A legkisebbekre a legnagyobb a veszély
Amikor ólommal szennyezett vizet iszunk, a mérgező anyag felszívódik a szervezetben, majd a véráramba kerül, és szép lassan kezdi el kifejteni káros hatását. Ez az alattomos „támadás” a legapróbb embereket, a kismamák féltett magzatait veszélyezteti a legjobban. Mivel a várandósság ideje alatt természetes élettani okokból egyébként is megnő az édesanya folyadékigénye, ráadásul testtömegükhöz képest ebben az időszakban több vizet képesek felvenni és tárolni. Ebből pedig sajnos logikusan következik, hogy a megkötött ólom aránya is magasabb lehet. Egy lakásba, ahová gyermekáldást várnak, és kimutatott vagy erősen valószínű, hogy ólom van a vízben, gyakorlatilag létszükséglet egy komoly vízszűrő: ha nem lépünk időben, a magzat súlyos károsodását/elvetélését okozhatja, de megnő a koraszülés kockázata is.
Gyermek poharába nem való!
Természetesen a már világra jött gyermek sem ellenállók az ólom káros hatásaival szemben. Ha egy gyermek 2 éves kor alatt szenved ólommérgezést, minden negyedik esetben halálos tragédiával végződik az eset. A hatodik életév betöltése előtt különösen súlyos szellemi és fejlődésbeli károsodásokat okozhat a kioldódott vegyület, ám egy fejlődő szervezetet idősebb korban is megvisel a rendszeres fogyasztás. Nem véletlen, hogy a közelmúltban két szegedi iskolában is megtiltották a csapvíz fogyasztását: amíg a felnőttek egy szervezetbe került nehézfémnek csak 5-10%-a szívódik fel, addig ez az érték a gyermekeknél akár 50% is lehet. Ha tehát tartósan jelen van az ólom a vízben, annak beláthatatlan negatív következményei lehetnek gyermekeink egészségére: a szellemi és intellektuális fejlődés, valamint a mentális állapot visszafordíthatatlan károkat szenvedhet.
Ólom a vízben: nem lehet elég érett az ember
A felnőtt ember sok mindennel megbirkózik, amivel gyermekként még nem tudott volna – ám az ólom sajnos nem tartozik ezek közé. Bár az életveszélyes, súlyosan károsító egészségügyi következményektől valóban a fejlődésben lévő szervezeteket kell elsősorban félteni, akkor sem tesz jót, ha már betöltöttük a tizennyolcat. Ha a lakóházunk egyike az érintett épületeknek, ahol a vízbe oldódott fémvegyület kioldódása meghaladja a biztonságos határértéket, jó esélyünk van rá, hogy bizonyos nélkülözhetetlen nyomelemek és vitaminok alig vagy nem megfelelően szívódnak fel.
Az említett nehézfém nemkívánatos hatásait számos tanulmány tárgyalja; ám konkrétan az ivóvízzel való rendszeres bevitelről kevés szó esik a tudományos diskurzusban. Gyakorlatilag az a helyzet áll fönn, hogy nem várhatunk a tudományra, hamarabb kell lépnünk: a legjobb, ha nem válunk az emberiség kísérleti alanyaivá.
