Csehszlovák farkaskutya

Csehszlovák farkaskutya könnyen összetéveszthető a farkassal, olyannyira hasonlít rá. Ez a kutyafajta igazán szerencsés keresztezése lett az Európában őshonos vadásznak, a szürke farkasnak és a németjuhásznak. Jó tulajdonságaik egyesültek: a kiváló szaglás, az erős vadászösztön, ugyanakkor a könnyű taníthatóság, a játékosság, a gazdához való feltétlen ragaszkodás. Kevéssé ismert, ám igen sok pozitívummal bíró kutyafajta.

A csehszlovák farkaskutya az 1950-es évek végén született az egykori Csehszlovákia területén egy tudományos kísérlet keretében. A német juhászkutya és a szürke farkas (Canis lupus) keresztezése olyan fajtát eredményezett, amely egyesítette a farkas hasznos tulajdonságait és egy szelíd juhászkutya temperamentumát. Hivatalosan az 1980-as években ismerték el nemzeti fajként. A ma már nem létező Csehszlovákia mind a kutyafajta, mind a származási ország nevében megmaradt, a patronáló ország Szlovákia lett.

A csehszlovák farkaskutya jellemében még felismerhetők a farkas ősök vonásai. Például sosem adja fel teljesen a függetlenségét, kiváló a szaglása, nagyon erős a vadászösztöne, a kitartása, valamint szenvedélyesen szeret ásni. Nagyon keveset ugat. A szukák nagy része (nem mindegyik) évente csak egyszer tüzel. A másik, eredetileg farkas keresztezésével kialakított fajtához, a saarlosi farkaskutyához képest ez a kutyafajta kevésbé óvatos és tartózkodó, valamint könnyebben tanítható.

A szőrzetét hetente egyszer-kétszer érdemes átkefélni sörtekefével. A vedlési időszakban elég sok szőrt hullathat, ekkor kártolókefével célszerű eltávolítani a fellazult szőrszálakat. Karmait röviden kell tartani.

Kitenyésztésének célja az volt, hogy katonai és rendőrkutya legyen. Ennek megfelelően alkalmazzák származási országában és olykor máshol is. Nem tanítható olyan könnyen, mint a német juhászkutya, de így is nagyon jó teljesítményre képes. Kiválóan alkalmas nyomkereső kutyának is, emellett vadászkutyaként is tartják.