A mulatozás, a bolondozás és a jókedv időszaka
A január 6-ai vízkeresztet követően nagyböjtig a farsangi mulatságoké a főszerep, amelyek hagyományosan a téli egyhangúságot hivatottak megtörni.
Alig hevertük ki a karácsonyi és a szilveszteri fáradalmakat, máris új ünnepi időszakba léptünk, egész pontosan január hatodikán, ami húshagyó keddig tart. A farsang a mulatozás, a bolondozás és a jókedv időszaka. Ide köthető több népi hagyomány is. Ilyenek például a közismert álarcos bálok, a busójárás és a legvégén marad a bőgőtemetés.
Ha nem is minden ősi farsangi hagyományt, de a legjelentősebb szokásokat a mai napig sokan hűen tartják Vajdaságban, ilyenek például a gyerekek számára megrendezett jelmezbálok is. Az efféle farsangi mulatságokra készülnek a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban is. Minden évben kis hercegnőkkel, tündérekkel, pókemberekkel, illetve más szuperhősökkel és mesefigurákkal telik meg a Népkör nagyterme.
Rumenyákovity Szilvia, művelődésszervező, Népkör MMK: „Igyekszünk ezeknek a hagyományoknak eleget tenni, tisztelet adni nekik, így február 9-én egy táncházzal fogjuk indítani az évet, és ha a lányok nem is készítenek bokrétát, de lesz álarcos mulatság, és mi is méltóan fogjuk elűzni a telet, hiszen ez a időszak erről is szólt, hogy mögöttünk hagyjuk a telet és a tavasz felé koncentrálunk. Próbálunk olyan szokásokat bevinni, ami segít abban, hogy egy nagyon termékeny tavasz várjon, az állatok tenyésztésében is, ne éhezzenek, sokat essen az eső, ne legyen szárazság.”
A farsang hagyományai a pogány ókorba nyúlnak vissza. A hiedelmek szerint a tél utolsó napjaiban, amikor a nappalok egyre rövidebbek, azt hitték, hogy a Nap elgyengül és gonosz szellemek kelnek életre, akiket vigadalmakkal, felvonulással és beöltözéssel akartak elűzni.
Magyarországon a 15. században jelentek meg először a farsangi szokások. A magyar hagyományok értelmében a farsang a párválasztás és a házasságkötések időszaka volt, hiszen az ezt követő nagyböjt alatt tilos volt lakodalmat tartani. A szokások zömét viszont a farsang utolsó három napjában tartották, amit a farsang farkának is neveznek.
A magyar vidékeken a tuskóhúzásnak és a vénlánycsúfolásnak is nagy hagyománya volt, amely a legények tréfás szokásának számított.
A farsangot húshagyó kedden bőgőtemetéssel zárták. Éjfél előtt a kocsma legnagyobb asztalára felkerült a nagybőgő, amit egy fehér lepedővel terítettek le, majd gyertyákat gyújtottak körülötte. A vendégek pap és siratóasszonyok jelenlétében búcsúztató nótákat énekeltek éjfélig.
Ezzel viszont még nem teljesen ért véget az eszem-iszom. A megmaradt húsételeket a torkos csütörtökön kellett elfogyasztani, amit sokan hamvazószerda után tartanak. Ezután már a fazéksikálás következett, amikor a háziasszonyok alaposan elmosták az edényeket, nehogy hús vagy zsír kerüljön a nagyböjti ételekbe.