Mérhetetlenül sokoldalú és méltatlanul elfeledett | Bódis Kriszta: Korzón a pokolba – Istenhegy II.

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

H. Móra Éva |

Második kötete jelent meg Bódis Kriszta Istenhegy-trilógiájának, amely Tüdős Klára életén vezeti végig az olvasót – rendkívüli részletességgel. A szerző kiemelt feladatának, küldetésének tekinti ennek a mérhetetlenül sokoldalú és méltatlanul elfeledett nőnek a fókuszba helyezését, aki példaképe lehet korunk lányainak-asszonyainak – nem csupán művészi, korát megelőző újításai, de humanizmusa, tettekkel igazolt emberi nagysága okán is.

Bódis gondoskodik arról, hogy aki nem olvasta az első kötetet (Kisasszonyképző), az is tájékozódni tudjon a cselekmény követésében: narrációk, párbeszédek részletei segítenek megismerni a legfontosabb előzményeket. Az első kötet a házasságkötéséig követte Klára életének eseményeit. Mivel fontos jellemzője a műnek a történelembe ágyazottság – hogy is lehetne másképp egy hiteles biográfiai regény esetében? – meghatározhatjuk így is: az első könyv az őszirózsás forradalom kitöréséig tart, a második a Tanácsköztársaság napjaitól majd a Trianon utáni évektől a második világháborúig, nevezetesen Teleki Pál öngyilkosságáig.

Amennyire bámultuk az épphogy ifjúvá serdült Klára bátor útkeresését, dacos szembeszállását a kor maradi, férfiuralmú hagyományaival, olyan törést, visszavetettséget érzünk a hősnő fiatalasszonyi életében. Megalkuvások sorozata, tépelődés, önmarcangolás, a hajdani szép álmok, tervek eltemetésének siratása, családi boldogtalanság, háttérben a szorító, tragikus történelmi eseményekkel – így foglalhatjuk össze ennek az életszakasznak prioritásait. Ahogy barátnőjének írja: „Ezt az elmúlt négy évet négy mondatban tudom összefoglalni. Férjhez kényszerítettek, és én feladtam mindent. A háború végén kitört a forradalom, halálos veszélyben voltunk, de nem értettünk semmit. Én megpróbáltam fölépíteni egy házaséletet, s még az otthonunk is porig égett az igyekezetben.”

Tudjuk, hogy Szunyogh Rudolffal kötött házassága rákényszerített lépés volt, az is hamar kiderült, hogy Szunyogh hűtlenkedéseivel is megalázta őt, mégis csodálatra méltó, ahogy emberfeletti hősiességgel indul megmenteni túszként elhurcolt férjét a Tanácsköztársaság sötét napjaiban. Ez a heroizmus később is, más helyzetekben is megmutatkozik majd. Gyermekük születik, de már a várandósságot is magányosan kell elviselnie, mivel férje tüdőbajt kap, s egyszer kórházban ápolják, másszor szanatóriumban. Orvosi tanácsra nem a férje román kézre került birtokán, hanem Debrecenben hozza világra Juditot, de nem igazán tudja betölteni az anyaszerepet. Hol betegsége, hol a birtok egyedüli kézben tartásának kényszere akadályozza ebben. „Született egy lányom – írja –, de nem vagyok jó anya, nem találom a helyem, alkotni szeretnék, el akarok válni, szerelmes vagyok.”

Igen, lassan-lassan újraélednek az elfojtott álmok s a szerelem igénye is. Annál inkább is jogosnak érzi ezt, mivel férje a gyógykezelések alatt is folytatja hűtlenkedését. Végül válásra kerül a sor, és Klára szakmai útjai is kezdenek megnyílni. Az Operaház főszabászként alkalmazza, de jelmeztervezői, rendezői lehetőségeket is kap, létrehozza a Pántlika divatszalont, szabadegyetemeket szervez, rádióműsora van, újra férjhez megy, jómódú üzletasszony, keresett divattervező, fővárosi díva lesz… Nem folytatom a részletezést, hiszen az életrajzi mozzanatok sok helyről kikereshetők. Inkább magáról a regényről beszélnék.

Nézőpont kérdése, hogy mennyire indokolt a könyv vaskossága, a példátlan aprólékosság. Aki nemcsak az életeseményekre kíváncsi, hanem egyfajta személyes történelemkönyvnek is tekinti a művet, az örömmel vesz minden adalékot, ami a korra jellemző: a miniszteri körök s a legfelsőbb vezetés titkait, a nemesi kúriák s a városi polgárság ragaszkodását addigi életvitelükhöz, mit sem törődve a történelem drámai fordulataival. De Bódis beszámol az elszegényedett falvak lakóinak állandó küzdelméről, a közelmúlt aljas szereplőinek visszatéréséről s a románok napi szintű rablásairól. Az egyszerű ember szemszögéből élhetjük át a hétköznapok viszontagságait: „A valutaváltási bizonytalanságok miatt cserekereskedelem zajlott az elcsatolt részeken, így a Partiumban is gyógyszert vettek tojásért, lovat gabonáért, disznót szarvasmarha-takarmányért. Senki nem bízott senkiben, és hangos veszekedésekben nyilvánult meg az emberek elvesztett lelki békéje.”

• Olvass bele!

A művészvilág mindennapjaiba betekintve bőséggel kapunk hiteles információkat és bennfentes pletykákat. Nem kisebb művészek tartoztak Tüdős Klára közvetlen ismeretségi köréhez, mint Kodály Zoltán és felesége, Emma asszony, Ferencsik János; az Operaház akkori igazgatója, Radnai Miklós és első számú munkatársa, Oláh Gusztáv; Bajor Gizi, Vaszary Piri; a bécsi emigráció tagjai: Lesznai Anna, Balázs Béla – de említés szintjén felvonul még Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Bartók Béla, Hubay Jenő, Kassák Lajos, Lukács György, Szeleczky Zita, Honthy Hanna… – pazar a névsor.

Persze lehet Tüdős Klára egyik fő hivatása, a divat- és jelmeztervezés felől is mazsolázgatni. Apró részletekig megismerjük a Háry János ősbemutatójára készült jelmezeket, leírást kapunk a Pántlika divatszalon bemutatóján viselt ruhakölteményekről, és szemügyre vesszük Lesznai Annának egy bécsi kávézóban hordott öltözékét is.

Az igazán sokoldalú hősnő néprajz- és falukutató volt. Nem meglepő tehát, hogy Bódis elkápráztat ide vonatkozó – vagy inkább erre utaló – részletekkel. A parádés kocsis szakmabeli tudásától kezdve (bár a regényben ez a mozzanat csak allegorikus) a cifraszűr szabásán és díszítésén át az egyes tájegységek népviseletéig szinte mindenről kimerítő információkat kapunk. Nem véletlenül használom a jelzőt, mert számomra elég gyakran soknak tűnt ez a mindenre kiterjedő részletesség. Nem éreztem kihagyhatatlannak például Fedák Sári amerikai botrányait, de Klára rádióműsorának szöveghű közlését sem. Érdekes volt, de talán szintén túl aprólékos Jókai családjának, az oldalági leszármazottaknak bemutatása. Ugyanakkor hátborzongatóan élvezetesnek találtam a történelem valódi rémségeinek ellenpontjaként a falusiak babonás rémtörténeteit – amelyek persze szintén néprajzi adalékok. Izgalmasak a művészetfilozófiai eszmefuttatások, például amelyek szembeállítják egymással Hubay Jenő populárisabb és Bartók Béla, a „keményfából faragott királyfi” munkásságát.

A szerkesztésben Bódis Kriszta az előzőekben megszokott gyakorlatot követi: egyszer lineáris a cselekményvezetés, máskor előre-, illetve visszanéz az időben. Könnyíti az olvasó tájékozódását az egyes fejezetek élén álló pontos évszám és helymegjelölés. Az eseményeket főként narrációból és párbeszédekből vagy egyes szereplők hosszabb elbeszéléseiből ismerjük meg; ezek mellett kiemelten fontos részei a regénynek a diákkori barátnőhöz, Ethelhez címzett levelek. Ezek lenyomatai Klára vívódásainak, lelki gyötrelmeinek, kétségeinek – de örömeinek is. Az első kötethez képest aránylag kevesebb a leírás, viszont gazdag életképeket, parádés tablót kapunk, hogy a kort még alaposabban ismerjük meg.

Őszintén remélem, hogy a nagy terjedelem ellenére sokan vállalkoznak a második kötet elolvasására is, hogy aztán kíváncsian várjuk együtt a harmadikat.

Bódis Kriszta: Korzón a pokolba – Istenhegy II.
Európa Kiadó, Budapest, 2023
528 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 4499 Ft,
ISBN 978 963 504 8243

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tüdős Klára olyan női ikon, akinek embersége, egyénisége, alkotóereje és tettei túlnőttek a huszadik századon. Az ő szobrát a történelem és az emberi nem drámája faragta, de valahogy úgy, ahogy tengervíz töri, pusztítja el a sziklákat.
Én ezt a láthatatlan emlékművet most életre keltem. Jó volna hozzájárulni Tüdős Klára reneszánszához, alkotásai, munkája, élete újrafelfedezéséhez. Tragikus, hogy azok a művek, amiket nem hozhatott létre – vagy azért, mert nőnek született, vagy azért, mert egy bizonyos társadalmi réteghez tartozott –, már soha nem fognak megszületni. Nem tudok lehetőséget adni, hogy teljes virágában kibontakoztathassa a tehetségét, amit életében nem ismertek el és nem ismertek fel, de talán fel tudom mutatni. Elveszett álmait nem tudom beteljesíteni, de tovább álmodni igen.
Azt remélem, hogy Tüdős Klára erős személyisége, ideológiák fölötti békességre törekvése, Isten-keresése, mélyülő, tettre kész hite, életének példája rezonanciára talál az olvasó lelkében. – Bódis Kriszta