki a halálvágy meta-
fizikai élményének megszemélyesítője. (BÉcSY Tamás 2üü2b: 116.) A 15. századi
Perugiában játszódó cselekmény a rivális nemesi családok cselszövéseinek és küz-
delmeinek megjelenítésével a reneszánsz drámák mozgalmas és dinamikus dra -
maturgiáját idézi fel. A Baglionék és az Oddók harca azonban csupán a Simonetto
Baglione képviselte halálmisztika háttereként szolgál, s alkalmat kínál arra, hogy
az utolsó felvonásban színre vitt harcjelenet során a főhős át is lépjen a teljesség-
gel azonosított halálba. A fontosabb drámai alakok szintén életelvek alleg orikus
képviselői. Astorre Baglione , Perugia zsarnoka a végességet birtokló ember, Ra-
fael Santi, a zseniális tehetségű festő a m űv észet által elérhető végtelenség meg-
testes ít ője , míg kedvese, Lívia Vanucci a földi szerelemet az égi szerelemre váltó,
önmagát feláldozó női magatartást képviseli. Simonetto meggyőzi Líviát , hogy
Rafael m űv észi kiteljesedésének érdekében szakítson a fest ővel, hagyja Rómába
menni, hogy ott tehetsége kiteljesedhessen. Simonetto maga is szerelmes Líviá-
ba, Rafaelhez pedig baráti kapcsolat fűzi, sajátos szerelmi hármasuk megoldását
abban látja, hogy a halálon túl mindannyian egyesülnek az egyetlen szeretetben .
Miután Lívia megöli Olympiát, a kéjhölgyet, a testi szerelem jelképes alakját, aki-
nél szakításuk után Rafael vigasztalást keres ett, Simonetto oldal án a biztos halált
választja.
Az utols ánap a jelképszerűséget szerencsésen vegyíti az alakformálás és a cse-
lekményvezetés valószerű elemeivel. Egyrészt elkerüli a tisztán allegorikus megje-
lenítés esetén felmerülő eszt étikai problémát: a példázatosság olyan mé rvű elural-
kodását, amely aszöveget kimódolttá és didaktikussá teheti. A pusztán egy-egy
elvont életelvet megtestesítő misztériumbéli figur áknál plasztikusabban megraj-
zolt alakok azután is képesek magukra vonni a befogadó figyelmét , ho gy átlátta
847
7. A 2 0. SZÁZAD E L S Ő FELÉNEK MAGYAR IRODALMA

a hozzájuk rendelt absztrakt jelentést. Az események múltba helyezése pedig a

cselekmény szintjén is indokolttá teszi a dráma befejezését. Simonetto platonikus
szerelemtana olyan történelmi mili őbe n jelenik meg, amely hihetővé teszi, hogy a
mú világában a bölcseleti megfontolások szenvedélyes cselekedetté válhatnak.
A valószerúség eljárásainak is teret adó dramaturgia nemcsak a szimbolikus jelen-
tés ek, hanem a drámai akció szintjén is előkészíti a tragikus végkifejletet, mik öz-
ben a dráma metafizikus-intellektuális karaktere is megőrződik.

7.4.5. Füst Milán

Füst Milán új utakat kereső drámái nem voltak tekintettel a közönség elvárásaira,
ezért benyújtott kéziratait a színházak - a várható bukásra vagy a darab előadha­
tatlanságára hivatkozva - rendszeresen elutasították. A siker egykori elmaradá-
sa azonban nem csökkenti e múvek értékét, melyek dramaturgiai szempontból a
kor szak magyar drámairodalma legjelentősebbkezdeményezéseinek tekinthetők.
Már a korai Aggok alakodalmon (1910) is markánsan jelzi a korabeli közízléstől
alapvetően eltérő tájékozódást. A középkori környezetben játszódó sorstragédia
az antik dr áma imitációja és átformálása révén teremti meg a maga egyedi mú -
faját . A gör ög tragédiákat elsősorban a két agg énekes karvezetőre emlékeztető
szerepköre és a sorsszerúség elvének hangsúlyozása idézi fel. Az emelkedettség,
az archaizáló nyelv és a verses forma inkább csak áttételesen utal az antikvitásra,
sem a beszédmód, sem a szerkezet nem követi szorosan a görög hagyományt. Az
antik tradíció átformálásának legfontosabb eleme valószínúleg a sorsszerúség fo-
galmán ak gyökeres átértelmezése. A görög tragédiákban a sors isteni elrendelés,
tehát a szem élyis égt ől független, kűls ő hatalom akaratának beteljesülése. Az őr­
j ö ngő Hér aklész jelleme nem tekinthető kiszámíthatatlannak, mert az istenek által
rábocsátott önkívület nem része személyiségének. Füst Milán sorstragédiájában a
végzetet beteljesítő szenvedély a személyiség legfontosabb tartalma, átláthatatlan
mozgásai magukkal ragadják a drámai alakokat, akik így önmagukban kénytele-
nek felismerni a kiszámíthatatlan - s csupán ebben az értelemben idegen - erők
m űk őd és ét , Nem metafizikai hatalmak és nem társadalmi előírások szabják meg
sorsukat, hanem önmaguk előtt sem ismert vágyaik, melyekben nem a szabadság
lehet ős éget, hanem a kénysze r erejét látják. Az Aggok a lakodaimon szakít a rea-
lista dramaturgia megszokott eljárásaival: az alakok és a szituációk jelképesek, a
beszédmód artisztikusan stiliz ált. A szimbolista drámára emlékeztető megoldások
ugyanakkor nem vezettek igaz án meggyőző eredményhez. A dráma hangnemének
emelkedettsége kicsit monotonná válik, s az antikizáló dikció olykor kimódoltnak
hat. A szereplők gyakran fogalmaznak meg általános érvényű kijelentéseket az
emberi lét természetéről, s ez a direkt módon megvalósuló bölcselkedés némi-
848
 7. 4 . A DR AMAT UR G I A VÁLTOZATA I

képp didaktikus jeleg úvé teszi a m űvet , A dráma még a szimbolista dramaturgi-
áho z mérten is rendkívül statikus, míg a zárlatbeli három öngyilkosság túlzottan
is "mozgalmassá" teszi befejezést, a szerepl ő k ilyen m ért ék ű s zerz ő i lemészárlása
feleslegesnek tűnik. A kiszámíthatatlan cselekvés dramaturgiai elve túlságosan is
kiszámítottan érvényesül ezen a ponton.
ABoldogtalanok (1914) a stilizált dráma poétikájától eltávolodva látszólag a na-
turalista dramaturgia megoldásait alkalmazza, azonban egyszersmind át is lépi a
felhaszn ált múfaj kereteit. (SCHEINGábor 2006: 210-216.) A naturalistán ak tekint-
hető vonások részletes számbavétele kézenfekvő voltuk miatt aligha szükséges: a
mili ő , az erófölényre épülő sajátos családi viszonyok, a szexualitás társadalmilag
el nem fogadott formá i, a megjelenítés kíméletlensége stb. az irányzat jól ismert
jelle gzetességei. Feltűnő azonban, hogy a dráma szövege nem tan úskodik szocio-
lógiai érdek1ődésről , s legfontosabb szerepl ő i távolról sem t ípusfigur ák, nem egy
társadalmi réteg képviselői. Szokatlanul nyers viszonyrendszerük nem szocioló-
giai helyzetükb ől, hanem személyiségükből fakad. Huber Vilmos egyébként sem
őshonos ebben a közegben , megtudjuk róla, hogy négy évig gimnáziumba járt,
régebben sokat olvasott, a cselekmény jelenében pedig naplót vezet. Ez a hallga-
tag, önreflexióra hajló figura kifejezetten intelligens, szellemi fölénye az egyko-
ri osztálytárssal, az orvos dr. Beckkel szemben is megmutatkozik. Ez utóbbi - a
dráma közegében kissé idegenül mozgó - szerepl ő nek éppen az a funkciója, hogy
jelez ze: Huber helyzete , itt tartózkodása korántsem magától értető dő . Az orvos
vissz atérő megjegyzése .Jc ülön ős emberként" pozícionálja , aki furcsa reakcióival
rendre meglepi az őt megérteni szándékozó sze mlélőt. Huber életmódjában, cse-
lekedeteiben valóban sok a váratlan, sőt provokatív vonás. Két nővel él együtt egy
lakásban, szinte embertelenül nyersen kezeli hozzátartozóit, majd hirtelen szelí-
den, szinte szeretetteijesen viselkedik. Vadsága nem lecsúszottságából, hanem a
létezéshez fűződő viszonyábói ered , az irgalom lehetetlenségét az ember remény-
telen helyzetéből vezeti le. Amikor dr. Beck ki akarja mozd ítani alant asnak tetsző
viszonyai közül egy lap szerkesztésének lehet ős ég é t csillantva meg előtte , Huber
végül elutasítja az ajánlatot. Ebből is kitűnik, hogy nem a szerencs étlen körülmé-
nyek vezették ebbe a miliőbe , hanem a saját döntése miatt marad jelenlegi környe-
zetéb en . Az orvos végül le is vonja a következtetést: "Hiszen te szívesen vagy ezek
között!"347Ez a lecsupasz ított, nyers, eleven és kíméletlen élet forma ugyan is sok-
kal inkább megfelel az embe r léthelyzetének, mint a civilizált és konszolidált vi-
szonyok, amelyek csak elleplezik az élet kietlen rem énytelens égét. Az egzisztencia
megh amisít ásának egyik meghatározó eleme a társadalmilag szentesíte tt erkölcs,
amely a benne ható vágyakkal és késztetésekkel ellenkező cselekvéseket kénysze-
rít a személyiségre. Ebben a lecsúszott társadalmi környezetben Huber nagyobb

347 Füst Milán : Boldogtalanok = Füst Milán összesdrámái. [Bp.] , Fekete Sas, 1996, 107.
849
7 . A 20 . S Z Á Z A D E LSŐ FEL ÉNEK MAGYAR IRO DALMA

feltűnés nélkül adhatja át mag át a benne ható ismeretlen és megzabolázhatatlan

erők kényének. Döntése a kiszolgál tatottság elkerülhetetlenségének belátása, a
modern - istenek nélküli - sors elfogadása.
A Boldogtalanok dramaturgiája a szereplőket az emberi léthelyzet kilátástalan-
ságának egyre mélyülő köreivel szembesíti. A cselekmény olyan eseményeket visz
színre, melyek nyomán sorsuk mind leplezetlenebb brutalitással tárul föl előttük.
Huber helyzete a drámai akció során j elentős en átalakul: át kell élnie anyja öngyil-
kosságá t, melynek részben ő az okozója, az utolsó jelenetben pedig szembesülnie
kell Róza gyilkossági tervével, mely végül Vilma öngyilkosságához vezet. A dráma
a szere p lők közötti viszonyok és a szituáció jelentős átalakulása miatt nem mu-
tatkozi k sta tikusnak. A Catull us (1928) ezzel szemben erősen állapotszerű hatást
kelt, mivel a sz e replők viszonyrendszere nem alakul át számottevő módon. Már az
expozíció is ugyanabban a fokozhatatlanul reménytelen helyzetben láttatja őket,
mint a darab zárlata. Metellus halála sem kelt tragikus hatást, s nem hoz a drámai
akcióba számottevő fordulatot, hiszen már első színrelépése is szinte életen kivüli
pozícióban jelenítette meg . Az élő halottság átfordítása a tényleges halálba ebben
a dráma i közegben nem hat érdemleges változásként. Ahogy arra Osvát Ernő is
utalt, a drá ma a tra gédia után iság állapotát jeleníti meg, ezért hiányzik bel őle a
dramaturgia dinamizmusa.
Füst Milán le gjelentősebb drámája minden bizonnyal a Negyed ik Henrik király
(1931), melynek dramaturgiai megoldásai több vonatkozásban is párhuzamba
állíthatók a műnem megújításának korabeli poétikai törekvéseivel. Pedig a sha-
kespeare-i királydráma műfajának megidézése akár anakronizmusnak is tű nhet:
a modern dr áma nem ismeri a nagyszabású hősöket, a mozgalmas cselekményt,
s a 20. században a pátosz hangneme is idejét múltnak hat. E jogosnak látszó
me gfontolások azonban más színben tűnnek fel, ha az olvasó figyelembe veszi a
shakes peare-i hagyomány jelentős átformálását, melynek következményeként az
említett jellegzetességek újszerű kontextusba kerül ve egy sajátos, modern dráma-
form a alkotóelemeivé válnak.
Henrik király megjelenítése valóban nem nélkülözi a nagyszabású személyi-
ség Shakespeare-tragédiákból ismert vonásait. Alakja szinte olyan mértékben
áll a dr áma középpontjában, mint Hamleté vagy Lear királyé. A nagyformátumú
egyéniség színpadra állítá sa akár a romantikus individuumkultusz tovább élésé-
nek is tűnhet, s valóban, Füst drámája nem szakad el minden tekintetben ettől a
trad íciótól. Ugyanakkor nem mellékes kérdés , hogy mib ől adódik s milyen termé-
s zetű a dr ámai hős nagysága. A rom antikus drámai hős emberfeletti titanizmusa
ind ividualitásából, öntörvényű szubjektumából fakad. Személyiségét egyedisége,
belső tartalmainak sajátszerűsége és heroikusan megőrzött önazonossága teszi ér-
tékessé. Ez a szubjektum végletes cselekedeteiben is oszthatatlannak mutatkozik,
ellentétes indulataiban is saját önazonos lényegét nyilvánítja ki. Füst drámájának
850
 7 .4 . A DRAMATURGIA VÁL TO ZATAI

címszereplője nem egyszerűen végletek között mozog, hanem kiszámíthatatlan-

nak mutatkozik. Cselekedeteinek legszembetűnőbb vonása a következetlenség,
ami nem feleltethető meg az önazonos személyis ég érzelmi hullámz ásának. A
cselekedetek következetlensége kikezdi a drámai alak egységét (SOMLYÓ György
1993: 237) , hiszen az arisztotelészi felfogás szerint a cselekvés és a jellem össze-
függ egymással, a drámai hős cselekedetei jelleméből fakadn ak. Amennyiben az
alak tettei zavarba ejtően kiszámíthatatlanok, s nem alkotnak egységes struktú-
rát , az a cselekvő személyiség egységét is megkérdőjelez i. Az arisztotelészi dr áma-
mod ellt ől való eltá volodás egyik döntő eleme a modern dramaturgiában a való-
szerűnek ható drámai alakok mellőzése. Ajellem felbomlásával me gszűnik annak
cselekménysort megvilágító, összefogó ereje is, s az események a véle tl e ns ze rűség
jegyeit mutatják. A történések megjósolhatatlansága és Henrik király viselkedésé-
nek kiszámíthatatlansága tehát összefüggenek egymással. A főhős szinte minden
jelentben másnak mutatkozik: egyszerre nagyformátumú uralkodó és nevetsé-
ges bohócfigura, megrendült vezeklő és a normák gátlástalan me gs zegőj e , sv áb-
lánykákat hajkurászó szoknyabolond és feleségét mélyen szeret ő férj, hat almával
vissz aélő, kisszerű bosszúálló és nagylelkű császár. A sokféle alakváltoz at kikezdi
személyiségének egységét, s az önazo nos lényegiséggel szemben a véletl ensze-
rűséget teszi annak meghat ározó elvévé. Az Én önmaga előtt is átláthatatlan, a
m ély éb ől feltörő vágyak és késztetések a maguk kénye szerint mozgatják. Henrik
király egyetlen dologban következetes: minden alkalommal elvállalja a rátö rő vá-
gyakat , és nem hajlandó a társadalmi normák segítségével színleg egységes sze-
repp é formálni bensőjének kaotikus sokfélesé gét. Így válik tudatos norrnaszeg őv é ,
önmagára reflektáló hőssé, aki elszántan adja át magát az ismeretlenb ől feltö rő
erőknek. Sokfélesége sohasem taktika - ellentétben az ifjú Henrikkel - , mindig
fenntartások nélkül azonosul éppen akkori Énj ével.
Alakjának heroikus vonásai, a hozzá kapcsolódó pátosz éppen e no rmasze gő
sokféleség vállalásából fakad . Abból, hogy fenntartások nélkül fogadja el az embe-
ri léthelyzet kiszolgáltatottságát, rendteremtő kísérletek helyett átadja magát sors-
ként felfogott , középpont nélküli személyisége kiszámíthatatlan késztetéseinek.
Alakja éppen botrányos voltával válik példázattá a többi ember szám ára, azza l,
hogy engedi érvényre jutni a benne rejlő, ismeretlen sorsot. A pátosz tehát nem a
nagyszabású individuumnak szól, hanem éppen ellenkezőleg: az önmaga egysé-
gének hiányát tudatosító drámai hősnek, aki így reflektál az emb er léth elyzetére:
"Az élet zűrzavar. Kezdj bármibe, amit a véletlen sugall, s mondd rá, hogyj ómagad
úgy akart ad. Mint a s z ől őt, becsapnak ám. Mert addig mesterkednek véle, gyötrik,
amíg nagy fürtö t tere m... S a végin ő is így akarta. S te is. Amit beléd csempész
a sors, az volt a dolgod itt."3:a Füst m ű v é t a személyiség egységének megk é rd ő -

348 Füst Milán: Negyedik Henrik kir ály = Füst Mi/án összes drámá i, 740-741.
851
7. A 20 . SZ Á Z A D ELSŐ FELÉNEK MAGYAR I R O D A L M A

jelezése Pirandello dramaturgiájával rokonítja, miközben a széthulló Én önsorsát

elvállaló hősiessége a nagyszabású egyéniség pátosz át idézi.
Nemcsak a személyiség egységének dramaturgiai megkérdőjelezése, hanem a
dráma nyelvének stilizáltsága is kapcsolatba hozható a korszer ű európai színházi
törekvésekkel. Az alakok beszédmódjának archaizáló jellege , a shakespeare-i for-
dul atok imitálása, mely a kortárs szóbeliség szlengszerű kifejezéseivel groteszk
kontrasztot alkot - kifejezetten teátrális hatást kelt. A szöveg olyan színházi nyelv-
ként válik megközelíthetővé , ame lytől távol áll a valósághű párbeszéd dramatur-
giai elvének követése. A szereplők olyan hangot ütnek meg, amely nem téveszt-
hető össze a hétköznapi társalgás tónusával, s a nyelvi megalko tottság , a m űviség
folytonos érzékelése felszámo lja a kukucskáló színpad realista illúzióját .

852
 8. A második világháború befejezésétől
a 70-es évek elejéig

8.1."Hároméves irodalom"

8. 1.1. Az irodalmi nyilvánosság szerkezete és szovjetesítése

A második világháború magyarországi befejezését követő hetekben, hónapokban

az írók azonnal hozzáfogtak az irodalom intézményrendszerének helyre állít ásá-
hoz. Ezt a pillanatot nem élhették meg azok, akik munkaszolgálatban vagy a de-
portálás során pusztultak el, mint Radnóti Miklós, Szerb Antal, Sárközi György,
Halász Gábor, Gelléri Andor Endre, Pap Károly, Bálint György és Rejtő Jenő , sem
akiket Budapest ostromának idején ért a halál, miként Örley Istvánt és Szabó
Dezsőt. Az első jele ntős folyóiratot, a Nyugat és a Magyar Csillag örökösének szá-
mító Magyarokat a debreceni AdyTársaság adta ki 1945 áprilisában. Szerzői között
olyanokat találunk, akik a Babits halálakor, 1941-ben megszűnt Nyugatban tekin-
télyt vívtak ki maguknak, mások mellett Füst Milánt, Nagy Lajost, Szabó L őrincet.
Illyés Gyulát , Márai Sándort és Weöres Sándort. A következő évben, 1946- ban
Illyés és Sárközi Márta szerkesztésében újraindult az 1938-ban megszűnt Válasz,
a népi írók folyóirata , és Újhold címmel nemzedéki orgánumot teremtettek a Nyu-
gat örökségét valló, de önálló esztétikai nézeteket kialakító legfiatalabbak is. Az Új-
hold szerkesztője kezdetben Lengyel Balázs volt, a szerkesztésben közreműködött
Mándy Iván, Pilinszky János és Somlyó György.A háború utáni évek irodalmi nyil-
vánossága szerkezetét tekintve a 30-as évekhez hasonlóan lényegében leképezte a
politikai nyilvánosság megosztottságát, sok szempontból annak részeként műkö­
dött, és feltűnő, hogy kulturális megoszlásában a háború nem idézett elő mélyre-
ható változásokat. Legfontosabb k ö z ö ss é gk é p z ő elve a társadalom demokratikus
modernizációja melletti kiállás volt, a célok és az eszközök tekintetében, illetve
az irodalom társadalmi szerepének értékelésében azonban jelentős különb ségek
voltak tapasztalhatók. A kulturális megoszlás alapsz íneit nagyobb részt továbbra
is az úgynevezett "polgári írók" és a "népi irodalom" eltérő társadalompolitikai
nézeteket valló körei határozták meg, külön csoportot alkottak továbbá az egykori
Szép Szó környezetének szociáldemokrata irányultságú képviselői, de számosan
voltak olyanok is, közülük elsősorban Kassák Lajost és Németh Lászlót kell meg-
említenünk, akik egyik irányzattal sem azonosultak, és mint ilyenek gyakoroltak
je lentős hatást a kor irodalmi gondolkodására. Ha a kulturális megoszlás csoport-
képző erői nem is mutatnak alapvető változást, és a korábbi magatartásminták is
853
8. A M Á SODIK V I L Á G H Á B O R Ú BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

érvényesek maradtak, a politikai és a társadalmi környezetben mélyreható átala-

kulás zajlott, amely az 1945 -tő I1948 -ig terjedő három év során folyamatos m ódo-
sulással vezetett el egy gyökeresen új hatalmi rendszer kialakulásához, a kulturális
emlékezet és a k árionk épz ő modellek folytonosságának megszakadásához. Ez a
vá ltozássor, amely 1948-ra az irodalmi nyilvánosság szovjetesítését eredményez-
te , termé szetesen meghatározta az eltérő esztétikai gondolkodású, világn ézetű
és politikai beállítottságú kulturális közösségek, illetve az egyes írók helyzetét , és
más-más vá laszokat váltott ki belőlük.
A második világháború szenvedései alól felszabadult és szovjet érdekszférá-
ba került országban reményekkel teli és csalódásokkal terhes átmenet zajlott a
korlátozott, többpárti demokráciából a monolitikus sztálinizmusba. A folyamat
fő irányának megfelelőerr a kezdeményezés az irodalompolitikában is a Magyar
Kommunista Párté volt, amely az időszak kezdetén egyfajta antifasiszta népfront-
politikát szorgalmazott, gyanakvó szövetségben az ősellenségnek számító Szociál-
demokrata Pártta!, míg 1947 ős z é től a Moszkvához igazodó centralizáció törek-
véseijutott ak túlsúlyba . (STANDEISKY Éva 1987: 64-147.) Mivel a Kommunista Párt
nem rendelkezett komoly értelmiségi bázissal Magyarországon, formálódó kul-
túrpolitikáját, viszonyát a különféle értelmiségi körökhöz az határozta meg, hogy
milyen mértékben támaszkodhatott rájuk célja , az állampárti szerep megvalósítá-
sába n . A helyzet megítélését nehezítette, hogy az MKP is egyfajta modernizációs
programmal képviseltette magát a koalíciós kormányzásban, aminek része volt a
radikális földreform is, azaz a parasztság széles körű földhöz juttatása. (ROMSICS
Ignác 1999: 309-311.)
Az MKP (l948-tól MDP) kultúrpolitikájának irányítói közül főként Révai József
és Lukács György szövetségest kerestek a Parasztpárt körül gyülekező népi írók-
ban, míg az úgynevezett "polgári írókat", akiket a korszak irodalmi tudata Babits
hagyom án ya által definiált, demokráciafelfogásuk és a népi írókkal fenntartott el-
lens éges viszonyuk miatt rendszeresen támadták. E viszony egyik korai, ám annál
nyomatékosabb dokumentuma Horváth Márton Babits halotti maszkja c ím ű írása
volt, melyet 1945. május 31-én közölt a Szabad Nép. Annak igénye, hogy a kom-
munista törekvések Magyarországon nemzeti jelleget öltsenek, és hogy az MKP a
népi írókban találja meg szövetségeseit, már a háború idején megfogalmazódott a
moszkvai emigráció vezetői között. A szövetség célja a háború idején, mindenek-
e lőtt a zsidótörvények következtében megtizedelt régi társadalmi elitek leváltása,
új, paraszti származású vezető értelmiség kinevelése és támogatása volt. 1947-től
egyre inkább e cél szolgálatába állították magukat az 1946 és 1949 között rn űkö­
d ő nép i kollégiumok, az az int ézményrendszer, amelynek egész sor fiatal, később
meghatározó szerepű író köszönhette indulását. (PATAKI Ferenc 2005: 238-262.)
Az MKP részéről a népi kollégiumok legfőbb támogatója Révai József volt , aki e l ő­
ször 1938-ban kiadott, majd többször újra megjelentetett Marxizmus és népiesség
854
 8.1 . "HÁROM á v ESIROD ALOM "

című könyvét a későbbi kommunista kultúrpolitika programtanulmányának

szánta. Amíg azonban a Parasztpárt baloldali szárnyához tartozó Darvas Józsefet
és Veres Pétert könnyedén sikerült megnyerniük céljaik érdekében, a magyar iro-
dalom két legfontosabbnak tartott reprezentánsát, Illyés Gyulát és Németh Lászlót
nem. A népi mozgalom baloldala lényegében a moszkvai kommunista emigráci-
óval egy, id őben felkészült a későbbi szövetségre, jóllehet nézeteikben a nemzeti
szempontok sokkal erősebb hangsúlyt kaptak. Veres Péter így írt 1941-ben a Kelet
népében: "...a népi gondolat nem ellentétes sem a szocializmussal mint termelé-
si renddel, sem a szocializmust társadalmilag kitöltő tartalmi demokráciával, de
még az igazi kereszténységgel sem. (. ..) Csak a szocializmus rendezheti a világgal
is a mi dolgunkat... Persze csak úgy, ha mint minden nép, a magyar is maga csinál-
ja meg a saját szocializmusát. "349Az újrain duló Válasz programadó cikkében Illyés
sok tekintetben azonos nézeteket vall Veres Péter rel a népi mozgalom jövőjé ről,
fontos különbség azonban, hogy az irodalom területén elutas ítja az MKP hatalmi
befolyását, és igényli a népi irodalom hagyományának teljes kultúrpolitikai elis-
merését. Illyés a népi mozgalom eredményeit három pontban foglalja össze: "Új
szakaszt ékelt a magyar irodalomba. Izzóra fújta a magyar agrárszocializmus szét-
rúgott parazsait. Kiragadta a magyarság fogalmát az ellenforradalom markából s
önt udatra ébresztette az értelmiség, különösen a vidéki értelmiség nem kis sere-
gét, a magyar sors gondolatát a társadalmi fej lődés , sőt a társadalmi forrad alom
irányába hajtotta. " (ILLYÉS Gyula 1946.) Illyés az egész korszak során kétértelmű
nyilatkozatokkal, a távolodás és a közeledés ügyes taktikájával ő ri z te viszonylagos
függetlenségét és kitüntetett pozícióját, amit többek között arra használt föl, hogy
sikeresen járjon közbe Németh László és Szabó Lőrinc érdekében, aki ellen néhány
cikke, valamint az eredetileg 1928-ban írt, kés őbb átírt Vezér című verse miatt foly-
tattak le 1945-ben igazolóbizottsági eljárást.
Az MKPjMDP kultúrpolitikájának sarokköve 1948-at megelőző e n és az állam-
hat almi szerepváltását követően is az autonóm értelmiségi lét, következésképp az
irodalom és az írói tevékenység önállóságán ak elut asítása, a párthűs é g követelmé-
nye volt. Az elutasítás érvanyagát természetesen nem közvetlenül a párt hatalmi
helyzete szolgáltatta, hanem az a meggyőződé s , hogy a párt politikai irányvona-
lában a történelem alakulásának objektív szükségszerűsége és logikája fejeződik
ki, aminek az egyes gondolkodó ember éppen úgy alá van rendelve, mint maga
a párt. Következésképpen, amint Lukács György 1945. decembe r 2-án az MKP
székházában megtartott Pártköltészet című előadás áb an kifejtette, a j elentő s köl-
tő nem lehet más, mint pártköltő, mert értékes esztétikai teljesítmény nem fo-
galmazódhat meg a tör téne lem objektív szükségszerűségeivel szemben . Ezzel e
kultúrpolitika konfliktusba került az európai modernitás alap ító élményével, a

349 Ver es Péter : Népiség és szocializmus. Kelet népe, 1941, 17, 7.

855
8 . A MÁSODI K VILÁ G H Á BO R Ú BEFEJ EZ ÉSÉT ÓL A 7 0- ES ÉVEK ELEJÉIG

személyiség önmagáért felelős, te re mtő autonómiájának esztétikai megfogalma-

zódásával. A támadások egyfelől a "dekadensnek" bélyegzett babitsi hagyomány
folytatói, az Újhold fiatal költői ellen irányultak, másfelől a népi irodalom "harma-
dik utas" koncepciókat valló képviselői , Németh László, Féja Géza és Kodolányi
Já nos ellen, de a Nyugat olyan élő klasszikusai sem kerülhették el a kioktató kriti -
kát, mint Füst Milán és Weöres Sándor.
1948-49-re a magyar társadalom más területeihez hasonlóan a kulturális élet
sztálini mintákat követő államosítása is befejeződött . Számos folyóiratot meg-
szüntettek, köztü k a Választ, a Magyarokat, az Újholdat, Kassák lapját, az Alkotást,
a pécsi Sorsunkat és az Új Időket. A kiadókat központi irányitás alá vették, azokat
az íróka t pedi g, akik nem voltak megnyerhetők a diktatúra számára, fokozato san
kiszorították a nyilvánosságból. Ezekbe n az években hagyta el az országot mások
mellett Márai Sándor, Cs. Szabó László és Szabó Zoltán is. Az irodalom és az iro-
da lom m ű k ö d é s ével összefüggő intézmények szerepe néhány évig lényegében a
propagandára, a kommunista párt programjának közvetítésére korlátozódott. Az
intézmények közül kiemelkedik az Írószövetség, amely 1951-re vált visszavonha-
tatlanul a hatalm i apparátus részévé. (STANDEISKY Éva 2005: 176-205.) A következő
néhá ny év nyilvános irodalmának története aligha beszélhető el másképpen, mint
annak nyomon követésével, hogy az egyes írók és írói csoportok miként követték a
pá rt politika változásait, miként alkalmazkodtak a hivatalos "irányvonalhoz", mi-
ként szolgálták és kerültek szembe vele bizonyos pillanatokban, vagy éppen mi-
ként uta sítottá k el, vállalva, ho gy előre nem látható ideig kiszorulnak a nyilvá-
nosságból. A szovjetesítés ugyanis csak részben volt felülről vezérelt folyamat, a
hatalmat kiszolgáló írók, kritiku sok, szerkesztők és irodalomtörténészek sok eset-
be n még túl is teljesítették az elvárásokat.

8 .1.2. József Attila és Bab its Mihály recepciója 1945 után

Az MKP kultúrpolitákáját alakító vezetők közül Révai József és Lukács Györ gy a

Szovjetunióból való hazatérésük idején nem ismerték jól József Attila költészetét.
Tudták viszont, milyen körülmények között távolították el a pártból 1933 végén
vagy 1934 elején, és gyanakvással szemlélték a költő szociáldemokrata útkeresé-
sét, a Szép Szó körül kifejtett tevékenységét. A magyarországi illegális kommunis-
ta pártban viszont József Attila nagy népszerűségnek örvendett. A háború után
kétféle József Attila-kép "versengett" egymással az MKP-ben. A proletárköltő ki-
alakulóban lévő kultusza, amel yet Horváth Márton közvetített a párt vezetésében,
lényegi vonása iban tért el a József Attilától1938-ban emlékszámmal búcsúzó Szép
Szó körül kialakult kultusztól. A Szép Szó kultusza hangsúlyosan egy halottat öve-
zett, akinek sorsáért barátai is felelősséget viselnek, előterében pedig az "eszmé-
856
 8 . 1. " HÁ RO MÉVES IRO D A L O M "

let" József Attila-i fogalmának kibontása állt, ami t Ignotus Pál így jellemz ett az
emlékszámban: "Ránk a szép szó erkölcsét hagyta örökül, az érv és a ta golt kife-
jezés hitét, a megfogható elevenség szeretetét , a diadalmas józanság és a fels őbb­
rendű egészség munkahipotézisét."
Jó zsef Attila kultusza azt követően lett része az MKP hivatalos kultúrpolitiká-
jának, hogy Lukács Györ gy a pártköltészet fogalmában megtalálta a módját, mi-
ként oldható fel visszamenőleg a párt és a költő kon fliktusa. Eszerint József Attila
minden pártirányítástól mentesen a saját életproblémáina k költője volt, ezeket
azonban helyesen látta és láttatta a történelmi szüks égszerú ségek perspektívá-
jában, amit a kommunista párt politikája jelenít meg. Így válhatott József Attila
költészete olyan teljesítménnyé, amely nem csupán része lett, hanem minte gy be
is tető zte azt a Petőfire és Adyra vis s zate kintő tört éne ti hagyománysort, amelynek
narratív me galkotásá val a kommunista ideológia önmaga történeti igazságát alá-
támasztotta.
Az 1945. december 2-án tartott József Att ila -emlékül és másik e lőadója,
Horváth Már ton , a Szabad Nép fős ze rkesztője a fen ti hagyom ánytörtén eti sorhoz
rendeli hozzá a proletárköltészet fogalmát: "Petőfi és Ady nemzeti és nemzetközi
jelentő sége mélt óan folytatódik József Attilában, a magyar proletárkölt és zetben .
A prolet árkölt észet fogalma annyiban tér el a pártköltés zetétől , hogy nem a párt ot,
han em egy társad almi oszt ályt, a munkásosz tályt nevezi meg a »haladá s« letéte-
ményesén ek , és ma gáb an foglalja egy újfajta irod almi kul túra, a kollektivitáson
alapuló befogad ói viszony megszületésének igényét is: "A proletárköltészet nem
egyszerúen abban különbözik a polg ári ve rselés től, hogy a munkások érde keit és
szempontjait fejezi ki. A vers fejlődés ének új foka ez, a vers és az olvasó viszonyá -
nak új foka .e" Horváth Márton ezzel az elméletével megteszi az első lép ést afelé,
ho gy a kommunista párt a népi moz galom ha gyom ányától függetlenül kialakítsa
a maga önálló kulturális hagyom ánytudat át. ami az 50-es évek első felében az ál-
la mi ku lt úrpolitika alapja lesz. 1947 d ecemberébe n a Szabad Népben közölt
A kommunista Józse! Attila 350 címú cikkében u gyanő ut asítja el Lukács György en-
gedmé nyeit, m egerősíti és a 60-as évek elejéig me gszilárdítja a költő kommunista
kisajátítását .
A "pá rtkölté szet" Lukács Gyö rgy által bevezetett fogalmára ala pozott J ózsef
Attila-kép kial akít ásával 1947-ben, a költő halál án ak tizedik évfordulóján már a
Szép Szó egykori kör éhez tar toz ók is egyetért ettek. Erre ut aln ak Komlós Aladár
és Fejtő Ferenc akkori ír ásai.t" József Attila ekkor vált a kommunista pártállam
kiép ítését közvetlenül e lőkés zítő né pfrontp olitika ikonalakjává. ,,József Attila köl-

350Hor váth Márto n: A kommuni sta Jó zsef Attila . Szabad Nép, 1947. decemb er 4.
351Komlós Aladár: Párt és szellemi élet . Új Magyarország, 1947. októbe r 4.; Fejtő Feren c: Heine. Bp.,
Népszava, é. n. (1947) ,89.
857
8. A MÁSO D I K VI L Á G H Á B O R Ú BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 -ES ÉVEK ELEJÉIG

tészete népinek, urbánusnak, magyarnak, marxistának, egyéninek és közösségi-

nek c...)a klasszikus szintézise . C. ..) Az új történelmi korszak vezető gondolatai
- humanitás, szocializmus, népi magyarság - benne forrottak leginkább és igazán
eleven, léle gző egységbe" - írta 1947 őszén Kardos László.>"
A Nyugat hagyományának és tekintélyének legfontosabb közvetítője a háború
befejezésekor kétségtelenül az 1941-ben elhunyt Babits Mihály volt. Az ő életmű­
vének j ózsef Attiláéval ellentétes utat bejáró - és a JózsefAttila Toll-beliBabits-kri-
tikája (1930) és a Baumgarten-díj körüli bonyodalmak miatt sok vonatkozásban
József Attiláéhoz kötött - befogadás- és kultusztörténete szintén fontos fejezete
a korszak irodalomtörténetének. A háború utáni fejlemények közvetlen előzmé­
nyeként Lukács György 1940-ben az Új Hangban Babits Mihály vallomásai címen
világnézeti kritikát fogalmazott az akkor már halálos beteg költő poémájáról, a
Jón ás könyvéről és a Keresztül-kasul az életemen önéletrajzi prózájáról. Lukács a le-
tűnőben lévő polgári korszak jellegzetes írójaként értekezik Babitsról. Értelmezé-
sét az "izolált én" fogalma köré építi fel. Az önkörébe bezárt szubjektivitás versbeli
objektív kifejeződését - annak esztétikai rangjától függetlenül- politikailag szűk­
látókörűne k, saját ideológiája szempontjából pedig egyenesen hamisnak nevezi .
Lukács számára Babits költészete világnézeti értelemben nem egyéb, mint a kapi-
talist a társadalmi rend terméke és jellemző dokumentuma ama polgári réteg ön-
szemléletének, amelynek nem volt szeme "az objektív társadalmi körülmények",
"az objektív emberek közti összefüggésék" felismerésére . Horváth Márton Babits
halotti mas zkja című írásában hasonló értelemben ítélte el a "polgári írókat" , majd
1946-ban ugyanez a vélekedés szolgáltatott alapot Lukács György számára az Új-
hold fiatalokból álló körének elítéléséhez, akik Babits örökségére hivatkozva lép-
tek be az irodalmi életbe.
1948-ban Waldapfel Józse f35 3 Babits 1911-ben írott kétrészes Vörösmarty-ta-
nulmánya kapcsán egészen odáig megy, hogy a költőt és mindazokat a fiatalokat,
akik folytatható poétikai hagyományt láttak az életművében, kizárja "a magyar
irodalom fejlődésének" történetéből.
A Nyugat első nemzedékének emblematikus szerzői közül a kommunista kul-
túrpolitika elsősorban Adyt és Móricz Zsigmondot illesztette a maga hagyomány-
tudatába, az ő műveik szerepeltek hangsúlyosan a tankönyvekben , míg Babitsot és
Kosztolányit hosszú időre anatémával sújtották. Életművük visszaemelése a hagyo-
mányba a 60-as évek végétől, amikor ilyen kísérletre először nyílt mód, összefonó-
dott a magyar irodalom autonómiájának helyreállításával és poétikai megújulásá-
val. De amíg Babits életművének rehabilitálásán a 80-as évekig leginkább az Újhold
egykori szerzői, Nemes NagyÁgnes és Rába György munkálkodtak, addig Kosztolá-

352 Kardos László: József Attila. Új Szántás, 1947, 11,626-629.

353 WaldapfelJózsef: Élet és irodalom . Fórum, 1948. február, 161-165 .
858
 8.1. " HÁ R O MÉ VE S IRODA LOM "

nyi éle tműve alakító hatástényezője lett 70-es évek "poétikai fordulatán ak", ami azt
is jelenti, hogy míg Kosztolányi prózájának és verseinek érte lmezését ma áthatja a
megújul ó magyar irodalom olvasói szempontrendszere és válogató munkája, addig
Babits ilyen erőteljes újraolvas ására máig nem került sor.

8.1.3. Három regény 1947-ből

Amikor a magyar irodalom a második világh áború után megkísérelte megújítan i

beszédformáit , a 30-as évek konzervatív kulturális alapjaihoz nyúlt vissza, és ez
sajá tos módon éppen úgy érvényes a pályájukat ekkor kezdő fiatalokra, köztük az
Újhold körül gyülekező szerz őkre, mint a népi írók programját folytató írócsopor-
tokr a és a szovjet esztétikai iskolák ideológiáját elsajátító alkotókra. Sőt a történeti
avantgárd kimerülése nyomán Kassák Lajos költészetében és próz ájában is a klasz-
szikus formák kerültek túlsúlyba. A konzervatív kulturális formák megerősödésé­
hez alighanem hozzáj árult az is, hogy a korábbi évtizedek magyar irodalma csak
töredékesen reflektált a 20-as , 30-as évek angol, francia, német és oros z irod almá-
ban innovatív kezdeményezések sokaságát elindító nyelvi-szemléleti átre nde ző­
désére. Esetenként késtek a fordítások, elmaradt a nyelvi gondolkodás megválto -
zását elindító tapasztalatok feltárása.
A kulturális alapok vizsgálatának szempontjából tanulságos lehet egymás mellé
helyeznünk a szemléleti változásban részt vevő néhány kitüntetetten fontos regé ny
eredeti megjelenésének és magyar fordítás ának dátumát. A lista természetesen
nem lehet kimerítő, de azt jelzi, hogy egyes művek kivételével a megh atáro zó regé -
nyek többsé ge viszonylag későn vált hozzáférhetővé magyarul is, vagy nem sikerü lt
azonnal kellő színvonalon lefordítani. Az is jól látsz ik, hogy amit nem fordítottak le
a 30 -as években , annak kiadására a 60-as évek végéig nem nyílott mód. A fordítás
azért fontos, mert bár joggal feltételezhetjük, hogy a felsorolt m ű veknek korábban
is voltak magyar olvasóik , de kiterjedtebb hatástörtén ettel csak a fordítás megjele-
nését követő en, annak nyelvi, szemléleti állapotának ismeretében számolhatunk.

J. Joyce: Uly sses (1922/1947 Gáspár E., 1974 Szentkuthy M.); F. Kafka: A per
(192 5/ 1968 ), A kast ély (192 6/1964); André Gide: A pénzhamisítók (192 5/1966);
Th. Mann : A varázshegy (1924/1925 Turóczy J. , 1960 Szöllősy K.) ; V. Wooif: Mrs.
Dal/away (1925 /1987) , A világítótorony (1927/ 1971); M. Prou st : Az eltúnt idő
nyomában (1927/1961-2008) ; A. Döblin: Berlin, Alexanderplatz (1929/1934); L.
F. Céline : Utazás az éjszaka mélyére (1932/1934; 1977 Szávay J. ) ; W. Faulkne r:
Fiam, Absalon! (1936/1979); R. Musil :A tulajdonságok nélküli ember (1943 / 1977) ;
Hermann Broch: Vergilius halála (1945/1976), M. Bulgakov: Mester és Margarita
(1940, szamizdatban 1967-iglI969)
859
8. A M Á SOD IK V I LÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 -ES ÉVEK ELEJÉIG

8.1.3.1. Határ Győző : Heliáne

Szembesz ök é ugyanakkor az is, hogy azok a regények, amelyek visszatekintve

jól rokoníthatóak az európai regény megújulásának bizonyos tendenciáival, és
magas esztétikai színvonaion tettek ajánlatot összetettebb, az elbeszélés nyel-
vi-tudati feltételeit figyelembe vevő prózaformák kialakítására, hatásukkal nem
vettek részt az 50-es , 60-as évek prózájának alakulásában. Ilyen m ű lehetett
mi ndenekelőtt Kosztolányi Édes Annája és Esti Korn élja, Füst Milán A fel eségem
története c ím ű regénye és Szentkuthy Miklós Praeje . E prózanyelvi hatásforrások
elszigeteltségére és talán az elszigeteltség bizonyos okaira is utal Határ Győző
Heliane c ím ű regényének sorsa, amely 1947-benjelent meg először. Ez a kiadás
azonban a s zerz ő nem sokkal későbbi bebörtönzése, majd 1956-os emigrációja
utá n lényegében hozzáférhetetlenné vált, és csupán 1991-ben kerülhetett újra
az olvasóközönség elé reprint kiadásban. A magyarországi olvasók ekkoriban
ismerke dhettek meg Határ Győző Londonban kiteljesedett, versesköteteket és
filozófiai munkákat is magában foglaló terjedelmes életm űv é vel. prózájának
irodalomtört éneti integrálása azonban mindmáig nem ment végbe. A regény
kéts égtelenül magán viseli Szentkuthy Miklós prózájának hatását, és kisebb mér-
tékben Füst Milánét is, nyelvi m űk ödés ének természete azonban a hatások felől
kevéssé me gközelíthető. Határ prózájában a szerepl ői szólamok szintjén egyfajta
mitizáló készség mutatkozik, ami nem ritkán az értelmi viszonyok elrejtésével
határos orn amentalitásban nyilvánul meg, és a nyelvi kapcsolódások szabad-
ságfokainak d erűs , váratlan megsokszorozásával párosul. A mit izálásban és az
orn amentalitásban rejlő konstruktív tendenciákat azonban ironikus gesztusok
rendre megtörik, eltérítik. Ugyanígy, az irónia eltérítő, megkett őz ő hatásának
kitéve kerülnek a szövegbe olyan intertextusok, melyek egyfelől bibliai helyek-
kel mint az európai kultúrát megalapozó szövegemlékekkel hozzák kapcsolatba
Hat ár Győző regényét , m ásfelől a 18. század utazásregényeivel, az európai próza
szatirikus hagyományával és nem utolsósorban antiutópikus államregényekkel.
Alighanem a regénynek ez a vonása indíthatta a Csillag kritikusát, apártállami
rezsim későbbi befolyásos irodalomprofesszorát, Király Istvánt, hogy olyan kri-
tikát írjon a Heliánéról, mellyel s ze rz őj ét gyakorlatilag "kitiltotta" az újjáalakuló
magyar irodalornból.v " Ez a burjánzó, váratlan kapcsolódások sokaságát hat-
ni en g edő , összességében hagyom ányok találkozásából vagy összeütközéséből
ke l e tke z ő nyelv azonban a szereplői szólamok szintjén is egyfajt a értekező -di­
da ktikus igény ellenőrzése alatt marad. Még inkább ez határozza meg a regény
nagyszerkezetét, mely a "Tökéletes Államgépezet" kultikus hatalmi rendje Ca re-
gény cselekm ényének helyszínén, Panpedelupe szigetén a GAOGAG-Liba kultu-

354 Király István: Háro m regény - három kórtünet. Csillag, 1948, 4.

860
 8.1. "HÁROMÉVES IRODALOM "

szának hódolnak) és a kritikusok által karneválinak nevezett szabad nyelvi, ér-

telmi működés küzdelmét viszi színre, az utóbbi európai sorsát illetően nem ke-
vés szkepszissel. A Tökéletes Államgépezet mechanikussága Határnál a madáchi
teremtésgondolattal mutat közelebbi rokonságot: "Azt hiszem, nem lehet vitás
technikus-szellem előtt, hogy ha sikerül olyan államgépezetet szerkeszteni, ami
ezt az örök hibaforrást - az embert - kiküszöböli, úgy megvalósítottuk a Töké-
letes Államgépezetet. (. ..) a Tökéletes Államgépezet önszabályozó és önjavító :
a legapróbb sérüléstől az egész Tökéletes Államgépezetet Tökéletes Összeom-
lássai fenyegető üzemzavarig minden hibát javít üzemszünet és emberi segítség
nélkül: mindezt maga. "355Az idézet jól mutatja, milyen éles és aktuális volt a sza-
tíra a regény első megjelenésének idején, ami némiképp magyarázza didaktikus
voltát is. Arecepció tanúsága szerint a mű később i olvasója viszont inkább annak
veszélyét érzékeli , hogy e regény szilárd történetfilozófiát hordozó "absztrakt
parabolává" (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1993 : 113) egyszerűsödik. Ebben az esetben
maga is egy hatalmi rendnek, az absztrakt parabolát megalkotó, "megszüntetve
megőrzött" felvilágosító tudat működésénekszolgáltatná ki a regény világát. De
azon a ponton, ahol a szkepszis már-már stabilizálódna, és tökéletesen átlátha-
tóvá tenné a regény értelmi viszonyait, megint fölülkerekedik az irónia. Példája
lehet e kettősségnek a regény utolsó mondata, mely a szkepszist a 20-as, 30-as
évek válságirodalmának hangján szólaltatja meg, de nyomban az irónia hatása
alá vonja: "E bohózati álom incseleg velem, zöld és brokát, mint a remény: a
panpeszvalgicizmus meghódította a világot és katonák és államfilozófiák oly ha-
talmasok lettek, hogy nem hogy irtják, de most már istápolják az önkísérletező
európa it és ezek még élnek és gondolkodnak (és fényképezhetők, míg magjuk
nem szakad) bölcsen a tévelygésig és ártalmatlan immár, a rezerv áci ókori --- ...
és prézsmitálják egymásnak, míg ki nem halnak, - a toleranciát." 356

8.1.3.2 . Déry Tibor: A befejezetlen mondat

Egészen másfajta hagyományok kereszteződésében áll Déry Tibor A bef ejezetlen

mondat című regénye, mely - miután egyes részletei folyóiratokban 193 5 -tő l
olvashatóak voltak - kéziratban már 1938-ban elkészült, de megjelenésére 1947-ig
várni kellett. Déry társadalmi regényt írt. A 30-as évek társadalmának két jelleg-
zetes, a fasizálódó Horthy-rendszer hatalmi szerkezetében veszélyeztetett, eszkö-
zeitől mindinkább megfosztott, de ellentétes érdekű osztályának sorsát , a pesti
nagypolgárságét és a politikailag megosztott munkásságét két család, a kül s ő

355 Határ Győző : Helián e. Bp., Magvető, 1991, 30-31.

356 Uo., 46~61.
861
8. A M Á S O D IK V IL ÁGHÁBORÚ BEFEJEZ ÉSÉTÓl A 7 0~E S ÉVEK E L EJ ÉIG

Lipótvárosban élő Parcen-Nagy család és a Váci út környékén élő Rózsa család tör-
té netében jeleníti meg. A megjelenés tíz évnyi késése hosszú időre meghatározta
a regény ut óéletét. Lukács Györ gy egy másik történeti korszak kezdetén, 1948-ban
a pártosság perspektíváját hiányolta Déry m űv éb ől. "" Vele szemben Németh An-
dor, aki bar átként végigkísérte a regén y keletkezéstörténetét, és 1939·ben lépése-
ket tett egy esetleg es fran cia fordítás ügyében,358 Thomas Mann Varázshegyéve l és
Pro ust poé tika i teljesítmé nyével méri össze a regényt. A ma gyar kritika főszólama
azonba n ekkor lényegében már me gszakította szellemi kapcsolatait a század e lső
feléne k modern izmusát meghatározó filozófiai, regénypoétikai felismeréseivel és
megfon tolásaival, melyek a valóságo t nem faktikus adottságként, hanem tudati,
nyelvi kon strukcióként közelíte tté k meg. Lukács György A realizmus problémái
cím ú 1948- ba n eredetileg németül megjelent munkáját e mondatokkal kezdi:
"A v~ló s á g minden ad ekvát me gism erésének alapja, akár a természetről , akár a
tá rsada lomról va n szó, a külvilág obje ktív mivoltának , tehát az emberi tudattól
független létén ek elismerése. A külvilág minden felfogása csup án a tudattó l füg-
getle nül léte ző világ tükröződése az emberi tudatban. (. . .) A tükröződés elm élete
közös alapja minden formának, amelyben az emberi tudat a valósággal elm életi-
leg és gyakorla tilag elkészülhet."359
Déry regénye bizonyos pontokon valóban beépíti a prousti akaratlan emlékezés
poétikáját, és még gyakrabban folyamodik a Thomas Mann-i esszéregény analiti-
kus szemléletének eszközeihez, de az esszébetétek kivétel nélkül mindig a k ü ls ő
né zőpontú e lbeszélő szólamának része i, és az emlékezés folyamata sem befo lyásol-
ja nála a regény poétikai dimenzióit, a s zere plők pszichológiai ábrázolásána k ren -
d elő dik alá. Az elbeszélő Dérynél probl émátlanul közvetíti a sze re pl ő k nézőpontj át,
és ugyanilyen problémátlanul fér hozzá gondo lataikhoz, érzéseikhez, a bemutatott
törté net egyetle n részlete sem marad előtte rejtve . A befejezetlen mondat mindenek-
e lőtt a 19. szá zadi na gyrealizmus örököse, és mint ilyen , az eposzi távlatú, exten -
zív totalit ást nyújtó realista elbesz él ő i mod ell egyik legjelentősebb me gvalósul ása
a magyar iroda lomban . Déry számára a regény - az orosz és a francia realistákra
e mléke ztető módon - a társadalom történeti és szerkezeti alapkérdése inek meg-
tá rgya lásáho z biztosít kísérleti terepet. Ebben a vonatkozásban fontos a történet
térb eli és id őbeli datáltsága. A re gény cselekménye 1933. dece mber 28-án, egy esős
na pon a Csáky utca (mai Hegedús Gyula utca) egyik kocsmájában indul útjára.
A k ü l ö nb ö z ő társadalmi oszt ályok érintkezése és kapcsolata a regény els ő lap-
jain térkonstrukcióként jelenik meg. A ködb ől kibontakozó Csáky utca konkrét tere
minte gy a regény meton ími ájáv á válik, egys zersmind olyan átfogó ismeret térbeli

357 Lukács György: Levél Ném eth Andor hoz Déry Tibor reg ényér ól. = Uó : Magyar irodalom - magyar
kultúra . Bp., Gondo lat, 1971, 520-532.
358 Németh Andor Déry Tiborn ak 1939. május 28-án Írott levelét . Holmi, 2007, 12, 1561>-1569.
359 Lukács György: A realizmus problémái. Bp., Athen eum , 1948, 19. Gáspár End re ford ítása.
862
 8 .1. " HÁR O MÉ VES IRO DA L OM "

megjelen ít őj é v é. amely az osztályalapon szemlélt pesti tár sad alom egészleges lát-
ványá t hordozza:

A házak, melyek form áikban , színükben, szagukbanjellegzetese n Csáky utcai házak vol-
ta k, minthogy ezekkel a for mákka l, színe kkel és szagokka l kezd ettől fogva a Csáky utcá-
ban álltak, maga az utc a, C..) ez az egész test, mely részlete iből gyűjtötte össze je llemét
- amely viszo nt megfestette a részeteket - , maga is csak ta gja volt egy nagyob b egésznek;
ennek vérk eringése pedi g külön féle és távoli vé gekről különféle festőanyagokat sodort
feléje. S mint ahogy a Csáky utcát nem érthett e me g - mint egy beszélgetés ből kiszakított
szót - , aki nem ismerte földrajz i helyzetét a környező utc ák között , a hull ámokat verő s
egymás felé rezgő többi város rész körében , s nem idéz te fel egyik érze lmi hat árán a budai
erdők ned ves leveleine k szagát, mási k old alán a gyárak koro mfe lh ő i t s messzebb a Ger-
baud fényl ő s meleg mignon- s tort aszel eteit, a Belváros utc ái is érthetetl enek ma radtak
annak a számára, aki nem látta meg a négy végükön l e csüngő k ülv árosokat .>"

A regén y ismeretszerkezete, amelybe az e lb eszélő avatja be az olvasót a cse-

lekmén y kibontakozása során, metonimikus termé szetű, végső jelöltje egy város
extenzív teljes sége.
Ez a teljess ég azonban nem statikus természetű . Szolláth Dávid, A befejezetlen
mondat egyik kései értelmezője hívja fel a figyelmet arr a, hogy miközben Déry regé-
nye a pol gári irodalom esztétikai ideológiájához igazodik, amiben fonto s szerep jut
az ábrá zolt világ egészle gessé gének és a harmonikus formaegységnek, az e lb eszélői
szemlélet, ha bizonyos iróniával árnyaltan is, elkötelezettje a munkásság politikai
ügyének, és ebből a szempontból tekintve a térbe liségként szemlélt ábrá zolt világ
a ha talom ará nytalan és igazságtalan eloszl ásának köszönheti egységét . (SzoUÁTH
Dávid 2007: 367.) Mivel tehát Déry regényének társ adalmi világa nem hom ogén, az
utca , a kocsm a és a bérház tölti be benne azt a szerepet, amelyet az arisztokr ata és
polgári környezetben játszódó 19. századi realista regényekben a szalon töltött be.
Érdemes azonban észrevenni, hogy Déry a re alist a ábrázolás hangsúlyait a lélekta ni
motívumokról a terek és a térkapcsolatok bemutatására helyezi át, és a társadalmi
szituáció, illetve a lélektani realitás nála a térviszonyok metonímiájaként értelmez-
hető. Ezzel A befejezetlenmondat lényeges előzménye lesz Nádas Péter két nagyregé-
nyének, az Emlékiratok könyvének és főként a Párhuzamos történeteknek.

8.1.3.3. Németh László : Iszony

Az 1945 és 1948 közötti rövid id őszak pr ózairodaim át ugyancsak a 30-as évek

alapvető vonulataihoz kapcsolja Németh László Iszony címú re gén ye. Amíg azon-
ban Déry szemléletére a háború előtti marxista ba loldal kritikai eszméi gyakorol-

360 Déry Tibor : A bef ejezetlen mond at. Bp., Szépi rod almi Könyvkiadó, 1957, 1., 12.
863
8. A M Á S ODIK V ILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉS ÉTÓ L A 7 0 -E S ÉVEK ELEJÉIG

tak döntő hatást, addig Németh László egy másik radikális kritikai hagyománnyal,
a nemzet fogalmának tartalmi megújítására törekvő, irányait tekintve meglehető­
sen heterogén népi gondolatkörrel állt kapcsolatban. Az ő önmagában sem egysé-
ges, és néha rövid idő alatt is jelentős változásokat mutató elképzeléseit a háború
befejezésének időszakában leginkább egyfajta "harmadikutas" meggyőződés jel-
lem zi. A harmadikutasság szemléleti szerkezet éb ől az orosz szlavofil gondolathoz
ha sonlóan egy szigetszer űen független, morális küldetéssel rendelkező nemzet
kép e sejlik föl, mely a technika folyamatos fejlesztését és a haszonelvűséget össze-
kap csoló európai tömegtársadalmak ellenzékeként erkölcseit saját organikus fej-
lőd é s ének k ösz önhet ően a me gnemesített paraszti, elsősorban protestáns paraszti
élet munkaetikájából meríti. Németh predikatív és egységelvű rnodernségkritiká-
ja, mely bizonyos elemeiben a marxi hagyománnyal rokonítható, más vonatkozá-
saib an a szlavofil nacionalizmussal és a tömegdemokráciák 30-as évekbeli válság-
kritik áival ( főként Ortega y Gasset és Spengler nézetei hatottak rá), soha nem vált
összefogott elképzelésrendszerré, és számos elgondolkodtató mozzanata ellenére
éppen arr a nem volt alkalmas, amire leginkább alkalmas kívánt lenni, hogy értel-
mes és átfogó társadalmi program alapjait kínálja egy geopolitikai ütközőzónában
élő, történetileg és társadalmilag rendkívül megosztott ország számára. Németh
László hatása évtizedeken kere sztül jelentős részben ideológiai tartalmakból bon-
takozott ki. A nemzeti és az egyetemes távlatokat összekapcsolva alternatívát lát-
szott kínálni a marxizmus hegemóniájával szemben, am ivel egyébként alapvető
szerkezeti párhuzamokat mutatott, és recepciójában a 60-as évek közepe után sok-
szor össze is kapcsolódott vele. Német László számára az irodalom a társadalmi
cselekvés eszköze volt. Így mivel regényeiben és drámáiban az avulásnak kitett
ideológiai megfontolások a rn űvek poétikai megalkotottságát is jelentősen befo-
lyásolták, és több évtizedes ha tásukat nem utolsósorban az ideológia predikatív
erejé nek köszönhették, legértékesebbnek ma azok a m űvei látszanak, mel yekben
a társadalmi ideológiák szerepe csekélyebb.
Ilyen maradandó alkotás az Iszony, amelyet Németh László 1942 -ben kezdett
írni Móricz Zsigmond felkérésére. A regény első folytatásait a Kelet Népe közölte ,
Móricz halálát követően azonban Németh félbehagyta m űv ét, és csak 1947-ben fe-
jezte be. A Gyászhoz és az Égető Eszterhez hasonlóan e regény is egy szerencsétlen
sorsú asszony élettörténete. Németh László alkatpszichológiai meghatározottságú
szemlélete ebben az esetben is egyfajta természettudományosan alátámasztott bi-
poláritásban leli meg a rá jellemző szerkezeti formákat. Kárász Nellit, a regény
főszereplőjét a szerz ő több nyilatkozatában is dianai alkatnak nevezi , aki képte-
len a világgal való vegyülésre, megöli, aki szereti ő t . Drámai töltetet kölcsönöz
a regénynek, amint az alkat megküzd a férjével , Takaró Sanyival a faluba kerü-
lő asszonynak felkínált szerepmintákkal, és felülkerekedik rajtuk. A 'világ' és az
'én', az alkat és a szerep, a 'férfi' és a 'női' ellentéteit Németh egyetlen részletesen
864
 s .r , "HÁROMÉVES IRODALOM " .1

kidolgozott pszichikummal rendelkező személyben ábrázolja, a szemlélete sen és

rendkivül részletgazdagon bemutatott környezethez tartozó többi szereplő csupán
az aikattai ellentétes szerep bizonyos aspektusait képviseli. Németh László szeren-
es és írói döntése nyomán az alkat Kárász Nelli én-elbeszélésében az emlékező tu-
dat megnyilatkozásának alárendelve nyilvánul meg. Az emlékezés azonban nem
épít ki értelmezésbeli távolságot az elbeszélő tudatban az átélés idejéhez képest.
Szerencsétlen házasságkötését Nellijellemző módon így kommentálja: "S most túl
voltam rajta, úgy gázoltam át rajta, hogy nem tört meg bennem semmi sem ."361
A küzdelem végső soron az én alanyiságának és tárgyiságának kettősségében nyil-
vánul meg. Amíg Kárász Nelli saját életének alanyaként beszéli el élettörténetét,
a ráháruló szerep minta aspektusából lénye nem egyéb, mint Takaró Sanyi nemi
ösztöneinek és a falu elvárásainak tárgya. Az első vizitekről, a falu társadalmába
való belépésről például így tudósít: "A gyász persze csak ürügy volt: undorodtam
a körbehordozástól. Na, megtörtént, Sanyi elvégezte rajtam, amit rajtatok a kis
uracskátok. "362 Aszemély kétfajta aspektusa közül a mű első felében egyértelműen
az alanyi van fölényben, jóllehet az undort ébresztő "emberi titok", ahogyan az
elbeszélő fogalmaz, a tárgyi pólus által nyílik meg Kárász Nelli előtt . A tárgyi
tudat sajátos módon akkor erősödik meg a főszereplőben, amikor meglepő siker-
rel beletanul a neki felkínált szerepbe, sőt annak módját is elsajátítja, hogy miként
élhet vissza vele. Ezt a folyamatot refiexívebb, ironikus elbeszélői formák t ükrö-
zik a regényben. Nem csupán a szabad függőbeszéd megjelenésére gondolhatunk.
Amennyiben a házasságregények hagyománya felől közelítünk az Iszonyhoz, lát-
hatóvá válik az igazság problémájának A feleségem történeteben felismerthez ha-
sonló szerkezete, még ha ez nincs is gyökeres hatással a narrációra. "Az igazat úgy-
sem lehet kimondani. Csak loholunk egymás hazugságán", mondja Nelli éppen
akkor, amikor a szerep-énje megerősödni látszik. Ez szükséges ahhoz, hogy az
alanyi tudat és a tárgyi tudat kettőssége az előbbin belül is törést idézzen elő: "Én
ott ültem az előszoba asztal romjai közt egy széken, s arra gondoltam, hogy a rossz
asszonyok ilyenek, mint én vagyok."363A töréseket, valamint az elbeszélő személy
alanyi és tárgyi aspektusának különbözőségét végül egyetlen mondat nyeli magá-
ba, amelyet a faluba érkező új orvos, Jókuti mond , s amelyet Kárász Nelli aztán
ítéletként fog magában hordozni: "Két ember viszonya nagyon sötét dolog.">'
Határ Győző, Déry Tibor és Németh László röviden elemzett regényei olyan
összegző művek, melyek nem változtatnak a 30-as évek magyar prózájának alap-
szerkezetein, az érvényes formateremtés mintáit továbbra sem a század első
felének nagy prózapoétikai kezdeményezéseiből merítik, még ha azok ismerete

361 Németh László: Iszony = UÓ: Válogatott művek, I. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981, 83 8.
362 Uo., 850 .
363 Uo., 936 .
364 Uo., 944.
865
8. A MÁSOD I K V I LÁG HÁ BO RÚ BEF EJ E Z ÉS ÉTÓ L A 7 o·E S ÉVEK E L E JÉ I G

és hatása megmuta tkozik is alkotásaikban. Mindh árom m ű , bár jelentős szem-

léleti eltérések mutatkoznak közöttük, a példá zat, a n evel őd ési , a lélektani re-
gény és a társadalmi (anti -)utópia ötvözeteként olvasható. Semmi értelme nem
lenne azonb an ezt a megállapítást értékítéletként felfogni. Nem csupá n azért,
mert a huszad ik századi elbes zél ő prózának valójában nem létezik olyan kánon-
ja , amelyhez a magyar múveket viszonyítani kellene , vagy mert az egyes nemzeti
irodalmak értékei elválaszthatatlanok egy adott nyelvi kultúrától, hanem azért
is, mert bár e függés sokkal áttételesebb és nehezebben leírható, éppen így elvá-
laszthatatlanok az őket létrehozó társadalmi és történeti tudatoktól is. Márpedig
a 40-es években még nincs nyoma olyan tudatformák megjelenésének a magyar
irodal omban, amelyeket a fent említett regénypoétikai irá nyok ne tudnának be-
fogadni. Másrészt az sem feledhető el, hogy a 40-as évek elejére a folyamatos
figyelmet kiváltó európai irodalmakban is lezárulni látszik a prózapoétika meg-
újulásának első nagy fázisa.

8.1.4. A nyugatos lírai hagyomány újragondolásának lehetőségei

A 40-es évek magyar költésze tében nyelvi alaprétegeit és uralkodó ízlésirányát

tekintve változatlanul meghatáro zó e rővel vannak jelen azok a formaképző e rők,
melyeket nagy' általánosítással nyugatosnak lehet nevezni. Ezek elsősorban a
Nyugat első nemzed ékének lírájához, közelebbről mindenekelőtt Kosztolányi és
Babits költészetéhez kötődnek. Ennek az ízlésiránynak a jegyében indult az Új-
hold körül csoportosuló költők pályája is, és Vas Istvánn al együtt éppen ők voltak
azok, akik ezt a hagyományt egy később i, a 70-es évek elején kibontakozó költé-
szettö rténeti korszak számára is közvetÍtették. Mivel ez a hagyomány nem mellé-
kesen a 19. századias szerepminták átformálásából, tagadásából alakult ki, tehát
szorosan összefonódott a társadalmi modernizáció Magyarországon befejezetlen
és többszöröse n megtört programjával és annak ellentmondásaival, szükségsze-
rúen bizonyult hosszú éle tűne k és m eglehető s en hajlékonynak is, ami azt jelent i,
hogy viszonylag tág határok között nyitott volt a poétikai innovációk előtt, sőt
igényelte is azokat.

8.I.4.I. Szabó Lőrinc

A lO-es, 20-as évek európai költészete, már szembesülvén olyan tapasztalatokkal,

amelyek lehetetlen né tették, hogy a személyiséget továbbra is egy önmagával azo-
nos lényeg szituat ív megvalósulásaként fogja fel, az avantgárd kísérleteiben meg-
lelte az új tapaszt alat nak megfelelő nyelvi formákat . A szétta rtó nyelvi mozgások,
866
 8.1. " H Á R O M É VE S IRODALOM"

a regiszterek keverése , az értelmi egész teljességigényét ironikusan kikezd ő for-

mák jelenléte világossá tette, hogy a vers többé nem valami mögöttes szubjek tum
kifejezésének médiuma, hanem a nyelvi keletkezés, épülés és lebomlás elsődle ge s
térbeli formája. A magyar költészet hangjait megalapozó esztétista szeml életek-
kel szemben a klasszikus avantgárd kísérletei nálunk e tapasztalatot nem voltak
képesek sikerrel közvetíteni. Sokkal inkább a történeti avantgárd felbomlása után
József Attila és Szabó Lőrinc lírája. Amíg József Attila tragikus élményként veszi
tudomásul a szubjektum felbomlását, Szabó Lőrinc a világ szem élyen túli, kettős ­
ségekbe rendezett szerkezetei k őz őtt az én azonos íthatóságát elbizonytalan ítva a
személytelenség formáival kísérletezik. Egyik kései nagy m ű ve , az I947-ben meg-
jelent, majd I9 57-ben újabb ciklussal b ővített, és ettől kezdve e b ővebb változat-
ban közölt Tücsökzene látszólag a 30-as évek lírájával ellentétben az én egységét
igyekszik visszanyerni. A sorszámozott versek kisformáiból összeálló elbeszélés
olvasható egy élet verses regényének is, nevel őd ést örténetnek, amit nyitányként
"a férfi összegez " alcím vezet be. Az alcím alatt az I945-ös dátum szerepel, és a
dátum az összegzést nyomban magyarázattá is változtatja: "a zűrzavar, amit most
rendezek, / hogy értsem magam s hogy megért setek: / örök véget és örök kez-
detet." Az összegzés, a magyarázat igényét az életrajzi olvasat könnyen hozhatja
összefüggésbe az I 945-ben Szabó Lőrinc ellen lefolytatott igazolóbizottsági el-
járással. A k ölt öt néhány cikke, valamint az eredetileg I928-ban írt, kés őbb átírt
Vezér című verse miatt há borús bűnökkel vádolták meg. Csakhogy az emlékezés
mod alitását a Tücsökzenében nem a kijelent és, és ezáltal nem a múlt visszaidéz he-
tősé gének tudata határozza meg, hanem a kérdezés, egyszersmind ann ak felisme-
rése, hogy az id ő anyagát az emlékezés állítja elő: .M íre emléks zel? Utaztu nk. De
hol? / Egymásban? Biztos? Tehát menny s pokol z mí volnánk csak? S kettesben ?
Vagy magunk? / S a hús tudja igazi viszonyunk, / a k üls ő test? Vagy egy másik cso-
da ? / Hol kezdőd ik és hol végződ ik a / valósá g? - ez a bökkenő : ezen / sokkal több
d ől el, mint a szerelem, / miénk s másoké : talán az egész / élet, s amit lélekne k
hívnak, és / istennek, öröklétn ek? (... ) lehet, / hogy az anyag is csak emlékezet?"
( Utaz tu nk) . Így a dolgokat végül is nem az emlékezés állítja az időbe, hanem a
"mire emlékszel" kérdése, tehát az én felbomlása és megszólíthatósága. Az emlé-
kezés így megjelenésének automatizmusában nem tekinti adottnak a múltat, nem
állítja róla , hogy "így volt", hiszen az emlékezést megelőzi a kérdés, így a múltat
a szüntelen változás tudatában, válaszként teremtik meg a versek. A neve lő d és
folyamata, a megképzett élettörténet így minduntalan felbomlik, és kiderül, hogy
a biográfia megképzése csupán az olvasá s egyik lehetséges válasza volt a .mire
emlékszel" kérdésére, amibe ke zdettől beleíródott a .rnit olvasol", "hogyan olvasol
engem" kérdése is.
Ekérdés nyomán szembesülhetünk az élet rajzi logika egységképz ő , hu manizáló
szerepéve l, amivel szemben az én han gok semleges médiumaként való szemlélete
8 67
8. A M Á SO DIK V I LÁG H Á B O R Ú BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

állhat. Kulcsár-Szabó Zoltán, a Tücsökzene egyik értelmezője hívja fel a figyelmet,

ho gy Szabó Lőrinc m űvében rendkívül sok "hang" szólal meg, vagyis szerző nélkü-
li beszéd (pl. a "gyermeki" én hangja, görög-római mitológiai szereplők hangjai,
szabad függő beszédként idézett "idegen hangok, stb .), ami azt bizonyítja, hogy
sem a vis s zae mléke ző én, sem pedig az életrajzi elbeszélés által megképzett sze-
mély nem azonos önmagával. Így az olvasás alapkérdése az lesz, hogy milyen kap-
csolatokat létesít az én különböző aspektusai között (KULCSÁR-SZABÓ Zoltán 1996),
miképpen képes reflekt álni a szubjektum életvilágban gyökerező egységének
megsz űn és ére, és arra, hogy az én retorikai-narratológiai pozíciójához rendelhető
hangok ugyanakkor nem függetlenek egymástól.
Így tehát a Tücsökzene visszatekintve azt is dokumentálja, miként távolodott el
Szabó Lőrinc költészete a Nyugat első nemzedékének lírájától, mely - éppen ami
a szubjektum hangként, illetve retorikai alakzatként való felfogását illeti - a 20-as
évek derekától Babits és más módon Kosztolányi kezén is mindinkább visszahátrál
az életvilágbeli háttér által szabályozott önértés keretei közé. Ez az eltávolodás tet-
te lehetővé, hogy Szabó Lőrinc költészete elmélyültebb kapcsolatba lépjen a kor-
szak nietzschei ihletettségű nyugat-európai filozófiájával és irodalmával. Ugyanez
még inkább elmondható Weöres Sándorról, aki pályájának indulásakor alighanem
azt is pontosan vette észre , hogy a Nyugat első nemzedékének költői közül a korai
Babits és főként Füst Milán azok , akik nyelvi kísérleteikkel kivezetnek a magszerű,
szubsztanciális én szemlélet keretei közül. Weöres Sándor költészete Szabó Lőrin­
cénél és József Attiláénál is gyökeresebben szakított azokkal a humanisztikus el-
képzelésekkel, amelyek az emberi minőség uralma alá rendeltek minden létezőt,
és a nyelv, illetve a képzelet ahumán szférájában bontakozott ki.

8.1.4.2. Weöres Sán dor

Weöres költészetében a megújulás a forma fogalmának átértékelésével függ össze.

A forma már Kosztolányinál és Babitsnál sem csupán a jó hangzás megteremté-
sének eszköze volt, hanem a beszédet lehetővé tevő gépezet, amit főként Babits
egyszersmind az európai kulturális hagyományok hordozójának is tekintett.
Weöres, amint ezt A vers születése (1939) című doktori disszertációja is tanúsítja, a
forma minden közvetlenjelentésességet és ezáltal a humanisztikus tartalmak szfé-
ráját is megelőző gondolatát tette költészetének alaptényezőjévé. Verseit és ciklu-
sait olyan átfogó, rendszerszerű formakoncepciók hatják át, amelyek e rendszere-
ken belül szinte korlátlanul érvényesítik a pluralitás és a változékonyság játékát,
minden képzetet kicserélhető elemmé, ellentétek és megfelelések tagjává téve.
Ebben a poétikai szerkezetben a beszéd m űköd ésben tartja a mondást megelőző
nem tudást is, ami azonban nem valami semmire sem kötelező relativizmushoz
868
 8.1. "HÁROMÉV ES IRODALOM "

vezet, hanem annak belátásához, hogy a világ létezése végtelenül meghaladja az

"ént", egyáltalán az "emberit". Az eltérő nemű elemek egyenrangúsága nála olyan
partitúraszerű olvasásmódot feltételez, amelynek célja nem valamiféle egységes
értelem megalkotása és annak referenciális biztosítása, hanem a kapcsolódási le-
hetőségek felszabadításával egy olyan nyelvi tér létrehozása, ahol nem jelennek
meg azok a tényezők - mint például a "lírai én", a leírható forma és a "szemléle-
tesség" szolgálatába állított alakzatok -, amelyek a verset szemantikai üzenetté
változtatják, hanem az egész mű partitúraszerűen önmaga folytonos megújításra
és kitágítására törekszik.
1946-ban kiadott harmadik kötete, az Elysium a költő 1943-44-ben írott ver-
seit gyűjtötte össze. A zenei kísérletezésnek ebben a kötetben olvashatóak a leg-
kiforrottabb darabjai. Példaként idézzük az Arany kés forog c ím ű fordított szonett
(eredeti címén: Örvény) kombinatorikus játékát: "arany kés forog / a telt szívben
és fönn / arany kés forog / / fény pattog éles szilánk / arany kés forog / a telt szív-
ben és fönn / / se határ se út / fény pattog / a telt szívben / éles szilánk / / arany
kés forog / a telt szívben és fönn / fény pattog éles szilánk / se határ se út". A vers
négy egyenrangú elem (arany kés forog, a telt szívben és fönn, fény pattog, éles
szilánk, se határ, se út) variációjából épül fel. Tehát nem találkozunk benne sem
dolgokkal, sem jelöltekkel, hanem különálló elemek rendszerével, amelyek csak
e rendszerben különböznek egymástól, vonatkoznak egymásra. A kontraszt és az
egyik elemről a másikra történő átmenet a lépésrőllépésre olvasható sorokjátéká-
ban alakul ki, és sajátos partitúrává áll össze. E tekintetben nem döntő, hogy ön-
magukban jelentés nélküli elemekből épül-e fel az értelmi rend, vagy ikonikusan
is értelmezhető jelekből.
Mindez azt jelenti, hogy Weöres számára a vers olyan szerkezet, viszonylatok-
ban megmutatkozó elrendeződés, melyben a jelek azáltal válhatnak szerkezet-
alkotó tényezővé , hogy kiszakadnak a nyelv referenciális működésében hozzájuk
kapcsolódó funkcionális összefüggésekből, tehát allegorizálódnak, és jelentésessé-
gükben a szerkezet működésével összefüggő térbeli dimenziók válnak domináns-
sá. Erre utalnak Weöresnek azok a versei, mint amilyen például a Barbár dal, mely
egy szemantikailag értelmetlen, tehát tisztán szerkezeti (zenei) konstrukcióból
indul ki, ezt nevezi a vers képzelt eredetijének, és mintegy .fordít ásként", másod-
lagos szövegként adja meg ennek magyar szavakkal, szemantikailag és szintakti-
kailag telített változatát. Valószínűleg ezzel a poétikai gyakorlattal magyarázható ,
hogy miért tartozik Weöres költészetének egy bizonyos része , főként a Rongysző­
nyeg ciklus darabjai a modern magyar "gyermekirodalom" alapvető szövegkincsé-
hez. Az elsődleges nyelvelsajátítással kapcsolatos kutatások ugyanis arra utalnak,
hogy ez a folyamat több, mint a gyermeki önkifejezés képességének elsajátítása ,
és meghatározó szerepet játszanak benne zenei tényezők, éppen úgy, mint Weöre s
zene i-szerkezeti térkonstruálásként felfogott poéz isében.
869
8 . A MÁSO DI K V ILÁG HÁ B O R Ú BEFEJE ZÉS ÉTÓL A 7 o ·E S É VE K ELEJÉIG

A vers hangja tehát ebben a költészetben nem rendelhető semmiféle szubjek-

tumhoz. Ilyen személytelen versbeszéd szólal meg azokban a jelentős költemé-
nyekbe n, mel yek az Ely sium , A fogak tornáca (1947) és még inkább a kultúrpoli-
tikai okokból csak 1956-ban kiadott A hallgatás tornya c ím ű kötetben olvashatók.
E verse k azt a Mallarméhoz és Eliothoz is visszavezethető modern poétikai irányt
képviselik, me lynek a mítosz nem tárgya, hanem maga a metaforikus beszéd bi-
zonyul benne mitikus beszédnek. A metaforizáció ezekben a kötetekben nem az
ant ik kultúrák vagy a zsidó és a keresztény mítoszvilág újraírását szolgá lja . Weö-
res arra tett kísérletet, hogy egyetlen narratív metafora kiépítésével a k ül önb öz ő
(keresz té ny, görö g és indiai) kultúrák hagyományaiból ismert mítosztöredékeket,
és a nekik megfelelő hangokat átvihesse egymásra. A poétikai kérdés , amely We-
öres Sándor versének értelmezé sét is alapvet őerr befol yásolja , megfogalmazható
úgy is, miként tartható fenn és építhető újjá egy metafizikus nyelvi rendszer úgy,
hogy a me taforikus mozgások középpontjában ne az én álljon, hanem a metafo-
rák és a han gok elrendez őd ése , vagyis egyfajta térszerkezet, amelyben a költői
világ kialakításakor számításba vett ku lturális hagyományok töredékei érvényes
elbe szélésként megújulhatnak. A kialakuló poétikai terekben az elkülö nbözés és
az egyesül és mozgásait szinte semmilyen akadá ly nem gátolja, mind en folytonos
változásba n, mozgásban van , de e mozgást az ornamentalitás egészelvű állan dó -
sága, feltárhatatlan, ön ismétlő rendje foglalja magában: "Testt elen ívek rengetege,
mondj ák új bölcseink, I fényévek ezrei közt hajlik iszonyú karéja I mel yen vakon
tör át a csillag - míg mi, szál-erein bukdosók, I kinyitva törpe ablakaink , bámuljuk
az éjszakát , I az óriás koronát , mely alatt nincsen homlok i s megérint embertelen
ragyogása." (Hatodik szimfó nia)

8.2. 1948-tól a 60-as évek végéig

8.2 .1. Az irodalom társadalmi funkcióinak változásai 1948 és 1956 között

A magyarországi irodalom szovje tizálásának folyamata 1951 -ben zárult le. Ekkor
vált az Írószövetségből végérvényesen "szovjet mintájú transzmissziós szerv ezet:
közvetítő a kommunista pártvezetés és az átnevelend ő néptömegek k özött" (STAN-
DEISKY Éva 2005 : 177). Ez a folyamat nem mehetett volna végbe a kommunista írók
és a népi írók velük szövetség es körének aktív k özrern űköd ése nélkül (STANDEISKY
Éva 2005: 201-205). Az MDP kultúrpolitikája az irodalomnak egyszerű agita-
tív funkci ót szánt. A nyilvánosságban szereplő írók , kritikusok, szerkesztők ezt a
szerepet elfogadták, és többé-kevésbé azonosu ltak vele. Az agitáció tartaimát a
pártközpont ha tározta meg. Legfőbb csomó pontja a Sztálin és Rákosi Mátyás ál-
tal megszemélyesített állam, illetve a szintén fölöttes személyként megjelen ített
870
 8.2 . 1948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

párt diktatúrája iránti feltétlen engedelmesség és elkötelezettség volt. Az irodal-

mi intézmények a párt kultúrpolitikájának végrehajtói voltak, 1953-ig tökéletesen
homogén, zárt rendszert alkottak. Az Írószövetség, a napilapok, az irodalmi fo-
lyóiratok, a kiadók, az egyetemek irodalmi tanszékei, a tagrevízión átesett Aka-
démia első osztálya, a Rádió irodalmi szerkesztősége és a könyvtárak lényegében
nem tekinthetők másnak, mint egyetlen nagy bürokratikus apparátus részeinek,
melynek adminisztratívan irányított működése magában foglalta a feljelentések,
a megfigyelések gyakorlatát csakúgy, mint a külső és a belső cenzúra mechaniz-
musait. Mindez a publikáló írókjelentős részénél az erkölcsi érzék, és a személyes
ítélőképesség meglepőe n gyors felszámolódásával párosult.
A magyar irodalom a huszadik század közepén csak rövid időre volt képes meg-
szabadulni a cenzúra hatásaitól. A Horthy-rendszer kultúrpolitikája nem alkalma-
zott ugyan előzetes cenzúrát, az ellenőrzést utólagos sajtóperekkel gyakorolta. Az
előzetes intézményes cenzúra és főként a zsidó származású, illetve a kommunista
meggyőződésű szerzők korábban kiadott könyveinek bezúzása a második világhá-
ború idején vált gyakorlattá. Cenzurális eljárásoktól csak 1945 és 1947 között volt
mentes az irodalom. 1948-tól 1963-ig szigorúan érvényesült az állami cenzúra,
amit a megjelenés előtt álló könyvek ideológiai ellenőrzésén kívül a tiltott (kora-
beli szóhasználattal: indexen lévő) könyvek jegyzéke mellett a klasszikus művek
szövegébe történő utólagos beavatkozás, átírás, kihúzás gyakorlata tett teljessé.
A klasszikus szövegekben véghezvitt szövegrontás pontos felmérése mindmáig el-
maradt, az újabb szövegközlések szinte kivétel nélkül a korábbi rontott kiadásokat
veszik alapul. 1963 után enyhült, egyre hézagosabban működött a cenzúra, de
1988-ig nem szűnt meg egészen. _
A magyar irodalom alakulástörténetének feltétele i 1948 és 1956 között abból a
tényből fakadtak, hogy a nyugat -európai és az amerikai szórványmagyarság kivéte-
lével minden irodalmi közösség politikai környezetében a szovjetizálásnak lényegé-
ben azonos folyamatai játszódtak le. Arra nincs mód, hogy ezeket - a részletekben
természetesen sok különbséget is mutató - folyamatokat részletesen bemutassuk a
délvidéki , az erdélyi, a felvidéki, valamint a kárpátaljai magyar irodalom kapcsán.
Fontos azonban megemlíteni, hogy az említett teriiletek írói a magyaro rszá ginál
bonyolultabb összefüggésrendszerben voltak kénytelenek értékelni helyzetüket,
hiszen a hatalomhoz való viszonyulás problémái esetükben egy közösség megma-
radásának, életlehetőségeinekkérdéseibe oltódott. A politikai tudatnak ez a kettős
összefüggése a művek részleteiig hatóan volt jelen a határon túli magyar irodalmak
életében, bizonyos időszakokban meghatározó befolyást gyakorolva a magyaror-
szági irodalom tudati viszonyaira is. E történet részleteivel , helyi különbségeivel
- amelyek egyrészt a hagyománykülönbségekből, másrészt Csehszlovákia, Romá -
nia és Jugoszlávia politikai fejlődésének eltéréseiből fakadtak - itt sajnos nincs mó-
dunk foglalkozni, bizonyos pontokon azonban majd utalni fogunk rájuk.
871
8. A M Á SO D I K V IL ÁG HÁ B O R Ú BEFEJEZ ÉSÉTÓL A 7 0 - E S ÉV EK E L E J É I G

Általánosságban kijelenthető, hogy az Írói csoportok és az egyes alkotók sze-

mélyes helyzete a totalitárius állam keretei között a belső dominanciaharcok által
ta golt hata lomhoz fűződő viszonyban határozható meg. Ennek alapján a máso-
dik világháború utáni kommunista államok gyakorlatában három nagy csoportot
érdemes elkülönÍteni. Az első csoporthoz tartoztak az állampárt által támogatott
kommunista meggyőződésű vagy kedvezményekkel megnyert ír ók (akik között
egyará nt találunk moszkvai em igrációból hazaérteket, munkásszármazású Írókat
és a népi mozgalomból kommunistává lett alkotókat). A második csoporthoz az
úgynevezett "társutasok" sorolhatók, akiknek korábban kivívott tekintélyüket fel-
használva sikerült egyfajta kétértelmű, személyenként változó súlyú alkupozíciót
fennt artaniuk a hatalommal szemben. A legfontosabb ilyen alkotó kétségtelenül
Illyés Gyula volt, aki változó politikai körülmények között lényegében a 70-es éve-
kig egysze rre volt képes bens őségesen bizalmas és kritikus viszonyt fenntartani a
hatalomma l, ami önálló politikai tényezővé avatta őt. A harmadik csoportban pe-
dig a publikálási tilalommal sújtott, legföljebb gyermekirodaimi m űveket és fordí-
tásokat k özl ő szerz őket találjuk. Közöttük túlnyomó többségben voltak a nyugatos
hagyományokat folytató, - egy korábbi korszak szóhasználatával élve - "polgári"
Írók. Emellett voltak néhányan, akiknek módja nyílott látványos egyéni szerepek
kiala kítá sára, mint amilyen a hatalom bensősége által óvott különcként fellépő
Déry Tiboré, vagy a nyilvánosságból önként visszavonuló, az ellenfélnek kijáró
gyana kvással övezett, időről id őre mégis körüludvarolt Németh Lászlóé volt .
Az 1953 nyarán bekövetkező miniszterelnök-váltás - Rákosi Mátyást Nagy Imre
követte - , valamint Révai József háttérbe szorítása - helyét a népi Íróból kommu-
nistává vált Darvas József foglalta el- a kultúra irányításában nem eredményezett
szerkezeti változásokat. Mégis elmondható, hogy ekkor mutatkoztak az első tö-
rések a hatalom m űköd és ében, amit a zavarodottság és keveseknél a meghason-
lás tünetei kisértek. Mindez azonban egyelőre nem volt több egy önkorrekcióra
képtelen, Sztálin halála után válságba jutott diktatúra új rare nd e z ő dé s é né l . Az
irodalom függetlenségi törekvéseiről tévedés lenne beszélni. Kassák Lajos, Déry
Tibor, Sarkadi Imre és Csoóri Sándor egy-egy Írása , illetve véleménynyilvánÍtása
mindazonáltal heves reakciókat váltott ki az "új szakasz"-t meghirdető hivatalos
kultúrpol itikából , mely jelentéktelen engedményekért cserébe 1954 elején vissza-
szerezte az Írószövetség vezetésében helyet foglaló népi és nemzeti kommunista
ír ók teljes támogatását, és eszmei irányítását továbbra is maradéktalanul érvénye-
síteni tudta.
Az irodalom agitatív funkciói az 50-es évek első felében meghatározott témakö-
rökb en nyilvánulhattak meg . A tematikus hierarchia csúcsán a szovjet és a magyar
p ártvezetőket. valamint a termel őmunk át dicsőítő költemények álltak, melyek sok
esetben ünnepi alkalmakra, nem ritkán felkérésre készültek. A költemények po é-
tikai tekintetben részben a 19. századi nemzeti klasszicizmus kánonának formai
872
 8.2. '948 - T Ó L A 6 0 - AS É VEK VÉGÉIG

elveit elevenítették föl, paródiába hajló keresettséggel, szerencsésebb esetekben

az Erdél yi József, Illyés Gyula és Sinka István ált al megújított dalform a mintáit
követték. A szocialista realizmus és a nemzeti klass zicizmus, valamint az újnépies
líra poétikai hagyományainak érintkezése csak részben indokolható azzal, hogy a
közvetl en ideológiai hatás egyszeru, könnyen érthető , direkt üzenetként olvasha-
tó nyelvi form ákat igényelt . Az ilyen költemények közönsége kétségtelenül sokkal
bővebb és iskolázatlanabb volt, mint a modern lírá é, és az elérni kívánt tömege k
irod alm i ízlése, tudata minden bizonnyal valóban a nemzeti klasszicizmus k áno-
nán ak kései , Arany hal ála ut áni formáihoz állhatott a legközelebb. A kapcsolat
azonban ennél mélyebb. A Szovjetunió érdekszférájába tartozó ország ok mind-
egyikében, így Magyarországon is felismerhető a kommunista ideológia és a na -
cionalizmus szimbólumainak összekapcsolódása, ami azzal ma gyar ázha tó, hogy
a kommunista ideológiának mindenhol szüksége volt a sajátosan áté rte lmezett
nemzeti hagyományok tört éneti legitimációjára. Az átértelmezés a függetlensé-
gi és a forradalmi törekvések, illetve a forradalmakkal összekapcsolhat ó ikonikus
személyek kultuszát állította előtérbe. Magyarországon elsősorban Dózsa, Rákó-
czi, Kossuth és Petőfi irodalmi kultusza bontakozott ki. Azonos tartalmú kul tusz
az 50-es évektől a népi irodalom hagyományában figyelhető me g.
A pártállam gazdaság- és kultúrpolitikai működését erőteljes akkulturációs
szándék, a munkás és paraszti kultúr a átalakításának és a polgári kultúra lecser é-
lésének igénye hatotta át . Az irodalmi üzem részterületein és az őket öve ző poli-
tikai aktivitásban tapasztalható jelenségek e törekvés teljességében vizsgálhatók.
Nehéz lenne pontosan meg ítélni , ho gy a készen talált kulturális mint ák lecser é-
lése, illetve átértelmezé se milyen sikerrel járt a k ül önb öz ő társ ad alm i csoportok
önszemléletében és értéktudatában. Az ilyen ítélet mindenkor alá van ren delve a
választott perspektívának. A társadalom egészébe n és annak részrendszereiben,
így az irodalmi üzemben lezajlott változásokat valószínű leg nem írja le pontosan
"a megszakított folytonosság" (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1993: 31-37) for mulája. Jólle-
het a hatalmi bea vatkozás folytán elő álló diszkontinu itás nyilvánvaló tap asztalata
volt a kortársaknak, és utóid ej ű történeti elb eszélések is ezt a tap asztalatformát
örö kítik tovább , a kulturális folytonosság, bá rmit is jelent sen ez a fogalom, már a
háború idején megszakadt, hiszen a rétegzett mo dern polgári kultúra hordozói-
nak egy része eltúnt az orsz ágból, a megszil árdulni képtelen polgári társadalom
értéktudata pedig a ma gyar állam bukása és a holokauszt közepett e morálisan
megroppant. Tágabb értelemben pedi g abb ól érde mes kiindulnunk, hogy a tör-
téneti idő folytonossága, pontosabban a folytonosságot elő állító emlékezet eleve
és mindig magában foglalja a diszkontinuitás tapasztalatát, a tört én elmi alaku lás
szervessége tehát soha sem jelent törések, szakadások nélküli folyton osságot. Az
irod alom vagy szélesebben a művészetek története mindig is nyitott, illetve véd te -
len volt az egyéb területekről érkező diskurzusok befolyása, sz űkít ő hat almi aka-
873
8 . A M Á SO DIK V I L ÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70- ES ÉVEK ELEJÉIG

rat a előtt . A szerves fejlődés jegyének vélt interakció a művészeti fejlemények és az

életvalóság ösztönzései között (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1993: 32), az ilyen hatásokat
is mindenkor magába foglalta. Mindemellett nyilvánvaló, hogy 1948-tól kezdve
"olyan ideológiai-szemléleti kizárólagosság határozta meg a világról való irodalmi
beszéd formáit, amely mindkét póluson drasztikus beavatkozásokkal járt együtt"
(KULCSÁR SZABÓ Ernő 1993: 32) .
Az akkultur áció színrevitelében j elentő s szerep hárult a szocialista realizmus
próza- és sz ínm ű í ro d alm á ra. "Az új magyar szocialista realista irodalom pozitív
hőse az ötéves tervet megvalósító dolgozó ember legyen, közéleti munkájának, ér-
zelmi világának teljes gazdagságában. Csak ilyen irodalom teljesíti nagy feladatát:
népün k, ifjúságunk nevelését munkára, önzetlenségre, hősiességre, hazaszeretet-
re" - jelenti ki 1950 -ben R évai JÓzsef.3 65 A mondat retorikája jellemző: a hatalom
egyfajta paternalista univerzalizmus jegyében, amit a definiálatlan többes szám
e lső sze mélyűsé g fejez ki, lefoglalja a különböző társadalmi csoportok önszemlé-
letének legfontosabb morális ér tékeit. A szocialista realizmus a gyakorlatban egy
tökéletesen zárt, ideológiai képletekre visszavezetett normatív esztétika uralmát
jelentett e. A szemléleti forma hátterében mind a próza-, mind a drámairodalom
esetébe n a korabeli szovjet irodalmi minták, valamint a késő romantikus népszín-
műirodalom világa húzódott meg . Érvényes művek megalkotását ezek a normák
nem tették lehetővé. A szocialista realizmus regényirodalma néhány évtized alatt
gyakorlatilag teljes feledésbe merült. Emlékezetét posztmodern paródiája, Ester-
házy Péter Termelési regénye (1979) őrzi a mai olvasók tudatában. A felejtés való-
sz ínűleg érdemtelenül kiterjedt olyan művekre is, mint Déry Tibor eredetileg négy-
kötetesre tervezett Felelet című regénye (csupán két kötete készült el, 1950-ben
és 1952 -ben jelentek meg), mely fontos vonásokban eltért a szocialista realizmus
szovjet irodalmi mintáitól, m indenekelőtt abban, hogy hőseit az ideológiai eszmé-
lőd é snél szélesebb perspektívában ábrázolta, a 30-as évek munk ásmozgalm át a
hivatalosan elfogadottnál összetettebben láttatta, és a második világháború lez á-
ru lását nem tekintette egyértelműen a történelem nulladik órájának. Mindez elég
volt ahhoz, hogy a kétkötetes mű kiváltsa a kommunista vezetés haragját. Révai
József haragos kritikát közölt a Feleletről a Társadalmi Szemlében. Ezt követően
presztízsharc bontakozott ki a párt által egyébként támogatott, tehát a hatalmon
belül lévő két írói csoportosulás között. Az egyik csoportba Benjámin László, Zelk
Zoltán, Déry Tibor és Örkény István, a másikba Devecseri Gábor, Somlyó György,
Karinthy Ferenc és Aczél Tamás tart oztak. Az ehhez hasonló presztízsharcok, me-
lyek áts zőtték a kort, rövid tá von valószínűleg az "oszd meg , és uralkodj" elvét
köve tő, többé-kevésbé egységes központi akarat céljait szolgálták, 1956 perspek-

365 Réva i József: Irodalmi tanulm ányok. Bp., Szikra , 1950 , 318.
874
 8.2. I948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

tívájából szemlélve azonban a monolit hatalmi politika hasadásának lehetőségét

hordozták.
A pártállami kultúrpolitika diktatórikus működésének paradox módon volt po-
zitív ha tása is. Az 1950-es, 60-as években a modern magyar gyermekköltészet és
szélesebben felfogott gyermekirodalom megújulása nem utolsósorban annak volt
köszönhető, hogy számos költő és író, akiket egyébként publikálási tilalommal súj-
tottak, gyermekirodaimi alkotásokat közölhetett. Amíg korábban a gyermekiroda-
Iomban és főként a gyerekeknek szóló versekben a tanító célzat dominált, addig az
ekkoriban sz ület ögyermekirodalomban az esztétikai élvezet jut főszerephez. Nem
mellékes tényező az sem, hogy a magyar irodalom történetében először a gyer-
mekirodalomra szakosodott könyvkiadó működött (Ifjúsági Könyvkiadó , kés őbbi
nevén Móra Könyvkiadó) , és gyere keknek szóló folyóira tok is megjelentek.
A hiányzó demokratikus funkciók egy részét 1953 -tól több mint harminc éven
át elsősorban az iroda lmi szervezetek és folyóiratok helyettesített ék. Az egyes
írók és az írói csoportok magatartásformá i, melyek a hatalom kiszolgálásától, a
beh ódolás rít usai n és az alternatívák megjeleníté sén át esetenként a nyílt ellen-
állásig terjedtek, ezen id őszak alatt mind végig a válto zó politikai tér közvetlen
összefüggésre ndszerébe n é rte lme ző dtek. Tekint ettel arra, hogy a külö nbö ző írói,
kritik usi, sze rkes ztői ma gat artásform ák nem csupán a hat alomm al, hanem egy-
mással is kölcsö nös hat ásviszonyban vagy éppe n konfliktu sban álltak, maga az
úgynevezett "irodalmi élet" is kvázi politikai térként szervező d ött. A hatalomnak
való megfelelés, a vele folytatott párbeszéd és a hatalom befolyásolásának politi-
kai-ideo lógiai szempontjai ebben a korban , eminensen az 1970-es évek közepéig,
a művek esztétikai dimenz ióját is közvetlenül alakították. Figyelembe véve a ha-
talmi konstelláció időbeli változásait (melyek Magyarország geopolitikai helyze-
téből fakadóan jelentős, de egészen pontosan máig sem felm érhet ő mértékben a
Szovjetu nióbeli politika viszonyok függvén yei voltak) , a legkevésbé sem e gys zerű
modellezni a korszak irodalmának politikai terét. Anélkül , ho gy a nehézségekre
itt részletesen kitérnénk, a legkézenfekvőbbnek az látszik, ha e viszon ylatokban
felfogott politikai teret a hatalom elrendeződésének változó szerkezeteként ér-
telmezzük, amel y a térbeli írói cselekvésekre, megszólalásformákra, és a nyilvá-
nosság elé vihető vagy egyáltalán megírható művekre is utal. Ezzel elt érün k a
magyar irodalomtörténet-írás hagyományos szernl éler ét ől, amely az elbeszélés
mindenkori ideo lógia i feltételeinek függvén yében a szubjektivitás kifejeződ é sére
egyszerűsítette és morális indexekkellátta el az egyes cselekvésformákat , összes-
ségében pedig egyfajta lassú, visszalépésekkel teli autonómiaküzdelem tört éne -
tét mondta el.
Az írószervezetek, elsősorban az Írószövetség politikai funkciói 1956 őszére az
addigia kná l is fonto sabb á váltak , összefüggés ben a közpo nt i hat almon belül zajló
nyílt pozícióharccal. Ezált al nyílott mód arra is, hogy a párt álta l korábban t ámo-
87 5
8. A MÁSO DI K V I LÁG H Á B O R Ú B E F EJ E Z É S É T Ó L A 7 o · ES É V E K ELEJÉ IG

gatott, de egymás ellen folyton kijátszott írói körök önálló politikai ténye zőként
lépjenek fel a megosztott hatalom erőcsoportjai mögött. Az 1956-os forradalom
idején a két meghatározó írócsoport, a reformkommunistáké és a népi íróké egyet-
értésre jutott az Írószövetsé gben, és közösen támogatták Nagy Imre kormányát,
illetve a forradalmat. Ezt a közös fellépést reprezentálta az Irodalmi Újság novem-
ber 2-án megjelent kiadása , amelyben együtt publikált mások mellett Németh
László, Déry Tibor, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Benjámin László, Kassák Lajos, Illyés
Gyula, Kónya Lajos, Bárány Tamás, Tamási Áron, Dallos Sándor és Hubay Mik-
lós. Apolitikai egység azonban csak pillanatnyi volt. Október utolsó napjaiban már
az áts ze rve ződő közéleti tér, a többpárt rendszer kialakulása volt napirenden, az
1945 utáni minták alapján . A népi írók egy csoportja nekilátott a Petőfi Párt meg-
szervezésének, a reforkommunisták közül többen állami funkciót vállaltak Nagy
Imre kormánya mellett, míg mások az irodalom autonómiájának formáit igyekez-
tek helyreállítani.

8.2.2. Az utolsó ajánlatok az egységes nemzeti irodalom koncipiálására

8 .2 .2 .1. Kontextusok egymásmellettisége és kölcsönhatása

Hogy mit ért ünk magyar irodalom alatt, és hogyan létezik az, amit ily módon meg-
neveztünk , az irodalomtörténet miden korszakában új meghatározásokat igényel.
Ami az itt tár gyalt korszakot illeti, megfontolásaink nem indulhatnak ki másból,
mint annak megállapításából, hogy a 19. századi irodalmi rendszerben lejátszódó
al apvető változások a 20. század közepén is megőrizték fundamentális érvényüket,
a kulturális mintákat alakító impulzusokkal szolgáltak. Az irodalom fogalmát a 19.
századtól a kulturális nacionalizmusok határozták meg, amelyek a nemzeti irodal-
mak kiterjedését elsősorban a többségükben államnyelvvé váló "karriernyelvek"
hegemóniájával kapcsolták össze. A kulturális nacionalizmus intézményre ndsze-
rét Ca Tudományos Akadémiát , a nemzeti nyeívű egyetemeket, a kiadói hálózatot,
a könyvtárakat és a lev élt árakat, stb.) a magyarors zági kommunista rezsimek nem
bont ották le, de saját politikai hatáskörükbe vonták őket. Az uralkodó nyelvi szem-
pontok mellett a magyar kulturális nacionalizmus diszkurzusában időről időre,
főké nt amodernitás történetéhez hozzátartozó asszimilációs folyamatokkal ösz-
szefüggésben, sztereotip etnikai szempontok is megjelentek. Általánosabb azon-
ban a nemzetállami lét és a nemzeti nyelv ügyének összekapcsolódása. A kulturá-
lis nacionalizmus egy sor cselekvésformát és kezdeményezést foglal magában az
államrend által összefogott társadalmi rendszeren belül, az iskolaügytől kezdve
a versenysporton át emlékművek felállításá ig, katonai ceremó niák szervezésétől
a kibocsátott pénzjegyek nemzeti szimbólumokkal való ellátás án át múzeumok,
876
 8 .2 . 1948-T Ó L A 60 -A S É VE K V É G É I G

színházak alapításáig és régi szövegek kiadá sáig. A nemzeti irodalom 19. század-
ból örökölt hagyománya, amely alatt egyfajta kanonikus teljességet ért ünk, ebbe
a sorba illeszkedik. A nemzeti irodalom a romantikus nacionalizmus hagyomá-
nyában , legalábbis ami az eszményeket illeti, egységes és kizárólagos, ekképp
együttesen zárt rendszert alkotó, példaszerű remekművek válogatott gyűj te mé ­
nyében valósul meg. A 20. század első felében ezt a koncepciót elő ször a Nyu-
gat, később az avantgárd, majd a népi mozgalom felől érte támadás, a hivatalos
kultúrpolitika azonban - a Horthy-rendszeré éppen úgy, mint a század második
felében a Rákosi-rendszeré és szándékait tekintve a Kádár-rendszeré is - hatá -
rozottan ragaszkodott az egységes, minden alterna tív elbeszélést kizáró nemzeti
irodalom 19. századból megörökölt koncepciójához.
A magyar kulturális nacionalizmus esetében az államfejlődés mozzanatait is
magában foglaló folyamat egyik legfontosabb sajátsága, hogy a trianoni béke és a
kivándorlási hullámok következtében az állam politikai és a nemzet nyelvi keretei
du rván elszakadtak egymástól. Mivel a R ákosi-, majd a Kádár-rendszer kultúrpo-
litikája a nemzeti irodalom kereteit az állami lét kereteihez igyekezett szabni, en-
nek következtében olyan regionális irodalm i tudatok jöttek létre, amelyeket főként
1948 után évtizedeken keresztül nem fűztek össze átjárható kiadási és terjesztési
rendszerek. Érvényes ez a trianoni béke által elszakított területekre, amelyekkel
1948 után megnehezedett a kapcsolattartás, mert a kommuni sta állam elveiben
és gyakorlatában is feladta az anyaország és a hat áron túli magyarság kulturális
integrációjának lehetőségét. (ROMSICS Ignác 2002. ) És még inkább érvé nyes ez az
1945 utáni kivándorlási hullámok nyomán létrejött nyugat -európai és tengerentúli
magyar nyelvű irodalomra, amelyet a két világren dszer szemben állása is elválasz-
tott a magyar kultúra egyéb régióinak irodalmától. És mivel központj ai viszonylag
távol voltak egymástól (Washington, Toronto, London, Párizs, Róma, Köln, Mün-
chen, Amszterdam, Zürich és Bécs), a lélekszámában nem jelentéktelen , mintegy
másfélmilliósra tehető, amúgy az asszimiláció modelljeit követő nyugati magyar
diaszpóra semmilyen szempontból nem alkotott egységes kulturális hátte ret, ol-
vasóközönséget. Így az, amit nemzeti irodalomnak nevezhetünk, egymástól inté z-
ményesen elválasztott, önálló kontextusokban létezett, és létezik bizonyos mér-
tékben mind a mai napig .

8 .2.2.2 . Márai Sándor

E kontextusok részletes tár gyalása helyett itt csupán egyetlen problémára térhe-
tünk ki. Mivela különböző kontextusok közötti közvetítés csatornái többé-kevésbé
blokkoltak voltak - főként a nyugati magyar irodalom esetében - , de legalábbis
lassúak , a szélesebb irodalm i tudat recepciója nem ritkán évtizede s csúszással vet-
877
8. A MÁS O DIK V I L Á G H Á B O R Ú BEFEJEZ ÉSÉT ÓL A 7 0-E S ÉVEK EL EJ ÉIG

te kezdetét, és a jelentésesség alapvetó változásaival járt együtt. Egyik látványos,

más szempont ból azonban kivételes példája ennek a folyamatnak Márai Sándor
1948 után keletkezett prózájának és befogadásának története. Márai a 30-as évek
egyik legnépszerűbb írójaként, jelentős életművel a háta mögött ebben az évben
emigrált Magyarországról, immár másodszor. Elóbb Svájcba, majd Olaszországba
ment, aho nna n 1952 -ben New Yorkba költözött tovább . Ezt követóen 1968-tól tíz
évig élt az olaszországi Salernóban , végül 1979-ben a dél-kaliforniai San Diegóban
telepedett le. Második emigrációja idején mintha add ig írott regényei is kivándo-
roltak volna vele. A 80-as évek végéig Magyarországon gyakorlatilag hozz áfér-
hetetle nek voltak, a kölcsönkönyvtárakból is kivonták őket, az irodalomtörténe-
tekben ped ig, ha egyáltalán megemlítették, negatív ítéletek szóltak róla , melyek
alapha ngját Lukács Györgynek az író Sértődöttek című regényéról írott kritikája
adta meg 1948 -ban .
Már ai a 40-es évek közepén olyan regénypoétika elsajátításával kísérl ete-
zett, amely a Kosztolányitól örökölt, és számára mintaként szolgáló zárt m ű faji
normák fellazítá sával nyitottabb és bon yolultabb elbeszélésrendszer létrehozá-
sát tette volna lehetóvé. A n ővér befejezetlenül maradt kísérletében, amelynek
témája a 30-as évek óta foglalkoztatta, az egyenes vonalú történetmondást az
emlékirat-próza összetettebb időszerkezetére cserélte, leveleket és egyéb refle -
xív részleteket iktatott az elbeszélés menetébe, a személy, pontosabban a m ű velt ,
önmagát folytonosan ép ító polgár lelki és kulturális int egritásának, egységéhez
mint eszmé nyéhez azonb an változatla nul ragaszkodott. Szegedy-Maszák Mihály
figyelmeztet az eszmény viszonylago sságára. Noha Márai bizonyos volt abb an ,
írja, "hogy az egyén nagyon kevés újat adhat ahhoz képest, amit a halottak ha gy-
nak ránk örökségként, nem kevésbé volt meggy őz ődve arról, hogy a maga belső
törvényei szerint élő szellemi, alkotó ember semmiféle közösségben nem találhat-
ja meg a helyét ." (SZEGEDY-MAsZÁK Mihály 1991: 16.) E sajátos szolipszizmus avatja
emléke zése it és naplóit, az emi grációban töltött évtizedek, sőt talán az egész pá-
lya legjelen tósebb alkotásait, n a gysze rű dokumentumokká. Ezek a személyes ér-
de kelts éget messze meghaladóan arról tanúskodnak, ho gy a felvil ágosult, kimu n-
kált és szilárd érté ktudattal rendelkező , elsósorban német, másodsorban ango l és
francia orientációjú keleti-közép-európai polg ári kultúra képviselője miként látta
magát és a világot akkor, amik or e kultúra a térségben anélkül veszítette el sze-
repét, ho gy pro gramj át beteljesíth ett e volna. Márai kulturális értelemben egyre
inkább egy vereségre íté lt értékes ha gyomány, a klasszikus polgári humanizmus
egyik utolsó örököséne k tekint ette magát , figyelme azonba n rendkívül éles volt,
részrehajlás nélküli. Pontosan látta a státuszféltéssel vegyes nacionalizmus ában
elbukó közép osztály vétkeit, ha nem is oly határozottan, mint egy korábbi em ig-
rá ns, Bartó k Béla, aki 1938 áp rilisában ezt írta végrendeletében: "Amit eddig
írt am, Magyar országra vonatkozik, ahol sajnos a » rnű ve l t« keresztény emberek
878
 8 .2 . 1948 - T ÓL A 60-A S É VE K V É G ÉI G

majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak: igazán szégyellem, hogy eb-

b ől az osztál yból származom." Márai egyedi jelenségeket érzékelt, és történel-
mi, irodalmi ismereteinek, morális tapasztalatainak közvetítésével folyamatokra
következtetett belőlük: tagadta, hogy a náci és a kommunista dikt atúra között
bá rmiféle különbséget tehetnénk a humanizmus perspektívájából, és nem látta
esélyét 1945 után a demokratikus fejlődésnek. AFöld, j öld!... abban a pillanatban
ér véget, amikor egy orosz katon a az enns i hídon visszaadja a kivándorló Má-
rai útlevelét , és az Arlberg-expressz zajtalanul továbbindul az éjszakai sötétében.
Márai Nyugat-Európában, majd még inkább Amerikában elveszítette tájékozódó
képességét. "Az a különös folyamat, melyen a legtöbb Európából ideérkezett be-
vándorló átesik - a deseurópaizálódás folyamat - , nem magyarázható »csak« a
másféle társadalmi viszonyokkal. Van ebben a földrészben valami, ami kiszívja az
emberből az európai tartalmat"366 - írja 1954-ben. A magán y másik oka az anya-
nyelvi közeg elvesztése és az anyanyelv mint a személyiség egységét hordozó kul-
rur ális-t ört éneti- érzelmi alap megrendülése volt. Erről vall sokszor idézett verse,
az 1950-ben írott Halotti beszéd, és vallanak e sajátos tudati folyamatról a naplók
is. Amíg 1950-ben Posillipóban még ezt írja .M árai, "Minden elveszett, minden. A
nyelv, az otthon, a munka értelme, az ifjúság. Végre, szabad vagyok!", nem sok-
kal későbbről már ezt olvassuk, "Még nem vagyok közönyös, de már nem vagyok
kíváncsi". Öt évvel később, 1955-ben Amerikában pedig már ezt jegyzi föl: "Ame-
rikában - ezt mindennap észlelem - mindenkinek, állandóan honvágya van egy
»hon« után, amely - már vagy még - nincsen".
Miután Márai regényeit és tőlük esztétikai j e lentős é gükbe n elmaradó verseit
halá la után, 1990-től kezdve újra kiadt ák Magyaror szágon, népszerűs ége magasra
szökött. Az a furcsa helyzet állt e lő, hogy a szélesebb olvasóközönség egy jelentős
régi író él etművét újként ismerte meg. A több évtizedes megszakítás utá n megvál-
tozott tört énelmi , kulturális és irodalomtörténeti környezetben indult újra Márai
recepciója, aki az irodalmi tudatban egyszerre tartozott a jelenhez és a félmúlthoz ,
ezáltal egyfajta időbeli lebegés határozta meg a prózájának helyzetét. Népszerű­
ségét e különös id őbelis égen kívül több ok is e lős egíthette . Megjelenése önmagá-
ban is szimbolizálta a demokratikus változásokat. Márai 1989 utáni recepciójában
rövid ideig meghatározó szerepet játszott Halotti beszéd c ím ű költemén ye, mely
- mintegy Illyés Egy mondat a zsarn okságról c ím ű versének párdarabjaként - a
nyugati emigráció perspektívájából utalt a nemzeti veszteség tapasztalatára. Aké-
s őbbi recepciónak azonban a regények befogad ása szabott irányt, amit Márai fel-
sz ö k ő nyugat-európai népszerűsége is mindinkább befolyásolt. A st ílusm ű v é szet
magas fokán megírt , cselekményes regényei, melyeket számos vonásuk a bestsel-
ler irodalommal rokonít , éppen azt adták a korabeli olvasóközönségnek, amit a bo-

366 Márai Sándo r: Napló 1945-1 957. Bp., Akadémiai Kiadó-He likon, 1990, 254.
879
8. A M Á S O DIK VIL ÁG HÁ B O R Ú B E F EJ E Z É S É T Ó L A 70 ~ES ÉVEK ELEJÉIG

nyolultabb olvasói eljárásokat követelő, igényes szépirodalomtól nem kapott meg :

egyenesvonalú, világos cselekményvezetést, t ört énetelvű prózát, jól azonosítható
e lbeszélő i szólamokat, életbölcsességet. Mindezek mellett Márai bizonyos vonása-
ina k felismerésére, és ezzel értelmezésének megújulására, úgy tűnik, a 90-es évek
elején előbb Fra nciaországban, majd Olaszországban és Németországban kibonta-
kozó M árai -kult úsz ad lehetős éget . A kultusz váratlanságára és mértékére csupán
utalhatnak a következő ad ato k. 1992 és 1995 között hat Márai-regényt adtak ki
olasz ul, a Béke Ithakábant kéts zer is. Németországban, ahol 1999 előtt Márainak
már 21 könyve megjelent, egyik-másik több kiadásban, mindazonáltal átütő siker
nélkü l, 1999 ut án , amikor Magyarország meghívott vendégországként mutatkoz-
hatott be a frankfurti könyvvásáron, öt év alatt 36 Márai -kötet jelent meg (ezek
k őz ött újrakiadások is vannak) . 2000-ben 6, 200l-ben 13, 2002-ben 8, 2003-ban
6, 2004-ben 3 cím képviselte az írót a német könyvpiacon. Ehhez hasonló sikert
magyar író ezt megelőzően nem ért el külföldön.
A német kritika Márai életművét a német és az európai irodalom kontextusá-
ban helyezte el. Jóllehet a kivételesen szerenes ésfordítások egészen más stílusbeli
képet közvetítenek, mint az eredeti szövegek, az ér telmezés különbségei inkább a
kulturális tudat eltéréseiből fakadhatnak, melyek elmélyítették Márai és Thomas
Mann , val amint helyenként Márai és Joyce prózájának rokon vonásait, és Márai
próz áját, mindenekelőtt a sikert bevezető regényt, A gyertyák csonkig égneket egy
korábbi korszakváltással, a Monarchia széthullásával, a többnyelvúségből az egy-
nyelvúségbe tartó folyamat szemléletével hozták összefüggésbe. Ez elősegítette ,
hogy Márai prózája a 20 . század végének irodalomértése által nyerje el a helyét a
századközép európai irodalmában. Eközben felerősödtek e próza ironikus tónusai,
melyek nem utolsósorban a szövegköziség és az egyéb kulturális utalások jelensé-
geivel függenek össze . Attól a képtől, melyet az 1945 utáni kritika rajzolt Márairól,
a magyar befogadói közegnek is a későbbi nyugat-európai recepció figyelembe-
vételével sikerült vagy sikerülhet elszakadnia.

8 .2.2. 3. Illyés Gyula

A második világháborút követő időszak legnagyobb tekintélyű írója kétségtelenül

Illyés Gyula volt. Az irodalmi közvélemény mintegy Babits örökösének tekintette
őt . 1937 januárjától ő foglalta el a Kosztolányi halálával megüresedett egyik fő ­
munkatársi helyet a Nyugat szerkesztőségében. Babits és Illyés viszonyáról mind-
máig nagyon keveset tudunk, lényeges adatok hiányoznak egy megbízható kép
kialakításához. (KENYERES Zoltán 2004: 80-81.) És nem csupán Illyés pályáj ának
erről az időszakáról hiányosak az ismereteink. A szerzőt kritizálhatatlan magas-
ságba emelő kult usz, az Illyés által maga köré vont - naplóiban is megnyilvánuló
880
 8 .2 . 1948-TÓL A 60-AS É V E K VÉG ÉI G

- bonyolult misztifikáció, a kortársak és az utókor ideológiai érdekei és pers ze a

hagyaték részleges feltártsága egyaránt felelős azért, hogy sokszor feltételezé-
sekre vagyunk utalva vele kapcsolatban. Holott am i a második világháború utáni
négy évtized történetét illeti, poétikai és társadalmi szemléletének, illetve konk-
rét helyzetekben tanúsított magatartásának elemzése nélkül az egész korszak csak
töredékesen érthető. Ugyanígy elemzésre szorul szereptudatának hatástörténete,
melynek kortársi és mai megítélése között nyilvánvaló távolság érzékelhető. Hívei
és követői a 60-as , 70-es években úgy néztek föl rá, mint az ország első gondolko-
dójára, élő lelkiismeretére, legfőbb erkölcsi tekintélyére, és ezt a szerepvállalást
kritikusai is akceptálták. Irodalmi hatása ennél valamivel korlátozottabb volt, de
aligha lehet tőle eltekinteni például Csoóri Sándor vagy Nagy Gáspár pályája ala-
kulásának számbavételekor. A kultikus viszony természetesen Illyés halálakor nyi-
latkozott meg a legtisztábban, egyszersmind utoljá ra kaphatott hangot zavart ala-
nul a hozz átartozó beszédmód. "Elragadó volt eretneknek és egyezséget kere s őnek
egyaránt. Számolni kellett vele, ahogy egy nép lelkiismeretével, igazságé rzetével
és ízlésé vel is számolni kell. Eszméit, esztétikáját megmoroghatták némelyek, de
azt a valamit, amit a nevének említésére éreztünk és gondoltunk, nem sérthette
föl senki . A tehetsége volt ilyen parancsoló? Az is, de a tehetség önmagában sok-
kal sérülékenyebb. Ő az az idegszál volt, amely közvetÍtetni tudta Ady lázadását,
Széchenyi keser űs ég ét, buzgalmát s a lehúzott kucsmájújuhászok visszafojtott in-
dulatát, anélkül hogy egyik vagy másik mellett kötelezte volna el magát. Összegző
volt, és így lehetett sorsfordító a költők és nagy magyar gondolkodók között is",
írta Csoóri Sándor A halál másnapján 367 cím ű emlékezésében. Két évvel később a
költő monográfusa, Tamás Attila már óvatosan kivonni igyekezett ma gát a kulti-
kus beszédmód uralma alól : "Az Illyés-életmű méltán vivta ki magának az elfogó-
dott tiszteletet, s hosszú évekig adhat még alkalmat vallomások személyességének
megszólalásához. A halált követő megrendülésnek az ő esetében szükségsze rűen
hosszúra nyúló tartama is elérkezhetett azonban már a múlás szakaszába. (. ..)
Ebben a - távozását nem egyszer még szorongatóan éreztető - új korszakban csak
lassan tompuló fájdalommal, mégis: távolodunk már személyének eleven sugár-
zási köréből, fokról-fokra messzebbre kerülünk m űvei megjelenésének legszoro-
sabban őhozzá k öt őd ő élménykörnyezetétőlis. Nem zárkózhatunk el a tár gyilagos
mérlegelés, akár a "bonckés alá v étel« m űvelete i elől sem ."368
Illyés szereptudata lényegében attól kezdve, hogy hazatért Párizsb ól, a nem-
zeti bárdköltő 19. században megerősödő modelljének újrafogalma zásában és
korrekciójában öltött formát. E hagyomány legfontosabb és változatlan eleme,
hogy a bárdköltő a teljes nemzet reprezentánsa, akiben a nemzet elvont fogalma

367 Csoóri Sánd or : A halál másnapj án = Vő : Készülődés a számadásra. Bp., Magvető , 1987, 149- 150.
368 Tamás Attila: Illy és Gyula. Bp., Akadémiai Kiadó, 1989 , ll .
881
8. A M Á SODIK VILÁGHÁ B O R Ú BEF EJ EZ ÉS ÉT Ó L A 7 o· E S É VE K EL EJÉ IG

szubjektu mmá változik. A válto zó mozzanatok közül a politikai eszményként is

é rvényesü lő fogalom konkrét tartalmait érdemes vizsgálnunk. Illyés mindvégig ki-
tartott amellett a reformkori gyökerű , alapvet őerr republikánus elv mellett, hogy
a ne mzet fogalma integratív j ellegű, k ül önb ö z ő értékeket, ide nt itásokat és nyel -
veket foglal magában. Ennél azonban ne m nagyon jutott tovább, konkrét politikai
magat artásáb an pedig ezt az elvet sem alkalmazta mindenkor. Gondolkodásának
másik állandó eleme az a mú ltból felülvizsgálat nélkül átvett meggyőződé s volt,
ho gy a nemzet mind ig ellenzékben va n az adott politika színtér hatalmaival szem-
ben, sorsa mindig ves zendő és tr ag ikus, hel ye ezért mindig a "magasban" va n, az
organi kus érté kei és főként nyelvének ügye mellett elkötelezett kultúrában, az iro -
dalomb an . Ez az örökölt meggyőződés felelős Illyés essze ncialista nyelvh asznála-
táért, amely az utóbbi uralma alatt szétválaszthatatlanul kapcsolja össze a ha záról
folyta tott törté nelmi-politikai és metafizikus diszkurzust.

Mi gondom! - áll az én hazám már,

védőbb en minden magasságn ál.
Csak n é zel ődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, b ű v- ig é ket.

Már me g is osztom, ha elmondom,

milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Pet őfit .
köréd va rázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd ma gadban, behunyt szemmel,

csak mondd a szókat, mikt ől egyszer
futó homokok, nép ek, házak
Magyarországgá összeálltak.

C,..)

Míg szabad rnez őkön já rtál,

szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.
882
 8.2 . 1 9 48- TÓL A 60-A S ÉV E K VÉGÉIG

Mint Noé a bárkába egykor,

hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.

(. ..)

Mert ha sehol is: otthon állok,

mert az való, amit én látok,
akkor is, ha mint délib ábot,
fordítva látom a világot.

Így maradok meg hírvivőnek

ő rzeni kincses temetőket.
Homlokon l őhetnek, ha tets zik,
mi ott fészkel, égbemenekszik.

- olvassuk Haza, a magasban című versének szakas zait .

Illyés úgy vélte, a kulturális tér elkötelezett művelése nem egyetlen írói csopor t,
hanem mind en hivatásával azonosuló költő feladata, éppen ebből faka d a nem-
zet gazdagsága . Mivel azonban a nemzet ügyét veszélyeztetettnek és Trianon után
igazságában mélyen sértett nek érezte, irodalomszemlélete alapvet ően bezárkózó
volt, a lehetőségeknél is sokkal zártabb, kül önösen ha figyelembe vesszük, hogy
fiatalon személyes részese volt a francia szürrealizmus kései korszakának.
Amikor megállapítjuk, hogy Illyés gondolkodásának és egés z irodalo mszemlé-
letének alapszerkezete a 19. század nagy pro gramjaiban és sémává rögzült elő­
ítéle teiben gyökerezett, mindehhez hozzá kell te nnünk, hogy költés zetének és
társadalmi gondolkodásának alapvető réte géhez tartozik ítéletein ek plebejusi ho-
rizontja. Ennek megőrzése különösen fonto s volt integritásána k kialakitásában ,
hiszen a Puszták népeben (1936) ábrázolt gyermekkor i környezetből elindulva ha-
talmas civilizációs távolságot járt be néhány év alatt. Jól példázza az egyeztetés
nehézsé geit 1944-ben írott A tű foka című drámáj a, amelyne k főhőse , Ercsi kül-
földről hazatérve elhatározza, hogy béres lesz, me rt úgy érzi, tu dását a szegények
érdekében kell felhasználnia. A második felvon ásban azonban rá kell eszmélnie,
hogy döntésével öntudatlanul a politikai karrier útját válas ztotta, ami nek az az
ára, hogy elárulja erkö lcsi elveit.
A második világháború befejezésekor Illyés is polit ikussá vált . E választásának
azonban voltak előzményei. Mindig tudta, hogy egy demokráciah iányos társada-
lomban az irodalom szükségszerűen politikát is jelent. A Horthy-rezsim hivatalos
kultúr ájával szemben a Nyugat, az avantgárd művészek köre , a nép i írók és a Szép
883
8. A MÁ SODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

Szó szociáldemokrata társasága egyaránt ellenkulturális mintákat testesítettek

meg, és a rendszerrel szemben egymással is többé-kevésbé szolidárisak voltak. Az
ellenkultúra alapvető közmegegyezése akkor ingott meg, amikor 1935-ben Móricz
Zsigmond , Illyés Gyula, Féja Géza, Németh László, Tamási Áron, Szabó Lőrinc és
a Válasz szerkesztője , Németh Imre elmentek Zilahy Lajos villájába, hogy ott - ho-
mályos várakozásokkal- Gömbös Gyulával egyezkedjenek. (BORBÁNDI Gyula 1989:
168-183.) Az Új Szellemi Front sosem vált egységes, aktív körré, következésképp
nem valósult meg a benne részt vevő k szövetsége sem a fasiszta eszmékkel rokon-
szenvező kormánnyal, de már a kísérlet is káros következményekkel járt. A meg-
alapítást követő viták során elháríthatatlanná vált a gyanú, hogy az Új Szellemi
Front körül összpontosuló heterogén kulturális és politikai szándékok egyik fontos
összekötő eleme a parasztpolgárosodás programjába minduntalan belekeveredő
ant iszemitzmus volt, a korabeli neobarokk társadalom e legmételyezőbb vonása,
amely a trianoni béke által megtört nemzetfogalom és modernizációs elkötelezett-
ség önismereti problémáit fedte el. Ezt a benyomást erősítette Zilahy Lajos Nyilt
kárty ákkal c ím ű cikke, melyet a villájában megrendezett találkozó után néhány
napp al jelentette meg a Pesti Naplóban . Illyés 1945-ben tagja lett az Ideiglenes
Nemzetgyűlésnek, befolyásos személye a Parasztpártnak. Ugyanakkor a 30-as
évekre vis s z ame nő baráti kapcsolatot tartott fenn az egykori bécsi kommunista
emigráció ve zetőive l , akik már ekkor kulcsfiguráját látták benne annak a tervezett
"koalíciónak", amelynek célja az lett volna, hogy a Kommunista Párt hatalomraju-
tása esetén a baloldali népi írókat szövetségeséül megnyerve szerezzen magának
tár sadalmi-kulturális legitimit ást. Illyés 1934 nyarán tett oroszországi utaz ásáról
beszámolva - amikor Nagy Lajossal együtt meghívást kapott a szovjet írók első, a
szocialista realizmus elveit hatalomra juttató kongresszusára - , kételyekkel ugyan,
mégis rokonszenvvel nyilatkozott Sztálin rendszeréről , ahogyan akkoriban több
baloldali francia író is. (Magán a konszolidációs igényekkel megszervezett kong-
resszuson nem vett részt, még előtte megszakította Szovjetunióbeli tartózkodását
és hazautazott.) Hasonlóképpen nyilatkozott Illyés 1947-ben megjelent Tizenkét
nap Bulgáriában c ím ű verses útirajzában. Bulgária számára egyfajta kommunista
parasztállam volt, amelybe belelátta a késő romantikus függetlenségi hagyomány
és plebejus nacionalizmus eszményeit. Mivel az Illyés gondolkodását meghatáro-
zó vonások ellentmondásai az ország szovjetizálásának körülmén yei között nem
voltak elsimíthatóak, az államhatalom pedig folytonos legitimációhiányban szen-
vedett, a nagy tekintélyű költő bizonyos perspektívából a hatalom emberének lát-
szott, míg más nézőpontból integritását őrző írófejedelemnek.
E kettősség Illyés m űveibe is "beleírta magát". Miközben az ebből fakadó játsz-
mákat ő maga is csak részlegesen uralhatta, nyilvánvaló, hogy mindkét attitűd
a hatalomgyakorlás módozatairól szólt. E szereptudat veszélyeire utal a Két kéz
(1950) c ím ű litániaszer ű hosszúvers is, a korszak egyik reprezentatív, bár jónak
884
 8 .2. I948-TÓL A 60-AS ÉVEK V ÉGÉIG

éppen nem mondható költeménye. Az életképszerű részletekben gazdag versben

Illyés anyja és apja kezének konkrét testiségét az ellenállás és az intelem, tehát a
költészet megvallott alapfunkcióinak szimbólummá változtatja, halá lon túli üze-
netté, feladattá, küldetéssé, ami szükségszerűen ideológiává merevül , hiszen a
szimbólum a maga jelszerűségében eltörli a testet. A vers lényegében ezt a folya-
matotjárja be, eljutva arra a pontra, ahol a familiaritásbóllevezetett általánosság,
"egy nemzet dolga", végképp kisajátíthatóvá válik: "Arcára nem emlékszem. /
E kéz tűnik elébem, / ha felidézem; lénye: / ez a kéz hű arcképe. / / Láthattam
holtra-hülten, / keresztre merevülten / e kezet, az olajfolt / akkor is rajt volt. / / Igy
lett útjelző ábrám / iránymutató táblán, / iránytű, figyelő domb, / nekem a Szent
Jobb . / / Hullámtörő gát, szirtkő , / előrevetett hídfő, / bástya, jel -intő máglya, /
szolgák, próféták álma . / / A jel. Amelytől /Konstantin harcra kelt föl, / mellyel
nekem is győznöm / kell égen-földön. / / (. ..) Szinte harapnak: / nem magadé
vagy csak! / Tenyeremben egy nemzet / dolga bizserget. / / (. ..) Én hiszem, lesz
aran ykor, / csak munkálj, harcolj. / Föl, föl, mind följebb jutnak, / kúsznak e ko-
nok ujjak. / / Mert ők az Igen és Nem / a mindenségben; / a végtelen határán /
a kapubálvány."
Helytálló az a megállapítás, hogy Illyés költészetében a patetikus dikciójú be-
széd "olyan viszonyt létesít az általa közöltek igazságtartalmával, amely lényegé-
ben csak az azonosuló olvasásmód számára nyílik föl" (KULCSÁR SZABÓErnő 1998:
118). Az elemzett szereptudat tartalmait szüntelenül újradefiniáló, didaktikus
részletekből könnyű lenne egy egész kis gyűjteményt összeállítani. Ám ha így
tennénk, szem elől tévesztenénk Illyés költészetének azt a szinte kötetről kötetre
erősödő sajátságát, hogy a szerepekre mint szerepekre reflekt ál, és igazságait a
megkonstruált vitahelyzetekben, egyfajta polifon beszédtér berendezésével egyet-
len versen belül is módosítani képes. Mindez még monologikus verseiben, például
A reformáció genfi emlékmúve előtt (1946) című költeményben is megvalósul. Az
önmagát vitahelyzetben megfogalmazó szerep természetesen Ady poétikai min-
táit eleveníti föl, de már nem benne, hanem a zeneszerzőről 1955-ben írott vers
tanúsága szerint Bartókban leli meg igazi példáját. Ez a szerkesztés a pálya elő­
rehaladtával egyre kevésbé a vélemények, inkább a nyelvek többszólamú ságában
teszi elgondolhatóvá a jelenetezett beszédet, ami Illyésnél az esetek többségében
rájátszik egy másik szöveg modorára, stílusára.
Ennek az Illyés értelmezésében sokáig figyelmen kívül hagyott jelenségnek a
példájával találkozunk a szerzői keltezés szerint 1950-ben írott Egy mondat a zsar-
nokságról című költeményben is, amely 1956. november 2-án jelent meg az Irodal-
mi Újságban. A vers alá az 1950-es dátum került . A keletkezés ideje valószínűleg
későbbi, annyi azonban bizonyos, hogy a forradalom napjaiban már készen volt.
Illyés a Vajdahunyad várában tartott gyűlésen, amelyen a Nemzeti Parasztpárt
örököseként megalapították a Petőfi Pártot, emlékezetből rekonstruálta az Irodal-
885
8 . A MÁ S ODIK V I LÁG H Á B O R Ú BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 -ES ÉVEK ELEJ ÉIG

mi Újság számára. A leghelye sebben akkor járunk el, ha a dátumot a versszöveg

részé nek tekintjük. A 183 sor terjedelmú költemény legközelebb 1986-ban jelent
meg Illyés Menet a ködben címú kötetében. Az újraközlés lehet ő s é g é t korábban
maga a költő hárította el több alkalommal, visszahelyezésével nem akarván legiti-
máini a kádári kultúrpolitikát. Egy másik, 200 sor terjedelmú változat volt olvas-
ható Illyés 1971-ben Zágrább an közreadott kétnyelvű versválogatásában. Ebben
a változatban mind az ötven versszak pontosan négysoros. A költemény második
magyaror szági megjelenését követően vált az Illyés-recepció meghatározó szöve-
gévé, olvasat ainak különbségei 1989-90-ben politikai jelentőséggel bírtak.
A repetitív egységek litániaszerű építménye Paul Éluard-nak a második világ-
háború idején írott Szabadság c ím ű versére játszik rá. Illyés számos líra i alkotásá-
hoz hasonlóan itt is olyan nyilvános beszédnek tekinti a verset, amelynek célja a
me ggyőzés . Ráadásul a hatalmas versmondatnak, amely az első két sor tautológi-
kus tükörszerkezetét fejti ki, 1956-ban valóban mintha színpadot épített volna a
történel em: "Hol zsarnokság van , / ott zsarnokság van" . A zsarnokság nem valami
önmagán kivüli eszm ér ől. célról szól, kizárólag önmagáról. A vers belülről korlát-
lanul bővithető zártsága mintegy a zsarnokság totalitását dok umentálja. A zágrábi
változat harmadik szakasza .füst-s öt éten gomolygó vádbeszéd"-ként értelmezi a
kimondás gesztusát. És éppen ebben foglalható össze a vers belső paradoxonjá-
nak lényege. Az elhallgatás ellenében rendkívüli erőket mozgósító kimondás, ami
mindvégig táplálja a vers indulati energiáit, kivonja magát a zsarnokság totalitása
alól, azaz tagadja a vers állítá sát , és így a zárt szerkezet egyszersmind az intakt
ellenállás formájává is válik. A felszabadító és nyugtalanító paradoxon költőileg
feloldhatatlan : a szó kimondása összezúzza a zsarnokságot, csakhogy annak to-
talitásán kívül nincsen hely. Ahol a halál sem személyes ("Porod is neki szolgál") ,
ott a vers is részévé válik tautológikus m űk öd és ének: "Hol zsarnokság van: / min -
denki szem a láncban".
A költemény 1989 utáni recepciójának fontos eseménye volt 1992-ben Márton
László Bowen monológja, sötétben címú versének megjelenése. (Bowen egy bör-
töncella foglya, Déry G. A. úr X-ben címú regényének 16. fejezetében szerepel.)
Márton ironikus parafrázisa már az Illyés-hagyomány átértelmezésének átértel-
mezését dokumentálja . Ez a szöveg ismét a szabadságról szól, akárcsak Éluard
verse: "Hol szabadság van, / ott szabadság van / nemcsak az elpusztított tájban, /
nemcsak a lelki félhomályban, / / hol büntet s nem kitüntet / a csüggedő tekintet /
nemcsak a parttalan vitákban / nemcsak a promiszkuitásban / / (.. .) ott szabadság
van / nemcsak a méltatlankodásban / a társadalmi erjedésben / a rémhírterjedés-
ben , / / a félelemben és a sérelemben / ott minden szabad mindenkivel szemben:
/ hol szabadság van ; ott szabadság van ." Amikor Márton László a "zsarnokság"
helyére "szabadságot" írt, verse visszame nőleg tárta fel az illyési tapasztalat üres-
ségét , azt, hogy az ő .zsamoks ágával" szemben megképezhető szabadság negatív
886
 8 .2 . 194 8- T Ó L A 6 0- AS ÉVEK VÉGÉIG

tartalmú, a rabság puszt a hiányát jelenti, míg Márton versének "szabadsága" nem
feltétel és nem adottság, hanem az egyes ember felelősségének etikai ténye. (BAlASSA
Péter 1996.) Avers kétségtelenül legérzékenyebb helyén találta el Illyés é letművét,
egyben választ adva arra is, miért nem eleven hatótényezője ma irodalmunknak:
elveszítvén a zsarnokság ellensúlyait, melyek a nemze tet számára s zükségszerűen
.ellenz ékiv é", a verset pedig ellenbeszéddé tetté k, eszményei, utópiái kiüresedtek.
Ez a tapasztalat azonban valószínűleg nem a végső szó Illyés költészetéről.
Ezt jelzi, hogy a recepciós sor folytatásak éppen az Egy mondat a zsarnokságról
mára műfaji sajátságokat öltött. Szintén jelképes időben, a Holmi című folyóirat-
nak a 100 éves Nyugatot ünnepelő 2008 . januári számában jelent meg Lackfi Já-
nos Egy mondat című verse . Lackfi számára a műfaj ként megmutatkozó költemény
lényegében üres retorikai szerkezetével azono s, ami vegyen bár fel akármil yen ta-
utologikus azonosítást, annak nem lesz önmagán, az azonosító tautológián túlmu-
tató jelentése: "Hol irodalom van, ott irodalom van / a rohanásban, forrad alom-
ban , / katonák fején papírcsákó , / kezükben a fegyvernek látszó / összegöngyölt
újság vagy óság, / mulandóság, maradandóság, / ó, irodalmi mindenhatóság!"

8.2.3 . Az irodalom intézményrendszerének úijászerveződése1956 után

Az 1956-os forradalom idején, illetve az azt megelőző hetekben az Írószövetség

tényleges politikai szerephez jutott, az ellenállás egyik szellemi központja volt.
(STANDEISKY Éva 2005: 172.) A forradalom bukása ut án a kádár i vezetés egyik
célja az írók politikai befolyásának tartós visszaszorítása volt. Ennek érdekében
az új pártirányítás az összes önmagát korábban hatalmi tényezőnek ismerő írói
csoporttal, a kommunista írókéval és a nép iekével felmondta a bizalmas, illetve
a szövetségesi viszonyt. Eközben számos írót letartóztattak. Köztük volt Bibó Ist-
ván, Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Fekete Sándor, Eörsi István és Lakatos
István is. Voltak, akik kivándoroltak. Ekkor hagyta el az országot mások mellett
Határ Győző , Ignotus Pál és Faludy György. A hivatalos irodalm i élet intézmény-
rendszerén ek újjászervezése 1957 őszén kezdőd ött el és 196 2-re fejeződött be .
A kommunista kultúrpolitika lemondott a szocialista realizmu s ideológiájának
érvényesítéséről, és óvatosan teret engedett a modernista irányzatok megnyilvá-
nulásának. Ennek legalábbis a lehetőségét j ele zte , hogy 1957-ben több olyan író-
nak, kötet e jelenhetett meg, köztük Weöres Sándorn ak, Jékely Zoltánnak, Nemes
Nagy Ágnesnek, Pilinszky Jánosnak és Kálnoky Lászlónak, akinek az előző tíz év-
ben erre nem volt módja. Ugyanebben az évben Kossuth-d íjjal tüntették ki Németh
Lászlót. Mindeközben több írót, szinte kizáróla g egykori kommun istákat (Örkény
Istvánt , Kuczka Pétert, Benjámin Lászlót) publiká ciós tilalomrnal sújtottak. Ekkor
zárták ki végleg a magyar kulturális élet irányítás ából a Nagy Imre kormányában
887
8. A M ÁSO D I K V ILÁG HÁ B O R Ú BEFE JE ZÉ SÉT ÓL A 7 o · ES ÉVEK E L E J É I G

felada tot vállaló Lukács Györgyöt. Az új hat alom iroda lompolitikai törekvése inek
hat ásában is fontos kifej e ződése volt az 1958 júniusában kiadott, a Társadalmi
Szemlében , majd a Kortársba n is megjelentetett állásfoglalás a népi irodalomró l,
amivel az új pártvezetés a lojalitás szükségességére figyelmeztette a legerősebb és
az emigráció számára is leginkább reményt keltő csoportot, a népi írókét . A kultu-
rális politika fő irányitója ekkor már Aczél György volt, aki az írói csoportok ügyes
megosztásával és egymás elleni kijátszásáva l, valamint a támogatás, a tűrés és a
tiltás hármas kategóriarendszerének érvényesítésével elért e, hogy a 60-as évtized
elejére konszolidál tságot demonstráló viszonyok jöjjenek létre . A Kádár-rend szer
szerénynek mondható, ám annál rombolóbb céljait Aczélnak bő évtizednyi időre
sikerült elérn ie: még gyűlölő i is hümmögve beismerték, hogy a szovjet megszállás
magyarországi adottságai között minde n elké pzelhető le hetős é g rosszabb lenne
az ő "felvilágosult abszolutizmusá nál". Aczél hatalomtechnikai megfontolásokje-
gyében fogant politikája mindmáig kitörölhetetlen nyomokat hagyott az ország
kultúráján. 1959 ő szé ri újjászervezt ék az immár tökéletesen depol itizált Írószövet-
séget. 1957-ben új folyóiratok jöttek létre , köztük a kommunista írók közéleti heti -
lapja, az Élet és Irodalom, valamint havi rendsze rességgel megjelenő Kortárs (első
számában a be nem börtö nzött reforme llenzéki írók, köztük Örkény mérsékelten
bű nbá n ó nyilatkozatával), a Pécsett szerkesztett Jelenkor és a nyugati irodalmak
közvetítésével ké s őbb a kulturális tájékozódásban fontos szerepet játszó Nagyvi-
lág. A folyóiratok , a könyvkiadók és az irodalommal kapcsolatban álló egyéb mé-
dium ok (rádió, színház , film) szigorú pártirányítással rn űk öd tek, belülről pedig
az igazodás kényszere vagy igénye befolyásolta a szerkeszt ői munkát. (CSEH G.
B.-KA!.MÁR M.-PÓR E. 1999: 57.) Ugyanezen év végén megkezdődött a nagy poli-
tikai perek sora , amit két íróper vezetett be. Az egyik fóvádlottja Déry Tibor volt,
a másiké Varga Domokos volt. Eközben az írók többsége , még ha ellenérzé sekkel
is, kinyilvánított a lojalitását az új hatalom iránt. 251-en írták alá azt a pártköz-
pont ban fogalmazott tiltakozást, amely visszautasította, hogy az ENSZ közgyűlése
megtárgyalja az úgynevezett Ötös Bizottság jelentését. Ez a jelentés volt hivatva
feltárni az 1956-os magyar forradalom vérbefojtásának körülm ényeit.

8.2 .4. A költészet beszédmó dbeli megújulásának lehet ős égel és változ atai
az 50-es években és a 60-as éve k első felében

Az 50-es évek első felének nyilváno sságát uraló politikai eszmények kizárólag
ideológiai szempontok szerint megítélt agitatív funkciót tulajdonítottak az iroda-
lomnak. Ezzel a propagandisztikus költészettel kapcsolatban valószínűleg nem
nagyon érdemes bármifé le poétikai hagyományt emlegetni, illetve ha mégis, leg-
inkább egy alsóbb irodalmi regiszterét, a verselgető dilettantizmussal határos vagy
888
 8.2. 1948-TÓL A 60-AS É V E K V É G ÉIG

azt gyakran átfedő, csökönyösen eleven, 19. századias stílromantikáét. E költészet

tárgya a Szovjetunió, a párt és annak vezetői iránti hódolat kifejezése mellett az
elidegenedett munka hazug apoteózisa volt. A pártutasításra sz ület ő alkalmi anto-
lógiák szerz ői között több korábban jelentős teljesítményt nyújtó k ölt öt találunk,
rajtuk kívül számos olyan fiatalt, akik a háború után a népi kollégiumok környeze-
tében kezdték írói pályájukat. Az utóbbiak közül a késő modern magyar költészet
beszédmódbeli megújulásának kezdeményezői között kell emlegetnünk a dunán-
túli Felsóiszkázról származó Nagy Lászlót. Költói pályáján mások mellett Simon
Istvánnal és Juhász Ferenccel együtt Ó is népi kollégistaként indult, első verses-
kötete, a Túnj e/fájás 1949-benjelent meg.

8.2.4 .1. Nagy László

Nagy László korai költészete az Erdélyi József és Illyés Gyula ált al kezd emé-
nyezett újnépies líra hagyományában fogant. Az egyszerű ütemhangsúlyos dal-
forma legszebb alkotásaiban részletgazdag életképek megformálására adott
lehetőséget. A poétikai innováció feltételeinek megteremtéséhez esetében egy
formai jellegű újítás is hozzájáruit: ritmuskísérletei során az 50-es évek közepé-
re a szigor ú ütemhangsúly alkalmazásátóllazább ta goló ritmusok kialakításáig
jutott el. Ebben József Attila költészetének közelségén kívül a balkáni, elsósor-
ban a bolgár folklórformák megismerése is segítségére volt. A tagoló vers Nagy
László költészetében szabaddá teszi a sort alkotó ütemek hosszát, lehető séget
ad metrikus nyomok felbukkanására is, valamint a ritmus- és az értelmi nyoma -
ték illeszkedésére, ami a hagyományos ütemhangsúlyos versel ést oly kopog óssá
tette. Ez a versforma a dalból kiinduló nagyobb versívek kialakítására is alkal-
masnak bizonyult.
Nagy László költészetének mélyebb szemléleti változásai 19s3-tól a költósze-
rep átformálódásával függenek össze. Sajátosan kelet-európai jelenség, hogy az
irodalom, ami végső soron személyes teljesítményekből meríti hatását, a pártál-
lam diktatórikus hatalmával szemben, ilyképp annak feltételezettjeként közössé-
gi felhatalmazásra építő, társadalmilag elkötelezett írószerepekben lelte meg ér-
vényességének foglalatát, amelyek az író és az irodalom 19. századi attitúdj eire
emlékeztettek, és eleve is azok idézeteként voltak elgondolhatók. Ugyanakkor azt
sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy maga a kommunista ideológi a az 50-es évek
után is megórzött egy sor olyan eszményt az irodalommal kapcsol atb an, e lsősor­
ban ami az irodalom általános embernemesító, iránymutató szerepét illeti, ame-
lyekben bár a nemzeti szereptudat a legkevésbé sem volt hangsúlyos, az emberiség
által ános fejlődésének szintjére transzponálva szerkezeti párhuzamba állíthatóak
voltak a 19. századi nemzeti eszményekkel. Nagy László mindkét tendenciának
889
8. A MÁSOD I K V ILÁG HÁ BO R Ú BEFEJEZÉ SÉT Ó L A 7 0-E S É V E K ELEJÉIG

örököse volt, és amíg az utóbbi mozz anat kritikai hangsúlyozása viszonylagos vé-
dettséget biztosított számá ra a Kád ár-rendszer évtizedei alatt, addig a nemzeti
horizont folytonos odaértése egyfajta ellenkulturális nyomatékot kölcsönzött leg-
kiemelkedőbb költeményeinek. A kétféle horizont a Kádár-rendszer idejé n kiala-
kult nemzeti kommunista ideológiába n olvadt össze , am i Nagy László recepc ióját
mindmáig meg ha tá roz za, és amennyiben hatása a 70-es évekhez képe st a 90 -es
évekre apadni látszott, ez az apály alighanem azz al is összefügg, hogy mindmáig
nem született e rős ajánl at olyan ért elmezésre, amely kiszabadíth atná költ észetét
ebből az ö s s zefüggé sbő l .

A 70-es , 80-as évek Nagy László-recepciójának legelterjedtebb modellje a "bar-

tókiság" fogalmá hoz köthető . A "bartókiság" azonban soha sem viselkedett leíró
poétikai fogalomként, inkább kulturális-ideológiai aspirációk metaforája volt, fo-
lyamatosan módo suló jelentésekkel. A "bart ókiság" gondolata eredetileg Németh
László Magyar múh ely című esszéjé ben fogalmazódott me g 1957 -ben :

...a mode rnségnek mind a kette n magyar kincsek bevetésével adtak hitelt és tartalmat.
Ady a félpa raszt-félnemes pro testán s világban megőrzött ma gyar múlttal, Bartók az ősi
parasztzenével. A múvészetükben kirajzol ódó felada t is hasonló : a magyarságban meg-
talált Európa (vagy legalább újkor) alatti anyagot az új, nyug ati eszközökkel feldolgozva s
megemelve, a ma gyar zenét s költ észetet j övénk fegyverévé s a világ közkincsévé ten ni.P"

Nyilvánvaló, hogy Németh eredetileg - a valós ágot eszméihez idomítva - a pa -

rasztpol gárosodás ideálj ának művészeti beteljesedésére utalt. Ami az irod alm i né-
piség gondo latá t illeti, Németh László okfejtése zavarba ejtően örvözi Kölcsey és
Petőfi nép iességről vallott néz eteit, amiben igazán az a zavarba ejtő , ho gy a folk-
lórtuda tnak száz évvel korább i for máj ához képest nem mutatja nyom át azoknak
az új ismeretekn ek, amel yeket éppen Bartóktól lehetett volna me gtanulni. Nem
tette sokkal operatívabbá a foga lma t a .remí tologfz ácí ó" ( J ÁNOSI Zoltán 1996) ten-
denciáinak megne vezése sem a 90-es évek közep én . A folklórtudatnak a néprajz,
a vallástörté net, a kulturális antropológia, a jelképkutatás tendenciáin ak körvo-
nalazatla n alkalmazása éppen a kés ő mod ernség poét ikatörténeti moz zanataitól
távolította el Nagy László költészet ét.
Nagy László ars poeticája kéts égtelenül a "képviseleti irodalomeszmé ny" (KUL-
csxn SZABÓ Ernő 1993 : 46) je gyében fogant, ami esetében tökéletesen elvált a pár-
tosság politikai k ö vetelm ény ét ől. ehelyett a közösségi eti kai felhatalmazásra építő,
társada lmilag elkötelezett író szerepének 19. századi eszményéhez kapcsolódott.
A szere p megfogalmazása tartalmazza az 50-es évek párt osságának elutasítását,
a vele készült interjúk tanúsága szerint azo nba n tisztázatlan marad , ho gy a kö-
zösségi felhatalmazás ideálját milyen kapcso lat fűzi az irodalom tot alitárius tár-

369 Németh László: Magyar műhely. Kortárs, 1957, 1.

890
 8 .2 . '9 4 8 - T Ó L A 60 - A S ÉVE K V ÉG ÉI G

sad almakban betöltött funkci óihoz, melyek a költőt "a közösség torkává", erkölcsi
példává és ve zet ővé avatják. Ehhez a tisztázatlan szerephez Nagy László - archai-
kus mintákra hivatkozva - mindvégig ragaszkodott. Poétikájának lassú átform á-
lód ásának irányai József Attila hatásával hozhatóak összefüggésbe. Az örök hiány
köszörújén, a Születésnapra , a Tünd ér-arcokkal dózsöló, a Virágtalan f ejem és a Vi-
rágok térdelnek cím ű versek egyszerre tanúskodnak e nyelvi-szemléleti hatásról és
egy újfajta költ észeteszmény kialakulásáról. E ver sek József Attila kép i szótárából,
metaforikus logikájával építkeznek, ugyanakkor már felvázolódik bennük az a
Nagy Lászl óra oly jellemző bipoláris világstru ktúra , amelynek etikai középpontjá-
ban a küzdő én autonóm e gysé gké p ző ereje áll:

Szerelemre, dalra erősnek

szült meg az Édes, jól van így:
pusztulok, de szép ho gy vagyok.
Szívem nem tunyul, tündér-szépet
s rettenetest még mondhatok.

Veszélyes új mez őn én küzdök,

életem gondja az enyém,
s nem kérem senki könnyeit
fehér ingbe ha belebújtatnak
s elakadt karom tördelik .
(Virágok térdelnek)

A versalkotó bipoláris ellentétek, amelyek motívumszerűen, illetve egymásba

kapcsolódva motívumhálóként az 50-es évek közepétől az egész pályán min dvégig
hangsúl yosak maradnak 0lASY Géza 1995: 74-75) , egy i dő után a vers alkotás au -
tomat izálódásával fenyegetnek. A pólusokon többnyire a mind enség, a vilá g, az
élet , a teremtés , a tűz (Nap, nyár, tavasz) , a széps ég , a fiatalság és ajóság, illetve
a semmi, a káosz , a halál, a pu sztulás, a jég (hó, tél, éjszaka) , a rútság, az öregség
és a gonoszság képzeteit találjuk. A 60-as évek érett költészete, kül ön ösen az ekko -
riban írott bonyolultabb szerkezetű hosszúversek nem merülnek ki a kettő s érték-
hie rarchiába illeszkedő metaforikus jelölők és a k üzd ő én etikai konst ru kciójának
é rte lmezhe t ő s é g é be n, jóllehet a bipolaritást mint alapsém át ezek is megőrzik .
Nagy László költészetében a természet ahumá n erő ké nt va n je len , mely egy-
szerre pusztít és teremt. A természetnek ez az aspek tu sa az ismert Ady-sor, "Az
éle t él és élni akar" int ertextuális kapcsolatáb an a természet ahumán je llegének
nietzschei gondolatával ér intkezik, ugyanakkor a nietzschei nyelvszemlélett el el-
lentétes antropomorf metaforizációk közvetítésével a másik póluson a kü zdelem
etikájának eszményeit eleveníti föl:
891
8. A MÁSO D I K V I L Á G H Á B O R Ú B E F E J B Z É S É T Ó L A 7 0- E S ÉVBK ELEJÉIG

Dolgozik minden,
nincs kegyelem.
Fény zaklatja a földet,
szűköl a táj,
de terem.

Rozs, búza, árpa,

levágva megindul,
kukorica izgul,
sajog a tarló virága,
millió méh fuvaroz ,
az ég, meg a méz arany- háza
zajos.
(. ..)
A gének találnak fészket.
Megőrzi magát az élet .
Ropogás , bongás,
küll ők kerepelése -

nem a lemondás érik ,

lerogyni nem szabad élve.
(Szá rnyak ze néje)

A nyelv az a közeg , amelyben a természet, illetve a minden a szubjektivitáson

túli hatalom humanizálása végbemegy. Ez Nagy László értelmezésében a költő
munkája, aki így a legfontosabb, ámbár halan dósága okán veszteségre ítélt miti -
kus h őse lesz ennek a költészetnek. Ó jelenik meg a Prométheusz- és a Jézus-mí-
toszb an, 370 amelyek képkínálatukkal nyelvet adnak a küzdelem elbeszéléséhez:
"Süt a mindenség, szememben úsznak / csillagok, vérdíjak, tünemények. / Hullt
világokkal fe1cicomázva / állok , a megváltóm: csak az ének." (Kék hegyek hide -
ge) Így nyelvszemléletében ez a költészet a modernség nagy programjának kései
megszólaltatója lesz, a korszak végén tekint vissza a novalisi romantika alapkér-
dése ire . Az iróniától még nagyrészt ér intetlenül hosszú időre utoljára szólaltat-
ja meg a kanti értelemben vett dinamikailag-fenséges esztétikai minőségének
vi s s zanye rh etős é gé re vonatkozó kérdést. Kant szerint ahhoz, hogy a természe-
tet dinamikailag mint fenséges t ítélhessük meg, félelmet keltőként kell megje-

370 A J ézus-mitosz mögött ott hú zódik az áldoza tiság ba n megfogalm azott korábbi József Att ila-k ép.
Lásd A Tündér-arcokkal dózsöló c ím ű vers sorai t: "Lángol a magány, hiáb a / alkottad magad köré, / nyu-
god ni egyetlen hely maradt, / az is a hal ottaké. / / Üvöltsd a jósok porár a: / a jövő nem fedez ék - / szik-
lához csapni a keserű / poh ar at már nem elég. / / Idd ki fenékig, mint aki / messziről most jött haza / s
körötte puszta, csak szíve va n / s újszülött gondolata."
892
 8 . 2 . 1 9 48- TÓL A 60-AS ÉVE K VÉGÉ IG

lenítenünk. Nagy Lászlónál a fenségesnek ez a minősége teszi megragadh atóvá

az ahumanitás és a humanitás versekben szcenírozott küzdelmének történeti és
nyelvi aspektusát. Ezért am íg e költészetet nem vagyu nk képesek a romantika
ter mészetfiloz ófiájának, illetve a romant ikus nemze tfogalom közép-eu rópai ala-
kulástörténetének összefüggésében látni , a recepció mindadd ig elakad azon a
küszöbön, ahol felmerül a kérdés, medd ig és milyen mértékben alkalmas a ro-
mant ika nyelve a nyugat i ért elemben vett szubjektivitás term észeti és társadalmi
szituációjá nak értelmezésére.

8 .2.4 .2. Ju hász Ferenc

Nagy Lászlóhoz hasonlóan a rétegváltó fiatal értelmiség tapasztalatait hozta ma-

gával Juh ász Ferenc is, megjegyzend ő azonban, hogy a sz ül ő i világ nem paraszti
környezethez fűzte, apja kőműves volt, majd egy tüd őoperáció után irodaszolga
lett belőle . Juh ász Ferenc - huszonhárom évesen Kossuth-díjjal jutalmazott - pá-
lyaindulása szorosan összefonódott a hatalmi ideológia reprezentációs igényeivel.
A Sántha család (1950) zsánerképekkel túlduzzasztott eposza Petőfi népiességé-
ben és Illyés népiségében leli meg beszédm ódbeli modelljét. A politikai-társadalmi
téma megverselése helyenként közel kerül a korabeli pártpropagand a tónusához,
maga a költő is a rajongó, tekintetével az egész országot átfogó krónikás szerepét
vállalja. Nem csupán a közérthetőség igényének való megfelelés, hanem a népies-
ség hagyományának újragondolásra váró történeti önreflexiója fejeződik ki abban,
hogy a publicisztikus mú a zsánerében tőle tökéletesen idegen János vitéz fe lező
tizenketteseit és páros rímeit választja a verselés mértékéül. A beszédmód későbbi
változásai Juhász esetében is a költői szerepfelfogás és az érvényes beszéd kiküz-
désének válságaival függenek össze. A tékozló ország (1954) a 19. század örökségé-
nek egy másik, a költő alapvető hajlamain ak is me gfelelőbb vonását erősíti fel, azt
a fajta tragikus monumentalizmust, mely a bipoláris sorsellentéteket a veszteség-
tapasztalatok közepette a fenséges esztétikai minőségével ruh ázza fel. A fenséges
retorikai keletkezésének Juh ászra jellemző módját, a végletes je lzők, metaforák és
a metafizikai-etikai fogalmak fokozó halmozását is jól példázza a következő szó-
folyam, mely arról tanúskod ik, hogy a korai Petőfi- eszményt Vörösmartyé váltotta
fel. Amikor Juhász Ferenc 1974-ben róla beszél, önma ga ideáljait festi:

De ismerjük-e, de tudjuk-e még, de merjük-e ismerni még Vörösmart y Mihály lényének és

létén ek, de van-e bátor ságunk tudni már és feledhetetl enül tudni újra Vörösmarty Mihály
költészetének és költészete isten nel-vemhes megrázó emberségé nek époszi hat almát ,
époszi Homérosz-tüz ét, az ósidó-szakállas Homérosz-egyetemesség lángot, költészete
rettenthetetlen tisztaságának és embersége meg-sose-rettenó, rettenthetetlen költészeté-

893
8 . A MÁSO DI K V I LÁ GHÁBORÚ BEFEJ EZÉS ÉTÓ L A 7 0 -E S É V EK E L E J É I G

nek gyönyörét, költészete és ember-tisztasága mámorít ó báto rságát, boldogságra-része-

gítő fele lősségtuda tát, hódító hatalm as költészetének és hat almas hódító emberségének
nemzeti és egyetemes elkötelezettségét, a sose-vé nü lő vállalást, a sos e- megvénü lő föl-
vállalást, a soha-megvénülni-nem-tudó tudat kegyetlen és önmarca ngoló fel e l ő sség ét, az
önszaggatás véres, tiszta, üvöltő homályát, (. ..) a mélakór görnyedt gubbasztóját, aki ült,
mint a Teremtés Halála után az Isten, csillaggyertyák égő gyászában egyedül, alatta a
csillaghímzéses s zemfedő - palásttal betakart Teremtés-Világhalott ...371

AVörösmarty-embléma a 19. századi titanizmus vonásait hordozza, mely a leg-

magasa bb etikai értékkel a nemzeti vagy az emberi közösségért vívott, elbuk ásra
ítélt sze mélyes harcot ruh ázza fel. A 19. századi titanizmus öröksége - Juhász
Ferenc költészetének egyik állandó alaptényezőjeként - József Attila kései köl-
tészetének olvasatai által kapcsolódott a magyar modernség önszemléletébe. Az
eposz m űfaja, vagy aho gyan a költő nevezi, az "époszé", Juhász esetében nem je-
lent egyebet, mint h ő sk özpont ú verses na gyepikai alkotást, melyben ott lapp ang
ugyan egy törté net, de az nem lineári san bomlik ki. Juhász ilyen jellegű alkotásait
elsősorb an a személyiség és a történelem, az embe r és a nála hatalmasabb kozmi-
kus rend romantikus gyökerű kérdései foglalkoztatják. E kettős viszonyokat a világ
és a semmi, az élet és a halál Nagy László költészetében is oly alapvet őnek bizo-
nyuló metafizikus ellentétei ruházzák fel tragikus tartalmakkal. A tékozló ország
(1954) mottója a jeremiádok műfaji társaságába utalja az eposzt. Az első sorok
pedig a rn űfajj al szoros rokonságot ta rtó Szózat temetkezésképének intertextus a-
ként olvashatók: ,,Árva nép, puszta ország , téged ki fog majd méltón elsiratni? /
Galambok , sasok, gödölyék, titeket ki fog elsiratni? / Ó, vassal- á tvert-sz ívűek, ki
fog titek et elsiratni? / K ő-cs ül k ökt ől zúzott venyigék, ki tud titeket els iratni?"
Ez a romantikában gyökere z ő beszédmód lehet ő v é tette, hogy a Dózsa-eposz po-
litikai áthallásai jól hallhatóak legyenek (BODNÁR György 1993: 27) , mégis belesi-
muljanak a költemény indulati ívébe. A korabeli befogadás parabolikus olvasatai
főként a hasonló részletekre voltak érzékenyek, a recepcióban még sokáig a po-
litikai tudat dominált: "Hol a szabadság, az emberi? Csak percnyi volt, villám-fe-
hér! / S jött utána a másik, a zöld tékozlás , az ember elleni". A beszédmódban
és a kö ltő i önszemléletben bekövetkező változás lényegesebb vonása azonban,
hogy az eposz a dráma múfajá nak konvencióihoz k őzel ít, a történelmi szitu áció
drámai színrevitele során a szituatív igazság szerepekre, perspektívákra bomlik ,
Dózsáéra és Lőrinc papéra. Hasonló tendenciák fedezhetőek fel Juhász Ferenc
lírai alkotásaiban. A vallomásos líra tónusában fogant Babonák napja, csütörtök:
am ikor a legnehezebb (1963) c ím ű költeményben szintén felbomlik a beszéd szub-
jektumának egysége, és már itt felrémlik annak a veszélye, miként Juhász Ferenc

371 Juhász Ferenc: Vörösmarty Mihály üzenete = UÓ: Szerelmes hazatántorgás. Bp., Szépirod alm i

Könyvkiadó, 1977, 74-75.

894
 8.2 . I948-TÓL A 60-AS ÉVEK V ÉGÉIG

költészetének számos későbbi alkotásában, hogy a tragikumot paródiában fordítja

át a retorikus metaforahalmozás ornamentális hajlandósága: .Mít akarok? / Mit
akartam? / Magamat szívedbe kapartam, / mint akna-tűzben a föld-anya / ha-
sába a bozontos-arcú kis katona: / fölötte fény-halálfejek, / fémlevelek, / körötte
rubint-szökőkutak, vér-legyek, / hús-cseppkő-szakadékok, lüktető-eres-liánok, /
szivárvány-szemhéjak, forgó szemgolyó-virágok."
Juhász Ferenc pályáját 1956 után hosszú szünet tagolja. Jóljellemzi a hallgatás
problémáit, hogy a forradalom tapasztalatait is feldolgozó hosszúversen, A halot-
tak királyán 1959-ben kezdett ugyan dolgozni, de a szöveg néhány szakasz után
megszakadt, és csak 1970-ben sikerült a költőnek újra elővennie és befejeznie.
A tenyészet országa című gyűjteményes kötetet kilenc évvel követi a következő két
könyv, a Virágzó világfa c ím ű versválogatás és a pálya egyik legjelentősebb alko-
tásaként a Harc a báránnyal (1965). Ez utóbbi tartalmazza a Vers négy hangra,
jajgatásra és könyörgésre, átoktalanul cím ű verset, melyben a polifon , szerepekre
bontott szövegszervezés szilárd zenei formát ölt, és ezzel mintegy betetőzi azt a
poétikai átalakulást, mely Juhász Ferencnél az 50-es évek elején vette kezdetét.
Ugyanakkor amint az Ady Endre utolsó fénykép és a JózsefAttila sírja c ím ű versek
bizonyítják, a titanizmus gondolati alapszerkezetét változatlanul megőrzi ez a
költészet anélkül, hogy szubjektumszemléleti és nyelvi következményeivel szem-
benézne. Ez veszélyezteti és sok esetben vissza is vonja a polifón szerkezetekben
meglelt poétikai formák létrejöttét. Az önmagát metaforikus nyelvi alakzatok-
ban megszervező szubjektivitás romantikus eredetű problémájának szemléletes
példájával szolgál a Tűzliliom az éjszakában című vers. A címben szereplő és a
versben szekvenciaszerűen többször megismétlődő metafora mintha ott szület-
ne meg, ahol Wordsworth Táncoló túzliliomok c ím ű költeménye véget ér. Words-
worth-nél az én metaforizálódása ("veletek lobogok") a külső látvány b els ővé
válásával megy végbe, aminek térideje az éjszaka. A vers egyedüli objektuma
maga a szubjektivitás. Így az abszolút szubjektivitás már eleve meghatározza
minden nyelvi jel jelentésességét, egyensúlyban tartja a beléjük íródó végletes
ellentéteket (pl. "égő" tűzliliom - éj), és stabilizálja az összetett jelentések bi-
zonytalanságát. A verset szerevező alapmetafora, amelyhez a szövegben számos
újabb kapcsolódik, az önmagát folytonosan megismétlő "én" horizontja alatt
nyer jelentést. Így a szubjektivitás a vers utolsó soraiban az "emberiség" egészét
felölelő homogén teljességgé tágul: "Tűzliliom az éjszakában, / én nem hiszek a
csalogány szavában, / én nem hiszek a bölcs emberi rosszban, / én nem hiszek az
emberi gonoszban, / valami téboly van ebben a nagy nyárban, / tűzliliom az éj-
szakában, / (. .. ) / tűzliliom az éjszakában, / min t ravatalgyertya ébe r csönddel
tüntet, / bevilágítja virrasztó szívünket. / Az emberiség nem éghet magában, /
mint tűzliliom az éjszakában." Aligha véletlen, hogy ezt a mechanikus gond olat-
sémák folytonos bővítésével , asszociatív megismétlésével megszülető teljességet
895
8. A M Á S ODI K V I LÁ G H Á B O R Ú BEFEJEZÉS ÉT Ól A 7 0 - E S É V E K ELEJÉIG

csak egyfajta apokaliptikus szellem lehet képes újra és újra felmut atni. Sajátos -
sága ennek az apokaliptikus szellemnek, hogy nem az etikai ellentétek játsszák
benne a fő s ze re p e t, hanem a semmi minden létezésnél alapvetőbb időtlensé­
gének felismerése, am it e költészet éppen az anyag véget nem é r ő e n részlete-
ző biológiai-fizikai szemléletében él át . A szubjekti vitás uralkodó per spektívája
Juhásznál a jövő , így válik a létezésnél eredendőbbé és v égs övé a lét halál- és
pusztulásmetaforá kban megnyilvánuló hiánya, egyfajta negatív teljesség, ami a
verseinek hatalmas nyelvi építményeiben csak valamiként, a metaforák végtelen
burján zásában nyilvánulhat meg, miközben maga a vers a retorika expanzív tel-
jesítményeként a hiányt hivatott kitölteni. Így a vers létrejötte e költészet szceni-
kájában mindvégig titáni esemény marad, a metaforikus nyelvalkotás expanzív
teljesítménye - amit az a veszély fenyeget, hogy az olvasónak nem marad egyéb
megé rte nivalója, mint a folytonos kiterje sztéssel megsz ület ő totalitás eszméje
(KAroNAGergely 1995) - hom ályos univerzáliákba merül.

8.2 .4 .3. Kormos István

Az újnépiség irányzatának egyszerű formáit, közülük is elsősorban a dalt Zelk Zol-

tán és még inkább Kormos István költészete szabadította meg az ideológiailag ter-
helt szereptudatok következményeitől. A könnyed játékosságnak és Sinka István
költészetéból ismert durvább harmóniáknak teret engedő kisformákban Kormos
az iróniának és helyenként a finom öngúnynak addig szokatlan hangjait sz ólal-
tatta meg, és korlátozott mért ékben a szürrealizmus jelképzésének hagyományát
is bevonta lírai nyelvébe. Az elmozdulás nála jól nyomon követhető, hiszen az
1947-ben megjelent Dűlöngél űnk címú kötet verseit kés őbb jelentősen átdolgozta,
és a Szegény Yorick (1971) címú kötetben adta őket közre. A 60-as évek közepén
született N. N. bolyongásai címú ciklus Nagy László és Juh ász Ferenc költészetével
ellentétben a szerep nélküliség retorikája, groteszk kizökkentések által fogalmazta
újra az énszerúség nyelvi sémáit. A beszéd énjének belső töréseit már az 1945-ben
megjelent Névtábla seholsincs ajtómra címú vers is a szerz ő i névben jelenítette
meg. Két évtizeddel később a Hamle t ötödik felvonásának sírásó-jelenetére utaló,
azt e lső soraival mintegy áthúzó Szegény Yorick c ím ű vers még radikálisabban jár
el a sze rző i n évvel, felcseréli a Yorick névre, amelyben az én azonosíthatatlanná
válik: .S akkoztam veletek / röhögtem veletek / ha ültem veletek / nem voltam
veletek / Bátho ry utca 8 / nyaktilóm fabrikáltam / csak elértem gyalog / Atlanti
partokat / / Kormos családnevem / anyámtól örököltem / keresztelésben Istvánt /
mint ama vértanú / sok néven szólítottak / Pistika Piska Pista / utóbbi főleg lónév
/ volt amíg lovak voltak / Cicelle Cormieux / végül csak Yorickvoltam / azaz sze-
gényYorick".
896
 8. 2. '948 - T ÓL A 60-AS ÉVE K V ÉG É I G

8. 2-4-4. Pilinszky Ján os

Az 50-es, 60-as évek kulturális környezetében különös jelentős éggel bírt ak azok a
költészetpoétikák, amelyek egyé ni tónusban, magas szinten volta k képese k átörö -
kíteni a nyugato s líra nyelvi hagyományait , és így szembesz ök é innovációk nélkül
fenntartották azt, amit kul turális folytonosság nak szoktu nk nevezni. Nem egyéb-
ről van szó, mint a költé szet e rnl é kezet é r ő l, ar ról, ho gy a ma gyar késő moder n-
ség termékeny poétikai párbeszédben maradhasson a mod ernitást megalapozó
költészetekkel. Az ilyen megőrzőnek tekinthető költői életművek ter mészetesen
nem nélk ülözik a jelentős egyedi értékeket, és maguk is számos vonatkozásban
gazdagítják a kifejezés nyelvi-szcml életi készletét, ha alapvető t ényez ői t nem is
újítják meg. Az innovativitás szempontja természetesen speciálisan iroda lomtö r-
téneti, az egyébként sem m érhet ő esztétikai é rtékekről keveset mond . Az 19s 0-es,
60-as évek folyamán a nyugatos költészetpoétikai örökség megőrzés éb en és to-
vább örökítésében mások mellett fontos szerepet töltött be a Válasz környezetéből
indu ló Lator László, az Újholdhoz kapcsolódó Lakatos István és Somlyó György,
akik mindannyian meghatározó jelentőségű fordí tói életművet is hátrahagytak.
K ülön ős tekintettel igaz ez Somlyó Györgyre , aki nem csup án a klasszikus és a
mod ern fran cia irodalmat tolm ácsoló fordít ásaival, hanem későbbi esszéivel is
éltette az irodalom érett, a nyu gat-európai irodalmakkal kapcsolatot tartó po éti-
kai önr eflexióját. De talán mindhármuknál jelentősebb költői teljesítmény volt a
Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Jékely Zoltáné. Pályája a 30-as évek kö-
zepén indult, a Mérföldek, esztendók (1943) című kötet után azonban több mint tíz
évig nem jelentethetett meg új kötetet. Álom című kötetének példányait 194 8-ban
be zúzták, csak egyetlen péld ány maradt meg b el őle . Az 19s7-ben megjelent
Tilalmas kert, mely felöleli a korábban kiadatla n versanyagot, jó l reprezentálja
Jékely költészetének élm énybel i és poétikai folyton osságát. B ens ős é ges e n finom ,
elégikus hangulatú versei, melyek a bukol ika Rad nótinál is fontos szerepet kapó
ha gyományában gyökereznek, a költészeti tradíci ó őrzőj e ként szólal nak meg , ám
éppen ez a konzervatív poétika válik alkalmassá arr a, hogy legalább egy ponton,
"A tüzeswvas" c ím ű versben Petőfi költeményét , a Szeptember végént újraírható
palimpsze sztk ént vegye birtokába. A vers cselekvő alanya az idő lesz, és így az
idegenből visszatérő versdallam - hiszen a mottó nem Petőfi versét, hanem Schu -
mann egyik zongoradarabját jelöli meg a dallam forr ásaként - egyszerre képes
hangot adni a ha gyományelmúlásán ak, és elég ikus megőrzés éne k : "Az Idő leta r-
olta / s a tél dere már megüt é koponyám . / / De rnost is a hajd an i furcsa borongás,
/ baljóslatú gyász üli meg szívemet, erősbü I a dallam - már templom i zsongás, a
dombra kifordul a gyászi menet, / / megállnak a dombon, a sírt kör ülállják, / és
zendül a zsoltár és zúdul a rög, / siratva a csalfa leánykák / a nyu rga fiút, kinek
álm a örök.. ."
897
8. A MÁSODIK V ILÁG HÁ B O R Ú BEFEJEZÉS ÉT ÓL A 7 0· E S ÉVEK ELEJÉ IG

Nagy László és Juhász Ferenc lírájához hasonlóan Pilinszky Jánosé is József

Attila költészetének poétikai kérdéseiből merített indíttatását, de jelhasználata,
egész nyelvszemlélete a világszemléleti különbségekkel összefüggésben másképp
alakult. Költészete a Kráter (1946) cím ű kötet után, amelynek versanyaga szin-
te teljes egés zébe n a háború idején keletkezett, az 1959-ben megjelenő Harmad-
napon költe mé nyeiben jutott e lő s zör olyan poétikai magaslatra, amely lehet öv é
tesz i, hogy Pilinsz ky líráját az európai ké s ő modernség olyan meghat ározó alko -
tóiéval együtt emlegessük, mint Paul Celan, Ingeborg Bachmann és René Char.
A kötet anyagából az irod alm i tudat mindmáig elsősorban az Egy KZ-Iágerfa lára
c ím ű ciklust emeli ki, amely a magyar irodalom első, világiro dalmi szinten is je len-
tős feldo lgozási kísérlete volt a z emlékezet ama nem mú ló történeti, kulturális és
metafizikai ka taklizmáj ának, amelyet Auschwitz ne vével szokás jelölni. Pilinszky
szemléleté be n a m űalkot á st a lezárt és a megváltoztathatatlan múlt belső lehet ő ­
ségei vonz zák. Ez a m űv észet autonómiájának biztosítéka is, ugyanakkor Pilinszky
létszemlé letébe n az esztétika hor izontján túlmutató jelentősége van annak, hogy
amikor egy múalkotás anélkül avatkozik be, hogy "bármit megváltoztatna a té -
nyeken ", akkor a mú által "minden lejátszódhat újra, holott megismételhetetlen,
minden megvá ltódhat, holott megválthatatlan, jóvátehető, holott jóvátehetetlen,
és vadona túj, holott végérvényesen vége van".372 Nyilvánvaló, hogy a m űalkot ás
i dős ze mléle tének ezen leírása az ünnepi idő, a rituális újrajátszás tapasztalatából
táp lálkozik, egészen pontosan a zsidó -keresztény hagyomány ünnep- és emléke-
zés-kon cepc iójára, melya kitüntetett múltbeli esemény (pl. az egyiptomi kivonu-
lás vagy Jézus kereszthalála) jelenbeli megőrzését, megismétlését, é lővé tételét
célozza. Pilinszky verseinek metaforikus mozgásai tehát semmiképpen sem egy-
fajta mimetikus tér-id ő-koncepciónak engedelmeskednek, sokkal inkább ellensze-
gülnek e koordináták meghatározó voltá nak. A Nagyvárosi ikonok c ím ű verses kö-
tetbe beemelt egyik esszé , az Ars poetica helyett radikálisan fogalmazza meg azt a
látásmódot, mely szerint a holokau szt az üdvtörténet részeként önmaga irdatlan
méretú j elentőségén is túlmutatva mitizálódott: "botrány, amennyiben megtörtén-
hetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént" .373 E gondolatot az engage-
ment immobile, a mozdulatl an elkötelezettség mint m űv é szeti hozzáállás dicsére-
tével folytatva Pilinszky egyetl en alakz att á gyúrja a több milliónyi egyéni és egyedi
szenvedés történetet. Az elkö telezettség gondolata nála kap új értelmet a háború
utáni magyar irod alomban. A foga lom a politika dimen ziójából természetesen az
ő esetébe n is az et ikáéba lép át, de ne m olyan egyetemesnek gondolt, valójában
homályos ka tegóri ákhoz k öt ődik, mint az emberi vagy a nemzeti érdek, hanem

Jn Pilinszky János : Egy lírikus nap lójából. = Uő : Tanulmá nyok, essz ék. cikkek, II. Bp., Száza dvég,
1993, 292.
373 Ars poetica helyett . = U ő : Összegyűjtött versek. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 83.
898
 8 .2 . I948-T ÓL A 60 -A S É VE K V É G É IG

konkrét sorsokhoz, e sorsok múlt és jövő nélküli jelen idejéhez. Ezzel össze függés-
ben kapnak főszerepet már Pilinszky egészen korai verseiben is a fényképs zerű ,
statikus képek, melyekben egyfajta várakoz ás fejeződ ik ki a szó eszkatológiai ér-
telm ében vett változásra. A holokauszt így az általa jelölt eseményen túlmu tató
funkció t és értelmezést kap , immár az üdvtörténet részeként: a totális negatívum
feltárulását, a mélypontot, a legnagyobb fokú botrányt testes íti meg.
A Harmadnapon nyelvének alapregisztere a bibliai szöveghagyományra tá-
maszkodik. Csakhogy ez a nyelv éppen a kötet legkiemelkedőbb darabjaiban, fő­
ként az Apokrif c ím ű antológiadarabbá vált költeményben , a metafizikai üresség
bels ő tapasztalata és a küls ő világ kontúrjainak meggyengülése miatt stabilizál-
hatatlanná válik. A stabilizáció végső lehetséges modelljét az Egy KZ-Iáger falá ra
c ím ű versben - József Attila mellett immár Kafkát is erősen felidézve - a parado-
xon teológiailag is értelmezhető , mégis elsősorban retorikainak bizonyuló alakza-
ta kínálja: .Menekül előled a táj . / Lehet az ház , ma lom vagy nyárfa, / minden csak
küszködik veled , / mintha a semmiben mutálna. / / De most már te nem tágitasz.
/ Megvakitottunk? Szemmel tartasz. / Kifosztottunk? Meggazdagodtál. / Némán ,
némán is reánkvallasz." Az Apokrif esetében azonban a szétválasztás rnesszerne-
nően indokolt eljárása ("Külön kerül az egeké , s örökre / a világvégi esett földeké ,
/ s megint külön a kutyaólak csöndje .") a regisztereknek ezt a kiegyen súlyozását
nem enge di meg , ami a korábbiaktól meglepően eltérő, lényegében lezárhatatlan,
a töredékességet önmagába építő versépítményt eredményez. A látomásos beszéd
apokaliptikus képvilága, amelyet kezdetben a végs ő idők feltáruló igazságát ha -
gyományosan jelölő "kelő nap" központi elhelyezése ural , az Apokrif har mad ik
szakaszában kibillen e központosítható szerkezetből : "hányódom én, mint ezer le-
velével, / és szólok én , mint éjidőn a fa". A képvilág és a jelent ésm e z ő stabilitása
me gszűnik, az olvasást az én helyzetének változása i és a beszéd reto rika i mozgásai
irá nyítják. Az utóbbira a vers els ő részében egyrészt biblikus hangelsajátítás (pl.
("virrasztván a számkivettetésben ") és annak elideg enítése (pl. "a haragos ég inf-
ravörösében") j ellemző, másrészt az ellentétes retorikai szerkezetek egymás mellé
állítása . Ez utóbbi mozz anat a beszéd által megsze rveződő személyességet is rög-
zíth etetlenné teszi. Már a vers első része felkínálja a lehetősé get, hogy az én a meg-
szólítások sorában és a megszólított helyének kiür esedése miatt a csendben találja
meg beszéd ének és így létének forrását. Ennek az alapvet ően etikai nyelvi tapasz-
tal atnak a költői kiteljesít ésére Pilinszky majd pályáján ak ké sőbb i szakaszában, a
Szálkák és a Végkifejlet c ím ű kötetekben tesz kísérletet, az előzm énye ket azonban
már a háború idején írott versekben, péld áu l a Trapéz és kor/át ban is föllelhetjük.
Az Apokrif zárlata azonban az isteni, azaz egy elsajátíthatatlanul idegen nézőpo nt
bevezetésével egyfajta személytelenségben leli meg a beszéd végső form áját: "Lát-
ja Isten , hogy állok a napon. / Látja árnyamat kövön és kerit ésen. / Lélegzet nélkül
látja állani / árnyékom a levegőtlen présben. / / Akkorra én már mint a kő vagyok;
899
8 . A M Á S ODIK VIL ÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉT ÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

/ halott redő, ezer rovátka rajza, / egy jó tenyérnyi törmelék / akkorra már a te-
rem tmények arca. / / És könny helyett az arcokon a ráncok, / csorog alá , csorog az
üres árok."
Pilinszky költészetpoétikája az értelmi egységen belül igyekszik a nyelvi jel
t ö bb értelm ű s ég é nek, meghatározatlanságának és nyitottságának a legnagyobb
ha tóerőt biztosítani úgy, hogy a nyelv ne a puszta reprezentáció eszközéül szolgál-
jon, hanem valódi létfunkcióra tegyen szert. Költészetének ez a vonása egyfajta in-
te ncióként valósul meg , amely a nyelvre mint jelenl év ő , a nyelv- és kultúrtörténeti
időt is ma gában foglaló anyag i realitásra irányítja a figyelmet. A versszövege olyan
metaforák hálózataként épül fel, amely az olvasásban szétfutó jelentésegyüttes-
ként viselkedik. Példaként idézhetjük a szintén antológiadarabként közismertté
vá lt Négysoros c ím ű verset. A vers által felvázolt, megközelítőleg sem egyértelmű
térszerkezeten belül, valamint a személytelenség és a személyesség ütközésében
az olva só feladata marad, ho gy az ütközések határvonalai mentén a metaforáknak
és a metaforikus tereknek jelentést adjon: "Alvó szegek a jéghideg homokban. /
Plak átmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják
véremet." Olyan költészetpoétika születik így meg, amely a magyar lírai modern-
ség nyelvi kérdéseit bekapcsolja a modern európai líra összefüggésrendszerébe,
am elynek kérdései közvetetten a kora romantika, illetve Nietzsche nyelvfilozófiá-
jában , közvetlenül pedig Rilke verseiben gyökereznek.
Azt jelenti-e mindez, hogy a traszcendentális és a metafizikai létszint bizonyta-
lan ságával, illetve ürességével szemben Pilinszky költészete csupán a nyelv anyagi
valóságára számíthat? Úgy tűnik, így van, és éppen ez a belátás esztétikai gondol-
kodá sának alapja. Bár ilyen tárgyú esszéiból és a Beszélgetések Sheryl Sutonn-nal
(1977 ) c ím ű munkájából nem alkotható zárt esztétikai rendszer, Pilinszky mégis a
tes t an yagi jelenlétének .rneztelens égí fokát ", "szegénységét" avatja a m űalkot ás
eszményévé. Az önmagát jelként tökéletesen betöltő tárgyon átsejlik valami fény-
szer ű , elérhetetlen többlet. Ezt a többletet oltaná ki, amennyiben a versek kép-
rendszere allegorizálódna. Ez a lehetőség kétségtelenül összefügg a keresztény
ha gyomány allegóriarendszerének s űr ű versbeli jelenlétével. Az alle gorizálódás
ellen hat azonban az életmű egyik legalapvetőbb trópusa, a csend. Meghökken-
tő ta pasztalat, hogy éppen a keresztény allegóriaháló csomópontjai azok, amik a
Pilinszky-lírában "üres helyként", szemantikai feltöltődésre váró nyílt alakzatként
működnek (EISEMANN György 1995 : 72) , szemben azzal a fajta zártsággal, meghatá-
rozottsággal, amit az allegorikus rendbe való beágyazottság von maga után. Ilyen
értelemben megjelenítés és megszakítás, szöveg és csend, szemlélés és hallgatás
egységének poétikája ez, de a személyként való létezésre a találkozás, a másik sze-
mély megszólíthatóságának reményeként és ígéreteként tekint, és ezt a megszólítás
trópusainak mind gyakoribb feltűnésén kívül a nyelv idegenszer űs ég ének. a nyelv-
használat egyfajta periférikusságának folyamatos jelzésével állítja elénk.
900
 8 .2 . 1948 -TÓL A 60-A S É V E K VÉG ÉIG

Pilinszky költészete a Harmadnapon korszaka után fokozatosan megváltozott.

A változás irányát jelzi, hogy a KZ-oratórium egy régi, az opera és a színház határ-
vidékén kialakult, hangzó előadásra szánt múfajból választja formai mintáját.
A Szálkák (1972) és a Végkifejlet (1974) kései költészete mégsem a polifon szerke-
zetekben keresi a lírai beszéd megújításának lehet ős ég ét, hanem a párbeszédes-
ségnek egy sajátos változatában. A versek elszakadnak a megformáltság klasszi-
kus hagyományaitól, a talányos , üres helyeket tartalmazó infinitivusi vagy főnévi
meghatározások és a kérdések kettős retorikája alakítja őket, és olyan atereket
hoznak létre , amelyekben sokszor jelölt kapcsolatok nélkül kerülnek egymás mel-
lé különböz ő, egymást kölcsönösen elbizonytalanító szövegminőségek. Ilyen vers
például az Infernó címú: "Ház. Kutya, Gépkocsi. I Pázsit és fogadások. I De csak-
ugyan szebb attól a mennyország, I hogy a pokolra leeementelt , I gyermeküket,
nemüket, fajukat I és mindenüket megtagadó lények I póklábakon egyensúl yoz-
va I nyáladzanak senkiért, semmiért?" Pilinszky kései költészetének talán legfon-
tosabb eltérése a Harmadnaponétól , hogy az értelemképzés súlypontja mintegy a
szövegen kívülre került, a nyelv nélküliség telített terébe, a párbeszédesség által a
néma, de megidézetten jelenlévő másikba. A nyelv szinte minden versben elindul
a másik felé, és útközben eltörli magát. Ezt az eltérést a korábbi poétika fokozatos
radikalizálódásának tekínthetjük. Pilinszky kései költészetének a kívülség kettőssé­
geire épülő ars poétikája a legpontosabban talán a hat árjárás egyik nagy modern
mesterének beszédeként a Van Gogh imája címú versben ölt formát: "Csatavesztés
a földeken . I Honfoglalás a levegőben. I Madarak, nap és megint madarak. I Estére
mi marad belőlem? II Estére csak lámpasor, I a sárga vályogfal ragyog, I s a kert
alól, a fákon át, I mint gyertyasor, az ablakok; IIhol én is lakom, s nem lakom, I a
ház, hol éltem, és nem élek, I a tető, amely betakart. I Istenem, betakartál régen."

8. 2.4.5. Nemes Nagy Ágnes

Nemes Nagy Ágnes versekben is tükröződő kulturális szemlélete egészen más szer-
kezetű, mint Pilinszkyé, más gyökerekből táplálkozik. Gondolkodásának legfon-
tosabb elemei egyfajta zárt, protestáns etika és a megismerés kartéziánus hagyo-
mányú értelmezésének viszonyában ragadhatók meg. Ez utóbbi szerint a látás , a
nézés útján szerezhetünk megbízható ismereteket a világról. Költészete az 50-es
évek elejére távol került a klasszikus-modern lírai magánbeszédnek attól az örök-
ségétől, amely legkiforrottabban a Sziget és tenger idején megváltozó Babits-lírá-
ban öltött testet, de mindvégig termékeny kapcsolatban maradt vele, ízlésében és
az irodalom etikumát illetően viszonyítási pontul szolgált számára. Költészetének
változásai, pontosabban e változások iránya és tétje visszahatóan igazolták az e
hagyományt már a 30-as években fellazító, majd attól eltérő Szabó Lőrinc és József
901
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

Attila poétikai törekvéseit, amelyek a szubjektum és az objektum reflexív megosz-

tottságát érvénytelenítő léttapasztalatban fogantak. Líráját kezdettől egyfajta is-
meretelméleti-létfilozófiai érdekeltség hatotta át, ebben legfontosabb világirodal-
mi elődjénekA képek könyvét író Rilkét tarthatjuk. A versalkotó alakzatok Rilkéhez
hasonlóan Nemes Nagynál is a tárgyi világ közvetlen tudati szenil életéb ől bonta-
koznak ki. Tárgyiasságának lényege , hogy a vers a tárgyon túlit, a belső transzcen-
denciát igyekszik felmutatni az esetleges tárgyban, élményben, így a megformálás
nem egyéb, mint költői átváltoztatás, a tárgy maga pedig alakzattá válik a versben.
Id őbelis ég ét tekintve az alakzat egyszerre köt ődik a megmutatkozás, az átváltozás
jelenéhez, és a keletkezés folyamatos jövő idejéhez. A tapasztalat, a "tanulás" el-
sődleges tere tehát maga a vers. Erre utalhat a k ölt őn ő által gyújteményes kötete
élére helyezett Fák címú vers zárlatában a helyhatározó: "meg kell tanulni itt a
fák / kimondhatatlan tetteit". De e sorokban nem csupán a helyhatározó, hanem
a kimondhatatlanság tapasztalata is alapvető fontosságú. A dolgok léte ugyanis ,
amire a tudat szemlélete irányul, az irányultságban benne foglalt távolság és ide-
genség miatt nyelvileg elérhetetlen. A vers ebben a költészetben a közelség és az
idegenség nyelvi metszéspontján születik meg, ezért gyakoriak benne az olyan tró-
pusok, amelyeket e kettősség határoz meg.
Nemes Nagy Ágnes poétikájában a rilkei tárggyá válás egyszersmind jellé válást
is jelent, ami arra is felhívja a figyelmünket, hogy a jelenlét ideje itt elsősorban
nem a múlthoz vagy ajövőhöz k őt ődik, a szemlélet tárgyai a megalkotott nyelvi vi-
lágban mutatkoznak meg, tehát önmagukat állítják. Afigyelem számára természe-
tesen csak részlegesen adottak, egy bizonyos nézőpontból, de részlegességükben
evidens módon azonosak a teljes önállítás tárgyával. Ugyanakkor, amint a Között
címú vers példája rnutatja, a tárgyak metaforizálódása ("A levegő nagy ruhauj-
jai. "; "A /"./ röghegyek / .. ./ feküsznek, térdenállnak") minduntalan meghaladja
az önállítás azonosságát, hiszen már eleve valami tárgyszerút mutatnak be (pl.
ruhaujj). A metaforizálódó tárgyak nevei e versben egyszerre állnak önmaguk és
egy olyan meg-nem-nevezett dolog vagy tapasztalat helyén, amelyre nincs szó a
betű szerinti használatban. Az ilyen alakzatot hívjuk katakrézisnek. Akatakretikus
jelhasználat m űködése, amely mind a beszédmódot, mind a szemléletet meghatá-
rozza, arra utal, hogy a kettősség e költészetben nem ontológiai tapasztalat, ha-
nem ajelhasználatban, a tárgyszemléletben és a vers megalkotásában újra és újra
megismétlődő folyamat nyelvi eredménye: "A levegő , amin szilárdan / támaszko-
dik madár s madártan". E folyamat metaforája Nemes Nagy Ágnesnél kezdettől
fogva a tükrözés. Így kerülnek egymás mellé az "egy percnyi ég (. ..) lombjai" és "az
élő pára fái", amelyek az ég (leveg őj-efa átvitel kölcsönös megfordítását tartal-
mazzák. A katakrétikus jelhasználat és az inverzív mozgások egyaránt megsokszo-
rozzák a jelentésesség lehetőségeit. Ez a hatás az összefüggések megalkotásakor
is érvényesül, hiszen amíg elvont metaforizáltságukkal a légneműség közegében
902
 8.2 . 1948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

szinte minden ponton megakadályozzák, hogy elképzeljük őket, addig a földszerű

elemek elképzelt tárgyai szabadon megszülethetnek.
A megfordítás alakzatához szorosan hozzátartozik a visszatérés eszméje, a léte-
ző visszatérése önmagához, önmaga újraalkotása. Eszerint a szubjektum a nyelv-
ben, a megfordítás alakzatában nyeri el hiteles alakját. A tükörszerű megfordítás
ezért a szubjektum önmagához fűződő történeti és esztétikai kapcsolatának alak-
zataként jellemezhető. Nemes Nagy Ágnes költészetében az ént csakis nyelvként
értelmezhetjük. A szubjektum nyelvi elhelyezésének kísérlete a Között c ím ű vers-
ben az ég és a föld, a nap és az éj közöttiségén keresztül az ég és az ég katakretikus
tulajdonságú visszatéréséhez jut el. Ám ez a visszatérés nem lezáró jellegű, sokkal
inkább a szemlélet tárgyainak végtelenített megismétlődésétjelentiaz egymás felé
fordított eltérő dimenziókban: . Éghajlatok. Feltételek. / Között. K ő , Tanknyomok.
/ Egy sáv fekete nád a puszta-szélen, / két sorba írva, tóban, égen, / két sötét tábla
jelrendszerei, / csillagok ékezetei - / / Az ég s az ég között."
A Napforduló (1969) c ím ű kötet megjelenésének idején, mely az imént idézett
verset is tartalmazza, Nemes Nagy Ágnes metaforaalkotásában, én- és nyelvszemlé-
letében, valamint motívumkezelésében egyaránt kettős tendenciák érvényesülnek:
miközben a nyelvi mozgások a sokjelentésűség nyitott rendszerét hozzák létre, e
mozgások egy hagyományosnak mondható metafizikus gondolkodás kereteit erő­
sítik meg. E metafizikus gondolkodás modellje nem a metafora, hanem a hasonlat,
illetve a szemlélet tárgyainak hasonlóságon alapuló szüntelen megkettőzése.

Abban a pillan atban, (. ..) amikor a hasonlat önállósulni kezd, elszakadván ósi, szetnléltetó
szerepétól, vagy áténelrnezve ezt a szerepet, egyszerre több út nyílik elótte a lehet óségek
keresztezési pontján. Elindulhat ajelkép, a látomás, a tárgyias költészet felé, e három szóval
három, többé-kevésbé meghatározott, irodalomtört énett évált irány nevére utalva, s ugyan-
akkor rákanyarodhat egy sor más módozat útjára, egy sor még nem jelölt, külön táblával
nem nevezett, de nagyon is é l ő , egymáson át- meg átfutó ösvényére a k épszerűs égnek'"

- írja Nemes Nagy Ágnes, világosan kifejezve, hogy ahasonlati struktúrákban vég-
bemenő változásokból kiindulva értelmezi a késő modern európai költészet fejle-
ményeit. Nemes Nagy Ágnes tárgyias költészetében a képek az ábrázolt tárgy tuda-
ti-nyelvi intencionáltságának következtében mimetikus eredetük kritikája , lebontása
által jönnek létre , és az ábrázoló funkció lebontásának folyamata során, ugyanakkor
a szemléletesség, tehát a képszerű ábrázolás mintájának megőrzésével egy olyan
holtpontot keresnek, amely az immanens változatlan ság (Nemes nagy szavával a
viszonylagos öröklét) lehetőségét nyújtja: "Só és homok és fent a kőtömb, / mint egy
barlang az égbe vájva, / ez a viszonylagos öröklét, / ez az ásványok félhomálya - / /
zúg, zúg, a víz, egy Föld az ágya: / keserűsége k őed ényben" (Szobrok).

374 Nem es Nagy Ágnes: A költői kép = U ő : Szó és szótlanság. Bp., Magvető , 1989, 250.
903
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

A 70-es évek elejére az Újhold egykori költői, közülük elsősorban Pilinszky

János és Nemes Nagy Ágnes az 50-es évekbeli kiszorítottságból fokozatosan az
irodalmi közélet középpontjába kerültek. Nemzedékükön kívül is tekintélyt vív-
tak ki maguknak az egymástól eltérő poétikai törekvések jegyében induló költők
körében, és miközben ízlésük mind meghatározóbb befolyást gyakorolt a magyar
irodalom további alakulására, beépültek a kor kultúrpolitikai rendszerébe. Mind-
eközben Nemes Nagy lírája is átalakult, mégpedig hasonló irányban, mint amerre
a fiatalabbak indultak. Kései prózaversei nem egymás mellett, hanem egymással
jelölt vitahelyzetbe kerülve érvényesítik a nézés soknézőpontúságánaklehetősé­
gét . Ettől kezdve kioltódik a korábbi katakretikus logika. Az meg-nem-nevezhető
nyelven kívüli valósága helyett az elbeszélhet őség kérdései, az elbeszélés nyelvi
mozgásai, illetve a viszonyok esetlegessége kerül a költészet homlokterébe. Az
utca arányai c ím ű vers szétbontja a korábbi metafizikus gondolkodás elemeit, és a
létezés peremén már nem a láthatónál alapvetőbbtörvényszerűségeketkeresi, ha-
nem a múlékony egyedít. Nemes Nagy Ágnes kései verseiben a szemlélet gyakran
ironikus reflektáltsága azonban nem terjed ki a nyelvhasználatra, a kritikai attitűd
csupán a szemlélet korábbi m űködésével szemben érvényesül.

8.2-4 .6 . Vas István

Verseivel és fordításaival, főként EliotÁtokjöldjének átültetésével Vas István is meg-

határozó befolyást gyakorolt a későbbi magyar költészet nyelvi tudatára. Jóllehet
pályája az avantgárd törekvések jegyében, Kassák Lajos közvetlen környezetében
indult, az 50-es , 60-as években költőként és a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesz-
tőjeként egyszerre volt képes közvetíteni a kimunkált, egy többé-kevésbé egységes
szubjektum beszédeként elgondolt vers nyugatos hagyományát, és e hagyomány
felbomlásának tapasztalatát is. Verseinekjellemző sajátsága lesz egyfajta rezignált
tónus, amely nem áll ellent a beszélt nyelv, a rontott formák betörésének, nyelve
számos példát mutat a k ül önb öző regiszterek ironikus összekapcsolódására. A po-
étikatörténeti szakadás, a vers nyelvi alapjainak bonyolultabb problémarendszere
Vas számára semmiképpen sem tragikusan, inkább szkepszissel átélhető változás.
Ómódi modernsége, ahogyan szemléletét ő maga találóan nevezi, elbizonytala-
nítva megpróbálja fenntartani az emelkedett versbeszéd hagyományát, valójában
mégis keveri , ütközteti a k ülönb öz ő nyelvi regisztereket. Mindezt az ideológiák-
kal, így az esztétikai ideológiákkal szemben táplált józan rosszhiszeműségeis táp-
lálja . A vallomásos hang így olyan széttartó erőket foglal magában, amelyek az
énszerűség megnyilvánulását polifónná teszik. Minderr ől nagyon pontosan beszél
az Ultima realisas cím ű vers: "Tudom, tudom, te is kissé szégyeled, / Hogy nem
úgy írok, mint az igazi énekesek, / Sót, néha magam is eléggé szégyelem magam,
904
 8.2. '948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉG ÉIG

/ Hogy így beszélek , ilyen hétköznapian, / Hogy mindig ezeket emlegetem, a köz-
napi dolgokat, / És nem az apokalipszist, a mennyet, a poklokat. / Igen, nem ta-
gadom, ha olvasom, mindig irigylem, / Mi minden zsúfolódik össze a verseikben.
(. ..) Nekem az a csoda, ami elmúlik, egy percig marad itt, / Ami nem volt, nem
lesz, és amíg van, folyton változik, / Az életbentartó, harminchét alatti, hétköz -
napi láz, / A sokféleség, az egyediség, az ultima realitas, / Ami feltűnik, eltűnik, és
ha volt, nem lesz többé soha: / Eónok mulva se teremti meg még egyszer a Világok
Ura." Vas István a Nehéz szerelem köteteiben és az Azután cím ű regényben remek
önéletrajzi prózát is alkotott, amely egyszersmind pontos elemzését is nyújtja a
20-as évektől az 50-es évekig eltelt évtizedek kultúrtörténeti, politikai és mentali-
tásbeli változásainak.

8.2.5. A próza beszédmódbeli megújulásának lehetőségeiés változatai

a 60-as években

8.2.5.1. Déry Tibor és Örkény István rövidprózája az 50-es évek második

felében

Lukács György moszkvai emigrációja idején a korabeli marxista esztétika legje-

lentősebb kisérletét tette arra, hogy a sztálini párt társadalomalakító ideológiai
elveit összehangolja a 19. századi klasszikus orosz próza , mindenekel őtt Tolsztoj
ábrázolásmódjának hagyományával. Tolsztoj és a realizmus fejlód ése cím ű mun -
kájában, amely 193s-ben jelent meg, annak hangsúlyozásával emeli az orosz
szerzőt a Lukács által korábban inkább mintaszerűnek tekintett nyugat-európai
realista próza alkotói fölé, hogy "Tolsztojvilágnézete és művészete szorosan össze-
forrt a parasztság fejlődésével és elégedetlenségével, s ezért Tolsztojnál egyáltalán
nem is támadhat a társadalmi valóság vigasztalan sivárságának olyan koncepciója ,
amilyen a modern realist áké'V" Így tehát az esztétika elveit alárendelte egy fej-
lődéselvű társadalomkép célképzeteinek, amelyek maradéktalanul megfeleltek a
sztálini párt ideológiája reprezentációs igényeinek. Az 50-es évek magyar regény-
irodalmát és annak korabeli kritikai fogadtatását ez a szemlélet uralja, sőt nem
túlzás azt állítani, hogy az önálló esztétikai kategóriák lényegében felszámolódtak
az ideológia erőterében. Ilyen feltételek mellett jelentős alkotás nem jöhetett létre.
Jellemző ugyanakkor, hogy a regény funkciói közül az ideológiai , morális üzene-
tek továbbítása a kor minden írója számára kitüntetett fontosságú , olyan m űvek­
ben is ez tapasztalható, mint amilyen például Németh László1957-ben kiadott Égető
Esztere, amelyeknek nincs közvetlen közük az uralkodó ideológia fogalmaihoz és

375 Lukács György: Tolsztoj ésa realizmusfejlódése. Bp., Magvető, 1975, 135 .
905
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 -ES ÉVEK ELEJÉIG

történelemképéhez. Nem csoda, hogy a korszak prózájára általánosan jellemző

ábrázolásmód kiüresedéséről, az összetettebb értelmez ői viszonyt igénylő írás-
mód lehetőségeiről nem a regény nagykonstrukciója, sokkal inkább kisregények
és rövidprózai m űvek adtak hírt. Nem csupán és talán nem is elsősorban a téma
súlyossága, a hét évnyi börtönbüntetés után szabaduló B. sorsa kölcsönöz drámai
erőt Déry Tibor Szerelem c ím ű elbeszélésének, hanem a kihagyásos szerkesztés-
mód és az erősen redukált nyelv, amely oly sok csendet zár magába, így őrizve meg
a kimondatlanság szférájában az ábrázolt érzelmek finom szövésű bonyolultságát.
Tanulságos például a nyelv Hemingway-re emlékeztető redukáltságának, triviali-
tásának és a pillanat érzelmi összetettségének paradoxona, amikor a B. és felesége
hét évnyi várakozás után viszontlátja egymást:

Szeretsz? - kérdezte B.
- Soha senki mást nem szerettem - mondta az asszony. - Úgy nem változhattál meg, hogy
ne szeress elek .
- Megváltoztam - mondta B. - Megöregedtem.
Az asszony sírt, magához szorította félje lábát. B. újra megsimogatta a fejét.
- Lehet még gyerekünk? - kérdezte az asszony.
- Talán - mondta az ember. - Ha szeretszf'"

A Szerelem 1956 -ban jelent meg, csakúgy mint Déry Niki círn ű kisregénye.
A Petőfi Körös tevékenyégéért 19s7-ben kilenc évi börtönbüntetésre ítélt szerző
későbbi prózájának legkiemelkedőbb darabja a G. A. úr X-ben (1964), amely a váci
fegyházban keletkezett. A regény Orwell 1984-éhez hasonlóan negatív utópia,
groteszk világában a szabadság nem képes kialakítani a maga rendjét. Az elbeszé-
lés lépésrőllépésre követi egy értékvilág önmegsemmisítését, de - Orwell művével
ellentétben - nem ad teret a narrációban a viszonylagosság ironikus tudatának. Az
eszmények szintjén megőrzi a klasszikus humanizmus értékeinek teljességét, mi-
közben pusztulásának példázatát alkotja meg.
A nyelv és a valóság még bonyolultabb viszonya tükröződik Örkény István rö-
vidprózájában, amelynek darabjait az Egypercesek gyűjteményében adta közre.
A gyűjtemény első darabjai az 50-es évek közepén keletkeztek. A Ballada a köl-
tészet hatalmáról látványos eljárással érvényteleníti a normálisnak tekintett disz-
kurzív logikát, és az ironikus-elégikus hangoltsággal ötvözött fantasztikum szabá-
lyaival helyettesíti (SZIRÁK Péter 2008: 130) , amely ettől kezdve a rövid elbeszélés
szereplőinek perspektívájából nézve is normalitásként működik. Örkény e korai
egyperceseiben tehát a valóság nem egyéb, mint nyelvi és viselkedésbeli normák
szabályrendszere, amely bármikor helyettesíthető más szabályokkal. Rövidprózá-
jának esztétikai tapasztalata magában hordozta a szocialista realizmus esztétikai

376 Déry Tibor: Szerelem = Déry Tibor. Pécs, Alexandra, 2002, 120.
906
 8 .2 . I948 -TÓL A 60-AS É VE K VÉGÉIG

gondolkodásának cáfolatát, ugyanakkor, mivel kapcsolatot talált a vicc műfajával,

zavarba ejtő evidenciája a korabeli olvasók számára sem okozott befogadásbeli ne-
hézségeket. Mindeközben az uralkodó olvasói attitúd, ami a korabeli irodalomkri-
tika szemléletében is megmutatkozik, az olvasottakat a tárgyszerűen adott valóság
képeként vonatkoztatta az olvasó saját szociális tapasztalataira, mégpedig a poli-
tikai tudat sz űr őj én keresztül. Ám mivel a hatalom által ellenőrzött és szüntelenül
mozgásban lévő politikai tudatformák, valamint az egyéni társadalmi-történelmi
tapasztalatok között szükségszerűen rés vagy esetenként szakadás támadt, amely
1953, Sztálin halála után, majd az 1956-os forradalmat követően egyre bővült,
mind az írás, mind az olvasás oldalán olyan stratégiákjelentek meg, amelyek az el-
hallgatás, a sejtetés , a célzás és a sorok között való olvasás eszközeivel, valamint az
öncenzúra reflexeivel éppen ezt a bővülő távolságot tették megtapasztalhatóvá.

8 .2.5.2. Sánta Feren c: Húsz óra

Jól nyomon követhető mindez a 60-as évek elejének két legnagyobb kritikai vissz-
hangot kiváltott regényében, Sánta Ferenc Húsz órájában és Fejes Endre Rozsda-
temetójében. A Húsz óra 1963-ban eredetileg riportsorozat gyanánt jelent meg a
Kortársban, majd változtatásokkal még ugyanabban az évben regényként is.
A riport a 30-as évek népi szociográfiáinak jellemző műfaja volt, innen vette át
a szocialista realizmus hagyománya, mint a tárgyszerű valóság közvetlen megra-
gadásának kitüntetett irodalmi formáját. Az írói szociográfia a 60-as, 70-es évek-
ben is eleven és támogatott műfaj volt, elegendő például Moldova György Tisztelet
Komlónak (1971) vagy Az Órség panas za (1974) c ím ű könyvére, vagy éppen Csoóri
Sándor Tudósítás a toronyból (1963), Végh Antal Erdóháton, Nyíren (1972) c ím ű
munkájára gondolni. 1967-ben nem más, mint Darvas József javasolta a harminc
évvel korábbi Magyarországfelfedezése sorozat újraindítását. Sánta maga is a népi
írók környezetéből indult, felfedezője Szabó Pál volt. Sánta művének egyes fejeze-
teiben a riportszerű dialógusok korlátozás nélkül szóhoz juttatják a szereplők sze-
mélyes igazságát (SZIlÁGYI Márton 2005 : 219), maga a műfaj pedig dokumentum-
értékű hitelességgel ruházza fel ezeket az igazságokat. A riportregény helyszíne
egy, a szövegben megnevezetlenül hagyott dunántúli falu, ahol az 1956-os forrada-
lom bukását követő napokban a volt párttitkár, aki a forradalom alatt elmenekült
a faluból, visszatérése után lelövi volt barátját, osztálytársát, Kocsis Benjámint.
Ugyanekkor a harmadik egykori barát, Balogh Anti a falubeliek egy csoportjától
övezve belő a termelőszövetkezet igazgatójának ablakán. A dialógusokat tehát a
forradalom utáni időszak erkölcsi traumái uralják, a szereplők a jelen perspektívá-
jából tekintenek vissza személyes életük és a falu háború utáni történetére, a grófi
birtok államosítására, a földosztásra, a téeszesítés első és második időszakára, a
907
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 7 0 - E S ÉVEK ELEJÉ.IG

kuláküldözésre és a forradalomra. A riportok jelene pontosan meghatározható:

1962-ben vagyunk, amit bizonyít, hogy a második riport beszélője ironikusan utal
az 1961. decemberében kiadott kádári jelszóra, "aki nincs ellenünk, az velünk
van", mely csakhamar a politikai enyhülés szimbólumává vált. "S ha ismét talál-
kozna Balogh Antallal, mondja meg neki , hogy meghatott és boldog vagyok, és
igazán hálásan köszönöm, hogy ha velünk nem is, de nincs ellenünk... Nem is tu-
dom, hogyan köszönjem meg neki a proletariátus nevében, mindenesetre adja be
majd jutalmazási kérvényét az össznépi államhozl 't"? Sánta riportregényében a
történelmi önértelmezés feldolgozatlan zavarairól árulkodó szólamok a falu társa-
dalmi helyzetük és történelmi attitúdjük szerint tipizált szerepl őíhez rendel ődnek.
Mentalitástörténeti szempontból figyelemreméltó sajátsága a könyvnek, hogy a
hivatalos történelmi formulával szakítva nem ellenforradalomként, és természe-
tesen nem is forradalomként láttatja a falu 1956-ját, hanem egy gyilkosságban
összpontosuló polgárháborús pillanatként.
A regényvilág hozzáférhetőségét márajelent ősen megnehezíti a szövegbe foglalt
és még inkább a csupán c élz ásszer űen odaértett efemer tapasztalatok sokasága. A
szerz ő és az olvasó közös társadalmi, történeti tudása négy évtized alatt nagymér-
tékben elenyészett. Még nagyobb nehézségeket okoz a szöveg kihagyásos jellege.
A kihagyásoknak két oka lehet. Az egyik az imént említett közös tudás, amelynek
aktivizálásához a megírás idején még elegendő volt bizonyos jelzések elhelyezése.
Az elliptikusság fontosabbik oka a sorok közé bújtatás, az ideológiai alkalmazko-
dás és a szerepl ők, valamint a szerző öncenzúrájának bonyodalmaiban keresendő.
Ennek következtében helyenként már-már enigmatikussá válik a szöveg. Az ideoló-
giai alkalmazkodás a regény szerkezetére is hatással van . Ezzel magyarázható egy,
a riportoktól eltérő szövegdokumentum, a termelőszövetkezet egyik vezetőségi ülé-
séről készült jegyzőkönyv beillesztése. A korabeli kritika elsősorban e jegyzőkönyv
alapján lelte meg azokat a fogózókat, amelyek lehet övé tették, hogy a szerepl ői szó-
lamok igazságát korlátozva egyértelmű és pozitív ideológiai töltettel ruházza fel a
könyvet, helyet biztosítva neki a korai 60-as évek hivatalos irodalmi kánonában.

8.2.5.3. Fejes Endre : Rozsdatemetó

Fejes Endre 1962 -ben megjelent Rozsdatemetóje is jellemz őerr 1956 utáni perspek-
tívából tekint vissza a 20. századi magyar történelemre, ő azonban nem falu-, ha-
nem családtörténetet ír. Családtörténeti elbeszélésének jelen ideje ugyancsak az
1962-es év, egy tavaszi nap , amelyen ifjabb Hábetler János, pesti gyári munkás
az iparvágány és raktárépületek szegélyezte "rozsdatemetőben" agyonütötte a

377 Sánta Ferenc : Húszóra. Bp., Magvetó--Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975, 19.

90S
 8.2. 1948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

sógorát, Zentay Györgyöt. A m ű jellege és kritikai fogadtatása ezúttal is az elbe-

szélői szituáció feltárásával érthető meg közelebbről. Az elbeszélő azt állítja, hogy
hosszas kutatásokat végzett a Hábetler-család t örténet ér ől, beszélgetett a gyil-
kosság szemtanúival és magával a tettessel, hogy majdan a bírósági tárgyaláson
elmondhassa "a való igazat". Egy bevallottan elfogult tanú elbeszélését olvassuk
tehát, aki arra készül, hogy főszereplője védelmére keljen a bíróság előtt. A tanú
jó előre egyfajta ítéletet is megfogalmaz ifjabb Hábetreler Jánosról: "Nyers volt,
szókimondó. Egy rendőrtiszt azt mondta rá: anarchista. Én nem hittem el. Csak
néha fellázadt, ilyenkor a szemétől félni lehetett... Gyáva volt? ... Azt hiszem, né-
mely dolgot nem értett meg a világból , ezért volt tehetetlen."378E szavakkal adja át
az elbeszélő ifjabb Hábetler János történetét a bíráknak, sajátosan performálva az
olvasói beállítódást, mintegy arra szólítva fel az olvasót, hogy értelmezése az ítélet
formáját öltse. Lényegében a referenciális olvasatnak ezeket az intenciót hajtotta
végre a korabeli kritika. Arra kereste a választ, vajon Fejes m űve összeegyeztethe-
tő-e a változáson átmenő Kádár-rendszer ideológiai önképével, vagy csupán arról
van szó, hogy a puszta túlélés nemzedékeken át elsajátított szemlélete és gyakor-
lata megakadályozza az anyagi és kulturális szegénységben élő munkás hősöket,
hogy éljenek a szocializmus által felkínált lehetőségekkel. Fejes ezt az utóbbi ítéle-
tet is beépítette a regényébe, ezt éppen Zentay szólama képviseli. Jóllátható tehát,
hogy a családregény elbesz él ői szerkezetét alapvet őert alakítja az az ideológiai és
hatalmi tér, amelybe a regény megérkezett.
Az 1956 utáni perspektíva azonban a túlélés életgyakorlatának érvényességét
erősíti. Sokatmondó, hogy míg Sánta regényének egyik kulcsjelenete a termelő­
szövetkezet vezetőségi értekezletén, tehát az ideológia nyilvános terében játszó-
dik, a Rozsdatemetó jellemző helyszíne a pesti VIII. kerület, közelebbről a Teleki
tér környékének proletárkörnyezetébe helyezett Hábetler család lakásának kony-
hája . Természetesen ide is betör a nyilvános terek ideológ ikus nyelve, elsősorban
az ostobának tartott, ennek ellenére politikai karriert befutott Seress Sándornak
és Zentaynak köszönhetően. A regény, amelynek még 1963-ban drámaváltozata is
elkészült, remekül viszi színre a kétféle nyelv konfliktusát. Míg az ideológia nyelve
Hábetlerék konyhájában nevetést szül, az ő reménytelen "élhetetlenségük" megüt-
közésre és elutasításra talál a másik oldalon. A konyhában természetesen egy nő,
Pék Mária, idősebb Hábetler János ő sanyaszerű felesége uralkodik. A Hábetlerek
etikáját mégsem ő, hanem a tőle mindenben függő idősebb Hábetler János mond-
ja ki: "Meg kell mondanom a teljes őszinteséget, hogy én politikával nem foglal-
koztam soha, ezért nem is állítom , hogy értenék hozzá, mert ez nem volna igaz.
Engemet csakis az én drága családom sorsa, boldogsága érdekelt, értük dolgoztam,

378 Fejes Endre : Rozsdatem etó. Bp., Magvető, 1962 , 12.

909
8 . A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 E S ÉVEK ELEJÉIG
a

erőmet nem kímélve, folyton és örökké."379 Ifjabb Hábetler János azonban ezzel az
etikával is szembekerül, közönyössé válik, miután zsidó vallású szerelmét és kislányát
1944-ben elhurcolják Auschwitzba, és ő semmit sem tud tenni értük. A gyilkosság
így egyszerre következménye a nyelvi konfliktusnak és ifjabb Hábetlet János belső
meghasonlásának, hiszen mielőtt sógorát egyetlen csapással agyonüti, Zentayegy
vezércikkszerű monológban olvassa fejére ideologikus ítéletét: "Te hogyan élsz?
Keresel több mint kétezer forintot, lakásfestést vállalsz, mosol, főz öl, takarítasz,
csókoigatod a fiadat. Láttál már színházat belülről? Elolvastál egyetlen könyvet
is? Pedig te vagy ennek a hatalomnak a birtokosa, esztergályos főnemes, háborús
mártir, hiszen a szerelmedet és a kislányodat egy kis feledékenység miatt égették
el Auschwitzban.P ' " Fejes elbeszélőjének értéktudata érzékelhetően nem áll egy-
értelmúen ifjabb Hábetler János mellett, de mély megértést tanúsít vele szemben.
Mégpedig azért, mert lényegében azonosul az apa és Pék Mária történeti folyto-
nosságot képviselő, kipróbáltnak mondható rezignált igazságával. Egy olyan igaz-
sággal tehát, amely a Kádár-rendszer 1962 utáni időszakában a hatalom és a forra-
dalom traumáját elfojtva őrző ország kiegyezésének lényege lesz.

8.2.5-4 . Sütő András: Anyám könnyú álmot ígér

A szociografikus próza hagyománya húzódik meg Sütő András 1970-ben megje-

lentAnyám könnyú álmot ígér című regénye mögött is. E prózahagyomány elbeszé-
lésmódja eredendően is kevert . Már a 30-as években tartalmazhatta többek között
a riport, a földrajzi leírás, a statisztika, az esszészerú elmélkedés és az anekdo-
ta mozzanatait. Ebben a munkában mindezek mellett megjelennek újságcikkek,
zsoltár- és népdalszövegek, lírai összegzések és vallomások. E múfaji kevertség
minduntalan zavarba hozza a szociografikus hagyomány és a mú intenciói szerint
egyaránt előnyben részesített referenciális olvasást, annál is inkább , mert az anya ,
aki megbízást ad író fiának a mezőségi, közelebbről a pusztakamarási magyarság
történetének és jelenének elbeszélésére, többször nyomatékosan hangsúlyozza
városba szakadt fia idegenségét, és ugyanígy tesz az író is. A referencialitás prob-
lémáira érzékeny olvasó néhány oldal elolvasása után ráeszmél, hogy valójában
nem szociografikus prózát olvas, hanem vallomást, amelyben a vallomástevő nar-
ratív identitását a származás helyéhez, Pusztakamaráshoz fűződő viszonyban épí-
ti ki. Az identitás Sütő nél az etikai és ideológiai értéktulajdonítás képződménye.
Az identitásépítés etikai és ideológiai aspektusai a pusztakamarási, általában véve
pedig a romániai magyarsághoz való tartozásban lelnek egymásra, az elbeszélés

379 UO., 240.

380 UO., 345 .
910
 8.2. '948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

értéktudata ugyanis a helyben maradás kitartásából és a hagyománytörténésként

értett idő folyamatosságából bomlik ki. Az etikai és az ideológiai értékek legfon-
tosabb tartalma tehát egy csoporthoz kötött folytonossági fikció. A csoport alatt
ebben az esetben etnikai, nyelvi és vallási közösség érthető. A "Nyugtalan vizek"
cím ű fejezet első mondata szerint az írás idején "háromnegyedrészben románok,
negyedrészt magyarok lakják" Pusztakamarást, és a vallomástevő hangsúlyozza,
hogy "az EGÉSZTŐL kaptam útravalóul a gyermekkor élményvilágát", román sze-
repl ők ennek ellenére nem fordulnak elő a könyvben. Ami az identitás felekezeti
tartaimát illeti, jóllehet a kálvinizmus a pusztakamarási magyarok egyik meghatá-
rozó ismérve volt évszázadokon át, és a közösségi szokásokat, a csoport folytonos-
sági fikcióját a jelenben is jelentősen befolyásolja, súlya mégis csökken. Ahogy a
"Világítunk" című fejezetből megtudjuk, a magyar ajkú közösség sem az ateistákat,
sem a szombatosokat nem zárja ki. Az identitás nyelvi oldala ennél kitüntetettebb
szerep ü és bonyolultabb is. A nyelv, pontosabban a helyi nyelvhasználat egyfelől
a pusztakamarási magyarok történeti folytonosságának médiuma, ami kifejezi az
odatartozást nemcsak az élőkhöz, hanem a holtakhoz is. Éppen ezért a nyelvhasz-
nálat meg is osztja a közösséget azokra akik mintaszer űen, szépen beszélik a helyi
nyelvváltozatot és azokra, akik rosszul, felelőtlenül beszélik. (BARTIS Imre 2008:
57.) Az erkölcsi különbséggé transzformált nyelvhasználati különbség így a közös-
ség belső hierarchiájának alapja lesz. A hierarchia legalján a falu perspektívájá-
ból szemlélve azok helyezkednek el, akik idegenbe szakadva más nyelvhasználati
formákkal keverik a gyerekkorban elsajátított nyelvet. Sütő nyelvszemlélete más
vonásaiban is hierarchikus, és ez párhuzamokat mutat a gyerekkor társadalmának
hatalmi viszonyaival. Kulcsfontosságú a regényben a "Jön az erdő" cím ű fejezet
első bekezdése, amely arról szól, miként tanult meg az elbeszélő írni:

Az elemi iskolában osztálytársaimnál hamarább tanultam meg a bet űvetést . A sikongó

palatábla fölé hajolva, ebéd közben is mámorosan róttam a szavakat. Úgy éreztem: mind-
ahánnyal egy-egy titkot csípek fülön. Még nem tudtam, mit kezdek majd velük, merre s
mi végett indítok rohamot. De hogy leírtam a félelmetes szót: báró, máris többnek érez-
tem magam, majdnem egyenrangúnak a betúk rácsai mögé vetett fogalommal.f"

A nyelv elsajátítása a valóság birtoklását jelenti, fejezi ki a narrátor, és maga-

sabb helyet biztosít a társadalom hierarchikus rendjében. Ugyanakkor Sütő szem-
léletében a helyi nyelv szóbelisége fölé már-már elérhetetlenül távolian borul a
példaszerű irodalmi nyelv égboltja, amelyen a vezérlő csillag Arany Toldija:

A magyar irodalomba tévedve föl kellett figyelnem valóságos helyzetemre, miszerint nem
erdőbe, hanem bokorba sz ülertern, az anyanyelv diribdarabjai közé, ahol minden, amiből

381 Sütó András : Anyám könnyú álmot ígér. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978,24.
911
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEPEJEZ ÉSÉTÓL A 70-ES ÉV EK E L E J É I G

a legkisebb költőnek is föl kellene ruházkodnia: csupa maradvány, foltnak való, szalagvég,
elhu llajtott kacat. Téli estéken Arany Toldija tartott ébren, azzal a döbbenettel, mint mikor
a szi!vafáról a hátarnra esve, szavamat vesztettem. Nem ismerj ük a nyelvünket! - kezdett
sajogn i bennem a felismeré s, végét vetvén az iskolai dolgo zatí rás boldogs ágának.382

Mivel az Anyám könnyű álmot ígér az irodalmi kultúra része , és a narrátor ek-
ként, vagyis az írásbeliség embereként szemléli magát, a m ű a nyelv aspektusából
szemlélve szükségszerűen idegenné válik a szóbeliségen nyugvó pusztakamarási
magyar kultúrától, mintegy kívülről tekint vissza a közösség folytonossági fikció-
jára, ami éppen abban a mondatban fejeződik legnyilvánvalóbban, amely az író
visszatalálásáról ad hírt: "Olyannyira visszaszoktam e parányi világba, mint az ak-
váriumba ültetett hal. "383Ez a kettős viszony, az odatartozásé és a kívüllété mind-
végig áthatja az elbeszélést, miközben a szöveg által felállított legfontosabb etikai
érték foglalata egyértelműen a kitartás, a helyben maradás, a halottakhoz fűződő
hűség, a közösség integritásán ak fenntartása. Ez tehát azt jelenti, hogy a narratív
identitás egymástól elválaszthatatlan nyelvi és etikai oldala között látens és a fel-
vázolt esztétikai ideológiai viszonyok között feloldhatatlan feszültség húzódik, ám
erre a könyv recepciója mindmáig alig volt képes reagálni, mert vezető szólamait a
könyvben is kifejeződő moralizáló szemlélet uralja.

8 .2.5.5 . A parabolikus
próza etikai gondolkodá sa
(Sarkadi Imre, Cseres Tibor)

1956 után mindazok az írók, akik nem kerültek börtönbe, személyes ízlésük és
erkölcsi beállítottságuk szerint igyekeztek megtalálni a módját, hogy miként foly-
tathatják írói m űk öd és üket, és - amennyiben ennek szükségét érezték - miként
fejezhetik ki szolidaritásukat bebörtönzött pályatársaikkal, a Kádár-rendszerrel
szembeni esetleges megvetésüket. A Kádár-rendszer kulturális ideológiája és fő­
ként gyakorlati politikája azonban lényeges vonásaiban eltért a korábbi kor-
szakétól. A cenzúra ugyan nem sz űnt meg , és továbbra is fontos szerepet kapott
az ideológiai indoktrináció, rituális alkalmai azonban megritkultak. A tiltás és az
eng edél yezés kettőssége helyett a 60-as évek elej étől finom abb eljárásokra tért át
a rezsim , amit a kultúrpolitikai viták és alkuk megszaporodása is jelez. A komple-
xebb esztétikai tapasztalatokat továbbra is alárendelte az ideológiai sz űrés szem-
pontjainak, de ellenőrzött módon és gyakran sokévnyi halogatással biztosította a
m ű vekhez való hozz áférést. Kis példányszámban, és szinte minden esetben húzá-
sokat, egyéb beavatkozásokat elszenvedve megjelenhettek olyan m űvek, amelye-

382 Uo.
383 Uo., 282.
912
 8 .2 . 1948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

ket a kiadói lektorok ideológiailag ellenségesnek minősítettek, és a kultúrpolitikai

apparátus, amibe a kritikusok egy részét is bele kell értenünk, nagy súlyt helyezett
arra, hogy az ilyen műveket alapos .rnarxista" világnézeti bírálat fogadja .
A korabeli nyilvánosságban nagy visszhangot kiváltó m űvek a Lukács György
elméleti munkái által kidolgozott tükrözés-esztétika kritikai alkalmazásával, a ta-
bukat csak óvatosan érintve mutattak rá a társadalmi működés bizonyos anomáli-
áira, de többnyire úgy - miként Sánta Ferenc és Fejes Endre regényeiben láttuk -,
hogy a műből kiolvasható legyen a rendszer egészére irányuló affirmatív szándék.
A megújuló szociografikus próza mellett hasonló funkciókat tulajdoníthatunk a
magánéleti és történelmi parabola műfajának, ami a 60-as évek prózájának meg-
határozó irányát képviseli. A parabolikusnak tekinthető művek, amilyen például
Sarkadi Imre 1961-ben kiadott A gyáva círnű kisregénye, Sánta Ferenc Az ötödik
pecsétje (1962) vagy Cseres Tibor 1941-es bevonulást követő újvidéki vérengzés
történetét feltáró Hideg napok (1964) c ímű könyve az olvasó erkölcsi ítéletére
apellálva reprezentálnak egy-egy magatartásformát. A mélyebb olvasat azonban
könnyen rávezethet, hogy az említett m űvek éppen az etikai tudat világos körül-
határolásának - az adott társadalmi környezetben megnyilvánuló - nehézségeivel
szembesítették az olvasót. Legnyilvánvalóbban a Hideg napok katonatiszt hősei­
nek esetében, de ugyanígy Sántánál és Sarkadinál is jóllátható, hogy bár az etikai
szubsztanciát a humanizmus hagyománya szerint időn és társadalmon felülálló
tudati tényezőként gondolják el, figyelmük a szabályok, kényszerek, normák el-
fogadása, követése vagy elutasítása során érvényesülőviszonylagosságra összpon-
tosul. Így tehát a legkevésbé sem adhatnak megnyugtató és egyszerű választ arra,
hogy az egyén miként ismerheti fel a rá vonatkozó etikai követelményeket, illetve
hogy milyen hatalom, szimbolikus érték, társadalmi megbecsülés, esetleg fenye-
getés áll az adott etikai választás hátterében. Ám e kérdések határai is jól kijelölhe-
tőek az említett művekben. A Hidegnapok tettes-perspektívájú elbeszélése az áldo-
zatoktól megvonja a személyes sors lehetőséget, és így az etikai kérdések kizárólag
a hatalom oldaláról fogalmazódhatnak meg. Ugyanilyen stabilizáló funkciója van
Sarkadi kisregényének esetében a címadásnak, a címben foglalt ítéletnek, amely
kijelöl egy külső, a szereplői tudatnak fölérendelt erkölcsi pozíciót. A kor jellem-
ző írói szereptudata a fölérendelt erkölcsi pozícióhoz rendelt, kiosztható igazság
jegyében fogalmazta meg önmagát, amely igazság kifejezése e szereptudat pers-
pektívájából tekintve kizárólag politikai akadályokba ütközött. Nem csupán az
irodalomtörténész Béládi Miklós nevezte az itt említett műveket is "igazmondó
regényeknek", hanem az írói öntudat is így láttatta őket:

Nem mondhat le a teljes igazság elmondásáról az író, mert különben az igazság munká -
ja semmivé válik. Ki kell mondani a teljes igazságot, az osztó igazságot, amely mindkét
oldalra, sót nemcsak két, hanem több oldalra is kiosztja a cselekedetek és a felelósségek
913
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

terhét, és akkor remélhet katarzist, ha ezt meg merte tenni. C..) Csakhogy: igen nehéz
éppen egy magyar író számára kimondani a teljes igazságot , mert még legkönnyebb ma-
gunkról kimondani azt , ami a szívünkön fekszik, ami a mi felelősségünk tudatában ne-
künk fáj. De azt kimondani, amit ellenünkre cselekedtek C..) a történelem és a közelmúlt
történelme során, roppant neh éz kimondani. Azért mert ezt politikai meggondolások gá-
tolják" - vallja Cseres Tibor Domokos Mátyás kérdéseire válaszolva.

8.2.5.6. Ottlik Géza: Iskola a hatá ron

Amikor a 60-as évek végén , 70-es évek elején jelentkező új prózaírói nemzedék
legkiválóbb alkotói, és a munkájukat figyelemmel kís ér ő kritika ráeszmélt, hogy
saját történeti, kulturális helyzetük csak a magyarországi modernség nyelvi alap-
jait meghatározó Nyugat korszakával, pontosabban és elsősorban a Nyugat első
nemzedékéhez tartozó, elhallgatott írókkal , főként Kosztolányival és Babitscsal
helyreállított folytonosság által beszélhető el értelmesen, emlékezetük kultikus
pozícióba helyezte az 50-es, 60-as évek azon alkotóit, akik e folytonosságnak sze-
mélyükben és műveikben is kifejezői lehettek. Egészen biztosan közéjük tartozott
Ottlik Géza és 19S9-ben megjelent regénye, az Iskola a határon. Az Ottlik-kultusz
kialakulásában mindenképpen szerepet játszott a 70-es évek egyik olyan tanul-
sága , mely az autonóm irodalmiság egyszerre etikai és esztétikai igényeiben ra-
gadható meg legpontosabban. Amennyiben egy író időt állóan értékes művet
kíván létrehozni, kívül kell maradnia a politika körein. A kultusz kialakulásának
idején Ottlik írói habitusának és írásainak sajátos "antipolitikai" jellege, "civilsé-
ge" került előtérbe, ő vált aszigorúan hivatásetikai normákat követő prózaírás
autentikus képviselőjévé. Olyan kultusz alakult ki tehát, amely a m űvet bizonyos
értékszempontok parabolikus, példaszerű színreviteleként értelmezte, magu-
kat az értékszempontokat azonban nem emelte ki a sz övegb ől, nem helyezte át
más kontextusokba. Ezt a viszonyt testesítette meg az az írásmű, amelyet Ester-
házy Péter készített 1982-ben Ottlik 70. születésnapjára, hangsúlyozottan rituális
gesztussal egyetlen lapra másolván le az Iskola a határon teljes szövegét. Ily mó-
don az Ottlik-kultusz sokáig egyfajta allegorikus olvasatban rögzítette az alapjául
szolgáló regény értelmezését, létrehozva a tanítás, a didaxis szituációját, jóllehet
a m ű ezt az olvasatot csak felkínálja, nem teszi kötelezővé . A parabolikus értelme-
z ő í viszonya tanítás szituációjában mindig azt jelenti, hogy a tárgy az értelmező
fölé kerekedik. Ez a folyamat paradox módon azzal fenyeget, hogy az allegorizáló
olvasat feléli, elfogyasztja a regényt, ahogyan az Esterházy készítette lapon is ol-
vashatatlanná vált a szöveg. Az Iskola a határonnal ez lényegében meg is történt,
hatása az ezredfordulóra érz ékelhetőri megcsappant.
Az igazság egységével és kioszthatóságávalleszámoló etikai érzékenységet mu-
tató parabolikus olvasásmód már a 60-as évek írói, befogadói stratégiáiban is meg-
914
 8.2 . 1948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉ G ÉIG

jelent. Ha az Iskola a határont Déry vagy Örkény ekkoriban születó, a parabolikus

olvasásmódnak engedó prózájával vetjük össze, különlegessége kétségtelenül az
allegorikus értelem elhalasztódásában érhetó tetten. Ez a mú keletkezéstörténe-
tével is összefügg. Az elsó változat, amelynek címe Továbbélók volt, 1949-ben már
készen állt a megjelenésre, de a korábban csak elbeszéléseket publikáló Ottlik az
utolsó pillanatban visszavonta könyvét a Franklin Kiadótól, mert Schöpflin Ala-
dámak, a Nyugat egykori kritikusának viselkedéséból úgy sejtette, jól teszi, ha még
dolgozik a kéziraton. A végül 1999-ben kiadott Továbbélók lényegében a késóbbi
regény 1923-ban és 1926-banjátszódó eseményeinek kihagyásokkal teli, egyenes
vonalú elbeszélése. Problematikájából teljesen hiányzik az emlékezet és az elbe-
szélés megbízhatóságának vagy megbízhatatlanságának kérdése, azok a kérdések
tehát, amelyek a késő modem magyar próza egyik kiemelkedó alkotásává avatták
az Iskola a határont. E mú narratológiai és emlékezetpoétikai összetettsége egyfe-
lól az emlékezet munkáj ának megsokszorozódásából származik, másfelől abból ,
hogy az elbeszélés csak egy korábbi kézirat közvetítésével alkothatja meg a múlt
valóságát, miközben a kézirat olvasását és olvasóinak sorsát is regényesíti.
Szeredy Dani és Both Benedek (Bébé), akik négy évig osztálytársak voltak a
kőszegi katonai alreáliskolában, 1957 nyarán találkoznak a budai Lukács uszodá-
ban , és ott Bébé elárulja, hogy néhány héttel a találkozásuk előtt Medve Gábor
küldött neki egy 1942-ben keletkezett kéziratot, amelyben az 1923 -tóI1926-ig tar-
tó alreáliskolai évek néhány epizódját meséli el. Medve Gábor nem sokkal késóbb,
tehát 1957 nyarán meghalt. A kézirat elókészítése arra utal ("B.B.-nek - halálom
esetén átadandó - saját kezébe. "), hogy készült a halálára, de a halál okáról hall-
gat a regény. Bizonyos utalásokból az olvasó az 1956 utáni perekre és kivégzé-
sekre gondolhat. Az 1956 utáni perspektívában kap különös súlyt a két elbeszé-
lő szemléletbeli különbségei, például Bébének az a megjegyzése, hogy amikor ő
pesti gimnáziumából átkerült a katonai alreáliskolába, a gyerekkor "valódibb és
sokkal izgalmasabb világába" kívánkozott vissza, "és nem, ahogy Medve Gábor ál-
lítja önmagáról, a felnóttség, a férfiasság megtiszteló világába".384 Ez azt jelenti,
hogy a kommunikációnak az a tökéletes megértésen alapuló, minden hazugságot
kizáró , szinte nyelv nélküli formája, mely Szeredyt, Bébét és Medvét egymáshoz
fűzte, a két elbeszélő számára más-más alapokon nyugodott. Bébé emlékezetében
a megőrizhető kamaszkorhoz tartozott, Medve számára a hatalmaskodó külvilág-
gal szemben tanúsított felnótt összetartozáshoz. Az erkölcsi világrend épsége és
e bensóséges kommunikáció a regény értékszemléletében kölcsönösen feltétele zi
egymást. B ébéa regény elsó fejezetében mindkettót menedéknek nevezi . A regény
etikai szemlélete azonban a viszonylagosságok tudatában fogalmazódik meg, ril-
kei "ki beszél itt gy őzelemr ől. túlélni minden" jegyében. Az 1926-os történetszálat

384 Ottlik Géza: Iskola a hatá ron. Bp., M óra, 1988,42.

915
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

lezáró, de az 1956 utáni elbeszélés rétegre is éles fényt vető dunai hajózásról szóló
részbe ékelt bekezdés pontosan reprezentálja ezt a beállítódást:

A mohácsi csata négyszázad ik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán
vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatal-
mas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt idő­
közben , szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát,
hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk. Talán azt is
megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak
tartsuk a győzelemnél- mindenesetre igazibb tulajdonunknak.385

Ez a sajátos etika azon a viszonylagosságon alapul, amit az idő visz a történe-

lembe. Más nyelven ugyanez a belátás fogalmazódik meg abban a Pál apostoltól
vett idézetben, amellyel Medve kézirata kezdődik: "Non est volentis, neque cur-
rentis, sed miserentis Dei" (Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem azé, aki
fut, hanem a könyörülő Istené) . És ugyancsak ez az etika felelős a regény világára
oly jellemző közösségétosz érvényesüléséért, ami az olvasást a recepció első hul-
lámában egyfajta beavatástörténetté tette, és kiemelte a szövegből az olvasást irá-
nyító allegóriákat (pl a kegyelemszerű hóesést). Bébé az elbeszélés munkáját egy-
fajta fordításnak tekinti, ami megosztja az olvasóval a megoszthatatlant:

Szeredy Daninak azonban, aki mindezt tudta, és nevetett, csak mordultam egyet dühö-
sen, halk torok- és ajakhanggal, "Mb!" vagy .Hmp", de a hiteles , eltéveszthetetlen, valódi
kiejtéssel, s ő értette, hogy mit akarok mondani. Értette pontosan. Ezt nehéz megmagya-
rázni. Lefordíthatatlan ilyesféleképp: "Látod, marha, mitjártatod annyit a pofádat, én itt
ésszel figyelem a dolgokat már régóta, te meg a válságos pillanatban locsogni kezdesz ne-
kem, hosszú, érzelgős történeteket adsz elő, és kiteregeted bonyolult lelki finomságaidat,
holott a fene se kiváncsi rá, s közben lecsúszunk ajó fekhelyről."386

Ottlik regényében a megértés etikai közössége megelőzi a nyelv megnyilvánu-

lásait , és a regény intenciói mintegy az olvasást is olyan allegorikus értelem megal-
kotása felé vezetik, amely mintegy eredendően megelőzi a nyelv minden megnyil-
vánulását. Ennek az allegorikus értelemnek az érzékelésére elsősorban a látás és a
testi tapasztalatok által van lehetőség. Az értelem hordozója mindenekelőtt a hely,
a helyhez való odatartozás, a helyet betöltő szokások. Medve ahányszor elhalad az
alreáliskolában a földszint és az első emelet között a folyosón, mindannyiszor gé-
piesen föltekint Rembrandt Doktor Tulp anatómiája cím ű festményének ott függő
másolatára. A helyhez való odatartozás, a cselekedet ismétlődése egyszerre nyer
etikai és esztétikai, azaz a puszta érzékelés által adott tartalmakat.

385 Uo., 371.

386 Uo., 7.
916
 8 .2 . '948-TÓL A 60 -AS ÉV EK VÉG ÉIG

Hanyadszor csináltuk már ezt: századszor, ezredszer, ötödször, tizedszer? Medve azt írta ,
hogy a második emeleti lépcsószakaszon mintegy hatezerszer, az elsó emeletin mint-
egy tízezerszer haladt végig életében; s ha le akarja mérni, hogy mennyit koptatott el az
amúgy is kivájt fokokból az ó lába, ha be akar számolni róla, hogy mi volt a különbség az
első és az utolsó lépése között , amit ezen a lépcsón rnegtett, akkor körülbelül a semmit
kell integrálnia, mert az ötödik és hatodik alkalom között éppúgy nem volt észlelhetó
k ülönbség, mint az ötezredik és az ötezeregyedik között . Mégis, teszi hozzá, a felad at
megoldhat ó.>"

Ehhez képest éppen a nyelv, vagyis az elbeszélés anyaga az , ami nem hordoz,
nem is hordozhat stabilizálható etikai funkciókat, és nem csupán azért nem, mert
az emlékezés, a tudat hatálya alatt áll, hanem azért is, mert nem alkalmas az igaz-
ság közlésére: ,,Jóform án minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy ki-
mondom" - bocsátja előre Bébé elbeszélésének bevezetőjében. Az allegória Ottlik
elbeszélésében tehát olyan kettős nyelvi alakzat, amely a nyelven túlira utal ugyan,
de megbízhatatlansága alkalmatlanná teszi az igazság bemutatására. Az Iskola a
határon recepciója során úgy tűnik, hosszú ideig, lényegében a Buda c ím ű regény
posztumusz megjelenéséig (1993) az allegória előbbi funkciója dominált, míg az
elmúlt másfél évtized során egyre hangsúlyosabbá vált a megbízhatatlanság ta-
pasztalata az olvasásában. Saját korának poétikatörténeti kontextusába helyezve
kétségtelenül a nyelviségnek ez az összetettebb szemlélete, és vele összefüggés-
ben az etikai dimenzió viszonylagosságának felismerése tünteti ki Ottlik regényét,
amely e vonásaival méltán válhatott a megújuló magyar próza egyik mintaszer ű
alkotásává.

8. 2.5.7. A rövidpróza me gújulása a 60-as években: Mándy Iván , Örkény István

A Kádár-rendszer kultúrpolitikája a 60-as évek elejétől nem csupán alkalmat adott

a m űvek poétikai dimenzióin is nyomot hagyó finom áthangolódások megt ételére,
hanem támogatta is, hiszen legalább annyira szüksége volt az írók legitimáló jelen-
létére, mint amennyire nekik a publikálás lehetőségére. Ilyen körülmények k öz őrt
a személyes életutak és tapasztalatok határozták meg, hogy ki mikor és hogyan
hozta meg azokat a döntéseket, amelyek hozzásegítették, hogy ismét publiká lhas-
son. Örkény István művei 1958-tóI1962-ig nemjelenhettek meg sem folyóiratok-
ban, sem könyvként. A forradalom napjaiban ő fogalmazta meg a Szabad Kossuth
Rádió 1956. október 30-án elhangzott legendás beköszöntő szövegét, melynek a
hazugságokat beismerő, később megváltozott formában sokat idézett vallomása
eredetileg így hangzott: "A Rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt .

387 UO., 132.

917
8 . A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJ ÉIG

Parancsokat hajtott végre . Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden

hullámhosszon." A szilencium idején Örkény eredeti végzettségének és családja ha-
gyományainak megfelelően gyógyszerészként dolgozott. 1962-ben ismét megjelen-
hettek novellái, többek kőzt az Új Írásban és a Kortársban, a következő év tavaszán
azonban újabb ideológiai támadások érték Niagara Nagykávéház c ím ű elbeszélése
miatt. Örkény visszailleszkedése az elsődleges nyilvánosságba tehát elhúzódó, és
akadályokkal teli folyamat volt. A változás 1965-ben következett be pályáján. Jú-
niusban megjelent a Kortársban a Macskaját ék kisregény-változata. Ezt követően
Örkény találkozott Aczél Györggyel, és még ugyanebben az évben útlevelet kapott.
1966-ban publikálja Tóték c ím ű kisregényét. A m ű dráma-változatát februárban be-
mutatta a Thália Színház. A 60-as évtized közepére Örkény elfogadott, az évtized
végére sikeres , idegen nyelvre is sokat fordított szerző lett, akinek színdarabjait si-
kerrel játszották többek közt Párizsban, New Yorkban, Moszkvában és Berlinben.
A próza területén Örkény művészeténeklegfontosabb jegyei közé tartozik a kü-
Iönféle műfaji hagyományok travesztiába hajló megidézése. A Macskajátékban így
használja fel a szerelmi tematikájú levélregény és a családregény műfaji konvenci-
óit (SZIRÁK Péter 2008: 182-183), ami lehet ővé teszi számára, hogy a szerepl ői pers-
pektívák önállóságának megőrzése mellett megalkossa az elmulasztott élet képét
nyújtó sors objektív, szociológiailag és társadalompszichológiailag is elemezhető
tragikus távlatait. Ennek köszönhető a tragikus és a komikus keveredéséből kiala-
kuló, Örkényre olyannyira jellemző egyedi stílusmín ős ég megszületése. A sze-
replők nézőpontjából ez a kettősség a jelenbeli viszonyok feloldhatatlan bizony-
talanságát jelenti, és azt , hogy folyvást helyzetük átértelmezésére kényszerülnek
anélkül, hogy reményük lenne a viszonyok stabilizálására, a bizonyosság meglelé-
sére. Ezt teszi aMacskajáték Orbánnéja, aki hatvanas éveinek derekánjáró özvegy-
asszonyként is rajong élete férfijáért, Csermlényi Viktor operaénekesért. Rajongá-
sát azonban már csupán groteszk módon, nagy vacsorák rendezésével fejezheti ki,
míg meg nem jelenik a színen a viszonyokat felforgató harmadik, Paula, Orbánné
régi barátnője, aki a szerelmi versengésben elcsábítja Csermlényit. Orbánné
öngyilkosságot követ el, de ahelyett, hogy meghalna, csupán jól kialussza magát,
és amikor felébred, Németországból hazasietve ott terem mellette aggódó nővére,
Giza, akiről minden józansága ellenére kiderül, hogy bár Nyugaton jómódban él,
anélkül szaladt el mellette az élet, hogy megérintette volna. Nosztalgikusan vissza-
vágyik a közös gyerekkorba, Orbánnét gyerekes játékokba kényszeríti. Giza alakja
megfelelt az '56 utáni kivándorlási hullám során emigráltakról kialakított anya-
országi sztereotípiáknak. Ez azonban mit sem változtat azon, sőt még nyilvánva-
lóbbá teszi , hogy Örkénynél az identitások a történelem és a társadalmi feltételek
- és irodalomról lévén szó a műfaji minták - által előírt szerepkínálati választék-
ból állnak össze, de nem stabil tulajdonságcsoportként, hanem olyan válaszpo-
tenciálként, amely a személyes játszmákban folyamatosan újraformálódnak, ám
918
 8.2 . I948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

mindvégig megmaradnak a tragikum és a komikum eldönthetetlenségében. Nem

csupán a Macskajátékban, hanem a Tótékban ábrázolt figurákkal kapcsolatban is
gyakran emlegette a kritika, hogy szerepeket játszanak. Amennyiben a szerep a
valódi személyiség helyére állított helyettesítő tulajdonságcsoportot jelent, e mo-
dell nem alkalmas Örkény műveinek értelmezésére, mert szereplői sosem uralják
viselkedésüket, sosem szabad cselekvők, mindig foglyai maradnak történelmi,
társadalmi helyzetüknek, mások róluk kialakított képének, tévképzeteiknek, kom-
munikatív játszmáknak, viselkedési szabályoknak, a nyelv szemiotikai kapcsola -
tainak, pletykáknak és az öntudatlan mintakövetésnek. Műveinek ezen vonása a
70-es években írott színdarabokban erősödik föl, és válik a megköveteltjátéknyelv
legfontosabb alakító tényezőjévé. Ami pedig Örkény színházművészeti érzékeny-
ségét és a valóság színházi fogalmához való viszonyát illeti, jellemző mozzanat,
hogy a Macskajátékban nem csupán a magyar, de az európai drámairodalomban is
az elsők között teszi cselekményalakító tényezővé az egymástól térben távollévő
partnerek technikai eszközök által közvetített interakciójában rejlő lehetőséget.
A számítógép univerzális médiumára támaszkodó posztdramatikus színház kísér-
letei felől visszatekintve bármilyen primitívnek is látszik a telefon médiumának
használata Orbánné és Giza beszélgetései során, feltűnése a színpadi térben mégis
egy olyan probléma hangsúlyos megjelenésével szembesít, amely a posztdramati-
kus színházban majd a 90-es évektől válik megkerülhetetlenné.
Külön minőséget képviselnek Örkény 1968-ban kiadottEgyperces novellái. A gyűj­
temény tematikus csoportosításban tartalmazta a Jeruzsálem hercegnője (1966) és
a Nászutasok légypapíron (1967) című kötetek rövidprózai alkotásait, valamint új
írásokat is. Az "egyperces" fogalmát a kritika mindmáig Örkény írói gyakorlatá-
tól elválaszthatatlan műfajmegnevezésként használja. A kötet darabjai valójában
a tárcanovellához közel álló különféle rövidprózai szövegtípusokhoz sorolhatóak,
de található köztük képversek is, például a Nagy Lászlónak ajánlott Zászló és a Sír,
valamint olyan, a vizuális befogadás felé még inkább elmozduló konkrét szöveg is,
mint a Pecsét vagy Polgártársak!. A korábban újságok lapjain megjelenő tárcanovel-
la, illetve a rövidprózai alkotások körébe tartozó egyéb műfajok Kosztolányi Tenger-
szem című kötetével nyertek végképp bebocsátást a "magas irodalom" közegébe,
amely Örkény számára is mintát jelenthetett. Ha tipizálni szeretnénk az "egyper-
cesek" szövegfajtáit, megkülönböztethetünk közöttük a hagyományos tárcanovella
műfajába sorolható rövid, esetenként dialógust is tartalmazó elbeszéléseket, olyan
fiktív vagy valóságos szövegdokumentumokat, amelyeket Örkény az értelmezést
meghatározó címmel látott el, valamint mondatnyi szövegtöredékeket közös cím
alatt közlő írásokat (pl. Ritkaságok gyűjteménye , Szóvirágok) .
A tipizálás azonban keveset mond Örkény "egyperceseinek" hatástényezőiről.
A kihagyásokkal teli, jelzésszerűségre épülő, fókuszváltásokat érvényesítő, szűk­
szavú elbeszélésekre jellemző .felhfvás-struktúra az olvasót mindannyiszor a ki
919
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJBZÉSÉTÓL A 70 -ES ÉVEK ELEJÉIG

nem mondott keresésére indítja". (SZIRÁK Péter 2008 : 254.) A rövidprózai szöve-
geket rejtvény jellegük a vicc műfajához közelítik, amelynek Freud által feltárt lé-
nyege, a sűrítés, a váratlan többértelműség és a pszichikus hangsúly eltolódása
vagy éppen a pszichés automatizmus leleplezése Örkény egyperceseinek is sajátja.
E közelséggel, az írásban foglalt viccmunka hatásával magyarázható, hogy Örkény
egypercesei humoros hatást keltenek, jóllehet a szövegek szemléleti háttere inkább
sötétnek, reményvesztettnek mondható, a történetalakításban pedig a komikus vo-
nások tragikusakkal keverednek. Az eltolás m űk öd és ére és az automatizmus meg-
szakadására jó példával szolgálhat a gyűjtemény Információ című darabja, amely
egyszersmind az Örkény számára oly fontos elód, KafkaA törvény kapujában cím ű
elbeszélésének is sajátos, a példázatosságot lebontó parafrázisát nyújtja:

Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek
tőle:
- Merre vannak a Montex irodái?
Erre így válaszol:
- Az első emeleten, balra.
A második kérdés így szól:
- Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?
Amire ő így felel:
- Második emelet, jobbra a második ajtó.
Tizennégy év óta még sohase tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer
történt csak, hogy ablakához odaállt egy höl gy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:
- Kérem szépen, merre van aMontex?
Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, azt án így szólt :
- Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.
A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatt ák, aztán elejtették.
Tényleg, nem olyan nagy eset. 388

Az örkényi kispróza látásmódját azonban nem jellemezi kimeríthetóen a vicc

hatástényezóivel történó összehasonlítás. A groteszk szemlélet, amit vele kapcso-
latban emlegetni szoktak, a modern próza fontos alakítója volt olyan nagy alkotók
munkáiban, mint E. T. A. Hoffmann, Poe, Gogol, Csehov vagy Kafka. Örkény ese-
tében a groteszk az ábrázolt jelenséggel össze nem illó, a szemléleti automatiz-
must megtör ő. a vicclogika folytán mégis magától értetódőnek ható perspektíva
bevezetését jelenti. A nem várt, ennek ellenére evidensnek ható perspektíva beve-
zetése egyfajta polarizáló módszerrel párosul. Képtelen, mégis igaz összefüggések
jönnek létre , kapcsolatot teremt jelenségek között, mégpedig hétköznapi tárgyak,
jelenségek között, hiszen Örkény egypercesei mindig a hétköznapian megszokott-
ból, az unalomig ismertból indulnak ki. Prózája az ismertben rejló ismeretlen le-

aee Örkén y István: Egypercesek. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991, 257.

920
 8.2. 1948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

hetóségeket bontja ki, és így az olvasó az élet "rettenetes eseményeiról még sokkal
képtelenebb borzasztóságok felé" rugaszkodhat el úgy, "hogy az aztán csak a tréfa
valóban" (TANDORl Dezsó 1995: 226).
A rövidpróza hagyományainak másik jelentós megújítója a 60-as évek köze-
pén Örkény mellett Mándy Iván volt. Elsó novelláival még a háború elótt jelent-
kezett, majd 1947-ben az Újhold alkotókörében találjuk, a folyóirat néhány szá-
mát társszerkesztóként jegyezte. 1949-ben látott napvilágot Vendég aPalackban
című kötete, ám ezt követően az ő pályáján is szilencium következett. Ekkoriban
a Magyar Rádió számára készített dramatizálásokat, hangjátékokat. Újabb köny-
vet 1957-ben adhatott ki. Az Idegen szobák, majd az 1965-ben megjelent Az ördög
konyhája Krúdy Gyula és Gelléri Andor Endre novellahagyomány időszemléleti
jegyeit és narratológíai eljárásait idézve a novella megújított formáját dolgozza
ki. Mándy novelláinak legfontosabb sajátsága az fajta narratológiai nyitottság,
amely ugyan Krúdyhoz hasonlóan egyben látja az emlékezés, az álom és a való-
ság imaginárius rétegeit, de az elbeszélés célját nem egy történet egyenesvonalú
kifejléséhez igazítja, inkább az egy történés lehetóségéhez fűződő szerep lói pers-
pektívákat mutatja meg. E jelenség egyik mozzanata, hogy a töredékes, kihagyá-
sokkal teli szöveg olvasójának egyjól tetten érhető történetmag körül mondatokat,
mondatként ismételt szavakat kell összeolvasnia, amelyek magukban hordozzák
a történet egyik szereplői változatának sosem kifejtett, inkább utalásokban meg-
nyilvánuló nyomait. Így Mándy természetesen nem alkalmazhat külső nézőpontú
elbeszélőt, és lemond a szereplők pszichológiai jellemzéséről is, annál is inkább,
mert a mondottak értelmében Mándy az individualitás bemutatása helyett a szö-
vegszerű működésre összpontosít. (HÓZSA Éva 2003 : 24.) A szövegszerű rn űköd és
jellegzetességei közül ki kell emelni a kihagyásokkal teli párbeszédeket, amelyek
viszont határozottan elkülönítik Mándy prózáját a Krúdy-hagyománytól, hiszen
a párbeszédesség Krúdyelbeszélésalakítására nem volt jellemző. Mándyt viszont
a párbeszédek megszerveződése önmagában is érdekelte, többek között ez tehet-
te számára érdekessé a hangjáték műfaját. Mándynál a narráció is vagy az egyes
szereplői perspektívákhoz tartozó szólamokban jelenik meg, vagy magából a nar-
rátorból is névvel azonosítható szerepló lesz. Ezzel találkozunk például a Zsárnbo-
ky-novellákban, amelyekból Krúdy Szindbád-ciklusához hasonlóan az egyes da-
rabok zártságához ragaszkodva szélesebb, a regényszerűségre utaló kompozíciót
alakított ki. Ugyancsak Krúdyval rokonítja Mándyt, hogy a novellák történetmag-
jai a legendásított múlttal vagy a legendásított képzelettel állnak kapcsolatban, és
e múlt, vagy történéslehetőség felidézése már az Idegen szobákban is, még inkább
azonban Az ördög konyhájától kezdve gyakran nosztalgikus tónusban szólal meg.
A felidézett legendák, legyen szó a némafilm korának filmcsillagairól vagy ugyan-
ezen idók futball körüli életéről, eredendően is közel állnak a szövegszerűséghez,
hiszen nem eseményként, hanem elbeszélésként léteznek, kitéve a nézőpontokhoz
921
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

kötött fikció mozgásainak. Az emlékezet legendás voltát erósíti a fikciónak az a

Mándynál különösen jelentóssé váló sajátsága, hogy a múltat a szereplói tudatok
itt és most megjelenóként, egy nyitott, továbbalakítható elbeszélés kezdeteként
ragadják meg. Ez a pillanat, a legendaszerúen viselkedó képzelet történéslehetó-
ségeinek felnyílása. nagyszerúen figyelhetó meg a Mozi, reggel címú novellában,
amely a Krúdys bevezetés után ("Emlékszem, fátyolos kalapban járt és hosszú
szipkával") a vágy titkos tárgyát, a csodát helyezi a novellavilág centrumába: Re-
nata Polster, némafilm-díva, és a korai filmtörténet más csillagai a szerep lók kép-
zeletében látogatást tesznek a 60-as évek elejének Budapestjén:

- Egyszer itt bál volt.

C..)
A szürke sálas nő beintett a levegőbe.
- Fönt az erkélyen volt a zenekar. Meghívták a mozi törzsközönségét, és ajándékot is ad-
tak.
- Maga mit kapott? - kérdezte a zöldkabátos.
A kalauz meg újra megkérdezte:
- Bál volt?
- M űsoros est, neves művészek fellépésével. - A szürke sálas nő szünetet tartott. - Az-
tán, amikor ő megjött, a zenekar tust húzott. Tudtuk, hogy jön, de azért mégse hittük.
És ahogy ott állt előttünk, alig ismertük meg. Legalábbis az első pillanatban. Mert más a
filmen , és más az életben.
A kalauz mélyen elórehajolt. A néni bele se mert harapni az almába. Egy lánya szürke
sálas nő előtt állt, de szólni nem szólt semmit.
A kalauz végre megkérdezte:
- Kivolt itt?
- Renata Polster.
A kalauz felállt. - Ne mondjon ilyet. - Körülnézett az előcsarnokban. A "Kijárat" feliratú
ajtón túl a szomszéd ház t űzfala.
- A mosolyáról ismertem meg. Senkinek se volt olyan mosolya. A híres Renata Pols-
ter-mosoly! Emlékszel? Egy időben azt mondták, hogy Iren Irving a második Renata Pols-
ter! Ugyan kérem!
- Ilyet nem szabad mondani. - A kalauz még mindig állt. - Hogy itt, ebben a moziban...
A zöld kabátos férfi citromba harapott arccal:
- Miért ne? Talán a Vigadóban? Vagy a követségen? Vagy a ... Csakis itt, a Csongor mozi-
ban! Egyenesen idehozták.
- Igen - a szürke sálas nő szaporán bólogatott. - Maga Renata Polster k érte, az ő kiván-
sága volt.
- Hogy idehozzák? - A zöld kabátos arca megrándult. - Ide? Ebbe a bejzlibe?
- Itt volt a leghűségesebb közönsége, és ezt ő is tudta. Egy-egy filmje hetekig, hónapokig
futott, és erről neki is beszámoltak. Nem is ment volna máshova.
- Különben nem is jött volna Pestrel "?

389 Mándy Iván: Novellák, I. Bp., Palatinus, 2003, 526.

922
 8.2. I948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

Mándy novelláinak ideje az abszolút jelen, ahol a tragikum minden pillanat-

ban átfordulhat komikumba, paródiaszerű, karneváli nevetésbe. Végső soron a
karnevál, az imént idézett novellában is oly fontos szerepet játszó bál Mándy no-
velláinak legfontosabb kronotoposza. Nem a Kosztolányi által elképzelt égi bál ez,
amelyhez nála a tragikus nosztalgia szecessziós szólama társult. Mándy valószí-
nűtlen, abszurd karneváljának helyszínei Budapest külvárosi, szegény kerületei-
ben keresendők. A felismerhető , valószerű hátteret azonban az emlékezet idézet-
szer űs ége parodisztikusan uralma alá vonja , amiért nem utolsósorban a nevek
felelősek. A nevek, melyek allegóriái a városnak (Mándy névszótára azonosnak
látszik Budapesttel, mint egy régi telefonkönyv), ugyanakkor a karneváli átfordí-
tások burj ánzás ának lehetőségétmagukban rejtő fikciós tényezők. A novella mint-
egy a nevekben rejlő fikciós lehetőségek között válogat , azokat olvassa, így tehát
eredendően ironikus hangoltságú, és még inkább azzá válik, amint a metafikció
eseményeként kibontakozik .

8.2.6. A dráma változatai

8.2.6.1. A színház i kultúra meghatározó vonásai

A dráma különleges műneme az irodalomnak, mert keletkezése és egész létezése

szoros összefüggésben áll egy másik m űvészeti ág, a színház működésével. Még
akkor is helytálló ez az állítás, ha szigorúan megkülönböztetjük egymástól a drá-
mák szövegét az úgynevezett színpadi szövegtől, vagyis azzal a szövegváltozattól,
amely egy aktuális előadás során elhangzik a színpadról. Adrámákat ugyanis szer-
z őik szinte kivétel nélkül mindig a színházi bemutatás reményében írják, bizonyos
esetekben konkrét színházi megrendelésre, ennek folytán számolnak az adott idő
és hely színházi igényeivel, színpad i játékkultúrájának állapotával , az uralkodó
ízléssel vagy éppen a színházra vonatkozó hatalmi elvárásokkal. A dráma éppen
ezért nyitott szöveg, tartalmazza a változás lehetőségeit, ami rendez ésr ől-rende­
zésre másképpen valósul meg. A szöveg ezért nem kezelhető oly módon kanoni-
kusan , ahogyan a vers vagy a regény szövege. Ezért mielőtt áttekintjük az 1945
utáni két évtized magyar drámairodalmi folyamatait, nem árt röviden, szinte csak
utal ésszer űen vázolni azokat a körülményeket, amelyek színház oldaláról befolyá-
solták a dráma alakulástörténetét.
Az áttekintést természetesen az örökséggel kell kezdeni. A magyar színházi
élet a Trianon utáni korszakban hangsúlyosan Budapest-központú volt. Egyedül
itt alakult ki olyan színházi struktúra, amelyben a drámairodalom teljes palettá-
ja rendszeresen megjelenhetett, megtalálhatta a rá jellemző játszóhelyet a vere-
tes klasszikustól, az operán, a kisérletező m űvészelőadáson, a kortárs drámán át
923
8 . A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 -ES ÉV EK ELEJÉIG

a társasági vígjátékig, az operettig és a kabaréig lényegében mindenféle múfaj.

Még a legnagyobb vidéki színházak programja is szükségszerúen hiányosabb
volt, hiszen többnyire egyetlen társulat és épület látta el azt a feladatot, amelyet
Budapesten tucatnyi. Az örökölt és továbbhagyományozódó tradíció másik fon-
tos vonása volt, hogy lényegében a modern magyar színházi kultúra kezdeteitől,
a 19. század 30-as éveitől kezdve a színházra és a magyar drámára együttesen
meghatározó szerep hárult a történeti önazonosság narratíváit hordozó nemzeti
tudat alakításában. Ez egyre növekvő tekintélyt kölcsönzött elsősorban a történeti
dráma múfajának, hiszen erre a feladatra a 19. századias nemzeti önszemlélet esz-
merendszerében ez az eredendően is historikus múfaj, illetve a hozzá kapcsolódó
didaktikus, deklamáló játékkultúra bizonyult a legalkalmasabbnak. 1948 után a
nemzettudati elbeszélés 19. századi hagyományai a drámairodalomban nem szo-
rultak háttérbe, már csak azért sem, mert más nyelvi bázis kevéssé állt rendelke-
zésre a közösségi identitás színpadi megfogalmazásához. Az azonban elmondható,
hogy az e nyelven megszólaló drámák bemutatása Sütő András Advent a Hargit án
címú drámájának budapesti színreviteléig (1986) sok esetben a hatalom ellenál-
lásába ütközött. Mindez azt is jelenti, hogy a magyar drámairodalom legnagyobb
tekintélyű múfaja alapvető vonásaiban ideológiai és politikai képződménynek te-
kintendő, és ekként a 20. század második felében a színpadi játéknyelv modern
európai változataitól egyre kevésbé összeegyeztethető konvenciók határozták meg
színpadi megformálását.
Az új játéknyelvek meghonosádásának nehézségei a színházi intézményrend-
szerben történt változásokkal is összefüggenek. 1948 után a színházakat is álla-
mosították, azokon a megyeszékhelyeken pedig, ahol korábban nem volt színház,
néhány város kivételével önálló színházak jöttek létre. A színházak programja
szigorú központi ellenőrzés mellett alakult ki. A színházak vezetői sok esetben
feladatokat teljesítettek, és ha esetleg volt önálló elképzelésük, abból a helyi és
a központi hatalom képviselőivel való egyezkedés során valósíthattak meg vala-
mennyit. A térbeli és funkcionális különbségeket mutat ó intézményi struktúrában
elsősorban a budapesti Nemzeti Színház volt a központi, közvetlenül a pártirá-
nyításnak alárendelt intézmény. A színház Blaha Lujza téren álló eredeti épületét
1965-ben felrobbantották, és a társulatot előbb a mai Thália Színházba, majd a
Hevesi Sándor térre, a volt Magyar Színház épületébe költöztették. Múködése egy-
beforrt a nevelő célzatú , politikai ideológiáktól erősen terhelt drámai és játéknyel-
vi tradíciókkal. A nemzeti klasszikusok músoron tartása mellett feladata volt az is,
hogy bemutatási lehetőséget biztosítson az új magyar drámák számára. Gyakorta
fordult elő azonban, hogy olyan új drámákat, amelyeket a hatalom nem szívesen
látott volna budapesti deszkákon , de a betiltásukat sem vállalta, csak valamelyik
vidéki színházban engedtek bemutatni, sokszor bérletszünetben, hogy két-három
előadás után levehessék a músorról.
924
 8.2. 1948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

A háború előtti időszak egyéb játéknyelvi hagyományai közül a társasági szín-

darabok és vígjátékok frivolabb hangvétele csak a 70-es években szólalhatott meg
újra a színpadokon, jóllehet a meghatározó színészek idősebb nemzedékei filmen
és színházban egyaránt ebben a stílusban nevelődtek. és a városi közőnség is a
színpadi játéknak ezt a módját társította velük emlékezetében. A munkásszínhá-
zak szavalókórusa a szociáldemokrata, illetve az avantgárd kultúra egyéb tartozé-
kaival együtt eltűnt. A népszínművekjátékkultúrája megőrződött. közérthet ősége
és beágyazottsága miatt nálunk - ellentétben például a kelet-német változatokkal
- jelentős mértékben erre települt a szocialista realizmus agitatív színháza. Olyan
alkotást azonban, amely drámairodalmunk eleven hagyományaihoz tartozna, a
szocialista realizmus színháza nem ösztönzött. A 20. század első felének művész­
színházi kezdeményezéseiből, amelyek közül néhány - főként német közvetítés-
sel - Magyarországra is eljutott, a század második felére ugyancsak kevés emlék
maradt. Ilyen jellegű kísérletekkel a magyar színházi élet a 60-as években Szta -
nyiszlavszkij Szovjetunióbeli elfogadottságának kősz önhetően találkozhatott újra .
Összefoglalásul mégis az mondható el, hogy a hatalom irányitása és ellenőrzése
alatt álló színházi kultúra a 20. század közepén elavult ideológiai hagyományokat
és intézményszerkezetet tartott életben, és ez közvetlen hatással volt a drámairo-
dalom alakulástörténetére is.

8.2.6.2. Tör ténelmi parabolák - Ném eth László: Szécheny i;

Illyés Gyula: Fáklyaláng

Aligha véletlen, hogy a második világháborút követő két évtized drámairodaImá-

nak meghatározó alkotói, Németh László és Illyés Gyula, akik bár meglehetősen
különböző kulturális ideológiák jegyében alkottak, ám mindketten kapcsolat-
ba hozhatóak voltak a nemzeti konzervativizmus hagyományaival, a történelmi
dráma műfajában olyan témákhoz nyúltak, amelyek a 19. századi eredetű nem-
zettudati elbeszélések alapító mítoszaihoz k öthet őek. Németh László Széchényi-
je (1946) a nagy gróf döblingi végnapjainak történetét dolgozza fel, Illyés Ozorai
pe1dája (1952) és Fáklyalángja (1953) pedig az 1848-49-es szabadságharc két el-
lentétes eseményére, a Jellasics elleni győzelemre és a világosi fegyverletétel előz­
ményeire emlékeztet.
A történelmi dráma funkciója természetesen nem az, hogy egy régmúlt eseményt
a színház mediális lehetőségeihez mérten szemléletesen bemutasson. A hatás el-
érésének ezt a módját ebben a korban már egyébként is a történelmi nagyjáték-
film vonta magához. A múfaj jelentős alkotásai inkább a nemzettudati elbeszélések
részbeni átalakítására vállalkoznak, születésük aktuális történeti szituációjához
köthet ően. A művek értelmezését ezért természetesen befolyásolhatja, ha megje-
925
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTŐL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

lenésük és színpadi bemutatójuk ideje viszonylag messze esik a megírás idejétől,

ami egyébként a magyar drámatörténetben egyáltalán nem ritka eset. Ilyenfajta
halasztást Illyés drámáinak nem kellett elszenvedniük. Mindkét drámáját azonnal
műsorára tűzte a Major Tamás igazgatta Nemzeti Színház. Ezjelezte legékesebben
Illyés helyzetének gyökeres változását, hiszen az 1951-es Írókongresszuson Révai
még nyilvánosan elmarasztalta őt, amiért nem foglalt nyiltan állást az új hatalom
politikája mellett. Illyés azonban 1952 elején írást adott egy Rákosit köszöntő an-
tológiába, az Ozoraipélda fogadtatását ped ig jól jellemzi az Új Hang szerkesztőségi
cikke: .Jllyésnek ezek a művei azt mutatják, hogy a parasztság múltbeli harcát is ma
már a nemzeti harc egészének egy részeként értékeli; hogy amikor a múltról szól,
az a jelennek is igazság és útmutatás." A cikk és az Ozorai példa bemutatójának
körülményei kétségessé teszik, hogy az utólag nehezen megítélhető taktikázások
közepette egyáltalán volt-e lehetőség a nemzettudati elbeszéléshagyományok ér-
telmes felmérésére, vagy csupán annyi történt, hogy 1952-ben írott drámájával Ily-
Iyés is láthatóvá tette a népi irodalomból örökölt elköteleződés és az uralkodó kom-
munista ideológia egyeztetésének alapjait.
Illyés a történelmi dráma műfajában lényegében vitadrámákat alkotott. Alkatok
és eszmék összecsapását ábrázolta két karakteres vitapartner között . Az Ozoraipe1-
dánál mindenképpen jelentősebb Fáklyaláng Kossuth és Görgey vitáját viszi színre,
amely 1849 augusztusában, a forradalom végső óráiban az aradi vár kazamatáiban
zajlik. Illyés csatlakozik ahhoz a 19. századi eredetű történelemszemlélethez, amely
a nemzet tragédiájának forrását abban látja, hogy a rá jellemző kétféle alkati lehe-
tőség nem képes időben, helyes mérlegeléssel összefogni. Kossuth volna a távolba
néző, nagyot álmodó, a realitásokat sokszor helytelenül felmérő, lelkesíteni tudó,
mártíromságra hajló hazafi, míg Görgey az alkotmányosság talaján álló, a realitá-
sokkal számoló, a lelkesedésben veszélyeket is sejtő, a mártíromságban a negatív
traumákra beállított identitás hősi pózát látó patrióta. Az alkatok azonban nem tisz-
tán jelentkeznek, egyik a másikba könnyen átcsap. Ez ad lehetőséget arra, hogy a
drámát másképpen olvassuk, ne alkatok, hanem beszédmódok összecsapásaként.
Az egyik beszédmód, amely főként Kossuthotjellemzi, mitizáló, a nemzetet transz-
cendens hatalommal felruházó, a nyelv tetterejét bizonygató retorika, a másik,
amely inkább Görgeyvel társítható, tényekre és főként az alkotmányosságra apel-
láló, a mitizálást elutasító, a közjogiasságban bízó, a szárnyaló szavak iránt viszont
bizalmatlan. Ám mindkét beszédmód represszív sajátságokat mutat. E repressziót
a gyarmati létből fakadó identitások Bécs, közelebbről a Burg elérhetetlenségével,
meghódíthatatlanságával, a név puszta kimondása által is hatalmat gyakorló ere-
jével függ össze. Aligha véletlen, hogy a két beszédmód legnyilvánvalóbban a Burg
szó említésekor kerül összetűzésbe egymással, mégpedig úgy, hogy a vitapartnerek
ebben a pillanatban tudatában vannak annak, hogy a különbség nem az eszmékben,
hanem a preferált és egymással összeegyeztethetetlen nyelvekben van.
926
 8.2 . I948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

C..) Csak hibáinkon épüljünk. Mit vihettünk volna végbe csak két hónapja is ez-
K OSSlITH .
zel a néppel! Ha már akkor egyetértünk, ezek az igék nem itt hangzanak, hanem a Burg-
ban! S még most sem késő !
GÖRGEY a Burg szórafelfigyel, szinte engedni látszik, mint később is, ha egy szerep lehetósége
igézódik elébe; de erót vesz magán. Burgl, .. Ne kezdjük újra a szavak röppentgetését. A
helyzeten nem változtatnak. A különleges megbecsülést, amelyet említettem, nem csu-
pán fegyveremnek, hanem sosem rejtett alkotmányos elveimnek köszönhettem. Ajózan-
ságomnak. 390

Ezen az úton azonban, tehát hogy a nemzeti azonosságtudat változatait nem

eszmék, hanem nyelvi hagyományok alakítják és irányítják, Illyés nem lép tovább,
ahogyan például a lengyel drámairodalom és színház megtette ezt. E felismerés
Illyésnél nem alakítja át a modern színház számára idegen műfaji formákat. Alig-
hanem ebben lelhető az egyik magyarázata annak, hogy Illyés drámáit évtizedek
óta hiába keressük a színházak műsorán.
Németh László Széchenyijét megírása és könyvbeli kiadása után tizenegy esz-
tendővel, egészen más politikai, társadalmi körülmények között, 1957 májusá-
ban mutatták be, miután a szerző áprilisban Kossuth-díjat kapott. A címszerepet
a színészettől korábban eltiltott, most azonban szintén Kossuth-díjjal kitüntetett
Timár József alakította, akinek művészetét Németh László régóta sokra becsülte.
A Kossuth-díj átadásakor a pártvezetés valószínűleg már tudta, hogy néhány elő­
adás után be fogják tiltani a színdarabot. 1957 májusában, röviddel azután, hogy
Nagy Imrét és fogolytársait hazahozták Snagovból, a döblingi elmegyógyintézet-
ben hasonlóképpen raboskodó Széchenyi utolsó napjának történetét nem lehetett
másképpen érteni, mint az elbukott forradalom következményeire vonatkoztatva.
Furcsa és ritka esemény, hogy a történelem ilyen módon aláforogjon egy irodalmi
műnek. Amikor a besúgással vádolt Babarczy alezredes belép Széchenyi szobájá-
ba, a gróf szavai szinte lekívánkoznak a színpadról:

SZÉCHENYI. Miért? Aki olyan merészen politizál, mint ön, annak nem árt az államraison
szempontjait is figyelembe venni. A pör kétségkívül a legegyenesebb; csak kícsit kényel-
metlen.
BABARCZY. Európai skandalum...
C..)
BABARCZY. Egy ilyen gyanú az osztrák kormány számára még veszedelmesebb lenne a Szé-
chenyí-p örn él.
SZÉCHENYI. De valamit csak kell kezdeniök velem? Vagy azt hiszi, csak a port akarták le-
fújni barátaim levelezéséról? Örökké nem küldhetnek ápolókat és agent provocateuröket
a nyakamra.
C..)

390 Illyés Gyula: Drámák, I. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969,438-439.

927
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70-ES ÉVEK ELEJÉIG

SZÉCHENYI. Amelyik népnek ilyen a történelme, ott a Babarczyaknak el kell szaporodniuk.

A tanulság minálunk mindig ez volt. Rákócziaknak, Hajnócziaknak, Széchenyieknek: Ro-
dostó, vérpad, bolondház. A Babarczyaknak létra a magasba... 391

Németh László a Széchenyiben, miként később aGalileiben (1955) is egy kö-

zösségéért és művéért végsőkig felelősséget vállaló államférfit, illetve tudóst állít
a drámai cselekmény középpontjába, akit éleselméjűsége kiemel környezetéből,
hogy ezáltal annál világosabban kelljen belátnia, hogy szinte eszköztelenül ki van
szolgáltatva a hatalomnak. Tettre ezen a színpadon nincs lehetőség, ha csak nem
a végsőre, az öngyilkosságra vagy az önfeladásra. Míg Széchényi az előbbit vá-
lasztja, a cenzúra kedvéért átírt Galilei címszereplője tanainak visszavonása mel-
lett dönt, akárcsak a II. József magányos, művének összeomlásával szembesülő
császára. "Megalkudni ... Megalkudni ... S miféle erők előtt! De jó - megtanulok
alkalmazkodni a nemzeti természethez, ahogy Pálffy gróf mondta .. . Egy császár-
nak nemcsak magánélete - önérzete sem lehet ." - hangzanak a császár szavai a
harmadik felvonás végén. 392 Az én többszólamúságának, szereptöréseinek tapasz-
talatai alárendelődnek az egység humanisztikus elképzeléseinek, és ezért új dra-
maturgiai formák megjelenését sem kényszerítik ki. Németh László a szó hőseit
választja, színháza a szó színháza. Az autonóm ember és a hatalom konfliktusának
színre vitt helyzetei kiemelhetőek a bemutatott és a forrásoknak egyébként nagy-
mértékben megfelelő történelmi szituációból, és így parabolikusan fejtik ki ha-
tásukat. A Széchenyi ekképp a 19. századi nemzettudati elbeszélés keretei között
marad, amikor ajánlatot tesz ajelen történeti szituációjának megértésére.
A parabolikus történelmi dráma, amelynek a Széchényi az egyik alapmodell-
je, a 60-as, 70-es években is a magyar drámairodalom egyik meghatározó típu -
sát képviseli. Olyan drámaírók pályáját jellemzi, mint Szabó Magda, Sütő András,
Székely János és Páskándi Géza, de a nemzettudati narratívák megújításához iga-
zán sikeresen egyik sem járul hozzá, megőrzik, a represszív hatalom és az auto-
nómiáját vesztett személy szembenállására egyszerűsítik a 20. század közepének
bonyolultabb tapasztalatait.

8 . 2 . 6 .3 . A realista dráma hagyományai - Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon;

Csurka István: Ki lesz abálanya

Az 50-es, 60-as évek drámairodalmának másik jellemző csoportját realista szemlé-

letű színművek képezik. Ezek a társadalmi jelen vagy a történelmi félmúlt valamely
aspektusának közvetlen ábrázolására vállalkoznak. Hatásuk azon alapszik, hogy az

391 Németh László: Széchenyi = U ő : Drámák, e1etrajzi írások. Bp., Szépirodahni Könyvkiadó, 1981, 200--201.
392 Németh László: II.Józse! = UÓ: Drámák,e1etrajzi írások. Bp., Szépirodahni Könyvkiadó, 1981, 485.
928
 8.2. I948-TÓL A 60-AS ÉVEK VÉGÉIG

olvasó vagy előadásuk esetében a néző saját társadalmi tapasztalatai alapján milyen
viszonyt alakít ki e másodlagos, fiktív valósággal, és milyen eredménnyel képes azt
saját társadalmi tudatával összefüggésbe hozni. A korszak legtöbbet játszott dráma-
íróinak munkáin kétségtelenül nyomot hagynak a valóságos tapasztalatokat felülíró
ideológiai meggyőződések és az 1956 utáni nyilvánosság a kereteit meghatározó ta -
buk, de többnyíre éppen a nem nagy eszmékkel, hanem a kisemberek konkrét élet-
helyzetével foglalkozó drámák találják meg azokat a réseket, amelyekben az ideoló-
gia szabályozó szerepe kevésbé érvényesül, és így legalábbis bemutathatóvá válik a
társadalomban érvényes válaszlehetőségek kínálata. Példaként említhető Karinthy
Ferenc Szellemidézés cím ű drámája, amelyet Major Tamás rendezésében 1957. októ-
ber 25-én mutatott be a Katona József Színház Bessenyei Ferenccel, Tőkés Annával
és Garas Dezs ővel. A darab 1938-ban játszódik Budapesten. Főszereplője egy ma-
gánéleti válságba jutott, idősödő író, Donáti Sándor, aki az Anschluss hírére család-
jával együtt kivándorolna Magyarországról. A forradalom leverése után feltehető­
leg a nézőtéren ülők jelentős része is eljátszott ezzel a gondolattal, majd lemondott
róla. Donáti hiába keresi a szabadság lehet őség ét, kötöttségei képtelenné teszik arra,
hogy kilépjen "ebből a mocsárból". "Ha már gyöngék vagyunk lecsapolni, fölégetni
-legalább a magunk motyój át mentsük, a saját életünk próbáljuk valahogy rendbe
rakni. . ." 393 Az író nem vándorol ki Olaszországba, nem költözik egyedül albérletbe,
fordulat nélkül éli tovább keserúen az életét, amíg lehet.
Ami a színpadi bemutatás lehet ős ég ét illeti, egy-egy dráma megírása és szín-
padra állítása között a korban gyakran sokévnyi távolság mutatkozik, ami azt is je-
lenti, hogy a múvek hatástörténete késéssel veszi kezdetét, hiszen a d rámaolvasás
kultúrája elterjedtségét tekintve nem hasonlítható össze a színházba járáséval.
A korszak egyik legnagyobb hatású színmúve, Sarkadi Imre OszloposSimeonjának
esetében ez a távolság hét év. Az 1960-ban írt drámát 1967 -ben mutatta be a
Madách Színház, amit a szerző már nem élhetett meg. Az Oszlopos Simeont mél-
tatói a realista színjátszási hagyományokból sarjadt első és sokáig egyetlen ma -
gyar egzisztencialista drámának tekintik. (RADNÓTI Zsuzsa 2003: 48.) Kétségtelen,
hogy KisJánost, aki a forradalom utáni időszak egyik jellemző értelmiségi típusát
testesíti meg, kiúttalan élethelyzetben, élete romjain pillantjuk meg: valaha talán
szépreményú festőként indult, alkalmazkodni azonban képtelen volt , kiállítását
nem engedélyezik, a barátnője elhagyja, a pénze elfogy, a lakásába pedig társbér-
lőket költöztetnek. Így tehát talán mégsem egy világállapot csődje fogalmazódik
meg a darabban, hanem egy társadalmi szituációé. Kis János azon tragédiahősök
sorába tartozik, akik tudatosan is a romlás oldalára állnak. Önmagát a rontás asz-
kétájának látja, akitől már nem lehet elvenni semmit, aki már túl van mindenen,
éppen ezért szabad. Kísérletében a ház tetőtől talpig rosszindulatú, hazudozó és

393 Karinthy Ferenc: Szellemidézés = Vő : Hétjáték. Bp., Magvető, 1969,75.

929
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 -ES ÉVEK ELEJÉIG

rágalmazva kombináló viceházmestere, Vinczéné van segítségére. A sors fogalma

Sarkadi m űv ében a régi tragédiaelméleti szabály szerint a mindenkori legrosszabb
lehetőség megvalósulását jelenti. KisJános a sors emberévé válik, és áldozatául a
hozzá társbérlőnek beköltöztetett családot választja. (RADNÓTI Zsuzsa 2003: 56.)
A kísérlet mindazonáltal sz űk, már-már banális határok között marad, amit Kis
János, akinek neve az "akárkiség" szinonimája, végül visszavonhat. Miután Zsuzsi,
a megalázott és megbecstelenített társbérl őn é vállon szúrja, a festő ezt mondja:
"Magamat is látom... s mert már megvan a sejtésem, ha nem is felismerésem .
hogy nem segítek a rosszon, ha tovább rontom... mert az aszkétaság .. . korszaka .
a késszúrással... elmúlt... hát barátságosan nézem magamat..."394 Sarkadi m űve
egyfajta értelmiségi közérzet pontos és nagy erejű lenyomata. A színdarab ereje
a választott hőstípus sorsának illúziótlan, minden tragikai magaslatot nélkülöző
beteljesítéséból, a rossz oldalára szegődött szabad ember etikai dimenziókat fel-
számoló igazságából származik. Így aztán Sarkadinak sikerült valódi , hiteles tra-
gédiát állítania a kor színpadára.
Élethelyzetüket és válaszaikat tekintve KisJánosra sokban emlékeztető értelmisé-
gi szereplőkkel találkozhatunk Csurka István színm űveíben is. Az 1963-ban írott, de
csupán 1968-ban bemutatott Kileszabálanya? Sarkadinál szélesebb képet nyújt ar-
ról az 1956-ban felnőtr é váló nemzedékről, amelynek tagjaira nem vár semmiféle ér-
telmes társadalmi szerep , kis alkukat kötve aligha kerülhetik el, hogy etikai lényként
felmorzsolódjanak, és végül a lealjasodástól se riadjanak vissza. A garzonlakásban
életre-halálra pókerező férfitársaság számára a játék olyasmi, ami az életüket helyet-
tesíti, miközben nem feledik, hogy alakoskodva, színlelve valami helyett kárty áz-
nak . Az igazság Csurka színpadán mindig ámítás, és az ámításban mindig lappang
valamennyi egy-egy figura igazságából. Míg Czifra, Abonyi Bálint és Fényalapokba
merül és blöffölve megpróbálnak túljárni egymás eszén, Csüllögh így mereng:

Érdekes nekem mindig pókerezés közben jutnak eszembe a legérdekesebb dolgok. C.. )
Minden eszembe jut. Leginkább morális problémák. Nekem a póker létszükséglet. De
ugyanakkor lelkiismereti kérdés is. Kint szocializmus van , és mi itt pókerezünk. De ez
mellékes . Lelkiismereti problémám nem kifejezetten szociális . Sokszor úgy érzem, hogy
soha nem szabadna kártyát venni a kezembe. Mennyi mindent vehetn ék a kezembe, ha
kártyát nem vennék a kezernbe. F"

A kártyatársaság tagjai közül azonban egyedül Czifra hajlandó levonni a hely-

zetből adódó legvégső következtetéseket. Ó igazi tétekkel játszik, halálra szán-
tan, hogy ne kelljen végigélnie lealjasodásának minden állomását. Most még
csak ott tart, hogy "négerként" szörnyű könyveket ír, és az sem kizárt, hogy be-

394 Sark ad i Imre : Oszlopos Simeon, Elveszett paradicsom. Bp., Szépirodalmi Könykiadó, 1987, 93 .
395 Csurka István : Házmestersirató. Bp., Magvető, 1980 , 118.
930
 8 .2 . 1948-TÓL A 60 -AS ÉVEK VÉG ÉI G

súgó. A helyzet kiúttalansága hasonló a Csehov színpadán látható szitu ációkéhoz.

Drámai értelemben vett tett, olyan , ame lynek etikai súlya is van, egyetlen maradt,
az öngyilkosság. Miután a társ aság távozik, beáll ít Czifrához az unokaöccse, egy
lányt hoz fel. Világosan tudja, hogy ha Czifra most elmegy, meg fogja ölni magát,
de ezt csupán annyival nyugt ázza: "Az ő dolga. Biztosan megvan rá az oka , ha a
halált választja." Czifra egy szappanba ágyazott zsilettel öli meg magát, ahogyan
egy börtönben szokás, miközben magát a tettet megtisztulásként fogja fel ("Jól
megmosakszorn."). Tette azonban még pillanatnyi szünetet sem hoz a hol kedé-
lyes, hol inkább kedélytelen alakoskodásban , a pótcselekvések jól begyakorolt,
pusztító automatizmusáb an. Csurka színp ad án a játéknyelvet éppen a döntések
lehetetlensége és értelmetlensége alakítja át, megújítva a real ista drámanyelv ha-
gyományait. Ahol nincs mir ő l dönteni, ugyan akkor a helyzettel való belső azono-
sulás sem elfogadható, ott ajátéknyelv szükségszerúen szat iriku ssá válik, a követ-
kezmény nélküliség , a banalitás ped ig groteszk hatást kelt .

8.2.6.4. Kísérlet az abszurd dráma megho nosítására - Mészöly Miklós:

Az ablakmosó, Bunke r

Az abszurd színház franci a változataival, főként Ionesco drámáival rokonítha-

tó Mészöly Miklós két színd arabja , amel yek Magyarországon elsőként tettek kí-
sérletet olyan színpadi nyelv és dramaturgiai stilizáció kialakít ására, amelyek az
egzisztencializmus tapasztalatai és filozófiája által meghatározott irányban tájé-
kozódtak. Az ablakmosó címú múvét, amel y 1957-ben keletkez ett, 1963 -ban múso-
rára túzte ugyan a miskolci Nemzeti Szính áz, de a premiert csak egyetlen további
előadás követte , majd amikor ugyanebben az évben a Jelenkor címú folyóirat két
részletben közölte a színdarab szövegét, az MSZMP KB kulturális osztályán föl-
jegyzés született a folyóiratban föllelhet ő ideológiai "hibákról", ami hosszú időre
megpecsételte a dráma színpadi sorsát. Kötetben Mészöly másik színművével , a
Bunkerral együtt 1979-ben jelent meg .
Az ablakmosó átal akítja a néző és a színpad viszonyát. Tomi, az elcsapott szí-
nész, a színpad kvázi valóságának illúzióit megtörve a közönséghez fordul , és ez-
zel ugyanazon imaginárius térbe helyezi őket önmagával :

Nem tud om, megfigyelték-e már, hogy bizonyos tárgyak milyen makacsul ellenáll nak az
idő vasfogának. A dédnagymama megha l, a nagymama is meghal, a mam a is elhal álo-
zik.. . mindez nem számít. Ezek a szívós holmik talán az özönvizet is túlélnék. FölkerüI-
nek a padlásra, lekerülnek a pincébe, aztán megint a padl ásra, rádobálják a nagybácsi
kofferjét, a szétszedett kályha csempéit, morzsolt kukoricát szórna k rá... Nem sz árnít.t"

396 Mészöly Miklós: Bunk er, Az ablakmosó. Bp., M agvet ő , 1979 , 108.
931
8. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 70 ~ES ÉVEK ELEJÉIG

A dráma folyamán később hívatlanul megjelenő ablakmosó magát a színházi

helyzetet nevezi fikció eredményének:

Különben téved, ha azt hiszi, hogy én csak a »szfnhá z- kedvéért jöttem ide. Nem. (Ki-
mutat a közönségre.) Ez csak olyan körítés ... nem kell komolyan venni. Meg talán nem
is igaz ez az egész, talán nincs is... (Hirtelen elhallgat.) Én csakugyan magukhoz jöttem.
(Hosszabb szünet.) Ámbár nem mondom, az se rossz játék, ha az ember szépen odakép-
zeli maga elé a teli széksorokat, a színpadot, a vészkijáratokat azokkal a kis piros lám-
pákkal.. . ami egyébként nagyon fontos, a vészkijárat, anélkül fenét sem ér az egész, és
monologizál, és játszik közben, mintha csakugyan színpadon állna .397

Mészöly Az ablakmosó cím ű drámájában olyan drámaszöveg jön létre, amely

reflektál a szöveget létrehozó fikció színházi jellegére, és így magát a színházat
kimozdítja illuzórikus valóságából, megtöri azt a drámaolvasói, színháznézói be-
állítódást, amely a színházi fikciót a valóság szintjére emeli, magát a nézőt, illetve
az olvasót pedig e valóságon kívül helyezi, és egyfajta sötét, a cselekvés, a közre-
működés vonatkozásában valótlan térbe utalja. Az olvasó/néző, Tomi és az ablak-
mosó szerephármasa a darabban a valóság, az imaginárius l étező és a fikció szint-
jein helyezkedik el, egyetlen tér részesei tehát, egymáshoz viszonyított helyzetük
metaleptikus alakzatokkal jön létre. Ráadásul ezek az alakzatok Mészöly drámá-
jában nem stab ílak, hiszen amint láttuk, az ablakmosó perspektívájából a színház
széksorai és a széksorokat megt ölt ő nézókjelenléte bizonyul a játék szükséges fik-
ciójának. A drámaszöveg ezáltal a realista színház illúzióra é pü lő játékmódjánál
összetettebb, a valós, a fiktív és az imaginárius funkcióhármasának elmozdulásait
k övető, ironikus színházszemléletet, játékmódot és nézői/ olvasói kultúrát igényel.
Fontos megjegyezni azt is, hogy ami e drámák megírásának idején a magyar iro-
dalomban és színházi kultúrában szervetlennek látszó újításnak túnhetett, a kor-
társ európai drámairodalom és színház poétikai törekvéseinek megfelelóen ha-
gyományképzóvé vált. Elég, ha a k ésőbbi évtizedekból Nádas Péter Temetés című
drámájára, vagy Borbély Szilárd munkáira gondolunk.

8 .2.6 .5. Weöres Sándor

Weöres Sándor életművének vezető műneme természetesen a vers, jelenetező

hajlama azonban ezen a területen is megnyilvánul, és így nem csoda, hogy a szín-
művek lényegében kezdettól fogva, egészen pontosan az 1938-ban keletkezett
Teomachia (eredeti címén: Kúrészek) megjelenésétól kezdve jellemzik pályáját.
Drámáit két csoportba szokás osztani. Történelmi, mitologikus hátterű filozofi-

397 Uo., 118.

932
 8 .2 . 1948-TÓL A 60'AS ÉVEK VÉGÉIG

kus alkotások mellett a lírai dráma és a népi bábjáték ihletforrását ötvöző alkotá-
sok képviselik színműírói világát. A második világháború utáni pályaszakasz két
kiemelkedő munkája ebben a múnemben az 1965 -ben befejezett Octopus és a hét
évvel később írott Kétfejúfenevad. A két darab közül különösen az utóbbi járt be
viszontagságos utat, míg az olvasók és a színházlátogatók szeme elé kerülhetett.
1972-es pécsi bemutatóját betiltották. A teljes szöveg 1982-ben jelent meg elő­
ször a szombathelyi Életünk hasábjain. Színpadra először 1983-ban állíthatta a
Térszínház amatőr társulata, majd 1984-ben a budapesti Vígszínház. A korabeli
befogadás történelmi parabolaként értelmezte a drámát, és eme értelmezésrnód
mellett a ritka színházi bemutatók mindmáig kitartottak. Az Illyés vagy Németh
László darabjaiban megnyilvánuló történelemszemlélettől azonban Weöresé lé-
nyegesen eltér. Weöres a történelem eseményeit nem a nemzet fogalmához köt-
hető etikai ideológiákba ágyazva szemléli. A dráma 1686-ban és 1687-ben ját-
szódik Pécsett. A törökök kiszorulóban vannak a városból is, minden szereplő,
osztrák zsoldosok, magyar martalócok, borissza, nőfaló papok és persze kémek
cselekkel, álruhákba bújva lázasan keresik helyüket a küszöbön álló hatalomvál-
tásra készülve. Mindenki más , mint aminek látszik, az események rendjét nem
értelmes célok, sokkal inkább komikus taktikai megfontolások irányitják. Ha-
gyományos értelemben egyik szerepl ő sem tekinthető drámai jellemnek, csupán
felváltható, lecserélhet ő szerepek ügyes, vagy inkább ügyetlen alakitói. A darab
egyik emlékezetes jelenetében IV. Mehmed és I. Lipót valósággal könyörögnek
egymásnak, hogy a másik minél nagyobb területet foglaljon tőlük. "Milyen jó,
szeressük egymást, titkon, népeink feje felett." - mondja a császár.s?" A dráma
valójában távol áll a korszakban reprezentatívnak számító történelmi parabo-
láktói, közvetlen szemléleti társait abban a hagyományban érdemes keresnünk,
amelynek Alfred Jarry 1896-ban közreadott Übü királya volt a kezdeményezője,
és többek között Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnó (1957) című
drámájával volt jelen a korszak színpadán. Weöres rezignált, minden tragikus
vonást nélkülöző történelemszemléletét pontosan jellemzi az a kommentár,
amelyet az Octopushoz fűzött. E történelemszemlélet egyszersmind jól m űk öd ő
dramaturgiát is kölcsönöz legkiforrottabb színdarabjainak:

Az események gyorsabbak, mint az a sokféle pro és kontra elhatározás , mely irányíta-

ni próbálná őket. Mégsem végzetd ráma, hanem az emberek kavarta viharok futása , kü-
lönbözö célok küzdelmének következményeként örök-forgású örvénnyé kavarodva. Sem
a sárkányölő Szent György, sem a sárkány hívei nem diadalmaskodnak végérvényesen,
mert mikorra győzne valamel yik, az örvény már másutt és másként sodor. Itt nem győz
más, mint az a forró atmoszféra, mely mindent szerelmesen fojtogat és mindent gyilkosan
fölemészt, de könyörtelen örök forgásában mégis a szakadatlan életet jelenti.

398 Weöres Sándor: Szinj át ékok; Bp., Argum entum, 2005 , 387.
933
8. A MÁSODIK VIL ÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTÓL A 7 0 - E S ÉVEK E L E J É I G

8.2.6.6. Örkény István: Pisti a vérzivatarban

Aligha vitatható, hogy Örkény István gazdag drámaíró munkásságának legjelentő­

sebb alkotása a Pisti a vérzivatarban. Az 1969-ben befejezett színdarab 1972-ben
jelent meg, és csupán további hét évvel később, mindössze néhány hónappal a szer-
ző halála előtt állították színpadra Várkonyi Zoltán rendezésében. A dráma eredeti
és 1979-es változata egy lényeges vonásban eltér egymástól. Az utóbbi, kanoniku-
san tovább élő változat négy énre, négy jellemtípusra bontja Pisti szerepét, miköz-
ben a főszerepl ét - Madách Az embertragédiája címú alkotásának történeti színei-
re emlékeztető módon - végigvezeti egymást epizódszerúen követő, történelmileg
pontosan datálható jeleneteken. A négy én (Pisti Pisti, Tevékeny Pisti, Kimért Pisti,
Félszeg Pisti) természetesen egymással is folytonos párbeszédben áll, de nem sze -
mélyként, azaz nem önálló akarattal, jellemmel és pszichével felruházott, önma-
gában teljes humán szubjektumként, hanem mint egy kollektívum eltérő aspek-
tusai, amelyek csak a huszadik századi magyar történelem elvont horizontja alatt
kapcsolhatóak össze. Mindez azt is jelenti, hogy a drámában a szerep nem alakítja
a szituációt, csupán ilyen vagy olyan viselkedést vesz föl a szituáció kényszerei kö-
zött. Örkény ezáltal lebontja a hagyományos drámának azt a szükségszerűségnek
tekintett műfaji konvencióját, hogy a történéseknek van szubjektuma, ami nem
más, mint a gondolkodó és cselekvő én . A Pisti a vérzivatarban dramaturgiája a
szerepbe ágyazott személyiséget legföljebb betölthetetlen ürességként, "vakuun-
ként" őrzi meg, amennyiben a szerepl őkh öz rendelt nyelvi szólamok, ha a tagadás
negativitásában is, még emlékeznek és emlékeztetnek a szubjektivitás hagyomá-
nyos jelentéseire. A Szőke Lánytól halljuk: "Sose hittem, hogy létezem."
Örkény drámájának mindenjelenetét át- meg átszövik a huszadik századi ma-
gyar történelem eseményeire tett utalások. A szituációk uralta, szerepekre töre-
dezett, üres személyiség e magyar történelembe ágyazottan jelenik meg, a négy
Pisti és a színjáték mellékszereplőí egyaránt a történeti hasadások, tragédiák ref-
lektálatlan elkövetői, áldozatai és puszta termékei. Mivel azonban a történelembe
ágyazottság perspektívája nem a szubjektivitásra összpontosít, felszabadul e tör-
ténelem egyszerre tragikus és komikus szemléletének lehetősége. Alighanem ez az
örkényi groteszk egyik leglényegesebb, legnagyobb hatás ú vonása.

934
 9. A közelmúlt irodalma

9.1. A közelmúlt irodalmának elbeszélését irányító fogalmak,

funkciók
9.1.1. A "paradigmaváltás" fogalma

A közelmúlt irodalmát ma hajlamosak vagyunk olyképpen látni, történetét azzal

a kiinduló feltételezéssel elbeszélni, hogy a 60-as évek végén, a 70-es évek elején
komplex és mélyreható változás zajlott le a különféle szépirodalmi múfajokban
éppen úgy, mint ezzel szoros összefüggésben a kritikai szemléletekben és nyel-
vekben, valamint - ha nyilvánvalóan lassabban is - az olvasóközönség irodalmi
tudatában, ízlésében. Ezt az átrendeződést mélysége és kiterjedtsége miatt szo-
kás fordulatnak vagy - a korabeli tudományfilozófia szókincséból vett kifejezéssel
- paradigmaváltásnak nevezni. Ezek a metaforák, mert hiszen azokról van szó,
egyfajta megértésbeli küszöb átlépésére és a poétikai alapok megváltozására, az
irodalmat alkotói és befogadói oldalról övező problématudatokjelentősátalakulá-
sára utalnak. Nem indokolatlanul, mert ha nem is előzmények nélkül, a 60-as évek
végén a prózában éppen úgy, mint a költészetben kétségtelenül megjelentek olyan
bonyolultabb poétikai formák, amelyek sikeresen oldották fel a korábbi mimetikus
poétikák dominanciáját. Ezek ráadásul összhangot mutamak azokkal a nyelvkriti-
kai szemléletekkel és alkotásmódokkal, amelyek a próza területén például a fran-
cia újregény kezdeményezéseiben, vagy éppen a Joyce és Virginia Woolf utáni an-
gol irodalomban nyilvánultak meg, a költészetről szólva pedig leginkább a Celan
utáni német lírában kereshetők rokon vonások. Ennek ellenére nem árt óvatosan
bánni a "fordulat" és a "váltás" metaforáival. Ezek ugyanis kétségtelenül alkalma-
sak egyfajta fejlődéstörténet felvázolására, vagyis arra, hogy csekély számú vagy
akár egyetlen egyirányú utcára egyszerűsítsék egy korszak irodalmi t érkép ét. Ez
pedig nem csupán azért kerülendő. mert minden ilyen egyszerűsítés az irodalom
széles területeit szorítja feledésbe, teszi jószerivel hozzáférhetetlenné, vagy csu-
pán egy sor tagjaként engedi, hogy bizonyos m űvekre rátekintsünk. Kerülendő
lehet azért is, mert nem kényszeríti a változás történeti dinamikájának alapos fel-
tárását, megelégszik egy, bár látszólag nagy erejű, valójában nem feltétlenül je-
lentős teherbírású, az esztétikai ideológiáknak fokozottan kitett, zárt és egyszerű
elbeszélésszerkezettel.

935
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

9.1.2. Írói csoportok, alkufolyamatok

Nem kétséges, hogy ha az irodalompolitika át is ment bizonyos változásokon a

Kádár-rendszer évtizedei alatt, e fogalom létezése és töretlen használata már ön-
magában is kellőképpen jelezheti, hogy az irodalom intézményei (szerkesztősé­
gek, irodalmi tanszékek stb .) és a múködését meghatározó önreflexiós mechaniz-
musok, elsősorban a kritika mindvégig a hatalom ellenőrzése és befolyása alatt
maradtak. Mégis elmondható, hogy az irodalom a 60-as évek elejétől egyre ke-
vésbé játszott kitüntetett politikai szerepet. Ennek oka egyrészt az lehetett, hogy
a hatalom sikerrel nyerte meg a befolyásos ír ók jelent ős részét a kádári moderni-
záció ügyének, és már nem várták el tőlük, hogy propagandisztikus eszközökkel
is a rendszer mellé álljanak, elegendő volt a részleges egyetértés, a kölcsönösen
hasznos elfogadás. Mindeközben a marxista ortodoxia fokozatosan háttérbe szo-
rult akultúrpolitikai irányításban. Ennek következtében az egyes alkotói csopor-
tosul ások külön-külön igyekeztek számukra előnyös, más csoportoknak esetleg
hátrányos alkukat kötni a hatalom képviselőivel,jól tudván persze, hogy maga a
hatalom sem egységes. A 60-as évek közepétől a 80-as évek közepéig jól kirajzo-
lódnak, ha mai tudásunk alapján minden részletében nem is nyomon követhetők a
megosztó logikájú alkufolyamatok.
A 70-es évek alkufolyamataiban a legerősebb pozíciókat a népi írók csoportjai-
hoz tartozó alkotók és irodalomtörténészek vívtak ki maguknak. Zömük elkötele-
zett párttag volt. Helyzetük az 1968-ban elkezdett, majd hamarosan megnyirbált
és kudarcba fulladt modernizációs kísérlet kimerülése után erősödött meg, amikor
a pártban egyfajta konzervatív fordulat ment végbe . (STANDEISKY Éva 2005: 325.)
Miközben a népi ír ók, illetve a hatásuk alatt álló tanárértelmiség a Kádár-rendszer
fontos támaszát jelentették a humán értelmiség körében, a határon túl , elsősorban
a Romániában és Csehszlovákiában élő magyarok ügyének képviseletét is ellátták,
amelynek érdekében alkalmi szövetségeket kötöttek a párt belső, nemzeti kommu-
nista köreivel. A másik meghatározó, hasonlóképpen lazának mondható Írói cso-
port, amelynek reprezentánsai között ugyancsak szép számmal találhatóak voltak
párttagok, egyfajta polgári irodalmi-kulrur ális hagyomány folytatóinak tekintet-
ték magukat, bármily nehéz is volna definiálni, mit is jelentettek a 70-es évek ele-
jén a polgári hagyományok. Értelmes vita természetesen sem egyik, sem másik ha-
gyományról, modernizációs törekvésről nem bontakozhatott ki. Ilyesmi nem állt
senkinek sem érdekében, sem módjában.
Nem kétséges, hogy az Írói csoportok magatartását, konfliktusait és kijátszha-
tóságát elevenen befolyásolta a második világháború előtti népi-urbánus ellentét
felelevenülése 1968 után. S őt azt kell mondanunk, hogy ez a mentalitástörténeti
konfliktus lényegében egyetlen pillanatra sem oldódott fel, ellenkezőleg, új mu-
níciót merített az 50-es , majd a 60-as évek politikai és társadalomtörténeti folya-
936
 9 .1. A KÖZELMÚLT IRODALMÁNAK ELBESZÉLÉSÉT IRÁNYÍTÓ FOGALMAK , FUNKCIÓK

mataiból. A Kádár-rendszer kultúrpolitikája pontosan érzékelte ezt, és egyfelől

megpróbálta ellenőrzése alatt tartani, lefojtani ezt a küzdelmet, melya szimboli-
kus politizálásban és a kulturális elit szféráiban egyaránt zajlott, másfelől ha érde-
kei úgy kívánták, eszközként is felhasználták, kijátszva egymás ellen a különböző
írói csoportokat. Így a gyanakvással övezett konfliktus megmaradt a hatalommal
folytatott alkuk, a gyanúsítgatások és a feljelentések vigasztalan talaján. A vádak
egyik oldalról a nacionalizmus és az antiszemitizmus pontjait, míg a másik oldal-
ról gyökértelenségét és a cionizmusét emlegették. A kultúrpolitikai vezetés min-
den körülmények között fenn kívánta tartani a viszonylagos egyensúlyt a nagyobb
ideológiai csoportok között. E törekvés jegyében Aczél György, a kultúrpolitika
elsőszámú irányítój a a nyílt beavatkozástól, szerkesztőségek megdorgálásától és
leváltásától, lapszámok és könyvek betiltásától sem riadt vissza . Az első ilyen lát-
ványos beavatkozásra 1963-ban, majd 64-ben a debreceni Alföld és a Pécsett meg-
jelenő Jelenkor esetében került sor.
A 70-es évek elején azonban egy új nemzedék jelentkezett az irodalomban. Ettől
kezdve az ideológiai megoszlást felülírni látszott egyfajta nemzedéki elkülönülés.
A fiatalok első generációs fóruma az 1971-ben indult Mozgó Világ lett (címét Illyés
Gyula azonos címú versciklusáról kapta), amely 1979 után vált igazán fontos orgá-
nummá, és az is maradt szerkesztőségéneknégy évvel későbbi leváltásáig. A nemze-
déki elkülönülés szervezeti kifejeződéseként 1973-ban a Magyar Írók Szövetségének
keretein belül megalakult a Fiatal Írók József Attila Köre (FUAK). A cél ebben az
esetben is az önálló törekvések elhárítása volt. Jellemző, hogy míg Darvas József,
az Írószövetség akkori elnökének megfogalmazása szerint "a FUAK-ot azért hoztuk
létre, hogy ne történjék semmi", az idősebb írókjóindulattal szemlélték a fiatal pá-
lyakezd ők jelentkez ését. Déry Tibor Konrád Györgyöt emelte ki közülük, Vas István
az Új Írásban 1969. nyarán közölt Ankét aftatal Írókról kérdéseire válaszolva igyeke-
zett elhelyezni a fiatal költészetet, főként Petri György és Várady Szabolcs verseit a
magyar líra hagyományaiban. Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs hasonlóképpen
támogatta az Újhold tradícióit folytató fiatal költőket. Az 1969-ben megjelent
Elérhetetlen föld cím ű kötethez Nagy László írt előszót. Kormos István pedig új org á-
numot remélt a pályakezdő íróknak. Az Írószövetség keretein belül létrejött új szer-
vezet azonban csak 1981-ben válhatott önállóvá. Ha csupán egy rövid pillanatra is,
az ideológiai ellentétek felülírhatóságának lehetőségét mutatta az 1980. októberé-
ben szamizdat kiadványként, azaz a hivatalos kiadói struktúra megkerülésével meg-
jelent Bibó-emlékkönyv is, amelyben 76 értelmiségi, köztük írók, irodalomtörténé-
szek, filozófusok , szociológusok, természettudósok, lelkészek, építészek emlékeztek
meg Bibó István szellemi hagyatékáról. A szerkesztők között ott találjuk Bence
Györgyöt, Tornai Józsefet, Donáth Ferencet, Göncz Árpádot, Halda Alízt, KisJánost,
Kenedi Jánost, Réz Pált, Szúcs Jenőt és Tordai Zádort. Szabó Miklós a szintén sza-
mizdatban megjelenő Beszélő első számában 1981 -ben úgy fogalmazott, hogy
937
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

"Az Emlékkönyv legfőbb jelentősége valószínűleg abban van, hogy vele haladta meg
egy értelmiségi generáció a sajátos hagyományidegenségét, amit egyazon m ért ék-
ben alapozott meg a késői hatvanas évek újbaloldali gondolatvilágának tradíciót-
lansága, az 1956 következményeképp beállott össztársadalmi emlékezetvesztés és
a deheroizáló, bálványdöntő szkepszis, melynek számára a hagyománya heroizá-
lás oldalára sodródott és az irracionális, romantikus jelenségek gyanújába került ."
Szabó Miklósnak valószínűleg igaza volt, de a Bibó-emlékkönyv körül kibontakozó
egyetértés, és az 1956-os forradalom emlékének egyesítő ereje néhány év alatt ki-
merült. A 80-as évek közepére már újra és mind erőteljesebben a meghaladottnak
vélt népi-urbánus konfliktus mintázata befolyásolta az irodalmi és a politikai elit-
csoportok egymáshoz fűződő viszonyát.

9.1,3. A kritikai nyelvek és szemléleti formák megváltozása

Az irodalmi mező funkcionális megoszlását vizsgálva aligha kétséges, hogy hatal-

mi befolyásnak leginkább a kritika volt kitéve, nyilatkozzék meg a befolyás közvet-
len utasításban, sugalmazásban vagy éppen a belső cenzúra gyakorlásában. Ezért
a 60-as évek végén, a 70-es évek első felében kevés olyan kritikai megszólalással
találkozhatott az olvasó, amely megbízhatóan független gondolkodással, arti-
kulált módon lett volna képes közvetíteni a mű és a befogadó között . A kritikai
gyakorlat megítélésében alighanem mindenkor abból a tapasztalatból érdemes
kiindulnunk, hogy a művészet felmutathat, megtörténni engedhet különféle je-
lentéseket és értelmeket, mondani azonban nem tud semmit. Szólni a kritika tud ,
szólása pedig a modernség korában egyfelől azt szolgálja, hogy a kulturális hagyo -
mányok közvetítésével beillessze az irodalmat a konszolidált nyelvi univerzum-
ba, másfelől azt, hogy a konszolidált nyelvi univerzum határán állva folyamatosan
bírálat tárgyává lehessen tenni a művészet nyelveit és azt a mindenkori irodalmi
gyakorlatot, amely befolyásolni vagy irányítani akarja a művek megszületését, ér-
tékelését és mindazokat a csatornákat, amelyeken egy mű eljuthat a közönséghez.
A kritikának és a kritikusnak ezért ideális esetben függetlennek kell lennie attól a
művészettől, amellyel foglalkozik, és az intézményrendszer által közvetített iro-
dalmi gyakorlatoktól is, hogy szabadon kitehesse magát saját nyelv nélküli, min-
denkor problematikus helyzetének. A kritikának ettől az ideális működésétől a
60-as évek végének, 70-es évek első felének kritikairodalma még akkor is nagyon
távol állt, ha ekkor is akadtak olyan kritikusok - mások mellett Vas István, Nemes
Nagy Ágnes, Rónay György, a vajdasági Bori Imre, az erdélyi Bretter György -,
akik sikerrel tettek kísérletet arra, hogy legalábbis a közvetítés, de néhány esetben
a bírálat megszólalásmódjában is visszahódítsanak valamennyi teret az ép irodal-
miság szempontjából létfontosságú kritika számára. Aligha véletlen, hogy többsé-
938
 9 .1. A KÖZELMÚLT IRODALMÁNAK ELBESZÉLÉSÉT IRÁNYíTÓ FOGALMAK , FUNKCIÓK

gük írói egzisztenciájának védelmében, és semmiképpen sem fő tevékenységeként

gyakorolta a kritikaírást. Általánosságban inkább az mondható el, hogy a kritika
funkciói a 60-as és 70-es években erősen torzultak. Az udvarinak nem mondha-
tó, de az elsődleges nyilvánosságban helyet kapó kritika tartózkodott attól, hogy
alapos poétikai , múfajelméleti vagy akár etikai bírálatban részesítsen olyan m ű­
veket, amelyek egyébként a legkevésbé sem bizonyultak a hatalom szócsövének,
ellenkezőleg, a nyelvi és gondolkodásbeli szabadság bóvítésén munkálkodtak.
Az ilyen bírálat, vélhették a kritikusok, magában hordhatta volna annak veszélyét,
hogy a negativ kritikával illetett m űvet és szerzőjét prédaként szolgáltatják ki az
irodalompolitika ítéletének.
A kritikai szemléletek és nyelvek megváltozás a a 70-es évek közepétől vált
nyomon követhetővé. A változás forrásai ebben az esetben ráadásul pontosan 10-
kalizálhatók, miként a változás kiterjedése is. A változásban ekkor még nem vett
részt az erdélyi és a felvidéki magyar irodalom, és természetesen a magyarországi
kritika sem volt egységes. Az egyik forrás a nyugati magyar emigráció köreiben
kereshető, közelebbről Párizsban és Németországban. A 60-as évek k özep ét ől a
német és a francia egyetemek filozófiai és irodalomtudományi tanszékein bonta-
koztak ki a filozófiai hermeneutika hagyományaira visszatekintő recepcióeszté-
tika és a dekonstrukció gondolati modelljei. A szövegek különböző kontextusok
érintkezésének, ütközésének és átváltozásának helyeként váltak szemlélhetővé.
A filozófiai hermeneutika e kontextusokat a 19. századi klasszikus esztétika vezér-
fogalmai felől vizsgálta, és az olvasás egzisztenciális m űvét olyan egésznek látta,
amelynek kialakításában fontos szerep jut a történeti megelőzöttség tudatának.
A dekonstruktív gondolkodás ezzel szemben az addigi gyakorlathoz képest meg-
növelte a szövegekre nehezedő retorikai nyomást, hogy ezáltalláthatóvá váljék ér-
telmi konstrukciójuk bizonytalansága, és olyan kérdések nyíljanak meg, amelyek
kiszabadítják a szöveget a zártnak vélt esztétikai szférából. A Párizsban kiadott
Magyar Műhely köre, amely a neoavantgárd költői kísérletek egyik meghatározó
orgánuma volt, és kulcsszerepet vállalt olyan, Magyarországon ekkor nem rangju -
kon kezelt írók méltató bemutatásában is, mint Füst Milán, Weöres Sándor vagy
Szentkuthy Miklós, a 60-as évek végétől figyelmet szentelt az esztétika és az iro-
dalomelmélet új szemléleti formáinak. A folyóirat 1968. júniusában, Nyugaton
és Magyarországon élő szerzők, köztük KibédiVarga Áron, Kassai György, Hankiss
Elemér és Fónagy Iván részvételével színvonalas különszámban foglalkozott a
klasszikus strukturalizmus kérdéseivel, és ugyanebben az évben hosszabb össze-
foglalót közölt a francia Tel Quel körének tevékenységéről. A találkozókat és sze-
mináriumokat is szervez ő Magyar Műhely egyik fontos célja 1962-es megalapítá-
sától kezdve a magyar irodalom központjának befolyásolása, esetleges korrekciója
volt, ami a gyakorlatban kölcsönös befolyásolást jelentett, tehát a magyarországi
kultúrpolitika is jelentősen befolyásolta az irodalmi emigráció e neoavantgárd irá-
939
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

nyultságú körét . Ettól függetlenül nyilvánvaló, hogy a Lukács György örökségén

felnótt, ábrázolásesztétikai kérdésekjegyében fogant magyarországi kritikai gon-
dolkodás számára a szemléleti, nyelvi megújulás egyik, viszonylag könnyen elér-
hetó útját a strukturalizmus kínálta, amely az irodalmi alkotást jelentéshordozó
vagy jelentéssel felruházható egységek immanens szerkezetének látta.
A kritika szemléletében és nyelvében tapasztalható változás másik hatásköz-
pontja Lukács György közvetlen tanítványainak, fóként Fehér Ferenc, Heller Ágnes,
Márkus György és Vajda Mihály környezetében keresendó. A kör gondolkodásá-
nak fogalmi kereteit a hivatalos marxizmussal ugyan szakító, de nyilvánvalóan a
marxizmus valóságértelmezéséból kíinduló tézisek határozták meg. Elemzéseik
elsósorban Marx fiatalkori műveire támaszkodtak. A körhöz számos fiatal szak-
ember csatlakozott. Teoretikus munkáik a filozófián, a társadalomelméleten, a
művészettudományon és az irodalomesztétikán kívül a gazdaságelméletre, a szo-
ciológiára és a pszichológiára is kiterjedtek. A kritikai nyelv megváltozásának kez-
deményezóje nem annyira a Lukács-tanítványok vezetó irodalomkritikusa, Fehér
Ferenc volt, aki Az antinómiák költóje (1972) cím ű, Dosztojevszkijról szóló köny-
vében még egyszer és utoljára nagyarányú kísérletet tett a polgári individualizmus
válságtörténetének analízisére, és ezzel egyfajta kollektivista etika megalapozá-
sára . Fehér Ferenc és Heller Ágnes öt évvel késóbb, 1977-ben emigrált. A kritika
nyelvének és szemléletének megújulásában a 70-es évek végétól kezdve sokkal je-
lentósebb szerepet játszottak olyan, a tanítványok tanítványainak nemzedékéhez
tartozó kritikusok Ca két generáció a 70-es évek elején szétvált), mint Balassa Péter
vagy Radnóti Sándor. Többek között az ó nevükhöz köthetó annak az új irodalmi
kánonnak a kialakítása, amelynek elóterében a megújuló prózairodalom állt. Ez a
kánon a budapesti ellenzéki értelmiség szamizdatban kiadott Napló című gyújte-
ményében állt össze elóször. Itt fogant meg egy olyan sorozat terve, amely nyolc
írótól, Bereményi Gézától, Csalog Zsolttól, Esterházy Pétertól, Hajnóczy Pétertől,
Kornis Mihálytól, Lengyel Pétertól, Nádas Pétertól és Temesi Ferenctól tartalma-
zott volna egy-egy elbeszélést. A 70-es évek végétól a változásban érdekelt kritika
immár nem a mű közvetlen társadalmi referencialitásában kereste a mű értékeit,
hanem a mentalitás- és kultúrtörténeti kontextusba ágyazott poétikai megalko-
tottság sikerességében. Hozzájárult a szemlélet kialakításához a fiatal kritikusok
elméleti, filozófiai problémaérzékenysége, ami a korábbi évtizedek magyar kriti-
kairodaimát kevéssé jellemezte. A 80-as évek legnagyobb hatású kritikusánál, Ba-
lassa Péternél a keletkezó prózáról szóló beszéd összekapcsolódott egy kitüntetett
hagyománnyal, az újholdaséval, és nem csupán Mándyval, Mészöllyel, Ottlikkal,
hanem azzal a hagyománykoncepcióval is, amely az újholdasok között a Nyugat
koráról élt, elóterében Babitscsal és Kosztolányival. A kritika irodalomtörténetet
kezdett írni, a 20. századi modernitás prózatörténetének egy lehetséges, hiányok-
kal teli, de impulzív képét kínálta kvázi a kezdetektól, a Nyugat alapozó korától az
940
 9.1. A KÖZELMÚLT IRODALMÁNAK ELBESZÉLÉSÉT IRÁNYíTÓ FOGALMAK, FUNKCIÓK

akkori jelenig, kihagyva azonban Kertész Imrét, a neoavantgárd teljes irodalmát,

ahogyan például Déryt is, hallgatva a 60-as évek első felének lényegében teljes
prózaterméséről éppen úgy, mint olyan, sok tekintetben magányosnak látszó alko-
tóról is, mint Szentkuthy, Füst Milán vagy Krúdy.

9.1.4. A második nyilvánosság kialakulása

A második, azaz az állam kultúrpolitikai rendszerétől független, illegális irodalmi

nyilvánosságot, illetve az e nyilvánosságban megjelentetett m űvet korabeli foga-
lommal szamízdamak nevezzük. A szamizdat fogalma a 60-as években keletke-
zett, az orosz "szamo izdatyelsztvo" (saját erőből kiad ott) kifejezésének összevo-
násaként. Szamízdatnak azokat az illegálisan kiad ott periodikákat, kiadványokat
nevezzük, amelyeket a pártállam betiltott, vagy egészen biztosan nem engedélye-
zett volna . A szamizdat-kiadványok története Magyarországon a 70-es évek má-
sodik felében kezdőd ön . Az első szamizdatok között szerepelt a Marx-körkérdés,
majd nem sokkal utána adta ki Kenedi János a Profil cím ű gyűjteményes kötetet.
1977 végén Komis Mihály ötletére megindították a Naplót, 1978 nyarán pedig
megjelent a Túlpartról című interjúkötet, amelyet Farkas Péter és Németh Gábor
készített. A Marx-körkérdés legfontosabb kérdése az volt, tekintheti-e magát mar-
xistának, aki lemond az eszme utópikus jellegéről, és csupán a kritikai tartalmait
őrzi meg, illetve hogy az így korrigált marxizmus mennyiben alkalmas a társadal-
mi valóság elemzésére. A Napló 1977 végén 27 fő részvételével indult (l982-re
mindössze 8-an maradtak, de az öt év során körülbelül 100 sze rzőj e volt .) Egy
hétig lehetett mindenkinél. Ez alatt az idő alatt bárkinek meg lehetett mutatni, de
kölcsönadni nem volt szabad. Az egy hét lejártával tovább kellett adni a Naplót a
soron következő személynek. A résztvevők között egyszerre három napló járt kör-
be, mindenki három példányban tette bele a nála lévő naplóba az írását, a három
példány minden negyedik héten találkozott valakinél. A Napló éveken keresztül fő
orgánuma volt a disszidens értelmiségnek. Lerakta az ellenzékiek közti szolidari-
tás alapjait. Másrészt nem kis mértékben itt alakult ki a megújuló irodalom szerz ő­
gárdája, összefüggésben egy új politikai kultúra formálódásával.
A 80-as években hosszú folyamat vezetett el a szocialista rendszerrel szemben
álló értelmiség politikai erővé váló szerveződéséig . A folyamat jelentős részben az
irodalom nyilvános tereiben zajlott. Nem csupán a szamizdat folyóiratok, a Beszé-
lő, az Égtájak között, a Demokrata és a Hírmondó, hanem a cenzurális ellenőrzés
alatt álló legális irodalmi lapokban is találkozhattak az olvasók olyan írásokkal,
amelyek átlépték a hatalom szabta korlátokat. Volt persze olyan írás , amely meg
sem jelenhetett. Például Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéje , ame-
lyet nem közölhetett a kecskeméti Forrás 1980/2. számában. Ugyanilyen sorsra
941
9 . A KÖZELMÚLT IRODALMA

jutott a Tiszatáj 1981-es úgynevezett lengyel száma. A Mozgó Világ szerkeszt ős é­

gének 1983-as felmentéséről már esett szó . 1984 októberében Nagy Gáspár Örök-
nyár; elmúltam 9 éves címú verse vívta ki a hatalom rosszallását Nagy Imrére utaló
NI végződésú soraival. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1986. július l-jén hatá-
rozatban figyelmeztetett az "ellenzéki-ellenséges csoportok" befolyásának növe-
kedésére. Ezt megelőzően a Tiszatáj júniusi számában Nagy Gáspár egy verssora
("és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyúrújével a drága júdásfa")
szolgáltatott okot a folyóirat szerkeszt őinek pártfegyelmivel történő elbocsátásá-
ra, és arra, hogy a folyóirat ezután több mint fél évig ne jelenhessék meg .

9.2. Prózairodalom a 20. század 70-es, 80-as éveiben

Az új irodalmiság tudata a prózakritikában erősödött meg . A költészet háttérbe

szorulása összefüggött a váteszi költőszerep, a természetesség és az eredetiség
romantikus mítoszainak széthullásával, amelyek más kelet- és közép-európai or-
szágokhoz hasonlóan nálunk is fontos szerepet játszottak a nemzeti közösség
19. századi modelleket követő önmeghatározásában. Amint a térség sok más iro-
dalmában, az irodalom közösségi szerepeinek értelmezésében nálunk is a demok-
ratikus társadalmi funkciók hiánya folytán a 19. századi tradíciók tartósságával
érdemes számolnunk. A nemzet megszemélyesíthetőegységének mítoszai, melye-
ket Illyés Gyula és Nagy László költészete még drámai súllyal tudott színre vinni,
költészetünkben olyan beszédmódokkal párosultak, amelyek modernizálásával
mások mellett Csoóri Sándor és Nagy Gáspár is csupán kevés sikerrel kísérletezett.
A prózát ezek a mítoszok kevésbé érintették, így a kritikának sem kellett közvetle-
nül megküzdenie velük.
A 60-as évek legolvasottabb regényei egyaránt azt a tapasztalatot er ősített ék.
hogy a világ törések nélkül, közvetlenül és egyszerűen olvasható. E regények nem
egyszer olyan valóságokról adtak hírt, amelyekről a kor nyilvánossága minden
egyéb beszédet kizárt. Ez az érdekeltség természetesen nem szakadt meg a 60-as
évek végén, és még a 80-as években is fontos múvek megírását tette lehet övé.
Ugyanakkor már Örkény István , Mándy Iván, Ottlik Géza és a legradikálisabb poé-
tikai megoldásokkal Mészöly Miklós prózája szembenézett a világ egyszerű olvas -
hatóságát érintő nyelvi, filozófiai és erkölcsi kételyekkel. Az ő múveikben az írás
nem a közvetítés, az ábrázolás közegeként, hanem a nyelvi megértés - ellenállá-
sokat leküzdve megszület ő - hel yeként láttatta magát. Mindehhez esetükben hoz-
zátartozott annak - a fiatalabbak prózájában mindinkább szertefoszló - reménye
és hite , hogy végül is van megértés, hogy a nyelvben hozzáférhető a világ egésze.
Ha a "prózafordulatt al" kapcsolatban rendszeresen emlegetett nyolc-tíz szerző
942
 9 .2 . PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 7 0 - E S , 80-AS ÉVEIBEN

m űvein él a regénytermés szélesebb merítését vizsgáljuk , inkább egyfajta poéti-

kai szétfejlődésről beszélhetünk. A továbbiakban a szétfejlődés nyomán létrejövő
fontosabb, jóllehet egymástól nem minden esetben elhatárolható műfaji típusokat
igyekszünk bemutatni.

9.2.1. A realista prózahagyomány tovább élése és megújulása

A 70-es évek elején a realista prózahagyomány is szemlátomást elkezdett megsza-

badulni az ideológiai ballasztoktól. A korszakban uralkodónak mondható olvasói
attitűd, amel yet a realista szernléletű regények műfaji és tematikus kódjai is igazol-
tak, a 60-as évek domináns olvasásmódjához képest változáson ment át. A válto-
zás természetesen nem érintette az elbeszélés világszerúségének tapasztalatát. Az
olvasók valószínűleg ezután is a t árgyszer űerr adott valóság képeként vonatkoztat-
ták az olvasottakat saját szociális tapasztalataikra anélkül, hogy a poétikai szfér á-
ra, az elbeszélés hogyanjára reflektáltak volna . A változás inkább a politikai tudat
lassú átalakulásában érhető tetten. Miközben a regényirodalom, legalábbis annak
itt bemutatott része, egyre inkább megszabadult a politikai rendszer igazolásának
k üls ő és belső k ényszerét ől. az olvasói érdeklődés is eltolódott a társadalmi tabuk
és a politikai szűr ők által korábban hozzáférhetetlenné tett területek feltárása felé.
Emellett szembetűnő, hogy a regények műfaji eredetét vizsgálva visszaszorulóban
van a riport, jóllehet e múfaj még mindig alkalmas arra, hogy olyan jelentős élet-
mű épüljön rá, mint Galgóczy Erzsébeté. A dokumentumregény funkcióit viszont
csak fokozatosan veszi át a film. A kép tehát kétségtelenül bonyolultabb annál,
mint amit egy rövid összefoglaló felmutathat. Az alábbiakban elsősorban a realista
eszközök funkcióváltásait kísérjük figyelemmel néhány fontos regény esetében.

9.2 .1.1. Kardos G. György: Avraham Bogatit hét napja

Az 1925-ben született Kardos G. György 1968-ban publikálta a modern Izrael meg-

születésének idején játszódó trilógiájának első kötetét, az Avram Bogatir hét nap-
ját. A második kötet, a Hová tűntek a katonák? 1971-ben jelent meg, A történet vége
pedig, amely lezárta a trilógiát, 1977-ben. Kardos G. Györgyöt személyes élmé -
nyei indították a regény megírására, hiszen a második világháború után, amely-
nek befejezése Jugoszláviában érte, áthajózott Palesztinába, ott beállt az izraeli
hadseregbe, végigharcolta Izrael első háborúit, majd 1951-ben visszatért Magyar-
országra.
Az Avraham Bogatir hét napja a realista prózapoétika hagyományos eszközeivel
él, elbeszélő részek és el őbesz édszer ű párbeszédek váltakoznak benne, pontos és
943
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

részletekben gazdag helyszínrajzokat nyújt, kidolgozott szereplői jellemeket állít

színre , az egyenes vonalú cselekménymondás minden nehézség nélkül nyomon
követhető. A külső nézőpontú, rendkivül takarékos, már-már minimalista elbeszé-
lés fokalizációja a címszereplő, Avraham Bogatir közeléból, számos esetben az ő
nézőpontját felvéve láttatja az eseményeket. Ez a narratív egyneműség azonban,
amelyet leginkább a kívüllét és a résztvevő, de nem beavatkozó átélés kettőssége
jellemez, Kardos G. bemutatkozó regényében sajátos világszemléleti és poétikai
tartalmakat nyer. A kibucélet szűkös hétköznapjait élő Avraham Bogatir körül
ugyanis egy alakuló világ vallási, kulturális, etnika, katonai, politikai ellentétei raj-
zolódnak átláthatatlanul, mégis a hétköznapokba illeszkedő magától értetődőség­
gel, nem kevés veszélyt és kockázatot rejtve. Az Avrahamot körülvevő, familiárisan
ismerős "kis világ" minden részvéttől mentes, egyszerre természetes és közönyös
humanizmusa szüntelenül ellentétbe kerül a Palesztina legújabb kori történetét
alakító politikai-katonai erők ahumanitásával. Így aztán olyan nyelvi viszonyok
teremtődnek a regényben, amelyek minden szereplőt gyanakvóvá tesznek, és ha-
sonlóképpen az olvasót is. Minden szereplői mondat mögött szándékok, sejtések
átláthatatlan sokasága rejtőzhet. Ezt a tapasztalatot erősíti az is, hogy Kardos G.
szerenesés módon nyitva hagyja a történetet, a regény vége nem lezárása amesei
utalásokkal (hét nap) kerekké tett cselekménynek. Sem azt nem tudjuk meg, mi
történik Daviddal, sem azt, mi lesz a sorsa annak a vegyes etnikumú, vallású , poli-
tikai érdek ű közösségnek, amely a falut és környékét benépesíti.
A regény mindemellett számos szemléletes példával szolgál a nyelvi-kulturális
tájékozódást ellehetetlenítő, bonyolult interferenciákra, amelyek egyfajta egészen
korai, a regény megjelenésekor Magyarországon lényegében még ismeretlen kul-
turális antropológiai érdeklődés nyomait mutatj ák, Példaképp idézhető az a jele-
net , amikor a szekér útját, amelyen Avraham és a katonaszökevény David ül, várat-
1anu elzárja egy ismerős beduin.

Először Jerahmiél kapja fel a fejét, meglepettebben, mint a beduin, aki lassan, nyugodtan
fordul a fiú felé, és rajta hagyja tekintetét, amelyben az indulatnak nyoma sem látszik.
Avraham kikapja a gyeplőt David kezéből - ez a mozdulat felér egy ütéssel - , a beduin
mellett megáll. Ujjaival megérinti homlokát, mellét és m éltós ágteljesen köszön.
- Erősödjék meg a tested, Abu Szulimán.
- Erősödjék meg a tested, havadzsa Ibrahim.
- Hogy vagy, Abu Szulimán?
- Istennek hála, elégedetten. És te hogy vagy, havadzsa Ibrahim?
- Ha te elégedett vagy, én magam is az vagyok.
A társalgás ősi szabályok szerint folyik, lustán, hosszasan, egyhangú é rdekl ő d é ssel: Hogy
van a lovad , a házad, a tehened, s mint mindig, most is minden rendben van, s nem gyó-
zik bizonygatni, égre vetett pillantásokkal, szívre tett kézzel, nyelvük csettintésével, hogy
egymást milyen nagyra becsülik: "Tejó ember vagy ... " - "Tejobb vagy... " - "Te a jobbnál

944
 9 .2 . PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES, 80 -AS ÉVEIBEN

is jobb vagy..." Abu Szulimán ősz, bozontos bajusza alatt kivillannak a méltóságot jelentő
aranyfogak, a szürke arcban mélyen ülő szemek a fiú tekintetét keresik. David érzi magán
a kutató szemeket, komoran bámulja Barak farát.
- Úgy mondják, tolvajokjártak havadzsa Jichak udvarában.
-Valóban.
- Furcsa dolgok történnek, havadzsa Ibrahim. Sok az idegen ember mostanában. Nem tu-
dod, kik, honnét jöttek. Jönnek, azután eltúnnek. Nem jól van ez, havadzsa Ibrahim."?

9.2 .1.2. Konrád György: A látogató

Az ideológiai terheltség, amit az 50-es és a 60-as évek novella- és regénytermé-

sének jelentős hányadával kapcsolatban joggal emlegethetünk, nem csupán azt
jelenti, hogy a művekben szemléleti hátterében - az irányregényekre jellemző
módon - ideológiai meggyőződések, egyszerű üzenetek húzódnak meg, amelyek
irányítják a cselekményt, hanem azt is, hogy az elbeszélések morális dimenziójá-
ban, a szerepelők és tetteik narrátori értékelésében politikai ideológiák alakítják a
morális ítéleteket. Ez nem kizárólag a kommunista kurzussal barátságos viszony-
ban lévő alkotásokra igaz, hanem olyanokra is, amelyek - mint Sánta Ferenc, Fejes
Endre és Sütő András egy-egy művének példáján láttuk - kisebb vagy nagyobb kri-
tikai távolságot őriznek vele szemben. Konrád György 1969-ben kiadottA látogató
című regényében éppen az erkölcs ideológiai-hatalmi megalapozásának összeom-
lását kísérhetjük figyelemmel, mégpedig a narráció és a nyelv poétikai regiszterei-
ben. A regény elbeszélője egy gyámügyi előadó (neve helyett egy kezdőbetű áll:
T.), aki egyszerre részese vagy közeli szemlélője nyomorult, reménytelen, halálba
futó élete knek, és egy intézménynek, amelynek feladata a beavatkozás, a segítség
lenne, valójában működésének szabálya szerint csupán büntet, és dokumentálja
a pusztulást. Konrád az előadó tudatára szűkíti a regényvilágot, arra, amit T., a
gyámügyi előadó elképzel, amikor Bandula Ferike esetével találkozik. T.valóságos
lehetőségként éli át, hogy munkakörének határain és addigi életének keretein túl-
lépve odaköltözzék a magatehetetlen, állati módon nevelt kisfiú mellé. Kezdetben
úgy képzeli, képes lesz a fiút az emberi társadalom részévé tenni. A nevelés iránya
azonban megfordul: T.-nek előbb el kell fogadnia Bandula Feri lefokozott létének
következményeit, majd rájön, hogy szabadságának forrása éppen elefokozottság,
és a "Tanuljunk a hülyéktől" című fejezettől kezdve maga T. is az animalitásban
keresi személyiségének szabad formáját. Ez többek között azzal is jár, hogy előbb
a munkahelyi, majd családi biztonságról is le kell mondania. Az itt vázolt életlehe-
tőség elbeszé lése metalepszis, azaz az eltérő valóság- és tudatszintek közti átlépés,

399 Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja. Bp., Magvető, 1978,38.
945
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

és azok egymásba csúsztatásának eredménye. Ez az alakzat átalakítja a hagyomá-

nyos realista elbeszélés viszonyait, még akkor is, haA látogató a társadalmi körül-
mények részletes riportszerű ábrázolásának köszönhetóen nyilvánvalóan rá van
utalva a szociografikus próza hagyományaira.
A metalepszisre Konrád regényének azért van szüksége, mert fóhóse T. az őt
foglalkoztató intézmény m űk ödés ét ől, a valóságos társadalmi körülmények kény-
szereitől és mindazon eseményektőlfüggetlenül, amelyeknek kénytelen-kelletlen
részese, a szernlélődésben őrzi meg személyisége integritását. Szolidaritásra nem
képes. Bandula Ferike számára mindvégig kísérleti személy, és lényegében ő is az
saját maga számára. Ezek a tulajdonságai némiképp Camus Közönyének fószerep-
lőj ével rokonítják őt, a bekezdés- és fejezettagolás, továbbá a riportszerű és a tudat
belső szemléletét tükröző prózarészletek váltakozásában pedig a francia újregény
hatását érhetjük tetten, amennyiben ez az eljárás a próza térszerű elrendezésével
fellazítja az elbeszélés egységét, miközben aszöveget motivikus utalások szerkesz-
tik s űr ű szövetté.

9.2.1.3. Csalo g Zsolt : Parasztregény

Magyarországon a 60-as évtized elejétóliehetünk tanúi a korábban burzsoá áltu-

dománynak m ín ős ített szociológiai tényfeltárás lassú újjáéledésének. E folyamat
eredménye és egyben legfontosabb állomása volt , hogy 1963-ban az MTAFilozófia
Intézetében létrejött egy szociológiai kutatócsoport, amely a korábbi miniszterel-
nök, Heged ús András vezetése alatt Szociológiai Kutatóintézet néven 1965-ben ön-
állóvá vált. 1970-ben az ELTE Bölcsészkarán is megalakul a Szociológiai Tanszék.
Ugyanebben az évben a Központi Statisztikai Hivatalban létrejött egy, a társadal-
mi rétegzódés, mobilitás és a szegénység kutat ásával foglalkozó munkacsoport.
Ezt előbb Andorka Rudolf, majd Kemény István vezette. Ekkor és a későbbiekben
is több olyan munkatársa volt a különbözó szociológiai kutatócsoportoknak, akik
e munkájukkal összefüggésben íróként is jelentóset alkottak. Az említett Konrád
György mellett ilyen például Csalog Zsolt, Berkovits György, Hernádi Miklós ,
Hankiss Elemér, Závada Pál. A szociológiai szemlélet megerósödése nem egyedül-
álló a kor magyar irodalmában. Hasonló folyamat zajlott le a filmművészetben is.
1969-ben fiatal filmrendezók, operatórök (Grunwalsky Ferenc, Magyar Dezsó ,
Mihályfy László, Pintér György, Sipos István) és forgatókönyvírók (Ajtony Árpád,
Bódy Gábor, Dobai Péter, Kardos Csaba) egy csoportja kiáltványt bocsátott ki Szo-
ciológiai filmcsoportot! címmel. Célkitűzésük a szociológiai gondolkodás bevitele
volt a dokumentumfilmek látásmódjába.
Csalog Zsolt életműve sok szálori k öt ődtk a néprajzhoz és a szociológiához, va-
lamint a szociografikus próza hagyományához. Kemény Istvánhoz, a cigányság
946
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES , 80-AS É V E I B E N

kultúrájának szemléletalapító kutatójához csatlakozva 1970-ben kapcsolódott be

a magyarországi cigányság életmódj ának vizsgálatába. E munkája mellett kitartott
akkor is, amikor a Belügyminisztérium betiltotta a Kemény István vezette progra-
mot. Prózaíróként Tavaszra minden rendben lesz címú kötetével 1971-benjelentke-
zett. A cenzúra nem engedélyezte az M. Lajos 42 éves címú írás kötetbeli közlését.
Az elsőt öt évvel követte Csalog második, szintén szakszociológiai kutatásokban
megalapozott kötete, a Kilenc cigány. A második világháború előtti szociografikus
próza irodalmától, és annak olyan örököseitől , mint amilyen például Duba Gyula
Vajúdó parasztvilág (1975) címú kötete, amely a Garam menti Hontfüzesgyarmat
emlékeit és jelenét beszéli el, vagy éppen Sütő Andrástól az Anyám kimnyű álmot
ígér, semmiképpen sem a társadalomismeret szakmai megalapozottsága külön-
bözteti meg a szociografikus próza 70-es években induló új hullámát. Pontos és
széles kör ű tárgyismerettel a korábbi hagyomány kitüntetett múvei is bőségesen
fel voltak vértezve, és ez természetesen mit sem apadt a hagyomány folytatóinak
kezén. A különbség inkább az elbesz él őí szerepekben, a narratológiai szerkeze-
tekben érhető tetten. A szociografikus próza elszakadt a riport, a vallomás és az
önéletrajz múfajaitól, amelyek a történetmondás és a magyarázat regisztereiben
közvetlen viszonyt létesítettek az elbeszélő (író) és az olvasó között. Az elbeszélői
(írói) szerepek, illetve a narratológiai szerkezetek bonyolódása nem csupán olyan
művekben figyelhető meg, mint Konrád György A látogató címú regénye, amelyek-
nek inkább csak érintőleges köze van a szociografikus próza megújulásához,
hanem Csalog Zsolt 1978-ban megjelent Parasztregényében is, amely a korabeli
szociológiának a néprajzi kutatásokból átvett legáltalánosabb eszközével, "mag-
nós prózaként" keletkezett. A mú megírásának előzményei között kitüntetett sze-
repúek azok a magnófelvételek, amelyeket Csalog 1970-ben egy literátus hajlandó-
ságú tiszaroffi parasztasszonnyal készített. Módszereit az író elsősorban a néprajzi
kutatás eszköztárából merítette. Az elkészült alkotás címe azonban nem hiába tar-
talmaz műfaji paratextust, nem hiába tekinti magát regénynek, mégpedig nem is
egy meghatározott személy életregényének, hanem a legáltalánosabban vett "pa-
rasztregénynek". A címadás természetesen az író gesztusa, és már ez is kifejezi az
elbeszélő és az író távolságát, ami a mú olvasása során mindvégig bizonytalanná
teszi az olvasói pozíció elfoglalását is. A címnek ugyanis legalább kétféle jelentése
lehet. Utal arra a nálunk elsősorban Móricz Zsigmond nevével összefonódó múfaji
hagyományra, amely a parasztság életét a szépirodalom témájává tette. Másrészt
a szóbeliség és írásbeliségbe váltását is hangsúlyozza, hiszen bár a szöveg szóbeli
közlésen nyugszik, olyan múfajhoz tartozik, amilyen a szóbeliségben nincs.
AParasztregény elbeszélője Eszti néni, Muharos Bálintné valamikor a századfor-
duló táján született. Egész családja és a férjéé is a Tisza mentéről származik. A re-
gényben az ő hangját, az ő család - és falutörténeti elbeszélését halljuk. Személyét
kiemelik a fikcionalitásból és a szerzőí létmóddal azonos valóságszintre helyezik a
947
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

könyvhöz csatolt levelek, amelyeket Csalog Zsolt és Muharos Bálintné váltott egy-
mással. A levelezés anyaga a második, egy tejes fejezettel terjedelmesebb 1985-ös
kiadásban jelentősen bővült. A dokumentumszerűség hitelesítő jellegével felru-
házható levelek azonban nem támasztják alá az elbeszélés aggálytalan realista 01-
vasatát. A kétségek részben a valóság státuszának elbizonytalanodásával, részben
a beszéd és az írás különbségével hozhatóak összefüggésbe. Mindezt Muharos Bálint-
né egyik levele tudatosítja: "Igaza van kedvesem hogy a valóságot kell írni csak
ám a valóság nem engedi magát megírni! C. ..) Mindennek szinte más az értelme
elmondva mint leírva c...).
Ezt az egészet elkell dobni és újat írni megtetszik látni
hogy sokkal szebb könyv lesz mint így." 400 Az 1978-as kiadás ekképp termékeny és
izgalmas mozgásba hozza az elbeszélő, a beszédet írássá szervez ő szerkesztő , a
szerző és esetleg a közreadó narratív funkcióit, hiszen ebben a könyvben egyiket
sem tehetjük felelőssé a szövegért. A Parasztregény e funkciók konfliktusokkal és
ellentmondásokkal teli összjátékaként jön létre. 1985-ös kiadás ehhez képest sok
vonatkozásban visszatér a szociografikus próza realista hagyományaihoz. Kiderül
belőle , hogy Muharos Bálintné az eredeti szándéktól eltérve levetette a nevét a
Csalogé mellől, hogy a könyvben közölt szöveg, csak pár mondatnyi távon azonos
az Eszter néni által elmondottakkal, végül pedig az is, hogy a regény valóságos
színhelye Tiszaroff. A levelek így a második kiadásban olyasféle magyarázó sze-
repet töltenek be, amilyet a hagyományos szociográfia narrátora szokott vállalni,
ezáltal lépve közvetlen kapcsolatba az olvasóval.

9.2.1.4 . Tar Sándor

Tar Sándor novelláinak ábrázolásmódja is a szociográfia és az irodalmi riport m ű­

faji hagyományaiból indult ki. Paraszti és munkáskörnyezetben játszódó műveinek
hősei nem egy-egy társadalmi osztály vagy probléma reprezentánsai, hanem egyé-
nített, többnyire reménytelenül elrontott sorsú emberek, akiket leginkább tárgyi
környezetük, nyelvük, színre vitt érzésviláguk és gondolkodásmódjuk jellemez.
Éppen ezért Tar novellisztikája nélkülöz minden dokumentumszerűséget, Az általa
felvázolt világ mindig állapotszerű, a változás valódi lehet ős égét ritkán villantja fel.
Szenvtelen, k üls ő nézőpontú elbeszélésmódja egyenrangú szólamként, id ézetszeni-
en vagy a függőbeszéd eszközeit használva, beépíti hősei sivár, töredezett nyelvi vi-
lágát. Poétikáját elsősorban éppen ez a tényező, a nézőpontok lebegtetésével együtt
járó szabad függőbeszéd távolítja el a szociográfia és a riport műfajiságától. Novellái
egyaránt elutasítják az ideológiai logikákjegyében fogant ítéleteket és a tragikus sti-
lizáltságot, ahogyan az artisztikus kidolgozottság és az értelmezés, a magyarázat fu-

400 Csalog Zsolt: Parasztregény. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978,437-438.

948
 9 .2 . PRÓ ZA.IRODALOM A 20 . SZÁZAD 7 0· ES , 80 ~AS ÉVEIBEN

rorja is távol áll tőlüle Kis terjedelmük ellenére a nyelvi rétegek, a hivatali, az üzemi,
a kocsmai, az utcai és az elbesz él ői nyelv ütköztetésével érnek el extenzív hatást.
Bár Tar Sándor hősei valóban nem egy társadalmi osztály reprezentánsai, azért
jellemüket, alkatukat, nyelvi szegénységüket és helyzetük távlattalanságát nehéz
nem társadalmi szituációk tipikus metonímiájaként olvasni. Erről tanúskodik no-
velláinak recepciója is. Tar prózájának poétikai eszközei és hatásmechanizmusa
egyaránt a Móricz parasztnovelláinak hagyományát újítják fel, az író minden
ideológiai többlettudása nélkül, ami a 30-as évek irodalmi szociográfiái számá-
ra irodalmi szempontból talán tehertételt jelentettek. Jól mutatja Tar kötődését a
móriczi hagyományokhoz, hogy Örökké címú novellájában az Árvácska újraírására
vállalkozott. Látásmódja szerint a társadalom legalsó rétegének történelem alat -
ti léthelyzete politikai rendszerektől függetlenül lényegében változatlan maradt,
változatlanná teszi a teljes kiszolgáltatottság, az önálló életalakítás képességének
és lehetőségének teljes hiánya . Prózaírói pályája 1975-ben indult. A következő év-
ben a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó magyar munkásokról írt szo-
ciográfiájával megnyerte a Mozgó Világ pályázatát, írását azonban a cenzúra nem
engedte megjelenni. Kenedi János publikálta a Profilban, az egyik első magyar-
országi szamizdat kiadványban. Tar Sándort ezt követően beszervezte az állam-
biztonsági szolgálat belső elhárítással foglalkozó III/III-as ügyosztálya . Vélhet őerr
számos ilyen eset történt, melyek túlnyomó részére nem derült fény. Az övére igen,
amikor a Budapesti Jelenlét címú folyóirat 1999-ben, írói sikereinek csúcsán kö-
zölt néhányat jelent éseib ől. A publikálás nyomán nagy megdöbbenés lett úrrá a
liberális értelmiség köreiben.
Tar első kötete, A 6714-es szeme1y 1981-ben jelent meg. A pálya legkiemelke-
dőbb alkotásai A te országod (1993) és a Mi utcánk (1995) és a Lassú teher (1998)
címú novelláskötetek voltak. A 90-es évek első felében érzékelhetően megnőtt a
figyelem Tar Sándor múvei iránt, ami nem csupán a sorsokat zártságukban meg-
ragadó rövidprózai alkotások ábrázoló erejének volt betudható, hanem a magyar
prózairodalom szemléleti átalakulásának is, amelyben a történetelvúség rehabi-
litálása mellett újra nagyobb súlyt kapott Móricz öröksége és a általában véve a
realizmus igénye. Tar Sándor prózájának recepciója mégis jól leírható néhány ön-
ismétlő alakzattal, ami elsősorban a realizmus századvégi fogalomhasználatának
zavaraira vezethető vissza.

9.2.1.5. Hajn óczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából (1979) címú kisregényének két, egy-
mástól szétválaszthatatlan elbeszélésszála közül az egyik egy segédmunkásként
dolgozó író leépüléstörténetét, személyiségének felszámolódását követi nyomon,
949
9- A KÖZELMÚLT IRODALMA

míg a másik az író készülőfélben lévő novelláját olvastatja. A két elbeszélésréteg

delíriumos látomások, illetve rémképek és további szövegtípusok (levelek , szabály-
zatok, stb.) sokaságát építi magába idézetként. Ennek következtében a szövegegy-
ségeknek meglehetősen bonyolult hálózata jön létre. Adódhat a feltételezés, hogy
e hálózat alapvet ően hierarchikus szerkezetú, és benne minden réteg alárendelő­
dik az írói leépüléstörténetéről tudósító külső néz őpont ú elbeszélésnek, ame ly ön-
magában is összetett, hisz a kisregény kezdőmondatától mindvégig id ézetszerűen
tartalmazza az író belső nézőpontjának perspektíváját is: "Íme, a rettenetes üres ,
fehér papír, amire írnom kell, gondolta. Valamivel jobban volt már; megpróbált
dolgozni." Kétségtelen, hogy a kisregény olvasását elsősorban az elbeszélésréte-
gek között felismert viszonyok értelmezése befolyásolja. Az alaposabb vizsgálat
megmutatja, hogy e viszonyok valójában nem hierarchikus jellegúek. A kisregény
időszerkezete arra utal, hogy a narráció nem egyszerűsíthető a két fő elbeszélésré-
teg alárendelő kapcsolatára. A perzsa romváros címben evokált látomása például
előbb az íróhoz tartozó szövegrétegben fordul elő, majd az egyik idézett elbeszé-
lésben egy elkülönült elbeszélő í tudat (NÉMETH Marcell 1999 : 102), a főszereplő
fiú víziójaként tér vissza . Ez a jelenség önmagában is arra utal, hogy az elbeszélés
szemléleti középpontjában nem egy összefogott, sorssal rendelkező személyiség
története áll, ahogyan az író sem képes megtartani a novellája hősévé avatott fiú
individuális egységét. A látomások, rémképek sorozatos betörése felszámolja a két
szövegréteg referenciális m űköd és ét, és egyfajta szimbolikus szemléletnek adja át
aszövegvilág megszerkesztése fölötti uralmat. A szimbolikus rend kőzéppontjá­
ban a halál képzete áll, szoros összefüggésben az alkohollal, még pontosabban az
idő megsz űn ése , miként a látomásban megidézett perzsa romvárosból is eltúnt a
halál. A szimbolikus rend uralma innen nézve szükségszer űvé válik, hiszen a halál
nélküli időtlenség állapotában a k ülönb öz ő elbeszélésrétegekhez tartozó tudatok
nem lehetnek képesek egy teljes vílág felépítésére . Az írás a halál, pontosabban a
személytelen tárgyi lét felé tartó belső út képe lesz. E létformát képviseli a szöveg-
ben egy cipőkanál, egy bizonyos Brasch Izidor cipészmester száz évesnél is idősebb
m űve , illetve a cipőkanáion látható cím, amely a tárgy készítőjének halála után sa-
játos sírfelirattá vált: "BRASCH IZIDORBUDAPEST KIRÁLy U. 53 ." Ez a cipőkanál
lesz a történelem nélküli, de a történelemről annál inkább tanúskodó tárgyi világ
jelképe. Hiszen a cipészmester neve alapján minden bizonnyal zsidó volt, és talán
áldozatául esett a budapesti zsid ő üldöz ésnek. A tárgy azonban megmaradt, rajta a
nevével. "Túl fog élni engem Brasch Izidor cipészmester cipőkanala", vélekedik az
író, majd így folytatja: ""Jobb lenne cipőkanálláváltozni?« Fölemelte és meghúzta
az üveget, majd üresen, csendes koppanással helyezte a parkettára. Végtére is (00')
egy cipőkanalat nemigen vetnek börtönbe, nem verik gumibottal a veséjét, hogy
valljon a barátaira, nem tagadják meg tőle - ha dohányos - a cigarettát, nem ítélik
kötél általi halálra, nem kell kegyelmi kérvényt fogalmaznia, amelyet természete-
950
 9.2 . PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70 ·ES, 80·AS É V E I B E N

sen elutasítanak, és főként: nem akasztják fel."401 A szövegrész megmutatja, hogy

az írói leépüléstörténet, a személyiség és a szöveg kölcsönös dezintegrálódása
mögött, mintegy objektív hitelt és tragikumot kölcsönözve a széthulló személyes
sorsnak, a modern kor Közép-Európájának történeti tapasztalatai húzódnak meg ,
amelyek ebben az esetben a szerző névrokonának kivégzésétől a holokausztig és
tovább, az 1956-os forradalmat követő ítéletekig ívelnek. Hajnóczy prózája ilykép-
pen példa lehet arra, hogy a realitás fogalmát miképpen "írhatja szét" a történelem
tudati tapasztalatainak szövegszerűműködése.

9.2.1.6. Gion Nándor: Virágos katona

Amint arról korábban már szó esett, a magyar irodalom területi alrendszerei közül
elsősorban azoknak alakult ki önállóan is jól reprezentálható elbeszélése, amelyek
regionális integritását a trinanoni békeszerződésáltal teremtett politikai-történel-
mi körülmények szavatolták. Amíg Erdély a Trianon előtti időkből is örökölhetett
jól kimunkált, önálló kulturális szemléletformákat, integritást sugalló történeti el-
beszéléseket, addig a vajdasági magyar irodalom területi alrendszerként Trianon
után szerveződik meg. Egyfajta elkülönülő vajdasági kulturális identitás nyomai
már a szabadkai származású Kosztolányi és Csáth Géza egyes megnyilvánulásai-
ból kimutathatóak. Haraszti Sándor a Nyugat 1930-as évfolyamában már tízévnyi
történetre tekint vissza, Szenteleky Kornél ugyanott 1928-tól számítja a vajdasági
magyar irodalom megszerveződ és ét, 1932-ben az ő szerkesztésében jelent meg a
Kalangya, amely 1944-es megszűnéséig a régió legfontosabb irodalmi folyóirata
volt. Szerepét 1945-től a Híd vette át. A regionális önszemlélet alakulása az Ifjú-
ság címú hetilap Symposion (1961-1964) irodalmi-kritikai mellékletében, majd
még inkább a belőle önállósult Új Symposion (1965-1992) címú múvészeti-kri-
tikai folyóiratban lépte át a regionalitás kereteit, és vált az egész magyar irodal-
mat alakító fórummá. Az Új Symposiont létrehozó első nemzedék legfontosabb
szerzői Bányai János, Bosnyák István, Brasnyó István, Domonkos István, Gerold
László, Gion Nándor, Ladik Katalin, Maurits Ferenc, Thornka Beáta, Tolnai Ottó,
Utasí Csaba, Várady Tibor és Végel László voltak. Ez a kör nyitottnak bizonyult a
kortárs szerb, horvát és nyugat-európai, főként francia irodalom törekvései, a neo-
avantgárd művészeti formák és az akkoriban meghatározó, Magyarországon még
kevéssé ismert esztétikai filozófiák iránt. A lap 1965-ben folytatásokban közölni
kezdte Tolnai Ottó Érzelmes tolvajok és Végel László Egy makró emlékiratai című
regényét, majd a Symposion Könyvek és a Forum Könyvkiadó regénypályázatának
sorozatában Tolnai és Végel prózáján kívül többek között Gion Nándor és Domon -

4<)1 Hajn óczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiáb ól. Bp., Szépirodalmi Könyvkiad ó, 198 7, 97.
951
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

kos István munkáit adták ki. Továbbá fórumot biztosítottak olyan magyarországi
szerz őknek, köztük Mándy Ivánnak, Mészöly Miklósnak, Pilinszky Jánosnak és
Weöres Sándornak, akik az Új Symposion irodalomszemléletével jól rokonítha-
tóak voltak. Ennek voltak előzményei, hiszen például Weöres A vers születése cím ű
tanulmánya 1964-ben a Hídban jelent meg. Így az Új Symposion a 60-as évek vé-
gére a legfontosabb magyar nyeívű folyóiratok egyike lett, és az maradt 1974-től
Danyi Magdolna, 1980-tól a kiváló költő, Sziveri János főszerkesztőségénekidején
is az 1983-as betiltásig.
Gion Nándor nem kapcsolódott szorosan az Új Symposion köréhez. Regényei,
közülük is elsősorban a Virágos katona (1973) , és további három regénye (1976:
Rózsam éz, 1997: Ez a nap a miénk , 2002: Aranyat talált) , amelyek a falu- és család-
regényt tetralógiává kerekítik, mégis szerepet játszottak a régió irodalmi identi-
fikációjának folyamatában. A tetralógia által átfogott időben Vajdaság, és benne
az elbeszélés legfontosabb színhelye, a valóságban is létező, magyarok, szerbek,
németek, zsidók és cigányok lakta Szenttamás politikai hovatartozása többször
megváltozott. A Virágos katona 1898-ban kezdődik, amikor a régió még az Oszt-
rák-Magyar Monarchia része , és az első világháborús vereséggel ér véget. Utolsó
jelenetében az egyik főszereplőt, Török Ádámot látjuk katonaszökevényként ha-
zatérni. A Rózsaméz 1920 tavaszán veszi kezdetét, amikor Vajdaság a Jugoszláv
Királysághoz kerül, az utolsó mondata pedig arról ad hírt, hogy 1941-ben bevo-
nulnak Szenttamásra a magyar csapatok. A tetralógia tagolását meghatározó kö-
vetkező dátum természetesen a második világháború vége , hogy aztán az utolsó
regény, az előzőeknél sajnos jóval igénytelenebbül megírt Aranyat talált a 70-es
évek elejéig kövesse nyomon a falu és a régió életét. A regénytetralógia ebben az
esetben egyfajta alternatív történetírásként is felfogható, éppen ezért elsősorban
azt érdemes vizsgálnunk, milyen narratívája alakul ki benne a közelmúlt történel-
mének. Gion szerenes ésmódon távol tartja múvét a parabolikus történetszervezés
és elbesz él ői szemlélet hagyományaitól. A falu kisembereinek perspektívájából a
történelem épp olyan értelmezhetetlen, mint amennyire rejtélyes és megfejthe-
tetlen, miért nem szenved, miért boldog a Kálvárián álló k őoszlopok egyikén a
Megváltót korbácsoló katonák között a Virágos katona. A történelmi fordulatokkal
összefüggésben egyik megosztó tényezője a szereplők nemzetiségi hovatartozása,
ami aszerint válhat előnnyé vagy hátránnyá, hogy melyik nemzetiség tartozik a
területet éppen birtokló állam etnikai bázisához. A nemzetiségeket a regénytet-
ralógiában mentalitásbeli sztereotípiákjellemzik, így jól elkülönülnek egymástól,
és amíg például magyarok és németek között van mód az együttmúködésre,
sőt vegyes házasságra is, a magyarok és a szerbek között teljes az elhatárolódás.
Ugyanilyen éles a szociális széttagoltság a faluban. Pásztorok leszármazottjának
lenni nem előnyös, de még kevésbé az a parasztősöktől származni, a tuki végr ől . a
Kálvária vagy a Zöld utcából, ahol napirenden vannak a verekedések. Rojtos Gallai,
952
 9 .2 . PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES , 80·AS ÉVEIB EN

a Virágos katona elbeszélője mondja: "A Kálvárián a k őoszlopok között egyre töb-
bet gondoltam a pásztorokra, és lassan kezdtem büszke lenni az ő se imre, akik nem
biztos, hogy hasonlítottak a Virágos katonára, de legalább nem voltak tukiak vagy
Kálvária utcaíak'<" Rojtos Gallaihoz, tehát az elbeszélőhöz tartozó sajátos etikai
értékrend többnyire megerősíti, helyenként viszont felülírja az etnikai és a szoci á-
lis megoszlás elhatároló különbségeit. Így például számára, aki citerázással keresi
a kenyerét, érték a jókedv, és megvetendó a kimerító paraszti munka, de tiszteli a
gazdagodó németek szorgalmát. Az egyedüli szerepló, aki Rojtos Gallai perspek-
tívájából szemlélve kívül helyezkedik el a falu sztereotípiákból építkező szociális
és etnikai képén, egy félkegyelmű kanász, Gilike, aki ujjaival játszva, a Virágos
katonához hasonlóan mosolyogva lép a regény világába, és megejtő sérülékenys é-
gében épp ily megközelíthetetlenül tűnik ki belőle , amikor egy kan disznó hátán
lovagolva beleveszik a folyóba.
Jóllehet Gion Nándor regénytrilógiája historiografikus fikciót alkot, tehát a tör-
téneti szemlélet dimenziójában ragadja meg Szenttamás és a Vajdaság huszadik
századi életét, éppen az elsó regény címébe emelt jelkép és Gilike alakja mutatja
az igényt, hogy Günter Grass danzigi trilógiájához hasonlóan a történelem alakulá-
sából kivonható, egyfajta állandóságot mutató mítosz szintjén alkossa újra a régió
történeti identitását. Nem vitás, hogy e tekintetben Grassnak és Gion Nándornak
nehezebb dolga volt, mint dél -amerikai pályatársaiknak, például a Száz év magányt
író Márqueznek, mert a modern európai kultúrában élesebbnek bizonyul a mito-
szi és a történelmi narráció nyelvi konfliktusa, mint Dél-Amerikában. Amíg azon-
ban Grass kísérletét sikeresnek tarthatjuk, Gioné inkább csak félsikerrel jár, és ezért
alighanem az etnikai sztereotípiák túlzott szemléletalakító szerepe hibáztatható.

9.2.!.7. Szilágyi István: Kő hull apadó kútba

Jóllehet Szilágyi István Kő hull apadó kútba c ím ű regénye nem hozható közvetlen
összefüggésbe a historiografikus fikció elbeszélésmodelljével, leginkább talán e
modell perspektívájából közelíthetó meg. Tudjuk azonban, hogy az elbeszélése-
ket épító kollektív emlékezet nem ruházható fel szubsztanciális jelentéssel, inkább
operatív fogalomként értelmezhető, úgy természetesen a historiografikus fikció
fogalmában is a tudat múlthoz kötódését kifejezó viszony létesítése érdemelheti
ki figyelmünket. Az 1975-ben Bukarestben, majd öt évvel később második kiadás-
ban Budapesten is megjelentetett könyvet a korabeli kritika a 20 . századi ma gyar
irodalom klasszikusainak rangjára emelte, és ez az értékelés azóta is helytállónak
látszik. Talán az azonnali kanonizációval is összefügghet, hogy bár Szilágyi reg é-

402 Gion Nándor : Latrokn ak isjátszott. Bp., Noran, 200 7, 29.

953
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

nyének 4. kiadásakor jelentősen meghúzta a korábbi változatot, ami sikeres m ű­

vek esetében nem gyakori, a kritika erről gyakorlatilag nem vett tudomást.
Azt azonban már az első megjelenés után tudatosította a kritika, hogy a regény
narrativitásátjól elhatárolható beszédmódok szervezik. Közülük az egyik a magyar
próza szociografikus hagyományaihoz kapcsolódik, ezen a leíró nyelven szólalnak
meg a fiktív falu t ört énet ér ől, földrajzi adottságairól, társadalmi szerkezetéről és
gazdagsági berendezkedésérőlszóló beszámolók, továbbá olyan esszéisztikus be-
tétek is, amelyek az elbeszélői funkciókat - talán nem egészen szerencsésen - túlnö-
vesztik a történetmondással közvetlenül összefüggő megszólalásokon. Ugyancsak
a historiografikus fikció elbeszélésalakitó szerepére utal az a II. Rákóczi Ferencet
idilli jelenetben megörökítő festményreprodukció, amely a női főszereplő , Szendy
Ilka szobájának falán függ , és mintegy médiumává válik a történeti és jelenbeli
perspektívák összeilleszthetetlenségének. A festményen megjelenített Rákóczinak
Szendy Ilka hangot tulajdonít, hogy e hang függ őbesz édszerű idézeteként szó-
laljon meg a fejedelem vágya, hogy végre kivonulhasson az időből: "Hagyják őt
magára. Mit várnak tőle, mit akarnak vele? Nem zaklatták eleget kétszáz eszten-
dővel ezelőtt?"403 Az a tény, hogy a historigrafikus fikció egy festmény közvetíté-
sévellép kapcsolatba a regény 20 . század eleji világával, a szimbolikus-motivikus
logika fontosságára hívhatja fel a figyelmünket a regényben. Szilágyi m űv ében a
cselekményt a motívumrendszer egymást értelmező párhuzamai alakitják, ami azt
is jelenti, hogy bármelyik elemet emeljük is ki a motívumok rendszeréből, az egész
regény teljes idő- és térszemléleti problematikája áll előttünk.
Ugyancsak korán észrevették a regény méltatói, hogy tárgyi elemekből (k ő, kút ,
disznó, szekér) , bibliai és mitológiai összetevőkből (csipkebokor, húsvét, olló, k ő­
hordás, boszorkány) , romantikusan értelmezett történelmi modellből (fejedelem),
hiedelem- és folklorisztikus mozzanatokból (böjt, liliom , tükör, táltos), pszicho-
patológiai szimptómákból (álmok, látomások, automatikus cselekvések, spontán
rejtekezés) és a szín- és névszimbolika változataiból építkező motívumok egyfajta
mitikus erőtérbe rendeződnek. Szilágyi regényében a mitikus tér- és id őszemlélet
is nagyobb szerephez jut, mint Gion Nándor prózájában. Jajdon egy völgyben ta -
lálható, lakóinak a sz ől őhegyre és a falu temetőjéhez menet kell felkapaszkodniuk
magasabbra. A mélység dimenziójához megint csak a halál képzete rendelhető,
hiszen miután Szendy Ilka megöli kivándorolni készülő sze retőj ét, Gönczi Dénest,
a holttestet kútba veti , és a balladák természetes pszichologizmus át idéző en kö-
vet hord rá . Ám a regény átfogóbb értelemben is a pusztulás könyvének bizonyul,
főként a halál, valamint a bor, a sz ől ő és a szüret motívumkörének kapcsolatá-
ban. (SZILÁGYI Zsófia 2003: 138-139.) Ez a kapcsolat nem csupán Gönczi Dénes
képzeletvilágát jellemzi, aki a halált rendszeresen a bor képzetével köti össze , és

403 Szilágyi István: Ká hull apadó kútba. Bukare st, Kriterion, 1987, 98.
954
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES , 80-AS É.VEIBEN

nemcsak a bőrkikészítéssel foglalkozó Szendy-család lassú hanyatlása teljesedik

be általa azután, hogy a falubeli iparosok áttérnek a bortermelésre, hanem a falu
történeti állapotának is mitikus szimbólumává válik, amennyiben a falubeliek
többnyire a halállal és a borral kapcsolatos készítményeket visznek a hetivásárba.
Apusztulásnak ez a több regiszterben megalkotott, jelképekben közvetített tapasz-
talata kap történeti hangsúlyokat akkor, amikor maguk a szereplők is jelként kez-
dik értelmezni az életviszonyok gyökeres megváltozását:

Csak egyet mondok. Ezen a tavaszon a mester urak sokfele az inasokkal, sőt a segéddel
ásatták fel a kertjüket. Hát kérdem akisasszonyt, milyen jel ez? A kisasszony iparoslány
volt, tudhatja, mit jelent, mikor húsvét előtt kertet lehet ásatni a segéddel. (. ..) Hát az
milyen jel, kisasszony, hogy a diák urak felvállaltak fele annyiért kerteket, mint egy-egy
napszámos? (. ..) Igen, igaz, eddig még nem törtünk egymásra pár garasé rt odakünn. De
ha ez így tart, jövő tavaszra az is bekövetkezik. 404

9.2 .2. A szövegszerűség változatai

9 .2 .2 .1. Mészöly Miklós

A magyar próza 70-es években lejátszódó poétikai átalakulása és az átalakulás-

sal járó nyelv- és irodalomszemléleti kérdések megfogalmazhatósága a korszak
recepciójában erőteljesen kapcsolódik Mészöly Miklós életművéhez. Olyan élet-
műről van szó, amely egyszerre mutatja a folytonosság és az állandó megszakított-
ság jegyeit. Az életmű alakulásképét nem csupán a Mészöly-próza belső poétika i
problématudata, hanem sajátos, két irányban nyitott irodalomtörténeti helyzete is
meghatározza. Igaza lehet Szirák Péternek, aki úgy véli, Mészöly Írásművészete az
egyik legfontosabb kapocs a századfordulón modernizálódott magyar novellisz-
tika és a kortárs kispróza-irodalom között. (SZIRÁK Péter 1995: 43 .) Lényegében
ugyanez mondható el róla Kosztolányi regényei és a 70-es években megújuló ma-
gyar regényirodalom kapcsán . Csakhogy az ilyesféle történeti konstrukciók, tehát
hogy a századforduló prózájára Mészöly írásművészetén keresztül nyílik rálátás a
70-es, vagy éppen a 90-es évekből, soha sem maguktól adódnak, kiépülésük min-
dig erőteljes értelmezői munka eredménye. Ezért ma aligha közelíthető meg e
próza a hozzákapcsolódó, kanonizációs megfontolásokat is bőségesen tartalmazó
interpretációs hagyomány megkerülésével. Annál is kevésbé, mivel ez a recepció
jól láthatóan kultikus vonásokat is mutat. Ha röviden és ezért persze pontatlanul
próbálnánk összefoglalni a kultikus recepció bázisát, az nem lenne más, mint az
etikum és az esztétikum szoros kölcsönösségének feltételezése, továbbá hogy en-

4<)4 UO., 386.

955
9 - A KÖZELMÚLT IRODALMA

nek a kölcsönösségnek köze van a férfiasság sztereotípiáihoz, amelyek metonimi-

kus kapcsolatot létesítenek a sportos test és a szikár, gazdaságos írásstílus között.
Sajátos ténye az é letmű nek. hogy még mielőtt a recepció megteremtette volna
ezt a kapcsolatot, mintázata már beleíródott Az atléta halála (1966) cím ű kisre-
gény narratívájába. A kisregény már 1961-ben elkészült, kiadását azonban Aczél
György személyes nyomására addig halasztották, mígnem 1965-ben a patinás
Seuil Kiadónál Kassai György fordításában franciául jelent meg először, a magyar
kiadással egy időben pedig a Hanser Kiadó gondozásában németül is hozzáférhe-
tővé vált. Mészöly e m űve önállósítja és kiemeli a nyomozás kronotoposzát a bún-
ügyi elbeszélések konvenciórendszeréből, és áthelyezi az életrajzi elbeszélések kö-
zegébe. Az atléta halálának keretfikciója szerint az elbeszélő, Hildi megbízást kap
az Állami Sportkiadótól, hogy amolyan lírai emlékezésfélét írjon Óze Bálintról,
a rejtélyes körülmények között elhunyt kiváló hosszútávfutóról, akivel életének
utolsó tíz évében együtt élt. Hildi számára azonban Óze Bálint története vissza-
menőleg hermeneutikai alakzatként nyilvánul meg. Az utóidejú szemlélet herme-
neutikus beállítottságát Hildi többféleképpen is jelzi. "De ez már olyan utólagos
összehasonlítás a részemről, akkor fogalmam se volt, hogy mihez hasonlít'r'?", írja
egy falusi futópálya tribünjéről, egy olyan falusi pályáéról, ahol Ő ze Bálint egy
Sztálin-szobor felavatásának alkalmából versenyzett. A futás ennek kapcsán a tör-
téneti szituációtól viszonylag független emberi teljesítmény metaforájakánt jele-
nik meg, amit Őze Bálint - a hagyatékából előkerülőcikkgyűjteménytanúsága sze-
rint - a nagy finn futó, Paavo Nurmi példájához köt. A halál ebben az értelemben
nem más, mint a múlt hermeneutikai alakzattá válásának időbeli toposza, amely
lehetövé teszi, sőt kikényszeríti, hogy az emlékezet megpróbáljon közelférkőzni
ehhez az eszményhez, vagyis az esztétikum és az etikum történetiségtőlnagymér-
tékben független együttállásának mintázatához. Hildi tehát nem lehet más, mint
értelmező és nyomozó, aki vallomások, emlékek, újságcikkek segítségével végzi
az értelem feltárásának munkáját, ellenszegülve minden olyan érzelmi igénynek,
amely csorbítaná a felidézett emlékek tárgyszerúségét. Sajátos és Mészöly pr ózá -
jára jellemző vonása a könyvnek, hogy a feltárandó "igazság" a nyugati hagyo-
mány uralkodó képzeteivel ellentétben nem női, hanem férfias princípiumokhoz
kötődik, és az emlékező-értelmező kerül a nőiség pozíciójába. Nem meglepő. hogy
ez az alakzat is átkerül a Mészöly-recepció szövegeibe, amelyeket ugyan többnyire
férfiak írtak, mégis éppen ők azok, például Balassa Péter vagy Nádas Péter, akik
Mészöly Miklós testének erőteljes szépségérőltöbb helyütt megemlékeznek. Maga
az értelmezés a regény világában a magyarázat formáját ölti, és mint ilyen, a fel-
tárt értelmet egyfajta bizonytalanságban és befejezetlenségben tartja. Mészöly
prózájában az értelemalkotás szükségszerű töredékességének tudása függeszti fel

405 Mészö ly Miklós: Az atléta halála. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986, 157.
956
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70- ES , 80-AS ÉVEIBEN

a parabolikus t ört énetalkotás lehetőségeit, és ugyanez kényszeríti ki az értelem-

alkotás bonyolultabb szerkezeteinek, ajel és az értelmezés tükröződésekben meg-
nyilvánuló mintázatainak regénybe íródását.
A nyomozás mindig jelek megfejtését jelenti, és így az a célja, hogy egy meg -
határozott összefüggésrendszeren belül olvashatóvá tegye a világot. A nyomozás
számára tehát a világ jelekből és a jelek szövegszerű összekapcsolódásának m ó-
dozataiból áll. Az 1968-ban megjelent Saulus ban a világ olvashatóságának meto-
nímiájaként értett nyomozás az előző kisregényhez képest sokkal bonyolultabb,
kevésbé transzparens hermeneutikai szerkezeteket épít ki. Ennek egyik oka , hogy
a nyomozó, ebben az esetben a címszereplő, a későbbi bibliai Pál apostol nem áll
kívül ajelek megsokszorozódásának terén, ahogyan a nyomozó klasszikus szerep-
köre diktálná, ellenkezőleg, maga is részese ajelek szóródásának. Ezért a nyomo -
zást/olvasást az önmegértés önreflexív jellege hatja át , ami az emlékező elbeszé-
lésben az ént megszólíthatóvá teszi önmaga számára. Az emlékezés perspektívája
az önismeret kontextusában nem határozható meg. A Saulus egyfajta örök jelen
idő felé halad, és így nem a teljesebb önismeret nézőpontjából tekint vissza az
én kialakulásának útjára, ahogyan a vallomásirodalomban és a modern nevelő­
dési regényekben megszokhattuk. Az önismeret irányát inkább az énr ől való tu-
dás elvesztése, az én kiürülése határozza meg. Ennek feltétele a jelek világában
a jelszerú tulajdonságokkal felruházott tárgyak sokasága és eredendő, kezdettől
fogva érvényesülő túlereje az olvasó/nyomozó énnel szemben, valamint a jelek
összekapcsolódásának labiríntussá alakuló rajzolata. Az én ilyen így maga is tárgyi
jelleget ölt , nyomozói különállása fokozatosan felszámolódik, ami Saulus megva-
kulásában teljesedik be. Ebben a folyamatban Mészöly prózája teljes mértékben
felszámolja a parabolikus elbeszélés alapjait, a tanításban, tudásban összefoglal-
ható tapasztalat zárt form áját, ugyanakkor megőrzi az emberi léthelyzet jelképes
kifejezésének legközvetlenebbül Camus-től és Beckett-től örökölt igényét.
A kisregény minden pontján a jelek túlereje bizonyosodik be e megképezhető
jelentésekkel szemben. Ez a személyiség erkölcsi megalapozottságú elbeszélésé-
nek lebontásához vezet, és megnyitja a múben a szabadságról és a Törvényről és
a szeretetr ől szóló viták sorát. A szabadság Saulus szólama szerint elbeszélésében
az ésszerúen belátható és megérthető rend szféráján túl a tudás Istenre irányuló
reményében alapozódik meg. De a szabadságnak ez a fogalma, éppen mert a nem
tudás szférájában fogant, benne marad a megértés, ajelekre, az írásra való ráutalt-
ság labirintusszerú körkörösségében.

,,A szabads águnk tehát csak annyi, hogy nem tudjuk pontosan , mi fog következni? Re-
ménykedünk? "
"Hiszünk."
"Az Úr meg bennünk hisz és reménykedik?"
957
9. A KÖ ZELMÚLT IRODALMA

"Az Úr nem korlátozhatja mag át azzal , hogy hisz és reménykedik."

"És te reménykedsz vagy tudod, hogy a Törvénynek igaza van?" - kérdezi.
"Ha csak reménykednék, akkor a Törvényt kisebbíteném."
"És ha biztos an tudni vélsz valamit..."
"Én csak Ót tudhatom biztosan! "
"És Ő benne a Törvényt?"
"És Óbenne a Törvényt."406

Mészöly Miklós pályájának külön vonulatát képviselik azok az elbeszélések,

történetfüzérek, amelyek az író torzóban maradt tervei szerint a 20. század 20-as,
30-as éveinek dél-dunántúli, vagy szélesebben értve akár egész kárpát-medencei
mikrotört énelm ét mesélték volna el. E m űvek sorába tartozik a Térkép repedésekkel
és a Térkép Aliscáról c írn ű elbeszélés, a Magyar novella, a Szárnyas lovak , a Sutting
ezredes tündöklése, a Pannon töredék cím alatt összefoglalt elbeszélések, és ugyan-
csak e művekkel rokonítható az 1970-ben megjelent Pontos történetek útközben.
A kötet egyfajta utaz ásregény, hős e azonban nem az utazó, hanem azok, akikkel
találkozik. Mészöly tulajdonképpen a novelláskötet egyik legrégibb, Boccaccio
által is felhasznált változatát alakítja tovább, amikor egy Magyarországon élő,
Kolozsvárról származó nőt utaztat vonaton Budapestről az Erdélyben maradt ro-
konokhoz, és a könyv azokat a történeteket beszéli el, amelyeket ő hallott a többi
utastól, a rokonoktól, vasúton, várótermekben, családi látogatások alkalmával.
Az összefügg ést egyrészt a stat ikus és semleges inkább k özvetít ő , mint elbeszélő
perspektíva, továbbá a történeteket kererez ő közös szociokulturális, történelmi, po-
litikai közeg teremti meg. Életrajti adatként tudjuk, hogy a történeteket Polcz Alain,
Mészöly Mikós felesége őrizte meg, akinek írói életművével az övé sok helyütt ki-
bogozhatatlanul egybefonódik. A Pontos történetek útközben a Sauluséval éppen el-
lentétes poétikát valósít meg , amennyiben a világ "közvetlen olvashat ós ágát' (SZIRÁK
Péter 1995: 50) sugallv a, minden kommentárt nélkülözve magukra történetekre és
a történetek által megképzett történelmi, kulturális, földrajzi világra irányítja a be-
fogadó figyelmét. Az 1970-ben kiadott könyv töredékességével és az alinearizált be-
szédformák alkalmazásával nem csupán az életmű kere tei között, hanem tágabban,
az megújuló magyar próza kont extus ában az egyik legkorábbi változatát képviseli
a folyamatos történetmondásra épülő prózával szakító alakításmódoknak. A nagy-
formák építóegységéül szolgáló kisformák minimalizálása Mészöly pályáján később
egészen a kliptechnika bevezetéséig rad ikalizálódik, miközben a 90-es évek magyar
próz ájában a rövidtörténeteknek köszönhet ően kitüntetett jelentőségre tesz szert,
Ha a Pontos történ etek útközben elbeszélésmódját leginkább egyfajta passzív
objektivitás jellemezheti, az 1976-ban megjelent Film c ím ű kisregényben a kame-

4Q6 Mészö\y Miklós: Saulus. Bp., Szépi rod alm i Könyvkiad ó, 1998, 158.
958
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70 -E S , 80 -AS ÉVEIBEN

raként m űköd ő , voyeur elbeszélés témájává teszi saját tevékenységét is. Bebizo-
nyosodik, hogy a narráció nem csupán közvetíti, hanem teremti is a történetet.
Ugyanakkor technikaijellegének k ösz önhet őerr minden tárgyat megfoszt emberi ,
humán természetétől, azt a két öreget is, akiknek útját a budai Városmajor utcában
nyomon követi. Az ironikus narratíva azonban a legkevésbé sem ártatlan. A kame-
raként jelen lévő elbeszélő m űködésével felszámolja a nyelvben az antropológiai
határokat, megkínozza és végül halálba űzi az idős házaspár férfitagját. A szöveg
időszemléletét leginkább egyfajta kínos lassúság, végtelenített várakozás jellem-
zi, várakozás a jelentésre, de a dolgok ezt a képességüket - a Saulus metafizikai
konstrukciójával szemben - itt kizárólag a történelemben, a történelem véres se-
beire utalva őrizhetik meg. Jól megfigyelhető Mészöly prózájában az a folyamat,
amely során visszaadja az eseménynek a történetiségét, miközben maga a narráció
a kamera metaforikájában technikai jellegű és ahistorikus marad. Nem túlzás az
a kijelentés, hogy "Mészöly könyve mindvégig, szüntelenül a történelem vérében
C..) tocsog" (BAlASSA Péter 1990: 88). A 20. század elején még sz ől őskertekkel bo-
rított budai környékére ugyanis egy 1912 májusában itt történt gyilkosság közvetí-
tésévellátunk rá, míg az öregember 1944-ben valószínűleg részt vett az időközben
beépített utcában álló zsidó szeretetotthon lakóinak legyilkolásában . A két törté-
net között Mészöly prózája bonyolult és sokrétű motivikus összefüggést létesít. Az
elbeszélés jelen idejében a motívumsorok mindegyike világos jelekkel kapcsolódik
az öregember fokozatosan leépülő testi viselkedéséhez, ez a test bizonyul ama vég-
ső projekciós felületnek , amelyen az emberi történet antropológiai határai elmo-
sódnak. Ennek a tapasztalatnak felel meg a többnyire többes szám első személlyel
jelölt, végletesen mindentudó elbeszélő metonímiájaként értett kamera technika
tekintete. A mindentudó narrátor fogalma e végletességben megszűnik (BAlASSA
Péter 1990 : 94), és mivel az elbeszélői hang egy technikai eszközhöz tartozik,
a technikai látás az elbeszélés humánjellegét is felszámolja. Ily módon Mészöly a
történelemben való benne állásnak egy hangsúlyozottan nem etikai, hanem tisz-
tán fenomenológiai perspektíváját dolgozza ki. Sajátos tapasztalata a Film olva-
sásának, hogy amikor az esztétikum szférájába betörnek az ahumán erők, a tör-
ténelemben való benne állás a mindig bizonytalan etikai viszonyon túl a tájhoz , a
helyhez tartozó, tehát a nem emberi fogantat ásúemlékezetben nyeri el megújult
alapjait. Olyan tapasztalat ez, amely mind a magyar, mind az európai irodalomban
csupán a 90-es évek második felétől válik hangsúlyossá, és akkor majd elsősorban
a fényképek használatában fejeződik ki.
Mészöly Miklós kései pályaszakaszának talán legkiemelkedőbb alkotása az
1984-ben önálló kötetben megjelent Megbocsátás c ím ű kisregény, amelynek a nar-
rációjában a korábbi alkotásokhoz hasonlóan tömörítő, sűrítő, utalásos, elliptikus
eljárások érvényesülnek. Sajátosságai közé tartozik viszont, hogy amíg a hagyo-
mányos történetrnesélés az előtér és a háttér megkülönböztetésével teremtette
959
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

meg a maga elbesz él ői terét, a Megbocsátás ellenszegül ennek a megkülönböz-

tetésnek. A húsz rövidebb-hosszabb narratív töredéket végigolvasva a befogadó
ezúttal is nyomozásba fog, de nyomozásának tárgya nem a jeleket egymáshoz
illesztő rejtett struktúra, mint volt a Saulus esetében, hanem az elbeszélés re-
ferenciája, egy kis dél-magyarországi város múltba vesző titka. A Megbocsátás
mintegy összegzi a Mészöly-próza két meghatározó vonulatának eredményeit.
Az olvasót ez alkalommal is motívumok vezetik a nyomozásban, és közben meg-
figyelheti más nyomozók próbálkozásait, például a kisváros írnokáét, aki egy hi-
ányzó levéltári irat, egy hiányzó régi kép és más hiányzó dolgok után kutatva
igyekszik megismerni a kisvárost, ahol él. Csakhogy a hiány nem mindenkinek
tűnik fel, és talán nincs is, talán csak a nyomozó tekintete helyez szakadást a
dolgok menetébe.

9 .2. 2 .2 . Lengyel Péter: Macskakő

A 19. századi prózahagyományokkal folytonosságot tartó 20. századi próza leg-

tágabb poétikai kereteit a nyelv, a világ és a beszélő személy természetes adottság-
ként felfogott egységének koncepciója határozta meg, míg a 20 . század elejének
megújuló poétikai formái a szerkezet koncepció voltára rávilágítva felbonthatóvá
tették ezt az egységet, és ezzel olyan narratíveljárások létrehozására nyújtottak
lehetőséget, melyek a nyelv, a világ és az önmaga megalkotottságára hangsúlyo-
san utaló elbeszélő bonyolultabb regénybeli viszonyát építették ki. Ezzel egyszers-
mind az olvasói figyelmet e viszony problémáinak érzékelése és vizsgálata felé te-
relték. Nem meglepő, hogy Lengyel Péter regényeiben, a Cseréptörésben (1978),
a Mellékszereplókben (1980, főként pedig legkiforrottabbnak tűnő művében, a
Macskakóben (1988) is összekapcsolódnak a megformálás nyelvi, nyelvfilozófiai
kérdései az elbeszélő és a szereplők identitásának problémáival. Annál is inkább
így van ez, mivel a regényben elbeszélt események hátterében tanúi lehetünk egy
város, Budapest nagyvárosi átalakulásának, ami együtt járt a hagyományos társa-
dalmi szerepek á tren d ez ő d é s é vel, a modernizáció által felbontott és átszervezett
identitásminták megerős ödésével.
A borítón olvasható műfaji besorolás ponyvának, illetve detektívregénynek ne-
vezi a Macskakót. A regény tehát egy műfaj konvencióinak közvetítésével jut el az
imént jelzett problémák körébe. Ekképp valóban nem nélkülözi a detektívregény
egyes fajtáinak műfaji kellékeit (a bűn története, a nyomozás története, rejtély,
stb .), ugyanakkor számos olyan fejezetet is tartalmaz, amelyek nem illeszkednek
e konvenciókhoz, hanem esszészerűen az emlékezés, a regényírás, a t örténetme-
sélés kérdéseivel foglalkoznak. Nyilvánvaló, hogy Lengyelnél, miként a metafizi-
kus jelentéstartománnyal is rendelkező detektívtörténetek esetében lenni szokott,
960
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES, SO-AS ÉVEIB EN

a nyomozás folyamata nem egyéb, mint "a megismerés metaforája" (BÓNUSTibor

1996: 194). Az sem vitatható, hogy a millenium évében játszódó krimi kasszafúrói
és betörói osztoznak a Dajka doktor által képviselt etikai alapértékekben (BÓNUS
Tibor 1996: 195), ezáltal válhat az akkori Budapest pozitív értékek megtestesí-
tójévé az esszészerú betétekben megjelenített mai fóvárossal szemben. De a mil-
leneum korának Budapestje sem képviseli a rendet. A rend hiánya már inkább a
poszttnodern krimik jellemzóje, miként az elbeszélói szólamok gyakori összeol-
vadása és akár egyetlen mondaton belüli változása is. A regény elbeszélóje hol a
rejtélyes negyedik kasszabetöró, hol az elvált apa hangján szólal meg , helyenként
pedig - egyes szám harmadik személyben - Dajka vizsgálóbíró perspektíváját ve-
szi át a narráció.
A narráció viszonyaiban is megformálódó rejtély a nyomozás metaforikus szint-
jén a múlt rekonstruálhatóságának kérdését foglalja magában. Ez a kérdés nem-
csak a vizsgálóbírót foglalkoztatja, hanem az esszébetéteket jegyzó elbesz él őt is,
aki történészi szemlélettel tudósít a város történetéről. Ezeknek az elbeszélésbeté-
teknek is köszönhető, hogy aMacskakó - a klasszikus krim i múfajától immár elvál-
va - a történelmet cselekményesító múvelódéstörténeti és élettnódregényként is
olvasható. A regényelbeszélésmódjának és világábrázolásának számos jegyét em-
líthetnénk még, amelyek mind azt támasztanák alá, hogy egyfajta posztmodern
anti-detektívtörténettel van dolgunk, amelynek egyik jellegzetessége az, hogy "a
detektív nyomozómunkája újabb metaforikus tükörképet olvaszt magába, a törté-
nészét; az anti-detektívtörténet kontextusában ez természetesen aztjelenti, hogy
a detektív sikertelen tevékenysége a múlt rekonstruálásának módszereit és alap-
feltevéseit kérdőjelezi meg" (BÉNYEI Tamás 2000: 44) .
A múlt rekonstruálhatatlanságának problémája a regény térszemléletének köz-
vetítésével kerül kapcsolatba az identitások folyamatos alakulástörténetével. Hi-
szen a regény színhelye, Budapest ugyanígy szüntelen változáson megy át. Ebből
a perspektívából nézve Lengyel Péter múve az identitásképzó tér regényeként is
olvasható. Így nyer értelmet a regény számos hasonló anekdotikus részlete közül
a vidékről Budapestre kerülő fiatal lányok, Buborék és Bóra szomorúan egyforma
története, vagy éppen a Baroneszé, akinek felemelkedés lesz az osztályrésze, üz-
letasszonnyá válik. A város sorsformáló szerepén kívül további közös pont az em-
lített szereplók életében, hogy mindegyikük álnevet, múvésznevet használ. Ehhez
hasonlóan az alakuló város is többször átesik a névváltás ceremóniáján, az utcane-
vek állandóan változnak. A névváltás így összefügg az identitás megváltozásával
is, illetve az újabb és újabb identitások, személyazonosságok felvételével. Miként
az elbeszélésért is felelós negyedik kasszafúróról is megtudjuk, hogy többször ne-
vet váltott. A személy egysége tehát ugyanúgy felszámolódik, mint a narrációé, és
mindkét tényezó a tér, a város, illetve a városhoz hasonlóan megalkotott szövegtér
funkciójaként nyilvánul meg a Macskakó lapjain.
961
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

9.2 .2.3. Spiró György: Az Ikszek

Lengyel Péter regényében a tér lényegében anagyregény ekvivalense, amennyi-

ben a többszólamú narráció és a többrétú időszerkezetellenére is egységbe rende-
zi az emberi történéseket, és ezzel a tablószerűség benyomását kelti. A történelmi
regény hagyományában ugyanezt a poétikai szerepet maga a történelem tölti be,
amennyiben a történelem megértése nem más, mint egy történet formájának a
felismerése a kronológia alaktalan rendjében. Mégsem tekinthetjük egyforma je-
lenségnek azt, amikor a tér, például egy város, és amikor a történelem történet-
szerűsége biztosítja a szemlélt világ egységét, mert az utóbbi narratív konstruált-
sága sokkal nyilvánvalóbb kapcsolatban áll a politikai ideológiákkal. Jól példázza
ezt a 19. századi történelmi regény kelet-európai hagyománya, amely a nemzeti
öntudat kifejezőjeként lényegében beíródik a regionális nacionalizmusok narra-
tív történeti rendjébe. Spiró György regénye, Az Ikszek (1981), történelmi regény-
ként olvasva ennek a hagyománynak az esztétikai ideológiáját bontja le. Esztétikai
ideológiának e helyütt az érzéki tapasztalatoktól elkülönülő értelmi konstrukció
megjelenését tekintjük. Aligha véletlen, hogy Spiró nem a magyar, hanem a len-
gyel történelemből választ magának témát, mert magyar íróként nyilván kevésbé
terheli a lengyel nemzeti történeti tudat - a magyaréval egyébként sok tekintetben
rokon - konstruktív ideológiája. Ugyanígy nem véletlen az sem, hogy a regényhez
fülszövegként csatolt levél, amely minden kiadásban változatlanul részét képezi
a mű szövegének, hangsúlyosan utal az elbeszélt történet forrásokra támaszkodó
hitelességére. Erre azért van szükség, hogy mindaz, amit a regény a történelemről
mond vagy sugall, az érzéki tapasztalatból fakadó értelemként jelenhessék meg,
vagyis hogy a lenyűgözött olvasó úgy érezhesse, a gazdagon kiaknázott és éles
szemmel feltárt forrásanyagban a történelem mintegy önmagát leplezi le. (MAR-
GÓCSY István 1996: 185.) Későbbi regényírói pályájának legfontosabb műveiben, a
Messiások (2007) címmel átdolgozottAjövevényben (1990) és a Fogságban (2005)
Spiró ugyanígy járt el, és az elbeszélő i szemléletet meghatározó szkeptikus racio-
nalizmus (MARGÓCSY István 1996: 189) is hasonlóvá teszi ezeket a m űveket,
Valójában azonban szó sincs leleplez ésr ől, hiszen magán a történelmen aligha
van mit leleplezni, legföljebb az egyes történelmi konstrukciókon, vagy a konstruk-
ciókhoz tartozó beszédmódokon. Az Ikszek újdonsága inkább az, hogy a történel-
mi regényhez két másik műfajmodellt társít, a színházi regényét és a színészélet-
rajzét. Ez nem következik szükségszerűen abból, hogy Az Ikszek a varsói Nemzeti
Színház körüli csatározásokon, a színházbeli életen és Boguslawskinak, a színház
egykor ünnepelt színészének és igazgatójának utolsó évein keresztül láttatja azt a
politikai közeget, amelyben nemcsak a személyiség szabad önépítésének felvilágo-
sult eszménye válik illúzióvá, de az is kiderül, hogy nincs olyan - bármily cinikus
- politikai kalkuláció, amely alapján irányíthatónak és értelmesnek bizonyulnának
962
 9 .2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 7 0 -E S, 80-AS ÉVEIB EN

az események. A történelminek nevezhető eseménysorok Spiró regényében poli-

tikai logikát követnek, nem mások, mint az eltérő , gyakran önmagukat is rosszul
értelmező , többnyire alantas és kisszerű érdekek kiszámíthatatlan eredői. Tehát
miközben a regény történelmi témája az a folyamat, amelynek következtében a
18. század végén Lengyelország hosszú időre elveszíti reményét a függetlenségre,
erre a folyamatra maguk a szerepl ők nem látnak, nem is láthatnak rá, mert Spiró
a történelemnek olyan politikai konstrukcióját hozza létre, amelyben a hétközna-
pi emberi szféra számára csupán a kicsinyességek, a gazságok és az ostobaságok
káoszát teszi érzékelhetővé. Spiró eközben ellentmondásos érzéseikkel és törek-
véseikkel együtt rendkivüli plasztikussággal ábrázolja szerepl őit és környezetüket.
Az elbeszélésért felelős hang mindvégig a történeten kivülről szólal meg, a benne
foglalt tudás az elbeszélőt a szereplők fölé helyezi. Olyanjellemz ők ezek , amelye -
ket realista elbeszélésekkel kapcsolatban szokás emlegetni. Az Ikszek viszonyítási
pontja valóban a realista ihletettségű történelmi regény, amelynek legnagyobb al-
kotása alighanem Tolsztoj Háború és békéje . E hagyománytól azonban elkülöníti,
hogy a műfaji modellek keverésével metahistóriai dimenziókat is megnyit, vagyis
magáról a történelemről mint olyanról is szól. A szemlélet szkepticizmusa ezen
a síkon ideológiakritikaként értelmezhető. Abban viszont így is osztozik e próza-
hagyomány műveivel, hogy bár a realista változatban is tovább élő romantikus
ideológiákat lebontja, a lebontás eredménye egy másik esztétikai ideológia lesz,
amelynek forrása a történéseken kívül álló elbeszélő egységes tudata, amel y kö-
zéppontként képes biztosítani a kül őnböz ő szerepl ő í tudatok koherenciáját. Ez a
tudat a regényen kívülről származik, a regény folyamán nem változik, mindvégig a
politikai szemlélet kizárólagosságában értelmezi az elbeszélt világ bonyodalmait.
Így Spiró regénye visszatérést jelent a parabolikus formákhoz.

9 .2.204. Grendel Lajos: Éleslövészet

A felvidéki magyar irodalom az 1970-es évek folyamán lépett érintkezésbe a kora-

beli európai irodalom késő modern és az alakulóban lévő posztmodern formáival.
Ebben a folyamatban ösztönzőleg hatott a nagy korszakát élő cseh irodalom köz-
vetlen hatása is. Az ennek eredményeként végbemenő szemléleti megújulásban
elvitathatatlanul fontos szerepet játszott Grendel Lajos prózája. A kisebbségi lét
politikai ideológiáktól mélységesen terhelt tematikájának újragondolása először
nála tette szükségessé bonyolultabb, megújított elbeszélői szerkezetek alkalma-
zását. Ha Lengyel Péter prózájáról szólva abból indultunk ki, hogy a 20. száza-
di modernség nyelvi, pszichológiai és technikai-mediális tapasztatai mindinkább
kétségessé tették azokat az ismeretelméleti feltételeket, amelyeken a nyelv, a világ
és a személyesség formaalkotó folytonossága nyugodott, akkor mindehhez hozzá-
963
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

tehetjük, hogy a kisebbségi magyar irodalom olyan klasszikus m űveinek esetében,

mint Tamási Áron Ábel-trilógiája, e hármassághoz egy további tényező járult, ajel-
képesen kitüntetett egyes ember és a kisebbségi közösség sorsa közt felismerhető
folytonosság. Ehhez a hatáselemhez Gion Nándor és Szilágyi István is ragaszko-
dott, sőt meg is er ős ített ék. Ebből fakadt a Kő hull apadó kútba motivikus zártsága,
a Virágos katonában pedig ez emelte a regénytér fölé jelképként a Kálváriát. Gren-
del a homogén közösségi történet helyett magántörténeteket láttat, amelyek nem
szakadnak el a kisebbségi léthelyzet feltételeitől. de kapcsolatuk bonyolultabb az
egyszerű folytonosságnál.
Az 1981-ben, tehát Spiró Ikszekjével egyazon évben megjelent Éleslövészet szer-
kezete a kisebbségi lét politikai elbeszélését alkotó hagyományos metaforákkal és
mítoszokkal való leszámolás hármas rétegzettségébőlszármazik: a "történelmi",
az "irodalmi" és a "végső" leszámolásból. Szerkezeti elemként ezek természetesen
ironikus színezetet nyernek. Az elbeszélés funkcióit a regény ennek megfelelően
ironikusan viszi színre és osztja szét . Mindez leginkább a történeti múlttallétesített
fiktív viszony elemzésévellátható be. Az első rész elbeszélője , az Olsavszky-ház-
ban talált tekercsek értelmezője többes szám első személyben szólal meg, világos
grammatikai jelzését adva annak, hogy a 18. századi szövegek értelmezője és a
bennük talált történetek gondozója, tulajdonképpeni megalkotója közt nem kép-
zelhető el folytonosság. Ezért megnő az elbeszélés önreflexiójának jelentősége.
Jóllehet az Olsavszky-ház történetének elmondása a nyomozás formáját ölti, de
mivel a nyomozás nem kiderítené, hanem megsemmisítené a történetet, hiszen az
sem biztos, hogy az Olsavszky-ház egyáltalán létezett, az elbeszélőnek kell vállal-
nia a felelősséget, hogy legalább bizonyos pontokon eldöntse, mi igaz és mi nem.
Az ironikus elbeszélő, aki nyomozónak, értelmezőnek láttatja magát, szembesülve
az elbeszélt világ felidézhetetlenségével, döntéseivel maga hozza létre a múltat,
vagyis a regény világszer űs égét a világ regényszerűségére kénytelen fölcserélni.
Az elbeszélés iróniája azonban nem egészen határtalan. Kereteit és játékterét a
történelmi tapasztalat jelöli ki. Végül is az író és az olvasó e nehezen megragad-
ható közös tudása határozza meg , mi válhat egyáltalán igazzá az Olsavszky-család
történetéből. Az Éleslövészet "tört énelmi leszámolásában" alkalmazott elbeszélői
megoldások alapul szolgálnak majd a magyar történelmi regény 20. század végén
tapasztalható megújulásához. Ehhez nagyon hasonló elbeszélés- és problémaszer-
kezettel találkozunk majd például Márton László Árnyas főutca címú regényében.
Ha az Éleslövészet első fejezete a történeti világ félid ézhetetlens ég ér ől szólt, a
20. század második felében játszódó második az adekvát elbeszélői nyelv rögzít-
hetetlenségéről fog szólni , ami az elbeszélő perspektívájából a regény regényvoltát
is megkérdőjelezi. Az Éleslövészet ekképp leszámol a családregény hagyományával
is, amely egyszersmind a 19. századból örökölt nagyregény reprezentációs mintái-
hoz kapcsolhatná a múvet, amelyek Gion Nándor tetralógiája számára még alkal -
964
 9 .2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

masnak tetszettek, hogy általuk egy régió kisebbségi önszemléletének is formát

adjon. A kisebbségi narratíva felbomlása mindenekelőtt annak köszönhető Gren-
del Lajos regényében, hogy az elbeszélés nézőpontjainak történeti helyzete nem
jelölhető ki pontosan, és így hiányoznak a történetalakítás támpontjai.

9 .2.2 .5. Nádas Péter

Az újabb magyar prózairodalom jelentős alkotásai semmiképpen sem értelmezhe-

tőek egyazon poétikai paradigma változatainak. (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1993: 161.)
A "paradigmaváltás" fogalma, amelyet a kritikairodalom mindmáig hajlamos
használni, a történeti elbeszélések funkcionális jellegére utal, amennyiben haté-
konyan volt képes elhatárolni egymástól amimetikus, világszerű elbeszélésmo-
delleket a nyitottjelentésrendszerű szövegszerűség poétikáitól , leíróereje azonban
csekély. Az említett két poétikai ideáltípus ugyanis tisztán valójában szinte soha
sem jelentkezik. Másrészt az olvasás - folytonos változásokat indukáló - történeti
beágyazottsága és a szélesebb olvasóközönség referencialitáshoz kötött esztétikai
tapasztalásformái is ellentmondanak ennek a feltételezésnek. Alighanem a kriti-
ka által írott irodalomtörténet feltáratlansága és felülvizsgálatának elmaradása a
legfőbb oka annak, hogy az 1960-as évek vége utáni korszak meghatározó íróinak
és az általuk alkotott irodalomnak több évtized múltán is inkább kritikai irodalma
van, olyannyira, hogy az elméleti feltárás is ehhez, és nem a történeti elbeszélé-
sekhez rendelődött.
A kétféle elbeszélésmodell és poétikai gondolkodás szigorú elhatárolhatatlan-
ságát támasztja alá Nádas Péter prózájának alakulástörténete is, amelyben a korai
kisepikai alkotások nem meghaladott múltként, hanem folyamatosan újjáalakuló
alapzatként vannak jelen, még akkor is, ha Nádas kétségtelenül nagyregények-
ben hozta létre a rá leginkább jellemző műveket. Első kötetei, A Biblia (1967) és
a Kulcskeresó játék (1969) klasszikus novellákat tartalmaznak. A klasszikusság fo-
galma azonban mintha az író egész pályájára és alkotásmódjára kivetíthet ő volna.
Balassa Péter jegyzi meg róla, hogy "Úgy tűnik, Nádas Péter alkata szerint kezdet -
től fogva klasszikus író, attól függetlenül, hogy mikor, milyen feltételek között ho-
zott vagy hoz létre úgynevezett klasszikus értékű műveket, egy olyan korszakban,
amelyben ez a jelző anakronisztikus". (BALASSA Péter 1997: 17.) Vajon mit is jelent
az ő esetében a klasszikusság? Bizonyára nem csupán azt, hogy prózája többszö-
rösenjelölt kapcsolatot tart Fontane, Flaubert, Thomas Mann, a magyar prózaha-
gyományokat tekintve pedig elsősorban Déry Tibor regényművészetével. Az anak-
ronizmus hangsúlyozásával arra is utalhat a kifejezés, hogy Nádas poétikájában
- főként a Párhuzamos történetek felől visszatekintve - az elbeszélésmód modern
begyökerezettségű formákra vezethető vissza, amelyek az ő esetében nem csupán
965
9 . A KÖZELMÚLT IRODALMA

összeegyeztethetőnekbizonyulnak a szövegválogatás posztmodern eljárásmódjai-

val, hanem a nagyregény hagyományának kritikus újragondolásával ki is bővítik
azokat.
Nádas korai prózája mindazonáltal a világ olvashatóságának tapasztalatából
indul ki. A középpontba állított, bibliai eredetú motívumok, a kerté a Fal címú el-
beszélésben, vagy az áldozaté a Bárányban mintegy elrendezik a jelekben feltárt
világot. A korai novellák legkiemelkedőbb darabja a Kláraasszony háza, amelynek
alapkonfliktusai és motívumai később visszatérnek a Takarítás címú drámában
és az Emlékiratok könyveben. Az emlékekkel zsúfolt, egykori pesti középpolgári
enteriőr nyelvi, viselkedésbeli, tárgyi romvidékének atmoszférikus ábrázolását át-
itatják a magyar történelem sorsrontó, elbeszélhetetlen, nem múló traumái, a pol-
gári életpályák kudarca, a holokauszt és az 1956-os forradalom emléke. Nádas ka-
maradráma-szerűen, mondhatni agonális pszichológiai pontossággal jeleníti meg
alakjait. Prózaművészetének ez a vonása egyszerre lehet kiindulópontja későbbi
drámáinak és terjedelmesebb epikai alkotásainak.
Nádas Péter korai pályaszakaszának legjelentősebb alkotása az Egy családre-
gény vége, amelynek megírása 1972-ben fejeződött be, de csupán 1977 -ben jelen-
hetett meg. Amíg a korai elbeszélésekben az egységes jelentések megképzését bib-
liai eredetű és a klasszikus irodalomból származó allegóriákra támaszkodhatott,
az Egy családregény végeben a gyermekelbeszélő perspektívájából ilyen egységes
jelentések nem alkothatóak meg, még akkor sem, ha regényben foglalt egyéb szó-
lamok, a nagyapáé, a nagymamáé és sajátos módon az apáé is nem csupán fel-
ajánlják ennek lehetőségét, hanem beavatásszerűenrá is kényszeritenék az egysé-
ges világ- és énszemlélet formáit Simon Péterre. E tekintetben izgalmas párhuzam
figyelhető meg Nádas kisregénye és Kertész Imre két évvel korábban megjelent
Sorstalansága között, de amíg Kertész egyfajta nyelv- és ideológiakritikai attitúd-
del közelíti meg azt a folyamatot, amelynek során egy diktatórikus rezsim univer-
zalsztikus nyelvpolitikája önmaga ellen fordítja és fölemészti a személyiség fel-
világosult-humanista elbeszélésformáit, addig Nádas poétikája - Mészöly Miklós
Saulusának közelében - a hermeneutikai megértés keretei között marad, vagyis
ha a nyelvet nem is, az értelem ideálját, a platóni értelemben vett logoszt kimen-
ti a jelek narratív destrukciójának folyamatából. Ezért mondhatja Nádas mono-
gráfusa - a poétika teljes igenlése mellett - hogy "a jelölés, megnevezés, névadás
munkája ebben a kisregényben az élő/élettelen természettől, az állatoktól a Né-
vig, nevekig, a látás és a tüköroptika metaforáiig, a szóig mint logoszig megy vég-
be." (BALASSA Péter 1997: 115.) Csakhogy a logosz eszményi jellegéből kiinduló
metaforikus rend, illetve a rendteremtés stratégiája nem Simon Péter gyermeki
nézőpontjához köthető, hanem elsősorban a zsidó genealógia sajátos változatát
áthagyományozó nagyapáéhoz, kisebb mértékben a nagyapa halála után mesél-
ni kezdő nagymamáéhoz, az erőteljes epizódszerephez jutó apáéhoz, valamint a
966
 9 .2. PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

nevelőintézetbenuralkodó hatalomfelfogáshoz. A nevelődés szabályai a felnőttek

világértelmező elbeszélések sorát kínálják fel Simon Péternek, olyanokat, amelyek
érzéki benyomásait rendszerezík, és őt magát is magukban foglalják. A testi, érzéki
benyomások azonban Simon Péter tudatában rendre keresztezik egymást, vagyis
a Rajk-per konkrét történelmi környezetébe helyezve hasadás támad a logosz ere-
deti, a testszerűséget és az igeiséget szétválaszthatatlanul őrző egységében. Mivel
a regény világára a gyermekeibeszélő , Simon Péter tudatán keresztül látunk rá, e
tudat szövegét olvassuk, a jelentések folyamatos lebomlásának lehetünk tanúi, és
maga az olvasó is arra kényszerül, hogy a jelek túlerejének kitéve az elbeszélővel
együtt berekeszthetetlen kísérleteket tegyen a történetileg is érvényes jelentések ki-
alakítására. Ez az olvasásmód, amely megfelel Simon Péter identitáskeres ésének,
sz üks égszerűen felbontja a családtörténetet mint egységet, illetve ráirányítja a fi-
gyelmet, hogy a családtörténet mint a privát történelem modellje eleve nem is lehet
más, mint szakadások története, jelen id őké, amelyeknek az átélő tudat perspek-
tívájából nem lehet folytatásuk. A nagyapa és Simon Péter története között csak
akkor képzelhető el folytonosság, ha a nagyapa jelmondatát, "haljunk meg, hogy
éljünk", a szakadások folytonosságát előtérbe állító tapasztalatként értjük. Olyas-
féle paradoxon ez, amely tagadásában őrzi meg a parabolikus értelemkonstrukciók
érvényességét. Nádas Péter prózája alighanem éppen azáltal válik oly fontos részé-
vé a 20. század végi európai irodalmi hagyománynak, hogy a platóni logosz esz-
ményiségén alapuló értelemképzések gyökeréig hatolva vizsgálja meg újra e her-
meneutikai hagyomány teherbírás át, mégpedig azzal összefüggésben, hogy miként
működötta magyar társadalomban, az emberek pszichéjében, testi viselkedésében,
az úgynevezett intimitásban a 20 . századi Európa két nagy diktatórikus rezsimje.
Nádas prózájában a platonikus tradíció két hárítás alatt álló, vagy egyenesen tabu
alá vont tapasztalatköre válik domin ánssá, a testiség, az erotika és a politika.
A test Nádas prózájában - az undor, a vonzódás, a birtokolni akarás szélső pont-
jai közt - egyedüli hordozója a metafizikai tapasztalatoknak, amelyekről azonban
újra meg újra bebizonyosodik, hogy a metafizika áthagyományozott nyelve nem
képes őket megszólaltatni, ellenkezőleg, represszíven bünteti őket. Ebben a fasiz-
mus és a kommunizmus nem csupán társa volt a hárító-büntető metafizikus ha-
gyománynak, hanem bizonyos értelemben a terméke is. Ezzel a belátással is szem-
besít Nádas első nagyregénye, az 1986-ban megjelent Emlékiratok könyve .
A 20 . századi modern irodalom önref1exív esztétikai közlésmódjaiban a sors
kérdése az emlékezettel kapcsolódott össze. Mivel az emlékezet és a felejtés közös
tevékenysége konstruktív jellegű, az emlékező tudatra Prousttól kezdve retorikai
mozgások, narratív énkonstrukciók és regényszerkezetek közvetítésével látunk rá .
Az Emlékiratok könyveben az emlékezés és az emlékek ideje egymásba olvad, így a
regényszerkezet, az elbeszélői énkonstrukció és az elbeszélt események bonyolult
rendben megfelelnek egymásnak.
967
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

Jóllehet a m ű monumentális töredék - névtelen elbeszélőjének befejezetlen

munkájához annak fiatalkori barátja, Somi Tót Krisztián ír zárófejezetet -, a re-
gény fejezetstruktúrájában zenei hídszerkezetekból építkező zárt rend érvényesül.
Így a mű fragmentalitásában is a modern nagyregénnyel áll szimulatív viszonyban.
De minden bizonnyal pontosabb lenne az a megfogalmazás, hogy a nagyregény az
Emlékiratok könyvének elérhetetlen utópiája. Ez az utópia nem azért bizonyul elér-
hetetlennek, mert "az irodalomtörténet órája" túlhaladott rajta. Olyan óra ugyanis
az irodalom történetében nem működik, amely haladásával bizonyos formákat ki-
szorít az esztétikai hagyományból: ez nem egyéb, mint a fejlődéselvű szemléletek
allegóriája. A regény utópikussága, aminek a szerző és a mú metonimikus egysége
volna a beteljesülése, Nádas prózájának egyik lényegi vonásából fakad . Nála a tör-
ténet az írássá maradéktalanul sosem átváltoztatható testi viszonyok metaforája.
Bagi Zsolt hívja fel a figyelmet arra, hogy Nádasnál a test soha sem magában való,
bonyolult érzelmi viszonyokban mindig mással együtt van jelen (BAGI Zsolt 2005 :
103), illetve hogy "az élő test valósága nem tiszta láthatóság, hanem a láthatatlan
kísértése és feltúnése a láthatón" (BAGI Zsolt 2005: 104) . Tehát Nádas magán a
testen, illetve a test valóságát elbeszélő nyelvi viszonyokban fedezi fel az utópikus
jelleget, azt, hogy a test és a testről beszélő mondat is mindig máshol van, mint
ahol a látás és az olvasás kijelöli a helyét. Ugyanakkor az sem kerüli el a figyelmét,
hogy a testkoncepciók mindig az összeomlás határán születnek meg, így megvan
annak az esélye, hogy a testre vonatkoztatott utópikusság túlfeszítse az értelem
kereteit. Ez a tapasztalat az értelem berekeszthetetlen mozgását írja elő, ami
Nádas hosszúmondataiban, bekezdéseiben alakítja ki a maga retorikai formáját.
Abekezdésnyi hosszúmondatok kapcsolódásának logikája mellérendelő , mind-
egyik újra és újra kísérletet tesz, hogy felvázolja a test és az írás konfliktusos össze-
tartozásának térviszonyait.
Ezért az Emlékiratok könyvének mélyebb megértéséhez a térviszonyok elemzé-
se vihet közelebb. A regény három alapvető térélménye, a beburkolásé, a tükröző­
désé és az üres térrel való szembesülésé, az én identitáskonstrukciójának utópikus
jellegére utal. A beburkolás a másik testébe való beköltözést jelenti, vagyis az én és
a másik testi különbségének felszámolását, míg a tükröződés a másikhoz fűződő vi-
szonyt mint tiszta énközpontúságot mutatja meg. (FARAGÓ Kornélia 2001 : 87-88.)
A regényben mindkét viszony utópikus, mert amíg az én és a másik távolságának
felszámolása nyilvánvalóan lehetetlen, a tiszta énközpontúság kialakítására sincs
elehetőség a regény központ nélküli egészlegességében. Az elbeszélés metafízi-
kus viszonyaiban és a hosszúmondatok térbeli szerkezetén egyaránt megfigyelhe-
tő térkonstrukció jegyében épül ki a regény átfogó szerkezete is. Az Emlékiratok
könyve négy könyvből áll. A négy könyv három elbeszélő alkotása. Az egyik egy
névtelen. Hozzátartozik a 70-es évek közepén játszódó, hat fejezetet kitevő berlini
és az 50-es évek elején játszódó, öt fejezetnyi budapesti memoárréteg. E két szö-
968
 9.2 . PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES , 80-AS ÉVEIB EN

veg a cselekmény szintjén nem eredete és nem folytatása egymásnak, de egyazon

sors összefüggésrendszerében szorosan összetartoznak. A névtelen elbeszélő meg-
alkotja önmaga alteregóját, Thomas Thoenissent, aki szintén hat fejezetet átfogó
század eleji történetébe szőve az "Egy antik faliképre" című fejezet képleírásában
megalkotja az egész regény legfontosabb öntükröző felületét. A három emlékiratot
ugyanis elsősorban a tükrözések bonyolult játéka fűzi össze. A tükrözés és az egy-
másba való átfordítás mindegyiket kilendíti a saját helyéről, és a kimerithetetlenül
gazdag értelmezést nyújtó századvégi visszatekintés képzetes terébe vonja őket .
A harmadik elbeszélő, amint arra már utaltunk, Somi Tót Krisztián , a névtelen el-
beszélő fiatalkori barátjáé, aki megtalálja és megszerkeszti a kéziratot, hozzáteszi
megjegyzéseit, és az utolsó fejezetben beszámol a névtelen elbeszélő haláláról. Az
Emlékiratok könyve mint lezárt, monumentális töredék ilyképpen önmaga betelje-
síthetetlen utópiájának korrelátuma. Fragmentum volta e korrelatív jellegből fa-
kad , amely sajátos módon megfelel a regény és a létező világ teljességeként értett
világ közt felvázolható viszony extenzív realista változatának.
Az extenzív realizmus utópikus igénye inkább problémaként, mint termékeny
távlatként tér vissza Párhuzamos történetek (2005) három kötetes regénymonst-
rumában. Mielőtt a problematikus poétikai megoldások taglalásába kezdünk, ér-
demes röviden kitérni Nádas prózájának arra a sajátságára, hogy az egyedi pszi-
chikai, szituációkhoz kötött viselkedésbeli mozzanatok nála ugyanúgy általános,
mitologikus hátterű mintáknak felelnek meg , ahogyan végső soron a m űvek egé-
sze is megengedi, sőt támogatja, hogy az őket létrehozó esztétikai-poétikai szem-
léletet mitologikus képletekre vezessük vissza . Az Emlékiratok könyveben ezt a
funkciót tölti be a már említett "Egy antik faliképre" c ím ű fejezet. Mindez nem egy-
szerűen megerősíti a regény eposzi jellegét, hanem mintha egyenesen azt jelezné,
hogy Nádas Péter regénypoétikájának egyik kiindulópontja megegyezik A regény
elméletét jegyző Lukács Györgyével , aki m űvének elején kijelenti: "A regény egy
olyan kor epopeiája, amely számára az élet extenzív totalitása érzékelhetően már
nem adott, amely számára az érzékelés életbeli immanenciája problémává vált , és
amelynek mégis van fogékonysága a totalitás ir ánt,"?" Nádas Péter szereplőinek
érzelmei, ösztönélete, testisége és gondolati reflexiója mint komplexitás egyszerre
jelennek meg az egyediségként és mitikus mintákat idéző általánosságként. Alig-
hanem ezzel magyarázható regény- és esszéírói tevékenységének sokszor zavaró
modalitásbeli közelsége. Zavaró ez a közelség, mert amíg egy esszében vitatható
nézetként jelennek meg az egyetemes rend hiányának és vágyának ellentmondá-
sából fakadó gondolatok, addig egy regényben ugyanez az ellentmondás a m űvet
megalapozó poétikai megoldásokban vagy megoldatlanságokban nyilvánul meg.

407 Georg Lukács : Die Theorie des Romans . München, DTV, 1994 ,47. (S. G. ford ítása.)
969
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

Az eposzi fogantatás mitikus képletei Nádas regényművészetében természetesen

nyitott antropológiai és poétikai képletekké változnak, másképpen nem beszélhet-
nénk regényekről. A Párhuzamos történetek az extenzivitás tekintetében még na-
gyobb totalitásra törekszik, mint az Emlékiratok könyve, ám nem biztos, hogy a leg-
nagyobb tiszteletet érdemlő, izgalmas kísérlet nem vall-e szükségszerűen kudarcot,
mégpedig éppen amiatt, amit ugyancsak Lukács György hangsúlyoz, hogy "a regény
kompozíciója heterogén és diszkrét alkotóelemek paradox összeolvadása egy újra és
újra felbomló szervességbe't.v" Nádas e nagyregénye ugyanis olyan poétika jegyé-
ben született, amely az egyediség és az általánosság konfliktusában már korábban
is megjelent ellentmondást szerkezeti szintre emeli, hogy a regény megkomponált-
ságában az emberi perspektívából kaotikusnak látszó világ és a regény szükségszerű
rendszerszerűsége közötti konfliktusként jelenjék meg . Sajátos kísérőjelensége a
problémamegoldás nehézségeinek, hogy a mú megjelenését követően Nádas több
interjúban elmagyarázta, milyen kérdések foglalkoztatták a regény megírásakor, ez-
által az általa javasolt nyomvonalra terelve a regény olvasását. Ez az eljárás nem
ritka az irodalom történetében, az már annál inkább, hogy a regény második kíadá-
sához a kíadó ajándékként mellékelte az egyik ilyen interjú szövegét .
A probléma megértéséhez fontos tudnunk, hogy a káosz nem rendetlenséget je-
lent, hanem olyan rendet, amely semmiféle partikuláris, vagy véletlenszerűen adó-
dó nézőpontból nem ismerhető fel. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy egy esztétikai
tapasztalatot nyújtó emberi alkotás ebben az értelemben nem lehet kaotikus, mert
szükség van hozzá a keretezés eljárásaira, amiként egy regény esetében is termé-
szetes módon hoz létre keretet a szövegfolyam kezdete és vége. Sajátos módon ez
fokozottan igaz egy töredékre, amely a maga fragmentalitása révén kerül intenzív
kapcsolatba a világ totalitásával. A másik ok, amiért valóban kaotikus esztétikai
alkotás nem létezhet, hogy fel kell tételeznünk legalább egy olyan ember létezé-
sét, az alkotóét, akínek ha nem is kímerítő, de mindenképpen alapos fogalmai van-
nak arról, hogy egy mondat, egy szereplő, egy motívum miként foglal helyet a mű
egészében. Nyilvánvaló, hogy a regény óriási terjedelme a Párhuzamos történetek
lényegi sajátsága, hiszen pusztán a méretei miatt is majdnem lehetetlenné teszi,
hogy az olvasó minden részletében átlássa az alkotást. Ugyanakkor a regény narra-
tivitásának kulcsfigurája, a külső nézőpontú, névtelen elbeszélő mintha nem csu-
pán a több szálon és több időben futó cselekmény párhuzamosságairól, eltéréseiről
és elhallgatott részleteiről rendelkezne teljes tudással, hanem az egyes szereplők
gondolatait, testi érzéseit is jobban ismerné, mint ők maguk. Olyannyira, hogy mi-
vel a beszéltetett figurák szólama sem különbözik a narrátor szólamától, sőt nem
ritkán azzal sem lehet tisztában az olvasó, hogy kí beszél egy adott fejezet részleté-
ben, könnyen adódik a feltételezés, hogy a mindentudás nem is az elbeszélő attri-

408 UO., 73.

970
 9.2 . PRÓ ZAIRODALOM A 20 . SZÁ ZA D 7 0 -ES, 8 0·AS É VE I B E N

bútuma, hanem a regén y fölött álló demiurgoszi tekinteté. Ez lehet a magyar ázata
annak is, hogy a narráció egyáltalán nem datált a regényben, vagyis nem derül ki,
hogy ki az elbeszélő, és mikor mondja el az olvasó számára kinyomozhatatlanul
összekapcsolódó, vagy csak egymás mellé állított eseményeket, amelyek időben a
20. század 20-as éve itől a német újraegyesítést követő hón apokig terjed, míg térben
Magyarorsz ágon és Németországban játszódnak. Az elbeszélés időtlensége szintén
demiurgosz i vonás. A regény ugyan felkínálja a bűnügyi történetek olvasási kódját,
hiszen az első fejezetben egy férfiről szól, akit 1989 decembe rében rejtélyes körül-
mények között megöltek Berlinben, de ezt a szálat a regény hamar elejti, kiderül,
hogy a felkínált kód félrevezető. Így az olvasói érzékelés részletekre bontja az elbe-
szélésfolyamot, és a m ű ezekben a részletekben válik emlékezetessé.
Nádas Péter életművének sajátos , az életmű minden jelentős alkotásával kap-
csolatban álló remekműve a könyvformában először németül, majd 2004-ben ma-
gyarul is megjelent Saját halál. A m ű témája itt eleve nem lehet más, mint mítoszi,
hiszen saját haláláról vagy általában véve a halálról még a klinikai exitus ból visz-
szatérőnek sem lehet valóságos emléke , tapasztalata. Talán ezért foglalkoztathat-
ta kezdettől fogva a mitoszi képzeletet a halál és a meghalás tapasztalata. Így ma
sem lep ődn énk meg, ha a halálba pillantás orfikus élménye, amelyelképzelhetet-
len Eürüd iké, tehát a szerelem jelenléte nélkül , az élet re-mitizálá sának kénysze-
rét hordozná magában. Ilyen kényszernek engedett Nádas Égi és jö ldi szerelemről
c ím ű esszéje, bejárva és kiteljesítve az é letm ű platonikus alapjellegével kapcsola t-
ba hozható fogalmakat. A Saját halál azonban ellenáll az é letm ű eme belső indítta-
tásának. Aszépség igazságtörténéseként a Saját halál a mítosz továbbmondása, de
még ekként is enyhíti a mitologizáció m űk öd és ét. Ebben a könyv megalkotásában
a szöveggel egyenrangúan résztvevő fényképek játsszák a legfontos abb szerepet,
amelyek egy terebélyes vadkörtefa egy évének állapotait örökítik meg. A fának
ezek a konkrét, sem metaforaként, sem allegóriaként nem szemlélhető képei ter-
mékenyen ellensúlyozzák az önéletr ajzi szöveg apollói jellegét, amel y talán túlsá-
gosan könnyen is egyeztethető volna a Phaid on ban kimondott orfikus tannal, hogy
"a test a lélek sírja", következésképp amit halálnak nevezünk, nem egyéb, mint a
lélek megszabadulása. A lombot hajtó, majd lombját vesztő vadkörtefa fényképein
börtön és szabadság, test és lélek egyetlen pontban, egy konkrét helyen található.

9.2 .2.6 . Kertész Imre

Aligha vitatható, hogy a második világháború utáni magyar irod alom egyik leg-
kiemelkedőbb írói teljes ítménye Kertész Imre nevéhez fűződik. Életművének
világirodalmi rangját irod almunk eddig egyedüli Nobel-díján (2002) és egyéb
elisme réseken kívül a fordítások, az idézetek és a hivatkozások nagy száma akkor
971
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

is igazolja, ha a 80-as, 90-es évek magyar irodalmi önismeretének perspektívájá-

ból írói rangját nem is mérték fel pontosan. Tény, hogy e korszak irodalmi tudatát
meghatározóan alakító irodalomtörténészek és kritikusok, köztük Balassa Péter
és Kulcsár Szabó Ernő történeti elbeszéléseiben Kertész prózája nem jutott sze-
rephez . E nehezen magyarázható hiány egyik oka nyilvánvalóan az, hogy Kertész
prózája nem azon az ottliki, mészölyi nyomvonalon haladt, amelyet a recepció ek-
koriban hatékonyan kapcsolt össze Kosztolányi örökségével. A magyar prózának
ez a hagyományvonala lényegében a 70-es évek közepe óta , vagyis a "prózafordu-
latnak" nevezett jelenségcsoport tudatosulásától kezdve uralta az irodalomképet.
De soha nem volt annyira kizárólagos , hogy mások mellett például Csalog Zsolt,
Tar Sándor, Bodor Ádám vagy Krasznahorkai László ne kaphatott volna kiemelke-
dő helyet ebben az irodalomképben, olyan szerzők tehát, akik szintén más utakon
jutottak el érvényes formák megalkotásához. A hiányoka alighanem Kertész pró-
zájának lényegi vonásaiban keresendő.
Bár Kertész Imre prózája, regényei, esszéi és a két műfaj határterületén született
rn űvei egyetlen zárt, belső idézetek s űr ű hálózatával átszőtt sz övegt ömb , amely-
sokszor nem ellentmondásmentesen - együttesen hordozza az életmű értékeit, a
recepció mégsem alaptalanul emeli ki ebből az egészből az először 1975-ben meg-
jelent Sorstalanság című regényt. A kiemelés természetesen nem azt jelenti, hogy
minden más könyv ennek függvényében látható, még kevésbé azt, hogy Kertész
végső soron "egykönyves" alkotó volna, sokkal inkább azt, hogy a Sorstalanság af-
féle "gyúj tőle ncs éj e" az életm űnek, ekképp vált az ezredforduló világirodaimának
hatástudati részévé. A regény, miként arra a Nobel-díj átadáskor elhangzott mél-
tatás is utalt, mindenekelőtt ironikus nyelvi eljárásaival alakítja át a holokauszt
történelmi integrálhatatlanságának problémáját, mintegy abból a tapasztalatból
kiindulva, hogy a holokauszt elbeszélése nem illeszthető az egyetemes magyará-
zatok diskurzusába. Ez a tapasztalat, amint a 20. század második felének európai
gondolkodástörténete bőségesen bizonyítja, a nyelv- és jogfilozófiák, a teológiai
megfontolások, a morálszemléletek, a kulturális antropológia, a pszichológia és
természetesen a történelemszemléletek metszéspontjában áll, miközben a hétköz-
napi politikai és történeti tudatot is élénken befolyásolja. Ezért a Kertész prózájá-
ról szóló beszéd is szükségszerűen mozgat meglehetősen heterogén érvkészletet.
A Sorstalanság lineáris elbeszélésrendet követ. Aregény kezdetén 13 éves Köves
Gyuri családi körülményeinek felvázolása után elmeséli elhurcolásának, táborbeli
életének és hazatérésének történetét. Így tehát olyan, hagyományosnak mond-
ható elbeszélésformát használ, amely elvileg a mimetikus, érzelmi azonosuláson
alapuló olvasatoknak kedvezne , és alkalmas lehetne arra, hogy az intézményesült
holokauszt-emlékezet vonzáskörében, a humanista erkölcsi elvek pályáján alkos-
sa meg egy túlélő gyerek történetét. Csakhogy aki a holokausztról beszél, olyan
történeti esemény narratíváját alkotja meg, amely korlátozhatatlanul nyitottnak
972
 9.2 . PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

bizonyul a nyelvpolitikai tartalmakat hordozó metaforizálódás előtt, azaz a múlt

megértésének nyelvi modelljeként könnyedén áthelyezhető más nyelvjátékokba,
miközben saját maga megmarad a nem-értés kínos, provokatív realitásában. Ép-
pen ez teszi szükségessé a nyelv- és ideológiakritikai attitűd érvényesülését a Sors-
talanság elbeszélésmódjában.
"Ma nem mentem iskolába", szól a regény kezdőmondata, amel y nyomban
megteremti a m űre jellemző sajátos id őviszonyokat. Az emlékezés (múlt idő) és a
történésekkel egyidejű eseményészlelés (ma) kettősségében rögzíthetetlen az el-
beszélés perspektívája, egyszerre lokalizálható mindkét időbeliségbenés egyikben
sem. Egyfajta állandósított, de teljességgel művi jelenidejűség létesül, amelyhez
spekulatív, az érzelmi viszonyulást kizáró elbeszélői hangnem társul. A mondat
ugyanakkor a KövesGyuri alakjához kapcsolódó elbeszélői szólam ironikus maga-
tartásának forrására is rámutat. A narrációban rendkívüli feszültséggel kereszte-
ződik az adottnak vett társadalmi konvenciók követése - elvégre Köves Gyuri ezek
elfogadására szocializálódik -, és a holokauszt gyilkos logikája, amelynek végre-
hajtását ugyanezek a konvenciók tették lehet övé, miközben leleplez ődtek és szét-
robbantak a felvilágosult humanitás biztosnak vélt keretei .
Ennek, valamint az összetett időviszonyoknakköszönhető, hogy a regény sike-
resen áll ellent a mimetikus, erkölcsi tézisekben gondolkodó olvasatok kibontako-
zásának. Az érzelemmentes, spekulatív hangnem pedig ahhoz járul hozzá, hogy
az ironikus szemlélet magára az elbeszélőre is kiterjedjen. Az emlékező narrátor,
Köves Gyuri nem azonosítható önálló tudattal és sorssal rendelkező személyként.
Kertész értelmezésében az, ami Auschwitzban történt, nem tragédia, hanem ép-
pen a tragédia lehetőségének elvesztése. E belátás konzekvenciái a magyar prózá-
ban addig nem ismert radikalizmussal jutnak szóhoz a Sorstalanságban. Az irónia
itt nem alakzat többé , hanem minden tropologikus megismerés dekonstruktív al-
legóriájának szétbomlása. Ezért állapíthatja meg joggal Vári György, Kertész mo-
nográfusa, hogy Kertész regénye "semmilyen narrativizációját nem hozza létre a
Holocaustnak", ambíciója az, hogy a nyelv ideologikusságának ellenszegülve meg-
óvja "Auschwitz eredeti értelemnélküliségét" (VÁRI György 2003: 71).
Az értelem nélküliség nem azt jelenti, hogy a Sorstalanság elveszíti az emléke-
zés képességét. Ellenkezőleg, radikalizálja azt a felismerést, hogy egy múltbeli tényt
mindig csak a jelenbeli viszonyaink által meghatározott narratív sémákon keresztül
vagyunk képesek megközelíteni. A regény tehát kiélezi a kérdést, hogy a sémákba
szorított narratív igazság milyen belső ellentmondásokat hordoz . Nem ezen igazsá-
gok megerősítésre, hanem szétbontására törekszik, és ezzel nem hagyja megnyu-
godni az emlékezetet, visszaszerzi a nyelvtotalizáló hatalmától az emlékezet döntést
igénylő, nyugtalanító tárgyát. Olyan elbeszélés jött létre, amely sikerrel állt ellent
annak a diskurzusszervező erőnek, mely kontextualizálja az emlékezetet és metafo-
rizálja annak tárgyát. Kertész regényét nyilvánvalóan ez a következetes nyelvi-emlé-
973
9 . A KÖZELMÚLT IRODALMA

kezetpolitikai tudatosság teszi egyedien jelentőssé, emeli ki a második világháború

utáni európai irodalomból, és sajátos módon ugyanez a tudatosság tette szinte hoz-
záférhetetlenné a 80-as, 90-es években a magyar irodalomtörténeti gondolkodása
számára. Visszatekintve úgy látszik, hogy a Sorstalanság elbeszélésmódját meghatá-
rozó problémák feldolgozásához egyszerúen hiányoztak a feltételek.
A Sorstalanság narrációjának másik sajátossága, hogy benne egyszerre szólal
meg a Köves Gyurihoz kötött elbesz él őí hang és az általa felidézett hangok polifóniá-
ja. Ugyanez tapasztalható Kertész 1990-ben kiadott Kaddis a meg nem született gyer-
mekért címú múvében. Ám mielőtt e könyvről bővebben szót ejtünk, érdemes meg-
jegyezni, hogy a Sorstalanság ugyan a holokauszt egyszeri és egyedi tapasztalatáról
szól, ugyanakkor az egyedi tapasztalaton túlmutató távlatokat nyit az értelmezés
előtt, mert a kertészi perspektívában a holokauszt nemcsak történeti valóság, ha-
nem valóságfeltáró modell is. Feltárul általa az én-konstrukciók végtelen törékeny-
sége, az agresszió és az agresszió elfogadásának mínt ázata, a túlélési ösztön ereden-
dő volta és az erkölcsi értékekben megalapozódó elbeszélések viszonylagossága .
A Kaddis a meg nem született gyermekért olvasatai egyfajta múfaji eldöntet-
lenséggel kénytelenek szembenézni, miközben bármiféle elmozdulás, amely az
esszé vagy a regény műfajiságához közelíti a művet, lényegesen befolyásolja az
értelmezést. A Sorstalanság kapcsán emlegetett elbeszélői polifónia érzékelése
nyilvánvalóan a regényszerűség kódjait erősíti fel. És nem ez Kertész egyetlen
olyan könyve, amelynek esetében a múfajiság nem paratextuális meghatározás,
hanem bármikor módosítható olvasói döntés eredménye. Ilyen m ű a Gályanaplón
kívül a Valaki más és a K. dosszié is. A múfajiságtól természetesen soha sem elvá-
lasztható belső problémavilága viszont inkább Az angol lobogó (1991) címú kisre-
génnyel rokonítja a Kaddist. Az angol lobogó visszatekintő elbeszélője így foglalja
össze az élettapasztalataiból adódó belátásokat: "Megértettem, hogy alkotó itt
csakis öntagadásban lehetek, hogy ebbe az itteni világban lehetséges egyedüli al-
kotás az öntagadás, mint alkotás."409 A Kaddis azonban ennél sokkal bonyolultabb
szerkezeteket vázol fel egyfelől a munka, a dolgozás, az élet és a létezés fogalom-
csoportja, másfelől az 'apa', a 'gyerek', az 'Auschwitz' és az 'Isten' szavak körül,
éppen elég bonyolultakat ahhoz, hogy a szöveg jelentései ne legyenek puszta ta-
gadásokra egyszerúsíthetők.
"Ha nem dolgoznék, léteznék, és ha léteznék, az nem tudom, mire kényszeríte-
ne, és jobb is ezt nem tudnom, habár a sejtjeim, a zsigereim bizonyára sejtik, hiszen
ezért dolgozom én szakadatlanul: míg dolgozom, vagyok, ha nem dolgoznék, ki
tudja, lennék-e, így hát ezt komolyan kell vennem, mert itt a legkomolyabb össze-
függések állnak fenn a fennállásom és a munkám között", olvassuk az egyik szün -
telenül újrakezdődő, korábbi helyeket pontosítva megismétlő magyarázat egyik

409 Kertész Imre: Az angol lobogó. Bp., Holnap, 1991,63.

974
 9 .2 . PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES , SO -AS ÉVEIBEN

részletében.v? A Kaddis ezen a helyen nyilvánvalóan az auschwitzi tábor bejárata

fölött olvasható mondat ("A munka szabaddá tesz") perverziójához kapcsolódik,
annak mintegy metafizikai anamnéziáját végzi el, hiszen éppen a klasszikus német
hagyomány tudott oly sokat az ember önmagán elvégzett munkájának én-teremtő,
én-nevelő funkciójáról. Ezzel a polgári humanizmus - koncentrációs táborokban
pervertált - munkafogalmával kerül összeütközésbe az éntől elidegenedett mun-
ka, illetve az ént szétbontó értelem nélküli munka tapasztalata, amely elsősorban
a totalitárius társadalmakra jellemző. A kétféle munkafogalom folytonosságát a
Kaddis fájdalmasan tátja fel: "Auschwitz, mondtam a feleségemnek, később csu-
pán azon erények túlhajtásának tűnt nekem, melyekre már kora gyerekkorom óta
neveltek."411 A munka (a dolgozás) fogalmában észrevétlenül kialakuló chiazmus
a létezés és a puszta 'vanás' fogalmának kettősségében jelenik meg, ahol a munka
immár a létezés elhalasztását szolgálja.
Maga a könyv,a könyvben foglalt "magyarázat" mégsem az elhalasztás műveként
áll előttünk, mert az én létét a Kaddis egy nem létező személy, a gyerek perspektívá-
jából vizsgálja, másrészt mert a kényszeres monológnak hallgatója lehet a meg nem
született, de megszólítható gyerek és Isten is (VÁRI György 2003: lll), akihez az itt
elmondhatatlan zsidó gyászima, a Kaddis szól. Elmondhatatlan a gyászima, mert a
gyerek a színre vitt én döntése folytán nem születik meg. A regény elbeszélője mint-
egy Dosztojevszkij Iván Karamazovjának nagy perét folytatja, ám amíg Iván eseté-
ben az ártatlan gyermekhalál szolgáltat okot az isteni teremtés visszautasítására,
addig a Kaddis az ő perének végső következtetéséből indul ki, abból, hogy Isten nem
egyéb, mint a fölmagasztalt gyilkolás, a történeti létezés szerkezeti lényegeként pe-
dig egyfajta fordított ödipalitást tár fel, az a apák folytonos gyermekgyilkosságát:

"Az uralom kétségbevonhatatlan, kétségbevonhatatlanok a törvényei, melyek szerint él-

nünk kell, e törvénynek azonban sosem tudunk maradéktalanul megfelelni : apánk és is-
ten előtt mindig bűnösök vagyunk, mondtam a feleségemnek. (. ..) Auschwitz, mondtam
a feleségemnek, nekem az apa képében jelenik meg, igen, az apa és az Auschwitz szavak
bennem egyforma visszhangot vernek, mondtam a feleségemnek. És ha igaz az az állítás,
hogy isten felmagasztalt apa, akkor isten nekem Auschwitz képében nyilatkozott meg,
mondtam a feleségemnek. 412

Csakhogy ez a kijelentés sem vehető valamiféle végső állításnak. A folytonos

ismétlés, a .mondtam a feleségemnek" szekvencia visszatérése ezt a mondatot is
megtartja a fentebb jelölt fogalmak és az elmondhatatlan ima helyén keletkező
magyarázat örvényében. A magyarázatot Obláth doktor azon egyszerű kérdése

410 Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért. Bp., Magvető, 1990 ,9-10.
411 Uo., 182.
412 Uo., 182-183 .
975
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

váltja ki, hogy van-e az emlékező elbeszélőnek gyermeke. Kertész prózája na-
gyon világosan kapcsolódik az európai irodalom dosztojevszkiji, rilkei, kafkai,
Camus-i folyamához, amely a kérdések ismétlődése folytán maga is az örvény
alakzatát ölti.
És éppen erről a pontról m érhető fel, miben különbözik Kertész Imre és Esterhá-
zy Péter - később részletsebben elemzett - hatalomképe. Az összevetésre kettejük
egymáséra felelő elbeszélése, Kertész Jegyzókönyve, valamint Esterházy Élet és iro-
dalom c ím ű munkája a legalkalmasabb. Amíg Kertész számára a hatalom represz-
sziója metafizikai eredetú és így abszolút étvényú, addig Esterházynál történeti és
kijátszhatónak látszik. Amíg Esterházynál a nyelv kicselezheti, varázstalaníthatja,
lebonthatja a hatalmat, addig Kertész számára magában a nyelvben hat, magában
a nyelvben keletkezik. Közös viszont, hogy mindketten az esztétikai szemlélet és
csakis az esztétikai szemlélet körében vélik érvényesen feltehetőnek a nyelvre és a
hatalomra vonatkozó kérdést.

9 .2.2.7. Esterh ázy Péte r

Esterházy Péter írásművészetének legradikálisabb kezdeményezései alighanem

azok, amelyek az esztétikai tapasztalat és az etikai orientáció - a modernség tör-
ténetébe oly fontos szerepet játszó, ámbár mindig bizonytalan - sokszorosan ki-
kezdett kapcsolatának újragondolására ösztönözték az olvasót. E bizonytalan
kapcsolat a szerző és szöveg, a m űben keresett erkölcsi személy és az esztétikai
tárgy alkotójának kölcsönös feltételezettségéből merítette erejét, lehet övé téve az ,
esztétikai élmény etikai aspektusainak viszonylag egyszerű felvázolását. Jól mu- :
tatja ezt a közép-kelet-európai modernség története során újra és újra napirendre
kerülő témák szerkezete, mint amilyen az író, az irodalmár társadalmi felelőssége,
amely feltételezi, hogy egy mű csak rá jellemző nyelve az esztétikai regiszterbőIle­
fordítható a szociális együttélés során használt egyéb nyelvekre, és így intakt üze -
netek, tanulságok vonhatóak le belőle. Esterházy prózája a Termelési regény (1979)
megjelenésével kétségtelenül összezavarta az esztétikai és az etikai szféra amúgy
is kétséges, ám hatását tekintve sokszor meglehetősen regresszív viszonyát, és ezt
legkevésbé sem az etikai szféra kiiktatása végett, hanem a tisztázó újratárgyalás
ajánlatával tette. Ugyanez a kettős viszony jellemzi Esterházy szokatlan irodalmi
tér-idő szemléletét, amely a szövegegység elvetésével és így a szöveg önazonossá-
gának, valamint befejezhetőségénekmegkérdőjelezésével (KULCSÁR-SZABÓ Zoltán
1997: 6) egyszerre mutatja a modernség hagyományából való kilépés szándékát és
e hagyománynak az őszinte tiszteletét, megerősítését.
A szerzőség fogalmát Esterházy szövegválogató idézettechnikája hozta új hely-
zetbe. Ajelölt vagy jelöletlen intertextusok, amelyek egy másik szövegre mutatnak,
976
 9.2 . PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES , SO -AS ÉVEIB EN

nem az emlékezet univerzalitásának, vagy éppen az esztétikai szféra lényegi vál-

tozatlanságának lenyomatai, sokkal inkább egy olyan tudati mozgás eredményei,
amely tisztában van a szövegek kiszámíthatatlan struktúrákat eredményező újra-
hasznosíthatóságával, vagyis azzal, hogy az irodalom használja önmagát. Az em-
lékezet nem jelentéseket őriz, hanem elmozdítható, más kontextusba helyezhető
mondatokat, amelyek elsősorban éppen ezt , az elmozdulás iránti nyitottságot és az
új jelentések mindenkori bizonytalanságát, rögzíthetetlenségét fejezik ki. Esterhá-
zy szabályrendszereket állít fel a hagyománnyal folytatott játékhoz, láthatóvá teszi
a m űalkot ás rn űk öd és ének szisztémáját. (BALASSAPéter 2005: 88.) A szerzőség így
az ő esetében nem a szöveg forrását, hanem önrefiexív, a szabályokat folyamato-
san változtató komponálását jelenti. A szövegválogató komponálás természetesen
önkényes, és önkényében szabad. Az intertextualitás kapcsán ugyanaz a kettősség
figyelhető meg Esterházy prózájában, mint amellyel a modernség befejezetlen-be-
fejezhetetlen projektumához fűződő hagyománytudati viszonyátjellemeztük. Egy-
felől igaz, hogy ami Esterházy neve alatt megjelent, nem egy kijelölhető szerz ő által
papírra vetett egységes szöveg. Másfelől arra is joggal figyelmeztettek é rtelme ző i,
hogy az idézeteket Esterházy mindig cselekményesíti, "átírja a saját szövegterébe,
és ezekkel a nagyon is eredeti rafinériákkal" (BALASSA Péter 2005: 128) még egy-
szer és utoljára megismétli az önmagát hasonlíthatatlannak feltüntető eredetiség,
a szerénytelen nyelvteremtés romantikus önállítását, ugyanakkor minden ilyesféle
önállítás "titanizmusának ironikus kritikáját is elvégzi" (BALASSAPéter, uo.).
Alighanem e többféle kettősség folytán válik valóban alkotó jelent őségűv é a
szabadság esztétikai tartalmakkal felruházott komponense Esterházy prózájában.
Mindez egyszersmind az etikai dimenzió újraalapozását isjelenti, mégpedig azáltal,
hogy az esztétikai gyakorlat rendszeresen összekapcsolódik a 'parodia sacra' felől
újragondolt szakrális-teológiai képzetekkel, amelyeket a szöveg szintén nem von ki
az irónia játékából. A szabadság állítása ebben az esetben nem a szöveg immanens
jegyeként, még kevésbé erkölcsi formulákban történik, hanem magában a nyelvben .
Esterházy nyelve a befogadás során mégis imitálható, utánozható "saját nyelvkén t"
funkcionált, vagyis egyfajta nyelvi-stiláris immanenciát tulajdonítottak neki , ami
alighanem iróniájának határait is kijelöli. Maga Esterházy egy interjúban, melyben
a Termelési regény nyelvéről kérdezték, így fogalmazott e kettősséggel kapcsolatban:
"Azt hiszem , hogy a magyar posztmodern 'reakció' nem a szocializmus művészetfo­
galmára vonatkozik, hanem annak nyelvi aspektusára: ugye, joggal mondjuk, hogy
'akié a nyelv, azé a hatalom'. Azért olyan fontos ez a (magyar) posztmodern, mert
vele kibújt a nyelv a fennhatóság alól: a Termelési regénynek az egyik nem-literáris
értéke, illetve a hatásmechanizmusa éppen az volt, hogy egy olyan nyelvet kínált fel,
amelyik 'saját nyelv', amelynek intimitása van ." (Idézi: TÖTTÖSSY Beatrice 1998.)
A Fancsikó és Finta (1976) iróniája a gyerekképzeletnek a valóságra való ráve-
títéseként formálódik. Mivel elbeszélés, perspektívája mindvégig az önmaga két
977
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

énjét (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1996 : 26) játékosan megjelenítő kisfiú alakjához kötő­
dik, akinek alapélménye az apa uralma alatt álló családi struktúrában a szeretet,
a biztonság törékenysége, a narráció éppen az irónia nyelvi mozgásai által próbál-
ja harmonikusabbá formálni a család egyenlőtlen viszonyait (lásd a megcsalásra
utaló jeleneteket), ugyanakkor harcol az apa megőrzéséért is. Az irónia tehát már
ebben a korai műben is kettős viszonyba kerül a hatalommal, amely az apa képé-
ben jelenik meg, és ez a vonás mindvégig jellemzéje marad Esterházy prózájának.
A megsokszorozódott én mögött a Fancsikó ésPintában még felfedezhető valamifé-
le egészre törekvés, ám ennek kudarca egyszersmind a szubjektum körülhatárol-
hatatlanságának tapasztalatával is szolgál.
1979-ben, a Termelési regény megjelenésének idején Esterházy nyelvszemlélete
és nyelvhasználata még szuverén hatalmi gócokkal konfrontálódhatott, jóllehet
ahhoz, hogy a hatalom szuverenitását mint esztétikai ellenerőt érvényesítse a pró-
za nyelvében, már szüksége volt az 50-es évek utalási mezejére. Mivel azonban az
50-es évek termelési prózája, illetve a mögötte álló ideológiai feltételrendszer a
70-es évek közepén, a regény cselekményidejében már nem volt eleven tényező,
még kevésbé a regény megjelenésekor, ez a finom csúsztatás egyfajta dekadens
ízt kölcsönzött a m űnek, ami a társadalom hatalmi gócaival való ütközésben tom-
pította az irónia élességét. Valószínűleg ugyanerre az okra vezethető vissza a mű
hatásának érzékelhető átformálódása 1990 után. Esztétikai értelemben azonban
fontosabb, hogy Esterházy e munkájában már maga a hatalom sem egyéb, mint
bizonytalan, törés ekkel teli nyelv.
A Termelési regény két stílusát és a szövegszervezés módját tekintve elkülö-
nülő, egymást mégis sokszorosan tükröző, idéző, parodizáló szövegrészból áll.
A regénytér ilyen kett össégen. törésen és illesztésen alapul ó eljárása Esterházy
pályáján több változatban is megismétlődik majd. Az első egy számítástechnikai
intézetben játszódik. Jegyezzük meg , a számítástechnika a 70-es években Ma-
gyarországon még rendkívül fejletlen volt ugyan, de olyan iparág, amely termé-
szeténél fogva folyamatosan érintkezett "a nyugati világgal", a hatalom jelenlé-
te tehát ezen a területen sem nyelvileg, sem egyéb módon nem volt tömbszerű.
Az elbeszélés számos vonása világossá teszi azonban az olvasó számára, hogy a
nyelv az első szövegegységnek sem ábrázoló-narratív funkciójában alkotója, ha-
nem egyrészt a szocialista realizmus termelési prózájának stílusimitációja által,
másrészt a mondatok törései, a szintaktika és a nyelvtan folytonos kizökkenései
révén a regényműfaj és maga a nyelv önreferencialitása válik, folyamatos humor-
forrásként, az esztétikai hatás meghatározó tényezőjévé. Ahumorjelenléte ebben
a hatásban egyáltalán nem mellékes. Az irónia változataival gazdagon élő eszté-
tikai szemlélet lényegében a humor nem ideologikus, és ezért nem is legyőzhető
fegyverét használja a hatalom megidézett nyelveivel szemben. A nyelve tekintet-
ben használóit szüntelenül eláruló, leleplező önálló történeti-esztétikai erőnek
978
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES , 80-AS ÉVEIBEN

bizonyul. Ez a tudás Esterházy 90-es évek elején írott publicisztikájában maga is

egyfajta ideológiakritikai ideológiaként jelenik meg, ami aztán 90-es évek má-
sodik felében háttérbe szorul, de változatlanul tetten érhető publicisztikai tevé-
kenységében.
Az elsőt jegyzetekkel kommentáló második rész fiktív szerzője Johann Peter
Eckermann, Goethe egykori munkatársa, a Beszélgetések Goethével lejegyzője , aki-
nek nevében benne van Esterházy Péter monogramja. Goethe titkára egyszerre
volt a nagy író őszinte bámulója, életének egyik legközelebbi tanúja és hű meg-
ör ökít ője, valamint önmaga szerepét is kedvesen felstilizáló, ám így is alárendelt
szerep ű szellemi társa. Az ő szerz ő í beiktatásával a regény öniróniája válik hang-
súlyossá. Az első rész ugyanis a következő mondatokkal kezdődik: "Nem találunk
szavakat. Meg vagyunk kövülve . Ijedten pislantunk: ennyire ki lennénk szolgál-
tatva kényünknek-kedvünknek". E mondatok a jelenet szerint az intézet vezér-
igazgatójának gondolataiban szólalnak meg , akiről nyomban megtudjuk, hogy
meghasonlott személy, és meghasonlására "bő tér kínálkozik, lévén ő egy hármas-
iker". Nem vitás, a bevezető mondatok alanya elsősorban a kimozdításra váró és
szabadon kimozdítható, bizonytalan nyelv. Ezért idézheti őket Eckermann a hoz-
zájuk tartozó lábjegyzetben az egész szöveg reprezentatív mintájaként, hogy az-
után elmeséljen egy jelenetet "az Esterházy-család" életéből. E biografikus olva-
sat - hiszen Eckermann egyszerre olvasó és író - nyilvánvalóan parodisztikus, ám
magyarázata tartalmaz egy, az elsőt komplementer módon kiegészítő, az írás és a
nyelv viszonyát - Esterházy egész esztétikai szemléletére kiterjedő érvénnyel- ta-
lányos többértelműséggel megvilágító mondatot: "Szavakat vezet világtalan".
A mondat egyfelől az esztétikai szféra elsőbbségére és az úgynevezett világszerű­
ség nyelvi eredetére utal, másrészt arra, hogy a nyelvet kiszámíthatatlan törései és
ugrásai még a familiaritás közegében sem teszik megszelídíthetővé, humanizálttá,
ami azt is jelenti, hogy minden hatalom szükségszerúen a nyelven bukik meg . Es-
terházy nyelvhasználata széles teret nyit a szüntelen cserék, váratlan szövegkap-
csolódások előtt, ami éppenséggel nem eltörli, hanem ironikusan újrarendezi azt
a közép-európai t örténeti-kulturális teret, amelynek a regényeiben megnyilvánuló
nyelvi játék egyfajta metonímiáját képezi. A nyelvi játékok kitüntetetten érintik a
szerzőség funkcióját. A Termelési regény szerzői alakmásai között ott találjuk az
első rész névtelen elbeszélőjét, Tomcsányit, e rész főszereplőjét ("hoesét") , Ecker-
mannt és a .mestert", Esterházy Pétert. Ráadásul a szerző(k) ebben az esetben
idéző(k) és szövegválogató(k) is, ugyanis az elbeszélés jelölt és jelöletlen, szó sze-
rinti és átváltoztatott idézetek során halad keresztül. Az olvasás a meghasonlott
szerzőség nyomain halad, a nyelvi világok összjátékában nem kötelezheti el magát
egyetlen, önmagával azonos, kimozdíthatatlan értelem mellett.
Esterházy esztétikai szemlélete nem csupán a hatalom problematikáját, vala-
mint az egyén és a nemzet Közép-Európában oly fontos viszonyát közelíti meg a
979
9. A KÖZELMÚL T IRODALMA

nyelv műk ödése felől, hanem frivolanjátékos hangütéssel a szexualitás témakörét

is, amely a foucault-i hatalomfelfogás alapján az előbbiekhez hasonlóan megke-
rülhetetlen. Mindezt minden korábbi kísérleténél radikálisabban teszi az 1986-ban
megjelent Bevezetés a szépirodalomba című munkájában. Avaskos kötet több koráb-
ban már publikált munkát is tartalmaz, köztük a Kis magyar pornográfiát, a Ki sza-
vatol a lady biztonságáért? prózáját és A szív segédigéit, de a könyvmű ezeket is gyö-
keresen új kontextusba állítja . Esterházy e munkájában sokat merít a 60-es, 70-es
évek neovanatgárdjának eljárásaiból, megbontja a lineáris szövegteret, képi, gra-
fikus elemekkel bővíti, posztnarratív technikákkal folytonosan magára a könyvre
mint autonóm felületre irányítja az olvasó figyelmét. Aligha véletlen, hogy a könyv
2006-os német kiadásának fülszövegében a szerző a tér, a dimenzió és az épület
metaforáival jellemzi húsz évvel korábbi munkáját. A konstrukció tagoltságát és
nyitottságát hangsúlyozva lépcsőkről, keresztfolyosókról, fülkékről és ablakokról
beszél. Ezek a bensőség és az autonómia szinonimái is lehetnek, de talán még in-
kább a lezárhatatlan szövegrendezés, szövegCde)konstruálás folyamatára utalnak.
Hiszen a könyv hét hosszabb szövegének mindegyikét idézetek sokasága szövi át,
ennyiben tehát egyfajta breviáriumként is olvashatnánk a könyvet, ám valójában
nem az, mert az újraírt szövegeket három olyan összefüggő erőközpont alakítja,
tördeli, választja szét hozza kapcsolatba egymással, amelyek mindegyike az esz-
tétikai szemlélet ingatag határterületein végrehajtott műveletekkel e szemlélet
radikalizálását kényszeríti ki. Ha valamelyest megkönnyítve a dolgunkat, motívu-
mokként kívánnánk megragadni e három erőközpontot, a test-halál-szexualitás,
az irodalom-politika-történelmi emlékezet és a szeretet-hit-olvasás-értelmezés
egymástól semmiképpen sem elszigetelhető sorait írhatnánk fel. Ezek rendszeres
feltárására itt nincs mód, csupán néhány fontos mozzanat felmutatására vállal-
kozhatunk.
Ahogyan a könyv képi világában is fontos szerepet játszanak a női test és a sze-
xualitás ábrázolhatóságának kérdései, a szövegekben is vissza-visszatérnek a sike-
rült és sikerületlen közösülésekjelenetei, az önkielégítés, meglesés Ca nemi szerv
megpillantásának vágya), kiherélés, rajtakapás aktusai, továbbá női testek leírásai
és ezzel ellentétes oldalon az impotenciára való utalás allegóriái is. A szöveg gaz-
dagon reflektál arra a nyugati-patriarchális hagyományra, amely az igazságot női
princípiumnak tekinti, az igazság megismerését, feltárulkozását pedig a t ő i test
feltárásával, birtokba vételével hozza kapcsolatba. Az igazság feltárása ugyan-
ebben a hagyományban a munka és az erőszak metaforáival is társul. Esterházy
esztétikai szemléletének, mondatalkotásának alighanem lényegéhez ta rtozik az
erőszak, a hatalom kísértésének kerülése, ezzel egyiitt az egyetlen igazsággal és
vele együtt a mészölyi-nádasi pontosságigénnyel szembeni csendes gyanú is.
A női test birtokba vételének folytonos kudarcai a Bevezetésben és az "egy" meg-
sokszorozódása a későbbi életműben (lásd Egy ná) nyilvánvaló bizonyítékai annak
980
 9 .2 . PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES , 80-AS ÉVEIBEN

az aggályos, mindenféle erőszakkal és hatalommal szemben kritikus magatartás-

nak , amely ekképp a radikális igazságmunka igényét is ironikus-humoros, frivolan
sokértelmú nyelvjátékokba vonja.
Ugyanez érvényes a történelmi emlékezet irodalmiasításának eljárásaira. Akönyv
messzemenően kihasználja a június 16. dátumban rejlő kettős irányultságot. James
Joyce Ulyssesének Bloomsday-e és Nagy Imre kivégzésének napja esik egybe ebben
a dátumban. Az esztétikai szemléletnek ezen a határterületén a történelmi emlé-
kezet az irodalmi referencialitás hatálya alá kerül, hogy a regény itt, vagyis a maga
területén építse ki a hivatalos történetírás által 1986-ban még ellenforradalomként
elbeszélt múlt visszahódított utalásrendszerét. Ennek eszközei azok a szubverzív el-
járások, amelyek megnyitják és megsokszorozzák és ezáltal mindenféle ellenőrzés,
az írói szándék ellenőrzése alól is kivonják a jelentéseket.
Egészen másképp bánik viszont a Bevezetés a teológiai utalásokkal a kontex-
tusteremtésben. A vallásos szólam mindvégig ott vibrál a szöveg hátterében, ké-
szen arra, hogy bármikor az előtérbe lépjen és uralkodóvá váljék. A testté vált Ige
teológiai képzetrendszere egyszerre kapcsolódik a test-halál-szexualitás, a szere-
te-hit-olvasás értelemképző soraihoz, valamint a hatalom problémarendszeréhez.
A töredezettség mozzanata teszi lehet övé a profán és a szent egymás mellé kerülé-
sét, vagy akár a szakrális profanizálásával űzött ironikus játékot is. Alighanem iga-
za van azonban Esterházy egyik monográfusának, Selyem Zsuzsának, hogy éppen
a különböző nyelvi szintek együttes jelenléte (SELYEM Zsuzsa 2004: 15) biztos ítja,
hogy a teológiai-vallásos beszédnek maradhasson olyan tartaléka, amelyet nem
érint az irónia. És a vallásos-teológiai beszéd e tartaléka egybeesik a megértés és a
világhoz fűződő viszony hitre, szeretetre utaltságának belátásával.
A lezáratlan Esterházy-életmú 1990 utáni pályaszakaszának legkiemelkedőbb
alkotása minden bizonnyal a Harmonia coelestis (2000). A Termelési regényhez ha-
sonlóan ez a mú is két részből áll, ám a két rész viszonya egészen más . Az első könyv,
a "Számozott mondatok az Esterházy család életéből" , regulatív sorrendbe állított
kisformákból épít fel egy sajátos családtörténeti elbeszélést. Miként Esterházy első
könyvei óta megszokhatta az olvasó , a kisepikai műfajok közül ezúttal is az anek-
dota hordozza a nagyobb formakonstrukciót. Esterházy írásmúvészete ebben a vo-
natkozásában szervesen kapcsolódik a 19. századi próza Jókaival és Mikszáthtal
jelölhető, majd Krúdy és Márai munkáiban folytatódó hagyományához. Az anek-
dota műfaja ugyanakkor lehetőséget nyújt mindazon nyelvi-szemléleti sajátságok
kibontakoztatására is, amelyekről az előzőekben szó esett. Maga mögött hagyva a
parabolikusságot ugyanis az anekdota itt a maga rövidségével és cselekményessé-
gével a viccnek éppen a Freud által kiemelt lényegi vonását valósítja meg, eggyel
több jelentést és értelmet szabadít fel, mint amennyire a befogadó az adottságok
ismeretében gondol. Ebben az esetben a hatás forrása is pontosan megragadható.
A családtörténeti elbeszélés alapszava, az "édesapám" szabadon behelyettesíthető
981
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

jelnek bizonyul. Az isteni és az apai funkciókat elfogadó, fiúi helyzetből íródó

elbeszélés megleli a szabadság ösvényét a megsokszorozódó ödipális kapcsolatok
útvesztőjében, és sikerrel helyezi át a fikció és a valóság megkülönböztetését ér-
telmetlenné tevő vicc regiszterébe a magyar történeti tudatban mélyen gyökerező
traumákat, veszteség- és árulásmítoszokat. Hasonlóan felszabadító, humoros ha-
tást kelt az a törekvés, hogy az apa-fiú kapcsolat testvéri viszonnyá rendeződjék
át. Erre egyfelől a kivételesség elismerése ad lehetőséget, az, hogy egyetlen név,
Bartók Béláé nem helyettesíthető be az "édesapáméval", másfelől az egész regény
értelmezését meghatározó krisztológiai háttér, amely mindenkire kiterjeszti a ki-
vételességet: "a világon mindenki, az utolsó szálig mindenki Jézus Krisztus, és
mindenki föl is van feszítve", idézi a fiú "édesapámat".
A második könyvet, az "Egy Esterházy család vallomásai"-t hagyományosabb,
folyamatos, de nem kevésbé szövegválogató elbeszélésmód jellemzi. Ez is idé -
zetek sokaságát tartalmazza idegen szerz őkt ől és Esterházy saját életmúvéből.
A Harmonia caelestis két részét keresztutalások, a variációk, az idézések bonyo-
lult rendszere köti őket össze . Ha történelmi regényként olvassuk a könyvet, fon-
tos alakzatai hatásosan állják útját a zárt jelentések megképzésének, lemondva
a kötött történetfilozófiai víziókról is. Esterházyé alighanem az ezredforduló
egyik legjelentősebb hozzájárulása a magyar történeti regény megújulásához.
Tudatosítja, hogy a történelem nem természeti képződmény, hanem újra és újra
megképzett elbeszélés, amit egyfelől a szakadásokkal teli történelmi tapasztalat,
másfelől az ideológiák hatalmi igényeit megbontó esztétikai szemlélet alakíthat.
Az utóbbi szerepe rendkívül fontos, hiszen tőle várható a traumákkal, hárítások-
kai és önismereti hiányosságokkal teli huszadik századi magyar történeti emlé-
kezet kritikája és terápiája .

9.2.2.8. Temesi Ferenc: Por

Az 1980-as, 90-es években a posztmodern poétikákkal összefüggésben a regény-

irodalom több olyan szerkezeti formát vett át az írásbeli kultúra egyéb területeiről,
amelyek alkalmasak voltak arra, hogy nem lineáris elbeszélésformákat használva
is zárt szerkezetek épüljenek ki. Egyike a legtöbbször alkalmazott alinearizált nar-
ratív formáknak a lexikon és a szótár. Az utóbbi formát már Flaubert alkalmazta a
Közhelyek szótárának megírásakor, ám ezt ő egy korszak ostobaságainak taxonó-
miai alapú leírására használta, nem kapcsolta össze a regény múfajával. A forma
regényszerú újraalkotásának korai példájával találkozunk Mircea Horia Simiones-
eu Névszótárában (1969), illetve a 80-as évek egyik legfontosabb közép-kelet-eu-
rópai regényében, Milorad Pavié Kazár szótárában (1984) . A lexikon és a szótár
formája a kiemeIt szavakat és neveket ábécésorrendbe illesztve egy olyan k üls őd-
982
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

leges logika nomenklatúrájával helyettesíti a kauzális vagy metonimikus narratí-

vákat, amelyenciklopédikusságának köszönhetően egyfajta zárt teljesség képze-
tét kelti, vagyis anélkül idézi fel az egészlegesség eszményét, hogy azt bármifajta
metafizikai struktúrával alá kellene támasztania. A szótárforma mindemellett az
egyik legkézenfekvőbb megoldás a fragmentalitás és a teljesség ellentmondásnak
áthidalására, vagyis a kisformákból épített nagyforma megvalósítására, ami poé-
tikai problémaként a 80-as, 90-es években a magyar prózairodalomban is előtér­
be került. Irodalmunkban aszótárforma regényszerű használata először Temesi
Ferenc Por című kétkötetes művében figyelhető meg. A Por első kötete ugyanúgy
1986-ban jelent meg, mint Nádas regénye, az Emlékiratok könyve, és Esterházy
rn űve, a Bevezetés a szépirodalomba, a második kötetet a következő évben adták ki.
Bár megjelenésekor a kritika az említett művekkel együtt a megújuló prózairoda-
lom reprezentatívalkotásaként üdvözölte a Port, hatása már évtizednyi távolság-
ból sem bizonyult olyan er őteljesnek. (SZIRÁK Péter 1998: 94.) Ennek elsősorban
poétikai okai vannak.
A Temesi-életmű a kritika és az író egybehangzó véleménye szerint a sz ótárfor-
mában írott család- és városregény köré szervez ődik, A 19. század 30-as éveitől me-
séli el egy, a regényvilágban porlódi, a szöveg referencialitását tekintve könnyedén
azonosíthatóan szegedi család krónikáját gazdag helytörténeti, szélesebb értelem-
ben vett történelmi és művelődéstörténeti háttérrel. A regény háromféle elbeszélőt
alkalmaz. Egyikük a külső nézőpontú Szótáriró, aki nem csupán egyes szócikkekkel
hozható összefüggésbe, a m ű kompozícióját is ő alakítja ki, és ő az, aki tanácsaival,
megfontolásaival az implicit olvasó , aSzótárforgató tevékenységét is közvetlenül
befolyásolja. A regény másik elbeszélője névtelen. Ó egyes szám első személyben
emlékszik vissza a 70-es, 80-as évek szegedi egyetemi életére, valamint az egyete-
mi évek után tanári diplomával újságírónak álló fiatal értelmiségi pályakezdésére.
Az olvasó hajlamos ezt az elbeszélő i szólamot önéletrajziként azonosítani. A har-
madik szólam Szeles Andráshoz tartozik, aki egyidős a névtelen elbesz él ővel. Az ő
élettörténetét nem csupán ő maga meséli , a Szótáriró is beható ismeretekkel ren-
delkezik róla. Olvasható úgy is a könyv, hogy az említett háromtól megkülönböz-
tetünk egy k üls ő nézőpontú negyedik szólamot is, melynek emlékező narratívája
egy jelöletlen időpillanatból tekint vissza az eseményekre. A négy elbesz él ői sz ó-
lam metonimikus kapcsolatban van egymással, sem stílusbeli, sem egyéb eltérés
nem akadályozza meg, hogy az olvasó egyetlen, több szereplős elbeszél ői univer-
zumban olvassza őket egybe . A narratív szólamoknak alárendelve idegen szöveg-
idézetek, újságcikkek, könyvrészletek teszik teljessé a várostörténeti elbeszélést.
Ugyanígy kétséges az is, hogy a Por képes -e kihasználni a szótárforma lehetősége­
it. A kétségek egyik oka a forma funkcióváltásában keresendő. A szótárak ugyanis
nem lineáris olvasásra szánt művek, sőt valószínűlegaz a kijelentés sem tekinthető
értelmesnek, hogy valaki elolvas vagy végigolvas egy szótárat. A szótár tehát e lé-
983
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

nyegi vonását tekintve ellentétes a regénnyel, amelyet uralkodó használati módja

szerint elejétől a végéig el szoktunk olvasni. A kérdés tehát az, sikerül-e a Pornak
önmagára nézve megváltoztatnia a regényre jellemző olvasói szokásokat. Erre a
regény mindenképpen kisérletet tesz , az említetteken kivül azzal is, hogy átveszi a
szótárak utal ási rendszerét, amely felülírja az ábécésorrend taxonómiáját. Elvileg
ezeknek az utalásoknak a bejárásával is olvasható a kétkötetes könyv. Ilyen módon
egy végtelenbe futó téralakzat jön létre, amely talán magában foglalja mind a 666
szócikket, egyet akár többször is. Nem valószínú azonban, hogy az olvasókjelentős
hányada ezt a módot választja, tehát hogy az utalásokat követve szakít az egyenes
vonalú el őrehaladással. és valóban szótárforgatóként veszi birtokába a könyvet,
amit egyébként a Szótáríró előír az implicit olvasó számára. Már csak azért sem
valószínú ez , mert a két kötet közül különösen a második egységes családtörténe-
ti és várostörténeti narratívát alakít ki a szócikkekből, ugyanolyan metonimikus
kapcsolatok épülnek ki közöttük, mint az elbeszél ői szólamok közt. Hasonló jelle-
gú, izolált egységekből építkező regényszerú nagyszerkezet létrehozására Temesi
Ferenc pályájának későbbi időszakában is kísérletet tett. Az ugyancsak kétkötetes
Kölcsön idő (2005,2006) egy évente négy számmal jelentkező képzeletbeli folyó-
irat 2001 és 2005 közt kiad ott öt évfolyamát közli. Az újságregény különböző ter-
jedelmú, esetenként egymást folytató, fiktív szerz ői nevekkel ellátott közéleti pub-
licisztikákból, az Inferno Helyőrség politikai és bulvárh íreib ől. tárcanovellákból,
időjárásjelentésekből portrékból, regényfejezetekből, filmnovellákból, személyes
emlékezésekből és esszékből áll össze. A szövegek között előfordulnak tömbsze-
rúen ismétlődő, önálló sorozatként is olvasható alkotások, mint például az Ameri-
kai antológia, amelynek fejezetei lényegében egy önálló regényt adnak ki. A Köl-
csön idő folyóirata a periodikák egyetlen létező változatának sem feletethető meg.
A rendszertelen, elegyes szövegkonglomerátum kibővíti a regény fogalmát, és az
egyszemélyes folyóiratokhoz közelíti, amilyenek léteztek a magyar irodalomban.
Temesi folyóirat-regényében e kibővített regényfogalom metaforája az újságírás.
Ez az izgalmas határfenomén azonban túlságosan szertelen ahhoz, hogy végig-
gondolt múegészt hozzon létre, többek között azért, mert nem veszi komolyan a
maga által teremtette keretfikciót, nem tartja magát a folyóiratszerúség semmiféle
konvenciójához.

9.2.2. 9. Bodor Ádám: Sinistra kör zet

A 80 -as évek magyar pr ózairodalmában egyre fontosabbá vált a tér és az idegen-

ség egymásra vonatkoztatott tapasztalata. A két tapasztalat összekapcsolódása
nyilván nem véletlen, mert az idegenről szóló fenomenológiai megfontolások a
20. század 60-as éveitől egy adott helyen vizsgálták az idegenség jelentéseit, ösz-
984
 9 .2 . PRÓZAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

szefüggésben azokkal a Nyugat-Európában és Amerikában végbe menő társadalmi

folyamatokkal, amelyek a csoport és a személyes identitások különféle mintázatai-
ban egyaránt felismerhetővétették az idegenség térszerkezeteit. Az idegenség tér-
szerűsége a határ és ahatároltság formáiból adódik, hiszen az idegenség kizárás
és befogadás során keletkezik. Így előáll egy belső tér, amely különbözik a k üls ő
tértől. A kívül és a belül a nyitottság és a zártság stabilnak soha sem nevezhető k ü-
lönbségeként nyilvánul meg.
Mindezt azért érdemes el őrebocs átanunk. mert az idegenség térbeli tapasztala-
tai Bodor Ádám és Krasznahorkai László prózájában is kiemelkedő poétikai jelen-
tőségűek, olyannyira, hogy m űveik olvasását is az idegenség elbizonytalanító tér-
tapasztalataira adott válaszok irányítják. Prózájukat egymáshoz fűzheti továbbá
az is, hogy bár másképpen, mindketten a zártság jellegzetesen kafkai élményeiből
indulnak ki. A zártság térformáinak a recepció hajlamos volt olyan metaforikus
jelentéseket tulajdonítani, amelyek a kelet-európai diktatórikus rezsimek gyakor-
latával szemben kialakított rendszerkritikai és történetfilozófiai nézőpontok meg-
ragadására egyszerűsítettékBodor és Krasznahorkai prózájának befogadását. Ám
éppen Kafka elbeszélései, a magyar irodalomban pedig leginkább Pilinszky költé-
szete (lásd Költemény című versének utolsó két sorát) bizonyítják, hogy az idegen-
ség tértapasztalatai egzisztenciális jellegűek, és nem merülnek ki a politikai-társa-
dalmi parabolákjelentéssíkján.
Bár a Kolozsvárról származó, majd 1982-ben Magyarországra áttelepülő író pá-
lyaindulásától a 80-as évek elejéig öt novelláskötetet publikált bukaresti és buda-
pesti kiadóknál, szélesebb kritikai figyelmet csupán az áttelepülés után megjelent
Az Eufrátesz Babilannál (1985) c ím ű elbeszélésgyűjteményváltott ki. A novellák-
kal megalapozott pál ya éppen úgy egyetlen mű, az 1992-ben kiadott a Sinistra kör-
zet círn ű regény köré szervez ődik, ahogyan Temesi Ferencé a Par köré . Hogy Bodor
rn űv ének esetében reg ényről. vagy novellafüzérről van-e szó, az viták tárgya lehet.
A könyv műfaji problémái ebben az esetben is fontos szempontokat kínálnak az
értelmezéshez, és ezek nem választhatóak el a térkoncepciók szövegbeli rendsze-
rétől. A tér a Sinistra körzetben a folytonos megvalósulás állapotában van. (FARAGÓ
-i{9rnélia 2001: 129.) Jóllehet az elbeszélés folyamata számtalan változatban is-
rnéi;' meg az úton levés, a szemle, a szemlél őd ö megfigyelés és a találkozás szitua-
tív sze rkezeteit, és az elbeszélésfolyam egészének is a megérkezés, a várakozás és
a távozás alapszerkezete szabja meg a kereteit, a tér, vagyis a román-ukrán határ-
vidéken található Sinistra körzet, sohasem jelenik meg a maga teljességében. Min-
den szemlélő számára megmarad olyan rejtélyes, eleven szerveződésnek, amelyet
első megjelenésétől kezdve kizárólag szinte teljesen zárt határai jellemeznek pon-
tosan: "Az utat ott kék-sárga sorompó zárta el, közelében kicsi őrszoba állt és egy
kopott tábor, tele didergő katonával. Ez az egy határátkelőhely működött Sinistra
körzetben, a sorompót itt is csak hetente egy alkalommal emelték fel néhány órá-
985
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

ra, méghozzá mindig csütörtök délelőtt. Ilyenkor helyet cseréltek a katonai jár-
őrök, hogy a fegyverbarátság jegyében a határsáv két oldalán egymás területét is
végigfürkésszék. "413
Afolytonosan keletkezőben lévő, de a maga teljességében egyetlen szemlélő szá-
mára sem megmutatkozó tér elsődleges metonímiája a Sinistra körzetben maga a
regény. A m ű több kritikusa észrevette, hogy Bodornál a természetleírások mindig
részleges képekben jelennek meg. A térleírásokban a természet nem rendelkezik
olyan önálló létformával, amely nem rendelhető alá a határok kijelöltségében érvé-
nyesülő, más vonatkozásaiban azonban nem megismerhető hatalmi struktúráknak,
és az idegenség velük összefüggő tapasztalatának. A mű alcíme szerint egy regény
fejezeteit tartalmazza, vagyis egy nagyformához tartozó kisformákat. A motivikus
és a szituációs ismétlődésekben jól felismerhetőek a műfaji egység szerveződésének
alapelemei, ám éppen az ismétlődés sajátos jellege teszi lehetetlenné, hogy a mű
az olvasásban zárt műfaji egységgé szilárduljon. Amennyiben ugyanis a természeti
térleírásokat a regény utópikus metonímiájaként értjük, különös nyomatékot kap,
hogy a térelemek többnyire többes számú alakban állnak (FARAGÓ Kornélia 2001:
121): "könnyű léptekkel szelte át a lejtőket", "a fakó réteken lépdelve", "lassan
ereszkedtünk a szerpentineken", "egy férfi haladt át a hófoltos, sáfránytól, kikerics-
től tarka tisztásokon" . A többes számú térelemek a végtelenség, abeláthatatlanság
képzetét keltik, nyilvánvaló ellentétben a körzet zártságával és határoltságával, és
ez az ellentét nem engedi, hogy bármi más eseménnyé válhassék a határok között,
mint a várakozás, az eltévedés, az eltűnés és a halál. Ezek az ismétlődő szituációk
a körzetbeli időtlenség aktivitásának sajátos megnyilvánulásai. Nem alkotnak sor-
sot, mert az identitásokat maga a körzet határozza meg. A szereplők elveszítik a
Sinistrán kívül viselt nevüket, új nevet kapnak, vagy az aktuális munkakörük alap-
ján uta lnak rájuk a körzet lakói. Ebből következik, hogy a szituatív mintákat követő
cselekvésekből vagy akaratokból sem alakulhatnak ki a regény újraalkotható mű­
faji keretei. Jóllehet az első fejezet a megérkezés és a távozás szituációi alá látszik
rendelni a soron következő részeket, hiszen a főszereplő, Andrej Bodor azért érke-
zik a körzetbe, hogy megkeresse és magával vigye a fogadott fiát, megszabadítsa
a körzetből. A 7. fejezetben meg is találja őt, ám Béla Bundasiannak esze ágában
sincs vele menni. Tehát még a mű első felének végén bebizonyosodik, hogy egyet-
len ismétlődő szituáció sem rendelhető a többi fölé, egyikből sem alakíthatóak ki
regényszerűség keretfeltételei. Mindez azt jelenti, hogy a Sinistra körzet nem innen
van a regénnyé alakulás lehetőségén, ellenkezőleg, túl van rajta, amennyiben a tér
által szervezett ahumán perspektívák egyetlen archetipikus szituáció cselekmény-
szervező fölényét sem engedik benne érvényesülni. Igazolódik a címválasztás, az
elbeszélés tulajdonképpeni cselekvő alanya a tér. Béla Bundasian a 14. fejezet vé-

413 Bodor Ádám : Sinistra körzet. Bp., Magvető, 1992,8.

986
 9.2. PRÓZAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES , 80-AS ÉVEIBEN

gén szó szerint eloszlik a tájban: elég, és maradékait, mint a zuzmópernyét, magá-
val ragadja a patak, vagy a szél hordja szét apránként.

9 .2 .2.10. Krasznahorkai László: Sátá ntangó

Kertész Imre több helyütt hangsúlyozta, hogy céljának elsősorban a diktatúra te-
remtette embertípus ábrázolását tekintette. Ez a tematikus szándék a Kertész-pró-
za egyik legfontosabb poétikai problémájává avatja, hogy miként "ábrázolhatu nk
a totalitás szemszögéből, de úgy, hogy mégse a totalitarizmus szemszögét tegyük
a magunk szernszőgévé'v'' " A totalitarizmus a poétika viszonyai között egyrészt
az ideológia fogalmával hozható összefüggésbe, amely egy kívülről bevitt eszme
jegyében biztosítja a k ül önb öz ő szemléleti lehetőségek koherenciáját, másrészt a
nézőpontok elrendezésével, vagyis a próza fokalizációjával, valamint az elbeszélői
és a szereplői tudatok viszonyával. A Kertésznél megjelenő probléma Krasznahor-
kai László írásművészetében is jelentkezik, de egészen más módon.
A kortárs magyar prózában aligha van még egy olyan szerző, akinek a recepció-
ja olyan fordulatszerű folyamaton ment volna keresztül, mint Krasznahorkai Lász-
lóé. Első regényét, a Sátántangót (1985) és Kegyelmi viszonyok (1986) c ím ű no-
velláskötetét osztatlan elismerés fogadta, mértékadó kritikusok remekműnek, sőt
korszakos alkotásnak minősítették, majd Az urgai fogoly (1992) című kötet meg-
jelenésekor, illetve a bemutatkozó regény második kiadásakor (1993) a bírálatok
erőteljesen módosították a korábbi elismerést. Amíg a 80-as évek közepének re-
cepciója főként világszemléleti kérdésekre volt érzékeny, a 90-es években előtérbe
kerültek a befogadásesztétika és a narratológia szempontjai. Krasznahorkai hősei
többnyi re egy totalitárius rend menekültjei. Elbeszélésmódjára első két kötetében
a k üls ő néz őpont ú elbeszélés volt jellemző , amely azonban belelátott a szereplői
tudatokba is. A Kegyelmi viszonyok legjobb novelláiban azonban, amilyen például
a Hermann, a vadór az elbeszélő i szólam ugyanolyan tárgyilagos távols ágot tart a
személytelen hatósággal és az állatirtásra kiszemelt hőssel szemben, akinek a ,j og
önkénye elleni küzdelme elzárkózásba és gyilkos bosszúba torkollik. A téma és a
hozzátartozó elbeszélői eljárások előképe alighanem Kleist Kolhaas Mihályában
kereshető, amely több kelet-európai irodalomban, nálunk Hajnócz y Péter Afútó
című novellájában és Sütő András A lócsiszár virágvasárnapja című drámájában
szolgál világszemléleti mintául.
A Sátántangó bonyolultabb narratív szerkezete nem csupán az ábrázolt világ-
gal, hanem az elbeszélés olvashatóságával is kapcsolatba hozza a totalitarizmus
problémáját. A regény egy örökös esőktől áztatott, mindentől távoli , apokalipti-

414 Kert ész Imre : Gályanapló. Bp., Holnap , 1992 , 19.

987
9 . A KÖZELMÚLT IRODALMA

kus hangulatú telepen játszódik A tér szemléleti uralmát a transzformatív moz-

zanatoktól megfosztott időbeliség, az állandóság és a változatlanság hozza létre.
A zárt tér a Sátántangóban, de Krasznahorkai későbbi m űveiben, Az ellenállás
melankóliájában (1989) és a Théseus-általánosban (1993) is a démonikus kiszol-
gáltatottság és a terror metonímiája, ugyanakkor labirintus is, útvesztő és egy-
szersmind az útkeresés kiindulópontja. A monologikus elbeszélő hanghoz rendel-
hető implicit szerz ő tudásfölénye azonban nyilvánvaló a szereplőkkel szemben,
és mivel sok információt nem oszt meg az olvasóval, nem derül ki például, hol
és mikor játszódik a cselekmény, az olvasó is "kiszolgáltatottja lesz a szöveg ön-
kényének" (ZSADÁNYI Edit 1999: 8). Egyfajta nyelvi hierarchia érvényesül a sze-
repl ők k öz őrt is. lrimijás prófétáló, prédikáló beszédmódja az egyedüli, amely a
jövő idődimenziójával kapcsolódik össze , és mivel a regény szemléleti viszonyai
közt bármiféle létértelmet csakis a jövő hordozhat, lrimijás beszédmódja és neki
tulajdonított tudás mások elvágyódására, a várakozó készenlétre ígéretként fe-
lel. Ebben az időszerkezetben a megváltásvárás és a végső kivonulás eszkatol ó-
gikus logikájára ismerhetünk. A bibliai allúziók azonban csak részben szolgálják
a végső dolgok tér- és időszerkezetének alátámasztását, sokszor ugyanis profán
elemekkel összekapcsolódva éppen ellentétes a hatásuk, mintegy leleplezik lri-
mijás beszédmódjának utópikusságát, ürességét, és erőteljesen utalnak a remény
beteljesíthetetlenségére, a kilépés lehetetlenségére. Végső soron tehát a körkörös-
ség, a labirintusszerűség határozza meg a regény térviszonyait, míg id őbelis ége
az állandóság mind mélyebb átélésére kényszeríti a szerepl őket, és ez a két mi-
n őség kezdettől fogva benne foglaltatik az elbeszélő hanggal összefüggésbe hoz -
ható implicit szerz ő tudásában. Ugyanakkor folyamatosan jelen van a szövegben
a messiási várakozás távlata is, jóllehet alárendelve az elbesz él ői szólam negati-
visztikus szemléletének. Az utópia és a disztópia e kettőssége (FARAGÓ Kornélia
2001: 82), az előbbi szüntelen újrafogalmazása és veresége lényegében kétféle
totalitarizmus k üzd őter év é avatja a regényt, amelyben sem az affirmatív, sem a
dekonstruáló olvasás nem juthat nyugvópontra.

9.3. Költészet a 20. század 70-es, 80-as éveiben

9.3.1. Az újholdas poétikai hagyomány folytatásai

Az Újhold - a rövid életú folyóirattól részben független - poétikatörténeti fogalma

metafora. E metafora használatától mégsem tekinthetünk el, mert összefoglalóan
megnevezhet övé tesz olyan egymástól ugyan lényegi vonásaikban különböz ő és
önmagukban is döntő változásokat mutató írói életmúveket, melyek mégis bizo-
988
 9.3. KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70 ~ES, 80 -AS ÉVEIBEN

nyos nyelvszemléleti, poétikai rokonságot mutatnak, és markánsan eltérnek a ké-

sei modernség más nagy beszédmódjaitól. Az újholdas poétikai hagyomány alap-
típusait a 60-as, 70-es évek irodalmi tudatában Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky
János költészete képviselte. A rövid életű folyóirat címével jelölt, elsősorban a köl-
tészet területén kifejlődött hagyomány azonban kezdettől fogva gazdagabb és sok-
rétűbb volt annál, mintsem hogy két még oly jelentős költő életművével kimeríthe-
tő volna. Avelük egy korosztályhoz tartozók közül fontosabb változatait alakította
ki mások mellett Rába György, Rákos Sándor és Somlyó György, valamint az Új-
holdban egyetlen írással sem jelentkező Lator László. Az újholdasnak nevezett
költészeti hagyomány közös jegye alighanem csak meglehetősen lazán ragadható
meg abban az elképzelésben, hogy a vers nyelvi képződménye önállóan, minden
külső kontextustól függetlenül egészleges értelmet alkot, amely a forma zártságá-
val párosul. Az egységes nyelvi kontextusok létrehozása érdekében a metafora a
versekben nem lokális pozíciókban fordul elő, a jelentésszóródás metaforára jel-
lemző tendenciái alapozzák meg a teljes nyelvi szerkezet kiépülését. A metafora
jelentésszóródása elvezethetne az egységes értelem szükségszerű felszámolódá-
sának belátásához is, az Újhold poétikái azonban Pilinszky kései költészetében és
Rába György lírájában is ragaszkodnak ahhoz a babitsi tradícióhoz, amely a verset
zárt formaegésznek tekinti.
Ez a hagyomány abban a korszakban is életképesnek és megújulásra késznek
bizonyult, amikor megjelentek és hagyományképző erejűnek bizonyultak olyan
költészetek is, amelyek éppen az értelem ilyesféle egészlegességét vonták kriti-
ka alá. A jelenségben valószínűleg nincs semmi különös, hiszen egy adott para-
digmatikus modellek párhuzamos történetűek, azaz az egyik paradigmán belül
született belátások nem feltétlenül kerülnek át egy másik modellbe, és nem fel-
tétlenül vonják kétségbe annak alapjait. Az újholdas költészet mint hagyománya
fiatalabb költőnemzedékek esetében is olyan jelentős költészetek megszületését
segíthette elő, mint Székely Magdáé, Gergely Ágnesé, Takács Zsuzsáé, Tandori
Dezsőé, Rakovszky Zsuzsáé, Ferencz Győzőé és Tóth Krisztináé.

9.3.1.1. Rába György

Jóllehet Rába György költői pályája Pilinszkyével és Nemes NagyÁgnesével együtt

indult, nyelv- és énszemléletének, metaforahasználatának és tárgyiasságának más
törekvésekkel rokonítható, de végül is egyedülálló sajátságai 1956 után alakultak
ki. Költészetének meghatározó előde nem Rilke, hanem Mallarmé és Apollinaire
voltak. Ebben a hagyományban a névadás Rába Györgynél a jelentésalkotás sza-
badságát korlátozó erőszaknak bizonyul ("megkapom / az első nevet, mint rab-
cédulát" -A teremtés) . A név, a dolgok neve - Rába dikciója kezdettől mindvégig
989
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

döntően nominális jellegű - itt szimbolikus természetű, tehát nem valamilyen ér-
telmileg elérhető jelentettre vonatkozik, hanem önmagában tartalmazza ajelentés
lehet őséget, melyet a vers egészének összefüggésében az olvasás többértelmúen
hívhat elő. A vers az ígéret nyelve felé halad, jelenlétét befejezhetetlen jövője han-
golja, soha sem érkezik meg, szüntelenül képződik és rombolódik. Ez az egyik oka
annak, hogy Rába György már az 1961-ben megjelent Nyilttenger néhány darabjá-
ban eltörölte a központozást, később ez általánossá vált nála, és korábbi verseit is
így jelentette meg újra. Mindez azt is jelenti, hogy a versekben az ígéret jegyében
az épüléssel együtt hat a kritika, a dekonstruálódás ereje. A Nyilttenger nyitó da-
rabja , Afülemüléhez nem véletlenül idézi , írja át Kosztolányi versét, az Esti Korn él
énekét úgy, hogy az átírásban a várakozás mozzanata domináljon. Így a verset nem
a prezeneia elve határozza meg, mint Pilinszky és Nemes Nagy költészetében, ha-
nem az ígéret, vagyis a megnyíló, de sohasem beteljesülőjövő felé tartó útként ér-
telmezi önmagát: "Dalolj dalom a dalról de sorsod csak akkor ért / ha négerek közt
éveket hallgattál ó fehér / (...) / hajolj fölé a legszebb a csend is az én dalom / só
lánglila színén dúdol benne a fájdalom." Amikor Rába olyan érvényes versnyelvet
alakított ki, amelyajelenlét elve helyett az eljövetel metafizikája szerint alakította
a költeményjelentéses viszonyait, a késő modernség olyan önálló poétikai modell-
jét valósította meg , amely a modernség utáni nézőpontokbólis folytatható hagyo-
mánynak bizonyulhat.
Rába György költészete a jelentésalkotás szabadságát korlátozó névadáshoz
hasonlóan a perszonalitás maszkszerúség értelmében vett személyességben is a lét
erőszakos bezárását éri tetten. Verseinek nem előzetes ténye egy beszélő személy,
hanem a képek alkotnak meg valamiféle személyességet, amit azonban semmikép-
pen sem gondolhatunk el egységként. Az én szeml életi-poétikai alakzatát érintő
változások a 80-as években írott versekben teljesednek ki. Jellegükre jó példa le-
het a Meghitt ének címú vers, amelynek széttartó metaforikus mozgásai az "idő"
szóalak kettős jelentéséből (tempus, időjárás) indulnak ki. A homonima metaforái
azonban nem válnak el egymástól, hanem képzetkörüket egymásba írva tágítják a
jelentésadás lehetőségeit. A két metaforakör mozgását ajelentésadásban az emlé-
kezés és a mulandó idő képzetei uralják, tehát a metaforikus megalkotottságú én
is hangsúlyozottan temporális alakzatnak bizonyul a versben. Az emlékezés mun-
kájában a "nem az égből" zuhogó eső képzete az én jelenbeli létének metaforája-
ként olvasható újra: a vers, mely az idő beszédét hallgatja, hozzá tér vissza, de már
maga is az időbeliség folytonos másságát mutatja. A metaforikus mozgás követése
közben az is kiderülhet, hogy az asszociáció fogalma nem alkalmas az időbeli át-
menetek leírására. Hiszen nem az id őj árás képei indítják el az emlékezés munká-
ját. A mozgás éppen ellenkező irányú, az én id őbehs ége ("évtizedek gyalogútján")
írja szét magát egy nyelvi formában (homonima), azaz magában a nyelvben, ami
az én létét megelőző valóságának bizonyul. E mozgást az asszociáció helyett job-
990
 9 .3. KÖLTÉSZET A 20 . SZÁZAD 70 - ES, 80-AS ÉVEIBEN

ban jellemzi a disszociáció fogalma . Rába György költészetpoétikája a modernség

logocentrikus hagyományai szerint alakul, de a szóval, a névvel szemben bizal-
matlan, mert a nyelvi lét időbeliségében csak különbségeket tapasztal. Ezért azt a
jelzőkkel nem illethető egyet, ami az énnek is értelmet ad, és amiről a vers önma-
gán túllépve tanúságot tesz, ígéretként, a nyelven kívüli transzcendenciában éri
tetten. Így mutatkozik nála maga a nyelv is eredendően metaforikus természetű­
nek, és lesz az én, a vers nyelvi megalkotottságú személyessége egyfajta poétikus
hit tanúsága.
Rába György nem csupán k ölt ők ént, hanem irodalomtörténészként is jelentőset
alkotott. Elsőként írt monográfiát Szabó Lőrincről, majd Babits Mihályról, és sz á-
mos fontos tanulmány mellett az ő nevéhez fűződik a Nyugat fordítói elveiről szóló
első összefoglaló munka is, amely Szép hútlenek címmel 1969-benjelent meg.

9 .3.1.2. Lator László

Lator László első verseit a Válaszban közölte, de költészetének iránya egyértel-

műen az Újhold köréhez sorolja őt. Már korai költészetében is egyfajta fenome-
nologikus dolog- és tárgyszemlélet alakítja a versbeszédet. Egyik törekvése az
volt, hogy a világ és az én viszonyában kiiktassa az én kitüntetett helyzetét. Ízlé-
sét ugyanakkor Pilinszkyénél és Nemes Nagyénál mélyebben meghatározza a jó-
hangzás és a képi harmónia iránti igény. Ez az igény pályáján mindvégig érzékel-
hető maradt, alighanem ezzel magyarázható, hogy verseinek 1997-ben megjelent
gyűjteményes kiadásából kihagyta azokat a korai verseket, amel yek szembeszö-
kően Kassák hatását mutatják. Költészetét kezdettől áthatja a világ egységként
való szemléletének esztétikai értékállítása, amit erősít a versek mívessége , a rí-
mek, a metrumok, az ütemek gondosan m érlegelt zeneisége. Az udvar cím ű vers
így beszél erről: "millió közt keresik azt az egy / formát, amely nekik rendelte-
tett, / tétova csápjuk mohón tapogat / alakot, színeket, szagokat". Lator, akinek
megadatott, hogy idős kort megélve is aktív résztvevője maradhasson a magyar
irodalomnak, a 70-es, 80-as évektől kezdve, nem utolsósorban kiadói szerkeszt ői
munkájának is k öszönhet ően, a nyugatos, majd az arra r ár étegz őd ő újholdas ha-
gyományok, szélesebb értelemben a magyar költészet modernista alaphangoltsá-
gának egyik legfontosabb k özvetit ője lett. Valószínűleg ez a szerep is megerősítet­
te Lator gazdag hagyományismerettel felvértezett poétikai konzervativizmusát.
Jóllehet azonban a nyelvi jelek megalkotásában és a versek sz ólarnszer ű megva-
lósításában egyaránt a homogenitás szempontjait helyezi előtérbe , az egységben
őrzött feszültségek mégis megmutatkoznak, mégpedig a szemantika síkján. Lator
nyelvének legfontosabb alakzata a paradoxon, amely az ellentétek egyesítésével
közelíti meg az immanens teljességet. Paradoxonokra épülő szerkezetekkel vers-
991
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

címekben is gyakran találkozunk nála (pl. Áttetsző ködben, Fehér-izzáson szénsö-

tét, Fénytelen és árnyéktalan, stb.)
Lator költészetében a metafizikai létteljesség egyszerre anyai és idillikusan
kertszerű, míg a létezés maga ennek a kertszerű , anyai övezetnek az elhagyá-
sa. E létérzékelés megfogalmazásakor felhasználja a keresztény mitológia és fo-
galmiság elemeit, sőt talán nem túlzás profánul vallásosnak nevezni. A 60-as évek
k özep ét ől azonban a rá jellemező konzervatív poétikai gondolkodás keretei között
költészete erőteljes változáson megy át. Célja immár nem az, hogy a megjelen ő va-
lóság átvilágítás ával a feltáruló dolgokat változatlan immanenciájukban ragadja
meg, hanem hogy keletkezésükben és romlásukban tegye őket láthatóvá. E poéti-
kai változás a versek kompozíciós elveire is hatással van. A 70-es években elmarad
a versekből a központozás , ezzel bizonytalanabbá válik a szemantikai szegmentá-
ció. Ugyanekkor Lator költészetének alaptónusa is sötétebbé válik. Kísérleteiközül
a legsikerültebbek az Asszonypanasz és a Szárszó, november című versek. Az utóbbi
vers, amely bizonyos soraiban Székely Magda dikciójával mutat szoros rokonsá-
got, olyan ahumán világtapasztalat közelébe kerül, amely az abszolút , önmagát
beteljesítő jelet az emberitől független anyagi-természeti szférában, retorikailag
pedig a tautológiában leli meg: "mind kopárabb mind érthetőbb / jeleket küld a
rög a rögnek / (. ..) / / valószínűtlen madarak / koszlott vászonháttérre dobva /
helyben vergődve szállanak / a távolodó távolokba"

9.3.1.3. Székely Magda

A fiatalabb nemzedékek költői közül Székely Magda nyelvfelfogása maradt leg-

inkább Pilinszky metafizikus hangoltságának és Nemes Nagy tárgyszemléletének
közelében. A nyelvet azonban nem további elliptizálódással kísérelte meg alkalo
massá tenni mondanivalóinak kifejezésére , hanem a líra sajátos emlékezetmunká-
ja által. Mélyebb szemléleti szinten az is rokonítja költészetét Pilinszkyével, hogy a
holokauszt egyszerre személyes és általános tapasztalata nála is teológiai és etikai
dimenziókat nyit. A beszéd alanyának beszédbeli identitása azonban nála sajátos
kettősséget mutat. Egyszerre gyökerezik a holokauszt utáni modernség önértel-
mezésének idejében és az ószövetségi zsidóság archaikusnak mondható kulturális
mintázatában, illetve az utóbbi hagyomány 16. századi , Károli bibliafordításához
köthető nyelvi közvetítettségében.
Költészete , mely mindvégig kitart a dalszerű dikció mellett, metaforák helyett
hasonlatokra épít. A hasonlat az ő esetében nem egyéb, mint a létezés metafizi-
kus síkjait átvilágitó analógia , amely a megfogható, leírható dolgok természetében
valami transzcendentálisra mutat, miközben maga a hasonlat allegorizálódik, és
ekképp anyagtalan valóságokat tárgyiasít. Székely Magda költészetének ismeret-
992
 9.3 . KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

elméleti paradoxona éppen abban érhető tetten, hogy a lényegüknél fogva mindig
bizonytalan transzcendentális tapasztalatokat tárgyi létezőkként szemléli, és így az
olyan, eredendően metafizikus természetű metaforák tárgyi-testi oldalát, anyag-
szerűségét bontakoztatja ki, mint amilyen például a fényé, vagy a még elvontabb
fogalmaké. Így kezdődik például az Aranyerdó című vers : "Ahogy a padlót átüti /
a fa, és betölti a házat, / hiába téptem gyökerét, / kikelt a kéretlen bocsánat."
A versekben megalkotott nyelvi identitás kettőssége olyan ironikus alaphelyze-
tet teremt, amely nem csupán azt teszi lehetetlenné, hogy az én saját időre és saját
nyelvre tegyen szert, hanem azt is, hogy a tárgyiság és az anyagszerűség a jelen
idejű állítás és a jelenlét perspektíváiban váljék szemléletessé. Székely Magda - a
versek számát tekintve Pilinszkyénél is kisebb teIjedelmű - költészete a tárgyak és
minden élő létezése helyén tapasztalható hiánytényból indul ki, és miközben újra
és újra rámutat az átváltozás mitologémájában hagyományosan háttérbe szorított
anyagi folyamatokra, a tanúsítás olyan nyelvi elemeire igyekszik rálelni, amelyek-
re megújult reménnyel és bizalommal épülhet a beszéd. Lehetséges, hogy a ta-
núsító beszédnek poétikai értelemben is legsikeresebb változatát Székely Magda
életművében nem a költészet, hanem a próza szólaltatta meg. Az Éden című kötet-
ben férje, Mezei András kérdéseire válaszol, és az így kialakuló dialogikus szöveg,
amely akár a regény műfaji változataként is olvasható, az életrajzi-történeti való-
ság felidézésével keresi meg azt a tárgyat Ce tárgy nem más, mint egy szem kocka-
cukor) és a hozzá kapcsolódó érzést, amely az emlékezet prousti rendszerében a
nyelv iránti bizalom elvesztését követően, mintegy átkelvén a halálon, új alapja
lehet a világ iránti bizalomnak.

9.3.1-4. Gergely Ágnes

Gergely Ágnes pályaindulása a 60-as évek elején jól mutatta, hogy a magyar vers-
kultúrára az SO-es évekhez képest a mesterségbeli tudásnak magasabb fokára lé-
pett, ugyanakkor azt is, hogy a már jelentős életművel rendelkező idősebb alkotók
mellett a fiatalabbak inkább elsajátítják, mintsem megújítják a késő modernség
hengnembeli egyöntetűséggel párosuló eszköztárát. Ejelenségnek természetesen
nem csupán poétikatörténeti okai voltak. A kialakult és elfogadott formák veszély-
telen és következmények nélküli ismétlése, a mesterségbeli tudás magasabb vagy
alacsonyabb fokán, lényegében leképezte az 1962 után megszilárdult Kádár-rend-
szer mentalitásbeli igényeit. Gergely Ágnes pályaindulása mégis különleges.
A Glogovácz és a holdkórosok című kisregény korán megmutatta a k öltőnő érzé-
két a szarkasztikus kritika iránt, ami a korabeli magyar irodalomból, közbeszéd-
ből olyannyira hiányzott. Gergely Ágnes verseiben ez a hangnem ekkoriban még
nem jelentkezett. Költői megszólalásának elemeit sokfelől merítette, Ady és Illyés
993
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

mellett, miként nemzedékében szinte mindenkire, József Attila hatott rá, a huma-
nista értékőrzés jegyeit hordozó versszemlélete leginkább mégis az újholdas líra
tárgyiasságához állt közel. A tárgyias poétika mindvégig költészetének alaprétege
maradt, igazán értékes m űvei azonban azok, amelyekben elszakadt a Nemes Nagy
Ágnes-i örökségtól. Ilyen alkotás volt az 1978-ban megjelent Kobaltország. Ebben
újra fontos szerephez jut a szarkazmus és az irónia. A verseket többé-kevésbé egy-
séges narratív szerkezetbe foglaló könyv azonban rendkívül érdekes kettósséget
mutat, Amíg a XVII. Enceládó Szulfátó, egy képzeletbeli ország képzeletbeli ural-
kodója körül kibontakozó világot, amely sok vonásában meglehetősen hasonlít a
korabeli Magyarországra, pontosabban a korabeli Magyarország irodalmi életére,
erőteljes gúnnyal és iróniával ábrázolja, és az udvari bolondot is hasonló hang-
nemben beszélteti a költészetről magáról, addig a modern európai és magyar iro-
dalom olyan alkotóiról, mint Mandelstam, Auden, Babel, Borges, Petőfi, Babits,
József Attila esetenként tragikus hangütés ű hommage-versekben emlékezik meg.
Gergely Ágnes mindegyikükkel kapcsolatban az azonosulás és a m űvészi öntörvé-
nyűség ellentmondásait emeli ki. Szemlélete tehát a modernség etikai alapkérdé-
seihez kapcsolódik, amelyeket a Spinoza c ím ű szonett foglal össze: "Az arányérzék
boldog Istene / tükrös lapjain szembenéz vele, / egyszerre gyújtván életet, halált.
/ / S kinek a távol is jelenvaló: / az amszterdami gyémántcsiszoló / visszaadta a
fénylő Etikát."

9.3.1.5. Takács Zsuzsa

Gergely Ágneséhez hasonlóan Takács Zsuzsa költészete sem kötődik olyan szoro-
san az Újhold poétikai hagyományához, mint a velük egy nemzedékhez tartozó
Székely Magdáé. Pilinszkyvelleginkább kulturális tájékozódásának és egziszten-
ciális szemléletének hasonló irányultsága, Dosztojevszkij és Kafka közeli hatása
és ihletforrása rokonítja. Mivel azonban a második világháború utáni egziszten-
ciálfilozófia ismerete, illetve a filozófia élményvilágának hátterében meghúzó-
dó kérdések megvitathatósága a 70-es évek magyar szellemi közegében csak az
Újhold hagyományára volt jellemző, a szemléleti közelség az ilyen tényezőktől
elválaszthatatlan poétikai eljárások hasonlóságát is maga után vonta. A pálya
első korszaka , amelyet 1970-ben a Némajáték cím ű kötet megjelenése nyitott és
a 1988-ban a Sötét és f ény kora cím ű válogatott kötet zárt le, érettsége ellenére
sem hozta létre a késó modern magyar líra új beszédmódbeli változatát. Ezt a mi-
nőségi lépést a 90-es évek hozták meg Takács Zsuzsa költészetében. A Viszonyok
könnye (1992) és a Tárgyak könnye (1994) cím ű kötetek három soros, kötetlen
ritmusú soro kból olyan verselési formát alakított ki, amelyben az elbeszélés, a
bölcselet és a lírai reflexiók regiszterei kiegyensúlyozott összhangja valósulhatott
994
 9 .3 . KÖLTÉSZET A 20 . SZ ÁZAD 70 ~ES, 80 ·AS ÉVEIBEN

meg. Ez az összhang nem csupán arra volt hivatva, hogy kifejezze az anya be-
tegségének és haldoklásának részvétteljes, de tehetetlen tanúságát, hanem arra
is, hogy a másik ember szenvedésének nézőpontjából gondolja el és elemezze az
alanyi lét lehetőségeit.
Sajátos, a m űnemeket elegyít ő könyvkompozíciót épített fel A bűnök számba -
vétele (1998) cím ű kötet. Narratív rendjének több kezdete és befejezése van, ám
minden kezdetben hasonló konstellációk mutatkoznak meg, amelyek a bűn és a
halál sokszor abszurd kapcsolatát mind mélyebben elsajátítva egymás megfordí-
tása iként olvastatták újra a szövegeket. A letakart óra (2001) ugyanil yen újrakez-
d ésekb ől , folyamatos újraírásokból épül fel, szerkezete mégis á ttets zőbb , az idő
grammatikai hármassága szerint szerveződik. A különálló záró verset megelőző
három ciklus a címadó vers három változatával a jelen, a múlt és a jövő témáját
nyitja meg. Az időnek e hagyományos szemlélete itt nem az élet és a halál hozzá-
kapcsolódó konvencionális képzeteinek kölcsönöz nyelvi alapokat, hanem konkrét
tereket tesz bejárhatóvá. Jól ismert utakat a városban, a mindennapok sz űkebb
helyeit, szobákat, egy személy legintimebb környezetét. E konkrét terek azonban
az emlékezés munkája által allegorizálódnak. A konkrétság és az allegorikusság
k özött vibráló elbeszélés- és leírásrészletekben sem a múlt , sem a jövő nem üres-
ségként nyilvánul meg, hanem a jelentések várakozással teli rommezejeként. Az
allegorikus képeket azonban az emlékezet szinte minden esetben furcsa, néha bi-
zarr módon elmozdítja, törésekben, kizökkenésekben mutatja meg, szinte mindig
az irónia gesztusaként. E kizökkentések bizonyos esetekben köznyelvi frázisoknak
a szó szerinti és az átvitt értelem közti lebegtetéséből fakadnak, ami a kijelentése -
ket egyszerre vonatkoztatja magára a nyelvre, azaz az idő tréfáinak terére, illetve
a konkrét és nyelvi terekben egyszerre mozgó személyességre.
A Takács Zsuzsa verseiben megszólaló humor mintha fordítottja lenne a Bah-
tyin által felidéz ett "húsvéti nevetésnek". Húsvét idején a régi hagyomány még a
templomokban is engedélyezte a nevetést és a szabad mókázást. Ezekben a na-
pokban a pap a szószékr ől a legkülönbözőbb történeteket és tréfákat adta elő,
hogy a hosszú böjt és bűnbánat után örvendezve újjászülő vidám nevetésre fa-
kassza híveit . A letakart óra (2001) , amint A megfosztás rítusa c ím ű vers kísértő
tréfája mutatja, amely szép sorjában visszaveszi a hitet, a reményt és a szeretetet,
nem csupán a templomi téren, de a vallásosság legszélesebben értett közegén is
kívül kerü l, hogy annál erősebben hagyatkozzék az immár minden tételes tarta-
lomtól kiüresedett szakralitásra. Takács Zsuzsa lírája szinte minden poétikailag
lényeges pillanatában újraértelmezte Pilinszky költészetéhez fűződő viszonyát.
Pilinszky világa A letakart órában vált számára végképp olyan idegenné és bizo-
nyos értelemben befejezett múlttá, amelynek várakozásai ugyan rokonok az övéi-
vel, de allegorézisének eszkatologikus jelentésessége ellentétes akizökkentség
üres szakralitásával.
995
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

9.3.1.6. Balla Zsófia

Balla Zsófia költészete két irányból, Nemes Nagy Ágnestól és még inkább a Nemes
Nagy-i líra számára kiinduló pontot jelentó Rilkétól vette át a tárgyias költészet
kartéziánus eszményeit. A látható mögött valami állandóra irányuló és a tárgyat
keletkezésében alakzatként újrateremtó költói szemlélet Balla Zsófia életművének
uralkodó alapeleme, amely nem ritkán egészen más poétikákkal szembesítve egy-
re eróteljesebb vonásokkal egészül ki köteteiben. Feladatának elsósorban a világ
eltörlését és képi újrateremtését tekinti. Az 1968-ban Bukarestben megjelent elsó
kötet, A dolgok emlékezete, a pálya egyik legkiemelkedóbb alkotása, a nyelv és az
emlékezet sajátos viszonyát beszéli el, egyben jelzi a metapoétikus reflexió igényét
és önálló versalakító lehetóségeit. A tárgyias kötészet felszámolja a tárgy vagy az
emlék létének saját idejét, és az alakzat idóbeliségét állítja a helyére. "Van erre szó,
de nincs emlékezet" - olvasható az Ünnepet cím ű versben. Jellemzóje e költészet-
nek, hogy az emlékezés retorikája erkölcsi tartalmakat nyer, ugyanakkor mivel az
életrajzi háttérból újra és újra kiemelkednek a korán elveszített édesapa vonásai
és az elhalt gyerek hiánya, a tárgyias poétika fenyegetést is hordoz, hiszen ahogy
a Pokolraszállás cím ű vers kifejezi, .rninden emlékezés újra eltemet". Balla Zsófia
költészete az 1975 -ben megjelent Vízláng c ímű kötetben a hallgatás határán meg-
szólaló beszéd elliptikus szerkezeteiból és paradoxonaiból építkezik, ugyanakkor
a Tandori- és késóbb a Petri -hatás befogadásajól mutatja, milyen lehetóségek nyíl-
nak az újholdas eredetű poétika és a metafizikus hagyományokat nagyobb gyanak-
vással kezeló, újszerűbb nyelvszemléletek találkozására. A nyelvkritikai szemlélet
az alakzatokra utalt emlékezetpoétika problematizálódásávaljelenik meg ebben a
rilkei, Nemes Nagy-i hagyományban.
A pálya és egyben a 80-as évek magyar lírájának egyik csúcsteljesítménye miden
bizonnyal az 1980-ban megjelent Másik személy cím ű kötet. Az emlékezés aktusát
itt már nem képes kontrollálni a tárgyias poétika, alineáris, rendezetlen mozgása
egy sorsképlet rajzát nyújtja, és nem oldja fel többé az esztétikai szemlélet szép-
ségeszményében a halál, a pusztulás anyagi tapasztalatát. A vers többszólamúvá
válik , iróniája, amely egy családi fénykép látványához kapcsolódik, éppen a meg-
órzés tárgyias eszményeit kezdi ki: "Itt az egész family! lássák, / filmezzék, írják és
kiáltsák / ki, csak tessék! / Mert ím sok szorgos / munkás, paraszt ez itt. S egy or-
vos. / / Tekintetes karok, kezek. / Följebb kezes tekintetek, / többszínnyomású és
komol y / a perspektivikus mosoly. " A zárt újholdas poétika hangnembeli oldódása
és a különféle vershagyományok keveredése jellemzi a kötet másik nagy versét,
amely megrázóan beszéli el egy elhalt gyermek kihordásának kettós szenvedés-
történetét. A Dániel könyvéból alaptónusa elbeszéló jellegű, amit a népköltészeti
hagyomány ismétléseken alapuló alkotásmódja ellenpontoz. Így a vers megleli a
fájdalom nyelvi kifejezésének autentikus formáit, ugyanakkor az emlékezó néző-
996
 9.3. KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70 ·ES, BO·AS ÉVEIBEN

pontját fenntartva feszültséggel telt távolságot is tart tőle. A népzene bartóki ér-
telmezésére visszavezethető zenei kísérletek, a regiszterek keveredése, valamint
az ironikus magatartás erősödése arról tanúskodik, hogy Balla Zsófia számára az
újholdas hagyomány már csupán a késő modern magyar költészet egyik lehetsé-
ges irányát képviselte, és számos nyelvi, tematikus vonatkozás, például a politikai
változások által ösztönzött beszédmód megerősödése inkább Petri György költé-
szetének közelében jelöli ki e líra helyét.

9.3.2. A népi líra megújításának kísérletei

A népi irodalom mint hagyomány, annak 60-as, 70-es évekbeli kontextusa első­
sorban ideológiai, eszme- és politikatörténeti fogalmakkal írható le. Ahasználatba
vett fogalmak rendszere, illetve a hozzájuk tartozó beszédmódok azonban nagy-
ban függenek az értelmező saját ideológiai, társadalmi beágyazottságától. A foga-
lomkészletek leírására, illetve annak a népi baloldaltól, a kommunista népiségtől,
valamint a későbbi kádári társutasságtól a népi gyökerekkel is rendelkező nem-
zeti konzervativizmusig és a fasizmussal nyíltan rokonszenvező jobboldaliságig
terjedő heterogén ideológiai-történeti-politikai térnek a rendszerszerű feltárása,
amelyben a népi irodalom fogalma is folyamatosan új definíciókat nyer, mindmáig
számos részmunka megjelenése ellenére elmaradt.
Ehelyütt csupán a nép} irodalom 70-es évekbeli kanonikus hagyománytuda-
tát jellemezzük és alkotóira mutatunk rá. A 70-es évekre a népi irodalom hagyo-
mánytudata meglehetősen leszűkül és szinte mozdulatlanná dermed. Olyan ha-
gyománytudatról van szó, amely a beszédmódot megalapozó szerzők szavainak,
gondolkodásmódjának és valóságtapasztalatának történeti időtől független érvé-
nyességéből indul ki. Ilyen módon a beszédmód művelőjének nincs más feladata,
mint hogy megismételje a nagy elődök szavait, tanúskodjék változatlan igazságuk
mellett, és intse közönségét az eltérő értelmezői nyelvek és meggyőződések veszé-
lyeire. A beszédmód változatlan érvényét az biztosítja, hogy alapfogalmai és leg-
lényegesebb mondanivalói a magyar nemzet huszadik századi nagy veszteségtör-
ténetébe vannak beoltva, amely történetben a nemzet mindig az áldozat szerepét
tölti be, és vele szemben többnyire jól azonosíthatóak azok, akik ellene munkál-
kodnak. A népi irodalom kanonikus hagyománytudata elsősorban Szabó Dezső,
Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, a fiatalabb évjáratú szerzők közül pedig
Nagy László bizonyos műveire hivatkozott, az ő beszédmódjukat folytatta. A 80-as
évek második felére Veres Péter emlékezete fokozatosan háttérbe szorult, míg Sza-
bó Dezsőé élénkebbé vált, Illyés mellett pedig, majd egy idő után őt felváltva egy-
re fontosabbnak mutatkozott Németh László idézése. Alapvonásait és működés­
módját tekintve változatlan, a történetiséggel és a kritika nyelveivel gyanakvóan
997
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

szemben álló, szilárd, önmagát folyamatosan újra termelő hagyománytudatról van

szó, amel y éppen ezértjelentősencsökkenti az irodalom poétikai megújulásának
képességét.

9 .3. 2.1. Csoóri Sándor

Bár Csoóri Sándortól kezdetben az Újhold poétikája sem állt távol, kiforrott költé-
szete az illyési örökség hordozója lett. Róla talán Illyésnél is inkább elmondható,
hogy "költészete egy iránymutató eszmerendszer szilárd szemléleti alapjain bon-
takozott ki" (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1993 : 48) , hiszen lényegében készen örökölte a
költészetének szerepfelfogását és értéktudatát. A vers Csoóri lírájában arra hiva-
tott , hogy a világ és a haza romlásának közepette a költői szubjektum középpontba
állításával őrizze a világ és a haza elevenségét őrző szellem természetes egységét.
Aszerepfelfogás önszemlélete József Attila kései költészetén és sorsán sz űr ődik át.
Ugyanakkor azt is pontosan érzékeli Csoóri, hogy ez a szerepfelfogás a líra prob-
lemtizálódásával és a kádári világ sajátos hamistudatának belső ellentmondásai
miatt egyre inkább tarthatatlanná válik. Jól tükrözik ezt a drámaivá stilizált, és
nem egészen átértett kettős viszonyt Csokonai cím ű versének sorai : "Se haza, /
se király, / se szerelem, / csak a megváltó láz / s aHoldba fölszálló test / uralta a
világot , mint az isten. / / De az is elveszett, szétszóratott." / / Fekszel csitíthatatlan
halott - / / Kár volt várnod boldogabb korokra, / korán meghalnak, / akik vára-
koznak. "
Csoóri sem megválni nem tudott a bárdköltészet hagyományára támaszkodó és
a szabadsághiány által éltetett politikai líra szerepk észletét ől, sem betölteni nem
tudta azt. Költészetének ez kölcsönöz drámai töltetet. Tovább nehezítette a hely-
zetét, hogy ő már ahhoz a rétegváltó értelmiségi nemzedékhez tartozott, amely
az 50-es években vált városi értelmiségivé, annak a rendkivüli, a modern kori ma-
gyar történelemben korábban nem tapasztalt társadalmi mobilitásnak köszönhe-
tően, amelyet a berendezkedő új rezsim ideológiája és társadalomalakító elhatá-
rozása irányított. Volt tehát oka Csoórinak nem csupán elfogadni, de támogatni
is a kádári hatalom szabályrendszerét, amit a költői szerepfelfogás keretein belül
kellőképpen reprezentál a forradalom utáni Kubáról Írott könyve és Che Guevara
búcsúztatója c ím ű verse, ame lynek végén képletesen bejelenti igényét a világfor-
radalom kommunista ikonjává váló forradalmár "véres partizánsapkájának" vise-
lésére . Ugyanakkor volt oka a szembenáll ásra is. Egyrészt politikai oka, hiszen a
népi értelmiség a 70-es évek közepétől joggal kérhette számon a kádári vezetésen
a határon túl élő magyarok ügyének képviseletét. Másrészt a politikus költő szere-
pe, amely Illyés Gyula 1983-ban bekövetkezett halála után mintegy örökül szállt
volna Csoóri Sándorra, a hagyomány szerint nem az állammal, hanem a nemzet-
998
 9 .3. KÖLTÉSZ ET A 20. SZÁZAD 7 0 - E S, 80-AS ÉVEIB EN

tel alakít ki viszonyt. A két entitás éles megkülönböztetése fontos szerephez jut
Csoóri 80-as évek végén írott esszéiben. Az ellentmondás a 70-es évek második
felében elmélyítette azt a személyes, etikai perspektívákban megjelenő váls ágtu-
datot, amely a szereptudathoz tartozó költészeteszmény megvalósíthatatlanságá-
ból fakadt. Jól kifejezi ezt a Számonkérés címú vers : "Világ, világom, nem ettem,
/ nem habzsoltam édességeidet soha, / (...) / számban a földek savanyucukor íze
még ma is - / (. ..) / és most mégis számonkérően / bámul a vörösparókás Nap:
/ hol a jegenyehangú ének? / a mocsoktalan vers? / a bőrömet kitetováló esők
túi / merre szálltak? / a sínpár himnuszai? / s a lelassult hintákból / a magas-
ság vándorai hova tűntek?" Beszédes tapasztalat, hogy ezek a belső feszültségek
kezdettől fogva azokban a többnyire idillikus versekben oldódnak, amelyek a zá-
molyi gyermekkornak, a sz ül ői háznak, a falusi környezetnek állítanak emléket.
E költészet egyik emblematikus darabjában, a Vadftú hajjal címú versben, amelyet
a Magyar Népköztársaság fennállásának 30. évfordulójára megjelentetett arany-
borítós könyvsorozatban publikált Jóslás a te idódról (1979) címú gyűjteményes
kötete végére illesztett, az idilli múlt jelenidejúségének talapzatán, tehát egyfajta
időtlenségben sikerül kételyek nélkül magára öltenie az én kitüntetettségén alapu-
ló kőltőszerepet: "hajamat, mint a nádast, zúgni hallom, / a parázna utak porában
magam vagyok a költemény, / a szerelem kóbor világválogatottja magam vagyok,
/ röpül előttem lángpöttyös meggyfalevél, / járomcsontom fölött vadászok sortü-
ze / s fejem a Kárpátok halántékához odacsattan, / valaki sír, valaki elsirat".

9.3.2.2. Nagy Gáspár

A 70-es, 80-as évekre a népi irodalom kánona szinte teljes mértékben a költészetre
koncentrálódott, miközben a szélesebb közönségízlés a prózának, elsősorban a re-
génynek kedvezett, és a versek olvasása egyre szúkebb körre korlátozódott. A népi
irodalom másik öröklött problémája a poétikai megújulás képességének hiányá-
ban keresendő. A problémát feldolgozatlanul hordozta magában a népi irodalom
Bart ók-kultusza, Bartókban azt a zeneszerzőt látták, aki a zene területén mintegy
beteljesítette a 19. századi népiesség programját, vagyis a Kárpát-medence folklór-
kincséből táplálkozva korának legmagasabb szintű, külföldi koncerttermekben is
érvényes esztétikai teljesítményeit hozta létre. Mindezt úgy értették, hogy a nép-
pel való azonosulás szinte természetesen rejti magában az értékek birodalmába
való bejut ást (MARGócSY István 2005: 307). A nép azonban ebben a hagyomány-
ban soha nem szociológiai , sőt még csak nem is etnográfiai entitás volt, hanem az
ideológiai kultusz terméke. Még inkább azzá vált a 70-es évekre, hiszen ekkorra
a tömeges szövetkezetesítés és a modern médiakultúra terjedése folytán lényegé-
ben felszámolódott a tradicionális paraszti kultúra, sőt jórészt maga a parasztság
999
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

is eltűnt. Amikor a népi írók ezt belátták, és kimondták, hogy a néphagyomány

továbbvitelének feladata az értelmiségre hárul, nem csupán azt fogadták el, hogy
a népi kultúra a városi kultúra részeként éljen tovább (ennek volt legsikeresebb
megnyilvánulása a korabeli táncházmozgalom) , hanem azt is be kellett ismerniük,
hogy feladatukat ideológiai természetűnek látják. A népi irodalom poétikai meg-
újulásának képtelensége nyilvánvalóan összefügg ideologikus megalapozottságá-
val, és az alapjául szolgáló ideológia beszédmódbeli, szemléleti zártságával.
A népi irodalom ideologikus önértelmezéséhez a "felelő költő" illyési szereptu-
data állt legközelebb. E szerepiehet ős ég feltételeit a Szovjetunió hatalmi befolyását
ellensúlyozó, ezért a magyar párthatalom egyik oldala által támogatott, másik ol-
dala által gyanakvással elutasított, vagy egyenesen üldözött nemzeti elkötelezett-
ség, továbbá a társadalmi szabadsághiány biztosította. Az utóbbi paradoxon ma-
gyarázata az, hogy a "felelő költő" a nemzet ügyének letéteményeseként elsősorban
veszélyes igazságok kimondójának tekintette magát, ugyanakkor adott esetben a
hatalom politikai partnerének is. A vers tehát e hagyomány számára nem mondás,
hanem kimondás volt, és nem egy hang, sokkal inkább egy igazság személyes hi-
telű színrevitelétjelentette. Ez a szereptudat hatotta át Nagy Gáspár költészetét is.
Pályája a 70-es évek közepén indult, az utolsó olyan nemzedékhez tarozott, amely
még a rendszerváltás előtt alakíthatta ki költői személyiségét. Kötetcímei az imént
jellemzett szereptudat bizonyos aspektusainak metaforái: Koronatúz (1975), Ha-
lántékdob (1978), Földi pörök (1982) , Kibiztosítottbeszéd (1987). Nagy Gáspár köz-
vetlen politikai utalásokat rejtő, egyszerű allegóriákban alkotja meg a személyiség
ikonját, ami a "felelő" költészet tulajdonképpeni alkotása. Jellemző darabja e köl-
tészetnek az 1988-ban keletkezett Csillagom - valami állatövben c ím ű vers, amely a
hatalom természetéről és a szellemi függetlenségről lényegében Petőfi Kutyák dala
és Farkasok dala cím ű párversének horizontján gondolkodik: ,,Az önként és dalolva
sem I vállalt böjt alatti (... ) mindig azért fohászkodtaml hozzád jó Uram: I hogy
ne irigyeljem nagyon I a komfortos ketrecekbe zárt I békés húsevőket I akik (... )
az idomárok I nemzeti büszkeségei lettek I (...) s cserébe lám : a bűz esztétikája I
csupán illatokká párolt jegyzetekben I szegényedik (...) I és az éjszakai sebzett vo-
nítások I tolatnak egy holdfény-sínpáron I s fohászomon keresztül át ."

9.3 .2.3. Baka István

Baka István költészete szintén a népi irodalom hagyományaiból indult ki, nyilván-
való hatással volt rá Nagy László metaforizáló lírai nyelve. Költői életművének je-
lentős hányadát a dalforma változatai teszik ki. Költészetének másik forrásvidéke
a 20 . század elejének orosz lírája, Ahmatováé, Mandelstamé, Brodszkijé, Cveta-
jeváé, akiknek talán legavatottabb magyar tolmácsa volt. Az említett szerz ők, az
1000
 9.3. KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70-ES , BO-AS ÉVEIB EN

akmeizmus és az orosz szimbolizmus legnagyobb hatású alkotói, a 20-as években

olyan poétikákat alakítottak ki, többnyire szintén a dal, illetve a dalhoz közel álló
szonett műfaji hagyományaihoz kapcsolódva, amelyek Valéry vagy Paul Celan , a
nyugat-európai késő modernség e meghatározó alkotóinak szempontjából is ösz-
tönzőnek bizonyultak. Baka István tehát az orosz költészet közvetítésével lépett
érintkezésbe a modernség nyelv- és szubjektumszemléleti problémáival, pályájá-
nak utolsó időszakában, amikor az én hangként való sz ínrevitelét érintő kérdések
magánéleti okok miatt is elmélyültek benne, a népi irodalom Nagy László-i hagyo -
mányát megkerülve innen meritette a költészetét megújító energiákat.
Utolsó két kötetében, a Sztyepan Pehotnij testamentumában (1994) és a Novem-
ber angyaláho z (1995) címűben a lírai h ős alkotottságának hangsúlyozásával a
szerz ői é ritő l elválasztott maszk beszédét avatta költészetének lényegévé. E masz-
kok kivétel nélkül irodalmiak, Háry Jánosra, Yorickra, vagy Madáchra ismerünk
bennük. Idézetek tehát, meghatározott szövegek sokaságának összefüggésébe
rendelik az olvasást, miközben az ódai hangnembe emelt dal , azaz a carmen m ű­
fajában szólaltatják meg a lét szélső helyzeteibe eljutott lírai h ős ök számvetéseit.
Baka megőrzi a modern líra eszköztárából az érzékletes és pontos képek megalko-
tásának képességét is. A megragadott képeket nyomban metaforává alakítja, ame-
lyek egy-egy világirodalmi toposz áthelyezéseként, elmozdításaként jönnek létre.
A legösszetettebb, legjobban kidolgozott ilyen alak kétségtelenül Sztyepan Pe-
hotnijé, akinek neve Baka István nevének orosz fordítása. A Pehotnijnak tulajdoní-
tott versek viszont egy-egy nem létező orosz eredeti magyar fordításai. Sztyepan
Pehotnijt az 1920-as évek pétervári költőjeként kell elképzelnünk, Mandelstam,
Ahmatova és Hodaszevics társaként. Olyan k ölt őként tehát, akiben olthatatlan
vágy él a világkultúra iránt, akí azAlászállás a moszkvai metrón c ím ű vers tanúsága
szerint úgy véli, hogy a szó kulturális és tárgyi jelentése meglepő kölcsönösséget
mutat, és hisz abban, hogy a hölderlini "szűkö s idő" zűrzavara renddé formálha-
tó a klasszikus görögség és a megtestesülés keresztény mítoszának örökségében.
Ha Pehotnij verseit az én biográfiájaként olvassuk, a pétervári bolyongás, a város
labirintusának bejárása során az idővel való azonosulás vágya határozza meg a
líra színpadára állított személyt, és a bolyongás a hazatalálás lehetetlenségében
teljesedik ki. Ám a Sztyepan Pehotnij testamentumának esetében az értelmezésnek
ama rendkívüli tény tudatosításából kell kiindulnia, hogy a ciklus az eredet nélküli
fordítás m űve. Ahiányzó eredet nyelve éppen hiánya által válik a Sztyepan Pehotnij
testamentumának megkerülhetetlenül fontos alakítójává. Baka Istvánnak ezekben
a versekben egyedülálló módon sikerült létrehoznia a nyelv nélküliség alkotását,
amely folytonos örvénylő mozgásban van. A nyelv nélküli örvénylés magja üres , a
szövegeknek a hiányba való beletartottság kölcsönöz létet. És ugyanez a versek tö-
kéletes fordíthatóságának alapja, feltéve, hogy megőrzik sajátos kétnyelvúségüket.
Ha a ciklust az eredet nélküli fordítás műveként olvassuk, nyomban kétségeink tá-
1001
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

madnak afelől, lehetséges-e itt bármiféle azonosulás az idővel. Biografikus keretek

közt megmagyarázhatatlan, hogy az 1920-as évek költőjének verseibe miként ke-
verednek nyilvánvalóan a második világháború és a brezsnyevi "pangás" korszaká-
nak tapasztalatai, utalások. A Társbérleti éj Subovja a Nagy Honvédő háborúból tér
haza, míg unokáját, üleget a vers afgánnak nevezi. A történelemben élő szubjek-
tum eredet és nyelv nélküliségének egészen új, a posztmodern filozófiák lényegét
érintő tapasztalatai szólalnak meg Baka István kései verseiben.

9.3.3. Neoavantgárd költészetpoétikák

Nem egyszerű megállapítani, mikor jelent meg a magyar kultúrában és azon be -

lül az irodalomban irányzatként a neoavantgárd. A történeti visszatekintések ál-
talában a 60-as évek végére helyezik a kezdőpontot, az irányzatszerű szerveződés
azonban ennél nyilvánvalóan korábbi. Bonyolítja a helyzetet, hogy a neoavant-
gárd művészet, akárcsak a történeti avantgárd, nem ismeri a m űvészeti médiu-
mok szétválasztását, tehát az irodalom képzőművészeti, zenei, színházi és filmes
kísérletekkel együtt jelenik meg. Mindemellett azzal is számolnunk kell, hogy a
neoavantgárd művészeti közösségek egymástól függetlenül k ülönböző földrajzi
helyeken szerveződtek, így például az 50-es évek végén Budapesten Végh László
környezetében, a 60-as évek végén Újvidéken és ugyanebben az időben a párizsi
Magyar Műhely környezetében. Így tehát a magyar művészeti kultúra esetében
többes számban kellene beszélnünk a neoavantgárdról, abszolút kezdetet nem ér-
demes kijelölnünk.
Ugyanilyen alapvető kérdés, hogy milyen kapcsolatokat tételezhetiink fel irodal-
munkban a neoavantgárd és a történeti avantgárd között. A választ megnehezíti
az a tapasztalat, hogy mind a történeti avantgárd, mind a neoavantgárd fokozot-
tan ki van szolgáltatva a recepció szűkösségének és elzártságának. Mindazonáltal a
neo- előtag a művészettörténetben rendszerint valami réginek a felélesztését szok-
ta jelölni, amihez az utólagosság és a másodlagosság benyomása kapcsolódhat. A
neoavantgárd azonban nem egykori törekvések feltámasztásaként értelmezi önma-
gát, akkor sem, ha a 20. század eleji avantgárd a neoavantgárd megjelenésével vált
történeti jellegűvé, jóllehet eredetileg szemben állt minden ilyesféle intézményesü-
léssel. (DÁNÉL Mónika 2002: 83 .) A neoavantgárdjelenségegyüttesének értelmezé-
sét kétségtelenül megnehezíti, hogy a történeti avantgárd eljárásmódjai, illetve a
jelről és a jelentésről kialakított fogalmai nálunk nem épültek be olyan mértékben
a modernség egészének szerkezetébe, ahogyan Európa számos más irodalmában,
nem csupán Nyugat-Európában, hanem például az orosz vagy a cseh irodalomban
is. Ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy észrevegyük, a neo- és a történe-
ti avantgárd viszonyában nem felélesztésről. megújításról van szó, sokkal inkább
1002
 9 .3. KÖLTÉSZET A 20 . SZÁZAD 70-ES, 80 -AS ÉVEIBEN

folytonosságról. Ez különösen akkor látható be, ha a neoavantgárd jelenségeket

a posztmodern kultúra perspektívájából vizsgáljuk. A posztmodern bonyolult je-
lenségcsoportját sok értelmező nem a modernitás tagadásának látja , hanem olyan
korrekciójának, kritikájának és folytatásának, amelyben az avantgárd jelenségek és
törekvések példaadónak bizonyultak. A posztmodernítás jellemző módon központ
nélküli, többnyelvú, fragmentumokból álló szerkezeteket hoz létre, amelyekben az
anyag- és dologszerúség vagy közvetlenül, vagy az adott médium, például a nyelv
anyagszerúségének hangsúlyozásával jut fontos szerephez. Ezek a mozzanatok a
neoavantgárd alkotásmódjában is jól felismerhetők, ami miatt bizonyos esetekben
nem is egyszerű elhatárolni, hogy neoavantgárd vagy posztmodernjelenséggel van
dolgunk. A neoavantgárd, amely Magyarországon történetileg megelőzte a poszt-
modern jelentkezését, nem csupán az avantgárd recepciójának megújításában és
szemléletének beépítésébenjátszott meghatározó szerepet, hanem ezzel összefüg-
gően a nyelvről, az alkotásról és a m űr ől alkotott felfogások gyökeres átalakításá-
ban, a jelől ői viszonyok felszabadításában is. Ugyanakkor az is szembeötlő , hogy a
posztmodern irodalmi kultúra nem csupán felhasználta, hanem a fogyasztói társa-
dalom normáinak terjedése közepette sok tekintetben fel is emésztette a neoavant-
gárd kezdeményezéseit, a 80-as évek elejére megfosztotta kezdeményező erejétől.
Az írásbeliség keretein messze túllépő és közvetlen hatásra törekvő neoavant-
gárd művészettől alighanem mi sem idegenebb, mint a hagyományos filológia és
textológia elvein nyugvó archiválás. Kétséges, hogy milyen eredménnyel járhat a
neoavantgárd dokumentálása esetén a szöveg rögzítésének és reprodukálásának
szándéka. Az időbeli távolság növekedésével azonban nincs más eszközünk, hogy
betekintést nyerjünk a 60-as, 70-es évek magyar neoavantgárdjának törekvéseibe.
A korabeli underground kultúra forrásai még nincsenek szükséges mértékben ősz­
szegyújtve, és nem történt még meg a meglévő anyag rendszerező feltárása sem.
Így e pillanatban még távol vagyunk attól, hogy megalkothassuk a magyar neo-
avantgárd mozgalmainak történetét.

9.3.3.!. Erdély Miklós

Erdély Miklós eredetileg szobrászatot tanult a Képzőművészeti Főiskolán, majd

építészmérnöki diplomát is szerezett. A képzőművészet, az akcióművészet és a
koncept art területén is jelentőset alkotott, filmrendezőként is kipróbálta magát.
Elméleti és szépirodalmi alkotásai az életm ű keretein belül nem választhatóak el a
művészet egyéb médiumaival folytatott kís érleteit ől, amelyek szinte minden eset-
ben egy m űv észcsoport tevékenységén belül kaptak értelmet. Ilyen csoport volt az
50-es években az Európai Iskola, amelyhez többek között Korniss Dezső, Barta Lajos
és Csernus Tibor tartoztak, a 60-as években Szentjóby Tamás és Altorjay Gábor
1003
9- A KÖZELMÓLT IRODALMA

baráti köre, míg a 70-es években Erdély Miklós elsősorban tanítványainak, köve-
tőinek környezetében alkotott.
Amikor írásainak néhány poétikai jellegzetességét az alábbiakban kiemeljük,
kiszakítjuk őket a múvészetköziség kontextusából. A hagyományos, zárt értelem-
struktúrákat kialakító szövegekhez képest az avantgárd és a neoavantgárd szö-
vegfogalmának legfeltűnőbb közös jegye a véletlen hozzárendeléseken, váratlan
kapcsolatokon alapuló, alogikus szövegépítkezés. A logikus értelmi kapcsolatok-
ból kifejlődő múegész az avantgárd számára a nyelv szubjektív uralmának kife-
jeződése, ami nem fér össze a nyelv uralhatatlanságának tapasztalatával. A vers
dologszerúségének elvét mondja ki A költészet mint ön-összeszerelő rendszer címú
1973-ban írott ars poetica: "A költészetről azt állítjuk, hogy képes önmagát külső
beavatkozás nélkül megszervezni. C..) Szerveződése nem csupán formaijellegú,
hanem formai-fogalmi egyszerre, - ezért nevezhető k ölt őinek." A verset Erdély
Miklós elképzelése szerint a szó mint egység jelentésbeli szétszóródása, széttöre-
dezése teszi dologszerúvé, ez a belátás jelenti a kiindulópontot az 1961-ben írott
Szórólszóra címú szövegfolyam számára: "két vagy több magú kavics a SZÓ/ tész-
tarepedéssel összekövesedett őstojások / sok az egyszerire, egy a sokszerúre / szé-
lekre kisodródó, visszamaradó / n övekedésr ől lerepedezé sártapaszolás"
Aligha véletlen, hogy Erdély írásai között a múvészet- és nyelvfilozófiai eszme-
futtatásokon kívül is feltűn őerr nagy számban találhatók a költészet elméleti hát-
terével foglalkozó reflexiók. Ennek oka nem csupán az, hogy poétikai nézetei és
gyakorlata folyamatosan alakulóban volt, hanem az is, hogy a nyelvet és a nyel-
vi alkotást olyan, minden szubjektivitástól mentes, egyetemes médiumnak látta,
amely ugyanúgy a megismerés múszere lehet, mint a természettudományok vagy
a matematika eljárásai. Kötészetpoétikájában egyfelől Wittgenstein nyelvfilozófi-
ája, Einstein relativitáselmélete és a hozzákapcsolódó káoszelmélet mutatkozik
kitüntetett fontosságúnak, másfelől azok a rendszertelen teológiai, vallási tanul-
mányok, amelyeket a zsidó és a keresztény kultusz mélyebb megismerése érdeké-
ben főként a 70-es évek közepétől, életének utolsó tíz évében folytatott. Írásai és
k épz őm ű v észeti alkotásai a természettudomány, a múvészet, a filozófia és a vallás
nagy, és a zsenialitás egyéni vonásait mutató szintézisének részei. Ez a szintézis
kezdettől magában foglalta a folytonos korrekció igényét és a változó nézőpontok
humoros, szétmozgató, megújító perspektívaválasztásait. E kettős irányultság leg-
tisztábban az önmagukat leromboló tézisek és a legenda-, mítoszparódiák ütközé-
sében nyilvánult meg, Példaként az életmú egyik kiemelkedő fontosságú szövegé-
ből, a sejtésekII.-b ől érdemes idéznünk:

27. Ha azt mondom robbanás, azt mondom, az idő áll.

28. A tér : elhasznált idő.
29. A történet robbanása nem kihunyó, hanem fokozódó robbanás.
1004
 9.3. KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

30 . Az élet szökés az ismétlődés és a robbanás alternatívája közül.

30/a. A restaurált tojás legendája
Robbanás a strandon. A kisfiú visszaragasztja a tojás héját a megpucolt kem énytoj ásra. A
zuhanyozóban a zuhanyrózsa felszárítja az alatta állókat. Még meg sem pucolta a kisfiú
újra a tojást, máris elkezdi visszailleszteni a héjdarabkákat. A zuhanyr ózsa még fel sem
szárította a tusolót, máris újra benedvesítette. Ebben a pillanatban újabb robbanás rázta
meg a levegőt. A tojásdarabkák éppen a helyükön voltak. Ez a restaurált tojás legendája.
31. Mondatomat megismétlem.
32 . Mondatomat megismétlem.
31. Mondatomat mégsem ismétlem meg. 415
Erdély Miklós múvészetének befogadása és integrációja megkésve indult. Első
nagyobb önálló kiállítására 1974-ben kerülhetett sor. A párizsi Magyar Múhely ki-
adásában ugyanebben az évben jelent meg első kötete is, a kollapszus orv., amelyet
1986-ban bekövetkezett halála után egy további versválogatás, majd múvészetfilo-
zófiai és filmelmélet írásainak gyújteménye követett.

9.3.3.2. Hajas Tibor

Jóllehet Hajas Tibor 1946-ban, majdnem húsz évvel később született Erdély Mik-
lósnál, alkotói pályájuk mégis hasonló rajzolatú, hasonló problémákra hasonló
válaszokat adtak, ami valószínúleg a magyarországi neoavantgárd múvészet tör-
ténetének bizonyos törvényszerúségeire utal. Életmúvének forrásai viszonylag jól
hozzáférhetőek, hiszen halálának 25. évfordulójára, 2005-ben a Ludwig Múzeum
reprezentatív kiállítást szervezett vizuális alkotásaiból, versei és egyéb írásai pedig
ugyancsak 2005-ben jelentek meg az Enciklopédia Kiadó gondozásában. A szöve-
gekről vele kapcsolatban is elmondható, hogy a képi és hangzó anyagtól elszakítva
kevéssé nyújtanak hiteles képet. Bizonyos következtetések levonására mégís alkal -
masak. Legínkább arra, hogy amíg a 70-es évek közepéig Hajas számára is főként
a strukturalizmus, a wittgensteini nyelvfilozófia analitikus gondolkodása és a sze-
miológia biztosította azt a szemléleti keretet, amelyben a k ül önb öz ő szövegtípu-
sokhoz sorolható munkái létrejöttek. A nyelvi rendszer szemiózisának elégtelen,
hibákkal teli, alogikus múködésének tapasztalatai a nyelv szövegszerú, ahumán,
szerzőtől független keletkezésének újszerú belátásaihoz vezetik. Írásait, hangüté-
süket kezdettől fogva erőteljes nonkonformizmus jellemzi, ami a Kádár-korszak
első nyilvánossága számára éppen annyira elfogadhatatlan volt , mint amennyi-
re elfogadhatatlannak érezte a fiatal szerző azokat a kompromisszumokat, ame-
lyekre a hivatalos megjelenéshez szükség lett volna. Hajast, akit akkoriban még
Frankl Tibornak hívtak, egy kirakatper vádlottjaként tényleges börtönbüntetésre

415 Erdély Miklós: sejtések II. = VÓ: kollapszus orv. Párizs, Magyar Műhely, 1974,93-94.
1005
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

ítélték. Életművében a 70-es évek közepén hasonló fordulat következett be, mint
Erdély Miklóséban. Ekkoriban felbomlóban volt az az underground ellenkultúra,
amely a 60-as évek közepe óta Budapesten kialakult. Szereplői közül többen emig-
rációba kényszerültek, mások fiatalon meghaltak. Ugyanakkor Magyarországon
is ismertté váltak a nyugati ellenkultúra olyan nagy hatású alkotói, mint Andy
Warhol, Josef Beuys vagy David Bowie. Először Hajas is a szemiotikai rendszerek
társadalmiasulásának problémáival kezdett foglalkozni, ami többek között a ha-
gyományos vers visszaszorulásához vezetett nála, a kelet-európai fogyasztói tár-
sadalom legkorábbi jelentkezésének kontextusában is érzékelvén annak mediális
elégtelenségét. A történeti avantgárd és a neoavantgárd itthon maradt alkotóinak
helyzete között óriási különbséget jelentett, hogy az utóbbiak a két világrendszer
szembenállása miatt nem válhattak a nyugat-európai kulturális piac bedolgozójá-
vá, és a hatalom repressziói folytán Magyarországon is elfogyott körülöttük a tér.
Ebben a szabadsághiányos helyzetben Hajas érdeklődése - Hamvas Béla hatására
is - az ezotéria, a spiritualizmus és az okkult tapasztalatok felé fordult.

9.3.3.3. Nagy Pál

A nyugat-európai és a tengerentúli magyar irodalom központjai az 50-es , 60-as

években társaságok és folyóiratok köré szerveződtek. Ilyen társaság volt az amsz-
terdami Mikes Kelemen Kör, amely 1951-ben jött létre, és 1959-től Tanulmányi
Napokat szervezett, az 1956-os kivándoroltakból verbuválódott londoni Szepsi
Csombor Kör, amelyben mások mellett Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Siklós Ist-
ván, Gömöri György és Czigány Lóránt tevékenykedett, a Bécsben m űk öd ő Bor-
nemisza Péter Társaság, amely 1971-ben Neue ungarische Lyrik címmel német
nyelvú magyar költészeti antológiát adott ki, továbbá a Németországi Magyar Írók
Munkaközössége Kölnben és a Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre,
amely 1976-ban létesült Zürichben. A 60-as évektől mindezen központoknál is
fontosabbnak bizonyult Párizs. A kezdetben többek között Papp Tibor, Parancs Já-
nos és Nagy Pál szerkesztett Magyar Műhely című folyóirat a strukturalista iroda-
lomértelmezés egyik közvetítője és a neoavantgárd m űv észeti törekvések legfon-
tosabb központja volt a 70-es években. A folyóirat 1970-től évente csupán egy-két
számmal jelentkezett, tevékenysége inkább a tematikus különszámokban és a pá-
rizsi, bécsi találkozók megszervezésében fejeződött ki. Az átalakulás hátterében az
a meggyőződés állt, hogy a könyvhöz és a folyóirathoz kapcsolódó írásbeliség túl
szűk kereteket biztosít az irodalom mediális lehetős égel számára.
Miként a folyóirathoz kötőd ö több más szerző tevékenységét, 1970 után Papp
Tiborét is egyfajta médiumközpontú szemlélet határozta meg. Az irodalmi alko-
tás létmódját a mediális hordozója által nyújtott technikai lehetőségek kibonta-
1006
 9 .3 . KÖLTÉSZET A 20 . SZÁZAD 70 ·ES , 80-AS ÉVEIBEN

koztatásával értelmezte, áttörve a technika és a szellemi megértés hagyományos

konfliktusát, amely a platonikus hagyományban leginkább éppen az íráshoz és az
irodalomhoz kötődött. Mivel Papp Tibort - a korabeli konkrét költészet kezdemé-
nyezéseitől sem függetlenül - elsősorban a szó , a betú és a kép vizuális viszonyai
foglalkoztatták, felszámolva ezzel az irodalmat és a képzőművészetet elválasztó
határokat, csakúgy mint azokat a műnemi kereteket, amelyek a vers klasszikus fo-
galmát meghatározták. Nagy Pál 1971-ben közölte első vizuális alkotásait, ame-
lyek azonban nem a képzőművészet, hanem az írásbeli alkotások befogadáseszté-
tikája felől közelítenek a médium lényegéből fakadó poétikai problémákhoz. Nagy
Pál nem a kép befogadásának egyidejűségére, hanem az olvasás és az újraolvasás
lineáris, visszatéréseket is lehet övé tevő időbeliségére alapítja m űveinek jelenté-
sességét. A primer olvasás azonban ebben az esetben nem betúk, szavak és mon-
datok összekapcsolását, hanem egy felület letapogatását, feltérképezését jelenti,
amit a jel és a jelölt elválasztottsága tesz esztétikai élménnyé. A mából visszate-
kintve azonban nagyobb figyelmet válthatnak ki 1977-ben franciául megjelent Sa-
disfactionSés az 1984-es Journal in-time c ím ű albumának azok a vizuális szövegei,
amelyek a kép és a szó medialitásának feszültségteremtőcseréivel érnek el hatást.
(KÉKESI Zoltán 2003: 63.) Ezt többek között azáltal érik el, hogy a képi és nyelvi ele-
meket szétszórják a papír felületén, így az észlelés folyamata az időben elhúzódik.
A felületek kiterjedése Nagy Pál albumaiban többnyire meghaladja a lapnyi terü-
letet, akár a sokszorosát is elérheti, és így a több középpont köré szervez őd ő m ű
a befogadásban soha sem válik egészlegessé, az olvasás vagy a szemlélet iránya
változó lehet. Nem meglep ő , hogy a könyv mint az irodalmi művek hagyományos
kerete Nagy Pál alkotásaiban egyre inkább felszámolandó közegnek bizonyul, és
munkái részben a videoinstallációk felé tájékozódnak, részben pedig a szöveg és a
kép alkalmi, nem ritkán hanghatásokkal is kísért, bonyolultabb m űveleteket magá-
ban foglaló összekapcsolásaival kísérleteznek. E munkák lényeges szerkezeti ele-
mévé válnak az ismétlések és a visszautalások, amelyek az önreprezentáció alkotó
tényezőjévé teszik a jelek újrahasznosítását. Nagy Pál művészetében a jel lényegi
meghatározója, hogy az alkotásban idézhetőnek, megismételhetőnek, sokszoro-
síthatónak, sorozatokba foglalhatónak és újrahasznosíthatónak bizonyul, vagyis
az ismétlésnek azok a formái jellemzik, amelyek a technikai médiumok m űk ödése
során felszámolják a jelenlét metafizikus kitüntetettségét. E formáknak köszön-
het ően munkái kezdeményezik a történeti avantgárd és a neoavantgárd sajátos
archiválását is. A médiumok cseréjében az archiválás immár nem a m ű léte által
megkívánt k üls ő beavatkozás, hanem az alkotás egyik reprezentációs lehetősége,
amiben a neoavantgárd a posztmodernnel osztozik. Az irodalom medialitásának
korai tudatosulása és a posztmodern tapasztalatokkal való érintkezés indokolhat-
ja, hogy a magyar neoavantgárd irodalmiság irányzatai közül ma egyedül a Ma-
gyar M űhely körének tevékenységét övezik hatékony kanonizációs kísérletek.
1007
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

9.3.3.4. Tolnai Ottó

A magyar neoavantgárd harmadik meghatározó központja az akkoriban Jugo-

szláviához, ma Szerbiához tartozó Újvidéken, az Új Symposion c ím ű folyóirat
környezetében található. Ez a folyóirat és a körülötte mutatkozó aktivitás jelle-
gében alapvetően eltér a Magyar M űhelyt ől, amit jól mutat, hogy amíg az utóbbi
munkáját programszövegek és programadó megnyilatkozások sokasága kíséri,
az Új Symposion lapjain ilyenekkel nem találkozunk. Az Új Symposiont nem az
irodalom megújításának, egy új mediális művészet létesítésének szándéka és
kíváncsisága fűti, hanem egy addig nagyrészt irodalmon kívüli kulturális táj,
a Vajdaság önszemléletének megalkotása, a hozzátartozó narratív és poétikai
alakzatok kialakítása. A régió tértapasztalata a határ, a periféria és a hely nél-
küliség alakzataival írható le, ezek előfordulása jellemez számos olyan prózai
és lírai alkotást, amely metonimikus kapcsolatba hozható a Vajdasággal. Ilyen
alkotás például Domonkos István 1971-ben megjelent Kormányeltörésben c ím ű
verse, csakúgy mint Tolnai Ottó lényegében egész költészete, amelynek első Ma-
gyarországon kiadott válogatása Vidéki Orpheusz címmel jelent meg 1983-ban.
Alighanem összefügg ezzel a sajátos tértapasztalattal, hogy mindkét költő pá-
lyaindulásától kezdve hangsúlyosan szakított a költőiség eleven konvencí óival,
és k őlt őietlen, rombolt grammatikai, retorikai struktúrák m űködtet ésével tárgyi
funkciókat kölcsönöztek a nyelvnek. Ez nem csupán azt jelenti, hogy verseik-
ben távolság keletkezik a nyelv és használója között, hanem azt is, hogy a vers
anyagszerűsége, tipográfiája, szintaktikai szerkezete kerül az olvasás előterébe.
(KULCSÁR-SZABÓZoltán 2007: 643.)
Domonkos István és Tolnai Ottó költői pályáját a 60-as évek végén közös
verseskötetek jelölték. Poétikájuk közös vonása, hogy a nyelv anyagszerűségét
mindketten kollázs eszközkészletével juttatták érvényre. Eljárásaik neoavant-
gárd jegyeket mutatnak. Tolnai Ottó költészete, aki életművének egészével a
80-as, 90-es évek magyar irodalmának egyik meghatározó alkotójává emelke-
dett, metaforikus nagyszerkezeteket hoz létre, jóllehet költői világában a jelek
önmagukban nem bizonyulnakmetaforikus természetűnek. (THOMKA Beáta 1994:
26.) Ennek okai abban a központ nélküli és a körülhatárolhatóságot is elver ő tér-
tapasztalatban kereshetők, amellyel Tolnai költészete is metonimikus viszonyba
lép, és amelyhez hasonló szerkezeteket a költészetére oly jellemző sajátos hosz-
szúversekben újra és újra felépít. Tolnai Vajdaságának központ nélküliségére
jellemző az a messzernen ően tudatos térpolitika, amely kilendíti, ugyanakkor
eltörli a régió határait, és a felidézett történetek mikrorealizmusával ellenáll an -
nak, hogy a teret üres mítosszá alakítsa. A régió komplex szimbólumait megta-
lálja Kolozsvárott, Párizsban, Budapesten, az Adriai tenger partján és a Balkán
különböző tájain, de ahogyan igaz a költészetére, hogy az önmagukban nem me-
1008
 9.3. KÖLTÉSZ ET A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

taforikus jelek kapcsolataikban metaforikus struktúrákat építenek ki, úgy igaz a

fordítottja is, hogy a hosszúversek, a kötetek és az életmű egésze által hordozott
szimbolikus struktúrák minden pillanatban narratív mikroszerkezetekre hullnak
szét. Az egyes hosszúversek, illetve a kötetek ilyen verssorokba tördelt elbeszé-
léstöredékek, többszörösen megismételt motívumok asszociációs sorai határoz-
zák meg. Közöttük vannak kitüntetett fontosságúak (pl. Adria, azúr, indigó, tü-
kör) , amelyek könyvről könyvre gazdagodva motívumok és elbeszéléstöredékek
sokaságát vonzzák magukhoz.
Az asszociatív kapcsolatokon és ismétléseken alapuló hosszúversek mellett
Tolnai másik verstípusa a groteszk éneklés mímeléséből (THOMKA Beáta 1994: 90)
kifejl őd ő dal. Dalaiban a jóhangzást a dadogás, a motyog ás, a törmelékesség, a
hangutánzó szavakból áradó recsegés váltja fel. Tolnai számára a nyelvnélküliség
nem valamiféle tragikus állapot, hanem a szépség groteszk forrása . Ez a szépség
egészen más természetű, mint amilyennel az irodalmi konvencióknak, vagy széle-
sebb értelemben az esztétikai hagyománynak dolga van. Aszínre vitt töredezettség
a k ölt őietlen, tehát nem eleve adott eszközöket használó vers keletkezését avatja
esztétikai élménnyé. Ezen a hatáson alapul a Tolnai-életmű talán legkiforrottabb
alkotása, az 1992-ben kiadott Wilhelm-dalok. A kötet elsődleges beszélője egy falu-
bolondja. Wili groteszk "dumdum dalai" roppant tárgyi gazdagságukkal és a meta-
forizálódó tárgyak kimeríthetetlen történetképző tartalékainak k ösz önhetően az
eposzi teljesség benyomását keltik. A költőiség esztétikán túli eredetéből merít ő
beszéd egyfajta központ nélküli, ind ázó, ellenőrizhetetlen és megszilárdíthatatlan
emlékezetkonstrukciót hoz létre, amely a motivikus tükr özödések révén mintegy
az életmű önolvasásának allegóriáit is megalkotja.

9.3.3.5. Szilágyi Domokos

Sajátos oldalhajtása a magyar neoavantgárd irodalomnak Szilágyi Domokos köl-

tészete. Távol minden olyan központtól, ahol a neoavantgárd mozgalornszerűen,
egy folyóirat köré csoportosulva jelenhetett meg , Erdélyben, közelebbről Kolozs-
várott, ahol 1976-ban, mindössze 38 évesen meghalt, a 70-es években lényegében
egyedül dolgozott ki olyan poétikai formákat, amelyek sok tekintetben rokonít-
hatóak a neoavantgárd bizonyos kezdeményezéseivel. A versszerűség konvenci-
óit lebontó, terjedelmes költeményeinek egyikjellemzője a nyelvek és regiszterek
egymásmellettisége, kereszteződése. Az 1967-ben megjelent Garabonciás c ím ű kö-
tet talán legjelentősebb alkotása, a Takarják be nagyapát cím ű vers ódai, elbeszé-
lő és párbeszédes mozzanatokat egyaránt tartalmaz, és közben szekvenciaszerű
ismétléseket alkalmazva hasonlóan építi ki a jelenkori köznyelv és az archaikus
ószövetségi hangütés váltásait, mint ahogyan majd Petri György fogja kidolgozni
1009
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

az elbeszélő köznyelv és a himnikus beszéd váltását Hogy elérjek a napsütötte sávig

című versében.
A 60-as évek végétől Szilágyi Domokos egyre erőteljesebben használja a vers
mediális megjelenésében rejlő tipográfiai lehetőségeket, és egyre nagyobb szere-
pet játszik költészetében egyfajta abszurd humor, amely váratlan szinesztéziákból
táplálkozik, és egy másik metszéspontra, a nyelv anyagi valóságának és az anyag-
tól függetlenedő jelentések nyugalmasnak semmiképpen sem mondható metszés-
pontjára helyezi a verset. Nyitott, egymásmellettiségeken és ellentéteken alapuló
versalakzatokjönnek így létre, maga a költészet pedig olyan, a vers medialitását is
figyelembe vevő nyelvi kísérletté válik, amely tartalmazza a személyiség újraalkot-
hatóságának kérdéseit is. A számos metapoetikus megnyilvánulások egyikében, az
Ez a nyár című versben így fejeződik ki ez a kettősség:

Van valahol egy próba-nyár, anyag és eszme közt a félúton;

fogantatás - koncepció! -: anyag és eszme közt a félúton;
tükör-magunk tükör-nyara- anyag és eszme közt a félúton ;
(oo.)
ez az én fehérségem amely
meg
tör
ete
tt
tinéktek

9.3.4. A nyelvi tudat és a hagyományértelmezés alapjainak átalakulása

A 60-as évek végére a neoavantgárd irodalom kezdeményezéseiről elzárkózó köl-

tőkben is szemlátomást megnőtt az igény az évtized köznyelvét meghatározó poé-
tikák, az illyési, a Nagy László-iés az újholdas örökség újragondolására. Az előtér­
ben a lírai én nyelvi megalkotottságának kérdései, az érvényes költői szereptudat
kialakításának alapviszonyai és a nyelv metaforicitásával összefüggő, nyelvfilozó-
fiai összefüggésekbe ágyazott problémái álltak. Az irodalom történetiségét meg-
rajzoló hatástörténeti visszatekintés világosan bizonyítja, hogy e kérdésekre azok
a költészetek adták a legproduktívabb válaszokat, amelyek legalábbis érintkeztek
a neovanatgárd bizonyos aspektusaival, vagy akár - miként Tandori Dezső korai
költészete - a neoavantgárd minden poétikai dogmatizmust nélkülöző, "puhább"
megnyilvánulásaként is értelmezhető.
A nyelvi tudatok megváltozása beágyazódik egy új költőnemzedék pályaindu-
lásának történetébe. A 60-as évek végén ugyanis egy népes, poétikai irányultsá-
1010
 9.3 . KÖLTÉSZET A 20 . SZÁZAD 7 0 - E S, 80-AS ÉVEIB EN

gát tekintve korántsem homogén nemzedék jelentkezett a magyar irodalomban.

Ezzel nem kevés gondot okozott a hivatalos kultúrpolitikának, amely tulajdon-
képpen ekkortól veszítette el egyértelmű irányító szerepét, hogy a 70-es évek
végére már csupán a reagálás lehetősége maradjon meg számára. A 60-as évek
végéig a két központi ellenőrzés alatt m űköd ő könyvkiadó, a Szépirodalmi és
a Magvető évente három-négy elsőkötetes költő indulására adott lehetőséget.
Egy-egy elfogadott kötet éveket várt a kiadásra, ami nem csupán türelmetlen-
séget szült, de az irányítás potenciálját is csökkentette. A 70-es évek elejére ez
a szám hirtelen megnőtt, évente tíz-tizenkét költő kapott lehetőséget a bemu-
tatkozásra. A változást a 60-as évek végén három antológia kiadása vezette be.
1968-ban az Első ének, 1969-ben a Költők egymás közt, 1970-ben az Elérhetetlen
föld cím ű antológia megjelenése jelezte a központi hatalom abbé li szándékát,
hogy ellenőrizze, izolálja és befolyásolja a fiatal irodalmat. Hirtelen közel hatvan
költő jutott a reprezentatív bemutatkozás lehet őségéhez. köztük Takács Zsuzsa
Tandori Dezső , Várady Szabolcs, Petri György, Oravecz Imre, Beney Zsuzsa, Utas-
sy József, Kiss Benedek, Horgas Béla és Szepesi Attila. A fogadtatás jól jellemzi
a korabeli kultúrpolitika megosztottságát és a kulturális szféra bonyolult belső
viszonyait. Amíg 1969-ben, fiatal irodalomról szervezett lillafüredi tanácskozá-
son Tóth Dezső , az MSZMP pártközpontjának képviseletében "nevelhető kre" és
"introvertált, társadalmilag érdektelen, artisztikus művészekre" osztotta az első
két antológia mez őny ét, az utóbbiak közé sorolva például Tandorit, Oraveczet és
Petrit , addig számos kritika Tandorit és Oraveczet a kiemelkedő tehetségek kö-
zött említette, Szabolcsi Miklós pedig, akinek szintén jelentékeny szerepe volt a
korabeli irodalompolitika alakításában, egy 1970-ben írott tanulmányában felet-
tébb türelmes, sőt támogató hangot ütött meg, a k ülőnb öz ő irányzatok és hagyo-
mányok egymásmellettiségére hívva fel a figyelmet . Mindeközben a jugoszláviai
magyar irodalom legtekintélyesebb kritikusa, Bori Imre még az első antológiai
megjelenése előtt, 1967-ben tanulmányban méltatta az akkor még kötettel sem
rendelkező Tandori Dezső költészetét. A magyarországi kereteket ezzel szemben
inkább Vasy Géza, az Írószövetség KISZ-titkárának 1974-ből származó követelé-
sejellemzi: "a feladat a szocialista tudat formálása", még akkor is, ha mint ugya-
nő 1980-ban fogalmaz , "minden gondolkodó embernek tudomásul kell vennie ,
hogy bár a kommunizmus perspektívája változatlan, a hozzávezető út sokkal las-
sabb és bonyolultabb, mint azt hittük". A fiatal nemzedék önmegfogalmazására
ezért még jó ideig nem volt mód. Jól kifejezi ezt 1968-69-ben az Eszmélet c ím ű
lap alapítási kísérlete , amelyben együtt találjuk mások mellett Nádas Pétert,
Mészöly Miklóst, Orbán Ottót, Tandori Dezs őt és Csoóri Sándort. Az alapítási
kísérletre Aczél György kategorikus nemet mondott, Nádas Péternek pedig, aki
a fiatalok nevében fellépett, a kezdeményezés eredményeképpen 1977-ig nem
jelenhetett meg könyve.
1011
9 . A KÖZELMÚLT IRODALMA

9 .3.4.1. Petri György

A 70-es évek elejére, tehát lényegében Tandori, Petri és Oravecz fellépésekor a

kritika viszonylag egybehangzóan felismerte a gyökeresen új nyelv- és költészet-
szemléletekjelentkezését, és azt is, hogy ezek kanonizációja korszakváltást ered-
ményez. Elsősorban az említett k ölt őkn él, de nemzedékük számos tagjánál hason-
lóképpen megfigyelhető a költészet megörökölt kultikus pozíciójának elutasítása,
és a kultikus pozícióhoz tartozó nyelvek lebontása. Mindez az olvasói beállítódá-
sok átalakulásával is együtt járt, hiszen a költői beszéd olyan kitüntetett embe-
ri megnyilvánulásnak számított, amely a közösség vagy a személy sorsát a maga
nyelvi közvetítettségében hordozta. A költészet hagyományos metafizikai alapjai
nem csupán azért váltak tarthatatlanná, mert a szubjektivitás ilyen fajta központ-
ba állítása éppen személyes és a közösségi létezés különbözőségben rejlő lényegét
törli el, hanem azért is, mert a kitüntetettségból fakadó funkciók összefonódtak az
antidemokratikus társadalmi szerkezetet uraló politikai és ideológiai hatalommal.
Mivel azonban a költészet esztétikai ideológiája sosem közvetlenül, hanem a nyelv
metaforikus struktúráiba ágyazva jelenik meg, a felkínált költői szerepek lebontá-
sa csakis e nyelvi struktúrák kritikája által lehetséges. Így a metaforakritika, ami
a kor európai filozófiai gondolkodását éppen úgy meghatározta, mint a legkülön-
bözőbb próza- és lírapoétikai törekvéseket, a magyar irodalomban szorosan össze-
kapcsolódott a korábbi k ölt őszerepek lebontására tett kísérlettel is. Lebontásról
van szó, de a lebontás egyszersmind építés is: egy új költői imázs kiépülése és ala-
kulástörténete követhető nyomon Petri György első verseskötete, a Magyarázatok
M. számára (1971) megjelenésétől kezdve egész pályáján.
Petri költészetében a metaforakritika egyfajta ironikus magatartással párosul,
amelyet Richard Rorty leírását alapul véve magánjellegúnek nevezhetnénk, és úgy
jellemezhetnénk, hogy az ironikus "radikálisan és folyamatosan kételkedik saját
jelenleg használt szótárában", továbbá, hogy tudja, "a saját jelenlegi szótárában
megfogalmazott érvek sem alátámasztani, sem eloszlatni nem képesek szótárával
kapcsolatos kételyeit" , valamint az, hogy ha "saját helyzetéről filozofál, nem gon-
dolja, hogy szótára másokénál közelebb lenne a valósághoz" (RORTY, Richard 1994:
89) . Mindez elsősorban a nyelv folyamatos önreflexióját feltételezi, és együttjár a
többnyelvűség, a többkódúság - a magyar modernség hagyományában elsősorban
Vas István lírájához köthető - érvényesülésével. Petri korai lírájában, ahogyan A
szerelmiköltészet nehézségeiról címú vers példázza, az irónia törése élesen jelenik
meg , a nyelvek mintegy tömbökként állnak egymással szemben. A vers a sze-
relmi líra trubadúrköltészetból ránk maradt toposzait első felében József Attila,
mindenekelőtt az Óda nyelvén szólaltatja meg, majd egy tipográfiailag is jelzett
éles váltással a metaforakritika analitikus nyelvének adja át a helyet, hogy azután
harmadik részében az egynyelvűség és az emelkedett költészet fenntarthatatlan-
1012
 9 .3. KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

ságának problémáját, magát a törést törésként, a többnyelvúséget többnyelvúség-

ként megőrizve, nem kevés romanticizmussal a szerelmi témára vonatkoztassa.
Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk a 90-es évek Petri-lírájának egyik kiemel-
kedő darabjában, a Hogy elérjek a napsütötte sávig c ím ű költeményben. Ám aligha
véletlen, hogy a politikai líra regiszterében egy másik vers , a Hatvannyolc tele 1968
dátumával hozza metonimikus viszonyba az irónia nyelvi magatartását. Ez azt jel-
zi, hogy Petri megőriz egy olyan tudati területet, amelyet nem érint az irónia. Ezt
a területet mindenekelőtta szerelem és a szabadság iróniától érintetlen eszménye
hatja át, amely közül az utóbbi, mivel az írás "magánjellegúvé" vált, a nyelv modá-
lis működésének alapjául is szolgál.
Az irónia mozgása folyamatosan jelzi is a nyelvi szituáltság töréseit, hibáit, így
a metaforák is feltételes, lebontható igazságokká válnak a versben. Mégis szükség-
szer űen adódik egy pont, ahol az irónia nyelvi mozgása felfüggesztődik,mégpedig
ott, ahol a személyesség önreflexív szabadsága megnyilvánul. A Metaforák helyze-
tünkre című vers első felében mindez az 'én' múltbeli és jelenbeli önértelmezésé-
nek különbségében fejeződik ki, abban tehát, hogy az irónia csak a múltbeli ént
érinti: "Hol vagyok attól az / ifjútól, ki hittem a / világot - kesztyűkéntl - kezemre
húzni." Így Petri költészete ugyan lebontja az illyési költészet szereptudatát, de
nem válik meg tőle, folyamatos dialógusban marad vele, sőt képletesen szólva an-
nak veti a hátát, ám iróniájának magánjellegúsége folytán soha sem állítja helyre.
Akkor sem, amikor a 70-es évek második felében fontos politikai petíciók aláírása
után 1981-ben az AB Független Kiadónál jelenteti meg Örökhétfó círn ű kötetét. Az
irónia magánjellegúsége és a költészet közfunkciói közti finom közvetítés jön létre
akkor, amikor e kötetben 1968 helyét mind hangsúlyosabban 1956 veszi át , im-
már explicitté téve a szabadság és a szerelem eszményének iróniamentes kivéte-
lességét. Ettől kezdve folyamatosan érzékelhető Petrinél az elbukott forradalom, a
szerelernkép és a halálélmény átfedése, hogy aztán az 1990-ben publikált Valami
ismeretlen cím ű versben végképp egybekapcsolódjanak.
Petri költészetében az életrajz, a köztörténelem és a poétikai szféra koinciden-
ciája egyfajta magánmitológiát megalapozva valósul meg. A 80-as, 90-es években
feltúnően megszaporodnak alkalmi versei, amelyek jelzetten egy őket megelő­
ző nyelvi , életrajzi eseményre adott feleletként jönnek létre. Mindez nem jelent
olyasféle ráutaltságot, hogy a versek az adott esemény ismerete nélkül ne lenné-
nek érthetőek, csupán azt, hogy a vers poétikai meghatározottsága változik meg
Petri kései költészetében: eltolódik a kommentár felé, végképp elutasítva a poéti-
kai szféra immanenciáját. E kommentárjelleg leglátványosabban a megszakítások,
a zárójeles kitér ők, a lábjegyzetek sokaságában nyilvánul meg, amelyek gyakran
nem vezetnek vissza a megkezdett vers útjára, és nem jutnak el a vers lezárásához
sem, csupán felfüggesztéséhez . A versszerűség kritériumainak átértelmezése nyil-
vánvalóan összefügg a költői én alulretorizált nyelvi megjelenítésével. (KERESZTURY
1013
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

Tibor 1998: 141.) Petri ironikus redukcionizmusa, ellenállva a politikai költészet-

ben felkínált romantikus gyökerű költ őszerepeknek, a 80-as évek második felétől
mindinkább a nyelv eddig iróniamentes tartalékaként őrzött eszmények ellen irá-
nyult, még mindig a klasszikus hagyománnyal, főként Petőfivel és József Attilával
párbeszédben.

9 .3.4. 2. Várad y Szabolcs

Várady Szabolcs verseiben alig találhatók metaforák, klasszikus értelemben vett

képek . Vas István nem ok nélkül mutatott rá ezzel kapcsolatban saját költészeté-
re, a képek használatát kerülő, sokszor frivolan prózai nyelvhasználatára mint
hatástényezőre (VAS István 1987: 367). Az a költészetpoétikai megújulás, amely-
nek Petrin és Tandorin kívül Várady Szabolcs is a kiemelkedő alakjai közé tarto-
zik, kétségtelenül leírható metaforakritikai megfontolások kiemelésével. Várady
költészete azonban két másik tényezőre is felhívja a figyelmet. Az egyik a rímelés
modern kori történetével függ össze. A Nyugat első nemzedékének verselése, fő ­
ként Babitsé és Kosztolányié máig meghaladhatatlanul tiszta harmóniákat hozott
létre , ahogy a disszonanciák ütközéseiből sem k önnyű nagyobb poétikai energiá-
kat felszabadítani, mint amekkora József Attila, Szabó Lőrinc és Illyés verseiben
jelen van. A szabad vers felé mozduló lazításokban sem ment lényegesen tovább
a későbbi magyar költészet, mint ameddig Nemes Nagy és Pilinszky elment. Weö-
res Sándor egyedi zeneisége pedig egy sem korábban, sem azóta nem jelentkezett
muzikalitásra volt szabva. Váradynál a különféle rímtípusok együttes, nem ritkán
ironikus hatást keltő együttes használata mutat a többnyelvűség versbeli jelen-
ségére. Verseiben a rímek - közülük is leginkább a kancsalrímek, amelyek a hu-
moros költészetből kerülnek át a "komoly" líra eszközkészletébe - a többjelenté-
sűség, és ezáltal a jelek szétszóródásának fontos forrásai lesznek A hagyományos
líra nyelvi erodálódását Várady megtartja egy olyan állapotban, ahonnan a vers
ugyanúgy képes kilendülni az idézetszerúvé vált nyugatos kódok és az azokkal
szakító "prózaiság" felé. A forma szigorúsága ezt az ingatag helyzetet stabilizál-
ja annyira, amennyire a kül önböz ő kódok ütközéseitől feszített verstérnek erre
szüksége van .
Ugyanez mondható el a grammatikai kapcsolatokban meglelt lehetőségekről.
A grammatika mint a gondolkodást is szabályozó rendszer, természetesen vált
poétikai tárgyává a Petri kapcsán már emlegetett nyelvkritikai attitűdnek. Vára-
dy Szabolcs abból indult ki, hogy a séma eleve tartalmaz nyitott, többféleképpen
kitölthető helyeket, amelyek nyitottként való megőrzésével a vers a kizökkenté-
sek és az eltérítések által épül fel. Mindez azt jelenti, hogy ami a világos nyelvi ki-
jelentések szempontjából zavarnak, vagy hibának mín ős ül, e poétikában az lesz
1014
 9.3. KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70-ES) 80-AS ÉVEIBEN

az alkotás alapvető tényezője. Így e költészet az olvasó részéről is folyamatosan

igényli a nyelvi alkotóképesség és elemzés, egyfajta kreatív és kritikai racionalitás
működtetését. A megszokott, hétköznapi nyelvi logika Várady Szabolcs verseiben
kizökkenthetőnek, eltéríthetőnek bizonyul, és a beszéd a legkevésbé sem a nyelv
stabilizálásában érdekelt, inkább az analitikus szétmozgatásban, a rések megnyitá-
sában. E munka ugyanakkor a maga részéről nagyon is racionális. Várady Szabolcs
versei szinte képletszerűen tiszta, világos retorikai-logikai építmények. A verseket
átható világos logika azonban egy olyan racionalitás jegyében születik meg, amely
a versben fényt derít saját korlátozottságára, viszonylagosságára. A vers minden
pillanatban kész arra, hogy áttörje ezt a racionalitást, és elszabaduljon. Maga a
beszéd azonban megtartja a verset a ráció határán, ám érzékelhető, hogy e racio-
nalitást, a clarté szellemét folytonosan fenyegeti a nyelv tartaléka, amit ugyanaz
a nyelvi analitika hív játékba, amely megvonja a határt, bizonyos lehetőségeket
kitölt, másokat kitöltetlenül hagy.
Várady Szabolcs költészetének kesernyés, rezignált humora részben éppen a
vers imént részletezett ingatag helyzetéból fakad, amit nála a költés feladatként
való értelmezése stabilizál. A feladatszerűség a költői mesterség kézművesjellegét
teszi hangsúlyossá. E poétika összegzőjellegű megnyilvánulása a Szerkesztői üze-
net című költemény, amely aligha véletlenül rímelteti a klasszikus angol szonett
legmesteribb művelőjének nevére az irodalmi nyelv alatti stílusregiszterekbe tar-
tozó "gürcölni kell" kifejezését: "Mihelyt kapásból meg tudsz írni egy / szonettet,
mondjuk ilyesféleképpen, / ujjaidat csak futtatva a gépen, / s úgy érzed, hogy ma-
gától (szinte) megy, / / véreddé vált, akár az egyszeregy, / ha álmodból felkölte-
nek: »No kérem, / lássunk egy jó szonettet, írja sz épen«, / csak könnyű séta s nem
megmászni hegy, / / ha, mondom, eddig eljutsz végre egyszer, / tudván, hogy írta
ezt Petrarca, Sidney, / s mily rímképlettel Shakespeare (s pláne Spencer!), / / ak-
kor elég, ha annyit mondasz: "Így ni!" / és dobhatod is az egészet el. / De addig
barátom, gürcölni kell!"

9.3-4.3. Tandori Dezső

Tandori Dezső korai költészete amolyan gyűjtőlencséjea 60-as évek végén, a 70-es
évek tapasztalható átalakulásban részt vevő késő modern költészetpoétikáknak.
Eltérő módon és mértékben egyaránt kapcsolódik az újholdas és a neoavantgárd
törekvésekhez, és meghatározó jegye lírájának a Petri Györggyel és Várady
Szabolecsal összefüggésben említett nyelvkritikai attitűd. Mindemellett nyelv- és
szubjektumszemléletét tekintve, vagyis azokban a vonatkozásokban, amelyeket az
irodalomtörténet-írás hagyományosan előtérbe állít a késő modernség költészet-
poétikai alakulástörténetének feltárásakor, nem csupán összegzője volt az új kez-
1015
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

deményezéseknek, hanem nyelvi létének egészen egyedi jellege folytán egy sor
eredeti változat kialakítója is.
Töredék Hamletnek (1968) címú kötete a korabeli kritika számára korai jelzése
volt a költészetpoétikákban érzékelhető változásoknak, mára pedig különféle ká-
nonok egyaránt a klasszikusság pozíciójába helyezik. A szubjektum, mint a költői
beszéd elsődleges vonatkozása, Tandori korai költészetében nem az idő alakza-
ta, mint ahogyan elsősorban József Attila kései költészetének önmegszólító vers-
típusa (NÉMETH G. Béla 1970: 621) rögzítette, hanem a téré. A szubjektivitást mint
téralakzatot a grammatikai szerkezet hordozza, de legalább ennyire az előzete­
sen feltételezett interszubjektivitás képződménye. Grammatikai téralakzatként
betölthetetlen, jelentése szüntelenül várat magára: "Minden hogy kitágult, mió-
ta / elmozdulhatok nézésem mögül. / Nem fedi el többé képeivel / azt, aminek
már nevet sem adok, / amibe csak hanyattbukhatok. / Áthullok eszméletemen.
/ Állandóan következem ." (Minden hogy kitágult. .. .) A szubjektivitás létmódját a
betölthetetlenség és a "következés", a jelenlét metafizikáját kioltó várakozás, az
eljövetel beteljesíthetetlen ígérete együttesen határozza meg . A becketti abszur-
ditás utáni képlet ez. Ajelenlét folytonos elhalasztódása ugyanis Tandorinál nem
tragikus felismerés. A helyettesítések olyan mozgása, amelynek az interszubjek-
tivitás, egy másik személy megszólíthatósága kölcsönöz térszerúséget. "EL KELL
FELEJTENEM, / HOGYNEMVAGYUNK SEHOL, / S LEGALÁBB RÓLAD AZTKELL
HINNEM, / HOGYITI VAGY. / / (. ..) MINTHA MAGAM HELYETI/ TÉGED HAGY-
NÁLAK EL / AZTÁN MEGBÁNVA MÉGIS / HELYETIED MAGAMAT", olvasható
Személy címú versében.
Tandori második kötetében, az Egy talált tárgy megtisztításában (1973) elhalvá-
nyul az újholdas poétika hatása. Annál nagyobb szerephez jutnak a neoavantgárd-
ra jellemző versalkotó eljárások. Az eredmény így is egy poétikailag meglehetősen
heterogén kötet. A versalkotás egyik irányát egyfajta szemiotikai redukció jelöli
ki, amely abból indul ki, hogy a vers nyelvi jelekből áll, és semmi máshoz nincs is
köze, mint a nyelvhez , nyelvi szerkezetekhez és a nyelvanyagiságához. A redukció
a nyelv materiális alapjára utal. Ennek az eljárásnak a változatai figyelhet őele meg
a Posztumusz játékszelvény, A szonett és az Egy szó alibije címú versekben. Míg az
előbbi kettőben a nyelvi szerkezetek bemutatása dominál, az utóbbiban a nyelvi
anyagban rejlőjelentéslehetőségekkibontása, az értelmi konstrukció önreflexiója.
Ezek a változatok szoros rokonságot mutatnak a korabeli német nyelvú irodalmak
konkrét költészeti kísérleteivel. Tandori 70-es évek elején keletkező lírájának má-
sik főváltozatához olyan lazább szerkezet ű narratív versek sorolhatóak, amelyek a
másik típushoz hasonló szemlélettel az én, a személyiség konstruáltáságára mu-
tatnak rá, ám a személyiség megalkotásához fűződő szerkezetek alapelemei nem
anyagszerűségükbenfelfogott jelek, hanem az önéletrajziságnak mint előzetes
konstrukciónak alárendelt narratív egységek. Ezt a változatot képviselik a kötet-
1016
 9 .3 . KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

ben az Elókészületek és születésnap, vagy a Közjáték, képekkel címú versek. Mindkét

változatról elmondható, hogy a destrukció és a konstrukció együttes múködése
hozza őket létre, továbbá hogy mindkettőt egyfajta egyetemességigény hatja át,
amennyiben az értelem vagy a személyiség konstruáltságának bármilyen elemmel
behelyettesíthető múködését kívánják bemutatni.
A konkrét költészet programjai más irodalmakban is viszonylag zárt problé-
matudatot építenek ki, és amennyiben az irodalom hagyományos médiáján belül
maradnak, a 70-es évek végére kimerülnek. A 80-as években Tandorinál is meg-
figyelhető a hagyományos formák visszatérése, illetve elbeszélésváltozatainak
burjánzó áradása. Amikor az 1984-ben kiadott Celsius címú kötetben arról beszél,
hogy "mindent, de mindent ezen a világon le kell írni , minden adatot",'> az az ő
esetében a személyes életesemények narratív katalógusának folyamatos bővülé­
sét jelenti, amely az élet és az irodalom hagyományos kettősségének felszámol á-
sával párosul. Az élet Tandori költészetében megszakítatlan írásprogram, folya-
matosan keletkező mú , mítosz tehát, minthogy az írásprogram szükségszerúen
romantikus jelleget is mutat, amely nem játszik rá mitikusságára. H ősei, szereplői
hangsúlyozottan demitizált figurák, játékmackók, névvel és sorssal rendelkező
verebek, lovak, és mindegyikhez konkrét környezet is tartozik, egy lakás vagy egy
városrészlet.
Az írásprogram, amint erre már utaltunk, Tandori sajátos, senki máséval össze
nem hasonlítható nyelvi létének és formaérzékének függvényében bontakozik ki.
Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy verseinek nyelvi múködéséből
az irodalomkritika, az irodalomtörténet-írás és a nyelvészet mindmáig feltúnően ke-
veset tárt fel. Ezcsak részben magyarázható a k épz őm űv észerre is kiterjed ő, továbbá
más szerzői nevekhez (Nat Roid, Tradoni, Solenard) fűződő alkotásokat is felölelő
életmú alig felmérhető bőségével. A magyarázat inkább abban kereshető, hogy
Tandori múvészete a wittgensteini gyökerú nyelvfilozófiák, a késő modern szubjek-
tumszemléletek, valamint 60-as évek után kiteljesedő európai és amerikai múvésze-
ti koncepciók metszéspontján hozza létre sajátos alakzatait, és így felmérése sem
lehetséges másként, csakis egy, az életmú igényeihez mért tágas horizontból.
Tandori nyelvszemléletének egyik összetevője a hiba , ami a véletlen esztétiká-
jával, a nyelv roncsoltságával függ össze. A Koppar koldüs (1992) címú kötetben,
amelynek epikus vázát egy Koppenhágát, Párizst, Kölnt és Düsseldorfot érintő uta-
zás eseményeinek elmesélése szolgáltatja, egy idegen írógépnek k ösz őnhet ően,
vagyis egy, az irodalom medialitásával összefüggő technikai eszköz közbejöttével
a költészet elveszíti nyelvi alapjainak biztonságát. Mindez egyfelől arra utal , hogy
nála az esetleges életrajzi tények is bármikor poétikai jelentőséget kaphatnak,
máskor viszont megmaradnak asszociatívan felidézett és könnyedén eltávolítható

416 Tandori Dezső : Celsius. Bp., Magvető, 1984, s.

1017
9 . A KÖZELMÚLT IRODALMA

emléknek. Másrészt, és ebben az esetben ez a fontosabb, a kötet az életmű második

felében újra megerősíti, hogy Tandori számára a nyelv nem természetes adottság,
hanem medialitását, formai feltételeit tekintve és a hagyományok közvetítettségé-
ben is teremtett anyag. Ateremtettség azonban nemjelenti a nyelv uralását. Éppen
ellenkezőleg, a nyelv működése Tandorinál mindig uralhatatlannak bizonyul. Ez
ad lehetőséget arra, hogy költészetében teret nyerjen a játékosság, a véletleneket,
a hibákat is jóváhagyó találékonyság. E játékosság többnyire a klasszikus költői
nyelvet szétvető erőkben nyilvánul meg. Költészete emellett megőrizte Rilke elé-
giáiban és orpheuszi szonettjeiben gyökerező klasszicista hajlamait is, és mintha e
hajlamok - akárcsak Petri György lírájában - a halál témájának közelében felerő­
södnének. A Semmi Kéz (1996) cím ű kötet címadó versében, amely egy szeretett
lény, egy veréb halálának pillanatát ragadja meg, a halál testi intimitásában, a hei-
deggeri értelemben vett semmi vonatkozásában ölt formát a szubjektum egysége:
"Csak annyi voltam, mint a Semmi Kéz, / mely nem mutat se innenre, se túlra, /
nem kerül, el se vész, / mintha az idő ide-oda múlna; / ujjam alatt a hát mintáza-
ta, / nyugodt volt, mintha nem is látszana, / a csőr lassan kinyílt , nem lihegősen, /
inkább csak mártózni valami hűs ben, / mert a forróság a nem várt hatásra /
a harminc grammnyi testet be- s bejárta".

9.3-4-4. Weöres Sándor: Psyché

A magyar irodalom történetében különösképpen ritka az olyan költészet, amely

különb öző irodalomtörténeti korszakokban egyaránt képes olyan műveket létre -
hozni, amelyek az egyidejű recepció számára is azonnal érzékelhető ösztönzéseket
adnak a poétikai formák és szemléletek megújítására. Weöres Sándor költészet fel-
tétlenül ilyen volt. Az egyetlen éven belül harmadik kiadásáig eljutó Psyché (1972)
alcíme szerint egy hajdani költőnő verses és prózai írásait adja közre. A kötet amo-
lyan poétikatörténeti fikcióként is olvasható. Hiszen a miskolci cigánysoron ne-
velkedett Lónyay Erzsébetnek, költői nevén Psychének, aki 1795-ben született és
1831-ben halt meg, Weöres nem csupán gazdag és változatos életet adományoz:
színre viszi őt Kazinczy és a kor más nagyjai mellett, eljuttatja Hölderlin, Goethe
és Beethoven környezetébe, költészetét nyelvileg is tökéletesen beágyazza abba a
korszakba, amelyben a magyar irodalom egyfajta újraalapítása zajlott, elsősorban
éppen a költészet által.
A Psyché jelentősége alighanem éppen azáltal mérhető fel, ha számba vesz-
szük, milyen poétikai ajánlatot tesz az 1970-es évek elején ismét megújulóban
lévő magyar líra számára azáltal, hogy Psyché megalkotásával új módon gondolja
el a 19. század elejének irodalmi megújulását. A fikció textuális rendszere meg-
lehető sen szövevényes a Psycheben. A képzelt költőnő lírai életművéhez Ungvár-
1018
 9 .3 . KÖLTÉSZ ET A 20. SZÁZAD 70-ES , 80·AS ÉVEIB EN

németi emlékét megörökítendő egy 1820-ra datált prózai szöveg, valamint egy
másik fiktív szerző, Achátz Márton töredékes Psyché-életrajza társul, Mindemel-
lett a kötet tartalmazza Ungvárnémeti Tóth László verseit is. Ungvárnémetire,
akít addig majdnem teljesen felejtésbe szorított a magyar irodalmi emlékezet,
Weöres már 1943-ban felhívta a figyelmet, megírva Egy ismeretlen nagy magyar
költő cím ű esszéjét, majd 1944-ben megírta Ungvárnémeti Tóth László emlékére
c írn ű versét, 1964-ben kiadott Túzkút cím ű kötetének mottój át pedig Ungvárné-
meti Narcissus-drámájából választotta. Amíg Kazinczy környezetére a horatiusi
líramodell követése volt jellemző , Ungvárnémeti a görög hagyományokból indult
ki, és főként az akkoriban kevéssé ismert Pindaroszon, valamint Anakreónon és
Szapphón át látott rá a korabeli költészet poétikai problémáira. Psyché fiktív köl-
tészete is hasonló, sőt Ungvárnémetiét is meghaladó poétikai gazdagságot mutat,
a hagyományok kibővítésével teremtve meg saját jelenének rétegzettebb, az eu-
rópai lírai modernséghez is több szálon k öt őd ö verskultúra lehetőségét. Psyché
életrajzának megalkotásában pedig az 1855 és 1947 között élt, szintén feledésbe
merült k ölt őn ő , Czóbel Minka alakja szolgált számára ihletforrásul. Nyilvánvaló,
hogy Ungvárnémeti felfedezésével és Psyché megteremtésével Weöres saját köl-
tészetének valóságos és fiktívelőzményeire utalt, és ezzel nem csupán kibővítette
a 20. század második felének irodalmi emlékezetét, hanem a történelmi hagyo-
mány fikcionálhatóságára is példát mutatott. Mindezzel összefüggésben az elsők
között tett kísérletet arra, hogy elnyomott perspektívákból, a nőiségéből és a ci-
gányságéból nyújtson rálátást a modern magyar irodalom alakulástörténetére.
Ugyanilyen fontos azonban, hogy a Psyché összekapcsolta a modernség legkoráb-
bi időszakának újragondolását, fiktív újrajátszását a modernség végének poéti-
kai változásival, és ezzel egy egészen új, a modernség folytonos megújulásokban
érdekelt dinamikájától eltérő hagyománytudat kialakítására tett javaslatot. Ezt
erősíti meg 1977-ben - az alcíme szerint- a magyar költészet rejtett értékeiből és
furcsaságaiból összeállított antológiája, a Három veréb hat szemmel. Weöres szá-
mára a hagyomány anakronizmusok játékba hozásával, tigrisugrásokkal bármi-
kor folytatható kezdeményezések tárháza, afféle könyvtár, amelynek használója
eleve tudatában van annak, hogy másoló, idéző, újrateremtő játékai a történeti-
ségbe ágyazottak, és csak e beágyazottság tudatosulásával, váratlan értelmezői
gesztusokból kiinduló újrarendezésével válhat maivá.

9.3-4.5. Oravecz Imre

Sajátos, de az előzmények nyomán könnyen értelmezhető ténye költészettörténe-

tünknek, hogy 60-as évek végén akár olyan, idegen nyelvekből átvett hatások is
forrásai lehettek a poétikai megújulásnak, amelyek eredeti nyugat-európai kon-
1019
9. A KÖZ ELMÚLT IRODALMA

textusukban a klasszikus modern nyelvi hagyományok továbbírhatóságát bizo-

nyították. Oravecz Imre esetében ilyen forrással szolgált Paul Celan költészete,
akinek egyik első magyarországi fordítója volt . Celan -fordításaival hozzávetőleg
egy időben keletkezett Héj (1972) c ím ű bemutatkozó kötetének anyaga. Celan
költészetének azon rétegével kapcsolatban, amely Oraveczre leginkább hatott,
megjegyezhető, hogy ahol a vers minden egyes eleme metaforaként m űködik, ott
értelmedenné válik a metaforáról alakzatként beszélni. Oravecz azonban Nemes
Nagy és Pilinszky felől közelítette meg a metaforikusság problémáját, és bár er ő­
teljesen diszkordáns, azaz széttartó értelmi egységeket épített fel, azok alapelemei
mégis gyakran metaforikus azonosítások (pl. .f elnyitok egy kagylót: / a szemed",
"fény a tengeren / csendes ószi rét"). A hermetikus költészetek természete szerint
a Héj lírájában is nagy szerep hárul a nyelv önreflexiójára, amelynek köz éppont-
jában a látás, a test és a szó kapcsolata, vagyis az anyagszerúségében és nyelvisé -
gében egyszerre meghatározott tudati percepció természete áll. Feltűn ő sajátsága
Oravecz korai lírájának, hogy lemond mindenféle metafizikus lényegszerűség fel-
t ételezésér ől. a magként, középként felfogható lényeg helyeköltészetében üres:
"Nézés / egyenes szögben / lombosodik / / egy út / / tüskék gallyak sűrűjébe visz
/ / a test kiürült / járás egy helyben / egy ismereden szó kifordított héja". A Héj
egyszerre tanúskodik a metafizikus szemléletek felbomlásáról, ami Oravecz költé-
szetét határozottan megkülönbözteti Tandori Dezső lírájától, ugyanakkor a forrá-
sui szolgáló késó modern költészetek kimeríthetőség ér ől is.
Oravecz Imre a 70-es évek második felétől depoetizált, vagyis az uralkodó
lírai köznyelvekhez viszonyítva versszerúdennek érzékelt költői nyelvváltozatokat
alakított ki. A dalszerűség ekkorra eltúnik költészetéból. Az Egyföldterület növény-
takarójának változása (1979) tárgyias leírásai az ahumán m űköd éssel összefüggő
kapcsolatok felismerését teszik lehet öv é a világban és a nyelvben. A hopik köny-
ve (1983) egy sosóni puebio indiántörzs világképét, a természethez köt őd ö nyel-
vi gondolkodását imitálja . A személytelenség nyelvét a természet egyetemessége
olyan szubjektivitással tölti föl, amelynek semmi köze az emberi egyéniséghez.
A kötet az egyik első jele annak, hogy a magyar irodalomban is van fogékonyság
azon kérdések iránt, amelyeket a kolonialista szemléletek kritikája jelenít meg az
irodalomkritikában. Az érzékenységet Oravecz minden bizonnyal az Amerikai
Egyesült Államokból hozta magával, ahol a 70-es évek közepén hosszabb ideig élt.
A hopik könyvének hátterében nyilvánvalóan ott húzódnak azok a tapasztalatok,
amelyek a helyi, biztonságos kultúrákkal szemben rámutattak a terjeszkedő, egye-
temes igényekkel fellépó európai és amerikai kultúra hatalomközpontúságára, in-
stabilitására és ellentmodásosságára. Azért is érdemes ezt kiemelni, mert Oravecz
pályájának egyik csúcsteljesíttnénye, a Halászóember (1998) c írn ű kötet, amely egy
mátraaljai falu, Szajla történeték megszólaltathatóságához keres nyelvet, aligha
születhetett volna meg a posztkolonializmus belátásainak megértése nélkül.
1020
 9.3. KÖLTÉSZET A 20. SZÁZAD 70-ES) 80-AS ÉVEIBEN

A Halászóember sok száion k öt ődik a 30-as évek faluszociográfiáihoz, illetve - a

könyv alcímébe foglalt műfajmegjelölés szerint - a faluregény hagyományához.
A faluregények h őse többnyire nem egy-egy kitüntetett szerepl ő , hanem rajtuk
keresztül egy közösség, amelynek életkerete és életének szabályozója részben a
természeti környezet , részben pedig a társadalmi-gazdasági struktúrák jelentette
kényszer. Ezért a faluregény műfajában a narratíva meghatározó eleme a leírás.
Így van ez a Halászóember esetében is, de a prózaversek által kialakított fragmen-
tált narratíva célja nem a reprezentáció, hanem hogy a könyv, sőt minden egyes
prózavers egyfajta irodalmi emlékművel helyettesítse a majdnem teljesen elpusz-
tult, jórészt már amúgy is csak az emlékezet tényeként létező falut. Így nyer jelen-
tőséget, hogy Oravecz ebben a könyvében nem prózát ír, vagyis nem alkot folya-
matos elbeszélést, mint teszi majd az Ondrok gödre (2007) c ím ű regényében, és
ezért válik szükségessé, hogy a szerzővel azonosítható elbeszélő a saját haláláról
is beszámoljon, ezáltal magát az emlékezés m űv ét az abszolút kívüllét és az idő
nélküliség helyzetéből alkossa meg, miközben az emlékező szólam a belüllét el-
kötelezettségével szólal meg. Az egyes utalásaiban egészen a török időkig vissza-
nyúló fragmentált elbeszélés számos beszédformát felidéz, köztük a vallomásét,
az imádságét, a gazdasági beszámolóét, legfontosabb alakzata mégis a katalógus.
A versek a Szajla környéki határnevek, az egykori lakók és az általuk használt tár-
gyak gazdag névlistáját, továbbá a nevekhez tartozó élettörténetek sokaságát,
munkafolyamatok pontos leírását tartalmazzák, a könyv egyik lehetséges olvasói
használatára pedig a prózaversekhez csatolt névmutató tesz ajánlatot. A különféle
katalógusok az emlékírás elidegenített formáját képviselik, minden egyes vers a
sírkő , a könyv egésze pedig a temető metonímiájakéntjelenik meg - a temető me-
tonímiájaként, amely magát a szerzőt is magába fogadja. A Halászóember ilyen
módon a dokumentálás és a nyilvántartás gyakorlatának rendeli alá az emlékezés
narratív m űk öd és ét. Ezt a gyakorlatot társítja a töredékképzés eljárásával, így az
emlékezés önmagától és az emlékezőtől elidegenedve az írás, a dokumentálás és
a katalogizálás befejezhetetlen, eredményét tekintve tehát mindenkor töredékes
tevékenységeként ölt új formát Oravecz Imre művében.

9.3.4.6. Orbán Ottó

Orbán Ottó költészete a 60-as években egyaránt befogadta a korszak uralkodó köl-
tői köznyelveit, az újholdasét, az amerikai beatköltészetét és a Nagy László-ilíráét,
és jelen volt költészetében a kassáki avantgárd emléke is. Ezek a magas szinten
elsajátított köznyelvek önálló tömböket hoztak létre versesköteteiben, amelyek így
meglehetősen vegyes poétikai képet mutarva 1960-tól kezdve három-négy éven-
te követték egymást. Legeredetibb teljesítményeit azok között a szabad- és pró-
1021
9. A KÖ ZELMÚLT IRODALMA

zaversek között érdemes keresni, amelyek szakítva a versszer űs ég hagyományos

konvencióival először építették sikeresen a 80-as évek érett költészetének alap -
formáit. Orbán Ottó számára a költészet az elődökkel és a kortársakkal folytatott
párbeszéd. A vers nem textus, hanem intertextus, amely korábbi szövegekkel való
interakciókban jön létre, és értelmezésének feltétele is e kapcsolatok feltárása . E
tudat alapozza meg a versbeszéd iróniáját. A lírai személyesség problémájának
megoldásaképpen a 80-as évek végére olyan költői figurát visz színre, amelynek
pozíciója a kívülállásban határozható meg, legyen szó akár a halálhoz, akár az ir-
racionálisnak érzékelt világhoz fűződő viszonyról. A kívülállás nem utolsósorban
a színre vitt lírai én történeti és hétköznapi szituáltsága közt húzódó töréséból fa-
kad, vagyis abból , hogy a 70-es évek hétköznapjai, amelyek az egyidejű tapasztalat
számára mintegy a történelmen kívüli, sötét időtlenségben telnek, nem nyújtanak
támpontokat az én történetiségének feldolgozásához. Ehhez a szituációhoz alul-
stilizált beszédmódok és a nyelvi regiszterek keveredése, továbbá a világos értelem
felvilágosult eszményeinek önreflexív fenntartása társul. Az önreflexiót a 80 -as
években írott versek egyre inkább a költői mesterségben mint a szabadság forrá-
sában alapozzák meg. "A kor, a sors, a körülmények rabja - / a mesterségemben
szabad vagyok", olvasható Helyzetjelentés ötven elótt cím ű versében, a Fényes cáfo-
lat (1987) címú kötet nyitódarabjában.
Orbán Ottó versei Petri György és Várady Szabolcs költeményeihez hasonlóan
alkalmijellegúek. Nem csupán megírásuk körülményeire reflektálnak, de megszü-
letésük okaként is gyakran egy-egy közéleti eseményt tüntetnek föl. Mint láttuk, a
kívülállás a klasszikus költői szöveghagyományokkal párbeszédben alkotja meg a
versek alanyát, és ez a háttere annak a sajátos, alapjaiban demokratikus hangolt-
ságú politikai költészetnek, amelyik e költői téma apályának idején érvényteleníti
a közügyek és a magánügyek megkülönböztetését. A kívülállás pozícióját megala-
pozó öregség és betegség, a megnyugvás és a bölcsesség hagyományos mintáihoz
a kiábrándultságét és a nyomorúságét társítja. Az említett ellentétek, továbbá a
múlt és a jelen, az öröklét és az élet végessége között Orbán Ottó kései költészeté-
ben az erotika képkincse és retorikája közvetít, mégpedig olyan módon, amire az
erotikát a költészetből többnyire inkább ügyetlenül kirekesztő vagy metaforákkal
feldíszítő magyar irodalomban korábban nem volt példa. Az erotika témái arra is
alkalmasak Orbán Ottó költészetében, hogy a megalkotott lírai alany nem klasszi-
kus módon férjen hozzá a klasszikus irodalmi hagyományokhoz, ezáltal a folytatás
és a megszakítás kettősségénekjegyében mindig meglepetést keltve mozdítsa ki a
megidézett szövegeket megszokott helyzetükből.

1022
 9 .4. DRÁMAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES, SO-AS ÉVEIBEN

9-4. Drámairodalom a 20. század 70-es, 80-as éveiben

9.4.1. Színháztörténeti, színház-politikai keretek

Az állandó épülettel és társulattal rendelkező repertoárszínházak országos hálóza-

ta az 1970-es, 80-as években stabilan, rendszerszerű beavatkozások nélkül m űkő­
dött, Meghatározó maradt a bérletes előadások túlsúlya, a bemutatók viszonylag
nagy száma, és nem volt ritka, hogy egy-egy darabot éveken át műsoron tartottak.
Az állandó színházak fenntartását és működését lényegében az állam finanszírozta,
a jegyárakat alacsonyan tartották, az ebből befolyó bevétel nem volt jelentős. A
Művelődési Minisztérium Színházi Osztálya, valamint annak felülvizsgálati szerve,
az Agitációs és Propaganda Bizottság, végső esetben pedig az MSZMP Központi
Bizottsága nem csupán a műsorterveket bírálta el, és ellenőrizte a színpadra állítás
mikéntjét, döntött egy-egy színész alkalmazásáról is és minden egyéb, a színhá-
zak működését befolyásoló fontos kérdésben. A bemutatható színdarabok körét
a cenzurális intézményrendszer határozta meg. 1981 szeptemberében a Műve­
lődési Minisztérium egyik dokumentuma így foglalja össze az állami irányítás
színház-politikai céljait: "Színházpolitikánk alapvető célkitűzése mindig a kor-
szerű szocialista színházkultúra fejlesztése volt. Ennek az elvnek az érvényesítése
elsősorban a szocialista eszmeiségű műsorpolitika támogatását, valamint az azt
megvalósító színházi műhelymunka kialakitását, az ehhez szükséges feltételek
biztosítását jelentette. (oo.) Ennek a színházpolitikának ( oo .) a középpontjában a
szocialista és klasszikus kultúra legjobb értékeinek közelhozása áll, de nyitottság
vezette a haladó, olykor nem problémamentes polgári alkotások befogadását ille-
tően is." (Idézi: IMRE Zoltán 2009 : 133.)
A színházak többsége a 60-as évek eleje óta áttételes, ironizált játékmódokkal
tett kísérletet érvényes, a hatalom szempontjait kijátszó előadások létrehozására.
Tehát a színház politikai helyzete befolyással volt a játéknyelvek és a drámairo-
dalom alakulására is. A kultúrpolitika ugyanakkor a színházakban is bizonyítani
kívánta nyitottságát. Főként a nyugat-európai abszurd dráma alkotásainak bemu-
tatói jelentettek kihívást a realista színjátszás stílusaiban járatos rendezői látás-
módok számára. A 70-es évek elejétől a külföldi színtársulatok vendégjátékainak
köszönhetően megszűnt a magyar színjátszás korábbi elszigeteltsége, és kénytelen
volt reflektáini saját működésére. (IMRE Zoltán 2009: 136.) A játéknyelvek meg-
újítására azonban elsősorban a vidéki színházakban nyílt mód, Kaposvárott, Szol-
nokon és Kecskeméten, Budapesten pedig a kísérletező műhelynek számító , de az
állami fenntartású állandó színházak rendszerébe jól beleilleszkedő 25. Színház-
ban, amely 1970-benjött létre, és mindössze nyolc évig műk öd ött önállóan. Ezen-
közben a 70-es években több alternatív színházi csoport is szerveződött, amelyek
1023
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

az állami intézményrendszertől és befolyástól függetlenül működtek, a korabeli

ellenkultúra részeként a fiatal, nagyvárosi, értelmiségi elit sz űk körét érték el, ám
így is kihívást je lentettek az állandó színházak számára. A kihívásra ellenséges,
hatalmi reakció érkezett, az állandó színházak m űv észi értelemben nem vettek tu-
domást az alternatív társulatok által közvetített színházfelfogásról, hogy változat-
1anul a színházi szakma egyedüli letéteményesének tekinthessék magukat.
A drámairodalom és a színház viszonya ebben a korszakban sem volt konfliktus-
mentes, noha az állandó színházak mindegyikének szerepeltetnie kellett a reperto-
árján új magyar drámát. Hogy mit mutathattak be és mit nem, azt az államhatalom
e tekintetben sem egyforma céloktól vezérelt döntéshozói szabták meg. Így a dön-
tések meghatározott keretek között ad hoc jelleggel születtek, és elmondható, hogy
összességében egyre több drámaírót engedtek színházi bemutatóhoz jutni. Így pél-
dául amíg a 70-es évek elején rendszeresen megakadályozták Örkény István, P ás-
kándi Géza és Csurka István drámáinak előadását, az évtized végére mindhárman
a legtöbbet játszott szerzők közé kerültek, együtt például Hubay Míklóssal, Szabó
Magdával, Karinthy Ferenccel és Szakonyi Károllyal, akiket korábban is sokat fog-
lalkoztathattak a színházak. Mindemellett a színházi szakmában is tapasztalható
volt ellenállás az új magyar drámákkal szemben. Vidéken lényegében csak a Pécsi
Nemzeti Színházban került sor rendszeresen fontos bemutat ókra, míg Budapesten
a Vígszínházban. Egészen más volt a helyzet Erdélyben. A 70-es, 80-as évek erdélyi
magyar irodalmának reprezentatív műfaja a dráma, amit a kolozsvári Állami Ma-
gyar Színházban tartott bemutatók sora is kifejez.

9 .4.2. Parabolikus történelmi drámák

Amit a színjátszás játéknyelveiben az áttételesség, a kettős kódoltság jelentett,

ugyanazt a szerepet töltötte be a drámairodalomban a parabolikus értelemképzés-
re való ráutaltság. Mivel a korszak politikai viszonyai nem tették lehetövé, hogy
a 20. századi magyar történelem meghatározó tapasztalatairól, a történelmi ön-
értelmezések csomópontjairól nyílt diskurzus kezdődjék, a drámairodalom abban
lelte meg az ábrázolás egyik kézenfekvő lehet ős ég ét, hogy a nyilvánosság előtt né-
maságba szoritott tapasztalatokról hozzájuk hasonló történelmi helyzetek analó-
giáin keresztül szól , az esztétikai élmény részévé téve a parabolikus kód feloldását.
A némaságba szorított és így még inkább meghatározó történelmi tapasztalatok
közül az önértelmezését közvetlen politikai vonatkozásokkal összekötő dráma-
irodalom számára kitüntetett fontosságú volt a Kádár-rendszer legitimitásának
1956-ra visszavezethetőhiánya és a határon túl élő magyar kisebbség sorsa. A pa-
rabolikus ábrázolás ebben az esetben az irodalom és színház politikai dimenzió-
ját hozta mozgásba, politikainak tekintve azokat az értelemképző mozzanatokat,
1024
 9.4 . DRÁMAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES , 80 -AS ÉVEIB EN

amelyeknek közük van a társadalmi hatalomhoz. A parabolikus dráma ábrázolás-

módja tehát akkor is kompatibilis a hatalom nyelvével, ha az általa megképzett
értelem kisebb-nagyobb mértékben eltér, vagy akár szemben is áll a hatalom igaz-
ságaival. A kompatibilitás feltétele, hogy a befogadó közeg megszemélyesíthető­
nek és egyetlen központi akarat által vezéreltnek gondolja el a hatalmat, és ne
bonyolult mikrofizikai szövedékként szervezze meg tudatában.

9.4.2.1. A közéleti ember magatartásformáinak parabolái

Ha tipizálni szeretnénk a fent jellemzett parabolikus történelemszemlélet jegyé-

ben alkotott drámákat, két alapváltozatot különíthetnénk el. Az egyik típus para-
bolikus ábrázolásmódja a közelmúlt meghatározó politikai szituációinak értelme-
zésére tesz ajánlatot. A másik típus, amelynek példaadó alkotásai Németh László
drámái közül kerültek ki, a közéleti ember konfliktusait és lehetséges magatartás-
mintáit ábrázolja. Az utóbbi csoportba sorolhatóak Páskándi Géza korai, még Er-
délyben írott drámái, a Vendégség (1970) és a Tornyotválasztok (1972) . A Vendég-
ség 1578-ban játszódik, Báthory Kristóf erdélyi fejedelem udvarában. A fejedelem
Blandrata György tanácsára Erdélybe hívja és Dávid Ferenc unitárius prédikátor
házában szállásolja el Sociono Fausto olasz unitáriust. Segítségével reméli kikém-
leln i Dávid Ferenc gondolatait és szándékait. Páskándi a vitadráma hagyományát
használja fel, a dráma kulcsjeleneteiben, a megfigyelő és a megfigyelt dialógusá-
ban azonban nem tézisek, gondolatok csapnak össze , hanem magatartásminták,
az etikus és az etikátlan értelmiségié. Dávid Ferenc belátja, hogy a fejedelemnek az
Ő pusztulása kell, így Socino árulása hozzásegíti őt sorsa hittel vállalt beteljesedé-
séhez, és példája az olasz papban is etikus belátások megszületését érleli meg. Pás-
kándi azonban eleve kiosztott igazságokkal dolgozik, amit jól kifejez, hogy Sociono
szájába adott paradoxon az árulás igazságát önmaga parazitaként való elítélésével
kapcsolja össze ("A kullancs ragaszkodik így a jószághoz, ahogy én vájnám, ásnám
magam beléd, hogy ne téphess ki magadból"), felismerhetővé téve egyszersmind,
hogy a Vendégség etikai példázatának alaptextusa Júdás bibliai története. Etikai ér-
telemben természetesen nem vitatható Páskándi megoldása, de a szereplők igaz-
"ság ának eldöntöttsége sosem használ egy dráma értelmezésbeli nyitottságénak, az
esztétikai hatás sokrétúségének. A parabola allegóriává egyszerűsödik.
Páskándi korai drámáinál bonyolultabb dramaturgiai szerkezetúek Sütő And-
rás 70 -es évek első felében bemutatott, és az évtized folyamán gyakran játszott,
később megfilmesített művei, az Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974) és a Csillag
a máglyán (1975). Mindkét dráma a reformáció mozgalmának korai történetéből
merítette témáját, nem véletlenül, hiszen ebbe a korszakba nyúlnak vissza annak a
közéleti magatartásformának a gyökerei, amely az igaz és helyes elveket személyes
1025
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

mérlegelés tárgyává teszi. S üt őt e két darabjában egyrészt a hatalom és ajogaiban

vagy autonómiájában megsértett közéleti ember közt feszülő ellentét, másrészt a
hatalom természetével számolni kénytelen hős belső erkölcsi kétségei érdeklik.
A Csillag a máglyán Szervét és Kálvin kett ősét, a két reformátor eltérő sorsát viszi
színre , és bár szintén a vitadráma hagyományából indul ki, a kétféle probléma egy-
másba játszása folytán drámaibbnak nevezhető konfliktus jön létre, és gazdagabb
szüzsébe ágyazódik a két főszereplő eltérő magatartása. Szervét akár élete árán is
kitart elvei mellett, integritásában egyetlen percig sem hátrál meg, de nem biztos,
hogy magatartása helyes . Kálvin alkalmazkodik a hatalom szabta feltételekhez,
akár együtt is m űk ödik a hatalommal, amit legyőzni nem áll módjában, és így pró-
bálja meg elérni a célját. Sütőnél az etikai szerepválasztás egyik alternatívája sem
igazolódik maradéktalanul, így maga a parabola is megőrzi kérdésjellegét, míg
Páskándi korai drámáiban inkább válaszként, állításként fogható fel.
A 70-es évek drámairodaimát meghatározó történelmi parabolák legjelentősebb
alkotása alighanem Székely János Caligula helytartója (1972) cím ű m űve, amely
szintén a vitadráma m űfaji mintájában gyökerezik. A dráma témája könnyen értel-
mezhető az erdélyi magyarság történelmi helyzetének párhuzamaként: a Caligula
járma alatt élő jeruzsálemi zsidók azonosságtudatukat, vallási integritásukat veszí-
tenék el, ha eltúrnék, hogy Petronius, a helytartó bevigye a templomba a császár
szobrát. A helytartóval szemben vezetőiknek óvatosan és megfontoltan kell visel-
kedniük, de készek a végsőkig elmenni az erőszakmentes ellenállásban. Székely
drámája blankversben íródik . Ezzel megnöveli a távolságot a színre vitt valóság
és a befogadás aktuális jelen ideje között, ha közvetlen kapcsolatot nem is alakít
ki a shakespeare-i királydrámákkal. Az értelmezés alapja itt már nem önmagában
a politikum; a sokszor bonyolult és mindenkor veretes színpadi érvelés a politikai
felfogást meghatározó történelem- és morálfilozófiai kérdésekre irányítja a figyel-
met, vagyis arra, hogy miként viselkedik a korlátlan hatalomnak alávetett közéleti
ember, és hogy meddig mehet el önkényességében a hatalom, léteznek-e korlátok
a korlátlanságban. E tekintetben a m ű Illyés Gyula Kegyencének folytatója . Csak-
hogy Székelynél a helytartó, a hatalom látható és jelen lévő képviselője is kiszol-
gáltatott az elérhetetlen távolságban lévő, őrült császári hatalomnak, és így ő lesz
a dráma tragikus h őse. A hatalom és az etikai integritás követelménye i között nincs
jó választás. Petronius nem cselekszik, és amikor kudarcot vall a jeruzsálemi papok
kísérlete , hogy megvásárolják szabadságukat Caligulától, továbbra sem viszi be a
szobrot a templomba, ami viszont már lázadás értékű tett. Sorsa nem lehet más,
mint a halál . Ráadásul tudja , hogy hiába vállal áldozatot, utódja végre fogja hajtani
a parancsot, és másban is kegyetlen lesz a provincia népével szemben.
Sütő András, az 1974-ben Magyarországra települő Páskándi Géza és Székely
János a korszak erdélyi drámakultúrájának képviselői. A közéleti ember politikai
magtartásformáinak parabolái azonban a magyarországi drámairodalomban is
1026
 9.4 . DRÁMAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70 -ES, BO ·AS ÉVEIBEN

hangsúlyos szerephez jutnak. A modelllegkiemelkedóbb magyarországi változa-

ta Spiró György Az imposztor (1982) c ím ű drámája, amely az egy évvel korábban
megjelent regény, Az Ikszek felhasználásával készült. A megöregedett színészki-
rály vilnai vendégszereplésének anekdotikusan zárt története nem igényel szük-
ségszerűen parabolikus olvasatot. A Major Tamás alakítása nyomán emlékezetessé
váló bemutató mégis az elnyomott nemzeti kisebbségi lét és politikai tapasztalatai
felól közelített a drámához, sót még az 1989-es politikai fordulat után majdnem
másfél évtizeddel, 2002-ben színpadra állított pécsi bemutató is a korábbi szovjet
megszállást idézó utalásrendszerre épült. Holott a fószerepló, Boguslawszki figu-
rája bonyolultabb értelmezésekre is módot ad. A maszkokról, amelyeket magára
ölt, eldönthetetlen, hogy egy személyhez tartoznak-e, ahhoz a közösséghez és ah-
hoz a bonyolult politikai helyzethez, amely az oroszok által birtokolt Vilna kicsiny,
önfelszámolásra berendezkedett lengyel színházi társulatában körülveszi, vagy
esetleg Tartuffe szerepéhez, amit eljátszani Vilnába hívták.

9-4.2.2. Történelmi, politika i helyzetek parabolái

A 70-es évek Magyarországának legfontosabb, ám nyíltan megfogalmazhatatlan

politikai kérdése a Kádár-rendszer ellenforradalmi konszolidációjára irányult.
Csakhogy a kor szereplói , ha 1956 után egy ideig ellenforradalrninak tartották is a
Kádár-rendszert, a 70-es években többségük legalábbis elfogadással , nem kevesen
az igazolás szándékával viszonyultak a fennálló rezsimhez, és ez a szándék m űvei­
ket is befolyásolta. Jellemzó példája ennek a szemléletnek Szabó Magda Az a szép
fényes nap (1974) című drámája, amelyet 1976-ban mutatott be a Nemzeti Színház.
A mű 994-ben játszódik. Géza fejedelem és Vajk, a leendó király világosan látják,
hogy az ország érdekében a nyugati kereszténység felvétele és a német szövetség
megerósítése áll. Ennek érdekében azonban le kell számolniuk korábbi vezetótár-
saikbóllett ellenfeleikkel, akik a bizánci szövetség mellett kötelezték el magukat, és
még élénken emlékeznek az augsburgi vereségre . A leszámolás megtörténik, más-
nap Vajkot Hermann, Henrik német király képviselőjének jelenlétében megkeresz-
telik. A szöveg anakronisztikus mozzanatok sokaságával tereli parabolikus pályára
a történelmi dráma értelmezését. Vajk lelkiismereti és történelmi döntését Szabó
Magda a Nagy Imrét bírósági ítélettel kivégeztetó Kádár János 1956 utáni helyze-
tének politikai parabolájaként dolgozta fel, ahogyan Boldizsár Miklós Ezredforduló
(1972-1974) c ím ű drámája is, amelyból az 1983-ban bemutatott István, a király
c ím ű rockopera készült.
Ugyanez a történelmi tapasztalat húzódott meg az 1956 után bebörtönzött
Eörsi István Széchenyi ésaz árnyak című drámájának hátterében, de Szabó Magdá-
éval ellentétes perspektívából. Az etikai nézőpontot azok a szövegrészletek hat á-
1027
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

rozzák meg, amelyek a szereplői szólamokban újra és újra visszatérnek Krisztus és

Júdás döntéseire. Ezeket az utalásokat külön is indokolja a drámai történés húsvé-
ti id őzítése , A politikai utalást a premier idején feler ősíthette. hogy a Pesti Színház
Várkonyi Zoltán főszereplésével1973. október 19-én mutatta be a darabot, csupán
négy nappal a forradalom kitörésének évfordulója előtt. A mú témája megegye-
zik Németh László Széchenyijének témájával; a szín a döblingi elmegyógyintézet
1860-ban. Eörsi Széchényi és Babarczyviszonyát teszi hangsúlyossá, így még nyil-
vánvalóbbá válik a rájátszás Nagy Imre snagovi fogságának helyzetére:

BABARCZV Az uralkodóház iránti hűségben nevelkedtünk, ugye, mind a ketten, a revolúció

exce llenciádat az őrület határvidékére sodorta, én meg fegyvert ragadtam ellene. Mind-
ketten tudjuk, ugye , hogy csak a monarchia útjában álló akadályok elhárításával rnent-
he tjük meg hazánkat.
SZÉCHENYI És mik légyenek ezek az akadályok?
BABARCZV Jelenleg elsősorban excellenciád.
c...)
SZÉCHENYI Csakugyan kényes helyzet. Ártatlan nem lehetek, mert akkor a policáj nem ár-
tatlan, ami képtelenség. Bűnös nem lehetek, mert akkor tárgyalásra kellene bocsátani
ügyemet, ami politikailag lehetetlen. Ezét legjobb, ha bolondnak nyilvánítanak - de ak-
kor nevetségessé válna a kormány, ami abszurdum. Ám ha a kormány mégis vállalná ezt
az abszurdumot mint a legkisebb rosszat, akkor csakugyan megbolondulnék, ami szemé-
lyes szempontból zsen áns." ?

Akorszak színházi kultúrájának nem kizárólagos, de meghatározó tényezője a po-

litikum, ami sokrétúen épül bele a drámák szövegébe is. A történelmi tapasztalatok-
kal való szembesülés alapja azonban nem minden esetben a közelmúlt feldolgozatlan
traumája. Eltérő tapasztalatok egyenrangú igazságát is szembesíteni képes dráma-
modellt dolgoz ki Száraz György 1979-ben bemutatott Íte1etidó cím ű drámája, amely
1849. májusában játszódik az erdélyi Érchegység magyar és román környezetében.
Száraz György gondolkodása sok tekintetben rokona a kelet-európai kisnépek nyo-
morúságáról értekező Bibó Istvánénak. Múve azt vizsgálja , hogy korábban egy távoli
hatalom, a császáré, a dráma jelen idejében, a trónfosztás után pedig a gyanakvás és
a bizalmatlanság miként fordítja egymásnak az együtt élő nemzetiségeket.

9.4.3. A társadalmi dráma változatai

A 70-es évek magyar színházi kultúrája nem volt ugyan kész arra, hogy befogadja a
dramatikus színházzal szakitó nyugat- és kelet-európai kezdeményezéseket, de né-
hány rendező eredményes kísérleteket tett arra, hogy a néző és a színpad viszonyá-

417 Eörsi István : Kilenc dráma. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988, 303 .
1028
 9.4. DRÁMAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES, 80-AS ÉVEIBEN

ra reflektálva újragondolják a realista illúziószínház szemiotikai rendszerét. A drá-

manyelvi és a színházi modellek megújítására irányuló törekvések azonban ekkor
is csak alkalmanként kapcsolódtak össze. A parabolikus történelmi drámák mellett
a korszak másik uralkodó modelljét a társadalmi dráma változatai képviselték. Hő­
seik többnyire cselekvésképtelen, feladat nélküli értelmiségiek, akik feloldhatatlan
életproblémaként néznek szembe egy hazugságaiban és kompromisszumaiban
irányvesztetté vált társadalom szabadsághiányával. Jellemző terük a tönkrement
magánélet, jellemző érzésük a valódi cselekvés lehetetlensége, a távlat nélküliség
és a kiúttalanság.. A drámamodell két egymáshoz közeli, mégis jól elkülöníthető
változatát a tragikomédia és a groteszkjáték fogalmazásmódja képviseli.

9-4.3.1.A társadalmi dráma mint tragikomédia

A 60-as, 70-es évek drámatermését szernléző színház- és a drámakritika a 80-as

évek elején a "hiánydramaturgia", a "cselekvésnosztalgia" némiképp metaforikus
fogalmaival ragadta meg azoknak a színműveknek a legfontosabb dramaturgiai
jegyeit, amelyek közvetlenül foglalkoztak a totális állam társadalmi körülményei
között élő személyiség identitás- és feladattudatának alakulásával. A magyar szín-
házi kultúrában és a drámairodalomban továbbra is töretlenül uralkodik a valóság
imitatív megkettőzésének igénye és illúziója, de a drámai cselekmény, vagy más
megnevezéssel élve, a fabula középpontjába állított személyiségek egyre kevésbé
felmutathatóak konfliktusok és akciók során kibontakozó tragikus vagy komikus
szereplehetőségekben. Ha a tettet egyszerűen meghatározott, általános, absztrak-
cióba foglalható cselekedetnek tekintjük, amilyen a gyilkosság, a lopás, vagy a jó-
tett, az önfeláldozás, akkor nyilvánvaló, hogy kor drámaszereplói képtelenek ilyen
cselekedetek végrehajtására, vagy ha mégis, az nem lehet egyéb, mint az önfelszá-
molás, az öngyilkosság tette, mint Csurka István Ki lesz abálanya? című drámájának
esetében. Mindeközben csupán Örkény István két drámája, az 1974-ben bemutatott
Vérrokonok és az 1979-ben színpadra állított Pistia vérzivatarban kíséretezett azzal,
hogy a pirandellói minta szerint a szerepek sokféleségében, megsokszorozódásá-
nak folyamatában rekonstruálja a személyiséget, dramatikus cselekményegységek
sorozatával helyettesítve a sors egységképzetét. .A korszak drámairodalmában a
cselekvés célja többnyire a sérült önazonosság kiigazítása, "a hiányzó önazonos-
ság visszaszerzése vagy pótlása", vagy éppen ellenkezőleg,a pótcselekvés és az ön-
pusztítás (P. MÜllER Péter 1996: 61). A szereplehetóségek társadalmi aspektusait
figyelembe véve, amelyek általában a fiatal értelmiség identitásmintáit és cselek-
vésképtelenségét mutatják be, nagyfokú folytonosság mutatkozik a 60-as és a 70-es
évek drámairodalmában. Az alaptípusokat Sarkadi Imre és Csurka István művei
képviselik. Csurka életművében a Ki lesz abálanya? dramaturgiájának és kérdés-
1029
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

feltevéseinek közvetlen folytatását az 1970-ben megjelent, de csak tíz évvel később

bemutatott Deficitképviseli. A 60-as években, egy újonnan épült ipari városban ját-
szódó dráma szintén egy négyfős csoport - két fiatal, a harmincas éveikben járó
házaspár - félig komoly, félig komolytalan é v ő d é s é b ő l. kockázatos párviadalaiból
és csábításaiból építi ki a maga dramatikus világát. A lakásbelső szűk tere ebben az
esetben is az életek kilátástalan, minden emberi viszonyt felemésztő zártáságának
színpadi megfelel ője. A két nőnek és a két férfinak neve sincsen, identitásuk hor-
dozója egy-egy betű (x, y, z, w). Jóllehet párbeszédük és együttlétük olyan tétel-
szavak körül is forog, mint a "tisztázás", a "fordulat", a "várakozás", a .szerelem'',
"tisztesség", melyekkel szemben a másik póluson a "kor" és "aljasság" lehúzó erejét
érzik, viselkedésüket egyfelől az ön felmentés igénye határozza meg, amit a tökéle -
tes társadalmi és történelmi determináltság belátásaiban lelnek meg, másfelől az
a drámainak éppen nem mondható vágy, hogy befekhessenek barátjuk feleségé-
nek, férjének ágyába. Mindehhez társul az önanalízis képessége, amely egyszer-
re szolgál az önigazolás magyarázataival és a szembenézés, a tisztánlátás ironikus
pátoszával. Csurka fontos dramaturgiai fogása , hogy a nézőpontváltás történését a
felvonások közötti szünetekre hagyja, drámai esemény bekövetkezésére, vagyis a
kiinduló helyzet megváltozására azonban nincs esély a Deficitben.
Adrámának ugyanezt a típusát és hasonló társadalmi tapasztalatokat visz színre
Schwajda György Bohóc (1963, bemutató: 1967) , Vámos Miklós Égszakadás, föld-
indulás (1974, bemutató: 1974) és Bereményi Géza Légköbméter (1977, bemutató:
1978) c ím ű színmúvét, sőt lényegében még a 80-as évek egyik sikerdarabja, Spiró
György Csirkefeje (1985, bemutató: 1986) is e drámatípus örököse, azzal a nem
elhanyagolható különbséggel, hogy a zárt tér ebben az esetben egy külvárosi belső
udvar, vagyis a társadalom peremvidéke, ahol a 80-as évek pusztuló társadalmának
eltérő értéktudatú és nyelvú, tipizáltan megjelenített félegzisztenciái (nyugdíjas
vénasszony, tanár, állami gondozásból hazatérő fiú, a fiú haverja, bakfis, egyedül-
álló nő, stb.) a szabadulás reménye nélkül küszködnek magukkal és egymással.

904.3. 2. A társadalmi dráma mint groteszk színjáték

A társadalmi dráma groteszk változatának legfontosabb alkotásai és egyben dra-

maturgiai mintákkal is szolgáló múvei Örkény István drámái voltak. Ritka azon-
ban, hogy a groteszk ne egy bizarr és érdekes, de a játék egészét tekintve kicsiny
teherbírású ötletet jelentsen, hanem az örkényi mintához hasonlóan összetett
világszemléleti modellt. Ennek is betudható, hogy viszonylag kevés olyan groteszk
komédia született a korszakban, amely akár évtizedekkel később is sikeres előadá­
sok alapjául szolgálhatott. Egyike az ilyen kivételeknek Szakonyi Károly Adáshibá-
ja (1970, bemutató: 1970), amely a Vígszínház felkérésére született (eredetileg
1030
 9.4. DRÁMAIRODALOM A 20. SZÁZAD 70-ES, BO -AS ÉVEIBEN

Ó, vidd csakszépena sálat is címmel). A groteszk nézőpont a kultusz, a kultúra és a

civilizáció helyreállíthatatlan szakadásához és a magántér kommunikációs viszo-
nyait kiüresítő televíziózás elterjedéséhez kapcsolódik. A televízió virtualitásának
bűvöletében élő Bódog családdal megtörténik az, amire a keresztény hagyomány
vár. Egy kétes egzisztenciájú albérlő alakjában visszatér közéjük a Megváltó, akit
a darabban Emberfinek hívnak. Ám Bódogék - a legkisebb fiú, Imrus kivételével
- képtelenek felismerni, ami velük történik, így Emberfi csodatétele, szavai is csu-
pán hatástalan, értelmüket vesztett ismétlések lehetnek. A Bódog család mentali-
tása a Kádár-rendszer kispolgári környezetének elzárkózását, közönnyé szelídülő
félelmeit tükrözi. ,,Jaj, anya, csak te ne politizálj! Mire figyelmeztettelek egész éle-
temben? Hogy ne politizálj!" - halljuk Bódog szájából a korszak egyik alapmon-
datát, amire Bódogné azt feleli, "Tudod jól, hogy rögtön gyomorgörcsöt kapok az
izgalomtól, ha így beleártod magad a politikába". 418 A darab alapkonfliktusa azon-
ban kimozdítható a Kádár-kor mentalitásának világából, részben azért, mert ez a
mentalitás életstratégiaként túlélte a Kádár-kort, részben azért, mert maga a tele-
vízió nem jelenik meg a színen, így behelyettesíthető allegóriává válik.

9-4.3.3. Komis Mihály

A társadalmi dráma különleges változatát alkotta meg Komis Mihály Halleluja

(1979, bemutató: 1981) című drámájában. A darab dramaturgiája a montázstechni-
ka eszközeivel él, szakít tehát a realista dramaturgiák történetábrázolásának legfőbb
alapelvével, az idő folyamatosságának ábrázolásával. Olyannyira, hogy a Hallelu-
jaban valójában egyáltalán nem telik az idő. A dráma egyetlen koraesti pillanatot
(a reális idő mindvégig negyed hat) tágít ki a színpadi idő dimenziójában. Az álló
időben játszódó és töredékekként egymáshoz illesztett jelenetek egy család három
férfinemzedékének - Miksa a nagyapa, Pista az apa és Lebovics a fiú - konfliktusain
keresztül szembesítenek a Kádár-korszak represszív hatásaival. (IMRE Zoltán 2009:
152 .) Az álló idő ebben az esetben nem egyszeruen dramaturgiai választás, hanem
a dráma metaforarendszerének tulajdonképpeni lényege. Az idő mozdulatlansága
ugyanis az apai szerepek infantilizáló hatalmából ered. Az első és az utolsó jelenet
megegyezik: a 30-as éveiben járó Lebovics búgócsigát pörget és közben egy gyerek-
dalt énekel. A montázsként felépülő jelenetsor éppen az ő, Lebovics önszemléle-
tének közvetítettségében mutatja meg az integráns személyiség kialakításának és
megőrzésének lehetetlenségét. Ez az egyik legfontosabb különbség Komis és a Pisti
a vérzivatarban Örkényének drámanyelveken átszűrődő tapasztalatai között, hiszen
Örkény műve még fel tudta vázolni a Pistik integritásának személyiség feletti hori-

418 Szakonyi Károly: Harmincnégyember. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971, 119.

1031
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

zontját. Ehorizont nála a 20. századi magyar történelemmel volna azonos, amelynek
szereplehetőségeita különféle Pistikjelenítik meg. Mindehhez hozzá kell tennünk,
hogy a hagyományos drámaesztétikákban éppen a személyiség integritása teszi le-
het övéa hős színpadi megjelenítését. Lebovics ebben az értelemben antíh ős, aki az
apai hatalom infantilizáló hatása tart uralma alatt. E hatalom hátterét pontosan fe-
jezi ki Radnóti Zsuzsa megfigyelése, aki a Halleluja alapállapotát a posztdiktatóri-
kus és prefogyasztói társadalom kettősségében ragadja meg (RADNÓTI Zsuzsa 2003:
227) . Ez a kettősség megfelel a Kádár-kor ama társadalomszervező közmegegyezé-
sének, hogy az egyén viszonylagos függetlenségben és viszonylagos jólétben élheti
magánéletét, ha cserébe nem firtatj a a politikai szférát meghatározó tabuk, tiltások
és szabályok természetét, eredetét. A leboviesi gyerekszemélyiség ennek az elsajátí-
tott normarendszernek a terméke. Komisnak tehát sikerült a társadalom m űköd é­
si szabályait közvetlenüllefordítania a dramaturgia metaforikus nyelvére. A dráma
1981-es Nemzeti Színházbeli bemutatója még egyértelműbbé tette ezt a metaforikus
viszonyt , ami az előadást politikai üggyé avatta. (Lásd IMRE Zoltán 2009: 122-164.)
Komis következő drámája a Kozma (1983) ugyancsak a drámai ábrázolás két
rétege, a realista alapviszonyok és a rájuk épülő történeti látomások kettősségéből
meríti hatását. A darab arra a tapasztalatra épül, hogy a 70-es évek magyar társadal-
mának élete a háború és 1956, illetve a forradalmat követő megalkuvások felejtésére
épül , a felejtés azonban nem lehet nyomtalan, a jelen mozdulatlannak és kellemes -
nek tetsző felszíne alól újra és újra traumák törnek elő, bármikor feltámadhatnak
a halottak. Az Arthur Schnitzler Körbe-körbe cím ű színdarabja nyomán született
Körmagyar (1989) rövidjeleneteinek sora pedig már a családinál szélesebb perspek-
tívát választva nyelvek és az általuk megjelenített típusok sokféleségében reprezen-
tálja a késő Kádár-kori társadalom alap nélküliségét, szétesettségét. Komis drámá-
jának egyik nagy talánya csak manapság, két évtized távolságból fogalmazható
meg. Vajon a szoros társadalmi feltételezettség oldható-e annyira, hogy egy másik
korszak kérdései is megszólaltathassák a műveket? Az antihős köré épülő társadalmi
dráma montázsszerű szerkesztése azonban, amely a kortárs magyar dráma törté-
netében aligha szakítható el Kornis színpadi alkotásainak hatásától, ma is a dráma-
nyelv egyik érvényes alternatíváját képviseli például Garaczi László munkáiban.

9.4.4. Kísérletező dramaturgiák

Tekintélyes névsort lehetne összeállítani azokból a jelentős 20. századi dráma-

szerz őkb ől, akiket a magyar színházi közeg hosszú időn keresztül nem fogadott
be. Többségük olyan dramaturgiákat igyekezett megvalósítani, amelyek a realista
illúziószínházzal szakító modernjátéknyelvekjegyében gondolták újra a színházi
hatás és a dramaturgia alapkérdéseit.
1032
 9 .4. DRÁMAIRODALOM A 20 . S2ÁZAD 70-ES , SO -AS ÉVEIBEN

9 .4.4.1. Tábori György

Az 1914-ben Budapesten született Tábori György 1936-ban vándorolt ki Londonba,

majd a második világháború után az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahon -
nan 1968-ban visszatért Európába, és 2007-ben bekövetkezett haláláig Berlinben
dolgozott. Színházi gondolkodására Brecht gyakorolta a legmaradandóbb hatást.
Németországban a háború utáni évtizedek legjelentősebb rendezői és drámaírói
között tartották számon, Magyarországon azonban nem dolgozhatott, és színpad i
művei sem kerülhettek színpadra. Legismertebb művei közé tartozik A kannibálok
(1969, Die Kannibalen) , a Mein Kampf, valamint a Kurázsi mama (1979, Mutters
Courage) , amelyből 1994-ben film is készült. Adarab 1944-ben Budapestenjátszó-
dik. Tábori narrátorként elmeséli anyja, Tábori Elza valószínűtlen megmenekülésé-
nek történetét. Tábori Elza szenvedélyes römijátékos, a kártyán kívül másról nem
is nagyon hajlandó tudomást venni a világból. A Nyugati pályaudvaron, ahonnan
Auschwitzba deportálnák, egy nyilvánvaló hazugsággal annyira meglepi a transz-
portot irányító SS-tisztet, hogy az váratlanul szabadon engedi, ígyTábori Elza nem
késik el a megbeszélt römizésről. A dráma a szatirikus humornak köszönhetően
tesz szert olyan transzcendens perspektívára, amely Auschwitzot az abszurd törté-
nelem tréfájának láttatja. Tábori szemlélete közeli rokona Kertész Imréének.

9 .4.4.2 . Pilinszky János

Pilinszky János 1972-ben négy színpadra szánt szöveget írt, amelyek folyóiratbeli
publikálás után a Végkifejlet (1974) című kötetbenjelentek meg. A gyermekek és ka-
tonákat (bemutató: 1981), a Síremléket (bemutató: 1978), az Élóképeket (bemu-
tató: 1980) és az " Urbi et orbi" a testi szenvedésrólt (bemutató: 1994) műfaji meg-
határozásuk egyaránt egyfelvonásosnak nevezi, de csupán az első mű hosszabb
egyetlen jelenetnél. Pilinszky színház iránti érdeklődéséről Egy lírikus naplójából
című cikksorozata és az 1976-ban keletkezett Beszélgetések Sheryl Suttonnal című
prózai műve ad számot. Meghatározó élménye volt, hogy 1971 augusztusában
Franciaországban látta Robert Wilson amerikai rendező társulatának A süket pil-
lantása című előadását. Wilson az elnyújtott id őtartarnok esztétikájának jegyében
közelített a modern színház problémájához. Megteremtette .slow motion" (lassú
mozgások) színházát, és elsőként alkalmazott előadásaiban egyéni időérzék által
kimért szüneteket. A színházi fikciónak nála nem a kezdettel és véggel rendelkező
lineáris idő szabott kereteket, így az idő a folyamatos jelen formáját öltötte , és a
szöveg helyett a színészi test jelenlétének módja vált a teatralitás legfőbb forrá-
sává. Pilinszky a színházat egyfajta rítusként fogta fel, a testi jelenlét, a mozgás,
a hang és a szó rítusaként. Színpadi szövegei, amelyek a Szálkák és a Végkifejlet
1033
9. A KÖZELMÚLT IRODALMA

verseivel azonos nyelvet beszélnek, nem zárt múvek, sokkal inkább a színházi jel-
rendszer konkrét előadásokban megvalósuló komplexitásának alkotótényezői. Pi-
linszky drámakísérletei az életmú peremén helyezkednek el. Sem A gyerekek és a
katonák, sem a rövidebb színpadi szövegek nem nevezhetőek igazán sikeres alko-
tásoknak, de hatásuk nem elhanyagolható, mert szerzőjüket a költészetében átélt
metafizikai problémák érzékennyé tették, mégpedig a magyar szellemi életben
az elsők között, annak a színházi modellnek a megnyilvánulásai iránt, amelyet a
szakirodalom Hans Thies Lehmann nyomán posztdramatikus színháznak nevez.

9-4-4.3. Nádas Péter

Az Emlékiratok könyve megírásával párhuzamosan keletkezett Nádas Péter három

hosszabb színpadi múve, a Takarítás (1978, bemutató: 1980), a Temetés (1980, be-
mutató: 1982) és a Találkozás (1981, bemutató: 1985). Ahogyan Pilinszky szín-
házfelfogásának, úgy Nádasénak is fontos eleme a színpadi illúzió és a dramatikus
eszközökkel előadott történet egységében megalapozott korabeli magyar színház
kritikája, egyfajta esztétikai ellenállás, amely egyrészt az európai posztdramatikus
színház első klasszikusainak (Grotowski, Wilson, Kantor, Grüber) tapasztalataira,
a magyar drámairodalomban pedig elsősorban MészölyMiklóskísérleteire támasz-
kodhatott. Ami a színpad tér- és időviszonyainak allegorizálását illeti, nyilvánvaló
a kapcsolat Az ablakmosó és a Temetés között. Nádas drámáinak befogadásában
mindmáig két egymást erősítő tendencia érvényesül. Az előadások és az esztétikai
reflexiók egyfelől a drámák szertartásjellegét emelik ki. Ez az aspektus elsősorban
a megismételhetetlen jelen idejú történésként értett előadás partitúraszerú meg-
komponáltságára hívja fel a figyelmet, ami a színház jelhordozó tényezői közül
az időkezelés ritmusából és a színpadi testképekből, a mozgásokból, a testi viszo-
nyokból bontakozik ki. Nádas színháza zenei fogantatású, ismétlésekből, megfor-
dításokból és tükörszerkezetekből épül fel, a ritmusegységek és a ritmusváltások
pontos ismeretét írja elő, és jelentős szerep jut benne a szünetnek, a csendeknek.
A Találkozás mindemellett élő zenekart is szerepeltet a színpadon, abemutatóhoz
VidovszkyLászló komponált zenét.
A megközelítések másik aspektusa a drámák, illetve az előadások önreflexív
teljesítményét helyezi előtérbe. Nádas Péter drámái metaforikus jellegüknél fogva
kritikát gyakorolnak "saját koruk színházi állapota" (RADNÓTI Zsuzsa 2003: 184)
fölött, és e kritikát is esztétikai alkotótényezővé avatják. Trilógiájának darabjai
egyaránt képessé kívánják tenni a színházat arra, hogy múvészi eszközökkel de-
konstruálja azokat az örökölt esztétikai szemléleteket, amelyek a beszéd, a test, az
idő, a mozgás és az ábrázolt történések között úgy teremtenek organikusnak gon-
dolt rendet, hogy a színházi hatás eredendő forrásait a történetmesélés és az áb-
1034
 9 .4 . DRÁMAIRODALOM A 20 . SZÁZAD 70-ES , 80 -AS ÉVEIBEN

rázolás szolgálatába állítják, ezzel éppen teatralitásától fosztják meg a színházat.

A magyar színpadokon máig uralkodó játékrnód alapja az azonos ítás gesztusának
fölénye. Amikor Nádas e funkció kikapcsolására, megszakítására, felfüggesztésé -
re törekszik, egyszersmind a teatralitás helyreállítására, újraértésére is kísérletet
tesz. Széles körű tapasztalat ugyanis, hogy amikor a legújabb színház nem fiktív
alakokat mutat be, hanem a színész testét állítja ki a maga időbeliségében, ismét
előtérbe lépnek, persze megújult formában, a színházi hagyományok legrégebbi
témái, a titok, a halál, a szétesés, a búcsú, az öregedés, a bűn, az áldozat, a tra-
gikusság és az erotika. Nádas Péter színműveiben is ezt tapasztaljuk, amelyek a
teatralitás visszanyerésére tett kísérletet ebben a speciális értelemben politikai
színházként t árj ák fel, hiszen a Takarításban és a Találkozásban és a teatralitás
egyszersmind a 20. századi magyar történelem személyes traumáinak újraélését
kényszeríti ki.

1035
 10. Kortárs irodalom

ro.r. Az irodalom intézményrendszere és medialitása 1989 után

Az irodalomhoz k öt őd ö gazdasági, intézményi és mediális szerkezetek 1989

után fokozatos átalakuláson menetek keresztül, ugyanúgy, ahogyan az életmód
változásainak köszönhetően az olvasói szokások és elvárások is jelentősen átala-
kultak. A változásokat legegyszerűbben akkor tekinthetjük át , ha az irodalmat
szövegekben tárolt sajátos tudásformák létrehozójaként, megőrzőjeként és to-
vábbítójaként fogjuk fel. A szövegek létrehozója a szerz ő, Megőrzőjük a modern-
ség klasszikus hagyományában a könyvtárak, illetve az emlékezet aspektusából
a kánonok. A szövegek továbbításáért ugyanebben a hagyományban a nyomdák, a
folyóiratok, a könyvkiadók, a könyvterjesztők és a könyvesboltok voltak felelősek.
1989 előtt a megőrzés és a továbbítás egész rendszere az állam kezében volt, tehát
központosított rendszert alkotott. A rendszerben piaci szempontok alig érvénye-
sültek, működését az irodalompolitika és az alkalmi alkuk irányították. 1989 után
elsősorban az irodalmi szövegek megőrzésében és továbbításában lépésrőllépésre
új struktúrák alakultak ki. A változás valóban fokozatos volt, az új struktúrák m ű­
ködéséről a 90-es évek közepétől beszélhetünk.

10.1.1. Az irodalmi szövegek tárolásának megváltozása

Aváltozás legfontosabb mozzanata a megőrzésben az internetes adattárolás meg-

jelenése és a hozzá kapcsolódó olvasói magatartások elterjedése volt. A medialitás
átalakulásának folyamata ma is hevesen zajlik, várható, hogy új technikai eszkö-
zök térhódítása az internetes szövegfogyasztás korai módjaival szemben is rövi-
desen komoly alternatívákat fog állitani. A szövegek internetes őrzésének egyik
mintája a klasszikus könyvtár. Az elmúlt években a k önyvt árszer ű internetes adat-
bázisok gyors kiépülésének lehettünk tanúi, amelyekről ingyenesen vagy viszony-
lag olcsón lehet régen kiadott és új szövegeket letölteni. Emellett a szétszórtabb,
nehezebben áttekinthető rendszerek, a személyes oldalak sokasága is letölthető
szövegek sokaságát kínálja. A válogatás funkciója, ami a hagyományos gyűjtemé­
nyek összeállításában mindig fontos szerepet játszott, az internetes megőrzés nagy
1037
10 . KORTÁRS IRODALOM

területein egyre kevésbé érvényesül, illetve az olvasói kompetenciák közé kerül

át. A szabad forrású internetes szövegtároláshoz a szövegtovábbítás rendkívül
egyszerű és gyakorlatilag ingyenes módja társul, ami további előnyöket biztosít e
forma számára. Mindemellett megjegyzendő, hogy az interneten aszövegromlás
mértéke jelentősen magasabb lehet, mint a hagyományos könyvtárakban, a szö-
vegek azonban a redundáns háttérszervereken számtalan másolatban megtalál-
hatóak, így eltűnésük gyakorlatilag kizárt. Mindennek ellenére az internet nem
képes teljesen leváltani a klasszikus gyűjteményeket, funkcióik a megőrzésben, a
terjesztésben és a kutatásban megmaradnak.

10.1.2. Az irodalmi szövegek továbbításának megváltozása

Ugyancsak jelentős változások következtek be a sz ővegtov ább ít ás hagyományos

funkciórendszerében. Kialakult az irodalom piaca, amelynek legfontosabb sze-
repl ői a magánkézben lévő kiadók, a szintén magánkézben lévő könyvterjesztő
vállalatok, a bolthálózatok és a független boltok, továbbá mindazok a terek, ame-
lyek lehetőséget kínálnak a szerzői imázsok megalkotására, legfőképpen pedig
természetesen a könyveket megvásárló olvasók. A 90-es évek végére ezen a terü-
leten újfajta centralizáció ment végbe. Két-három konzorcium irányítja a nagyobb
kiadókat, a könyvterjesztés és a könyvértékesítés majdnem teljes egészét. Ezek a
konzorciumok vagy felvásárolták, vagy kiszolgáltatott helyzetbe hozták a min ős é­
gi szépirodalom nem jelentéktelen részét megjelentető független könyvkiadókat.
Ezzel párhuzamosan megnőtt a promóció, a reklám szerepe, maga a promóció pe-
dig megdrágult. Ezekre a változásokra eltérő mértékben a szerz ők is reagáltak.
Tudatosult bennük, hogy a piac szempontjából árut állítanak elő, és nem csupán
ennek megfelelő magatartásformákat vettek föl a média színterein, hanem egyre
gyakrabban műveikkel is már eleve az egyre széttagoltabb, összességében minden
bizonnyal romló minőségű közönségigények elébe igyekeztek menni. Az irdalom
különböz ő funkcionális pontjain álló szereplők egy sor új jelenséggel ismerkedtek
meg az ezredforduló környékén, lehetőségeik és reakcióik átformálták a magyar
irodalom képét.
Röviden bár, külön kell szólnunk az állami funkciók átalakulásáról. Az egykor
irányító szerep ű állam szerepe az irodalmi tér alakításában 1989 után egyre cse-
kélyebbé vált. A könyvtárakat közvetve vagy közvetlenül továbbra is az állam vagy
az önkormányzatok tartották fenn , a vállalati könyvtárak megszűntek. Egyébként
az állam szerepe a piaci működés által előidézett anomáliák részleges korrigálásá-
ra szorítkozott. Az állam változó, összességében csökkenő mértékben - független
kuratóriumi döntésekkel - támogatást nyújt az új magyar műveket megjelentető
kiadóknak, a támogatásra méltónak ítélt folyóiratoknak, és ösztöndíjat ad a szer-
1038
 10.2. KORTÁRS PRÓZA

zöknek. Az irodalom megújult működésmódjánakmegfelelő, rendszerszerűen át-

gondolt támogatási struktúra azonban mindmáig nem jött létre.

10.2. Kortárs próza

10.2.1. Az önéletrajz újabb változatai

Az önéletrajz műfaji változatai, az emlékirat és a vallomás, melyek többnyire a

feltáró emlékezet modalitásában szólalnak meg, a magyar próza kezdeteitől je-
len vannak irodalmunkban. A műfaji keretek később jelentősen gazdagodtak, el-
terjedt a naplóirodalom, a modernség korában pedig fiktív önéletrajzok sorával
találkozhatunk. Az önéletrajz korai változatai a szerz ő, az elbeszélő és az ábrázolt
személyiség egységére épültek. A modern változatokban ez az egység többnyi-
re felbomlik, és az önéletrajz műfaji meghatározottsága egyre bizonytalanabbá
válik. Fokozza az elbizonytalanodást az a tapasztalatunk, hogy a szerz ő életraj-
zának tanulmányozása eltávolít magától a szövegtől, a voltaképpeni m ű értelme­
zé st ől . A modern pszichológia belátásai pedig azt bizonyítják számunkra, hogy
az én még saját világának sem értelemadó centruma, hanem folyamatosan átren-
deződő, bonyolult konstrukció. Maga az én tehát hozzáférhetetlen számunkra,
csupán konstruálódásának mozgásait és a közvetítés metaforáit vagyunk képesek
olvasni. Az irodalmi gondolkodás hermeneutikai fordulatának részeként a m ű­
faj egyre inkább abban a sajátos olvasói viszonyban nyeri el meghatározottságát,
amely - Philippe Lejeune szavával élve - az önéletrajzi szerződésben fejeződik ki,
vagyis az olvasó abbéli döntésében, hogy az olvasott szöveget a szerz ő vagy az
elbeszélő személyére vonatkoztatja.
Amennyiben az önéletrajzot mégis m űfaj í kategóriaként kívánjuk használni,
meg kell elégednünk azzal , hogy az énelbeszélés és a textuális emlékezet összjáté-
kának sajátos hagyományokkal rendelkező fikcióképzésétjelöljük vele. Így persze
kitágulnak a múfaj keretei, és olyan m űveket is az önéletrajzi próza körébe soro-
lunk, amelyek nem hozhatóak közvetlen összefüggésbe az emlékirat-, a vallomás-,
vagy éppen a naplóirodalommal. Nyilvánvaló azonban, hogy Márai Egypolgárval-
lomásai vagy Kassák Lajos Egyemberélete c ím ű regényétől Nádas Péter Emlékiratok
könyvéig a hagyományos műfaji keretek is meglehetősen produktívnak bizonyul-
tak a modern magyar irodalomban, és ez a produktivitás a kortárs irodalomban
sem merült ki. Jól példázza azonban a keretek viszonylagosságát, hogy a laikus
olvasatok minden bizonnyal Kertész Imre Sorstalanságéi is önéletrajzi prózaként
azonosítják, tehát az ént változatlanul nem nyelvi konstrukcióként, hanem az írás-
tól független biografikus adottságként kezelik. A múfajiság megőrzése azért lehet
1039
10 . KORTÁRS I RO D A LO M

fontos , mert amint a kortárs magyar irodalom kitüntetett regényei is bizonyítják,

az én-konstrukciók a múfaji-textuális emlékezet munkájában alapozódnak meg,
nem csupán egy, hanem egyszerre több múfaj hagyományainak továbbírásával.

ro .2.1.1. Závad a Pál: Jadviga párnája

Závada Pál szociológusként kezdte a pályáját. 1982 és 1993 között az MTA Szo-
ciológiai Kutatóintézetének munkatársa volt. Kulákprés (1986) címú munkájában
szül őhelye, Tótkomlós parasztságának 1945 és 1956 közötti történetét tárta föl egy
család gazdálkodásának bemutatásával. A 90-es években kibontakozó szépirodal-
mi pályájának hátterében mindvégig jól kitapinthatóan megmaradt szociológiai
érdeklődése és a békési szlovákság történetének mély ismerete. Regényei közül ki-
emelkedik az 1997 -ben kiad ott Jadviga párnája. A mú többféle hagyomány keresz-
teződési pontján születik meg. A mintaként szolgáló modellek számbavételekor
nem hanyagolható el a 19. század második felében népszerűvé váló házasságre-
génynek az a változata, amelyet Flaubert alkotott meg a Bovarynével. A hatásvi-
szony nem csak, és talán nem is elsősorban a konstrukció szintjén meghatározó
jelentőségű, hiszen a házasságregény tematikus kereteit szétfeszíti a következő ge-
neráció sajátos nézőpontjánakjelenléte, amely Závadánál Miso alakjához köthető.
Legalább ilyen fontos , vagy talán fontosabb, hogy Jadviga maga is szenvedélyes
olvasója Flaubert múvének, érzelmeit, női önképét a Bováryné nyelvi közvetítésé-
vel fogalmazza meg. A másik fontos modell az én színrevitelének változataként a
20. századi modernség irodalmában is a naplóirodalomé.
Závada regényének alapszövege Osztatni András naplója, amelyet 1915-ben a
nósülését megel őz ő napon kezd írni. Osztatni András halála után a napló felesége,
Jadviga kezébe jut, aki bejegyzéseivel a férje történetének tükreként megalkotja a
saját történetét. Végül a két naplót a szellemileg visszamaradott Miso látja el lap-
alji jegyzeteivel, Miso, aki minden bizonnyal nem Osztatni András fia. Így tehát
olyan, egymást sokszorosan tükrözó, hangsúlyozottan nemi identitások jönnek
létre aszövegtérben, ame lyeknek csak egymásra vonatkoztatva van jelentésük,
még akkor is, ha a vallomástevő írást, ami itt a magány kifejeződése is, mindhár-
muk esetében az identitások kölcsönös rejtettsége, megismerhetetlensége indítja
el. A bejegyzésekból egy szerencsétlen, titkolt vérfertózésekkel terhelt házasság
érze lmi harcai bontakoznak ki. A regény tökéletesen átlátható, még akkor is, ha
Osztatni András és főként Jadviga nem mindig megbízható elbeszélője életének.
Ha beszélhetünk poétikai megoldatlanságról az egyébként pontosan felépített re-
gényesetében, az összefügg a két szerepló társadalmi mozgásterének k ül önb öz ő­
s ég éb ől. Amíg Jadviga kevés jelenettől eltekintve be van zárva házasságának, ér-
zelmeinek, testi vágyainak és házasságon kívüli érzelmes kapcsolatainak körébe,
1040
 10 .2 . KORTÁRS PRÓZA

addig Osztatni András aktivitása egyre inkább a házasságon és a gazdálkodáson

kíviil bontakozik ki, amint belevonódik a békési szlovák nemzetiség politikai éb-
redésének eseményeibe. Ezen a területen nem jöhet létre tükörviszony Jadviga és
Osztatni András között, így a regény második fele lényegében két majdnem füg-
getlen tematikus részre esik szét, amelyeket egy újabb műfaji kód, a családregény
uralkodó narratívája tart egységben. Hiszen a család feltartóztathatatlan anyagi,
szellemi és erkölcsi hanyatlástörténete, amely a férfi és női identitások össze nem
illésében fejeződik ki, párhuzamos a szlovák kultúra elvesztésével : Miso már szó-
tárból fordítja szülei szlovák mondatait.

10 .2.1.2. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árny éka

Rakovszky Zsuzsa első regénye, A kígyó árnyéka (2002) , egy 17. századi fiktív női
emlékirat. Szerz ője , Ursula Lehmann l666-ban, hetvennégy éves korában jegyzi
fel gyermek- és ifjúkorának történetét. Életének eseményeiről harmincnégy éves
koráig számol be részletesen, amikor egy orvossal megszökik Ödenburgból, azaz
Sopronból, hogy új életet kezdjen . Ursula Lehmann egy patikus lányaként nő fel,
de az igazi apja valószínűleg nem ő volt. Anyja egy járvány alkalmával fiatalon
meghal, apja újra nősül, mostohaanyja szinte egyidős Ursulával, ráadásul a neve
is ugyanaz. Ursulát, a patikus lányát tizenhét éves korában elcsábítja és teherbe
ejti egy fiatalember. A család távozik L őcs ér ől. útközben a mostohaanya meghal,
és apja javaslatára, a botr ányt elkerülendő , az apa és lánya már mint férj és feleség
érkezik Ödenburgba, ahol Ursula Lehmannak folyonosan attól kell tartania, hogy
a szerepesere kiderül.
A tartalmi ismertetésből is kitetszik, hogy a regény előterében a felnőtt női
szubjektum megalkotásának próbái állnak. Az értelmezéshez kínálkozik az élet-
történet reflexióinak feminista-pszichoanalitikus megközelítése, amelynek viszont
számolnia kell a 17. századi és az ezredforduló idején érvényesülő reprezentatív
irodalmi diskurzusok mélyreható különbségével. Rakovszky Zsuzsa archaizálások
sorával ugyan megidézi a IB. századi női emlékiratirodalom alkotásainak nyelvét,
elsősorban Bethlen Katáét, amely Ursula Lehmann emlékiratainak fiktív keletke-
zési dátumánál majdnem BO évvel később íródott, arra azonban nem tesz kísérle-
tet, hogy Weöres Psychéjének eljárásaival rokonítható módon mintegy kiegészítse
a magyar irodalomtörténetet. Ezt már csak azért sem teheti, mert finoman el kell
fednie az egynyelvúsítés poétikai problémáját: Ursula Lehmann-nak nem magya-
rul, hanem németül kellene megírnia emlékiratait, hiszen soraiból arról értesü-
lünk, hogy rosszul tud magyarul, életének elbeszélt eseményeit németül élte meg.
Rakovszky ehelyett álomleírások közvetítésével, szimbólumok s űr ű szövedékét
létrehozva ábrázolja a női szubjektum sérülésekkel teli kialakulásának történetét,
1041
10. KORTÁR5IRODALOM

vagyis olyan narratívát hoz létre, amely lényeges pontokon épít a lacani pszicho-
analízis és a feminista irodalomkritika belátásaira. Mégsem indokolatlan, hogy
mindazokat a tapasztalatokat, amelyekre csak e belátások nyomán nyílt rá az eu-
rópai kultúra szeme, és mindazokat a diszkurzív elemeket, amelyek a 20. századi
irodalombanjátszanakkiemelkedó szerepet, Rakovszky a 17. századba lépteti visz-
sza, vagyis abba a korba, amikor az elsó nói emlékiratok megjelennek Európában,
ugyanis azok elózményei kétségtelenül a patriarchális represszió szorításában fel-
épített női szubjektivitás tartozékaként kerültek az érzékenység modern irodal-
mába. A kompozícióban rejló történeti tudatosság jelentósen hozzájárult ahhoz,
hogy Rakovszky Zsuzsa regénye a nói szubjektivitás történeti szemléletének leg-
fontosabb alkotásává válhatott az ezredforduló magyar irodalmában.

10.2.1.3. Kukorelly Endre: Tünd érVölgy

Rakovszky Zsuzsához hasonlóan Kukorelly Endre is azon írók közé tartozik, akik
elóbb lírikusként alkottak jelentóset, majd lírikusi tevékenységüket továbbfej-
lesztve jutottak el autonóm prózaformák kialakitásához. Jóllehet Kukorelly Tiin-
dérVölgy (2003) című regényének megjelenése elótt is írt elbeszéléseket, ezek
alárendelt szerepűek volt lírájához képest. A TündérVölgy prózájának egyik leg-
sajátosabb jegye a folytonos korrekció, változtatás, a végsó megfogalmazások
elvetése , valamint a módosított ismétlésekból felépített szeriális szerkezet. Ez a
két vonás nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, hiszen amíg az egyik folytonos
és lezárhatatlan keletkezésében mutatja meg a m űvet, utóbbi sajátsága a próza
alapstruktúráját eredendó eldöntöttségében láttatja. A próza kettós jellege ebben
az esetben a legkevésbé sem csupán a stilisztikai megalkotottság vagy a narratív
szerkezet szintjén értelmezhetó. Ugyanez a kettósség figyelhetó meg a reprezen-
tált én szerkezetében, amely a romantikus hagyományok alapértékeihez, a sza-
badsághoz és a szerelemhez köthetó. "Én tudom, hogy mi a szabadság"419- állítja
a névtelen, egyes szám elsó személyű elbeszéló. Ez a tudás biztosítja a színre vitt
szubjektum stabilitását, annál is inkább, mert a szabadság értékét nem érinti a m ű­
ben egyébként uralkodó irónia. Csakhogy az én egy patriarchális berendezked és ű
család részeként is szemléli önmagát, így tehát a szubjektum megkonstruálásá-
ban a legfóbb tükre az apa személye . Ebben a vonatkozásban Kukorelly m űve más
szerzók "aparegényeivel" rokonítható (pl. Esterházy Péter. Harmonia caelestis,
Javított kiadás, Györe Balázs: Halottak apja). Az apa emléke azonban Kukorelly-
nél üres hely, amelyet az írás ugyan kitölt ("Az apám jó ember volt, ez egy mondat,
én találtam ki."), de amit mond, nem vonatkozhat másra, csupán az írás jelenére.

419 Kukorelly Endre : Tünd érVölgy. Pozsony, Kalligram, 2003, 189.

1042
 10.2. KORTÁRS PRÓZA

Bonyolultabb a helyzet a megörökölt erkölcsi alapokkal, amelyekre politikai-tár-

sadalmi magatartások, vélemények épültek. Ezek az én nézőpontjából szemlélve
ugyan erőteljesen érzékelhetők, de olyan fogalmak, szavak kapcsolódnak hozzá-
juk, amelyek tökéletesen megbeszélhetetlenné, értelmezhetetlenné teszik őket:
"És KI. Várod a trolit, közben olvasod, hogy LE. Soha nem beszéltük meg azt a
LE-t vagy KI-t. A REAKCIÓSOKKAL-t rövid o-val írták, vagy lekopott az ékezet. Úgy
látszik, mi menthetetlenül reakciósok vagyunk, mi volna ezen megbeszélnivaló,
szabályszerú reakciós, nincs vita . Teli a házfal lyukakkal, ötvenhatos belövésnyo-
mok , háborús belövések, nem lehet mindig eldönteni. Nem is vagyunk benne a
közéletben."420
Az elbeszélő szubjektum az apai tükör tulajdonképpeni üressége és a meg-
örökölt értékek értelmezhetetlensége miatt megkonstruálhatatlannak bizonyul.
Ugyanerre az eredményre vezet, ha a szabadság mellett egy másik alapértékkel,
a szerelemmel, általában véve a nővel, a szexualitással kapcsolatos tükröt vizsgál-
juk. Kukorellynek ebben a regényében meglepő módon nem esik szó a szexualitás-
ról. A szerelemről viszont annál inkább, mégpedig ironikusan lefokozva, kiüresít-
ve, és - a feminizmus korszakában akár szándékosan is provokálva a megváltozott
érzékenységet - meglehetősen férfiközpontúan: "Azt csináltam, hogy elmondha-
tatlanul unatkoztam. Nem történik semmi, irtózatosan unalmas, ez a legkevesebb,
ami elmondható. A csajozásról. Ugyanis szó szerint nincs semmi, aztán amikor van
maga a dolog, akkor sincs , és ez a csajozás."421
Így a szubjektum megkonstruálásában nem állnak rendelkezésre tükrök, aho-
gyan az emlékezetnek is le kell mondania a múltról mint olyasvalamiről, ami az
időben megtörtént. A szubjektum megalkotásával összefüggésben a múlté is a nyel-
vi felszínen, ismétlések, a részletek begyakorlása által zajlik: "Egyszerű emlékezet,
előbb elmesélem neki, kitalálom a részleteket, hogy legyen mire visszaemlékeznie.
Legkisebb dolgok is megzavarhatják, elhangoljákaz egészet.Akad azért mindig, ami
már jól megy, újra meg újra el őbukkan, mint a télikabát bélése, ha fölfeslett a var-
rás. "422 Az írás , az irodalom számára azonban nem üres a múlt. A TündérVölgy a mú
eredendő megalkotottságának síkján elsősorban Tolsztoj Családi boldogság címú el-
beszélését, Kierkegaard A csábítónaplója címú könyvét és Vörösmarty Tündérvölgy
c írn ű poémáját idézi, velük lép kapcsolatba. A kapcsolat azonban sajátos. Szó sincs
párbeszédr ől. Kukorelly regénye nem juttatja szóhoz a megidézett szövegeket, ha-
nem mondatokra, mondattöredékekre bontja őket, és a töredékeket használatba
veszi, a maga nyelvébe, retorikai szerkezeteibe szervesíti, eltünteti k ül önböz ős ég ü­
ket . A szubjektivitás így tehát nem reflexív viszonyokban építi fel önmagát, hanem

420 UO., ll l.
421 Uo., 124 .
422 UO., 13.
1043
10 . KORTÁRS IRODALOM

az understatetmentben, a lefelé való stilizálásban kifejeződő kívülállás folytonos

tapasztalata hozza létre sajátos nézőpontját. Az én elsősorban nyelvi struktúrák-
kal, magatartásokkal áll viszonyban: "Ezen a nyelven végül is megvagyok, eltúnök
benne, el őkerül ök. csak ritkán ér meglepetés. Nem mindent értek, mégis tűrhet ően
válaszolgatok, ezt onnan veszem, hogy ha válaszolok, nem rúgnak hasba vagy nem
kezdenek azonnal ü v ö ltő zni . Nem teszi föl még egyszer a kérdést, hanem rám hagy-
ja, azt mondja, hogy igen vagy nem, vagy otthagy."423

10.2.1.4. Németh Gábor: Zsidó vagy?

Németh Gábor Zsidóvagy? (2004) cím ű regényének szerkesztő í fülszövege önélet-

rajzi olvasatra tesz javaslatot: "Az elbeszélő gyermekkora tragikusan fájdalmas
pillanatait felidézve keresi leküzdhetetlen idegenségérzetének eredetét." A szo-
katlanul provokatív cím és az elbeszélés nyilvánvaló önéletrajzisága a kritikusokat
is hajlamossá tette, hogy egy megragadható eredettel rendelkező vallomásos hang
uralma alá állítsák a művet. Hiszen a vallomásos beszéd, amennyiben az ön élet-
írás kereteibe illeszkedik, mindig kétféle tudat, ajelenhez és a múlthoz tartozó ta-
pasztalati formák ütközési pontján születik, és ennek a feltételnek Németh Gábor
regénye látszólag eleget tett. A Zsidó vagy? prózájában a múlt nem előzi meg az
emlékezés pillanatát. Világa a kitalálás jelenében épül fel a megmaradt, bizony-
talan identitású törmelékekból. Ebben ragadható meg a legmélyebb különbség
Németh Gábor és Kukorelly Endre prózája között, aki egyébként pályaindulásától
kezdve folyamatos, bizonyos pontokon meghatározó befolyással volt elbesz él őí
szemléletére és nyelvére . Németh Gábor prózájában az életrajz létesülése feltéte-
les. Az én világát mindig mások készítik, és ez a gyermeki nézőpontból, illetve a
"zsidó" szó perspektívájából könnyedén belátható. A regény ironikus alaphelyzete
a Kertész Imre Sorstalanságában megtapasztalt nyelvi viszonyok izgalmas változa-
taként is olvasható, azzal a nem elhanyagolható eltéréssel, hogy amíg Kertésznél
a gyermeki nézőpontot a totalizmus gyilkos, az alanyiságot mindenkor felszámoló
hazugságai performálják, addig a Zsidó vagy? gyermeki szemlélete egy későbbi,
abszurditásában familiárisan ismerős világ alig látható törésekkel, lyukakkal és
szakadékokkal teli nyelvével szembesül. A törések, lyukak és szakadékok létére
legnyilvánvalóbban a kimondatlan tiltások utalnak, amelyek a szocializáció előre­
haladtával, mintegy annak lényegeként lépnek érvénybe, represszíven ránevelnek
egy óvatos, történeti-társadalompszichológiai krizisektől mélyen terhelt, de azok-
ról tudomást nem vevő nyelvhasználat elsajátítására. Az ut óidej ű, felnőtt tudathoz
tartozó beépített elbesz él őí szólam pontosan fogalmazza meg a szocializáció nyel-

423 UO., 163.

1044
 10 .2 . KORTÁRS PRÓZA

vi szabályait: "A világ szavakból van összerakva, vannak erós szavak és gyengék,
szépek és gusztustalanok. Tilos szavak. Nem mindent szabad kimondani. Vagyis
egy egészen rövid ideig szabad, meg van bocsátva, ha elég kicsi vagy még, elpirul-
nak és nevetnek, milyen édes , kedden még édes, szerdától nem mondunk ilyene-
ket. Tökéletesen átláthatatlan szabályok szerint" 424 Az én konstruálódásának át-
láthatatlan, idegen szabályaira gondolva nem elegendó azt mondanunk, hogy az
én világát mindig mások készítik. A perszonalitás, a személyesség keletkezésének
mélyén vakság lakik. Németh Gábor prózája ebben az értelemben a személyesség
eredendó vakságára nyílik rá.

10.2.2. A történelmi regény megújulása

A 19. és a 20. század magyar irodalmában folytonosan jelen volt a történelmi re-
gény műfaja, funkciói azonbanjelentós változásokon mentek keresztül. A 19. szá-
zadban és a 20. század elsó felében , Móricz Erdély-trilógiájában, valamint Gárdo-
nyi, Herczeg Ferenc, Kodolányi János és Makkai Sándor m űveiben a történelmi
regény számos hitelesítő eljárást használva úgy igyekezett bemutatni a magyar
történelem kitüntetett időszakait, hogy a jelen számára a történelem cselekmé-
nyesítésén áttetsző világos ideológiai üzeneteket közvetítse n, olyanokat, amelyek
kapcsolatot létesítenek a nemzeti közösség múlthoz tartozó tudatformái és jelen-
beli önképei között . A történelmi regény önreflexiós készsége, amel y a történelem
cselekményesítését nyelvi-ideológiai konstrukciónak mutatja, a magyar prózában
végbemenó átfogó változásokkal összhangban az 1970-es évek végén, az 1980-as
évek elején lép szemlátomást magasabb fokra. Ebból a szempontból kiemelkedó
Grendel Lajos Éleslövészet c ím ű könyvének szerepe. A történelmi regény változásai
természetesen nem függetlenek azoktól a szerteágazó történetfilozófiai megfon-
tolásoktól, amel yek a történelmi elbeszélések konstruáltságát állították elótérbe.
A történelem tehát megszűnt a múlt megbízható krónikája lenni, minden részlete
egyidejű és utóidejű narratívák keresztezódési pontjának mutatkozik. A narratí-
vák alakításához, tehát a közös történeti tudat formálásához az irodalom éppen
úgy hozzájárul, mint például a történettudomány. Ezért a mai történelmi regé-
nyektól hiába várnánk a nemzeti lét hamis vagy valóságos ideológiai kérdéseinek
közvetítését, azonosulásminták felmutatását, hiába támasztanánk velük szemben
a korfestés , a hitelesség igényét . A múfaj elsósorban a történelem ered end ó szö-
vegszerűségének belátására adott válaszokból újul meg.

424 Németh Gábor : Zsidó vagy? Pozsony-Bp., Kalligr am, 2004, 77.
1045
10 . KORTÁRS IRODALOM

!O .2 .2.I. Osztojkán Béla: Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen

A költőként is ismert Osztojkán Béla Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (1997)
c ím ű m űv ét a kritikusok közül többen a magyar cigányság történelmi regényének
nevezték. Osztojkán historiografikus fikciója szerint azonban a magyar cigányság
a történelmen kívül élő közösség. Osztojkán a történelmen kívül, az ősök mitikus
múltjának talapzatán feltételez egy többé-kevésbé intakt értékrendet, életmódbeli
mintát, egyszóval olyan normarendszert, amely önálló cigány társadalmat épít.
E mitikus szeml élett ől idegen a történetiség tapasztalata. És maga az írás is, hiszen
a cigányság archaikus emlékezetformái a szóbeliséghez kötődnek. Vagyis amikor
Osztojkán historiografikus fikciót alkotott, egy idegen kultúra hatalmi szemlélet-
módjával átitatott regénymodell tette számára elbeszélhetöv éa magyar cigányság
történetét. Műfaji okai is vannak, hogy e próza fő mozgató erejévé a cigányságot
folytonos kiszolgáltatottságban tartó magyar történelem vált. Ha feltételezzük,
hogy a regény olvasóinak többsége a magyar történelemnek a műfaj fikciós ha-
gyományaiban fogant koncepciója felől közelít a m űh öz, vagyis a magyar történel-
met vereségek és reménytelen erőfeszítéseksorozataként látja, e többség számára
meglepő és tanulságos lehet a magyarság történeti konstrukcióját ugyanabban az
elnyomó hatalmi szerepben látni, amelybe a 19. századi történelmi regények a tö-
rököket vagy az osztrákokat, tehát a megszálló idegent állították.
A fikció által felidézett múlt 1947-ig nyúlik vissza. A regény jelene mindeköz-
ben egyetlen évet fog át. 1955. június 2-án indul a cselekmény, amikor üstökös je-
lenik meg az égen, és Harangos Eszti, a vajákos öregasszony megjósolja, hogy egy
év múlva eljön a világvége. Egy év múlva, 1956. júniusában valóban a "világvége"
fenyegeti a Halom lakóit. Hatalmas eső esik . Felsőbb utasításra átvágják a közeli
tározó zsilipjét, amelynek kiömlő vize elmosná a falut. Egy robbantással még el le-
hetne zárni a viz útját, de kívülről senki sem segít. Ekkor lép színre Átyin Jóska, a
regény elején megismert parasztlegény, aki Mojna kérésére a cigányok segítségére
siet. Otthon rejtegetett gránátjával megmenti a cigánytelep lakóit. Ó maga viszont
meghal, a közösség hangadóit pedig vasra verve kísérik a rendőrkapitányságra.
A regény id őbelisege tehát a történelembe ágyazódik, a cselekményt értelmező
szereplői szemléletek viszont leszakadnak a történeti időről, a mítoszok és a hie-
delmek tudatvilágát működtetik értelmezőí apparátusként. A kétféle id őszeml élet
egymásba íródásának és fikcióképző elk ül önb öződés ének kulcsjelenete a regény-
ben, amikor a vajákos öregasszony, Harangos Eszti néhány nappal a halála előtt
egy különleges órát ad el Átyin Jóskának:

- Egy időmérő órát hoztam neked Átyin Jóska. Jól jársz, ha megveszed .
- Minek az nékem, te! [.. .]

1046
 10.2 . KORTÁRS PRÓZA

- Ilyen órád nincs - rázta meg a fejét a vénasszony. - Ez az óra éveket mér. Akire én rá-
hagyom, annak addig jár, ameddig ember azt el nem tudja képzelni. Száz évre állítom át
néked ezt az órát. Száz évíg méri majd az életedet, ha kijössz és fizetsz érte száz forintot.
[ 00.]
- Száz éve állították be nékem ezt az órát. Akkor még angyalok jártak a földön. Azóta is
jár, de eljárt az idő énfelettem is. Mennem kell. Számomra most már csak pár napra való
pillantás van még az életből. Neked pedig, jól hallgass ide, ezerszeres a szerencséd, mert
én téged szemeltelek ki, hogy tovább őrizd ezt a szent ritkaságot. Aki a tetején ezt kecs-
kefejet százszor elfogatja, annak száz évíg m űködik. Örvendezz hát, Átyin Jóska, mert
általam száz évíg fogsz élni.
A csoda óra halkan, egyenletesen ketyegett. A kecskének hosszú , bozontos szakálla volt,
szemeiben pedig kék üvegkristályok fénylettek, csillogott bennük a napfény.
- Szép óra . - ismerte el Átyin Jóska újra.
- Forgasd hát el azt a kecskefejet! - biztatta Harangos Eszti. - Forgasd el százszor, de ví-
gyázz, ha egyszer is elvéted, ha telhetetlenségedben eggyel is többet tekersz rajta, vége
az életednek!"425

Osztojkán Béla regényének térszemlélete hasonló viszonyt érzékeltet a mitikus

és a valós térformák között. Érdekesebb azonban, ahogyan az elbeszélői nyelvben
megjelenik ugyanez a kettősség, ahogyan tehát beíródik a regény retorikájába a
cigány népmesék sejtelmessége és a bibliai elbeszélések emelkedettsége, amit a
humor sajátos ízei ellensúlyoznak A regényben a mitikus és a reális időbeli, térbeli
és nyelvi határok szubverziójával szembesülünk. Az ellentétek közötti átjárást nar-
ratív és retorikai eszközök egyaránt biztosítják. Ebben a vonatkozásban Osztojkán
műve a dél-amerikai "mitikus realizmus" alkotásival rokonítható. Nála azonban
hangsúlyosabb, hogy a történelmi regény műfajiságán keresztül egy ellenséges,
hatalmi kultúra mintaképzése teszi lehetővé a hatalomnak kiszolgáltatott, és an-
nak nyelvével szemben szubverzív viszonyt ápoló közösség történeti önreprezen-
tációjának megalkotását.

IO.2 .2 .2. Márton László: Testvériség

Miként válhatnak alakító tényezőivé a barokk regény sajtságai a modernitás utáni

regénynek? Az igényt, vagyis hogy az európai regény modernitás előtti hagyomá-
nyait, elsősorban pikareszk tudásszerkezetét újra integrálja a 20. századi próza,
Joyce-tól és Musiltól Kunderáig számos író megfogalmazta, és műveikben külön-
féle kísérleteket tettek az integrációra. Márton László, aki a német barokk iroda-
lom kiváló ismerője , abból a tapasztalatból indult ki, hogy a barokk irodalmi és
tudományos gondolkodás univerzalizmusa még nem állította szembe egymással

425 Osztojkán Béla: Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen. Bp., Fekete Sas, 1997, 28-30.
1047
10. KORT ÁRS IRODALOM

a fiktívet a valóságossal, illetve a valószerút a fantasztikussal, tehát a moderni-

tás korában érvényesüló szabályokhoz képest egészen mást jelentett a tudomány
fogalma , és más feltételek határozták meg a képzelet m űköd ését, a személyiség
szerveződését.
Márton elsó jelentós teljesítménye, a Nagy-budapesti Rém-üldözés (1984) szer-
kezetével a labirintus formáját imitálja, és kijelenti, hogy az elbeszélt események
"Albert fóherceg agyvelejében játszódnak, tájai, eseményei annak tájai, annak ese-
ményei." Tudatregényként íródik, felfüggeszti a külsó és a belsó különbségét, a
valóságost és a fiktívet pedig az imaginárius egységével helyettesíti. Az Átkelés az
üvegen (1992) , Márton elsó nagyepikai alkotása útirajznak nevezi magát, ami itt
inkább az írás és az olvasás útjára utal, mintsem a valamely teremtett hősére.
A regény az esztétikai dimenzióban ezúttal is valóságosnak és egynem űnek tekinti
mindazt, ami egy tudatban megjelenhet. De vajon lehetséges-e az átjárás a part-
talanul terjeszkedó, különbözó tudatformák között? Amennyiben a hagyományos
nagyregény kulcsfogalma az extenzív totalitás volt, itt az a kérdés, hogy képes -e
követni a nyelv a tudatok totális extenzitását, és ha képes , az így létrejövó próza-
labirintus bejárható lesz-e egyetlen tudat, az olvasóé számára. Ha a válasz tagadó
is, prózatörténeti szempontból beszédes tény, hogy a tudatregény önreflexív meg-
újítását célzó kísérletében Márton László a magyar prózatörténetben nem tekint-
het másra elózményként, mint a barokkos hagyomány korábbi nagy képviselójére,
Szentkuthy Miklósra, elsósorban a Praere, a műfaji önreflexiókat is bóségesen tar-
talmazó tudatpróza korai nagy teljesítményére.
Márton László pályája azonban nem ebben az irányban haladt tovább. Az irány-
módosítás hátterére következtetni enged Az átkelés az üvegen és a hét évvel késóbb
megjelentetett kisregény, Az árnyas fóutca elóbeszédeinek összehasonlítása: "Ez
az útirajz kitalált hegyekről, folyamokról , városokról és országokról szól, ame-
Iyeknek lakói a fantázia sötétkarnrájában villannak föl egy-egy pillanatra, s kérész-
életű csapongásuk a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetó valóságos létezésnek;
összehasonlítsuk a valóságnak nevezett külső élettel oly nagyítólencse , amely
nevetséges torzképet mutogat' - olvassuk az Átkelés az üvegen elsó lapján. "Ez a
történet egészében is, részleteiben is a képzelet szülötte. A képzelet viszont egy
valóságosan létezó országban fejti ki hatását, és egy valóságosan eltelt évtizedet
idéz fel. Így a történet szereplőinek bármiféle hasonlósága valóságosan létező sze-
mélyekhez a véletlen m űve; az itt leírt események hasonlósága ténylegesen vég-
bement eseményekhez történelmi tapasztalat" - ez viszont már az Árnyas fóutca
első előb eszéde. Nyilvánvaló, hogy a hét évvel későbbi szövegben megváltozott a
val ószer űs ég helyzete, és ezért a "történelmi tapasztalat" fogalmának megjelenése
felelós. Atörténelmi tapasztalat, a közös értésnek ez a bizonytalan, és a legkevésbé
sem egységes alapja a fikciónak mintegy a keretévé válik a történetalkotásban ép-
pen úgy, mint a befogadásban. Olyan ironikus viszony jön így létre , amely a tör-
1048
 10 .Z . KORTÁRS PRÓZA

ténelem narrálhatóságában a képzelóerónek szán aktív szerepet, és így kérdései

közül kiiktatja az együttérzés etikájának problémáit, mert a képzelet történeti ta-
pasztalat keretezte tere Márton Lászlónállényegét tekintve színházszerú.
Márton László történelmi regényeiben tehát a történelmi tapasztalat ugyan ke-
retezi a fikciót, a történelem maga azonban regényszerúnek bizonyul, és mindig
elegendó rést , szakadást, talányt tartalmaz ahhoz, hogy újrarendezhetóvé váljék,
vagyís újabb és újabb narratívák megszületését igényelje. Ha tehát a történelem
az elbeszélhetóség megórzése érdekében folytonosan megújuló narrációs n éz ő­
pontok és szerkezetek kialakítását igényli, a regényirodalomban ez az igény szük-
ségszerúen beíródik a múfaj szintén szakadásokat és hiányokat mutató történeti
rendjébe. Ennek megfelelóen éppen Márton László az, aki A kitaposott zsákutca,
avagytörténelem a történetekben (1997) cím ű esszéjében nyomatékosan hívja fel a
figyelmet arra, hogy a pikareszk hagyomány, az a korszak , amelyet Milan Kundera
az európai regény elsó félidejének nevezett, a magyar irodalomból jórészt kima-
radt. A hiányra azonban eredeti választ ad . Úgy véli, hogy az "elsó félidó" az el-
beszélói hagyomány radikális átértelmezése révén visszamenóleg megteremthetó.
Amikor Márton ezt kimondja, szakít a 20. század második felének azzal a gazdag
prózairodalmi hagyományával, amely Krúdyban és a Nyugat elsó nemzedékének
prózaíróiban, fóként Kosztolányiban találták meg közvetlen elódjeiket, és ekképp
kiterjesztette a kortárs magyar próza emlékezetét 18. századi kezdeteiig . A Testvé-
riség címú trilógiának a magyar irodalmi emlékezet megújítására tettjavaslatában
fontos szerep jut továbbá a 19. század olyan, kevésbé kanonikus szövegeinek, mint
például Arany János Nagyidai cigányokja, sót Ilosvai Selymes Péter egy olyan ci-
gányeposzának is, amelyet valójában sosem írt meg.
A Testvériség (részei : Kényszerúszabadulás, 2001; A mennyországhárom csepp
vére, 2002; A követjárás nehézségei, 2003) egy Menander álnéven publikáló né-
met szerzó A hasonlíthatatlan szépségú török nő életének ésszerelménekcsodálatos
története (1723) címú regényének, illetve annak Mészáros Ignác által 1772-ben
közreadott magyar átdolgozásának közvetítésével enged bebocsátást a 17. század
végének egyík legbonyodalmasabb családi históriájába. Károlyi Sándor holtnak
hitt bátyját, Istvánt, vagy valakit, aki Károlyi Istvánnak adja ki magát, tíz évvel a
második zentai csata után Kollonich bécsi bíboros kiváltja szmirnai fogságából , és
a valóságos vagy hamis testvér ezután újra részt kér magának a család életéból.
A testvér kilétének kiderítése ettól kezdve összefonódik azzal a kérdéssel , hogy
ki a szerzóje az álnéven megjelentetett német regénynek, amelynek szereplói a
történetileg hitelesíthetó személyekkel egyenrangú cselekvóként lépnek a regény
színpadára. A világos válasz természetesen mindkét kérdés esetében elmarad.
Fontosabb azonban, hogy Márton az anakronizmusokjelentéshálóját megteremt-
ve olyan ironikus elbeszélói konstrukciót hoz létre, amely beépített elbeszélóket is
alkalmazva rétegzetten megteremti a regény Qikareszk arivag ának 18. és történeti
1049
10 . KORTÁRS IRODALOM

anyagának 19. századi narratív modelljét, hogy mindezeket számtalan szállal, ki-
meríthetetlen játékossággal egymáshoz fűzve beágyazza az ideológiai ballasztok-
tól megszabadított kései emlékezet ironikus perspektívarendszerébe. Mindebben
a Testvériség legfontosabb előzménye Weöres Sándor Psychéje.

W.2.2 .3. Láng Zsolt: Bestiarium Transilvaniae

Márton László Testvériség címú trilógiája szemléletesen vezethet arra a belátás-

ra , hogy a történelmi regény megújulásának poétikai és múfajtörténeti kérdései
szorosan összefüggenek egymással. A történelmi regény magát a regényt is olyan
történeti képződménynekláttatja, amely szükségessé teszi az elbeszélő hagyomá-
nyokhoz fűződő viszony tisztázását, mert a megformálás elvei ebből a viszonyból
származnak. Láng Zsolt BestiariumTransilvaniae címú munkája, amely szintén tri-
lógiának tekinthető (Az ég madarai L, 1997; A tűz és a víz állatai II-III, 2003) ,
Mártonénál archaikusabb szöveghagyománnyal kapcsolja össze az ezredforduló
regényirodalmának múfajpoétikai emlékezetét. Abestiárium, vagyis az állatkönyv,
amely a 1200-as, 1300-as években vált kedvelt múfajjá, valóságos vagy képzelt
állatokról szóló példázatok gyújteménye volt. A magyar irodalomban a múfajjal
szorosabb vagy lazább összefüggésbe hozható szövegek a 16. és a 17. században je-
lentek meg. Láng Zsolt regényének közvetlen szöveghagyományát ezek, valamint
az erdélyi emlékirat-irodalom múvei, mások mellett Kemény János, Bethlen Mik-
lós, Szamosközy, Szalárdy, Wesselényi István , Apor Péter, Cserei Mihály munkái
jelentik.
A bestiárium múfajijellemzőiközé tartozik, hogy anekdotákból, allegóriákból,
látomásokból és példázatokból, tehát rövidebb terjedelmú, önálló szövegegysé-
gekb ől építkezik. A modern irodalom számára először Apolinaire, majd Képzelt
lények könyve című múvében Jorge Luis Borges fedezte fel. Az argentin író azon-
ban nem a regény-, hanem a lexikonformát választotta a múfaji hagyományok
újjáélesztésére. Láng Zsolt céljai egészen mások. Regényszerú cselekményt alkot,
amikor az Erdélyi Fejedelemség 1540 és 1690 közötti másfél évszázadából kiemel
néhány évnyi történést, amelyben azonban a súrítésnek köszönhetőenmegpillant-
ható az egész korszak. Az elbeszélés rendszerébe sikeresen építi be a bestiárium
jellemző múfajait, és elevenen megőrzi az archaikusabb elbeszélésformák sponta-
neitását. Ahogyan éppen Márton László fogalmaz Láng Zsolt regényével kapcso-
latban: Lángnak anélkül sikerül bekapcsolnia a magyar regény történetébe annak
a kornak a szöveghagyományát, amely modern értelemben vett regényt még nem
termett, hogy átvette volna a szöveghagyományra rakódott .hístorízál ö értelme-
zéseket; s ezáltal az elbesz élő í képzelet, a szöveget formáló poézis óriási energiáit
szabadította fel" (MAATON László 1999: 225). Mindez annak a tapasztalatával szol-
1050
 10 .2 . KORTÁRS PRÓZA

gál, hogy a múlt újraírása, vagyis a múlthoz kapcsolódó tudatformák kritikája és

megújítása, amit elvileg minden nemzedéknek el kell végeznie, csak a m űfajt ört é­
neti előzmények, hiányok közvetítésével, illetve és tágabb a prózatörténeti keretek
figyelembevételével lehetséges.

10.2.2.4. Darvasi László: A könnymutatvány osok legendája

Több verses - és elbeszéléskötet után Darvasi László 1999-ben jelentette meg első
regényét, amely korábbi prózájának egyszerű irodalmi formáiból, ironikusan de-
konstruált történetekből és legendákból szövevényes, mégis világosan áttekinthe-
tő szerkezetet hozott létre . Elbeszélő művészete az átfogó metafizikus történelmi
koncepciók megalkotásának lehetetlenségébőlkiindulva sikeresen szabadította fel
az elbeszélés örömét. Ez a regény is a török időkben játszódik, amely képi gazdag-
ságával és a cselekmény, illetve a cselekményben részt vevő személyek bámulatos
sokféleségével egy változatlan világ időtlen panorámáját vázolja fel, miközben a
történeti anyag maradéktalanul feloldódik az anekdotikus és a legendaszerű nar-
ratívában. A könnymutatványosok legendájának irányultsága tehát ellentétes a
klasszikus történelmi regényével, amennyiben a történelmi tapasztalatot reflek-
táltan visszalépteti a legendaszerűbe , a mitikusba. A könnymutatványosok sok-
nemzetiségű csapata egy szekéren beutazza Közép-Európát , és sz ületés ét ől kezdve
Buda visszafoglalásáig nyomon követi a fiatal Franz Pillinger sorsát, akinek egy
súlyos hibáért szüntelen szomorúsággal kell fizetnie, végül pedig azzal , hogy hím-
tagjának vértelen elvesztése után ő maga is eltűnik. A több száion futó cselek-
mény a könny motívuma körül bontakozik ki. Ez olyan excentrikus perspektívát
teremt, amely az egység és a kül önb özőség történelemfölötti horizontjához kap-
csolódik. A csoport minden tagja másképpen ontja könnyeit, kifejezve a világ
szenvedését. A magyar fekete kövecskéket sír, a zsidó vért, a szerb mézet, a horvát
jégdarabokat, a muszlim tükörszilánkokat. A könnymutatványosok beavatkozá-
sainak történetét az elbeszélő ironikus távolságtartással meséli el, hiszen csoda-
tetteik nem háríthatják el az erőszak uralmát. Darvasi m űve megidézi ugyan a ha-
gyományos történeti regény illúzióját, de tárgyát nem a történelemben leli meg,
hanem a történeti regény hagyományos fikcióját is retextualizálva elsősorban Jó-
kai és Gárdonyi szövegeinek hálózatában. A halott és az élő , a csodás és a hétköz -
napi különbségeit eltörlő regény világképi szemlélete a jóság és a gonoszság, az
indulat és a bölcsesség érzelmes-mesei rétegeihez k őt ődik, ugyanakkor lehet év é
teszi , hogy e rétegekre az olvasó ironikusan, szövegszerű hagyományként tekint-
sen . Darvasi későbbi pályáján lényegében ugyanezt az eljárást fejlesztette tovább
és merítette ki A könnymutatványosok legendájánál is burjánzóbb, helyenként az
ornamentalizmusba átcsúszó Virágzabálók (2009) cím ű regényében.
1051
10 . KORTÁRS IRODALOM

10.3. Beszédmódok a kortárs költészetben

10.3.1. A költői szubjektumkonstrukciók változatai

A 90-es évek magyar költészetét elsősorban a különféle beszédmódok, hagyo-

mánytudatok és a szabadon választható, újraértelmezhető poétikai gyakorlatok
egymásmellettisége jellemezte anélkül, hogy akár a fiatalok belépésével mindig
újrarendeződő irodalmi ízlés, akár az ízlésítéleteket elméleti megfontolásokkal is
alátámasztó irodalomkritika uralkodó tendenciákat jelölhetett volna ki. Ezért tíz-
éves távlatból visszatekintve, tehát akkor, amikor a jellemzett poétikatörténeti vál-
tozások még nem váltak múlttá, tekintetünk előtt egymással ugyan párbeszédben
álló, alapkérdéseikben mégis önálló életmúvek bontakoznak ki.

10.3.1.1. Marn o János

A 80-as évek elején a magyar költészet számára már elsősorban Tandori Dezső és
Petri György lírája képviselte azokat a modelleket, amelyekhez képest a fiatalab-
bak felmérhették saját nyelvi pozíciójukat. Mamo János pályája viszonylag későn
indult, harmincnyolc éves volt , amikor megjelenhetett első verseskötete. Lírája
az említett elődökéhez hasonlóan kitart az én vil ágk épz ő. központi szerepe mel-
lett , és ehhez az alanyiság modalitását rendeli. Egyértelmúen Tandori lírájával ro-
kon ítja azonban költészetét, hogy verseiben a személyesség al árendel ődik a nyelv
uralmának, a személyes egzisztencia valójában tárgyi pozícióba keriil a megszó-
laló-íródó nyelvtől való függésében. Az én nem képzője, hanem törékeny k épzöd-
ménye a nyelvnek.
Másik fontos vonása e lírának, hogy az egzisztencia elgondolhatóságának fík-
ciós szintjei kölcsönösen elbizonytalanítják egymást, és olyan megkett őz ések j ön-
nek létre , amelyek az én nyelvi kifejlésének útját labirintusszerúvé teszik: "élsz?;
de nem valószínú, / hogy ezt Ő mondja; se én, / aki most álmot látok, / és benne
egy bábut, / mely oda van fogatva a kép / síkjához, lejtőjéhez ...C...) / nem én ; én a
hívásnak / igyekszem engedni, úgy / amint a könyvben áll: a túsz / kilétemnek, de
akkor miért / kell kikeresnem újra s / újra ugyanazt a részt" - olvassuk A múzsa
és a bábu címú versben, mely egyben címadója is Mamo 1989-ben megjelent má-
sodik verseskötetének. Olyan filozofikus költészet jön így létre, amely szenvedé-
lyesen tapad a reáliákhoz, az életrajzi részletekhez, a tárgyakhoz és mindenekel őtt
a tárgyak nevéhez, a nyelv materialitásához. A verseket lényegében e materiális
dimenzióra adott személyes reflexiók építik, abban a tudatban, hogy minden, ami
az anyagi szférában felbukkan, az én hiperintenzív tükre. Marrio lírájában ez a be-
1052
 10 .3. BEszÉnMÓnOK A KORTÁRS KÖLTÉSZETBEN

állítódás egyfajta szubverzív magatartással párosul, amely a ,jól megcsináltság", a

konvencionális megformáltság esztétikuma ellen irányul. A vers Marno számára a
nyelvanyagából eredő hirtelen felismerések közvetítője.

IQ.3.L Z. Kukorelly Endre

Kukorelly Endre pályaindulása valamivel korábbra esik, mint Marno Jánosé, de

szintén nem mondható korainak. Első verseskötete, A valóság édessége 1984-ben je-
lent meg. Versbeszédének alapvonásai ugyan csak a 80-as évek végén, Az énsenkivel
sem üldögélek (1989) címú kötetben teljesedtek ki, de lényegében kezdettől adottak
voltak: a hétköznapi, beszélt nyelvi alapréteg mintázatát ismétlések, helyesbítések
alakítják, jellernz ői közé tartozik a töredezettség, a pátosz és az alulretorizáltság
paradox együttese. Mindez a nyelvi ökonómiának egy egészen sajátos minőségét
hozza létre. Farkas Zsolt jegyzi meg joggal Kukorelly Endre költészetével kapcso-
latban , hogy a redundanciák nála rendkívül ökonomikusak (FARKAS Zsolt 1996: 31).
A Kukorelly-líra a versekben színre vitt szubjektumot két olyan aspektusból
konstruálja meg, amely a magyar költészeti hagyományban korábban nem lépett
ilyen mértékben az előtérbe. A két aspektus ráadásul összefügg egymással, és
együttesük az intertextuális kapcsolódásokon keresztül határozott pozíciót jelöl
ki a klasszikus tradíciókkal szemben. Az egyik a férfi nemiség aspektusa. A másik
az egzisztencia üressége, semmire sem valósága. A két aspektus összekapcsoló-
dásának értelmezhetősége érdekében az Egygyógynövénykert (1993) címú kötet
Egy-ügy címú darabját érdemes idéznünk.

Meg szoktam kérni az Urat

hogy adjon több kedvet nekem .
Ó ott fenn úgyis jól mulat
vagy: jobban. Ha akar, ha nem .

( oo.)
Nem hogy jó legyen a szívem
lenne legalább egy-ügye
s ne rontsa el az örömem.
Az örömöt ne rontsa le.

De az Úr Isten nem felel.

De nem mivel nem létezik.
Hanem azért, mert nem fülel.
Alszik. Baszik. Isz-. Étkezik.
1053
10 . KORTÁa5IRODALOM

A vers megidézi az imádság beszédmódjának alaphelyzetét, de ez valóban

idézet, maga a kérés a versben nem válik performatívummá. Az Úr tehát nem
megszólítottja a vers nek, így retorikai értelemben léte a megszólaló szubjektu-
mon belül marad. A vers egy régi költői nyelvhez, szótárhoz tér vissza, amikor
szubjektumot a szívvel azonosítja. Abból a szótárból, amelyben még a közvetlen
imádság szavai is megtalálhatóak voltak. Ezért az Úr, aki létezik ugyan, de nem
felel, mert nem fülel, a szubjektumon belül értett másik, aki annyira mégsem
más, nem tud transzcendens minőségeket megjeleníteni az énen belül. Az utol-
só sor Szilágyi Domokos Magyarok cím ű versének két sorához kapcsolódik. Szi-
lágyinál ezt olvassuk: "eszik, iszik, ölel és alszik / "az istenadta n ép« rogyásig".
Kukorellynél az "ölel" és az "eszik" stílusértékében ellentétes irányban elcsúszik.
Ezáltal a sor nem csupán többnyelvúvé és ingataggá válik, de hangsúlyos helyet
kap a szubjektumkonstrukcióban a nemiség tényezője is. Az én megkonstruálása
Kukorellynél gyakorta történik a férfi nemi szerepeken keresztül, erre azonban fő­
leg a próza kínál számára módot. Akár prózáról, akár versről van azonban szó,
az önértés mindig az intertextualitás jelenségeihez, vagyis már meglévő. idézhető
és használható szövegekhez kapcsolódik. Ez történik a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. (1998)
címú verseskötetben. A Hölderlintől kimetszett töredékeket Kukorelly meghagyja
németül, azaz elsajátítatlanul, és körülöttük, velük összeütközésben fogalmazódik
meg a magyar vers, amely idegen anyagként leli meg a nagy témák egyikét, ide-
genként érkeznek vissza a klasszikus költészet jól ismert tájaira.

IO.3.I.3. Rakovszky Zsuzsa

A 80-as években bebizonyosodott, hogy a modern magyar líra Nemes Nagy Ágnes
nevéhez k öt őd ö hagyománya, jóllehet a nyelvet mint a kifejezés eszközét érintő ké-
telyek csak korlátozottan befolyásolták, új és termékeny hatással tud lenni a költői
beszédformák megújítására. Az 1950-ben született Rakovszky Zsuzsa kötészetével
kapcsolatban e hagyomány két vonását érdemes kiemelni. Az egyik a bölcseleti
indíttatás. Nem arról van szó, hogy bizonyos helyeken filozófiai kérdések befo-
lyásolják a költői szöveget, vagy ilyen kérdések szövegszerűen is megjelennek,
hanem arról, hogy a költészetpoétika alapviszonyai elválaszthatatlanok bizonyos
reflektáltan is kiépülő filozófiai belátásoktól. Rakovszky Zsuzsa szemlélete Nemes
Nagy Ágneséhez hasonlóan fenomenologikus jellegű, tárgyszemléletét azonban a
kettősségekben (Mxac ócsv István 1996: 170) való látás erőteljes metafizikai tuda-
ta hatja át, és így nála a látvány mindig a metafizikai szemlélet metaforájaként is
olvasható.
A másik mozzanat szintén Nemes Nagy Ágneshez köthető. Nemes Nagy, aki az
első olyan női költő volt a magyar irodalom történetében, aki verseivel egy adott
1054
 10.3. BEszÉDMónoK A KORTÁRS KÖLTÉSZETBEN

korszak irodalmát alapvetően meghatározta, ezt a szerep ét a korszak társadalmi

tudatának uralma alatt nem élhette meg és alakíthatta másképp, mint a semle-
gesség jegyében megalkotott énkonstrukcióval. Rakovszky Zsuzsa költészete eb-
ben hosszú ideig a Nemes Nagy-i líra folytatójának bizonyult. Alapvető változást
a Hangok (1994) cím ű kötet azonos c ím ű ciklusa hozott, amelye költészet egyik
csúcsteljesítménye. A színre vitt hangok között több olyan van, amely (pl. Öreg-
asszony, Az elhagyott lány, Kövér asszony melegben, A trónfosztott királynó, A csúf
fodrászlány, A szomorú feleség) a szerencsétlenség és a széthullás végső helyzeté-
be jutott női egzisztenciákhoz tartozik. A költői szubjektum ezek viszonylatában
alkotja meg magát. A kortárs magyar líra itt kapcsolódik reflektáltan azokhoz az
irodalmi áramlatokhoz, amelyeket például Emily Dickinson vagy Sylvia Plath kép-
viselt. Nálunk is magas esztétikai sz ínvonalon hangot kapott a női szubjektivitás.

10.3.2. Az intertextualitás hangsúlyos megjelenése a költészetben

ro.3.2.1. Szőcs Géza

Az 1953-ban született Szőcs Géza életműve jól példázza, hogy a vajdasági iroda-
lomhoz hasonlóan, az erdélyi magyar költészet hagyományainak megújítására is
a neoavantgárd ösztönzése kínálhatott termékeny modelleket. A kezdeményező
szerep ebben Szilágyi Domokosé volt, de közvetlenül hatott az erdélyi költészet-
re a párizsi Magyar Műhely és a vajdasági Új Symposion irodalomszemlélete is.
Sz őcs Géza a neoavantgárd líra alapvető eljárásait használva, a szó szerinti és a
metaforikus jelentéseket egymás ellen kijátszva, elveti a szöveg értelemképzésé-
nek mimetikus feltételeit. Ehelyett a zárt értelmi szerkezetek felbontásával ke-
letkező nyitottságra, az intertextuális kapcsolatokban jelentkező dekonstruktív
lehetőségekre és a nyelv anyagszerűségének hatásaira alapozza a szövegeit. Po-
étikájának és szereptudatának alakulásában az 1986-os év von cezúrát, ami ösz-
szefügghet ugyan azzal az életrajzi eseménnyel, hogy ekkor három évre Svájcba
települt át, a változás következményei azonban bele íródnak Kelet-Európa politi-
kai átrendez ődésenek történetébe. A változás nyilvánvaló jeleivel találkozhatunk
Az uniformis látogatása (1987) c ím ű kötetben, amelyet New Yorkban adott ki a
Hungarian Human Rights Fundation. Ezt megelőzően, a Kilátótorony és környé-
ke (1977) és a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás (1979) cím ű kötetekben
az eszközök, a változatos, a líraiságtól minden esetben távol álló szövegformák
kimunkálása mellett elsősorban az erdélyi kulturális tér újrarendezése, és azon
belül az én színrevitelének excentrikus módja szembetűnő . Az uniformis látoga-
tása círn ű kötettől kezdve egyre hangsúlyosabbá válnak Szőcs Géza költészetében
az aktuális politikai utalások (pl. Dal a házkutatásról) és még inkább a 20. század
1055
10 . KORTÁRS IRODALOM

első feléből örököltkonzervatív nemzeteszméknek a kisebbségben élő magyarság

önazonosságával összefüggő gondolatformáinak kétféleképpen, a szétbontás és az
újraépítés jegyében is értelmezhető jelenléte. Sz őcs költészetéből meglepő módon
hiányoznak, vagy legalábbis nem kerülnek előterébe a nemzeteszme 19. századi
közhelyeihez tartozó erkölcsi világszemlélet nyomai. Ez teszi lehetövé a groteszk
és a fantasztikum betörését. A nyelvi játékok és a kulturális-politikai utalások ki-
zökkentik az említett sémákat megszokott helyzetükből. és elsősorban az olvasó
döntésén múlik, hogy újra megerősíti-e helyzetüket, vagy ellenkezőleg, az irónia,
a gúny szólamának enged inkább teret.

10.3.2.2. Parti Nagy Lajos

A 80-as évek európai költészetében általánosságban is megfigyelhet ő, hogy a köl-

tők már ismert poétikai eljárásokhoz folyamodnak, és így nem maguk az eljárások,
hanem a nyelv anyagszerűségének tapasztalatai lépnek előtérbe. Mivel az örökölt
eljárások olyannyira szabályozottak, az írástechnika uralmáról sem túlzás beszél-
ni. A költői képességek nem új eljárások kifejlesztésében, hanem a már meglévők
meglepő felhasználásában mutatkoznak meg. A magyar költészetben mindemel-
lett az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy a mesterségként, műhelygyakorlat­
ként felfogott poézis a szabad vers hozzávetőleg két évt izedes terjedését követően
hangsúlyosan visszatért a zárt formák konvencióihoz.
Ezeket a mozzanatokat azért nem fölösleges a szintén 1953 -ban született Parti
Nagy Lajos költészetével kapcsolatban felidézni, mert első három kötetében, legin -
kább aszódalovaglás (1990) cím ű harmadikban a maga sajátos poétikai eszközeit
dolgozta ki. Velük munkába vette azokat a nyelvi rétegeket, amelyek ebben a köl-
tészetben kitüntetetten fontos sze repet játszanak. A nyelvi eszközök közül a leg-
fontosabb a lexika cseppfolyósítása volt. A nyelvben kihasználatlan grammatikai
lehetőségek aktivizálásával, a szófaji határok feloldásával (MARGÓCSY István 1996:
154) olyan lexikai újításokhoz jutott el, amelyek nyelvi emlékezetükkel elsősor­
ban Kosztolányi, József Attila és Weöres Sándor lírájában gyökereznek. Verseiben
tovább él a kifejezés szépségének pátosza, de már önmagáért jótállni nem tudó
idézetként, rontva, töredezett vagy éppen teljesen összetört felületként, iróniával
átitatva. A verseknek helyenként szatirikus, másutt parodisztikus humort és pá-
toszt egyaránt egy kultúra groteszk széthullásának megnyilvánulásai kölcsönöz-
nek, költői tartalékaikat éppen ezért nem csupán a klasszikus líraiság töréseiból,
és a grammatikai szabályszegésekbőlmerítik, hanem a poétikusságtól idegen vi-
lág nyelveiből is. A versbeszédben szerephez jutó nyelvi rétegek közül a klasszikus,
szecessziós szólammal egyenrangú fontosságúak a társadalom szövetéhez tartozó
kódok, a szocialista apparátusnyelv, a műveletlenség, a dilettantizmus és az
1056
 10.3 . BESZÉDMÓDOK A KORTÁRS KÖLTÉSZETBEN

agresszió kifejeződései. E költészetversképző erőként ismeri fel a költői szövegem-

lékezetben megnyilvánuló hibákat éppen úgy, mint a variálhatóság, az átírhatóság
elvét. Parti Nagy Lajos költészetének veszélyei is ezekkel a mozzanatokkal függe-
nek össze. Nyelvi eljárásai Grafitnesz (2003) cím ű kötetének tanúsága szerint az
ő kezén is, fiatalabb költők verseiben megnyilvánuló hatásában pedig még inkább
automatizálódhatnak, maguk is konvencióvá válhatnak, jóllehet a konvenciók iro-
nikus, allúziókkal teli szétbontásából és újra é p íté s é b ő l j öttek létre.

!O.3.2.3. Kovács András Fer en c

Kovács András Ferenc költészete Sz őcs Gézáéhoz hasonlóan sok szállal k öt ődik
Weöres Sándoréhoz és Szilágyi Domokoséhoz, és egymással is számos párhuzamot
mutatnak, Az intertextualitás alakzatok palímpszesztszerű használata, az idézésé,
a parafrázisé, a rájátszásé, az átírásé lírájának alapvonásai közé tartoznak. Ezek az
alakzatok Kovács András Ferenc költészetszemléletének mélyére engednek bepil-
lantást. "Végü l tudatlan írónád vagyunk - / Valaki mégis verset ír velünk. / Kemé-
nyen tart: meg se mozdulhatunk, / Akár tékához láncolt égi könyvek" - írja Adam
de Charles sírverse címú költeményében. A vers egyszerre szólaltatja azoknak a ko-
rai koroknak a költői szereptudatát, amelyek a verset a transzcendens sugallat és
az emberi kéz közös munk ájának tekintették, és a hagyományelsődlegességének,
túlerejének modernitás utáni tudatát. A költői beszéd kettős temporalitásának ta-
pasztalata Kovács András Ferenc költészetének legfontosabb esztétikai jegye közé
tartozik, amely párbeszédet kezdeményez egymástól távoli költészetszemléletek
és formák között, és így magát a költészetet folyamatos történeti interakcióként
teszi megközelíthetővé. Ez az interakció felszámolja a beszédhez társítható hagyo-
mányos szubjektumkonstrukciókat. A beszéd alanyisága a szöveg- és konvenció-
hagyomány közvetítésével jön létre. Kovács András Ferenc költészete ezáltal kilép
az elszemélytelenítés és a személyesség kettősségénekmintázatából, amely még a
80-as évek magyar lírájának poétikai kínálatát is meghatározta. AzAnimula, vagu-
la, blandula címú vers, amely címével Hadrianus császár egy híres költeményére
utal, záró soraiban így közelíti meg a versbeli szubjektum létrnódját : "Én sem! Én
sem! Létezem! / Szürke padlás, pince mélye / Hív - e dallam puszta emlék, / Hal-
lomás csak: nincs személye, / Hangja sincs , de megremeg, / Mert üzenget már a
nemlét: / Álmom is lát engemet "
A 90-es évek irodalomkritikája Kovács András Ferenc költészetének központba
állításával tett kísérletet arra, hogy megalkossa a kortárs magyar költészet kánon-
rendszerét. Ennek az időszaknak meghatározó kötetei közé tartozik a Költözködés
(1993) , a Lelkem kockán pörgetem (1994) , az És Christophorus énekelt (1995) és
az Adventi fagyban angyalok (1998) . A kitüntetett figyelem az ezredforduló táj-
1057
10. KORTÁRS IRODALOM

ára lanyhulni látszott. Ekkoriban ugyan nem zajlott le látványos változás Kovács
András Ferenc költészetének poétikai alapviszonyaiban, inkább egyfajta terjeszke-
désről és eltolódásról számolhatunk be. Fiktív költői figurák, például Lázáry René
Sándor, Caius Licinius Calvus vagy Jack Cole megteremtésével mégis megnöve-
kedett a historikus szerepjáték jelentősége, ami a fiktív szerzőség keretein belül
lehet övé tette a hagyományos szubjektumszerkezetek helyreállítását, másrészt
elbizonytalanította az intertextualitásban megnyilvánuló kultúrateremtő erő irá-
nyultságát, és nagyobb teret engedve egyfajta produkcióelvű esztétika érvényesü-
lésének felébreszthette az olvasókban a tetszőlegesség gyanúját.

ro.a, Irányok a kortárs drámairodalomban

10.4.1. Színházi kultúra

A 20. század utolsó évtizedének színházi kultúrája megőrizte a korábbi évtize-

dekben kialakult kereteket. A budapesti, vidéki, és határon túli állandó társulat-
tal rendelkező, állami vagy önkormányzati finanszírozású színházak rendszere
gazdasági szempontból megrendült az évtized végére. A színpadi teljesíttnény is
többnyire megmaradt a köz épszerűség színtjén, minden remény nélkül arra, hogy
e színházaknak sikerül befogadniuk a Nyugat- és Kelet-Európa nagyobb színház-
kultúrájú helyein kimunkált új játékrnódokat. A változás igényénél mind a szín-
házakban, mind az őket övező politikai mez őben erősebb volt a kockázatmentes
biztonság utáni vágy. A rendszer mindössze arra volt alkalmas, hogy néhány ren-
dező játéknyelvi szempontból is izgalmas előadásokat hozzon létre. Fontosabb, de
összességében viszonylag sz űk hatósugarú változást hozott a 90-es években az al-
ternatívnak nevezett kisebb színházi társulatok munkája. Az alternatív színjátszás
korábban folytonosan ki volt téve az állami repressziónak és a k őszính ází világ
rosszallásának. Mindkét tényező rányomta a bélyegét olyan társulatok történe-
tére, mint amilyen Paál István Szegedi Egyetemi Színpada, a Kassák Ház Stúdió,
vagy éppen a Halász Péter és Koós Anna által alapított Lakásszínház volt. A két
tényező közül az előbbi eltúnt 1989 után, és megindulhatott a küzdelem azért,
hogy az alternatív színjátszás szervesebb része legyen a magyar színházi kultú-
rának. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszottak Bozsik Yvett, Nagy
József és Frenák Pál mozgásszínházi produkciói, valamint Hudi László, a Schilling
Árpád körül felépült Krétakör és a Természetes Vészek Kollektíva tevékenysége.
Ezen társulatok m űköd ése azonban Budapestre koncentrálódott. Színházi gyakor-
latuk a Hans Thiess Lehmann által leírt posztdramatikus színjátszás modelljében
értelmezhető. A drámairodalom szempontjából ez esetükben azt jelenti, hogy a
1058
 10.4. IRÁNYOK A KORTÁRS DRÁMAIRODALOMBAN

színpadon elhangzó szöveg sok esetben nem egy megírt és irodalmi léttel is rendel-
kező drámaszövegen alapul, hanem több és nem feltétlenül drámai szövegből áll
össze, vagy a próbaszituációk során keletkezik a színpadi akciók elszakíthatatlan
részeként. Ezért a 90-es évek és az ezredforduló utáni magyar színházi világnak
legnagyobb szellemi erőket megmozgató szegmense nem vagy alig járult hozzá a
drámairodalom megújulásához, és a 90-es években a repertoárszínházak sem bi-
zonyultak nyitottnak a drámairodalom felől érkező kihívások előtt.

10.4.2. A hagyományos drámaformák megújítási kísérletei

A 90-es évek drámairodalma tematikusan bonyolultabb képet mutat, mint a meg-

előző évtizedeké. Az időszak fontosabb művei nem tárgyalhatóak maradéktala-
nul a történelmi és a társadalmi drámák, valamint a kísérleti törekvések alkotta
tipológiai rendben. Radnóti Zsuzsa figyelte meg, hogy "a történelmi, társadalmi
szférákhoz, a politikához közvetlenül k ötőd ö társadalomábrázoló színház és társa-
dalmi dráma igénye mint fő tendencia megszűnt, illetve erősen átalakult" (RADNÓTI
Zsuzsa 2003: 30). Az átalakulás bizonyítéka az is, hogy ebben az időszakban
Márton László A nagyratörő (1993) cím ű szomorújátékán kívül nem született je-
lentős történelmi dráma, és a következő évtizedben is csupán Térey János és Papp
András közös munkája, a Kazamaták (2006) sorolható ebbe a tematikus csoport-
ba. A társadalmi drámák típusát képviselik Németh Ákos színművei, Parti Nagy
Lajos Mauzóleuma (1995) , Spiró György Honderúje (1997), az ezredforduló után
pedig Egressy Zoltán Portugálja, Háy János Gézagyereke (2005) és Térey János
Asztalizenéje (2008). Ezek a drámák realista vagy éppen naturalista játéknyelvre
íródtak, többnyire zárt térben játszódnak, a cselekmény színhelye jól felismerhe-
t ően a kortársi Magyarország.

10-4.2.1. Márton László: A nagyratörő

A történelmi dráma megújítása annak megfontolását igényelte, hogy a hős egy-egy

bonyolult történelmi-társadalmi szituációban mennyiben lehet a cselekvés szub-
jektuma. Hiszen a történelem cselekvő szubjektumát a dráma műfaja még a 60-as,
70-es évek parabolikus drámáiban is állandó akarati potenciállal felruházott, ön-
magával azonos személynek láttatta. Drámatörténeti jelentőségű az a mód, aho-
gyan Márton László A nagyratörő (1993) c írn ű trilógiájában egy történelmi szemé-
lyiség, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem felmorzsolódását és bukását színpadra
viszi. A három dráma, A nagyratörő, Az állhatatlan és A törött nádszál egy folyama-
tot ábrázol. A török és az osztrák impérium szorításában vergődő erdélyi politiká-
1059
10. KORTÁRS IRODALOM

nak kezdetben mintha lennének választási lehet ős égei, sőt némi mértéktévesztés-
sei az sem elképzelhetetlen, hogy az ország egy hasznokkal kecsegtető, szélesebb
európai játszma részesévé válhat. Ám a kulturális törések mentén megfogalma-
zódó nézetek összecsapásában az ország megkezdi önfelszámolását. A döntések
halasztódnak, holott nincs id ő, és az utolsó felvonásra a romok keserű szemléje
marad. Márton szakít a magyar történelemnek azzal az áldozati, önfelmentő látás-
módjával, amely a személytelen végzetet vagy a k üls ő hatalmakat vagy éppen az
"idegeneket" teszi felelóssé a szerencsétlenségekért. E szemléleti hagyománya
19. századtól kezdve drámairodalmi hagyományunkat is mélyen áthatotta. Avégzet
helyén Márton rossz helyzetértékelést, döntésképtelenséget és téves válaszokat lát
és láttat. F őh őse , Báthory Zsigmond az első drámában még összefogott személyi-
ségként, közepes képességekkel rendelkező államférfiként viselkedik, akí lassan
elveszíti tájékozódását. Az állhatatlan és A törött nádszál fejedeimén fokról fokra
felülkerekednek a politikai helyzet bonyodalmai. Báthory személyiségének szét-
hullását következetlen, gyermeteg cselekedetek és esetenként remek felismeré-
sek kísérik. A drámatrilógia összességében történelmi önszemléletünk kritikájára
nyújt ajánlatot.

10-4.2.2. Parti Nagy Lajos: Ibusár, Mau zóleum

Parti Nagy Lajos a drámairodalom hagyományait párhuzamos, és bizonyos sza-

bályok felállításával társítható konvenciók rendszerekén közelíti meg. Az Ibusár
(1992), amelyet Sárbogárdi Jolán szerzőségével publikált regénye, A test angya-
la alapján írt, a magyar színpadokon nagy hagyományokkal rendelkező realista
zsánerkép vonásaival ábrázolja az isten háta mögötti vasútállomás szerény egzisz-
tenciáit. Ugyanakkor lehetőséget ad a főszerepl őnek. Jolánnak, hogy megteremtse
a maga naiv, önfeledt vágyainak világát, és átlépjen ebbe a világba . Jolán vágy-
álmainak az operett konvenciója, illetve az operett paródiája felel meg, ami egy-
szersmindjelzi, hogy a vágyak megélésének lehetőségei is a kulturális konvenciók
tárházából származnak. Elmondható tehát, hogy Parti Nagy drámáiban a drama-
turgiai szerkezet konvencionális klisék összeszerelésének eredménye, értelmezé-
sük nem a cselekményes diszkurzus elemzésén, hanem a múfaji sémák egymáshoz
fúzódó viszonyán alapulhat.
A Mauzól eum egy budapesti bérház belső udvarán játszódik valamikor a 90-es
évek elején . Az időszakot egy abszurditásában is jellemző eseménysor idézi meg:
Rigó János és Kokker Lajos cukrászatuk sütőjében megpróbálják elégetni egy
Vaszilijnevú maffiózó holttestét, akit egyikük előzőleg tarkén lőtt. Aholttest termé-
szetesen nem ég el, viszont a sütő felmondja a szolgálatot, és kigyullad a cukrászat.
A cselekménybe bekapcsolódnak a ház lakói, és mindannyian a helyzet foglyaivá
1060
 10 .4. IRÁNYOK A KORTÁRS DRÁMAIRODALOMBAN

válnak. A színjáték szerepl őit azonban az a nyelv teremti meg, amelyen a szerző
beszélteti őket. Ez a nyelv tartalmazza a korszak különféle köznyelvi változatainak
jellemző törmelékeit, magán hordozza az agresszivitás és az ostobaság számos
nyelvi jegyét, továbbá kiaknázza a köznyelvi változatok fogalmazási hibáit, kép-
zavarait. Az a nyelv azonban, amely ezekből az elemekbóllétrejön, magas fokon
esztétizált, a dráma világán kívül sehol sem létező, humoros hatású nyelvv áltozat.
amely bizonyos különbségekkel Parti Nagy 90-es években írott verseinek és prózai
munkáinak is forrása. Parti Nagy színháza lényegében nem egyéb, mint a csak rá
jellemző nyelvi artisztikum eredendő teatralitása. Ez a nyelvi artisztikum az ezred-
forduló utáni évtizedben klasszikus és külföldi kortárs múvek fordításával-átdol-
gozásával hatásosan kapcsolódott a magyarországi színjátszás játékkultúrájához.

10.4.3. Az individualitás drámái

10-4 .3 .1. Garaczi László: Fesdfeketére!

Lényegében már Parti Nagy Lajos Ibusárja is végrehajt egyfajta hangsúlyváltást

a társadalmi dráma történeti hagyományain belül, amennyiben nem közvetlenül
a társadalom mentális struktúráinak feltárása foglalkoztatja, ahogyan korábban
például Csurkát és Szakonyit, hanem az, hogy milyen személyiségkonstrukciókjö-
hetnek létre az adott társadalmi szerkezetek és diszkurzusok befolyása alatt.
A drámatörténeti konvenciók felületi megjelenítése azért válhat itt különösen fon-
tossá, mert ezek közvetlenül összefüggenek egy társadalom uralkodó diszkurzív
mintáival. A fiatalabb drámaírók társadalmi tapasztalatai természetesen egészen
mások, mint az idősebbeké, alapvonásaikban a 80-as évek világából erednek. Ami
viszont a drámatörténeti konvenciókat illeti, nem zajlik le szemiotikai váltás a ma-
gyar drámairodalomban, illetve elmondható, hogy azok a szerzők, akiknél erre
mégis kísérlet történik, nem vagy igen nehézkesen kerülnek színházak közelébe.
Garaczi László aki 90-es évek elején prózaíróként vált ismertté és népszerúvé,
drámáiban a realista hagyományokat a Molnár Ferenc-i stílus könnyed és sok meg-
határozatlanságot tartalmazó jelenetezése lazítja. A tereket nem vázolja ponto-
san, és az időbeliségben is sok bizonytalanságot hagy a befogadóra, aki a jelenetek
mozgalmassága mögött viszont nem csehovian mozdulatlan állapotokra ismer.
A Fesd feketére! (1994) kispolgári környezetben élő ír óh őse, Etienne képtelen ön-
maga alakítani életét és identitását, a valóságos életben a felesége alakítja az ese-
ményeket. Eközben Etienne egy forgatókönyvön dolgozik, amelynek adarabéval
megegyezik a címe, és a szerelmi háromszög jól ismert mintája szerint múködte-
tett cselekménye is párhuzamos a darabbeli cselekménnyel. Etienne határozott kü-
lönbséget tesz a párhuzamos struktúra tiikörfelületei között. Nóra, a felesége ezt
1061
IRODALOM

nem teszi meg , egyfajta mitikus-szimbolíkus séma alkalmazásával folyamatosan

egymásra vetíti a kettős struktúra felületeit, figyelmen kívül hagyva a nyilvánvaló
kül önbségeket. A darab végén Nóra magába rántja a rátámadó Etienne kését, így
a gyilkosság a két sík egyesülésénekjeleneteként is értelmezhető, amelyben a köl-
csönös tükröz ödések egyszerre megkonstruálják ugyanakkor lebontják Etienne és
Nór a férfi és női identitását.
Garaczi drámája nem a tragikus, hanem a szatirikus ábrázolás felé hajlik, ré-
szint a dráma metafikciós alakzatának k öszönhetően, részint pedig azért, mert a
szöveg idézetek sokaságát tartalmazza. Az idézetek egy része korábbi Garaczi-sz ö-
vegekből való , más részük a drámatörtént klasszikusaihoz kapcsolódó intertex-
tus. A metafikciós alakzat ugyanakkor felbontja a mű és a szereplők identitásának
zártságát. Az utolsó jelenetben a gyilkosság, vagy más értelmezésben öngyilkosság
előtt Nóra azt kérdezi Etienne-től: "Be lehet így fejezni?" A válasz nyilvánvalóan
nem, a valóságos és az imaginárius világ tükröződései a végtelenségbe nyílnak.

10-4.3.2. Kárp áti Péter: Világvevó

A metafikció alakzata Kárpáti Péter színpadi műveiben is meghatározó jelentő­

ségű. Világvevó (1989) c ím ű drámájában bonyolult, mégis áttekinthető rendben
épül egyetlen szerkezetté egy szinte mindenétől megfosztott fiatalember nyomo-
rúságos hétköznapjainak, Dráva parti pecázásainak valósága, a pecázás közben ki-
fogott csodahal történetének mesei realitása és a darab végén megpillantott k üls ő
keret: mindaz, ami a drámában történt, nem volt más, mint az önmagát vízbe ölő
Pici Jani halál előtti látomása, vágyálma. A dráma tehát egy vízió kimerevítése,
ám mint ilyen, sodróan epikus jellegű. Avízió Kárpátinál kompenzatórikus jellegű.
Drámai világa nem csupán a Világvevóben leli meg az eszközöket ahhoz, hogy a
Pici Janihoz hasonló nyomorúságos egzisztenciákat megajándékozza mindazzal,
amit a drámán belüli valóság nem adhat meg nekik. Jani megkapja az aranyhaltól
szerelmét, Annamáriáját, ahogyan az Országalma (1995) cigány tolvaja, Jakab is
tolhatja talicskájában a megfáradt Mátyás királyt. A metafikció imaginárius réte-
geit a Kárpátira oly jellemző belső etikai rend kompenzációs igénye táplálja. A kül-
ső realitást a meseszerű emeli ki az ország önismereti képeit is hordozó remény-
telenségéből és kilátástalanságából, hogy aztán mégis a kererez ő valóság uralma
érvényesüljön.

1062
 Irodalom

ACÉL Zsolt (2007) Mú fajok és hagyományok Füst Milán Bukolika címú ciklusában:
Szövegközöttiség és szövegkritika. Irodalomtörténet, 313-339.
ACZÉL Géza (1999) KassákLajos. Bp., Akadémiai Kiadó.
ANGYALOSI Gergely (1989) Kakuk Marci: a picaro és budhista. Irodalomtörténeti
Közlemények, 465-742.
ANGYALOSI Gergely (1996a) Narrativitás és valószerúség: Füst Milán: A feleségem
tört énete címú regényének egy értelmezési lehetőségéről = U ő : A költő hét bor-
dája . Debrecen, Latin Betűk, 22-31.
ANGYALOSI Gergely (1996b) Objektív kórus-árnyék = U ő: A költő hét bordája. Deb-
recen, Latin Betúk, 181-192.
ANGYALOSI Gergely (2009) Radnóti Miklós és a tárgyias költészet. Műhely, 5. sz .,
31-33.
ANGYALOSI Gergely, szerk. (1990) Bíráló álruhában: Tanulmányok Karinthy Frigyes-
ról. Bp., Maecenas.
ANGYALOSI Gergely, szerk. (2009) Nyugat népe: Tanulmányok a Nyugatról és koráról.
Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum.
BABITSMihály (2001) Könnyú és nehéz irodalom = RUGÁSI Gyula, szerk. 2001: 30-32.
BAGI Zsolt (2005) A körülírás . Pécs , Jelenkor.
BALASSA Péter (1990) Észjárások ésformák. Bp., Tankönyvkiadó.
BALASSA Péter (1996) Ez nem az. = U ő : A bolgár kalauz. Bp., Pesti Szalon,
126-128.
BALASSAPéter (1997) Nádas Péter. Pozsony, Kalligram.
BALASSAPéter (2005) Segédigék . Bp., Balassi.
BARTIS Imre (2008) "Az igazság ismérve az, hogy igaz". Jyvaskyl á, University of Jy-
váskylá.
BECKAndrás (1992) A gondolkodás börtönében: Kísérlet Karinthy Frigyes m ű v é ­
szetének értelmezésére = U ő: Nincs megoldás, mert nincs probléma. Bp., JAK,
Pesti Szalon (JAK-füzetek, 57), 9-19.
BÉcSY Tamás (2002a) Modern cselvigjáték: Molnár Ferenc drámáiról = Uő: Drá-
mák és elemzések. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 97-106.
1063
IRODALOM

BÉcSYTamás (2002b) Mindennapiság és szenvedély: Balázs Béla három drámájá-

ról = U ő : Drámák és elemzések. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 109-13l.
BÉNYEI Tamás (2000) Rejtélyes rend. A krimi, a metafizika és a posztmodern. Bp.,
Akadémiai Kiadó.
BERTHA Zoltán (1994): Drámai novellák világa Tamási Áron első pályaszakaszán
= Uő: Gond és mú: Tanulmányok az erd élyi magyar irodalom köréból. Bp., Szép-
halom Könyvmúhely, 7-18.
BERTHA Zoltán (2005) A létszerú ambiguitás regénye: Németh László: Gyász = Gö-
RÖMBEI András 2005: 133-154.
BODNÁR György (1988) Az anekdotavita és elméleti távlatai = U ő : A "mese" lélek-
vándorlása. A modern magyar elbeszélés születése. Bp., Szépirodalmi Könyvki-
adó,17-36.
BODNÁR György (1993) Juhás z Ferenc. Bp., Balassi.
BODNÁR György (2001) Kaffka Margit , Bp., Balassi.
BÓNUS Tibor (1996) A korlátozott viszonylagosság. = Az újraértett hagyomány.
Szerk. Keresztury Tibor - Mészáros Sándor - Szirák Péter. Debrecen, Alföld
Stúdió, 168-201.
BÓNUS Tibor (2006) A csúf másik: A saját idegenségének irodalmi antropológiájáról.
Bp., Ráció.
BóNUSTibor (2007) A másik titok. Irodalomtörténet, 476-518.
BORBÁNDI Gyula (1989) A magyar népi mozgalom. Bp., Püski, 168-183.
BUDA Béla (1978) Csáth Géza tanulmánya a mai orvostudomány tükrében = Egy
elmebeteg nő naplója: Csáth Géza ismeretlen orvosi tanulmánya. Bp., Magvető,
227-24l.
CSEH Gergő Bendegúz - !<ALMÁR Melinda - PÓR Edit (1999) Zárt, bizalmas, számo-
zott. Tájékoztatáspolitika és cenzúra 1956-1963. Bp., Osiris.
CSEKE Ákos - TVERDOTA György (2009) A tisztaság könyve. Bp., Universitas.
DÁNÉL Mónika (2002) A közöttiség alakzatai. = Kánon és olvasás, II. Szerk. Bengi
László - Sz. Molnár Szilvia. Bp., FISZ, 73-US.
DÁVIDHÁZI Péter (2009) "És sorsot vetének": A kihagyás poétikája Babits Jónás köny-
veben = ANGYALOSI Gergely, szerk. 2009: 391-387.
Dsaczv Péter (1990) Epikus hagyomány és személyiségválság: Karinthy Frigyes
szépprózájáról = ANGYALOSI Gergely, szerk. 1990: 20-33.
DERÉKY Pál (1992) A vasbetontorony költői: Magyar avantgárd költészet a 20. század
második és harmadik évtizedében. Bp., Argumentum.
DOBOS István (200Sa) Az idegenség retorikája: Illyés Gyula: Puszták népe = Uő: Az
én színrevitele. Bp., Balassi, 157-166.
DOBOS István (200Sb): Önéletírás és regény: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
= U ő: Az én színrevitele. Bp., Balassi, 74-90.
DOMOKOS Mátyás (1986) Leltárhiány. Újhold-évkönyv , 2, 249-287.
1064
 IRODALOM

EISEMANN György (1991) A végesség démonizmusa: Álomszimbólumok Csáth Géza

novelláiban = U ő : Végidó és katarzis. [Bp.] , Orpheusz, 63-80.
EISEMANN György (1995a) Angyalok a Pilinszky-lírában. Pannonhalmi Szemle, 4,
102-107.
EISEMANN György (1995b) Halá1mítosz, nyelv, szubjektum: Szerb Antal: Utas és
holdvilág = VÓ: Ósformákjelenidóben. Bp., Orpheusz, 164-196.
EISEMANN György (1998) Az individuum elbeszélésének modern alakváltozatai-
hoz: Cholnoky László regényeiról = A kánon peremén : Az irodalmi modernség
alakváltozatai a XlX-XX. századfordulóján. Szerk. Eisemann György. Bp., ELTE
XVIII-XIX. századi Magyar Irodalom Tanszék, 19-32.
EISEMANN György (2007) Modernitás, nyelv, szimbólum = SZEGEDY-MAsZÁK Mihály,
fószerk. 2007a: 689-703.
FARAGó Kornélia (2001) Térirányok, távolságok. Újvidék, Forum.
FARKAS Zsolt (1996) Kukorelly Endre. Pozsony, Kalligram.
FEHÉR Ferenc (1974) Elószó: Nárcisszusz drámái és teóriái = BALÁZs BÉLA: Halálos
fiatals ág: Drámák, tanulmányok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 7-30.
FERENCZ Gyózó (2005) Radnóti Miklós élete és költészete: Kritikai e1etrajz. Bp., Osi-
ris.
FRIED István (1998) Író, irodalom a Szindbád hazamegy cím ű regényben = Vő : " ...
egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba ": Tanulmányok az ismeretlen Má-
rai Sándorról. Bp., Enciklopédia, 57-74.
FÜLÖp László (1986) Közelítések Krúdyho z. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó.
FÜLÖp László (1987) Kaffka Margit. Bp., Gondolat (Nagy magyar írók) .
FÜST Milán (2006): Villám és esti tlÍZ: Gelléri Andor Endre novellái = FÜZI László ,
szerk. 2006: 115-118.
FÜZILászló , szerk. (2006) Villám és esti tűz: GellériAndorEndre emlékezete. Bp., Nap .
GINTI.I Tibor (2005) "Valaki van, aki nincs": Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy
Gyula regényeiben. Bp., Akadémiai Kiadó (Philosophiae Doctores).
GINTI.I Tibor (2009a) "Ta golt beszéd, mely hallgatót talál": Hangsúlykijelölések a
Radn óti-életm űben . Múhely, 5 . sz., 20-24.
GINTI.I Tibor (2009b) Anekdota és modernség. Tiszatáj, 1. sz., 59-65.
GÖRÖMBEI András, szerk. (2005) A prózaíró Németh László. Debrecen, Kossuth Egye-
temi Kiadó.
HALÁSz Gábor (1977) Gelléri Andor Endréról = Halász Gábor válogatott írásai. Bp.,
Magvetó,760-765.
HANÁKTibor (2001) Prae-filozófia = RUGÁSI Gyula, szerk. 2001:150-160.
HORVÁTH János (1910) Ady és a legujabb magyar lyra. Bp.
HÖZSA Éva (2003) A novella új neve. Újvidék, Forum.
IllYÉS Gyula (1946) Az idő kérdései. Válasz, l.
IMRE Zoltán (2009) A színház színpadra állításai . Bp., Ráció .
1065
IRODA. LOM

JÁNOSI Zoltán (1996) Nagy László mitologikus költói világa. Miskolc, Felsómagyar-
ország Kiadó .
KABOEBÓLóránt (2001) Szabó L űrin c pályaképe. Bp., Osiris.
KABOEBÓ Lóránt, szerk. (1993) Szintézis nélküli évek: Nye/v, elbeszélés és világkép a
harmincas évek epikájában. Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó.
KABOEBÓLóránt, szerk. (1997) Tanulmányok Szabó Lónncról. Bp., Anonymus.
KABOEBÓ Lóránt, szerk. (1999) Tanulmányok Ady Endréról. Bp., Anonymus (Újra-
olvasó) .
KABOEBÓLóránt, szerk. (2000) Tanulmányok Kass ák: Lajosról. Bp., Anonymus (Újra-
olvasó).
KABOEBÓLóránt, szerk. (2001) Tanulmányok JÓzsefAttíláról. Bp., Anonymus (Újra-
olvasó), 91-108.
KATONA Gergely (1995) A halottak rendje. Juhász Ferenc emlékezetstílusáról.
Jelenkor, 2, 167-178.
KÉKESI Zoltán - SCHULLER Gabriella (20 07) Magyar avantgárd = SZEGEOy-MAsZÁK
Mihály, főszerk. 2007a: 25-36.
KÉKESI Zoltán (2003) Médiumok keveredése. Bp., Ráció .
KELEVÉz Ágnes (2008) "Lelkemben bakhánslárma tombol": A fiatal Babits dionü-
szoszi és apollóni verseiről = U ő : "Kit új korokba küldtek régi eszmék ": Babits
útján az antikvitástól napjainkig. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 7-22.
KEMÉNY Gábor (1993) Képekbe men eküló élet: Krúdy Gyula képalkotásáról és a ny elvi
kép stilisztikájáról. Bp., Balassi.
1<ENYERES Zoltán (1998) Ady Endre. Bp., Korona (Klasszikusaink).
1<ENYERES Zoltán (2001 a) Egy korszak geneziséről = Uő : Etika és esztétizmus: Tanul-
mányok a Nyugat koráról. Bp., Anonymus, S-20.
KENYEREs Zoltán (2001 b) A Nyugat periódusai = U ő: Etika és esztétiz mus: Tanulmá -
nyok a Nyugat koráról. Bp., Anonymus, 32-62.
KENYERES Zoltán (2004) A Nyugat periódusai. = U ő : Korok, pályák, múvek. Bp.,
Akadémiai Kiadó , 8ü-81.
KERESZTURY Tibor (1998) Petri György. Pozsony, Kalligram.
KiRÁLYIstván (1948) Három regény - három kórtünet. Csillag, 4.
Kiss Gabriella (2008) Magyar dráma és színház a 20 . században. Irodalomtörténet,
71-101.
KLOTZ, Volker (2007) Fattyú-bohózatok: Kereszteződ és az avantgárd színházzal:
Molnár, Brecht, Pirandello és Friel színdarabjairól. Theatron, 1-2. sz. , 13-28.
KULCSÁR SZABÓ Ernő (1982) Modellképz ő epikai sajátosságok az Utolsó kísérletben.
Literatura, 1. sz. , 74-78.
KULCSÁR SZABÓ Ernő (1987) Eszmény és másság: Az Iszony értelmezhetőségének
kérdései. Kortárs, 4 . sz., 121-138.

1066
 IRO DALOM

KULCSÁR SZABÓ Ernő (1993a ) A magyar irodalom tört énete 1945-1991. Bp., Argu-
mentum.
KULCSÁR SZABÓ Ernő (1993b ) Beszédaktus, szerepkör, irónia: Az isten háta mögött
mint elbeszélés. Alföld, 4. sz., 58-76.
KULCSÁR SZABÓErnő (1996) Esterházy Péter. Pozsony, Kalligram .
KULCSÁR SZABÓErnő (1998) A megértés alakzatai. Debrecen , Csokonai.
KULCSÁR SZABÓ Ernő (1999): A literarizált eszköztelenség: Személyiség és jelhasz-
nálat Tersánszky regényírásában = TARJÁN Tamás, szerk. 1999 : 280-300.
KULCSÁR SZABÓ Ernő, szerk. (1998) Tanulmány ok Kosztolányi Dezsóról. Bp., Anony-
mus (Újraolvasó), 158-177.
KULCSÁR-SZABÓZoltán (1996) Aszemélyiségkonstrukció alakzatai a Tücsökzeneb en,
avagy egy "antihumanista" olvasat esélyei. Új holnap , 1. (http ://swvi.szkp.
uni-miskolc.hu/VOLVASO/ujho lnap ).
KULCSÁR-SZABÓZoltán (1997a ) Az olvasás lehetóségei. Bp., JAK-Kijárat.
KULCSÁR-SZABÓ Zoltán (1997b ) Dialogicitás és a kifejezés integritása: Nyelvi ma-
gatartásformák Szabó Lőrinc költészetében = KABDEBÓ Lóránt, szerk. 1997:
78-94.
KULCSÁR-SZABÓZoltán (2001 ) Utak az avantgarde-ból: Megjegyzések a k é s őmodern
poétika dialogizálódásának előzményeihez Szabó Lőrinc és Józse f Attila korai
költészetében = KABDEBÓLóránt, szerk. 2001: 91-108.
KULCSÁR-SZABÓ Zoltán (2007) Költőietlenség , versszerűtlens ég, nyelvtelenség. =
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály, főszerk. 2007b : 639-648.
LENGYEL András (2000) Maszk és (költő) szerep : Kosztolányi D ezső szerep értelme-
z és ér ől = U ő: Ját ék és valóság közt; Kosztolányi-tanulmányok. Szeged, Tiszatáj
Könyvek, 100-121.
LóRINCZV Huba (1993) Egy cipszerivad ék tanuló és vándorévei: Egy polgár vallomá -
sai = Uő : ".. .szeme1yiségnek lenni a legtöbb ... "; Márai-tanulmányok. Szombat-
hely, Savaria University Press, 113-129.
MARGócSYIstván (1993) Sárarany = SZABÓB. István, szerk. 1993: 17-23.
MARGÓCSYIstván (1996) "Nagyon komoly játékok ". Bp., Pesti Szalon.
MARGÓCSYIstván (2005) Nép és irodalom = "De mi a népiesség...". Szerk. Sallai Éva.
Bp., Kölcsey Intézet, 305-317.
MÁRroN László (1999) Az áhítatos embergép. Pécs, Jelenkor.
NEMES NAGYÁgnes (1984) A hegyi költó. Bp., Magvető.
NEMESKÉRI Erika (1989) Cholnoky László. Bp., Akadémiai Kiadó.
NÉMETH G. Béla (1970) Az önmegszólító verst ípusró l = U ő : Mú és személyiség. Bp.,
Magvető, 621-670 .
NÉMETH G. Béla (1982) A kimondás törvénye = U ő: 7 kísérlet a késeiJózsef Attiláról.
Bp., Tankönyvkiadó, 35-69.

1067
IRODALOM

NÉMETH László (1931) Pap Károly. Nyugat, II, 104-109.

NÉMETH Marcell (1999) Hajnóczy Péter. Pozsony, Kalligram.
P. MÜllER Péter (1996) A drámai szereplőtererntés sajátosságai Örkénytől Nádasig.
Alföld, 11,61-72.
PATAKI Ferenc (2005) A Nékosz-legenda. Bp., Osiris.
POMOGÁTS Béla (1995): Vázlat az egészről: Déry Tibor tizenegy regénye. Bp., Magyar
Irodalomtörténeti Társaság.
POSZLER György (1973) Szerb Antal. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti
Könyvtár).
RÁBA György (1981) Babits Mihály kötészete. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó.
RADNÓTI Zsuzsa (2003) Lázadó dramaturgiák. Bp., Palatinus.
RAINER M. János (1990) Az író helye. Viták a magyar irodalmi sajtóban, 1953-1956.
Bp., Magvető.
REISINGER János (1983) A Jónás könyve - parafrázis? Irodalomtörténet, 852-873.
ROMSICS Ignác (1999) Magyarország története a XX. században. Bp., Osiris.
ROMSICS Ignác (2002) Nation and State in Modern Hungarian History = Hatalom
és kultúra. Szerk. Tuomo Lahdelma. Jyváskylá, University of Jyvaskylá , 85-114,
különösen 106-112.
RÓNAYLászló (2005) Mára i Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó.
RORTY, Richard (1994) Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Ford. Boros János - Csor-
dás Gábor. Pécs, Jelenkor.
RUGÁSI Gyula (2007) Leatrice görög arca = Szegedy-Maszák Mihály, főszerk.
2007b: 310-322.
SCHEIN Gábor (2006) Nevetók és boldogtalanok: Füst Milán művészete 1909-1927.
Bp., Akadémiai Kiadó.
SCHEIN Gábor (2007) Az én-regényben a másik: a kapitány felesége : Füst Milán:
Afeleségem története. Irodalomtörténet, 451-475.
SCHÖPFUNAladár (1979) Móricz Zsigmondról. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó.
SELYEM Zsuzsa (2004) Szembe szét. Humor és szentség összefüggése Esterházy péter
prózájában. Kolozsvár, Koinónia.
SEREGI Tamás (2000) Irányzati poétikák együttélése Kassák költészetében = KABDE-
BÓLóránt, szerk. 2000: 173-183.
SIPOS Lajos (2006) Tamási Áron : Élet- és pályarajz. [Bp.], Elektra.
SOMLYÓGyörgy (1993) Füst Milán avagy a Lesütöttszemű Ember: Emlékezés és tanul-
mány. Bp., Balassi.
STANDEISKY Éva (1987) A Magyar Kommunista Párt irodalompolitikája . Bp.,
Kossuth.
STANDEISKY Éva (2005) Gúzsba kötve . Bp., 1956-os Intézet.
SZABÓB. István, szerk. (1993) A Magvető nyomában. Bp., Anonymus, 17-23.
SZAJBÉLYMihály (1989) Csáth Géza . Bp., Gondolat (Nagy magyar író k) .
1068
 IRODALOM

SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (1991): Márai Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó (Kortársaink) .

SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (1993) Felmagasztosítás és tönkretétel: nyelv a két háború
közötti regényben = KABDEBÓLóránt, szerk . 1993: 13-36.
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (1998) Az Esti Kornéljelentésrétegei = KULCSÁR SZABÓ Emő,
szerk. 1998 : 158-177.
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (1999) Ady és a francia szimbolizmus = KABDEBÓ Lóránt,
szerk. 1999: 102-112.
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (2010) Kosztolányi Dezsó. Pozsony, Kalligram .
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály, főszerk. (2007a) A magyar irodalom tört énetei, II. Bp., Gon-
dolat.
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály, főszerk. (2007b) A magyar irodalom történetei, III. Bp.,
Gondolat.
SZEGEDY-MAsZÁK Mihály (2007c) A világirodalmi távlat megteremtése = SZEGE-
DY-MAsZÁK Mihály, főszerk. 2007a: 704-722.
SZEGEDy-MAszÁK Mihály (2007d) Életművek kölcsönhatása = SZEGEDy-MAszÁK
Mihály, főszerk. 2007a: 738-753.
SZERB Antal (1982) Magyar irodalomtörténet. Bp., Magvető .
SZILÁGYI Márton (2005) Egy "hiba" poétikája = "De mi a népiesség... ". Szerk. Sallai
Éva. Bp., Kölcsey Intézet, 211-222.
SZILÁGYI Zsófia (2003) Motívumok a pusztulásra = Tanulmányok Szilágyi Istvánról.
Szerk. Márkus Béla. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 134-142.
SZILÁGYI Zsófia (2008) Pillangók, nimfák, maszkák = U ő : A továbbéló Móricz .
Pozsony-Bp., Kalligram, 303-323.
SZIRÁK Péter (1995) Az Úr nem tud szaxofonozni. Bp., JAK-Balassi.
SZIRÁK Péter (1998) Folytonosság és változás. Debrecen, Csokonai.
SZIRÁK Péter (2008) Örkény István. Bp., Palatinus.
SzoLLÁTH Dávid (2007) A kritikai realizmus modernizálásának és elkötelezésének
nehézségei = SZEGEDY-MAsZÁK Mihály, főszerk. 2007b: 363-374.
T. TEDESCHI Mária (1984) Hagyomány és újítás ötvözódése Cholnoky Viktor m ű­
vészetében: A Taddeusz lovag vacsorája c. novella elemzése. Irodalomtörténet,
78-98.
TAMÁS Attila (1989) Illyés Gyula. Bp., Akadémiai Kiadó (Kortársaink) .
TANDORJ Dezső (1995) A tótágas ágazatai = Örkény István emlékkönyv. Szerk. Frá-
ter Zoltán - Radnóti Zsuzsa. Bp., Pesti Szalon, 217-237.
TARJÁN Tamás, szerk. (1999) Virgonc szavak virgonc királya: In memoriam Tersánsz-
ky JÓzsiJenó. Bp., Nap.
THOMKA Beáta (1982) Németh László regénytípusai. Literatura, 1. sz., 68-73.
THOMKA Beáta (1994) Tolnai Ottó . Pozsony, Kalligram.
TÖ TTÖSSY Beatrice (1998) A magyar irodalmi posztmodern nyelvi-realizmusa.
Lettre, nyár, 29. sz.
1069
IRODALOM

TVERDOTA György (2004) Tizenkét vers. Bp., Gondolat.

T VERDOTA György (2009) A Medá/iák mint a tiszta költészet magyar példája = C SEKE
Ákos - TVERDOTA György 2009: 373-458.
VARGHAKálmán (1986) Gelléri Andor Endre. Bp., Gondolat (Nagy Magyar Írók).
VÁRI György (2003) Kertész Imre. Bp., Kijárat.
VAS István (1987) Igen is, nem is. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó.
VASY Géza (1995) NagyLász/ó. Bp., Balassi.
ZIlAHY Lajos (1922): Krúdy Gyula: N.N. Nyugat, 1,363.
Z SADÁNYI Edit (1999) Krasznahorkai Lász/ó. Pozsony, Kalligram.

1070
 Névmutató

A. Molnár Ferenc (1942) 47, 55 Altorjay Gábor (1946) 1003

Aachen, Hans von (1555-1615) 158 Alvinczi Péter (1570 k.-1634) 70, 224
Aba Sámuel, magyar király (990 Amade Antal (1676-1737) 262
k.-1044) 29 Amade László (1703-1764) 265 ,
Abonyi Lajos (1833-1898) 624-626 324-325
Ábrányi Emil (1850-1920) 483-484, Ambrus Zoltán (1861-1932) 592-593,
764 642-643
Accetto, Torquato (1590-1640) 229 Anakreón (Kr. e. 5-6. sz.) 343-345,
Aczél György (1917-1991) 888, 937, 1019
956 ,1011 Andorka Rudolf (1931-1997) 946
Aczél Tamás (1921-1994) 874 Andrássy György (1797-1872) 430
Ács Pál (1954) 118, 184,200 Angerianus, Hieronymus (14807-
Adorján Boldizsár (1820-1867) 442 1535) 164-166, 168
Ady Endre (1977-1919) 337, 433 , 482 , Anonymus (13. sz.) 28, 34-39, 41,
500,641-643,645,706,762-769, 102-103,110,128,357-358,514
771,778,786,816,819,857-858, Ányos Pál (1756-1784) 331-332,349
881,885,890-891,895,993 Apáczai Csere János (1625-1659) 58,
Aesopus lásd Aiszóposz 288
Ágoston, Szent (354-430) 26, 84, 291, Apáti Ferenc (16. sz. eleje) 88, 94, 95
770 Aphthoniosz (4. sz.) 72
Ahmatova, Anna (1889-1966) 1000, Apollinaire , Guillaume (1880-1918)
1001 989
Aiszkhülosz (Kr. e. 525-456) 127, 793 Apor Péter (1676-1 752) 265, 294,1050
Aiszóposz (Kr. e. 6. sz.) 118, 205 Apuleius, Lucius (125-180) 73, 153
Ajtony Árpád (1944) 946 Aquileiai Rufinus (340-410) 61
Alamanni , Luigi (1495-1556) 165 Aranka György (1737-181 7) 320
Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) Arany János (1817-1882) 101-104,
(1200 k.-1280) 63, 75 129,156,195,232,271,327,400,
Alstedt, Johann Heinrich (1588-1638) 416,430-433,437-439,442,451,
175 454,457-459,463-464,470-471,
1071
NÉVMUTATÓ

480,484,489-490,514-515,519, Baka István (1948-1995) 1000-1002

524,528-529,531,542,601,608, Bakócz Tamás (1442-1521) 73, 77, 80
617,771,786,803,1049 Bakos Mária (?-1626?) 252
Arany László (1844-1898) 489 532 Balassa Bálint (1626-1684) 179, 193,
576 233 ,237,252-255
Aranyosrákosi Székely Sándor (1797- BalassaJános (1518-1577) 121, 197,241
1854) 358-359 Balassa Menyhért (1511?-1568) 136
Arcimboldo,Giuseppe (1527-1593) 158 Balassa Péter (1947-2003) 887, 940,
Arisztotelész (Kr. e. 364-322) 39, 63, 956,959,965-966,972,977
89,124,126-127,154,159,175, Balassi Bálint (1554-1594) 82, 92,
225,228,334,370,379 96,99,113,115,121-122,126,
Arnauld, Angélique (1591-1661) 292 129, 131, 133, 138,154157-173,
Arnauld, Antoine (1560-1619) 292 175,177-184,186-188,190-200,
Arndt, Johann (1555-1621) 258 207-209,212-214,234,244-245,
Árpád (9-lD. sz.) 35-36 252-253,258,264,288,300
Arrianosz (2. sz.) 59 Balassi Ferenc (1556-1594) 253
Asbóth János (1845-1911) 438, 530, Balázs Béla (1884-1949) 843-847
576,579,642 Balbi, Girolamo (?-1530) 73
Astensis, Albertus (1150 k.) 41 Baldigara , Ottavio (16. sz.) 158
Atanagi, Dionigi (1504-1573) 166 Bálint György (1906-1943) 853
Athanasius, Szent (293 k.-373) 28 Balla Zsófia (1949) 996-997
Auden, Wystan Hugh (1907-1973) 994 Balzac, Honoré de (1799-1850) 722
Augsburgi Dávid (13. sz.) 88 Bán Imre (1905-1990) 175,178,
Ausonius, Decimus Magnus (310-395) 211-212,217,271,278,324
78 Bandini, Francesco (1440-1489) 71
Bányai János (1939) 951
Babel, Iszak (1894-1940) 994 Bárány Boldizsár (1791-1860) 415
Babits Mihály (1883-1941) 235, 490, Bárány Tamás (1922-2004) 876
643-645,757,763,770-772, Baranyai Decsi János (560-1601) 38,
774-775,777-779,807-808,814, 44,147
828 ,853-854,856,858-859,866, Barbaro, Francesco (1398-1454) 60
868,880,901,914,940,989,991, Barcsay Ábrahám (1742-1806) 316,
994,1014, 319,330-331
Bachmann, Ingeborg (1926-1973) 898 Bárd Miklós (Kozma Ferenc) (1857-
Bagi Zsolt 968 1937) 481-482
Bahtyin, Mihail Mihajlovics (1895- Barius Miklós (?-1459) 63
1975) 377,995 Baróti Szabó Dávid (1739-1819) 317,
Bajza Jenő (1840-1863) 437 321,332,350
Bajza József (1804-1858) 432, 434, Barta Lajos (1899-1986) 1003
438,442,452,513 BártfayLászló (1797-1858) 442
1072
 NÉVMUTATÓ

Barthélemy, Jean-Jacques 0716- Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna

1796) 378 0730-1803) 318
Bartók Béla 0881-1945) 878, 982 Bellarmino, Roberto 0542-1621)
Bartók István (955) 175, 193 223
Báthori István, erdélyi fejedelem Bence György 0941-2006) 937
0533-1586) 79, 113, 132,209,297 Benedek, Nursiai Szent (480-547) 26,
Báthori Zsigmond, erdélyi fejedelem 30
0572-1613) 113, 158, 173,549, BeniczkyPéter 0606-1664) 193-194,
1059-1060 233,237,240,242,252,255,264
Báthory Gábor, erdélyi fejedelem Benjámin László 0915-1986) 874,
0589-1613) 220 876,887
Báthory Miklós, váci püspök 0440- Beöthy Zsolt 0848-1922) 576
1506) 73 Bereményi Géza (946) 940, 1030
Báthory Zsigmond 0581-1596) 113, Beriszló Péter 0475-1520) 91
158,173,549,1059-1060 Berkovits György (940) 946
Batizi András 0515 k.-1546 után) Bernardin, Sienai Szent 0380-1440)
144-145 90
Bátori László (?-1480 k.) 52 Bernát, Clairvaux-i Szent 0090-1153)
Batsányi János 0763-1845) 321, 337, 87,201
409,461 Beroaldo, Filippo, id. 0453-?) 73, 77
Batthyány Ádám 0609-1659) 244 Berzsenyi Dániel 0776-1836) 317,
Batthyány Lajos 0807-1849) 459 322,342,348
Baudelaire, Charles 0821-1867) 642, Bessenyei Ferenc 0919-2004) 929
645,675,684,763-764,766,771 Bessenyei György 0746-1811) 112,
Beatrix, Aragóniai, magyar királyné 302,314,330-331,377,379,403,
0457-1508) 71-73, 106 405,407,410-411
Beauvais, Vincent de (1190 k.-1264?) Besztercei (Kretschmer) Lórinc 06. sz.
48 eleje) 77
Beccadelli, Antonio 0394-1471) 60, Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem
64, 71 0580-1629) 173,175, 192,285
Beckensloer, Johann 0435-1489) 71 Bethlen Kata 0700-1759) 281, 290,
Beckett, Samuel 0906-1989) 957 293-294, 1041
Bedeghi Nyáry Ferkó 0610-1622) Bethlen Miklós 0642-1716) 122,
213 281,283-284, 286-287,289-290,
Bél Mátyás 0684-1749) 268 293-294,1050
Béla, III., magyar király (1172-1196) Béze, Théodore de 0519-1605)
27,34 188-189,210
Béla, IV., magyar király 0235-1270) Biai Gáspár 06. sz.) 145
28,33,41 Bibó István 0911-1979) 887, 937,
Béládi Miklós 0928-1983) 913 1028
1073
NÉVMUTATÓ

Bíró Ferenc (1937) 343, 359, 407-408, Bozsik Yvett (1968) 1058
410-411,416 Brache, Tycho (1546-1601) 158
Bisterfeld, Johann Heinrich (1605- Brandenburgi György (1484-1543)
1655) 175, 297 78,82
Blaha Lujza (1850-1926) 600, 924 Brandolini, Aurelio Lippo (1445-1497)
Blanckenburg, Christian Friedrich von 62,72-73
(1744-1796) 371 Brasnyó István (1943) 951
Blumauer, Aloys (1755-1798) 361 Brassicanus, Johann Alexander
Boccaccio, Giovanni (1313-1375) 63, (1500-1539) 118
65,75,148,285,288,372,958 Brentano, Clemens (1778-1842) 829
Bocskai István, erdélyi fejedelem Bretter György (1932-1977) 938
(1557-1606) 173, 183,220 Brigitta, Szent (1303-1373) 33 , 87
Bod Péter (1712-1769) 316 Broch, Hermann (1886-1951) 859
Bodor Ádám (1936) 586, 590, 972, Brodarics István (1470?-1539) 73,233
984-986 Brodszkij, Joszip (1940-1996) 1000
BódyGábor (1946-1985) 946 Bródy Sándor (1863-1924) 586, 642,
Boéthius (480-527) 30 830
Bogáti Fazakas Miklós (1548-1598 Bruni, Leonardo (1369-1444) 66
után) 216 Bruno, Giordano (1548-1600) 177
Boileau, Nicolas (1636-1711) 363 Bruto , Giovanni Michele (Brutus János
Boldizsár Miklós (1945-2003) 1027 Mihály) (1517-1592) 72
Boldog Mór (1000?-1070?) 30 Buchanan, George (1506-1582) 154,
Bolognai Hugó lásd Hugo de Bononia 188
Bolyai Farkas (1775-1856) 425-627 Bucher, Colin (1475-1545) 166,258
Bonaparte Napóleon (1769-1821) 336 Bulgakov, Mihail (1891-1940) 859
Bonfini, Antonio (1427-1502) 44, Bunyan, John (1628-1688) 281
71-72,104,120 Burkhardt, Jacob (1818-1897) 282
Bonipert, pécsi püspök (ll. sz. elsőfele) Busto, Pietro (1594 k.) 158
25 Bürger, Gottfried August (1747-1794)
Borbély Szilárd (1964) 344, 362, 383, 521
392,425,476,932 Byron, George Gordon Noel (1788-
Borges, Jorge Luis (1899-1986) 994, 1824) 530, 532, 764
1050
Bori Imre (1929-2004) 938, 1011 Calcagnini, Celio (1479-1541 73
Bornemisza Péter (1535-1584) 118 , Calderón de la Barca, Pedro (1600-
120-121,127,130,146,222,1006 1681) 259, 600
Borsa Gedeon (1923) 98, 117 Calvin, Jean lásd Kálvin János
Bosnyák István (1940-2009) 951 Camerarius, Joachim (1500-1574) 126
Bourgeois, Loys (1510-1560) 210 Camus, Albert (1913-1960) 946 , 957,
Bowring, John (1792-1872) 563 976
1074
 NÉVMUTATÓ

Caraccioli, Roberto (1425-1495) 86 Coritius, Janus (1457 k.-1527) 75

Cardano, Girolamo (1501-1576) 281, Cornelius Nepos (Kr. e. 1. sz.) 350
288 Cornides Dániel (1732-1787) 35, 109,
Carion, Johann (Hans) (1499-1537) 506
122, 144, 222 Cortesius, Alexander (1460-1490) 232
Cassiodorus (487 k.-583) 27 Crnko, Ferenac (16. sz.) 228
Castelletti, Cristoforo (16. sz.) 170 Cvetajeva, Marina (1892-1941) 1000
Castellio, Sebastian (1515-1563) 120 Czakó Zsigmond (1820-1847) 613
Catullus, Caius Valerius (Kr. e. 87 Czegei Névtelen (16. sz.) 153
k.-57 k.) 67, 78, 850 Czigány Lóránt (1935-2008) 1006
Celan, Paul (1920-1970) 898, 935, Czóbel Minka (1855-1947) 495, 1019
1001, 1020 Czobor Mihály (1575-1616) 155, 157,
Celesztin, III., pápa (1106 k.-1198) 30 245
Céline, Luis Ferdinad (1894-1961) Czuczor Gergely (1800-1866) 449,
650,859 461,470,476,477,513-514
Cellini, Benvenuto (1500-1571) 281 Czvittinger Dávid (1675 k.-1743) 316
Celtis, Conrad (1459-1508) 63, 74-75, Cs. Szabó László (1905-1984) 856,
77,85,89 1006
Cervantes Saavedra, Miguel de Csák Borbála (16. sz.) 163
(1547-1616) 360 Csáktornyai Mátyás (16. sz.) 130, 147,
Cesti, Marc' Antonio (1623-1669) 296 154
Char, René (1907-1988) 898 Csáky István (1635-1699) 244
Chelidonius, Benedictus (?-1521) 80 Csalog Zsolt (1935-1997) 940,
CholnokyLászló (1879-1929) 661, 665 946-948,972
CholnokyViktor (1868-1912) 642- Császár Ferenc (1807-1858) 453
643,645,650,652,655,661 Csáth Géza (1887-1919) 683 , 685,
Cicero, Marcus Tullius (Kr. e. 1O~3) 782,951
26,59,62-63,66,69,89,115,175, Csáti Demeter (16. sz. első fele) 90,
183,350 109-110
Ciriaco d'Ancona (Pizzecolli) (1391- Csehov, Anton Pavlovics (1860-1904)
1452) 60 920,931
Claudianus (4. sz.) 67, 78 Csengery Antal (1822-1888) 438
Clichtoveus, Iodocus (1472-1543) 24 Csenkeszfai Poóts András (1740-
Collenuccio, Pandolfo (1444-1504) 73 1812?) 328
Colonna, Guido de (1210-1287) 39 Csepelyi Simon (16. sz. első fele) 88
Comenius lásd Kornensky, Jan Amos Cserei Mihály (1667-1756) 284,
Conversini da Ravenna, Giovanni 1050
(1343-1408) 59 Cserényi Mihály (?-1596) 155
Copernicus, Nicoalus (Mikolaj Cseres Tibor (1915-1993) 912-914
Kopernik) lásd Kopernikusz Csernus Tibor (1927-2007) 1003
1075
NÉVM UTATÓ

Csetri Lajos (1928-2001) 315, 322, Déry Tibor (1894-1977) 719, 721,
336,350 861-862,865,872,874,876,
Csezmicei János lásd Janus Pannonius 887-888,905-906,937,965
Csiky Gergely (1842-1891) 600 Descartes, René (1596-1650) 175
Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) Deschamps, Eustache (1346-1406) 67
153,318,321,333,342-345, Dessewffy József (1771-1843) 322
347-348,353,358,361-366,369, Devecseri Gábor (1917-1971) 874
413-415,427,518,764,789 Diaz, Bartalomeu (1450 k.-1500) 111
Csoóri Sándor (1930) 872, 881, 907, Dickens, Charles John Huffam (1812-
941-942,998,1011 1870) 646
Csulai Móré Fülöp (?-1526) 73 Dickinson, Emily (1830-1886) 1055
Csurka István (1934) 928 ,930, 1024, Diogenész Laertiosz (3. sz.) 345
1029 Dionüsziosz, pszeudo-Areopagita
(5. sz.) 29
D. Schedel Ferenc lásd Toldy Ferenc Dobai Péter (1944) 946
D'Este, Ippolito (1479-1520) 73 Dobó Ferenc (16. sz.) 138, 161
Dallos Sándor (1901-1964) 876 Dobó Jakab (1562-1589) 161
Dante Alighieri (1265?-1321) 29, 164, Dobó Krisztina (16. sz.) 163,165
219,288,785 Dóczy Lajos (1845-1918) 600
Danyi Magdolna (1945-1997) 952 Dominis , Giovanni de (15. sz. elsőfele)
Darész Phrügiosz (1. sz.) 34-36, 105 60,62
Darholcz Kristóf, id. (?-1602) 179, 181 Domokos Mátyás (1928-2006) 532,
DarmayViktor (1850-1878) 483 914
Darrel, William (1651-1721) 326 Domonkos István (1940) 951, 1008
Darvas József (1912-1973) 855 , 872, Donáth Ferenc (1913-1986) 937
907 ,937 Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics
Darvasi László (1962) 1051 (1821-1881) 940,975,994
Dávid Ferenc (1520-1579) 120 , 132, Dózsa György (1470 k.-1514) 553-556
1025 Döblin, Alfred (1878-1957) 859
Dávidházi Péter (1948) 354, 430 , 536, Döbrentei Gábor (1785-1851) 321
568 ,777 Dömötör János (1843-1878) 471
Dayka Gábor (1769-1796) 333 Draskovich János (?-1613) 244
Deák Ferenc (1803-1876) 459 Du Bellay, Joaquim (1522-1560) 166
Deáki Filep Sámuel (1784-1855) 378 Duba Gyula (1930) 947
Debreceni S. János (?-1614) 215 Dugonics András (1740-1818) 156,
Debreczeni Márton (1802 -1851) 514 315,358,395,396,402,503,532,
Decsy Sámuel (1742-1816) 314 597
Dee, John (1527-1609) 158,177 Dukai Takáeh Judit (1795-1836) 339
Démoszthenész (Kr. e. 384-321) 66 Oybinus, Nicolaus (14. sz. elsőfele) 41
Dernschwam, Hans (1494-1568) 45 Ebreo , Leone (1460-1530) 172,245
lO76
 NÉVMUTATÓ

Eckermann, Johann Peter (1792- Faidit, Gaucelm (12. sz. másodikfele)

1854) 979 106
Édes Gergely (1763-1847) 328-329 Faludi Ferenc (1704-1779) 273, 326,
Eghenvelder, Liebhard (15. sz.) 49 372,375
Egressy Béni (1814-1851) 597 Faludy György (1910-2006) 887
Egressy Zoltán (1967) 1059 Farkas András (16. sz.) 132, 142-144
Einstein, Albert (1879-1955) 1004 Farkas Péter (1955) 941
Eliot, Thomas Steams (1888-1965) Farkas Zsolt (1964) 1053
706 ,792,793,870,904 Faulkner, William (1897-1962) 651,
Ellebodius, Nicasius (1535?-1577) 859
158 Fáy András (1786-1864) 317,427,
Éluard, Paul (1895-1952) 886 442 ,536
Endrődi Sándor (1850-1920) 483 Fazekas Mihály (1766-1828) 333 ,335,
Enyedi György (1555-1597) 66, 153, 338,365,554
156 Fehér Ferenc (1933-1994) 844, 940
Eörsi István (1931-2005) 887,1027 Féja Géza (1900-1978) 856,884
Eössi András (16. sz.) 220 Fejes Endre (1923) 907-910, 913, 945
Eötvös József (1813-1871) 369,435, Fejtő Ferenc (1909-2008) 857
438,471,549-550,553,561,599, Fekete György (1711-1788) 326
606,608 Fekete János (1741-1803) 324, 328
Epiktétosz (60 k.-120 k.) 183,216 Fekete Sándor (1927-2001) 887
Erasmus (1466-1536) 63, 74-78, Felvinczi György (1645-1716) 296
8ü-83, 119, 126 Fénelon (Francois de Salignac de La
Erdély Miklós (1928-1886) 1003-1006 Mothe-Fénelon) (1651-1715) 378
Erdélyi János (1814-1868) 439, 442 , Fenyő Miksa (1877-1972) 643
448,463,470,477,504,623 Ferdinánd, 1., magyar király (1526-
Erdélyi József (1896-1978) 873, 889 1564) 112, 133-134, 136
Erkel Ferenc (1810-1893) 406, 423 , Ferdinánd, N., magyar király (1633-
583,597 1654) 234
Esterházy Anna Júlia (1630-1668) 238 Ferenc , Assisi Szent (1182-1226) 50,
Esterházy Orsika (1641-1682) 238 795
Esterházy Pál (1635-1713) 193,227, Ferencz Győző (1954) 827 , 831, 989
233-234,236-237,240,242-243, Ferenczffy Lőrinc (1577-1640) 183,
252,255,978 201,286
Esterházy Péter (1950) 240, 874, 914, Festetics György (1755-1819) 562 , 563
940 ,976,979,1042 Fiatfalvi György (17. sz.) 216
EszterházyMiklós (1582-1645) 206 Ficino, Marsilio (1433-1499) 64, 68,
Euripidész (Kr. e. 385?-406) 123, 127, 71,220
128,154 Filarete (1400 k.-1469) 72
Fabri, Ulrich (16. sz. első fele) 80 Firdauszí (940-1020) 514
1077
NÉVMUTATÓ

Flaubert, Gustave (1821-1880) 723 , Gárdonyi Géza (1863-1922) 439, 482,

965 ,982,1040 576,586
Fónagy Iván (1920-2005) 939 Gelléri Andor Endre (1906-1945) 738,
Fontane, Theodor (1819-1898) 965 740-741,853,921
Forgách Ferenc (1535-1577) 157-158 Gellért Oszkár (1882-1967) 643
Forgách Mihály (?-1603) 183 Gellért, Szent (977 után-l046) 24-25,
Fortunatus, Venantius (530-609 k.) 28,30,32,45
67, 150 George, Stefan (1868-1933) 807
Foucault, Michel (1926-1984) 980 Gerézdi Rabán (1914-1968) 91, 93,
Földi János (1755-1801) 315,333- 96-98, 197
334,338 Gergei Albert (16. sz.) 131, 151, 601
Franc , Guillaume (1505 -1570) 210 Gergely Ágnes (1933) 989 , 993-994
Frankfordinus, Bartholomaeus Gergely deák (15. sz.) 91
(1495?-1540 elátt) 82-83 Gergely, Nagy Szent, pápa (541
Franck, Sebastian (1499-1543) 119 k.-604) 26, 123
Frenák Pál (1957) 1058 Geringer, Karl (1806-1889) 430
Freud, Sigmund (1856-1939) 674, Gerold László (1940) 951
683,920,981 Geszti László (16. sz. eleje) 92
Frigyes, III., német-római császár Géza, 1., magyar király (1074-1077)
(1424-1493) 60, 62 30-31
Fulbert, Chartres-i (960k.-1028) 25 Giambologna (1524-1608) 158
Fulgentius (480 k.-550) 75 Gide, André (1869-1951) 859
Fülöp László (1941) 651, 667 , 668 Gion Nándor (1941-2002) 951,
Füst Milán (1888-1967) 647, 657, 953-954,964
703-706, 739-740, 791, 796 , Goethe, Johann Wolfgang (1749-
848-851,853,856,860,868,876, 1832) 383-384, 386, 392, 401, 979 ,
939 ,941 1018
Gogol, Nyikolaj Vasziljevics (1809-
Gaal György (1783-1855) 360, 1852)
401-403 Gombrowicz, Witold (1904-1969) 933
Gaál József (1811-1866) 360 Gomez , Madame de (Madele ine-
Galeotto Marzio (1427?-1497?) 33; 62, Angélique Poisson) (1684-1770)
71-72,97,104,514 372
Galgóczy Erzsébet (1930-1989) 943 Góngora, Luis de (1561-1627) 177
Gálszécsi István (16. sz.) 132, 142 Gosztonyi János (?-1527) 24
Garaczi László (1956) 1032, 1061- Gotfridus (1130 k.-1194) 53
1062 Gozsdu Elek (1849-1919) 592,
Garas Dezső (1934) 929 594-595,642
Garay János (1812-1853) 470, 475, Gömbös Gyula (1886-1936) 884
521 Gömöri György (1934) 1006
1078
 NÉVMUTATÓ

Göncz Árpád (1922) 937 Hadrianus, római császár (76-138)

Görgey Artúr (1818-1916) 151,926, 1057
927 Hagymási Bálint (1490?-1517 után)
Gracián, Baltasar (1601-1658) 273, 77
326 Hajas Tibor (1946-1980) 1005
Grass, Günter (1927) 953 Hajnal Mátyás (1578-1644) 206-208
Greguss Ágost (1825-1882) 471 Hajnóczy Péter (1942-1981) 940, 949,
Grendel Lajos (1948) 963 , 965, 1045 951,987
Grotowski, Jerzy (1933-1999) 1034 Halász Gábor (1901-1945) 739, 853
Grunwalsky Ferenc (1943) 946 Halász Péter (1944-2006) 1058
Grüber, Klaus Michael (1941-2008) Halda Alíz (1928-2008) 937
1034 Haller László (1717-1751) 293, 378
Guarini, Giovanni Battista (1538- Hambot Jakab (14. sz. közepe) 49
1612) 170 Hamsun, Knut (1859-1952) 719
Guevara, Antonio de (1480-1545) Hankiss Elemér (1928) 939, 946
178,191,998 Haraszti Sándor (1897-1982) 951
Gugelweit , Johann (15. sz.) 96 Hartleben, Conrad Adolph (1778-
Guibert de Nogent (1055 k.- 1124) 35 1863) 334,401-402
Guido de Bononia (12. sz.) 41 Hartvik (1050 k.-1103) 31-32
Guillelmus Parisiensis (15. sz.) 86 Határ Győző (1914-2006) 860-861,
Gundulié, Ivan (1589-1638) 228 865 ,887
Gutgesell Dávid (1540 k.-1599) 132 Hatvany Lajos (1880-1961) 644, 650,
Guy, Michel, de Tours (1551/1562- 763
1599/1611) 166 Hauser Arnold (1892-1978) 178
Gvadányi József (1725-1801) 317, Háy Gyula (1900-1975) 887
328,359,403,521 Háy János (1960) 1059
Gyarmathy Sámuel (1751-1830) 315 Haydn, Joseph (1732-1809) 404
Gyöngyösi Gergely (1472-1532) 52 Haynau, Julius (1768-1853) 519
Gyöngyösi István (1629-1704) 156, Hegedús András (1922-1999) 946
237,259,264,270,286,297,299, Hegel, Georg Wilhelm Friedrich
325,357,360 (1770-1831) 471
Gyöngyössi János (1741-1818) 328 Héliodórosz (Heliodorus) (3. sz.)
Györe Balázs (1951) 1042 155-156,245
Győrffy György (1917-2000) 32, 103 Heller Ágnes (1929) 940
Györfi József (18. sz. másodikfele) 378 Heltai Gáspár (151O?-1574) 72, 118,
György Lajos (1890-1950) 371, 378 120,132,209
Gyulai Pál (1826-1909) 433, 437-439, Heltai Jen ő (1871-1957) 501-502,
458,470-471,481,489,522,567 643
Habsburg Mária Lujza (1791-1847) Hemingway, Ernest (1899-1961) 906
336 Hérakleitosz (Kr.e. 550 k.-475) 772
1079
NÉVMUTATÓ

Herczeg Ferenc (1863-1954) 627, Horváth Márton (1906-1987) 854 ,

1045 856-858
Herder, Johann Gottfried (1744-1803) Hölderlin , Friedrich (1770-1843)
101,392-393 1018,1054
Hérédia, José Maria de (1842-1905) Hrotsvitha, Gandersheimi (10. sz.) 74,
786 85
Hermányi Dienes József (1699-1763) Hubay Miklós (1918) 876, 1024
294 Hudi László (1960) 1058
Hermogenész (160 k.-230 elótt) 72 Hugo de Bononia (12. sz.) 35, 41
Hernádi Miklós (1944) 946 Hunyadi Ferenc (16. sz.) 149
Héródianosz (170 k.-240 k.) 72 Hunyadi János (1400 k.-1456) 60,
Hérodotosz (Kr. e. 5. sz.) 44, 155 444-445
Herolt , Johann (?-1468) 85-86 Huszár Gál (1512-1565) 123
Hess András (15. sz.) 37-38 Huszti Péter (16. sz.) 149, 151
Hildegard von Bingen (1098-1179) 33
Hilduin (775-850) 25 Ibsen, Henrik (1828-1906) 844
Hodaszevics, Vlagyiszlav (1886-1939) Igaz Sámuel (1786-1826) 322
1001 Ignác, Loyolai Szent (1491-1556) 202,
Hodászi Lukács (1555-1613) 215 206-207,221-222
Hoffmann, Ernst Theodor Aunadeus Ignotus (Veigelsberg Hugó) (1869-
(1776-1822) 920 1949) 501,529,535,643-645
Holberg, Ludwig (1684-1754) 378 Ignotus Pál (1901-1978) 857, 887
Holl Béla (1922-1997) 48-49 Ilkusi Bylica Márton (Marcin Bylica z
Homérosz (Kr. e. 8. sz.?) 78-79, 101, Ilkusza) (1433-1483) 62
115,229,378,518,893 Illésházy István (1541-1609) 192-193
Hopp Lajos (1927-1996) 290-292, Ilosvai Selymes Péter (16. sz.) 38, 146,
372,381 151, 524, 1049
Horányi Elek (1736-1809) 316 Illyefalvi István (16. sz.) 154
Horatius Flaccus, Quintus (Kr. e. 65- Illyés Gyula (1092-1983) 337, 609,
Kr. u. 8) 31, 78-89, 334, 350 , 584, 644,731-732,853,855,872-873,
795 876,880-881,884,889,925,937,
Horgas Béla (1937) 1011 942 ,997- 998, 1026
Horthy Miklós (1868-1957) 861,871, Imre, Szent, herceg (1000 k.-1031) 31
877,883 Ionesco, Eug ne (1912-1994) 842, 931
Horvát István (1784-1846) 318, 506 , Ipolyi Arnold (1823-1886) 102
511 Irwing, Washington (1783-1859) 567
Horváth Iván (1948) 98, 128, 162, 184 István, I. Szent (969-1038) 25, 28,
Horváth János (1878-1961) 31, 82, 91, 30-32,37,43,314
93,97, 102-104, 107, 141, 176,341, István, V., magyar király (1270-1272)
343,351,448,642,763 41
1080
 N ÉVMUTAT Ó

Istvánffy Miklós (1538-1615) 72, 148, 889 ,891-892,894-895,898-899,

158,477,557 994,998,1012,1014,1016,1056
Iustinus, Marcus Junianus (3 . sz.?) József nádor (1776-1847) 435 , 537
35 József, II., magyar király (1741-1790)
Iuvenalis (60-138) 78 317,336,386,573,839-840,928
Ivanics Pál (15. sz. közepe) 61 Juhász Ferenc (1928) 889 ,893-896,
Izidor (Isidorus) , Sevillai Szent 898
(560-636) 29, 35, 89 Juhász Gyula (1883-1937) 643 ,
785-788,816,819
Jakab Elek (1820-1897) 442
Jakab, Marchiai Szent (1394-1476) Kádár János (1912-1989) 1027
51 Kaffka Margit (1880-1918) 666-667,
Jaksies Demeter (15. sz.) 91 670
Jámbor Pál (Hiador) (1821-1897) 451 Kafka, Franz (1883-1924) 859 , 899 ,
Jankovich Miklós (1772-1846) 324 920 ,976,985,994
Jankovits László (1964) 67, 69, 76, 141 Kájoni János (1629-1687) 207-208
János Zsigmond, erdélyi fejedelem Kákonyi Péter (16. sz.) 144-145
(1559-1571) 113-114 Káldi György (1573-1634) 222
János, I. (Szapolyai) , magyar király Kállai János (15. sz. vége) 99
(1525-1540) 112-113, 148 Kálmán, I. (Könyves), magyar király
Jansen, Cornelius Otto (1585-1638) (1095-1116) 31
291 KálnokyLászló (1912-1985) 887
Janus Pannonius (1434-1472) 23, Kálti Márk (14. sz.) 38
63-64,69-70,74,76,78 Kálvin János (1509-1564) 126,
Jarry, Alfred (1873-1907) 933 224-225, 1026
JászayPál (1809-1852) 435 Kanizsai Pálfi János (1584 k.-1641)
Jékely Zoltán (1913-1982) 887 , 897 192,207,213
Jelenits István (1932) 28, 260 Kantor, Tadeusz (1915-1990) 1034
Jeromos, Szent (340 k.-420) 29, Karádi Pál (1523-1590) 126
62-63,222 Kardos G. György (1925-1997) 943 ,
Jóka i Mór (1825-1904) 430 , 438, 945
514,545,561,564,568,572,576, Kardos László (1896-1987) 858
580-581,583 Karinthy Ferenc (1921-1992) 874,
Jordanes (6. sz.) 37 929,1024
Josephus Flavius (37-100 után) 231 Karinthy Frigyes (1887-1938) 233,
Jósika Miklós (1794-1865) 548 , 561 698 ,699-703
Joyce, James (1882-1941) 716, 757, Kármán József (1769-1795?) 319,
859,880,935,981,1047 388-389,400
József Attila (1905-1937) 253, 815- Károly Róbert, magyar király (1301-
817,819-827,856-858,867-868, 1342) 38
1081
NÉVMUTATÓ

Károly, II., magyar király (1711-1740) Kerényi Ferenc (1944-2008) 356, 395 ,
104 404-405,423-424,431,447-448,
Károly, IV.,német-római császár 456-457,521-522,530,567,597,
(1346-1378) 41 613,617,622-623,627
Károlyi Gáspár (1529?-1591) 208, Kerényi Frigyes (1822-1852) 442
210 Kertész Imre (1929) 941,966, 971,
Kárpáti Péter (1961) 1062 972-976,987,1033,1039,1044
Karthauzi Dénes (1402-1471) 86 Keserű Mihály (16. sz. eleje)77
Karthauzi Névtelen (16. sz. eleje) 23, Kézai Simon (13. sz.) 36-37,44, 104
52,70,86,114 Khriiszolórász, Manuél (1355-1415)
Kassai György (1922) 939, 956 63
Kassák Lajos (1887-1967) 799-807, Kibédi Varga Áron (1930) 271, 939
816-817,826,853,856,859,872, Kierkegaard, Seren Aabye (1815-
876,904,991,1021,1039 1855) 1043
Katalin, Alexandriai Szent (4. sz. Kinizsi Pál (1431-1494) 104, 107,297
eleje?) 88-89 Kinizsi Pálné Magyar Benigna (1465-
Kátay (Káthay, Kátai) Mihály (?-1607) 1526) 84-87
174 Király György (1887-1922) 102-103
Katona József (1791-1830) 415, 423 , Király István (1921-1989) 583, 860
425,609 KisJános (1770-1846) 334, 564
Katona Lajos (1862-1910) 102 KisJános (1943) 929-930, 937
Kayser, Albrecht Christoph (1756- Kisdi Benedek (1598-1660) 207, 251
1811) 384-386 Kisfaludy Károly (1788-1830) 302,
Kazinczy Ferenc (1759-1831) 112, 322,356,402,406-407,423-424,
226,315,317,319,321,336,376, 426 ,431,436,442-443,449,470,
383 ,392,403,430,436 513,568,627
Kazinczy Gábor (1818-1864) 442 Kisfaludy Sándor (1772-1844) 317,
Kecskeméti Gábor (1965) 175, 191 340,393,457,562-563
Kelemen, VIII., pápa (1536-1605) 205 , Kiss Benedek (1943) 1011
210 Kiss József (1843-1921) 447, 474,
Kemény István (1961) 946-947 500-501,518,521,534,643
Kemény János (1607-1662) 235, Kiss Károly (1793-1866) 435
270-271,277-279,281,284-286, Klaniczay Tibor (1923-1992) 33,
293,570,1050 63, 70, 129, 176-177, 188, 192,
Kemény Zsigmond (1814-1875) 284, 200-201,213-214,217
438-439,562,568-569 Kleist, Ewald Christian von (1715-
Kempis Tamás (1390-1471) 88, 222 , 1759) 343
260 Kleist, Heinrich von (1777-1811) 987
Kenedi János (1947) 937, 941, 949 Klopstock, Friedrich Gottlieb (1724-
Kepler, Johannes (1571-1630) 158 1803) 384
1082
 NÉVMUTATÓ

Kocsi Csergő Bálint (1647-1695 után) 650-651,656,689-698,703-704,

284 725-727, 739-740, 763, 778-781,
Kodolányi János (1899-1969) 856, 783-785,790,816,826,858-860,
1045 866,868,878,880,914,919,923,
Koháry István (1649-1731) 255, 940,951,955,972,990,1014,
258-262,264 1049, 1056
Kolumbusz Kristóf (1451-1506) 111 Kotzebue, August (1761-1813) 406
KolosiTörök István (1610-1652) 216, Kovachich Márton György (1744-
220 1821) 396
Komáromi Csipkés György (1628- KovácsAndrás Ferenc (1959) 1057-
1678) 58 1058
Komensky, Jan Amos (Comenius) KovácsSándor Iván (1937) 195, 207,
(1592-1670) 175,297 210,213,216,220,235,239,255,
Komjáthy Jenő (1858-1895) 484, 270,278-279,327
497-499,642,771 Kováts József (1780-1809) 328
Komjáti Benedek (?-1533 után) 143 Kozma Andor (1861-1933) 481
Komlós Aladár (1892-1980) 857 Kozma Ferenc lásd Bárd Miklós
Komlós András (16. sz. másodikfele) KölcseyFerenc (1790-1838) 191,316,
132 318,322,334,349,352,353-356,
KomlovszkiTibor (1929-1996) 433,449,470,538,541,549,890
177-178,192,255,258 K ővári László (1819-1907) 442
Konrád György (1933) 937, 945-947 Krasznahorkai László (1954) 972, 985,
Kont István (?-1388) 104 987-988
Kónya Lajos (1914-1972) 876 Kreusl, Johann (15. sz.) 97
KoósAnna (1948) 1058 Kriza János (1811-1875) 84, 442 , 449
Kopcsányi Márton (1579-1638) 208 Krizsafán fia György (14. sz.) 38
Kopernikusz (Nicolaus Copernicus, Krúdy Gyula (1878-1933) 514,586,
Mikolaj Kopernik) (1473-1543) 222 642-643,645-653,658,724-728,
Kormos István (1923-1977) 896, 937 736,738-739,921-922,941,981,
Kornis Ferenc (17. sz.) 235 1049
Kornis Gáspár (1625-1683) 235, 237 Kuczka Péter (1923-1999) 887
Kornis Mihály (1949) 940-941 ,1031 Kukorelly Endre (1951) 1042-1044,
Kornis Zsigmond (17. sz. elsőfele) 203 1053-1054
Korniss Dezső (1908-1994) 1003 Kulcsár Szabó Ernő (1950) 660 , 677,
Kossuth Lajos (1802-1894) 438, 519, 713-714,861,873-874,885,890,
873,926-927 965 ,972,978,998
Kosztolányi (Polycarpus) György Kulcs ár-Szab ó Zoltán (1973) 812,815,
(1431-1489) 63 868,976,1008
Kosztolányi Dezső (1885-1936) 218, Kultsár István (1760-1828) 321, 381
269,271,586,642-643,645,647, Kundera, Milan (1929) 1047, 1049
1083
NÉVMUTATÓ

Kunoss Endre (1811-1844) 453 Lengyel Balázs (1918-2007) 853,

Kuthy Lajos (1813-1864) 433 937
Küküllei (Tótsolymosi Apród) János Lengyel Péter (1939) 940, 960-963
(1320?-1394) 39 Leó, I. (Nagy Szent), pápa (440-461)
Küll ős Imola (1945) 266-268, 62
324-325 Lépes Bálint (1570-1623) 158,204
Lessing, Gotthold Ephraim (1729-
Laboureur, Jean le (17. sz. közepe) 272 1781) 351
Lackfi János (1971) 887 Leuveni Arnulf (1200 k.-1250 k.) 87
Ladik Katalin (1942) 951 Lévai Névtelen (16. sz.) 150
Lajos, I. (király) (1326-1382) 44,105, Lévay József (1825-1918) 470 , 481
400 Liechtenstein, Ulrich von (1200-1278)
Lajos, I. (Nagy), magyar király (1342- 106
1382) 38-39,41,59 Limoges, Jean de (13. sz.) 41
Lajos, II., magyar király (1516-1526) Lipót, 1., német-római császár (1657-
73,76,83,94,112,148,233, 1705) 261, 296, 933
839-840 Lipsius, Justus (1547-1606) 183-184,
Lajos, IX. (Szent), francia király 188,191,193,209,273,279
(1226-1270) 39 ListiJános (?-1578) 72
Lajos, XN., francia király (1643-1715) Listius László (1628-1662) 193,
291 233-235,237,252
Lakatos István (1927-2002) 887, 897 Lisznyai Kálmán (1823-1863) 402,
Landerer Mihály (1760 k.-1807) 434 433,440,451,584
Láng Zsolt (1958) 1050 Livius, Titus (Kr. e. 59-Kr. u. 17) 61,
Laskai Demeter (15. sz.) 48-49 72,350
Laskai János (1605-1657) 191,273 Lobwasser, Ambrosius (1515-1585)
Laskai Osvát (1450-1511) 86, 98, 114, 210
143 Losonczi Anna (16. sz.) 163
László, I. (Szent), magyar király Losonczi István (?-1552) 138
(1077-1095) 27, 33, 57, 253 Lönnrot, Elias (1802-1884) 514
László, N . (Kun), magyar király Lucanus, Marcus Annaeus (39-65) 26 ,
(1272-1290) 37 62,78-79
Lator László (1927) 897, 989, 991 Ludányi Mária (1945) 98, 244-245
Leconte de Lisle, Charles Marie René . Lukács György (1885-1971) 854-858,
(1818-1894) 786 862,878,888,905,913,940,
Lehmann, Hans Thies (1944) 1034, 969-970
1041, 1058 Luther Márton (1483-1546) 76, 86,
Lejeune , Philippe (1938) 1039 114,116,119-120,143-144,150,
Lenglet de Fresnoy, Nicolas (1674- 224
1755) 746 Lyra, Nicolaus de (1270 k.-1349) 43
1084
 NÉVMUTATÓ

Macedóniai László (1480 k.-1536) 77 Marcus Aurelius (121-180) 183, 191,

Machiavelli, Niccolo (1469-1527) 73, 778 ,785
189 Marczibányi István (1752-1810) 320
Macrobius, Ambrosius Theodosius (5 . Margit, Antiochiai Szent (?-275) 46
sz.) 62, 69 Margit , Árpádházi Szent (1242-1270)
Madách Gáspár (1590-1641) 193, 197, 33
233,237,252 Margócsy István (1949) 440, 448 , 453 ,
Madách Imre (1823-1864) 431, 433, 674,962,999,1054,1056
439 ,617-618,622-624,934,1001 Mária Terézia, magyar királynő
Maeterlinck, Maurice (1862-1949) (1740-1780) 250-251
844 Mária, Habsburg, magyar királyné
Magyar Benigna lásd Kinizsi Pálné (1505-1558) 73,336
Magyar Dezső (1938) 946 Marinetti, Filippo Tommaso (1876-
Magyari István (?-1605) 70, 143, 1944) 799
222-223 Marino, Giambattista (1569-1625)
Major Tamás (1910-1986) 926 , 929 , 229-232
1027 Márkus György (1934) 940
Major, Georg (1502-1574) 122 Marno János (1949) 1052-1053
Majthényi Anna (1789-1885) 617 Marot, Clément (1495-1544) 210-211
Makai Emil (1870-1901) 501-502 Márquez, Gabriel García (1927) 953
Mallarmé, Stéphane (1842-1898) 496, Martialis, Marcus Valerius (40 k.-104)
645,870,989 65,67,76,78
Mandelstam, Oszip (1881-1938) 994 , Márton László (1959) 519, 886, 964,
1000-1001 1047-1050, 1059
Mándy Iván (1918-1995) 853 ,917, Marullus, Michael (?-1500) 164,
921-922,942,952 167-169
Manfréd, 1., szicíliai király (1232- Marx, Karl Heinrich (1818-1883) 940,
1266) 41 941
Manlius, Johann (1540-1605) 122, Mátyás, 1., magyar király (1443-1490)
132 52,62,69,70-74,80,91,93-96,
Mann , Thomas (1875-1955) 729-730, 105-106, 109, 111, 120, 156
859 ,862,880,965 Mátyási József (1768-1849) 328
Manoli-Popovié Theodóra (?-1841) Mattyasovszky Ignác (1718-1761) 357
318 Maupassant, Henri René Albert Guy de
Manutius, Aldus (1450-1515) 73 (1850-1893) 691
Márai Sándor (1900-1989) 647, 649 , Maurits Ferenc (1945) 951
651,724-731,853,856,877-981, May, Karl (1842-1912) 725
1039 Mechtild, Szent (Magdeburgi)
Marcellus, Jacobus Antonius (16. sz.) (kb.1207-1282-94 között) 87
33 Medgyesi Pál (1604-1673) 58
1085
NÉVMU TATÓ

Medici, Lorenzo di (1449-1492) 71 Móricz Zsigmond (1879-1942) 252,

Megyericsei János (1470-1517) 77 643 ,645,671-677,714,719,
Melanchthon, Philipp (1497-1560) 739-740,765,858,864,884,947,
126 949,1045
Melius Juhász Péter (1532-1572) Morus Tamás (Thomas More) (1478-
124--125 1535) 345
Menander (18. sz.) 376, 1049 Morva Ágoston (1467-1513) 74--75
Mentovich Ferenc (1819-1879) 439 Mosto, Giovanni Battista (1550-1597)
Mészáros Ignác (1721-1800) 376, 158
1049 Musil, Robert (1880-1942) 859, 1047
Mészöly Gedeon (1880-1960) 51,54
Mészöly Miklós (1921-2001) 931, 942, Nádas Péter (1942) 863, 932 , 940,
952 ,955-956,958-959,966,1011, 956,965-967,969,971,1011,
1034 1034--1035,1039
Mezet bég (15. sz.) 445 Nádasdy Ferenc (1623-1671) 198,
Michelet, Jules (1798-1874) 456 222,234
Mihályfy László (1938) 946 Nádasdy Tamás (1498-1562) 116,
Mikes Anna (1736-1817) 328 134
Mikes Kelemen (1690-1761) 372 , 381, Nagy Gáspár (1949-2007) 881, 942 ,
383,425,1006 999-1000
Mikó Imre (1805-1876) 514 Nagy Ignác (1810-1854) 432, 606-608
Miksa, 1., magyar király (1564-1576) Nagy Imre (1896-1958) 872, 876, 886,
73,158 927,942,981,1027-1028
Mikszáth Kálmán (1847-1910) 433, Nagy József (1957) 1058
438-440,576,580,582-588, Nagy Lajos (1883-1954) 853, 884
590-592,646,981 Nagy László (1925-1978) 358,
Milton, John (1608-1674) 230, 655 889-894,896,898,919,937,942,
Misko1czi Csulyak István (1575-1645) 997,1000-1001,1010,2021
213 Nagy Levente 235 , 276, 278, 284--285
Moldova György (1934) 907 NagyPál (1934) 1006-1007
Molnár Borbála (1760-1825) 328 Nagyszombati Márton (16. sz. elsófele)
Molnár Ferenc (1878-1952) 47, 55, 66,80-81
739,831,834--838,1061 Nangis, Guillaume de (13. sz.) 39
Molnár János (1728-1804) 315 Négyesy László (1861-1933) 104,226,
Monoszlóy András (1552-1601) 222 326,332
Montaigne, Michel Eyquem de (1533- Neidhart von Reuental (13. sz.) 98
1592) 177, 288 Nemes Nagy Ágnes (1922-1991) 775,
Montesquieu, Charles-Louis de 858,887,901-904,937-938,989,
Secondat (1689-1755) 403 994,996,1054
Morgai Kata (16. sz.) 163 Németh Ákos (1967) 1059
1086
 N ÉVMUTATÓ

Németh Gábor (1956) 941, 1044-1045 Ottlik Géza (1912-1990) 914-917,

Németh László (1901-1975) 283 , 293, 940,942
713-718,751,853,855-856,863- Ovidius Naso, Publius (K r. e. 43-Kr. u.
865,872,876,884,887,890,905, 17.) 67, 78, 146, 150, 154, 167, 185,
925 ,927-928,997,1025,1028 272
Németi György (15. sz. második fele) 51 Örkény István (1912-1979) 874,
Neumarkt, Johann von (1310 k.-1380) 887-888,905-906,915,917-921,
41 934,942,1024,1029-1031
Nicole, Pierre (1625-1695) 292 ÖrleyIstván (1913-1945) 853
Nietzsche, Friedrich (1844-1900) 498 ,
770,772,900 Paál István (1942) 1058
Nigri, Petrus (1434-1483) 71 Pais Dezső (1886-1973) 34,98
Nigro, Francesco Pescennio (1452-kb. Pajor Gáspár (1766 k. - 1840) 321
1523) 73 Pál, erdélyi püspök (13. sz. elsőfele) 34
Nyári Krisztina (1604-1641) 206 Palágyi Lajos (1866-1933) 483
Nyéki Vörös Mátyás (1575-1654) 183, Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820)
193,200-207,213,216,219,222, 319,328,511
240,246,255,258,264 Pap Endre (1817-1851) 442, 453
Nyújtódi András (16. sz. eleje) 23 Pap Károly (1897-1945) 749-753,853
Pápai Borsáti Ferenc (?-1656 után)
Oláh Miklós (1493-1568) 74, 158 215
Opitz, Martin (1597-1639) 175 Pápai Páriz Ferenc (1649-1716)
Oravecz Imre (1943) 1011-1012, 296-297
1019-1021 Pápay Sámuel (1770-1827) 316
Orbán Ottó (1936-2002) 1011, 1022 Papp András (1966) 1059
OrczyLőrinc (1718-1880) 317, Papp Tibor (1936) 1006-1007
330-331 Parancs János (1937-1999) 1006
Orlai Petrich Soma (1822-1880) 436 Parlagi Krisztina (15. sz. vége) 99
Ormós László (1814-1844) 442 Parti Nagy Lajos (1953) 1056-1057,
Orosius, Paulus (4-5. sz.) 37 1059-1061
Oroszhegyi Mihály (17. sz.) 220 Pascal, Blaise (1623-1662) 292
Ortega y Gasset, José (1883-1955) Páskándi Géza (1933-1995) 928 ,
864 1024-1026
Orwell, George (1903-1950) 906 Pataki Névtelen (16. sz.) 159-160
Osvát Ernő (1876-1929) 643-644, Patrizi , Francesco (1529-1597) 177
762,850 Patzkó Ferenc (1730 k.-1790) 434
Osztojkán Béla (1948-2008) 1046- Paulay Ede (1836-1894) 600-601, 617
1047 Pavié, Milorad (1929-2009) 872
Oszvald, Szent (605 k.-642) 49 Pázmándi Horvát Endre (1778-1838)
Oszvald, újbányai jegyző (15. sz.) 49 511
1087
NÉVMUTATÓ

Pázmány Péter (1570-1637) 51, Philosztratosz (3. sz.) 72

63,70,125,143,173-175,178, Piccolomini, Aeneas Sylvius lásd Pius
200-201,207-208,222-226 IL, pápa
Péchi Simon (1570-1643) 220 Pilinszky János (1921-1981) 853, 887,
Péczeli József (1750-1792) 321, 333 897-901,904,952,985,989-995,
Pécsely Király Imre (1590 k.-1641) 1014,1020,1033-1034
183 Pindarosz (Kr. e. 518-438) 1019
Pécsi Tamás (15. sz. eleje) 51 Pintér György (1929-2003) 295, 946
Peraldus, Guillelmus (13. sz. elsőfele) Pio, Giovanbattista (1460-1540) 77
90 Pirandello, Luigi (1867-1936)
Perecsényi Nagy László (1771-1827) 837-838,852
358 Pisai Hugutio (?-121O) 24
Persius Flaccus, Aulus (34-62) 30, 78 Piso Jakab (1480-1527) 75-76
Pesti Mizsér Gábor (16. sz.) 118 Pius, II., pápa (Aeneas Sylvius
Pesti Beke Ferenc (16. sz. eleje) 92 Piccolomini) (1405-1464) 59-60,
Petelei István (1852-1910) 588-590, 65,69,159
642 Plath, Sylvia (1932-1963) 1055
Péterfy Jenő (1850-1899) 490 Platón (Kr. e. 427-347) 64-65, 68-69,
Petki János (1572-1612) 158, 193 75,89
Petőfi Sándor (1823-1849) 337, 432, Plautus, Titus Maceius (Kr. e. 3.-2. sz.)
436-438,447,450-459,460-462, 83,126
470,476,480-482,486,491,518- Plinius Secundus maior, Caius (23-79)
519,521-522,524,529-531,533, 62
544-547,564,598,611,613,623, Plutarkhosz (45 k.-120 k.) 83, 350, 408
764,767,775,787,803,857,873, Poe, Edgar Allen (1809-1849) 920
876,882,885,890,893,897,994, Poggio Bracciolini , Gianfrancesco
1000, 1014 (1380-1459) 63, 66, 920
Petrarca, Francesco (1304-1374) 58- Poisson, Madeleine-Angélique lásd Ma-
59,63-67,75,148,160,163-166, dame de Gomez
168,244,285,287,290,342,1015 Polcz Alaine (1922-2007) 958
Petri György (1943-2000) 937 , Pongrátz Emil (1842-1886) 576
996-997,1009,1011-1015,1018, Pontanus, lovianus (1426-1523) 78
1022,1052 Poóts András, Csenkeszfai (1740-
Petrőczy Kata Szidó nia (1662-1708) 1812) 328
255,258 Pope, Alexander (1688-1744) 363
Petschmessingloer, Christoph (15. sz. Pósa Lajos (1850-1914) 439-440, 482
közepe) 42 Pound, Ezra Loomis (1885-1972) 716,
Peucer, Kaspar (1525-1602) 122 792-793
Phaedrus, Gaius lulius (Kr. e. 15 k.-Kr. Prágai András (1590-1636) 178, 189,
e. SOk.) 366 191-192
1088
 NÉVMUTATÓ

Pray György (1723-1800) 46, 109 Rákos Sándor (1921-1999) 989

Prém József (1850-1910) 576, 595 Rákosi Jenó (1842-1929) 576
Priscianus (6-7. sz.) 25 Rákosi Mátyás (1892-1971) 870,872
Priszkosz rétor (5. sz.) 514 Rakovszky Zsuzsa (1950) 989,
Prodikosz (Kr. e. 5. sz.) 193 1041-1042, 1054-1055
Proust, Marcel (1871-1922) 651, 666, Ramus, Petrus (1515-1572) 175
723,757-759,862,967,993 Rangoni, Gabriele (?-1486) 71
Puskin, Alexandr Szergejevics (1799- Rasina apát (11. sz.) 29
1837) 530 Ráskai Gáspár (16. sz. elsőfele) 148
Püthagorász (Kr. e. 582-496) 65 Ráskai Lea (16. sz. eleje) 85--86, 88
Rát Mátyás (1749-1810) 315
R. Várkonyi Ágnes (1928) 276-277 Regino , prümi apát (840-915) 35
Rába György (1924) 771, 776, 858, Regiomontanus, Johannes (1436-
989-991 1476) 62
Racine, Jean (1639-1699) 292 Regnart, Jakob (1540-1599) 158 ,163
Rácz András (17. sz. eleje) 214 Rejtó Jenó (1905-1943) 853
Radákovits József lásd Vas Gereben Rembrandt Harmenszoon van Rijn
Ráday Gedeon (1713-1792) 333-334, (1606-1669) 586, 916
358 Répszeli László (1703-1763) 357
Radbertus, Pascasius (785--865) 26 Rettegi György (1718-1786) 294
Radéczy István (?-1586) 158 Retz bíboros (Jean Franccis Paul de
Radnóti Miklós (1909-1944) 234 , Gondi) (1613-1679) 281
826-829,853,897 Révai József (1898-1959) 854, 856,
Radnóti Sándor (1946) 940 872 ,874
Radnóti Zsuzsa (1938) 929-930, 1032 , Révai Miklós (1750-1807) 109,315,
1034,1059 317,326,330-332,375
Rájnis József (1741-1812) 317, Reviczky Gyula (1855-1889) 437,
332-333 483-485,786
Rákóczi Erzsébet (1654-1707) 242 Reyna, Cassiodoro de (1520-1594) 120
Rákóczi Ferenc, II. (1676-1735) 281, Réz Pál (1930) 937
290 ,293,372,381-382,548,954, Rhédey Lajos (1761-1831) 348
Rákóczi György, 1., erdélyi fejedelem Rhédey Lajosné (Kácsándy Terézia)
(1630-1648) 173, 178, 191,216, (1764-1804) 348
266 ,272 Rhenanus, Beatus (1485-1547) 74
Rákóczi György, II., erdélyi fejedelem Richter, Joseph (1749-1813) 402-403
(1648-166) 173,176,216,235, Rilke, Rainer Maria (1875-1926) 900,
266 ,277,285-286,570-571 902,989,996,1018
Rákóczi László (1633-1664) 242 Rimay János (1569?-1631) 156,
Rákóczi Zsigmond (1544-1608) 140, 158, 162-163, 165, 175, 178-184,
216 186-194,197,212,217-218,288
1089
NÉVMUTATÓ

Rimbaud, Jean-Nicolas Arthur Sárközi György (1899-1945) 853

(1854-1891) 645 Scaliger, Julius Caesar (1484-1558)
Rinonico, Bartholomaeus de (14. sz.) 168-169,228
50 Schedel Ferenc lásd Toldy Ferenc
Ripelin, Hugo (1210-1266) 47 Schedius Lajos (1768-1847) 401
Riskó Ignác (1813-1890) 442 Schez Péter (1691-1756) 357
Romanus, Aegidus (1243-1316) 39 Schiller, Friedrich (1759-1805) 334,
Ronsard, Pierre de (1524-1585) 467
165-169 Schilling Árpád (1974) 1058
Rorty, Richard (1931-2007) 1012 Schlegel, Friedrich (1772-1829) 334
Rosenheim, Petrus de (1380 k.-1440 Schnitzler, Arthur (1862-1931) 1032
után) 86 Schodelné Klein Róza (1811-1854)
Rousseau, Jean-Jacques (1712-1778) 597
347, 394, 578, 614 Schopenhauer, Arthur (1788-1860)
Rudnyánszky Gyula (1858-1913) 483 485 ,489,498,772
Rudolf, magyar király (1576-1Q08) 158 SchöpflinAladár (1872-1950) 482,
643,647,672,915
S. Varga Pál (1955) 314, 440, 480, Schumann, Robert (1810-1856) 897
485-486,497,622 Schwajda György (1943-2010) 1030
Sabinus, Georgius (1508-1560) 165 Scott, Walter (1771-1832) 561
Sadeler, Egidius (1570 k.-1629) 158 Scotus, Sedulius (9. sz.) 26
Saint-Simon, Claude Henri de Rouvroy Sebestyén Gyula (1864-1946) 102
(1760-1825) 281 Secundus, Joannes (1511-1536)
Sajnovics János (1733-1785) 397 164-165
Salamon Ferenc (1825-1892) 438-439 Seilern Crescence (Széchenyi
Salamon, magyar király (1063-1074) Istvánné) (1799-1875) 566
30,104, 119,205 Selnecker, Nicolaus (1532-1592) 125
Sallustius Crispus, Caius (Kr. e. 86 Selyem Zsuzsa (1967) 981
k.-35) 63 Seneca, Lucius Annaeus (Kr. e. 4-Kr. u.
Salm, Julius von (16. sz.) 121-122 65) 24, 62, 89 , 126, 183, 695
Samaritanus, Adalbertus (12. sz.) 41 Sévigné, Madame (Marie de Rabutin-
Sándor, Nagy, makedón uralkodó Chantal) (1626-1696) 381
(Kr. e. 336-323) 35, 59, 105, 124, Sevillai Isidorus lásd Izidor, Szent
788 Shakespeare, William (1564-1616)
Sanoki Gergely (Grzegorz z Sanoka) 151,470,582,598,600,708,790,
(1406-1477) 62 839,850,1015
Sánta Ferenc (1927-2008) 907-909, Shaw, George Bernard (1856-1950)
913,945 646
Sarkadi Imre (1921-1961) 872, Siklós István (1936) 1006
912-913,928-930,1029 Silius Italicus (26-101) 78, 193
1090
 NÉVMUTATÓ

Simai Kristóf (1742-1836) 405 Szabó Lőrinc (1900-1957) 807-810,

Simionescu, Mircea Horia (1928) 813-815,824,826-827,853,855,
982 866-868,876,884,901,991,1014
Simon István (1926-1975) 889 Szabó Magda (1917-2007) 928, 1024,
Simon Jolán (1885-1938) 805 1027
Sinka István (1897-1969) 873, 896 Szabó Miklós (1935-2000) 937-938
Sipos István (1939) 946 Szabó Pál (1893-2000) 907
Soarez, Ciprian (Cyprianus) (1524- Szabó Zoltán (1912-1984) 856, 1006
1593) 175 Szabolcsi Miklós (1921-2000) 1011
Solvirogram Pannonius (álnév) 182, Szabolcska Mihály (1861-1930) 482
192 Szakonyi Károly (1931) 1024, 1030,
Somlyó György (1920-2006) 851, 853, 1061
874,897,989 Szalárdi János (1616-1666) 284, 570
Sövényházi Márta (16. sz. eleje) 87- Szalay Benjámin lásd Kisfaludy Károly
88 Szalay Fruzina (1864-1926) 483
Spagnuoli, Battista (1447-1516) 80 Szalkai László (1475-1526) 76,80
Spengler, Oswald (1880-1936) 864 Szapolyai János lásd I. János
Spethe, Andreas (16. sz.) 210 Száraz György (1930-1987) 1028
Spetykó Gáspár (1816-1865) 451 Szász Károly (1829-1905) 430, 439,
Spinoza, Baruch (1632-1677) 498, 470,481
772 Szászországi Ludolf (1300-1378) 88
Spiró György (1946) 962-964, 1027, Szatmári György (1457-1524) 73, 77,
1030,1059 83
Statius, Publius Papinius (45-96) 78 Szauder József (1917-1975) 316-317
Stettner György (utóbb Zádor György) Széchényi Ferenc (1754-1820)
(1799-1866) 442 319-320,348
Stirner, Max (1806-1856) 812 Széchenyi István (1791-1860) 320,
Stoll Béla (1928) 156, 192-193,200, 355 ,429,469,566,
208, 210, 213-214, 216, 233, 237, Széchy Mária (1610-1679) 272,
252,266 274-276,286
Sturm, Johann (1507-1589) 221 Szegedi Lőrinc (?-1597 k.) 125
Subich Ferenc (18. sz.) 109 SzegedyRóza (1775-1832) 394
Sütő András (1927-2006) 910-911, Szegedy-Maszák Mihály (1943) 351,
924,928,945,947,987,1025-1026 512,569,572,646,688,692,694,
Swift, Jonathan (1667-1745) 700 697,724-725,730,766,779,878
Sylvester János (1504-1552) 97, 116, Székely István (?-1563 k.) 96, 209
333 Székely János (1929-1992) 928, 1026
Szabó Dezső (1879-1945) 645, Székely Magda (1936-2007) 989,
678-682,719,735,853,997 992-994
Szabó Krizosztom (19. sz.) 601 Székely Magdolna (16. sz. eMfele) 84
1091
NÉVMUTATÓ

Székely Mózes, erdélyi fejedelem Szilágyi Sámuel (1719-1785) 377

(1553-1603) 174 Szilágyi Sándor (1827-1899) 216,
Szekfú Gyula (1883-1955) 438 439
Szelestey László (1821-1875) 451 Szilveszter, II., pápa (946-1003) 32
Szemere Bertalan (1812-1869) 435 Szimónidész (Kr. e. 557-468) 355
Szemere Pál (1785-1861) 318, 322 Szini Gyula (1876-1932) 643
Szenci Kertész Ábrahám (?-1667) 183, Szirák Péter (1966) 906,918, 920,
188 955,958,983
Szenczi Molnár Albert (1574-1634) Sziveri János (1954-1990) 952
45,66,137,189,208,210-213, Szolláth Dávid (1975) 723-724,863
225,284 SzomoryDezső(1896-1944) 643, 831,
Szendrey Júlia (1828-1868) 457 839-840,842-843
SzentelekyKornél (1893-1933) 951 Szophoklész (Kr. e. 497/496-406/405)
Szentiváni Mihály (1813-1842) 442, 126-127
449 Szőcs Géza (1953) 1055, 1057
Szentiványi Márton (1633-1705) SzőlősyBenedek (1609-1656) 207
222 Szörényi László (1945) 357, 396, 445,
Szentjóbi Szabó László (1767-1795) 464,467,504,506-507,514
338, 400-401 Sztálin, JoszifVisszarionovics (1878-
SzentjóbyTamás (1944) 1003 1953) 870, 872, 884, 907, 956
Szentkuthy Miklós (1908-1988) 755, Sztanyiskiavszkij, Konsztanytyin
757-758,760,859-860,839,841, Szergejevics (1863-1938) 925
1048 Sztárai Mihály (16. sz.) 123-125
Szentmártoni Bodó János (7-1648) Szulejmán (Szulimán) , 1., török császár
216,219-220,244,396, (1520-1566) 111-112,152,232,
Szép Ernő (1884-1953) 706 Szunyogh Ilona (17. sz.) 252
Szepesi Attila (1942) 1011 Szúcs Jenő (1828-1988) 937
Szepsi Csombor Márton (1595?-1622)
213,1006 Tábori György (1914-2007) 1033
Szerb Antal (1901-1945) 283, 288, Tacitus, Cornelius (55-120 k.) 62, 74
647,648,742-744,746-747,853 Takács Ádám (?-1797) 434
Szigeti Csaba (1955) 196,268 Takács Zsuzsa (1938) 989, 994-995,
Szigligeti Ede (1814-1878) 426 , 598 , 1011
605-606,625 Tamás Attila (1930) 732, 881
Sziládi Áron (1837-1922) 137 Tamás, Aquinói Szent (1224-1274)
Szilágyi Domokos (1938-1976) 74,221
1009-1010,1054-1055, 1057 Tamási Áron (1897-1966) 734-738,
Szilágyi Géza (1875-1958) 501-502 876,964
Szilágyi István (1938) 953-954, 964 Tandori Dezső (1938) 921, 989, 996,
Szilágyi Márton (1748-1790) 377 1010-1012,1014-1018,1020,1052
1092
 NÉVMUTATÓ

Tanner, Georg (1515/20-1580/81) 127 Thou, Jacques-Auguste de (1553-

Tansillo, Luigi (1510-1568) 165 1617) 287
Tar Lőrinc (15. sz.) 38 , 104, 106, 137 Thököly Imre (1657-1705) 249 , 255 ,
Tar Sándor (1941-2005) 948-949, 972 259,270,445
Tardi György (?-1622) 140 Thuri Mihály (17. sz. elsőfele) 219
Tasso, Torquato (1544-1595) 162, Thuróczy János (1435-1489) 96,476
165-166,170,177,228-229,230, Thurzó Elek (1490-1543) 84, 114, 117,
232-233 244
Tassoni, Alessandro (1565-1635) 363 Tibullus, Albius (Kr. e. 60?-18?) 63
Tatiosz, Akhilleusz (2-3. sz.) 155 Timár József (1902-1960) 927
Taurinus István (Stephan Stieröchsel) Tinódi Sebestyén (?-1556) 39, 106,
(1485-1519) 66, 77, 78, 79,80,81, 108,115,132-140,143,271,
557 476--477
Telegdi János (16. sz.) 44 Tiziano Vecellio (1485 k.-1576) 577
Telegdi Miklós (1535-1586) 222 Toldy Ferenc (1805-1875) 101, 109,
Telegdy Kata (16. sz.) 242 129,272,334,338,356,388,393,
Telekes Béla (1873-1960) 483 400,407,423,432,434-436,442,
Teleki Ádám (1740-1792) 405 452,458,504
Teleki József (1738-1796) 328 Toldy István (1844-1879) 530,
Teleki József (1790-1855) 429, 431 576-577
Teleki László (1811-1861) 598, 608 Tolnai Ottó (1940) 95 , 1008
Temesi Ferenc (1949) 940, 982-985 Tolsztoj, Lev (1828-1910) 905, 963,
Temesvári János (16. sz.) 128 1043
Temesvári Pelbárt (1435 k.-1504) 29, Tompa Mihály (1817-1868) 430, 442,
43 ,66,84,86,88-89,114 461-462,481
Tennyson, Alfred (1809-1892) 535 Tordai Zádor (1924-2010) 937
Terentius Afer, Publius (Kr. e.195-160) Tornai József (1927) 937
89,126 Tótfalusi Kis Miklós (1650-1702)
Térey János (1970) 1059 296-297
Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969) Tóth Árpád (1886-1928) 787-790
642,650,656-661,706,735-736 Tóth Dezső (1925-1985) 443, 1011
Tertullianus, Quintus Septimus Florens Tóth Ede (1844-1876) 624, 626
(2-3. sz.) 62 Tóth Kálmán (1831-1881) 451
Thalész (Kr. e. 624 k.-546 k.) 345 Tóth Krisztina (1967) 989
Thaly Kálmán (1839-1909) 102,270 Tóth Péter 48
Thierry, Amédée (1797-1873) 514 Tóth Tünde (1971) 162, 164, 170,
Thomka Beáta (1949) 716, 951, 184
1008-1009 Tótsolymosi Apród János lásd Küküllei
Thordai János (15517?-1636) 216-217, János
219-220 Tőke Ferenc (16. sz.) 139
1093
NÉVMUTATÓ

Tőkés Anna (1903-1966) 929 Váradi Péter (1450 k.-1501) 41, 73

Tömörkény István (1866-1917) 439 , Várady Szabolcs (1943) 937, 1011,
584 ,587,642 1014-1015,1022
Török Bálint (1502-1550) 135 Várady Tibor (1939) 951
Török Imre (1464?-1519 után) 99 Varga Domokos (1922-2002) 888
Trapezuntiosz, Geórgiosz (1395-1484) Varga Ferenc (16. sz.) 124
60 Varga Imre (1912) 193, 216-217, 233,
Traversari, Ambrogio (1356-1439) 60 237,242,252,254,261-262,268,
Turgenyev, Ivan Szergejevics (1818- 296
1883) 649, 665 Vargha Gyula (1853-1929) 481-482
Tzara, Tristan (1896-1963) 759, 805 Vári György (1978) 973,975
Varjas Béla (1911-1985) 119,129,141,
Újfalvi (Anderko) Imre (?-1611) 208 , 220 , 544, 611
211 Varjas János (1721-1786) 329
Újhelyi Bálint (15. sz. eleje) 51 Varjú Zsigmond (1684-1719) 357
Ulászló, 1., magyar király (1434-1444) Várkonyi Zoltán (1912-1979) 934,
59-60 1028
Ulászló, II., magyar király (1490-1516) Vas Gereben (Radákovits József)
50,72-76 (1823-1868) 561-562, 564
Ungarus, Andreas (Andreas Nicolai de Vas István (1910-1991) 290, 866,
Ungaria) (15. sz.) 41 904-905,937-938,1012,1014
Ungvárnémeti Tóth László (1788- Vásárhelyi András (16. sz. eleje) 88
1820) 334, 1018-1019 Vásárhelyi Gergely (1567-1623) 222
Utasi Csaba (1941) 951 Vasy Géza (1942) 891, 1011
Utassy József (1941-2010) 1011 VégeI László (1941) 951
Uzsai János (14. sz.) 41 Végh Antal (1933-2000) 907
Vegio, Maffeo (1407-1458) 60
Vachott Sándor (1818-1861) 453 Velius, Caspar Ursinus (1493-1539)
Váci Pál (1427-?) 23, 84 76-77,80
Vadianus, Joachim (1484-1551) 77, Venezia, Paolino da (14. sz.) 37
79-80 Vér András (15. sz. vége) 84
Vahot Imre (1820-1879) 432 , 448 Verancsics Antal (1504-1573) 44, 72,
Vajda János (1827-1897) 451, 461- 91, 157
462 ,480,484,486,534,642,764 Veres Péter (1897-1970) 855 , 997
Vajda Mihály (1935) 940 Vergerio , Pier Paolo (1370-1444)
Vajda Péter (1808-1846) 511, 542 59--60,126
Válaszuti György (16. sz.) 124 Vergilius Maro, Publius (Kr. e. 70-Kr. e.
ValkaiAndrás (1540-1587) 132, 146 21) 28,30,63,65-66,75-76,
Valter magiszter (11. sz.) 29 78-80,89,115,136,146,150,219,
Vámos Miklós (1950) 1030 229-230, 245, 828 ,859?
1094
 NÉVMUTATÓ

Verlaine, Paul (1844-1896) 764, 786 933,939,952,1014,1018-1019,

Verne, Jules (1828-1905) 378 1041,1050,1056-1057
Verseghy Ferenc (1757-1822) 315, Werbőczy István (1458 k.-1541) 94,
317,333,338,402 369,421
Vico, Giambattista (1668-1744) 456 Werner, Georg (1490?-1556) 76
Vidal, Peire (12-13. sz.) 106 Wesselényi Ferenc (1605-1667) 234,
Vidovszky László (1944) 1034 272,274,276
Vigna, Pietro della (1190 k.-1249) 41 Wesselényi Miklós, id.(175O-1809)
Villon, Franccis (1431-1463) 792 339,406
Vinsauf, Geoffroy de (13. sz.) 36, 42 Whitman, Walt (1819-1892) 496, 799,
Virág Benedek (1752-1830) 338-339 804
Vitéz János (1408 k.-1472) 23,41-42, Wieland, Cristoph Martin (1733-1813)
44,59-60,62,70-71 360
Vitéz János, ifj. (?-1499 k.) 62, 74 Wilde, Oscar (1854-1900) 646,703
Vitkovics Mihály (1778-1829) 318 Wilson, Robert (1941) 1033-1034
Vizkelety András (1931) 53 Winckelmann, Johann Joachim
Voinovich Géza (1877-1952) 458-489, (1717-1768) 335
515,519,524,528-529,531 Wittgenstein, Ludwig (1889-1951)
Voltaire (Franc;:ois-Marie Arouet) 1004-1005
(1694-1778) 384, 403 Wohl Janka (1846-1901) 453
Vossius, Gerardus (1577-1649) 175 Wohl Stefánia (1848-1889) 453
Vörösmarty Mihály (1800-1855) Wolkenstein, Oswald von (1377-1445)
151,349,355,357-359,398,430, 106
432-435,437-438,442,444, Woolf, Virginia (1882-1941) 859,
446,448,450,452,454,458-459, 935
461-462,470,475,481,504-505, Wordsworth, William (1770-1850)
507,509,511,513-514,516,518, 815,895
520,596,601,642,763-764,858, Wölfflin, Heinrich (1864-1945) 176
893-894,1043
Xenophón (Kr. e. 427-355) 193, 377
Wagner, Richard (1813-1883) 582,
800,804 Zách Felicián (?-1330) 104
Waldapfel József (1904-1968) 858 Zalár József (1825-1914) 470
WallaszkyPál (1742-1824) 316 Závada Pál (1954) 946, 1040
Wathay Ferenc (1568-1609 után) Zelk Zoltán (1906-1981) 874, 887, 896
198-200,284,461 Zemplényi Ferenc (1942-2004) 106,
Wells, Herbert George (1886-1946) 190-191,207
646 Zilahy Károly (1838-1864) 437
Weöres Sándor (1913-1989) 215, 323, Zoerard (András), Szent (11. sz. első
326,853,856,868-870,887,932- fele) 30
1095
NÉVMUTATÓ

Zola, Émile (1840-1902) 831 153-154,178-180,223,292

ZrednaiJános lásd VitézJános Zsámboky János (1531-1584) 72, 117,
Zrínyi Miklós (1620-1664) 36, 48-49 , 134,139,157,159,166
61,67,71-72,77,79,83,88,111, Zschorn, Johann (16. sz.) 156
114-123,125, 127-128, 130, 133, Zsigmond, magyar király (1387-1437)
135-136, 139-140, 145, 150, 38,41,44,59-60,106

A kiadásért felelős
az Akadémiai Kiadó Zrt , igazgatója
Szerkesztette: Vajda Ambrus
Felelős szerkesztő: Vajda Lőrinc
Termékmenedzser: Egri Róbert
Vizuális koncepció, tipográfia : Czakó Zsolt
Nyomdai előkészítés : Paperrnoon 2006 Kft.
A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda Kft. végezte
Felelős vezető: Ujvárosi Lajos
Martonvásár, 20n
Kiadványszám: TK110037
Megjelent 68,5 CNS) ív terjedelemben