125 évvel ezelőtt május 2-án fényes ünnepségek keretében nyitották meg a hazánk történetében egyedülálló Millenniumi Kiállítást, amit fennállásának hat hónapja alatt közel 6 millió ember keresett fel. Az uralkodócsalád tagjai mellett előkelő külföldi vendégek sokasága is ellátogatott erre a különleges bemutatóra. Maga Ferenc József 13 alkalommal tisztelte meg jelenlétével a kiállítást. A honfoglalás 1000. évfordulójára rendezett ünnepségeket nagyszabású építkezések és beruházások is kísérték. Ez az időszak Budapest világvárossá válásának pillanata is egyben.

Meghívó a Millenniumi Kiállításra. Hirsch Nelli rajza. Vasárnapi Ujság, 1896. május 10.

1896-ban adták át a millenniumi földalatti vasutat, amely a londoni után az első ilyen beruházás volt Európában. Ekkor épült ki a dunai rakpart, felavatták a főváros harmadik hídját, a Ferenc József hidat (mai Szabadság híd) és elkészültek az Andrássy út és a Nagykörút pompás palotái. Megnyílt az Iparművészeti Múzeum csodálatos szecessziós épülete, a Vígszínház és a Kúria a mai Kossuth téren. A Parlament ekkor ugyan még teljes egészében nem készült el, de a millennium idejére időzítették a kupolacsarnok befejezését, ahol az 1896. június 8-i nagy millenniumi felvonulás alkalmával az országház alsó- és felsőháza együttes díszülést tartott az uralkodócsalád jelenlétében. Számos más köz- és reprezentációs épületet, emlékművet és szobrot is avattak ebben a felejthetetlen ünnepi esztendőben, elég csak azokra a monumentális emlékoszlopokra gondolnunk, amelyeket a történeti Magyarország hét különböző pontján állítottak fel, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva és a Duna találkozásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Cenk-hegyen.

1895. szilveszter éjszakáján a millennium évét egyszerre felzúgó harangok köszöntötték országszerte. 1896. április 21-én a képviselőház ünnepi ülésén elfogadták azokat a törvénycikkeket (1896. VII. és VIII. tc.) amelyek megörökítették a honfoglalás ezeréves évfordulóját, valamint az ünnep alkalmából létesítendő maradandó alkotásokat, ezek közé tartozott többek között 400 új népiskola felállítása is. A közmegegyezés jegyében a parlamenti pártok a kiállítás idejére felfüggesztették a belpolitikai vitákat.

Ferenc József és Erzsébet a Millennium idején. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Koller K. és Strelisky felvétele, ltsz.: 62.1402., 56.1933

Az ünnepélyes megnyitóra Ferenc József és Erzsébet királyné is a fővárosba érkezett. Különösen nagy eseménynek számított Sissi Magyarországra látogatása, hiszen a fia, Rudolf trónörökös 1889-es tragikus halála után visszavonultan élő, fekete gyászruhát viselő királyné egyre ritkábban mutatkozott nyilvános rendezvényeken. Egyik utolsó látogatása volt ez hazánkban, hiszen két évvel később, 1898-ban váratlanul Ő is befejezte földi pályafutását, amikor egy olasz anarchista merénylő, Luigi Lucheni halálosan megsebesítette Genfben.

A millenniumi kiállítás megnyitására május 2-án a főváros házait nemzeti színű zászlókkal és drapériákkal ünnepi díszbe öltöztették. Már kora reggel ellepték a tömegek a város utcáit, különösen a budai várból levezető utat, illetve az Andrássy utat egészen a Városligetig, hogy láthassák a királyi palotából induló, a királyi család tagjait szállító udvari hintókat. Különösen lelkes fogadtatás üdvözölte Stefániát, Rudolf trónörökös özvegyét, valamint Erzsébet és Ferenc József gyermekeit: Gizella és Mária Valéria főhercegnőket, és a nádori ág képviselőjét, József főherceget, akinek magyaros díszfogata szembetűnően különbözött a többi udvari hintótól. A magyar öltözetű kocsis mellett kócsagtollas huszár ült a bakon, meggyszínű, ezüst zsinóros ruhában. A főherceg menyével, Auguszta főhercegnével és fiával, József Ágost főherceggel ült a hintóban. Részt vett a megnyitón Ferenc József legifjabb öccse, Lajos Viktor főherceg, valamint Ottó Ferenc főherceg, az uralkodó másik öccsének, Károly Lajosnak a fia, Ferenc Ferdinánd trónörökös testvére.

Az Iparcsarnok előtt felállított ünnepi sátor, a megnyitó színhelye. Vasárnapi Ujság, 1896. május 10.

Az előkelőségek, a miniszterek és a meghívott arisztokratát többnyire díszmagyarba öltöztek az alkalomra. A megnyitóra 11 órakor az Iparcsarnok előtt felállított bíborszínű sátornál került sor, ahol Dániel Ernő kereskedelmi miniszter kért engedélyt az uralkodótól a kiállítás megnyitására. A Gellérthegyen ágyúk, a kiállítás területén harangok jelezték a megnyitó időpontját, az egyesített dalárdák 400 fős kórusa pedig az erre az alkalomra készült millenniumi himnuszt énekelte. Az eseményen a magyar miniszterek és főméltóságok mellett jelen voltak a külföldi diplomaták, valamint a hazai és a külföldi sajtó képviselői. Este az Operaházban díszelőadás zárta a napot: Erkel Ferenc István király című művét adták elő, a Nemzeti Színházban pedig a kor egyik ismert szerzője, Rákosi Jenő Az ezredév ünnepe című prológja mellett a Szigetvári Vértanúk című darab került színre. Másnap a koronázó budavári Nagyboldogasszony (mai Mátyás-) templomban az előkelő társaság jelenlétében ünnepi hálaadó istentiszteletet tartottak az uralkodópár és a királyi család részvételével. A szertartáson épp úgy, mint az 1867-es koronázás alkalmával, Liszt Ferenc Koronázási miséje csendült fel. Az úri társaságnak szigorú előírások szerint díszmagyarban kellett megjelennie, a hölgyeknek magyaros szabású díszruhában, uszályos szoknyával, köténnyel, magyaros főkötővel és fátyollal. Este a Nemzeti Múzeum épülete mögött, Festetics Tasziló Esterházy utcai palotájában fényes fogadást és bált rendeztek a legelőkelőbbek és a diplomáciai testület tagjai számára.

Május 4-én este 6-kor Dániel Ernő miniszter és felesége adtak fogadást a Park klubban, a mai Stefánia-palotában, az ország vezető politikusainak és a külföldi vendégeknek. Az ünnepségsorozat következő állomásaként május 5-én Ferenc József és a főhercegek jelenlétében katonai díszszemlét tartottak a Vérmezőn. Este udvari fogadás volt a budai várban. Május 7-én Constantino Nigra gróf bécsi olasz nagykövet, a diplomáciai testület doyenje, a rangidős diplomata díszebédet adott a minisztereknek. Május 9-én az ország összes iskolájában ünnepségeket rendeztek a millennium tiszteletére, a következő napon pedig az ország összes templomában hálaadó istentiszteleteket tartottak. Május 11-én a főváros ünnepi díszközgyűléssel emlékezett, ahogy május 3–15 között az ország összes törvényhatóságában ünnepi közgyűlést tartottak.

Az Ezredéves Országos Kiállítást a Városligetben mintegy 520 ezer négyzetméternyi területen 240 pavilonban rendezték meg. A kiállításon, amelyen ezer év történelmi-kulturális anyaga keveredett a korszak imponáló technikai vívmányaival, kizárólag hazai eredetű termékeket mutattak be, amely a magyarországi néprajzi-kulturális sokszínűség páratlan seregszemléjeként az ország ezeréves örökségét, tündöklését és anyagi jólétét volt hivatott reprezentálni. A millenniumi ünnep politikai értelemben is jelentős üzeneteket hordozott. Elsősorban azt, hogy a kiegyezéssel Magyarország sikeres történelmi pályára lépett és igen jó pozíciót vívott ki magának a Habsburg Monarchián belül. Emellett képes volt a történeti Magyarország magyar jellegét biztosítani.

Ám a magyarországi nemzetiségek, akik az ország lakosságának körülbelül felét alkották, alapvetően nem értettek egyet ezzel a gondolattal. Az 1895. augusztus 10-i budapesti kongresszusukon a román, a szlovák és a szerb politikusok egységesen léptek fel a millennium megünneplése ellen. Kiáltványukban tagadták, hogy a magyar jogosan egyetlen államalkotó nemzet lenne a Kárpát-medencében. Határozottan óvást emeltek az ellen, hogy a saját leigázásukat és háttérbe szorításukat kelljen megünnepelniük. Egyedül a horvátok kaptak lehetőséget arra, hogy saját pavilonokban, mint önálló államalkotó nemzet mutatkozzanak be a millenniumi kiállításon, de ez Horvátországnak a Magyar Királysághoz fűződő több évszázados, sajátos, a horvátok belső önkormányzatát biztosító kapcsolata indokolta.

A történelmi főcsoport épületegyüttese a Vajdahunyad várával. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, ltsz.: 71.1959 fk

Az ország múltját az ún. történelmi főcsoport épületei és azok kiállításai jelenítették meg. Ezek közül a legismertebb, a nagy népszerűségére való tekintettel később tartós anyagból újból felépített, Alpár Ignác tervei szerint készült, ma is látható ún. Vajdahunyad vára volt, amely 21 különböző, a valóságban is létező, történelmi épületrészlet egyfajta komplexumát alkotta. De megelevenedtek itt a legfontosabb tájegységek jellegzetes építészeti alkotásai, lakóházai is a korabeli skanzen utcáin. Az erdészeti, halászati és mezőgazdasági termékeket bemutató pavilonok mellett jelentős hangsúlyt kaptak a korszak ipari és technikai vívmányai, amelyeket elsősorban az Iparcsarnok, a Gépcsarnok vagy a későbbi Közlekedési Múzeumnak otthont adó, Közlekedési Csarnok mellett olyan bemutatók tettek még színesebbé, mint a Telefonhírmondó, a Dinamitgyár vagy a Cement-pavilon. De helyet kaptak a kiállításon olyan témák is, mint a hadügy, az oktatásügy, a gyermeknevelés vagy az egészségügy. Különlegességnek számított a tenger élővilágát bemutató, hatalmas akváriumokkal felszerelt pavilon, amelynek tetején egy óriási cethal magasodott.

A kiállítás ideje alatt a mai Városligeti körúton keskeny nyomtávú villamosvasút közlekedett, amely egyben kiállítási tárgy is volt: a Ganz és Társa és a Roessemann és Kühnemann Gépgyár terméke. A látogatói élményt megannyi látványosság tette még színesebbé, mint például a Feszty-körkép, az okuloszkóp (camera obscura) vagy a szenzációnak számító léggömbrepülés. Godard kapitány hidrogénnel töltött léghajójával 500 méter magasba lehetett felemelkedni a város fölé. Az utazás veszélytelen volt, mivel a francia selyemből készített, 18 méter átmérőjű ballon kosara ki volt kötve a földhöz, amit minden repülés után egy 25 lóerős gőzgép húzott vissza a biztonságos talajra. Az utazások mindegyikét egy, a helyszínre kitelepült fényképész örökítette meg, így az utasok megőrizhették e nem mindennapi élmény emlékét egy fotográfián is. A májusi és júniusi adatok szerint 7.017 utas, összesen 754 felszállás keretében csodálhatta meg Budapestet felülről.

A léghajó indulásának pillanatai a Millenniumi Kiállításon

A látványosságok mellett szórakozásra is bőven volt lehetőség. Vidéki sörgyárak tartottak itt kóstolókat, emellett pezsgős pavilonok, kávéházak; zenepavilon, színes fényeket szóró szökőkút tette mozgalmasabbá a látogatói élményt. A kiállítás legélénkebb pontja, a nemrég lebontott Petőfi Csarnok helyén álló, még az 1885-ös nagy Országos Általános Kiállításra készült, végül a második világháborúban elpusztult, csodálatos, neoreneszánsz Iparcsarnok és az előtte elterülő nagy, virágokkal tarkított tér és a korzó volt.

Az Iparcsarnok neoreneszánsz épülete, Ulrich Keresztély bécsi építész alkotása. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, Klösz György velvétele, ltsz.: HU BFL XV.19.d. 1.10.005

Amikor a nap már leszállt a budai hegyek mögé, itt gyűlt össze a kiállítás közönsége, sőt az esti órákban a városból újabb ezrek érkeztek, hogy végignézzék azt a mozgalmas látványt, ahogy a látogatók sokasága hullámzik a korzó sétaútjain. A bámészkodók pompás, választékos öltözékeket, úri és egyszerű polgári ruhákat, különböző népviseleteket láthattak ilyenkor. A tér közepén katonazenekar játszott, oldalt négy vendéglőben cigányok húzták, este fél kilenckor pedig a villanyvilágítással megvilágított szökőkút vízsugarai kezdtek ragyogni a szivárvány minden színében.

Az Iparcsarnok előtti tér a szökőkúttal. Vasárnapi Ujság, 1896. október 18.

A másik népszerű mulatónegyed, az akkori Növény- és Állatkert (a volt Vidámpark) területén felépített Ős-Budavára mulatókomplexum volt, ahol különféle jelmezes felvonulások, mulatságok és más egzotikumnak számító látványosságok, mint például fakírok, óriások és törpék szórakoztatták a vendégeket. A nagyobb rendezvényeknek az Ünnepélyek Csarnoka adott otthont. A szintén a Millenniumra elkészült, mai Műcsarnok épületében a korszak legjelentősebb művészeinek alkotásai várták a látogatókat. A kiállítók között szerepelt: Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Stróbl Alajos és Zala György is. A régi Műcsarnok épületében, a mai Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti palotájában kapott helyet a Plasticon vállalat bemutatója, ahol hírességek viaszszobrait állították ki (pl. Liszt, Wagner, Wekerle Sándor és Vilmos császár alakját) vagy olyan ismert festményeket jelenítettek meg, mint Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák ravatalánál vagy Murillo híres Madonnáját. Emellett tükörszobák és torzító tükrök izgalmas látványélménye ejtette ámulatba a közönséget.

Az Ős Budavár Mulatókomplexum. Fényképezte: Klösz György. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Ltsz.: HU. BFL. XV. 19.d. 1.09.123

Az Ezredéves Országos Kiállítás kétségtelenül a dualizmus korának legreprezentatívabb eseményei közé tartozott, amely méltó emléket állított a magyar történelem sikereinek és a 19. századi modernizáció és gazdasági fejlődés eredményeinek. Ugyanakkor kifejezte azt a bizalmat és optimizmust, amellyel a kortársak a közelgő 20. század elé néztek. Az már más kérdés, hogy mi vagy inkább mi nem valósult meg 19. századi honfitársaink reményeiből. Ennek megítélését a 21. századi olvasóra bízzuk…

Szerző: M. Lovas Krisztina, Magyar Nemzeti Múzeum