Yacht Life Magazin 0803 by Szabolcs Tar

ősz / 2008 / autumn II. évfolyam o 10

LUXUS ÉLETMÓD / LUXURY LIFESTYLE

M A GA Z I N E

1480 HUF 6.00 EUR Magyar English

ELŐSZÓ

FOREWORD

Ez a nyár mozgalmasabb lett, mint gondoltuk. Többen és többet hajóztunk, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. A fénykép tanúsága szerint is remek hangulatban hajóztuk körbe a Balatont a jubileumi, 40. Kékszalag versenyén (az élményt külön képriportban osztjuk meg Önökkel). Az ősz elérkeztével sem kell azonban sutba vágnunk jókedvünket, hajóscipőnket, a víztükör fényjátékának látványát, a messzeség igéretét, hiszen amíg az idő engedi, hajózhatunk megszokott vizeinken, utána pedig a vándorló madarak röptét követve délebbre vehetjük utunkat. Legközelebb például Monacoba, hogy a luxushajó-kiállításon találkozhassunk az év legújabb hajócsodáival, tervezőikkel, építőikkel, tulajdonosaikkal, és téli számunkban beszámolhassunk az újdonságokról. Bár, ha tovább lapoznak, most is számos érdekes jacht vár Önökre – legyen szó a címlap Frauscher 606-os motorosának őszinte élményéről, a B60-as Almost Nothing szinte múzeumba illő letisztultságáról, a WallyPower 70 Open provokatív merészségéről, a Southerly Speadwave 32 példamutató funkcionalitásáról vagy éppen a hatalmas Azimut 103S izgalmas érzékiségéről. Aki távolabbi horizontot szemlélne, annak a Sunreef 62 katamarán képeslapjai, a világ legdrágább luxuslakosztályai, az elforgatható szárnyú Akoya kisrepülő vagy a fiatal Je suis belle csapatának ruhái jelenthet izgalmat. Aki pedig a múltat is keresi a jövőben, annak a Morgan Aero8-as kabrióját, a világ első tourbillion-karóráját, a Bexei Primusát, a Schärenkreuzerek Európa-kupájának és a Rolex Veterán Regattájának képeit ajánljuk. Finomságként pedig olvashatnak interjút Európa legnagyobb belvárosi magángalériája, a Pintér Antik tulajdonosával, beszámolót az igéretes új budapesti Costes étteremről. Mindezt a már megszokott, kiváló whisky-, bor-, könyvés hanglemez-ajánlók mellett, szemet gyönyörködtető fotográfiákkal, igényesen. Navigáljanak továbbra is örömmel, velünk együtt, a gyönyörű jachtok és a luxus világában!

This summer turned to be a bit more mobile than we had presumed. We sailed more and with more friends, and got richer with many found memories. This photo is to witness that we sailed the 40th Jubilee Kékszalag (Blue Ribbon) Regatta in a jolly mood (the memory of which we would like to share with you in a special photographic reportage). However, with the arrival of autumn we do not need to put our good mood, our boat shoes, the view of the play of light on the water surface and the promise of the distance aside, since as long as the weather would allow us, we could navigate in our usual waterways, and afterwards we could set foot to the south, following the flight of the wandering birds. Next time, for instance, we head to Monaco and the Yacht Show to meet this year’s latest yacht miracles, their designers, constructors, owners, and to be able to report you on the novelties in our next, winter issue. Although, after turning this page many an interesting yacht await you – including the honest and surprising cover model of Frauscher 606, the B60 class Almost Nothing with and essential appearance, the WallyPower 70 Open and her provocative bravery, the Southerly Speadwave 32 model design with an exemplary functionalism or the huge and excitingly sensual Azimut 103S. Those who seek a further horizon might like the postcards from the long voyage of a Sunreef 62 catamaran, the collection of the most expensive suites in the world, the private jet of Akoya with rotating wings or the fresh fashion collection by the young Je suis belle team. Whoever looks also for the past in the future should have a look at the Morgan Aero8 convertible, the first tourbillion wrist watch in the world, Primus by Bexei or the photographs from the Skerry Cruiser Europe Cup and the Rolex Veteran Regatta. As a desert you would find an interview with the owner of the largest downtown commercial gallery in Europe, Pintér Antik or an introduction of the promising new Costes Restaurant in Budapest. All of it, besides the customary, great whisky, wine, book and music offering columns, with beautiful photographs, in quality environment. Join us further on in a good mood, navigating in the world of beautiful yachts and luxury.

Körösvölgyi Zoltán főszerkesztő

Zoltán Körösvölgyi Editor in Chief

tartalom summary

Sportos. Elegáns. Sportos. - Southerly Speadwave 32 Sporty. Elegant. Sporty. - Southerly Speadwave 32

Szenvedélye a szabadság - Azimut 103S Freedom Is Her Passion - Azimut 103S

Semmi különös - B60 Nothing Special - B60

Támad a könnyűlovasság - Morgan Aero 8 The Light Cavalry Attacks - Morgan Aero 8

Az elő karóra - BEXEI PRIMUS The First Watch - BEXEI PRIMUS

Oui Are Fashion - Je Suis Belle, divat, interjú Oui Are Fashion - Je Suis Belle, Fashion, Interview

Vörös és fekete - 70 WallyPower Open The Red and The Black - 70 WallyPower Open

Határ a csillagos ég - A világ legdrágább lakosztályai The Sky Is The Limit - The Most Expensive Suites Of The World

Szerelem első látásra - Frauscher 606 Love At First Sight - Frauscher 606

Földön, vízen, levegôben… és hóban - Akoya Air, Land, Sea… Or Snow - Akoya

A százéves örökifjú One Hundred And Forever Young

Képeslapok a tengerentúlról Overseas Postcards

Kollektor: Régi és új - Interjú Pintér Péterrel Collector: Old And New - An Interview with Péter Pintér

100 Kanál-villa: Csillag születik - Costes Étterem Spoon and Fork: The Birth Of A Star - Costes Restaurant 106 Borospolc: Mi a magyar? Wine shelf: What is Hungarian? 112 Whisky Klub: A whiskys hordók titka Whisky Club: The Secret Of The Barrel 116 Zenedoboz: Ősz húrja zsong… Musicbox: Chanson d’Automne…

122 Olvasólámpa: Könyvek őszre Reading lamp: Books For Autumn 126 Irodalom: Peter Weiler: A Márai-véletlen (részlet) Literature: Peter Weiler: The Márai connection (excerpt) 130 Negyvenen túl - A Kékszalag Beyond Forty - The Kékszalag Regatta 134 Az évek és a szépség dícsérete Age And Beauty Triumphant 144 Emlékkép Memory

134

SPORTOS.

ELEGÁNS. SPORTOS. SOUTHERLY SPEADWAVE 32 Szöveg: Yacht Life Kép: Northshore

Vitorlázni nem feltétlenül kell hónapokon és óceánokon át. Mint ahogy autóban sem kell feltétlenül tízezer kilométeres távolságra tervezni az utat. Legtöbbször rövidebb távra indulunk, és ez teljesen helyénvaló – legyen szó éppen a Balatonról vagy az Adriáról. A daysailerek egyre népszerűbb kategóriája pont erről szól, hogy nappal a vitorlázást, este pedig a kikötői életet élvezzük. A Southerly cirkálók sikerére építve a Northshore is minden bizonnyal ezért fejlesztette ki legújabb gyors, luxushajóját, a Speadwave 32-t.

Karcsú, stílusos és arra született, hogy élvezzük vele a vitorlázás lényegét – mintha csak az ideális barátnő briefjét alkottuk volna meg. Hm, ezek a Northshoreos fickók tudnak valamit… A Southerly Speadwave 32 kifinomult eleganciával várja az igényes nappali vitorlázót. A test ropogós frissességgel megrajzolt formáját, a nyitott tat könnyedségét a teakfából vonalazott deck tovább slankítja (nem mintha kéne), a kötélzet és a vezérlőrendszer pedig láthatatlan marad, hogy egy pánt nélküli felsőhöz hasonlóan egy szép női váll esetében, ne rontsa az összképet. Igen, ilyennek képzel az ember egy daysailert 2008-ban. Az összkép azonban mit sem ér, ha az első megszólalás a tervezett kirándulás helyett a kiábrándulás élményét hozza. Nos, panaszra semmi okunk nem lehet. A tervek alapján a vitorlázat kellő erőt tol ahhoz, hogy ne hangozzon el a Taxi filmsorozat ki tudja hanyadik változatából a „Nincs benne kráft!” örökérvényű kárörvendő mondata a versenytársak fedélzetéről. Dupla kormányállás és kormánylap, karbon ruda-

zat, központosított vezérlőrendszer, stabil menetteljesítmények, csapásváltó orrvitorla – akár egyedül is vitorlázhatjuk, ha muszáj. De minek, ha a bőszeles teljesítményt felturbózhatjuk az egyszerűen kezelhető, fullos, asszimetrikus gennakerrel is, és akkor tényleg fakíthatunk bármilyen környezetben? A kormányos saját trónusaiban ülve, esetleg stílusosan hajborzoló beállással vezetheti a hajót a dupla kormányállásból, ami egyrészt irigységre ad okot sokaknak, másrészt jó kilátást biztosít a vízre és a fedélzeten zajló eseményekre testközelből egyaránt. És ez így jó, a kormányos legnagyobb megelégedésére. A dekk alatt vezetett sottok könnyen elérhetőek a kormány mellől, a vendégek sem tekerednek bele Laokoón-csoportként, ráadásul a dupla motorizált csörlők a konditeremben töltött órákat sem teszik megkérdőjelezetté. Szusszanjunk egyet! A tágas, mégis védett cockpitban a vendégek kényelmesen élvezhetik vízközelből, hogy nemsokára partot érnek, anélkül, hogy egy-egy huncut

Southerly Speadwave 32 Teljes hossz / Length Overall: 10m / 32’9’’ Vízvonal hossza / Length Waterline: 9,3m / 30’6’’ Szélesség / Beam: 2,9m / 9’6’’ Merülés / Draft: 0,9-2,3m / 2’9’’-7’6’’ Vízkiszorítás / Displacement: 2500 kg / 5,510lbs Tőkesúly / Ballast: 840kg / 1,850 lbs Cirkáló vitorlafelület / Sail Area upwind: 55,6m2 / 600 sq ft Bőszeles vitorlafelület / Sail Area downwind: 120,3m2 / 1290 sq ft Gyártó / Builder: Northshore Shipyard, www.southerly.com

hullám a nyakukba csapva spontán wet t-shirt versenyt alakítana ki közöttük. A szófák elé asztalt állíthatunk, így az uzsonnát vagy szúnyogállóbb vendégekkel a vacsorát is békésen elkölthetjük a fedélzeten. A két kormánykerék közötti ösvényen áthaladva – feltéve, ha a kormányos engedélyt ad rá – a tatdeck elegendő helyet biztosít egy visszafogottabb táncelőadásra, esetleg cukorfalat lábacskák vízben lóbálására, ami persze rontja a menetteljesítményt, de tudjuk, időnként „játszani is engedd!”

A széles kajütlejárat szerencsésen kapcsolja össze a kint és a bent világát – amit a sötétített üvegfelületű tető tovább hangsúlyoz Goethe utolsó kívánságának megfelelően több fényt bocsátva be. A kortárs hangszerelésű beltér kényelme magától értetődő: az uzsonna a szalonban is tálalható, a csábító duplafelületű hálófülke pedig az esetleges megpihenés igényét is maradéktalanul kielégíti. A vízfelület alatt a Speadwave fejlesztéseként ún. swing kiel biztosítja, hogy a hajó majdnem minden vízállás mellett hajózható maradjon: a 2,3m-es legnagyobb merülés az eredményes cirkálást segíti elő, míg „gombnyomásra” 0,9m-re felhúzva sekélyebb vizek felfedezésére is lehetőséget biztosít. Ha elfelejtettük volna megemlíteni, a Southerly hajók egyedi megrendelésre épülnek Angliában – a nemzetközi értékesítő- és szervízhálózat azonban nem teszi szükségessé a Csatornán való rendszeres átkelést. Az első Southerly Speadwave 32 a tervek szerint 2009 nyarán vitorlázik ki a kikötőből. Alig várjuk.

SPORTY. ELEGANT. SPORTY. SOUTHERLY SPEADWAVE 32 Text: Yacht Life, Pictures: Northshore

We are not obliged to sail over months and oceans. As by car we don’t have to plan a trip for ten thousand kilometres. In most cases we go for shorter distances and it is absolutely normal – no matter if we talk about Lake Balaton or the Adriatic Sea. The more and more popular category of daysailers is about sailing the day and enjoying the port life the night. Building on the success of Southerly cruisers Northshore has developed its latest, fast luxury boat, the Speadwave 32. It is slim, stylish and was born to have us enjoy the essence of sailing – like we have drafted the brief of the ideal girlfriend. Well, these Northshore guys know something…. Southerly Speadwave 32 with her fine elegancy waits the demanding day sailors. The form of the hull drawn with crunchy freshness, the lightness of the open stern is even slimmed (not if she needed it) by the deck lined with teakwood, the rigging and the control system stay invisible for not destroying the entire image, like in the case of a lovely female shoulder with a top without bands. Yes, this is how we imagine a daysailer in 2008. The image, however, isn’t worth a penny if after the first word our mistress turns into a real distress. Well, we won’t complain for sure. After the plans, the sails push enough power to avoid the evergreen malevolent sentence of one of the episodes of the film Taxi: “There is no kraft in it!” from the competitors. Double wheelhouse and rudder blade, carbon linkage, central control system, stabile ride performance, self-tacking headsail – we can even sail alone, if necessary. But why should we if we can speed up the full wind performance with the asymmetric gennaker of easy handling, and then we can really be pretty cool wherever we are. The helmsman sitting in his throne or standing with stylish hair ruffle can steer the vessel from the double wheelhouse, which on the one hand makes the others jealous and on the other hand provides a good view over the water and the happenings on the deck. And it is good like this, at least for the satisfaction of the helmsman. The rigs running under the deck are easy to reach from the wheel and the guests won’t either writhe themselves into them like the figures of the

sculpture of Laocoon and his sons, moreover, the double motorized winches won’t query the hours spent in the gym. Let’s take a pause! In the spacious, but protected cockpit the guests may enjoy comfortably near the water the arrival to the shore without experiencing the waves on their necks and creating a spontaneous wet t-shirt competition. We can put a table in front of the sofas, so we can have the 5 o’clock tea or with some guests resisting the mosquitoes even the dinner on the deck. Passing the path between the two wheels – after the permission of the helmsman – the stern deck provides enough place for a low-key dancing performance or for letting the sweet legs swing in the water that however drops back the ride power, but sometimes “let her play!” The wide entrance to the cabins connects the inside and outside in a good way – the glass roof even emphasizes it and – after Goethe’s last wish – lets more light in. The comfort of the contemporary interior is evident: the high tea can be served in the saloon, while the double wall sleeping cabin fulfils entirely the demand of relaxation. Under the water surface thanks to the innovation of Speadwave the so-called swing kiel helps that the vessel remain sailable at almost any kind of water level: the 2.3 m maximum draft helps the effective cruising, while after pulling it up by “pushing a button” to 0.9 m we can even discover more hollow waters. If we had forgotten to mention, Southerly yachts are constructed in England for individual orders – the international sales and service network however does not demand to cross the Channel or the Tunnel often. After the plans the first Southerly Speadwave 32 will leave the port in the summer of 2009. We can hardly wait for her.

The bed of your dreams.

Hästens Concept Store Budapest 1134 Budapest Róbert Károly krt. 54-58. Te l . : + 3 6 1 3 2 9 8 0 6 2

Szenvedélye A SZABADSÁG Szöveg: Zöld Gergely, kép: Azimut Yachts

Költők, festők, zeneszerzők, szobrászok, írók ezreit ihlette meg már a szabadság és számtalan remekművet szenteltek neki. Ez a sor 2007-ben egy újabb alkotással folytatódott: megszületett az Azimut 103S luxusjacht.

SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA Érzéki vibrálás, játékos formavilág, számtalan meglepetés – ezt nyújtja az Azimut 103S, az Open modellcsalád új zászlóshajója. A merész, éppen ezért hihetetlenül izgalmas bordói vörös szín vonzza a tekinteteket, és azonnal meggyőz arról, hogy valódi egyéniséggel van dolgunk. Persze itt nem ér véget a kivételes megoldások sora. Úgy tűnik, a tervezők megpróbálták minél kevesebb vonallal definiálni a jacht profilját, de ezt nem ok nélkül tették. A vörös-fehér tömegben három, kékesen tükröződő, lendületes ívekkel körülhatárolt folt jelzi a kajütöket, és egyben azonnal beindítják a néző fantáziáját. Mit is látunk? Hullámokat? Vagy inkább stilizált, egymás és a jacht mellett úszó delfineket? Hiszen látszik az egyik uszonya is! Nagyon erős kontrasztként pedig a törzs, luxusjachtoktól meghökkentően szokatlan négyszögletes ablakai jelzik, hogy a gyártó különleges tudás birtokában van. Ezek a keret nélküli ablakok az Azimut védjegyeként ismertek, és könnyű elképzelni, hogy a szokásos kis kerek ablakokhoz képest milyen hihetetlenül sok természetes fény juthat be rajtuk a hajótestbe. Ez az apró momentum már önmagában is egy újszerű megközelítésről árulkodik és igen, a tervezők roppant szimpatikus filozófia mentén álltak neki a munkának.

A névadó

SZABADSÁG MINDENÁRON! Egyetlen, szerves egységként kezelve a máshol gondosan, funkciójuk szerint szétválasztott tereket született meg az Azimut 103S – és ennek köszönhető, hogy a 101,5 láb, azaz pontosan 30,91 méter hosszú és 7,1 méter széles luxusjacht belül sokkal nagyobbnak tűnik. Persze a hatalmas tér az üveg tolóajtók kinyitása után áll rendelkezésre, igazán az alapgondolat érdekes, azaz, hogy ellentétben a megszokottal, nem két, összenyitható térről, hanem egy, de szétválaszthatóról beszélünk. Imponáló, hogy a fedélzetek összterülete több mint 120 m2 , tehát bőven találhat helyet magának a hajó minden utasa. Mindezt ráadásul úgy érték el, hogy a vendégek és a személyzet még véletlenül sem keresztezheti egymás útját. A legénység úgy közelítheti meg a kormányállást, hogy nem kell a tulajdonos és a vendégek között lavíroznia, a figyelmes alkotók külön útvonalat biztosítottak számukra. Az utasok pedig kedvükre válogathatnak a rendelkezésükre álló bőséges térből, és szabadon dönthetnek arról, hol is lesz a legjobb számukra. Talán az orrban, a hatalmas és kényelmes napozóágyon? Vagy a felső fedélzeten, a lehető legmagasab-

Az azimut arab szó, tetőponti szöget jelent. Azt a szöget nevezik így, amit valamelyik csillagon vagy földi objektumon áthaladó magassági kör zár be a meridiánnal. A csillagászok a délponttól kiindulva nyugaton, északon, keleten át 0°-tól 360°-ig számítják. Az azimut mértéke a horizont vagy valamely almukantarat azon íve, amely a csillag vertikális köre és a délkör között fekszik. Meghatározására szolgál az altazimut, a teodolit, egyszerűbb esetben pedig a boussola. Rövidebben az azimut a horizont délpontja és a kiválasztott csillag horizontális talppontja által bezárt szög, az óramutató járásával megegyező irányban, 0°-tól 360°-ig mérve. A laikusok számára bőven elég annyi, hogy az azimutszög akkor szükséges a tájékozódáshoz, ha a csillagokon kívül semmilyen egyéb, beazonosítható tájékozódási pont sincs a láthatáron.

A gyártó Paolo Vitelli 1969-ben alapította meg hajókölcsönzéssel foglalkozó vállalkozását Torinóban. Később a cég profilt váltott és az AZ 43 BALI típussal azonnal berobbant a luxusjacht-gyártók élvonalába, még egy Onassis is vásárolt tőlük hajót. 1985-ben bekebelezték az évszázados hajógyártási tapasztalatokkal felvértezett Benetti család cégét, és a sikerszéria töretlenül folytatódott. 1994-ben dolgozták ki a frameless ablakot, azaz azt a különleges technológiát, ami lehetővé teszi, hogy az oldalsó ablakokat bármilyen acélkeret beiktatása nélkül, közvetlenül a hajótestbe illesszék. A forradalmi ötletekkel és egyedi stílussal rendelkező olasz tervező, Stefano Righini által irányított Azimut Yachts 2003 októbere óta az 50-től 100 lábig terjedő Open Line sorozatról híres, túl azon, hogy az európai motoros luxusjachtértékesítés több mint 50 százalékát Azimut hajók adják.

ban? Esetleg közel a vízhez, hátha egy kis úszás frissít fel igazán? Mindössze hat lépcsőfok, és máris ott az ember. Vagy inkább a 35 m2-es főfedélzeten a kanapén, közel a bárhoz, hiszen egy mojito bármikor jól jöhet? Netán a fényárban úszó szalonban? Az oldalának 80%-a üvegfelület! Ráadásul az üvegházhatást kiküszöbölő, speciális színezett üvegből készült napfénytetejét kinyitva egy 14 m2-es ablak nyitható az égre! Az pedig lehet káprázatosan kék, sejtelmesen csillagos vagy felhős és így nagyon sötét – egy biztos, örökké megunhatatlan marad. Ugyanúgy, ahogy az egész hajó. A flybridge triviális, de zseniális. A befejezetlenséget sugalló, alig érzékelhető korlátok segítségével a tervezők elérték, hogy az ott tartózkodók telesen szabadnak érezzék magukat, a szintén nemesen egyszerű formavilágot képviselő bútorokon henyélve. A lenyűgöző szalonban szintén a kényelemé a főszerep, és persze a természetes fény ural mindent. De mindent! Talán éppen ezért – hogy semmi se terelje el az utasok figyelmét a lényegről –, roppant diszkrét színösszeállítást álmodott meg ide Carlo Galeazzi,

az elvárható módon luxusszínvonalú alapanyagokból, egyedi stílusban. Ugyanilyen, összetéveszthetetlenül olasz az étkező, ami a szögletessége ellenére is kifejezetten barátságos. Elöl, a sportosan döntött szélvédő alatt sikerült tökéletes harmóniát teremteni az ultramodern műszerek és a klasszikus parancsnoki híd között. Kényelmes fotelek, klasszikus mahagóni szín és persze az itt feltétlenül szükséges, rengeteg üvegfelület, hogy az egész horizont belátható legyen. A legalsó szint rejti a gépházat és itt várják a társasági életben elpilledt utazókat az intim szférát biztosító kabinok is. A személyzet számára kialakítottakon

túl négy kajüt áll rendelkezésre. Itt tapasztalhatja meg az ember a gyártó fantasztikus teljesítményének eredményét, a különlegesen nagy, egyedi formájú üvegfelületeken mind a VIP, mind a tulajdonosi kabinba döbbenetes mennyiségű természetes fény özönlik be. Fény, fény, fény, grandiózus mennyiségű napfény és a feljebbről már ismert roppant diszkrét színek, fehér, bézs és a telitalálatnak bizonyuló kontraszt, a mahagóni. Itt is a végtelenül korrekt, szögletes formák uralkodnak, a lágy ívekkel meglehetősen szűkmarkúan bánt a tervező.

NAPLOPÓK, ELŐRE! Méghozzá jó gyorsan, hiszen a szenvedélyes, temperamentumos ember képtelen a békés hömpölygésre. Az Azimut 103S két darab 2434 lóerős motorjával hihetetlen 34 csomós végsebességre képes, és az utazósebessége sem sokkal kevesebb: kereken 30 csomó. Ez a maga nemében páratlan teljesítmény remekül illik ehhez az egyedülálló luxusjachthoz és ahhoz a megfékezhetetlen szenvedélyhez, amivel ezt a hajót felruházták az alkotók.

Passion FREEDOM IS HER

Text: Gergely Zรถld, Pictures: Azimut Yachts

Myriad poets, painters, composers and writers have been inspired by freedom and consecrated masterpieces to her. This row in 2007 got even longer with a new creation; the Azimut 103S luxury yacht was born.

LOVE AT FIRST SIGHT Sensual vibration, playful shaping, countless surprises – all offered by Azimut 103S, the newborn flagship vessel of the Open family. The daring and so incredibly exciting Bordeaux red magnetizes the attention and convinces us immediately that we are facing a real individuality. Of course the list of unique solutions does not end here. It seems that the designers aimed at defining the yacht profile with as few lines as possible, but they did it on purpose. In the red and white mass three bluish glinting patches circumscribed by lively arches show the cabins and outright fire up the admirer’s imagination. What are we seeing now? Waves? Or the conventional dolphins swimming next to the yacht? We can even see a flipper! As a strong contrast, the surprisingly unusual square windows of the hull show that the designer acquires a special

knowledge. These frameless windows are known as the trademark of Azimut and it is easy to imagine that comparing to the common small, circle windows how much more natural light can enter the interior of the ship. This tiny little detail already shows us the original approach. And yes, the designers started up with a pretty sympathetic philosophy.

FREEDOM AT A NY PRICE The Azimut 103S was born from handling the spaces as an entity and not separated after their functions. Thanks to it, the 101,5 feet, that is exactly 30,91 m long and 7,1 m wide luxury yacht seems much larger inside than from the outside. Naturally, the grandiose space is for our use after opening the glass sliding doors. The most interesting, however, is the idea that in contrary to the usual solution we don’t talk about areas

opening into each other, but one space that can be divided. It is quite impressing that the total area of the decks is 120 m2 , so each guest has surely enough space. Moreover, it was achieved without crossing the ways of the guests and the staff. The latter may approach the pilot’s cabin without disturbing the owner or the guests, as the attentive designers created a separate way for them. The passengers can comfortably find the best place for themselves. Maybe at the bow or on the large and comfortable sun-bed? Or on the upper deck, at the highest point of the yacht? Perhaps near the water, one may get a mood for a short swimming. Only six stairs and we have arrived. Or rather on the couch of the 35 m2 large main deck near the bar, never knowing when we need immediately a Mojito? Or maybe in the bright saloon? 80 per cents of its walls are made of glass! What is more, avoiding the green

house effect we can open a 14-m2 large window on the roof to the sky, which is made of special tinted glass. The sky might be dazzling blue, mysteriously starry or dark cloudy – but one thing is sure, we will never get bored of it.

NEITHER OF THE WHOLE BOAT. The flybridge is trivial, but great. Due to the seemingly unfinished, hardly visible barrier the passengers could feel themselves completely free while lying on the nobly simple furniture up there. The comfort is ahead of anything else also in the gorgeous saloon and, of course, natural light dominates everything here. Really everything! Perhaps this is the reason why, for keeping the passengers’ attention on the essence, Carlo Galeazzi dreamt here very discrete colours from luxury materials and in his unique taste

of course. The style of the dining room is Italian without any doubt – and contrary to its angularity it is very friendly. In the front, under the angled windscreen the designers succeeded in creating the perfect harmony between the most modern instruments and the classical hurricane deck. Comfortable armchairs, classic mahogany colour and the sorely needed numberless glass surfaces to see the whole horizon. On the base floor we find the engine house and the cabins for the passengers tired of chatting around. Beside the staff cabins we can find four more for the guests. Here we can really experience the fantastic performance of the constructor: due to the large glass surface of special shape, both the VIP and the master‘s cabin is surprisingly filled with sunlight. Light, light, light, grandiose quantity of sunlight and the already known discrete colours, white, beige and the direct hit, the contrast of mahogany. Here as well the correct, angular forms dominate, the designer for sure was not keen on soft arches.

IDLERS, GO A HEAD! And very quickly, please, since the passionate, temperamental ones are not able to just flow along. Azimut 103S with her two 2434 HP engines can reach the unbelievable 34 knots maximum speed, and her average cruising speed is not much less either: exactly 30 knots. This unique performance fits perfectly the luxury yacht and her unstoppable passion.

Eponym Azimut is an Arabic word, meaning the angle of the zenith. This is the angle closed by a longitude passing a star or terrestrial object and the meridian. Astrologists signify it from 0º to 360º starting at the south point on the west, north and east. The rate of the azimut is the arch of the horizon or an almukantarat, which lies between the vertical circle of the star and the meridian. For its definition we can use the altazimut, the teodolit and in simpler cases the boussola. In short, azimut is the angle closed by the south point of the horizon and the chosen star, clockwise, measured from 0º to 360º. Anyway, for the laymen it is more than enough to know that the azimut angle is needed for the navigation, when beside the stars there is no other point of locality to identify on the horizon.

The Constructor Paolo Vitelli founded his boat rental company in 1969 in Torino. Later the company changed profile and appeared on the luxury yacht constructor market with its AZ 43 BALI type and made an immediate hit: even an Onassis bought a vessel from them. In 1985 they incorporated the company of the Benetti family who gathered experiences of boat construction during centuries, and the success series just continued. In 1994 they developed the frameless window, namely the special technology that enables them to build the side windows directly into the hull without any steel frames. Azimut Yachts – directed by Stefano Righini, the Italian designer, is famous of their revolutionary ideas and particular style. Since October 2003 they are respected for their Open Line series ranging from 50 to 100 feet, as well as for the fact that 50 per cents of the European luxury power yacht sale comes from Azimut.

SEMMI KÜLÖNÖS B60

Szöveg: Yacht Life Fotó: Jens Weber

Ritka pillanat, amikor egy jacht a természetét tökéletesen tükröző nevet kap. Ilyen az Almost Nothing, a B Yachts új B60 típusjelzésű szlúpja. Láttán óhatatlanul Alessandro Baricco Tengeróceánjának festőművésze bukkan elő az emlékezés szövevényéből, aki tengervízzel festve hófehér vászonra igyekezett minél tökéletesebben visszadni képeivel a tenger lényegét. Persze sok fáradozás után sikerrel. A vitorlázás lényege pedig továbbra is a vitorlázás marad. Ilyen egyszerűen: nincs ebben semmi különös.

„

ail the difference” – szól a B Yachts szlogenje, meglehetősen találóan. Távolban egy fehér vitorla. Egy hófehér hajó hófehér belsővel, tiszta vonalakkal, ahol szükséges fával, technikai részletekkel. Szemet gyönyörködtetően funkcionális – mintha a protestáns etika és az itáliai esztétika aranymetszése szerinti ötvözet lenne. Az Alpoktól északra és délre egyaránt sikergyanús. A tavaly, St.Tropez-ban vízrebocsátott B60 a B Yachts legújabb, legnagyobb fejlesztésű jachtja. Luca Brenta terve nagyteljesítményű, ugyanakkor pofonegyszerűen vezethető vitorlást eredményezett, aminek minden sallangtól mentes, külső letisztultságát tökéletesen kíséri John Pawson minimalista enteriőrje. Létrejöttét a B60 egy rendkívül egyszerűen megfogalmazott megrendelésnek köszönheti. Tulajdonosa, egy B38 modell elégedett gazdája nagyobb jachtot szere-

tett volna hosszabb utakra, ami ugyanakkor megőrzi a kisebb hajó filozófiáját: formatervezése legyen innovatív, sok hely biztosítson szabad mozgást a fedélzeten, és ne sérüljön a vitorlázóteljesítmény. Mérethatárnak a 60 láb került meghatározásra, hogy az arányok megmaradjanak, hiszen Brenta hajóterveinél ez az elem talán a legmeghatározóbb az elegáns forma kialakításában. A B60 kialakítását tekintve tipikus mediterrán hajó: teres fedélzettel, a hajófar irányában nyitott kialakítású cockpittel, kényelmes ülőhelykínálattal a vendégeknek, akiknek ezúttal csekély esélyük maradt a minimális vezérlőrendszerben fennakadni – a mindössze két elektromos csörlő könnyen kikerülhető, a kettős kormányoszlop pedig akár sorompóként is szolgálhat, jelezve, hogy onnan a kormányosé a terep. A hajó teljesítményét az elsőre nem szembeötlő technikai megoldások is segítik. A hajótest kialakításakor a pre-preg epoxy karbon konstrukcióra esett a választás, de az árboc is karbon, a rudazat, a kötélzet, a hidraulika és a csörlők egytől-egyig a legigényesebb amerikai, itáliai és dániai beszállítók legújabb fejlesztésű termékei. A B60 vezetése – bár elsőre ijesztő feladatnak tűnhet a jacht és a vitorlázat méretét látva – ugyancsak sima ügy. A kapkodásnak és rohangálásának vége: a hajó akár a kormányoszlopokon elhelyezett kezelőszerveivel, akár wireless vezérlőrendszerrel is irányítható a fedélzet bármely pontjáról. A B60 remek vitorláshajó, amivel a hosszabb túra is élvezet, hiszen – ha eddig nem kaptunk volna elég igazolást – a pontot az i-re a tágas belső és annak különös figyelemmel kialakított berendezése teszi fel.

B60 – A számok nyelvén: Teljes hossz: Szélesség: Merülés: Vízkiszorítás: Tőkesúly: Víztartály: Üzemanyag: Motor: Nagyvitorla: Génua: Gennaker:

18,62 m 4,28 m 3,30 m 14 400 kg 8 500 kg 400 L 400 L 75 LE VOLVO 136 m2 84 m2 330 m2

Igen, íme a bizonyság: ilyen nem csak a designboltokban és a magazinokban látható. Bár John Pawson és tervezőirodájának a minimalista és esszenciális építészetet hirdető tárgy- és téralakításával jobbára design- vagy építészeti katalógusokban és kiállításokon (legutóbb tavaly Pannonhalmán) találkozhatunk, a B60 belsőépítészeti kialakítására ő és csapata,

Design: Luca Brenta Yacht Design (Luca Brenta, Lorenzo Argento, Maurizio Testazuzza) Az elmúlt két évtized egyik legkomolyabb csapata olyan jachtokat tudhat a háta mögött, mint a 106 láb méretű WallyB vagy a Wallygator. Céljuk, hogy a nagy hajók építésén szerzett tapasztalatukat kisebb, stílusos, ugyanakkor teljesítményorientált, újszerű hajók építésében kamatoztassák. Számukra a látvány csak méltó technikai tartalommal képzelhető el a megfelelő teljesítmény elérése érdekében. Terveikre a stabilitás, a bőséges vitorlázat, a kényelmes cockpit és a stílusos letisztultság jellemzők.

Belsőépítész: John Pawson (Mark Treharne, Valerie Chomarat) A minimalizmust és az esszenciális építészetet hirdető mester a tér, az arányok, a fény és az anyagok problematikájával foglalkozik stílusmanírok építgetése helyett. Nézeteiről könyvei jelentek meg. Tervezett otthont hírességeknek, divatboltot, repülőtéri várót és kolostort (amellyel az „Eleven tér” kiállítójaként járt Pannonhalmán tavaly), gyaloghidat, balettdíszletet. És most már jachtbelsőt is.

Kivitelező: Knierim Yachtbau (Gunnar Knierim, Steffen Müller)

a világítás megtervezésére pedig az Isometrix kapott megbízást. A koncepció az volt, hogy az enteriőr igazodjon a hajótest és a vitorlázat tiszta vonalvezetéséhez, nagy felületeihez, és tiszta, egyszerű, igényes tér jöjjön létre. A belső egyértelműen tágas egy vitorláshajóhoz képest. A tulajdonosi mellett két vendégkabint is találunk, mindegyik saját fürdőhelyiséggel. A nyitott nappaliban található az étkező, a konyha a speciálisan tervezett tárolórekeszekkel, valamint a navigációs pult is. Szép időben pedig a csatlakozó tágas cockpit kényelmes szófái is csábítanak, tengerre nyíló kilátással. A színek használata is a hajó egységességét, tisztaságát, a vendégek számára pedig a pihenést, a kikapcsolódást hivatott szolgálni: a domináns fehért, a falak fényét csak itt-ott töri meg bézs és válogatott, fehér olajjal átitatott kanadai vörösfenyő. Ugyanez a faanyag köszön vissza a díványok és az asztal kialakításánál. A szalon, majd a fürdő és a tárolóhelyiség mögött vár a tulajdonosi kabin franciaágya, amelyből – a tetőablakon keresztül – akár az árbocot vagy a csillagos égboltot is szemlélhetjük mielőtt álomra hajtanánk a fejünket. Forma és funkció egyesül boldog harmóniában ebben a lenyűgöző vitorlásban. Gondolatébresztőnek, szemfrissítőnek kiváló – ám ne feledkezzünk meg róla, hogy ez csak egy változat, hiszen minden B Yacht személyre szabottan, egyedi ízlés és igények szerint készül. Nincs ebben semmi különös…

NOTHING SPECIAL B60

Text: Yacht Life Pictures: Jens Weber

It is a rare moment when a yacht receives a name that perfectly reflects her nature. A good example is Almost Nothing the B60 type sloop by B Yachts. As taking a look at her the character of the painter in Alessandro Bariccoâ&#x20AC;&#x2122;s Ocean Sea comes inevitably into our minds from somewhere of the labyrinth of our memory. This man aimed to capture the essence of the sea on his pictures by painting on white canvas with seawater. Of course after many efforts he succeeded. The essence of sailing remains sailing. It is so simple: there is nothing special in it.

“

ail the difference” – tells the slogan of B Yachts, totally aptly.

White sails in the distance. A snow white yacht with white interior, clear lines, where needed with technical details and wood. Stunningly functional she is – as if being born of the melting pot of protestant ethics and Italian aesthetics, strictly following the rule of golden section. Both north and south of the Alps she seems promising. B60 launched on water last year in St. Tropez is the latest and largest yacht by B Yachts. The plan of Luca Brenta resulted in a vessel of high performance, yet of easy navigation. Her external severe clearness is perfectly followed by John Pawson’s minimalist interior. The birth of B60 is due to a very simply formulated order. Her owner, the satisfied proprietor of a B38 model wanted to have a bigger yacht for long journeys, a yacht that still preserves the philosophy of her smaller sister: her styling shall be innovative, with enough space on the deck for free movement and her sailing performance shall not drop back. As a size limit a length of 60 feet was agreed to keep the proportions, since at Brenta’s boat designs this might be the most determining element in the shaping of an elegant form. Concerning the shaping of B60 she is a typical Mediterranean vessel: large deck, open cockpit towards the stern, comfortable seating possibilities for the guests, who have few chance to get stuck by the minimal control system – since the two electric winches are easy to avoid and the double wheel column, like a barrier, shows that from that point it is the helmsman’s territory.

B60 – In figures: L.O.A.: Bmax: Draft: DSPL: Ballast: Water Tank: Fuel Tank: Engine: Mainsail: Genoa: Gennaker:

18.62 m 4.28 m 3.30 m 14.400 kg 8.500 kg 400 L 400 L 75 HP VOLVO 136 sqm 84 sqm 330 sqm

The performance of the boat is assisted by technical solutions, too, ones we might not even recognize at first glance. At the modelling of the hull it was the prepreg epoxy carbon construction that won, but the mast is carbon, too, and the rigging, the hydraulics and the winches are the latest products of American, Italian and Danish suppliers of the highest standard. The navigation of B60 might seem at first a little bit scary considering the dimensions of the yacht and the sails, but it is simple. The hurry-scurry is over: the vessel

can be navigated by the panels on the wheel columns or by a wireless navigation system from anywhere on the deck. The B60 is a great yacht that provides pleasure even on a long journey, since â&#x20AC;&#x201C; if all the facts mentioned above havenâ&#x20AC;&#x2122;t been enough â&#x20AC;&#x201C; her spacious interior and carefully designed furniture put the dot over the i. Yes, here is the proof: such a thing exists not only in

Design: Luca Brenta Yacht Design (Luca Brenta, Lorenzo Argento, Maurizio Testazuzza) One of the most important teams of the last two decades has already designed yachts like the 106 feet long WallyB or the Wallygator. They aim to use their experiences gained from constructing bigger boats in the design of smaller, stylish, however performance orientated, novel vessels. They can only imagine the vision with worthy technical background that can assist in achieving appropriate performance. Their plans are characterised by stability, generous sail plan, comfortable cockpit and stylish cleanliness.

Interior design: John Pawson (Mark Treharne, Valerie Chomarat) The master of minimalist and essential architecture deals with the problems of space, proportions, light and materials – instead of building style manures. He wrote several books on his points of view. He designed homes for celebrities, fashion stores, airport lounge and monastery (he exhibited the latter in Pannonhalma last year in the exhibition “Living Space”), pedestrian bridge and ballet scene. And now even yacht interior, too.

Constructor:

The conception was to follow the clear lines and huge surfaces of the hull and the sails, as well as to create a clear, simple and high-quality space. The interior is obviously spacious comparing to a sailboat. We can find two guest cabins beside the master’s one, each of them with separate bathroom. In the open living room there is the dining room, the kitchen with the specifically designed storage boxes, as well as the navigation desk. In good weather conditions the comfortable sofas of the connecting and spacious cockpit would invite us with a view on the sea. Even the choice of colours serves the integrity, the cleanliness of the boat, as well as the relaxation and the total escape for the guests: the dominant white and the light of the walls are refracted just a few times with beige and selected Canadian larch impregnated with white oil. The same wood appears in the couches and the table.

Knierim Yachtbau (Gunnar Knierim, Steffen Müller)

the design shops and magazines. Although we can meet John Pawson’s and his team’s objects and space creation advertising minimalist and essential architecture mostly in design or architecture catalogues or exhibitions (lately in the Pannonhalma Abbey, in Hungary for example), for the interior design of the B60 he and his team, whereas for the light design Isometrix got the order.

Behind the saloon, than the bathroom and the storage room awaits us the king-size bed of the master’s cabin, from where – through the roof window – we could even watch the mast or the stars before we fall asleep. Form and function merge in happy harmony in this breathtaking sailboat. It is ideal for generating ideas and refreshing our views – but don’t forget that this is only a variation, since each B Yacht has tailor-made design. There is nothing special about it….

TÁMAD A

KÖNNYŰLOVASSÁG MORGAN AERO 8 Szöveg: Yacht Life, kép: Morgan

Ki ne vágyná azt a stílusos, hamisítatlan szabadságot, amit egy klasszikus kétüléses angol sportokocsi kormánykerekénél érez az ember, amikor a tengerpart vonalát követő országúton kanyarog, a sós szél a hajába kap, hálásan gondol arra, hogy sportos eleganciájú tweedzakóját nem rejtette a csomagtartóba, és örömmel szemléli, hogy bőrkesztyűje színe remekül harmonizál a bőrkárpit és a fényezés koloritjával – mindezt kivételesen, a beépített legújabb erőgépnek köszönhetően minden visszafogottság nélkül élvezve? Ezt úgy hívják: Morgan Aero 8.

SZÍVBŐL INDÍTTATVA Napjaink Morganjei tartják magukat ahhoz, amit 100 éve követnek: elegáns és gyors sportkocsikként boldogítják gazdáikat és a szemlélőket. A legjobb minőségű anyagokból, alumíniumból, kőrisből, és bőrből, szakemberek által épített különleges sportkocsik a festői Malvern Hills apró gyárában készülnek. A Morgan azoknak épít autót, akik kifejezetten egyedi, mégis élvezetesen vezethető sportkocsit keresnek. Az évszázados évfordulóhoz közeledve a következő évszázad iránti szenvedély és az elkötelezettség ugyanolyan erős, mint valaha. A klasszikus modelleket hosszú múlt alakította, de 2008-ra a jelmondatok a környezetvédelem és az üzemanyag-hatékonyság mellett a sebesség és a derű maradnak.

A LUMÍNIUM VÉRTEZET A CSÚCSTELJESÍTMÉNYÉRT A jól bevált megfontolást követve a Morgan a folyamatos fejlesztést választotta a modellváltás helyett a

nagyteljesítményű, ám könnyű Aero 8 megújításával. A legszembeötlőbb változás az áttervezett orr, ami több mint futó hasonlóságot mutat a Genfi Autószalon sztárja, az AeroMax kupé vonalaival. A teljesen alumíniumból készült csúcsmodell így még több hagyományos Morgan elemet mutathat fel, ugyanakkor megőrizte kiváló kezelhetőségét és teljesítményét.

ÁTÜTŐ ERŐ Nehéz elképzelni azt az élményt, amit egy Aero 8 volánja mögött érez az ember: egy ménes ereje kézben tartva. A korszerű alumínium karosszériát tökéletesen kiegészíti a remek aerodinamika, a legújabb V8-as motorok, az ABS, az elektronikus fékerő-elosztás és a kipörgésgátló. Mindezt a kortárs technikát olyan autóba csomagolták, ami – napjaink felhizlalt utódmodelljei között meglepő módon – könnyebb elődjénél: konkrétan 1145 kg. Le a kalappal a fejlesztőcsapat előtt!

IGAZI TELIVÉR Az új Aero 8 minden egyes porcikájában telivér Morgan. Bár napjaink versenypályáin fejlesztették és tesztelték, vérvonala közel 100 év benzingőzös örökségére vezethető vissza. Ehhez hűen minden egyes Morgan Aero 8 kézzel készül a legjobb anyagokból – és egyedi megrendelés alapján. Így nem csoda, hogy mindegyik önálló egyéniség.

GAZDAG FELSZERELTSÉGGEL A fejlesztések eredményeként az új Aero 8 teljes egészében finomodott. Az utastér szélesebb lett, a légkondicionálás, az ABS, a tempomat, az elektromos szervokormány, valamint a vezető- és utasoldali légzsák széria, csakúgy, mint a fűtött szélvédő, a fényszóró-mosó, a keréknyomás és hőmérsékletmérő az alumínium műszerfalon, a távirányítós központizár és az elektromos csomagtérnyitás. A jobb komfortérzetet javított hang- és hőszigetelés, valamint gumiágyazású differenciál segíti. Aki még inkább különbözni szeretne, az most először választhat könnyített karbon-kompozit tetőt, továbbá kéttónusú fényezést, szemkápráztató, oldalra kivezetett kipufogó-rendszert és csodaszép Schedoni poggyászt, ami pontosan illeszkedik a csomagtérbe. Ha pedig a családi albumot szeretné bővíteni, az Aero 8 elkészültéről fényképes dokumentációt is rendelhet.

V8-AS ERŐMŰVEK A 4,4 literes BMW-motors 325 LE-t ad le 448 Nm-es nyomaték mellett, és még így is teljesíti az emissziós előírásokat. Kösse össze képzeletben mindezt a pihekönnyű alumínium karosszériával! Az eredmény: az Aero 8 nulláról százra 4,5 másodperc alatt gyorsul. Ijedelemre semmi ok: szükség esetén 100 km/h-ról 35,8 méter kell a megálláshoz, azaz kevesebb mint 9 autóhossz. A Morgan Aero 8 a legkönnyebb V8-as sportkocsi a világon. 2008-ban ráadásul az új 4,8 literes V8-as variáns gyártása is megkezdődött. Az új BMW V8-as motor új szintre emeli a Morgant: erősebb, 367 LE-s, így a

315 LE/tonna arány elég ahhoz, hogy a kocsit nulláról százra 4,2 másodperc alatt gyorsítsa, a csúcssebessége pedig 273,59 km/h. A Morgan esetében újdonság a választható hatsebességes automataváltó, ami a manuális váltónál is jobb teljesítményt biztosít. Nyugodt tempójú vezetésnél használható teljesen automatikus módban, vagy a pályát elérve sport-manuális módban. Az új motor és sebességváltó hatékonysága a plusz teljesítményen túl alacsonyabb széndioxid-kibocsátást is eredményez. Az új modell megkülönböztető jegyei az új műszerezettség, a jobb súlyelosztás érdekében áthelyezett üzemanyag-tartály, a jelentősen kibővült csomagtartó és a nagyobb légbeszívók. Eddig több mint 600 Aero 8 hagyta el a Malvern-i gyárat. A virágzó Aero Eight Club az Aero 8 tulajdonosoknak lehetőséget teremt arra, hogy autóikkal európai versenypályákon próbálják ki tudásukat és kövessék a FIA GT3 sorozatában versengő három Aero 8 szerencséjét.

THE LIGHT CAVALRY ATTACKS

MORGAN AERO 8

Text: Yacht Life, Photo: Morgan

Wouldn’t you long for the stylish feeling of freedom behind the steering wheel of a classic two-seater British sports car, while taking the curves following the coastline, with the salty wind weaving your hair, feeling thankful for not having folded the sporty elegant tweed jacket in the boot, and seeing happily how well your leather gloves match the colourscheme of the leather trimming and the painting of the chassis – enjoying this time all these gifts without any moderation due to the latest power plant built-in? This is called Morgan Aero 8.

DRIVEN AT HEART The contemporary Morgan range holds true to the philosophy that Morgan have followed for 100 years – the creation of elegant fast sports cars. Using the best quality materials, aluminium, ash and leather, every Morgan is created by the craftsmen at the small factory in the picturesque Malvern Hills.

Aero 8. The most striking change is a restyled front that bears more than a passing resemblance to the graceful lines of the AeroMax coupe that starred at the Salon de L’auto at Geneva. Now the all-aluminium super performer sports more traditional Morgan lines, whilst preserving its remarkable handling and performance.

Morgan build cars for people who want a highly individual sports car that’s great fun to drive. With the Morgan factory approaching the Centenary, the passion and dedication for the next 100 years is as strong as ever. The Classic Range has been shaped by a long heritage but the emphasis for 2008 is on environmental considerations and fuel efficiency as well as speed and exhilaration.

AWESOME POWER

THE LATEST A LL-A LUMINIUM SUPER PERFORMER

Remarkably, all of this state-of-the-art technology has been packaged into a car that is actually lighter than its predecessor: only 1145 kg. A tribute to the development team!

Following its time honoured tradition of continuous improvement rather than outright model change; Morgan has updated its high performance, lightweight

Experience the thrill of being behind the wheel of an Aero 8, and you will be hooked by its display of awesome, controlled power. The advanced aluminium chassis technology is beautifully complemented by highly developed aerodynamics, the very latest in V8 engine technology and ABS, Electronic Brake Distribution and Drag Torque Control.

A TRUE THOROUGHBRED The latest Aero 8 is every inch a thoroughbred Morgan. Although developed and honed on the modern day racetrack, its parentage can be traced back through almost 100 years of motoring heritage. Faithful to Morgan tradition, each Aero 8 is hand built using only the finest quality natural materials, and to an exact customer specification. Making every one an exclusively beautiful motorcar, in its own right.

FEATURE R ICH Continuous design development since its original launch, means the latest Aero 8 has been refined throughout. The cockpit has been widened, air conditioning, ABS, Cruise control, electronic power steering, as well as driver’s and passenger’s airbags are all standard features. So too the heated front screen, headlight wash, tyre pressure and temperature monitoring from the aluminium machine turned dashboard, the remote central locking and electric boot release. Comfort has also been enhanced with increased sound and heat proofing and a rubber mounted differential for increased refinement. If you wish to differ even more, for the first time, a lightweight carbon composite top is now available, as well as 2-tone paint, an eye-catching side exit exhaust system and a beautiful Schedoni fitted luggage – designed to fit comfortably within the boot space. What’s more, if you wish to enrich the family photo album, a photographic build record of your Aero 8 is available, too.

V8 SUPER-POWER DRIVETRAINS The latest 4.4 litre V8 from BMW pushes out 325 Bhp and 331 lb/ft torque, yet still exceeds the latest emis-

sion requirements. Couple this drivetrain with the lightest aluminium technology and the Aero 8 is propelled from 0 to 62 mph in under 4.5 seconds. Yet it also possesses the ability to come to a full stop, from 62 mph in just 35.8 metres, or put another way, less than 9 car lengths. The Morgan Aero 8 is the lightest V8 sports car in the world. 2008 sees the start of production of the new 4.8 litre V8 version. The latest BMW V8 engine takes Morgan performance to the next level: adding more power, raising output to 367 Bhp, giving a power to weight ratio of over 315 Bhp/tonne, enough to propel the car from 0 to 60 mph in just 4.2 seconds and on to a top speed of 170 mph. New for Morgan is an automatic gearbox option, which gives even better performance than a manual gearbox. The automatic is useable either as a full automatic for more relaxed driving or in sport manual mode when the bespoke gear lever will hold the engine revs up to the maximum in each gear, increase change speed and ‘blip’ the throttle to smooth down changes. The efficiency of the new engine and gearbox combination deliver the extra power and performance with a reduction in CO2 emissions. New instrumentation, a repositioned fuel tank for better weight distribution and significantly increased luggage space and larger air intakes and exits on the wings distinguish the new model. Over 600 Aero 8s have now left the Malvern factory. There is a flourishing Aero Eight Club offering Aero 8 drivers the opportunity to take their cars onto European racetracks and to follow the fortunes of the three Aero 8’s competing in the International FIA GT3 Race series.

Z ELSŐ KARÓRA BEX EI PR I MUS

Szöveg: Körösvölgyi Zoltán Kép: BEXEI

Az első karórámat hétévesen kaptam: egy tizenöt köves Junoszty volt. Felhúztam, és aznap már csak a másodpercmutató ugrását néztem egyik rovátkáról a másikra, miközben a szerkezet finoman ketyegett. Ez a pillanat jutott eszembe, amikor megláttam a PRIMUS járását: mintha egy tudományos-fantasztikus filmet, egy izgalmas előadást látna az ember, amit szívesen nézne még jó darabig. Az elnevezés egyértelmű jelentést hordoz: a remekmű Becsei Áron, azaz a BEXEI márka készítette első karóra. A márkanév idehaza még jobbára ismeretlen, a magyarországi és immár a nemzetközi órásvilágban azonban a mester neve, fiatal kora ellenére, igencsak jól cseng. Ideje megismerkednünk!

Yacht Life: Az elmúlt évszázad Magyarországának viharos történelmében a legtöbb családban megszakadt a szakma, a mesterség folytonossága. Evidens volt a választás, hogy órákkal foglalkozzon? Becsei Áron: Bár gyerekkoromban órák vettek körül, és édesapám egész életét ennek szentelte, először talán úgy tizennyolc évesen kezdtem el tudatosan az órák iránt érdeklődni. Biztos vagyok benne, hogy az órák iránti szenvedély és érzék genetikailag kódolva mindig is ott volt bennem, de az is valószínű, hogy ha a család férfitagjainak élete nem e körül forgott volna, akkor ez a vonzalom nem tudott volna kibontakozni.

YL: Honnan fakadt az ötlet, hogy ne csak órák felújításával-javításával, hanem saját kreációkkal is foglalkozzon? BÁ: A javítások és felújítások kapcsán rengetegszer kellett hiányzó alkatrészeket pótolnom, ezek méreteit kiszámolnom, megterveznem, majd elkészítenem. Egy idő után felismertem, hogy ha bármilyen alkatrészt el tudok készíteni, akkor talán egy teljesen saját tervezésű óra is sikerülhet. Így elhatároztam, hogy elkészítem a világ legkisebb ingaóráját, a Miniature Zapplert. Amikor elkészült, az nagy lökést adott. Így lett bátorságom hozzáfogni a bonyolultabb tourbillonos asztali órámhoz – és így született most a karóra is. YL: Hogyan dolgozik a XXI. században egy órásmester? Jelent-e napjaink technikája segítséget? Fogalmazzunk direkten: egy ilyen hagyományos kézműves szakma művelőjeként van-e mobiltelefonja, e-mail postafiókja vagy éppen navigációsberendezése? BÁ: Bár a környezet, ahol dolgozom, és a tudás valóban visszanyúlik a múltba, azért én is csak a jelen szülötte vagyok… A számítógépemet saját magam építem össze, amióta csak van, és az óraterveket is tervezőprogramon készítem már el, amit autodidakta módon tanultam meg. Az interneten is rengeteg

naprakész információ van az órákról, és akár a szabadalmammal kapcsolatban is tudtam egyeztetni ott, hogy ne legyen ütközés semmivel. A munka nem hétköznapi, de remekül lehet ezt kombinálni korunk vívmányaival, sőt, szerintem kell is! YL: A BEXEI márkanév hogyan alakult ki? Kié volt az ötlet? És ki inkább a márka: a BEXEI vagy Becsei Áron? BÁ: Angolul mindenki iksszel ejtette és ejti a nevem, és amikor a logót terveztük, ez beugrott, azután így maradt. A márka BEXEI, amit Becsei Áron független órás készít. Így az asztali órákon csak a nevem van, a karórán pedig a BEXEI is. YL: Mennyire tudatos a márkaépítés? Megfogalmazódott már, hogy mi a márka legfőbb értéke, egyedisége, ki a célcsoport, hogy az behatárolható-e földrajzilag vagy sem BÁ: Természetesen az óra az első. Az egyedi óra készítésének az a lényege, hogy kis szériában készül, sok mindent maga az órás vagy a szűk csapata készít el. Ebben is vannak szintek: a legmagasabb, amikor egyedül, vagy tényleg csak pár fővel a legutolsó csavarig mindent az adott manufaktúra készít el. Aztán vannak, akik egy meglévő széria szerkezetet alakítanak át, és építenek be különleges, egyedi módon. Én az előbbibe szerettem volna tartozni, és ennek megfelelően mindent saját magam készítettem és készítek: a tervezéstől a kivitelezésig. Ennek nyilván egy szűk réteg a célcsoportja, főleg nemzetközi szinten, akiknek igényük van arra, hogy olyan egyedi mesterművet hordjanak vagy éppen tartsanak otthon, amit velük együtt legfeljebb tíz-húsz ember tehet meg a világon. YL: Van-e a márkának létjogosultsága a luxusórák világában és piacán? BÁ: A luxusóra igen tág fogalom: manapság a divatórákat is luxusórának nevezik, pedig néha egy egyszerűbb nagy presztízsű márka, mint például a Patek Philippe sokkal nagyobb értéket képvisel. A valódi luxus az egyediség: olyan minőség, ami egyvalakinek vagy legfeljebb nagyon keveseknek adatik meg. Én pontosan ezt tudom előállítani: maximum egy-egy egyedi órát évente, limitált példányszámban, a legmagasabb minőségben. YL: Mi a terve a következő évekre? BÁ: Természetesen szeretnék újabb modellekkel előállni. Ugyanakkor, mivel csak nemrég indult útjára a márka és a nevem, szeretném, ha egyre többen megismernék az alkotásaimat. És persze mindezek mellett család, gyerekek és a „normális” élet, ahogy mindenki tervezi… YL: Az óra, amit készít, az Ön számára inkább a luxust képviseli vagy mesterművet jelent? Másban is ilyen igényes – tárgyak és egyebek vonatkozásában?

PRIMUS Tok szélesség: 38mm Tok hossz (átmérő): 46mm Tok magasság: 17,9mm Szíj szélesség: 22mm Járásidő: 40 óra A tourbillonrendszer súlya: 1,5 g A belső tourbillontengely forgás-ideje: 0,5 perc A középső tourbillontengely forgás-ideje: 2,5 perc A külső tourbillontengely forgás-ideje: 12,5 perc A billegőkerék 12,5 perc alatt 3750 különböző pozíciót vesz fel Háromtengelyű tourbillonszerkezet drágakő csapágyazással Járástartalék kijelzés Óra/perc/másodperc kijelzés Kézi vésett számlap-alap Arany számlapok Arany fogaskerekek 18K fehérarany tok 18K fehérarany csat Gyémánt fedőkövek

Tourbillon A gravitáció káros hatásának kiszűrése érdekében folyamatosan forgásban lévő gátló szerkezet.

BÁ: Számomra az igazi luxus, mint például az óráim esetében is, a technikai kihívás és a művészi alkotás kombinációja. Bonyolult, de szép és különleges megoldást alkotni mások örömére. De nem vagyok nagy luxuskövető más téren: szimplán csak a minőséget tartom fontosnak inkább, mint a divatot. YL: Mire a legbüszkébb eddigi eredményeiben? BÁ: Amikor elkészül egy óra, az tűnik a legnagyobb sikernek. Nagyon jó érzés látni amikor elkezd járni, és minden alkatrész tökéletes összhangban működik. De mivel az igazi nemzetközi elismerést a PRIMUS hozta meg, most erre vagyok a legbüszkébb. Olyan nemzetközi cégek mérnökei, igazgatói gratuláltak, akikről eddig csak a márka csodálata miatt tudtam. A nemzetközi óramúzeum igazgatója megkért, hadd állítsa ki a múzeumában, és a független órások közül is mindenki külön gratulált, aki csak látta. Jó érzés, amikor a szakma krémje alig hiszi el, hogy valóban én készítettem az órát… YL: A nemzetközi siker miben segíti? BÁ: Az ismertség nagyon fontos, mivel a potenciális vevőkör is inkább a nemzetközi üzleti, politikai élet elitjéből várható. Szeretném, ha megismernék a nevemet, és határozottan beírnám magam az órások névsorának első soraiba. YL: Miért csak most készített karórát? Nehezebb gyártani mint álló- vagy asztaliórát? BÁ: Így van, egy karóra esetében mindent olyan méretre kell kitalálni, zsugorítani, hogy karon is viselhető legyen. Minél kisebbek az alkatrészek, annál kisebb

tűréshatárokkal kell dolgozni – tehát egy karóránál jóval precízebb munkára van szükség. YL: Kinek tervezte ezt a darabot és mi a különlegessége? BÁ: A elképzelés abból indult ki, hogy asztali órába már készítettem tourbillon szerkezetet, de szerettem volna valami igazán nagy kihívást. Ennek a továbbfejlesztett változata a két-, illetve háromtengelyes tourbillon szerkezet, ahol a gátszerkezet már a tér több tengelye mentén is elfordul, hasonlóan egy giroszkóphoz. Először asztali órában szerettem volna ilyen háromtengelyes szerkezetet elkészíteni, de régi álmom volt egy karóra is, mert a piac jelenleg azt értékeli igazán. Így egyesítettem a két elképzelést, és kicsit több mint fél év tervezés után megszülettek a világ első, kizárólag hagyományos rubincsapágyakat alkalmazó háromtengelyes tourbillon karóra tervei. A tervekből pedig közel másfél év alatt óra lett. Szériagyártást nem nagyon lehet elképzelni, mert ilyen méreteknél és minőségnél minden egyes alkatrészt darabonként kell kézzel lefinomítani és összeilleszteni. Lehetetlennek tartom, hogy erre valaki gyártósort tudjon készíteni és ipari méretekben gyártani… Ez az a terület ahol már nem lehet az emberi munkát 100%-ig kiváltani gépekkel. YL: Született már ebből megrendelés? BÁ: Komoly érdeklődés van, természetesen külföldről, de persze ezt a kapacitásomtól függően kell kezelni. Szóval még ez sem olyan „szokványos”, mint más iparágakban. YL: Kívánjuk, hogy a folytatás is ilyen sikeres legyen. Köszönjük az interjút.

Becsei Áron 1979-ben született Budapesten egy órásdinasztia harmadik generációjaként. Órák között nőtt fel, így az érettségi után a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskola órás képzését végezte el 1998 és 2000 között. 2000-től édesapja mellett kisebb-nagyobb javítási munkákat vállalt, hogy a gyakorlatban is tapasztalatot szerezzen. 2001-ben, beiratkozott a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát gépészmérnöki Kar CAD/CAM szakirányú képzésére. Első saját tervezésű és kivitelezésű órája, egy miniatűr duplaingás zappler asztalióra 2003-ban készült el. Első komplikált órája, a Tourbillon No.1, másfél éves munka eredményeként született meg. Ebben az utazóórában megtalálható többek között naptár, holdfázis-mutató, járástartalék-kijelző, hőmérő és világóra is. 2005-ben készült szakdolgozatához az alapot a Tourbillon No.1 órája adta, amit a Főiskolán elsajátított tervezéssel és az évek során a családban és a Szakiskolában megtanult kivitelezéssel állított elő. Diplomamunkáját a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara Szakdolgozati Díjjal jutalmazta. A 2005-ös Baselworld kiállításon a Tourbillon No.1 óráját bemutatta a Svájci Független Órakészítők Akadémiájának (AHCI), akik felvették jelöltjeik közé. A 2007-es Baselworld kiállításon kiállította Tourbillon No.1 és Minature Zappler óráit az AHCI jelöltjeként. 2008-ban elkészült a PRIMUS, az első BEXEI karóra

T Áron Becsei He was born in 1979 in Budapest as the third generation of a watchmaker dynasty. He grew up among clocks and watches, so after the final exam, he studied at the Service and Handcraft Professional School of Budapest between 1998 and 2000. From 2000 he executed smaller reparation works by his father to get practice. In 2001 he started his CAD/CAM studies at the Bánki Donát Faculty of Mechanical Engineering at the Budapest Technical College. His first clock designed and realized individually, a miniature double-pendulum zappler table clock was finished in 2003. His first complicated clock, the Tourbillon No. 1, was born after a work of one and a half year. In this travel clock there is a calendar, moon phase indicator, movement reserve indicator, thermometer and world clock. In his diploma in 2005 he wrote about the Tourbillon No. 1, which he made with the knowledge of design learnt in the College and the method of realization learnt in his family and at the Professional School. For his work he received the Diploma Prize of the Budapest and Pest department Engineering Chamber. At the 2005 Baselworld exhibition he introduced the Tourbillon No. 1 to the Swiss Academy of Individual Clock creators (AHCI), who accepted him among their candidates. At the 2007 Baselworld exhibition he exhibited the Tourbillon No. 1 and the Miniature Zappler as the candidate of AHCI. In 2008 PRIMUS, the first BEXEI wristwatch was born.

HE FIRST WATCH BEXEI PRIMUS Szöveg: Yacht Life Kép: BEXEI

I got my first watch at the age of seven: it was a fifteen-stone Junoszty. I winded it up and that day watched it all day long as the second hand was moving around, while the machinery was softly ticking. This moment just came into my mind as I saw the movement of PRIMUS: like you would watch a science-fiction movie or an exciting presentation that you could look for hours. The meaning of the name is evident: this masterpiece is the first wristwatch made by Áron Becsei that is the brand BEXEI. This name is pretty unknown, but in the Hungarian and international clock world the name of the master contrary to his young age is already very much respected. Let’s get know him better then!

Yacht Life: During the stormy history of the last century in Hungary the continuity of the profession was broken. Was the decision evident that you will work with clocks and watches? Áron Becsei: Although clocks and watches surrounded me since my childhood, and my father consecrated his life to this profession, I began to get interested consciously around the age 18. I am sure that the passion and sense for watch making have always been genetically in my bones, but it is also probable that if the men in my family hadn’t worked in this field, my admiration wouldn’t have been born. YL: How did the idea come to create your own pieces beside renovation and reparation? ÁB: While repairing and renovating I had to replace missing spare parts many times, calculate their sizes, design and finally make them. After a while I realized that if I can make any kind of spare part, then maybe I also could create one by myself. So I decided to make the smallest pendulum clock in the world, the Miniature Zappler. As I finished, it gave me a huge push. So I found my courage to start up with more difficult tourbillion table clocks – this is how this first watch was born. YL: How does a master watchmaker work in the 21st century? Is the modern technique helpful? Let’s be more precise: as a professional of such a traditional trade do you have mobile phone, e-mail post-box or navigation system? ÁB: The environment, where I work and the knowledge go back to the past, but I was born here and now…. I have built my computer since I got one, and I

design the clocks and watches by the help of a designing program, which I have learnt in an autodidact way. Also on the Internet there is plenty of up-to-date information about the clocks, as well as I could get useful assistance concerning my patent to avoid conflicts of interest. The work is not usual, but we can combine it easily with the innovations of our days, moreover I think we even must do it! YL: How came the BEXEI brand name? Who had the idea? And what is really the brand: BEXEI or Áron Becsei? ÁB: In English everybody says my name with an “x” and when we designed the logo, it just came into my mind. The brand is BEXEI made by Áron Becsei, individual master watchmaker. So on the table clocks there is only my name, while on the watch also the brand BEXEI is written. YL: How conscious is the brand development? Have you already put it into words what is the main value, particularity of the brand, who is the target group, whether it can be limited geographically or not? ÁB: Naturally the timepiece is ahead of everything. The essence of the making of a unique clock or watch is the small quantity of the series; the watchmaker or his small team work out most of the details. There are levels in it: the highest – when you work on the object completely alone or with a very small team until the last screw. There are others who transform an existing series structure or build it in by a particular and unique manner. I wanted to be a part of the first group, so I have always prepared everything on my own: from the design to the realization. The target group of course

PRIMUS Width of case: 38mm Length (diameter) of case: 46mm Height of case: 17,9mm Width of strap: 22mm Movement time: 40 hours Weight of tourbillon system: 1,5 g Rotation time of inner tourbillon axle: 0,5 min. Rotation time of mid tourbillon axle: 2,5 min. Rotation time of outer tourbillon axle: 12,5 min. The pendulum wheel takes 3750 different positions during 12,5 minutes Three-axle tourbillon structure with jewelled bearing Indication of movement reserve Indication of hour/minute/second Handmade engraved face-found Gold faces Gold gearwheels 18-carat white gold case 18-carat white gold buckle Diamond cover gems

Tourbillon An inhibiting structure rotating continuously to counter the harmful effects of gravity.

cess. It feels so good when you see its first movements and every part works in a perfect harmony. But since PRIMUS gained me the real international respect, I am the most proud of it for the moment. Engineers, directors of international companies came to shake my hand that I only know because of the admiration of their brands. The director of the international watch museum asked me to let him exhibit the clock in the museum; and also many individual master watchmakers congratulated me. It feels good, when the cream of the profession hardly believes that I fabricated this watch…. YL: How does the international success help you? ÁB: It is important to be well known, since the potential clients are from the elite of the international business and political life. I want that people know my name and I would like to be definitely written in the list of the watchmakers.

is a thin layer, mostly at international level, who demand to wear or keep at home such unique masterpieces that only ten or twenty other people dispose in the entire world. YL: Has the brand its justification in the world and market of luxury clocks? ÁB: Luxury clocks and watches is a wide category: nowadays even some fashion clocks are called luxury, however sometimes a more simple brand with real prestige, such as Patek Philippe represent higher value. Real luxury means particularity: such quality that only one or a few persons can have. I can create it: maximum one unique piece a year, in limited edition and in the highest quality. YL: What are your plans for the next few years? ÁB: Of course I would like to appear with new models. In the same time, as the brand – and also my name – has just been launched, I would like that more people get to know my creations. And of course beside all of it I want family, children and the “normal” life as everybody plans it…. YL: The watches you design mean rather luxury or a masterpiece for you? Are you as demanding in other things as well – like objects or others? ÁB: For me real luxury, like in the case of my timepieces, is the combination of technical challenge and the work of art. Creating a difficult, but charming and particular solution for the joy of others. But I am not a luxury fan in other fields: I rather prefer quality to fashion. YL: What are you the most proud of? ÁB: As I finish a piece, it means for me the biggest suc-

YL: Why did you wait until now to create a wristwatch? Is it more difficult than a standing or table clock? ÁB: Exactly this is the reason. In the case of the wristwatch every part shall be designed, miniaturized to such an extent that it can be worn on hand. The smaller the spare parts are the less error possibilities exist in the limits – so in the case of a watch the work shall be even more precise. YL: For whom did you design this piece and what is its particularity? ÁB: I have already created a tourbillon structure for table clocks, but I wanted a real challenge. A developed variation of it is the two and three-axle tourbillon structure, where the ratchet structure rotates at several axis of the space, like a gyroscope. Firstly I wanted to make such a three-axle structure for a table clock, but a wristwatch was also one of my dreams, since the market demands it the most presently. So I united the two ideas and after a little bit more than half year of design, the plans of the first three-axle tourbillon watch in the world with exclusively traditional jewelled bearing were born. And the plans turned into reality after one and a half year. Production in series is not possible, since at such sizes and quality each spare part is refined and butted separately. I find it impossible that anyone could make a fabrication chain for it and produce it in industrial quantity…. This is the field, where you cannot substitute manpower in 100 % with machines. YL: Have you already received orders? ÁB: There is serious interest, naturally from abroad, but I must handle it depending on my capacity. So even this is not as “usual” as it is in other domains. YL: We wish you all the best for the future. Thank you for the interview.

DIVAT

Oui Are Fashion JE SUIS BELLE, DIVAT, INTERJÚ Szöveg: Körösvölgyi Zoltán Kép: Je Suis Belle (Portré: Perlaki Márton, Lookbook fotó: Viszlay Márk és grafika: Kiss Tibor)

A hazai divattervezők bemutatására vállalkozó sorozatunkban a Je Suis Belle márkát jegyző két fiatal tervező, Dévényi Dalma és Kiss Tibor mesél természetes közvetlenséggel és vidámsággal stúdiójukban rövidsége ellenére mozgalmas múltjukról, elképzeléseikről, terveikről. A Je Suis Belle világához igazodóan oldott hangvétel egységességét az interjú alatt végig a riporter kezét rágcsáló kutyus, Spuri is hűen képviseli. Minden adott egy jókedvű reggeli beszélgetéshez. Yacht Life: Van, aki egyedül vág neki a divattervezésnek, van, aki csapatban. Hogyan és miért indultatok el pont így kettesben, ami idehaza nem túl gyakori felállás? Dévényi Dalma: Az egyetemen sokan felismertük, hogy jó csapatban dolgozni – voltak direkt ilyen feladatok is. Ott több lehetőség adódott arra, hogy kipróbáljuk egymást, az egónkból visszavéve hasznosan kiteljesítsük önmagunkat a másik mellett. Általában persze

ezek az együttes munkák kudarcba, veszekedésbe torkolltak. Nekünk kettőnknek viszont nem is egy ilyen team-munka volt az első. Tibi a Pep! Magazinnak dolgozott már akkor, és volt egy feladat, amihez kellett neki segítség. Megkérdezte, hogy van-e kedvem hozzá. Akkor kezdtünk el együtt dolgozni, ami jól sikerült, és ez hozta a többit. Kiss Tibor: Igazából annyira úgy tűnik, hogy teljesen folyamatos, jó munkaviszony áll fenn közöttünk,

konfliktus van közöttünk, kénytelenek vagyunk megbeszélni nyíltan, őszintén – egymás háta mögött ebben a felállásban nem lehet. A másik, hogy minden feladatot szeretünk együtt, közösen csinálni – mondjuk persze ez nem mindenre igaz, hiszen a lookbookot Tibi készíti, mert grafikában, számítógépben, internetben ő az erősebb. YL: Mikor történt meg az a pillanat, amikor az iskolai együttműködésetek cégszerűvé vált? Van-e olyan pillanat, ahonnan számítható a Je Suis Belle működése? KT: Persze, a Retrock tulajdonosa, akivel összebarátkoztunk, mondta, hogy szeretne új boltot nyitni – újfajta ruhákkal, más emberekkel, kicsit erősebben prémium szinten. Megkért, hogy mi is tervezzünk valamit. Akkor úgy határoztunk, itt az ideje, hogy komolyan vegyük. A második fordulat pedig most januárban történt, amikor a diploma után elhatároztuk, hogy hivatalossá is tesszük az egészet. YL: Amikor kitaláltátok a márkát, mi volt először: a név, a kollekció, esetleg egyfajta krédó? DD: Ez még a Tibi által említett felkérés előtt történt, amikor részt vettünk a már említett Central Saint Martinos workshopon. Az a lehetőség egy – számomra – teljesen új szemléletet hozott: nevezetesen, hogy ott tervek helyett babákon, anyaggal dolgoztak, ami nagy szabadságot adott. Elkezdtük azt a technikát lelkesen használni anélkül, hogy tisztában lettünk volna azzal, vajon tudunk-e abban a másfajta tempóban együtt dolgozni. Az volt az első kollekciószerű munkánk, és kiderült, hogy jól megy az együttes munka. YL: De honnan a névválasztás, a stílus, ez a franciásan, könnyeden nőiesnek tűnő, picit színpadias, drapériás elemekkel árnyalt világ? DD: Először nem arról gondolkodtunk, hogy most egy márkát fogunk felépíteni, ami ennek vagy annak a célcsoportnak szól, hanem elkezdtünk alkotni, és után elég gyorsan láttuk, hogy milyen. Igazából ösztönös volt, és később kerültek rá azok a vázelemek, amik összetartják a Je Suis Belle márkát. hogy nem is emlékszem az első pillanatra – annyira nincsenek kirívóan rossz pontok az együtt végzett munkánkban. Talán, ha mégis kellene egy origó, akkor a Saint Martinos workshop lenne az, ahol jobban ráláttunk egymás munkájára, közelebb kerültünk egymáshoz. YL: A folyamatosság egységességet is feltételez – van közöttetek valamiféle természetes munkamegosztás? DD: Azt tudtuk, hogy két dolog fontos: az egyik hogy ketten vagyunk, nem például hárman, mert így, ha

YL: Ha meg kellene fogalmazni, mi is az a Je Suis Belle, mi lenne az? DD: Ami mindenképpen fontos, hogy valamilyen önirónia legyen benne, ami Je Suis Belle-é teszi: nagyon nőies, de nem veszi magát annyira véresen komolyan az öltözködésben, és beemel olyan elemeket a kényelmes öltözködésbe, amik nem feltétlenül odavalók – tehát nem joggingban megy biciklizni vagy kutyát sétáltatni, hanem történetesen csipkeruhában. KT: Mindenképpen játékos márka, ami próbál közvetlen lenni, de nem jópofizósan, hanem udvaria-

san, természetesen közvetlen módon – ezzel próbáljuk különbözővé tenni magunkat, és ezt próbáljuk meg a kampányképeinken is visszahozni. Ezért szerepelünk mi a kampányképeinken is, a közvetlenséget hangsúlyozva. Nem akarjuk megmondani, hogy ki hogyan öltözködjön, csupán egy alternatívát kínálunk, amiről már tudjuk, hogy többen is szeretik. YL: Ebből a vonalból, ahogy te megfogalmaztad, nem a nőiesség, sokkal inkább a játékosság a kulcselem. Hogyan vihető ez tovább, ez a nőies típusú márka például férfikollekcióra? Milyen ennek a fogadtatása? KT: A pasivonal azért született meg, mert nagyon sokan mondták, hogy nem találnak ruhákat, plusz én sem találtam, és így rendre azok a darabok kerülnek bele a kollekcióba, amiket én szeretnék magamnak. Idehaza van rá kereslet, külföldön még nem próbáltuk. Egyébként a férfikollekciónk sokban hasonlít a nőire – meg is kaptuk, hogy női viseletnek is abszolút alkalmas. Még nehéz megfogalmazni, hogy később milyen lesz a férfivonalunk – egy biztos: nem egy macsó típusú vonal lesz. DD: És nem is egy Dior Homme. KT: Nem, nem akarunk ilyen irányba menni. YL: Vannak nemzetközi minták, amiket szívesen figyeltek? KT: Volt egy angol márka, a Future Classic, ők nagyon hasonló vonalon haladtak: játékos, finom, nőies vonalon. Ismertebbek még a Wunderkind, ami hasonlít hozzánk, ez egy sikeres német márka, vagy a legnagyobb a Marc Jacobs amivel párhuzamot lehetne vonni.

DD: Leginkább gondolkodásmódban hasonlóak a miénkhez. YL: Más projektben rengeteg külföldi próbálkozásotok volt. Divatban van olyan célállomás, amerre tartotok? KT: Persze, van nagyon komoly stratégiánk… Felépítettük, hogy mit szeretnénk elérni az első félévben, a nyáron, az ősszel – és ez úgy tűnik, működik is. A menedzserünk, Lóránt Bernadett megtalált bennünket, ő szerez új üzleteket nekünk. Neki köszönhető, hogy ott vagyunk Berlinben két helyen, tárgyal Dublinnal és Stockholmmal, ezek komolyabbnak tűnnek. Szeretnénk a jövő télen a London Fashion Weeken részt venni. YL: Elég különleges, hazai divatházaknál és divattervezőknél szokatlanul magas arányban jelennek meg a portfoliótokban olyan munkák, projektek, pályázatok, amik picit kívül esnek a hagyományos divattervezői világon. Ez szándékolt vagy annak köszönhető, hogy nagyon fiatalok vagytok még és minden lehetőségen megpróbáljátok magatokat? DD: Szerintem ez színtiszta élvezet, szélesíti a látókörünket. Egyébként ahogy komolyodik a munkánk, úgy redukálódnak ezek a projektek, egyszerűen nincs rá elég kapacitásunk. YL: Van ebben kedvencetek? KT: Nekem a Nike-dzseki, amit három napig rajzoltam. DD: Én a közelmúltból az Arcot venném elő, a Fütyülős plakátot, amire terveztünk egy fütyülős Je Suis Belle ruhát. Szerencsére most már van több gyakornokunk, aki a segítségünkre volt, egyébként nem maradt volna a kivitelezéssel együtt ilyen jó élmény.

YL: A távolabbi jövő felé kacsintgatva mi a tervetek? Szélesebb portfolió, kiegészítők, terjeszkedés vagy ugyanilyennek maradni? DD: Ez utóbbi biztosan nem. KT: Biztos, hogy szélesíteni a piacot. Talán még franchise-hálózatot tíz éven belül nem tudunk létrehozni, az későbbi terv. De mindenképpen el szeretnénk érni, hogy normális, neves üzletekben is kapni lehessen a dolgainkat – a Neiman Marcusban, a Harvey Nicholsban, a Dover Street Marketben. DD: Az itthoni cél pedig az, hogy legyen egy normális divatházunk, ami a márka karakterének megfelel, ahol kényelmesen dolgozhatunk és ami reprezentálja a márkánk értékeit is. És biztos piacot kialakítani – sajnos ez sokban a gazdasági körülményeken múlik, nem rajtunk. Jelenleg nagyon szűk az a réteg, aki megengedheti magának harmincöt éves kor alatt, hogy designruhát vásároljon. YL: Miben látjátok ez utóbbi megvalósulásának a titkát? A fiatal magyar divattervezők összefogásában? DD: Lehet, most is lesz közös bemutatónk. Ha például Nanushkának van egy új vásárlója, az más designerruhákra is nyitott, más irányra – ezzel nem érzem, hogy elhalásznánk el a lehetőséget egymás orra elől. Mi felelünk azért, hogy minél szélesebb körben trend legyen magyar designer-ruhát venni. Ez lassan, de alakul… És külföldön is könnyebb nem egy szem magyar tervezőként megjelenni, a csoportos fellépés mindenképp nagyobb bizalmat szavaz. YL: Te szívesen hordasz más tervezőket? DD: Igen, inkább magyar tervezőket hordok – meg persze azt a táskát, amit Tibitől kaptam… YL: És miről fog szólni ez az idei ősz a divatban? KT: Színeket hozunk a fekete kollekciónk mellé, mélykéket, lilát, hogy felpörgessük. Amiben erősebbet szeretnénk lépni, az a férfikollekciónk lesz. Érdekesség

lehet, bár nem igazi újdonság, hogy egy színbe, tetőtőltalpig okkerbe vagy kékbe öltöztetik a tervezők az embereket, ugyanakkor persze a kombinált színek is jelen vannak, nagyon harsány színek. Még mindig a túlzásos-romantikus a divat, ez a vonal a kilencvenes évek közepétől húzódik, és még legalább két-három év, amíg az a minimalistább irány bejön, amit én személy szerint nagyon várok. DD: A saját magam számára pedig mindig aktuálisan találom ki a szezont, akkor amikor bekövetkezik. Tavaly csináltattam egy lovaglócsizmát, és most azon töröm a fejem, hogy milyet készíttessek idénre – azt hiszem bokacsizma lesz. Mert télen mit hordjon egy nő? Magassarkú néha buliba elmegy, bár nem ideális, a bakancs-tornacipő világ kevésbé. Mivel biztosan bő nadrágokat fogok hordani, mint mindenki, most olyan csizma kell, ami bő nadrággal is hordható. Meg persze egy jó kabátot is kell tervezzek magamnak… YL: Kívánjuk, hogy mielőbb sikerüljön. Köszönjük az interjút.

Je Suis Belle A divatmárkát 2005 elején alapította Dévényi Dalma és Kiss Tibor, akik akkor még a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem hallgatói voltak. 2007-ben diplomáztak öltözéktervező szakon. Tervezői tevékenységük mellett folyamatosan részt vesznek hazai és nemzetközi kreatív projektekben, pályázatokon. Munkáik folyamatosan jelennek meg a legnagyobb magyar divatmagazinok oldalain. 2006 tavaszán egy félévet töltöttek Nagy-Britanniában a London College of Fashion ösztöndíjasaiként. 2007-ben a Fashion Awards-on elnyerték az Év Fiatal Divattervezője díjat.

Je Suis Belle Dalma Dévényi and Tibor Kiss, then students at the MoholyNagy Art University, founded the fashion label in 2005. They graduated in 2007 in dress design. Besides their design activities they participate from time to time in Hungarian and international creative projects, applications. Their works appear on the pages of major Hungarian fashion magazines. At spring 2006 they spent a semester at the London College of Fashion with a scholarship. At the 2007 Fashion Awards they won the prize of Young Fashion Designer of the Year.

Oui Are Fashion JE SUIS BELLE, FASHION, INTERVIEW Text: Zoltán Körösvölgyi Pictures: Je Suis Belle (Portrait by Márton Perlaki, Look Book Photo by Márk Viszlay and Graphic Design by Tibor Kiss)

In our series committed to introduce Hungarian fashion designers this time Dalma Dévényi and Tibor Kiss, the two designers behind the brand Je Suis Belle talk about their not too old, however pretty busy past, ideas, plans with natural intimacy and delight in their studio. According to the world of Je Suis Belle even Spuri, the doggy chewing the hand of the reporter during the interview represents perfectly the unity of the easy mood. Everything is just perfect for a cheerful morning chat.

Yacht Life: In the field of fashion design there are some who start alone and there are others who start in a team. How and why did you begin twosome, which is not very regular here in Hungary? Dalma Dévényi: At the university many of us recognized that it is good to work in teams – there were even exercises for it. There we had more possibilities to try each other, become less egoist and complement each other. Often of course these team works ended in defeats or argues. However, for the two of us not even one of these team works was the first one. Tibi worked for Pep! magazine at those times and he received a task where he needed assistance. He asked me whether I was interested. That was the time we started to work together and as it seemed successful, we continued. Tibor Kiss: It really seems that we have such a good and smooth work together that I don’t even remember the first moment – we don’t have extremely bad points in our work. If I had to define the starting point, it would be the Saint Martin workshop where we could get to know the other’s work better, where we got closer to each other.

YL: Smoothness presumes integrity – is there any kind of natural division of labour between you? DD: We knew that two things are important: we are just you and me, there is no third person, so if we ever had a conflict we would be obliged to talk it over honestly – we cannot tell it to someone else over the other’s head. The second one is that we like to work on each task together – of course not exactly on everything, since Tibi creates the look book, because he is stronger in graphics, computer and Internet. YL: When did the moment come that your scholar partnership turned into business? Is there a point of time that you call the foundation of Je Suis Belle? TK: Of course. The owner of Retrock, with whom we have become friends, told us that he wants to open a new shop – with new clothes, different people, at a little bit more premium level. He asked us to design something for it. We decided to take it seriously. The second turn arrived this January, when after obtaining our degrees, we concluded to make this whole thing official. YL: When the idea came, what was the first step: the name, the collection or a kind of creed? DD: This happened before the invitation that Tibi mentioned, when we participated at the Central Saint Martin workshop. That opportunity brought a totally new point of view – at least for me: namely, that there they worked on dolls, with textiles instead of drafts, and it meant a real freedom. We started to use this technique with enthusiasm without knowing if we are able to work at this different pace. That was our first collection-like work and we realized that we could work together. YL: But how come this name, this style, this French, smoothly feminine, a little bit theatrical world shaded by draped elements? DD: First we didn’t think about the building of the brand or the market segment. We started to create and later on realized very quickly how it is in reality. It was more intuitive and the structure that holds together the Je Suis Belle brand just came later. YL: Can you phrase what is essentially Je Suis Belle? DD: It is important to have some kind of self irony, that makes it Je Suis Belle: very feminine, but doesn’t take itself too seriously in dressing and involves elements into the comfortable dressing that are not truly having a sense there – so one doesn’t go for a bicycle ride or walking the dog in jogging, but in a lacy dress rather. TK: It is a playful brand that tries to be direct, but not in a pushy way, rather politely, in a natural manner – this is how we try to differ ourselves and show it on our campaign photos. That is why we are present in

our campaign photos to underline the directness. We don’t want to tell the people how to dress; we just want to offer an alternative that is already loved by many. YL: Instead of the feminine elements you expressed that the key is rather the playful elements. How can you develop it, this seemingly feminine brand into, for example, a men’s collection? How is it received? TK: The men’s line was born, because I heard from many people that they don’t find good clothes, and neither did I, so regularly I put those pieces into the collection that I want for myself. Here in Hungary there is demand for it, we haven’t tried it yet abroad. However, our men’s collection resembles a lot to our women’s one – we’ve been even told that it is appropriate for women’s wear as well. It is hard to define at this point how our men’s line will be – one thing is sure: it won’t represent some kind of macho style. DD: And not even a Dior Homme. TK: We don’t want to go into this direction either. YL: Are there any international labels you look at? TK: There used to be an English brand called Future Classic, they moved on a very similar line: playful, fine, feminine. More well known would be Wunderkind, a German trade or Marc Jacobs. DD: Mainly they are similar to us in the way of thinking. YL: In other projects you had many foreign endeavours. In the field of fashion is there any goal to achieve? TK: Of course, we have a very serious strategy… We defined what we want to complete in the first semester, in summer-autumn – and it seems to work. Our manager, Bernadett Lóránt found us and she gets new businesses for us. Thank to her, we are in Berlin at two places, she negotiates with Dublin and Stockholm, these seem more serious. Also, we would like to participate at the London Fashion Week next winter.

YL: It is very unique at Hungarian fashion houses and designers that in your portfolio there is a high rate of works, projects and applications a little bit out of the traditional world of fashion design. Is it a coincidence or is it because you are still very young and you want to try yourselves at every possibility? DD: I guess it is pure pleasure; it widens our range of vision. Anyway, as our work becomes more and more serious, these projects are reducing, since we don’t have enough capacity for them. YL: Do you have a favourite one? TK: For me the Nike jacket, I drew it for three days. DD: From the close past I would say the exhibition Arc, namely the poster Fütyülős, we designed a Fütyülős Je Suis Belle dress. Luckily, we have some trainees now, who helped a lot, without them we definitely wouldn’t keep such a good memory of it.

YL: Looking into the further future what are your plans? Wider portfolio, accessories, expansion or just stay as you are now? DD: This last one surely not. TK: We want to widen the market. We might not open a franchise chain in ten years; it is a plan for later. We want to get into normal shops with a name – Neiman Marcus, Harvey Nichols, Dover Street Market. DD: Our aim here in Hungary is to have a normal fashion house that fits to the characteristics of the brand, where we can work comfortably and that represents our brand values. And to obtain a sure market – unfortunately it mostly depends on the economical circumstances and not on us. Presently just a thin layer of the society under the age of 35 can afford a design dress. YL: What do you think is the secret of the realization of this last one? The co-operation of young Hungarian fashion designers? DD: Maybe. We will have a common show now. If for

example Nanushka had a new client, he or she would be open to other designers’ clothes, trends as well – I don’t feel that we would steal the opportunity from each other. We are responsible to make a trend of buying Hungarian designer clothes. It changes, though slowly… And it is easier to appear abroad not as a single Hungarian designer label, but in a group of more. It evokes stronger trust. YL: Do you wear other designers’ clothes? DD: Yes, I rather wear Hungarian designers’ – and of course the bag I got from Tibi…. YL: And what will be the fashion this autumn? TK: We bring in colours aside our black collection, deep blue, lilac to accelerate it. We want to take a larger step in our men’s collection. It can be a curios-

ity, but not a real novelty that the designers dress the people from top to toe in one colour, in ochre or blue. Meantime the combined colours are present as well, very vivid colours. The fashion is still exaggeratingromantic, this line derives from the mid-nineties and it will still take two-three years that the minimalist trend arrives that I personally wait with enthusiasm. DD: For myself I always found out the season after its arrival. Last year I had riding boots done and now I am trying to figure out what to have done for this winter – I guess it will be ankle boots. In the winter what can a woman wear? High heels can be a good choice for parties sometimes, but not ideal solution, and the boots and sneakers are neither. Since for sure I will wear loose trousers like everybody, I will need such boots that fit the trousers. And of course I must design a good coat for myself… YL: We wish you the best for it. Thank you for the interview.

ÉS

VÖRÖS

FEKETE 70 WALLYPOWER OPEN Szöveg: Yacht Life Kép: Wally

Stendhal (az író Henry Beyle 171 álneve közül az egyik, és vitathatatlanul a legismertebb) kötelező olvasmánnyá lett regényében a két szín egyesek szerint az érvényesülés két akkoriban lehetséges útját, a katonai (vörös) és a papi (fekete) pályát, mások szerint a rulett kiszámíthatatlanságát jelképezi. Egy biztos: a máig is érvényes példázattal szolgáló regény hőse, Julien Sorel, ha közöttünk élne, a Wally új 70 WallyPower Open motors jachtját látva felismerné benne a szenvedélyt, és a feltörekvés helyett a beérkezettség jelképeként tekintene rá. Joggal. Ahol a Wally új, férfias ékszere megjelenik, ott nem marad észrevétlen.

A hivatalos meghatározás szerint a 70 WallyPower Open sportos karakterű jacht, amit azoknak fejlesztettek, akik a napközbeni hajózást és a rövidebb utakat kedvelik. És persze azoknak, tesszük hozzá, akik élvezik a feltűnést, a lélegzetelállító belépőt, a legelegánsabb kikötőben is azonnal felbukkanó, a tulajdonos lelkét hájjal kenegető csodálók hadát, a fedélzetre lépők elismerő pillantásait és elvárhatóan szavakban is megfogalmazott dícséretét. A hajótest vonala és a felépítmény a WallyPower sorozat darabjainál már megismert koncepciót tükrözik, ahol a dizájn szervesül az innovatív technológiai megoldásokkal, hogy gyors, kényelmes, stílusos és persze biztonságos, jó tengerjáró képességű hajó jöjjön létre. Hosszú orrfedélzet, csapott vonalvezetés, hátrafelé optikailag hosszító, egyben a motorokat takaró profilozás, döntött-szögletes felépítmény óriási sötétített ablakokkal, a függőleges orr felett az antik hadigályákra emlékeztető faltörőkos-szerű horgony-nyúlvány – mintha álló helyzetben is fullgázzal gyorsulna, támadásra lendülne a hajó.

FEKETE

Mindez persze, mint minden jó dizájn, egyben funkcionális: az orr függőleges éle és a hajótest élei minimalizálják a haladás közbeni oldalirányú csapkodást, stabilizálják a hajót, tovább növelik teljesítményét és kényelmét bármilyen hajózási viszony mellett. A parti őrség naszádjának státuszától már tényleg csak a formát remekül kísérő, harcias, szenvedélyes színkezelés, a vörös, fekete és acélszürke kombinációja segít megkülönböztetni a 70 WallyPowert. A csempészek, orvhalászok és kalózok így is minden bizonnyal nagy ívben elkerülik, mint ahogy a zebráról is visszalépnek az egészséges védekező ösztönnel megáldottak, ha az utcában felbukkan egy elsötétített Hummer. És akkor a menetteljesítményéről még nem is beszéltünk: a Verne-könyvekből megismert forma mellett Antekirtt doktor, alias Sándor Mátyás tengeri uralmát a két MTU dízelmotor ereje tette volna igazán verhetetlenné. 3000 lóerő, KaMeWa jethajtás – nem csoda, hogy az első tengeri próbakörökön a jacht félterheléssel 47,5, teljes terheléssel 45 csomós sebességet volt képes elérni folyamatos üzemben. Az óránkénti „csupán“ 250 literes fogyasztás már csak a mérnökök lelkének jelent gyógyírt – a tulajdonosok számára minden bizonnyal mellékes tényező. Nem úgy, mint a manőverezést és kikötést segítő egyedi, a hajót körülölelő védőborítás vagy a joystickkal irányítható Rolls Royce jethajtás, aminek köszönhetően a jacht akár oldalirányba is haladhat.

A fedélzetre lépve elérkezik a béke ideje: itt már korántsem a harcias jelleg dominál. Az előnytelen hatást keltő botlások kiküszöbölésére a kikötéshez szükséges bikák és csörlők a teakfa fedélzetbe süllyeszthetőek, és akár a beépített korlát is megragadható egy kecses mozdulattal. A 70 WallyPower Open deckje amúgy hatalmas cockpitot foglal magába, ami egyfajta loftként a társasági élet különböző eseményeinek nyújthat színteret – a tulajdonos igényeinek megfelelően. Napozás és jet-skizés? A tatfedélzet napozóágyai alól előbukkanó „apró“ vízi játékszerekkel megmutathatjuk, miért irigyelhetne bennünket David Hasselhoff, szívünk hölgyei pedig mindezt elégedetten nézhetik napfürdőzés közben. Kávé- és sütiszünet? A tat dupla szófája melletti kávézóasztalok bővebb étkezéshez akár második étkezőasztallá is alakíthatók. A cockpit előtti üveg felépítmény hátrafelé nyitott, így csak a légkondicionálás teremt sorompót a külső és a belső tér között. A minden kortárs navigációs berendezéssel felszerelt kormányosi állás tökéletes kilátást biztosít, egyedileg készített karbonszálas Wally dizájnülése pedig igazán versenyképessé teszi a munkakört. Továbbhaladva részben fedett, valamint teljesen fedett területet találunk, ami használható étkezőként

Műszaki adatok: Hossz: Szélesség: Merülés: Vízkiszorítás: Motor: Teljesítmény: Max. sebesség: Hatótávolság: Gyártó:

21,9m 5,48m 0,94m 34t 2 x MTU 10V 2000 M93 2 x 1520LE (1120kW) 40 csomó 300 mérföld Wally

vagy az asztallapokat eltávolítva lounge-területként. Egy közös bennük: pazar kilátást biztosítanak minden irányban. A beltér kétharmadát a tágas tulajdonosi lakosztály foglalja el, ezzel is erősítve gazdája egóját. Benne dolgozóasztal, hatalmas franciaágy, zuhanyozó. Az enteriőr teakfaborítását a felépítmény karbonszálas és a lépcső titánium anyaga ellenpontozza, ezzel is hangsúlyozva a jacht innovatív jellegét. A személyzeti és szervízterület, benne a teljesen felszerelt konyhával hátrébb található, és ebben a környezetben napjaink Julien Soreljei sem senyvednének – pláne, ha annak tudatában szolgálhatnak, hogy az év nagyobbik felében a kikötő irigy szempárjai őket tekintik a 70 WallyPower Open méltán büszke gazdájának.

THE RED

AND

THE BLACK 70 WALLYPOWER OPEN Text: Yacht Life, Pictures: Wally

In the famous novel by Stendhal (one of the 171 aliases of the writer, Henry Beyle, undoubtedly the most well-known) that turned into and obligatory reading, the two colours, some say, represent the two then possible ways of career, the military (red) and the church (black). Others believe it is a reference to the unpredictability of roulette. One thing is for sure: if the hero of the novel providing a relevant parable even to our days, Julien Sorel lived among us, seeing the new 70 WallyPower Open power yacht by Wally he would recognize passion in her, and look at her as the symbol of success achieved instead of striving for a rise. Rightfully. Wherever the new manly jewel by Wally appears, she would not be left unnoticed.

According to the official definition 70 WallyPower Open is a very sporty yacht developed for those who prefer a daily use of the yacht and short cruises. And for those, we would add, who enjoy others‘ attention, breathtaking entries, the crowd of admirers appearing even in the most exclusive harbours, which must surely be a remedy for the owner’s soul, as well as the acknowledgment and appraisal by visitors on board. The hull lines and the superstructure reflect the concept of the WallyPower line to integrate design with innovative technology resulting fast, comfortable, stylish, safe, and seaworthy. The long nose, the dynamic lines, the backwards optically lengthening profiles covering the engines, too, the rectangular superstructure with huge tinted windows, the anchor-spur above the vertical bow resembling of the attacking head of antique galleys – as if the yacht started an attack, accelerating with full gas, even in a calm standing position. Naturally, all that, as every good design, is also func-

tional: the vertical bow reduces slamming to stabilize the yacht, improve even further her performance and comfort in any sea conditions. From the status of a coast guard ship there is only one thing that differentiates 70 WallyPower, namely the martial, passionate colour scheme, the combination of red, black and steel grey. Smugglers, poachers and pirates will still most probably avoid her carefully â&#x20AC;&#x201C; just like people with a healthy defence system, who step back from crossing the street when a tinted black Hummer appears. And then we have not mentioned her performance yet. Besides the shape well known form the Jules Verne books, the naval reign of Doctor Antekirtt, alias Mathias Sandorf could have been made unbeatable by the two MTU diesel engines. 3,000 HP driving KaMeWa water-jets, providing a speed that during the first sea trials reached 47.5 knots half load, and 45 knots full load at continuous duty. The consumption of only 250 litres (66 US gallons) per hour is mostly a treat to the engineersâ&#x20AC;&#x2DC; souls â&#x20AC;&#x201C; since for the possible owners it is of secondary importance. Unlike the custom wraparound fender and the Rolls Royce joystick connected to the water jets that allow moving the boat sideways when manoeuvring and docking the 70 WallyPower. Having stepped on board the time of peace would arrive: the dominance of martial nature is over. Cleats

Technical Data: Length: Beam: Draught: Displacement: Engine: Power: Max. Speed: Range at Max. Speed: Builder:

21,9m / 72‘ 5,48m / 17‘12“ 0,94m / 3‘ 34t / 74,956lbs 2 x MTU 10V 2000 M93 2 x 1,520Hp (1,120kW) 40knots 300 nautical miles Wally

and mooring winches are retractable to leave the boat clean of any danger. Safety is enhanced by the handrail incorporated in the deep secure bulwarks and the decks are laid with teak for safety and comfort under foot. The deck of the Open version of the 70 WallyPower has a vast cockpit and is arranged like a loft that can be arranged with different social areas according to the client’s requirements. Sunbathing and jet ski show? The aft sunbathing pad conceals a lazzarette for water toys, which can help us show why David Hasselhof should envy us – while the ladies of our hearts could watch the live action with pleasure while sunbathing. A coffee break? The aft social area features double sofas with coffee tables that can even be converted into a second dining table.

The glass superstructure in front of the cockpit is open to the aft transom, and only the air conditioning would act as a barrier between the outside and the inside. The navigation and steering console – equipped with all the navigation controls – provides an excellent view to enhance safety while steering. Its custom-made, carbon-fibre Wally design seat would also make the job highly competitive. Going forward we could find partly and completely sheltered areas that can be used for dining or converted into a lounge by removing the tabletop. One thing is in common: the great view in all directions. The very large owner’s suite takes up two thirds of the interiors, acting as one more reinforcement of the owner’s ego. It includes a studio, an owner’s cabin with a king size bed and separate shower room. The interior styling combines teak wood with the carbon fibre of the superstructure frame and the titanium of the staircase frames, perfectly integrating with the innovative design of the yacht. The crew and service area with the fully equipped galley is found to the back and is accessed by a separate staircase. In this environment the Julien Sorels of our days would not suffer. Especially if they served in the knowledge that in the major part of the year the envious looks in the port would think of them as the proud owner of 70 WallyPower Open.

HATÁR A CSILLAGOS ÉG A VILÁG LEGDRÁGÁBB LAKOSZTÁLYAI Szöveg: Hájos Boglárka Kaviár és pezsgő az ágyban kilátással az Eiffel-toronyra? Álomnyaralás Bora-Borán az ágy alatt úszkáló színes halakkal? 10 000 dolláros tét a piros 7-esre a monacói kaszinóban? Egyesek számára ez a hétköznapokat jelenti csupán. Bár a luxus fogalma mára sokkal árnyaltabb, mint akár 10 évvel ezelőtt, abban mindenesetre megállapodhatunk, hogy vannak olyan helyek, amelyek még a kiváltságos helyzetben élők számára is nem mindennapi élményt nyújtanak. Nézzük például a világ öt legdrágább lakosztályát, ahol egy éjszaka annyiba kerül, mint egy átlagnál kicsit jobban élő ember éves bruttó fizetése.

THE SKY IS THE LIMIT THE MOST EXPENSIVE SUITES OF THE WORLD Text: Boglárka Hájos Caviar and champagne in bed with a view over the Eiffel-tower? Dream holiday in Bora-Bora with colourful fish swimming under your bed? A bet of 10 000 dollars for the red 7 in the casino of Monaco? For some of us this is only an ordinary day. Although the expression of luxury is much more tinged than it was 10 years ago, we can agree that there are places, which provide extraordinary experiences also for the lucky ones living in privileged situation. Let’s take a look at the five most expensive suites of the world, where a night may cost as much as the yearly gross income of a person earning a little bit above the average.

Burj-Al-Arab, Royal lakosztály, Dubai 28 000 $ / éjszaka Dubai egyik gyöngyszemében, a világ egyelőre egyetlen 7 csillagos szállodájában a legkülönlegesebb lakosztály két szinten és mintegy 780 négyzetméteren terül el. A carrarai márvánnyal és drága szőnyegekkel berendezett otthont a dubai arab ízlésnek megfelelően, vagyis arannyal roskadozó bútorokkal alakították ki.

Burj-Al-Arab, Royal Suite, Dubai 28 000 $ / night In the pearl of Dubai, the only 7-star hotel of the world the most particular suite is situated on two floors and 780 m2. The home designed with Carrara marble and expensive carpeting was furnished by golden furniture after the Arabian taste.

Four Seasons, Ty Warner Penthouse, New York, USA 30 000 $ / éjszaka I.M. Pei építész és Peter Marino belsőépítész keze munkája, az 52. emeletet elfoglaló lakosztály már önmagában is egy remekmű. Ehhez még hozzájárul Manhattan lélegzetelállító látképe, amit minden ablakból csodálhatunk. Egy komornyik a nap minden órájában a rendelkezésünkre áll, akárcsak egy Rolls Royce – természetesen sofőr rel. Bár ki akarna innen elmenni, ha már egyszer bejutottunk?

Four Seasons, Ty Warner Penthouse, New York, USA 30 000 $ / night The work of I.M. Pei, architect and Peter Marino, interior designer the suite upon the 52nd floor of the hotel is a masterpiece itself. Additionally, from every window we can admire the breath-taking skyline of Manhattan. A butler is for our serve in every hour of the day, as well as a Rolls Royce with chauffer, naturally. But who would like to go away, when finally we could get in?

President Wilson Hotel, Royal Penthouse lakosztály, Genf, Svájc 35 000 $ / éjszaka Ez a négy hálószobás penthouse lakosztály biztonsági kamerákkal, golyóálló ablakokkal és pánik gombbal az ágyak mellett ideális választás államfők és paranoiás műgyűjtők számára. A saját liften, a 24 órás komornyik szolgálaton, a 26 fős étkezőn és hat fürdőszobán, valamint a saját spa-részlegen túl nem elhanyagolható előnye a mesés kilátás a genfi tóra és az Alpokra. Itt tényleg semmi sem lehetetlen: történt egyszer, hogy egy itt megszálló vendég olyan különleges ágyat kért, amely nem fért be a liftbe, ezért a szálloda bérelt egy darut és az ablakon keresztül juttatta be a bútordarabot a lakosztályba.

President Wilson Hotel, Royal Penthouse suite, Geneva, Switzerland 35 000 $ / night This four-bedroom penthouse suite with its surveillance cameras, bulletproof windows and bedside panic buttons is an ideal choice for heads of state and paranoid art collectors. Beside the private elevator, the 24-hour butler service, the 26-person dining room, the six bathrooms and the own spa baths, we shouldn’t forget about the staggering views across the Lake Geneva and the Alps. Here truly everything is possible: once happened that on a whim of a guest, the hotel hired a crane and delivered a specially designed bed through the window, because it could not fit in the exclusive private elevator that connects directly with the suite.

Hotel Martinez, Penthouse lakosztály, Cannes, Franciaország 37 000 $ / éjszaka A penthouse lakosztály 750 négyzetmétere az egész szálloda hangulatához igazodva az Art Deco stílust képviseli áramvonalas bútoraival, selyem függönyeivel és tölgyfa padlójával. A lakosztály két hálószobával, egy török fürdővel, konyhával, szaunával rendelkezik, valamint kilátással a Lerini szigetekre és – nem mellékesen – az egész Cannes-i öbölre. A lakosztályt körülölelő 180 négyzetméternyi teraszon kényelmesen elférünk akkor is, ha a koktélpartinkra meghívott vendégek száma meghaladja a 100 főt. Az itt megszálló vendégek, bármilyen kérésük is lenne, biztosan nem kapnak nemleges választ. Ez alól egyetlen kivétel volt – amely talán csupán városi legenda: egy arab sejk öt évre akarta kibérelni a lakosztályt. A hotel erre csak ennyit válaszolt: Non, monsieur, ce n’est pas possible.

Hotel Martinez, Penthouse suite, Cannes, France 37 000 $ / night The 750 m2 of the penthouse suite following the ambiance of the whole hotel represents the Art Deco style with its streamlined furniture, silk curtains and teak parquet flooring. The suite has two bedrooms, a Turkish bath, a kitchen and a sauna, as well as boasts panoramic views over the Lerins Islands and the entire Bay of Cannes. On the wraparound terrace we feel comfortable even if the number of the people invited to our cocktail party exceeds 100 persons. The guests of the suite will surely never get a negative answer for any of their requests. There was, however, one exception – which might only be an urban legend: a Saudi sheikh liked the suite so much that he wanted to hire it for five years. The definite response of the hotel was only: Non, monsieur, ce n’est pas possible.

Hugh Hefner Sky Villa, Las Vegas, USA 40 000 $ / éjszaka A Palms Casino Resort tetején található lakosztály kültéri jacuzzijából szemlélve a nyüzsgő éjszakai várost, valóban a világ urának vagy éppen úrnőjének – az Egyesült Államokban megkerülhetetlen „politikalag korrekt” fogalmazásmódhoz igazodva a nemi diszkrimináció árnyékát is elkerülve – érezhetjük magunkat. És valóban, ha így szemléljük az ár-érték arányt, nem is tűnik mindjárt olyan soknak az a közel 6 millió forint egy éjszakáért – reggeli nélkül. Persze még említést sem tettünk a fedett Playboy medencéről, a 2,5 méter átmérőjű forgó ágyról vagy a gombnyomásra előbújó plazmatévékről. A lakosztály a nappali, a házi mozi és az étkező mellett még rendelkezik tökéletesen felszerelt edzőteremmel, szaunával és egy saját wellness részleggel. És természetesen mindez a Playboy birodalom megalkotójának pazar és fényűző stílusában.

Hugh Hefner Sky Villa, Las Vegas, USA 40 000 $ / night Looking down at the milling city by night from the Jacuzzi of the suite found atop of the Palms Casino Resort we could definitely believe to be the lord or mistress of the world – respecting the “politically correct” approach nowadays popular in the USA and avoiding even the shade of gender discrimination. And it is true, if we look at the price-value rate from this point of view, that 40 thousand dollars for a night – without breakfast – doesn’t seem that much immediately. And we haven’t even mentioned yet the covered Playboy pool, the rotating bed of 2,5 m diameter or the pop-up plasma TVs. Along with a living room, media room and dining room, the suite includes a fully equipped gym with sauna and a space for private spa treatments. And all of that in the lavish and luxurious style of the creator of the Playboy Empire.

És mi jöhet még ezek után? Ugyancsak Dubaiban épül a világ első nyolccsillagos szállodája, amely átadása után végérvényesen átveheti a legdrágább szoba és a legdrágább lakosztály birtokosának címét. A svájci építők 350 méter magas, sólymot formázó toronyépületet húznak fel, amelynek szárnyaihoz színaranyat is felhasználnak majd. Legolcsóbb szobájáért a tervek szerint éjszakánként 9 500 dollárt, míg egy hétszobás lakosztályért 73 530 dollárt kérnek majd el. Ez utóbbihoz saját helikopter is jár ugyan, ami innen sovány vigasznak látszik. 2009 januárjában tervezik megnyitni – szintén Dubai-ban – a világ első víz alatti szállodáját, ahol reggelente, amikor elhúzzuk a függönyt, nem a tengerpart, hanem maga a tenger mélyének látványa fogad majd minket. A Hydropolis névre keresztelt szállodakomplexum építése ugyan már régóta húzódik, de úgy tűnik, hogy ha az elsők között akarunk ott megszállni, akkor ideje résen lennünk, hiszen szeptembertől fogadják az első foglalásokat. És persze megindult már az első űrszálloda tervezése is. A Bigelow Aerospace kezdeményezése ugyan még gyerekcipőben jár, de ki tudja, talán unokáink már a Földkelte látványában gyönyörködhetnek nyaralásuk alkalmával.

And What May Come? The first 8-star hotel of the world is under construction in Dubai, and after its inauguration it will hold the prize of the most expensive room and suite as well. The Swiss constructors will build a tower of 350 meters, forming a falcon, and for its wings they will even use pure gold. As far as we know now its cheapest room will cost 9,500 dollars, while we must pay 73,530 dollars for its 7-room suite. We however must admit that this last price will include also a private helicopter, which from here still seems cold comfort. In January 2009 the first underwater hotel is planned to open also in Dubai. Here in the mornings, as we open the curtains, not the view of the shore, but of the deep blue sea will say us good morning. Although the construction of the hotel complex called Hydropolis is delaying a lot, but it seems, that we should be on the ball if we want to be among the first guests, since the hotel will accept the first reservations from September. And of course the planning of the first space hotel has already begun. The initiation of Bigelow Aerospace is still in its infancy, but who knows, our grandchildren during their vacation might already admire the earthrise.

VÉGÜL NÉHÁNY HAZAI PÉLDA FELESLEGES VAGYONUNK ELKÖLTÉSÉRE: FINALLY SOME EXAMPLES OF HUNGARY TO SPEND OUR SPARE MONEY:

Hertelendy Kastély, Kutas-Kozmapuszta

Hertelendy Castle, Kutas-Kozmapuszta

www.hotel-hertelendy.hu A Hertelendy Kastélyt 1997-ben Hagyánek László vásárolta és mentette meg a pusztulástól. A birtok 2004-ben újból gazdát cserélt. Az új svájci tulajdonos jelentős befektetésének köszönhetően a régió első ötcsillagos szállodájaként 2007 tavaszától működik. Saját helikopter-leszállóval és hangárral, golfpályával, modern istállóval és kifutóval, Freiberger lovakkal, olimpiai agyaggalamb-lőtérrel, csodálatos fürdővel és wellness-szolgáltatásokkal, valamint nem utolsó sorban gyönyörű környezettel, várja a különleges élményeket kereső vendégeket – akár a kastély legszebb szobája, a márvány fürdőszobával és saját szalonnal rendelkező Hertelendy lakosztály, ami éjszakánként 500 euróért lehet a miénk.

www.hotel-hertelendy.hu In 1997 László Hagyánek bought and saved the castle from the total destroy. In 2004 the land got again a new proprietor. Thanks to the investments of the new Swiss owner the castle operates as the first 5-star hotel of the region since spring 2007. It disposes an own helicopter landing field and hangar, golf driving course, modern riding stables featuring Freiberger horses, an Olympic skeet-shooting range, as well as a spa and wellness department par excellence, and lately but not lastly an amazing environment that waits for the guests looking for special experiences. The most beautiful room of the hotel, the Hertelendy Suite with its marble bathroom and private saloon costs 500 euro a night.

Boscolo - New York Palota, Budapest

Boscolo - New York Palace, Budapest

www.boscolohotels.com A mai New York Palota az 1894-ben épült eredeti épület újragondolása Maurizio Papiri és Tihany D. Ádám által. Az épület külsőleg az olasz reneszánsz eklektikus vonalait örökölte, azonban a modern kortárs építészet is teret kapott a belső terek kialakításában, megalkotva a Boscolo Csoport luxus szállodáinak egyik legrangosabbját. A New York Kávéház a legjelentősebb és legismertebb része a szállodának. Az eredeti kávéház négyszintes elrendezése és díszei megőrizték a hajdani pompát a kiváló restaurátor mesterek munkájának köszönhetően. Királyi lakosztálya 800 euró áron a tökéletes kényelmet biztosítja a luxus szerelmeseinek.

www.boscolohotels.com The New York Palace is the recomposition of the original building from 1894 by Maurizio Papiri and Tihany D. Ádám. The building from outside inherited the eclectic lines of the Italian renaissance, though on the interior design we see the imprints of the modern architecture creating the cream of the Boscolo Group luxury hotels. The most known and significant part of the hotel is the New York Café. The four-floor arrangement and the ornament of the original café have saved the one-time splendour thanks to the work of the excellent restorer masters. Its royal suite offers the perfect comfort for the lovers of luxury at a price of 800 euro.

Hotel Royal Corinthia, Budapest www.corinthia.hu A luxus szálloda első ízben az 1896-os Világkiállítás alkalmával nyitotta meg kapuit és számos hírességet üdvözölhetett falai között. A történelem, a kultúra, az építészet és a vendéglátás illusztris szimbóluma teljes pompájában ma is méltán viselheti Budapest legszebb szállodája címet. Királyi lakosztálya osztályon felüli kényelmet és szolgáltatásokat biztosít az ide érkezőknek 950 euróért.

Hotel Royal Corinthia, Budapest www.corinthia.hu The luxury hotel opened its gates firstly at the 1896 World Fair and since then has welcomed many stars among its walls. The symbol of history, culture, architecture and gastronomy even today in its entire splendour has rightly the honour of the most beautiful hotel in Budapest. Its Royal Suite provides special comfort and services for its guests at a price of 950 euro per night.

Four Seasons Hotel Gresham Palace, Budapest

www.fourseasons.com/budapest A Four Seasons Hotel Gresham Palace Budapest luxusszálloda egyedülálló fekvésével és lélegzetelállító belső kialakításával méltán Budapest legkülönlegesebb szállodája. Az Art Nouveau építészeti jegyeket hordozó épület modern, minden igényt kielégítő kényelmével tökéletes ötvözete a luxusnak, kifinomult ízlésnek és otthonosságnak. Nehéz is elképzelni, milyen lehetett egy budapesti tartózkodás a szálloda megnyitása előtt. Királyi lakosztályából tekintve a városra megértjük, hogy milyen érzés Budapestet látni és megszeretni – adók nélkül 4900 euróért éjszakánként.

www.fourseasons.com/budapest The Four Seasons Hotel Gresham Palace with its unique locality and breathtaking interior design is rightly the most particular hotel of Budapest. The building, a fine example of Art Nouveau architecture with its modern comfort, combines luxury, fine taste and familiarity. It is hard to imagine how a stay used to be in the capital before the opening of this hotel. Looking at the city from its Royal Suite we understand how it feels to see and fall in love with Budapest – for a price of 4,900 euro per night excluding taxes.

Szerelem DIVAT

ELSŐ LÁTÁSRA

FRAUSCHER 606 RIVIERA Szöveg: Baross Gábor Fotó: Frauscher

Biztos minden férfi ábrándozott már arról, milyen lenne egy topmodellel vagy egy világhírű filmcsillaggal lenni. Élvezni a rivaldafényt, a csillogást, nap mint nap fogadásokra járni, begyűjteni az irigykedő pillantásokat, és azt gondolni, mi vagyunk a legjobb pasik a világon. Ám miután ezek az álmok tovatűntek, ránézünk a kanapén tévéző párunkra, aki ugyan nem szupermodell, s még csak nem is filmsztár, mégis van benne valami, amiért őt szeretjük a legjobban a világon. Valahogy így van az ember a Frauscher 606-ossal is: nincs eszméletlen sebessége, nincsenek hivalkodó belső terei, mégis van benne valami, amibe rögtön bele lehet szeretni.

a csak a kikötőben sétálgatunk a nagy és méltóságteljes luxusjachtok között, s megpillantjuk a Frauscher 606-ost, már akkor is magával ragadhat egyszerűsége és kecsessége. Látványa talán gyerekkorunkat is felidézi, amikor egy nyaraláson – életünkben először – motorcsónakozni is elmehettünk. Igaz, még nem engedték, hogy egyedül vezessünk, hiszen valaki mindig segített a kormányzásban, mégis az az élmény meghatározó volt életünkben, s örökké elkötelezett a hajózás, a vízi életmód iránt. Nem véletlen, ha épp a motorcsónak jut eszünkbe a Frauscher 606-osról, hiszen vezetése teljesen

motorcsónakszerű élményt nyújt, s ezt tovább fokozza a kabriószerű kormány, illetve az eltakarható napozófelület. A fejlesztők természetesen teljesen tudatosan használták fel a motorcsónakos jellemzőket, hiszen a Frauscher-gyár épp egy tó, az ausztriai Traunsee partján fekvő Gmunden városában található, így teljesen kézenfekvő volt a vízi jármű kialakítása. Persze a Földközi-tengeren is elhajózhatunk egyik városból a másikba vagy csak tehetünk egy kört ebéd előtt, mégis ezt a modellt leginkább egy tavon lehet elképzelni, ahol minden nyugodt, csendes, s csak a motor hangjának duruzsolása és barátnőnk kedves szavai hallatszanak.

606 Mivel az egyes modellek tervezésekor a környezet tudatos védelme is egyre fontosabb szerepet játszik, a Frauscher 606-ost már elektromotorral is árulják. Ez azért is nagyon fontos, hiszen ha úgy döntünk, hogy tavakon próbáljuk ki új szerzeményüket, nem árt tudni, hogy egyes helyeken csak elektromos motorral hajtott vízi járművet használhatunk. Bár aki a hagyományos technológiát kedveli, annak sem kell elkeserednie, hiszen 135–230 lóerős Volvo vagy Volkswagen Marine típusú benzines vagy dízelmotorok állnak rendelkezésre, s miután sikerült megtölteni a kétszáz literes üzemanyagtartályt, kezdődhet a száguldás!

csán néznének ránk, de csak addig, míg el nem jönnek, hogy megnézzék, egy hajómodellről van csupán szó vagy valóban egy igazi vízi jármű ékesíti-e a lakást. A hatás azonban nem marad el: a Frauscher 606-os még az ilyen extrém körülmények között is leveszi a lábáról az embert, az izgatott vendégek pedig alig várják, hogy a házigazda kimenjen a szobából, hogy mohón odaszaladjanak a hajóhoz, és megsimogassák az üvegszál erősítésű műanyag rétegeket, a deck kézzel csiszolt és lakkozott tíkfa felületét. A tíkfa amúgy is meghatározó, hiszen megtalálható az orrban, valamint ez az anyaga a fel- és lehajtható fürdőrésznek.

A hajó nem foglal sok helyet – bár azért a téli időszakban nem biztos, hogy sikerülne betuszkolni a nappaliba –, hiszen 6,06 méteres hosszához 2,2 méteres szélesség társul. Ám ha mégis a nappalinkat gondolnánk ideális téli szálláshelyéül, gondoskodjunk jó néhány rakodómunkásról, hiszen a Frauscher 606-os mintegy 1400 kilót nyom.

Ezek után pedig semmiképpen se csodálkozzunk azon, ha vendégeink közül bárki is megkérdezné, hogy nem alhatna-e nálunk, s amikor meglepetten felajánljuk az egyik vendégszobánkat, szabadkozik, hogy ugyan, jó lesz neki a nappaliban is. Akkor viszont már kezdjünk gyanakodni, amikor ez a párbeszéd öt percen belül megismétlődik egy olyan vendégünkkel is, akiről köztudomású, hogy csak a saját ágyában tud aludni.

Ha kollégáinknak, barátainknak elújságolnánk, hogy egy hajót tartunk a nappaliban, elsőre bizonyára fur-

Hiába, a szerelem (és a Frauscher 606-os) csodákra képes…

Love AT FIRST SIGHT FRAUSCHER 606 RIVIERA Text: Baross Gábor, Pictures: Frauscher

For sure every man has already dreamt of dating a top model or a movie star. Enjoying the limelight, the glamour, going to receptions each day, gathering the jealous looks and believing to be the best man on earth. But after these dreams faded away and you look at your partner watching TV next to you on the couch, and though she is not a film star or a top model, but you feel that there is something in her why she is the one you love the most in the world. And that is how you feel about Frauscher 606: being neither extremely rapid, nor having an exigent interior, but she has something, you fall in love with immediately.

f you just walk around among the large and graceful luxury yachts and clap your eyes on Frauscher 606, she can just catch you with her simplicity and prettiness. Her view might recall your childhood, when on a holiday you could take a ride on a speedboat – at the first time in your life. Although you weren’t let to drive it alone, somebody always helped you in the navigation, the experience became determining in your life, and made you committed to yachting, as well as to the water lifestyle.

It is not a coincidence if Frauscher 606 comes into your mind after a motorboat, since her driving resembles to the one of the motorboat, and you have more and more this feeling after the cabriole-like wheel and the coverable sun deck. The developers of course utilized the characteristics of a speedboat on purpose, because the Frauscher factory is found in the city of Gmunden, on the board of Traunsee, a lake in Austria, so it was trivial to construct such a vessel. Evidently we can also yacht from one city to another on the Mediterranean Sea or just take a round before

606 lunch, however this model fits more to a lake, where everything is calm, silent and you can only hear the susurrus of the engine and your girlfriend. As the devel`opment of environmental models is getting more and more important, Frauscher 606 has a variant with electro-engine. It is good to know, because if you want to try your brand new purchase on lakes, you shall be aware that at some places you can only drive electro-boats. For the ones who prefer the traditional technology, there are the Volvo or Volkswagen Marine types with 135-230 HP engines in gasoline or diesel variants, and after you could fill up the 200-litre tank, the rush may begin! The boat doesn’t need a large place – though she might be a little bit big for your living room – since she is 6.06 meter long and 2.2 meter wide. But if you stick to the idea to use your living room as the winter accommodation of the boat, you’d better hire some roads to carry in your Frauscher 606 with her 1,400 kg. If you tell to your colleagues and friends, that there

is a vessel in your living room, firstly they might be surprised, but only until they come and check whether you talk about a boat model or a real yacht. For sure you will impress them: Frauscher 606 even under such extreme conditions wheedles everyone. And the guests hardly wait to be left alone to run eagerly to the boat, caress her plastic layers with fibreglass strengthening, the hand-polished and varnished teak surface of the deck. The teak wood is anyway important, since you find it in the bow, as well as this is the material of the folding bathing area. After all, don’t be surprised if a guest may ask whether he can sleep over and as you kindly offer him the guest room, he answers he doesn’t want to cause any troubles, for him it is really not a problem to sleep in the living room. You really should become suspicious at that point when in five minutes you have the same conversation with another guest who has never slept outside his bed. No avail, love (and Frauscher 606) makes miracles….

FÖLDÖN, VÍZEN,

LEVEGŐBEN… ÉS HÓBAN AKOYA Szöveg: Baross Gábor Fotó: LISA-Airplanes

Van-e jobb annál, mint beülni egy motorcsónakba, beindítani a motort, s szelni a hullámokat? Nem rossz, de mi van a luxusjachtokkal? Ez igaz. Akkor van-e jobb annál, mint beülni kedvenc jachtunkba, s kihajózni vele a nyílt tengerre? Ez sem rossz, de van egy ennél elegánsabb megoldás is: felülni egy Akoya repülőgépre, leszállni vele hajónk fedélzetén, és így folytatni a tengeri utazást

feladat egyszerű volt. Miért kellene a repülőtéren taxit fognunk, a kikötőben pedig még esetleg bociba is szállnunk, hogy eljussunk kedvenc jachtunk fedélzetére? És mi van akkor, ha valamiért nem rajongunk a bérhelikopterekért sem? A LISA (Light Innovative Sport Aircraft) Airplanes mérnökei úgy döntöttek, megkönnyítik a hajózás szerelmeseinek életét, s nekifogtak egy olyan repülő tervezésének, amely könnyedén landolhat egy jacht fedélzetén. Hölgyeim és uraim: íme az Akoya! Ráadásul a leszálláshoz sincs szüksége óriási térre, azaz nem kell rögvest a telefonhoz nyúlni, és felhívni a tengerészgyalogságot, hogy nem tudnak-e kölcsönadni egy repülőgép-hordozó anyahajót. Hogy mi a titka ennek a repülőnek? A legfontosabb talán, hogy földet (illetve hajót) érése után a szárnyak a törzs fölé elmozgathatók, tehát viszonylag kis helyen

is elfér a jószág. Így ha nincs kedvünk a gyerekek kedvéért a fedélzeten rendezendő esti születésnapi partihoz – főleg a tűznyelőhöz meg a bohócokhoz – nem mondhatjuk, hogy az ott parkoló gépünk miatt nincs elég hely, más kifogást kell kitalálnunk. Mondjuk inkább azt, hogy beszéltünk a repülőgépgyár mérnökeivel, s ők azt javasolták a használati utasításban, hogy minden este menjünk egy kört az Akoyával. Talán mire visszaérünk, a partinak is vége. A tervező cég két alapítója, Erick Herzberger és Luc Bernole úgy gondolta, nagyon sokan vannak, akik szeretnek repülni, ám erre nincs sok lehetőségük, hiszen a gyártók nagy része csupán a profik számára készít gépeket. Éppen ezért jelent ideális megoldást az Akoya az úgynevezett szabadidő-repülősöknek, hiszen a műszaki szakemberek megpróbáltak a kevésbé

A gép használatához természetesen az engedélyeket is be kell szerezni, ám a cég igyekezik segítséget nyújtani a repülés szerelmeseinek, hiszen a leendő géptulajdonosok egy tréningen is részt vehetnek, hogy amikor a sikeres vizsga után életükben először zökkenőmentesen landolnak jachtjukon, biztos kézzel gyűjthessék be a gratulációkat és az elismerő pillantásokat.

tapasztalt pilóták fejével gondolkodni, amikor létrehozták ezt a repülőt. Ennek is köszönhető, hogy a landoláshoz a tervezők az úgynevezett Ri&Flex Wing rendszert építették be a gépbe, ami akkor lép működésbe, ha behajtottuk a szárnyakat. Ekkor ugyanis a repülő ki van téve a széljárásnak, ám a Ri&Flex Wing segítségével gépünk szinte „érzéketlenné” válik a szélre, s könnyedén leszállhatunk jachtunk fedélzetén. De nemcsak ez, illetve a kényelmes pilótafülke szavatolja a biztonságot, még egy ejtőernyőt is be lehet vetni, ami további segítséget nyújt a landoláshoz.

A Rotax 912S motorral felszerelt Akoya maximális sebessége 300 km/h, azaz biztos, hogy nem a repülőgép miatt fogunk elkésni egy találkozóról vagy épp egy sportközvetítésről. De akkor sem kell kétségbeesnünk, ha a jachtról való napfényes felszállás után a parton megérkezéskor térdig érő hó fogadna (bár erre, valljuk meg, azért nem sok az esély) vagy télvíz idején északabbra tévednénk, hogy meglátogassuk Finnországban élő rég nem látott rokonunkat (erre még kevesebb), mert az Akoya kategóriájában egyedülálló módon nemcsak a földön, illetve egy hajó fedélzetén, hanem hóban is le tud szállni. Bár e tulajdonság jól hangzik, ez a képességét minden bizonnyal kevésbé fogják kihasználni, s a gép leginkább a szárazföld és a nyílt tengeren ringatózó hajó között ingázik majd. És gyorsaságával, könnyedségével nekünk is tartogathat még meglepetést: bármennyire is igyekeztünk, hogy elkéssünk, a gyerekek partija még javában tart. Sőt, a tűznyelő még csak most melegít.

AIR, LAND, SEA … OR SNOW AKOYA Text: Gábor Baross Pictures: LISA-Airplanes

Is there anything better than jumping in a speedboat, starting the engine and just surfing the waves? Not a bad idea, but what about then the luxury yachts? That is true. Then is there anything better than setting on the deck of our favourite yacht and sailing out to the open sea? Not a bad idea either, but still there exists an even more elegant solution: getting on an Akoya plane, landing on the deck of our boat and continuing our voyage on the sea.

he task was simple. Why should we catch a taxi at the airport and then in the harbour still be obliged to get on a dinghy to reach the deck of our favourite yacht? And what if we are not really keen on the helicopters for rent either? The engineers of LISA (Light Innovative Sport Aircraft) Airplanes decided to ease the lives of the lovers of sailing, so they have begun to design an aircraft that can easily land on the deck of a yacht. Ladies and gentlemen: here comes Akoya. Moreover, for landing she doesn’t need a large free area, so please do not dial immediately the navy’s line to borrow a seaplane tender. What is the secret of this plane? First of all, after landing on the ground (or boat) the wings are swivelling towards the hull, it means that the runabout doesn’t need a large space. So if we were not in the mood of organizing the birthday party for the children on the deck – and especially not interested in the fire janglers or clowns – we could not say as an excuse that there is no place on the deck because of the plane; we have to figure out something else. Let’s rather say that we talked to the engineers of the aircraft factory and they suggested taking a flight every evening with the Akoya. If we had luck, the party would be over by the time we get back. The two founders of the design company, Erick Herzberger and Luc Bernole thought that there are many enthusiasts of aviation, but they don’t have too much opportunity for their passion, since most of the constructors make planes for professionals only. That is why Akoya seems an ideal solution for the so-called leisure pilots, since the technicians tried to think as a less experienced pilot when they created this aircraft.

This is the reason why the designers built in the Ri&Flex Wing system into the plane. It begins to work as we retract the wings, because at this moment the plane is placed for the mood of the winds, but with the help of Ri&Flex Wing our airplane becomes almost insensible to gusting winds and we can easily land on our yacht. Besides, not only this system and the comfortable pilot cabin are for our safety, we can even ease our landing with a parachute. For the utilization of the aircraft of course we have to obtain the licence, but the production company aims to help the lovers of flying, and the future owners of this bird can attend a training as well. And after the successful exam as we land on our yacht without the tiniest problem we can gather the congratulations and admiring looks with a sure hand. The maximum speed of Akoya with its Rotax 912S engine is 300 km/h, so for sure we won’t be late from a meeting or sport coverage because of the plane. But we shall not be worried even if after the sunny takeoff from the yacht we arrive in the deep snow (even if we don’t have too much chance for it) or need to travel to the north for visiting our long seen relatives in Finland (even less chance), because Akoya – unique in her category – can land not only on the ground or on a yacht, but even in the snow. Anyway, even if this characteristic sounds cool, it won’t be the most useful one – as the plane will mostly fly between the shore and the boat on the open sea. Finally, Akoya will surprise us for sure with her speed and airiness: no matter how hard we tried we are not late for the children’s party at all, and the fire jangler is just warming up.

Hirdessen és pihenjen!

Hirdessen a the line-ban pihenjen a Word Class-ban! Minden új megrendelőnk, aki 2008 szeptemberétől Line XL vagy annál nagyobb felületen hirdet a the line marketingkommunkációs szaklapban, egy 110 000 forint értékű negyedéves, exkluzív World Class®® bérletet kap ajándékba, amely a World Class®® fitness termeiben – a Sun Palace-ban és a Marriott Hotel-ben – korlátlanul felhasználható. Az ajándék vouchert a hirdetési szerződés alapján kiállított számla kiegyenlítését követően kézbesítjük. Az akció visszavonásig érvényes!

További információ: 06 20 554 4178, 06 1 270 9745 • www.theline.hu

Legyen ez az a vonal, amelyet Ön is követ!

marketingkommunikációs szaklap

A SZÁZÉVES ÖRÖKIFJÚ A SCHÄRENKREUZER JUBILEUMOT ÜNNEPELT Szöveg: Kertész Réka, kép: Novák Balázs és Royal Swedish Yacht Club

Svédországban a természetnek, és a természettel való együttélésnek több évszázados hagyománya van. Ebben a lenyűgözően szép országban, ahol a fa, a víz, a kő és ezek találkozása ténylegesen szerves részei a mindennapi életnek, ünnepelték idén a vitorlásélet talán egyik legrégibb és legelegánsabb hajótípusa, a Schärenkreuzer cirkáló 100. évfordulóját. A Stockholmtól alig 30 km-re fekvő Saltsjöbadeni kikötőben rendezte meg a Svéd Királyi Yacht Club (Royal Swedish Yacht Club) a Svéd Scherenkreuzer Szövetséggel (Swedish Skerry Cruiser Association) közösen a 15-ös, 22-es, 30-as, 40-es, 75-ös, 95-ös, 120-as és 150-es cirkálók jubileumi eseménysorozatát. Csaknem 100 hajó indult, köztük a magyar Vészmadár és a Jómadár 30-as cirkálók a Balatonról.

A HAJÓK A Schärenkreuzer vitorlást Svédország keleti, apró sziklás partjainak és szigeteinek (Skärgården) behajózására és a szinte kiszámíthatatlan szelek és hullámok megvitorlázására kezdték el építeni. A viszonylag alacsony, eredetileg, és ma is leggyakrabban fából, de olykor műanyagból készült hajótesthez képest szűk vitorlafelület mellett a hajó rugalmasan simul a vizen, és még a hirtelen változó szélben a legapróbb rezgésre is érzékenyen reagál. Karcsú teste különösen élesen, szinte a vízre illeszkedve képes széllel szemben vitorlázni a parányi sziklás szigetek között. Létrejötte, 1908 óta több, mint 1200 hajót készítettek, és legtöbbjük – a kiváló fa hajóburkolatnak, a gondos és precíz munkának köszönhetően – a mai napig is aktívan járja a vizeket és kiváló, tökéletesen hajózható állapotban van. A Schärenkreuzer osztály alapgondolata, hogy a vitorlafelület behatárolt, a hajótest azonban némi szabályozás mellett szabadon alakítható. A felületszabályozás négy lényegesebb pontot érint, amelyek a hajó sebességét, tömegét, és freeboard-ját befolyásolják, valamint a kiel-hosszra és a cirkálószélességére is hat-

nak. Ezek a pontok néhány centiméterrel a víztükör feletti, a vízvonalhosszal arányos pontok. A vízvonalhossz a kívánt sebességet biztosítja, és azt meghosszabbítva, a hajó sebessége felgyorsul. A látvány valóban lenyűgöző: a szakértők és hajószerelmesek – valamint a hajókért leginkább „csupán“ szépségükért rajongó laikusok – természetesen mai napig a cirkáló egyszerű és időtlen eleganciáját csodálják.

A JUBILEUM ÉS A SVÉD BAJNOKSÁG A 2008-as jubileumi rendezvénysorozat a „Classic Boat Show“-val vette kezdetét, a svédországi hajókiállításon. A látogatók és a rendezvényen résztvevők a 22-es és 30-as hajóosztályok klasszikusait csodálhatták meg – a 30-as cirkálók közül pedig egy 1908-ban épített hajót is kiállítottak. Megtekinthető volt továbbá a hajók építésének alakulása a századfordulótól egészen napjainkig. Nyárra Saltsjöbadenben a világ több tájáról sorakoztak fel a szebbnél szebb cirkálók, hogy egy méltó rendezvénysorozattal ünnepeljék a 100 éves osztályt. A program csúcseseményére pedig, a 30-as Cirkálók Európa Kupájára, augusztus 5. és 10. között került sor. A legtöbb hajó természetesen a szervező országot képviselte, de nagy számban indultak német, amerikai, finn és brit cirkálók is.

A SALTSJÖBADENI VERSENYEK A jubileumi versenyek sorozata a svéd 22-esek bajnokságából, a 30-asok Európa Kupájából és a 40es, 55-ös, 75-ös és 95-ös hajóosztályok számára kiírt Nemzetközi Bajnokságból állt. A magyarok számára természetesen a 30-asok Európa Kupája volt a legizgalmasabb: a regattára a Vészma-

dár és a Jómadár nevű cirkálók érkeztek. A verseny előtti, felkészülési időszakban a hajók bevitorlázták a Stockholm környéki szigetvilágot. Az ötnapos bajnokság kezdetével a Vészmadáron Hozmann László és legénysége (Czégai Péter, Kroll Miklós és Kutics Krisztián), a Jómadárral pedig Szilbereky József és csapata (Lovas Bence, Lovas Samu, Lovas József, Lovas Péter és Szilbereky Mariann) várták a rajtot. A hajók összeszokott, rutinos csapatai már hetek óta készültek a versenyre, bejárták a szigeteket. A hazai versenyzőket mindig nehéz legyőzni, de Hozmannék sikeren szembeszálltak északi ellenfeleikkel és futamról futamra erősítették poziciójukat. Már az első futam alatt kialakult egy fej-fej-melletti küzdelem a Martin Klinga vezette cirkálóval, és ez egészen a hetedik, befejező futamig tartott. A bajnokság mindvégig stabil szelekben, zord időben zajlott, érezni lehetett a hideg, csípős, északi befújásokat. A Vészmadár és legénysége az utolsó futamig tartotta fölényes első helyét, de az végső futamban történt 180 fokos szélforduló miatt – 1 ponttal ugyan, de – lemaradtak az Európa Kupa bajnoki címéről. Így a remek második helyezéssel és a legszebb 30-as cirkáló különdíjával térhettek haza, valamint a megnyugtató, jóleső érzéssel, hogy igazi méltósággal ünnepelték meg e csodás hajó 100. születésnapját. A bajnokságot Martin Klinga vezette Malin nyerte meg, a Jómadár a 15. lett.

ONE HUNDRED AND FOREVER YOUNG THE JUBILEE CELEBRATION OF Réka Kertész THE SKERRY CRUISER Text: Photo: Balázs Novák and Royal Swedish Yacht Club

Nature and living together with nature has a tradition of several centuries in Sweden. This breathtakingly beautiful country, where wood, water, stone and their interaction is a natural part of everyday life, hosted this summer the celebration of the 100th Jubilee of one of the oldest and most elegant yacht class, the Skerry Cruiser. In the Saltsjöbaden Harbour, a mere 30 kilometres from Stockholm, it was the Royal Swedish Yacht Club together with the Swedish Skerry Cruiser Association that organized the Jubilee Event for the classes of 15, 22, 30, 40, 75, 95, 120 and 150 square metres Skerry Cruisers. Close to 100 yachts competed, including Vészmadár and Jómadár 30 square metres cruisers from Lake Balaton, Hungary.

THE YACHTS The Skerry Cruiser was started to be built to sail the East Coast Archipelago of Sweden (Skärgården) with its thousands of small, rocky bays and islands, as well as the nearly incalculable winds and waves. The rather low profile hull built originally and mostly today out of wood and sometimes plastic with the relatively narrow sails provides a smooth, flexible sailing experience on the waves, reacting sensitively to the slightest moves of the suddenly changing wind. Her sleek hull is especially suitable for sailing against the wind sticking to the water surface among the small rocky islands of the archipelago. Since her birth in 1908 over 1,200 Skerry Cruisers were constructed, and most of them – due to the excellent wood planking, the careful and precise craftsmanship – sail actively to day in perfect condition. The basic idea of the Skerry Cruiser is that the sail area is limited, while the hull can be altered free with some regulations. The rules for the hull govern four of the important dimensions which determine boat speed; i.e. displacement, keel length, width and freeboard height. These dimensions are set in relation to waterline length, which is measured a few cm. above the real waterline. Waterline length determines a boat‘s hull speed, and

an increase here will result in a faster boat. The idea is that you may increase the waterline and thus produce a faster boat, but then you must increase the speedreducing dimensions in proportion. In each class these minimum dimensions are clearly set out. If you design a yacht with a waterline longer than the minimum then you must also increase the other four dimensions. The view is amazing: experts and fans – as well as outsiders “only” falling for her beauty – all wonder at the simple and timeless elegance of the Skerry Cruiser.

THE JUBILEE A ND THE CHAMPIONSHIP The 2008 Jubilee Event Series started with the Classic Boat Show in Sweden. Visitors and participants could see classics of the 22 and 30 square metre classes, among them the exhibit of an original 30 square metre yacht built in 1908. The exhibition also guided the visitors through the trend in Skerry Cruiser yacht building during the past one hundred years. By the summer beautiful yachts arriving from all over the world gathered in Saltsjöbaden to honour the celebration of the 100 years old class. The peak event, the Europe Cup of the 30 square metres Skerry Cruiser class was held from August 5 to 10. The greatest number of participants, naturally, represented the hosting country, Sweden, but many yachts competed from Germany, the United States, Finland and the United Kingdom.

THE SALTSJÖBADEN R EGATTA The Jubilee Regatta Series included the International Swedish Championship for the 22 square metre class, the Europe Cup for 30 square metres Skerry Cruiser and the International Championship for the 40, 55, 75 and 95 square metres classes. For us, Hungarians, the most exciting race was the Europe Cup of the 30 square metres class, as two Hungarian yachts, Vészmadár and Jómadár competed.

Before the regatta the yachts sailed the Archipelago close to Stockholm. At the beginning of the five days’ regatta on Vészmadár László Hozmann and his crew (Péter Czégai, Miklós Kroll and Krisztián Kutics), on Jómadár József Szilbereky and his crew (Bence Lovas, Samu Lovas, József Lovas, Péter Lovas and Mariann Szilbereky) waiting for the start signal. The experienced teams had already spent weeks on preparing for the Cup, sailing among the nearby islands. The home teams are always difficult to overcome, but László Hozmann and his team successfully sailed against their Northern rivals, and strengthened their position race by race. Already the first race showed a head-to-head run against the cruiser lead by Martin Klinga – and it lasted until the seventh, final race. The regatta was held in stable wind and rough weather conditions. Vészmadár and her team lead the ranking until the last race, but due to a 180 degrees turn of the wind in the last race – with 1 point only – they lost the title of the Europe Cup champion. Finally, they could return home with a great second place and the special prize of the most beautiful cruiser, as well as the comforting feeling that they could celebrate the 100th Jubilee of this amazing yacht in a real honourable way. The Europe Cup winner was Malin with Martin Klinga and his team, Jómadár finished 15th.

KÉPESLAPOK A TENGERENTÚLRÓL EGY UTAZÁS MÁSODIK ÉVE – EGY SUNREEF 62 FEDÉLZETÉN A férjem, Roy, és jómagam Dél-Afrikából származunk, de manapság Ausztráliát hívjuk otthonunknak. Már ha nem tartózkodunk éppen a csöppségünk fedélzetén. Van, aki kedvencet tart, mi azonban egy csodaszép Sunreef 62 katamaránt választottunk: ő Trigger. Két éve indultunk haza a lengyelországi Gdanskból, Trigger szülőhelyéről. Igen, jónéhány mérföld… Lehetett volna rövidebb is az út, mi azonban a hazavitorlázásra voksoltunk. Időbe telik, de az emlékek sokkal tovább ta tartanak arrttan a ak m majd. a d. aj d M Megmutathatunk e mu eg muta t th ta that attu un nk néhány né éhá hány ny y képet ké ép pet az az utunkról? utun ut un nkr król óll? ó

Korzika mindig tele van meglepetéssel. Jó széllel érkeztünk, így könnyen beálltunk a kikötőbe, hogy néhány éjszakát és nappalt töltsünk e lenyűgöző kastélyerőd alatt. A kikötőben állt egy nagy háromárbocos is, így Trigger csak a második legszélesebb volt. De abban biztosak vagyunk, hogy sokkal több kíváncsi tekintetet vonzott. Corsica is full of surprises. We had good wind and an easy access to the port to finally spend a few days and nights under this breathtaking castle above. As there was a large three-master yacht, Trigger was only the second widest. But we are sure, that our baby attracted much more candid eyes.

OVERSEAS POSTCARDS THE SECOND YEAR OF AN ODYSSEY ON A SUNREEF 62 My husband, Roy and I come originally from South Africa, but nowadays we call Australia our home. I mean, when we are not on board of our ‘baby’. Some people have pets, we chose a great Sunreef 62 catamaran, Trigger. For the second year we are on our way home from Gdansk, Poland, Trigger’s birthplace. Yeah, quite some miles... we could have made it shorter, but we decided to sail home. It takes time, but the memories will last much longer. Can we share a few memories of our journey with you via some postcards? El tudnak képzelni egy vendéglőt, ahová behajthatunk egy akkora katamaránnal, mint Trigger? Nos, nekünk sikerült: Vathiban, egy apró kikötőben Meganisi Észak-keleti partján, a görög szigetvilág kellős közepén. A friss rák isteni volt, amíg bámultuk a ki- és behajózó halászbárkákat! Can you imagine a drive-thru restaurant – to be accessed by a catamaran as large as Trigger? Well, in Vathi, a tiny port on the Northeast coast of Meganisi in the Greek Archipelago we found one. And the fresh prawns were just great while we watched the fishing boats come and go!

Ez volt az egyik legkellemesebb horgonyzóhely, amit utunk során találtunk. Egy nyugodt, valódi privát zugoly egy csodás sziklás öbölben, közvetlen kilátással az azúrkék mély tengerre. El tudnak képzelni ennél hatékonyabb stresszoldó kezelést? This is one of the best anchorage points we have ever found. It was a calm and real private corner in this marvellous rocky bay with a view on the deep azure sea. Could you think of anything more welcoming for a stress management session?

Amikor ehhez a török kikötőhöz értünk, alig találtunk helyet Triggernek. Végül majdnem a felét elfoglaltuk. De legalább új barátokat szereztünk, akik egyetértettek abban, hogy „nagy test, nagy élvezet“. Miért vitatkozzam velük, ha egyszer igaz? Well, when we reached this Turkish marina we could hardly find a place for Trigger, our big baby. Finally we nearly occupied half of the marina. But at least we made new friends and they all agreed that ‘big body gives big joy’. Why argue with them, when it is true?

86 6

Miután körbevitorláztuk a Földközi-tengert, télre megálltunk az egyiptomi Port Ghalibban. Ugye kellemes környezet a téli pihenésre? Tavasszal továbbhajózunk a Seychelles-szigetekre, utána pedig haza Ausztráliába. Addig azonban még sok történetet mesélhetünk. Addig is jó szelet! Üdv mindenkinek: Janice

Mivel Trigger nem sétálhatott velünk, így Roy és én kötöttünk szorosabb ismeretséget egy tevével. De Triggert talán kárpótolhatta a fantasztikus tengeri élővilág látványa ezen a csodás Vörös-tengeri búvárcentrumban.

After having sailed around the Mediterranean we made a winter stopover in Port Ghalib, Egypt. A fine location for a stopover, isn’t it? In the springtime we will continue our voyage to the Seychelles and then to Australia. But I will have a lot of stories to tell you before we arrive. Fair winds, Janice

Since Trigger could not take a walk, it was Roy and I gaining cross-cultural experience by making international friendship with a camel. But I am sure Trigger was delighted by the diversity of fish at this great Red Sea diving spot.

Kollektor Interjú Pintér Péterrel

RÉGI ÉS ÚJ INTERJÚ PINTÉR PÉTERREL Text: Körösvölgyi Zoltán Photo: Szabó Miklós

Ha nem tudná az ember honnét lépett be az üzletbe, el sem hinné, hogy a Falk Miksa utca antikvitás- és műkereskedései között létezhet ekkora üzlet. Pintér Péter büszkén kalauzol végig birodalmán, a Pintér Antik közel kétezer négyzetméteres, termek sorából álló labirintusán át az üzlet gyomrába, hogy szépséges, tökéletesen felújított antik bútorok és izgalmas kortárs festmények között beszélgessünk.

Yacht Life: Hol található ennek a birodalomnak az origója? Hogyan kezdődött a történet? Családi indíttatás, egy műtárgy vagy a véletlen szüleménye? Pintér Péter: Az első darabnak egészen fantasztikus a története. Volt egy varrodánk Győr mellett. A rendszerváltáskor azonban, amikor megjelent az olasz és török áruk dömpingje, a kereslet egyik napról a másikra leállt. Szerencsére az utolsó pillanatban el tudtam adni a gépeimet, és valamennyi kis tőkével ott álltam a semmi közepén. A legjobb barátomnak akkor volt az esküvője, ahová meghívtak tanúnak. Amikor a templomi esküvő után behívtak a plébániára, hogy aláírjuk a tanúsítványt, megláttam egy gyönyörű szép állóórát, amiben partvisokat, seprűket tároltak. Már egy kicsikét iszogattunk a lakodalomra készülve, és – a mai napig nem tudom miért – megkérdeztem, hogy eladó-e. Mondta az atya, hogy igen, de ne vegyem meg, mert kilopták belőle a szerkezetet. De annyira szép ház volt, hogy ennek ellenére megvettem. Még azt is megmondta, kire gyanakodik, én meg egy szép nagydarab barátommal felkerestem az illetőt, aki abban a pillanatban visszaadta az egész szerkezetet. Felújíttattam és szép pénzért eladtam az órát. Hihetetlenül intenzív entrée volt, Ráadásul pár nappal később felhívott az atya, hogy ha engem érdekelnek a régi dolgok, van neki egy nagyon kényelmetlen dolgozószoba-bútora, amit lecserélne, mert végre kényelmes, jó, modern bútorra vágyik. Vettem a bizományiban talán ötszáz forintért egy leselejtezett, de hibátlan modern

dolgozószoba-bútort, ő meg nagy örömmel elcserélte velem. Lelkiismeretfurdalásom nem volt, hiszen ő szorgalmazta. Így neki meglett a vágya, nekem pedig egy gyönyörű empire együttesem, amit ugyancsak sikerült jó pénzért eladnom. Hogy a szerencse volt vagy a jóisten akarta így, nem tudom. Egy biztos, ezek után már nem sokat gondolkodtam. Ráadásul akkoriban fantasztikus dolgokat lehetett találni, és a kereslet is megélénkült: az Antall-kormány alatt sok olyan ember került pozícióba, akinek megvolt az igénye, csak az anyagi lehetősége hiányzott korábban. Rengeteg állami intézményt kellett berendezni a Balaton- és koloniálkorszak után, a BÁV pedig kényelmes állami vállalatként ennek a gyors igénynek nem tudott megfelelni. Mi pedig fiatalok voltunk, rengeteg kapcsolatunk alakult ki a beszállítókkal, cigány kereskedőkkel, kukázókkal, akik elképesztő dolgokat hoztak.

YL: Innen egyenes út vezetett ebbe az óriási kereskedelmi galériába? PP: Valóban, alapterülete szerint Európa legnagyobb belvárosi magángalériája vagyunk – de ez is, csakúgy mint a kereskedés elképesztő véletlenek sorozataként alakult ki. Régebben nagykereskedésjelleggel működtünk, kereskedőktől vásároltam és kereskedőknek adtam tovább a bútorokat. Az, hogy galéria lettünk, a gazdaság lelassulásának köszönhető, mert egyik oldalról egyre szűkült a felvevőpiacunk, a kereskedőknek kevesebb áru kellett, viszont a beérkező bútorkínálatot nem tudtam visszafogni. Egy

idő után ott tartottam, hogy 40-50 asztalos dolgozott nekünk, mert az élénkülő privátkereslethez nem lehetett felújítás nélkül eladni a bútort. És szép lassan így a nagykereskedés átalakult kiskereskedéssé – de ugyanazon a nagy területen. Azon belül pedig valahogy a klasszi kus bútorban lettünk meghatározók. Például biedermeierben nálunk van a legnagyobb kínálat ma Magyarországon – annak ellenére, hogy tizenöt éve már art deco bútorokat hozattam be Franciaországból. Ebben akkoriban nagyon elől jártunk, de egy idő után azt láttam, hogy az idehaza elfogadható árszínvonalon csak nagyon kommersz darabokat tudunk hozni, így inkább maradtunk annál, amiben valóban minőséget tudunk felmutatni: igényes közép-európai bútorokat tartunk. Magyarországon ebből leginkább biedermeierhez lehet hozzájutni. Modern bútorunk nem nagyon van – köszönhetően annak, hogy a negyvenes-ötvenes években a modern bútor Magyarországról a történelmi sajátosságok eredményeként kimaradt, de még a retró, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek bútorai is igencsak erősen kontraszelektált világot mutatnak. Így a kínálatunk hetven-nyolcvan százaléka biedermeier, amit a hazai vásárlók mellett egyre többen keresnek Németországból, Ausztriából vagy éppen Skandináviából. Sajnos a minőségi áru egyre kevesebb, így puhatolózások indultak designcégekkel, hogy az antik bútoraink mellé kitegyünk kortárs designdarabokat is. De ez nem egyszerű dolog, hogy kinek adjuk oda a nevünket.

YL: Stratégiában akkor ez az irányvonal? Óvatosabb, fokozatosabb megújulás helyett merészebb előrelépés a kortárs irányába? PP: Igen, így van. YL: Mennyire bírja el a Pintér Antik neve ezt a megújulást? PP: A Pintér Antikkal, ami idestova húsz éve működik, az antik bútorok kínálatában egyértelműen vezető szerepet értünk el, egyfajta mércévé váltunk elsősorban az antik bútorkereskedelemben, ármeghatározó szerepünk például a mai napig működik. Büszkék lehetünk

arra, hogy a kollégák ránk hivatkoznak, sőt, asztalosok is, ha felújítási árakról van szó. Ez biztos hátteret jelent. De igazából a Pintér Sonja Kortárs Galéria, amit 2000-ben alapítottunk meg feleségem szorgalmazására, már ebbe az irányba mutatott. Én meg boldog vagyok, hogy őt igazolta az élet. Az antik bútorok között szépen megjelentek a kortárs festmények – ezen kezdetben elcsodálkoztak a vásárlóink, de mostanra már hozzászoktak. A két markáns arculatra alapozva nem érezzük disszonánsnak ezt a lépést. YL: Az előző lapszámunkban Virág Judit úgy nyilatkozott, hogy már most túl sok szereplő van jelen a hazai műkereskedelmi és aukciós piacon, és nem is nagyon lát lehetőséget arra, hogy új belépők jelenjenek meg. PP: Szerintem éppenhogy most van igazán helye a versenytársaknak, az új szereplőknek a piacon. Tény,

Kollektor Interjú Pintér Péterrel

hogy a magyarországi felvevőpiac nagyon szűk, és az eltelt tizenegynéhány évben ugyancsak kevés, nagyjából 3-4 nagyobb aukciósház játszott igazán jelentős szerepet, akikkel gyűjtői és eladói oldalról is mindenki így vagy úgy, de bizonyosan kapcsolatba került. Természetesen, mivel komoly pénzekről van szó, komoly érdekütközések is történtek, így rengeteg konfliktus is fölhalmozódott ezekben az években, amit vagy jól vagy rosszul kezeltek. Ráadásul az is tisztán látszik, hogy az igazán jó hazai áru elfogyott, a kínálat nem tud mindig megújulni, az európai képek pedig még

drágák, az árazásuk a hazai vásárlók számára még egy nagyságrenddel arrébb van. A nagy kereskedőházak is kénytelenek új utakat keresni: Kieselbach Tamás a fotográfia, Virág Judit a kortárs festészet felé indult el. Mostanra szerintem igenis szükség lett arra, hogy új szereplők jelenjenek meg a piacon. A már a piacon lévőknek pedig tisztán kell látniuk, hogy új irányokba is nyitni kell. YL: Merre? PP: Mielőtt erre rátérnék, meg kell említenem Kováts Lajos nevét, aki igazán különleges alakja a hazai műkereskedelemnek. Neki az a legnagyobb problémája, hogy mindig túlságosan elöl jár, mindig jópár évvel megelőzi a korát. Mindig is elképesztő ötletei voltak, és hihetetlenül nagyvonalúan végig is vitte mindet. Ő tartotta az első magánárverést, jóval megelőzve a később alakuló árverezőházakat. Azután rohant tovább: már tíz éve rendezett kortárs árverést, ami túl korainak bizonyult. Létrehozta Újpesten a volt bőrgyárban a MEO-t, ami szintén európai szintű intézmény volt, de még sem a piac, sem pedig a kör, aki ezt értékelte volna nem volt fölnőve hozzá. YL: Hasonlóan merész lépést terveznek képzőművészetben is? PP: Amikor nyolc éve megalapítottuk a Pintér Sonja Kortárs Galériát, a feleségemmel úgy gondoltuk, hogy

számunkra ez jelentheti a továbblépést. A célunk az volt, hogy szépen lassan megismerjük ezt a szcénát is, rálátásunk legyen ne csak a gyűjtői oldalra, hanem a művészek oldaláról is tájékozódjunk. És mostanra született meg a döntés, hogy színtisztán kortárs árverőházként is színre lépjünk: az Art Fairen fog bemutatkozni a 40-50 művész 120-150 művéből álló anyag, és november végén lesz az első aukciónk.

YL: Saját válogatás lesz az anyag? PP: Az elmúlt években kialakult egy művészettörténész kör körülöttünk, akik kurátorként kezelik az anyagot. Nagy T. Katalin lesz az, aki ezt összefogja, de mellette számos, a kortárs művészetben igencsak járatos művészettörténész is közreműködik – ők fogják például elkészíteni a leírást minden művészhez és minden műhöz külön-külön.

YL: Nem tart attól, hogy például Virág Judit megerősíti a kortárs vonalát? PP: Abban nem hiszek, hogy valaki mindenben otthon legyen. A régi árverőházaknak megvan a maguk kialakult profilja és gyűjtőköre. Rengeteg pénzt fektettek abba, hogy így legyen – és nem is lenne értelme, hogy ennek gyökeresen hátat fordítsanak. Bútorban is minden területnek megvan a maga specialistája: van, aki csak art deco-val foglalkozik, más klasszikus XIX. századi bútorokkal vagy éppen barokkal. Például a kereskedők többségének, így nekem is, csak felszínes ismeretei vannak a szőnyegekről – mert még azon belül is megvannak az egyes kisebb területek, mondjuk a türkmén vagy az afgán szőnyeg specialistái. Az, hogy valaki csak kortárs művek aukcionálásával foglalkozzon, ilyen Magyarországon jelenleg még nincs. Pedig nagyon izgalmas vállalkozás – ugyanakkor persze óriási munka és kihívás is, ami bizonyosan rengeteg érdeksérelemmel jár majd, de hát az élet is tele van konfliktusokkal…

YL: A bútorokban és a képzőművészeti kínálatban is a kortárs felé fordulás csak a szűkülő kínálati piac eredménye vagy volt benne profil- és vevőkörszélesítési szándék is? PP: Ez is benne volt, meg az is, hogy új értékeket mutathassunk be és tehessünk ismertté. Az aukció anyagában például nem a művészek neve lesz válogatási szempont, bár lesznek természetesen nagy nevek, sokkal inkább az alkotások színvonala, jelentősége. Így lesznek kevésbé ismert művek is. YL: Terveznek más előrelépést is? PP: Igen, van egy kollégánk, akiknek az a feladata, hogy a kínai piacra való belépésünket készítse elő. Nagyon nehéz munka, de több frontos támadást indítottunk, és jövő tavasszal rendezünk kiállítást Shanghaiban. YL: Elsősorban képzőművészeti jellegűt? Vagy bekapcsolódik a bútor is? PP: Körülbelül nyolcvan képzőművészeti alkotást vi-

Kollektor Interjú Pintér Péterrel

szünk magunkkal és mellette, ahogy a hely engedi, közép-európai bútorokat is, ami abszolút vakugrás. Az úttörők ugyan már kinn vannak – német, angol és amerikai műkereskedők működnek Kínában. A kereslet még nem túl nagy, de amikor például a kínai bútorok megjelentek Európában, akkor is hosszú idő kellett, mire divatosak lettek. Azt kell elérni, ami itt már működik, csak fordítva: hogy a lakberendezés ottani kánonjába bekerüljenek az európai bútorok, tárgyak. YL: A bővülésben szánnak szerepet a már most is igen korszerű internetes megjelenésüknek? PP: Igen, mindenképpen hangsúlyt kap. Nagyon érdekes a látogatottság növekedése, egészen fantasztikus, mert a napi pár tíztől akár a napi pár ezerig is fel tud

kedvenc darabok, amik inkább érzelmileg érintenek. De volt egy darab, ami nagyon-nagy fájdalmamra eladódott. Egyszerű szúrt barokk almárium volt, amit egy komplett lakásberendezés részeként vettem meg, és bár csak egy napot töltöttünk együtt, mert pechemre betoppant egy igazán jó vevő, aki rögtön el is vitte, igazán személyes kapcsolatba kerültem vele. Egy kívülálló számára nem volt különleges, a szúrt barokk nem is a leglátványosabb stílus, de a patinája, a környezet ahonnan és akitől vettem, a hangulat együtt számomra mégis különlegessé tette. Ez tíz éve volt, és azóta is bánom. YL: Reméljük, hogy viszontlátják még egymást. Köszönjük az interjút.

Pintér Antik és Pintér Sonja Kortárs Galéria Budapest legnagyobb belvárosi magángalériáját, az antik bútorokra specializálódott Pintér Antikot 1990-ben, a kapcsolódó, kortárs képzőművészetet kínáló Pintér Sonja Kortárs Galériát pedig 2000-ben alapították. Amellett, hogy a két Falk Miksa utcai kereskedés a hazai antikvitás- és műkereskedelem meghatározó résztvevőjévé vált, rendszeresen biztosítanak teret kapcsolódó események és más művészeti ágak bemutatkozására is. Tartanak művészettörténeti előadásokat, filmklubot, klasszikus és jazz-koncertjeiken pedig számos neves előadó fellépett – közöttük a Grencsó Bio Kollektív, a Dresch Quartett, David Yengibarian és a Sebő Együttes.

20. századi és kortárs aukció

menni, ami igen nagy szám. De azt is látjuk, hogy ha valakinek van egy jó honlapja, az egy dolog – ennek el kell jutnia a célközönséghez, hogy rátaláljanak. Ezzel sokan nem foglalkoznak, és leragadnak napi tíz-húszharminc látogatónál. Ennek semmi értelme. De azzal is tisztában kell lenni, hogy ez sok pénz és csak nagyon hosszú távon térül meg. Meggyőződésem, hogy eladni honlapon keresztül műtárgyat nem lehet, legfeljebb kapcsolatokat teremteni, viszont az a XXI. században kikerülhetetlen. Én abban hiszek, hogy minél több impulzus kell hogy érje az embert, hogy minél több receptoron keresztül fogadja be a minőséget, ami inspirálja, hogy ne a tömegtermék-jelleg, hanem az egyediség, a valódi értékek világát képviseljük – ebben a látszólag szélmalom-harcban ez az utca, Virág Judit és Kieselbach Tamás is ezt képviselik, sokkal jobban mint én, de bízom abban, hogy én is jó úton vagyok. YL: Közel két évtized alatt sok tárgy megfordult a kezében. Van-e olyan, amivel különösen közeli viszonyba került? PP: Kezdetben nagyon sok tárgyat gyűjtöttem, de volt egy balesetünk, amikor leégett a lakásunk. Szerencsére a legértékesebb, igazán pótolhatatlan darabok megmaradtak, de akkor egy életre megtanultam, ami egy régiségkereskedő szájából furcsán hangozhat, hogy abszolút nem szabad tárgyakhoz ragaszkodni. Azóta is egész puritán módon élünk. Persze mindig vannak

2008. november 24. Pintér Sonja Galéria, 1055 Budapest Falk Miksa utca 10

Pintér Antik and Pintér Sonja Contemporary Gallery The biggest downtown private gallery of Budapest, the Pintér Antik specialised in antique furniture was founded in 1990 and the relating contemporary fine art centre, the Pintér Sonja Contemporary Gallery in 2000. These two trading houses in Falk Miksa Street not only became determining players in the Hungarian antiques and art treasures’ trading, but they also regularly invite other events and art performances to their premises. History of art presentations, film clubs, classical and jazz concerts are organised. On their concert numerous well-known musicians were present – Grencsó Bio Kollektív, Dresch Quartett, David Yengibarian and the Sebő Band among others.

20 th Century and Contemporary Auction November 24, 2008 Pintér Sonja Galéria, 1055 Budapest Falk Miksa utca 10

OLD AND NEW AN INTERVIEW WITH PÉTER PINTÉR Text: Zoltán Körösvölgyi Photo: Miklós Szabó

If one did not know from where he entered the shop, he could not even believe that a shop of such dimension could exist among the shops of art and antiques of Falk Miksa Street. Péter Pintér proudly guides us through his empire, the 2000 square meters labyrinth of many rooms of Pintér Antik, to lead us in the inner part of his shop for a discussion among the beautiful, masterfully restored antique furniture and exciting contemporary paintings. Yacht Life: What was the origin of this empire? How did the story begin? A family tradition, an art treasure or a mere coincidence? Pintér Péter: The story of the first piece is quite fantastic. We used to have a sewing factory near Győr. At the changing of the regime, when the dumping of Italian and Turkish products reached us, the demand disappeared from one day to another. Fortunately I managed to sell my machines in the last minute, so I was standing there in the middle of nowhere with a little capital. My best friend had his wedding that time and I was invited to be the witness. When we were called to go to the clergy house after the wedding to sign the certificate, I suddenly saw a beautiful standing clock in which sweeping brushes and brooms were being stored. We had already had some drinks by preparing for the wedding, and – till the present day I don’t know why – I asked the priest weather it was for sale. He said that it was, but I shouldn’t buy it, as the inner mechanics had been stolen. But its case was so nice, that I still decided to buy it. He also told me who he thought the offender was, so I went to visit this man with a quite

robust friend of mine, and he gave back immediately the whole apparatus. I let it be restored and sold it at a good price. It was an unbelievable intensive entrée and in addition the priest called me a few days later asking whether I was interested in old objects, because he had an uncomfortable study set which he would like to change, for finally he wanted comfortable, suitable, modern furniture. I bought a perfect, modern study set in a commission trading shop for 500 Forint or so, and he was very happy to make this exchange with me. I didn’t have a bad conscience, as he was the one who pushed the deal. So his desire came true and I ended up with a marvellous empire set, which I again managed to sell at a good price. Whether it was good luck or God who wanted it that way, I don’t know. One thing is sure, after that I didn’t hesitate too much any more. Moreover in those times fantastic things could be found, and the demand became more dynamic as well: during the Antall-government’s era a lot of people got into leading positions, who had had an interest in buying such pieces, but had not had the financial means to do so. A lot of national institutions had to be

Collector An Interview with Péter Pintér

furnished after the so-called Balaton and Colonial era, and BÁV, the national Commission Trading House, being a comfortable state-owned company, could not keep up with the soaring demand. There we were, the young generation; we established a lot of relationships with the suppliers, gipsy traders who turned up with amazing things. YL: Did a direct way lead to this huge trading gallery from there? PP: It’s true, with regard to its surface, we are the biggest private downtown gallery in Europe – but this, just like the commercial activity, was the result of an unbelievable series of coincidences. Earlier we used to operate as a sort of wholesale warehouse, I used to buy and sell furniture from and to traders. The fact that we became a gallery was due to the slow down of the economy, because on one side our selling market had reduced, traders needed less articles, however on the other side I couldn’t decrease the amount of incoming furniture. After a while I realised that already 4050 carpenters were working for us, because we could not sell furniture without restoration on the growing private market. That is how the system turned into a retail-like operation – still on the same huge field. Within this market we became determining in classic furniture. For example we have the biggest Biedermeier offer in Hungary today – in spite of the fact that already fifteen years ago I imported Art Deco furniture

from France. In those times we were very much ahead in this field, but after a while I realised that we could sell these popular pieces at an affordable price level in Hungary, therefore we preferred to concentrate on a field in which we could represent a high quality: we put on sale good quality Central-European furniture. In this category Biedermeier furniture are the most accessible in Hungary. We do not keep too many pieces of modern furniture – due to the fact that because of historical specificities Modern furniture as it is did not appear in Hungary in the forties-fifties, and even the Retro style, the furniture of the sixties-seventies and eighties, shows a strongly counter-selected picture. Therefore seventy-eighty percent of our offer consists of Biedermeier pieces, which are increasingly popular in Germany, Austria or Scandinavia, just like in Hungary. Unfortunately good quality pieces are more and more rare; hence a slight orientation towards design companies began in order to exhibit some contemporary design pieces next to our antique furniture as well. Nevertheless, it is not easy to decide for whom we give our name. YL: Is this the guiding line in the strategy? Instead of a more precautions, gradual renewal, a rather courageous step towards contemporary art? PP: Yes, that’s right. YL: How does this change fit into the name of Pintér Antik? PP: With Pintér Antik, which has been operating for twenty years by now, we have clearly worked out a leading role in the field of antique furniture, and our name became a certain reference in antique furniture trading, for example our price determining role is clearly visible till today. We can be proud of the fact that colleagues but even carpenters refer to us if restoration prices have to be set. This means a stable background. But already the Pintér Sonja Contemporary Gallery, which we founded on the initiation of my wife in 2000, showed these tendencies. And I am happy that life confirmed her plans. Slowly some contemporary paintings turned up among the antique furniture – which at first surprised our clients, but by today they have got used to it. By concentrating on these two expressive images, we don’t feel this step discordant. YL: In our previous issue Judit Virág explained that today too many players are present on the Hungarian art treasures’ trading and auction market, and she doesn’t see a big chance for newcomers to enter the market. PP: In my opinion competitors, new players do have their place right now on the Hungarian market. Undoubtedly the purchasing market is very narrow, and in the last decade only a few, let’s say 3-4 bigger auction houses played a significant role. In a way or an-

other everyone — both on the buyers’ and sellers’ side – definitively got in touch with them. Of course as we talk about big amounts, serious conflicts of interest emerged as well; therefore a lot of tension has accumulated during these years, which was treated well or badly. In addition it can clearly be seen that the really good quality pieces in Hungary have already been sold, the offer cannot always be renewed, and the European pictures are still expensive, their price level is much higher than what the Hungarian clients would be ready to pay. The big trading houses are forced to look for new ways, too: Tamás Kieselbach turned towards photography, and Judit Virág towards contemporary painting. By now I do think that there is a need for new players on the market. And those who are already installed have to see it clearly that they need to open towards new directions. YL: Which directions? PP: Before I would go into the details, I have to mention the name of Lajos Kováts, who is a special character in Hungarian art trading. His biggest problem is that he is very far ahead, always quite a few years ahead of his era. He always used to have amazing ideas, and he also used to realise them in a very generous manner. He held the first private auction far ahead of the auction houses, which were founded only later on. Then he rushed further: it was already ten years ago when he organised a contemporary auction. It proved to be too early. He created MEO in a former leather factory in Újpest, which used to be a contemporary art institute at European level, even if neither the market nor the profession, who could have been interested, were grown-up enough for this project.

YL: Do you plan similar courageous steps in fine arts? PP: When we founded the Pintér Sonja Contemporary Gallery with my wife eight years ago, we thought that this could mean progress for us. Our objective was to get to know this scene as well, so that we have an overview not only on the collectors’, but also on the artists’ side. And the decision has been made recently that we also want to act as a purely contemporary auction house, too: the selection of some 120-150 art pieces of 40-50 artists will be presented at the Art Fair, and we’ll hold our first auction at the end of November. YL: Aren’t you worried about Judit Virág strengthening her contemporary activity? PP: I don’t believe that someone can be an expert in every field. The old auction houses have their traditional profile and their group of collectors. They have invested an enormous amount of money to come to this point – and it would not be reasonable to turn their back to these profiles. Each and every field in furniture has its own specialist: there are auction houses who only work either with Art Deco, Classic 19th century or Baroque furniture. For example most of the traders, just like me, have a superficial knowledge of carpets – because even within this field, some more little subfields exist, for example for the Turkmen or Afghan carpets. Someone who deals with auctions of exclusively contemporary pieces does not exist yet in Hungary. Even though it is a very exciting undertaking – and in the same time a huge work and challenge, which will definitely provoke a lot of conflicts of interest and discordances, but what can we do, life itself is full of conflicts as well...

Collector An Interview with Péter Pintér

YL: Will it be your own selection? PP: In the past years a group of art historians has been formed around us, who treat the material as curators. Katalin T. Nagy will be the one who manages it, but besides her a lot of art historians with significant experience in contemporary arts will contribute to the project – for example they will prepare the descriptions for all the artists and pieces of art one by one. YL: Is the orientation to contemporary style in furniture as well as in fine arts a result of a shrinking market or the objective of widening the clientele and profile played a role in it, too? PP: Both factors contributed to this progress with the objective of the introduction and promotion of new values. In the selection process of the art pieces not the name of the artist will be the selection criteria, however there will be some well-known names as well, but the quality and significance of the pieces of art will be much more decisive. Therefore there will be less known pieces as well. YL: Do you plan any other progress? PP: Yes, we do. We have a colleague who is in charge of the preparation of our penetration into the Chinese market. It is a very hard task, but we have launched attacks on several fronts in the same time, and we will organise an exhibition in Shanghai next spring. YL: Will it be focused only on fine arts? Or will furniture be included, too? PP: We will bring with us approximately eighty pieces of fine arts and depending on the space left some Central-European furniture, too, which is an absolutely blind test. Pioneers are already there – German, British and American antiques traders work in China. The demand is not too strong yet, but for example when the Chinese furniture appeared in Europe, a long time had to pass until it became popular. We have to realise the same thing, which already works here, but in the opposite way. We have to integrate European furniture and objects on the Chinese interior design and architecture scene. YL: Will your presence on Internet, that is already very modern, play a role in your extension? PP: Yes, it definitely will. The growing number of website visitors is very interesting, I would say even fantastic, because the visitors’ number can go from ten up to a few thousand per day, which is quiet a high number. In the same time we can see that having a good website is just one thing – it also has to reach the target market, visitors have to find it. A lot of people do not pay attention to this, and get stuck with ten, twenty or thirty visitors per day. It doesn’t have any sense. We also have to be conscious of the fact that it costs a lot of money and pays back only in long term. I am convinced that selling an antique piece through

the website is impossible; it is only designed to build relationships, which is inevitable in the 21st century. I believe that the most impulses possible have to reach a person, so that he uses most of his receptors for the perception of quality, which inspires him. So that we don’t represent mass products but the world of uniqueness and real values – in this situation which is similar to fighting windmills this street, Judit Virág and Tamás Kieselbach do represent this approach, too, much better than I do, but I hope that I am on the right path as well. YL: In the last two decades a lot of objects went through your hands. Has there been any with which you got in an especially close relationship? PP: At the beginning I used to collect a lot of objects, but we had an accident and our apartment burnt down. Fortunately the most valuable and irreplaceable pieces survived it, but this moment made me learn for a life – which can sound strange from an antiques trader – that we should absolutely not stick to any object. Since that moment we still have a very simple life style. Of course there are always some favourite pieces that touch me emotionally. There was a piece though that was sold at my greatest distress. It was a simple, pierced Baroque ’almarium’, a cupboard which I bought as a part of a complete set of furniture of an apartment, and although we only spent a day together, because unfortunately a very good client stepped in and took it immediately with him, I got in a really personal relationship with it. For an outsider there was nothing special on it, the pierced Baroque is not the most spectacular style either, but its patina, the environment in which I bought it and its previous owner, so the whole atmosphere made it special to me. It was ten years ago, and I still regret it. YL: We hope that you will see each other again one day. Thank you for the interview.

DINING GUIDE – TÖBB MINT 10 ÉVE! ÉTTEREMKALAUZRESTAURANT GUIDE

DINING GUIDE

’08

nyár summer

TÉRKÉPPEL WITH MAP

Üzleti ebéd? Baráti vacsora? Lapozza fel a magyar és angol nyelven negyedévente megjelenő Dining Guide Étteremkalauzt, mely közel 400 éttermet, kávézót, bárt és cukrászdát sorol fel Budapesten, és a vidék legjobb vendéglátóhelyeit is tartalmazza. Az étteremkalauzt megtalálja az éttermekben, hotelekben, a Tourinform irodákban, vagy hívja a (+36 1) 887 4848 számot, és mi postázzuk Önnek.

Superbrands 2008 Zsűri / The jury

CSÚCSMÁRKÁK:

FÓKUSZBAN A LEGJOBBAK BUSINESS SUPERBRANDS ÉS SUPERBRANDS 2008 Magyarország legjobb brandszakértői megválasztották 2008 üzleti és fogyasztói szupermárkáit.

Business Superbrands Bizottság és a Superbrands Bizottság kiválasztotta az idei év legjobb márkáit. A nagyközönség – a nemzetközi előírásoknak megfelelően – az év végi Year of the Brands Gálát követően, a Superbrands honlapján – www.superbrands.hu – tekintheti meg a legkiválóbbak listáját, köztük a program számos új, belépő márkáját is.

A 2008-AS SUPERBRANDS PROGRAMRÓL A Superbrands program legfőbb célja, hogy a széles közönséget megismertesse a legkiválóbb márkákkal, illetve elősegítse a márkatudatos fogyasztói döntéseket, ezért nagyszabású kampányt indít Magyarország vezető márkáinak bemutatására. Arról, hogy mely márkák használhatják a „Superbrands 2008” címet, a 14 főből álló Superbrands Bizottság döntött. A grémium tagjai független és önkéntes szakemberek, a marketing szakma és a médiatudomány képviselői. A magyarországi szupermárkák kiválasztásának alapja a Magyar Szabadalmi Hivatal PIPACS adatbázisa, amelyben csaknem 95 000 nemzeti védbejegyzés található. A Superbrands Bizottság ennek az adatbázisnak

a szűkített változatából választotta ki a 2008-as év magyar szuperbrandjeit.

BUSINESS SUPERBRANDS 2008 A Business Superbrands program a B2B márkák legkiválóbbjait mutatja be, azaz olyan magyarországi márkákat, amelyek elsősorban nem a nagyközönséget, a fogyasztókat célozzák meg, hanem vállalkozásokat, szervezeteket szolgálnak. A Business Superbrands címek odaítéléséről is egy 15 szakértőből álló bizottság dönt, amelynek tagjai az üzleti szegmenst jól ismerő, neves és elismert szakemberek. A program adatszolgáltató partnere a Dun & Bradstreet volt, amely a mintegy 500 000 bejegyzett magyar vállalkozás közül készítette el a 3000 céget tartalmazó előszűrést, ebből a listából választotta ki a bizottság az első magyar Business Superbrandeket.

GOODCSR 2008 A társadalmi felelősségvállalás területén kiváló márkákat a globálisan is most először megjelenő GoodCSR2008 program mutatja be. A programban nemzetközi módszertan alapján kiválasztott márkák vehetnek részt. (x)

TOP BRANDS:

THE GREATEST BRANDS IN FOCUS BUSINESS SUPERBRANDS AND SUPERBRANDS 2008 Hungary’s leading branding experts selected business and consumer’ Superbrands of 2008.

Superbrands Magyarország - Wiszkidenszky András, igazgató és Uniqa Biztosító Zrt. - Othmar Michl, vezérigazgató Superbrands Hungary - András Wiszkidenszky Director and Uniqa Insurance Co. - Othmar Michl CEO

he Business Superbrands Committee and Superbrands Committee selected the best brands of this year. According to the international standards, the general public can learn about the very best and also the -debuting, new brands on the home page of Superbrands –- www.superbrands.hu after the Year of the Brands Gala at the end of the year.

THE SUPERBRANDS PROGRAM 2008 The Superbrands program’s main goal is to introduce the finest brands to the wider public and help brandconscious decisions of consumers. The program launches a large-scale campaign to present Hungary’s leading brands. The Superbrands Committee by 14 decided on which brands to receive the “Superbrands 2008” title. Members of the body are independent, volunteer professionals, representing the fields of media science and marketing. Hungarian Superbrands enterprises are chosen from the database (PIPACS) of the Hungarian Patent Office (HPO), including 95, 000 national registrations. Superbrands Committee select-

ed the Superbrands of the Year 2008 from a shortlist derived from the HPO database.

BUSINESS SUPERBRANDS 2008 The Business Superbrands program presents the very best of B2B brands, targeting not primarily the general public but companies and organizations. Business Superbrands titles are awarded by a committee of 14 acclaimed and renowned business experts. Our partner in the program was Dun & Bradstreet, who – pre-selected the 3, 000 companies from the 500, 000 incorporated enterprises of Hungary that finally became the sample –from which the committee could choose the first Business Superbrand.

GOODCSR 2008 GoodCSR 2008 Program globally presents for the first time the brands with exceptional social responsibility policies for the first time. Brands participating in the program are selected according to top international methods. (x)

KANÁL-VILLA Costes étterem

CSILLAG SZÜLETIK COSTES ÉTTEREM A RÁDAY UTCÁBAN Szöveg: Jókuti András, kép: F. Tóth Gábor (enteriőr), Bakcsy Árpád (ételfotók)

Nyár vége felé egyre gyakrabban lehetett már hallani egy titokzatos étteremről, amely hosszú szünet után újranyitva az első hazai Michelin-csillag, azaz az egyik legtündöklőbb gasztronómiai kitüntetés várományosa lehet. Volt szó portugál séfről, aki a szakma által a világ legjobb éttermének titulált spanyol El Bulliban, a molekuláris gasztronómia koronázatlan királyának tartott Ferran Adria séf keze alatt nevelődött. És még sok más csodát is rebesgettek a jólértesültek, de ezek egyike sem mérhető a helyszínen tett látogatás élményével, ami bőségesen felülmúlja várakozásunkat. A Kálvin téri metróépítkezés fedezékében megbújó étterem már messziről elüt a bohém Ráday utca többi vendéglátóhelyétől. A terasz még csupán ízelítőt ad a kifinomult belső térből, ami értő kézzel adagolja a színvonalhoz elengedhetetlen luxust és kényelmet, valamint a funkcionalitást. Hiszen lehet bármilyen gyönyörű egy bútordarab vagy étkészlet, egy étteremben mégis mind csak eszköz és díszlet, aminek legfontosabb feladata, hogy az étkezés ünnepét a legjobban kiszolgálja. És itt nem túlzás ünnepről beszélni. A sötét tónusú, elegáns, letisztult falakhoz kiválóan passzoló, kifogástalan öltönyben és fehér cérnakesz-

100

tyűben fogadja a vendégeket a személyzet. Ez utóbbi nem a sznobizmus miatt szükséges, hanem egészen praktikus oka van: az ezüst evőeszköz rendkívül kényes az ujjlenyomatokra – avat be a társtulajdonos Biliczki Sándor, a hely egyik megálmodója. Ő és társai már lassan két éve azon dolgoznak, arról álmodnak éjszakánként, hogy megteremtsenek egy olyan éttermet, ami nemzetközi mércével mérve is megállja a helyét a csúcsgasztronómiában. A terv nem csupán a fantázia szüleménye, a hely elődje, a Costes Restobar is már a szakma és a közönség egyöntetű elismerését vívta ki, bekerült a legjobb hazai éttermek közé.

Mégis úgy döntöttek, hogy nem állnak meg itt, hanem a Sziget főszervezőjeként ismertté vált Gerendai Károllyal együtt belevágnak egy még sokkal merészebb álom megvalósításába. Ebben apróhirdetés útján kiváló partnerre akadtak a fiatal kora ellenére fényes karriert befutott portugál Miguel Rocha Vieira személyében, aki Spanyolországból, a Cadiz Hotel executive séf pozícióját otthagyva sietett a hívó szóra Budapestre, és éppen a Costes megnyitásának napján töltötte be harmincadik életévét. Kisfiúsan szerény mosolya mögött elképesztő tapasztalat és szakmai tudás rejtőzik. A klasszikus francia konyhától a nemzetközi avantgarde-ig terjed a tapasztalata. A világ legkomolyabb éttermeiben tökéletesítette tudományát olyan séfek keze alatt dolgozva, mint a már emlegetett, általa is egyszerűen hihetetlen séfnek nevezett, három Michelin-csillagos Ferran Adria, és további sztárséfek, mint Herbert Berger, Maison Pic, vagy Erwan Louaisil, aki saját bevallása szerint a legnagyobb hatást gyakorolta rá. A szakmailag és fizikailag egyaránt hasznos és kimerítő évek alatt felkészült arra, hogy végre saját nevében szerezzen dicsőséget egy étteremnek. Legnagyobb öröme a vendégektől, akiknek a véleménye számra kiemelkedően fontos, érkező pozitív visszajelés, ami bőségesen kijut neki. De hiába várunk melldöngetést és a kitüntetések sorolását, Miguel ars poeticája egészen mást tükröz. „Szezonalitás és az alapanyag tisztelete”, ez áll a középpontban, ez határozza meg Costes-konyha univerzumát. Az alapanyag pedig kiváló. Magyarországon páratlanul gondos tervezés előzte meg a nyári nyitást. Első körben a tulajdonosok végigjárták Európát, hogy feltérképezzék a topgasztronómia pillanatnyi állapotát. A viszonyítási pontok tisztázása után a következő kihívás a nyersanyag beszerzési források felkutatása volt. Túlnyomó részben a párizsi Rungis nagybani piacról érkeziknek az alapanyagok, ahol a leghíresebb francia éttermek séfjei is intézik beszerzéseiket. „Próbálunk hazai beszállítókat is keresni, és zöldségeket egyre inkább találunk is, de nagyon nehéz a megfelelő minőséget garantáló partnereket találni” – meséli Biliczki Sándor. A csupán néhány hetes étterem máris büszkélkedhet törzsvendégekkel, akik nagy örömüket lelik abban, hogy végigkóstolják a viszonylag szűk étlapot. Nem cél ugyanis, hogy fogások százaiból választhassanak a vendégek, a világszerte elfogadott trendeket követve sokkal inkább az, hogy valóban tökéletesen kiforrott kompozíciók kerüljenek az asztalra. Napi ajánlatok gondoskodnak arról, hogy a gyakori vendégek se unják el a kosztot, de várhatóan néhány hetente komoly megújuláson esik át a teljes étlap. Az étterem hátsó falán sok száz boros palack várja, hogy méltó kísérőtársa legyen egy-egy fantasztikus fogásnak. A fehérek, champagne-ok és rosék látványos vitrines borhűtőben, a vörösek a fénytől óvva, szolidan megbújva, csak a nyakukat meresztgetve várják

101

KANÁL-VILLA Costes étterem

a beteljesülést. Ki hinné, hogy a hatalmas választék is már szigorú szűkítéseken esett át, T. Nagy Gábor sommelier, a tulajdonosok és nemzetközi szakértők is segítettek a legjobb termelők, a legjobb évjáratok kiválasztásában. Az előzetes feladatok egyik legnehezebbike a szakmai továbbképzés biztosítása és a megfelelően képzett személyzet kiválasztása volt. Gerendai szerint: „Elég buta cél lenne arra törekedni, hogy egy Michelin-csillagot megszerezzünk. Ha elismerik a fáradozásainkat, annak természetesen nagyon örülünk, de a cél nem a kitüntetések hajhászása, hanem a tökéletes vendéglátás.” A nagy szavakat nem a túlfűtött optimizmus diktálja. Christian Meyer, mesterszakács is látogatást tett már a szakmai berkekben hamar nemzetközi visszhangot is kiváltó csúcsétteremben, és 17 pontra Costes Restaurant Budapest, IX. Ráday u. 4. Tel.: (+36 1) 219 0696 Fax.: (+36 1) 219 0697 www.costes.hu info@costes.hu 54 férőhely (+terasz) / 54 places (+terrace) a konyha nyitva tartása: hétfőtől-szombatig Opening hours of the kitchen: From Monday till Saturday Ebéd / Lunch: 12-15:30 Vacsora / Dinner: 19-23:00

értékelte a tapasztaltakat (a Gault Millau rendszerében 20 pont a maximum, amit még senki nem érdemelt ki, ez az eredmény két Michelin-csillagnak felel meg), és ki más lenne inkább hivatott megítélni ezt, mint a 15 éven keresztül a Michelin Guide hivatásos ítészeként működő német séf, aki már tájékoztatta is a kiadókat budapesti felfedezéséről, így várható az inkognitóban működő kritikusok felbukkanása a közeli jövőben. Szó sincs arról azonban, hogy a nyitást követően nyugodtan hátradőlve élveznék addigi munkájuk – vitán felül elképesztően ízletes – gyümölcseit: „Rengeteg munka és tanulás áll még előttünk, sok olyan hiba van még, amiből szerencsére a vendégek nem nagyon vesznek már észre semmit sem” – árul el kulisszatitkokat Biliczki Sándor, de a tökéletesség csak folyamatos fejlődés árán érhető el. A konyha szakmai felügyelete Francois Rodolphe két Michelin-csillagos francia séf nevéhez fűződik, aki 15 éve a méltán világhírű Alain Ducasse követlen partnere: munkatársa, a sztárséf séfiskolájának professzora, valamint – ahogy a Costes esetében is – szaktanácsadó trénerként képviseli az etalonnak számító ducasse-i konyhakultúrát. Ahogy az étterem konyhán dolgozók egyre többet szívnak magukba a tudásból, úgy nyílik egyre több lehetősége a portugál séfnek a napi munka elvégzésén túl kreativitásának kiélésére. Az egyik tervezett irány a magyar alapanyagok erőteljesebb bevonásával a hazai konyha szolid megreformálása egy külföldi séf értelmezésében. Hamarosan indulnak a degusztációs menük, illetve a hétköznap

102

Miguel Rocha Vieira

déli business lunch, amely kedvezményes árakkal és garantált maximum egy órás időtartammal várja az elfoglaltabb közönséget. A parkolási problémákra is van megoldás: a szomszédos hotel garázsa ingyen vehető igénybe, de tervezik a törzsvendégek számára szervezett személyszállító szolgáltatás beindítását is. Izgalmas tervekben tehát nincs hiány, de a jelen is bőven kínál felfedeznivalót. A tejes malacból készített trilógia, a bélszín, valamint a borjúmirigy már jelenleg is fényesen bizonyítja a megkezdett út helyességét, hamar népszerűvé váltak a törzsvendégek körében, akik hamarosan exkluzív klubestek, borbemutató vacsorák keretében nyerhetnek bepillantást a csúcsgasztronómia kulisszatitkaiba. De a nagyközönség is megismerheti a portugál séf remekei mellett a nemzetközi konyhaművészet sztárjainak munkásságát is: ősztől két három havonta a legelismertebb (2-3 Michelin-csillagos) séfek vendégszereplése keretében kóstolhatják majd meg, hogy mivel kényeztetik magukat az európai topéttermek vendégei. (x)

THE BIRTH OF A STAR COSTES RESTAURANT IN RÁDAY STREET Text: András Jókuti, Photo: Gábor F. Tóth (interior), Árpád Bakcsy (food)

At the end of the summer we could hear more and more often about a mysterious restaurant, which after a long break reopens its doors and may become the first potential candidate to a Michelin-star, one of the most glamorous gastronomic awards. We heard about a Portuguese chef who served his time under Ferran Adria, the uncrowned king of molecular gastronomy in the Spanish El Bulli restaurant classified as one of the best restaurants in the world by the profession. A few other miracles were mentioned in well-informed quarters, but none of them can catch up with the experience of an in-situ visit, which widely exceeds our expectations.

The restaurant hidden behind in the blindage of the tube construction on Kálvin Square differs already from afar from the other restaurants of the bohemian mood of Ráday Street. The terrace only gives an introduction into the exquisite inner space, which professionally combines luxury and comfort as well as functionality indispensable for high quality. Because no matter if a piece of furniture or dinner-set is the most beautiful ever, they are only utensils and decorations in a restaurant the main objective of which is to contribute to the feast of dining in the best way possible. And it is not exaggerating when we talk about a feast here. The staff receives the guests in immaculate suits and white thread gloves that go very well with the dark-coloured, elegant, simple walls. This uniform is not required by snobbism, but some quite practical

103

SPOON AND FORK Costes Restaurant

reasons are behind: it is very easy to leave fingerprints on silver ware – explains the co-proprietor Sándor Beliczki one of the creators of the site. He and his partners have been working and dreaming each night already for two years of the creation of a restaurant, which could be competitive on the international level in top quality gastronomy. The plan is not only the creation of fantasies; the predecessor of the place, the Costes Restobar has received recognition from the profession as well as the customers, and became one of the best restaurants in Hungary. Nevertheless they decided not to stop at this level, in cooperation with Károly Gerendai, who became well-known as the main organiser of Sziget Festival, they go for the realisation of a much more courageous dream. Through a classified ad they found an excellent partner in the person of the Portuguese Miguel Rocha Vieira, the former executive chef of Hotel Cadiz in Spain who in spite of his young age, has already a brilliant career behind, and rushed to Budapest to be present on the opening ceremony of Costes on the day of his 30th

104

birthday. Behind his child-like modest smile amazing experience and professional knowledge is hidden. He is at home in many fields from classic French cuisine to international avant-garde. He has gained perfection in the most serious restaurants of the world by working under the hands of chefs like the already mentioned, three-Michelin-star possessing Ferran Adria, who he also find unbelievable, and further chefs like Herbert Berger, Maison Pic or Erwan Louaisil, who according to his words impressed him the most. During these physically and professionally useful and tiring years he became prepared to finally work for the recognition of a restaurant with his own name. His biggest joy is to receive a positive feedback – which happens quiet often – from clients whose opinion is of particular interest for him. It is no use for waiting for windy words or a list of awards; Miguel’s ars poetica reflects a totally different aspect. “Seasonality and the respect of ingredients”, these are the central aspects which define the universe of Costes Cuisine. And the ingredients are outstanding. An extremely careful planning preceded the opening in summer. In the first phase the owners travelled around Europe to map the current state of top quality gastronomy. Once the reference criteria were defined, the next challenge that is seeking for sources of ingredients followed. The majority of them are purchased on the wholesale market called Rungis in Paris. This is the market where the chefs of the most famous French restaurants do their purchases as well. “We try to look for Hungarian suppliers, too, and we find more and more vegetable, but it is very difficult to find partners who can guarantee a standard quality” – says Sándor Biliczki. The few-week-old restaurant can take pride in some returning clients, who delight in tasting all the dishes of the relatively few meals in the menu. Offering hundreds of dishes for the clients is not an objective. It is much more important to serve perfect, harmonious compositions which follow the world’s trends. The daily dishes do not let regular clients get bored with the choice, but the whole menu is expected to change every few weeks. Along the rear wall of the restaurant several hundred bottles of wine await to be a worthy company for fantastic dishes. The white, the sorts of champagne and rosé wait in glass wine coolers and the red wines protected from light, modestly hidden, craning their neck for the accomplishment. Who would believe that the wide choice already is the result of a strict selection done by sommelier Gábor T. Nagy, the proprietors, and international professionals who helped to choose the best producers and the best years. One of the most difficult tasks to do in the preliminary phase was to design the professional formation and to select the right, professional staff. According to Gerendai “It would be a quite silly vision to strive for a Michelin star. If our efforts are recognized, of course

we are very pleased, but the objective is not to run after awards, but to provide a perfect catering service.” Big words are not generated by excessive optimism. Christian Meyer, master chef has already also visited the top quality restaurant, which became well known on international level in the profession quite soon, and recognized his experiences by giving 17 point to the restaurant (in the system of Gault Millau 20 points are the maximum, which has never been deserved by anyone yet, this result equals to two Michelin stars), and who else could be better in giving an evaluation than the official evaluator of Michelin Guide for 15 years, a German chef who already informed the edition houses about t his discovery, therefore the critics in incognito may turn up in the near future. However it is out of question that after the opening anyone would peacefully lay back and enjoy the fruits of his work – which are undoubtedly delicious. “We have an enormous amount of work and lot to learn ahead, there are still a lot of mistake which fortunately remained invisible for our clients.” – shares some backdoor secrets Sándor Biliczki, but perfection can be reached only by a continuous development. Francois Rodolphe, the two-Michelin star chef is in charge of the supervision of the kitchen, who for 15 years has been a direct partner of the world-famous Alain Ducasse: his colleague the professor of the chef school of the star chef, and – like in case of Costes – he represents the culture of Ducasse Cuisine as a professional consultant and trainer. As the staff of the restaurant’s kitchen becomes more and more confident in what they have learnt, the Portuguese chef has more and more energy to invest in expressing his creativity beside the everyday tasks. One of the objectives is to incorporate more and more Hungarian ingredients and the mild reform of Hungarian cuisine in the interpretation of a foreign chef. Wine tasting menus will be introduced soon, and on weekdays business lunches will be offered for a guaranteed time of 1 hour and at discounted prices. A solution for parking difficulties has also been found: the neighbouring hotel’s parking places can be used free of charge, and a tailor-made taxi service for regulars is being designed, too. There is no lack in exciting plans, but the present offer a lot to discover, too. The porkling trilogy, the sirloin and the sweetbread are all a proof of the right way, and they became quickly popular among the returning clients, who can soon have an insight into the backdoor secrets of top-quality gastronomy in the frame of exclusive club dinners or wine presentations. The wide public will also be able to get to know not only the master pieces of the Portuguese chef but the work of the stars of international art of cuisine: from autumn in the frame of performances made by the most famous (2-3 Michelin star chefs) they can taste every second month what the clients of European top-quality restaurants are delighted by.

105

Borospolc Csorba Gábor rovata

MI A

WHAT IS

MAGYAR?

HUNGARIAN?

Borban is büszkék vagyunk a magyarra: a hazánkban termettre és érlelődöttre, borvidékeinkre, magyarnak ismert szőlőfajtáinkra. És ez így is van rendjén – más országban sem tesznek másképp. De pontosan tudjuk-e mi a magyar, ha poharat fogunk a kezünkbe?

We are proud of Hungarian wine: produced and maturated in our country, our vineyards, and our grape varieties known as Hungarian. Just like people do in other countries. But do we exactly know what is Hungarian as we take a glass in our hand?

Néha úgy érzem, összement a világ. Néha észreveszem, hogy előbb fedezem fel a világ távoli részének természeti csodáit, mint azokat, amelyek mindössze néhány kilométerre vannak tőlem. Ha lemegyek a sarki hipermarketbe, szembetalálkozom Dél-Amerika egzotikus gyümölcseivel, TávolKelet legújabb telefonjával, Közel-Kelet izgalmas fűszereivel, Afrika ékszereivel vagy, mondjuk, Ausztrália boraival. Ha ehhez még hozzáadom, hogy néhány napnyi spórolt pénzből repülővel utazhatok külföldre, akkor egészen kézzel fogható a tény, hogy köddé vált az a végtelen távolság, amelynek áthidalása egykor még elérhetetlennek tűnt.

Sometimes I feel like the world has shrunk. I notice that I discover the natural wonders of faraway countries sooner than the ones from close to my home. If I go down to the hypermarket at the corner I find exotic fruits from South America, the latest phones from the Far East, exciting spices from the Middle East, jewels from Africa or wines from Australia. Moreover I can even travel abroad for such a low amount that I can spare in a few days, so it is a fact that the eternal distance – which seemed insuperable earlier - does not exist anymore. As the world feels smaller and smaller, as everything is easy to purchase from anywhere, the importance of such high quality products that are near us, only found here and only ours is rising. I don’t say that from now on every man shall wear long moustache and raise a racka sheep (Hungarian domestic sheep) flock at home, but it is good to know anyway what kind of and how much value we have. One of the important Hungarian treasures is Hungarian wine. Of course we can produce Hungarian wines from many grape varieties, and that is why now we only scrutinize the aboriginal, domestic, so-called autochthon grape varieties. They don’t exist anywhere else, they only grow here and are cared by us for centuries, as well as they can only be experienced here and attract so many to Hungary.

GEOGRAPHY To understand why we call these varieties aboriginal, autochthon, firstly we shall clarify where we are in the world comparing to the other “wine” countries. After an unwritten rule the appropriate countries for viticulture are situated below the 50th latitude, though

106

Ahogy egyre kisebbnek érezni a világot, ahogy egyre könnyebb beszerezni szinte bármit bárhonnan, úgy növekszik a jelentősége azoknak a minőségi termékeknek, amelyek a közvetlen közelünkben vannak, csak itt elérhetők, csak a miénk. Persze nem azt mondom, hogy mostantól minden férfi növesszen hosszú bajuszt és terelgessen otthon rackanyájat, de azért jó tudni, milyen és mennyi értéknek vagyunk mi magyarok a birtokában. Az egyik ilyen fontos hazai érték a magyar bor. Persze magyar bor sok mindenből lehet, emiatt mi az őshonos, hazai, úgynevezett autochton szőlőfajtákat vesszük górcső alá. Ez az, ami máshol nincs, ami csak itt nő, amit csak itt gondoznak évszázadok óta, amit csak itt tapasztalhat meg az ember, és amiért oly’ sok külföldi jön hazánkba.

FÖLDRAJZI HELYZETÜNK Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért éppen ezeket nevezzük őshonos, autochton fajtáknak, először tegyük tisztába, hol is vagyunk a földgolyón a többi „boros” országhoz képest. Egy íratlan szabály szerint a szőlőtermesztésre alkalmas országok maximum az 50. szélességi fokig nyúlnak, bár egy-két vakmerő borász egészen a Skandináv félszigetig is elmerészkedett szőlőtelepítéssel. Szerintem emberünk verjus-n kívül (www.verjus.hu) mást nem tudott felmutatni, de ez nem túl meglepő olyan vidéken, ahol – némi túlzással élve – rénszarvassal szántanak, és még a kemény klímához szokott Nils Holgersson is libabőrös lesz a fehér színű Márton lúdon. Magyarország pontosan az északi szélesség 45°48’ és a 48°35’ között húzódik, tehát még épp beleférünk az északi limitbe. Ám ebből az is logikusan következik, hogy elsősorban a fehérborok országa vagyunk, hiszen az kevesebb napfénnyel is beéri. Szinte hallom, ahogy felhördül Villány, hiszen fantasztikus vörösborokat ád nékünk a legdélibb borvidék. Igen ám, de mi most tényleg az őshonos, hazai fajtákra vagyunk kíváncsiak, amik ha tetszik, ha nem, döntő többségben fehér! A teljesség igénye nélkül, íme egy kis felsorolás azokról a szőlőfajtákról, amik a köztudatban mozognak, mint hazai versenyzők, ám ez nem minden esetben fedi a valóságot.

I. A MIKRŐL AZT HISSZÜK, HOGY MAGYAR, ÁM MÉGSEM AZ: Kadarka: Kis-Ázsiából származik, feltehetően a törökök elől menekülő szerbek hozták az országba. Tőlünk délebbre legtöbbször Gamza néven ismerik. Igazi hisztis egy fajta, amivel annyi meló van, hogy kétszer is meggondolja a szőlősgazda, érdemes-e tovább kínlódni vele. Vékony héjú, emiatt szinte mindenre

some reckless vintners experimented wine making even in Scandinavia. In my opinion they couldn’t show up anything beside verjus (www.verjus.hu), but it isn’t a surprise in a land where – going a little bit to the extremes – people plough with reindeers and even Nils Holgerson, who must have got used to the cold climate, would get gooseflesh on the back of the good old white Martin goose. Hungary is situated between the northern latitude 45°48’ and 48°35’, so we just fit in the northern limit. But it causes logically that we are the country of white wine, since it demands less sunlight. I can almost hear the malcontent rumbling from Villány, because this region of the south gives us excellent red wines. It is true, but hereby our subject is the aboriginal varieties only, which – whether you like it or not – are mostly white ones. Without claiming for completeness here is a list of the grape varieties that exist in the common knowledge as Hungarian – though it isn’t in accord with the facts in every case.

I. ONES CONSIDERED HUNGARIAN, THOUGH A RE NOT Kadarka: Originating from Asia Minor, probably the Serbs escaping from the Turkish took it with them into the country. More to the south it is better known as Gamza. It is a real hysterical variety, demanding a care that the winemaker would think twice to fag at it at all. Its skin is very sensible and an autumn rain could completely destroy the entire yearly crop in a minute. If the year is favourable however, than with its spicy and rich wine it will provide a real experience for the taster.

WINE SHELF Column of Gábor Csorba

Borospolc Csorba Gábor rovata

érzékeny, egy őszi eső pedig egy pillanat alatt képes hazavágni az egész éves termést. Ha viszont az évjárat kedvező, akkor fűszeres, gazdag zamatokkal teli borával nagy élményt ad figyelmes kóstolójának. Portugieser: A leánykori nevén Kékoportónak keresztelt kékszőlőt ma kétségkívül Villányból ismerjük a legjobban. Olyan sok van belőle szerte az országban, hogy már-már hazainak mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy valószínűleg megegyezik a Portugáliában honos Mureto fajtával. Egyes feltételezések szerint inkább osztrák fajtával van dolgunk, de a lényeg most az, hogy tuti nem őshonos. Elsősorban gyümölcsösségével hódít, így fiatal korában mutatja legkedvesebb arcát. Újborként sokszor debütál november környékén és jellegzetes meggyes illatával sokak kedvence. Olaszrizling: A fehér szőlőfajták közül a legelterjedtebb hazánkban. Tokaj-hegyalján kívül az összes borvidékünkön megtalálható. Nevével ellentétben még csak köszönőviszonyban sincs a Rajnai Rizlinggel. Származása vitatott, de nem olyan súlyos a helyzet, mint mondjuk a Kékfrankosnál. Ez esetben legalább tudjuk, hogy valahonnan Nyugat-Európából jön, de semmi közelebbi. Késői érésű, nem olyan intenzív cukorgyűjtő, viszont szerencsére hajlamos az aszúsodásra, ezért késői szüretelésben meglepően szép borokat is találhatunk belőle. Szigorú hozamkorlátozás esetén igen zamatgazdag száraz bort ad, csak ezt elég ritkán használják ki a borászok. A diszkrét gyümölcsösség mellett ízében leginkább keserűmandulára emlékeztet.

II. MONDJUK, LEGYEN MAGYAR: Kékfrankos: Hazánk legelterjedtebb fajtája a franciák pénzének színéről elnevezett Kékfrankos, amely olyan, mint egy útlevéllel nem rendelkező, de vala-

108

Portugieser: Named often Kékoportó we know it definitely from Villány. We find so much of it in the country that we would declare it Hungarian if we didn’t know that for sure it is the same variety as the Mureto aboriginal from Portugal. After certain hypothesis it is rather an Austrian variety, but what is important here that it isn’t Hungarian. It is popular of its fruitiness, so its best form is during the youth. As a new wine we meet it often in November and many like it for its distinctive cherry flavour. Olaszrizling (Welschriesling): Among the white varieties it is the most famous in Hungary. We find it in every region except for Tokaj. Contrary to its name it is unrelated to the Rhine Riesling. The origin is uncertain, but the situation is less complicated than that of the Kékfrankos (Blue Frankish). For sure it comes from Western Europe, but we don’t know anything more exact. A late maturing grape, not an intense sugar collector, but easily becoming aszú, so in the late harvests we can find surprisingly nice wines of it. Under strict yield limitation it gives a dry wine rich in flavours, but the winemakers don’t utilize it often. Beside the discrete fruitiness it can remind us of bitter almond.

II. A LL R IGHT, LET’S SAY HUNGARIAN Kékfrankos (Blue Frankish): The widest spread variety in Hungary received its name after the French money. Blue Frankish is like an illiterate immigrant without passport, but somehow still sympathetic. We don’t know its origin, it doesn’t have documents, and can’t even tell us any details, but since it is silent, predictable and amicable, we accept it cordially. Of its face we would guess Asia Minor, but since Levedia and Etelköz weren’t far away then, we feel it a close relative. It gives an easily recognizable spicy wine. Thanks to several domestic experiments we discovered that

miért mégis szimpatikus analfabéta bevándorló. Nem tudjuk, honnan származik, nincsenek papírjai, megmondani sem tudja magáról, de mivel csendes, kiszámítható és jóindulatú, így szívesen befogadja az ember. Arcvonásaiból Kis-Ázsiai eredetre tippelünk, és mivel Levédia, illetve Etelköz sem volt onnan túl messze, valahogy közeli rokonnak érezzük őt. Viszonylag könnyen felismerhető, erősen fűszeres bort ad. Néhány hazai próbálkozásnak hála, az is kiderült, hogy kemény edzéssel a szőlőben, igazi nagy vörösbor megalkotására is alkalmas. Érdemes rá figyelni a jövőben!

with hard tries it is also suitable for production of a real great red wine. It is definitely worth to keep an eye on it in the future.

Királyleányka: Hát ilyen névvel csak magyar lehet. Vagy mégsem? A leghelyesebb azt mondani, hogy mindkettő. A helyzet az, hogy a hangzatos név alatt erdélyi származás búvik meg, hiszen hősünk a Kövérszőlő és a Leányka természetes hibridje. Bora nem túl karakteres, legtöbbször parfümös, gyümölcsös, megfelelően hosszú savérzettel. Különleges, nagy volumenű bort nem ad, vagy csak nagyon titkolják valahol egy sötét pincében.

III. A ND THE R EAL A BORIGINAL , AUTOCHTHON HUNGARIAN VARIETIES

III. ÉS A VALÓBAN ŐSHONOS, AUTOCHTON MAGYAR FAJTÁK: Furmint: Hazánk legértékesebb és legsokoldalúbb magyar fajtája. Valószínűleg azért mondjuk magyarnak, mert eredete a múlt homályába vész, másutt a világban viszont nem igazán találni. Nagyon jól aszúsodik, sokféle klón változata létezik. A legjobbak egészen kis bogyóval bírnak, azokból lehet a legjobb minőséget préselni. Bora igen tüzes, savakban gazdag, elegáns. A legjobb Furmintok kivétel nélkül vulkanikus talajon teremnek (Badacsony, Somló, Tokaj).

Királyleányka (lit. King’s Daughter): With such a name it can only be Hungarian. Or not? Better to say yes and no. Behind the sonorous name Transylvanian origin is hidden, since the girl is a natural hybrid of Kövérszőlő and Leányka. Her wine is not so characteristic, mostly perfumed, and fruity with an appropriate length of acidity. She doesn’t give a particular, great wine or it is cached secretly in some cellars.

Furmint: The most valuable and versatile variety of Hungary. We declare it Hungarian probably because its origin is shrouded in mystery and we don’t really find it elsewhere in the world. Ideal for aszú, many clone varieties exist. The best ones have tiny little berries that provide the best quality. Its wine is ardent, rich in acids and elegant. The best Furmint grows without exemption on volcanic soil (Badacsony, Somló, Tokaj). Hárslevelű (lit. Linden Leaf): A real Hungarian variety. Its name refers to the easily recognizable character. Its bunch can grow to an unbelievably spectacular, extremely large size. It is disposed to shrivel, noble rot and the honey-kind mark resembling to the linden appears both in its flavour and taste. Until now the highquality dry variety is very rare, but there are more and more experiments and some good examples already exist.

WINE SHELF Column of Gábor Csorba

Borospolc Csorba Gábor rovata

Hárslevelű: Igazi magyar fajta, amelynek elnevezése egyben utal könnyen felismerhető karakterére is. Fürtje hihetetlenül látványosra megnő a tőkén, egészen hatalmas is lehet. Hajlamos a töppedésre, jól aszúsodik, és mind illatában, mind ízében valóban megjelenik a hársfa virágára hasonlító, mézes-kedves jegy. Egyelőre elég ritka a kiemelkedő minőségű száraz változata, de egyre többen próbálkoznak vele, és létezik már néhány igazán jó példa. Juhfark: Na, hogy ha amolyan igazi fekvő lovon ostorcsattogtatós bort kell mondani, akkor szerintem mindenki a Juhfarkot mondja elsőre. Azt a fajtát, amit talán a legkevésbé ismerünk, mert ahány Juhfark létezik, annyi féle. Ami biztos, hogy a legtöbb esetben fogzománc törő savkészlettel bír, viszont cserébe finom illatokkal jutalmaz bennünket. A fajtával sokszor azonosítják tévesen a „nászéjszakák bora” címet, pedig az az összes somlói fajtára értendő. Kéknyelű: Egy különleges és ritka fajtáról van szó. Már csak azért is, mert a szőlő önporzó növény, de nem a Kéknyelű! Mellé rendszerint Budai zöldet telepítenek, hogy beporozza az egyedül életképtelen, nővirágú Kéknyelűt. Fő lelőhelye Badacsony, ahol tényleg elemében érzi magát. Jó savstruktúrával, finom illattal rendelkező és gazdag bort adó fajta. Mivel csak néhány tucat hektáron termesztik, ezért igazi hazai kincsnek számít. Ha azonban biztosra akar menni az emberfia, íme néhány konkrét példa arra, mit érdemes megvenni a vinotékában igazi magyar fajtából készült magyar bor gyanánt:

Juhfark (lit. Sheep’s Tail): If we had to nominate a real Hungarian wine, then I guess everybody would vote for the Juhfark. This variety is less known, since as many Juhfark exist, as many different varieties it has. One thing is sure: it is very acid, but offers us fine flavours. It is a mistake that Juhfark is often called “the wine of the wedding night”, because the expression refers to every Somló variety. Kéknyelű (Blaustangler): This is a particular and rare variety. The grape in general is a self-fertilizing plant, unlike the Kéknyelű. Normally, Budai Green is planted next to her to pollinate Kéknyelű, which is alone incapable of living with her female flowers. She is mostly found in Badacsony, where she really feels good. She is a variety of good acid structure, fine flavour and gives rich wine. Since she is cultivated only on several dozens of acres she is a real national asset. If we want to be sure, there are some concrete examples that are worth to buy as real Hungarian wines made of real Hungarian grapes:

GYÖRGYKOVÁCS FURMINT 2006 SOMLÓ: Imre Györgykovács is strongly respected in the wine region and even beyond the borders; he also received the prize of Honorary Prince of Somló. With his twoacres land he runs a real artisan wine cellar, where he cannot afford any mistakes. That is why he never makes any; under his name we can find wines that represent the highest domestic quality thanks to his perfectionism and sensibility. The colour of this wine is reflecting clear, midintense yellow. Its flavour is fascinating and very

GYÖRGYKOVÁCS FURMINT 2006 SOMLÓ: Györgykovács Imrét nagy tisztelet övezi a borvidéken és annak határain túl is, nem hiába kapta meg Somló hercege tiszteletbeli és kitüntető címet a helyiektől. Kéthektárnyi mini birtokával igazi kézműves pincét vezet, ahol a tévedés egész egyszerűen nem fér bele a büdzsébe. Emiatt nem is téved, neve alatt olyan borokat találunk, amelyek maximalizmusának és érzékenységének hála a legmagasabb hazai minőséget képviseli. Borunk színe tükrösen tiszta, közepesen intenzív citromsárga. Illata magával ragadó, egészen komplex. Bontás után először frissen kelt kenyérbelsőre emlékeztet, majd átfordul illatozó, édeskés réti virágokba mindezt úgy teszi, hogy mindvégig megtartja somlóiságát, tűzköves nemes vérvonalát. Ízben inkább kerek, savai nem bántóak, középen erős gyógynövényes ízzel. Tüzes bor, egy jó somlói.

110

complex. After opening the bottle firstly it reminds to freshly raised bread, then it turns into sweet-scented flowers and all with keeping its “Somló-character”, the cherty, noble bloodline. Concerning the tastes it is rather round, its acids are soft, in the middle with a little bit of herb taste. Ardent wine, a really good one from Somló.

HOMONNA H ÁRSLEVELŰ 2006 TOKAJ-HEGYALJA: A tokaji borvidék nem csak édesben tud nagyot: egyre inkább fontos szereplők a nagy testű, száraz fehér borok. A palack tetején nincs védőkapszula, hanem stílusosan, kissé archaizálva, viasszal öntötte le azt a fiatal borász, Homonna Attila. Aki szereti a mézet, meg is nyalhatja, de nem feltétlenül ajánlott, mindenesetre a kutyám percekig tanácstalan volt, hogy ehető-e a palack. Viszont ami belül van az iható, nagyon is! Színe tiszta, érett, szalmasárga, ami a fahordó használatra is utal egyben. Illata kifejezetten intenzív, mikrooxidációval vegyes hársos, mézes, érett birsalmás illat, mely aszú borokra emlékeztet. Íze tökéletesen követi azt, amit az illat közvetít. Borunk száraz, lenyelés után viszont mégis édes érzet marad a szájban legalább 10 percig. Kiváló, tüzes, gazdag bor, fajtájának egyik legjobbja a piacon.

SZEREMLEY K ÉKNYELŰ 2006 BADACSONY: Közepesen intenzív, citromsárga szín, zöldes reflexekkel. Közepesen intenzív illat, melynek sokszínűsége komplexitást sejtet. A bazaltban gazdag, erősen vulkáni talaj jellege átjön az illatban is, melyet talán legkönnyebb a tűzkő, vagy a pattintott kő

HOMONNA H ÁRSLEVELŰ 2006 TOKAJ-HEGYALJA: The Tokaj Region nowadays is respected not only for its sweet wines: the great, dry white wines are becoming important as well. At the top of the bottle there is no protecting capsule; the young winemaker, Attila Homonna covered it with wax in a little bit archaic style. Those who like honey can even lick it, though it is not advisable, but my dog was thinking for minutes whether the bottle is edible or not. Nevertheless what is inside is definitely drinkable. Its colour is clear, mature, straw-coloured that shows the utilization of wooden cask. Its flavour is intense, a flavour of linden, honey, mature quince mixed with micro oxidation, which reminds to the aszú wines. Its taste follows the flavour perfectly. This wine is dry, after swallowing, however a sweet taste remains in the mouth for like 10 minutes. Excellent, ardent, rich wine, the best of its variants on the market.

SZEREMLEY K ÉKNYELŰ 2006 BADACSONY:

illatával (vagy inkább szagával) jellemezni. Mindezt érett gyümölcsösség is kíséri, ami izgalommal vegyes kedvességgé alakítja az összképet. Savai igazi badacsonyi természetűek, azaz szinte végtelennek érezni a szájban és ez az egész zamatvilágát megnyújtja. Tökösebb, esetleg cupákosabb magyar ételekhez, káposztához, vagy kelt tésztákhoz tökéletes választás. Ez a savgerinc hosszú évek érlelésére predesztinálja borunkat.

Mid-intense, yellow colour with greenish reflexes. Mid-intense flavour, of which multicolour foreshadows the complexity. The volcanic land rich in basalt appears in the taste as well and maybe the easiest way to characterise it if we compare it to the smell of flint or the flipped stone. And all of these are followed by the mature fruitiness that transforms the general view into kindness mixed with excitement. Its acids have a real Badacsony character, which means you feel it in the mouth almost forever and it lengthens the whole aroma. It is an excellent choice for ballsy, maybe doughy food, cabbage or raised pastries. This acid-spinal predestines this wine for many years of maturing.

WINE SHELF Column of Gábor Csorba

Whisky Klub Kovács Dávid Gábor rovata - Magyarországi Whisky Egyesület, www.whiskyclub.org

A WHISKYS

HORDÓK TITKA A különféle tölgyfahordók whiskyre gyakorolt hatását nem szabad alábecsülni. Sőt, valószínűleg nincs a világon olyan szakember, aki pontosan értené és befolyásolni tudná a whisky és hordó közötti kölcsönhatást. Egy dolog azonban biztos: a lepárolt gabonacefre még nem whisky, mindössze egy opálosan áttetsző párlat, amely a több éves hordóban érlelés során alakul nemes whiskyvé. A szeszesitalok érlelése bonyolult oxidációs folyamat, fizikai-kémiai változások sorozata, amelyek eredményeképp az érlelődő párlat új érzékszervi tulajdonságokat, ily módon új értelmet nyer. Érlelés közben a párlat a hordó falán keresztül párologva a hordót körülvevő levegővel kerül kölcsönhatásba. Az ital a levegőből és a hordó dongáiból különböző szín, illat és aromaanyagokat kap, ezért fontos a mikroklíma mellett, hogy milyen fából és hányszor használt hordóban érlelik a whiskyt. Az érlelés során a hordóban tárolt párlatnak évi 2-3%-a elpárolog, amit a whiskymesterek úgy neveznek: az angyalok jussa. Ez a veszteség azonban teljesen elfogadott és szükséges, mivel a whisky csak így válhat karakteres egyéniséggé jellegzetes színnel, ízjellemzőkkel és aromával. Általánosságban, minél tovább érlelődik a whisky tölgyfahordóban, annál összetettebb és karakteresebb lesz az ital egyénisége. A hordókat eleinte tárolásra és szállításra használták. Csak az 1800-as évek derekán kezdték tudatosan érlelni a whiskyt hordóban. Akkoriban Nagy-Britanniában nagyon sok sherry-t fogyasztottak, ami tölgyfahordókban érkezett az angliai Bristol és a skóciai Leith kikötőibe. A hordókat üresen kellett volna visszaszállítani, ehelyett azonban a skót whiskygyártók elkezdték felvásárolni azokat. Így történt, hogy az első érlelt skót whiskyk sherrys hordóktól kapták egyedi karakterüket. A 20. század második felére azonban egyre kevesebb sherrys hordó vált hozzáférhetővé, így a skótok alternatívaként elkezdtek amerikai bourbon whiskey érlelésére használt hordókat beszerezni. A mai napig ez a két hordófajta uralja a whisky-érlelést. A sherry érlelésére használt hordó alapvetően ún. európai tölgyfából (Querus robur) készül, míg a bourbon whiskeys hordók alapanyaga az ún. amerikai

112

tölgyfa (Querus alba). Előbbi kevésbé porózus, tanninosabb, így almás, diós, barackos, mandulás jegyeket, utóbbi viszont, amiben lassabban érik a párlat, főként vaníliás, krémes, kókuszos, banános aromát kölcsönöz a whiskynek. A hordók űrtartalmát tekintve három alapvető méretet alkalmaznak. A sherrys hordók közkeletű elnevezése a Butts. 500 literes űrtartalmukkal ezek a legnagyobb méretű érleléshez használt hordók. Alakjuk, formájuk lenyűgöző, de méretükből fakadóan kezelésük nem egyszerű. A „hagyományos” whiskys hordó az ún. Hogshead 250 liter űrtartalmú. Mivel a hordókat ma már szétszerelve szállítják egyik országból a másikba (a szétszerelt hordódongákat kötegelik és raklapokra csomagolva szállítják), így az újbóli összeállításnál variálható az eredeti hordóméret. A Hogshead is többnyire ex-bourbon whiskeys hordókból készül, de új hordóvéggel, ami jó pár literrel megnöveli a befogadóképességét. A bourbon whiskeys hordók elnevezése a Barrel. Ezek a hordók mindössze 200 literesek. Hozzáférhetőségük és könnyű használatuk miatt nagyon elterjedt alkalmazásuk a skót whisky érleléséhez.

Glenmorangie Cask Finish sorozat A skót speyside-i régióban működő egyik legnagyobb lepárló üzem és skót maláta whisky márka által felépített ’Cask Finish’ sorozatban olyan különlegességeket találhatunk, mint a Madeira, a Port vagy a Burgundy Cask Finish.

Balvenie Double Wood

A skót whiskygyártókhoz képest az amerikai whiskycégek minden érleléshez új, kiégetett amerikai tölgyfahordót használnak. Ennek oka egy törvény, amelyet még a gazdasági világválság idején erőszakolt ki a kádárok szakszervezete, hogy folyamatos munkát biztosítson tagjainak. A hordókat minden esetben új tölgyfából készítik és belül kiégetik. Erre azért van szükség, mert a nyersfával érintkezve az édeskés amerikai whiskey karaktere rövid idő alatt hátrányára változna. Intenzitása alapján három kiégetési eljárást alkalmaznak: light, medium és alligator. Ez utóbbi elnevezése abból ered, hogy az erős perzselés után az égett fa mintázata az alligátor bőrére emlékeztet. A whiskymesterek a különböző eredetű és méretű hordókat kombinálják az érlelés során, hogy a legjobb és legegyedibb karaktert biztosítsák whiskyjük számára. 1980-ban az Allied Distillers (akkoriban a Ballantine’s whiskyt gyártó vállalat) érlelte ugyanazt a whiskyt párhuzamosan két különféle hordóban. Az így előállított 15 éves Glendronach whiskynek ezért lett egy csak sherrys hordóban és egy sherrys és bourbon whiskeys hordóban egyaránt érlelt változata. A 90-es években a William Grant’s (Glenfiddich, Balvenie) és a Glenmorangie voltak az úttörői az ún. Cask Finished maláta whiskyk készítésének. Az eljárás során a szokásos módon (pl. bourbon whiskeys hordóban) 10 évig érlelt maláta whiskyt az érlelési időszak utolsó két évére áttették olyan hordókba, amelyben előtte valamilyen különleges bort (madeira, portói, burgundy, tokaji aszú) vagy párlatot (brandy, cognac) érleltek. A rossz nyelvek szerint ilyenkor az érlelődő whisky nem is a hordótól, hanem az érleléshez használt hordó alján maradt pár liternyi bortól vagy cognactól kapja egyedi

A világ legnagyobb skót malátawhisky márkája, a Glenfiddich társ-whiskyje olyan érlelési módokkal kísérletezik, amelyek bemutatják, milyen lesz ugyanaz a whiskypárlat, ha csak ex-bourbon hordókba, vagy ex-bourbon és exsherry hordókat keverve, vagy teljesen új, kiégetett európai tölgyfahordókat használva érlelnek.

Isle of Arran Tokaji Finish A skóciai Arran-szigetén működő egyetlen lepárló üzem azzal is próbálja magát a világhíres márkáktól megkülönböztetni, hogy igazán különleges hordókat keres whiskyérlelésre. Egyik legújabb próbálkozása a Tokaji Aszús hordók használata. A Tokaji Aszú hordóiban „maradt” aszúbor nagyon intenzíven hat az érlelődő whiskyre és enyhén desszertboros jelleget kölcsönöz neki.

Laphroaig Quarter Cask A különálló régióként működő Islay-sziget leghíresebb lepárló üzemének whiskymestere a 19. század egyik azóta elfeledett hordóméretét kezdet ismét alkalmazni: az ún. Quarter Cask hordót. Akkoriban ezt praktikus okok miatt használták, mivel így könnyebben el tudták rejteni a whiskys hordókat a fináncok elől és menekülni is könnyebb volt ezekkel. Manapság azért használják, mert a kisebb hordóban a whisky 60%-kal nagyobb felületen érintkezik a hordóval, így a hordó, levegő és whisky közti kölcsönhatás is intenzívebb.

ízét. Ez persze nem igaz és technikailag is lehetetlen, mivel ezeket a használt hordókat is szétszerelve, dongánként szállítják Skóciába, így valóban csak a hordók dongájába ivódott aromák hathatnak a benne érlelődő whiskyre. A whiskyszakértők és -szakírók szerint a különféleképpen variált hordóhasználat tekintetében a skót whiskymesterek már kezdenek túlzásokba esni. Mint lelkes whiskyfogyasztó azonban csak azt mondhatom, hogy érdemes ezeket a különböző hordókban, különböző módokon érlelt whiskyket lehetőség szerint végigkóstolgatni, mert igazán egyedi ízélményekben lehet részünk.

113

Whisky Club Column by Dávid Gábor Kovács - Hungarian Whisky Association, www.whiskyclub.org

THE SECRET OF

THE BARREL We shouldn’t undervalue the effect of the different oak wooden barrels on the whisky. Moreover, probably there is no professional in the whole world who would truly understand or influence the interaction between the barrel and the whisky. One thing is sure: the distilled grain spirit is not whisky yet, only an opalescent clear liquid, which turns into noble whisky after several years of maturation in casks. The maturation of the alcoholic beverages is a difficult oxidation process, series of physical-chemical changes that result the new sense-organ characteristics of the maturating distillate, thus it gets new sense. During the maturation the distillate – while evaporating through the walls of the cask – reacts with the air around. The liquid absorbs different colour, flavour and aroma substances from the air and the barrel staves, so that is why it is important – beside the microclimate – the kind of the wood, of which the barrel used for the maturation was made and the times it has been used already. During the maturation each year 2-3 % of the distillate evaporates; the masters of whisky call it “the angel’s share”. This loss is however totally accepted and needed, since this is the only way the whisky can become such a characteristic personality with special colour, taste and aroma. Generally the longer the whisky maturates in the oak casks, the more complex and characteristic the personality of the beverage will be.

114

In the beginning the barrels were only used for storage and transport. Only at the mid 19th century the purposed maturation in barrels of the whisky started. At those ages a lot of sherry was consumed in Great Britain that arrived to the ports of Bristol and Leith in oak casks. The barrels should have been transported back empty, but the resourceful Scottish whisky manufacturers began to purchase them. That is the story how the first maturated Scotch whiskies received their particular characters of sherry barrels. At the second part of the 20th century however the less and less sherry barrels arrived, so the Scottish as an alternative started to buy barrels had been used for the maturation of American bourbon whiskey. Until nowadays these two types of cask dominate the whisky maturation. The barrel used for the maturation of the sherry is made of the so-called European oak wood (Querus robur), while the material of the bourbon whiskey cask is the so-called American oak wood (Querus alba).

The first one is less porous, has more tannin, so gives apple-, nut-, peach- and almondlike characters to the whisky, while the second type, in which the distillate maturates more slowly, results the vanillin, creamy, coconut and banana aroma. Concerning the volume, the barrels have three main variants. The sherry barrels – better known as Butts – with their 500-litre capacity are the biggest barrels used for maturation. Their shapes, forms are amazing, but because of their size the handling is not easy. The “traditional” whisky cask is the so-called Hogshead, has a volume of 250-litre. Since nowadays the barrels are transported in pieces from one country to another (the staves are transported in sheaves and packed on pallets), at the reconstruction the original size of barrel may vary. Mostly the Hogshead is also made of ex-bourbon whiskey cask, but with a new barrelend, which enlarges the volume with many litres. The barrels of the bourbon whiskey called simply Barrel. These ones have only 200-litre capacity. Due to their easy purchase and simple use they are very popular for the maturation of the Scotch whisky. Contrary to the Scottish whisky manufacturers the American whisky producers use new, burned American oak wooden cask for each maturation. The reason is a law that was forced by the trade union of the coopers during the era of the Great Depression to provide continuous work for its members. The barrels are made each time of new oak wood and burned from inside. It is necessary, because the character of the sweetish American whiskey would become easily a disadvantage after reacting by the mature wood. There are three types of burning regarding the intensity: light, medium and alligator. This last one got its name after the burned wood that looks like the skin of an alligator because of the intense scorch. The masters of whisky combine the barrels of different types and shapes during the maturation to provide the best and most unique character for their whisky. In 1980 Allied Distillers (the company produced the Ballantine’s whisky at that age) maturated the same

Range of Glenmorangie Cask Finish In the series of “Cask Finish” made by one of the largest distiller operating in the Scottish Speyside region and by the Scotch malt whisky brand we find such particularities as the Madeira, the Port or the Burgundy Cask Finish.

Balvenie Double Wood The most famous Scotch malt whisky brand in the world, the co-whisky of Glenfiddich experiments such maturation manners that show how the same whisky distillate varies after maturated in only ex-bourbon barrels or both in ex-bourbon and ex-sherry barrels, or in brand new, burned, European oak wooden barrels.

Isle of Arran Tokaj Finish The only distiller of the Scottish Arran Island tries to discern itself from the world famous brands by using really particular barrels for whisky maturation. The freshest test is the usage of Tokaji Aszú barrels. The aszú wine “left” in the barrel staves influences intensively the whisky and gives a soft dessert wine character to it.

Laphroaig Quarter Cask The master of whisky of the most famous distiller in the island of Islay functioning as individual region, began to use again the already forgotten size of barrel of the 19th century: the so-called Quarter Cask. At those ages they used it mostly because of practical reasons, since it was easier to cache the barrels from the excise men or escape with them. Nowadays they like to use it, because in this smaller cask the whisky contacts the barrel on a 60 % larger surface than normally does, so the interaction between the barrel, the air and the whisky is much more intense.

whisky parallel in two different barrels. That is why the 15-year-old Glendronach had two variants: one maturated in only sherry barrels and another maturated in sherry and bourbon whiskey barrels as well. In the 90s William Grant’s (Glenfiddich, Balvenie) and Glenmorangie were the pioneers of the production of the so-called Cask Finish malt whisky. During the process they put the malt whisky – after e.g. 10 years of maturation in bourbon whiskey barrel – for the last two years of maturation into such casks, in which particular wine (Madeira, Porto, Burgundy, Tokaji aszú) or distillate (brandy, cognac) had been maturated before. Rumour has it that in this case the maturating whisky gets its particular flavour not from the barrel, but from the several litres of wine or cognac left at the bottom of the cask. This of course is not true and technically is not even possible, as these second-hand barrels are transported to Scotland in staves, so only the aromas absorbed in the staves can affect the whisky. After the whisky professionals the Scottish masters of whisky has started to exaggerate concerning the variation of the barrels. As an enthusiast whisky consumer however I can only say that it is definitely worth to taste the whiskies maturated in different casks, by different manners, because you will experience especially particular flavours for sure.

115

Zenedoboz

ŐSZ HÚRJA ZSONG… CHANSON D’AUTOMNE… Szöveg/Text: Yacht Life

Ihletett évszak: szép, színes, illatos – bár helyenként már a romlás virágai csipkézik. Költők sora megírta, szebben nem is tudná az ember. Paul Verlaine, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső. Mégis, mit tegyünk a tálra ezen az őszön, ha jó zenére éhezünk? Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét? Klasszikusba forduló jazzt, kortárs könnyebbet, esetleg népi-bluest? A kínálat gazdag, csak a választás nehéz… An inspired season it is: full of beauty, colours and scents – though at some points the flowers of decay appear already. A long row of poets have spoken of it, one might not excel them. Paul Verlaine, Sándor Petőfi, Dezső Kosztolányi. So what shall we put on the table this fall if we were hungry for good music? Heavy, dark-emerald grapes, huge pears that shine like jade? Classic-oriented jazz, lighter contemporary or folk-blues? The offer is rich, only the choice is difficult… Ha van zene, ami az idei nyáron érett be igazán idehaza, az a kecskeméti Csík zenekaré. A két évtizedes múlttal rendelkezõ, korábban meghatározóan autentikus magyar és szomszédos népek zenéjét játszó együttes újabb interpretációival mûfajteremtõ pozícióba került: a rock-koncerteken és a táncházakban egyaránt tökéletesen helyénvaló. Lovasi Andrással, a Kispál és a borz, a Bandi a hegyrõl vagy éppen a Kiscsillag lemezeirõl immár több generáció által szavanként-hangonként ismert és idézett szerzõ-énekes-basszusgitárossal együttmûködve feldolgoztak már rockslágereket, jazz-standard-eket, énekeltek nekik írott bluesokat. A zenekar színpadon együtt muzsikált Dresch Mihállyal és Ferenczi Györggyel, fellépett a Sydney-i Olimpia programjában, az MTV Icon: Tankcsapda koncertjén vagy legutóbb éppen az idei Sziget Fesztiválon. Mindezek és a közönségsiker mellett gyökereikrõl, a népdalokról sem feledkeztek meg. Hogy mi a meghatóbb Senki nem ért semmit (2005) címû lemezükön? A Pálpaliné balladája szívet markoló sorai? Az Ugyanazokat bluesosan hömpölygõ, hegedûvel és énekkel cifrázott, kiábrándult élettapasztalata? A Dal teázáshoz vidéki-urbánus ellentétét feloldó hangvételû fúziója? A De szeretnék eredeti változatánál ezerszer élesebben és tisztábban tolmácsolt slágere? A Senki nem ért semmit sokezer megélt évet megfogalmazó bölcsessége? Az édesen játszó prímás az elõdöknek szalutáló hegedûmuzsikája? Csupán ízlés, hangulat, lelkiállapot kérdése. Egy biztos: aki politikusként vagy éhes elõadójelöltként a közönség elõtti siker kulcsát keresi, annak érdemes példát vennie a Csík zenekar konzekvens, határokat elboronáló, mégis elsõ hallásra tisztán magyar és sokaknak érthetõ mûvészetérõl: nép-zene a javából If there is music that got ripe this summer in Hungary, then that must be by Csík Band from Kecskemét. The band with a history of two decades earlier played mostly authentic folk music from Hungary and the neighbouring countries. With their recent interpretations, however, they arrived in a genre-defining position: their music is perfectly in place both at rock concerts and folk dance houses. In cooperation with András Lovasi, the composer-singer-bass guitar player known word-by-word by several generations from the records of Kispál és a borz, Bandi a hegyrõl or Kiscsillag they interpreted rock hits, jazz-standards, performed blues composed for them. The band played on stage together with Mihály Dresch and György Ferenczi, performed at the Olympic Games in Sydney, in the MTV Icon: Tankcsapda concert or lately at this year’s Sziget Festival. In spite of all these

116

and the huge success they did not forget about their roots, the folk songs either. What is more touching in their record Nobody Understands Anything (2005)? The heartbreaking lines of the Ballad of Pálpaliné? The blues-like flowing disillusioned lifeexperience of The Same Ones decorated with violin and singing? The fusion of Song for Teatime resolving the contradictions of city and countryside? The hit of How Much I Would Love interpreted a thousand times more sharply and clearly than the original version? The wisdom of Nobody Understands Anything summarizing several thousand years experienced? The violin music of The Sweetly Playing First Violinist saluting the predecessors? It is only a question of taste and mood. One thing is sure: whoever would like to find the key of success as politician or hungry performer should learn from the consequent art of Csík Band washing away borders, though still Hungarian at first hearing and popular at the same time: music for the folks, in the best interpretation of the word.

A kortárs és klasszikus mezsgyéjén egyensúlyozó hungarikumok sorát folytatva a Váradi Roma Cafénál jobbat keresve sem találhatnánk. A jazz-pop-roma-swing hangzást a Váradi testvérek egyedi énekhangjával fûszerezõ együttes egyértelmû közönségkedvenc, hiszen albumaik közül több is platinalemez lett – amirõl az államigondozásban nevelkedett fivérek kisgyermekként minden bizonnyal még álmodni sem mertek. Mi a titkuk? Igazi családi zenekarként játszanak: testvérek, apák és fiúk, unokatestvérek együtt a színpadon. Zenéltek már az állami gondozásban, késõbb tanultak, a fivérek megjárták Kanadát. Albumaikon alap a profi zene és ének, világslágerek feldolgozása mellett saját szerzeményekkel, könnyû és szerethetõ, huncutul kacsintó, abszolút eredeti elõadásmódban. A bemutatkozást Szeress még (2004) címû albumuk elsõ számában saját maguk megteszik az újságíró helyett. Mintha visszasüppedtünk volna a múlt plüssfotelébe: a zenekar tagjai (Váradi Gyula – ének,

Váradi Róbert – ének, Berki Artúr – billentyûs hangszerek, Botos Tibor – gitár, Ifj. Váradi Gyula „Pepe” – ének, Ifj. Váradi Róbert „Olasz” – billentyûs hangszerek) mézédes hangon, rafináltan adagolt hangszereléssel és ropogósra vasalt játékkal lopják be magukat az ember fülébe és szívébe – akár egy hatalmas óceánjáró bárjában, vacsorához öltözött, szmokingban és estélyiben lejtõ párok között szürcsölné az ember a martinit, persze rázva nem keverve. A Szeress még címadó slágere mellett a fedélköz kivándorlói az Elhagyom hazámat roma és a Hiába menekülsz klasszikus könnycsaló himnuszai sorain merenghetnek, az ifjabbak és az örökifjak pedig az Egy csillagos éjszaka latinos, az Õrült álmodozás franciás vagy az Utazz el velem karibi hangulatát követhetik egészen a Zárószám fináléjáig. Continuing the line of hungaricums balancing on the edge of contemporary and classic we couldn’t find any better than Váradi Roma Café. The group with a jazz-pop-romano-swing sound seasoned with the unique voice of the Váradi brothers is an obvious favourite, since several ones of their albums reached platinum status after the copies sold – which the brothers who grew up in an orphanage should not even have dreamt of then. What may their secret be? They play as a real family combo: brothers, fathers and sons, cousins all together on stage.

Music Box 117

Zenedoboz

They played music already in the orphanage, later studied, the brothers worked in Canada. In their albums professional music and singing is a basic, offering interpretations of world hits and own songs alike, in an easy, likable, absolutely original tone. They introduce themselves in the first song of their album Love Me More (2004) to ease the job of the journalist. As if we sank back in the plush couch of the past: members of the group (Gyula Váradi – voice, Róbert Váradi – voice, Artúr Berki – keyboards, Tibor Botos – guitar, Gyula ”Pepe” Váradi Jr. – voice, Róbert „Italian” Váradi Jr. – keyboards) smuggle themselves in our ears and heart with their honey sweet voice, cleverly portioned instruments, and flat ironed play – as if we sipped our martini, shaken, not stirred, naturally, in the bar of a huge ocean cruiser, among couples dressed for dinner in black tie. Besides the hit of Love Me More the immigrants of the lower decks could well lament on the romano sound of Leaving My Home and the classic tearful anthem of No Point To Escape, the young and the ever young could follow the latino A Starry Night, the French sounding Crazy Daydreaming or the Caribbean mood of Travel With Me until the final of the Closing Song.

A hazai vizeket elhagyva merre vegye az irányt a hajónk? Irány a Koop Islands (2002), ahová a svéd nu-jazz zenekar, a Koop kormányozhat bennünket. A konzekvens szerkesztést igazolja, hogy a zenekar tagjai saját bevallásuk szerint egy harmincas évekbeli tengerjáró zenekarának képztelték magukat, míg ezt az albumot felvették. Mindenesetre a Koop Island Blues levegõs-könnyed éneke, a harmonika hangja, a szvinges dob stimmel – még a sirályok is benne maradtak a felvétel hátterében. Most akkor egy swing- vagy egy nu-jazz albumhoz van szerencsénk? Hál’istennek az album végig olyan könnyeden sodró és magával ragadó, hogy a mûfaji klasszifikáción való töprengés helyett meglepõdve tapasztaljuk, hogy már másodjára – vagy talán harmadjára? – fut a lemezjátszóban. A könnyû és édeskés világban a harmincas évek visszaköszön a Forces… Darling Gene Krupaféle dobolásában és elkalandozó fúvósfutamaiban, az I See a Different You biztos vonós-hátterében, a szép

melódiákban, a Let’s Elope egzotikus marimbáiban, a Whenever There Is You nyugodt zongorajátékában. Aki pedig mégis inkább a kortársra esküszik, annak az I See a Different You remixe igazolja, hogy a két világ között igenis létezik kompjárat, mégha kicsit túl szirupos és koktélcseresznyés is. Leaving the homeport where shall our yacht head? Let’s go to Koop Islands (2002), where the Swedish nu-jazz band, the Koop will lead us. The consequent editorial work is justified by the fact that members of the band confessed that they imagined themselves to be the band of a seafarer from the thirties while they recorded this album. Anyway, the light-airy voice in Koop Island Blues, the sound of accordion, the swinging drums are all okay – even the sound of seagulls was preserved in the background of the recording. Well, are we then listening to a swing or a nu-jazz album now? Thanks God the album is all the way so easy flowing and capturing that in place of thinking on the classification of the style we can recognize with a bit of surprise that the record is running for the second – or perhaps the third? – time in the player. In the easy and sweet worlds the thirties come back in the Gene Krupa-styled drums and the horns of Forces… Darling, in the safe string background of I See a Different You, in the fine melodies, the exotic marimbas of Let’s Elope, the calm piano in Whenever There Is You. Whoever swears for contemporary still, will find the remix of I See a Different You a proof that there is a ferry in between the two worlds, even if it tastes a bit too sweet and cocktail-cherry-like.

118

Ha pedig, sajnos egyre korábban, lassan alászáll a nap, a kikötõ nyugodt vizén az esti élénkülésre készülve John Legend a recept. Több Grammy-díj és sokmillió eladott lemez nem lehet a véletlen mûve: a stúdizenélés világából 2004-ben elõlépett R&B-énekes egyre-másra minden várakozást felülmúl. És itt nem a sikerre gondolok. Elég, ha Once Again (2006) címû albumát meghallgatjuk egyszer. Akinek a Save Room, a Heaven, a Stereo (és itt folytathatnánk a sort a tracklista végéig) nem ragad meg a fülében, az nem hall. Az a zenei intelligencia, érzékiség, teremtõ erõ, amivel itt találkozunk, sajnos, nem hétköznapi. Ha az lenne, a világ is máshol tartana. John Legend õszintén vallja a lemezkészítésrõl: „Nagyon sok zenét hallgatok. A velem együtt dolgozó Kanye West és will.i.am (The Black Eyed Peas) még nálam is többet. Amikor dolgozunk egy dalon, abszolút szabadjára engedjük a fantáziánkat, aminek az aktuális zenei trendek és bevett szokások sem szabhatnak határt.” Igen, ez az album is nehezen begyömöszölhetõ kategóriákba, dobozokba. Talán ideje csak jó és rossz zenérõl beszélnünk – és az elõbbibõl minél többet hallgatnunk. And when the sun sets, unfortunately a bit sooner each day, while getting prepared for the evening program in the calm water of the harbour John Legend is the recipe. Several Grammy-prizes and many million records sold cannot be a work of coincidences only: the R&B-singer who left the world of studio musicians in 2004 exceeds every expectation from time to time. And this is not success only, we mean. It is enough to listen to his album Once Again (2006) once. Those who are not captured by the songs Save Room, Heaven, Stereo (and the list could follow until the end of the track list) have no ears. The musical intelligence, sensuality, creative force we meet here is, unfortunately, not an everyday one. If it were so, the world would be significantly different. In confession of music making John Legend honestly says: „I listen to a lot of music. Kanye West and will.i.am (The Black Eyed Peas) working with me listen to even more. When we work on a song, we absolutely let our fantasy flow free, the actual music trends and customs may set no limits.” Yes, this is another album we can hardly push into categories, boxes. Perhaps, it is time to speak of bad and good music only – and listen to as much as possible of the latter one.

Music Box 119

Költséghatékonyság és mu˝vészi mino˝ség A budapesti Operaház 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit, így a most kezdôdô évad lesz a patinás Ybl-palota 125. szezonja. Vass Lajossal, a Magyar Állami Operaház fôigazgatójával és Szabó Attila megbízott gazdasági igazgatóval nemcsak az évadtervekrôl, hanem a költséghatékonyság és a mûvészi minôség érzékeny egyensúlyáról is beszélgettünk. „Az Operaház megnyitása fontos mérföldkô volt a XIX. század végének magyar kulturális életében, és ez a szép hagyomány, illetve az elmúlt 125 évben felhalmozódott rengeteg érték minket is kötelez” – kezdi a beszélgetést Vass Lajos, aki 2006-2007-ben miniszteri biztosként irányította az intézményt, majd tavaly nyáron, pályázaton nyerte el a Magyar Állami Operaház fôigazgatói tisztségét. Az elmúlt évben vezetôtársaival – Fischer Ádám fôzeneigazgatóval, Kovalik Balázs mûvészeti igazgatóval, Keveházi Gábor balettigazgatóval és Kovács János elsô karmesterrel – intenzíven dolgozott annak elôkészítésén, hogy a mostani jubileum, az Operaház fennállásának 125. évfordulója is egyfajta mérföldkô, új korszak kezdete legyen. A fôigazgató nem titkolt célja, hogy a budapesti Operaház ismét az európai zenés színházi élet egyik fontos centrumává váljék, amelynek egy-egy premierje nemzetközi viszonylatban is fontos kulturális esemény. A most kezdôdô jubileumi évad bemutatókban különösen gazdagnak ígérkezik. Az Ybl-palotában a premierek sorát októberben Ránki György gyerekoperája, a Pomádé király új ruhája, illetve Beethoven klasszikusa, a Fidelio nyitja. Puccini életmûvét a Manon Lescaut, Rossini oeuvre-jét A sevillai borbély, míg Verdi mûvészetét A szicíliai vecsernye reprezentálja a bemutatók között. Haydn és Händel egy-egy mûvével (Orfeusz és Euridiké, Xerxes) a régebbi korokba is elkalandoznak, valamint a Thália Színházban is tartanak két premiert: itt Bizet Carmenjének modern feldolgozását (CarmenCET címmel), valamint Kurt Weill dalmûvét (Mahagonny városának felmelkedése és bukása) játsszák. A Magyar Nemzeti Balett két premierrel gazdagítja az évad kínálatát: a Bajadér bemutatója novemberben lesz, míg tavasszal egy Balanchine-estet állítanak színpadra. A premierekhez és a „hétköznapi” elôadásokhoz a zeneszerzô születésének 150. évfordulója elôtt tisztelgô Puccini-hét (december 18-23.), valamint a Májusünnep elnevezésû fesztivál (2009. április 29.-május 10.) társul, amelynek sztárvendége a világ elsô számú szopránja, Cecilia Bartoli lesz. Felmerül a kérdés, hogy egy szigorú keretek között gazdálkodó költségvetési intézmény – amely ráadásul hosszú idôn át súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött – hogyan engedhet meg magának ennyire szép és gazdag programot. Szabó Attila megbízott gazdasági igazgató kérdésünkre elmondta: a korábbinál hatékonyabb munkaszervezésnek,

illetve az Operaház szervezeti megújításának köszönhetôen az intézmény ma kiegyensúlyozottan gazdálkodik. Ez azt is jelenti, hogy a 2006-ban még meglévô 1,5 milliárd forintos adósságállományt sikerült 400 millióra csökkenteni, és a közeljövôben ennek „ledolgozása” is megtörténhet. „Precízen felmértük erôforrásainkat, amelyekkel igyekszünk a lehetô leghatékonyabban gazdálkodni” – mondja a korábban színházi és zenei területen is jelentôs gyakorlatot szerzett gazdasági szakember. A Magyar Állami Operaház pénzügyi-gazdasági mûködtetése nagy felelôsség, hiszen az intézmény még ma, az átszervezések után is csaknem 1200 embernek nyújt megélhetést. Ez a hatalmas szám azzal magyarázható, hogy az operajátszás igazi „színházi nagyüzem”: a magánénekesek, táncmûvészek, zenekari és kórustagok munkáját nagy létszámú, nélkülözhetetlenül fontos szakembergárda segíti. Az intézmény látogatói közül sokan talán nem is tudják, hogy a Magyar Állami Operaháznak ma is saját díszlet- és jelmeztervezô részlege, asztalos- és lakatosmûhelye, varrodája van, nem beszélve a színpadtechnika és a karbantartás feladatairól. Retkes Attila

Hungarian State Opera House’s 125th Season

Cost Effectiveness and Artistic Quality The Budapest Opera House opened its doors on 27 September 1884, so this is the 125th season in Miklós Ybl’s historic palace. We asked Lajos Vass, Director General and Attila Szabó acting Financial Manager about plans for the oncoming season as well as the fragile balance between cost effectiveness and artistic quality. “The opening of the Opera House was a signiﬁcant milestone in Hungarian cultural life in the late 19th century; this beautiful tradition and the huge amount of values accumulated in the past 125 years oblige us too,” said Lajos Vass, who led the institution as a ministry commissioner in 2006/2007, and was appointed to be Director General of the Hungarian State Opera House after a competition last summer. Together with his fellow leaders – Music Director Ádám Fischer, Artistic Director Balázs Kovalik, Director of Ballet Gábor Keveházi and Principal Conductor János Kovács – he has been working intensively during the past year to ensure that this year’s jubilee, the 125th anniversary of the foundation of the Opera House would be a milestone again, the beginning of a new era. The Director General does not conceal his aim to make the Budapest Opera House an important centre among European music theatres again, where a premiere

fotó > Bege Nóra design > René Margit [grafium]

Százhuszonötödik

évadját kezdi a Magyar Állami

Operaház is an outstanding cultural event even from an international perspective. The new festive season promises to be particularly rich in premieres. The first premiere in the Ybl Palace will be György Ránki’s opera for children, King Pomádé’s New Clothes and Beethoven’s classic Fidelio in October. Further premieres will include Puccini’s Manon Lescaut, Rossini’s The Barber of Seville and Verdi’s Les vêpres siciliennes. Earlier times are evoked with the help of Haydn’s and Händel’s compositions (Orpheus and Euridice, Xerxes), and two premieres will be held in the Thália Theatre: a modern adaptation of Bizet’s Carmen (CarmenCET), and a Kurt Weill opera (The Rise and Fall of the City of Mahagonny). The Hungarian National Ballet will contribute to the offer of the season with two premieres: La Bayadère will be first performed in November, and a Balanchine Evening will be staged in spring. In addition to the premieres and the “everyday” performances, a Puccini Week will be held (18–23 December) to remember the 150th anniversary of the composer’s birth, and a festival called Mayfest (29 April–10 May 2009) featuring the most celebrated soprano in the world, Cecilia Bartoli as a guest star. The question arises: how can a state-financed institution with very strict financial regulations – which struggled with serious financial difficulties for a long period – afford such

an impressive and colourful programme. Acting Financial Manager Attila Szabó claims that, thanks to the more effective organization of work and the restructuring of the Opera House, the financial conditions of the institution are more balanced today. It means that the 1.5 billion forint debt of 2006 has been reduced to 400 million, and can be completely eliminated in the near future. “We have meticulously examined our resources, and try to use them as effectively as possible,” said the economic expert, who had obtained considerable experience in the theatre and music life earlier. The financial management of the Hungarian State Opera House means great responsibility, as the institution provides jobs for nearly 1200 people even after the reorganizations. This high number is justified by the fact that playing opera requires a really “large-scale theatre”: the soloists, the dancers and the members of the orchestra and the chorus are assisted with a large number of indispensible staff. Many visitors of the institution may not be aware that the Hungarian Opera House still has its own scenic and costume designer division, joiner’s, locksmith’s and dressmaker’s workshops, not to mention the tasks associated with stage equipment and maintenance. Attila Retkes

OLVASÓLÁMPA Sárközy Bence rovata

KÖNYVEK

BOOKS FOR

ŐSZRE

AUTUMN

Ha csak a közhelyet vesszük alapul: az ősz színpompás évszak. Nekem borokban is a „színesebbek” esnek jól ilyenkor, azok, amelyek egyszerre játékosak és tartalmasak, úgyhogy megpróbált ez a hozzájuk ajánlott könyvmenü is sokszínű lenni. Tartalmas előételnek: a világsikerre törő, fiatal francia írónőtől, Anna Gavaldától az Együtt lehetnénk. A Karib-tenger rendhagyó ízeit és illatait idéző csípős-édes leves a lázadó kubai, érett, ámde örökifjú szerző, Pedro Juan Gutiérrez regénye, a Havanna királya. Csakis tartalmas – és jellegzetesen Kárpát-medencei – főétel lehet a magyar televíziózás egyik legnagyobb alakjának, Vitray Tamásnak az önéletírása, a Kiképzés. Izgalmas desszertnek pedig a hazai könyvpiac egyik legújabb bestseller-gyanús regénye, A Márai-véletlen. Jó étvágyat!

Sticking to the cliché: autumn is a colourful season. At this time of the year I also prefer the “coloured” types even in wines, those ones that are playful and pithy at a time, so this book selection also aims to become multicoloured. As a meaty appetizer: Hunting and gathering by Anna Gavalda, the world famous, young French author. As a spicy-sweet soup with the particular tastes and smells of the Caribbean Sea: King of Havana by the revolutionary Cuban, ever young writer, Pedro Juan Gutiérrez. As a nourishing main course – and typically from the Pannonian Basin – Kiképzés (Drill), the autobiography of the greatest person of the Hungarian television, Tamás Vitray. And finally as an exciting dessert: the freshest novel of the Hungarian book market that also probably will become a hit, the Máraivéletlen (Márai Coincidence). Bon appetit!

A NNA GAVALDA: EGYÜTT LEHETNÉNK Magvető Kiadó, 2006, 2990 Ft Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – à la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt élete, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig. A regényt 2007ben megfilmesítették, és a nagysikerű adaptációt 2008 tavaszán mutatták be Audrey Tautou főszereplésével, Egyedül nem megy címmel a magyar mozik.

122

A NNA GAVALDA: HUNTING A ND GATHERING In English: Penguin Group, 2007, 4,174 HUF (bookline.hu) A bumbling, stuttered, young aristocrat, an anorexic painter, a great, but very ery dour cook and a grandmother being over her life, drawing back into her memomories – lonely people, who are incapable to catch the rhythms of life. The arisistocrat saves the girl’s life; the girl saves the cook and the aristocrat and they ey together make the grandma’s last months happier, and in the end – after a little le stumbling – they find their happiness as well. The scene is a grandiose, but ut hollowly empty Parisian apartment – à la Last Tango In Paris –, a delightful ul house in the countryside, the overdriven lives of the kitchens in the elegantt Parisian restaurants and Paris with its milling, pulsating life and faded mira-cle. A funny, light, sometimes staggering story about the liberating power off love and friendship that teaches us to be happy not only by giving, but also by accepting. Alone we might not successes, but together maybe – this is the essence of Anna Gavalda’s book, which has become a great hit in a short time from Portugal to Russia. The novel was adapted to screen in 2007 with Audrey Tautou, and the film was presented in the Hungarian cinemas in 2008.

PEDRO JUAN GUTIÉRREZ: H AVANNA KIRÁLYA Magvető Kiadó, 2008. szeptember, 2690 Ft Reynaldo Havannában él, és mivel a beceneve (Rey) „király”-t jelent, pimaszul úgy mutatkozik be mindenkinek, hogy ő Havanna királya. Ez az egyetlen tulajdona: a neve. És az emlékei, melyektől egyre csak szabadulni akar. Nincstelenként tengeti napjait Havanna számtalan nincstelenjének társaságában, ahol lassan a női és a férfi test az egyedüli dollárkompatibilis árucikk. Ahol hősünk tizenévesen már harmincasnak néz ki, és még életében nem evett húst, egyetlen ruhája van, amit éppen visel, és ha semmi sincs a zsebében, akkor kéreget vagy lop. Váltogatja a nőket, a csodálatosan romlott mulatákat és negritákat, akik kitartják. De nem képes feldolgozni, hogy osztozni kénytelen rajtuk a turistákkal, meg nagyjából mindenkivel, aki egy pohár italt tud fizetni nekik. Kuba látszatra maga a paradicsom, a Karib-tenger gyöngyszeme, miközben lakosai éhségüket és nyomorukat a bujaság mámorába folytva, egymás testét a végletekig kihasználva várják és kísértik a halált, mely a nevüket is eltörli, betemetve az emlékeket. Gutiérrez kegyetlen világában minden érinthető és szagolható, a regény közel hozza mindazt, ami távolról akár élhetőnek is tűnhetne. Nem óv meg minket önmagától, felemészti az egzotikus kliséket, és olyan nyomot hagy a gyomrunk táján, amilyenre csak igazán kivételes alkotások képesek.

PEDRO JUAN GUTIÉRREZ: K ING OF H AVANA In Hungarian: Magvető Kiadó, September 2008, 2,690 HUF Reynaldo lives in Havana and since his nickname (Rey) means king, he always introduces himself as the king of Havana. This is his only property: his name; and his memories, of which he tries to get rid of

READING LAMP Column by Bence Sárközy

OLVASÓLÁMPA Sárközy Bence rovata

all the time. He lives as a pauper in Havana among the other paupers, where the only good compatible to dollar is the female and male body. wh Where our hero looks thirty as a teenager, and has never eaten meat in W his hi life, the only clothes he has what he is wearing right now and if he has nothing in his pocket, he begs or steals. He changes the women often, the n amazingly tainted mulatas and negritas, who procure him. But he is not a able to digest that he must share them with the tourists and in truth with a anyone who pays a glass for them. Cuba is the paradise on the surface, a the t pearl of the Caribbean, while the inhabitants smother their hunger and misery into the joy of lust, and wait or even desire the death that erases their names, covers their memories. In the cruel world of Gutiérrez everything is touchable. The novel brings closer that seems tolerable from far away. He doesn’t save us from himself; he kills the exotic clichés and leaves such a print around our stomach that only very few masterpieces can.

VITRAY TAMÁS: K IKÉPZÉS Magvető Kiadó, 2008. október, 2990 Ft Vitray Tamás, a magyar televíziózás legendás, sokak által tisztelt és szeretett személyisége olyan dolgokról mesél ebben a könyvében, amelyekről még sosem szólt. Merész és nagy belső fegyelmet igénylő munkát végez: végigjárja gyermekkora viszontagságos tájait, hogy sem magát, sem környezetét nem kímélő éleslátással összerakja múltja darabjait. Sajátos helyzetbe hozza magát: most ő a riporter és a riportalany is egy személyben. Ám – ahogyan tőle ezt a műsorain keresztül megszokhattuk – most sem elégszik meg egyszerű, unalomig ismert formával, egy szimpla önéletrajzi regénnyel vagy riportkönyvvel. Vitray Tamás saját form magával, saját magáról is úgy beszél, ahogyan híres műsoraiban a beszélgetőtársaival, ma be beszélgetőtársairól. Figyel. Reflektál. Összerak. Megért. Új összefüggéseket fedez fel. fel Egyetlen felesleges szava, kérdése sincs. Határozottan, egyértelműen peregnek a szavai. Vitray analízis helyett szintézist teremt, az értelem és érzelem, a drámai jelensz lét lé szintézisét. Mert nem az a lényeges ebben a visszaemlékezésben, hogy a megélt örömök mellett mennyi borzalom és fájdalom hatotta át ezt a gyerekkort, hanem az, ö miként lehetett túlélni, és mit lehetett kezdeni vele. S noha látszólag egyetlen szó m sem esik arról, hogy milyen utak, csalódások, remények, újrakezdések vezették őt el s a Magyar Televízió épületéig, a Kiképzés mégis erről a kalandnak egyáltalán nem nevezhető, ám „kiképzésnek” joggal tartható, küzdelmes útról szól. A kezdetekről, n a lehetőségekről, amelynek végén ott áll egy ember, aki (új) nevet szerez magának, s egy ország emlegeti őt így: „A Vitray”.

TAMÁS VITRAY: DRILL In Hungarian: Magvető Kiadó, October 2008, 2,990 HUF Tamás Vitray, the legendary personality of the Hungarian television, respected and loved by many, tells us stories in this book he has never mentioned before. He does a hazardous work needed a stern self-discipline: he walks along the stormy paths aagain of his childhood to put the puzzle of his past together with a cruel clairvoyance of himself and his environment. He puts himself into a particular situation: now he responses to his own questions. As we got used to it in his programs, the simple and boring form is not enough for him, he doesn’t write a simple autobiography or report book either. Tamás Vitray talks with and about himself as he used to do with and about his guests. He listens. Reflects. Combines. Understands. Discovers new rapports. Does not have an unnecessary word or question. His words sound clear and definite. Vitray creates synthesis instead of analysis, the synthesis of sense and sensibility, the dramatic presence. In this reminiscence he doesn’t focus on the dreads and pains – beside the happy moments – of his childhood, but on the manner of survival and develop-

124

ment. Although seemingly not a word speaks about the ways, disappointments, hopes, restarts leaded him to the building of Hungarian Television, the Drill however talks about this way beset with difficulties, which we could rather consider drill than adventure. This book talks about the starts, the possibilities and at the end there stands a man, who gains a (new) name for himself, and a whole country calls him: “The Vitray”.

PETER WEILER: A M ÁRAI-VÉLETLEN Athenaeum Kiadó, 2008, 2990 Ft A krimi főszereplője Pamela Taylor, a San Diegó-i Salk Intézet csinos, fiatal biolóógusa. Egész élete megváltozik, amikor egy gazdag család hagyatékából rendezett tt árverésen megvásárolja álmai autóját, egy 1960-as acélkék Pontiac Catalinát. Pameela nem is sejti, hogy a korábban egy föld alatti garázsban elrejtett autónak milyen n sötét a múltja, miért temette el korábbi tulajdonosa, és arról sincs fogalma, hogyy hamarosan ő is része lesz az egykori tragédia következményeinek. A háttérben n pedig két titokzatos szobor, egymás tökéletes másai... A szobrok romba döntik k az őket hajszolók életét, másokat viszont a végtelen szerencse erejével ruháznak fel. De senki nem tudja, hogy melyik szobor van a kezében. Még az utolsó pillanatban is fordulhat a kocka. Thomas Johnston, a világhírű szívsebész, az egyik szobor megérintésének köszönheti életét, de ugyanez a találkozás okozza néhány perc múlva édesapja halálát. Max Fibione sikeres műkereskedőként a véletlen szolgája, ő hajt végre minden ítéletet, amit a sors a kiszemelt ártatlanokra mér. A regénybeli Márai Sándor fiatalkorában, egy párizsi kiállításon kerül kapcsolattba az egyik szoborral, és ez a találkozás még élete végén, Kaliforniában is beavatkozik sorsába. Különleges helyszíneken, különös szereplőkkel, Pamela elmeséléséből bontakozik ki a misztikus történet. A régóta szingli Pamelába időközben beleszeret egy orvostanhallgató fiú, Paul. Érzéki kapcsolatuk elején a végzet elszakítja őket egymástól, és Paul sorsa lesz minden akadályt legyőzve megmenteni a lány életét. A Márai-véletlen olyan kiszámíthatatlan és izgalmas, mint A Da Vinci-kód, úgy futnak össze benne a szálak, mint Agatha Christie regényeiben. A szobrok láthatatlan hatalma gyökeresen megváltoztatja a szereplők életét, legyenek korábban szörföző egyetemisták vagy démonikus műtárgykereskedők, éljenek akár a múltban, akár a kiismerhetetlen Amerikában.

PETER WEILER: THE M ÁRAI COINCIDENCE In Hungarian: Athenaeum Kiadó, 2008, 2,990 HUF The protagonist of the thriller is Pamela Taylor, the young and pretty biologist of the San Diego Salk Institute. Her whole life changes after she buys her dream car, a 1960 steel blue Pontiac Catalina at an auction from the heritage of a rich family. Pamela doesn’t even suspect that this car parked in an underground garage, how dark past it had or why his former proprietor buried it and that she also will be pretty soon the participant of the one-time tragedy consequences. And in the background there are two mysterious sculptures, like two clones…. The sculptures destroy the lives of the ones, who chase them, but mean endless luck for others. However, nobody knows which sculpture he or she holds. Even in the last moment the tide can turn. Thomas Johnston, the famous heart specialist, can thank his life to the touch of one of the sculptures, but the same meeting causes a few minutes later the death of his father. Max Fibione, the successful art dealer is the serve of coincidence, he executes every verdict that has been passed to the innocents by the fate. The young Sándor Márai of the novel meets one of the sculptures at a Paris World Fair and this rendezvous still influences his life in his older days in California. We understand the mysterious story after Pamela’s telling at particular scenes with particular participants. Paul, a medico falls in love with Pamela, who is alone for a long time. At the beginning of their sensual relationship the destiny rives them from each other, and Paul’s fate will be to save the girl by overcoming the difficulties. The Márai Coincidence is as unpredictable and exciting as The Da Vinci Code; the strings run into each other like in an Agatha Christie novel. The invisible power of the sculptures radically change the lives of the participants, no matter if they have been surfing students or demoniac art dealers, or they have lived in the past or in the unknown USA.

READING LAMP Column by Bence Sárközy

Irodalom

PETER WEILER

A MÁRAI-VÉLETLEN (részlet)

A MÜTTER MÚZEUM TITKA Rita megállt egy vitrinnel szemben. Az üveg mögött a Warrington-ikrek csontváza volt kiállítva. Ahogy a lakókocsiban a Félkezű rajzain, a két testhez egyetlen fej tartozott. Nem láttam pontosan, de Rita valamit megnyomhatott, és a vitrin lassan, akár egy súlyos ajtó, félrehúzódott. Először az egész vitrin megrázkódott, és az ikrek feje megingott a közös nyakcsigolyákon. A vitrin mögött egy sötét, lefelé vezető lépcsősor bukkant elő. Rita durván belökött, és a tüdőm megtelt áporodott, dohos levegővel. Mögöttünk a vitrin visszacsukódott és teljes lett a sötétség. Nem láttam semmit, ahogy Rita tolt lefelé a lépcsőkön előre. A kezemet kinyújtottam, és próbáltam eligazodni a falakon, az ujjaimat nyirkos téglákon húztam végig. Aztán egy folyosó következett, már lépcsők nélkül, majd a levegőből éreztem, hogy egy nagyobb terembe értünk, Rita lélegzetét is sokkal kevésbé tudtam kivenni. Az áporodott szagot felváltotta az öreg fabútorok és valamilyen szúrós fertőtlenítő szagának elegye. Kitárt kézzel forogtam, és próbáltam kivenni, a falak most merre lehetnek. Aztán egy kattanást hallottam. Egymás után gyulladtak meg a hideg fények. A szemem összeszűkült a hirtelen világosságtól, majd a megdöbbentő látványtól mégis tágra nyíltak a pupilláim. Egy nagyon nagy teremben voltam. A mennyezet legalább három emeletnyire volt a parkettával burkolt padlótól. A terem közepére épített faemelvényen egy műtőasztal állt. A műtőasztal felett kerek lámpa, ami pont úgy világított, hogy az asztal acélfelületét sárgára festette. Az emelvény két oldalán sötétbarna fából faragott padsorok indultak a mennyezetig. Az egyik falon, ahol nem voltak padok, hatalmas üvegvitrinek álltak. A sötét vitrinek csaknem a mennyezetig értek, és kis üvegcsékben messziről kivehetetlen szerves dolgok úsztak. Ahogy megfordultam, a másik falnál üveghengereket pillantottam meg, melyekben egész emberi testek úsztak. Felpuffadva, kifejezéstelenül bámultak le rám. Fejükről csimbókokban lógó hajuk lebegett a formalinban. – Feküdj az asztalra – parancsolt Rita, de nem mozdultam. – Hallod, amit mondok? Feküdj az asztalra! – Nem teszem meg neked ezt a szívességet. Csinálj velem, amit akarsz, de segítséget ne várj. – Jaj, Pam. Kicsikém. Erre semmi szükség. Mindkettőnknek egyszerűbb lenne, ha hamar túl lennénk rajta. Fájdalmat akarsz? – Nem válaszoltam. – Hát legyen! – Nekem rontott, és a pisztollyal homlokon vágott. Összeestem, de éreztem, hogy folyik a vér az arcomon. Forgott velem a világ, nem tudtam megmozdulni. Felrakott az asztalra, a hideg acél azonnal lehűtötte a testem. A csuklómat és a bokámat leszíjazta az asztalra. Csendben várt, amíg magamhoz tértem. – Izgalmas hely, ugye? Ez volt dr. Thomas Mütter bemutatóterme. Itt rendezett a múzeum társasági körének titkos bemutatókat. Ott, azokon a padokon ültek a város előkelőségei, akár egy színházban – mutatott a padsorokra. – Tudod, őt minden érdekelte, ami az emberi testtel kapcsolatos. Tudós volt, de egyben fantasztikus gyűjtő. Ami a múzeumban látszik a gyűjteményéből, az csak a felszín. A legérdekesebb dolgokat idelent tartotta, titokban. Az örökösök a mai napig itt tárolják az igazán speciális eseteket, bár ezt az asztalt már egy jó ideje nem használta senki. – Miért hoztál ide? – A műtőlámpa fénye elvakított, Rita valahol a sötétben állt, az alakját nem lehetett kivenni. – Erről a helyről én sem olyan régen tudok. Közös, megboldogult barátunk mutatta meg, és úgy gondoltam, hogy ideális helyszín lesz a ceremóniához. Mutatok neked valamit – hallottam, hogy Rita lemegy az emelvényről, cipője kopog a parkettán, és valamit kinyit. Bizonyára az egyik vitrin ajtaját. Egy hosszú üveghengert hozott, majd letette a műtőasztalra a vállam mellé. Egy kéz úszott benne, elsőre semmi rendkívülit nem láttam, majd az ujjakat nézve belémnyilallt, hogy mi olyan rettenetes rajta. Hét ujja volt. – Egy balesetben vesztette el. Gimnazisták voltak, és részegek. Tízen ültek egy Cadillacben, mikor egy fának hajtottak. George akkor kimentette őt, de ő most nem hozta ki a tűzből George-ot… Hét ujjal született, de a hátrányból előnyt kovácsolt, és fantasztikusan megtanult rajzolni. Láttad a lakókocsiban a rajzokat, azokat mind ő csinálta, pedig már a másik kezével. Amikor legyőzte a született rendellenességét, az élet elvette tőle az egész karját. „Nézzük, mit kezd akkor, ha karja sincs.” – Rita gúnyosan felmutatta az ő kezét. Még mindig rajta voltak a fehér kesztyűk. – Én teljesen normális tíz ujjal születtem. Minden álmom az volt, hogy zongorista legyek. Egész gyerekkoromból szinte csak arra emlékszem, hogy gyakorolok. Mindenkinek normális élete volt, de én a kitűzött célért

126

dolgoztam. Érdemes, mert rendkívül tehetséges vagyok – mondták. Aztán jött egy ostoba baleset, és eltörött három ujjam. Kettő a bal, egy a jobb kezemen. Nem a kezem vagy a lábam törött el, mint más normális embereknek, ó, nem. Nekem az ujjaim. Fuccs a zenének. – Kérlek, engedj el. Kérlek, Rita. Rita, légy szíves. Ne tedd ezt velem – próbáltam kiszabadulni, de a szíjak nagyon erősen tartottak. – Fogalmad nincs, hogy mit jelent kiszolgáltatottnak lenni. Mit jelent a szerencse. Egészen addig, amíg a szerencsétlenséget nem éled át. Én tudom. Igen, én pontosan tudom, mit jelent kiszolgáltatottnak lenni. Soha nem vagy a magad ura, hiába próbálsz talpra állni, és amikor feltápászkodnál, ő ott van, és visszarúg a földre. – Miről beszélsz? – Honnan is tudhatnád? Kaliforniában születtél. Mindvégig a tenyerén hordozott az élet. Tudod, mi az a szegénység, a betegség, a halál? Persze, a te korodban ez távoli dolognak tűnik. Mikor én annyi idős voltam, mint most te vagy, elvesztettem a bátyámat és a szüleimet. Neked van családod! – Amíg szét nem cseszted – mondtam. – Kicsikém, te már nagylány vagy. – Gúnyosan lassan ejtette ki a szavakat. – Eddig sem éltél a szüleiddel, ezután sem fogsz. – Majd folytatta. – Megházasodtam, és gyereket akartunk. Évekig próbálkoztunk, de nem sikerült, aztán egy csodálatos nap mégis megtörtént. Terhes lettem. Megszültem, és mindössze egyévesen vesztettem el a fiamat. A szemem láttára halt meg. Az egyik pillanatban még az enyém volt, a másikban már az övé. Mindenem elvette. Pikkel rám. – Sajnálom – mondtam halkan. – De mindez nem mentség arra, amit velem csinálsz. (…)

PETER WEILER

THE MÁRAI CONNECTION (excerpt)

THE SECRET OF THE MÜTTER MUSEUM Rita stopped in front of a display case. The exhibit on show was the skeleton of the Warrington Twins. Just like the drawings in the caravan, the two bodies where joined by a single head. I didn’t see exactly but Rita must have pushed a button and the glass case slid slowly to one side like a heavy door. The whole cabinet shook and the twins’ head nodded on their conjoined necks. A dark downward staircase appeared from behind the display. Rita gave me rough shove in the back and my lungs filled with stale, dank air. The glass cabinet slid back into place behind us and we were submerged in total darkness. I stumbled blindly forward as Rita pushed me down the steps. I reached out in an attempt to steady myself on the walls and trailed my hand over the slimy brickwork. We were now in a corridor with no steps and I could tell we were stepping into a larger chamber by the change in the air. The sound of Rita’s breathing moved off to the left as the stench of dankness was replaced by the smell of old furniture mixed with the stinging scent of disinfectant. I turned on the spot with my arms outstretched and tried to decipher where the walls might be. Then I heard a metallic clunk and the space was flooded in cold light. My eyes squinted in the sudden brightness but my pupils quickly dilated at the unexpected sight. I was standing in a vast room with the ceiling soaring at least three storeys above the wood-blocked floor. An operating table stood mounted on a wooden podium in the centre of the space. A circular light pivoted over the table and painted its stainless steel surface a pale yellow colour. Banks of dark, wooden benches led up to the vaulted ceiling on either side of the central podium. The facing wall was stacked high with glass display cases and although they were hidden in semi shadow, I could just make out what appeared to be organs swimming in

127

Literature

jars of murky liquid. As I turned around, I was confronted with super-sized specimen bottles containing whole human bodies, covering the wall behind me. Bloated and misshapen, they stared down at me with lifeless eyes, the hair on their heads floating in the formaldehyde. “Lie on the table!” Rita ordered but I didn’t move. “Did you hear what I said? Get up on the table!” “I’m not about to do you any favours. Do what you like with me but don’t expect me to help.” “Oh, Pam, darling. There’s no need for that. It would be better for both of us if we got this over and done with as soon as possible. Would you prefer pain, perhaps?!” I didn’t respond. “Have it your own way!” She lunged at me and smacked me in the middle of my forehead with the butt of her handgun. I fell to the floor and could feel the blood trickling down my face. I lay in a motionless heap with the room spinning around me. She lifted me up onto the table and the cold steal instantly chilled my body. She fastened me down with thick straps around my wrists and ankles and waited silently for me to come to. “Impressive place, isn’t it? It was Dr. Thomas Mütter’s operating theatre. He held private demonstrations here for museum members. The cream of local society would sit up on those benches like a theatre audience.” And she pointed to rows of wooden seats. “He was fascinated by the workings of the human body. He was a scientist by profession but a fanatical collector at heart. The items on display in the museum are just the tip of the iceberg. He kept all the most interesting artefacts down here in secret. His heirs still store some of the more peculiar specimens here although no one has used this operating table for a while now.” “Why did you bring me here?” I was blinded by the light from the lamp over the table and Rita was standing somewhere in the darkness beyond. “I haven’t known about this place all that long. Our poor, deceased friend showed it to me and I thought it would make the ideal spot for the ceremony. I want to show you something.” I could hear as Rita stepped down from the podium and her footsteps on the wooden floor before she opened something. She was unlocking the door to one of the glass cabinets. She came back with a large glass tube and placed it down on the table, next to my shoulder. It housed a human hand and I didn’t see anything unusual at first. As I took a closer look, I suddenly noticed something quite disturbing. It had seven fingers. “He lost it in an accident. They were high school students and they were drunk. There were ten of them crammed into the Cadillac when it hit the tree. George saved his life but he didn’t manage to get George out of trouble this last time… He was born with seven fingers but turned his disability to his advantage and learnt to draw fabulously. You have seen the drawings in the caravan. He did all of them and all with his other hand. He managed to overcome his birth deformity only to have his arm, taken away from him. ‘Let’s see what he can manage to do with an arm missing.’” Rita lifted her hands up to show she was still wearing the white gloves. “I was born completely normally with ten fingers. All I ever dreamed about was becoming a pianist. The thing I remember most about my childhood is that I spent most of it practising. Everyone else had a normal life in comparison but I had my sights set on other things. It was worth it, they said, because I was extremely talented. Then I had that stupid accident and broke three of my fingers: two on my left hand and one on my right. I couldn’t break an arm or a leg like a normal person, oh no. I had to go and break my fingers. That was the end of my musical ambitions. “Please let me go! Please, Rita. Rita, I’m begging you. Don’t do this to me.” I tried to free myself but the straps fixed me fast to the table. “You’ve got no idea what it means to be helpless. You don’t know what good fortune means until you have a load of bad luck. I know. Yes, I know exactly how it feels. You’re never in control again. No matter how hard you try, you manage to struggle to your feet and get kicked back down again and again.” “What are you talking about?” “What idea could you have? You were born in California. You’ve had everything handed to you on a silver platter. Do you know what poverty is, illness, death? Of course, that all seems so far away at your age. I wasn’t much older than you when I lost my brother and my parents. You’ve got a family!” “I did until you ruined everything,” I said. “You’re a big girl now, sweetheart.” She spat these words with a snide grin. “You didn’t live with your parents before and you definitely won’t after this.” Then she went on. “I got married and we wanted children. We tried for years but with no success and then by some miracle I fell pregnant. I gave birth to a baby boy who I lost when he was just one year old. He died before my eyes. He was mine one minute and His the next. He has taken everything from me. He’s got it in for me.” “I’m sorry,” I said quietly. “But none of this excuses what you’re doing.” (…) (Translated by Ralph Berkin)

128

Six markets, one H.O.M.E. of sucess. Hungary: www.home-direkt.hu

Austria: www.home-mag.com

Germany: www.home-direkt.de

Czech Republic: www.homie-direkt.cz

200.000 print-run 140.000 sold copies

Slovakia: www.homie-direkt.sk

The biggest top-magazine-brand in Central Europe!

Slovenia: www.home-direkt.si

NEGYVENEN TÚL A KÉKSZALAG

Szöveg: Körösvölgyi Zoltán, kép: F. Tóth Gábor

Ha van regatta, ami tényleg népszerűsítheti a vitorlázást és a Balatont egyaránt, az nem más, mint a Kékszalag, Európa legnagyobb tókerülő túraversenye. Negyvenen túl tényleg kihagyhatatlan, embernek, hajónak a Balaton körül egyaránt.

Miről szól a Kékszalag? Az indulók számára a feladat a Balaton megkerülése: Balatonfüredről rajtolva Balatonkenese, Siófok, Tihany, Keszthely, majd ismét Tihany érintésével Balatonfüred a cél. Légvonalban ez 160 km, de általában jó 200 km-t, esetenként lényegesen többet tesznek meg a hajók a szélviszonyok miatt. Mindezt 48 órán belül kell teljesíteni. De a Kékszalag a magunk mögött hagyásnál és az időlimit betartásánál sokkal többet jelent. A Kékszalag tele van rekordokkal. 1934 óta az idei volt a negyvenedik regatta, az eddigi legtöbb induló hajóval és nézővel a parton. A csúcsidőt 1955 óta tartja a Nemere II, Németh István kormányozásával, a legtöbb, 1940 és 1989 között begyűjtött hét trófeával a Tramontana dicsekedhet, a győztes kormányosok versenyében pedig az idén zsinórban nyolcadik alkalommal diadalmaskodó Litkey Farkasé a cím. A Kékszalag életre szóló élmény. Van, akinek 1947 óta az idei volt a sokadik Kékszalagja, van, akinek az első. Aki azonban nem indult még Kékszalagon, az nem is sejtheti, milyen érzés sok száz hajó között elrajtolni, a Balatont egyvégtében körbevitorlázni, látni naplementét és napfelkeltét fedélzetről, a telihold fényében vitorlázni, míg sötét árnyakként más vitorláshajók suhannak el szinte kéznyújtásnyira, a Keszthelyi-öböl szélcsendjében rostokolni, az északi part befúvásait megzabolázni, a hajnali ködpászmából kikönyöklő Badacsony képében gyönyörködni, több vagy éppen kevesebb szélért izgulni, a velünk egy és más versenyző hajók fedélzetén tartózkodók bajtársiasságát megtapasztalni. A Kékszalag minden vita, újítók és hagyományőrzők nézetkülönbsége ellenére valódi nemes viadal; ideje nemzeti kincsként, igazi hungarikumként, turisztikai és sportági vonzerőként gondolnunk rá és törődnünk vele. Mindannyiunknak. Viszlát jövőre!

130

Nagy európai tókerülő regatták Elnevezés Kékszalag Bol d’Or Rund um Centomiglia

Helyszín Balaton Genfi-tó Bodeni-tó Garda-tó

Első alkalom 1934 1938 1951 1951

Versenyek száma 40 70 58 58

Időpont július június június szeptember

Hossz 160km 123km 100km 100km

Indulók/Befutók (legutóbb) 575/524 527/313 472/240 300/

131

BEYOND FORTY THE KÉKSZALAG REGATTA Text: Zoltán Körösvölgyi, Photo: Gábor F. Tóth

If there is a regatta, which can rightfully advertise sailing and Lake Balaton at the same time, that must be the Kékszalag (Blue Ribbon) Regatta, the largest around-the-lake regatta in Europe. Beyond forty it is unavoidable for sailors and yachts as well, to sail around Lake Balaton.

What is Kékszalag about? For the participants the task is to sail around Lake Balaton: starting from Balatonfüred reaching Balatonkenese, Siófok, Tihany, Keszthely, then again Tihany to arrive back at the Balatonfüred finish line. The distance is 160 km in theory, but in practice yachts sail a good 200 km, or sometimes significantly more due to the wind direction. The distance must be completed within 48 hours. But Kékszalag means much more than the distance and the time limit. Kékszalag is full of records. Since 1934 this years‘ regatta was the 40th, with the most participating yachts and viewers on shore ever. The time record is kept since 1955 by Nemere II with István Németh as skipper. The most trophies are owned by Tramontana,

132

Major Around-The-Lake Regattas In Europe Name Kékszalag Bol d’Or Rund um Centomiglia

Venue Lake Balaton Lake Geneva Lake Boden Lake Garda

Since 1934 1938 1951 1951

No. 40. 70. 58. 58.

Month July June June September

Length 160km 123km 100km 100km

Number of Starting/ Finishing Units (last time) 575/524 527/313 472/240 300/

namely seven from 1940 to 1989. In the competition of victorious skippers the title goes to Farkas Litkey, who won for the 8th time this year in a row. Kékszalag is a memory for a lifetime. For some this years regatta was one of the many since 1947, for others the first. But those who have not sailed the Kékszalag yet, can not even grasp what it feels starting among several hundred yachts, sailing around Lake Balaton without a stop, seeing sunset and sunrise on board, sailing in the light of full moon while other yachts pass beside as dark shadows at the reach of hand, waiting for wind in the silence of the Keszthely Bay, coping with the fresh wind of the north shore, wondering at the view of Badacsony Hill appearing in the dawn fog, praying for more or less wind, experiencing the friendship of those on board with us or on other yachts. Kékszalag, in spite of all debates, different views of reformers and traditionalists is a real noble competition. It is time to think of and care about it as of a national treasure, a real hungaricum, an attraction of tourism and sailing. All of us should do so. See you there next year.

133

MARIETTE Fot贸/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

A VERONIQUE fedélzetén / On board VERONIQUE Fotó/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

Az évek és

a szépség dícsérete

ROLEX VETERAN BOAT RALLY 2007 PORTO CERVO, SZARDÍNIA, OLASZORSZÁG Szöveg: Yacht Life Kép: Rolex / Kurt Arrigo, Carlo Borlenghi

Az 1982 óta megrendezett Rolex Veteran Boat Rally a világ legszebb klasszikus jachtjait gyűjti egybe Porto Cervo kikötőjében. A versenyen fából vagy fémből 1950 előtt épített, legalább 16 méter hosszú jachtok indulhatnak, bár klasszikus és hagyományőrző (replika) jachtok nevezését is fogadják. Csatlakozzunk a regatta, a klasszikus és veterán jachtok, a versenyszellem és a bajtársiasság élő hagyományainak szemlélőihez Kurt Arrigo és Carlo Borenghi gyönyörű fotográfiáival, amiket a Rolex számára készítettek! A klasszikus hajók e mediterrán találkozója az eltelt évek alatt már sok csodát látott Porto Cervo kikötőjében. A klasszikus és veterán hajók számára kétévenként rendezett verseny azonnal a tulajdonosok és a lelkes rajongók figyelmének középpontjába került – ami biztos részben köszönhető a csipkézett sziklák, a türkiz öblök és a Smaragdpart ezernyi apró szigete által nyújtott látványnak is.

135

MARIETTE Fot贸/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

136

A VERONIQUE fedélzetén, háttérben a SYLVIA / On board of VERONIQUE, SYLVIA ahead in the background - Fotó/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

A 2007-es regattára veterán, klasszikus, replika és 12-méteres kategóriákban nevezhettek. Az 1950 előtt vízrebocsátott hajók a veterán, az 1950 és 1976 közöttiek a klasszikus, míg a veterán és klasszikus hajók replikái a Hagyomány szelleme osztályban indulhattak. A hajók kompenzált hendikepértékekkel versenyeztek, hogy a különböző korú, méretű és vitorlázatú hajók esélyei kiegyenlítettebbek legyenek. A veterán és a klasszikus osztályokban Antigua, a Kajmán-szigetek, Itália és az Egyesült Királyság 14 egysége, a 12-méteres osztályban további 14 jacht indult Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia és az Egyesült Államok színeiben. Minden hajónak több futamot kellett futnia a Smaragdpart és a La Maddalena szigetvilág vizein.

VERONIQUE and SKAGERRAK Fotó/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

Charlie Wroe díjnyertes, háromszoros győztes hajója, a Mariette (FRA) és Giovanni Broggi kétszeres bajnok jachtja, a Marjatta (ITA) a veterán osztályban indultak, de a 12-méteres osztályban is olyan neves vitorlázókkal találkozhattunk, mint Bill Koch, az Amerika Kupája 1992-es versenyének győztese. A Rolex Veteran Boat Rally remekül példázza egy tovatűnt korszak hajózási hagyományait, az elegancia szeretetét, az optimizmust és az energiát, amit egy újabb nemes próbatétel jelent e műremekeknek és vitorlázóiknak.

137

VANITY V Fot贸/Photo: Kurt Arrigo / Rolex

138

Versenyben a flotta a Monaci-sziget mellett / Fleet racing along the Monaci Island Fotó/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

Kurt Arrigo Az 1969-ben Máltán született fotográfus 1995 óta dolgozik szabadúszóként. A vitorláshajók fényképezésének elismert alakja. Ez irányú szenvedélyét 1992-től datálja, amikor az Amerika Kupáját fényképezte San Diegoban. Azóta számos nemzetközi vitorlás eseményt dokumentált a Rolex kizárólagos fotográfusaként. Born in 1969 on the island of Malta he has been a fulltime freelance photographer since 1995. He is highly regarded in the realm of sailing photography. His passion for sailing photography took off after shooting the 1992 America’s Cup in San Diego. Since then he has documented several international yachting events exclusively for Rolex.

Carlo Borlenghi 1956-ban született a Comoi-tó melletti Bellanoban. Pályafutását is ott kezdte, helyi regatták fotográfusaként. Fiatal korától kezdve, a vitorlázásnak és az „Uomo Mare Vogue” magazinnal való együttműködésének köszönhetően bejárta a világot a legfontosabb hajóseseményeket követve. A Rolex belföldi és nemzetközi hajóseseményeinek a hivatalos fotográfusa. Born in 1956 in Bellano (Lake of Como) where he started his career as a photographer following the local regattas. Still young, thanks to sailing and to the collaboration with the magazine “Uomo Mare Vogue“ he travelled around the world following the most important nautic events. He is the official photographer for all the national and international nautic events of Rolex.

SHENANDOAH Fotó/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

139

WRIGHT ON WHITE Fot贸/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

140

Age and

Beauty

triumphant ROLEX VETERAN BOAT RALLY 2007 PORTO CERVO, SARDINIA, ITALY Text: Yacht Life Photo: Rolex / Kurt Arrigo, Carlo Borlenghi

First created in 1982 the Rolex Veteran Boat Rally gathers the worlds’ most beautiful vintage yachts in Porto Cervo, Sardinia, Italy. The event is open to sailing yachts built of wood or metal and launched before 1950 with a minimum LOA of approximately 16 metres. Certain Classic and Spirit of Tradition yachts may also be accepted for entry. Let us join the sight of classic and vintage yachts, living traditions of competition and camaraderie with the help of beautiful photographs by Kurt Arrigo and Carlo Borenghi for Rolex.

This Mediterranean gathering of classic boats has seen many of the world’s most beautiful vintage yachts gather together in Porto Cervo. Open to classic and veteran sailing yachts, this biennial event immediately captured the attention of owners and enthusiasts alike, in part due to the setting amongst the jagged rocks, turquoise waters and myriad of tiny islands off the Costa Smeralda. The 2007 Rally was open to Vintage, Classic, Spirit of Tradition and 12 metre class sailing yachts. The Vintage, Classic and Spirit of Tradition yachts must be built in wood or in metal with minimum LOA of

TIRRENIA II, háttérben a CAPRICIA / TIRRENIA II (foreground), CAPRICIA (background) Fotó/Photo: Kurt Arrigo / Rolex

141

approximately 16 metres. Those launched before 1950 compete in the Vintage class. Classic Yachts are sailing yachts built after 1950, but launched prior to 1976. Replicas of veteran and classic yachts that comply with C.I.M. regulations compete within the Spirit of Tradition class. The Vintage, Classic and Spirit of Tradition yachts will race under a compensated time or handicap system, thus allowing boats of various age, size and sail-type to race together competitively. A fleet of 14 yachts representing Antigua, Cayman Islands, Italy, and the United Kingdom were divided into the Vintage and Classic divisions. In the 12 Metre division, there was an additional 14 yachts from Denmark, France, Germany, Italy, the Netherlands and the USA. All competing yachts had to sail a number of courses in the waters off the Costa Smeralda and around the archipelago of the La Maddalena islands. Charlie Wroe’s prized three-time winner Mariette (FRA) and Giovanni Broggi’s two-time winner Marjatta (ITA) raced in the Vintage Yacht division. Also in the 12 metre Grand Prix division famous names of

142

the sailing world including Bill Koch, winner of the 1992 America’s Cup appeared. The Rolex Veteran Boat Rally exemplifies the treasuring of nautical traditions from a bygone era, a love for elegance and the optimism and energy that emerge when one is faced with a fresh and exhilarating challenge.

Győztesek: / Winners: 1982 - Agneta (ITA) 1983 - Mariette (ITA) 1985 - Agneta (ITA) 1987 - Emi (ITA) 1989 - Tomahawk (ITA) 1991 - Santa Rosa (PERU) 1993 - Santa Rosa (PERU) 1995 - Marjatta (ITA) 1997 - Marjatta (ITA) 1999 - Mariette (ITA) 2001 - Mariette (ITA) 2003 - Chaplin (ITA) / Cholita (ITA) 2007 – Mariette (ITA)

SHENANDOAH Fot贸/Photo: Kurt Arrigo / Rolex

ASCHANTI IV - Fot贸/Photo: Kurt Arrigo / Rolex

VERONIQUE - Fot贸/Photo: Carlo Borlenghi / Rolex

143

EMLÉKKÉP

144

MEMORY

Amikor vitorlázni kezdtem, nem válogathattunk: ha szerencsések voltunk, jutott nekünk hajó, de a vitorla, a rudazat, a hajótest vagy a ruházat márkájának kérdése nem volt napirenden. 1976-ban voltam olyan szerencsés, hogy – az idei Schärenkreuzer Európakupa helyszínétől kőhajításnyira – nagybátyámnál, Stockholmban élőben nézhettük színes tévén az Olimpia küzdelmeit, vitorlázhattunk vele a Skärgården szigetvilágában, és mindennek a tetejébe a családi valutakeretből még egy Helly-Hansen mentőmellényt is kaptam, amivel a hazai mezőnyben bizony kilógtam a sorból. Azután jöttek szépen sorban a márkák, egyre büszkébbek lettünk, ha Musto vitorlát, Z-Spars árbocot vagy Nautivela hajótestet nyúzhattunk. De a mellény ma is megvan, a katalógusa is a féltett kincsek között, frissen, mint maga az emlék. És persze a fiam is ilyenben kezdett vitorlázni.

When I started sailing, we had no choice: if we were lucky, we got a yawl to sail, but the question of branding in terms of sails, rigs, hull or clothing was not a daily business. In 1976 I was lucky enough to – close to the scene of this years Skerry Cruiser Europe Cup – watch the Olympic Games live on a colour TV-set in my uncle’s house in Stockholm, sail with him in the archipelago of Skärgården. On top of that, from the family hard currency ammunition, I received a Helly-Hansen life vest, which actually made me rather recognizable on the lake. Then the brands came, one after the other, and we were more and more proud if we could sail with Musto sails, Z-Spars rigs or a Nautivela hull. But the vest I still have, just like the original leaflet among my hidden treasures, fresh as the memory itself. And, naturally, my son started sailing in such vest, too.

Körösvölgyi Zoltán

Zoltán Körösvölgyi

LUXUS ÉLETMÓD / LUXURY LIFESTYLE

MAGA ZIN E

N 10, ősz / 2008 / autumn Címlap / Cover: Frauscher 606 Riviera

HU ISSN 1789-2465 Főszerkesztő / Editor in Chief Körösvölgyi Zoltán A kiadó ügyvezetője / Publishing Director Novák Balázs Művészeti vezető / Art Director Tar Szabolcs Koordinációs vezető / Administration & Finance Majthényi Réka Munkatársak / Contributors Baross Gábor Csorba Gábor Hájos Boglárka Kertész Réka Kovács Dávid Gábor Zöld Gergely Jókuti András Sárközy Bence F. Tóth Gábor Ránky Ernő Miklós Lapterv / Cocept and Design Tar Szabolcs

Képek / Photos F. Tóth Gábor Carlo Borlenghi Kurt Arrigo Perlaki Márton Viszlay Márk Gilles Martin-Raget Bakcsy Árpád Fordítás / Translations Hájos Boglárka Körösvölgyi Zoltán Ralph Berkin Külön köszönet / Our special thanks to Dévényi Dalma, Kiss Tibor - Je Suis Belle Becsei Áron - Bexei Pintér Péter - Pintér Antik Tamás Mónika - Home Magazin Biliczki Sándor - Costes Frauscher Yachts Ausztria Szokolics Ákos Rolex, Morgan Wally B Yachts Azimut Yachts

Hirdetés-menedzsment / Advertising management Otto Krisztina, tel.: +36 30 664 9647 e-mail: otto.krisztina@pxb.hu PrintXBudavár Zrt., www.pxb.hu Nyomdai munkák / Printing Color Pack Nyomdaipari Zrt. 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 1. www.colorpacknyomda.hu Terjesztés / Propagation Magyar Lapterjesztõ Zrt. Relay és Immedio üzleteiben, továbbá kiemelt rendezvényeken, és alternatív terjesztési partnereinknél: luxusüzletekben, szalonokban, szállodákban, golf klubokban, és egyéb prémium helyszíneken. Terjesztés felügyelet / Propagation controll Hírvilág Press Ltd. Tel.: +36 1 411 0491 e-mail: hirvilag.press@hirvilagpress.hu Elôfizetés / Subscription E-mailen: elofizetes@yachtlife.hu Telefonon: +36 30 816 3435

A Yacht Life Magazin kiadója a Yacht Life Media Kft. © Minden jog fenntartva / All Rights Reserved Kapcsolat / Contact: tel.: +36 30 816 3435, e-mail: contact@yachtlife.hu, web: www.yachtlife.hu Postacím: 2071 Páty, Völgy sétány 4. A következő, téli szám 2008. december elején jelenik meg.

146

WWW AGARDI HU

"HÂ¸SEJ " QÂ¸MJOLB