MEGHÍVÓ

             Teljes méret:

MEGHÍVÓ-page-001.jpg (371911)

MEGHÍVÓ-page-002.jpg (437320)
 

EMLÉKTÁBLA

Teljes méret:

Emléktábla.JPG (991598)

Kuruc lovas egy XVIII.sz.-i metszeten

Magyar-orosz kapcsolatok és a pozitív történelmipéldák:

A magyar-orosz kapcsolatok pozitív irányú fejlesztése, ezek gazdasági jelentősége és a „Keleti Nyitás” politikájában betöltött meghatározó szerepe vitathatatlan aktualitás. A moszkvai Magyar Kereskedőház idei évi megnyitása, a 2014-ben Magyarországra tervezett „Orosz Kulturális Évad” és a rá következő 2015-ös „Moszkvai Magyar Kulturális Évad” rendezvényei mind-mind a magyar-orosz viszony javításának stratégiai céljait szolgálják.

Ennek a kapcsolatépítésnek az alapját, azon kevés pozitív történelmi példák adhatják, amikor viszonyunkat a baráti együttműködésre és kölcsönös előnyökre építhettük.

1849, 1919, 1945 és 1956 nemzeti tragédiái nem ilyenek…

Viszont!Kiemelkedő jelentőségű pozitív példákkal szolgálhat a Rákóczi Szabadságharc. Ilyen a mai Oroszország ikonjának, Nagy Péter cárnak és II. Rákóczi Ferencnek a nagyrabecsülésen alapuló barátsága. Büszkék lehetünk a bujdosó kurucok által, magyar mintára meghonosított cári huszárságra is.Büszkék lehetünk a Tokaji Bor oroszországi diadalútjára, a magyar szőlőművelésre és borkultúrára alapozott cári szőlőbirtokokra. ATokajban működő Orosz Borvásárló Bizottságsikeres borexport tevékenységére.A hagyományőrző projekt ezen pozitívumokat kívánja bemutatni.

A projekt történeti alapjainak rövid, összefoglaló áttekintése:

A 310 évvel ezelőtt kitört Rákóczi Szabadságharc diplomáciájának csodafegyvere volt a Tokaji Bor. II. Rákóczi Ferenc, mint Hegyalja legnagyobb szőlőbirtokosa, folyamatosan küldött kiváló évjáratú borokat a szövetséges uralkodóknak. Az aszúbort hódolattal illette XIV. Lajos francia király és Nagy Péter orosz cár is.

A Szabadságharc bukása után nagyszámú kuruc tiszt és bujdosó talált menedékre Oroszországban, akik meghatározó szerepet játszottak a Cári Huszárezredek felállításában és kiképzésében.

A magyar borexport összeomlása miatt, Nagy Péter Tokajból hozatott szőlővesszőket telepített Azovba és Asztrahanyba. A cári borászat igazgatását Turkoly Sámuel szikszói származású kuruc főtisztre bízta, akit ezért az újonnan megalakított Kaszpi-tengeri Flotta asztrahányi parancsnokságára rendelt. Ezredesi rangban részt vesz az orosz-perzsa háborúban, s a birodalomhoz csatolt vidékeket járva fedezi föl Magyar városának romjait, a Kuma folyó mentén. Európában elsőként, 1724. április 2-án kelt, szikszói rokonaihoz írott levelében számol be fölfedezéséről. Ez a levél, a felvilágosodás-kori Magyarország kedvelt olvasmánya lett, a reformkorbanpedig már - a nemzetre erőltetett finnugor elméletet ellensúlyozó - közismertőshaza toposzként jelenik meg amagyar szellemiségűtudományos és kulturális közéletben.

Kőrösi Csoma Sándort ez a levél indítja a magyar őshaza felkeresésére.Vörösmarty Mihály és Jókai Mór is megírja a maga„Magyarvár”- című munkáját, amely a szittya nemzeti öntudat egyik alapeszménye lesz. A Turkoly által leírt romváros, nemzeti zarándokhellyé lett, Zichy Jenő Kaukázus Expedíciójának főcélja.

Turkoly Sámuel halálát követően az asztrahányi szőlőbirtok állapota nagyon leromlott. A cári diplomácia erőfeszítéseket tett, a magyar borexport újraindítására, de a bécsi kamara minden ígérete ellenére, továbbra is akadoztak a tokaji borszállítmányok. Ezért 1733-ban Anna Ivanonva régensnő az orosz cári udvarban megalapítja a Magyar Borok Bizottságát.

TARTALOM (A PROJEKT FŐBB ELEMEI) :

• II. Rákóczi Ferenc és Nagy Péter kapcsolata

( Sikeres bordiplomácia = Tokaji borok a cárok asztalán )

• Bujdosók Oroszországban, a kuruc tisztek szerepe az orosz cári huszárezredek felállításában
• A tokaji „Aranyvenyigék”útja Oroszországba, Nagy Péter cár tokaji szőlőültetvénye Asztrahányban
• A „kuruc Julianus” = Nagy Péter cár magyar huszártisztje
• Reformkori toposz, az „asztrahányi levél” kultúrtörténeti jelentősége és a magyar őshaza kutatás kezdetei
• Vörösmarty Mihály és Jókai Mór: Magyarvár
• Magyar Borok Bizottsága és a Tokaji Orosz Kolónia
• JAVASOLT RENDEZVÉNYSOROZAT TERVEZET:

1. – 2013. Tokaj / Emléktábla avatás, konferencia
2. – 2014. Tokaj / „Hej kazaki!” – Magyar-OroszFeszt.
3. – 2015. Tokaj-Moszkva-Asztrahány Borút Expedíció

A szabadságharc kezdetén Rákóczi a svéd király felé fordult az Ausztria elleni háború reményében, ezért oroszellenes politikát folytatott. 1707-ben szövetséget köt Nagy Péter cárral és elfogadja a lengyel királyságot és a cári segítséget. A moszkvai szerződésben a cár hadifelszerelést és pénzbeli segítséget ígér a kurucoknak. „Balsors esetén” a cár vállalja, hogy a fejedelem ellátása céljából egy tartományát Rákóczi és kísérete rendelkezésére bocsájtja és a bujdosóknak menedéket nyújt.

A bordiplomácia jegyében, tisztelete és megbecsülése jeléül szekérszámra küldi a kiváló tokajit a cár asztalára. Erről a magyar követek így vallanak: „Bizonnyal írhatom felségednek, hogy egy jó magyarországi hordó bornak a praesentálása az felséges cár előtt is többet tesz, mint akármely drága ajándék.””Az ötven hordó bort igen kedvesen vette a czár.” A végére egy legendás mondat magától Nagy Péter cártól: „Engem még soha, senkinek nem sikerült legyőznie, kivéve a Tokajit!”

Rákóczi így emlékezik meg a cárról 1725-ben: „Meghalt I. Péter, minden idők legnagyobb monarchája!”

Bujdosók Oroszországban, a kuruc tisztek szerepe a cári huszárezredek felállításában

1711-után,Nagy Péter cár elrendelte a huszárezredek felállítását a megreformált orosz hadseregben. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően rengeteg kuruc katona állt orosz zászlók alá. Ekkor a bujdosókból több magyar huszárezred is megalakult. A magyarokat megkülönböztetőhuszárviselet vörös színű volt.(Magyar emlék a huszártarsoly orosz elnevezése is: a „taschka”.)

A sajátosan magyar csapatnem, a huszárság elterjedését szerte a világban a kuruc emigráció tette lehetővé. A kezdeti időszakban, a meghonosításában mindenütt a volt kurucok játszottak döntő szerepet. Az orosz vezérkar megbízásából, Máriássy Ádám kuruc generális által felállított cári huszárezredek mindegyikéhez egy századnyi magyar kiképző került és az ezredparancsnokokat is a volt kuruc tisztekből nevezték ki. Máriássy mellett szolgált az orosz hadseregben Cserey János kuruc óbester és a legendás Jávorka Ádám, Ocskay kapitánya és Rákóczi főlovászmestere. Velük tartott Turkoly Sámuel, Ocskay-féle önkéntes hadnagy is.

A tokaji „Aranyvenyigék” útja Oroszországba, Nagy Péter cár tokaji szőlőültetvénye Asztrahányban

A Rákóczi-szabadságharc bukását követően megcsappant készletek pótlása, és az aszúbor diadalmas oroszországi útja kívánatossá tette a tokaji szőlőfajták megtelepítését a cári birodalomban is. Ennek érdekében Nagy Péter cár 1711. február 2.-án levelet intézett Dolgorugkij herceghez, mely szerint Tokajból kíván szőlővesszőket hozatni az azovi szőlőgazdaságok felfrissítésére. Minden oroszok cárja, Fjodor Aszparkinhoz írott levelében örömmel nyugtázta szőlőtelepítési akciója sikerét: „Tarakanov tisztiszolgával a szőlőküldemény egyharmadát Azovba, kétharmadát Asztrahanyba rendeltem.”

Ettől kezdve Nagy Péter cár személyesen felügyelte a Tokajból hozatott szőlők állapotát! 1722-ben, az ültetvények ellenőrzése céljából Asztrahanyba és Derbentbe utazott. A cári szőlőbirtok igazgatására Asztrahanyba rendelte Turkoly Sámuel szikszói származású kuruc főtisztet, az Ocskay-ezred volt parancsnokát, hogy tanítsa meg az ottaniakat a fajtának megfelelő szőlőművelés és borkezelés fortélyaira. (Turkoly Sámuel 1711-től a cári hadsereg 4. Magyar Huszárezredének a parancsnoka volt.) Turkoly halála után az asztrahanyi ültetvény állapota nagyon leromlott.

1733-ban a cári udvarban megalakul a Magyar Borok Bizottsága. Az ültetvény felújításával 1752-ben azt az Ivan Porobics nevű bevándorolt szerb katonatisztet bízták meg, aki 1746-tól 1748-ig a Tokaji Orosz Borfelvásárló Bizottság kötelékében teljesített szolgálatot azzal a küldetéssel, hogy sajátítsa el a tokaji szőlőművelés és borkészítés tudományát.

Cári szőlőbirtokok a Krímben:

Később a szőlőtermesztésre legalkalmasabb Krím félszigeten próbálkoztak meg a tokaji szőlővesszők meghonosításával. Ennek érdekében a Tokaji Orosz Borvásárló Bizottság 1784-ben 38.000 vessző megvásárlására kapott parancsot a cári udvartól. Patyomkin herceg utasítására a tokaji születésű Jurij Bimbolassar (Bimbólázár György tokaji borkereskedő fia) cári alhadnagy, és Vaszilij Porecsanyin zászlós parancsnoksága alatt indult útnak a különítmény.

II. Miklós cár a tokaji mintára telepített azovi szőlőben

1785 januárjában 19000 szál tokaji szőlővesszőt vittek ki Oroszországba. Ebből 6000 szálat Fundukliban, 5000 darabot Sztarij Krím mellett ültettek el. A fennmaradó 8000 vesszőt Kacsa és Szudak földjébe telepítették. A szőlőtelepítés sikeressége érdekében három tokaji vincellércsaládot is kivittek magukkal, a 40 éves Kormos János, az 50 éves Nagy Mihály, a 30 éves Szilágyi Mihály személyében, akik 3 évre szegődtek el a krími szőlőmunkák vezetésére.

Egy XVII. századi feljegyzés szerint, erre már korábban is volt példa: „Küldöttünk sok ezer venyigét Russiába is, ahol a Dnyester partján fekvő Chotym várához nem messze elültetődtek.”

Asztrahány látképe és a Kaszpi-tengeri Cári Flotta a XVIII. században

A „kuruc Julianus”= Nagy Péter cár huszártisztje

A nevezetessé vált levél szerzője Turkoly Sámuel,1691-ben az Abaúj Vármegyei Szikszón született. 1703-tól a Sárospataki Kollégium diákja, ahol elsajátítja a latin műveltséget. Felcsap kurucnak, és az Ocskay Ezred önkéntes hadnagyaként teljesít szolgálatot a huszárezredben. Ocskay László árulását követően, az ezredet Németországba vezénylik, ahonnan a hazaszökdösők sorát Turkoly Sámuel nyitja meg. Hazatérve Rákóczi szolgálatára jelentkezik, de mint árulót Kassán börtönbe vetik 1709-ben. Bercsényi generális kegyelemben részesíti az ekkor még mindig csak 18 éves ifjút, majd Turkoly végigharcolja a szabadságharcot. 1716-ban csatlakozik a Moldvában állomásozó Máriássy ezredhez, majd Cserey és Jávorka társaságában Nagy Péter szolgálatába lép Moszkvában. Turkoly a cári hadsereg 4. Magyar Huszárezredének parancsnoki rangjáig viszi.

Nagy Péter a szőlészetben-borászatban jártas huszár ezredest Asztrahányba rendeli, és rábízza az 1711-ben Tokajból hozatott „Aranyvessző” ültetvény kezelését. Az orosz birodalomhoz csatolt kaukázusi Asztrahány ekkor a Kaszpi-tengeri Flotta állomáshelye.

Turkoly Sámuelből itt az újonnan megalakított elit haderő, a cári tengerészet tisztje lesz, és az orosz hadigályákon részt vesz a perzsa háborúban. Két alkalommal is hajótörést szenved, roncsokba kapaszkodva éli túl a kalandokat. A part menti vidéket kutatva talál rá Magyar városára, és írja meg nevezetes levelét 1724. Április 2.-án, amelyet egy tatár fogságból kiváltott és általa útnak indítottmagyar fogollyal küld haza a szikszói rokonokhoz.

Haláláig cári szolgálatban marad, gondozza a szőlőbirtokot, kutatja a magyar őshaza nyomait és orosz gályákon hadakozik.A kalandos életű bujdosó kuruc, Rákóczi huszár hadnagyából lett cári tengerész ezredes és birtokigazgató emlékének semmi jele.

Turkoly Sámuel cári ezredessel egykorú oroszhadigálya-ábrázolás

Turkoly Sámuel halálát követően, a Nagy Péter cár által létrehozott szőlőgazdaságok állapotának leromlása szükségessé tette a Magyar Borok Bizottsága megalapítását.

Kettős céllal:

1.- a leromlott állapotú cári ültetvények felújítása és kezelése

2.- megfelelő mennyiségű és minőségű tokaji bor biztosítása a mindenkori orosz cári udvar igényeinek kielégítésére

Reformkori toposz, az „asztrahányi levél” kultúrtörténeti jelentősége és a magyar őshazakutatás kezdetei

Szkítia és a Kaszpi-tenger Kaukázusi partvonala egy XVIII. századi történelmi térképen

Kőrösi Csoma Sándor

Vörösmarty Mihály: MAGYARVÁR

/ részlet /

   Dőlve, magányosan áll, az enyészet képe, Magyarvár,

Késő romjaiban. Lejön a szép Kúma hegyéről,

S nem leli nagyságát; elporló néma falaknál

Hajtja vizét szomorún; árnyék sincs benne azokból,

Mely magas ormok előbb az eget csillogva keresték.

Ott piruló hajnal nem, dél sem kelti föl a zajt;

Csende van: éjenként ordítják csak föl az éhes

Farkasok álmaiból; kövein, hol hősök alusznak,

Kósza kígyó sziszeg, és halovány gyom rázza szakállát.

1827

Vörösmarty Mihály

Jókai Mór: MAGYARVÁR

 (A magyar nemzet története regényes rajzokban)

A Kaukazus vidékén, a Kuma partján áll egy város omladéka, melyet most is „Madzsar”-nak neveznek.Hajdan nagy és hatalmas nemzet lakott itten, kinek fejedelmeit a görög császárok látogatták, erényes, tiszta erkölcsű, egy Istent hívő nép; szép női szemeiről, délceg ifjak kardjáról sokat beszélnek az évkönyvírók.

Most e város körül megnőtt a fű, falait nem rontotta le senki, lakóik önként hagyták el azt s más nem jött bele helyettük, azóta senki hozzá sem nyúlt az elhagyott házakhoz, csak az idő rongálta meg a múló építményeket, a kő megfeketült, a rózsaszín cédrusoszlopok, miket a szú nem bánt, ismeretlen írásjegyeket tartogatnak még magukon, a többi fát lerohasztá az idő és a féreg; de az elrendezésben, a külső alakzatban meglátszik az a saját építési rendszer, mely a Priscus által leírt fővárost juttatja eszünkbe.[1]

Magyar romjai, Pallas 1780.

A környék lakói, kik itt legeltetik lovaikat, sokat tudnak beszélni az itt lakott népről, azt is tudják, hogy azok innen továbbmentek keletnek…

A históriaírók tényeket keresnek, ha okot akarnak találni, azt mondják: hogy a szomszéd besenyők harcai elől mentek el innen a magyarok.

Miért mentek volna harc elől harc elé? Ismert ellenség elől ismeretlenhez? Ez a nép, mely tíz évvel később a spanyol Pyrenaeokig vitte fegyvereit, mely harcolt az Appeninokon túl, s Konstantinápoly kapuját bevágta bárdjával, miért kerülte volna az összeütközést a szomszéd népeivel?

Miért ne mondhatnók: hogy elhívta a magyarokat régi hazájukból a belső ösztön, mely a vándormadarat ősszel elköltözni készti? Hogy firól fira szállt közöttük az őshagyomány Attila országáról, a gazdag apai örökségről? S a minden költőibb eszmére fogékony nép fölkerekedett visszafoglalni az ígéret Kanahanját, a tejjel-mézzel folyó földet, beékelve magát ellenséges elemek közé, mik közül egy sem testvére…?

A harcosabb faj különvált; mintegy kétszázezer férfi lóra ülve megindult az új hazát felkeresni; a gyávább ivadék, ki a békét jobb szerette, felhúzódott északnak gulyáival, nyájaival, kénytelen volt azután mindig feljebb-feljebb menni, s most a jeges Obi partján, az örök hóval fedett mezőkön, hol a hosszú göncöl-éjeket az ijesztő északfény s a hideg hold világítja, az örömtelen földön, mely csak űzött vadnak hazája, ahol már bokor sem terem, hol az iramszarvas a hó alatt termő mohot legeli, hol a nap fél évig fel nem jön az égre; ott él egy nyomorék törpe troglodyth faj, termete erőtlen, csenevész, alig magasabb négy lábnál, feje összelapult, szegletes, széles szája, kicsiny szemei, egész arca a lélek állati butaságának képe, kinek szíve semmi gyönyört, semmi vágyat nem ismer, kinek egyetlen ösztöne a mindennapi éhség, kinek lelkében semmi magasabb érzelem nem lakik, ki semmit nem tud, semmit nem szeret, nem ismeri e nevet: „haza”, még nőjét sem szereti, kínálni szokta azt az idegennek, s mit az emberek legvadabb faja s az állatok nemesebbjei is éreznek, az Isten lételét: ő nem sejti, semmi vallása nincs!… És ez a nép oly nyelvet beszél, melynek szabályai a magyaréval azonosak, melyet a nyelvtudósok a magyar rokonai közé soroznak, s tagjául nevezik azon büszke családnak, ki lánglelke hírével ezredéves éltet vívott ki magának az idegen fajok között, ki még most is egyike az Isten legszebb, legnemesebb népeinek.

1854

Magyarvár kaukázusi kutatásának összefoglaló irodalma:

Dr. Bendefy László geográfus-őstörténész (1904 – 1977),

„Kummagyaria” és „Jeretán országa” – címmel kiadott könyvei.

Magyar Borok Bizottsága és a Tokaji Orosz Kolónia

Az orosz borszállítmányok ügyét a császári kamara a politikai viszonyok alakulásának függvényében kezelte. Nagy Péter utódai, I. Katalin és II. Péter is ígéretet kaptak a bécsi kamarától a tokaji borok vámkedvezményes, folyamatos szállítására, de a borszállítmányok továbbra is akadoztak. Ezért Anna Ivanovna régensnő 1733 júniusában megalapítja a Magyar Borok Bizottságát, melynek vezetésével Fjodor Visnyevszkij alezredest bízza meg. A Tokajba telepített különleges megbízatású cári katonai misszió kiemelt feladata a borok vásárlása, őrzése és az oroszországi szállítmányok biztosítása.

Anna Ivanovna cárnő

A mindenkori orosz cárok rendkívüli figyelmet szenteltek a Bizottság zavartalan működésének, ezért a vele kapcsolatos ügyeket nem bízták a kabinetre, hanem személyesen intézték! „Az ön gondjaira bízott Bizottsággal kapcsolatos minden eseményt nekünk jelentsen.”- áll a Visnyevszkijhez címzett cári ukázban. A cárok számtalan levele tanúsítja a tokaji borvásárlás ügye iránti elkötelezett odaadásukat. A legnevezetesebb, Erzsébet cárnőnek Visnyevszkij tábornokhoz írott kétségbeesett hangú levele: „Ha egy mód van rá, küldjön futárral legalább három antalt, mert sehol sem tudok szerezni, pedig nem lehetek meg nélküle, miként azt ön is tudja.” (1 tokaji antalag = 75 liter)

Tokajba érve Visnyevszkij parancsnok a cári ukáznak mindenben igyekezett a legnagyobb mértékben eleget tenni. A kontingenst a legjobb erőkből válogatta össze, nagy részük művelt, több nyelvet beszélő katonatiszt volt. A Bizottságnak saját írnoka, papja és kántora volt. Később saját Ortodox Templomot is emeltek Tokajban! A Bizottság tagjainak magas műveltségét bizonyítja, hogy később négyen is a Kijevi Akadémia professzorai lettek. Név szerint: Grigorij Szavvics Szkovoroda, a nagy ukrán filozófus és költő, aki 1745-1752 között a Bizottság kántora volt. Továbbá Ivan Juhimovics Falkovszkij, Andrej Sztavinszkij és Aron Pekalickij.

Visnyevszkijék kezdetben csak felvásárolták a borokat meg az aszú szőlőt, melyet aszúborrá dolgoztak fel. A borok árai az évjáratoknak megfelelően változtak. Visnyevszkij viszonylag magas áron vásárolta fel a borokat, azonkívül a szállítási költségek, a kozák egység tokaji állomásoztatása és a Bizottság működési költségei is tekintélyes összegeket emésztettek fel, ezért átmenetileg 1740-ben szüneteltették a Bizottság működését. Erzsébet cárnő ekkor Dimitrij és Atanáz Paraszkevics, később Diamald Altenzsi görög kereskedőknek adott megbízást a hőn óhajtott tokaji beszerzésére. A szállítások körüli visszaélések miatt, végül a cári udvar arra az álláspontra jutott, hogy bővíteni kell a tokaji kolóniát, házat, pincét és szőlőtelepet kell vásárolni vagy bérbe venni Tokajban.

Oroszországi borexport:

A korabeli statisztikai jelentések szerint, az 1736-1795 közötti években, évente átlagosan 56.450 liter kiváló minőségű tokaji bor került ki Oroszországba. A virágzó borkereskedelem hatására fellendült Tokaj-Hegyalja kézművesipara is.

A keleti piacok elvesztése, a szőlő- és borkultúra hanyatlása:

Lengyelország elszegényedése és 1780-ban történő felosztása tovább nehezítette a borexportot. Ausztria teljesen beékelődött Lengyelország és Magyarország közé, a vámokkal és más megkötésekkel végleg felszámolták piacainkat. Tragikus, hogy a keleti piacok összeomlása ellenére, továbbra is minden lehetséges adminisztratív eszközzel akadályozták a csengő aranyakkal fizető Tokaji Borvásárló Bizottság működését. Szirmay Antal írja erről Notitia… című munkájában: „Nem csekély haszon háramlik a népre abból is, hogy az orosz cárnak meghatalmazottja van Tokaj városában. Mi lenne még, ha borraktár is létesülne az oroszokkal való kereskedés céljából? A Borvásárló Bizottság vámfizetési kötelezettségeivel szépen növelte az államháztartás bevételét, a Bizottság munkája nyomán magasabbak lettek a munkabérek, magasabb árakon vásárolták a bort, vagyis tevékenységükkel felhajtották az árakat, ami jólétet teremtett az érintett köznépnek, de sértette a földbirtokosok „korcsmáltató” jogát, a földesúri elővásárlási jogokat és lehetőségeket, s ők maguk is magasabb munkabérek fizetésére kényszerültek.

Milyen gazdaságpolitikát folytattak ugyanebben az időben a franciák Lengyelországban és Oroszországban? A franciák 1755-ben, a diplomácia javaslatára 100 000 butélia francia bort és pezsgőt osztottak szét udvari körökben, hogy megkedveltessék a francia gyártmányokat és megszerezzék a keleti piacokat!

Keleti nyitás - 2013

Keletre tekintve: az orosz piacon évszázadok óta legismertebb hungaricumunk a csengő aranyat érő Tokaji Bor, amely soha nem hiányozhatott a cárok asztaláról!             

Idén ünnepeljük az oroszborkereskedelmi misszió megalapításának 280. évfordulóját!

A borok királya, a királyok bora! - Muzeális Tokaji Aszúk

JAVASOLT  RENDEZVÉNYSOROZAT  TERVEZET„röviden - címszavakban”

2013 – TOKAJ

Emléktábla avatás, a projekt témakörének konferenciája, koncert a tokaji orosz kolónia által építtetett Ortodox Templomban

Aktuális Évfordulók: 

1703 – A Rákóczi Szabadságharc kitörésének 310. jubileuma

1733 – A Magyar Borok Bizottsága alapításának 280. jubileuma

2014 – TOKAJ ( SZIKSZÓ )

„Eh, Kazaki! – Vivat, Huszár!” (Kozák – Huszár Találkozó)

Magyar – Orosz Hagyományőrző Fesztivál és szikszói szoboravatás

Aktuális: Orosz Kulturális Évad Magyarországon!

Évforduló: 1724 – „Kuruc Julianus” levelének 290. jubileuma

2015 – TOKAJ – MOSZKVA – ASZTRAHÁNY

Magyar huszár-expedíció a magyar-orosz történelmi borúton, a Tokaj –Kijev - Moszkva útvonalon, lóháton és társzekerekkel. Parancsnok: Csepin Péter huszárkapitány.

A nagyobb állomáshelyeken Hungarikum promóciók szervezése.

Kuruc huszárszablya és Tokaji Aszú borok átadása a Kremlben, a Magyar - Orosz Barátság, II. Rákóczi Ferenc és Nagy Péter cár és a bujdosó kuruc tisztek által, magyar mintára meghonosított orosz cári huszárezredek emlékének adózva.

Aktuális: Magyar Kulturális Évad Moszkvában!

Évfordulók: 1725 – Nagy Péter cár halálának 290. jubileuma.

1735 – II. Rákóczi Ferenc halálának 280. jubileuma.

ASZTRAHÁNY:„A tokaji aranyvenyigék és a kuruc Julianus nyomában!”

(Utazás hajójárattal a Moszkva – Asztrahány útvonalon.)

• A Tokajból hozott szőlővesszők elültetése a cári dűlőben
• Kopjafaállítás Turkoly Sámuel emlékére
• Tisztelgés a Nagy Péter téren, a Kaszpi-Flotta emlékművénél
• Magyarvár felkeresése, emlékezés az ŐSHAZA első kutatóira

+ Évforduló:

1895 – Zichy Jenő Kaukázus - Expedíciójának – 120. évfordulója

Nemzeti öntudatunk alapja a történelem. Az összetartozás érzésétés tetteink legitim irányát is a közös múlt ismerete biztosítja.A hagyományőrző a múlt emlékezetének életben tartásával gondoskodik a nemzettudat megerősítéséről.

A nemzetet ért agresszió esetén, a nemzeti történelem és az összetartozást kifejező szimbólumokpusztulásra vannak ítélve, hiszen a nemzeti tudat összeomlásával olyan társadalmi méretű káosz idézhető elő, amely biztosan az egyéni szintű megsemmisülésekbe torkollik.

A totalitárius rendszerek - beleértve a liberalizmust is -a hagyományőrzőkkel szemben nyílt erőszakot alkalmaznak, hiszen ők a nemzettudat emberi hordozói. A nemzeti szellemű papság, katonaság, értelmiség és munkásság fizikai megsemmisítését követően, az antitradicionális akció második fokozatában már sokkal lágyabb eszközöket alkalmaznak a korábbi egységes nemzetből, lakossággá változott népcsoport átnevelésére. A „társadalmi szemléletformálás” legfontosabb és leghatásosabb eszköze a történelemhamisítás.  A nemzettudat gyökerének és forrásainak megmérgezése, a sokszor talán felszínesnek – mi több szórakoztatónak! - tűnő szemléletformálás, lassan áthatja a teljes tudatot és korlátlan hatalmat biztosít az összefogásra képtelenné vált népesség fölött.

„Elérkezett az ideje, hogy visszanyúljunk Hunyadi, Rákóczi, Kossuth és Petőfi éltető és erőt adó hagyományaihoz! Mi jogos örökösei, egyenes folytatói vagyunk mindannak, ami ezeréves történelmünkben haladó, életképes és jövőbe mutató. Ezért ünnepelhettük meg bensőségesen és egységesen az 1848-as forradalom centenáriumát. Ezt fejlesztjük tovább és vihetjük diadalra a magyar haladás eszméit.”- mondta Rákosi 1951-ben, a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán elmondott: „Haladó hagyományok” – című beszédében.

Máig ható érvénnyel(!!!) ennek a propagandisztikus történelemhamisításnak váltak az áldozatává nemzeti szabadságküzdelmeink és nemzetünk nagyjai is!

A „haladó hagyományok” álságos kommunista öröksége nevében uralták el a településeink utcáit, közintézményeit és laktanyáit a beszédben felsorolt nevek.Dózsa, Hunyadi, Rákóczi, Petőfi, Kossuth neveinek unalomig ismételt sulykolásával leplezték a Magyar Nemzet terrorisztikus legyilkolását!

A „haladó hagyományok” propagandisztikus történelemhamisítására egész sereg akadémikus, történész és irodalmár építette karrierjét és fényes megélhetését. Közöttük, az a kétszeres Kossuth-díjas (1950, 1955) Illés Béla író, aki a szovjet hadsereg politikai tisztjeként „a magyar nőket is a szabad zsákmányolás körébe sorolta”- majd abudapesti éjszakai élet császáraként történeteket mesélt arról, hogy mennyi magyar leányt és asszonyt vett a háború alattpártfogásba. Illés Béla jóvoltából lett a szovjet háborús propaganda kiemelkedően fontos alakja II. Rákóczi Ferenc, Oroszországhoz fűződő kapcsolatai és németellenessége miatt.

A kommunista történelemszemlélet kiherélte a magyar őstörténetet, likvidálta a teljes Attila-hagyományt, megcsonkította az Árpádok korát és száműzte nemzetünk szentjeit. Gyakorlatilag, mára semmink sem maradt a nemzeti tudat újjáépítésének megalapozásához. Csak romok és töredékek! Ezért kell minden apró darabkát alaposan átvizsgálnunk és megbecsülnünk. Semmit nem szabad meggondolatlanul szemétre dobni, mert lehet, hogy a hamisnak látszó felszín csak átmázolása egy felbecsülhetetlen értékű darabnak. Így kell levakarni az összes vörös mocskot, centiről-centire…

Ebben a káoszban, nagy szükség van az intuícióra, az intelligenciára és a tapintatra. Tiszta formákkal gyakorlatilag már egyáltalán nem, vagy csak elvétve találkozhatunk, ezért különbséget kell tudnunk tenni az eredendő hamisítvány és a meghamisított eredeti között. A kettőt nem szabad összekeverni, mert az utóbbiban még megmenthető és felhasználható értékei rejlenek az újjáépítésnek!

„Cum deo” – áll a főcímben, amelyet egyszerűen kiretusáltak az eredeti jelmondatból, amely a Rákóczi-szabadságharc vörös színű zászlajára volt írva. A „Cum Deo” jelentése: „Istennel” – Hát ez az! Mekkora különbség van a köztudatba ivódott „pro patria et libertate” („hazáért és szabadságért”) és a „Cum Deo pro patria et libertate” („Istennel a hazáért és szabadságért”) – jelmondatai között!ISTENNEL! Nem királyokkalés fejedelmekkel, nem pártokkal és mozgalmakkal, hanem: „cum deo”a hazáért és szabadságért.

Írta: Nagy Géza hagyományőrző, a hagyományőrzés szemléletének megújításáért- 2013.