A II. Világháború Története by Ringier Hungary Kft.

ÚJ!

BOOKAZINE BESTSELLER

Bookazine Bestseller – A II. világháború története

A MÁSODIK

9 772631 020009

ÁRA: 1 990 FT

19001

VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE ESEMÉNYEK, EMBEREK ÉS HELYEK, AMELYEK ALAKÍTOTTÁK A HÁBORÚT

A MÁSODIK

VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE A II. világháború otthagyta nyomát a földgolyó szinte minden sarkában és majdnem mindegyik családjában. A Mindent a történelemről – A II. világháború története kiadványból megtudhatja, hogyan gyökerezett meg a gonoszság Olaszországban és Németországban a fasizmus felemelkedésével, és ez a mérgező ideológia hogyan pozicionálta magát a szovjet és ázsiai kommunizmus fenyegetése elleni védőbástyaként. Követheti, ahogyan a növekvő vörös áradattól való félelem, a modernség utáni vágy és az igény, hogy szereplő legyen a világ színpadán, nagy területek bekebelezésébe és a glóbusz első szuperhatalmaival való harcba hajszolta Japánt. Láthatja, ahogyan a nagy, többszörösen zátonyra futott hadműveletek mégis technikai innovációt, valamint új, néha alattomos taktikákat hoztak létre, és ahogyan a világ valaha volt legvéresebb csatái megváltoztatták a harc fogalmát a katonaság, a politikai vezető réteg és a civilek számára. Végül feltérképezheti, hogyan szülnek konfl iktusokat világszerte az eszmék 20. századi háborújának ártalmas következményei ma is.

Előszó A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa volt. A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt az utóbbiak győzedelmeskedtek a csatákban, majd 1942-ben mind a kelet-európai, mind a csendes-óceáni, mind az afrikai fronton a szövetségesek törtek előre, és végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek. Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel hetven nemzet vett részt, ennek következtében több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is. A háború kitöréséhez nagyban hozzájárult az első világháború után, a Párizs környéki békeszerződésekkel kialakított világpolitikai helyzet. A világháború végén két atombombát dobtak Japánra, ami sok százezer ember szörnyű halálát követelte. A második világégés során több népirtás is történt, de az áldozatok számát és az elkövetés módszerét illetően mind közül kiemelkedik a több millió zsidó származású ember életét követelő holokauszt. A háború után a győztesek Európában a nürnbergi, míg a Távol-Keleten a tokiói perben háborús bűnösnek ítéltek német és japán vezetőket. A világháborút a hadviselő felek többsége számára lezáró párizsi békét 1947-ben kötötték meg. Európa térképét átrajzolták, a Szovjetunió jelentős területeket szerzett. A háború után megromlott a két korábbi szövetséges, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya, és elkezdődött egy új világméretű konfliktus, a hidegháború korszaka. A kiadvány teljes mértékben fordított reprodukciója a Future Publishing Limited, a Future plc group company, UK 2018 „Story of the Second World War” című bookazine-jának, amely a hivatalos brit történészi álláspontot képviseli, a második világháború történéseit a Brit Birodalom szemszögéből mutatja be. Ennek következtében a kiadvány nem vagy csak kisebb súllyal világítja meg a Magyarországot érintő összefüggéseket, szereplőket és eseményeket.

(Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a kiadvány a nyugalom megzavarására alkalmas fényképfelvételeket tartalmaz, megtekintése kiskorúak számára nem ajánlott!)

A MÁSODIK

VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR NYELVŰ KIADÁS Kiadja: Ringier Axel Springer Magyarország Kft. 1122 Budapest, Városmajor utca 11. Telefon: (+36-1) 488-5700 Felelős kiadó: Dr. Bayer József Főszerkesztő: Koszó-Stammberger Kinga Fordította: R. Kovács Anna Lektorálta: Dr. Nyáry Gábor Tervezőszerkesztő: Képe Judit Nyomtatás: Ipress Center Central Europe Zrt. 2600 Vác, Nádas u. 8. Felelős vezető: Borbás Gábor Megrendelés sorszáma: 179502 Nyomtatás időpontja: 2019 Árusításban terjeszti: Lapker Zrt. s egyéb terjesztőszervek ISSN: 2631-0201 ISBN: 978-963-9631-41-0

A kiadvány teljes mértékben fordított reprodukciója a Future Publishing Limited, a Future plc group company, UK 2018 „Story of the Second World War” című bookazinejának, a szerzői jog vagy a licencjog a Future Publishing Limited tulajdona. Minden jog fenntartva. A „Story of the Second World War” a Future Publishing Limited márkajegye, a tartalom licencjogával a Future Publishing Limited rendelkezik.

BOOKAZINE BESTSELLER

Tartalom A gyökerek

Mussolini fasiszta 58 Itáliája A fasizmus az olaszországi belviszályok miatt jött létre

Csendes-óceáni viszályok

A náci állam belülről

Hitler hatalomra jutása és a gonosz, melyet életre hívott

Lengyelország felszámolása

Az invázió, amely háborúba vitte Európát

Sorsdöntő pillanatok 24

Dunkerque csodája

A „kis hajók”, amelyek szövetséges életeket mentettek

Hitler pokoli várostúrája

A nácik megpróbálták lerombolni a legszebb brit városokat

Paktum az ellenséggel

Sztálin bárkivel szövetkezett a szovjet állam megóvásáért

Japán első csapása

Csaták 68 72

Az angliai csata

Miként verték vissza a brit ászpilóták a Blitzet

A sztálingrádi csata

A történelem legvéresebb harcát vívták Sztálin városáért

76 86 94

D-nap

A szövetséges erők tömegei elözönlötték a francia partokat

Ivo Dzsima

Bosszú Pearl Harborért vagy szükséges taktikai mesterfogás?

Végjáték: a Harmadik Birodalom bukása A Vörös Hadsereg betört, a náci Németország felmorzsolódott

Kulcsszereplők 108 Churchill

Hogyan lett belőle a britek ikonikus háborús vezetője?

Kémek, akik meg118 Franklin D. nyerték Roosevelt a háborút

Titkos hadsereg, amely segített a briteknek legyőzni a nácikat

Hogyan törte fel néhány szolid brit akadémikus a kódot

A Pearl Harborra mért szörnyű csapás térdre kényszerítette az USA-t

A japán imperializmus megágyazott a csendes-óceáni háborúnak

Enigma

A háborúzó Amerika a legbiztosabb kezekben van

122 Joszif Sztálin: az acélember

A fondorlatos kommunista vezér részletes élettörténete

126 A gonosz tengelye

Így szövetkeztek a tengelyhatalmak a világ leigázására

Egy korszak vége

36 76

138 Mussolini bukása Mivel kedvenc Rómája elesett, a Duce szökni próbált

148 Adolf Hitler öngyilkossága

A vereség és a halál közül a Führer az utóbbit választotta

150 Az első atombomba: Hirosima Az Enola Gay navigátorának szemtanúi beszámolója

154 A haláltáborok felszabadítása

122 126

A szövetséges felszabadítók tárták fel a holokausztot

156 A nácik perbe fogása

Az újfajta háború a háborús bűnök új megítélését követelte

158 A hidegháború gyökerei

A háború véget ért, helyette az eszmék új háborúja bukkant fel

A gyökerek

Hogyan sarjadt ki globális konfliktus az európai és ázsiai területszerző harcok által elhintett magvakból? 10 Mussolini fasiszta Itáliája

A fasizmus a kommunizmus ellenében jött létre Olaszország civakodó zűrzavarában

12 Csendes-óceáni viszályok Japánt csak a tengelyhatalmakkal nem állította szembe a hatalomvágy

14 A náci állam

Hitler hatalomra jutása Németországot megállíthatatlanul sodorta a II. világháború harcterei felé

20 Lengyelország felszámolása Döntő csapás, a szövetségesek emiatt üzentek hadat Németországnak

A gyökerek

Mussolini fasiszta Itáliája

Mussolini totalitárius fasiszta állama, a megfélemlítés taktikáját az olajozott propagandagépezettel vegyítve, Európa első szélsőjobboldali diktatúrája, a Harmadik Birodalom előfutára lett.

Risorgimento 1861-ben egy országban egyesítette az Appennini-félsziget államait. Giuseppe Garibaldi, a nacionalista forradalmár vezette, és a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása óta először egyesítette Itáliát. A Rómában összpontosított kormányzatot a 20. század elején számos liberális kormánykoalíció irányította. A korszak legkiemelkedőbb politikusa Giovanni Giolitti volt, rendíthetetlen liberális, aki 1891 és 1921 között nem kevesebb mint ötször volt miniszterelnök. Az I. világháború kitörése után Olaszország először semleges maradt, de később, 1915. május 23-án az antanthoz csatlakozott. A győzelem ellenére kicsi megszerzett területi nyereség Versailles-ban, a felhalmozódott háborús adósság

és a munkanélküliség óriási nyomást gyakorolt a liberális kormányra. Az egyik elpártoló a korábban szocialista Benito Mussolini volt, aki mohó érdeklődéssel figyelte, amint a nacionalista Gabriele D’Annunzio 1919-ben Fiume 15 hónapig tartó megszállásával demonstrálta, mennyire csekély befolyása van a kormánynak. Mussolini az év márciusában Milánóban alapította meg a Fasci di combattimentót (Harci szövetség), és számos támogatóra lelt. A Nagy Háború sok volt katonája csatlakozott az ügyhöz, ők lettek a feketeingesek, egy fegyveres félkatonai szervezet, amely a növekvő mozgalom erőszakos véderejeként tevékenykedett. A fasizmus a szélsőjobboldali nacionalizmus egyik formája volt, amelyet a liberalizmussal és a szocializmussal szem-

beni haladó alternatívának szántak. Eredete Mussolininek a tehetetlen liberális kormány iránt érzett frusztrációja és a hagyományos szocializmus iránti megvetése volt. Mussolini az országos politikai kiábrándultságot és a kommunista felkeléstől való félelmet használta ki úgy, ahogy tette azt később Németországban Hitler. A fasizmus különösen az alsó középosztály kispolgáraira volt hatással, akiket nyomasztott az adósság és a munkanélküliség, és jobb életre vágytak. A fasizmusból hamar megfelelő eszköz lett arra, hogy a nép szabad folyást engedjen minden politikai csalódottságának. A Nemzeti Fasiszta Párt (PNF) a Fasci di combattimentóból alakult meg 1921-ben, hatása először az 1922-es általános sztrájk során volt érezhető. A

Mussolini fasiszta Itáliája – idővonal 1918 l l

A Nagy Háború vége Bár a győztes oldalon áll, Itália úgy érzi, háborús szövetségesei, Franciaország és Nagy-Britannia csupán a szövetség látszatát őrizve becsapta a csekély hadizsákmánnyal. 1918

A feketeinges szervezet létrejötte Mussolini megalakítja a Fasci di combattimentót és a feketeinges erők első osztagait. A párt mindössze a szavazatok két százalékát szerzi meg az 1919es olasz általános választásokon. 1919

Komoly választási eredmények Megalakul a Nemzeti Fasiszta Párt (PNF). Szereplése sokkal jobb, mint a két évvel korábbi, 35 parlamenti helyet szerez az 1921-es általános választásokon. 1921

Menetelés Rómába Októberben Mussolini átveszi a kezdeményezést, és miniszterelnöki kinevezésének kikényszerítésére bevonulásával fenyegeti az olasz fővárost. A király végül meghajlik követelése előtt. 1922

Az Acerbo-törvény Novemberben Mussolini elfogadtatja az Acerbo-törvényt, amely elrendeli, hogy a következő választásokon a legtöbb szavazatot szerző párt kapja a parlamenti helyek kétharmadát. 1923

Mussolini fasiszta Itáliája squadristinek nevezett fasiszta feketeingesek fegyveres osztagai felügyelték a közszolgáltatásokat, így enyhítették a szocialista sztrájk hatását. A fasizmus most már komoly politikai erőnek számított, és októberben Mussolini úgy gondolta, eljött az idő, hogy Rómába meneteljenek. A fasiszták ultimátumot adtak ki, miszerint „adjátok át nekünk a kormányzást, vagy elvesszük erőszakkal”. A feketeingesek zavargásokat szítottak Olaszország-szerte, megfélemlítő erődemonstrációjuk Luigi Facta miniszterelnöknek és III. Viktor Emánuel királynak szólt. A gyenge liberális kormány habozott, hogyan is döntsön. Szükségállapot kihirdetéséről határoztak, de egy polgárháború veszélyétől tartva a király közbeavatkozott. Alkotmánysértő lépéssel saját kezébe vette az ügyek intézését, és kinevezte Mussolinit miniszterelnöknek. Megkezdődött a fasiszta Itália kora. A Mussolini-féle vezetés eleinte tapogatózott. Csökkentették a squadristierőszakot, és az első fasiszta kabinetben liberálisok és szociáldemokraták is voltak. 1923-ban megalakították a Fasiszta Nagytanácsot, a feketeingesek szervezetét pedig nemzeti milíciává változtatták. Ugyanebben az évben fogadták el az Acerbo-törvényt, ez biztosította, hogy mindig a fasisztáké legyen a parlamenti többség. A következő évben, az 1924-es választásokon a fasiszták elérték a 65 százalékot. A tekintélyes szocialista politikus, Giacomo Matteotti júniusi meggyilkolása miatt az ellenzéki képviselők tiltakozásul kivonultak a képviselőházból, ezzel elősegítették, hogy Mussolini még több hatalomhoz jusson. Vezetői helyzete már nem volt kétséges, így 1925 januárjában diktatúrát vezetett be. Minden nem fasiszta politikai tevékenységet betiltottak, az országos sajtót állami ellenőrzés alá helyezték, a médiát a fasiszta propaganda uralta. A fasiszta állam teljes lendületbe jött, és az olasz embereket felszólították, hogy támogassák a diktatúrát, különben… Az intézkedések nem voltak annyira

kent. Mussolini törekvése, hogy újra naggyá tegye Itáliát, tönkretette a gazdaságot, mivel a líra leértékelése és az önellátás politikája megnyomorította az ország pénzügyeit és kereskedelmi kapcsolatait. Mussolini a Mediterráneum fölötti uralomra vágyott, és arra törekedett, hogy megmutassa a nagy világhatalmaknak, Itália olyan erő, amellyel számolniuk kell a nemzetközi színtéren. A Római Birodalmat tekintette mintának, magát egy modern kori Julius Caesarnak látta, és 1936-ban elhatározta Abesszínia (ma Etiópia) elfoglalását. Brutális hadjárat volt, amely megbosszulta az olasz hadsereg negyven évvel korábbi pusztító vereségét, és szerzett egy új afrikai gyarmatot Itáliának. A spanyol polgárháborúban részt vevő számos európai ország egyikeként az olaszok jelentős katonai támogatást nyújtottak Francónak is. Mussolini kezdetben ellenezte a Németországgal való szövetséget. Nem értett egyet az antiszemita politikával, és eleinte a találkozóikon Hitlert erősen alárendelt félként kezelte. Noha mindkettő szélsőjobboldali diktatúra volt, a fasiszta Itália nagyon különbözött a Harmadik Birodalomtól. Mindkét ideológia hitt a vezérkultuszban és a populáció életterének megnövelésében, de az olasz fasizmus – legalábbis a háborút megelőzően – nem koncentrált egyértelműen a faji kérdésre úgy, mint Hitler a faji tisztaságról szóló őrült eszméivel. Egy németországi látogatást követően azonban – lenyűgözve a Wehrmacht erejétől – Mussolini kezdte meggondolni magát. Háború volt a láthatáron, és úgy hitte, egy Németországgal kötött szövetséggel Itália jó lóra tesz. Élénken figyelve a nemzetközi ügyeket arra jutott, hogy a nyugati demokráciák – mint Franciaország és Nagy-Britannia – gyengék és ósdik. 1936-ban Olaszország hivatalosan is szövetségre lépett Németországgal a Berlin–Róma tengely keretében. Négy évvel később a fasiszta állam a tengelyhatalmak oldalán lépett hadba.

erőszakosak és szadisták, mint a náci Németországban, de azért mégiscsak könyörtelen diktatúra volt. A fasiszta párt tagjainak száma 1934-ben kétmillióra nőtt, Mussolini körül pedig kialakult a személyi kultusz, akit már az Il Duce (Vezér) titulus illetett meg. A médiában, a művészetben és a gyűléseken a propaganda Mussolinit erős vezetőként ábrázolta, aki előreviszi Itáliát, eltávolítja a liberalizmus melléfogásaitól. Az antifasiszták tömegesen hagyták el Olaszországot, aki pedig maradt, azt börtönbe vetette az OVRA, a Duce titkosrendőrsége. Több mint 4000 embert börtönöztek be, de csak keveseket ítéltek halálra, mert az OVRA sokkal kevésbé volt erőszakos, mint Hitler Gestapója. Mussolini hitt benne, hogy az olasz gyerekek jelentik a fasizmus jövőjét. Fasiszta ifjúsági szervezeteket alakítottak, és az állami oktatási rendszert összhangba hozták a Duce politikai és társadalmi nézeteivel. Elvárták, hogy a fiatal fasiszta fiúk a nemzet közkatonái legyenek. Az olasz lányoktól és nőktől viszont azt kívánták, hogy menjenek férjhez, és szüljenek minél több gyereket. Ez volt a Mussolini-féle „harc a szülésért”, amellyel megpróbálta (hiába) növelni a születési rátát és felkészíteni az országot a háborúra. Az élet minden területét, a sportegyesületektől a szakszervezetekig, a fasiszta állam lobogója alá vonták. Emellett az 1929-es lateráni egyezmény megerősítette a kapcsolatokat a pápával és a katolikus egyházzal. A médiát teljes mértékben cenzúrázták, feketeingesek járták az utcákat, így a kritikának igen szűk tere maradt. A szórványos antifasiszta irodalomtól eltekintve a dokumentálható ellenállás nagyon csekély volt. Az olasz gazdaságot belekényszerítették a fasiszta korporatív államba, amely teljes ellenőrzést gyakorolt, és a munkásokat eltiltotta a sztrájktól. A korporatív állam törékeny, hatékonytalan volt, és bár ismert, hogy Mussolini elérte, hogy a vonatok közlekedjenek pontosan, az átlagfizetés 1929-re lecsök-

„Mussolini az országos politikai kiábrándultságot és a kommunista felkeléstől való félelmet használta ki úgy, ahogy tette azt később Németországban Hitler” l

Általános választások 1924-ben Az 1924-es általános választásokon a fasiszták megszerzik a szavazatok 65 százalékát. Sikerük oka részben a növekvő erőszak és megfélemlítés. 1924

A lateráni egyezmény Az új egyezség megerősíti a katolikus egyház és a kormányzat közötti kapcsolatot, mivel a szerződés független állammá teszi a Vatikánt. 1929

Olasz–német kapcsolatok Mussolini változtat politikai orientációján, és elkezd közeledni Hitlerhez. A Berlin–Róma tengely szerződést novemberben írja alá a két ország. 1936

Albánia lerohanása A háború közeledtével Mussolini támadást indít Albánia ellen. Egy hónap múlva Albánia legyőzött ország, Zogu király pedig menekülni kényszerült. 1939

Irány a háború A Harmadik Birodalom által mutatott erő imponál Mussolininek, így a németekkel szövetségben a tengelyhatalmak oldalán belép a háborúba. 1940

1944 l

A hatalom konszolidálása A teljes sajtócenzúra bevezetésével megszüntetik a független médiát. A következő évben a PNF kivételével betiltják az összes politikai pártot. 1925

Abesszínia elfoglalása Mussolini a Stresa-frontban a franciákat és a briteket támogatja Németország ellenében, majd csapatokat küld Abesszíniába, hogy új gyarmatot szerezzen Itáliának, elégtételt véve az 1896-os vereségért. 1935

Antikominternpaktum Az eljövendő tengely, Itália, Németország és Japán aláír egy szerződést, ez megerősíti politikai ellenségük, a kommunista Szovjetunió elleni céljaikat. 1937

Acélpaktum A Németországgal kötött acélpaktum májusi aláírása után, amikor szeptemberben a németek lerohanják Lengyelországot, Olaszország semleges marad. Ez nem tart sokáig. 1939

Háborús kudarc Az olasz háborús tevékenységet katonai baklövések sora jellemzi. Olaszország felkészületlen, végig a német segítségre támaszkodik, egészen az ország szövetséges megszállásáig. 1944

A gyökerek

CSENDES-ÓCEÁNI

VISZÁLYOK

A Japán és Kína között fennálló konfliktust a militarizmus és a haszonlesés dagasztotta átfogó háborúvá, és ez hozzájárult a II. világháború kialakulásához.

J Japán katonák a kínai Nanking elfoglalását ünneplik

„A japán vezetők úgy látták, területük és befolyásuk növelése a kulcs országuk túléléséhez és a világ nagy nemzetei között elfoglalt helyükhöz”

apán 20. századi nemzetközi színtérre emelkedése megdöbbentő gyorsasággal ment végbe. Kevesebb mint egy évszázad alatt Japán rejtelmekbe burkolózott feudális országból modern, számottevő hatalommá vált Kelet-Ázsiában. Azután, hogy az amerikai flotta sorhajókapitánya, Matthew C. Perry 1853-ban hadihajókat vezetett a Tokiói-öbölbe, kikényszerítve ezzel Japán kereskedelmi nyitását, az ország elkezdte befogadni a nyugati kultúrát. Ahogy a feudális Japán modernizálódott, a Meidzsi-restauráció és a Tokugava-sógunátus uralmának vége felgyorsította a szigetország társadalmi fejlődését. A modernizációval együtt azonban jött az aggodalom is, hogy megművelhető föld és természeti források hiányában a szigeteken lakó nép egy napon képtelen lesz fenntartani gazdaságát, különös tekintettel a folyamatosan növekvő lélekszámra. Amikor Japán kényszerhelyzete a 19. század végén nyilvánvalóvá vált, az ország belekezdett egy katonai moderni-

Csendes-óceáni konfliktus – idővonal

zációs programba. A hadsereg erősebbé vált. A császári flotta, amely teljes mértékben a brit Királyi Haditengerészet mintáját követte, fokozatosan növelte erejét. A japán vezetők úgy látták, területük és befolyásuk növelése a kulcs országuk túléléséhez és a világ nagy nemzetei között elfoglalt helyükhöz. A katonai erő segített, hogy Japán forrásokhoz jusson. 1894–95-ben az ország Kínával mérte össze katonai erejét a Koreai-félsziget fölötti befolyásért. Az első kínai–japán háborúban elért gyors japán győzelmet további terjeszkedés követte. 1910-ben Japán annektálta Koreát. Mivel az ország az I. világháborúban az antant oldalán harcolt, népszövetségi mandátumot kapott számos csendes-óceáni szigetre. Japán jövője szempontjából meghatározó esemény volt győzelme a cári Oroszország felett az 1904–05-ös orosz–japán háborúban. A Port Arthurnál és Csuzimánál aratott látványos győzelmek világszerte tekintélyt szereztek a japán haderőnek. Egy feltörekvő ázsiai ország legyőzött egy európai nagyhatalmat. Katonai sikerein felbátorodva Japán a kizsákmányolás vágyával tekintett az ázsiai kontinensen fekvő hatalmas szomszédjára. Kína már hosszú ideje idegen hatalmak elnyomását szenvedte. Euró-

1894 

Első kínai–japán háború A Koreai-félsziget fölötti befolyásért vívott harcban Japán legyőzi Kínát. Japán hivatalosan 1910-ben annektálta Koreát. 1894–95



Bokszerlázadás Több európai állam és az USA küld katonákat, hogy elfojtsák a nyugati és a keresztény befolyást megállítani akaró hazafias felkelést Kínában. 1899–1901



Orosz–japán háború Japán legyőzi a cári Oroszországot, ez az első alkalom, hogy egy ázsiai ország győzelmet arat egy európai nagyhatalom fölött. A döntő tengeri győzelem Csuzimánál születik. 1904–05



Szun Jat-szen felkelése Dr. Szun Jat-szen kihirdeti a Kínai Köztársaság megalapítását, később államelnök, majd a kínai Kuomintang párt vezetője lesz. 1912



21 pontos követelés Az I. világháborúban Japán átad Kínának egy Mandzsúriára, a forrásokban gazdag észak-kínai tartományra vonatkozó követeléslistát. Válaszul a kínaiak bojkottálják a japán termékeket. 1915



Népszövetségi felhatalmazás Az I. világháború után Japán népszövetségi felhatalmazást kap a csendes-óceáni régióban számos sziget kormányzására, a legyőzött Németország volt birtokaira is. 1919



A csinani incidens Japán katonák kínai hivatalnokokat végeznek ki, és tüzérségi tűzzel lövik Csinan várost, így megölnek több ezer civilt. A japánok Észak-Kína hadurait támogatták a Kuomintang hadserege ellenében. 1928

Csendes-óceáni viszályok

pai országok alapítottak kereskedelmi miszsziókat a városokban, megrabolták az ország gazdagságát, rombolták kulturális önazonosságát. Ez vezetett az 1899–1901-es véres bokszerlázadáshoz, amely hazafias felkelés volt a nyugati befolyás ellen. 1912-ben Szun Jat-szen – aki előzőleg közreműködött a Csing-dinasztia megdöntésében – kihirdette a Kínai Köztársaság megalakulását, kiemelve a „három népi elvet”: a nacionalizmust, a demokráciát és a népjólétet. Ennek ellenére a 20. század korai évtizedeiben társadalmi és politikai instabilitás pusztította az országot. Miközben a kínai területi terjeszkedés és a nyersanyagforrások szerzésének kilátása csábította a legmilitánsabb japán vezetőket, voltak aggodalmak is, amelyek miatt a két ország közelebb került a konfliktus kiújulásához. A kínai gyártási kapacitás méretének nagysága és Kína hozzáférése a világ piacaihoz veszélyeztette a japán gazdaságot, a hatalmas ország zilált politikai helyzetét pedig – a fegyveres felkelésekkel és a kollektivizálásra, szocializmusra törekvő mozgalmakkal – fenyegetésként értékelték. 1915-ben Japán átadta Kínának 21 pontos követelését, amellyel koncessziókat kívánt szerezni, elsősorban Mandzsúria tartományban. Kína ezt a japán áruk bojkottjával torolta meg. A Kína belügyeibe való beavatkozás 1928-ban új szintre lépett, amikor az egymással küzdő kínai erők közötti katonai összecsapás során japán katonák lelőttek több kínai hivatalnokot és tűz alá vették Csinan várost. 1930-ra Kínában polgárháború tört ki, és a kommunisták növekvő ereje riadalomra adott okot. A fokozódó kínai nyugtalanság lehetőséget jelentett Japán számára. A japán hadseregen belüli agresszív csoportok mohóbban akarták a cselekvést, mint a kormány. Mandzsúria leszedésre váró érett gyümölcsnek látszott. A japán Kvantung-hadsereg 1931. szeptember 18-án megrendezte a mukdeni incidenst, és az általa koholt szabotázzsal Kínát vádolta. A Kvantung-hadsereg napokon belül – a tokiói kormány jóváhagyása nélkül – bevonult Mandzsúriába. Öt hónapnyi harc után Japán ellenőrzése alatt tartotta Mandzsúriát, és bejelentette a világnak a Mandzsukuo bábállam létrejöttét. A háborúpártiak és szélsőjobboldaliak tovább mállasztották a

japán kormány tekintélyét, és amíg a hadsereg nyakló nélkül garázdálkodott Kínában, az országban terror- és gyilkossághullám nyitott utat a háborúpárti miniszterek befolyásának. A kínai területre való betörések mindennapos dologgá váltak. Amikor a Népszövetség kritizálta a terjeszkedő politikát, Japán kilépett a szervezetből. 1937. július 7-én összetűzés robbant ki japán és kínai katonák között az észak-kínai Jongding folyón átívelő Marco Polo hídnál, amely heves csatává fejlődött és kirobbantotta a második kínai–japán háborút. A helyzetet a szigetország ürügyként használta egy nagyszabású Kína elleni invázióhoz. Peking és Tiencsin kikötőváros heteken belül japán kézre került. Válaszul az újabb japán agresszióra, Csang Kaj-sek generalisszimusz bevetette a nacionalista kínai erőket a Sanghaj nemzetközi városrészében lévő enklávé ellen, ahol 30 000 japán élt. Mindkét fél hajtott végre légitámadásokat, a katonai és polgári áldozatok száma egyre nőtt. Októberre több mint 200 000 japán katona állomásozott Sanghaj körül, novemberben a kínaiak visszavonulni kényszerültek a nacionalisták fővárosa, Nanking irányába. 1937. december közepére Nanking elesett. A hadjáratban több mint 350 000 japán katona vett részt, közülük sokan követtek el atrocitásokat a város civil lakossága ellen. A hódítók

Kegyetlen japán légitámadás következményei egy kínai vasútállomáson: keservesen síró, sebesült kisgyerek a romok közt

annyira brutálisak voltak, hogy a halálnak ezt az orgiáját a történelem „nankingi mészárlás” néven ismerte meg. Becslések szerint 300 000 civilt öltek meg. Ennek ellenére Kína hatalmas mérete, katonaságának szívóssága patthelyzetet eredményezett, bár Japán óriási területeket foglalt el. Az USA már régóta aggódott saját kínai érdekeinek védelme miatt, és paternalista, diplomatikus módon viselkedett az országban, de Japánnak a náci Németországgal és a fasiszta Olaszországgal kötött katonai szövetsége szintén aggasztó volt számára. 1937 decemberében japán repülőgépek tévedésből bombázták és elsüllyesztették az amerikai flotta Panay nevű ágyúnaszádját a Jangce folyón, ez feszültté tette a két ország viszonyát. Az incidens miatti hivatalos japán bocsánatkérést hamisnak és képmutatónak tekintették. Az amerikai diplomáciai nyomás azonban nem igazán akadályozta Japán délkelet-ázsiai terjeszkedését, és 1941 nyarán a japán csapatok elfoglalták teljes Francia Indokínát. Végül a Franklin D. Roosevelt kormányzata által hozott gazdasági büntető intézkedések és embargók miatt Japán arra a következtetésre jutott, hogy hosszú távú céljainak eléréséhez nincs más út, mint a háború. Japán olajának 88 százalékát importálta, és ennek a 80 százaléka az USA-ból származott. Egy amerikai olajembargó megakasztotta volna a japán hadigépezetet, így Holland Kelet-India olajkészleteinek megszerzése látszott az egyetlen életképes megoldásnak. Egy ilyen provokatív lépés egyenlő volt a háborúval az Egyesült Államokkal és talán Nagy-Britanniával is. Az amerikai katonai erők szárazföldön, levegőben és a Csendes-óceánon is olyan fenyegetést jelentettek, amelyet semlegesíteni kellett. Japán úgy döntött, az USA-val való háború szükséges és elfogadható kockázat csendes-óceáni terjeszkedési céljainak elérése érdekében. Így aztán 1941. december 7-én a váratlan japán támadás az amerikai csendes-óceáni flotta ellen a hawaii Pearl Harbornál kiszélesítette a második kínai–japán háborút, beemelve azt a II. világháború globális konfliktusába. Ahogy az másutt is megtörtént a világon, két összeegyeztethetetlen politikai rendszer komoly összeakaszkodása évtizedekre meghatározó lett.

1950 

A mukdeni incidens Japán katonák Mukden város közelében felrobbantanak egy vasútvonalat, és a kínaiakat vádolják a szabotázzsal. Ezután a japán Kvantung-hadsereg megszállja Mandzsúriát. 1931



A Marco Polo hídi incidens Egy összetűzés a Marco Polo hídnál a japán és kínai katonák között elmérgesedik, és beindítja a második kínai–japán háborút. 1937



Peking eleste Körülbelül egy hónapi harc után a japánok elfoglalják Pekinget és a közeli kikötővárost, Tiencsint is. 1937



A sanghaji csata A kozmopolita kultúrájáról és kiterjedt nemzetközi lakosságáról híres jelentős kínai várost, Sanghajt több mint három hónapnyi folyamatos harc után beveszik a japánok. 1937



A Panay ágyúnaszád elsüllyed A Panay ágyúnaszád amerikai zászló alatt hajózik, de japán repülőgépek bombázzák és elsüllyesztik a kínai Jangce folyón, ezzel nemzetközi incidens robban ki. 1937



A nankingi mészárlás Nanking elfoglalása után a fosztogató japán katonák rengeteg atrocitást követnek el kínai civilek ellen. Körülbelül 300 000 embert gyilkolnak meg. 1937



Amerikai  olajembargó Az USA olajembargóval sújtja Japánt, mivel az nem vonta vissza csapatait Francia Indokínából. Más alapvető nyersanyagok kereskedelmét is szigorítják. 1941

Pearl Harbor Repülőgép-hordozókról induló japán gépek megtámadják az USA csendes-óceáni flottáját. A második kínai–japán háború pedig beolvad a világháborúba. 1941

A gyökerek

A NÁCI ÁLLAM BELÜLRŐL

Milyen is volt az élet Németországban Hitler vérengző uralma alatt?

Sefton Delmer, a Daily Express riportere kirohan az éjszakába. 1933. február 27-én késő este van, és tűz tombol a német parlament, a Reichstag épületében. A helyszínre érkezve Delmer meglátja Hitlert. „Ez egy isteni jel – mondja Hitler Delmernek, miközben a tűzoltók a pokollal küzdenek. – Ha ez a tűz, mint ahogy hiszem, a kommunisták műve, akkor semmi sem fog megállítani bennünket, hogy ezeket a gyilkos kártevőket vasököllel szétzúzzuk.” A szirénák és vészjelzők, amelyek a berlini éjszakában harsognak, nemcsak a dühöngő tüzet jelzik, hanem egy új élet kezdetét is Németország számára. Hitler terve, amely a tüzet egy kommunisták által szított terroristatámadásnak bélyegezte (habár ma sokan úgy tartják, maguk a nácik álltak a

tűzeset mögött), megnyitja az utat a nácik előtt, hogy teljesen átvegyék a kormányzati irányítást. A „nép és állam védelméről” szóló, másnap kiadott rendelet felfüggesztett egy sor személyes szabadságjogot, a nem egész egy hónap múlva kibocsátott felhatalmazási törvénnyel pedig a Reichstag megszavazza saját fölöslegességét, mivel megengedi, hogy a kancellár a parlamenttel való együttműködés nélkül hozzon törvényeket. Most már teljes mértékben a nemzetiszocialistáké a hatalom, és Hitler nekilát, hogy diktátorrá váljon. A német népnek olyan életre kell készülnie a náci uralom alatt, amely dicsőséges népközösséget hirdet, amely egyetlen párt és egyetlen, olyan nagylelkű vezér alatt egyesül, akinek előre meghatározott, ijesztő ideológiája van, és azt ráerőszakolja majd a népre…

A náci állam belülről

Hitlerjugend A nácik militarizált nemzetet kívántak teremteni, így vált a Hitlerjugend kulcsszervezetté az 1930-as években. Németországban régóta virágzott az ifjúsági mozgalom, már 1933 előtt aktív klubok tucatjaival és egyesületekkel. A Hitlerjugend 1926-ban jött létre, de eleinte nem volt népszerű csoportosulás. Csak amikor a nácik hatalomra jutottak, és betiltották vagy beolvasztották a már létező közösségeket, akkor kezdett a Hitlerjugend szárba szökkenni. A náci hatalomátvételkor kevesebb mint hatvanezer tagja volt, 1939-ben, amikor a tagság már három éve kötelező volt, már kilencmillió. A mozgalom célja egy katonanemzet létrehozása volt. A bevezetés hatéves kortól, a kölykök (Pimpfe) között kezdődött, majd tízévesen a fiúk csatlakoztak a Német Ifjúnéphez (Deutsches Jungvolk), végül 14 évesen beléptek a Hitlerjugendbe, ahol addig maradtak, amíg beállhattak a hadseregbe. A hitleri ifjak megtanulták a jelmondatot: „Élj hűségesen, harcolj bátran, halj meg nevetve!” Sok fiúnak tetszett a szervezet bajtársiassága, a kevésbé jómódúak szerették a játékokat, nyári táborokat, túrákat és ünnepségeket, amelyek összekovácsolták a tagságot. Valójában számos

gyerek a szülei akarata ellenére csatlakozott. Ahogy azonban a fiúk idősebbek lettek, egy részüknél alábbhagyott a lelkesedés, különösen a háború éveiben, amikor a hangsúly a szigorú fegyelemre és a katonai kiképzésre tevődött át. Míg a fiúk arra tréningeztek, hogy az állam harcosaivá váljanak, a lányokat is ösztönözték, hogy lépjenek be egy szervezetbe, a Német Leányok Szövetségébe, amely az anyaság erőteljes eszméjét hirdette a tizennégy év fölöttieknek. Ők ezt a jelmondatot tanulták meg: „Légy hűséges, légy tiszta, légy német!” A lelkesedés azonban itt is lanyhult, amikor 1936-ban a tagság kötelező lett.

Tevékenység a Hitlerjugendben 1 Lövészet

Lövészetre minden tízéves vagy annál idősebb tagot köteleztek. A fegyverbirtoklás nem volt általános az 1930-as évek Németországában, a lövészet a fiúk körében mindig népszerű tevékenységnek bizonyult.

2 Sportok

A testnevelés a Hitlerjugend mozgalom alapvető elemét alkotta, bár a kötelező tornagyakorlatok gyakran népszerűtlenek voltak. A versenysportokat – különösen az atlétikát és a bokszot – erősen támogatták.

3 Oktatás

Az oktatás nagyja az iskolai tananyagra maradt, az ifjúsági mozgalmat a nácik a kirekesztő elvek népszerűsítésére használták, a zsidók és más „kívülállók” elleni rasszizmust tanítva. A Hitlerjugend egyes idősebb tagjai részt vettek az SA rohamosztagosok rasszista támadásaiban.

4 Katonai kiképzés

A jövő harcosainak megformálásában a Hitlerjugend törekvésének alapeleme volt a fegyelem és a hatalom tiszteletének elérése, és sok időt szántak az alaki gyakorlatokra is. A konkrét katonai neveléshez gyakorlótéri kiképzés, morzézás, árokásás és hasonlók tartoztak.

5 Táborozás

A fiatal fiúk és lányok körében igen népszerű másik tevékenységre, a táborozásra a tavaszi és nyári hónapokban került sor. A német ifjúsági mozgalmakban régi hagyománya volt a húsvét utáni hetedik vasárnapon kezdődő pünkösdi táborozásnak.

6 Túrázás

A táborozással gyakran együtt járó túrázás különösen fontos volt, mert növelte a fizikai állóképességet, a fegyelmet, és bajtársiasságot alakított ki a tagok között, és fejlesztette az olyan gyakorlati tudást, mint a térképolvasás. Bátorították a vásárnapi kirándulásokat is, hogy elvonják a fiúkat az egyházi tevékenységtől.

7 Ünnepségek

A gyerekek kedvelik a parádét, csillogást, látványosságot, a náci élet ünnepélyes oldala pedig céltudatosságot és közösséget kívánt kiépíteni a fiatalok körében. A Hitlerjugend fúvószenekari egységei kiemelkedő szerepet játszottak a náci közösségi életben.

8 Zene és éneklés

A különlegességre törekvő Hitlerjugendben fontos volt a zene és éneklés, kulcsterület azok számára, akik nem jeleskedtek a sportokban. Baldur von Schirach birodalmi ifjúsági vezető hitte, hogy „a dalokban van a legerősebb közösségteremtő erő”.

A Hitlerjugend egyebek mellett azt is megtanította, hogyan kell fegyverrel bánni

Táborozásra induló Hitlerjugend-ta gok

A gyökerek

Nők

A náci rezsimben a nő helye a leghatározottabban otthon volt…

A náci párt rémisztő mértékben kiaknázta a sztereotípiákat, amikor a „tiszta árja” férfiak és nők felsőbbrendűségét hirdette. A férfiaknak nagy harcossá kellett válniuk, életüket boldogan alárendelve a Führernek és a Birodalomnak. A nőknek pedig fáradhatatlan otthonteremtőnek és áldozatkész anyának kellett lenni. Ahogy a férfiaknál, náluk is elvárás volt, hogy legyenek fizikailag kemények. Csípőjűk legyen erős, ne hordjanak magas sarkú cipőt, ne sminkeljék magukat. Ne dohányozzanak nyilvánosan. Az illendőség volt számukra a jelszó. „A női emancipáció jelszavát a zsidó értelmiségiek találták ki – mondta Hitler az 1934-es nürnbergi birodalmi pártgyűlésen. – A nő számára a világot a férje, a családja, a gyermekei és az otthona jelenti.” A Führer középkori társadalomképe éles ellentétben állt a weimari köztársaság liberalizmusával, amely biztosította a nőknek a választójogot, és engedményeket tett az egyenlő bér és a szakmai előrejutás érdekében is. Hitler szerint a weimari köztársaság mindent elhibázott. Amikor a nácik hatalomra jutottak, elbocsátották a nőket a közigazgatás magasabb pozícióiból, és három éven belül eltiltották őket a jogi pályától is. A nemzetiszocialista ideológia szerint a nő helye kifejezetten otthon volt. Hitler magas születési rátát akart, és jó erkölcsöket, bevezette hát vezérelvként a házasságsegítő törvényt, amelynek alapján 1933-tól az újdonsült házasoknak 1000 márka kölcsönt nyújtottak háztartási cikkekre beváltható kuponok formájában.

A nőnek fel kellett adnia állását, s minden gyermeke születésekor a kölcsön egynegyedét leírták. A növekvő népesség lökést adott a német hosszú távú terjeszkedési tervekhez. A nem férjezett nők vállalkozhattak rá, hogy gyereket szüljenek az igazi árja SS-tagoknak. A „árja” németek és nem árják közti házasságot megtiltották. „A nők küldetése, hogy szépek legyenek, és gyermekeket hozzanak a világra – mondta a náci propagandafőnök, Joseph Goebbels 1929-ben. – A nőstény madár kicsinosítja magát a párja kedvéért, és tojásokat rak neki. Cserébe a hím gondoskodik az élelemről, őrt áll, és elűzi az ellenséget.” Hatalomra jutva világnézetének nők közötti terjesztésére egész sor szervezetet

Hedwig Rohde nyolc gyermeke okán kapta meg az Anyasági Keresztet

hozott létre a párt, köztük a Német Nők Szövetségét, amely 1933-ban alakult, és minden női szervezetet felügyelt. Amikor 1939-ben kitört a háború, több mint hatmillió taggal büszkélkedhetett. A hadigépezet ellátásának nyomása végül rávette a nácikat, hogy módosítsák nőpolitikájukat, és 1939-től arra serkentették a nőket, hogy menjenek vissza dolgozni, bár női munkásokat elsősorban a mezőgazdaságban és az iparban alkalmaztak.

Egy náci pártfunkcionárius, Reichel a feleségével és 12 gyermekével – felesége az arany Anyasági Keresztet viseli

A Német Anyai Becsület Keresztje Az Anyasági Keresztként ismert, kormányzat által adományozott kitüntetést 1939-ben vezették be, a lelkiismeretességet, a tiszta erkölcsöt és a sokszoros gyermekszülés hőstettét kívánták vele támogatni a nők körében. A kitüntetéseket augusztus 12-én, Hitler anyjának születésnapján adták át. Az érdeméremnek három fokozata volt.

HARMADOSZTÁLYÚ BRONZKERESZT Négy-öt gyermekes anyák számára

MÁSODOSZTÁLYÚ EZÜSTKERESZT Hat-hét gyermekes anyák számára

ELSŐ OSZTÁLYÚ ARANYKERESZT

Nyolc- vagy több gyermekes anyák számára

A náci állam belülről Hitler-mítosz

„Egy nép, egy birodalom, egy vezér”

1938

A fokozódó háborús készülődés miatt a nácik egy erős diktátor és katonai vezető alatt akarták egyesíteni a népet. Goebbels a Hitler-mítoszt a valaha volt legnagyobb PR-akciónak tartotta.

Propaganda A Mein Kampfban Hitler kiemelte a propaganda alapvető szerepét egy új Németország megteremtésében. A Führer csúcspropagandistája, Joseph Goebbels szerint a propaganda a legmodernebb eszköz és a „legélesebb fegyver az állam meghódításához”. Amint hatalomra került, Hitler létrehozta a Népművelési és Propagandaminisztériumot, amely a művészetet, rádiót, filmet, nyomtatott médiát, építészetet, színházat és zenét az árja felsőbbrendűség, a népközösség és nemzetiszocializmus (amelyet a faji sztereotípiák végletes, jó és rossz szerinti szembeállítása határozott meg) náci ideológiájának népszerűsítésére használta fel. A nácik a lakosság katonai szellemét és háborús készültségét akarták ösztönözni és egyúttal népszerűsíteni a „Hitler-mítoszt”, amely a Führert a nép kancellárjának állította be, aki arra esküdött fel, hogy az elnyomott Németországot megszabadítja bilincseitől, amelyekkel a világ nagyhatalmai béklyózták meg az I. világháború után. A háború alatt, 1939-től a náci propagandamódszerek már arra összpontosítottak, hogy fenntartsák a közmorált és mozgósítsák a népet a háborús erőfeszítésekhez. Ez a katasztrofális, 1943-as sztálingrádi vereség után egyre nehezebbé vált. A rezsim utolsó éveiben Hitler és Goebbels a bolsevizmus veszélyére, a keleti vörös veszedelemre és az antiszemitizmus elmélyítésére koncentrált. A háború elhúzódásával a nácik arra is a propagandát használták, hogy nagyobb eltökéltséget préseljenek ki a népből. Hatékonysága ellenére a propagandagépezet nem tudta feltartóztatni a háború áradatát, és bár végig aktívan működött, végül a náci állam többi mechanizmusával együtt szétmorzsolódott.

Kemény német morál „Egy harc, egy győzelem”

1943

Amikor Sztálingrád után a hadiszerencse Hitler seregei ellen fordult, ő a náci uralom tíz évét ünneplő kampánnyal próbálta fenntartani a nép elszántságát.

Antiszemitizmus „Az ellenség mögött a zsidók állnak”

1945

Ahogy nőtt a vereségek száma, a nácik úgy fokozták antiszemita tevékenységüket, állítva, hogy Németország egy nemzetközi zsidó összeesküvés áldozata. Ettől a szolidaritás erősödését remélték..

A gyökerek

Művészet és kultúra A náci rezsim jóindulatot tanúsított a kulturális tevékenység iránt – persze csak akkor, ha az az államot szolgálta.

A weimari köztársaság alatt élvezett kulturális szabadság bűnös dolog volt a nácik számára, úgy gondolták, a művészi megnyilvánulásban nincs erkölcsi erő. A modernista törekvéseket a zsidósággal azonosították, és elutasították az absztrakt művészet – pl. az expresszionizmus vagy kubizmus – minden formáját, valamint az atonális zenét. A dzsesszt megvetették, mivel afroamerikaiakhoz kötődött. A feminizmus is, mint mondták, a nem árják műve. A propagandaminisztérium megalakította a Birodalmi Zenei Kamarát, amely 1935-ig főként

Richard Strausst ünnepelte, utána viszont Németország nagy klasszikus mestereit, Beethovent és Brahmsot népszerűsítette. Hitlert a Wagner-operák fanatikus rajongójának tartották, ezekben a teuton mítoszokat és kultúrát dicsőítették. A nép azonban jobban szerette az egyszerű dalokat és a népszerűbb muzsikát, ezért a Harmadik Birodalom küzdött, hogy változtasson az emberek zenehallgatási kultúráján. A nácik nagy sikert értek el a filmipar irányításában, amelyről Goebbels felismerte, hogy propagandacéljai szempontjából létfontosságú eszköz, így 1933-ban létrehozta a Birodalmi

Filmkamarát. Hitler hatalomra kerülésekor 64 hollywoodi filmet játszottak Németországban, 1940-re ez a szám lecsökkent ötre. A Disney-rajzfilmek népszerűek maradtak, ám a rendszer által finanszírozott filmek óriási többsége valamilyen politikai üzenetet tartalmazott. A leghíresebbek közé tartoztak Leni Riefenstahl munkái (ezeket a mai filmtörténészek korukat megelőzőnek tartják), mint például Az akarat diadala, egy dokumentumfilm az 1934-es nürnbergi pártgyűlésről, és az Olympia, amely a két évvel később Berlinben rendezett olimpiai játékokról szólt.

Vallás

Bár Hitler hivatalosan soha nem tagadta meg a hitét, 1939-re a nácik valójában elvágták az egyházhoz fűződő kötelékeiket. A vallás zavaró problémát jelentett a nácik számára. A német lakosság majdnem 60 százaléka protestáns volt, s főként az evangélikus egyházhoz tartozott, amelyet 1933-tól a nácik a centralizált birodalmi egyház védnöksége alá akartak helyezni. Sok lelkész azonban ellenállt a változásnak, és egy kb. 5000 fős szakadár csoport megalapította a Hitvalló Egyházat, amely ellenállt a vallási ügyekbe való náci beavatkozásnak. A római katolikus egyház is egyre inkább összezavarodott, mivel tagjai (a lakosság kb. 30 százaléka) a külföldhöz, Rómához fordultak spirituális irányításért. Hitler kezdetnek a katolikusokat dolgozta meg, konkordátumot kötött a Vatikánnal, amelyben a pápaság elismerte a náci hatalmat, az új rezsim pedig beleegyezett, hogy

Németországban nem háborgatja az egyházat. A nácik ennek ellenére ellenségesek voltak a katolikusokkal szemben, és 1934-ben, a hírhedt hosszú kések éjszakáján több fontos vallási személyt is – például Fritz Gerlichet – meggyilkoltak. 1937-ben a kapcsolat aztán végleg megromlott, amikor a növekvő elnyomást látva XI. Piusz pápa úgy határozott, a katolikus egyház nem hallgathat tovább, és a püspököknek küldött körlevelében elítélte a nácik katolikus egyházzal szembeni viselkedését. Nem meglepő, hogy ezt nem vették tőle jó néven, és 1939-re egy sor agresszív intézkedés jelentősen lecsökkentette a katolikus egyház németországi befolyását. Az egyház sosem fejtett ki hatékony ellenállást a Harmadik Birodalommal szemben. Ludwig Müller néme birodalmi püspök t beiktatása 1933-ban

A náci állam belülről

Gazdaság

A közelgő összecsapás a világ legnagyobb szuperhatalmaival megkövetelte a gazdasági átalakítást.

A katonai felszerelés gyártását drámaian növelték az 1930 -as években

Munkanélküliségi adatok

6 5 4

5,7 MILLIÓ

4,8 MILLIÓ

2,7 MILLIÓ

1 0

1932

1933

1934

2,1 MILLIÓ

1935

0,9 MILLIÓ 1,6 MILLIÓ

1936

1937

0,4 MILLIÓ

1938

0,1 MILLIÓ

1939

A német otthonokban 1933 februárjában a családok a rádió köré gyűltek, hogy meghallgassák Hitler beszédét a munkanélküliség elleni harcról. Az 1929-ben és 1930-ban beütött gazdasági válság pusztító hatással volt arra a német gazdaságra, amely csak nemrégiben állt talpra az I. világháború következményei után. 1932-re három munkásból egy állástalan volt. Hitler meg kívánta menteni a német (akár ipari, akár mezőgazdasági) munkást. „Négy éven belül – jelentette ki – a munkanélküliséget le kell küzdeni.” A nácik sikeresen hoztak létre munkahelyeket, bár e sikerek nagy része az előző rendszer által bevezetett intézkedésekre épült, az adatokat pedig olyan tényezők torzították, mint hogy a nők munkából való kivonásával teremtettek helyet a férfi dolgozóknak. 1935-ben újra bevezették a sorozást, ami újabb munkát adott a fiatalembereknek, a nemkívánatos elemekkel pedig az állam gazdasága nem számolt. 1933 és 1936 között a Reichsbank vezetője, Hjalmar Schacht irányította a gazdasági fellendülést, mivel a nácik hatalmas közmunkaprogramba kezdtek, adókedvezményt biztosítva a vállalkozásoknak, hogy több embert vegyenek fel, és megtegyék első lépéseiket az újrafegyverkezés felé. A weimari köztársaság szakszervezeteit a Német Munkafronttal (Deutsche Arbeitsfront) helyettesítették, ez lett az ország legnagyobb szervezete. Tevékenységét a munkamorálra összpontosította, ösztökélve az embereket, hogy csatlakozzanak Hitler népközösségi eszméjéhez. 1936-tól Hermann Göring, akit a Luftwaffe újjáépítésével bíztak meg, átvette a gazdasági ügyek irányítását, és végrehajtatta a drasztikus négyéves tervet, amely azt célozta, hogy 1940-re Németország készen álljon a háborúra. A fegyverkezés felgyorsult. 1939-ben a német katonai kiadás a nemzeti jövedelem 25 százalékát tette ki; Nagy-Britanniában ez 16, az USAban pedig egy százalék volt. A négyéves tervvel Göring Németországot önellátóvá akarta tenni, ezért csúcsra járatták a náci propagandagépezetet, hogy elérje, az emberek hazafiasan mindig német terméket vásároljanak. A túrázás és az üdülési csomagok nemzeti szórakozássá váltak, a propaganda pedig hamisan azt állította, nő az életszínvonal. A munkanélküliség ugyan csökkent az 1930-as években, de az agresszív fegyverkezési politika sokak számára az egyes alapvető áruk hiányát és a hosszabb munkanapokat hozta. A jobb minőségű élelmiszerek – hús, szalonna, tej, tojás, hal, zöldség, cukor, trópusi gyümölcsök és sör – fogyasztása is visszaesett.

Gyökerek

Lengyelország felszámolása

A Lengyelország elleni gyors, pusztító invázió globális háborút robbantott ki, amelyben több mint 60 millióan haltak meg.

Hitler döntése, hogy lerohanja Lengyelországot, a világot példa nélküli kegyetlen globális háborúba taszította, amely hat évig tartott, és a végére milliók haltak meg. A lengyel állam meghódítása gyors győzelmet ígért a Wehrmachtnak, az elsőt a II. világháború kezdeti éveiben elért sok döbbenetes diadal közül. Azonban ez egyáltalán nem volt elkerülhetetlen lépés ahhoz, hogy Németország meg tudja vívni a háborút, amelyet Hitler létfontosságúnak tartott az ország életben maradásához. A megszállás előtt Hitler valójában úgy tekintett Lengyelországra, mint potenciális szövetségesre a Szovjetunió elleni későbbi invázióban, egy olyan háborúban, amelyről hírhedt könyvében, a Mein Kampfban azt állította, ez az ő végső célja. Németország Führere úgy hitte, ha a Sztálin népe elleni háború támogatásáért cserébe Lengyelországnak ukrajnai területszerzést kínál, valamint segítséget az ország elnyomott zsidó lakosságának áttelepítésében, az igen vonzó ajánlat lesz. A két ország 1934. január 26-án még megnemtámadási egyezményt is kötött, mert Hitler gyorsan lépett, hogy biztosítsa Lengyelország együttműködését. Ám kiderült, hogy a Führer durván elszámította magát. A Harmadik Birodalom többszöri javaslata után Józef Beck lengyel külügyminiszter 1939. január 5-én visszautasította Hitler személyesen közölt ajánlatát. A német külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop január 25-én tett még egy erőfeszítést, hogy rábeszélje a lengyeleket, segítsék Németországot, de szintén elutasításban

részesült. Az, hogy Lengyelország nem adta be a derekát, megpecsételte a sorsát. Hitler elhatározta, hogy az egész lengyel államot eltörli a térképről. Lengyelország eljátszotta még a létezéshez való jogát is. A lerohanására vonatkozó terveket (Fehér Terv fedőnéven) először a német hadsereg főparancsnoka, Werner von Fritsch készítette még 1928-ban. Ezeket használta fel Günther Blumentritt és Erich von Manstein tábornok, és véglegesítette (a lengyel elutasítás után) 1939. június 15-én. Németország három oldalról szándékozott lerohanni Lengyelországot. 1939. szeptember 1-én ezt meg is tette, Hitler pedig a rádióban vérlázító állításokat közölt arról, hogy Németország csak egy lengyel támadásra válaszol; felháborító kísérlet volt ez arra, hogy a halálra ítélt államot agreszszornak állítsa be. Emellett egy lengyel egyenruhába öltözött SS kommandós alakulat megtámadott egy német rádióállomást, ezenkívül a németek állítólag iskolák, színházak, emlékművek felrobbantására irányuló terveket akadályoztak meg, ez volt a „bizonyíték” a lengyel erőszakra. A harci cselekmények azzal kezdődtek, hogy a Luftwaffe bombázta Wieluńt, a város háromnegyed részét elpusztítva és körülbelül 1200 embert megölve. Röviddel ezután egy német csatahajó tüzet nyitott egy lengyel katonai raktárra a Westerplattén. Ezt hamarosan követte a szárazföld megtámadása, a német csapatok behatoltak az északi és a nyugati határ felől, egy közös német–szlovák hadsereg pedig délről rohamozott. A háromágú támadás célpontja Varsó volt. A német előretörés sebessége elképesztő volt, a lengyel hadsereget mozgósítás közben érte.

Szeptember 3-ra Hitler seregei elérték a Visztula folyót, tíz kilométerre a német határtól. Négy nappal később a 30. gyalogoshadosztály a németek építette hidakon átkelt a Warta folyón, a 8. hadsereg pedig még aznap bevette a textiliparáról ismert Łódź várost.

Visszavonulás A lengyel erők bukdácsoltak, kétségbeesetten próbálkoztak egy stabil védelem összekovácsolásával. Miközben ezzel foglalkoztak, a 4. páncéloshadosztály szeptember 8-án elérte Varsó külvárosait, a Heinz Guderian tábornok vezette 3. hadsereg tankjai pedig átkeltek a Narew folyón, majd szeptember 9-én megrohamozták a Bug folyónál a lengyeleket. Magát Varsót is ezen a napon támadták meg. Lengyelország nem tehetett mást, mint hogy általános visszavonulásba kezdett, hátrálás közben magára hagyták a danzigi korridort és Felső-Sziléziát. A lengyel erők számára végül feltűnt egy halvány reménysugár Tadeusz Kutrzeba tábornok ellentámadási tervének formájában. A német seregek bekerítették őket északon a Visztulánál és délen a Bzura folyónál, ám Kutrzeba rájött, az ő Poznań hadseregének van egy előnye: a németek nem igazán tudták, hogy ez az erő hol is tartózkodik. Szeptember 9-én éjjel Kutrzeba hadserege a Bzurától délre megindította támadását, belekezdve az egész hadjárat legnagyobb csatájába, melyet később a folyóról neveztek el. Felismerte, hogy a 8. hadsereget nem biztosítja megfelelően a széthúzott 30. gyalogoshadosztály, a rafinált lengyel tábornok őket választotta célpontnak. Az ellentámadást (amelyben a lovasság

Lengyelország leigázása 1939 

Megkezdődik az invázió Németország hajnalban brutális inváziót indít Lengyelország ellen, légitámadással kezdi. 1939. szeptember 1.

A westerplattei csata Az invázió első óráiban a német Schleswig-Holstein csatahajó tüzet nyit egy lengyel katonai raktárra. 1939. szeptember 1.



A Visztula A támadás megkezdését követően a németek két napon belül elérik a Visztulát, tíz kilométerre a német határtól. 1939. szeptember 3.



Nagy-Britannia és Franciaország A britek Lengyelország lerohanására válaszul hadat üzenek Németországnak. Franciaország aznap délután 5-kor követi a példájukat. 1939. szeptember 3.



Łódź eleste A német 8. hadsereg beveszi Łódź várost, bár kezdetben a Łódź hadsereg visszaveri az előrenyomulást. 1939. szeptember 7.

Lengyelország felszámolása

is részt vett) olyan hevességgel indították, hogy kb. 20 kilométerre visszanyomták a németeket, csaknem 1500 katonájukat megölték, és nagyjából 3000 foglyot ejtettek. A 4. páncéloshadosztálynak félbe kellett szakítania Varsó ostromát, hogy a megtámadott 8. hadsereg segítségére siessen. Szerencséjükre a lengyel roham hamar elakadt, annak ellenére, hogy számos várost visszafoglaltak. A Bzuránál egyesült német 10. és 4. hadsereg, a Dél hadseregcsoport és a 4. légiflotta repülőgépei miatt a lengyelek helyzete gyorsan ingataggá vált, védelmi pozíciót kellett felvenniük. A németek hamarosan körülzárták őket, és szeptember 16-án 800 harckocsi és a Luftwaffe támogatásával minden irányból támadást indítottak. Bár a lengyel erők túlnyomó részét megsemmisítették (becslések szerint húszezren haltak meg) vagy megadásra kényszerítették, egy részük kitört a gyűrűből és Varsó felé próbált haladni. Köztük volt Kutrzeba, aki el is érte a fővárost. Az a leheletnyi csekély esély, hogy Lengyelország képes valameddig kitartani, szeptember 17-én végleg elpárolgott, amikor keletről megtámadta a Szovjetunió, beteljesítve a náci Németországgal kötött titkos egyezményt. A mindössze nyolc nappal a német invázió kezdete előtt aláírt Molotov–Ribbentrop-paktum (a szovjet és a német külügyminiszterről nevezték el) meghatározta, hogyan osztja fel Lengyelországot a két nagyhatalom. A pusztító erők közé szorult Lengyelországnak nem volt esélye. A lengyel kormány rádöbbent, hogy az ország elhagyása az egyetlen választása. Tagjai még a szovjet támadás napján átkeltek a román határon, majd emigránsként Párizsba tették át székhelyüket. A bzurai csatát túlélő katonák két nappal



Varsó külvárosai Másnap a német 4. páncéloshadosztály eléri Varsó külterületeit. 1939. szeptember 8.



később megadták magukat. Erőfeszítésük azonban nem volt teljes mértékben eredménytelen, mert időt nyertek Varsó védelmének a megerősítésére.

Kapituláció Amint Kutrzeba tábornok szeptember 22-én megérkezett a fővárosba, megkezdte a harcot, hogy addig védje, ameddig csak lehet, és rövid időre a Varsó hadsereg parancsnokhelyettese lett. Hősies erőfeszítései azonban hiábavalók voltak. A Varsó hadsereg parancsnoka, Juliusz Rómmel látta, hogy a helyzet gyakorlatilag kilátástalan, s könyörgött kollégájának, kezdjenek a megadásról tárgyalni a németekkel. Szeptember 28-án Kutrzeba aláírta a hivatalos kapitulációs dokumentumokat. Lengyelország elfoglalása befejeződött. A lengyel államot gyorsan eltörölték a német és a szovjet megszállók; a felsőbb osztályok tagjait óriási számban szinte azonnal lemészárolták, elfojtandó annak a veszélyét, hogy tönkretett országukat esetleg megkísérlik újjáépíteni. A könyörtelen megszállók haragja rövidesen Lengyelország lakosságának többi része ellen fordult, gettókat hoztak létre, és különféle rémtetteikkel rengeteg szenvedést okoztak. Lengyelország meghódításához 62 német hadosztályra volt szükség, egy hónapig tartott, és körülbelül 66 000 lengyel, valamint 16 000 német halálát követelte. A lengyel hadsereg által tanúsított bátorság és szívósság egyszerűen nem lehetett hatásos a német villámháborúval (Blitzkrieg) szemben, amelynek következtében szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Hitler Németországának, mozgásba lendítve egy véres, globális harc kerekeit.

Körülzárva A németek hamar bekerítik a lengyel védőket, és ágyúzni kezdik az állásaikat. 1939. szeptember 15–16.



Fehér zászló a Bzuránál Miután katonák ezrei halnak meg a harcban, a Bzuránál a lengyelek megadják magukat. 1939. szeptember 19.



Tadeusz Kutrzeba – makacs lengyel tábornok Az ember, aki a német invázióval szembeni lengyel ellentámadást vezette, megtapasztalta az I. világháború szörnyűségeit. Tadeusz Kutrzeba, az osztrák–magyar Császári és Királyi Hadsereg kapitányának fia Szarajevóban volt katonai parancsnok, harcolt a szerb és az orosz fronton is. Varsó II. világháborús ostroma után Kutrzeba német fogságba esett, a háború további részét különböző hadifogolytáborokban töltötte. 1945 áprilisában az amerikaiak szabadították fel, majd Londonba hívták, és felajánlották neki a lengyel emigráns kormány védelmi miniszteri posztját. Visszautasította, helyette a lengyel hadsereg 1939-es szereplését, valamint a lengyel vadászrepülőknek a háború alatti nyugati közreműködését kiértékelő bizottságot vezette. 1947-ben Londonban halt meg, 61 éves korában.

Győzelmi díszszemle A német–szovjet együttműködés sok példája közül az egyik, hogy a két fél közös győzelmi díszszemlét tart Breszt-Litovszkban. 1939. szeptember 22.



Annexió Lengyelország elfoglalása befejeződött, Németország hivatalosan annektálja az ország nyugati felét. 1939. október 8.

1947 

A bzurai csata  Beássák magukat Tadeusz Kutrzeba Mivel két német hadsetábornok hősies len- reg közeledik, a lengyegyel ellentámadást lek védelmi állásokat indít, súlyos veszte- építenek ki, és várják ségeket okozva a a rohamot. megdöbbent német 1939. szeptember 15. csapatoknak. 1939. szeptember 9.



Szovjet invázió A Vörös Hadsereg lerohanja Lengyelország keleti részét, végrehajtva a Németországgal kötött paktum rá eső részét. 1939. szeptember 17.



Emigráns kormány A reménytelen helyzetben a lengyel kormány elmenekül az országból, Párizsba teszi át a székhelyét. 1939. szeptember 17.



Kapituláció A német csapatok körülzárják Varsót, a szovjetek elfoglalják Lengyelország keleti részét, a főváros kénytelen kapitulálni. 1939. szeptember 28.

A háború sorsdöntő pillanatai A taktika, a technológia és a cselvetés, amely a háború egyes ikonikus pillanatait jellemezte. 24 Dunkerque csodája

Hatalmas erőfeszítés a francia partoknál a katonák megmentésére a biztos haláltól

28 Hitler pokoli várostúrája

A nácik a legszebb városok lerombolásával akarták megtörni a brit harci szellemet

36 22

36 P aktum az ellenséggel A Szovjetunió bárkivel hajlandó volt szövetkezni, hogy túlélje a háborút

40 Kémek, akik megnyerték a háborút Ismerje meg a titkos hadsereget, amely segített Nagy-Britanniának legyőzni a nácikat, és megnyerni a II. világháborút

50 Enigma

Technikai mesterfogások, amelyekkel a szövetségesek megfejteni, értelmezni és reprodukálni tudták a német kódokat

58 Japán első csapása

Pearl Harbor pusztító és indok nélküli megtámadása, ami miatt az USA már nem habozott belépni a háborúba

58 23

Sorsdöntő pillanatok

Dunkerque

csodája

1940 májusában 340 000 szövetséges katonát mentettek ki a német Blitzkrieg poklából az evakuálással, ez benntartotta a briteket a háborúban.

iután a franciák 1940. június 22-én megadták magukat, Nagy-Britannia egyedül maradt a náci Németországgal szemben. A leleményes villámháború hónapok alatt kiütötte Franciaországot a háborúból, a Brit Expedíciós Haderő (BEF) pedig a La Manche csatornán keresztül történt sietős viszszavonulásnak köszönhetően épphogy el tudott menekülni a kontinensről. Dunkerque csodája hihetetlen hőstett volt, amely megadta Nagy-Britanniának azt az erkölcsi tartást és azt az emberanyagot, amely a Harmadik Birodalom elleni harc folytatásához kellett. Enélkül Nagy-Britannia a vereség szakadékának mélyére nézett volna. A furcsa háború nyolc hónapja 1940 májusában váratlanul véget ért, amikor a német páncéloshadosztályok begördültek az Ardennekbe. Nagy-Britannia és Franciaország védekező stratégiában állapodott meg, amellyel távol tarthatják a Wehrmachtot és a Luftwaffét. Mindkét ország tisztában volt a Hitler jelentette fenyegetéssel, és minden lehetséges engedményt megadtak, hogy elkerüljenek egy újabb háborút. Lengyelország lerohanása azonban bevonta őket a konfliktusba, így Hitler Nyugat-Európa felé fordította a figyelmét. A francia hadsereget a világ egyik legjobbjának tartották, Franciaország keleti határán húzódott az áttörhetetlennek hitt védelmi erődítésrendszer, a Maginot-vonal, Németalföldet pedig a BEF védte a támadástól. Kilenc hónappal Lengyelország német megszállása után, 1940. május 10-én három német hadseregcsoport indult meg ugyanazon a napon, amikor Neville Chamberlain helyett Winston Churchill lett a brit miniszterelnök. A német terv szerint az „A” hadseregcsoportnak Franciaország egy hegyes, erdős területén, az Ardenneken kellett átkelnie, a „B”-nek a fel-

A dunkerque-i bátorság segített megszilárdítani a brit elhatározást: az ország már egyedül állt szemben a náci Németországgal, amely a Brit-szigetek elleni invázióra készült

„A franciák különösen rosszul szervezettek voltak, ez lett a következménye, hogy túl sok pénzt és figyelmet szenteltek a Maginot-vonalnak” adata a Hollandia és Belgium elleni invázió volt, míg a „C” hadseregcsoportnak a Maginot-vonalat kellett semlegesítenie. A támadás Hitler mesterfogása volt, és tökéletesen váratlanul érte a szövetségeseket. A franciák és a britek igencsak alábecsülték a német hadigépezet erejét, különösen a páncéloshadosztályokat, emellett sokkolta őket a német előrenyomulás gyorsasága és intenzitása, ahogy simán átjutottak az Ardenneken, amelyről azt hitték, erdős területe a tankok számára túlságosan is sűrű, járhatatlan.

A semleges Hollandia egy héten belül megadta magát – miután Rotterdam súlyos bombázása 1000 civil életét követelte, kitűzték a fehér zászlót. A szövetséges hadseregek hamarosan Belgiumból is visszavonultak a D-terv alapján, az volt a stratégia, hogy engedik elfoglalni Belgiumot, mielőtt ellentámadást kezdenek. A franciák és a britek Pierre Billotte, Alphonse Georges és Maurice Gamelin tábornok parancsnoksága alatt álltak, akik között állandó ellentétek feszültek. A franciák különösen rosszul szervezettek vol-

Dunkerque csodája

Hitler Állj! parancsa A hírhedt parancs, amely május 24-én 11.42kor megállította a német páncélosokat, ellentmondásos volt. Azért adták ki, hogy megakadályozzák a német front túlterhelését, és mert tartottak tőle, hogy a tankok lánctalpai megrekednek a süppedős parti talajban. Ez teret biztosított a BEF-nek a Dunkerque körüli védelem, majd az evakuálás megszervezésére. A parancs csak három napra szólt, de ez elég volt ahhoz, hogy a szövetségesek összeszedjék magukat, a németek pedig lendületüket veszítsék. Hitler parancsát tábornokai vegyes érzelmekkel fogadták, az még kiderítésre vár, hogy óvatossága indokolt volt-e. Bárhogy volt is, a németek kevesebb mint 30 km-re voltak Dunkerque-től, és egy újabb támadásuk megváltoztathatta volna a Dinamó hadművelet kimenetelét.

tak, ez lett a következménye, hogy túl sok pénzt és figyelmet szenteltek a Maginot-vonalnak, amelyet a németek egyszerűen bekerítettek. Ez, valamint a rossz kommunikáció, az elavult harcmodor, a gyengén kiképzett és rosszul felszerelt BEF védtelenné tette a szövetségeseket. Május 16-án Brüsszel elesett. A brit és a francia erőket tovább szorították nyugatra, és valós veszély volt, hogy a Németalföld és az Ardennek felőli kettős Wehrmacht-támadás kettészakítja a szövetséges seregeket. Május 16–21. között a német páncéloshadosztályok gyorsan nyomultak előre Franciaországban, 80 kilométer mélységben hatoltak be, mire a britek és a franciák ellentámadást tudtak indítani. Az „A” hadseregcsoport már három fontos hídfőállást létesített a Meuse folyón átkelve, és a németek egyre tovább nyomultak nyugati irányban. A franciaországi csata láthatóan elveszett, készültek a tervek a BEF evakuálására, ami

komoly sokkot okozott Churchillnek, aki kevéssé értesült az eseményekről, és azt várta, hogy a BEF tartja az állásait. Elsöprő sikerük mellett a német páncélosoknak karbantartásra volt szüksége. Gerd von Rundstedt parancsnok május 23-án engedélyt kért Hitlertől a támadás megállítására, aki bele is egyezett, mert attól tartott, hogy a nyugaton már a Somme-ig érő front túlterhelődik. Ez értékes időt jelentett a BEF számára, hogy megkezdje az evakuálást. A háromnapos haladék rövid volt, mert május 25-én elesett Boulogne. A szövetséges seregek a Csatorna partjára szorultak, másnap pedig megkezdődött a Dinamó hadművelet. Az evakuálásról, amelyet Bertram Ramsay altengernagy tervezett meg és irányított doveri főhadiszállásáról, már május 20-a óta tanácskoztak, és maximum 45 000 ember megmentését remélték tőle. Az akció este 7 órakor kezdődött. A kontinensen tartózkodó BEF vezető-

Sorsdöntő pillanatok

A civil „kis hajók” segítették az evakuálást, ezekről a katonák át tudtak szállni a parttól távolabb várakozó nagy hajókra, amelyek átvitték őket a Csatornán

„A sietős visszavonulás miatt a katonáknak sokszor nyakig kellett belegázolni a Csatorna hideg vizébe” je Lord Gort volt, aki Dunkerque-ig vonult vissza, anélkül, hogy francia vagy belga szövetségeseit tájékoztatta volna. Kezdetben a műveletet részleges evakuálásnak szánták, mert még remélték, hogy a BEF többsége egyesülni tud a francia hadseregek maradványaival egy ellentámadáshoz. Ez igen hiú reménynek bizonyult, mivel egy május 21-i, Arras elleni támadást (amely csupán kevés időt segített nyerni) leszámítva, a britek és a franciák visszavonulás közben harcoltak. Az evakuáláshoz a britek 1000 hajóból álló flottillát sorakoztattak fel. Ebben a Királyi Haditengerészet rombolói mellett sokféle civil hajó volt. A civil és haditengerész legénység által vegyesen irányított átkelőkompokat, személyszállító hajókat, jachtokat előkészítették az útra, át a La Manche-on. Ezeken a „kis hajókon” (az aprócska, 4,4 méter hosszú Tamzine volt a legkisebb) önkéntesek szolgáltak, ez megmutatta a brit harci szellemet. Összesen 900-an voltak, és az út története miattuk vált történelmi legendává. Május 26-án éjszaka 8000 BEF-katonát mentet-

tek ki sikeresen. A sietős visszavonulás miatt a katonáknak sokszor nyakig kellett belegázolni a Csatorna hideg vizébe, hogy elérjék a kisebb hajókat, amelyek elszállították őket a flottilla nagyobb járműveihez. Egyre több század szorult le a partra, a területet ellepték az emberek, akik a következő Dunkerque-ből kivivő hajóra vártak. Másnap elesett Calais, és megnőtt az evakuálásra nehezedő nyomás, hogy annyi BEF-katonát vigyenek vissza Nagy-Britanniába, amennyit csak lehet, még mielőtt a villámháború eléri a partot. Ahogy a menekítés lendületbe jött, a május 27-ről 28-ra virradó éjszaka már 25 000 katona távozott. Dunkerque kikötőjét a Luftwaffe rommá lőtte, ezért a kivonásnak főként a partról kellett történnie, bár néhány ponton a brit rombolók tudták használni a dunkerque-i kikötő bejáratánál lévő hosszú Keleti mólót. Itt mélyebb volt a víz, be tudtak hajózni, anélkül, hogy megfeneklettek és támadhatóvá váltak volna. A Dunkerque körüli védelmi gyűrű napközben szűkült, de a német szárazföldi támadás váratla-

nul megállt. Hitler tartott attól, hogy a partokat védő francia katonák miatt több embert veszítenek, így utasította Göring Luftwafféját, hogy fejezzék be ők a feladatot. A partot heves bombázás érte, a Stukák és a Donierek végiggéppuskázták. A BEF-katonák könnyű célpontot jelentettek ugyan, de a gyenge koordináció, a kedvezőtlen időjárási viszonyok és az, hogy a homok tompította a bombák hatását, megakadályozta, hogy a németek a BEF-re halálos csapást mérjenek. A RAF is segített. Gyakran kifogásolják, hogy nem vették ki eléggé a részüket a dunkerque-i eseményekből, mégis lelőttek körülbelül 100 Luftwaffegépet – egy elvesztett brit gépre négy német esett –, ám a bombázás nagyját nem tudták megakadályozni. Göringnek nem sikerült teljesíteni a rá kirótt feladatot (nem ez volt az első eset a háború során). Május utolsó napján eljött az idő, hogy Gort távozzon Franciaországból, aznap 68 000 embert sikerült evakuálni. Sok katona napokat töltött összezsúfolódva a parton, ám a visszavonulás lassan, de biztosan haladt és sikerrel végződött. Sem a rombolók, sem a kis hajók nem tudtak nehéz felszerelést felvenni, így a BEF járműveinek és nehézfegyverzetének többsége ott maradt a partvonal mentén szétszórva. Ez a járműveszteség Nagy-Britanniának valójában 1941-ig tartó hiányt okozott. Júniusra nehezebbé vált az evakuálás. A nappali német légitámadások egyre pusztítóbbak lettek, a kikötőt elsüllyesztett hajók roncsai zárták el. A mentés már csak a sötétség óráira korlátozódott. És már nem csak a BEF menekült a La Manche-on keresztül. A brit tommykhoz francia és belga katonák csatlakoztak,

Rotterdamot súlyos bombázások érték. Hollandia másnap megadta magát a németeknek

A csodás megmenekülés

Megállási parancs Hitler megállítja a páncélos előretörést, amikor a front Dunkerque-től már csak 30 kilométerre van. Ez időt ad a BEF-nek az evakuálás elindítására. 1940. május 23.

1940 l

A nyugati front újranyitása A furcsa háború kilenc hónappal Lengyelország megszállása után ér véget, amikor a Wehrmacht átlépi Belgium határát. Neville Chamberlain brit miniszterelnök lemond. 1940. május 10.

Rotterdam bombázása Súlyos bombatámadást hajtanak végre Rotterdam ellen, másnap Hollandia megadja magát a németeknek. 1940. május 14.

Belga visszavonulás A szövetséges hadseregek Brüsszel eleste után viszszavonulnak Belgiumból, attól félve, hogy az északról és délről jövő kettős német támadás bekeríti őket. 1940. május 16.

Dinamó hadművelet Evakuálási tervek készülnek, mivel a Wehrmacht páncéloshadosztályai egy hét alatt 80 kilométer mélységben törnek előre. A francia ellentámadás Arrasnál feltartóztatja a németeket. 1940. május 20.

Megkezdődik az evakuálás A Boulogne elestét követő napon 8000 katonát visznek át a Csatornán az éj leple alatt. Másnap elesik Calais, így Franciaország elhagyása elsődleges céllá válik. 1940. május 26.

Dunkerque csodája

Lord Gort, a BEF parancsnoka a 68 000 evakuált katona egyikeként távozik Dunkerque-ből

akik azért vettek részt az evakuálásban, hogy eljussanak a biztonságos Nagy-Britanniába, és ott újraszerveződjenek. Korábban csak BEF-esek távozhattak a hajókon, mostanra ez szövetséges akcióvá vált. Június 3-án az utolsó katonák is felszálltak a hajókra, és belesiklottak a Csatorna sötétjébe. Befejeződött az evakuálás. Június 4-én 15.40-kor Churchill felszólalt az alsóházban. Dicsérte a dunkerque-i teljesítményt, de figyelmeztetett, „a háborúkat nem evakuálással nyerik meg”. A beszéd az egyik leghíresebb megszólalásában csúcsosodott ki: „Harcolni fogunk a tengerparton, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat!” Sok szenvedélyes parlamenti beszéde sorában ez volt az első. A német 6. hadsereg aznap vonult be Dunkerque-be, amikor Churchill eltökélt szavai elhangzottak a parlamentben. A tengerparton olyan a katonák holtteste hevert, akiknek nem sikerült, a Luftwaffe-géppuskák áldozataié. A Führer tekintetét már Párizsra és Franciaország fennmaradó részére vetette, biztos volt benne, hogy Nagy-Britannia, miután elvesztette fő szövetségesét, a sikeresen végrehajtott evakuálás ellenére hamarosan kapitulál. Másnap a Wehrmacht dél felé, Párizs irányába vonult, miközben ötmillió francia biztonságot keresve délre menekült. Tartva attól, ami Rotterdammal és Varsóval történt, Párizst nyílt várossá nyilvánították, így csekély ellenállás után elfoglalták a németek. Június 22-én a franciaországi hadjárat befejeződött, a békeszerződést Versailles-ban írták alá, ahol 22 évvel korábban Franciaország a Nagy l Gort távozik Lord Gort, a BEF parancsnoka a 68 000 evakuált ember egyikeként elhagyja Dunkerque-et. 1940. május 31.

19 000-rel több Mivel a Dunkerque körüli védőgyűrűt még tudják tartani, további 19 000 BEF-katona tud elmenekülni, de a nehéz felszerelés ott marad a partokon szétszórva. 1940. május 28.

Háború győztesei között ült. Dunkerque-nél óriási hőstettet hajtottak végre, de nem veszteségek nélkül. A Luftwaffe hat brit és három francia rombolót süllyesztett el, és további 161 bátor kis hajó került a Csatorna fenekére. Összesen 217 szövetséges vízi jármű és 177 szövetséges repülőgép semmisült meg. A kis hajók megtették a magukét, de lényeges, hogy az emberek kétharmadát a 39 brit és francia romboló szállította el a partokról. Dunkerque-ből összesen 340 000 brit, francia, belga és kanadai katonát evakuáltak sikeresen, Franciaország más kikötőiből pedig összesen 558 000-et. Nagy-Britannia padlóra került, de nem ütötték ki. Az, hogy a BEF kudarcot vallott a Wehrmacht előrenyomulásának megállításában, bizonyította a Blitzkrieg erejét, de megmutatta azt is, mennyire nem készültek fel a britek és a franciák erre a villámháborúra. Dunkerque lehetett volna kudarc, ám a katonák ilyen sikeres visszavonása reményt adott a szövetségesek maradékának a további harchoz. Nem volt győzelem, de Churchill komolyan gondolta, hogy nem volt megfutamodás sem.

Az újságok Nagy-Britannia-szerte csodaként üdvözölték, ám akadtak negatívumok is. A visszatért katonák morálja leromlott, elcsüggedtek amiatt, hogy egyszerűen képtelenek voltak leküzdeni a német páncélosok erejét, és meg voltak győződve róla, nincs messze Nagy-Britannia megszállása. Hallani lehetett beszámolókat dezertálásokról és dunkerque-i belharcokról, amikor brit katonák erőszakkal kényszerítették francia társaikat, hogy leszálljanak a hajókról. Az Dunkerque mítosza, hogy az evakuálást sokkal inkább tekintették sikernek, mint amennyire valóban az volt. A valóság az, ha nem hajtják végre a kimenekítést, a brit katonák nagy számban hadifoglyok lettek volna, és akkor Nagy-Britannia a Hitlerrel való kényszerű béke közvetlen közelébe kerül. Amikor a Führert az Eiffel-torony előtt fényképezték, már készültek a brit szárazföld megszállásnak tervei. Weygand francia tábornok megjegyzése szerint „három hét alatt úgy kitekerik Anglia nyakát, mint egy csirkéét”. Befejeződött a harc Franciaországért, és rövidesen kezdődött az angliai csata.

A menekítés nem korlátozódott Dunkerque-re. Sok francia városból vittek vissza szövetséges katonákat Nagy-Britanniába l Az utolsó éjszaka Eljön az evakuálás utolsó éjszakája, eddigre 340 000 brit, belga és francia katonát mentenek meg. 1940. június 3.

Éjszakai visszavonulás Mivel a Luftwaffe bombázása erősödik, a menekítés csupán a sötétség leple alatti, éjszakai órákra korlátozódik. 1940. június 1.

l Franciaországi hadjárat – újra Hitler elrendeli, hogy a Wehrmacht délnek fordulva foglalja el ÉszakFranciaország maradék részét, és minden ott talált katonát ejtsen foglyul. 1940. június 5.

Dunkerque a németeké Mindössze egy nappal az utolsó szövetséges katona elmenekülése után a német katonák behatolnak Dunkerque-be, és sajátjuknak nyilvánítják a kikötőt. Churchill lelkesítő beszédet mond az alsóházban. 1940. június 4.

l Francia kapituláció Hitler diktálja a békefeltételeket, a franciák elfogadják, és Versailles-ban aláírják a dokumentumokat. A franciaországi hadjárat véget ér. 1940. június 22.

A francia kormány Tours-ba költözik Mivel már Párizst fenyegetik, a francia kormány elhagyja a fővárost, és átteszi székhelyét Tours-ba. 1940. június 10.

Key Figures Sorsdöntő pillanatok Jobbra: A híres piros borítós Baedeker útikönyveket a 19. és a 20. században Németországban és Nagy-Britanniában is gyakran lehetett látni a könyvespolcokon

HITLER POKOLI VÁROSTÚRÁJA INDUL A BAEDEKER BLITZ Egy útikalauz mutatta meg a náciknak, Nagy-Britannia mely részeit bombázzák le azért, mert szépek.

athban 2016. május 13-án egy korábbi általános iskola helyén dolgozó munkások felásták a régi játszóteret, s eközben valami ijesztő dologra bukkantak. Amikor eltakarították a földet a méteres hengerről, nyilvánvaló lett, hogy egy sötétebb korból ott maradt, rémisztő relikviával állnak szemben: egy fel nem robbant, 250 kilogrammos német bombával, amelyet 1942 áprilisában dobtak le. Egy bombával, amely még mindig képes volt 50 méter sugarú körben mindent elpusztítani. A hadsereg tűzszerészei biztonságosan hatástalanították a szerkezetet, de a felfedezés napvilágra hozott egy történetet, amely majd 75 éve el volt temetve – az úgynevezett Baedeker légitámadások eseményeit. A II. világháborúban Hitler Luftwafféja által Nagy-Britannia ellen indított légitámadásokról mindenki úgy tudja, hogy nagyvárosok katonai és ipari jelentőségű területeit célozták, és ez így is volt. Londont a dokkjai, Coventryt a repülőgépgyárai, Newcastle-t a hajógyárai miatt lőtték – de mi volt olyan különleges

Bathban? Végül is ennek a városnak nem volt katonai jelentősége, amióta évszázadokkal korábban, 1643-ban, az angol polgárháború tetőpontján a kerekfejűek és a royalisták itt keltek birokra egymással. Akkor miért áldozott Hitler – aki (a bomba ledobásának idején) egy hatalmas, megnyerhetetlen háborút vívott a Szovjetunió ellen – alapvető forrásokat egy olyan hely elleni támadásra, amely híresebb volt a teázóiról, mint a katonai célpontjairól? A válasz 1500 kilométerre keletre, a Balti-tenger partján, a német Lübeck városban található… A brit RAF 1940. augusztus 25-én indított először vakmerő, a harci morált növelő bombázást Németországban. Berlin volt a célpont, és bár csekély volt az okozott kár, óriási pszichológiai csapást jelentett. Noha a Luftwaffe parancsnoka, Hermann Göring egy évvel korábban azzal hencegett, hogy egyetlen ellenséges bomba sem hull majd német földre, bebizonyosodott, az ország nem immunis a légitámadások ellen. Nem mintha ezek a támadások kezdetben sokat számítot-

tak volna. A háború kitörésekor a RAF-nak mindössze 280 könnyűbombázója volt, mint például a Whitworth Whitley-k, amelyekkel a Berlin elleni csapást végrehajtották. Ezek a gépek alkalmatlanok voltak arra a kulcs�szerepre, amelyet a brit miniszterelnök, Winston Churchill megálmodott a RAF Bombázó Parancsnoksága számára. Nagy-Britannia hadseregét dicstelenül a tengerbe szorították Dunkerque-nél, és egyetlen talpalatnyi kontinentális pozíció nélkül – Churchill úgy hitte – a légi bombázás a britek egyetlen reménye a Harmadik Birodalom elleni visszavágásra. „A (RAF) vadászok a mi megmentőink – jelentette ki 1940-ben, röviddel azután, hogy az angliai csatában a Spitfire és Hurricane gépek elhárították a német inváziót –, de csak a bombázók adnak eszközt a kezünkbe a győzelemhez.” Eldöntötte, hogy légi csapásokkal Németországot megadásra lehet kényszeríteni. A feladat véghezviteléhez gyors ütemben újfajta nehézbombázókat kezdtek gyártani, a legfigyelemreméltóbb az Avro Lancester volt, 1942-ben

Hitler’s Hitler holiday pokoli tour várostúrája from Hell „Miért áldozott Hitler – aki egy hatalmas, megnyerhetetlen háborút vívott a Szovjetunió ellen – alapvető forrásokat egy olyan hely elleni támadásra, amely híresebb volt a teázóiról, mint a katonai célpontjairól?”

Ahogy oly sok otthont és iskolát tönkretettek, a yorki városházát is lángba borították a város elleni támadás során

Sorsdöntő pillanatok pedig egy új, könyörtelen vezetőt, Arthur Travers Harris repülőtábornokot nevezték ki a Bombázó Parancsnokság élére, akire a történelem „Bombázó” Harrisként emlékszik. Churchillnek most már megvoltak a megfelelő gépei Németország lerombolásához, és Harris személyében megvolt az ember is, aki a feladatot elvégzi. Már csak hivatalos felhatalmazásra volt szüksége a totális hadviseléshez, és 1942. február 14-én a brit kormány kiadta a RAF-nak a területbombázási direktívát, a paranccsal normál eljárássá téve a civil célpontok elleni támadást. Harris szinte azonnal hozzákezdett Churchill Németország letarolására vonatkozó víziójának valóra váltásához. Úgy döntött, Lübeck lesz az, ahol először kipróbálja a stratégiai területbombázáshoz kapcsolódó új elképzeléseit. Lübeck kikötő és elsősorban kulturális központ volt, csekély katonai jelentőséggel. Emiatt alig védték, így Harris könnyű, alacsony kockázatú célpontnak látta az elegáns, középkori építészetéről ismert várost. A támadás időpontját 1942. március 28-án éjszakára tűzték ki, amikor az évszak és az időjárási feltételek kedvezők voltak. Telihold volt várható, amely a várost tápláló vizeket, az Elba–

„Lebombáznak minden épületet, amelyet a Baedeker útikönyv három csillaggal jelöl” – Gustav Braun von Stumm báró

Lübeck-csatornát, a Trave és a Wakenitz folyót úgy megvilágította, mintha a kifutópályák lennének, az évszakra jellemző zúzmara pedig jó látási viszonyokat biztosított. A brit bombázók a szó szoros értelmében el sem téveszthették Lübecket. Ahogy később Harris az emlékirataiban feljegyezte: „Lübeck volt az első német város, amely lángra lobbant. Nem volt létfontosságú célpont, de úgy gondoltam, jobb elpusztítani egy kevéssé fontos ipari várost, mint kudarcot vallani egy nagy iparváros lerombolásában. A támadás fő célja az volt, hogy megtudjuk, a repülőgépek első hulláma mennyire tudja egy tűzvész előidézésével a célhoz irányítani a második hullámot: félórás szünetet rendeltem hát el a két támadás között, azért, hogy a tüzek erőre kaphassanak, mielőtt a második hullám odaér.” Összesen 234 gépet vetettek be, és 144 tonna gyújtóbombát, valamint 160 tonna nagy rombolóerejű bombát dobtak le. Legalább a város fele megsemmisült, főként a tűzben. „Egyszer és mindenkorra bebizonyosodott, hogy még egy olyan kis erő is, amilyennel akkor rendelkeztem, le tudja rombolni egy másodlagos fontosságú város nagy részét” – magyarázta „Bombázó” Harris. Mivel alig volt védekezés, Harris egyes bombázói 600 méter magasról támadtak – 2400 méterrel lejjebbről, mint ahonnan általában –, így gyakorlatilag megsemmisítették a várost. A nagy erejű, háztetők leszakítására képes, háztömbromboló

Fent: „Bombázó” Harris repülőtábornok, aki elrendelte a Lübeck elleni támadást, amely a Baedeker légi csapások ötletét adta

bombákat az első hullámban dobták le, ezek okozták az első tüzeket, majd a második hullámban gyújtóbombákat szórtak a már tető nélküli épületekre, lángba borítva Lübecket. A város épületeinek körülbelül a 62 százalékát érte bombázás, amelynek hozzávetőleg 1000 halottja volt, és 15 ezer ember veszítette el otthonát. „A kár valóban óriási – jegyezte fel naplójában a náci birodalom propagandaminisztere, Joseph Goebbels pár nappal a támadás után. – Mutattak nekem egy filmhíradót a pusztításról. Az ember el tudja képzelni, hogyan hat egy ilyen bombázás a lakosságra. Nem tekinthetünk el a ténytől, hogy az angol légitámadások mérete és jelentősége

Megmenekült a máglyatűztől Miért értékelték olyan nagyra és hogyan használták ideológiai célra a nácik a Beadeker útikönyveket? A náci korszakhoz társuló egyik legerőteljesebb kép a nyilvános könyvégetés. Német diákok szervezték, fiatal fanatikusok csoportjai színpadias, éjszakai ceremóniákon óriási máglyákra hajigálták a „bomlasztó” irodalmi munkákat. A túlságosan zsidónak, baloldalinak, pacifistának vagy a német szellemmel ellenkezőnek tartott műveket gyújtották fel. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy minden, amit a helyi, horogkereszttel büszkélkedő csőcselék „erkölcstelennek” talált, a máglyán végezte, könyvek ezreit pusztították el így. A Baedeker útikönyvek azonban sosem voltak köztük. Ezek az útikalauzok

1933-ban német diákok a náci államra fenyegetőnek tartott könyveket égetnek. A Baedeker útikönyvek nem voltak köztük, azokat a náci propagandisták használták

– nevüket Karl Baedecker porosz kiadó után kapták, aki a céget alapította, majd fiainak továbbadta – kb. 1827 óta léteztek, és a nemzetiszocializmus felemelkedésének idejére a német élet szerves részévé váltak. Népszerűségüket azonban nem csak a bennük lévő térképeknek, menetrendeknek, turista-összefoglalóknak köszönhették. Az útikönyvek – jórészt a császári kor termékeként – tele voltak sztereotípiás badarságokkal, amelyeket a nácik különösen helyeseltek: pl. a német egyenlő jó, a külföldi egyenlő lusta, megbízhatatlan vagy büdös. Valójában a nácik nem csupán egyetértettek a

Baedeker útikönyvekkel, hanem néhányat ők rendeltek meg, köztük egy útikalauzt a német hadseregnek a lengyelországi megszálláshoz, más könyveket pedig segítettek „szerkeszteni”, ha úgy ítélték jónak. Azt is korlátozták, kinek adhatók el az egyes útikönyvek. A társaság lipcsei irodái az 1943. december 4-i légitámadásban megsemmisültek, de a cég túlélte a háborút és mindmáig folytatja kiadói tevékenységét – köztiszteletben álló útikalauzai ma már kiegyensúlyozottabb szemléletet nyújtanak a világról és annak polgárairól.

Hitler pokoli várostúrája megnőtt. Szörnyű. Ha képesek így folytatni, elképzelhető, hogy az demoralizáló hatással lehet a lakosságra.” A magánaggodalmak mellett, hogy a lübecki légi csapás és az ehhez hasonlók mennyire kikezdhetik a német lakosság eltökéltségét, a nácik megtorló támadásokat kezdtek tervezni. Természetesen Németország egyszer már megpróbálta bombázással térdre kényszeríteni Nagy-Britanniát. A kilenc hónapos Blitz nagyfokú pusztulást okozott a városokban, de alapvetően nem sikerült megtörnie a morált. Az egész költséges, látszólag céltalan hadművelet végül 1941 májusában fejeződött be, amikor a Luftwaffe – a következő hónapban indítandó Szovjetunió elleni invázió felépítéséhez – forrásai legnagyobb részét átcsoportosította keletre. 1942 elejére Hitler nyugaton megmaradt légiereje többé nem volt abban a helyzetben, hogy hosszan tartó, nagyszabású légi offenzívába kezdjen. Képes volt azonban arra, amit Goebbels így fogalmazott: „Kérlelhetetlen megtorló támadások a kultúra központjai ellen, különösen ott, ahol gyenge a légvédelem.” Az első megtámadott város, a csendes, katedrálisáról híres Exeter volt Devonban, amelyre április 23-ról 24-re virradó éjszaka csaptak le a német bombák. Exeter lakóit addig nem igazán érintette a háború. Most a frontvonalban találták magukat, 73 civil meghalt, 20 súlyosan megsebesült. Ez fenyegető ízelítő volt abból, ami következett.

Útikalauz a pusztításhoz Hogyan segíthetett az útikönyv eldönteni Hitlernek, hogy mely városokat bombázza… A Baedeker útikönyvekben előforduló összes ország közül Nagy-Britannia szerepelt a legsikeresebben. Ennek három oka volt. Először is, az első, eredeti útikalauzokat az angol kiadó, John Murray útikönyvsorozata inspirálta, amely a műfaj úttörője volt. Másodszor, Nagy-Britannia, mint a viktoriánus kor legnagyobb hatalma, olyan kulturális mércének számított, amelyre más országok – az épp megszülető Németország is – törekedtek. Végül, a 20. századra Németország után Nagy-Britannia lett a Baedeker könyvek második legnagyobb fogyasztója, sokat lefordítottak angolra. A „bédekkerezés” szó gyorsan meghonosodott az angol nyelvben, jelentése az

Bath

1942. április 25–26.

„Nagy-Britannia fő téli üdülőhelye, vonzó, 68 000 lakosú város… amelynek az építészet, a történelem, a kies táj és a társasági élet együttese alapján nincs párja az angol vidéki városok között. A palladiánus stílusban, bathi mészkőből épült nagy, ívelt és egyenes házsorok városa, amelyek egymás fölötti sorokban rendeződnek mintegy 1800 méter magasságig. Bath a kinézetét nagyrészt John Wood építésznek köszönheti, a hely a 18. századi városépítés csodálatos példája.”

útleírások viktoriánus divatjának csúcspontján: az országban való utazgatás beszámoló írása céljából. A könyvekben voltak térképek, részletes információk az utakról, szállásokról és nevezetességekről, 1846-tól pedig újdonságként csillagrendszert használtak a rangsorolásra – jórészt emiatt lettek ezek az első modern turistaútikönyvek. Erre a csillagrendszerre utalt Von Stumm báró, amikor leírta, hogy a jövőben a nácik „lebombáznak minden épületet, amelyet a Baedeker útikönyv három csillaggal jelöl”. Lássuk, az 1937-es Nagy-Britannia útikönyv mit mondott három olyan városról, amelyet a nácik megpróbáltak elpusztítani!

A bathi St. Andrew-templom, amely több mint 800 évig állt, annyira megrongálódott a bombázásban, hogy el kellett bontani

VESZTESÉG Körülbelül 417 halott, 19 000 lerombolt épület

Norwich

1942. április 27–28., 1942. május 8–9.

Lent: Istentiszteletet tartanak az áprilisi légitámadások során lebombázott norwichi katedrális maradványai között

„A székesegyház jobban megőrizte eredeti, normann kori struktúráját, mint bármely másik angol katedrális. Számos más érdekes épület is található a városban. Norwich összességében vonzó, szép és igencsak csodálatra méltó.” A sok norwichi gyönyörűség aprólékos leírása mellett részletes várostérkép is van a könyvben, amely mutatja a normann kastély, a katedrális és a 15. századi városháza (Guildhall) elhelyezkedését. Mindezeket tönkretették az első, április 27–28-i éjszakai légitámadásban.

VESZTESÉG

York

Több mint 850 halott és sebesült, több mint 20 000 lerombolt ház

1941. május 28–29.

„Egy 84 000 lakosú, ősi város, Yorkshire grófság központja. A széles és termékeny York-völgy közepén, az Ouse folyó mentén fekszik. Ódon városfalai még mindig állnak, sok utcája kanyargós és keskeny, szép számmal találhatók benne érdekes régi házak.” A mellékelt várostérkép mutatja a pompás 15. századi Guildhallt, a viktoriánus vasútállomást és egy középkori templomot, amelyek mind a lángok martalékává lettek a légi csapások során.

Fent: A Baedeker Blitz megragadta mind a német, mind a brit közönség képzeletét. Nagy-Britanniában hamarosan az újságok karikaturistái gúnyolták

Jobbra: A légitámadásban a yorki vasútállomást és a délelőtt 10.15-ös, King’s Crossról Edinburghbe tartó vonatot is eltalálták, amely tele volt utasokkal

VESZTESÉG 92 halott, több száz sebesült, több mint 9500 lerombolt épület

Sorsdöntő pillanatok

Az első exeteri légitámadást követő napon Gustav Braun von Stumm báró, német propagandista kiadott egy nyilatkozatot, amely sikernek nyilvánította a bombázást, és figyelmeztetett, hogy mostantól a nácik „mennek és lebombáznak minden épületet, amelyet a Baedeker útikönyv három csillaggal jelöl”. Ez a hivatkozás a népszerű német útikalauzra hangzatos mondás volt, Balra: Egy légoltalmi figyelő a norwichi légitámadás után egy hajléktalanná vált kisgyereket ringat

amely felkeltette a közönség figyelmét. Felbos�szantotta Stumm főnökét, Goebbelst is, aki a brit támadásokat terrorcselekményként, míg a rájuk adott német választ igazságos és jogos tettként kívánta tálalni, és nem úgy, mint a brit kultúrkincsek elpusztítására tett szándékos kísérletet. Ám a légi csapások szándéka pont ez volt, így megszületett a „Baedeker Blitz” kifejezés. Április 26-án, miután Harris még egy pusztító bombázást indított, ezúttal a balti kikötő, Rostock ellen, Hitler beszédet mondott a berlini Kroll Operaházban, amely a Reichstag felgyújtása után helyet adott

Hitler pokoli várostúrája

„Ez az ember nem jajveszékelhet még egyszer, ha most olyan választ vagyok kénytelen adni, amely sok szenvedést hoz a népére. Mostantól csapást csapásra halmozok, amíg ez a bűnöző elbukik, és a műve elpusztul” – Adolf Hitler

Az ilyen Dornier Do–217 nehézbombázók végezték a Baedeker légitámadások során a csapások nagy részét

a Reichstag üléseinek, és megtorlást ígért. „Ha Angliában győzedelmeskedik a civil lakosság elleni, új módszerekkel végrehajtott légi hadviselés gondolata – mennydörögte –, akkor már most ki kell jelentenem a következőt az egész világnak… [Churchill] nem jajveszékelhet még egyszer, ha most olyan választ vagyok kénytelen adni, amely sok szenvedést hoz a népére. Mostantól csapást csapásra halmozok, amíg ez a bűnöző elbukik, és a műve elpusztul.” Tartotta a szavát, ugyanaznap éjjel Batht légi csapás érte. A várost, amely teljesen védtelen

volt, pillanatok alatt lángtenger borította. A támadás 417 embert ölt meg, 19 000 épület semmisült vagy sérült meg, köztük a lenyűgöző György-kori Assembly Rooms (1963-ban állították helyre). Az exeteri légitámadáshoz hasonlóan, ezt is főként a 3. légiflotta kb. 30-40 Dornier 217-es nehézbombázója hajtotta végre, amelyek egyenként nagyjából 3000 kilogramm bombateher szállítására voltak képesek. Ahogy korábban is, két bevetést indítottak, az egyes csapások között két-három órás szünettel. Ez volt a terror és pusztítás modellje, amelyet az egész Baedeker Blitz

idején követtek. Goebbels a támadások után írt naplóbejegyzésében megjegyezte, Hitler addig akarja „ismételni ezeket a légi rohamokat éjszakáról éjszakára, amíg az angolok megelégelik a terrortámadásokat, és [Hitler] teljes mértékben osztja a nézetemet, hogy a kulturális és civil központokat, egészségügyi létesítményeket kell támadni… Nincs más mód észhez téríteni az angolokat. Az emberi lények azon osztályába tartoznak, akikkel csak akkor tudsz beszélni, ha előzőleg kiverted a fogaikat.” Következő éjszaka Norwich bombázása került sorra. Ennek a városnak is szinte alig volt

Sorsdöntő pillanatok

A rádiójelek csatája Hogyan irányították célra a rádióhullámok a Baedeker bombázókat a sötétben? És ahogy a britek megakadályozták ezt… A Luftwaffe-legénységek elsötétített brit táj fölötti, éjszakai navigációjának megkönnyítésére a német mérnökök kitaláltak valamit, amit Knickebeinnek neveztek. A brit hírszerzés először akkor szerzett róla tudomást, amikor 1940-ben átkutattak egy lelőtt német bombázót, és a műszerfal információi között meglátták a furcsa szót. A vizsgálatok felfedték, hogy a Knickebein (x-láb) egy új rendszer fedőneve, amely a rádióhullámokat használja a német pilóták célra irányításához. Az elgondolás egyszerű volt: egy rádiójelet sugároztak át Európából Nagy-Britanniába. A Lorenz-rendszerként ismert irányítóeszköz – a háború előtt a kereskedelmi légitársaságok repülőit segítette a reptéri landolásnál – módosított verzióját használták. Egyetlen adó jele vezette a bombázókat a cél irányába. Egy második rádiójel, amelyet Európa más részéből sugároztak, annál a pontnál keresztezte az első jelet, ahol a bombákat le kellett dobni. A pilótának mindössze követnie kellett az első jelet, amíg elérkezett oda, ahol a második keresztezte azt. Végig alkalmazták az angliai csata és a Baedeker légitámadások során, de végül ezt a rendszert és később a magasabb frekvencián működő változatait használhatatlanná tették a brit ellenintézkedések, amelyekkel hamis jeleket adtak le a német pilóták megzavarására.

eszköze önmaga megvédésére, és ami volt, az sem jelentett valós katonai értéket. Több mint 90 tonna bombát zúdítottak a városra, 850 embert öltek vagy sebesítettek meg, és közel 20 000 házat semmisítettek meg. Egy szemtanú, John Alpe hétéves kisfiú volt ekkor, de élénken fel tudta idézni a légitámadást a BBC „WW2 People’s War” projektjében. „Számomra este 11.30 körül kezdődött az egész, amikor az I. világháborús veterán apám hangja ébresztett, aki hangosan kiabálta: »Bombák, bombák!« A család ágyban volt, gondolom, mindenki aludt. Az apám, drága édesanyám, két nővérem és én. Én voltam a legkisebb, és a drága mama kihúzott engem az ágyból, gyorsan levitt a lépcsőn, be a nappaliba, ahol szinte fejest ugrott velem az ebédlőasztalunk alá. Éppen időben. A Luftwaffe-gépek első hulláma már dobta le a rombolóbombáit, meggyengítve a várost a rá következő gyújtóbomba-támadás előtt, amely aztán hevesen lángoló tüzekkel pusztított…” A következő célpont York volt, másnap éjjel csaptak le. A háború ezen szakaszában a légoltalmi szirénák majdnem 800-szor szólaltak meg az ősi északi város háztetői fölött; szinte mindegyik téves riasztás volt. Amikor április 28-án éjjel ismét felsivítottak, sok városlakó a másik oldalára fordult az ágyban, és megpróbált visszaaludni. Csak amikor a körülöttük lévő utcákban elkezdődtek a robbanások, a többség akkor kezdett futni – szó szerint – az életéért. Miután ledobták terhüket, az ellenállásba alig ütköző német bombázók géppuskatűz alá vették

A britek akkor szereztek tudomást a Knickebein irányítórendszerről, amikor 1940-ben egy lelőtt német bombázóban felfedezték a titkos szisztémát

„Exeter a nyugat ékköve volt. Mi leromboltuk ezt az ékszert, és a Luftwaffe még visszatér, hogy befejezze a munkát” – Lord Haw-Haw az utcákat, miközben a rémült civilek menekültek az óvóhelyekre. A támadás 90 percig tartott, és a végén 300-an maradtak ott holtan vagy sebesülten, öt apáca is meghalt, amikor a 17. századi zárdáról leomlott a tető. További 9500 épület, köztük a 15. századi Guildhall, egy középkori templom és számos iskola vált rommá. Egyetlen brit város sem gondolhatta – függetlenül attól, mennyire volt jelentéktelen a háborús erőfeszítések szempontjából –, hogy biztonságban van a németek támadásától. Egy héttel később azonban ismét Exetert, az eredeti Baedeker célpontot bombázták. Ezúttal a város nem úszta meg simán. 1942. május 3–4-én éjszaka a német bombázók tíz napon belül harmadszor támadták a várost, gyújtóbombákat szórva és géppuskatűzzel végigsöpörve az utcákat. „A terror éjszakája volt ez az exeteri emberek számára” – jegyezte fel Ernst von Kugel német bombázópilóta a légitámadás után. „Amikor a város közelébe értem, a fénylő visszatükröződések irányítottak. A város fölött láttam, hogy egész házsorok égnek, a lángok kicsaptak az ablakokon, ajtókon, felemésztve

a tetőket. Emberek rohangáltak mindenfelé, és tűzoltók próbáltak kétségbeesetten megküzdeni a lángokkal – folytatta. – Fantasztikus látvány volt, aki ott volt, soha nem felejti el a katasztrófa nagyságát. Halálos látogatásunk áldozataira, a férfiak, nők és gyerekek ezreire gondoltunk, de aztán eszünkbe jutott a Führerünk és a parancs, amit kiadott: bosszú. Rideg kiszámítottsággal hajtottuk végre az utasításokat.” Az ott élők számára azok helyzetek, amelyekbe belekerültek, távol álltak a fantasztikustól. Brian Pollard, egy akkor 18 éves szemtanú szerint: „A légoltalmi szirénára ébredtünk. A robbanások hangját hallva az tűnt értelmesnek, hogy felöltözzünk, és az alagsorban keressünk menedéket, de nem jutottunk el addig. A robbanások nagyon közelinek tűntek, és elárasztottak bennünket a gyújtóbombák. Ezek 30-40 centi hosszúak és 5-8 centi átmérőjűek voltak. Magnézium volt bennük, becsapódáskor fehéren, forrón égtek, és égő repeszeket szórtak szét. Az első emeleti hálószoba ablakán keresztül két ilyen bomba repült be, a robbanástól már darabokban. Megpróbáltuk vízzel eloltani őket, de a szoba berendezése hamarosan lángra kapott. Észrevettem, hogy több gyújtóbomba zuhant be a tetőn át, a padlás már lángolt, és a szemben lévő meg a szomszédos épületek is. Nem volt mit tenni, menni kellett” – mondta, de ez nehéz vállalkozásnak bizonyult a család számára, és mire leértek a menedékbe, az már alig nyújtott takarást. „A legközelebbi közös légvédelmi óvóhely 450 méterre volt – folytatta Pollard. – Kockázatos volt,

Hitler pokoli várostúrája

Fotók: Alamy, Getty, Mary Evans

Pizsamafelsőt viselő tűzoltó issza kora reggeli teáját az exeteri Blitzben elpusztított üzletek romjai mellett

és nem ment baj nélkül, de egymást segítve elértük az óvóhelyet, mint sokan mások is. Bent azonban sokkal ijesztőbb volt, mint kint, ahol legalább a robbanások hangja jobban eloszlott, és láttad, mennyire van közel vagy távol a leomló fal. A közelben égő épületek miatt forróság volt az óvóhelyen, és mindenhonnan behallatszottak a zajok. Aztán jött a géppuskázás. A tűzoltásra való utcai víztartályok kilyukadtak, több centiméternyi víz folyt be az óvóhelyre. Végül a repülők elmentek, s bár a tüzek még égtek, de az emberek elindultak. Aztán hajnalodott.” Amikor Pollard és családja kilépett a napvilágra, látták, hogy szép városukból füstölgő, elszenesedett rom lett. Ezerötszáznál is több ház semmisült meg, további 2700 komolyan megrongálódott. Ezenkívül 400 üzlet, 150 iroda, 50-nél több raktárépület, 36 pub és klub szintén semmivé vált egyetlen éjszaka alatt. Meghalt 156 polgári személy, 563 megsebesült, a városból 12 hektárnyi elpusztult, sok régi épület összeomlott vagy porig égett. A 15. századi székesegyházat súlyos kár érte, számtalan Tudor- és György-kori, valamint viktoriánus jeles épület pedig örökre elveszett. A városi könyvtárból fahasábok és kb. egymillió könyv és történelmi dokumentum izzó máglyája

maradt. Exeternek több mint húsz évbe telt a talpra állás. A Baedeker légitámadások közül ez, az Exeter elleni volt a legmegsemmisítőbb. „Exeter a nyugat ékköve volt – mondta brit hallgatóinak Lord Haw-Haw, az angolul beszélő náci propagandista egy május 4-i rádióadásban. – Mi leromboltuk ezt az ékszert, és a Luftwaffe még visszatér, hogy befejezze a munkát.” A Luftwaffe valóban viszszatért – május 8–9-én, Norwich bombázására, amely a radarnak és a brit vadászrepülőknek köszönhetően sokkal kevésbé volt hatékony. A Baedeker Blitzhez leginkább kapcsolódó utolsó támadás június 6-án történt, amikor Canterburyt (a Baedeker Nagy-Britannia útikönyve szerint „Anglia egyházi fővárosa”) bombázták, egy héten belül harmadszor, ám a város elleni légitámadások legrosszabbika június 1-én ment végbe – 3600 gyújtó- és 130 robbanóbomba hullott rá, amikor megkísérelték lerombolni történelmi katedrálisát. A 11. századi mestermű túlélte, hála a tűzfigyelőknek, akik gyújtóeszközök százait szedték össze és dobálták le a tetőről. A város középkori magjának nagy része azonban megsemmisült. A Luftwaffe továbbra is indított válogatás nélküli kisebb mértékű légitámadásokat a brit váro-

sok ellen, de a Baedeker Blitz 1942 nyarára befejeződött. A Szovjetunió elleni háború óriási méreteket öltött, így Hitler túlfeszített háborús gépezete nem engedhette meg magának, hogy értékes forrásokat pazaroljon egy olyan bombázóhadjárathoz, amely láthatóan igen csekély hatással volt azoknak az embereknek a moráljára, akiket terrorizálni akart. Nagy-Britannia kibírta az angliai csatát. És kibírta a Baedeker légitámadásokat is, amelyek megöltek 1637 civilt, a földdel tettek egyenlővé vagy megrongáltak 50 000 otthont és sok kulturális jelentőségű épületet is. A nép harci szelleme azonban erősebbnek tűnt, mint valaha. A civil lakosság elleni területbombázás mint harcászati eszköz jórészt hatástalannak bizonyult. A britek bárki másnál jobban tudták ezt, de Churchill idején makacsul ragaszkodtak a módszerhez, egészen a háború végéig. Tulajdonképpen a Bombázó Parancsnokságra a brit háborús erőfeszítések aránytalanul nagy részét fordították, bár halálozási rátája sokkolóan magas volt (50 százalék körüli), csak azért, hogy egyre növekvő méretű halálos büntetést mérjen Németország polgári lakosságára. Ez a megsemmisítési politika Drezda felégetésével érkezett el borzalmas apoteózisához a háború végső napjaiban.

Sorsdöntő pillanatok

Paktum az

ellenséggel A Szovjetunió kész volt bárkivel szövetkezni, hogy túlélje a II. világháború vérfürdőjét.

II. világháború menetének az egyik legtöbb fejtörést okozó szála volt a Szovjetunió azon pragmatikus képessége, hogy az események változásával módosítsa elköteleződését. Ez a kaméleonszerű tulajdonság döntően befolyásolta az egész világkonfliktus alakulását. A Szovjetunió – mint oly sok nagyhatalom – a háború véráldozatából és romjaiból született. 1917 októberében Lenin bolsevikjai megdöntötték az orosz ideiglenes kormányt, amely II. Miklós cár bukása után alakult. Lenin hatalmi törekvésének eredménye az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság (Oroszországi SZSZSZK) megalakulása és egy kegyetlen polgárháború lett, amely becslések szerint 7–12 millió életet követelt. Miután a (bolsevik) Vörös Hadsereg legyőzte a fehér hadsereg ellenforradalmi erőit 1922-ben (kisebb csaták még 1923-ban is folytak), a kommunisták megalapították a Szovjetuniót, egyesítve a Kaukázuson túli (Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia), ukrajnai és belorusz köztársaságokat. Egy 22,4 millió négyzetkilométer területű A Le Rire magazin kigúnyolta a nem szent szövetséget

ország született, amely körülbelül 160-170 millió állampolgár fölött uralkodott, elismert vezetője a paraszti származású grúz, Joszif Sztálin volt. Sztálin könyörtelen uralma idején a Szovjetunió határai konfliktusos ügynek bizonyultak. Az első nagyobb érdekütközés 1935-ben merült fel, amikor az aránylag fiatal állam a kínai Mandzsúria tartományban összecsapott a japán erőkkel. Ezt számos incidens előzte meg, amelyek során mind a szovjet, mind a japán őrjáratok véletlenül (és esetenként szándékosan) megsértették a megszállt terület határait. Valójában a halhamiaói incidensként ismert eset volt az első alkalom, amikor lőttek is. A következő években történt egy sor összecsapás, ez 1939 szeptemberében, a Halhín-gol folyó melletti csatában a japán erők döntő vereségével végződött. A Vörös Hadsereg Georgij Zsukov vezetésével olyan taktikát alkalmazott, amely később felbecsülhetetlen értékű volt a német megszállás elleni harcban. 1941. április 13-án aláírták a szovjet–japán semlegességi egyezményt, ezzel pontot tettek egy olyan háború végére, amelyben korábban egyik fél sem üzent hadat. A Szovjetunió, még mielőtt rendezte a keleti határok ügyét, már nyugatra, Lengyelország és a mögötte álló erős német állam felé vetette tekintetét. A lengyel állam léte a napóleoni idők óta vitatott ügy volt Oroszország számára. Noha Hitler nyíltan kijelentette Mein Kampf című könyvében, hogy a Németország számára létfontosságú élettér (Lebensraum) keleten van, és csak a szovjet területek megszállásával lehet rá szert tenni, Sztálin nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy Lengyelország felosztását megtárgyalja a nácikkal. A kormányzat kétszínű természetét mutatta, hogy a szovjetek titkos tárgyalást kezdtek Németországgal, miközben egyidejűleg tárgyaltak Nagy-Britanniával és Franciaországgal is.

A Molotov– Ribbentrop-paktum aláírása 1939-ben

A Németország és a Szovjetunió közötti csaknem fagyos katonai és diplomáciai kapcsolatok miatt a megállapodást gazdasági szerződés formájában kötötték meg. Mialatt a megbízottak alaposan megvitatták a feltételeket (lényegi pont volt a Szovjetuniónak 4,5 százalékos kamatra nyújtandó 200 millió birodalmi márkás német kölcsön), francia és brit küldöttek érkeztek Moszkvába a katonai ügyek megbeszélésére.

Ördögi paktum

A tárgyalások – Lengyelország számára végzetes módon – megszakadtak, mert a lengyelek megtagadták, hogy egy német támadás esetén szovjet csapatokat engedjenek az ország területére. A tiltakozást arra a nagyon is jövőbe látó feltevésre alapozták, hogy ha a Vörös Hadsereg egyszer átlépi a határt, sosem távozik majd. Augusztus

Paktum az ellenséggel

„Amikor a szovjetek a lengyelországi bevonulással kivették részüket a paktumból, volt, ahol szabadítóként fogadták őket” egy heves, bár végül sikertelen ellentámadást. A lengyelek nem tudtak arról az egyezségről, amely már eldöntötte a sorsukat, ezért azt várták, hogy a Vörös Hadsereg a segítségükre siet. Így, amikor a szovjetek szeptember 17-én a lengyelországi bevonulással kivették részüket a paktumból, Lengyelország egyes részein szabadítóként fogadták őket. Ebből a nem teljesen észszerűtlen feltételezésből adódóan a lengyel hadsereg (amely ekkor körülbelül 750 000 főből állt) nagy részét nyugat-

ra küldték, hogy szembeszálljon a németekkel. Ezek után hozzávetőleg 20 000 katona maradt a keleti határok védelmére. A jelentések a szovjet inváziós had létszámát 450 000 és egymillió fő közé tették, könnyű hát belátni, miért nem volt egy csöppnyi esélyük sem a bátor lengyel katonáknak. A németek is, és a szovjetek is azonnal hozzáláttak a lengyel államapparátus lebontásához. Abszurd módon a nácik alsóbbrendű fajnak tartották a lengyeleket, akiknek nincs joga, hogy

21-én jutottak holtpontra, és Sztálin a gyors cselekvés mellett döntött, remélve, hogy meg tud egyezni Németországgal. Augusztus 23-án aláírták a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktumot, amely a két ország külügyminisztereiről, Joachim von Ribbentropról és Vjacseszlav Molotovról kapta a nevét. Fő kitétele úgy rendelkezett, hogy Lengyelországot felosztják a németek és a szovjetek között, a Visztula folyótól keletre fekvő terület kerül Sztálin és Oroszország kezére. Úgy határoztak, Finnország, Lettország, Észtország ás Besszarábia is a szovjet „érdekszférához” tartozik. 1939. szeptember 1-én a németek megindították ádáz inváziójukat Lengyelország ellen, átgázolva a védelmen, amellyel Varsó felé haladva találkoztak. A lengyelek azonban nem adták meg magukat azonnal, hanem megszerveztek

Sorsdöntő pillanatok

Breszt-litovszki parádé

Német–szovjet díszszemle BresztLitovszkban

A breszt-litovszki német–szovjet katonai díszszemle sok szempontból szimbolikus volt. Először is, ez az a város, ahol az oroszok az I. világháborúban aláírták az a breszt-litovszki békeszerződést, amellyel bevégezték háborús részvételüket. A megállapodás feltételeit főként a németek diktálták, és ráerőszakolták az oroszokra. Közös katonai parádét tartani ezen a helyszínen 19 évvel később: nem volt véletlen. Emellett mindkét fél számára lehetőséget adott, hogy megmutassák a világnak, Lengyelország menthetetlen. Az, hogy hat nappal Lengyelország formális kapitulációja előtt rendezték, bizonyította, a megszállt terület sorsa megpecsételődött. Az ünnepség jelezte azt is, hogy a német katonákat visszavonják Lengyelország nyugati felébe, valamint Breszt-Litovszk várost és erődjét átadják a szovjeteknek.

A szovjetek diadalíveket emeltek, amelyeket csillagokkal és horogkeresztekkel díszítettek. A német katonák átvonultak alattuk, így mindkét fél elismerte a másik katonai érdemeit

független nemzetet alkossanak, míg a szovjetek a lengyel nemzetet az elit, művelt osztályok produktumának tekintették. Azonban mindkét ideológia ugyanarra a következtetésre jutott: a lengyel nacionalisták teljes kiirtására. Az 1937–1938-as nagy tisztogatásban (amely a parasztság egyetemes elnyomása mellett a kommunista párt és a kormányzati hivatalok könyörtelen megtisztítása volt) begyakorolt hatékony gyilkolást alkalmazva az NKVD (szovjet Belügyi Népbiztosság) kezdte eltüntetni az értelmiségi osztályokat (hivatali réteg, földbirtokosok, rendőrök és katonatisztek). A cél a lengyel nacionalizmus „fenyegetésének” elpusztítása volt. A zsidókat tömegesen deportálták a fagyos szibériai tundrára, a Gulagra (munkatáborokba), a kivégzések pedig rendszeressé váltak, ennek legfőbb példája a 21 892 lengyel katonatiszt lelövése a katyńi erdőben és négy másik helyszínen 1940 áprilisában. A megszálló erők közötti együttműködésre akkora volt az igény, hogy a németek és a szovjetek közös díszszemlét tartottak Breszt-Litovszkban, és katonáik gyakran jöttek össze barátságos találkozókra Lengyelország-szerte. A németek egy alkalommal még egy elfoglalt erődöt is átadtak szövetségesüknek.

Téli háború

Miközben folytatódott a vérontás ezen az újonnan elfoglalt területen, Sztálin előtt új cél jelent

meg: Finnország. A Molotov–Ribbentrop-paktum által biztosított, balti államokra vonatkozó területi és katonai koncesszióval a birtokukban a szovjetek úgy gondolták, Finnország is behódol majd. Ám Sztálin nagy megrökönyödésére a kis skandináv állam eltökélten visszautasította, hogy igába hajtsa a fejét. Amint a szovjetekkel való „tárgyalások” 1939. november 13-án füstbe mentek, a finnek tudták, kevés idejük van fő védelmi vonaluk, a 150 kilométer hosszú Mannerheim-vonal megerősítésére, amelyet főparancsnokukról, Carl Mannerheimről neveztek el. A szovjetek sietősen kialakított támadási tervüket egy 12 napos hadműveletre alapozták, azzal a célkitűzéssel, hogy december 21-re, Sztálin 60. születésnapjára már be is fejezik. Tekintetbe véve, hogy létszámban igencsak felülmúlták a finneket, akik cári korszakbeli tarackokkal voltak ellátva, nem voltak tankjaik, és mindössze egyheti harcra elegendő lőszer állt rendelkezésükre, könnyen megérthető, miért voltak a szovjetek annyira magabiztosak. Ám – mint a háborúk során oly gyakran előfordul – ez az elbizakodottság végül megalapozatlannak bizonyult. A szovjetek ádáz ellenállásba ütköztek, amikor november 30-án átlépték a határt. A 7. hadsereg fő támadási vonala a Karéliai-földszoroson vezetett keresztül. Már a kezdet rettenetes volt, mivel a finnek, gondosan kerülve a harcot a nyílt terepen, jól kihasználták az erdős terület adta lehetőségeket. Az is hasznukra vált, hogy övék volt egy egyedülállóan eredményes mesterlövész, Simo Häyhä. Száz nap alatt (mielőtt egy az arcát megsebző puskalövés miatt vissza kellett vonulnia) a „Fehér Halálként” ismert férfi 542 szovjet katonát ölt meg. A finn erők 1940. március 13-ig tartották magukat, noha hatalmas sereg sorakozott fel ellenük. A moszkvai békeszerződés aláírása egy olyan hadjáratnak vetett véget, amely a szovjeteknek több mint 200 000 emberébe került. A másik oldalon, a Finnország által fizetett ár hozzávetőleg 25 000 halott, valamint területi veszteség volt, a Finn-öböl szigeteit is beleértve. A Vörös Hadsereg kaotikus teljesítménye komoly hatást keltett Németországban. Sztálin nem tudott róla, de ez megerősítette Hitler véleményét, hogy a Szovjetunió csupán elkorhadt

A szovjetek különböző elköteleződései A Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása 1939. augusztus 23. A britekkel és a franciákkal való tárgyalások fiaskóját követően a Szovjetunió aláírja a hírhedt paktumot Németországgal, megalapozva Lengyelország és a Baltikum felosztását. l

Lengyelország német lerohanása 1939. szeptember 1. A németek átlépik a lengyel határt, és megkezdik kegyetlen inváziójukat, félresöpörve a döbbent lengyel hadsereget. l

Halhín-goli csata 1939. május 11. – szeptember 15. A mandzsúriai határon évekig folyó villongások után a Vörös Hadsereg Halhín-golnál legyőzi a japánokat, így véget vet a viszálykodásnak. l

Lengyelország szovjet lerohanása 1939. szeptember 17. A Molotov–Ribbentrop-paktum alapján a Szovjetunió keletről rohanja le Lengyelországot, kioltva a reményt, hogy az ország ellenállhat a támadásnak. l

l Lengyelország kapitulál 1939. szeptember 28. A lengyel katonai vezetés a hősies küzdelem ellenére felismeri a vesztes helyzetet, és végül beleegyezik, hogy aláírja a kapitulációs okmányokat.

A téli háború 1939. november 30. Kelet-Lengyelország és a balti államok birtokában a szovjetek elvárják, hogy Finnország fogadja el a feltételeiket. A finnek hajthatatlanok, megindul a szovjet támadás és a téli háború. l

l Finnország beadja a derekát 1941. március 13. A szovjetek nem tudják megszállni egész Finnországot, ráveszik a kimerült finneket feltételeik elfogadására és a harc befejezésére. Aláírják a moszkvai békeszerződést.

Szovjet–japán semlegességi szerződés 1941. április 13. A szovjetek, hogy biztosítsák mindkét fél semlegességét a II. világháború során, megnemtámadási szerződést kötnek korábbi ellenségükkel. Így megszüntetik egy keletről jövő japán támadás veszélyét.

Soviets switching sides ház, amely abban a pillanatban összeomlik, amikor berúgják a bejárati ajtaját. Mivel 1940-ben Európa nagy területei áldozatul estek a megállíthatatlan Wehrmachtnak, logikusnak tűnt hasonló kimenetelt várni a Szovjetunió országaiban is. Hitler keleti „édenkertje” vonzóbbnak tűnt, mint valaha. Hihetetlen, de Sztálin paranoiás gondolkodása figyelmen kívül hagyta a közelgő katasztrófára vonatkozó számos figyelmeztetést, azokat is, amelyeket Richard Sorge szedett össze, aki Tokióban kémkedett és komoly kapcsolatai voltak a német nagykövetségen. Még a Vörös Zenekar, egy olyan kémszervezet, amely Berlin közepén gyűjtött információkat, sem tudta meggyőzni Sztálint, akinek a véleménye nem is állhatott volna távolabb a valóságtól. 1941. június 22-e reggelén a németek elszabadították a poklot. A három hadseregcsoportra (Észak, Közép és Dél) tagolt, 3,8 millió katonából álló haderő támadása teljes meglepetésként érte a szovjeteket. A rosszul elosztott, csak védekezésre utasított Vörös Hadsereg sorait megbénította a félelem és a fejetlenség. Heinz Guderian tábornok motorizált erői kihasználták a helyzetet, óriási részeket hasítottak ki a szovjet területekből, miközben lekaszabolták a menekülő ellenséges csapatokat. Megkezdődött az a népirtó háború, amelyet Hitler mindig is akart. Ebben a létet fenyegető helyzetben Sztálinnak nemigen volt más választása, mint hogy a

Białystok, Grodno és Lwów lengyel városokban közös katonai díszszemléket is tartottak

Barbarossa-hadművelet 1941. június 22. A tüzérségi lángtengerrel és fejetlenséggel kezdődő Szovjetunió elleni német offenzíva a szovjeteket meglepetésként érte. Sztálin nem volt hajlandó elhinni, hogy Hitler ekkora támadást indít ellene.

l Szovjet csatlakozás a szövetségesekhez 1941. június Szembesülve a Molotov–Ribbentrop-paktum német elárulásával, Sztálin a nyugati szövetségesekkel társul, és csatlakoztatja a Szovjetuniót korábbi szövetségesei, a tengelyhatalmak elleni koalícióhoz.

Berlin sorsát hivatalosan Churchill, Roosevelt és Sztálin döntötte el Jaltában 1945 februárjában. Nem hivatalosan Churchillnek más elképzelései voltak

„A szovjet népesség újra az éhezés nagyon valóságos és szívfájdító kilátásával nézett szembe” nyugathoz forduljon segítségért. Gyorsan csatlakoztatta birodalmát a szövetséges koalícióhoz, Nagy-Britannia és az USA (utóbbi ekkor még nem köteleződött el aktívan), valamint számos más ország mellé. A háború további részében a „három nagy” (Churchill, Roosevelt és Sztálin) együttműködött a Németország elleni harcban. Atlanti-óceáni konvojok szállítottak hadfelszerelést – köztük tankokat, terepjárókat, fegyverzetet, de legfőképp élelmiszert – a szovjet területekre. A létfontosságú mezőgazdasági részek – az ukrán „kenyeres kosárral” együtt – német kézen voltak, a szovjet népesség újra az éhezés nagyon valóságos és szívfájdító kilátásával nézett szembe. Teljesen új szintre lépett 1941. augusztus 25-én a britek és a szovjetek közötti együttműködés,

Szövetséges utánpótlás a szovjeteknek 1941-től A nyugat által nyújtott segítség fontos tényezője annak, hogy a szovjetek kitartottak a harcban és élelmezni tudták a népet. A kölcsönbérleti törvény alapján az USA ellátta őket élelemmel, fegyverrel, járművel, fémmel, üzemanyaggal.

Irán angol–szovjet inváziója 1941. augusztus 25. – szeptember 17. A Megegyezés fedőnevű hadműveletben a britek és a szovjetek együttműködnek Irán meghódításában, hogy megszerezzék az olajmezőket és biztosítsák a perzsa korridort. l

amikor közösen támadták meg Iránt. A Megegyezés hadművelet célja az iráni olajmezők megszerzése és a perzsa korridoron keresztül a szövetségesek számára biztonságos utánpótlási útvonalak biztosítása volt. Az inváziót a szövetségesek szükségesnek ítélték, mert úgy gondolták, hogy az iráni uralkodó, Reza Pahlavi sah a tengelyhatalmak ügyével szimpatizál. Szeptember 17-re a sahot lemondatták, és elérték mindkét stratégiai céljukat. Irán volt a helyszíne a három fő szövetséges vezető első találkozásának is. Az iráni főváros szovjet nagykövetségén tartott teheráni konferencia (1943. november 28. – december 1.) úgy végződött, hogy a szövetségesek megegyeztek, a Németország elleni háborúban nyitnak egy második frontot, amit Sztálin már régóta sürgetett.

A moszkvai csata 1941. október A Vjazma–Brjanszk körüli csaták lesújtó veszteségei után a szovjeteket tovább nyomják vissza a főváros felé a németek, mivel egy Moszkva elleni végső támadással akarják befejezni a háborút.

l Uránusz hadművelet 1942. november 19. Miközben dúlnak a harcok Sztálingrádban és környékén, a szovjetek nagy offenzívát kezdenek volt szövetségeseik ellen. A hadművelet a német 6. hadsereg teljes körülzárásával és megsemmisítésével végződik.

Teheráni konferencia 1943. november 28. – december 2. A teheráni szovjet követségen tartják, a „három nagy” vezetői itt találkoznak először. Sztálin egy németek elleni második front megnyitását követeli Roosevelttől és Churchilltől, akik ebbe bele is egyeznek.

Sorsdöntő pillanatok

kÉmek, akik megnyertÉk

a hÁborÚt

Kémek, titkos ügynökök, kódfejtők és szabotőrök – Nagy-Britannia titkos hadserege, amely az árnyékban harcolva próbálta megbénítani a náci Németországot. 40

Kémek

franciaországi hadjárat katasztrófája után Nagy-Britannia egyedül maradt a világban mint az egyetlen nagyhatalom, amely Hitler és Nyugat-Európa leigázása közé állt. Hadseregét megtépázták, az invázió közvetlenül fenyegetett, így Churchillnek a súlyos helyzet kezelésére kellett egy terv. A titkos szolgálatokhoz és az újonnan alakult Különleges Műveletek Igazgatóságához (SOE) fordult tehát, hogy megállítsa Hitlert. Titkos ügynö-

kök, külföldi gerillaharcosok, kódfejtő szakemberek és speciálisan kiképzett szabotőrök különleges csapata dolgozott fáradhatatlanul azon, hogy a szövetségesek javára fordítsa a háború menetét. Kiválasztottuk a legjelentősebb ügynököket, és most az ő történetüket mutatjuk be. Legtöbben a zsarnokság megdöntéséért dolgoztak. Egyesek viszont támogatták azt. Sokan az életüket áldozták fel. Bármi volt is a szerepük, tetteik a II. világháború legkülönösebb történetei közé tartoznak…

„legtÖbben a zsarnoksÁg megdÖntÉsÉÉrt dolgoztak. egyesek viszont tÁmogattÁk azt. sokan az ÉletÜket ÁldoztÁk fel”

ian fleming

James Bond megalkotója különleges karriert futott be a katonai hírszerzésnél. Ian Fleming újságíróként 1939-ben utazást tett Oroszországban, egy kereskedelmi megállapodásról tudósított, de a valódi küldetése az volt, hogy felbecsülje az ország katonai erejét és morálját a biztosan bekövetkező háború előtt. Nagy-Britannia háborúba lépésekor Fleminget kinevezték John Henry Godfrey ellentengernagy, a haditengerészeti hírszerzés igazgatójának a segédtisztjévé. Főhadnagyi rangban lett a Királyi Haditengerészeti Önkéntes Tartalékerő különleges csoportjának tagja, ezt a rangot kapta később híres figurája, James Bond is. Fleming segített a titkos ügynökök futtatása terén fejleszteni a britek és amerikaiak közötti kapcsolatot, és tevékenyen részt vett a 30. Rohamegység, egy brit kommandós csoport felállításában, ennek feladata a csapatok támogatása és a háború szempontjából fontos információk gyűjtése volt. Legnagyobb eredményeik: egy német Enigma rejtjelező készülék megszerzése, valamint a német és olasz flotta sok dokumentumának megkaparintása az 1942es Fáklya hadműveletben. Fleminget tekintik a Trout Memo szerzőjének is, amelyből a Mincemeat megtévesztő művelet valósult meg, ez a szövetségesek 1943-as

szicíliai partraszállását álcázta. A Mincemeat során egy halott csavargót brit tengerésztisztnek öltöztettek, hamis iratokkal, félrevezető levelekkel látták el, és vízbe dobták a spanyol partoknál. Német ügynökök találtak rá, s a papírok alapján azt hitték, Görögország és Szardínia lesz a támadás célja. Fleming titkos műveleti ismereteit átültette 1953-as Casino Royale című regényének főhősébe, James Bondba, minden idők leghíresebb kémfigurájába. Tizennégy Bond-könyvet írt. A főhős nevét egy ornitológustól kölcsönözte, M és Q alakját a brit hírszerzésnél megismert emberek ihlették. Úgy tudni, M-et a főnökéről, Godfrey ellentengernagyról mintázta.

jellegzetessÉgek

IRÁNYÍTÓ ELME

MERÉNYLŐ

SZABOTŐR

KÓDFEJTŐ

KETTŐS ÜGYNÖK

BESZERVEZŐ

Feljegyzés egy kémtervéről, a Ruthless műveletről

Ian Fleming egyik klasszikus beállítású sajtófotója

Fleming Hoagy Carmichael amerikai énekeshez hasonlónak képzelte el Bondot

Sorsdöntő pillanatok

roger landes

Az elárult ügynök, aki bosszút állt. Claude de Baissackal dolgozott együtt, majd átvette tőle a Scientist kémhálózatot, de Spanyolországba kellett menekülnie, mert André Grandclément, a francia ellenállás egyik vezetője elárulta. Angliában azt gyanították, köpönyegforgató, de ártatlannak bizonyult. A D-nap előtt visszatért Franciaországba, és segített újraépítetni a hálózatot. Grandclément-t az árulása miatt kivégezték az ellenállás vezetői, és Landes-ra bízták Grandclément felesége megölésének viszszás feladatát.

„tommy” yeo-thomas A szuperkém, ő volt James Bond ihletője. Yeo-Thomas, akit a Gestapo Fehér Nyúl fedőnéven emlegetett, Franciaországban háromszor is leszállt ejtőernyővel, végül 1944-ben elfogták és megkínozták. A buchenwaldi koncentrációs táborba vitték, de meg tudott szökni. Franciaországban egyszer vonaton utazva még Klaus Barbie-val, a „lyoni mészárosként” ismert hírhedt nácival is beszédbe elegyedett. Úgy tudni, Bondhoz hasonlóan számos módszert alkalmazott, hogy megszökjön ellenségeitől (többek közt leugrott egy vonatról, megfojtott egy őrt, álruhát öltött és egy halottaskocsin utazott), és a nőknél is nagy sikere volt. Később megkapta a György-keresztet.

leo marks

francis suttill

1942-ben sorozták be, rejtjelező kiképzést kapott, ezután nem a Bletchley Parkba, hanem a SOE állományába került. Egy sor a megszállt Európába küldött SOE-ügynököt Marks képzett ki, köztük Noor Inayat Khant és a Grouse/ Swallow szabotőrcsapatot, akiket Hitler nehézvízkészleteinek megsemmisítésére küldtek Norvégiába. Marks felismerte, hogy komoly hiányosságok vannak a meglévő rejtjelrendszerben, ezért ügynökeivel kiadatlan és híres verseket tanultak meg, ezeket használták a kódolt kommunikációhoz. Szintén ő alkalmazta újra az egyszer használatos rejtjelkulcsot, amikor az ügynök és a bázis a véletlenszerű betűlista egy-egy példányával rendelkezett csak, az ügynök pedig használat után megsemmisítette az övét.

Suttill alapította és vezette a párizsi Prosper hálózatot. Sikeres küldetéseinek listáján szerepelt a chaingyi erőmű megbénítása, 1000 liter benzin megsemmisítése és egy sor tehervonat elleni támadás az Orléans–Párizs vasútvonalon. Grignonban védett házat működtetett a Nemzeti Mezőgazdasági Iskolában, ez volt az egyik legjelentősebb SOE-ház Franciaországban. A Prosper hálózat összeomlása olyan tragédia volt, amelynek során rövid idő alatt több száz SOE-ügynököt és francia ellenállót árultak és fogtak el. Suttillt 1945-ben a sachsenhauseni koncentrációs táborban kivégezték.

Az utolsó pillanatban elárult hálózatirányító.

A SOE fő kriptográfusa.

jozef gabČÍk És jan kubiš

A cseh katonák, akik életüket adták az Anthropoid hadműveletben. A csehszlovák emigráns hadsereg két katonája a SOE utasításai alapján dolgozott az Anthropoid hadműveletben, amely Reinhard Heydrich SS Obergruppenführer meggyilkolásával végződött 1942 májusában Prágában. Ez volt a világháború egyetlen olyan küldetése, amelyben sikerült megölni egy magas rangú náci tisztet, bár ez pirruszi győzelemnek bizonyult, mert borzalmas, civilek elleni SS-megtorlások követték a régióban. Jozef Gabčík és Jan Kubiš azok között volt, akiket ejtőernyővel dobtak le Csehszlovákiában. Náciellenes szimpatizánsokkal vették fel a kapcsolatot, több meghiúsult merénylettervük is volt. Újabb tervük szerint május 27-én reggel lesben álltak Heydrich autójára várva. Amint Heydrich közeledett, Gabčík kilépett a kocsi elé, és brit Sten géppisztolyából tüzet nyitott rá, de a fegyver besült, és Heydrich pisztolyával viszonozni tudta a tüzet. Ekkor Kubiš kézigránátot dobott az autóra, amely átütötte a lökhárítót, és szilánkjai Heydrich bal oldalába fúródtak. A tűzpárbaj folytatódott, majd Gabčík és Kubiš elmenekült. A merénylők úgy vélték, a támadás nem sikerült. Azonban Heydrich sérülései súlyosak voltak, emellett vérmérgezést kapott, amelybe június 4-én belehalt. Hitler tombolt a történtek miatt, azonnali megtorlást

rendelt el, ekkor került sor a lidicei mészárlásra, amikor is egy teljes falut megsemmisítettek. A rettenetes brutalitás ellenére a németek nem találták az elkövetőket egészen addig, amíg egy ellenálló, Karel Čurda jelentkezett a Gestapónál, és elárulta a csoport helyi kapcsolatait. A Gestapo kegyetlen vallatási technikát alkalmazó, ádáz embervadászat után gyakorlatilag megostromolta a prágai Cirill és Metód székesegyházat, ahol egy kriptában Kubiš, Gabčík és több más ejtőernyős rejtőzött. Itt is haltak meg, néhányan a tűzharcban, a többiek öngyilkosok lettek, amikor a nácik vízzel árasztották el a rejtekhelyüket.

Jan Kubiš, akinek kézigránátja megölte Heydrichet Heydrich Mercedes kocsija a támadás után

Kémek

a szolgÁlatok munkÁja Lássuk a brit hírszerző szervezetek zavarba ejtően szerteágazó feladatait! MI9: Feladata 1941-ig az ellenséges hadifoglyok kihallgatása, lenyomozása volt, de az MI9 segítette a szövetséges hadifoglyok szökését is, és itt kérdezték ki azokat, akiknek aztán sikerült Angliába jutniuk. Az MI9 felvette a kapcsolatot azokkal, akik még fogságban voltak, és titkos utakon utasításokat és felszerelést küldött nekik.

MI7: A brit sajtó és propaganda irányításának eredete az MI7-nél keresendő. A II. világháború kitörésekor a részleget átszervezték, ekkortól elsősorban polgári személyzet dolgozott itt cenzorként és propagandistaként. 1940 tavaszán az MI7 legtöbb funkciója átkerült a brit Információs Minisztériumhoz.

MI6: A Titkos Hírszerző Szolgálatként (SIS) is ismert MI6 a mai napig a brit kormányzat elsődleges külföldi hírszerzéssel foglalkozó ügynöksége. A II. világháborúban az MI6 fedett műveleti irodákat állított fel az USA-ban, Kanadában és másutt is, amelyek sikeres akciókat hajtottak végre a háború minden színterén.

MI5: A Biztonsági Szolgálatnak is nevezett MI5 a brit hírszerzés belső kémelhárítási és biztonsági részlegeként működött. A háború során a máig is aktív MI5 felépített és irányított egy kettős ügynöki rendszert, valamint a Royal Victoria Patriotic Buildingbe telepített Londoni Fogadó Központon keresztül ellenőrizte a Nagy-Britanniába belépő külföldi állampolgárokat.

MI8: Az MI8 a hadügyminisztérium lehallgatási hírszerzéssel foglalkozó részlege volt, az ő feladatuk volt az Y állomásnak is nevezett, rádiókommunikációra alkalmas állomások világhálózatának létrehozása és működtetése. 1939–1941 között, 18 hónapig az MI8 felelt a kommunikáció biztonságáért és a Rádió Biztonsági Szolgálatért (RSS), majd az RSS-t beolvasztották az MI6-ba.

MI10: A háború alatt az MI10 a világszerte megje-

lenő különböző haditechnikai eszközökkel kapcsolatos hírszerzés elemzéséért felelt. Az MI10 rendszeresen kiértékelte a zsákmányolt fegyvereket, valamint a harctérről Nagy-Britanniába kerülő új technológiák széles skáláját. Az MI10-et végül beolvasztották a Kormányzati Kommunikációs Központba.

peter fleming

A ragyogó író és kalandor volt a keleti titkos háború mozgatórugója. A könnyed és elbűvölő Peter Fleming Ian bátyja volt, és a brit hírszerzés prominens alakja lett. Együtt dolgozott Colin Gubbinsszal a Kisegítő Egységek felállításán, amelyek ellenálló háborút viseltek volna az Egyesült Királyságban egy sikeres német megszállás esetén. Amikor Gubbins hozzákezdett a SOE létrehozásához, magával vitte Fleminget is. 1941 áprilisában Fleming és ügynökcsapata egy tonna robbanóanyaggal, 40 000 font papír- és aranypénzzel, valamint olasz zsebszótárakkal felfegyverkezve Észak-Görögországba ment. Egy fontos völgyet védtek a monasztiri hegyszorosban a német hadsereg ellen, majd visszavonultak, de közben megrongálták az ellenség kommunikációs vonalait, hidakat és vasútvonalakat robbantottak fel. Fleming és emberei segítették a brit alkonzul és a diplomaták Kairóba történő evakuálását is. Képességei okán Indiába, majd Ceylonra helyezték, ő vezette a D ügyosztályt, amelynek feladata katonai megtévesztő hadműveletek végrehajtása volt Délkelet-Ázsiában. Fontos szerepet játszott a burmai brit offenzívában – egy olyan területen, amelyet az 1942-es japán megszálláskor veszítettek el –, ahol olyan információt terjesztett el, hogy a régióban jelen lévő brit erő sokkal nagyobb, mint amilyen az valójában volt. 1945 júniusában kitüntették a Brit Birodalom Rendjével.

A londoni modern MI6-épület a kémvilág ikonikus pontja

HADITENGERÉSZETI HÍRSZERZŐ CSOPORT: A 39-es szobaként is ismert hírszerző

csoport, a NID kezelte a megfejtett haditengerészeti üzeneteket, hírszerzésre bevetették a 30. Rohamegység kommandósait is. A NID tisztjei minden olyan háborús zónában tevékenykedtek, ahol a britek érintettek voltak, részt vettek a Fáklya és az Overlord hadműveletben is.

noor inayat khan Egy bátor kémhercegnő, akinek az élete tragédiába torkollt. Inayat Khan, aki Tipu szultán, a 18. századi májszúri uralkodó leszármazottja volt, belépett a Női Légierő Kisegítő Szolgálathoz, felvette a Nora Baker nevet, majd 1943 februárjában csatlakozott a SOE-hoz. Felmerültek kételyek, hogy alkalmas-e titkos ügynöknek, de végül ő lett az első női rádiós, akit a megszállt Franciaországba küldtek, és túlélte a Prosper hálózat összeomlását is. Bár Maurice Buckmaster ezredes, a SOE francia műveleteinek vezetője elrendelte a távozását, ő mégis maradt, és mivel a Prosper vezetői fogságban voltak, Khan lett az egyetlen jelentős használható SOE-ügynök az egész régióban, és ő folytatta a rádióüzenetek küldését Angliába. Sajnos, miután egy kettős ügynök elárulta, 1943 októberében a Gestapo elfogta. Kétszer megszökött fogvatartóitól, de mindkétszer azonnal újra elfogták, majd amikor átszállították a pforzheimi börtönbe, úgy tudni, ott állandóan leláncolva tartották. Később átvitték a dachaui haláltáborba, ahol 1944. szeptember 13-án, érkezése másnapján kivégezték. Egy meg nem nevezett volt holland rab igen megrázó leírást adott egy nő – feltételezhetően Inayat Khan – ottani haláláról. Khant 1949-ben tüntették ki a György-kereszttel.

Sorsdöntő pillanatok

alan turing A zseniális matematikus, aki segített feltörni az Enigma kódjait. Alan Turing londoni születésű, zseniális matematikus volt. A cambridge-i és a princetoni egyetemen tanult, majd még a II. világháború előtt a Kormányzati Kód és Rejtjel Iskolának kezdett dolgozni. Amikor a britek hadat üzentek, Turing teljes állást vállalt a buckinghamshire-i Bletchley Parkban, ahol a németek és szövetségeseik által használt katonai kódok megfejtésén munkálkodott, elsődleges célja az Enigma kódjainak feltörése volt. Az Enigma a német fegyveres erők rejtjelező készüléke volt, amelyet az üzenetek biztonságos továbbítására használtak. Az eredeti kódokat lengyel matematikusok fejtették meg, de a németek a rejtjelek napi változtatásával tovább növelték az Enigma biztonságosságát. Turing kódfejtő kollégájával, Gordon Welchmannel együtt kifejlesztette a Bomba nevű gépet, amely nagy sebességgel ellenőrizte az Enigma lehetséges betűkombinációit, lecsökkentve a beállítások számát, így megkönnyítette a kódfejtők munkáját. 1940 közepétől Bletchley Parkban rendszeresen tudták olvasni a német légierő üzeneteit. Bármennyire fontos háborús helyszín is volt, az atlanti csatában más volt a helyzet. Ott a német haditengerészet bonyolultabb rejtjelezési rendszere és fejlettebb készülékei miatt a központ és a tengeralattjárók üzenetváltásai kifogtak Bletchley kódtörőin. A szövetségesek azonban az U–110 tengeralattjáró elfogásával kincsre találtak, mert megszereztek egy hibátlan haditengerészeti Enigma gépet. Ez hamarosan eljutott Bletchley-be Turinghoz és szakembereihez, akik munkához láttak. Ráadásul a német hadvezetés azt hitte, hogy a haditengerészeti kommunikációban használt rejtjelek feltörhetetlenek. A szövetséges hajókonvojok rövidesen ki tudták kerülni az U-bootok farkasfalkáit. A németek azonban egy negyedik tárcsát is szereltek az Enigma készülékbe, ez pedig újabb akadályt jelentett, és a tengeralattjárók ismét „boldog időket” éltek meg 1942-ben, félelemben tartva a szövetséges konvojokat. Turing azonban végül ezt a problémát is megoldotta. A német kódok feltörése folytonos küzdelem volt, és ebben Turing volt a szövetségesek ásza. Emlékét a 2014-es Kódjátszma című film örökítette meg.

tor glad

A norvég katona kettős ügynökként működött, párban John Moe-val. A norvég állampolgár Tor Glad és John Moe Skóciában ért partot, majd kettős ügynökök lettek az MI5 megtévesztési rendszerének keretében. Glad részt vett megrendezett szabotázsakciókban, és hamis rádióüzeneteket küldött, amelyek a valódi, 1942-es észak-afrikai támadás előtt meggyőzték a németeket, hogy a szövetségesek Norvégia lerohanását tervezik. A németek több mint 300 000 katonát voltak kénytelenek Norvégiában állomásoztatni egy olyan támadás elleni védekezésül, amely sosem valósult meg. Moe és Glad fedőneve Mutt és Jeff volt, mert hasonlítottak a korszak két népszerű rajzfilmfigurájára. Brit gazdái azonban kételkedni kezdtek Glad megbízhatóságában, így végül 1943-ban internálták.

roman czerniawski A lengyel kettős ügynök hamis információt adott a németeknek a D-napról. A francia kettős ügynök Mathilde Carréval létrehozott egy később lebukott francia ellenálló hálózatot. Czerniawskit német ügynökként Angliába küldték, itt felajánlotta szolgálatait a briteknek. Az MI6 és az MI5 is kikérdezte, és a britek bevették az MI5 megtévesztési rendszerébe. Brutus fedőnéven Czerniawski hamis információkat adott át a németeknek, de erős szovjetellenes érzelmei miatt a britek megkérdőjelezték az alkalmasságát, ingadozónak látták, és aggódtak, hogy a német hatóságok gyanút fogtak. 1943 végére azonban a britek már tevékenységre megfelelőnek találták. A D-nap előtt a Fortitude hadművelet keretében megtévesztő információkat küldött, ezek segítettek meggyőzni a németeket, hogy az európai invázióra Pas-de-Calais-nál kerül sor.

juan pujol garcÍa Kulcsszerepet játszott a D-napra vonatkozó megtévesztésekben.

A Garbo fedőnevű katalán García felajánlotta szolgálatait a német hírszerzésnek, majd átállt a britekhez, és az MI6 kettős ügynökeként dolgozott. Tommy Harrisszel 27 fiktív ügynökből álló hálózatot kreált, ezek segítségével félreinformálta a németeket a Fortitude hadművelet során, amellyel a D-napi partraszállás helyét kívánták elfedni. Egy fontos üzenetével Pujol olyan tökéletesen megtévesztette a németeket, hogy azok a támadást várva két páncélos- és 19 gyalogoshadosztályt tartottak Pas-de-Calais térségében. Ez időt adott a szövetségeseknek a hídfőállás kiépítésére Normandiában. Vélhetően egyedüliként megkapta a német Vaskeresztet és a Brit Birodalom Rendjét is.

claude de baissac A francia Scientist hálózat kulcsjátékosa.

Turing elképesztő Bomba gépe

A mauritiusi De Baissac, a szintén SOE-ügynök Lise de Baissac bátyja, 1942. július 30-án Harry Peulevével együtt ejtőernyővel érkezett Franciaországba. Bordeaux körzetében hozta létre a Scientist hálózatot. Többek között megtámadták a helyi kikötőben az U-boot-állásokat. Az Overlord hadművelet támadási fázisában, 1944. június elején a franciaországi SOE-akciók vezetője Normandiába küldte De Baissacot a Scientist hálózat újjászervezésére. Taktikai hírszerzéssel segítette a hadsereget is. Vakmerőségét mutatja az az eset, amikor egy olyan ház felső emeletére vitt egy brit repülőszázadost, amelynek földszintjén egy német központ volt.

Kémek Nancy eltökélte, hogy szerepet vállal a háborúban

nancy grace augusta wake

Élete veszélyben volt, a nácik igencsak vadásztak rá, de túlélte a háborút. A világháború alatt a szövetségesek szolgálatában álló nők közül ő kapta a legtöbb kitüntetést. Állandó életveszélyben élt a nácik által megszállt Franciaországban. A francia ellenállás futáraként kockáztatta az életét, azonban mindig el tudott tűnni. Az ellenséges kémek közül a Gestapo leginkább őt akarta elkapni, Fehér Egérnek nevezték, és ötmillió frank vérdíjat tűztek ki a fejére. Wake erős náciellenességét saját tapasztalatai táplálták. Új-Zélandon született, később a család Ausztráliába költözött. Tizenhat évesen elhagyta az otthonát, New Yorkba, majd Londonba utazott. Rövid ideig gyerekgondozóként dolgozott, közben újságírást tanult. Az 1930-as években a Hearst-lapok európai tudósítója lett, így közvetlen szemtanúja volt a felemelkedő náci hatalom brutalitásának. A háború kitörése után csatlakozott a francia ellenálláshoz. A hálózat, amelyben dolgozott, lebukott, letartóztatták, de aztán szabadon engedték, mert a németek elhitték azt a barátja által kieszelt történetet, hogy megcsalta a férjét,

Henri Fioccát, és csak ezt próbálta titkolni. Több hiábavaló kísérlet után végül eljutott Londonba, és beállt a SOEhoz. Fiocca Franciaországban maradt, a Gestapo elfogta, Nancy sok megkínozta, de ő nem árulta kitüntetést el, hol van Nancy. Fiocca belekapott halt a kínzásokba. 1944. április 26-án éjjel Wake-et ejtőernyővel ledobták Franciaországban, ahol Henri Tardivat százados csoportjához csatlakozott. Az újonc ellenállókat képezte ki, egyszer pedig több mint 500 kilométert biciklizett, hogy kézbesítsen egy szigorúan titkos kódkönyvet. Egy támadás során pedig úgy hallgattatott el egy német őrszemet, hogy egyetlen dzsúdóütéssel puszta kézzel megölte. Wake túlélte a háborút, György-keresztet, amerikai Szabadság érdemérmet, francia Hadikeresztet és egyéb értékes kitüntetéseket kapott. 2011-ben Londonban halt meg, 98 éves korában.

merlin minshall

A haditengerészeti hírszerzésnél szolgált, ez új kalandot jelentett. Merlin Marshall kalandkereső volt. A londoni egyetemen végzett, majd 1931-ben első angolként végighajózott Európán a Fekete-tengerig. Lelkes autóversenyző volt, 1937-ben megnyert egy olasz országúti versenyt, ahol Benito Mussolini adta át neki a díjat. Később ő volt az első, aki léghűtéses kocsival átszelte a Szaharát. 1939-ben, a háború kitörésekor jelentkezett a Királyi Haditengerészeti Önkéntes Tartalékerőhöz, ahol egy ideig Ian Fleming alatt szolgált. 1940-ben részt vett egy sikertelen akcióban, a Dunát akarták hajókkal eltorlaszolni a német olajszállítás megakadályozására. Ő vezette a Shamrock hadműveletet, a haditengerészeti hírszerzés és a SOE közös akcióját: a francia partoknál zajló német tengeralattjáró-forgalmat figyelték. 1941-ben közreműködött a német Bismarck csatahajó utáni hajtóvadászatban, a HMS Flowerdownon vezetett egy keresőrészleget. Azután egy sussexi lehallgatóállomáshoz került, végül a Csendes-óceánon szolgált. Minshall először elutasította, hogy Fleming róla mintázta volna James Bondot, de később magáévá tette a gondolatot. Négyszer nősült. 1987-ben, 80 évesen halt meg.

„tÖbb mint 500 km-t biciklizett, hogy kÉzbesÍtsen egy kÓdkÖnyvet”

john moe

A brit és norvég kettős állampolgár Moe hamis információkkal látta el a nácikat. Társával, Tor Gladdal a skóciai Moray-torkolatnál, Crovie-ban ért partot 1941. április 7-én. A duót a német Abwehr szervezte be, hogy szabotázsakciókat kövessenek el Nagy-Britanniában. Ők azonban azonnal megkeresték a helyi hatóságokat, majd az MI5 és az MI6 kikérdezte őket. Mindkettejüket bevették kettős ügynökként az MI5 megtévesztési rendszerébe: megrendezett szabotázscselekményeket vittek végbe jelentéktelen célpontok ellen a németektől kapott robbanóanyaggal. Fedőnevük Mutt és Jeff volt, rádión hamis célpont-információkat küldtek az Abwehrnek az észak-afrikai szövetséges invázió előtt, emiatt Németország katonák ezreit tartotta Skandináviában.

Moe és Glad, a két kettős ügynök munkája több ezer nácit vont ki a harcokból

Sorsdöntő pillanatok

colin gubbins A fegyelmezett és gyors eszű skót, aki a Különleges Műveletek Igazgatóságát vezette. A Különleges Műveletek Igazgatóságának fő mozgatórugója volt ez az energikus skót, aki kitüntetéssel szolgált a Királyi Tüzérségnél az I. világháborúban, majd Oroszországban harcolt a fehérek oldalán, később részt vett az 1919–21-es angol–ír háborúban. Az utóbbi két színtéren szerzett tapasztalatai intenzív betekintést nyújtottak a gerilla-hadviselésbe. A témáról több kiképzési kézikönyvet is írt a brit katonai hírszerzésnek, pl. 1939-ben a Partizán vezető kézikönyvét, amely felvázolta a szabotázsakciók és a gerilla-hadviselés fő elveit. Dolgozott a Kisegítő Egységek létrehozásán,

amelyek egy sikeres német megszállás esetén ellenálló háborút viseltek volna az Egyesült Királyságban. Ezután a SOE vezetője lett. Felvette az M fedőnevet (ezt kölcsönözte Fleming a James Bond-regényeiben). Irányításával a SOE különálló részlegeket hozott létre az egyes országokban folyó tevékenységek összehangolására; a legnagyobb figyelemmel Franciaországra koncentráltak. A SOE sok sikert ért el, de gyakran kudarcot is szenvedett, például egy katasztrofális hollandiai műveletben, amely számtalan ügynök életébe került. A SOE vezetőjeként Gubbins világszerte koordinálta az ellenállási mozgalmakat, tevékenységét egyeztette a külügyminisztériummal, a vezérkari főnökökkel, az ellenállási szervezetek képviselőivel, az emigráns kormányokkal, valamint más ügynökségekkel, például az amerikai Stratégiai Szolgálatok Hivatalával (OSS).

eddie myers

A mérnök, aki felrobbantotta a Gorgopotamosz viaduktot. Eddie Myers alezredes volt a Harling művelet parancsnoka, a küldetést a SOE a görög ellenálló csoportokkal együtt hajtotta végre. Az akció célja a völgyhíd lerombolása volt, hogy elvágják Erwin Rommel marsall Észak-Afrikába vezető utánpótlási útvonalát. A szabotázs sikerült, és bebizonyította, hogy a gerillák a szövetségesekkel együttműködve látványos eredményeket tudnak elérni a megszállt Európában. Myers ott maradt a terepen, saját gerillahálózatot épített ki, amely többek közt sikeresen semmisítette meg az Aszóposz völgyhidat.

jack agazarian

Az önzetlen kém, aki magát is feláldozta.

Jack Agazarian, a RAF tisztje bizonyította rettenthetetlenségét, amikor 1943 júliusában visszatért Franciaországba egy második küldetésre, noha a Gestapo még a Physician hálózatban töltött időkből ismerte a személyazonosságát. Még nagyobb bátorságot mutatott, amikor parancsnoka, Nicholas Bodington helyett ment el egy találkozóra, amelyről sejtették, hogy csapda lehet. Az is volt, Agazariant letartóztatták, később pedig kivégezték. Felesége szintén a SOE F szekciójának dolgozott.

henri dÉricourt

A kiismerhetetlen francia története a mai napig rejtély.

1942 augusztusában a francia Henri Déricourt Angliába szökött, és csatlakozott a SOE-hez. Szülőhazájába a következő év januárjában ment vissza, ejtőernyővel. Főként a Prosper hálózattal dolgozott, ő szervezte meg több mint 60 SOE-ügynök – köztük Noor Inayat Khan, Vera Leigh, Yolande Beekman, Eliane Plewman, Diana Rowden, Jack Agazarian, Francis Suttill, Pearl Witherington és Lise de Baissac – szállítását. Amikor a Prosper hálózat lebukott, Agazarian és Suttill úgy hitték, hogy Déricourt kettős ügynökként ellenük dolgozott. A világháború után bizonyíték került elő, miszerint Déricourt információkat adott át a Gestapónak, ez vezetett több ügynök, például Inayat Khan, Agazarian és Suttill letartóztatásához és kivégzéséhez. A Double Agent című könyvhöz adott interjúban Déricourt azt állította, hogy a SOE hármas ügynökként használta őt. A SOE tudta, hogy a Gestapo felgöngyölítette a Prosper hálózatot, és Déricourt szerint szándékosan áldozott fel fontos ügynököket azért, hogy elvonja a nácik figyelmét az Overlord és a Neptun hadműveletről, amelyek keretében aztán a Déricourt állította, hogy a D-nap védelmében áldoznormandiai partraszállás törtak fel ügynököket tént. Déricourt állítólag légi szerencsétlenségben halt meg Laosz felett 1962 novemberében, testét azonban sosem találták meg. Terjedtek olyan feltételezések is, hogy a halálát csak megrendezte, és más néven új életet kezdett.

violette szabo

A bátor ügynök, aki megbosszulta a férjét. Lánykori neve Violette Bushell volt, a SOE-hoz 1943-ban lépett be férje, Étienne Szabo halála után, aki az el-alameini nagy tankcsatában vesztette életét. Első teljesített küldetésében azt kellett ellenőriznie, hogy a Prosper hálózat alegységeit nem fenyegeti-e a lebukás veszélye. Később, 1944 júniusában, mindössze két nappal a partraszállás után, ejtőernyővel ismét ledobták Franciaországban, feladata az volt, hogy tegyen kárt a németek kommunikációjában. Röviddel odaérkezése után Jacques Dufour és Jean Bariaud francia ellenállókkal utazott egy autóban, amikor német útlezárásba futottak. Ő és Dufour tűzzel fedezték a fegyvertelen Bariaud-t, aki elmenekült. Szabo és Dufour tűzharcot víva az őket üldöző ellenséges katonákkal egy erdő felé vonult vissza. Szabo bokasérülést szenvedett, így nem tudott továbbmenni. Folytatta a tüzelést, hogy Dufour elmenekülhessen. Szabót elfogták és a ravensbrücki női koncentrációs táborba vitték. 1945 februárjában kivégezték. Ő volt a második olyan nő, aki bátorságáért megkapta a György-keresztet, ennek indoklásában az állt, hogy bár kegyetlenül megkínozták, soha nem árult el semmilyen fontos információt. Hőstetteit a Carve Her Name with Pride című könyv és az azonos című 1958-as film örökítette meg.

Kémek

marian rejewski

Lengyel matematikus, aki rekonstruálta az Enigma rejtjelező gépet. A német Enigma rejtjelező készülék titkának megfejtésében jelentős korai sikert ért el az 1930-as években egy lengyel matematikus trió. Marian Rejewski, Henryk Zygalski és Jerzy Różycki közös munkája volt, Rejewski egy kereskedelmi Enigma gép segítségével modellezte a bonyolultabb katonai Enigmát. Rejewski 1905-ben született Brombergben, amely akkor a Német Császárság része volt. Az 1920-as években a poznańi egyetemre járt. A lengyel kódfejtők már dolgoztak egy ideje az Enigma feltörésén, de kevés sikerrel. 1932 őszén a feladatot Rejewski kapta meg. Rejewskinek volt egy általános elképzelése a gép tárcsarendszerének működéséről, és a francia titkosszolgálattól megkapott néhány német Enigma-kulcstáblát és használati utasítást. Mindössze néhány nap alatt rájött a katonai gép komplikált belső huzalozási sorrendjére, amely a lehetséges betűkombinációk millióival olyan forradalmi rejtjelező készülékké tette az Enigmát. Ezután a lengyelek felbecsülhetetlen értékű technikákat dolgoztak ki az Enigma-kódok feltörésére. A II. világháborút kirobbantó lengyelor-

szági német invázió előtt néhány héttel a lengyel matematikusok Varsótól délre, Pyryben találkoztak brit és francia hírszerző tisztekkel, és bemutatták eredményeiket. A brit hírszerzés számára a lengyelek megoldásai nagy előrelépést jelentettek, hónapokon belül már olvasni tudták a megfejtett Enigma-üzeneteket. A lengyelek 1942 végéig Franciaországban dolgoztak tovább. A következő nyáron Rejewski és Zygalski átszökött Angliába, beléptek az emigráns lengyel hadseregbe, és továbbra is német kódokat törtek fel. Időközben a brit és az amerikai kódfejtők vették át a vezető szerepet az Enigma-üzenetek megfejtésében. Az alapvető segítséget nyújtó lengyeleket kizárták a további részvételből. Helyzetük egy időre bizonytalanná vált. Rejewski 1980-ban, 78 évesen halt meg. Húsz évvel később megkapta Lengyelország legmagasabb civil kitüntetését, a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.

A lengyelek szerepe alapvető az Enigma megfejtésében

imposztorok iskolÁja Így képezték ki lépésről lépésre a Különleges Műveletek Igazgatóságának reménységeit.

1. BEVEZETŐ KURZUS

Akiket a SOE számára alkalmasnak gondoltak, azokat először egy két-három hetes kurzusra küldték, ahol erőnléti gyakorlatokat végeztek, megtanulták alapfokon a térképolvasást, a fegyverek működését, de nem mondták meg nekik, hogy a SOE teszteli őket. Állítólag egy bár is volt, hogy lássák, hogyan viselkednek a potenciális ügynökök, ha korlátozás nélkül ihatnak alkoholt.

2. A CSOPORTOS KIKÉPZÉS

Az első kurzuson megfelelteket három-négy hetes tanfolyamra küldték Skóciába a katonai technikák elsajátítására. Tanultak a kézifegyverekről, órákat vettek a fegyvertelen közelharcból (ezt volt sanghaji rendőrtisztek, Sykes és Fairbairn fejlesztették ki), megismerték a szabotázst, a robbantást, a magas szintű térképolvasást, és gyalogsági alapkiképzést is kaptak.

3. B CSOPORTOS KIKÉPZÉS

Az első két tanfolyamon várhatóan kiesett a jelöltek körülbelül 60 százaléka, a maradékot elküldték a B csoportos kiképzésre a Beaulieu és New Forest környéki kúriákba. Itt megtanulták az ellenség rendőri szervei elleni védekezést és azt, mit válaszoljanak a kihallgatások kérdéseire. Azt is megtanították nekik, hogyan viseljék meggyőzően az álcájukat.

4. A B CSOPORT TESZTELÉSE

A B csoportos munka során az újoncok leckét kaptak hírszerzésből és hogy hogyan jelentsenek alapfokú kódolással Angliának, majd egy gyakorlati befejező teszten estek át, amely több napig tartott. Kis csoportokban küldték őket konkrét feladat végrehajtására – szabotázs, egy Sten géppisztoly ellopása, stb. –, amelyhez esetleg még cinkost is kellett találniuk..

5. EJTŐERNYŐS KIKÉPZÉS

Ha az újoncok levizsgáztak Beaulieu-ben, technikai kiképzés következett, benne ejtőernyős képzés azoknak, akiket a kontinensen akartak bevetni. A kiképzés Manchester mellett zajlott. Az ugrásokat Tatton Parkban végezték egy Whitley repülőgépről. Az ejtőernyős ruhán egy ásónak való zsebet is kialakítottak, hogy az ügynökök landolás után eláshassák az ernyőt.

„rejewski kÉszÍtett egy enigma gÉpet”

6. KÜLÖNLEGES KÉPZÉSEK

A végzettek számára számos további különleges képzési lehetőség volt, például a rádiósiskola Thame Parkban. Volt kasszafúró, titkos nyomdai és haladó szabotázstechnikákat oktató tanfolyam is. A kezdeti kurzusokon megbukottak közül sok embert Inverlairbe, a „hűtőbe” küldtek, ahol próbálták velük elfeledtetni, amit a titkos műveletekről megtanultak.

Sorsdöntő pillanatok

einar skinnarland Egy nemzeti érzelmű norvég, Hitler atombombaterveinek meghiúsítója. Amikor 1942 márciusában egy SOE-osztag elfogott egy norvég hajót, a fedélzeten volt Einar Skinnarland is, aki szerette volna segíteni a hazáját megszálló németek elleni harcot. Rjukanból hozott hírt, amely Vemork közelében volt, ahol a Norsk Hydro gyár működött, a németek ott próbálták nehézvíz (deutérium-oxid) segítségével kifejleszteni atombombájukat. Az erőmű lerombolásának terve a SOE-hoz került, ejtőernyővel ledobták Skinnarlandot Norvégiában, aki összebarátkozott az erőmű főmérnökével, így sok, a rajtaütéshez szükséges információ birtokába jutott, ezeket rádión továbbította a SOE-nak. A terepen számos olyan emberre tett szert, akik segíthették két, kommandós műszakiakat szállító brit vitorlázó repülőgép landolását. Ezek hajtották volna végre a Freshman műveletet. Sajnos a rossz időjárás következtében mindkét gép lezuhant, a túlélőket pedig a Gestapo elfogta, megkínozta, majd kivégezte. Az erőmű védelmét megerősítették. Skinnarland és a SOE azonban nem

adta fel, és a Gunnerside művelettel 1943. február 28-án éjszaka elérték céljukat. Skinnarland segített, hogy a kommandósok bejussanak az erőműbe és elhelyezhessék a robbanótölteteket. A szabotőrök a művelet alatt csak egyetlen dolgozóval találkoztak, aki hajlandó volt nekik segíteni, azzal a feltétellel, ha visszakapja a szemüvegét! A robbanás komoly kárt tett az erőműben, és megsemmisítette Hitler atommal kapcsolatos terveit. Úgy tudni, a terület átfésülésére 3000 német katonát rendeltek ki, akik a kommandósokat keresték, ám azoknak sikerült elmenekülni. Négyen a régióban maradtak, és ott tovább dolgoztak, együtt az ellenállással. A történetet 1948-ban a Kampen om tungtvannet (Nehézvízcsata) című francia– norvég film örökítette meg, később, 1956ban a Telemark hősei című Kirk Douglas-film dolgozta fel. Skinnarland a háború végéig rádiókapcsolatot tartott fenn a helyi norvég ellenállás és a londoni SOE-főhadiszállás között.

henryk zygalski A lengyel kriptográfus segített feltörni az Enigmát. Zygalski az Enigmával kódolt német üzenetek feltörésén dolgozó lengyel matematikus trió egyik tagja volt, aki kifejlesztette a később Zygalski-lapok néven ismertté vált lyukkártyákat, amelyeket az Enigma-tárcsák beállításainak kézi módszerű meghatározásához használtak. 1939-ben Zygalski Varsó mellett részt vett a brit és a francia hírszerzőszervekkel tartott fontos találkozón, ahol feltárták a lengyelek által az Enigma feltörésében elért alapvető eredményeket. Honfitársával, Marian Rejewskivel 1943 nyarán eljutott Angliába. Belépett az emigráns lengyel hadseregbe, és kódfejtésen dolgozott, de az Enigmával kapcsolatos további munkából kizárták.

Az erőmű megrongálása segített lerombolni Hitler atomhadviselési terveit

Deutérium-oxid egy ampullában: a náci atombomba-ambíciók alapvető alkotóeleme

eddie chapman

Bűnözőből lett ügynök, aki Vaskeresztet kapott. Amikor Jersey szigetén kiszabadult a börtönből, a területet már megszállták, és ő azonnal felajánlotta szolgálatait a német titkos szolgálatnak, az Abwehrnek. Elvállalta a De Havilland gyár elleni szabotázst, ám amikor visszatért Angliába, átállt, és ZigZag fedőnéven kettős ügynök lett. Az MI5 segítségével álbombatámadást követett el a gyár ellen, majd visszatért Németországba, és vélhetően az első brit állampolgár volt, aki megkapta a Vaskeresztet.

kim philby

A Cambridge-i Ötök leghírhedtebb tagja. A britek kiváló megtévesztési rendszert alakítottak ki, de a hasonló törekvések ellen védtelenek voltak. Az 1940-ben az MI6-hez kinevezett Philby több mint 1000 dokumentumot adott át a Szovjetuniónak. A háború után tevékenysége kiderült, de perverz módon épp árulása segítette a szövetségesek háborús törekvéseit, mert meggyőzte Sztálint, hogy Japánnak nincsenek a Szovjetuniót érintő tervei, aki így erőit az európai frontra koncentrálta.

Kémek

ronald seth

Fantasztikus történetei a barátot és az ellenséget egyaránt összezavarták. gyűjtögetett ennivalót. Végül elfogták, megkínozták, mondta, és azt állította, beleegyezett, hogy segíti a németeket az oroszok ellen. Jelentésében feltárta, hogyan dolgozott Párizsban, leírta kiképzését a német titkosszolgálatnál, az Abwehrnél, ám az ellenség elvesztette iránta a bizalmát, hadifogolytáborba vitték, hogy ott informátorként szolgáljon. Írásában bizonygatta, hogy ő mindvégig a SOE-t szolgálta. A bonyodalmat csak fokozta, amikor nem sokkal később előkerült egy másik levél, amelyben azt állította, hogy most a limburgi hadifogolytáborban van John De Witt százados néven. 1945 áprilisában, amikor már közeledett a háború vége, besétált a berni brit követségre és azt mondta, Himmler békeajánlatát hozta, ezért haza kell repülnie. Az MI5 hosszasan kihallgatta, de nem tudták különválogatni a tényeket a fikciótól. Bármi volt is az igazság, Blunderhead sztorija az egyik legfantasztikusabb történet, amely SOE-ügynökhöz kapcsolódik.

„az ellensÉg elvesztette irÁnta a bizalmÁt, hadifogolytÁborba vittÉk”

Német nemzetiségű tallinn macht érkezését és a Vörösiak a WehrHadsereg visszavonulását éljenzik

a titkos vilÁghÁborÚ

nÉmetorszÁg

Abwehr: a versailles-i békeszerződés kikötései ellenére hozták létre 1920-ban. A nácik alatt teljesedett ki mint a német Védelmi Minisztérium fő kémelhárítási és hírszerzési szervezete a II. világháború előtt és alatt. RSHA: a Birodalmi Biztonsági Főhivatalt közvetlenül Heinrich Himmler Reichsführer és az SS irányította, 1939 elejétől könyörtelenül üldözte a Harmadik Birodalom ellenségeit Németországban és a megszállt országokban.

egyesÜlt Államok

Stratégiai Szolgálatok Hivatala: az Egyesült Államok 1942 tavaszán állította fel a Stratégiai Szolgálatok Hivatalát (OSS), feladata titkos hadműveletek végrehajtása volt külföldi országokban és az ellenséges vonalak mögött. Szövetségi Nyomozóiroda: az USA kormányzatának hazai, a törvények betartását biztosító, biztonsági és hírszerző szolgálata volt a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI), amely az Egyesült Államokban nyomozott a kémkedési esetekben, és megfigyelte a gyanús személyeket.

franciaorszÁg

Bureau central de renseignements et d’action: a Szabad Francia Erők parancsnoksága hozta létre a Központi Hírszerző és Műveleti Irodát (BCRA) Franciaország eleste után, 1940 tavaszán. Később ebből alakult ki a mai francia hírszerző szolgálat.

Ronald Seth Észtország fővárosában, Tallinnban tanított, majd önként jelentkezett a SOE-nál azzal a tervvel, hogy lázadást akar szítani a balti államokban a nácik ellen. Blunderhead (Tökfilkó) fedőnéven 1942 októberében ejtőernyővel ledobták Észtországban. A következő év áprilisáig nem is hallottak felőle, akkor egy dosszié került a szövetségesek kezébe, amelyben részletesen leírták egy Ronald Seth nevű brit ügynök elfogását és kihallgatását, aki nyilvánvalóan mindent elárult a SOE kiképzéséről és a küldetéséről. A SOE hírközpontjánál elrendelték, hogy a továbbiakban ne próbáljanak kapcsolatba lépni vele. Röviddel Párizs felszabadítása után azonban egy állítólag Blunderheadtől származó dokumentum került a hadügyminisztériumhoz. Egy fantasztikus mesét írt le, beszámolt arról, hogy ledobásakor egy csapat német katona között landolt, akikkel megküzdött, majd végrehajtott egy szabotázsakciót, és a túlélésért a természetben

szovjetuniÓ

olaszorszÁg

Servizio Informazioni Militare (SIM): a fasiszta Olaszország SIM szervezete a rendeltetését tekintve a náci Németország Abwehrjének felelt meg. A SIM hivatalosan az olasz hadsereg egyik testülete volt, kriptográfiai részlege jelentős sikereket ért el.

NKVD: a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) 1934-ben alakult meg. A II. világháború előtt és alatt az állambiztonságot illetően széles jogkörrel rendelkezett a katonaság és polgárság felett egyaránt. SZMERS: az 1934 tavaszán létrehozott SZMERS volt a szovjet kémelhárítás legfontosabb szerve, amelynek feladata az ellenséges ügynökök és diverzánsok megsemmisítése volt. A szervezetet „Halál a kémekre!” néven is emlegették.

japÁn

Kempeitai: hivatalosan a Kempeitai a Japán Császári Hadsereg katonai rendőrsége volt, azonban a II. világháborúban a szervezet feladatköre kiterjedt a kémkedésre, kémelhárításra és titkosrendőrségi műveletekre is.

Sorsdöntő pillanatok

A BRIT KÓDTÖRŐK FORDÍTOTTAK A VILÁGHÁBORÚ MENETÉN A Bletchley Parkban dolgozó férfiak és nők feltörték a „feltörhetetlen” német Enigmát, így segítettek legyőzni a nácikat.

II. világháború vérfürdője nem látszik apadni, a világ hatalmi egyensúlya pedig bizonytalan; 1942 februárja van. Esteledik az Atlanti-óceán fölött, ahogy besötétedik, a víz fekete tintához hasonló és jeges lesz. Világszerte a tengerek mélyén német tengeralattjárók cirkálnak, mint a zsákmányt kereső vadállatok. Lesben állnak, türelmesen kivárják, amíg lecsaphatnak. Mások pimasz módon ott cirkálnak konvojok körül, láthatatlanul közelítve a prédához. Ezen az éjszakán egy U-boot kilövi torpedóit, és az eget megvilágító lángokba borítja a konvoj egyik amerikai hajóját. A legénység tagjai tudják, hogy a jeges tengervízben lelik halálukat, és rakományuk, az Atlanti-óceánon át Nagy-Britanniába tartó létfontosságú felszerelés és ellátmány is odavész. A szomszédos hajók tehetetlenül figyelik, ahogy a sikolyok és segélykiáltások átadják helyüket a hátborzongató csendnek, attól félnek, hamarosan ők kerülnek sorra. A gyilkos farkasfalka még egy áldozatot akar. A szövetségesek láthatóan védtelenek, csak azt tudják, ezek a könyörtelen hajók lecsapnak, de nem tudják, hol vagy mikor. Az év vége felé Palesztina partjainál a HMS Petard észlel egy német tengeralattjárót, az U–559-et, s egy mélyvízi bombával megsemmisíti. Ezúttal a tengeralattjáró legénysége az, aki tudja, hogy minden elveszett: hajójuk elsüllyed, el kell hagyniuk. Bár a tengeralattjáró gyorsan merül alá a hullámsírba, Anthony Fasson főhadnagy, valamint Colin Grazier és Tommy Brown tengerészek odaúsznak. A hajó belsejében még dereng némi fény, meglepetésükre találnak egy négytárcsás Enigmát (azt a gépet, amelyet a németek kommunikációra használnak) és egy könyvet, benne az aktuális Enigma-rejtjelkulcsokkal. Bátran és leleményesen cselekedve a gépet, a kódkönyvet és a beállítási táblázatokat vízhatlan anyagba csomagolják és megmentik a szövetségesek számára, nem is tudva, milyen létfontosságú az, amit találtak. Egy végső erőfeszítéssel eljutnak a kívül vára-

kozó 16 éves kantinosfiúhoz, Tommy Brownhoz, és kiadják neki a gépet meg a könyveket. Ez Fasson és Grazier utolsó tette: az U–559-essel együtt ők is elsüllyednek. Mindketten megkapják posztumusz a György-keresztet. Ez a kincs – mert a brit kódtörők számára az volt – elkerült Bletchley Parkba, egy buckinghamshire-i vidéki udvarházba, ahol a háború kezdetén a hírszerzés egyik központját felállították. Az ottaniak tudták, most már jó esélyük van a Cápa (Tritonként is ismert) fedőnevű német haditengerészeti kódok feltörésére és arra, hogy hatással legyenek a II. világháború kimenetelére. Egy Alan Turing nevű különc fiatal matematikus kulcsszerepet játszott a náci kód megfejtésében. Az 1912-es születésű Turing 27 évesen érkezett Cambridge-ből egy nappal azután, hogy Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. Ruházata minimum hanyag volt; azt gondolták róla, gyakran úgy öltözik, mint egy csavargó. Amikor izgatta valamilyen probléma vagy ötlet, annyira szerette volna közölni temérdek gondolatát, hogy dadogott. Gyakran lehetett látni, amint a Bletchley körüli vidéken biciklizik, gázmaszkot viselt, hogy a pollen ne hozza elő a szénanátháját. Irodájában a kávésbögréjét a radiátorhoz láncolta, hogy ne vigye el senki. Így háború idején kevés bizodalma volt a bankokban és a készpénzben, ezért pénzét ezüstrudakba fektette, amelyeket elásott, és a háború után szándékozott a felszínre hozni. Nem számított rá, hogy mire követi saját bonyolult útmutatását, hogy rájuk találjon, a vidéknek arra részére felépítenek egy új, Milton Keynes nevű várost. Külső szemlélő számára Alan Turingra tökéletesen illett a tipikus habókos, tudós szakbarbár sémája, de kollégái, akik maguk is az ország legfényesebb elméi voltak, kora igazi zsenijének tartották. A szövetségesek tudták, hogy a németek egy Enigma nevű gépet használnak, és Bletchley-ben

A német haderő az Enigma géppel titkosította kommunikációját

Enigma

Szószedet

Enigma: A kibővített írógépre hasonlító szerkezetet a németek kommunikációra használták. A hordozható gép billentyűzet, tárcsák és elektromos impulzusok használatával sifrírozta és desifrírozta az üzeneteket, így lehetséges betűkombinációk millióit generálta. Typex gép: Az Enigmához hasonló működés érdekében különlegesen módosított sztenderd brit rejtjelezőgép: tárcsákkal, billentyűzettel, papírbetáplálással, nyomtatóval. A kódolt szövegeket fordították vele vissza németre. Bomba: Nem számítógép, de olyan elektronikus eszköz volt, amely nagy sebességgel tudta ellenőrizni lehetséges betűkombinációik százait, lecsökkentve az aznapi lehetséges Enigma-beállítások potenciális számát. „Puska” (crib): Intelligens becslés, amely mintákat keresett a kódolt szövegben, ezeket rendszerint a kezelők által használt gyakori kifejezésekben, szavakban találta meg, vagy néha a hibáikat szűrte ki, például a hanyag, ismétlődő szóhasználatot, a barátnő nevét vagy egy káromkodást. „Butaságok” (cillis): A német Enigma-kezelők eljárási hibái, amikor felismerhető beállításokat használtak a véletlenszerűek helyett, vagy elmulasztották továbbléptetni a tárcsát üzenetküldés előtt. Menü: Az aznapi „puskákon” alapuló grafikonsorozat, ezt betáplálták a Bombába, hogy segítsenek csökkenteni az aznapi Enigma-beállítások meghatározásához szükséges időt. Wren (ökörszem): A Női Királyi Haditengerészeti Szolgálat tagjainak elnevezése. Colossus: A világ első, részben programozható számítógépe. Praktikus, digitális feldolgozást végző szerkezet volt, 1500 elektroncsővel működött, és órák alatt tudott elvégezni olyan matematikai számításokat, amelyek emberi erővel hetekbe teltek volna.

Sorsdöntő pillanatok DILLY KNOX brit, 1884–1943

A „feltörhetetlen” Enigma

Knox 1939 szeptemberétől Rövid dolgozott Turinggal életrajz Bletchley-ben, ahol a naponta változtatott Enigma-rendszert először feltörték. Knox és csapata, a Knox Hírszerző Szolgálat 1941 decemberében törte fel a német titkosszolgálat, az Abwehr kódjait. A korábbi etoni diák és a King’s College volt hallgatója briliáns elme, de bogaras ember volt. Képzettsége inkább volt humán, mint matematikai.

Ezek voltak a bonyolult és hordozható német kommunikációs gép fő részei.

Tárcsák

A normál Enigmának három, a fejlettebbnek négy tárcsája volt. Ezek alakították az üzeneteket érthetetlen rejtjeles szöveggé. Az egyes német haderőnemeknél más számú forgó tárcsát használtak, és a tárcsákat naponta cserélték. A beállításokat éjfélkor változtatták meg; minden tárcsát 26 különböző pozíció valamelyikébe lehetett állítani.

Fénytábla

Minden leütött billentyű elektromos impulzust küldött a gépnek, és a kódbetű villant fel a felső fénytáblán. A folyamat addig ismétlődött, amíg a teljes üzenetet bekódolták, majd morzejelek formájában rádión keresztül elküldték a címzettnek. Amikor az begépelte a kódot, a fénytábláján a valódi betűk villantak fel.

Billentyűzet

Amikor a kezelő lenyomott a gépen egy billentyűt, az elektromos áramot bocsátott át a forgatható betűgyűrűkön. Az Enigmán egyetlen betűt sem lehetett saját magával kódolni. A fogadó kezelő a megkapott morzeüzenetet a megfelelő sorrendben beírta saját gépébe.

Kapcsolótábla

„Hitler a háború egész ideje alatt úgy hitte, az Enigma feltörhetetlen, főként azután, hogy a beállítást nemcsak néhány havonta, hanem naponta változtatták” kódfejtők csapatai próbálták feltörni a gépen alkalmazott kódot. A csapatok frissen felhúzott, előregyártott barakkokban dolgoztak, ezeknek a titkosítás miatt nem nevet, hanem számot adtak. A 8-as barakkban a német haditengerészeti kódok feltörésére koncentráltak. Azt már tudták, hogy a haditengerészetnél az Enigma-kezelők gondosabbak, mint a hadseregnél, ezért nehezebb volt a német hibák kiszűrésére az intelligens becslést, vagyis a „puskát” használni. Azt viszont most tapasztalták, hogy a lehetséges beállítások száma rettentő mértékben megnőtt a négytárcsás Enig-

mához rendelt nagyobb tárcsaválaszték miatt. Turing, aki már dolgozott a lengyel Bomba gépek továbbfejlesztésén, rájött, létfontosságú, hogy legyenek olyan gépeik, amelyek mechanikusan képesek felgyorsítani a kombinációk millióinak ellenőrzési folyamatát. A háború előtt, még Cambridge-ben kitalált egy eredeti ötletet, az „univerzális Turing-gépet”, egyfajta szuperírógépet, amely tudja azonosítani a szimbólumokat, ír, töröl és egyéb feladatokat is képes megoldani, mindezt automatikusan, emberi beavatkozás nélkül. Miután megvizsgálta

Ez még bonyolultabbá tette a gép elektromos huzalozását, milliókkal növelte a lehetséges kódkombinációk számát, beállításait naponta lehetett változtatni. Felső sorában a billentyűzethez, alsó sorában az első tárcsához tartozó hüvelyek voltak, ezeket összekötve lehetett betűpárokat felcserélni.

a lengyel rejtjelezőgépeket és Enigma-másolatot, Turing tisztában volt vele, hogy itt többre van szükség, mint az ő elképzelt gépe. Ezért aztán tanulmányozta az Enigma mechanikáját, a tárcsákat, az elektromos huzalozást és a táblákat, és olyan áramkörös rendszert akart kifejleszteni, amely feloldja a szöveg rejtjelezését. Turing azt is tudta, hogy az emberi közreműködés továbbra is szükséges: a „puskákkal” és a matematikai munkával segíteni kell a Bomba gépet, azt a szerkezetet, amely majd desifrírozza a kódolt német üzeneteket. Az, hogy egy gép képes kombinációk milliót gyorsan ellenőrizni, forradalmi gondolat volt. Turing viszont inkább elméleti szakember volt, a tervekkel elkészült 1940 elejére, a gépet pedig a letchworthi British Tabulating Machinery gyárban készítették el. Az első Bomba,

A háborús kódkészítők és kódfejtők rövid története 1923 A találmány Az első rejtjelezőgép német találmány, Dr. Arthur Scherbius szabadalmaztatja, és 1923-ban az Egyetemes Postaegyesület kongresszusán kínálja banki használatra, sikertelenül. Az Enigma egy fejlettebb változatát a német fegyveres erők vásárolják meg katonai hasznosíthatósága miatt.

1932 A lengyelek Három lengyel matematikus, Marian Rejewski, Henryk Zygalski és Jerzy Różycki töri fel először a katonai Enigmát. Matematikai módszereket alkalmaztak, köztük a közben feltalált Zygalski-lapokat (lyukkártyák). Ezt a lassú, időigényes módszert használták, még mielőtt előbbre jutottak magával az Enigma géppel.

1939 A titkok megosztása Júliusban Lengyelországban titkos találkozó jön létre Bletchley Park képviselőivel (Peter Twinn, Dilly Knox, Alan Turing és Tony Kendrick) és Gustav Bertrand-nal a francia hírszerzéstől, megosztják velük a lengyel kriptográfusok 1932 óta elért eredményeit. Szeptemberben a lengyelek egy Enigma modellt is küldtek a brit hírszerzésnek.

1940 Kódtörések és a Bomba Januárban feltörik a zöld (hadsereg) és a piros (Luftwaffe) Enigma-kulcsokat, februárban pedig, az U–33 tengeralattjáró elsüllyesztésekor Bletchley szert tesz az első „fogásra”: egy Enigma gépre. Márciusra az 1-es barakkban felállítják az első Bombát, a Victoryt. Az év folyamán a németek új Enigma-kulcsot vezetnek be.

Enigma

Kódfejtési útmutató lépésről lépésre Az ötpontos útmutatóval úgy törhet kódot, ahogyan Bletchley Parkban csinálták.

Hallgasd le az ellenséget, gyűjtsd a híreket! Bletchley Parkban eredetileg az udvarház tornyában helyeztek el egy a morzejelek, a géptávíróés a rádiókódok vételére alkalmas rádiósszobát (X állomás). A Bletchley helyszínt azonban titokban kellett tartani, így felállítottak egy sor Y állomást országszerte. Az itt fogott üzeneteket motoros futárral vagy közvetlen géptávíróvonalon küldték Bletchley-be, ahol a nyilvántartó szobában bejegyezték.

Az aznapi „puskákat” feldolgozták, ellenőrizték, majd beállították a Typex gépen az Enigma beállításait, és begépelték a rejtjelezett üzenetet. Amikor a gép megfejtette, hosszú papírcsíkon kiadta. Felszabdalták, felragasztották az eredeti üzenet hátára, és egy különleges csúszdán visszaküldték a 6-os barakkba. Ha még maradt rejtjel, azt ott feloldották, végül átküldték a 3-as barakkba, ahol egy speciális csapat készítette a végső fordítást és a stratégiai elemzést.

A Delfin kód feltörése Az olasz haditengerészeti kódokat Dilly Knox és „lányai” törik fel horgásztechnikával a Matapan-foki csata után. Az U–110 német tengeralattjáró Enigma-kódoló dokumentumainak és jegyzeteinek megszerzésével és az ismétlődő időjárás-jelentések segítségével Bletchley-ben végre olvasni tudják a német haditengerészeti Enigmát.

Küldd el a hírt Churchillnek és a harctéri parancsnokoknak!

A kódfejtők kezdetben – az intelligenciájukat és találékonyságukat használva – csak a fejükkel dolgoztak. A lehetséges eredeti, kódolatlan szöveggel való megfeleléseket kerestek. „Puskákat” és kapcsolatelemzést alkalmaztak, így gyakran ki tudtak szűrni egy esetleges mintázatot. A „puskák” keresésénél a kezelők emberi hibái és a pszichológia (modellezték, hogyan végezhetik munkájukat a kezelők) is szerepet játszott.

Adj értelmet a zagyvaságnak!

1941

Kódfejtéshez használd a matematikát és a „puskákat”!

Fordítsd le és értelmezd a kódolatlan német szöveget!

A 3-as barakkban nyelvészek dolgoztak az átküldött dekódolt német, olasz és japán üzenetek fordításán. Aztán a fordítást a C blokkban, a katalógusszobában ellenőrizték, kereszthivatkozásokat kerestek, hogy találjanak már korábban is ismert elemeket, ehhez Hollerith lyukkártyaolvasó gépeket és nyilvántartó kartonok ezreit használták. Az analízis után az információ elküldésre készen állt, felhasználható hírként Churchill napi postájába került.

1942 A Cápa kód feltörése Februárban a németek bonyolultabb, négytárcsás, Cápa kódrendszerű Enigmát rendszeresítenek a tengeralattjárókon, a britek nem tudják feltörni. Októberben a HMS Petard által elfogott U–559-ről kimentett két német kódkönyv kerül Bletchley-be. Shaun Wylie és a kódtörők így megfejtik a Cápát, és olvassák az U-boot-üzeneteket.

Bletchley-ről csak pár parancsnok tudott, és az ottani Ultra fedőnevű tevékenység adatait addig nem használhatták, amíg a németekkel el nem hitették, hogy azok más forrásból származnak. Az információ harctérre továbbításához különleges kommunikációs egységeket állítottak fel, először 1940 májusában Franciaországban, majd 1941 márciusától Észak-Afrikában és másutt is. Kézhezvétel után minden Ultra-üzenetet megsemmisítettek.

1943 A Colossus A németek új, rövid időjárási rejtjelet vezetnek be, de a 8-as barakk a gyorsabb Bombák segítségével elkerüli az újabb elakadást. Tíz napon belül újra feltörik a Cápát, ez döntő tényező az atlanti csata második felében. Max Newman és Tommy Flowers megtervezi és megépíti a Colossust, a világ első, részben programozható számítógépét.

1944 D-napi siker A 8-as és a 4-es barakk megfejti és lefordítja a német haditengerészeti Enigma fontos kódjait, ez kulcsszerepet játszik a nagy megtévesztésben, a Fortitude South hadműveletben, amely elhiteti Hitlerrel, hogy a szövetséges partraszállást Pas-de-Calais-nál tervezik, nem Normandiában, ez nagyban hat a D-nap kimenetelére.

Sorsdöntő pillanatok

Szemtanú Jean Valentine

Image courtesy of Bletchley Park Trust

A Női Királyi Haditengerészeti Szolgálat volt tagja, Bletchley-ben szolgált. Hogyan került Bletchley-be? Skóciában, Perthben nőttem fel, és amikor 18 éves lettem, elhatároztam, hogy belépek. Egy intelligenciatesztet töltöttem ki a helyi haditengerészeti toborzóközpontban. Amikor megkaptam a behívómat, adtak egy vasúti igazolást, amellyel Dunbartonshire-be, a wrenek kiképző központjába kellett menni. Két hét után azt mondták, Londonba kell mennem, de nem mondták meg, mi lesz a munkám. Aztán Londonból továbbküldtek Middlesexbe, az eastcote-i Y állomásra, ott láttam először Bomba gépet. Később Bletchley Parkba küldtek dolgozni. Tudta milyen más munka folyik a Parkban? Nem, minden külön részlegekben zajlott. Amikor a Bombáknál dolgoztam, ha egy esetleges eredményre bukkantunk, megtelefonáltuk egy mellékre: csak a háború után tudtam meg, hogy az út másik oldalán lévő a 6-os barakkot hívtam! Ha menü működött és német szöveg jött ki a papírszalagon, az a 11-es barakkal szemben, a rózsaszín barakkba került, ahol lefordították angolra. A Parknak ezt a kis szegmensét leszámítva nem volt közöm a másutt folyó munkához. Mit csinált a szabadidejében? A szabad szombat estéken be szoktunk menni a faluba táncolni. A Parkban sok klub és társaság volt, ezekbe eljárhattak a férfiak és a nők is, amikor a műszakjuk engedte, és ha a szállásukról oda meg vissza tudtak jutni; zene, színház, sportok, nagy volt a választék. Milyen volt a munka? A műszakok elég fárasztók voltak: 8-tól 4-ig, 4-től éjfélig vagy éjféltől reggel 8-ig. Ha egyszer valaki megtanulta, hogy kell kezelni a Bombát, nem volt bonyolult, csak monoton. A Bomba válaszokat keresett, és megállt, ha úgy gondolta, talált egyet. Hangos volt, olyan kattogó zaj, engem nem igazán zavart, de másokat igen. Fiatalok voltunk, fegyelmezettek, és tudtuk, hogy részt veszünk a háborús erőfeszítésben, szóval elvoltunk vele. Meglehetősen érdekesnek találtam a munkámat, élveztem! Mindenféle embert foglalkoztattak a Parkban, különböző származásúakat, de mind együtt dolgoztunk. Mindenkivel egyformán bántak, akár katona volt, akár civil. Az éjszakai műszak egy kicsit bomlasztó volt, különösen az étkezési szokásainkra nézve. Azért előfordult kimerültség is: egyszer a gyengélkedőre kerültem, és majdnem három napig aludtam! Aztán kaptam két hét eltávozást, és kipihenten mentem vissza. Mivel foglalkozott Bletchley után? 1944-ben, amikor 19 éves voltam, Ceylonra küldtek, japán meteorológiai kódokon dolgoztam, 15 hónapig voltam ott. Soha egy léleknek nem mondtam el, hogy Bletchley-ben voltam. Óriási meglepetést jelentett, amikor 1974-ben megjelent az első könyv, és kiderült a nagy titok. Bár sokan azután is kényelmetlennek érezték, hogy Bletchley-ről beszéljenek, és van, aki ma is így van vele.

a Victory az 1-es barakkba került, lehetséges helyszínt, és ez a háboott állították munkába 1940. márGORDON WELCHMAN rú Hitler minden egyes túlhevült cius 18-án. beszédével közeledik. brit, 1906–1985 A 6-os barakkban dolgozó Amikor bekövetkezik az elkerülGordon Welchman matematikus hetetlen, ők és mások ide térnek Alastair Denniston szervezte be Cambés kriptográfus később egy átlós vissza, hogy megkezdjék azt a munRövid ridge-ben, egy 1939. táblával tökéletesítette a Bombát, életrajz márciusi rövid, kétkát, amely egyes későbbi értékeléhetes londoni képzés amely bővítette a gép kapacitását sek szerint két évvel lerövidítette után szeptember 4-én jelentés lehetőségeit. Welchman hívta a háborút. Különböző társadalmi kezett munkára Bletchley-ben. oda kódfejtőnek Cambridge-ből helyzetű férfiak és nők szállnak Megalapította SIXTA-t (6-os Barakk Forgalom Analízis), és a frissen végzett matematikust, le a vasútállomáson és mennek hatalmas szervezőtehetségével Oliver Lawnt is, aki aztán szintén Bletchley Parkba: matematikusok, Bletchley Parkot „kisipari válhozzájárult a Bomba továbbfejleszbölcsészek, mérnökök, a Női Királalkozásból” hatékony szervezetté tette a hírek elfogásával téséhez. lyi Haditengerészeti Szolgálat (a és továbbításával, ami az év A német légierő Enigma-üzenewrenek) és a Női Légierő Kisegítő minden napján, heti hét napon át, napi 24 órában folyt. teit ugyan most már naponta tudSzolgálat tagjai, gépírók, adminisztták olvasni, de a haditengerészeti rátorok, sőt, felsőbb osztálybeli nők Enigma keményebb diónak bizonyult. 1941-ben két is. Mindegyikük kis fogaskerék lesz egy hatalmas jelentős tengeri csata – egy az Északi-sarkkörön gépezetben. Nagy titoktartás mellett, egymástól belül, egy az Atlanti-óceánon – vezetett az Enigfüggetlenül dolgoznak, fogalmuk sincs, milyen ma-kódkönyvek megfejtéséhez. Az innen szerzett munka folyik a saját barakkjukon kívül. Miután információkkal Turing egy új módszert dolgozott aláírták a titoktartási kötelezettséget, csak azt ki, amelyet banburizmusnak nevezett el, mivel az tudják, hogy munkájuk létfontosságú a háborús ehhez használt speciális, lyukasztásra alkalmas erőfeszítések szempontjából, és hogy arról soha papírt Banburyben készítették. 1941 nyarának senkinek nem beszélhetnek. végén Bletchley-ben már olvasni tudták a német Kétségtelen zsenialitásuk ellenére nem a Bletchhaditengerészeti Enigma-üzenetek többségét, ley-ben dolgozó britek törték fel először az Enigily módon lényeges védelmet biztosítottak a brit mát: ez a dicsőség maradéktalanul egy másik hajózásnak; Bletchley igazi sikertörténete volt ez. nemzetet illet. Az Enigmát 1932-ben a lengyelek Jelentős áttörést értek el, de a háború későbbi fejtették meg elsőnek. Akkoriban a kódot csak szakaszában a csapat még keményebb kihívásoknéhány havonta változtatták meg, de a háború kal szembesült. kitörésekor ez már naponta történt. Lengyelország Bletchley keletkezése 1938 augusztusára megtámadásának közeledtével a lengyelek a britehető, amikor egy Oxford és Cambridge között tekhez fordultak, hogy segítsenek az Enigma-beálfélúton lévő, kis vidéki vasútállomásra érkezett lítások megfejtésében, amelyeknek – döbbenetes egy csoport hétköznapi kinézetű ember, akik egy szám – 150 billió lehetséges kombinációja volt. társas összejövetelre igyekeztek Bletchley viktoBletchley Parkban a kódfejtő csapatokat előriánus udvarházába. A Ridley százados vezette regyártott, számozott barakkokban helyezték el. kompánia azért van itt, hogy élvezze a felsőbb Ezeket a kiváló csapatokat Dilly Knox, John Jeffosztályok egyszerű, de kedvelt elfoglaltságát, a reys, Peter Twinn és Alan Turing vezette. Az első hétvégi vadászatot. Vagy nem? Valójában az ezen áttörést a német hadsereg adminisztratív kódkulaz eldugott helyen, a buckinghamshire-i vidék csának megfejtése hozta, ezt egyszerűen csak úgy mélyén összegyűlt emberek mind vagy az MI6 és nevezték, a „zöld”. Ezt követte a Luftwaffe által a Kormányzati Kód és Rejtjel Iskola (GC&CS) taghasznált „piros” kulcs megfejtése. Természetesen jai, vagy megbecsült tudósok és akadémikusok, elsődleges fontossággal bírt, hogy az Enigma-kód akikből kriptográfus lett. Pillanatnyilag felmérik feltörésének titkát megőrizzék, ezért álcázásnak az udvarházat és a környező területet mint hábokitaláltak egy Bonifác becenevű MI6 „kémet”. A rú esetén a hírszerzési műveletekhez alkalmas németek a háború során végig azt hitték, hogy

Enigma

Bletchley Park térképe

D blokk

Itt volt a 6-os barakk, ahol a hadsereg és a légierő Enigmáinak napi beállításait fejtették meg, valamint a 3-as barakk is. Amikor a 6-os végzett a rejtjelek feloldásával, a 3-as kapta meg az üzeneteket fordításra és elemzésre. A gyakran érthetetlen német katonai nyelvet érthető jelentésekké formálták. Emellett itt volt a 8-as barakk is, ahol a haditengerészeti kódtörést végezték, kezdetben Turing vezetésével.

F és H blokk

Ezekben voltak a Testery, a Newmanry, a Heath Robinson és a Colossus gépek. Az F blokkban folyt a japán kódok feltörése is.

A és B blokk

Bletchley személyzete kinőtte a fabarakkokat, tartósabb épületek kellettek. Az A blokk lett a haditengerészeti szekció kódfejtő központja, ők már a négytárcsás Enigma feltörésére koncentráltak. A 4-es barakk 1942ben költözött a B blokkba. Az F blokkba történő áttelepülése előtt szintén itt székelt Ralph Tester szekciója, a Lorenz-készülék feltörésén dolgozó Testery.

11-es és 11A barakk

A 11-es barakkot Turing és Welchman Bomba gépeinek építették, amelyek gyorsították az Enigma-beállítások megfejtését. A 11A barakkot 1942-ben építették a további Bombák számára, itt képezték ki a gépeket kezelő (egyre több) wrent is.

4-es barakk

Itt történt a 8-as barakkból érkező Enigma-üzenetek feltörése, fontos napi híreket szolgáltatva a német U-bootok és a szövetséges konvojok közti küzdelemhez. A D-nap előkészítése során a nagy megtévesztés, a Fortitude South fedőnevű hadművelet az itt készített (ál)üzenetek révén vált lehetségessé.

C blokk 12-es barakk

Eredetileg a 3-as barakk melléképülete, majd a 4-es barakk része. Később Nigel de Grey rejtjelelemző és az ő hírcsererészlege dolgozott itt. 1943 áprilisában oktatási barakk lett, ahol zenei koncerteket is rendeztek.

Az istálló blokk

A garázsokban voltak a katonai járművek, mentőautók és a postagalambok. Három összekapcsolódó épület alkotta a személyzet szállását. A korábbi gyümölcstároló lett Turing és Knox „agytröszt” szobája, melyet bungalónak hívtak.

Az udvarház

Főhadiszállás és pihenőhely, itt voltak a vezetők irodái. Eredetileg ebben volt a telefonközpont és a géptávírószobák, ezeket később átköltöztették egy bombabiztos barakkba. A viktoriánus udvarházban ebédlő, könyvtár, biliárdszoba és bálterem is volt.

Itt hatalmas, lyukkártyákra vitt nyilvántartást létesítettek a Hollerith-gépekhez. Segítségül a kódtörőknek, a német kezelőszemélyzet neveit, állomáshelyeit és egységeit tartalmazó kereszthivatkozási rendszert is létrehoztak. Hetente kb. kétmillió kártyát használtak, ezeket több ezer barna kartondobozban tárolták. Biztosítékként minden kártyát lefotóztak és elküldtek az oxfordi Bodleian Librarybe.

A britek 1937-től használtak Typex rejtjelező gépeket

Így nézhettek ki a vezetők irodái

Sorsdöntő pillanatok a hírszerzésben minden kódtörés a -kódkulcsokat – a kódfejtők ezt OLIVER LAWN terepen dolgozó kettős ügynökök is feltörték. Ettől kezdve Bletchbrit, 1919–2012 tevékenységének az eredménye, és ley-ben a Cápa kódrendszert is nem egy távoli kódfejtő csapaté. tudták olvasni. A matematikus és Az Alan Turing és Gordon WelchBletchley legnagyobb sikerét kriptográfus Lawnt Rövid 1940 júliusában man által feltalált Bomba – amelyet kétségtelenül a német stratégiai életrajz Cambridge-ben szerazért fejlesztettek, mert fel kellett rejtjelek feltörése hozta. Kezdetvezte be Welchman, gyorsítani az összes lehetséges ben papíron végezték ezeknek hogy a német hadsereg és Enigma-beállítás átfuttatásának a a kódoknak a megfejtését, amehaditengerészet Enigmájának feltörésén dolgozzon. A 6-os folyamatát – nagyszabásúvá tette a lyek segítségével Hitler Berlinnel barakkban, majd a D blokkban kódtörés menetét. A wrenek kezelés a harctéri parancsnokaival tevékenykedett, ő is elősegítette a Bombák fejlesztését. ték, működése komoly hőt generáló, kommunikált. Max Newman 1944 januárjában ő törte fel büdös és zajos volt, ám felbecsülprofesszor felismerte, újfajta az új fordítóval („D” modell) és hetetlen értékű. 1942-re Bletchley gépre van szükség, hogy lépést az új huzalozású kapcsolótáblával működtetett Enigmát – a sikere Észak-Afrikába is elért, ahol tudjanak tartani a lehallgatott német hadsereg és a légierő a hírszerzés tette lehetővé, hogy üzenetek nagy mennyiségével. háromtárcsás Enigmájának a Királyi Haditengerészet elvágja A brit postánál dolgozó zseniális módosított változatát. Rommel utánpótlásvonalait, valamint fiatal mérnök, Tommy Flowers tájékoztatta Montgomery tábornokot Rommel min- segítségével megtervezték és megépítették ezt den lépéséről. Az év elején azonban a németek a gépet. Colossus néven lett ismert a világ első, bevezettek egy plusztárcsával felszerelt, bonyolulrészben programozható elektronikus számítógépe, tabb Enigma gépet. Ez komoly információszünetet amely nélkülözhetetlenné vált a szövetségesek okozott, és Bletchley kódfejtői számára az egyik európai inváziójának megtervezéséhez és a D-napi legnagyobb kihívásnak bizonyult. Mégis, 1942 hadművelethez. végére – Fasson és Grazier tengerészek bátorsáIlyen sikereket reméltek azon az első „vadágának köszönhetően, akik a süllyedő U–559-ről szaton” 1938-ban, de az elején valószínűleg még megszerezték a fontos Enigma-kódkönyveket és magában a kormányban is sokan voltak, akik két-

Churchill arany lúdjai A miniszterelnök volt Bletchley Park egyik legnagyobb támogatója. Churchillhez naponta érkeztek a magas szinten dekódolt üzenetek lezárt dobozokban, ezek kulcsát Churchill a kulcstartóján hordta. A külügyminisztérium és a hadsereg néhány kiválasztott tagja tudta csak, honnan érkeztek ezek, és nem mindenki bízott úgy Bletchley-ben, ahogyan Churchill. 1941. szeptemberi látogatásakor megszemlélte a gépeket, a barakkokat, találkozott a fő kódfejtőkkel, majd összegyűltek a 6-os barakk előtt, rövid beszédet mondott nekik. Híressé vált szavaival úgy írta le őket, mint „ludak, akik aranytojást tojnak – és sosem gágognak”. Bletchley-ben érezték Churchill támogatását és elismerését, így levelet küldtek neki, több embert kértek. A miniszterelnök válasza rövid és határozott volt: „Különleges sürgősséggel biztosítsák, hogy megkapjanak mindent, amit akarnak, és jelentsék nekem, amikor ez megtörtént. Ma intézkedjenek.”

ségbe vonták, hogy a kódtörők hatással lehetnek a háború stratégiai tervezésére. Ezek közül a kódfejtők közül ma talán a leghíresebb Alan Turing. Lehet, hogy igazi különcnek látszott és úgy is cselekedett, de generációjának egyik legragyogóbb elméje volt. Egyértelműen az ő páratlan ötlete, az „univerzális Turing-gép” jelentette nemcsak a Bletchley-ben épített elektronikus gépek kifejlesztésének, hanem a számítógépes kor koncepciójának az alapját is. Még egy olyan helyen is kimagaslott, mint Bletchley, amely tele volt nagy koponyákkal. Ahogy Asa Briggs történész és háborús kódfejtő megjegyezte: „Bletchley-ben kivételes tehetségre volt szükség, zsenire volt szükség, és ez a zseni Turing volt.” Turingot Bletchley-ben az összes kolléga és kódtörő közül talán a Tommy Flowersszel való közös munka ösztönözte leginkább. 1939-ben találkoztak, amikor a tehetséges fiatal, postánál dolgozó mérnököt először vezették be az Enigma titkába. Mindkét ember lelkes volt, a saját területén szakértő, és kezdettől fogva elismerték egymást. Turing néha meglátogatta Flowerst a kísérleti műhelyében, Dollis Hillben, ahol először vitatták meg egy olyan gép építésének az ötletét, amely elektromágnesek használatával tudná megfejteni az Enigmát. Ez ugyan túlment az akkor rendelkezésre álló technológia határain, de Turing tervei és

Enigma

Bletchley három legnagyobb sikere A kódtörő központ kiemelkedő eredményei.

A Phoenix csapat által újraépített Bomba Bletchley Parkban

együtt dolgozott, azokat, akik leszálltak azon a víziója egy ilyen gépről megragadta Flowerst, és jellegtelen vasútállomáson, és Bletchley-be menez később a Colossust eredményezte. tek. Sokat látott az az állomás: a lányt, aki a fess A zseni mögött azonban egy zaklatott ember egyenruha és a tengeri szolgálat miatt lépett húzódott meg. A volt cambridge-i diák társaságbe wrenek közé, és aki aztán beosztása miatt a ban félszegen viselkedett, és homoszexuális volt tengertől annyira távol került, amilyen távol Angegy olyan korban, amikor ezt nem csupán roszliában csak lehet. A fiatalembert, aki még nem szallották, hanem ténylegesen törvénytelen volt. fejezte be a matematika szakot, aki híres sakkbajBletchley-ben megkérte egy kolléganője, Joan nok is volt, és felkérték, szakítsa meg egy időre Clarke kezét, aki igent mondott, ekkor azonban a tanulmányait. A titkárnőt, aki „ki akarta venni Turing visszalépett, és felfedte a nőnek szexuális a részét”, ezért Londonban irodai beállítottságát. Turing a szerteágaállásra jelentkezett, de miután zó tevékenység amolyan univerzális folyékonyan beszélt németül, megtanácsadója lett, 1942 novemberélepetésére vonatjegyet kapott egy ben pedig átkelt az Atlanti-óceáBletchley nevű kisvárosba. non, hogy a legmagasabb szinten Hétköznapi férfiak és nők volvegye fel a kapcsolatot nemcsak a tak – néhányuk épphogy kikerült kétségbeejtő tengeralattjáró Enigaz iskolából –, akiknek rendkívüli ma-válság okán, hanem a Roosevelt tehetségét és ügyességét különleés Churchill közötti hangkommuniges módon hasznosították. Mind káció elektronikus kódolása ügyékészségesen, habár némileg tudatben is. Zsenialitását és hozzájárulanul érkeztek – gyakran egy kis lását a háborús erőfeszítésekhez mégsem ismerték el megfelelően Baker Street-i névtelen házból, ahol aláírták a titoktartási kötelezettsésoha, 1952-ben pedig bűnvádi eljárás várt rá, miután viszonyt kezdett Alan Turing számos rejtjel- get – ebbe a látszólag jelentéktelen fejtő módszert eszelt ki buckinghamshire-i városkába. Amiegy másik férfival, és libidócsökkor leszálltak azokról a vonatokról, kentő hormonkezelésnek vetették nem sejtették, milyen csodálatos eredmények alá. 1954-ben, 42 évesen Turingot holtan találták részesei lesznek, még akkor is, ha ezt senki nem manchesteri otthonában, feltételezhetően ciánnal ismeri el életük során; azt sem tudhatták, milyen követett el öngyilkosságot. örökséget hagynak az országra. Mégis jöttek: Ma méltón ünneplik Turingot sok és sokféle először lassan, százasával, aztán egyre többen és eredményéért, a személyes tárgyait bemutató kiállításon pedig a mellszobra is ott van. 2009-ben többen. Jöttek, amikor Nagy-Britannia szembenézett a Blitz borzalmaival, Dunkerque és a D-nap Gordon Brown miniszterelnök a kormány és a idején, egészen 1945-ig, amikor körülbelül 10 000 nemzet nevében bocsánatot kért Turing üldözéember dolgozott a Parkban. Történetük Bletchséért, és nyilvánosan elismerte, óriási köszönettel ley-ben kezdődött, egy történet, amelyet ma már tartoztak Turingnak a szövetségesek. Az ország el lehet mondani és méltón meg lehet ünnepelni. és a világ hálája illeti Turingot és azokat, akikkel

A Lorenz-készülék feltörése

Bár az Y állomások fogták a német Lorenz rejtjelező gép üzeneteit az 1940-es évek elején, fogalmuk sem volt, hogyan kódolják ezeket. 1941 augusztusában John Tiltman kiszűrt egy ismétlődő kezelői rövidítést, és a kis következetlenségeket felhasználva törte fel a kód egy részét. Bill Tutte matematikai analízist használt a Lorenz-készülék működésének feltárásához, anélkül, hogy látott volna ilyen gépet, és 1942-re a Lorenz-üzeneteket meg tudták fejteni. A Lorenz bonyolultsága miatt 1943-ban Max Newman és csapata arra jutott, újfajta elektronikus gépet kell alkotni a teljes feltöréshez. Ez lett a Colossus.

A Colossus megalkotása

Tommy Flowers, egy briliáns postai mérnök 1943 decemberében megépítette Newman tervét, és létrehozta a világ első elektronikus, részben programozható számítógépét. A háború végén elrendelték a tíz működő Colossus megsemmisítését az adatokkal együtt, de csak hatot romboltak le. A Lorenz feltörése papíron végzett számításokkal hetekig tartott, a Colossus ezt órák alatt meg tudta tenni, egy 5000 karakteres papírszalagot egy másodperc alatt olvasott be és a belsejében 48 km/h sebességgel továbbított.

D-nap

Lehet, hogy a D-nap Bletchley nélkül másképp végződött volna. 1944 júliusában a Colossus segített félrevezetni a német főparancsnokságot a szövetséges tervekkel kapcsolatban. Amellett, hogy információt adtak a német pozíciókról, a német hírszerző szolgálat által küldött kódolt üzenetek feltörése tette lehetővé, hogy becsapják Hitlert a szövetséges partraszállás helyét illetően – át is csoportosította csapatait a normandiai partokról. Bletchley-ben olvasni tudták a Garbo (27 tagú fiktív kémhálózat) és az Abwehr közötti üzenetváltást, ez mutatta: sikerült Hitlert megtéveszteni.

„Turingot gyakran lehetett látni, amint a Bletchley körüli vidéken biciklizik, gázmaszkot viselt, hogy a pollen ne hozza elő a szénanátháját”

Moments

Japán első csapása A japánok a Pearl Harbor elleni nem várt támadás tervezését és előkészítését hónapokkal a vasárnap reggeli légitámadás előtt elkezdték.

Japán első csapása

„A birodalom felemelkedése vagy bukása ezen a csatán múlik. Mindenki a végsőkig teljesítse a kötelességét”

özvetlenül napfelkelte előtt, 1941. december 7-én vasárnap a Japán Császári Haditengerészet 1. légiflottájának hat repülőgép-hordozója Nagumo Csúicsi altengernagy irányítása alatt szélirányba fordult, készen arra, hogy elindítson 353 támadó repülőgépet. Nagumo zászlóshajója, az Akagi és kísérői, a Kaga, a Szórjú, a Hirjú, a Sókaku és a Zuikaku útnak indították a veszedelmes támadóerőket, amelyek belevonták a csendes-óceáni színteret a II. világháborúba. A célpont az amerikai haditengerészet csendes-óceáni flottája volt, amely a Hawaii területéhez tartozó Oahu szigeténél, Pearl Harborban horgonyzott. El akarták találni a szigeten az amerikai haditengerészet és hadsereg olyan más repülőtereit is, mint Hickam Field, Wheeler Field, Bellows Field, az Ewa Marine Corps, valamint Pearl Harbor közelében a haditengerészeti reptereket Kaneohéban és a Ford-szigeten. A nyitó csapás szándéka az amerikai katonai jelenlét megbénítása volt a Csendes-óceánon. Lehetővé akarták tenni, hogy a japán haderő stratégiai területeket szerezhessen meg és tarthasson fenn az egész térségben, és az amerikai kormányt tárgyalóasztalhoz akarták kényszeríteni, ahol Japán diktálja a neki kedvező tűzszüneti feltételeket. Ezért Pearl Harbor megtámadását összehangolták a Fülöp-szigetek, a Wake-sziget, a Midway-szigetek és a Malájföld elleni támadással. Ezzel Japán mindent egy lapra tett fel. Bár a magas rangú japán parancsnokok biztosak voltak a gyors győzelemben, néhányan azért elismerték, hogy tekintetbe véve az ellenfél ipari erejét és rendelkezésre álló forrásait, egy USA elleni elhúzódó háború aggasztó kilátás lenne. Japánt évek óta növekvő militarizmusa és gyarmatosító törekvései szembeállították az Egyesült Államokkal, amely a csendes-óceáni színtér meghatározó nagyhatalma volt már a spanyol–amerikai háború óta. Japán provokatív katonai műveletei az ázsiai szárazföldön, különösen a kínai régió, Mandzsúria, majd később Francia Indokína elfoglalása konfliktust okozott a két ország között. Noha folytak tárgyalások, a Csendes-óceán mindkét partján a legtöbb megfigyelő mégis úgy gondolta, hogy a háború elkerülhetetlen.

– Jamamoto Iszoroku admirális, az egyesített flotta főparancsnoka

A brit hatás

A Pearl Harbor megtámadása előtti estén 9 órakor Nagumo mindenkit az Akagi fedélzetére parancsolt, vigyázzállásban. Ünnepélyesen felolvasta az egyesített flotta főparancsnokának, Jamamoto Iszoroku admirálisnak az üzenetét. „A birodalom felemelkedése vagy bukása ezen a csatán múlik. Mindenki a végsőkig teljesítse a kötelességét.” Jamamoto ezt a közleményt nemcsak a japán tengerészek bátorításának, hanem a haditengerészet összetartása előtti tisztelgésnek is szánta. A II. világháború előtti évtizedekben a Japán Császári Haditengerészet hosszú fejlesztési és

Sorsdöntő pillanatok

„A brit sikeren felbuzdulva az egyesített flotta 1941 januárjában megújult lelkesedéssel kezdett hozzá egy hasonlóan merész csapás megtervezéséhez” modernizálási programba kezdett, a világ legnagyszerűbb hagyománnyal bíró tengerészetét, a Brit Királyi Haditengerészetet véve mintául. Jamamoto üzenete hasonlóan hangzott, mint amit Horatio Nelson admirális, a Brit Királyi Haditengerészet történetének egyik legnagyobb hőse mondott a lenyűgöző trafalgari csata előtt 1805-ben. A japánokban mély tisztelet alakult ki a Királyi Haditengerészet iránti. A 20. század kezdetétől a császári flotta egyes hajóit brit és francia hajógyárakban építették, a japán kiképzés, a működés szabályai, az egyenruhák és a rangjelzések pedig a britekéhez hasonlók voltak. A Királyi Haditengerészet az európai háború kitörése után is mintaként szolgált a japánok számára. 1940. november 11-én éjjel a tengerészeti légi haderő Fairey Swordfish torpedóbombázói a Földközi-tengeren felszálltak a HMS Illustrious repülőgép-hordozó fedélzetéről és megtámadták a

tarantói olasz haditengerészeti támaszpontot. A 21 elavult brit kétfedelű gép egy olasz csatahajót elsüllyesztett és két másikat megrongált. A japánok a két világháború közötti időszakban a Pearl Harbor-i megelőző csapás ötletét megvitatták, harci játékok során kipróbálták és többször félretették. Azonban a brit sikeren felbuzdulva az egyesített flotta 1941 januárjában megújult lelkesedéssel kezdett hozzá egy hasonlóan merész csapás megtervezéséhez. A japán haderő egyik legismertebb és legelismertebb pilótája, Genda Minoru korvettkapitány megfigyelte, hogy az amerikai repülőgép-hordozók egységes támadóerőként működnek, valamint 1936-ban részt vett olyan harci játékokon, ahol egy Pearl Harbor elleni offenzíva forgatókönyve a támadó szimulált katasztrófájával végződött. Ennek ellenére Genda azon (viszonylag kevés) japán tisztek egyike maradt, akik hittek benne, hogy repülőgép-hordozókkal sikeresen lehet

Nagumo Csúicsi altengernagy vezette az 1. légiflottát a Pearl Harbor-i hadművelet során, ám később elvesztette beosztását

váratlan csapást mérni egy horgonyzó ellenséges flottára. Amint a japán repülőgép-hordozók állománya elérte a Pearl Harbor elleni támadáshoz szükséges szintet, Jamamoto utasította Ónisi Takidzsiró admirálist, a 11. légiflotta vezérkari főnökét, rendelje el, hogy Genda mérje fel a siker esélyeit, „különös tekintettel a hadművelet megvalósítha-

A japán támadás útvonala Japán Császári Haditengerészet 1. légiflottájának hat repülőgép-hordozója és kísérőhajóik 1941. november 26-án elhagyták a Kuril-szigetek barátságos vizeit, észak felé hajóztak, jó távol a megszokott kereskedelmi hajózási útvonalaktól, és teljes rádiócsendet tartottak. Viharos tenger és szűnni nem akaró zuhogó eső fedte el a hadihajókat, amikor délkeletnek fordultak egy Oahutól 370 kilométerre északra levő pont irányába, ahonnan aztán a Pearl Harbort elpusztító légi csapást indították december 7-én.

6.00 NOV. 26.

REPÜLŐGÉP-HO RDOZÓK

NOV. 30. DEC. 1.

DEC. 2.

JAPÁN

DEC. 11.

TOKIÓ

DEC. 4.

ÉSZLELT TENGERALATTJÁRÓ DEC. 17.

DEC. 23.

DEC. 5.

DEC. 16

DEC. 9.

DEC. 20.

DEC. 7. 7.00 DEC. 6.

MIDWAY-SZIGETEK

2 CV 2 CA 2 DD ENTERPRISE VISSZATÉR DEC. 4.

WAKE-SZIGET Balra: Japán repülőgépek készülnek felszállni a Sókaku hordozóról a második támadási hullám során

DEC. 3.

DEC. 7. 13.00

LEXINGTON DEC. 7. DEC. 1. DEC. 5.

NOV. 30.

ENTERPRISE DEC. 6. ELINDUL NOV. 29.

DEC. 5.

DEC. 6. DEC. 8.

DEC. 7.

DEC. 8. 1.30 OAHU

HAWAII SZIGETEK

Japán első csapása

Birodalmi harci eszközök A japán fegyveres erők a háború nyitó szakaszában az elérhető legmodernebb harci technológiát alkalmazták a Csendes-óceánon.

Mitsubishi A6M Zero vadászgép Egy ideig a Mitsubishi Zero volt a legjobb hordozóról induló vadászrepülőgép a Csendes-óceánon. Az 1930-as években fejlesztették ki. A Pearl Harbor-i támadás idején már jó fordulékonyságú, komolyan felfegyverzett, gyilkos ellenfélként ismerték. A Zero azonban sebezhető is volt. Tervezésekor a páncélzatot és az öntömítő üzemanyagtartályokat feláldozták a jelentős teljesítmény elérése érdekében.

Fegyverzet

A Mitsubishi Zero két légcsavarkörön át tüzelő 7,7 mm-es géppuskával, szárnyain pedig 20 mm-es ágyúkkal volt felszerelve.

Motor

A kétsoros, 12 hengeres Nakadzsima Szakae csillagmotor 534 kilométer/ óra maximális sebességet biztosított a Zerónak.

Navigáció

A japán törpe tengeralattjárók navigációja erősen támaszkodott a műszerekre és az apró megfigyelőtoronyból óvatosan kiemelkedő periszkópra.

Törpe tengeralattjáró

Repülőgép-hordozók

Torpedók

A japán törpe tengeralattjárók két halálos torpedót hordoztak, ezeket a kis víz alatti jármű orrában elhelyezkedő vetőcsövekből lőtték ki.

„Pearl Harbornál mind az öt törpe tengeralattjáró odaveszett”

Pearl Harbor idején a Japán Császári Haditengerészet modern repülőgép-hordozói közé tartoztak az alapoktól újonnan építettek, például a kisebb Szórjú és Hirjú mellett az Akagi és a Kaga átalakított csatacirkáló. A két legújabb hordozó, a Sókaku és a Zuikaku egyenként több mint 26 000 tonna vízkiszorítású volt, és több mint 80 bombázó gépet szállított.

Módosítások

A japán repülőgép-hordozókon a kipróbáláskor gyakran módosítottak és javítottak, beleértve a felépítmény szerkezetét és áthelyezését is, hogy jobban segítsék a repülési műveleteket.

Hangárfedélzet

A japán legénység a hangárfedélzeten készítette elő a gépeket a harcra, indításhoz emelővel juttatták őket a repülőfedélzetre.

Illustrations: Alex Pang www.alexpangillustration.com

A kétszemélyes japán törpe tengeralattjárókat lopakodó támadásra fejlesztették. A legénység igen szűk helyről irányította célra a két torpedóval felszerelt járművet, hogy az ellenséges hajókra tüzeljen. Pearl Harbornál mind az öt törpe tengeralattjáró odaveszett. Egyet épen fogtak el, miután kikötött, és parancsnoka lett az amerikaiak első hadifoglya a II. világháborúban.

Sorsdöntő pillanatok tóságára, a kivitelezés módszerére és a felhasználandó erőkre”. Jamamoto vonakodott az USA-val való háborútól, de erősen hitt abban, hogy a csendes-óceáni flottára mért jelentős és sikeres első csapás az egyetlen lehetőség, hogy egy ilyen konfliktus gyors, Japán számára kedvező eredménnyel végződjön. Jamamoto indítványa, miszerint Pearl Harbor legyen Japán célpontja, főparancsnoksági szinten változtatta meg a hagyományos stratégiát a Császári Haditengerészetben. Bár a hadsereg aktívan tevékenykedett Ázsiában, a haditengerészeti normarendszer korábban a defenzív hozzáálláson alapult. 1940 őszén Jamamoto indítványából ultimátum lett. Végül már azzal fenyegetőzött, beadja a lemondását, ha a főparancsnokok nem támogatják a javaslatát.

A háborús tervek

A következő év augusztusára a Pearl Harbor elleni támadás alaptervét jóváhagyták. Az 1. légiflotta hat repülőgép-hordozójához két csatahajóból, két nehézcirkálóból, egy könnyűcirkálóból, kilenc rombolóból, három tengeralattjáróból és nyolc tartályhajóból álló hajóhad csatlakozott, összesen 31 hajó indult útnak a Kuril-szigeteki

Az USS Pennsylvania csatahajó a megrongált Cassin és Downes rombolók mögött látható Pearl Harbor szárazdokkjában

Könyörtelen tengerészeti légierő A japán haditengerészet követte a nyugati tengerészeti légierő fejlődését, és örömmel fogadta konzultációra, pilótái kiképzésére katonai képviselőiket. A Brit Királyi Haditengerészet a 20. század elején sok szempontból úttörő volt a haditengerészeti repülés terén, és a japán megfigyelők is felismerték az ebben rejlő potenciált. A japánok, akik szerették volna lemásolni a Királyi Haditengerészet sikereit, 1921 őszén fogadtak egy brit missziót, amelyet William Sempill százados vezetett. Sempill 29 légi hadműveleti instruktorral érkezett, feladatuk az volt, hogy segítsenek a japán haditengerészet repülési programjának fejlesztésében. 1922-re a japánok megépítették a Hósót, a világ első kifejezetten repülőgép-hordozónak tervezett hajóját, és nem egy másik hajótípust alakítottak át, ahogy ez

másutt korábban történt. Sempill, akiről később kiderült, hogy japán kém, remélte, jó áron adhat el brit fegyvereket a japánoknak az értékes szakértelemért és tanácsadásért cserébe. Csapata magával vitte a legfejlettebb brit hordozók tervrajzait, az üzemeltetési rendeket, bennük olyan részletekkel, mint a pilótaképzés, a repülőgépek indítása, javítása, tankolása, karbantartása és a légi hadműveletek. A britek a fiatal japán pilótákat a legújabb brit gépeken, például Gloster Sparrowhawk vadászgépen, valamint torpedóbombázókon és zuhanóbombázókon képezték ki. A torpedó-hadviselést is meghonosították a japán hadiZuhanóbombázók sorjáznak a repülőfedélzeten Pearl Harbor megtámadása előtt

tengerészetnél. A japán mérnökök és tervezők saját fegyverekkel és repülőkkel kísérleteztek, ezek egy részét a brit típusokról mintázták, a repülőgép-hordozós hadműveleteket és szabályrendszert pedig az 1920-as és 1930-as években tökéletesítették. A Pearl Harbor elleni támadás előtt Naito Takesi korvettkapitány, a berlini japán tengerészeti attasé az olaszországi Taranto kikötőjébe utazott, ahol a britek 1940 novemberében sikeres támadást hajtottak végre az ott horgonyzó olasz flotta ellen. Az olasz haditengerészet segítségével Naito felmérte a tarantói támadás erejét, és tanácsot adott Pearl Harbor tervezőinek, hogyan módosítsák a taktikát. Végül fából készült stabilizáló szárnyakkal szerelték fel a légi torpedókat, hogy egyenletesen haladjanak Pearl Harbor sekély vizeiben. Lent: 91 Kai 2 típusú torpedók a japán haditengerészet egyik repülőgép-hordozója, az Akagi fedélzetén a Kuril-szigeteki Hitokapu-öbölben, közvetlenül azelőtt, hogy a hajó támadásra indul Pearl Harbor ellen

„Sempill, akiről később kiderült, hogy japán kém, remélte, hogy jó áron adhat el brit fegyvereket a japánoknak” 62

Japán első csapása Hitokapu-öbölbeli találkozóhelyről. A hajóknak november 26-án kellett elindulni és a szokásosnál északabbra haladni, hogy elkerüljék a csendes-óceáni zsúfolt kereskedelmi útvonalakat és az óceánon zajló hajóforgalmat. Teljes rádiócsendet kellett tartani, és a repülőgépeket két hullámban, egy Oahutól 370 kilométerre északra levő pozícióból kellett elindítaniuk. A támadás feltételes időpontjaként 1941. december 7-ét határozták meg. Oahu körül kordont kívántak állítani tengeralattjárókból, hogy időben figyelmeztethessenek az amerikai hajók mozgására és megtámadják az amerikai haditengerészet esetlegesen a kikötő közelében a tengeren tartózkodó hajóit. A hordozó tengeralattjárókról öt törpe tengeralattjárót szándékoztak elindítani órákkal a légitámadás előtt, remélve, hogy be tudnak lopózni Pearl Harborba, és megtorpedózzák a csendes-óceáni flotta

ott horgonyzó hajóit. Szinte mindent részletesen kidolgoztak. Szeptember elején magas rangú japán tisztek gyűltek össze a tokiói Haditengerészeti Főiskolán, és véglegesítették a támadás terveit. Egy hónappal később tájékoztatták a célpontról a vezető pilótákat. Volt elképzelésük a dolog természetéről, mivel a torpedós csoportok már egy ideje azon dolgoztak, hogy tökéletesítsék a sekély vízben horgonyzó nagy hajók elleni támadást; tudták, hogy a cél egy ellenséges kikötő lesz. Az egyesített flotta szigorúan titkos 1. számú hadműveleti utasítását november 5-én adták ki, ezt 48 óra múlva követte a 2. számú utasítás, amely hivatalosan elrendelte, hogy a flotta a hónap végén szedje fel a horgonyt és hajtson végre támadást Pearl Harbor ellen. Amikor a flotta kihajózott, Nomura Kicsiszaburó admirális és

„Míg a Kate-ek a Pearl Harborban horgonyzó csatahajókra mértek csapást, 25 Val feladata a fő amerikai vadászgépbázis letarolása volt Wheeler Fieldnél”

Kuruszu Szaburó különleges megbízott Washingtonban volt, ahol végső, reményvesztett tárgyalásokat folytattak Cordell Hull külügyminiszterrel és Franklin D. Roosevelt elnökkel. Számítottak a tárgyalások kudarcára, és amikor holtpontra jutottak, Nagumo a tengeren megkapta a konkrét parancsot a támadás megindítására. Ugyanakkor a megbízottakat, akik nem ismerték a Pearl Harbor-i támadás részleteit, arra utasították, adjanak át egy üzenetet az amerikai kormánynak, amely hivatalosan véget vet a tárgyalásoknak. A tokiói kormány ezt a diplomáciai lépést lénygében hadüzenetnek tekintette, amelyet félórával azelőttre időzített, hogy a japán repülőgépek megjelentek Pearl Harbor légterében. Fucsida Micuó korvettkapitányt, az 1. légiflotta repülőcsoportjának parancsnokát jelölték ki arra a feladatra, hogy eljuttassa a gépeket a konkrét célpontokhoz, és a támadásokat összehangolva megszervezze a két támadási hullámot, valamint biztosítsa a vadászgép-támogatást minden amerikai repülőgép ellen, amely esetleg felbukkan a légtérben, hogy harcoljon. Fucsida 185 gépet rendelt az első hullámba. Ez 49 Nakadzsima B5N (szövetséges kódnéven: „Kate”) páncéltörő bombákat hordozó bombázóból, 40 légi torpedót hordozó Kate-ből, 51 Aicsi D3A (szöPearl Harbor megtámadása során az USS Arizona csatahajó fekete füstöt okád, miközben felépítménye ledől a pusztító robbanás után

Sorsdöntő pillanatok

A gyalázat napja A Pearl Harbor elleni támadás sikere ellenére Jamamoto admirális helyesen gondolta, hogy ez a siker csak részleges. Amint Fucsida Micuó korvettkapitány, a Pearl Harbor elleni csapás vezetője visszatért az Akagi fedélzetére, azonnal jelentést tett Nagumo Csúicsi altengernagynak a hordozó parancsnoki hídján. Úgy tudni, Fucsida könyörgött parancsnokának, engedje, hogy a katonák még egy támadást indítsanak. Nagumo elutasította. Túl nagy volt a kockázat, így elrendelte, hogy az 1. légiflotta vonuljon vissza. Amikor a sikeres támadás híre megérkezett Tokióba, az emberek az utcára tódultak ünnepelni. A legfőbb katonai vezetők ragyogtak az optimizmustól. Jamamoto Iszoroku admirális, a támadás tervezője azonban aggódott. Az amerikai repülőgép-hordozókat nem semmisítették meg. Hamarosan jöhetett a megtorlás. Nyomban figyelmeztette tiszttársait: „Egy USA és Nagy-Britannia elleni háború első hat-tizenkét hónapjában nekivadulok, és győzelmet győzelemre halmozok. Ám ha a háború még azután is folytatódik, nem remélek sikert.” Pearl Harbor hatalmas taktikai győzelem volt. Az amerikai csendes-óceáni flotta megbénult, de Jamamoto látnoknak bizonyult. A műhelyek, a javítófelszerelések és az üzemanyagkészlet érintetlen maradt. A tengeralattjáró-bázis működött. Az amerikaiak gyorsan talpra álltak, és épp hat hónappal Pearl Harbor után a támadást végrehajtó japán repülőgép-hordozók közül négyet elsüllyesztettek az amerikai repülők a Midway-szigeteki csatában.

Pearl Harbor megtámadását követően Jamamoto Iszoroku admirális zord jövőt vizionált a japán nép számára

A Salamon-szigeteki küldetés után az Aicsi D3A „Val” bombázók visszatérnek a Sókaku repülőgép-hordozóra

vetséges kódnéven: „Val”) hagyományos bombát hordozó zuhanóbombázóból és 45 nagyszerű Mitsubishi A6M Zero vadászgépből állt (utóbbiak biztosították a kíséretet és bombázták a közben adódó célpontokat). Míg a Kate-ek a Pearl Harborban horgonyzó csatahajókra mértek csapást, 25 Val feladata a fő amerikai vadászgépbázis letarolása volt Wheeler Fieldnél. Tizenhét Val dolga a Ford-szigeti járőrgép- és vadászgépbázis megsemmisítése volt, kilencnek pedig Hickam Fieldnél kellett csapást mérni az amerikai bombázógépbázisra. A második hullámban részt vett 54 Kate, amelyek 250 kg-os és 56 kg-os bombákat vittek a létesítmények lerombolására és a repterek kifutópályáinak lebombázására, és 80 Val, ezeken 250 kg-os bombák voltak, amelyekkel ismét támadták a kikötőbeli hadihajókat, valamint 36, az adódó célpontokat bombázó Zero. Fucsida a támadás megindítása előtti napon kapott egy Oahu szigetén tartózkodó japán kémtől származó hírszerzési üzenetet. Az üzenet optimista felhangú volt amiatt, hogy érvényesülni fog a meglepetés ereje, de csalódott is, mivel mindhárom amerikai repülőgép-hordozó, az Enterprise, a Lexington és a Saratoga távol volt a kikötőtől. Így szólt: „Nincs léggömbzár, nincsenek a csatahajók köré telepített torpedó védőhálók Pearl Harborban. Minden csatahajó a kikötőben van. A Hawaii körzetében repülő őrjáratok nem jeleztek ellenséges rádiótevékenységet. A Lexington tegnap hagyta el a kikötőt. Úgy tudni, az Enterprise is kint van a tengeren.” A Saratoga a kaliforniai San Diego kikötője felé haladt, amikor a japán támadók december 7-én Pearl Harbor fölé érkeztek. Bár a repülőgép-hordozók távol voltak, nem volt visszaút. A támadásnak a parancs szerint kellett lefolynia, és a japánok

elég értékesnek ítélték a meglévő célpontokat, különösen az amerikai csathajókat, ez indokolta a vállalt kockázatot.

„Tora! Tora! Tora!”

Az égbolt még sötét volt a zord tengerrel küzdő Akagi fedélzete felett, ahol egy zöld lámpával köröztek, és az első Zero vadászgép elrugaszkodott a repülőfedélzetről, fel a levegőbe. Tizenöt percen belül az egész első támadási hullám gépei a levegőben voltak. Reggel 7.40-kor felbukkant előttük Oahu északi partja. Fucsida ujjongott. Rádión leadta a „Tora! Tora! Tora!” jelzést az aggódó Nagumónak, ezzel jelentette, hogy sikerült teljesen váratlanul érkezniük. Néhány óra alatt a támadók pusztulást hoztak az alattuk fekvő célpontokra. A japán erők, Pearl Harbor megtámadásával összehangolva, agresszív hadmozdulatokat tettek a Csendes-óceán más részein is olyan helyek megszerzésére, amelyekkel minimalizálhatták az amerikai beavatkozást eljövendő hadműveleteikbe. Ilyen volt Holland Kelet-India elfoglalása, ezáltal olyan létfontosságú nyersanyagok, mint az olaj és a gumi biztosítása a hadigépezet számára, valamint védelmi övezetük további kiterjesztése a világ legnagyobb óceánján. Amíg a támadás zajlott Hawaiin, a hír december 7-én helyi idő szerint 6.30-kor eljutott a Midway-szigetekre. A tengerészgyalogos-helyőrséget riadókészültségbe helyezték, és a japánok alkonyatkor meg is érkeztek. A Császári Haditengerészet két rombolója, az Akebono és az Usio bukkant fel, és a midwayi létesítményeket készültek ágyúzni. Az atollon este 9.35-kor kezdődött el a háború, amikor 13 centiméteres japán lövedékek csapódtak be a Sand- és az Eastern-szigeten, azon a

Japán első csapása

Az elhagyottan heverő Zero gép fényképe tíz nappal azután, hogy Pearl Harbornál Nisikaicsi Sigenori altiszt kényszerleszállást hajtott vele végre

két földdarabkán, amelyek hónapokon belül a II. világháború csendes-óceáni hadszínterének epicentrumává váltak. A tengerészgyalogosok 7 és 13 centiméteres lövedékekkel válaszoltak a fel-alá cirkáló rombolóknak. A japánok lángba borították a nagy hidroplánhangárt. Egy ellenséges találat a Sand-sziget erőművét rejtő betonépületet érte, keresztülhatolt egy szellőzőjáraton, és halálosan megsebesített egy fiatal tengerészgyalogos tisztet, George H. Cannon főhadnagyot, aki nem volt hajlandó elhagyni a posztját, hogy orvosi ellátást kapjon. Később posztumusz Becsület érdeméremmel tüntették ki. A midwayi ütközet körülbelül félóráig tartott, és a tengerészgyalogság tüzérei legalább egy ellenséges rombolót biztosan eltaláltak, látták, amint füstöt és lángot okádott. Amikor a japánok végül visszavonultak, négy amerikai maradt ott holtan és tíz sebesülten. December 8-án reggel 39 japán bombázó lőtte a Wake-szigetet (a nemzetközi dátumvonalon túl), és a földön megsemmisítettek egy tucat Grumman F4F Wildcat vadászgépet. Miközben a Pearl Harbort támadó gépek még a levegőben voltak, japán csapatok szálltak partra Malájföldön, Kota Bharunál. Pár órával a Pearl Harbor-i támadás után japán bombázók csapást mértek a Clark Field amerikai légibázisra és más Fülöp-szigeteki létesítményekre, az amerikai gépeket ismét a földön semmisítették meg. A megrendült és több sebből vérző Egyesült Államok hirtelen a háború közepén találta magát. A csendes-óceáni japán dominancia egy időre szemmel láthatóan kétségtelenné vált, de egy elhúzódó konfliktus keletkezett – épp az, amitől Jamamoto tartott. Még ha a szövetséges erők meg is fordították a háború menetét és kérlelhetetlenül nyomultak előre a Tokiói-öböl, valamint a győzelem felé 1945-ben, Pearl Harbor szelleme

továbbra is ugyanúgy kísértette az amerikaiakat, mint ahogy Leningrád ostroma kísértette az oroszokat. Bár „a gyalázat napja” óta eltelt háromnegyed évszázadban felszínre kerültek összeesküvés-elméletek, ezek ma is indulatos viták tárgyát képezik. Egyes revizionista történészek ismertettek minden olyan nekik szükséges bizonyítékot, amelyből arra következtethettek, hogy Roosevelt elnök és más magas rangú civil vezetők, katonatisztek – még Winston Churchill brit miniszterelnök is – tudták, hogy Pearl Harbor és más cél-

pontok ellen támadás készül. Az „ügyet” azonban valószínűleg sosem lehet lezárni. Taktikai szinten az amerikaiak kaptak különböző figyelmeztetéseket arról, hogy a japán légi had 1941. december 7-én Pearl Harborhoz közeledik – találkozás a törpe tengeralattjáróval és a radarészlelés az északi parton Opanánál, a Kahuku Point fölött. Marad a kérdés, hogy vajon az amerikai parancsnokoknak többet kellett volna tenniük a felkészültség javításáért, és vajon jobban kellett volna figyelniük a küszöbönálló támadás jeleire azon a végzetes vasárnap reggelen?

Egy Mitsubishi Zero vadászgép rugaszkodik el az Akagi repülőgép-hordozó fedélzetéről útban Pearl Harbor felé

Csaták

A II. világháború harctereit a kulcsterületek, az új technológiák és taktikák, valamint a hősiesség lenyűgöző történetei jellemezték. 68 72

Az angliai csata

Hogyan hiúsította meg a RAF kitartó ereje az intenzív náci villámháborút?

A sztálingrádi csata

A történelem legvéresebb csatája és egyben a németek elleni szovjet megtorlás kezdete

76 66

76 86

D-nap

Kémkedés, hibátlan tervezés és igazi bátorság jellemezte a szövetségesek nagy dobását

Végjáték: a Harmadik Birodalom bukása

A kis japán sziget letarolása taktikailag lényeges visszavágás volt Pearl Harborért

Ivo Dzsima

Amikor az európai háború utolsó leszámolásaként a szövetségesek megszállták Berlint, Hitler kétségbeesetten próbált további csapatokat harcba küldeni, de ezekkel a Vörös Hadsereg könnyűszerrel elbánt

86 67

Csatรกk

Az angliai csata

A legnagyszerűbb pillanatuk Nagy-Britannia egyedül állt szemben a náci Németországgal, ám a Királyi Légierő ifjú vadászpilótái a sorsdöntő angliai csatában legyőzték a csodált Luftwaffét.

ranciaország és a németalföldi országok náci megszállása gyors és határozott volt. Pár hét leforgása alatt a Brit Expedíciós Haderőt Dunkerque-nél kiűzték az európai kontinensről, és Adolf Hitler a II. világháború megnyerésének küszöbén állt. Egy jelentős kihívás azonban maradt nyugaton. Amíg a német katonák Párizsban a Champs-Élysées-n parádéztak, Hitler és tábornokai Nagy-Britannia megszállásán töprengtek, a szigetországén, amely 1940 nyarán most már egyedül állt szemben a pusztító náci erővel; a helyzet súlyos volt. Hitler azonban mintha tartott volna a támadástól. A svéd király és más közvetítők útján javaslatot tett az angol kormánynak a megegyezésre. Úgy gondolta, Angliának „mindössze” el kell ismernie Németország kontinentális uralmát és visszaadni az I. világháború után elvett német gyarmatokat, egyébként megtarthatja a flottáját és gyarmatbirodalmát. Remélte, hogy győztes pozíciójából kikapcsolhatja Nagy-Britanniát mint befolyásos európai tényezőt, és keletre, a Szovjetunió ellen indulhat a vágyott élettér megszerzéséért. Ám a britek nem álltak kötélnek, így Hitler mégis támadni készült: „Mivel Anglia katonai tekintetben kilátástalan helyzete ellenére mind ez ideig semmi jelét nem adta megegyezési készségének, úgy döntöttem, hogy az Anglia elleni partraszállási hadműveletet elő kell készíteni, s ha szükséges, végre kell hajtani.” Június 18-án Winston Churchill miniszterelnök beszédet mondott az alsóházban, arra figyelmeztetve, hogy a franciaországi hadjárat véget ért, és rövidesen kezdődik Nagy-Britannia csatája. „Ezért hát nézzünk szembe kötelességünkkel – mondta –, hogy ha a Brit Birodalom és Nemzetközössége fennmarad, akkor ezer év múlva azt mondhassák az emberek: Ez volt a legnagyszerűbb pillanatuk.” A német csapatok és tankok készenlétben álltak Franciaország partjai mentén. A tisztek a La Manche-on keresztül bámulták a mindössze 32 kilométerre lévő Dover fehér szikláit. Hitler és magas rangú parancsnokai tudták, hogy Nagy-Britannia megtámadása és megszállása a legkomolyabb kihívás. Ennek ellenére telve voltak önbizalommal,

miközben a Seelöwe (Oroszlánfóka) hadműveletet tervezték. Hajókat csoportosítottak át Németországból és az elfoglalt európai területekről a német csapatok brit partokra való átszállításához, és fontolgatták a Királyi Haditengerészet, valamint a Királyi Légierő sarokba szorításának esélyeit. Egy tény nyilvánvaló volt. A katonák nem tudnak átkelni a Csatornán a légierő támogatása nélkül, és Nagy-Britannia tengeri fölényét csak akkor lehet megfékezni, ha a Luftwaffe uralja a levegőt a szárazföld és a tenger fölött. A légtér ellenőrzése volt bármilyen sikeres invázió előfeltétele, és Hermann Göring birodalmi marsall, a Luftwaffe parancsnoka biztosította Hitlert, hogy vadászgépei és bombázói heteken belül elsöprik a RAF-ot. Göring több mint 1200 Messerschmitt Me–109-es és kétmotoros Me–110-es vadászgépet, valamint 1300 bombázót vont össze a légi csapáshoz. A Me–109-eseket komolyan felfegyverezték, és gyorsak is voltak. Az üzemanyag-fogyasztás azonban – mivel a német repülőszázadok norvégiai bázi-

sokról mentek a Cotentin-félszigetig – egy tipikus bevetésen a Nagy-Britannia és a Csatorna fölötti tartózkodás idejét kb. 20 percre csökkentette. A Luftwaffe bombázói között vegyesen voltak Heinkel He–111-esek, Dornier Do–17-esek és Junkers Ju–88-asok, amelyek csak relatíve kis bombaterhet tudtak szállítani. A Junkers Ju–87 – vagy Stuka – zuhanóbombázó rettegett fegyver volt, amely Európa-szerte hatékony repülő tüzérséget jelentett a német hadsereg villámháborújában, de gyorsan bebizonyosodott, hogy egy folyamatos bombázó hadjáratra nem alkalmas. Olyan sok, a beépített sziréna miatt lélektanilag is rémisztő, erős hangú Stuka esett áldozatul a Királyi Légierő vadászgépeinek, hogy hamarosan kivonták őket a harcokból. A csodált Luftwafféval szemben a RAF nagyjából 700 élvonalbeli Hawker Hurricane és Supermarine Spitfire vadászgépet sorakoztatott fel más, elavulófélben lévő típusok mellett a RAF vadászparancsnokságát vezető Hugh Dowding légimarsall parancsnoksága alatt. A Hurricane lassúbb volt, mint a Spitfire, ezért aztán hatékony együttműködési taktika alakult ki köztük. Mialatt a Hurricane-ek megcélozták a bombázókötelékeket, a suhanó Spitfire-ek a Me–109-esekkel bocsátkoztak hősies közelharcba, ami a RAF-nak az angliai csata folyamán tanúsított elszántságát, hősiességét és önfeláldozását szimbolizálta.

A légtér és a sziget védelme

Trafford Leigh-Mallory légimarsall vezette a nagy repülőosztályok-taktika pártolóit a RAF-nál, később, az 1944-es normandiai partraszállás idején a szövetséges légierők főparancsnoka volt

Az invázió fenyegetésének közeledtével a britek nagyszerű légvédelmi előkészületeket tettek. A vadászparancsnokságot négy védelmi szektorra osztották, és csoport-főhadiszállásokat létesítettek, hogy megosszák a Luftwaffe által végrehajtott légitámadások valós idejű felderítését. A middlesexi Uxbridge-ben állomásozó 11. vadászcsoport Londont és Délkelet-Angliát védte, őket érte a náci légi rohamok legnagyobb része. A 12. vadászcsoport a nottinghamshire-i Watnallban Wales és az ország középső területei, míg a 10. vadászcsoport Délnyugat-Anglia, a 13. vadászcsoport pedig Skócia és Észak-Anglia védelméért felelt. Az angliai csata előrehaladtával a RAF teljes mértékben értékelte

Csaták

Idővonal 1940 l Dunkerque csodája A Brit Expedíciós Haderő evakuálása, a kontinensen lévő brit katonák nagy részének és más szövetséges katonáknak a kimentése befejeződik a dunkerque-i kikötőben. 1940. június 4.

l A csata elkezdődik Az angliai csata első ütközeteire akkor kerül sor, amikor a Luftwaffe a Csatorna hajóforgalmát támadja, emiatt a RAF vadászgépei is levegőbe emelkednek. 1940. július 10.

l A csúcsnap A RAF-vadászgépek leszednek 75 német repülőt, és 30-at veszítenek, miközben a saját értékes reptereik súlyos bombázása ellen védekeznek. 1940. augusztus 15.

l Jönnek l A legkeményebb nap a bombázópilóták A németek „fekete csütörA Vadászrepülő Parancstöknek” nevezik, mindkét nokság a Bombázó fél súlyos veszteségeket Parancsnokság pilótáinak kénytelen elkönyvelni az segítségét kéri, hogy pótolállandó légi csatákban. ják a kemény légi harcban Annyi Stuka esett áldozaelszenvedett veszteségeket. tul, hogy a gépeket kivon1940. augusztus 17. ják a harcból. 1940. augusztus 18.

l Téves bombázás Vélhetően nem tervezetten, a Luftwaffe-bombázók halálos terhüket Londonra dobják, a város központját, lakóövezeteket, gyárakat és az East End dokkjait találják el. 1940. augusztus 24.

az új előre jelző, figyelmeztető, radarnak nevezett eszközt. A Chain Home (hazai lánc) elnevezésű radarállomás-rendszer hatékonyan felszámolta a németek minden reményét a meglepetés faktor érvényesítésére. A világ legkifinomultabb rendszere még a közvetlen Luftwaffe-támadás alatt is működött.

A csata megkezdődött

Meghatározó pillanat

Der Adlertag 1940. augusztus 13.

A „sas napján” a Luftwaffe nagyszabású támadást indít angliai célpontok ellen, beleértve a radarállomásokat és a repülőtereket. A RAF vadászai 46 német gépet lőnek le.

Rivalizálás az égbolton

Joggal tulajdonítják a RAF angliai csatában elért sikereinek oroszlánrészét Hugh Dowding légimarsallnak. Ez azonban személyesen sokba kerül Dowdingnak. A harcok kellős közepén a RAF-ranglétra legmagasabb fokain állók között taktikai nézeteltérés alakult ki. Dowding halogató stratégiát követett, elkerülendő a javíthatatlan károkat okozó nagyobb légi összeütközéseket. A RAF egy másik frakciója, a nagy repülőosztályok (Big Wing) támogatói viszont a Luftwafféval való nagy, megtervezett összecsapások mellett szálltak síkra. Bár Dowdingot a 11-es csoport parancsnoka, Keith Park is támogatta, ellenfeleik erősek voltak, köztük Trafford Leigh-Mallory légimarsallal a 12. vadászcsoporttól. A heves vita folytatódott, mígnem november 24-én a vadászparancsnokság vezetését átvette a RAF légimarsallja, Sholto Douglas, a Big Wing támogatója.

Hitler osztotta Göring birodalmi marsallnak a könynyű légi győzelemre vonatkozó optimizmusát, és kiadta a 16. számú hadműveleti utasítást, amely az Oroszlánfóka hadműveletet feltételesen 1940. augusztus 15-re időzítette, mindössze egy hónappal azutánra, hogy hozzáláttak a RAF megsemmisítéséhez. Az angliai csata nyitószakaszát a németek Kanalkampfnak, a Csatorna fölötti harcnak nevezték. A Luftwaffe légioffenzívájának első célpontjai a Csatornán folyó személy- és teherhajó-forgalom, Dover és a délkeleti angol partszakasz más kikötőinek berendezései, valamint a repülőgépgyártó létesítmények voltak. A támadó német bombázók a Kanalkampf több mint egy hónapja alatt számos brit kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a Királyi Haditengerészet pedig hajóinak és személyzetének nagy részét átköltöztette Dovertől nyugatra, Portsmouthba. Július 25-én Stukák támadtak egy szénszállító konvojra. A RAF-vadászgépek beavatkoztak, a németek 16 gépet vesztettek, míg a britek hetet. Két héttel később a német bombázók egy húsz hajóból álló konvoj négy tagját elsüllyesztették, hat másikat pedig megrongáltak. A RAF-vadászok 31 német gépet lelőttek, de 19 tőlük is odaveszett. Az admiralitás először elrendelte, hogy minden konvoj csak éjszaka hajózzon, később azonban úgy döntöttek, nem közlekedtetnek konvojokat a Csatornán, ezért amennyire csak lehetett, a teherszállítást átirányították a vasútra. Az ádáz közelharcok és a napi összecsapások ellenére a Luftwaffe mégsem tudta eléggé meggyengíteni a RAF véderejét.

Der Adlertag

Hugh Dowding légimarsall megnyerte a csatát, de taktikai nézeteltérések miatt elvesztette a parancsnokságot

Az angliai invázió előkészítésének második menetét többször is elhalasztották a repülésre alkalmatlan időjárás miatt. Végül 1940. augusztus 13-át jelölték ki Der Adlertagnak, a „sas napjának”. A kérlelhetetlen légi harc napjaiban a megújult Luftwaffe-támadás célja a RAF-vadászparancsnokság megsemmisítése volt. A Luftwaffe-pilóták még mindig biztosak voltak a győzelemben, és gyakran énekeltek egy vidám dalocskát ezzel a szöveggel: „Wir fliegen gegen England”, vagyis „Anglia ellen repülünk”.

Meghatározó pillanat

„Ilyen keveseknek” 1940. augusztus 20.

Winston Churchill miniszterelnök mondja az alsóházban: „Soha még az emberi konfliktusok történetében nem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat ilyen keveseknek”

Bár a németek tudták, hogy a Chain Home radarállomások bizonyos mértékű előrejelzést biztosítanak a RAF-nak, különösen Keith Park helyettes légimarsall 11. vadászcsoportjának, nem igazán értették meg, mennyire jelentős a hálózat a RAF-vadászgépek bevetése és a légitámadások elleni felkészülés szempontjából. Ennek dacára a radarállomások megsemmisítése az Adlertag és a következő két hét egyik fő célja volt. A RAF térdre kényszerítésének folyamatos kísérletéhez tartozott a Dél- és Közép-Angliában szétszórtan elhelyezkedő repterek szisztematikus bombázása, a Chain Home radarhálózat 90 méteres tornyainak és berendezéseinek lerombolása, valamint a vadászparancsnokság gépeinek és pilótáinak elpusztítása, végleg. Az Adlertagon három radarállomást találtak el a Luftwaffe bombázói, de csak hat órára sikerült kiiktatni azokat, mert mivel nem következett tervszerű második támadási hullám, volt idő a Chain Homeot helyreállítani. A „sas napján” a németek 46 repülőgépet veszítettek, a RAF csak 13-at.

Az angliai csata

1940 l A RAF megtorlása Válaszul a Luftwaffe londoni bombázására, 40 RAF-bombázó megtámadta a náci fővárost, Berlint, emiatt Hitler megváltoztatta taktikáját az angliai csatában. 1940. augusztus 25.

l Debdeni bombák l Kezdődik a Blitz Az Essexben lévő A londoni East End dokkdebdeni RAF-repteret jainak megtámadására a legalább száz német Luftwaffe 400 bombázót bomba találja el, ez küld 600 vadászgép a harmadik légitámafedezete alatt. Éjjel-napdás Debden ellen. pal támadnak, később a 1940. augusztus 31. Luftwaffe átáll az éjszakai ostromra. 1940. szeptember 7.

l Az Oroszlánfókát elhalasztják Hitler ráébred, hogy a Luftwaffe nem képes légi fölényt elérni Nagy-Britannia, a RAF és a Csatorna fölött, így elhalasztja a Brit-szigetek elfoglalását célzó Seelöwe hadműveletet, végül le is mond róla. 1940. szeptember 17.

l Az utolsó nagy dobás Három összehangolt légi csapás éri Londont, Portsmoutht és más célpontokat az angliai csata utolsó nagyszabású támadásában, de a Blitz folytatódik az angol városok ellen. 1940. október 29.

Végső győzelem l Egyetemesen az angliai csata végének tekintik, hogy nincsenek többé nappali Luftwaffe-támadások, mivel a légi hadműveleteket gátolja a rossz időjárás. 1940. október 31.

Erősödő légi harcok

Az Anglia fölötti légi csaták augusztus 15–16-ra elérték a csúcspontot. A kombinált harci bevetések száma közelítette a 2700-at. A RAF- és a Luftwaffe-gépek eredményei vegyesnek mutatkoztak az égbolton. A később „csúcsnapként” ismert 15-én a RAF-pilóták 75 német repülőt semmisítettek meg és harmincat veszítettek. A britek által „legkeményebb napnak”, a németek által „fekete csütörtöknek” nevezett augusztus 18. után a RAF-parancsnokok erősen aggódtak megmaradt gépeik és pilótáik kapacitása miatt, Hitlernek a légi erőfölénybe vetett bizalma pedig megrendült. A Luftwaffe 69 gépet veszített, a RAF 68-at. A brit repterek elleni támadások nagy hatékonysággal folytatódtak. A surrey-i Kenley-ben lévő RAF-repülőtérnek mind a tíz hangárját lerombolták. Egy tucat gép, köztük tíz értékes Hurricane, megrongálódott, a bombák felszaggatták a kifutópályákat. Az augusztus 8–18. közötti tíz nap légi harcaiban a RAF 175, míg a Luftwaffe 332 repülőgépet vesztett. Noha a britek vesztesége csak feleannyi volt, mint a Luftwafféé, a RAF a végsőkig feszítette erejét. A bombázóparancsnokságtól szereztek helyettesítő pilótákat, és csúcsra járatták az új vadászgépek gyártását. A nagy légi csata tetőpontján, augusztus 20-án Churchill ismét felszólalt az alsóházban. Ezt mondta: „Szigetünk, birodalmunk és valójában az egész világ – kivéve ott, ahol a bűnösök laknak – valamennyi családjának hálája a brit pilótákat illeti, akiket nem rettent el az esélyek egyenlőtlensége, fáradhatatlanul állják az állandó megmérettetést és a halálos veszélyt, akik bátorságukkal és önfeláldozásukkal megfordítják a világháború kimenetelét. Soha még az emberi konfliktusok történetében nem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat ilyen keveseknek.”

Haladék és újjáéledés

A miniszterelnök felkavaró szavai meghatották a brit népet, a RAF vadászpilótáit (akiket ezután úgy hívtak, „a kevesek”) és a szabad világot. A helyzet azonban bizonytalan maradt. A hónap végére a hét délkelet-angliai fő RAF-bázisból hat súlyosan megrongálódott. Ugyanakkor a RAF szünetre kényszerítette Hitlert. Szeptember 3-án az egyszer már elhalasztott Seelöwe hadműveletet további három héttel késleltették. Folytatódtak a Luftwaffe nappali támadásai a RAF létesítményei és gyártóhelyei ellen, közben Göring nagy-britanniai katonai célpontok elleni éjszakai támadásokat is elrendelt. A nagyobb városokat azonban nem vették célba,

Meghatározó pillanat

Az angliai csata napja 1940. szeptember 15. Súlyos Luftwaffe-támadások érték Londont, de a RAF-vadászgépek 80 ellenséges repülőt lelőttek, így átvették a kezdeményezést a németektől az angliai csatában

tudva, hogy az azok elleni támadást a RAF a német lakossági központokon torolja meg. Augusztus 24-én éjszaka néhány Luftwaffe-bombázó eltért az útvonaltól, és bombáit Londonra dobta le. A következő éjjel a RAF-bombázók Berlint vették tűz alá. Hitler dühöngött, és új stratégiát, terrorbombázást rendelt el, hogy megtörje a britek harci szellemét. Szeptember 7-én bombázók jelentek meg nagy számban London fölött. Több mint 2000 civilt öltek vagy sebesítettek meg. Ötvenhét egymást követő éjszaka rombolták a brit fővárost. Az, hogy a Luftwaffe ebben az időszakban az angliai városokra összpontosított, nem szüntette meg teljesen a nappali műveleteket. Mégis, ez lehetőséget adott a vadászparancsnokságnak némi pihenésre és összerendeződésre. Aztán bekövetkezett a fordulópont a légi fölényért vívott harcban. Szeptember 15-én két masszív támadást indítottak brit célpontok ellen. A RAF 300 vadászgépet küldött fel a levegőbe, 80 ellenséges gépet le is lőtt. A Luftwaffe ekkora veszteséget nem bírt el; csökkentették a további támadások számát és méretét. Szeptember 15-e az évente tartott megemlékezésekben ma is „az angliai csata napja”. A katasztrófa arra késztette Hitlert, hogy két nappal később határozatlan időre elhalassza az Oroszlánfóka hadműveletet. Ezután elrendelte, hogy az invázióhoz a Csatornán való átkelésre

összevont a hajókat és egyéb vízi járműveket csoportosítsák át. Október közepére nyilvánvaló lett, hogy a Királyi Légierő megnyerte az angliai csatát. A légi csata négy hónapjának áldozatai között közel 1600 megölt RAF-pilóta és több mint 400 sebesült volt, 744 repülőgépet pedig elvesztettek. A Luftwaffe vesztesége 2600 halott, 735 sebesült és több mint 900 hadifogoly volt. Majdnem 2000 német repülőgép semmisült meg.

Megdöbbentő utószó

A náci hadigépezetet ugyan lelassították az Anglia feletti légtérben, de a Luftwaffe még hónapokig folytatta terrorbombázó hadjáratát. Nem London volt az egyetlen város, amely megszenvedte Hitler és a Luftwaffe haragját. 1940. november 14-én 400 bombázó támadt Coventryre, 568 embert megöltek, további 1200-at megsebesítettek. Liverpoolt, Manchestert, Birminghamet és más városokat is intenzív légitámadás sújtott. A Blitz, ahogy nevezték, még hónapokig, 1941 májusáig tartott. Addigra Hitler arra jutott, hogy Nagy-Britannia soha nem hódol be egy légi ostrom hatására. A brit városok lángoltak és romba dőltek, de a RAF eltökélt maradt. A Führer elfordult a nyugattól. Már csak hetek voltak hátra a Barbarossa-hadműveletig, a Szovjetunió elleni náci invázióig. Az angliai csatát a britek megnyerték, de más csaták csak most kezdődtek.

Csaták

A történelem legvéresebb csatája A II. világháború kimenetele és a Harmadik Birodalom sorsa Sztálingrád véres romjainál dőlt el.

II. világháború sarkalatos csatáját vívták a szovjet városban, Sztálingrádban. Bár stratégiailag nem volt egyik fél számára sem létfontosságú helyszín, a nevével mind Hitlerből, mind Sztálinból mániákus ragaszkodást váltott ki. Amikor 1943 februárjában végre elhallgattak a fegyverek, a romok között több mint egymillió Wehrmacht- és szovjet katona feküdt ott holtan, nem szólva az ártatlan szovjet civilekről. Sztálingrád elfoglalásának gondolata 1942 áprilisában kezdett Hitler fejében alakot ölteni, miután a Wehrmacht kudarccal keveredett ki a Moszkva bevételét megakadályozó szovjet

ellenoffenzívából. A cél az volt, hogy megszállják a várost, mielőtt a Kaukázuson túli olajmezők meghódításába kezdenek, egyúttal nélkülözhetetlen utánpótlást biztosítva a német seregeknek, miközben a szovjeteket elvágják attól. Mivel májusban meghiúsították a szovjet támadást Harkovnál, nyitva állt az út Sztálingrád felé. Tyimosenko tábornok zilált hadai visszavonulás közben két német páncéloshadsereggel (a 17. Ewald von Kleist, a 6. pedig Friedrich Paulus parancsnoksága alatt állt) kerültek szembe, így aztán a szovjetek kialakították a sztálingrádi frontot, és eszeveszetten igyekeztek azt a Moszkvából hozott tartalék erőkkel

feltölteni. Versenyfutás folyt a város megfelelő felkészítéséért a német támadásra. Ám Sztálingrád megvédéséhez nem csak a katonákra volt szükség. Közel 200 000 civilt mozgósítottak és szerveztek munkáscsapatokba, hogy két méter mély tankcsapdákat ássanak ki, a hadsereg utászai pedig aknákat telepítettek. Még az iskolás gyerekeket is bevetették, akik a Volga folyó mentén lévő benzintárolók köré építettek földfalakat. Fiatal nőkből légvédelmi ütegcsapatokat alakítottak, a Volga mindkét partján ágyúkat helyeztek el, hogy védhessék az olyan fontos pontokat, mint például a beketovkai erőmű és a híres Traktorgyár, amelyet átállítottak a rettegett T–34-es tankok gyártására. Min-

A sztálingrádi csata

den dolgos kézre szükség volt, ha el akarták kerülni a megsemmisítést. A Sztálingrád megvédésére indított művelet parancsnokságát a kőkemény Vaszilij Csujkov tábornokra bízták. A lobbanékony természetéről ismert Csujkov fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy emelje ostromlott csapatai morálját, és megfélemlített minden olyan beosztott parancsnokot, aki visszavonulásra merészelt gondolni. A dezertálókat habozás nélkül lelőtték. Csujkov felfogása a veszélyes helyzettel kapcsolatban egyszerű volt: „Az idő vér.” Minél tovább dúlt a csata, annál nagyobb lett a német veszteség. Minden lehetséges akadályt az útjukba kellett állítani. Még a mozgásképtelen tankokat is beásták a tüzelőállásokba, hogy lőhessenek velük. Ha Sztálingrádot elfoglalják, az csak véráztatta centiméterről centiméterre történhet.

Tűzvész

A németek augusztus 21-én átküzdötték magukat a Don folyón, és még mielőtt a Volgát elérték volna, augusztus 23-án megindították támadásukat Sztálingrád ellen. Von Richthofen tábornok parancsnoksága alatt a teljes, 1200 repülőgépből álló (Junkers 88 és Heinkel 111 bombázók) 4. légiflotta Sztálingrád felé indult, hogy bibliabéli poklot lobbantson lángra. Richthofen pilótái összesen 1600 bevetésen hozzávetőleg 1000 tonnányi robbanószert dobtak le, és csak három gépet veszítettek a támadásokban. A még mindig a városban tartózkodó civilek közül ezrek haltak meg a vérfürdőben,

Jakov Fjodorovics Pavlov őrmester hőssé vált, miután szakasza visszafoglalt és elszántan megvédett egy épületet, amelyet később „Pavlov háznak” neveztek

Sztálin tömeges pániktól tartva, megtiltotta az evakuálásukat. A fából készült házak hamuvá lettek, a lakóépületek vagy kiégtek, vagy a földdel váltak egyenlővé. A Luftwaffe válogatás nélkül szőnyegbombázta a várost, eltalálták a kórházat, a vízműveket, a telefonvonalakat, megsemmisítették a folyó menti benzintárolókat is, közel 500 méteres lángokat rajzolva az elsötétült égre.

Még tartott a hosszúra nyúlt bombázás, amikor a 16. páncéloshadosztály átvágott a sztyeppén a város irányába. A légvédelmi ütegek hősies erőfeszítései ellenére, amelyek 37 milliméteres lövedékekkel tüzeltek a támadókra, a páncélosok a Stuka repülőgépek támogatása mellett továbbnyomultak. 23-án délutánra elérték a Volgát. A németek biztosak voltak benne, hogy ekkora pusztítás megtöri a szovjetek harci szellemét és ellenálló képességét, ezért viszonylag gyors győzelemre számítottak. A dolgok sötét iróniája, hogy valójában a saját bukásuk magvait segítettek elhinteni. Sztálingrád átláthatatlan maradványai később gyötrő, gyilkos terepnek bizonyultak, amelyet a mesterlövészek és az utcai harcok uraltak. Itt nem volt helye a németek által kedvelt gyors, elsöprő hadmozdulatoknak. A terrorbombázást követő napokban Hoth tábornok erői lassan araszoltak előre, visszaszorítva az orosz 64. hadsereget. Az előző támadásnál tapasztalt viszonylag gyenge szovjet ellenálláson felbátorodva Paulus úgy döntött, embereit a megérkezés után pihenés nélkül egyenesen harcba küldi. A németek beáradtak az utcákra, ám így tett a szovjet erősítés is. A helyzet, amellyel a szovjetek szembesültek, kifejezetten szörnyű volt, valójában annyira kétségbeejtő, hogy embereik már az ellenség felé rohantak, pedig még csak akkor állították fel mögöttük a géppuskaállásokat. Egyszerű volt a választás: meghalni harc

Csaták

A négyszintes Pavlov ház a véres német ostromnak ellenálló Sztálingrád szimbólumává vált

Megvédik a Pavlov házat A Pavlov ház (nevét Jakov Pavlov őrmesterről kapta, aki részt vett a védelmében) ostroma sokba került a németeknek, és a Vörös Hadsereg ellenálló képességének szimbóluma lett. A 13. gárdahadosztály visszavette a németektől a négyszintes épületet, minden ablakba géppuskákat állítottak, valamint szögesdróttal és aknákkal vették körül a házat. Arra is rájöttek, hogy a tetőn elhelyezett páncéltörő ágyú a német harckocsiknak túl magasan van ahhoz, hogy lőni tudjanak rá. Mivel a védők elláttak a Volga felett (ahonnan alagúton vitték az utánpótlást a házhoz), egy kilométernyi tiszta kilátásuk nyílt északra, délre és nyugatra. A német támadás hullámait szeptember 27-től november 25-ig vissza tudták verni, ekkor a szovjet erősítéscsapatok enyhítettek a helyzetükön.

A légitámadások azon paktum aláírásának harmadik évfordulóján kezdődtek, amelynek meg kellett volna akadályozni azokat

Idővonal

közben, vagy meghalni visszavonulás közben. Az sem javított a helyzeten, hogy csak arra a felszerelésre támaszkodhattak, amelyet a Volgán keresztül, heves német ágyúzás közepette szállítottak nekik. A német páncélosok pilóta kollégáikkal együttműködve folytatták az előretörést a városon keresztül, mindvégig annak tudatában, hogy tankjaik sebezhetők a keskeny utcákban. Augusztus 31-re a németek eljutottak a Sztálingrád–Morozovszk vasútvonalig. Paulus ekkor szilárdan hitte, hogy az orosz 62. és 64. hadsereg elkülöníthető és megsemmisíthető. Két nappal korábban Georgij Zsukov marsall érkezése is mutatta, milyen nagy feladat vár a szovjetekre. (A német bombázások hatására a morál oly mértékben leromlott, hogy az egyik hadosztályparancsnok felsorakoztatta embereit, és minden tizediket lelőtte, egészen addig, amíg puskájából ki nem fogyott a lőszer.) Az oroszok épp ellentámadás indítására készültek, hogy megpróbálják megakadályozni a páncélosok előretörését, de Zsukov kérlelte Sztálint, halasszák ezt el. A marsall azt tapasztalta, hogy a feladatra kijelölt csapatok gyengén felszereltek, kevés a lőszerük és főleg idősebb tartalékosokból állnak. A Vörös Hadsereg nyilvánvaló hiányosságai ellenére Sztálin egyre ingerültebb lett, a német tankok térhódítását hozta fel annak okaként, hogy bármilyen késlekedés végzetes lehet. Zsukovnak végül sikerült két további napot nyernie, de ez alig számított valamit is, mert az elért előrejutás rövid életű volt.

Aktív ellenállás

Az 1. gárdahadsereg csak pár kilométert tudott előrehaladni az orosz sztyeppén, míg a 24. hadsereg szó szerint a startvonalon találta magát, egyáltalán nem sikerült területet szereznie. A támadás ennek ellenére nem volt teljesen hiábavaló, arra kényszerítette Paulust, hogy felhasználja tartalék erőit, mialatt a 62. és 64. hadsereg megtépázott maradványait visszaszorította a város pereméig. A németek súlyos árat fizettek, egyetlen nap alatt hat zászlóaljparancsnokot veszítettek, sok századuk megtizedelődött, néhányban mindössze negyven ember maradt. A szovjetek minden elérhető eszközt bevetettek, a gránáttól a Molotov-koktélig. Sokan fegyver nélkül indultak harcba, így meg kellett várniuk, amíg egy bajtársuk elesik, és felvehe-

tik a fegyverét. Nem meglepő tehát, hogy egy a városba érkező katona életkilátása alig 24 órára szólt. Kevesebb mint 40 000 harcos maradt, hogy megküzdjön a 6. hadsereggel és a 4. páncéloshadsereggel, ezért a németek azt hitték, Sztálingrád eleste egyszerűen csak idő kérdése. Miután találkozott Hitlerrel annak vinnicai főhadiszállásán, Paulus szeptember 12-én elindította a következő nagy támadást. Miután egy újabb tüzérségi ágyúzás és bombázás a várost porig égette, a Wehrmacht megkezdte az előrehaladást a Mamajev Kurgán, a méterben mért magassága alapján 102. magaslat néven is ismert, Volga fölé magasodó domb irányába. A katonák a vasútállomás felé nyomultak, Hoth páncélosai és gyalogoscsapatai a gabonasilót célozták meg. Sztálin elrendelte, hogy küldjenek át embereket a Volgán a nyugati part biztosítására. A 13. gárdahadosztály német tűz közepette várt az átkelésre. Akik partot értek, azok a csónakokból egyenesen az ellenségre rontottak, tudva, hogy a legkisebb késlekedés is halált jelent. Miután mindkét félhez utánpótlás érkezett,

„A németek beáradtak az utcákra, ám így tett a szovjet erősítés is” Meghatározó pillanat

Küzdelem a Mamajev Kurgánért Szeptember 12-től

Sztálin tudja, hogy a stratégiailag létfontosságú domb elvesztésével a németeké lesz a Volga feletti teljes ellenőrzés, így visszavételére csapatokat küld. Véres harc kezdődik a 102. magaslatért.

A városra néző domb már évszázadok óta stratégiai fontosságú volt, mivel védelmi vonalat alkotott

1942  Bombatámadás A Molotov–Ribbentrop-paktum harmadik évfordulóján a németek a levegőből porrá égetik Sztálingrádot, emberek ezrei halnak meg. 1942. augusztus 23.

 A Wehrmacht a Volgánál A német támadás annyira heves volt, hogy napnyugtakor Hitler hadai már a Volga fölött tekinthettek körbe (nem számítva a kilátást gátló épületeket). 1942. augusztus 23.

 Sztálingrád–Morozovszk vasútvonal A német nyomás nő, dühödten harcolnak a fő vasútvonalért, visszaszorítják a mindenre elszánt szovjeteket. 1942. augusztus 31.

 Szovjet ellentámadás Szeptember elején a szovjetek kudarcos ellentámadást indítanak, kevés területet szereznek, de a német előrenyomulás során a 62. és 64. hadsereg maradványait megmentik. 1942. szeptember

 Újabb német offenzíva Paulus új offenzívát indít, ágyúzással és bombázásokkal sorozva meg a várost. Emberei ekkor érik el a Mamajev Kurgánt. Szeptember 12.

 Harc a gyárakban A németek folytatják előrenyomulásukat a városban, elérik az ipari körzetet. Kitör a harc, mivel a szovjetek küzdenek a fontos épületek megtartásáért, a Traktorgyárat is beleértve. Október 4.

A sztálingrádi csata közelharc bontakozott ki. A domb stratégiailag létfontosságú volt, elvesztésével a németeké lett volna az ellenőrzés az egész folyó felett, amelyen keresztül minden szovjet utánpótlást szállítottak.

Halálos gyárak

Minél tovább nyomultak előre a németek, annál keményebb ellenállásba ütköztek. Minden egyes épületért meg kellett harcolni, számos történet szólt a létszámban igencsak alulmaradó emberekről, akik állták az egymást követő támadások hullámait. Az egyik legismertebb példa a Pavlov ház, amelyről úgy tartják, több emberébe került a németeknek, mint Franciaország megtámadása. Az ilyen összecsapásokban a lángszóró nagyon hatékonynak bizonyult, de döntően a mesterlövészek – mint a híres Vaszilij Zajcev – uralták a terepet a romok között. Ennek a könyörtelen harcnak németül – helytállón – Rattenkrieg (patkányok háborúja) volt a neve. Október elején a németek megkezdték támadásukat a város északi végén fekvő gyári körzet ellen. Sok létesítményt – köztük a Vörös Október gyárkomplexumot és a Traktorgyárat – erőddé alakítottak, ezek a csata fordulatai során sokszor cseréltek gazdát. Volt arra is példa, hogy a páncélosok egyenesen nekimentek egy-egy épületnek, hogy bejussanak. Október végére a fontos pozíciók végül német kézben

Német katonák megpróbálják átküzdeni magukat a romos városon, de ez végül nem sikerül nekik

Meghatározó pillanat

A németek végső áttörést kísérelnek meg November 11.

Kifogyva az utánpótlásból, megtépázva a harcoktól, Paulus megkísérel egy utolsó támadást, hogy végre befejezze a csatát. A németek nyomulnak előre, sok épületet elvesznek a szovjetektől, de végső csapást nem sikerül az oroszokra mérniük.

A légitámadások és az ezeket követő tűzvészek Sztálingrádot üszkös romhalmazzá tették, ám a város tovább harcolt

voltak, ám az ezért fizetett ár egyértelműen katasztrofálisan nagy volt. A támadás utolsó hullámát lerövidítette a katyusák és aknavetők tűzesője. A tél beköszöntével a Wehrmacht energiája elfogyott, majdnem kivérzett. A döntő áttörésre tett végső kísérlet november 11-én volt. A Luftwaffe lerombolta a gyárkéményeket, a gyalogság elfoglalta az épületeket, csak azért, hogy rövidesen feladja azokat. Égő tankok álltak szétszórtan az utcákon, ezeket a szovjetek beásták, némelyiket már csak egy utolsó lövésre. Eltökéltségük olyan nagy volt, hogy egy 15 emberből álló csoport elhárított egy a volgai benzintárolók ellen irányuló támadást. Ezeknek a bátor embereknek a szívóssága miatt a németek úgy hitték, valamilyen „lények” ellen harcolnak. És ezek a látszólag emberfeletti harcosok hamarosan gigászi bosszút álltak. Az ipart elköltöztették messze a Volgán túlra, ennek köszönhetően a szovjet gyárak folytathatták a roppant mennyiségű fegyverzet előállítását. Egyes becslések a havi harckocsigyártást – beleértve a rettegett T–34-est – 2200 darabra teszik. Hitler nemcsak az ellenség ipari kapacitását becsülte alá, hanem őszintén azt gondolta, kimerültek és erejük végén járnak. Ez az elbizakodottság az Uránusz hadművelet villámcsapását még megdöbbentőbbé tette. Az elcsigázottnak

gondolt szovjetek titokban óriási haderőt gyűjtöttek, amellyel egy brutálisan egyszerű, megrendítő erejű átkaroló támadást indítottak. A fő támadóerő Sztálingrádtól több mint 160 kilométerre nyugatról indult meg, a másik, a Don folyótól délre lévő sereg onnan lendült támadásba, miközben a felégetett város alatt, délről páncélostámadás indult. November 19én reggel hatalmas szovjet zárótűz kezdődött a hóesésben. A németek, akiket olasz és román csapatok támogattak, nem tudták, mi történik. Megkezdődött a 6. hadsereg bekerítése, amely annak megsemmisítésével ért véget. Hitler nem volt hajlandó megengedni, hogy Paulus visszavonuljon, Göring kitartott amellett, hogy a Luftwaffe képes megoldani a bekerített katonák ellátását – ez megpecsételte a sorsukat. 1943 februárjának első napjaira Sztálingrádban már csend volt. A városért folytatott rettenetes csata az emberi történelem legvéresebb ütközete, és állatias küzdelmet hozott. Winston Churchill szavaival: „Sztálingrád a kezdet vége volt.” Olyan traumatikus fordulatot jelentett, amelyből a Wehrmacht sosem épült fel teljesen. Még két év volt hátra a konfliktusból, de a II. világháború kimenetele már eldőlt Sztálin városának romjai között.

1943  Mesterlövész-moz A gyárak eleste galom Közel egy hónap után a Az októberi forradalom terület végül a németek évfordulójának közeteljes ellenőrzése alá ledtével kibontakozik a kerül. A szovjet védők „mesterlövészkultusz” azonban a közelben Vaszilij Zajcev vezetésévannak, többen közülük vel, aki a csata során bent maradnak a Trak225 ellenséges katonát torgyárban. ölt meg. Ő képezi ki a Október vége fiatal mesterlövészeket. Október közepe

 Uránusz hadművelet  A gyűrű kezd  Pánikszerű visszavo-  Hitler feláldozza a A szovjetek Sztálinbezárulni nulás 6. hadsereget grádtól több mint 160 Paulus megretA szovjet tankok közeA kitörés reménye kilométerre kb. egymiltenve értesül ledtével Paulus elhagygyorsan elenyészik, lió katonát csoportoróla, hogy 6. ja főhadiszállását. és Hitler hadparansítanak, nagy átkaroló hadseregének Walther von Seydlitz csot ad ki a bekeríhadműveletbe kezdemindkét szártábornok parancsot tett 6. hadseregnek: nek, remélve, hogy nyát fenyegetik ad két gyalogoshad„A megadás szóba a városban és kint a a közeledő szovosztálynak készleteik sem jöhet. A katonák sztyeppén bekerítik a jet erők. elégetésére és visszaharcoljanak a végnémeteket. November 21. vonulásra a városból. sőkig!” November 19. November 21. 1943. január 22.

A 6. hadsereg  megadja magát Paulus bekerített erői megkezdik a kapitulációt. Hozzávetőleg 91 000 katona kerül fogságba. Mindössze 5000 jut valaha is vissza Németországba. 1943. január 31. – 1943. február 2.

Csatรกk

D-nap

D-NAP A DNAP HIHETETLEN VÁLLALKOZÁS VOLT, MEGVÁLTOZTATTA A HÁBORÚ MENETÉT, ÁM A SZÍNFALAK MÖGÖTT A SZÖVETSÉGESEK VITÁZTAK, ÉS A HADMŰVELETET TRAGÉDIA FENYEGETTE JÓVAL AZELŐTT, HOGY ELÉRTÉK VOLNA NORMANDIA PARTJAIT.

eggel 6.30 körül erősen megcsúszott, vállával együtt a hátizsákja is előrebukott, amikor a sötét, szürke vízbe, mint egy falba belecsapódott. Botladozott, a mögötte jövők nemigen törődtek vele, hogy elvesztette az egyensúlyát – csak a parancsra és fejük fölött fütyülő golyókra ügyeltek, a folyamatosan szorongató tüzérségi tűzre, a géppuskák ropogására a horizonton, ahol a homok domboldallá magasodott. Egy kéz keményen megragadta a vállát, egyetlen sima mozdulattal felhúzta és előrelökte. Öt órával és tizenkét perccel azelőtt, hogy a 8. gyalogezred kiáramlott a partraszálló járművekből a Utah partszakaszra, és egy katona beletántorodott a sötét, szürke vízbe, egy másik katona mélyeket lélegzett, hogy palástolja idegességét. A szél keresztüláradt a szállító repülőgép nyitott szellőzőjén, miközben az részegen imbolygott, mint egy gyerek papírsárkánya a szélviharban, és amikor a német fegyverek életre keltek, a tűz megvilágította körülöttük az eget. A homályban az emberek csendben dohányoztak, volt, aki imádkozott. Kiadták a parancsot, hirtelen felvillant a vörös fény, egyszerre ugrottak talpra, a cigarettákat elnyomták, az imát félbehagyták. Ő ugrott, és gyorsan közeledett a Franciaországgal való találkozás. Ugyanazon az éjszakán, talán 30 vagy 40 perccel azelőtt, hogy a Vijjogó Sasok, a 101. légi szállítású hadosztály tagjai kiugrottak a repülőgépekből Normandia sötétjébe, a brit

miniszterelnök, Winston Churchill elfordult az ablaktól. Mindig későn szokott lefeküdni, ám felesége, Clementine látta, hogy most nyugtalan. Vonásai lágyabbak voltak ugyan, mint a filmhíradók ezreiben mutatott előkelően komor arc, de a felesége jól ismerte, és észrevette, mit érez. „Tisztában vagy vele – mondta Churchill hirtelen –, hogy mire reggel felébredsz, esetleg megölnek 20 000 embert?” Churchill félelmei, miszerint a szövetségesekre katasztrofális halálozási szám vár, a tény, hogy az amerikai katonák szállnak elsőként partra és az ő repülőik érnek elsőnek oda, összeadódtak. Mióta az USA 1941-ben belépett a háborúba, Churchill folyamatosan elodázta Roosevelt azon egyre erőteljesebb igényét, hogy a háborút Franciaországban folytassák, ehelyett Észak-Afrikára és Olaszországra koncentráltak. Churchill véleménye szerint Olaszország volt a tengely „lágy alteste”, ám az USA szerint egyszerűen csak az ő kontójukra akarta megvédeni Nagy-Britannia sérülékeny gyarmatait. Ha Churchillt kísértették is a britek I. világháborúban elszenvedett veszteségei, félelmei mégis hasonló stratégiai elképzelések felé vitték. Épp, mint az az átkozott hídfőállás Gallipolinál, Olaszország is kemény diónak bizonyult, és „lágy altest” helyett a félsziget hegyeinek küzdelmes megmászása lett belőle. Sztálin is növelte nyomását a második front megnyitásáért, valamint azért, hogy vonjanak el német erőket a fagyos keleten folyó hatalmas mészárlástól.

Csaták A légierő főparancsnoka:

PARTRASZÁLLÁS A SZÖVETSÉGES CSAPATOK FELÁLLÁSA JÚNIUS 6ÁN, A DNAPON.

Jelmagyarázat MŰSZAKI CSAPATOK ÁLCÁZOTT HÍRSZERZŐ CSAPATOK KÉTÉLTŰ KÖZEPES HARCKOCSIK KÖNNYŰGYALOGSÁG, SOKOLDALÚ ÉS MEGBÍZHATÓ LÉGITÁMADÁS, KÖNNYŰGYALOGSÁG KÜLÖNLEGES ERŐK, PARTI TÁMADÁSRA KIKÉPEZVE GYALOGSÁG, KÜLÖNLEGES ERŐK GYALOGSÁG, GYORS HARCKOCSIK AKNASZEDÉS, HÍDVERÉS, SZÁLLÍTÁS

Az Omaha partszakaszhoz érkező amerikai katonák

VII. hadtest

Parancsnok: H. J. Collins vezérőrnagy

Trafford Leigh-Mallory légimarsall

1. amerikai hadsereg Parancsnok: Omar Bradley tábornok

V. hadtest

Parancsnok: Leonard T. Gerow vezérőrnagy

4. gyalogoshadosztály „Repkény”

Parancsnok: Raymond Barton vezérőrnagy Cél: elsőként érkezni a Utah partszakaszra.

9. gyalogoshadosztály „Jó Öreg Megbízhatók”

1. gyalogoshadosztály „A Nagy Vörös Egyes”

Parancsnok: Manton S. Eddy vezérőrnagy Cél: Utah partszakasz elfoglalása.

Parancsnok: Clarence Huebner vezérőrnagy Cél: Omaha partszakasz elfoglalása.

79. gyalogoshadosztály „Lotaringiai Kereszt”

Parancsnok: Ira T. Wyche vezérőrnagy Cél: Utah partszakasz elfoglalása.

29. gyalogoshadosztály „Kékek és szürkék”

90. gyalogoshadosztály „Kemény Fiúk”

Parancsnok: Charles Gebhardt vezérőrnagy Cél: Omaha partszakasz elfoglalása.

Parancsnok: Jay W. MacKelvie dandártábornok Cél: Utah partszakasz elfoglalása.

30. kommandós támadóegység „Vörös Indiánok” (brit)

Parancsnok: G. Pike százados Cél: radarállomás elfoglalása Douvres-la-Délivrande-nál.

70. harckocsizászlóalj „Villámcsapás”

Parancsnok: John C. Welborn alezredes Cél: partraszállás támogatása a Utah partszakaszon.

237. műszaki zászlóalj

Parancsnok: Herschel E. Linn őrnagy Cél: Utah partszakasz akna- és akadálymentesítése.

Ranger támadócsapat

Parancsnok: James Earl Rudder alezredes

2. rangerzászlóalj

Parancsnok: James Earl Rudder alezredes Cél: Pointe du Hoc-i lövegállás elfoglalása.

5. rangerzászlóalj

Parancsnok: Max Schneider alezredes Cél: Pointe du Hoc-i lövegállás elfoglalása.

299. műszaki zászlóalj

Parancsnok: Milton Jewett ezredes Cél: Utah partszakasz akna- és akadálymentesítése.

A SZÁRAZFÖLD FELÉ

82. légi szállítású hadosztály „Összamerikai Hadosztály”

Parancsnok: Matthew Ridgway vezérőrnagy Cél: a VI. hadtest balszárnyának és hátának biztosítása.

101. légi szállítású hadosztály „Vijjogó Sasok”

Parancsnok: Maxwell D. Taylor vezérőrnagy Cél: a VI. hadtest balszárnyának és hátának biztosítása.

Amerikai rangeralakulat Pointe du Hocnál

73. harckocsizászlóalj

Parancsnok: John S. Upham alezredes Cél: partraszállás támogatása Omaha partszakaszon.

D-nap

Legfőbb parancsnok:

Dwight D. Eisenhower tábornok

A haditengerészeti erők főparancsnoka:

Dwight D. Eisenhower tábornok amerikai, 1890–1969

Nagy-Britannia, a Nemzetközösség és a birodalom ugyan egyedül védte a nyugati demokráciát a Az európai szövetBertram Ramsay admirális A szárazföldi erők háború első két évében, de most úgy tűnt, a partséges haderők főparancsnoka: parancsnoka, jövenvonalra szorul. Az amerikai hazai politika nemcsak Bernard Montgomery dő amerikai elnök. a háború hosszú távú céljait kívánta meghatároztábornagy Politikusokkal kelni – amelyek egy részét, például a Brit Birodalom lett megküzdenie, 2. brit–kanadai hadsereg és összezúzott pár dekolonizációját és az Egyesült Királyság hatalmas egót – Churchillét is –, háborús kölcsöneinek teljes visszafizetését, Churhogy kikényszerítse a nácik chill csak vonakodva fogadta el –, hanem a harctéri által megszállt Franciaország Parancsnok: Sir Miles ellen azt a merész támadást, XXX. hadtest taktikát is. Dempsey altábornagy amely aztán a D-nap lett. Parancsnok: Gerard BuckAmíg Roosevelt és Churchill beszédeket monnall altábornagy dott és elbűvölte a tömegeket a québeci konferencián 1943 augusztusában, George C. Marshall 50. (northumbriai) tábornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke, a gyalogoshadosztály Parancsnok: D. A. H. Graham vezérőrnagy franciaországi partraszálló invázió fő szószólója épp az utóbbi miatt akasztott tengelyt a szövetségesek 69. gyalogosdandár magas rangú tisztjeivel egy tanácskozáson, amelyet Cél: Gold partszakasz elfoglalása. Sir Alan Broke, a brit birodalmi 3. kanadai vezérkari főnök „keserves találko151. gyalogosdandár gyalogosdandár zónak” nevezett naplójában. Cél: Gold partszakasz elfoglalása. Parancsnok: Rodney F. L. Marshall türelme rég elfogyott Keller vezérőrnagy Churchill számító időhúzásával 231. gyalogosdandár Parancsnok: Sir Alexander Stanier dandártászemben – a miniszterelnök 7. kanadai bornok Cél: Gold partszakasz elfoglalása. periferiális hadjáratokat javasolt gyalogosdandár Parancsnok: T. G. Rennie Cél: Juno partszakasz elfoglalása. vezérőrnagy Görögországban, a Balkánon, sőt 56. gyalogosdandár Norvégiában is –, így ultimátuCél: Gold partszakasz elfoglalása. mot adott: Nagy-Britannia vagy 8. páncélosdandár 8. kanadai támogatja a frontális francia8. páncélosdandár (rohamdandár) gyalogosdandár Parancsnok: H. F. S. Cracroft dandártábornok országi inváziót, vagy az USA Cél: Sword partszakasz elfoglalása. Parancsnok: Harry Wickwire Cél: partraszállás támogatása Gold partszaelveti az „először a németeket” Foster dandártábornok kaszon. Cél: Juno partszakasz elfoglalása. stratégiát, és minden erejét a 9. gyalogosdandár Cél: Sword partszakasz elfoglalása. japánok legyőzésére koncentrálja 47. számú (királyi tengerészgyaa Csendes-óceánon. Nagy titoktarlogos) kommandó Parancsnok: C. F. Phillips alezredes Cél: Porttás mellett 1944. május 1-jét tűzték 185. gyalogosdandár 2. kanadai en-Bessin kikötőjének elfoglalása. Parancsnok: K. P. Smith dandártábornok páncélosdandár ki (később június 5-re módosíCél: Sword partszakasz elfoglalása. Cél: partraszállás támogatása Juno tották) az Overlord hadművelet partszakaszon. 1. királyi tengerészgyalogos pánkezdési időpontjának. Helyszínül 5. királyi haditengerészeti célos támogató ezred Normandiát választották, és nem Cél: királyi haditengerészeti támadás páncélos támogató ezred 79. páncéloshadosztály Bretagne-t, a Cotentin-félszigetet támogatása. Cél: partraszállás támogatása Sword partsza(brit) kaszon. (e két helyen könnyen bekerítheParancsnok: Sir Percy Hobart vezérőrnagy tők lettek volna) vagy Pas-de-Ca89. szárazföldi század, királyi 27. páncélosdandár Cél: aknamentesítés és partraszállais-t, amely ugyan a legközelebb műszaki egység Parancsnok: George Erroll Piror-Palmer lás segítése Juno partszakaszon. Cél: Gold partszakasz kijáratának akna- és feküdt Nagy-Britanniához, de dandártábornok akadálymentesítése. Cél: partraszállás támogatása Sword itt volt a legerősebb a német partszakaszon. 9. kanadai védelem. Dwight D. Eisenhower 90. szárazföldi század, királyi gyalogosdandár amerikai tábornokot nevezték ki 1. különleges rendeltetésű műszaki egység Cél: tartalék, valamint partraszállás Szövetséges Expedíciós Haderő Cél: Gold partszakasz kijáratának akna- és támogatása Juno partszakaszon. dandár akadálymentesítése. Főparancsnokságának (SHAEF) Parancsnok: Lord Lovat dandártábornok Cél: fő német védőállások elfoglalása. élére. A brit Bernard Montgomery tábornok lett a 21. hadseregcso4. különleges rendeltetésű port parancsnoka, ő fogta össze dandár mind a 39 hadosztályt, amely részt Parancsnok: B. W. Leicester dandártábornok vett az invázió megindításában. Cél: Sword partszakasz szárnyainak biztosítása.

„A D-NAP A HADVISELÉS TÖRTÉNETÉNEK LEGNAGYOBB ÖNÁLLÓ, KÉTÉLTŰEKKEL VÉGREHAJTOTT KATONAI HADMŰVELETE VOLT”

Csaták A D-nap a hadviselés történetének legnagyobb önálló, kétéltűekkel végrehajtott katonai hadművelete volt, eredetileg három partraszállási zónával tervezték, ezt aztán kibővítették ötre. Elsőként az amerikaiak érkeztek a Utah és az Omaha partszakaszra, majd egy óra múlva a britek és kanadaiak a Goldra, a Junóra és a Swordra, ezzel a francia part egy 80 kilométeres szakaszát fedték le. A tengerről érkező 150 000 katona haditengerészeti ágyúzással támogatott partraszállását megelőzően már merész ejtőernyősök és vitorlázórepülősök landoltak beljebb a szárazföldön. A levegőből 30 000 embert dobtak le Normandia fölött, az amerikai 82. és 101., valamint a kanadai és brit 6. légi szállítású hadosztály tagjait, akiknek feladata a hidak és közúti csomópontok, a folyókon való átkelés biztosítása és a tüzérségi ütegek kiiktatása volt. Ahogy a tervezés felgyorsult, Churchill nem tudott közvetlen kapcsolatba lépni az amerikai elnökkel, akiről korábban szeretettel azt írta, hogy „egy amerikai unokatestvér”. Ehelyett a barátságtalan tábornokkal volt kénytelen tárgyalni, és elsősorban ez okozott komoly aggodalmat a miniszterelnöknek. „Megdöbbentő, mennyire nagyon fáradtnak

„HITLER ÉS TÁBORNOKAI MEG VOLTAK RÓLA GYŐZŐDVE, HOGY EGY TÁMADÁS NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL CALAIS FELŐL JÖN, AHOVA KOMOLY VÉDELMI ERŐKET KONCENTRÁLTAK” és elnyűttnek látszik most a miniszterelnök” – írta személyi titkára, Jock Colville. A felkészülés során a Cunard hajózási vállalat átalakított hajói ontani kezdték a szállítmányt – a szükséges embereket és felszerelést egyaránt –, a katonai táborok hatalmas khakiszínű mozaikjává változtatva Dél-Angliát. Az országban tartózkodó kb. 2,88 millió katona mellé 1944 januárja és júliusa között további 700 000 amerikai érkezett Nagy-Britanniába. Ezeknek hozzávetőleg öt százaléka vett részt a partraszállásban, a többiekre a rá következő hadműveletekben volt szükség. Az 1942 novemberében Észak-Afrikába érkező első amerikai csapatok zöldfülűek voltak, épphogy

túlestek az alapkiképzésen, duzzadtak az önbizalomtól. Tanulási folyamatuk meredek volt és sok áldozatot követelt, de a partraszállást előkészítő tábornokok már szereztek kétéltűekkel partraszállási tapasztalatot – bár nem ilyen nagyságrendűt – Szicíliában és Olaszországban, és nem tápláltak illúziókat a német védekezés erejét illetően. Habár a kiképzés alapos volt, az első nagyszabású gyakorlat nemcsak hogy felfedte a szövetségesek rendszerének gyengeségeit, hanem oly mértékben volt katasztrofális, hogy kis híján lefújták az egész partraszállást. Helyszínnek a devoni Slapton Sandst választották, mivel hasonlított a Utah partszakaszra, és 1944. Tányérakna

A rudakra erősített, a tenger felé, a támadók ellen irányzott, harckocsik elleni tányéraknákat dagálykor használják a partraszálló eszközökkel szemben. Olyan elhárító eszköz, amely nyomásra 5 kg TNT-t robbant fel, ez elegendő ahhoz, hogy leszakítsa egy tank lánctalpát.

Szövetséges katonák

A partraszálláskor a leghevesebb harc az Ohama partszakaszon folyik, mivel az ottani német védelemben nem tesznek kárt a légitámadások. Kb. 2400 amerikai katona hal meg a part elfoglalása során.

Higgins-csónak

A lapos fenekű Higgins-csónak (LVCP, járműveket, személyeket partra szállító eszköz) könnyű járműveket vagy max. 100 embert szállít a parti sekély vízbe, leengedik az orr-rámpáját, a gyalogság kiszállását pedig két .30-as kaliberű géppuskája fedezi. A part biztosítása után a műszakiak összerakják az előregyártott mulberry kikötőket, majd nagyobb partra szállító hajók (LST) hozzák a nehezebb járműveket és a felszerelést.

Sün

A keresztben rögzített, hegyes vasgerendákból álló sün dagálykor megakadályozza a partra szállást: ha a kétéltű jármű ráfut, lyukat üt a hajótestbe, így az lelassul. Először a csehszlovák határon használtak ilyet a német tankok ellen, ezért „cseh sünnek” is nevezik.

D-nap április 22-én 30 000 katona, valamint harckocsik és partra szállító eszközök készültek elhódítani a homokot a védőket alakító brit haditengerészektől. Az első napokban a behajózáson volt a hangsúly, a tisztek ki-be terelték katonáikat a szállító csónakokba, aztán április 28-án megkezdődött az első támadás. Eisenhower éles lőszer használatát rendelte el, hogy a katonák megtapasztalják az ágyúzás látványát és hangját, így a partraszállás előtt a HMS Hawkins ágyúzta a partot. Mivel néhány csónak elakadt, a gyakorlatot vezető admirális mindent 60 perccel késleltetett, de az információ valahogy nem jutott el az összes partraszálló járműhöz, ezért a szerencsétlen katonák a Hawkins fülsiketítő ágyútüzében kezdték meg a part rohamozását, ez 308 ember halálához vezetett. Még ennél is rosszabb következett. Aznap éjjel a HMS Azalea kíséretével Taposóakna

A taposóakna homokba temethető, hogy az óvatlanok rálépjenek, a gyalogsági aknákat botlódróthálózat hozza működésbe. Nyomás hatására az S-mine (angol nevén „Bouncing Betty”) aknateste egy kisebb robbanótöltettől felpattan 60–120 cm magasra, ott robban a fő töltete.

Géppuskafészek

A géppuskafészkeket lövészárok köti össze a bunkerekkel és betonfedezékekkel. A partról elvezető utakat őrzik, magaslati pozícióból, a hírhedt MG42esek lehengerlő tűzerejével marasztják helyben a támadókat. Bár ki vannak téve a szövetségesek ágyúzásának és bombázásának, csak a töltényheveder cseréje hagy értékes másodperceket arra a szövetséges gyalogságnak, hogy támadást indíthatnak.

Tüzérségi állás

A biztonságos, vastag falú német betonbunker tüzérségi állásaiból lövik a parthoz közeledő szövetséges hajókat. A bunkerek partraszállás előtti megsemmisítése a tengeri és légi előkészítő bombázás alapvető része, mert a könnyű harckocsik tűzereje nem elegendő ellenük. Kiiktatásuknál a gyalogság dolga még nehezebb: tűz alatt kell gránátokat hajítaniuk a zsúfolt helyiségekbe, vagy az összekötő árkokat kell megrohamozniuk.

Szögesdrót

Óriási mennyiséget használnak az ádáz szögesdrót tekercsekből a védőgátak mentén, hogy a támadók elrejtőzhessenek. Lassítja a szövetségeseket, mert az átkeléshez óvatosan szét kell vágni, vagy le kell lapítani, ezt az egyszerű tevékenységet géppuskatűzeső nehezíti. A laza dróton nehezebb átjutni, mert ha óvatlanok, fennakadnak rajta.

Bernard Montgomery tábornagy brit, 1887–1976

Védőgát

A 3 méteres beton védőgát véd a parti eróziótól és vihardagálytól, de a szövetségesek támadásától is: a gyalogság számára rendkívül nehézzé, a járművek számára pedig lehetetlenné teheti az előrehaladást a parton. Viszont (errefelé ritka) fedezéket is nyújt a támadóknak a német géppuskák ellen.

Az Overlord hadművelet során a szövetséges szárazföldi erők parancsnoka, Rommel ellenfele. Montgomery ültette át Eisenhower partraszállási terveit a gyakorlatba. Az amerikai tábornokok erősen kritizálták, amiért nem tudta elfoglalni Normandia legnagyobb városát, Caent.

Csaták testes, nagyobb partra szállító hajók (LST) kis flottája indult útnak Plymouthból Slapton Sandshez, a csatornán való átkelést akarták imitálni. A HMS Azalea vezette a nyolc partra szállító hajót, libasorban haladtak keresztül a Lyme-öblön, amikor a sötétből a La Manche-on portyázó könyörtelen német gyorsnaszádok torpedókkal támadtak rájuk. Rutin járőrözésen voltak, és a szokatlanul nagy Erwin Rommel brit rádióforgalom csalta tábornagy őket a Lyme-öböl felé. A német, 1891–1944 parti tüzérségi ütegek Kétféle ember Joseph Argenzio, aki részt vett a partrahallgattak, nem akarták Ő a legendás „Sivatagi szállásban, így emlékszik vissza: „Taylor felfedni, milyen komolyan Róka”, az észak-afezredes, az ezredparancsnokunk odajött, rikai német győzelvédik az öblöt, nem és ezt ordította: »Ezen a parton csak kétmek kovácsa. Ő féle ember van, azok, akik már halottak, akarták megkockáztatni, irányította több milés azok, akik meg fognak halni, úgyhogy lió akna lerakását, hogy a nácik rájöjjenek, tűnjünk el innen!« A műszakiak átvágták több ezer tankcsapda a szögesdrótot, és mi elindultunk az miért őrzik olyan nagyon. létesítését, a védművek akadályon vágott rés felé, felfelé haladva Így a HMS Azalea egyedül kiépítését Normandiában. küzdöttünk.” A német főparancsnokok közül próbált megküzdeni a szinte egyedül Rommel gondolgyorsnaszádokkal, ez két a félelem, hogy a D-napról bizalmas ta úgy, hogy a szövetségepartra szállító hajónak az ismeretek birtokában levő tisztek is sek ott szállnak partra. elsüllyesztésével és két máfogságba estek, s a német vallatólámsiknak a súlyos megrongápák vakító fényében elárulják az egész lódásával végződött. Nem számítottak veszélyre – a tervet. Az Overlord hadművelet azonban nem került HMS Azalea legénységének fogalma sem volt arról, végveszélybe, mivel a tisztek holttestét megtalálták, hogy az LST-ken lévő amerikaiak más rádiófrekvenés egységesítették a rádiófrekvencia-használatot is. ciát használnak, mint ők –, ezért nem készültek fel, a Habár Hitler és tábornokai meg voltak róla mentőcsónakokat lassan indították el, sok pánikba győződve, hogy egy támadás nagy valószínűségesett katona pedig rosszul vette fel a mentőmellényt. gel Calais felől jön, ahova komoly védelmi erőket A tengerben sokakat a felszerelésük súlya átfordíkoncentráltak, a „Sivatagi Róka”, Erwin Rommel tott, és fejjel lefelé belefulladtak a vízbe. A feljegytábornagy, akit 1944 elején küldtek Franciaországzések szerint 198 tengerész és 551 katona halt meg, ba, hogy erősítse meg a védelmet, látta Normandia és amíg a holttesteket össze nem szedték, nagy volt sebezhetőségét. A szövetségesek katonai tervezői-

„CSOPORTTÓL CSOPORTIG MENT, ANNYI KATONÁVAL RÁZOTT KEZET, AMENNYIVEL CSAK TUDOTT. KÉZFOGÁS KÖZBEN MINDEN EGYES EMBERREL VÁLTOTT PÁR SZÓT, ÉS SIKERT KÍVÁNT NEKI”

Eisenhower tábornok ejtőernyősökkel beszél Angliában a D-nap előtt

HITLER ÁTVERÉSE A Testőr-hadművelet egy bonyolult, szerteágazó, megtévesztő műveletsorozat megnevezése, amelyben részt vett a hadsereg minden haderőneme és az MI5 legértékesebb kettős ügynökei. A kenti terepen „állomásozó” felfújható tankok és repülők becsapták a német felderítőgépeket, sugallva, hogy a szövetségesek Calais felé kelnek majd át a Csatornán. A kitartó bombázások is olyan célpontra irányultak, amelyet sosem akartak eltalálni, miközben egy (titokban a brit hírszerzésnek dolgozó) „megbízható” német ügynökhálózat rendre félrevezető információkat küldött. A kettős ügynökök hírei a Vizcayai-öböl francia részén tervezett inváziót körvonalaztak, egy másik fantomhadsereg és a megfelelő egyiptomi rádióüzenetek pedig egy Krétán és a Balkánon keresztülit imitáltak. Egészen a D-napig – és még napokkal utána is – Hitler és a német főparancsnokság többsége azt hitte, Normandia csak elterelés, ezt segített megerősíteni a sok ejtőernyős bábu ledobása Calais térségében. A szalmával töltött zsákok és a gépfegyvertűz hangját utánzó csomagok sok náci hadosztályt tartottak készenlétben a valódi helyszíntől északra.

D-nap

SZÁMOKBAN Tűzerő

A D-napon mind a szövetségesek, mind a védők számos különböző fajta fegyvert használtak, mint például a képen látható puskát. A partokon páncéltörő fegyvereket, lángszórókat, gránátokat, puskákat és géppuskákat is bevetettek.

nek nagy riadalmára – akik egyébként elképesztően részletes mozaikot raktak össze a légi felvételekből, a Bletchley Park kódtörői által lehallgatott rádióüzenetekből és a francia ellenállás terepről származó információiból – a legfrissebb képek azt mutatták, hogy lyukakat ástak azokon a mezőkön, amelyeket ők a vitorlázógépek landolására jelöltek ki. Ezekbe a lyukakba rudakat helyeztek, azokat drótokkal aknákhoz csatlakoztatták, így az egész leszállóterületet halálos hálóvá változtatták, amely egyetlen kerék érintésére azonnal robbant – Rommel katonai szakértelmének köszönhetően. Még több aknát és szögesdrótot telepítettek a partokon, lövészárkokat ástak, és elárasztották az alacsonyan fekvő mezőket, hogy megakadályozzák a repülőgépek leszállását. Nyilvánvaló volt, hogy a sikeres hadművelet esélye nemcsak gyorsan csökken, de lehet, hogy már meg is szűnt. Az időjárás is a szövetségesek ellen fordult, így kénytelenek voltak a hadműveletet a RAF meteorológiai szakértőinek tanácsára június 6-ra halasztani. Akkor a

hajó szállította a katonákat

EMBER

repülő bombázta Normandia partjait

telihold kiváló látási viszonyokat biztosított a pilótáknak, és az apály folytán a szövetségesek Rommel új, gyilkos terepétől jóval távolabb tehették partra a csapatokat. Ha erre nem csapnak le, következő lehetőség csak hetek múlva adódik, de lehet, hogy a várható vihar és a növekvő német készültség miatt akkor már túl késő lesz. Eközben a megszállt Franciaországban a német meteorológusok szintén látták a vihar közeledtét, de biztosak voltak benne, hogy sokkal korábban eléri a francia partokat, így Rommel visszatért Németországba megünnepelni a felesége születésnapját, és hogy találkozzon Hitlerrel, akitől több harckocsit akart kérni. A Führer erősen hitt a mélységi védelem elvében, ezért a szárazföld belsejében tartotta és oda csoportosította hadserege legerősebb egységeit egy ellentámadáshoz, míg Rommel és még néhányan úgy gondolták, a legjobb eljárás az lenne, ha az ellenséget már a partról elűznék. A „Sivatagi Róka” észak-afrikai és olaszországi hadjárataiból tudta, hogy ha a szövetségesek egyszer megvetik a

ejtőernyős

tonna felszerelést rakodtak ki naponta Utah és Omaha parton

ejtőernyősezred

tonna üzemanyagra volt szükség az invázió első hónapjában

30000 járművet használtak a hadművelet során

szállító repülőgép

fő német veszteség június 6-án

tonna lőszer

NÉMET VÉDELEM Gerd von Rundstedt tábornagy német, 1875–1953

Bunker

FEGYVEREK: Lövészárkok vagy beton alagutak kötötték össze számos kisebb betonfedezékkel, lövegek és géppuskák hatalmas arzenáljával látták el, valamint tüzelőállásokkal a gyalogság számára. ERŐSSÉG: Komolyan erődített, beton és acél rendszer, a harckocsitűz és a könnyű lövegek számára áthatolhatatlan volt. Sokszor nem Wehrmacht-, hanem fanatikus Waffen SS-katonákból állt a legénység, a védők gyakran az utolsó emberig harcoltak. GYENGESÉG: Oda épültek, ahol védeni tudták a francia kikötőket, így ki voltak téve a támadásnak.

Betonfedezék

FEGYVEREK: Leggyakrabban géppuskával használták, de volt páncéltörő lövegeknek vagy aknavetőknek kialakított is, a gyalogos lövészek számára pedig lőrései voltak. ERŐSSÉG: Beton és acél borította, ezért ez volt a gyalogság legszörnyűbb rémálma – áthatolhatatlan a partra szálló erők harckocsitüze és könnyű lövegei számára. GYENGESÉG: Különálló elhelyezése miatt védtelen volt a lángszórókkal, Molotov-koktélokkal és a lőréseken behajított gránátokkal szemben.

Aknamező

FEGYVEREK: Rendszerint harckocsiaknák és gyalogsági aknák vegyesen (utóbbi angolul „Bouncing Bettyként” is ismert, felpattan a levegőbe, ott repeszeket szórva robban fel). Sok aknát botlódróthoz vagy beton harckocsiakadályokhoz csatlakoztattak. ERŐSSÉG: Eltekintve az aknák okozta pusztítástól, maga a fenyegetettség is nagymértékben lelassította az előrehaladást és demoralizálta a támadókat. GYENGESÉG: A mozgó homok gyakran elmozdította vagy még mélyebbre temette az aknákat, így nem lehetett bízni a felrobbanásukban.

Belgium és Franciaország védelmének parancsnoka. A szövetséges inváziót Calais felől várta, így páncélosalakulatait nem engedte a partokhoz. Miután Hitler nagyrészt puszta bábnak tekintette, parancsnoki szervezetét széttördelték.

Csaták lábukat, a győzelmük szinte biztosra vehető. 1944. június 5-én a reggelt lázas készülődés és izgalom uralta. A reptereken Anglia-szerte lefestették a szállítógépek jelzéseit, miközben az erősen hullámzó Csatornán a Királyi Haditengerészet aknamentesítő hajói sebesen tisztították az utat. Este 10-kor, amikor a 101. légi szállítású hadosztály ejtőernyősei a Greenham Common reptéren várakoztak gépeik mellett, Eisenhower érkezett villámlátogatásra. „Olyan fiatalnak és bátornak látszottak – emlékezett vissza a sofőrje, Kay Summersby. – A kocsi mellett álltam, és néztem, ahogy a tábornok járkál köztük… Csoporttól csoportig ment, annyi katonával rázott kezet, amennyivel csak tudott. Kézfogás közben minden egyes emberrel váltott pár szót, és sikert kívánt neki.” Később Eisenhower bevallotta, „nehéz egy katona szemébe nézni akkor, amikor félsz, hogy a halálba küldöd”. Amíg Eisenhower kifutópályától kifutópályáig száguldott, Sir Alan Brooke azt a félelmét rögzítette a naplójában, miszerint „lehet, hogy ez lesz az egész háború legszörnyűbb katasztrófája. Bárcsak adná Isten, hogy jól végződjön”. Hajnali 6 óra tájban a szürkeségben felugattak a fegyverek, a 101-esek egész reggel harcoltak. Bajtársai szétszóródtak a mezőkön, ezért ő egy alkalmi egységhez csapódott, olyan emberekhez, akiket alig ismert fel – pár percenként zizegett az aljnövényzet, aztán egy sürgető suttogás hallatszott: „Villám!”, majd a válasz: „Mennydörgés!”, és újabb ejtőernyősök csatlakoztak a csoporthoz. Nem számított, hogy a tiszt, aki vezette őket, nem az ő parancsnoka, vagy az, hogy ugrás közben kificamította a bokáját; elfoglalták a célpontjukat. Biztosították a partot, és a Utah partszakaszra érkező hadsereg koncentrálhatott az előtte lévő ellenségre, nem kellett váratlanul előbukkanótól tartania. Ahogy a 8. gyalogezred a Utah partszakaszra ért, a katona nem is vette észre, hogyan lett a vízből homok, de tudta, mikor kell abbahagyni a futást. A tüdejét nyirkosnak érezte, és nehezen kapott levegőt, lekuporodott a lejtő lábánál – ez most menedék volt, mivel a géppuskafészkek elhallgattak. A vízen testek lebegtek, mögötte halottak feküdtek arccal a homokban, de ahogy a tisztek parancsokat ordítottak, már kezdtek összeállni az egységek, a fegyverüket ellenőrizték, kirázták belőle a homokot. Volt, aki rágyújtott, mások ideges megkönnyebbüléssel viccelődtek. Voltak még további megvívni való csaták. Lassan kifújta a levegőt, felemelte a földről a felszerelését, és elindult előre. Pár órával később és egy egész világgal odébb Winston Churchill felszólalt az alsóházban, és viharos helyeslést aratott. Vonásai meglágyultak, szája sarkában enyhe mosoly bujkált. Az irányításért való színfalak mögötti viaskodás, a kudarcok, katasztrófák és az előző éjszaka gyomorszorító rettegése után ez az öreg csataló végre újra a harctéren volt. „Azt is be kell jelentenem a Tisztelt Háznak – mennydörögte egyre hangosabban –, hogy az éjszaka és ma a kora reggeli órákban az európai szárazföldre történő nagyszabású partraszállás első hulláma lezajlott…”

15 DOLOG, AMIT NEM TUDOTT A D-NAPRÓL Mit is jelent a D?

Eredete igazán meglepően hétköznapi – a D-nap egyszerűen dátumot jelent, amit a H-órával (időpont) együtt az amerikai hadsereg utasításaiban már az I. világháború óta használtak rövidítésként.

A normandiai invázióban döbbenetes mennyiségű jármű vett részt

Drónhadviselés

A németek bevetették a bogárnak is nevezett távvezérlésű Goliath minitankot. A kicsi, lánctalpas, robbanótöltettel megrakott járművet belevezették a harckocsikba vagy a gyalogság sűrűjébe. Hatótávolsága korlátozott volt.

Légi barátok

Bár a Királyi Ausztrál Légierő és a Királyi Új-zélandi Légierő 1944-ben elsősorban a csendes-óceáni háborúban harcolt, mindkettő légi támogatást nyújtott a D-napi partraszállásnál.

Brit katonák három zsákmányolt „bogarat” vizsgálnak

További szövetségesek

A Szabad Francia Erők és a Nyugati Lengyel Fegyveres Erők egy-egy ezrede, valamint a belga, a görög, a csehszlovák, a norvég és a holland hadsereg emigráns erői szintén részt vettek a normandiai harcokban.

Ausztrál Spitfire a redhilli RAF-reptéren, miután visszatért egy észak-franciaországi bevetésről

Kozák önkéntes német egyenruhában, egyes kozák alakulatok Normandiában is harcoltak

A másik tengely

Lengyel páncélosezred tagja fürkészi a horizontot

A D-napi partraszálláskor a német katonák nem egyedül védekeztek Normandiában. A Wehrmacht 709. és 243. gyalogoshadosztálya volt szovjet hadifoglyokból, besorozottakból, valamint lengyel és grúz önkéntesekből állt.

D-nap A D-nappal nem lett vége

A D-nap után a normandiai csata további két hónapig tartott, Párizst végül 1944 augusztusában vették be a szövetségesek. Az Overlord hadművelet nem csak a tengerpartra korlátozódott, ez egész Franciaország felszabadításának a terve volt.

Keresztrejtvény-összeesküvés?

A D-nap előtt az MI5 a Daily Telegraph keresztrejtvényeinek több megfejtését – Juno, Sword, Gold, Omaha, Mulberry (az előregyártott kikötők neve), Netpune (a haditengerészeti támadás fedőneve) és Overlord – esetleges kiszivárogtatásként vizsgálta, ám végül véletlen egybeesésnek tekintette. A keresztrejtvényeket egy iskolaigazgató készítette, aki a diákjait be szokta hívni az irodájába, és szavakat kért tőlük a rejtvényekhez. A háború után két régi diákja felfedte, hogy ezek a fedőnevek a közeli katonai tábor környékén közismertek voltak, de a helyeket és az időpontokat nem tudták.

Egy ember lerombolhatott volna mindent

A Szabad Francia Erők tankjai vezetik fel a párizsi Diadalív alatt átvonuló szövetségeseket Korábbi kép egy német U-bootról

Hitler kamikaze tengeralattjárói

A partraszállás kezdetekor Hitler utasította az U-boot-parancsnokokat, siessenek Normadiába, lőjék ki az összes torpedójukat, majd vezessék bele hajóikat a szövetséges csatahajókba. Egy U-boot sem volt elég közel, hogy ezt az öngyilkos küldetést végrehajthassa. Sir Alec Guinness, 1973-as felvétel

Az MI5 egyik kettős ügynöke, aki részt vett a Testőr hadművelet megtévesztésében, tudta, hogy az egész csak egy trükk. 1944. április 29-én a német születésű Johnny Jebsent (fedőneve Művész) elrabolták Portugáliából. Bedrogozták és Berlinbe hurcolták, ahol a Gestapo központjában megkínozták, majd onnan egy koncentrációs táborba vitték (az ottani lajstromban törött bordáiról is készült feljegyzés), ahonnan egyszerűen eltűnt. A D-nap titkát magával vitte a sírba.

Eisenhower felkészül a kudarcra

Eisenhower a partraszállás kudarca esetére, lemondásával együtt, írt egy beszédet: „A szárazföldi, légi és haditengerészeti csapatok bátran és önfeláldozón megtették, amit lehetett. A próbálkozásra vonatkozó minden vád vagy hibáztatás egyedül engem illet.”

Dwight Eisenhower 1943-ban

Texasba küldött hadifoglyok Az amerikaiak a D-naptól kezdve a normandiai harcok idején havonta 30 000 embert küldtek texasi hadifogolytáborokba – az USA területén itt voltak a legnagyobb számban német hadifoglyok.

Törpe tengeralattjárók

A szövetségesek X osztályú, négyszemélyes törpe tengeralattjárókkal jelölték ki a Sword és a Juno partszakasz külső határait. Június 4-én érkeztek, a D-napon hajnali 4.30-ig víz alatt maradtak, ahol világító póznákkal mutatták az utat a brit hajóknak.

A francia ellenállás szívvel-lélekkel küzdött

A D-nap előkészítésekor a francia ellenállás 3000 írott és 700 rádiós jelentést küldött a normandiai német védelemről. A D-nap előtti éjjelen komoly akciót indítottak, telefonvezetékeket vágtak át, lőszerraktárakat robbantottak fel, konvojokra támadtak lesből, magas rangú náci tiszteket öltek meg és több mint 40 német vonatot megbénítottak. Nekik volt köszönhető a német utánpótlás feltartóztatása.

A francia ellenállás egy tagja és egy amerikai katona 1944-ben

A partraszállás híres arcai

A D-napon J. D. Salinger, a Zabhegyező írója az amerikai híradós hadtestnél harcolt. A Csillagok háborúja és a Híd a Kwai folyón szereplője, az angol Alec Guinness egy partraszálló járművön volt tengerész. A Star Trek-szereplő James Doohan a kanadai hadsereg tisztje volt, az elsők között szállt partra. John Ford, az Érik a gyümölcs és A nyugodt férfi rendezője a haditengerészet tisztjeként a USS Plunkett fedélzetéről figyelte a partraszállást, amelyről híradófelvételt is készített.

A D-napon használt lapos fenekű partra szállító járműveket egy New Orleans-i üzletember, Andrew Higgins találta ki a lousianai mocsarakban való hajózáshoz. Eisenhower azt mondta róla, „az ember, aki megnyerte nekünk a háborút”, még Hitler is „új Noénak” nevezte.

Amerikai katonák partra szállnak egy Higgins-csónakból

A mocsárból a tengerpartra

Csaták

IVO DZSIMA A Csendes-óceán gyötrelmes átszelése után az USA tengerészgyalogosai végső csapásra készültek a japán erők ellen, hogy megnyissák az utat a szárazföld felé.

IVO DZSIMA, DÉL-CSENDES-ÓCEÁN 1945. FEBRUÁR 19. – 1945. MÁRCIUS 26. KI

Az USA 3., 4. és 5. tengerészgyalogos hadosztálya küzd a japán császári hadsereg 109. gyalogoshadosztályával.

Az Ivo Dzsima-i csata partraszállásos hadművelet egyike a Csendes-óceánon vívott legvéresebb csatáknak.

HOL

Ivo Dzsima a dél-csendes-óceáni Volcano szigetcsoport egy kis szigete, 885 kilométerre a japán fő szigetektől.

MIÉRT

Három reptere kellett a Japán elleni szárazföldi bevetésről visszatérő sérült B–29-es bombázók leszállásához.

KIMENETEL Először történt, hogy az USA veszteségei meghaladták japán ellenfelükéit, de a szigetet végül elfoglalták..

Ivo Dzsima

Japรกn

Ivo Dzsima Hiraiva-รถbรถl

Freevectormaps.com; Corbis

Motojama

Csaták

z 1942 júniusában a Midway-szigeteki csatában aratott meghatározó győzelem után (ez volt a szövetségesek első jelentős sikere a Csendes-óceánon, amióta Japán megindította a háborút Pearl Harbornál 1941 decemberében) az amerikai hadiflotta 1943 folyamán időt szánt az újjászervezésre. A hajókat meg kellett javítani és újra fel kellett szerelni, a tengerészeknek és a katonáknak pihenésre volt szükségük, a páncélzatokat meg kellett erősíteni. Ebben az átmeneti nyugalmi időszakban az USA csendes-óceáni flottájának főparancsnoka, Chester W. Nimitz admirális újragondolta a japánok ellen a Csendes-óceánon alkalmazott taktikát. Az ellenség közvetlen megtámadása helyett megkezdte a „szigetről szigetre ugró” hadjáratot. A császári erők egyes kulcsfontosságú szigeteken stabil védekezésre rendezkedtek be, emiatt ezek elfoglalása nehéz és költséges cél lett volna a szövetségesek számára. Nimitz terve ehelyett azon alapult, hogy az USA körülveszi a középpontot, elfoglalva a kevésbé erődített szigeteket, miközben előrenyomul Japán irányába. Ahogy az USA fölénybe került mind a tengeren, mind a levegőben, a háború rosszra fordult a japánok számára. Tetézte a bajt, hogy az amerikai hírszerzés könnyen megfejtette a japán rejtjelezést, és így a szövetségesek végig egy lépéssel az ellenség előtt jártak. Ez az előny vezetett 1943 áprilisában Jamamoto Iszoroku tengernagy (a japán flotta főparancsnoka) halálához. A guadalcanali japán vereség után Jamamoto elhatározta, hogy morált javító szemlére indul a Csendes-óceán déli részén. A japán főparancsnok tervének híre eljutott az amerikai haditengerészeti hírszerzéshez, Franklin D. Roosevelt elnök pedig kiadta a parancsot: „Kapják el Jamamotót!” Április 18-án reggel a főparancsnok gépét az amerikaiak lelőtték, zavart keltő csapást mérve ezzel a japán császári haditengerészetre. 1944 áprilisára – kihasználva, hogy a lendület őket segíti – az amerikai haderő visszafoglalta a Marshall-szigeteket. Később az év folyamán,

A képen az USA haditengerészetének 6. flottája látható az Ivo Dzsima-i csatában

„Az amerikai sereg nem tudta, hogy Kuribajasi 109. gyalogoshadosztálya több mint 5000 barlangban és 18 kilométernyi alagúthálózatban rejtőzött el” ahogy az Okinava elfoglalására vonatkozó terv végrehajtása gyors ütemben haladt, a Marianaés a Karolina-szigetek is a szövetségesek kezére jutottak. Japán fő szigetei képletesen szólva látótávolságba kerültek, már csak egy köztes célpont maradt: Ivo Dzsima. A Tokiótól 1000 kilométerre délre fekvő Volcano szigetcsoporthoz tartozó Ivo Dzsimán két japán repülőtér volt (és egy harmadik éppen készült a sziget északi végén). Az USA az alig 21 négyzetkilométeres kis szigetet a japán fő szigetek megtámadása szempontjából stratégiai fontosságúnak gondolta. Ha el tudják foglalni, a kísérő vadászgépek bázisaként és a szárazföld felől visszatérő sérült B–29-es bombázók leszállóhelyeként is használhatják. A japánok is felismerték Ivo Dzsima fontosságát, és Kuribajasi Tadamicsi tábornok parancsnoksága alatt 1944 nyarán a japán császári erők hagyományos part menti erődítéseitől szokatlanul eltérő módon számos bunker építésébe kezdtek a sziget belsejében. Az amerikai légi és tengeralattjárós felderítés a támadás előtt jelezte a feltételezett nagyságrendet: 642 betonbunkert, kisebb erődített helyet és egyéb lőállást azonosított. Az ebből következő eltökélt japán ellenállást egy nyáron át tartó bombázással tervezték cselekvésképtelenné tenni. Az amerikai bombázók egyhuzamban 74 napon át támadták ezt az apró vulkáni sziklafoltot, az invázió előtti 72 órában pedig a haditengerészet szórta meg lövedékkel, szétzúzva a valaha idilli déltengeri sziget békéjét.

Megkezdődik az invázió Az Elkülönülés hadművelet fedőnevű fő támadás 1945. február 19-én kezdődött. A feladatot az 5. kétéltű expedíciós hadtest kapta, amelyet Holland („Üvöltő Őrült”) Smith tábornok vezetett, a partra szálló katonák vezénylő tábornoka. A H-óra, vagyis a partraszállás kezdete 9.00-re volt kitűzve, a kétéltű páncélozott harcjárművek első hulláma 09.02-kor ért partot, ezeket három perccel később követték az első katonákat szállító járművek. Leengedték a rámpákat, a 4. és 5. tengerészgyalogos hadosztály (Clifton B. Cates és Keller E. Rockey vezérőrnagyok vezetésével) ellenállás nélkül belegázolt Ivo Dzsima délnyugati partjának bokáig érő vulkáni hamujába. Úgy látszott, az inváziót megelőző bombázás megtisztította a szigetet. Az amerikai sereg azonban nem tudta, hogy Kuribajasi 109. gyalogoshadosztálya több mint 5000 barlangban és 18 kilométernyi alagúthálózatban rejtőzött el Ivo Dzsima-szerte; megvárták, hogy abbamaradjon a partra szálló erők ágyúzása, mielőtt ellenállást fejtenek ki. Az amerikai katonák egymást közt azt suttogták, hogy a japán erők teljesen eltűntek a szigetről, mivel a part hátborzongatóan csendes – jelentős különbség volt ez a Csendes-óceán megelőző szárazföldi csatáihoz képest, ahol a partvonalakat elszántan védték. A partraszállási tervben az 5. hadosztály 28. ezredének feladata volt a Szuribacsi-hegy, egy 169 méter magas, kialudt tűzhányó elfoglalása a sziget déli csücskén a D-nap, vagyis az első nap végére.

Ivo Dzsima Amint a tengerészgyalogosok kiépítettek egy hídfőállást, megkezdődött a japán ellenállás fokozatos felmorzsolása

A 4. hadosztálynak az 1. repülőteret kellett bevennie, szintén aznap. A partraszállás zavartalanságában mindkét terv elérhetőnek tűnt, ám amint az első zászlóaljak felértek a part mögötti fennsíkra, Kuribajasi tábornok parancsot adott a fegyverek készenlétbe helyezésére. A rejtett japán állásokból jövő, összetéveszthetetlen ropogású géppuskatűz lekaszabolta az amerikai katonák első hullámait, a tüzérségi és aknavetőtűz pedig a partot söpörte végig. A puha vulkáni talajon, amelyet már felkavart az inváziót előkészítő tüzelés, nem lehetett gyorsan átjutni, lelassította az amerikaiak előrenyomulását. Súlyosbította a helyzetet, hogy a Szuribacsi-hegy erődítéseiből (amelyeket acéllal erősített ajtók védtek) záporoztak a lövedékek a lent lévő katonákra. Noha körülbelül 30 000 ember szállt partra, az előrehaladás lassú volt, és amikor délután 6-kor az amerikaiak parancsot kaptak a megállásra, a tengerészgyalogosok jócskán el voltak maradva a D-napra kitűzött célok teljesítésétől. A Szuribacsi-hegy északkeleti oldalát azonban körülvette a 28. ezred. Az 5. hadosztály 27. ezrede el tudott hatolni az északnyugati partvonal irányába, de közben súlyos emberveszteségeket szenvedett, mialatt a 4. hadosztály körülvette az 1. repülőtér déli részét, utat biztosítva az East Boat Basin közelében lévő kőfejtő felé. A korábbi csaták során az éjszakai japán öngyilkos banzájrohamok jelentős káoszt okoztak,

és mivel hasonlót vártak, az amerikai erők a sötétben is éberek maradtak. Kuribajasi tábornok nem hitt az ilyen harcmodor hasznosságában, úgy gondolta, a banzájroham szükségtelen emberáldozattal jár. Ez lehetővé tette, hogy a 13. tengerészgyalogos ezred (a 28. ezred tüzérségi támogatása) 3. zászlóalja aknavetőkkel és 105 mm-es tarackokkal lője a Szuribacsi-hegyet február 19-én este, előkészítve a másnap reggeli felfelé hatolást.

A Szuribacsi-hegy bevétele A 28. ezred parancsnoka, Harry B. Liversedge ezredes tervei alapján a 2. és a 3. zászlóalj február 20-án 8.30-kor előrerontott, az 1. zászlóalj tartalékban maradt. A szokásos puskatűz hatástalan volt a japán állások ellen, így az amerikai katonák megbízható lángszóróikhoz és gránátjaikhoz folyamodtak, hogy kifüstöljék a védőket. A japánok azonban (átfogó alagútrendszerüknek köszönhetően) minden üresnek gondolt bunkerbe gyorsan újra embereket küldtek. Ez a taktika, amely harcban tartotta az amerikai erőket a sziget minden frontján, a tengerészgyalogosok előrejutásának ütemét minimálisra csökkentette. A D + 1. napon 17.00-ra a Szuribacsi-hegynél csak 180 méternyit haladtak. Másnap Liversedge tengerészgyalogosai egy 40 repülőgépes légi csapás után támadtak. Mindhárom zászlóalj egy fronton haladt, így hatékony harckocsi- és tüzérségi támogatással a 28. ezred elérte a hegy

SZEMBENÁLLÓ ERŐK

USA PARANCSNOK Holland Smith tábornok USA GYALOGSÁG 1 kétéltűhadtest (3 tengerészgyalogos hadosztály) HARCKOCSIK kb. 150 M4A3 Sherman tank (ebből 8 db Mark 1 napalm lángszóróval felszerelt) MÓDOSÍTÓ FAKTOR A 36 napos inváziós művelet során a csatába bevetett emberek száma (kb. 70 000)

JAPÁN PARANCSNOK Kuribajasi Tadamicsi tábornok JAPÁN GYALOGSÁG 1 császári gyalogoshadosztály HARCKOCSIK báró Nisi Takeicsi alezredes 26. harckocsiezredének 22 db tankja MÓDOSÍTÓ FAKTOR A szigeten található 18 kilométernyi alagút, 642 betonbunker és 5000 barlang; kitartó gyalogság

Holland Smith tábornok

Kuribajasi Tadamicsi tábornok

Csaták lábát. A nyugati oldalon a tengerészgyalogosok a flottától kaptak segítséget, és február 22-re körülvették a Szuribacsit. Végül másnap, miután a 2. zászlóalj felderítette a terepet, Chandler W. Johnson alezredes parancsára egy 40 fős harci őrjáratot küldtek fel a csúcsra. Harold G. Schrier főhadnagy vezetésével megrohamozták a csúcsot, és kitűztek rá egy kis amerikai zászlót, miközben a megmaradt japán katonák hevesen tüzeltek rájuk. Később a nap folyamán egy nagyobb lobogót tűztek ki, hogy szigetszerte erősítsék a tengerészgyalogosok morálját. A 28. tengerészgyalogos ezred még a Szuribacsin volt, amikor az 5. hadosztály 26. és 27. ezrede öngyilkos tempóban nyomult előre Ivo Dzsima nyugati partján, a sziget északi szektorába vezető útjukat február 20-án kezdték. Közben a 4. hadosztály 23., 24. és 25. ezrede elfoglalta a Motojama 1-et, a legdélibb repülőteret. Az 5. hadosztály a frontvonalat kb. 900 méterrel tolta előre, csupán a (4. hadosztály balszárnyán harcoló) 23. ezred volt képes hasonló sebességgel haladni. Ivo Dzsima déli feléhez képest az északi szektor különösen jól erődített volt, köszönhetően a Kuribajasi emberei által 1944 nyarán tett erőfeszítéseknek. Az amerikai tengerészgyalogosok nehezen tudtak előrejutni a sziklás terepen, minden egyes megszerzett betonbunkert és erődítést rövid idő alatt visszafoglaltak a japán erők, amelyek elszánt és véres ellenállást tanúsítottak. Minden területszerzés a golyóálló tüzelőállásokból és a jól elrejtett tankokból kibocsátott élénk tűzbe ütközött. A 4. hadosztály rohamának támogatására Cates tábornok február 21-én segítségül hívta a 3. hadosztály 21. ezredét. Bár a japán erők a keleti parton kötötték le a 25. ezredet, a partszakasz zsúfolt volt, így a felmentő erőknek a tengerészgyalogosok arcvonalának közepén kellett elhelyezkedni, a 23. ezred helyén. 22-én reggelre megkezdődött a frontvonalban lévő egységek mentesítése, a friss csapatoknak nagy nehezen sikerült kisebb területeket is szerezni. Kuribajasi emberei azonban éberen figyelték az új fenyegetést, és a lecserélendő egységeket helyhez szögezték. A D + 4. napon Harry Schmidt, az 5. tengerészgyalogos hadtest vezérőrnagya, aki partra szállt, hogy felmérje a károkat, a következő nap reggelére támadást rendelt el. Február 24-én virradatkor a 21. ezred támogatása mellett harckocsik nyomultak előre a 2. repülőtér felé. Az 5. hadosztály tankjai bekerítették a Motojama 2 nyugati végét, a 4. hadosztály páncélosai pedig a repülőtér keleti végét zárták körül. A tengerészgyalogosokat a flotta 76 perces ágyúzással támogatta, így ismét előre tudtak nyomulni.

Be a húsdarálóba Graves B. Erskine vezérőrnagy 3. hadosztályának maradék ezredeit még aznap Ivo Dzsimára rendelték. A veterán hadosztály feladata az volt,

1945 IVO DZSIMA

Február 22-én a Szuribacsiért folyó csatában az amerikai USS Bismarck Sea kísérő repülőgép-hordozó elsüllyed, miután a japán repülők kamikaze támadásainak sora éri. Másnap azonban a tengerészgyalogosok kitűzik az amerikai zászlót a hegy tetején, a pillanatot az Associated Press fotósa, Joe Rosenthal kamerája teszi halhatatlanná.

Iwo Jima

A sziget északi részén sokkal több a japán erődítés. Nisi báró tankjait a lövegtornyokig befedték, ezzel álcázott tüzelőállásokat hoztak létre, amelyek megtizedelték az előrenyomuló 4. hadosztályt. Ezért szükségessé vált Erskine tábornok teljes 3. hadosztályának partraszállása a D + 4. napon.

A harcnak már majdnem vége, amikor az 5. hadosztály 28. ezrede egy barlangokkal teli völgykatlannal és kb. 500 szervezetlen japán gyalogossal találja magát szemben. Két hadifogoly tolmácsolja a japánoknak a kapitulációs felszólítást, és ugyan élve térnek vissza, de az amerikaiaknak egyenként kell levadászni Kuribajasi megmaradt katonáit.

A „húsdarálóban” töltött négy nap után a tengerészgyalogosok az „amfiteátrumtól” északra, a 382. magaslatra koncentrálják erőiket. A haditengerészet ágyúi, tüzérségi és légi csapások segítik a 24. ezred támadását, és bár megvetik lábukat a „Pulyka-dombon”, március 1-én sötétedéskor a füst takarásában kénytelenek visszavonulni.

01 05

Pár száz méterre a parttól a 4. hadosztály egy 300 fős japán erődítésbe ütközik, ez lelassítja március 12-én a reggel 7 órai támadást, amellyel megadásra próbálják kényszeríteni a japánokat. Generátorról működő hangszórójuk elromlik, így számos tengerészgyalogost leszednek a mesterlövészek. Ez feldühíti az amerikaiakat, akik 9-kor gránátokkal és lángszórókkal vágnak vissza.

Bár Ivo Dzsima déli partjain 1945. február 19-én a partraszállással megkezdődik az invázió, a fekete vulkáni talajú sziget elleni első amerikai légi csapás 1945. június 15-én történik. Az USA bombázóinak bázisa Saipan, ahonnan támadó bevetések százaira indulnak.

Csaták

„Az amerikai tengerészgyalogosok nehezen tudtak előrejutni a sziklás terepen, minden egyes megszerzett betonbunkert és erődítést rövid idő alatt visszafoglaltak a japán erők, amelyek elszánt és véres ellenállást tanúsítottak”

Japán tiszt holtteste mellett guggoló amerikai tengerészgyalogos Az elfoglalt Szuribacsi-hegy tetején kitűzik az első amerikai zászlót

Ivo Dzsima hogy nyomuljon keresztül a sziget feltételezetten lapályos középvonalán, és frontálisan támadja meg Kuribajasi fő védvonalát február 25-én. A lángszórós tankok felperzselték az ellenséget (és a 3. hadosztályt célba vevő tüzérség 50 százalékát), és háromnapos megerőltető küzdelem után, február 27-én a támadás végre sikerrel járt. A japánok vonalát áttörték, a 9. ezred uralt két magaslatot a 2. repülőtértől északra. Másnap a 21. ezred átzúdult Motojama falu maradványain, és elfoglalt két magaslatot, amelyekről rá lehetett látni a befejezetlen harmadik reptérre. A japánok kegyetlen kezdeti ellenállása után az 5. hadosztály megszállta a 362A magaslatot. Március 1-én a hadosztály 224 tengerészgyalogosa elesett vagy megsebesült, ám a domb megszerzése fontos volt, hogy eljussanak a sziget északnyugati végén álló Nisi hegygerinchez, így ez a veszteség elkerülhetetlen volt. Sok dombot könnyen elfoglaltak, de a sziget keleti szélén lévő 382-es magaslat keményebb vállalkozásnak bizonyult a 4. hadosztály számára. Kuribajasi alagútjai futottak alatta, a dombot álcázott tankokkal őrizték, a csúcsot pedig egy hatalmas tűzbiztos bunkerrel erődítették. A magaslattól délre húzódott egy sor csúcs, köztük a legmagasabb a Pulyka-domb volt, ettől a nagy sziklától még délebbre helyezkedett el az „amfiteátrumnak” nevezett medence. Itt véres harc dúlt március 1-én, a negyedik napon, azután, hogy a hadosztály katonái megrohanták a japán erőket. Ebben a szektorban annyira kegyetlen harc folyt, hogy „húsdarálónak” nevezték. A Pulyka-domb körüli japán védelmet csak március 10-re tudták felszámolni. Flottatűz, repülőgép-hordozók légi csapásai, súlyos ágyúzás és sok tengerészgyalogos halála kellett ahhoz, hogy a 382-es magaslat amerikai kézre jusson. Közben március 3-án az 5. hadosztály 26. ezredének sikerült elfoglalni a 362B magaslatot, majd négy nappal később a 3. hadosztály a 362C magaslatot támadta meg. A sötétség leple alatt (eltérően a szokásos amerikai csendes-óceáni taktikától) Erskine tábornok emberei a gyanútlan japán erők mögé kerültek. Ez csapást jelentett Kuribajasi tábornoknak, de katonái továbbra is keményen ellenálltak megmaradt területükön. A Japán Birodalom számára sajnálatos volt, hogy támadásaik egyre szervezetlenebbé váltak, ezért a 3. tengerészhadosztály járőrei március 9-re el tudták érni az északi partot. Következő nap este a hadosztály szektorában a japán ellenállásnak csak egyetlen utolsó kiszögellése maradt, de a föld alatti alagutak még sok fanatikus gyalogosnak nyújtottak rejtekhelyet. A 4. hadosztály helyén, a keleti szektorban március 8-án a japán csapatok ellentámadást indítottak. A katonák heves tüzérségi tűz védelme alatt rohamozták meg a haditengerészeket, áttüremkedtek a 23. és 24. ezred vonalain. Egyesek vérfagyasztó „Banzáj!” (Hurrá!) üvöltéssel támadtak, mások viszont óvatosabb módszerrel közelítettek, megpróbálták sebesült amerikai katonának tettetni magukat. Az ellentámadás,

Az amerikai kétéltű lánctalpas járművek elakadtak az Ivo Dzsima-i part feltúrt homokjában

a leleményessége ellenére, végül reménytelen erőfeszítés volt, amelyben másnap délre 650 japán katona esett el. Végeredményben március 10-én a Pulyka-domb/amfiteátrum kiszögellést teljesen felszámolták, mivel a tengerészgyalogosok jócskán visszanyomták Kuribajasi védőit az északi partra.

Észak megtisztítása Az Elkülönülés hadművelet hátralevő részében mindegyik tengerészgyalogos hadosztály foltokban találkozott elszigetelt ellenállással Ivo Dzsima-szerte. A 3. hadosztály feladata a 362C magaslattól délnyugatra található jelentősen erődített ellenállás megsemmisítése volt (ez végül március 16-án sikerült), a 4. hadosztály pedig az East Boat Basin és a Tacsiiva Point között álló erődítményre koncentrált. A sziget másik végén az 5. hadosztály legyőzte a Kitano Point körüli japán erőket, ez volt az Ivo Dzsima-i hadjárat utolsó védelmi pontja. Az utolsó tengerészgyalogos-akció, amelyben a 3. hadosztály 21. ezredének két zászlóalja vett részt, március 11-én a flotta tüzelésével és légitámadásokkal kezdődött. Az amerikai tüzérség az alapos előkészítés után megint nem jutott nagy szerephez. Bár a február 19-i partraszállás óta az 5. hadosztályt alaposan megtépázták, március 14. és 15. között mégis előrejutottak egy kilométert, mivel a tengerészgyalogosok lángszórós tankjai által sok japán katonát ért tűzhalál. Másnap a 21. ezred jobb oldalról bekerítette a japánokat, ezzel az amerikai erők két fronton támadhattak, megtizedelve a maradék császári erőket. Március 25-re az ellenség szervezett ellenállását megszűntnek

nyilvánították. Kuribajasi emberei azonban még tartogattak egy utolsó támadást. A Motojama 2 szomszédságában körülbelül 300 ember gyűlt össze. 1945. március 26-án reggel megrohamozták az amerikai tábort, legyilkolták az alvó tengerészgyalogosokat, amíg az amerikaiak fel nem állítottak egy védelmi vonalat virradatkor, ekkor a megmaradt japánok elrejtőztek. Harminchat nap után az Ivo Dzsima-i csatából embervadászat lett, amelyben legalább 223 japán katonát cserkésztek be és öltek meg. Az a hír járta, hogy Kuribajasi tábornok is a lemészároltak között volt – ezzel befejeződött a véres konfliktus, amelyben több mint 70 000 tengerészgyalogost vetettek be. A szigeten lévő 20 060 japán katonából mindössze 216 esett fogságba, és nagyjából 300 maradt az alagutakban elrejtőzve a háború hátralevő részében. Amerikai részről 5931 tengerészgyalogos esett el, további 17 372 megsebesült – a csendes-óceáni hadszíntéren ez volt az egyetlen eset, amikor az USA veszteségei meghaladták a japánokéit. Ivo Dzsima bevételéért Holland Smith tábornok „emberi húst vetett be a vasbeton ellen”. Viszont az ezt követő Japán elleni légi háborúban több mint 2200 nehézbombázó hajtott végre nem tervezett landolást a sziget repterein, ezzel az amerikai légierő 24 761 tagja menekült meg egy esetleges szerencsétlenségtől. Ivo Dzsima keserves, de lelkesítő győzelem volt az amerikaiak számára, amely demoralizálta az ellenséget. Az Egyesült Államok sosem jutott még közelebb Japánhoz. Csak idő kérdése volt a csendes-óceáni győzelem.

Csaták

VÉGJÁTÉK: A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA A berlini csata Hitler Németországa és Sztálin Oroszországa között a történelem legvéresebb leszámolása volt, lökéshullámait még évtizedekig lehetett érezni…

A birodalom bukása

égy hónappal azután, hogy a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, 1941 októberében, Adolf Hitler Berlinben a Sportpalast zsúfolt nézőtere előtt állt. A mintegy 14 000 néző számára a város legnagyobb közösségi csarnokát kidíszítették horogkeresztes zászlókkal, sőt, a „náci jelleget” tovább fokozták egy drámaian megvilágított, húsz méter széles színházi díszlettel, egy aranyszínű sassal. Ott lebegett a Führer fölött, láthatóan erőt és tisztaságot sugározva. Ez volt Hitler oltára, és a következő prédikációt mondta el előtte. „Ma elmondhatom, hogy az ellenség megtört, és sosem erősödik meg újra! Erejét összegyűjtötte Európa ellen, és ebből lehetett volna Dzsingisz kán második rohama. Hogy ezt a veszélyt elhárítottuk, azt a német katona bátorságának, kitartásának és önfeláldozásának köszönhetjük!” Az események tálalásának ilyen színpadias verziója fanatikus tetszésnyilvánítással találkozott. Ellensége azonban egyáltalán nem tört meg. A csarnokban visszhangzó „Sieg Heil!” köszöntések helyét 1945 májusára a szovjet gyalogság dermesztő csatakiáltásai vették át, amikor utat törtek Hitler szent templomába és a színpadra, ahonnan prédikált. „Hurrá!” – rikoltották, miközben levadászták Hitler utolsó, az épületben kitartó tanítványait, öldöklő munkájukat szuronnyal, gránáttal és puskatussal végezve. A Vörös Hadsereg meg akarta bosszulni a sztálingrádi vérontást. A Vörös Hadsereg katonái számára ekkor a Reichstagnál semmi sem szimbolizálta jobban a náci hatalmat. Elfoglalása nemcsak a háború végét jelentette, hanem a nemzetiszocializmus halálát is – egy olyan ideológiáét, amely

A csata úgy végződött, hogy Reichstag tetején lévő horogkeresztes náci zászlót kicserélték a szovjet sarló-kalapácsosra

Csaták 27 millió orosz polgár lemészárlásáért volt felelős. A szovjet vezető, Joszif Sztálin számára viszont az igazi eredmény magának a német fővárosnak az elfoglalása volt. 1945 elejére a gondolat, hogy a szovjetek beveszik Berlint és véget vetnek a II. világháborúnak Európában, kézzelfogható lehetőséggé vált. A Vörös Hadsereg januári offenzívájának sikerét mutatta, hogy csupán húsz nap alatt 500 kilométer mélységben betörtek a Harmadik Birodalom területére. Február 5-re csapataik megkezdték az átkelést a Berlin előtti utolsó nagy természeti akadályon, az Odera folyón. Azonban a túlpartra átérve, mindössze 60 kilométerre Hitler fővárosától, megálltak. A szovjet előrenyomulás olyan gyors volt, hogy a siker közepette a Vörös Hadsereg kifogyott a lőszerből és az üzemanyagból. Több mint két hónapig tartott az utánpótlás és a csapatok feltöltése, ezután készen álltak a háború utolsó rohamára. Az öldöklésben beállt szünet a náciknak is időt adott az újraszerveződésre. A különféle csapatok maradékaiból tartalék egységeket raktak össze, és minden lehetséges civilt erőszakkal besoroztak szolgálatra. Sebesült katonákat parancsoltak ki kórházi ágyukból, a hadsereg irodistáit harcoló alakulatokba rendelték, a 60 év feletti férfiakat és a 13 év feletti fiúkat pedig behívták az újonnan felállított Volkssturm milíciába. Aki megtagadta a szolgálatot, azt kivégezték. Végül a náci főparancsnokságnak nagyjából 760 000 katonát sikerült összegereblyézni. Sokakat a 9. hadsereghez rendeltek, a Berlintől keletre fekvő seelowi magaslatokhoz, hogy segítsenek egy összetett védelmi rendszert kiépíteni. Miközben ezek a katonák dolgoztak, az előttük fekvő lapályon a szovjetek 2,5 millió fős hadsereget gyűjtöttek, több mint 6000 harckocsival és 40 000 tüzérségi eszközzel. Az óra ketyegett, közeledett a történelem legvéresebb leszámolása.

Az utolsó, Berlin elleni offenzíva a seelowi magaslatok ágyúzásával kezdődött, körülbelül 9000 szovjet löveggel

Hitler hipnotizáló beszédeinek hatását fokozta a helyszín színpadiassága. Követői erre sokszor szinte extázisban reagáltak

„A szovjet előretörés olyan gyors volt, és a harc olyan heves, hogy a siker közepette a Vörös Hadsereg kifogyott a lőszerből és az üzemanyagból” Mire Berlin elesett, emberek százezrei feküdtek holtan. Winston Churchill brit miniszterelnök is ki akarta használni ezt a rövid szünetet. Úgy látta, ez lehetőség a nyugatiak számára, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést és magát Berlint is. Március végére a nyugati szövetségesek átkeltek a Rajnán, és ők is már csak 100 kilométerre voltak a várostól. „Ha az oroszok foglalják el Berlint – hívta fel Churchill Franklin D. Roosevelt amerikai elnök figyelmét április 1-én

–, az vajon nem vezet-e rettenetes nehézségekhez a jövőben?” Churchill, mint később kiderült, nagyon koncentrált a jövőre és arra, hogyan kell majd a háború utáni Európa térképének kinéznie. Sürgette az amerikaiakat, hogy vegyék be a várost. Az amerikai főparancsnokság, amelyet Dwight D. Eisenhower irányított, viszont nem volt lelkes. Azon a télen Hitler megindította utolsó ellentámadását nyugaton, és az ardenneki offenzívában

A birodalom bukása

Hitler utolsó védelmi vonala A berlini Volkssturm fanatikus gyerekkatonái és polgári milíciája.

Alapok

A német hadigépezet 1944 végére kezdett akadozni, emberanyagát szinte teljesen elhasználta. Hitler elrendelte, hogy minden 16 és 60 év között német férfinak be kell lépni a Volkssturm-egységekbe, és mivel a reguláris hadsereg a vereség miatt kegyvesztetté vált, Heinrich Himmler SS Reichsführert bízta meg a teljes körű parancsnoksággal, aki október 18-án rádión keresztül hirdette meg a „népfelkelés” megszületését, miközben a stúdió közönsége énekelte a Volk ans Gewehr!-t (Nép, fegyverbe!).

Toborzás

Mivel a legtöbb felnőtt férfi már a Wehrmachtban harcolt, az összesen hatmillió fős Volkssturm nagy része idős emberekből állt – 1,4 millió fizikailag alkalmatlan, csak őrszolgálatra használható. Nagyjából 600 000 16–19 éves Hitlerjugend-tag volt a szervezetben, de akadtak mindössze 10 éves önkéntesek is. Még a náci Nőszövetség tagjait is behívták, hogy háttértámogatást biztosítsanak. 1945. március 23-án a nők is kaptak fegyvert. Berlin 41 000 védőjéből 24 000 Volkssturm-katona volt, ezekből 18 000-et a „Clausewitz-sorozás” során hívtak be a katonailag fontos munkát végzők közül.

Kiképzés

A Volksstrum-újoncokat egy 48 órás kiképző programon hajtották keresztül, amelyben a elsősorban a puska, a páncélököl és a tankelhárító páncéltörő rakéta használatát oktatták, de ha a helyzet úgy kívánta, akkor a pisztolyét, a géppisztolyét és a taposóaknáét is.

Felszerelés

Az őrszolgálatra kijelölt egységek vadászpuskákat vagy az ellenségtől zsákmányolt fegyvert kaptak, de még a harcoló alakulatok is nehezen jutottak megfelelő harci eszközökhöz, voltak, akiknek csak gyalogsági ásó jutott, önvédelmi célra. Berlinben olyan kevés volt a felszerelés, hogy az egységeknek olasz vagy dán puskát osztottak, és mindegyikhez csupán néhány töltényt. Csak az egyszer használatos Panzerfaust rakétavetőkből volt sok.

FŐSZEREPLŐK GEORGIJ ZSUKOV SZOVJETUNIÓ 1896–1974

Zsukov a legjelentősebb szovjet parancsnok, aki a németeket elűzte Moszkva alól, legyőzte Sztálingrádnál és Kurszknál, úgy ismerték, „az ember, aki soha nem vesztett csatát”. Elfoglalta Berlint, de taktikája sok halálos áldozatot követelt.

A Volkssturm frissen behívott tagjai és fegyvereik

Egyenruha

Egy 1944. december 1-én kiadott rendelet szerint az egyenruhát maguknak behívottaknak kellett biztosítani, ez a paramilitáris, a Hitlerjugend, a rendőrségi, sőt a régi I. világháborús egyenruhák keveredését eredményezte, de sokaknak be kellett érniük kiselejtezett darabokkal, zsákmányolt brit katonai gyakorlóruhával vagy a saját civil ruhájukkal. Ezekről minden jelvényt, jelzést el kellett távolítani, kivéve a Volksstrum-rangjelzést a galléron és a Volksstrum-karszalagot a bal felkaron.

Vezetés

A Volkssturmban gyakran a Hitlerjugend, a civil rendőrség és a nem harcoló paramilitáris egységek (pl. az NSKK motorosegyesület, az NSFK repülőklub és a félkatonai, műszaki építő, kényszermunkásokat dolgoztató Todt-szervezet) vezetői voltak a parancsnokok. A Berlin Körzeti Volkssturm Joseph Goebbels propagandaminiszter közvetlen parancsnoksága alatt állt, aki Gauleiter, vagyis a náci párt területi szervezetének vezetője is volt.

Hatékonyság

Sok Volkssturm-egység olyan abszurd volt, amilyen a nyugdíjasok és tapasztalatlan ideológusok ad hoc gyülekezetétől várható, de némelyik csapat – mint a város keleti külterületein harcoló Volkssturm-Bataillon

Siemensstadt 3/115 – kitartott a kapitulációig. A Hitlerjugend, amely egy, csak a nemzetiszocializmust ismerő generációt képviselt, olyan vakbuzgón küzdött, hogy az még a harcedzett katonákat is megrémítette. Egy orosz beszámoló ír egy 400 fős Hitlerjugend-menetoszlopról, amely úgy masírozott feléjük végig a Kolonnenstraßén, mintha díszszemlén lennének. Az elképedt 5. hadsereg rövid időre megtorpant, mielőtt tüzet nyitott. A páncélöklökkel felszerelt Hitlerjugend „tankvadászegységek” megfélemlítették a Wilmersdorf kerületben előretörő szovjeteket. A földalatti Ruhleben állomásától indított ellentámadás pedig, amelyben 1000 német katona 2000 Hitlerjugend-taggal (sok közülük teljesen fegyvertelen volt) kiegészülve vett részt, ténylegesen visszavetette az 55. gárda-harckocsidandár előrenyomulását. Tragikus fanatizmusukért talán a legszörnyűbb áldozatot április 23-án hozták, amikor a csak Hitlerjugend-fiúkból álló Volkssturm-zászlóaljak megpróbálták tartani a Havel folyón átívelő pichelsdorfi hidat. Várták a felmentő sereget, amely sohasem érkezett meg – mert egy volt a sok fantom közül, amelyről Németország gyötrődő despotája a bunkerében tombolva rendelkezett. Ötezer, felnőtt uniformist és túlméretezett sisakot viselő fiú küzdött öt napig a Vörös Hadsereg támadása ellen, közülük 4500 meghalt vagy megsebesült.

Berlin elestekor ezrek haltak meg, sokan hittek abban, hogy ügyük nemes. Ezek az emberek vezették őket. GOTTHARD HEINRICI NÁCI NÉMETORSZÁG 1886–1971

A Wehrmacht legjobb védekezési taktikusának tartották, a szovjetek elsöprő előnye ellenére késleltetni tudta előrenyomulásukat Seelownál. Nem volt náci, Hitler legőrültebb parancsait nem volt hajlandó végrehajtani.

IVAN KONYEV SZOVJETUNIÓ 1897–1973

Konyev az 1. ukrán front parancsnoka volt, Sztálin – aki csodálta könyörtelenségét – biztatta, hogy „versenyezzen” Zsukovval Berlinért. Az ő délről támadó erői találkoztak össze először az előrenyomuló amerikai csapatokkal.

HELMUTH WEIDLING náci Németország 1891–1955

Április 22-én Hitler elrendelte Weidling kivégzését. Másnap Berlin védelmének parancsnokává nevezte ki. Amikor Weidling megtudta, hogy előléptették, azt mondta: „Inkább lőttek volna agyon.”

Csaták a csapatait ért szenvedések Eisenhowert aggodalommal töltötték el. Amikor megkérdezte, milyen veszteség várható, ha megtámadja Berlint, egyik tábornoka 100 000 főt mondott. Ez hihetetlen szám volt. Ha beigazolódik, ez az USA teljes háborús veszteségének egyötödét képezte volna. Eisenhower ehelyett Sztálin véleményét fogadta el, aki azt mondta neki, Berlin stratégiailag nem fontos, és jobb, ha erőit arra koncentrálja, hogy megakadályozza délen a nácik átcsoportosítását. Ezt a tanácsot Eisenhower örömmel megfogadta. Csakhogy sem Sztálin, sem Churchill nem volt őszinte. A februári jaltai konferencián már megállapodtak, hogy a náci rezsim bukása után Berlint felosztják egymás között. Akkor miért volt fontos Churchillnek, hogy ki veszi be elsőnek a várost? És hasonlóképpen, ha Berlin stratégiailag nem számított fontosnak, akkor Sztálin miért vállalt be annyira készségesen olyan nagy veszteségeket, hogy a Szovjetunió egyedül foglalja el? Végül is a D-nap előtt a háború nagy részét azzal töltötte, hogy azt hangoztatta, szövetségesei nem hoznak elég áldozatot, mialatt Oroszország teljesen kivérzik. Biztosan most volt itt az ideje, hogy a fasizmus elleni közös keresztes hadjáratban bepótolják ezt? Katonailag is több értelme lett volna egy megfelelő átkaroló hadműveletnek, amely megkímélte volna az egyik felet attól, hogy egyedül kerítse be a várost. Ezekre a kérdésekre a válasz abban rejlik, ami egy Churchill és Sztálin között zajló óriási sakkjátszmának tűnt, csak éppen ezt valódi gyalogokkal és gyaníthatóan katasztrofális következményekkel játszották a világ színpadán. Április elején Churchill – tekintettel Hitler közelgő bukására – parancsot adott az Elképzelhetetlen (Unthinkable) hadművelet kidolgozására. A dokumentumok, amelyek titkosítását 1998-ban oldották fel, felfedik, hogy egy hónappal az európai harci cselekmények befejezése előtt Churchill háborút tervezett a Szovjetunió ellen. A titkos terv szerint 1945. július 1-én 47 brit és amerikai hadosztály indított volna meglepetésszerű támadást a szovjetek ellen. Mi több, ezt az offenzívát tíz német hadosztály támogatta volna; a szándék nem pusztán az oroszok kiűzése volt Kelet-Európából, hanem magának a Szovjetuniónak a megtámadása. A hivatalos dokumentumok szerint a cél „akkora területek megszerzése az orosz anyaországból, hogy az az ország hadviselő képességét lehetetlenné tegye”. Tudta Sztálin, hogy miben mesterkedik Churchill? Szinte biztos, hogy igen. 1945-re a szovjetek oly sikeresen beszivárogtak a brit hírszerzésbe, hogy a hírhedt kettős ügynökök, mint Kim Philby és Guy Burgess már évek óta adtak át titkokat a Kremlnek. Ez megmagyarázza Sztálin azon kívánságát is, hogy csapatai foglalják el Berlint és a környező területeket. Ahogy egyszer Karl Marx rámutatott, foglald el Berlint, és uralod Európát. És ha te vagy Joszif Sztálin, akkor még irgalmatlan nagy területeket is beékelsz határaid és az újonnan meghúzott frontvonal közé. Bármi legyen is az igazság, az aligha kétséges, hogy

1 Zsukov megkezdi a seelowi magaslatok elleni offenzívát április 16., du. 3 Több mint két hónapnyi intenzív felkészülés után az 1. belorusz front Zsukov marsall vezetésével megtámadja a jól megerősített német állásokat a seelowi magaslatoknál. A célpontot háromnapi heves harc után elfoglalják. Az elkerülhetetlen vereség előtt ez Németország szervezett ellenállásának utolsó jelentős helyszíne.

SZOVJET ERŐK

SPREE FOLYÓ

Reichstag

2 Zsukov eléri Berlin külvárosait április 20., reggel 8

Miután gyorsan előrehalad 60 km-t Seelowtól Berlin keleti széléig, Zsukov 1. belorusz frontja érkezését heves tüzérségi tűzzel adja tudtul, amely a város két héttel későbbi elestéig folyamatosan tart.

Brandenburgi kap Tiergarten

3 A halbei csata április 24., de. 10 A Konyev 1. ukrán frontja elől menekülő 9. hadsereget SS-csapatok szögezik helyhez, mert szovjet hadoszlopnak nézik őket. Ez a feltartóztatás teszi lehetővé Konyevnek a bekerítésüket. A következő pár napban a 9. hadsereget felmorzsolják.

4 Berlin bekerítése április 24., du. 6 Berlintől nyugatra Konyev marsall 1. ukrán frontjának előőrsei egyesülnek Zsukov marsall 1. belorusz frontjának csapataival, Rokoszszovszkij marsall 2. belorusz frontja pedig észak felől támad Berlinre, így a német főváros már teljesen be van kerítve.

5 A szovjet és amerikai csapatok találkozása április 25., du. 4 Konyev 1. ukrán frontjának csapatai felveszik a kapcsolatot az amerikai 69. gyalogoshadosztállyal Berlintől 135-km-re délnyugatra, az Elba menti Torgaunál.

Magdeburg Elba

AMERIKAI ERŐK Mu lde

AMERIKAI ERŐK

Saale

Lipcse

6 Hitler bunkerét bombázzák április 27., de. 10

7 A Tempelhof repülőtér elfoglalása április 28., de. 11

A Schlesingerstraßén a szovjet tüzérek a Reichstag ágyúzására kapnak parancsot. Végrehajtják, bár a lángok annyira elborítják Berlint, hogy nem látják a célt. Saját katonáikat találják el, ezután a Birodalmi Kancelláriát veszik célba, ahol Hitler bunkere van.

A szovjetek, miután Berlin déli külvárosainak nagy része már a kezükön van, elfoglalják a Tempelhof repteret. A város teljesen körbe van zárva, így ezzel Hitler utolsó menekülési útvonalát is lezárják. Tudja, sorsa a halál, vagy fogság Berlinben.

A birodalom bukása

A Vörös Hadsereg inváziója

A 2,5 milliós sztálini hadigépezet olyan ellenállhatatlan erő volt, amely eltökélten meg akarta torolni a nácik előző négyéves öldöklő hadjáratait.

Reichstag

24 km

SZOVJET ERŐK

Berlin

denburgi kapu

Ode ra

Warta

Potsdam

Frankfurt

Dah me

SZOVJET ERŐK

NÉMETORSZÁG Torgau

Triebel

SZOVJET ERŐK

8 A Moltke híd elfoglalása április 28., du. 5

9 A Reichstag épületének bevétele április 30., este 10.40

10 A Kroll Operaház elfoglalása április 30., de. 11.30

A Spree folyó utolsó ép átkelőhelye volt a kapu Berlin központjához. Kb. 5000 német katona már elbarikádozta mindkét végét, és behuzalozták a felrobbantáshoz. A szovjet erők szürkületkor támadták meg és foglalták el a hidat.

Kétnapi harc után a szovjetek végre kitűzik zászlójukat a Reichstagra, épp, ahogy Sztálin elrendelte: a munka ünnepe előtt. Május 1-re a Reichstag a szovjeteké, Hitler öngyilkosságának híre pedig felgyorsítja a német kapitulációt.

A Reichstagtól csupán 800 méterre a szovjet gyalogosokat végsőkig elszánt SS-katonák támadják hátba a Kroll Operaházban. Az épületet többórás keserves közelharc után a szovjetek elfoglalják.

Csaták A Reichstag röviddel a tűzszünet után. A birtoklásáért titáni, halálos harc folyt

100

A birodalom bukรกsa

101

Csaták Roosevelt április 12-i váratlan halála siettette, hogy Sztálin végül támadjon. Roosevelt olyan szövetségese volt, akiben bízhatott. Az utód, Harry S. Truman nem kínált ilyen biztosítékot, és Sztálin nem várta meg, amíg hátba döfik azok, akik hamarosan az ellenségei lettek, inkább határozottan cselekedett. Négy nap múlva megkezdődött a berlini csata. Április 16-án a hajnali órákban a szovjet propagandista tisztek hangosbeszélőkön jelentették be németül, hogy közeleg a Seelow elleni támadás. A senki földjén keresztül harsogó üzenetet arra találták ki, hogy megfélemlítve az ott várakozó németeket, megadásra késztessék őket. Ám a lövészárkokban és fedezékekben lévő katonák számára nem volt opció a megadás. Arról a hátukhoz fegyvert szegező SS-katonák gondoskodtak. Röviddel ezután, hajnali háromkor 9000 ágyú félmillió tüzérségi lövedékkel szórta meg a német vonalakat. Az ágyúzás 35 percig tartott. Amikor véget ért, dermesztő csend lett. Aztán rengeni kezdett a föld, ahogy 3000 harckocsi dübörgött a német állások felé, harcra kész szovjet gyalogosok tízezreivel együtt. Az oroszok azt remélték, órák alatt beveszik a seelowi magaslatokat, de a német parancsnok, Gotthard Heinrici jól felkészült. Számított az ágyúzásra, és amíg az tartott, csapatait hátravonta. A veszteségek minimálisak voltak, s utána visszafutottak az állásaikba. A támadás előtt azt is elrendelte, hogy a műszakiak nyissák meg az Odera gátját, elárasztva azt a területet, amelyen a szovjetek most a rájuk zúduló tankelhárító tűz közepette küzdötték át magukat. A szovjet parancsnok, Georgij Zsukov marsall elkövetett egy súlyos hibát is. Emberei előretörését 143 erős fényszóróval világíttatta meg, remélve, hogy elvakítja a német védőket. Az ágyúzás viszont hatalmas füstfalat képezett, amelyen a fénysugarak nem hatoltak át, hanem irányt váltottak, elvakították saját katonáit és a sötétben kirajzolták alakjukat. A németek nem is remélhettek ennél jobb célpontokat. Pirkadatra a szovjet támadás elakadt. Zsukovnak három napba telt, amíg elűzte Heinrici védőit, és mindez csak azt követően

Végső visszaszámlálás április 16., hajnali 3

Megkezdődik a berlini csata

A Vörös Hadsereg támadást kezd Berlintől 60 km-re, a seelowi magaslatoknál a német hadsereg utolsó fő védelmi vonala ellen, amely három nap alatt elesik.

102

április 20., este 8 Kezdődik Berlin ágyúzása Hitler 56. születésnapja van. Utoljára jön ki a Führerbunkerből, hogy gyerekkatonákat tüntessen ki. Még aznap este megkezdődik a szovjet ágyúzás.

április 21., de. 11 Elrendelik az első ellentámadást

A Führer parancsot ad Steiner tábornok erőinek, hárítsák el a szovjet bekerítést. Amikor ez kudarcba fullad, Hitler bejelenti, hogy öngyilkos lesz.

Számvetés csapásról csapásra arról, ahogy Hitler Harmadik Birodalmát a Vörös Hadsereg a vérpadra juttatta és végül elpusztította.

április 23., du. 2 Weidling tábornok kinevezése

A szovjetek minden irányból közelednek, így Hitler kinevezi Helmuth Weidling tüzértábornokot a berlini védelmi körzet főparancsnokává.

április 24., de. 10 Körülzárják a visszavonuló 9. hadsereget

Busse tábornoknak a seelowi magaslatokról visszavonuló, Berlin felé tartó 9. hadseregét Halbénál a szovjetek bekerítik, majd felmorzsolják.

április 24., este 9 Második ellentámadás

A 12. hadsereget kivonják az amerikaiakkal szembeni frontvonalból, és a bekerített 9. hadsereg felmentésére küldik. Lehetetlen feladatnak bizonyul.

A birodalom bukása

„Ahogy egyszer Karl Marx rámutatott, foglald el Berlint, és uralod Európát”

Fent: Az ostrom folytatódott, az utcai harcok hevesebbek lettek, és Berlin valaha szép utcáit lángok és ágyútűz rombolta le

Jobbra és legfelül: A jórészt idős férfiakból és iskolásfiúkból álló Volkssturm milícia kiképzése sietős, fegyverzete rossz volt. Ezt tükrözte a halálozási ráta is

április 26., hajnal

április 28., du. 3

Indul a roham

Himmler a megadásról tárgyal

Körülbelül félmillió szovjet katona özönlik minden irányból Berlinbe. Heves utcai harcok kezdődnek, szinte minden épület megrongálódik vagy megsemmisül.

Walter Dönicke holtan fekszik Hitler portréja mellett

Hitler megtudja, hogy legbizalmasabb híve, Himmler a békefeltételek megtárgyalására a nyugati szövetségesekhez fordult. Hitler árulónak minősíti őt.

április 29., du. 5 Elfoglalják a Moltke hidat

A Spree utolsó hídjának megsemmisítési feladatát nem sikerül megfelelően végrehajtani. Szovjet kézbe kerül, ezzel megnyílik az út Berlin központja felé.

április 30. de. 10 Weidling utolsó jelentése Weidling tájékoztatja Hitlert, hogy a szovjetek csupán méterekre vannak a bunkerétől, a Reichstag tűz alatt áll, és a náci muníció kis híján elfogyott.

április 30., du. 3.30 Hitler öngyilkossága

Hitler végez magával a Führerbunkerben, előbb ráharap egy ciánkapszulára, majd főbe lövi magát. Holttestét a testőrei később kiviszik a bunkerből és elégetik.

103

Csaták sikerült, hogy nagy riválisa, Ivan Konyev marsall dél felől megkezdte a német erők átkarolását. A seelowi védelmi állás április 19-én esett el. Mintegy 12 000 védő halt meg, a többi elmenekült. A szovjetek vesztesége ennek több mint a duplája és közel 750 harckocsi volt, de immár nem állt semmi köztük és Sztálin végső zsákmánya, Berlin között. Zsukov 1. belorusz frontja keletről robogott a város felé, és április 20-ra a külvárosokhoz ért. Zsukov Hitler utolsó születésnapját a városra zúdított óriási tüzérségi tűzzel tette emlékezetessé. A Führerbunkerben gubbasztó Führer összezavarodva és magát ámítva, tágra nyílt szemmel arról szónokolt, hogy a német nép elárulta őt. Ha ő meghal – rikácsolta –, akkor vele hal a nép is. A háború elveszett, és Hitler tudta ezt, de még előidézte Berlin hárommillió lakójának rettenetes szenvedését. Másnap Zsukov csapatai megkezdték a támadást.

Eközben délen Konyev 1. ukrán frontja is gyorsan haladt előre. Nyílt terepre jutottak, és üldözőbe vették a német 9. hadsereg maradékát. Eddigre a német katonákat, akik oly elszántan harcoltak Seelownál, lassanként bekerítették. Berlin felé menekültek, ahol még volt egy rés a frontvonalban, de április 24-én Halbe városnál feltartóztatták őket. Ámbár nem az oroszok, hanem az ottani vonalat tartó SS-csapatok. Az SS-katonák a közeledő németeket szovjet hadoszlopnak nézték, és tüzet nyitottak rájuk. A 9. hadsereg emberei rohanvást kerestek fedezéket, és mire az SS rájött a tévedésre, Konyev csapatai már elözönlöttek mindent, és az SS védelmi állását támadták. A 9. hadsereg a két fél közé szorult, és amikor hat nappal később a harcok elcsitultak, 60 000 német katona feküdt holtan, sokan bajtársaik kezétől estek el, akiknek pedig védeni kellett volna őket. Az 1. ukrán front további része hömpölygött előre, kérlelhetetle-

„Az ostrom, amely a következő két hétben a városra zúdult, a pokol legbelső bugyrává változtatta a valaha ragyogó fővárost”

Nem volt, aki eltemesse a halottakat, ezért tetemek tornyosultak az utcákon. A harcok során csak a városban körülbelül 400 000 ember vesztette életét

104

Kapituláció és békekötés Németország volt a történelem legpusztítóbb háborújának előidézője, de a végén békeszerződést írt alá a szövetségesekkel. Bár Weidling a harcoknak ténylegesen véget vetve május 2-án átadta Berlint az oroszoknak, Németország hivatalos kapitulációja csak hat nappal később, 1945. május 8-án történt meg a berlini Karlshorst kerületben lévő szovjet főhadiszálláson. Valójában ez a német hatalom által a második aláírt fegyverletétel volt. Az elsőt, a nyugati szövetségesek főhadiszállásán, Franciaországban előző napon aláírtat a szovjetek elfogadhatatlannak tartották, azzal érveltek, hogy a kapitulációnak a német kormány székhelyén kell megtörténnie. Mindazonáltal a két dokumentum tartalma azonos volt – feltétel nélküli megadás, de Németország kedvezőbb elbánást remélhetett, mint 1918-ban. A különböző német vezetők – Himmlert is beleértve – korábban több kísérletet is tettek, hogy bizonyos feltétellel a nyugati szövetségeseknek adják meg magukat. Ez a feltétel mindig ugyanaz volt – a rezsim hadd folytassa harcát a Szovjetunió ellen. Eisenhower, becsületére legyen mondva, ezt minden esetben elutasította. Roosevelthez hasonlóan szavatartó ember volt, ragaszkodott hozzá, hogy Németország az összes szövetséges előtt – beleértve a Szovjetuniót is – kapituláljon, hogy az Európában hat hosszú éven át dúló háborút végre befejezzék.

A birodalom bukása

A szovjet katonák a Reichstagra írt feliratokkal bizonyították, hogy ott jártak. Néhány ilyen graffiti még ma is látható

nül haladva Berlin felé. Alkonyatkor találkoztak Zsukov csapataival a fővárostól nyugatra. A 2. belorusz front északról kerítette be a várost, amelyet így egészen körbezártak. Hitler ellenoffenzívával próbálkozott. Elrendelte, hogy nyugaton az amerikaiakkal szemben álló 12. hadsereg törje át az orosz vonalakat, egyesüljön a bekerített 9. hadsereggel, majd induljon északnak, Berlin felé. Ez puszta hazardírozás volt, a siker legcsekélyebb esélye nélkül. A 12. hadsereget a várostól 32 kilométerre megállították, a megsemmisítő tűzerő pedig gyorsan visszaszorította. Az oroszok szorosabbra vonták a gyűrűt, és az ostrom, amely a következő két hétben a városra zúdult, a pokol legbelső bugyrává változtatta a valaha ragyogó fővárost. A levegőt az égő épületek és a rothadó hús bűze mérgezte, az utcák eltorzult hullákkal, a pincék és az aluljárók ellátatlan sebesültekkel voltak tele. Amikor elfogyott az élelem és a vízkészlet is megcsappant, az egyenruhások ámokfutásba kezdtek. A civil lakosságot terrorizálták az oroszok is – akik falkákban vadásztak a nőkre, és akit csak találtak, megerőszakoltak, korra vagy egészségi állapotra való tekintet nélkül –, és azok is, akik elvileg védték őket. Eddigre lehullott a tiszteletreméltóság maszkja azokról, akik horogkeresztet, halálfejes vagy SS villámos jelvényt viseltek. Előtűntek

mögüle a nyáladzó pofájú szörnyetegek, akik bandákba verődve járták a várost, és legyilkoltak mindenkit, akit gyávának vagy defetistának gondoltak. A város megperzselt lámpaoszlopain és fáin öregemberek és gyerekek holttestei himbálóztak. Megépítették a kudarcra ítélt utolsó állásokat. Helmuth Weidling tábornok, akire Hitler Berlin megvédésének lehetetlen feladatát bízta, védelmet alakított ki a városközpont körül. A szó szerint az utolsó hadra fogható férfiakból (és fiúkból) álló 85 000 főnyi serege 500 000 szovjet katona rohamával nézett szembe. Április 26-án a hajnali órákban megkezdődött a végső ütközet. Az utcák rengtek, kövezetük beomlott, ahogy a szovjet páncélosok végigdübörögtek rajtuk, a tüzérség és a légierő pedig fentről zúdított tűzözönt a városra. A gyalogság minden egyes utcáért megküzdött, jórészt házról házra folyt a harc, szinte test test ellen. Április 28-ra a Tempelhof repülőtér szovjet kézen volt. Nem marad kiút, és a német vonalak gyorsan összeomlottak. Másnap este az oroszok elfoglalták a Spree folyó felett átívelő Moltke hidat, így megnyílt előttük az út a náci központhoz. Órákon belül bevették a Gestapo főhadiszállását. Már csak egy kilométerre voltak a Reichstagtól, és mindössze 700 méterre Hitler bunkerétől. A brutális vég elkerülhetetlen volt.

Weidling április 30-án reggel megvitte a hírt Hitlernek, és arról is tájékoztatta, hogy embereinek csupán 24 órára elegendő lőszere maradt. Könyörgött a Führernek, hadd kísérelje meg a kitörést, de nem volt menekvés. Weidling kérését Hitler elutasította, majd később, a délután folyamán kiloccsantotta az agyát. Kérdés, hogy a Reichstagot védő, a végsőkig kitartó nácikat ez a hír rávette-e volna, hogy megadják magukat. Ami viszont nem kérdés, hogy az oroszok, miközben az épület tetejéhez küzdötték fel magukat, sok olyan emberrel végeztek, aki nem német volt. A hangok, melyeket az oroszok a kiégett folyosókon és még a nagy auditóriumban is hallottak visszhangozni, francia, norvég, dán, lett és holland nyelv hangjai voltak – a különböző külföldi SS-légiók tagjaié, akik torz eszméikért harcolva a német fővárosban haltak meg. Aznap este 10.40-re a horogkeresztet eltávolították a Reichstag tetejéről, és a szovjet kommunizmus vörös zászlajára cserélték. Egy elhalt politikai ideológia jelképét egy olyan váltotta fel, amely utóbb szintén elpusztult. A berlini csata segített ugyan lezárni a II. világháborút, de egyúttal egy új globális konfliktus kezdetét jelentette, amely azután további 45 évig tartott, és az egész világra kiterjedt. Mert a Reichstag romjai között született meg a következő egyetemes viszály – a hidegháború.

105

108

118

122

Kulcsszereplők A szövetségesek és a tengelyhatalmak vezetői voltak a II. világháború mozgatórugói.

108 Churchill

Hogyan került hatalomra és lett háborús hős a britek ikonikus háborús vezetője?

106

118 Franklin D. Roosevelt

Az USA 32. elnökét négy alkalommal választották meg

122 Joszif Sztálin: az acélember

A Szovjetunió félelmetes, fondorlatos kommunista vezére

126 A gonosz tengelye

A Mussolini, Hitler és Hirohito által kötött nem szent szövetség

126

107

Kulcsszereplők

1933–1945

Churchill Churchill öt éven át maga volt a szabadság fáklyája a II. világháború legsötétebb napjaiban. Hogyan tett szert olyan készségekre ez az elképesztő bajvívó, hogy meg tudott küzdeni az ellenséges tengellyel?

brit miniszterelnök, Winston Churchill 1940 szeles nyarán az európai kontinens partjai felé tekintett, ahol a náci hadigépezet legyűrte Európa nagy demokráciáit, és ezt mondta: „Soha többé.” A lebombázott és összezúzott Nagy-Britannia, a pattanásig feszült Nemzetközösség és birodalom meg a leigázott államok égő romjai közül kimentett legyőzött seregek megalázott maradéka állt szemben a náci Németország, a fasiszta Olaszország és az imperialista Japán megállíthatatlannak tűnő totalitárius tengelyével. A velük keményen szembeszálló Churchill volt a szabad világ ellenszegülésének erős és kitartó szimbóluma, éppúgy, mint a Spitfire gépek oroszlánbömbölés-szerű hangja a dél-angliai táj zöld foltjai felett. Az, hogy folytatták a harcot, Churchill vezetői képességeit mutatta – hízelgett és meggyőzött, erőszakoskodott és megfélemlített, és úgy vezényelte a közvéleményt lelkesítő szimfóniát, mint egy profi karmester. Franciaország 1940. júniusi elestekor még a brit befolyásos rétegek is annyira pánikba estek, hogy a fegyverletételt fontolgatták; talpra kellett állítani őket, leporolni, visszalökdösni a harcba, és erre a feladatra Churchill bizonyult a legalkalmasabbnak. A volt miniszterelnököt általában a 20. század egyik meghatározó vezetőjének tartják, ám elismerése szinte teljes egészében a II. világháború alatti tevékenységén alapszik. Valójában azonban minden 1940 és 1945 közötti nagyszabású döntését előrevetítette hosszú, kiemelkedő, sőt viharos életpályája, amely során befolyásolta a történelem menetét a brit minisztériumokban, az alsóház hátsó padsorában, a katonatiszti nyeregben és még a nemzeti sajtó lapjaiban is. Nagy-Britannia II. világháborús vezetője 1874-ben született, apja Lord Randolph Churchill, aki maga is rendkívüli

108

parlamenti figura volt. India-ügyi miniszter, pénzügyminiszter és az alsóház kormánytöbbségének vezetője volt, mire Winston 12 éves lett. Kapcsolatuk tartózkodónak nevezhető, Winston később úgy emlékezett vissza, hogy alig beszéltek, de sok tulajdonságukban hasonlítottak. Mindketten híresek voltak fantasztikus szónoki képességükről, Randolph gyerekkori barátja, Lord Rosebery erről megjegyezte: „Esze, szarkazmusa, karcos személyisége, kifinomult iróniája és hatásos előadásmódja döbbenetesen népszerűvé tette a beszédeit.” Közös volt bennük a szélsőséges hangulatingadozás, a rendíthetetlen munkaerkölcs és az alkohol kedvelése is. Lord Randolph 1895-ös, 45 éves korában bekövetkezett halála elültette 21 éves fiában a félelmet, hogy ő is fiatalon hal meg, ez növelte ambícióit és „a rohanó fiatalember” nimbuszát is. Winston élete első hat évéből négyet Dublinban töltött, ahol nagyapja, John Spencer-Churchill volt a kormányzó (Lord Lieutenant) – gyakorlatilag az uralkodó képviselője az akkor britek uralta Írországban. A leendő kitartó „buldogot” először itt bűvölték el a katonák, amikor az ablakából figyelte a gyakorlatozásukat. Lord Randolph később az ír nacionalizmus bármely megnyilvánulásának heves ellenzője volt, ő alkotta az „Ulster harcolni fog, és Ulsternek igaza lesz” szlogent, amely az észak-írországi protestáns unionisták kedvelt jelszava lett. 1914-ben, amikor az I. világháború kezdete előtt Nagy-Britannia próbálta megbékíteni a nacionalistákat, Churchill hangosan kampányolt az önkormányzatot biztosító Home Rule törvény mellett – az Admiralitás Első Lordja posztot arra használta, hogy hadihajókat küldjön Belfastba, megakadályozandó a protestáns félkatonai szervezet, az Ulsteri Önkéntesek mozgósítását. Kétségtelenül ez volt az első alkalom, amikor Churchill

Winston Churchill

WINSTON LEONARD SPENCER-CHURCHILL Konzervatív, 1874–1965

Az arisztokrata Churchill az ősi családi fészekben, Blenheim Parkban született. Kezdetben katonatisztként, íróként és politikusként vált ismertté. Az I. világháborúban az Admiralitás Első Lordja. Taktikai kudarca Gallipolinál a politika hátországába száműzte őt a II. világháború kitöréséig, amikor ő lett Nagy-Britannia ikonikus háborús vezetője.

Rövid életrajz

109

Kulcsszereplők mára legendássá vált állhatatossága és meg nem alkuvása – amely hatalmas előny volt a II. világháború során – megmutatkozott. A kormány, Churchill parancsát visszavonva, a tárgyalást választotta, és olyan párbeszédbe kezdett, amely 1914-ben Írország megosztásához vezetett. Ez a fajta kompromisszum Churchill szemében tiltottnak számított, előrevetítve a náci Németországgal való 1937-es megbékélés kitartó bírálatát, brutális reakcióját az 1926-os általános sztrájkra, a hírhedt kisegítő fegyveres rendőri erő (Black And Tans) Írországba küldését és a Mahátma Gandhi vezette indiai függetlenségi mozgalom harcias elutasítását. Churchill emlékirataiban körvonalazta alapállását, ezt írta: „Mindig szorgalmaztam, hogy a háborúkat és más küzdelmeket teljes erőből vívjuk meg, egészen az elsöprő győzelemig, aztán baráti jobbot nyújtva a legyőzötteknek… Úgy gondoltam, le kell győznünk az íreket, hogy aztán önkormányzatot adjunk nekik, és hogy az általános sztrájk leverése után foglalkoznunk kell a bányászok sérelmeivel.” Winston Churchill kékvérűként a Brit Birodalom árnyékában nőtt fel, és úgy tűnt, a katonai

pályára hivatott – tekintve hiányos végzettségét, ez látszott számára az egyik járható útnak. Egy kadét felvételi vizsgája a sandhursti Királyi Katonai Akadémiára jóval kevésbé volt megerőltető, mint egy egyetemistáé Oxfordban vagy Cambridge-ben, és Churchill hamarosan fiatal tiszt lett a 4. Queens Own Hussars lovasezrednél, harcolt, hogy a birodalom érdekeit ráerőltesse olyan területekre, mint Dél-Afrika, India és Szudán. Családi kapcsolatait felhasználva tudósításokat jelentetett meg a korszak leglesújtóbb konfliktuszónáiról, így pluszpénzt keresett, és az újságíróskodással imázsát is építette azzal a szándékkal, hogy „további két kitüntetéssel térjek vissza… és a kardomat szögre akasszam”. Churchill haditudósításai kiváltképp soviniszták voltak, valamint hangosan hirdette nézeteit Nagy-Britannia helyéről a világban, és a birodalom iránti érzelmeit. „A brit hadsereg a krími háború óta sosem tüzelt fehér katonákra, és most, hogy a világ annyira érzékeny és pacifista – és annyira demokratikus is – kezdett lenni, a dicső napoknak vége szakadt” – írta. „Szerencsére azonban még mindig voltak vadak és barbár

népek. Ott voltak a zuluk, az afgánok és Szudán dervisei is. Ezek némelyike, bár jó szándékú volt, de színjátékot adott elő.” Ezeket a durva torzításokat még be lehetett tudni a fiatalság tudatlanságának, de 1920-ban a judaizmus és a bolsevizmus közötti kapcsolatról elmélkedett, és még később, 1937-ben így beszélt az amerikai őslakosokról és az ausztrál bennszülöttekről: „Nem ismerem el, hogy ezekkel az emberekkel rosszat tettek azáltal, hogy egy erősebb faj, egy magasabb rendű faj, fogalmazzunk úgy, hogy egy világiasabban bölcs faj jött és elfoglalta a területüket.” Lehet, hogy a Brit Birodalom befolyásának és tekintélyének csúcsán volt, amikor Churchill ideoda vágtázott, de azután, hogy 1900-ban először

„Churchill őszintén hitt a Brit Birodalomban mint civilizáló erőben, amely elterjeszti a krikettet, az illemtudást és az angol nyelvet”

Háború a kommunizmus ellen

Churchill oroszmániája miatt lett Sztálinból ellenség. A bolsevik forradalmat és a keleti front 1918-as hirtelen összeomlását követően Lenin vörössé vált Oroszországa békét kötött Németországgal. Churchill mint hadfelszerelési miniszter és 1919 januárjától hadügy- valamint légügyi miniszter eltökélt volt, hogy „a bolsevik államot már születésekor meg kell fojtani”. A Brit Észak-Orosz Felmentő Haderő Arhangelszk tengeri kikötőjében partra szállt, hogy segítse a „fehér” antikommunista csoportokat az orosz polgárháborúban, de 1918 júniusa és 1920 márciusa között alig értek el eredményt. Egyébként ez a hadjárat volt az első kidolgozottan összehangolt, légi és tengeri bombázással kombinált partraszállás, amely közvetlen előfutára a történelem talán egyik legnagyobb ilyen hadműveletének, a D-napnak. Az I. világháborún túlnyúlva egyre keservesebb összecsapás lett belőle, amelyet a vad antikommunizmus motivált, és amelyet a sajtó „Mr. Churchill magánháborújának” kiáltott ki. A terepen általános volt a hadbírósági intézkedés és az engedetlenség, valamint parancsmegtagadó akciók fenyegettek, mivel a katonák rájöttek, hogy nyugati fronti bajtársaik már hazaindulnak, míg ők a hóban vánszorognak, és mesterlövészek tartják őket tűz alatt.

110

Churchill utolsó beszédét mondja az 1945-ös választási kampányban

Lenin szította a bolsevik forradalmat Oroszországban

Churchill és Sztálin ugyan 1942-ig nem találkozott, de Sztálin 1919 júniusában szembesült a brit haderővel: a 41 éves grúz exszeminarista és bankrabló harcot vezetett a brit csapatok ellen. Sztálin ellenállásának tiszteletére nevezték el 1925-ben Caricint Sztálingrádnak, amely az eljövendő II. világháborúban egy nagyobb és véresebb csata helyszíne lett.

Hatás a jövőre Amikor a náci Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, Churchill rögvest az utóbbit támogatta, de a két vezető közötti kölcsönös gyanakvás végig megmaradt, nem kis részben Churchill antikommunista szemlélete miatt. A háború alatt Churchill és Sztálin feszült viszonyban állt, a háború vége után pedig Churchill a német hadsereg újra felfegyverzett maradványait is alkalmazó megelőző támadás szószólója volt.

Churchill és a szovjet vezető, Sztálin találkozása 1942-ben

Winston Churchill belépett az alsóházba a lancashire-i Oldham parlamenti képviselőjeként, az állam a geopolitikai lehetőségeinek határára ért, megreccsent saját súlya alatt, és ez számos kihívást vetett fel, amelyek mellékfolyókként ömlöttek a két világháború háborgó óceánjába. Akár a parlament zöld padsoraiból viharos retorikájával harcolt Nagy-Britanniáért, akár lovassági szablyájával a szudáni poros dombokon, az nyilvánvaló, hogy Churchill ezeket egyforma hivatásnak tekintette, ahogy egy újságírónak mondta 1906-ban: „A politika majdnem olyan izgalmas, mint egy csata, és legalább annyira veszélyes.” Egy olyan birodalom makacs védelmezője volt, amelyet

nagyrészt a fegyverek erejével szereztek meg és tartottak fenn, így mai szemmel nézve Churchill nyugtalanító közös vonásokat mutat a fasiszta rezsimekkel. Hozzáállása a rasszizmushoz és az antiszemitizmushoz magáért beszél, de a tengelyhatalmaktól eltérően, amelyek a terjeszkedést pusztán a helyzet javításának tekintették saját népük számára, Churchill őszintén hitt a Brit Birodalomban mint civilizáló erőben, amely elviszi a vonatokat, a közigazgatást, a krikettet, az illemtudást és az angol nyelvet azoknak, akik annyira szerencsétlenek, hogy ezek nélkül kellett élniük. Az igazi átfedés köztük a kommunizmus kóros gyűlölete,

amely miatt olyan könnyű Churchillt Hitler vezérszurkolójának, nem pedig kérlelhetetlen ellenségének látni. 1929-ben így figyelmeztetett: „Egy mérgezett Oroszország, egy megfertőzött Oroszország, egy pestis sújtotta Oroszország, a fegyveres hordák Oroszországa nemcsak szuronnyal és ágyúval gyilkol, hanem… politikai dogmákkal is, amelyek összezúzzák a nemzetek egészségét, sőt a lelkét is.” Korábban, 1919-ben sem a Német Császárságot vagy Ausztria–Magyarországot vádolta az I. világháború katasztrofális halálos veszteségeiért, hanem az orosz bolsevikok „barbárságát”, akik kiléptették az országot a háborúból. Azt állította,

Churchill kitüntetései

A harcban szünetet tartó katonák Gallipolinál az I. világháborúban

Amit Churchill harci tapasztalatai elárulnak Nagy-Britannia jövendő vezetőjéről. Lázadó pastu törzs

Győzelmi érdemérem (1920)

India érdemérem (1898) Churchill első tapasztalata a harcoló birodalomról az volt, amikor Malakandban, India vad északnyugati határvidékén szolgált, ahol lázadó pastu törzseket kellett leverni. Élményeiről különböző újságokban és A malakandi hadsereg története című könyvében számolt be.

A gallipoli fiaskó után Churchill a nyugati frontra ment, hogy helyreállítsa önbecsülését. Bár helytelenítette az általános stratégiát, továbbra is merészen viselkedett, 36 utat tett a senki földjére. Naplójában ezt írta: „Olyan boldogságra és elégedettségre leltem, amilyet már sok hónapja nem éreztem.”

Churchill a búrok foglyaként 1899-ben, merész szökésének végrehajtása előtt

A lovasság rohama az omdurmáni csatában

Hatás a jövőre A kedive Szudán érdemérme (1899) A királynő Szudán érdemérme (1899) Churchillt a 21. ulánusezreddel Szudánba helyezték, ahol részt vett a lázadók elleni döntő omdurmáni csatában, az egyik utolsó jelentős lovassági rohamban.

1899-ben lemondott tiszti rangjáról egy oldhami (elbukott) pótválasztás kedvéért, de még az évben haditudósítóként tért vissza a harcmezőre a búr háborúban. Utazás közben elfogták, a fogságból megszökött, közel 500 km-t tett meg, mire biztonságba jutott.

Óriási harci tapasztalata formálta Churchill II. világháborús intézkedéseit, és szilárd alapot nyújtott katonai taktikájához. Talán korábbi életpályájának köszönhetően Churchill a II. világháborúban a döntő és merész hadjáratokat favorizálta.

111

Kulcsszereplők hogy „minden tavaly megölt brit és francia katona halálát valójában Lenin és Trockij okozta”. Az ember, aki egy napon felvette a harcot a tengely előrenyomulásával, még Mussolinit is magasztalta, ezt mondta 1927-ben: „Ha olasz lennék, biztosan önnel tartottam volna a kezdetektől a leninizmus vadállati étvágya és indulatai elleni győzedelmes harcának végéig.” Hitlert pedig ugyan fanyalogva, de méltányolta. 1935-ben még azon tűnődött, „vajon Hitler lesz az az ember, aki ismét a világra szabadít egy újabb háborút… vagy úgy vonul be a történelembe, mint az ember, aki viszszaadta a nagy germán nemzet dicsőségét és lelki nyugalmát”. Bármilyen átfedés volt is Nagy-Britannia imperializmusa – amelyet minden visszaélés ellenére féken tartott a parlamenti demokrácia – és a totalitárius rezsimek, az Olaszország, Németország és Japán által gyakorolt imperializmus között, az a háborúhoz közeledve egyre csökkent. Ezzel párhuzamosan Churchill vörösellenes retorikája is enyhült, és a „buldog” nemcsak támadta Neville Chamberlain miniszterelnök kiegyezését Hitlerrel, de azért is bírálta, mert nem kereste a közeledést Sztálin Szovjetuniójához – ennél valószínűtlenebb pálfordulást nehéz elképzelni. Ennek az álláspontváltásnak, amely végül a legsötétebb órákban Nagy-Britannia irányítójává tette Churchillt, semmi köze nem volt a politikai felfogásához, annál több a politikai realitásokhoz. Churchillt, a kommunizmus ellenségét tromfolta Churchill, az imperialista. Korábbi, a szovjetek támogatta indiai és írországi bajkeveréstől való félelmeit felváltotta a földközi-tengeri olasz és az ázsiai japán terjeszkedés, valamint a Németország növekvő tengeri ereje miatti aggodalom, amelyek által ezek az országok épp Nagy-Britannia halványuló befolyási övezeteibe kerültek. A birodalom ilyen fanatikus védelmezése Churchill neveltetésének és ezt az ideált szolgáló életének eredménye volt, ez alakította stratégiáját a II. világháborúban, de egyúttal ez formálta át a régi rend tekintélyuralmi avatárjából a szabadság bajnokává. Az elhatározás oka – hogy más színtereket háttérbe szorítva elsősorban Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, majd Olaszországban kell harcolni, főleg a Szuezi-csatorna védelme volt, ez létfontosságú artériaként szolgált a birodalom számára, amelyen keresztül értékes nyersanyagokat szállítottak Indiából Nagy-Britanniába, valamint cél volt Irak és Perzsia olajmezőinek megvédése is. Churchill makacssága, harciassága és az, hogy nem volt hajlandó fenyegetés nyomására tárgyalni, segített a szövetségeseknek, hogy a sötét napok-

Neveltetés

Hogyan határozták meg Churchill korai évei a későbbi karrierjét? A családi vonal egészen John Churchillig nyúlt vissza, aki Marlborough első hercege és főparancsnok volt az 1701–14 között dúló spanyol örökösödési háborúban, amelyben megszerezték Gibraltárt a spanyoloktól, Új-Fundlandot és Kanada más részeit a franciáktól, így sorsszerűnek látszott, hogy Winston a Brit Birodalom legbuzgóbb védelmezőjeként szolgáljon. Nagyapja és apja árnyékában nőtt fel, akik mindketten hivatásos államférfiak voltak Benjamin Disraeli, illetve Lord Robert Cecil, Salisbury 3. márkijának kormányában. Disraeli, akinek a modern brit Konzervatív Párt létrehozása köszönhető, összekovácsolta a párt nevét a Brit Birodalom növekvő dicsőségével – jelentős résztulajdont vásárolt a Szuezi-csatornában és népszerűtlen háborúkat kezdett Dél-Afrikában és Afganisztánban a lázadó lakosság letörésére. Ezt a missziót folytatta Cecil, aki az első búr háború alatt volt a párt elnöke. A Churchillek három generációja a főleg kékvérűekből álló testvériséghez való tartozás miatt, nem pedig a háttérben mutatkozó folyamatos tengerentúli terjeszkedés okán szolgált hivatalában, és Winstont is erre nevelték. Apjával távolságtartó volt a kapcsolata, az ifjú Chuchill nevelését nagyrészt egy dajkára bízták – nem szokatlan az ilyen társadalmi állású gyerekeknél – a Marlborough-k ősi háromhektáros fényes otthonában, az oxfordhsire-i Blenheim kastélyban, amelynek oromzatán (hűen a Churchill családi módihoz) egy Britannia-szobor magasodott két francia fogoly alakja fölé. Több olyan iskola után, amelyek nem bírtak Winston bonyolult és határozottan nem iskolakonform vérmérsékletével, 13 éves korában Harrow-ba küldték, ahol a poros latin memoriterek tanulása közben megtalálta igazi hivatását – a Harrow-i Önkéntes Fegyveres Alakulatnál. Más diákok úgy emlékeztek vissza, hogy a harrow-i fegyveresek legalábbis a 19. század végéig nem voltak különösen népszerű csoport, ezért az, hogy Churchill a megérkezése után pár héttel már csatlakozott hozzájuk, rengeteget elárul a katonai dolgok iránti rajongásáról. Tulajdonképpen, noha az oktatással nem rokonszenvezett, úgy tűnik, a harrow-i fegyveresek keltették fel Churchill érdeklődését a tudás iránt, így írt apjának 1889ben: „Vásároltam egy könyvet a kiképzésről, mivel a következő félévben le akarom tenni a tiszthelyettesi vizsgákat.” Sok, társadalmi osztálya számára megszokott életpálya – jog, közszolgálat és ezeken keresztül út a politikába – egyáltalán nem jöhetett szóba Churchill esetében, mert a neki elérhetetlen egyetemi tanulmányokhoz kötődtek, a Sandhurst viszont vonzó volt, és lehetőséget nyújtott a Marlborough hercegek legősibb kötelességéhez – a birodalom megvédéséhez.

Egy hazalátogatása során az ifjú Winston élvezhette az apjával való ritka találkozások egyikét, amikor Lord Randolph figyelmesen megszemlélte fia hatalmas ólomkatona-gyűjteményét. „Húsz percig tanulmányozta éles szemmel és megnyerő mosollyal a hadszínteret – emlékezett Winston az önéletrajzában. – A végén megkérdezte, szeretnék-e belépni a hadseregbe. Gondoltam, ragyogó lenne egy hadsereget irányítani, ezért azt mondtam: igen, azonnal; rögvest a szavamon fogott.”

Winston Churchill hadnagy 1895-ben

Hatás a jövőre Churchill olyan korban cseperedett fel, amelyben a Brit Birodalom volt a világ domináns ereje, kiterjedt befolyása messzire elért. Arisztokrata neveltetése következtében nem meglepő, hogy Churchill teljesen magabiztos volt saját, valamint hazája világban elfoglalt helyét illetően. Ez a – rendíthetetlen és néha nem igazolható – magabiztosság erősen hatott arra, ahogyan 1940 után az országot vezette.

A Churchillt formáló jelentős momentumok 1895Katonai szolgá-

lat 1895 Churchill belép a 4-es huszárokhoz, majd Indiában, Szudánban, Egyiptomban szolgál.

112

 Merész szökés 1899 Churchill a búr háborúban fogságba esik, hírnévre tesz szert, egy évvel később konzervatív parlamenti képviselővé választják.

 Elpártolás 1904 Ellenzi a kormány egyik törvényét, a konzervatívok nem akarják az újraválasztását, mire belép a

 Igazi hatalom  Tengerészeti 1910 reformok Belügyminiszter lesz, katoná1911 kat küld a rendőrség támogaChurchillt előléptetik tására a sztrájkoló bányászok az Admiralitás Első ellen, és népszavazást javasol Lordjává, itt nagya nők választójogáról. szabású reformokat indít el.

 Lemondás 1915 A gallipoli hadműveletet követően lemond kormánytagságáról és újra belép a hadseregbe. A parlamentbe a következő évben tér vissza.

Winston Churchill

Az amerikai kapcsolat A különleges viszony megalapozása.

Churchill mindig rajta tartotta szemét az USA-n. Amerikai születésű édesanyja, a New York-i társasági hölgy és a Manhattan koktél állítólagos kitalálója, Jennie Jerome révén voltak tengerentúli kapcsolatai, amelyeket később teljesen kiaknázott. Anyai ágon olyan ősei voltak, akik harcoltak a függetlenségi háborúban Nagy-Britannia ellen, sőt, a családi legenda szerint némi indián vér is csörgedezett ereikben. Még a karrierje elején, 1903-ban mondta az alsóházban az egybegyűlteknek: „Mindig is azt gondoltam, hogy az angol államvezetés fő célja kell legyen a jó kapcsolatok ápolása az Egyesült Államokkal.” Az angol ajkú népek története című könyvében is – amelyet 1937-ben kezdett írni és végül jóval a világháború után publikált – módot talált rá, hogy egyfajta USA és Brit Nemzetközösség közötti rokonságérzetet teremtsen. 1939-ben az Admiralitás Első Lordjaként levelezni kezdett Theodore Roosevelt elnökkel (Roosevelt előtte egyszer találkozott vele, mivel tanácsadói úgy tájékoztatták, Churchill „részeges és egy dumagép”), aki eltökélte, hogy az Egyesült Államokat minden viszálytól távol tartja. Ennek dacára Churchillnek nemcsak abban volt szerepe, hogy az USA és az Egyesült Királyság közelebb került egymáshoz, hanem a Japán Birodalommal való későbbi konfliktus kialakulásában is. 1902-től Nagy-Britannia szövetségben állt a frissen modernizált Japánnal, hogy sarokba szorítsák közös riválisukat, a cári Oroszországot, és ez az 1905-ben, valamint 1911-ben megújított szerződés garantálta Ausztrália és Új-Zéland védelmét is a japán hadiflotta ellen az I. világháborúban, és szabaddá tette a brit hajókat az európai harchoz. Az 1921-es birodalmi konferenciát részben azért hívták össze, hogy közös álláspontot egyeztessenek az Egyesült Államokra és Japánra vonatkozóan, amelyekről sokan azt gondolták, közel járnak egy összecsapáshoz a csendesóceáni dominancia megszerzéséért. Churchill gyarmatügyi miniszterként volt jelen. Végeredményként hagyták lejárni a japán szerződést, remélve, hogy így elnyerik az amerikaiak jóindulatát. A világhatalmaktól való elszigeteltsége csak növelte Japán harciasságát; 1936ben felmondta a washingtoni haditengerészeti szerződést, amely szabályozta

 Választási kudarc 1922 A választáson nem tudja megőrizni mandátumát, visszatér a torykhoz, mondván, „bárki lehet áruló, de ahhoz kell némi ügyesség, hogy ismét áruló légy”.

a hadihajók számát, 1933-ban pedig kilépett a Népszövetségből, mert bírálták Mandzsúria annektálásáért. „Japán a világ másik végén van – írta Churchill 1924ben –, nem tudja veszélyeztetni alapvető biztonságunkat.” Ez így optimistának tűnik, de Churchill álláspontja mögött az a meggyőződés rejlett, hogy Japán semmit sem tud úgy tenni, hogy ne provokálná ki az Egyesült Államok válaszlépését. Végül igaza lett, de ennek bizonyítása sok életbe került.

Churchill keményen dolgozott azon, hogy kapcsolatot építsen ki Roosevelttel

Hatás a jövőre Churchill keményen dolgozott az amerikai kapcsolaton, szoros viszonyt akart kialakítani az Államokkal, ennek ellenére a II. világháború kitörésekor Nagy-Britannia elszigetelt volt. Amikor azonban Pearl Harbort megtámadták, Roosevelt elfogadta az „először Németország” stratégiát, hogy tehermentesítsék Nagy-Britanniát, mielőtt teljes figyelemmel Japán felé fordulnak, s ez igazolta Churchill háború előtti törekvéseit. Azóta is ez a „különleges viszony” uralja az angol–amerikai külpolitikát.

Szövetséges vezetők, köztük Roosevelt és Churchill, tanácskozása Quebecben a II. világháború alatt

A washingtoni haditengerészeti szerződés szabályozza a hadihajók számát

 Az elszigeteltség évei 1929 A konzervatív kormányzat veszít a választáson, ő eltávolodik pártjától, és megkezdődnek számára az „elszigeteltség évei”.

 Megbékítés 1938 Németország annektálja Ausztriát, legázolja Csehszlovákiát, de Neville Chamberlain szilárdan kitart megbékítési politikája mellett, Churchill erősen bírálja.

 Háborús kabinet 1939 Hadat üzennek, Churchillt kinevezik az Admiralitás Első Lordjává és a háborús kabinet tagjává, a fő kikötők preventív megszállása mellett érvel.

1940

 Vér, verejték és könnyek 1940 Norvégia lerohanása után Chamberlain lemond, és egyetértés alakul ki, hogy utódja Churchill legyen. Elmondja ikonikus „vér, verejték és könnyek” beszédét.

113

Kulcsszereplők ban tovább harcoljanak, de mindez semmit sem ért volna a katonai technológiát illető innovatív megközelítése nélkül, amelyre egész élete predesztinálta. Lehet, hogy Churchill rövidnadrágos korában rossz diák volt, de falta Alfred Thayer Mahan A tengeri hatalom hatása a történelemre című könyvét, és azt mondta édesanyjának 1898ban, hogy „a tenger feletti uralom a mindenség”. Ennek az erőteljes kinyilatkoztatásnak megfelelően, amikor kinevezték 1911-ben az Admiralitás Első Lordjának, hozzákezdett addigi pályafutásának legradikálisabb tervéhez, ahhoz, amely a legtöbbet árulja el arról, milyen miniszterelnök lett végül belőle. Mivel aggódott a növekvő német haditengerészeti erő miatt, elmélyedt a haditengerészet tudományában és taktikáiban. Nem a háború mechanizmusa és szabályai nyűgözték le, hanem a szervezet, ezért egy új haditengerészeti háborús testületet hozott létre, hogy jobban össze lehessen hangolni a stratégiát a hadügyminisztériummal. Ám ez nagy riadalmat keltett a magas rangú haditengerészeti parancsnokok között, akik féltették a függetlenségüket – nem mintha a véleményük sokat számított volna, mert első hivatali évének végére Churchill négyük közül hármat rugalmasabb személyekre cserélt. Bevezette az új „szuperdreadnought” hajóosztályt – ekkor ezek voltak a valaha épített legnagyobb hadihajók –, és vizsgálni kezdte, milyen potenciál található a tengeralattjárókban, a hajóról indított repülőgépekben, valamint átállította a flottát szénről olajtüzelésre, ez növelte a sebességet és csökkentette a füstkibocsátást, amely gyakran elárulta a hajók pozícióját. A haditengerészeti kutatási alapokkal együtt támogatott egy másik új szerkezetet is – a tankot, amelyet bizarr módon „szárazföldi hajónak” tekintettek, ezért az is az ő hatáskörébe tartozott. A légierőben rejlő lehetőségek annyira megragadták, hogy 1933-ban így figyelmeztetett a parlamentben: „A világ jelenlegi állásánál, ha nem rendelkezünk megfelelő légierővel, akkor a nemzeti szabadság és függetlenség alapjait veszélyeztetjük.” Így aztán nem meglepő, hogy Churchill bebizonyította, Nagy-Britannia légierejének tehetséges vezetője. Az új technológiák és harcmodorok iránti kiapadhatatlan érdeklődése (amely egész életében elkísérte) a hadileleményesség olyan nevezetes elemek patronálásához vezette, mint a Bletchley Park kódfejtői és a kommandós hadviselés megszületése. A haditengerészeti flottaparancsnokok hatalmának megnyirbálása és Churchill missziója, hogy központosítottabb döntéshozatali folyamatot vezessen be a haditengerészetnél, módszertani előgyakorlat volt II. világháborús kabinetje számára, amelyben ő töltötte be mind a miniszterelnöki, mind a védelmi miniszteri kulcspozíciót, valamint személyes kontaktust is tartott, és néha részletekbe menően irányította a harctéri parancsnokokat. Mindez merész – és gyakran irreális – stratégiája mellett ugyanolyan rendszeresen felbőszítette a parancsnokait a II. világháború során, mint ahogy az előző háborúban is történt.

114

Churchill haditudósítóként a búr háború idején

A hétéves Winston Churchill pózol a fényképezőgép előtt Winston Churchill és a német császár, II. Vilmos 1906-ban

Churchill elvonul egy díszőrség előtt Berlinben, ahova a potsdami konferencia miatt érkezett 1945-ben

Winston Churchill

Winston Churchill félalakos portréja 1900-ból, amikor először lett parlamenti képviselő

Churchill egy általa lőtt elefánttal pózol

Sir Winston, valamint fia, Randolph és unokája, Winston

Churchill egy egyiptomi látogatáson 1910-ben

Egy évvel azután, hogy kinevezik az Admiralitás Első Lordjává, Churchill találkozik a kanadai miniszterelnökkel

1904-ben Churchill átlépett a Konzervatív Pártból a Liberális Pártba

115

Kulcsszereplők

Gallipoli Hogyan heverte ki Churchill a katasztrófát? Tengeri fölénye ellenére Nagy-Britanniának az I. világháborúban döntő haditengerészeti győzelemre volt szüksége, ekkor állt elő Churchill a Dardanellák elfoglalását célzó ambiciózus tervvel. Ez volt az egyik átjáró, amely az (német szövetséges) Oszmán Birodalmon vezetett keresztül, összeköthette a Földközi-tenger felől Franciaországot és Nagy-Britanniát a cári Oroszországgal a Fekete-tengeren át. A terv az volt, hogy brit és francia hadihajók egyszerűen erőből áttörik a török blokádot, és csapatokat (köztük az Ausztrál és Új-Zélandi Hadtestet, az ANZAC sok katonáját) tesznek partra Gallipolinál. A sűrűn aláaknázott part és a váratlanul nagyszámú tüzérségi állás komoly veszteségeket okozott a támadóknak, és amikor a katonák partra szálltak, alig kaptak támogatást a tenger felől a pánikba esett parancsnokságtól, akik nem voltak hajlandók közelebb hajózni a parthoz. A kezdeti előnyt nem használták ki, időt hagytak a

törököknek állásaik megerősítésére, emiatt a rövidnek remélt hadjáratból újabb állóháborús erőlködés lett, csak itt sziklák voltak előttük, nem a belga mezők. Az evakuálást megelőzően, 1915. április 25. és 1916. január 9. között 252 000 antantkatona halt meg. Egy ausztrál riporter a sajtócenzúrát megkerülve terhelő riportot csempészett ki a terület parancsnokáról, Hamilton tábornokról. A probléma a tervezésben és a parancsnoki lánc megosztottságában volt. A vádak nagy része az oszmánok közelgő felmorzsolása mellett kitartó Churchillre és a kezdeményezés átvételéhez túl lassú Hamiltonra zúdult. A sajtó kettejüket kritizálta dühödten, így aztán le kellett mondaniuk pozíciójukról, noha másokat is elő lehetett volna venni, talán még indokoltabban – John de Robeck tábornok megtagadta Churchill parancsát, hogy hajózzon közelebb és biztosítson támogatást, a londoni tervkészítők pedig lecsökkentették a misszióban részt vevő katonák számát.

A V partszakasz a Hellész-foknál, Gallipoli 1915. május 6.

Hatás a jövőre

Halottak török: 56 643

Churchill döntő hadműveletek (és a terepen lévő parancsnokok nagyobb ellenőrzése) iránti elkötelezettsége megerősödött – ez hatással volt arra, hogy később mekkora felelősséget vállalt a II. világháborúban. Bár nem minden őt ért vád volt jogos, a kudarc megacélozta azon eltökéltségét, hogy bizonyítson.

brit: 34 072 francia: 9 789 ausztrál: 2 721 új-zélandi: 1 358

Jelmagyarázat [katona] csata [robbanás] ágyúzás [nyíl] hadmozdulat

1. A török állások ágyúzása A szövetségesek hajói a Nagy-Britannia és az Oszmán Birodalom közötti hivatalos hadüzenet előtt ágyúzni kezdik a török állásokat. Az oszmánok még több víz alatti aknát raknak le a szorosokban.

4. Első krithiai csata 1915. április 28.

Második krithiai csata 1915. május 6–8.

Harmadik krithiai csata

1915. március 18.

Szuvla-öböl

1915. június 4.

További felderítés után Churchill terve komolyan beindul, francia és brit hadihajók raja próbálja bevenni a szorost. Mivel az aknák hatástalanítása nehézkesen halad, három hajó azonnal elsüllyed, egy pedig súlyosan megsérül. John de Robeck admirális leállítja a támadást, Churchill igencsak dühöng.

Ziğin Dere-i csata 1915. június 28.

Gallipoli-félsziget

Bár a partraszállás első napján az egyik fő célpontot kellene elfoglalniuk, az angol–francia erőket egy sor mind véresebbé váló ütközetben visszaverik a török csapatok. Kevés vagy semennyi területszerzés után a Ziğin Dere-i csata a legfontosabb török lövészárkok elfoglalásával végződik, a műveletet harcban még járatlan katonák hajtják végre. Hunter-Weston altábornagy szerint ez a „zöldfülűek vérhez szoktatása”.

új-fundlandi: 49 3. Partraszállás az ANZAC-öbölben és a Hellész-foknál 1915. április 25.

Az Ausztrál és Új-Zélandi Hadtest két hadosztálya és egy nagyobb antant haderő partra száll a Gallipoli-félsziget csúcsának fontos pontjain. A Hellész-foknál rosszul irányítják a partraszállást, a szövetséges erők vesztesége 6500 halott.

6 5

ANZAC-öböl

Ukrajna

Dardanellák Daroanelles

Fekete-tenger

Görögország

z-fo

Törökország

llés

5. Partraszállás a Szuvla-öbölben

1 Földközi-tenger

1915. augusztus 6–15.

116

indiai: 1 358

2. A haditengerészet próbál átjutni a szoroson

1914. november 3.

Hunter-Weston nem részletezett betegség után hazatér, a főparancsnokság stratégiát vált, a Szuvla-öbölben brit katonák landolnak, hogy egyesülve a déli ANZAC-erőkkel végső csapást hajtsanak végre. Éjjel érnek partot, a tisztek eltévednek, a török mesterlövészek pedig leszedik az utat tévesztőket. A Szuvla-öböl egy újabb, sötéten kaotikus helyszínné válik.

6. Chunuk Bair-i csata 1915. augusztus 7–19.

A Chunuk Bair hegycsúcs elfoglalására tett kísérlet mészárlásba torkollik, amikor napok múltán a brit és új-zélandi ezredeket visszaszorítják eredeti állásaikba. A sziklás hegyoldalon lehetetlen beásni magukat, így a kezdetben szerzett területeket nem tudják megtartani.

Egyiptom

7. A Scimitar magaslati csata 1915. augusztus 21.

A gallipoli hadjárat utolsó és legnagyobb támadása egy „mindent-vagy-semmit” kísérlet az ANZAC-erők egyesítésére, amely újabb véres zűrzavarrá fajul. A törökök szinte azonnal visszaveszik az elfoglalt lövészárkokat, a veszteség pedig katasztrofális. Az ütközetben részt vevő 14 300 brit katonából 5300 meghal vagy megsebesül.

8. Evakuálás a Szuvla-öbölből és az ANZAC-öbölből 1915. december 10–19.

Evakuálás a Hellész-fokról

1915. december 10. – 1916. január 9.

A közvélemény a hadjárat ellen fordul, az ausztrál sajtóban vádoló riportok jelennek meg, a nyári hőség után fagyokat és áradásokat hozó kemény tél köszönt be. Megkezdődik az evakuálás.

Winston Churchill

Churchill megszemlél egy brit tankot

Churchill a Downing Street 10. tanácstermében ül a szokott helyén

Churchill kiszáll a repülőgépéből Berlinben a háború befejezése után

Churchill és a legfőbb brit katonai vezetők a Downing Street 10. kertjében

„Merész – és gyakran irreális – stratégiája felbőszítette parancsnokait a II. világháború során” Osmond de Beauvoir Brock százados, aki akkor a haditengerészeti mozgósítás helyettes vezetője volt, ezt jegyezte meg Churchill 1911-es kinevezésekor: „Hogy az összes terve helytálló-e, azt nem szeretném megítélni, de azt tudom, hogy amelyek eljutottak ide, azok nagy sietség és kevés gondolkodás nyomait viselik magukon.” Churchill, talán lovastiszti múltja miatt, a vakmerő, újságcímekbe kívánkozó akciókat kedvelte, amelyek alapvetően megfordítják egy-egy csata kimenetelét, ám négy évvel később, 1915-ben kiütötték a nyeregből. A katasztrofális gallipoli partraszállás szégyenteljes kudarccal végződött, és őt megalázóan megfosztották hivatalától. Ekkor a frontszolgálatot választotta, hogy helyreállítsa a becsületét. A sárban és mocsokban szerzett élményei kétségkívül megerősítették elkötelezettségét az olyan nagyszabású stratégiákat illetően, amilyen Gallipoli is volt, de a II. világháborúban Franciaország megszállásakor vonakodott, és inkább a „mellékhadjáratokra” koncentrált,

amelyek közül néhány sikeres, néhány minden ízében dicstelen volt. Képmutatás azt mondani, hogy Churchill volt a megfelelő ember a megfelelő időben, de azt nehéz elképzelni, hogy megtörhetetlenül erős jelleme, ambíciója, amellyel erősen megragadta a hatalmat, néha cinikus gyakorlatiassága, ragadozó viselkedése a külpolitikában és alapvető hite a Brit Birodalom felsőbbrendűségében megtalálható lett volna bárki másban. Churchill életpályája több volt annál, hogy jócskán kivette részét a tragédiákból, a rossz lépésekből, a kifejezetten álszenteskedő pillanatokból – egész múltja nem volt más, mint egy vászon, amelyre felvázolta eljövendő dicsőségét. Legrosszabb pillanataiban Churchill csak kicsivel volt jobb, mint azok a gonosz zsarnokok, akik ellen – Nagy-Britannia hatalmának és presztízsének vad és fanatikus védelmezőjeként – harcolt, ám a körülmények együttállása a hibáiból a legfantasztikusabb erényeket kovácsolta, és 1940-re a világ a legjobb Harry Truman amerikai formájában láthatta Churchillt. elnök és Winston Churchill kezet ráz, 1945

117

Kulcsszereplők

1933–1945

Franklin D. Roosevelt

A nagy gazdasági világválság csúcspontján előlépett egy nem túl ígéretes jelölt, hogy átsegítse az USA-t a legsötétebb éveken.

Roosevelt ezeket a problémákat hazai intézkemikor 1933-ban Franklin D. Roosevelt elődések sorával, a New Dealnek nevezett programször nyerte meg az elnökválasztást, egy mal igyekezett kezelni. Ez a „három R”-re – relief, válságban lévő ország irányítását vette recovery, reform (segélyezés, fellendülés, reform) át. Demokrata színekben indulva az átlag – koncentrált. A segélyezés azonnali cselekvést amerikai polgáron szeretett volna segíteni. jelentett a további gazdasági romlás megállítására. Feladatát kijelölte, hogy az országos munkanélA fellendülés időszakos programokat takart, a foküliségi ráta 25 százalékos volt, de egyes várogyasztói költés beindítását célozta, a reform pedig sokban és iparágakban az adat elérte az ötvenet hosszabb távú célokat jelölt, amelyek seis. Döbbenetes, hogy 13 millió amerikai gítenek elkerülni egy újabb összeomvolt állástalan, egy részük éhezett is. lást, és védelmezik a megtakarítáTovább rontott a helyzeten, hogy Franklin sokat. Az intézkedések nyomán az ország pénzügyi helyzete D. Roosevelt az az amerikai nép bízni kezdett szintén borzalmas állapotban az új Demokrata Pártban. A volt. A Wall Street bedőlése egyetlen elnök, akit Hoover vezette republikánuután 4000 bank véglegesen négy alkalommal sok azt mondták, az ország bezárt, 1933-ra ez a szám választottak meg, a legrosszabbon túl van, de több mint 9000-re emelkeés a halála előtti utolsó csak a kemény munka és eldett, és 2,5 milliárd dollárszántság segíti ki az Egyesült nyi betét elvesztésével járt. választáson Államokat a bajból, ám ezek Ennek következtében ameri48 államból valójában lehangoló hazugságkaiak milliói voltak kénytelenek 36 támogatta nak vagy szánalmas jóslatnak búcsút mondani megtakarításabizonyultak. iknak – ha túl későn értek oda a Roosevelt egyes konzervatívabb bankhoz, egyszerűen már nem volt pénz, támogatói azonban elárulva érezték magukat amit kivehettek volna. A pánik aggasztó kérdéaz intézkedései miatt. Sőt, sokan saját pártjának seket vetett fel a hitel értékével kapcsolatban, tagjai közül is megvetéssel tekintettek rá, gazdag, és sokan kételkedni kezdtek magában a kapitaelkényeztetett, együttműködni nem akaró alaklizmusban is. Valamit tenni kellett a katasztrófa nak látták. Itt volt egy ember, aki kivonta a pénzt ellen. Hivatalba lépve Roosevelt azonnal cselekedett, a kongresszussal együtt négynapos bankszü- a nagy üzletekből, majd azt a dolgozó emberekbe fektette. Roosevelt alatt óriásira nőtt a szövetségi netet hirdetett, hogy segítsen megállítani a nemzeti vagyon kiáramlását. Bizakodást is tudott adni hivatalnoki kar, amelynek feladata az olyan átlag amerikai felkarolása volt, akitől elpártolt a szerenaz embereknek lelkesítő beiktatási beszédével, cse. Ez FDR gyerekkora és háttere alapján kissé amelynek jellemző mondata: „Az egyetlen dolog, meglepőnek tűnhetett. Franklin D. Roosevelt egy amitől félnünk kell, maga a félelem.”

118

FRANKLIN D. ROOSEVELT Demokrata, 1882–1945 Roosevelt az egyetlen elnök, akit négy alkalommal választottak meg. Forradalmi New Deal programjával segített az USA-nak kikapaszkodni a nagy gazdasági világválságból. Később, Pearl Harbor megtámadása után ő irányította országa belépését a II. világháborúba. Az amerikai történelem egyik legjelentősebb alakja.

Rövid életrajz

Franklin D. Roosevelt

Roosevelt utolsó fényképe, a halála előtt egy nappal készült

Az élet Franklin D. Roosevelt idejében Tánc a felejtésért

A „viharos húszas évek” éjszakai életének egy része átnyúlt a következő évtizedbe, a fiatalok csapatostól lepték el a báltermeket és táncos mulatókat, amelyekben szvingzenekarok játszottak. Kellemes menekülés volt ez a való élet tényei elől.

Sorozás a haza szolgálatára 1940-ben az USA történetében először vezették be a sorozást békeidőben a 21–36 éves férfiak számára. Roosevelt híres volt arról, hogy megígérte az amerikai anyáknak, nem küldi fiaikat idegen háborúba harcolni. A II. világháború ezt megváltoztatta.

Az Egyesült Államok izolacionista lett

Az I. világháború után az amerikaiak távol akartak maradni az európai konfliktusoktól. El akarták kerülni a pár évvel korábban tapasztalt vérontást, a háborúellenes érzelmek akkor is erősek voltak, amikor a tengelyhatalmak feldúlták Európát. Az USA-t Pearl Harbor megtámadása vitte bele a háborúba.

Megváltozik a világ

A háborúk közötti néhány rövid évben az emberek láthatták, ahogy a technológia hatalmas léptekkel halad előre. A gépek – mint a repülő is –, amelyek a századfordulón alig voltak többek kuriózumnál, rövid idő alatt rohamos fejlődésen mentek keresztül, forradalmasították az utazást, a kereskedelmet és a hadviselést.

Éhes szájak

A gazdasági válság által keményen sújtott emberek számára sokfelől érkezett segítség, nem csak a kormánytól. A hírhedt gengszter, Al Capone nyitotta az egyik első ingyenkonyhát 1931-ben Chicagóban, utcára került, kétségbeesetten állást kereső munkanélküliek tömegeit etette.

119

Kulcsszereplők

A világ első first ladyje Eleanor Roosevelt, Franklin D. Roosevelt ötödfokú távoli unokatevére és felesége inspiráló szereplő volt az amerikai politikában. Támogatta férjét a betegségben, annak négy elnöki ciklusán át tevékenykedett first ladyként, az ENSZ-ben végzett munkát – nem olyan személy volt, aki a férje árnyékában él. Franklinnel egy vonaton találkozott 1902-ben, és attól kezdve titkos levelezést folytattak, amiből aztán románc lett. Franklin anyja ugyan ellenezte a kapcsolatot, de a pár 1905. március 17-én összeházasodott. Sajnos nem éltek zavartalan boldogságban, Franklin viszonya egy titkárnővel arra késztette Eleanort, hogy ultimátumot adjon neki: vagy befejezi a kapcsolatot, vagy elválnak. Roosevelt véget vetett a viszonynak, de ez az ügy azt jelezte Eleanornak, hogy a boldogságát inkább a közéletben kell keresnie. A polgári jogok rendületlen támogatójaként segített átbillenteni az általában republikánus beállítottságú afroamerikai szavazókat, akik a Demokrata Párt szilárd bázisává váltak. Férje halála után Eleanor az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának első elnöke lett, pozíciójában 1947-ig maradt. Az 1950-es években fárasztó hazai és külföldi tervszerű utazássorozatra vállalkozott az ENSZ és az ott végzett munka érdekében. Egy ritka csontvelőbetegséggel való küzdelem után 1962-ben halt meg.

választásokon. Szomorú kudarc volt, a Demokrata Párt nagy különbséggel veszített. A gyermekbénulással való küzdelem meghatározó tényező volt Roosevelt életében, olyan, amely majdnem meghiúsította politikai törekvéseit. Betegségét 1921-ben diagnosztizálták, lábai teljesen felmondták a szolgálatot. Úgy döntött, nyilvánosan nem jelenik meg tolószékben, mivel szégyellte, és azt gondolta, ez gyengének mutatná. Noha lábai sosem gyógyultak meg, megtanult rövid távolságokat megtenni mankók és járógép segítségével, arról nem is szólva, hogy minden lehetséges és elérhető gyógymódot kipróbált, egészen odáig, hogy megvásárolt egy gyógyüdülőt a georgiai Warm Springsben, amelyet később más betegek számára is megnyitottak. Bár az ő állapotát érintő erőfeszítések sikertelenek voltak, Roosevelt és James M. Cox az 1920-as, sikertelen e betegségben szenvedők ezreinek segített megelnökválasztási kampányuk idején küzdeni a kórral, később pedig egy oltóanyag előrégi, előkelő és legfőképp gazdag holállításának finanszírozását is támogatta. land családba született a Hudson Miközben továbbra is küzdött folyó völgyében lévő Hyde egészségügyi problémáival, Roosevelt volt Park városkában. Kiskorától meggyőzték, hogy térjen vissza az első elnök, aki házitanítók oktatták, így nem a politikába, és 1928-ban New túl sok vele egykorú gyeYork állam kormányzója lett. beiktatási beszédét a rárekkel került kapcsolatba. Ettől kezdve nagy esélye volt, dión keresztül mondta el. Édesanyja, Sara különösen hogy megnyerje az 1932-es Országszerte sokan csak meghatározó befolyással elnökválasztást. 1933-ban az volt az egész gyerekkorára, azért kapcsolták be a kéUSA 32. elnökeként iktatde apjával is szoros kapcsoták be. Rooseveltet gyakran szüléket, hogy hallják latban állt, a család gyakran dicsérik azért, hogy előre látta az elnököt utazott együtt Európába. a bekövetkező eseményeket, Iskolás és felsőoktatásban legfontosabb példaként említve a töltött évei kevés örömöt hoztak náci Németország felemelkedését és a számára,, de miután 1907-ben letette a szakveszélyt, amit ez az egész világ demokratikus orvizsgát, jogászként kivirult. Belevetette magát a szágai számára hozott. Mivel az Egyesült Államok politikába, tengerészeti miniszterhelyettesként szigorú izolacionista politikát folytatott, FDR nem szolgált Woodrow Wilson elnök alatt, és alelnökje- tudott nyíltan segíteni az európai szövetséges löltként indult a demokraták színeiben az 1920-as hatalmaknak a Németország elleni harcban, mert

Meghatározó pillanat

Diagnózis: gyermekbénulás 1921. augusztus

FDR a kanadai Campobello Islanden tartózkodik, amikor megkapja az életét megváltoztató hírt. Nem képes többé használni a lábait, ez összezúzza politikai törekvéseit, Roosevelt pedig beletörődik, hogy a betegek életét élje, de Eleanor rábeszéli, hogy folytassa pályafutását. Bár a sokféle kezelés, melyet kipróbál, nem teszi működőképessé a lábát, magától megtanul rövid távolságokat megtenni járógép és két mankó segítségével. Élete hátralévő részében a gyermekparalízis-kutatás komoly támogatója lesz, és egy kezelési központot is létrehoz a georgiai Warm Springsben.

Eleanor Roosevelt meghaladta a first lady szerepet, saját jogon vált belőle hozzáértő politikus

Idővonal 1896 l Durva eszmélés l A Harvard Egyetemen Többévnyi otthoni tanuvégez lás után FDR-t a masMeglepő, de Roosevelt nem sachusettsi bentlakásos nyújtott kiemelkedőt a HarGroton Schoolba küldik. vardon, minden szempontból Ennek következtében, átlagos diák volt. Miután valamint kiváltságos négy évig hallgatott közgazneveltetése miatt nehedaságtant, állítólag ezt mondzen illeszkedik be és ta: „Minden, amit tanítottak barátkozik. nekem, téves volt.” 1896 1903. június 24.

120

l Házassági kötelék FDR feleségül veszi szerelmét, Eleanor Rooseveltet, ötödfokú távoli unokatestvérét, Theodore Roosevelt exelnök unokahúgát. Házasságukban egy basáskodó anya és Franklin hűtlenkedései okoznak feszültségeket. 1905. március 17.

l Leteszi a New York állami szakvizsgát A diploma megszerzése és a szakvizsga letétele után FDR állást vállal a Wall Street-i tekintélyes Carter Ledyard & Milburn ügyvédi irodában, amely főként céges jogi ügyekkel foglalkozik. 1907

l Tengerészeti miniszterhelyettes Roosevelt szilárdan hiszi, hogy az USA-nak nagyobb tengeri jelenlétre van szüksége, így lelkesen vállalja a pozíciót, amelylyel tekintélyt szerez mint energikus, keményen dolgozó demokrata. 1913. április

l Alelnöknek jelölve Rooseveltet nevezik meg James M. Cox demokrata alelnökjelöltjeként, de a páros elveszíti az 1920-as választásokat Warren G. Harding és Calvin Coolidge ellenében. 1920

Franklin D. Roosevelt

„Befolyása csak erősödött, amikor az USA megalapozta világhatalmi létét”

FDR és Harry S. Truman Roosevelt 1944-es kampányának hivatalos plakátján. Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, így megszerezte negyedik elnökségét

kihívta volna a kongresszus és az amerikai nép haragját. Anélkül akarta felkészíteni az országot a háborúra, hogy megszegné az amerikai semlegességet. 1940-ben kikényszerítette az általános kiképzési és hadkötelezettségi törvényként ismert békebeli sorozást. A népesség körében keletkezett félelmek lecsillapítására megígérte az amerikai szülőknek, hogy nem küldi fiaikat idegen háborúba harcolni. Azonban amikor az Egyesült Államok végül belépett a II. világháborúba, kijelentette, ez nem számít idegen háborúnak, hiszen behálózza a földgolyót – kritikusai ezt

meglehetősen machiavellista megközelítésnek üzenjen. 1941. december 7-én azonban Japán tartották. bombázni kezdte az amerikai flottát Pearl Roosevelt folyamatos levelezésbe kezdett Harbornál. Ez az esemény azonnal felrázta és az Winston Churchill brit miniszterelnökkel is, így elnök mögé állította a közvéleményt, amikor az naprakészen ismerte az Atlanti-óceán túloldalán másnap hadat üzent. történt eseményeket. Nem akart várni a Tizenkét, Fehér Házban töltött év után cselekvéssel, ezért úgy döntött, hogy Roosevelt befolyása csak erősödött, az Egyesült Államok lesz a „deamikor az USA kiemelkedett a mokrácia arzenálja” – ha már II. világháború romjaiból és Ez az elnök nem az ő országa nem tud nyíltan megalapozta világhatalmi harcolni, legalább elláthatlétét. Előrelátása ismét szégyellte, szeret ja azokat, amelyek igen. szerepet kapott, minthogy felhajtani egy pohár italt, Roosevelt ezt a lend-lease közreműködött az ENSZ olyannyira, hogy néha neki (kölcsönbérleti) programon létrehozásában. Sajnos tulajdonítják a dirty keresztül érte el, amelyben szárba szökkenését már az USA olaj, élelmiszer, harci nem érte meg, 1945. április Martini repülőgépek, hajók, lőszer 12-én meghalt. népszerűségét és nyersanyagok formájában Utolsó éveiben, ahogy az nyújtott segítséget olyan a egészségi állapota rohamosan feltétellel, hogy a felszerelések a romlott, FDR-ből magányos figura visszaszolgáltatásig vagy tönkremenélett. Távol tartotta magát a nyilvánossükig felhasználhatók. ságtól, hogy ne keltsen pánikot, hogy ne rontsa Összesen 50 milliárd dollár értékű rakományt a háborús évek morálját, ezért amikor csupán szállítottak el az USA-ból, főleg Nagy-Britanniába, néhány hónappal a példa nélkül álló negyedik de Kínába, Franciaországba és a Szovjetunióba is. ciklusa megkezdése után meghalt, az sokkolta Ennek a segítségnek hajóval kellett Európáa nemzetet. ba jutnia, így megkezdődött egy óriási művelet, Ő volt az az ember, aki a gazdasági válság amelyben felszerelések tonnáit szállították át az idején vette át a gyeplőt, kiállt a dolgozókért, és Atlanti-óceánon. Roosevelt tudta, hogy ezek a munkahelyeket, anyagi biztonságot és legfőkonvojok csábító célpontot jelentenek a portyáképp jövőt teremtett az országban. Az amerikai zó német tengeralattjárók számára, ám ha egy nép hősének tartották, gyors és hatékony cseamerikai hajót megtámadnak, az felhatalmazta lekvést ígért és valósított meg újra és újra, ezzel volna, hogy a reakciótól való félelem nélkül hadat megnyerte az emberek szívét.

Meghatározó pillanat

Az Egyesült Államok megválasztott elnöke 1932. november 8.

Rooseveltnek erős politikai bázisa van a legnépesebb államban, ez jó alap az elnökséghez. Az elnökjelöltséget elfogadó beszédében azt mondja: „Ez több mint egy politikai kampány. Ez fegyverbe szólítás.” A Demokrata Párt azokra koncentrál, akiket a legjobban sújtott a recesszió, így új szövetségesekre lel a szakszervezetekben, a kisebbségi csoportokban és az elszegényedett amerikai polgárokban. Ezekkel a nyugtalan választókkal nyeri meg Roosevelt az államokat (hat kivételével), a szavazatok 57 százalékát, és lesz az Egyesült Államok 32. elnöke.

A gyalázatos dátum 1941. december 7.

Roosevelt 1933-ban elnöki beiktatásának napján kocsikázik a leköszönő Herbert Hoover elnökkel

Az USA Pearl Harbor-i haditengerészeti bázisát váratlanul megtámadja a Japán Birodalom, és az Egyesült Államok szakít izolacionista politikájával, felsorakozik az elnöke mögött. Az USA a kölcsönbérletet már aláírta a többi szövetséges állammal, a fegyveres konfliktusba való belépéssel pedig lemond semlegességéről. Az USA szuverenitása elleni indokolatlan támadást nem lehet figyelmen kívül hagyni, nincs már szükség a Roosevelt által korábban suba alatt kötött egyezségekre. Az Egyesült Államok teljes mértékben elkötelezi magát a háborús erőfeszítések mellett, és még négy értékes évbe telik, mire befejeződnek a háborús cselekmények.

1945 l New York állam megválasztott kormányzója Roosevelt reform kormányzóként indul és új szociális intézkedéseket vezet be. Ezek némelyike népszerűtlen, ezért bombát is szánnak neki, amelyet azon a robbanás előtt sikerül hatástalanítani. 1928. november 4.

l Keresztülviszi az „első l Másodszor is száznapos programot” megválasztják FDR egy speciális bankElnöki sikereinek szünetre bezáratja banköszönhetően és a közkokat, a kongresszussal vélemény támogatásával elfogadtatja a sürgősségi Roosevelt tarol a válaszbanktörvényt, így segít táson a szavazatok 60 megállítani a recessziót és százalékával. Vermont valamelyest helyreállítani a és Maine kivételével közbizalmat. minden államot visz. 1933. március 5. 1936. november 3.

l Meglepetés: harmadszor is megválasztják Akkoriban az elnökök számára íratlan szabály volt a két ciklus, így nagy kockázatot jelentett harmadszor elindulni. Roosevelt azt mondja, csak akkor indul, ha mögé áll a párt. A válasz: „Rooseveltet akarjuk… a világ is Rooseveltet akarja.” 1940. november 5.

l Negyedszer is sikeresen megválasztják Dúl a II. világháború, és az amerikai nép újra azt a vezetőt választja, aki kivezette őket az USA történetének legsötétebb szakaszából, tudják, hogy továbbra is ezt teszi majd. 1944. november 7.

A halál, amely megrázta a nemzetet Franklin D. Roosevelt halála megdöbbenti mind az amerikaiakat, mind a világot. Alapjaiban rázza meg az országot, minden amerikai átérzi a nagy gyászt. 1945. április 12.

121

Kulcsszereplők

1922 – 1953

Az acélember A világ sorsát egy mészáros és egy szörnyeteg vetélkedése határozta meg. Ez itt a mészáros, Joszif Sztálin története.

z ember, akit a történelem Joszif Sztálinként ismer, 1978. december 18-án született Joszeb Dzsugasvili néven. Ez grúz név, mivel az orosz uralkodók legkérlelhetetlenebbike maga nem volt orosz. Apja cipész, anyja mosónő volt. Sztálin apja alkoholista volt, aki verte a fiát. A család csupán grúzul tudott, Sztálin csak az iskolában tanult meg oroszul, erős akcentusa mindig megmaradt. A fiatal Sztálint csúfolták, mivel a hétéves korában elkapott himlő örökre nyomokat hagyott az arcán, és egy 12 éves korában elszenvedett balesett miatt a bal karja rövidebb volt, mint a jobb. Ám a fiú roppant erős és kemény volt, megtanulta elrejteni az érzéseit, miközben a bosszút elraktározta magában. A kultúrában, amelybe beleszületett, komoly hagyománya volt a vérbosszúnak, és a fiatal Sztálin szívébe véste a tanítását: sose felejts, és sose bocsáss meg, hanem várj, akár évekig is, hogy bosszút állhass. Vallásos anyja azt akarta, hogy Sztálinból pap legyen, és 1895-ben, 16 éves korában elküldte Grúzia fővárosába, Tifliszbe, az orosz ortodox szemináriumba. A dolog nem működött, az ifjú Sztálin ateista lett, és ezt mondta: „Tudod, bolonddá tesznek minket, Isten nincs.” Az egyik vallást elvesztette, de kapott egy másikat: a kommunizmust. A szemináriumban Lenin és Marx műveit olvasta, és csatlakozott egy marxista csoporthoz. Végül 1899-ben Sztálint kizárták a szemináriumból, a forradalmi politikában való részvétele fokozódott, és 1902-ben főfoglal-

122

kozású forradalmár lett, bűnözésből és röplapok kiadásából élt. Agitátorként és forradalmárként a fiatal Sztálin gyakran kerül a cár titkosrendőrségének látókörébe: 1902 és 1913 között hétszer tartóztatták le, és az óriási orosz birodalmon belül száműzetésbe is küldték. Sztálin mindig meg tudott szökni, ez vezetett a szóbeszédhez, miszerint a cári titkosrendőrség kettős ügynökeként tevékenykedik. Sztálin először 1906-ban házasodott meg. Felesége, Ketevan Szvanidze egy fiúnak, Jakovnak adott életet, de 1907-ben meghalt tífuszban. Sztálint lesújtotta a bánat. A temetésen ezt mondta: „Ez a teremtés meglágyította a kőszívemet. Meghalt, és vele haltak az emberiség iránti utolsó meleg érzéseim.” Amikor eljött az ideje, hogy Szvanidzét a sírba eresszék, Sztálin a koporsóra borult, csak a titkosrendőrség megjelenése térítette magához, és elmenekült. Joszeb Dzsugasvili a felesége halála után vette fel a Sztálin nevet. Oroszul ez azt jelenti, acélember. Sztálin lassan, de biztosan emelkedett a kommunista párt hierarchiájában. A száműzetései közti időszakokban a párt újságját, a Pravdát szerkesztette, 1917-ben pedig beválasztották a párt Központi Bizottságába. A cár 1917. február 15-i lemondásával az ország szabad préda lett, és Lenin elhatározta, hogy megkaparintja. Az orosz forradalom második szakaszának elindításával Lenin megszerezte a hatalmat. A színek csatájában (kommunisták az antikommunisták ellen) a vörösök legyőzték a

JOSZIF SZTÁLIN Kommunista, 1878. december 18. – 1953. március 5.

31 évig Sztálin volt a Szovjetunió kemény embere; az abszolút uralkodó, akinek a képe, mint a Nagy Testvéré, kint volt minden falon. Tervei megvalósítása közben Sztálin oroszok millióit ölette meg. A világháború lángjai közepette Sztálin Hitlerrel állt szemben a diktátorok versengésében, amely meghatározta a történelem menetét.

Rövid életrajz

Joszif Sztálin

Joszif Sztálin a potsdami konferencián 1945. augusztus 1-én

Az élet Joszif Sztálin idejében A Gulag

A Gulag kényszermunkatábor-rendszer volt, ide záratta Sztálin a politikai ellenfeleit és a kisebb bűnözőket. A becslések eltérők, de vélhetően 14 millióan voltak bebörtönözve a táborokban, valamint további 10 millió embert küldtek javítómunkára és száműzetésbe. A munka embertelen, a körülmények pedig kemények voltak, így a Gulag-lakók kb. tíz százaléka halt meg évente.

Az NKVD

A Belügyi Népbiztosság – vagy NKVD – 1934ben alakult meg, majd később, 1946-ban beolvadt a titkosrendőrségi utódszervezetekbe. Ám a megelőző 12 évben Sztálin elnyomásának fő eszköze volt, amely működtette a Gulag-rendszert, kirakatpereket rendezett, és megölt bárkit, akit Sztálin fenyegetésnek tekintett. Kedvelt kivégzési módszer volt, hogy a letérdepeltetett áldozatot tarkón lőtték.

Kirakatperek

A nagy tisztogatás fő jellegzetességei a Moszkvában 1936 és 1938 között tartott kirakatperek voltak. Ezekben egyre képtelenebb vádakkal, például Sztálin elleni összeesküvéssel gyanúsítva, nyilvánosan fogták perbe a legjelentékenyebb embereket – a bolsevikokat, akik Sztálinnal együtt harcoltak az 1917-es forradalomban, és akiket el akart pusztítani. A tárgyalásokat a nyilvános beismerések, a Sztálin iránti lojalitás ismételt kinyilatkoztatása és a vádlottak kivégzése jellemezte. Akkortájt sok nyugati megfigyelő hitt a perek korrektségében, nem tudták, hogy az NKVD a tárgyalás előtt vallatással és kínzással törte meg a vádlottakat.

123

Kulcsszereplők

Sztálini ügyintézés

Sztálin Szovjetuniója valószínűleg a történelem legátfogóbb autokráciája volt, de szüksége volt olyan emberekre is, akik közvetítik akaratát a népnek. Ahogy Sztálin öregedett, egyre inkább a dácsájából, a Moszkva melletti vidéki házából, vagy a Kremlben, vacsora közben intézte az ügyeket. Sztálin jobban szeretett napközben aludni és éjszaka dolgozni, ezért belső köre gyakran este gyűlt össze a munkakezdésre – ez sokszor egy cowboyfilm megtekintésével indult a Kreml mozitermében. A filmek angol nyelvűek voltak, vetítés közben a Politbüro egyik tagja fordította a szöveget oroszra. Miután a mozi véget ért, éjfél után Sztálin megvacsorázott a hivatalnokaival, és megkövetelte, hogy vele maradjanak egész éjjel. Maga Sztálin mérsékelten ivott, de ahhoz ragaszkodott, hogy elvtársai sűrűn kortyolják a vodkát – a részegség feltárta gyengeségeiket, amelyeket később felhasználhatott ellenük. Irányítási rituáléinak részeként a gyűlés előtt alázta meg munkatársait, egy alkalommal a már 60 felé közeledő Nyikita Hruscsovot arra kényszerítette, hogy ukrán néptáncot járjon. Később, Sztálin után Hruscsov lett a Szovjetunió vezetője, de, mint mondta: „Ha Sztálin azt mondja, táncolj, a bölcs ember táncol.” Hruscsov túlélésének egy másik oka: napközben szundított egyet, hogy biztosan ne aludjon el ezeken az éjszakai üléseken. Mint utólag megjegyezte: „Rosszul jártak azok, akik Sztálin asztalánál elbóbiskoltak.”

Amikor a tisztogatásban Nyikolaj Jezsov (jobbra), az NKVD vezetője került sorra, a nyomát is törölték az irattárakból

fehéreket, és Lenin átvette az irányítást. A következő öt év zavaros harcaiban és belső küzdelmeiben Sztálin kevéssé tűnt ki, leszámítva, hogy különös könyörtelenséget mutatott a dezertőrökkel és az ellenséggel szemben, de Lenin 1922-ben kinevezte a kommunista párt főtitkárának. Ez lehetőséget nyújtott Sztálinnak, hogy szövetségeseit juttassa a párt sok fontos funkciójába. Lenin kénytelen volt részben visszavonulni, miután 1922 májusában és decemberében agyvérzést kapott. Bár élete utolsó két évében Sztálin ellen fordult, Sztálin el tudta fojtani Lenin kritikáját, így amikor 1924. január 21-én Lenin meghalt, a hatalmat fokozatosan a saját kezébe koncentrálva képes volt megnyerni a hatalmi harcot. Kezdetben úgy látta, hatalmára a régi bolsevikok jelentik a fő fenyegetést, az elkötele-

zett kommunista forradalmárok, akik segítettek Leninnek véghezvinni az orosz forradalmat. Sztálin kezdte elszigetelni őket: Trockijt száműzetésbe küldte, másokat megfosztott pozíciójuktól. Ám hiába mozdította el őket a hatalomból, a régi bolsevikokat Sztálin paranoiája még mindig az ellenállás lehetséges középpontjainak látta, így 1934 és 1939 között likvidálta uralma minden lehetséges ellenfelét, ezt az időszakot később a nagy tisztogatásnak nevezték. A régi bolsevikokat, egyiket a másik után, letartóztatták, megkínozták, majd kirakatperekbe fogták, amelyekben bevallottak egy sor abszurd Szovjetunió elleni bűnt, miközben hangoztatták Sztálin iránti múlhatatlan szeretetüket. Sztálin dicsőítéséért cserébe ígéretet kaptak, hogy kivégzésük után a családjukat nem éri bántódás, de amint kivégezték a régi bolsevikokat, Sztálin gyakran megszegte ígéretét, és megölette a rokonaikat is. A könyörületet nem ismerő ember megmutatta abszolút kegyetlenségét. A mezőgazdaság kollektivizálása során Sztálin likvidálta az orosz parasztság egy egész osztályát, a kulákokat, az ukrajnai éhínség pedig, amely hozzávetőleg ötmillió ember halálát követelte, szándékos kormányintézkedések következménye volt. A történészek úgy becsülik, 31 éves uralma alatt Sztálin 15 millió honfitársa haláláért volt felelős. 1919-ben Sztálin ismét megnősült. Második felesége, Nagyezsda Allilujeva két gyermeket szült neki, egy fiút és egy lányt, de a családi életük igen zaklatott volt, és Nagyezsda 1932ben öngyilkos lett. Sztálin teljesen egyedül élt, nem érdekelte a dinasztiaalapítás, nem kivételezett a gyerekeivel sem. Első feleségétől született Jakov fia öngyilkosságot is megkísérelt, siker-

Meghatározó pillanat Az ifjú forradalmár 1902

A szeminárium elhagyása után Sztálin a forradalmi politikába vetette magát, és hamarosan a cári titkosrendőrség látóterébe került. Sztrájkokat, cárellenes demonstrációkat szervezett, a rendőrség letartóztatta, egy évet töltött börtönben, majd 1904 elején megszökött. 1907-ben ő volt az értelmi szerzője egy bankrablásnak, amellyel forradalmi ténykedéséhez akart pénzt szerezni. Ahogy a bűnügyi fotók szemléltetik, Sztálin megjelenése szándékosan volt slampos és igénytelen, olyan embert mutatott, aki távol áll a rendszerint kifogástalan öltözékű marxista értelmiségiektől. Sztálin tudatosan tagadta meg a középosztálybeli értékeket, és a nép fiának tüntette fel magát.

Sztálin öltözéke elüt az 1936-os moszkvai atlétikai szemlére kiöltözött Molotov külügyminiszterétől (bal szélen) és leendő utódjáétól, Nyikita Hruscsovétól (középen)

Idővonal 1879 l Születés Sztálin hátrányos helyzetbe született bele, épp, mint Napóleon. Grúziában, távol a hatalom és befolyás központjától, szegény családban jött a világra, és senki sem láthatta előre, mekkora hatással lesz a történelemre. 1879. december 18.

124

l Felfelé a ranglétrán l Házasság Amikor a bolsevikokat Sztálin felnőtt életében hatalomra juttató októberi először és utoljára forradalom után kitört zárt valakit a szívébe. a polgárháború, Lenin Amikor 1907. december kinevezte Sztálint – 5-én felesége, „Kato” Trockijjal együtt – az Szvanidze meghalt, öttagú Politbüróba. Sztálin Sztálin véglegesen ezzel az új Oroszország elhatárolta magát bármilyen jövőbeli emberi hatalmi központjának közvetlen közelébe került. sebezhetőségtől. 1917 1906. július 29.

Meghatározó pillanat Hatalom 1924–1929

1924. január 21-én meghalt Lenin. Sztálin addig mesterkedett, amíg Lenin potenciális utódja lett, így el tudta titkolni az őt érintő kritikát, amelyet Lenin a végrendeletében fogalmazott meg. A következő öt évben Sztálin fokozatosan elszigetelte és eltávolította a központi bizottságbeli riválisait. Lev Trockijt kizárták a kommunista pártból és külföldre száműzték, az olyan embereket, mint Zinovjev és Kamenyev, akik Sztálint segítették Trockij ellenében, szintén kizárták a pártból, és csak akkor léphettek vissza, amikor totálisan behódoltak Sztálinnak. Sztálin most már hatalmasabb, mint a cár valaha is volt.

Joszif Sztálin

„A fiatal Sztálin szívébe véste a vérbosszú tanítását: sose felejts, és sose bocsáss meg”

Sztálin a kommunista párt 14. kongresszusán 1925-ben. Ez a kommunista párt küldötteinek gyűlése volt, amely látszólag a párt legfelsőbb vezető testületét alkotta, ahonnan minden intézkedés származott

telenül. Sztálin erre csak annyit jegyzett meg: „Még lőni sem tud rendesen.” Jakov később, a II. világháború alatt a szovjet hadseregben harcolt, majd fogságba esett, és a sachsenhauseni koncentrációs táborban pusztult el. Nagyezsda Allilujevától született fia, Vaszilij túlélte ugyan Sztálint, de 41 éves korában végzett vele krónikus alkoholizmusa, egyetlen lány, Szvetlana pedig nyugatra menekült, 1967-ben Amerikába emigrált. Az 1930-as évek végére Sztálin már tudta, hogy valamikor szembe kell néznie a Hitler Németországával való összecsapással. Ám belemerült a belpolitikába, és meg volt róla győződve, hogy a külügyminisztere, Molotov által 1939-ben kötött paktum biztosítja, hogy Németország nem fog támadni, így Sztálin nem volt hajlandó hallgatni katonai vezetőinek egyre aggodalmasabb figyelmeztetéseire. Ezért teljesen készületlenül érte, amikor 1941 júniusában a német erők beözönlöttek Oroszországba, először szinte megbénította a döntésképtelenség. Mivel azonban a németek az etnikai tisztogatás brutális módszeréhez folyamodtak, Sztálin mozgósítani tudta az orosz népet a nagy honvédő háborúra. A moszkvai, leningrádi és sztálingrádi nagy csatákban Hitler seregeit megsemmisítették, és a Vörös Hadsereg megkezdte

rendületlen előrenyomulását nyugat felé. A Szovjetunió óriási vérveszteségeket szenvedett a háborúban, ezért Sztálin úgy döntött, biztosítja, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt országok a Szovjetunió csatlós államai legyenek. A potsdami konferencián, 1945-ben Sztálin elővezette feltételeit, és 1946-ra már Winston Churchill eleget megtudott ezekről ahhoz, hogy azt mondja, „vasfüggöny” választja ketté az európai kontinenst. Sztálin kommunista kormányokat erőltetett Kelet-Európa országaira, amelyeket ténylegesen is az irányítása alá vont, így aztán a korábbi szövetségesek gyanakodva meredtek egymásra az új vasfüggönyön át.

Amerikai kommunista szimpatizánsok elegendő információt adtak át az oroszoknak, hogy azok kifejleszthessék és megépítsék saját atombombájukat; az első kísérleti robbantást 1949. augusztus 29-én hajtották végre. Most már a Szovjetuniónak is volt nukleáris fegyvere, így megkezdődött a hidegháború első szakasza. Sztálin blokáddal elzárta Berlin szövetségesek által ellenőrzött szektorait, de a berlini légihíd biztosította, hogy Nyugat-Berlin exklávé maradjon a kommunista Kelet-Németországban. Noha Sztálinnak teljhatalma volt a Szovjetunióban, paranoiája továbbra sem enyhült, és az 1950-es évek elején újabb tisztogatásba kezdett. Ám mielőtt alaposan belelendülhetett volna, 1953. március 1-én hajnalban agyvérzést kapott. Amikor elment lefeküdni, utasításba adta, hogy ne zavarják, így testőrei aznap este 10-ig nem háborgatták. Ágya mellett fekve találtak rá, nem tudott sem mozogni, sem beszélni, pizsamáját áporodott vizelet áztatta. Az ember, aki népének millióival végzett, földi létének utolsó négy napját a teste csapdájába zárva töltötte. Azután, a lánya szerint még utoljára, kinyitotta a szemét, „szörnyű tekintet volt – őrült vagy dühös, és halálfélelemmel teli”. Sztálin 1953. március 5-én este 9.30-kor halt meg.

Meghatározó pillanat

A nagy honvédő háború 1941. június 22. – 1945. május 9.

A Molotov–Ribbentrop-paktum ellenére Hitler megtámadta a Szovjetuniót, kifejezett célja az ország elpusztítása és nagy kiterjedésű etnikai tisztogatás volt. Egyértelműen megsemmisítő háborút vívott. A kezdeti sokk után Sztálin mozgósította az országot a nagy honvédő háborúra. Ebben a pokolban Sztálin enyhített néhány régi szankción; engedte az orosz ortodox egyház sok templomának újranyitását, legjobb tábornokait pedig megjutalmazta. Döntő volt, hogy Sztálin – ellentétben Hitlerrel – hamar megtanulta, hogy átengedje tábornokainak a háború helyi irányítását, miközben a globális stratégiai vezetést megtartotta.

1953 l Ipari forradalom Sztálin Oroszországa iparilag nagyrészt fejletlen ország volt. Sztálin eltökélte, hogy változtat ezen, és központilag tervezett ötéves tervekbe rendezett iparosításba kezdett. A dolog végül működött, de emberileg nagy ára volt. 1928–1938

l Kollektivizálás Az élelmiszer-termelés növelésére Sztálin úgy intézkedett, hogy a kis paraszti gazdaságokat hatalmas állami gazdaságokban egyesítsék. Amikor ez nem hozta a várt eredményeket, a kulákokat, a tehetősebb parasztokat okolta ezért, és likvidálta őket. 1928–1940

l A terror l Molotov–Ribbentropl Oroszország Sztálin paranoiás elmépaktum atombombája je minden lehetséges A náci és a kommunista Az USA csak négy éven át rivális megsemmirezsim, amely egyszerre volt a világ egyedüli nuksítésére törekedett. figyelte egymást és tartott a leáris hatalma. A ManhatMegkezdte a nagy másiktól, megnemtámadási tan terv átfogó kiszivárogtisztogatást, megölette szerződést kötött, amely tatásának köszönhetően az összes még élő régi Kelet-Európa felosztásáról a szovjet hírszerzés elebolsevikot, valamint szóló titkos záradékot targendő információval tudta a hadsereg és a párt talmazott. Sztálin 16 nappal ellátni a szovjet tudósokat felsőbb vezetésének Hitler után támadta meg a saját atombomba elkétagjait. Lengyelországot. szítéséhez. 1934–1939 1939. augusztus 23. 1949. augusztus 29.

A vég l Március 1-i agyvérzése után Sztálint csapdába zárta a teste, munkatársai pedig – rettegve attól, hogy felépülhet – csak késlekedve hívtak orvosi segítséget. Az általa gerjesztett félelem négynapos haláltusára ítélte Sztálint, mielőtt végül meghalt. 1953. március 5.

125

Kulcsszereplők

A GONOSZ TENGELYE Az I. világháború nyomdokain a kegyetlen ambíció, sötét szándék és hatalomvágy három férfit arra indított, hogy a világot a halál és terror korszakába taszítsa.

126

A gonosz tengelye Adolf Hitler

NÉMETORSZÁG

1889–1945

A náci Németország vezetője, főparancsnok Hitler a német hadsereg őrvezetőjeként bátorságáért több kitüntetést is kapott, mielőtt feltehetően megsérült egy mustárgáztámadásban. Később belépett a Német Munkáspártba, és arra használta szónoki képességeit, hogy uralja a politika világát.

Aki vissza akarja szerezni Németország becsületét.

NÁCI FELSŐ VEZETŐK Hermann Göring

Joseph Goebbels

1893–1946

1897-1945

A német Luftwaffe főparancsnoka Göring, az I. világháború veterán ászpilótája Hitler bizalmasa volt, és gyorsan emelkedett a náci hierarchiában. Lengyelország megtámadása után még élvezhette a sikert, ám energiáit később a pártbeli riválisaival való küzdelmek felemésztették.

Propagandaminiszter Goebbels a dongalába miatt nem léphetett be a hadseregbe, efölötti elkeseredése vezette a náci párthoz. Hamarosan a náci Németország egyik legbefolyásosabb embere lett, de fondorlatos módszerei miatt a „mérgező törpe” gúnynevet kapta.

inden tökéletesen együtt állt Adolf Hitler hatalomra jutásához. A veterán katona megízlelte Németország I. világháborús vereségének keserű piruláját, tanúja volt, hogy a valaha nagy nemzet olyan megtört országgá hanyatlott, amely alig tudta élelmezni népét. Eltökélte az ország újjáépítését, belépett a Német Munkáspártba, és karizmatikus beszédeivel hamarosan országos figyelmet keltett. Csupa olyasmit mondott, amit a kínlódó emberek hallani akartak – élelmet, munkát ígért, és legfőképp a büszkeségük helyreállítását. A náci párt sorai sokasodtak, és döntött a nép szava: 1932 júliusában Hitlerre szavaztak, így ő lett a kancellár. Hitler és náci pártja irányította az egész német életet, betiltottak minden más politikai pártot, majd erőfeszítéseiket a versailles-i szerződés szétbomlasztására koncentrálták. A Führer azzal legitimálta tetteit, hogy a szerződés megtagadta a megfelelő „életteret” Németországtól. Hitler egymás után szegte meg a háború végén kötött egyezségeket. Kiléptette országát a Népszövetségből, fejlesztette a hadsereget, és terjeszkedni kezdett: elfoglalta a német Rajna-vidéket, annektálta Ausztriát, megszállta Csehszlovákiát. Tesztelte az ellenségeit. Már feldühítette Franciaországot és Nagy-Britanniát, amelyek azt ígérték, hadat üzennek, ha megtámadja Lengyelországot, de tudta, hogy egyedül nincs esélye megküzdeni a Szovjetunióval, amely a végső célja volt. Hitler könyörtelen és hataloméhes volt, ostoba azonban nem. Világosan látta, céljait nem érheti el csupán a német erőkkel. Segítségre volt szüksége. Szövetségesekre.

HARCI GÉPEZETEK

Messerschmitt Me–109

A Bf–109-es (Me–109), a kor modern vadászrepülőgépeinek úttörője képezte a német légierő gerincét. Ezt az eredetileg a spanyol polgárháborúban használt gépet a világháború során folyamatosan fejlesztették és tökéletesítették. A Bf–109-es lett a történelem legtöbb példányban gyártott vadászrepülője, Németországon kívül a többi tengelyhatalmi ország is alkalmazta. ERŐSSÉG Kicsi, gyors, erőteljes, gyártása olcsó GYENGESÉG Szűk keréktávolsága miatt a földön instabil, erős szélben nehéz irányítani

Tigris I

Amikor a Szovjetunió megtámadása során a németek találkoztak a hatékony szovjet tankokkal, rájöttek, nekik is el kell készíteniük a sajátjukat. Válaszuk a Tigris I volt. A remek tűzerővel és páncélzattal ellátott Tigris I-et minden német háborús fronton alkalmazták. Általában öt brit Sherman harckocsi kellett egy Tigris I megsemmisítéséhez. ERŐSSÉG 88 mm-es löveg, szinte elpusztíthatatlan páncéltest GYENGESÉG Korlátozott mobilitás, gyakori meghibásodás, nehéz szállíthatóság

Bismarck

A 20. század egyik híres csatahajója, a Bismarck az egyik legnagyobb hajó volt, amit valaha európai ország épített, Hitler fensőbbségének és hatalmának jelképéül szolgált. Konstrukciójában az I. világháború hajóira hasonlított, és óriási, 50 000 tonnás vízkiszorítása dacolt a német flottára a háború után kirótt megszorításokkal. ERŐSSÉG Páratlanul erős páncélzat, gyorsaság, mobilitás GYENGESÉG Lövegtornyok védelmének hiánya, a kormányzási problémák miatt nehéz volt irányban tartani

127

Kulcsszereplők

ITÁLIA A leendő cézár egy uralható birodalmat akar teremteni.

enito Mussolininak nagy tervei voltak Itáliával. Ő volt az atyja a fasiszta pártnak, amelyet teljes egészében ő épített fel, sorait megkeseredett háborús veteránokkal töltötte meg. 1922-re Olaszország politikai káoszba süllyedt, a királynak nem volt más választása, mint kinevezni Mussolinit miniszterelnöknek. Mussolini intelligens, agyafúrt és ambiciózus volt, és amikor vezetése alatt a munkanélküliek újra álláshoz jutottak, népszerű is lett. Háborús hős volt – az I. világháborúban sebesüléséig a frontvonalban harcolt –, és a büszkeség, amelyet el akart ültetni népében, könyörtelen tettekre sarkallta. Mussolini hitte, az a küldetése, hogy újra összekovácsolja a Római Birodalmat, amelyben modern kori cézárként ő uralkodik. 1935-ben hadseregével elfoglalta Etiópiát. A gyenge fegyverzetű etiópokat könnyen legyőzték, az olasz birodalom gyarapodott. Amikor Spanyolországban polgárháború tört ki, Mussolini kapott a lehetőségen, hogy befolyását kiterjessze, és támogatta a fasisztákat. Mussolini elég hamar ellenségekre is szert tett. Volt azonban egy ország, amely segítséget ajánlott – a náci Németország. Az olasz diktátor kegyetlen tettei felkeltették Hitler figyelmét, és meghívta Németországba az önelégült olasz vezért, azzal a céllal, hogy lenyűgözze. Mussolini is komoly figyelmet szentelt Hitlernek. Mussolini célja a Római Birodalom visszaállítása volt, ezért fő helyet akart magának az asztalnál, amikor a világot feldarabolják. Ha minden jól alakul, akkor a két hataloméhes diktátor találkozója egy erős és veszedelmes társulás kezdete lehetett volna.

Benito Mussolini 1883-1945

Pozíció: miniszterelnök, fasiszta vezér (Duce) Amikor Olaszország belépett az I. világháborúba, szakított a szocialistákkal, fasiszta lett. Támogatóit fegyveres csapatokba szervezte, terrort és megfélemlítést alkalmazott, hogy diktátor lehessen.

A FASIZMUS ATYJAI Italo Gariboldi

Ugo Cavallero

Pozíció: parancsnok Sztálingrádnál Katonai szakértelme miatt emelkedett magasra az olasz hadsereg ranglétráján, több kitüntetést kapott (a véres sztálingrádi csatában teljesített szolgálatáért is). 1941-re az afrikai olasz erők főparancsnoka lett, 1942-ben Oroszországban ő irányította az olasz hadsereget.

Pozíció: olasz vezérkari főnök, Olaszország marsallja Tehetséges taktikus volt, sikeresen működött az I. világháborúban, 1925-ben pedig Mussolini hadügyi államtitkára lett. Amikor Itália belépett a II. világháborúba, az olasz főparancsnokság vezérkari főnöke lett, és több fontos csatában is részt vett.

1879-1970

1880-1943

HARCI GÉPEZETEK

Macchi C.202 Folgore

Ez a repülőgép volt a bizonyíték rá, hogy az olasz légierő képes világszínvonalú vadászgépet gyártatni. A Folgorét a háborúban minden olyan fronton bevetették, ahol Olaszország harcolt. Gyilkos ellenfél volt. ERŐSSÉG Gyorsaság, jó kormányozhatóság GYENGESÉG Kevés fegyverzet, nem kielégítő oxigénellátó rendszer, megbízhatatlan rádió

128

Zara osztályú nehézcirkáló

A Zara osztályú nehézcirkálókat a legmodernebb francia cirkálók elleni harcra fejlesztették ki. A francia konstrukciót vették alapul, de a Zara osztályú cirkálók megnövelt páncélzattal készültek, és erősek voltak. A brit flotta nehezen birkózott meg velük, amikor a Földközi-tengeren szembekerültek. ERŐSSÉG Komoly tűzerő, vastag páncélzat GYENGESÉG Nem látták el radarral

L3 kisharckocsi

A kétszemélyes, könnyű harckocsit használták a II. világháború előtt, alatt és után is. Ez volt a legelterjedtebb olasz páncélozott harci jármű a háború során. Az L3 kisharckocsi különböző modelljeiből 2000-2500 darab készült, és több országnak is eladtak belőlük. ERŐSSÉG Olcsón előállítható, gyors GYENGESÉG Vékony páncélzat, gyenge tűzerő

A gonosz tengelye

HARCI GÉPEZETEK

Mitsubishi Zero

A Zero vadászgépeket Japán légierejének szimbólumaként a háború alatt végig használták, Pearl Harbor megtámadásától a végső kamikaze küldetésekig. 1939 és 1945 között 11 283 darabot gyártottak, ezeket a gépeket szinte láthatatlannak tartották. ERŐSSÉG Nagy hatótávolság, jó fordulékonyság GYENGESÉG Mérsékelt tűzerő, páncélzat és motor

Mitsubishi G4M Betty

Ezt a – formája alapján – „repülő szivar” becenevű japán bombázót a háború kezdetétől a végéig alkalmazták, összesen 2435 darabot gyártottak belőle. ERŐSSÉG Hihetetlenül nagy hatótávolság, nagy sebesség GYENGESÉG Nincs páncélzat, nincs védelmi fegyverzet a személyzet számára, hamar kigyulladó, védtelen üzemanyagtartályok

Jamato

Ez a hatalmas csatahajó volt a valaha épített legnagyobb és legerősebb páncélozott hadihajó. Kifejezetten az Egyesült Államok csatahajóflottája elleni harcra tervezték. ERŐSSÉG Átütő tűzerő, gyorsaság GYENGESÉG A páncélzat szerkezeti gyengeségei miatt sebezhető volt a repülőgépről indított torpedókkal szemben

JAPÁN A fejlődő hatalom dominanciára tör.

J Hirohito 1901-1989

Japán császára, a Császári Vezérkar parancsnoka Hirohito 1926-ban lett császár. Bár elméletben hatalma korlátlan volt, ennek nagy részét átengedte minisztereinek. Ennek következtében személyes szerepe Japán gyarmatosító politikájában még ma is vita tárgya.

A GYARMATOSÍTÁS VEZETŐI Konoe Fumimaro 1891-1945

Japán miniszterelnöke 1937–1941 Nemesi családba született, 1937ben lett miniszterelnök. Amikor a japán és a kínai csapatok összecsaptak, szerette volna elkerülni az átfogó háborút, a konfliktus kiszélesedésekor lemondott.

Tódzsó Hideki 1884-1948

Japán miniszterelnöke 1941–1944, hadügyminiszter A kitüntetéseket kapott tábornok Konoe lemondása után lett miniszterelnök. Támogatta a terjeszkedés politikáját, ő felelt a Pearl Harbor elleni támadásért, és nacionalista nevelést vitt az oktatási rendszerbe.

apánnak segítség kellett. Az ország a 19. században drámai mértékű iparosodáson ment keresztül, és most főszereplőnek tekintette magát a világban, a világ többi része azonban nem értett ezzel egyet. Japán szerepet játszott az antant I. világháborús győzelmében, de a nyugati hatalmakat aggasztotta növekvő imperialista irányultsága. Erős, új szövetség kialakítása helyett korlátozták a szigetország haderejét, Amerika megtiltotta még a japánok bevándorlását is az országba. A japán nacionalisták szemében ezek rasszista tettek voltak, így akik a szövetségeseik lehettek volna, ellenséggé váltak. Ez hátrányos volt Japán számára. Otthon krízissel küzdött, a gazdasági összeomlás komoly recesszióba taszította az országot. Az irányítás kicsúszott a kormány kezéből, és a katonaság önálló tevékenységbe kezdett. Végül már a miniszterelnöki posztot is egy admirális töltötte be. Japánnak nagy szüksége volt nyersanyagforrásokra, és vágyott a hatalomra, amelytől, úgy érezte, igazságtalanul fosztották meg, ezért belekezdett Ázsia japán vezetés alatti egyesítésébe. Ez egy dolgot jelentett, a régi rivális, Kína megszállását. Japán célja a távol-keleti dominancia volt, így offenzívát indított Kína ellen, amely azután háborúvá szélesedett. A Népszövetség elítélte Japánt, ezért az ország egyszerűen kilépett a szövetségből, és folytatta a hódítást. Noha Japán elfoglalta Kína szinte teljes tengerpartját, a kínai kormány nem volt hajlandó kapitulálni, a harcok folytatódtak. Korlátozott nyersanyagkészlete miatt Japán az összeomlás szélére került. Az országnak források kellettek. Túl késő volt már barátságokat kötni, de ellenségeinek ellenségeivel társulni – ez nagyon vonzó kilátássá vált Japán számára.

129

Kulcsszereplők

HÁROMHATALMI EGYEZMÉNY 1940. szeptember 27.

Kuruszu Szaburó japán nagykövet, Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter és Adolf Hitler kölcsönös védelmi szerződést ír alá Berlinben. Megegyeznek, hogy együttműködnek bármely, a szuverenitásukat megsértő agresszor ellen, így hivatalosan háborús szövetségesekké válnak. Németország, Olaszország és Japán formálisan felveszi a „tengelyhatalmak” nevet.

130

A gonosz tengelye

131

Kulcsszereplők

HALÁLOS SZÖVETSÉG

itler nem sajnálta megadni Mussolini lenyűgözésének az árát. Amikor az olasz vezető és a német diktátor találkozott, Hitler alaposan kidolgozott előadást rendezett a német katonák hosszú díszszemléjével és katonai felszerelésének bemutatásával, hogy megmutassa népe erejét. Erős üzenet volt: ez az az ország, amelylyel együtt akarsz harcolni, nem ellene. Olaszország egyetértett, Mussolini el volt ragadtatva. Két hónappal később, 1936 novemberében Itália csatlakozott Németországhoz és Japánhoz, megkötötték az antikomintern paktumot. Ez, bár látszólag a nemzetközi kommunista szervezet, a Komintern ellen irányult, valójában a Szovjetuniót célozta. Aláírásával az országok megegyeztek, ha bármelyikük háborúba keveredik a Szovjetunióval, „a közös érdekek védelme alapján” konzultálnak az intézkedésekről. Kívülről úgy látszott, Hitler és Mussolini a nyugati értékeket a kommunizmustól megvédő keresztes lovagok, ám a valóságban expanziós törekvéseiket szolgálta a paktum. Ez volt a később tengelyhatalmak néven ismertté vált szövetség első előjele. 1939 májusára Németország és Itália tudta, hogy a háború elkerülhetetlen, és a két ország megkötötte az ún. acélpaktumot. A szerződés kötelezte a két országot, hogy háború esetén segítséget nyújtson egymásnak. Az egyezmény titkos részeket is tartalmazott, előkészülve a jövendő európai háborúra, amelyet Olaszország és Németország összehangolva vív majd. Eredetileg Japán is alá szándékozott írni az acélpaktumot, ám mivel az Nagy-Britanniára és Franciaországra koncentrált, de a Szovjetunióra nem, elállt ettől. A háborús szövetség most már nagyon valóságos, kézzelfogható lett. Azonban amikor Németország 1939 szeptemberében lerohanta

Páncélozott járműben ülő tábornok tankok társaságában Lengyelország lerohanásakor, 1939-ben

Lengyelországot, Itália még nem állt készen. Évek kellettek hadserege háborús kiképzéséhez, ezért semmiképp sem tudott csatlakozni a német invázióhoz. Olaszország igazából csak 1940 júniusára készült fel, amikorra Hitler már Nyugat-Európa nagy részén megvívta háborúját. Ez mindazonáltal mellékes volt Japán és Itália számára, mivel, komfortos módon, mindegyik tengelyhatalom a világ más-más részén kívánt területet szerezni. Noha különböző arénákban küzdöttek a dominanciáért, a három vezető tudta, mekkora erőt jelent az egységfront felmutatása, így 1940. szeptember 27-én megkötötték a háromhatalmi egyezményt. A szerződés fő célja az USA óriási erejének távoltartása volt a háborútól. A paktum megkötésével a hatalmak megegyeztek, hogy összefognak bárki ellen, aki a három országot megtámadja, kivéve azokat az államokat, amelyek már hadban állnak velük. Két befolyási övezetet is felállítottak: Japán elismerte, hogy Németország és Olaszország az európai új rend vezetője, azok pedig nyugtázták, hogy Kelet-Ázsiában Japán dominál. Az üzenet egyértelmű volt – a három hatalom olyan szövetséget alkot, amely megsemmisít mindenkit, aki új birodalmaik megteremtésének útjába áll. Ami három különböző, nagy ambíciójú állammal kezdődött, átalakult egy egyesített, halálos és veszedelmes erővé, készen arra, hogy megküzdjön a világ leghatalmasabb országaival. Létrejött a tengely.

TENGELY ERŐSSÉGEK ÉS GYENGESÉGEK Technika

A háború kezdetén a német tudósok és mérnökök fényévekkel a szövetségesek szakemberei előtt jártak. Voltak már olyan technikai újdonságaik, mint a sugárhajtómű, a szintetikus olaj, valamint a legmodernebb rakéták és bombák. A német tudósok annyira lenyűgözők voltak, hogy a háború után a szövetségesek alkalmazták őket a Gemkapocs hadművelet keretében.

Számok

A német hadsereg 1936-ra már hárommillió főből állt. Hitler előre felkészítette seregeit a háborúra, és ez meg is látszott. 1939ben már száz gyalogos- és hat páncéloshadosztálya volt, míg a briteknek csak tíz. Itáliának volt az egyik legnagyobb légi-, Japánnak pedig az egyik legnagyobb hadiflottája a világon.

Kezdeményezés

A háború elején a tengelyhatalmak élvezték a stratégiai kezdeményezés előnyeit. Míg a szövetségesek azt figyelték, meddig kísérti Hitler a szerencséjét, a Führer már Lengyelország és végül a Szovjetunió lerohanását tervezte. Kezdetben a szövetségesek nem tehettek mást, mint vártak, és arra reagáltak, amit az ellenség lépett, ez valóban nagyon erős pozíciót biztosított a tengelyhatalmaknak.

Forráshiány

A probléma, amely háborúra tüzelte a tengelyhatalmakat, végig sújtotta is őket. A három hatalom készletei kimerültek, és a háború elhúzódásakor azért küzdöttek, hogy elég nyersanyagot szerezzenek seregeik ellátásához. A háború végére Németországnak annyi olaja sem volt, hogy a repülőgépeit ellássa üzemanyaggal.

Egyszemélyi irányítás

Az első időkben előny volt, hogy Hitler olyan hadműveletet indíthatott, amilyet csak jónak látott, ám a háború előrehaladtával ez nagy hátránnyá vált. Hitler minden csatáját részleteiben is irányította, bár ezt a feladatot tapasztalt és tehetséges tábornokaira kellett volna bíznia – ahogy azt a szövetséges országok tették.

Töredezett szövetség

Osztrák nácik figyelik a járdasúrolásra kényszerített zsidókat

132

A tengelyhatalmak alapvetően azért szövetkeztek, mert azonosak voltak az ellenségeik, később azonban repedések keletkeztek az egyezségen. Olaszország, kellő katonai erő híján, a háború során végig tétovázott. Hitlert korai győzelmei elbizakodottá tették, és nem volt hajlandó céljait alább adni. Japán – szövetséges vagy sem – lényegében nem bízott az európai hatalmakban. A valódi szövetség tehát lehetetlen volt.

A gonosz tengelye Hitler + Hirohito



TENGELYDIPLOMÁCIA



Nincs feljegyzés Hitler és a császár személyes találkozásáról, és ez szimbolizálja egész kapcsolatukat. Haszonelvű barátság volt, amely, ha folytatódik, katasztrofálisan végződhetett volna. Bár Hitler a japánokat „tiszteletbeli árjának” nevezte, hogy legitimálja közös szövetségüket, feljegyezték, hogy bizalmasan azt mondta: „Gondoljunk magunkra úriemberként, és ezeket az embereket legfeljebb lakkal kifényesített félmajmoknak tekintsük, akiknek korbács kell.” Japán sem volt különb, mivel ők fajilag magukat tartották felsőbbrendűnek az európaiaknál. Mindemellett mindkét vezető látta a kölcsönös szövetség előnyeit, és eltérő faji nézeteik ellenére szinte egymás tükörképei voltak. Ha a tengely összekovácsolta volna a győzelmet, ennek a kapcsolatnak a kimenetele valószínűleg igen gyászos lett volna.



Papíron a Führer és a Duce jól kijött egymással: az olasz fasizmus és a nácizmus két nagyon hasonló ideológia, és Hitler Mussolini nagy csodálója volt. A valóságban azonban a kapcsolatuk feszült volt. Mussolini kezdettől ellenszenvvel viseltetett Hitler iránt. A Mein Kapmfot unalmasnak nevezte, első találkozásukkor pedig tolmácsot sem volt hajlandó igénybe venni. Mussolini csak kevéssé tudott németül, Hitler akcentusát alig értette, és a találkozó után a diktátort „hülye kis majomként” írta le. Ezt a megvetést csak növelte, hogy Mussolini nem értett egyet Hitler szélsőséges rasszista nézeteivel. A nézetkülönbségek ellenére azonban mindketten felismerték, hogy személyes ellentéteiket alá kell rendelni politikai céljaiknak. A propaganda kettejük barátságát harsogta, szövetségük pedig meg akarta változtatni az európai történelem menetét.



Mussolini + Hitler

A felszínen a tengelyhatalmak testvéri szövetségben álltak egy közös célért, de a zárt ajtók mögött mennyire volt szoros ez a kapocs? 



Mussolini + Hirohito

Ha Hitler és Hirohito között alig volt eszmecsere, még kevesebb zajlott az olasz diktátor és a japán császár között. Valószínűtlen, hogy sokat kommunikáltak volna (ha egyáltalán). Mussolini azonban akkor is biztos volt a japán támogatásban, amikor Hitlerben kétségek merültek fel. A Ducénak különösen tetszett Pearl Harbor megtámadása, mivel az USA-t gyávának tartotta, amiért nem lépett be a háborúba, és helyeselte, hogy Japán rákényszeríti erre.

 SZÖVETSÉGESEK  TENGELYHATALMAK

TANKOK

210 950

HARCI REPÜLŐGÉPEK

50 400

582 500

174 200

HADIHAJÓK

10 853 200 TONNA

2 244 200 TONNA

ÖSSZLÉTSZÁM

109 750 100

61 160 400

133

Kulcsszereplők 8

FELOSZTOTT VILÁG Egyes országok társultak a gonosz

erőivel. Maguktól, vagy nem volt más választásuk.

3 4

02 Vichy-Franciaország

Csatlakozás: 1940. június Önszántából? Nem.

Franciaország eleste után felállt a Vichy-kormány, amely kollaborált a tengelyhatalmakkal. Sosem vált azonban teljes értékű katonai partnerré, mert Hitler megakadályozta a katonaság megerősítését.

10 Spanyolország Csatlakozás: 1941 Önszántából? Igen

Bár Spanyolország formálisan semleges maradt, katonai és gazdasági segítséggel látta el a tengelyhatalmakat, valamint támogatta az európai fasiszta államok eszméjét.

05 Szlovákia

Csatlakozás: 1940. november 24. Önszántából? Igen

Szlovákia Németország csatlós állama volt, és 1939-ben védelmi szerződést kötött vele. A szlovák haderő részese volt Lengyelország lerohanásának, és hadat üzent a Szovjetuniónak is.

03 Románia

06 Görögország

Csatlakozás: 1940. november 23. Önszántából? Igen

Csatlakozás: 1941. április Önszántából? Nem

Semleges országként kezdte, de Franciaország eleste után népszerűsödött a fasizmus elemeinek támogatása, majd egy puccs katonai diktatúrához vezetett, amely a tengelyhatalmak mellé állította az országot.

Görögországot az ország lerohanása után a fasiszta Itália a náci Németország segítségével megszállta, ennek következtében civilek tízezrei haltak éhen.

A TENGELY ÖSSZEKOVÁCSOLÓDIK • 1931. • 1935. október 3. szeptember 19. Itália Mussolini A japán Kvanvezényletével megtung-hadsereg szállja Abesszíniát megtámadja Man(a mai Etiópia). dzsúriát, később A Népszövetség Mandzsukuo néven elítéli az inváziót, bábállamot létesíte- és szankciókat nek itt. Mussolini és szavaz meg, Hitler élénken figyeli, ám ezek jórészt hogy a Népszövetség hatástalanok. nem képes megállítani az inváziót.

134

• 1936. október 25. Az olasz és a német vezetők egyezményt kötnek, amely informálisan összekapcsolja a fasiszta országokat, ez a Berlin–Róma-tengely alapja.

• 1937. november Megkötik az antikomintern paktumot, ez kiterjeszti a Berlin–Róma-tengelyt Japánra, és a három állam szövetkezik a Szovjetunió ellen.

• 1938. • 1938. • 1939. • 1940. április 9. március 12. szeptember szeptember 1. Németország A német hadseAláírják a münNémetország, majd a kora reggeli reg éljenzés és cheni egyezményt. a Szovjetunió is órákban lerohanja ünneplés közepette Németország megtámadja LenDániát és Norvébevonul Ausztriába, annektálhatja Cseh- gyelországot. Októgiát. amelyet a Harmaszlovákia egyes ber 6-ra felosztják dik Birodalomhoz részeit. Churchill egymás között az csatolnak. A szöezt mondja: „Anglia országot. vetségesek szóban választhatott a elítélik a német háború és a széexpanziót, de semgyen között. A szémit sem tesznek gyent választotta és annak megakadáa háborút kapja.” lyozására.

A gonosz tengelye

07 Magyarország Csatlakozás: 1940. november 20. Önszántából? Igen

Magyarország már Németország csatlós állama volt, amely kivételes gazdasági elbánás és az Erdély elcsatolt részének visszaszerzéséhez adandó segítség reményében csatlakozott a tengelyhez.

01 Ausztria

Csatlakozás: 1938. március 12. Önszántából? Igen.

Hitler szülőföldjén náci kormány vette át a hatalmat, és az országot német csapatok foglalták el. Ausztria a Harmadik Birodalom részévé lett, független államként többé nem létezett.

08 Finnország

Csatlakozás: 1941. június 25. Önszántából? Nem

Finnország hivatalosan sosem volt a tengelyhatalmak része, a Szovjetunió elleni téli háborúja azonban tengelytámogatóvá tette. Amikor a britek a finn Petsamo kikötőjében bombázták a német erőket, a kapcsolatok tovább mélyültek.

09 Irak

Csatlakozás: 1941. május Önszántából? Igen

Irak rövid ideig, az 1941-es angol–iraki háború idején volt tengelyszövetséges, amikor a britek ellen harcolt. Rasid Ali miniszterelnök támogatást kapott Németországtól, hogy kiűzze a brit hadakat.

04 Bulgária

Csatlakozás: 1941. március 1. Önszántából? Igen

Bulgária kezdetben vonakodott beszállni a háborúba, de Németország rávette a görög Trákia területének felkínálásával, és mentesítette a Szovjetunió elleni invázióban való részvétel alól is.

11 11 Thaiföld

Csatlakozás: 1942. január 25. Önszántából? Nem

• 1940. május 10. Németország lerohanja Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot. Ugyanaznap lemond Neville Chamberlain brit miniszterelnök, és Winston Churchill lép a helyére.

• 1940. június 14. A franciák és a szövetségesek visszavonulnak, amikor a német erők kis ellenállás mellett bevonulnak Párizsba.

• 1941. április 6. Németország megtámadja Görögországot, és megkezdődik az elfoglalása. A görög katonák kevesen vannak, így a tengely bekebelezi az országot.

• 1941. június 22. A Barbarossa-hadművelet keretében Németország megtámadja a Szovjetuniót. Az invázió Hitler végső célját képviseli – a kommunista fenyegetés megszüntetését és területszerzést a német terjeszkedéshez.

• 1941. december 8. • 1941. december 7. • 1941. (helyi idő) (helyi idő) december 8. Japán elfoglalja Japán Pearl HarPont tíz órával Malajziát. A csatát a bor bombázásával Pearl Harbor megBrit Indiai Hadsereg váratlan támadást támadása után és a Japán Császár- indít az USA ellen. A Japán lerohanja ság vívja. Ez az a támadás célja: meg- a Fülöp-szigecsendes-óceáakadályozni, hogy teket. Áprilisra ni háború első az Államok flottája beveszik Bataan nagyobb konfliktusa. beavatkozzon Japán tartományt, és az délkelet-ázsiai ország három évre expanziós terveibe. japán megszállás alá kerül.

• 1942. június 28. Németország megkezdi nyári offenzíváját a szovjet Sztálingrád felé. Az akciót a sztálingrádi csata 1943. február 2-án végül vereséggé teszi, ez megfordítja az európai hadszíntér viszonyait.

Thaiföld hivatalosan semleges ország volt az 1941-es japán invázióig. Akkor a kormány beleegyezett, hogy együttműködik a japánokkal, és megengedi, hogy területén átvonulva támadják meg Burmát és Malajziát.

 SZÖVETSÉGES ORSZÁGOK  TENGELYHATALMAK  SZÖVETSÉGESEK ÁLTAL ELFOGLALT TERÜLET  A TENGELY HÓDÍTÁSAI  SEMLEGES ORSZÁGOK  VICHY-FRANCIAORSZÁG

135

150

156

148

158

Egy korszak vége Megkönnyebbülve üdvözölte a világ a vérzivataros II. világháború befejezését, de ez egyúttal új konfliktusokat is generált.

138 Mussolini bukása

Ahogy a szövetségesek közelítettek, tanúi lettek a Duce látványos bukásának, a bábkormányon át a lincselésig

148 Adolf Hitler öngyilkossága

Ajtaja előtt a bosszúszomjas Vörös Hadsereggel a zavarodott diktátor inkább eldobta az életét, mintsem elismerje a vereséget

136

150 Az első atombomba: Hirosima

156 A nácik perbe fogása

154 A haláltáborok felszabadítása

158 A hidegháború gyökerei

Az Enola Gay személyzete egyik tagjának beszámolója

A nácik iszonyú titka csak akkor került napvilágra, amikor a felszabadítók bevonultak

A jóvátétel itt kevés volt: a háborús bűnök miatt új jogi precedens kellett

A háború ugyan véget ért, de az eszmék csatája csak átmenetileg csendesedett el

138 137

MUSSOLINI Egy korszak vége

BUKÁSA

A háború közeledett a zord véghez, és a Duce, Itália valaha leghatalmasabb embere, álruhában menekült az országból. Így érte utol a végzete.

német teherautó rakterében ülő görnyedt alakra talán ügyet sem vetettek volna, ha nem visel napszemüveget. A Luftwaffe őrmestere, aki állát a térdei közé fogott géppisztolyon nyugtatta, egyáltalán nem tűnt olyannak, mint akit az 52. Garibaldi Partizán Brigád keresett. Ők csak olasz katonaszökevények után kutakodtak a hazafelé tartó német katonák kis csoportjában. A felhős napon viselt napszemüveg azonban felkeltette a figyelmüket, és a német őrmester a közelebbi szemügyre vétellel Benito Amilcare Andrea Mussolini volt olasz miniszterelnök és diktátor eltéveszthetetlen vonásait fedezte fel. 1945. április 27-e volt, és a Duce története a befejezéséhez közeledett.

Lassú vereség

Mussolini régóta érezte, hogy közel a vég. A háború, amely sosem volt népszerű Itáliában, egy ideje már rosszul alakult. „1942 októberétől – jegyezte meg a szövetségesek el-alameini győzelmére utalva – állandó és növekvő balsejtelem gyötört a krízis miatt, amely maga alá fog gyűrni engem.” Valójában nem kellett nagy politikai tudornak lenni ahhoz, hogy lássa, nagy baj közeleg. Az olaszok II. világháborús szereplése időnként az

138

abszurditás határán mozgott. A németek elég kicsike partnereként Olaszország Franciaországnak csak annak megszállása után üzent hadat. Későbbi katonai műveleteiket – beleértve az albániai és görögországi hadműveletet – pedig annyire elfuserálták az olaszok, hogy a német haderőhöz kellett fordulniuk segítségért. 1943 májusában, amikor a szövetségesek tunéziai győzelme kiszorította a tengelyhatalmak seregeit Észak-Afrikából, válaszúthoz érkeztek. Ekkor nézetkülönbség osztotta meg a briteket és az amerikaiakat. Az amerikaiak a német megszállás alatt álló Franciaországra szerették volna koncentrálni az erőket, míg a britek ennek elhalasztása mellett kardoskodtak, és a Németországra gyakorolt nyomást a gyengébb partner megtámadásával akarták fenntartani. A brit terv kerekedett felül, és Itáliára bizonytalan jövő várt, de még mindig volt remény, hogy a pusztító hadjárat elkerülheti az olasz csizmát. Amikor júliusban elkezdődött az első szövetséges támadás Szicília ellen, egy dolog világos volt: diktátorként a Duce napjai meg vannak számlálva. Egy tikkasztóan forró július végi napon a Fasiszta Nagytanács gyűlésén a Ducénak nem szavaztak bizalmat, lemondatták hivataláról. Úgy vélte, figyelmen kívül hagyhatja a tanács döntését, és úgy döntött, hogy hatalmon marad. Sorsa másnap mégis megpecsételődött, amikor

III. Viktor Emánuel király elrendelte a letartóztatását. Az egész procedúra azonban olyan udvarias és békés volt, hogy Mussolini szemlátomást nem fogta fel, mi történik vele valójában – ez a hiba később végzetes következményekkel járt.

Lent: Olasz partizánok, akik az Akciópárttal összehangoltan járőröznek Milánó utcáin a város felszabadítása után

Mussolini bukása Jobbra: Mussolini egy személyi kultusz jelképes figurája volt, aki az egyesítő erőt képviselte az olaszországi fasizmusban

„Mussolini régóta érezte, hogy közel a vég. A háború, amely sosem volt népszerű Itáliában, egy ideje már roszszul alakult”

139

Egy korszak vége Hatvanadik születésnapján a Duce fogságban volt Ponza szigetén, ahonnan azután az Appenninekbe, a San Grasso hegyen 1800 méter magasan fekvő impozáns Hotel Campo Imperatoréba szállították. De az aranykalitka nem örökre őrizte a volt vezért.

Olasz kapituláció

Egyik oldalon sem volt kétsége senkinek afelől, hogy Olaszország most megpróbál kilépni a háborúból. A bekövetkező tragikus események döntő tényezője volt, hogy a németek ezeket gyorsan és határozottan tudták véghezvinni. Mialatt a szövetségesek leragadtak az olasz kapituláció feltételeiről szóló tárgyalásoknál az új kormánnyal, amelyet Pietro Badoglio marsall vezetett, a németek csendben csapatokat indítottak el Olaszországba. Mire a szövetségesek és az Itália közötti végleges fegyvernyugvást bejelentették, a németek már készen álltak az Asche hadművelettel, amelynek keretében Dél-Franciaországban, a Balkánon és az Égei-tenger térségében az olasz csapatokat németekre cserélték. Azonnal lefegyvereztek több mint félmillió olasz katonát a hazájában – az olasz hadsereg 56 megdöbbent hadosztályát egyszerűen leszerelték. A szövetségesek nyilvánvalóan elszámították magukat a német válaszlépést illetően, de jött még rosszabb is. A németek

ahelyett, hogy – ahogy várták tőlük – Rómától északra beásták volna magukat a védekezéshez, úgy döntöttek, visszaverik a szövetséges támadást. Szeptember 9-én – csupán néhány órával a fegyverszünet bejelentése után – a szövetségesek megindultak és partra szálltak Salernónál, ahol kezdettől heves ellenállásba ütköztek. A németek Albert Kesselring vezetésével felkészültek rá, hogy az olasz föld minden egyes méterének megszerzéséért kemény árat fizettessenek a szövetségesekkel. Mussolini ekkor valamiféle köztes állapotban leledzett. Úgy írta le magát, hogy ő „egy hulla, akinek a halálát haboznak bejelenteni”, úgy tűnt, elveszítette az energiáját és a szenvedélyességét, amelyek oly jellemzők voltak rá karrierje korai időszakában. A szövetségesek tárgyalási feltételei szerint az invázió megindulásakor őt át kellett adni nekik, de a németek reakciója annyira gyors volt, hogy az pánikot keltett az új olasz vezetésben. A király, Badoglio és a kormány többi tagja szeptember 9-én délre menekült Rómából, nem hagytak hátra a lemondatott diktátorra vonatkozóan semmiféle utasítást, akinek élete és pályája rövidesen az utolsó, megalázó szakaszába lépett. Tizenkét vitorlázógépen több mint 100 német kommandóst küldtek Mussolini „megmentésére”, akinek kényelmes tartózkodási helyét egy vészesen

Fent: A Duce 1925-ben tett szert az Olaszország feletti teljhatalomra a demokratikus kormányzat feloszlatásával

túlterhelt Storch futárgépen kellett elhagynia. Két nappal később találkozott a Führerrel. Hitler választás elé állította Mussolinit: vagy elfogadja az új olasz kormányzat vezetői pozícióját Észak-Olaszországban, vagy ha nem, akkor vállalja a következményeket. „Gondoskodunk róla – figyelmeztette a Führer –, hogy Észak-Olaszország még irigyelni is fogja Lengyelország sorsát, ha Ön nem hajlandó új életre kelteni Németország és Olaszország szövetségét azzal, hogy az új állam és az új kormány feje lesz.” Ez világos beszéd volt.

„Sok olasz remélte, hogy a szövetségesekkel kötött fegyverszünet a háborújuk végét jelenti. Ez talán naiv elképzelés volt, mégis kevesen gondolták, hogy a harcuk csak most kezdődik”

140

Lent: Mussolini német és olasz katonák körében 1944-ben. Az olasz egységek németországi kiképzést kaptak a szövetségesek elleni harc folytatásához

Mussolini bukása

„Németország tényleg a barátod” Az, hogy hátat fordítottak a náci Németországnak, pusztító következményekkel járt az olaszokra nézve. A plakátok ugyan azt hirdették, hogy az olaszoknak nincs félnivalójuk régi partnerüktől, akivel az acélpaktumot kötötték, ám a valóság egészen más volt. A kapitulációval Itália Németország számára csupán szabadon kifosztható emberi és anyagi erőforrássá vált. Gyárakat szereltek le és szállítottak el az országból, és Olaszországnak még havi 10 millió lírát is ki kellett fizetnie a költségekre. Sokakat az éhezés szélére sodorva az élelmiszert is elvonták

a német katonák számára. Németország valójában éppúgy annektálta az új, Mussolini vezette kormány területét, a Salòi Köztársaságot (Olasz Szociális Köztársaság) is, mint az ország északkeleti részeit, amelyek történetesen egybeestek az Ausztriától az I. világháborúban megszerzett területekkel. Salòban egy „tanácsadó”, Rudolph Rahn lett a német nagykövet, ez még jobban aláásta Mussolini hatalmát. A nagy vezér már alig volt több egy bábunál.

„Amikor Itália megadta magát a szövetségeseknek, Németország számára csupán szabadon kifosztható emberi és anyagi erőforrássá vált”

Jobbra: „Itt vannak a felszabadítók!” – az USA-t a bombázásokban való részvétele miatt démonizáló propagandaplakát

A Via Ardeatina-i barlangoknál a mészárlást egy SS-egység hajtotta végre, bosszúból a partizántevékenység miatt

141

Egy korszak vége Így egy bábállam vezetőjeként megkezdődött Mussolini karrierjének utolsó szakasza. Ha korábban hullának érezte magát, most nem sokkal volt több egy zombinál.

Közelítenek a szövetségesek

Sok olasz remélte, hogy a szövetségesekkel kötött fegyverszünet a háborújuk végét jelenti. Ez talán naiv elképzelés volt, mégis kevesen gondolták, hogy a harcuk csak most kezdődik. Németország nem engedhette meg, hogy a szövetségesek csak úgy elfoglalják Itália egy részét és a Vaterland elleni támadások bázisaként használják. Mindazonáltal az olaszok mint harcostársak leszerelése az alkalmatlanságuk ellenére mégis nagy csapás volt, és a régóta várható európai invázió közeledtével Németor-

„A szövetségesekkel kötött fegyverszünet bejelentése után spontán módon alakultak partizáncsapatok, körülbelül 10 000 civil fegyverkezett fel és alkotott lazán szervezett csoportokat” szág hamarosan már három borzasztóan kemény fronton küzdött. Az első olaszok, akik ráébredtek az új helyzet valóságára, maguk a katonák voltak. Több mint 600 000-en hadifoglyok lettek, legtöbbjüket Németországba szállították kényszermunkára, 200 ezren megragadták a lehetőséget és beléptek a német hadseregbe. Általánosak voltak az atrocitások, leginkább Kefalónia szigetén, ahol az olasz csapatok elkövették azt a hibát, hogy ellenálltak a németeknek.

A rá következő egyoldalú harcban ezren haltak meg, azután pedig 5000 túlélőt szisztematikusan megöltek. A Salerno felől indított szövetséges offenzíva lassan haladt, de 1944 januárjára a fő védelmi vonalukig szorította vissza a németeket. Három támadást indítottak a Gusztáv-vonal egyik kulcspontja, Monte Cassino ellen, de nem tudták megtörni a német védelmet. A háború brutális, felmorzsoló fázisba jutott, és az olaszokból két pusztító erő közé beékelődött szemlélő lett. Sokak számára egyszerűen elképzelhetetlen

Ahogy a szövetségesek előrenyomultak Olaszországban, Mussolini népszerűsége rohamosan csökkent

Mussolini biztatóan megpaskolja a félkatonai Fekete Brigádok egyik ifjú katonáját egy szemlén Mussolini élete utolsó két évét az Olasz Szociális Köztársaság bábfigurájaként töltötte

142

Mussolini bukása AOSTA

COMO

MILÁNÓ VERONA

1943 szeptemberétől Mussolini csupán egy észak-olaszországi bábállam vezetője, amelyet ténylegesen a németek támogatnak, szerveznek meg és irányítanak. Salòban élve Mussolininek semmi hatalma és jóformán semmi befolyása nem marad.

RIMINI

FIRENZE

1944 márciusában megnövekszik az olasz partizánok elleni akciók száma és mérete. A közös, németekből és olaszokból álló fasiszta egységek támadások sorával („rastrellamentos”) csapnak le Észak-Olaszországban, a partizánok veszteségei pedig gyakran több száz főre rúgnak.

A Salòi Köztársaság

1945. április 27-én, miközben a németeket felmorzsolja a szövetségesek rohama, Mussolini szökni próbál Olaszországból. Dongo falu közelében, a svájci határnál fogja el őt az 52. Garibaldi Brigád. Egy nappal később kivégzik.

VELENCE

Partizánellenes hadműveletek

Mussolini elfogása

LIVORNO

Róma felszabadítása

Mindössze két nappal a normadiai partraszállás előtt, 1944. június 4-én az amerikai 5. hadsereg felszabadítja Rómát. Máig vitatott az amerikai parancsnok döntése, miszerint először Rómát kell elérni, lehet, hogy emiatt szalasztották el a német 10. hadsereg bekerítésének az esélyét.

PESCARA RÓMA

L’AQUILA

Benito Mussolini kiiktatása után nyitva az út, hogy Olaszország végleg megadja magát a szövetségeseknek. A Ducét a Hotel Campo Imperatoréban tartják fogva. Kommandósművelet keretében német ejtőernyősök szabadítják ki, Fieseler 156 futárrepülőgépen viszik egy Róma melletti reptérre.

ANZIO CASSINO

Mussolini lemondatása

FOGGIA

Áttörés Monte Cassinónál

A Cassino felé irányuló három korábbi támadás kudarcot vall, végül a szövetségesek 1944 májusában törik át a Gusztáv-vonalat, a 2. lengyel hadtest jár az élen. Úgy tűnik, az egész német 10. hadsereget be lehetne keríteni, de sajnos nem tudják kihasználni a lehetőséget.

A rémálmok színtere

Az egész háború legelkeseredettebb harcai közül néhánynak Itália volt a helyszíne, ahogy a Mussolini bukása mögött álló politikai ármánykodásnak is.

SALERNO

Támadnak a szövetségesek

Pár órával azután, hogy az olasz erők kapitulálnak, 1943. szeptember 9-én Salernónál megkezdődik a szövetségesek partraszállása. A német ellenállás ereje meglepi őket, csak lassan haladnak előre, feltartja őket a Gusztáv-vonal erődítményrendszere, s a tipikus kemény olasz tél is ellenük van.

PALERMO

TARANTO

„BENITO MUSSOLINI KIIKTATÁSA UTÁN NYITVA AZ ÚT, HOGY OLASZORSZÁG VÉGLEG MEGADJA MAGÁT A SZÖVETSÉGESEKNEK” 143

Egy korszak vége „A helyzet ritkán volt egyértelmű, sok fiatal nem politikai vagy ideológiai meggyőződésből csatlakozott a szervezett egységekhez, hanem elkeseredettségből, és mert valami munkára volt szüksége”

volt, hogy csak álljanak és nézzék, mi történik, de az érthető tettvágy, hogy reagáljanak a helyzetre, Olaszországot a polgárháború sötét mélységeibe sodorta.

Az ellenállás felszínre tör

A szövetségesekkel kötött fegyverszünet bejelentése után spontán módon alakultak partizáncsapatok, körülbelül 10 000 civil fegyverkezett fel és alkotott lazán szervezett csoportokat. Kétnapnyi ellenállás még Rómában is volt, amíg a németek azzal nem fenyegettek, hogy földig rombolják a várost. Hozzávetőleg 50 000, főként Jugoszláviából származó hadifogoly is bekerült ebbe a felfordulásba, mivel az őket őrző olaszok elhagyták posztjukat. Sokan a hegyekbe indultak, hogy a partizánokhoz csatlakozzanak. A háború kezdetén kevés ilyen csoport létezett, létszámuk egyenként vélhetően csak tucatnyi emberre rúgott. Az 1943 szeptemberében aláírt fegyverszünetet követően az aktív partizánok száma meredeken emelkedett Olaszországban. Mussolini elmozdítása után a korábban betiltott politikai

Fent: Hitler és Mussolini viszonya a háború előrehaladtával megromlott Balra: Mussolini utolsó beszéde Milánóban, 1944-ben. Ígéri, hogy a német fegyverek megfordítják a háború állását, és megbüntetik a bolsevikokat

144

Mussolini bukása pártok előléptek az árnyékból, és szenvedélyes ideológiai alapon partizáncsapatokat hoztak létre. Ezeknek a csoportoknak közel felét a Garibaldi Brigádok néven ismert kommunisták tették ki. Az Akciópárt volt a második legnagyobb szervezet, de voltak olyan partizánok is, akik a szocialisták, kereszténydemokraták, munkás demokraták és liberálisok céljaiért küzdöttek, mint ahogy olyanok is, akik elutasítottak bármilyen politikai hovatartozást, például a Stella Rossa, a Vörös Csillag Brigád. A hat fő antifasiszta párt a Comitato di Liberazione Nazionaléba (CLN, Nemzeti Felszabadító Bizottság) szerveződött, céljuk a német megszállással és az olasz fasiszta csoportokkal szembeni ellenállás koordinálása volt. Utóbbiak egy része Mussolini új kormányával egy időben jött létre. A fasiszta milícia, a Guardia Nazionale Repubblicana (GNR) a partizánok ellen tevékenykedett, ebben a Gestapo, az SS biztonsági szolgálata, a katonai kötődésű carabinieri csendőrség és alig irányítható bandák segítették. A helyzet ritkán volt egyértelmű, sok fiatal nem politikai vagy

ideológiai meggyőződésből csatlakozott a szervezett egységekhez, hanem elkeseredettségből, és mert valami munkára volt szüksége. Mindemellett akadt épp elég fanatikus, akik miatt a különböző szervezetek között gyakran kegyetlen harc folyt. A történészek régóta vitatkoznak a partizánok hatékonyságán, de afelől nem lehet kétség, hogy a szövetségesek olaszországi hadjáratának előrehaladtával az aktivitásuk mértéke fokozatosan nőtt. 1944 januárjában kevesebb mint 500 támadást jegyeztek fel, márciusban több mint 2000-et, júniusban pedig már meghaladta 3000-et. Ezek az akciók, különösen, ha német katonák ellen irányultak, súlyos megtorlást vontak maguk után. Ökölszabályként a németek a partizánok által megölt minden egyes német katonáért tíz civil foglyot végeztek ki. A leghírhedtebb retorzió talán egy római bombatámadás után következett, amelyet a kommunista Gruppi di Azione Patriottica Centrale (GAP Centrale) hajtott végre. 1944. március 23-án egy 18 kilós bombát robbantottak fel egy felvonuló SS-század

katonái mellett, akik közül 28 azonnal, további öt pedig másnap halt bele sérüléseibe. A feldühödött németek razziázva összeszedtek zsidókat, kommunistákat, bűnözőket és olyan embereket, akik csak rosszkor voltak rossz helyen. Másnap ötösével kivégezték őket a Rómától délre található Ardeatine-barlangokban. A brutális kezdet után a nap előrehaladtával a kivégzések egyre embertelenebbek lettek: egyeseket halálra vertek. Sok csoport figyelme a németekről inkább az infrastruktúra – például hidak, vasútvonalak – vagy fasiszta ellenfeleik felé fordult, az ugyanis nem váltott ki annyira kemény reakciót. A civil lakosság – akiket a németek arra figyelmeztettek, ne vegyenek részt ezekben a tevékenységekben, a szövetségesek pedig éppen arra biztattak, hogy tegyék meg – rémisztően bizonytalan állapotba került, mert egy ellenállási cselekmény bármely pillanatban megtorlással járhatott. Az országban dúló harc miatti súlyos ellátási hiány a feketepiac felvirágzáshoz vezetett. Sokfelé anarchiaközeli helyzet alakult ki, mivel fegyveres bandák azért

„Mussolinit kétségbeejtette a német megszállás brutális jellege, de új kormánya tehetetlen volt”

Itália partizánjai A nácikkal és a fasisztákkal szembeni szervezett ellenállásnak sok formája volt.

Garibaldi Brigádok A kommunista hátterű Garibaldi Brigádok voltak a legnagyobb egység a partizánok palettáján. Főleg spanyol polgárháborús veteránok vezették, egy brigád rendszerint 100–300 főből állt, de a létszám sokkal nagyobb is lehetett, és erősen ingadozott. A brigádok létszámuk növekedésével elvesztették hatékonyságukat, mert nagyobb, nehézkesebb célpontot jelentettek a partizánellenes erők számára.

Stella Rossa (Vörös Csillag) Brigád A politikai ideológiától független kevés partizánszervezet egyike, a Stella Rossa elutasította a külső befolyást, és az amerikaiak által működtetett Stratégiai Szolgálatok Hivatala – a CIA elődje – támogatásának és fegyvereinek köszönhetően tehette a dolgát. A Stella Rossa először 1943 novemberében, mindössze 20 taggal indított akciót.

A fényképen Belgrád felé tartó partizánok láthatók

Giustizia e Libertà (Igazság és Szabadság) Brigádok Az Akciópárt által támogatott GL Brigádok törekvése inkább egyfajta egyesült hadsereg létrehozása volt, nem annyira a puszta gerilla-hadviselés. Az összes olaszországi partizánerő mintegy 21 százalékát tették ki, és a szövetségesek, akik nem bíztak a kommunistákban, őket részesítették előnyben. Egyik vezetőjük, Ferruccio Parri (a képen) később Olaszország miniszterelnöke lett.

Parri militáns antifasiszta volt, aki az 1920-as évek óta harcolt Mussolini ellen

145

Egy korszak vége raboltak ki embereket és házakat, hogy eladják a zsákmányt. Az országban lassanként előrearaszoló szövetségesek sem biztosították az élelmet a korábban megígért szinten. Ami még rosszabb, ismeretes, hogy az átvonuló katonák belevetették magukat a civil lakosság fosztogatásába és megerőszakolásába.

A megbénított vezér

Mussolinit kétségbeejtette a német megszállás brutális jellege, de új kormánya tehetetlen volt. A Repubblica Sociale Italiana (RSI) székhelye megalázó módon nem Rómában, hanem Salòban volt, különböző hivatalait pedig szándékosan nagy területen szórták szét, hogy korlátozzák hatékony működésüket. A Duce megaláztatását fokozta, hogy csupán egy négy hadosztályból álló hadsereget kapott, amelynek nagy részét újoncokból kellett kiállítani. Csak 12 000 tisztnek és altisztnek engedélyezték, hogy visszatérjen

Németországból, és sorozást kellett tartani, hogy feltöltsék az új hadsereg szánalmasan hiányos legénységi állományát. Ez a partizánok számának növekedéséhez vezetett, mert sok fiatalember szívesebben próbált szerencsét a hegyekben, mint hogy engedelmeskedjen a behívóparancsnak. Mussolini azonban nem veszítette el teljesen a befolyását. Ráfanyalodott régi, újságírói foglalkozására, és megint termékeny szerző lett, ontva a propagandacikkeket. Ezekben a szövetségeseket angol–amerikai megszállóknak nevezte, akiknek viselkedését, miszerint lerombolják az olasz nagy- és kisvárosokat, ellentétbe állította azzal a hozzáállással, hogy a németek érintetlenül hagyták Rómát, amikor az amerikai 5. hadsereg 1944 júniusában kiűzte őket onnan. A szövetségesek hadjárata 1944 májusában, a sikeres negyedik Monte Cassinó-i csata után könyörtelenül haladt előre, ám óriási emberveszteségeket szenvedett mindkét

oldal, miközben a németek újabb és újabb védelmi vonalakra szorultak vissza. Az olaszországi hadjárat megnevezett célja (Róma eleste után) a június 6-án indított normandiai partraszállás támogatása volt, úgy, hogy a német egységeket elvonják Franciaországból. Később sok történész felhívta a figyelmet arra, vitatható, hogy valójában ki kötötte le kinek az erejét.

Kétségbeesett szökés

1944 végére Mussolini szinte teljesen elszigetelődött, de még maradt benne némi harckészség. Kidolgozott egy ellentámadási tervet, négy értékes hadosztályát használta hozzá, de nem sikerült tartós eredményt elérnie a szövetségesek előrenyomulásával szemben. A régi szenvedélyesség utolsó megnyilvánulásaként Mussolini decemberben beszédet tartott Milánóban, és zajos tetszést aratott a Teatro Liricóban összezsúfolódott tömeg körében.

Mussolini és szeretője, Claretta Petacci összezúzott és megcsonkított holtteste

146

Mussolini bukása annak maradnia kell. A németeknek közömbös volt olasz utasaik sorsa, de abban egyetértettek, hogy Mussolini – és csak Mussolini – továbbutazhat velük álruhában. Adtak neki nagykabátot, sisakot, géppisztolyt, valamint a végzetes napszemüveget, hiábavaló kísérletet téve, hogy Olaszország legismertebb arcát álcázzák. A csapat átvizsgálásakor Mussolinit gyorsan felismerték és le is tartóztatták. Az 52. Garibaldi Brigád járőre által a kommunisták kezére jutott.

Az utolsó felvonás

A kommunisták eltökélték, hogy Mussolinit és sleppjének többi tagját – beleértve a szeretőjét, Claretta Petaccit is – nem adják át a szövetségeseknek. Keserves néhány óra következett, amíg megvitatták Mussolini sorsát, majd még egyszer álruhába öltöztették – ezúttal a partizánok –, mert próbálták életben tartani addig, amíg eldöntik, mi tegyenek vele. A meghozott döntés

brutálisan egyszerű volt. Mussolinit a szeretőjével együtt 1945. április 28-án géppisztollyal szitává lőtték. Kezdetben sokan állították, hogy ők végezték ki a Ducét, ám még ma sem tisztázott, ki húzta meg a ravaszt. Sleppjének maradékát szintén kivégezték, és a holttesteket – Mussolini és a szeretője testét is – minden teketória nélkül közszemlére tették Milánóban, a Piazzale Loretón. Április 29-én reggel az emberek rátaláltak a testekre. Hamarosan tömeg gyűlt össze, az emberek leköpködték, megrugdosták, meggyalázták a holttesteket. Mussolinit, a szeretőjét és a többieket lábuknál fogva akasztották fel, megmerevedett testük természetellenesen függött. Másnap Hitler öngyilkos lett. Olaszország gyötrelmei azonban még ekkor sem értek véget. Mussolini meghalt, de a partizánoknak rengeteg más célpontjuk is volt. Fasiszták és fasisztagyanúsak ezreit végezték ki haladéktalanul – megkezdődött az erőszak orgiája.

Kivégzése után a fasiszta vezetőt és sleppjét lábuknál felakasztva Milánó egyik nyilvános terén tették közszemlére a partizánok

Images: Alamy, Getty

Ez nemigen volt több egy utolsó éljenzésnél. 1945 februárjában német orvosa bejelentette, hogy „fizikailag és lelkileg súlyosan összeroppant”. A német katonai pozíció is kezdett minden fronton összeomlani. Áprilisban a szövetségesek áttörték a Gót-vonalat, közben pedig ők nyugatról, az oroszok keletről közeledtek Berlinhez. Április 25-én a partizánok vezetői Milánóban találkoztak Mussolinival, hogy kidolgozzák a fasiszta milíciacsoportokra vonatkozó megadási feltételeket. Nem sikerült megállapodnia velük. Milánót elhagyva, este 8-kor Mussolini kétségbeesett kísérletbe fogott, hogy megszökjön az országból. Aznap éjjel Comóig jutott, majd április 27-én véletlenül összetalálkozott egy csapat német katonával, akik fáradtan vonultak hazafelé a kimerítő itáliai hadjáratból. A partizánok útlezárása megállította a csapatot, akik hosszas vita után azt mondták a németeknek, folytathatják útjukat, de aki olasz,

147

Egy korszak vége Az Új Kancellária kertje

Hitler testét a bunker feletti kertben égették szénné. Még ma is erősen vitatott, hogy a Vörös Hadsereg által talált két hulla vajon valóban Hitler és Eva Braun teste volt-e. Joseph Goebbels a zord végkifejletig Hitlerrel maradt, és elrendelte, hogy az ő testét is égessék el; hat gyermekét ciánnal ölte meg. Goebbels holttestét később a Vörös Hadsereg katonái fedezték fel.

ADOLF HITLER

HALÁLA BERLIN, NÉMETORSZÁG 1945. ÁPRILIS 30. Miközben dúlt a csata Berlin utcáin, a náci Németország Führere 15 méter mélyen, föld alatti búvóhelyén, a Führerbunkerben tartózkodott. Adolf Hitler egyelőre biztonságban volt, de már nem kellett sok idő, amíg a Harmadik Birodalom fővárosát elözönlötte a bosszúálló Vörös Hadsereg. Hitler megmaradt hívei könyörögtek neki, hogy szökjön délre, a berchtesgadeni alpesi üdülőbe. Azonban a Führer, aki elhatározta, hogy az ügy mártírja lesz, ott maradt. Szellemileg már eléggé leépült, és úgy hitte, berlini jelenléte kitartásra ösztönzi a Wehrmacht maradékát. Nem lesz megalázó fegyverletétel, mint 1918-ban. Hitler utolsó pár napját meghatározta, hogy azok, akiket nagyra tartott, elhagyták. Heinrich Himmler megpróbált békét kötni a szövetségesekkel, Hermann Göring saját magát nevezte ki az új vezérré. Hitler csak április végén ismerte fel, hogy a játszmának vége, és tette meg az előkészületeket a halálához. Semmilyen körülmények között nem akart fogságba esni és elszenvedni mindazt, amit Mussolini: felkötve közszemlére tétetni. Feleségül vette Eva Braunt, aki régóta az élettársa volt, lediktálta politikai végrendeletét, amely – jellemzően – kirohanás volt a zsidók ellen, akiket felelőssé tett a háborúért. Április 30-án hajnali 2.30-kor Hitler elköszönt a Führerbunker személyzetétől. Aznap délután holtan találták. Mellette egy Walther PPK pisztoly hevert a földön, és újdonsült felesége is élettelenül feküdt ott, miután szétharapott egy ciánkapszulát. A testeket elégették, csupán elszenesedett maradványokká váltak. A Wehrmacht fegyverei hamarosan elhallgattak, és a Harmadik Birodalom zsarnoksága véget ért.

148

Betontorony

A Führerbunkerhez a talaj szintjén két betontorony tartozott, ezek biztosították a szellőzést és vészkijáratként is használhatták őket. Csak az egyik készült el teljesen, a másik befejezetlen maradt. A betonblokk ellenálló volt, mégis megérezte a felette lévő kancelláriát célzó szovjet ágyúzás erejét. A komplexum minden bomba becsapódásakor megremegett, az előbunker plafonja pedig kis híján beomlott.

Hitler berlini parancsnoki bunkere

A Führerbunker Berlinben a Birodalmi Kancellária közelében, egy titkos föld alatti komplexum része volt. Két szakaszban építették meg, először az előbunkert fejezték be 1936-ban, ezt követte a Führerbunker 1944-ben. Kezdetben ideiglenes, légitámadás elleni óvóhelynek építették, de ahogy a bombatámadások fokozódtak és a háború áttevődött Németországba, állandó jellegű tartózkodási hellyé bővítették. Itt töltötte Hitler élete utolsó három hónapját.

Adolf Hitler öngyilkossága Generátorok

A bunker energiaellátásáért több dízelgenerátor felelt, amelyeket akkor telepítettek, amikor kiderült, Hitler hosszú távú berendezkedést tervez itt. A gépteremben elhelyezett generátorok biztosították az elektromosságot az egész komplexumban, valamint működtették a levegőztetést és a vízpumpákat. A rendszer igen hangos volt, úgy tudni, ennek a zaja miatt nem hallotta senki a pisztolylövést, amikor Hitler főbe lőtte magát.

A Führerbunker vége

A szovjetek az 1940-es évek végén felrobbantották a területet, lerombolva a bunker egy részét. A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) csak több mint négy évtizeddel később, 1988-ban határozta el a felszámolását, ekkor eltorlaszolták a bejáratait. A felszínen 2006 óta tájékoztató tábla található, egy berlini múzeumban pedig 2016-ban felállították Hitler bunkerbeli lakrészét.

Vasbeton

A vastag bunkerfalak betonból készültek, és minden ajtó légmentesen zárt, hogy védjen az esetleges gáztámadásoktól. Ezzel az építmény bombabiztos lett, de a komoly védelem ellenére a Führerbunkernek volt gyenge pontja, a kommunikációs rendszer. A kis telefonközpont jelentette az egyetlen kapcsolatot a külvilággal, ezen keresztül civileket hívtak fel, hogy derítsék ki, a Vörös Hadsereg elérte-e már a szektorukat.

Az előbunker Föld alatti alagutak

Az előbunkert alagút kötötte össze a Führerbunkerrel. Ez könnyűvé tette a közlekedést a föld alatti komplexum két része között. A teljes építmény 915 négyzetméter területű volt, főbejárata egy vörös szőnyeges folyosó volt, amelyet festmények díszítettek.

Az építményegyüttesnek volt egy része, amelyet Vorbunkerként ismerünk. A Führerbunker húsz helyiségével szemben ennek 12 volt, és 6,4 méter mélyen építették meg. Úgy tervezték, hogy legyen hely az egészségügyi, adminisztratív és kisegítő személyzetnek, amely a komplexum zökkenőmentes működtetéséhez kellett, miközben a náci Németország egyre közelebb került a kapitulációhoz.

Különböző helyiségek

Hitler 105 napot töltött a bunkerben, 1945 januárjától áprilisi öngyilkosságáig. A területen több szállást rendeztek be, hogy a tartózkodást a lehető legpraktikusabbá és minél elviselhetőbbé tegyék. A Führernek volt dolgozó- és konferenciaszobája a katonai stratégia tervezéséhez, valamint háló- és fürdőszobája is. Egy helyiséget külön a kutyáinak és a testőreinek tartottak fenn.

Eredetileg az egész föld alatti építményt légvédelmi óvóhelynek tervezték, de végül sokkal nagyszabásúbb lett. A Führerbunker luxusa ugyan meghaladta az átlag légoltalmi bunker szintjét, de egy világ választotta el a Wolfsschanzétól (Farkasodú), ahonnan Hitler a háború alatt irányította a stratégiát. A konferenciaszoba különösen szűkös volt, itt tartották a német háborús tevékenység utolsó katonai eligazításait.

1947. júliusi fotó a Führer-bunker nek a Birodalmi Kancellária kert ben található hátsó bejáratáról jé-

Kevéske luxus

149

Egy korszak vĂŠge

150

Atombomba

Szemtanú AZ ELSŐ ATOMBOMBA HIROSIMA, JAPÁN, 1945. AUGUSZTUS 6. DUTCH VAN KIRK Dutch Van Kirk már 58 afrikai és európai bevetést teljesített a világháborúban, amikor áthelyezték az 509. Vegyes Bombázó Csoporthoz. Ő volt az Enola Gay navigátora, ez a gép dobta le 1945. augusztus 6-án az első atombombát a japán Hirosima városra. A bombázó személyzetének utolsó életben maradt tagja volt, 2014. július 28-án halt meg.

Nem örültem valami nagyon a bomba ledobásának, de túl rosszul sem éreztem magam miatta. Velünk is történhetett volna…

heodore Van Kirk, aki mindenki Dutchnak hívott, nem tudott elaludni. Ez általános probléma volt a bevetés előtt álló katonák között, de az apró csendes-óceáni szigeten, Tinianon állomásozó Dutch és a hajózószemélyzet másik 11 tagja aznap éjjel nem csupán a szokásos okok miatt szenvedett álmatlanságtól. A dátum 1945. augusztus 5. volt, és másnap reggel kellett ledobniuk a világ első atombombáját Hirosimára. Hogy valamivel eltöltsék az időt, a személyzet egy része – köztük a navigátor Dutch, Tom Ferebee bombázótiszt és Paul Tibbets pilóta – pókerezett. Előrevetítették a jövőt, tekintve, hogy pár óra múlva ismét szerencsejátékot játszottak, csak immár sokkal nagyobb tétre. Természetesen az USA sikeresen robbantotta fel az első nukleáris fegyvert az előző hónapban a Trinity nukleáris teszt során Új-Mexikóban, Dutch pedig a hajózószemélyzet összes tagjával együtt átesett egy több hónapos, a Wendover légibázison tartott intenzív kiképzésen. Mindazonáltal tény, hogy a hadviselés történetében még sosem próbálta senki azt, amire készültek. Sőt, ahogy Dutch felidézte: „Az egyik atomtudós azt mondta nekünk, »úgy véljük, nem lesz semmi bajotok, ha a gép nagyjából 14,5 kilométer távolságban van a bomba felrobbanásakor«.” Amikor kérdőre vonták a „véljük” szó használata miatt, őszintén megmondta nekik: „Egyszerűen nem tudjuk.” Dutchot a korábbi parancsnoka választotta ki, hogy bekerüljön az 509. Vegyes Bombázó Csoportba (amelynek feladata a nukleáris fegyverek alkalmazása volt). „Angliában végig Paul Tibbetsszel repültem. Például

mi vittük Dwight Eisenhower tábornokot (a későbbi amerikai elnököt) Hurntől egészen Gibraltárig, amikor az észak-afrikai invázió parancsnoka lett. Aztán külön kerültünk, különböző dolgokat csináltunk – én például egy navigátoriskolában voltam, más navigátorokat tanítottam. Tibbetset választották ki az 509. csoport vezetésére, és ekkor keresett meg néhány embert, akikkel együtt szolgált a 97-es Bombázó Csoportban.” A történelemkönyvek gyakran festenek olyan képet, hogy az amerikai kormány és a többi szövetséges hatalom az utolsó percig vitatkozott az atombomba alkalmazásáról. Habár Japánnak július 26-án kapitulációs ultimátumot adtak, amelyet az két nappal később visszautasított, Dutch személy szerint úgy érezte, a dolog már azelőtt eldőlt. „Az év (1945) februárjától tudtam, hogy le fogom dobni az atombombát. Nem ért meglepetésként. Körülbelül egy hónappal a bomba ledobása előtt áthelyeztek bennünket a tiniani amerikai légibázisra, csak hogy megőrizzük a formánkat.” Este 10 óra körül a barakkokból a hajózószemélyzetet egy korai reggelihez hívták, utána tartottak nekik egy utolsó eligazítást, és megtörtént az Enola Gay végső ellenőrzése. Dutch emlékszik, hogy ananászkarikákat kaptak, mert ő utálta, Paul Tibbets viszont szerette ezeket. Ha a reggelit illetően nem is értett egyet parancsnokával, igencsak tisztelte az embert, aki a különlegesen átalakított B–29-est vezette – és ez kölcsönös volt. „Kimagasló pilóta volt. A szakértelme Európában és Afrikában is számos alkalommal mentette meg a személyzet életét. Amikor beszállt egy repülőgépbe, ő maga is a gép része lett. Ha Paul Tibbetsszel repültél,

151

Egy korszak vége

Visszaszámlálás a pusztításig

1945. július 16. l Az első robbantás reggel 5.29 Amerikai tudósok végrehajtják az első sikeres nukleáris robbantást a Trinity teszt helyszínén.

július 28.

l A japán kormány elutasítja a potsdami nyilatkozatban szereplő megadási feltételeket.

augusztus 5. délután 2

délután 3

l Vihar előtti csend Van Kirk és társai megtudják, hogy megkapták az engedélyt az atombomba ledobására, ezután megpróbálnak aludni egy keveset. l A Little Boy bombát felrakják az Enola Gayre.

délután 6

l Van Kirk, Ferebee, Tibbets és a többiek nem tudnak aludni, így pókereznek.

este 10

l A személyzet felkel, hogy felkészüljön a hirosimai útra; megreggeliznek.

augusztus 6. éjjel 12

l Van Kirk és a személyzet egy utolsó eligazítás után elindul az Enola Gayhez.

éjjel 1.37

l Időjárás-jelentés Felszáll a három időjárás-felderítő gép a tiniani légibázisról, ellenőrzik, kedvezők-e a viszonyok.

éjjel 2.45

l Az Enola Gay és három másik B–29-es felszáll, együtt vesznek részt a 13. sz. különleges bevetésben.

reggel 5.52

l A Little Boyt élesítik A gépek Ivo Dzsima fölé repülnek, ahol az Enola Gay tartaléka, a Big Stink leszáll. A Little Boy bombát élesítik.

reggel 7.30

l Az időjárás megfelelő, az Enola Gay, a The Great Artiste és a Necessary Evil Hirosima felé indul.

reggel 8.13

l Paul Tibbets pilóta átadja az irányítást Tom Ferebee bombázótisztnek, aki kioldja a bombát.

reggel 8.15

délután 3

152

l Hasznos teher ledobva A Little Boyt kioldják és 43 másodperc múlva robban fel kb. 600 méterrel Hirosima felett. Az Enola Gay pillanatokkal később érzékeli a lökéshullámot. l Küldetés teljesítve Az Enola Gay sikeresen teljesített bevetése után landol Tinianon. Tibbets megkapja a Distinguished Service Cross kitüntetést.

Az Enola Gay 12 fős személyzetéből heten állnak a repülőgép előtt; balról a harmadik Dutch, aki lefelé néz, mellette a pilóta, Paul Tibbets

nem kellett fényesre tisztítani a cipődet, vagy kivasalni a nadrágodat, meg ilyesmiket, de amikor a beszálltál a gépbe, iszonyú jól kellett tudnod, mit csinálsz!” Nehéz elképzelni, milyen lehetett a hangulat az Enola Gay fedélzetén, amikor éjjel 2.45-kor felszállt, de Dutch szemszögéből nézve ez a bevetés ugyanolyan volt, mint a többi. „Hosszú, víz fölötti útra indultunk, Ivo Dzsimát használtuk köztes ellenőrző pontnak. Mármost, ha Ivo Dzsima és Japán között útközben eltévedsz, akkor igazán szánalmas egy navigátor vagy! A fedélzeten mindenki tette a dolgát. Ferebee például szunyókált, a rádiósunk meg, úgy emlékszem, valami bokszolóról szóló detektívregényt olvasott. Egyébként mindenki tényleg azt csinálta, amit kellett, és jól is csinálta.” Az Enola Gay és a Bockscar (a gép, amely Nagaszakira dobta le az atombombát) bekerült a történelembe, de Dutch hangsúlyozza, hogy a művelet sokkal kiterjedtebb volt. És tényleg, augusztus 6-án a Hirosima elleni 13. számú különleges bevetésben hét repülőgép vett részt. Három megfigyelőgép előre repült, hogy felmérje az időjárási viszonyokat, a Big Stink volt az Enola Gay tartaléka (ez Ivo Dzsimán leszállt), a másik két gép – a The Great Artiste és a Necessary Evil – az egész művelet során végig az Enola Gayt kísérte. „A The Great Artiste-on olyan eszközök voltak, amelyeket a bombával egy időben kellett ledobni. Ha az elnevezésüket kérdezi, nem tudom megmondani; én csak »robbanásmérőnek« hívtam őket, mert hát azt mérték. A másik gép (a Necessary Evil) vagy 32 kilométerrel mögöttünk repült egy nagy kamerával, hogy felvételeket készítsen a robbanásról. Sajnos aznap ez a gép nem működött. Így aztán a legjobb felvételek, amelyekhez hozzájuthattunk, a repülő navigátorának a kézi kamerájával készültek.” A három repülőgép reggel 8 körül zavartalanul megérkezett Hirosimához. A várost több okból jelölték ki elsődle-

A tiniani North Field légibázison állomásozott a 15 átalakított B–29-es és a személyzet

ges célpontnak. Nagy mennyiségű katonai felszerelés és sok katona volt ott, egyúttal forgalmas kikötőváros volt gyárakkal, amelyek védelmi felszereléssel láthatták el Japánt egy invázió esetén. Mindezek mellett Hirosima addig sosem került a szövetséges erők célkeresztjébe, így minden később feljegyzett pusztítás kizárólag az atombombának volt tulajdonítható. Hirosima lakói számára tragikus, hogy ez azt is jelentette, a japán hatóságoknak nem sok okuk volt támadásra gyanakodni – még akkor sem, amikor a látták három B–29-esből álló kis rajt közeledni… A tulajdonképpeni bombatámadásnál Tibbets átadta az irányítást a fedélzeti lövésznek, Dutch jó barátjának, Tom Ferebee őrnagynak. Amint a Little Boy (Kisfiú) bombát – amely valójában nem is volt olyan kicsi, 4400 kilogrammot nyomott – kioldották, a gépet felfelé ható lökéshullám érte, de Tibbets stabilizálta a B–29-est, és sietve távolabb vitte. „Tettünk egy 150 fokos fordulatot, amit már sokszor gyakoroltunk, és nyomtuk a gázt, hogy eltűnjünk. Mindenki csak kapaszkodott valamibe, készülve, hogy biztos jön a turbulencia. A gépen egy mozgó ember vagy szabadon álló tárgy biztosan odébb repült volna, így aztán mind próbáltunk megfelelően elhelyezkedni, és felvettük a szemüvegünket.” Mintegy 14,5 kilométerre távolodtak el, amikor a bomba a kioldás után 43 másodperccel felrobbant. „A motorok miatt egyáltalán nem hallottunk semmit, de láttunk egy fényes villanást, és nem sokkal azután kaptuk az első lökéshullámot. Amikor megfordultunk, hogy visszanézzünk, Hirosimából csak fekete füstöt és port láttunk. A gombafelhő jóval felettünk volt, nagyjából 12 000 méteren, és még mindig emelkedett. Még 500 kilométerről is látni lehetett azt a felhőt.” Az Enola Gay személyzete ekkor még nem tudta, mekkora pusztítást végzett az atombomba. Lent, a füst és a por alatt a város épületeinek közel 70 százaléka megsemmisült és 80 000

„Amikor megfordultunk, hogy visszanézzünk, Hirosimából csak fekete füstöt és port láttunk”

Atombomba

3. Hirosima

Helyi idő szerint kb. reggel 8-kor éri el Hirosimát, 8.15kor ledobja a Little Boy bombát, ez 43 másodperc múlva robban.

Hirosimal l Kokura Nagaszakil

eltalált városok más lehetséges célpontok

Niigata

Kiotó

2. Ivo Dzsima

Az Enola Gay a Volcano szigetcsoport egyik tagja, Ivo Dzsima fölött találkozik a megfigyelőgépekkel.

5. Nagaszaki

Három nappal később a Bockscar fedélzetén egy másik személyzet hagyja el Tiniant, hogy ledobja a Fat Man atombombát Kokurára, de az ottani felhős idő miatt másodlagos célpontjuk, Nagaszaki felett oldják ki.

ember meghalt – ez a szám a sugárzás erősen alábecsült hatásainak következtében még növekedett. A The Great Artiste hibás kamerájától eltekintve Dutch szempontjából az Enola Gay fedélzetén „minden pont a terv szerint ment. Az időjárás tökéletes volt, talán még 120 kilométerről is láttam Hirosimát. A navigációm csak hat fokmásodperccel tért el” – mondja büszkén. „Tom éppen oda tette le a bombát, ahova kellett. Sok volt a turbulencia, de a gép nem esett szét, ami megtörténhetett volna, és hazajutottunk. Na most, ami a második, nagaszaki bevetést illeti, ott minden rosszul alakult. Nagy szerencséjük volt azon a bevetésen…” Valóban, három nappal később a Bockscar bombázó személyzete a rossz időjárás és a logisztikai hibák következtében kis híján elvétette Nagaszakit. Azonban mégis megmentették a küldetést, sikerük – vagy ahogy Dutch nevezi, „szerencséjük” – eredménye egy újabb város és legalább 40 000 lakos azonnali megsemmisítése volt. Alig egy héttel később Hirohito császár rádióközleményt adott ki alattvalóinak, amelyben bejelentette Japán kapitulációját, mivel „az új, legkegyetlenebb bomba, amelynek hatása felmérhetetlen, sok ártatlan életet pusztított el”. A bombázások után néhány héttel Dutch Van Kirk is a hajózószemélyzet tagja volt, amikor tudósokat vittek Nagaszakiba, hogy első kézből mérjék fel az egyik ilyen „új, legkegyetlenebb bomba” pusztításának mértékét. „Tokióban felvettünk néhány tudóst a japán atomprogramtól – tudja, ők is dolgoztak atombombákon –, lerepültünk Nagaszakiba; Hirosimában akkor nem tudtunk leszállni. Egy piszkos kifutópályán landoltunk, és előjött a bázis japán parancsnoka, keresett valakit, akinek megadhatja magát. Öreg kocsikat kaptunk – 1927-es Chevroleteket vagy ilyes-

12 óra repülés után az Enola Gay ismét Tinianon landol, ahol a személyzetet kikérdezik, mielőtt lepihenhetnek.

1. Felszállás

Az Enola Gay éjjel 2.45-kor hagyja el a Tinian szigeti North Field légibázist három másik B–29-essel együtt, ezek: a Necessary Evil, a The Great Artiste és a Big Stink.

mi –, hogy bemenjünk a városközpontba, de mindegyik háromszor is lerobbant, mire bejutottunk Nagaszakiba. Nem volt semmi olyan, ami igazán sokkolt bennünket, bár egy dolog van, ami megmaradt bennem. A japán hadsereg addigra felbomlott, és egy katona busszal érkezett, kereste az otthonát, de az megsemmisült. Emlékszem, Tom Ferebeere néztem, és azt mondtam: »Tudod Tom, ez velünk is megtörténhetett volna, ha a háború fordítva alakul.« Nem örültem valami nagyon a bomba ledobásának, de túl rosszul sem éreztem magam miatta. Ez egy ember volt a sok közül, akit a bomba ledobása megmentett” – mivel elejét vette Japán elleni totális inváziónak. „Nagyon fontos volt, hogy láttuk ezt, mind a ketten rájöttünk, milyen szerencsések vagyunk.” Az Enola Gay teljes (azóta elhunyt) személyzetéhez hasonlóan Dutch Van Kirk sem sajnálja, hogy ledobták az atombombát, ezt látja két rossz közül a kisebbiknek. Arra a kérdésre, hogy vajon ugyanez lett volna az eredmény (vagyis a II. világháború befejezésének kikényszerítése), ha „a dolgok fordítva alakulnak”, és először Japán dob atombombát Amerikára, Dutch hosszan hallgat, majd ezt válaszolja: „Nem, én nem hiszem. Úgy vélem, mi tovább ellenálltunk volna.” Ám nem kétséges, feleletének magabiztos hősködése mélyén ott van a válasz előtti hosszan tartó habozás – vagy az, hogy a vélem szót használta, pont mint 1945-ben Tinian szigetén az az atomtudós, aki nem tudott bizonyossággal szolgálni. Dutch Van Kirkről és bevetéseiről Suzanne Dietz My True Course: Northumberland to Hiroshima című angol nyelvű könyve számol be részletesen.

Okok és következmények Az USA 1939-ben kezdte kifejleszteni atombombáját, miután Albert Einstein és más fizikusok figyelmeztettek, a németek közel járnak a sajátjuk megépítéséhez. A Manhattan-terv 1941-ben indult, 1945 júliusára pedig sikeresen felrobbantották az első nukleáris fegyvert a Trinity teszt során. Ekkorra Németország már megadta magát, így a szövetségesek az egyetlen megmaradt tengelyhatalomra, Japánra koncentráltak. Mivel Japán visszautasította a potsdami nyilatkozaton alapuló ultimátum szerinti kapitulációt, a szövetségesek úgy vélték, két választásuk maradt: a totális invázió, vagy az atombomba alkalmazása. Az utóbbit választották. Ez mindig is az egyik legellentmondásosabb katonai döntés marad, bár sokan érvelnek úgy, hogy Japán megszállása hosszú távon sokkal több életet követelt volna.

A Little Boy rombolóereje hozzávetőleg 15 000 tonna TNT-nek felelt meg

A pusztítás mértéke, amelyet az atombomba okozott Hirosimában, példa nélküli volt

4. Tiniani landolás

153

Egy korszak vége

A haláltáborok felszabadítása

Amikor a háború végén a szövetséges katonák benyomultak Németországba, megtudták az igazságot a holokausztról, annak minden borzalmával…

mikor átmentem a kapun, megláttam az élőhalottakat… emberi lényeket, akiket megvertek, éheztettek, kínoztak, akiktől mindent elvettek, amitől az élet élhető. Csont és bőr, csontvázarcú, beesett szemű emberek voltak. Fejük kopaszra volt borotválva, és sokan egymást támogatták, hogy ne essenek el. Sokuk testén fekélyek voltak az alultápláltság miatt. Egy férfi kinyújtotta a kezét, ujjait összetapasztották a fekélyek okozta hegek. Amint felém botorkáltak, én hátráltam, és azt mondtam magamban: „Mi ez az őrület? Kik ezek az emberek? És mit tettek, amiért más emberek így bántak velük?” Ez Leon Bass őrmester, egy afroamerikai katona tanúvallomása, aki az elsők között jutott el a buchenwaldi koncentrációs táborba 1945 áprilisában. Bass színes bőrű egysége csak egy volt az amerikai, brit és szovjet hadseregek csapatai közül, amelyek ilyen látvánnyal találkoztak, amikor gyászos befejezéséhez érkezett a II. világháború. Elsőnek az orosz csapatok bukkantak rá a Harmadik Birodalom legsötétebb titkára, amikor Lengyelországban 1944 júliusában elérték Majdaneket. A németek, akiket meglepett a gyors szovjet előrenyomulás, megpróbálták lerombolni a tábort és megsemmisíteni a gyilkosságok minden bizonyítékát. Felgyújtották az óriási krematóriu-

mot, amelyben korábban az áldozatok testét égették el. A gázkamrák azonban, ahol a gyilkosságokat végrehajtották, megmaradtak. Később, a nyár folyamán a Vörös Hadsereg elfoglalta Bełżec, Sobibór és Treblinka haláltáborait is, bár a németek ezeket 1943-ban bezárták: mivel már hárommillió lengyelországi zsidót kiirtottak, nem volt rájuk szükség. 1945 januárjában, amikor az orosz csapatok elfoglalták a délnyugat-lengyelországi Auschwitzot, bizonyítékot találtak arra, hogy a nácik ipari nagyságrendben követték el a gyilkosságokat. A nyolc náci megsemmisítő tábor közül utolsóként, még a háború végső hónapjaiban is működött. Ez volt a történelem legnagyobb tömeggyilkossági helyszíne – több mint 1,1 millió embert pusztítottak el itt. A menekülő németek Auschwitz életben lévő foglyait az ún. „halálmenetekben” hajtották nyugat felé. Ám a szovjet katonák találtak ott még több mint 7000, szinte hullaszerű foglyot, akik megpróbáltak életben maradni, és akik elképzelhetetlen kegyetlenkedésekről számoltak be. A túlélők között volt körülbelül 180 gyerek, akiket a tábor szadista orvosai – köztük a hírhedt Dr. Mengele – szélsőséges kísérleteknek vetettek alá. A hatalmas gaztettekre volt más bizonyíték is. Az oroszok találtak raktárakat, tele személyes tárgyakkal (bőröndök,

szemüvegek, emberi haj tonnaszám) – mindezek valaha olyan emberekhez tartoztak, akik mostanra eltűntek, hamuvá lett maradványaik eloszlottak a szélben. Hogyan jöttek létre ezek a lidérces helyek, és ahogy Bass kérdezte, mivel szolgáltak rá ezek az emberek ilyen sorsra? Németországban az első koncentrációs tábort 1933-ban nyitották meg, mindössze 15 nappal Hitler hatalomra jutása után. A koncentrációs tábor nem volt új kitaláció. Azért hívták így, mert nagyszámú foglyot koncentráltak egy elzárt helyre. Körülbelül 1838 óta ismert a fogalom, amikor az USA kormánya ilyeneket használt az őslakos amerikaiak internálására, Németország pedig Namíbiában alkalmazta ezeket az I. világháború előtt. Németországban az elsőt a bajorországi Dachauban, egy használaton kívüli gyárban létesítették. Eredetileg 5000, az új rezsimre fenyegetést jelentő fogoly elhelyezésére hozták létre, kezdetben politikai elítélteket tartottak itt. Ahogy azonban a náci rezsim terjeszkedett, hamarosan mások is idekerültek: melegek, Jehova tanúi, cigányok és 1935-től, a nürnbergi faji  Auschwitz–Birkenau törvények bevezemegsemmisítő tábor A náci börtönrendszer tésétől, rengeteg messze legnagyobb zsidó. A háború tábora volt, személyzete közeledtével 7000 SS-tagból állt. Híres foglyai közt volt Anne Frank, Primo Levi író és a Nobel-díjas Kertész Imre. 1945. január 27.

A táborok felszabadítása 1944

154

 Majdanek  Treblinka  Bełżec megsemmisítő tábor, megsemmisítő tábor, megsemmisítő tábor, Lengyelország Lengyelország Lengyelország A gyors szovjet előTreblinkát, a náci Bełżecet 1944 nyarán renyomulás miatt a börtönrendszer nyolc foglalta el a Vörös náciknak nem volt megsemmisítő táboHadsereg. Eddigre ideje lerombolni Majugyan már leszerelték rának egyikét szintén daneket. Ez volt a lerombolták, mielőtt a tábort, de becslénagyipari gyilkolás a szovjetek odaértek. sek szerint 600 ezer első bizonyítéka. Itt valószínűleg embert öltek meg Vélhetően 78 000-en 900 000 embert gyilbenne. pusztultak el itt. koltak meg. 1944. július 1944. július 22. 1944. július

 Sobibór megsemmisítő tábor, Lengyelország Ennek a haláltábornak a területét 1944 nyarának végén foglalták el a szovjetek. A tábort az előző évben zárták be egy fogolylázadás után – mintegy 250 000 embert öltek meg itt. 1944. augusztus

 Natzweiler-Struthof  Chełmno megsemmisíkoncentrációs tábor, tő tábor, Lengyelország Franciaország Bár röviddel a szovjet Az USA 6. hadseregcsobevonulás előtt még port katonái szabadítotműködött, a nácik ezt a ták fel. 52 000 lakója volt, haláltábort is lerombol22 000 embert gyilkoltak ták, hogy eltüntessék meg itt. August Hirt bűntetteik bizonyítéSS-őrnagy „zsidó csontkait. Ebben a táborvázgyűjteményt” tartott a ban mintegy 340 000 táborban. embert irtottak ki. 1944. november 23. 1945. január 17.

A haláltáborok felszabadítása

Németország-szerte több tábor létesült: Sachsenhausen 1936-ban, Buchenwald 1937-ben, Flossenbürg 1938-ban, Bergen-Belsen egy évvel később jött létre. Lengyelország 1939. szeptemberi elfoglalásával a nácik új területekre tettek szert, ahol még nagyobb komplexumokat építhettek, távol a német nyilvánosságtól. Úgy tudni, 1933 és 1945 között a nácik hozzávetőleg 40 000 tábort és börtönközpontot hoztak létre. Sokat egyszerűen arra használtak, hogy kényszermunkások hadaival lássák el a rezsimet, vagy arra, hogy a különböző villámháborúkban ejtett hadifoglyokat őrizzék ott. Mások viszont, mint például Auschwitz, speciálisan a tömeggyilkosságra kialakított intézményekké fejlődtek. Auschwitzot eredetileg a lengyel hadifoglyok számára építették 1940 májusában, majd rövidesen kibővítették, hogy politikai foglyokat és más „nemkívánatos elemeket” tartsanak itt. Kezdetben munkatábor volt. 1942 januárjában azonban kidolgozták „zsidókérdés végső megoldását”, Európa zsidó népességének kiirtása hivatalos állami politika lett, és Auschwitzot  Sachsenhausen konátalakították a centrációs tábor, koncentrációstáNémetország bor-rendszer leghírA Vörös Hadsereg szabadította fel, csupán hedtebb gyilkolóköz3000 lakója maradt pontjává. A gázkaméletben. Az SS-őrök alig egy-két nappal korábban tereltek innen 33 000 embert a halálmenetekbe. 1945. április 22.

 Bergen-Belsen  Flossenbürg koncentrácikoncentrációs tábor, ós tábor, Németország Németország Flossenbürgben röviddel Felszabadításakor a brit a felszabadítása előtt 11. páncélos hadosztály kivégzési hullámot hajtotkatonái 13 000 temetak végre. Az áldozatok tetlen, szerte a táborközött volt 13 brit ügyban heverő holttestet nök, hét, a Hitler elleni találtak. Úgy tudni, merényletben érintett itt összesen 50 000-en német tiszt és Dietrich haltak meg. Bonhoeffer teológus is. 1945. április 15. 1945. április 23.

ra és a krematórium másutt sem volt szokatlan, de a hatalmas auschwitzi komplexumban nyolc gázkamra és 46 égetőkemence volt – hetente 42 000 embert tudtak elpusztítani. Itt alkalmazták először a Zyklon-B mérges gázt. A foglyokat azzal az ürüggyel vezették a gázkamrákba, hogy azok közös zuhanyozók, majd bezárták őket, és az SS-őrök beöntötték a Zyklon-B pelletet a tető nyílásain át. Levegővel érintkezve a pellet légneművé vált, és hidrogén-cianid gáz szabadult fel. Ezt az igen hatékony gyilkolási módszert Karl Fritzsch SS-százados, Rudolf Höß táborparancsnok helyettese álmodta meg, miközben szovjet hadifoglyokon folytatott kísérleti kivégzéseket 1941 augusztusának végén. Auschwitz volt a legförtelmesebb példa, amelynek feltárása bizonyította, mennyire messzire ment el Hitler holokausztja, de nem ez volt az utolsó. A tábor felszabadítását követő hónapokban a szovjetek más táborokat is elfoglaltak Lengyelországban, a balti országokban és végül magában Németországban. Eközben nyugaton az előrenyomuló  Ravensbrück koncentUSA-erők további rációs tábor, Németornémet táborokat szág szabadítottak fel. Valószínűleg 117 000 ember pusztult el itt, Buchenwaldba amelynek főként női fog1945. április 11-én lyai voltak, sokuk még

érkeztek, itt több mint 20 000 foglyot szabadítottak ki. Majd gyors egymásutánban következett Dora-Mittelbau, Flossenbürg, Mauthausen és április 29-én Dachau. Addigra az utóbbiban közel 32 000 embert gyilkoltak meg. A brit seregek ezalatt Észak-Németországban szabadítottak fel táborokat, köztük 1945. április 5-én Bergen-Belsent. Itt körülbelül 60 000 foglyot találtak, többségük egy tífuszjárvány következtében halálos beteg volt. A tábor felszabadítása után egy héten belül több mint 10 000-en haltak meg közülük. Ha lehet, még tragikusabb volt a Hamburg melletti neuengammei koncentrációs tábor lakóinak sorsa. Április 26-án mintegy tízezer foglyot négy, a Balti-tengeren és a Lübeckiöbölben horgonyzó börtönhajóra raktak. A britek azt az információt kapták, hogy azokon Norvégiába tartó SS-katonák vannak, így május 3-án a RAF négy Typhoon repülőszázada megtámadta a fegyvertelen hajókat, és hármat elsüllyesztett. Amikor a halálra rémült túlélők megpróbáltak partra úszni, a RAF-pilóták géppuskatűzzel sorozták meg a vizet, egészen addig, amíg megszűnt minden mozgás. A röviddel ezután megérkező brit katonákat kísérteties látvány fogadta – a víz által partra sodort hullák ezrei. A háború, amely ezeket a borzalmakat előidézte, mindössze öt nappal később véget ért.

gyerek. Felszabadításakor a Vörös Hadsereg alig 3500 túlélőt talált. 1945. április 30.

 Dachau koncentrációs tábor, Németország Csupán három nappal azelőtt, hogy az USA-csapatok felszabadították, ebből az első koncentrációs táborból 10 000 foglyot délre, Ausztria felé küldtek egy halálmenetben. 1945. április 29.

 Neuengamme koncentrációs tábor, Németország A britek szabadították fel ezt a tábort, amelyben a halálra dolgoztatás módszerét követték. Körülbelül 42 900 fogoly halt bele a nehéz munka, a betegség, az alultápláltság és az embertelen bánásmód elegyébe. 1945. május 4.

1945  Mauthausen-Gusen koncentrációs tábor, Ausztria Mielőtt az amerikaiak felszabadították, a táborban kb. 320 ezer ember halt meg. Simon Wiesenthal túlélte, és élete hátralevő részében náci háborús bűnösökre vadászott. 1945. május 5.

 Stutthof koncentrációs tábor, Lengyelország Mire a szovjetek felszabadították, csak 100 fogoly maradt. Az előzőleg evakuált 50 000 emberből sokakat halálmenetben küldtek a Balti-tengerhez, a vízbe kényszerítették és lelőtték őket. 1945. május 9.

155

Egy korszak vége

A nácik perbe fogása

A szövetségesek büntetést akartak a náci gaztettekért. A nürnbergi per vált a történelem legfontosabb bírósági ügyévé.

szovjet vezető, Sztálin 1943-ban Iránban találkozott brit és amerikai kollégájával, Winston Churchill-lel és Franklin D. Roosevelttel. A teheráni konferenciát azért hívták össze, hogy megvitassák, hogyan tudják legyőzni Hitlert, de a megbeszélés hamarosan már a bosszúállásról is szólt. Sztálin azt javasolta, hogy a háború megnyerése után végezzenek ki 50–100 ezer német törzstisztet a náci atrocitások megtorlására. Roosevelt – talán csak félig tréfálva – azt mondta, esetleg 49 000 is elég lesz. A háború súlyosbodásával ez a bosszúvágy nőtt. Amikor véget ért, egy magas beosztású amerikai politikus, Henry Morgenthau még azt is javasolta, hogy fosszák meg Németországot ipari bázisától, ezzel visszavetve az országot a középkorba. Mások viszont, például Henry Stim-

son amerikai hadügyminiszter, megfontoltabb megoldást akartak. Igen, a felelősöket bíróság elé kell állítani, de ügyüket igazságosan kell tárgyalni. Egyrészt, hogy bebizonyítsák a világnak a jogrend fontosságát, másrészt, hogy történelmi dokumentációt készítsenek az elkövetett bűnökről. Stimson érvei győztek. 1945. május 8-án Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke kinevezte Robert Jackson jogászt főügyésznek. Az volt a feladata, érje el, hogy az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország megegyezzen, hogyan folyhat le egy ilyen tárgyalás, és döntsék el azt is, kit helyezzenek vád alá. Az volt a baj, hogy a bűnök skálája olyan széles volt, hogy végül nyilvánvaló lett, nem minden érintettet tudnak bíróság elé állítani. Hatalmas listát állí-

A nürnbergi per idővonala 1943 l Teheráni konferencia A nagy hármas (Sztálin, Roosevelt és Churchill) az iráni fővárosban találkozik, hogy megtárgyalják Hitler legyőzését. A háborút követő bűnügyi eljárások témája is szerepel a napirenden. 1943. november 28. – december 1.

156

l Londoni l Megkezdődik egyezmény a nürnbergi per Kibocsátják a NemA pert a négy győztes zetközi Katonai nagyhatalom ügyészei Törvényszékről szóló és bírói folytatják le. A londoni egyezményt. vádlottak padján náci Ez a dekrétum politikusok, katonák, határozza meg a gazdasági vezetők és a nürnbergi per során náci propaganda irányítói követendő jogi és ülnek. eljárási alapokat. 1945. november 20. 1945. augusztus 8.

tottak össze a felelősökről, és bár voltak későbbi bűnvádi eljárások is a kevésbé ismert – katona, jogász, orvos foglalkozású – nácik ellen, ám az első és legjelentősebb pert a náci vezetés ellen folytatták. Noha sok náci fejes, Hitlert és Himmlert is beleértve, már halott volt, más kulcsszereplők – köztük Hitler „utóda”, Hermann Göring, Albert Speer fegyverkezési miniszter és a Führer-helyettes Rudolf Hess – fogságba kerültek. Úgy döntöttek, ezeknek az embereknek az elsők között kell felelniük a milliók haláláért, amelyet a nácik okoztak. Nem mintha ez olyan könnyű lett volna. Először is, ekkoriban nem létezett nemzetközi bíróság, és nem voltak alkalmas törvények. Másodszor, hogyan lehet bebizonyítani a bűnösséget? Lehet, hogy ezek a vezetők írták alá a parancsot, de ténylegesen nem ők húzták meg a ravaszt. Miután kidolgoztak egy közösen meg-

l Jackson vádbeszéde A vád álláspontját Robert Jackson amerikai főügyész vezeti elő egy vádló és erősen megindító beszédben, amely mély benyomást tesz a bíróságra és a közönségre is. 1945. november 21.

l Az előre eltervezett agresszió bebizonyosodik Jackson bemutatja a Hossbach-memorandumot – ez bizonyíték egy háború előtti konferenciáról, ahol a Németország szomszédai ellen indítandó háborúkat tárgyalták meg a nagyobb „élettér” megszerzése érdekében. 1945. november 26.

A nácik perbe fogása állapított tárgyalási menetet, a következő feladat az volt, hogy bűnrészesség alapján emeljenek ellenük vádat. Az ügyet végül aköré építették fel, melyet Jackson csapatának egyik tagja, Murray Bernays az ő „összeesküvés-elméletének” nevezett. Bernays azzal érvelt, hogy a náci párt maga bűnös összeesküvés volt, amely kitervelte Németország szomszédai területének megszerzését, javaik elrablását és faji indíttatású tömeggyilkosságok elkövetését. Ennek alapján a parancsokat kiadó emberek végeredményben vétkesek voltak. Következésképpen ezeket az egyéneket három bűnkategóriában vádolhatták meg – agresszív hadviselés, háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények. Eldöntötték, hogy a katonai törvényszéket nem esküdtszék, hanem bírók irányítják, akik az ügyészi és a vádlottakat védő teamek bizonyítékai alapján ítélkeznek majd. Közben a per színhelyéül kiválasztották Nürnberget. A város sportstadionja volt az 1930-as években az éves náci nagygyűlések helyszíne, a nürnbergi Igazságügyi Palota pedig ettől alig 8 km-re feküdt. Megfelelő helynek találták, hogy itt fejezzék be azt, ami nagyrészt ebben a városban kezdődött, amelyet sokan a nácik szellemi otthonának tartottak. Göring, Speer, Hess és Hitler életben maradt csatlósai közül még 19-en voltak az Igazságügyi Palota mögötti börtön celláiban, amíg a végső előkészületek folytak. Összegyűlt a Nagy-Britanniát, Franciaországot, az USA-t és a Szovjetuniót képviselő ügyészi csapat: Hartley Shawcross a briteket, Auguste Champetier de Ribes a franciákat, Robert Jackson az amerikaiakat, Roman Rugyenko pedig a szovjeteket képviselte. Vezető szerepet azonban kezdettől Jackson játszott. Tartott attól, hogy kevés lesz a bizonyíték, ezért előre úgy tervezte, hogy szemtanúkat vesz igénybe a vádak bizonyítására. Ám amikor özönlöttek a náci mészárlásról készült gondos feljegyzések,

módszert váltott. Negyvenhét ládányi dokumentum, akta és film állt rendelkezésére, így elkezdte aprólékosan felépíteni a vádat. Ami Göringet és társait illeti, őket Németország legjobb jogászai védték. Az ügyvédek azonnal támadtak, megkérdőjelezték a fő vád – az agresszív hadviselés – megalapozottságát. A történelemben egyetlen államot sem illettek ilyen váddal, érveltek, így ennek nincs törvénykezési alapja. A vádlottak padján ülő emberek nem tehetők felelőssé az állam politikájáért, hiszen végül is csak a nekik adott parancsokat követték. A vád ezt cáfolta, kijelentve, hogy ezeket a bűnöket emberek követték el, nem valamilyen arctalan, megkérdőjelezhetetlen állam. Bizonyítékot is szolgáltattak. Bemutattak néhány percet egy 1937-es titkos megbeszélésről, ahol Hitlert és fő tanácsadóit lehetett látni, amint megtárgyalják, hogy Németország határainak kiterjesztése szükséges – ez olyan cél volt, amelyet csak erőszakkal lehetett elérni. További dokumentumok és tanúk következtek, bizonyítva, hogy a náci főparancsnokság tervet szőtt Németország szomszédainak megtámadására. A vád ezután részletesen visszaidézett egy szándékosan meghamisított bűncselekmény-láncolatot: a német parlament, a Reichstag felgyújtását – azt a válságos helyzetet, amely lehetővé tette, hogy az újonnan megválasztott Hitler bevezesse a szükségállapotot, a birodalom politikai ellenfeleinek ezt követő üldözését, a koncentrációs táborok létrehozását. Jackson kimutatta, az összeesküvés okozta, hogy a háború kiterjedt egész Európára, beleértve Skandináviát is, és Oroszországra. Feltárta azt is, hogy Németország sosem üzent hadat, ehelyett szerződéseket szegett meg, és figyelmeztetés nélkül támadott. A védőügyvédek saját aktahegyeikkel válaszoltak. Ez a taktika arra irányult, hogy gyengítse Jackson vádjainak megbízhatóságát. Az eljárást lelassították a bírók

is, akik biztosítani akarták a méltányos igazságtételt, így a vádlottaknak szinte korlátlan szólási jogot engedélyeztek. Az ékesszólóbbak, mint Speer, megragadták a lehetőséget, hogy lenyűgözzék a bíróságot. Mások ezt a nemzetiszocializmus erényeit ecsetelő prédikációra használták fel. Amikor a hatásosan szónokló Göring kapott szót, egy két és fél napig tartó demagóg, gyalázkodó beszédet adott elő. Jackson szerette volna elkerülni a szenzációkeltést, de amikor a náci vádlottak kezdték uralni az újságcímeket, olyan kulcsszemtanúkat szólított, akiknek vallomása végleg elítélte a vádlottak padján ülőket. A tanúk emelvényén egymást váltották azok, akik végrehajtották a vádlottak parancsait – koncentrációs táborok bűnözői, kivégzőosztagok pszichopatái, gázkamra-gyilkosok. Az ő tanúskodásuk sokkolta a világot. A per 11 hosszú hónapon át, 1946. szeptember 1-ig tartott, amikor a bíróság berekesztette, ekkortól a törvényszék bírái mérlegelték a bizonyítékokat. Egy hónappal később megszülettek a döntések, és kihirdették az ítéleteket. A húsz életben lévő vádlott (egy öngyilkos lett, egy esetben pedig nem született ítélet) közül tízet – köztük Göringet – halálra ítéltek, heten tíz év és életfogytiglan közti büntetést kaptak, hármat felmentettek. Rajtuk kívül Martin Bormannt ítélték halálra, távollétében. Minden fellebbezést elutasítottak, a kivégzéseket október 16-án éjszaka hajtották végre. Azzal, hogy vádat emelt a náci vezetés ellen, Jackson máig érvényes precedenst teremtett – az egész emberiséget védi a nemzetközi jog pajzsa, és még egy államfőt is bűnügyi felelősségre lehet vonni agresszióért és emberiség elleni bűncselekményekért. Göring azonban a végsőkig dacolt. A kivégzése előtti éjszakán a fölényes arisztokrata lenyelt egy cellájába csempészett ciánkapszulát. Másnap reggel halva találták a priccsén, kék selyempizsamában.

„A vád bizonyította, hogy a náci párt kitervelte Németország szomszédainak kirablását és a faji indíttatású tömeggyilkosságok elkövetését” l Tanúskodik a halálosztag vezetője Otto Ohlendorf – félkatonai SS mobil halálosztag, az Einsatzgruppe D volt vezetője – áll a tanúk padjára. Közönyösen elismeri, hogy végignézte kb. 90 000 zsidó lelövését. 1946. január 3.

l Hermann Göring tanúvallomást tesz Hitler korábbi jobbkeze ragaszkodik hozzá, hogy pusztán katonaember, aki parancsokat követett, hogy nem antiszemita, és hogy nem volt hatalma mások tettei felett. 1946. március 12–22.

l Nimitz tanúsítványa Dönitz admirális, akinek U-bootjai terrorizálták az atlanti hajózást, bemutatja az amerikai Nimitz admirális tanúsítványát, eszerint az USA haditengerészete azonos taktikát alkalmazott a Csendes-óceánon. 1946. július 2.

l Ítéletet hirdetnek Göringet halálra ítélik. Speer megússza húsz év börtönnel, Dönitz pedig csak tíz évet kap. Hesst életfogytiglanra ítélik; 41 év múlva hal meg a berlini Spandau kerület börtönében. 1946. október 1.

l Orvosper A további nürnbergi perek része, amelyben 16 nácit vádolnak meg sikerrel, akik emberkísérletekben és eutanáziának álcázott tömeggyilkosságokban vettek részt. A per végeztével hét elítéltet kivégeznek. 1946. december 9. – 1947. augusztus 20.

1947 l Tanúskodik egy holokauszt-túlélő Marie-Claude Vaillant-Couturier lép a tanúk padjára vallomástételre. A volt francia ellenállót Auschwitzban tartották fogva, ahol szemtanúja volt mind cigányok, mind zsidók kiirtásának. 1946. január 28.

l Albert Speer tanúvallomást tesz Fegyverkezési miniszterként Speer termelési céljai eléréséhez 400 ezer kényszermunkást használt, közülük több ezer meghalt. Speer érzi, a bűnbánat megmentheti az életét, ezért vezekel. 1946. június 20.

l Döntéshozatal l Kivégzések A döntéshozatal két napig A bíróság tornatermében tart. A per határozatai álló ideiglenes akasztófáképezik az 1950-ben megkon elfuserálják a kivégfogalmazott nürnbergi elvek zéseket: a nyakcsigolyák alapját. Ezek megadják a nem törnek el azonnal. büntetőjogi felelősség irány- Von Ribbentrop 17, Jodl elveit a nemzetközi jogban. tábornok 18, Keitel tábor1946. október 1. nagy 28 percig haldoklik. 1946. október 16.

l Jogászper Szintén a további nürnbergi perek része, ebben 16 igazságügyi tisztségviselőt állítanak bíróság elé a náci eugenikai és faji törvények bevezetéséért, akik közül tízet sikerül elítélni. 1947. március 5. – 1947. december 4.

157

Egy korszak vége

A HIDEGHÁBORÚ GYÖKEREI

A náci Németország legyőzése új világrendet teremtett és egy még veszélyesebb korszakba vezetett…

náci mozgalom az utolsó, döntő ponthoz érkezett 1945 májusában, amikor a szovjet hadsereg végül összeroppantotta a berlini csatában. A II. világháború egyik legtöbb áldozattal járó összecsapása volt: a mindössze kilencnapos harc 1,3 millió életet követelt. Még mielőtt befejeződött volna, Winston Churchill brit miniszterelnök már szövetségese, a Szovjetunió megtámadását és hatalmas hadseregének Kelet-Európából való kiűzését tervezte. Az Elképzelhetetlen hadművelet – ezt a fedőnevet adta tervének – győzelmének biztosítására még Németország hadseregének maradványait is bevonta. „Az orosz dominancia áradata elsöprő – írta Churchill. – A háború befejezése után az orosz uralom alatt lévő területek magukban foglalják majd a balti tartományokat, egész Kelet-Németországot, Csehszlovákiát, Ausztria nagy részét, a teljes Jugoszláviát, Romániát és Bulgáriát. Most az Oroszországgal szembeni konfliktus felé kell reményeinket fordítanunk.” A támadást 1945. július 1-re tervezték. Május 23-án azonban Churchillnek ki kellett írnia az általános választást. Talán szerencsére, ezt a választást nem nyerte meg. Az Elképzelhetetlen hadművelet természetesen szigorúan titkos volt, de

1945-re az oroszok olyan sikeresen épültek be a brit hírszerzésbe, hogy a szovjet vezető, Joszif Sztálin mindent megtudott róla. Valójában az 1945. július–augusztusi potsdami konferencia (amelyet a háború utáni Európa viszonyainak rendezésének szántak) idejére a szövetséges országok, amelyek legyőzték a nácizmust, két részre szakadtak. Nagy-Britannia és az USA kapitalista kormánya állt az egyik oldalon, és Oroszország kommunista rezsimje a másikon. Az előző, jaltai konferencián, 1945 februárjában Sztálin beleegyezett, hogy szabad választásokat tartsanak a hadserege által elfoglalt kelet-európai országokban. Mivel azonban gyanakodott szövetségesei szándékait illetően, most visszavonta a szavát. Kitartott amellett, hogy a Szovjetuniónak „baráti államokra” van szüksége a nyugati határain. Elvégre Oroszországot nem korábbi szövetségese, a náci Németország rángatta bele a háborúba, amikor figyelmeztetés nélkül megtámadta az országot? Moszkva ezért kommunista kormányzást akart bevezetni Lengyelországban, Bulgáriában és Romániában, Kelet-Németországot pedig megszállva akarta tartani, míg az ország többi részét – a jaltai megegyezés szerint – zónákra osztva Nagy-Britannia, Franciaország

„Vasfüggöny ereszkedik le Európára” – fogalmazta meg Churchill a következő évben. Ez olyan kifejezés volt, amely rögzült a köztudatban

 A Marshall-terv A Harvard Egyetemen tartott beszédében George Marshall, az USA külügyminisztere 13 milliárd dolláros segélycsomagot jelent be Európa a világháború pusztításai utáni talpra állítására. 1947. június 5.

 Berlini légihíd Az USA beindítja a Vittles hadműveletet, vagyis a 11 hónapos berlini légihidat. A város nyugati felét éjjel-nappal repülőgépek látják el, közel egy éven át. 1948. június 26. – 1949. szeptember 30.

A hidegháborús gyökerek idővonala 1945  A potsdami  Korea kettéválik  Kennan hosszú konferencia A Koreai-félszigetet a 38. távirata Az új brit miniszterelnök, szélességi foknál osztják George Kennan dipClement Attlee, Truman ketté, miután a szovjetek lomata Moszkvából amerikai elnök és a kiűzik a japán haderőt küldött „hosszú távszovjet Sztálin marsall az ország északi feléből, irata” a Szovjetunió találkoznak Berlin mellett, míg az amerikaiak dél feltartóztatásának megtárgyalják a háború felől hatolnak be. politikája mellett érvel, utáni Európa átrende1945. augusztus 10. az állítva, a Szovjetuniót zését. az USA riválisának kell 1945. július 17. – tekinteni. augusztus 2. 1946. február 22.

158

 Churchill vasfüggönyös beszéde „A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára” – jelenti ki Churchill Fultonban (Missouri). A kifejezés a hidegháború szóképe lesz. 1946. május 5.

 A Trumandoktrína A Truman-doktrínaként ismert beszédében Truman elnök amerikai segítséget ígér minden kommunizmus által fenyegetett országnak, ezáltal a feltartóztatáselmélet politikává válik. 1947. március 12.

 Megkezdődik a berlini blokád Az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország a közös pénz (Deutsche Mark) bevezetésével ténylegesen egyesíti három megszállási zónáját, a szovjetek elzárják Berlin közúti és vasúti megközelítését. 1948. június 24.

A hidegháború gyökerei és az USA felügyeli. A nagy szövetség, amely megnyerte a háborút, mostanra halott volt. „Vasfüggöny ereszkedik le Európára” – fogalmazta meg frappánsan Churchill a következő évben, leírva ezzel a kapitalista Nyugat és az immár létező kommunista Kelet közötti kibékíthetetlen ellentétet. Ez olyan kifejezés volt, amely aztán rögzült a köztudatban. Churchill megállapításai nyilvánossá tették azt, amit a nyugati szövetségesek már megvitattak egymás között. 1946 februárjában George Kennan, Moszkvába akkreditált amerikai diplomata táviratot küldött Washingtonba, amelyben Oroszországgal szemben a feltartóztatás politikáját javasolta. Kennan kitartott amellett, hogy a Szovjetunió elhatározta, kiterjeszti befolyását az egész világra – az ukrán nemzeti mozgalom elfojtása és az erőszakkal létrehozott bábkormányok elegendő bizonyítékot szolgáltattak erre. A vezetők azonban tartottak a kockázatoktól. Amikor határozott ellenállással kerülnek szembe, különösen az USA részéről – állította Kennan –, akkor meghátrálnak. Az elmélet első tesztelésére 1946 tavaszán került sor, amikor kommunista felkelés tört ki Görögországban a britek támogatta kormány ellen, épp akkor, amikor Törökország növekvő diplomáciai és gazdasági nyomás alá került, hogy engedjen a szovjet flottának kijárást a Földközi-tengerre. Korábban Nagy-Britannia egyszerűen imperialista erejét fitogtatta volna, de hat év háborúzás után az ország eladósodott, a birodalom pedig összezsugorodott, így Amerikára maradt, hogy eljátssza a világ rendőrének szerepét. Harry S. Truman amerikai elnök egy éven belül 400 millió dollárnyi katonai és gazdasági segélyt szavaztatott meg a kongresszussal Görögország és Törökország számára, miután az amerikai elkötelezettségre hivatkozott, amely alapján támogatják a szabad népeket a fegyveres agresszióval vagy

 Megalakul a NATO Az USA, Kanada és tíz európai ország szovjetellenes katonai szövetségben egyesül, ezzel az USA Nyugat-Európában is biztosítja nukleáris fegyvereinek elrettentő fenyegetését. 1949. április 4.

 Kína kommunista lesz Többéves harc után a kommunista Mao Ce-tung végül legyőzi a Csang Kaj-sek vezette kínai nacionalistákat. Utóbbi Tajvanra menekül, ahol felállít egy USA által elismert, emigráns kormányt. 1949. október 1.

külső nyomással szemben. Ez a politika, amely Truman-doktrínaként vált ismertté, működni látszott. 1949 októberére legyőzték a görög kommunistákat, a török gazdaság pedig elég erős lett ahhoz, hogy visszautasítsa Oroszország ajánlatait. Noha Hitler bukása békét hozott Európának, káosz maradt utána a kontinensen. Szétzúzta a társadalmi infrastruktúrát és folyamatos megpróbáltatásokat hozott, amelyek a kommunisták ügyének támogatását táplálták, mivel az emberek, különösen Olaszországban és Franciaországban, a nemzeti javak igazságosabb elosztását kívánták. Az USA, amely lelkesen elfojtotta volna a kommunizmust, és megorrontotta, hogy pénzre tehetne szert, előállt a Marshall-tervvel. A George C. Marshall amerikai külügyminiszterről elnevezett, általa meghirdetett terv 13 milliárd dollárt csatornázott be 18 háború sújtotta gazdaságba 1948 és 1951 között. Ez jelentősen felgyorsította Nyugat-Európa újjáépítését, a folyamat munkahelyeket hozott létre és új piacokat teremtett az amerikai gyártású termékeknek. Hasonló segélyt kínáltak fel a Szovjetunió befolyási övezetében lévő országoknak is. Nem meglepő módon, elutasították. 1948 júniusában a hidegháborúra jellemző, bizarr szemet szemért játszma újabb fordulatot vett, amikor Nagy-Britannia, Franciaország és az USA elkezdték megszállási zónáikat egy egységes állammá, Nyugat-Németországgá összeolvasztani. Sztálin azzal válaszolt, hogy elzárt minden utat Berlinbe, amelyet, bár mélyen bent az orosz zónában feküdt, szintén négy szektorra osztottak a háborús szövetségesek. Sztálin célja az volt, hogy vagy arra kényszeríti a nyugati hatalmakat, adják fel egyesítési tervüket Nyugat-Németországban, vagy arra, hogy hagy-

1945. május. Amerikai és szovjet katonák találkozása Németországban a náci rezsim összeomlásakor. Aligha gyanították, hamarosan újra ellenségek lesznek

ják el Berlint. Truman erre parancsot adott egy stabil légihíd kialakítására, hogy ellássák az angol–francia–amerikai irányítás alatt élő kétmillió berlinit; repülőgépek hada árasztotta el a várost élelemmel, ruházattal és üzemanyaggal. További erődemonstrációként nagy-britanniai bázisokra B–29-es bombázókat is küldött, olyan gépeket, amelyek képesek voltak atombomba hordozására. Miután így keresztülhúzták számításaikat, az oroszok 1949 májusában megszüntették a blokádot, mivel nem értek el mást, csak tovább mérgesítették az amúgy is egyre veszélyesebb helyzetet. Ekkorra a Nyugat már szorosra zárta sorait korábbi szövetségesével szemben. 1949 áprilisában megalakult az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), az USA, Kanada és tíz európai ország közötti új katonai szövetség. Nyilvánvalóan védőbástyául szolgált a Szovjetunió feltartóztatására, és amikor a régi ellenség (Nyugat-) Németországot is meghívták a klubba 1955-ben, Moszkva a Varsói Szerződés – az irányítása alatt álló országok katonai szövetsége – létrehozásával válaszolt. A hidegháború hamar világméreteket öltött. A jaltai megállapodást betartva a Szovjetunió a II. világháború végnapjaiban hadat üzent a Japán Birodalomnak. Csapatai ezután kiűzték a japánokat a Koreai-félsziget északi részéről, az amerikai csapatok a déli részt szabadították fel. 1948-ra azonban a Szovjetunió és az USA közötti feszültségek Korea kettészakításához vezettek – ez volt a 38. szélességi foktól északra a kommunisták vezette Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, ettől délre pedig az USA által támogatott Koreai Köztársaság. Mindkét fél kormányzata elismerését követelte, 1950 júniusában pedig a helyzet kritikus pontra jutott, amikor az észak-koreai hadsereg megindult délre. Az újonnan létrehozott ENSZ zászlaja alatt az USA erős sereget küldött harcba az észak-koreaiak ellen, akiket Mao Ce-tung új kínai kommunista rezsimje támogatott. Mire a konfliktus véget ért 1953-ban, már több mint 1,5 millió amerikai katona szolgált egy olyan háborúban, amely nem békével, hanem egy aggasztó, mind a mai napig tartó fegyverszünettel végződött. A határt szinte pontosan ott húzták meg, ahol három évvel korábban volt, és itt is – ahogy a földgolyó más helyein is – megtörtént, hogy évtizedekig az dominál, hogy két, egymással nem kompatibilis politikai rendszer néz komolyan farkasszemet.

1950  Első szovjet atombomba A Szovjetunió sikeresen teszteli első atombombáját Kazahsztánban, Szemipalatyinszknál a sztyeppén, miután nukleáris programját nagyban segíti atomkémhálózata. 1949. augusztus 29.

 Az NDK megalapítása Nyugat-Németország megalapítására válaszul a Szovjetunió deklarálja a Német Demokratikus Köztársaság megalakulását egy német kommunista, Walter Ulbricht merev vezetésével. 1949. október 7.

 Kínai–szovjet szövetség alakul A kínai vezető, Mao Ce-tung meglátogatja Sztálint Moszkvában, hogy tárgyaljon egy Szovjetunió és Kína közötti szövetségről. Ezután megkötik a kínai–szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. 1950. február 14.

 Észak-Korea megtámadja Dél-Koreát Észak-koreai csapatok átlépik a 38. szélességi fokot, hogy „felszabadítsák” a félsziget déli részét a Li Szin Man vezette szöuli antikommunista kormány uralma alól. 1950. június 25.

 USA-csapatokat küldenek Dél-Koreába A nemrégiben alakult ENSZ Biztonsági Tanácsa javasolja, hogy a Koreába küldött összes ENSZerő amerikai parancsnokság alatt álljon. A konfliktusban szolgáló katonák 90 százaléka amerikai. 1950. július 7.

159

HAMAROSAN JÖN

a BOOKAZINE BESTSELLER legújabb kiadványa BOOKAZINE BESTSELLER

ISMERJE MEG A KONFLIKTUST, AMELY MEGHATÁROZTA A MODERN VILÁGOT!

HIDEGHÁBORÚ KÖNYVE

S Z TÁ L IN – V IE T N Á MI H Á B OR Ú – ÛR V E R S E N Y – J F K – B E R L INI FA L

160

A HIDEGHÁBORÚ GYÖKEREI 16

Oroszország domináns zsarnoka: Sztálin

A hidegháború magvai

Kulcsszereplő: Harry S. Truman

A HIDEGHÁBORÚ IDŐSZAKA

A NYUGATI DEMOKRÁCIÁK ÉS A SZOVJETUNIÓ KÖZÖTTI, HOSSZASAN FENNÁLLÓ IDEOLÓGIAI KÜLÖNBSÉGEK A II. VILÁGHÁBORÚS GYŐZELEM ELLENÉRE EGY JEGES PATTHELYZETHEZ VEZETTEK

Sok nemzetközi feszültséggel járó korszak volt 1947 és 1991 között, amelyet a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti folytonos rivalizálás jellemzett. A szó szoros értelmében vett háború nem tört ki a két ország között – a hidegháború a második világháború két nyertes nagyhatalmának ideológiai, kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai összecsapásából állt

KRÍZISEK ÉS KONFLIKTUSOK 72

Vietnám

Kulcsszereplő: John F. Kennedy

Az armageddon 13 napja

Kulcsszereplő: Che Guevara

Egy harmadik világháború

104

A kínai–szovjet szakítás

110

Meghatározó hidegháborús fegyverek

118

Az enyhülés szele

A VÁLSÁGOK KORSZAKA Ez a háború csak az északi, illetve a nyugati országok számára volt hideg: az időszakot a harmadik világban több száz fegyveres konfliktus jellemezte (elsősorban a két szuperhatalom által támogatott polgárháborúk), összességében milliós nagyságrendű áldozatokkal

118

104

EGY KORSZAK VÉGE 126

Thatcher és Reagan: egy politikai szerelmi viszony

132

Szemtanú: a berlini fal leomlása

136

A hidegháború gyengülése

136

132

A KÉTPÓLUSÚ VILÁG MEGSZŰNÉSE A hidegháború vége a berlini fal ledöntésével kezdődött 1989-ben, amihez számos világpolitikát meghatározó esemény kapcsolódott: 1990-ben újraegyesült a két Németország, az európai országok a demokrácia útjára léptek, a szovjet csapatok kivonultak a Varsói Szerződés országaiból, majd 1991-ben széthullott a Szovjetunió

124

125

2019. júniustól keresse a Bookazine bestseller legújabb kiadványát!

KORLÁTOZOTT SZÁMBAN MÉG KAPHATÓ A BOOKAZINE BESTSELLER KORÁBBI SZÁMA Ú J!

BOOKAZINE BESTSELLER

AZ ELSŐ

Bookazine Bestseller – Az első világháború története

VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE

RENDELJE MEG a lapot.hu oldalon!

ÁRA: 1 990 FT

9 772631 020009

18001

Hadműveletek, emberek és történetek, amelyek meghatározták a Nagy Háborút

A gyökerek

Mi okozta a Nagy Háborút?

Dánia

Francia katonák a francia–porosz háborúban

Németország

BISMARCK KÉNYTELEN LEMONDANI A német külpolitika a császár kezében harciassá válik.

Otto von Bismarck hitte, hogy „a francia–porosz háborúnak még a német egység létrejötte előtt kell végbemennie”, így Franciaországot támadásba hajszolta. A francia vereség III. Napóleon második császárságának végét Németország jelentette – az uralkodó fogságba esett, hadserege maradékával együtt –, a poroszok pedig egészen addig hatalmas francia területeket tartottak megszállva, amíg meg nem kezdődött Franciaország a háborús jóvátétel fizetése. Ez a megaláztatás, valamint az értékes és erősen iparosodott Elzász-Lotaringia régió annektálása óriási nemzeti tragédia lett. Ez is ott volt a franciák szívében, amikor belevetették magukat az I. világháborúba, mivel fordult a külügyek állása, Németországgal új konfliktus készülődött, és a közvélemény az elvesztett tartományok visszavételét követelte. A francia–porosz háború következményeképpen megszűnt az Északnémet Szövetség, és helyére az egységes Német Császárság lépett, amelyet I. Vilmos császár és Von Bismarck kancellár irányított, Párizsban pedig létrejött a francia harmadik köztársaság. l

Edward herceg és felesége, Alexandra 1896-ban

1867. február 8.

AZ ÖREG BIROD BIRODALOM ÖSSZEOMLIK

Ausztria belső instabilitásának ez a megoldása egész sor új repedést hozott létre a hatalmas építményben. Ilyen volt Magyarország elnyomó politikája a nem magyar alattvalókkal szemben, akik könnyű prédái lettek a szerbek és oroszok pénzelte agitációnak, amely oly mérgezőnek bizonyult 1914-ben, Ausztria Bosznia elleni háborújában. Ausztria régi érdekeltségei – a sok kis német hercegség – már a poroszok uralta Északnémet Szövetség zászlaja alá tartoztak, ezért Ausztria–Magyarországnak a Balkánra és a csökkenő oszmán befolyásra kellett figyelnie, ha terjeszkedni akart.

Szerepe a német birodalom létrejöttében és a kiújult gyűlölködés Franciaországgal ugyan harcias hírnevet biztosított Otto von Bismarcknak, de a „Vaskancellár” a stabilizáló erőt jelentette Közép-Európában. Visszatartotta Németországot az olyan gyarmatokért való hajszától, amelyek miatt közvetlen versenybe került volna más nagyhatalmakkal. 1876-ban kijelentette: egy balkábalká ni háború nem ér annyit, mint „egyetlen pomerániai muskétás egészséges csontjai”. Aláírta Oroszországgal a viszontbiztosítási szerződést is, amely korlátozta a felek részvételét az egymás elleni összetűzésekben. II. Vilmos az apját, III. Frigyes császárt követte a trónon, ám mivel egészen mások voltak a prioritásai, folyton veszekedtek, és az udvar mérgező légköre végül 1890-ben lemondásra kényszerítette Bismarckot. Utódja, Leo von Caprivi sokkal inkább egyetértett Vilmos elképzeléseivel. Oroszországot végzetesen Franciaország felé taszítva hagyta, hogy a viszontbiz-tosítási szerződés érvényét veszítse a soha szárba nem szökkenő brit barátság kedvéért. 1914-re Otto von Bismarck Németország elszigetelőnémet kancellár dött Európában. abban az évben, amikor távozott hivatalából

Az afrikai pozícióharcból akkor lett krízis, amikor afrikai gyarmataik összekötéséhez a franciák és a britek is meg akarták szerezni a Nílus feletti ellenőrzést. Franciaország különösen Egyiptom 1882-es brit megszállása miatt érezte magát fenyegetve, és hamarosan kisebb sereget küldött Fashodába (ma Kodok város Dél-Szudánban), ahol a két hatalom érdekszférái találkoztak. Vakmerő, 14 hónapos, Afrikát átszelő menetelés után – bár utánpótlásuk útközben visszafordult – a francia sereg 1898. július 10-én elfoglalta Fashodát. Megérkezett az elszigetelt erődhöz egy naszádokból álló brit flottilla is, élén a gyarmatosítás kirakatemberével, Horatio Herbert Kitchenerrel. Udvariasan ugyan, de mindkét fél ragaszkodott hozzá, hogy joga van ott tartózkodni, majd gálánsan megegyeztek, hogy az erődre egymás mellé tűzik ki a brit, francia és egyiptomi zászlót. Ezalatt otthon mindkét parlamentet a háborús

A háború legendás vezetői

Nemzetiség: német Pozíció: vezérkari főnök

Több mint 220 000 orosz nyomult a német hadsereg hátába az ország keleti határánál 1914 augusztusában, csak két héttel a háború kitörése után. A helyzet rettenetes volt. Reaktiválták a nyugalomba vonult, 65 éves, porosz születésű Paul von Hindenburg tábornokot, aki különvonatra szállt, és új vezérkari főnökével, Erich Ludendorff tábornokkal egyenesen a veszélyeztetett frontra ment. Együtt aratták Tannenbergnél a német győzelmet, amely megsemmisítette a 2. orosz hadsereget. A győzelem Hindenburgot Németország legnagyobb háborús hőseinek panteonjába repítette. Hindenburg testesítette meg a porosz katonai hagyományt. Tannenberget követően hadseregtábornokká léptették elő, és 1914 őszén a keleti fronti német erők főparancsnoka lett. Tiszteletet parancsolóan, magabiztosan és higgadtan lépett előre: egy két fronton folyó, komplex háborút irányított. Hindenburg nagyapafigura lett a németek számára. Jobbkezével, Ludendorff-fal együtt, akivel – Hindenburg szavait idézve – „egyek voltak gondolatban és cselekvésben”, egyfajta „csendes diktatúrát” épített, s ebben akkora hatalmat élvezett, amely vetekedett a császáréval. Hadseregtábornoki előléptetése után a katonai elsőbbségért folytatott hatalmi harcba bocsátkozott Erich von Falkenhayn vezérkari főnökkel. Végül 1916 augusztusában Hindenburg váltotta Falkenhaynt a vezető pozícióban. Ettől kezdve tervei és javaslatai mind a totális háborúban való hitének megnyilvánulásai voltak. Ezek közé tartozott a nevét viselő fegyverkezési program, a korlátlan tengeralattjáró-háború és az 1918-as tavaszi offenzíva. Ahelyett, hogy Németországot győzelemre vezette volna, ezek a megbukott törekvések felfedték a józan stratégia és a politikai készségek teljes hiányát, amely a történelem nagy vezéreiben pedig megvolt. A végén ő okozta Németország katonáinak és polgárainak kudarcát.

1895. december. 29.

A mai Dél-Afrika területe körül rivalizáló brit és német érdekeltségek évtizedeken át biztos gyújtópontot jelentettek. A brit gyarmat, Fokföld támadása sikertelen volt a független Transvaal Köztársaság ellen, végül ez vezetett a második búr háborúhoz, amelyet Nagy-Britannia ugyan nem szentesített, de anyaországként erősen támogatott. II. Vilmos császár gratuláló levelet küldött Paul Kruger transvaali elnöknek, lépését a német sajtó ünnepelte, a britek dühét viszont kiváltotta. Németország finom modorú londoni nagykövetét sokkolta, amikor a külügyminisztérium tisztviselője, a rámenős Sir Francis Bertie közölte vele, a német flotta eltörlése a föld színéről „gyerekjáték lesz az angol hajóhad számára”. Mivel nagyon is tisztában volt a németek korlátaival, politikai elszigeteltségével és Nagy-Britannia túlzott reakciójával, II. Vilmos döntött a Német Császári Haditengerészet erejének növeléséről, és arról, hogy Nagy-Britannia többé nem potenciális szövetségesként, hanem potenciális fenyegetésként kezelendő.

Douglas Haig a háború során sikertelenül próbált áttörni a nyugati front német védelmén, miközben az emberveszteségek csak nőttek.

A Transvaal Köztársaság elnöke, Paul Kruger 1898-ban

A FRANCIAA ÉS AZZ OROSZ ERŐ EGYESÍTÉSE Franciaország és Oroszország katonai szövetséget köt.

A porosz és az osztrák lovasság egymással küzd a königgrätzi csatában, amely elsöprő porosz győzelemmel végződött

Nehéz elképzelni egy kevésbé valószínűtlen románcot: a demokratikus, köztársasági Franciaország és az ódon, autokratikus cári Oroszország bókol egymásnak, bár ezt közfelháborodás övezi mindkét országban. Franciaország úgy érezte, hogy (az ekkor még egymással kacérkodó) Nagy-Britannia és Németország körbezárja, miközben Oroszország szintén fenyegetve érezte magát: Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten a Brit Birodalom, Európában pedig a német szövetséges Ausztria– Magyarország által.

Míg a régi szerződések olyan kormányok közötti egyezmények voltak, amelyek azt akarták megakadályozni, hogy a felek egymás ügyeibe avatkozzanak, ez a megállapodás elsősorban katonai volt: válaszlépéseket garantált arra az esetre, ha valamelyik felet megtámadják. Vitathatatlan, hogy a francia–orosz szövetség volt az első a későbbiek sorában, amely úgy kötötte össze Európa katonai nagyhatalmait, mint kötél a hegymászókat: ha csak egy is lezuhan, magával rántja a többit.

A párizsi II. Miklós sugárút, amely a francia–orosz szövetség tiszteletére kapta a nevét

Hindenburg (balra) Erich Ludendorff-fal, a hadsereg hadműveleti főnökével való szimbolikus kapcsolatát boldog házasságnak nevezte

Mi okozta a Nagy Háborút? Húsz sarkalatos és meghatározó momentum, amely a háborúhoz vezetett

Douglas Haig fölényes fellépése megfélemlítette az alárendelt tiszteket, akik nem merték megkérdőjelezni a terveit

1915 szeptemberében az I. brit hadsereg parancsnoka, Douglas Haig altábornagy borzasztóan szerette volna, ha csapatai áttörést érnek el az észak-franciaországi Loosnál. A második napon bevetette tartalékait, de a németek már megerősítették állásaikat, így elszalasztotta a lehetőséget. Az eset a Haigen mindig kifogó áttörés metaforája. Haig, aki megmászta a ranglétrát és a csúcsig jutott, igencsak el akarta söpörni útjából a többieket. A brit erők loosi sikertelenségéért John French hadseregtábornokot vádolta, és 1915 decemberében a Brit Expedíciós Haderő főparancsnokaként a helyére is lépett. Más tábornokokhoz hasonlóan ő is sok kemény taktikai leckét kapott a Nagy Háború során. Haig mellett szólt, hogy optimista, megingathatatlan és összeszedett volt, ellene pedig elzárkózó, arrogáns és kíméletlen természete. Gyakorlott lovassági tisztként ragaszkodott ahhoz az elgondoláshoz, hogy áttörést a lovasított alakulatok tudnak elérni. E meggyőződése ellenére egyes új fegyverek, például a tankok iránt nyitott volt. Az 1916-os somme-i támadásban használta is őket, de kis számuk miatt nem értek sokat. A Somme-nál és egy év múlva Passchendaelenél egyszerűen nem ismerte fel, mikor kell egy sikertelen támadást abbahagyni. Folyamatosan küldte az embereket a lövészárok-háború húsdarálójába, noha ezt már hónapokkal azelőtt be kellett volna szüntetnie. A Somme-nál és Passchendaele-nél a brit és a nemzetközösségi haderő 420 000, illetve 260 000 főnyi veszteséget szenvedett. Már csak emiatt is rászolgált a „somme-i mészáros” gúnynévre. 1918-ban kezdtek jönni a győzelmek. A britek a száznapos offenzívában, 1918 második felében kibontakoztak. Haig valóban állóképes volt: amikor eljött a fegyverszünet napja, még mindig ő volt a főparancsnok.

Joseph Joffre francia vezérkari főnök megőrizte szilárd hitét a támadó hadviselésben, habár a halálos veszteségek aligha igazolták a fennhatósága alatt elért apró győzelmeket

Az I. világháború hossza, intenzitása és kegyetlensége megrendítette a világot. Hasonlóképp sokkoló volt a háború utóhatásainak mértéke.

Joseph Joffre Nemzetiség: francia Pozíció: vezérkari főnök

harc hivatalosan megszűnt ugyan 1918. november 11-én délelőtt 11 órakor, ám a háborúk visszhangja még évekig szokott tartani, és az I. világháború sem volt kivétel. A konfliktusnak ténylegesen vége szakadt, de sok évbe telt beletörődni abba, ami történt. A háború alaposan megváltoztatta a világot, és sok esetben a változások mértékének és mélységének teljes feltárása évtizedekig tartott. Monarchiák és birodalmak kaptak halálos sebet, a propaganda kivirágzott, és extrém politikai hitvallások születtek a zűrzavar közepette. Elhintették a nagy gazdasági világválság és jövőbeli konfliktusok – ezen belül a II. világháború – magvait is. Mind közül a legsokkolóbb, hogy becslések szerint 14 millió ember halt meg, köztük 5 millió nem harcoló személy. További milliók szenvedtek el rokkantságot okozó sérülést. Részben a háborút okolták az 1918–19es halálos spanyolnáthajárvány elterjedéséért is, amely mintegy 50 millió embert pusztított el. Influenzától szokatlanul – amely normális esetben a fiatalokat és az időseket támadja meg – a spanyolnátha ugyanazt a generációt célozta meg, mint maga a háború: a 20 és 40 év közöttieket. Aligha meglepő, hogy sok európai úgy tekintett a háború utáni világra, mint amelyet „túlélőkből hoztak létre egy hullahegy tetején”. A háború kihatásairól szóló viták valószínűleg sosem fejeződnek be. Egyesek, különösen Stéphane Audoin-Rouzeau és Annette Becker történészek számára ez volt minden elkövetkező 20. századi katasztrófa alapköve.

Joseph Joffre rendíthetetlen elszántsággal irányította a francia erőket a nyugati fronton, aktív védekezést folytatva az elszánt német rohamokkal szemben. Joseph Joffre francia főparancsnok abban hitt, hogy a végsőkig ki kell tartani az ellenség elleni harcban. Csökönyösen újabb és újabb támadásokat indított a Nagy Háború első két évében – kevés értékelhető sikerrel, s ez végül a leváltásához vezetett. Mivel Belgium váratlan lerohanásával a németek kezdeti előnyhöz jutottak a nyugati fronton, és így Észak-Franciaországban egészen a Marne folyóig törtek előre, Joffre életbe léptette a XVII. tervet, amely elrendelte, hogy a franciák „összes egyesített haderejükkel nyomuljanak” a németek ellen. Joffre első németek elleni támadása a háború negyedik napján kudarcot vallott. Az augusztus végi általános visszavonulás során a franciák is visszahúzódtak, hogy rendezzék soraikat. Joffre nagy pillanata a francia haderő irányításában az első marne-i csata során jött el. Ragaszkodva a mindenáron való támadáshoz, szeptember 5-én és 6-án Joffre a britekkel összehangolt, elsöprő ellentámadást indított, amelyben hat francia tábori hadsereg vett részt. A merész húzás visszavetette a németeket. Joffre örök optimista volt. Amikor a nyugati fronton elszenvedett rettenetes veszteségek próbára tették a beosztott tábornokok lelkierejét, ő az ismétlődő kudarcok ellenére is szilárd és magabiztos maradt. Fontos, hogy csapatai bizalmát sosem veszítette el, kedvesen Joffre papának nevezték. A háború harmadik évében, az egész éven áthúzódó verduni német offenzíva idején sokasodtak a Joffre-ellenes bírálatok. Kezdetben nem mérte fel a német támadás mélységét és szélességét, és bár létszám- és fegyverzetfölényben volt, mégsem tudott sikeres ellentámadást kivitelezni. A heroikus csata befejeztével a francia kormány 1916. december 13-án felmentette Joffre-ot. Visszavonulása dicsőséges volt, és miután átadta a stafétabotot Robert Nivelle-nek, megkapta a Franciaország marsallja címet.

144

145

Legendás vezetők

Vezetők és kulcsszereplők, akik nem hagyták, hogy dicsőséghajhászásuknak bármi gátat vessen

Miután a fegyverek elnémultak…

Nemzetiség: brit Pozíció: főparancsnok, Brit Expedíciós Haderő

Paul von Hindenburg megmentette Németországot a nagy veszedelem kezdetén, de hosszú távon elveszejtette a totális háború csődöt okozó stratégiájával.

Németországot fenyegetik Dél-Afrikában

Egy korszak vége

Douglas Haig

Paul von Hindenburg

lehetőségek tárgyalása foglalta le. A franciák csak akkor visszakoztak, amikor kitűnt, a győzelem a tengeri hatalomtól függ, s a könnyű, gyors francia flotta ki lenne szolgáltatva az erősebb brit hajóhad kényének-kedvének. Így a két hatalom megállapodott a hivatalos határvonalakról. A brit–francia kapcsolatok fashodai A francia Marchand incidens utáni kapitány Fashodánál normalizálódása és 1898-ban az érdekszférahatárok egyértelmű megállapítása olyannyira enyhítette a felekre nehezedő állandó nyomást, hogy évszázadok többé-kevésbé rendszeres vérontása után egy új szövetség felé vezető útra léptek.

1894. január 4.

Dualista monarchia lép az osztrák birodalom helyébe. A német ajkú államok hagyományos iránymutatója, Ausztria – ahol 1278 óta a Habsburg-család uralkodott – és a növekvő erejű Poroszország – amely Otto von Bismarck miniszterelnök és I. Vilmos király uralma alatt állt – közötti viszály hozzájárult, hogy a két hatalom fokozódó rivalizálása nyílt háborúként tört felszínre. A meggyengült osztrák birodalom, benne az elszakadásra kész Magyarországgal, felbomlott, és nehézkes dualista állammá, az Osztrák–Magyar Monarchiává alakult. Ebben mindkét államot függetlenül és együtt is közös miniszterek szövevényes rendszerével kormányozták.

Nagy-Britannia és Franciaország felméri egymást

1890. március 20.

Dánia porosz lerohanása külpolitika megváltozik. a ma Az etnikailag kevert – Dániát – ismert Németországtól elválasztó Schleswig és Holstein hercegségek az ifjú lehengerlő elfoglalása sokkolta VII. brit Edward herceget – a leendő Edward királyt –, aki csak néhány hónapja házasodott össze Alexandra a pár dán hercegnővel. A konfliktusban dacolva nyíltan támogatta a dánokat, Viktória németbarát az egyre inkább királynővel. mellett Anyjával való fagyos viszonya schlesez az összecsapás, a második ki VII. wig-holsteini háború alakította Edward külpolitikáját. Egy szilárdan körhöz franciabarát és németellenes ő 1910-ben csatlakozott, amely jóval az fennmaradt bekövetkezett halála után is hatására a kormányzatban. VII. Edward a megreformálták és modernizálták haditengerészetet, hogy ellensúlyozzák és a növekvő német hadiflottát, Nagy-Britannia tartózkodó elkülönülése és Oroszis elillant a Franciaországgal a országgal kötött – a későbbiekben – szerháromhatalmi antantot jelentő azután ződések érdekében, amelyek belerántották az Egyesült Királyságot és a birodalmat a háborúba.

Kulcsszereplők

1898. július 10.

1864. február 1.

T T SZÍT TE EDWARD HERCEG GYŰLÖLETE után a brit

A szerződések A fegyverszünetet követő azonnali feladat azoknak a szerződésrendszereknek a megalkotása volt, amelyek remélhetőleg hosszan tartó békét hoznak a világnak. Az 1919-ben kezdődött párizsi békekonferencia ennek látott neki. Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke „14 pontjában” lefektette az irányelveket, amelyek között szerepelt a „nemzetek általános szövetségének” felállítása és Lengyelország mint független állam létrehozása. A további célok között megtalálható a gazdasági korlátozások megszüntetése, a fegyveres erők hatalmas mértékű csökkentése és a „nyílt, nyíltan letárgyalt békeszerződések”. Vízióját felvázoló beszédében Wilson úgy érvelt (ma már úgy tűnik, naivan), hogy „a hódítás és leigázás napja leáldozott”. A párizsi békekonferenciáról kikerülő békeszerződések azonban büntetőbbek voltak, mint Wilson elképzelte. A versailles-i békeszerződés értelmében Németország elveszítette területének körülbelül 10 százalékát (beleértve a „lengyel korridort”, amely elszakította Kelet-Poroszországot Németország többi részétől, valamint Danzigot). Németországot haderejének nagyarányú csökkentésére kényszerítette, és megnyomorító jóvátételt kellett fizetnie a „háborús bűnösségi záradék” részeként, amelynek súlyos utóhatásai lettek. A saint-germaini és a trianoni (Ausztriával és Magyarországgal kötött) békeszerződések megtiltották, hogy az új Osztrák Köztársaság egyesüljön Németországgal, míg a Szudéta-vidék német népes-

Tiltakozó menet Berlinben 1931-ben, a német gazdaság küzdelme idején

„Sok európai úgy tekintett a háború utáni világra, mint amelyet túlélőkből alakítottak ki egy hullahegy tetején”

170

171

Utóhatás és örökség

Hogyan lett az utóhatás is ugyanolyan sokkoló, mint maga a Nagy Háború?

ESEMÉNYEK, EMBEREK ÉS HELYEK, AMELYEK ALAKÍTOTTÁK A HÁBORÚT Kulcsszereplők

Aki vissza akarja szerezni Németország becsületét.

NÁC N ÁCI FELSŐ VEZETŐK Hermann Göring öring

Joseph Goebbels

Propagandaminiszter Goebbels a dongalába miatt nem léphetett be a hadsehadse regbe, efölötti elkeseredése vezette a náci párthoz. Hamarosan a náci NémetorNémetor szág egyik legbefolyásosabb embere lett, de fondorlatos módszerei miatt a „mérgező törpe” gúnynevet kapta.

1893–1946

Az I. világháború nyomdokain a kegyetlen ambíció, sötét szándék és hatalomvágy három férfit arra indított, hogy a világot a halál és terror korszakába taszítsa.

126

1897-1945

MUSSOLINI Egy korszak vége

D-nap

A D-nap a hadviselés történetének legnagyobb önálló, kétéltűekkel végrehajtott katonai hadmű hadművelete volt, eredetileg három partraszállási zónával tervezték, ezt aztán kibővítették ötre. Elsőként az amerikaiak érkeztek a Utah és az Omaha partsza partszakaszra, majd egy óra múlva a britek és kanadaiak a Goldra, a Junóra és a Swordra, ezzel a francia part egy 80 kilométeres szakaszát fedték le. A tengerről érkező 150 000 katona haditengerészeti ágyúzással támogatott partraszállását megelőzően már merész ejtőernyősök és vitorlázórepülősök landoltak beljebb a szárazföldön. A levegőből 30 000 embert dobtak le Normandia fölött, az amerikai 82. és 101., valamint a kanadai és brit 6. légi szállítású had hadosztály tagjait, akiknek feladata a hidak és közúti csomópontok, a folyókon való átkelés biztosítása és a tüzérségi ütegek kiiktatása volt. Ahogy a tervezés felgyorsult, Churchill nem tu tudott közvetlen kapcsolatba lépni az amerikai elnök elnökkel, akiről korábban szeretettel azt írta, hogy „egy amerikai unokatestvér”. Ehelyett a barátságtalan tábornokkal volt kénytelen tárgyalni, és elsősorban ez okozott komoly aggodalmat a miniszterelnök miniszterelnöknek. „Megdöbbentő, mennyire nagyon fáradtnak

NÉMETORSZÁG

1889–1945

A GONOSZ TENGELYE

Csaták

A gonosz tengelye Adolf Hitler

túlestek az alapkiképzésen, duzzadtak az önbiza önbizalomtól. Tanulási folyamatuk meredek volt és sok áldozatot követelt, de a partraszállást előkészítő tábornokok már szereztek kétéltűekkel partraszál partraszállási tapasztalatot – bár nem ilyen nagyságrendűt – Szicíliában és Olaszországban, és nem táplál tápláltak illúziókat a német védekezés erejét illetően. Habár a kiképzés alapos volt, az első nagyszabású gyakorlat nemcsak hogy felfedte a szövetségesek rendszerének gyengeségeit, hanem oly mértékben volt katasztrofális, hogy kis híján lefújták az egész partraszállást. Helyszínnek a devoni Slapton Sandst választották, mivel hasonlított a Utah partszakaszra, és 1944. Tányérakna

április 22-én 30 000 katona, valamint harckocsik és partra szállító eszközök készültek elhódítani a homokot a védőket alakító brit haditengerészektől. Az első napokban a behajózáson volt a hangsúly, a tisztek ki-be terelték katonáikat a szállító csónakokba, aztán április 28-án megkezdődött az első támadás. Eisenhower éles lőszer használatát rendelte el, hogy a katonák megtapasztalják az ágyúzás látványát és hangját, így a partraszállás előtt a HMS Hawkins ágyúzta a partot. Mivel néhány csónak elakadt, a gyakorlatot vezető admirális mindent 60 perccel késleltetett, de az információ valahogy nem jutott el az összes partraszálló járműhöz, ezért a szerencsétlen katonák a Hawkins fülsiketítő ágyútüzében kezdték meg a part rohamozását, ez 308 ember halálához vezetett. Még ennél is rosszabb következett. Aznap éjjel a HMS Azalea kíséretével Taposóakna

Géppuskafészek

Tüzérségi állás

BUKÁSA

Szögesdrót

Szövetséges katonák

Bernard Montgomery tábornagy brit, 1887–1976

Messerschmitt Me–109

Tigris I

Bismarck

Higgins-csónak

127

Sün

„Mussolini régóta érezte, hogy közel a vég. A háború, amely sosem volt népszerű Itáliában, egy ideje már roszszul alakult”

A háború közeledett a zord véghez, és a Duce, Itália valaha leghatalmasabb embere, álruhában menekült az országból. Így érte utol a végzete.

A partraszálláskor a leg leghevesebb harc az Ohama partszakaszon folyik, mivel az ottani német védelemben nem tesznek kárt a légitámadások. Kb. 2400 amerikai katona hal meg a part elfoglalása során.

HARCI GÉPEZETEK

Mussolini bukása Jobbra: Mussolini egy személyi kultusz jelképes figurája volt, aki az egyesítő erőt képviselte az olaszországi fasizmusban

Védőgát

Lassú vereség

Lent: Olasz partizánok, akik az Akciópárttal összehangoltan járőröznek Milánó utcáin a város felszabadítása után

138

139

MINDEN FONTOS ESEMÉNY

A HÁBORÚ FELTÉRKÉPEZÉSE

ÚT A GYŐZELEMHEZ

A háború kulcseseményeinek részletes áttekintése, Lengyelország lerohanásától a D-napig és a japán fegyverletételig

A második világháborút befolyásoló csaták és hadműveletek beható vizuális ismertetése

Hogyan vetettek véget a szövetségesek a történelem legvéresebb háborújának, és mi volt a közvetlen hatás?

BOOKAZINE BESTSELLER

A MÁSODIK

VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE

9 789639 631410