A római kori festészet

A római kori festészet

A festészet különböző korszakait és stílusai bemutató cikksorozatunk az időszámításunk szerinti X. századtól foglalkozik ezzel a szerteágazó témával, és egyáltalán nem szerepel benne a megelőző időszak, sem annak meghatározó szereplői. Most ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni valamelyest és sokak személyes kedvencét, a római kort vesszük górcső alá a festészeti vonatkozások szempontjából.

 

Művészetek a római korban

A római kultúra és művészet egyik meghatározó alapja a vallás, amelyre erősen hatott a görög többistenhit, tulajdonképpen „átvették” a görög isteneket a saját vallásukba, új néven nevezve őket.

A művészet alakulására is nagy hatással voltak a görögök, egész pontosan a kézművesek, a művészek és a tanítómesterek, mivel ők is nagy számban érkeztek bevándorlóként vagy behurcolt rabszolgaként a hatalmas változásokon keresztülmenő Római Birodalomba.

Az időszámításunk előtti III. századig a képzőművészetek fejlődése meglehetősen lassan zajlott. A római művészetek kialakulásában jelentős hatása volt az ősi itáliai, ezek közül is elsősorban az etruszk művészek alkotásainak. A görög művészet hatása csak később válik uralkodóvá, abban az időben, amikor a hódító hadjáratok során elsősorban a görög szobrászat kiváló alkotásait tömegével hurcolják hadizsákmányként Rómába. Az i.e. II. századtól  a görög vagy görög hatású szobrok szinte elmaradhatatlan tartozékai lettek a római középületeknek és az előkelő lakóházaknak. A szobrokra mutatkozó egyre növekvő kereslet a görög eredetik sorozatban történő másolásához vezetett.

A római kori festészet fennmaradt emlékei részben díszítő jellegű falfestmények, részben pedig mitológiai jeleneteket ábrázoló képek. Pompeii, Herculaneum és Róma területén maradtak leletek falfestmény részletekről, de jelentős töredékeket tártak fel a provinciák, így Magyarország területén is.

A római épületek belső tereinek lényeges díszítőelemei a padlómozaikok, ember és állatábrázolásokkal, geometrikus vagy növényi mintákkal. Gyakran görög falfestményeket másoltak le a római művészek mozaikképekre átültetve az eredeti művet. Mozaik lelet jóval több helyen fennmaradt ebből a korból, mint falfestmény.

 

A római kori festészet korszakai

Korai és érett etruszk művészet (i.e. VIII – IV. századig)

A tarquiniai sírkamráknak köszönhetően az etruszk falfestészetnek gazdag hagyatéka maradt ránk, melyek közül a legtöbb az i.e. VI. század utolsó felében készült. A falfestményeket mésszel elsimított falfelületre előrajzolták, majd egyszerű alapszínekkel – főleg rozsdavörössel – kifestették az alakokat. Témáikat a mondákból, a természet történéseiből és a mindennapi életből merítették. A hitüknek megfelelően a sírkamrát az elhunyt halál utáni lakhelyének tekintették, ezért igyekeztek azt széppé és használati tárgyakkal jól felszereltté tenni. A képeken növényeket és madarakat láthatunk elsősorban, a falakon megelevenedik az állatok mozgalmas világa.

A természet ekkora teret sem a görög, sem a későbbi római művészetben nem kapott, a korabeli egyiptomi falfestményeken viszont találhatunk hasonló ábrázolásokat.

A IV. századtól fokozatosan eltűnt a sírfestmények életigenlő jellege, a hangulatában harmonikus életképeket és természetábrázolást felváltják a komor alakok és a véres jelenetek. Ez a változás összefügg az etruszk nép belső válságával és a külső fenyegetettség megjelenésével.

 

A római kultúra virágkora (i.e. III. – i.sz. I. századig)

A legkorábban alkalmazott falfestési módszer ebben a korszakban az olyan nemes burkolóanyagok, mint a márvány és az alabástrom mintázatának utánzása volt. Ezt a stílust nevezzük első festészeti stílusnak is, ami a maga teljességében az i.e. II. század végén alakult ki. Az ajtókat keretező oszlopok festésével igyekeztek a szemlélőben azt az érzetet kelteni, mintha azok kiemelkednének a fal síkjából.

A pompeji házakat díszítő festmények második stílusa az architektonikus, azaz építészeti stílus. Ebben az esetben a falakra perspektivikusan megjelenített építészeti elemeket festettek. A festményeken történő ábrázolás a valós épületek pontos képét igyekszik visszaadni. A festett oszlopok olyanok, mintha valójában elválnának a faltól, ezzel a helyiség mélységet kap,  szinte kitágul.

 

A Római Birodalom aranykora (I. – III. századig)

Az időszámításunk szerinti I. század folyamán a falfestészetnek két újabb stílusa alakult ki, melyeket harmadik és negyedik pompeji stílusnak nevezünk. Ezeknél  a stílusoknál már nem a térillúzió megteremtése volt a cél, hanem inkább a helyiséget határoló falak díszesebbé tétele. Ehhez továbbra is használták az épülethomlokzat ábrázolásokat, de a valóságtól elszakadva egyre fantasztikusabb elemekkel kombinálták azokat.

A falfelületeket nagy méretű, többnyire sötét színű (pompeji vörös, fekete) falmezőkre tagolták és ezek középpontjába figurális jeleneteket festettek, amelyek úgy lettek elhelyezve, mintha egy-egy táblakép lenne felakasztva a falra. A leletek alapján a legkedveltebbeknek a mitológiai témák, a tájképek, a mindennapi élet jelenetei tűnnek. A portrék ritkák, de amelyek fennmaradtak, azok igazán különleges szépségűek, mind az ábrázolt embert, mind a festést tekintve.

A Nero császár által építtetett Domus Aurea palota freskómaradványai is ezen korszak stílusának felelnek meg. A talált freskókat Raffaello és Michelangelo korában tárták fel, és felfedezésük után jelentős hatást gyakoroltak a XVI. századi reneszánsz díszítőművészetre. A reneszánsz korában még ismeretlenek voltak azok a pompeji házak, amelyekben később feltárták a különböző díszítési stílusok legváltozatosabb motívumait és figurális ábrázolásait.

 

A római kori festészet meglehetősen inspiratív a mai kor embere számára is. Az alkalmazott színek és az ábrázolások sokfélesége alkotásra csábít, akárcsak a KreatívLiget Élményfestő Stúdió változatos festmény kínálata. Nézz körül az Események menüpontban és válassz egy kedvedre való képet, amit a megjelölt időpontok valamelyikén – instruktoraink segítségével – el is készíthetsz.

Blog

Fessünk egzotikus tájképeket!

Az egzotikus tájak több okból is lehetnek szívünknek kedvesek. Vagy azért, mert már jártunk ilyen tájon, és szeretjük felidézni az ott megszerzett élményeket. Másik esetben pedig pont azért, mert még sosem jártunk ilyen helyen, de nagyon szeretnénk vagy nagyon tetszenek ezek a helyek. A visszaemlékezés vagy akár az álmodozás, tervezgetés időszakában is jó az egzotikus tájképeket nézegetni, illetve még jobb azokban egy alkotó folyamat keretein belül elmerülni.   Mi az, ami egzotikus? Az egzotikus jelentése: távoli vidékről való. Lehet az akár nép, növény, állat vagy akár egy beszélt nyelv is egzotikus. A jelző távoli, tengerentúli, főleg forró égövi vidéken élő emberek, növények vagy tenyésző állatok, illetve velük kapcsolatos, hozzájuk tartozót jelent. Átvitt értelemben lehet rendkívüli vagy különös is, a megszokottól nagyon eltérő és rendszerint egy távoli világrész hangulatát sugalló.   Egzotikus festészet Elsőre Paul Gauguin jutott eszünkbe erről a témáról, nem véletlenül. A párizsi születésű Eugène Henri Paul Gauguin a 19. századi festészet méltán ismert alakja. Az ő festményei méltó helyet érdemelnek a posztimpresszionizmus igazi alkotásai között Cézanne és Van Gogh művei mellett. Gauguin a színekkel merészen bánt és folyamatosan kísérletezett. A festő élete igazán kalandos volt, élt Peruban, Panamában, Tahitin, de a Marquise- és Martinique-szigeteken is. Nem túl hosszú

Olvass tovább »
Híres virágos festmény

A 8 leghíresebb virágos festmény

Virágokat festeni és rajzolni egészen hamar „megtanulunk”. Kisgyermekként az egyik első olyan motívum, amelyet szerepeltetni tudunk a saját műveinken. A népi művészeti ágaknál is sokféle módon előfordulnak a virágok, legyen az akár díszítőfestés egy tárgyon, egy hímzés a ruházaton vagy valamilyen lakástextilen. A virágok sokfélesége a természetben lenyűgöző. Mint látvány és mint ihletadó vagy „alapanyag” a legszebb festményekhez. Minden kornak és stílusnak megvoltak a maga virágcsendéletei vagy más olyan alkotásai, amelyeken valamilyen formában megjelennek a virágok. Ezek közül a nagyszerű művek közül választottunk ki most 8-at, amelyek talán a leghíresebbek, de mindenképp egytől egyig kiemelt figyelemre méltóak.   1. Claude Monet – Vízililiomok (Tavirózsák) Tulajdonképpen nem is egy képről van szó, hanem egy teljes sorozatról, amelyek Monet leghíresebb képei közé tartoznak. Összesen mintegy 250 festményt készített erről a csodás témáról. Kevesen tudják, hogy Monet szenvedélyes kertész volt és amikor a sikeres festményeladások lehetővé tették a számára anyagilag, vásárolt egy telket, amin egy tó is volt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy gyönyörű kertet varázsoljon belőle. Ez a tó és kert lett később festményeinek fő témája is. Élete utolsó 30 évében a saját kertje lett a fő művészi témája, itt festette a vízililiomokról szóló sorozatát is. Monet tavirózsás festményei megtalálhatók a

Olvass tovább »

Híres női festők – Margaret Keane

A napokban bejárta a világhálót a hír, hogy 2022. június 26-án, 94 éves korában elhunyt Margaret Keane, a híres amerikai festőnő, aki a nagy szemű gyerekeket ábrázoló portréiról volt híres. Ki is volt ő?   Korai évek Peggy Doris Hawkins néven látta meg a napvilágot 1927-ben. Két éves korában egy elrontott műtét következtében maradandó halláskárosodást szenvedett, emiatt ő sokkal figyelmesebben szemlélte az emberek arcát, szemét beszéd közben. Valószínűleg ez is erősen közrejátszott abban, hogy a nagy szemű portréiról lett híres. 10 évesen festette első olajfestményét két kislányról, melyen az egyik sír, a másik nevet. A képet a nagymamájának adta ajándékba. Az 1950-es években kezdetben ruhákat és babaágyakat festett, majd belekezdett a portréfestésbe. Főként gyerekeket, nőket és állatokat ábrázoló képei születtek.   Találkozása Walter Keane-nel Margaret már házas volt, és volt egy gyermeke is, amikor találkozott az ingatlanértékesítéssel és hamisított képek eladásával foglalkozó Walter Keane-nel.  A férfi úgy mesélte el találkozásuk történetét, hogy amikor megpillantotta őt egy jól ismert north beach-i bisztróban, a nő nagy szemei szinte mágnesként vonzották. 1955-ben házasodtak össze.   A férj, mint csaló Walter a sajátjaként kezdte árulni felesége képeit. Egyre nagyobb népszerűségre és haszonra tett szert. Míg ő tündökölt a dicsfényben, felesége otthon festette a képeket,

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü