„Mert még a leggyötrelmesebb élet is olyan nagyon csodálatos” – A Született feleségek című sorozat lélektani tanulságai

Vannak történetek, amelyek valamiért  nyomot hagynak a kollektív emlékezetben. A Született feleségek című sorozat – a számok alapján legalábbis – biztosan ezek közé tartozik: televíziós sugárzása idején sokan szerették és követték. Egy 2007-es jelentés szerint a legnépszerűbb sorozat volt világszerte körülbelül 120 milliós közönséggel, valamint a harmadik legnézettebb tévéműsor 20 országban. A Eurodata TV Worldwide szerint 2012-ben nemzetközi szinten ez volt a legnézettebb vígjátéksorozat, és ezt a pozíciót 2006 óta stabilan tartotta. 

De vajon miben adott mást, mint a hozzá hasonló csinos, családos nők életét bemutató sorozatok? Mit lehetett és lehet akár most is elvinni a képsorok tanulságaiból, a szereplők magánéleti kérdéseiből?

A négy kertvárosi feleség életét bemutató történetsor sikerének egyik titka (szerintem) az, hogy sokkal többet ad annál, mint amit műfaji meghatározása mond róla; nem pusztán egy „vígjáték-drámasorozat”. Hiteles-, a saját életünkből is ismerős problémákkal, megérintő magánéleti kérdésekkel, sorsfordító döntésekkel szembesítő tanmese, amely számos lélektani tanulsággal szolgál.

Különös szövetség

A sorozat egyik különleges, s egyben legbizarrabb mozzanata, hogy egy olyan szereplő narratívája alapján követhetjük a szereplők sorsát, akinek az öngyilkosságával indul a cselekmény. 

Mary Alice Young egy szép napon zsaroló üzenetet talál a postaládájában, és úgy dönt, hogy családja védelmében sírba viszi titkát. A túlvilágról azonban tovább kíséri és kommentálja hátrahagyott családtagjai és barátai további sorsát. 

Először barátai, szerettei gyászát, gyógyulását, majd életük és kapcsolataik további alakulását kövei nyomon. 

Ezzel különleges szövetségbe vonja a nézőket, akik megismerhetik a titkot, miszerint az elhunytak a túlvilágról is kísérnek minket, s bár titkaikat magukkal vihetik, de el nem takarhatják az élők elől. 

Ebben a különös kettősségben mi, nézők kerülünk abba a kiváltságos helyzetbe, hogy mindkét oldalt látjuk. Ez a szög egyszerre kelt borzongást bennünk, és szólítja meg felelősségérzetünket a saját életünkkel kapcsolatban.

Idilli mögött az emberi

A sorozat helyszíne a látszólag tökéletes kertváros, „Széplak” napfényes „Lila akác köze” , ahol a történet kezdetén öt barátnő és családjaik élik mindennapjait. De a szépséges utca, ahol mindenki fehér léckerítés mögül integet, és gyönyörűen zöldell a gyep, korántsem annyira idilli, mint amilyennek tűnik. 

A csinos homlokzat nem tudja eltakarni a mögötte élő emberek problémáit. A kifelé mutatott külcsín mögött a múltjukkal és jelenükkel küzdelemben élő, hús-vér emberek problémái bontakoznak ki.

Ami viszont megkülönbözteti a valóságot a fikciótól, az az, hogy a Lila akác közben szokatlanul sok különös eset történik: például az átlagosnak tűnő szomszéd néniről kiderül, hogy valami nagyon bizarr dolgot rejteget a mélyhűtőjében…  

Ezek mellett a szélsőségek mellett hitelessé teszi a sorozatot, hogy az esetek többségében nagyon is emberi problémák húzódnak meg a háttérben. Csinos mosoly mögé rejtett, nehezen uralható félelmek, szorongások, titkok, amelyek – a szomszédban zajló, abszurd történéseket megismerve – felszínre kívánkoznak, és triggerelni kezdik azt a bizonyos titkos pontot, mellyel mindenkinek dolga lenne a saját életében.

Ebben az emberi és érzelmi káoszban a négy nő barátsága segít túlélni, az ő szövetségük teszi elviselhetővé, feldolgozhatóvá a történéseket, s ezeken keresztül a saját problémáikkal való szembenézést.

Apránként felfedezik saját megoldókulcsaikat is, gyakran egymással való kapcsolataikon keresztül. Életútjukból érdekes felismeréseket, elvihető tanulságokat kaphatunk, melyek a saját személyes problémáink felfejtésében is segíthetnek, ha jól figyelünk.

Susan és a megbocsátás

Susan Mayer élénk, megfelelni vágyó, segítőkész, kissé szétszórt, peches művészlélek, aki mesekönyv-illusztrátorként maga is álomvilágban él. Szórakozottsága miatt gyakran keveredik szerencsétlen helyzetekbe, ugyanakkor a négy karakter közül ő a leglelkiismeretesebb. Önazonos, próbál kiállni az értékei mellett, s erre emlékezteti a környezetében élőket is. 

Ő az, aki a legtöbbször képes új esélyt adni másoknak. Mindenkiben próbálja megkeresni a jót és a szerethetőt, néha a saját kárán is. Könnyedén háttérbe szorítja szükségleteit, hogy megfeleljen másoknak, és gyakran éppen ezzel sodorja veszélybe magát. 

Erre a tévútra az a mély hiedelme viszi, hogy akkor jó ember, ha mindenki szeretetét elnyeri, ami segíthet elkerülni azt is, hogy rossz dolgok történjenek vele. Ez a gondolat – ahogy az a valóságban is olyan gyakran megtörténik – sok csalódást hoz az életébe. 

Karakterének üzenete, hogy ne akarjunk mindenáron megfelelni, reálisan mérlegeljünk, ne tartsunk haragot, ugyanakkor védjük a saját határainkat, főleg ha azon kapjuk magunkat, hogy hasonló helyzetekbe keveredünk.

Lynette és az erő

Lynette Scavo rafinált, talpraesett, humoros nő, okos üzletasszony, aki viszont nagyon nem találja a helyét kertvárosi ötgyermekes anyaként. Ennek egyik oka a múltja: gyerekkorában, egy alkoholista anya kislányaként arra kényszerült, hogy ő tartsa egyben a családját.

Ebben a kaotikus és kiszámíthatatlan légkörben megtanulta, hogy csak az ad biztonságot, ami kontrollálható és kézzel fogható. Ilyen például a munka világa, vagy a teljesítmény, amiben Lynette – gyerekei születése előtt – mindezt megtalálta.

A gyereknevelés azonban a maga érzelmi káoszával minden, csak nem kiszámítható. Vélhetően ezért is vágyik vissza a munka világába, ahol ilyen szempontból könnyebb a dolgokat kézben tartani.  

Amikor ő maga is szülővé vált, épp ez a szemlélet bizonytalanította el a gyereknevelés érzelmes, nehezen kiszámítható világában. Folyamatos bűntudattal küzd, rossz anyának tartva magát, mert visszavágyik a számára biztonságot adó keretek közé. 

Ahogy gyerekként, anyaként is mindent kontrollálni akar, mert még mindig attól fél, hogy bármikor összeomolhat körülötte a világ.

Gyakran féltékeny férje lehetőségeire és szakmai sikereire, emiatt versengő, agresszív és elmarasztaló vele, amivel kapcsolatukat veszélyezteti. 

Miközben folyamatosan bizonytalan önmagában, észre sem veszi, hogy igazi anyatigris, aki képes tanulni a hibáiból, és sokkal jobbat adni, mint amit ő kapott otthonról. 

Lynette nem rossz ember attól, mert az anyaságon kívül szeretne másban is kiteljesedni. Érthető, hogy – akárcsak az énidő –, úgy a munkából fakadó visszacsatolások is töltenek bennünket, és jobb emberré, sőt szülővé tehetnek, ha megtaláljuk ebben az egyensúlyt. Karakterében azonban ott lapul a parentifikált gyerek, aki felnőttként is egyre többet, jobbat akar teljesíteni, de pont ez teszi elégedetlenné azzal, amilye van. 

Elvihető tanulság tőle, hogy fontos felismerni, ha túl görcsösen ragaszkodunk olyan megoldásmódokhoz, amelyek régen talán beváltak, de ma már inkább csak feszültségeket teremtenek. 

„Folyton azt keresitek, hogy lehetnétek boldogok, s közben talán észre sem veszitek, hogy már most is boldogok vagytok” – fogalmaz a sorozat utolsó évadában egy esküvői beszédben, ami jól mutatja, honnan hova fejlődött az ő karaktere az év(adok) során.

Bree és a túlzott önfegyelem

Bree Van de Kamp karaktere képezi le leginkább a tökéletes látszat és a belső bizonytalanság kontrasztját. A makulátlan külső és rendezett környezet rengeteg elfojtott indulatot rejt. 

Kifogástalan udvariasságával tolja el magától kapcsolatait. Gyermekként rossz házasságban élő édesanyjától azt az üzenetet kapta, hogy rejtse el érzelmeit, mert csak így lehet uralma az élete felett. Megtanulta, hogy az élet bizonytalan, különösen, ha érzéseink vannak, mert azok sebezhetővé tehetnek bennünket. 

Követve édesanyja tanításait, ő is elfojtotta érzelmeit, mert azt hitte, ha kívül látszólag rend van, az belül is biztonságot teremt.

Abban a tudatban élt, hogy a saját érzelmeit, ezzel együtt a külvilágot kontrollálni hasznos és jó dolog.  Ezért is hat rá megsemmisítően, amikor férje bejelenti, hogy épp emiatt nem akar tovább mellette maradni.  

Szenvedélybetegségbe menekül az egyre nehezebben uralható indulatok elől, és rengeteg küzdelemmel jár, mire visszanyeri az irányítást élete felett. A vele történtekből elvihető tanulság, hogy ne féljünk az érzéseinktől, inkább engedjünk el a tökéletesség látszatát, s törekedjünk az önazonosságra. 

Önfegyelmünk legyen inkább egy lehetőség, semmint szigorú elvárás, mely nehéz helyzetben lehetőséget teremthet átgondolni a megoldáshoz vezető lépéseket.

Gabrielle és az önzés

Az ő jellemfejlődése a leglátványosabb a négy főszereplő közül. A történet kezdetén az egykori sikeres, gyönyörű modell mérhetetlen magányosságban, szeretethiányban éli mindennapjait karrierista, elhanyagoló férje mellett. 

Gaby Solis megszokta, hogy szépsége miatt körülrajongják, és nem kell megküzdenie semmiért. De a kertvárosban azzal szembesül, hogy nincs életcélja a vásárláson és a szépítkezésen kívül, és ez nagyon visszaüt, amikor egyszer csak fordul a kocka, és neki kell átvenni a családfenntartó szerepet. 

Sekélyesnek tűnik, mert az önmagával kapcsolatos problémákat elnyomja: belső konfliktusait örökösen szikrázó mosollyal és külsőségekkel próbálja ellensúlyozni. Az életében bekövetkező sorscsapások és krízisek viszont ráébresztik, hogy másként kell bánnia a körülötte élőkkel, és jobban teszi, ha elvárások helyett cselekvő üzemmódba kapcsol. 

Fejlődési útjából elvihető tanulság, hogy ráutaltság helyett fontos megtalálni azt, ahol ki tudunk teljesedni.

Attól függetlenül, hogyan viszonyultunk eddig másokhoz, mindig van lehetőség jobban figyelni barátainkra, embertársainkra; magunkba nézni, ha az önzésünkkel fájdalmat okoztunk és bocsánatot kérni, ha hibáztunk.

Értékek és útravalók

Vannak kapcsolatok az életünkben, amelyeket azért kaptunk, hogy általuk megértsünk valamit. Ezért dolgunk van velük, még ha nem is tartanak örökké. Nem csak a konfliktusos, nehéz kötelékek lehetnek ilyenek, hanem néha a barátság is. Sőt, néha a képernyőn keresztül átélt kapcsolatok is így működnek.

A Született feleségek karakterei között is teljesül ez az igazság. Amint megértünk egy fontos problémát, megtanulunk valamit, amit tudnunk és értenünk kellett, akkor néha mennünk kell tovább egy kapcsolatból, vagy akár egy lakhelyről is.

Ha meg is szakad időközben egy-egy kapcsolat, annak tanulságai tovább gazdagíthatják életünket, ha engedjük.  

Az igazán értékes emberi kapcsolat onnan ismerszik meg, hogy nemcsak támaszként funkcionál, hanem a kapcsolódásból megismert minta is túlélhetővé teszi a legnehezebb pillanatokat, mint amilyet például a gyász, a veszteségek, vagy akár a családon belüli krízisek okoznak. 

Tartson bármeddig is egy kapcsolat,  arról, hogy mit viszünk el egy élet tanulságaiból teljes egészében mi döntünk. De ha jól figyelünk, ezek gazdagíthatják további életünket. 

A Született feleségek című sorozat valós és síron túli szereplői egyaránt erre tanítanak minket, (arra, amit a sorozat utolsó mondata olyan szépen összefoglal) „örökösen remélve, hogy az élők megtanulják félretenni a haragot, a keserűséget és a megbánást. Mert még a leggyötrelmesebb élet is olyan nagyon csodálatos.” (S8, e23).

Forrás: Wikipedia