Müpa Magazin 2023/24 évad 1. szám

ÉLET STÍLUS MŰVÉSZET

XVIII. évfolyam

4. szám 2023.

SZEPTEMBER OKTÓBER

Ingyenes időszaki kiadvány

KEDVES KÖZÖNSÉG!

Amikor 2006-ban a Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztője lettem, azzal a céllal láttam munkához, hogy ezt a nagyon régi és nagyon komoly hangszert személyes élménnyé tegyem, közel hozzam a zenehallgatókhoz. A Müpa orgonájához fűződő kapcsolatom már 2002-ben elkezdődött: ekkor kért fel Zoboki Gábor, hogy szakmai tanácsokkal segítsem a hangszer építését. Arra gondoltam: legyenek a Müpa orgonaestjei mások, mint a szokásos orgonakoncertek! Szólaljanak meg a hangszer repertoárjának fontos és megbecsült darabjai, de mutassuk meg azt is — a világ legkiválóbb előadóinak közreműködésével —, hogy ez a hangszer tud friss, fiatalos, modern, játékos, felfedező szellemű lenni. Magam azért tartom fontosnak az improvizációt és az Orgonapárbajok formabontó műsorait, azért játszom együtt népzenészekkel és jazzmuzsikusokkal, mert szeretném hinni és megmutatni, hogy az orgona nem ismer határokat: mindent tud, és nem lehet beskatulyázni. Disszertációmat Ligeti György orgonaműveiről írtam. Most, hogy centenáriumának tiszteletére a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem világhírű hangszerén eljátszhatom a zeneszerző összes orgonaművét — Frescobaldit és Bachot is Ligeti társaságául hívva, Besnyő Dániel és Kiss Patrik fényfestésének segítségével összművészeti élményt teremtve —, olyan alkotó darabjait szólaltathatom meg, aki a legfontosabbat tette, amit 20. századi szerző az orgonával tehetett: újraértelmezte a hangszert, kalandos útra csábítva a zenehallgatókat soha nem hallott hangzások tájain. Szeretettel várom Önöket, csodáljuk együtt ezen a különleges estén az orgona játékos szellemű forradalmárának határt nem ismerő képzeletét!

Fassang László a Müpa rezidens orgonistája

Müpa Magazin

A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató

Főszerkesztő: Csengery Kristóf

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600. E-mail: magazin@papageno.hu

Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.

HU ISSN 1788-439X

Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000

E-mail: info@mupa.hu

A szerkesztés lezárult: 2023. augusztus 17.

Címlap: Elvis Costello

Címlapfotó: Mark Seliger

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

www.mupa.hu

A Müpa stratégiai partnere: A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.

A THE TIMES ÉS A THE GUARDIAN A RECIRQUELRŐL

Vági Bence társulata, a sok éve sorozatosan nemzetközi sikereket arató Recirquel — amelynek állandó játszóhelye a Müpa — már 2018 augusztusában is szenzációt keltett szereplésével a világhírű Edinburgh Fringe fesztiválon, ahol akkor My Land című produkciójukat mutatták be. Idén ismét találkozhatott a Recirquellel Edinburgh: ezúttal a Müpa közönsége által már ismert, kortárs táncot és cirkuszművészetet ötvöző alkotás, az IMA világára csodálkozhattak rá az érdeklődők. A Recirquel, amely idén immár negyedszer kapott meghívást az Edinburgh Fringe rendezvényeire, augusztus 4. és 27. között nem kevesebb, mint 112 alkalommal játszotta az előadást a fesztivál nemzetközi közönségének. A The Guardian és a The Times már a fesztivált megelőző napokban kiemelten foglalkozott a magyar együttessel, az IMA-t a mintegy négyezer produkciót felsorakoztató fesztivál leglátványosabbnak és legfontosabbnak ígérkező eseményei között ajánlva az érdeklődők figyelmébe. Az előadás egyöntetű elismerést aratott, többek között olyan vezető médiumok kritikusai írtak lelkesen a produkcióról, mint a The Times, a The List, The Scotsman és a One4Review. A Seoul Arts Awards átadón az IMA a legjobb előadás díját kapta

NEMZETKÖZI DÍJAKKAL ELISMERT MAGYAR ZONGORASZÉK

Az okos zongoraszék, amelyet Péterváry Ádám zongoraművész és csapata fejlesztett ki, a közelmúltban két nemzetközi szakmai megmérettetésen is díjat nyert. Az olasz A’ Design and Award Competition bírái Iron minősítéssel ismerték el a Petervary Smart Piano Bench előnyös tulajdonságait, az angliai London Design Award versenyen pedig a szék koncepciója és formaterve a Smart Technologies és a Media and Music kategóriában egyaránt a legkiemelkedőbb teljesítménynek járó Gold minősítést kapta meg. A 2021-ben alapított Péterváry Zenei Kft. új találmánya egyetlen érintés hatására a játékos számára legelőnyösebb magasságba képes állítani az ülést. Emellett az ülés oldalirányú mozgása alkalmazkodón követi a muzsikus játékát, ami különösen a teljes klaviatúra szélső tartományai között fel- és leszáguldó futamok játszásakor biztosít eddig nem tapasztalt kényelmet a zongorista számára.

FILM LEONARD BERNSTEINRŐL

A kilencszeres Oscar-jelölt amerikai filmszínész, Bradley Cooper — aki legutóbb a Lady Gagával közösen készített Csillag születik című filmmel aratott emlékezetes sikert — Leonard Bernsteinről forgatott játékfilmet, amelyet a közeljövőben mutatnak be a Velencei Filmfesztiválon. Az alkotás a hagyományos életrajzi történetekkel ellentétben nem a születéstől a halálig követi végig hőse életét. Ehelyett Cooper — aki a Csillag születik után ennek a filmnek is egy személyben rendezője és főszereplője — az életrajz egyetlen szálára összpontosít: Bernstein házasságát mutatja be Felicia Montealegre színésznővel. Bernstein feleségét a brit Carey Mulligan alakítja. A Maestro című alkotás producerei között olvashatjuk Martin Scorsese és Steven Spielberg nevét is. A filmben természetesen felcsendülnek Bernstein művei, köztük a West Side Story részletei is. A munka előkészítésében a legendás karmester-zeneszerző három gyermeke, Jamie, Nina és Alexander Bernstein is részt vett.

RIZONT 2023. szeptember—október

AZ ÉLMÉNY ÖSSZEKÖT!

Halálra szánt szerelmesek

Egy francia opera, amelyet százhuszonegy éve, a 20. század hajnalán mutattak be Párizsban. Egy mű, amelyben fellelhető Wagner hatásának nyoma, ám a Wagner-stílus túllépésének szándéka is.

Claude Debussy balladai elhallgatásokkal teli, szimbolista ötfelvonásosa, a Pelléas és Mélisande a zeneszerző egyetlen operája, amelyet az ősbemutató után haláláig nagy gonddal csiszolt tovább.

A Pelléas, ez a titokzatos Trisztán-történet mifelénk korábban főként a francia zene különleges ízlésű ínyenceinek becses csemegéje volt, a Budapesti Fesztiválzenekar előadása azonban fordulatot hozhat.

Fischer Iván nemcsak a produkció karmestere, de Marco Gandini vel

Kisformák és ábrázoló szellem, táncok és virtuozitás

Balázs János zongoraestjének műsorán a felhangzó kompozíciók között többféle gondolati vezérfonál is kapcsolatot teremt. Fontos a francia zeneszerzők szerepe, hiszen a hangversenyen Chopin, Liszt, Rachmaninov és Kreisler mellett jelentős súllyal szólal meg Daquin, Rameau, Couperin, Gounod és Ravel zenéje. A gall komponisták az ország muzsikájának több évszázadát is képviselik: hallunk barokk, romantikus és 20. századi francia darabokat. Feltűnő a kisformák jelenléte, hiszen — bár a végkifejlet Ravel La Valse című remekével nagyszabású víziót vetít elénk — az olyan darabok, mint A kakukk,

közösen a rendezést is jegyzi. A parádés szereposztás nemzetközi sztárokat vonultat fel: Pelléasként Bernard Richter t, Mélisande szólamában Patricia Petibon t halljuk, Golaud a budapesti közönség régi kedvence, Tassis Christoyannis. A mű díszletek között szólal meg, az énekesek jelmezekben alakítják szerepeiket, a produkció tehát teljes értékű színházi élményt ígér.

2023. szeptember 9., 10., 12.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DE B USSY: PELLÉAS ÉS MÉLISANDE

Pelléas: Bernard Richter

Mélisande: Patricia Petibon

Golaud: Tassis Christoyannis

Arkel: Nicolas Testé

Geneviève: Yvonne Naef

Egy orvos / Egy pásztor hangja: Peter Harvey

A kis Yniold: Oliver Michael

Vezényel: Fischer Iván

Közreműködők: a Budapesti Fesztiválzenekar művészei

Jelmez: Anna Biagiotti

Díszlettervező: Andrea Tocchio

Világítástervező: Bányai Tamás

Technikai vezető: Zentai Róbert

Ügyelő: Wendy Griffin-Reid

Rendező: Fischer Iván, Marco Gandini

A tyúk, A titokzatos barikádok vagy A madarak párbeszéde, olyanok, mint egy-egy drága foglalatba helyezett, becses apró ékszer. Lényeges elem az ábrázoló szellem, hiszen ezen a koncerten jó néhány olyan tétel szólal meg, amelynek nyíltan vállalt célja tulajdonságok megjelenítése a zene eszközeivel. Újabb fontos vezérfonál a tánc, jelesül a keringő jelenléte: Chopin Három keringőjét Gounod Faust-keringője követi Liszt átiratában, Liszt Valseimpromptuje után Schubert Bécsi esték című sorozatából csendül fel a Valse caprice szintén Liszt által feldolgozva — a befejező Ravel-látomás, a La Valse történelmi forgatagát pedig már említettük. És persze ezen az estén minden zenét közös nevezőre hoz a hangszeres kidolgozás lebilincselő virtuozitása.

2023. szeptember 14.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

B A LÁZS JÁNOS ZONGORAESTJE

MVM KONCERTEK — A ZONGORA

A kapcsolat jegyében

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar évadnyitó hangversenye a budapesti koncertélet meghatározó jelentőségű eseménye, melynek műsora éppúgy üzenetet közvetít és értékeket jelöl ki, mint a fellépők személye. Jelképes — és szintén értékválasztást sugall — az est állandó időpontja is: szeptember 25. Bartók Béla halálának előestéje, a koncerttel tehát a magyar zeneszerzés egyik legnagyobbjáról emlékezünk meg — s vele együtt mindenkiről, aki a magyar muzsika jelesei között a maximalizmust, a következetességet, a tisztaságot

Nemzeti jelkép

Fő mű: nem minden zeneszerző terméséről szólva könnyű megnevezni, melyik alkotásnak jár ki ez a titulus. Georg Friedrich Händel esetében azonban aligha nehéz feladat megnevezni az opus magnumot: a közgondolkodás a Jézus életét bemutató nagyszabású oratóriumot, a Messiást tekinti az oeuvre legmonumentálisabb teljesítményének. A háromrészes kompozíció az érett Händel műhelyéből került ki: a zeneszerző ötvenhat évesen, 1741-ben, alig több mint három hét alatt vetette papírra a partitúrát az angol költő, Charles Jennens bibliai alapú szövegét megzenésítve. Az 1742-ben lezajlott ősbemutatót követő években a darab fokozatosan egyre népszerűbbé vált Nagy-Britanniában, évente ismétlődő megszólalásai jótékonysági célokat szolgáltak, s idővel a mű nemzeti jelképpé vált. Az európai hagyományban főként kétféle módon foglalkoztak a zeneszerzők a Megváltó életével: vagy a születésre, vagy a szenvedéstörténetre összpontosítva. Händel egy harmadik lehetőséget választ: a teljes krisztusi utat mutatja be. Hollerung Gábor munkás-

képviselte. Az idei program kapcsolatokra világít rá. Nem véletlenül szólal meg a műsor elején Debussy A tenger című három szimfonikus vázlata és Ravel G-dúr zongoraversenye, hiszen a két 20. századi zeneszerző művei arra emlékeztetnek, milyen fontos ösztönzést jelentett Bartók és Kodály számára a századelő francia zenéje, s milyen jelentős segítséget kínált Debussy és Ravel a német hagyomány hatásától való szabadulásban. A műsor második részében felhangzó alkotás, a Concerto is a kapcsolatról szól: Bartók ragaszkodásáról Magyarországhoz, az amerikai emigrációban élő zeneszerző hazaszeretetéről és honvágyáról. Végül az est két vendégszereplője, a karmester Kovács János és a zongoraszólista Berecz Mihály együttműködése is kapcsolatot jelképez: az idősebb és fiatalabb korosztály harmonikus művészi együttműködését — az igényesség szellemében.

2023. szeptember 25.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ÉVA D NYITÓ HANGVERSENY

NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

Közreműködik:

Berecz Mihály — zongora

Vezényel: Kovács János

ságában jelentős szerepet játszik az oratorikus kompozíciók megszólaltatása. Ez alkalommal a karmester az általa legtöbbet vezényelt két nagy együttes, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság

(karigazgató: Balassa Ildikó ), valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar élén, kiváló külföldi szólistagárda közreműködésével tolmácsolja Händel remekét.

Kecskés M. Júlia

2023. október 8.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

HÄN D EL: MESSIÁS

Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó)

Budafoki Dohnányi Zenekar

Közreműködik:

Nikolina Hrkać — szoprán

Dina Jularić Ivančić — mezzoszoprán

Mislav Lucić — tenor

Benjamin Šuran — basszus

Vezényel: Hollerung Gábor

MINDEN ÚT…

Európai Hidak: Budapest—Róma

Évezredes kapcsolat, a kultúra, a hit és a szépségimádat kötelékei fűznek minket, magyarokat az Örök Városhoz. Az Európai Hidak idei fesztiválján felmérhetjük: mit jelent számunkra Róma, és mit adnak nekünk a rómaiak?

Amor — egyes feltételezések szerint ez lett volna az antik Róma titkos szakrális neve, s habár ez bizonyosnak korántsem tekinthető, maga az elképzelés mégis árulkodó. Hiszen akaratlanul is tanúskodik arról a vonzalomról, amelyet Európa és a nagyvilág többi része táplál e hatalmas múltú város iránt. Mert legyen bár egy világbirodalom, a Pápai Állam, vagy oly hosszú küzdelem után végre az egyesült Olaszország fővárosa: Róma vonzerejét, szépségét és kincseit koronás fők és hadvezérek, egyházfejedelmek és művészek, no és persze egyszerű turisták tömegei csodálták és csodálják mindmáig. Köztük megannyi magyar, Bakócz Tamás érsektől Ady Endréig, s közülük a művészek rendre meg is örökítik azt az erős és akár életfogytig kitartó hatást, amelyet Róma rájuk gyakorolt. Csorba Győző 1947-es költeménye, a Vers Rómából utolsó sorait idézve: „Majd elmegyek innét, ismét hazatérek, / de bőröm alatt viszlek haza, Róma, / halk szőke folyód s a szelídke folyóra / hajló dombot, a szűk utcák rácsozatát, / és ha a lélek / perzsel, vagy ha világi ítélet / csap rám, öbleidben lelek újra hazát, / ó, Róma, szilárd anya-fészek”.

Csorba ezt a verset akkor írta, amikor — kevéssel a vasfüggöny leereszkedése előtt — irodalmárok, képzőművészek és más alkotók sora tölthetett néhány hónapot ösztöndíjasként a római Magyar Akadémián. Ezt az 1947–48-as nagy és emlékezetes vendégjárást, amelynek Weöres Sándor, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes csakúgy részese volt, mint a festő Hantai Simon vagy a szobrász Ferenczy Béni, a fesztivál idején kiállítás idézi a Müpa tereiben. Arra a kérdésre pedig a Márai Olaszországa című, zenével is kiegészülő irodalmi program ad választ majd, hogy a Csorba-versben is felmerülő lehetőség, vagyis a menedékkeresés kényszere miként is kapcsolta Itáliához, két ízben is hosszú évekre, nagy polgárírónk, Márai Sándor életét és sorsát.

Természetesen a 19. századi Róma legnevezetesebb magyar lakosa, az éveket itt töltő, előbb házasodni vágyó, majd abbéruhát öltő Liszt Ferenc ugyancsak kitüntetett szerephez jut a programban, méghozzá a Fischer Iván vezényletével megvalósuló nagyzenekari koncerteken. A Budapesti Fesztiválzenekar estjén a nagyszerű Dejan Lazic szólójával a 2. magyar rapszódia és az A-dúr zongoraverseny hangzik el, mielőtt Bartók Béla

egyfelvonásos pantomimje, A csodálatos mandarin megelevenedne előttünk a Duda Éva Társulat közreműködésével. A Müpában újra fellépő Római Santa Cecilia Akadémia Zenekara koncertjén pedig — ismét Fischer vezényletével — két kórusmű, az O Roma nobilis és a Dall’alma Roma teszi érzékletessé — a Cantemus Vegyes kar hangján — Liszt és az Örök Város magasztos találkozását. Ez utóbbi koncerten Ottorino Respighi szimfonikus költeményei, vagyis római triptichonjának mesteri hangszerelésű darabjai, a Róma kútjai, a Róma fenyői és a Római ünnepek uralják a programot, bizonyságául annak, hogy Romulus és Remus hét dombra települt városa Itália honosai számára is nem szűnő csodálat tárgyát és az ihlet kimeríthetetlen forrását jelentette és jelenti máig. És ez még akkor is így van, ha az olasz alkotók a maguk bizalmas közelsége révén akár meg is mosolyoghatják Rómát — vagy éppenséggel csúfondárosan nyelvet is ölthetnek rá. Ezt a bennfentes iróniát és gúnyt már a fesztivál filmvetítéseinek két olasz klasszikusa, Federico Fellini Rómája (1972) és Paolo Sorrentino A nagy szépség című alkotása (2013) jelzi számunkra. Audrey Hepburn és Gregory Peck szerelmes városbújócskája, az 1953-as Római vakáció éppúgy a több évezredes múlttal rendelkező Urbs varázsa előtt hódol, mint Woody Allen 2012-es őszikéje, a már címválasztásával is vallomást deklaráló Rómának szeretettel. Korántsem kizárólag az amerikai filmesek elmúlhatatlan Róma-vonzalmáról vallva.

A tágabb kitekintés immár hagyományos ambíciója persze ezúttal nemcsak Hollywoodot vonja majd látókörünkbe, de olyan muzsikusokat is, akik izgalmas működésükkel a mai Olaszország zenei életének változatosságát és örök nyitottságát igazolják. Így a filmzeneszerzőként világhírűvé vált Antonio Castrignanò és társai a talján csizma sarkát képviselő Salentóifélsziget tradicionális zenei világát és az abból származó új hangzásokat és közelítéseket kínálják. Torino szülötte, a Budapest Jazz Orchestra társaságában pódiumra lépő Roberta Gambarini a jazz világában és stílusközegében bizonyítja énekhangjának érzéki szépségét. Olaszul és angolul egyaránt dalokat énekelve, hiszen a művésznő az Egyesült Államokba átköltözve emelkedett a műfaj világnagyságainak sorába — és maradt meg mindeközben az itáliai báj és vonzerő ünnepelt képviselője.

László Ferenc

2023. szeptember 22. — október 6.

Fesztivál tér, Előcsarnok, Zászlótér

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

KIÁL L ÍTÁS

2023. szeptember 22.

Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

FE L LINI: RÓMA

Házigazda: Réz András

2023. szeptember 22.

Fesztivál Színház

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA A N TONIO CASTRIGNANÒ

Antonio Castrignanò — ének, csörgődob

Közreműködik:

Rocco Nigro — harmonika

Giuseppe Spedicato — basszusgitár, mandola

Gianni Gelao — buzuki

Luigi Marra — hegedű

Maurizio Pelizzari — gitár, mandolin

2023. szeptember 23.

Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

A N AGY SZÉPSÉG

Házigazda: Réz András

2023. szeptember 23.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

R O BERTA GAMBARINI

ÉS A BUDAPEST JAZZ ORCHESTRA

Roberta Gambarini — ének

Budapest Jazz Orchestra:

Kollmann Gábor — művészeti vezető, altszaxofon

Mester Dániel — altszaxofon

Zana Zoltán, Meleg Tamás — tenorszaxofon

Varga György — baritonszaxofon

Tulkán Péter, Hofecker Dániel, Táborszky Bence, Koós-Hutás Áron — trombita

Schreck Ferenc, Kasza Nándor, Skerlecz Gábor — harsona

Nagy Viktor Dániel — basszusharsona

Juhász Attila — zongora

Birta Miklós — gitár

Hárs Viktor — bőgő, basszusgitár

Serei Dániel — dob

2023. szeptember 24.

Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

RÓ M AI VAKÁCIÓ

Házigazda: Réz András

2023. szeptember 24., 26.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

BU D APESTI FESZTIVÁLZENEKAR

Közreműködik:

Lisztes Jenő — cimbalom

Dejan Lazić — zongora

Duda Éva Társulat

Vezényel: Fischer Iván

2023. szeptember 25.

Fesztivál Színház

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

LITERÁRIUM EXTRA

MÁ R AI OLASZORSZÁGA

Vendégek: Antonio Sciacovelli, Mészáros Tibor, Csorba László

Műsorvezető-moderátor: Ludmann Ágnes

Közreműködik:

Földeáki Nóra, Darvasi Áron — színművész

Darvas Ferenc — zongora

Rendező: Balog József

2023. szeptember 25.

Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

RÓMÁNAK S ZERETETTEL

Házigazda: Réz András

2023. szeptember 27.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

A R ÓMAI SANTA CECILIA AKADÉMIA ZENEKARA

RESPIGHI: RÓMAI TRIPTICHON

Közreműködik:

Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)

Zsilka Alan — orgona

Vezényel: Fischer Iván

A VILÁG INNEN TÖBB.

prémium online magazin

RÓMÁK EGYMÁS KÖZT

„A maga módján minden város felejthetetlen. De Róma… mindenképp az. Erre a vakációra emlékezni fogok, míg élek.” William Wyler Római vakációjának hősnője összegzi így véletlen szülte római kalandját. A messziről jött hercegnő számára a város a szabadság, a spontaneitás, a kirobbanó életöröm helyszíne. Egy szerelmes nő bármely helyet láthat ilyennek, mégsem véletlen, hogy Wyler ide képzelte el ezt az édes-bús mesét, Az Örök Város lenyűgöző összetettsége az évszázadok folyamán a legkülönbözőbb indíttatású és műfajú alkotásokat ihlette. Ami a filmet illeti, a Cinecittà — a maguk idejében rendkívül korszerű — stúdiói Rómát évtizedekre a filmezés fővárosává tették, utcái és terei izgalmas hátteret adtak a legkülönbözőbb korokban bonyolódó történeteknek, és nem sok idő kellett ahhoz, hogy a város díszletből főszereplővé váljék.

a szeretni való kisembert, de ő szinte egzotikus relikvia, aki könnyű prédája lesz az erőszakos média kampányának.

Ez a Róma a vágyak otthona, ahol ábránd és valóság ütközik vidám abszurditással.

A zuhany alatt áriázó temetkezési vállalkozó, a nyugdíjas létbe belenyugodni képtelen rendező, a romantikus szerelmet kergető építész fiú olyasmire áhítozik, ami eltér hétköznapjaiktól. Róma a maga varázslatos sokszínűségével egy pillanatra meg is adja nekik a megvalósulást, hogy rögtön utána szelíden visszaterelje őket megszokott kereteik közé.

…a vágyak otthona, ahol ábránd és valóság ütközik vidám abszurditással…

Wyler ízig-vérig amerikai alkotása a romantikus Rómát rajzolja meg. A protokoll elől menekülő Anna a kispénzű amerikai újságíró gyámsága alatt huszonnégy órára szinte elvész a látni- és megtapasztalnivalók tengerében. A háborúból nemrég felocsúdott városban (1953) a rendező a neorealizmus által felfedezett, humorral megrajzolt hétköznapi karakterek sorát vezeti elő, az aranyszívű főbérlőtől a szerelmes természetű fodrászon át a megértő rendőrökig: csupa olyan figurát, akik más-más hangsúlyokkal évtizedeken át meghatározó szereplői maradnak a Rómában játszódó

vígjátékoknak. Csakúgy, mint a helyszínek.

A piac, a Spanyol lépcső, a Tevere partja és hosszan sorolhatnánk, no és a Trevi-kút, amelyet Wyler tett fel a filmes térképre.

Woody Allen hat évtizeddel Wyler után szólítja meg Rómát — Rómának szeretettel (2012) című filmjében. Korunk városa az ő szemével nézve nagyon is kozmopolita.

Az idegenek, ez esetben az amerikaiak éppúgy otthon vannak benne, mint az olaszok. Eltűnőben a régi karakterek.

A négy történetet egymásba szövő filmben Roberto Benigni figurája hozza még

Mondhatnánk, ez Woody Allen Rómája, de ez nem egészen igaz. Valójában a fiatal Fellinié is, aki első saját filmjében (A fehér sejk, 1952) éppen hogy a vágyak és a realitás viszonyát vizsgálta egy vidékről Rómába érkező fiatal pár történetében. És hogy kétségünk ne maradjon, a Rómának szeretettel egyik epizódjában az amerikai rendező újrameséli nekünk Fellini történetének mai változatát.

A filmezés olasz mágusa, aki maga is vidékről érkezett ebbe az egyszerre vonzó és felkavaró világba, többször is megmérkőzött a Várossal, de egyetlen filmben megragadni Róma évszázadok alatt felgyűlt rétegeit az ókortól a 20. századig, miközben beláthatunk a rendező személyes történetébe is, még így is képtelennek tűnő vállalkozás. A Fellini: Róma (1972) mindezeken kívül még a forgatási helyzetre is reflektál, mégis olyan különböző elemekből összeálló kaleidoszkópot alkot, amelyben végül minden kis cserép a helyére kerül. Káprázatos eleganciával váltogatja az idősíkokat. A ’30-as évek kisvárosi iskolájától a korabeli Rómába visz, majd egy pillanat alatt a fővárosba bevezető autópálya fülsiketítő zajában találjuk magunkat. Egy emlék révén visszajutunk a háborús évek kabarészínpadához, a virággyerekek szabad szerelme megidézi a régi bordély világát, a metró építői a mélyben kétezer éves házra bukkannak. Akár egy álomban, a személyes történet groteszkül elrajzolt és felnagyított elemei keverednek egy áldokumentumfilm látszólagos tárgyilagosságával. Néha nevetünk, máskor megborzongunk. Ez a metropolisz egyben nekropolisz, egyaránt helye az életnek és az elmúlásnak.

Róma ügyében Fellinit nehéz megkerülni. Paolo Sorrentino filmje, A nagy szépség (2013) is rá hivatkozik, hiszen az ő hőse, Jep Gambardella, az élete zsákutcájában megrekedt újságíró, pontosan abban a római közegben bolyong, ahol valaha Az édes élet Marcellója. Csakhogy a Via Venetót ma luxushotelek uralják, már nem az a kávéházakkal, nyüzsgéssel, fantáziával és játékossággal teli hely, mint 1959-ben volt.

A nagyvilági elit Sorrentino szemében hidegebb és elutasítóbb, alakjai üresebbek

és távolibbak. Szenvedélytelenek. Jelentésüket vesztett beszélgetéseket hallunk, jelentésüket vesztett rítusokat látunk. Fellini még nézhette megértéssel életük gubancaiban tébláboló szereplőit. Jepnek el kell hagynia a várost, egészen Toscanáig kell menekülnie, hogy egy kis reménye legyen visszajutni régi önmagához. Vissza Rómához.

Csantavéri Júlia

2023. szeptember 22. Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

FE L LINI: RÓMA

Házigazda: Réz András

2023. szeptember 23. Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

A N AGY SZÉPSÉG

Házigazda: Réz András

2023. szeptember 24. Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

RÓ M AI VAKÁCIÓ

Házigazda: Réz András

2023. szeptember 25. Előadóterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

RÓMÁNAK S ZERETETTEL

Házigazda: Réz András

OLASZ–MAGYAR HÍDVERÉS A JUBILEUMRA

A BUDAPEST JAZZ ORCHESTRA 25 éves jubileuma egybeesik a Müpa és a Fesztiválzenekar

Európai Hidak 2023: Budapest—Róma fesztiváljával. Ezzel a közönség jár igazán jól, mert a kettős alkalom az elbűvölő jazzénekesnő, ROBERTA GAMBARINI újabb magyarországi fellépését hozza magával.

A Budapest Jazz Orchestra kezdetei még a jazzéletben kicsit kaotikus kilencvenes évekig vezetnek, amelyből ez a minden értelemben professzionális nagyzenekar kiemelkedett. A BJO hazai és külföldi sztárok tucatjaival, és persze kitartóan magas színvonalú működésével alapozta meg hírnevét, a főváros közönsége örömmel vette az állandó big band létrejöttét. A jubileumok, vendégszereplések és albumok sorában egyrészt Oláh Kálmán, Pocsai Kriszta, Dés László, Tóth Vera, másrészt Kevin Mahogany, Joe Lovano, Peter Erskine, húszéves évfordulójukon pedig Jane Monheit szerepelt, szintén a Müpában. Ebbe a tekintélyes névsorba illeszkedik most Roberta Gambarini fellépése.

Kollmann Gábor szaxofonos, a BJO művészeti vezetője elárulta, hogy régi keletű a szakmai rajongása Gambarini iránt, aki felkérésére örömmel mondott igent, hiszen ismert vonzódása nemcsak a big bandekhez, hanem a mainstream jazzhez is. A műsor lapzárta előtt még nem végleges, de Chick Corea egyik számának nagyzenekari átdolgozása, Ennio Morricone zenéje, és Slide Hampton hangszerelései szerepelnek a kalapban, amelyből majd húzni fognak.

Gambarini Torinóban született és nevelkedett, az iskolában választotta az éneklést a klarinét helyett, közben állandóan édesapja klasszikus jazzlemezeit hallgatta. Azóta őt is sokan hasonlították Ella Fitzgeraldhoz, Sarah Vaughanhoz és Carmen McRae-hez, fiatalkori kedvenceihez. Két héttel azután, hogy Bostonba települt, hogy ott tanuljon a New England School of Music ösztöndíjával, elindult és dobogós lett a Thelonious Monk énekversenyen. Lenyűgözően természetes és mindig izgalmas, egyéni improvizációinak

köszönhetően azóta olyan jazzmesterek támogatását és meghívását nyerte el, mint James Moody és a Dizzy Gillespie emlékzenekar, Dave Brubeck, Herbie Hancock, Roy Hargrove, vagy éppen az a Johnny Griffin, akit korábban a BJO is meghívott. A legendás Jimmy Heath pedig szerzőként és előadóként is közreműködik Connecting Spirits című lemezén, csakúgy, mint egy pompás duóalbumon Hank Jones.

Velük és saját kísérőzenekara élén Gambarini eljutott már a Carnegie Hall, a Kennedy Center, a Hollywood Bowl, a Lincoln Center, a North Sea Jazz Fesztivál és az Umbria Jazz Fesztivál közönsége elé. Hazájában is gyakran szerepel, és minden bizonnyal választ majd dalt Under the Italian Sky című, olasz dalokat feldolgozó, gyönyörű albumáról is.

Zipernovszky Kornél

2023. szeptember 23.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

R O BERTA GAMBARINI

ÉS A BUDAPEST JAZZ ORCHESTRA

Roberta Gambarini — ének

Budapest Jazz Orchestra:

Kollmann Gábor — művészeti vezető, altszaxofon

Mester Dániel — altszaxofon

Zana Zoltán, Meleg Tamás — tenorszaxofon

Varga György — baritonszaxofon

Tulkán Péter, Hofecker Dániel, Táborszky Bence, Koós-Hutás Áron — trombita

Schreck Ferenc, Kasza Nándor, Skerlecz Gábor — harsona

Nagy Viktor Dániel — basszusharsona

Juhász Attila — zongora

Birta Miklós — gitár

Hárs Viktor — bőgő, basszusgitár

Serei Dániel — dob

...sokan hasonlították Ella Fitzgeraldhoz, Sarah Vaughanhoz és Carmen McRae-hez, fiatalkori kedvenceihez.

„…számomra nincs más »haza«, csak a magyar nyelv.”

MINDVÉGIG POLGÁR

Márai Sándor élete nagy részét emigrációban töltötte, idegenként, de polgári tartását, ethoszát haláláig megőrizte. Nagy emigrációs regénye, a San Gennaro vére egyrészt az emigráció gyötrelmeit fogalmazza meg, másrészt Olaszország iránti rajongásának dokumentuma.

Kevés magyar írónak van olyan szoros kapcsolata Olaszországgal, mint Márai Sándornak, aki kétszer is élt az országban. A magát élete végéig klasszikus polgárnak tartó és akként viselkedő író a második világháború után jól tudta, hogy az általa képviselt értékrend megbukott Magyarországon, ezért az emigrációt választotta, és még azt is megtiltotta, hogy kiadják a műveit itthon. 1948-ban először Svájcba, majd onnan Olaszországba, a Nápoly melletti Posillipóba vándoroltak ki feleségével, Lolával. Nehéz évek jöttek, nagy szegénységben, mindvégig bizonytalan jogi státuszban, „hontalanként”.

Ezért 1952-ben New Yorkba költöztek, itt érte az ’56-os forradalom híre, melynek hatására repülőjegyet vásárolt, és haza akart térni. November 7-én érkezett Münchenbe, amikor már minden reménytelen volt. Márai még XII. Pius pápához is bejelentkezett, hogy segítsen rendezni a helyzetet, de sajnos nem járt sikerrel. A házaspár 1967-ben ismét Olaszországba, Salernóba költözött, majd innen 1980-ban tértek vissza az Egyesült Államokba, ahol San Diegóban telepedtek le, ezúttal végleg. De Márai már a második világháború előtt is megtapasztalhatta az emigráció nehézségeit, hiszen először a Tanácsköztársaság bukását követő kivándorlási hullámmal hagyta el Magyarországot, és 1928-as hazatéréséig Berlinben, Frankfurtban és Párizsban élt.

A hontalanság, otthontalanság alapvető egzisztenciális tapasztalattá vált számára. Németnek és polgárnak született Kassán 1900-ban; a németek egy részét pedig a világháború után kitelepítették Magyarországról, a polgárságot igyekeztek belegyúrni a szovjet mintára átformált társadalomba, Kassa pedig már az első világháború után a frissen létrejött

Csehszlovákiához került, majd jöttek az emigrációs évek. Vagyis mindaz eltűnt, elveszett, ami Márai életében meghatározó jelentőségű volt: a polgári életforma és műveltség, a szabadelvű hagyományok és humanizmus, a szülőváros és a haza. A nyelv maradt meg számára otthonként: „számomra nincs más »haza«, csak a magyar nyelv.”

Az első olasz emigráció élményeit feldolgozó regény, a San Gennaro vére 1957-ben jelent meg németül, majd újabb részekkel kiegészülve 1965-ben Londonban, és a sztálini totalitarizmus első bírálatai közé tartozik a magyar irodalomban. A regénynek két főhőse van: az egyik az emigráns férfi, a másik pedig maga Nápoly. A két főhős egymáshoz való viszonya az idegenség, az emigrációban-lét, a számkivetettség példázatává válik. A férfi a hazájában berendezkedett diktatúra elől menekül Olaszországba, ahol még leginkább otthon érzi magát abban az Európában, melyben a kultúra háttérbe szorulása immár befejezett tény, a társadalmakra pedig az eltömegesedés a jellemző.

A nápolyiak részvéttel és megértéssel kezelik a menekülteket, akik szép számmal érkeznek a városba, és próbálják megőrizni identitásuk maradékát. Például nyelvük specifikumát, az ékezeteket a nevükön.

„Ezek az emberek, akik mostanában a vasfüggöny mögül jönnek, mind ragaszkodnak az ékezethez. […] Úgy látszik, ezekben az országokban az ékezet fontos. […] Külön ékezetük van a magyaroknak, aztán a románoknak, a cseheknek és a lengyeleknek. Ehhez ragaszkodnak.” Megértik, hogy a mások számára érthetetlen ékezetek a menekültek számára személyiségük maradékát jelentik.

Nápoly az idegen látásmódjával ábrázolva jelenik meg a regényben. Az ókori kultúra örököseinek földjeként, ahol mindenféle

nép megfordult a történelem során. A mítoszok, legendák elevenen jelen vannak a városban és környékén az utazó szerint, aki a saját kulturális mintázatai, olvasmányélményei segítségével értelmezi itteni tapasztalatait. A város élete apró életképeken keresztül mutatkozik meg; ahogyan a szegénységben élő nápolyiak nevetnek, virágot ajándékoznak egymásnak, esznek, a portékájukkal házalnak, énekelnek, s várják a csodát, amikor San Gennaro vére buzogni kezd az ereklyetartóban. De Olaszország nem fogadja be a férfit, aki végül öngyilkos lesz. A hivatalok arra kényszerítenék, hogy elhagyja Európát, és Ausztráliában telepedjen le, míg a vele együtt élő asszonyt Amerikába küldenék.

Márai egykori posillipói lakása falán ma emléktábla van, mely a világirodalom egyik legnagyobb írójaként hivatkozik rá. 1989-ben jelent meg Olaszországban az 1941-ben írt A gyertyák csonkig égnek az egyik legrangosabb kiadónál, és hatalmas sikere lett, több mint húsz kiadást ért meg. Ezt további művek fordításai követték, melyeknek szintén nagy olvasótábora lett, a 2001-ben megjelent Zendülők például a könyvolvasottsági listák első helyére került — vagyis hallatlanul népszerű lett abban az országban, melynek a kultúrája oly sokat jelentett számára, s melyben utoljára tekinthetett magára európai polgárként.

2023. szeptember 25.

Fesztivál Színház

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA

LITERÁRIUM EXTRA

MÁ R AI OLASZORSZÁGA

Vendégek: Antonio Sciacovelli, Mészáros Tibor, Csorba László Műsorvezető-moderátor: Ludmann Ágnes

Közreműködik:

Földeáki Nóra, Darvasi Áron — színművész Darvas Ferenc — zongora Rendező: Balog József

Felfedezőutak a billentyűkön

Orgona: a hangszerről a legtöbb zenehallgatónak komoly barokk darabok jutnak eszébe. Buxtehude, Bach, Frescobaldi alkotásai. Vagy a romantikus és századfordulós mesterek: Liszt, César Franck, Reger. Modern komponisták? Kevésbé. Pedig a 20. század második felében az orgonamuzsika egyik forradalmára az új zene kiapadhatatlan képzelőerejű mestere, Ligeti György volt. Születésének centenáriumán billentyűs műveinek világába hívja felfedezőútra a közönséget FASSANG LÁSZLÓ.

Az orgonaestnek címe is van, illő tehát ezzel kezdenünk. „Gigantikus protézis”? Mit kell ezen érteni? A sokoldalú Ligeti talán fogpótlástannal is foglalkozott? Egy 1961-es nyilatkozata közelebb visz a megoldáshoz: „Az orgona egyrészt mindeddig felderítetlen hangszínlehetőségeinek hihetetlen gazdagsága, másrészt (és elsősorban) hiányosságai — tehetetlensége, merevsége, szögletessége — révén keltette fel az érdeklődésemet. Ez a hangszer olyan, mint egy óriási protézis. Izgatott, hogy rájöjjek, hogyan lehet ezzel a protézissel újból megtanulni járni.”

között nem olyan közvetlen, mint például a fuvola vagy a hegedű esetében. Az orgona, ne kerteljünk, személytelen szerkezet, ha mégoly csodálatos is.

Ligeti „orgonaügyi felforgató tevékenysége” abból állt, hogy ezt a szerkezetet akarta közvetlenné, személyessé tenni. Erről szól rejtélyes mondata, melyben arról beszél, hogy izgatta, hogyan lehet ezzel a protézissel megtanulni járni. Orgonaműveiben a rá jellemző zeneszerzői gondolkodás szélsőségeivel megszünteti a hangszer fegyelmezettségét, távolságtartását: szenvedélyessé teszi, néha valósággal úgy érezzük, felrobbantja szegény hangszert. De hát ez Ligeti: ha valahová beteszi a lábát, ott a dolgok többé nem maradnak olyanok, amilyenek voltak.

Ligeti tehát nem fogakra, hanem végtagokra gondol, és a hangszerek királynőjének merevségére utal. Hát igen, ami azt illeti, Őfelsége kissé nyársat nyelt. De milyen legyen egy királynő? Köti az etikett. Az orgonát is sok minden „köti”. Billentyűi például a zongorával ellentétben nem reagálnak a lenyomás módjára, vagyis a játékmóddal nem lehet sem színeket, sem hangerőfokozatokat árnyalni. Ez mind mechanikus úton történik, kapcsolókkal, regiszterekkel. Vagyis a kontaktus a hangszerjátékos és a hangszer

Fassang László koncertjén meghallgathatjuk Ligeti legendás orgonaművét, a Voluminát, és két etűdjét, az Harmonies és a Coulée címűeket. Elképedhetünk: a zeneszerző orgonán is létrehozza azokat a „hangfelhőket”, amelyek szimfonikus zenéjének oly fontos jelenségei, ráadásul ezen a nagyon régi instrumentumon olyan hanghatásokat kelt, amelyeket máskor csak az elektronikus zenében hallhatunk. Nincsenek dallamok, nincsen ritmus a szó hagyományos értelmében. Foltok, sávok, hullámok vannak. Ha valaki látta már e művek kottaképét (felvételekkel együtt hozzáférhetők az interneten), modern grafikák juthatnak róla eszébe. Pedig Ligeti Várnai Péternek adott hajdani interjújában ezt mondta: „…a Volumina lejegyzése tulajdonképpen precíz notáció. Akárki játssza le, ha pontosan betartja a használati utasítást, az eredmény majdnem mindig azonos. Elaszticitás: idő- és hangmagasságbeli rubatóról van szó. Az időbeli rubatót rég ismerjük, a hangmagasságbelit még nem ismertük. Ez abban a pillanatban válik lehetsé-

…a zeneszerző orgonán is létrehozza azokat a „hangfelhőket”, amelyek szimfonikus zenéjének oly fontos jelenségei…

gessé, amikor nem az egyes hangok magassága a döntő, hanem a hanghalmazok, azok tömege és szélessége.” Hanghalmazok: érdemes eltenni magunkban ezt a szót, és elővenni, amikor a Voluminát hallgatjuk.

Ligeti azonban nem beskatulyázható szerző. Miközben szélsőségesen modernnek és örök kísérletezőnek érezzük, ne feledjük, hogy szoros kapcsolatot ápol a régi mesterekkel. Ezért szólalnak meg Fassang László koncertjén Ligeti művei között Bach és Frescobaldi alkotásai: észrevehetjük az itt is, ott is jelen lévő logika meghatározó szerepét, a konstruktív gondolkodást, a „zenei tervezőmérnökök” munkáját múltban és jelenben. Frescobaldi különösen fontos: nélküle aligha született volna meg Ligeti sorozata, a redukált hangkészletek használatának módjaival kísérletező Musica ricercata. Meghallgathatjuk a Hungarian Rock című Ligetiremeklést is, amely lenyűgözően eredeti ritmikájával és hangzásvilágával egyaránt hat. Ez a mű nem orgonára, hanem csembalóra

íródott. Apropó csembaló: Fassang László koncertjén nemcsak a Müpa nagytermének orgonáját hallhatjuk, de Hammond-orgonát, MIDI-orgonát és zongorát is. Az a körülmény pedig, hogy a Musica ricercata és a Hungarian rock témáira az orgonaművész improvizál is, no meg az, hogy a zenei élményekhez Besnyő Dániel és Kiss Patrik fényfestése társít vizuális élményt, Ligeti szellemét idézi, mely szerint a művészet felfedező tevékenység, amelynek során kreativitásunk új utakat keres. Az utak száma pedig — mint Ligeti életműve illusztrálja — végtelen.

2023. október 4.

LI G ETI 100 — „A GIGANTIKUS PROTÉZIS”

FASSANG LÁSZLÓ ORGONAESTJE

Fassang László — orgona, Hammond-orgona, MIDI-orgona, zongora

Közreműködik:

Besnyő Dániel, Kiss Patrik — fényfestés

CSODAORSZÁG

THE KING’S SINGERS: a név fogalom, a nagy múltú angol vokális szextett minden fellépése ünnep, az a koncertjük azonban, amelyet október 7-én hallhat a közönség a Müpában, kiváltképp emlékezetesnek ígérkezik, mivel a hat virtuóz brit énekes erre az alkalomra lemezbemutatóval készül: frissen megjelent Wonderland című CD-jük anyagát adják elő. A lemez gerincét Ligeti György kései remekei, a Nonszensz-madrigálok alkotják: a hat darabból álló ciklust a zeneszerző az együttes felkérése nyomán írta.

Szédítő belegondolni: a The King’s Singers ötvenöt éve, 1968-ban alakult. Fennállásuk során eddig összesen húsz különböző összetételben léptek fel, és a jelenlegi hat énekes előtt huszonhárman voltak korábban a szextett tagjai. A számtan akkor válik érdekessé — vagy inkább csodálatra méltóvá —, ha hozzátesszük, hogy a sok tagcsere közepette (ne feledjük, minden egyes váltáskor az egész repertoárt újra kell próbálni a frissen érkezővel) sohasem ingott meg a vokális és interpretációs tökéletesség szilárd építménye, soha nem csökkent a színvonal. A magyar közönség először a tízéves szextettel találkozhatott 1978 tavaszán a Zeneakadémián, egy felejthetetlen koncerten. Aki ott volt, emlékezetében talán ma is hallja…

Ligeti ízléséhez és képzeletvilágához fiatal éveitől élete végéig illett a groteszk, a fanyar, a burleszk, a morbid, a makabreszk, így azon sem csodálkozhatunk, hogy amikor vokális darabokat készült írni az angol együttesnek, abból az irodalomból válogatott, amely az angol kultúra történetében oly jelentős szerepet játszik: a nonszenszköltészet darabjaiból. Nem minden tétel alapul angol szövegen: három vers Lewis Carroll, az Aliz Csodaországban szerzőjének műve, egy madrigál szövegírója William Brighty Rands, egy másik a német Heinrich Hoffmann (Struwwelpeter „atyja”) sorainak angol fordítására készült, a második tételben pedig nem hallunk egyebet, mint az ábécé betűit — megzenésítve… A szövegek világa: kifacsart helyzetek, jellegzetesen

A sorozat aranybánya az elemzők számára, a partitúra tele van zenetörténeti utalásokkal, amelyek a legkülönfélébb korok legkülönfélébb műveire és műfajaira hivatkoznak. Némelyik allúzió rejtett, de olyan is akad, amelyet mindenki meghall: az ötödik madrigálban (amelyben a vékonybajszú tőkehal — Kosztolányi Dezső fordításában: a keszeg — kéri a csigát, hogy haladjon kicsit gyorsabban), Anglia említésekor a zenébe halkan, alig észrevehetően beszűrődnek a brit himnusz hangjai… A The King’s Singers tagjainak talán a Nonszensz-madrigálokban egységgé gyúrt sokféleség, a hivatkozásokban felbukkanó zenei matériák színes

A magyar zeneszerző-társadalom büszke lehet: előfordult, nem is egyszer, hogy a The King’s Singers magyar művet énekelt — és nemcsak Kodály Esti dalát, hanem olyan darabokat is, amelyeket a zeneszerző nekik írt. Szőllősy András számukra komponálta a lebilincselően könnyed humorú Fabula phaedrit és a megrendítő Misererét, az utóbbi években pedig Gyöngyösi Levente kapott felkérést tőlük: a szextett ötvenéves fennállása alkalmából rendezett koncertek műsorán szerepelt a kolozsvári születésű zeneszerző Veni Iesu, veni amor című alkotása. Szőllősy két műve 1982-ben, illetve 1984-ben keletkezett, Gyöngyösié 2018-ban, közéjük esik tehát Ligeti sorozata, a Nonszensz madrigálok, amelynek keletkezési folyamatát az 1988-as és az 1993-as év határolja. A ciklus fokozatosan alakult ki, előbb négytételes volt, később két további madrigállal bővült.

száraz humor, abszurditás megejtően naiv természetességgel keverve. Aki tud kottát olvasni és partitúrával hallgatja a hat madrigált, meggyőződhet arról, hogy a komponálásmód bámulatosan virtuóz, a szólamszövet rendkívül komplex, és az előadókat alig hihetően nehéz feladat elé állítja. Ligeti Nonszensz-madrigáljai mármár elénekelhetetlenül nehezek, azzá teszi őket a páratlanul igényes intonációs feladatok sokasága, a rengeteg kényelmetlen belépés, a metrika változékonysága és a pillanatonként változó előadói utasítások zuhataga. Ráadásul ezek a tételek nemcsak bravúros tudású énekesekre számítanak, de ugyanilyen virtuóz színészekre is.

A Nonszensz-madrigálok kicsit színház is, akárcsak Ligeti utolsó műve, a szintén vokális Síppal, dobbal, nádihegedűvel.

kavalkádja adhatta az ötletet, hogy a ciklust különleges módon szólaltassák meg: a Ligeti-tételek között „kontrasztanyagként” Richard Strauss, Tallis, Janequin, Schubert, Ravel zenéjét halljuk, sőt a ciklus előtt és után is elénk gurul egy-egy zenei kakukktojás: Milligan—Langford, illetve Marland zenéje keretezi a sorozatot. Illik ez a tarkaság Ligetihez? Aki ismeri a zeneszerző termését, és tudja, hogy műveiben Frescobalditól Brahmson át az afrikai dobzenéig a legkülönfélébb hatások működtek termékenyítőn, csak helyeselheti a kellemesen színes társaságot, amelyben ezúttal a Nonszensz-madrigálok tételei forgolódnak. Annál is inkább, mivel egy közös nevező mégiscsak akad: az összes megszólaló zene a legmagasabb színvonalat képviseli, stílustól és műfajtól függetlenül.

A szünet után a derű jegyében megszólal Szőllősytől a Fabula Phaedri, majd könnyűzenei feldolgozások, Disney-filmzenék zárják a különlegesnek ígérkező estét.

Kecskés M. Júlia

2023. október 7.

THE K ING’S SINGERS WONDERLAND / CSODAORSZÁG — LEMEZBEMUTATÓ KONCERT

The King’s Singers:

Patrick Dunachie, Edward Button — kontratenor

Julian Gregory — tenor

Christopher Bruerton, Nick Ashby — bariton

Jonathan Howard — basszus

A szövegek világa: kifacsart helyzetek, jellegzetesen száraz humor, abszurditás megejtően naiv természetességgel keverve.

MŰFAJOKON ÉS SKATULYÁKON TÚL

Mely képességek alapján ítél meg Ön egy énekest? Mi számít? A tiszta intonáció?

Az érthető és kifejező szövegmondás? Az egyedi hangszín? A szereppel való teljes azonosulás, a lehengerlő színpadi jelenlét, a muzikalitás? Netán a sokoldalúság?

JONAS KAUFMANN közönségének nem kell választania, hiszen ő az a valószerűtlen és ritkán születő operai jelenség, akinek erényei közül aligha tudnánk egyet kiemelni az igazságtalanság vádja nélkül — minden területen a legmagasabb mércét képviseli.

Október 15-én ráadásul nemcsak a különböző énekesi képességek hívei köthetnek — legalábbis átmeneti — békét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hanem veristák és mitologisták, Verdi-hívek és wagneriánusok is karöltve élvezhetik a sztártenor áriaprodukcióit. A Ponchielli- és Leoncavallo-operarészletekkel gazdagított műsor Kaufmann sokoldalúságáról nyújt tanúbizonyságot, arra emlékeztetve: még a konvenciókhoz oly erősen ragaszkodó operavilágban is lehet, sőt szükséges felülemelkedni a merev kategóriákon, megtalálni az egyéni hangot, és bátran felvállalni az univerzalitást. Mert túl azon, hogy Kaufmann nem hagyja magát beszorítani egyetlen szerepkörbe három évszázad számos stílusirányzatának zenéjét énekli az operaszínpadokon —, lenyűgöző természetességgel, otthonossággal és professzionalizmussal tolmácsol oratóriumokat, dalokat, sőt operetteket is. Ráadásul a szélesebb közönség számára is vonzerőt jelent közvetlen kisugárzása, őszintén átélt előadásmódja és a populáris darabokat felvonultató karácsonyi lemezéhez hasonló népszerű vállalkozásai. A nyitottság és a széles körű tapasztalat ott rejlik minden egyes hangban, amely az összetéveszthetetlen, sötét színű, mégis hősiesen acélos orgánumon megszólal.

Új felfedezés reményében is érdemes tehát jelen lenni ezen az esten, az elkötelezett rajongók pedig a program nyomán felidézhetik az énekes pályájának mérföldköveit, nem múló fénnyel ragyogó pillanatait. Például a 2010-es Bayreuthi Ünnepi Játékokon való debütálást Lohengrin szerepében, Daniel Barenboim vezényletével, Hans Neuenfels rendezésében. Vagy a londoni Royal Opera 2019-es A végzet hatalma-produkcióját, amelyben Anna Netrebko és Ludovic Tézier volt Kaufmann partnere. De eszünkbe juthat a Salzburgi Ünnepi Játékok sikerelőadásából készült

2015-ös Bajazzók-felvétel is, majd erről további világszínvonalú DVD-k és hanglemezkiadványok sora. A számtalan sikeres koncert, előadás és felvétel jelentős részében egy hűséges barát, a kiváló Jochen Rieder karmester volt Kaufmann zenei támasza. Az irányítás most is az ő kezében lesz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén — bátran érkezhetünk a legmagasabb elvárásokkal.

Hózsa Zsófia

2023. október 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

JO N AS KAUFMANN ÁRIAESTJE

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Jochen Rieder

…bátran

felvállalni az univerzalitást.

A SZABADSÁG

JEGYÉBEN

A Müpa immár hagyományosan helyet ad a tág értelemben vett fúziós jazz különböző stílusirányzatainak. A nemzetközi sztárok mellett különös örömmel üdvözli színpadán a fusion magyarországi, illetve külföldön élő magyar képviselőit. Ez utóbbiak egyik legmarkánsabb alakja a most negyvenöt éves, Amerikában dolgozó BORLAI GERGŐ dobos, aki ugyanakkor több magyar együttes tagja is, és mindig szívesen lép fel hazai pódiumokon.

A Divided Freedom a dobos Divided koncertsorozatának legfrissebb hajtása. A Borlaihoz csatlakozó supergroup elégséges indok arra, hogy a koncertet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben rendezzék meg. Hogyan értelmezzük az együttes, illetve a koncert címét? Borlaiék zenéje — talán inkább, mint valaha — a szabadság jegyében fogan, valahogy úgy, hogy improvizációik megírt témák illúzióját keltik, miközben a minden jazzkoncerten lehetőségként meglevő szabadság megoszlik az együttes tagjai között.

A nemzetközi hírű magyar dobos már egészen fiatalon klasszisként játszott jazz-rockot. Nem szívesen sorolta magát a jazz-zenészek közé, ideálja mindig is a műfajokon átívelő zenei szabadság volt. Technikailag szinte megoldhatatlanul nehéznek tűnő művészi feladatok kikezdhetetlenül pontos kivitelezésében már ifjúkorában nagy örömét lelte, ezért is volt rá nagy hatással Frank Zappa The Black Page című, több változatban kidolgozott, először dobokra és dallamjátszó ütőhangszerekre komponált polimetrikus és tupletekben bővelkedő darabja, melyet akkori dobosa, Terry Bozzio valósított meg, de a mű előadható két dobfelszerelésen is (Terry Bozzio, Chad Wackerman). Borlai feldolgozásait több videófelvétel őrzi — ezek sok mindent elárulnak a hatalmas szetteket alkalmazó dobos műhelytitkairól.

A nemzetközi hírű magyar dobos már egészen fiatalon klasszisként játszott jazz-rockot.

Borlai Gergő játéka az évek során mindinkább a virtuozitással társuló matematikai pontosság irányába mozdult el. Miközben „sima kéz”-tremolóit, példátlan gyorsaságát, váratlan irányváltásait, sebes jobbláb-technikáját és különleges felépítésű számait hangosan üdvözölte a fusion mai eredményeire figyelő kritika, néhányan hiányolták nála a nagy előadóművészekre jellemző apró „hibákat”. Lehet, hogy a rögtönzésnek főszerepet biztosító Divided Freedom koncert a kétkedőket is visszavezeti a dobos zenéjéhez. Ebben nagy segítségére lesz a zenekarvezetőnek az izgalmasan összeállított alkalmi együttes: a korábbi Divided-koncerteken már bizonyított Nguyên Lê gitáros, akit hangmodulációs technikájával Eivind Aarset gitárjátéka ellenpontozhat; „középen” Tim Lefebvre basszusgitáros (David Bowie, The Black Crowes, Elvis Costello, Sting) helyezkedik el a kvintettben; Borlait pedig várhatóan a minimalizmusra hajló Christian Lillinger német dobos érdekes rögtönzései támogatják. Az ötfős szupercsapat előadását Ladányi Andrea különleges táncprodukciója egészíti ki ezen az estén.

Máté J. György

2023. október 5.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

B O RLAI: DIVIDED FREEDOM

Közreműködik:

Nguyên Lê, Eivind Aarset — gitár

Tim Lefebvre — basszusgitár

Christian Lillinger — dob

Ladányi Andrea — tánc

SZELLEMIDÉZÉS

A modern jazz egyedülálló személyisége volt Paul Motian, aki Bill Evans, Paul Bley és Keith Jarrett zongoristák oldalán, majd alanyi jogon is ismertté vált. A 2011-ben elhunyt

ütőhangszeres művészre különleges koncerttel emlékeznek egykori muzsikustársai.

A dobkészlet a jazz legfontosabb ritmusképző eszköze. A jazz története bővelkedik virtuóz technikájú, szemkápráztató produkciókra képes ütőhangszeresekben. Paul Motian kevésbé látványos módon, művészi érzékenységével, beleérző képességével és kreatív játékával vívott ki magának helyet a dobosok népes mezőnyében. Kedvelte a közvetlen, empatikus kapcsolatra épülő, bensőséges hangzást, amelyet Bill Frisell gitárossal és Joe Lovano szaxofonossal létrehozott triója is képviselt három évtizeden át.

Nem csoda, hogy halálának tizedik évfordulóján két volt muzsikustársa is késztetést érzett arra, hogy kifejezze tiszteletét a mester előtt. A ma már a vezető hangszeresek közé tartozó Lovano és a nála egy generációval fiatalabb, de mind magasabban jegyzett dán gitáros, Jakob Bro együttműködéséből született meg a Once Around the Room: A Tribute to Paul Motian című CD, amely a jeles német ECM kiadó gondozásában jelent meg.

Kedvelte a közvetlen, empatikus kapcsolatra épülő, bensőséges hangzást…

A cím — magyarul: egyszer körbe a szobában — eredete oda vezethető vissza, hogy Motian, aki New Yorkban élt, rendszeresen kocogott, s amikor csak tehette, körbefutotta a Central Park víztározóját. A koppenhágai felvételek során a témákban és a szólókban egymást váltó muzsikusok is úgy érezték néha, mintha körbejártak volna a stúdióban. Az alkalomra heten gyűltek össze, a projektvezetőkhöz hasonló felfogású társakként két teljes ritmusszekció csatlakozott: nagybőgőn Larry Grenadier és Thomas Morgan , basszusgitáron a dán Anders Christensen játszott, a dobok mögött Joey Baron és Jorge Rossy ült.

Nem jellemző, hogy egy felvételre összeállt csapat változatlan felállásban induljon lemezbemutató turnéra. A Fesztivál Színház közönsége most mégis ennek lehet szerencsés tanúja. Mondhatnánk, ennél autentikusabb tolmácsolásban aligha hallhatja az emlékezés, az elmúlás jegyében fogant zenei anyagot. Ez, mivel improvizatív zenéről van szó, nem ugyanúgy szólal majd meg, ahogyan lemezre rögzítették. A CD-n Bro és Lovano két-két szerzeményén kívül egy közös rögtönzés és Motian egyetlen kompozícója, a Drum Music (Dobzene) kapott helyet. Változatos matéria, egységes hangzásban, Paul Motian eklektikus zenei világának szellemében. A színpadon mindez nem konzervként válik fogyaszthatóvá, hanem az élő zene természetességével, a muzsikusok újra átélt tolmácsolásában kel életre.

2023. október 26.

Fesztivál Színház

JAK O B BRO AND JOE LOVANO: „ONCE AROUND THE ROOM”

FEAT. LARRY GRENADIER, THOMAS MORGAN, ANDERS CHRISTENSEN, JOEY BARON, JORGE ROSSY

Jakob Bro — gitár

Joe Lovano — szaxofon, tárogató

Larry Grenadier — nagybőgő

Thomas Morgan — nagybőgő

Anders Christensen — basszusgitár

Joey Baron — dob

Jorge Rossy — dob

GYÓGYÍTÓ ZENE

LOVÁSZ IRÉN jeles néprajzkutató, aki énekesként sokoldalú előadó, zenei fókuszában mégis egy jól meghatározható irány szerepel, amelyet az idén kiteljesedett Gyógyító hangok című négyrészes lemezsorozata képvisel. A széria nemzeti hagyományban gyökerező esszenciális záródarabját az album nagynevű vendégművészeivel, köztük a fő alkotótárssal, ДEVÁval kiegészülve mutatja be élőben az énekesnő.

A zene gyógyító hatása régóta ismert, a kifejezetten gyógyítónak szánt zene pedig még nagyobb hatásfokkal ér el jótékony eredményt, de Lovász Irén Gyógyító hangok elnevezésű lemezsorozata különösen erős példa minderre. A 2006-ban elindított ciklus az Égi hang (2006), a Belső hang (2007) és a Női hang (2017) című albumok után a 2023 áprilisában megjelent Gyógyító hanggal vált teljessé. „A négyrészes lemezsorozat befejező darabja, záró tétele a Gyógyító Hang című lemez. Összefoglalása, esszenciája ez mindannak, amit a nemzeti hagyományban gyökerező, anyanyelven mondott

Lovász Irén célja egyértelmű legújabb kiadványával: „a lemezen megszólaló húros hangszerek, a magyar cimbalom, az indiai hegedű és a kishárfa lelkünk húrjaival együtt zengenek. Csakúgy, mint a legősibb hangszer, az emberi hang és a dob.

A Gyógyító Hang című lemez célja, hogy a magyar néphagyományban fellelhető ősi segítő, gyógyító erőt felidézze, felszínre hozza, és a mai magyar emberek számára is használható módon elérhetővé tegye mindannyiunk egészségére!” A nyolcvanas évek közepén táncháztalálkozós és Téka-lemezeken feltűnt énekes persze már ezelőtt is sokat tett a zenehallgatók gyógyulásáért, a Hortobágyi Lászlóval közös kilencvenes évekbeli különleges lemezek (Világfa — 1995, Rosebuds in a Stoneyard — 1996) különösen jelentősek e téren, de a Makám zenekar kötelékében eltöltött évek, vagy a szólólemezek mellett megjelent sokféle népzenei, világzenei projekt (Teagrass, e-jam, Lőrinszky Attilával közös munka) is mind ezt hangsúlyozza. Időhíd az ősanyák megidézett hangjaitól a eva által képviselt jövőig — Lovász Irén nagyon is jelenvaló lényén keresztül.

népdaléneklés gyógyító szerepéről és kortárs felhasználásáról gondolok” — mondja a kiadványról Lovász Irén. Az új dalok megformálásában és előadásában a hazai elektronikus, folktronikás zenei életbe pillanatok alatt berobbant eva volt a fő segítőtárs, de az album további közreműködőinek névsora is parádés: Lukács Miklós , Horváth Kornél , Lantos Zoltán , Ágoston Béla , Mizsei Zoltán , Pintér Ágnes — ők mind ott lesznek a lemezbemutatón a színpadon, Keönch László Farkas sal egyetemben.

2023. október 8.

Fesztivál Színház

LO V ÁSZ IRÉN: GYÓGYÍTÓ HANG

— LEMEZBEMUTATÓ KONCERT

Lovász Irén — ének

Közreműködik: Дeva (Takács Dorina) — ének, elektronika

Lukács Miklós — cimbalom

Horváth Kornél — ütőhangszerek, altfuvola

Lantos Zoltán — hegedű

Ágoston Béla — basszusklarinét, szaxofon

Mizsei Zoltán — ének, billentyűk

Pintér Ágnes — hárfa

Keönch László Farkas — kalimba, ének

ZENE 2023. szeptember—október

…már ezelőtt is sokat tett a zenehallgatók gyógyulásáért…

ELVIS, A LEGNAGYOBB KIRÁLY — DE A COSTELLO!

A királyról, Elvis Presley-ről művésznevet választani, ez a magabiztosak között is bátor lépésnek számított a hetvenes években, de ELVIS COSTELLO (született: Declan Patrick MacManus, 1954) bámulatos karrierje minden tekintetben megfelel a név követelményeinek. A dalszerzők elitjében Count Basie, Burt Bacharach és Paul McCartney mellett a helye, annál is inkább, mivel mindhárom felsorolt legendával zenélt is a tökéletes dalok mestere. Élőben látni és hallani igazi kiváltság, különösen, mivel leghűségesebb zenésztársával, STEVE NIEVE billentyűssel érkezik.

Nagyon kevés dalszerző akad, aki annyi kiváló szerzeményt jegyez, mint amennyit Elvis Costello. Alig néhányan vannak a popzene történetében, akik annyi pazar, remekbe szabott albummal büszkélkedhetnek egyhuzamban, mint ő 1977 és 1986 között. A két fenti csoport még kisebb halmaza tartalmazza azokat a legnagyobbakat, akik olyan változatosan, olyan műfaji sokszínűséggel dolgoztak, ahogyan a mi Elvisünk. Az „ő Elvisük”: apáink, nagyapáink hőse 1977-ben örökre elment, de a new wave-es, power popos debütlemezzel — minden idők egyik legjobb bemutatkozásával — ugyanabban az évben megérkezett az a szuperintelligens dalszerző-előadó, aki hasonló jelentőségű fejezetet érdemel a popzene nagykönyvében, mint a rock and roll alapító atyja.

Costello a new wave úttörője, aki fülbemászó, megragadó dallamú, gondolatébresztő szerzeményeivel meghatározó szerepet játszott a punk utáni gitáros popzenében, s aki a hetvenes évek végén kitágította a punk utáni korszak dalszerzői, előadói, zenei és szövegi eszköztárát. A dallam nagymestere a szövegírás terén is újító volt, neve gyakran szerepel Bob Dylané mellett, csak éppen ő egy másik időszakot határozott meg. Costello a punk dühét olyan irodalmi érzékenységgel és nyelvi játékossággal keresztezte, amilyen senki másnak nem volt birtokában kortársai közül. És úgy volt képes összeboronálni a legaktuálisabb korszellemet jelentő zenét az elavultnak ható régivel, hogy abból egyértelműen megszületett saját hangja.

Karrierjét három fázisra bonthatjuk. Első fejezet: a dühös fiatalember megreformálja a gitárzenét, aztán ő lesz az új Bob Dylan, vagy az új Van Morrison. Vagy egyik sem, mert az 1977 és 1986 közötti időszakban ő lett a popzene egyik nagy alakja — önmaga jogán. Korai albumai a pub rock, a power pop és new wave elemeiből kevertek punk utáni artisztikus zenét. Briliáns LP-k sora ez: My Aim Is True (1977), This Year’s Model (1978), Armed Forces (1979), Get Happy!! (1980). Már ekkoriban is a bátor stílusváltások, kanyarok jellemezték munkásságát. Ha úgy tartotta kedve, a country, a rockabilly és az americana felé tért el, de az ekkoriban kiadott rétegezettebb, érettebb albumai is megunhatatlanok: Imperial Bedroom (1982), Blood & Chocolate (1986).

Ezután azonban még ennél is nagyobb sokszínűségre kezdett törekedni. Az egyik meglepő lemez követte a másikat, az egyik váratlan együttműködés hozta maga után a teljesen más módon

építkező következőt. A Brodsky Quartettel kamarazenélt, Bill Frisell jazzgitárossal koncertlemezt adott ki, Burt Bacharachhal barokkos szoftpop-dalokat szereztek, a svéd operaénekessel, Anne Sofie von Otterrel a klasszikus és a pop határvidékét kutatták, a jazz/r&b-zongorista Allen Toussaint-nal a New Orleans-i rhythm & blues előtt tisztelegtek, a legjobb élőzenekaros hiphopcsapattal, a The Rootsszal pedig természetesen funkrockoltak, rapes kikacsintásokkal. És még hosszan lehetne folytatni: Costello írt klasszikus balettzenét, aztán amikor egymásra találtak Diana Krall-lal, kiadott egy csokornyi vokális jazzt Frank Sinatra stílusában, később a bluegrass-lemez sem maradt ki, sőt, amikor a 2010-es években minden korábbinál népszerűbb lett a latin zene a mainstream popban, akkor a This Year’s Model dalait olyan latin sztárokkal énekeltette el spanyolul, mint Juanes vagy Luis Fonsi.

Harmadik jellemző korszaka erős átfedésben van a másodikkal, de Costello a nagy kalandozásban időnként visszatér „klasszikus” rockos megszólalásához is, és ezek a lemezek végképp bizonyítják csúcskategóriáját, hiszen harminc-negyven évvel a karrierkezdet után is tud egy teljes albumon át mindvégig virgonc, szellemes, nagyigényű, de magával ragadó is lenni. Olyannyira, hogy ezeket az LP-ket a többség élete fő műveiként ünnepelné: When I Was Cruel (2002), The Delivery Man (2004), Momofuku (2008), Look Now (2018), The Boy Named If (2022).

Hősünket egyszer már hallhattuk Magyarországon 2013-ban, szintén a Müpában, ám akkor szólóban zenélt, most viszont leghűségesebb muzsikus partnerével, a több mint negyvenöt éve társ Steve Nieve billentyűssel érkezik, aki meghatározó — és billentyűs hangszereivel hangzásban is egyenrangú — partner volt a két nagy Costello-kísérőzenekarban, a korábbi The Attractionsben, és a máig aktív Impostersben, és akivel párban természetesen sokkal dúsabb hangszerelésre képesek. Dalainak játékossága jóval inkább előtérbe kerül így, szebben fognak csillogni a tökélyre érlelt szerzemények, szóljon bármelyik is az est során. Nagy hiba lenne lemaradni, kihagyni ezt az egyszerinek ígérkező élményt.

Dömötör Endre

2023. szeptember 30. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem CO S TELLO AND NIEVE IN CONCERT Elvis Costello — gitár, ének Steve Nieve — billentyűs hangszerek

ELVAN A LÓCI, HA JÁTSZIK

Olyan koncertet valósít meg a Lóci játszik zenekar a Müpa színpadán, ami mindig is nagy vágya volt a formációnak, de amire eddig ebben a formában nem volt lehetősége. Hogy mire is pontosan? A Krokodil Hotel című este lényegében egy nagyszabású zenés színpadi darab lesz, amiben nem csak a zenekar tagjai játszanak — de ők aztán igazán.

Ezúttal minden olyan korábbi ötletük megvalósulhat, amelyet annak idején talán túl „elszálltnak” gondoltak — és ebben Magács László rendező és a Pesti Színház Lóci játszik-dalok köré épített 80 nap alatt a Föld körül című előadásának csapata segédkezik (a részben Csorba Lóci ötlete alapján megvalósult darab zenéje adja az együttes legutóbbi lemezanyagát is).

A fiktív hotel minden szeglete élettel telik meg, és a Lóci játszik-univerzum minden szereplője életre kel, hogy zenei kikacsintások vagy akár stílusparódiák mentén kicsi férjek nézzenek meccset a lobbiban, Olga és Annamari rappárbajozzon egy titkos szobában, vagy éppen a liftesfiú jobban táncoljon, mint a zenekar vezetője.

A játék alapeleme a Lóci játszik-daloknak, de ezúttal valóban kipróbálhatják magukat a zenekar tagjai bármilyen szerepben, kötöttségek nélkül, nagyon profi segédlettel. Garantáltan olyan egyedi koncert lesz ez, amit látnia kell a zenekar minden rajongójának.

Dömötör Endre

2023. szeptember 24.

Fesztivál Színház

LÓ C I JÁTSZIK — KROKODIL HOTEL

Lóci játszik: Csorba Lóránt — ének, basszusgitár, akusztikus gitár, hajszárító

Dobozy Ágoston — billentyűk, vokál, konyakfutam

Fábián Tibor — dob, vokál, mini-sampon

Fülöp Bence — gitár, minibár

Rácz Dániel — trombita, cipőtisztítás 09:30

Vadász Gellért — szaxofon, lounge DJ

Rendező: Magács László

A fiktív hotel minden szeglete élettel telik meg, és a Lóci játszik-univerzum minden szereplője életre kel…

PROGRESSZÍV ÚTKERESÉS

QJÚB—AkockakibontásaaMüpában

VECSEI H. MIKLÓS és csapata a KIÉGŐ IZZÓKkal együttműködve Pilinszky János és Csoóri Sándor műveit feldolgozó, műfajokon átívelő, különleges előadást hozott létre.

Az októberi bemutatóról a rendező Vecsei H. Miklóst kérdeztük.

„Az utóbbi tizenhárom évben történetmesélés-központú dramaturgiával foglalkoztam színházi munkáim során, de kialakult bennem egy érzet, hogy mintha körbe-körbe járnánk valami körül, de sosem jutunk el a magig. Maga a történetmesélés borzasztóan untat, nagyon ritkán van katartikus színházélményem; ugyanakkor a színház a hivatásom, csak rá kellett döbbennem,

hogy már nem abban a formában, ahogy eddig. Összeszedtük tehát a legszorosabb alkotói közösséggel a gondolatainkat, hogy mi az, aminek értelme lehet, ami nem fölösleges. Ez számomra az együttlét, és az együttlét kémiája. A tudatalattink mozgatja az egész életünket, a színház pedig kommunikációba tud lépni ezzel a tartománynyal, csak ehhez a történetmesélés helyett

egy érzelemalapú dramaturgiát próbálunk felépíteni, ahol az előadás íve egy lélek által végigjárható, de szavakban racionális szinten nem kifejezhető út. Ehhez a formakeresési kísérlethez pedig igyekeztünk bevonni azokat a társművészeteket, amelyek nem a szavak szintjén hatnak, középpontban a zenével és a hangokkal. Pilinszky és Csoóri életműve úgy csatlakozik ehhez az első,

kísérleti előadáshoz, hogy az általunk elképzelt érzelmi utat, az ő, főleg absztrakt szövegeikből építjük fel. Mintha egy életrajzot mesélnénk el, amely egyrészt mindannyiunké, másrészt nem aszerint épül fel, hogy mi történt meg velünk, hanem hogy mit vettünk észre” — mondja Vecsei H. Miklós az előadás koncepciójáról.

Pilinszky János életműve mindig fontos igazodási pont volt számára, a szöveget aszerint válogatta, „mintha ennek az elképzelt önéletrajznak a legbensőbb világába kaphatnánk betekintést a születéstől a halálig különböző allegóriák segítsé gével. Egy másfél éves hipnoterápiás élmény segített nagyon sokat az absztrakció használatában” — mondja az alkotói folyamatról a rendező, aki színházcsinálóként sosem választja el magában, hogy éppen ír, játszik, rendez, díszletet, jelmezt vagy világítást tervez. Alkotócsapatuk, a QJÚB egy szellemi kö zösség, amelyet lényegében a járvány hívott életre: „A világjár vány miatti leállás idején kapaszkodtunk össze kísérleti jelleggel, egyetlen Csoóri-sor hatására: »Visszhangot keresek és társakat, hogy éljek«. Elkészült egy viszonylag formakövető előadás Párbeszéd, sötétből címmel, majd csatlakozott a csapathoz HegedűsBori és Paczári Viktor, velük kiegészülve döntöttük el, hogy folytatjuk a közös munkát, de most már sokkal bátrab ban, célul tűzve ki, hogy a formakeresésen túl megpróbáljuk újra éleszteni a szakrális színházi hagyomány egyes elemeit, mert ezek mára teljesen kihaltak a kortárs magyar színházból.”

Ennek az útnak az egyik fontos állomása lesz az októberi előadás a Müpában.

Szekeres Dóra

SOKOLDALÚAN Művészetről

2023. október 25.

Fesztivál Színház

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN QJÚ B — A KOCKA KIBONTÁSA

IRODALMI KONCERTSZÍNHÁZ CSOÓRI SÁNDOR ÉS PILINSZKY JÁNOS MŰVEI ALAPJÁN

Közreműködik:

Hegedűs Bori — ének

Vecsei H. Miklós — ének

Frimmel Jakab — billentyűk, elektronika

Mihalik Ábel — dob

Paczári Viktor — basszusgitár

Ratkóczi Huba — szólógitár

Rendező: Vecsei H. Miklós

Animáció: Koltay Szonja Dorottya

Díszlet és vetítés: Kiégő Izzók

Fény: Kiss Lóránd

Hang: Gál Máté

„…egy érzelemalapú dramaturgiát próbálunk felépíteni, ahol az előadás íve egy lélek által végigjárható, de szavakban racionális szinten nem kifejezhető út.”

A vicckereskedő

Woody Allen már tizenöt évesen viccekkel házalt. Elegánsabban fogalmazva: gagmenként működött. A Broadway jeles szerzőinek küldözgette a vicceit. Tizenkilenc évesen aztán bekerült az NBC forgatókönyvírói programjába, és az ötvenes években már a legnagyobbak mellett dolgozott. És a legnagyobbak között olyanok voltak, mint Mel Brooks vagy Neil Simon.

A stand-up comedy műfaja fiatalnak nem mondható, hiszen már a 19. század közepén is létezett. Igaz, kissé ricsajosan és közönségesen. Sokat szelídült az évek során. Az 1950–60-as években pedig beköszöntött a stand-up új hulláma. A fellépők már nem viseltek jelmezt, nem ugrándoztak és fintorogtak. Előadásaikban megjelent a társadalmi szatíra, a politika, a szex és a szabadszájúság. Nem különösebben meglepő, hogy a hatvanas években Woody Allen is stand-upos lett. Manhattanben a Blue Angel klubban debütált 1960 októberében, ahol még ifjú televíziós forgatókönyvíróként konferálták fel. Túlzás lenne azt állítani, hogy jött, látott és győzött. Az emlékezők szerint nem minden poénja ért célba. Meg aztán nem is úgy festett, mint egy megszokott showman. Lassan-lassan azért felkapták. Fellépéseinek hangfelvételeiből három sikeres nagylemez is született.

A hetvenes évek első felében Woody Allen által rendezett filmekben még a stand-up keveredik a burleszkkel és a paródiával.

A Banánköztársaság (1971), az Amit tudni akarsz a szexről… (1972) és a Hétalvó (1973) hőseiben már formálódik a későbbi W. A. A poénok kétfedelűek, néha abszurdba hajlanak. A karakterek szexmániájához kétség nem férhet. A slemilségről nem is szólva. (A német/jiddis Schlemihl kétbalkezes, semmire sem alkalmas, sors üldözte embert jelöl.) Vicces, de drámainak nem nevezhető. Természetesen mindenkinek jogában áll mélyfúrásokat végezni, hogy e művek mélyéről felszínre hozza a finom lelki jelenségeket, de nem biztos, hogy megéri. Bár a cizellált önirónia is igen finom lelki jelenség, ennek a kimutatásáért nem kell olyan mélyre ásni. Éppennyire szembeötlő a W. A. által megjelenített karakterek egyik meghatározó vonása, a „másnak lenni”.

És most vissza a Casablancához, azaz a Játszd újra, Sam!-hez. Eredetileg színműnek írta W. A. 1969. február 12-én be is mutatták a Broadway-n. (Természetesen Woody Allen is játszott benne — Diane Keatonnal.) 453 előadást ért meg. Nos, ez a darab — és a film — komolyabb lelki bányaművelést folytat. Itt már szinte teljes fegyverzetben mutatkozik meg előttünk a hipochonder, önostorozó, önmagával viaskodó karakter, aki szeretne más bőrbe, más alakba bújni, csak hogy elfogadják, szeressék végre. Fontos mozzanat ez filmes pályáján. Egyértelmű, hogy az egykori poénkupec túllép addigi világán. Woody Allen korai filmjei roppant szórakoztatóak, és a készítésük óta eltelt fél évszázad meglepő módon nem koptatta el őket. Talán azért nem, mert stílusjátékok. És sokkal izgalmasabbak, ha Woody Allen pályaívébe illesztve látjuk ezeket.

Munkamániás hősünk azért változatlanul írt. A viccek, humoreszkek, novellák, forgatókönyvek, kisebb jelenetek után színdarabokat. Filmet rendezett, és az évtized végére megszületett az igazi filmes Woody Allen. A Fogd a pénzt és fuss (1969) főhősében, Virgil Starkwellben még mélyen ott él a stand-up komédiás. Csakhogy intellektuális poénjait, amelyeket korábban jó pénzért értékesített, már megtartja magának. És nagyon tudatosan merít a némafilmburleszk nemes hagyományából. Őrülten izgalmas turmix, bár e film alapján még nehéz lett volna megmondani, merre vezet tovább Woody Allen útja. Érdekes módon a Játszd újra, Sam! című színdarabjából

Herbert Ross által rendezett film (1972) már pontosabb útjelző. (Még visszatérünk rá!)

Az alakoskodás. Az Amit tudni akarsz a szexről-ben egyenesen négy alakban mutatkozik meg előttünk. Egyik sem különösebben szeretetre méltó. Nem meglepő. Ebben a korszakában W. A. filmjeiben a szatirikus hang erősebb. Pofonok csattannak a média, a politikai gépezet orcáján, a „szexfilm” pedig, amely egy sok millió példányban eladott bestsellerre adott válasz, felvillantja Woody Allen tudománnyal kapcsolatos szkepszisét. Szkeccsfilmmel van dolgunk, amely hét fejezetben/epizódban tárgyalja a szex különféle vetületeit, mindazonáltal — nyugalom! — a testi vágy felkeltésére egyik sem alkalmas. Az azonban mindenképp figyelemre méltó, hogy a hét paródiácskából álló antológia tisztes bevételt, 18 millió dollárt hozott. (Akkoriban ez jelentős összegnek számított.) Noha ez nem esztétikai kérdés, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy W. A. munkássága ne maradjon finanszírozók nélkül.

Még ennél is érdekesebbek, ha meg is tudjuk beszélni őket, mert a 87 éves klarinétos tud ezt-azt bonyodalmas lelki történéseinkről. Ezért szoktuk olyan gyakran idézni a mai vészterhes időkben is.

„Sokkal inkább, mint valaha, az emberiség válaszút előtt áll. Az egyik ösvény a kétségbeeséshez és a végső reménytelenséghez vezet. A másik a teljes pusztuláshoz. Imádkozzunk, hogy bölcsen a helyes utat válasszuk.”

2023. október 2., 16., 30.

Előadóterem

A N AGY WOODY ALLEN MENET FOGD A PÉNZT ÉS FUSS!, JÁTSZD ÚJRA, SAM!,

AMIT TUDNI AKARSZ A SZEXRŐL…

Házigazda: Réz András

…nagyon tudatosan merít a némafilm-burleszk nemes hagyományából.

AZÉRT VANNAK A JÓBARÁTOK

Az emberi kapcsolatok végtelenül sokrétűek: a lelkeket összekötő láthatatlan szálak évezredek óta tán legnemesebbike a barátság nehezen megragadható érzése. Izgalmas együttműködések születhetnek az író kortársak életében éppúgy, mint a zenekaron belüli hangszercsoportok találkozásából.

„Ő az, akiről mindent el lehet mondani, és az ellenkezőjét is. Összeférhetetlen volt, egy egoista barom, önző és nagyképű, s persze emellett szerény és visszahúzódó, hallgatag, a társasági működésben teljesen járatlan vagy ügyetlen.” Ezekkel a mondatokkal kezdi a Petőfi Sándorról szóló (egyik) fejezetet rendhagyó irodalomtörténetében a kortárs magyar irodalom örökifjú fenegyereke, Háy János . A Kik vagytok ti? című vaskos kötetével a kötelező olvasmányok állóvizébe jókora követ hajító író-költő a Müpa új sorozata, az Irodalmi párosok állandó közreműködője, aki sokak álmát váltja valóra, amikor a magyar irodalom történetének közmegegyezéses hőseire más nézőpontból tekint, mint ahogyan azt megszoktuk.

A négyrészes műsorfolyamban Háy János párba állítja az irodalmi ikonokat, de — mint azt az idézett felütés bizonyítja — nem lesz rest közel menni az aranyozott keretben pompázó portrékhoz, hogy neonfilccel vagy esetenként festékszóróval igazítsa át az untig ismerős vonásokat. Mielőtt valaki megrémül, szó sincs semmiféle tiszteletlenségről, épp ellenkezőleg. A szolid olvasóréteggel és markáns véleménnyel rendelkező

Háy célja nagyon is nemes: a középiskolás korosztályhoz akarja a lehető legközelebb hozni a távolinak és titokzatosnak tűnő irodalmi párosokat.

A szeptemberi nyitó eseményen — kell-e külön mondani, vagy már kitalálta az olvasó? — természetesen Petőfi Sándor és

Arany János alkot nem is olyan furcsa párt, hogy aztán októberben néhány évtizedet előreugorva Babits Mihály és Ady Endre kapcsolatáról tudjunk meg olyan adalékokat, amelyekkel garantáltan nem találkozunk az irodalomtankönyvekben.

S hogy mivégre mindez? Erről is a Kik vagytok ti?-ben olvashatunk lakonikus tömörségű mondatokat: „Ne nyúlj hozzá, forró, jut eszembe, amit anyám mondott, amikor, amit én mondtam, amikor valamelyik gyerekem. De hozzányúlok, mert

irtózom a kultuszoktól. A kultusz nem más, mint az eleven mű temetője. Ha meg akarsz halni mint alkotó, legyen belőled kultusz, tananyag, érettségi tétel. Nem akarom elfogadni, hogy az ikonná válás képes agyonnyomni a művet, s netalán anélkül működni”.

Háy János műre és alkotóra összpontosít, a kettőt szoros öszszefüggésben tárgyalja, így segítve és támogatva a beleérző, értelmező olvasást. Még egy feladatot vállal magára ezeken az alkalmakon az új szerepben megmutatkozó szerző: nem is annyira közvetett módon a minőségi irodalom szeretetének mint hasznos vírusnak a terjesztését.

Az összhang nemcsak az irodalmárok, de a zenészek között is meghatározó jelentőséggel bír. A szimfónia görög szó, és éppen ezt jelenti: összhang, együtthangzás; igaz, az utóbbi két és fél évszázadban a kifejezés műfajmegjelölésként is forgalomban volt. A több tételből álló, mai fogalmaink szerinti szimfóniák kialakulása a bécsi klasszika idejére tehető, ezzel párhuzamosan pedig a növekvő létszámú szimfonikus zenekarok is a hangversenytermek állandó szereplőivé váltak. Az Utazás Symphoniába című sorozat eseményei zenés-szöveges ismerkedést jelentenek a hangszerekkel és használóikkal, hozzáértő kommentárokkal kísérve.

Vonósok nélkül elképzelhetetlen a szimfonikus zenekar: az avatatlan szemnek is feltűnik, hogy a legtöbb muzsikus kezében kisebb vagy nagyobb vonós hangszer található. Hogy melyik mire való, hogyan fejlődött és alakult át az évszázadok során, arra is választ kapunk ez alkalommal. Sőt, itt valójában ezerévekről van szó, hiszen az ősember a megfeszített íj húrját megpendítve szembesült először a különös hanggal. Nem állítjuk, hogy innen csak egy ugrás a nagyzenekar vonós részlege, mindenesetre minden itt kezdődött.

A hegedű, a brácsa, a gordonka és a nagybőgő mintha egy egymással más hangon és más stílusban beszélgető nagycsalád tagjai volnának. A Sonus Cordis zenészei nemcsak megmutatják, de szóra, azaz hangra is bírják a népes família apraját és nagyját.

A fafúvósok esetében már az elnevezés is kérdéseket vet fel, hiszen korántsem biztos, hogy az ide tartozó hangszerek mindegyike fából készül. Az évszázadok alatt fémből, nemesfémekből, kerámiából és műanyagból gyártott fafúvósok is születtek, a közös pont itt az, ahogy a különböző hangszertestekbe hasonló módon lehel életet, vagyis levegőt a muzsikus.

A fafúvósok valójában két végükön nyitott csövek: az egyik végén befújt levegő a hangszer másik végén távozik, csakhogy menet közben történik a legfontosabb. A hangszer testén lévő lyukak vagy billentyűk befedésével vagy kinyitásával zavarba ejtőn változatos hangzást képesek létrehozni a szakértő kezek. E kezek gazdái ezúttal a Pentaerophonia Budapest Fúvósötös tagjai, akiknek jóvoltából a fuvola, az oboa, a klarinét és a fagott mellett a kürt is szerephez jut.

Jászay Tamás

2023. szeptember 21. Zászlótér LITERÁRIUM JUNIOR IR O DALMI PÁROSOK 1.

— PETŐFI SÁNDOR ÉS ARANY JÁNOS

Közreműködik: Háy János — előadó

2023. szeptember 23.

Üvegterem

HANG-SZER-SZÁM UTA Z ÁS SYMPHONIÁBA — VONÓSOK

Közreműködik: Körmendy Zsolt — műsorvezető

2023. október 7.

Üvegterem

HANG-SZER-SZÁM UT A ZÁS SYMPHONIÁBA — FAFÚVÓSOK

Közreműködik: Körmendy Zsolt — műsorvezető

2023. október 19. Zászlótér LITERÁRIUM JUNIOR IRO D ALMI PÁROSOK 2.

— ADY ENDRE ÉS BABITS MIHÁLY

Közreműködik: Háy János — előadó

TUDTUK, HOGY A TIZEDIK SZÜLETÉSNAP KÖRNYÉKÉN SZERETNÉNK

VALAMI KÜLÖNLEGESSEL MEGLEPNI A KÖZÖNSÉGET…

koncertünk is. Amikor elkezdtünk együtt zenélni, éreztem, hogy ez sokáig tart majd, de azt nem gondoltam, hogy tíz év ilyen gyorsan elröppen. A Margaret Island erős középmezőny a mai magyar popban, szerethető zenével és arcokkal. Mindenkit magához ölelő csapatnak gondolom magunkat.

Milyen határokat lépett át az elmúlt tíz évben?

„MINDENKIT MAGÁHOZ ÖLELŐ CSAPAT VAGYUNK”

A mai magyar pop középmezőnyéhez sorolja a nemsokára tízéves MARGARET ISLANDet LÁBAS VIKI, akivel más lehetséges pályákról és a népdaléneklés szépségeiről is beszélgettünk. Meg arról, hogy mit keres a SZEGEDI KORTÁRS BALETT a Margaret Island új előadásában.

Ha nem énekes lenne, mivel foglalkozna?

Nehéz kérdés, de alighanem táncolnék, filmeznék, esetleg írnék, festenék vagy kerámiákat készítenék. Millió dolog érdekelt és érdekel, de az éneklés a nagy kiteljesedés az életemben, ezért nehezen tudok másra gondolni. Az biztos, hogy a kreativitás területén mozognék, mert másban nem vagyok jó.

Gyerekként klarinétozott, volt egy rockzenekara, majd nyert egy népdalversenyt. Ezek az irányok békében megfértek?

Kerestem az utamat, azt, hogy miben lelem örömömet. Édesanyámat kértem, hogy vigyen el zeneiskolába, aztán kikívánkozott belőlem, hogy népdalokat énekeljek, de a rockbandámmal is imádtam fellépni. Velük minden stílusú helyen játszottam, ami abban is segített, hogy

nyitott maradjak minden műfajra. Nem gondolkodom hierarchiákban: számomra ezek egyformán értékes irányok és kifejezési formák. Ha izgat és inspirál, elmerülök benne.

Pedig a rockkoncertet mások hallgatják, mint a népdalcsokrot. Léptem fel késdobálós helyeken, és az is tény, hogy a népzenészek furcsálkodva nézték, ki ez a rövid kék hajú, tetovált, mezítlábas, népviseletes lány. Olyan volt, mintha sehová sem tartoznék, miközben alighanem mindenhová tartoztam.

2024 januárjában tízéves a Margaret Island. Ez idő alatt utcazenészekből a Müpa nagyszínpadának fellépői lettek. Nekünk egy lépcsőfok sem maradt ki: megvoltak a tehetségkutatók, voltunk előzenekar, kluboztunk, és volt szimfonikus

Próbáltam nem elveszni a zajban, miközben voltak hosszú éjszakák és rövid nappalok is. Fontos, hogy az ember tudjon maga felé mutatni, amikor ennyire kifelé él. Ezt meg kellett tanulnom, de úgy érzem, sikerült. Régebben zabolátlan voltam, mostanra talán felnőttem.

A csapatnak a Szegedi Kortárs Balett-tel közös vállalkozása a Fénytörés.

A tánc régi, nagy szerelmem. A szegedi társulatból Czár Gergelly el és Vincze Lotárral együtt dolgoztunk a Senki nem felel című dal klipjén. Tudtuk, hogy a tizedik születésnap környékén szeretnénk valami különlegessel meglepni a közönséget: a Fénytörés olyan összművészeti produkció, amiben az áthangszerelt műsor, kortárs tánc és versfeldolgozások is helyet kaptak, én pedig nemcsak énekelni, hanem táncolni is fogok. Az estnek lesz egy alapsztorija, amit etűdökben, vagyis dalokban mutatunk meg, és közösen keressük az ideális befejezést. Nagy élmény más területről érkező művészekkel kommunikálni, akik ugyanúgy a legjobbat akarják a nézőnek, mint mi.

2023. október 6.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

M ARGARET ISLAND — FÉNYTÖRÉS

A SZEGEDI KORTÁRS BALETT

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

Margaret Island:

Lábas Viki — ének

Füstös Bálint — gitár

Törőcsik Kristóf — basszusgitár

Verók Tamás — gitár

Bejan Norbert — billentyűk

Kaszás Péter — dob

Sárkány Bertalan — ütőhangszerek

Közreműködők: a Szegedi Kortárs Balett táncosai

Koreográfus-rendező: Czár Gergely

MEGJELENT AZ ÚJ

ROADSTER MAGAZIN

Keresd a Libriben, a jobb újságárusoknál, és a Bortársaság üzleteiben!

UTAZÁS / INSPIRÁCIÓ / KALAND

WWW.ROADSTER.HU

EREDICS BENJAMIN

népzenész, zeneszerző

Liszt 2. magyar rapszódiájának híres dallamait először gyerekként, a Tom és Jerry című amerikai rajzfilmsorozat egyik epizódjában hallottam. Egy remekmű utóéletének talán nem ez a legszerencsésebb példája, de tény, hogy a művek ilyen formában is hatnak. Ezért válhatott meghatározóvá számomra első találkozásom Liszt zenéjével. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a szerzők eredeti szándéka csak akkor érvényesülhet, ha művüket az általuk megálmodott formában halljuk. Jó alkalom lesz erre a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös programja. Alig várom, hogy az Európai Hidakon újra hallhassam őket, megtudva, miként értelmezik újra Liszt és Bartók zenéjét. Mindenkinek szeretettel ajánlom.

2023. szeptember 24., 26.

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—RÓMA BU D APESTI FESZTIVÁLZENEKAR

RADICS GIGI

énekesnő

Hiszek a zene és az ének gyógyító erejében, amelyet magamon is tapasztalok. Mióta anya lettem, rengeteg léleksimogató és relaxációs zenét hallgatok. A zene most már másképpen hat rám, mint korábban: a finom belső, gyógyító hangokra is igényem van, azokat pedig kizárólag nyitott lélekkel lehet érezni. Azért ajánlom Lovász Irén estjét, mert ez zeneterápia lesz népdalokkal, különleges hangszerekkel, mint például a cimbalom, a hárfa vagy a kalimba, melyek együtt olyan csatornákat nyitnak a lélekhez, amelyekre, azt hiszem, sok embernek lehet szüksége. Amikor koncertet választunk, először talán pop- vagy jazzesemények jutnak eszünkbe, pedig el lehet csípni egy-egy olyan különleges gyöngyszemet is, amilyen a Gyógyító Hang című est. Ha tehetem, biztosan meghallgatom!

LO V ÁSZ IRÉN: GYÓGYÍTÓ HANG — LEMEZBEMUTATÓ KONCERT

VONNÁK DIÁNA

író

Mióta Nádasdy Ádám fordításában új életre kelt az Isteni színjáték egy sokkal élőbb, humorosabb és kortársabb magyar nyelven, mint az iskolából ismerős babitsi verzió, gyakran előveszem. Minden alkalommal sokkol, mennyit tud a világról Dante, és hogy a mi világunk mennyire ugyanaz a világ, mint ahol ő pokolra szállt. Nagyon várom Liszt Dante-szimfóniáját: szeretem, mikor a zene mögött felsejlik egy szöveg, és tetten érünk valamit a folyamatból, ahogy az eredetileg nyelvvé átszőtt valóság maga mögött hagyja a szavakat. Liszt Dante-szimfóniája letaglózó. Majdnem húsz évig hordozta magában az Isteni színjátékot: ebből a találkozásból először egy zongoraszonáta született, és csak sok évvel később lett kész a szimfónia. Mire eljutunk a Paradicsomig, már csak a gregorián dallam és a kórus marad. A zenei ív, amely eddig elvezet, egyszerre finom és elképesztően radikális!

ÜNNEP ST A ATSKAPELLE WEIMAR