A Mester és tanítványai
Kaczvinszky József
(1904-1963)
„Kaczvinszky életéről keveset tudunk.” Ezzel a megállapítással előbb-utóbb mindenki találkozik, aki a Mester élete és tanító tevékenysége után behatóbban érdeklődik. Néhány tanítványi visszaemlékezés hanganyagának digitalizált helyreállítása és a korabeli dokumentumok kutatása révén a közelmúltban sikerült összeállítani egy, az eddigieknél valamivel részletesebb életrajzot. Ennek tömören megfogalmazott változata olvasható alább; számos további részlet pedig a kiegészítő oldalon nyert elhelyezést.
Kaczvinszky József egy magyar jógi volt, a rádzsa-jóga mestere. Életében egységet alkotott a tanító tevékenység és a szakírói munkásság. Tanítványai számára nyilvánvaló volt, hogy mesterük rendelkezik azzal a végső tudással, melynek megszerzéséről írásai szólnak. Kaczvinszky művei ma is a magyar jógairodalom kiemelkedő alkotásainak számítanak.
Budapesten született 1904. augusztus 9-én. Még nem volt három éves, amikor elveszítette édesapját. Nagyszülei magukhoz vették a csillaghegyi házukba. A gyermekévek meghatározó személye anyai nagyapja lett, aki egy homeopátiás kórház igazgató főorvosaként gyógyította a rászorulókat.
A középiskola felső éveit a Ciszterci Rend Szent Imre Főgimnáziumában végezte, és ott is érettségizett, amit az intézmény 1921/1922-es értesítője, minden aktuális az évi végzéssel együtt, hivatalosan hírül is adott. Gimnáziumi tanulmányai nyolc éve alatt magántanuló volt.
Fiatal éveiben pályakezdő íróként tartották számon. Két kisregénye és egy novellája mellett egy hetilapban megjelent tárcáját és egy gyermekpszichológiai írását sikerült megtalálni, melyek most elérhetők az egyéb írások oldalán.
Már fiatalon komoly műveltségre tett szert, jórészt nagyapja jelentős magánkönyvtárának köszönhetően. Nem csak a távol-keleti bölcselet műveit olvasta, hanem több tudományág újszerű eredményeit is behatóan tanulmányozta.
A háború előtti időkben előadásokat tartott a keleti filozófiákról és tanításokról, a számára kiindulópontot képező Patandzsali Yoga Aforizmáiról, amelyet szanszkrit eredetiből fordított és kommentált.
1933-ban megnősült; feleségével továbbra is a nagyszülői házban, Csillaghegyen laktak.
Élete fő műve, a háromkötetes Kelet világossága, amely a rádzsa-jóga teljes körű és átfogó ismertetését tartalmazza, az Írás Kiadónál jelent meg 1942-1943-ban. Több korabeli újság 1943 őszén már mindhárom kötetet hirdette.
További műveit 1945-től kezdve írta, az új hatalmi berendezkedésben a megjelenés esélye nélkül. Ezeket tanítványai gépelték, még indigóval is többször, hogy mindenkinek jusson egy példány.
Az ostrom után számos követője kérte Kaczvinszkyt arra, hogy a megváltozott világban részesítse őket szóbeli tanításban is. Ő ezt úgy értelmezte, hogy eljött az idő egy szervezett jógaoktatás létrehozására. Eladták a csillaghegyi házukat és beköltöztek a Nagyszőlős utcába.
A jóga tanítása a Sashegyen, egy bérelt villában kezdődött 1945-ben. Három kurzus indult, lényegében a Kelet világossága három kötetének megfelelő tematikával: a meghirdetés szerint „hatha, láya, rádzsa yoga” elnevezéssel; az utóbbit Kaczvinszky tanította. Az 1947-ben kezdődő keményebb diktatúra alatt a képzés ellehetetlenedett. Kaczvinszky, változó időpontokban és helyszíneken tartott találkozásokkal, egyénileg továbbvitte a rádzsa-jóga oktatását.
Lassan kialakult körülötte egy állandónak nevezhető tanítványi kör, amelybe az utolsó csatlakozás az ötvenes évek második felében történt. Kaczvinszky ekkor már Budán lakott második feleségével abban a lakásban, melyet egyik tanítványa választott le számukra saját nagyobb méretű lakásából a II. kerületben, a Nyúl utcában.
Az utolsó években egészsége fokozatosan romlott, emiatt szűkítette a tanítványainak körét és a velük való találkozásokat is. Az 1962. decemberi 6-i agyvérzésből még visszatért. Végül már magnetofonszalagon küldte el aktuális tanításait a valamely társuknál összegyűlt tanítványainak.
Az 1963. október 28-i rosszulléte már végzetes volt; Kaczvinszky József másnap, október 29-én a Széher úti kórházban elhunyt.
Mike Géza
(1918-1976)
Kaczvinszky tanítása az 1970-es évek közepén folytatódott. Egyik tanítványa, Mike Géza maga is mesterré vált az évek során.
Végzettsége szerint gépészmérnök volt. Az UVATERV osztályvezetőjeként részt vett a 2-es Metró tervezésében és építésében. Szakmai tudását és felkészültségét, találmányok mellett, az is bizonyítja, hogy épületgépészeti feladatokra kapott megbízást a Dubnai Atomkutató Intézet fejlesztésében.
A kiküldetésből hazatérve egészsége váratlanul jelentősen megromlott. A munka világának kényszerű elhagyása után nem sokkal elérte a belső lelki út legmagasabb, tanító mesteri fokozatát. 1974-ben megjelent körülötte a tanítványok első csoportja, amelyet a következő évben még egy követett.
Kaczvinszky tanítványainak húsz évével szemben a második generáció tagjainak legfeljebb húsz hónap jutott a Mester személyes jelenlétéből. A rendkívüli intenzitású személyes és csoportos tanítás tekintettel volt a szabott időre…
Ennek a húsz hónapnak a története (személyek, események) e honlapon nem kap publicitást; és ez a későbbi idők történéseire is érvényes.
Mike Géza egyike volt az első tanítványoknak; a mesterével való szoros összetartozásra utal az is, hogy az 1945-ben írott (nem publikált) kisregénye ajánlásában barátjának nevezi Kaczvinszky Józsefet.
Marpa és Milarepa
Kaczvinszky tanítványai közül mintegy másfél tucatnak (a mi látókörünkben valószínűleg mindenkinek) ismerjük a nevét. Egy részükről semmi továbbit nem tudunk. Némelyeknek ismerjük a foglalkozását, esetleg néhány további adatot. Szám szerint öt tanítványról tudunk többet (ketten együtt); velük személyes kapcsolatban álltunk. Ők arról számoltak be, hogy minden tanítvány a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján beszélt Mesterükről.
A leggyakoribb fordulatok ezek voltak: végtelen szelídség, nyugalom és szeretet; a tanítvány teljes biztonságban van; a Mester minden lát és tud róla, nincs értelme semmit sem titkolni; megszűnnek a terhek, és minden megoldhatónak mutatkozik…
Felsoroljuk őket (az ötöt), és valami jellemzőt róluk.
Mike Géza vitte tovább a Tanítást, miután elérte a mesteri szintet; fentebb írtunk róla. Ha Kaczvinszkyról kérdezték, legtöbbször annyit mondott róla, hogy „teljeskörű tudással rendelkezett”.
Muraközy Tamásné, Nóra a Mester „jobb keze” volt; róla külön is lehet olvasni a kiegészítő oldalon.
Mike Gézáné Ilona (mi már elváltként ismertük meg) Kaczvinszky szelídségét emelte ki legtöbbször. A külön személyes képzés, melyet a Tarot-ról kapott, élete felejthetetlen élménye maradt.
Bakos Nándor (B. Z. édesapja) „magával vitte” a család intézményét, amit Kaczvinszky megértett és jóváhagyott, így gyermekei a Tanítás szellemében nőttek fel.
Takács György szellemi alkatához az Aforizmák című gyűjtemény állt közel. Annyira erős volt számára Kaczvinszky aforizmáinak inspiráló hatása, hogy kiérlelt magában néhány (tizennégy) nagyszerű saját aforizmát.
Szervánszky Endre (külön említés), aki méltó lakáshoz juttatta Kaczvinszkyt és feleségét, a Mesterrel való kapcsolatba bevonta a zenét is. Tanítványi körben tudott volt, hogy Szervánszky, illetve a modern hazai zeneirodalom emblematikus alkotása, a Hat zenekari darab (1959) Kaczvinszky szellemi hatását is tükrözi. A korabeli kritika elismerően írt a különleges műről, de bukást jósolt a bemutatón, amire 1961 januárjában került sor. A darab mégis sikert aratott, az utolsó tételt meg kellett ismételni. (Kaczvinszky és a zene: erről külön írás készül majd, ám sajnos nincs elől a sorban.)
A tanítványok közösségére visszatérve, úgy tudjuk, hogy a csoportos tanítás alkalmával nem volt közös meditáció (elcsendesedés azonban mindig) és a jóga elméletének tételes oktatására sem került sor (az házi feladat volt). Bármilyen „ad hoc” téma alkalmas kiindulás volt azonban a tanításhoz, melynek során Kaczvinszky kézben tartotta a csoport egészét, de az egyénhez is szólt ugyanakkor. — Fontos megjegyezni, hogy a személyes tanítás nem volt továbbadható: ami egyiküknek használ, az a másiknak árthat; ezt be is tartották. (Bakos Nándor és mások.)
Tanítványai időnként újra megkérdezték Kaczvinszkyt, hogy volt-e „látható” mestere, akitől a Tanítást kapta. Ő mindannyiszor elmondta, hogy ilyen személy nem volt az életében. Tanítványai között járta egy olyan mondás, hogy „Ő ezzel a tudással született, csak bele kellett nőnie a kabátba; szerencsére ez elég hamar megtörtént”. Kaczvinszky ilyenkor azt is hozzátette, hogy „a tanítást mikéntjéről sokat tanultam Marpától, aki Milarepa mestere volt”.