Házy Erzsébet – a pozsonyi csalogány
A pozsonyi születésű Házy Erzsébet az 1960-as és 70-es évek operaszínpadjainak sztárja volt, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában a Több mint szomszéd – Magyar Kulturális Hét rendezvénysorozat keretében idén nyáron megnyílt Házy Erzsébet életét és pályáját bemutató „Az évszázad Mannonja” című kiállítás kísérőrendezvényére került sor szeptember 8-án az operadíva születésének közelgő évfordulója kapcsán a múzeum épületében.
„A pozsonyi csalogány című filmvetítéssel egybekötött előadás és beszélgetés Házy Erzsébet életéről és munkásságáról szól, és a Múzeumi Szalon rendezvénysorozatunk keretében valósul meg, amelynek házigazdája ezúttal Dunajszky Géza közíró lesz, a vendégszékben meg jelképesen Házy Erzsébet ül” – mondta bevezetőjében a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója, Jarábik Gabriella.
A Múzeumi Szalon résztvevői Dunajszky Gézától sok érdekes dolgot megtudhattak Házy Erzsébet életéről és művészetéről, többek közt azt is, hogy a Házy családot Tiso bábállama idején kiebrudalták Pozsonyból, így került a család Újpestre, ahol a családfőnek, Házy Erzsébet édesapjának mészárszékje volt, és újpesti források szerint a háborús ínség idején Házy bácsi híres kolbásza sokakat megmentett az éhhaláltól.
„Házy Erzsébet tehetségére is csak Budapesten figyeltek fel, először az iskolai énekkarban, majd a rádió énekkarában kezdett el énekelni, s azt követően, hogy felvételizett az Operaházban, szinte rakétasebességgel robbant be a művészi világba. Arról, hogy szerepeket kapott, a család kezdetben nem is tudott” – mondta Dunajszky Géza.
22 éves volt, amikor szerződtette őt az Operaház, 1951-ben került a Magyar Állami Operaházba. Elénekelt szinte mindent, s az operaházi szerepek mellé 12 filmszerep is társult. „Egyik életrajzírója írja róla, hogy amikor megjelent a színpadon, az ember nem tudta levenni róla a szemét, annyira szuggesztív, magával ragadó jelenség volt” – mondta Dunajszky Géza hozzáfűzve, a kortársai elbeszéléseiből ismert, hogy nagyon könnyen tanulta a szerepeket, bármit rá lehetett osztani, ami a hangnemének megfelelt, a hangfelvételei is hihetetlen gyorsasággal elkészültek, mert mindig tisztán intonált.
„Az egyik leginkább elhíresült szerepe, amivel beírta magát az operatörténelembe a Manon Lescaut címszerepe, ebből is leginkább a híres Ékszer-ária, amelyben a kiénekelendő hangterjedelem 2,5 oktáv, amit nem mindenki tud tisztán kiénekelni. Egyéni stílusa volt, olyan adottsága az éneklésben, ami párját ritkítja: érzéki hang, a hangszínnel való manipulálás, és sohasem tűnt erőltetettnek a hangja, tiszta volt, érzéki és bársonyos” – mondta Dunajszky hozzátéve, ha Házy Erzsébet nem Közép-Európába született volna és nem a szocializmus idején, valószínűleg világhírnévre tett volna szert.
Amennyire jól alakult a karrierje, a magánélete annál szerencsétlenebb volt. Törékeny, labilis, szenzitív és megosztó alkata idő előtt összeroppant a rá nehezedő terhek alatt, és úgy távozott el, mint emblematikus szerepében, a Manonban: egyedül, magányosan, elhagyatottan és árván.
„Külön öröm számomra, hogy elkezdődött a lemezeinek a digitalizálása, így a hangja megmenthető lesz az utókor számára is” – mondta Dunajszky Géza hozzáfűzve, Klemen Teréziának köszönhetően Házy Erzsébetről elnevezett nemzetközi tehetségkutató énekverseny született még 2016-ban, amit azóta is rendszeresen megrendeznek.
Úgy érzem, ennyivel tartozunk Házy Erzsébetnek, hogy ez a nagy tehetséggel megáldott művész emléke legalább ilyen formában visszatérhessen a Felvidék köztudatába” – tette még hozzá Dunajszky Géza. Az előadást követően levetítésre került az az MTV által készített film is, amelyben Antal Imre beszélget Házy Erzsébettel a pályájáról, szerepeiről, és elhangzanak benne részletek is a legismertebb operaszerepeiből.
Az évszázad Mannonja című kiállítás – amelynek kurátorai Klemen Terézia, a Lehár Ferenc p.t elnöke és Jarábik Gabriella múzeumigazgató voltak – következő állomása Nyárasd lesz, ahol Házy Erzsébet családja korábban élt. A csallóközi faluban szeptember16-án nyílik meg a kiállítás, majd innen születésének évfordulója alkalmából szeptember 29-én Komáromba vándorol, ahonnan aztán visszakerül végleges helyére, Nyárasdra.
ahol szívesen látják és megbecsülik azokat” – zárta Jarábik Gabriella múzeumigazgató.
