Egykor az üvegfúvó mesterek többségében szlovák területről érkeztek ide, magukkal hozva színes népszokásaikat, köztük az asszonyfarsangot is. Ez a nap az asszonyok napja volt, akik az esti bálra valót a férfiak jelképes megborotválásával gyűjtötték össze. Maskaráikhoz általában régi ruhákat, gyakran férjük ruháit használták fel, bekormozták az arcukat és bajuszt festettek, hogy felismerhetetlenek legyenek.
A borotválás, a szimbolikus hatalomátvétel eszköze a fából készült borotva volt, a pamacs nyúllábból vagy disznósörényből készült. Púderként lisztet használtak, a borotválás után pedig tükör helyett lyukas szitát vagy szakajtót mutattak a férfiaknak. Így járták be énekelve, tréfálkozva a falut, úgymond férfi módra. A férfiak nem menekülhettek előlük, a fizetséget könyörtelenül behajtották! A férfiak belátásuk szerint lisztet, tojást, cukrot, sót adtak. Ebből készítették el utána a több száz pampuskát, azaz a farsangi fánkot az esti mulatságra.
Idén február 15-én szombaton ismét megelevenedik a hagyomány Sasváron. A hétvégi programot Parádsasvár önkormányzata szervezi, megtudtuk, hogy az Asszonyfarsang hagyománya évtizedek óta része életüknek, ám csak pár éve kapott nagyobb nyilvánosságot. Szeretnék megmutatni, hogy a Mátrában ilyen különleges télűző esemény is van. Délelőtt 9 órakor a Kultúrház elől indulnak, egy órával később a piactéren (a volt Üveggyár területe) fogadják a vendégeket. A tervek szerint 12 óra előtt érnek le a séta után az autósbüféhez, ahol a Hollóének együttes táncházzal várja a vidám csapatot. A vendégeknek fánkkóstolóval és forralt borral készülnek a szervezők.
Érdekes adalék, asszonymulatságok az európai néphagyományban, főleg szláv és német nyelvterületen is széles körben ismeretesek voltak. Magyarországon Asszonyfarsangot az ország más részein is tartották, a Dunántúlon leginkább. Ma egyre több településen lehet találkozni ezzel a szép hagyománnyal, bálokat, összejöveteleket tartanak hölgyeknek. Az Asszonyfarsang történetéhez hozzátartozik, hogy az asszonyok közös összejövetelén a férfiak nem vehettek részt. A szokás a nők számára az év folyamán az egyetlen alkalmat jelentette, amelyet mulatozással, tánccal töltöttek el. A szigorúan kötött életrendjükben jelentett ez a nap kivételt. Az összejövetel színhelye rendszerint valakinek a háza, pincéje volt.
Az Asszonyfarsang legtovább a Mátra északi lejtőjén fekvő falvakban maradt fenn. A mátraalmási asszonyfarsangról maradtak még fenn források, ott is általában reggel kezdődött a mulatság. Hasonlóan a parádsasvárihoz, a borotválásnál a beöltözött asszonyok egy kisebb csoportja járta be a falut énekelve, tréfálkozva. Az esti mulatságon csupán egyetlen férfi jelenlétét engedélyezték, a harmonikásét. A dalokat hol magyarul, hol szlovákul énekelték, ahogyan éppen az eszükbe jutott. Mátraalmás hagyományainak fokozatos eltűnésében szerepet játszott az 1946-47-es, magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény keretében lezajlott tömeges kitelepítés. A nagyarányú, hirtelen lakosságvesztés következtében számos család kettészakadt, a falu népessége által alkotott zárt közösség felbomlott.
Érdekes, hogy a több száz éves hagyomány a múlt században éledt újjá. A szokás legfőbb mozzanatát borotválásnak, az azt követő mulatságot pedig pampuska bálnak nevezték.
A Borotválós Asszonyfarsang mindenképpen egyedi és különleges hagyománya a Mátrának, hétvégén tehát irány Parádsasvár! Azért tegyük hozzá, bevállalós férfiemberek keljenek útra, hiszen ki tudja, melyik menyecske pattan elé, hogy megborotválja.
2020. február 10.
Szöveg: Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Gál Gábor
(A képek a 2019-es rendezvényen készültek.)
