Megrázza még szakállát Gergely? - hagyományok, népszokások
Március jeles napjai közé tartozik Gergely napja (március 12.), eredetileg a diákság ünnepe. A naphoz számos megfigyelés, jövendölés kötődik.
A régi rómaiaknál március az év első hónapja volt, az elnevezés a harcias természetű Mars istenhez kapcsolódik. Talán ezért is tekintették a rómaiak ezt a hónapot kedvezőnek a háborúk indítására.
A középkorban a Gergely-nap tavaszkezdő, meleg váró nap volt. A Julianus-naptárban erre a napra esett a tavaszi nap-éj egyenlőség is.
A szokás valószínűleg a táltoshitre nyúlik vissza, amikor mágikus eljárásokkal próbálták befolyásolni a természetet és bűvös imákkal jó termést kérni.
A Gergely-nap március 12-i ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, az iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.
Gergely napján vetélkedőket tartott a diákság, diákpüspököt is választottak. I. (Nagy) Szent Gergely a tanárok, tanulók, énekesek és zenészek védőszentje.
A II. vatikáni zsinat óta a katolikus egyház szeptember 3-án emlékezik meg Nagy Szent Gergely pápáról, Gergely napi népszokásaink azonban március 12-hez fűződnek. Jelképei: pápai öltözet, fehér galamb, kettős kereszt, templommodell.
Görög eredetű név, jelentése: éberen őrködő. Az 1990-es években a Gergely nagyon gyakori név volt.
Irodalmunk legismertebb Gergelye az Egri csillagok főhőse, Bornemissza Gergely.
Gergely napjához elsősorban időjárás- és termésjósló szokásokat kapcsol a magyar néphagyomány.
Gergely, az időjósló
A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely“, vagyis előfordul, hogy e napon havazik.
Egy másik jövendölés szerint, ha
Rendszerint hideget hoz: Gergely uram nagy ravasz, hidegre vál’ a tavasz.
Azt is mondták: Mátyás, Gergely két rossz ember, mert mindkét napon lehűl az idő.
Megfigyelték azt is, hogy
A Somogy-megyei mesztegnyőiek a kalendáriumi rigmust is tudják:
Megkezdődött a munka a földeken
Gergely-nappal véget ért a farsangos, disznóvágásos, rokonlátogatásos, eszemiszomos világ. Böjttel jött a tavasz, március elején már megeredtek az ereszek, a hó elolvadt, a tavaszi szelek felszárították a mezei utakat.
Gergely napján a böjti szelek ellenére sokfelé vetettek.
Termésjósló szokások
Topolyán (Délvidék) ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.
Székelykevén (Dél-Bánság) azt tanácsolták, hogy a földeken dolgozó ember még kint rázza ki bocskorából a földet, mert ha hazaviszi, nem lesz jó termés.
Úgy tartották, a gazda, hogy a vetés előtti éjjel ne aludjon a feleségével, mert üszkös lesz a búzája.
Hasonló okból pénteken se vessen, de tökös rétest se süssön búzavetésig a háziasszony.
Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépán Gergely hetében vetették a krumplit.
Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent.
Zalaszentbalázs (Zala megye) szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tökékről sok szőlőt lehet majd szüretelni. Ekkor metszették a sióagárdiak a szőlőjük sarkaiban levő négy tőkét.
Régi tanévkezdés
Régen nemcsak a tavasz kezdődött március 12-én, de a tanévkezdés is erre az időszakra esett. Csak a 19. században lett általános, hogy ősszel kezdődött az új tanév.
Gergely-járás
Az iskolás gyermekek köszöntőinek, dramatikus játékainak külön időpontja Balázs-nap (február 3.) és Gergely-nap. A kettő közül a gergelyjárás szokása a régebbi és elterjedtebb, valaha egész Közép-Európában és Nyugat-Európában igen népszerű volt.
A gergelyezés IV. Gergely pápa (827-844) intézkedésére terjedt el, aki ezzel Nagy Szent Gergelyt, az iskolák, diákok egyik védőszentjét akarta megtisztelni.
A szokás azonban az idők folyamán egyszerűsödött. Az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval, pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dalolás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekek kedvet kapjanak a iskolába járásra. Beköszöntve a házakba rákérdeztek: van-e katona, ki Pallas táborába beáll?
Énekeltek, köszöntőket mondtak:
Kérem a tarkát, tojjon helyébe mást.
A fekete, sárga, fehér és a suta
Tojjanak sokakat minden Gergely napra.
A nyárshordó nyársára a háziak szalonnát szúrtak, a kosárba tojást tettek, tehetősebb háznál pénzt is adtak. Az adományt a tanítónak adták, aki rendszerint jó nagy rántottával meg is vendégelte őket.
A népszokás 1895-re nyúlik vissza, mikor bevezették a kötelező népoktatást. A korabeli tanító szervezte meg, hogy népszerűsítse az iskolát.
Legtovább a Dunántúlon, a Palócföldön és a Muravidéken maradt fenn a gergelyezés. Élő gyakorlatát már csak szórványosan lehet megtalálni.
A gergelyezés megihlette a magyar népdalokat gyűjtő Kodály Zoltánt is.
A Gergely-járás szokását az 1990-es években sokfelé (pl. Kaposvár, Somogyjád) más formában felújították, ugyanis az iskolás gyerekek átmennek az óvodába „iskolásokat toborozni.“
Mérges, mint a Gergely-napi idő – vagyis nagyon mérges
Gergely-napi virág – a hóvirág (kikeleti hóvirág, Veszprém környékén elterjedt népi neve)
Gergely-víz – a templomok, és oltárok szentelésénél használt víz neve, amely hamut, bort és sót is tartalmaz. Azért hívják így, mert Nagy Szent Gergely pápa írta elő használatát. A II. vatikáni zsinat után nem használatos.
Gergely vagy gergelyes – a Gergely-napot köszöntő gyerek neve
