Betlehemi jászol (Weihnachtskrippe)

A nyári költözéssel néhány dolog az "anyaországban" maradt. Ilyenek a betlehemi figuráim is, amiket évről-évre a Nagyitól kaptam kölcsön. Júniusban én is azt mondtam, mint Regős Bendegúz: Hol van még karácsony! (Indul a bakterház)
Most pedig fogtam a fejem, mert itt, Németországban, nagyon nagy hagyománya van, és nagyon drága is. Gondoltam, rendelek az internetről, de ott meg ami olcsó volt, az sajnos nem volt szépen kidolgozva. Hagytam az egészet, nem is foglalkoztam vele. Amíg egyik nap el nem mentem a közeli kedvenc kis virágos üzletembe ahol minden karácsonyi kellék éppen akciós volt. Akkor megvettem a nekem legjobban tettszőt, igazán kedvező áron. Boldogan szorongattam őket, hazavittem, kivettem, nézegettem....és bajba voltam, most aztán hova teszem?
És akkor támadt az az ötletem, hogy majd én készítek nekik jászolt, nem is akármilyet!
Sorra jártam az üzleteket, böngésztem az interneten, aztán rajzoltam egy vázlatot, melynek alapján, ma elkezdtük kivágni az elemeket...

Natúr, 8 mm-es faforgácslappal dolgozunk. Első felvonásban a rétegelt lemez volt az ötlet, de annak túlságosan újszerű, tiszta hatása van. Amikor jászolnézőben voltam, ott is mindenütt a faforgács lap volt az alap. Amellett, hogy könnyű vele dolgozni (néhány elemet még én is ki tudtam vágni a dekopírral), másik jó tulajdonsága, hogy olcsó.Mindemellett könnyen festhető, ragasztható.

A 8 mm- es vastagság miatt esélytelen csavarral összeállítani. Őszintén szólva szöggel se volt egyszerű, de végül, egy kis faragasztóval megtámogatva sikerült. Szóval a váz most áll, egy éjszakát szárad, és a hétvégén bele lehet kezdeni az izgalmasabb részbe, a dekorálásba. ( A fotó nem sikerült túl jól, olyan mintha ráborítottam volna valamit, pedig csak az árnyékom...)

Az éjszakai száradás után a jászol váza készen.



Egy hete voltunk kirándulni, és az erdőben fenyőkérget, ágakat, és mohát gyűjtöttük. Nagy naívan behoztam a lakásba, és betettem a radiátor alá száradni. Este mindenhol bogarakkal, hernyókkal találkoztam, úgyhogy száműztem a pincébe. Ma felhoztam, még mindig voltak benne "lakók", de elkezdtem a díszítést.

Miután a tetőt beborítottam a hátlapot, a kis padlás részt, és az oldallapot lefestettem barnára. Ágakból elkészítettem a kerítést az állatoknak, a létrát, a tűzrakóhelyet, néhány fahasábot. Ezeket ragasztópisztollyal összeragasztottam, majd rögzítettem. Bal oldalra került még egy tartóoszlop, ugyanabból a faanyagból. A padlásra próbaképpen beraktam egy adag szalmát, és figyelgetem, hogyan lehetne a padlót beborítani. A tűzrakó helyre egy led-es mécses fog kerülni, de azt a padlóba még be kell süllyeszteni, hogy alulról be lehessen kapcsolni majd.

A következő fázis a talaj burkolása volt. Ehhez szalmát használtam, amit ollóval felaprítottam, és a lapra ragasztottam. A vízbázisú hobby ragasztót mint festéket kentem el az alján, majd megszórtam a szalmával, és egy zacskót húztam a kezemre, avval meg jól lelapogattam. Egyes helyeken, hogy megtörjem a rendet, mohát is használtam, amit pisztollyal rögzítettem. A család szerint túl barna volt a háttér, ezért oda ragasztottam még egy csillagot, amit-ha nagyon elnézőek vagyunk-betudhatunk a nyolcágú hírvivő csillagnak, ami mutatta az utat a napkeleti bölcseknek.

És, beköltöztek a lakók a jászolba!

A kedvencem a tehén, aki boldogan nézeget kifelé a kis helyén!

A fényképek nem túl jók, sajnos, pedig mindent bevetettem. És, ha jól megnézzük, sokban eltértem az eredeti tervtől is, mert így tartottam abban a pillanatban jónak.  Hát ez van, nem lehet minden(ki) tökéletes!

Áldott ünnepet Mindenkinek!





A mai nappal elértem a bűvös százast. Ez azt jelenti, hogy egy hónapja, mióta az első bejegyzésemet megírtam, százan látogatták meg az oldalamat. Amikor elkezdtem, féltem attól, hogy semennyire nem fog menni, mert az interneten a kreatív blogok világában (is) extrém nagy a kínálat. Akkor arra gondoltam, hogy sebaj, a barátaimnak, ismerőseimnek, kollégáimnak ajánlom majd, és nem másodsorban magamnak írom. Most azért kicsit megnyugodtam, hogy talán nincs minden elveszve, és nyílván mindenki kicsiben kezdte, de, ha még számolok is, akkor szinte minden napra három látogató jutott. Én már akkor is örülök, ha csak egy embernek kedves ez az egész. (Nekem mindenképp, az már egy:)
A napokban elkezdem a betlehemi jászol építését. Ez egy komolyabb munka lesz, és nagyon izgalmasnak ígérkezik. A hétvégén kirándulni voltunk, és begyűjtöttünk néhány kelléket is...
Az én kis szent családom igazán szép jászolt fog kapni...pár nap, és jövök!

Cserépházikók-Tegolák

A mai, egy nem hagyományos bejegyzés lesz, mert nincsenek benne fázisfotók. Ennek az az oka, hogy évekkel ezelőtt csináltam őket, és akkor még a blog gondolata nem volt meg, tehát, csak a végeredmény lett megörökítve A képeken nagyjából minden egyértelmű, de lentebb írok egy-két praktikus tanácsot, amivel bárki könnyen elkészíthet egy ilyen kedves dekorációt.

A köznyelvben úgy hívják őket, hogy tegolák. Ez, az ugyancsak "tegola", olasz szóból származik, melynek jelentése: cserép. Az első képen látható cserépforma nagyon hasonlít arra, amin a olaszok dolgoznak, ha csak megnézünk pl: egy toscana-i házat, azon valóban hasonló cserepek vannak. A másik kettő Magyarorzágon is elterjedt kúpcserép. Bár, már ugye, inkább beton, és egyéb cserepeket használnak, azért lehet még kapni tüzépeken. Én használtakat kerestem, mert azokon már van az időnek nyoma. És, ha olyan jellegűt készítettem (aminek most például a fotóját nem találtam meg), akkor kifejezetten szép volt, hogy rücskös-mohás-kopottas.

Elkészítés:

Minden esetben alapozással kell kezdeni, vagyis a tisztítás után egy fehér akrilréteget kap a cserép. Ezután a rizspapirból kivágott motívumok következnek: ablakok, ajtók, terasz, falrészlet, akármi. Ha a homlokzatot szeretném cserépszínűre hagyni, akkor csak az egyes motívumok helye alatt kell alapozni, majd dekupázs technikával felragasztani.
Téglákat lehet készíteni levegőn száradó gyurmából, terrakotta színűből, vagy fehérből is. Amikor nekem nem volt otthon, akkor dekorgumit használtam. A virágos díszítést mindenféle szárazvirágból oldottam meg, de legalkalmasabb a sóvirág.A mindenhol megjelenő zöld moha, izlandi zuzmó, nem szárított, mert akkor törne, hanem valami érdekes technikával tartósított, ma már mindenféle színben kapható, az egyik legjobb dekorációs kellék szerintem. A kavicsok murvazuzalékból vannak, ragasztópisztollyal rögzítettem őket. A spaletták orvosi spatulákból készültek. Mindennek csak a fantázia szabhat határt. Lehet tenni függönyt az ablakokba, virágokat, kislépcsőt, korlátot fapálcikákból, csengőt az ajtó fölé...
Erős fekete kontúrokat, matricafesték kontúr rajzolójával készítettem, pl kültéri lámpa. A vakolás pedig egy struktúrpaszta nevű anyaggal történik, melyet ecsettel viszek fel, szinezhető, gyorsan szárad, minden hobby-boltban kapható.
Amit különösen szerettem bennük, hogy középen van a cserepeken egy lyuk, és annál fogva egy jó nagy csavarral rögzíthető a falra. Ajándék, dekoráció, meditáció. El lehet benne merülni, nem egy gyorsan barkácsoljunk valamit jellegű...
Amint megtalálom a többi fényképet, a levendulaházat, a téli, havas házikót, a romos kiskastélyt és a cukrászdát, nyomban feltöltöm...sorry!

Falapos-kalapos

Volt a kreatívos dobozom alján néhány falap. Előszedtem őket, és napokig nézegettem, hogy mire tudnám használni. Idén különösen tetszenek a fura hóemberek. Akik nem a hagyományos három golyós változatok, hanem kicsit manó jellegűek, kalaposak, huncutak.

 

 

Miután kiválasztottam az alakokat, ceruzával felrajzoltam őket a falapra. Aki nem elég jó rajzoló, az használhat indigót. Ott arra kell figyelni, hogy nagyon finoman rajzoljunk, mert túl vastag vonalat fog kiadni, és nem lesz szép égetésnél. Legalábbis ilyen kicsi mintánál. (A falapok 6 cm-esek.)

 

 

A rajzolás után pirográffal égettem ki. Ez most olyan hivatalosan hangzik, de semmi extra, már az áruházak szezonális termékei között is lehet olykor akciósan kapni, pár ezer forint. Akinek nem lesz állandó társa, az helyettesítheti forrasztópákával is, azt pedig a nagy barkácsáruházakban lehet kapni, olcsóbb, kevésbé nőies a mérete, de megteszi.

 

Miután elkészültek kaptak képtartó állványt is, egy kiszáradt mohadarab lett az otthonuk. Ezt a lánykám hozta haza pár hete, kiszárítottam, és eltettem, hogy majd jó lesz valamire! Jó lett! És akkor, hogy legyen benne valami kis csavar is, kapott egy masnit még a tövébe. Bekerült a múzeumasztalkámon a többi karácsonyi kacat mellé.

 

 További ötletek:

 

1 .Lyukat fúrok rá, és mehet a fára! (Mármint a karácsonyfára, akasztóval.)

2. Facsipeszt ragasztok a hátuljára, és egy kibontott kekszes zacskó kedves kis őrzője lesz, evvel zárhatóvá válik.

3. A hátuljába belegravírozom azt a nevet, akinek az ajándékot szánom, és ez lesz a kisérője.

4. Pasztellkrétával színezhetem is, kozmetikai applikátorral.

5. Farudra ragasztom, és mikulásvirágba tűzöm. (Vagy hurkapálcára.)

6. Ültetőkártyaként használom a karácsonyi családi ebédnél...

7. Elteszem a táskámba, hátha szerencsét hoz:)

 





Muffinok és rénszarvasok (Muffins und Rentiere)

Ezek a kedves kis díszek filcből készültek, és alkalmasak a karácsonyfa díszítésére, többet nem mondhatok...

Konyhajelenet (Puppensstube)

Adott volt egy fa asztal, két székkel. Rettenetesen magányosan hevert a gyerekszoba polcán. Azt gondoltam, ha ott is díszként funkcionál, és nem játékként, akkor javítok a helyzetén! Lefestettem, párnát varrtam a székekre, szalvétából kis motívumot ragasztottam rá. Amikor ez megvolt, vettem egy faládát az egyik barkácsáruházban, és szépen lassan (tényleg nagyon lassan) berendeztem. Az eredmény a következő lett.

Lássuk sorjában a berendezési tárgyakat!
1. Csillár: tojástartóból vágtam ki, festettem, csipkét ragasztottam rá, láncra fűztem, és rajzszeggel rögzítettem a mennyezethez.
2. Kispolc: orvosi fa spatulákból vágtam ki, és erős kartonra ragasztottam rá, a hátlapjára egy óriási tortát dekupázsoltam, majd lelakkoztam.
3. Konyhaszekrény: a gerince egy fadobozka, amiben ilyen apró kellékeket szoktak árulni, anno nem dobtam ki, erre került rá kartonból az ajtó. Sajnos az ajtó fix, nem lehet kinyitni, nehéz bele pakolni. A hátlap szintén dekupázsolva van, a polc fa spatulából, egy kis csipkével.
4. Mosogatószekrény: rétegelt lemezből vágta ki nekem az én kedves férjem az elemeket. A mosogató süllyesztett, ott egy kicsit szidott, mikor lyukat kellett vágnia a munkalapba. Az elemeket lefestettem, majd faragasztóval összeragasztottam. A mosogató egy gyorséttermes majonézes tartó, a csapot egy régi fülbevalómból hajlítottam, a csap gombjai fémgyöngyökből vannak. A csempe utánzat szintén dekupázs.
5.Padló: vékony parafából van, hobbiragasztóval rögzítettem.
6.Lambéria: rétegelt lemez festve.
7.Függöny: egy régi mosózsákból vágtam ki, a karnis fülbevaló szerelék, ebbe könnyen bele tudtam fűzni az anyagot, majd a falba rögzített kicsi hajlított drótra akasztottam...
8.Sarokpolc:apró fakellékekből lehet kapni pont ilyen sarokpolc formájút.
9.Képek: a három kép csempemozaikra készült, dekupázsoltam, lakkoztam, a Toscanai-hangulatú egy falapra, szintén dekupázs, oldalt a balerina, egy antik hatású medálra került fel....a fogas rétegelt lemezre ragasztott gyöngyökből van, de nem jól funkcionál, leesik róla a táska, úgyhogy maradt díszként, ez van.
És a többiek:

A tortát egy video alapján készítettem süthető gyurmából. https://www.youtube.com/watch?v=UwxskMfD1KY
A torta tálcája egy mini fémdobozos krém teteje lefestve, pöttyözve. A lábast, ami a képen elég felismerhetetlen-sorry-levegőn száradó gyurmából készítettem, majd festettem, lakkoztam.

 

Ők a kedvenceim a konyhában, a kis sütis-cukros dobozok. Farúdból fürészeltem le egyenként őket. Ez olyasmi, mint a gyermek kiságynak a rácsa, csak vékonyabb. Szerintem barkácsboltban kapható, nem tudom, mert nekünk volt itthon. Aztán lefestettem őket, majd kaptak kis helyes gombtetőket, amiket szintén lefestettem, és egy kis gyöngyöt ragasztottam a tetejére, ami a fogója....Hát nem édesek? A feliratok szalvétákból lettek dekupázsolva. Csiszolópapírral utána dörzsölgettem kicsit, hiszen ezek régiek, kopottasak, sokat nyitogatta az unoka őket...

 

Amikor már az egész családot megfertőztem, akkor jöttek a képtelen ötletek. A fekete tálkák ragszató védőkupakjai, a kávétartó pedig folyékony szappan kupakjából van. A kis minta dekupázs, illetve a tányérka festve van...a tető egy gombocska...

 

 



A liszteszsákot én varrtam, nem volt egyszerű, mert a zsákvászon nagyon foszlik. A bajor perec levegőn száradó gyurmából készült, majd festettem, lakkoztam. A többi kelléket az internetről rendeltem. A profik ezeket is gyártják. De amig megnéztem a videójukat, hogy miként készül, és mennyi minden kell hozzá, maradtam a vásárlásnál...

 

A kolbász, a kenyér, és a perec is egyaránt levegőn száradó gyurmából készült. Ezeket egytől-egyig a lányom gyártotta, festette, lakkozta. A tepsi egy fém cukorkás doboz alja, benne hagyományos sütőpapír.

 

 

Remélem sikerült kedvet csinálnom! Az interneten ebben a témában olyan szinten el lehet merülni, hogy nincs kiút. Ez az én verzióm, egyedi, egyszerű, szeretjük. A konyha dísze lett, kezdetekben még csábította játékra a lánykámat, de azon kívül, hogy rendezgette, nem sokat tudott kezdeni vele. Én mit nem adtam volna gyerekkoromban egy hasonlóért!

Felnőttként bepótoltam!



Levendulás könyvborító (Lavenderbuchumschlag)

A könyvborító egy ajándékötlet. Személyes. Már önmagában a könyv is személyes ajándék, hiszen ismernem kell az illető ízlését, érdeklődését, anélkül nem vásárolhatok. Ha pedig varrok hozzá ajándékba egy könyvtartót, az még kedvesebb, egyedibb. Erre már csak az tenné fel a pontot, ha hozzá illő könyvjelzővel lenne megspékelve! Na majd legközelebb!
Most lássuk a kis levendulást!

Felirat hozzáadása

 

Talán minden kézműves tevékenység közül a legkedvesebb számomra a hímzés-varrás, ez az, amiben leginkább el tudok merülni. Sajnos a Kalocsai-Matyó korszak lejárt, az a kis fellángolás, ami pár éve megfertőzte a divatipart szintén hamar lecsengett, úgyhogy új motívumok után kellett néznem. Egy időben a lányomnak hímeztem mesefigurás párnákat, majd elővettem kedvenc anyagomat, a filcet, és mindenféle hasznos-és haszontalan dekorációt gyártottam belőlük. A motívumok közül, pedig mondanom se kell, a levendula a legkedvesebb...

 

Az anyagot a könyv méretéhez szabom, nekem ez okozta a legtöbb gondot, nem is értem miért? Arra nagyon kell figyelni, hogy megfelelő mennyiségű szél maradjon, mert oldalanként a pelenkaöltés elvesz fél-fél centit....

 

A szélén már behajtva kezdem el varrni, így, ha elég cérnát hagyok, akkor elég egy befűzés, egy oldalra, megállás nélkül. Ez nekem mindig azért nagyon fontos praktikusság, mert annál szebb minél kevesebb tisztázás van benne.

 

Amikor készen vagyok, felpróbálom a könyvre. A mintát pedig szigorúan így kell megrajzolni, hiszen látványra így adja ki magát....ceruzával, vagy illanó filccel dolgozok. Majd kihímzem. Én láncöltéssel varrtam, a levendula szirmait is, két öltésig mindegyiket. Ha a láncöltésnél megfelelően szorosan varrok, akkor adja ki ezt a sodrásra emlékeztető mintát. Varrtam még rá a csokornál, egy szatén szalagból kötött masnit, és egy fagombot, amivel be tudom zárni, nehogy valaki beleolvasson!

 

Bár nem feltűnő, de háromféle lila színt használtam, így is van benne egy kis csavar...