Jézus mondja:
„Azok a beszédek, amelyeket mondtam nektek:
Lélek és élet.”
(Jn 6,63)
Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét! – hangzik el a templomokban vasárnapról-vasárnapra az ige olvasása után. Ez a kijelentés a bibliai ige átirata (Lk 11,28). Megszoktuk, nagyon jó helyen hangzik el. Azonban odafigyelünk-e az üzenetére, vagy átsiklunk felette? Az ige –hallgatóinak – boldogságot ígér.
A kapernaumi zsinagógában elmondott beszéde végén Jézus – az élet kenyeréről szóló tanítását összefoglalva – jelezte a hallgatóságának és tanítványainak, hogy neki szenvednie kell, sőt meg kell halnia, de éppen ez által adja magát az örök élet eledeleként a világnak. Világossá tette tanítványai számára, hogy dönteniük kell: „…azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,63)
János lejegyzi, hogy e beszéd hallatán megváltozott az emberek Jézushoz való viszonyulása: „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (Jn 6,66) Sokan túl radikálisnak tartották Jézus tanítását. A szélesebb tanítványi körből sokan elpártolnak tőle. Szavai szakadást eredményeznek. Többen „kemény beszédnek” tartják az elhangzottakat, mert a keresztet állítja a tanítványok szeme elé, és a legnagyobb mértékű önmegtagadást, lemondást és áldozatvállalást követeli, az emberi vágyat a földi boldogságra és a világi örömökre pedig megveti. Ezért érzik úgy többen a tanítványok közül, hogy ezt nem lehet megtartani. Jézus tudta, hogy mi tölti el a tanítványok lelkét, ezért kérdezi őket: „Ez megbotránkoztat titeket?”
A felületesen gondolkodó ember Jézus kereszthalálában csak a dicstelen véget és az elbukást látja. De akinek megadatott Istentől a hit ajándéka, az képes a Lélek által felismerni és megérteni a kereszt titkát.
A Jézus körüli sokaság, amely nemrég még el akarta ragadni, hogy királlyá tegye, oszladozni kezd. A tanítványok serege lassan leapad, és nem marad más, csak a tizenkettő, és Jézus szavai szerint közülük egy, az áruló.
Kedves Olvasó, remélem eljutottál az írásom olvasásában eddig a mondatig, és megkérdezed halkan vagy hangosan, hogy ezen az örömteli vasárnapon, amikor újra nyitva van a templom és köszöntjük az édesanyákat, a lelkész miért ír ilyen komor dolgokról? A válaszom: az ige ereje miatt! A templomban és az otthoni igeolvasásban való csodák átélése, vagy annak lehetősége miatt. A templomban, ami történik, az a Lélek által történik, és az ajándéka nem más, mint az Élet, az örök élet. Gyakran érzitek azt, hogy a lelkész túl sokat vár tőletek? Pedig ő csupán az Élet felé próbál irányítani benneteket. Azt szeretné, hogy boldog legyetek az ige hallgatása és megtartása által. Kedves Testvérem! Szeretnél-e a Lélek által élni, Jézussal haladni? Vagy…?
Tudom, a bezárt templom ellenére sokan megtartották kapcsolatukat Istennel. Ugyanakkor nagyon sokan tettek fel neki kemény „miért” kérdéseket, mert lelkileg és testileg is gyengébbek lettek. Éppen ezért tekintsünk ajándékként az újranyitás lehetőségére! Ismét megmutathatjuk, hogy emberi gyengeségeink ellenére is – alkalomról-alkalomra – vágyódunk az Ő közelébe.
