2. A szökevény (1993, r.: Andrew Davis)
Dr. Richard Kimble (Harrison Ford) jó hírű sebész, akit meggyanúsítanak felesége kegyetlen meggyilkolásával, majd halálra ítélik. Kimble megszökik, hogy bizonyítsa igazát és előkerítse a valódi tettest, miközben az FBI is a nyomában lohol.
Az embervadászatot Samuel Gerard (a szerepéért Oscar-díjat nyert Tommy Lee Jones) vezeti, aki azonban az üldözés során maga is egyre biztosabb lesz Kimble ártatlanságában.
A 90-es évek a bűnügyi filmek reneszánszát hozta (a dömpinget elsősorban A bárányok hallgatnak hallatlan sikere indította el), és a zsáner meghatározó arcaként Ford filmográfiája sem szűkölködik ilyen alkotásokban, de egyik sem olyan emblematikus darab, mint – az 1960-as évek egyik népszerű tévésorozatán alapuló – A szökevény.
Andrew Davis filmje az akcióthrillerek legesszenciálisabb darabja, szélsebesen és hangosan zakatol végig, de közben mégis feszült és fordulatos.
A Ford–Jones páros mellett remekül működnek benne a hollywoodias túlzások (Kimble nyomába minden alkalommal minimum fél tucat helikoptert küldenek, pedig csak magányos gyilkos) és James Newton Howard taktusai vagy az operatőri megoldások.
A szökevénynél valahogy minden tökéletesen összeállt, mégis „csak egy” színtiszta zsánerfilmről beszélünk, amit ugyanakkor a legjobb film Oscar-díjára is jelöltek 1994-ben.
3. A kis szemtanú (1985, r.: Peter Weir)
Az amish Rachel (Kelly McGillis) nemrég temette el férjét, amikor nyolcéves kisfia Samuel (Lukas Haas) véletlenül egy kegyetlen rendőrgyilkosság szemtanújává válik a philadelphiai 30th Street Station pályaudvar mosdójában.
Az ügyet John Brook (Harrison Ford) kapja meg, és miután nyilvánvalóvá válik, hogy az elkövetők most a kis szemtanúra vadásznak, hazakíséri a pennsylvaniai Lancasterbe Rachelt és fiát a XVIII. századi életmódot követő amishok világába.
Brooknak be kell illeszkednie a konzervatív keresztény közösségbe, ha meg akarja védeni Racheléket, közben azonban a nagyvárosi rendőr egyre közelebb kerül a visszafogott nőhöz, akivel világok választják el.
Ford mindig is inkább karakterszínész volt, de sokkal inkább karizmatikus kisugárzásának, mintsem sokrétű tálentumának köszönhette népszerűségét, de A kis szemtanúban olyannyira túlszárnyalta önmagát, hogy ehhez a szerepéhez kötődik máig egyetlen Oscar-jelölése.
4. Őrület (1988, r.: Roman Polanski)
Dr. Richard Walker (Harrison Ford) amerikai sebész húsz év után tér vissza feleségével Párizsba, egy orvosi konferencia alkalmából. Érkezésük után nem sokkal Sandrának nyoma vész a hotelszobából, miközben a férje zuhanyzik.
Richard rögtön értesíti a rendőrséget, de látva a hivatalos szervek tehetetlenségét, saját nyomozásba kezd, és csakhamar rátalál a fiatal, rendkívül attraktív Michelle-re (Emmanuelle Seigner), aki ugyancsak érintett a rejtélyes ügyben.
Az Őrület Roman Polanski nagy visszatérése volt a thriller műfajához, a filmen pedig egyértelműen érezhetőek a zsáner nagy mesterének, Hitchcocknak a hatásai.
5. Temetetlen múlt (2000, r.: Robert Zemeckis)
Clarie (Michelle Pfeiffer) háztartásbeli feleségként magányosan unatkozik kiüresedett otthonában, mivel férje egész nap dolgozik, és lánya is épp kirepült a családi fészekből.
Clarie körül egyre furcsább dolgok történnek, miközben hangokat hall és hatalmába keríti a paranoia, ezért aggódó férje (Harrison Ford) pszichológushoz küldi a két évvel korábban komoly autóbalesetet szenvedett asszonyt, feltételezve, hogy Clarie nem heverte ki teljesen a traumát, és ezért képzelődik.
Robert Zemeckis thrillerje nem is annyira a meglepő, jól időzített fordulatai miatt működik igazán – bár kétségkívül ezek is hozzájárulnak a film élvezhetőségéhez, és éppen ezért beszélni sem nagyon lehet róluk anélkül, hogy felfedjünk egy-egy csavart –, mint inkább a gondosan kiművelt részletek okán, amelyeket folyamatosan adagol a rendező – tette hozzá a lap.
Az elejtett mozaikdarabok azonban nem illeszkednek egymáshoz teljesen egyértelműen, a film egyszerre több eshetőséget is fenntart, így sosem lehetünk biztosak benne, hogy Clarie képzelődik-e vagy sem, hogy valóban misztikus, megmagyarázhatatlan dolgok történtek-e, vagy hogy valóban meghalt-e valaki, és ha igen, ki a gyilkos?
Zemeckis kifejezetten visszafogott filmet rendezett, a Temetetlen múlt nem vállalkozik semmi bombasztikusra, de amit nyújt, azt tökéletes precizitással műveli (a filmvégi kádas jelenet például egyszerűségében is hihetetlenül feszült), miközben az amerikai kertváros középosztálya is kap egy újabb fricskát a kiüresedett jólétről és a felületes kapcsolatokról – és abban, hogy ez kiválóan működjön, óriási szerepe van a két főszereplőnek.
Az eredeti cikk és a további öt film ITT olvasható.
Borítókép: Harrison Ford a Star Wars IV. rész – Egy új remény - című részében (Fotó: Flickr)
