Amióta világ a világ, elsősorban a nők gondot fordítanak frizurájukra, a hajápolásra. Már az ősemberek/ősasszonyok is díszítették magukat különböző csontokkal, tollakkal. Ezt a fennmaradt leletek és az egykori barlangrajzok bizonyítják.

Kleopátra , forrás: costadelsolmagazin.com

Az ókori Egyiptomban az öltözködés és a hajviseleti formák, fejdíszek származást és rangot is kifejeztek. A férfiak és a nők hajviselete nagyjából ugyanolyan volt. Jellegzetes díszítőelem volt a kobra és az aranykeselyű. Parókákat viseltek, a hajat különböző fonási és csomózási technikákkal dolgozták ki. A kor kiemelkedő hajviseleti formája a Kleopátra frizura. Hajukat festették, erre a célra vastartalmú csergubacsot, indigót és hennát használták. 

Ókori görög nő,  forrás: mek.oszk.hu

A görög városállamok közül Athén és Spárta versengett a vezető szerepért. Hajviseletük és öltözködésük alapján a társadalmi hovatartozást nem lehetett megkülönböztetni. A borbélyokat neureusoknak és a haj göndörítésével foglalkozó fodrászokat kalamisztráknak nevezték. A férfiak Nagy Sándor uralkodásáig hosszú hajat és szakállat viseltek, később az uralkodó rendeletére levágatták hajukat és borotválták arcukat.

Forrás: bokik.hu

A nők a szabad homlokot nem tartották szépnek, ezért eltakarták. A legismertebb hajviselet az ún. Lampadiosz konty volt (a hosszú hajat a nyakból felemelve három-négy szalagsorral leszorították és ezek közül egy a homlokot takarta le). A hajfestés a görögöknél elterjedt volt. Az ősz haj festésére az ólom vegyületeinek, a csersavas vasnak, gránátalmafa kérgének, tőzegnek és a dióhéjnak a főzeteit használták. A haj világosítására pedig a timsónak, az ecetélesztőnek, a kamillának és a rebarbarának oldatait használták.

Római női hajviselet, forrás: trendmano.blog.hu

A rómaiak hajviselete két korszakra osztható: a köztársaság korára és a császárság korára. A férfiak kezdetben hosszú, vállra omló, dísz nélküli hajat, bajuszt és szakállt viseltek. A császárság korában, az első borbély megjelenése után, a hajviselet kezdett mesterkéltebbé válni. Rövidre vágatták hajukat, szokássá vált a mindennapos borotválás. A divattal lépést tartó férfiak hajukat hullámosították és illatosíttatták, és aranyporral hintették be, hogy szőkének tűnjenek. A nők vállra omló hajviseletét felváltotta a görögös fonatok, kontyok számtalan változata. Fejüket valósággal fonaterdő borította, melyet a tarkónál kontyszerűen egyesítettek. A homlokhajat tutulusba emelték, amely magasítására drótvázat használtak. A hajviselet az apró göndör fürtöktől kezdve a simán hátra, vagy átlósan fésült formákig terjedt. Az idősebb hölgyek az őszülés ellen olajjal kevert gilisztahamuval kenték a hajukat. A rómaiak az eredetileg sötét hajszínük helyett a világos színek elérésére törekedtek. Kecskefaggyúból és bükkfahamuból készült különleges szappant használtak, hogy vörös vagy szőke árnyalata legyen a hajuknak.

Bizánci nő, forrás:protokoll-etikett.hu;

A középkorban Bizáncban mind a férfiak, mind a nők a római hajviseletet vették át. A férfiak rövidre vágatták hajukat és koncentrikus elrendezésben viselték, melyet göndörítettek. Arcukat borotválták, később rövid, majd teljes körszakállat viseltek. A bizánci nők a homlokuk fölött megemelték a hajukat, de kétoldalt egy-egy tincset lokniba fésültek. Fejükön ékszerdíszes diadémot hordtak, a fonatokba gyöngyfüzért fűztek és a homlokukat félig eltakarták. Keletről hozattak hajfestő szereket, például egy szappanszerű anyagot, melyet a haj fényesítésére használtak.

A gótok  hajviselete kissé karneváli jellegű volt. A férfiak közül voltak, akik a hosszú hajukat egy vagy három fonatba fésülték. Egyesek körben lefésülték és elöl egyenesen levágták hajukat. Jellegzetes viselet volt a csuklya, hosszú lebennyel, ami a hátuknál lelógott. Piros csücskös sapkát is hordtak (ma is őrzi emlékét a télapó süveg).

A nők hajviseletére az egyház volt hatással, ugyanis a ferencesek megtagadták a feloldozást a divatozó nőktől. Ezért a hölgyek kontyba fésült hosszú hajukat különféle kalapok, fátylak, fejdíszek alá rejtették. A leleményes nők divat iránti igényüket így hát nem a hajviseletükben, hanem  a különleges fejdíszek viseletében nyilvánították ki. Jellegzetessége a kornak az ún. hennin (süveg alakú, csúcsos fejdísz) - ez a csúcsos dísz a középkor végéig divatban maradt. Emlékezetes hajviseleti forma volt még a diaboló néven ma is létező frizura (a középen elválasztott hajukból kétoldalt egy-egy fonatot képeztek, ezeket a fonatokat szalagokkal a fülre csavarták).

Hennin, forrás: Pinterest.com

Az újkorban a nők számos érdekes technikát használtak arra, hogy hajviseletüket minél látványosabbá, megragadóbbá tegyék. A hosszú hajat kedvelték, olyannyira, hogy még a póthaj alkalmazásától sem riadtak vissza. A gyöngyök, kövek, különböző díszes hajtűk ebben az időszakban is ugyanúgy a női kelléktár részét képezték. 

Reneszánsz nő,forrás: protokoll-etikett.hu

Az újkorban a reneszánsz kezdeti időszakában még hódít a férfi hajviseletben a hosszú haj,amit csavarókkal és sütővassal hullámosítottak. Arcukat borotválták, csak az idősebbek viseltek szakállat. Később rövidre vágatták hajukat, ellenben hosszú szakállat viseltek, melyet szögletesre vágtak, vagy ketté fésültek. A haj hosszúsága fordított arányban állt a szakáll nagyságával. Elterjedt viseletté vált a sapka, barett és a fejhez simuló kalott. Hódítani kezd az ún. csős hajvágás, (hajukat simán lefésülték, fülközép magasságában körbevágták, hátul a nyakat kiborotválták és elöl a homlokuk közepénél egyenesen levágták.) A nők a magas homlokot kedvelték, hajukat sokféleképpen fésülték és gyöngyökkel díszítették. Viseltek egy sella nevű fejfedőt is, ami a gótikus szarvasfőkötőnek az egyszerűsített változata volt. Ideális hajszínnek a szőkét tartották, a reformáció hatására a nők középen elválasztották hajukat, két fonatot képeztek és ezeket fül előtt függőlegesen rögzítették. A hajfonat végét visszatűzték, majd vízszintes fonatok ritmikusan váltakozó sorrendjével tagolták a frizura tömegét. Ekkor ismét divat a gótika idején kedvelt fej köré csavart kontyszerű hajviselet, a gretchen, amelynél a halántékhajat simán leengedték.

Medici-gallér, forrás: trendmano.blog.hu

A korai barokk hajviseletek alakulását a gallér befolyásolta. Stuart Mária, skót királynő hozta divatba a róla elnevezett, fémszálakkal megerősített, s ezáltal felfelé magasodó gallért. Medici Mária, IV. Henrik francia király felesége nyomán terjedt el a csipkés szélű, hátul fej mögé magasodó, hatalmas Medici-gallér. Ezeket a gallérokat a férfiak is viselték, hajviseletük a férfiaknak és nőknek is egyaránt megrövidült. Szívesen használtak póthajakat, a férfiak és a nők hajviselete nem nagyon különbözött egymástól. A férfiak körében elterjedt viselet lett a vállra omló fürtök és hegyes szakáll. A divattörténetben spanyol haj elnevezéssel illették. A vállra omló női hajviseletek egyike az ún. á lá Cadenette: a hajat szalaggal összefogták és ékszerekkel díszítették.

Másik jellegzetes forma az ún. garcette (tollpamacs), nevét a homlokot rojtszerűen körülvevő kis hajpamacsokról kapta. Ugyancsak divatos volt a kutyafül-hajviselet is, a sűrűn hullámosított leomló hajat kétoldalt laposra nyomták.

Forrás: bokik.hu

XIV. Lajos korában lényegesen megváltozott a hajviselet. A férfiak előszeretettel hordták az alonge parókát, mely a társadalmi osztálykülönbségek külső megjelölésére szolgált.

Nők fontanges frizurával 1686-ban, forrás: silouette.reblog.hu

A hölgyeknél eleinte csak Franciaországban, később egész Európában divat lett a Fontanges-stílus. A frizura kezdetben alacsony volt és laza, később elől lant alakúra képzett, drótvázzal alátámasztott kettős csúcsból állt, hátul, a fej búbján összefogott hajból állt, de néhány fürt lazán vállra omlott.

Az újkori nők számos érdekes technikát használtak arra, hogy hajviseletüket minél látványosabbá, megragadóbbá tegyék. A hosszú hajat kedvelték, olyannyira, hogy még a póthaj alkalmazásától sem riadtak vissza. A gyöngyök, kövek, különböző díszes hajtűk ebben az időszakban is ugyanúgy a női kelléktár részét képezték.

Rokokó női hajviselet, forrás: trendmano.blog.hu

A barokk stílus túlhajtásából fejlődött ki az új művészeti irányzat a rokokó, jellemzője a finomkodó, bonyolult díszítések sokasága. Férfiaknál a copf viselete a katonaságtól a polgári és a nemesi osztályokra is átterjed

t. A nők egyre magasabb hajviseleteket hordtak, az elképesztő magasságokat kenderkóc alátétekkel és drótvázakkal érték el. Az óriási frizurák tetején fantasztikus alakú fejdíszek voltak: tornyok, hajók, vagy például kalitka élő madárral.

 Belle-Poule frizura, forrás: 123rf.com

A kor egyik fantasztikus viselete a Belle-Poule (szép csipke) nevezetű, hasonló csatahajóról elnevezett frizura. A fodrászművészet mesterművei Mária Antoinette frizurái voltak. A fej és a haj tisztántartására nem fordítottak gondot, a hatalmas méretű vendéghajakat, hajkölteményeket nem bontották le minden nap, sőt volt, hogy hetekig hordták. A higiénia így csak másodlagos volt a küllemmel szemben, az esetlegesen megjelenő élősködők miatt megengedett volt a vakarózás.

Empire stílusú esküvői hajviselet, forrás:hogyan-kell.com

Legújabb korban  Napóleon uralkodásának ideje alatt fejlődött ki az empire stílus, amely egész Európában elterjedt. A férfiak enyhén megnövesztették hajukat és lazán hátrafésülték, arcukat borotválták és Napóleon-kalapot vagy cilindert viseltek. A nők hajviseletére jellemző az empire-konty. A konty vége a diktatórium idején a tarkón, a konzulátus idején a fej búbján, most a fejtetőn volt található. Az arcot göndör fürtök szegélyezték, a hajviseletet tollal és virágcsokorral egészítették ki. 

Napóleon bukása után az európai divat irányzatát Bécs és Berlin vette át, és ezt a szerepüket az 1848-as forradalmakig meg is tartották. Ez volt a biedermeier. A férfiak haja hullámosan, laza fürtökben tarajszerűen előrefésült volt, a fejtetőn enyhén tupírozták. A lágyan hullámos haj az arc két oldalán oldalszakállban végződött. Ezt a hajviseletet Apolló-frizurának is nevezték, fejükön számtalan típusú kürtőkalapot viseltek.

Biedermeier női hajviselet, forrás asbothkeszthely.hu

A nők hajviseletét zsiradékkal kenéssel és simára keféléssel alakították - a hajból hurkokat, majd a fejtetőn fészekszerűen összerakott kontyot és oldalt loknikat készítettek. Frizurájuk dísze a szalag és főleg a virág volt, biedermeier hajviselet virág nélkül el sem képzelhető.

1818-ban találta fel Thénard kémikus a hidrogén-peroxidos színtelenítést, és ezzel megalapozta a modern hajszőkítést. Hajfestéshez fémsóoldatokat használtak ólom-, bizmut-, ezüst- és kobaltsóból, amelyek a haj kéntartalmánál fogva a haj külső rétegét a barnától a feketéig színezték. 1833-ban használtak először az oxidációs hajfestéket.

A 20. század a forradalmi változások kora volt az élet minden területén, a századforduló idején a frizuradivatba is belopózott a szabadság igénye: a hajviseletek is erőteljes változáson estek át. A nők loknis hajukat kibontva hordták, és kalapot viseltek hozzá, idővel a különböző konty-típusok, mint pl. a hagymakonty, vagy a chignon konty egyre nagyobb népszerűségre tettek szert.

Egy, az addiginál jóval egyszerűbb hajviselet is divatba jött, ez volt a vízhullámos frizura, mely a Marcell-hullám nevet kapta. A fülre, vagy fül mögé fésült, síkban hullámosított hajviselet készülhetett oldal- vagy középválasztékkal, de választék nélkül is. Az 1900-as évek elején született meg a tartós hajhullámosítás eljárása is, melyet már vegyszerek segítségével végeztek

FOLYT.KÖV.!

Források: protokoll-etikett.hu; wikipedia.org; wizando.com;