A rostosüszög jelentősége az elleálló fajták megjelenése és a vetőmag csávázása miatt mára csökkent, bár minden kukoricatermő területen előfordul.
A rostosüszög esetében az elsődleges fertőzési forrás a talaj, de a vetőmag felületén megtapadó spórák is megfertőzhetik a növényt. A teliospórák a talajban telelnek, ahol akár 3-7 évig is életképesek maradnak. A spórákból először promicéliumok fejlődnek, amelyeken bazidiospórák képződnek. Ezeken fűződnek le a sporidiumok, amelyek a talajban kicsírázva megfertőzik a kukoricanövényeket. A fertőzés a csírázó növény esetében a rügyhüvelyen keresztül, vagy a növény föld alatti részein (gyökér, gyökérnyak, koleoptil) keresztül történhet. A növény a 10-20 cm-es nagyságáig van kitéve a rostosüszög fertőzésének. Az ellentétes ivarú sporidiumok egybeolvadva csíratömlőt fejlesztenek és behatolnak a szállító szövetekbe. A kórokozó micéliuma a növénnyel együtt nő, majd a generatív részekbe, a címerbe és a csőkezdeménybe hatol. Kártételével elpusztítja azokat, és sprórák tömegeit hozza létre. A tünetek a virágzás időszakában jelennek meg a címeren és a csövön, a növény más részein tünetek nem jelennek meg. A címer részben vagy egészben elúszkösödik, gyakran ellevelesedik. A cső minden esetben teljes mértékben elüszkösödik, üszögspórák tömegévé válik, amelyek sokáig a csuhélevelek védelmében fejlődnek. A fertőzött csövön a csuhélevelek az egészségesnél rövidebbek, eleinte zöldek, majd sárgulnak és száradnak. A csuhélevelek a teljesérés időszakában szétnyílnak és láthatóvá válik spóratömeg. A növény szöveteiből csak a rostok, a szállító edénnyalábok maradnak meg, ebből adódik a kórokozó elnevezése. A rostok a spórákat sokáig összefogják, ezért a spóracsomó nehezen porlik, csak a teljesérés időszakában kezdenek hullani. A fertőzött növényen nem miden esetben fejlődnek ki a kórokozó tünetei, de ettől függetlenül rejtett károsodást okozhat. Az üszögspórákkal erősen fertőzött talajban a csíranövények közül sok elpusztul. A fertőzött növények általában alcsonyabbak, erősen fattyasodnak, több de kisebb csövet fejlesztenek, összességében kisebb termést hoznak.
A kórokozó fejlődését, a betegség fellépésének mértékét nagyban meghatározzák a környezeti körülmények. A rostosüszög melegigényes kórokozó, legkedvezőbb számára a 21-28 ºC-os talajhőmérséklet. A talaj nedvességtartalma is meghatározó a fertőzés erőssége szempontjából. A nedves és hűvös talajban a spórák rövid idő alatt elhalnak, számára a szárazabb talaj a kedvező, ahol sokáig életképesek maradnak. Az ideális talajnedvesség 15-25%-os.
Cimkék:
