Va a zöldségfélék betegségei és kártevői

Page 1


Szerzők

Ing. Jaroslav Rod, CSe., a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a Cseh Köztársaság Állami Növénygyógyászati Igazgatósága, Diagnosztikai Osztály, Olomouc, CZ - a zöldségfélék betegségei (a csemegekukorica kivételével) Ing. Milan Hluehy, PhD., Biocont Laboratory Kft., Brno, CZ - a zöldségfélék kártevői -a biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

Ing. Jan Prásil, Ing. Karel Zavadil Semo Smrzice, CZ - a zöldségfélék termesztése Ing. István Somssieh - a csemegekukorica betegségei -a csemegekukorica termesztése RNDr. Miloslav Zaeharda, CSe. a biológiai tudomány kandidátusa, a CSTA Tájökológiai Intézete, Ceské Budejovice, CZ - hasznos élő szervezetek

© Fordítás: Mgr. Lacza Tihamér, Bratislava, 2005 A fordítást szakmailag és nyelvileg ellenőrizte: Ing. László Gyula, Biocont Magyarország Kft., Budapest, HU Dr. Szeőke Kálmán, Fejér Megyei NTSZ, HU Egyúttal köszönetet mondunk a fényképfelvételek valamennyi szerzőjének (nevüket és a felvételek áttekintését a könyv végén tüntettük fel), hogy rendelkezésre bocsátották a fényképeket Szedés: F. R. Z. v. o. s., Brno, CZ Nyomdai előkészítés, nyomás és kötés: FINIDR

© Biocont Laboratory, Kft., Brno, 2005 ISBN 80-90187 4-4-7 Minden jog, elsősorban a könyv egyes részeinek fénymásolásával és újranyomtatásával kapcsolatos jog fenntartva


Előszó

Napjainkban a zöldségtermesztök rendkívül nagy, sok esetben egzisztenciális nyomásnak vannak kitéve. Az egyik oldalon a határok megnyitása és a multinacionális csoportosulások kezében koncentrálódó piac szűntelenül kiélezi a konkurenciaharcot, ami a termesztőket arra kényszeríti, hogy olyan áron állítsanak elő jó minőségű zöldséget, amely összevethető azokkal a termelői árakkal, amelyek az adott zöldségféle termesztése szempontjából legkedvezőbb térségekben jelentkeznek. A forgalmazott zöldségnek egészségesnek, tökéletesen hibátlannak kell lennie, amely képes elviselni a rendkívül hosszú szállítást és raktározás!, miközben nem tartalmazhat még nyomokban sem idegen eredetű anyagokat. A másik oldalon éppen a zöldségfélék esetében drasztikusan leszűkült az engedélyezett növényvédelmi készítmények spektruma. Az élelmiszerekben előforduló idegen eredetű anyagok maradványainak jelenlegi szigorú ellenőrzési rendszere a termesztőket olyan összetett problémakomplexummal szembesíti, amely csak nagyon nehezen kezelhető. Egy további, első látásra rejtett probléma az agrárökoszisztémák súlyos zavara, amely azoknak a peszticid- és műtrágyamaradványoknak a következtében lép fel, amelyek az elmúlt mintegy fél évszázad során kerültek nagy mennyiségben a talaj ba. Ugyancsak rejtett problémának tűnik, hogy nagy mértékben csökkent azoknak a hasznos élőszerve­ zeteknek az állománya, amelyek a zöldségtermeszlők korábbi nemzedékeit segítették abban, hogy a kártevők csak minimális kárt okozzanak, támogatták a talaj termőképességét, megsemmisítették a talajban a kórokozó csírákat stb. Ezek a problémák a zöldségtermesztési a földművelés igen bizonytalan ágazatává teszik. Nagy problémát jelentenek a gyakorlati és az agrártudományi ismeretek szintjében megnyilvánuló szembeötlő aránytalanságok is. Európában a zöldségfélék kutatásában és a szakmai tanácsadásban csúcsszintű eredményeket felmutató országok termesztői konkurálnak azoknak az országoknak a ter-

mesztőivel, ahol nem létezik egyetlen zöldségtermesztésre szakosodott kutatóhely és nem működik a színvonalas szaktanácsadás sem.

Ennek a könyvnek az a célja, hogy legalább szerény módon segítse a fentebb említett okok miatt is hátrányos helyzetű közép-európai zöldségtermesztőket a nehézségek leküzdésében. A szerzők Európa különböző országaiban tevékenykednek és arra vállalkoztak, hogy olyan kiadványt adjanak a felhasználék kezébe, amely korszerű módon, fölösleges szövegi ballasztok nélkül teszi lehetövé a betegségek és a kártevők pontos meghatározását, és így eligazítja az olvasókat a megelőzés és a közvetlen védelem legfontosabb lehetőségei között. A könyv közép-európai viszonylatban eddig egyedülálló terjedelemben foglalkozik a növényvédelem korszerű biológiai eszközeinek bionómiájával és alkalmazásuk technológiájával. A szerzők két, éghajlati szempontból kissé eltérő térségben, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon élnek, így együttműködésük révén sikerült a könyvbe belefoglalni számos olyan élő szervezetet is, amelyekkel az egyes országokban eddig megjelent kiadványok általában csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem foglalkoztak, miközben a termesztök időről időre találkoznak vagy a jövőben valószínűleg találkozni fognak velük. Kívánjuk az olvasóknak, hogy haszonnal forgassák ezt a kiadványt és sikerrel alkalmazzák a korszerű integrált növényvédelem rendszerével kapcsolatos ismereteket, amelyek reményeink szerint hozzásegítik zöldségtermesztőinket ahhoz, hogy növeljék piacképességüket a nemzetközi piacokon, amelyeknek ma már mi is résztvevői lehetünk. A lelkes hobbikertészeknek pedig azt kívánjuk, hogy sok örömük teljen nemcsak a maguk termesztette egészséges zöldségekben, hanem azoknak a kis segítőtársaiknak a megismerésében is, amelyeket eddig észre sem vettek a kertj ükben.

3


Integrált védelem az integrált zöldségtermesztés keretében

Európában jelenleg a növénytermesztésnek három rendszere létezik egymás mellett. Ezek: a hagyományos termesztési mód, az integrált zöldségtermesztés és a biológiai zöldségtermesztés.

A biológiai zöldségtermesztést mind nemzetközi szinten, mind az egyes államok szintjén viszonylag világosan definiálták és behatárolták. Világosan megfogalmazott szabályai és átlátható ellenőrző rendszerei vannak. Ennek köszönhetően a biológiai zöldségtermesztés piaca egyre növekedik. Ezzel szemben az integrált növénytermesztést Európa egyes államaiban igen eltérő módon és sok esetben megengedhetetlenül szélesen értelmezik. Az egyik oldalon vannak olyan országok, mint Svájc, ahol az integrált növénytermesztésnek sokéves hagyományai vannak, az állam, a tudományos intézmények és az egyetemek, a termelők és nem utolsó sorban a lakosság is hathatósan támogatja, egyrészt a fogyasztók, másrészt a gazdáikadók részéről. A másik oldalon viszont sok országban szembeötlő a fogalom inflálódásának a tendenciája. Ez a helyzet mindenekelőtt a posztkommunista országokban nyilvánul meg, ahol korábban a mezőgazdaság következetes ökologizálására irányuló törekvéseket ha nem is felforgató, de legalábbis nyugtalanító és semmi esetre sem kívánatos cselekményeknek tartották. Azokat a politikai változásokat követően, amelyek a 20. század végén Európának ebben a térségében lejátszódtak, a transzformálódó gazdaság viszonyai között a gazdáikodékra olyan drasztikus gazdasági nyomás nehezedett, hogy azzal a minimálisnak mondható támogatással, amelyet a kutatás és szaktanácsadás, valamint az ökológiai irányú állami pénzügyi beruházások nyújtottak, csak az igazán lelkes

4

egyének egy-egy csoportjának sikerült elindítania és kifejlesztenie az integrált növénytermesztéssel foglalkozó valamiféle működőképes szervezetet. Napjainkban egy kiegyensúlyozatlan állapotnak vagyunk a szemtanúi, amikor az egyik oldalon a kellő ismereteknek és tapasztalatoknak híján vannak mind a termelők, mind a mezőgazdasági kutatásban és szaktanácsadásban közreműködők, a másik oldalon viszont jól érzékelhető az európai intézményeknek az az igyekezete, hogy érvényt szerezzenek az integrált növénytermesztésnek és az ökológiai irányultságú gazdálkodási rendszereknek. Ennek az állapotnak a következtében az integrált növénytermesztést igen leegyszerűsített formában igyekeznek bevezetni, amelynek egyik szélsőséges megnyilvánulása, hogy csak a legproblematikusabb alkalmazások, az ún. "piros" besorolású peszticidek kiiktatására szorítkozik. Mind a biológiai növénytermesztést, mind az integrált növénytermesztési rendszereket a legtöbb európai állam a hagyományos termesztési médokkal ellentétben pénzügyileg külön is támogatja. Ezek a pénzügyi támogatások egyrészt azt szolgálják, hogy ellensúlyozzák a kisebb terméshozamokat, amelyek az ökológiai irányú termelési rendszerekben sokszor jelentkeznek, illetve kompenzálják az ökológiailag kíméletes gazdasági módszerekkel járó többletkiadásokat. Nem utolsó sorban mctiváini is szeretnék a gazdálkodókat, hogy térjenek át a környezetbarát és fogyasztóbarát gazdálkodási módra. Az előbb elmondott okok miatt megismételjük az integrált növényvédelemmel foglalkozó kiadványsorozatunk minden újabb kiadásában az integrált mezőgazdasági termelés és az integrált védelem meghatározását is.


Az integrált növénytermesztés és az integrált növényvédelem meghatározása

Integrált növényvédelem

Az integrált növénytermesztés

Az integrált növényvédelem az összes gazdaságilag,

Az integrált növénytermesztés (IP) kifejezés azokat a mezőgazdasági termelési rendszereket jelöli, amelyek számára az agrárökoszisztéma és a mezőgaz­ dasági vállalkozás, valamint a talaj termőképessé­ gének fenntartása, illetve növelése és a környezet biológiai sokfélesége (biodiverzitása) egységes egészként jelenik meg. Az IP-ben tudatosan és mindenekelőtt az adott agrárökoszisztéma természetes önszabályozási mechanizmusait hasznosítják. A környezetvédelemben egyaránt figyelembe veszik a vállalat hatékony gazdáikadását és az egészséges tájat és környezetet megcélzó társadalmi igényt. A biológiai, a műszaki és a kémiai intézkedéseket a felsorolt szempontok alapján hajtják végre. Az így előállí­ tott termények az optimális terméshozamok mellett magas minőségi szintet is képviselnek.

ökológiailag és toxikológiailag elfogadható intézkedés kölcsönösen kapcsolódó rendszere, amelynek célja a kártevők és a kórokozók gazdasági küszöbszint alatt tartása, miközben előnyben részesül a természetes szabályozó tényezők tudatos alkalmazása. Valamennyi intézkedés a kultúrnövények kondíciójának és a természetes önszabályozó mechanizmusoknak a kedvező befolyásolására irányul. Csak ha ezek hatása nem elegendő, abban az esetben térnek át a közvetlen védelmi intézkedésekre.

Az integrált növényvédelem fontos része a károsító tényezők

alapos ismerete. Ez azzal kezdődik, hogy képesek vagyunk pontosan felismerni az adott betegséget vagy kártevőt, ismerjük bionómiáját, kártételét és a megelőző vagy a kezelő védelem módját. Mivel a növények egészségi állapota és az egész agrárökoszisztéma stabilitása fontos tényezői az integrált növényvédelem rendszerének, miközben erősen befolyásolja ezeket a termőhely és a környezet is, az integrált növényvédelem az integrált növénytermesztés kulcsfontosságú láncszeme.

Az integrált növénytermesztés a világ egyik legelterjedtebb ökológiai mezőgazdasági irányzata. Tekintettel van mind az élelmiszertermelés stabilitására, mind az egészséges környezet megóvására. Az IP egyik meghatározó eleme a termesztett, valamint a vadon élő növény- és állatfajok sokféleségének a fenntartása is.

5



Tartalom

A betegségek és kártevők Az integrált zöldségtermesztés alapelvei Káposztafélék Hagymafélék Gyökérzöldségek Tökfélék Bogyózöldség ek Saláta Endíviasaláta Spenót Csemegekukorica Céklarépa és mángold Hüvelyesek Burgonya Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók Soktápnövényű kártevők

Hasznos élő szervezetek A biodiverzitás megóvásának jelentősége Tartósan fenntartható mezőgazdaság Ragadozó és élősködő ízeltlábúak Állatevő (zoofág) gerincesek Rovarpatogén mikroorganizmusok A talaj termőképességét és a növények ellenállóképességét befolyásoló tényezők Beporzók

8 13 53 81 103 123 147 149 167 173 191 205 227

A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei A lepkék petéinek és hernyóinak természetes ellenségei A takácsatkák természetes ellenségei A liszteskék természetes ellenségei A levéltetvek természetes ellenségei A tripszek természetes ellenségei Az aknázólegyek természetes ellenségei A pajzstetvek természetes ellenségei A csigák természetes ellenségei Rovarpatogén fonálférgek Rovarpatogén gombák Patogén gombák hiperparazitái

352 356 358 363 369 373 37 4 375 376 377 378

247 258

286 289 293 324 334 342 345

7


Az integrált zöldségtermesztés alapelvei

Ebben a fejezetben az integrált zöldségtermesztésnek csak az általános elveit foglaljuk össze. Az egyes zöldségcsoportok termesztésének részletes technológiai eljárásai az egyes fejezetek elején találhatók.

Termőhely,

talaj és környezet

A termőhely megválasztása az ökológiai zöldségtermesztés szempontjából alapvető fontosságú. Ebben a kérdésben nincs helye a kompromisszumok fontolgatásának. A zöldségtermesztésre kiválasztott talaj legyen közepesen kötött vagy laza, 3-5 %-os humusztartalmú és lehetőleg semleges kémhatású (pH = 6,5-7,3). A rögös, köves vagy átázott talajok nem alkalmasak zöldségtermesztésre. Az egyes termesztett zöldségfajok megválasztásakor fontos tekintetbe venni az adott térségben termesztett növényeket. Azokon a vidékeken, ahol intenzív repcetermesztés folyik pl. problematikus a káposztafélék családjába tartozó zöldségek termesztése. Hasonlóan a répatermelő térségekben gondot okozhat a libatopfélék családjába tartozó zöldségek termesztése. Ebből a szempontból a zöldségtermesztésre legalkalmasabb vidékek azok, ahol kiterjedt gabona- és kukoricatermesztés is folyik. Előnyös a biokoridorok vagy más, mozaikosan található zöld felületek közelsége a termőterüle­ tek szomszédságában. Ezek a területek nagyon fontos biotópok, amelyekben számos hasznos élő szervezet él és szaporodik. Ha ilyen sávos zöld területeket alakítanánk ki a zöldségtermesztő területek tőszomszédságában, néhány sajátosságot mindenképpen figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy alacsony növésű fafajokat válasszunk, mert nem vetnek nagy árnyékot a szomszédos termőterületekre, így nem akadályozzák az esővíz vagy az öntözővíz gyors felszáradását, ami a gombakórokozók fertőzési nyomásának csökkentése szempontjából lényeges. Az olyan jelen-

8

tős

köztesgazda-fafaj, mint a nyárfa (saláta-levélés az őszibarackfa (zöld őszibarack-levélte­ tű) nem célszerű, hogy előforduljon a zöldségtermesztésre kiválasztott tábla közelében. Ugyancsak ki kell iktatni vagy csak korlátozott mértékben szabad megtűrni a hóbagyát (Symphoricarpus), a kecskerágót (Evonymus), a fehérjázmint (Philadelphus) és a fűzfát (Sa/ix) is, amelyek úgyszintén gazdaságilag jelentős levéltetűfajok gazdanővényeL Számos hasznos rovar számára fontos, hogy élőhelyén virágzó lágyszárú növények legyenek, amelyek a rovaroknak nektárt és virágport kínálnak és egyúttal sok olyan növényevő rovarfaj gazdanövényei, amelyek nem támadják a termesztett növényeket. Ezek a rovarfajok biztosítják a ragadozók és az élősködők kellő időben történő megjelenését, amelyek igen hatékonyan képesek szabályozni a kártevők mennyiségét a termesztett zöldségfélék parcelláin is lásd a Hasznos élő szervezetek c. fejezetet. Ezért törekedni kell az utak szélén található lágyszárú növények diverzifikálására, esetleg a termőterüle­ tek belsejében is meg kellene tartani a növénysávokat tetű)

Vetésváltás A termesztett zöldségfajok és -csoportok jól megválasztott spektrumának megfelelő váltogatása a megelőző védelem egyik hatékony módja. A vetésváltás mindenekelőtt a talajban terjedő kórokozók és kártevők esetében fontos. A legjelentősebb talajlakó kórokozókkal és kártevőkkel kapcsolatos konkrét információk a bionómiájuk leírásában és a megelőzés médjának ismertetésében találhatók. A különböző zöldségcsoportok és -fajok váltogatása egyben jelentős módon korlátozza a problematikus gyomok előfordulását is. Amikor váltogatjuk az egyes zöldségcsoportokat, arra is gondolnunk kell, hogy számos kórokozó és kártevő túlélését az azonos növénycsaládba tartozó gyomok jelenléte is biztosíthatja. Példaként


Az integrált zöldségtermesz tés alapelvei folytatás a káposztaféle zöldségeket és az ugyanebbe a családba tartozó gyomnövényeket említhetjük, mint a pásztortáska (Capse//a) vagy a mezei tarsóka (Th/aspt). A talaj minősége , humusztartalma és a talajban lejátszódó biológ iai folyamatok szempontjából

Az egyes zöldségfélék és a fő időtartamok

mezőgazdasági

ugyancsak nagy jelentősége van a zöldtrágyázás besorolásának a vetésforgóba. Az egyes zöldségfélék és a fő mezőgazdasági termények termesztése közölti javasolt megszakítási időtartamokat a következő táblázat tartalmazza.

termények termesztése közötti javasolt megszakítási

(év)

9


Az integrált zöldségtermesztés alapelvei folytatás

Vetőmag,

fajták

A jó minőségű, egészséges, helyesen kezelt és csávázott vetőmag az egyik alapvető feltétele a sikeres integrált zöldségtermesztésnek. Korszerű módszerekkel nemcsak megbízhatóan csíramentes, hanem a különböző betegségek és kártevők ellen megfelelő módon csávázott vetőmagot lehet előállítani. Az is lényeges, hogy a vetőmag csávázása a vetemény permetezésével összehasonlítva, tekintettel a minimális peszticidmennyiségre ökológiai szempontból összehasonlíthatatlanul kedvezőbb védekezési eljárás. Csávázással a felhasznált készítmények ezerszer kisebb adagja nyújt azonos védelmet, mint a permetszerek. Legalább olyan fontos, hogy megfelelően hatékony és egyúttal nagy ellenállóképességű fajtákat válasszunk ki. Ezzel kapcsolatos ajánlásokat találhat a könyv olvasója a termesztési technológiával kapcsolatos részek bevezetőjében az egyes fejezetek elején.

Talajápolás és trágyázás Ha a talaj szerkezete nem megfelelő, a tápanyagok optimális felvételét nem biztosítja még a fokozott mű­ trágyázás sem. Másrészt a morzsalékos, biológiailag aktív, magas humusztartalmú talaj képes megfelelő környezetet biztosítani a növények fejlődésa számára jelentősebb műtrágyázás nélkül is. A tápanyagok helyes szintje közvetlenül kihat a növények egészségi állapotára. A betegségekre egyaránt hajlamosak a hiányosan vagy nem kiegyensúlyozottan trágyázott és a túltrágyázott növények. A legtöbb zöldségfaj termesztése csökkenti a talaj humusztartalmát A zöldségtermesztésben ezért nemcsak a tápanyagtartalommal kapcsolatos rendszeres elemzések fontosak, hanem a humusztartalom meghatározása is. A talaj kellő mennyiségű humusztartalmának megtartása érdekében a termények helyes váltogatása mellett lényeges a tartós füves felületek ismételt beiktatása is, mint a füveshere vagy a lucerna és a zöldtrágyázás alkalmazása. Ugyancsak fontos, hogy a vetésforgóba legalább két évenként egyszer olyan terményeket soroljunk be, amelyeket istállótrágyával vagy komposzttal trágyázhatunk. A megfelelően érett istállótrágya vagy komposzt sok 10

olyan anyagot és élő szarvezetet (antagonista gombákat, baktériumokat, atkákat, rovarokat) tartalmaz, amelyek korlátozzák a kórokozó csírák számát a talajban. Csakis hitelesített műtrágyákat szabad alkalmazni amelyek garantáltan csak minimális mennyiségű ide~ gen eredetű anyagot tartalmaznak. A nitragént több részletben kell a talajba juttatni, hogy a lehető legkevesebb nitrogén mosódjon be a talajvízbe és a termesztett zöldség nitráttartalma ne lépje túl a megengedett értéket. A csepegtető öntözést alkalmazó korszerű öntözési rendszerekben a speciális trágyát közvetlenül az öntözővízbe adagolják. A trágyázásnak ez az igen hatékony módja azonban nagy tapasztalatot és komoly felszerelést, illetve szaktanácsadói háttér igénybevételét teszi szükségessé. Az integrált növénytermesztésben alkalmazott bármilyen trágyáról pontos nyilvántartást kell vezetni és a trágyákkal szemben támasztott előírásokat be kell tartani. Talajművelés

és -megmunkálás

Gépi agrotechnikai beavatkozásra csakis abban az esetben kerülhet sor, ha a talaj kellőképpen felszáradt és nem fenyeget a talaj összetömörödése. A talaj alapos megmunkálását évente legfeljebb csak egyszer szabad elvégezni, hogy minél kisebb mértékben zavarjuk meg a talaj élővilágát (edafon). Megfelelő szántással mind a tarlómaradványok, mind a gyomnövények a talaj alsóbb rétegeibe kerülnek. Ha lehet, minél sekélyebb szántást alkalmazzunk.

Öntözés Az öntözés szerepe, hogy pótolja a talajban keletkezett vízhiányt és elegendő nedvességet biztosítson a növények számára. A tenyészidő kezdetén a nedvesség segíti a növényeket, hogy átvészeljék bizonyos állati kártevők, mint a levélbolhák, a gyökérés levéltetvek, a fonálférgek stb. támadását. Az öntözés nem válthat ki növekedési vagy hidegsokkot. Ennek a sokknak a hatására a leveleken apró repedések keletkezhetnek, amelyek kaput nyitnak a különböző kórokozók előtt.


Az integrált zöldségtermesztés alapelvei folytatás

Az öntözéshez megfelelő vizet kell használni. Ha saját forrásból származó öntözővizet használunk, évente legalább kétszer vízminőség elemzést kell végeztetnünk. Nemcsak az üveg házakban, hanem, amennyiben ez lehetséges, a szabadföldi zöldségtermesztésben is előnyösebb a csepegtető öntözés alkalmazása. Ez kiiktatja az öntözés egyik legnagyobb kockázatát, a levelek nedvesedését, amely meghosszabíthatja a fertőzés számára kedvező feltételek időtartamát. Az üvegházakban az öntözést permetezéssel kombinálják.

A kártevők és a kórokozók monitoringja Az integrált növénytermesztés rendszerében nagy van annak, hogy folyamatosan figyeljük a kártevők előfordulását, és a kórokozók felszaporodását rövid távon jelezzük. A Cseh Köztársaságban már tesztelik a burgonyavész, a hagymaperonoszpóra, az uborkaperonoszpóra és az uborka lisztharmat tömeges előfordulása rövidtávú előrejelzésének számítógépes modelljét. Ezeknek a kórokozóknak a tömeges előfordulását meghatározó alapvető időjá­ rási elemeket (léghőmérséklet, talajhőmérséklet, relatív páratartalom, a levelek nedvesedése, csapadék) automatikus meteorológiai megfigyelő állomások segítségével detektálják, és ezeket az adatokat a számítógépes programokkal kombinálva előrejelzik az említett kórokozók tömeges előfordulásának kockázatát. Déi-Morvaországban már ma is felhasználható volna az a több mint 60 automatikus meteorológiai állomásból álló hálózat, amelyet Déi-Morvaország szőlőtermesztő vidékein az Integrált Szőlőtermesztés Szövetsége telepített és működtet. Hasonló előrejelző rendszer felállítására és működtetésére Magyarországon is szükség lenne. A kártevők közül eddig a következő fajok megfigyelésének (monitoringjának) módszertanát dolgozták ki: káposzta-levéltetű, káposzta bagolylepke, káposztalepke, répalepke, káposztatorzsa gubacsszúnyog, tavaszi káposztalégy, sárgarépa-levélbolha. A vetési bagolylepke, a gamma bagolylepke, a fekete borsómoly, a káposztamaly káposzta bagolylepke, saláta bagolylepke és a gyapottok-bagolylepke ese-

jelentősége

tében igazolták a feromoncsapdák megbízhatóságát. Figyelem! Néhány egyéb kártevő esetében, mint pi.O a kukoricamoly, a jelenleg előállított feromoncsapdák a hímek csak egy kis hányadát gyűjtik össze, ezért téves követkeltetésekre jutnánk, ha ezekre a megfigyelésekre hagyatkeznánk- alábecsülhetnénk a megfigyelt faj populációsűrűségét vagy elkésnénk a védekezéssel. A Cseh Köztársaságban és Magyarországon is a Növény- és Talajvédelmi Szalgálatok működtetnek fénycsapda hálózatot Ezekkel a csapdákkal a vetési bagolylepkét, a káposzta bagolylepkét, a gamma bagolylepkét, a gyapottok-bagolylepkét, a kukoricamolyt és sok egyéb kártevő lepkefajt több évtizede folyamatosan figyelnek. Magyarországon a szalgálatok munkatársai kérésre felvilágosítást adnak a manitorozott kártevők rajzásáról, az éppen időszerű információk megtalálhatók az interneten is. Csehországban az Állami Növénygyógyászati Hivatal, Magyarországon a hódmezővásárhelyi Biológiai Védekezési Labor a levéHetvek megfigyelésére szolgáló szívócsapda hálózatot is működtet. Ezzel a rendszerrel a zöldségek kártevői közül a következő fajokat figyelik: káposzta-levéltetű, saláta-levéltetű, zöld őszi­ barack-levéltetű és benge levéltetű. A szárnyas levéltetvek első észlelésekor várható a kirajzásuk a zöldségültetvényre és meg kell kezdeni a figyelésüket Az eredmények ugyancsak megtalálhatók a hivatal weboldalán, valamint a speciális APHID bulletin-ben.

Közvetlen növényvédelem A biocidek közvetlen felhasználására az integrált növénytermesztésben nem úgy tekintenek, mint az alapvető védelem eszközére. A növényvédelem egyik alapvető eszköze a megelőző módszerek komplex alkalmazása. Az integrált védelem rendszerében a természetes bioregulációs elemek érvényesítésére törekednek. Ezért ebben a kiadványban is nagy teret szentelünk annak, hogyan lehet az agrárökoszisztémákban élő hasznos élő szervezeteket támogatn i. Tekintettel arra, hogy a biológiai védelem kereskedelemben kapható eszközei nem hatnak negatívan az agrárökoszisztémákra, közegészségi kockázatuk 11


Az integrált zöldségtermesztés alapelvei folytatás

sincs és hatásuk megfelelőképpen kiegészíti a természetben előforduló antagonistákét, alkalmazásuk elsődleges fontosságú. A biológiai védelem eszközeit azonban csak kellő szakértelemmellehet alkalmazni. Időben kell őket bevetni, bizonyos fajok esetében, főleg az üvegházakban, a hőmérséklete!, és olykor a légnedvességet is az igényeikhez kell igazítani. Emiatt a biotörzsek alkalmazását vagy a leszállításuk időzí­ tését gyakran a biológiai növényvédelemben már tapasztalatokkal rendelkező forgalmazó cégek végzik. A biotechnikai eszközök, pl. a hímeket megtévesztő , légtértelítéses feromonak alkalmazása is előnyös lehet. A zöldségtermesztésben ezeket a módszereket -összevetve a gyümölcstermesztéssei és a szőlőter­ mesztéssel -egyelőre csak minimális mértékben alkalmazzák, tekintettel a kisebb zöldségtermelő területekre. A zöldségtermesztésben széles körben általánossá vált a műanyag védőhálók és a fekete talajtakaró (mulcs-) fóliák alkalmazása. Ezek a hálók egyrészt kedvezően alakítják a növények mikroklímáját, de mindenekelőtt a különböző rovarkártevők , illetve gyomnövények ellen védik az ültetvényeket Azoknak a kártevőknek az ismertetésénél, amelyek esetében sikerrel alkalmazták a védőhálókat, ezt a lehetőséget is megemlítjük a szövegben. Kémiai bioeideket közvetlenül csak olyankor alkalmazunk, amikor az a veszély fenyeget, hogy az adott kártevő kártételének szintje meghaladja a küszöbértéket. Amennyiben ez a küszöbérték ismert, az egyes kórokozó és kártevőfajoknál külön is feltüntetjük. Az érzékeny fajták, a sűrü ültetésű növények és a N-többlet esetében eleve alacsonyabb küszöbértékekkel kell számolnunk. Mindenképpen fontos, hogy a várakozási időket, azaz a bioeid alkalmazása és a betakarítás időpo ntja közölti minimálisan előírt időt következetesen betartsuk. Az alkalmazott eszközök megválasztásánál tekintetbe kell venni a hasznos élő szervezetek állományának a megőrzését. A hasznos élő szervezetekre vonatkozó

12

peszticid-szelektivitási táblázatok a különböző biotörzs cégek {pl. Koppert, Biobest, Biocont Laboratory) internetes honlapjain megtalálhatók, de a Cseh Köztársaság Földművelésügyi Minisztériuma Módszertani kézikönyvben is közreadja azokat. A készitmények kiválasztása összhangban kell hogy legyen az antirezisztencia siratégiával is, amelynek az olyan üvegházi kárlevők esetében, mint a liszteskék, takácsatkák, a tripszek és a levéltetvek, valamint a peronoszpóra és a lisztharmat esetében nagy jelentősége van. Nagy figyelmet kell fordítani a permetezőgépekre is. A növényvédelemben használt gépi berendezéseket rendszeresen kell ellenőrizni . előállító

A bizonylati eljárás és az integrált növénytermesztés ellenőrző rendszere Egy független szervezetnek kellene ellenőriznie hasonlóan az ökológiai gazdálkodásban jól működő ellenőrző szervezetekhez- hogy betartják-e a zöld-

ségtermesztés integrált rendszerének szabályait. Ez a szervezet igazolná, hogy az integrált növénytermesztés technológiáját a termelő maradéktalanul betartja és biztosítékot jelentene arra is, hogy a piacra csak az integrált növénytermesztésből származó ellenőrzött zöldség védjegyű termék kerül. E kiadvány nyomdai előkészítésekor még nem dolgozták ki az integrált zöldségtermesztés ellenőrző rendszerének végleges formáját.


Káposztafél ék

13


Káposztafél ék

Karalábé

Kelkáposzta

Bimbóskel

Karfiol

Brokkoli

Fejes káposzta

Kfnai kelkáposzta

Retek

Hónapos retek

14


Tartalom

Káposztafélék

Kártevők

Fiziológiás zavarok - A karfiolrózsák antociánosodása és mohosodása -A karfiolrózsák virágba szökkenése -A karfiolrózsák levelesedése (bokrosodása) -A bór hiánya -A molibdén hiánya -A kalcium hiánya

23 23 23 24 24 25

A fiatal növények kártevői -Tavaszi káposztalégy - Káposztabolhák - Repce gubacsormányos - Káposztatorzsa-gubacsszúnyog -Csigák -Hangyák

Betegségek Vírusbetegségek - Mozaikvírusok

26 26

- Gubacsormányos - Földi hernyójú bagolylepkék

Baktériumos betegségek - Feketeerűség

28 28

Gombabetegségek - Káposzta-gyökérgolyva - Repcebecőrontó (alternáriás foltosodás) - Káposzta peronoszpóra - Fehérsömör (hólyagfoltosság) - Rizoktóniás rothadás - Tőrothadás - Köralakú levélfoltosság - A retek gyökérfeketedése - Káposzta lisztharmat

30 30 32 34 36 36 37 38 38 39

40 40 41 41 42 42 43

Gyökérkártevők

44 44

Levélkártevők

-

Káposzta-bagolylepke Répalepke, káposztalepke Káposztamaly Káposzta-levéltetű

Közönséges liszteske Tripszek Repcedarázs Bagolylepkék hernyói

Fonálférgek - Szárfonálféreg - Káposzta-fonálféreg

45 46 47 48 49 49 50 50 51 51

15


A káposztafélék termesztése

Káposztafélék

A karalábé termesztése Jellemzés: Eredetileg a Földközi-tenger vidékéről származó zöldség, a hővel szemben igénytelen, kedveli a nedves éghajlatot és a rendszeres vízellátást (öntözés, csapadék). Termőterület: Legalkalmasabbak a közepes és könnyű, de elegendő mennyiségű humuszt tartalmazó, a tápanyagokat könnyen leadó talajok.

Vetésforgó: Jellegzetes köztes termény. A korai típusokat rendszerint mint előveteményeket vagy mint utáveteményeket soroljuk be. Fontos, hogy betartsuk a kellő időtávot más káposztaféléktől és a repeétőL T~gY,~,Zás: Kiültetéselőtt

0,3-0,6 t/ha műtrágyát alkalmazunk (a kései fajták igényesebbek) a tápanyagok követ-

kező arányában: 1,5 N : 1 p,Q, : 2 K>O. Kései fajták és közvetlen vetés esetén a nitrogéntrágyáknak csak az

·. egyik felét használjuk fel, a másik felét a tenyészidő folyamán juttatjuk a talajba. Ha arra kényszerülünk, hogy a korai karalábét istállótrágyával trágyázzuk (a fő zöldségnövény előveteménye), azt tökéletesen kell a talajba dolgozni. Termesztett fajták: Az egyes karalábéfajtákat a termesztés módja és ideje alapján a következőképpen oszthatjuk fel: -hajtatott fajták rövid levelekkel - korai fajták tavaszi és őszi szabadföldi termesztés céljából - egész évi szabadföldi termesztésű fajták Vetés és palántanevelés: A magvakat 6-12 héttel a tervezett ki ültetés időpontja előtt vetjük el (minél rövidebb nappal, annál hosszabb ideig tartó palántanevelés) nedves magágyakba, kb. 2 magot négyzetcentiméterenként 0,5-1 cm mélyre. Közepes tápanyagtartalmú földbe ültetjük ki őket, lehetőleg úgy, hogy egy palántára 10-30 cm' jusson a nappal hosszúságával fordított arányban. Ha a talaj nem steril előkészítésekor Previcurt vagy más szert alkalmazunk a használati utasítás szerint. Rendszeresen öntözzük, de nem áztatjuk át, nehogy elzárjuk a levegőt a gyökerek elől. Szabadföldi, nyári és őszi termesztés esetén közvetlenül a magvakat vethetjük el a parcellában 30-40 cm-es és 15-20 cm-es sorközökben (minél későbbi fajta, annál nagyobb távolság). Ajánlott hőmérsékletek erős palánták nevelése és hajtatás céljából:

vetéstől

kelésig keléstől átültetésig palántázás után hajtatáskor

éjszakai hőmérséklet 14-16 oc 6-8 oc 6-10 oc

nappal - borult ég 20-22 oc 14-16 oc 14-18 oc

nappal - derült ég 25-30 oc 19-21 oc 20-24 oc

Palántázás és öntözés: A kifejlett növények nagysága alapján, amely közvetlen összefüggésben van a koraisággal 25x25 cm-es (hajtatásos és korai) illetve 40x40 cm-es (kései) kötésben ültetjük. A termesztés egész ideje alatt gyakran és rendszeresen öntözünk, főleg a gumóképződés idején, amikor a karalábé átmérője eléri az 5 cm-t, egészen a betakarítást megelőző hétig. Rendszeresen nagyobb mennyiségű vízzel kell öntözni, különösen magasabb hőmérséklet esetén, mert egyébként a fejlődés megakad és az öntözés újrakezdésekor a gumók megrepedhetnek.

16


Káposztafél ék

A káposztafélék termesztése folytatás

Kezelés a tenyészidő során: A gyomokat megfelelő gyomirtókkal vagy gyomlálással és kapálással pusztítjuk el. A palánták esetében előnyös fekete fólia használata is. Rendkívül hatékony lehet az is, ha fehér tóliával takarjuk be a növényeket, ami nemcsak jelentősen meggyorsítja a legkorábbi szabadföldi palánták esetében a növekedést, hanem megakadályozza a kártevők (káposztabolhák, káposztalegyek, káposztalepkék, káposztatorzsa-gubacsszúnyog stb.) támadását is. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy időben el kell távolítanunk, amikor az ültetvény gyomosadni kezd, fertőzés jelentkezik vagy legkésőbb 2-3 héttel a betakarítás előtt.

A karfiol termesztése Jellemzés: Kisázsiából és Ciprus szigetéről származik. Kedvelt és elterjedt zöldségféle, amely hütve és konzervált formában egyaránt piacra kerül. Agrotechnikai szempontból a legigényesebb z~~~~, lék közé tartozik. Termőhe/y:

Legalkalmasabbak a közepesen kötött és laza talajok, tápanyagokkaL

elegendő

humusztartalommal és könnyen

hozzáférhető

Vetésforgó: Jellegzetes első, illetve második szakaszos növény. A korai fajtákat rendszerint előveteményként vagy utáveteményként soroljuk be. Megfelelő elővetemények a herefélék, a pillangósok és kalászosok keverékei, a levél-és a gyökérzöldségek. Fontos, hogy betartsuk a kellő időtávot más torzsazöldségektől és a repeétőL Trágyázás: A trágya optimális kémhatása pH= 6,6-7,2. Meszezés esetén ajánlatos a zúzott vagy a dalomitos mészkövet az előveteményhez beszántani. A legjobb, ha ősszel hektáronként 40-50 t istállótrágyát, valamint 75 kg P,Os-t és 250 kg K,O-t szórunk ki szulfátok formájában, mert a karfiol érzékeny a klórra. A nitrogén összmennyisége 250-300 kg/ha legyen. A palántázás előtt 150-200 kg/ha nitregént juttatunk ki, a maradék részt egyenletesen szórjuk ki 6 héttel a palántázás után, illetve a karfiolrózsák képződésének kezdetekor. Fontos bizonyos nyomelemek, mindenekelőtt a molibdén és a bór kellő mennyiségű pótlása. Vetés és palántanevelés: A karfialt leggyakrabban palántáról termesztik. A palánták csomagolva vagy tápkockában kerülnek forgalomba. A jó minőségű palántának legalább 3-4 valódi levele van, egészséges és nem túl gyors növésű. Palántázás előtt a palántát széltől, napfénytől és esőtől védett helyen edzik. A korai vetésű fajták esetén az optimális hőmérséklet csírázásig 15 oc, azt követően 10-12 oc. A nyári és az őszi palánta előnevelése hideg üvegházban vagy lefedhető vetőmagágyban történik. Palántázás és öntözés: A korai karfiol palántázását az időjárás alakulásától függően március utolsó harmadában és április elején végzik 0,5 x 0,4 m-es kötésben. A tavaszi fagyok ellen és hajtatás céljából alkalmazható fehér fóliatakarás is. Nyári betakarítás céljából májusban palántázunk 0,5x0,5 vagy 0,5x0,6 m-es kötésben.

17


A káposztafélék termesztése

Káposztafél ék

folytatás

Helyre vetés: A karfialt nagyon ritkán vetik helyre. Helyre vetés esetén nagyon fontos a vetőágy megfelelő amelynek célja a szilárd aljzat és 3 cm mély porhanyós felső réteg kialakítása. A vetést követően meghengerelik és biztosítják a földibolhák és a fénybogarak elleni védelmet is.

előkészítése,

Betakarítás: Válogatva, platós kocsit alkalmazva szedjük fel. A legtöbb kultúrát 3-4-szer szedik.

A kelkáposzta termesztése Jellemzés: A kelkáposzta fontos, jól raktározható zöldségféle, mélyhűtve is tartósítható, konyhai elkészítése történhet főzéssel, párolással, de salátákban frissen is használható. Termőhely: A többi torzsazöldséghez hasonlóan a kelkáposzta is közepesen kötött, víztartó, humuszos talajt igényel. Jól tűri a rosszabb talaj- és éghajlati feltételeket is. Sikerrel termeszthető a répa- és a burgonyatermelő vidékeken is. Csak a korai fajták igényelnek laza talajt a kukorica- és a répatermelő térségekben.

Vetésforgó: Besorolása azonos a fejeskáposztáéval. Trágyázás: A jó terméshozam érdekében ősszellegalább 4Q-50 t istállótrágyát, valamint 45-55 kg p,Q,-t és 100 kg 1<20-t kell biztosítani hektáronként és fontos a talaj megfelelő kalcium-tartalma is. A nitrogén összmennyisége hektáronként 10ü-150 kg között kell hogy legyen. Palántázás előtt hektáronként 80-100 kg nitragént szórunk ki, a maradék nitrogént két részletben: a 8-9 leveles fázisban és a fejképződés kezdetén juttatjuk a talajba. A talaj optimális kémhatása pH= 6,Q-7,0. Agrotechnika: Mindenképpen előnyösebb előnevelt palántákat kiültetni, mint helyre vetni a kelkáposztát A korai kelkáposztát április elején palántázzuk 0,4-0,5 x 0,4 m-es kötésben, ami hektáronként kb. 5Q-62 ezer növényt jelent. A nyári fajtákat májusban, az őszi fajtákat júniustól július közepéig palántázzuk. A nyári fajtákat 0,5 x 0,5 m-es, az őszi fajtákat 0,5 x 0,6 m-es kötésben palántázzuk. A kelkáposzta vízigényes. A tenyészidőben gondoskodni kell az elegendő és rendszeres öntézésről. Betakarítás: A korai fajtákat május végén, június elején válogatva szedjük fel, amikor a fejek elérik a 350 g körüli szükséges tömeget. A nyári fajtákat folyamatosan szedik az optimális érés függvényében. Az őszi fajtákat egyszeri alkalommal szedik fel október-november táján, a fejlett kelkáposztafejek jól tűrik a -8 °C-ig terjedő fagyokat is. Hosszú távon légkondicionált raktárakban tárolható -0,5 és -1 ,5 oc közötti hőmérsékleten, magas relatív páratartalom mellett. A raktározásra szánt fejeknek keményeknek, jól fejletteknek kell lenniük, de nem lehetnek túlérettek. Enyhe teleken károsodás nélkül áttelelnek a szántóföldön, egész télen át szedhetők, kibírják a -12 és -15 oc közötti hőmérsékletet is.

A fejeskáposzta termesztése Jellemzés: Jelentős és elterjedt, széles körben felhasználható zöldségféle, akár frissen, salátaként, illetve melegen elkészítve a konyhában, a konzerviparban és savanyítva. Termesztenek fehér- és vöröskáposztát, a felhasználás módja alapján ezek további fajtákra oszthatók: közvetlen fogyasztásra alkalmas, szeletelve feldolgozásra szánt és tárolható fajták. A betakarítás időpontjaszerint megkülönböztetünk korai, félkorai és kései fajtákat. 18


Káposztafél ék

A káposztafélék termesztése folytatás

Termőhe/y: A megfelelő termőhely kiválasztása a fajtától és a termesztés időpontjától függ. A korai fogyasztásra szánt fajták átmelegedő, nedvesebb, hozzáférhető tápanyagokban gazdag talajokat és védett termőhelyeket igényelnek. A felszeletelésre szánt, helyre vetett káposztafajtákat legeredményesebben barna talajon, 400-500 m tengerszint feletti magasságig termeszthetjük, csapadékos területeken. A raktározható fajták mélyebb, biológiailag aktív, öntözhető talajokat igényelnek. Az öntözés nem szükségszerű, de nagyobb hozambiztonságot jelent. A felszeletésre szánt káposztafajták maximális és stabil terméshozarnot a hűvösebb répatermelő térségekben, a mély öntéstalajokon és bizonyos barnaföldes vagy podzolos talajú burgonyatermelő vidékeken hoznak. A káposzta minden termőhelyén igényli a kellően nagy kalciumtartalmat is.

Vetésforgó: Következetesen ügyelni kell arra, hogy a káposztát ne termesszük repce után vagy ott, ahol káposztaféle takarmánynövényeket termesztenek, esetleg káposztaféle köztesterményeket használnak zöldtrágyaként Ez növeli a kórokozók és a kártevők megjelenését. Egymást követően nem ajánlatos ~ évnél korábban káposztaféléket besorolni. A legjobb a kalászosok utáni besorolás, pl. az őszi búza után, amely a lucernát, a pillangósok-kalászosok vegyes ültetvényét, a levél- vagy a gyökérzöldséget követi. Trágyázás: A trágyázás a tenyészidő hosszához, a talaj ásványilag kötött formában található nitrogén tartalmához, a szervestrágya mennyiségéhez és minőségéhez, valamint a szerves nitrogénnek a tenyészidőben végbe menő feltételezett mineralizálódásához igazodik. Ezeknek a hatásoknak az alábecsülése negatívan befolyásolhatja a növények fejlödését, de a káposzta minőségét is. A nitrogén-túltrágyázás rontja a savanyítás folyamatát, a savanyú káposzta ízét és állagát Romlik a tárolhatóság, és a káposzta hajlamosabbá válik a különböző fertőzésekre is. A káposzta elsőszakaszasan az istállótrágyázást követően (50-60 t/ha) termeszthető optimális körülmények között, vagy ha ősszel ennek megfelelő mennyiségű más szerves trágyát alkalmaznak kiegészítve 100--125 kg PzOs-dal és 200--240 kg KzO-dal. Palántázás előtt 180-200 kg nitregént adagolnak hektáronként, a maradék 40-BO kg nitregént pedig két részben: a 8-9 leveles stádiumban és a fejképződés kezdetén juttatják a talajba. Fontos a káposzta számára a talaj megfelelően magas kalcium-tartalma is. Az optimális pH-érték: 6,8-7,2. Agrotechnika: A káposztaültetvények vízigényesek. A tenyészidő folyamán a korai káposzta esetében kb. 300 mm, a kései káposzta esetében több, 600 mm vízre van szükség. A vízhiány lehet a legfőbb oka a belső levelek nekrózisának, amely a kalciumfelvétel elégtelenségével kapcsolatos. A későbbi talajművelés egyaránt károsíthatja a leveleket és a gyökérrendszert. Még a hatékony gyomirtók mellett is szükség van legalább egyszeri kézi kapálásra és a kései gyomok eltávolítására. A korai fajták termesztése: Csakis egészséges, a január végi és február eleji vetésből származó palántát szabad felhasználni. A palántázás a megszekott 0,5 x 0,3 m-es kötésben történik, azaz hektáronként 60 ezer, de legfeljebb 80 ezer növényt ültetnek ki, március második felében, április elején. A betakarítás általában válogatással történik.

Az őszi káposzta és a fe/szelete/ésre szánt káposzta termesztése Az öntözhető termőhelyeken megbízhatóbb terméshozammal és intenzívebben termeszthető a palántákból, mindenekelőtt a tápkockában kiültetett vagy csomagolt palántákból nevelt káposzta. A fajtától függően hektáronként 28-BO OOO darab palántát ültetnek ki. Pontos vetőgépekkellehetséges a helyre vetés is. Kb. kétszer nagyobb vetőmagmennyiséggel kell számolni, mint a palántákból történő termesztés esetében. Váloga19


A káposztafélék termesztése

Káposztafél ék

folytatás

tott minőségű és inkrusztált vetőmagot kell használni, nagyon jól elő kell készíteni a talajt és időben kell alkalmazni a földibolhák elleni készítményeket. A raktározható káposzta termesztése A káposztaültetvény kialakítása kétféle módon történhet. A növények sűrűségét a fajta tulajdonságai, a piaci igények, azaz a káposztafejek 0,8-2,0 kg-os tömege szabja meg. Ezért a leggyakoribb kötés 0,5x0,45 m (37-44 ezer egyed hektáronként), főleg a kisfejű hibridek esetében. A késői fajták esetében a túlzott egyedsűrűség növeli a tökéletlen fejképződés kockázatát. Betakarítás: A fogyasztásra szánt káposztát válogatva kézzel szedik, a legjobb, ha azonnal a szállító csomagolásba vagy szállítórekeszbe kerülnek. A felszeletésre szánt és a raktározható fajtákat kézzel, egyszerre szedik, piatás kocsit alkalmazva vagy még előnyösebb, ha egyenesen a szállítórekeszbe rakják. Mindenekelőtt a raktározható káposzta esetében kell körültekintő, optimális időben elvégzett betakarításról gondoskodni; az egymásra rakott fejek felületén ne legyen víz, ne legyenek sérült külső levelek és a szabad levelek aránya se legyen túl sok. A káposztát légkondicionált raktárakban tároljuk 0-0,5 oc körüli hőmérsékleten, 95 %-os relatív páratartalom mellett. Gépileg csak az azonnali ipari feldolgozásra szánt káposzta takarítható be.

A kínai kelkáposzta termesztése Jellemzés: Fontos salátazöldség, rövid ideig tárolható, nagyobb mértékben a múlt század 90-es éveiben kezdett elterjedni. Termőhe/y: A kínai kelkáposzta termesztésére a kukorica- és a répatermesztő vidékek alkalmasak, de egészen 700 méteres tengerszint feletti magasságig termeszthető. A fél kötött, elegendő humuszt és nedvességet tartalmazó talajok optimálisak. Nem alkalmasak a szélsőségesen laza vagy kötött talajok. A kötött talajokon a gombás eredetű fejrothadás nagyobb arányban fordul elő. A túlságosan száraz talajokon még átmeneti szárazság idején is virágba szökken a kínai kelkáposzta, esetleg zavarok állnak be a fejképződésben. Az optimális pH-érték: 6-6,5.

Vetésforgó és trágyázás: A szervestrágyázást az előveteménynél kellene elvégezni. Ez nélkülözhetetlen, ha a talaj humuszhiányos. Az ajánlott adag: 150 kg N, 70 kg p,Q,, 150-200 kg K>O hektáronként. Lényeges, hogy a talaj kellő mennyiségű hozzáférhető kalciumkészlettel rendelkezzen. Agrotechnika: A kínai kelkáposzta lényegében az egész tenyészidő folyamán termeszthető, amennyiben megfelelő fajtát választunk és betartjuk a termesztés alapvető feltételeit. A hosszúnappalas feltételek közötti termesztés szempontjából a legfontosabb a fejlődés korai stádiumaiban a melegágyi palántanevelés és a stresszhelyzetek elkerülése. E feltételek mellőzésének következménye az idő előtti virágbaszökkenés. A palánták előnevelése kis csomagokban, 20 oc-on történik az előnevelési időszak végéig, a 8-12 valódi levél megjelenésének stádiumáig. Az így nevelt palántákat semmiképp ne edzzük. Az előnevelt palánták előnye a kisebb vetőmagfogyasztás, a kisebb hézagosság, a területegységre számított nagyobb egyedszám, hátránya viszont a folyamatos fejlődés megszakadása, amely nagyobb arányú virágbaszökkenéshez vezethet, csökkenti a növények alkalmazkodó-képességét a nedvességi viszonyokhoz és növeli a fiziológiás betegségek előfordulását.

20


A káposztafélék termesztése

Káposztafél ék

folytatás

A fejeknek az elégtelen kalciumszállítás következtében kialakuló belső elhalása (nekrózisa), amit valójában a kiegyensúlyozatlan vízháztartás okoz a palántákról nevelt kultúrák esetében gyakoribb, mint a helyre vetett kultúrák esetében. A helyre vetés a késő tavaszi és a nyári hónapokban ajánlható, amikor több a fény és nem fenyeget a növények megfázása. A helyre vetés további előnye a virágbaszökkent egyedek kisebb aránya. Hátránya viszont a nagyobb vetőmagfogyasztás. A korai kultúrák optimális kötése 0,5x0,35 m (57 OOO növény/ha). A fő agrotechnikai művelet a rendszeres öntözés mellett, amelyet a 4 valódi levél stádiumától a fej bezárulásáig végzünk, a betegségek és a kártevők elleni védelem. Betakarítás: Az optimális érettség ű, kellően becsavarodott és kemény fejeket szedik. A sárgás csúcsú fejek túlérettek és raktározásra alkalmatlanok. A tárolásra szánt kínai kelkáposztát nem túlérett állapotban, több külső levéllel szedjük fel.

A hónapos retek termesztése Jellemzés: A hónapos retket különböző alakú (gömbölyű, ovális, hosszúkás) és különböző színű (piros, fehér, sárga, lila) gumóiért termesztik. A legkoraibb zöldségféléink közé tartozik, hajtatásra és szabadföldi termesztésre egyaránt használják. Környezet: A hónapos retek nem támaszt különösebb igényeket a talajjal és az éghajlati feltételekkel szemben. Legalkalmasabbak a humuszus, átmelegedő és tápanyagokban gazdag talajok. A termesztés szempontjából nem alkalmasak a száraz, homokos, de a kötött és hideg talajok sem. Már 2-3 oc-on csírázik. A fiatal növények a -3 °C-os, az idősebbek a -6 °C-os fagyot is elviselik. Vetésforgó: Rendszerint Trágyázás: "Jó erőben" maznak.

előveteményként

levő- megfelelő

vagy utáveteményként termesztik.

tápanyagellátású talajokat igényel. Közvetlen trágyázást nem alkal-

Termesztés: A vetés a szükségletek és a fajták alapján történik. A tenyészidő 30-40 nap, a vetőmagmeny­ nyiség 25-35 kg/ha. 12-15 cm-es sorközönként, 1-2 cm-es mélységbe vetik. A jobb minőségű és kiegyensúlyozottabb méretű gumók betakarítása céljából ajánlatos csökkenteni a vetőmag mennyiségét és kalibrált vetőmagot vagy sávos (szalagos) vetést alkalmazni. 7-10 napos időközönként vetik tavasztól április végéig és május elejéig, majd július közepétől szeptember elejéig. A legkoraibb veteményeket célszerű fóliával védeni, amely a kártevők (a levélbolhák és a viráglegyek) elleni mechanikus védelemként is hasznos. A termesztés során öntözni kell, főleg a késő tavaszi és az őszi veteményeket A kiegyensúlyozott nedvességtartalom egyaránt jótékony hatással van a piaci termék hozamára és a retekgumók hibátlan belső szerkezetére. Betakarítás: Többnyire kézzel történik a betakarítás. A megmosott hónapos retket csomózzák. A nagy területeket kombájnnal takarítják be, a retekgumókat zöld szár nélkül - csomagolva és hűtve forgalmazzák.

21


A káposztafélék termesztése

Káposztafél ék

folytatás

A brokkoli termesztése Jellemzés: Fogyasztói szempontból értékes zöldségféle, amely nagyobb mértékben a múlt század 90-es éveiben kezdett el terjedni. A karfiolhoz hasonló módon dolgozható fel, mélyhűtéssel tartósítható és konzerválható. Termőhely: A brokkoli termesztése szempontjából minden talajfajta, amely elegendő tápanyaget tartalmaz és pH-ja 6 vagy ennél magasabb, alkalmas. A legmegfelelőbbek a répatermelő vidék kötött talajai, elegendő vízutánpótlássaL

Vetésforgó és trágyázás: A brokkolinak ugyanolyan igényei vannak, mint a karfiolnak, csak a nitrogénadagot kell óvatosan megválasztani. A nitrogén összmennyisége nem haladhatja meg a 200 kg/ha-t, beleértve a kiegészítőtrágyázást is. Elengedhetetlen a talaj megfelelő magnéziumtartalma. Agrotechnika: A termesztési technológia ugyanaz, mint a többi torzsazöldség (káposzta, karfiol) esetében. Gondoskodni kell a rendszeres öntözésrőL A növény átmeneti kiszáradása következtében a fejlődés egyenetlen lesz, a rózsaképződés késik és rendszertelenné válik. Betakarítás: Válogatva szedjük, olyankor, amikor a rózsa erősen fejlett, tömött és zárt, nem mutatkoznak a felmagzás jelei. A betakarítást követően az a legjobb, ha azonnal 1 oc-ra hűtjük (esetleg zúzott jéggel is · beszórhatjuk).

22


Káposztafélék

Fiziológiás zavarok

A karfiolrózsák antociánosodása és mohosodása

Az antociánosodás az eredetileg krémesen fehér karfiolrózsák rózsaszínűvé vagy pirossá válása. A karfiolrózsák mohosodásakor a rózsák nem egyenletesen ("mohaszerűen") rojtosodattak. Ez a két fiziológiás zavar igen gyakran együtt fordul elő, mivel kiváltó okuk a magas hőmérséklet és az intenzív napsugárzás a karfiolrózsák érése idején. Az egyes fajták különböző mértékben érzékenyek e zavarokkal szemben. Közvetett védelmet jelenthet, ha a rózsák feletti leveleket megtörik vagy olyan fajtákat termesztenek, amelyeknek a levelei betakarják a rózsákat.

A karfiol- és a brokkolirózsák virágba szökkenése Nagyon gyakran abiotikus zavarról van szó, amikor az egyes virágszárak megnyúlnak és ennek következtében megbomlik a rózsák tömöttsége. A zavar egy sor olyan tényezővel függ össze, mint a nappal hosszúsága, a levegő hőmérséklete és a növények növekedési fázisa, amelyek a virágszárak képzésére és ezzel a vegetatív fejlődésről a generatív fejlődésre való átállásra serkentik a növényeket. A zavar valójában a kinövések képződésének specifikus esete. A legalkalmasabb megelőző védelem az adott éghaj lati viszonyoknak megfelelő fajták kiválasztása.

A karfiolrózsák antociánosodása és mohosodása

A karfiolrózsák mohosodása

A karfiol- és brokkolirózsák levelesedése (bokrosodása) Olyan abiotikus zavar, amikor a rózsákban levelek képződnek . A zavar összefügg a termesztés körülményeivel, de egyúttal a fajta megválasztásával is. Legfőbb oka a rózsák kialakulásakor uralkodó rendellenes éghajlati (klimatikus) viszonyok. Ez esetben a tenyészőkúp merisztémája egyidejűleg virágrügyeket és levélkezdeményeket is növeszt, ahelyett, hogy csak virágrügyek fejlődnének.

A karfiolrózsák virágbaszökkenése

A karfiolrózsák bokrosedása

~evelesedése}

23


További fiziológiás zavarok

Káposztafélék

A bór hiánya A bór hiánya elsősorban a karfiolnál, a brokkolinál és a káposztánál jelentkezik, mégpedig a fejlődés későbbi szakaszaiban. Legjellegzetesebb megnyilvánulása a torzsában kialakuló üregek, olykor az üregek barnulása is. A karfiol és a brokkoli rózsájának a közepe megbarnul és fokozatosan összetöpped, esetleg a rózsák közepében másodiagos baktériumos rothadás alakul ki. A kerti retek és a hónapos retek esetében a bórhiány a gumók belső szöveteinek barnásadásához vezet. A zavar elsősorban olyankor nyilvánul meg, amikor a bórhiányt gyors fejlődés , magas hőmérséklet és nitrogén-túladagolás kiséri. Bórhiány

A karfiol kivakulása molibdénhiány következtében

A nyomelemek hiánya következtében jelentkező fiziológiás zavar

A torzsák nitrogéntöbblet következtében fellépő üregessége

24

A molibdén hiánya A molibdén hiánya leggyakrabban a karfiolnál és a brokkolinál jelentkezik, amikor is elmarad a rózsák kifejlődése ("kivakulás"). A "kivakulást" a tenyészőcsúcs fagykárosodása, a káposztatorzsa-gubacsszúnyog, a repcebecö-ormányos kártétele és néha vírusos betegségek is okozhatják. Abban az esetben, ha a kiváltó ok a molibdén hiánya, a rózsák kialakulásának elmaradása mellett a levéllemezek redukciója és deformálódása is jellemző. Mindenekelött a levéllemez egyik fele erősen redukált és fodrosodott (leginkább a szélein). A rózsák helyett a tenyészökúp csúcsán néha kampósan begörbült központi réteg, "ostor" képződik . Kisebb zavarok esetén ugyan kifejlődnek a rózsák, de aprók és gyenge minőségűek (ritkák). A molibdénhiány erőteljesebben a savanyú homokos talajokon jelentkezik, de a felvehető vasat nagy mennyiségben tartalmazó agyagos talajokon is gyakori. A zavart enyhíti a talaj semleges vagy enyhén lúgos kémhatása (a talaj savanyúságának szabályozása mész adagolásával vagy a fiziológiásan savas trágyák kiiktatása). A molibdénhiányos talajokon termesztett karfiol és brokkoli esetében célszerű a molibdént is tartalmazó komplex trágyák alkalmazása. A fokozottan molibdénhiányos talajoknál ajánlatos az ammónium-molibdenát és a nátrium-molibdenát lehetőleg megelőző célú alkalmazása (a talaj vagy a palántanevelő előkés­ zftésekor), hektáronként 1-2 kg-os adagolásban. Szükséghelyzetben már az első tünetek jelentkezésekor lehetséges az alkalmazás (hektáronként 1 kg). Hatékony lehet a palánták kezelése is a ki ültetés előtt . Az említett molibdenátok helyett lehetséges speciális molibdéntartalmú trágyák alkalmazása is.


Káposztafélék

További fiziológiás zavarok

A kalcium hi ánya Károsod ás Tünetek: a kalciumhiánynak számos tünete van . Ezek egyike a levélszélek elhalása (nekrózis). A levélszélek elszáradása következtében ezek fejlödése leáll, de a levéllemez egyéb részei tovább növekednek, aminek következtében a levelek deformálódnak. Ez a tünet a kelkáposztánál és a fejeskáposztánál a leggyakoribb. A fejes káposzta, de a (széleslevelű) kínai kel és a bimbóskel esetében is gyakran bekövetkezik néhány levél vagy a tenyészökúp elhalása a fejek vagy a rózsák belsejében. Ez a zavar a tárolás során már nem terjed tovább, s csak a fejek vagy a rózsák kettévágásakor válik nyilvánvalóvá. A bimbóskel esetében többnyire csak a szár bizonyos magasságában fejlődő rózsák károsodottak, ami összefügg a zavar kialakulását elősegítő tényezök (pl. szárazság) időpontjávaL Valamennyi káposztaféle, de főleg a kínai kel és részben a fejes káposzta esetében elsősorban a belső leveleken apró, enyhén beesett szürke vagy akár fekete foltok keletkeznek. Ezek olykor csak a levélereken, máskor viszont a levél egész felületén előfordulnak. Ez a foltosodás már a vegetációs idöszakban meg nyilvánulhat, de olykor csak a tároláskor vagy a raktározás során erősödnek fel a tünetek, elsősorban akkor, ha hosszú ideig fiziológiai szempontból túlérett növényeket tárol nak. Az összes említett zavar oka a felvehető kalcium relatív hiánya. Ez azt jelenti, hogy a zavar bizonyos körülmények között olyan talajokon is jelentkezik, amelyek elegendő kalciumot tartalmaznak. A növény kalciumfelvételét a talajban előforduló kálium- és nitrogénfölösleg gátolja, de a száraz és a túl nedves talaj is akadály lehet.

Védelem Közvetett: a megelőző védelem alapja a rendszeres öntözés (a gyökérrendszer nem száradhat ki), a kiegyensúlyozott tápanyagfelvétel, a talaj semleges vagy enyhén lúgos kémhatása. Esetenként az egyes fajtáknál jelentős különbségek vannak. Közvetlen: az első tünetek jelentkezésekor 0,5 %-os kalcium-klorid oldattal vagy az ilyen esetekben alkalmazott speciális levéltrágyákkal kell alaposan lepermetezni a növényeket.

A kínai kelkáposzta kalciumhiány következtében jelentkező levélfoltossága

A kárkép részlete

·-

. -

~

~. '·~

A káposztafejek belsejének kalciumhiány következtében fellépő nekrózisa

Kalciumhiány

25


Mozaikvírusok

Káposztafélék

Caulíflower mosaíc vírus (CaMV) és Turníp mosaíc vírus (TuMV)

Kórkép

A karliol mozaikvírusa

Tünetek: a karfiol mozaikvírusa (CaMV) és a tarlórépa mozaikvírusa (TuMV) igen gyakran hasonló, söt előfordul az is, amikor egyidejűleg mindkét vírus megtámadja a növényeket. Csak korszerú laboratóriumi diagnosztikai módszerekkel lehet megkülönböztetni öket. Magasabb hőmérsék leten a tünetek nem szembeötlöek ("látensek"). A két vírusbetegség leggyakoribb tünete a levelek mozaikos színezödése, amely a legfeltűnöbb a fiatal (szívalakú) leveleken. Ezek a mozaikok gyakran különbözö deformációkkal társulnak. A fejes káposzta esetében a fertözés (föleg a tárolás során) a legváltozatosabb foltok formájában is megnyilvánulhat, amelyeket meg kell különböztetnünk a bakteriális és a gombás kórokozók okozta foltoktól. Ezek a foltok a raktározás során is megjelenhetnek. Intenzivebb fertözés eselén a vírusbetegség a karfiol és a brokkoli "kivakulásához" vezethet. A brokkolinál a vírusbetegség az erezet megsötétedését eredményezheti. A fertőzött növények túlnyomó része elmarad a fejlődésben .

A káposztafélék mozaikvírusai mindenütt megtalálhatók, ahol a káposztaféléket termesztik. A legérzékenyebbek azok a fajok, amelyek levélfelületét nem borítja viaszréteg - a kínai kel, a karórépa és a tarlórépa. A CaMV leggyakrabban a kínai kelen, a karlioion és a brokkolin fordul elö, de megtámadja a bimbóskel!, a fejeskáposztát, a tormát, a mustárt, a hónapos relket és a kerti relket is. A TuMV a legnagyobb károkat a kínai kelen okozza, de károsítja a fejes káposztát, a brokkoli!, a karfiol!, a kerti retket, a hónapos relket és a tarlórépát is. Korlátozott mértékben a káposztaféléken előfordul a tarlórépa sárga mozaikvírusa (TYM\1) és a kerti retek mozaikvírusa (RaM\!) is.

Jelentőség:

A karliol virusos mozaikbetegségének tünetei a kfnai kelkáposztán

A tarlórépa mozaikvfrusa a kfnai kelkáposztán

26


Káposztafél ék

Mozaikvírusok folytatás

Biológia Gazdanövények: szinte az összes káposztaféle mellett a TuMV megtámadhatja a répát (cukor- és takarmányrépát), a parajt és a dohány!, valamint néhány szabadon növő vagy gyomnövényt is. Fej lődé si ciklus: a felsorolt vírusbetegségek vetőmaggal nem terjednek, legfontosabb terjesztőik (vektoraik) a levéltetvek (több mint 50 faj), mindenekelőtt a káposzta-levéltetű és az őszibarack- levéltetű . A TuMV mechanikus úton is átvihető . A fertőzés legfőbb forrásai a gyomnövények és a műveletlen földeken termő fertőzött növények. Ökológia: mindkét vírusbetegség leginkább azokban az években jelentkezik, amikor nagy a levéltetű-előfordulás. A kései fajtákat vagy a vegetációs idő­ szak második felében fejlődő fajtákat gyakrabban támadja meg a betegség, mint a korai fajtákat vagy a vegetációs időszak közepén betakarított növényeket, ami a levéltetvek előfordulásával és a gazdanövényekkel való kapcsolatuk idejével függ össze.

A tarlórépa virusos mozaikbetegségenek tünetei a kfnai kelkáposztán

Védelem Közvetett a védelem elsősorban megelőző jellegű, az ellenállóbb vagy nagyobb tűrőképességű fajták kiválasztásán, a gazda gyomnövények időben elvégzett irtásán és a palántanevelőnek a kereskedelmi célú termőterületektől való térbeli elkülönítésén alapszik. A legtöbb korszerü fejes káposzta fajta fokozottan ellenálló a vírusbetegségekkel szemben. Közvetlen: a fertőzés terjesztőinek (a levéltetveknek) időben végrehajtott vegyszeres elpusztítása.

27


Bakteriális

feketeerűség

Káposztafélék

Xanthomonas campestris pv. campestris

Kórkép

A baktériumos feketeerűség tünetei ~

. ... l

i

Tünetek: a bakteriális feketeerűség a fiatal, kikelő növényeken asziklevelek elváltozásában és az azt követő elszáradásában, majd lehullásában nyilvánul meg. A súlyosabban fertőzött növények elpusztulnak. Az idősebb, erősen fertőzött növényeken mindenekelött a torzsa, a szár, a levélnyelek és a vastagabb levélerek keresztmetszetén jólláthatók a megfeketedett szállító szövetek. A megtámadott idősebb levelek elhervadnak és lehullanak. Igen jellegzetesek a levéllemezek szélein keletkező V-alakú sárgás vagy elhalt kimetszödések. Ez esetben általános fertözésről beszélünk. Helyi fertözés eselén a leveleken beszáradt, késöbb kilyukad ó köralakú foltok keletkeznek. Hasonló tüneteket okoz a Pseudomonas syringae pv. maculicola baktérium is. Megfertőződhetnek a becök és ezáltal a magvak is. Jelentőség : jóllehet, a károk olykor jelentősek, a termesztök gyakran nem veszik észre. A fertőzött karfiol esetében megváltoznak az ízbeli tulajdonságok is. A betegség mindenütt előfordul, ahol káposztaféléket termesztenek, de a legnagyobb károkat a melegebb térségekben okozza.

Biológia A fertőzött retek gyökerének metszete

Gazdanövények: lényegében az összes káposztaféle megfertözödhet, de leggyakrabban a karfiol és a fejes káposzta károsodik. Agyomok közülleggyakrabban a pásztortáska (Capsel/a bursa-pastoris) fertőzött.

Baktériumos feketeerűség a kelkáposztán

28

Fejlődési ciklus: a betegség fő forrása a fertőzött növényekből származó vetőmag, még olyankor is, amikor a maghozó növények látszólag tünetmentesek. A magvakból a növényekben a szállítónyalábok útján terjed a fertözés. A kórokozó a növényi maradványokban is tovább élhet. A baktériumok innen azokkal a vízcseppekkel kerülnek a növényekre, amelyek a talajról fröccsennek szét és a növényekbe a sérült helyeken és részben a gázcserenyílásokon át hatolnak be. A baktériumok az őszi káposztaféléken (mindenekelött a repce őszi változatán) áttelelhetnek. Ökológia: a betegségnek kedvez az esős időjárás, de már a levegő magas páratartalma (a légnedvesség) és a magasabb hőmérséklet (25 °C} is. A kedvezőtlenebb körülményeket a kórokozó a növényekben látható tünetek nélkül túlélheti.


Bakteriális feketeerűség folytatás

Védelem Közvetett egészséges maghozó növényekből származó vetőmag alkalmazása, a fertőzött tarlómaradványok megsemmisítése (nem komposztáini !), a káposztafélék legalább három évig tartó mellőzése a vetésforgóban , a keresztesvirágú gyomok következetes irtása, az árasztó öntözés alkalmazása az esőztető öntözéssel szemben, egészséges szubsztrátumok alkalmazása a palántaneveléshez és az áttelelő káposztafél é ktől való kellő térbeli elkülönítés. Némely fejes káposzta-fajta jelentősen ellenállóbb. Közvetlen: a magvak hőkezeléssel (50 °C-on 15-30 percig) történő fertőtlenítése igen kockázatos (gyakran károsodik a csíraképesség), emiatt nem lehet egyértelműen ajánlani. A betegséget részben korlátozhatják a rézalapú készítmények.

A feketeerüséggel fertőzött kelkáposztalevél

29


Káposzta-gyökérgolyva

Káposztafélék

Plasmadiophara brassicae

Kórkép

Fejes káposzta gyökérgolyva

Tünetek: a gyökereken különbözö alakú (gyöngy-, orsó-, gömbalakú) és méretű (gyakran 1 kg-nál is nagyobb tömegű) daganatok (golyvák) keletkeznek, amelyeket igen gyorsan másodiagos bakteriális rothadás támad meg. Ezeket a daganatokat meg kell különböztetni azoktól, amelyeket a repcegyökér-ormányos okoz. Ezek üregesek, gyakran a kártevő !árvái is megtalálhatók bennük. A gyökérrendszer károsodása és az ezzel öszszefüggö korlátozott víz- és tápanyagszálUtás folytán a növények lassabban fejlődnek, nem képzödnek rajtuk fogyasztható részek vagy ezek csak silány minöségűek. A kezdeti idöszakban a növények csak napsütéses időben hervadnak, késöbb a hervadás tartóssá válik. Az öregebb levelek fokozatosan megsárgulnak vagy piros, esetleg lila színűek lesznek. Az erősen megtámadott növények elpusztulnak. Jelentőség: a káposzta-gyökérgolyva a káposztafélék vitathatatlanul legsúlyosabb betegsége, de a növénybetegségek egyik legsúlyosabbja is. Mindenütt előfordul, ahol káposztafélék nőnek, ez azt jelenti, hogy az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen, de leginkább Európa, Azsia és Amerika mérsékelt övezetében.

Biológia A káposztafélék gyökérgolyvája

A káposztafélék gyökérgolyvája

A karalábé gyökérgolyvája

30

Gazdanövények: a kórokozó megtámadja a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó valamennyi káposztatélét (fejes káposzta, karfiol, brokkoli, karalábé, kelkáposzta, bimbóskel, takarmánykáposzta, kínai kel, karórépa, tarlórépa, hónapos retek, kerti retek), a keresztesvirágú olajosnövényeket (olajrepce, tarlórépa, mustár), a keresztesvirágú takarmánynövényeket (pl. marhakáposzta), a zöldtrágyázásnál használt káposztaféléket, a keresztesvirágú gyomnövényeket (repcsény retek, vadrepce, mezei tarsóka, pásztortáska stb.) és dísznövényeket (pl. az Alyssum, Arabis, Aubrietia, Cheiranthus, Cochleria, Descurainia, Draba, Hesperis, /beris, Lepidium, Lunaria, Matthio/a, Sysimbrium nemzetség képviselöO. Fejlődési ciklus: az élősködő a talajban ellenálló (ún. pihenő) spórák formájában hosszabb ideig megmarad. Ezek a spórák nemcsak igen kicsik (3 ~-Lm), hanem mindenekelött nagyon életképesek. A gazdanövény nélkül akár trz évnél is hosszabb ideig túlélhet a talajban, s életképességére nincs negatív hatással az sem, ha végighalad a szarvasmarha emésztőrendszerén vagy a silózási folyamatokon. A kicsfrázott spórák aktívan keresik a gyökérszálakat és a gyökereket és beléjük hatolnak. Bonyolult ciklust követően a megnövekedett gyökérsejtekben hatalmas mennyiségű ellenálló spóra képződik. A daganat 1 grammjában milliárdnyi ellenálló spóra található (1 g közepes fertőzött talaj milliós nagyságrendű spórát tartalmaz). A gyökérgolyva okozóját több mint száz éven át a primitív gombák közé sorolták be, napjainkban gyakran az állati egysejtűekhez (Protozoa) sorolják.


Káposztafél ék

Káposzta-gyökérgolyva folytatás

Ökológia: Jóllehet a betegségnek a talajok savanyúsága, a magasabb talajnedvesség és a magasabb talajhőmérséklet kedvez, nálunk mindenütt előfordul, ahol káposztaféléket termesztenek, függetlenül a talaj típusától és jellegétől. ~rdekes ugyanakkor, hogy a kórokozó bizonyos talajokban nem marad életképes (ún. szupresszív talajok), de eddig nem sikerült magyarázatot találni a jelenségre.

Védelem Közvetett e veszedelmes kórokozó ellen igen problematikus a védelem és egyelőre nem létezik semmilyen, százszázalékos hatékonyságú módszer. Ezért lehetőleg több módszert kell egyidejűleg alkalmazni, hogy összegezödjenek a hatások. A megelőzés alapja, hogy meggátoljuk a fertőzés átte~edését az egészséges talajokra. E célból nagyon fontos, hogy tökéletesen egészséges palántákat ültessünk ki és meggátoljuk a talaj más módon történő fertőzését is (lábbeli, szerszám, gépek, felszíni és vezetékes víz, a növények gyökerein és gumóin megtapadt talajrészecskék, fertőzött komposzt és istállótrágya, fertőzött talajjal végzett feltöltés stb.). A fertőzött talajok esetében ajánlatos 6-8 évre leállni a gazdanövények termesztésével és időben (még a golyvák kialakulása előtt) kiirtani a gazdagyomnövényeket A talaj kémhatását ajánlatos 6,5-7 pHra beállftani, s erre legalkalmasabb az égetett mész, amelyet mindenképpen közvetlenül a gazdanövények termesztése előtt kell a talaj ba juttatni. Azokon a parcellákon, amelyeken káposztaféle zöldségeket termesztenek, nem lenne szabad repcét, takarmányozási célú káposztaféléket és zöldtrágyának szánt keresztesvirágúakat (repce, tarlórépa, mustár) termeszten i. A fertőzött parcellákon csak előtermesztett zöldségeket (csomagolt, cserepes, földlabdás) ültessünk ki és ne közvetlenül magról termesszü nk, s alacsony tűrőképességű növényeket és fajtákat (mindenekelőtt karfiolt, brokkolit és fejeskáposztát) se termesszünk. Közvetlen: legnagyobb hatásfokú, de korántsem százszázalékos a mésznitrogén alkalmazása, feltéve, hogy nagyobb mennyiséget (hektáronként BOD-1 OOO kg-ot) juttatunk lehetőleg minél gyorsabban a talajba, két héttel a kiültetés vagy három héttel a vetés előtt. A termesztési szubsztrátumok vagy a kisebb parcellák hőkezeléssel is fertőtleníthetők. A fertőzött talajok feljavításához "fogó" növényeket (elsősorban olajretket) és a talajban lévő ellenálló spórák életképességét korlátozó növényeket (pl. borsmentát, csombordot) lehet felhasználni.

Gyökérgolyva

A karfiol gyökérgolyvája

31


Repcebecőrontó

{alternáriás foltosodás)

Káposztafélék

Alternaria brasiccae, A. brassicico/a és A. raphani

Kórkép

A karfiol altemáriás megbetegedése

A tarlórépa altemáriás levélfoltosadása

Tünetek: a fiatal növények sziklevelein és hipokotiljain apró, beesett barnásfekete, fekete sávos foltok, amelyek késöbb összeolvad nak. Erősebb fertözés eselén a fiatal növények elpusztulnak. Az idősebb növények levéllemezein, főleg a levelek szélein kerekded, szürkésbarna vagy barnáslila, sok esetben sárga peremű foltok keletkeznek, ezek átmérője gyakran 1 centiméternél is nagyobb. A foltok fokozatosan növekednek és összefolynak. Ezt a betegséget a foltok koncentrikus elrendezödése jellemzi. A növényszövetek a foltok belsejében beszáradnak és megrepedeznek . Hasonló foltok képzödnek a tárolt fejes káposzta buroklevelein. A levélnyeleken, a virágszárakon, a sziromleveleken , a becökön és a levélerezeten ezek a foltok hosszúkásak. Az erősebben fertőzött levelek megsárgulnak, elhalnak és lehullanak. A korán fertőzött becök eltorzulnak, nem képzödnek bennük magvak vagy idő előtt szétpattannak. Későbbi fertözés eselén a szemek gyenge vetőmagértékűek és kórokozóval fertőzöttek . A karfiol és a brokkoli esetében részleges rózsaelhalás is bekövetkezhet Az egyes kórokozók kártételét szabad szemmel nem lehet megkülönböztetni , és a kórokozók gyakran együtt fertöznek. Az A. raphani mindenekelött a retek (Raphanus) nemzetség képviselőit támadja meg. Je l entőség : leggyakrabban a maghozó növények károsodnak, ilyenkor a betegség csökkenti a vetömaghozamot és a vetőmagértéket A fogyasztásra szánt zöldségek közül a betegség a legnagyobb károkat a kínai kel káposztán okozza. Rendszeresen károsodik a tárolt fejes káposzta is.

Biológia

A fejes káposzta altemáriás levélfoltosadása

A kfnai kelkáposzta altemáriás levélfoltosadása

32

Gazdanövények: lényegében a káposztafélék minden faja. A leginkább hajlamos a kínai kel. Fejlődés i ciklus: a fertözés elsődleges forrása a fertőzött vetőmag , azaz a fertőzött maghozó növényekrő l származó vetőmag . Korlátozott mértékben a kórokozók a talajba került fertőzött növényi maradványokon is életképesek maradnak. Nagyon fontos fertözőforrás az olajrepce. A vegetációs idöszakban a betegséget a szél által szállított konídiumok terjesztik. Ökológia: a betegséget elősegíti a levegő magas páratartalma és a magasabb hőmérséklet , 25 •c körüli optimummaL


Repcebecőrontó

(alternáriás foltosodás) folytatás

Védelem Közvetett: a védelem alapja a megbízható, egészséges maghozó növényekről nyert vetőmag. Fontos a termesztett növényfajok időnkénti váltogatása, a káposztafélék egyedeinek kellő térbeli elkülönítése a repcefélék egyedeitől , a megtámadott növényi részek és a tarlómaradványok időben elvégzett és következetes megsemmisítése, a megfelelő öntözési mód, a nitrogénnel való túltrágyázás elkerülése és a nem túl sürü ki ültetés. Közvetlen: mindenekelőtt a vetőmag megfelelő gombaölő készítményekkel (fungicidekkel) történő csávázása. A vegetációs időszakban elvégzett kezelés (iprodione) elsősorban a kínai kel esetében szükséges.

A karfiol altemáriás foltcsodása

A károsodás részlete

33


Káposzta peronoszpóra

Káposztafél ék

Peronaspora parasitica

Kórkép

Peronoszpóra a káposzta levelén

Tünetek: a valódi és a szikleveleken is először világoszöld vizenyős foltocskák keletkeznek, amelyek mindenekelőtt a levelek fonákján láthatók. Később a foltok megnőnek és megsárgulnak. Párás időben (eső után vagy kora reggel) a levelek fonákján megjelenik a gomba fehér bevonata. A fertőzött levelek fokozatosan megsárgulnak és lehullanak. Az erősebbe n fertőzött fiatal növények elpusztulnak. Az idősebb növényeknek különösen az öregebb (külső) levelei fertőzöttek . A fejes káposzta esetében a fertőzés a káposztafejbe is behatolhat és nedves tárolási rothadásukat okozhatja. A karfiol rózsái olykor megfeketedhetnek, a kerti retek és a hónapos retek esetében pedig a gumók belső szövetei feketedhetnek meg. Altalános fertőzés esetén lefékeződik a növény fejlődése, színváltozás, kiszáradás és a szövetek elhalása következik be. Jelentősé g : a legnagyobb károka fiatal ültetvényeken és a maghozó növényeken keletkeznek. Az utóbbi években azonban bizonyos térségekben a fogyasztásra termelt zöldségek (mindenekelőtt a fejes káposzta és a karfiol) is erősen károsodnak, különösen a betakarítás! megelőző néhány hétben.

Biológia

Peronoszpórával fertőzött káposztafej

34

Gazdanövények: a káposztafélék peronoszpárája nemcsak a káposztaféle zöldségeket, hanem az olajrepcét, a fehér mustárt és néhány keresztesvirágú gyomnövényt (főleg a vadrepcét és a repcsényretket) is megtámadja. Fejlődési ciklus: a káposztafélék peronoszpárája a két vegetációs időszak közötti időt az áttelelő növényeken (a repcén és bizonyos gyomnövényeken) és a fertőzött tarlómaradványokon vészeli át. Nem zárható ki a vetőmaggal történő fertőzés sem. A kórokozó nem a gázcserenyílásokon, hanem a bőrszövet sejtjeinek falai mentén hatol be a növényekbe. A lappangási idő, azaz a kórokozó behatolásától (a fertőzéstől) az első látható tünetek megjelenéséig eitelő idő a hőmér­ séklettő l függően 2-4 nap. Ökológia: mivel "valódi" peronoszpóráról van szó, a növények fertőződésének és a betegség terjedésének előfeltétele a víz jelenléte a növények felszínén . A peronoszpóra megtelepedését előseg íti a parcella fény- és szélárnyékos elhelyezkedése (folyók és víztárolók közelében, magasabb növények vagy épületek által leárnyékolt helyek stb.), a párás vagy az esős , hideg idő , a káliumhiány és a nitrogénfölösleg .


Káposztafél ék

Káposzta peronoszpóra folytatás

Védelem Közvetett mindenekelött a palántaágyásokban, de a fogyasztásra szánt zöldségek ültetvényein is fontos a levegő páratartalmának alacsonyabb szinten tartása (nem túl sürü kiültetés, hatékony szellőzte­ tés, elegendő napfény, gyomirtás és megfelelő öntözés). A zöldség egyedeit térbelileg kellöképp el kell különíteni a repeétől és más kései káposztaféléktőL Mindenekelött a keresztesvirágú gyomnövényeket kell időben kiirtani. Közvetlen: Főleg a palántákat és a maghozó növényeket lehet fungicidekkel (elsősorban a feniiamidok csoportjába tartozó gombaölő szerekkel) kezelni. Azokon a helyeken, ahol a káposzta peronoszpóra rendszeresen nagyobb mennyiségben fordul elő , ezt a kezelési módot a fejes káposzta esetében a vegetációs idöszak bármelyik szakaszában lehet alkalmazni.

Peronoszpórával

fertőzött

fiatal karalábélevél

35


További gombabetegségek

Káposztafél ék

Fehér sömör (hólyagfoltosság)

Fehérsömör a torma levelén

Fehérsömör a retek levelén

A fehér sömör okozója az A/buga candida nevű mikroszkopikus gomba, amely a gazdanövények minden föld feletti részét megtámadja. Különbözö nagyságú, enyhén kidomborodó fehér "hólyagocskák" képzödnek rajtuk, amelyek a leveleken (mindenekelött a fonákjukon) oválisak. A száraken ezek a foltok elnyúltak és feltűnő torzulásokat okoznak. A foltok száma és mérete fokozatosan gyarapodik és az egyes foltok összeolvad nak. A megtámadott virágzat erősen torzult. A későbbi fázisokban a "hólyagocskák" felbőre felreped és rajzóspórák (sporangiumok) szabadulnak ki belőlük, ezekkel terjed a gomba a környezetében, mind a levegőben, mind a vízcseppekkel vagy a rovarokkaL A megtámadott szövet megsárg ul, elhal, megreped és kilyukad. A gazdanövények köre meglehetösen széles (kb. 120 növényfaj). A zöldségfélék közülleginkább a torma fertőződik, de előfordul a kerti retken és a hónapos retken is, ÉszakAmerikában állítólag a bimbóskel rózsáin is tetemes károkat okoz. Elég gyakran előfordul a fehér mustáron. A gyomnövények közülleginkább a pásztortáska fertőződik , amelynek szára és virágzata jellegzetesen torzul. A fertőzött növények nem hoznak csíraképes magvakat és gyakran elpusztulnak. A betegség terjedését az esős időjárás elősegíti. Olykor a repcsényretket is megtámadja. A kórokozó a fertőzött növények szöveteiben oospórák vagy a torma esetében a gyökereken kifejlödö tartós micéliumok alakjában telel át; a tormagyökérből aztán általánosan fertőzött növények fejlődnek . Egy rokon gombafaj -A/buga tragopogonis - hasonlóan károsítja a feketegyökért (spanyol pozdort). Tekintettel a nagyon szűk körű károkozásra, nem igényel semmilyen védelmet.

Rizoktóniás rothadás

A káposzta rizoktóniás rothadása

Rizoktóniás rothadás a fejes káposzta metszetén

36

A kórokozó a Thanatephorus cucumeris (anamorfa Rhizoctonia so/am) nevű gomba. A legjellemzöbb tünet a gyökérnyak zsugorodása, amely következtében a növények "eldölnek". Kivételesen a gyökerek is fertözödhetnek. A kevésbé fertőzött növények viszonylag könnyen regenerálódnak. Az idősebb növények, mindenekelött a fejes káposzta esetében a fertözés a talajból a talanal érintkező levelekbe és torzsákba hatol be. Ezeken a pontokon aztán sötét, enyhén beesett foltok keletkeznek. A külsö levelek fokozatosan elfonnyadnak, eitekszenek és lehullanak. A fertözés fő forrása a fertőzött talaj. A betegség gyakrabban fordul elő a sűrűbb ültetvényeken, de kialakulásának kedvez a talaj és a levegő magas nedvességtartalma is. Leggyakrabban a nedves talajokon és magasabb hőmérsékleteken fordul elő . A megelőzés legfontosabb módja a kiültetett palánták közötti nagyobb távolság , a nem túlságosan nedves talaj, a vetési eljárás betartása, a tarlómaradványok eltávolítása, a talajcserepesség kialakulásának a megakadályozása és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás.


További gombabetegségek

Káposztafél ék

folytatás

Káposztafélék

tőrothadása

A kórokozó egy Leptosphaeria maculans nevű gomba (régebbi nevén Phoma lingam). A fiatal növények esetében a szikleveleken, a szárakan, a gyökérnyúlványokon és a gyökereken szürkésbarna foltok alakjában jelentkezik. Erősebb fertözés esetén a fiatal növények elpusztulnak. Az i dősebb növényeken a foltok beesettek, perem ük sötétebb. A megtámadott gyökereken a gyökérhéj megreped és leválik, ún. "fekete láb" alakul ki. Ennek következtében a növények fejlödése lelassul, leveleik megsárgulnak és elfonnyadnak, s könnyen kihúzhaták a földből. A raktározáskor a rothadás lehet száraz vagy nyálkás. A becök is fertözödhetnek, s innen a kórokozó behatolhat a magvakba is. Minden megtámadott növényi szerven igen apró (0,2-ü,4 mm) fekete piknidiumok képződnek. A legnagyobb mértékű károsodás a fiatal csíranövényeken, a tárolt káposztaféléken, elsősorban a karalábén, a karérépán és a tarlórépán keletkezik. A keresztesvirágúak legtöbb faját: a zöldségeket, az olajosnövényeket, a takarmánynövényeket, a zöldtrágyaként használt növényeket és a gyomnövényeket egyaránt megtámadhatja. A betegség kialakulásának kedvez a nedves és meleg időjárás. A fertözés forrása a fertőzött vetőmag és a tarlómaradványok, mindenekelött a torzsák, a gumók és a becök. Elsősorban a mechanikusan sérült vagy a rovarok és egyéb állatok (pl. tavaszi káposztalégy, pockok, drótférgek stb.) által megrágott növényi szövetek fertözödnek. A védelem alapja az egészséges és csávázott vetőmag alkalmazása, a termesztett növények következetes váltogatása, a zöldségként termesztett egyedek kellő térbeli elkülönítése a magnak termesztett egyedektöl és a repeétőL Vegyszeres védelmet csak a maghozó növényeknél alkalmaznak.

Tőrothad ás

a kfnai kelkáposzta levelén

Tőrothadással fertőzött

kfnai kelkáposzta leve-

lének részlete

37


További gombabetegségek

Káposztafél ék

folytatás

Köralakú levélfoltosság

~.... ""-"".. -

\.

.-, ·-

,

l

~

..

·•'.· ' ·· - .

"ll! .• :·i. . ,

' l

.

~ ~

...

.. .

~ t

'~~~·· ...

''~ "'' '

A karfiol köralakú levélfoltossága

Köralakú foltok éles peremmel

.

'

·t'f" :

A káposztafélék köralakú levélfoltossága viszonylag újkeletű és egyelőre nem mindenütt elterjedt betegség, amelynek okozója a Mycosphaerella brassicicola nevű gomba. Jelentősége azonban évről évre nő. Mindenekelött a külsö leveleken, de a levélnyeleken, a levélbordák alsó részén és a káposztafélék becöin is kerekded, viszonylag nagy méretü (0,5-2 cm), feltűnő peremű és változó számú, igen apró piknfdiumokat tartalmazó foltok képződnek. Az erősen fertőzött levelek felfelé kunkorodnak és lehullanak. A levélfoltosság tüneteit meg kell különböztetni a repcebecőrontó vagy a törothadás tüneteitől , amelyekkel viszonylag könnyen összetéveszthetök. Noha lényegében valamennyi káposztafélén előfor­ dulhat, leginkább a karfiol- és brokkoli-ültetvények fertözödnek. A kórokozók a magvakban vagy a tarlómaradványokban telelnek át. A vegetációs idöszakban a betegséget a szél vagy a talajművelés n él használt szerszámok te~esztik. A kórokozó a gázcserenyílásokon vagy a sérült helyeken hatol be a növénybe. A megelőző védelem alapja, hogy a gazdanövényeket 4 évnél korábban nem tenmesztjük ugyanazon a helyen. A tarlómaradványokat körültekintően meg kell semmisíteni és a palántaneveléshez steril vagy fertőtlen í­ tett talajt kell használni.

A retek gyökérfeketedése

A retek gyökérfeketedése

A hónapos retek gyökérfeketedése

38

A gyökérfeketedés okozója az Aphanomyces raphani nevű primitív gomba. Leginkább a talajból kiemelkedő gyökerek és gumók károsodnak közvetlenül a föld felett; itt a gyökerek összezsugorodnak és torzul nak, a gumók szövete megrepedezik és megfeketedik. Amennyiben a növény a fej l ődés korai fázisában fertőződik, az egész gyökér megfeketedik és elhal, s ennek nyomán a növény is elpusztul. A sérült szöveteket másodlagosan baktériumos rothadás sújthatja. Bizonyos esetekben a gumók belső szövetei feketednek meg és korhadnak el, gyakran minden külsö tünet nélkül. A betegséget a fertőzött növények és a talaj te~eszti. A kórokozók a növényekbe a mechanikusan sérült helyeken vagy az állati kártevök által megrágott részeken hatolnak be. A betegség elsősorban azokon a parcellákon jelentkezik, ahol gyakran termesztenek gazdanövényeket, amelyek közé a kerti és a hónapos retek mellett a repcsényretket is odasorolhatjuk. A betegség kialakulásának és terjedésének kedvez a nedves és meleg talaj, a nitrogén egyoldalú túladagolása, a talaj lúgos kémhatása (a 6,5 pH-nál magasabb értékek) és a friss (nem kellöképp elbomlott) trágya alkalmazása. A védekezés alapja, hogy a gazdanövényeket a vetésforgóban legalább 4 év elteltével ültetjük ismét ugyanarra a helyre, emellett a gyomnak számító repcsényretek irtása, a megfelelő öntözés és a kiegyensúlyozott tápanyagbevitel {lényeges a nitrogéntúladagolás elkerülése) is fontos.


Káposztafél ék

További gombabetegségek folytatás

Káposzta lisztharmat A kórokozó az Erysiphe cruciferarum nevű gomba. A betegség jellegzetes lisztes bevonat formájában jelentkezik elsősorban az idősebb levelek mindkét oldalán, a tenyészidőszak végén a bevanaton sötét, igen apró ("tűszúrásnyi") ivaros termőtestek (kleisztotéciumok) képződnek . Kezdetben a leveleken csak apró, csillagszerű , fehér foltocskák vannak. Később a foltok szétterülnek, összeolvadnak és a fehér bevonat ellaposodik, amely a levéllemez nagy részét elborítja. Az erősebben fertőzött levelek megsárgulnak és elpusztulnak. A zöldségfélék közül a lisztharmat mindenekelőtt a bimbós kelt támadja meg, beleértve a bimbókat is, ahol igen apró foltocskákat hoz létre, ezek a tárolás során is terjeszkednek. Kivételesen a fejes káposztát, a karfiolt és a pekingi káposztát is megtámadja, de a mi éghajlati viszonyaink között a kártétel többnyire minimális. Gyakoribb az előfordulá­ sa a maghozó növények ültetvényein, ahol főleg a becők fertőződése van hatással a vetőmag hozamára és minőségére . A lisztharmat egyéb zöldségféléket csak kivételesen támad meg. A betegség kialakulásának kedvez a magas hőmérséklet (25 •c fölött), a párás és a száraz időszakok váltakozása (pl. száraz és meleg nappal ok, hűvös éjszakák és harmatos reggelek), a talaj és így a növények vízhiánya, de a tápanyag túladagolása is, amely a növények gyors és aránytalan fejlődését okozza. A mi viszonyaink között jobbára csak a tenyészidőszak végén (a nyár második felében és ősszel) fordul elő. A közvetlen védekezésre kéntartalmú készftmények használhatók.

Lisztharmat -jellegzetes lisztes bevonat

Káposzta lisztharmattal fertőzött

becő

39


Tavaszi káposztalégy

Káposztafélék

Delia radicum , syn . Phorbia brassicae

Kártétel Tünetek: a gyökereken fehér, kb. 2 cm hosszú, lábatlan légylárvák (nyüvek) és a rágás nyomán keletkezett járatok. A megtámadott növények növekedése lelassul, megsárgulnak, elfonnyadnak és elpusztulnak. Jelentőség : a káposztaféle zöldségek egyik legjelentösebb kártevője , különösen a fiatal növényeket, a bimbós kelt és a gyökérhozó fajokat, mint a hónapos retek, kerti retek károsítja. A 2. és a 3. nemzedék lárvái járatokat rágnak a növényekben, főleg a fejes káposztában és a kelkáposztában, a karfiolban és a kínai kelkáposztában. A megrágott szövetekben nedves időben másodiagos bakteriális fertözés alakul ki. Hasonló károkat okoz a gyökérlégy és a nyári káposztalégy is.

Biológia

A tavaszi káposztalégy gyökerén

nyű ve i

a karfiol

Gazda növények: a káposztafélék családjába tartozó fajok. Fejlődési ciklus: a báboka talaj felső rétegében telelnek át. Az imágók április közepétöl május közepéig kelnek ki. A nőstények a gyökérnyakhoz rakják le petéiket. A lárvák 5-1 Onap elteltével kelnek ki, fejlődésük 2-3 hétig tart. A második nemzedék júniusban, a harmadik nemzedék szeptemberben jelenik meg. Ökológia: a száraz és meleg időjárás korlátozza a káposztalegyek számát. A petéket a futóbogarak családjába tartozó gyorsfutó (Bembidion) nemzetség képviselői pusztítják. Az A/eochara bilineata trágyaholyva a lárvák 90 %-át is elpusztítja. A Trybliographa rapae gubacsdarázs a lárvák mennyiségét mintegy 50 %-ra csökkenti. A Phygadeuon nemzetségbe tartozó fürkészdarazsak és a Phaenocarpa pegomyiae gyilkosfürkész élösködése is számottevő . A Járvákat megtámadják a rovarpatogén fonálférgek és gombák is.

Védelem A tavaszi káposztalégy kártétele a hónapos retken

A tavaszi káposztalégy kártétele a klnai kelkáposztán

40

Közvetett: következetesen nem termeszteni egymás után káposztaféle zöldségeket, az új parcellát a tavalyitól a lehető legmesszebbre kell kialakítani. Előnyben kell részesíteni a nyílt, széljárta területeket El kell távolítani a tarlómaradványokat és megfelelő talajműveléssei előseg íte­ ni az oldalgyökerek képzödését. Kedvező feltételeket kell kialakítani a természetes ellenségeknek. Közvetlen: a káposztalegyek peterakását sárga Moericke csészékkel vagy sárga ragadós lapokkal jelzik. Hatékony védelem a növények időben elvégzett lefedése fóliával vagy a fiatal növények beöntözése 14 nappal a kiültetést követően fenitrotion alapú szerves foszfátokkaL Ismeretesek szervesfoszfát- és karbamátalapú granulált rovarölöszerek is.


Káposztafél ék

A fiatal növények további

kártevői

Káposztabolhák (Phyllotreta spp.) A káposztafélék kibontakozó levelein számos 1-3 mm nagyságú nyílás jelenik meg. A növényeken apró (2-2,5 mm) fekete vagy sárgásfekete bogarak találhatók, amelyek elugranak, ha megzavarják öket. Amenynyiben túlságosan elszaporodnak, teljesen elpusztítják a kikelő káposztaféléket Mindenekelött a hónapos retket, a kerti retket, és a kínai kelkáposztát károsítják. Némely fajok (P. nemorum, P. atra) azonban a kukoricán is kifejlődnek. Elsősorban azok a növények veszélyeztetettek a két valódi levél megjelenése elötti fázisban, amelyek fejlödését a szárazság lassítja. Nagyon hatékony védelmet jelent a növény betakarása fóliával. A káposztabolhák kártételét a rendszeres öntözés és a gondos talajművelés is korlátozza, egyebek között azzal, hogy lerövidíti a növények kezdeti kockázatos fejlődési szakaszát. Kártételi küszöbszintként asziklevelek 30-50 %-os fertözöttségét adják meg. Közvetlen védelemként alkalmazni lehet ökotoxikológiai szempontból elfogadható phosalon alapú szerves foszfátokat vagy metil-pirimiphost.

Nagy káposztabolha (P. nemorum)

Fekete káposztabolha (P. atra)

Repeeszár-ormányos (Ceutorhyncus pallidactylus, syn. C. quadridens) Aszárak és a levélnyelek belsejében apró, sárga színü, kifliformájú lábatlan lárvák (kukacok) vannak. A megtámadott növények sárguinak és fonnyadnak. Amennyiben a kártevő a tenyészökúp alatti részen támad, a növény osztódószövete elhal és magasabb páratartalom esetén elrothadhat A kifejlett bogarak sötétbarna, kb. 3 mm hosszú ormányosok, fedőszárnyaikon fehér folttal a pajzsuk mögött. Az áttelelést követően, márciustól májusig fordulnak elő, tömegesebben azokban a térségekben, ahol repcét termesztenek. Kártételük korlátozható, ha segítjük a fiatal növények fejlödését vagy korai fajtákat választunk. A lárvákon egy hártyásszárnyú, a Thersilochus obscurator élősködik . A bogarak repülését sárga csészékkel vagy ragadós lapokkal lehet figyelni. Közvetlen védelem céljából a kisebb parcellákon tömeges előfordulás kockázata esetén takaró fólia is használható. Vegyi rovarölő szerként eddig csak nemszelektív szintetikus piretroidokat vettek jegyzékbe. A karalábét egy rokon faj, a nagy repceormányos (v. nagy káposztaormányos) (Ceutorhynchus napt) károsítja, amelynek !árvái a megtámadott növények tenyészökúpjain gubacsfészkeket alakítanak ki, ami a szárgumók megrepedeséhez vezet. A védelem megegyezik az előző fajévaL

A káposztabalhék kártétele a tarlórépa levelén

A repeeszár-ormányos lárvája

Repeeszár-ormányos kártétele karalábén

41


A fiatal növények további

kártevői

Káposztafél ék

folytatás

Káposztatorzsa-gubacsszúnyog (Contarinia nasturti1)

Gubacsszúnyog kártétele karalábén

Az apró, kb. 2-3 mm hosszú, sárgásfehér lábatlan légylárvák (nyüvek) a levélnyeleket felülről támadják meg. A megzavart lárvák elugrálnak. A levélnyelek fejlödése felül lelassul, emiatt kunkorodnak. A megtámadott növények merisztémája (osztódószövete) elhal és új mellékhajtások jelennek meg. Főleg a karfiol, a fejes káposzta, a kerti retek és a saláta van kitéve a gubacsszúnyog kártételének. A nyüvek kifejlődése mintegy 10--12 napig tart. A talaj felszín alatti rétegében bábozódnak be. A kifejlett egyedek sárgásbarnák, apró szúnyogokhoz hasonlóak. KözépEurópában a fajnak 3-5 nemzedéke váltakozik. Egy nemzedék fejlödése 6-7 hétig tart. A lárvák a talaj felső rétegében telelnek át, tavasszal bebábozódnak. Szárazság idején a bábok beszárad nak, ezért az előfordulási helyeken ajánlatos az érzékeny növényeket szárazabb, széljárta ültetvényekre telepíteni. A faj élösködöje egy hártyásszárnyú, a Pírene eximia.

Csigák (Gastropoda)

Meztelencsiga káposztalevélen

Meztelencsiga karlioion

Meztelencsiga károsflotta salátapalánta

42

A leveleken ablakszerü rágásnyomok vagy megrágott levélszélek. A vastagabb erek érintetlenek maradnak. A terméseken és a gyökereken gyakran mély nyflások láthatók. Jellegzetesek a sokáig látható csillogó nyálkanyomok. Nedves időben, mindenekelött tavasszal igen nagy károkat okoznak. Rendkívül látványosak a növények kárcsodott részei. Egyéb életmódbeli és ökológiai adatokat lásd a Soktápnövényü kártevők c. fejezetben. A mérsékelten tömörített, finoman megművelt és hengerelt magágy csökkenti a csigák búvóhelyeinek a számát. A kis parcellák védőkéri­ téssei és sávokkal is védhetők . Segíteni kell a csigákkal táplálkozó gerinceseket -l. a Hasznos élő szervezetek c. fejezetet. A boronálás sok petét vagy akár csigát is elpusztít és egyúttal segíti a talaj felszínének a kiszáradását A közvetlen biológiai védelem céljaira manapság Phasmarhabditis hermaphrodita fonálférget alkalmaznak. Felhasználásukról lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg elöállított készítményei c. fejezetet.


Káposztafélék

A fiatal növények további

kártevői folytatás

Hangyák (Formicoidea) A hangyák kivételes esetekben károsíthatják az előbújó zöldségnövényeket, ha megtámadják a magvakat vagy a fiatal csíranövényeket Ennek a kártételnek az előfeltétele, hogy egyéb növények hiányoznak a parcellán. Az üvegházakban további károkat okoznak a hangyák azzal, hogy védik és terjesztik a levéltetveket, amelyeket mézharmat céljából "tartanak". Emiatt megtámadják a zengőlegyeket is (lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet). A hangyák ellen csak az üvegházakban és a melegágyakban védekeznek, pl. nátrium-hidrogén-karbonát alapú készítményekkel. Mindezek ellenére a hangyák esetében a hasznosságuk felülmúlja a kártételt, mert számos kártevőfaj ellenségei, pl. a lepkehernyóké, a bogárlárvéké stb.: -lásd a Hasznos é/ő szervezetek c. fejezetet. A Formica nemzetség fajai (pl. a hangyabolyokat építő erdei vöröshangyák) rendkívül hasznosak és bolyaik törvényileg védettek.

A hangyák védik és te~esztik a levéltetveket

Hangyák károsflotta fiatal növények

43


Gyökérkártevők

Káposztafélék

Repce gubacsormányos (Ceutorrhynchus pfeurostigma)

Repce gubacs-ormányos gubacsai

Nevezik gubacslakó káposztabarkónak is. A megtámadott gyökerek szövetei gubacsszerű fészkekké alakulnak át. Minden gubacs belsejében lábatlan világos kifliszerű lárva (kukac) található. A legtöbb torzsás káposztafélének a gyökerei, a karalábé esetében a gumók is károsodhatnak. Azok a nyílások, amelyeken a lárvák elhagyják a gubacsokat, a növények baktériumos és gombás fertőzésének a kapui. A kártétel mindenekelőtt a kisebb ültetvényeken jelentős. Az imágók viszonylag apró, 2,5-3,5 mm hosszú, szürkésfekete színű ormányosbogarak. A fajnak két (tavaszi és őszi) nemzedéke van. A kártétel mértéke és a populációsűrűség egyebek között a tenyészterületen található torzsazöldség sűrűségével is arányban áll, ami azt jelenti, hogy a kártétel korlátozható a termesztett fajok váltogatásávaL Megfigyelték, hogy a faj élősködője a Diospifus oleraceus. A tavaszi káposztalégy elleni rovarölőszeres védelem egyidejűleg a gubacsormányos !árvái ellen is hatásos. A védelem közvetlen módjaként ismert a vetőmag csávázása furathiocarb alapú készítményekkel.

Földi hernyójú bagolylepkék (Agrotis spp.)

Bagolylepkék kártétele karalábépalántákon

Felkiáltójeles bagolylepke

44

A torzsazöldségek leveleinek bordái közé a fiatallárva nyílásokat rág, később az idősebb hernyók a gyökérnyaki részt támadják meg. A fiatal növények gyökérnyaki része gyakran át van rágva. A hernyók (mocskospajor) csupaszok, hosszuk bábozódás előtt akár 5 cm is lehet. Nappal a talaj felszíne alatt rejtőzve élnek. Ha megzavarják őket, összetekered nek. A bagolylepkék elsősorban a szárazabb térségekben, száraz tavaszú években okoznak nagyobb károkat Egyéb bionomikus és ökológiai információkat lásd a Soktápnövényű kártevök c. fejezetben. A hernyók kikelése idején alkalmazott öntözés csökkenti a vetési bagolylepkék populációját Megelőző céllal beváll a Trichogramma petefémfürkész bevetése a nőstények által a nyár végén lerakott petékellen - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg elöállított készítményei c. fejezetet. Az üvegházakban vagy a kisebb kinti parcellákon élő hernyők ellen a 8. thuringiensis alapú permetszerek is használhatók - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg elöállított készítményei c. fejezetet. A rovarölő szarekkel történő permetezés csak a hernyók első lárvastádiumára hatásos.


Káposztafélék

Káposzta-bagolylepke Mamestra brassicae

Kártétel Tünetek: a káposzta-bagolylepke hernyói 4,5 cm hosszúak, csupaszok. Több színvátozatuk ismert a világos zöldtől kezdve a barnán át egészen a feketéig. A lárvák először is szabálytalan alakú nyílásokon rágják be magukat a levelekbe. Napközben a hernyók a talajban vagy a földön fekvő növényi maradványok alatt tartózkodnak. Később a hernyók berágják magukat a fejekbe. A rágás helyét ürülékükkel szennyezik. Jelentőség: a káposztafélék igen fontos kártevője, amely több tucatnyi más növényfajt is képes megtámadni. Azokban a térségekben, ahol nagyobb mennyiségben termesztenek káposztaféléket, szükség van a rendszeres védelemre. Egyrészt a rágásával okoz kárt, másrészt elcsúfítja a megtámadott növények küllemét és higiéniai szempontból is elértékteleniti őket. A rágás helyén másodiagos bakteriális és gombabetegségek lépnek fel.

Fiatal hernyók kártétele káposztán

Biológia Gazdanövények: valamennyi káposztaféle, továbbá a mángold, a saláta, a borsó, a lóbab és számos egyéb lágyszárú növény, de fás növények is. Fejlődési ciklus: az áttelel! bábokból tavasszal május végétől kikelnek az első nemzedék lepkéi. A nőstények 1Q-200 darabot számláló csoportokban rakják le petéiket a tápnövények leveleinek fonákoldalára. A lárvák a talajban bábozódnak be és július végétől kirajzik a lepkék második nemzedéke. A károk nagyobb hányadát a lárvák jóval tömegesebb, augusztusban és szeptemberben előforduló második nemzedéke okozza. Ökológia: leginkábbameleg időjárás kedvez a tömeges elszaporodásnak. A Trichogramma nemzetség petefürkészei igen nagy hatásfokkal megtalálják a petéket és élősködnek rajtuk. A hernyóken is számos hártyásszárnyú és kétszárnyú rovar élősködik . A hernyókat a madarak is fogyasztják. A Mamestra brassicae vírusos poliedriájának ugyancsak jelentős hatása van.

Káposzta bagolylepke hernyója és ürüléke

Védelem Közvetett: az antagonisták segítése a nemszelektív rovarölő szerek kiiktatásával és a táj diverzifikálásávaL Közvetlen: a lepkék rajzását vagy fény-, vagy feromoncsapdákkal kell figyelni. Igen hatékony a Trichogramma nemzetség petefürkészeinek a bevetése. A peterakás kezdetétől általában 3-4 telepítés! végeznek hektáronként mintegy 150 OOO egyeddel számolva. Közelebbi információkat lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készítményei c. fejezetben. Az első vedlésig a hernyók érzékenyek a B. thuringiensis kurstaki alapú készítményekre is.

Káposzta bagolylepke

45


Répalepke, káposztalepke

Káposztafél ék

Pieris rapae, Pieris brassicae

Kártétel

Káposztalepke petéi

Tünetek: a növényeken akár 4 cm hosszú, gyengén szörös hernyók jelennek meg. A káposztalepke hernyói sárgák fekete rajzolatokkal, a répalepke hernyói világos zöldek finom sárga háti és két oldalvonallaL A répalepke hernyói a harmadik vedlési fázistól kezdve rágják be magukat a fejekbe, a káposztalepke hernyói egész fejlődési ciklusukat a növények felszínén élik le. Mindkét faj lepkéi jellegzetesen fehér színűek, fekete rajzolatokkaL A répalepke szárnyfesztávolsága 3,5-4,5 cm, a káposztalepke nagyobb, szárnyainak fesztávolsága eléri az 5-{) cm-t. Jelentőség : a répalepke elsödlegesen rágásával károsítja a megtámadott növényt, másodlagosan a rágási helyeket bakteriális és gombafertözés éri. Súlyos fertözés esetén mindkét lepkefaj tarra is rághatja a növényt. A répalepke az utóbbi évtizedekben Közép-Európában nagyobb károkat okoz, mint a káposztalepke.

Biológia Káposztolepke kártétele a levélen

Répalepke hernyója

Gazdanövények: a káposztafélék családjának azok a fajai és egyéb növények, amelyek mustárglikozidokat tartalmaznak. Fejlődési ciklus: a bábok telelnek át. Az első nemzedék lepkéi április végén és májusban, a második nemzedék lepkéi június és augusztus között kelnek ki. Meleg nyarak idején megjelenik a lepkék harmadik nemzedéke is, ezek szeptember--{)któber folyamán rajzanak. Ökológia: mindkét lepkefaj hernyóin sok esetben hártyásszárnyú és kétszárnyú rovarok élösködnek. Igen gyakori az Apantetes glomeratus gyilkosfürkész, amely képes megtizedeini a hernyókat A hernyókat madarak is fogyasztják. Gyakori a hernyók bakteriális fertözödése és az Entomophtora nemzetségbe tartozó rovarpatogén gombák okozta fertözés is. Ezek elsősorban hűvös és esős időben nagyon hatékonyak. A Trichogramma petefürkész-nemzetség képviselői ritkábban élösködnek rajtuk mint más lepkefajokon.

Véde lem Káposztalepke hernyója

Káposztalepke imágója

46

Közvetett az antagonisták védelme és segítése a nemszelektív peszticidek kiiktatásával és a mezögazdasági művelés alá vont táj diverzifikációja. Ha a káposztalepkék kártétele ellen a Trichogramma nemzetség petefürkészeit vetjük be, a petéknek mintegy az 50 %-át támadja meg az él ősködő. Közvetlen: noha a hernyók minden vedlési állapota nagyon érzékeny a Bacillus thuringiensis kurstaki baktériuman alapuló szerekre, fontos, hogy a kezelést a lárvák kikelésekor és a kis hernyók megjelenésekor alkalmazzuk, nehogy a répalepke hernyói berágják magukat a fejekbe, ahol már nem érné öket a szer.


Káposztamely

Káposztafél ék

Plutel/a xylostella (syn . P. maculipennis)

Kártétel Tünetek: a megtámadott növények leveleit finom .,pókháló" szövi be, amelyben apró zöldessárga hernyák találhatók, amelyek a bebábozódás előtt elérhetik akár a 7 mm-t is. A hernyókat gyér, fekete és rövid szőröcskék borítják, amelyek apró világos pontocskákból nőnek ki. Érintésre a hernyák csapkodnak és a fonalakon a földre ereszked nek. A hernyák a megtámadott növényen az orsó alakú szövedékben be is bábozódnak. Jelentőség : a káposztamoly, elsősorban a melegebb években, igen veszedelmes kártevője a káposztaféléknek, egyebek között azért, mert a közép-európai populációk eléggé ellenállók a szerves foszfátokon és aszintetikus piretroidokon alapuló rovarölő szerekkel szemben. Túlszaporadva képes tarra rágni a megtámadott növényt.

Káposztamoly bábja a karalábé levelén

Biológia Gazdanövények: a faj bábállapotban telel át a növényi maradványokon. Májusban megjelennek az első nemzedék lepkéi. A nőstények egyesével vagy kis csoportokban rakják le petéiket a levelek fonákoldalára. Az első vedlésü hernyák a levelek belsejében aknáznak. A későbbi vedlési állapotok már a levelek alsó (fonák) oldalán élnek, ritka szövedékkel burkolva. Túlszaporodás eselén a megtámadott levelekből csak a vastagabb bordák maradnak meg. Közép-Európában a fajnak 2-3 nemzedéke van évente. Ökológia: elsősorban a száraz és meleg időjárás kedvez a túlszaporodásnak. A fajnak sok antagonistája van. A petéket néhány petefürkészfaL ragadozó poloskák, a fátyolkák stb. támadják meg. A hernyóken a hártyásszárnyúak közé tartozó Diadegma nemzetség képviselői és a Cotesia plutel/ae faj. valamint rovarpatogén virusok és a Beauveria nemzetség gombái élősködnek .

Káposztamoly hernyója a karfiollevelén

Védel em Közvetett az antagonisták támogatása, a mezőgazdasági táj diverzifikációja és a nemszelektív peszticidek kiiktatása. A tarlómaradványok alapos felaprítása és talajbaforgatása (beszántása) úgyszintén korlátozza a káposztamely kártételét

Káposztamoly

47


Káposzta-levéltetű

Káposztafélék

Brevicoryne brassicae

Kártétel

Káposztalevéltetű

kolóniája káposztalevélen

Tünetek: szürkészöld, fehérviaszos váladékcseppekkel "behintett", kb. 2-2,5 mm hosszú levéltetvek, amelyek leggyakrabban a levelek fonákoldalán és a káposztafélék tenyészőcsúcsain jelennek meg. A megtámadott levelek eltorzul nak, megsárg ulnak és súlyos fertőzés esetén elpusztulnak. A tarlómaradványokra, az áttelelő repeére és a keresztesvirágú gyomokra rakott téli peték fényesek, feketék, nagyságuk kb. O,Smm. Jelentőség: a fejes káposzta és más torzsazöldségek fontos, tömegesen pusztító kártevője. Különösen érzékenyek a fiatal káposztanövények. Azzal is kárt okoz, hogy a vírusokat terjeszti, másrészt a megtámadott fejlődő növényeket mézharmattal beszórva és a karompenész megtelepedését elősegítve piaci értéküket lerontja.

Biológia

A káposztalevéltetű kártételének jellegzetes tünetei

Gazdanövények: a káposztafélék többsége. Fejlődési ciklus: a téli peték a káposztafélék tarlómaradványain, az áttelelő repcén, a takarmánykáposztán, a bimbóskelen és a keresztesvirágú gyomokon telelnek át. Tavasszal kelnek ki az ősanyalárvák, amelyek először szárnyatlan utódokat hoznak a világra. Később a populáció egy része szárnyat növeszt és más növényekre repül át. Itt szűznemzéssel legalább 20 nemzedék fejlődik ki egy vegetációs időszakban. Összel ivaros egyedek fejlődnek és a megtermékenyített nőstények téli petéket raknak. Ökológia: ennek a levéltetűnek a meleg és száraz időjárás kedvez. A káposzta-levéltetűt a levéltetvésző fürkészek, a zengőlegyek lárvái, a katicabogarak, az Aphidoletes nemzetség levéltetűpusztítói és a pókok támadják meg. Az egyik legjelentősebb élősködő a Diaretielfa rapae zengőlégy, amely a levé~etű-populáció legalább 30 %-át elpusztítja. Az Entomophtora aphidis, a Pandora neoaphidis és a Verticilium /ecanii parazita gombák kisebb mértékben támadják meg ezt a fajt.

Védelem

Káposztalevéltetű

48

kolóniája

Közvetett a tarlómaradványok felaprózása és alapos beszántása. A támadás mértékét a permetező öntözés korlátozza. A káliummal megfelelően ellátott és a nitrogénnel nem túltrágyázott növények a támadással szemben ellenállóbbak. Az antagonisták támogatása a nemszelektív peszticidek alkalmazásának kiiktatásával és a táj diverzifikációjával. Közvetett: amennyiben 100 növényből tízen káposzta-levéltetű fordul elő- 1-2-szer triazamat, pimetrozin vagy pírimikarb alapú szelektív aficideket kell alkalmazni. A permetlébe mindig ajánlatos nedvesítő szert is adagol ni.


Káposztafélék

További

l evélkártevők

Közönséges lisztes ke (Aieyrodes pro/ete/la) Mindenekelött a levelek alsó (fonák) oldalán előforduló apró (1 ,5 mm) fehér rovar, amely kézzel érintve felrepül. Főleg a karfiol!, a brokkoli!, a kelkáposztát és a bimbóskelt támadja meg. A fajnak évente több nemzedéke van. A lárvák szívogatásukkal, mézharmat kiválasztással okoznak kárt, ami elértékteleníti a növényeket és másodlagosan lehetövé teszi a karompenész megtelepedését, s nem utolsósorban ez a faj azzal is kárt okoz, hogy te~eszti a vírusokat. A liszteskét az Encarsia nemzetség szabadon élő fajai: E. inaron, E. tricolor, az Eretmocerus mundus támadják meg. A predátorak közül a nem specializált ragadozók mellett, mint az Orius nemzetség ragadozó poloskái, megtámadják a liszteskét az Euderomphale chelidonii faj egyedei is. A kórokozók közül megemlíthetjük pl. az Aschersonia aleurodes rovarpatogén gombát, amely a !árvákat támadja meg. A megelőző védelem közvetett módja a táj biodiverzitásának elősegítése. Amennyiben szükségessé válik rovarölő szer alkalmazása, akkor korszeru olajkészítményeket vagy metil-pirimphos alapú szervesfoszfátokat ajánlatos használni.

Üvegházi liszteske

Tripszek (Thrips tabaci, Thrips angusticeps stb.) Nyáron, mindenekelött a gabonafélék beérését követően a torzsazöldségek parcelláit tömegesen elözönlik a tripszek némely polifág fajai. A megtámadott növényeken szívogatásukkal károsítják a felületi szöveteket, ami először ezüstösen csillogó foltokban nyilvánul meg. Ezek a helyek késöbb megsárgulnak, beszáradnak és megbarnulnak. A kiszívott szöveteken apró fekete ürülékkupacok láthatók. A kifejlett egyedek és a lárvák is szívogatásukkal károsítanak. A torzsanövények ültetvényei a szárazabb nyarak idején rendkívüli látványt nyújtanak. Amennyiben rovarölő szerekkel védekezünk, ezt még azelőtt kell meglenni, hogy atripszek behatolnak a káposzta fejekbe. A vegyi rovarölő szerek közül használhatók pl. a metil-pirimphos alapú készitmények. A védelmet nehezíti az a körülmény, hogy atripszek átrepülése a gabonafélékről és a pázsitfüvekről viszonylag hosszú ideig tart. Egyéb információkat lásd a Soktápnövényü kártevők c. fejezetben.

Tripszek kártételének tünetei a tejes káposztán

Dohánytripsz imágója

Tripsz kártétele a levélen

49


További

levélkártevők

Káposztafélék

Repcedarázs (Athalia rosae)

Repcedarázs

A leveleken 2 cm hosszú, eleinte szürkészöld, az utolsó vedlési stádiumban kékesfekete álhernyók vannak. 3 pár lábuk van testük tari ízein ehhez járul még összesen 8 pár álláb (a lepkehernyóknak legfeljebb 5 pár állábuk van). A káposztaféle zöldségek közül elsősorban a kínai kel káposztát, akarórépát és a kerti retket támadják meg. A levélrágás csak rövid ideig tart. A fajnak három nemzedéke van: az első májusban, a második júliusban, a harmadik augusztusban és szeptemberben. A 28 oc foknál magasabb hőmérsékleten a lárvák elpusztulnak. A repcedarázs populációinak akár 80 %-át is megtámadhatják a Mermis a/bicans rovarpatogén fonálféregfaj és a Lydella, a Tachina és a Meigenia fürkészlégy-nemzetség képviselői. Kisebb mértékben megtámadják a !árvákat a fürkészdarazsak is. Gazdaságilag jelentős károk akkor keletkeznek, ha a levelek felületének több mint 1O%-a elpusztul. Ilyen mérvű fertőzés esetén alkalmazhatók pl. metil-pirimphos alapú szervesfoszforsav észterek. A rovarölő szerekkel való kezelést ajánlatos száraz és meleg időben elvégezni.

Bagolylepkék hernyói (Lacanobia oleracea, Mamestra persicariae) Káposzta bagolylepke hernyóinak rágása a fejes káposztán

Saláta bagolylepke hernyója karlioion

50

A káposzta-bagolylepke, a káposztalepke és a káposztamaly mellett alkalomszerűen más bagolylepkefajok is megtámadják a káposztaféléket Ezeket a fajokat lárvaállapotukban is megbízhatóan meg lehet különböztetni. Populációsűrűségük megfigyelése és várható kártételük becslése céljából vagy fény-, vagy feromoncsapdákat lehet használni. Efajok életmódja nagyon hasonló a káposzta-bagolylepkééhez. A védelem rendszerét is lásd a káposzta-bagolylepkéről szóló részben.


Káposztafél ék

Fonálférgek

Szárfonálféreg (Ditylenchus dipsact) A megtámadott növények gócokat alkotnak. Leveleik begörbültek és rosszul virágoznak. A levélnyelek és aszárak megvastagodtak, repedezetlek. Erős fertőzés eset én a szártő és a gyökerek a talaj felszíni szintjén elkorhadnak. A szárfonálférgek a talajban inaktív állapotban akár évekig megőrzik életképességüket llymódon a talaüal vagy a növényekkel új tenyészterületekre is behurcolhatók. Egyéb életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Soktápnövényü kártevők c. fejezetben. A védelem alapja a vetésforgó mellett a megbízható vetömag alkalmazása, kellő szervestrágyázással. Ha fertőzést észlelünk, a parcelián <H3 évig nem szabad termeszteni olyan gazdanövényeket, mint a hagymafélék, a káposztafélék, a kukorica, a gabonafélék. Az üvegházakban elő bb vízgőzzel sterilizáljuk a talajt mielőtt a növényeket előnevelnénk .

Szárianálféreg-kifejlett forma

Káposzta-fonálféreg (Heterodera cruciferae) A megtámadott növények gyökerei csavartak, sokszorozottak, "szakállasak". A fertőzött gyökereken kb. 0,5 mm-es ciszták vannak. A H. cruciferae valamennyi káposztatélét és keresztesvirágú gyomot megtámadhatja. Gazdasági szempontból jelentős előfordulása azonban ritka. A káposztaféléket a répa-fonálféreg is megtámadhatja, amely ugyancsak cisztákat képez. Ez a faj nem okoz számottevő kárt a káposztaféléken, de átte~edhet róluk a cukorrépára vagy a mángoldra, amelyet már gazdaságilag is jelentős mértékben károsít. A védelem alapja a megfelelő módon megválasztott termesztett növények 4 éves vetésforgója és a keresztesvirágú gyomok következetes irtása. Azokat a parcellákat, ahol nagy mennyiségben termesztenek cukorrépát, nem ajánlatos tovább terhelni nagy mennyiségű káposztaféle termesztéséveL A nematocidek (fonálférgek elleni szerek) alkalmazása közvetlen védelem céljából ökotoxikológiai okokból nem lehetséges.

Szárianálféreg petéje

51



Hagymafélék

53


Hagymafélék

Vöröshagyma

Ulahagyma

Szerbhagyma

Salottahagyma

Dughagyma

Fokhagyma

Póréhagyma

Újhagyma

Téli fokhagyma

54


Tartalom

Hagymafélék

Fiziológiás zavarok - Napégés (hőguta) - A levélcsúcsok beszáradása -A száraz pikkelylevelek megrepedése és leválása -A hagymatő kitüremkedése -A hagymák zöldülése - Hagymafoltosság (a hagyma üvegesedésej -A fokhagyma génhibája - Variegáció

60 61 61 61 61 62

Betegségek Vírusbetegségek - Hagyma sárgacsíkossága

63 63

Baktériumos betegségek - Hagyma baktériumos rothadása - Őszirózsák fitoplazmatikus sárgasága

64 64 64

Gombabetegségek - Fuzáriumos rothadások - Hagyma tőrothadása - Hagymaperonoszpóra - Botriotiniás rothadás - Hagymák kladospóriumos levélfoltossága - Kékrothadás - Fokhagyma feketefoltossága - Hagymarozsda - Hagyma fehérpenészes rothadása - Hag:tma botriotiniás levélfoltossága - Hagyma altemáriás levélfoltossága

65 65 66 68 70 70 70 70 71 71 72 72

60 60

Kártevők

-

Szárfonálféreg Póréhag:tma-aknázólégy Dohánytripsz Hagymalégy Hagymaormányos Fokhagymalégy Hagyma-levélatka Hagymamoly Drótférgek

73 74 75 76 76 77 77

78 79

55


A hagymafélék termesztése

Hagymafél ék

A vöröshagyma termesztése Jellemzés: Az egyik legfontosabb és legnagyobb mennyiségben termesztett, Közép-Ázsiából származó zöldségféle. Zöldségként több mint 5000 éve alkalmazzák. Termőhely: Elsősorban

napos fekvésű és átmelegedő termőhelyet igényel.

Talaj: a közepesen kötött, humuszos és réteges talajok optimálisak. A talaj legyen tövé a koratavaszi előkészítést, a pH minimális értéke 5,5.

áteresztő

és tegye lehe-

Vetésforgó: A vöröshagymát gyakran a gabonaféléket, a kapásnövényeket vagy az egyéb zöldségféléket követően sorolják be. Nem lenne jó repce után termeszten i, mert a ki pergett magvakból kikelő gyom ellepné, de termesztése a nehezen irtható gyomnövényekkel fertőzött parcellákon sem célszerű. Vöröshagymát ugyanarra a helyre 4-5 évnél korábban nem ajánlatos vetni. Trágyázás: A vöröshagyma ll. vagy lll. szakaszos növény. Nem tűri a közvetlen istállótrágyázást. A nitrogéntöbblet fékezi az érést és megnehezíti a tárolást. A tápanyagok mennyisége: N - 100 kg/ha, P,Q, - 40-1 00 kg/ha a talajban található készlettől függöen, K,Q - 80-200 kg/ha a talajban található készlettől függően. A nitrogén adagelását ajánlatos a következőképp beosztani: 40 % a vetés előtt, 35 % a kikelést követően és 25 % a kb. négyleveles stádiumban. Vetés: 1. Termesztés a tavaszi vetésből Vetőmagszükséglet: 1-1 ,25 millió mag egy hektárra számítva a csírázóképességtől és a talaj állapotától függően, azaz folyóméterenként 40 mag vetésekor és 23-30 növény kikelésekor. A vetés mélysége 2 cm, sortávolság 30 cm vagy ikersarok egymástól 40 cm-es távolságban. Az időpont legyen korai, de sohasem túl korai, hogy az esetleges erős fagyok ne károsítsák a csírázó hagymát. Fontos a tömött magágy, hogy kialakuljon a víz kapilláris mozgása. A vöröshagyma számára éppen a csírázás fázisa a legkritikusabb időszak, amikor a vízhiány csökkentheti a csírázási képességet. A nedves talaj ba kerülő vetőmag megduzzad, de ha nem kap újabb vízadagot, nem csírázik ki.

2. Öszi vöröshagyma termesztése Azért termesztik, hogy korábban betakaríthassák, mint a tavaszi vetésű hagymát. Megfelelő elővetemény a korai burgonya. A vetőmag mennyisége 20-25 %-kal nagyobb, mint a tavaszi vetéskor, mert számolni kell a téli kifagyással is. A vetés optimális ideje augusztus 20 és szeptember 5 között van. A trágyázás és a vetésrnód ugyanaz, mint tavasszal, a szárazabb időjárásra való tekintettel többnyire öntözni is kell. A növényápolás a tenyészidőben nem tér el a tavaszi hagymáétól, a zöld hagymát kezdik betakarítani, szárával együtt, amelyet később fokozatosan rövidítenek. A vöröshagyma egy részét száraz állapotban takarítják be, legfeljebb 3-6 hónapig raktározható. 3. Vöröshagyma dughagymából A vöröshagyma dughagymából történő termesztésének előnye a korábbi betakarítás, hátránya a dughagymával kapcsolatos többletkiadások és a vöröshagyma rosszabb raktározhatósága. A dughagymát sűrű vetésből - 120-150 kg vetőmag/ha- termesztik. A növényápolás a tenyészidőben megegyezik a tavaszi hagymá-

56


Hagymafélék

A hagymafélék termesztése folytatás

éval. A betakarítást követően a termőföldön előszárítják, tisztítják és osztályozzák. A dughagyma vetését kora tavasszal végezzük, az agrotechnika nem különbözik a hagyományos termesztésnél használt eszközöktőL Növényápolás a tenyészidöben: A betakarításig nagy figyelmet kell fordítani - vegyszeres és mechanikus módszerekkel -a gyom irtásra. Rendszeresen ellenőrizni kell az ültetvényt, hogy megtámadták-e betegségek és kártevők. A nagy terméshozam érdekében szabályozni kell a talaj vízellátását. A vöröshagyma a tenyészidő során 250-300 mm csapadékot igényel. A legtöbb nedvességet a csírázáskor és a csúcsnövekedés idején, június végén és július elején igényli. Betakarítás: Olyankor végzik, amikor a hagymaszár fele- háromnegyede és a hagyma héja már száraz. A kiszántást követően legjobb, ha hagyjuk, hogy a vöröshagyma nyaka a termőhelyen természetes módon beszáradjon. A raktárakban a vöröshagymát még 3-4 hétig utószárítani kell.

A póréhagyma termesztése Jellemzés: ez a zöldség a Földközi-tenger mellékéről származik, nem melegigényes (az áttelelő típusok gond nélkül elviselik a -20 °C-ig terjedő hideget is), de az egész tenyészidő alatt elegendő talajnedvességre van szüksége. Termőhe/y:

nem alkalmasak a túlságosan átmelegedett és száraz talaj ok, leginkább a völgyekben lák felelnek meg.

levő

táb-

Talaj: mély, áteresztő, közepesen kötött vagy laza talajt igényel, amely elegendő humusszal, tápanyagokkal és nedvességgel van ellátva. Vetésforgó: a legjobb, ha alaposan megtrágyázott stb.) után ültetik.

elsőszakaszos

növény (uborka, burgonya, paradicsom

Trágyázás: a póréhagyma igényes a nitrogén- és a káliumtrágyázással szemben. Kiültetéselőtt 0,6-0,9 Vha műtrágyát alkalmazunk, a tápanyagok következő arányában: 2 N : 1 p,Q, : 3 K,O. A tenyészidő során szükség szerint 1-2-szer nitrogéntrágyát szórunk ki (60-40 kg/ha). Vetés és palántanevelés: a póréhagyma a mi viszonyaink között egész évben termeszthető. Az egyes szakokra megfelelő típusokat kell választanunk, amelyeket nyári, őszi és téli (áttelelő) fajtákra osztunk. A vetés és a palántázás leggyakoribb időpontjai: termesztett fajták vetés hosszú szárú nyári január nyári, őszi február őszi március téli (áttelelő) április

palántázás március április május június

idő­

betakarítás július, augusztus augusztus, szeptember október, november március- május

57


A hagymafélék termesztése

Hagymafél ék

folytatás

Közvetlenül a magágyakba vetjük, amelyeket a vetés idejétől függően üvegházakban, fóliasátrakban vagy a szabad földön alakítunk ki. 1Ocm-es sortávolságra vetjük, a magvak közötti távolság kb. 1 cm, a vetésrnélység 1 cm. Az őszi és a téli póréhagymát közvetlen ül a termőhelyre is vethetjük, tehát nem kell palántát nevelni. Ennél a kevésbé munkaigényes termesztési médnál azonban a növény hasznosítható része rövidebb és kisebb. Palántázás és öntözés: a nyári fajták esetében 40 cm-es sortávolságra ültetjük a növényeket, az őszi fajták esetében 5Q-60 cm-re a téli fajták esetében 6Q-70 cm-re. A tőtávolság a sorokban 10 cm. A legjobb 1Q-15 cm-es ásómélységbe ültetni a lerövidített földfeletti és gyökérrészű palántákat. A jó minőségű termény előállítása céljából a csapadék mellett szükség van kiegészítő öntözésre is. A kötött talajokon ritkábban öntözünk, hogy a talaj ne legyen elvizesedve és a gyökerek ne szenvedjenek levegőhiányban. Növényápolás a tenyészidöben: a gyomok irtására megfelelő herbicideket alkalmazunk vagy gyomlálunk és kapál unk, amit időnkénti feltöltögetéssei is összekötünk, ha kifehéredett fogyasztható szárat szeretnénk. Azokban a térségekben, ahol gyakoriak a száraz fagyok, az átteleltetés során bevált a fekete fólia alkalmazása. Nagyon fontos, hogy pusztítsuk a viráglegyeket és főleg a póréhagyma aknázólegyet a rajzás és a peterakás idején, ha nem szeretnénk járatokkal telefúrt póréhagymát betakarítani. Betakaritás: a nagy termőterületeken gépekkel történik a betakarítás, amelyek a növényeket kiszántják és többnyire lerázzák a gyökerekről a talajszemcséket is. Legjobban az enyhén hervadt póréhagymát lehet kihúzni. A kihúzást követően lerázzuk a földet, közvetlenül a szár tövénéllevágjuk a gyökereket, lefejtjük a külső, gyakran már sárguló, földdel szennyezett leveleket. A megmaradt leveleket simán lerövidítjuk, még pedig úgy, hogy a legidősebb levelek hosszának háromnegyedét, a legfiatalabb levelek esetében pedig a felét vagy az egynegyedét levágjuk.

A fokhagyma termesztése Jellemzés: A fokhagyma Közép-Ázsiából származik, s nem csupán mint átható fűszert használják. Frissen és szárítva is alkalmazzák, nemcsak a háztartásokban és az élelmiszeriparban, hanem a gyógyszergyártásban és a kozmetikai készítmények előállításánál is. Termőhely: Leginkább a mélyebb, termékeny, humuszos, átmelegedő és jól alkalmasak a hideg, elvizesedett és túlságosan kötött talajok.

átszellőzött

talajokat kedveli. Nem

Vetésforgó: A fokhagymát leghamarabb csak 5--6 év elteltével ajánlatos ugyanarra a helyre ültetni. Trágyázás: A ll. és a lll. szakaszba sorolják be. A tápanyagok mennyisége: N - 30-60 kg/ha, p,o, - 20-30 kg/ha, K.O - 6Q-1 00 kg/ha A fokhagyma tipusai: Bulbillit (sarjhagymát) fejlesztő fokhagyma (lila téli fokhagyma) - virágszárat és virágzatot fejleszt. Öszi ültetésre alkalmas és rosszabbul tárolható. Széleslevelű közönséges fokhagyma (fehér téli fokhagyma)- nem fejleszt virágszárat, ősszel ültetik, terméshozama a legnagyobb és jobban raktározható az előbbi típusnáL Keskenylevelű közönséges fokhagyma (fehér tava-

58


Hagymafélék

A hagymafélék termesztése folytatás

szi fokhagyma)- nem fejleszt virágszárat, koratavasszal ültetik, terméshozama átlagos, de a legjobban raktározható. Termesztés: A fokhagyma vegetatív úton, gerezdekkel (fiókhagymákkal) szaporítható. Jó minőségű, mechanikusan nem sérült, ép gerezdeket használnak. Az apró, kártevők által megtámadott és betegségek által károsodott gerezdek nem alkalmasak kiültetésre. A duggatás előtt ajánlatos a vetőanyagat a betegségek és a fonálférgek ellen kezelni. 30-40 cm-es sortávolságba duggatják, a tőtávolság a sorokban 8-1 Ocm, a duggatás mélysége 5-8 cm. Október közepéig duggatják vagy kora tavasszal, amint a talaj állapota megengedi. A tenyészidő során állandóan irtani kell a gyomot, a kapálást herbicidekkel kombinálva. Az utóbbi időben a fokhagymalégy ellen is védeni kell. Szárazabb években, különösen a száraz laza talajokon szükség van öntözésre is, főleg áprilisban és májusban. Betakarítás: A fokhagymát lazítókapával, kisebb parcellákon kézzel takarítják be. A betakarítást követően a fokhagymát a mezőn vagy arra alkalmas, jól szellőztethető helyen kell hagyni megszáradni. Ügyelni kell arra, hogy a betakarítás során és a fokhagymával manipulálva mechanikusan ne sérüljön a termény. Az utószárítást követően eltávolítják a sáros hagymahéjat, a gyökereket és aszármaradványokat és elhelyezik a raktárban.

59


Fiziológiás zavarok

Hagymafélék

Napégés (hőguta) A napégés a hagyma olyan károsodása, amely a száraz pikkelylevelek felületi kifakulásában vagy barnulásában és a felső húsos pikkelylevél szöveteinek beszáradásában és zsugorodásában jelentkezik. A hagymának azok a részei károsodnak, amelyek a napsugarak közvetlen hatásának vannak kitéve. Az esetek többségében a napégés a már learatott és utószárításra kihelyezett hagymát sújtja, de kivételesen még a vegetációs idöszakban is bekövetkezhet Azok a hagymafajták hajlamosabbak a napégésre, amelyek száraz pikkelylevelei gyengék, illetve sötétebb színüek (sötétvörösek és sötétbarnák), a legellenállóbbak viszont a fehérhéjú fajták. Napégés kárképe hagymán

A levélcsúcsok beszáradása

A vöröshagyma levélcsúcsainak beszáradása

A vegetációs idöszakban egyfajta egyensúly alakul ki a növény asszimilációs felülete, azaz a föld feletti zöld anyag és a gyökérrendszer nagysága között. Ha a gyökérrendszer eg'yoldalúan csökken (a gyökereket szárazság, kártevök, kórokozók vagy bizonyos anyagok mérgezö hatása károsíthatja), a növények a felbomlott egyensúlyt a levélfelület korlátozásával igyekeznek helyreállítani, a hagymaféléknél mindenekelött a levélcsúcsok beszáradásával. Ennek a zavarnak az okait tehát a gyökérrendszerben kell keresni és a ,.levélre irányuló" bármilyen kezelés ebben az esetben eredménytelen marad.

A száraz pikkelylevelek megrepedése és leválása

A fokhagyma levélcsúcsainak beszáradása

A száraz pikkelylevelek megrepedése és leválása

60

A száraz pikkelylevelek megrepedésének és leválásának több oka van. A leggyakoribb ok a megkésett betakaritás, amikor a hagymafejek átmérője már csökken, mivel egy másik vegetációs fázisba kerülnek és az újból gyökeret eresztő növény a hagymákban felhalmozódott tartalékanyagokat kezdi fogyasztani. Ennek következtében a száraz pikkelylevelek leválnak a húsos pikkelylevelekről és megrepednek. A szóban forgó zavar akkor is jelentkezhet, ha a betakarított hagymát olyan körülmények között tárolják, amikor a levegő hőmérséklete és páratartalma többször is jelentösen változik. A leggyakrabban akkor következik ez be, amikor a föl dből kihúzott hagymát huzamosabb ideig még az ágyásban hagyják, ahol a hagyma váltakozva ki van téve a száraz, napos idő és a hűvös, esős idöszak vagy az éjszakai és kora reggeli harmat hatásának. Egy, a zavart befolyásoló további tényező a fajtaérzékenység, mert léteznek olyan fajták, amelyek érzékenyebbek más fajtáknáL A feltárult húsos pikkelylevelek késöbb gyakran megzöld ülnek.


Fiziológiás zavarok

Hagymafélék

folytatás

A

hagymatő

kitüremkedése

A hagymatő megreped és a hagyma alsó része szétnynik. A folytatódó növekedés eredményeként a feltárult tenyésző csúcson a hagyma alapi részén apró hagymácskák alakulnak ki. A repedéseken gyakran mikroorganizmusok hatolnak be, amelyek a növény másodiagos rothadását okozzák. A zavar oka a növények rendszertelen vízfelvétele. A zavar gyakrabban fordul elő azokon a vöröshagyma ültetvényeken, amelyeket öntöznek ugyan, de azt helytelenül végzik.

A hagymák zöldülése A napsugárzás hatására a feltárult külsö húsos pikkelylevelekben klorofil! képződik és ennek folytán megzöld ülnek. A zavart fokozza a túlzott vagy a kései (a vegetációs idöszak második felében történő) nitrogéntrágyázás, amelynek kései érés a következménye.

A hagymatő kitüremkedése

A hagyma üvegesedése

Ez a zavar a betakarítást követően, többnyire 3-4 hónapos tárolás után jelentkezik. A húsos pikkelylevelek megszürkülnek és üvegessé válnak (szerkezetük vizenyős). Noha az összes pikkelylevél károsodhat, a zavar a leggyakrabban és a legerősebben a hagymahéj alatti első három húsos pikkelylevélen jelentkezik. A zavar pontos oka nem ismeretes, de legtöbbször akkor fordul elő, amikor a betakarítást megelőző két hónapban a levegő hőmérséklete és páratartalma magas volt és a hagymát magasabb hőmérsékleten (5-1 O•q tárolták. Az egyes fajták érzékenysége lényegesen eltérhet. Igen hasonló tünetei vannak a megfagyott hagymának.

A hagymák zöldülése

A fokhagyma génhibája

Ez a zavar a kisebb központi gerezdeket növesztő (szinte kizárólag széleslevel ü) fokhagymánál fordul elő. Ezek a teljesen redukált tökocsányon alakulnak ki, amely a hagymalöböl nő ki. Bizonyos, eddig még tisztázatlan okok miatt ez a redukált tőkocsány a központi gerezdekkel átnőhet a hagymalöböl felfelé a hagyma közepén. Leggyakrabban az átnövés még azelőtt befejeződik, hogy a gerezdek teljesen elhagynák a hagymafejet és csak bizonyos alakbeli torzulást okoznak. Olykor azonban a központi gerezdek teljesen elhagyják a hagymafejet és különbözö magasságban fölötte a benőtt tökocsányon kisebb hagymák fejlődnek, amelyek azonban alakjukat tekintve a sarjhagymákra emlékeztetnek. Az említett zavar azt bizonyítja, hogy az apró központi gerezdek filogenetikailag a normális gerezdekből erednek.

A fokhagyma génhibája

61


Fiziológiás zavarok

Hagymafél ék

folytatás

Variegáció A variegáció vagy albikáció helyileg behatárott albinizmus. Plasztid, kimérásvagy genetikai alapú elváltozásról van szó. A vöröshagyma és a póréhagyma esetében hosszanti sávozás fonmájában jelentkezik, ilyenkor az erőteljesebb zöld szín és a különböző színárnyalatú- a sárgától a fehérig te~edő- világoszöld színnel váltakozik. Hasonló tünetei vannak, mindenekelőtt a magtenmő vöröshagymán, a virusok okozta sárgacsíkosságnak (OYDV).

Jellegzetes hosszanti csfkosság

A vöröshagyma leveleinek kárképe

62


Hagymafélék

Vírusbetegségek

Hagyma sárgacsíkossága A hagyma vírusos sárgacsfkossága (Onion yel/ow dwarf virus - OYDV) lényegében azA/lium nemzetség valamennyi képviselöjét (a vöröshagymát, a salotthagymát, a fokhagymát, a póréhagymát, a dísznövényként termesztett és szabadon termő hagymaféléket) megtámadja. A fokhagyma levelein és a maghozó vöröshagyma levelein és tőkocsányain (maghozó szárain) diffúz (szétte~edö) vagy élesen elhatárolódó sárga sávokat képez. A fogyasztásra termesztett vöröshagyma levelei ellapultak, keresztbe spirálisan meghajlottak és ennek következtében összetekeredtek. A fertőzött növények csenevészeknek tűnnek és csak kisebb, gyakran vastagabb nyakú vagy eltorzult hagymákat hoznak, amelyek a tárolás során általában idő előtt kicsíráznak. Az említett vírusos megbetegedés alkalmanként más vírusfertözésekkel együtt fordul elő (SLI/, LYS\1, GarCL\1, GanMbFV), amelyek közül néhány önmagában csak lappang. A vegetációs időszakon kívül a vírus a hagymákban, a gerezdekben és a ~hagymákban , az örökzöld fajokban a téli hagymában, a díszhagymafélékben és a szabadon termő hagymákban telepszik meg. A vegetációs idöszakban a vírust levéltetvek terjesztik. A mesterségesen kezelt növényeken kívül a fokhagyma esetében lényegében nem létezik vírusmentes növény. A vöröshagyma vírusfertözését úgy korlátozhatjuk, ha inkább magról vetjük, mintsem dugványozzuk, ezenkívül a fogyasztásra termelt egyedeket térben jól elkülönítjük a maghozó egyedektöl, és a tavaszi fajtákat az őszi fajtáktóL Bizonyos fokhagymafajták hitelesített vírusmentes dugványokkal is szaporíthatók. A fokhagyma szaporítása sarjhagymákkal, a közhiedelemmel ellentétben, nem javítja fel az állományt.

A hagyma sárgacsfkosságának tüneteí a fokhagyma leveleín

A sárgacsfkosság okozta élesen határolt, jellegzetes sárga csfkek

A sárgacsfkossággal fertőzött növények

63


Baktériumos betegségek

Hagymafél ék

Hagyma baktériumos rothadása

A vöröshagyma baktériumos rothadása

A hagymafélék bakteriális betegségeit sokféle kórokozó válthatja ki. A Burkholderia cepacia baktérium többnyire csak a külsö húsos pikkelylevelek rothadását okozza, mfg a B. gladioli pv. allicola elsősorban a belső pikkelyleveleket károsítja és ezért a fertőzött hagymák első pillantásra egészségeseknek és épeknek látszanak. Az Erwinia carotovara ssp. carotavora és a Pseudomonas aeruginosa a tárolt hagyma baktériumos lágyrothadását okozza. A póréhagyma, de más hagymafajták föld feletti részeinek (elsősorban a levelek) vörhenyesedését okozza a Pseudomonas syringae pv. porri, míg a vöröshagyma levélcsíkosságát (de a hagymafejek rothadását is) a P. viridifiava idézi elő. A baktériumos fertőzések elleni védelem kizárólag megelőző jellegű és magában foglalja a termesztett növények következetes váltogatását, a rovárkártevök (mindenekelött a közönséges hagymalégy) elleni védelmet, a száraz időben végzett, élettanilag még nem túlérettnek számító hagyma betakarítását, a hagyma gyors és jó minöségü utószárítását a tárolás előtt (a hőmérséklet nem haladhatja meg a 30 °C-t), a már tökéletesen elszáradt szár eltávolítását és a kizárólag ép hagymák tárolását 0-2 °C-on, 65-70 %-os légnedvesség mellett. Bizonyos bakteriális megbetegedések rézalapú fungicidekkel korlátozhatók.

Öszirózsa fitoplazmatikus sárgasága

úszirózsa fitoplazmatikus sárgasága fokhagymán

64

A kórokozó (Aster yel/ows phytop/asma) több mint 300 különbözö növényfajt képes megtámadni. A hagymafélék közül leggyakrabban a metélöhagymánál, a fokhagymánál, a magtermő vöröshagymánál fordul elő. Gyakran elhanyagolt tünet a sárgulás, a levelek összefonódása vagy olykor elhalása is. A legjellemzöbb tünetek a virágzaton figyelhetök meg, amelyek szabálytalan kite~edésüvé válnak (megnyúlnak a virágok kocsányai). Az egyes virágok magok helyett apró hagymákká alakulnak át. A fokhagyma sa~hagymái levelekbe mennek át. A betegséget a kabócák terjesztik, amelyekben a kórokozó át is telel. Emellett a kórokozók a fertőzött növényekben is áttelelhetnek.


Fuzáriumos rothadások

Hagymafélék

Fusarium oxysporum f. sp. cepae, F. solani

Kórkép Tünetek: a fiatal magtermő hagymák esetében leggyakrabban ez a gomba felelős a növény pusztulásáért kz. idősebb vöröshagyma- és fokhagymanövényeknél előbb a gyökerek pirosadását és rothadását váltja ki, amely a gyökerekről fokozatosan átterjed a hagymatövekre. A fertőzött részek rothadását sűrű (vattaszerű) , fehér vagy halvány rózsaszínű micéliumfonat kiséri. A hagymatövekről a rothadás fokozatosan átterjed a hagymafejekre, mégpedig minden esetben a gyökerek irányából. A fuzáriumos fertőzések is felelősek a fokhagyma korhadásáért, amely a gerezdek megbarnulásával és szöveteinek elszáradásával jár. A hagyma keresztmetszetén a gerezdek közölti teret fehér vagy halvány rózsaszínű micélium tölti ki. A rothadás többnyire már a vegetációs idő­ szakban előfordul , amikor is a növények fokozatosan elsárgulnak, elszáradnak és elpusztulnak. kz. ültetvényeken a betegség főleg gócosan terjed. A rothadás, akkor is, ha csak a raktározás során jelentkezik, minden esetben a termőföldön bekövetkezett fertőzés következménye. Jelentőség: a vöröshagyma és a fokhagyma fontos betegségéről van szó, amely egyre jobban terjed. Mivel diszpozíciós betegségről van szó, nagyobb mértékben csak bizonyos években vagy csak bizonyos térségekben fordul elő , főleg az éghajlati viszonyok függvényében.

Fuzáriumos fokhagymagerezdek

Biológia Gazdanövények: a betegség a vöröshagymát, a salotthagymát, a fokhagymát és a metélőhagymát támadja meg. Fejlődési ciklus: a rothadás okozója a talajban chlamydospórák formájában akár évekig is életképes marad és csak megfelelő körűlmények esetén terjed át az élő gazdanövényekre. A növényekbe a gyökereken vagy a mechanikusan sérül! helyeken hatol be. A fertőzés fontos forrása a tünetmentes dugvány (gerezdek, palánták és maganyák). Ökológia: a betegségnek kedveznek a nehéz, nedves és meleg (20 feletti) talajok, a helytelen öntözés és a hagyma mechanikus sérülései (pl. a közönséges hagymalégy vagy a drótférgek rágása).

A fokhagymagyökér fuzáriumos rothadása

oc

Védelem Közvetett mindenekelőtt a tarlómaradványok időben végrehajtott és következetes megsemmisítése és a gazdanövények újabb telepítésének legalább négyéves szüneteltetése az adott táblán. A termesztéshez egészséges dugványanyagat kell használni. A hagymát megfelelő körűl­ mények között kell tárolni (0-2 oc hőmérséklet , 60-70 %-os lég nedvesség). A tavaszi fokhagymafajták (akár tavasszal, akár ősszel ültették ki őket) jóval kevésbé fertőződnek, mint a téli fajták. Közvetett a fokhagyma esetében dugványozás előtt célszerű a gerezdek csávázása (benzimidazollal , dikarboximiddel).

A vöröshagyma fuzáriumos rothadása

Micéliumtelep fuzáriumos vöröshagymán

65


Hagyma

tőrothadása

Hagymafél ék

Botrytis allii

Kórkép Túnetek: kivételesen a betakarítás befejeződésétől kezdve vagy már közben is, de többnyire már csak a raktározás során a hagyma a tövénél meglágyul és rothad. A hosszmetszeten láthatók a barnára színeződött pikkelylevelek. Később a megtámadott hagymák felszínén megjelenik a gomba barnásszürke bevonata, amelyen olykor laposan köralakú, kemény, fekete testecskék (szkleróciumok) keletkeznek. A fertőzött hagyma száraz időben mumifikálódik, nedves környezetben nedves rothadás pusztítja el. Amennyiben a fertőzés mechanikusan sérült helyen hatolt be a hagymába, a rothadás nem a hagymatőtől , hanem a fertőzés pontjától te~ed. A magtermő növényeknél a rothadás a virágkocsány tövénél, a virágzaton és az egyes virágokon következik be, ahonnan a fertőzés a kialakult magvakba is átte~ed. Jelentőség: a vöröshagyma és a salotthagyma leggyakoribb raktározási rothadásáról van szó.

Hagyma tOrolhadása

~

.

'

..__

Biológia

' '

•• Tőrothadásos

vöröshagyma metszete

Előrehaladott fertőzés

szetén

66

a vöröshagyma met-

Gazdanövények: mindenekelött a vöröshagyma és a salotthagyma. Fejlődési ciklus: a fertözés legfőbb forrása a fertőzött vetőmag. Innen a fertözés átte~ed a fiatal magoncokra, ahol az elhaló szikleveleken és a valódi levelekbeszáradó csúcsain a kórokozó konfdiumokat hoz létre, amelyek széllel te~ednek a környező növényekre. A fertőzés további forrása a megtámadott tarlómaradvány, a fertőzött dughagyma és magnövény, valamint a talajban levő szkleróciumok. A tenyészidő nagy részében a kórokozó nem okoz tüneteket a gazdanövényen, ezek csak a raktározás során jelentkeznek. Csakakitartó esős idöszak alatt mutatkozhatnak meg a betegség tünetei már a tenyészidő vége felé vagy a betakarítás során. Ökológia: a rothadásnak kedvez a betakarítást közvetlenül megelőző vagy a betakarításkor fellépő nedves időjárás , a nitrogén-túladagolás, a hagyma mechanikus sérülése és a nem megfelelő tárolási körülmények.


Hagymafél ék

Hagyma

tőrothadása folytatás

Védelem Közvetett: fontos, hogy az egycos fajokat (a vöröshagymát és a salotthagymát) és változatokat (tavaszi és őszi) térben elkülönítsük egymástól, s lényeges a termesztési mód is (magról, dugványról szaporítás, magnak való növények ültetése). A kiültetett növények között elegendő helynek kell lennie és nem szabad nitrogénnel túltrágyázni. A hagymát száraz időben kell betakarítani, lehetőleg megőrizve a hagymafejek épségét. A hagyma törethadásának az előfordulása alapvetöen meghatározza a betakarítás időpontját és módját. A betakarítás legalkalmasabb idöpontja, amikor a növények kétharmadának a szára elfeküdt ("megtört"), de még mindig zöld. Miután a növényeket felszedték, a hagymákat még megfelelöen utószárítani kell (legalkalmasabb erre a legfeljebb 30 •c -os áramló levegő), a hagymaszárakat pedig csak a teljes elszáradás után kellene eltávolítani. Raktározni csak a teljesen ép hagymát szabad száraz, fertőtlenített raktárakban G-2 •c hőmérsékleten, 6G-70 %os páratartalomnáL A dugványokról termesztett hagymák lényegesen gyakrabban fertöződnek mint a magról termesztett hagymák. A fertözésre a fehérhéjú és az édes (nem csípős) változatok a legfogékonyabbak. Közvetlen: a vetőmag és a dugványok elültetés elötti, illetve ültetéskori csávázása.

Törothadásos vöröshagyma metszete

Tőrothadás

következtében elpusztult vörös-

hagyma

67


Hagymaperonoszpóra

Hagymafélék

Peronaspora destruetor

Kórkép

Szaprofita korernpenész-bevonat a vöröshagyma felületén

Tünetek: a leveleken és a kocsányokon világoszöld vagy zöldessárga foltok keletkeznek, amelyek fokozatosan nagyobbodnak és összeolvadnak. Főleg nedves időben a foltokat barnásszürke gombabevonat lepi el , amelyből a kórókozó szél útján terjed át a környező növényekre. Az elhalt foltokon másodlagosan egy szaprofita karompenész sötét, bársonyos bevonata képződik . Ennek következtében a levelek és a virágkocsányak elhalnak, megtörnek és elfekszenek. Az asszimilációs felület jelentős redukciója következtében a hagymák aprók, éretlenek és rosszul tárolhatók lesznek (főleg idő előtt kicsíráznak). Jelentőség: a peronoszpóra a vöröshagyma legsúlyosabb betegsége az egész világon, amely megfelelő körülmények között nagyon gyorsan, járványszerüen terjed és jelentős károkat okoz.

Biológia Gazdanövények: mindenekelött a vöröshagyma, a salotthagyma és a téli hagyma, de a póréhagyma, a metélöhagyma és az Aliium nemzetség néhány díszfaja vagy vadon termő képviselője is. Fejlődési ciklus: a kórokozó leggyakrabban micélium formájában telel át a tünetmentesen fertőzött hagymákban (a dugványokban, a magoncokban, a salotthagymákban), amelyekből azután általánosan fertőzött növények fejlődnek . Ezek satnyák, összecsavarodottak, többnyire teljesen be vannak hintve a szürkés gombával és viszonylag gyorsan elpusztulnak. Ezekről a növényekről a kórokozót a szél jelentős távolságra is elszállítja. A fertözés további forrása a fertőzött tarlómaradvány és nem zárható ki a betegség te~edése a vetőmagok útján sem. A növényekbe a kórokozó kizárólag a gázcserenyílásokon át hatol be. Ökológia: A betegség terjedésének kedvez a levegő magas páratartalma, a harmat és a csapadék (mindenekelőtt éjszaka és kora reggel), valamint az alacsonyabb léghőmérséklet (1 Q-15 °C). Peronoszpórával fertőzött vöröshagyma metszete

Peronoszpóra fertözés a vöröshagyma levelén

68


Hagymafélék

Hagymaperonoszpóra folytatás

Védelem Közvetett a ritkább állományú vetés és dugványozás, a nitrogén-túladagolás elkerülése, a táblák kialakítása napsütötte és széljárta helyen (sohasem a folyók és víztározák mellett, a magas növények, fák és épületek árnyékában), valamint a tarlómaradványok megfelelő megsemmisítése. Fontos, hogy a növényeket kellő napfény érje már a napfelkelte után. Előnyös , ha a sorok keleti-nyugati irányban haladnak. Fontos, hogy az egyes fajok (vöröshagyma és salotthagyma), változatok (téli és tavaszi) és termesztési módok (vetőmag, dugványok, magtermő növények) térbelileg elkülönüljenek. Különösen a magról termesztett növényeket kell időben (április végéig) megtisztítani a fertőzött egyedektőL Az egyes fajták betegség iránti fogékonyságában mutatkozó eltérések nem lényegesek, csupán az egyenes levelű fajták fertőződnek kevésbé, míg azok a fajták jobban, amelyek levelei meghajlanak és megtörnek. Közvetett a növények kezelése valamelyik engedélyezett gombaölő szerrel , amelyhez megfelelő nedvesítő szert kell adagolni. Többnyire a növényeket megelőzés céljából júniustól kezelik és a permetezés! szükség szeríni megismétlik, amig a hagymaszár élettanilag éretté válik.

Fertőzött vöröshagyma

Hagymaperonoszpóra újhagymán

Hagymaperonoszpóra maghozó növényeken

69


További gombabetegségek

Hagymafél ék

Botriotiniás rothadás A kórokozó a Botryotinia porri (anamorfa Botrytis byssoidea). A fokhagyma rothadásának egyik kiváltója. A vöröshagymánál, de csak a fehérhéjú fajtáknál a tőrothadás vagy a levélrothadás okozója, amelyet lapos fekete szkleróciumok képződése kfsér.

Hagymák kladospóriumos levélfoltossága

Hagyma botriotlniás rothadása

A kórokozó a Mycocentrosporella al/ii-cepa (anamorfa C/adosporium a/liicepa) gomba, amely a hagymaleveleken először sárgás, később világos barna foltokat okoz. A foltok elhalt szövetein a gomba sötétbarna bársonyos bevonata látható. Erősebb fertőzés esetén a növények elpusztulhatnak. A betegségnek kedvez a levegő magas páratartalma, a nitrogén túladagolása, a túlságosan sűrü kiültetés és a rosszul megválasztott öntözés. A tarlómaradványokat el kell távoUtani vagy elég mélyre kell beszántani. A hagymaperonoszpóra ellen használt gombaölő szerek többsége ezt a betegséget is jelentősen visszaszorítja.

Kékrothadás Hagyma kladospóriumos levélfoltosodása

A kórokozó egy, a Penici/lium nemzetségbe tartozó gomba. A vöröshagymán többnyire csak a száraz külső pikkelyleveleken fordul elő , kivált akkor, ha a hagymát magasabb páratartalmú és nem jól szellőző helyen raktározzák. A húsos pikkelylevelek csak mechanikus sérülés esetén fertőződnek. A fokhagyma esetében a betegség a fiatal kikelő növényeken jelentkezik, amennyiben előzőleg fagykár érte őket vagy a raktározás idején a gerezdek megsérültek (a fokhagyma nagyon érzékeny az ütődésre) .

Fokhagyma feketefoltossága Kékrothadás

Fokhagyma feketefoltossága

70

A kórokozó egy gomba, a Helmithosporium al/ii, amely a fehér fokhagymafajtákon a külső száraz burokleveleken fekete konfdiumokból álló bevonatokat képez. Többnyire ezt a betegséget jelentéktelen "szépséghibának" tekintik, abban az esetben azonban, ha a fokhagymát nedves talajon termesztik, lényegesen befolyásolja a hagymák nagyságát és bizonyos térségekben tejesen kizárja a fokhagymatermesztést.


Hagymafél ék

További gombabetegségek folytatás

Hagymarozsda A kórokozó a Puccinia allii nevű gomba. Tavasszal a leveleken apró {0,3 mm) sárga ecidiospórák (csészespórák) csoportjai képződnek, ezek később narancsbarna nyári spórák (uredospórák) halmazaivá, a nyár végén pedig téli spórák (teleutospórák) sötétbarna párnáivá alakulnak át. A kórokozó ez utóbbiak révén telel át. A rozsda egy növényen fejlődik . Az erősen fertőzött levelek megsárgulnak és idő előtt elszáradnak. A növények a levélfelület redukciója folytán elsatnyulnak és kivételes esetben olykor el is pusztulnak. Eredetileg a rozsda elsősorban a metélőhagymát támadta meg, napjainkban időnként a fokhagymában, a metélőhagymá­ ban és a póréhagymában is jelentős károkat okoz, mindenekelőtt a nyári változatokban. Kivételesen a vöröshagymát, a téli hagymát és az Aliium nemzetség néhány szabadon élő képviselőjét és díszfaját is megtámadja. A rozsda előfordulásának kedvez a levegő magas páratartalma vagy a permetező eső . A sűrűbb és nitrogénnel túltrágyázott ültetvények nagyobb mértékben fertőződnek . A megelőző védelem alapja a ritkább ültetvény, a fertőzött tarlómaradványok megsemmisítése, valamint a termesztett növények következetes váltogatása. Mindenekelőtt a póréhagymánál, de részben a fokhagymánál is eltérő az egyes változatok fertőzés iránti hajlama. Vegyszeresen csak a metélőhagyma magtermő növényeit lehet kezelni, de itt a legnagyobb a kártétel is.

Hagymarozsda a fokhagyma levelén

Hagymarozsda a póréhagyma levelén

Hagyma fehérpenészes rothadása A hagymafélék egyik legveszedelmesebb, az egész világon elterjedt betegségéről van szó, amelyet egy gomba, a Sclerotinia cepivorum okoz. Ez a növények valamennyi föld feletti részén és a töveknél fehér pelyhes bevanatot képez, nagyszámú apró (0,2-{),5 mm}, fekete szkleróciummal. Mindenekelőtt a fokhagyma, a vöröshagyma, a salotthagyma és a póréhagyma fertőződik. Az ültetvényekben a betegség megfelelő körűlmények között nagyon gyorsan és többnyire gócokban terjed. A fertőzött növények megsárgulnak, alsóleveleik elhalnak és a fertőzött növények többsége még a tenyészidő alatt elpusztul. Kivételesen a betegség a raktározott növényeken is előfordul, amennyiben a vegetációs időszakban még nem jelentkezett volna. A kórokozó, főleg szkleróciumai folytán a parcellát legalább 8, de olykor akár 15 évre is megfertőzheti. A szkleróciumok életképességét még az sem csökkenti, hogy áthaladnak a szarvasmarha emésztőrendszerén. A betegség kialakulásának és terjedésének kedvez a nedves és hűvös nyári időjárás is (20 •c -ig), valamint a nedves, nitrogénnel túltrágyázott és savanyú talajok. A védelem alapja a fertőzött táblák nyilvántartása és a gazdanövények termesztésének a kiiktatása ezeken a területeken legalább 8-1 Oévre, valamint teljesen egészséges vetőanyag használata. E betegség ellen fölösleges a fokhagymagerezdeket és a vetőmagot csávázni.

Fokhagyma fehérpenészes rothadása

Fehérpenészes rothadással hagymalevelek

fertőzött

vörös-

71


További gombabetegsé gek

Hagymafél ék

folytatás

Hagyma botriotín iás levélfoltossága A kórokozó a Botryotinia squamosa (anamorfa Botrytis squamosa) nevü gomba, amely fehér foltokat okoz a vöröshagyma, a salotthagyma és a téli hagyma levelein. Az erősebben fertőzött levelek megbarnulnak és elhalnak. Az erősen fertőzött növények hagymái aprók. Amennyiben a hagymák is fertőződnek , ez rothadásukhoz vezet, ami fekete lapos szkleróciumok képződésével jár, s a kórokozó ezek révén telel át. A betegség előfordulásának a nedves i dőjárás és a sürü ültetvény kedvez. A betegség könnyen összetéveszthető a mechanikus vagy a rovarok okozta sérülésekkel, a gyomirtók károsító hatásávaL Botriotfniás levélfoltosság póréhagymán

Hagyma alternáriás levélfoltossága A kórokozó az Alternaria porri nevü gomba, amely elsősorban az i dősebb leveleken okoz viszonylag nagy kiterjedésü foltokat, amelyek kezdetben vizenyösek, késöbb barnák vagy bíborszínüek, sötét koncentrikus köröket alkotó gombaspórákkaL Ha a foltok már akkorák, hogy átölelik a leveleket, ezek elhalnak. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon telel át. A betegség kialakulásának kedvez a haszszantartó nedves és meleg i dőjárás . A betegség előfordulását korlátozzák bizonyos, a peronoszpóra ellen bevetett gombaölő szerek is.

Altemáriás levélfoltossággal fertözön póréhagyma

72


Hagymafélék

Szárfonálféreg Ditylenchus dipsaci

Kártétel Túnetek: a fokhagyma fertözésének jellegzetes megnyilvánulása a növényi szöveteknek az egész növény eltorzulásával összefüggö gombásodása. A fertőzött növények gócokban fordulnak elő. A levélnyelek és a szárak megvastagodtak, repedezettek. A hagyma csíra alatti része repedezett, a fokhagyma korhad. Az erősen fertőzött növények elpusztulnak. Jelentőség: a széles körben elterjedt szárféreg főleg a nedves és hideg tavaszú esztendökben okoz károkat A hagymafélék a tárolás során is károsodhatnak.

Szánonálféreg kártétele vöröshagymán hagymatő kitüremkedése

Biológia Gazdanövények: a hagymaféléket megtámadó szárfonálféreg fertöző formája a gyökér- és bogyózöldségeket és bizonyos gyomokat is fertőz. A szárfonálférgek anabiotikus állapotban (lappangó életformájában) évekig életképesek maradnak a talajban. Fejlődési ciklus: a szárfonálféreg a tárolt növények megszáradt részeiben, a tarlómaradványokban vagy a talajban telel át. A talajból a gázcserenyílásokon, a sérülési pontokon, de a sértetlen felbőrön is behatolnak a növényekbe. A szárfonálféreg a növényekben szaporodik. Egy év alatt több nemzedéke fejlődik ki, amelyek a növény szélesése után ismét a talajba jutnak. Ökológia: a szárfonálféreg mindenekelőtt a nehéz talajokon jelent veszélyt, mert kedveli a nagyobb talajnedvességet, a közepes hőmérsék­ lete! és az esős időjárást. A szárfonálférgek természetes ellenségei a talajban az Arthrobotrys és a Dacty/aria nemzetség gombái. Egyéb információkat lásd a Soktápnövényü kártevők c. fejezetben.

Szánonálféreg kártétele vöröshagymán

Védelem Közvetett: csakis megbízható dugványokat ki ültetni. A fokhagymát fokhagyma után leghamarabb öt év után szabad ültetni. A fertőzött növények időben elvégzett kiválasztása és megsemmisítése. Megfelelő szervestrágyázás. Közvetlen: ismeretlen eredetű fokhagyma dugványozása vagy a fertözés kockázatát rejtő parcellára való ültetés eselén kéntartalmú készítményekkel kell csávázni. A hagymagerezdeket 6-12 órára beáztatják. A szuszpenziót csak egyszer lehet csáválásra felhasználni. A csávázás! és a dugványok megszáradását követően azonnal hozzá kell fogni az ültetéshez.

Szánonálféreg kártétele a fokhagyma tövén

Kárcsodott fokhagyma - fiatal fokhagyma keresztmetszete

73


Póréhagyma-aknázólégy

Hagymafél ék

Napomyza gymnostoma, syn . Phytomyza gymnostoma

Kártétel

Póréhagyma-aknázólégy kártétele póréhagymán

Tünetek: a levelek alapi részén több sornyi fehér folt látható a nőstények tojócsővének szúrása és a lerakott peték nyomán. A levelek vagy a gyökérnyak szöveteiben apró aknázólégy lárvák (nyüvek) találhatók. A bebábozódás előtt a lárvák az allevelek vagy az egyes fokhagymagerezdek között aknáznak. A fertőzött hagymák megrepednek, a levelek eltorzulnak, nedves közegben rothadnak. Az imágók tompafényüek, fekete színüek, szürkés behintésseL A fej világos, a csápok narancssárgák. Jelentőség: leginkább a póréhagyma fertőződik, de az aknázólégy megtámadja a fokhagymát és más hagymafajokat is. A lárvák által átfúrt, pupáriumokat tartalmazó növények értéküket vesztik, a tárolás során is rothadnak.

Biológia

Póréhagyma-aknázólégy kártétele vöröshagymán

Gazdanövények: az Aliium nemzetség fajai. Fejlődési ciklus: többnyire a pupáriumok telelnek át, enyhébb teleken a lárvák is áttelelhetnek, ezek csak tavasszal bábozódnak be. KözépEurópában a fajnak két nemzedéke van. Az első nemzedék írnágói áprilisban vagy májusban jelennek meg. A tavaszi nemzedék az előző évben elvetett vagy kiültetett növényeket támadja meg. A második nemzedék írnágói az esőket és a nyárvégi hőmérsékletcsökkenést követően rajzanak ki. Ökológia: erről a Közép-Európában nem régóta károsftó fajról egyelőre nagyon kevés ökológiai információ áll rendelkezésre. A faj ellensége a Phygadeuon punctívenfris fürkészdarázs.

Védelem

A póréhagyma-aknázólégy bábja

Póréhagyma-aknázólégy kártétele vöröshagymán

74

Közvetett a tarlómaradványok tökéletes megsemmisítése és a mélyszántás. Közvetlen: eddig csak aszintetikus piretroidokon alapuló rovarölő szerek ismeretesek.


Hagymafélék

Dohánytripsz Thrips tabaci

Kártétel Tünetek: a fertőzött növények levelein ezüstösen csillogó szabálytalan foltok láthatók, apró fekete ürülékkupacokkal. Az. erősen fertőzött helyek később megsárgulnak és elhalnak. A fiatallevelek a szívogatás következtében fejletlenek maradnak és összegyűrődnek . A szívogatások helyein apró, kb. 1,5 mm hosszú mozgékony karcsú rovarok találhatók. Jelentőség: a dohánytripsz a hagymafélék és számos más növény jelentős kártevője. Kedvező körülmények esetén eljut a teljes kifejlettségig és így ősszel is károsíthat, még az elraktározott hagymán is komoly pusztítást végez.

Tripsz kártétel a póréhagyma levelén -részlet

Biológia Gazdanövények: a gazdasági szempontból fontos lágyszárú növények többsége, kivéve a gabonaféléket és a pázsifüveket Fejlődési ciklus: a növényi maradványokban, a komposztban, a természetben a gyepben és a talaj felszín alatti rétegeiben a dohánytripsz imágója telel át. Tavasszal az imágók tápnövényeket keresnek, ahol a levelek bőrszövetébe rakják le petéiket. Ezt két lárvaállapot követi, amikor a dohánytripszek táplálkoznak, majd két nyugalmi lárvaállapot után kialakulnak az imágók. Ez a faj többnyire megtermékenyítés nélkül, szűz­ nemzéssel szaporodik. A fajnak Közép-Európában 3-5 nemzedéke van. Ökológia: További ökológiai információkat lásd a Soktápnövényű kártevök c. fejezetben. E faj fejlődésének a meleg és száraz időjárás kedvez. A kitartó esők megtizedelik a dohánytripszek állományát. A szántóföldi körülmények között a dohánytripszeket a ragadozó Orius poloskanemzetség fajai, a fátyolkák, a zengőlegyek lárvái, a katicabogarak és az Aeolothripidae családba tartozó ragadozó tripszek pusztítják. A dohánytripszek állományát a Verticillium , a Beauveria, a Metarhizium és az Entomophthora nemzetség rovarpatogén gombái is megtámadják. A Neozygetes parvispora (Entomophthorales) gomba nyár végén és ősszel néhány nap alatt képes a dohánytripszek teljes állományát elpusztítani.

Tripszek kártétele a póréhagyma levelén

Védelem Közvetett a növényi maradványok gondos eltávolítása a kertészetben. Negatívan hat a dohánytripszek szaporodására a permetező öntözés is. Közvetlen: ismeretesek metil-pirimiphos és szintetikus piretroid alapú készítmények. Tripszek kártétele raktározott hagymában

75


További

kártevők

Hagymafélék

Hagymalégy (Oe/ia antiqua)

Hagymalégy

A fertőzött növények levelei összetekerednek és elfonnyadnak. A hagyma fertőzött levéltövei rothadnak, belül kb. 8 mm hosszú, sárgásfehér légylárvák találhatók. Az imágók nagyjából akkorák, mint a házi legyek, de lassan repülnek és könnyen elkaphatók. A báb telel át. A legyek tavasszal kelnek ki, nagyjából a gyermekláncfű virágzása idején. Az év folyamán a fajnak 2-3 nemzedéke van. A petéket a nőstény a növények tövére és a környező talajra rakja le. A hagymalégy a vöröshagymát, a fokhagymát és a póréhagymát támadja meg. A legkártékonyabbak az első nemzedék lárvái. A közönséges hagymalégy állományát Európában a Tryb/iographa rapae nevű élősködő hatékonyan gyéríti, amely a lárvák 80 %-án élősködik . Az Aleochara bilineata trágyaholyva is legalább a lárvák 20 %-án é l ősködik . Egy további gyakori élősködő a gyilkosfürkészek (Braconidae) családjába tartozó Aphaereta minutus. A !árvákat rovarpatogén gombák- Entomophthora muscae, Beauveria bassiana, Metarhizium anisopliae, Paecilomyces spp. és a Tolypocladium cylindrosporum - is fertözik. A !árvákat a rovarpatogén Neaap/eetana fonálférgek is pusztítják.

Védelem Kisebb parcellák közvetlen védelmére fólia takarást lehet használni. A kémiai rovarölő szerek közül ismertek a diazinon és a fenitrotion alapú készitmények, amelyeket az imágók rajzásakor és a peterakás idején kell alkalmazni.

Hagymaormányos (Ceutorrhynchus suturalis)

Hagymaormányos kártétele hagymaleveleken

A kifli alakú, kb. 4 mm hosszú lárvák a hagymalevelekbe járatokat rágnak, ezek kívülről átvilágított vájatnak látszanak. A bebábozódás előtt elhagyják a leveleket és a talajban bábozódnak be. A bogarak augusztusban kelnek ki, rövid ideig a hagymát rágják, majd telelés céljából elbújnak. Május elején a bogarak ismét megjelennek a hagymanövényeken.

Védelem A kártevő elleni védekezési rendszer még nincs kidolgozva.

76


Hagymafél ék

További

kártevők folytatás

Fokhagymalégy (Sui/lia univittata, syn. S. lurida) A fertőzött növények levelei összesodródnak és elfonnyadnak. A másodiagos bakteriális és gombafertőzés következtében gyakran az egész növény elpusztul. A levéltövek között mindig akad egy kb. 11 mm hoszszú fehér légylárva. AS. univittata leginkább a fokhagymát károsítja, de megtámadja a póréhagymát és a vöröshagymát is. Az imágók telelnek át, a nőstények márciusban és áprilisban rakják le a petéket a kikelő növények levélhüvelyeinek a tövére. De a ki nem kelt növények is (a föld alatt) fertőződhetnek . A legyek új nemzedéke májusban és júniusban jelenik meg.

Védelem Közvetett: Azokon a helyeken, ahol rendszeresen nagyszámú légy fordul elő, ajánlatos tavasszal kiültetett tavaszi fokhagymafajtákat termeszteni. Ezeket a növényeket a fokhagymalégy nem támadja meg. Az új fokhagyma-ültetvényt a tavalyitól a lehető legmesszebb kell kialakítani. Az ősszel dugványozott fokhagymát már télen ajánlatos fóliával lefedni. Közvetlen: amennyiben metil-klórpyriphos vagy fenitrotion alapú szervesfoszfátokkal végzünk rovarölő permetezés!, ezt ajánlatos az első tavaszi felmelegedés után elvégezni, amikor a hőmérséklet 4 napon át 1O°C-ra emelkedik. A permetezés! 14 nap múlva meg kell ismételni.

Fokhagymalégy (Sui/lia univittataj kártétele fokhagymaleveleken

Hagyma-levélatka (Aceria tulipae) A fiatal fokhagymák és vöröshagymák levelei csavarodnak, fodrosodnak és sárgulnak, az egészséges növényekkel összehasonlítva visszamaradnak a fejlődésben. Mikroszkóppal apró (O, Hl,2 mm), féregszerü négylábú atkák figyelhetők meg rajtuk. A megfertőzött vöröshagymában az atkák a hagyma allevelei közé is behatolnak, amelyek külleme matt. Az atkák kártétele egyrészt közvetlen, másrészt terjesztik a vírusokat. Egyaránt áttelelhetnek a fertőzött hagymában és a talajban.

Hagyma-levélatka kártétele fokhagymaleveleken

Védelem Közvetett: A legfontosabb, hogy csakis megbízható vetőmagot vessünk és dughagymákat ültessünk ugyanazon a parcelián a megfelelő idő elteltével. A megtámadott dughagymákat úgy fertőtleníthetjük , hogy 15-20 percig 55 oc hőmérsékletű vízben áztatjuk őket. Hagyma-levélatka kártétele fokhagymagerezden

77


További

kártevők

Hagymafél ék

folytatás

Hagymamoly (Acro/epia assectel/a)

Hagymamoly (Acrolepia assectella)

Hagymamoly kártétele póréhagymán

Az első vedlési fázis hernyói a levelekben aknáznak, később a hernyók a levelek üregeiben élnek. A hernyójáratok felülről a levéltő irányába vezetnek. A hernyók szürkészöldek, fekete foltokkal, fejük és tori lábaik sárgák. Bebábozódás előtt kb. 11 mm hosszúak. Rágásukkal a hernyók csökkentik a növények asszimilációs felületét, rontják a növények piaci értékét és a másodiagos fertőzés következtében hozzájárulnak a fertőzött növények osztódószöveteinek (merisztémájának) rothadásához, ami teljes pusztulásukhoz is vezethet. Elsősorban a vöröshagymát, a póréhagymát és a metélőhagymát támadja meg, ritkábban a fokhagymát is fertőzheti. A lepkék telelnek át, amelyek májusban mintegy száz petét raknak le. A hernyók a levelek felszínén bábozódnak be. Nyáron rajzanak a második nemzedék lepkéL A hernyóken néhány fürkészdarázsfaL pl. a Diadromus pulche/lus, Diadegma semic/assum és az ltop/ectis nemzetség képviselői élősködnek. A bábokban a Diadromus collaris fürkészdarázs élősködik. A hernyókat számos ragadozó is megtámadja, pl. a trágyaholyvák, a futóbogarak és futrinkák közé tartozó Amara, Harpa/us és a Pterostichus nem képviselői, a fátyolkák, a pókok, a hangyák, az Orius poloskanemzetség fajai stb.

Védelem Közvetett: A megelőző védelem módja, hogy a hagymaféléket a tavalyi parcellától a lehető legtávolabbra ültetjük. Közvetlen: Fontos a kezelés pontos időzítése, amit a feromoncsapdák tesznek lehetövé, illetve a lepkék megfigyelése fénycsapdávaL Külföldön a Bacillus thuringiensis alapú szereket és a szerves foszfátokat alkalmazzák.

Hagymamoly kártétele fokhagymán

Fertőzött

78

póréhagyma


Hagymafél ék

További

kártevők folytatás

Drotférgek (Eiateridae, mindenekelött az Agriotes nemzetség) A növényeket gócokban vagy soronként támadják meg. A fertőzött növények hervadnak és elszáradnak. A vöröshagymában kis gödröket és hosszú járatokat rágnak ki. A bogárlárvák ("drótférgek") világosbarnák, drótkeménységűek. A bogarak szfne barnásfekete, fekete, testük elnyúltan ovális. Ha hátukra fordítják öket, fürgén fel pattannak. Széles körben elterjedt, helyileg jelentős kártevő. Az imágók a bábkamra belsejében telelnek át. Tavasszal a bogarak elömásznak, párosodnak és a nőstények a talajba rakják petéiket. t:vközben a talaj nedvességétől függöen fel-le (függölegesen) vándorolnak a talajban. A talaj felszínközeli rétegeiben leggyakrabban tavasszal, áprilisban és májusban, illetve ősszel, szeptemberben és októberben tartózkodnak. A lárvák fejlödését kedvezően befolyásolja a talajnedvesség magas szintje, a tartós növénytakaró és a talaj elegendő szervesanyagtartalma. A szárazság kedvezőtlen hatással van rá. A talajművelés csökkenti a pattanóbogarak (drótférgek) számát. Az előfordulás mértéke a talajba ásott gödrökbe (50x50x40 cm) mint csapdákba csalt lárvák száma alapján határozható meg. Az előfordulás kritikus aránya 20 lárva/m' . A vegyszeres kezelés általában nem szükséges, többnyire elegendőek az agrotechnikai beavatkozások, fő l eg a hatékony talajművelés.

Drótférgek kártétele a fokhagymán

Drótférgek kártétele a vöröshagymán

Az Athous hirtus pattanóbogár lárvája

79



Gyökérzöldségek

81


Gyökérzöldségek

Sárgarépa

Petrezselyemgyökér

Zöldpetrezselyem

Levélpetrezselyem

Pasztinák

Levélzeller

Sárga levélnyeles zeller

Zellergumó

t deskömény

82


Tartalom

Gyökérzöldségek

Fiziológiás zavarok - Szívrothadás - Zellergumók üregessége és repedése - Gyökerek elágazása - Sárgarépa gyökérzöldülése - Petrezselyemgyökér abiotikus rozsdája

88 88 89 89 89

Betegségek Vírusbetegségek

90

Baktériumos betegségek - Oszirózsák fitoplazmatikus sárgasága

91 91

Gombabetegségek - Zeller szeptóriás levélfoltossága - Altemáriás levélfoltosság - Sárgarépa feketerothadása - Egyéb raktározási rothadásos betegségek - Petrezselyem szeptóriás levélfoltossága - Sárgarépa lisztharmat - Zeller gumóvarasadása

92 92 93 94 95 96 97 98

Kártevők

- Sárgarépalégy

99

További gyökérkártevők - Sárgarépa-aknázólégy - Földi hernyójú bagolylepkék

100 100 100

Levélkártevők

101 101 101 101 102

-

Sárgarépa-levélbolha Mezei polcskák Petrezselyem levéltetű Szabadföldi gyökérgubacs-fonálféreg

83


A gyökérzöldségek termesztése

Gyökérzöldség ek

A sárgarépa termesztése Jellemzés: A sárgarépa egyik legelterjedtebb gyökérzöldség ünk. Mai kultúrfajtáit növényként megtalálható vadon élő változatából nemesítették ki. Termőhe/y:

valószinűleg

a nálunk gyom-

a sárgarépa nem különösebben igényes a termőhellyel szemben.

Talaj: Laza, átmelegedett, áteresztő és mély- lehetőleg kövektől mentes talajokat igényel. A legalkalmasabbak a homokos-agyagos, agyagos-homokos és agyagos, elegendő humuszkészlettel rendelkező talajok. Vetésforgó: A sárgarépát a gabonafélék, a hüvelyesek, a kapásnövények vagy a zöldségfélék után sorolják be. Ugyanarra a helyre csak 4-6 év elteltével soroljuk be a sárgarépát és a többi ernyősvirágú növényt. Trágyázás: A ll. vagy a lll. szakaszba soroljuk be. Nem tűri az istállótrágyával való trágyázást, amely nyomán a gyökerek elágaznak, megrepedeznek és rossz lesz a raktározhatóságuk. A tápanyagok adagjai: N -80 kg/ha, p,Q,- a talajban levő készlettől függően 4Q-150 kg/ha, K,O- a talajban levő készlettől függően BQ-200 kg/ha A jó terméshozam feltétele az elegendő kalcium, amelyet az előveteményhez vagy az őszi szántás előtt szórják ki. Vetés: A vetés időpontját a termesztett sárgarépa fajtája határozza meg. Tavasszal a lehető legkorábban az ipari feldolgozásra és a korai betakarításra szánt fajtákat vetik. Az őszi betakarításra és raktározásra szánt fajtákat koraiságuktól függően egészen júniusig úgy vetik, hogy a gyökerek a betakarítás idején ne legyenek túlérettek. A vetés módja: 1. Vetés ágyásokba: 150 cm szélesek, 4, egymástól 3Q-35 cm-re kialakított sorba vagy 3, egymástól 50 cm-re kialakított ikersorba (az ikersarok között 7 cm a távolság) kerülnek a magok; főleg a korai, csomózott fajtákat, a mélyhűtésre vagy ipari feldolgozásra szánt sárgarépát (karottát) termesztik így, feltéve, hogy kisebb méretű sárgarépát szeretnénk (Amsterdam és Nantes tipusok). 2. Vetés bakhátra-főleg a kötött talajokon van rá szükség -, a bakhátak felső részét 15 cm szélesre alakítjuk ki. A bakhátak közötti távolság lehet: -50 cm (korai Nantes típusú fajták) -?Q-75 cm - 1 sor egy bakhátra számítva (Berlicum, Flakkee típus) -2 sor egy bakhátra számítva (7 cm sortávolság) (Nantes és Chantenay vagy Berlicum és Flakkee kisebb méretű sárgarépa) Vetőmagmennyiség: Ez függ a fajtáktól, a vetésrnódtól és a sárgarépa felhasználásának céljától. A csomózott sárgarépa termesztése esetén a magszám 1,5-2 ezer (1 ,5-3 g) mag/1Om', a közvetlen fogyasztásra és a tárolásra szánt (főleg Nantes típusú) sárgarépa esetében a magszám 2-3 ezer (3-4,5 g)/1 Om', az ipari célú feldolgozásra szánt (főleg Berlicum és Nantes típusú) sárgarépa esetében a magszám 0,8-1 ,5 ezer (0,8-1 ,5 g)/1 Om'. A vetőmagszám a ?Q-75 cm-es sorközű bakhátakban az ajánlott alsó határ, míg az ágyásokban az ajánlott felső határ közelében mozog. A vetőmagszámot az 1OOO szemre számított tömeg és a csírázóképesség alapján pontosítani kell.

84


Gyökérzöldségek

A gyökérzöldségek termesztése folytatás

Növényápolás a tenyészidöben: A gyomok irtását megfelelő herbicidekkel vagy mechanikus talajműveléssei végezzük, amely során a növények tövéhez földet is töltünk, ami megakadályozza a gyökérfejek zöldülését Szárazság idején öntözni kell, főleg a korai sárgarépa és a bakháton termesztett sárgarépa esetében. A kikelő sárgarépa elegendő nedvességet igényel és érzékeny a talaj kérgesedésére. A sárgarépa fejlődése szempontjából fontos az egyenletes öntözés a tenyészidő során, a nem egyenletes vízellátás következménye a megrepedt gyökerek arányának a megemelkedése. Betakarítás: A nagy területeken történő betakarítást géppel végzik, vagy úgy, hogy a sárgarépát a száránál megragadva kihúzzák, vagy úgy, hogy az előzőleg a szárától megszabadított sárgarépát kiszántják. A raktározás előtt ajánlatos a gyökerek felületét megszárítani. A sárgarépa zöld szárát a gyökérnyaknál úgy kell levágni, hogy a gyökérfej ne sérüljön.

A zeller termesztése Jellemzés: a Földközi-tenger térségéből származó zöldségnövény, nem melegigényes, de érzékeny az éjszakai fagyokra, állandó talaj- és légnedvességet igényel. Termöhe/y: nem kedveli a túlságosan napsütötte, forró, száraz táblákat, de ideálisak számára a völgyekben kialakított, akár mérsékelten árnyékos termőhelyek. Trágyázás: istállótrágya 50 t/ha, palántázás előtt műtrágyák 0,5-0,7 t/ha, a tápanyagok következő arányában: 1,2 N : 1,O P,Os: 2,0 K,Q. Tenyészidőben szükség szerint 1-2-szer kiegészítő nitrogéntrágyázás, de ügyelni kell, nehogy túltrágyázzuk. Nitrogéntöbblet esetén a zellergumók ritkaszövetűek, rosszul raktározhatók. Vetésforpó: jellegzetesen első szakaszú termény, a jól trágyázott talajokon lehetséges a második szakaszba sorolása is. Termesztett fajták: nálunk a gumós zellert termesztik a leggyakrabban, ezen kívül a levélzellert (az egész leveleket takarítják be és szárítják) és jóval kisebb mennyiségben a levélnyeles zellert is termesztik (ennek a levélnyeleit fogyasztják). Vetés és palántanevelés: február végén 4-6 magot vetünk a nedves vetési szubsztrátumokba négyzetcentiméterenként, ezt követően finom földdel megszórjuk (a réteg vastagsága 1, legfeljebb 2 mm - a zellermag nagyon apró). Közepes tápanyagtartalmú földbe ültetjük át úgy, hogy minden palántára kb. 1Ocm' jusson. Ha termőtalaj nem steril, előkészítésekor Previcurt vagy más szert alkalmazunk a használati utasítás szerint. Rendszeresen öntözzük, de ne áztassuk át a talajt, hogy a gyökerek levegőzhessenek. A szilárd és erős palánták termesztése céljából ajánlott hőmérsékletek· fejlődési stádium éjszakai hőmérséklet nappal - borult idő 22-24 oc 18-22 oc vetéstől kikelésig 12-14 oc 18-20 oc kikeléstől és tűzdeléstől 6-10 oc 12-16 oc edzés (5-7 nap)

nappal- derült idő 24-28 oc 22-24 oc 16--20 oc

85


A gyökérzöldségek termesztése

Gyökérzöldségek

folytatás

Palántázás és öntözés: május folyamán palántázunk 50x50 vagy 40x60 cm-es kötésben. A termesztés egész ideje alatt gyakran és nagyon rendszeresen öntözzük, ha nagy mennyiségű, jó minőségű (üregek nélküli és nem ritkaszövetű) zellergumót szeretnénk. Fontos a sekély palántázás. Növényápolás a tenyészidőben: a gyomok elpusztítására megfelelő gyomirtókat alkalmazunk, vagy gyomlálunk és kapálunk. A szeptóriás levélfoltosság idő előtti elterjedését csávázott vetőmag elvetésével és még a palántázás előtt réztartalmú készítményekkel történő megelőző permetezéssel gátoljuk meg. Azokban a térségekben, ahol tömegesen fordul elő a sárgarépalégy, amennyiben lehetséges, palántázáskor granulált rovarölő szert alkalmazunk. Betakarítás: a zellergumók betakaritását nem sietjük el, mert a gumók az őszi hónapokban gyarapodnak a leginkább. Csak az erősebb fagyok érkeztével takarítjuk be a gumókat, amikor a legidősebb levelek szétterülnek a talaj felszínén és a levélnyelek hosszanti irányban megrepednek. Beásunk a növények alá, kiemeljük a földből a gumót és lerázzuk a földet a gyökerekről (soha nem ütögetjük egymáshoz a gumókat). Majd közvetlenül a gumók felszínénél eltávolítjuk a gyökereket, óvatosan lehámozzuk a leveleket és csak a tenyészőcsúcsot hagyjuk meg. A tárolásra szánt gumókat nem szabad megmosni. Levélnyeles zeller: a legfontosabb termesztési tudnivalók szinte megegyeznek azzal, amit a gumós zellerrel kapcsolatban elmondtunk, a palántázást sűrűbb kötésben kell elvégezni, hogy a levélnyelek szép egyenesen álljanak és minél fehérebbek legyenek. A korai betakarítás céljából 30x30 cm-es kötésben, az őszi betakarítás céljából viszont 30x35 cm-es kötésben ültetjük a zellert, mert nagyobb a szeptóriás levélfoltosság előfor­ dulásának a veszélye. A tenyészidő a palántázástól a betakarításig 75-80 napig tart. A csemege levélnyeleket szedjük. Levélzeller: a levélnyeles zellerhez hasonlóan 30x30 cm-es kötésben ültetjük, a tenyészidő a palántázástól a betakarításig 80-90 nap. Az egész leveleket szedjük közvetlen fogyasztás vagy ipari feldolgozás céljából. A levélzeller ültetvényét közvetlen vetéssei is kialakíthatjuk. A vetőmag mennyisége 5 kg/ha, a tenyészidő a betakarításig 120 nap körül van. A levélzeller a betakarítást követően újra hajt és a betakarítás megismételhető.

A petrezselyem termesztése Jellemzés: A petrezselyem a Földközi-tenger vidékéről származik, ahol mind a mai napig vadon is nő. Gyökeréért és zöld száráért egyaránt termesztik. Termöhe/y: A termőhely fekvését napos fekvésű területeket

illetően

nem támaszt különösebb követelményeket, jobban kedveli a szellős,

Talaj: A követelmények hasonlóak, mint a sárgarépa esetében. A kötött, süppedős talajokon a gyökereket rozsda és más betegségek támadják meg. A petrezselyem lassabban kel ki mint a sárgarépa, ezért érzékenyebb a talajon képződő kéregre és igényli az egyenletes öntözést a csírázás idején. Ezért fontos a vetés előtti jó minőségű talajelőkészítés. Vetésforgó: A vetésforgóba sorolása hasonló, mint a sárgarépánál.

86


A gyökérzöldségek termesztése

Gyökérzöldségek

folytatás

Trágyázás: A petrezselyem nem tűri az istállótrágyával történő szervestrágyázást, amely a gyökerek bokrosodásához és rozsdásodásához vezet. Tápanyagadagok: N - 40-50 kg/ha, p,Q, - 40-150 kg/ha, K>O - 80-200 kg/ha A zöld száráért termesztett petrezselyem esetében minden vágást követően nitrogénnel trágyázunk hektáronként 20-30 kg-mal számolva. Vetés: A gyökérpetrezselyem vetése nagyon hasonló a sárgarépa vetéséhez. A petrezselymet vagy 1,5 m széles, 3 soros ágyásokba vagy bakhátasan vetjük. Szárazabb körülmények között a petrezselyem csírázóképességének aránya alacsony, ezért a petrezselymet optimális nedvességi viszonyok között márciustól kell vetni. A vetés mélysége 2 cm. Aszáráért termesztett petrezselymet márciusban vagy július derekán vetik 30 cm-es sorközökben. Palántázhatjuk is. Márciusban 3-5 magot vetünk egy csoportba, a palántákat áprilisban kell kiültetni. Ezzel a módszerrel növelhető a piacra szánt friss petrezselyemzöld mennyisége. A növény gyorsabb kikelése érdekében előcsíráztatott vetőmagot is lehet használni, amivel csökkenthető a vetőmag mennyisége. Agrotechnika: Ami a gyomokat illeti ugyanazokat a vegyszeres és talajművelési beavatkozásokat lehet kombinálni, mint a sárgarépa esetében. Az alkalmazott herbicidek is hasonlóak. A petrezselyem öntözése főleg a korai fejlődési fázisban fontos. Később mértéktartóbban kell öntözni, főleg a gyökérpetrezselyem esetében, figyelembe véve az időjárás alakulását, mert a túl sok nedvesség hatására a gyökereket rozsda és egyéb betegségek támadják meg, ami rontja a minőségüket és a tárolhatóságukat Betakarítás: A gyökereket ugyanúgy takarítjuk be, mint a sárgarépa esetében. A szárításra szánt petrezselyemzöldet gépekkel takarítják be, a frissen, csomókba kötve értékesített petrezselyemzöldet kézzel szedik.

A pasztinák termesztése Jellemzés: A pasztinák a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik. Felhasználása hasonló a petrezselyeméhez, leggyakrabban levesfűszerként alkalmazzák, ritkábban salátaként vagy köretként Termőhely: A sárgarépához és

sebb,

átmelegedő

a petrezselyemhez hasonló igényeket támaszt. Legalkalmasabbak a mély, nedveés levegős talajok.

Vetésforgó: A torzsazöldségek vagy a kapások után a ll. szakaszba sorolják. A túlságosan gyomos táblák nem alkalmasak a termesztésre. Trágyázás: N - 80-1 00 kg/ha,

p,o, - 30-40 kg/ha, K>O - 80-160 kg!ha

Termesztés: Ugyanúgy vetik mint a sárgarépát és a petrezselyemet, egyenletes felületre vagy árkokba. A vetőmagszükséglet pontos vetés esetén 2-4 kg/ha, egyébként 6-8 kg/ha. A pasztinák jó minőségű talajelőkészítést és magágyat igényel. A csírázást kedvezőtlenül befolyásolhatja a talaj kiszáradása és a kapillaritás megszakadása. A gyomok elleni védelem hasonló, mint a petrezselyem esetében. Betakarítás: céljából.

késő ősszel

történik a betakarítás. A növényeket hagyhatjuk áttelelni is a koratavaszi betakarítás

87


Fiziológiászavarok

Gyökérzöldség ek

Szívrothadás

Bórhiány okozta szövetelhalás

Bórhiány okozta zavarról van szó. A legfiatalabb szívalakú levelek megrövidülnek, sárguinak és fokozatosan barnul nak. A levélnyelek és olykor az erősebb levélbordák törékenyek, hosszanti irányban repedezettek, keresztirányban varasodottak. Erősebb fertözés esetén a szív alatti szövetek elhalnak és a másodiagos mikrobiális rothadás következtében összeesnek. A gumók belsejében barna vagy barnán foltos üregek keletkeznek. A bórhiány a gyökerek megbarnulását és csúcsaik elhalását is okozza. Ennek következtében a növények kisebbek és a zeller íze keserű . A zavar kialakulásának kedvez a magas kalcium-, nitrogén- és foszfortartalom, valamint a száraz talaj . A megelőző védelem módja az egyenletes öntözés és a kiegyensúlyozott tápanyagadagolás. A bórhiányos talajokon ajánlatos a talajba vagy a növény leveleire nátrium-tetrabarátot (bóraxot) juttatni, esetleg bórt tartalmazó speciális vagy komplex trágyát alkalmazni. Bizonyos fajták jobban elviselik a bórhiányt

Zellergumók Üregessége és repedése

A zeller szivrothadása a gumó metszetén

A zellergumók repedése

A sárgarépagyökerek repedése

88

A gumók Üregessége a gumók lédús belsejében kialakult szivacsos szövetek formájában nyilvánul meg. Ha a folyamat előrehaladottabb , a szövetekben üregek képződnek. Kisebb mértékben ezek az üregek nyitottak, egészen a gumók felszínéig hatolnak és " pohárszerű" gumók keletkeznek, amelyekbe olykor a levelek is befordulnak. Az említett zavarokat mindenekelött a sok öntözés, a nitrogén-túladagolás vagy a túlságosan ritka állomány következtében bekövetkező túlzott növekedés okozza. Azonos okok idézik el ő a gumók repedését is.


Gyökérzöldségek

Fiziológiás zavarok folytatás

Gyökerek elágazása A zavar mindenekelött a köves vagy a nehéz, kötött talajokon alakul ki. A gyökérzöldséget könnyebb talajokon, vagy az ültetés előtt alaposan porhanyított talajon kell termeszteni (termesztés kimagasított laza ágyásokban). A gyökerek elágazását drótférgek, gombabetegségek, trágyák vagy gyomirtók is okozhatják, de pl. a talajban fellépő oxigénhiány is. A sárgarépa gyökereinek elágazása

Sárgarépa gyökérzöldülése A gyökerek zöldülése a klorofillképzödés eredménye. Ez vagy a gyökerek felszínén képződik és a répagyökerek ún . .,zöldfejüségének" az okozója, vagy a gyökerek belsejében termelődik. A .,zöldfejüség" esetén azok a gyökérrészek zöldülnek, amelyeket napfény ér (a föld fölött találhatók). Ez némely fajtánál (pl. a Nantes típusnál) következik be, elsősorban a kisebb levéltömeget produkáló fajtáknáL A napfénynek kitett gyökerek zöldülését gyakran ezeknek a részeknek a bíborpiros színváltozása is kíséri. Ez az antaciának képződésével függ össze, amelyek a klorofillal összevetve a hűvösebb környezetben gyorsabban termelődnek . A megfelelő megelőző védelem egyik módja a levelek növekedésének a segítése és a növények körüli talaj feltöltése. A gyökerek belső zöldülésénél mindenekelött a gyökér központi hengerének felső részei, azaz a levélnyelekhez közeli részek zöldesek. A gyökérzöldülésnek erre a formájára is bizonyos fajták érzékenyek elsősorban.

A sárgarépa gyökérzöldülése

. '

'

·Jt..,. .

......

.

Gyökérzöldülés hidegben

Petrezselyemgyöké r abiotikus rozsdája Mindenekelött a talaj felszínénél a gyökerek felszíni szövete megbarnul és repedések keletkeznek benne, amelyek igen gyakran kaput nyitnak a rothadást okozó másodiagos fertözés előtt. Jóllehet, igen elterjedt zavarról van szó , okairól keveset tudni. A zavar főleg a nehéz, tömött, levegőhiányos talajokban jelentkezik. Olykor ezt a zavart öszszefüggésbe hozzák a talaj nem megfelelő kémhatásával is (túl savanyú vagy túllúgos talajok).

Gyökérzöldülés melegben

A petrezselyemgyökér abiotikus rozsdája

89


Vírusbetegségek

Gyökérzöldségek

Vírusbetegségek (vi rózisok)

A zeller vírusos vöröslevelúsége

R'f{ · ·'·; . ".

....... ~-.·· \ '~ '

/

'

'

·,

.... ..·· '

Zellerlevél vlrusfertözése

Sárgarépalevél vlrusfertözése

Sárgarépa virusos vöröslevelúsége

90

A gyökérzöldségeknél kü l önböző vírusbetegségek fordulhatnak elő. A legelterjedtebbek a következők : sárgarépa vírusos keskenylevelüsége (Carrot thín /eaf vírus- CTLV) , sárgarépa vírusos vöröslevelűsége (Carrot red leaf vírus- CRLV), sárgarépa vírusos tarkasága (Carrot motley vírus- CMoV) és a zeller mozaikvírusa (Ce/ery mosaíc vírus - CeMV). A vírusbetegségek egyéb kórokozói közé tartozik a lucerna mozaikvírusa (AMV), a répacsúcs fodrosodásának a vírusa (BCTV), a pasztinák sárgafoltosságának a vírusa (PYFV) stb. A tenyészidő első évében , azaz abban az évben, amikor a növényeket gyökerükért takarítjuk be, többnyire csak apró torzulásokat okoznak vagy módosítják a levelek színét. Nagyobb károkat (pl. a magok képződésének az elmaradása vagy alacsony biológiai értékű magvak képződése) csak a termesztés második évében, az ún. maghozó növényekben okoz.


Gyökérzöldség ek

Baktériumos betegségek

Öszirózsa fitoplazmatikus sárgasága A kórokozó (Aster yel/ows phytoplasma) több mint 300 növényfajt támad meg. A zeller esetében egy egészen újszerű betegségről van szó, amely Csehországban először Déi-Morvaország melegebb vidékein fordult elő. A fertőzött növények levelei erősen klorotikusak (sárgák) vagy fehérek. Mivel a levélnyelek rövidek és csavarodottak, a növények az általános satnyulás benyomását keltik. Emellett a levélnyelek törékenyek, repednek és hámlanak. A sárgarépa esetében a fiatallevelek nyele klorotikussá válik, az idősebb levelek megpirosodnak vagy megbarn uInak. A fertőzött növények gyökerei alárendeltek, nagy számú finom oldalgyökérreL A virágzat esetében pedig a szaporítószervek jellegzetes módon apró levelekké alakulnak át. A betegséget kabócák terjesztik, amelyekben a kórokozó áttelel. Emellett a betegség a fertőzött növényekben is áttelelhet

Öszirózsa fileplazmás sárgaságával fertőzött zeller

Öszirózsa fileplazmás sárgasága zellerleveleken

91


Zeller szeptóriás levélfoltossága

Gyökérzöldségek

Septoria apiicola

Kórkép

Jellegzetes sárgaszegélyű foltok a zeller levelén

Tünetek: valamennyi föld feletti részen, apró (1-J mm), világosbarna foltok képződnek . A foltok sárgán szegélyezettek és a foltok elhalt szövetén, sőt, olykor rajtuk kívül is aprócska (O, 1 mm) fekete termőtestek (piknídiumok) találhatók. A foltok száma és nagysága növekedik és az erősebben fertőzött levelek elhalnak. A fertözés csak a legfiatalabb szívalakú leveleket kíméli meg. Az asszimiláló felület csökkenése és az elhalt levelek folyamatos megújulása következtében a gumók kicsik és gyenge minöségűek. A levélnyeles és a levélzeller esetében a fogyasztásra szánt részek lényegében használhatatlanok. Jelentőség: az egész világon elterjedt, s jelenleg a zeller legveszedelmesebb betegsége, amely 50-70 %-kal, vagy még ennél is nagyobb arányban csökkenti a gumók terméshozamát

Biológia

Szeptóriás levélfoltossággal fertőzött zellerlevél

Fertőzött

zellernövény

Gazdanövények: a zeller minden formája és kis mértékben a kapor is. Fejlődési ciklus: a fertözés fő forrása a fertőzött vetőmag és a fertőzött tarlómaradványok. A kórokozó a gázcserenyílásokon vagy közvetlenül a börszöveten át hatol be a növényekbe. A fertözés tünetei csak a fertőzést követő 7-8 nap elteltével láthatók. A betegség kialakulása a fiatal növényekben lassú, csak azután gyorsul fel, amikor a növények levélbe borulnak és a betegség kibontakozása szempontjából kedvezőbb mikroklimatikus feltételek jönnek létre. A tenyészidőben a betegség spórákka! terjed. Ökológia: A spórák csak akkor szabadulnak ki, amikor a termőtestek nedvesek, tehát a betegség fejlődésének a nedves időjárás , főleg az eső vagy a reggeli harmat és a helytelen öntözés kedvez. A hőmérséklet nem lényeges, amennyiben magasabb 12 °C-nál (az optimális hőmérséklet 18-20 °C}.

Védelem Közvetett ellenállóbb fajták kiválasztása, a szaporító szubsztrátumok a gazdanövények termesztésének legalább kétéves szüneteltetése ugyanazon a táblán, a megfelelő öntözés és a tarlómaradványok megsemmisítése. Ha kétséges a vetőmag megbízhatósága, ajánlatos 3 évesnél idősebb vetőanyag alkalmazása, mivel az ilyen vetőmagban a kórokozó már nem életképes. Közvetlen: a növények kevésbé hatékony réztartalmú készítményekkel vagy difenoconazollal történő kezelése. Az első beavatkozást ajánlatos június végén elvégezni, a továbbiakat az időjárás alakulása szerint. Külföldön beváll a vetőmag csávázása melegített thiramin szuszpenzióval (24 órán át 30 °C-on). A hökezelés (30 percig 47 °C-on) igen kockázatos. fertőtlenítése,

Barna foltok a sárgarépa levelén

92


Altemáriás levélfoltosság Alternaria dauci

Kórkép TLinetek: minden föld feletti részen sötétbarna vagy szürkésfekete körülhatárolt foltok alakulnak ki. Leggyakrabban azonban az idősebb leveleken találhatók, de megjelenhetnek a szárakon, a levélnyeleken, sőt a virágzalon is. A kezdetben apró (1-2 mm) foltok viszonylag gyorsan szétterjednek és összeolvadnak. Ennek következtében a levelek megsárgulnak, megbarnulnak, eltorzulnak és leszáradnak. Az erősebben fertőzött növény úgy fest, rnintha megperzselődött volna. Az erősen fertőzött növényeken csak a legfiatalabb (szívalakú) levelek egészségesek. Kezdetben a betegség gócosan terjed, késöbb a teljes ültetvény fertőződhet. A gyökerek a csökkent asszimilációs felület és az elhalt levelek folyamatos felújítása és új fiatallevelekkel történő pótlása következtében kicsinyek és gyenge minöségüek. Fiatal növények fertöződésekor (a kikelést követően legfeljebb 3 héten belül) az egész növény elpusztulhat. Kivételesen a kifejlett gyökerek is megfertözödhetnek, mindenekelött a felső részük, amelyeken már a raktározás során barnásfekete varas foltok keletkeznek. Jelentőség : az egész világon elte~edt súlyos betegség, amely nemcsak közvetlenül károsít, hanem megnehezíti vagy akár lehetetlenné is teszi a gépesített betakarítás!. A legerősebben fertőzöttek a korai vetemények, de a maghozó növények is, amelyeknek a gyökereit a betegség a virágképződés idején pusztítja el.

Altemáriás levélfoltosság tünetei a levélnyeleken

Altemáriás levélfoltosság tünetei a sárgarépa levelén

Biológia Gazdanövények: sárgarépa és édeskömény. Fejlődési ciklus: a kórokozó a fertőzött vetőroagon és a fertőzött tarlómaradványokon telel át. A vegetációs idöszakban a szél és az esővíz terjeszti a betegséget. Ökológia: a betegség kialakulása és te~edése szempontjából a néhány napig tartó esős, meleg (24 •c fölötti hőmérséklet) idő az optimális. Ilyen körűlmények között, főként a vegetációs idő második felében a betegség igen gyorsan te~ed.

A folt részlete

Védelem Közvetett: betartani a gazdanövények termesztésénél a megfelelő vetésforgót Oegalább 3 évig nem termeszteni ugyanazon a táblán), a növényeket szellős és napos helyen termeszteni, egészséges vetőmagot használni, nagyobb egyedtávolság, csak korlátozott öntözés és a tarlómaradványok megsemmisítése. Némely fajták ellenállóképessége nagyobb. Közvetlen: a vetőmag csávázása captánnal vagy iprodionnaL A vegyszeres védelem (réztartalmú készitmények vagy mancozeb), permet formájában csak a magtermő növényeken alkalmazható. Az első kezelést a virágzás előtt, a másodikat az elvirágzást követően végzik.

Altemáriás levélfoltosság sárgarépán

93


Sárgarépa fekete rothadása

Gyökérzöldségek

Alternaria radicina

Kórkép Tünetek: a kikelő csíranövények eidöléséért ez a kórokozó is felelős, ami a szik alatti szár (hypokotyl) és a gyökér feketedésében nyilvánul meg. A tenyészidőben a leveleken, de a levélnyeleken, a szárakan és a virágzaton is élesen behatárolt, apró, barna vagy fekete nekrotikus fo~ok keletkeznek, amelyek fokozatosan szétterjednek. Ennek következtében elsősorban az idősebb levelek elhalhatnak. A fejlett gyökereken fekete, besüppedt foltok képződnek. A fertőzött szövet úgy fest, mintha elszenesedett volna. Elsősorban a gyökerek felső részei fertőzöttek, de igen gyakran a csúcsaik is. A fertőzött zeller gumóinak a felszínén rozsdásbarna repedések vannak. Igen hasonló tüneteket okoz a Phoma apiicaJa nevű gomba is, amely a zellergumók varasodásának az okozója. Jelentőség: az egész világon elterjedt betegség és a sárgarépa gyökerek leggyakoribb és legsúlyosabb raktározási rothadása. A maghozó növények esetében terméshozam-csökkenéssei és a vetőmag minöségének romlásával jár. Fekete besüpped! foltok a gyökércsúcson

Biológia Gazdanövények: mindenekelött a répa, de a zeller, a petrezselyem, a pasztinák, az édeskömény, a kömény, a kapor és az ernyősvirágzatú­ ak (Apiaceae) családjának néhány további faja is. Fejlődési ciklus: a fertözés legfőbb forrása a fertőzött vetömagvak, továbbá a fertőzött gyökerek és a tarlómaradványok. A levelekről az esővel vagy az öntözővízzel jut el a fertözés a gyökerekre. Gazdanövény hiányában a kórokozó szaprofitaként akár hét évig is életben marad a bomló növényi maradványokon. Ökológia: a vegetációs idöszakban a betegség főleg nedves időben terjed, a raktározás során pedig az élettanilag túlérett és a mechanikusan sérült gyökerek fertözödnek, de hozzájárulnak a betegség terjedéséhez a nem megfe l e lő raktározási körülmények is. Feketerothadásos fertőzés a gyökérnyakon

Védelem

A feketerothadás tünetei

94

Közvetett: a hosszantartó raktározásra szánt fajták kiválasztása, a vetésforgó következetes betartása (a gazdanövényeket ugyanazon a parcelIán leghamarabb csak 4 év múlva termesztenil és csak az élettanilag nem túlérett, egészséges és ép gyökerek raktározása optimális körülmények között (a hőmérséklet 0-1 •c, a levegő páratartalma 90-95 %, a szellözés közepes erősségű). Közvetlen: a vetőmag csávázása captánnal vagy iprodionnal. A vegyszeres védelem permet formájában (réztartalmú készitmények vagy mancozeb) csak a maghozó növények esetében alkalmazható. Az első kezelést a virágzás előtt, a másodikat az elvirágzás után kell elvégezni.


Gyökérzöldségek

További gombabetegségek

Egyéb raktározási rothadásos betegségek Az Alternaria radicina nevü gomba mellett, amely a fekete rothadás okozója, más gombák is okozhatnak raktározási rothadást. Ezeknek a rothadásoknak a tünetei a kórokozók típusától függenek. A szürke gombaszövedékkel kísért jellegzetes szürkerothadást a Botryotinia fucke/iana (anamorfa Botrytis cinerea) nevü gomba, a fehérpenészes rothadást pedig a Sclerotinia sclerotiorum okozza; ennek során nemcsak bőséges vattaszerű gem baszövedék képződik, hanem a szövetek puha, kásás anyaggá alakulnak át. A Helicobasidium brebissonii (anamorfa Rhizoctonia crocorum) gomba a gyökerek olyan rothadásáért felelős , amelyet nemcsak a szövetek felszínén kialakuló bársonyos lila gem baszövedék kialakulása, hanem a belső szövetek intenzív lila színe (ún. lila gyökérrothadás) is jellemez. A jellegzetes kékrothadást a Penici/lium penészgomba-nemzetség néhány képviselője okozza. A raktározási rothadásért a következő gombák is felelősek: Rhizopus stolonifer, Pythium spp., Thanatephorus cucumeris (anamorfa Rhizoctonia so/am), Mycocentrospora acerina és az Intersanilia pastinaccea (mindenekelőtt a pasztinákon és a kapron). A mcsott és csomagolt sárgarépa forgalmazásával kapcsolatban nálunk is új betegségek terjednek, mint a kráteres rothadás (Athe/ia arachnoidea anamarta Rhizoctonia carotae) és a gyökerek felületi feketedése (Cha/ara thie/aviodies) . Számos raktározási rothadás ellen nyújt megbízható védelmet a Coniothyrium minitans és Trichaderma harzianum hiperparazita gombák még vetés előtti, talajban történő alkalmazása.

Penészes (Penicil/ium) rothadás

Fehér vattaszera micélium a gyökér felületén

A Rhizopus nigricans gomba fertőzésa nyomán jelentkező rothadás sárgarépán

Szkleróciumok pán

képződ ése fertőzött

sárgaré-

95


További gombabetegségek

Gyökérzöldségek

folytatás

Petrezselyem szeptóriás levélfoltossága

Petrezselyem szeptóriás levélfoltossága

96

Noha ez a betegség mindenütt elterjedt, ahol petrezselymet termesztenek, tájainkon nem régóta okoz gazdasági szempontból is jelentösebb károkat A kórokozó egy gomba, a Septoria petroselini, amely a petrezselyem levelein és levélnyelein szürkés, barna szegélyű foltokat okoz. Elsősorban a foltok felszínén jóllátható a nagy számú, apró, fekete termőtest (piknídium). Ezek a fertőzött magvakon is előfordulnak . A foltok határa éles és fokozatosan növekednek. Az erősebben fertőzött növényeken fokozatosan elhalnak az idősebb levelek és csak a legfiatalabb levelek maradnak egészségesek. A levélfelület redukciója következtében csökken a gyökerek nagysága. A fertözés legfőbb forrása a fertőzött vetőmag és a földeken maradt fertőzött tarlómaradványok. A veteményben a betegség mind a légáramlattal, mind az esőcseppekkel terjed. A betegség terjedésének kedvez a hűvösebb és nedvesebb i dőjárás . A gomba a petrezselyem mellett a gyomnövénynek számító mérges ádázt (Aethusa cynapium) is megfertőzi . Alapvető agrotechnikai eljárás a petrezselyemültetvények kellő térbeli elkülönítése és az előző évi parcelián a petrezselyem több éves szüneteltetése, valamint a mérges ádáz (Aethusa cynapium) nevű gyom következetes kiirtása. A legfontosabb védelem azonban az egészséges vagy a megfelelő módon csávázott (captan, iprodione) vetőmag alkalmazása. Noha nálunk nem ismeretes speciális vegyszeres védelem, amelyet a vegetációs idöszakban alkalmazni lehetne, elméletileg felhasználhatók a zeller szeptóriás levélfoltossága ellen ajánlott készitmények.


Gyökérzöldségek

Sárgarépa lisztharmat Erysiphe herac/ei

Kórkép Túnetek: minden föld feletti részen (a leveleken, a levélnyeleken, a szárakon, a virágzatokon és a magvakon) a kórokozó fehéres lisztszerű bevonala (lisztharmat) képződik. A legerősebben a levelek felső oldalai fertőzöttek . A felbőr sejtjeinek károsodása következtében a megtámadott részek szürkészöldre színezödnek. A gombabevonatokon késöbb igen apró (O, 1 mm), gömb alakú termőtestek (kleisztotéciumok) jelennek meg, amelyek tiszta fehérről piszkos szürkére változtatják meg a bevonatok színét. A fertőzött levelek lassabban nőnek , elvesztik turgorukat (belső feszességüket) és törékenyek. A fertőzött növények kisebb termetűek és kisebb, rossz minöségű gyökereket hoznak. A magvak fertözése eselén (mindenekelött a petrezselyemnél} jelentösen csökken a terméshozam és a magvak minösége is. A betegség főleg száraz és forró nyarak idején jelentkezik tömegesen. Jelentkezés: a betegség egyre gyakoribb és súlyosabb. A legnagyobb károkat a maghozó növényeken okozza. Napjainkban a sárgarépát rendszeresen megtámadja, a petrezselyemben pedig gazdaságilag is számottevő kárt okoz. Az erősebben fertőzött szár bizonyos tenyészállatoknál (mindenekelött a házinyúl nál} bélkólikát okoz.

Biológia

Lisztharmatfertőzés

Fertőzött

a petrezselyem levelén

petrezselyem levélnyelek

Gazdanövények: a termesztett növények közül elsősorban a petrezselyem és a sárgarépa, de a pasztinák, az édeskömény, az ánizs, a koriander, a kömény, a kapor, a turbolya és a zeller is. Ezen kívül az ernyős­ virágzatúak (Apiaceae) széles köre. Fejlődési ciklus: a kórokozó termőtestek formájában telel át a fertőzött tarlómaradványokon és a rnagvakon, s ezekből tavasszal ivaros spórák (aszkospórák) szabadulnak fel. A vegetációs idöszakban ivartalan spórákka! (konídiumokkal} terjed. A kórokozó jellegzetes ektofita, azaz csak a növények felszínén él és a börszövet sejtjeibe csakis hausztóriumaival hatol be. Ökológia: a betegség terjedésének a váltakozó légnedvesség, a magasább hőmérséklet és a nitrogén túltrágyázás kedvez.

Védelem Közvetett a gyökérzöldségek térbeli elkülönítése más gazdanövényektöl, a nitrogén megfelelő adagolása, mélyszántás (ill. ásás), valamint a tarlómaradványok tökéletes megsemmisítése. A megfelelő öntözés és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás korlátozza a lisztharmat előfordulá­ sát és elősegíti a fertőzött növények regenerálódását (az új levelek fejlödését). Az egyes fajták érzékenysége a lisztharmattal szemben eltérő. Közvetett a fogyasztásra szánt és a maghozó növények egyaránt kezelhetőek szervetlen és szerves alapú ként tartalmazó készítményekkel.

Lisztharmatfertőzés

a sárgarépa levelén

97


Zeller gumóvarasadása

Gyökérzöldségek

Phoma apiica/a

Kórkép

Zeller gumóvarasodása

Tünetek: a gyökereken és a gumóken rozsdabarna foltok keletkeznek, amelyek alapján ezt a betegséget olykor "gyökérrozsdásodásnak" is nevezik. A foltok fokozatosan növekednek és a fertőzött szövetek varasodnak és megrepedeznek. Ennek következtében a fertőzött gumók aprók, satnyák és más módon is eltorzultak. A fertőzött szövetekben termőtestek (piknídiumok) képződnek . Ezek leginkább a külső (legidősebb) leveleken láthatók, amelyek ennek következtében fonnyadnak. A fertőzött szöveteket gyakran másodlagosan mikroorganizmusok, mindenekelőtt baktériumok támadják meg, amelyek nedves rothadást okoznak. A betegség többnyire már a tenyészidőben jelentkezik, de a raktározás során is terjedhet. A zellernél hasonló tüneteket okozhat az Alternaria radicina nevü gomba is. Jelentőség: a betegség mindenekelőtt a zellergumók tárolásakor okoz jelentős veszteségeket.

Biológia Gazdanövények: a zeller (a gumós, a levélnyeles és a leveles zeller) mellett a sárgarépa, a pasztinák, a petrezselyem és kömény is. Fejlőd é si ciklus: a kórokozó termőtestek formájában telel át a magvakon és a fertőzött tarlómaradványokon (mindenekelőtt a gyökereken). Ökológia: a betegség előfordulásának kedvez a levegő magas páratartalma és az alacsonyabb talaj hőmérséklet , a növények mechanikus sérülése és a kiegyensúlyozatlan tápanyagbevitel (elsősorban a nitrogénfölösleg). Az elegendő mennyiségü bór korlátozza a betegséget.

Védelem Közvetett a vetőanyag fertőtlenítése, megfelelő, nem fertőzött parcellák kiválasztása, vetésforgó (gazdanövényeket ugyanazon a táblán leghamarabb 4 év után termeszten i), kései ültetés, a fejlődés első fázisaiban korlátozni az öntözést, a tarlómaradványok megsemmisítése, egészséges vetőmag alkalmazása és a raktározás optimális feltételeinek a kialakítása (hőmérséklet 0-1 •c, légnedvesség 90-95 %, valamint közepesen erős szellőzés , amely meggátolja a vízgőz lecsapódását a gumók felszínén). Közvetlen: nincs kidolgozva.

98


Gyökérzöldségek

Sárgarépalégy Psi/a rosae

Kártétel Tünetek: a fiatal növények megsárgurnak és elhalnak. Akarógyökér felszínén, elsősorban az alsó harmadában kívülről rágási járatok láthatók, bennük légylárvákkal (nyüvekkeQ. A zellergumók lila színüvé válnak. A fertőzött idősebb zeller- és petrezselyemnövények levelei megsárgulnak. Jelentőség: a sárgarépa és a zeller oly mértékben fertőződhet , hogy a zöldség értékesíthetetlenné válik. A fertőzött növények a raktározás során elrothadnak. Fontos, rendszeresen előforduló kártevő .

Sárgarépalégy lárva

Biológia Gazdanövények: sárgarépa, zeller, pasztinák, petrezselyem és az ernyösvirágzatúak családjának néhány további, vadon termő faja. A nősté­ nyek a tápnövény közelében a talajba rakják petéiket. Az első két vedlésig a lárvák az oldalgyökereket rágják, a harmadik lárvastádiumtól kezdve a karógyökeret támadják. A fertőzött gyökérben vagy a talajban bábozódnak. Augusztusban rajzanak a második nemzedék imágói. Ökológia: az imágók a magasabb növények (pl. a bokrok, a kukorica) árnyékát igénylik. Rossz repülők. A nyüvek és a bábok a talajban érzékenyen reagálnak a szárazságra. A !árvákat a trágyaholyvák és a futrinkák fogyasztják. A lárvákon és a bábokon a Kleidotoma nemzetség parazita darazsai, a Chorebus gracilis fürkészdarázs és egyebek élösködnek. Az imágókat az Entomophthora muscae nevü gomba fertözi.

Sárgarépalégy kártétele

Védelem Közvetett: a gyökérzöldséget csak 3-5 évenként besorolni ugyanarra a parcellára. Az új ültetvényeket a múlt éviektől a lehető legmesszebbre kialakítani, és minél távolabb az árnyékot adó növényektől és ha lehet, nagyobb táblákon (a fertözés csak a szélekre korlátozódik). Kiirtani a gyomot, amely a kártevő számára kedvezően alakítja a mikroklímát. Eltávolitani a tarlómaradványokat és a fertőzött gyökere ket. Közvetlen: a kisebb parcellákon szövetlen texiniával letakarni a növényeket. Gyérebb előfordulás eselén sárga ragadós lappal összefogdesni az imágókat Külföldön az első nemzedék legyeiből kritikus számnak az egy fogólapra jutó napi 1 darabot veszik, a második nemzedék esetében pedig 0,5 darabot. Ha az előfordulás ezt az értéket túllépi, nagyobb területeken diazinon-alapú granulátumot kell alkalmazni. Figyelem, a sárgarépalégy némely rovarölő szerrel szemben rezisztens!

Sárgarépalégy kártétele petrezselyemgyökéren

Sárgarépalégy kártétele sárgarépagyökéren

99


További

gyökérkártevők

Gyökérzöldség ek

Sárgarépa-aknázólégy (Napomyza carotae) A sárgarépa gyökérfejének felszíne alatt rágott járatok apró légylárvákkaL A járatok végén a lárvák bábozódnak. A zeller leveleiben a lárvák a levélnyelek tövénél aknáznak. A lárvák által megtámadott pontok másodlagosan rothadnak. A nőstények tojócsövükkel felszúrják a tápláló növények leveleinek fonákját és szfvogatják a sérülésen előbukkanó növényi nedvet. A szúrás helyein kb. 1 mm nagyságú fehér foltok találhatók. A fajnak két nemzedéke van. Az első májusban és júniusban, a második augusztusban és szeptemberben károsít. A második nemzedék !árvái a sárgarépában aknáznak, a levélnyelek tövénél.

Védelem

Sárgarépa-aknázólégy zellerlevélen

Eltávolítani a fertőzött sárgarépát a raktározás előtt, új ültetvényeket kellő távolságra telepíteni az előző éviektő L Granulált rovarölő szerek alkalmazásaszinte teljesen hatástalan.

Földi hernyó jú bagolylepkék (Agrotis spp.) Csupasz, akár 5 cm hosszú, nappal a talaj felszíne alatt megbújva élő hernyák (mocskospajor). A későbbi vedlési fázisok hernyói a növények gyökérnyakát károsítják, a fiatal növények gyakran a gyökérnyakuknál teljesen át vannak rágva. Helyileg fontos gyökérzöldségkártevők , amelyek néhány nap alatt képesek megtizedeini az ültetvényt A hernyák kikelésekor alkalmazott célirányos öntözés csökkenti a bagolylepkék állományát. Megelőzés céljából a peték ellen bevált a Trichogramma petefémfürkész-nemzetség alkalmazása. Egyéb információk a Soktápnövényü kártevök c. fejezetben.

Bagolylepkék rágásnyomai sárgarépán

Vetési bagolylepke hernyója

100


Gyökérzöldségek

Levélkártevők

Sárgarépa-levélbolha (Trioza apicalis) A megtámadott növények levelei erősen fodrosadottak és összetekertek. Eközben a levelek zöldek maradnak. Az erősen fertőzött növények fejlődéseleá ll és a gyökér ceruzavékony marad. A kártevő a sárgarépát, a köményt, a kaprot, a petrezselymet és az ernyősvirágzatúak néhány további, vadon élő faj át támadja meg. A leveleken az imágók a levéltelvekre emlékeztetnek, tőlük eltérően azonban a szemük színe piros és ugranak. A lárvák a liszteskék !árváira hasonlítanak, de azoknál nagyobbak és a testüket széltében viaszos izzadmányok fehér koszorúja övezi. Az imágók a fák, mindenekelőtt a tűlevelűek kérgében telelnek át, és májusban innen repülnek át a gazdanövényekre. Itt petét raknak és kifejlődnek a lárvák. A sárgarépa-levélbolhának évente csak egy nemzedéke van .

Sárgarépa-levélbolha kártétele sárgarépa levélen

Védelem Manitoring céljából vagy sárga ragadós lapot használnak (külföldön a következő küszöbérték érvényes: több mint 12 imágó egy rovarfogón egy hét alatt), vagy megszámolják (gondosan!) az imágókat az ültetvény egy folyóméterén. Kritikus mennyiségként méterenként 50 egyed van megadva. Közvetlen védelem céljából pl. fenitrotion-alapú rovarölő szert lehet alkalmazni. Mezei polcskák kártétele zellerlevélen

Mezei poloskák (Miridae) Amennyiben a politág mezei polcskák nagyobb mennyiségben fordulnak elő , szívogatásuk következtében a zeller, a petrezselyem, a sárgarépa és az édeskömény legfiatalabb szívalakú levelei torzulnak, szöveteik sérülnek, végül elpusztulnak. Másodlagosan a megtámadott növények osztódószövetei rothadásnak indulnak. A levéltövekből a rothadás átterjedhet a gyökérre, illetve a gumókra. A mezei poloskák elleni védelem egyelőre aszintetikus piretroidok alkalmazására korlátozódik. Galagonya-gubacstetű (Dysaphis crataegl) Petrezselyem-levéltetű (Dysaphis apiifalia ssp. petroselim)

A gyökérnyakat, a gyökereket és a levélnyelek tövét szürkésfehér levéltetvek támadják meg. Elsősorban a fiatal növények fertőződnek , amelyek ennek következtében elpusztulnak. Magyarországon a petrezselyem-levéltetű a fontosabb kártevő . E levéltetvek téli gazdanövénye a galagonya. A fajokon az Aphidius levéltetű-fürkészek é lősködnek. Védelem céljából pirimicarb-alapú készítmények használhatók.

Galagonya gu bacstetű a gyökércsúcson

101


Szabadföldi gyökérgubacs-fonálféreg

Gyökérzöldségek

Meloidogyne hapla

Kártétel

Me/oidogyne hapla sárgarépán

Tünetek: az elsatnyuló növények gócokban fordulnak elő . A karógyökerek rövidek maradnak és "bajuszosodnak". A növények korábban elhalnak. A gyökérrendszer satnyul, a gyökereken gombaszövettel kitöltött gubacsok találhatók. Jelentősé g: tömegesebb előfordulás esetén csökkenti a zöldségfélék terméshozamát Káros mennyiségben csak lokálisan fordul elő , elsősorban a melegebb években.

Biológia

A szabadföldi gyökérgubacs-fonálféreg kártétele a sárgarépa gyökerén

Gazdanövények: sok termesztett növényfaj. A sárgarépán, a zelleren, a salátán, a burgonyán, a feketegyökéren , az uborkán és a paradicsomon okoz jelentős károkat Fejlődési ciklus: a lárvák hegyükkel behatolnak a gyökerekbe. Váladékaikkal gubacsok képzésére kényszerítik a gyökereket Az ivarérett nőstények megdagadnak és a gubacsok zselés anyagába kb. 500 petét raknak. A petékből l árvák kelnek ki, amelyek további növényeket képesek megfertőzni. A peték hosszabb ideig életképesek maradnak a talajban is. Ökológia: a peték és a lárvák Ooc alatt is képesek áttelel ni a talajban. A Meloidogyne nem be tartozó fonálférgek kártékony elszaporodásához magasabb hőmérsékletre van szükség. A fonálférgek terjedésének optimális talajhőmérséklete 20-25 oc. A gabonafélék és a kukorica antagonista növények. A !árvákat az Arthrobotrys nem gombafajai pusztítják, további patogének: G/omus fasciculatum, Myrothecium verrucaria, Pasteuria penetrans. A fonálférgeket különböző talajlakó ragadozó ízeltlábúak is pusztítják.

Véde lem Közvetett olyan növények beiktatása, amelyek nem gazdanövényei a fonálférgeknek, pl. a gabonafélék, a kukorica, a répa. Boronálás és a fertőzött gyökerek megsemmisítése, intenzív szervestrágyázás. Az üvegházakban lehetőleg minél alacsonyabb talajhőmérsékletet kialakítani. Közvetlen: vegyszeres nematocidok alkalmazása az üvegházakon kívül egészségügyi és ökológiai okokból nem lehetséges. Az üvegházakban az Arthrobotrys nembe tartozó gombák segítségével végzik a biológiai védelmet. Az üvegházi talaj átgőzölögtetése 1-2 évre ugyancsak megoldhatja a problémát.

102


Tökfélék

103


Tökfélék

Csemegeuborka

Szabadföldi salátauborka

Üvegházi Slilátauborka

Sárgadinnye

Görögdinnye

Tök

Patisszon (csillagtök)

Sárga cukkini

Zöld cukkini

104


Tartalom

Tökfélék

Fiziológiás zavarok - Magnéziumhiány -A termések eltorzulása - Nitrogén-fölösleg -A levelek összedörzsölődése -A termések megkeseredése

108 108 108 109 109

Betegségek Vírusbetegségek -Az uborka mozaikvírusa -A cukkini sárgamozaikvírusa -A görögdinnye mozaikvírusa

110 11 o 11 o 11 o

Baktériumos betegségek - Szögletes levélfoltosság

111 111

Gombabetegségek - A levelek és a szárak elhalása és a termések feketerothadása - Lisztharmat - Kabakosok peronoszpárája - Altemáriás levélfoltosság - Dinnye fenésedése - Kabakosok kerenispárás levél- és termésfoltossága - Kabakosok kladospáriumos mézgás varasadása - Kabakosok rothadása

112 112 113 114 116 116 116 117 118

Kártevők

Levélkártevők

-

Uborka-levéltetű

Közönséges takácsatka Nyári káposztalégy Tripszek Mezei poloskák Üvegházi liszteske Bagolylepke hernyák

Gyökérkártevők

- Földi hernyájú bagolylepkék hernyái

119 119 119 119 120 120 121 121 122 122

105


A tökfélék termesztése

Tökfélék

Jellemzés: A tökfélék közül számos uborkafajt (üvegházi salátauborkát hajtatás céljából- kígyóuborkát, szabadföldi salátauborkát, el rakni való v. csemegeuborkát ), dinnyét (sárga- és görögdinnyét) és a tökfélék széles körét (cukkinit, étkezési tököt, patisszont, lopótököt, dísztököt) termesztenek. Termőhely,

talaj: Az egész csoport, kivált az uborka- és a dinnyefélék talaj- és éghajlati igényei igen magasak. Magas hőmérsékletre, és relatív páratartalomra, humuszos, lúgos és porhanyós, tápanyagokban gazdag talajokra van szükségük. Fontos, hogy a talaj elegendő jól felvehető tápanyagat tartalmazzon, mert gazdagon teremnek és intenzíven fogyasztják a talajban található tápanyagkészletet. Érzékenyek a megfázásra, a hőmér­ séklet 1Ooc alá süllyedése már élettani zavarokat okoz. Az intenzív termesztés öntözést igényel. Vetésforgó: A tökféléket számos talajlakó patogén gomba és gyökérféreg fertőzheti. A szabadföldi termesztés esetén legalább négy évig nem ültetünk ugyanarra a helyre tökféléket Jól reagálnak az istállótrágyára, ezért lehetőleg az első szakaszba soroljuk be őket. Jó elővetemények a torzsazöldségek, a cukorrépa, a herefélék, a mézontófű (méhvirág), de a kalászosok is. Ügyelni kell az előveteményekből visszamaradó herbicidmaradványokra, amelyekre a tökfélék nagyon érzékenyek (pl. chlorsulfuron, clopyralid). Egyáltalán nem alkalmasak a hideg termőhelyek, ahol a virágok és a termések is idő előtt lehullanak és a levélbetegségek gyorsan terjednek. A huzatos (széljárta) termőhelyek ugyancsak alkalmatlanok, mert a levelek egymáshoz dörzsölödve megsérülnek és nagy a vízkipárolgás is. Vetés és a tenyészidőben történő növényápo/ás: Az uborka és a tökfélék vagy helyre vethetők, vagy palántázhatók. Április végén, május elején, legkésöbb június közepéig vetik, a salátauborka esetében 1,2-1 ,4 m-es sortávolság ban, a sorokban 0,3 m-re, a konzervuborka esetében 1-1 ,2 m-es sortávolság ban, a sorokban 0,2-0,3 m-re. Az uborka termesztése szempontjából a kései júniusi időpont is alkalmas lehet pl. a spenót, a fejessaláta vagy a korai burgonya után. Ezek a júniusi vetések gyorsan ki kelnek, az ültetvény egészségi állapota többnyire jó és a betakarítás olyankor történik, amikor a korai vetemények már beértek. Azonban 20-30 %-kal kisebb terméshozammal kell számolni. A kikeléstől a növények megkötéséig gyomlálni is kell. A tökfélék igényesek a nitrogéntrágyázással szemben, de nem tűrik a nagyobb műtrágyakoncentrációt és nagyon érzékenyek a klórt tartalmazó készítményekre. A kálium-kloridból felszabaduló klór negatívan befolyásolja a növények csírázását. Nitrogéntrágyázás esetén 150-200 kg N/ha mennyiséggel számolunk (az alacsonyabb adagot szervestrágyázáskor alkalmazzuk), amit három egyenlő részre osztunk: 1/3 részt a vetés előtt, 1/3 részt a valódi levelek megjelenésekor, a maradék 1/3 részt a virágzás előtt és a teljes virágzás idején juttatjuk a talajba, lehetőleg karbamid formájában. A nitrogén döntő módon befolyásolja a fejlődést, a terméshozamct és a termés minősé­ gét. A nitrogéntöbblet ugyanakkor csökkentheti a nőivarú virágok számát és üreges termések kialakulását okozhatja. A salétromos formában adagolt nitrogén nagyobb számú hímivarú virág megjelenését okozza. A káliumot, tekintettel a klór nagy toxicitására célszerűbb szulfátként a talaj ba juttatni. A tökfélék tápanyagellátásában nagy szerepük van a nyomelemeknek és a magnéziumnak is. Pl. a rézhiány a virágok rossz fejlődésében és torzulásában nyilvánul meg. Egészen különleges szerepe van a molibdénnek. A molibdénhiány következtében elhal a tenyészöcsúcs, a levelek pereme lefelé görbül és megsárgul. Praktikus és a tenyészidőben célszerű nyomelem-kempiexet tartalmazó műtrágyával kiegészítő trágyázást alkalmazni, mégpedig öntözéssel, amennyiben csepegtető öntözést alkalmazunk, vagy levéltrágya formájában.

106


Tökfélék

A tökfélék termesztése folytatás

Az ültetvényt előnevelt palánták kiültelésével is létrehozhatjuk, különösen az ún. Vertiko-rendszer és a salátauborka esetében. A Vertiko-rendszer, az uborka ún. függőleges vezetésű, támasztékon történő termesztése. Ennek előnye a kevésbé munkaigényes betakarítás, a termések nagyobb tisztasága, a magasabb terméshozam, a termések jobb minősége (a torzult és a görbe termések kisebb arányú előfordulása), a növények gyorsabb száradása és a hatékonyabb vegyszeres védelem. Hátránya viszont a támasztórendszer kialakításával kapcsolatos többletkiadások, a növények könnyebb mechanikus károsodása a szél következtében és a kézimunka nagyobb aránya (a szerkezet építése, a hajtások vezetése, kikötése). Palántanevelés: A vetőmagot vetési szubsztrátumot, vagy még jobb, ha semleges agroperlitet tartalmazó kis ládákba vetik. 7-1 Onap alatt a növényeknek csíraleveleik fejlődnek és palántaágyakba vagy cserepekbe ültetik át őket. A palántaágyakban az árkok optimális átmérője 6 cm. 2-3 hét elteltével a palántáknak 1-2 valódi levelük van és kiültetésre alkalmasak. A palántanevelés szempontjából a 15-20 oc-os hőmérséklet az optimális. Az uborka termesztése üvegházakban, fó/iasátrakban: Az ültetvényeket kizárólag palánták kiültelésével hozzák létre. Többféle - virághálós, zsineges, ikersoros és ehhez hasonló - vezetési mód ismeretes; a kiegyensúlyozott és jó minőségű termés érdekében kicsipkedik az oldal hajtásokat, esetleg megmetszik a növényeket. Betakarítás: Valamennyi tökféle esetében az időben elvégzett, intenzív betakarítás serkenti az újabb termések fejlesztését. Ezért van szükség a deformálódott és a károsadott termések időben elvégzett betakarítására is. A terméseket elővigyázatosan szedik, nehogy károsadjanak vagy megsérüljenek a növények.

107


Fiziológiás zavarok

Tökfélék

Magnéziumhiány

Az uborka leveleinek magnéziumhiány okozta károsodása

Főleg az i dősebb leveleken, az erek között megsárg ulnak a szövetek. Ránézésre a levelek úgy néznek ki, mintha takácsatkák kárositatták volna. A komolyabb tünetek esetén, amelyek mindenekelött a sárgadinnyén figyelhetők meg, az erek közötti szövet megbarnul, szertefoszlik és a levelekből csak a legvastagabb erek maradnak meg. A zavart fokozza a nitrogén-fölösleg és a talaj alacsony pH-értéke. A tünetek markánsabbak a homokos talajokon. A zavar megelőzése céljából dolomitos mészkövet adagolnak és az akut magnéziumhiányt speciális levéltrágyák alkalmazásával lehet megszüntetni.

A termések eltorzulása

A magnéziumhiány erőteljesebb tünetei

t''\

\ '

.

' l·"''

Az uborka terméstorzulása tökéletlen beporzás következtében

A termések eltorzulásának számos oka van . Ezek egyike a száraz i dőjárás vagy az alacsony hőmérséklet. Gyakori ok a beporzás során jelentkező zavar. Ha a parthenokarpiás (magot nem hozó) fajtáknál megtörténik a beporzás, magvak és termések alakulnak ki bennük, amelyek e l sősorban a virágvégeken meghíznak (ún. pálcikatermések). Hasonló tünetek figyelhetők meg azoknál a fajtáknál, amelyeknek szükségük van a beporzásra, de erre csak korlátozott mértékben kerül sor (a porzós virágok hiánya, beporzók hiánya, a bibe beszáradása a magas hőmérséklet, a pollen csomósedása a hűvös idő következtében). A beporzás elmaradásakor termések egyáltalán nem képzödnek vagy közvetlenül az elvirágzás után lehullanak.

Nitrogén-fölösleg A levélperemek elhalása a növények többségénél káliumhiányra utal.

Az üvegházi uborka esetében viszont ez a tünet túlnyomórészt a tápanyagban található nitrogén-fölösleggel függ össze. A levélperemek elhalása úgy következik be, hogy a fölösleges víz cseppkiválasztással (guttációval) távozik, amely ezt követően elpárolog . Ezáltal a peremi szövetekben felszaporodnak a vízben eredetileg oldott, de el nem párolgott anyagok. Az anyagok nagy koncentrációja aztán fitotoxikusan hat és a szövetek elhalását okozza.

Az uborka nitrogéntöbblet következtében kialakult levélkárosodása

108


Fiziológiás zavarok

Tökfélék

folytatás

A levelek

összedörzsölődése

Noha a tökfélék levélszövetei törékenyek és hajlamosak mindenféle mechanikus sérülésre, felszínüket éles szőrök borítják. A légmozgás hatására egymáshoz súrlódó - elsősorban fiatal - levelek szövetei megsérülnek, ami elhalványulással vagy megbarnulással jár, sőt olykor a levelek ki rojtosodnak vagy elszakadnak. Hasonló tünetekkel jár a homokos talajból származó, a szél eróziójának hatására felszabaduló homokszemesék roncsoló hatása vagy a fólia súrlódása a levelekhez.

A termések megkeseredése Genetikai eredetű zavarról van szó, amely a Cucumis, Cucurbita és Lagenaria nemzetségek vagy fajok terméseinek (vagy csak bizonyos részeik) cucurbitacein-tartalmával függ össze. Az említett vegyületcsoport mennyiségét növelik a stressztényezők , mint a tápanyagfelvétel zavarai , a hőmérsékletingadozás, a rendszertelen öntözés, a betegségek vagy a kártevők okozta zavarok stb. Az uborkák újabb változataiból , főleg a hajtatott fajtákból a termések megkeseredését már genetikailag eltávolították. A betőzni való uborkák megkeseredése már nem jelent olyan nagy gondot, mivel a megkeseredés a konzerválással megszűnik.

Az uborka leveleinek szél okozta mechanikus sérülése

109


Vírusbetegségek

Tökfélék

Az uborka mozaikvírusa

Uborka mozaikvírusával és a cukkini sárga mozaikjával fertőzött növény

Virusos mésein

sárg amoza ikfertőzés

az uborka ter-

Az uborka mozaikvírusa (Cucumber mosaic virus- CMV) széles körben politág (több mint 800 gazdanövény) és könnyen fertőz . A leveleken és a terméseken szétszórt mazaikat és gyenge torzulás! okoz. A vírussal fertőzött termések különbözö módon torzultak (pl. szemölcsösek), tarkák és kisebbek. Intenzívebb fertözés esetén hervadás és a növény pusztulása is bekövetkezhet A magas nyári hőmérséklet "el is fed heti" a tüneteket. A vírusfertözés levéltetvekkel és mechanikus úton egyaránt terjedhet (pl. a termések betakarításakor és a hajtások kicsipkedésekor). A közvetett védelem alapja a kártevő vektorok kiiktatása, a veteménybe való belépés korlátozása és a "kicsipkedés " felváltása "kitördeléssel" (nincs közvetlen érintkezés a sebbel). Némely újabb fajták és változatok már ellenállóak ezzel a vírusbetegséggel szemben. Hasonló tüneteket okoz az uborka zöldfoltos mozaikvírusa (Cucumber green matt/e mosaic virus- CGM\.1, amely elsősorban a hajtatott ubarkán fordul elő .

A cu kkini sárgamoz aikvírusa Noha az egész világon elterjedt vírusos megbetegedésről van szó, a cukkini sárga mozaikvírusa (Zucchini yellow mosaic virus - ZYMV) tájainkon viszonylag új betegségnek számít. Megtámadja az uborkát, valamint a tökök és a dinnyék minden fajtáját. A fertőzött növények levelei erősen mozai kszerűek , olykor sötétzöld hólyagokkal, a hajtások végei keskenyindásak. A termések göcsörtösek, torzultak. A vírusfertőzést levéltetvek terjesztik és a vírus hazánkban néhány gyomnövényen telel át. Az egyes fajták vírusérzékenységében elég jelentős eltérések vannak

A görögdinnye mozaikvírusa

Cukkini sárgamezaik vírusával fertőzött termések

Görögdinnye mozaikvlrusa a töklevélen

110

A görögdinnye mozaikvírusa (Waterme/on mosaic virus - WM\.1 az egész világon elterjedt. Tájainkon is mindenütt előfordul , noha jelenlétét csak rövid ideje tapasztalják. Lényegében minden tökfélét megfertőz, de némely évelő gyomnövénytis - elsősorban a mályvafélék (Ma/vaceae) és a libatoptélék (Chenopodiaceae) családjából- valamint a hüvelyeseket A gazdanövények közé több mint 160 növényfaj tartozik. Az első tünetek a levélerek közötti szövetek sárgulása. Késöbb a levelek eltorzulnak és a levéllemezek keskeny sávokra redukálódnak azérhálózat mentén. A fertőzést követően megjelenő levelek pettyezettek és torzultak ("buborékosak''). Hasonló elváltozások vannak a terméseken is. A vírusfertőzést főleg levéltetvek (több mint 20 faJ) te~esztik . Emellett mechanikus úton is könynyen te~ed (pl. a termések betakarításakor). A vírus elsősorban az évelő hüvelyeseken (here, lucerna) telel át. A betegség mindenekelött a meleg nyári időjárás során fordul elő.


Tökfélék

Szögletes levélfoltosság Pseudomonas syringae pv. /achrymans

Kórkép Tünetek: a kikelő növények többsége elpusztul. Az idősebb növényeken a levéllemezeken, de a levélnyeleken, a szárakon, a virágokon és a terméseken is nem különösebben nagy, többnyire szögletes (az érhálózattal behatárolt) foltok képződnek . Ezek eleinte vízzel átitatottak (olajosak), később viszont megsárgulnak és kiszáradnak. A levélfoltok alsó részéről és a többi folt felszínéről esős időben vagy a levegő nagy páratartalmakor tejszín ű baktériumos nyálka szivárog ki, amely a kórokozó tudományos nevét is adta (/achrymans = könnyező) . Száraz időben a cseppek fehér vagy ezüstös bevonattá (pikkelyekké, kéreggé) alakulnak át. A foltok száma és nagysága fokozatosan nő, a foltok összefolynak és a levélfoltok fertőzött szövete kihull. Végül a fertőzött levelek elszáradnak. A fertőzött termések többnyire eltorzultak. Jelentőség: a betegség elsősorban a szabadföldi termesztésű uborkaültetvényeken elterjedt. Jelentősége azonban a nála súlyosabb peronoszpóra felbukkanása óta valamelyest csökkent.

Szögletes levélfoltosság az uborka levelén

Biológia Gazdanövények: gyakorlatilag valamennyi nálunk termesztett tökféle, főként az uborka. Fejlődési ciklus: a betegség fő forrása a fertőzött termésekből származó, felületileg fertőzött magvak. Egy további forrás a fertőzött tarlómaradványok, amelyekben a baktériumok 2-3 évig életképesek maradhatnak. A tenyészidőben a betegséget az eső , a rovarok és a földön dolgozó emberek (mindenekelőtt betakarftáskor), de a táblán egyszerűen csak áthaladó állatok vagy emberek is terjesztik. A baktériumok a gázcserenyflásokon, a mechanikus sérülések pontjain de a beporzást végző rovarok közreműködésével is bejuthatnak a növényekbe. A szállító szövetekben a betegség nem terjed . Ökológia: a betegség kifejlődésének kedvez az (esős időjárás) , valamint a magasabb nappali hőmérséklet és a hűvös éjszakák.

A Pseudomonas syringae pv. /achrymans baktérium nyálkájának cseppjei a levélfonákon

Védelem Közvetett: egészséges vetőmag alkalmazása, a növények váltogatása a vetésforgóban (legalább 3 évig nem ültetni ugyanoda tökféléket), gyorsan felszáradó parcellák, a növények függőleges hajtatása, a szerszámok fertőtlenítése , kíméletes öntözés, az ültetvényekben, kivált harmatos reggeleken vagy eső után korlátozni a mozgást és a talajművelő munkát és eltávolítani a fertőzött növényeket vagy részeiket. Közvetlen: korlátozott (baktériumstatikus) hatásúak a rézalapú készítmények, de bizonyos fajták, mindenekelőtt a gyorshajtatású uborkák bizonyos körülmények között érzékenyek lehetnek a rézzel szemben . 111


A levelek és a szárak elhalása és a termések feketerothadása Didymella bryoniae

Kórkép

Nekrotikus foltok az uborka levelén

Tünetek: a levelek peremén, főleg a bemetszéseken aszövetek sárga vagy barna színűek, késöbb beszáradnak és a szövet szétesik. A tenyészőcsúcsok növekedése leáll és elhalnak. A levélnyeleken és a termések kocsányain, ahol a szárakról kinőnek zöldesfehér vagy világosbarna nekrotikus foltok képződnek, késöbb nagy számú apró fekete termőtestek (piknídiumok és pszeudotéciumok) jelennek meg rajtuk, ezek gyakran koncentrikus körök mentén rendeződnek. Az innen kinövö levelek sárgulnak, hervadnak, lekonyulnak és fokozatosan elhalnak. A megfertőzött terméseken szabálytalanul besüpped! vizenyős foltok jelennek meg, amelyek sűrűn tele vannak hintve termőtestekkeL A fertőzött fiatal növények (palánták) elpusztulnak. Jelentőség: tájainkon a múlt század 80-as éveitől kezdve az üvegházi uborkák súlyos betegsége. A még veszedelmesebb peronoszpóra azonban háttérbe szoritja, így csak az őszi kultúrákban okoz számottevő kárt.

Biológia

A fertözés

előrehaladottabb

stádiuma

Gazdanövények: lényegében a tökfélék családjának valamennyi képviselője, leggyakrabban azonban a gyorshajtatású uborka, a sárga- és a görögdinnye. Fejlődési ciklus: a betegség fö forrása a fertőzött vetőmag és a tarlómaradványok. A fiatal növényekbe a kórokozó közvetlenül a börszöveten át hatol be, az időseb b növényekbe viszont mindenekelött a gázcserenyílásokon, a hidatódákon vagy a mechanikus sérülési pontokon (az oldalhajtások és a termések kicsipkedésének vagy kitördelésének a helyén, a rovarok rágásánál vagy akárcsak a levélszörök letörésekor is). Ökológia: A betegség terjedése csakis a növényeken jelenlevő vízcseppek útján, vagy magas páratartalom mellett és magas hőmérsékle­ ten (25 oc fölött) lehetséges.

Védelem

A levelek megsárgulnak és fokozatosan elhalnak

112

Közvetett: egészséges vetőmag használata, a talaj fertötlenítése, a gazdanövények termesztésének legalább egyéves szüneteltetése, az árasztó vagy barázdás öntözés előnyben részesítése, korlátozni a víz lecsapódását (a harmatképzödést) a növényeken (szellőztetés , hajnali fűtés) , a hőmér­ séklet hirtelen 15 oc alá süllyedését, valamint a fertőzött tarlómaradványok időben és következetesen végrehajtott megsemmisítése. A fokozott káliumadagolás lassítja a betegség kifejlődését. Közvetlen: a vetőmag csávázása és a növények kezelése dikarboximidekkel vagy a kabakosok kladospóriumos mézgás varasodásánál, a dinynye fenésedésénél vagy az uborka korenispórás levél- és termésfoltosságánál használt készítményekkel. Az első kezelést ajánlatos 40 cm-es növénymagasságnál elvégezni, amit szükség szerint 2-3 hetes időközön­ ként ismételni kell.


Lisztharmat

Tökfélék

Sphaerotheca fuliginea és Erysiphe cichoraeearum

Kórkép Tünetek: elsősorban a tenyészidő második felében minden föld feletti növényrészen, de főleg a levéllemezeken (alul és felül egyaránt) fehér lisztes foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan növekednek, mígnem összefüggő bevonatokat képeznek. Olykor a gombaszövedéken apró fekete termőtestek (kleisztotéciumok) fejlődnek. A fertőzött részek (mindenekelőtt a levelek) lassabban fejlődnek , sárguinak és elszáradnak. Az erősebben fertőzött növények elpusztulnak. Kivételesen a fertőzés tünetei megjelennek a virágokon és a terméseken is. A fertőzött termések különbözőképpen torzultak, nem alkalmasak piaci értékesítésre. Jelentőség: mindenekelőtt az üvegházi uborkák érzékenyebb fajtáinak súlyos betegsége, de bizonyos években a szabadföldi uborkáké és az érzékenyebb tökféléké is.

Lisztharmatfertözés az uborka levelén

Biológia Gazdanövények: az E. cichoraeearum gazdanövényeinek köre mintegy 260 növényfajt számlál, mindenekelőtt a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) és a tökfélék (Cucurbitaceae) családjából. Az S. fuliginea faj mintegy 150 fajt fertőz ugyanezen családokból. A tökfélék közül mindkét faj fertőzi az uborkák mellett a tökfélék fajainak és fajtáinak a többségét, valamint a sárgadinnyefajtákat és korlátozott mértékben a görögdinnyéket is. Fejlődési ciklus: a lisztharmat kórokozói a fertőzött növényi maradványokon telelnek át termőtestek formájában vagy folyamatosan az é lő növényeken (az üvegházi kultúrákban vagy az áttelelő gyomnövényfajokon). A tenyészidőben ivartalan spórákka! (konídiumokkal) terjed. Ökológia: a betegség előfordulásának és kifejlődésének kedvez az alacsony vagy az ingadozó légnedvesség, a magasabb hőmérséklet (22 •c felett), a növények gyors növekedése (nitrogén-fölösleg) és a kevés fény (sürű ültetés).

Védelem

Fehér lisztes foltok az uborka levelén

összefüggö fehér bevonat a levél felső oldalán

Közvetett mindenekelőtt ellenálló fajták kiválasztása, a tarlómaradványok eltávolítása, a gyomnövények megsemmisítése és a légnedvesség csökkenésének a megakadályozása az üvegházakban. Közvetlen: az első tünetek jelentkezésekor megfelelő (szervetlen és szerves kénvegyületeket, olajat, lecitin! vagy benzimidazolt tartalmazó) gombaölő szerekkel történő kezelés.

Lisztharmatfertözés a tök levelén

113


Kabakosok peronoszpárája

Tökfélék

Pseudoperonospora cubensis

~

~.-.~~ '' ·~· ·.. . .:' . - .~.: .-:... .·

y

'

.(~~·

·'\

,.'·

'

'

'

.

··:· .··:

.

.

'•.

Uborkaperonoszpóra a levél fonákoldalán

Kórkép

-

Tünetek: a teljesen kifejlődött (többnyire idősebb) levelek felső oldalán először világoszöld foltok keletkeznek, amelyeket rendszerint a levelek érhálózata határol. Eső után vagy párás időben (főleg reggel) a levelek fonákján a peronoszpóra szaporítószerveinek határozott sötét szürke vagy fekete bevonata látható. A foltok száma idővel megnő, a foltok szétterjednek és összeolvad nak. Végül a foltok beszáradnak és kilyukadnak (az elhaltszövet kiesik belőlük). Az erősen fertőzött növények elszáradnak és elpusztulnak. Jelentőség: A peronoszpóra az uborka legsúlyosabb betegsége.

Biológia

Behatárolt foltok a levél felső oldalán

Az erezet határolta sárgászöld foltok

Uborkaperonoszpóra·fertőzés

114

a növényen

Gazdanövények: az európai éghajlati viszonyok között csak az uborkanemzetség (Cucumis) fajait, tehát az uborkát és a sárgadinnyét támadja, Észak- és Közép-Amerikában, valamint Dél-Afrikában a tökfélék családjának egyéb nemzetségeit (Cucurbita és Citru/lus) is. Fejlődési ciklus: a kórokozó áttelelését (oospórákkal) viszonyaink között eddig még nem tapasztalták, a spórák (sporangiumok) minden évben a légáramlatokkal érkeznek Közép-Európába azokból a térségekböl, ahol a gazdanövényeket egész esztendőben termesztik- mindeneklött Délkelet-Európából és a Közel - Ke l etről. Közép-Európában a sporangiumok már azelőtt jelen vannak, hogy az ültetvényeken a peronoszpóra el s ő tüneteit észlelik. A gazdanövények fertözése ugyanis csak kedvező éghajlati körűlmények között következik be. Ilyenkor viszont a betegség járványszerüen terjed. Ökológia: a növények csak akkor fertőzöd nek, ha a gazdanövények felületén vízcseppek vannak (esőcseppek, harmat). A sporangiumok kicsírázásához a növények felületén 100 %-os nedvességnek kelllennie legalább 6 órán át. A fertözés súlyosabb, ha a nappali hőmérsék­ let magasabb (20 oc fölött) és az éjszakák hűvösek (15 oc körül).


Tökfélék

Kabakosok peronoszpárája folytatás

Védelem Közvetett a hatékony védelem komplex, azaz a lehető Jegtöbb egyedi védekezési eljárást magában kell foglalnia, mert a legjobb védekezés is önmagában nem elég hatékony. Termesztés céljából elsősorban kellőképp toleráns fajtákat kell kiválasztani. További szempont, hogy a növények minél gyorsabban teremjenek és a lehető Jegtöbb termést betakarítsuk még a járvány kitörése előtt . Ebbe a csoportba tartoznak a műanyagok (szövetlen textíliák, alacsony fóliás alagutak és a veteményeket borító fóliák) alkalmazásával történő vetések és palántázások és az időben elvégzett és jó minőségű tápanyagadagolás és öntözés. Az előveteményekkel történő termesztés többnyire az átültetéssei járó sokkhatás miatt a növények fejlődését nem gyorsítja fel. A további beavatkozások célja, hogy a növények a lehető legkevesebb ideig legyenek nedvesek. Ezt a megfelelő tenyészterület megválasztásávallehet elérni (napsütötte, szellős parcellák, kellő távolság a folyóktól és a víztározóktól), hajtatásos függőleges termesztés, kíméletes öntözés, az üvegházak szellőztetése és fűtése 1- 2 órával a napfelkelte előtt . Gyakran megesik, hogy az éghajlati viszonyok megváltozásával megszűnnek a betegség terjedését előse­ gítő feltételek. Ilyenkor fontos, hogy olyan körülményeket teremtsünk, hogy a növények gyorsan és teljesen regenerálódianak és a károsodott növények továbbra is teremhessenek. Elsősorban a megfele l ő öntözésről és a tápanyagellátásról van szó, amit mindenekelőtt a leveleken át juttatunk a növénybe. Közvetlen: vegyszeres védelem céljából különböző - rézalapú, ftalimid, ditiokarbamid, szerves alumínium, morfolin, karbamát, acilalanin vegyületeket tartalmazó - gombaölő szereket lehet alkalmazni. Kiválasztásuknál nemcsak a hatékonyságukat kell tekintetbe venni, hanem a hatásmódjukat (kontakt, általános, kuratív, preventív), és hatástartamukat is. A kezelést precíz manitoring alapján kell végrehajtani.

Beszáradó foltok a levél fonákoldalán

A peronoszpórafertözés következtében elhalt uborkalevelek

A peronoszpóra okozta sárgászöld foltok

A fertözés részlete

115


További gombabetegségek

Tökfélék

Altemáriás levélfoltosság

Az uborka altemáriás levélfoltossága

A kórokozó az Alternaria cucumerina vagy az A. pluriseptata gomba. Mindenekelőtt a levelek felső részén kicsi (kb. 0,5 cm), kerek sárgásbarna foltok találhatók. A foltok fokozatosan növekednek (egészen 2 cm átmérőig) és összeolvadnak. A terméseken lévő foltok, amelyek elsősorban az ananász típusú sárgadinnyéken fordulnak elő , barnák és besüppedtek. Magas páratartalom idején a foltokon konídiumok képző d nek, amelyek száraz időben a szél útján terjednek, míg esős időben vagy öntözéskor a vízcseppekkeL A betegség előfordulásának kedvez az esős időjárás és a permetezéses öntözés. A legtöbb peronoszpóra- és lisztharmat elleni készítmény korlátozza ezt a betegséget is.

Dinnye fenésedése

Toklevél fenésedése

A kórokozó a Co/letotrichum lagenarium gomba, amely a leveleken e l őször vizenyős, világoszöld, később sárga vagy barna foltokat okoz. A fertőzött szövetek szakadoznak és kihullanak. A levélnyeleken, a száraken és a terméseken ezek a foltok enyhén beesettek és az alattuk levő szövetek megpuhulnak és rothadnak. A kórokozó a fertőzött tarlómaradványokon, vagy kivételesen a magvakon is áttelelhet Tenyészidőben főleg esős időben vagy magasabb légnedvesség idején terjed. A betegség terjedését az esőcseppek vagy az öntözőv íz , a rovarok és az ültetvényen végzett munka segíti elő . A védelem alapja az egészséges vetőmag alkalmazása, a vetésforgó, a kiegyensúlyozott tápanyagadagolás, a tarlómaradványok megsemmisítése és ellenállóbb fajták termesztése.

Kabakosok korinespórás levél- és termésfoltossága Uborka korenispórás levélfoltossága

Tók korenispórás levélfoltossága

116

A kórokozó a Corynespora eassicola gomba. Elsősorban a gyorshajtatású uborkafajtákat támadja. A többi tökféle növényt elsősorban a szubtrópusi és a trópusi térségekben károsítja. A levéllemezeken, különösen az idősebb leveleken kerek vagy a levélerezettel határolt sötétebb szegélyű foltokat okoz, amelyek közepe világosabb és a kórokozó sötétebb bevanatot képez rajtuk. A foltok növekednek és a számuk gyarapszik. Később a foltok közepe beszárad , kilyukad és az erősen fertőzött növények elpusztulnak. A fe rtőzött fiatal termések világosabbak, torzultak, barna foltokkal tarkítottak. A kórokozó a fertőzött tarlómaradványokon telel át, ahol legalább két évig életképes marad. A betegség terjedését felgyorsítja a magasabb páratartalom és a 30 •c fölötti hőmérséklet. A legtöbb új fajta már ellenálló a betegséggel szemben. A tökféléken kívül egyéb növényeket is megtámad, pl. a paradicsomot, a tojásgyümölcsöt (padlizsánt) vagy a száját.


Tökfélék

További gombabetegségek folytatás

Kabakosok kladospóriumos mézgás varasadása Ezt a betegséget (amelyet uborka-karompenészként is emlegetnek) a Cladosporium cucumerinum gomba okozza. A terméseken szabálytalan, szürkésbarna, vizenyős, enyhén besüppedt foltok keletkeznek, amelyeket gyakran a gomba sötét bársonyos bevonata sző át és kiömlő mézgás folyadék lep el, amely eleinte fehér, később barnás és dermedt. A rothadás mélyen behatol a termések húsába. A leveleket és a szárakat csak kivételesen támadja meg. A kórokozó a fertőzött tarlómaradványokon és a magvakban telel át. Tenyészidőben a légáramlatokkal, a rovarok vagy a művelőszerszámok közreműködésével terjed a betegség, amelynek kedvez a párás levegő és az alacsonyabb (20 °C-ig) vagy a váltakozó hőmérséklet. A legtöbb új uborkafajta e betegséggel szemben ellenálló, ezért inkább a cukkínin és egyéb tökfélén fordul elő. A peronoszpóra és a lisztharmat ellen alkalmazott készítmények többsége bizonyos mértékben hatékony ezzel a betegséggel szemben is. Az uborka termésének mézgás varasadása

Bársonyos bevonatú szürkésbarna foltok

A folt részlete

117


Kabakosok rothadása

Tókfélék Fusarium oxysporum, F. so/ani, Pythium aphanidermatum, Sclerotinia sc/erotiorum, Verticil/ium sp p.

Kórkép Tünetek: a Fusarium oxysporum gomba a gyökerek rothadását okozza, a föld feletti részekbe a szállítónyalábokon jut el, amelyek megbarnulnak és megfeketednek. A F. solani a gyökérnyakak és a száriövek rothadását okozza. Mindkét gomba fehér vagy rózsás micéliumot fejleszthet a fertőzött szöveteken. AS. sclerotiorum m i ndenekelőtt a növények tövét fertőzi , de a növényekben tüneimenlesen is terjedhet és a fehér vattaszerű micélium és a fekete gömbalakú (szkleróciumok) bármely növényi részen, kialakulhatnak. A Pythium aphanidermatum gomba a gyökérnyak nedves rothadását okozza, amely során valamennyi szövet szélesik a szállítónyalábokon kívül. A gyökerek sértetlenek maradnak. A kórokozó a fiatal csíranövények pusztulását is okozhatja. A Verticil/ium gombanemzetség képviselői gyakran csak néhány hajtás hervadásá! okozzák. Jelentőség: a gyorshajtatású uborkák súlyos betegsége. Az uborka fuzáriumos hervadása

Biológia Gazdanövények: a Fusarium , a Verticil/ium gombanemzetség képviés főleg a Sc/erotinia sc/erotiorum polifágok. Fejlődési ciklus: a Fusarium nemzetség mindkét képviselője szaprofita. A növényekre a gombák mérgező anyagai (toxinjai) is hatnak. AS. sc/erotiorum gomba szaproparazita, azaz szaprofita és élősködő életmódot is folytat. A talajban szkleróciumok vagy micéliumok formájában a növényi maradványokon vészeli át a kedvezőtlen idősza­ kot. A P. aphanidermatum a talajban oospórák formájában marad életképes a fertőzött növényi maradványokon. Ökológia: a hervadás előfordulásának kedvez a talaj túlzott nedvessége és magas hőmérséklete (30 felett), valamint a sok nitragént és kevés fényt kapott palánták kiültetése. selői

oc

Védelem

Az uborka fuzáriumos hervadása

118

Közvetett: a védelem alapja az egészséges talaj és szaporítóanyag alkalmazása, az üvegházak és a féliasátrak kellő szellőztetése , a növények árnyékolása és a megfelelő öntözés. A növények hervadásá! elősegíti a túlérett palánták kiültetése és a hőmérséklet nagymértékű ingadozása. Fontos, hogy a tarlómaradványokat i dőben és következetesen eltávolítsák. A védelem leghatásosabb módja, ha az uborkát a laskatökbe oltják be. Közvetlen: a talaj és szaporítóanyag vegyszeres vagy hőkezeléses fertőtlen ítése , a növények gombaölő szerekkel (a benzimidazolok és a propamocarb kombinációja) történő kezelése. Főké nt a Sc/erotinia ellen kiváló hatékonyságú a Coniothyrium minitans hi perparazita gomba alkalmazása .


Levélkártevő k

Tókfélék

Ubo r k a - l e vé l tetű (Aphis gossypil)

Az uborka levelein gyorsan szaporodó sötét színű levéltetvek kolóniái . A levéltetvek egyrészt közvetlenül, a növényeket szívásukkal eltorzítva okoznak kárt, másrészt különböző vírusos megbetegedéseket, pl. az uborka-mozaikvírusát terjesztik. A biológiai védelem céljából hasznosfthatók az Aphidius levéltetűfürkészek képviselői , a ragadozó Aphidoletes aphidimyza gubacsszúnyog, amelynek lárvái hatékonyan pusztítják a levéltetveket a kolóniákban, esetleg más afidofág fajoklásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készítményei c. fejezetet.

Közön séges takácsatka (Tetranychus urticae) Az üvegházi uborka leveleinek erei között sárgás foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan összeolvadnak. A levelek fonákján a foltok helyén finom pókhálók apró, lassan mozgó atkákkaL A levelek fokozatosan megsárgulnak és elszáradnak, a növény fejlődése lelassul és a termésprodukció visszaesik. Az atkák az üvegház szerkezetének réseiben telelnek át. Szaporodásuknak kedvez a magasabb hőmér­ séklet és a kisebb lég nedvesség. A további információkat lásd a Soktápnővényű kártevők c. fejezetben. Védelem: megelőzés céljából télen fertőtleníteni az üvegház szerkezetét. A takácsatkák fejlődését lelassítja a permetezés, amellyel csökkentjük a hőmérsékletet és növeljük a levegő páratartal mát. Az üvegházakban hatásos védelmet jelenthet a ragadozó Phytoseiulus persimilis, esetleg az Amblyseius californicus atka alkalmazása -lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készítményei c. fejezetet.

Uborka-levéltetü

Takácsatkákkal

fertőzött

levél

Nyári ká posztal égy (Delia platura, syn. Phorbia platura) Aszikleveleket és a hajtáscsúcsokat a rágás károsítja, amelynek barnulás a következménye. A fiatal növénykék satnyulnak és elpusztulnak. A fertőzött növényekben átlátszó, akár 8 mm-re is megnövő légylárvák (nyüvek) vannak. A nyári káposztalégy nemcsak rágásával károsít, hanem a bakteriális betegségek terjesztésével is. A kártételt növeli a hűvös időjárás, amely lelassítja a növények csírázását. Az életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Hüvelyesek kártevői c. fejezetben. Védelem: rovarölő és gombaölő szerekkel csávázott vetőmag ültetése.

Erős takácsatkafertőzés

119


További

levélkártevők

Tökfélék

Dohánytripsz, nyugati virágtripsz (Thrips tabaci, Frank/iniel/a occidentalis)

Tripsz

Tripszek fertőzte uborkalevél

A fertőzött növények Jevelein, esetleg a virágain ezüstösen csillogó, szabálytalan foltok, apró fekete ürülékkupacokkal. Az erősen fertőzött helyek később elhalnak. A levelek fonákján apró, 1,5-2 mm hosszú, mozgékony, karcsú rovar látható. Az életmódbeli és ökológiai információkat Jásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben. Védelem: az üvegházakban nagyon fontos a megelőzés . Ez azt jelenti, hogy gondosan ellenőrizzük a vásárolt növények egészségi állapotát és a vegetációs időszak végeztével rovartalanítjuk az üvegházat Ugyancsak fontos figyelni atripszek előfordulását első megjelenésük helyén, amely rendszerint a fűtőtestek és közlekedő útvonalak környéke. A megfigyelés céljából kék ragadós lapokat használnak. E l ső megjelenésükkor vagy akár megelőzés céljából meg kell kezdeni a biológiai védelem alkalmazását- az Amblyseius cucumeris ragadozó atka és az Orius ragadozó poloskanemzetség bevetését- Jásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készitményei c. fejezetet. A tömegesen előforduló gócok megsemmisétéséhez olyan permetszert célszerű használni, amelynek hatóanyaga a Verticil/ium lecanii gombán alapul. Közvetlen védelem céljából szelektív rovarölő szereket vagy olaj-alapú készítményeket lehet használni. Vigyázat! A nyugati virágtripsz számos inszekticiddel szemben rezisztens.

Mezei poloskák (Miridae) Többnyire 4- 7 mm hosszú, törékeny, karcsú poloskák. A fiatalleveleket és a tenyészőcsúcsokat szívogatják. A növények kiszívott részei összecsavarodnak, satnyulnak és elszakadnak. Számos fajuk ragadozó is. Védelem: jelenleg csak nemszelektív, pl. szintetikus piretroidokon alapuló rovarölő szerek állnak rendelkezésre. Ezek a készitmények erőtel­ jesen pusztrtják a hasznos é l őlényeket. Emiatt csakis indokolt esetben szabad használni őket.

Mezei polcskák kártétele az uborka levelén

120


Tökfélék

További

levélkártevő k

folytatás

Üvegházi liszteske (Trialeurodes vaporariorum) A levelek fonákján hozzátapadó, lapos, 1-2 mm hosszú lárvák jelennek meg. Az imágók aprók, fehérek, kb. 2 mm hosszúak. A rovar testét és szárnyait is fehér viaszos pikkelyek borítják. A házi liszteske viaszos bölcsőinek (pupáriumainak) jellegzetes alakjuk van, merőleges falakkal, amelyek a szardíniás dobozra emlékeztetnek. Az erősebben fertőzött helyek mézharmattal szennyezettek, amelyet később ellep a korompenész. A tulajdonképpeni szívogatás mellett a növényeket a levelek és a termések mézharmattal történő beszennyezése és mindenekelőtt a virusok terjesztése károsítja. Az üvegházi liszteske több vírusbetegséget terjeszt, mint pl. az uborka vírusos sárgasága. A további életmóddal kapcsolatos és ökológiai információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben . Védelem: a fertőzött növényi maradványok időben elvégzett elégetése, esetleg az üvegházak téli rovartalanítása. Vásárláskor a vetőmag tisztaságának ellenőrzése . Amint az első liszteskék megjelennek a sárga ragadós rovarfogókon, be kell vetni az Encarsia formasa vagy az Eretmocerus eremicus fürkészdarazsakat - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készítményei c. fejezetet.

Az üvegházi liszteske imágója és pupáriuma

Bagolylepkék hernyói (Noctuidae spp.) A tökféléken számottevő kárt okozó mennyiségben több bagolylepke-nemzetség, mint pl. Mamestra, Autographa, Lacanobia stb. hernyói is előfordulhatnak. Életmódjukat, ökológiájukat és diagnosztikai információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben. Védelem: a bagolylepkék esetében fontos a lepkék rajzásának időben történő észlelése vagy a peték lerakása. Ehhez pl. feromon- vagy fénycsapdákat lehet használni. A petestádiumban a Trichogramma petefémfürkész-nemzetséget is hasznosítják a védelemben, a fiatalabb vedlési fázisú hernyók ellen a B. thuringiensis kurstaki alapú készitmények alkalmazhatók.

Liszteske sárga ragadós szlncsapdán

Káposzta bagolylepke hernyója

Gamma-bagolylepke

121


Gyökérkártevők

Tökfélék

Földi hernyó jú bagolylepkék (Agrotis spp.)

Vetési bagolylepke hernyója (mocskospajor)

Felkiáltójeles bagolylepke

122

Csupasz, 4-5 cm hosszú, nappal a talaj felszíne alatt tartózkodó hernyák (mocskospajor). A hernyák a növények gyökérnyakát károsítják, a fiatal növények gyakran a gyökérnyakuknál teljesen át vannak rágva. Leggyakrabban száraz években fell épő kártevők , amelyek néhány nap alatt képesek megtizedeini az ültetvényt A hernyók kikelésekor alkalmazott célirányos öntözés csökkenti a mocskospajorok állományát. Megelőzés céljából a peték ellen beváll a Trichogramma petefémfürkész-nemzetség alkalmazása. Egyéb információk a Soktápnővényű kártevők c. fejezetben.


Bogyózöldségek

123


Bogyózöldségek

Pritamin paprika

Zöld paprika

Sárga paprika

Sárga kaliforniai paprika

Füszerpaprika

Karós paradicsom - Parto

Karós paradicsom - npo

Bokros paradicsom

Padlizsán (tojásgyümölcs)

124


Tartalom

Bogyózöldség ek

Fiziológiás zavarok - Kalciumhiány - Magnéziumhiány -Napégés - Terméstorzulás - Paradicsomtermések kocsány körüli éretlensége - Levélsodródás Betegségek Vírusbetegségek - Paradicsom bronzfoltosság vírusa - Lucerna mozaikvírusa - Paradicsom mozaikvírusa - Uborka mozaikvírusa

130 130 130 131 131 131 132 132 133 133 133

Baktériumos betegségek - Paradicsom fekete foltassága - Paradicsom és paprika baktériumos levélés termésfoltossága - Paradicsom baktériumos hervadása - Burgonyafélék sztolburbetegsége

134 134

Gombabetegségek - Paradicsom altemáriás foltassága - Paradicsom fenésedése (antraknózis)

136 136 137

134 134 135

-

Fuzáriumos hervadás Paradicsomlisztharmat Paprikalisztharmat Paradicsom olajbarna levélfoltossága Paradicsom szürkepenész Paprika fitoftórás rothadása Paradicsom didimellás tőszáradása Paradicsomvész Paradicsom szeptóriás levélfoltossága

137 137 138 138 139 139 139 140 141

Kártevők

A termések kártevői - Gyapottok-bagolylepke - Chrysodeixis chaicites aranybagoly-lepke - Kukoricamoly - Saláta-bagolylepke -Madarak

142 142 142 143 143 143

Levélkártevők

144 144 144 144 145 145 145

-

üvegházi liszteske, dohányliszteske Közönséges takácsatka Levéltetvek Aknázólegyek (Liriomyza spp.) Hemitarsonemus latus szélesatka Burgonyabogár

125


A bogyózöldségek termesztése

Bogyózöldségek

A paprika termesztése Jellemzés: Meleg- és fényigényes növény, amely nem kedveli a meleg és a hideg a nappalak és az éjszakák közötti nagy hőmérséklet-ingadozásokat. Termőhely:

időszakok

váltakozását, sem

Napsütötte és védett, de nem árnyékos helyet igényel.

Vetésforgó: Legalkalmasabb a második szakaszban, de az első szakaszba is sorolható. Trágyázás: lstállótrágya: 50 t/ha, palántázás előtt műtrágya és nyomelemek: 0,5-0,7 Vha, a talaj állapotától függően- megközelítően a következő arányban: 1,2 N : 1,O P,Os : 1,4 Kü A tenyészidő alatt rendszeres kiegészítő trágyázás (szükség szerint), könnyen oldódó trágyákkal. Vetés és pa/ántanevelés: A magvakat 9-12 héttel a palántázás tervezett időpontja előtt vetjük (minél rövidebb nappal, annál hosszabb tenyészidő) nedves vetési szubsztrátumokba, négyzetcentiméterenként kb. egy szemmal számolva, 0,5-1 cm mélyre. A nappalak hosszúságával fordított arányban palántázunk. Ha a talaj nem steril vagy nem kezelték Basamiddal, előkészítését a használati utasítás alapján Previcurral, Fundazollal stb. végezzük. Rendszeresen öntözzük, hogy a termőföld az egyes öntözések között kb. egyforma ideig legyen nedves és száraz is (annak érdekében, hogy a gyökerek levegőzhessenek, különben a gyökércsúcsok elhalnak).

Az erős és szilárd palánták előnevelése céljából ajánlott hőmérsékletek: fejlődési stádium éjszakai hőmérséklet nappal - borult ég 22-24 oc vetéstől kikelésig 26-28 oc 16-18 oc kikeléstől és tűzdeléstől 20-22 oc 3-4 leveles stádiumtól 12-14 oc 18-20 oc 8-10 oc edzés (5-7 nap) 14-16 oc

nappal -derült ég 28-32 oc 26-28 oc 20-24 oc 16-20 oc

Palántázás és termesztés: Hajtatásban leggyakrabban sorokba ültetjük (90x25 cm-es kötés), szabadföldi termesztés esetén 80 + 40 cm-es ikersorokba, az egyes növényeket 30 cm-re egymástól. Ha virágokat, vagy már apró bogyókat is növesztett palántákat ültetünk ki, ezeket előbb eltávolítjuk róluk. Palántázástól betakarításig kiadósan öntözzük, de úgy, hogy a föld az egyes öntözések között kellőképpen kiszáradhasson, amivel biztosítjuk, hogy a gyökerek mindenképpen hozzáférhessenek a szükséges levegőhöz. Érés idején óvatosan, már a letördalt bogyók vagy ágak helyén keletkezett sebek beszáradása után öntözzünk. Legalkalmasabb ebből a célból a csepegtető vagy a barázdás öntözés. Különösen elővigyázatosaknak kelllennünk a biológiai érettségig termesztett paprika esetén, nehogy a bogyók megrepedjenek vagy rothadni kezdjenek. Nővényápo/ás a tenyészidőben:

A növények palántázását követő első munka a túl korán kialakult bogyócskák eltávolítása, amit a gyengén fejlődő növények esetében 14 naponként megismétlünk. Amint a növények elérik a 25-30 cm-es magasságot, zsineggel kikötözzük őket a sorokat két oldalról övező, egymástól 2 méternyire levő támasztékhoz (karók, drótok stb.), mintegy 15 centiméterrel a tenyészőcsúcs alatt. A szabadföldön ikersorosan termesztett paprika - különösen az alacsonyabb termetű fajták- esetében rendszerint elegendő, ha az ikersor külső kerülete mentén kötjük ki a növényeket és nem kell visszatérni az ikersor belső oldalán. A további zsinegeket akkor feszítjük ki, ha a növények újabb 15-20 cm-t nőttek. Így paprikakerítést alakítunk ki. A gyomok ellen 126


Bogyózöldségek

A bogyózöldségek termesztése

gyomirtókat (Stomp, Targa Super, stb.) alkalmazunk vagy kapálással és gyomlálással szabadulunk meg tőlük, de a legcélszerűbb, ha fekete fóliát fektetünk a talajra, ami nemcsak kedvezően hat a növények fejlődésére és terméshozamára, hanem a bogyók minőségére is. A vírusfertőzések behurcolásának megakadályozása érdekében egészséges vetőmagot vásárolunk, vírusmentes palántákat nevelünk és azonnal elpusztítjuk a vektorokat (levéltetveket, tripszeket, kabócákat). A baktériumos levélfoltosság időelőtti elterjedését még a palántázás előtt fizikailag kezelt vetőmagvakkal, félsteril palántanevelő szubsztrátum alkalmazásával és réztartalmú szerek megelőző célú permetezésével akadályozhatjuk meg. Ahogy megkezdjük a paprika szedését, nem szabad megengednünk, hogy az üvegházakban és főleg a fóliasátrakban magas legyen a páratartalom. Ez ugyanis a legfőbb oka annak, hogy a termések vagy az ágak letörésének a helye megfertőződik. Ezért intenzíven szellőztetünk mindaddig, amíg ezek a sebek be nem száradnak, tudatosítva közben, hogy a paprika nem bírja a huzatot, ezért a felső szellőzte­ tés az ideális, ideértve az ajtón át történő szellőztetést (kétosztatú ajtó esetében csak a felső részt nyitjuk ki). A termések betakarítása: A gazdasági érettségű terméseket fokozatosan szedjük, méghozzá egyszer

7-14 naponként, amikor a bogyók rendesen fejlettek és enyhe nyomásra gyengén roppan nak, és ugyanúgy a biológiai érettségű paprikákat is folyamatosan szedjük, amikor a színük kiteljesedik. A bogyókat méretük és alakjuk alapján osztályozzuk, az esetleges piszoktól megtisztítjuk őket. Fontos, hogy a betakarítás után legalább a hajtatákban eltávolítsuk a növényekrőlletört ágakat, leveleket stb., korlátozva ezzel a betegségek gyors kifejlődé­ sének a feltételeit.

127


A bogyózöldségek termesztése

Bogyózöldségek

A paradicsom termesztése Jellemzés: Szubtrópusi, melegkedvelő, de egyúttal magashegységi, rendkívül fényigényes, a nappali és az éjszakai hőmérsékletek közötti jelentős különbségeket is jól tűrő növény. Termőhe/y:

Napsütötte, nyílt terület, a paradicsomnak a megporzáshoz és a bogyófejlődéshez légmozgásra van

szüksége. Talaj: Igénytelen növény, csak a hideg és az átázott talajt nem kedveli. Vetésforgó:

Első

vagy második szakaszos növény, de a burgonyát kerülni kell (közös betegségek és

kártevők).

Vetés és palántanevelés: 6-9 héttel a tervezett palántázás előtt vetjük el a magvakat (minél hosszabb nappal, annál rövidebb palántanevelés a megnedvesített szubsztrátumokban, négyzetcentiméterenként kb. 2 mag, 0,5-1 cm mélyre ültetve). Közepes tápanyagtartalmú földbe ültetjük át úgy, hogy minden palántára 40-80 cm' jusson a nappal hosszúságával fordított arányban. Rendszeresen öntözzük, ügyelve arra, hogy a termőföld az egyes öntözések között kb. azonos ideig legyen nedves és száraz (hogy a gyökerek levegőhöz jussanak). Az erős és kompakt palánták előneveléséhez szükséges hőmérsékletek: fejlődési

stádium kikelésig kikeléstől és tűzdeléstől 3-4 leveles stádiumtól edzés (5-7 nap) vetéstől

éjjeli hőmérséklet 20-22 oc 14-16 oc 10-12 oc 6-10 oc

nappal - borult idő 26-30 oc 19-21 oc 16--18 oc 12-16 oc

nappal - derült idő 26-30 oc 24-26 oc 18-22 oc 16--20 oc

Palántázás és öntözés: Legalkalmasabb kétsoros palántázás 80+40 cm-re (könnyű hozzáférés a növényekhez), a bokros fajták esetében jobb a 100 +50 cm. A sorokban 40-50 cm-es távolság a típusoktól függően, eleinte kiadósan öntözzük, majd az első kis bogyók megjelenéséig csak keveset (már az első virágzatokat erőteljes virágzásra késztetjük), a bogyók fejlődése során ismét kiadósan öntözzük, de ritkábban (a talaj az egyes öntözések között jól száradjon meg, hogy a gyökerek levegőzhessenek). Érés idején óvatosan öntözünk, mindig a szedést követően, hogy a bogyók ne repedjenek meg. A hajtatákban kizárólag reggel öntözünk, amit alapos szellőztetés követ (a leveleknek gyorsan fel kell száradniuk, nehogy betegségek támadják meg őket). Növényápolás a tenyészidőben: A karós művelésű fajták esetében a legfontosabb munka a metszés (fattyazás) és a vezetés. Csak a fő szárat kötjük ki, minden oldalágat egyszer 7-1 O naponként eltávolítunk. A paradicsom növekedését az üvegházakban a 8-1 O. kunkorvirágzat, a fóliasátorban a 6-8. kunkorvirágzat, a szabadföldi táblán a 4-6. kunkorvirágzat fölött állítjuk le. Közvetlenül az érés előtt eltávolítjuk az összes levelet, amely a talajjal érintkezik. A betegségek ellen megelőző permetezéssel védekezünk. Hajtatáskor ne feledkezzünk meg arról, hogy a sikeres beporzás és termésképződés feltétele a virágok remegése, amit legkönnyebben szellőztetéssei érünk el (a huzat a paprikával és az uberkával ellentétben a paradicsomnak nem árt). A gyomoktól gyomlálással és kapálással szabadulhatunk meg. Nagyobb termőterületeken gyomirtókat (Sencor, Targa Super stb.) alkalmazunk. 128


Bogyózöldség ek

A bogyózöldségek termesztése

Tennések betakaritása: Közvetlenül a teljes érés előtt (világos piros színűek) fokozatosan szedjük, hetente egyszer vagy kétszer. A szilárd bogyójú (tárolható) fajták esetében egyszer 7- 14 naponként. Ha tárolásra is gondolunk, a bogyókat a csészelevelekkel együtt szedjük le, aszárcsomónál eltörve a kocsányt. Az árusításra szánt terméseket méretük és alakjuk alapján osztályozzuk, esetleg megtisztítjuk.

129


Fiziológiás zavarok

Bogyózöldség ek

Kalciumhiány

A kalciumhiány tünetei a paprika termésein

· ·· )·· i

'

·: ( ~·--~·il -~:. . ~'

'

. rff·j

""it. d!/

.\

·~·

'

A kalciumhiány tünetei a paradicsom termésein

A magnéziumhiány tünetei a paradicsom levelein

A paradicsombogyók napégése

130

A paradicsom- és a paprikatermések csúcsi végén eleinte világosbarna vizenyős foltok képződnek, amelyek később megbarnulnak vagy megfeketednek, nektrotikusak, élesen határoltak és enyhén süppedtek. Ennek a zavarnak az oka a kalcium relatív hiánya. A zavar bizonyos körülmények között elegendő meszet tartalmazó talajokon is megjelenik. A növény azonban el sősorban a talaj kálium- és nitrogéntöbblete miatt, vagy mert a talaj száraz, esetleg túl nedves, nem képes felszívni a kalciumot. Az első termések jobban károsodottak, mint a későbbiek. De károsodnak az éretlen (zöld) és a teljesen érett termések is. A megelőző védelem alapja a helyes öntözés (a gyökérrendszer nem száradhat ki), a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a talaj kémhatásának semlegesre vagy enyhén lúgosra állítása. Bizonyos esetekben lényeges eltérés mutatkozik az egyes fajták között. Az első tünetek jelentkezésekor 0,5 %-os kalcium-klorid oldattal vagy az ilyen esetekre kifejlesztett speciális levéltrágyákkal permetezhetjük a leveleket. Hatékony a kalcium-nitrát permet is (a mészsalétrom ammónium-nitrát mészkővel -azonban hatástalan). A felsorolt permeteket megelőzés céljából is lehet alkalmazni.

Magnéziumhiány Elsősorban az idősebb levelek szövetei sárguinak (klorózis) az erek között, miközben a főerek zöldek maradnak. A súlyosabb esetekben, amelyek elsősorban a paradicsomnál fordulnak elő, az erek közötti szövetek megbarnul nak, szélesnek és a leveleknek csak a váza marad meg. A zavar kialakulását segíti a nitrogén, a kálium- és a kalciumtúladagolás, valamint a talaj alacsony pH-értéke. Súlyosabb tünetek a homokos talajokon fordulnak elő. A magnéziumhiány dalamitos mészkő adagolásával előzhető meg, és az akut magnéziumhiányt speciális levéltrágyák (pl. magnézium-szulfáll permetezésévellehet megszüntetni.

Napégés Az erős , közvetlen napsugárzás a paradicsom és a paprika termésein vi lágos, csillogó, enyhén besüpped! és ráncos foltokat okozhat, amelyek mindig a leginkább napsütötte oldalakon fordulnak elő . Előre­ haladottabb stádiumban a foltok elszáradnak és papírszerűvé válnak. A zavar elsősorban az üvegházi kultúráknál fordul elő , de jelentkezhet a szabadföldi termesztésben is, főleg akkor, ha az erőteljes napsütést néhány napos borult i dő el őz i meg és a növényeken kevesebb a levél (vagy, mert szándékosan lecsupaszították, vagy, mert gombafertőzés érte őket) . A paradicsom esetében akkor jelentkezik a zavar, ha a termések felü letének a h ő m érsékl ete 40 oc fölé emelkedik.


Bogyózöldségek

Fiziológiás zavarok folytatás

Terméstorzulás A terméstorzulás vagy genetikai eredetü, vagy a beporzás zavarainak következménye. A genetikai eredetű torzulások a terméseken megjelenő különbözö kinövések formájában vagy a termések összenövésében nyilvánulnak meg. A beporzás zavarai mindenekelött a termések virágos részében jelentkeznek. Főleg a nagytermésű paradicsomokon különbözö alakú, nagyon gyakran kiszélesedett forradás keletkezik. A tünetet "macskaarcnak" (catface) is nevezik. A rossz beporzás oka vagy a hideg idő (a beporzók hiánya, terméketlen virágpor), vagy a nagy meleg a beporzás idején (a bibék beszáradása). Hogyha a portok összenő a magházzal, ami főleg hideg időben szokott bekövetkezni, keskeny nekrotikus forradásokat viselö termések képződnek. Ezek a hegek a csészénél kezdödnek és a virágos rész irányában folytatódnak. Ezeken a hosszú hegeken apró átlós forradások vannak, tehát a hegek cipzárra emlékeztetnek. A terméseken többnyire csak egy ilyen heg található, de lehet belöle több is.

A paradicsombogyók torzulása - a beporzás zavarai

Paradicsomtermések kocsány körüli éretlensége

'

A zavar a szabadföldi termesztésű paradicsomon is előfordul, de mindenekelött az üvegházi paradicsomon találkozni vele. A termések teljes kiszínezödése ellenére a kocsány (csésze) körüli részek sárgák vagy zöldek maradnak. Ezért a zavart olykor "zöld" vagy "sárga gallérnak" is nevezik. A termések húsa ezeken az éretlen részeken kemény marad. A zavar kialakulásának kedvez a nitrogéntöbblet vagy a tápanyagok bór- és káliumhiánya. Mivel a zavart fokozza az erős napsugárzás, mindenekelött a közvetlen napfénynek kitett terméseken, azaz a legfelül elhelyezkedő terméseken , a szélső sorokban és az erősen levélhiányos növényeken fordul elő . Ha a terméseket zölden szedik le és sötétben, etilént tartalmazó levegőn hagyják beérni, ez a zavar nem jelentkezik. Némely újabb fajták e zavarral szemben ellenállók. Hasonló tünetek jelentkezhetnek a paradicsom mozaikvírusával fertőzött terméseken is.

Paradicsomtermések kocsány körüli éretlensége

Levélsodródás A zavar a levéllemezek felfelé haladó hosszanti összesodródásában nyilvánul meg, súlyosabb esetben kis tekercs alakul ki. Ezek a levelek keményebbek és többnyire törékenyek. A zavar oka a mértéken felüli fejlődés és a levelek egyidejű túlzott letördelése. Egy további ok a rendszertelen vízellátás. A levélsodródás gyakran csak átmeneti jelenség. Ezt az abiotikus eredetű levélsodródást meg kell különböztetni az olyan levélsodródástól, amelyet bizonyos vírusok okozhatnak.

A paradicsom fiziológiás levélsodródása

131


Paradicsom bronzfoltosság vírusa

Bogyózöldség ek

Tornato spotted wi/d virus - TSWV

Kórkép

A paradicsom bronzfoltoság virusa a paprika termésén

Tünetek: a tünetek, különösen a gazd a n övénytől függöen , elég változékonyak. A paradicsom esetében az első tünetek a kis narancssárga fo ltok a növények alsó és középsö részén található leveleken, amelyek fokozatosan megsárgulnak. A fe rtőzött növények fej lödése lelassul, alsó leveleik lecsüngenek, majd fokozatosan elhalnak. A zöld terméseken sárga foltok keletkeznek. Az érett terméseken ezek a fol tok még határozottabbak, és vagy szétszórtak, vagy élesen határoltak, olykor gyűrűszerűek . A leveleken gyűrűs foltok keletkeznek. A fiatal , csúcslevelek gyakran b ronzszínűek . Hasonló tünetek láthatók a paprika levelein is. A megtámadott terméseken többnyire különbözö színű foltok és torzulások vannak. Mivel a felsorolt tünetek könnyen összetéveszthetök a más vírusbetegségek okozta tünetekkel vagy bizonyos körűlmények között a fertözés rejtve marad, a pontos diagnózist kizárólag korszerű laboratóriumi módszerekkellehet felállítani. Jelentőség: igen veszedelmes karantén-betegségről van szó.

Biológia

A paradicsom bronzfoltoság virusa a paprika levelein

Vírusos bronzfoltosság a paradicsombogyókan

Gazdanövények: a gazdanövények sora igen tág és újabb fajokról állapítják meg, hogy vírusgazdák. Eddig 70 növénycsalád mintegy 550 fajánál találták meg ezt a vírusbetegséget Számos dísznövényfaj is közéjük tartozik (mindenekelött azA/stromeria, Asparagus, Beg~­ nia, Chrysanthemum, Gye/amen, Dahlia, Gerbera, Jmpatiens, Sinningia és Zanttedesht) , valamint egy sor gyomnövény (pl. csillaghúr, tyúkhúr és kis gombvirág). A zöldségfélék közülleggyakrabban a paradicsom, a paprika, a padlizsán, az uborka, a saláta, a borsó, a peppino vagy a burgonya fertőző d ik . Fejlőd ési ciklus: a betegséget e l sős orb an 1Otripszfaj terjeszti, leggyakrabban a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). Ökológia: ahhoz, hogy a vírushordozó tripsz a vírust átadja, legalább 15 percig kell szívnia a növényt. Minél hosszabb ez az idő , a fertözés valószínűsége annál nagyobb.

Védelem Közvetett: a védelem alapja a fertőzött növények i dőben történő felismerése és eltávolítása, és ezért rendszeresen ellenőrizni kell a fertőzésre hajlamos ültetvényeket A betegség gyanúja vagy észlelése eselén azonnal jelenteni kell a növényvédelmi szalgálainak vagy az illetékes hivatal nak. Az ezt követő karantént szigorúan be kell tartani. Közvetlen: a betegségre hajlamos növényeket óvni kell a tripszektöl, mindenekelött a nyugati virágtripsztöl. Vírusos bronzfoltosság a terméseken

132


Bogyózöldségek

Vírusbetegségek

Lucerna mozaikvírus A kórokozó a lucerna mozaikvírus (Alfa/fa mosaic virus - AMV), amely a paradicsom esetében a növények fejlődésének általános lassulását, sárgulását-barnulását és főleg a csúcslevelek fodrosodását, a kocsányok barna csíkosodását, valamint a termések különbözö árnyalatú barna foltosadását és torzulásukat okozza. A betegséget levéltetvek terjesztik. Súlyosabb fertőzések akkor jelentkeznek, ha a paradicsomültetvények idősebb lucernatáblák vagy legelök közelében találhatók.

Paradicsom mozaikvírus A kórokozó a paradicsom mozaikvírus (Tomato mosaic virus- ToMV) , amelyet korábban a dohány-mozaikvírus speciális törzseként (TMV) tartottak számon. A paradicsom mellett más növényeket is fertőz, mint pl. a paprika, fekete ribizli, alma, árpa és mások, számos gyomnövényt is beleértve. A tünetek igen változékonyak, függenek a vírustörzstől, a növény korától és az éghajlati körülményektől. A paradicsom esetében a leggyakoribb tünetek a levelek mozaikosodása, torzulása, a levelek, a levélnyelek és a termések csíkossága, valamint a termések húsának a barnulása. A vírusbetegség az egész világon elterjedt és a terméshozamct akár 30-50 %-kal vagy még nagyobb arányban is csökkenti. A vírus mindenekelött mechanikus úton és vetőmaggal (a felületén) terjed . A fertözés bekövetkezhet a víz, a talaj vagy a gyökerek révén is, amelyek kapcsolatba kerülnek fertőzött növényi maradványokkal a talajban, ahol a vírus viszonylag hosszú ideig életképes marad. A levéltetvek ezt a vírust nem terjesztik. A legtöbb új paradicsomfajta ezzel a vírusbetegséggel szemben genetikailag ellenálló. A vírusbetegség előfordulását a termés kézi letördelésa (de nem a késsel történő lemetszése), a szerszámok fertőtlenítése, a növények közötti mozgás korlátozása és a speciálisan kezelt vetőmag alkalmazása csökkenti.

Uborka mozaikvírus Az uborka mozaikvírust (Cucumber mosaic virus- CMV) a levéltetvek (több mint 60 fajuk) terjesztik; a vírus egész sor különbözö növényt, köztük gyomnövényeket fertőz , amelyeken a vírus igen gyakran áttelel. A paradicsom esetében a növények feltűnő satnyulását és sárgulását okozza. A leveleken megnyilvánuló legfőbb tünete a levelek súlyos redukciója (fonalassága vagy páfrányosodása), hasonlóan, mint a ToMV esetében. Hasonló tünetek jelentkezhetnek azonban bizonyos gyomirtó szerek (herbicidek) hatására is. A fertőzött növények terméshozama igen csekély.

A lucerna mozaikbetegsége a paradicsom termésein

A paradicsom mozaikvfrusa TMV a paprika levelén

A lucerna mozaikvfnusával levél

fertőzött

paprika-

A lucerna mozaikvfnusa a paprika levelén

133


Baktériumos betegségek

Bogyózöldségek

Paradicsom fekete foltcssága A kórokozó a Pseudomonas syringae pv. tornato baktérium, amely a paradicsom levelein 1-3 mm hosszú, sötét, sárgaszegélyü foltokat okoz, amelyek összeolvadhatnak és összefüggö felületet képezhetnek mindenekelőtt a levélerezet mentén vagy a levelek peremein . Hasonló foltok találhatók a szárakan és a virágkocsányokon is. A terméseken kis, enyhén kiemelkedő sötét foltok keletkeznek, amelyek nem hatolnak be a belső szövetekbe. A fertőzést elsősorban a vetőmag terjeszti, amelyben a baktérium akár 20 évig is életképes marad. A baktériumok a gázcsere-nyfiásokon és a letört szőrök mentén hatolnak be a növényekbe. A védelem alapja az egészséges, mindenekelött a száraz térségekben termesztett vetőmag alkalmazása.

Paradicsom és paprika baktériumos levél- és termésfoltossága Paradicsom baktériumos levélfoltossága

Baktériumos levélfoltosság-fertőzés paprikán

Paradicsom baktériumos hervadása

134

A kórokozó két baktérium: a Xanthomonas vesicatoria és a X. axonopodis, amelyek a leveleken sötét, sárgaszegélyü foltokat okoznak. A súlyosan fertőzött levelek lehullanak. A terméseken a foltok eleinte vízzel átitatottak, sárga peremüek, késöbb megfeketednek, a peremük eltünik és a foltok felülete megrepedezik. A paradicsom és a paprika mellett egyéb burgonyaféléket is megtámad. Mindenekelött a magvakkal terjed, de részben a tarlómaradványokkal is. AtJetegség kibontakozásának kedvez a meleg, esős és szeles időjárás . Karantén-betegségről van szó.

Paradicsom baktériumos hervadása A kórokozó a Clavibacter michiganensis ssp. michiganensis baktérium. A legjellemzöbb tünet az egyes levélbevágások hirtelen hervadása és későbbi elszáradása a paradicsom levéllemezének egyik, rendszerint fonákoldalán . Később az egész levelek, majd fokozatosan a növények is hervadnak és elszáradnak. A szárakan és a levélnyeleken olykor határozott, barna hosszanti csfkok és repedések vannak, amelyekből nedves időben sárgásbarna baktériumos nyálka szivárog. A szár metszetén a szállítónyalábok barnás gyürüi láthatók. A terméseken a foltok (ún . .,madárszemek") nem gyakoriak. A betegség a burgonyafélék többségét megtámadja. Mindenekelött vetőmaggal , de mechanikus úton (a levélhajtások, a levelek kicsipkedésével vagy a betakarftáskor). növénymaradványokkal és hidropóniás oldatokkal is terjed. A növényekbe a baktériumok a sérülés helyein, a gázcserenyílásokon és a paraszemölcsökön (lenticellákon) hatolnak be. Igen súlyos karantén - betegségről van szó.


Bogyózöldség ek

Baktériumos betegségek folytatás

Burgonyafélék sztolburbetegsége A kórokozó egy karantén titoplazma (Potato sto/bur phytoplasma), amely a burgonyafélék családjának képviselőit fertőzi, mindenekelőtt a burgonyát, a paradicsomot, a tojásgyümölcsöt és a paprikát, de más családok növényfajait is (pl. fészkesvirágzatúak, hüvelyesek, szulákfélék). A paradicsom esetében a föld feletti részek fonalasodásával, aszárak seprűsödésével és a virágok jellegzetes torzulásával {pl. elhólyagosodása) jár. A betegség fő terjesztői (vektorai) a recés kabócák (pl. a sárgalábú recéskabóca - Hyalesthes obso/etus), amelyek a szabadon termő gazdanövényekről viszik át a vírusfertőzést Rendszertelenül fordul elő a melegebb vidékeken, mindenekelőtt azokban az években, amikor a vektorok sűrűbben jelentkeznek. Paradicsom sztolburbetegsége

Sztolburbetegség - tünetek

Sztolburbetegség - tünetek

135


Paradicsom altemáriás foltassága

Bogyózöldségek

Alternaria solani

Kórkép

A paradicsornszár altemáriás foltassága

Tünetek: az idősebb leveleken többnyire a nyár közepétöl eleinte kisebb (3-6 mm), késöbb viszonylag nagy (akár 1,5 cm), szabálytalan sötétbarna foltok. A nagyobb foltokon jellegzetes koncentrikus körök vannak, sárga szegéllyel. Súlyosabb fertözés esetén a foltok összefolynak és a levelek elhalnak. A szárakon keletkező hosszúkás, enyhén besüppedt barna foltok gyakran okozzák aszárak törését, a virágkocsányokon képződő foltok a virágok és a termések lehullását. A terméseken, leggyakrabban a kocsány körü l nagy, sötét, élesen határolt besüppedt foltok keletkeznek, amelyeken nedves időben a gombaspórák bársonyos bevonata jelenik meg. A foltok alatti húsos szövet fekete. Amennyiben már a fiatal magoncok (3 hetes korig) fertőzöttek, a szártövükön sötét foltok keletkeznek és a megtámadott növények többnyire elpusztulnak. Jelentőség : a paradicsom altemáriás foltassága az egész világon elterjedt betegség, amely az asszimilációs felület csökkentésével, aszárak törésével , a termések elrúgásával és elértéktelenítésével okoz kárt. A legnagyobb károkat a szántóföldi kultúrákban okozza, a hajtatott kultúrákban rendszertelenül fordul elő.

Biológia A paradicsomlevél altemáriás foltassága

Gazdanövények: a betegség a paradicsomot, a paprikát és a tojásgyümölcsöt támadja meg. Fejlőd é si ciklus: a kórokozó a fertőzött tarlómaradványokon és a vetömagon micéliumok és spórák formájában telel át. A fertözés forrásai lehetnek a burgonyafélék családjába tartozó gyomnövények is, mindenekelött a fekete csucsor (Solanum nigrum) és az ebszőlő csucsor (S. dulcamara). A tenyészidőben széllel és esővel terjed. Ökológia: a betegség elsősorban meleg (22 •c fölött) és nedves időben terjed, esetleg gyakori reggeli harmatok idején. Ahhoz, hogy a kórokozó behatoljon a növényekbe, szükség van arra, hogy a gazdanövény néhány órán át nedves legyen.

Védelem Fertőzött

136

paradicsombogyó

Közvetett: mindenekelött be kell tartani a kellő időbeli (legalább 3 éves) és térbeli távolságot a paradicsom és a burgonyaültetvények között, egészséges vetömagot, a palántaneveléshez egészséges szaporítóanyagat alkalmazni, valamint időben eltávolítani és megsemmisíteni a fertőzött növényeket vagy részeiket Némely fajták nagyobb szabadföldi ellenállóképességgel rendelkeznek. Közvetlen: az első tünetek jelentkezésekor ditiokarbamát vagy dikarboximid alapú gombaölőszereket alkalmazni és a permetezést szükség szerint ismételni.


Bogyózöldségek

További gombabetegsé gek

Paradicsom fenésedése (antraknózisa) A kórokozó két gomba - Col/etotrichum coccodes és C. dernatium - , amelyek az érett és túlérett paradicsomterméseken kerek, enyhén besüppedt foltokat okoznak, ezek közepén kis fekete pontocskák (mikroszkleróciumok) vannak. Nedves időben a foltokat a kórokozók spóráinak rózsás bevonata lepi be. A betegségnek kedvez a nedves időjárás és a könnyü homokos talaj . A paradicsom, de a paprika, a tojásgyümölcs és a burgonya esetében ezek a gombák a gyökerek barnulását és elhalását is okozhatják. A kórokozók a fertőzött tarlómaradványokon, de a magvakon is áttelelnek.

Paradicsombogyók fenésedése

Fuzáriumos hervadás A kórokozó a Fusarium oxysporum t. sp. lycopersici gomba, amely a paradicsom, de kisebb mértékben a paprika és a tojásgyümölcs gyökereit fertőzi meg, amelyeken a szállítónyalábok barnulását okozza. A szállítónyalábok károsodása következtében a fertőzött növények eleinte átmenetileg (csak egy napig), később tartósan hervadnak. E l sősorban az üvegházi ültetvények károsodnak, főleg akkor, ha a paradicsomat gyakran ugyanazon a helyen termesztik. A hervadás kórokozója a talajban várakozik a fertőzött növényi maradványokon és a növényekbe a gyökereken át hatol be, a növényekben pedig a szállítószövetekkel terjed . A gyorsabb terjedésnek kedvez a talaj magasabb nedvességtartalma. A talaj hőmérséklete nem olyan meghatározó. A védelem alapja a növények vetésforgója, a tarlómaradványok időben és alaposan végrehajtott eltávolítása, a kiegyensúlyozott tápanyagadagolás és a talaj fertőtlenítése . Az említett gomba mellett a paradicsom hervadását korlátozott mértékben okozhatja a Fusarium so/ani, a Sclerotinia sclerotium , a Verticil/ium spp. vagy a Didymel/a lycopersici (a paradicsom didimellás tőszáradását okozó) gomba is.

A paradicsom tuzáriumos hervadása a gyökérnyak metszete

Paradicsomliszthar mat A kórokozó az Qidium /ycopersici gomba, amely mindeneke l őtt a levelek felső oldalán, de a levélnyeleken és a szárakan is fehér, lisztes foltokat okoz, ezek fokozatosan növekednek, míg aztán összefüggő bevonatokat képez. A fertőzött növényi részek lassabban nőnek , sárguinak és beszáradnak. Tájainkon viszonylag új betegségről van szó, amely elsősortían a gyorshajtatású paradicsomat károsítja. A paradicsom mellett a tojásgyümölcsöt, a dohányt, a maszlagot és a petúniát is megtámad hatja. E lisztharmat terjedésének kedvez az alacsonyabb vagy a váltakozó légnedvesség és a magasabb hőmérséklet. A betegséget korlátozza a levelek finom, de gyakori, vízzel történő permetezése. Súlyosabb fertőzés esetén kén - vagy olajos alapú gombaölő szereket lehet alkalmazni.

Paradicsomliszthannat súlyos tünete

Liszthannatfertőzés

a paradicsom levelén

137


További gombabetegségek

Bogyózöldségek

Paprikalisztharmat

A lisztharmat tünetei a paprikalevél fonákoldalán

A kórokozó a Leveillu/a taurica gomba, amely a gázcserenyílásokon hatol be a növényekbe. A többi lisztharmattal ellentétben endofita (endoparazita) lisztharmatról van szó, amely a belső szöveteken is élősködik. Európa és Azsia melegebb térségeiben a paprikán, a paradicsomon, a tojásgyümölcsön, de a burgonyán, az uborkán, a tökféléken, az olajfán , az articsókán, a gyapoton és más növényeken is élősködik. Nálunk azonban csak időnként tesz kárt a gyorshajtatású paprikán . A levelek felső oldalán szétszórt sárga foltok jelennek meg, amelyeket alulról jellegtelen fehéres penészgyep-kiverődés borít. A fertőzött levelek igen gyorsan lehullanak. E betegséggel szemben kéntartalmú, benomyl, vagy azoxistrobin hatóanyagú készitmények használhatók.

Paradicsom olajbarna levélfoltossága

Paradicsom olajbarna levélfoltossága

138

A betegség kórokozója egy gomba, a Fuivia bu/va, amelyet "paradicsom korompenésznek" vagy "bársonyos penésznek" is neveznek. A levelek fonákján olajzöld, később barnuló, sűrű (bársonyos) bevonatokat okoz. A levelek felső oldalán határozott világoszöld vagy sárga szétszórt foltok vannak. A foltok igen gyorsan szétterjednek, összeolvadnak és a fertőzött levelek barnulnak és elhalnak. Súlyos fertőzés esetén a megtámadott növények valamennyi levele elszárad , lecsüng, de többnyire nem hullik le. A terméseket a betegség közvetlenül nem károsítja. A betegség elsősorban a rosszul szellőztetett gyorshajtatású állományokban fordul elő. Az új változatok már viszonylag jól ellenállnak a betegségnek. A spórák, amelyek akár 9 hónapig is megőrzik életképességüket, a növényi maradványokon, a szerszámokon és a szerkezet elemein telelnek át. A kórokozó általában a gázcserenyílásokon hatol be a növényekbe. A betegség a levegő 80 %-nál magasabb páratartalma mellett és 20-27 o c fok közötti hőmérsékleten igen gyorsan terjed. A védelem alapja az ellenálló fajták termesztése, a termesztés helyének megfelelő szellőztetése , a fertőzött növények időben elvégzett eltávolítása, a megfelelő öntözés, valamint a szerszámok és a szerkezet fertőtlenítése. A veszélyeztetett állományokat megelőzés céljából réz-, ditiokarbamát- vagy morfolinalapú készítményekkellehet kezelni.


További gombabetegségek

Bogyózöldség ek

folytatás

Paradicsom szürkepenész A Botryotinia fuckeliana (anamorfa Botrytis cinerea) szapraparazita politág gomba. A klasszikus tünetek mellett, amelyeket gyakorlatilag minden növényen okoz (lásd a Fiziológiászavarok és nem specializált kórokozók c. fejezetet), van egy teljesen atipikus tünete is, amikor a zöld terméseken világoszöld, az érett terméseken pedig sárga, 2-2,5 mm átmérőjű " gyűrűk" jelennek meg, közepükön igen apró fekete foltocskákkaL Ezek az ún. "szellem foltok" (ghost spots), amelyek valójában a kicsírázott spórák miatt.már az elején elakadt fertözés nyomai a termések felületén , nincsenek semmiféle hatással a termések hozamára, minöségére, ízére és raktározhatóság ukra, és csak "szépséghibák", amelyek azonban csökkentik a termések piaci értékét

Paradicsombogyók szürkepenésze foltok

gyűrű­

szerű

Paprika fitoftórás rothadása A kórokozó a Phytophthora capsici gomba, amely mindenekelött a paprika, kisebb mértékben a tojásgyümölcs, a paradicsom, az uborka és a tök gyökereit támadja meg. A fertőzött gyökerekbő l fölfelé terjed a gyökérnyakig, amely elhal és rothad. A fertözés következményeként a növények gyorsan hervadnak és elpusztulnak. A gomba az árasztásos módon öntözött állományban okozza a legnagyobb kárt. Igen kedvező körülmények között a növények föld feletti részei (a levelek, a szárak, a termések) is fertözödhetnek.

Paradicsom didimellás

A szürkepenész jellegzetes tünetei a paradicsom bogyóken

tőszáradása

A betegséget, amelyet olykor "paradicsomráknak" is neveznek a Didymelia lycopersici gomba okozza. Fertőzött magvak esetében a csfranövények ledőlnek. A fertőzött leveleken barna körkörös foltok keletkeznek A fertőzött szártövek összeszorulnak, ami az alsó levelek sárgulásához vezet és súlyosabb fertözés esetén a növények hervadásával jár. A szabadföldi paradicsom esetében gyakran fertőzödnek a termések, ahol a kocsány környékén apró termőtestekkel (piknfdiumokkal) teleszőrt fekete foltok keletkeznek. A megtámadott termések idő előtt lehullanak. A fertözés forrása a fertőzött vetőmag , talaj és tarlómaradványok. A növényekbe a gomba közvetlenül vagy a gázcserenyílásokon át hatol be. A kórokozó az üvegházak és a fóliasátrak szerkezeti elemeiben akár 3-4 évig is életképes maradhat. A betegség terjedését jelentős mértékben segíti az eső és az öntözövíz.

Szürkepenész-fertőzés

tünetei

Paprika fitoftórás rothadása

139


Paradicsomvész

Bogyózöldségek

Phytophthora intestans

Kórkép

Paradicsomvésszel fertőzött bogyó

Tünetek: mindenekelött az idősebb levelek peremein nem körülhatárolt, szürkészöld, vizenyős , késöbb barnuló foltok képződnek , amelyek gyorsan szétterjednek a levelek széleitől az egész levéllemezen. Nedves i dőben a levelek fonákján, az egészséges és a fertőzött szövetek határán a kórokozó szaporítószerveinek jellegtelen fehér bevonatai képződnek . A fertőzött levelek gyorsan hervadnak, megfeketednek, összezsugorodnak és elpusztulnak. Hasonló, de hosszanti foltok lehetnek a szárakan és a levélnyeleken is. A terméseken először kis szürkészöld foltocskák jelennek meg, amelyek gyorsan szétterjednek. A beteg szövet barnul, s bár a felületük szilárd, de ráncos. A termés húsa a foltok alatt kemény, de egész mélyen barnás. A betegség tünetei a fertőzött terméseken a betakarítás után is terjednek. A súlyosan fertőzött , bomló növények jellegzetes, áthatóan kellemetlen bűzt árasztanak. Jelentőség: a szabadföldi paradicsom legveszedelmesebb betegségéről van szó. Egyes években teljesen elpusztíthatja a termést.

Biológia

Paradicsomvész tünetei a paradicsom levelén

Paradicsomvésszel

fertőzött

Gazdanövények: noha ugyanez a gomba okozza a burgonyavészt is, arról megoszlanak a vélemények, hogy a burgonya és a paradicsom között kölcsönösen átvihetö-e a fertözés. Valószínűnek tűnik, hogy a Közép-Európában a burgonyán izolált gombák képtelenek természetes körű l mények között megfertőzni a paradicsomat is. Fejlődési ciklus: a gomba ivaros spórák (oospórák) alakjában telel át a fertőzött növényi részeken. A tenyészidőben légáramlatok által szállított sporangiumokkal terjed . Ökológia: a növényeket magas légnedvesség mellett (90 % fölött), kiadósabb esőzésekkor és alacsonyabb váltakozó hőmérsékleteken (melegebb nappalak és hűvös éjszakák) fertözi.

levél

Védelem Közvetett a paradicsomat olyan helyeken kell termeszteni, ahol mega légmozgás és elegendő napfény van , lehetőleg már napfelkeltekor. Soha ne termesszük a paradicsomat folyók és víztározák közelében , épületek és magas növények árnyékában stb. Ajánlatos az előző évi telepítéshez képest kellő távolságra kiültetni a paradicsomat Az egyes fajták betegségre való hajlamában nincsenek számottevő különbségek, főleg súlyosabb fertözéseknéL Közvetlen: kb. június végétőllehet az állományt megfelelő gombaölő szerekkel (réztartalmú készitmények, ditiokarbamátok, ftalimidek, feniIam idok, morfolinok) kezelni. Szükség szerint a permetezést megismételhetjük. felelő

Paradicsomvész-fertözés a száron

140


Bogyózöldség ek

Paradicsom szeptóriás levélfoltossága Septoria lycopersici var. /ycopersici

Kórkép Tünetek: először az idősebb leveleken keletkeznek apró (többnyire 2-3 mm), kerek, vizenyős, sötét peremű foltok. A foltok fokozatosan sötétednek, megnönek, összeolvadnak, közepük elhal és számos apró termőtestecske (piknídium) alakul ki rajtuk. A növényen a betegség az időseb b alsó levelektő l fölfelé a fiatalabbak levelekig terjed. A megtámadott levelek sárgulnak, beszáradnak és lehullanak. Hasonló foltok jelenhetnek meg a virágkocsányokon és olykor a szárakan is, csak ezek többnyire hosszúkásak. A termések azonban mindig érintetlenek maradnak. Korai és erős fertözés esetén az egész növény elpusztul. Jelentőség: a szabadföldi paradicsom egész világon elterjedt, fontos betegségéről van szó. Különösen kedvező éghajlati viszonyok között csökkenti a termésrügyeket és a tenyészidő időelőtti befejezödéséhez vezet. A termesztök i d őnként összetévesztik a betegség tüneteit a paradicsomvész tüneteive!.

A paradicsom szeptóriás levélfoltossága

Biológia Gazdanövények: A Septoria /ycopersici gomba a paradicsom mellett rendszertelenül a burgonyát, a tojásgyümölcsöt és bizonyos burgonyaféle gyomnövényeket is megtámadja, a speci ál is /ycopersici variáns gyakorlatilag csak a paradicsomo!. Fejlődési ciklus: a kórokozó a fertőzött növényi maradványokon telel át, ahol hosszú ideig életképes marad. Bizonyos gyomnövényeken (pl. a beléndeken) is áttelelhet A tenyészidőben a betegség spórákka! (piknospórákkal) terjed, mégpedig az eső vagy az öntözövíz, a szél, a rovarok vagy a szerszámok közreműköd ésével. Ökológia: a betegségnek kedvez a hű vöse bb , szárazabb id őjárás , viszont a terjedéséhez szükség van i d őnként a l evegő magas páratartalmára (legjobb az esős idő) és magasabb hő m érsékletére (25 •c fölött) is.

A szeptóriás levélfoltosság súlyosabb tünetei

Védelem Közvetett a palántaneveléshez alkalmazott vetőanyag fertötlenítése, legalább négyévig szüneteletetni a paradicsom termesztését azon a parcellán, ahol előző l eg paradicsomol termesztettek, a korábbi paradicsomtáblák kellő térbeli elkülönítése, ritkább állomány, kíméletes öntözés, a fertőzött növényi részek időben és gondosan végrehajtott eltávolítása és mélyszántás (ásás). Közvetlen: gombaölő szerekkel történő kezelés - lásd a Paradicsomvész c. részt.

A paradicsom szeptóriás levélfoltossága

141


A termések

kártevői

Bogyózöldségek

Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)

A Helicoverpa armigera kártétele a paprikabogyón

A H. armigera kártétele a paradicsomon

Aranybagoly-lepke (Chrysodeixis chalcites)

{./

~- .. 1~ .

( )

:.:-~ ~·.~,~.-~·.. ....

.

.

.

"

·./

l

. :.

. .

..'-

A Ch. chaicites bagolylepke hernyója

A Chry1odeixis chaicites bagolylepke

142

A termések belsejében csupasz, a bebázódás előtt 4-5 cm hosszú, zöld, sárgásbarna vagy zöldesbarna hernyók. Egy hernyó több paradicsom- és paprikatermésen képes kárt okozni. A hernyórágta terméseket másodlagosan baktériumos és gombás betegségek támadják meg. A gyapottok-bagolylepke több kilométer távolságból is biztosan felismeri a megfelelő tápnövényeket, ennek következtében az üvegházi paradicsomat és paprikát rendkívüli mértékben fenyegeti, kivált tavasszal és ősszel, amikor a szabadban kevés az alkalmas gazdanövény. További életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Soktápnővényű kártevők c. fejezetben. A védelem rendszerében igen fontos a lepkék előfordulását feromoncsapdákkal figyelni közvetlenül a területen, vagy az üvegházak közelében. A lepkék rajzáskezdetét észlelve a peterakástól kezdve 2-3 alkalommal bevetik a Trichogramma pete-fémfürkészeket Amennyiben a lepkék száma túl nagy, kombinálható a pete-fémfürkészek alkalmazása a Bacillus thuringiensis kurstaki alapú biokészítmények permetezésével - mindkettőt lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készitményei c. fejezetben. A vegyszeres rovarölő szerek alkalmazását a kártevő rajzásakor kb. 7-10 napos időközönként meg kell ismételni. Vigyázat, a gyapottok-bagolylepke bizonyos rovarölő szerekkel szemben már rezisztens.

'

)

A faj előfordulásának a súlypontja az Ovilág trópusi és szubtrópusi térségeiben található. Európában tartósan a Földközi-tenger mentén fordul elő, újabban rendszeresen felbukkan a hollandiai üvegházakban. A zöld hernyóknak csupán három pár potrohlába van (a tolólábak és két további pár) - a bagolylepkék ezüstfoltos baglyok (Piusiinae) alcsaládjába tartozó hernyók jellegzetes ismertető jegye. Polifágok. A paradicsom mellett megtámadják pl1 a burgonyát, a dohányt és más burgonyafélét, de a kukoricát és a lucemát is. Közép-Európában csak az üvegházi zöldségeket károsítják. Számottevő kárt okozó mennyiségben egyelőre ritkán fordulnak elő és többnyire akkor jelennek meg, ha a külföldről behozott szaporítóanyag petéket vagy hernyókat tartalmaz. A lepkéket feromoncsapdákkallehet figyelni. Védelem: a lepkék időben történt észlelésekor alkalmazni a Trichagramma petefémfürkészeket vagy Bacillus thuringiensis kurstaki alapú készítménnyel permetezni.


A termések

Bogyózöldség ek

Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) A paprikabogyók belsejében szürkéskrém színű és jellegtelen rajzolatú hernyók, feketésbarna fejjel. A lárva hossza bebázódás előtt kb. 2,5 cm. A megtámadott paprikabogyók rendszerint teljesen értéktelenné válnak a másodiagos baktériumos és gombafertőzés következtében. További bionomikus és ökológiai információkat lásd a Csemegekukorica kártevői c. fejezetben. Védelem: azokban a térségekben , ahöl a kukoricamoly két nemzedéke fordul elő , nem ajánlatos a kukorica szomszédságában paprikát termeszteni. A lepkék második nemzedékének rajzásakor ismételten be kell vetni a Trichogramma petefémfürkészeket - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készítményei c. fejezet.

, ,.

.

~

,.

'--~ ~ .......

J

. nt \

' ''i:

kártevői

/

••

..r...

-- . . ··~-: -

~

~

Hernyókártétel paprikán

Saláta-bagolylepke (Lacanobia o/eracea) Ennek a bagolylepkének a hernyói borsózöldek vagy barnák, sárga sávval az adaiukon és finom fekete és fehér pontokkal a hátukon. A lepkék két egymást érő nemzedéke április végétől október elejéig fordul elő, a hernyókkal júniustól novemberig találkozhatunk. A paradicsornot és a paprikát elsősorban az üvegházakban támadják meg. Életmódjuk és ökológiájuk hasonló, mint a káposzta-bagolylepke esetében - lásd a Káposztaté/ék kártevői c. fejezetet. Védelem: az üvegházakban feromoncsapdákkal figyelni a lepkék raj zását. A lepkék megjelenésekor bevetni a Trichogramma petefém(ürkészeket vagy a Bacillus thuringiensis kurstaki alapú készítményekkel kezelni a növényeket.

A saláta bagolylepke hernyóia

Madarak (Aves) A seregélyek, fácánok, fekete rigók és más madárfajok alkalmanként károkat okozhatnak a paradicsomban és a paprikában. Kisebb táblákon a madarak elleni védelem céljából különböző riasztókat és madárijesztőket lehet felszerelni . Kísérletekben nagyon hatékony zavaró technológia vár bevezetésre, mely fiziológiailag aktív pigmenteken alapszik. Altalában sokkal nagyobb a madarak haszna a káros hernyók és egyéb kártevők szabályozásával.

A bagolylepkék hernyóinak kártétele a papri-

kanövényen

Madarak károsliotta paradicsombogyók

143


Levélkártevők

Bogyózöldségek

Üvegházi liszteske, dohányliszteske (Trialeurodes vaporariorum, Bemisia tabaci)

üvegházi liszteske fertőzésének következményei a paradicsomon

A paradicsomlevelek fonákján, ritkábban a paprikán is megjelennek az 1-2 mm hosszú, hozzátapadt lapos lárvák. Az imágók aprók, fehérek, hosszuk kb. 2 mm. A testüket és szárnyaikat is fehér viaszos pikkelyek borítják. Az üvegházi liszteske pupáriumainak jellegzetes alakjuk van, függöleges falaikkal a szardíniás dobozokra emlékeztetnek. A dohányliszteske pupáriumai laposak. Az erősebben fertőzött helyek mézharmattal szennyezettek, amelyet benő a korompenész. Mindkét liszteskefaj veszélyes kártevője az üvegházi zöldségeknek. Nemcsak szívogatásukkal és mézharmatszennyezésükkel károsítják a növényeket, a leveleket és a termést, hanem mindenekelött a fertöző virusok te~esztésével. Az üvegházi liszteske néhány vírusbetegséget, a dohány liszteske több mint 25 különbözö vírusfajt terjeszt. További életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben. Védelem: a fertőzött növényi maradványok elégetése, esetleg az üvegházak, ill. ha lehet, az egész épületkomplexum téli fertötlenítése. A liszteskék első észlelésekor a sárga optikai csapdákon el kell kezdeni a megfe l e l ő biotörzsek alkalmazását - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készitményei c. fejezetet.

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

Üvegházi liszteskék a paradicsom levelén

Az üvegházi paprikát, ritkábban a paradicsomat és más burgonyaféléket a közönséges takácsatka gyakran megtámadja. A levelek az erek között besárgulnak és a fertőzött levelek fonákján finom pókhálók láthatók az atkákkaL További információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetet. Védelem: a takácsatka észlelését követően azonnal be kell vetni a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkákat-lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készitményei c. fejezetet

Levéltetvek (Aphidoidea) Közönséges takácsatka a paprikán

Zöld

őszibarack- levéltetű

144

a paprika levelén

Leggyakoribbak a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), az uborkalevéltetű (Aphis gossypil) és az Acyrthosiphon fajok. Kártételük egyrészt a növények szívogatását jelenti, másrészt az általuk széthintett mézharmaton megtelepedik a korompenész, de mindenekelött a súlyos vírusos betegségek egész sorát terjesztik. Védelem céljából az üvegházakban sikeresen alkalmazzák az Aphidius levéltetűfürkészeket és az Episyrphus zengőlegyek képviselőit valamint élősködőket és ragadozókat - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállitott készitményei c. fejezetet A szabadföldi termesztésú paprika védelmére vagy szelektív aficideket (melyek engedik a természetes levéltetű - paraziták betelepedését és felszaporodását), vagy olajos készítményeket használnak.


Bogyózöldségek

Levélkártevők

folytatás

Aknázólegyek (Lyriomyza spp.) A paradicsom, a paprika és más zöldségfélék levélfonákján szabálytalanul tekeredett, lapos aknák jelennek meg. Az akna belsejében jól láthatóan áttetszik a légylárva. Az imágók feketéssárga, 1,3-2,5 mm hosszú legyecskék, pajzsocskájukon jellegzetes sárga folttaL Súlyosabb fertőzés eselén az aknázólegyek a fertőzött növények leveleinek a lehullását is kiválthatják. További életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetet. Védelem: az üvegházak alapos téli rovartalanftása, a vásárolt szaporítóanyag ellenőrzése , hogy nem tartalmaz-e kártevőket A sárga ragacslapokon történt első észlelés! követően azonnal bevetni a Dacnusa sibirica és a Diglyphus isae biotörzseket Aknázólégy kártétele a levélen

Hemitarsonemus tatus szélesatka A fertőzött üvegházi paprikák levelei, illetve a termései is torzultak, sárguinak és bronzszínüvé válnak. A levelek fonákján apró atkák találhatók, amelyek nem szőnek pókhálót. Erősebb fertőzés eselén a termések is lehullanak. Az atkák fertőzött palántákkal terjednek, a kiültelés helyén aztán a rovarok, az emberek (ruhájukon) és a szél szállítja őket. Külföldön biológiai védelem céljából ragadozó atkákat (Amblyseius cucumeris, Neaseiu/us barkeri és Amblyseius ovalis) alkalmaznak. A vegyszeres védelem készítményei külföldön kén- és kinometionát alapúak.

Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) A fekete-sárga csíkos bogarak hossza 11- 15 mm. A hosszúkás pirosfekete lárvák megrágják a burgonya leveleit. A paradicsomat csak a bogarak támadják meg. A bogarak májustól rajzanak az előző évi

Hemitarsonemus latus atka kártétele paprikabogyókan

burgonyültetvényekről .

A burgonyabogár közép-európai állományai különböző mértékben érzékenyek a piretroidokkal, a szerves foszfátokkal és néhány más rovarölő szerrel szemben. A védelem során fontos betartani az antirezisztencia stratégiáját, mindenekelőtt váltogatni kell a különböző hatóanyagú rovarölő szereket. Egyéb életmódbeli , ökológiai és növényvédelmi információkat lásd a Burgonya kártevöi c. fejezetben.

A burgonyabogár imágója és petéi

145



Salรกta

147


Saláta

.~~

J

~~~·." ~-~',#) . ' .~~~. -'21 .

,, ••

' Fejes saláta

Leveles saláta

148

Mezei saláta

. Jégsaláta


Tartalom

Saláta

Fiziológiás zavarok - Kalciumhiány - Talajszikesedés

152 152

Betegségek Vírusbetegségek - Saláta-mozaikbetegség

153 153

Baktériumos betegségek - Saláta baktériumos levélszélrothadása

153 153

Gombabetegségek - Salátavész - Saláta botritiszes rothadása - Salátaperonoszpóra

153 153 154 156

Kártevők

- Saláta-gyökértetű - Levéltetvek - Tripszek - Drótférgek

157 158 158 158

149


A saláta termesztése

Saláta

Jellemzés: Mársékeltövi növény, a hőmérséklettel szemben nem különösen igényes, jól pali és az éjszakai hőmérséklet-ingadozásokat. Termőhely: Szellős

tűri

(igényli) a nap-

(nyílt), talajmélyedésektől mentes, de nem kiszáradó termőhelyet igényel.

Vetésforgó: Rövid tenyészideje folytán egyaránt besorolható előveteményként, köztes veteményként és utáveteményként Termesztett fajták és típusok: A saláta valamennyi fajtáját csakis a célnak időben lehet termeszten i.

megfelelő

feltételek mellett és

Fejes saláta típusok: - a fűtött üvegházakban és melegágyakban való termesztésre - a fűtött üvegházakban és fóliasátrakban (2x fólia) való termesztésre - a fűtetlen üvegházakban és fóliasátrakban való termesztésre -tavaszi és őszi szabadföldi termesztésre - egész évi szabadföldi termesztésre - nyári szabadföldi termesztésre - nyári jégsaláta (csillogó levelek) - őszvégi (áttelelő) Leveles saláta típusok (nem képez fejeket, hanem gömbszerű levélhalmazokat): - durván fodros - finoman fodros - sima, lebenyes A leveles saláta elsősorban tavaszi és őszi szabadföldi termesztésre alkalmas. Vetés és palántanevelés: 6-12 héttel a tervezett palántázás előtt vetjük (minél rövidebb nappal, annál hosszabb palántanevelés), nedves vetési szubsztrátumokba, négyzetcentiméterenként 2 maggal számolva, 0,5-1 cm mélyre. Alacsonyabb tápanyagtartalmú földbe tűzdeljük át úgy, hogy minden palántára 10-30 cm' jusson fordított arányban a nappal hosszával. Ha a termőföld nem steril, előké­ szítéséhez Previcurt, Fundazolt stb. alkalmazunk a használati utasítás szerint. Rendszeresen öntözünk, de nem áztatjuk át a talajt, hogy a gyökerek levegőhöz jussanak. Szabadföldi termesztés esetén a saláta közvetlenül is vethető 30-40 cm-es sortávolságban, folyóméterenként 15-20 maggal számolva. Miután 3-4 valódi levelet fejlesztett, a távalságat 20-30 cm-re egységesítjük termesztett fajták fejnagysága szerint.

Ajánlott hőmérsékletek kompakt palánták és szilárd (nehéz) fejek hajtatásos termesztése céljából: fejlődési stádium éjszakai hőmérséklet nappal - borult ég nappal - derült ég vetéstől kikelésig 14-16 oc 20-22 oc 22-24 oc kikeléstől és tűzdeléstől 6-8 oc 14-16 oc 19-21 oc palántázás után 8-10 oc 16-18 oc 20-22 oc 4-8 oc fejképződés idején 14-16 oc 18-20 oc 150


Saláta

A saláta termesztése folytatás

Palántázás és öntözés: A termesztett fajták fejnagysága szerint 25x25 cm-től (hajtatásos és tavaszi) 35x35 cm-ig terjedő (nagyfejű jégsalátal kötésben palántázunk. Fontos a sekély kiültetés. A palántázást követően a fejek kialakulásáig rendszeresen öntözzük, de nem áztatjuk át a talajt, hogy a gyökerek levegőzhessenek. A fejképződés idején kiadósan, de óvatosan és nagyobb időközönként öntözünk, nehogy a fejek rothadni kezdjenek vagy salátaperonoszpóra támadja meg őket. A salátafejeknek - és a termőföldnek is- minél hamarabb meg kell száradniuk, ezért a hajtatékban kizárólag reggel öntözünk, majd erőteljesen szellőztetünk (a huzat nem zavarja a salátát). Növényápolás a tenyészidöben: Mivel a saláta számára nem léteznek kétszikű gyomok elleni herbicidek, gyomlálással és kapálással kell irtanunk őket. De leghatékonyabb a fekete fólia alkalmazása, aminek nagyon kedvező hatása van a fejek minőségére. A legkorábbi szabadföldi palánták esetében jelentősen meggyorsíthatjuk a növények növekedését és fejlödését, ha fehér fóliávalletakarjuk őket, amelyet a fejképződés idején, legkésőbb 2-3 héttel a betakarítás előtt vagy a tartós felmelegedés beálltával távolítunk el. Betakarítás: Átválogatva, csak a kellően nagy és szilárd fejeket szedjük, leginkább reggel, ha borult az ég, akkor délután is. A fejet levágva és az alsó (piszkos, sérült) leveleket eltávolitva a salátafejeket ládákba rakjuk és azonnal megvédjük a napfénytől és a széltől, kihasználva a hűtési technikát is.

151


Fiziológiás zavarok

Saláta

Kalciumhiány

A salátalevelek széleinek nekrózisa - kalciumhiány

A kalciumhiány okozza a levelek széleinek nekrózisát, amely során a levélszélek barnulnak és elhalnak. Leggyakrabban a külső levelek károsodnak, de a salátafejekben elbújt leveleken is jelentkezhetnek a tünetek. A gyorshajtatású saláta veszélyes zavaráról van szó, amelyet a felvehető kalcium relatív hiánya okoz. Ez azt jelenti, hogy a zavar bizonyos körülmények között a kellő mennyiségü kalciumot tartalmazó talajokon is kialakul. Ahol a kalcium a növény számára elérhetetlen, főleg a talajban levő kálium - és nitrogénfölösleg vagy a talaj szárazsága, ill. túlzott nedvessége miatt. A megelőző védelem alapja a rendszeres öntözés (a gyökérrendszer nem száradhat ki), a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a talaj kémhatásának semlegesre vagy enyhén lúgosra állításra. Némely fajták toleránsabbak a zavarral szemben.

Talajszikesedés A talaj szikesedését a talajvízből vagy az öntözővíz ből és a szervetlen trágyákból származó, könnyen oldódó sók felhalmozódása okozza a talaj felső rétegeiben. Szikes talajoknak nevezzük azokat, amelyekbő l nyert telített vizes oldatok elektromos vezetőképessége nagyobb, mint 4 mS/cm. A saláta az igen érzékeny növények közé tartozik, amely a talaj szikesedésére lassú bb fejképződéssei és sötét, kemény (bőr) levelek képzésével reagál. Ez a zavar elsősorban azokon a területeken alakul ki, ahol kevesebb víz jut a talaj ba, mint amennyi elpárolog belőle . A talaj szikesedéséből adódó zavarok korlátozhatók az altalaj megfelelő áteresztőképességének biztosításával, a szervetlen trágyák csökkentett adagolásával , a megfelelő öntözéssel , esetleg a talaj átmosásával (vigyázni kell a talajvíz védelmére!).

A kalciumhiány tünetei a saláta levelén

A talajszikesedés tünetei a salátaültetvényben

152


Vírusbetegségek, baktériumbetegségek, gombabetegségek

Sa láta-m oz aikbetegség Ezt a vírusbetegséget a saláta mozaikvírusa (Lettuce mosaic vírus LMV) okozza. A fertőzött növények kisebbek (satnyák), kevéssé fejesedettek. A levelek fodrosak és mozaikosak. A saláta mellett a katáng salátát vagy endíviasalátát (Cichorium endívia) és néhány gyomnövény aggófűfajt (Senecio) is megtámadja. A vírus a levéltetvek és a magvak útján terjed . Bizonyos salátafajták ellenállóbbak a vírusfertőzésse l szemben. Hasonló tüneteket vált ki a salátán az uborka mozaikvírusa is (CMV), ezt azonban csak a levéltetvek viszik át.

Saláta baktériumos levélszélrothadása A kórokozó a Pseudomonas margina/is pv. margina/is baktérium, amely a salátán, de az endívián és az eszkarici salátán is a szállítőszövetek elzáródását okozza. A keresztmetszeten az edénynyalábok határozottan barnák. Ennek következtében az i d őseb b levelek elhervadnak, miközben a szívlevelek egészségesek maradnak. Olykor a levélszélek is megbarnulnak. A baktériumok a talajból vagy a gázcserenyílásokon, valamint az apró mechanikus sérüléseken a szétfröccsent vízcseppekkel jutnak a növényekbe. A legfontosabb védelem a vetésforgó alkalmazása, a megfelelő öntözés, a kiegyensúlyozott tápanyagadagolás és a tarlómaradványok mélyre szántása (elásása).

A Pseudomonas margina/is baktérium tertözésének tünetei a szállítónyalábokon

Salátavész A betegséget a Marssonia panattoniana gomba okozza, amely a növények minden föld feletti részén (leveleken, szárakon, virágzatokon) sárgásbarna kerekded vagy azérhálózattal határolt (szög letes) foltokat okoz, amelyek szövete beszárad és kihull . Mindeneke l őtt a magnövényeket és esős időben károsítja. Vegyszeres védelem (rézalapú készitmények, ditiokarbamidanok, dikarboximidek, karbamátok) alkalmazása csak a magtermő kultúrákban lehetséges.

153


Saláta rothadása

Saláta

Botryotinia fuckeliana (anamorfa Botrytis cinerea), Sc/erotinia sc/erotiorum , S. minor, Thanatephorus cucumeris (anamorfa Rhizoctonia so/am)

Kórkép

Peronoszpórával fertőzött salátalevél

Tünetek: olyan betegségről van szó, amelyet több kórokozó is kiválthat. Az elsődleges kórokozó igen gyakran a Thanatephorus cucumeris szakott lenni, amely a levél és a talaj érintkezési helyén mikroszkopikus repedéseket okoz, amelyek kaput nyitnak más gombák számára. Emellett a külsö levelek rothadását is okozhatja. A másodiagos fertözés során eleinte a gyökérnyak meglágyul, megbarnul és rothadásnak indul. Ennek következtében a levelek, a külsöktöl kiindulva fokozatosan megsárgulnak, hervadnak és a földre hajlanak. Nedves időben rothadnak, száraz időben elszáradnak. A Sc/erotinia sc/erotiorum és a S. minor esetében a károsadott részekben, mindenekelött a kifejlődő fejek közepében (a "szivecskékben") fehér vattaszerü micélium keletkezik, amelyben fekete, kemény termőtestecskék (szkleróciumok) fejlődnek. A S. sc/erotiorum esetében a szkleróciumok nagysága 3-1 O mm, aS. minor esetében lényegesen kisebb (0,5-2 mm), vagy kérgekké állnak össze. A Botryotinia fucke/iana gomba támadása esetén jellegzetes szürke sporangiumképzö micélum keletkezik, amit szkleróciumok kialakulása kfsér. Jelentőség: az üvegházakban kevésbé kedvező hőmérsékleti és fényviszonyok, valamint páratartalom mellett nevelt fejessaláta súlyos betegsége.

Biológia

A levél peronoszpórával fertőzött fonákoldala

A salátalevél súlyos peronoszpórafertőzése

154

Gazdanövények: A Sclerotinia sc/erotiorum és a Botryotinia fucke/iana gomba széles körben politág (gazdanövényeinek köre kiterjedt), míg a S. minor esetében jóval kevesebb gazdanövény ismert. Fejlődési ciklus: Az említett gombák a talajban szkleróciumok formájában vagy a növényi maradványokon kialakult micélium formájában életképesek maradnak. Kedvező körűlmények között a szkleróciumokból csészealakú termőtestek (apotéciumok) fejlődnek, amelyekben spórák képződnek és ezek szétszóródnak a környezetben. Ökológia: a betegségnek kedvez a levegő és a talaj magas nedvességtartalma és a 20 oc fölötti hőmérséklet.


Saláta

Saláta rothadása folytatás

Védelem Közvetett: a termesztett növények váltogatása, ellenállóbb (kiegyenesedett levelű) fajták termesztése, a fertőtlenített vetőanyag alkalmazása, szövetlen textiliák használata, ritkább állomány, megfelelő szellőztetés, kíméletes öntözés, a nitrogéntrágyák túladagolásának elkerülése, a nagyobb hőmérsékletingadozások korlátozása, a fertőzött növények időben (még a szkleróciumok talaj ba jutása előtt) és következetesen elvégzett megsemmisítése. Hogy minél kevesebbet érintkezzenek a levelek a talajjal, a palántákat csak a feltöltések csúcsaira vagy a földlabdás palántákat a föld felszínére kihelyezni, illetve csak részben beereszteni őket a talaj ba. Közvetlen: Nagyon jó eredmény érhető el Coniothyrium minitans hatóanyagú készítményekkel. Ezek a vetés illetve palántázás előtt kijuttatott hi perparazita gombák elpusztítják a talajban lévő szkleróciumokat. Alkalmazásukról bővebb információ található A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetben. Vegyszeres védelem dikarboximid tartalmú készítményekkel lehetséges. Az első kezelést 4-5 héttel a palánták kiültetését követően , a másodikat két héttel később végzik. Mindenekelőtt a gyökérnyak környékét kell kezelni, de nem hagyható ki a talaj sem az egyes növények között. A kezelést követően már nem szabad mozgatni a talajt.

s. sclerotiorum szkleróciuma

Saláta botritiszes rothadása

A saláta botritiszes rothadása

755


Salátaperonoszpóra

Saláta

Bremia factueae

Kórkép főleg

az idősebb leveleken világoszöld vagy sárgászöld, nagyságú, gyakran az érhálózattal határolt foltok. A foltok fokozatosan növekednek, összeolvadnak, beszáradnak és elhalnak. A foltok alsó oldalán a gomba szaporítószerveinek határozott fehér gyepszerü bevonala található. A megtámadott levelek többnyire elpusztulnak és lehullanak. A fertőzött fiatal növények elpusztulhatnak. A magnövények esetében a virág és a magkocsányok is ferTünetek:

különböző

S.sc/erotiorum-vattaszenimicéliumkialakulása

tőződhet n ek. Jelentőség:

régebben igen súlyos járványos betegségnek számított, amely manapság csak az érzékenyebb (mindenekelőtt a gyorshajtatásúl fajtákat és magkultúrákat fenyegeti .

Biológia Szürke penész - jellegzetes szürke micélium

Gazdanövények: a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) 36 nemzetségének képviselői, a zöldségfélék közül a különböző salátafajták (fejes-, jég-, leveles-, római- stb.), de az endívia, az eszkariol saláta, az articsóka, némely dísznövények (pl. Senecío) és a saláta nemzetség (Lactuca) gyomnövényei és vadon termő fajai, mint pl. a keszegsaláta és a kéksaláta. Fejlődési ciklus: az egyik vegetációs időszakból a másikba a magvak és főleg a tarlómaradványokban található speciális kitartó spórák (oospórák) viszik át a betegséget. A tenyészidőben a betegség ivartalan spórákka! (konídiumokkal) terjed. Ökológia: a betegségnek kedvez a levegő magas páratartalma (90 % fölött), a levelek nedvesedése (esős idő, nem megfelelő öntözés) és a 15-20 •c közötti hőmérséklet. A száraz, napos idő, 15 •c-nál magasabb éjszakai hőmérséklettelleállftja a fertőzés folyamatát.

Védelem Szürke penész a saláta levelein

Salátaperonoszpóra

156

Közvetett a megelőzés egyik módja a vetőanyag fertőtlenítése, a tarlómaradványok időben elvégzett és következetes megsemmisítése, a mélyszántás és ásás, az üvegházak és fóliasátrak intenzív sze llőz­ tetése, a gyomnövények kiirtása, a megfelelő öntözési mód és mindenekelőtt ellenálló fajták termesztése. A rezisztens fajták nemesítését azonban nagyon megnehezíti a sok változat megléte és az új változatok állandó keletkezése. Közvetlen: a vetőmag csávázása. A vegyszeres kezelés a tenyészidőszakban (réz-, ditiokarbamát-, dikarboximid- és karbamáttartalmú készítményekkel) csak a magkultúrákban lehetséges.


Saláta

Saláta

gyökértetű

Pemphigus bursarius

Kártétel Tünetek: a salátagyökereken és más fészkesvirágzatú növényeken sárgás gubacstetű kolóniák, behintve fehér viaszos izzadmányokkaL A megtámadott növények sárguinak és elsatnyulnak. Jelentőség : széles körben elterjedt, nyáron a salátán és az endívián helyileg nagy károkat okozó faj.

Biológia Gazdanövények: nyári gazdanövények: saláta, endívia, a mezei katáng és a fészkesek családjának számos gyomnövényfaja. Téli gazdanövény: fekete nyárfa. Fejlődési ciklus: ez a gubacstetű rendszerint petestádiumban telel át a fekete nyárfán. Tavasszal, rügyfakadáskor kelnek ki a nimfák, amelyek a nyárfa levélnyelein jellegzetes, 1-2 cm-es gubacsokat alakítanak ki. Június elején a gubacsak felrepednek és a szárnyas gyökértetvek felkeresik nyári gazdanövényeiket Ezeken keltik ki lárváikat, amelyek lernásznak a gyökerekhez. Összel a gyökértetvek ismét a fekete nyárfára vándorolnak. Ökológia: a nimfákon és az imágókan az Aphelinus tetűrontó fémfürkésznemzetség képviselői , a Protaphelinus dargahae és a Protoaphelinus nikolskajae é l ősködnek. A gyökértetű kolóniákat a saláta gyökerein a futrinkák és az Erynia nouryi rovarpatogén gomba is megtámadja.

Saláta gyökértetű telepe saláta gyökerén

Védelem Közvetett júniustól augusztus végéig olyan fajtákat termeszten i, amelyek rezisztensek vagy toleránsak e gyökértetűvel szemben. A salátatáblák környékén nem telepíteni fekete nyárfát Közvetlen: a kritikus nyári idöszakban engedélyezett rovarölő szerekkel kezelni az ültetvény!, esetleg granulált rovarölőszereket juttatni a talajba.

Saláta gyökérteta a saláta gyökerein

157


További

kártevők

Saláta

Levéltetvek (Aphidoidea spp.) A salátát számos politág levéltetűfaj támadja. Ezek a virusok terjesztésével és közvetlen szívogatásukkal is károsrtanak. Mindenekelött a fertőzött saláta piaci értékvesztése jelentős. Az üvegházakban kereskedelemben kapható levéltetű-antagonistá­ kat, a szabadföldön viszont a hasznos élőlényeket kímélő szelektív rovarölőszereket is lehet alkalmazni. Myzus persicae telep

Tripszek (Thrips tabaci, Thrips angusticeps stb.)

Fekete répa-levélteta

Nyáron, főleg a gabonafélékérését követően a zöldség veteményekre tömegesen átrepülnek bizonyos politág tripszfajok. A megtámadott növényeken szívogatásukkal a felszíni szöveteket károsítják, ami eleinte ezüstösen csillogó foltok alakjában nyilvánul meg. Ezek a helyek késöbb megsárgulnak, beszáradnak és megbarnulnak. A szöveteken apró ürülékkupacok vannak. Szívogatásukkal az imágók és a lárvák egyaránt kárt okoznak. A kémiai rovarölő szerek közül pl. a metil-pirimiphos alapú készitmények alkalmazhatók. A védelmet bonyolítja az a körülmény, hogy a tripszek átrepülésa a gabonaneműekről és a pázsitfüvekről viszonylag sokáig tart. További információkat lásd a Soktápnövényű kártevök c. fejezetben.

Drótférgek (Agriotes spp.) Tripszek kártétele az uborka levelén

Drótféreg

Drótférgek kártétele a salátán

158

A fiatal növények hervadnak és elhalnak. A növények gyökérrendszerének a közelében 10-20 mm hosszú, kemény, világosbarna lárvák ("drótférgek") találhatók. További információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben. Védelem: fészkesvirágzatú zöldségeket leghamarabb csak 3 év elteltével termeszten i. Rovarölő szerakkel csávázott vetőmagot alkalmazni. Kiültetéskor ragnulált rovarölő szereket használni.


Endíviasaláta

159


Endíviasaláta

Piros endlvia

Spárgarügyes endlvia

160

Zöld endívia

Bimbós endívia


Tartalom

Endíviasaláta

Betegségek Gombabetegségek - Endívia rothadása - Lisztharmat

164 164 164

Kártevők

- Saláta-gyökértetű - Tripszek

165 165

161


A fejes endívia termesztése

Endíviasaláta

Jellemzés: Ez a levélzöldség mindenekelőtt Olaszországban és Franciaországban elterjedt. Tcibb fejes endíviafajta ismert, a legfontosabb a zöld, hengeres fejű Don Di Zucchero fajta, a piros, gömbölyű fejű Radicchio Rosso fajta és a piros, hengeres fejű Treviso fajta. Termőhely: Nincsen különösebb termőhelyigénye. Tekintettel sekély gyökérrendszerére viszonylag sok vízre van szüksége.

Talaj: Az endívia nem igényes, elsősorban az agyagos-homokos és az agyagos talajok a legalkalmasabbak termesztésére. Nem tűrik a túltrágyázott talajt. Fontos a nagyobb időközönként végrehajtott rendszeres, kiadós öntözés. Trágyázás: A ll. és a lll. szakaszba soroljuk be. Könnyen mobilizálható, kellő tápanyagkészletet igényel. A nitrogén összmennyisége 150-200 kg/ha. Ennek a mennyiségnek a felét palántázás előtt, a maradékot két vagy három részletben levéltrágyaként adagoljuk. A további tápanyagok mennyisége: p,o,- a talajban előforduló mennyiségtől függően 100-125 kg/ha K,Q - a talajban előforduló mennyiségtől függően 100-150 kg/ha. Elegendő felvehető kalciumra is szüksége van. Agrotechnika: A piros fajtákat április közepétől július derekáig vetik. A palántázást május közepétől szeptember elejéig végzik. A virágbaszökkenés megelőzése céljából szükséges, hogy végig a palántanevelés során legalább 20 oc-os legyen a hőmérséklet. A felvirágzást a magas hőmérséklet és a nedvességhiány is kiválthatja. Az optimális nappali hőmérséklet 25 oc körül van, az éjszakai hőmérséklet ennél 8-1 o °C-kal alacsonyabb kell hogy legyen, hogy a piros fajták színe sötétpiros legyen. Valamennyi fajta esetében a palántázást 0,3x0,35 vagy 0,3x0,3 m-es kötésben végezzük. A legnagyobb gondot a levelek peremének hőgutája és a fejek belső nekrózisa és az azt követő rothadása okozza, amely a növény vízháztartásának a talaj és a környezet közötti nagy hőmérsékleti különbségek nyomán fellépő zavaraival függ össze. A fejek belső rothadása ellen hatásos lehet, ha 0,25 %-os kalcium-nitrát oldattal vagy más, felvehető kalciumot tartalmazó levéltrágyával permetezzük a levélrózsák bezáródása idején. Betakarítás: A betakarítás válogatással történik- a nyári fajták esetében 65-75 nappal, az őszi fajták esetében 9Q-120 nappal a palántázást követően. A Treviso fajta jól tűri a kisebb talajmenti fagyokat és decemberben is betakarítható.

162


A bimbós endívia termesztése

Endíviasaláta

A bimbós endívia hajtatásos termesztése Jellemzés: Az endíviabimbó nagyon értékes zöldség a téli hónapokban. Az etiolált (elhalványodott) bimbó a fogyasztható rész- ez megnagyobbodott, a gyökérfejből rügyező zárt levélbimbó. Termőhely: Jó magasságig.

minőségű

gyökerek termeszthetök a répatermelő vidékeken 400 méteres tengerszint feletti

Talaj: Legalkalmasabbak a laza agyagos-homokos és a homokos-agyagos talajok, a növény vízigénye augusztusban és szeptemberben a legnagyobb, amikor jelentősen megnövekszik a gyökérzet. A nitrogénnel túltrágyázott parcellák nem alkalmasak a termesztésre. Trágyázás: A ll. vagy a lll. szakaszba soroljuk. Elegendő mennyiségű, jól elérhető tápanyagokat igényel. A nitragént teljes mennyiségben még a palántázás előtt a talaj ba juttatjuk, maximális mennyisége hektáronként 40 kg. A további tápanyagok mennyisége: p,o,- a talajban található készlettől függően 50-100 kg/ha 1<20 - a talajban található készlettől függően 150-200 kg/ha MgO - a talajban található készlettől függően 40-50 kg/ha. A növénynek kellő mennyiségű felvehető kalciumra is szüksége van. Agrotechnika: A legalkalmasabb elővetemény a kapásnövények után besorolt valamilyen gabonaféle. Az endíviát májusban vetjük 0,45 m-es sortávolságra. A növényi egyedek optimális száma hektáronként kb. 250 ezer. A tenyészidő során a főbb növényápolási munkák: a talajkéreg feltörése és a gyomirtás. Betakaritás: A betakarítás 18-23 héttel a vetést követően kezdődik. A betakarítás optimális időpontjának a meghatározása lényeges a hajtatás minősége és a bimbók hozama szempontjábóL A teljesen kifejlett gyökérnek határozott, gömbölyű nyaka van és a belső gyökérhenger szövetei sötétebb színűek. A betakarítást még a keményebb fagyok beállta előtt el kell végezni, a -6 oc-nál alacsonyabb hőmérséklet károsíthatja a gyökereket A leveleket erre alkalmas levélmetsző késsel távolítjuk el, a gyökereket burgonyaszedő géppel takarítjuk be. A betakarítást követően a gyökereket osztályozzák. A 16-18 cm hosszú és a gyökérfejnél kb. 3-6 cm átmérőjű gyökerek az optimálisak. A gyökerekről azonnaile kell vágni a leveleket és el kell raktározni őket. Az optimális tárolási hőmérséklet függ a raktározás tervezett időtartamátóL A rövidtávú, 4-8 hetes raktározás optimális hőmérséklete 8 oc körül van, a 3 hónapnál tovább tartó raktározás esetén a hőmérséklet 1 oc. A levegő relatív páratartalma mintegy 95 %, a maximális co,-tartalom nem haladhatja meg a 2 %-ot.

163


Gombabetegségek

Endíviasaláta

Endívia rothadása Az endívia rothadásának több kórokozója is van. A Botryotinia fuckeliana (anamorfa: Botrytis cinerea) gomba jellegzetes "szürkerothadást" okoz, amelyet nagy mennyiségű szürke levegős micélium kísér. Leggyakrabban a gyorshajtatású endívia rügyeit támadja meg. Ha a micélium vattaszerű, tiszta fehér és többnyire nagy, fekete gömbölyded testecskék (szkleróciumok) kísérik, a kórokozó a Sclerotinia sc/erotiorum gomba. A gyökereken élesen határolt foltokat okoz a Phoma exigua var. exigua gomba. A gyorshajtatású rügyek leveleinek száraz rothadásáért és a gyökérhús feltűnő barnulásáért a Phytophtora craptogea gomba fele l ős . Az életmódbeli és védelemmel kapcsolatos információkas lásd a Fiziológiászavarok és nem specializált kórokozók c. fejezetben.

Lisztharmat A bimbós endfvia szürkerothadása

Endfvia

164

liszt harmatfertőzésa

A kórokozó az Erysiphe cichoraeearum gomba, amely a fészkesvi rágzatúak (Astemceae) és a tökfélék (Cucurbitaceae) családjának mintegy 230 faját fertözi. A termesztett növények közül elsősorban a feketegyökér (téli spárga), az endívia, a napraforgó, az uborka, valamennyi tök- és dinnyeféle, valamint a dohány, a vadon é lők közül pedig pl. a pitypang (gyermekláncfű), a csorbóka és a mezei katáng van kitéve a támadásának. Az endívia valamennyi föld feletti részén fehér lisztes bevonat képződik . Késöbb a bevonat világosbarna lesz és igen apró (0,1 mm), fekete termőtestek (kleisztotéciumok) képzödnek rajta. A fertőzött levelek fokozatosan megsárgulnak, megbarnulnak, beszáradnak és elhalnak . Noha a növények fertözéséhez a levegő magas páratartalma kell, a betegség kialakulásának a száraz időjárás kedvez. A betegség elsősorban csak a tenyész idő második felében fordul elő. Az egyes endíviafajták és -változatok fertözés iránti hajlamában elég jel entős eltérések vannak


Endíviasaláta

Kártevők

Saláta-gyökértetű (nyárfalevél-gubacstetű)

(Pemphigus bursarius) A megtámadott növények gyökerein 2,5 mm hosszú, sárgás gyökértetvek vannak, amelyek fehér viaszos izzadmányokat választanak ki. A fertőzött növények megsárg ulnak és elsatnyulnak. A gazdanövények a fészkesvirágzatúak családjának különböző fajai, az endívia mellett pl. a fejessaláta, az eszkariol, a gyomnövények közül pedig a csorbóka, a bojtorjánsaláta stb. Ez a gyökértetű petestádiumban a nyárfákon telel át. Tavasszal kikelnek a lárvák, amelyek a nyárfák levélnyelein feltűnő, 1- 2 cm nagyságú gubacsokat hoznak létre. Június elejétől kezdve a gubacsak felrepednek és a szárnyas gyökértetvek felkeresik nyári gazdanövényeiket Ott a lárvák új nemzedéke lemászik a gyökerekig, ahol kolóniákat alkot. Összel a gyökértetvek visszatérnek a nyárfákra. E növénytetű gyökéralakjának a kifejlődését kedvezően befolyásolja a száraz és meleg nyári időjárás. Augusztus végétől kezdve a károsodás kockázata csökken. Védelem: a tetű gyökérlakó alakját visszaszorítja az öntözés. Az endíviát lehetőleg a téli gazdanövényektől távoli parcellákon termeszteni. A palánták gyökereit az engedélyezett rovarölő szerekkel kell kezelni a kiültelés előtt , esetleg granulált talajfertőtlenítő rovarölő szereket alkalmazni a palántázáskor.

Saláta gyökértetű az endfvia gyökerein

Tripszek (Thysanoptera) Nyáron az endíviaültetvényekre rárepülnek a tripszek politág fajai. A fertőzött növényeken szívogatásukkal okoznak kárt a felületi szöveteken, ami eleinte ezüstösen csillogó foltok alakjában nyilvánul meg. Ezek a pontok késöbb megsárgulnak, beszáradnak és megbarnulnak. A szívások környékén apró fekete ürülékkupacok vannak. Szívásukkal az imágók és a lárvák egyaránt károsítanak. A vegyi rovarölő szerek közül alkalmazhatók .pl. a metil-pirimiphos tartalmú készítmények. A védelmet bonyolítja az a körülmény, hogy a tripszek átrepülése a gabonaneműekről és a pázsitfüvekről viszonylag sokáig tart. További információkat lásd a Soktápnövényü kártevők c. fejezetben.

Saláta gyökértetű a gyökér repedéseiben

Tripszek kártétele az endívia levelén

165



Spen贸t

167


Spen贸t

Spen贸t

168


Tartalom

Betegségek Gombabetegségek - Spenót fenésedése - Spenótperonoszpóra

171 171 171

Kártevők

- Fekete

répa-levéltetű

172

169


A spenót termesztése

Spenót

Jellemzés: A spenót igen elterjedt levélzöldség, mindenekelőtt a mélyhűtőipar dolgozza fel. A mai termesztett fajtákat valószínűleg a Dél-Kaukázusban vadon termő Spinaeia tetrada fajból nemesítették ki. Termőhely: A termőhellyel szemben nem támaszt különösebb igényeket. Csupán a vízigénye viszonylag nagy a rövid tenyészideje és a sekély gyökérrendszere miatt. Különösen a levélrózsák fejlődésekor fellépő nedvességhiány miatt lelassulhat a növekedése, kevesebb levelet fejleszthet és idő előtt virágba szökkenhet.

Talaj: Nem kedveli a savanyú talajokat, a talaj optimális kémhatása semleges vagy enyhén lúgos legyen. Legalkalmasabbak az levegős , agyagos-homokos, el egenedő humuszt tartalmazó talajok. Vetésforgó: Rövid, 40-80 napos tenyészideje miatt a spenótot elő- vagy utáveteményként termesztik. Trágyázás: A ll. vagy a lll. szakaszba soroljuk. Megfe l elő nitrogénellátást igényel. A fiziológ iásan savanyú m ű­ trágyatípusok nem alkalmasak a spenót trágyázására. A tápanyagok mennyisége: N -120 kg/ha P20 s- a talajban levő kész lettől függően 35-40 kg/ha, K20 -a talajban levő készlettől függően 90-100 kg/ha, MgO - a talajban levő készlettől függően 25- 35 kg/ha. Vetés: A korai betakarítás céljából tavasszallehetőleg minél hamarabb vetik, legkésöbb április közepéig , az betakarítás céljából augusztus elejétől szeptember elejéig, míg az áttelelésre szánt spenótot szeptember végén vetik. 15- 20 cm-es sorközökbe vetik. Az optimális vetőmagmennyiség 2,3-2 ,5 millió mag, azaz kb. 20-25 kg hektáronként. őszi

Nővényápo/ás

a tenyészidő során: Tekintettel a rövid tenyészi dőre a növényápolás csak a herbicides gyomirtásra vagy a gyomlálásra szorítkozik, esetleg kiegészítő nitrogéntrágyázást végzünk kalcium -nitrát formájában , hektáronként legfeljebb 0,2 t mennyiségben. Csapadékhiány eselén öntözni kell. Betakarítás: A betakarítás egyszeri művelet , amelyet speciális gépekkel végeznek. A spenót gyorsan hervad és könnyen befülled , ezért nagy melegben vagy nedves időben nem célszerű a spenótot betakarítani.

170


Spenót

Gombabetegségek

Spenótfenésedése A kórokozó a Colletotrichum dernatium t. sp. spinaciae gomba, amely apró, barnán övezett és enyhén besüpped! foltokat okoz a spenót levelei n, de a virágkocsányain és a magvain is. A fiatal magnövények fertőzésekor ez a gomba okozza a csíranövények eldőlését. Mivel a fertőzés legfőbb forrása a fertőzött vetőmag , célszerű a vetőmag csávázása (benzimidazolt acilalaninnal kombinálva) .

Spenótperonoszpóra A kórokozó a Peronaspora spinaciae (syn. P. effusa t. sp. spinaciae) gomba. A levelek felső oldalán sárga szétszórt foltok jelennek meg, amelyeket alulról a kórokozó szaporító szerveinek szürkéslila penészgyepe borít. Általános fertőzés esetén, amikor a gomba az egész növényt átjárja, a növények satnyák, leveleik torzultak. A magnövények esetében valamennyi föld feletti rész fertőződhet. Az enyhén fertőzött növények is keserűek és fogyaszthatatlanok. A spenót mellett a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjának más növényfajai is fertőződ­ nek. A fertőzés elsődleges forrásai a tarlómaradványokban található speciális ivaros spórák (oospórák) és a fertőzött magvak. A betegségnek kedvez a nedves időjárás , a hőmérséklet nem lényeges. A megelőző védelem egyik módja a vetésforgó betartása, továbbá a nitrogéntúladagolás elkerülése és ritkább állomány. Cé l szerű a vetőmag csávázása (benzimidazolok kombinációja acilalaninnal).

Spenót fenésedése

Spenót peronoszpórával

fertőzött

levél

Peronoszpórával fertőzött spenótlevél

171


Fekete

répa-levéltetű

Spenót

Aphis fabae

Kártétel Tünetek: a leveleken és a tenyészőcsúcsokon feketészöld vagy feketésbarnaszínű levéltetvek kolóniái vannak. A tenyőszőcsúcsok elsainyuinak és eltorzultak. Jelentőség: a virusok terjesztésével, a fertőzött növényi részek torzulásával és a mézharmattal szennyezett részek másodiagos korompenész-fertőzésével okoz kárt.

Biológia

A spenót károsodása fekete répa-levéltetü szívása következtében

Fekete répa-levéltetü a spenót virágzal án

Gazda növények: a nyári gazdanövények a spenót mellett a mángold, a cékla, a bab, a lóbab, a cukorrépa és különböző gyomnövényfajok, pl. a laboda. A téli gazdanövények a csíkos kecskerágó, a kányabangita, a fehérjázmin és néhány további cserje. Fejlődési ciklus: a répa levéltetű az említett cserjéken telel át téli peték formájában . Tavasszal itt szűznemzéssel kialakul néhány nemzedék. Májusban és júniusban a szárnyas egyedek átrepülnek a nyári gazdanövényekre, ahol tovább szaporodnak és számos kolóniát hoznak létre. Össze l az ivaros szárnyas egyedek visszarepülnek a téli gazdanövényekre, ahol a nőstények téli petéket raknak. Ökológia: a levéltetveknek van néhány igen hatékony antagonistájuk. A Braconidae gyilkosfürkész-család élősködői közül megemlíthetjük az Aphidius, Ephedrus, Lipolexis, Lysiph/ebus, Praon és a Trioxys nemzetséget, a tetűrontó fémfürkészek (Aphelinidae) családjából pedig az Aphelinus nemzetséget. A nyári gazdanövényeken egyebek közölt a hétpettyes katicabogár, a téli gazdanövényeken pedig a kétpettyes katicabogár igen jelentős ragadozó. Összel nagy mennyiségű levéltetvet pusztítanak el az Entomophthora gombanemzetség képviselői.

Védelem Közvetett nagyon fontos az antagonisták védelme és támogatása lásd a Hasznos élő szervezetek c. fejezetet. Közvetlen: triazamat, pirimicarb pimetrozin stb. tartalmú szelektív rovarölő szerekkel permetezni.

Fekete répa-levéltetű a mák levelén

172


Csemegekukorica

173


Csemegekukorica

Csemegekukorica csรถvek

174

Csemegekukorica fรถld


Tartalom

Csemegekukorica

Fiziológiás zavarok - Átázott talaj - A herbicidek okozta károsodás - A műtrágyák okozta titotoxicitás - Foszforhiány - Káliumhiány

177 177 177 178 178

Betegségek Vírusbetegségek - Kukorica csíkos mozaik vírusa

179 179

Gombabetegségek - Fuzáriózis - Kukoricarozsda - Golyvásüszög - Helminthosporiumos levélfoltosság - Rostosüszög

180 180 181 182 183 183

Kártevők

-

Kukoricamoly Gyapottok-bagolylepke Kukoricabogár Fritlégy Pattanóbogarak Földi hernyójú bagolylepkék Levéltetvek

184 186 188 189 190 190 190

175


A csemegekukorica termesztése

Csemegekukorica

Jellemzés: A kukorica Közép-Amerikából származik. A csemegekukoricát a tejesen érett szemekért termesztik, amelyeket mélyhűtenek vagy konzerválnak, de az egész kukoricacsövek is felhasználhatók. Nyersen, főzve vagy konzerv formájában fogyasztják. Feltételek: A kukorica melegkedvelő növény, fejlődéséhez legalább 1Ooc-os talajhőmérsékletre van szüksége. Minden talajtípusban termeszthető, legalkalmasabbak a közepesen kötött, humuszban és tápanyagokban gazdag talajok. Legjobban megfelel a semlegeshez közeli kémhatású, 6,6-7,5 pH-értékű talaj. A csemegekukorica vízigényes. A termőhely megválasztásánál fontos szempont az öntözés lehetősége. Vetésforgó: Nem különösebben igényes az előveteménnyel szemben, ezért a betegségek, a kártevők és a gyomok előfordulását illetően akár monokultúrában is termeszthető (4-5 évenként termőhelyet kell váltani). Trágyázás: Az l. vagy a ll. szakaszba sorolják. N- 100-180 kg/ha- három részre kell osztani, p,Q,- 80 kg/ha,K,O- 200 kg/ha Vetés: A vetést akkor kell elvégezni, amikor a talaj hőmérséklete8-1 Ooc lesz, vagyis általában április végén - május elején. A folyamatos betakarítás úgy érhető el, hogy meghatározott időközönként különböző tenyészidejű fajtákat vetünk. Az ajánlott növényszám hektáronként 58-65 ezer, a kötés nagysága 0,75x0,2-Q,23 m, a vetési mélység 5-8 cm. A csemegekukorica jól tűri az átültetést. Ezt a közvetlen fogyasztásra szánt csemegekukorica korai betakarításánál hasznosítják. Erre a célra alkalmasak az előtermesztett tápkockás palánták. Március második felében pl. fóliasátorban elvetjük a kukoricát, a 4-5 hetes palántákat egy hétig edzzük, és ezeket a megedzett palántákat 75x25 cm-es vagy 80x20 cm-es kötésben kiültethetjük. Ezzel a módszerrel a kukoricacsöveket kb. 3 héttel korábban kezdhetjük szedni. Növényápolás a tenyészidöben: Az ültetvényt gyomirtással vagy kapálással gyomtalanítjuk. A kukorica egyenletes vízellátást igényel. A tenyészidő folyamán mintegy 350-500 mm csapadék az optimális. Szükség esetén öntözéssel kell pótolni a hiányzó vizet. Az időjárástól függően ajánlatos 7-1 O napos időközönként 25-40 mm vízmennyiséget kiöntözni. Betakarítás: Kézzel vagy gépekkel történhet. Az érett csövekben az érett szemek teljesen kifejlettek, színük jellegzetesen sárga vagy aranysárga, szétnyomva olyan puhák, mint a vaj. A betakarítás ideje laboratóriumi eszközökkel is megállapítható. A betakarítás akkor kezdődik, amikor a szemek PAN tartalma 22 %. A csemegekukorica gyorsan beérik, ezért a betakarítást a lehető leggyorsabban el kell végezni.

176


Csemegekukorica

Fiziológiás zavarok

Átázott talaj Az átnedvesedett és a tartósan átázott talajokon a kukorica károsadhat A növények fejlődése lelassul, megsárgulnak, sőt , tartósabb átnedvesedés következtében a növények felső részei elhalhatnak. Az átnedvesedett és szellőzetlen talaj meggátolja a tápanyagfelvételt, káliumhiányt és foszfortöbbletet okozhat. A legérzékenyebbek a fiatal növények, amelyek magassága nem haladja meg a 40 cm-t. Ezek a fiatal növények az átnedvesedés megszünését követően gyorsan regenerálódnak ugyan, de a megkésett fejlődés végig a tenyészidő folyamán jellemző marad.

A vizes helyeken a növények sárguinak

A herbicidek okozta károsodás A csemegekukorica általában érzekenyebben reagál a herbicidekre, mint a takarmánykukorica. A leggyakrabban a kantakt vagy a növekedési herbicidek egyenlőtlen alkalmazása, a túladagolás és a felhasználás rosszul megválasztott időpontja okoz károkat A növekedési herbicidek megzavarják a legfiatalabb levelek kibontakozását és ennek következtében a csúcsi részek kampósan vagy hurok alakban meggörbülnek. A növekedési herbicidek igen gyakran a növények járulékos gyökereit is károsítják és deformálják. A csemegekukorica leginkább az intenzív növekedés időszakában , nedves és meleg hőmérséklet esetén érzékeny a herbicidek, főleg a kantakt herbicidek alkalmazására, amikor a fiatal szövetek finom szerkezetüek, törékenyek.

A

műtrágyák

Kantakt herbicidek okozta károsodás

okozta titotoxicitás

A túl nagy mütrágyaadagok, elsősorban a csírázó magvak közelében feldúsuló, könnyen oldódó nitragént és káliumot tartalmazó mütrágyák a levélcsúcsok elhalását okozzák, de olykor a csíranövények kifakulását vagy elpusztulását is. A toxikus hatás erősebben jelentkezik a laza, humuszszegény talajokon . Másrészt foltos és lapos nekrózisok keletkeznek, ha a könnyen oldódó granulált trágyákat nedves növényekre szórják vagy ha a mütrágya a levélhónaljakba került. A napsugárzás felerősíti a fitatoxikus hatást.

177


További fiziológiás zavarok

Csemegekukorica

folytatás

Foszforhi ány

Foszforhiány

A foszforhiány főleg a tenyészidő elején, különösen hideg, esetleg száraz időjárás esetén nyilvánul meg, amikor határozottan nehezebb a foszfor felvétele. A gyökerek fokozatos növekedése és az időjárási viszonyok javulása javíthat a foszfor felszívódásán, de a komolyabb foszforhiányt már nem lehet teljesen pótolni. A legidősebb levelek piszkoszöld színűek, amelyek a csúcsoktól és a peremektől kiindulva pirosas és bíborszínű árnyalatot kapnak. A levelek fokozatosan besodródnak, színük barnáspiros vagy barna lesz és el is halhatnak. A fiatallevelek sötétzöld színűek. A foszforhiányt leginkább a fiatal növények sínylik meg. A levelek lilás színárnyalatát, amelyet elsősorban a fokozott antociánképződésre vezetnek vissza, más stresszhatások is kiválthatják, pl. a hideg. Előfordulás : A foszforhiány mindenekelőtt a savanyú, 5,5-nél alacsonyabb pH-értékű , illetve az erősen alkalikus, 7,5-nél magasabb pH-értékű talajokon jelentkezik. Az alacsony hőmérséklet és a ·szárazság is lassítja a foszfor felvételét. A magyarországi talajok jelentős része foszforral gyengén ellátott. Eljárás: A tenyészidő folyamán már nehéz megszüntetni a felismert foszforhiányt. A talaj szokásos fosztátos trágyázása hatástalan, mert a kihelyezett foszfor nem mobilis és nem hatol le a gyökerekig. A levéltrágyázás sem garantálja a sikert, mivel a foszfor lassan hatol át a növények kültakaróján. Ezért a veszélyeztetett talajokat célszerű könnyen oldódó műtrágyával ősszel vagy a vetést előkészítő munkák során megtrágyázni. A savanyú talajok pH-értékét meszezéssel kell módosítani. Amennyiben a foszfor hozzáférhetőségét a hosszan tartó szárazság nehezíti, a leggyorsabb hatékony eljárás az öntözés.

Káliumhiány A káliumhiány olyan termőhelyen is jelentkezhet, ahol viszonylag elegendő koncentrációban található ez az elem, de a kedvezőtlen körülmények megnehezítik a felvételét. A kukorica esetében ez tavasszal, hűvös és csapadékos időjárás idején fordulhat elő. A tünetek: az alsó levelek pereme elszárad , de elhalhat és elszárad a levélszövet is. A káliumhiány nyilvánvaló tünete a tenyészidő későbbi fázisában, a nyári hónapokban a növények idő előtti hervadása, ami a rossz vízgazdálkodással függ össze. Eljárás: A tenyészidő során már nehéz megszüntetni a felismert káliumhiányt. A káliumtrágyák szokásos kiszórása a talajra hatástalan. A káliumszegény talaj szempontjából a legfontosabb lépés, hogy ősz­ szel trágyázunk, de legkésőbb a vetést előkészítő munkák idején.

178


Csemegekukorica

Kukorica csíkos mozaik vírusa

Maize strip mosaic virus (syn . kukorica törpülés mozaik vírusa - Maize dwarf mosaic virus)

Kórkép Tünetek: A betegség a leveleken világoszöld vagy sárga keskeny hosszanti sávok alakjában jelentkezik, amelyek a levelek egy részén vagy teljes hosszában futnak. Később a leveleken pontokra, ellipszisekre vagy apró körökre emlékeztető foltok keletkeznek. A foltok közepe sötétebb, többé-kevésbé behatároltak és fokozatosan elhalnak. A korai fejlődési fázisban bekövetkező fertőzés eselén a kukorica eltörpül, fejlődése visszamarad, a kukoricaszár lédús belső része enyhén színezett, a gyökereken nekrotikus foltok jelennek meg és a finomabb gyökérszálak elhalnak. A virágok beporzása tökéletlen , főleg a virágzat felső és alapi részén, a csövek deformálódnak.

Biológia

A fertözés jellegzetes tünetei

Gazdanövények: kukorica Fejlődési ciklus: A vírus a vetőmaggal és a szövetnedvekkel terjed. Az üvegszárnyú kabóca- Calligypona (Jevesella) pellucida, a zöld őszi­ barack-levéltetű - Myzodes persicae és a zöld kukorica-levéltetű Rhopatosiphum maydis terjeszti.

Védelem A legfontosabb védelem a megfelelő agrotechnika, a jó tápanyagel látás, a gyomok irtása, a vektorok pusztftása és a vírussal szemben különösen ellenálló fajták és tenyészvonalak kiválasztása.

Fertőzött

növényzet

179


Kukoricafuzáriózis

Csemegekukorica

Fusarium graminaerum, (te ieomorf (ivaros) alak: Gibberella saubinetii), Fusarium moniliforme (teieomorf (ivaros) alak: Gibberella fujikuroi)

Kórkép

A kukoricamoly károsliotta másodiagos fuzariózisa

kukoricacső

Tünetek: A Fusarium graminaerum a kukoricacsövek, a kukoricaszár rózsás rothadását és a fiatal növények pusztulását okozza. A Fusarium moniliforme szárrothadást és a kukoricacsutkák korhadását idézi elő. A korhadás esetén a kukoricaszemek tompa fényűek , finoman repedezettek és sötétsárgák, később akár szürkésbarnák is lehetnek. A kukoricacsövek fejlödése során a csöveket a gomba micéliumának és konídiumainak rózsás bevonata lepi el. A Fusarium graminearum gomba a gyökereket és a szárat, elsősorban a másodiagos szárcsomót támadja meg. A parenchimás szövet szétesését okozza, és a szklerenchimasejtek szilárdságától függ , hogy eltörik-e a szár. A kukoricavirágzás idején a betegséget terjesztő konídiumok a szemekre jutnak és megtámadják őket. A kukoricacsövön kialakult fehéres-rózsás micéliumbevonat jellegzetes morfológiai megnyilvánulása ennek a gombának. A Fusarium-fajok okozta betegség minden kukoricatermesztő térségben elterjedt. A fuzáriumfertőzések okozta szemveszteség olykor a 10-30 %-ot is elérheti.

Biológia

Kukoricacsövek fuzariózisa

Gazda növények: politág kórokozó, de leggyakrabban a kukoricán és a kalászosokon fordul elő Fejlőd é si ciklus: Ezek a kórokozók a melegebb térségekben tavaszszal, száraz és meleg időjárás idején okozzák a legnagyobb károkat A gombák a talajban a tarlómaradványokon, valamint a vetőmagon vészel ik át a kedvezőtlen időszakot. A kukorica csírázásakor a hideg és nedves idő kedvez a rothadás kialakulásának. A tenyészidőben a gomba konídiumokkal terjed, amelyek a fertőzött növényi részekben képződnek. A korai fajták gyakrabban fertőződnek. A kukorica fertőzésének valószínűsége növekedik, ha a kukoricát és egyéb kalászosokat ismételten ugyanarra a helyre vetik. A betegség kifejlődésé­ nek kedveznek a kukoricát megtámadó állati kártevők (kukoricamoly, gyapottok-bagolylepke, kukoricabogár).

Védelem

Fuzariózis kukoricacsövön

180

A védelem alapja elsősorban a vetésforgó következetes betartása, és ellenálló hibridek termesztése. Egyidejűleg ügyelni kell a talaj kiegyensúlyozott tápanyagtartalmára, és arra, hogy a kukoricát ne vessük túl korán és mélyre. Fontos a jó minőségű szántás és a növényi maradványok tökéletes bedolgozása. Közvetett védelemként fontos a kukoricamoly elleni védekezés, elsősorban a molypeték ellen alkalmazott Trichogramma petefémfürkészek alkalmazásával, mivel ez a biológiai növényvédelmi technológia már pete alakban elpusztítja a kártevőt. A fuzariózis ellen a kukoricavetőmag különböző szerekkel történő csávázása is alkalmazható.


Csemegekukorica

Kukoricarozsda Puccinia sorghi

Kórkép Túnetek: Az ecídiospórák gömbölyű vagy ellipszoid alakúak, apró szemölcsök borítják őket. Az uredospórák egysejtüek, ellipszoid, tojásdad vagy gömbalakúak, finom sárgásbarna hártyával. A teleutaspárák kétsejtüek, ellipszoid vagy hosszúkás alakúak, csúcsi részükön legömbölyödöttek vagy elvékonyodók, a válaszfalnál kissé összeszükültek. A sejthártya sötétbarna színü, felszíne sima, a csúcsi részen enyhén megvastagodott. A nyél színtelen, hosszú és erős. A tüneteket a leveleken, a szárakan és a levélhüvelyeken figyelhetjük meg. Kezdetben a leveleken nem feltűnő világossárga foltok jelennek meg, amelyeken uredospórák rozsdásbarna kupacai képződnek . Az uredotelepek a levelek mindkét oldalán kialakulnak, finom hártya borítja őket, s amikor ez felreped, porzanak. A kukorica beérése előtt a leveleken és a levélhüvelyeken barnásfekete, megnyúlt, kitüremkedett teleutotelepek keletkeznek. A betegség elsősorban a déli térségekben fordul elő . A betegség előfordulásának kedvez a silótakarmánynak szánt kukorica sürü vetése, amelyben a rozsda rendszerint a tenyészidő végén jelenik meg. A betegség kárassága a fertőzött levelek időelőtti elszáradásában jelentkezik, aminek következtében a szemek rosszul érnek és aprók maradnak.

Kukoricarozsdával

fertőzött

levél

Uredospóra telepek

Biológia Gazdanövények: kukorica, madársóska (Oxa/is) Fejlődési ciklus: Kétlaki rozsda, a köztesgazdák közé különböző madársóska-fajok tartoznak, az erdei madársóska (Oxa/is acetose//a) kivételével, amelyet nem fertőz meg. A hidegebb térségekben a kórokozó teleutospóráival telel át. A teleutospórák az áttelelést követően bazídium formájában csíráznak, amelyen bazidiospórák keletkeznek. A bazidiospórák fertőzik a köztesgazdákat (a madársóskafél éket), amelyeken ecídiospórákat tartalmazó ecídiumok fejlődnek . Az eddiaspórák lehetnek a fertőzés forrásai a kukorica számára. Európa melegebb térségeiben (Déi-Szlovákiában és Magyarországon is) a rozsda uredospóra-stádiumban telelhet át a fertőzött növényi maradványakan. Az ecídium-stádiumot a mi viszonyaink között egyelőre nem észlelték és nincs különösebb jelentősége a rozsda terjedésében.

Teleutospóra telepek

Védelem A védelem elsősorban az ellenálló kukoricafajták termesztésére és a fertőzött tarlómaradványok megsemmisítésére irányul.

181


Kukorica-golyvásüszög

Csemegekukorica

Ustilago maydis

Kórkép

Fej lődő

golyvásüszög a kukorica levelén

Tünetek: Fertözés esetén a növényeken akár néhány centiméteres daganatok is keletkeznek. A golyvákat fehér hártya borítja, amely késöbb felreped és a klamidiospórák tömege (amely kezdetben nyúlés, idővel kiszárad) finom porként a környezetbe szóródik. A micélium a csfraszövetek vékonyfalú sejtjei között fejlődik ki és a sejtek megnagyobbadását (hipertrófiáját) és szövetszaporodást (hiperpláziát), valamint a háncs (floem) tú lzott kifejlődését idézi elő a szállitónyaláb rendszerben. Különösen a fiatal kukoricanövények esetében pusztító a fertözés. A kukorica-golyvásüszög általánosan elterjedt betegség minden kukoricatermesztö térségben. A kukoricatáblában a növények kb. 3 %-a fertőzött , a szemveszteség nem haladja meg az 5 %-ot. Súlyos fertözés esetén a fekete spórák elértékteleníthetik az ipari terméket

Biológia Gazdanövények: kukorica Fejlődési ciklus: A kórokozó üszögspórák formájában marad életképes a talaj felszínén vagy a tarlómaradványokon, de a kukoricaszemek is fertőzöttek lehetnek. A gomba a növény minden föld feletti részét megtámadja, a fertözés az egész tenyészidő folyamán kialakulhat. Az üszögspórák (teliospórák) gömbölyűek , szélességük 8-13 11m, vagy ellipszoid alakúak és hosszúságuk elérheti akár a 15 11m-t, erős sötétbarna hártyájuk van. A talaj felszínén és a vetőmagban csíraképességüket 1-3 évig megőrzik , a mélyebbre leszántott üszögspórák 1-2 hónap alatt elveszitik csiraképességüket Az Ustilago maydis spórák csírázásának hőmérsékleti optimurna viszonylag magas, kb. 30 °C, a minimum 1O körül mozog. A fertözésnek kedvez a júniusi és a júliusi meleg időjárás. A betegség előfordulásának gyakoriságát növeli a friss istállótrágyával és komposzttal történő trágyázás is.

oc

Golyvásüszögfertözés kukoricacsövön - a spóraszórás fázisában

Védelem

Golyvásüszög a kukoricacsö belsejében

182

A megelőzés érdekében fontos a tarlómaradványok mélyre szántása, a vetésforgó betartása és nagyobb ellenállóképességű fajták termesztése. Közvetett fertözéscsökkentő tényező a rovarok rágáskártételének csökkentése, és egyéb mechanikai sérülés kerülése. A vetőmag csávázását más gombakórokozók- pl. a kukoricafuzariózis - ellen már bevált szerekkel is végezhetjük.


Csemegekukorica

További gombabetegségek

Kukorica helminthospóriumos levélfoltossága Trichometasphaeria turcica, (Helminthosporium turcicum) A konídiumtartók a gázcserenyílásokból kötegekben nőnek ki , színük olajbarna, 2-4 sejtesek, felső részük legömbölyített. A konídiumok durván tüskések, orsószerűek, egyenesek vagy enyhén görbültek, középső részükön a legszélesebbek, itt világos olivaszínűek . Biológia: A gomba az el nem bomlott növényi maradványokon konídiumokkal telel át a talajban. A konfdiumok fertőznek , amelyeket a szél vagy az esőcseppek szállítanak a növényekre. A betegség kialakulásának kedvez a párás környezet. A gomba e lőször a parenchimás szövetekbe hatol be, majd a levelek edénynyaláb rendszerébe. A fertőzött kukoricaszemek is terjeszthetik a betegséget. A gomba elsősorban a leveleket fertőzi, de megtámadhatja a virágzatot is. A tünetek először az alsó leveleken jelentkeznek és fokozatosan árterjednek a felső levelekre. A kórokozó a kukoricaleveleken apró, vizenyős, elnyúlt, szabálytalan alakú, szürkéssárga foltokat hoz létre. A levél mindkét oldalán a foltokon szürke konídiumtartó kötegek és konídiumok képződnek . Súlyosabb fertőzés esetén a foltok megnagyobbodnak, a levelek szakadoznak, elszáradnak és elhalnak. A súlyosan fertőzött növények elpusztulhatnak. A fertőzött kukoricatábla úgy néz ki, mintha leperzselődött volna, a kukorica takanmányértéke alacsonyabb. Védelem: A védelem alapja az egészséges és csávázott vetőmag alkalmazása, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, a helyes vetésforgó és az ellenálló fajták termesztése.

Kukorica helminthospóriumos levélfoltossága

Rostosüszög (Sorosporium holci-sorghi)

Az üszög lazán összekapcsolódó üszögspórákból áll és fehér, később sárgásbarnára váltó törékeny membránnal van fedve. Az üszögdaganat nagysága elérheti akár a 15 cm-t. A 9-15 11m átmérőjű teliaspórák gömbölydedek vagy tojásdadok, kissé szögletesek, gesztenyebarna, aprón szemölcsös hártya borítja őket. Biológia: A talajban áttelelő teliaspórák fertőzik a kukoricanövényeket. A kórokozó csak a növény szaporítószerveit fertőz i, amelyeken üszögspórákat tartalmazó üszkös golyvákat képez. A kórokozó fejlődésének optimális hőmérséklete 28-30 •c. A gomba az egyes virágokat, sőt az egész virágzatot és a kukoricacsöveket is daganattá alakítja át. A spórák könnyen kiszabadulnak az üszökgolyvából és a kalászosadást követően szétrepülnek. A rostosüszög elterjedt betegség és elsősorban Dél- és Délkelet-Európa melegebb térségeiben okoz tetemes károkat Alkalmanként Déi-Szlovákiában, Dél-Marvaországban és Magyarországon is előfordul , ha a kukorica után ismét kukoricát vetnek. Védelem: Be kell tartani a vetésforgót és csávázni kell a vetőmagot 183


Kukoricamoly

Csemegekukorica

Ostrínia nubilalis

Kártétel

Kukoricamoly

Kukoricamoly bábja

Tünetek: elősorban a levelek "hónaljában", a szárcsomók környékén kb. 2-3 mm átmérőjű nynások jelennek meg, amelyek fűrészporra emlékeztető rágcsálékkal teltek. A rágcsálék a levélhüvelyben halmozódik fel. A hernyók késöbb a kukoricacsöveket és a címer alatti szárat támadják meg. A megrágott szárrészek eltörnek. A fertőzött kukoricacsövek nedves időben megpenészednek. A gyapottok-bagolylepkétöl eltéröen a kukoricamoly hernyói nem maradnak a szemek "övezetében", hanem a kukoricacsutkát támadják meg. Kártevő: viszonylag nagy, sárgásbarna színű lepke, szárnyainak fesztávolságamintegy 2,5-3 cm. A szürkéssárga, nem különösebben jellegzetes rajzolatú hernyók feje feketésbarna. Testhesszuk a bábozódás előtt mintegy 2,5 cm . A csokoládébarna báb általában a fertőzött kukoricaszár belsejében található. A hernyórágta kukoricacsöveket másodlagosan fuzáriumos betegségek támadják meg. A közvetlen betakarítási veszteségek 10-30 % körül mozognak. A fertőzött kukoricacsöveket általában teljesen tönkreteszik a másodiagos gomba- és baktériumos betegségek.

Biológia

Kukoricamoly hernyója

Jellegzetes törmelék a száron

184

Gazdanövények: a kukoricamolynak Közép-Európában több mint száz tápnövényfaja van. Ezek közé olyan széleslevelű gyomnövények tartoznak, mint a laboda, a libatop, az üröm, a csalán, a keserűfű, de az alma és egyebek is. Tömegesen azonban elsősorban a kukoricán szaporodik el, de érzékeny károkat okozhat paprikában is. Fejlődési ciklus: a hernyó telel át a kukoricaszárban. Tavasszal, a térségtől függöen május közepétöl június közepéig bebábozódik. Kb. három hét múlva kezdődik a lepkék rajzása. Nem sokkal a párosadást követően a nőstények megkezdik a peterakást A nőstények 10-40 darabot számláló csomagokban helyezik el petéiket többnyire a levelek fonákán, a levélgerinc közelében. Az első lárvastádium a levél felszínén él, a második lárvastádium berágja magát a növénybe. Rágásuk során a hernyók eleinte felfelé, késöbb lefelé haladnak a növényben. A bábkamrát a kukoricaszár alsó szártagjaiban (internodiumaiban) rágják ki. Déi-Szlovákiától délre (Magyarországon nagy részén is) a kukoricamolynak két, a Földközi-tenger térségében három nemzedéke van. A kétnemzedékes térségekben a hernyók júliusban bábozódnak be és július végétől szeptember közepéig rajzik a lepkék második nemzedéke.


Kukoricamoly

Csemegekukorica

folytatás Ökológia: a kukoricamolynak Közép-Európában néhány biotípusa van, amelyek különbözö tápnövényeket részesítenek előnyben , eltérő fiziológiai jegyek jellemzik öket, mint pl. az effektív hömérsékletek összege és egyebek. A különbözö biotípusok eltérő feromonkombinációkra reagálnak. A nőstények nedves időben (gyakori esőzések, harmatképződés j rakják a Jegtöbb petét. A lepkék a nedves, kevéssé szellős mikroklímát kedvelik, ennek következtében a növényállományok külsö szegélyei kevésbé károsodottak, mint a belső részek. Az ép szárakban a hernyók különösebb következmények nélkül igen erős (-25 oc alatti) fagyokat is képesek átvészelni.

Védelem Közvetett: nagyon fontos alacsony tarlót hagyni, a kukoricaszárat szétzúzni és a tarlómaradványokat alaposan beszántani. Különösen súlyos fertözés eselén célszerű a tarlót forgókapával megbontani. Szinte katasztrofális méreteket ölt a kukoricamolyok száma a térségben, ha a kukorica betakarítatlanul marad a szántóföldön vagy a magasabb tarlót egész télen át érintetlenül hagyják a következő idényig. Magyarországon május 15-ig kötelező a kukoricaszárat betakarítani. Közvetlen: a védelem nagyon hatékony eszköze a Trichogramma petefémfürkészek bevetése - Jásd. A biológiai védekezés kereskedelmileg el6állított készftményei c. fejezetet. Ez a módszer hosszabb távon évről évre csökkenti a kukoricamolyok számát és kíméli a többi hasznos rovart. A petefémfürkészek bevetése során lényeges az alkalmazás idöpontja, amelyet fénycsapdák segítségével állapítanak meg. A jelenleg forgalmazott feromoncsapdák alacsony hatásfokuk miatt erre a célra nem alkalmasak (késve fognák be az első lepkéket és ezáltal a megkésve bevetett Trichogramma petefémfürkészek csak kis hatékonysággal pusztítanák a molyokat). Az egyéb szabadon élő antagonistákat is pusztító vegyi rovarölő szerek alkalmazása miatt a malylepkék egyrészt lényegesen kisebb veszélynek vannak kitéve, másrészt rendkívüli mértékben elszaporodnak a levéltetvek és a takácsatkák. A védelem szükségességéröl a kukorica előző évi tetőzöttsé­ gének ismeretében lehet megfelelő szakértelemmel dönteni.

Kukoricamoly rágta kukoricaszár

A megrágott növények eltörnek

Eltört növények

185


Gyapottok-bagolylepke

Csemegekukorica

He/icoverpa arm igera

Kártétel Tünetek: a fertőzött csöveken a kukoricaszemekben lapos hernyórágások vannak. A rágás nem halad egészen a csutkáig. A hernyók sárgásbarnák, zöldessárgák vagy zöldesbarnák, feltünően csfkozottak. Tóbbnyire a ku koricacső felső harmada károsodott.

Imágó

Helicoverpa armigera petéi

Kártevő: a hernyók csupaszok, színük változékony. A kifejlett hernyó kb. 4-5 cm hosszú. A lepkék elülső szárnyainak a színe a szürkésbarnától a sárgásbarnáig terjed, az amúgy világos hátsó szárnyak külső peremén sötétebb sáv húzódik. A szárnyak fesztávolsága kb. 4 cm. A peték gömbölydedek, ezeket a nőstény elsősorban a termésekre és a tenyészőcsúcsra egyesével rakja. Jelentőség: rendkívül kártékony faj, amely szinte minden zöldséget, szántóföldi növényt megtámad, de a virágokat és a csemetéket is. Egyrészt a kukoricacsövek közvetlen megrágásával károsít, másrészt hogy a megrágott csöveken másodiagos gombafertőzések lépnek fel. E faj veszélyességét jelentősen megnöveli a nagyon jó röpképesség és az alkalmas tápnövények felkutatásának a képessége.

Biológia

Helicoverpa armigera hernyója

A károsadott kukoricacsövek másodiagos fuzariózisa

186

Gazdanövények: a lepke néhány száz tápnövényfajon kifejlődik, kezdve a természöldségektől a kétsziküek számos családján át egészen a pázsitfüvekig. Fejlődési ciklus: Közép-Európa melegebb térségeiben a bábok telelnek át, valószínűleg csak az enyhébb telek idején. Az állományt minden évben délről érkező bevándorlók egészítik ki. A nőstények egyenként akár 3000 petét is raknak. Kb. 4-6 nap alatt a petékből kikelnek a hernyók, amelyek berágják magukat a termésekbe, a virágokba vagy a növények tenyészőcsúcsaiba . Normális körülmények között a hernyónak 5 lárvastádiuma van . Közép-Európában a lepkének évente három nemzedéke tud kifejlődni. Ökológia: A peték jelentős hányadán a Trichogramma nem petefémfürkészei élősködnek, a hernyókan sok fürkészdarázsfaL gyilkosfürkészfaj és egyéb hártyásszárnyú parazita élősködik . A báboknak is megvannak az antagonistái a talajban, akárcsak a lepkéknek.


Csemegekukorica

Gyapottok-bagolylepke folytatás

Védelem Közvetett a monokultúrák diverzifikációja és a más kártevők elleni kíméletes biológiai és integrált védelmi módszerek alkalmazása, ami egyebek között a nemszelektív rovarölő szerek felhasználásának maximális korlátozását is jelenti, s ez jelentősen megnöveli az antagonisták "nyomását" a kártevő populációjára. Közvetlen: rendkívül fontos, hogy feromoncsapdákkal közvetlenül a növénykultúrában kövessük a lepkék előfordulását. A lepkék rajzását észlelve a peterakás kezdetétől 2-3 ízben kerül sor a Trichagramma nem petefémfürkészeinek a bevetésére. Ha a lepkék száma vagy az ültetvény értéke nagyon magas, kombinálhatjuk a petefémfürkészek bevetését Bacillus thuringiensis kurstaki alapú biokészítményekkel történő permetezéssel - mindkettőrőllásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet. Vegyi rovarölő szerekkel védekezve szükséges, hogy a lepkék repülése és peterakása idején kb. 7-1 Onapos időközönként permetezzünk, mert a hernyók már nehezen elérhetők , ha berágták magukat a termésekbe. Tovább információkat lásd a Soktápnövényü kártevők c. fejezetben.

Feromoncsapda

A Helicoverpa armigera írnágói a fénycsapdában

187


Kukoricabogár

Csemegekukorica

Diabrotica virgifera

Kártétel

lmágók

Lárvák

Tünetek: az imágók 6-7,5 mm hosszú bogarak. A hfrnek szárnyfedöi sötét színűek, a nőstények szárnyfedöin egy-egy széles, elnyúlt narancssárga sáv húzódik. A tor és a potroh narancssárga, a fej, a csápok és a lábak feketék. A bogarak elsősorban a virágzó növények bibéit és virágporát rágják, emiatt a fertőzött növények torzsakalászkái nem egyenletesen vannak megporozva. Súlyosabb fertözés esetén a bibék mintha el lennének vágva a torzsavirágzaton. A még tejes húsú szemekbe a bogarak apró nyílásokat rág nak. A talajban a gyökereken sárgásfehér, karcsú, világosbarna fejű lárvák vannak. Súlyos fertözés esetén a károsult gyökerű növények kifordulnak és ledölnek a talajra, ahonnan a további növekedés során meghajolva felemelkednek. A növények jellegzetesen meggörbültek, száruk "hattyúnyak alakú". Jelentőség: rendkívül kártékony faj, amelyet Amerikából hurcoltak be Európába. Már abban az esetben is komoly károkat okoz, ha egy növényre átlagosan egy bogár jut. Az USA-ban emellett kimutatták, hogy egy veszélyes vírust, aMaize chioratic matt/e mach/omovims-t is képes te~eszteni. Karantén kártevő , amely ellen, ha megjelenik, a védelmi intézkedések egész rendszerét kell alkalmazni.

Biológia

Báb

Gazdanövények: a nőstények nyáron a kukorica gyökereihez rakják le petéiket. A peték a talajban telelnek át, ahol tavasszal , amikor 10-11 oc lesz a hőmérséklet, kikelnek a lárvák. A lárvák 3-4 hét alatt három lárvastádiumon mennek át. A talajban bábozódnak be. A nőst é nyek a legtöbb petét augusztus első felében rakják. A fajnak évente egy nemzedéke van. Ökológia: a 4 héten át -15 oc hőmérsékletnek kitett peték kivétel nélkül elpusztulnak. -1Ooc hőmérsékleten egy hét alatt a peték mintegy 50 %-a pusztul el. A hőmérséklet alsó küszöbértéke 10,5 oc. Az imágókat feromoncsapdákkal nagyon hatékonyan lehet figyelni.

Védelem Kukoricabogár lárvák kártétele a gyökereken

A károsodott gyökerü növények kifordulnak és a talaj felszínére dőlnek

188

Közvetett a védelem alapja a vetésforgó. A monokultúrás kukoricatermesztés az egyik legfontosabb oka annak, hogy ez a faj ennyire kártékony lehet. A talajban a !árvákat a B. bassiana gomba fertözi. A rovarpatogén fonálférgek is jelentős pusztítást okoznak a kukoricabogár lárváiban. Az istállótrágyával történő trágyázás kedvez a lárvák talajlakó antagonistáinak. Közvetlen: az imágókelleni védelem egyik lehetősége ha a kukurbitacin csalogatóanyag (attraktáns) és alacsony dózisú szerves foszforsavészter oldatának elegyével nagy cseppekben lepermetezik a növényeket. Ugyancsak fontos a kukorica-vetömag rovarölő szerekkel történő csávázása és a talajfertötlenítés.


Csemegekukorica

Fritlégy (kukoricalégy) Oscinella frit

Kártétel Tünetek: a fiatal növények levelein jól kivehető , fehéressárga, hosszúkás sebek vannak. Jellegzetes a lyukak harántirányú sorozata a leveleken. A fertőzött növények lassabban fejlödnek és hajlamosak a sarjak hajtására (az elágazásra). A fiatal növények tenyészőcsúcsainak közelében 2,5-4 mm hosszú légylárvák találhatók. Jelentőség: a fertözés intenzitása jelentős mértékben függ a vetés i dőpontjától és a földterület helyétől. Károk elsősorban akkor keletkeznek, ha a kikelő növényeket a fiatal korban támadják meg a rovarok.

Fritlégy lárvák

Biológia Gazdanövények: a kukorica, a zab, az árpa, kevésbé veszélyeztetett a búza és a rozs, továbbá néhány pázsitfűnemzetség , mint a perje, a vadóc (Lolium) és a csenkesz. Fejlődési ciklus: a bebábozódás előtt álló lárvák telelnek át. Tavaszszal a lárvák bebábozódnak és májusban kikelnek az imágók. KözépEurópában a fritlégynek évente három nemzedéke van. A kukoricát csak az első nemzedék lárvái károsítják. A peterakás során a nősté­ nyek azokat a kukoricanövényeket részesítik előnyben, amelyeken egy vagy két levél van. A három- vagy többlevelű kukoricára ritkábban petéznek. Ökológia: a fritlégy jobban kedveli a nedves területeke!. Jelentős antagonistái a futrinkák, elsősorban a gyorsfutó (Bembidion) és a kisfutó (Agonum) nem fajai. A lárvapopuláció számottevő hányadán hártyásszárnyú paraziták élösködnek: Hatticopfera circulus, Howardu/a oscinettae, Trichomatus spp. stb. A bábokat pl. a Basatys tritoma, a Caltituta pyrrhogaster, a Pachyneuron muscarum pusztítja.

Súlyos károsodás- oldalhajtások

Védelem Közvetett optimális vetéselökészítés, korai vetés, megfelelő fajták kiválasztása. Közvetlen: azokon a helyeken, ahol rendszeres a kártétel, imidacloprid alapú rovarölő szerrel csávázott vetőmagot kell alkalmazni.

Levélhegesedés, levélsérülés

189


További

kártevők

Csemegekukorica

Pattanóbogarak (Eiateridae,

Athous hirtus pattanóbogár lárvája

mindenekelőtt Agriotes spp.)

A növények gócokban vagy soronként hervadnak és kiszáradnak. A lárvák világosbarnák, drótkeménységűek (innen a nevük: drótférgek). A pattanóbogarak főleg az évelő takarmánynövények után jelentős kártevők. A talajlakó lárvák 4-5 évig fejlődnek. Fejlődésükre kedvezően hat a talaj magas nedvességtartal ma, a tartós növénytakaró és a talajban levő elegendő szerves anyag. A szárazság kedvezőtlenül hat rájuk. A pattanóbogarak fontos antagonistái a madarak, és a rovarevő emlősök is - a sünök, a cickányok és a vakondok. A gerinctelenek közül megemlíthetők a rovarpatogén fonálférgek és bizonyos hártyásszárnyú rovarok. A talajművelés csökkenti a pattanóbogarak számát. Az évelő takarmánynövények után az első két évben nem ajánlatos a vetésforgóba kukoricát beiktatni. Az előfordulás mértékét talaj ba ásott (50x50x40 cm) gödrök alapján vagy rovarcsapdákkal szokás megállapítani. A vegyi beavatkozás talajfertőtlenítőkkel végezhető. További információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben.

A földi bagolylepkék hernyó i (Agrotis spp.)

Vetési bagolylepke hernyója

Vetési bagolylepke

A csupasz, 5 cm hosszúra is megnövő hernyák (mocskospajor) nap közben a talaj felszíne alatt rejtőzködve élnek. Az első lárvastádium hernyói alaposan megrágják a leveleket, amelyekben szabálytalan nyílásokat rágnak ki. Az idősebb hernyák a növények gyökérnyakait károsítják, a fiatal növények gyökérnyaka gyakran át van rágva. Helyi szinten a kukorica jelentős kártevője, mindenekelőtt a szárazabb térségekben és azokban az esztendőkben, amikor a tavasz szárazabb. A peték és a fiatal hernyák nagyon érzékenyek a nedvességre, valamint a gomba-, a vírus- és a baktériumos betegségekre. A hernyák kikelésekor alkalmazott célirányos öntözés ugyancsak csökkenti a bagolylepkék állományát. A peték ellen megelőzés céljából beválhat a Trichogramma nem petefémfürkészeinek bevetése is. További információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben.

Levéltetvek

Levéltetvek a kukoricacsövön

190

A gabona levéltetvek nyár elején átrepülnek a sűrűn vetett gabonatáblákról a kukoricásba. Ez azonban ilyenkor már könnyen ellenáll a csekélyebb számú levéltetveknek. Sőt , ebben az időben a nagy mennyiségü kukoricapollennek és a levéltetvek mézhanmatának köszönhetően jelentős számú katicabogár, levéltetvésző fürkész, fátyolka és egyéb antagonista is található a növényeken. A levéltetvek káros mértékü elszaporodása elsősorban olyankor következik be, amikor az említett antagonistákat a kukoricamoly vagy a kukoricabogár ellen bevetett vegyi rovarölő szerek elpusztítják. Egyébként speciális védelmi beavatkozásra nincs szükség. További információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben.


Cékla és mángold

191


Cékla és mángold

Gömbölyú cékla

Leveles mángold

192

Hosszúkás cékla

Vörös levélnyeles mángold


Tartalom

Cékla és mángold

Fiziológiás zavarok - Szívrothadás

195

Betegségek Vírusbetegségek - Rizamánia - Egyéb vírusbetegségek

196 196 196

Baktériumos betegségek - Gumók baktériumos varasadása

196 196

Gombabetegségek - Fekete tőrothadás - Répafélék cerkospárás levélfoltossága - Lisztharmat - Réparozsda

197 197 198 200 200

Kártevők

- Répalégy - Törpe répabogár - Fekete répa-levéltetű

201 202 203

193


A cékla termesztése

Cékla és mángold

Jellemzés: Öse a vad tengermelléki répa. Nagyon kedvelt Ázsiában, Oroszországban, Lengyelországban, az USA-ban és Ausztráliában. Főleg konzervként hasznosítják, a friss növényekből pedig salátát készítenek. Élelmiszeripari célokra festékanyagat is kivonnak belőle. Termőhe/y: A talaj-és az éghajlati feltételekkel szemben nem túl igényes. Legjobban a közepesen kötött, répatermesztésre alkalmas, agyagos talajokon terem.

Trágyázás: Második szakaszos növény. A közvetlen trágyázásra nem alkalmas. A rövidebb tenyészidejű kultúrák esetében a N mennyisége legfeljebb 80 kg/ha, a hosszabb tenyészidejű, konzervipari feldolgozásra szánt kultúrák esetében 100-120 kg/ha, P,Os - 60-80 kg/ha, K,O - 100-250 kg/ha Termesztés: Április közepétől június végéig vetik 30-45 cm-es sortávolságra (amennyiben 45 cm-re ültetik, a cukorrépánál használt gépek is igénybe vehetők), a sorokon belüli távolság 8-12 cm, a vetés mélysége 2-4 cm. Ha nem egycsírájú vetőmagot használunk, a kikeit növényeket kb. a négyleveles fázisban egyelj ük. A kikeit növények közül ki kell irtani a gyomot, a talajon képződött esetleges kérget meg kell bontani. A gyomok elleni védelem alapja a gyomlálás és a kapálás, megfelelő gyomirtó szerrel kombinálva. Öntözés: A szárazabb térségekben vagy száraz időjárás esetén ajánlatos az öntözés, amelyet a cékla nagyobb terméshozammal hálál meg. Betakarítás: Nyáron (július, augusztus) történik a 3-4 cm nagyságú gumócskák ún. korai betakarítása. Raktározás és konzerválás céljából októberben takarítják be a termést. A mechanikusan sérült gumók nem alkalmasak a tárolásra. Ha a cukorrépa betakarításánál alkalmazott gépeket használjuk, a gumók erősen sérülhetnek, mert törékenyebbek, mint a cukorrépa. Ezért a céklát ajánlatos inkább kézzel betakarítani.

194


Cékla és mángold

Fiziológiás zavarok

Szívrothadás Bórhiány okozta anyagcsere zavarról van szó. A legfiatalabb szívalakú levelek rövidültek, sárgulnak, majd fokozatosan megbarnulnak és elszáradnak. A levélnyelek sötétfoltosak és helyenként parásodottak. Súlyosabb fertőzés esetén a szivecske alatti szövetek elhalnak és a másodiagos mikrobiális rothadás következtében beesnek. A gumók belsejében üregek keletkeznek és a gumók húsa megfásul és megfeketedik. A bórhiány a gyökerek barnulását és a gyökércsúcsok elhalását okozza. A zavar kialakulásának kedvez a kalcium-, nitrogén- és foszfortöbblet és a száraz homokos talaj. A megelőző védelem módja az egyenletes öntözés és a kiegyensúlyozott tápanyagel látás. Azokon a talajokon, ahol a zavar rendszeresen jelentkezik, ajánlatos a talajba vagy a levelekre nátrium-tetrabarátot (bóraxot) vagy bórt is tartalmazó komplex trágyát adagolni.

Cékla szfvrothadása

195


Vírusbetegségek, baktériumbetegségek

Cékla és mángold

Rizomania A kórokozó a répa rizomania vírusa (Beet necrotic yel/ow vein virus -

BNYVV). A legfőbb tünete a "gyökerek szakállassága", amelyet a sok

Cékla rizomaniája- oldalgyökerek képződése

Répa rizomaniája a gyökér metszetén

A rizomania tünetei a répán

kis oldalgyökér képződése jellemez (rizomania = gyökérképzési "mánia"). Ezen kívül a gumók rövidebbek, torzultak, keresztmetszetükön sötét edénynyalábok láthatók. A levélnyelek hosszabbak és könynyen elhajlanak. A vírusvektor a Polymyxa betae primitív talajmikroorganizmus, amelynek spóráiban a vírus 1O évnél tovább is életképes marad. A rizomania előfordulásának kedvez a nagy nyári meleg, az öntözés és a magas talajvízszint. Mindenütt megjelenhet, ahol a talajban jelen van a Polymyxa betae. A répa különböző formái (takarmány, metélő mángold, mángold, cukorrépa) mellett a rizomania megfertőzi a spenótot és a libatopfélék és disznóparéjfélék (amarántfélék) családjának egyéb vadon termő és gyomnövényeit is. Az érzékeny növények termesztéséhez fertőzésmentes parcellákat kell kiválasztani.

Egyéb vírusbetegségek A rizomania mellett a metélő mángaldat és a mángoldot sok egyéb vírusbetegség is fertőzi. A répasárgulás vírusa (Beet mild yellowing virus - BMYV) és a répasárgaság vírusa (Beet yel/ows virus - BY\t) gyakran együtt fordul elő és a levelek (mindenekelőtt az erek közötti szövetek) sárgulását és törékenységét okozzák. A répa mozaikvírusa (Beet mosaic virus - BM\t) a levelek érkivilágosodását, mozaikosodását és fodrosadását okozza. Az ültetvényben ezek a vírusbetegségek elsősorban gócokban terjednek és vektoraik a levéltetvek. A gazdanövények mindenekelőtt a libatopfélék és a disznóparéjfélék családjának képviselői. A répa levélfodrosság vírusa (Beet /eaf cur/ virus BLC\t) a levelek fodrosadását és enyhe mozaikosodását okozza. Ezt a vírusbetegséget a répapoloska viszi át és gazdanövényei kizárólag a répanemzetség (Beta) fajai.

Gumók baktériumos varasedása Répa mozaikvfrus tünete a répa levelén

A répa sárgasága vfrus tünete és másodiagos elhalás

196

A kórokozó a Streptomyces scabies sugárbaktérium , amely behatol a gumókba, rajtuk szemölcsös kinövéseket okoz és ezzel rontja a piaci értéküket. A gumók szemölcsök alatti húsa megfőzve sötétebb. A répafajták mellett egyéb gyökérzöldségeket és a burgonyát is megtámadja. Legtöbbször száraz i dőben , a könnyü, felmelegedő és lúgos (meszes) talajokon fordul elő. A védelem legfőbb módja a vetésforgó betartása (a gazdanövény termesztésének huzamosabb ideig tartó szüneteltetése ugyanazon a helyen).


Cékla és mángold

Fekete

tőrothadás

Pleospora bjoerlingii (anamorfa Phoma betae) , Pythium spp., Fusarium spp., Aphanomyces spp., Thanatephorus cucumeris, Helicobasidium brebissononi, Colletotrichum spp. és néhány más gomba

Kórkép Tünetek: a főleg fiatal növényeken jelentkező betegséget több külön böző gombafaj okozhatja, leggyakrabban feltehetően a Pteaspora bjoerlingii. A fertőzött csírázó növények egy része nem kellőképp fej lett vagy ki sem kel. A kikeit növények fejlődése lelassu l, elsatnyulnak, a gyökérnyak és a levéltő megbarnul vagy megfeketedik és a növény eldől. A fertőzött gyökerek megbarnulnak és elhalnak, ennek nyomán a növények megsárgulnak, esetleg elhalnak. Az enyhébb lefolyás ú fertőz ést a növények kiheverik, de lassabban fej l ődnek és gyenge minőségű gumókat produkálnak. Az idősebb növényeknél (többnyire június folyamán) a gumók oldalgyökerei fertőződnek és el is pusztulnak. A tőrothadás rendszerint egyenletesen fordul elő az egész táblán , sohasem gócokban. Jelentőség: az egész világon általánosan előforduló betegség, amely gyakran tetemes károkat okoz. A leggyakoribb károkozás a szabálytalan (foltokban való) kikel és, ami túlzott méretű gumók kialakulásához vezet.

Fekete törothadás csíranövényen

Fertözés 4.-6. leveles állapotban

Biológia Gazdanövények: a répa és a mángold minden faja és fajtája, a spenót, a libatopfélék, de más növénycsaládok képviselői is. Fejlődési ciklus: a gombák a talajban maradt növényi részeken, mindenekelőtt a gyökérmaradványokon várnak a kedvező alkalomra. Bizonyos kórokozók (pl. a Phoma és a Colletotrichum spp.) a magvakkal is terjednek. Ökológia: a tőrothadás terjedésének kedvez a tökéletlen vetésforgó, a mélyebb vetés (főleg a nehezebb talajokon), a túl gyakori vagy túl kései vetések és a huzamosabb ideje nedves, leromlott szerkezetű (kérges) talaj. A kórokozók többsége (a Colletotrichum spp. kivétel ével) az alacsonyabb hőmérsékleteket kedveli.

Védelem Közvetett: a gazdanövényt legalább öt évig nem termeszteni ugyanazon a táblán, egészséges vagy csávázott vetőmagot alkalmazni , nem termeszteni nedves talajon , kellő időben és nem túl mélyre vetni a magvakat, biztosítani a kiegyensúlyozott tápanyagellátást Közvetlen: bizonyos mértékben hatásos lehet a vetőmag megfelelő gombaölő szerekkel történő csávázása.

197


Répafélék cerkospárás levélfoltossága

Cékla és mángold

Cercospora belicola, Ramu/aria belicola és Pleospora bjoerlingii (anamorfa Phoma belae)

Kórkép

A cékla cerkospórás levélfoltossága

A cékla cerkospórás levélfoltossága

Tünetek: valójában három különálló betegségről van szó, de mivel tüneteik sokban hasonlatosak, e gyűjtőnév alatt lehet összefoglalni őket. A Cercospora belicola gomba 2-3 mm nagyságú, világos közepü és határozott, sötét (vörösbarna vagy lila) szegélyű foltokat képez. Súlyosabb fertözés esetén a levelek elszáradnak. Igen hasonló, 2-8 mm nagyságú foltokat okoz a Ramu/aria belicola gomba. Valamivel nagyobb (7-20 mm), többnyire körkörösen elrendezett apró barna termőtestekkel (piknfdiumokkal) borftott foltokat okoz a Pteaspora bjoerlingii gomba. Ezeknek a foltoknak a szövete gyakran elszakad és kihullik. A levélfoltosság többnyire gócokban terjed . Minden esetben a külsö, idősebb levelek fertőzöttek erőseb­ ben. Jelentőség: súlyosabb fertőzés esetén jelentősen csökken az asszimiláló felület és ezáltal csökken a gumók hozama. A mángold esetében közvetlenül a fogyasztható részek fertőzödnek súlyosan. Az idősebb levelek pusztulása állandóan új levelek hajtására készteti a növényt, aminek következtében nemcsak a gumók lesznek kisebbek, hanem a gumók .,nyaka" is rendellenesen magas lesz. Tájainkon a levélfoltosság legjelentősebb kórokozója a Cercospora beticola gomba.

Biológia

A cékla cerkospórás levélfoltossága

A cékla cerkospórás levélfoltossága

198

Gazdanövények: a répafélék és a mángold minden faja és fajtája, a Cercospora betico/a esetében egyéb növények is, összesen 12 növénycsaládból (pl. spenót, disznóparéjfélék, laboda, szulák stb.). Fejlődési ciklus: a kórokozók a fertőzött tarlómaradványokon a talajban életképesek maradnak. A levélfoltosság forrásaként a répalevelekkel etetett szarvasmarha trágyáját is emlftik. Aspórákat a szél, az esőcseppek vagy a rovarok szál1ftják a levelekre. A vetőmaggal történő fertözés főleg a P/eospora bjoer/ingii és a Ramu/aria betico/a esetében számottevő. Ökológia: a Ramu/aria betico/a kevésbé érzékeny a hömérsékletre, ezért az ültetvényen hamarabb megjelenik, de fejlödése sokkal lassabb. A levélfoltosság kialakulásának kedvez a nedves és meleg időjá­ rás és túlzott nitrogéntöbblet A P/eospora bjoer/ingii esetében a talaj bórhiánya is stimuláló lehet a levélfoltosság kibontakozásában.


Cékla és mángold

Répafélék cerkospárás levélfoltossága folytatás

Védelem Közvetett: a tarlómaradványok következetes megsemmisítése vagy beszántása, a metélö mángold és a mángold megfelelö térbeli elkülönítése a cukorrépa, a takarmányrépa és föleg a maghozó növények parcelláitól, legalább öt évig szüneteltetni a gazdanövények termesztését ugyanazon a helyen, egészséges vagy csávázott vetömagot használni és korlátozni a nitrogéntrágyázást. Némely újabb fajták ellenállóképessége már nagyobb. Közvetlen: metélö mángold és a mángold esetében, nincs engedélyezett technológia.

A répa cerkaspórés levélfaltassága

C. beticataval fertőzött növény

199


További gombabetegségek

Cékla és mángold

Lisztharmat A kórokozó az Erysiphe betae gomba, amely többnyire a nyár derekától lisztes bevonatokat képez elsősorban az idősebb levelek felső oldalán, amelyeken később igen apró (O, 1 mm átmérőjű) fekete gömbölyű termőtestek (kleisztotéciumok) keletkeznek. A súlyosabban fertőzött levelek megsárgulnak és elhalnak. A betegségnek kedvez a meleg, száraz időjárás , gyakori harmatképződéssel. Ez a lisztharmatféle csak a répa (Beta) nemzetség képv i selőit fertőzi. A védelem többnyire nem szükséges.

Réparozsda Lisztharmat a cékla levelén

Lisztharmat a salátának való cékla levelén

Lisztharmattal fertőzött salátának való cékla

Réparozsdával fertőzött répalevél

200

A kórokozó az Uromyces betae gomba, amely minden föld feletti növényi részen apró (1-2 mm), rozsdásbarna domború sporangiumcsoportokat (uredotelepeket) alkot, amelyek később felrepednek és kiszabadulnak belőlük a nyári spórák. Összel sötétbarna szóruszok képződnek téli spórákka!. Az erősebben fertőzött levelek megsárgulnak és elhalnak, ezáltal csökkentik a gumók minőségét, a mángold esetében pedig a levelekét Ennek az egygazdás (fejlődéséhez csak egy növényfajt igénylő) rozsdagombának a tömegesebb előfordulását segíti a forró nyári időjárás , a gyakori harmatképződés vagy öntözés. Hatékony lehet a metélő mangold és a mángold megfelelő térbeli elkülönítése a cukorrépa és a takarmányrépa és főleg a maghozó növények parcelláitól.


Répalégy

Cékla és mángold

Pegomyia hyoscyami, syn. betae

Kártétel Tünetek: a leveleken eleinte keskeny, később lapos aknák, amelyekben 2-8 mm hosszú fehér légylárva (nyű) és ürülék látható. Az aknák mentén a levelek fokozatosan megbarnulnak és elszakadnak. Jelentőség: a fiatal növényeket támadó legyek első nemzedékének károkozása számottevő.

Biológia Gazdanövények: spenót, céklarépa, mangold, cukorrépa, a libatopnemzetség képviselői. Fejlődési ciklus: a bábok telelnek át a talajban. Aprilis végétől rajzanak az imágók. A nőstények a levél fonákán néhány petét helyeznek el. A lárva fejlődése során 3 vedlési fázison megy át és bebábozódás előtt lehullik a levé l ről és bebújik a talajba. Közép-Európában a répalégynek három nemzedéke van. Ökológia: a peték fejlődése szempontjából a levegő 90 % körüli páratartalma az optimális. Ezért a répalégy állománysűrűsége a hidegebb nyarakat követő esztendőkben nagyobb. A lárvákon az Opius gyil-

Répalégy kártétele a cékla levelén

kosfűrész-nemzetség képviselői élősködnek.

Védelem Közvetett a növények letakarása fóliával. Közvetlen: a rendszeresen károsított területeken granulált rovarölő szereket alkalmazni a sorba vetés során. Nagyobb peteszámot észlelve a fiatal növények levelein transzlamináris (rétegeken áthaladó) hatású rovarölő szerek, pl. dimetoat, metil-pirimiphos, fenitrotion alkalmazása.

A kártétel részlete

Répalégy aknája a cékla levelén

201


Törpe répabogár

Cékla és mángold

Atomaria linearis

Kártétel

Torpa répabogarak és rágásuk nyoma a répa gyökerén

Tünetek: A csíranövények főgyökerében apró, kb. 1,5 mm hosszú kirágott nyflások láthatók. A bogarak aprók, barnák, testhosszuk 1-1,7 mm. Később a bogarak megtámadják a szívalakú leveleket és az előbújó növénykék hipokotilját. Jelentőség : a répatermesztő vidékeken fontos kártevő. A répavetések foltokban kipusztulnak. A rágási helyek a gombabetegségek támadási pontjai. Súlyosabb fertőzés esetén a bogarak képesek még kikelésük előtt elpusztítani a növényeket.

Biológia Gazdanövények: cukorrépa, takarmányrépa, spenót, mángold, cékla, a libatopfélék, sárgarépa. Fejlődési ciklus: a bogarak a répaföldek felső rétegében telelnek át. Tavasszal, amikor a talaj hőmérséklete 5 oc -ra emelkedik, keresni kezdik a kikelő gazdanövényeket A melegebb tavaszi napokon új területekre repülnek át. Az év folyamán a répabogárnak két nemzedéke van. Ökológia: tömeges előfordulása a meleg nyarat és meleg őszt követő esztendőkben figyelhető meg. A talajban levő !árvákat és bogarakat rovarpatogén fonálférgek és gombák pusztítják.

Védelem Közvetett: nem termeszteni spenótot a múlt évi répaföldek közelében. Sűrűbb állományok korai vetése. lnszekticides vetőmagcsává­ zás (Gaucho, Prestige).

202


Cékla és mángold

Fekete

További

kártevők

répa-levéltetű {Aphis fabae)

Feketésbarnától feketészöldig terjedő szfnű kolóniákat alkotó levéltetvek. A tenyészőcsúcsok fertőzés esetén eltorzulnak. A megtámadott helyeken másodlagosan karompenész telepedik meg. További információkat lásd a Spenót kártevői c. fejezetben. Védelem: az antagonisták (természetes ellenségek) támogatása a répatáblák széleinek és környékük növényzetének fajgazdagságát növelve (biodiverzitás) . Kiiktatni a szélesspektrumú rovarölő szerek alkalmazását. Szükség esetén szelektív, pl. triazamat alapú aficidekkel (levéltetvek elleni szerekkel) permetezni. Közvetlen: a veszélyeztetett parcellákon sorbavetés esetén granulált rovarölő szerek, vagy inszekticides vetőmagcsávázás (Gaucho, Prestige) alkalmazása.

Fekete répa-levéltetű kolónia

203



H端velyesek

205


Hüvelyesek

Kerti (vetemény) borsó

Zöld

206

hüvelyű

bab

Cukorborsó

Sárga hüvelyű bab

ttkezési szárazbab

Lóbab


Tartalom

Betegségek Baktériumos betegségek - Hüvelyesek baktériumos betegségei

211 211

Vírusbetegségek - Hüvelyesek vírusbetegségei

212 212

Gombabetegségek - Borsó lisztharmat - Bab kolletotrichumos fenésedése -Borsó aszkohitás levél-, szár- és hüvelyfoltossága (Borsóragya) - Borsóperonoszpóra - Hüvelyesek rozsdabetegsége - Lóbab barna foltcsodása - Hüvel:tesek fuzáriumos tőhervadása

214 214 215 216 217 217 217 218

Kártevők

- Borsó-gubacsszúnyog - Fekete borsómaly - Babzsizsik - Lóbabzsizsik - Borsózsizsik - Zöld borsó-levéltetű - Csipkézőbarkó - Nyári káposztalégy - Borsótripsz - Közönséges takácsatka - Fekete répa-levéltetű - Mezei polcskák - Gyapottok-bagolylepke -Akácmoly

219 220 221 221 221 222 222 223 224 224 224 225 225 225

207


A hüvelyesek termesztése

Hüvelyesek

A veteményborsó termesztése Jellemzés: a borsó mérsékeltövi, közép-ázsiai eredetű, rövid tenyészidejű növény, értékes elővetemény- nitrogénnel gazdagítja a talajt, annak köszönhetően, hogy nitrogénkötő gümőbaktériumokkal él szimbiózisban (15-40 kg N/ha). Környezeti igények: a borsónak leginkább a nemkiszáradó répa-, gabona- és burgonyaföldek felelnek meg. A borsó nem különösebben melegigényes, a csírázás már 4 oc-on megkezdődik, de a -5 oc alatti kései fagyok már károsítják a fiatal növényeket. A borsó a talajjal szemben nem támaszt különösebb igényeket, de a legstabilabb hozamoka közepes kötöttségű, azaz az agyagos, az agyagos-homokos és a homokos-agyagos, jó vízháztartású és kellőképpen szellős talajokon érhetők el (ezekben jól fejlődik a növény gyökérrendszere a szimbionta Rhízobíum baktériumokkal együtt, ami pozitív kihatással van a levegő nitrogénjének a megkötésére a talajban). A borsó emiatt rosszul fejlődikaszikes és savanyú talajokon, amelyekben magas a talajvízszint, valamint a kötött talajokon. A talaj optimális kémhatása (pH-értéke): 6,5-7,5. Vetésforgó: a borsót, mint kiváló előveteményt sorolják be minden szabadföldi termesztésű növény és zöldségféle elé, kivéve a pillangósvirágúakat Jó állapotban marad vissza utána a talaj, nitrogénnel feldúsulva. Érzékenyen reagál a fáradt talajerőre, így optimális besorolása a vetésforgóba legkésőbb a harmadik szakaszban meg kell hogy történjen a trágyázott kapásnövények után (főleg a szaporítóanyagat adó vetemény). A borsó után ajánlatos, ha legalább négyéves, de még jobb, ha hatéves ciklusban váltogatják a vetemények sorrendjét, ami csökkenti a talajuntság, valamint a fertőzések és a kártevők elszaporodásának a kockázatát. Tápanyagellátás és trágyázás: a borsó a legjobban hasznosítja a fáradt talajerőt és nem nagyon reagál a műt­ rágyákból származó közvetlen tápanyagadagolásra. Tehát a talajban található tápanyagokból kell kiindulni és a borsó fejtrágyázása a talajból felvett tápanyagok mérlegének kiegyenlítését kell, hogy célozza. A N javasolt adagja: 20-30 kg/ha (a N adagolásának növelése gazdaságilag nem előnyös). A P esetében 32 kg/ha, a K esetében 108 kg/ha, a talaj közepes tápanyagellátottsága esetén. A tápanyagokat a vetés előtti talajelőkészítés során juttatják a talajba. Talajelökészítés: a veteményborsó nagyüzemi termesztésének legfontosabb agrotechnikai elemei a korai tarlóhántás, az előző esztendőben elvégzett szántás és a tavaszi vetés előtti talajelőkészítés. A magágyat 70-100 mm-ig kell előkészíteni. Az ültetvény kialakítása: a borsót a talaj- és az éghajlati viszonyoktól

függően kora tavasszal, azaz március második felétől április elejéig vetjük. Ha később vetjük, a melegebb talaj ugyan kedvezően hathat a csírázásra, de éppen a megkésett vetés miatt csökken a terméshozam. A vetési mélység 50-70 mm, a sarok közötti távolság 125-150 mm, az egyes szemek közötti távolság a sorban pedig 40-60 mm. Nagyon fontos, hogy a szemek egyenletesen helyezkedjenek el a sorokban, ami elsősorban az ültetőgéptől és a talajelőkészítés minőségétől függ. A vetés a vetőmag termőértékétől függ (HTS), a borsóra vonatkozó hektáronkénti csíraszám: 1 millió. A korai és csökkent levélfelületű fajták esetében ezt az értéket 20 %-kal kell megemelni.

208


Hüvelyesek

A hüvelyesek termesztése folytatás

Növényápolás a tenyészidöben: mindenekelőtt a gyommentességre kell ügyelni. Alapvető feladat, hogy olyan termőhelyet találjunk, ahol nem élnek szívós gyomok, mint pl. a mezei aszat, esetleg az előző évben gyomirtókkal eltávolítottuk őket. További növényvédelmi feladat a regisztrált készitmények jegyzéke alapján elvégzett preemergens herbicides kezelés. A gazdasági éréskor történő betakarításig időszerű elvégezni a veteményborsó kártevői, elsősorban a borsólevéltetű elleni beavatkozást is, amely tömeges elszaporodása esetén teljesen elpusztítja a megkötött virágok felső szintjét és ezáltal jelentősen csökkenti a várható terméshozamat Ez a kártevő a borsó vírusbetegségeinek az egyik legjelentősebb vektora is. A fertőzések ellen a zöldborsót már nem kezelik, a védelem alapja az egészséges, csávázott vetőmag és az ellenálló vagy rezisztens fajták kiválasztása. Betakarítás: a zöldborsót a gazdasági érés idején takarítják be, amely a szemfejlődés és érés összefüggő folyamatának rövid szakasza. Ebben az időszakban a borsószemnek átlagos a szárazanyagtartalma (20-25%) és az egyszerű cukrok mennyisége meghaladja a keményítőét. A gyakorlatban ezt az érettséget egyrészt az alkoholban nem oldódó N-tartalmú anyagok (PAN) arányának kémiai analízisével vagy mechanikusan, finométerrel határozzák meg. A meghatározott értékek alapján állapítják meg a betakarítás idejét. Nagyüzemi termesztés esetén ezért előnyös különböző tenyészidejű fajtákat vetni, az igen korai és korai fajtáktól kezdve, a középkorai és félkorai fajtákon át egészen a félkései és kései fajtákig. Valamely fajta vetésterületének nagyságát úgy kell meghatározni, hogy learatása az optimális gazdasági érettség megállapítását követően két nap alatt elvégezhető legyen. A betakarítási technika és a feldolgozó gépsor kapacitása korlátozó tényező lehet.

A vetemény bab termesztése Jellemzés: a pillangósvirágúak családjába tartozó melegkedvelő növény, értékes agronómiai tulajdonságokkal (gyökerein N-kötő gümőbaktériumok élnek, a talajszerkezetet kedvezően befolyásolja, elnyomja a gyomokat és támogatja a talaj biológiai működését). A mi éghajlati viszonyaink között a babot száraz magterméséért ("szárazbab"), illetve hüvelyéért ("zöldbab", "vajbab") termesztik (ez utóbbiak többnyire bokorbabfajták, hüvelyeik pergamenhártya- és szálkamentesek). Környezeti igények: a bab más pillangósvirágúakhoz viszonyítva nagyobb igényeket támaszt a környezettel szemben, melegebb, napsütötte termőhelyet igényel 200-400 m tengerszint feletti magasságig. Biológiailag aktív, elegendő hozzáférhető tápanyagat tartalmazó talajra van szüksége. Alkalmasabbak a lazább, szellős homokos-agyagos és agyagos-homokos, meszezett, 6,5-7,5 pH-értékű talajok. Nem alkalmasak a tömörödött, kötött és hideg talajok. Vetésforgó: a vetésforgóban a babot a harmadik szakaszba sorolják, a gabonafélék és más növények után, kivéve a hüvelyeseket Ugyanoda 3-4 év elteltével ajánlatos ismét ültetni. Ebből a besorolásból következik a trágyázás módja is - a műtrágya tiszta tápanyagainak aránya: N - 30 kg/ha, P - 32 kg/ha, K- 11 Okg/ha, a talaj közepes tápanyagtartalmával számolva. A trágyát a vetés előtti talaj-előkészítés során juttatják a talaj ba. Az ültetvény kialakítása: a bab számára gondosan elő kell készíteni a talajt, a magágy 70-100 mm, a vetés mélysége 40-70 mm. A vetést akkor kell elvégezni, amikor a talaj hőmérséklete már nem süllyed 9 alá, tehát május első felében. Mivel a zöldbab tenyészideje rövid, 80-100 nap, meghosszabbíthatjuk a betakarí-

oc

209


A hüvelyesek termesztése

Hüvelyesek

folytatás

tás idejét, ha június közepéig folyamatosan ültetünk babot. A vetés függ a vetőmag termőértékétől (HTS). Az ajánlott csíraszám hektáronként 500 OOO, ami a közepes szemnagyságú fajtáknál hektáronként kb. 170-200 kg-ot tesz ki.

Növényápolás a tenyészidőben: az ültetvényt gyommentes állapotban kell tartani- egyrészt mechanikusan (gyomlálás, kapálás legkésőbb egy héttel a virágzás előtt, később a virágok lehullanak), másrészt vegyileg (preemergensen Synfloran vetés előtt, Stomp 400 vetés után). A rövid tenyészidőrevaló tekintettel a herbicides kezelés kétes értékű. A növény állapotát és a hüvelyek hozamát egyebek között a zöldanyag növelése céljából a tenyészidő első fázisában elvégzett levéltrágyázás is befolyásolja. Fontos, hogy a talajban legyen elég nedvesség, szárazabb körülmények között az öntözés elkerülhetetlen. De csak a virágzásig öntözünk, később az öntözés negatívan befolyásolja a növény állapotát. Betakarítás: a gazdasági éréskor történő betakarítás ideje a vetés időpontjától és az alsó hüvelyek ún. fehérlésének idejétől függ, amikor a hüvelyekben a babszemek még zsengék. Vagy kézzel szedjük a hüvelyeketez folyamatos betakarítást tesz lehetövé-, vagy az egész termést egyszerre, géppel szedjük le.

210


Hüvelyesek

Baktériumos betegségek Pseudomonas syringae pv. phaseolicola, P.s. pv. pisi, stb.

Kórkép Tünetek: A Pseudomonas syringae pv. phaseo/ico/a a bab baktériumcs udvaros foltosságát okozza, amely a bab levelein, szárain és hüvelyein kialakuló vizenyős, sárgaszegélyű (.,udvaros") foltok alakjában jelentkezik. Altalános fertőzés esetén, amely úgy alakul ki, hogy a baktériumok behatolnak a szállítónyalábokba illetve a fertőzött magvakból kikeit növények esetében a növények törpenövésűek lesznek, hervadnak, leveleik mozaikosak és torzultak. A P. syringae pv. pisi okozza a borsó baktériumos zsírfoltosságát, amelyre a föld feletti részeken kialakuló vizenyős, később bíborbarnára váltó foltok a jellemzőek . Ezek a növény alsó részétől terjednek fölfelé és nedves időben baktériumos nyálka jelenhet meg rajta, amely beszáradva csillogó bevonatokat képez. Súlyos fertőzés esetén a növények elpusztulnak. A bab általános baktériumos foltosságát a Xanthomonas axonopodis pv. phaseoli okozza, de karanténbetegségről van szó, emiatt előfor­ dulása ritka. Jelentőség: gazdasági szempontból a hüvelyesek legfontosabb baktériumos betegsége a bab baktériumos udvaros foltossága, amely mindenekelőtt a fiatal növényeken okozhat jelentős károkat

A bab baktériumos udvaros foltcssága

Biológia Gazda növények: a P. s. pv. phaseolicola esetében a veteménybab és a tűzbab , a P. s. pv. pisi esetében a borsó minden formája (mezei borsó, velőborsó , cukorborsó, kitejtő borsó), a lednek (Lathyrus) és néhány egyéb pillangósvirágú növény. Fejlődési ciklus: a fertőzés forrása a fertőzött szemek, a fertőzött gyomnövények vagy a növénymaradványok a talajban. A baktériumok a gázcserenynásokon, a hidatódákon vagy a mechanikus sérülési pontokon hatolnak be a növényekbe, de csak akkor ha a növények felszíne vizes. Ökológia: a baktériumos fertőzések előfordulásának és terjedésének mindenekelőtt az esős időjárás kedvez, mivel a foltok felszínéről a baktériumokat az esőcseppek spriccelik szét a környezetbe. A baktériumokat a szél is terjesztheti.

A bab baktériumos foltosságával levél

fertőzött

Védelem Közvetett: egészséges vetőmag alkalmazása, a hüvelyesek termesztése szárazabb éghajlatú térségekben vagy szárazabb, szellős és napsütötte helyeken. Bizonyos hüvelyesfajták a baktériumos betegségekkel szemben ellenállóbbak. Közvetlen: a szemek hőkezelése (1 Opercen át 50 oc vagy 30 percen át 45 °C) nagyon kockázatos és a közvetlen védelem egyéb módja nincs kidolgozva. 211


Vírusbetegségek

Hüvelyesek

BCMV, BYMV, TS V, PMV, PEMV, BLRV stb. Kórkép

A bab általános vírusos mozaikbetegsége

A borsó kinövési mozaikbetegsége (PEMV)

Tunetek: a hüvelyeseket több tucat vírus fertőzheti. Tüneteik eléggé változatosak. Olykor a vírusbetegségeket összetévesztik a genetikai rendellenességekkeL A leggyakrabban előforduló vírusbetegségek: A bab általános mozaikvírusa (Bean common mosaíc vírus- BCMV)a levelek mozaikosodását és mindenekelőtt hólyagosadását okozza. A fertőzött növényeken kis, torzult, kevés szemet tartalmazó hüvelyek képződnek . A bab sárga mozaikvírusa (Bean ye/low mosaíc vírusBYMV)- a levelek sárga mozaikosodását és erős fodrosadását okozza, gyakran a növények seprüsödését is. A fertőzött növények kevés virágot fejlesztenek vagy hüvelyeik torzultak. A dohány csíkosság vírusa (Tobacco streak vírus -TSV) azérhálózat vörösbarna elszíneződé­ sét, majd az erek közötti szövetek fokozatos elszáradását okozza. A borsó mozaikvírusa (Pea mosaic vírus- PMV) gyakori, de csak kis mértékben káros, az erek sárga színü hálózatot képeznek. A borsó kinövési mozaikbetegsége (Pea anation mosaic vírus- PEMV) nyomán az érhálózat erősen kihangsúlyozott, a levelek fodrosodottak, a hajtáscsúcsok torzultak és a hüvelyek kicsik. A bab vírusos levélsodrottsága (Bean /eaf roll virus - BLRV) a borsó törpe növését és a levelek sodrottságát okozza, amely a lóbabnál a legszembeötlőbb. Jelentősé g : a károsodás függ a vírus típusától, de az éghajlati viszonyok, a növények kora és az egyes fajták érzékenysége folytán is különböző lehet. Olykor ugyanazt a növényt egyidejűleg két vagy több vírus is fertőzheti.

Biológ ia Gazda növény: az említett virusok a hüvelyesek mellett a pillangósvirágúak (Fabaceae) más fajait is fertőzik , pl. a hereféléket Bizonyos virusok (pl. BYMV) további dísznövényeket vagy gyomnövényeket is megfertőzhetnek.

A borsó általános mozaikbetegsége

A dohánycsíkosság vírusa (TSV)

212

Fejlődési ciklus: a legelterjedtebb vírusvektorok a levéltetvek. A BCMV és a TSV vetőmaggal terjed (a BCMV akár a szemek 50 %ban is jelen lehet és a vetőmagban akár 30 évig is életképes maradhat), a BCMV ezen kívül mechanikus úton vagy a virágporral is terjed. A TSV általában a talajban tartózkodik.


Hüvelyesek

Vírusbetegségek folytatás

Védelem Közvetett a hüvelyeseket nem ajánlatos a here- és a lucernatáblák közelében termeszteni. Bizonyos vírusbetegségekkel szemben az egyes fajták érzékenysége jelentősen eltér. Közvetlen: a levéltetvek visszaszorítása, és az afidofág (l evéltetű fogyasztó) szervezetek támogatása és védelme (lásd a Hasznos élő szervetetek c. fejezetet.)

Vírussal fertőzött és egészséges borsószemek

A bab sárga mozaikbetegsége (BYMV)

213


Borsólisztharmat

Hüvelyesek

Erysiphe pisi

Kórkép Tünetek: az egész világon elterjedt betegség, amely a borsó bármelyik föld feletti részén, leggyakrabban a levelek felső oldalán, de a virágokon és a hüvelyeken is lisztes foltokat okoz, amelyek fokozatosan szétterjednek, összeolvadnak és összefüggő bevanatot képeznek. Ezen a fehéres bevanaton később igen apró (0,1 mm), barna vagy fekete termőtestek (kleisztotéciumok) fejlődnek. A súlyosabban fertőzött részek megsárgulnak és elhalnak, a fertőzött hüvelyek kisebbek és torzultak. A fertőzött növényeken a zöldborsó maghártyája gyakran felreped és nemcsak a borsószemek színértéke, hanem elsősorban az íze romlik, amely olykor határozottan keserű lesz. A fertőzött növények visszamaradnak fejlődésükben és hajlamosak a gyorsabb érésre. Súlyosabb fertőzés esetén a növények idő előtt elpusztulnak. Az idősebb növények és először az alsó levelek fertőzödnek (főleg a tenyészidő végén). Lisztharmatfertőzés

a borsó levelén

Súlyos lisztharmatfertőzés tünetei borsón

Biológia Gazdanövények: borsó, takarmányborsó, bükkönyfajok, lucerna, csicseri borsó, lencse, csillagfürt és a hüvelyesek (Fabaceae) néhány egyéb fajai. Egyes szerzők azonban azt állítják, hogy létezik több forma specialis, melyek közül a f. sp. pisi csak a borsót és takarmányborsót fertőzi. Fejlődési ciklus: a kórokozó kleisztotéciumok alakjában telel át, amelyek tavasszal átterjednek az új ültetvényekre. Ezen kívül a vetőmag is kiváltája lehet a fertőzésnek. Tenyészidőben a fertőzést a szél és az ivartalan spórák (konídiumok) is terjesztik. Ökológia: a betegség előfordulásának kedvez a hosszantartó nappali meleg és száraz idő és a hűvös, harmatos éjszakák.

Védelem Közvetett: azokban a térségekben, ahol a betegség gyakrabban fordul elő korai és ellenálló fajtákat kell korán elvetni. Megfelelő módja a védelemnek a tarlómaradványok megsemmisítése vagy mélyre szántása. Közvetlen: a vetőmag csávázása (fenilamidokkal). Tenyészidőben tilos a veteményborsó közvetlen vegyszeres permetezéses kezelése.

Lisztharmattal fertőzött borsóhüvely

214

\


Bab kolletotrichumos fenésedése

Hüvelyesek

Col/etotrichum lindemuthianum

Kórkép Tünetek: bármelyik föld feletti részen szabálytalan kerek foltok képződnek , amelyek a száraken hosszúkásak. A foltok barnák, a hüvelyeken enyhén besüppedtek, kiemelkedő sötétebb szegéllyel. A foltokon körkörösen gyakran kézödnek termőtestek (acervulusztelepek). A gomba a fertőzött hüvelyek kopácsairól fokozatosan átnő a szemekre, amelyeken sárgásbarnától vörösbarnáig terjedő foltokat okoz. A fertőzött szemekből kikeit magnövények sziklevelein és hi pokotiljain barna foltok képződnek. A fertőzött levelek erei és az ereket övező szövetek fokozatosan megbarnulnak. Súlyosabb fertözéskor a levelek elhalnak és szárazon lógnak a növényeken. Jelentőség: a bab legelterjedtebb és legsúlyosabb betegségéről van szó. Mindenütt megjelenik, ahol babot termesztenek.

Biológia Gazdanövények: valamennyi babfaj (Phaseo/us). mindenekelött a veteménybab és a tűzbab , a lóbab (Vicia faba) és a pillangósok (Fabaceae) további képviselői. Fejlődési ciklus: a betegséget mindenekelött a szemek terjesztik, amelyeken a kórokozó akár 9 évig is életképes marad. A fertőzés további forrása a fertőzött tarlómaradványok. Tenyészidőben a gomba konídiumokkal terjed, amelyeket a víz, a szél és a rovarok szállítanak. Ökológia: a betegség elsősorban nedves időben (hosszantartó esők vagy intenzív harmatképződés) , 15-25 közötti hőmérsékleten terjed. A legnagyobb károk a kevéssé szellős, nem túlságosan napos területeken keletkeznek.

Babhüvely kolletotrichumos fenésedése

oc

Védelem Közvetett a legfontosabb megelőző intézkedés a megfelelő termöhelyek megválasztása, a vetésforgó (legalább 4 év kihagyás a gazdanövények között), nem túl sűrű állomány, gyomtalanított ültetvények és egészséges vetőanyag használata, legjobb, ha az elvetendő bab száraz térségekből származik. Az egyes fajták érzékenységében bizonyos eltérések mutatkoznak. Közvetlen: csávázott vetőmag (fenilamidokkal). Szükség szerint az ületvény réztartalmú vagy ditiokarbamát alapú készítményekkel kezelhetö. Az első kezelésre rendszerint a valódi levelek megjelenésekor kerül sor és szükség szerint egyszer vagy kétszer 10-14 naponként megismétlik. A zöldbabnak szánt babot azonban utoljára virágzás előtt kell kezelni.

Babhüvelyek kolletotrichumos tenésedése

215


Borsó aszkohitás levél-, szár- és hüvelyfoltossága {borsóragya) Ascochyta pisi, Phama pinadella és Mycasphaerella pinades (anamaria Ascachyta pinades)

Kórkép

Borsóragyával

fertőzött

borsóhüvely

Tünetek: mind a három gomba kerek, világosbarna foltokat okoz a borsó levelein és hüvelyein. A foltok közepén feltűnő, apró sötét termőtestek (piknídiumok és peritéciumok) láthatók, gyakran körkörösen elrendezve. A foltok száma fokozatosan gyarapodik és a foltok egybeolvadnak. Az A. pisi okozta foltok akár 1Omm nagyok is lehetnek, enyhén besüppedtek és sötétebb perem ük határozottan kiemelkedik. Az M. pinades és a P. pinadella (syn. P. medicaginis var. pinodella) esetében a foltok átmérője legfeljebb 7 mm és nem élesen határoltak. A leveleken látható foltokhoz hasonló, de azoknál kisebb és elnyúltabb foltok vannak a szárakon, a levélnyeleken és a virágkocsányokon. A kórokozók a hüvelyek kopácsairól átnőnek a szemekre, amelyek felszínén eleinte sárgás, _ később megbarnuló foltok keletkeznek. A fertőzött szemekből kikelő növények esetében máraszikleveleken és az első valódi leveleken megjelennek a foltok, a súlyosabban fertőzött növények el is pusztulnak. Hasonló tüneteket okoz az Ascochyta fabae gomba is. Jelentőség: a borsó legelterjedtebb betegségéről van szó, amely mindenütt előfordul , ahol borsót termesztenek. Csökkenti mind a terméshozamot, mind a borsó minőségét. A legveszélyesebb gomba aM. pinodes.

Biológia

Borsóragyával fertőzött babhüvelyek

Gazdanövények: elsősorban a borsó, de a takarmányborsó, a lóbab, a veteménybab, a lencse, a bükköny, a lucerna, a vöröshere, a csicseri borsó, a csillagfürt is. Fejlődési ciklus: a fertőzés fő forrása a fertőzött szemek, amelyeken pl. az A. pisi gomba akár 7 évig is életképes marad., valamint a fertőzött növényi maradványok. A tenyész időben a betegség spórákka! (piknospórákkal) terjed , amelyeket a termőtestekből a szél vagy valamilyen rovar szabadít ki és fő l eg vízcseppekkel, de a széllel és a rovarokkal is terjed. Ökológia: a betegségnek kedvez az esős, szeles, az A. pisi esetében a melegebb (20 •c felett), a M. pinades esetében a hűvösebb időjá­ rás. A l evegő 80 %-nál alacsonyabb relatív páratartalmánál a betegség kibontakozása leáll.

Védelem Borsóragyával fertőzött borsólevelek

216

Közvetett egészséges vetőanyag alkalmazása, ellenállóbb fajták termesztése, a vetésforgó betartása (a termesztés legalább 4 éves szüneteltetése ugyanazon a parcellán), valamint a tarlómaradványok eltávolítása és mélyreszántása (leásása). Közvetlen: a vetőanyag csávázása (fenilamidokkal).


Hüvelyesek

További gombabetegségek

Borsóperonoszpóra A kórokozó a Peronaspora viciae f. sp. pisi gomba, amely a vetési borsót és a takarmányborsót támadja meg. Lokális fertőzés esetén a fertőzött levelek, de a kacsok, a virágok és a hüvelyek is megsárg ul nak, a fonákoldalon kezdetben világos, később szürkéslila penészgyep képződik. Altalános fertőzés esetén a növényeket teljesen elboritja penészgyep és fejlődésük erősen lelassul. A kórokozó speciális spórák (zoospórák) formájában telel át a tarlómaradványokon vagy a vetőmagon . A betegségnek kedvez az alacsony hőmérséklet (főleg éjszaka) és a növények hosszan tartó nedvessége. A peronoszpóra elleni védelem egyik módja a vetésforgó betartása (legalább 5 évig nem termeszteni borsót ugyanazon a helyen), továbbá víztározók és folyóvizek közelében nem termeszteni borsót, ellenállóbb fajták kiválasztása és a vetőanyag csávázása.

Borsóperonoszpóra

Hüvelyesek rozsdája A babrozsda okozója az Uromyces appendiculatus var. appendiculatus gomba, amely valamennyi föld feletti részen (a levelek mindkét oldalán, a szárakan és a hüvelyeken) apró (1 - 2 mm) nyári uredospórák vörösbarna spóratelepeit hozza létre, néhány hét múlva pedig kifejlődnek a sötétbarna télispóra (teleuto) telepek, amelyek révén a kórokozó a növényi maradványokon kivá~a a következő vegetációs időszakot. E spóratelepek körül a szövet megsárgul. Az erősen fertőzött levelek megsárgulnak, elszáradnak és lehullanak. A betegségnek kedvez a váltakozó hőmérséklet és a növények felszínének hosszabb ideig tartó nedvessége. Hasonló tüneteket okoz a lóbabon, de a borsón, a takarmányborsón, a bükkönyfajokon, a ledneken és a lencsén az Uromyces fabae gomba. Ez a betegség a hoszszú nappalak időszakában fordul elő és kedvez neki a száraz és meleg nyá"'i időjárás . Mindkét esetben ellenállóbb fajtákat kell termeszteni, a fertőzött növényi maradványokat pedig mélyre kelileszántani (elásnij.

Peronoszpórával fertőzött levelek

Lóbab barna foltosadása A kórokozó a Botrytis fabae gomba, amely a lóbab, és részben a bükköny és a lencse levelein különböző nagyságú (0,2-5 mm), élesen határolt csokoládébarna, jellegzetesen sötétebb szegélyű foltokat képez. A foltok közepe idővel kitakul és beszárad. Megfelelő körűlmények között a foltok növekednek, összeolvadnak és a fertőzött levelek elszáradnak és lehullanak. Olykor a virágok és aszárak is fertőződnek. Az elhalt fertőzött növényi maradványokon gyakran sötét gömbölyű szkleróciumok képződnek, amelyek a fertőzött szemekkel együtt a betegség terjedésének legfőbb forrásai. A betegségnek kedvez a meleg, nedves idő, a kálium- és a foszforhiány, valamint a sűrű állomány. A legfőbb védelem az egészséges és lehetőleg csávázott vetőanyag , a ritkább állomány és gazdanövények ültetésének legalább ötéves szüneteltetése ugyanazon a helyen.

Rozsdafertözés a borsó levelén

A lóbab barna foltcsodása

217


További gombabetegségek

Hüvelyesek folytatás

Hüvelyesek fuzáriumos

Borsó fuzáriumos lllhervadása

A fertőzés tOnetei a borsóállományban

218

tőhervadása

Komplex betegségről van szó, amelyet többféle gomba (Fusarium spp., Phytophthora spp., Pythium spp., Phoma pinode/la, Thie/aviapsis basico/a, Aphanomyces euteiches, Thanetephorus cucumeris stb.) okoz. A gyökerek és a szártövek megbarnulnak majd megfeketednek és az oldalgyökerek rothadni kezdenek és elhalnak. A szártövek keresztmetszetén jóllátható az edénynyalábok barnás elszfneződése. A fertőzés következtében a növények elsatnyulnak, megsárgulnak, hervadnak, elszáradnak és elhalnak. A betegség gyakran gócokban fordul elő, olykor azonban csak egyes növények fertőződnek . Leginkább a borsó és a takarmányborsó károsodik, de a betegség megfertőzi a babot, a lencsét és a pillangósvirágúak (Fabaceae) egyéb képviselőit is. A kórokozók a vetőanyaggal vagy a talajjal terjednek, aholszaprofita életmódot folytatnak. Innen terjednek át a csfrázó növényekre vagy különböző talajlakó állatok (pl. fonálférgek) terjesztik őket. Elsősorban a nehéz, tömött és vizes talajokra kiültetett növények vagy a csökkent természetes ellenállóképességű fajták, illetve a nem megfelelően alkalmazott herbicidek vagy a kedvezőtlen talaj- és éghajlati viszonyok hatására legyengült növények fertőződnek . A közvetett védelem alapja a gazdanövények termesztésének legalább hatéves szüneteltetése ugyanazon a helyen, egészséges vetőa­ nyag alkalmazása és ellenállóbb fajták termesztése, valamint időben eltávolftani a fertőzött növényeket. A vetőanyag csávázása (fenilamidokkal) a talajból származó fertőzés ellen többnyire csak a vetést követő 3 hétig nyújt védelmet.


Hüvelyesek

Borsó gubacsszúnyog Contarinia pisi

Kártétel Tünetek: a virágbimbókban vagy a károsadott hüvelyekben akár több tucat apró, kb. 3 mm hosszú, fehér légylárva található. A fertőzött virágok kelyhei felpuffadtak, a lepellevelek torzultak. A fertőzött hüvelyfalak törékenyek, belülről fehér nemezzel benőttek . A növények csúcsrészein levő hüvelyek satnyul nak. Jelentőség: lokálisan jelentős kártevő. A borsótermesztő vidékeken súlyosan károsítja a borsóállományt Gazdaságilag számottevő kárt csak az első nemzedék lárvái okoznak, a második nemzedék károkozása csak kivételes.

Borsó gubacsszúnyog

Biológia Gazdanövények: borsó, lednek. Fejlődési ciklus: az imágók, apró szúnyogokra emlékeztető, kb. 2 mm hosszú barna legyecskék május közepétől rajzanak. A nőstények a virágrügyekbe rakják petéiket. A lárvák bábozódás előtt elhagyják a növényeket és a talajban sekélyen bebábozódnak. A második nemzedék imágói júniusban és júliusban rajzanak. A bebábozódás előtti lárvák telelnek át. Ökológia: az imágók akkor kezdenek rajzani, amikor a talaj hőmér­ séklete 2 cm mélyen meghaladja a 15 °C-t. A lárvákban aPirene chalybea fürkészdarázs élősködik.

Lárvák rágási nyoma a zöldborsóban

Vé~ elem

Közvetett: A borsóültetvényeket az előző évi parcelláktól több mint 1 km távolságra telepíteni. Ugyanarra a táblára csak 4 év elteltével ültetni borsót A korán kiültetett korai fajták állományai kevésbé veszélyeztetettek. A sűrűn vetett gabonafélék korlátozzák a borsógubacsszúnyogok imágóinak átrepülését. Közvetlen: ismertek pl. fenitrotion alapú készítmények.

219


Fekete borsómaly

Hüvelyesek

Cydia nigricana syn . Laspeyresia nigricana

Kártétel Tünetek: a szemeket a hüvelyekben sárgásfehér, barna fejtokú hernyák károsítják. A hernyák hossza bebábozódás előtt 8- 10 mm. A hernyák ürüléke finom fonalba van beszőve. Az imágók barnásfekete lepkék, szárnyuk fesztávolsága kb. 15 mm. Jelentősé g : rendszeresen, széles körben előforduló kártevő . Azokban a kertekben, ahol sok éven át rendszeresen ültetnek borsát, a hüvelyek több mint 50 %-a is fertőzött lehet.

Biológia Fekete borsómoly lárvája

Gazdanövények: borsó, lednek és bükköny. Fejlőd é s i ciklus: a hernyák a szövedékben telelnek át a talaj felszíni rétegében. Tavasszal bábozódnak be és a lepkék a borsó virágzásának idején rajzanak. Petéiket a virágokra, a fiatal hüvelyekre vagy a közelükbe rakják. A hernyák berágják magukat a hüvelyekbe, ahol befejezik fejlődésüket. A hüvelyeket még beérésük előtt elhágyják. A fekete borsómalynak évente egy nemzedéke van. Ökológia: a szárazabb és melegebb nyarakon kártétele jelentősebb. A lárvákon az Ascogaster quadridentata és a Glypta hesatior élősködik .

Védelem Közvetett: a fertözés szinte teljesen kiküszöbölhetö, amennyiben az kb. 1OOO méterre vagy még messzebbre alakítják ki az új borsóültetvényt A konzervborsó időben elvégzett betakarítása ugyancsak jelentösen korlátozza a fertőzést. Közvetlen: a Trichogramma petefémfürkész-nemzetség bevetése a fekete borsémoly peterakásának kezdetén 70- 80 %-os hatékonyságú. Fenitrotion alapú készitmények ugyancsak használatosak. előző évitől

Borsómollyal fertőzött hüvely

Fekete borsómoly (Cydia nigricana)

220


Hüvelyesek

A termések

kártevői

Babzsizsik (Acanthosce/ides obtectus syn. A. obsoletus) A babszemekbe szabályos köralakú nyílásokat rág. Egyetlen szemben 20-nál is több ilyen lyuk lehet. Fontos kártevő, amely elsősorba n a babszemeket támadja meg. Kifejlődhet borsó-, lencse-, lóbab-, csillagfürtszemekben és más pillangósvirágú fajokban is, mind a raktárakban, mind a termőföldön . A babzsizsik a nedves trópusi és szubtrópusi övből származik. Közép-Európa melegebb tájain a szabad természetben is áttelelhet Az év folyamán 2-3 nemzedéke van. Fejlődésének optimális feltételei: 30 o c körüli hőmérséklet és a levegő 70 %-os relatív páratartalma. A védelem legfontosabb eszköze a hüvelyesszemek maradványainak következetes eltávolítása a raktárakból és az éléskamrákból és a fertőzött készletek megsemmisítése. A babszemek fertőzése esetén a babzsizsik valamennyi fejlődési stádiuma megsemmisíthető vagy fagyasztással (-17 °C-on tartani kb. 15 órán át), vagy hőkeze l éssel (+60 °C). Valamennyi stádium érzékeny az erős gázosító szerekre. Babzsizsik kártétele

Lóbabzsizsik (gödrösh átú bükkönyzsizsik) (Bruchus rufimanus) A fertőzött szemekbe11 akár 6 kúpszerü nyílás is található, amelyeket a bogarak kikelése elgtt vékony héj zár le. A bogarak tömzsik, haszszuk 3,5-5 mm. Alapszfnük sötétbarna. A rovar kizárólag a mezőn károsít, mindenekelőtt ott, ahol a lábabot több éve, nagy területen termesztik. Védelem: a lóbab termesztésének kiiktatása 3 évre, a kipergett szemek mélyre szántása.

Borsózsizsikkel fertőzött borsószemek

Borsózsizsik (Bruchus pisorum) A borsószemekben egy-egy nyílás van. Tömzsi, kb. 4 mm hosszú fekete bogarak, fehér és rozsdás rajzolattaL A csápok első három íze pirosas. A faj a borsát, a babot és a kukoricát támadja. Nagyobb károkat azonban csak a borsóban okoz. A bogarak mindenekelőtt a raktárakban telelnek át, de a mezőn is az elhullott borsószemeken. Az új ültetvényekre akár több kilométeres távolságról is átrepül nek. A borsózsizsik a fej l ődő lágy borsóhüvelyeket támadja. A borsózsizsik !árváit a mezőn a Lathromeris bruchicida fémfürkész pusztítja. Az alapvető védelem a fertőzött borsószemek megsemmisftése. Ezeket semmiképp nem szabad elvetni. Borsózsizsik (Bruchus pisorum)

221


Levélkártevők

Hüvelyesek

Zöld

Zöld borsó-levélteta a borsó hüvelyén

borsó-levéltetű

(Acyrtosiphon pisum)

Aszárcsúcsok legfiatalabb, még nem kifejlett levelein jelennek meg az első levéltetvek. A szárnyatlan, világoszöld levéltetvek hossza 3-3,5 mm. A lárvák szfne a rózsástól a pirosig is változhat. Súlyosabb fertözés esetén a levelek megsárgulnak és összetekered nek. A szívogatás következtében a növény kevesebb virágot és hüvelyt növeszt, levelei lehullanak és apróbb szemeket fejleszt. Fontos szerepet játszanak a vfrusok te~esztésében is. A zöldborsó-levéltetű a borsón, a lóbabon, a lucernán, a herén és egyéb pillangósvirágú növényen fejlődik. Az imágók és a pillangós növényeken elhelyezett peték egyaránt áttelelnek. A levéltetvek számát a katicabogarak, a zengőlegyek és a fátyolkák !árvái, a ragadozó poloskák, az élösködök közül a levéltetvészó fürkészek csökkentik. Nagy szerepük van az Entomophthoraceae rovarpatogén gombacsalád képviselő i nek. Amennyiben egy növényen legalább kb. 5 levéltetű fordul elő, célszerű antagonistakímélő készítmény, pl. triazamat tartalmú rovarölő szer alkalmazása.

Sávos csipkézőbarkó (Sitona lineatus)

Csipkézőbarkó rágásának nyomai a borsó levelén

Csipkézöbarkó kártétele borsóban

222

A kikelő és a fiatal növények levélszélein szabály.os félkör alakú rágásnyomok. A leveleket szürkésbarna, 4-5 mm hosszú ormányosbogarak károsítják. A gyökereken levő baktériumos gümőket kifliszerű lábatlan lárvák támadják meg. Számottevő károkat elsősorban azokban az években okoz, amikor a tavasz hűvösebb és szárazabb, emiatt a fertőzött borsóültetvények lassabban fejlődnek. A bogarak a talajban telelnek át, tavasszal az évelő pillangós takarmánynövényeken (lucerna, vöröshere) telepednek meg. A gyökérgümök lárvafertözése rendszerint kártékonyabb, mint a bogarak rágása. Abban az időszakban , amikor a bogarak a talajban megbújnak, állományukat jelentős mértékben pusztítják a Beauveria és a Metarhizium gombanemzetség képviselői. A petéket az Aeolothrips tri psznemzetség képviselői, a trágyaholyvák, a futrinkák és az Anaphes petefémfürkész-nemzetség képviselői pusztítják. A bogarakban a Pygostolus falcatus gyilkosfürkészek és egyéb parazita hártyásszárnyú rovarok élösködnek. A megelőző védelem egyik fontos eszköze, hogy a borsót a lucernaés a heretáblától a lehető legtávolabbra ültessék, továbbá a gyorsabban fejlődő fajták kiválasztása. Külföldön sikeresen kipróbálták a bogarak összefogását aggregáló ("összeterelö") feromonokat tartalmazó csapdákkal és a bogarak megfertözését a Beauveria bassiana gombáva!. A kikelő növények súlyos fertözése esetén lehetséges pl. fenitrotion tartalmú rovarölő szerek alkalmazása.


Hüvelyesek

Nyári káposztalégy De/ia platura , syn . Phorbia platura

Kártétel Tünetek: a szikleveleken és a tenyészőcsúcsokon rágások, színük barnás. A fiatal növények satnyulnak és elhalnak. A fertőzött növénykékben átlátszó, akár 8 mm-t is elérő légylárvák (nyüvek) vannak. Jelentőség: fontos kártevő, amely lokálisan képes kipusztítani a babot és sok más zöldségfélét is. Nemcsak rágásával károsft, hanem a baktériumos betegségek terjesztésével is, mint pl. az Erwinia carotovora. A károkozást növeli a hüvös időjárás, amely lefékezi a növények csfrázását.

Nyári káposztalégy kártétele csiranövényeken

Biológia Gazdanövények: bab, borsó, uborka, paradicsom, káposzta, spárga, hónapos retek, vöröshagyma, fokhagyma stb. Fejlődési ciklus: a nőstények az első nemzedék petéit márciusban rakják le frissen megmüvelt talaj ba a szemekre vagy a közelükbe, esetleg a csfrázó növényekre. 3-4 hét múlva kikel az imágók következő nemzedéke. Európa melegebb térségeiben a káposztalégynek 3-4 nemzedéke is kifejlődik egy évben. Ökológia: állományuk sürüsége kisebb azokban az években, amikor a nyarak szárazak és melegek. A !árvákat az élősködő Phygadeuon fürkésznemzetség és Aphaereta gyilkosfürkész-nemzetség képviselői , de a rovarpatogén gombák és fonálférgek is pusztítják. A bábokban azAieeehara bilineata trágyaholyva élősködik. Az imágókat a Scatophagidae ragadozó légycsalád egyedei támadják.

Védelem Közvetett: nem ültetni babot a káposztafélék, a burgonya és a spenót helyére. Betartani a megfelelő távolságot az előző évi babültetvényektőL Nem ültetni túl korán és túl mélyre. Az alapos talajmüvelés ugyancsak csökkenti a kártevők állományát. Kedvező feltételeket teremteni az antagonisták számára. Közvetlen: kisebb parcellákon az ágyásokat fóliával letakarni. Nagyobb vetésterületeken a vetőanyag csávázása rovar- és gombaölő szerekkel.

223


További

kártevők

Hüvelyesek

Borsótripsz (Kakothrips robustus)

Borsótripsz kártétele a borsóhüvelyekben

Borsótripsz okozta súlyos fertözés

A virágokban és a fiatal hüvelyeken apró, csíkos, 1,5-2 mm hosszú rovar található. A legfiatalabb hüvelyek elszáradnak, az idősebb hüvelyeken ezüstösen csillogó foltok vannak, amelyek később parásodnak. A faj a borsón, a babon , a lóbabon és egyéb pillangósvirágú növényeken fejlődik . Tavasszal a nőstények kirepülnek a borsóültetvényre, ahol e l sősorban a virágokban tartózkodnak. A lárvák fejlődé­ süket befejezve elhagyják a növényeket és a talajban bábozódnak be. A kártétel nagyobb a szárazabb és melegebb években. A lárvákat a ragadozó Aeolothrips tripsznemzetség képviselői pusztítják. A lárvákon a hártyásszárnyúak is é l ősködnek, pl. a Tripoctenus nemzetség képviselői és a Ceranisus menes. A korai fajták időben és az előző évi tábláktól a lehető legmesszebbre történő elvetése is preventív hatással lehet. A levéltetvek és gubacsszúnyogok ellen alkalmazott rovarölő szerek a borsótripsz ellen is hatásosak. Amennyiben a kártevő már a virágzás előtt megjelenik, ajánlatos pl. fenitrotion tartalmú rovarölő szert alkalmazni.

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

Közönséges takácsatka

A levelek erei között sárgás foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan összeolvadnak. A levelek fonákán a foltokkal szemben finom pókhálószövedékek vannak, bennük apró, lassan mozgó atkákkaL Szárazabb és melegebb években , mindenekelőtt a takácsatkák antagonistái! elpusztító gyomirtók alkalmazását követően a babültetvényeken, ritkábban a borsóban gradálnak a takácsatkák és jelentős károkat okoznak. Védelem: kedvező feltételek biztosítása az antagonisták számára lásd Hasznos e/ö szervezetek c. fejezetet, az üvegházakban ragadozó atkák alkalmazása. Korlátozni a takácsatkák elvándorlását a téli búvóhelyükről, amelyek lehetnek pl. támasztókarók is.

Fekete

Fekete répa-levéltetü telep

224

répa - levéltetű

(Aphis fabae)

Kolóniákat alkotó fekete levéltetű . A fertőzés következtében a levelek, a szárak és a hüvelyek torzulnak. A megtámadott helyeket másodlagosan karompenészgyep növi be. További információkat lásd a Spenót kártevöi c. fejezetben . Védelem: kedvező körülményeket teremteni az antagonisták (a természetes ellenségek) számára - a táblák szélén és környékén változatos növénytársulás kialakítása, a szélesspektrumú rovarölő szerek alkalmazásának kiiktatása. Szükség esetén pl. triazamal tartalmú szelektív aficidekkel (levéltetvek elleni szerekkel) permetezni.


Hüvelyesek

További

kártevők

Mezei polcskák (Miridae) Törékeny, karcsú, többnyire 4-7 cm hosszú poloskák. A fiatalleveleken és a tenyészőcsúcsokon szívogatnak. A kiszívott növényi részek öszszetekerednek, satnyulnak és szakadoznak. Számos faj ragadozó is. Védelem: a kisebb területeken az ágyások betakarása.

Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) A borsóban a meleg, száraz tavaszú években okozhat jelentős károkat főleg a déli területeken, ahol a gyapottok-bagolylepke már május elején megjelenhet. A hernyók a virágok, hüvelyek és a zsenge borsószemek megrágásával okoznak kárt. A kártevő korai megjelenése különösen veszélyes a zöldborsó esetében , mivel abban az időben még nem talál más virágzó, vagy termő szántóföldi kultúrát, így a peterakás a zöldborsóra koncentrálódik. A gyapottok-bagolylepke más hüvelyes növényekben (pl. zöldbab, veteménybab, szójabab} is képes érzékeny károkat okozni. A további életmóddal és védekezéssei kapcsolatos információkat lásd A soktápnövényű kártevők c. fejezetben .

Mezei polcskák kártétele a bab levelén

Akácmoly (Etiella zinckenel/aJ A magyarországi klimatikus viszonyok következtében a fekete borsómalynál (Cydia nigricana) fontosabb borsókártevő az akácmoly (Etie//a zinckenella). Az első nemzedék júniusban a borsóban, míg a második augusztus folyamán aszójában és a csillagfürtön okoz kárt. A hernyók a zsenge szemeket károsítják, a hüvelyekben rágcsálék, ürülék és laza szövedék figyelhető meg. Mivel a kártevő meglehetősen elnyújtott rajzású, a két nemzedék sokszor egybefolyik, ráadásul a hernyó rejtett életmód ú, így ellene a vegyszeres védekezés meglehetősen nehéz. Hatékonyan védekezhetünk ellene rajzáskezdetre időzített Trichegramma petefürkész telepítéssei és szelektív (pl. Bacillus thuringiensis kurstaki hatóanyagú, vagy kitinszintézis gátló) inszekticidek együttes alkalmazásával.

Mezei polcskák kártétele a babszemekben

Gyapottok-bagolylepke hernyók babban

Akácmoly (Etiel/a zinckenella}

225



Burgonya

227


Burgonya

Virรกgzรณ burgonya tรกbla

228

Burgonya


Tartalom

Fiziológiás zavarok - Gumók zöldülése - Gumók repedése -Feketedés - Rozsdásodás - Gumótorzulás

232 232 232 233 233

Betegségek Vírusbetegségek -Vírusbetegségek együttese

234 234

Baktériumos betegségek - Burgonya fekete szártőrothadása - Burgonya varasadása

236 236 237

Gombabetegségek - Burgonyavész - Burgonya rizoktóniás betegsége

238 238

(Burgonyahimlő)

- Burgonya altemáriás betegsége - Burgonya szárazrothadása

240 240 241

Kártevők

- Burgonyabogár - Burgonya-fonálféreg - Drótférgek

242 244 245

229


A burgonya termesztése

Burgonya

A korai burgonya termesztése Jellemzés: A burgonya az egyik legfontosabb alapélelmiszer. Igénytelen és nagyhozamú, magasabb fekvésű termőhelyeken is termeszthető, általában jól raktározható. Termesztenek közvetlen fogyasztásra szánt ún. asztali fajtákat és ipari feldolgozásra (mélyhűtésre, szárításra és további félkész termékek, keményítő, szesz és takarmány elöállítására) szánt fa~ákat. Az igen korai és korai asztali fa~ákat a zöldségfélék közé sorolják, mert csakis friss állapotban, közvetlen ül a betakarítást követően kerülnek felhasználásra. Nem alkalmasak a hosszantartó raktározásra.

A környezettel szembeni igények és vetésforgó: Noha a burgonya a hűvösebb mérsékelt égöv növénye, kritikus csírázási fázisában elegendő meleget igényel. Jól tűri a hideget, de nem a fagyot. Elegendő tápanyagra és szerves anyagra van szüksége a nem tömör talajban. Nincsenek speciális igényei a talajjal szemben, a legstabilabb terméshozamok a közepesen kötött, azaz az agyagos, az agyagos-homokos és a homokos-agyagos, jó vizellátású és kellően átszellőzött talajokon érhetők el. Az előveteménnyel szemben sincsenek különleges igényei, rendszerint az őszi gabonafélék után sorolják be. Ugyanakkor a zöldségfélék számára értékes előveteménynek számít. A fitopatológiai összeférhetetlenség nem teszi lehetövé, hogy négy évnél korábban ugyanoda ültessük.

fejlődésének első,

Tápanyagellátás és trágyázás: Jellegzetes elsőszakaszos növényről van szó. Összel hektáronként 50-60 t istállótrágyát, valamint 80 kg p,Os-t és 150-200 kg K,O-t szántunk be- lehetőleg szulfátok formájában, mert a burgonya érzékeny a klórra. A nitrogén mennyisége kb. 150-200 kg/ha legyen. A nitragént még ültetés előtt, a talajelőkészítés során juttatjuk a talajba. Agrotechnika: A legfontosabb agrotechnikai művelet az előző évi jó minőségű szántás és a tavaszi talajelőkészítés. A jó minőségű, egészséges vetőgumó a sikeres betakarítás feltétele. A korábbi betakarítás érdekében a vetőgumót rügyeztetik vagy előcsíráztatják. A rügyeztetés lényege a gumók 5 mm-es hosszúságig történő előcsíráztatása. A rügyeztetést kb. három hétig, sötétben vagy világos helyen, alacsony hőmérsékle­ ten és a burgonyát fél méteres rétegben felhalmozva végezzük. A rügyeztetés lefolyását a gumók rétegmagasságával és a hőmérséklettel szabályozhatjuk, amely nem haladhatja meg a 1Ooc-ot, a levegő relatív páratartalma legyen magas, 85-90 % körüli. Az előcsíráztatásta korai burgonyánál alkalmazzuk a legkorábbi betakarítás céljából. Az előcsíráztatást szórt nappali vagy mesterséges fény mellett végezzük, 5-6 héten át, 15-16 oc-os hőmérsékleten és 85-90 %-os relatív páratartalom mellett. A gumókat lészákra (aszaló nád- vagy vesszőfonatokra) helyezve vagy vékony, összefüggő rétegbe rakva előcsíráztatjuk. A burgonyaültetés lényegesen befolyásolja a gumók terméshozamát A korai burgonyát 0,625x0,30 m-es vagy 0,75x0,25 m-es kötésben (45-55 ezer növény !ha) ültetjük. A gumókat meleg, legalább 7 oc-os talaj ba ültetjük el. Akár márciusban is ültethetünk, de a vetés időpontját a körülményekhez és a termőhelyhez igazítjuk. A fejlődés meggyorsítására és a kisebb fagyok ellen bevált a fehér fóliával történő letakarás is. A tenyészidőben végzett növényápolás része a talajművelés, a fejtrágyázás, a gyomirtás, a betegségek és a kártevők elleni védelem. A korai burgonya termesztése esetén az öntözés az agrotechnika része, mert akár 1O nappal is előbbre hozhatja a betakarítás időpontját és jelentősen emeli a terméshozamct A burgonyaültetvényt átlagban háromszor öntözzük, a felhasznált víz összmennyisége 80-140 mm. Betakarítás: A korai burgonyát akkor kell betakarítani, amikor a gumók többsége már 3 cm-nél nagyobb. Gazdasági szempontból meghatározó a terméshozam és az ár optimális aránya.

230



Fiziológiás zavarok

Burgonya

A gumók zöldülése A gumók zöldülését a fény okozza. Többnyire nemcsak a burgonya héja zöld, hanem az alatta l evő húsos rész is. A fény huzamosabb ideig tartó hatására a felszíni szövetek besüppedhetnek és elhalhatnak (a gumók napégése). A feltöltés alól kitüremkedő vagy a huzamosabb ideje raktározott gumók zöldülnek meg. A gumók kitüremkedését a feltöltésből egyrészt a sekély ültetés, vagy a kiadós esőzést követő talajlemosódás, esetleg a felületes feltöltögetés okozza. Olykor a gumók sekély elhelyezkedését a burgonyahimlő okozza. A zöldes gumók nagyobb mennyiségű szolanin glikolalkaloidot tartalmaznak ezért fogyasztásra és takarmányozásra alkalmatlanok. Gumók zöldülése

Gumók repedése

A gumók repedése A gumókan eltérő hosszúságú és mélységű repedések keletkeznek. A repedések falait többnyire a védőszövet pararétege növi be. A legfontosabb ok a lassú fejlődést követő gyors növekedés. Ez a jelenség elsősorban akkor következik be, amikor a növény nem egyenletesen kapja a vizet (sok csapadék vagy öntözés a szárazságot követően) . A zavar oka lehet a nitrogéntöbblet, a túlérettség (a megkésett betakarítás) vagy a növények túlságosan ritka záródása is. A repedések a gumók betakarítása után is kialakulhatnak, mindeneke l őtt a felfelé rétegezve raktározott vagy a magasbóllehullott gumókon. A repedések kaput nyitnak a mikróbás fertőzések előtt , amelyek másodiagos rothadást okoznak. A repedés megelőzhető egyenletes öntözéssel és a nitrogén túltrágyázásának elkerülésével. Az egyes fajták eltérő mértékben érzékenyek a gumók repedésére.

Feketedés

Burgonyagumók belsejének feketedése

232

A gumók húsa a világosszürkétől a feketéig szfneződik . Szélsősége­ sen erős tünetek esetén üregek is képződhetnek . A kiváltó ok a szövetekben lejátszódó enzimatikus változások, amelyek különböző okokból következnek be, mindenekelőtt akkor, ha a burgonyát 1o°C-nál magasabb hőmérsékleten hosszabb ideig tárolják, főleg ha a raktárhelyiség kevéssé szellős és nyirkos. Gyakori kiváltó ok lehet a kevés oxigén a raktározó helyiségben, a szövetek káliumhiánya és a mechanikus sérülés (ütés, nyomás). Az erősen károsadott gumók fogyasztásra kevésbé alkalmasak, emellett csírázóképességük is csökkent. Az egyes fajták e zavarra eltérő mértékben hajlamosak. Amennyiben a gumókat huzamosabb ideig tárolják 3 oc alatti hőmérsékleten , bizonyos fajtákban füstszürke sérülések (repedések) keletkeznek. Az ilyen gumók felszíne gyakran ráncosodott.


Burgonya

Fiziológiás zavarok folytatás

Rozsdásodás Főleg a nagyobb gumókban kisebb, rozsdás foltok jelennek meg, amelyek a húsos részben szabálytalanul szétszóródva vagy különböző alakban el rendeződve találhatók. A gumók felszínén és a növény más részein sem láthatók semmilyen tünetek. A kárcsodott gumók nemcsak csúnyák, hanem keserűek is. Noha az okok nem mindig ismeretesek pontosan, a rozsdásodásnak a homokos és a lúgos (meszes) talajok kedveznek. Több kárcsodott gumó van a magasabb hőmérsékle­ ten raktározott burgonyában és a felvehető mész hiánya esetén is gyakrabban előfordulnak , elsősorban a gumók intenzív fejlődésének időszakában . Az egyes fajták eltérő mértékben érzékenyek e zavarral szemben. Ha a barna foltok nagyobbak és többnyire a szállítónyalábek mentén koncentrálódnak (elsősorban a rügyeket tartalmazó részeknél), akkor a fejlődés utolsó fázisában uralkodó magas hőmérséklet hatására kialakuló gumókárosodásról lehet szó. A rozsdásodásnak ez a formája e l sősorban közvetlenül a talaj felszíne alatt fejlődő gumóken figyelhető meg.

Burgonyagumók belsejének rozsdája

Burgonyagumók belsejének rozsdája

Gumótorzulás Leggyakrabban a fejlődési körűlmények változása következtében a gumóken kialakuló fiatalodás okozza. Rendszerint olyankor következik be, amikor a gumók fejlődésének leállását előidéző , huzamosabb ideig tartó száraz vagy hideg időt követően felmelegedés következik és főleg kiadósabb mennyiségü csapadékot (ill. öntözővizet) kap a burgonya. Az idősebb gumóken ennek nyomán különböző kinövések keletkeznek vagy az egészen rövid sztólókon akár új gumók is megjelennek. Hasonló torzulások keletkeznek a bőségesen trágyázott talajokban is. Az ilyen kinövések és fiatal gumók fogyasztási értéke minden esetben gyengébb. A gumók torzulását a Thanatephorus cucumeris gomba is kiválthatja (lásd a Burgonyahirn/6 c. részt).

Kinövések a burgonyagumón

233


Vírusbetegségek

Burgonya

PVX, PVY, PVA, PVM, PVS, PLRV, PMTV

Vírusbetegségek együttese Kórkép

Burgonya vonalas vfrusbetegsége- Y vlrus

Burgonya Y vfrus- a károsodás tünetei a levél fonákoldalán

Nekrotikus Y vfrus kártétele burgonyagumókan

Y vfrussal fertőzött burgonyagumók

234

Tünetek: a burgonyát több mint 20 növényi vírus fertözheti. A legfontosabb közülük a burgonya X-vírus (a burgonya egyszerű mozaikbetegségének az okozója, Potato virus X - PVX) , a burgonya Y-vírus (a burgonya vonalas betegségének az okozója, Potato virus Y- PVY), a burgonya A-vírus (Potato virusA - PVA), a burgonya M-vírus (Potato virus M- PVM), a burgonya 8-vírus (Potato virus S- PVS), a burgonya levélsodró vírus (a burgonya vírusos levélsodródásának az okozója, Potato /eafro/1 virus - PLRV) és az utóbbi években a burgonya maptop vírus (a burgonya szártörpülés vírusa, Potatomop-top virusPMTV). A tünetek eltérőek, mindenekelött a vírusbetegség típusától függenek: PVX- eltérő intenzitású levélmozaikosodás, súlyosabb fertözés esetén enyhe fodrosodás is; PW - nekrotikus vonalak az erek körül, súlyos fertözésnél az alsó levelek elhalnak. A PW-NTN vírustörzs a gumók feltűnő gyűrűs elhalását okozza; PVA - igen hasonló a PVX tüneteihez (ezért olykor a burgonya enyhe mozaikbetegségének is nevezik); PVM- a levelek tekeredése vagy fodrosadása és élesen határolt foltok a levéllemezeken; PVS - a levelek enyhén áttetszöek, gyakorta azonban csak latens (rejtett) vírusfertőzés; PMTV- kevéssé feltűnő rovátkák a gumók felszínén és nekrotikus sávok a gumók belsejében; PLRV- az alsó, majd pedig a felső levelek lemezei is a központi ér mentén csónakszarűen felfelé hajlanak. A levelek törékenyek (könnyen morzsolódnak), zizegök, klorotikusak és a levélcsúcsokon gyakran nekrotikus foltok láthatók. A fertőzött növények csenevész növésűek. Jelentőség: az ún . .,könnyű vírusbetegségek" (M, S és X-vírus) hatására a gumók terméshozama 10-30 %-kal, a .. súlyos vírusbetegségek" (Y és PLRV-vírus) hatására akár 50-70 %-kal is csökkenhet. Komplex fertőzések esetén, amelyek különbözö mértékű fodrosodásban nyilvánulnak meg, a veszteségek akkorák lehetnek, mint a súlyos vírusbetegségeknéL


Burgonya

Vírusbetegségek folytatás

Biológia Gazdanövények: a burgonya mellett az említett vírusok többnyire az egyéb termesztett vagy vadontermő burgonyaféléket és gyomnövényeket is fertőzik, de a disznóparéjt, az árvacsalánt, a margitvirágot, a veronikát, a répát, a lóbabot vagy a tölcsérkét (petúniát) is. Fejlődési ciklus: a burgonya vírusbetegségeit főleg a fertőzött vetőa­ nyag terjeszti. A tenyészidőben a legfontosabb vírusvektorok (a PVX kivételével) a levéltetvek. A legtöbb vírusfertőzés mechanikus úton is terjedhet (a szaporításra szánt gumók felszeletelése, a gyökerek, a levelek megérintése és ledörzsölésa a talajművelés során). A PMN vektora a talajban élő Spongospora subterranea mikroorganizmus. Ökológia: a burgonya vírusbetegségei általában jobban terjednek a meleg és száraz időben , amikor a legfontosabb vektorok (a levéltetvek) előfordulása és aktivitása nagyobb.

Burgonya vírusos levélsodródása

Védelem Közvetett: egészséges (hitelesített) vetőanyag alkalmazása, amelyet a melegebb vidékeken évente kellene váltogatni. A vetőburgonyát nem szeleteljük és nem ültetünk ki egyenként csíraszemeket (gumórügyeket) sem. A fertőzött növényeket azonnal el kell távolítani az ültetvénybőL A vírusbetegségek kórokozása csökkenthető megfelelő tápanyagellátással, illetve öntözéssel is. Közvetlen: a levéltetvek irtása, szelektiv aficidekkel, vagy olajkészítményekkeL

Vfrusmentes és vfrusfertOzött vetOburgonyából kikeit burgonyanövények

Y vírussal fertőzött burgonyanövény

'JObb kórokozó kiváltotta levélfodrosodás

235


Baktériumos betegségek

Burgonya fekete

Burgonya fekete

szártőrothadása

Burgonyagumók baktériumos lágyrothadása

236

Burgonya

szártőrothad á sa

A kórokozó az Erwinia nemzetségbe tartozó valamelyik baktériumfaj (leggyakrabban az E. carotovora). A csírák fertözése esetén ezek még aze l őtt elpusztulnak, hogy a föld szfne fölé hatol nának. Ha a fertözés késöbb történik, a szára föld alatt és a föld fölött is megfeketedik, rothad és a növény könnyen kihúzható a talajból. A fertőzött szárak vagy az egész növények hervadnak és elhalnak. Olykor a levelek hónaljában föld feletti gumók keletkeznek. A betegség többnyire nem egyidejűleg az egész bokrot támadja meg, hanem fokozatosan az egyes szárakat Az ültetvényben többnyire gócszerűen terjed vagy az egyes növényeket támadja meg és "lyukakat" hagy a növények között. A betegséget a jellegzetes tünetek alapján fekete/ábúságnak is nevezik, és a hidegebb térségekben az ültetvényeknek átlagosan mintegy 1O %-a fertőzött, a veszteségek pedig elérhetik az 50 %-ot is. A szárakról, a sztólókról és a gyökerekről a rothadás átterjed a gumókra, amelyek kásás, kellemetlen szagú (bűzlő) anyaggá alakulnak át. A részlegesen vagy a latensen fertőzött gumók esetében a nedves rothadás a raktározott burgonyában is folytatódik, főleg akkor, ha a gumók nedvesek. A nedves rothadás azokon a gumóken is jelentkezik, amelyeket elsödlegesen gombák fertőztek meg (mindenekelött a burgonyavész és a szárazrothadás kórokozói). Száraz időben azonban a gumók kiszáradnak és megkeményednek. A fertözés fő forrása a vetöanyag , és a betegségnek kedvez a hideg, esős időjárás és a nehéz, hideg és nedves (elsősorban átázott) talaj is. A tárolt burgonyában a fertözés érintkezéssei terjed. A termesztés céljából nem ajánlatos nehéz, átnedvesedett talajba ültetni és csakis egészséges és ép vetőanyaget kell használni. A fertőzött növényeket időben el kell távolítani az ültetvénybőL A burgonyát száraz időben kell felszedni és csak a megszáradása után megfelelő körülmények között (hőmérséklet 3-5 oc, légnedvesség 70-85 %, megfelelő szellözés) raktározn i.


Burgonya

Baktériumos betegségek folytatás

Burgonya varasodása A burgonya általános varasadását a sugárgombák (Actinomycetales) közé tartozó Streptomyces nemzetség baktériumai (leggyakrabban a S. scabies) okozzák. A gumókon különbözőképpen formált (lapos, hálós, mély vagy kidomborodó varasodás) varas foltokat képeznek, parás felszínnel, amelyek eleinte magánosak, később viszont megnagyobbodnak és ellephetik a gumó teljes felületét Az egész világon elterjedt betegségről van szó, amely inkább csak a burgonyagumók küllemét befolyásolja, mint a növények fejlődését és a gumók terméshozamát A fertőzött gumók azonban rosszabbul raktározhaták (nagyobb vízpárolgás, másodiagos fertőzések kockázata), feldolgozásuk során több hulladék keletkezik, a keményítőtartalmuk kisebb és rosszabbul csírázhatnak. A baktériumok a talajban életképesek maradnak, és innen fertőzik meg a sérülések helyén és a paraszemölcsökön (lenticellákon) a fiatal gumókat A kórokozó a felületi sejteket túlzott sejtosztódásra ösztönzi. Ezek a sejtek azonban gyorsan elpusztulnak és varasodás! okoznak. A betegség kialakulásának kedvez a magas c felett) és a könnyű , homokos, lúgos kémhatalajhőmérséklet (25 o tású , kevés szerves anyago! tartalmazó talaj . De a kevéssé érett ("alom szal más") istállótrágya alkalmazása vagy a szalma beszántása és a burgonya közvetlen meszezése is segíti a betegség kifejlődését. Ugyanakkor a fiziológiásan savanyú trágyák, a zöldtrágyázás, a levelek magnézium- és mangánsókkal történő permetezése és az öntözés, mindenekelőtt a gumók feltöltése idején visszaszorítja a betegséget. Fontos betartani a vetésforgót és az ellenállóbb fajták alkalmazását is. A burgonya mellett a varasodás kórokozója megtámadja a répát, a kerti retket, a hónapos retket, a tarlórépát, a karórépát, a sárgarépát, a petrezselymet és a pasztinákot. Az általános varasodás mellett kis mértékben előfordulhat a burgonya fertőző varasedása is, amelyet egy primitív nyálkagomba, a Spongospora subterranea okoz. Ez a betegség mindenekelőtt a nedves és meleg talajokon fordul elő .

Burgonyagumók varasedása

Burgonyagumók varasedása - részlet

237


Burgonyavész

Burgonya

Phytophthora intestans

Kórkép

Burgonyavész okozta fertözés a burgonya levelén - részlet

Burgonyavész a burgonya levelén

Burgonyavésszel fertőzött burgonyalevél

238

Tünetek: mindenekelőtt az idősebb (alsó) levelek peremén vagy a hegyén nem behatárolt szürkészöld, vizenyős, később megbarnuló foltok keletkeznek, amelyek gyorsan átterjednek az egész levéllemezre. Nedves időben a levelek fonákán, az egészséges és a fertőzött szövetek határán fehér, poros, pelyhes penészkivirágzás jelentkezik (a kórokozó szaporítószervei). A fertőzött levelek gyorsan hervadnak, megfeketednek, összezsugorodnak, elszáradnak és elhalnak. Legelőször az alsó levelek fertőződnek, később az egész levélzet elpusztul. Kedvező körűlmények között hasonló, de hosszúkás foltok keletkeznek a szárakan és a levélnyeleken is. A betegség eleinte gócokban fordul elő, később az egész ültetvény megfertőződik és tenyészideje idő előtt véget ér. A fertőzött gumók felületén ezüstszürke vagy barna szabálytalan foltok láthatók, amelyek fokozatosan besüpped nek. A foltok alatti szövet barna, olykor szürke, miközben a húsos rész károsodása a felszíntől a gumók közepe felé terjed. A fertőzött gumók gyakran elpusztulnak a másodlagosan fellépő nedves baktériumos rothadásban. Jelentőség: az egész világon elterjedt és jelenleg a legsúlyosabb burgonyabetegség. A legnagyobb károkat a hidegebb és nedvesebb térségekben okozza. Leginkább a korai és a félkorai fajták fertőződnek . Járványszerű előfordulás esetén a burgonyagumók terméshozama akár 3D-50 %-kal is csökken és a gumók jelentős része ezt követően a raktározás során megrothad. A múltban katasztrofális méretű terméspusztulások is előfordultak (pl. a 19. század közepén lrországban).

Biológia Gazdanövények: noha ugyanaz a gomba okozza a paradicsomvészt is, a vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy a kórokozó átterjedhet-e a paradicsomról a burgonyára és fordítva. Valószínűleg a Közép-Európában izolált burgonyát fertőző kórokozó gomba természetes körűlmények között nem képes megfertőzni a paradicsomat Fejlődési ciklus: a burgonyavész kórokozója a fertőzött gumók szöveteibe behatoló micéliumok formájában telel át. Innen jut el a kórokozó a növények föld feletti részeibe. A burgonyavész súlyos és gyakori forrásai a kiselejtezett burgonyagumók lerakatai. Kivételesen a kórokozó ivaros spórák (oospórák) formájában is áttelelhet és terjedhet. A tenyészidőben a betegség a fertőzött növényekről a szomszédos növényekre esőcseppekkel terjed, nagyobb távolságra pedig a légáramlat viszi el a kórokozókat. Az ültetvények többnyire már június folyamán fertőződnek. A levelekről a spórákat (a sporangiumokat és a konídiumokat) a víz a talajba massa, ahol a paraszemölcsökön (lenticellákon) és a sérüléseken behatolnak a gumókba és megfertőzik őket.


Burgonyavész

Burgonya

folytatás

Ökológia: a burgonyavésznek kedvez a levegő magas páratartalma (94 % fölött) vagy az esős idő . Ahhoz, hogy a növények megfertőződjenek , a leveleknek legalább 4 órán át nedveseknek kell lenniük. A léghőmérsékletnek 1O•c -nál magasabbnak kell lennie (az optimális hőmérséklet 18- 20 •q , de előnyös, ha a hőmérséklet váltakozó (hideg éjszakák, meleg nappalok). A 25 •c -nál magasabb hőmérsék­ let és a levegő 30 %-nál alacsonyabb páratartalma lefékezi vagy teljesen leállítja a fertőzést. A betegség tömeges terjedése többnyire június derekán kezdődik . A fertőzé s kritikus időszaka , amikor legalább 48 órán át a levegő páratartalma magasabb 75 %-nál és a hőmérséklet 10-24 •c között alakul.

Burgonyalevélen keletkezett folt részlete

Védelem Közvetett: a burgonyát szellős és napsütötte helyen ajánlatos termeszteni, legjobb, ha már napkeltekor is sok fényt kap a burgonyatábla. Soha ne ültessünk burgonyát folyók és víztározók közelébe, épületek, magas növények stb. árnyékába. Ajánlatos az előző évi és az új burgonyaültetvény, valamint a korai és a kései fajták megfelelő térbeli elkülönítése, és a hulladék gumók lerakatát is távol kell kialakítani. Emellett ajánlatos ültetés előtt kiselejtezni a beteg gumókat és ezeket megfelelő módon megsemmisíteni, hogy ne legyenek további fertőzés forrásai. A gumók fertőzését megnehezíti a növények tövének feltöltögetése, a tenyészidő lerövidítése (mechanikusan, vegyszeres deszikkálással) és a fertőzött szárak időben végrehajtott eltávolítása az ültetvényrőL Némely fajták ellenállóbbak, de erőteljesebb fertőzés esetén a különbségek nem szembeötlőek . Közvetlen: vegyszeres védelem réztartalmú készítményekkel, ditiokarbamátokkal, vagy speciális burgonyavész elleni készítményekkel (morfolinokkal, nitroanilinekkel, fenilamidokkal, ftalimidikkel, acilkarbamidokkal , karbamátokkal). A kezelést előre jelzés alapján kellene elkezdeni. Az érzékeny fajták esetében a kezelést ajánlatos a növények sorokba növésekor, a többieknél a virágzás kezdetekor elvégezni, amit szükség szerint 7- 14 napos időközönként meg lehet ismételni.

Burgonyavész tünetei a gumók felületén

Fertőzött

gumó metszete

Burgonyavész kártétele a gumó metszetén

239


További gombabetegségek

Burgonya

Burgonya rizoktóniás betegsége (Burgonyahimlő)

Burgonya rizoktóniás betegsége

Burg onyahimlő

tünetei a burgonyasztólókon

Burgonya altemáriás betegségének tünetei

Altemáriás foltosodás súlyosabb tünetei

240

A kórokozó a Thanatephorus cucumeris gomba, amelyet anamorf állapotának neve alapján - Rhizoctonia sotani - jobban ismernek. {Ivaros alakját Corticium solani vagy Hypochnus solani néven is emlegetik a ford . megj.) A betegséget régebben burgonyahimlőnek is nevezték. A gumókan lapos fekete vagy barna pelyhes testecskék (szkleróciumok) képződnek , amelyek a hozzátapadt talajrögökre vagy humuszdarabokra emlékeztetnek és lekaparhatók. A paraszemölcsökön {lenticellákon) át történt fertözés esetén a gumóken apró sipolyok {fisztulák) keletkezhetnek. A csíraszemeken, a sztólókon, a gyökereken és a fiatal szárak föld feletti részein barna, beesett foltok vannak. A gumóken aztán új, "pótcsíraszemek" és hajtások képződnek . Nedves i d őben a szártöveken a gombamicélium fehér, nemez szerü bevonala telepedik meg. A levelek hónaljában léggumók (afféle sarjgumók) alakulhatnak ki. A fertőzött növények korábban virágoznak, a csúcsi részeken sárguinak és kisebb és torzult gumókat hoznak. Jobban fertőzöttek a nehéz, nedves talajokon, a nem tökéletesen lebomlott szerves anyago! {alomszalmás trágyát, komposztot, zöldtrágyát) tartalmazó talajokon termesztett növények és a későn betakarított gumók. A burgonya mellett a burgonyahimlő kórokozójának több mint 500 gazdanövénye ismert {pl. répa, sárgarépa, bab, káposztafélék). Fontos egészséges vetőanyagat használni, az istállótrágyát már összel a talajba szántani, nitrogénnel nem túltrágyázni és időben kiirtani a gyomot. Minden eszközzel meggyorsítani a növények ki kelésé! {elő­ csíráztatott vagy előhajtatott vetőanyagat használni, a gumókat nem hideg talaj ba vetni). Ugyanazon a helyen csak négy év elteltével újraültetni burgonyát. A betakarítás! időben kell elvégezni és lehetőleg száraz időben vagy a gumókat már megszárítva kell raktározni. A vetőanyagat kiültelés előtt csávázni is lehet.

Burgonya alternári ás betegsége A kórokozó az Alternaria solani gomba. Az idősebb leveleken szabálytalan , sötétbarna foltok keletkeznek. A nagyobb foltok jellegzetesen körkörösek és sárgán szegélyezettek. Súlyosabb fertözés eselén a foltok összefolynak és a levelek elhalnak. A levelek fertözöttsége elsősorban júliusban jelentkezik. A szárakan a foltok hosszúkásak, a gumókan enyhén besüppedtek. Olykor a szárazrothadás okozója is lehet. A betegség megtámadja a burgonyát, a paradicsomo!, a tojásgyümölcsöt és egyéb növénycsaládok néhány további képviselőjét is (pl. sárgarépa, vöröshagyma, káposztafélék stb.). A kórokozó a fertőzött gumókban és a tarlómaradványokon telel át. A burgonyafélék családjába tartozó gyomnövények is fertöz őforrások lehetnek, mindenekelött a fekete csucsor (Solanum nigrum) és az eb-


Burgonya

További gombabetegsé gek folytatás

szőlő csucsor (S. dulcamara) . A tenyészidőben a betegséget a szél és az eső terjeszti . A betegségnek kedvez a meleg (22 oc fe lett) és nedves időjárás , de mindeneke l őtt a sok harmat. Ahhoz, hogy a kórokozó behatolhasson a gazdanövénybe, annak néhány órán át nedvesnek kell lennie. A közvetett védelem alapja az egészséges vetőanyag alkalmazása, a burgonya ültetésének megfelelő hosszú ideig (legalább 3 évig) tartó szüneteltetése ugyanazon a helyen és a gazdanövények kellő térbeli elkülönítése, valamint a megfe l elő és kiegyensúlyozott tápanyagellátás. Speciális vegyszeres védelmet nem alkalmaznak, mivel a burgonyavész ellen használt készítmények többsége is kellő védelmet nyújt.

Burgonyagumó fuzáriumos száraz rothadása

Burgonya szárazrothadása Ezt a rothadást több gombafaj is okozhatja. A Fusarium gombanemzetség esetében a gumókan beesett, gyakran körkörösen összezsugorodott foltok keletkeznek, a gomba fehér, sárga vagy rózsás gyepeiveL A gumók szövetei megbarnulnak, elszáradnak és korhadnak. Olykor a gumók belsejében üregek keletkeznek. Száraz helyen a gumók mumifikálódnak, de a másodiagos baktériumos fertőzés következtében nedves rothadás pusztítja el őket. Ez a fuzáriumos rothadás mindenekelőtt a meleg vagy forró nyarakat követően fordu l elő . A Phoma exigua var. foveata gomba esetében a gumók felszínén redős bemélyedések, belsejükben szabálytalan üregek láthatók; az üregek falán a gomba szürkéslila bevonala telepedik meg. A fomás rothadás elsősorban a hidegebb és csapadékosabb eszten d őkben termett gumókan fordul elő . Ha a kórokozó az Alternaria solani gomba, a gumók felszínén beesett foltok vannak, alattuk a gumó húsa sötétbarna, de a gumók csak a felszín közelében károsodnak. Az összes felsorolt rothadás forrása a beteg gumó és a fertőzött talaj . A kórokozók elsősorban a mechanikus sérüléseken vagy más betegségek (pl. burgonyavész) támadási pontjain hatolnak be a gumókba. A védelem alapja az egészséges vetőanyag alkalmazása és a burgonya termesztésének legalább 4 évig tartó szüneteltetése ugyanazon a helyen. A fiziológiásan érett, ép és száraz gumókat kell raktározni. A tényleges huzamosabb raktározás előtt ajánlatos a gumókat 1- 3 hétig sötét helyen, magasabb hőmérsékleten (12- 15 oq elhelyezni, amely az ún. gyógyító időszak . Ezt követően a gumókat át kell válogatni, eltávolítani a sérültésrothadásnak indult gumó kat, és csak ezután elraktározni az arra alkalmas környezetben (hőmérséklet: 3-5 °C, légnedvesség 70-85 %). Vegyszeresen (ditiokarbamátokkal) kezelni csak a huzamosabb idejű raktározásra, valamint ültetésre és takarmányozásra szánt gumókat szabad , de ebben az esetben is csak alapos mosás után.

Fuzáriumos száraz rothadás a gumók felületén

Szárazrothadás a gumó metszetén

Fusarium sp. a burgonyán

241


Burgonyabogár

Burgonya

Leptinotarsa decemlineata

Kártétel

Burgonyabogár petéi

Tünetek: tavasszal a leveleken megjelennek a jellegzetesen feketefehéren csíkozott szárnyfedőjü bogarak. A bogárlárvák kezdetben a levéllemezekbe lyukakat rágnak, később, kivált súlyosabb fertőzés esetén a bogarak és a lárvák egész levéllemezeket rágnak le, csupán a legerősebb levélereket hagyják meg. A sárga peték csoportosan ülnek a levélfonákon. A lárvák rózsáspirosak, fejük fekete, lábaik vannak és testük oldalán két sorban fekete foltok láthatók. Jelentőség: a burgonyabogár (nevezik kolorádóbogárnak, krumplibogárnak stb. is) elsősorban a burgonya veszélyes kártevője, de a padlizsánon (tojásgyümölcs) is előfordul. Károsíthatja a közvetlen vetésü fiatal paradicsomnövényeket is. Súlyosabb fertőzés esetén akár 30-50 %-kal is csökkentheti a burgonya terméshozamát A levélfelület 1O %-os csökkenése kb. 1O %-os terméscsökkenést eredményez.

Biológia

Burgonyabogár frissen kelt irnágója

Burgonyabogár lárvák a burgonya levelén

242

Gazdanövények: a burgonya, a tojásgyümölcs és a paradicsom mallett a burgonyabogár teljes fejlődésmenete az fekete csucsaron (ebszőlő) és a beléndeken is lejátszódik. A rovarok más burgonyaféléket is megtámadnak, pl. a paprikát, a dohányt, a maszlagot, a nadragulyát, az ördögcérnát, zsidócseresznyét stb. Fejlődési ciklus: a bogarak a talajban telelnek át. Tavasszal a pitypang virágzása idején előmásznak és felkeresik a burgonyaültetvényeket vagy más megfelelő növényeket, amelyeken a bogarak teljes kifejlődésükig rágnak. Ezt követően a nőstények a levelek fonákjára csoportosan több tucatnyi petét raknak. Összességében egy nőstény akár több száz vagy több ezer petét is rakhat. A lárvák 4 vedlési stádiumon mennek át. A 4. stádiumot követően a lárvák a talajba bújnak, hogy bebábozódjanak. Európa melegebb térségeiben a fajnak két nemzedéke van. A második nemzedék bogarai júniusban kelnek ki. A bogarak egy része kétszer telel át. Ökológia: a burgonyabogár szaporodásának a száraz és a meleg idő teremt optimális feltételeket. A faj kártékonysága elsősorban abból adódik, hogy kevés hatékony antagonistája van Európa ökoszisztémáiban, ahová Észak-Amerikából hurcolták be. A !árvákat és a bogarakat megeszik a fácánok, a foglyok és más madárfajok, a rovarok közül a futrinkák, a katicabogarak, a darazsak, a fátyolkák és a fülbemászók, a pókszabásúak közül a kaszáspókok. A Pterostychus cupreus futrinka esetében a szakirodalom napi 1Odarab, második vedlésü lárva, a fátyolkák esetében napi 1Odarab első vedlésü vagy 6 darab második vedlésü lárva elpusztítását említi. Európában emellett leírták a Meigenia mutabilis fürkészlégy élősködését is. A Beauveria bassia-


Burgonyabogár

Burgonya

folytatás na rovarpatogén gomba a talajban megtámadja a !árvákat, a bábokat és az imágókat is- Lengyelországból származó adat szerint a burgonyabogár állományának akár 20 %-a lehet természetesen fertőzött; további rovarpatagének a Paeci/omyces farinasus gomba és a Neaapleetana és a Heterorhabditis fonálféreg-nemzetség élősködő fajai.

Védelem Közvetett: korai ültetés, legjobb ha előcsíráztatott vetőanyagat használnak. A burgonyát az előző évi burgonyatáblától minél távolabbra ültetni. Közvetlen: kisebb területeken a burgonyabogarakat többször megismételt gyűjtéssel lehet megsemmisíteni. A burgonyabogár középeurópai állományai már rezisztensek aszintetikus piretroidokkal, szerves foszforsavészterekkel és néhány más rovarölő szerrel szemben. A közvetlen védelem céljából jól alkalmazhatók a nagyszelektivitású, B. thuringiensis tenebrionis alapú mikrobiális készitmények. A kezelés optimális időpontja a lárvák kikelése. Ezek a készitmények egyrészt megölik a !árvákat, másrészt akár 95 %-kal is csökkentik a rovarölő szerrel kezelt növényeket rágó nőstények által lerakott peték számát. További lehetőség az ökotoxikológiai szempontból elfogadhatóbb tiakloprid-, teflubenzuron- stb. alapú rovarölő szerek alkalmazása. A nagyobb termőterületeken elegendő a táblák szélének 30-50 méteres mélységig elvégzett kezelése.

Fiatallárva

Burgonyabogár lárva kártétele a burgonyalevélen

Fejlett lárva

Burgonyabogár imágója petékkel

243


Burgonya-fonálféreg

Burgonya

G/obodera (syn . Heterodera) rostochiensis, G/obodera paliida

Kártétel

Burgonya-fonálféreg ciszta

Tünetek: a burgonyaföldön jól láthatók a kisebb, lassabban fejlődő növények gócai, idő előtt sárguló levelekkeL A levelek sárguiása alulról felfelé halad. Körülbelül június közepétöl a gyökérszálakon gömbö l yű, eleinte világos, késöbb barnás, kb. 0,5-0,8 mm nagyságú ciszták láthatók. Jelentőség: mindkét említett fonálféreg karanténkárosító. A ciszták évtizedekre fertőzik a talajt. A kártevők előfordulását a növényvédelmi hatóságnak jelenteni kell. A súlyosan fertőzött táblákon akár 80 %os termésveszteséget is okozhat.

Biológia

Burgonya-fonálféreg cisztái a burgonya gyökerein

Gazdanövények: burgonya, paradicsom és néhány csucsorféle gyomnövény. Fejlödési ciklus: a peték a talajban levő cisztákban akár 30 évig is életképesek maradnak. A gazdanövények gyökereinek váladéka kikelésre ingerli a petéket. A fonálférgek behatolnak a gazdanövények gyökerei be. A nőstények a megtermékenyítést követően a gyökér belsejében megdagadnak, a gyökérszövet elszakad és a gyökér felszínén fehéres ciszták jelennek meg. A ciszták megkeményednek és a nőstény pusztulását követően a növényről lehullanak. Ökológia: A fonálférgeket a Hypoaspis aculeifer ragadozó atka és számos talajgombafaj, pl. az Acremonium nemzetség, a Verticil/ium ch/amydosporium, az U/oc/adium atrum , a Cylindrocarpon graci/e stb. pusztítják.

Védelem Közvetett: a védelem alapja a kártevők terjedését minimalizáló növényvédelmi karantén rendelkezéseinek betartása. Csak hitelesített, fertőzésmentes táblákról származó vetőanyagat szabad ültetni. A fertőzésmentes parcellákon nem használni olyan gépeket és szerszámokat, amelyekkel előzőleg fertőzött talajon dolgoztak. Burgonyát ugyanazon a parcelián leghamarabb csak 4-5 év elteltével szabad ültetni. Fonálférgekkel szemben ellenálló fajtákat célszerű termeszten i. Közvetlen: a fertőzött parcellák helyreállításához az illetékes szervek (a növényvédelmi hatóság, önkormányzat jóváhagyását követően mésznitrogént vagy karbarnidot lehet használni.

244


Burgonya

További

kártevők

Drótférgek (a pattanóbogarak !árvái) A burgonyagumókban a rágások nyomán kb. 2 mm átmérőjű üregek és mély járatok vannak. A világosbarna, kemény lárvák a drótra emlékeztetnek. A pattanóbogarak káros fajainak lárvái széleskörűen polifágok. Azokon a helyeken, ahol a drótférgek nagyobb számban fordulnak elő, az őszi vetés után nem ajánlatos burgonyát ültetni. A talajművelő beavatkozások csökkentik a drótférgek számát. További életmódbeli és ökológiai, valamint a védelemmel kapcsolatos információt lásd a Soktápnövényú kártevők c. fejezetben.

Drótférgek kártétele burgonyagumóken

245



Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

247


Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

A növények megrepedése

Fagykár

A növények virágba szökkenése

Gyomirtószerek hatása

Albikáció

Baktériumos rothadás

Szürkerothadás

Fehérrothadás

Palántadőlés

248


Tartalom

Fiziológiászavarok és nem specializált kórokozók

Fiziológiás zavarok -Termések, gyökerek, gumók és káposztafejek repedése 250 - Fagykár és a hideg okozta károsodás 250 - Felmagzás és magszárhozás 251 - Herbicidek fitotoxicitása 251 - Variegáció 252 - Jégverés 252 Betegségek Baktériumos betegségek - Baktériumos lágyrothadás

253 253

Gombabetegségek - Szürke rothadás - Fehér rothadás - Palántadőlés

254 254 255 256

249


Fiziológiás zavarok

Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

Termések, gyökerek, gumók és káposztafejek repedése

Sárgarépa repedése vizhiány következtében

Karalábégumó repedése

Paprika levelének fagykárosodása

Paradicsom levelének hideg okozta károsodása

250

A termések (pl. paradicsom), a gyökerek (pl. sárgarépa), a gumók (elsősorban a karalábé és a retek) és a fejek (fejes káposzta, kelkápasztal repedését a lassú fejlődést követő gyors növekedés okozza. Ez általában olyankor következik be, amikor a növény rendszertelenül kap vizet (sok csapadék vagy öntözővíz a száraz időszakot követően) vagy a hosszabb ideig tartó hideget felmelegedés követi. A repedést kiválthatja a nitrogéntöbblet, a túlérettség (a fejeskáposzta és a kelkáposzta megkésett betakarítása) vagy a túl ritka növényállomány is. A paradicsom érésben levő termésein gyűrű vagy csillag alakú repedések keletkeznek. A gyűrűs repedéseket a hideg időben végbemenő túl gyors növekedés, a csúcsok eltávolítása vagy a nedves termések gyors száradása is kiválthatja. A karalábégumók repedését a repceszárbarkó is okozhatja. A repedések igen gyakran kaput nyitnak a mikroorganizmusoknak, amelyek másodiagos rothadást indfthatnak el. A repedés rendszeres öntözéssel vagy a nitrogén visszafogott adagolásával megelőzhető . A legtöbb zöldségféle esetében a repedésre való hajlam az egyes fajtáknál jelentős eltéréseket mutat.

Fagykár és a hideg okozta károsodás A hideg okozta károsodás többnyire a melegkedvelő növényeken jelentkezik O•c fölötti, de az optimálisnál jóval alacsonyabb hőmér­ sékleteken, a fagykárt pedig a fagypont alatti hőmérséklet okozza. A károsadott levélszövetek kifehérednek vagy eltorzulnak, más szervek esetében többnyire szövetelhalás lép fel. Ilyenkor a károsult szöveteket másod Iagos, többnyire baktériumos rothadásos fertőzés támadja meg. Enyhébb tünetek esetén vagy a fiatalabb növények károsodásakor a növény a sérült részeket "átnövi". A kártétel többnyire a szabadföldi terményeket sújtja (elsősorban kora tavasszal és ősszel), de bekövetkezhet később is, már a raktározás során , a hőm érsék let nemkívánatos lecsökkenésekor. Ellenállóbb fajtákat kell termeszteni (pl. a póréhagyma esetében), kerülni kell a fagyzugokat és az átültetett növényeket fokozatosan edzeni (szoktatni) kell. Igen jó védelmet nyújt a fehér fólia, főleg a nagyobb tömegű (30 g/m~ .


Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

További fiziológiás zavarok folytatás

Felmagzás és magszárhozás A felmagzás azoknál a kétéves (kétnyári) növényeknél jelentkezhet, amelyek már az első évben virágoznak, valamint bizonyos egynyári zöldségfélék (pl. saláta, spenót, mezei vagy galambbegy saláta és karfiol) kései betakarftásakor, amikor a növények a vegetatív fázisból a generatív fázisba mennek át. Ha az első évben csak a virágszár alakul ki, de nem következik be virágzás, magszárhozásról beszélünk. A felmagzást és a magszárhozást a fejlődés kezdeti időszakában kialakuló hideg időjárás vagy szélsőséges szárazság befolyásolja, de öszszefügghet a fajtaválasztással is (a fajták alkalmassága az egyes évszakokban történő termesztésre). A felmagzás és a magszárhozás leggyakrabban a vöröshagymánál (téli vagy dugványozott hagymánál), a sárgarépánál, a kínai kelkáposztánál, a kerti reteknél, a hónapos reteknél, zellernél, az endíviánál fordul elő, de a korai káposztánál és a karalábénál is jelentkezhet. A felmagzott és a magszárhozó növények fogyasztásra alkalmatlanok.

.lx.-' ~ V' ''' , · / ; ··' r. ,

~'l. ~...

.

~ l\.. .

.· .;,x·.·. . ;

'

l

l 'l \ ),

. .

j ."·

•;

~r

.

/

\

.. '

\.-

l

'

,,Ji /l \

Hagyma felmagzása és magazárhozása

Herbicidek fitotoxicitása Amikor valamelyik zöldségfajnál nem engedélyezett herbicidet alkalmaznak, esetleg a csomagolás cfrnkéjén feltüntetettnél nagyobb dózisban vagy attól eltérő feltételek mellett (más éghajlati körülmények, más növekedési fázis stb.), gyakran károsodik a zöldség. A károsodás tünetei igen eltérőek. Mindenekelőtt nekrotikus égési sérülések és a legváltozatosabb növekedési torzulások ezek. Bizonyos esetekben a károsodás csak átmeneti jellegű , sokszor azonban visszafordíthatatlan. Legtöbbször e károsodások beazonosítása igen problematikus.

Magszárat fejlesztett kfnai kelkáposzta

Herbicidek szakszerűtlen alkalmazása nyomán jelent kező fitotoxicitás

251

'


További fiziológiás zavarok

Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

folytatás

Variegáció A variegáció vagy albikáció a klorofillképződés zavara a bőralatti szövetekben azokon a szerveken, amelyek ezt a festéket tartalmazzák (levelek, szárak). A zöld és a világoszöldtől egészen a fehérig terjedő részek váltakozása a tulajdonképpeni variegáció, a részleges kicrofillvesztést klorózisnak, míg a teljes klorofillhiányt albinizmusnak nevezik. Ez utóbbi minden esetben letális, azaz a növényeket ez a zavar elpusztítja. A variegációt genetikai rendellenességek okozzák. Hasonló tüneteket okozhatnak azonban bizonyos vírusfertőzések vagy a rovarok, a fagy, illetve a hideg is. A variegáció különböző formái minden zöldségfélénél előfordulnak, leginkább a takarmányrépánál, a mangoldnál és a hüvelyeseknéL Klorofillképződés

zavarai a levélszövetben

Jégverés A jégverés mechanikusan károsítja vagy teljesen el is pusztítja a növények föld feletti részeit. A károsodás mértéke nemcsak a lehulló jégszemek nagyságától, valamint a jégverés időtartamától és intenzitásától függ, hanem a zöldség fajától és fejlődési stádiumától is. A legnagyobb kár a törékeny levelű (a fejessaláta vagy a spenót) vagy a nagylevelű (pl. rebarbara) zöldségeken keletkezik. Fóliával, szövetlen texUliával vagy más anyaggalletakarva csak kis területek vagy az egyes növények védhetők meg a jégveréstőL

Jégverte levél

252


Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

Baktériumos lágyrothadás

Erwinia spp . (elsősorban E. carotavora pv. carotovora) és Pseudomonas spp.

Kórkép Tünetek: a sejtfalak enzimatikus lebom lásának következtében a szövetek vizenyőssé válnak és fokozatosan jellegzetes lágyrothadás alakul ki, amelyet kellemetlen szag kísér. A káposztafélék esetében mindenekelőtt a torzsa, a gyökérzöldségek esetében pedig a gyökér fertőződik. Bizonyos esetekben hervadással vagy satnyulással kísért általános fertőzést okozhatnak. Jelentőség : a baktériumos lágyrothadás kórokozói alkalmi élősködők , amelyek többnyire nem képesek megfertőzni az egészséges, ép növényeket. A rothadás tenyészidőben és a raktározás során egyaránt előfordul. A baktériumos lágyrothadás a raktározott és a szállított növényi termékek egyik legfontosabb rothadási betegsége. Karfiol baktériumos lágyrothadása

Biológia Gazdanövények: A baktériumos lágyrothadás kórokozói jellegzetesen polifágok, amelyek szinte valamennyi növényfaj húsos részeit képesek károsítani. A zöldségfélék közül leginkább a káposztafélék, a gyökérzöldségek, a vöröshagyma, a paprika, a paradicsom, a tökfélék termései, de más fajok is károsodnak. Fejlődési ciklus: a baktériumok szaprofita életmódot folytatnak a talajban található szerves maradványokon vagy akár a raktárhelyiségekben is. A rovarok terjesztik (pl. a nyári káposztalégy, a hagymalégy, a tavaszi káposztalégy és a sárgarépalégy, amelyek emésztőrendszerében találhatók a baktériumok), továbbá az öntözővíz, a mosásra használt víz, a gépek és a szerszámok. A növényekbe és a raktározott terményekbe mindenekelőtt a sérülések helyén (mechanikus sérülések, fagysérülések, rovarok, mikroszkopikus gombák, fonálférgek, madarak okozta sérülések) hatolnak be, de bejuthatnak a gázcserenyílásokon is. Ökológia: a baktériumos lágyrothadásnak főleg a magasabb hőmér­ séklet, a szövetek felületén található víz és a nedves talaj kedvez.

Zeller baktériumos lágyrothadása

Védelem Közvetett a vizes talajok lecsapolása, megfelelő nitrogéntrágyázás, kíméletes betakarítás, megfelelő öntözés, a termesztett növények váltogatása, raktározás alacsony (4 oc alatti) hőmérsékleten. A fertőzött növények vagy növényi részek időben és következetesen végrehajtott eltávolítása. Ezeknek soha nem lenne szabad a komposziba kerülniük. Csakis száraz növényi terményeket szálifiani és raktározni. Közvetlen: a talaj és a vetőanyag hőkezelése és vegyi fertőtlenítése. A gyökérzöldségek esetében a raktározás előtt biztosítani kell, hogy a mechanikusan sérül! helyeken gyógyítószövet képződhessen.

Káposzta baktériumos lágyrothadása

253


Szürke rothadás

Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

Botryotinia fuckeliana (anamorfa Botrytis cinerea)

Kórkép

Fejeskáposzta szOrkerothadása

Tünetek: a szürkerothadás (botritisz, szürkepenész) a palántadőlés egyik okozója. Emellett a növények különbözö részein a szövet szétesését (rothadását) idézi elő, amit a gomba szaporítószerveinek jellegzetes, dús, szürkésbarna pelyhes bevonata kísér. Ez azonban többnyire egy korábbi mechanikus sérülés következménye. Olykor a fertőzött szöveteken nagy, fekete, gömbalakú testecskék szkleróciumok képződnek. A káposztafélék esetében a szürkepenész elsősorban mint a raktározott fejek rothadása, a saláta (különösen az ősztől tavaszig termesztett fajták) esetében mint a gyökérnyak rothadása és szfvrothadása jelentkezik. A bab és a tökfélék esetében a fertözés többnyire a termések végétől terjed , ahová az elhalt virágokról került át. A paradicsom és a paprika esetében elsősorban a szárak fertőzödnek a leszüretelt termések környékén, de a betegség megtámadhatja a terméseket is, főleg a kocsányon át. Jelentőség: a betegség főleg az elhanyagolt ültetvényeken vagy a mechanikusan sérült terményeken fordul elő.

Biológia

Uborka levelének szürkerothadása

Gazdanövények: a szürkerothadás okozója egy jellegzetesen politág gomba, amely lényegében valamennyi termesztett növényt, gyomnövényt és szabadon termő növényt képes megfertözni, a zöldségfélék közül elsősorban a salátát, a paradicsomot, a paprikát, az uborkát, a káposztát, a babot és a borsót Fejlődési ciklus: a szürkerothadás kórokozója lényegében szaprofita, azaz a gomba az elhalt növényi maradványokon él, élő szöveteket csak alkalomszerűen fertőz, többnyire a mechanikus sérülések (kapálás, jégverés, kicsipkedés, kártevők vagy gombák károsftása, fagykár stb.) következményeként. Az élő szövetekre a fertőzés gyakran átterjed az elhalt virág- vagy csíralevelekről is. Ökológia: a rothadás kórokozója a fertőzött növényi maradványokon él vagy szkleróciumok formájában marad életképes. A tenyészidőben konídiumokkal terjed. A rothadásnak kedvez az esős időjárás , a levegő magas (85 % fölötti) páratartalma, a sűrü ültetvény, a nitrogéntöbblet, a kálium- és a kalciumhiány.

Védelem Szürkerothadás babhüvelyen

254

Közvetett kiegyensúlyozott tápanyagellátás, az ültetvény ritkább kötöttsége és a gyomok irtása, kielégítö szellözés, megfelelő öntözési mód és a növények mechanikus sérülésének korlátozása. Raktározni csak ép termékeket szabad, lehetőleg alacsony hőmérsékleten . Közvetlen: a vetőmag csávázása és sürgős esetben bizonyos növények (saláta, paradicsom) gombaölő szerrel (iprodione) történő kezelése.


Fehér rothadás

Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

Sclerotinia sc/erotiorum

Kórkép Túnetek: a fehér (vagy szkleróciumos) rothadás kórokozója a káposztatélék (mindenekelött a kerti retek és a fejes káposzta) és a gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, zeller, cékla) raktározási rothadásának az egyik leggyakoribb kiváltója. Lágy, gyorsan terjedő rothadásként jelentkezik, s a megfertőzött szöveteket fehér vattaszerű szövedék borítja, amelyben különbözö nagyságú (akár 1 cm-es), gömbszerü fekete szkleróciumok alakulnak ki. A saláta és amezei vagy galambbegy saláta esetében, ahol a Sclerotinia sclerotiorum gomba mellett a S. minor gomba is okozhat fehér rothadást, a szürkerothadással együtt az egyik kiváltója a saláta ún. törothadásának. Először a külső levelek hervadnak, késöbb az egész salátafej elhervad, amely során főleg a fejek középsö részeit ("szfveket") szürke gombaszövedék (micélium) lepi be. A bab, a borsó, a paradicsom és az uborka esetében a terméseken és a szárakan egyaránt előfordul, amikor a növények a fertőzött hely fölött hervadnak és elhalnak. Jelentőség: a fehér rothadás számos zöldségfajt károsít mind a tenyészidőben, mind a raktározás során.

..•..

Karalábé fehérrothadása

-.

.

.

'\.._

.

. ' ...

Vattaszerű

micélium

~

. .

.:

;

. . .·

képződése

Biológia Gazdanövények: a fehér rothadás jellegzetesen polifág, azaz képes megfertőzni szinte minden termesztett, szabadon termő és gyomnövényt, a zöldségfélék közül mindenekelött a salátát, a mezei salátát, a sárgarépát, a petrezselymet, a paradicsomot, a paprikát, az uborkát, a káposztát, az endíviát, a babot és a borsót Fejlődési ciklus: a fehér rothadás kórokozója szkleróciumok alakjában él a talajban, esetleg a fertőzött növényi maradványokon képződött micéliumként. Megfelelő körülmények között a szkleróciumokon tömlős termőtestek (apotéciumok) alakulnak ki, aszkospórákkal, amelyeket a légáramlatok szállítanak. Ökológia: a fehér rothadásnak kedvez a magasabb páratartalom és a hömérsékletek váltakozása.

Védelem Közvetett: a gazdanövények legalább ötéves szüneteltetése a vetésforgóban. A fertőzött növényeket időben el kell távolítani. Csak az ép és fiziológiásan nem túlérett terményeket raktározni, tiszta és fertőtlenített raktárakban, ahol a hőmérséklet o-2 •c és a levegő optimális páratartalma 85-95 %. Közvetlen: A talaj kezelése a vetés vagy kiültetés előtt Coniothyrium minitans hiperparazita gombával. Sürgős esetekben bizonyos növényeket (salátát, paradicsomot) arra alkalmas gombaölő szerrel (pl. iprodione) lehet kezelni.

Sclerotinia sc/erotiorum - micéliumképzOdés

Fehérrothadással

fertőzött

paprika

SzkleróciumképzOdés a száron belül

255


Pa l ántadőlés

Fiziológiás zavarok és nem specializált kórokozók

Botryotinia fucke /iana (anamorfa Botrytis cinerea), Fusarium spp., Moniliopsis aderholdi, 0/pidium brassicae, Phytophthora spp. , Pythium spp ., Thanatephorus cumumeris (anamorfa Rhizoctonia so/ani), Thie/aviopsis basicola, Verticil/ium spp. stb.

Kórkép

Palántadőlés-

Tünetek: a leggyakoribb tünet a fiatal növények gyökérnyakának vizenyőssége , feketedése és lefűződése . A gyökérnyak a fertőzés helyén elvékonyodik, a növények a földre dőlnek és elpusztulnak. Bizonyos esetekben a növények még a kikelés előtt elpusztulnak. Az ültetvényben a palántadőlés többnyire gócokban terjed. Más esetekben a gyökerek vagy a csíranövények megbarnulnak vagy megfeketednek és fokozatosan elhalnak. Jelentőség : mindenekelőtt az előnevelt palánták (leggyakrabban a 2-4 valódi levél fázisáig) fontos betegsége. A lassú kezdeti fejlődé­ sű növények sokkal súlyosabban károsodnak.

karfiol

Biológia

Palántadőlés

\~

. ,.

- részlet

?. -~ .''.. ( •

t

'

~..

..

:·.· ·. - ~.~ Y)• . - ... ·.

~--

y~ Palántadől és

Palántadőlés

256

·~·

.

.. .

4

Gazdanövények: a betegség minden fajú előnevelt zöldségpalántánál előfo rdu l. Emel lett azonban dísznövényeket és más termesztett növényeket is károsít. Fejlődési ciklus: a kórokozók többnyire szaprofita talajlakók vagy a tarlómaradványokon élnek. Bizonyos esetekben a betegséget fertőzött magvak és palánták is terjeszthetik. Mivel jellegezetesen komplex betegségről van szó, minden kórokozónak eltérő fejlődési ciklusa van. Ökológia: a palántadőlésnek mindenekelőtt a kevés fény, a vízfölösleg, a kötött talaj, valamint a talaj és a levegő magas hőm é rsé klete kedvez.

Védelem Közvetett a palántákat világos környezetben, nem túl magas hőmér­ sékleten és mérsékelt öntözéssel kell nevelni. A termesztőberendezés talajának mentesnek kell lenni a palántadől és kórokozóitóL A komposzt legyen érett. Fontos a palántanevelő ágy jóminőségű előkész í­ tése, a nem túl mély vetés, a megfelelő sűrűség és a nitrogéntöbblet elkerülése. Közvetlen: a talaj hőkezelése vagy vegyi fertőtlen ít ése . Hőkezelés esetén szükséges az átgőzölögtetett szubsztrátum vagy föld teljes térfogatát legább 30 percig 9Q-1 00 oc -os hőmérsékleten tartani. Ajánlatos a szerszámok, a berendezés és az egész szerkezet megfelelő fertőtlenítése . A vetőmagokat gombaölő szerekkel (captan, iprodion vagy thiram alapú fungicidekkel) csávázni. A vetések kezelése hiperparazita gombákat tartalmazó készítményekkel vagy a benomyl és a propamocarb kombinációjával.


Soktápnövényű kártevők

257


Soktápnövényű kártevők

Bagolylepkék hernyói

Levéltetvek és liszteskék

Takácsatkák

Tripszek

Aknázólegyek

Földi hernyójú bagolylepkék

Drótférgek és pajorok

Fonálférgek

Rágcsálók

258


Tartalom

Soktápnövényű kártevők

Kártevők

- Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) - Üvegházi liszteske, dohányliszteske - Levéltetvek - Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) - Tripszek - Aknázólegyek - Bagolylepkék -Csigák - Pattanóbogarak - Májusi cserebogár, erdei cserebogár - Szárfonálféreg (Ditylenchus dipsaci) - Gyökérgubacs fonálférgek - gyökérrontó fonálféreg - Vándorló gyökérférgek - Gamma bagolylepke (Autographa gamma) - Fekete bagolylepke, saláta bagolylepke - Kósza pocok (Arvicola terrestris) - Mezei pocok (Microtus arvalis) - Apró- és nagyvad - Madarak

260 262 264 267 268 270 272 274 275 276 277 278 279 280 280 281 282 282 282

259


Gyapottok-bagolylepke

Soktápnövényü

kártevők

He/icoverpa armigera

Kártétel

Kü lönböző hernyóváltozatok a babhüvelyben

Gyapottok-bagolylepke hernyójának kártétele a paprika termésén

Gyapottok-bagolylepke hernyójának kártétele a paradicsom termésén

260

Tünetek: a hernyák elsősorban a terméseket, esetleg a virágzatot támadják. Ha a kártevő még azelőtt támad, hogy a növény virágot fejleszt, a tenyészőcsúcsot támadja meg. Többnyire, pl. a kukorica, a paprika, a paradicsom, a bab stb. esetében berágja magát a termésekbe, a napraforgó esetében a virágzat felületén marad. A termés külsején rendszerint csak egy nyílás jelzi, hogy a hernyó berágta magát. Kártevő: a hernyák csupaszok, változatos színűek . Az alapszín a sárgásbarna, a zöldesbarna vagy a feketésbarna. A kifejlett hernyó kb. 4- 5 cm hosszú. A lepkék elülső szárnyainak színe a szürkésbarnától a sárgásbarnáig terjed, az egyébként világos hátsó szárnyak külső peremén sötétebb sáv húzódik. A szárnyak fesztávolsága kb. 4 cm . A peték gömbalakúak, amelyeket a nőstény egyesével rak főleg a termésekre vagy a tenyészőcsúcsra. Jelentőség: rendkívül kártékony faj, amely szinte minden természöldséget, számos szántóföldi növényt, de a virágokat, sőt még a fenyőféléket is támadja. Oriási károkat okoz a paradicsomon és a paprikán, ahol egyetlen hernyó fejlődése folyamán több bogyót is károsít. A terméseket másodiagos baktériumos fertőzések vagy szaprofita gombák támadják meg, emiatt a hernyák rágta, és késöbb a környező termések is teljesen elértéktelenednek. A veszélyt növeli a nagyon jó repülőképesség. A lepkefaj fgy több száz kilométernyi távolságra képes vándorolni, olyan fontos (attraktív) tápnövényeket keres fel, mint a paradicsom, a kukorica, a paprika és egyebek. Ezeket nagy tömegben támadja.

Biológia Gazdanövények: a faj sokszáz tápnövényen képes kifejlődni , kezdve a tűlevelűektől, számos kétszikü növénycsaládon át egészen a pázsitfüvekig, miközben ez a spektrum szinte az összes természöldségfajt magába foglalja. Fejlődési ciklus: Közép-Európában a bábok telelnek át, és valószínűleg csak az enyhébb teleket viselik el. Az állomány minden évben délről érkező bevándorlókkal egészül ki. Egy-egy nőstény akár 3000 petét is rakhat. Kb. 4-6 nap múlva a petékből kikelnek a hernyók, amelyek berágják magukat a termésekbe, a virágokba vagy a növények tenyészőcsúcsaiba . A hernyónak normális körűlmények között 5 lárvastádiuma van. Ökológia: a természetes ökoszisztémákban a faj populációsűrűsége nem különösen nagy, mivel minden fejlődési stádiumát szám os antagonista (természetes ellenség) szabályozza. A peték több tucatnyi százalékán a Trichogramma nemzetség petefémfürkészei élösködnek,


Soktápnövényű kártevők

Gyapottok-bagolylepke folytatás

a hernyókan számos fürkészdarázs, gyilkosfürkész és egyéb hártyásszárnyú élősködik. A talajban levő báboknak és a lepkéknek is megvannak a maguk antagonistái. A monokultúrákban termesztett növények és a nemszelektív peszticidek általános alkalmazása azonban minimálisra csökkenti vagy teljesen felszámolja ezeknek az antagonistáknak a szerepét.

Védelem Közvetett a monokultúrák diverzifikálása és mindenekelőtt a szélesspektrumú, nemszelektív peszticidek kiiktatása segíti a fontos antagonisták előfordulását és felszaporodását. A legtöbb közép-európai országban a fajt a karanténkártevők közé sorolják be, de ott, ahol természetes körülmények között él és évente sokmillió lepke vonul , a karanténnak nincs nagy hatása. Az egyéb kártevők ellen alkalmazott kíméletes biológiai és integrált növényvédelmi módszerek, amelyek egyebek mellett a nemszelektív rovarölő szerek korlátozását is jelentik, nagyobb teret nyújtanak az antagonistáknak, amelyek a kártevők állományát több tucat százalékkal is csökkenthetik. Közvetlen: rendkívül fontos a lepkék előfordulásának feromoncsapdákkal történő megfigyelése közvetlenül a termőterületen vagy az üvegházak mellett. A lepkék rajzásának észlelésekor a peterakástól kezdve kétszer-háromszor alkalmazzák a Trichogramma petefémfürkészeket. Ha a lepkék száma vagy az ültetvény értéke igen magas, a petefémfürkészek a Bacillus thuringiensis kurstaki alapú biopermetszerek alkalmazásával kombinálhatók- mindkettőről bővebben lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet. Ha vegyi rovarölő szerekkel védekeznek, a lepkék rajzása és peterakása idején kb. 5-7 napos időközönként kell permetezni, mert amikor a hernyák már berágták magukat a termésekbe, szinte elérhetetlenek. Vigyázat! A gyapottok-bagolylepke állományai némely rovarölőszer-csoporttal szemben már rezisztensek.

Gyapottok-bagolylepke hernyója a kukoricacsövön

Gyapottok-bagolylepke

Helicoverpa armigera írnágói a fénycsapdában

261


üvegházi liszteske, dohány liszteske

Soktápnövényü

kártevők

Tria/eurodes vaporariorum, Bemisia tabaci

Kártétel

Üvegházi liszteske kártétele

Üvegházi liszteske a paradicsom levelén

Üvegházi liszteske a levél fonákoldalán

262

Tünetek: az imágók apró, fehér alig 2 mm hosszú rovarok. Testüket és szárnyukat fehér, viaszos pikkelyek borítják. Az imágók mindenekelőtt a növények csúcsi részein található levelek fonákán gyülekeznek. Érintésre a növényekről liszteskék rajai röppennek fel. A peték körkörösen tapadnak a levelek fonákára. Az üvegházi liszteske (üvegházi molytetü) petéi az 1.-2. napon fehérek, késöbb sötétbarnák vagy feketék, a dohányliszteske petéi eleinte sárgászöldek, késöbb világosbarnák. A lárvák laposak, levélhez tapadók. Az üvegházi liszteske pupáriumai (bábburkai), meröleges falaikkal jellegzetes alakúak, a szardíniás dobozra emlékeztetnek. A dohányliszteske pupáriumai laposak, belsejükben késöbb láthatóvá válik az imágó. Az üvegházi liszteske pupáriumai, amelyen az Encarsia formasa parazita élősködik , antracitfekete színüek, átláthatatlanok. A dohányliszteske pupáriumai, amelyeken az E. formasa élősködik barnák, belülről átvilágít az élősködő színe. Az üvegházi liszteske pupáriumai, amelyeken az Eretmocerus eremicus élősködik sárgák, majdnem teljesen átlátszók, a dohányliszteske pupáriumai ugyancsak sárgák, de jobban átlátszók. Az erősebben fertőzött helyek mézharmattal szennyezettek, amelyeken karompenész telepedik meg. Jelentőség: mindkét liszteskefaj az üvegházi zöldségek legveszélyesebb kártevöi közé tartozik, elsősorban a paradicsomot, tojásgyümölcsöt és az uborkát támadják. Nemcsak szívásukkal károsítják a növényeket, hanem az általuk termelt, a leveleket és a terméseket szennyezö mézharmattal, valamint a vírusok terjesztésével is tetemes kárt okozhatnak. Az üvegházi lisztesketöbb vírusbetegséget is terjeszt, mint az uborka vírusos sárgasága, a Tornato chiorasis vírus és a Beet pseudo ye/lows. A dohányliszteske több mint 25 különbözö vírust terjeszt, ezek közül a TYLC (Tomato Yellow Leaf Cur~ a legveszedelmesebb, amely súlyosabb fertözés esetén a melegebb térségekben akár a paradicsom terméketlenségéhez is vezethet. Már a dohányliszteske viszonylag kis populációjának a fertözése is súlyos fiziológiai növekedési zavarokat okozhat. A két faj elleni védelmet nagyon megnehezíti, hogy az állományokban gyorsan kialakul a rovarölő szerekkel szembeni rezisztencia.


Soktápnövényű kártevők

Üvegházi liszteske, dohány liszteske folytatás

Biológi a Gazdanövények: mindkét faj megtámadja az összes zöldségfélét és számos dísznövényfajt is. Rendkívül súlyosan fertőzö d het a tojásgyümölcs, az uborka, a paradicsom és a káposztafélék. Fejlőd ési ciklus: Közép-Európában mindkét faj csak zárt térben tud áttelel ni. A -3 °C-os hőmérsékletet az üvegházi liszteske petéi több mint 15 napig elviselik, a -6 °C-os hőmérséklete! viszont csak 5 napig. A dohányliszteske semmilyen fej l ődési stádiumában nem képes még rövid ideig sem elviselni a Ooc alatti hőmérsékletet. A p eték ből 4-1 O nap elteltével kelnek ki a lárvák. Az első lárvastádium mozgékony, a továbbiak letelepednek. A fejlődés 4 lárvastádiumon megy át. Ezt követően a lárva pajzsszerü pupáriummá alakul át, amelyből kikel az imágó. Ökológia: a liszteskék fejlődéséhez szükséges optimális relatív páratartalom 75-80 %. A liszteskék fejlődésének időtartamát a l apvető módon befolyásolja a hőmérséklet. Az üvegházi liszteske fej l őd ése a paradicsomon 20 °C-on 32 napig, 30 °C-on csak 26 napig tart. A dohányliszteske inkább melegkedvelő . 20 °C-on a paradicsomon 39 nap alatt fejlődik ki, 30 oc-on ehhez csak 18 nap szükséges. A tápn övénytől és a hőmérséklettől függően egyetlen üvegházi liszteske nőstény 2-670 petét rak le. A dohányliszteske nősténye átlagosan néhány tucattól220-ig terjedő számú petét rakhat. Az üvegházak környékéről behatoló predátorpopulációk részben elősegíthetik ugyan a liszteskék populác i ósű rűségének a csökkenését, de a tömeges támadást nem képesek megfékezni.

Dohány liszteske pupáriumai

Dohány liszteske (Bemisia tabaci)

Védelem Közvetett: égetéssel megsemmisíteni a fertőzött növényi maradványokat, télen fertőt leníteni az üvegházakat, ill., amennyiben lehetséges, az egész növényházat. Vásárláskor a vetőanyag tisztaságának és fajtájának az ellenőrzése. Az egyes fajták között a liszteskék iránti érzékenységben eltérések vannak. A Földközi-tenger térségében sürű szigetelő hálókat alkalmaznak sárga rovarfogó szalagokkal kombinálva. Közvetlen: az első előfordu l ás észlelésekor azonnal alkalmazni kell a megfelel ő biotörzseket (A biotörzsek megválasztásáról és alkalmazásáróllásd A biológiai védekezés kereskedelmileg elc5állított készítményei c. fejezetet.) Az első előfordulás jelzésére és a támadás részleges késleltetésére sárga rovarfogó lapokat lehet alkalmazni. Ha rovarö l ő szereket vetnek be, olyan készítményeket kell alkalmazni, amelyekkel szemben az adott populációban még nem alakult ki a rezisztencia. Az antirezisztens stratégia keretében célszerű a készítményeket váltogatni.

Dohány liszteske (Bemisia tabac1) pupáriumai a levél fonákoldalán

Liszteske sárga ragadós fogólapon

263


Levéltetvek

Soktápnövényű kártevők

A valódi levéltetvek (Aphidoidea) különbözö fajai

Kártétel

Uborka- levéltetű

Túnetek: a megtámadott levelek torzultak, fodrosak, késöbb részben a közvetlen fertözés, részben a vírusfertőzés következtében megsárgu inak. A levelek fonákán, esetleg a tenyészőcsúcsokon megjelenik az 1-4 mm nagyságú rovarok kolóniája. Jelentőség: a levéltetű és a tápnövény fajától függően a levéltetvek különbözőképpen károsíthatnak. A nimfák és az imágók kiszívják a növényi nedveket. Ezzel többek között megbontják a növekedési anyagok és a növényi hormonok egyensúlyát a növényekben, amelynek következtében a fejlődés lelassul, különböző torzulások lépnek fel és a fiatal növények elpusztulnak. A levéltetvek sokféle vírust terjesztenek. A felsorolt zavarok végeredményben csökkentik a termesztett növények terméshozamát és a termény piaci értékét

Biológia

Káposzta-levéltetü telepe

Fekete répa-levéltet ű telepe

264

Gazdanövények: a levéltetű fajától függően egy vagy több növénycsalád. Bizonyos fajoknak eltérő nyári és téli gazdanövényeik vannak. Fejlődési ciklus: a levéltetvek fejlődésére az egyedek különböző formáinak- szárnyas és szárnyatlan, ivaros és ivartalan, peterakók és elevenszülők - váltakozása a jellemző. Az áttelelő petékből a téli gazdanövényeken elevenszülő szárnyatlan nőstények , úgynevezett ősa­ nyák kelnek ki. Ezek még a téli gazdanövényeken megalapozzák a szárnyatlan levéltetvek 2-3 nemzedékét. Ezt követően a nimfákból szárnyas nőstények fejlődnek , amelyek átrepülnek a nyári gazdanövényekre és itt ismét megtermékenyítés nélkül új kolóniákat alapítanak. Ezekben később szárnyas egyedek jelennek meg. Össze! a szárnyas ivaros egyedek átrepülnek a téli gazdanövényekre, ahol a nőstények a megtermékenyítést követően téli petéket raknak. Bizonyos fajok fejlődése csupán egyetlen gazdanövényfajon megy végbe. Ökológia: a meleg és a száraz időjárás kedvez a levéltetvek tömeges előfordulásának . A forró nyár ugyanakkor csökkenti a levéltetvek számát. A levéltetveknek számos fontos természetes ellenségük (antagonistájuk), ragadozójuk, élősködőjük és mikrobiális betegségük van (lásd a Hasznos é/ő szervezetek c. fejezetet), amelyek számos növényen igen hatékonyan korlátozzák a levéltetvek mennyiségét. Ugyanakkor az antagonisták nemszelektív rovarölő szerek alkalmazásával történő kiiktatása gyakran hozzájárul a levéltetvek elszaporodásához. A levéltetvek az aeroplankton fontos alkotórészei és alkalmazkodtak ahhoz, hogy a szél nagy magasságban nagy távolságra szállítsa őket. Az ivaros és az ivartalan nemzedékek váltakozásának és óriási szaporodási képességüknek köszönhetően gyorsan kifejlődnek a peszticidekkel szembeni rezisztens populációk.


Soktápnövényű kártevők

Levéltetvek folytatás

Védelem Közvetett a hasznos élőlények védelme és támogatása a táj diverzifikálásával és a nemszelektív peszticidek kiiktatásával. Korlátozni az áttelelő levéltetvek és vírusok számát az üvegházakban és a zárt terekben . Közvetlen: a levéltetvek előfordulásának vizsgálata szívócsapdákkal, üvegházakban sárga rovarfogó lapokkal is. A levéltetvek első észlelésekor az üvegházakban be kell vetni a hasznos élőlényeket - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet. Közvetlen védelem céljából szelektív, pl. pirimicarb, triazamal stb. alapú rovarölő szereket alkalmazni. Zöldborsó-levélteta

Levélteta maradványok a paprika levelén

Káposzta-levélteta kolónia a karfiol virágzatában

265


A legfontosabb levéltetvek

téli gazdanövény

Soktápnövényű kártevők

nyári gazdanövény

Öszibarack-levéltetü, Myzus persicae paradicsom, paprika Prunus spp., üvegházak uborka, zeller, répa őszibarack,

Zöld őszibarack-levéltetű

sárgarépa, borsó, bab borsó, bab,

Uborka levéltetű, Aphis gossypii üvegházak uborka, tök, paprika, répa bab, burgonya, dohány

te~esztett virusok (példák) perszisztensek l nem perszisztensek (állandóak) (nem állandóak)

a legjelentősebb vlrusvektor a levéltetvek közölt p: karórépa sárgasága, répa sárgasága, burgonya virusos levélsodródása n: sárgarépa, spenót, uborka, karfiol, lucerna mozaikbetegsége, burgonya vonalas betegsége, káposzta fekete gyürOsödése több mint 50 vlrust te~eszt p: cukorrépa virusos sárgasága n: uborka, répa, lucerna mozaikbetegsége

Cslkos burgonya-levéltetü, Macrosiphum euphorbiae üvegházak saláta, paradicsom p: cukorrépa virusos sárgasága raktárak n: saláta, uborka, répa mozaikos betegsége, sárga mozaikbetegség bab burgonya vonalas betegsége Zöldborsó-levéltetű

Zöld sárgarépa-levéltetű, Cavariel/a aegopodii füzfa sárgarépa, zeller petrezselyem, édeskömény burgonya

p: pasztinák tarkasága sárgarépa leveleinek feketedése sárgarépa satnyulása n: sárgarépa mozaikbetegsége

Myzus ascalonicus levélteta üvegházak metélőhagyma , póréhagyma p: cukorrépa virusos sárgasága burgonya virusos levélsodródása raktárak vöröshagyma, szamóca répa, burgonya n: vöröshagyma sárgacslkossága Aulaearthum szárnyatlan

Cslkos burgonya

266

levéltetű

levéltetű


Soktápnövényű kártevők

Közönségestak ácsatka Tetranychus urticae

Kártétel Tünetek: a fertőzött levelek az erek között megsárgulnak. Az. érhálózat zöld marad. Súlyosabb fertözés esetén a levelek teljesen elszáradnak. A levelek fonákán finom "pókháló" található, amelyben a levélre tapadva apró peték vannak. Jelentőség: rendkívül veszedelmes kártevő, amely képes teljesen elpusztítani számos üvegházi vagy szabadföldi termesztésű növényfaj ültetvényét. A növényeket szívogatásával károsítja, amelyek fejlödésében is zavar támad az atka toxikus nyálának következtében.

Közönséges takácsatka

Biológia Gazdanövények: sokszáz kultúrnövény és gyom. A zöldségfélék közül mindenekelött az uborkát, a cukkinrt, a görögdinnyét, a padlizsánt, a paprikát, a babot és a paradicsomat károsítja. Fejlődési ciklus: a nőstények az üvegház szarkezetének repedéseiben, a talaj felszínén az avarban vagy a gazdanövényeken telelnek át. Tavaszszal a nőstények meg nem termékenyített petéket raknak, amelyekből hfrnek kelnek ki. Ezek párosodnak a nőstényekkel és az így lerakott petékből már hím és nőstény egyedek egyaránt lesznek. A petékbőllár­ vák kelnek ki, amelyek igen gyorsan nimfákká alakulnak át. Ezeknek több stádiumuk van, és belőlük alakulnak ki az imágók. Az. év folyamán 6-8 nemzedék fejlődik ki. Ökológia: a takácsatka tömeges elszaporodása szempontjából a 22 oc fölötti hőmérséklet, a 70 % fölötti páratartalom és az antagonisták hiánya a kedvező . 8 oc alatti hőmérsékleten abbamarad a peterakás. Az. atkák szaporodásának a N-többlet és a Kés a Ca hiánya kedvez. Fontos antagonisták a ragadozó atkák, a ragadozó poloskák, mindenekelött az Orius nemzetség, a katicabogarak, a Feltielia acarisuga gubacsszúnyog, a ragadozó tripszek és a fátyolkák. Gyakran a takácsatkák tömeges elszaporodásához vezet a szélesspektrumú rovarölő szerek (pl. aszintetikus piretroidok) alkalmazása, amelyek kiirtják a felsorolt antagonistákat.

Takácsatkákkal fertőzött levél

Súlyos takácsatka-fertőzés

Védelem Közvetett a hasznos ragadozók védelme és támogatása. Ellenállóbb fajták kiválasztása. Az. üvegházakban öntözéssel és permetezéssel kell növeini a páratartalmat, szellőztetéssei csökkenteni a hömérsékletet. Kiegyensúlyozott tápanyagellátás, visszafogott nitrogéntrágyázás. Közvetlen: az üvegházakban ragadozó atkákat alkalmazni - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készftményei c. fejezetet. Fontos a biológiai egyensúly időben történő kialakítása. Kellő hatékonyságúak a korszerü olajkészitmények is. Az. akaricidek alkalmazása esetén fontos a hatóanyagok váltogatása, mivel a közönséges takácsatkák körében könnyen kialakulnak a rezisztens populációk.

Közönséges takácsatkával fertőzött paprikalevél

267


Tripszek

Soktápnövényü

kártevők

Thysanoptera

Kártétel Tünetek: a fertőzött növények levelei n, esetleg virágain először ezüstösen csillogó, szabálytalan foltok jelennek meg, apró fekete ürülékkupacok kíséretében. A súlyosan fertőzött részek később elhalnak. A levelek fonákán apró, 1,5-2 mm hosszú, mozgékony karcsú rovarok láthatók. Jelentőség: a tripszek az üvegházi zöldségek és virágok fontos kártevői . A szabadföldi zöldségek közül elsősorban a vöröshagymát és a torzsazöldségeket károsítja. Egyrészt szívásával károsít, amely a levelek és a termések torzulásához vezet, másrészt vírusokat is terjeszt. Ebből a szempontból különösen veszedelmes a nyugati virágtripsz, amely a paradicsom bronzfoltosság vírusát (TSWV) terjeszti. Tripsz kártétele paradicsomlevélen

Biológia

Tripszek kártétele uborkalevélen

Tripszek kártétele fejeskáposztán

268

Gazdanövények: a gazdasági szempontból jelentős tripszfajok többsége polifág. Az uborka, a vöröshagyma, a bab, a borsó, a káposzta, a paradicsom stb. esetében ismert a tripszek jelentős kártétele. Fejlődési ciklus: a közép-európai eredetű fajok imágók alakjában telelnek át a talaj felszínközeli rétegeiben, a növényi maradványokban stb. Tavasszal az imágók felkeresik a tápnövényeket, ahol a levelek és a virágok felszíni szöveteibe rakják petéiket. Ezután két lárvastádium következik, amikor atripszek táplálkoznak, ezt két nyugalmi lárvastádium követi és végül kialakul az imágó. Némely fajok váltivarúak, mások parthenogenetikusak (szüznemzők). Fajtól függően 1-7 nemzedékük van. A dohánytripsz fejlődése az uborkán, 25 °C-on kb. 15 napig tart és egyetlen nőstény mintegy 20 petét rak. A m elegkedvelő üvegházi fajok képesek egész éven át szaporodni az üvegházban és akár 12 nemzedékük is lehet ezalatt. Ökológia: atripszek fejlődése számára a meleg és nedves időjárás az optimális. Ugyanakkor a kitartó esőzés megtizedeli atripszek populációját. Némely ragadozó atkafajok, pl. az Amblyseius és a Typhlodromus nemzetségek, továbbá az Orius nemzetség ragadozó poloskái, a fátyo lkák, a katicabogarak és az Aeolothripidae család ragadozó tripszei is tripszekkel táplálkoznak. Atripszek állományát a Verticil/ium, Beauveria, Metarhizium és az Entomophthora rovarpatogén gombanemzetségek képviselői is fertőzik. A Neozygites parvispora (Entomophthorales) gomba nyár végén és őssze l néhány nap alatt képes megtizedeini atripszek állományát. Az üvegházakban nyár végén tömegesen előfordul a nagyon virulens Entomophthora thripidium rovarpatogén gombafaj.


Tripszek

Soktápnövényű kártevők

folytatás

Védelem Közvetett az üvegházakban nagyon fontos a megelőzés - vagyis a növények egészségi állapotának gondos ellenőrzése és az üvegházak rovartalanítása a tenyészidő után. Az üvegházakon kívül nagyon fontos a " szigetelő" távolság betartása, legalább 50-1 00 méternyire az előző évi tábláktól , valamint a mélyszántás. A korai vetemények úgyszintén kevésbé fertőzöttek . Negatív hatással van a tripszekre a permetező öntözés is. Közvetlen: az üvegházakban a tripszek első megjelenési helyeit, tehát a fűtőtestek és a közlekedési vonalak környékét fontos figyelni. A megfigyelést kék és sárga rovarfogó lapokkal végzik. Atripszek első megjelenésekor vagy megelőzés céljából alkalmazni kell a biológiai védelmet - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet, a súlyosan fertőzött gócokat Verticil/ium lecanii gombát tartalmazó készítménnyel kell lepermetezni. A közvetlen védelem céljából szelektív rovarölő szerek vagy könnyű nyári olajat tartalmazó korszerű készitmények alkalmazhatók. Vigyázat! A nyugati virágtripsz már számos rovarölő szerrel szemben erősen rezisztens.

Tripsz

269


Aknázólegyek

Soktápnövényű kártevők

Paradicsom-aknázólégy (Liriomyza bryoniae), borsó-aknázólégy (Liriomyza huidobrensis), gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii)

Kártétel

Aknázólégy imágó

Tünetek: a levelek felszíni szövetében eleinte apró, fehér foltocskák vannak, közepükön beszúrássaL Később vagy a levelek felső oldalán (paradicsom- és gerbera aknázólégy), vagy a levelek fonákán (borsóaknázólégy) szabálytalanul kanyargó, lapos aknák jelennek meg. Az aknák belsejében jól láthatók az apró fekete ürülékszemesék és az áttetsző lárva. A gerbera-aknázólégy !árvái narancssárgák. A paradicsom-aknázólégy !árvái piszkosfehérek, átlátszók, emésztőcsator­ nájuk zöld tartalma is látható. A borsó-aknázólégy !árvái piszkosfehérek vagy sárgásak, de emésztőcsatornájuk tartalma nem látható. Az imágók feketéssárga, 1,3-2,5 mm nagyságú legyecskék, torukon jellegzetes sárga foltta!. Jelentőség: számos üvegházi zöldségféle és dísznövény veszedelmes kártevői. Súlyosabb fertőzés esetén a lárvák akár a levelek lehullását is okozhatják. Amennyiben a csíranövények vagy a kiültetett palánták súlyosan fertőződnek , akár el is pusztul hatnak. A nőstények tojócsővének szúráshelyei a leveleken kaput nyitnak a baktériumos és a gombás fertőzéseknek, amelyek tovább rontják a növények egészségi állapotát. A borsó-aknázólégy az üvegházakon kívül található salátaültetvényeket is megtámadja.

Biológia

Borsó aknázólégy lárvája a borsó levelében rágott járatban

Gazdanövények: valamennyi említett aknázólégy széleskörü polifág. A növények közül minde n ekelőtt a paradicsomot, az uborkát, a paprikát, a salátát, a babot, a borsót, a zellert és a görögdinnyét támadják. Fejlődési ciklus: a nőstények tojócsövüket a levél szövetébe döfik és így rakják le petéiket. A lárvák fejlődésük mind a három lárvastádiumát a levelek belsejében töltik. Más aknázólégyfajokkal ellentétben a Liriomyza nem lárvái nem az aknában bábozódnak, hanem a bebábozódás előtt a levelekből a földre hullanak és a talajban bábozódnak. Az imágók a tajőcsövük szúrása nyomán kiserkenő növényi nedvekkel táplálkoznak. Emellett a virágok nektárát is szívják és a levéltetvek és a liszteskék mézharmatát is nyalogatják. Egy nemzedék fejlődésa 15 °C-on kb. 40 napig tart, 30 °C-on csak két hétig tart. Ökológia: A gerbera-aknázólégy és a borsó-aknázólégy számos rovarölő szarrel szemben erősen rezisztensek és állományaik könnyen ellenállóvá válnak az új hatóanyagokkal szemben is. E fajok hőmérsékleti optimurna 25 körül van. A paradicsom-aknázólégy és a borsó-aknázólégy egész évben károsíthatja a növényeket, a gerbera-aknázólégy elsősorban nyáron károsít.

oc

Borsó-aknázólégy járatai

270


Soktápnövényű kártevők

Aknázólegyek folytatás

Védelem Közvetett az üvegházak alapos téli rovartalanítása, a vásárolt növényi anyag ellenőrzése, hogy nem tartalmaz-e kártevöket A tenyészidő második felében a felszaporodott aknázólegyek állományának csökkentésében a Macrotophus caliginosus ragadozó polcskának is jelentős szerepe van. Közvetlen: gyakran és rendszeresen ellenőrizni az imágók előfordu­ lását a sárga rovarfogó lapokon, gondosan figyelni az első aknák megjelenését a levelekben a fertözés kezdetének megállapítása céljából. A kártevők első felbukkanásakor azonnal alkalmazni kell a Dacnusa sibirica és a Digtyphus isae fürkészdarázs biotörzseket Aknázólégy lárvája

Aknázólegyek kártétele paradicsomlevélen

271


Földi hernyójú bagolylepkék

Soktápnövényű kártevők

Noctuinae alcsalád, vetési bagolylepke (Agrotis segetum v. Scotia segetum), felkiáltójeles bagolylepke (Agrotis exc/amationis v. Scotia exc/amationis), ipszilon-bagolylepke (Agrotis ipsilon v. Scotia ipsilon), Euxoa nemzetség

Kártétel

Felkiáltójeles bagolylepke

Tünetek: csupasz, legalább 5 cm hosszú, napközben a talaj felszíne alatt rejtözködve élő hernyók (mocskospajorok). Ha megzavarják öket, összetekerednek. Az e l ső lárvastádium hernyói vázszerűen lerágják a leveleket vagy szabálytalan nyílásokat rágnak ki bennük. Az idősebb hernyók a növények gyökérnyaki részét károsítják, a fiatalabb növények gyökérnyaki részeit gyakran teljesen el is rághatják. Jelentőség: a zöldségfélék jelentős kártevöi, mindenekelött a szárazabb térségekben és a szárazabb tavaszú években. Rendkívül nagy veszélyt jelentenek a késő nyári vetésű zöldségek számára. Itt a lepkehernyók 2. nemzedéke képes megtizedeini a növényeket. A je l entős mezögazdasággal rendelkező országban számos faj tömegesen előfordul, pl. a felkiáltójeles bagolylepke, amely azonban csak ritkán károsít. Ezeket a fajokat a kártétel küszöbértéke alatt hasznosaknak is tekinthetjük, mert számos hasznos rovarfaj gazdaállatai, miközben maguk nem károsítanak.

Biológia

Bagolylepke hernyók kártétele uborkán

Bagolylepke hernyók kárképe

272

Gazdanövények: a kártevő bagolylepkék többsége polifág. A hernyók a termesztett és a gyomnövényeket egyaránt rágják. Fejlődési ciklus: a legtöbb faj a talajban , hernyóalakban telel át. Tavasszal a hernyók befejezik fejlödésüket és még a talajban bebábozódnak. Némely fajnak két nemzedéke van (vetési bagolylepke, felkiáltójeles bagolylepke), másoknak (Euxoa nemzetség) csak egy. Ökológia: a száraz nyár befolyásolja a petékből kikelő hernyók számát, akárcsak a száraz tavasz befolyásolja a hernyók túlélését és ezáltal a növények fertözésének a mértékét is. A peték és a fiatal hernyók azonban nagyon érzékenyek a nedvességre, valamint a gomba-, baktériumos és a vírusfertőzésekre. A Tarichium megaspermum gombának meghatározó szerepe van a bagolylepkék gradációjának (túlszaporodásának) letörésében. A petéket ugyancsak nagy mértékben fertőzik a Trichogramma petefémfürkészek, a hernyókat számos gyilkosfürkész-, fürkészdarázs-, fürkészlégyfaj stb. pusztítja. A hernyókat a madarak, a varangyosbékák, a futrinkák és egyéb predátorak is fogyasztják.


Soktá pn övényű kártevők

Földi hernyójú bagolylepkék folytatás

Védelem Közvetett: az antagonisták támogatása a szélesspektrumú rovarö l ő szerek kiiktatásával. A rovarpatogén mikroorganizmusok támogatása a gombaölő szerek alkalmazásának korlátozásávaL A mezőgazdasá­ gi táj diverzifikációja. Az enyhén gyomosodott tábla is csökkenti a bagolylepkék kártételét A hernyók kikelése idején alkalmazott célirányos öntözés ugyancsak korlátozza a bagolylepke-populációt Közvetlen: megelőzés céljából beváll a Trichogramma petefémfürkészek alkalmazása a nyár végén lerakott peték, vagy az első nemzedék petéi ellen - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet. Az üvegházakban és a kisebb szabadföldi parcellákon csapdák is használhatók a hernyók ellen. Valamely termény betakarítását követően a saláta vagy a torzsazöldség levelét a B. thuringiensis tartalmú készítmény koncentrált szuszpenziójába áztatják, és az így előkészített csalétket kevés földdel letakarják. A rovarölő szerekkel történő permetezés csak az első lárvastádium ra van hatással. A talajfertőtlenítő inszekticid granulátumok hatékonyak lehetnek, de szermaradék problémák miatt a rövid tenyészidej ű zöldségféléknél nem javasolhatók.

Vetési bagolylepke hernyója

Vetési bagolylepke (Agrotis segetum)

273


Csigák

Soktápnövényű kártevők

Gastropoda, meztelencsigák (Oeroceras spp .), házatlan csigák (Arion spp.), nagy meztelencsigák (Milax spp., Limax spp.) stb.

Kártétel Tünetek: a leveleken ablakszerű és perem i rágásnyomok. Az. erősebb erek épek maradnak. A terméseken és a gyökereken gyakran mély nyílások vannak. Jellegzetesek a sokáig látható csillogó nyálkanyomok. Jelentőség: nedves időben, mindenekelőtt tavasszal és ősszel rendkívül nagy károkat okoznak. Egyaránt károsítják mind a csírázó és kikelő, mind az idősebb növényeket.

Biológia Csigák rágta karalábénövény

Nagy meztelencsiga kártétele sárgarépagyökereken

Gazdanövények: a csigák mindenevők, de a finom szöveteket részesítik előnyben. A növények károsadott részei rendkívül feltünőek. Fejlődési ciklus: a csigák elsősorban peteállapotban telelnek át. A peték fehéresek, gömbölyűek , kb. 2 mm nagyok. A lárvák 2-4 hét elteltével kelnek ki. Táplálkozni csak éjszaka vagy esős időben bújnak elő. A kifejlett csigák kétivarúak és kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Petéiket a földben levő lyukakba vagy a kövek alá helyezik el. Ökológia: a csigáknak sok ellenségük van a gerincesek között. Fogyasztják őket a tyúkalkatú madarak, a kacsák, a vakondok, a sündisznók, a cickányok, a lábatlan gyíkok stb. A granulált vegyi riasztó anyagok huzamosabb alkalmazása következtében azonban számos gerincesben olyan reflex alakult ki, amely óvatossá teszi őket a csigákkal szemben, mert ezek a predátorak gyakran bukkannak elpusztult csigákra, amelyektől maguk is mérgezést kapnak. A csigák petéit és !árváit a legtöbb futrinkafaj fogyasztja, a csigákban a húslegyek különleges fajai és a Phasmarhabditis hermaphrodita fonálférgek élős­ ködnek.

Védelem D. reticulatum káposztán

Meztelencsiga

274

Közvetett a mérsékelten tömör, finoman megművelt és lehengerelt palántanevelő ágy csökkenti a csigák búvóhelyeinek számát. A kis ágyások védő kerítésekkel és szalagokkal védhetők. A csigákat fogyasztó gerincesek számának növelése- lásd a Hasznos é/ő szervezetek c. fejezetet. Közvetlen: a gyakori boronálás sok petét, sőt csigát is elpusztít és egyúttal segíti a talaj felszínének a kiszáradását A közvetlen biológiai védelem céljából manapság a Phasmarhabditis hermaphrodita fonálférgeket alkalmazzák. Errőllásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet. További védekezési lehetőség sörcsapda alkalmazása, oltatlan mészpor talajra szórása, illetve csigaölő granulátumok használata.


Soktápnövényű kártevők

Pattanóbogarak Elateridae,

elsősorban

az Agriotes nemzetség

Kártétel Tünetek: a növények gócokban vagy sorokban hervadnak és kiszáradnak. A gyökereken és a gumóken ki rágott üregek és járatok vannak. A lárvák világosbarnák, drótkeménységűek ("drótférgeknek" is nevezik öket). A bogarak barnásfeketék vagy feketék, elnyúltan oválisak. Hátukra fordítva hevesen felpattannak. Jelentőség: sokfelé lokálisan elterjedtek, főleg a többéves takarmánynövények után, fontos kártevök. Számos növényfajt támadnak, komolyan károsítják a salátát, a sárgarépát, a burgonyát és a kukoricát. A borsót, a babot és a vöröshagymát szinte érintetlenül hagyják.

Pattanóbogár-lárvák kártétele sárgarépán

Biológia Gazdanövények: tág értelemben vett politág fajok. Fejlődési ciklus: az imágók telelnek át a bábkamrák belsejében. Tavasszal a bogarak elömásznak, párosodnak és a nőstények a talajba rakják petéiket. A talajlakó lárvák néhány évig fejlődnek . A nedvesség függvényében függölegesen vándorolnak a talajban. A talaj felszíni rétegeiben leggyakrabban tavasszal- áprilisban és májusban -, valamint ősszel - szeptemberben és októberben - fordulnak elő . Ökológia: fejlödésüket kedvezően befolyásolja a talajnedvesség, a tartós növénytakaró és a talaj kellő szervesanyag-tartalma. A szárazság kedvezőtlen hatású. A pattanóbogarak fontos antagonistái a tyúkalkatú madarak (fácánok, foglyok), a hollók, a varjak és a sirályok, de a rovarevők is- sünök, cickányok és vakondok. A gerinctelenek közül a rovarpatogén fonálférgek és néhány hártyásszárnyú emlfthetö.

Drótférgek kártétele fokhagymán

Védelem Közvetett a mezögazdasági táj diverzifikációjával növeini a természetes ellenségek számát. Megfelelöen kell megválasztani a növények sorrendjét. A pattanóbogarak nagyobb számban fordulnak elő a frissen felszántott kaszálóken és az őszi vetés után. A talajművelés korlátozza a pattanóbogarak számát. Közvetlen: a kártevők előfordulásának mértéke talaj ba vájt gödrökbe (50x50x40 cm) mint csapdákba csalt drótférgek száma alapján állapítható meg. Kritikusnak tekinthető a 20 lárva1m 2-t meghaladó érték. Vegyszeres beavatkozásra rendszerint nincs szükség, többnyire elegendőek az agrotechnikai beavatkozások, főleg a hatékony talajművelés.

Drótférgek kártétele vöröshagymán

Agriotes obscurus lárvája

275


Májusi cserebogár, erdei cserebogár

Soktápnövényű kártevők

Melolontha me/olontha, Melolontha hippocastani

Kártétel Túnetek: a növények hervadnak és elhalnak. A hervadó növény közelében a talajban egy fehér, akár 6 cm hosszú, C-alakban görbült cserebogárlárva- csimasz, pajor- található. Jelentőség: nagyobb mennyiségben a pajorok komolyan kárasithatják a salátát, az uborkát, a káposztát és a gyökérzöldséget Főleg a melegebb térségekben okoznak károkat Az utóbbi években a cserebogarak kártétele je l entősen megnőtt, va l ószínűleg a talajoldat kancentrációcsökkenése következtében, amelynek az oka, hogy kevesebb szervetlen trágyát juttatnak a talaj ba.

Biológia

Májusi cserebogár lárvája (pajor)

Gazdanövények: az imágók és a lárvák polifágok. Fejlődési ciklus: egy nemzedék fejlődése 3-4 évig tart. A bogarak nyár végén kelnek ki, de csak a következő év tavaszán hagyják el a bábkamrát és másznak ki a talajból. Az imágók is táplálkoznak, legtöbbször faleveleket rág nak, közben párosodnak, ezután a nőstények néhányszor a földbe búj nak, ahol 5-50 cm mélyen rakják le petéiket. Ökológia: a bogarakat és a !árvákat sok madárfaj pusztítja, különösen a sirályok, a varjak és a seregélyek. A talajban élő pajorok számát jelentősen tizedelik a Beauveria és a Metarhizium nemzetség rovarpatogén gombafajai, amelyek a lárvák akár 75 %-át is elpusztítják. A petéket és a !árvákat a Neaap/eetana bibionis fonálféreg is fertőzi , a lárvákban a Mermithis fonálféreg nemzetség képviselői élősködnek. A pajorokat gyakran támadják a fürkészlegyek, pl. a Dexia és a Microthalma nem képviselői és a húslegyek, pl. a Sarcophaga albiceps faj is.

Védelem

Májusi cserebogár

276

Közvetett a mezőgazdasági táj diverzifikációja növeli a természetes ellenségek (antagonisták) számát. Közvetlen: intenzív talajművelés vetés vagy palántázás előtt , legjobb forgókapávaL Jó eredmények érhetők el a Beauveria gombanemzetség alkalmazásával - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet.


Soktápnövényű kártevők

Szárfonálféreg Ditylenchus dipsaci

Kártétel Tünetek: a fertőzött növények gócokban fordulnak elő, leveleik görbültek és rosszul virágoznak. A levélnyelek és a szárak megvastagodottak, repedezettek. Az erősen fertőzött gyökerek és a talaj felszínénél levő száriövek korhadnak. A vöröshagyma nyaka megreped, a fokhagyma elkorhad . Jelentőség: a széles körben elterjedt szárfonálféreg főleg a nedves és hűvös tavaszú esztendőkben okoz nagy károkat A hagymát és a gyökérzöldségeket a raktározás során is károsíthatja.

Biológia Gazdanövények: a szárfonálféreg soktápnövényű (polifág) faj. Noha vannak olyan törzsei , amelyek pl. a hagymaféléket, a burgonyát, a répát stb. részesítik előnyben , gazdanövényeik köre kölcsönösen fedi egymást, és kultúrnövényeket és gyomokat egyaránt magukba foglal. Rendkívül veszélyeztetett növények közé tartozik a vöröshagyma, a fokhagyma, a sárgarépa, a zeller, a borsó, a bab , a saláta, a káposztafélék, a kukorica stb. Fejlődési ciklus: aszárfonálférgek akár néhány évig is képesek inaktív állapotban a talajban élni. [gy a talajjal vagy a növényekkel új területre is átszállíthatók. A száriöveknél hatolnak be a frissen megtámadott növényekbe. A növényekben a szárfonálférgek több nemzedéke fejl ődik , amelyek a növény szélesése után visszakerülnek a talajba. Ökológia: a szárfonálféreg elsősorban a nehéz talajokon veszedelmes, kedvező számára a nagyobb talajnedvesség és a közepes hőmérséklet. A szárfonálférgek talajlakó antagonistái az Arthrobotrys és a Dacty/aria gombanemzetség képviselői.

Szárfonálféreg

Szárfonálféreg petéje

Védelem Közvetett csak hitelesített vetőanyagat szabad használni, alkalmazni kell a széleskörű vetésforgó!, elegendő szervestrágyázással. Aszárfonálféreg fertőzését észlelve legalább 4-{) évig nem termeszteni a táblán olyan gazdanövényeket, mint a hagymafélék, a káposztafélék, a kukorica, a gabonafélék. Közvetlen: az üvegházi és a palántanevelésre szánt talajt vízgőzzel fertőtleníteni . Külföldön az üvegházakban olyan készítményeket alkalmaznak, amelyek az Arthrobotrys nemzetség gombái! tartalmazzák. A fokhagyma és a vöröshagyma védelmérőllásd a Hagymaté/ék kártevöi c. fejezetet.

277


Gyökérgubacs fonálférgek

S o ktápnövényű kártevők

Me/oídogyne hap/a, M. íncogníta, M. arenaría stb.

Kártétel

Meloidogyne hapla fonálféreg sárgarépában

Tünetek: a lassabban fejlődő növények gócszerű előfordulása . A megtámadott növények száraz időben elhalnak. A gyökereken szabálytalan, akár néhány mm vastag, megduzzadt gubacsok, szivacsos szövedékkel kitöltve. A gömbölyű gyökerek rövidek maradnak, esetleg "bajuszosodnak". Jelentő ség: e fonálférgek kárt okozó mennyiségben inkább lokálisan fordulnak elő , elsősorban a szűk vetésforgójú területeken és a melegebb esztendőkben. A gyökérrontó-féreg (M. íncognita) az Alpoktól északra csak az üvegházakban fordul elő kártevőként

Biológia

Meloidogyne incognita

Gazdanövények: ezek a fonálférgek sok gazdanövényfajon előfor­ dulhatnak. Elsősorban a sárgarépát, a zellert, a salátát, az uborkát, a paradicsomat és a feketegyökeret károsítják. Fejl őd ési ciklus: a fonálférgek a talajból hatolnak be a gyökerekbe. Váladékaik gubacsképzésre ingerlik a gyökereket Az ivarérett nősté­ nyek körteszerűen megdagadnak és a gubacsokba rakják petéiket, amelyekből kikel a következő nemzedék. A gubacsak szétesése után a frissen rakott peték a talaj ba jutnak, ahol egy bizonyos ideig életképesek maradnak. Ökológia: ahhoz, hogy a Me/oídogyne nem fonálférg ei számottevő mértékben elszaporodjanak, magasabb talajhőmérsékletre van szükségük. A M. hapla a szabadban telel át, a melegkedvelő fajok a O alatti hőmérsékleteken elpusztulnak. A fonálférgek antagonistái különböző talajlakó ragadozó élőlények . A gabonafélék és a kukorica aktivitásra serkentik a fonálférgeket, de nem teszik lehetövé számukra, hogy hatékonyan károsítsák őket, ezért a megtámadott táblák "felgyógyulnak".

oc

Meloidogyne incognita a paradicsom gyökerében

Védelem

Meloidogyne hapla kártétele a sárgarépa gyökereiben

278

Közvetett jótékony hatású növények beiktatása, amelyek nem gazdanövényei a fonálférgeknek, pl. a rozs, a kukorica és a repce. A boronálás és a fertőzött gyökerek megsemmisftése, valamint a szervestrágyázás is segft Ellenálló fajták alkalmazása. Az üvegházakban a lehető legalacsonyabb talajhőmérsékletet fenntartani . Közvetlen: a külföldi növényházakban biológiai védelem céljából az Arthrobotrys gombanemzetséget alkalmazzák. A fertő zött táblák vegyszeres kezelése az üvegházakon kfvül ökotoxikológiai okokból nem lehetséges.


Soktápnövényű kártevők

Vándorló gyökérférgek Pratylenchus spp.

Kártétel Túnetek: a lelassult fejlödésű és az idő előtt színüket változtató levelekkel rendelkező , erősen fertőzött növények gócokban fordulnak elő . A gyökerek gyengék, sokszor hajszálvékonyak. A megrövidült gyökereken barnás foltok vannak. Jelentőség: széles körben elterjedt foná l férgekről van szó, amelyek jelentösebb károkat csak ritkán okoznak. A megtámadott gyökérzöldségek esetében a gyökereket másodlagosan baktériumos és gombás betegségek károsíthatják, s ennek eredményeként akár óriási veszteségek is keletkezhetnek.

Biológia Gazdanövények: sok kultúrnövény- és gyomnövényfaj. Valamivel gyakrabban károsodik a sárgarépa, a zeller, a feketegyökér és a spenót. Fejlőd ési ciklus: a lárvák a petékből a talajban kelnek ki, felkeresik a gyökereket és kívülről szívják öket. Ez alól a Pratylenchus nem jelent kivételt, amelynek lárvái behatolnak a gyökerek növényi szöveteibe. A párosodás és a peterakás a gyökereken kívül történik. Az év folyamán több nemzedék fejlődik ki. A lárvák a talajban telelnek át és képesek arra, hogy anabiotikus állapotban átvészeljék a szárazság időszakát. Ökológia: ezek a fonálféregfajok kedvelik a szellős, kön nyű talajokat. Némelyek előnyben részesítik a savas kémhatású talajokat. Bizonyos politág fajok gabonafélékkel és pázsitfüvekkel is átvihetők . Antagonistáik a talajlakó ragadozó rovarok, atkák, fonálférgek és a ragadozó gombák. A vándorló gyökérférgek ellenségének számí! a bársonyvirág (büdöske). A Pratylenchus nem fajait a kerti retek rezisztens változatai képesek megtizedelni.

Pratylenchus penetrans a gyökérben

Pratylenchus penetrans

Védelem Közvetett 3-4 évig szüneteltetni a fonálférgekre érzékeny gazdanövények termesztését. A fertőzött gabonafélék vagy pázsitfüvek után legalább 2 évig várni kell a veszélyeztetett kultúrák (a fokhagymát is beleértve) termesztéséveL A károsodás kockázatát a könnyű talajokon csökkenthetjük, ha a talaj pH-ját meszezéssel megváltoztatjuk. Kisebb táblákon bársonyvirág termesztésével megsemmisíthetjük a fonálférgeket Közvetlen: az üvegházakban a talaj átgőzölögtetése , esetleg nematocidok (fonálféregölő szerek) alkalmazása. Az üvegházakon kívül ökotoxikológiai okokból nem javasolt a kémiai nematocidok alkalmazása.

279


Egyéb

kártevők

Soktápnövényű kártevők

Gamma bagolylepke (Autographa gamma)

Gamma bagolylepke hernyója

Gamma bagolylepke imágója a gammabelü jellegzetes rajzolatával

Világoszöld, ritkásan szőrös hernyók, világos oldal- és hátsávval. Jellemző rájuk a csökkent számú álláb a potrohszelvényeken, emiatt az araszolólepkék hernyóira hasonlítanak. Az. araszolólepkék hernyóival szemben, amelyeknek két pár állábuk van, az aranybagoly lepkéknek a hernyói három pár állábal viselnek. A lepkék elülső szárnyukon világos, fémesen csillogó a görög gamma betüre emlékeztető foltot viselnek. Széleskörű politág faj, amelyet eddig több mint 100 tápnövényen észleltek és ha tömegesen elszaporodik, képes sok zöldségfélét is megtámadn i, pl. a káposztát, a salátát, a spenótot, a paradicsomo!, a paprikát. Nagyobb károk olyankor keletkeznek, amikor a lepkék a Földközi-tenger térségéből tömegesen repülnek, többnyire a szárazabb években. A lepkéket fénycsapdák hálózatával követik. A hímek jól repülnek a feromoncsapdákra is, ezért a megfigyelés viszonylag könnyü. Amennyiben óriási számú lepke repülését észlelik, szükség van a növényeken elhelyezett peték számának a megállapítására is. Ha szükség van rá, a legfiatalabb lárvastádiumok ellen a B. thuringiensis kurstakit tartalmazó készítményekkel lehet védekezni, vagy ökotoxikológiai szempontból alkalmas, kitinszintézisgátló alapú rovarölőszereket is alkalmazni lehet. A legutóbbi nagy mértékü előfordulásukkor, a hatvanas években, a gamma bagolylepkék számát a sejtmag polyedria vírusával vagy az Entomophthora nem gombáivaliehetett letörni.

Fekete bagolylepke , saláta bagolylepke (Me/anchra persicariae, Lacanobia o/eracea)

Saláta bagolylepke hernyója karlioion

280

Rendszeresen előforduló fajok, de csak ritkán szaporodnak el annyira, hogy számottevő kárt okozzanak. A hernyák és a lepkék bionómiája hasonló a káposzta bagolylepkééhez. A lepkéknek két egymást átfedő nemzedéke van április végétől október elejéig , a hernyák júniustól novemberig fordulnak elő . Megtámadják a torzsazöldségeket, a paradicsomo!, a paprikát, a salátát, a borsót és egyebeket. A saláta bagolylepke hernyói borsózöldtől barnáig terjedő színüek, de minden esetben sárga oldalvonallal és finom , fekete és fehér pontokkal a háton. A fekete bagolylepke hernyóinak ugyancsak két színalakjuk van: barna és zöld. Az. utolsó lárvastádiumban jellegzetesek az U alakú sötétebb foltok a test 4., 5. és utolsó szelvényén. Az. ökológia és a védelem azonos, mint a káposzta bagolylepke esetében.


Soktápnövényü

Kósza pocok

kártevők

Arvico/a terrestris

Kártétel Tünetek: zömök, patkány méretü rágcsáló, testhossza 12-14 cm. Színe sötétbarna, a fiatal egyedek gyakran teljesen feketék. A patakok közelében és a nedvesebb helyeken a kósza pockok kiterjedt üregrendszert alakítanak ki , fészekkel és éléskamrákkaL A talaj felszínén lapos, rendszertelenül elhelyezett földkupacok találhatók. Azokon a táblákon, ahol a kósza pocok előfordul, a növények között hézagok vannak. Jelentősé g: a kósza pocok veszélyes kártevője a gyökérzöldségeknek, a burgonyának, a repeének és a fáknak is.

Biológia Gazda növények: a kósza pocok egyaránt megrágja számos lágyszárú és fás növény föld feletti és föld alatti részeit, pl. a hajszálgyökereket, a gyökereket és a gumókat Elsősorban az almafára veszélyes. Fejlődési ciklus: március közepétöl október közepéig a nősténynek 2-1 O, de átlagosan 5-6 kicsinye van. A kicsinyek születésüket követően 6-8 hét alatt válnak ivaréretté. A tavaszi szaporulatból származó nőstények még ugyanazon év őszén szaporodnak. Erre a fajra a 4-7 évenkénti gradáció (tömeges elszaporodás) jellemző. Ökológia: tömeges elszaporodás idején a kósza pocok populációsűrűsége elérheti az 1OOO egyedet hektáronként. A kertekbe elsősor­ ban ősszel vándorolnak a kósza pockok. Populációsűrűségüket részben a predátorok, pl. a vércsék, az ölyvek, a baglyok és a menyétek száma is meghatározza.

Kósza pockok rágásnyomai burgonyagumókan

Kósza pocok kártétele zellergumón

Védelem Közvetett cserjék telepítése a telkek körül a predátorak számára, madárházikók kifüggesztése a vércsék, a fülesbaglyok és a macskabaglyok számára, illetve kőrakás kialakítása, amelyben a menyétek tartózkodnak. Közvetlen: a veszélyeztetett területeken fontos a kósza pockok következetes és hosszantartó irtása többféle védelmi módszer kombinálásávaL Mivel a kósza pockok igyekeznek gyorsan eltörnni a szélbontott járatokat, hatékony lehet a csapdák állítása valamelyik bejárat elé. Hatásos a granulált rágcsálóirtó csalétek kihelyezése az üregbe vagy a járatok elgázosítása füstgázpatronokkaL A közvetlen védelem eszköze lehet az idomított vadászgörények alkalmazása is. A kiskertekben az egyes módszerek csak rövid ideig és nem túlságosan hatékonyak, ugyanis többnyire távolabbi, a vizek közelében kiépített járataiból vándorol a kertekbe.

Vizi pocok

281


Egyéb

kártevők

Soktápnövényű kártevők

Me zei pocok (Microtus arvalis)

Mezei pockok kártétele az uborka termésén

'

~

-

·~

.

h.

~.r ~

.

- . ._"

Mezei pocok rágásnyomai sárgarépán

Kisebb termetű, mint a vízi pocok, az üregekbe vezető bejáratokat kitaposott csapások kötik össze. A mezei pocok elsősorban a növények föld feletti részeivel táplálkozik. Február végétől november derekáig szaporodik, melegebb időben és a szalmakazlakban még télen is. A nőstények egy év alatt rendszerint 3-4 alkalommal fiainak, átlagosan 5 kicsinyt hoznak a világra. Ennek a fajnak igen nagy a gradációhajlama, az egyes gradációk közötti idő kb. 3-7, olykor több év. Gradáció alkalmával a maximális populációsűrűség elérheti a hektáronkénti 4000 egyedet A gradáció sohasem tart tovább 2 évnél. A populációsűrűség hirtelen csökkenésével ér véget, amelyet az állatokat sújtó stressz, a hipoglikémiás sokk és a különböző betegségek okoznak. A megelőző védelmi intézkedések közül a rétek kaszálása, valamint a természetes ellenségek, mint a ragadozó madarak, a baglyok és a menyétek támogatása lehet hatékony. A tömegeselszaporodás megfékezésére granulált rágcsáló irtó szereket (rodenticideket) lehet alkalmazni, amelyeket vagy a járatokban helyeznek el, vagy a gócokban a talaj felszínére szórják.

Apró- és nagyvad (mezei nyúl, üregi nyúl, őz, gímszarvas, vaddisznó)

Mezei nyúl kártétele

Megbízható védelmet az apró és a nagyvadak kártétele ellen a táblák körbekerítése és a kerítések karbantartása jelent. A saját termőterülete­ ken az illetékes vadásztársasággal kötött megállapodás alapján is lehet szabályozni az ott előforduló vadállatok számát. Télen a vadállatok búvóhelyeinek közelében található tápnövények részben korlátozzák az áttelelő növényeken okozott kárt. A tenyészidőben emberi hajat tartalmazó zacskókkallehet elűzni a vadállatokat. Kísérleteznek farkasvizeletet tartalmazó készítményekkel is. A vaddisznók ellen a táblák szélét repellensekkel (vadriasztó szerekkel) kezelik. Kíváló vadrepellens hatást biztosít pl. a szupererős Habanero paprika kivonatából készült termék.

Madarak (varjúfélék, galambfélék, fácánok, rigók stb.)

Madarak kártétele

282

A madarak elsősorban a fiatal növényeket károsítják, kitépik a csírázó növényeket és lecsipdesik a leveleket. Később, rovarokat keresve, csipkedésükkel is károsíthatják a növényeket és ürülékükkel szennyezhetik őket. Némely madárfaj a termést is károsítja. Mivel a madarak rovarfogyasztásuk révén hasznosak is, a növényeket csak akkor kellene védeni ellenük, ha kártételük jelentős méreteket ölt. A fiatal növényeket hálóval védhetjük. A madarak hanggal (pl. tapssal, dörömböléssel) történő ijesztése csak rövid időre hatásos. Hosszabb ideig hatékonyak azok a készülékek, amelyek a madarak riasztó kiáltásait utánozzák. Bizonyos esetekben megbízható védelmet nyújt az idomított ragadozók alkalmazása is.


Hasznos

Êlő

szervezetek

283


Hasznos

élő

szervezetek

A biodiverzitás fontossága

Ragadozó rovarok

LevéltelO fogyasztók

Fürkészdarazsak

Ragadozó atkák

Pókok

Mikroorganizmusok

Rovarfogyasztó gerincesek

Beporzók

284


Hasznos

élő

Tartalom

szervezetek

A biodiverzitás megóvásának jelentősége Tartósan fenntartható mezőgazdaság Ragadozó és élősködő ízeltlábúak - Katicabogarak - Futrinkák - Holyvák - Lágybogarak - Tevenyakú fátyolkák - Recésszárnyúak - Fülbemászók -Lepkék - Zengőlegyek - Rablólegyek - Ragadozó gubacsszúnyogok - Fürkészlegyek - Redösszárnyú darazsak - Hangyafélék - Szöcskealakúak és egyéb egyenesszárnyú rovarok - Élősködő hártyásszárnyúak - Levéltetű-élősködők - Rovarpete-élősködők - Ragadozó atkák -Pókok - Kaszáspókok - Százlábúak

286 289 294 296 298 299 300 301 302 303 304 306 307 308 309 310 311 312 314 315 318 320 322 323

Állatevő (zoofág} gerincesek -Békák - Sólyom-alkatúak és baglyok - Rovarevő madarak- énekesmadár-alkatúak - Hüllők - Rovarevő emlősök -Denevérek -Ragadozók

325 326 328 330 331 332 333

Rovarpatogén mikroorganizmusok - Rovarok baktériumos betegségei - Bacillus thuringiensis - Rovarok vírusbetegségei - Gombabetegségek - Élősködő fonálférgek

335 336 338 339 341

A talaj termöképességét és a növények ellenállóképességét befolyásoló tényezők

342

Beporzók - Méhek és poszméhek (dongók)

345

285


A biodiverzitás megóvásának jelentősége

Az emberi társadalom tartósan fenntartható fejlődé­ se összefügg a biodiverzitás aktiv megóvásávaL A biodiverzitás fogalma alatt általában az élő szervezetek és a számukra létfeltételeket biztosító ökológiai rendszerek sokrétűségét és változékonyságát értik. A biodiverzitás három egymásra épülő szintre osztható: l) genetikai diverzitás, ll) fajdiverzitás, lll) ökoszisztémák diverzitása. A genetikai diverzitás az egyes fajokon belüli gének sokféleségét jelenti. Ugyanannak a fajnak az eltérő populációit vagy az adott faj valamelyik populációjának a változatosságát jellemzi. A fajdiverzitás egy adott ökoszisztémában élő fajok változatosságát, sokféleségét jellemzi. Az ökoszisztémák diverzitása az élő szervezetek változatos közösségeinek létét feltételezi. A biodiverzitás része az emberiség ún. kulturális diverzitása is. Általános értelemben véve mindez az emberi populáció specifikus adaptációjának különböző megnyilvánulásai az adott környezetben. A kulturális diverzitás része pl. a nyelvek, a vallások sokfélesége, az öltözködéskultúra, az élelmiszeripari termékek, a közlekedési eszközök stb. A biológiai diverzitás megtartása befolyásolja és közvetlenül érinti az életminőséget és végeredményben az emberi társadalom produktivitását és stabilitását is. A biodiverzitás a táj ökológiai hálózatának a része, amely egyfajta védelmet biztosít a visszacsatolás alapján. A biodiverzitás egyes elemei meghatározóak az emberi társadalom további fejlődése szempontjábóL A biodiverzitás természetes, valamint háziasított és kulturális összetevői, a mezőgazdasági termények és a háziállatok nyújtják az összes emberi táplálékot, számos gyógyszert és ipari terméket A biotikus források a pihenést és az idegenforgaimat szolgálják, és gazdasági szempontból jelentősek. Eközben ugyanakkor a mezőgazdasági termények és a gazdaságilag fontos háziállatok csupán töredékét jelentik a biodiverzitásnak és a mezőgazdaságban hasznosított biológiai források összességének. Becslések szerint pl. az USAban a gazdaságilag jelentős termesztett növények és tenyésztett állatok mellett több mint 200 OOO, a természetes ökoszisztémákban található "vadon élő" növény- és állatfaj is része a mezőgazdasági terme-

286

Hasznos

élő

szervezetek

lésnek. A bioszférának ez a természetes élő része számosalapvető feladatot lát el a mezőgazdasági tájban, mint pl. a hulladéklebomlás, a tápanyagkörforgalom, a növények és állatok védelme a kártevők ellen, a növények beporzása, a talaj- és vízi erőforrások konzerválása és megóvása, a génállomány védelme a kultúrnövények és a tenyészállatok nemesitése céljából. A 20. század második felétől a széleskörű iparosítás következtében egyre nagyobb mértékben csökken a növény- és állatvilág fajgazdagsága. Az utóbbi évtizedekben egyenesen a biodiverzitás válságáról beszélnek. Ez a folyamat Magyarországot és KözépEurépa más országait is érinti. Az adott táj élőlényeinek fajgazdagságát elsősorban a következő tényezők szegényítik: l) az élő szervezetek specifikus élőhelyeinek a fogyása és széttöredezése, ll) az őshonos fajokat kiszorító idegen fajok betelepítése és elterjesztése, lll) a biotikus természeti erőforrások nagyfokú kimerülése, IV) a talaj, a víz és a légkör széleskörű szenynyezése, V) a tájökológiai környezet korábban eltérő típusainak kiterjedt egységesitése és a táj gazdasági kiaknázásának egysíkú módszerei, pl. egységes agrotechnikai eljárások bevezetése a mezőgazdasági táj hasznosításában, amelyekhez a műtrágyák, vegyi biocidok alkalmazása, sematikus vízgazdálkodási átalakítások, a mezőgazdaságilag nem hasznosított talajok meliorációja és rekultivációja, vagyis az erdők, a mezőgazdasági táj és természeti erőforrásainak ipari hasznosítása kapcsolódik. Ugyanakkor bizonyított tény, hogy az emberi tevékenység nélkülözhetetlen szerepet játszhat a biodiverzitás fenntartásában, sőt gyarapításában, valamint a kultúrtáj teljes biológiaiökológiai gazdagításában, mint ahogy az az elkülönült kisparcellás mezőgazdasági termelés időszakában volt. Történelmi szempontból a közép-európai táj kimutathatóan az iparosítás kora előtt érte el diverzitásának maximumát (az 1700-1850-es években). A növényvilág esetében itt egyrészt tudatosan bevezettek, de akaratlanul is behurcoltak idegen növényfajokat Számos ökoszisztémában, amelyet az ember befolyásol, nagyobb fokú biodiverzitás érhető el, mint a stabil, kiegyensúlyozott, a klimax állapotába érkezett ökoszisztémákban. A biodiverzitás növelésének az alapja rendszerint a táj növényvilágának sokfélesége. Ebből


Hasznos

élő

szervezetek

A biodiverzitás megóvásának jelentősége folytatás

a szempontból a táj népességének a növekedése nem jelenti kizárólag a biodiverzitás negatív befolyásolását. Számos tény igazolja, hogy pl. a nagyvárosi és nagy lélekszámú agglomerációk biodiverzitása magasabb fokú lehet, mint a szabad kultúrtájé vagy méginkább a mezőgazdasági tájé. A városi agglomerációkban épp az emberi tevékenység révén számos különleges biotóp keletkezik, amelyeket sok, a szabad természetben él ő növény- és állatfaj népesít be. Az a körülmény, hogy a városokban nem alkalmaznak nagy területeken mütrágyákat és peszticideket, lehetövé teszi számos, az intenzív müvelés alá vont mezőgazdaság i tájból kiszorult vadon élő növény- és állatfaj sikeres túlélését. Úgy tűnik, hogy a mai európai kultúrtájban nem leselkedik akkora veszély a kiegyensúlyozott klimaxközösségek (zárótársulások) biodiverzitására, mint azoknak a közösségaknek a biodiverzitására, amelyek egy történelmileg kialakult és adott emberi tevékenységtől (pl. mezögazdasági müvelés) függenek. Napjainkban a táj biodiverzitásának általános fejlődési trendje, hogy csökken a növénytakaró változatossága. Eközben a speciális ökológiai igényeket támasztó fajokat felváltják a széles körű alkalmazkodásra képes, opportunista fajok (pl.

gyomnövények), amelyek gyorsan elfoglalják a felszabadult ökológiai fülkéket (niche) és meggátolják az őshonos , autochton fajok spontán visszatelepedését a környező ökoszisztémákból. Azokban az ökoszisztémákban figyelhető meg a fajösszetétellegradikálisabb változása, amelyek specifikus flórája és faunája egész elterjedési areájukból eltünik. E globális jellegű változások elsőrendű oka az, hogy a környezet egzisztenciálisan fontos tényezői megváltoznak és megbontják az ökológiai szempontból jelentős kapcsolatokat az egyes fajok között. A jelenlegi ökológiai ismeretek szarint az ökoszisztémák biodiverzitása nem mindig áll közvetlen összefüggésben a stabilitásukkal. Pl. a bükkösök vagy a nádasok nem sokrétü társulások, de nagyon stabilak. Tájökológiai szempontból azonban az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a tájelemek sokrétűsége növeli a táj olyan irányú természetes képességét, hogy ellenálljon a zavaró változásoknak és spontán módon helyreállítsa a növény- és az állatvilág korábbi állapotát. Az ökoszisztémák biodiverzitása nem csupán a fajok és a környezet egyszerű kapcsolatának az eredője , hanem emellett hatással vannak rá az ökoszisztémában található fajok kölcsönhatásának eredményei is.

Azok a gyümölcsösök és szőlőültetvények , amelyekben müködnek az integrált termelési rendszerek, sok növény és állatfaj számára biztosítanak élőhelyet 287


A biodiverzitás megóvásának jelentősége

Hasznos

élő

szervezetek

folytatás

A faj csak úgy maradhat fenn a társulásban, ha veleszületett biológiai tulajdonságai lehetövé teszik számára a társulásba való betagolódást és a fejlődést. Ezért az egyes élő szervezetek nemcsak az optimális feltételekkel rendelkező környezetben fordulnak elő, hanem mindenütt, ahol ezt a többi élőlénnyel való együttélés körülményei lehetövé teszik. A biodiverzitásra katasztrofális módon ható zavaró tényezők azok, amelyek eddig nem tették lehetövé, hogy a természetes ökoszisztémák adaptív és védekező mechanizmusokat fejlesszenek ki ellenük. Ezek közé sorolható elsősorban a légkör kiterjedt, kontinentális méretű ipari szennyezése és a biocidek széleskörű alkalmazása. Az ökoszisztémák diverzitásának az a fajta sokrétűsége a fontos, amely közvetlenül összefügg természetes önszabályozó funkciójukkaL Ezt pl. az alternatív mezőgazdaság ökológiai program jaiban, a vízi erőfor­ rások megóvásában, a talaj termőképességének és vonzerejének a megőrzésében, valamint a növények integrált védelmi programjaiban és termesztésében céltudatosan hasznosítják. A biodiverzitás védelme az alapfeltétele az emberi társadalom sikeresen fenntartható fejlődésének, természetesen a Föld ökosziszté-

288

máinak reális terhelési kapacitásának feltételei között. A biodiverzitás megóvása azonban nemcsak a szű­ kebb értelemben vett természetvédelmet jelenti a természeti rezervátumokban. Mindenekelőtt az életünket támogató természetes földi rendszerek biztosítását jelenti: a víz tisztítását, az oxigén, a szén és a további alapvető fontosságú elemek megújítását, a talaj termőképességének a megőrzését, az élelmiszerek és a gyógyszerek előállítását. Ezeken felül a Föld génállományának és genetikai sokrétűségének a megóvását is jelenti, hogy lehetőségünk legyen folyamatosan javítani a termesztett növények és a tenyésztett állatok értékes tulajdonságait. A biodiverzitás védelmét minden ország nemzetgazdasági stratégiájának előterébe kellene állítani. A biodiverzitás védelmének koncepcióját részletesen tárgyalja az 1992-ben a biológiai sokféleségről született riói egyezmény, melyet Magyarország is aláírt (Egyezmény a biológiai sokféleségről Rio de Janeiro, 1992 június 5.) A magyarországi viszonyokra vonatkoztatva az egyezmény 1994 május 25.én lépett hatályba, törvényi szintre pedig az 1995. évi 81. törvény ,,A biológiai sokféleség egyezmény kihirdetéséről" emelte.


Hasznos

élő

szervezetek

Tartósan fenntartható

A tartósan fenntartható mezőgazdaság koncepciójának alkalmazása hozzájárulhat a környezet állapotának a javításához, a kultúrtáj szépítéséhez és sok lehetőséget kínál a táj biodiverzitásának növeléséhez és támogatásához is. A mezőgazdasági táj biodiverzitását drasztikusan csökkenti a kiterjedt monokulturás gazdálkodás, a sokfelé elszórt zöld területek és vadon élő növényfajok felszámolása, a melioráció, a ugaroltatás elhagyása, a földművelés hagyományos formái, beleértve a mélyszántást is, a műtrágyázás, a konvencionális vegyszeres növényvédelem, a betegségekre és a kártevökre érzékeny kultúrnövényfajták termesztése. Az is ismeretes, hogy a harmonikus mezőgazda­ sági ökoszisztémákban (agrárökoszisztémákban) létezik a külső környezet egy magasabb szintű ellenállása, amely korlátozza a kultúrnövények kártevőinek és kórokozóinak a tömeges előfordulását. Az agrárökoszisztémák biodiverzitását a megfelelő szerkezetű (összetételű) növényzet céltudatos alakításávallehet pozitívan befolyásolni. Az agrárökoszisztémák biodiverzitásának és ökológiai stabilitásának a fenntartását növelő vagy segítő intézkedések általánosságban ismertek: fokozni a táj növényvilágának sokféleségét, azaz növeini a táj mazaikosságát heterogén, szétszórt zöld területekkel, valamint növeini a mezőgazdasági termőterületeken kívül a vadon élő növények arányát, aktívan kialakítani és összekapcsolni az agrárökoszisztémákat a természetes ökoszisztémákkal összekötő lineáris természetes vegetációsávokat Ilyen, biodiverzitás és ökológiai stabilitás fenntartásában alkalmazandó eljárás a szervestrágyázás, a heterogén mezőgazdasági kultúrák, a polikultúrák kialakítása, a kultúrnövények váltogatása a pillangósvirágúak nitrogénmegkötő képességének felhasználásával (vetésforgó), a talajtakarás (mulcsozás), a minimális és sekélyszántás, a biológiai növényvédelem, az ellenálló növényfajták termesztése. Az agrárökoszisztémák biodiverzitását pozitívan befolyásolja a tájszerkezet, a mezőgazdaságilag művelt terület kisebb mérete és az azt övező nagyobb peremterületek, valamint a termesztett növények változatossága; mindezek végeredményben a hagyományos mezőgazdaság továbbélő elemei. Összegezve elmondható, hogy valamennyi lépés a környezet ösz-

mezőgazdaság

szetevői között létrejött ökológiai egyensúly fenntartását és támogatását célozza. A növénytermesztés és a növényvédelem szempontjából ez azt jelenti, hogy minél nagyobb számú hasznos élőlény megóvására és támogatására kell törekedni a tájökoszisztémákban. De milyen fajokról van szó, hogyan ismerjük fel őket és főleg - milyen pozitív lépéseket tehetünk az érdekükben? Ökológiai szempontból valójában a hasznos és a kártékony élő szervezetek között nincs éles határ. Kártékonyaknak nevezzük azokat az élő szervezeteket, amelyek veszteségeket okoznak akultúrnövények terméshozamában. Közvetlenül megtámadhatják a termesztett terményeket, pl. a gyümölcsöt. Erre példa lehet az almamoly. Vagy a termesztett növényeken élhetnek, közvetlenül nem károsítják a terményeket, és csak amikor túlságosan elszaporodnak, okozhatnak jelentős károkat vagy elpusztítják a növényeket, s ezáltal csökkentik a terméshozamct vagy a termény minőségét. Példaként a takácsatkák említhetők. Mindkét esetben azonban nem a növénykártevők vagy a kórokozók puszta léte okozza a kárt, hanem a nagy mértékű előfordulásuk. Nyilvánvalónak látszik, hogy a kártevők elszaporodása vagy a betegségek kiterjedt előfordulása rendszerint nem oka, hanem következménye az ökoszisztémában kialakult kapcsolatok felborult természetes egyensúlyának. A mi feladatunk, hogy a hasznos élő szervezeteket mindenféle eszközzel segítsük ennek az egyensúlynak a fenntartásában. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy lehetövé tegyük a fennmaradásukat a kultúrtájon belül létrehozott, vagy megőrzött ún. természetes rezervoárokban, ahol számos, gazdaságilag látszólag jelentéktelen növény- és állatfaj fordul elő. Ezek a .,jelentéktelen" fajok azonban éppenséggel meghatározó szerepet játszanak a tájban élő hasznos élő szervezetek populációinak fenntartásában, valamint a gazdasági szempontból jelentős növénykultúrák a megóvásában. Pl. számos vadon élő növényfaj fontos virágpor- és nektártermelő, amely táplálékpótlékként szaigál a kártevők számát korlátozó ragadozó és élősködő fajok számára. Hasonlóan némely látszólag jelentéktelen lepke petéi, hernyói páttáplálék-forrásai lehetnek a kártevők különböző élős­ ködőinek és gazdaállatai a kártevők betegségeinek.

289


Tartósan fenntartható

mezőgazdaság

Hasznos

élő

szervezetek

folytatás

Ezek a hasznos és látszólag jelentéktelen élő szervezetek hozzájárulnak a külső környezet természetes "szabályozási nyomásának" a kialakításához, amely normális körűlmények között többnyire sikeresen gátolja a kártevők elszaporodását. Amennyiben sikerül fenntartanunk ezt az önszabályozó rendszert, ennek eredményeként csökkenthetjük a vegyi növényvédelmi készitmények mennyiségét, valamint a növényi termékek és a környezet szennyezését nemkívánatos idegen eredetű anyagokkaL

A Palava hegy tövében (Morvaország) az egyik alaposan vizsgált szőlészetben négyéves ökológiai gazdálkodás után 94 magasabb rendű növényfaj jelenJétét állapították meg A gyakran és rendszeresen megművelt mezőgazda­ sági területeken (szántóföldi kultúrák) viszonylag kevés a hasznos élő szervezetek száma, amennyiben nem sikerült a természetes rezervoárokból ide behatolniuk és felszaporodniuk. Jobb helyzetben vannak a sok éve létező mezőgazdasági ökoszisztémák, mint a gyümölcsösök és a szőlőü ltetvények. A megművelt mezőgazdasági ökoszisztémákban előforduló hasznos élő szervezetek szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszanak a természetes rezervoárok, főleg az ún. biocentrumok. Ezek a biodi-

290

verzitás központjai, amelyek nagyságukat és ökológiai állapotukat tekintve lehetövé teszik a táj természetes génállományát alkotó fajok és társulások tartós fennmaradását. A biocentrumok lehetnek természetes eredetűek, vagy az emberi tevékenység következtében alakultak ki, mint pl. a halastavak vagy a halastavakkal tarkított táj extenzív kaszálókkaL Fontos, hogy a biocentrumok a lehetőségekhez mérten kölcsönösen kapcsolódjanak és hogy a biocentrumokból kommunikációs folyosók (biokorridorok) vezessenek a kultúrtájba, amelyek lehetövé teszik az élőnyek szabad terjedését a tájban és az egyhangú agrártájat változatossá formálják. Ezek többnyire a természetes vegetáció lineáris társulásainak övezetei, pl. a folyókat övező partmenti növényzet. Ezek lehetnek szakaszosak is, szigetszerüen szétszóródott biokorridorokkal, mint pl. a Cseh Középhegység déli lejtőin található elszigetelt sziklalépcsők. A hasznos élő szervezetek fontos természetes gyűjtömedencéi közé tartoznak az ún. interaktív elemek, amelyek direkt módon közvetítik a biocentrumok és biokorridorok, valamint a kultúrtáj közötti kedvező kapcsolatokat. A mezögazdasági tájban ilyenek pl. az extenzíven művelt kaszálók, a lápok, a megműveletlen ugarok, útszélek, mezsgyék, felhagyott homokbányák és kőfejtők , kis ligetek és egyéb elszórtan található zöldterületek, de az utak menti területek is vagy a magános fák a mezőkön stb. A biocentrumok, a biokorridorok és az erre kapcsolódó interaktív elemek alkotják a táj ökológiai stabilitásának a vázát. Ennek a tudatos létrehozása és fenntartása részévé kell hogy váljon a harmonikus és egészséges kultúrtájról való gondoskodásnak. Ismeretesek a biocentrumok, a biokorridorok és az ezekre épülő interaktív elemek létrehozását, stabilitását és megóvását biztosító tájalakítás jól bevált alapelvei: az interaktív elemek kívánt aránya az egészséges, ökológiailag kiegyensúlyozott mezőgazdaság i tájban legalább 3-7 %. Az erdőszél ek növényzete fokozatos legyen, a fáktól a cserjéken át a lágyszárú növények legalább 3-5 méteres sávjáig, amely ezt követően átmegy mezögazdasági területbe. A hasonlóképp rendezett cserjesávoknak is többszintűeknek kellene lenniük és szélességük is legalább 2 m kell hogy legyen. Az erdők bokros széle és cse~eövezetei


Hasznos

élő

szervezetek

Tartósan fenntartható

mezőgazdaság folytatás

számos hasznos madár- és rovartársulás számára biztosítanak lakóhelyet, táplálékot, rejtekhelyet és lehetőséget a következő nemzedékek fel neveléséhez. A táj alacsony cserjeformációi többnyire csak alkalmi gondoskodást igényelnek. 1-2 évenként ajánlatos 2-3 m magasra és szélesre lemetszeni őket. A mintegy 6 méter magas ritkás cserjéket 5--6 évenként kell megfiatalítani. Legjobb, ha a cserjesávok szélessége a szegélyező lágyszárú szinttel együtt kb. 5-10m, a hosszuk pedig legalább 20m. A táj cserjekomplexumának hálózata ideális esetben elérheti a 200-300 m-t. A cserjesávokat a talajművelés irányával egyidőben úgy alakítják ki és gondozzák, hogy a növényzet ne akadályozza a mezőgazdasági gépek munkáját. Figyelembe vesszük az égtájakat is, és a cserjesávokat É-D-i irányba tájoljuk vagy úgy, hogy közvetlen ül ne árnyékolják a a mezőgazdasági termőterületet A cserjesávok alapításakor megválasztjuk a fásnövények megfelelő fajösszetételét Az alacsony cserjék szintjének kialakítására pl. a kökény, a húsos som, a veresgyűrű som, a közönséges fagyal, a fekete és a gyalog bodza, a lonc, a homoktövis alkalmas, a magas cserjék szintjéhez a legalkalmasabb fajok a csigolyafűz, a közönséges mogyoró, az éger, a fák szintjének kialakításához ajánlható a közönséges gyertyán, az enyves éger, a mezei juhar, a közönséges nyír, a különböző tölgyfajok, a szil, a cseresznye, a korai és a hegyi juhar, a hárs, a magas kőris. A gyümölcsösök közelében határozottan kerülni kell a különböző rózsafélék, mint pl.

a madárbirs, a berkenye, a galagonya, a díszrózsák és az almafák telepítését, amelyek potenciális gyűj­ töhelyei az alma- és körtefa tűzelhalása (Erwinia amylovara) kórokozóinak vagy a zöld almalevéltetűnek (Aphidula pomt). Más cserje- és fatajok esetében is fontolóra kell venni, hogy nem segítike a különböző kártevők és betegségek terjedését. Ezért csak ritkábban telepítünk olyan fajokat, mint a csíkos kecskerágó (répalevéltetű), a zelnice v. májusfa (zablevéltetű), a rózsa (zöld rózsalevéltetű), a varjútövis vagy a kutyabenge (rozs barnarozsdájaj és egyáltalán nem telepítünk sóskaborbolyát és mahóniát (kalászosok szárrozsdája), nehézszagú borókát (körtefarozsda). A réti növények és a rajtuk élő hasznos szervezetek fajgazdagságának a megtartása és gyarapítása érdekében ajánlatos mindenekelőtt kiiktatni a trágyázást vagy korlátozni azt -legfeljebb tavasszal, kis mennyiségben. Ha szükséges a kaszálás, akkor azt legjobb két szakaszban, legalább 14 napos időközzel elvégezni, tehát sohasem kaszáljuk le egyszerre az egész területet. Így nem pusztítjuk el az összes hasznos élő szervezetet, amelyeknek ráadásullehetőségük van átköltözni a frissen kinőtt növényzetre. Amennyiben az utak mentén kaszáljuk a lágyszárú növényeket, azt egy idényben csak egyszer végezzük és legjobb, ha 14 nappal azután, hogy a réten kaszáltunk. A lekaszált füvet el kell távolítani. A lágyszárú növényzet sokfélesége növelhető, ha megfelelő, gazdagon virágzó réti fajok magvait vetjük közé.

291



Hasznos

élő

szervezetek

Ragadozó és

élősködő

ízeltlábúak

- Katicabogarak - Futrinkák - Holyvák - Lágybogarak - Tevenyakú fátyolkák -Recésszárnyúak - Fülbemászók -Lepkék - Zengőlegyek - Rablólegyek - Ragadozó gubacsszúnyogok - Fürkészlegyek - Redösszárnyú darazsak - Hangyafélék - Szöcskealakúak és egyéb egyenesszárnyú rovarok -Élősködő hártyásszárnyúak - Levéltetű-élősködők - Rovarpete-élősködők - Ragadozó atkák -Pókok - Kaszáspókok - Százlábúak

294 296 298 299 300 301 302 303 304 306 307 308 309 31 O 311 312 314 315 318 320 322 323

293


Katicabogarak

Hasznos

élő

szervezetek

Coccinellidae

Hétpettyes katicabogár

Aikászböde (Scymnus sp) láiVája

Uszharmat fogyasztó húszpettyes katica

A katicabogár bábja

294

Leírás: ovális, félgömb testalkatú, 1-9 mm nagyságú, gyakran tarka foltokkal színezett bogarak. Csápjaik rövidek, fonalasak, végükön bunkóval- többek közöttebben különböznek a hasonló testalkatú levélbogaraktól (pl. burgonyabogár). A lárvák hosszúkásak, többnyire szürkéskék vagy fekete színűek, világos foltokkal, olykor azonban tarkán színezettek vagy fehér viaszos szálakkal borítottak. Testük felületén számos, szabályosan elrendezett dudor van, ezeken rövid sörtekötegek helyezkednek el. A mozdulatlan bábok rendszerint tarkák, egyik-másik a burgonyabogár lárvájára emlékeztet és a növényekre tapadva találjuk őket. Tájainkon több mint 70 katicabogárfaj él. A legismertebb a hétpettyes katica (Coccinella septempunctata), a kisebb kétpettyes katica (Adalia bipunctata), a nagy sárga, sötétfoltos katicabogár a Propy/ea nemzetségből. Színüket és foltjaik számát tekintve a katicabogarak igen változékonyak, gyakran egy fajon belül is több tucat színváltozat fordul elő. Életmód: a lárvák és a kifejlett bogarak is többnyire ragadozók, főleg levéltetvekkel táplálkoznak, némely fajok megtámadják a pajzstetveket, az atkákat, a takácsatkákat vagy a növényeken található gembaszövedéket- micéliumot (lisztharmat) is fogyaszthatják. Csak kevés fajuk kimondottan növényevő . A ragadozó fajok gyakran bizonyos zsákmányfajra specializálódnak, pl. a pajzstetvek nimfáira, a levéltetvek egyes fajaira vagy csak a takácsatkákra. A fák kérge alatt, a kiszáradt növényzetben, a sziklarepedésekben, az épületek különböző hasadékaiban elrejtőzött kifejlett bogarak telelnek át, gyakran népes csoportokban. Igen jó repülők, tavasszal azonnal aktívan keresik zsákmányukat, pl. a levéltetű -kolóniákat. A telelés utáni felépülést szolgáló táplálkozást követően a levéltetű-kolóniák közvetlen szomszédságába 5-50 hegyesen ovális, csillogó, sárgás petéből álló csomagokat helyeznek el, amelyekből kb, egy hét elteltével apró sötét lárvák kelnek ki. Ezek azonnal megtámadják a levéltetveket vagy eleinte saját faj uk meg nem termékenyített és ki nem kelt petéit is fogyasztják. Egy lárva kb. 20 napig fejlődik, miközben átlagosan 400 levéltetvet fogyaszt el. A lárvák az utolsó zsákmánykolónia közelében bábozódnak, a bábok mozdulatlanok, hozzá vannak tapadva a napsütötte növényekhez. A bábokból bogár kel ki, amely azonnal zsákmány után néz. Az egész fejlődési ciklus rendszerint 4-7 hétig tart. Némely fajoknak, pl. a kétpettyes katicának és a hétpettyes katicának csak egy nemzedéke van évente, más fajoknak viszont több nemzedékük is lehet. Élete során a bogár naponta 4Q-60 levéltetvet fogyaszt el.


Hasznos

é lő

szervezetek

Katicabogarak folytatás

Jelentőség:

a ragadozó katicabogarak és falánk lárváik jelentősen fékezik számos kártevőfaj lavinaszerű túlszaporodását Védelem és támogatás: a katicabogárpopuláció fenntartását és gyarapodását mindenekelőtt telelőhelyeik megóvásával segíthetjük, ahova ősszel tömegesen beköltöznek, valamint megfelelő mennyiségű táplálékot biztosítunk számukra, pl. levéltetveket is. Ezért nem ajánlatos eltávolítani az idős fákat, a kis ligeteket, a szétszórt zöld területekkel tarkított parcellákat vagy az egyéb megműveletlen táblaszegélyeket, parlagokat, tehát azokat a helyeket, ahol a katicabogarak áttelelnek és évközben elegendő táplálékot találnak az állomány fenntartásához. A katicabogarak és valamennyi fejlődési stádiumuk nagyon érzékenyek a vegyi növényvédőszerekkel szemben. Főleg a tavaszi i dőszak kritikus, amikor az áttelelést követően a katicabogaraknak felépülés céljából táplálkozniuk kell, hogy megfelelő nagyságú állományt alapíthassanak. A lemosó permetezéssel ugyan meggyengíthetjük a levéltetvek állományát, de egyúttal komoly veszteségeket okozhatunk a hasznos katicabogarak, de más hasznos ragadozók és élősködők soraiban, mint pl. a ragadozó atkák, a virágpoloskák, zengőlegyek stb. A levéltetvek ellen csak akkor célszerű vegyszeres védelmet alkalmazni, ha átlépik a kártételi küszöbszintet.

Léveltetvet fogyasztó lárva

A kifejlett kétpettyes katicabogár két szinváltozata

Tizennégypettyes katicabogár

A levéltetveknek élőhelyet biztosiló vadon élő növényfajok jelentOsen segftik a katicabogarak elOfordulását

295


Futrinkák, cicindélák (homokfutrinkák}

Hasznos

él ő

szarvezetek

Carabidae, Cicinde/idae

Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)

Erdei homokfutrinka (C. silvaticaj

Kis bábrabló (Ca/osoma inquisitor) a gyapjaslepke hernyójával

Pterostichus futóbogár

296

Leírás: lapos, többnyire karcsú, hosszúkás bogarak, amelyek nagysága néhány millimétertől néhány centiméterig terjed, szfnük eltérő , többnyire sötét, fémes fényű. Fejükön erős, előreálló rágószerv található. A csápok hosszúak, fonalasak. Erős lábaikon fürgén mozognak a földön -innen a futóbogarak családnév. Sok futrinkafajnak a szárnya csökevényesés ezért röpképtelen, bizonyos fajok azonban tudnak repülni. Európában több mint 700 fajuk él. A futrinkalárvák hosszúkásak, karcsúak, fejük szögletes, amely előre álló, kardszerű rágókat visel, potrohuk végén 2 ízelt függelék található, testükön pedig sok erős , ritkásan elhelyezkedő, oldalra álló serte van. Többnyire fényesek, sötét szfnűek, némelyek kissé a drótférgekre emlékeztetnek. Életmód: a futrinkák jobbára ragadozók, amelyek más rovarokkal és azok külön böző fejlődési alakjaival táplálkoznak, de csigákat, férgeket, szárazföldi rákszabásúakat (ászkákat) és egyéb gerincteleneket is fogyasztanak. A táplálékot illetően nem túlságosan válogatósak. Csak néhány fajuk növényevő - levelekkel, magvakkal, lehullott gyümölccsel táplálkozik. A ragadozó futrinkák az elejtett zsákmányt nem darabolják fel és nem falatokban nyelik le. Kifej l ődött náluk az ún. testen kivüli emésztés, amikor az emésztő enzimeket tartalmazó nyálukat befecskendezik a rágóikkal felsértett zsákmány testébe. Az így előemésztett, folyóssá vált táplálékot szájszervükkel kiszívják. A nőstények nyáron 20-60 petét helyeznek el a talajba, ahol néhány nap elteltével kikelnek a lárvák. Ezek úgyszintén ragadozók, aktívan felkutatják és megtámadják a zsákmányt, fejlődésük során háromszor vedlenek és végül a talajban, mintegy 20 cm mélyen bábozódnak. A lárva fejlődése kb. 8-1 O hétig, a bábé 8-1 Onapig tart, ezt követően kelnek ki a bogarak. Bizonyos fajok esetében a lárvák, másoknál az imágók telelnek át. Egyes fajok, e l sősorban a Garabus nem termetes képviselőinek imágói akár néhány évig is elélnek és eközben minden évben szaporodnak. A futrinkákat többnyire a földön találjuk, ahol fürgén szaladgálnak és zsákmányra lesnek. Bizonyos fajok azonban kizárólag a fák lombjai közölt élnek és jól repülnek, pl. a Dromius nem kecses futrinkái, vagy a Ca/osoma nem termetes bábrablói, amelyek különböző lepkék hernyóira vadásznak. Bizonyos futrinkák nappal, főleg napos időben aktívak, pl. az Amara vagy a Pterostichus nem képviselői. Más fajok rejtőzködve élnek és csak éjjel indulnak vadászni, pl. a Garabus nem nagytestű fajai. Nappal mozdulatlanul ülve bukkanhatunk rájuk különböző rejtekhelyeken, kövek, fekvő tadarabok alatt, de a pincékben és másutt is. A talaj felszínén vadásznak, bizonyos fajok magasan a növényekre is felmásznak. A futrinkák közeli rokonai a cicindélák vagy homokfutrinkák (Cicindela), amelyek villámgyorsan futnak és repülnek, főleg a napsütötte, felhevült, gyérnövényzetű homokos talajon. Hatalmas, fésűsen tagolt rágóikkal minden élőt, ami mozog és amellyel


Hasznos

élő

szervezetek

Futrinkák, cicindélák (homokfutrinkák) folytatás

képesek megbirkózni öszszemorzsolnak. Lárváik mélyrenyúló lakócsövekben élnek a földben, bejáratukat a felszínen az erre a célra kialakult lapos fejükkel zárják el, amely nagy és közvetlenü l a fejük fölé mutató kampós rágókat visel. A mit sem sejtő zsákmány megragadására szolgálnak, amely a földben megbúvó homokfutrinkalárva fejére lépett. Jelentőség:

a futóbogarak többsége ragadozó, amelyek naponta jelentáplálékot, tehát olyan kártevőket is, mint a különböző hernyók, pattanóbogár-lárvák (drótférgek), pajorok fogyasztanak. A kemény páncélt viselő bogarakat is megtámadják, pl. a burgonyabogarakat A Cychrus nembe tartozó, nagyobb testű, keskeny, karcsú fejű és torú futrinka a házukba bújt kis csigák megrágására szakosodott. A kistermetű és mindenütt gyakori Aganum dorsa/e kisfutó szívesen rágja a gabona levéltetveket A Bembidion vagy az Aganum nem egyéb fajai viszont petéket és légylárvákat fogyasztanak. tős mennyiségű

Védelem és támogatás: a futrinkákat leginkább azzal segíthetjük, ha megóvjuk természetes élőhelyü ket, mint a rétek, a megműveletlen parlagok, az erdőszélek, számos kis ligettel tarkított mezsgyék stb. Gyarapodásukat és megtartásukat segíti a kíméletes talajművelés, kedvezően hatnak a felülvetések és a meg nem semmisített gyom maradványok. A futrinkák rendkívül érzékenyek a vegyi növényvédőszerekre, herbicidekre.

Sörfutrinka (Carabus coriaceus)

A Garabus nem képviselöjének lárvája

Nagy pöfögőfutrinka (Brachynus crepitans)

Mezei futrinka (Carabus granulatus)

297


Holyvák

Hasznos

élő

szervezetek

Staphylinidae Leírás: hosszan elnyúló, olykor akár vonalszerű testalkatú, 1-30 mm hosszú, lapos fejű, előre álló rágószervü és fonalas csápú bogarak. A test színe többnyire sötét, fekete, feketésbarna, sötétbarna, csak kivételesen tarka. A holyvák jellegzetes jegye a lerövidült, pikkelyekre emlékeztető szárnyfedök, tehát a holyvák potroha felülről fedetlen és a Mkározó bogarakon gyakran fölfelé görbült. A szárnyfedök alatt rendszerint egy pár összetett hártyás szárny található. A holyvák többnyire fürge repülők . A lárvák alakja hasonló az imágókéhoz, de nincs még szárnykezdeményük sem és a potrohuk végén egy pár hosszú, ízelt, szörös függeléket viselnek. A holyvák könnyen felismerhetök külalakjuk alapján, de igen nehéz meghatározni a fajaikat, amelyekből Európában mintegy 4000 él. A holyváknak rövid szárnyfedőik vannak, amelyek csak a potroh egy részét borítják.

Életmód: a holyvák mindenütt megtalálhatók, de inkább az árnyékos, nedves élőhelyeket kedvelik. A nagy fajok szabadon futkosnak a talaj felszínén, mások a lehullott levelek közölt és a talaj felső rétegeiben, a kövek és a különbözö talajon fekvő tárgyak alatt tartózkodnak, gyakran megtalálhatók a virágokban és az erdei gombákban, a korhadó növények vagy az állattetemek alatt, a hangyák, a darazsak, a madarak és az emlősök fészkeiben, sőt még a barlangokban is. Bizonyosholyváka korhadó növényi és állati maradványokkal táplálkoznak, mások viszont virágporral, moszatokkal, a gombák micéliumaival, a hangyabolyokban a hangyák által begyújtölt táplálékot fogyasztják vagy éppen a hangyák etetik öket. A fajok többsége azonban ragadozó. Apró rovarokkal és fejlődési alakjaikkal, pl. légylárvákkal táplálkoznak, ezért ott tartózkodnak, ahol ez a táplálék bőségesen megtalál ható, pl. az ürülékeken, a dögökön stb. Jelentőség:

az A/eochara nem holyvái élösködök, lárváik a kétszárnyú rovarok hordóalakú ún. tonnabábjaiban fejlödnek és bábozódnak, és nagymértékben hozzájárulhatnak a kártékony légylárvák, pl. a viráglegyek állományának korlátozásához. Az 0/igota nem kis termetű , zömök holyvái a takácsatkákra szakosodtak, és a szabadban vagy akár az üvegházakban, a közönséges takácsatka kolóniáiban is találkozhatunk velük. A holyvák többnyire a talajba rakják petéiket, ahol a lárvák be is fejezik a fejlödésüket és bábozódnak. Sok faj lárvái ugyancsak ragadozók. A holyvák többnyire kisebb zsákmányra vadásznak, mint a futrinkák, ezért a természetben jól kiegészítik egymást. Védelem és támogatás: a futrinkákhoz hasonlóan a holyvák esetében is fontos a természetes élőhelyeik védelme, ahonnan könnyen elterjedhetnek a gyümölcsösökben, a szölöskertekben és a szabadföldi kultúrákban. A fajok többsége nagyon érzékeny a szélesspektrumú rovarölő szerekkel szemben, amelyeket nem lenne szabad nagy területen alkalmazni.

298


Hasznos

élő

szervezetek

Lágybogarak Cantharidae

Leirás: hosszan elnyúlt, karcsú testű , 4- 15 mm hosszú bogarak, csápjaik hosszúak, fonalasak, jellegzetesek a lágy, hajlékony, szinte az egész potrohot betakaró szárnyfedők - innen a lágybogarak elnevezés. A szárnyfedők különböző színűek: feketésszürke, barnás, piszkossárga, pirosas, az előtor pajzsa általában téglavörös, hasonlóan a potrohhoz, esetleg sárga, kék vagy barna. A lárvák elnyúltak, rövidlábúak, finom bolyhokkal fedettek, mintha testüket bársony borítaná. Külalakjuk a lassan mászó, bársonyos, feketésszürke vagy feketésbarna hernyóra emlékeztet. Nálunk mintegy 75 lágybogárfaj él. Életmód: a nőstények a nyár végén és ősszel a talaj ba rakják petéiket. A kikeit lárvák ragadozók, talaj lakók, ahol lakócsöveket készítenek maguknak, és innen indulnak vadászni. Zsákmányuk a talaj felszínén élő apró rovarok, hernyók, kis csigák. A lárvák télen is aktívak, gyakran másznak a havon, innen ered népis megnevezésük is: "hóférgek". A lárvák a talajban kialakított lakócsövekben bábozódnak a téli hónapokban. A kifejlett bogarak ragadozók, alkalmanként virágporral is táplálkoznak, némely fajok azonban növényevők és "lelegel ik" a kis növénykéket és virágokat. Nyáron sok lágybogarat találunk különböző növények virágain, elsősorban az ernyősvirágzatúakon, vagy láthatjuk őket , amint alacsonyan és nehézkesen repülnek a füves területek fölött, s gyakran üldögélnek a gabonakalászokon is. A bogarakat gyakran látjuk, amint a pázsitfüveken zsákmányukat, a kisebb hernyókat és a levéldarázs-hernyókat vagy a levéltetveket rágják. Az egyik leggyakoribb és legismertebb nálunk él ő faj a közönséges lágybogár (Cantharis fusca), amely 11 - 15 mm hosszú, szárnyfedői szürkésfeketék, vagy a szalma színű feketevégű lágybogár (Rhagonycha fu/va), szárnyfedői végén sötét folttal. Nyár végén mindenütt gyakori az ernyősvirágzatúak virágain.

Feketevégű lágybogár (Rhagonycha tulva)

Közönséges lágybogár (Cantharis fusca)

Jelentőség:

a ragadozó holyvákhoz hasonlóan, amelyekkel közeli rokonságban állnak, a lágybogarak is gyakori és jelentős ragadozók. A növényevő rovarok és fejlődési alakjaik állományainak fontos természetes szabályozó elemei.

Védelem és támogatás: fontos elsősorban a lágybogarak természetes védelme, főleg a megműveletlen talaj, amelyben a lárvák zavartalanul fejlődhetnek . A lágybogarak nagyon érzékenyek a széles spektrumú rovarölő szerekkel szemben. élőhelyei nek

Cantharis obscura lágybogár

299


Tevenyakú fátyolkák

Hasznos

é lő

szervezetek

Raphidioptera

Leirás: törékeny szárnyas rovarok, testalkatuk és felépítésük a fátyolkákra emlékeztet, testhesszuk 8-18 mm. Jellegzetes jegyük a feltünően megnyúlt előtor, amely kissé ferdén felfelé irányul, így mintha a rovaroknak feltűnő , hosszú "nyakuk" lenne. A nagy fej körteformáj ú, rágószájszervet és egy pár fonalas csápot visel. A testet 2 pár fedelesen összerakott hártyás, sűrű, hálószerűen erezett szárny borítja. A nőstények potrohuk végén hosszú, kardszerű tojócsővet viselnek. A tevenyakú fátyolkák lárvája karcsú, jól fejlett rágószerve és erős lábai vannak, színük barnásan foltos. Nálunk mintegy 10 tevenyakúfaj él , a legelterjedtebb a sárgalábú tevenyakú fátyolka (Raphidia flavipes).

A tevenyakú fátyolka lárvája

Életmód: a nőstény hosszú tojóesővével a fák kérgeinek repedéseibe helyezi petéit, a karcsú lapos lárvák a fakéreg pikkelyei alatt tartózkodnak, ahol zsákmányra vadásznak, többnyire farontó rovarokra. A kéreg alatti rejtekhelyén bábozódik, az imágó kikelése előtt azonban a báb a rejtekhelyet aktív módon elhagyja és többnyire a fatörzs napsütötte oldalára mászik. Az imágók ragadozók, a növényekre szállnak és apró rovarok után kutatnak. Jelentőség

és védelem: a ragadozó tevenyakú fátyolkák sohasem tömegesen fordulnak elő és mint minden hasznos élő szervezet, ök is megérdemlik, hogy védjük természetes élőhelyei ket.

300


Hasznos

élő

szervezetek

Recésszárnyúak Neuraptera

Leírás: testük karcsú, pálcikaszerü, felülről fedelesen összerakott átlátszó, feltűnően sűrű hálózattal erezett hártyás szárnyakkal borítva, haszszuk 6-1 Omm, szárnytesztávolságuk kb. 20--30 mm. A kis fejen kidülledt szemek, egy pár hosszú, finom fonalas csáp és rágószerv található. A színük többnyire barnás, foltos vagy világos levélzöld. A lárvák hoszsza kb. 7-1 Omm, testük elnyúlt, amelynek mindkét oldalán kis dudorok, ezeken kemény sertekötegek vannak. A lárvák feje feltűnően lapos és előre álló, hosszú, kampós rágókat visel. A lárvák 3 pár, jól fejlett erős lábon járnak. Szfnük leggyakrabban szürke, barnásan foltos, barnásvörös vagy sárgászöld. Némely faj lárvája a hátán cipeli a kiszívott zsákmány kitinbőrét, ezzel álcázza magát - és egy darabka fehéres madárürülékre emlékeztet. Nálunk közel 100 recésszárnyú rovarfaj él. A leggyakoribb és a legismertebb recésszárnyúak a fátyolkák, amelyeknek feltűnően dülledt, aranyosan csillogó szemük van. A legnagyobb számban előforduló fajuk a közönséges fátyolka (Chrysopa camea) és még további 6-8 hasonló jelentőségű faj. Életmód: a barnafátyolkák (Hemerobiidae) és a zöldfátyolkák (Chrysopidae) is ragadozók. A hosszú fonálszerü nyelekre egyesével vagy csoportosan helyezik el a petéket a növényeken, naponta mintegy 20 petét, egész életük során összesen akár 800 darabot is. A lárvák fehér, selymes szövedékű , kb. 3 cm átmérőjű kokanakban bábozódnak a növényeken. tvente általában 2 nemzedékük fejlődik, a melegebb térségekben akár 3 is. A fák kérge alatt megbújva, de az épületekben is az imágók telelnek át, bizonyos fajok esetében pedig a 2. nemzedék bábjaL

.-. ,.. .;,;-:.,, . .

"'

.

..... ~·-.f../' ··

~.: .t-Y._-~.·

. ...... ,

~.

A fátyolka jellegzetes nyeles petéi

Közönséges fátyolka (Chrysopa camea)

Jelentőség: elsősorban

a barnafátyolkák és a zöldfátyolkák lárvái fontos predátorai a levéltetveknek, a levélbolháknak, a légylárváknak, a kis hernyóknak, a pajzstetveknek, az atkáknak és a takácsatkáknak, de különbözö rovarok petéit is fogyasztják. Egyetlen lárva fejlödése során 200-500 levéltetvet, vagy egy óra alatt 30-50 gyümölcsfa-takácsatkát fogyaszt el. Az aranyszem ű fátyolka (Chrysopa per/a) nagy lárvái akár 1OOO levéltetvet is felfal nak. Ragadozók az imágók is, ezek azonban virágporral és nektárral is táplálkoznak. Védelem és támogatás: mindenekelött természetes élőhelyeiket és táplálékforrásaikat kell óvni. Védelemre szarulnak a tömegesen áttelelö törpefátyolkék és fátyolkák az emberi lakóhelyeken is, ahol összetévesztik öket a kártékony rovarokkal, ezért pusztítják öket. A széles spektrumú rovarölő szerek alkalmazása megtizedeli a törpefátyolkákat és a fátyolkákat.

A fátyolka lárvája

A lárva szájszervének részlete

301


Fülbemászók

Hasznos

élő

szervezetek

Dermaptera

Leírás: a test hosszan elnyúlt, felülröllapított, fényes, sötétbarna, hoszsza 5-25 mm. A fej lapos, előreálló rágószervet és fonalas csápokat visel. A tor hátoldalán egy pár rövid, bőrszerű szárnyfedő van, ezek alatt két hártyás szárny van legyezőszerűen összehajtogatva. A lábak rövidek, erősek. A potroh végén egy pár harapófogó szerű fartoldalék található, ezek a hímeknél erősek és görbültek, a nőstények esetében gyengébbek és majdnem egyenesek. Nálunk 6 fülbemászófaj él. A leggyakoribb a közönséges fülbemászó (Forficu/a auricu/aria).

A levélsodró gubacstetű (Schizoneura ulm1) gubacsából levéltetvet kirágó fülbemászó

Életmód: A nőstények ősszel kis földalatti kamrákat építenek, amelyekben a hímekkel együtt áttelelnek. A kamrákban kora tavasszal 20--80 petét raknak. A kikelő nimfák az imágókra hasonlítanak. A nőstény a petékre és a fiatal nimfákra is vigyáz. A fü lbemászók mindenekelött éjjel aktívak. Fürgén másznak és táplálék után kutatnak. Mindenevök, táplálékuk élő és elpusztult rovarok, levéltetvek, tripszek, lepkepeték, kis hernyók stb. Kis növénykéket is fogyasztanak, rágásukkal károsíthatják a gyümölcsfák virágait és terméseit is. Napközben sötét repedésekben, olykor virágokbanelbújva pihennek. A potrohon található fartoldalékokkal védekeznek, bizonyos fajok pedig ezekkel fogják partnerüket párosodás közben. Jelentőség:

a fülbemászók hasznát illetően megoszlik a szakemberek véleménye. Táplálékuk állati és növényi eredetű is lehet. Előnyben részesítik a rovartáplálékot, elsősorban a levéltetvek fontos ellenségeként tartják számon öket. De károsíthatják a fiatal csírázó növénykéket vagy a gyümölcsfákat, fő leg az őszibarackot is. Védelem és támogatás: a gyümölcsfákon megtarthatjuk a fülbemászókat, ha búvóhelyeket függesztünk ki számukra. Ezek lehetnek fagyapottal megtöltött közönséges virágcserepek, amelyeket aljukkal fölfelé akasztunk a lombok közé. Rövid idő alatt nagyon sok fülbemászó költözik beléjük.

Közönséges fülbemászó (Forficu/a auricularia)

302


Hasznos

élő

Lepkék

szervezetek

Lepidoptera Leírás, jelentőség: mindenki ismeri a nappali és a kis és a nagy termetű éjjeli lepkéket Némely éjjeli lepkefajok, mint például a Cosmia trapezina és az Eupsilia transversa nemcsak a növényeket rágják, hanem alkalmi ragadozók is. Elsősorban az apró lepkék hernyóit fogyasztják, olykor a saját faj uk hernyóit is. A Porphyrinia communimacula bagolylepke hernyója kizárólag a gyümölcsfákon élő pajzstetveket fogyasztja. Sajnos ez a faj nálunk a 20. század során rendkívül ritka lett, így a pajzstetvek kártételének visszaszorításában csekély a jelentősége.

A Cosmia trapezjna hemyója

Cosmia trapezjna

Az Eupsilia transversa hernyója

303


Zengőlegyek

Hasznos

élő

szervezetek

Syrphidae

tkfoltos zengőlégy repülés közben

Zengőlégylárva

a levéltetü-kolóniában

Tavaszi zengőlégy (Scaeva pyrastn)

A tavaszi zengőlégy lárvája a hamvas szilvalevéltetüre (Hyalopterus prum) támad

304

Leírás: többnyire változatos színű , gyakran szőrös legyek. A sárgán csíkozott darazsakra vagy kis poszméhekre, esetleg méhekre emlékeztetnek. Bizonyos fajok egyszínűek , sötétek, fémes fényűek. A darazsaktól, a dongéktól vagy a méhektől eltérően azonban a zengőlegyeknek csak egy pár szárnyuk van, csápjaik rövidek, alig észrevehetőek, nincs szabad mozgó rágószervük és persze fullánkjuk sincs. A zengőlégylárvák jellegzetes lábatlan nyüvek, fejük alig feltűnő . A zengőlegyek ragadozó Járváivalleggyakrabban a levéltetvek kolóniáiban találkozhatunk, ahol kis termetű , tarka színü meztelen csigácskákra emlékeztetnek, felszínükön sok kis dudorraL Nálunk kb. 600 zengőlégyfaj él. A leggyakoribb fajok közé tartozik pl. a halálfejes odúlégy (Myiathropa florea) , amelynek torán a halálfejes lepkén látható "koponyához" hasonló alakzat figyelhető meg. Gyakori az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus), amelynek potroha sárga, sötét csíkokkal és foltokkal. A darazsakhoz hasonló színű zengőlégyfajok száma azonban igen nagy, sokszor csak a szakember képes megkülönböztetni őket. Elég gyakori a nagy termetű bundás pihelégy (Vo/ucel/a bombylans), amely külsejével némiképp egy kis, sötét színű , sűrü bundájú dongóra hasonlít. E faj !árvái némely poszméhés darázsfaj fészkében élnek. Összel a virágokon mindenütt előfordul a közönséges herelégy (Eristalis tenax), amely a házi méhre emlékeztet. Életmód: a zengőlegyeket szinte mindütt megtalálj uk, ahogy a virágokon ülnek vagy éppen örvénylő repülésükkel egyhelyben lebegnek a levegőben , mintha egy láthatatlan száJon függnének. Az imágók virágporral táplálkoznak és nektárt vagy a levéltetvek, illetve más, a kabócák rendjébe tartozó rovarok mézharmatát szívják. Fontos, hogy testük felerősítése céljából az első tavaszi virágokból fogyasszanak, mert ettől függ, hogy képesek lesznek-e elegendő számú petét termelni és rakni. A zengőlégy nősténye összességében 500-1 OOO petét képes lerakni. A különböző zengőlégyfajok növényekben, korhadó anyagokban, elhalt fában, a poszméhek vagy a darazsak fészkében fejlődnek , esetleg ragadozók. A ragadozó lárvák levéltetvekre, levélbolhákra, takácsatkákra, kis bogárJárvákra stb. vadásznak és azokat szívják. Bizonyos zengőlegyek !árvái a levélgubacsokban rejtőző levéltetü-kolóniákat is ki rágják. Zsákmány után kutatva a lárva testének elülső részét orrnányszerüen mindig felemelve mozog, és amikor megleli a zsákmányt, beledöfi rágószerveinek kampós függelékeit, felemeli és kiszívja. A lárva kb. 8--15 nap alatt fejlőd ik ki és ezalatt 400-700 levéltetvet fogyaszt el. Végül a lárva bebábozódik. A cseppszerű báb a növényre tapad , közel a legutolsó rágás helyéhez, de némely faj a földben bábozódik. Az új imágó kb. 1-2 hét múlva bújik elő a bábból. A levéltetű pusztító zengőlegyeknek évente akár 5 nemzedékük is lehet.


Hasznos

élő

Zengőlegyek

szervezetek

folytatás Jelen tőség:

a zengőlegyek ragadozó lárvái hasznosak, a tenyészidő folyamán számos kártékony levéltetűfaj vagy más kabócaféle állományának szabályozásában közreműködnek. Az. imágók számos kultúr- és dísznövény fontos beporzói. A levéltetvek és az általuk termelt mézharmat fontos és pótolhatatlan tápláléka a mi hasznos zengőlegyeinknek is. A zengőlegyek számára fontosak a gazdagon virágzó vadon élő növények, elsősorban az ernyősök és a tátogatófélék családjából. A kifej lett zengőlegyeknek elegendő virágport és nektárt nyújtanak. Ezek a növények mindenütt bőségesen megtalálhatók a mezsgyéken, a kis ligetek környékén, az utak mentén, a megműveletlen ugarokon stb. Ha a levéltetvek ellen mindenképpen vegyszereket kell alkalmazni, akkor ajánlatos nem széles spektrumú rovarölő szereket, hanem a levéltetvekre specifikus készítményeket bevetni.

Az emyösök virágait a zengőlegyek sűrűn felkeresik - közönséges zengőlégy (Syrphus ribesi)

A Syrphus vitripennis lárvája a hamvas szilvalevéltetú kolóniájaban

l Zengőlégy -

Zengőlégy

peterakás közben

lárva áldozatával

305


Rablólegyek

Hasznos

élő

szervezetek

Asilidae

Leírás: karcsú, feltünöen szörös legyek, testük hosszan elnyúló, potrohuk hegyes végű . A fejen nagy félgömb alakú szemek ülnek és erős szúró-szívó szájszerv mered előre. A hártyás szárnyak nyugalmi helyzetben a potroh fölött vannak összerakva. A rablólegyeknek feltünően erős, szőrös ragadólábaik vannak.

Zengőlegyet

szlvó rablólégy

Életmód: a lárvák a talajban, a homokban, a fatönkökben, a korhadó avarban rejtözködve élnek. Ragadozók, esetleg korhadó maradványokkal táplálkoznak. Az imágók általában a napsütötte fatörzseken ülnek, egyes fajok szívesen ülnek a földön is. Ott lesnek a zsákmányukra, amelyet heves támadással ragadnak meg, beledöfik erős szívókájukat és hosszan szfvják. Bizonyos nagy rablólegyek gond nélkül képesek a kemény bogarakat is felszúrni, nem tudnak ellenállni nekik a ragadozó szitakötök vagy a bűzlő , sőt égető védőváladékokat termelő rovarok sem. Valószínű , hogy a felszúrt zsákmányba mérgező nyálat is bejuttatnak. A rablólegyek táplálékát különböző rovarok, legyek, lepkék, méhek stb. alkotják. A rablólegyek nagyon elővigyázatosak és amint megzavarják öket, villámgyorsan eltünnek, mielőtt még a közelükbe jutnánk. Védelem és támogatás: csak a rablólegyek természetes élőhelyeit érdemes védeni. Ezt segíti a kémiai növényvédő szerek megfontolt és józan alkalmazása is.

306


Hasznos

élő

szervezetek

Ragadozó gubacsszúnyogok Cecidomyiidae

Leírás: törékeny, kis szúnyogokhoz hasonló apró rovarok, hosszú, vékony lábakkal és jól kivehető sokszelvényű csápokkaL Testhesszuk kb. 2-2,5 mm. A lárvák lábatlanok, fejük jellegtelen, többnyire élénksárga vagy narancsszínűek, a zengőlegyek kis lárváihoz hasonlók. Életmód: a legtöbb gubacsszúnyogfaj lárvái növényeken fejlődnek, amelyeken gyakran különböző képződményeket, gubacsokat hoznak létre. Bizonyos gubacsszúnyogfajok lárvái azonban élősködnek vagy levéltetveket, levélbolhákat, takácsatkákat fogyasztanak. A nőstény a levéltetvek vagy a takácsatkák kolóniájába akár 60 petét is rakhat. Belőlük ragadozó lárvák kelnek ki, amelyek megtámadják, megbénítják és kiszívják zsákmányukat. Fejlődésük kb. 1G-14 napig tart. Ezt követően a talajban bábozódnak, ahol áttelel nek. Egy évben akár több nemzedékük is lehet.

A. aphidimyza ragadozó gubacsszúnyog nősténye

Jelentőség

és támogatás: a ragadozó gubacsszúnyogok a fontos természetes bioreguláterek közé tartoznak, amelyek főleg a levéltetvek rendkívüli túlszaporodásának megfékezéséhez járulnak hozzá jelentősen. Nálunk a legelterjedtebb ragadozó gubacsszúnyogfaj az Aphidoletes aphidimyza, amelynek narancssárga lárváit gyakran felfedezhetjük a különböző levéltetűfajok kolóniáiban. A lárva fejlődése során több mint 60 levéltetvet fogyaszt el. Ezt a fajt mesterségesen tenyésztik és mint a levéltetvek elleni növényvédelem eszközét helyezik ki az üvegházakba. (lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezeteV.

A. aphidimyza ragadozó gubacsszúnyog himje

Az /lphidoletes aphidimyza lárvája

307


Fürkészlegyek

Hasznos

élő

szervezetek

Tachynidae

Leírás: termetes, gyorsan repülő, ritkás szőrű legyek, megjelenésük jobbára a karcsú húslegyekre emlékeztet, potrohuk feltünően hegyes vég ü, oldalra kiálló hosszú sertékkel. A lárvák jellegzetesen henger alakú lábatlan nyüvek, fejkapszula nélkül, testük szelvényezettsége alig észrevehető. Európában mintegy 500 fürkészlégyfaj él.

A Nowickia ferox fürkészlégy

Életmód: a kifejlett legyek édes nedvekkel, nektárral, a levéltetvek mézharmatával táplálkoznak, a virágokon és a rothadó édes gyümölcsön is tömegesen előfordulnak. A lárvák élősködők és különböző gazdaállatok, mint a bogárlárvák és -imágók, a szöcskék és a sáskák, a poloskák, más legyek lárvái, de leggyakrabban a lepkehernyók és a levéldarázshernyók belsejében fejlődnek. A fürkészlegyek nőstényei a petéket, illetve a már kikeit !árvákat vagy közvetlenül a gazdaállat testébe rakják, vagy ráragasztják a petéket a gazdaállat testfalára, amelyen a kikelő lárvák átrágják magukat. Más fajok a gazdaállat közelébe, a növényzetre rakják petéiket, és amikor a gazdaállat a növényi táplálékkal együtt a petéket is elfogyasztja, azokból a lárvák a testében bújnak elő. A lárvák parazita életük során a légköri oxigént a gazdaállat testfalának nyílásain át lélegzik be, vagy belül rákapcsolódnak a gazdaállat tracheájára és a légzőrendszerén át lélegzenek. A parazita fürkészlegyekkel fertőzött hernyókat éppen a testfalukon található, a fürkészlégylárvák által kialakított sötét légnyílások alapján ismerhetjük fel. A fürkészlegyek többsége a gazdaállat testén kívül, a talajban bábozódik, de bizonyos fajok a gazdaállat belsejében, a bábjában bábozódnak. A hernyókan egy vagy több fürkészlégylárva is élősködhet. A gazdaállat úgy próbál meg védekezni a támadás ellen, hogy a fürkészlégylárvákat hártyás tokba csomagolja. Jelentőség: a fürkészlegyek gyakran meghatározó módon közremüködnek a túlszaporodott rovarkártevök, pl. a kis téli araszoló, a gyapjaslepkék stb. elpusztításában. Védelem és támogatás: a leghatékonyabb a fürkészlegyek és a gazdaállatok természetes élőhelyeinek a védelme, mint pl. a vegyszerekkel nem kezelt gyümölcsfák stb. A fürkészlegyek nagyon érzékenyek a rovarölő szerekre.

A gamma bagolylepke hernyójának bábburka és maradéka a fürkészlegyek bábjaival

308


Hasznos

élő

szervezetek

Redösszárnyú darazsak Vespidae

Leírás: a darazsakat sajátos testalkatuk és tarka, többnyire feketéssárga darázsmintázatuk teszi jellegzetessé. A fején két ízelt, megtört csápot és erős rágószervet visel. A toron 2 pár hártyás szárny található, amelyek nyugalmi helyzetben hosszanti irányban vannak összeráncolva. Jellegzetes a "darázsderék" is - az első potrohszelvények által kialakított nyél. A lárvák lábatlanok, és cellulózszerü anyagból készült sejtek alkotta fészkekben bújnak meg. Nálunk a leggyakoribb faj a kecskedarázs (Vespa vulgaris), amely sokemeletes fészket épít a föld alatt, az erdei darázs (Dolichovespula silvestris), amelynek fészke kevéssel a föld felszíne alatt található, de az épületek gerendázatán is, vagy a feltünően karcsú francia darázs (Po/istes gallicus), amelynek fészkei nélkülözik a külső sima burkot, egyfajta gombolyag ra emlékeztetnek, amely lépből (sonkolyból) van összeragasztva és vékony nyéllel rögzülnek az alaphoz. Életmód: a darazsak társulásokban élnek. A cellulózból készült fészkek csak egy évig szolgálnak, a darazsak a következő évben már nem települnek oda. A fészekben a királynő gondoskodik a szaporodásróL A kolónia legtöbb egyede ivaréretlen nőstény- dolgozó, amely fészket épít, az oda hordott táplálékkal eteti a királynőt és a !árvákat. A nektár és a különböző édes nedvek gyüjtögetése mellett a dolgozók főleg legyekre és kisebb hernyókra vadásznak, amelyeket fullánkjukkal megbénftanak, rágóikkal apró darabokra tépik őket és így szállítják táplálék gyanánt a fészekbe. A nyár végén a kolóniákban hímek is előfordulnak. A megtermékenyített nőstények áttelelnek és tavasszal új kolóniát alapítanak. A megmaradt dolgozók és az idős királynő a tél folyamán elpusztulnak. Bizonyos darázsfajok magánosan élnek és sohasem építenek népes társulással betelepült fészket. Az útonállódarazsak (Pompilidae) pókokra vadásznak, amelyeket megbénítanak. Élő konzervekként ássák el őket a földbe és rájuk helyezik petéjüket, amelyből kikel a lárva és elfogyasztja az elkábított zsákmányt. A kaparódarazsak (Sphegidae) elkábítják és a földbe húzzák be a hernyókat vagy egyéb rovarok lárváit, bogarakat és pókokat is.

Francia darázs (Polistes gallicus)

Az útonállódarazsak petéiket a megbénftott zsákmányukba rakják, amelyet betemetnek

Jelentőség:

a darazsak sok kártékony vagy kellemetlen rovart, főleg legyet képesek elpusztftatni. De egyúttal kárt okozhatnak az édes, érő gyümölcsben is. Ha nem szaporodnak el túlságosan és nem okoznak nagy kárt, mint hasznos predáterokat tolerál ni kellene őket.

Kaparó darázs megbénított hernyóval

309


Hangyafélék

Hasznos

élő

szervezetek

Formicidae

Leírás: apró szárnyatlan vagy csak időlegesen szárnyas rovarok, feltűnően nagy fejjel, karcsú torral és bütyökkel elválasztott potrohhaL A sokízű csápok a fejen derékszögben megtörtek. Bizonyos fajoknak jól fejlett fullánkjuk van és fájdalmasan szúrnak vele. A lárvák lábatlanok, fehérek, a fészkekben rejtőzködnek. Közép-Európában kb. 200 hangyafaj él.

Tetramarium eaespitum

Borostyánsárga hangya (Lasius flavus)

Életmód: a hangyák társas rovarok és kolóniákban élnek, amelyek földalatti, földfeletti és vegyes fészkekben (bolyokban) egyaránt megtelepednek. A hangyaállamban különböző kasztok alakultak ki. A királynő ivarérett nőstény, amely petéket rak és gondoskodik az utódok létrehozásáról, a dolgozók ivaréretlen nőstények , amelyek a kolónia legnépesebb csoportját alkotják és különböző feladatokat végeznek, amelyek a fészek építésével és karbantartásával, az etetéssei és az utódgondozással, a királynő táplálásával, a védelemmel és hasonlókkal kapcsolatosak. A hímek a fiatal megtermékenyítellen szárnyas nőstényekkel csak időszakonként jelennek meg a kolóniában. Szárnyasak és elkorcsosul! szájszerveik vannak. Csak rövid ideig élnek és a kirajzást követő nászrepülés és a nőstényekkel történő párosodás után hamarosan elpusztulnak. A hangyák tápláléka igen változatos. Bizonyos fajok ragadozók, más élő rovarokra vadásznak vagy elpusztult rovarokat gyüjtenek, esetleg nagyobb elpusztult állatokat is feldarabolnak. Más fajok a növényi táplálékot, pl. a magvakat részesítik előnyben. Valamennyi faj kedveli az édes cukros anyagokat, ezért keresik fel a levéltetvek, a levélbolhák vagy a kósza pajzstetvek kolóniáit és nyalogatják cukros ürülékeiket, a mézharmatot vagy ellepik az érett gyümölcsöt. Gyakran szélhurcolják a növényeken a levéltetveket és kolóniáikat megvédik ellenségeiktől. Bizonyos hangyafajok a levéltetü-kolóniák köré agyagból védősáncot építenek. Jelentőség

és védelem: a ragadozó hangyafajok képesek nagy mennyiségü kártékony rovart elpusztítani és ezért hasznosak. úgy becsülik, hogy az erdei vöröshangya (Formica ruta) nagy kolóniája naponta kb. 1OOOO különböző állategyedet, főleg rovart fogdos össze. Ezért az erdei vöröshangya és más rokon fajok bolyait törvény védi. Más fajok, pl. az igen népes fekete fahangya (Lasius niger}, agyagos dombos bolyokat épít és a levéltetveket terjeszti. Némely gyümölcskertekben a fekete fahangya igen nagy számban él és éppenséggel a kártékony rovarok számának igen jelentős szabályozói közé tartozik. A gyepi hangya (Tetramorium eaespitum j tészke a fúben

310


Hasznos

élő

szervezetek

Szöcskék és egyéb egyenesszárnyú rovarok Tettigonoidea, Grylloidea

Leírás, jelentőség: A nálunk élő egyenesszárnyú rovarok, mint a sokak által jól ismert szöcskék, sáskák, tücskök és lótücskök többnyire ragadozók. Ez alól csak néhány faj, pl. a nyerges szöcske (Ephippigera ephipigger), a zöld repülöszöcske (Phaneroptera falcata) vagy a fenyőrágó szöcske (Barbitistes constrictus) számít kivételnek. A szöcskéknek, a hasonló növényevő sáskáktól és tücsköktől eltéröen, hosszú vékony csápjaik vannak, amelyek gyakran még a testhosszukat is meghaladják. Kimondott ragadozónak számít legnagyobb szöcskénk, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo), amely a száraz, füves élőhelyeket kedveli. A tücskök és a lótücskök mindenevök.

Szöcske

A ritka ragadozó filrészlábú szöcske (Saga pedo)

311


Élősködő hártyásszárnyúak {fürkészdarazsak)

Hasznos

élő

szervezetek

lchneumonidae, Encyrtidae, Trichogrammatidae, Braconidae, Pteromalidae, Aphidiidae, Aphelinidae

Az Ophion obscurus sarlósfürkész

Az Apanteles rubicrus gyilkosfürkész lárvái elhagyják a hernyó tetemét

A virágzó növények virágport és nektárt klnálnak, ami a fürkészdarazsak és a gyilkos fürkészek tömeges előfordu lásának a feltétele

312

Leírás: testalkatukkal apró darazsakra emlékeztetnek, a fej és a tor határozottan elkülönül, a potrohot nyél választja el a tortóL A test hossza 0,5--30 mm között lehet. Fejükön sok ízzel tagolt fonálszerü, gyakran ívelt vagy spirálisan csavarodott csápok, nagy szemek és rágó szájszervek találhatók. A toron 2 pár hártyás, ritkás erezetü szárnyat és 3 pár erős lábat viselnek. A nőstények tojócsöve vagy el van rejtve, vagy jólláthatóan kiáll a potroh végén. Színük többnyire sötét és fényes, némely faj tarkán sárgásfekete csíkozású, okkersárga vagy más színű . Jellegzetes a mozgásuk: rángatózva mozognak ide-oda, miközben csápjaikat a felszínt fürkészve-tapogatva rezegtetik. Időnként gyorsan átrepülnek az egyik helyről a másikra. Az élősködő hártyásszárnyúak lárváinak egész sor különböző morfológiai típusa ismert, amelyek lábatlanok, kissé a nyüvekre emlékeztetnek és különböző rovargazdaállatok belsejében fejlődnek. Európában több mint 1OOOO faj uk él. Életmód: az élősködő hártyásszárnyúak kizárólag élősködő életmódot folytatnak. Némely fajok rovarok vagy más ízeltlábúak petéin, mások nimfákon, lárvákon vagy bábokon, sőt imágókan is élősködnek. A petéket tojócsövükkel közvetlenül a gazdaállat belsejébe vagy a testére, esetleg a közvetlen közelébe helyezik. Ez utóbbi esetben a lárvák aktívan behatolnak a gazdaállat testébe. Bizonyos fajok csak egy adott gazdaállatfaj valamely fejlődési alakjára szakosodtak, mások a gazdaállatok széles körén élősködnek, ezekbe egyesével vagy csoportosan helyezik el petéiket. Elmondható, hogy lényegében nem ismeretes olyan rovarfaj vagy valamilyen fejlődési alakja, amelynek ne lenne élősködője a hártyásszárnyúak rendjéből. Ez magukra az élősködő hártyásszárnyúakra is vonatkozik, amelyekben különböző hiperparaziták fejlődhetnek. Még az apró, rejtőzködő , a levélparenchimába apró járatokat rágó aknázó légylárváknak vagy a fában mélyen megbúvó nagy farontó rovarok, mint a eineérek vagy a fadarazsak lárváinak sem sikerül elkerülniük az élősködőket Az élősködők tojócsövükkel majdnem mindenhova képesek behatolni. Megkülönböztetünk lepkepete-, hernyó- vagy bábélősködőket, a Ievéidarázs-hernyék, levéltetvek, gubacsszúnyogok, aknázólegyek, de egyéb rovarok, pókok és más ízellábúak élősködőit is. Egyes fajoknál ismert az ún. poliembrionia, amikor a gazdaállatban elhelyezett egyetlen petéből akár több száz vagy ezer önálló lárva fejlődik, amelyek elpusztítják gazdaállatukat Az élősködő így igen gyorsan képes elszaporodni. A lárvák felélik a peték vagy a gazdaállat testszöveteinek a tartalmát Egyesek az elpusztított gazdaállat testében bábozódnak mások elhagyják a tetemet és annak közvetlen közelében bábozódnak. Az imágók virágporral, nektárral, a levéltetvek, a kószapajzstetvek vagy a levélbolhák mézharmatával táplálkoznak, ezért gyakran előfordulnak főleg az ernyősvirágúak virágain. Bizonyos fajok azonban más rovarok testnedveit fogyasztják.


Hasznos

élő

szervezetek

Élősködő hártyásszárnyúak (fürkészdarazsak) folytatás

Jelentőség:

az élősködő hártyásszárnyúak különbözö rendszertani csoportjainak óriási mennyiségéböl például a petefémfürkész (Trichogrammatidae) család képviselői említhetők , amelyek a lepkepetéken élösködnek. A gyilkosfürkészek (Braconidae) családjába tartozó Apanteles nem képviselői petéiket a lepkehernyókba rakják, amelyeket belülről elfogyasztanak és ezáltal elpusztítanak. Az Ophion nem fürkészdarazsai az éjjeli lepkék hernyóin élösködnek. A levéltetvészö fürkészek (Aphidiidae) a levéltetveken élösködnek, a parazilált léveltetvek gyakran láthatók a növényekre tapadva mozdulatlan, felfúvódott, szalmasárga múmiák alakjában. Hogy milyen mértékben fertőzik az élösködök a gazdaállatokat, az eltérő lehet, és függ az élősködő populációsűrűségétől és az élősködés körülményeitől. A fertözés aránya olykor igen jelentős , 8D-90 % körüli, így egyik-másik hártyásszárnyú élősködő! hasznosítják a biológiai vagy az integrált növényvédelem programjaiban, ahol sikeresen helyettesítik a vegyi rovarölő szereket. Ezért néhány fajukat laboratóriumokban mesterségesen tömegszaporítják és felhasználják öket az üvegházakban pl. a levéltetvek vagy atripszek elleni biológiai védelemben, vagy szabadföldi körülmények között a kártékony lepkék, pl. a sodró molyok, a fényiloncák, a szövölepkék és bagolylepkék petéinek elpusztítására.

A Virchichneumon monostagon lepkehernyót parazilál

Védelem és támogatás: a hártyásszárnyú élősködök többsége nagyon érzékeny a kémiai növényvédelmi készítményekre. Fontos e rendkívül hasznos és gazdaságilag jelentős állatok természetes élőhelyeinek a védelme is.

A Oolichomitus carbonarius fürkészdarázs a lepkehernyókon és a eineérek lárváin élős­ ködik

313


Alevéltetvek hártyásszárnyú élősködői -

Levéltetvésző fürkészek, tetűrontó fémfürkészek

(Aphidiidae, Aphe/inidae)

Leírás: az imágók apró, többnyire sötét színű és csak néhány mm nagyságú hártyásszárnyúak, amelyek tulajdonképpen aprócska fürkészdarazsak.

Egy levéltetvészó fürkész elhelyezi petéit a levéltetübe

Az. Aphidius nem képviselője a mumifikálódott levéltetüben fejlődik

Életmód: a nőstény fiatal fejlődési stádiumú levéltetvekbe rakja petéit A lárvák a gazdaállat testének anyagaival táplálkoznak. Az utolsó lárvastádium elpusztítja a levéltetűt, majd a belsejében beszövi magát és az alaphoz tapasztja a tetemet. A lárva a levéltetűben kialakított szövedékben bábozódik. A fertőzött levéltetveknek, testükben a bebábozódott levéltetvésző_!ürkésszel jellegzetesen felfúvódott külsejük van, többnyire sárgásak vagy világos barnák, kivételesen feketék. A levéltetű-kolóniá­ ban ezek a levéltetvek jól megkülönböztethetőek. A kifejlett fürkész a fertőzött levéltetűt a test hátoldalán kialakított kerek röpnynáson át hagyja el. A nyílás pereme szabályosan sima és gyakran a kis fedöje is épen marad. A levéltetvészó fürkész fejlődése kb. 2 hétig tart. A nőstény a fürkész fajától és a környezeti feltételektől függően több tucat vagy több száz petét rak. Az élősködővel fertőzött levéltetű rendszerint nem szaporodik, mert a parazita még kifejlődése előtt elpusztítja. Ritkábban a fertőzött levéltetű eléri a kifejlett állapotot és néhány nimfát rak. A levéltetvészö fürkészek különböző levéltetű csoportokra specializálódtak, de többnyire egy levéltetvészó fürkészfaj több levéltetű fajon is élősködik. A levéltetvekben rejtőző levéltetvésző fürkészlárvákon is számos hártyásszárnyú- ún. hi perparazita- élősködhet. Ilyenkor a levéltetűmúmiák hátoldalán kialakított röpnyílások pereme jellegzetesen szabálytalan. Jelentőség:

Élősködővel fertőzött vértetü

A szövőlepke petéiben élősködő Trichogramma nem be tartozó petefémfürkész

314

a levéltetvésző fürkészek a természetes ellenségek rendszerének részeként közreműködnek a károsító levéltetvek természetes szabályozásában. A mi természeti viszonyaink között azonban csak a nagyobb levéltetűkolóniák kialakulása és az ezt követő kártétel után szaporodnak fel számottevő mértékben. A legjelentősebb levéltetvésző fürkészfajok közül az Ephedrus p/agiator, az E. persicae és a Praon volucre említhető. Nálunk kb. 20 levéltetvésző fürkészfaj él. Az Aphelinus maii (Aphelinidae) tetűrontó fémtürkészt a vértetű elleni biológiai védekezés céljából hozták be és sikeresen meghonosodott. Védelem: az egyes levéltetvészó fürkészfajok általában bizonyos levéltetűfajok együttesén élősködnek, ezért az agrárökoszisztémákon kívül a szabad természetben is előfordulnak. Az agrárökoszisztémák és a természetes ökoszisztémák biológiai sokfélesége ezért segíti a levéltetvésző fürkészek elterjedését. Az esetleges kémiai peszticides beavatkozással szemben a levéltetvésző fürkészeknek az a fejlődés i alakja a legellenállóbb, amely a mumifikálódott levéltetvekben elhelyezkedő , szövedékbe ágyazott bábban tartózkodik.


Hasznos

élő

szervezetek

A rovarpeték hártyásszárnyú

élősködői

Trichogrammatidae Leírás: a parazitoid Trichogrammatidae család képvise l ő i a legkisebb ismert rovarok. Az imágók hossza 0,3-0,9 mm között változik. Aszárnyak fesztávolsága nem haladja meg az 1 mm-t sem. Az imágóknak 2 pár jól fejlett szárnyuk van. A fertőzött peték néhány nappal az imágók kikelése előtt megfeketednek, így többnyire jól megkülönböztethetök a lepkék és egyéb gazdaállatok világos színü, nem fertőzött petéitőL

Életmód: a Trichogramma nem képviselői a lepkék, bogarak, a kétszárnyú, a recésszárnyú és egyéb rovarrendek petéibe rakják saját petéiket. Annak ellenére, hogy a legtöbb faj számos gazdaállaton képes él ősködni és kifejlődni, az egyes fajok és biotipusok általában hajlamosak a gazdaállatok egy szük csoportját előnyben részesíteni. [gy ismeretesek olyan parazitoidtörzsek, amelyek elsősorban a sodrómolyok, a fényiloncák, a bagolylepkék stb. petéin élősködnek .

A Trichogramma nembe tartozó egyik kis fürkészdarázs faj testhossza kb. 0,6 mm

Jelentőség:

a természetes ökoszisztémákban ez a parazitoid csoport bizonyos lepkefajok petéinek akár több mint 90 %-át is képes megfertözni. A kíméletesebben, ökológiai módszerekkel kezelt szőlé­ szetekben is leírtak olyan helyzeteket, amikor a Trichogramma a tarka szőlömoly (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) első nemzedékének petéit több mint 90 %-ban megfertőzte . Bizonyos fajokat, pl. a Trichogramma evanescens-~ a T. brassicae-t és T. pintai-t mesterségesen tenyésztik és a biológiai növényvédelemben alkalmazzák a kártevő lepkék ellen. Védelem: a Trichogramma nem élősködői rendkívül érzékenyek a nemszelektív peszticidekkel szemben. A rovar- és a gombaölő szerek nagy többsége, valamint bizonyos herbicidek elpusztítják az imágókat A leginkább ellenállók a bábok, esetleg a gazdaállatban levő peték és lárvák, amelyek a gazdaállat petéjének belsejében védve vannak a peszticidek közvetlen hatása ellen. E paraziták védelme érdekében nagyon fontos, hogy a gyümölcsösökben és a szőlőkben kiiktassák a nemszelektív peszticidek alkalmazását és ezekben az agrárökoszisztémákban fajgazdag vegetációjú zöld területeket alakítsanak ki, amelyek a Trichagramma imágóknak a szükséges nektárt biztosítják.

Trichogramma petefémfürkész parazilálás közben ·

Peteből kikelő

Trichogramma

A kikelő nőstényre váró hfrnek

315


Ragadozó poloskák

Hasznos

élő

szervezetek

Anthocoridae, Nabidae, Miridae, Pentatomidae

Leírás: különböző nagyságú és színü rovarok, testük többnyire feltünően lapos, amelyet felülrőllaposan összehajtott félszárnyfedők borítanak. Ezek kissé a bogarak szárnyfedőire emlékeztetnek, amelyektől abban különböznek, hogy csak alapi részük bőrszerű , míg a végeik hártyásak. A félszárnyfedők alatt 2 pár átlátszó hártyás szárny bújik meg. A fej jól látható kidülledt szempárt, elálló sokszelvényü csápokat és egy erős, ízelt szívókává átalakult szájszervet visel. A fiatal fejlődési alakok, animfák hasonlítanak az imágókra, de szárnyak helyett csak lebenyes szárnykezdeményeik vannak. Európában mintegy 800 fajuk él. Életmód: a polcskák minden biotópban megtalálhatók és életmódjuk igen sokrétű. Számos faj növényi szöveteket szívogat és ezért kártékony. Más fajok ragadozók. Tájainkon kb. 50 ragadozó faj él. A polcskák imágók vagy peték alakjában telelnek át. A petékből kis nimfák kelnek ki, amelyek lehetnek ragadozók is, fejlődésük általában kb. 3 hétig tart. Némely fajn_gk évente csak 1, másoknak 2-3 nemzedéke is van. A ragadozó tüskés elmerespoloska

Jelentőség:

a ragadozó poloskák jelentősen közremüködnek a különés atkák állományának csökkentésében. A virágpolcskák (Anthocoridae) apró, csak néhány mm nagyságú, fényes, foltosan színezett rovarok, amelyek különböző apró ízeltlábúakat, pl. levéltetveket, tripszeket, atkákat és takácsatkákat szívogatnak. Tömegesen fordulnak elő az agrárökoszisztémákban is. Az Orius nem egyes fajait a tripszek elleni biológiai védelemben alkalmazzák az üvegházakban. A tolvajpolcskák (Nabidae) kb. 1Omm nagyságú, többnyire fahéjbarna rovarok, feltűnő, ívelten elálló szívókájuk és ,.tolvajló" fogólábbá alakult erősebb első lábpáruk van. Testalkatuk és testtartásuk kissé egy apró imádkozó sáskára emlékeztet. Levéltetveket és különböző rovarJárvákat szívogatnak. A tolvajpoloska nimfája naponta 15-20 levéltetvet fogyaszt el. Amezei polcskák (Miridae) feltünően finom, törékeny, gyakran pálcikaszerüen elnyúlt kis rovarok. A ragadozó fajok levéltetveket és atkákat szívogatnak. A címeres poloskák (Pentatomidae) termetes, erősen páncélozott rovarok, külsejükkel inkább a bogarakra emlékeztetnek. A nagy címeres poloskafajok megszú~ák és kiszívják a nagy légylárvákat, a hernyókat, de az erősen páncélozott bogarakra, pl. a burgonyabogarakra is rátámadnak, amelyeket erős szívókájukkal közvetlenül a szárnyfedők közölt döfnek meg. böző rovarkártevők

Virágpoloska (Orius laevigatus) szívogatja zsákmányát

Az Orius virágpoloska lárvája

316


Hasznos

élő

szervezetek

Ragadozó poloskák folytatás

Védelem és támogatás: akárcsak más hasznos predátoroknál, a védelem ebben az esetben is mindenekelőtt e hasznos élő szervezetek természetes élőhelyeinek a megtartását jelenti. Ezek pl. a természetes mezsgyék, megműveletlen parlagas területek, kis ligetek és egyéb zöld területek a tájban. A virágpolcskák tömegesen áttelelnek a gyümölcsösökben és tavasszal már rügyfakadás előtt aktívak. Ebben az idő­ szakban az áttelelő kártevők vagy a bimbólikasztó bogarak ellen meggondolatlanul végrehajtott lemosó permetezés megtizedelheti az állományukat

Orius insidiosus ragadozó virágpoloska

A nagy tolvajpoloska (Himacerus = Nabis apterus) egy fehérlepke hernyójával

Az Aptus myrmicoides tolvajpoloska levéltetvekkel és más rovarokkaltáplálkozik

317


Ragadozó atkák

Hasznos

élő

szervezetek

Phytoseiidae, Tydeidae, Anystidae

A Typhlodromus pyri ragadozó atka

A Typh/odromus pyri kihelyezésa

Amblyseius cucumeris Ragadozó atka

318

Leírás: az imágók apró, lapos, szárnyatlan ízeltlábúak 4 pár jóllátható lábbal és rövid, szabad szemmel szinte észrevehetetlen szájszervekkel és csáprágókkaL A fej, a tor és a potroh egyetlen szelvényezetlen egészszé olvad össze. A színük többnyire börfehér, de az elfogyasztott táplálék tartalmától függöen sárgászölddé, esetleg rózsaszínűvé vagy pirossá változhat. A még ki nem fejlett alakok az imágókra hasonlítanak, de mindig kisebbek. A lárváknak csak 3 pár, a nimfáknak 4 pár járólábuk és kevesebb testsertéjük van, az ivarnyílás még nem differenciálódott. A növényeken az atkák számos rendszertani csoportjával találkozhatunk, ezek pontos és megbízható azonosítását csak szakember tudja elvégezni a laboratóriumban. A gyümölcsfákon és a szölön leggyakrabban a Phytoseiidae, Tydeidae és az Anystidae család ragadozó képviselőivel találkozhatunk. Az Anystidae fajok viszonylag nagytestű , narancsvörös színű, hosszú, szörös lábú atkák. Külalakjukkal apró pókocskákra emlékeztetnek. Gyors kacskaringós futásukkal kutatnak a leveleken a zsákmány után és nagyobb egyedekre is rátámadnak, mint a nagy szárnyas levéltetvek vagy a recéskabócák. A Tydeidae fajok kicsi, halványsárga atkák, hosszan elnyúlt hengeres testük hátoldalán eltérő színű, hosszanti vonalas rajzolattaL Tóbbnyire a levelek fonákán tartózkodnak. A Phytoseiidae fajok általában halvány színű apró, körtealakú, felülről rákszerűen lapos testű atkák, erős, sugarasan oldalra álló lábakkal. Gyakran találjuk öket a levelek fonákán, ahogy mozdulatlanul ülnek, főleg az erősebb levélerek hónaljában. Ha megzavarják öket, gyors Másra képesek, és ezzel első pillantásra feltűnöen különböznek más atkáktól, pl. a takácsatkáktóL Életmód: az atkák az ízeltlábúak rendkívül népes és változatos csoportját alkotják és a Földön szinte valamennyi vízi és szárazföldi ökoszisztémában megtalálhatók. Ezzel összefügg szerteágazó életmódjuk is. Főleg a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkafajok számítanak a kártékony növényevő atkák legfontosabb biológiai szabályozóinak (bioregulátorainak), ezért a további megjegyzések is mindenekelött erre a csoportra vonatkoznak. A megtermékenyített nőstények jobbára tömegesen telelnek át az idősebb ágak vagy törzsek kérgének hasadékaiban. A tavasz beköszöntével fokozatosan előmásznak téli rejtekhelyükről és erőteljesen kutatnak táplálék, főleg apró atkák vagy kis rovarok, pl. tripszlárvák után. Virágport vagy gombamicéliumot is fogyasztanak. Néhány hétig tartó regeneráló táplálkozás után egyesével nagy ovális, tejszínű petéket raknak. Ezekből először az új nemzedék hímei, késöbb nősté­ nyei kelnek ki. Nálunk ezeknek az atkáknak évente 2-J nemzedékük van. A természetben főleg a szél szállítja öket növényről növényre. A rövid nappalak beköszöntével a nőstények őszre leállnak a peterakással és áttelelés céljából téli rejtekhelyükre költöznek. A hímek a tél beálltával elpusztulnak.


Hasznos

élő

szervezetek

Ragadozó atkák folytatás

Jelentőség:

A Phytoseiidae fajok a különböző káros növényevő atkák, a takácsatkák és a gubacsatkák rendkívül jelentős biológiai szabályozói. Ismeretes, hogy a szélesspektrumú kémiai növényvédőszerek, pl. szintetikus pyrethroidokat tartalmazó rovarölő vagy bizonyos gombaölő szerek alkalmazásának hatására ezeknek a hasznos ragadozóknak az állománya megtizedelődött és a gyümölcsösökben vagy a szőlőben hirtelen elszaporodott a gyümölcsfa-takácsatkák, a komlótakácsatkák vagy a gubacsatkák által okozott levélszőrösödés. Nálunk a gyümölcsfákon eddig több mint 20, a szőlőn kb. 1Oilyen atkafajt mutattak ki, közülük a legnagyobb számban a következő fajok fordulnak elő rendszeresen: Amblyseius finlandicus, Kampimodromus aberrans, Typh/odromus pyri és számos egyéb faj. Tóbbnyire nagyon érzékenyek a peszticidekkel szemben. A gyümölcsösökben és a szőlőben rendkívül jelentős a Typhlodromus pyri ragadozó atka. Alkalmazkodott néhány rovarölő szerhez és jelenleg az egyetlen olyan fajunk, amelyet sikerrel alkalmaznak a takácsatkák és a gubacsatkák elleni biológiai védekezés programjaiban az intenzíven művelt gyümölcsösökben és szőlőkben. főleg

Takácsatkát fogyasztó A. caJifomicus

Védelem és támogatás: azért, hogy a ragadozó atkák fennmaradjanak a gyümölcsösökben és a szőlőkben , megfelelő növényvédő szereket kell alkalmazni. Legalkalmasabbak a Bacillus thuringiensist tartalmazó biológiai rovarölő szerek (Biobit, Foray, Dipel) vagy némely szelektív kémiai készítmény. A gyümölcsösökben és a szőlőkben kiirtott hasznos atkák mesterséges kihelyezéssel könnyen pótolhatók. Tómeges előállításuk­ kal és kihelyezésükkel Csehországban a jó nevű, brnoi székhelyű Biocont Laboratory Kft. foglalkozik, amely a megfelelő kémiai készítmények kiválasztásához is szaktanácsot ad. A Phytoseiidae család ragadozó atkafajai számára póitáplálékként szelgálhatnak a szölö gyöngyszöreinek a váladékai is

319


Pókok

Hasznos

élő

szervezetek

Araneidae, Linyphiidae, Theridiidae, Agelenidae, Lycosidae, Salticidae, Thomisidae , stb.

A liarolópókok [Thomisidae) családjába tartozó viráglakó karolópók (Misumena vatia)

Fehér karolópók (Thomisus onustus) zsákmányával

A fekete-sárga karolópók (Synema globosum) zsákmányára les

A darázspók (/\rgiope bruennicht) mintázata a darázséra emlékeztet

320

Leírás: szárnyatlan ízeltlábúak, amelyek feje a torral- fejtorrá olvadt öszsze. Ezt a potrohtól egy jól kivehető nyél választja el. A fejtoron egy pár rövid karmos csáprágó, mögöttük egy pár, rövidebb lábakhoz hasonló tapogatóláb helyezkedik el, majd 4 pár járóláb következik. A potroh végén 3 pár szövőszemölcs helyezkedik el, amelyek a pókhálót alkotó fonalat termelik. A fiatal pókok az imágókhoz hasonlóak, főleg méretükben és nem differenciálódott ivarszerveikben különböznek tőlük. Nálunk közel 800 pókfaj él, amelyek különböző rendszertani csoportokba sorolhatók. Egyik fajuk sem életveszélyes vagy ártalmas az emberi egészségre. A pókok legismertebb csoportját a termetes, gyakran tarka színü keresztespókok (Araneidae) alkotják, amelyek nagy, kerékszerü fogóhálókat szőnek. A vitorlapókok (Linyphiidae) apró, nagy tömegben előforduló pókok, vízszintes vitorlaszerü hálójukat szinte mindenütt megtaláljuk a növényeken. Különösen a reggeli órákban figyelhetjük meg a vitorlapókok nagy számú ezüstös hálóit, amikor harmatcseppek rakódnak rájuk. A törpepókok (Theridiidae) ugyancsak térben elrendezett, sátrakra emlékeztető hálót készítenek a növényzeten. A póknak rejtekhelyül szolgáló, tölcsérbe torkolló nagy lapos hálót építenek a növényzeten, a talaj közelében a zugpókok (Agelenidae) , amelyek nagytermetü, barnásfekete foltos pókok. A földön szabadon futkosnak és zsákmányra lesnek a farkaspókok (Lycosidae) , nőstényeik potrohukon fehéres lencsealakú, petéket tartalmazó kekont cipel nek, később pedig a hátukon a kikeit fiatal pókokat is. A napsütötte talajon, fatörzseken vagy házfalakon figyelhetjük meg az apró, zömök, rövidlábú ugrópókokat (Sa/ticidae), amelyek nem készítenek hálót és szaggatottan futnak vagy ugrálnak. A virágokban vagy a fatörzsek kérgén lesnek a rovarokra a bizarr külsejü, lapos testükkel a tarisznyarákokra eméikeztető karalópókok (Thomisidae), amelyek nem szőnek hálót és ugorva kapják el zsákmányukat. Életmód: a nőstények több száz vagy ezer petét raknak, amelyeket kokonba szőnek , és erről gyakran úgy gondoskodnak, hogy magukkal cipelik vagy felügyelik. A petékből az imágókhoz hasonló pókocskák kelnek ki. A kis pókok fokozatosan növekednek, sokszor vedlen ek, míg végül kifejlőd n ek. A szél hátán, kis pókhálójuk segítségével szállíttatják magukat. A kifejlett pókok 1-2 évig élnek. Bizonyos fajok esetében a kekonokba burkolt peték vagy a még ki nem fejlett pókocskák, más fajok esetében az imágók telelnek át. A pókok ragadozók, sok faj uk a zsákmány megszerzése céljából különböző alakú pókhálókat sző , mint pl. a keresztespókok, zugpókok, törpepókok, vitorlapókok és sok egyéb nemzetség. Más fajok azonban nem készítenek hálót és zsákmányukat futva vagy ugorva ejtik el, pl. az ugrópókok, a karolópókok, a farkaspókok. Sok pókfaj a kövek alatt rejtőzve él, ahol a talajlakó ízeltlábúakra vadászik. Bizonyos apró pókfajok az avarban élnek a talaj felszínén, ahol apró talajlakó ízeltlábúakkal, főleg ugróvillásokkal táplálkoznak.


Hasznos

élő

Pókok

szervezetek

folytatás Jelentőség:

a pókok ragadozók, amelyek rendszerint nem szakosodnak valamely zsákmányfajra. Zsákmányukká válhat valamennyi apró ízeltlábú, amely a közelükbe kerül vagy belegabalyodik a pókhálóba. Ezek elsősorban legyek, levéltetvek, levélbolhák, recéskabócák, tücskök és szöcskék, poloskák, bogarak, lepkék, hernyók, különböző hártyásszárnyúak stb. Kimutatták, hogy pl. a gyümölcsösökben az ugrópókok a sodrómolyok hernyóit fogyasztják, a Xysticus és a Philodromus nembe tartózó karolópókok, akárcsak némely farkaspókok ormányosbogarakat, levéltetveket, poloskákat, sodrómolyhernyókat és sodrómolyimágókat is fogyasztanak. A pókok nagy mennyiségű különböző kártevő rovart képesek elpusztítani. Egyetlen keresztespók hálója több mint 1OOO szárnyas levéltetűegyedet is foglyul ejthet. Másrészt viszont maguk a pókok is táplálékul vagy gazdaállatként szalgálhatnak más ragadozóknak vagy élősködőknek. A pókokat bizonyos bogarak, magányos kaparódarazsak és ásódarazsak, békák, gyíkok, madarak, apró rovarevők fogyasztják. A kekonokban található petéken egyes fürkészdarazsak és fürkészlegyek !árvái élősködnek . Védelem és támogatás: elsősorban a pókok változatos növénytakaróval borított, természetes élőhelyeinek védelmére kell törekedni. A szántóföldeken a legtöbb pók elpusztul az aratás és a mélyszántás következtében. A szőlökben a pókok nagy számban találhatók a füves és a mulcsozott (takart) talajon, ami összességében nagyon fontos a szőlő egészséges, ökológiai termesztési módja szempontjábóL A gyümölcsösökben és a kertekben található gyümölcsfák koronájában mindig nagyszámú hasznos pók van jelen. De a szélesspektrumú rovarölő szerek nagyon könnyen elpusztíthatják őket. Különösen a hálót szövő fajok veszélyeztetettek.

Koronás keresztespók (Araneus diadematus)

Vadászpók zsákmányával

Fehérsávos keresztespók (/lcu/epeira cero-

pegia)

321


Kaszáspókok

Hasznos

élő

szervezetek

Opi/ionidae

Leírás: szárnyatlan, 5-7 mm hosszú ízeltlábúak, amelyek feje, tora és potroha egybe forrott. A test elülső részében a szájnyflás előtt egy pár rövid olló található, majd egy pár szelvényezett csáprágó következik, a test oldalán pedig 4 pár, többnyire igen hosszú, cérnavékony járóláb helyezkedik el. Akárcsak a pókok esetében, a fiatal kaszáspókok is hasonlítanak az imágókra. A növényeken leggyakrabban a házi kaszáspókkal (Phalangium opilio), az épületek falain pedig a fali kaszáspókkal (Opilio parietinus) találkozhatunk.

Fali kaszáspók (Opi/io parietinus) a szőlőszemen

Életmód: a kaszáspókok a földön, a házak falain másznak, de tömegesen előfordulnak a növényeken is. Főleg éjszaka aktívak, amikor zsákmányra lesnek. Zsákmányuk, akárcsak a pókok esetében, apró ízeltlábúak, főleg rovarok, talajlakó rákszabásúak, de apró csigák vagy kis földigiliszták is lehetnek. A nőstények hosszú, hüvelyszerű tajécsövük segítségével rakják le petéiket a fakéregben vagy a földben található repedésekbe. A kikeit pókocskák az imágókhoz hasonló életmódot folytatnak. Jelentőség:

a kaszáspókok nem válogatós ragadozók és elválaszthatatlan részét alkotják a predátorak és zsákmányuk közötti természetes egyensúly szabályozó folyamatának. Védelem és támogatás: akárcsak a pókok esetében, a kaszáspókoknak természetes életteret biztosító biotópok, mint pl. a változatos növénytakarójú mezsgyék, kis ligetek, a mezei utak, parlagok érintetlenül hagyott széleinek stb. megóvására kell törekedni.

Házi kaszáspók (Phalangium opilio)

322


Hasznos

élő

Százlábúak

szervezetek

Chilopoda Leírás: szárazföldi ízeltlábúak, testük hosszan elnyúló, lapos, fejük jól elkülönül. Nagyszámú testszelvényük nagyjából azonos alakú. Minden szelvényen 1 pár, a test oldalába illeszkedő láb található. Fejükön hoszszú fonálszerü csápokat, egy pár rágót és 2 pár állkapcsot viselnek. A test végi szelvényen egy pár hosszabb, tapintószervként szolgálóláb található, amelyet az állat maga után vonszol. A test első szelvényén egy pár kampó szerü állkapesi láb helyezkedik el, s ezekbe torkolinak a méregmirigyek nynásai. Közép-Európában kb. 40 fajuk él, a leggyakoribb a barna százlábú (Uthobius forficatus). Életmód: a százlábúak ragadozók, a kövek, a fa alatt, a lehullott levelek között, az elhalt fakéreg és farönkök alatt megbújva élnek. tjjel előmász­ nak és aktívan keresik zsákmányukat, amely általában valamilyen apró gerinctelen állat. A megtermékenyített nőstény a talajba rakja petéit, ezekből az imágókhoz hasonló kis százlábúak kelnek ki.

Ragadozó százlábú

323


Állatevő (zoofág) gerincesek

Békák Sólyom-alkatúak és baglyok Rovarevő madarak- énekesmadár-alkatúak Hüllők

Rovarevő emlősök

Denevérek Ragadozók

324

Hasznos

325 326 328 330 331 332 333

élő szervezetek


Hasznos

élő

Békák

szervezetek

Ecaudata (Anura)

Életmód: valamennyi nálunk élő békafaj hasznos és veszélyeztetett, éppen ezért törvény védi őket. A zöld kecskebékák sekély vizekben és ezek partjánál élnek. Nappal aktívak és sok rovart, apró rákot, puhatestüt fogyasztanak el, de kisebb halakra, békaporontyokra, sőt apró rágcsálókra is rátámadnak. A gyepi békák szárazföldiek, a vizet csak szaporodáskor keresik fel. Éjjel aktívak, különböző rovarlárvákat, pl. a kártékony bagolylepkék hernyóit, ormányos bogarakat, sáskákat és szöcskéket, csigákat, földi gilisztákat stb. fogyasztanak. A gyepi békák táplálékának kb. 50 %-t kártevők alkotják. A varangyok szárazföldi békák, amelyek a vízben csak rövid ideig, a szaporodáskor tartózkodnak. Alkonyatkor és éjjel aktívak, napközben a földbe temetkezve vagy a földön fekvő tárgyak alatt, nedves helyen elbújva pihennek. A varangyak táplálékát jobbára csúszómászó, nem repülő rovarok alkotják. A leveli békák életük nagy részét a növények között töltik, ahol rovarokat fogdosnak. A valódi békák, a varangyok, a leveli békák és más békafajaink különböző földalatti rejtekhelyeken telelnek át, és tavasszal, sekély, átmelegedett vizekben szaporodnak.

Zöld levelibéka

Védelem és támogatás: a békák állományának megóvása érdekében szükség van olyan sekély vizekre, amelyeket a békák tavasszal fel kereshetnek, nem szennyezettek és legalább addig fennmaradnak, hogy a békaporontyok -az ebihalak kifejlődhessenek.

A zöld levelibéka a növényen ülve vadászik

Zöld varangy

325


Sólyom-alkatúak és baglyok

Hasznos

élő

szervezetek

Falconiformes, Strigiformes

Leírás: egyik legelte~edtebb ragadozó és egyúttal rovarevő madarunk a mindenki előtt ismert vörös vércse, amely kb. 35 cm hosszú, karcsú, sólyom-alkatú madár, hegyes, megtört szárnyakkal, amelyek fesztávolsága kb. 75 cm. Színe barnás foltos, a hím hátoldala rendszerint gesztenyevörös színü. A vörös vércse jellegzetes sikló repüléséről is jól ismert, és eközben széttárt faroktollai segítségével meg is tud állni a levegőben - szitál.

Vörös vércse {Falco tinnunculus)

Életmód: sziklákon, nehezen megközelíthető magas helyeken, épületeken fészkel, a magas fák koronájában megtelepedik a hollók, a varjak vagy a szarkák elhagyott fészkeiben is, de a gyümölcsösökben, a gyümölcsfák koronájában, elhagyott madár házikókban stb. is fészkel. A madár kb. 1 hónapig ül a fészekben, a tojó 5--6 tojást rak, amelyeket maga költ ki, eközben a hím táplálja őt. Egy újabb hónapig tart, amíg a fiókák önállóvá válnak és elhagyják a fészket. A fészkelő vércsepár kb. 4 km 2-nyi területet foglal el. A vörös vércsék vonuló madarak, télen délre - Dél-Európába vagy Afrikába - költöznek, ahol áttelelnek. Az északi populáció egyedei azonban nálunk is áttelelhetnek. Jelentőség:

A sólyom-alkatúak és a baglyok mesterséges fészkekben is sikeresen fészkelnek

Egerészölyv (Buteo buteo)

326

fészkelés idején a vörös vércse fiókái táplálására mintegy 700 mezei pocket, míg magának naponta 3-5 mezei pocket és nagyobb rovarokat, pl. szöcskéket, sáskákat vagy nagyobb bogarakat fogyaszt el. Ezért fontos, hasznos ragadozónak tartjuk. Az apró rágcsálők j e l entős szabályozói közé tartoznak az egerészölyvek és a baglyok is. Az egerészölyv naponta 5-14 mezei pocket képes elfogyaszthat, de "étrendje" legalább olyan változatos, mint a vörös vércse esetében. A táplálékot alkotó fajok mintegy 80 %-a inkább károsnak minős íthető, főleg mezei pockok és egyéb apró rágcsálók. Ugyancsak az apró rágcsálők dominálnak a nálunk gyakori és rendkívül hasznos éjszakai ragadozó madaraink, a baglyok táplálékában, mint a gyöngybagoly (Tyto a/ba), a macskabagoly (Strix a/uco), a réti fülesbagoly (Asio f/ammeus), kuvik (Athene noctua) stb.


Hasznos

élő

szervezetek

Sólyom-alkatúak és baglyok folytatás

Védelem és támogatás: elsősorban a fészkelőhelyek védelmére és a vegyi anyagoktól mentes, tiszta környezet megóvására kell törekedni. A táplálékkal a madarak szervezetébe kerülő vegyszermaradványok vagy elpusztítják az állatokat, vagy leállítják, illetve károsítják a tojásembriók fejlödését. Az apró rágcsáJókra vadászó nappali ragadozómadarak számára fontosak a magaslatok vagy a kiemelkedő pontok, ahonnan jó rálátás nyílik a környező terepre és a zsákmányra, és ahol a megszerzett zsákmányt széttéphetik és elfogyaszthatják. Ezért a vörös vércsék és az egerészölyvek számára a szántóföldeken, a gyümölcsösökben és a szőlőkben széles, kampós végű karókat, T fákat állítanak fel, amelyeken a ragadozó madarak szívesen letelepednek vagy ott fogyasztják el zsákmányukat. Macskabagoly

32 7


Rovarevő

madarak - énekesmadár-alkatúak

Hasznos

élő

szervezetek

Passeriformes

Az énekes madarak a legnépesebb madárcsoportot alkotják és a legnagyobb mértékben vesznek részt a rovarkártevők biológiai szabályozásában. Énekesmadaraink közismert fajai!, a nagy hollóktól kezdve a kisebb cinegéken át egészen a kicsi ökörszemekig a legtöbb ember jól ismeri, ezért csak azokat a jellegzetességeket jegyezzük itt meg, amelyek a természetes agrárökoszisztémákban játszott szerepüket szemléltetik.

Kék cinege (Paros coeruleus)

Széncinege (Paros majol)

Kenderike (Carduelis = Acanthis cannabina)

328

Életmód, jelentőség: az énekes madarak számos csoportja jellegzetes rovarevö, pl. a billegetök, a légykapók, a füzi kék, a fecskék, a molnárfecskék, de kizárólag rovarokat fogyasztanak a sarlósfecskék is. Más fajok azonban a rovarok és egyéb apró gerinctelenek mellett növényi táplálékot is fogyasztanak, esetleg növényevök, magvakat gyűjtenek, lecsipkedik a rügyeket vagy a különbözö terméseket A madarak, még a növényevő fajok is, főleg a fészkelés és a fiókák táplálása idején fogdossák igen intenzíven a rovarokat. Pl. a kistermetű füzike, amely 6 fiókái nevel fészkében, 15 nap alatt 1-1,5 kg különbözö rovart fog meg. Bizonyos énekes madarak egy adott rovarfaj ra szakosodtak, pl. a szürke légykapó (Muscicapa striata) repülés közben szinte kizárólag apró legyeket kap el. Ugyanakkor a kormos légykapó (Muscicapa =Ficedu/a hypo/euca) vagy a széncinege (Parus major) fiókái etetéséhez főleg kisebb hernyókat gyűjt. A sárgarigó (Orio/us orio/us) a csupasz hernyókat részesíti előnyben , míg a kakukk (Cucu/us canorus) hosszú szörü hernyókat fogyaszt. A pintyek (Fringil/a) a rovartáplálék kínálatából elsősorban a bogarakat választják. A magevő énekes madarak, pl. a kenderike, a tengelic (Carduelis carduelis), a zöldike (Cardue/is =Chloris chloris) ugyanakkor a növényi táplálékot részesítik előnyben és rovarokat csak a fiókanevelés kezdeti idöszakában fogdosnak és hamarosan áttérnek a növényi táplálékra. Sok énekes madár az év folyamán rugalmasan alkalmazkodik a változó táplálékkínálathoz. Pl. a jól ismert seregély az első tavaszi fészkelés idején kizárólag állati eredetű táplálékot fogyaszt, főleg rovarokat, míg később, nyáron áttér a növényi táplálékra: gyümölcsökre vagy különbözö magvakra. Védelem és támogatás: a gyümölcsöskertek önmagukban kis agrárbiocönózisok és viszonylag kevés madárfaj telepedik meg ott, amelyek rendszerint az erdők szélén, parkokban vagy cserjésekben fészkelnek. Az erdők közelébe telepített gyümölcsösöket azonban gyakran sok erdei madárfaj is felkeresi, amely itt keresi a táplálékát. Ezért a hasznos rovarevő madarak védelme szempontjából alapvetöen fontos a tájban mazaikosan található zöld területeken megbúvó fészkelőhelyek megóvása, pl. a különbözö kis ligetek, bokros mezsgyék, sűrű cserjés széltörök. De ennek is megvannak a szabályai; a kis énekes madarak számára főleg az emeletesen kialakított, sűrűn összefonódott ágú cserjések alkalmasak. Segíthet a madarak elterjedésében a kis madárházikók kifüggesztése, amelyek fészkelőhelyként szalgálhatnak a hasznos madaraknak.


Hasznos

élő

szervezetek

Rovarevő

madarak - énekesmadár-alkatúak folytatás

Ezt a tevékenységet azonban csak szakmailag felkészülten, a jelentős madárfajokkal kapcsolatos bionómiai és ökológiai ismeretek birtokában van értelme végezni. A madárházikó nagysága és alakja attól függ, hogy milyen madárfaj számára készült. Nyilván nem helyezünk ki a gyümölcsösökbe 45-50 mm-es nyílású nagyobb házikókat, amelyekben a seregélyek telepednének meg. Az elfoglalt házikókat időnként meg kell tisztítani a korábbi fészekanyagtóL Nem minden rovarevő madár vonul el télen a kedvezőbb éghajlatú térségekbe, ezért a tél a nagy megpróbáltatások időszaka számukra. Főleg a fagyott felső talajrétegek, a jég és a vastag hótakaró akadályozza meg a madarakat abban, hogy a természetben megtalálják a szükséges táplálékot, ezért tömegesen elpusztulnak. Ezért van szükség a madarak téli etetésére. A Jegjobb téli eledel a rovarevő madarak számára is a szétzúzott olajos magvak, pl. a napraforgómag és a kendermag vagy a lenmag, a mák, a birka- és a marhafaggyú. Igen kedvezőtlenül befolyásolja a hasznos madarak állományát a meggondolatlanul, széles körben és túlzott mértékben alkalmazott szélesspektrumú kémiai növényvédőszerek alkalmazása, amelyek a kártevők mellett közvetlenül vagy közvetve pusztítják és kiszorítják a madarakat a tájbóL Ha esetleg a madarak nem is mérgeződnek meg, a vegyi készitmények elpusztítják táplálékukat - a sok rovarfajt, amelyek a termesztett növényi kultúrákban nem is okoznak kárt, s emiatt a rovarevő madarak fészkelő helyeik környékén éheznek. Mi több, a ragadozókhoz hasonlóan a vegyszermaradványok hosszú távon a madarakra is lappangva halhatnak, befolyásolhatják állományukat és életképesség üket, azt, hogy mennyi tojást raknak és milyen a kikeit fiókák túlélési esélye. Hasznos madárfajaink védelme kapcsán is érvényes az az elv, hogy a vegyi bioeidkészítményeket csak indokolt esetben, helyileg, a kártevők e lőfordul ásának gócában szabad bevetni és kiterjedten nem szabad alkalmazni szélesspektrumú rovarölő szereket.

.(

J

A gyapjaslepke hernyóját fogyasztó seregély

Barátposzáta (Sy/via atricapilla j

Nagy tarkaharkály (Dendrocopus majot)

329


Hüllők

Hasznos

élő

szervezetek

Reptilia A kártékony gerinctelenek biológiai szabályozói közé tartoznak hüllőfa­ jaink is, elsősorban a gyíkok (Lacertidae) és a törékeny vagy lábatlan gyíkek (Anguidae). Táplálékukat többnyire kisebb rovarok, legyek, bogarak, sáskák és apró puhatestűek , főleg csigák alkotják.

A fürge gyík (Lacerta agilis) általában 20-25 cm hosszú. A hfrnek jobbára zöld szfnüek, hátuk közepén barna, sötéten foltos sáv húzódik, a hasi rész zöldessárga. A nőstények esetében a barna szín az uralkodó, a hasi rész világosszürke.

Vfzisikló (Natrix natrix)

Életmód: a gyík a földben található rejtekhelyeken telel át. Május és július között a nőstények a talajban levő sekély gödrökbe 5-15 bőrhéjú tojást raknak, amelyeket betakarnak. Mintegy 2 hónap elteltével kikelnek a kis gyíkok. A gyíkok táplálékát főleg apró rovarok, legyek, bogarak alkotják, de lehetnek pókok vagy férgek is. A törékeny (lábatlan) gyíkek eleventojó (ovovivipar) állatok. A nőstények tojásaiból azonnal kis lábatlan gyfkok kelnek ki. Elsősorban földi gilisztákat, csigákat, rovarokat és revariárvákat fogyasztanak. Védelem és támogatás: a gyíkoknak és a törékeny (lábatlan) gyíkoknak sok ellensége van- siklók, ragadozó madarak, gólyák, gémek, nyestféle ragadozók, rókák. Ezért fontos, hogy rejtekhelyeket, kőfalakat, kőra­ kásokat, sürü bozótot stb. találjanak. A vegyi készitmények közvetlenül és közvetett módon is károsak számukra.

330


Hasznos

élő

szervezetek

Rovarevők lnsectivora

Leírás: kis- és közepes termetű emlősök, a kis fajok külsőleg az egerekre emlékeztetnek. A fogazatukat azonban nagy számú apró, tűhegyes fogak alkotják, a fejük elnyúlt, keskeny, mozgékony potácskában végződik, szemük igen kicsi. Tájainkon 1Orovarevő faj él, legismertebb képviselőik a vakond, a cickány, a közönséges vízicickány (Neomys fodiens) és a fehérfogú cickányok (Crocidurinae). Életmód: a rovarevők többnyire a szárazföldön élnek. Valamennyien jó úszók, a vízicickány merülni is képes. Főleg rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel - férgekkel, csigákkal, pókokkal - , sőt olykor apró gerincesekkel is táplálkoznak. Növényi táplálékot csak kivételesen fogyasztanak, pl. a sünök, amelyek azonban sohasem cipelnek gyümölcsöt a háti tüskéikre felszúrva. Testméretükhöz viszonyítva a rovarevők meglepően nagy mennyiségü állati eredetű élelmet fogyasztanak, a vízi cickányok naponta akkora mennyiséget vesznek magukhoz, mint amekkora a testtömegük. A vakond és a sün tápanyagigénye kisebb. Egész évben aktívak, csak a sün alszik téli álmot és a felhalmozott zsírkészleteit emészti. Sok ki stest ű faj földalatti üregeket váj magának vagy más kis emlősfajok üregeiben tartózkodik. Szabadon élő emlősfajai nk többségéhez hasonlóan a rovarevők is tavasszal és nyáron szaporodnak. A kisebb rovarevő fajok élettartama legfeljebb 1,5 év és csak egy telet élnek át. A sün 8-1 Oévig elél.

Sün (Erinaceus roumanicus = E. concolor)

Jelentőség:

a rovarevő k hasznosak, mert kitartóan irtják a rovarokat és így rengeteg, a földön vagy a talajban élő kártevőt megsemmisítenek.

Védelem és támogatás: az egerekre emlékeztető rovarevőket nem irtjuk a külsejük miatt és inkább arra törekedünk, hogy megóvjuk természetes életterüket, ahol el rejtőzhet nek , elegendő táplálékot találnak és felnevelik kicsinyeiket.

Erdei cickány (Sorex araneus)

33 1


Denevérek

Hasznos

élő

szervezetek

Chiraptera

Jelentős rovarevő emlősök

a denevérek, amelyeket nálunk a patkósorrú denevérek és a simaorrú denevérek képviselnek.

Leírás: repülésre alkalmas, bőrhártyával borított szárnyakká átalakult elülső végtagjaik alapján ismerjük fel őket. Nálunk összesen 24 patkósorrú és simaorrú denevérfaj fordul elő .

Denevér egy elfogott élieli lepkével

Életmód: valamennyi denevér éjjel aktív és csak bizonyos fajok indulnak el még besötétedés előtt vadászni. Napközben különböző rejtekhelyeken, faodvakban, a tetőgerendázatban , a panelépítmények üregeiben és egyéb helyeken tartózkodnak. A telet gyakran nagy csoportokba verődve téli álmot aludva vészelik át, ebből azonban időnként felébrednek és a telelőhelyek között is röpködhetnek. Kiváló a hallásuk, az éjszakai vadászat során ultrahangjeleket bocsátanak ki, ezek segítségével lokalizálják a repülő zsákmányt. A nőstények általában 1, ritkábban 2 kicsit hoznak a világra. Átlagosan 3-5 évig élnek, bizonyos fajok azonban megérhetik a 20 évet is. Jelentőség:

a rovarevőkhöz hasonlóan törekedni kell a denevérek nappali pihenőhelyeinek és téli szállásainak a megóvására, valamint a táplálékuk biztosítására. A kultúrtájban ez azt jelenti, hogy megkíméljük az idős odvas fákat és főleg nem alkalmazunk szélesspektrumú mérgező rovarölő szereket, amelyek a kártevők mellett teljesen fölöslegesen elpusztítják a hasznos denevérek természetes táplálékát is. A madarakhoz hasonlóan bizonyos denevérfajok számára is kifüggeszthetünk speciálisan kialakított házikókat

332


Hasznos

élő

szervezetek

Ragadozók Carnivora

A ragadozók is a kultúrnövények kártevőinek jelentős biológiai szabályozói közé tartoznak. Noha táplálékukat főleg gerincesek alkotják, jelentős mennyiségű rovart és egyéb gerinctelen! is elfogyasztanak. Nálunk 17 szabadon élő ragadozófajt tartanak számon. Leírás: a ragadozók az emlősök igen változatos csoportját alkotják, és általában a nagyobb testű élő zsákmány elfogására szakosodtak. Felismerhetjük öket jellegzetes ragadozó fogazatuk, előreálló nagy metszöfogaik alapján, lábujjaikon erős begörbül! karmokat viselnek. Életmód: a ragadozók a természetben minden esetben a tápláléklánc végén állnak és mindenütt előfordulnak, ahol megfelelő zsákmányra akadnak. Tóbbségük rejtőzködő éjszakai vadász. A kis nyestféle ragadozók, mint a menyét vagy a hermelin általában földalatti üregekben élnek, ahol apró rágcsálókra, de rovarokra is vadásznak. Hasonlóképp táplálkoznak a nagyobb testű ragadozók is, a nyuszt (Martes martes) és a nyest (Martes foina), a házi görény (Muste/a =Putarius putorius) és a mezei görény (Muste/a =Putarius eversmanm), amelyek azonban főleg a föld felszínén vadásznak. A nyuszt fán élő ragadozó. A nagyobb ragadozók étiapja általában elég változatos, a rágcsálők mellett madarakat, beleértve a baromfikat és tojásaikat, de különbözö gyümölcsöket is tartalmaz. Változatos összetételű táplálékot fogyasztanak egyéb ragadozók is, pl. a borz (Me/es me/es), a medve, a farkas, a róka, a vadmacska.

Menyét (Musteta nivatis)

Jelentőség:

a ragadozók sok növényi kártevőt elpusztítanak, elsősor­ ban apró rágcsálókat, és így jelentösen hozzájárulnak a természetes és az agrárökoszisztémák természetes egyensúlyának fenntartásához.

Védelem és támogatás: minden ragadozó a természetes egyensúly fenntartásának alapvető tényezőjeként fontos szerepet játszik a kiegyensúlyozott ökoszisztémákban, ezért nem lenne szerenesés öket tömegesen vagy megelőzés céljából irtani, mint a gazdaságilag jelentős állatok potenciális kártevöit. Allományuk szabályozása csak abban az esetben indokolt, ha nagyobb járványok, pl. a veszettség te~esztésében közreműködnek. Mindenekelött a kisebb nyestféle ragadozók szarulnak védelemre, amelyek szabályozzák a kártékony rágcsálókat, elsősorban a mezei pockokat.

333


Rovarpatogén mikroorganizmusok

Rovarpatogén mikroorganizmusok - A rovarok baktériumos betegségei - Bacillus thuringiensis - A rovarok vírusbetegségei - Rovarpatogén gombák - Élősködő fonálférgek

335 336 338 339 341

A talaj termőképességét és a növények ellenállóképességét befolyásoló tényezők

342

Beporzók - méhek és poszméhek (dongók)

345

334

Hasznos

élő

szervezetek


A rovarok baktériumos betegségei

A rovarok emésztőrendszerében mindig jelen vannak szaprofág baktériumok, mint a bél mikroflórájának részei. Ha ezeknek a mikroorganizmusoknak valamelyike behatol a testüregekbe és ott elszaporodik, általános fertőzést okoz és megölheti a rovart. Bizonyos baktériumok, elsődleges baktériumos patagének mérgeik vagy enzimeik közreműködésével képesek aktívan áthatolni a testburkon vagy a bélfalon. Más fajok számára a fertőzésnek egyéb mikroorganizmusok nyitnak utat. A rovarpatogén baktériumok 4 csoportját különböztetik meg: a) potenciális patogének, b) fakultatív patagének az emésztőrendszerben , c) obligát patogének, d) obligát, kristállyal sporuláló patogének. A potenciális patagének azok a baktériumok, amelyek mindenütt megtalálhatók a természetben az ásványi és a szerves szubsztrátumokon és bizonyos körülmények között kifejlődhetnek a rovarok testében is (Pseudomonadaceae) . A fakultatív patagének általánosan előfordulnak az emésztőrend ­ szerben (Enterobacteriaceae) és bizonyos körülmények között áthatolhatnak a gazdaállat testüregeibe és megölhetik őt. Pl. a Bacillus cereus faj olyan mennyiségben termel foszfolipáz enzimet, amely megrongálja a bélfalat Ezt követi a baktériumok behatolása a testüregekbe, majd beáll az általános fertőzés. Az obligát patagének esetében a lenyelt baktériumspórákból mindig vegetatív sejtek növik át aktívan a bélfalat és bejutnak a test belsejébe és a szövetekbe, amelyeket elbontanak és rövid idő alatt kitöltik a test belsejének nagyobb részét. Még a gazdaállat elpusztulása előtt nagy számú vastagfalú világos spórát képeznek a testében. Pl. a Bacillus fribourgensis a cserebogárpajor ún. tejfertőzését idézi elő . Különösen jelentősek a Bacillus thuringiensis csoportba tartozó obligát patogén baktériumok, amelyek fehérjekristályokat tartalmaznak. Több mint 20 varietásuk (biotípusuk) létezik és nagyon specifikusan hathatnak a gazdaállatra. Ezek a baktériumok az ún. sporuláció során a baktériumsejt belsejében az egyik végén spórát, a másik végén szabályos nyolcélű delta-endotoxin fehérjekristályt hoznak létre. A spóra beérését követően a baktériumsejt szétesik és a spóra és a kristály is kiszabadul a környezetbe. Az endotoxin kristálya érzékeny a magasabb hőmérsékletre , 80-100 °C-on 30-40 perc alatt megbomlik a szerkezete és elveszíti hatékonyságát. Hasonlóan romboló hatással vannak rá az erős bázisok, savak és alkoholok is. A baktériumok ezenkívül további 3, a rovarokra mérgező anyagat képesek termelni -alfa, béta- és gamma-exotoxint. Az endotoxin az érzékeny rovar szervezetébe kerülve azonnal megbénítja a beleket, 1-2 óra leforgása alatt leállítja a táplálékfelvételt, majd teljes bénulást és az állat pusztulását okozza. Pl. a káposztalepke hernyói 48 óra alatt elpusztulnak.

A Bacillus thuringiensis baktérium fehé~ekris­ tályai és spórái

A Bacillus thuringiensis baktérium fertőzésa következtében elpusztult gyürűsplepke-hernyó

Elpusztult burgonyabogár lárva B. thuringiensis baktérium bevetése után

335


A rovarok baktériumos betegségei folytatás

A levélbogarak családjának fajai esetében a B. thurigiensis toxinjai jelentösen csökkentik a termékenységet

336

A rovar emésztőrendszerének kémhatása lúgos, de rendszerint nem annyira, hogy elroncsalja az endotoxin kristályát. Pl. a káposzta-bagolylepke hernyóinak emésztőrendszere annyira lúgos (pH =10,2), hogy feloldja a kristályt, ugyanakkor más bagolylepkék hernyói esetében a lúgos kémhatás kisebb (pH =9,5-9,6) és a kristályok nem oldódnak fel, mindkét esetben azonban az endotoxin hatástalan marad a hernyókra. Ez azzal magyarázható, hogy az endotoxin önmagában nem mérgezö a rovar számára és inkább protoxinként müködik, amely csak a gyomorban található enzimek hatására alakul át mérgezö anyaggá. Ezek az enzimek azonban nem minden rovarfajban fordulnak elő, ezért a baktérium különbözö változatainak endotoxinja szelektíven hat a rovarokra. Az endotoxin mellett a Bacillus thuringiensis sejtjei a környezetbe exotoxinokat is termelnek. Az.endotoxinnal összevetve a rovarokra gyakorolt hatásuk kevésbé specifikus. A béta-exotoxin az imágók szájszerveinek torzulását okozza és mérgezö hatású a !árvákra, az alfa-exotoxin a rovarszövetek szélesését okozza, károsítja a bélfalakat és kaput nyit a fertözésnek a rovar testének belsejébe.


Hasznos

élő

szervezetek

A rovarok vírusbetegségei

Napjainkban több mint 400 rovarpatogén vírusfertőzés ismert. Az az állatoktól vagy a növényektől eltérően az elszaporodott rovarvírusok óriási mennyiségben felhalmozódnak a gazdaállatok testében, ami a gazdaállat testtömegének 10-20 %-át teszi ki. A fehérjeburkok jól védik a vírusrészecskéket a kedvezőt l en külső feltételek inaktiváló hatásától, és így a vírusok természetes körülmények közölt évekig életképesek maradhatnak. Különösen jól szaporodnak a rovarok testében a Baculoviridae csoport képviselői , amelyek vírusrészecskéi pálcikákra emlékeztetnek és a burkok alakja alapján poliéderes és granulás vírusokra oszthatók. A poliéderes vírusrészecskék sokélű idom, poliéder alakú burkokban, a granulás vírusrészecskék ovális alakú kapszulákban vannak bezárva. A poliéderes vírusok száma jelentős , elsősorban a lepkehernyókat, valamint a hártyásszárnyú és a kétszárnyú rovarok !árváit támadják meg. A vírusok a bőrszövet, a tracheák, a zsíros test sejtjeiben , a hemolimfában és a bélepitéliumban fejlődnek . A vírusfertőzés tünetei: a testfal kifehéredése vagy megsárgulása, a test felfúvódása. A fertőzött állat elpusztul a testszövet vizenyős szélesése következtében, amelyből tejszín ü folyadék szivárog, benne sokmillió poliéderreL A fertőzött hernyók lábaikkal a kis ágacskákra függesztik magukat, amelyekről fejjellefelé lógnak. A fertőzéstől számított lappangási idő általában 7- 12 nap, a külső hőmérséklettől , valamint a hernyó nagyságától és korától függően . A betegség kifejlődését követően a hernyó 24-48 órán belül elpusztul. A granulózis vírusok esetében a betegség tünetei és lefolyása lényegében azonosak. A rovarok különböző módon fertőződhetnek meg a vírusokkal -a táplálék megrágásával, a sérül! testburkon behatoló kórokozókkal, az élősködő tojócsövével, a fertőzött nőstények peterakáskor fertőzhe­ tik a peteburkot és a hernyó a kikeléskor fertőződik. A peték közvetlenül is megfertőződhetnek a beteg nőstény petefészkében. A vírusok az érzékeny gazdafaj vagy annak fejlődési alakja specifikus szöveteiben szaporodnak. A legnagyobb specifikusság a granulózis vírusok esetében ismert, a poliéderes vírusok kevésbé specifikusak. A rovarok vírusfertőzései rejtve is maradhatnak és normális körülmények közölt egyáltalán nem kell , hogy megnyilvánuljanak. Ha azonban a rovar stresszes körülmények közé kerül, pl. tápláléka nem megfelelő , túl nagy a populációsürüség, szélsőségesen magas vagy alacsony a hőmérséklet, a fertőzés latens formája aktívvá válik és a rovar megbetegszik. emberektől ,

A citoplazmatikus poliedria poliéderei az Euchalcia variabilis aranybagolylepke hernyójának bélrendszeréből

337


Rovarpatogén gombák

Hasznos

élő

szervezetek

Deuteromycetes vagy Fungi imperfecti

B. bassiana-val fertőzött burgonyabogár lárva

Dohányliszteske 8. bassiana gombával pupáriumai

fertőzött

B. bassiana gomba által mumifikálódott dohányliszteske-pupárium részlete

Paecilomyces gombával fertőzött takácsatka

338

Leírás és életmód: elágazó soksejtű, harántirányú rekeszekkel elválasztott micéliumuk van, amicélium sejtjei sokmagvúak, haploidok. Csak ivartalanul, többnyire konídiumokkal vagy a micélium fonadékaival, az ún. szkleróciumokkal, esetleg csak magával a micéliummal szaporodnak. Ezeket a gombákat 2 csoportba lehet sorolni: Hyphomycetales és Sphaeropsidales. A Hyphomyceta/es képviselőinek fertőző csírái egyszerűek- konídiumok, amelyek közvetlenül a gomba felületén képződ ­ nek. Ebbe a csoportba számos jelentős rovarpatogén gomba tartozik, pl. a Verticil/ium nem képviselői a kósza pajzstetveket, a levéltetveket, a liszteskéket fertőzik; az Aspergilius és a Paecilomyces az egyenesszárnyúakat, a növényi tetveket, a lepkéket, a hártyásszárnyúakat és a kétszárnyúakat pusztítják. A Beauveria a rovarokon muscardineknek nevezett betegségeket okoz. A leggyakoribb faja ennek a nemzetségnek a Beauveria bassiana, amely kb. 150 rovarfajt fertőz meg. A 8. brongniartii a cserebogárpajorok túlságos elszaporodását szabályozza. A Metarrhizium anisop/iae gomba a bogárlárvák és a lepkehernyók zöld muscardinjának az okozója. A Sphaeropsida/es képviselői bonyolu~ alakzatokat hoznak létre üreges fészkek, piknfdiumok formájában, amelyek belül rövid konfdiumnyelekkel vannak kibélelve. Az Aschersonia trópusi és szubtrópusi fajait a liszteskék elleni növényvédelemben alkalmazzák az üvegházakban. A gombabetegséggel fertőzött elpusztult rovart rendszerint fehéres vagy más színű gombabevonat boríthatja. A gomba közelebbi meghatározását azonban kizárólag szakember tudja elvégezni mikroszkópos vizsgálat alapján. Védelem és támogatás: a mezőgazdaságilag művelt területeken alkalmazott vegyszeres fungicidek és bizonyos herbicidek lehetetlenné teszik a rovarpatogén gombák természetes fejlödését. Ezeknek a hasznos mikroorganizmusoknak a rezervoá~ai a vegyszeres kezelés által megkimélt természetes ökoszisztémák, amelyekben a természetes gazdaállatok élnek. Ezeket a kultúrtáj részeként meg kell óvni. A patogén gombák mellett szaprofita ragadozó gombák is élnek a talajban. Táplálékuk egy részét az olyan apró talajlakó állatok alkotják, mint a fonálférgek, az állati egysejtűek, az ugróvillások. Ezek rátapadnak a micélium hálójára, amely szétmarja őket és behatol a tetem ük belsejébe. E gombák bizonyos fajai ráadásul olyan anyagokat termelnek, amelyek a környékről odacsalogatják a zsákmányt - a fonálférgeket


Hasznos

élő

szervezetek

Gombabetegségek

A rovarpatogén gombák sok kártékony rovar- és atkafajt szabályozhatnak természetes körülmények között. Ma több mint 500 fajuk ismert. Fontos tulajdonságuk, hogy enzimeik vagy a csírázó gombaspórából kinövö micéliumon kialakuló különleges pálcikaszerű alakzataik- apreszszóriumaik- segitségével képesek behatolni a rovar szervezetébe a testfalon keresztül. A gombák így már bábállapotában vagy imágóként is megfertőzhetik a gazdaállatot Ezeknek a gombáknak a legtöbb faja a Zygomycetes és a Deuteromycetes csoportokba tartozik. Leírás és életmód: AZygomycetes primitív gombák, amelyek a micélium két elkülönült részének összeolvadásával (de nem ivarsejtekkeQ ivarosan szaporodnak. Különösen jelentős az Entomophthora/es specializált csoport. Képviselőik a gazdaállat testében egysejtű, gyengén elágazó micéliumot hoznak létre. A fertőzött rovar testében ez a micélium elkülönült részekre- hifatestekre esik szét. Ezeket a rovar "vére", a hemolimfa elszállltja a testüregekbe, amelyeket fokozatosan kitölt és pótolja az elbomlott testszöveteket A gazdaállat testének micéliummal történő kitöltése a nagyságától függően 2-8 napig tart. A gazdaállat a hemolimfa testen belüli keringésének zavarai és a gomba által termelt, testszöveteket szétroncsoló enzimek és toxinak hatásának következtében elpusztul. A fertőzött rovar gyakran felmászik a növények csúcsaira, többnyire felfúvódott potroha van, a testburok roncsolódott pontjain fehéres, hifatesteket tartalmazó folyadék szivárog ki, késöbb a micélium a test belsejéből kinő a test felszínére és bársonyos bevanatot képez, amely rengeteg konldiumnyélből áll. Ezek a végükön egy nagy, egysejtű fertöző csíratestet - konídiumot hoznak létre. A konídiumokat a nyomás kilövi a mozdulatlan gazdaállat környezetébe, amely úgy fest, mintha finom porrallenne behintve. A konídiumnyelekből bizonyos gombafajok esetében fonalas alakzat, rizoid nő ki, amellyel a gazdaállat teste hozzátapad az aljzathoz. Az Entomophthora/es gombák a konldiumok mellett kitartó csírákat - spórákat is létrehoznak. Ezek az áttelelést vagy a kedvezőtlen száraz időszak átvészelését szolgálják. Ha tavasszal a spóra megfertőzi a gazdaállatot, a kicsirázó spórából micélium növi be a testét. A spórák természetes környezetben igen hosszú ideig életképesek maradnak és az érzékeny gazdaállatok friss fertőző forrásaivá válnak.

A Beauveria bassiana gomba okozta fertőzés

8. bassiana - kanidiofórumok televénye konfdiumokkal a hernyókan

A Beauveria bassiana gomba által fertőzött liszteske pupáriumok

339


Élősködő fonálférgek

Hasznos

élő

szervezetek

Rhabditida

Leírás: többnyire parányi, csak 0,5 mm hosszú, fehéres, gömbölyded, fonálszerű testű állatkák, végtagok nélkül. Rángatózó, kígyómozgás jellemzi őket. A rovarok viszonylatában fakultatív vagy obligát paraziták lehetnek.

Az élősködő fonálférgekkel gyalogormányos-lárvák

fertőzött

Életmód: az obligát parazita fonálférgek csak az élő gazdaállat belsejében fejlödnek és a szövetével táplálkoznak. Ennek csökkent termékenység, sterilitás vagy akár a gazdaállat pusztulása lehet a következménye. A fakultatív parazita fonálférgek a rovarokat és egyéb gerincteleneket mint szállító eszközöket és táplálékforrást használják a gazdaállat életében vagy elpusztulása után. Egyes élősködő fonálférgek szaros, kölcsönösen előnyös együttélő viszonyt alakítottak ki bizonyos baktériumokkal (Achromobacter spp.). A fonálféreg aktív segítsége nélkül a baktérium nem hatolhat be a gazdaállat testébe, ugyanakkor a fonálféreg a baktérium nélkül nem képes természetes körűlmények közölt fejlődni. A fonálférgek invazív lárváinak 3. stádiuma a talajban, a vízben és a növényeken egyaránt megtalál ható. A rovar testébe a táplálékkal jutnak be a szájnyíláson vagy a végbélnyíláson, a légzőnyílásokon vagy a vékony testburkon át a test szegmentumai között. A gazdaállat testébe bejutva a szimbionta baktériumok leválnak a fonálféreg testéről és szaporodni kezdenek. Eközben mérget termelnek és 24-48 óra alatt elpusztítják a gazdaállatot A gazdaállat tetemében a fonálférgek 1-3 nemzedéke fejlődik ki. A fonálférgek nőstényei több mint 1OOO petét raknak, ezekböllárvák kelnek ki, amelyek, amikor elérik az invazív lárvastádiumot aktívan elhagyják az elpusztult rovarlárvát és további élő !árvákat támadnak meg. Afonálférgek fejlődési ciklusa 7- 21 napig tarthat. Jelentőség:

az élősködő fonálférgek a különbözö rovarfajok hatékony természetes bioregulátorai közé tartoznak, de főleg a talajlakó fejlődési alakjaikat szabályozzák. A Heterorhabditis és a Steinernerna nemzetségek néhány fonálféregfaját laboratóriumi körűlmények között szaporítják és a gyalogormányosok talajlakó !árvái ellen alkalmazzák.

tlősködő fonálférgek

340

Védelem és támogatás: az é lősköd ő fonálférgek érzékenyek a talajba került mérgezö növényvédöszerekre. Elpusztítja öket a kiszáradó talajszubsztrátum és az intenzív napsugárzás is. A fonálférgeket tartósan nedves szubsztrátumban, lehetőleg árnyékos helyen kell alkalmazni.


A talaj termőképességét és a növények ellenállóképességét befolyásoló tényezők

Mikroszkópikus talajlakó szervezetek - edafon A talaj nem egyszerűe n élettelen ásványi szubsztrátum. Nagy szám ú, többnyire igen apró, mikroszkopikus szervezet él benne, ezeknek megvan a pótolhatatlan helyük a talajökoszisztémában. A talajban baktériumok, moszatok, gombák, állati egysejtüek, fonálférgek, örvényférgek, puhatestűek , kerekesférgek, televényférgek és földi giliszták, medveállatkák, apró szárazföldi rákszabásúak, pókok, álskorpiók, atkák, villáscsápúak, szövöcsévések, ikerszelvényesek, százlábúak, rovarok és különbözö fejlődési alakjaik stb. élnek. E szervezetek közül némelyek baktériumokkal, mcszatokkal vagy a növények élő, illetve elhalt testrészeivel táplálkoznak, mások ragadozók vagy mindenevök illetve elbontják az elpusztult állatok testét. A talajökoszisztéma egyes összetevői között a kölcsönösen előnyös együttélés egyedi viszonyai alakulnak ki, pl. a magasabb rendű növények gyökerei és a gombák között. Ez mind együtt az egymástól kölcsönösen függö é lő szervezetek bonyolult táplálékhálózatát alakítja ki. Bonyolult tevékenységük biztosítja pl. az anyagkörforgalmat és a tápanyagok áramlását a természetben , a talaj szerves összetevőjének és mikroszerkezetének a képzödését. Ezek ugyanakkor közvetlenül befolyásolják a növények létezését biztosító talaj minöségét. A megbontatlan talajökoszisztémákban ezek az összetevők harmonikus egyensúlyban vannak. Ez azonban könnyen felbomolhat, elsősorban a meggondolatlan emberi tevékenység- pl. a nem megfelelő mechanikai talajművelés , a túl sok műtrágya és vegyi növényvédő szer alkalmazása következtében.

Az arbuszkuláris mikorrhiza micéliuma a pázsitfü gyökérfelszlnén (250-szeres nagyltás)

Mikorrhiza Leírás: a mikroszkopikus gombafonalak beburkolják a hajszálgyökereket vagy benőnek a gyökérsejtekbe és a sejtközi állományba. Mikorrhizának nevezik a gombák és a magasabbrendű növények gyökereinek együttélését. Mindkét partner hasznot húz ebből az együttélésbőL A gombamicéli um benőheti a gyökér felszínét sűrű hifaköpennyel-ezt ektomikorrhizának nevezik. Főleg a fás növényeknél gyakori. A micéliumfonalak gyakran több növény gyökereit összekötik, pl. az anyanövényeket az alattuk kinövö magoncokkaL Az anyanövény táplálhatja a magoncokat A micélium azonban a gyökérsejteket és a sejtközi tereket is átnőheti és nem keletkezik hifaköpeny. Ebben az esetben endomikorrhizáról beszélünk, amely a lágyszárú növényeknél gyakori.

Sejtközi micélium és az arbuszkulumok maradványai (búzagyökér metszete - 40-szeres nagyitás)

Jelentőség:

a gombafonalak javítják a növényi gyökerek tápanyagellátását, elsősorban foszforral, káliummal, kalciummal vagy nitrogénneL A gombafonalak a talaj kapilláris vizét is segítenek felszívni.

341


A talaj termőképességét és a növények ellenállóképességét befolyásoló tényezők

A növény jobban tűri a stresszhatásokat, pl. a palánta kiültetését új termőhelyére. A mikorrhiza fejlődését számos tényező befolyásolhatja. A talajban található tápanyagok, a műtrágyákat is beleértve, a növényvédőszer-maradványok, a sok talajvíz, a növényi monokultúrákban keletkező természetes gátlóanyagok (inhibitorok) és a gyakori talajművelés fékezik a mikorrhiza kialakulását. Ugyanakkor a mikorrhiza gyakori a tápanyagokban szegény talajokban vagy ott, ahol ezek az anyagok elérhetetlenek. A tenyészidő során a mikorrhiza nem mindenütt egyformán fejlett, leginkább augusztusban és szeptemberben, az 5-1 Ocm mélységben található gyökereken fejlett, később visszaszorul. Védelem és támogatás: a növények talaját a mikorrhiza optimális fejlődésének körülményei között kell megművel ni. Ez azt is jelenti, hogy csak a szükséges trágyázást elvégezve arányosan csökkentjük és optimalizáljuk a tápanyagbevitelt, és a szükséges minimumra korlátozzuk a peszticidek alkalmazását.

342


A talaj termőképességét és a növények ellenállóképességét befolyásoló tényezők

Földigiliszták (Lumbricidae) Leírás: a test hosszú, féregszerű , puha, felszínén gyűrűs, a testszelvényeken 4 pár rövid merev serte található. Az első testszelvény jól kivehető homloklebenyben fut ki. Talajainkban mintegy 50 földigil isztafaj él. Életmód: a földigHiszták a talajban élnek, ott is szaporodnak. Hímnősek (hermafroditák), ivarszervüknek különálló hím-és nőstényi része van . Párosodáskor mindkét egyed kölcsönösen átadja egymásnak spermáit, amelyeket speciális ondóhólyagokban tárolnak. Az érett peték a spermákkal együtt merev nyálkás kokonokba kerülnek. A kekonokat a földigiliszta a talajban helyezi el, ahol végbemegy a további fejlődés. A kikeit kicsinyek hasonlóak a kifejlett földigilisztákhoz, de ivarszerveik még nem fejlődtek ki. Az egyes földigilisztafajok a talajban eltérő mélységbe ássák be magukat. A földigHiszták szaprofágok, korhadó szervesanyag-maradványokkal táplálkoznak. Bizonyos fajok, pl. a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) képesek kevéssé el bomlott vagy friss zöld növényi részeket is fogyasztani, ezek kedvéért éjszaka másznak ki a föld felszínére. Más fajok a humuszos talajt nyelik el és erősen elbomlott, humuszos szerves anyaggal táplálkoznak. Ezek a fajok csak gyengén pigmentáltak, testük hengeres keresztmetszetű, kevésbé mozgékonyak, a talaj mélyebb rétegeiben élnek és egész évben aktívak. Egy másik csoport erősebben pigmentált, a rózsaszínű fajok többnyire a felsőbb talajrétegekben, 20-30 cm-es mélységig fordulnak el, ahol általában vízszintes járatokat ásnak. Mélyebbre csak a felső talajrétegek nyári kiszáradása és őszi lehűlése idején vándorolnak. Egyes fajok egész évben aktívak, másoknak van nyugalmi időszakuk is. Az erősebben pigmentált, húsvörös színű fajok, amelyek a föld felszínén kismértékben elbomlott növényi maradványokkal táplálkoznak, olykor igen hosszú és mély, függőleges irányú járatokat ásnak. Ezeknek a fajoknak is van nyugalmi időszakuk.

A földigiliszta ürüléke tízszer annyi felvehető fosztort tartalmaz mint a környező talaj

343


A talaj termőképességét és a növények ellenállóképességét befolyásoló tényezők folytatás

Jelentőség: Főleg

a nagy, függőlegesen ásó fajok játszanak fontos szerepet a talajszelvény fellazításában és keveredésében. Csomós ürülékeiket a talaj felszínén helyezik el, és ezzel a talajszelvényen felső gilisztaürülék-humuszt képeznek, amely gazdag a növények számára felvehető tápanyagokban, elsősorban nitrogénben és foszforban. Váladékaikkal megszilárdítják a talajban kialakított járatok falait. A gilisztahumusz kiváló természetes trágya. A talajszelvényben kialakított járatok fellazítják a talajt, átlevegőztetik, és a víz és a növényi gyökerek számára átjárhatóvá teszik. A földigiliszták tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a talaj mikrostruktúrájának kialakításához és termőképességének növeléséhez. Védelem és támogatás: a földigiliszták számára hátrányos a roszszul megválasztott talajművelés, mint a mélyszántás és a nehéz gépek alkalmazása, mert tömörítik a talajszelvényt

344


Hasznos

él ő

szervezetek

Beporzók - méhek és poszméhek Apoidea

Noha a gyümölcsfák és -bokrok beporzásában bizonyos fokig több rovarcsoport is közremüködik (hártyásszárnyúak, kétszárnyúak, bogarak), meghatározó szerepük a méheknek (Apoidea) - elsősorban a mézel ő (házi) méhnek (Apis mellifera = A. mellifica) van. Leirás: Közép-Európában mintegy 560 méhfaj él. Jellegzetes ismertelőjegyük mindenekelőtt a hátsó lábak kiszélesedett első íze, amely jóval szélesebb a többi lábfznél. A legtöbb méhfajra jellemző az egész testet borító sürü , finom szőrzet , amely pl. a poszméheknél (dongóknál) jellegzetes formát öltött. A méhek alapszíne többnyire a fekete vagy a barnásfekete különböző színárnyalatai, nemritkán fehér, sárga vagy piros rajzolattaL A méhek fején leginkább a jól kifejlett, nagy, öszszetett szemek fel tünőek. A csápok megtörtek, de néhány faj hímjeinél a csáptoldalék olyan rövid, hogy a csáp fonálszerünek tűn i k . A nyalószívó szájszerv legfontosabb szerve a kanálkában vég ződő nyelv, amely a legtöbb faj esetében még a mély virágkehelyből és -tölcsérből is lehetövé teszi a nektár szívását. A kerek vagy ovális toron két pár jól fejlett szárny található. A potroh erőteljes , a nőstények tojószerve fullánkká alakult át. Biológia: a méhek a virágzó növényekkel szoros kapcsolatban álló élőlények . Fő táplálékuk a nektár és a virágpor, amellyel a méhlárvákat is táplálják. Életmódjuk és utódgondoskodásuk alapján a méhfajokat három csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba a magános méhek tartoznak. Nőstényeik önálló fészkeket építenek, amelyekbe a leendő lárváknak táplálékot (nektárral nedvesített virágport) hordanak. A készletek felhalmozását és a peték lerakását követően feladatuk lényegében befejeződöt!. A magános méhek fészkeiket vagy a talajba építik vagy különböző üregekben (a fában levő nyílásokban, üreges növényi szálakban stb.) alakítják ki. A földben található fészkeket többnyire csak apró nyílások jelzik, mert a fajok többsége a kikotort agyagot a fészek környékén szétteríti. Csak néhány esetben találunk a fészek bejáratánál agyaghalmocskákat, amelyek csúcsán nyílás, esetleg alacsony kis kémény van , ez nyilvánvalóan védi a fészket a talaj felszínén lefolyó víztől. A második típusba a társas életformájú fajok tartoznak. Ezek a méhek kolóniákat, méhcsaládokat alkotnak, amelyek vagy többévesek (házi méh), vagy egyévesek (poszméhek- Bombus nem) lehetnek. A kolónia - a "méhállam" - alapja a méhkirálynő vagy anya, amelynek a méhcsalád minden tagja a leszármazottja. A méhállam legnépesebb csoportját a terméketlen nőstények- az ún. dolgozók - alkotják, amelyek egyebek mellett a lárvák etetéséről is gondoskodnak. A társas életmódú méhfajok lárváikat virágporral és nektárral táplálják, de az egyéves poszméhkolóniák méze (a mézelő méh áttelelő méhcsalád-

Házi (mézelö) méh

Mezei poszméh (Bombus agrorum) ~--

Kövi poszméh (Bombus lapidarius)

345


Beporzók - méhek és poszméhek

Hasznos

élő

szervezetek

folytatás jainak sűrű mézétől eltérően) híg, ezért nem raktározható a méhkaptárakból ismert függőleges lépekben, hanem széles "kelyhekben" található, amelyek a poszméhfészekben többé-kevésbé rendezetlen halmazokban állnak. A méhek harmadik csoportját az élősködő méhek alkotják. Más méhfajok fészkeiben élősködve fejlődnek, lárváiknak nem gyűjtenek sem virágport, sem nektárt és lényegében a virágok beporzásában sem vesznek részt. annak ellenére, hogy számos gyümölcsfa és zöldségféle képes önbeporzásra, a más növényről (kivált egy más fajtáról) származó virágpor jelentősen növelheti a terméshozamct és a termések minőségére is jótékony hatással lehet. A gyümölcsfák és zöldségfélék mind virágporukkal, mind nektárukkal vonzóak a méhbeporzók számára, ez az attraktivitás csak kivételes esetben korlátozott. A körtefát a méhek főleg a virágporáért, mfg a szilvát vagy a ringlót elsősor­ ban a nektára miatt keresik fel. A gyümölcsfák fő beporzója vitathatatlanul a mézelő méh, a többi beporzófaj (a poszméhek, a Halictus, Andrena nemzetségek magányos méhei stb.) kedvező időjárási viszonyok esetén kevésbé jelentős. Más a helyzet hideg és csapadékos időjárás esetén. Ilyenkor megnő néhány "edzettebb" beporzófaj , főleg a poszméhek, valamint az Osima nemhez tartozó magános méhek, esetleg némely kétszárnyú (Diptera) rovarfajok szerepe. Egyfajta kivételnek számítanak a szilvafák, ugyanis esetükben a mézelő méh beporzó szerepe kedvező időjárás idején is kevésbé jelentős. Az almafák esetében is kimutatták, hogy a mézelő méh nem kielégítően porozza be őket. Ha ugyanis a dolgozó csak a nektárt gyűjti , gyakran a porzók gyűrűjének külső oldaláról is hozzájut, miközben nem porozza be a virágot. A termetesebb poszméh ilyenkor is átviszi a pollenszemeket Kedvezőtlen időjárás eselén a poszméhek (némely magános méhhel együtt) önmagukban is biztosítják az almáskertek beporzását.

Jelentőség:

.,

--.

Földi poszméh (Bombus terrestris)

~ ~

r-

-i...

·': ',~

~, ...... -.,

' ...

'

. -..

\

•t.:,.""<"

-, l

.... ,,.

. •,.

~-"

A mesterségesen tartott földi poszméhkolóniákat a terméshozam növelésére használják

A magányos méh fészkének bejáratát kis kémény

346

védő

Védelem és támogatás: a mézelő méhcsaládokat ajánlatos kihelyezni a gyümölcsösökbe. Fontos, hogy a méhek már az első virágok kinyílása előtt a helyszínen legyenek (kivált a cseresznye esetében, amelyet leghatékonyabban a virágnyílás első napján lehet beporozni). Fontos a méhcsaládok megfelelő száma és egyenletes elhelyezése is a gyümölcsösben, mert kedvezőtlen időjárás esetén a méhek csak a legkisebb szükséges távolságra repülnek. A mézelő méh legnagyobb hátránya a többi beporzófajjal szemben, hogy a méhkaptárból kirepülve rendszerint csak egyféle virágot igyekszik fel keresni, ezáltal a különböző fajták közötti beporzás kissé


Hasznos

élő

szervezetek

Beporzók - méhek és poszméhek folytatás

korlátozott. Ez a hátrány részben ellensúlyozható, ha nagyobb menynyi ségű méhet engedünk a kertbe. A többi beporzó méhfaj számát főleg a gyümölcsös kíméletes vegyszeres védelme és a méhfészkek megóvása befolyásolhatja kedvezően . Az üregekben fészkelő méhek számára kerek nyílású téglákat vagy rövidre vágott, egyik végükön szárcsomóvallezárt nádszálkötegeket helyezhetünk ki. A földi poszméhfajok számára fontosak a csupasz, döngölt talajfelszín ű helyek, amelyeken nem közlekednek nehéz gépek. Kedvezően hat az is, ha olyan mézelő növények vannak a környéken, amelyek a gyümölcsfákat követően virágoznak, ezáltal haszszabb távra biztosítanak táplálékot a méhállomány számára. Poszméhcsaládokat kis kaptárakban mesterségesen is nevelhetünk, a tenyésztés technológiáját az idevágó szakkönyvek részletesen tárgyalják. Mivel a poszméheket törvény védi, nevelésüket az illetékes államigazgatási szervnek kell engedélyeznie.

.

~ ~ . -4·..' ·'-· . . · -'(-'"~· . ·~· . ~ · ,, · , ..,., . .

',."'

, .. ' . .

"... . ,

....•... .,. .' .

- ~~- ~- ' " " ' . , . Jlt

.

·\

J

. .•

."

. '

.

'L

,

~

~

' '· · ·,

..

.

'

'

~

_·,\...... , ~,

..... ,. '

--'

, .~

l '\'',

~

''

" .JJ .l i

._.,.' ... ......... .. ...

\.-

.

J

<- r~

l

,., • -

~

~-

A föl di poszméh kolóniája

Az Andrena nemhez tartozó magányos méh

347



A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

Trichogramma pintoi [rta: Dr. Ing. Frantisek Gregor, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa

Trichogramma pintoi- 180-szoros nagyítás A petefémfürkészek imágói körülbelül akkorák, mint az ékezet az á betű fölött.

Önök most egy akvarell nyomtatott képét látják, amely a természet egyik csodáját ábrázolja, a Trichogramma petefémfürkész darazsat. Ez a Földünkön előforduló legkisebb rovar. A szélsőségesen apró mérete ellenére a rovar tökéletesen működő szaglással, látással, röpképes szárnyakkal stb. rendelkezik, de számos egyéb tulajdonságai is vannak, amelyek ámulatba ejtenek bennünket. A petefémfürkészek nőstényei szaglásuk révén keresik meg a lepkék számukra vonzó "illatú" tojásait, amelyekbe elhelyezik saját petéiket. Hogy ne fecséreljék el az értékes energiát a zsákmány hasztalan keresésével, a megtermékenyített nősténylepkéket kutatják fel, amelyek a párzás után speciális ferarnont bocsátanak ki. A petefémfürkész az ilyen nőstény lepkében megkapaszkodik és elszállíttatja magát arra a helyre, ahol a lepke petézni fog. Ott "leszáll" és a frissen rakott lepkepetékben elhelyezi a saját petéit A peterakás előtt azonban a petefémfürkész még jól szemügyre veszi a gazdapete méretét és annak nagysága alapján egy, de akár akár harminc petét is elhelyez benne, hogy a gazdapetét optimálisan kihasználja. Eközben a saját feromonjával jelöli meg a parazilált petét, nehogy más petefémfürkészek is oda rakják petéiket. Emellett a saját petéinek lerakásakor a Trichogramma arról is dönt, hogy megtermékenyítse-e vagy sem a petéit Ugyanis a megtermékenyített petékből nőstények, a meg nem termékenyített petékből hímek kelnek ki, s ezáltal valójában meghatározza, hogy a következő nemzedékben milyen lesz a hímek és a nőstények aránya. Bizonyos fajok megtermékenyülés nélkül szaporodnak. Egyszerű rovar- mégis a természet csodája.

349


A biológiai védekezés kereskedelmileg

e l őállított

készítményei

A lepkék petéinek antagonistái

A takácsatkák antagonistái

A liszteskék antagonistái

A levéltetvek antagonistái

A tripszek antagonistái

Az aknázólegyek antagonistái

A pajzstetvek antagonistái

Eniomopatogén gombák

Hiperparazita gombák

350


Tartalom

A lepkék petéinek és hernyóinak természetes ellenségei -A Trichogramma petefémfürkész-nemzetség 352 -A Bacillus thuringiensis baktériumok 354

A tripszek természetes ellenségei

- Az Amblyseius cucumeris atka - Az Orius laevigatus, Orius majusculus ragadozó virágpoloskák

- Az Amblyseius degenerans atka A takácsatkák természetes ellenségei - A Phytoseiu/us persimilis atka -Az Amblyseius californicus atka

356 357

A levéltetvek természetes ellenségei - A kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) - Levéltetvésző fürkészek (Aphidius colemani, Aphidius ervi) - Az Aphidoletes aphidimyza ragadozó gubacsszúnyog -A közönséges (vagy aranyszemű) fátyolka (Chrysopa carnea)

358 360 361 362

363

370 372

Az aknázólegyek természetes ellenségei - A Dacnusa sibirica és a Diglyphus isae hártyásszárnyú élősködők

A liszteskék természetes ellenségei -Az Encarsia formasa fémfürkész - Az Eretmocerus eremicus fémfürkész -A Macro/ophus caliginosus ragadozó poloska - A Verticil/ium lecanii rovarpatogén gomba

369

373

A kósza pajzstetvek természetes ellenségei -A Crypto/aemus montrouzieri katicabogár 374 A csigák természetes ellenségei -A Phasmarhabditis hermaphrodita fonálféreg 375 Rovarpatogén fonálférgek fajok - Steinernerna és Heterorhabditis

376

364 366 368

Rovarpatogén gombák - Beauveria bassiana és a Beauveria brogniartii 377 Patogén gombák hiperparazitái - Coniothyrium minitans - Pythium aligandrum - Trichaderma harzianum

378 379 380

351


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Trichogramma petefémfürkész-nemzetség

Egy kis parazita Trichogramma darázs

Petéből kikelő

A kikel ő

352

Trichogramma

nőstényre

váró hfrnek

Jellemzés és szánnazás: A Trichogramma pintoi, T. evanescens, T. brassicae, T. maydis általánosan előforduló fajok a közép-európai ökoszisztémákban. A Trichogramma nemzetség egyes fajainak sok törzse van, ugyanakkor a törzsek közötti bionomikus eltérések a gazdaállattól, az ökológiai körülményektől stb. függően nagyobbak lehetnek, mint az egyes fajok közötti eltérések. Az első kísérleteket e parazitoidfajok biológiai védelem céljaira történő felhasználására több mint 100 éwel ezelőtt végezték. Leírás: a petefémfürkészek apró termetű szárnyas darazsak, testméretük kb. 0,5 mm, szárnytesztávolságuk legeljebb 1 mm, s ezért könnyen elkerülik a figyelmet. Feltűnőbbek a fertőzött lepkepeték, amelyek a petefémfürkész-lárva bebábozódásakor (a gazdapetén belüQ fekete színűvé válnak. Életmód: a petefémfürkészek aktívan a szag nyomán elsősorban a lepkepetéket keresik fel, amelyekben elhelyezik saját petéiket. A nőstények felismerik a peték korát, és a fiatalabb petéket részesítik előnyben. A nőstények a lepkék petéinek nagyságától függően egytől akár harminc petét helyeznek a gazdaállat petéibe. Pl. a káposzta-bagolylepke petéibe egy nőstény petefémfürkész rendszerint 2-3 petét helyez el. A megfertőzött lepkepeték kémiai illatanyaggal jelzik a fürkésznek az élősködő peték jelenlétét, ezért az újabb petéket már nem helyez el bennük. A rovarok e csoportját gyakran a poliembrionia (többcsírájúság) jellemzi, ez azt jelenti, hogy a petesejt a fejlődés kezdeti fázisában a gazdaállat petéiben néhányszor úgy osztódik, hogy lehetőséget teremt több embrió keletkezésének. A megtermékenyített petékből a legtöbb faj esetében nőstények fejlődnek , a meg nem termékenyített petékből pedig hímek. Mivel a nőstény a petéit csak peterakáskor termékenyíti meg a spermatok tartalmával, ettől függ, hogy milyen lesz a nőstények és a hímek aránya a következő nemzedékben. Ez rendszerint kb. 8:1. A hímek valamivel hamarabb kelnek ki mint a nőstények. Szaglással keresik meg a bábokat, amelyekből kis idő múlva kikelnek a nőstények. Közvetlenül a nőstény bábburokból történő kikelését követően megtörténik a párzás, így biztositva a megtermékenyített nőstények magas arányát. Némely faj, mint pl. a T. evanescens általában szűznemzéssel (megtermékenyítés nélkül) szapcrodik és pcpulációja szinte kizárólag nőstényekből áll. A pete, a lárva és a báb fejlődése is a gazdaállat petéjében megy végbe. A gazdapetében kifejlődő lárva a hernyóembrióval táplálkozik, amelyet fejlődése folyamán elpusztít. A gazdapetét már a kifejlett rovar hagyja el. A kikelést követően azonnal megtörténik a párzás és néhány óra elteltével a nőstények elkezdik a peterakást Az imágók nektárral táplálkoznak és vizet is kell inniuk. A petéket rakó nőstények emellett a gazdapete fehé~edús tartalmából is felszippantanak egy kis cseppet, amely a tojócső beszúrásának a helyén bukkan elő. Egy nőstény megfelelő körülmények között 5- 14 nap alatt átlagosan 70 petét helyezhet el. A nőstény a peterakás során alulról fölfelé haladva átkutatja a növényt, eközben


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei folytatás

ismételten szemügyre veszi azokat a helyeket, ahol gazdapetékre bukkant. Az egész fejlődés a peterakástól a kikelésig a hőmérséklettől és a gazdaállattól függöen 7-20 napig tart. Pl.25 °C-nál ez 10 nap. Alkalmazás és a védelem rendszere: a Trichogramma petefémfürkésznemzetségen alapuló modern készítményeket kapszulás kiszerelésben forgalmazzák, így biztositva a kifejlödö élösködöknek egyrészt az optimális hőmérséklete! és páratartalmat, másrészt a ragadozókkal szembeni védelmet. Ráadásul a kapszulákban azonnal bekövetkezik a kikelő nőstények megtermékenyítése, ami a következő nemzedékben a nőstények magas arányát is biztosítja. Egy kapszula (a gyártótól, az élősködő fajától stb. függöen) kb. SOQ-2000 egyedet tartalmaz. Az utóbbi esztendökben számos technológiai és biológiai újításnak köszönhetően néhány hétig megőrzik hatástartamu kat. A zöldségfélék védelmében a petefémfürkészeken alapuló készítményeket elsősorban a nehezen hozzáférhető fajok ellen alkalmazzák, amelyek hernyói rejtett életmódot folytatnak a fertőzött növények belsejében -a káposzta-bagolylepke a káposztafejekben, a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke a kukoricacsövekben és a paprikabogyókban, a gyapottok-bagolylepke a paradicsombogyókban, a babhüvelyekben stb., a fekete borsómaly és az akácmaly a borsóhüvelyekben, vagy olyan bagolylepkék elleni védelemben, amelyek hernyói a talajban élnek. Ezek az élösködök jól alkalmazhatók a tárolt szárított anyagok (szárított növények, gombák, őrölt fűszerek , liszt stb.) védelmében is. A fehérlepkék családjába tartozó Pieris nemzetség képviselöin, amelyek hernyói a káposztaféléket károsítják, csak kisebb mértékben élösködnek. Fontos eleme ezeknek a védelmi rendszereknek, hogy pontosan kövessük a lepkék rajzásának és a célkártevők peterakásának a kezdetét. A petefémfürkészek első telepftését a célkártevők peterakásának első napjaira kell idözíteni. Ez okból a petemfémfürkészeken alapuló készitmények elöállítói, ill. forgalmazói szolgáltatásuk keretében fény- vagy feromoncsapdákkal figyelik a célkártevőket és kellő időben, a kártevők peterakásának kezdetén leszállítják az első felhasználandó adagokat. A paraziták következő bevetéseit a védett növény fajától, fenológiájától és a kártevötöl függöen 7-1 Onapos időközökben kell elvégezni. Az élősködök egyszeri "bevetési" adagja 100 OOO és 300 OOO egyed/ha, vagyis 5Q-1 00 kapszula/ha közölt mozog. Ugyancsak fontos betartani a kapszulák kihelyezésének sémáját a kezelt ültetvényeken. A Trichogramma petefémfürkész-nemzetség képviselői sikeresen bevethetök mind az üvegházakban, mind a szabadföldi termesztésben . A kártevők szélsőségesen magas populációsűrűsége eselén - pl. több száz gyapottok-bagolylepke egy éjszaka egy feromoncsapdában -ajánlatos a petefémfürkészeket Bacillus thuringiensis kurstaki alapú készítményekkel kombinálni. Némely gombaölő szerrel is kombinálható. A növényekre felfüggesztett kapszulákban adjusztált parazitáknak nem okoz gondot a permetező öntözés és a talajművel és sem.

Polisztirol kapszulák alkalmazása

Kukoricamoly Trichogramma petefürkész által parazilált petéi

Trichogramma petefémfürkészek a polisztirol kapszulák belsejében

353


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Bacillus thuringiensis baktériumok a lepkehernyók és a burgonyabogár lárvái ellen

A Bacillus thuringiensis baktérium fehérjekristályai és spórái

Elpusztult burgonyabogár lárva B. thuringiensis baktérium bevetése után

A levélbogarak családjának fajai esetében a B. thuringiensis toxinjai jelentősen csökkentik a termékenységet

354

Jellemzés: A lepkehernyókat pusztító Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki baktériumot Európában először a lisztmoly hernyóiból izolálták. Rovarölő tulajdonságait 1911-ben írták le. A természetben a baktérium a lágyszárú és fás növényeket, cserjékei pusztító lepkehernyékban és a talajban egyaránt előfordul. A B. t. kurstaki specifikus hatású endotoxinjainak kristályai a Biobit, Dipel, Foray, Thuricide, Delfin, Bactospeine és egyéb készitmények alkotóelemei. A levélbogarak és az ormányosbogarak családjának lárvái ellen hatékony B. t. tenebrionis törzset a Tenebrio gyászbogárnemzetség képviselöjének lárvájából izolálták. E törzs toxinjainak kristályai a Novodor készítmény hatóanyagaL A lepkehernyák és a bogárlárvák ellen a világon néhány további törzset is alkalmaznak: aizawai, morrison, san diego, japonensis. A szúnyoglárvák és a csiperke-tenyészetekben károsító kétszárnyú ak lárvái ellen a B. t. israelensis törzset alkalmazzák. A B. thuringiensis baktérium génszekvenciáit, amelyek néhány rovarcsoport ellen hatékony toxinokat produkálnak, génmódosított növényekben- kukoricában, paradicsomban, burgonyában- is alkalmazzák, amelyek bizonyos részei a célrovar számára mérgezöek. Hatásmód: a B. thuringiensis baktérium spórái, ill. a spórákban levő endotoxinok kristályai a célrevarra a rágás! követően hatnak. A növény megrágása után a rovarlárva bélrendszerében a kristályok aktiválódnak és a bélfal szélesését idézik elő , aminek következtében a rovar baktériumos fertözésben elpusztul. A rovarlárvák a növény elfogyasztását követően már húsz-harminc perc elteltével vagy egy óra múlva abbahagyják a táplálkozást és néhány nap alatt elpusztulnak. A fertőzött hernyákról a baktérium más hernyókra nem terjed át. A bizonyos rovarcsaládok !árváira toxikus 8. t. tenebrionis akár 95 %-kal csökkenti a levélbogarak (burgonyabogár, spárgabogarak, pajzsbogarak, vetésfe h érítő bogarak) és az ormányosbogarak (bimbólikasztó almaormányos) esetében is a lerakott peték számát. Alkalmazás: a kereskedelmi forgalomba került (folyékony, porszerü, granu lált) készitmények, amennyiben szabályosan (sötét és hüvös helyen) raktározzák öket, néhány évig hatásosak maradnak. A készítményeket vizes szuszpenzió formájában permetezik a növényekre. A permetezés során fontos, hogy a növény teljes felületét lehetőleg egyenlően érjék a szuszpenzió apró cseppecskéi, mert a kártevő rovar csak így tud elég gyorsan halálos adagot elfogyasztani a készítményből. A kezelés kb. 7-1 Onapig hatásos, ezt követően a napfény ultraibolya hullámtartományának komponensei lebontják a hatóanyaga!. Ezért a készítmény hatékonysága hosszabb, ha a levelek fonákára is


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei folytatás

jut belőle , mert a levelek leárnyékolják a napsugárzást Az üvegházakban és a fóliasátrakban a csökkent UV-sugárzás következtében a kezelés hatástartama hosszabb. A zöldségek kártevői közül igen érzékenyek a szerrel szemben a fehérlepkék, a sodrómolyok, az araszolólepkék, a pókhálósmolyok és a fényiloncák hernyói, amelyek a leveleken élnek. Kissé növelve az adagokat kielégítő hatást lehet elérni a bagolylepkék, pl. a Mamestra és a Lacanobia bagolylepke nemzetség, aranybagoly lepke a Chrysodeíxís chaicites és a gammalepke (Autographa gamma) vagy a gyapottok-bagolylepke (Helícoverpa armigera) hernyóináL A B. t. tenebríonís törzs igen hatásos a burgonyabogár a spárgabogarak és a vetésfehérítő bogarak !árvái ellen. A B. thuringíensis alapú készítményeket a legtöbb gombaö l ő szerrel kombinálva is lehet alkalmazni, kivéve a lúgos kémhatású készítményeket. A B. thuringiensís alapú készítmények előnyösen alkalmazhatók a biológiai védelem rendszerében, mert a többi biotörzzsel szemben nem toxikusak. A gyűrüsszövö Bacillus thuringiensis baktérium okozta fertözés következtében elpusztult hernyója

355


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A takácsatkák természetes ellens ége i A Phytoseiu/us persimilis at ka

P. persemilis ragadozó atka - peterakás

Takácsatkát fogyasztó P. persimilis

356

Jellemzés és származás: a Phytoseiulus persimilist 1958-ban, Chilébő l Németországba behozott orchideák gyökereiről írták le. Ma viszont mediterrán fajnak számít Algírból származó típusanyaggaL Leírás: az imágók narancsvörösek, hosszuk 0,6 mm. Nagyon gyors, élénk mozgás jellemzi öket. Petéik ugyancsak vörösesek, ovális alakúak. A zsákmányállat - a közönséges takácsatka - petéi tejfehéren áttetszöek, gömbalakúak. Életmód: A P. persimilis monofág. A nimfák és az imágók kizárólag a közönséges takácsatkával táplálkoznak, mégpedig a petékkel, a lárvákal, a nimfákkal és az imágókkal is. Amennyiben ez a zsákmány hiányzik, bizonyos ideig elélnek a mézharmaton is, s eközben vizet is szívnak. Ilyen körűlmények között azonban nem szaporodnak és részleges kannibalizmus is megfigyelhető náluk. Ennek következtében a predátor állománya néhány nap elteltével kipusztul. A petéket a megtermékenyített nőstények a levelek felületén helyezik el, a takácsatka kolónia közelében . Egyetlen nőstény optimális körűlmények között (hőmérséklet , nedvesség, elegendő zsákmány) naponta akár 5 petét lerak, élete során összesen mintegy 60 petét helyez el. 15 •c -on a fejlődés petéktől petékig kb. 25 napig tart, 30 •c-on csak 5 napig. A predátor kifejlett nősté­ nye egy nap alatt kb. 5 takácsatka-imágát vagy 20 lárvát fogyaszt el. A 20 •c körüli (15-25 •q hőmérséklet és a 6G-70 %-os páratartalom jelenti az ideális körülményeket A predátor szaglással képes nagyobb távolságban is tájékozódni; megérzi a takácsatka szagát és a fertőzött növény által kibocsátott speciális szaganyagat is. Ennek köszönhetöen viszonylag gyorsan képes megtalálni a takácsatkák gócát. Közvetlenül a levélen elsősorban tapintással tájékozódik. Alkalmazás és a védelem rendszere: Közép-Európában a P. persimilist szinte kizárólag üvegházakban alkalmazzák. Mint laza szubsztrátumot por alakban szórják a növényekre. Vagy a takácsatkák megjelenésekor, a gócokban alkalmazzák, 1 predátorra 15- 20 takácsatkával számolva, vagy az egész ültetvényt 2-3 alkalommal, 7- 1O napos időközönként megszó~ák, egy négyzetméterre 2-3 darabbal számolva. A télikertekben és a kertészetek üvegházaiban lehetséges egyszeri alkalommal négyzetméterenként 5-1 O darabot kihelyezni, közvetlen ül a takácsatkák első megjelenésekor. Mivel szinte kétszer olyan gyorsan szaporodik, mint a takácsatkák képes igen gyorsan felszámolni a takácsatkák kártételét Ennek feltétele azonban a megfelelő körű l mények biztosítása, mindenekelött a nem túl magas hőmérséklet és a magasabb páratartalom.


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei folytatás

Ez azt jelenti, hogy az üvegházakban megbízhatóan működjön a szellőzés és a növények legyenek harmatosak. Ellenkező esetben a magas növények, pl. az uborka esetében könnyen elválik egymástól a predáter és a takácsatka állománya. A közönséges takácsatka pl. a szellőzetlen uborkaültetvényben a növényzet felső , túlmelegedett részén szaporodik, míg a predáter az alsó, hűvösebb és nedvesebb részén, ezáltal a védelem nem működik . Szárazabb környezetben, elsősorban a magasabb növényeken a P persimilis a takácsatkák egy további predátorával, az Amb/yseius ca/ifomicus atkafajjal kombinálható.

Az Amblyseius ca/ifornicus atka Jellemzés és származás: Az A. califomicus (syn. Neaseiu/us ca/ifornicus, Typh/odromus marinus) Amerika trópusi és szubtrópusi térségeiben, valamint Dél-Európa és Észak-Afrika földközi-tengeri partvidékén fordul elő . Leírás: a nimfák és az imágók üvegszerű, 0,6 mm nagyságú atkák. Preparálatlanul, csupán a kézinagyító alatt gyakorlatilag megkülönböztethetetienek az Amblyseius, Typh/odromus stb. nemzetség rokonfajaitóL Életmód: a P persimilis fajtól eltérően az A. califomicus nem monofág. Több atkafajjal, tripszek petéivel és Járváival és egyéb élelem-póiforrásokkal táplálkozik. Ennek köszönhetően ez az atkafaj a kezelt ültetvényeken található takácsatkák alacsonyabb populációsűrűsége eselén is hosszabb ideig elél. Populáció-növekedésének sebessége és predátorkapacitása azonban alacsonyabb, mint a P persimilisé. Ha a P persimilis imágója élete során kb. 500 takácsatkát szív ki, addig ennek a fajnak az imágója csupán 150 egyedet Ugyancsak nem képes olyan hatékonyan szaglással érzékelni nagyobb távolságból a takácsatka-kolóniákat, mint ahogyan a P persimilis. Egy nőstény a körü l ményektő l függően naponta 1- 3 petét rak. Alkamazás és a védelem rendszere: Az A. califomicust elsősorban ott alkalmazzák, ahol fennáll a lehetősége , hogy a levegő magas hőmér­ séklete és alacsony páratartalma miatt csődöt mond a P persimilis faj bevetése a takácsatkák elleni védelemben. Ez mindenekelőtt az öregebb, rosszul klimalizálható üvegházakban, fóliasátrakban és a magasabb növények, pl. az üvegházi uborka esetében lehetséges. Az uberkában, ahol a takácsatkák előszeretettel telepednek meg a növények magasabb részein, célszerű a két említett predáterfajt kombinálni. A peszticidek kiiktatásakor további takácsatka-specialista predátorak is megjelenhetnek az üvegházakban. A Közép-Európában élő fajok közül ez a Feltielia acarisuga gubacsszúnyog és a Stethorus punetilium katicabogár. Mindkét fajt kereskedelmileg is előállítják . A takácsatkákat is fogyasztja a Macrolophus caliginosus ragadozó poloska, amelyet a liszteskék ellen alkalmaznak az üvegházi növények védelmében.

Takácsatkát fogyasztó A. califomicus

357


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A liszteskék természetes ellenségei Az Encarsia formasa fémfürkész

Encarsia formasa - peterakás

Encarsia formasa és a liszteske pupáriuma

Jellemzés és származás: az E. formasa élősködő fürkészdarázs Amerika trópusi térségéből származik. Ma már Európa, Ausztrália, Új-Zéland, Észak-Amerika, Japán stb. meleg térségeiben is elterjedt. 1926-ban Nagy-Britanniában észlelték először a liszteskék paraziták által fertőzött fekete pupáriumait és már a 20. század harmincas éveiben Nagy-Britanniában kereskedelmileg is előállították az üvegházi kultúrák liszteskék elleni védelme céljából. Leírás: az imágó kb. 0,6 mm hosszú, tora sötét, potroha sárga. Aszárnyak, a lábak és a csápok színe sárga. Az üvegházi liszteske élősködővel fertőzött pupáriumai feketék, míg a nem fertőzött pupáriumok zöldek. A dohányliszteske (Bemisia tabac1) élősködőkkel fertőzött pupáriumai barnák. Életmód: ez a fémfürkész faj szűznemzéssel szaporodik, így az E. formasa populációjának akár 99 %-t nőstények alkotják. A nőstények egyesével helyezik el petéiket az üvegházi liszteske, esetleg a dohányliszteske harmadik és negyedik lárvastádiumaiba. Mivel a nőstények mézharmattal és nektárral ugyanúgy táplálkoznak, mint a liszteskelárvák fehérjetartalmával, a kártevők állományának egy részét táplálkozásukkal is elpusztítják. A nőstények szaglásukkal képesek 30 méterről megtalálni a gazdaállatot Hogy az E. formasa olyan hatékony bioágens, annak egyik oka a faj gyors fejlődése. Ha az üvegházi liszteske fejlődése a paradicsomon 20 °C-on a petétől az imágóig 32 napig tart, addig az E. formasa fejlődése csak 27 napig. Egy nap alatt a nőstény 5-13 petét rak le, miközben további 2-3 lárvát közvetlenül pusztít el. Élete során egyetlen nőstény (a gazdaállattól és a növénytől függően) akár 50--200 petét is lerakhat A dohányliszteske esetében ezek az értékek valamivel alacsonyabbak. Az élősködő fejlődése szempontjából a 17-25 közötti hőmérséklet és a magasabb, 60-70 % körüli páratartalom az ideális. Alkalmazás és a védelem rendszere: Az E. formasa a közép-európai viszonyok között az üvegházi kultúrák liszteskék elleni biológiai védelmének az alapeleme. Bábállapotban forgalmazzák többnyire papírkártyákra ragasztva. A kártyákat (papírcsíkokat) az üvegházakban a növényekre akasztják. Fontos, hogy a biotörzset (bioágenst) a liszteskék első megjelenését követően minél gyorsabban alkalmazzák. Ez okból célszerű a liszteskék előfordulását sárga rovarfogókkal követni. Amint megjelennek a liszteskék a paradicsomon, minden héten négyzetméterenként 1-2 E. formasa egyedet helyeznek ki. Ezt kb. 4 hétig végzik, amíg a liszteskék 80 %-a meg nem fertőződik (80 % fekete fertőzött pupárium). A nagy üvegházakban célszerű ún. megelőző bevetést alkalmazni: 0,5-1 egyed1m 2 14 naponként. Az uborkák esetében, amelynek növényi

oc

A kifejlett E. formasa a liszteskék egy részét rágásával is elpusztltja

358


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei folytatás

szőrökkel (trichomákkal) borított levelein az Encarsia nehezebben találja meg a gazdaállatot, nagyjából kétszeres adagot alkalmaznak. Fontos egy kissé módosítani a termesztési technológiát és az élősködőknek a fekete pupáriumokból történő kikeléséig a letördell alsó leveleket ott kell hagyni a növények alatt az üvegházban. Csak ezt követően távolítjuk el őket. A levelek mézharmatszennyezése, amely a liszteskék nagy számára utal, megnehezíti az élősködő nőstény mozgását a leveleken és ezzel a hatékonyságát is. A liszteskék tömeges meglétekor nem lehet ezt a módszert alkalmazni. Kis kerti üveg házakban, ahol körülményes és nem gazdaságos az imént ern1ftett technológiát betartani, sikerrel alkalmazható egy vagy két nagyobb adag - kb. 5-1 O- Encarsia négyzetméterenként. Az E. formasa különösen érzékeny a peszticidek maradványaira. Egy idénnyel a methomyl vagy a szintetikus piretroidokat tartalmazó rovarölő szerek üvegházi alkalmazását követően ezt a módszert nem lehet sikerrel alkalmazni. Minden biotörzseket forgalmazó cég azonban ma már elég nagy választékban tünteti fel a kompatibilis rovar- és gombaölő szereket, amelyeket a biológiai védelemnek ezzel az eszközével kombinálva alkalmazni lehet. A siker érdekében ezeket az ajánlatokat be kell tartani.

A kistestű E. formosa darázs által parazilált pupárium

fH-STRIP 1,1J.IK21 /'1103ZUZF ~

lcOPPERT IIOLOGICAL SYSTIMS

A:z. Encarsia bábállapotban papfrcsfkokra ragasztva kerül forgalomba

Parazilált pupáriumok

359


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

Az Eretmocerus eremicus fémfürkész

Parazita Eretmocerus mundus darázs

A parazita Eretmocerus mundus darázs kikel

360

Jellemzés és származás: Az E. eremicus (syn. E. californicus, E. ha/demam) az USA délnyugati félsivatagos térségeinek a faja. Ezt a fémtürkészt 1980-ban írták le. A biológiai védelemben 1994-töl alkalmazzák. Leírás: nagysága hasonló, mint az előző fajé, de első pillantásra különbözik tőle sárga torávaL Az imágók teljesen sárgák. A liszteskék fertőzött pupáriumainak belseje a fémfürkész bebábozódásakor megsárgul. Életmód: Az E. eremicus az E. forrnosától eltéröen ektoparazita (külsö élősködő). A nőstények nem a gazdaállatba rakják petéiket, hanem mellé. Az első lárvastádium a petéből kikelve maga fúródik be a liszteske lárvájába. Ezt követően a lárva vedlik és a második lárvastádium azonnal elkezd táplálkozni a liszteskelárva testének anyagaivaL Ha a környezetben kevés a gazdaállat, egyetlen liszteskelárva mellett több pete is előfordulhat , de csak egy parazitalárva fejezi be a fejlödését. A fémfürkész az Aleurodes, a Bemisia és a Tria/eurodes nemzetség képviselői n élősködik . Az E. eremicus az E. forrnosától eltéröen megtámadja már a liszteske lárvák második és harmadik lárvastádiumát is. E faj állományának mintegy 60 %-a nőstény és 40 %-a hím. Ez az élősködőfaj maga is fogyasztja a liszteskelárvákat, mégpedig az E. forrnosához viszonyítva sokkal határozottabban. Az E. eremicus egyetlen fiatal nősténye egy nap alatt kb. 30 liszteskelárvát fogyaszt el. Mivel félsivatagos környezetből származik, jobban türi a magas hőmérsékleteket - egészen 40 °C-ig - és az ennek megfelelő szárazabb levegőt is. 30 °C-on egyetlen nőstény naponta kb. 17 petét rak le. Magasabb hőmérsékleten azonban az imágók lényegesen rövidebb ideig élnek. 30 °C-on ez csupán 2,5 nap. Összességében egyetlen nőstény 40-200 petét rak le. Alkalmazás és a védelem rendszere: ezt a fémtürkészt elsősorban a zöldségfélék és a virágok biológiai védelme céljából alkalmazzák a dohányliszteske (Bemisia tabac1) támadásával szemben, amelyre az E. formasa kevésbé alkalmas. De a házi liszteskéken is élősködik és szabályazza létszámukat, különösen magasabb hőmérsékletek és kisebb páratartalom esetén. Alighanem beválik majd a régebbi, rosszabbul szellőző üvegházakban és fóliasátrakban, valamint a melegebb vidékeken termesztett zöldségek védelménél is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a faj valamivel jobban türi a peszticidmaradványokat, mint az E. formosa. A Földközi-tenger térségében él a természetben az Eretmocerus mundus vastagcombú fémfürkész, amely kizárólag a dohányliszteske lárváin élősködik. 2002 -től kezdődően próbálkoznak alkalmazásával a biológiai védelem rendszerei ben. Életmódja és bionomikus paraméterei igen hasonlóak az E. eremicuséhoz.


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Macrolophus caliginosus ragadozó poloska Jellemzés és származás: az M. caliginosus ragadozó poloska a mezei poloskák (Miridae) családjába tartozik. A Földközi-tenger térségéből származik. Itt gyakran spontán módon benépesíti a liszteskék által megtámadott zöldségféléket mind az üvegházakban, mind pedig a szabadföldi termöterületeken. E faj biológiai védelem céljából történő felhasználásával kapcsolatos kutatások 1980-ban indultak. Leírás: világoszöld, karcsú, apró termetű, hosszú lábú poloska. Testhossza 3-6 mm. Az imágók szeme piros, a csápok legalsó íze fekete. A nimfák világosabbak, sárgászöldek. Életmód: noha ez a faj elsősorban ragadozó, sikeres fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy növényi nedveket is szívjon. Mind az imágók, mind az összes nimfastádium ragadozó. Elsősorban liszteskékkel táplálkozik, petéket, !árvákat, pupáriumokat és imágókat egyaránt fogyaszt, de a petéket és a Járvákat részesíti előnyben. A liszteskék mellett takácsaikáka!, tripszeket, levéltetveket, lepkepetéket és -!árvákat, kétszárnyúak lárváit és egyéb rovarokat is szívnak. Az M. caliginosus nemcsak az érintetlen liszteskelárvákat és pupáriurnokat, hanem a liszteskék fémfürkészek által fertőzött különbözö stádiumait is kiszívja. A liszteske pupáriumainak az élősködő bebábozódása következtében végbemenő megfeketedése, ill. megsárgulása után, elegendő zsákmány eselén ez a poloska azonban inkább a nem fertőzött liszteskéket részesíti előny­ ben. A poloskának jól fejlett szeme van és hatékonyan képes felkeresni zsákmányát. Az M. caliginosus a melegebb környezetet kedveli, a nimfák fejlödése csak 40 •c-on áll le. A hőmérséklet alsó küszöbértéke 1Q-15 •c . 20 •c -on egy nőstény átlagosan 270-400 petét rak le. A nőstény élettartama 90 nap (1 Q-20 •c-on) és 40 nap (25-30 •c-on) közölt változik. A hímek és a nőstények aránya a populációban kb. 1:1. A faj fejlödése viszonylag lassú. A peterakástól az imágó kikeléséig 20 •c-on majdnem 50 nap telik el, 30 •c-on nagyjából 30 nap. Összel az M. caliginosus populációja az Entomophthora rovarpatogén gomba fertözése következtében teljesen összeomlik. Alkalmazás és a védelem rendszere: Az M. caliginosust elsősorban az E. formasa és az E. eremicus vastagcom bú fémfürkészek kiegészítője­ ként alkalmazzák, amikor valamilyen okból megnő a liszteskék állománya. Előnyt jelent tűrőképessége a magasabb hőmérsékletekkel és az alacsonyabb páratartalommal szemben. A biotörzzsel folytatott védelem kezdeti idöszakában a poloskák különbözö lepkék (lisztmoly, mezei gabonamoly) petéivel is táplálkoznak, hogy felgyorsuljon az állomány fejlödése a liszteskék kisebb populációsűrűsége esetén is. Túl sok Macrolophus (egy növényre számítva1 OQ-150 egyed) viszont kevés zsákmány eselén a növények károsodásához is vezethet, mindenekelött az uborkánál, a paradicsarnok érzékenyebb fajtáinál és a gerberánáL

M. caliginosus - imágó

Az M. caliginosus ragadozó poloska a liszteske lárváját szfvogatja

A Macrolophus takácsatkát szívogat

Az M. caliginosus ragadozó poloska szájszerve

361


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előá llított

készítményei

A Verticil/ium /ecanii rovarpatogén gomba a liszteskék, tripszek és levéltetvek ellen

Az elpusztult gazdaállat testén spórázó kultúra részlete

Légmicélium a liszteske pupáriumának falán

V. lecanii gomba által megtizedelt liszteskeállomány

V.lecanii

362

Jellemzés és származás: a Verticil/ium lecanii (syn. Cephalosporium Jefroy1) a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt öv ökoszisztémáiban széles körben eltrerjedt A kereskedelmileg előállított törzseket levéltetvekből és liszteskékből izolálták. A természetben spontán fertőzésre azonban csak a nedves trópusokon és szubtrópusi térségekben kerül sor. A biológiai védelemben a 20. század 80-as éveitől alkalmazzák a V. /ecanii tartalmú készítményeket. Leírás: a gomba az elpusztított levéltetű , liszteske vagy tripsz tetemén fehér vagy világossárga gombaszövedéket (micéliumot) fejleszt. Az elpusztult rovar színe világosbarnára vagy sötétbarnára változik. Életmód: A V. lecanii olymódon fertözi meg a rovart, hogy a rovar felszínén kicsíráznak a spórái, amelyekből a gombafonalak (hifák) benövik a rovar kutikuláját, ahol szaporodik és a megfertőzött rovart néhány nap alatt elpusztítja. A V. lecanii cukorban gazdag szubsztrátumokon, mint pl. a mézharmaton is képes növekedni. Itt spórákat is képez és ezután fertözi meg a gombával érintkező rovart. Más rovarok- pl. a hangyákvagy az esőcseppek és az öntözővíz cseppjei is terjesztik a gombaspórákat A fertözés kezdetétől az első határozott tünetek megjelenéséig a liszteskék esetében kb. 7-1 Onap, atripszek esetében mintegy 14 nap telik el. A V. lecanii növekedésének és spóratermelésének optimális körülményei: 15-28 oc hőmérséklet , 80 % feletti relatív páratartalom. Alkalmazás és a védelem rendszere: A V. lecaniit elsősorban a liszteskék és atripszek túlzott elszaporodásának megfékezésére használják az üveg házakban. A használati utasítás szerint a V. lecanii spóráit tartalmazó előírt mennyiségű port 3-4 liter vízben elkeverjük, 2-4 órán át állni hagyjuk, ezt követően el keverjük a végleges vízmennyiséggel (Vertalec - 500 g 2000 liter vízhez) és finoman permetezve mihamarabb a fertőzött növényre juttatjuk. A magas növények esetében az adag 2000-3000 liter/ha, az alacsonyabb növények esetén 1000-2000 liter/ha. Az alkalmazást követően a hőmérséklet alsó küszöbértéke legalább 10-12 órán át 18-20 oc legyen és a légnedvesség nem csökkenhet 80 % alá. A kezelést öt naponként összesen háromszor megismételj ük.


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) Jellemzés és származás: a faj a holarktikumban, azaz Európa, Azsia és Amerika északi térségeiben széles körben elte~edt. A biológiai védelemben a 20. század végétől alkalmazzák. Leírás: a faj szfne igen változékony. A fedőszárnyak ragyogó pirosak vagy narancssárgák, két fekete pettyel. Előfordulnak azonban fekete szárnyú, piros pettyes egyedek is. A tor fekete kisebb fehér foltokkal. Az imágók testhossza kb. 3,5-5 rnm. A hímek kisebbek a nőstényeknéL A lárva hasonlít a hétpettyes katica lárvájára, de valamível kisebb. Színe a barnától a szürkésfeketéig te~ed piros és narancssárga foltokkal. Hoszsza 5-6 mm. A peték narancssárgák, 1-1 ,5 mm hosszúak, oválisak, többnyire csoportokban ülnek a levéltetvekkel fertőzött levelek fonákján. A báb általában a növényre van ragasztva, szfne a lárváéhoz hasonló. Életmód: mind a lárvák, mind az imágók ragadozók. Főleg levéltetvekkel táplálkoznak, de ha nincs elegendő levéltetű, megtámadják a takácsatkákat, a lepkék petéit és más rovarokat is, teljes zsákmányhiány esetén kannibalizmus is előfordul. A nőstények 10-50 darabból álló csoportokban rakják le petéiket a levéltetvek közelében, egy nap alatt a nőstény akár 50 petét is képes elhelyezni. Teljes élete folyamán, amily 1-3 hónapig tart, egy nőstény legalább 1500 petét rak. A petékből <Hl nap elteltével kikel a lárva, amelynek fejlődése a hőmérséklettől és a táplálék minőségétől függően 9-15 napig tart. Pl. a komló-levéltetűn 8 napig, míg a nagy bükköny-levéltetűn akár 15 napig is tart. A bábállapot 20 °C-on 8 napig tart. A fajnak évente csak egy nemzedéke van, miközben nyáron egyidejűleg valamennyi stádiuma előfordul. Alkalmazás és a védelem rendszere: mivel a kifejlett imágók nagyon jól repülnek, a kétpettyes katica (A. bipunctata) !árvákat tartalmazó szubsztrátum (pl. popcorn) formájában kerül forgalomba, amely megnehezíti, hogy a lárvák a szállítás során megtámadják egymást. A !árvákat a levéltetvekkel fertőzött növényekre szórják. A bogár sok levéltetűfajjal táplálkozik. A lárva fejlődése során több száz levéltetvet fogyaszt el. A kétpettyes katicát egyaránt alkalmazzák üvegházakban és a szabadföldön termesztett zöldségek, a díszcserjék és virágok, de a gyümölcsösök védelmében is.

Kétpettyes katica (,Adalia bipunctata) egy közepén

levéltetűkolónia

Levéltetvet fogyasztó lárva

A kifejlett katicabogár két szfnváltozata

363


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

Levéltetvésző fürkészek - Aphidius co/emani, Aphidius ervi

Az A. colernani elhelyezi petéit a levéltetűbe

A. colernani által parazilált levéltetvek

Parazilált

364

levéltetűből kikelő

A. ervi

Jellemzés és származás: Az Aphidius colernani (A. platensis, A. transcaspicus) eredetileg a Közép-Ázsiától, Indián, a Közép- és a Közel-Keleten át a Földközi-tenger vidékéig terjedő térségben volt őshonos. A fajt behurcolták Ausztráliába, Észak-, Közép- és Dél-Amerikába és Afrikába, Európában pedig Angliába, Hollandiába, Norvégiába és a közép-európai országokba. Így, bár az A. ervi Eurázsiából származik, ma már Amerikában és Ausztráliában is él. Leírás: Az A. colernani imágói csak néhány mm hosszú, többnyire sötét színű hártyásszárnyúak, amelyek kis fürkészdarazsakra emlékeztetnek. Az élősködőkkel megfertőzött, ún. mumifikálódott levéltetvek belsejükben a levéltetvésző fürkészekkel fel vannak fújódva, színük rendszerint sárga vagy világosbarna. Amikor a parazita levéltetvésző fürkész imágója elhagyja a levéltetvet, annak háti részén sima gömbölyű nyílás marad, oldalán gyakran egy kis fedővel. Az A. ervi nagyobb termetű. Életmód: a kikelést követően kis idő múlva megtörténik a nőstények megtermékenyítése. Ennek az élősködőcsoportnak az esetében is a megtermékenyített petékből nőstények, a meg nem termékenyített petékből hímek lesznek. A meg nem termékenyített nőstények is raknak petéket, de utódaik kizárólag hímek lesznek. A nőstények aktívan keresik akár több száz méteres körzetben is a levéltetveket, amelyekbe egyesével helyezik el petéiket. A levéltetvésző fürkészek nőstényei nemcsak a levéltetvek szaganyagaira reagálnak, hanem a levéltetvekkel fertőzött növények nemspecifikus .,segélykérésére" is. Ezt a biológiai védelem korszerű technológiájában úgy hasznosítják, hogy a levéltetvészű fürkészek bevetésekor az először kikelő levéltetvésző fürkészek imágóit pl. egy kanna vagy vödör alá kieresztik, ahol a célkártevő levéltetvekkel fertőzött növények néhány levele is található. Itt a .,naiv" nőstények megismerkedhetnek a levéltetvek és a .,segé lykérő " növények szagával , aminek köszönhetően a .,tapasztalt" nőstények sokkal hatékonyabban keresik meg a levéltetveket A parazita levéltetvésző fürkész nőstényének támadásakor a megtámadott levéltetvek riasztó ferarnont bocsátanak ki, ezt a néhány centiméteres körzetben található levéltetvek felfogják és lepotyognak a növényekrőL A fertőzött levéltetvek belsejében megy végbe a lárva teljes fejlődése és az élősködő a levéltetű bábburkában be is bábozódik. Eközben a levéltetű a növényen marad. Egyetlen nőstény már életének első három napjában mintegy 100-300 petét rak le. A levéltetvésző fürkészek imágói nektárral táplálkoznak. A fejlődés a peterakástól az imágó kikeléséig a hőmérséklettől függően kb. 13-15 napig tart. Az A. colernani elsősorban a Myzus és az Aphis nemek levéltetvein él ősködik, de összességében több mint 40 levéltetüfajon figyelték meg ennek a levéltetvésző fürkészfajnak az élősködését. Az Aulactorurn, Macro-


A biológiai védekezés kereskedelmileg elöállított készítményei folytatás síphum és Acyrtosiphon nemek hosszú lábú levéltetvein a valamivel nagyobb A. ervi faj élősködik. A parazita a levéltetvek lárváit és imágóit egyaránt megtámadja. A levéltetvekben élősködő levéltetvészö fürkészeket is megtámadják az ugyancsak a hártyásszárnyúak rendjébe tartozó ún. hiperparaziták. Az A. colernani jobban kedveli a meleget, az A. ervi jobban alkalmazkodik a hűvösebb körülményekhez. Alkalmazás és a védelem rendszere: az Aphidius nemzetség említett fajai elsősorban az üvegházi zöldségeket támadó magányosan élő levéltetvek elleni védelemben alkalmazhatók. A nagyobb kolóniákban előforduló levéltetvek eselén célszerű a védelmet kiegészíteni egyéb, éppen a levéltetü-kolóniákat előnyben részesítő biotörzsekkel, mint pl. a ragadozó gubacsszúnyogok, a katicabogarak és a fátyolkák. A magányosan élő levéltetvek esetében jól hasznosul a levéltetvészö fürkészek nőstényeinek rendkívül jó felkutatási képessége. Az élősködőket közvetlenül a levéltetvek első felbukkanása után vetik be, O,15 darab/m' mennyiségben, miközben ezt a kezelést 1- 2-szer megismétlik. A kisebb kerti üvegházakban beváll egy nagyobb adag- 1-5 darab/m' - csupán egyszeri alkalmazása. A hatékony alkalmazás feltétele a levéltetvészö fürkészek időben történő bevetése. Ez okból célszerű a levéltetvek első felbukkanásának jelzésére sárga rovarfogókat alkalmazni. A levéltetvészö fürkészeket a mumifikálódott levéltetvekben található bábok és a kifejlett imágók keverékeként hozzák forgalomba. Előnyös, hogy az imágók a boxokban párosodnak. A forgalmazott készitmények egy másik változata, amely mumifikálódott levéltetveket tartalmaz laza szubsztrátumban. Az alkalmazás igen egyszerű: kinyitják (vigyázat! csakis az üvegházban) az élősködőket tartalmazó dobozt vagy kiszórják a tartalmát egy tálra. A dobozt vagy a tálat nem tesszük közvetlenül a napfényre és célszerű a levéltetvészö fürkészek kikeléséig megvédeni a hangyáktól is. A kolóniában élő levéltetvek ellen célszerű a levéltetvészö fürkészeket olyan ragadozókkal kombinálni, amelyek éppen a kolóniákban élő levéltetvek ellen hatásosak, mint pl. a ragadozó gubacsszúnyogok, katicabogarak, fátyolkák stb. Amíg az élösködök lárváit és bábjait a mumifikálódott levéltetvek védik, a peszticidek alkalmazása nem különösebben fenyegeti öket. Arra az esetre, ha a termelő nem tudja, hogy ültetvényél a Myzus és az Aphis nemek levéltetvei vagy egyéb valódi levéltetvek fertözik, forgalmaznak egy keveréket is, amely A. colernanit és A. ervit tartalmaz. A védelem korszeru rendszereiben hasznosítják az ún. "banknövényeket" is, amelyek fejlődő gabonát tartalmazó konténerek, bennük kb. 500 egyed gabonalevéltetűvel, amelyek egy része a kívánt levéltetvészö fürkészfajjal fertőzött. Itt néhány héten át folyamatosan fejlődik mind a levéltetvek, mind pedig az élösködök populációja, miközben a levéltetvek nem támadják meg a zöldségeket, ugyanakkor a levéltetvészö fürkészek kirajzanak az üvegházba és sikeresen élösködnek a többi levéltetüfajon is.

Az A. ervi fejlOdése a levéltetű testében

_,-:·

Levéltetveket paraziláló A. colernani

~r~·~ _-...,.~~. l

'

',

\

. ;, .

.

.

. ;,_ ;.~.A

....

.

·:.

.. ~·

\~• ~:-4

\

~

'

.

T)

..

~' .t.;i/ ,.,.,

l

l

..

'

~s,

~ ....

,.6

.

'·~-~

.,

.•.

't·. { •

.••; :

l .

~,~~·. -~·t.·· .

...

"'

'';.

{l

~ ._·:..·.-·";. ·... .... l

~-

M .·

. ; • ._,

Parazilált levéltetvek a levéltetűkolóniában

365


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

folytatás

A paraziták bevetése után nem ajánlatos továbbra is kint hagyni a sárga rovarfogókat, mert a levéltetvészö fürkészeket is vonzza ez a virágimitáció. Ha a hőmérséklet huzamosabb ideig magasabb 30 °C-nál, a levéltetvészö fürkészek bevetése hatástalanná válik. Az A. colernani és az A. ervi viszonylag megbízható eredménnyel bevethető a télikertek és az épületek belsejében található virágok védelmében is. Az épületbelsökben azonban szükség van arra, hogy a levéltetvészö fürkészek alkalmazását követően néhány napig a fertőzött növények egy helyen (vigyázat! - nem közvetlen ül a napfénynek kitéve) legyenek és átlátszó táliával takarjuk le öket, hogy elsödlegesen az ezeken a növényeken található leváltetvekbe jussanak be az élösködök. Ezt követően a védelem már magától működik. Aphidoletes aphidimyza ragadozó gubacsszúnyog nősténye

Aphidoletes aphidimyza ragadozó gubacsszúnyog hfmje

366

Az Aphidoletes aphidimyza ra gadozó gubacsszúnyog Jellemzés és származás: az A. aphidimyza ragadozó gubacsszúnyog a kétszárnyúak rendjének gubacsszúnyogok családjába tartozik. A faj Eurázsia és Amerika északi térségeiből származik. A fajt Finnországban és az egykori Szavjetunióban kezdték alkalmazni a biológiai védelemben a 20. század 70-es éveiben. Leírás: az imágók apró szúnyogokra emlékeztetnek. Testhosszuk kb. 2,5 mm, jellegzetesek hosszú lábaik, valamint hosszú, a hímek esetében erősen fésűs csápjaik. Tenyészidőben napközben a levelek fonákján tartózkodnak. A lárvák lábatlanok, eleinte üvegesek, késöbb színük rózsás vagy narancsvörös lesz. Bebábozódás előtt hosszuk kb. 3 mm. A növényi leveleken található levéltetűkolóniákban fordulnak elő. Életmód: az A. aphidimyza imágói alkonyatkor és éjjel aktívak. A párosadást követően a nőstények nagyon hatékonyan megtalálják a növényeket károsító levéltetveket és petéiket elhelyezik kolóniáikban. Eközben határozottan a nagyobb kolóniákat részesítik előnyben, amelyekben a lárvák nagyobb valószínűséggel fejezik be fejlődésüket. Pl. az egy levélen 60 levéltetűegyedet számláló kolóniába a ragadozó ötször annyi petét rak, mint öt levélen öt, egyenként 12 egyedből álló kolóniába. Egyetlen nőstény mintegy 1Oü-150 petét rak. A kis lárva a petéből történt kikelését követően kb. 2,5 cm-es távolságban képes felkutatni a levéltetvet A lárva többnyire a lábizületénél szúrja meg a levéltetvet és bénító toxint lövell bele, amely egyúttaile is bontja a l evéltetű testanyagait Néhány perc elteltével a lárva a megtámadott levéltetvet kiszívja. Fejlödése során egyetlen lárva 1ü-1 00 levéltetvet fogyaszt el. Fölöslegben levő zsákmány esetén sokkal több levéltetvet megöl, mint amennyit el tud fogyasztani. Eddig több mint 60 olyan levéltetűfajt írtak le, amelyet az A. aphidimyza gubacsszúnyog megtámadott, de feltételezik, hogy ez a faj valamennyi levéltetűfajon képes fejlődni. Ugyanakkor semmilyen egyéb rovarcsoporton nem fejlődnek. A lárvák bebábozódásuk előtt


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei folytatás

lehullanak a levelekről és bemásznak a talajba, ahol a talaj szemcséivel burkolt szövedékben bebábozódnak. 15 °C-on fejlődésük kb. 32 napig, 25 °C-on csak 15 napig tart. Alkalmazás és a védelem rendszere: /Q A. aphidimyzát bábállapotban, laza szubsztrátum formájában forgalmazzák (vermikulit, reszelék stb.). A bábokat tartalmazó szubsztrátumot vagy egy kis üvegcsében felakasztják a növények közé, hogy a hangyák ne férjenek hozzá a bábokhoz, vagy kiszó~ák egy nedves helyre, a növények árnyékába. A levéltetvek kezdődő támadásakor nagyjából 1 darabot vetnek be négyzetméterenként, nagyobb számú levéltetű esetében az adag 1Oegyed/m' . Csakis kolóniákat alkotó levéltetvek ellen vetik be a rovart. A sikeres bevetés feltétele a levegő magas páratartal ma. Ha a talaj felszínét a növények tövében fólia borítja vagy a növényeket vízkultúrában termesztik, a lárvák nem tudnak hol bebábozódni és emiatt folyamatosan új egyedeket kell bevetni. Nem ajánlatos működő "banknövényekkel" (lásd: Aphidius levéltetvésző fürkészek) együtt alkalmazni, mert a gubacsszúnyogok elpusztrtanák a fürkészeket Összel, a nappalak rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével a populáció a diapauza állapotába kerül. Amennyiben tovább tart a rovarral folytatott biológiai védelem, a diapauza indukálódása mesterséges megvilágítással megakadályozható. Elegendő a nap néhány órányi "meghosszabbítása" 20 négyzetméterenként egyetlen 60 W-os izzólámpa segítségéveL Több országban az A. aphidimyzát sikerrel alkalmazzák a gyümölcsösök és a parkok védelmében is.

Aphidofetes aphidimyza ragadozó gubacsszúnyog lárvája

367


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

A közönséges vagy (Chrysopa carnea)

A fátyolka jellegzetes nyeles petéi

Aranyszemü fátyolka (Chrysopa camea)

Fátyolka lárvája

A lárva szájszervének részlete

368

készítményei

aranyszemű

fátyolka

Jellemzés és származás: a faj a recésszárnyúak rendjébe tartozik. Ausztrália és Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen előfordul. Leírás: az imágókat nagy, átlátszó, hártyás, sűrűn erezett, a potroh fölött tetöszerűen összecsukott szárnyak jellemzik, ragyogó szemük félgömb alakú, innen a neve is. A hatlábú, hosszúkás !árvákat hosszú, előre meredö rágók jellemzik. A lárvák a kiszívott levéltetvek kitinbőrével (exuviumával) álcázzák (betakarják) magukat. A peték csoportosan, jellegzetesen hosszú, az alaphoz tapadó nyeleken ülnek. A nyél a petéket a saját faj lárvái ellen védi, amelyek egyébként elfogyasztanák a még ki nem kelt petéket. Életmód: az imágók nektárral, virágporral és mézharmattal táplálkoznak. A nőstények többnyire 1D-40 darabot számláló csoportokban rakják le petéiket. A lárvák ragadozók. Mindent megtámadnak, ami méretét tekintve elérhető számukra, miközben jóval nagyobb zsákmányra is lecsapnak, mint amekkorák ök maguk. A levéltetvek, a liszteskék, a tripszek, a kószapajzstetvek, az atkák valamennyi fajával, a lepkék és bogarak petéivel és kis lárváival táplálkoznak. Pl. egyetlen lárva a fejlödése folyamán kb. 400-500 levéltetvet fogyaszt el, miközben az utolsó lárvastádium naponta 30-50 levéltetvet pusztít el. A lárva a zsákmányát rágóival megszúrja és olyan váladékot fecskendez bele, amely a zsákmányt feloldja. Ezt követően a lárva kiszívja zsákmányát. A lárvák főleg éjjel aktívak, nappal az aljnövényzetben pihen nek. Alkalmazás és a védelem rendszere: elsősorban az üvegházakban, de emellett a komlóföldeken, a földieper ültetvényekben és némely zöldségféle szabadföldi tábláin is alkalmazzák. Különösen a sűrűbb és alacsonyabb ültetvényeken működik jól, mert a lárvák könnyen lepotyognak a levelekről és fontos, hogy könnyen visszamászhassanak a növényekre, a zsákmányhoz. A második lárvastádiumot forgalmazzák. A lárvát tartalmazó szubsztrátumot óvatosan rászó~ák a kezelt növényekre. A levéltetvek elleni adag: 10-20 lárva/m' , a műveletet egy hét elteltével megismétlik. Az aranyszemű fátyolka (Ch. camea) viszonylag ellenállóbb a peszticidekkel szemben, mint a biotörzsek többsége. Figyelem!- megtámadja a többi hasznos ellenséget is!


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

Az Amblyseius cucumeris atka Jellemzés és származás: Az Amb/yseius cucumeris (syn. Neaseiu/us cucumeris) széles körben elte~edt. Eurázsiában, Észak-Afrikában, ÉszakAmerikában és Ausztráliában egyaránt előfordul. A biológiai védelemben egy speciális törzset alkalmaznak, amely nem lép diapauzába, ezért sikerrel alkalmazhatók a téli hónapokban, a rövid nappalak idején is. Leírás: apró, kb. 0,5 mm nagyságú atka, színe a tejfehértől a rózsásig változik. Kisebb nagyítással és speciális preparáció nélkül sem az Amblyseius nem rokonfajaitól (A ca/ifornicus, A barken), de pl. még a Typhlodromus pyri fajtól sem különböztethetö meg. Életmód: ez a faj elsősorban tripszekkel táplálkozik, mégpedig csak az első és részben a második lárvastádiummaL Ha ez a zsákmány nem áll rendelkezésére, takácsatkákat vagy virágport fogyaszt. E póttáplálék-forrásokon végbemehet a teljes fejlődési ciklus. A nőstények petéiket a levélszörökre, a levelek felszíne fölé rakják. A hatlábú lárvák nem táplálkoznak, a nyolclábú nimfák, akárcsak az imágók, ragadozók. A nimfák és az imágók aktívan felkutatják a zsákmányt, megszúrják és kiszívják azt. A fejlődéshez szükséges minimális hőmérséklet 8 •c , a maximális hőmérséklet 30 •c . A fejlődés 20 •c-on 11 napig, 30 •c-on 6 napig tart. Meghatározó e faj fejlödése szempontjából, hogy a levegő relatív páratartalma magasabb legyen 65 %-nál. 60 %-os relatív páratartalom alatt az összes pete kiszárad, 70 % fölött a peték több mint 90 %-a sikeresen kifejlődik. Mivel a levelek felszínének mikroklímája valamivel nedvesebb, mint az üvegházé, valamivel kisebb nedvességet is eltűr, mint az üvegházban mért érték. Alkalmazás és a védelem rendszere: a paradicsom, a paprika, az uborka és az üvegházi virágok védelmében alkalmazzák atripszek támadása ellen. Sikeresen bevethető a szabanövények védelmében a téli kertekben és az épületbelsökben is. Gabonaatkákat tartalmazó laza szubsztrátumok formájában forgalmazzák - a gabonaatkákon az A cucumeris szaporodik - mégpedig vagy műanyag flakonokban, vagy papírzacskókban nagyobb mennyiségű gabonaaikával (Tyrophagus putrescentiae) . Az atkákat tartalmazó szubsztrátumot a felhasználás előtt lassú körkörös mozdulatokkal homogenizálni kell. A zacskókat kiakasztják a növényekre, mindenekelött a paprikára és az uborkára. A szubsztrátummal megszó~ák a növényeket. Adagolás: megelőzés céljából négyzetméterenként 50 atkát helyeznek ki 2 hetenként, kezelés céljából hetente vagy kéthetente 100 atkát négyzetméterenként. A zacskókban forgalmazott készítményt kiakasztják, mégpedig megelőzés céljából 2,5 négyzetméterre 1 zacskóval számolva minden 6. héten, kezelés céljából ugyanolyan mennyiséget 4-5 hetenként. Az alkalmazást nem sokkal a kiültetést követően úgy hajtjuk végre, hogy a tripszek megjelenésének kezdetétől megfelelő létszámú, a tripszeket szabályozni képes atkapopuláció fejlődjön ki.

Amblyseius cucumeris

369


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

Az Orius Jaevigatus, Orius majusculus ragadozó virágpolcskák

0. insidiosus ragadozó virágpoloska

O. /aevigatus poloskalárva zsákmányával

O. majiscu/us - lárvaállapot

370

Jellemzés és szánnazás: az Orius /aevigatus Dél-Európában és ÉszakAfrikában elte~edt, az Orius majusculus mind a mediterránumban, mind Közép-Európában előfordul. Dél-Európábanameleget még inkább kedvelő, ugyancsak a Földközi-tenger térségéből származó O. albidipennist is alkalmazzák a biológiai védelemben, bizonyos európai cégek pedig forgalmazzák az USA déli részéből származó O. insidiosus fajt is. Biológiai védelem céljából a 20. század 90-es éveitől alkalmazzák. Leírás: az Orius nem valamennyi említett faja habitusában nagyon hasonlít egymásra és csak az imágók párzószerveinek vizsgálata alapján lehet őket megkülönböztetni. Az imágók 1,5-3 mm hosszú, jellegzetesen lapos testű, sötétbarna vagy fekete poloskák. A nimfák testalakja hasonlít az imágókéra, csak szárnyatlanok. A nimfák alapszíne a sárgától a narancssárgáig terjed, szem ük jellegzetesen élénkpiros. A petéket csak nagyon nehezen lehet megtalálni, mert a növényi levelek főereiben vannak elhelyezve, ahonnan a petéknek csak egy aprócska része látszik ki. Életmód: a biológiai védelem rendszereiben alkalmazott Orius nemzetség egyes fajai közötti bionomikus eltérések nem jelentősek. A legnagyobb különbség az optimális hőmérsékleti értékekben mutatkozik, amely az egyes fajok tevékenysége számára a legkedvezőbb, valamint a nappal hosszúságában, amely feltétlenül szükséges a reprodukcióhoz. Valamennyi faj egyaránt fogyaszt különböző rovarfajokat - a tripszek valamennyi fejlődési alakját, lepkék petéit, kis hernyókat, liszteskéket, levéltetveket stb., sőt takácsatkákat is. Áldozatukat kiszívják, miközben zsákmányfölösleg esetén többet megölnek, mint amennyit képesek elfogyasztani. A sikeres fejlődéshez pollenszemekre is szükségük van. A zsákmányt elsősorban szaglással kutatják fel, de reagálnak a zsákmány mozgására is. Az imágók nagyon jól repülnek, ezért könnyen megtelepednek a kártevők által újonnan megtámadott növényeken. Az imágók elsősorban a virágokban, míg a nimfák főleg a leveleken tartózkodnak. A populáció fejlődésének sebességét leginkább a táplálék minősége és a hőmérséklet befolyásolja. A légnedvesség és a növény nem annyira jelentős. 15 oc-on az O. /aevigatus fejlődése nagyjából 80 napig, 20 °C-on 50 napig, 25 °C-on 40 napig és 30 °C-on 21 napig tart. A nőstény általlerakott peték száma nagy mértékben a táplálékforrástól függ. A takácsatkákkal táplált O. laevigatus nőstényei nagyjából 20 petét raknak, a levéltetvekkel és a lepkék petéivel táplált nőstények több mint 11 Opetét, a nyugati virágtripszet fogyasztók kb. 60 petét. Az O. laevigatus akkor lép a reprodukciós diapauzába, amikor a nappalek hossza 16 óránál rövidebb lesz. A délebbről származó fajok a rövidebb nappalek esetén érik el a reprodukciós diapauzát.


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei folytatás

Alkalmazás és a védelem rendszere: az Orius nem fajait az Amblyseius nem atkáival kombinálva elsősorban az idény melegebb időszakai­ ban alkalmazzák, amikor gyorsan szaporodnak és jól tűrik az alacsonyabb légnedvességet is a növényházakban. Polifágiájuknak és annak köszönhetően, hogy a virágperon is képesek fennmaradni, nem függenek atripszek populációitól, fgy lehetséges bevetésük már atripszek tömeges előfordulása előtt is. A déli származású fajok bevetését már márciustól el lehet kezdeni, amikor a nappalek hossza meghaladja a 1D-11 órát. Az O. majuscu/ust később kezdik alkalmazni, amikor a nappalek hossza meghaladja a 16 órát. A betelepítést kora reggel vagy estefelé végzik, hogy a napfénykedvelő imágók ne akarják elhagyni a növényházat. Az Orius nem ragadozóit nimfák és imágók keverékeként laza szubsztrátum alakjában forgalmazzák. A növényeket megszórják vele (25-50 egyedet tartalmazó kupacokkal), adagaik az ültetvény fertőzöttségétől függően 0,5-10 egyed/m2•

Az Orius taevigatus szfvogatja zsákmányát

Orius sp.

371


A biológiai védekezés kereskedelmileg elöállított készítményei

Az Amb/yseius degenerans atka

Amblyseius degerans

372

Jellemzés és származás: Az Amblyseius degenerans (syn. /phiseius degenerans) a Földközi-tenger térségében (Spanyolország, Olaszország, Görögország, Izrael és Észak-Afrika) fordul elő, ezenkívül Ázsia melegebb térségeiben egészen Hongkongig. A biológiai védelemben a 20. század 90-es éveitől alkalmazzák. Leírás: a Phytoseiidae család többi ragadozó atkafajától eltéröen, amelyeket Európában biológiai védelem céljából alkalmaznak az A. degenerans imágói fekete színüek. Testük csillogó, gömbölyű . A nimfák ugyancsak sötétbarnák vagy feketék, a lárvák kezdetben üvegesek, késöbb megbarnulnak. A tejüveg színü peték fejlődésük során ugyancsak világosbarnává változnak. Életmód: az A. degenerans az A. cucumerishez viszonyítva gyorsabban fejlődik, 25 °C-on 6 nap alatt alakul petéből imágóvá. Élettartama valamivel hosszabb, mint 50 nap. A nősténynek élete folyamán néhány megtermékenyítésre van szüksége, kb. 2 petét rak naponta, élete során peteprodukciója összesen 22 (15 °C-on) és 60 (25 °C-on) közötti alakul. Elsősorban atripszek e l ső lárvastádiumával táplálkozik, ha nem állnak rendelkezésre, akkor a virágporon és a takácsatkákon is megél. Jobban kedveli a meleget, mint az A. cucumeris és jobban tű ri a kevésbé párás levegőt is. Még 50 %-os relatív páratartalom mellett is kikel a peték 50 %-a. Alkalmazás és a védelem rendszere: Az A. degeneranst mindenekelött a paprika védelmében alkalmazzák a nyugati virágtripsz támadása ellen. Laza szubsztrátum alakjában forgalmazzák. Az atkákat tartalmazó szubsztrátumot alkalmazás előtt lassú körkörös mozdulatokkal kell homogenizálni. A növényeket megszó~ák, miközben figyelembe kell venni, hogy a nőstényeket ismételten meg kell termékenyíteni, ezért 20 négyzetméterenként előnyösebb nagyobb adagokat alkalmazni. Ez a faj nem lép diapauzába, ezért télen és koratavasszal is lehet alkalmazni. Akkor vetik be, amikor a paprikán megjelennek az első virágok, amelynek virágpora már akkor lehetövé teszi az atka szaporodását, amikor az ültetvényt még nem károsítják a tripszek. Ha a paprikán van virág, elegendő az egyszeri vagy legfeljebb kétszeri bevetés, 5 négyzetméterenként 1 egyeddel számolva. Az A. degenerans rendkívül érzékeny a benzimidazol tartalmú gombaölő szerekre és a rovarölő szerekre.


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Dacnusa sibirica és a Diglyphus isae hártyásszárnyú élősködők Jellemzés és szánnazás: A Dacnusa sibirica Eurázsia mérsékelt klímájú térségeiben általánosan előfordul. A Digtyphus isae emellett Észak-Afrikában is elterjedt. Ez azt jelenti, hogy mindkét faj szabadon él KözépEurópában is, és alkalomszerűen spontán módon is megtelepedhetnek a növényházakban. Biológiai védelem céljából a 20. század 80-as éveitől kereskedelmileg is elöállítják. Leírás: a O. sibirica 3 mm hosszú, sötétbarna élősködő kis darázs, jellegzetesen hosszú csápokkaL A D. isae apróbb, 2-3 mm hosszú, fémesen kék és zöld színü kis darázs, csápjai rövidek. Életmód: mindkét faj képes szabályozni egy egész sor aknázólégyfaj populációját A D. sibirica nőstényei közvetlenül az aknázólegyek Járváiba rakják petéiket, a D. isae nőstényei az aknázólégy Járváját előbb szúrásukkal megbénítják, ezt követően a megbénított lárva közvetlen közelében elhelyezik petéiket. A D. isae imágói ugyancsak fogyasztják az aknázólegyek lárváit. Egyetlen O. isae nőstény mintegy 360 aknázólégy-lárvát pusztít el, miközben ennek a mennyiségnek a négyötödét a lárvák semmisitik meg, egyötödét pedig az imágó pusztítja el. A D. isae fejlödése 15 •c-on a petétől az imágóig 26 napig, 25 •c -on csak kb. 10,5 napig tart. A D. sibirica nősténye 50--225 petét rak. Ez a faj az első és a második lárvastádiumot részesíti előnyben . A D. sibirica nősténye nemcsak az élős­ ködővel fertőzött és még nem fertőzött aknázólégy-Járvákat képes megkülönböztetni, hanem a már "átvizsgált" és a még át nem vizsgált leveleket is. A O. sibirica faj számára az optimális hőmérsékleti érték 15-25 •c között mozog. A fejlődés a petétől az imágóig 12 oc-on 54 napig, 15 oc-on 32 napig, míg 22 °C-on 16 napig tart. Egyetlen nőstény 15 °C-on 225 petét rak le, 20 °C-on 94, 25 °C-on csak 48 petét. Alkalmazás és a védelem rendszere: a felsorolt adatokból kitűnik, hogy a D. sibirica jobban müködik alacsonyabb hőmérsékleten, míg a D. isae magasabb hőmérsékleten . Ezért a D. sibiricát tavasszal, a D. isae-t nyáron alkalmazzák. Fontos a támadás kezdetének az észlelése. A kártevő észlelésére sárga rovarfogó lapot alkalmaznak és lényeges az aknázólégy-lárvák által okozott jellegzetes járatok megfigyelése is a levelekben. Tavasszal, kisebb fertőzésiszint eselén a D. sibirica-t vetik be, háromszor egyhetes időközönként, négyzetméterenként 0,25-2 darabot számláló adagokban, valamivel magasabb fertőzöltségi szint eselén a D. isaet alkalmazzák, adagja 0,1-1 darab/m' . Mindkét fajt imágó alakban forgalmazzák, és reggel vagy alkonyatkor telepítik be öket. A O. sibiricához hasonlóan müködik azOpius pallipes faj is, amelynek alkalmazását most tervezik bevezetni. Az aknázólegyek elleni védelemben fontos szerepet kaphat a Macro/ophus caliginosus ragadozó poloska, feltéve ha a ragadozó populációja népes, viszont az alapvető zsákmány- a liszteske populációja kevésbé népes.

Dacnusa sibirica

Diglyphus isae

Petéket rakó O. sibirica

373


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Cryptolaemus montrouzieri katicabogár

Kifejlett C. montrouzieri katicabogár és lárvája

Cryptolaemus - lárva

KikelO Leptornastix dactylopii

374

Jellemzés és származás: a Cryptolaemus montrouzieri katicabogár Ausztráliából származik. Napjainkban már Kaliforniában is elte~edt, ahol seg~ségével a citruszfélék ü~etvényeit és a szölőt védik a pajzstetvek ellen. Leírás: az imágók fedőszárnyai sötétbarnák, fejük, pajzsuk, potrohuk és a fedőszárnyak végei narancsszínűek. Az imágók hossza kb. 4 mm. A lárvák, fehér viaszos izzadmányukkal bevont testüknek köszönhetöen hasonlítanak zsákmányukra - a kósza pajzstetvekre. Az utolsó lárvastádium hossza eléri a 13 mm-t. A bábokat, akárcsak a !árvákat fehér viaszos izzadmány vonja be. Életmód: az imágók és a lárvák is ragadozók. Az elsődleges gazdaállat az üvegházi pajzstetű (Pianococcus citn). Ha kevés a pajzstetű , mind a lárvák, mind az imágók képesek megélni néhány kagylós pajzstetű- és levéltetűfajon is. A nőstények a kósza pajzstetű kolóniákban helyezik el petéiket. A faj fejlődése során négy lárvastádiumon megy át. A bebábozódáshoz a lárvák rejtekhelyet keresnek a fertőzött növények levélfonákán, vagy szárán, esetleg az üvegházak szerkezetén. Számukra az optimális hőmérséklet 26 •c körül van. 21 •c -on a fejlődés a petétől az imágóig nagyjából 45 napig, 27 •c-on 28 napig tart. Egyetlen nősté ny a zsákmány mennyiségétöl és minőségétől függöen élete során 200-700 petét rak, miközben naponta kb. 9 petét helyez el. Az imágók nagyon jól repülnek és a nőstények eredményesen kutatják fel a kósza pajzstetvek kolóniáit. A C. montrouzieri katicabogárnak sem a lárvái, sem az imágói nem ölnek meg több zsákmányt, mint amennyit képesek elfogyasztani. Alkalmazás és a védelem rendszere: A C. montrouzieri alkalmas arra, hogy szabályazza a nagyobb populációsűrű ségű kósza pajzstetvek mennyiségét. Egyetlen lárva fejlödése során a kósza pajzstetvek második és harmadik nimfastádiumából mintegy 250 darabot fogyaszt el. A C. montrouzieri jól működik a 21-33 •c közölti hőmérsé klettarto ­ mányban, 70-80 %-os relatrv páratartalomnáL 21 •c alatt csökken a biológiai védelem hatékonysága, 16 •c alatt lelassulnak az életfunkciók és 9 •c alatt az aktivitás teljesen abbamarad. Ez a faj nagyon jól alkalmazható a paprika és a dísznövények biológiai védelmében. Nem működ i k viszont a paradicsom esetében, amelynek felszínét mirigyszerü képződ­ mények borítják, amelyek "váladéka" megakadályozza az imágókat és a !árvákat, hogy megkeressék a zsákmányukat. Ezt a katicabogarai többnyire imágók alakjában forgalmazzák. Este telepítik be öket, hogy a katicabogarak reggelre megtalálják az első kósza pajzstetű- kolón iákat és ne érezzenek késztetést az üvegház elhagyására. Adagolás: 2- 1Odarab/m'. Növényházakban és téli kertekben egyaránt alkalmazzák. Az üvegházi pajzstetű (Pianococcus citn) ellen minden növényfajon a Leptamastix dactylopii hártyásszárnyú parazita is bevethető.


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Phasmarhabditis hermaphrodita fonálféreg Jellemzés és szánnazás: a Phasmarhabditis hermaphrodita élősködő fonálféreg megtámadja a talajban élő csigákat és a légutaikon át behatol a testükbe. A fonálférgek magukkal viszik a velük szimbiózisban élő Maraxe/a os/oensis baktériumokat, amelyeket a gazdaállat belsejében kiürítenek. A baktériumok elszaporodnak és a fonálféreggel együtt a gazdaállat pusztulását okozzák. A fejlődés egy időszakát követően a támadó fonálféreglárvák új nemzedéke elhagyja a gazdaállatot és egy másikat keres. A megfertőzött csiga 3-5 napon belül abbahagyja a rágást és 7-21 nappal a kezelést követően a föld alatt elpusztul. A Phasmarhabditis hermaphrodita a gazdaállaton 5-28 közötti talajhőmérsékleten élősködhet, feltéve, hogy a talaj nedvessége lehetövé teszi a fonálférgek mozgását. A hőmérsékleti optimum 15 körül van. 5 alatti hőmérsékleten a fonálférgek inaktíwá válnak és o °C-on elpusztulnak. 28 körüli hőmérsékleten csökken a fonálférgek aktivitása és 28 fölött a fonálférgek elpusztulnak. Alkalmazás és a védelem rendszere: A fonálférgeket öntözéssel juttatják a nedves vagy előre megnedvesített talajra. A kezelt növényeket az alkalmazást követően vízzel kellleönteni, hogy a fonálférgek bemosódjanak a talajba. Kis területeken a fonálférgeket tartalmazó szuszpenziót kannákból öntik szét. Nagyobb területeket permetező készülékkel (maximális nyomás: 5 bar) vagy öntöző berendezéssellehet kezelni. A szórófejek (porlasztók) és a szűrők nyílásai legalább 1 mm átmérőjűek legyenek. Nem ajánlatos centrifúgás szivattyút használni. A készítményt célszerű alkonyatkor alkalmazni, erős napsütésben nem szabad bevetni a fonálférgeket Nem ajánlatos nehéz, vizes talajokon alkalmazni a szert. Eleve nem lehet a kezelést fagyott talajon végezni. A mérgező peszticideket nem lehet a biológiai védelemmel egyidejűleg alkalmazni. Az élősködő P. hermaphrodita fonálféreg számára főleg a következő készítménycsoportok jelentenek kockázatot: talajban használatos rovarölő, és fonálféreg ellenes szerek, valamint a gázosodó készítmények. A fonálférgek elsősorban a kisebb csigák ellen hatásosak. Ha a készítményt nagyobb meztelen csigafajok ellen alkalmazzák, a fonálférgek csak a fiatal egyedekre veszélyesek. A fonálférgek hatékonyságát (a biotörzs populációsűrűségét) csökkentheti a talajművelés is. A kezelés az alkalmazást követően mintegy 6 hétig hatásos.

Csigát fertőző, a Phasmarhabditis nembe tartozó fonálférgek

oc

oc

oc

oc

oc

P. hennaphrodita élősködő fonálféreg

375


A biológiai védekezé s kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Steinernerna és Heterorhab ditis rovarpatogén fonálféregn emzetség

tlösködö fonálférgekkel fertőzött gyalogormányos lárvák

tlösködö fonálférgek

376

Jellemzés és származás: a Steinernerna carpocapsae (syn. Neaapieetana carpocapsae) fajt dr. Weiser Csehországban izolálta az almamolyból és írta le. Az. említett fonálféregfajok a világ számos térségében előfor­ dulnak a talajban. Leírás: valamennyi említett fonálféregfajt a 3. lárvastádiumban (ún. invazív lárvák) hozzák forgalomba; ezek néhány tized milliméter hosszú és század milliméternyi vastagságú apró "férgecskék". Életmód: valamennyi faj invazív lárvája aktívan mozog a talajban és szaglással kutatják fel a gazdarovart, amelyet vagy az emésztőrendszeren (a végbélnyíláson vagy a szájüregen), vagy a légutakon át behatolva fertőznek meg. A gazdaállat testébe bejutva az invazív lárvák kiürítik emésztőrendszerükből a fajspecifikus baktéríumokat, amelyek a fertőzött rovarban elszaporodnak és néhány nap alatt elpusztítják a gaz'daállatot. Az így felhalmozódott baktériumos anyagon megy végbe a fonálférgek további fejlődése. Amikor a lárvák a negyedik stádiumba lépnek, a Heterarhabdilis megidis hermafrodita !árvákká alakul át, amelyek mintegy 1500 petét raknak, s ezekből kifejlődik a hirnek és a nőstények ivaros nemzedéke. A párosadást követően a nőstények az elpusztított rovar testébe petéket raknak, amelyekből kifejlődnek az első lárvastádium képviselői , majd a második és a harmadik lárvastádiumé is. A harmadik lárvastádium, azaz az invazív lárvák elvándorolnak és a talajban néhány tucat centiméter távolságban ismét aktívan felkutatják az újabbb gazdaállatot Az egész fejlődés hossza a hőmérséklettől függ, rendszerint 2-3 hétig tart. Alkalmazás és a védelem rendszere: az S. carpocapsaet az Otiorhynchus gyalogormányos nemzetség lárvái (kukacai), néhány bagolylepke faj hernyói, a lószúnyogok és a lótücsök lárvái ellen alkalmazzák. Az. S. feltiaet a virágok, a zöldségfélék, a csiperke és a szamóca védelmére használják a kétszárnyúak rendjébe tartozó árnyéklegyek gyászszúnyegek (Sciaridae) családjának fajai ellen. A H. megidist a növényházakban és a szabadföldi termesztésben egyaránt használják a dísznövények és a zöldségfélék védelmére az Otiorhynchus gyalogormányos nemzetség képviselői ellen. Valamennyi említett fajt nedves poralakú vagy granulált szubsztrátum alakjában forgalmazzák, amelyet az alkalmazás során először langyos vízben elkevernek és fél-háromnegyed óra elteltével a szuszpenziót öntözéssel vagy permetezéssel juttatják a nedves talajra. A fonálférgek a bevetés során nem száradhatnak ki és nem lehetnek huzamosabb időre kitéve a nap UV-sugárzásának. Ezért a permetezést nedves vagy vizes talajfelszínen végzik, mégpedig este vagy kora reggel. Fontos, hogy betartsuk a gyártó által ajánlott talajhőmérsékletet. Az. alkalmazást követően ajánlatos a talaj felszínét még egy kicsit megnedvesíten i.


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Beauveria bassiana és a Beauveria brogniart ii rovarpatog én gombák Jellemzés és származás: Közép-Európában kereskedelmi célokra három, Beauveria gombanemzetségen alapuló készítményt gyártanak. A B. bassiana alapú Boverei készítmény cseh termék. A Beverolt sikeresen alkalmazzák a cserebogarak ellen. Svájcban gyártják a B. brogniartii Bb 96 törzsét tartalmazó készítményt a cserebogárlárvák ellen. Ausztriában a sok cserebogárpajort tartalmazó talajokból izolálták az IMBST 95.031 és 95.041 törzset, amelyet a Melocont Pilzgerste készítményben alkalmaznak a cserebogárpajorok ellen is. Leírás: a Beauveria gombával fertőzött rovar tetemét nedves környezetben sürü fehér gombaszövedék (micélium) vonja be, amelyen a spóraképzés időszakában fehér, gömbölyű konídiumok jelennek meg. Életmód: a B. bassiana és a B. brogniartii gomba a közép-európai őke­ szisztémák egyik leggyakrabban előforduló rovarpatogén mikroorganizmusai. A rovartetemen képződő spórákbóllefüződnek a konídiumok, amelyeket a légáramlatok , a vízcseppek, a rovarok stb. szállítanak. A rovar testén magas páratartalom eselén csiráznak, átnövik a kutikulát, a rovar testében blasztospórákkal szaporodnak és fokozatosan , néhány nap alatt elpusztítják a rovart. Amennyiben a rovar a talajban pusztul el, a rovartetemből a micélium átnő a talajon át a környezetbe, és ha növekedése során egy másik revarra akad, azt megtámadja . Ha a fertőzött rovar a talaj felszínén pusztul el , a rovartetem felületét sürü spóraképző micélium szövi be, amelyből fertőzőképes vagy a száraz környezetet huzamosabb ideig elviselő konídiumok szabadulnak fel. Alkalmazás és a védelem rendszere: noha a Beauveria gomba nem különösebben kártevő specifikus, léteznek a különböző rovarcsoportokkal, esetleg a fonálférgekkel szemben különbőző mértékben virulens törzsei. A készítményeket egyrészt konídiumokat tartalmazó száraz por alakjában forgalmazzák . Ezt a port alkalmazás előtt kevés vízben sürü kásává kenjük szét, majd az előírásnak megfelelően vízzel a kívánt térfogatú permetlére engedjük fel, amelyet permetezve juttatunk a célhelyre. A jó hatásfok feltétele, hogy a rovar kutikulája felü letén a konídiumokkal hosszabb ideig nedves környezetben legyen. Ennek a feltételnek pl. a cserebogár nőstényei jól megfelelnek, amelyek a peterakás során ismételten napokig a talajban időznek. A készitmények másik forgalomban levő alakja a gombamicéliumokkal benőtt gabonaszemek. Ilyenek pl. az Engerlingspilz és a Melocont-Pilzgerste készitmények. Ezeket a szereket a talajba juttatják (vetőgéppel, forgó kapával), ahol a cserebogárpajorok kapcsolatba kerülnek a gombával és ezáltal a rovar megfertőződik. A jó hatásfok feltétele a megfelelő talajnedvesség az alkalmazást követő néhány héten át.

Beauveria bassiana gomba okozta fertőzés

B. bassiana - konfdiumokat tartalmazó konfdiofóratelep hernyókan

Gyapotliszteske 8. bassiana gombával pupáriumai

fertőzött

B. bassiana gomba által mumifikálódott gyapotliszteske-pupárium részlete

377


A biológiai védekezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

Coniothyrium minitans hiperparazita gomba Jellemzés és számnazás: a Coniothyrium minitans hiperparazita gomba a Sclerotinia sc/erotiorum és aS. minor gombák élősködöje. 1947ben, az USA-ban azonosították először. A mérsékelt övben általánosan előfordul.

A C. minitans gomba kenidiurnainak jellegzetes barna pereme

A Coniothyrium minitans gomba konldiumai a fekete szkleróciumokon

A hiperparazita C. minitans gombával fertőzött S. sc/erotium gomba szkleróciumai

378

Leírás: A piknídiumok (termötestek) gömb alakúak, felületiek, faluk barnás-fekete, függelékek nélkül, a csúcsi részen osztiólummal, méretük 200-700 11m. A konídiumok barnák, sima felülettel, vagy finoman szemcsézettek, méretük 4,0-6,0x3,5-4,0 ~m . A gombafaj piknídiumai természetes körülmények között Sclerotinia és más fajok parazitált szkleróciumain képződnek . Életmód: a gomba konídiumai a talajban várakoznak. A talaj kellő nedvessége és 1-27 oc közötti hőmérséklete (az optimális hőmérséklet 12-25 oq esetén a konídiumok kicsíráznak és a gomba megtámadja a szkleróciumokat - a Sclerotinia nemzetség tartóspóráit. A gomba a szkleróciumokon élősködik és teljesen elpusztítja öket. Az élősködő fejlődése szempontjából az optimális pH-érték 4,5-8. Már 5 oc-os talajhőmérsékleten kb. 11 Onap alatt teljesen elpusztulnak a szkleróciumok. Ha a hőmérséklet fagypont alá süllyed, a növekedés abbamarad, de az újabb felmelegedés nyomán folytatódik. Alkalmazás és a védelem rendszere: a gombát vetés előtt, a talaj felszínére permetezve (Ko ni, Kani WG készitmények), majd 4-1 Ocm mélyre a talaj ba juttatva alkalmazzák. A Coniothyrium minitans gombát megelőzés céljából alkalmazzák, mert elpusztítja a Sclerotinia szkleróciumait, tehát a fertözés forrását a talajban. A gombát az érzékeny növény elvetése előtt vagy még korábban, a Sclerotinia által nem fertőződött elöveteménnyel együtt bejuttatják a talajba. Az alkalmazást követően azonban nem kellene mélyebben megforgatni a talajt, mint amilyen mélyre bejuttatuk a készítményt, mert újabb szkleróciumok kerülhetnek a felszín közelébe a talaj mélyebb rétegeibő!.


A biológiai védekez és kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Pythium aligandrum hiperpara zita gomba Jellemzés és származás: a Pythium aligandrum törzset, amelyet a kereskedelmi célból előállított Polyversum készítmény tartalmaz, csehországi répaföldekbő l izolálták a 20. század 70-es éveiben. Leírás: A sporangi urnak gyorsan nagy mennyiségben képző dn ek, interkalárisak vagy terminálisak, gömbölydedek, 25-45 11m átmérőjűek; a kiürítő cső 35 11m vagy hosszabb. A zoospórákból általában 20-50 darab található egy vezikulumban, hosszában barázdáltak, vese alakúak, két ostorral rendelkeznek, mérsékelten aktívak, méretük 9-1O jlm. Az oospórák színtelenek vagy sárgák, gömbölydedek, átmérőjük 13-30 11m, falvastagságuk 0.9-2.2jlm. Az oospóra 15-125 darab, 3-7 11m hosszúságú kihegyesedő, tüske szerű kitüremkedéssel díszített. Életmód: a P. aligandrum részben más Pythium gombafajokon (P. u/timum, P. debaryanum) és egyéb növénypatogén gombákon élős ködik, részben szaprofita életmódot folytat a talajban. Alkalmazás és a védelem rendszere: a P. oligandrumot vetőmagok csávázószereként, permetléként és a gyökérrendszer átmosására használt vizes spóraszuszpenzióként alkalmazzák. A P. aligandrum gomba hatása egyrészt a közvetlen élősködéséből adódik. A P. aligandrum gombafonalai körbefonják a növénypatogén gombák micéliumait és korlátozzák növekedésüket A védelem abból is adódik, hogy a P. oligandrum micéliumai hamarabb elfoglalják a rizoszféra felszínét, mint hogy a kezelt növény rizoszféráját megfertőznék a patogén gombák. Egy további effektus a kezelt növények védekező mechanizmusainak a beindítása. A P. aligandrum alapú készítménnyel kezelt növény úgy viselkedik, mintha fertőzött lenne, beindulnak a növény védekező mechanizmusai, miközben erre még azelőtt sor kerül, hogy a tényleges fertőzés megtörténne . A P. aligandrum alapú készítményt a paprika vetőmagjá­ nak csávázószereként alkalmazzák a csiranövények palántadőlését okozó gomba ellen. Az uborkaperonoszpóra ellen használt permetszer is tartalmazza, amelyet 0,05 %-os szuszpenzió formájában alkalmaznak. A szuszpenzió készítéséhez tilos klórozott vizet használni.

A Pythium oligandrom más gombafajokon élősködik

A P. oligandrom hifái körbefonják a növénypatogén gombák mlcéliumát és korlátozzák a növekedésüket

P. oligandrom csirázó oospórái

379


A biológiai védek ezés kereskedelmileg

előállított

készítményei

A Trichad erma harzianum hiperpa razita gomba

T. harzianum gomba zöldes szlnú konídiumai a palánta gyökerén

o o o o

o

c o o o

Trichoderma harzianum gomba konldiofórái

Trichoderma sp.

380

Jellemzés és származás: a Trichaderma harzianum (syn. T. lignorum) széles körben elterjedt gombafaj. Mind a kultúrnövények, mind a szabadon termő növények rizoszférájában előfordul. Közép-Európában két készítmény van bejegyezve: a Supresivit és a T-39 törzset tartalmazó Trichodex. Egy magyar készítmény, a Trifender is hamarosan forgalomba kerül. Leírás: Mesterséges tenyészetben gyors növekedésű sima felületű , fehéres légmicéliumai vannak és hamar sporulál. Konídiumtartói laza csomókban találhatók, koncentrikusan képzödnek a telepen és folyamatos növekedésűek . A sporuláció jellegzetesen zöld, sohasem teljesen összefüggő , hanem kisebb-nagyobb csomókba tömörül. A csomókban a többszörösen elágazó konídiumtartókon képzödnek az egysejtű, kicsi, zöld konídiumok, melyek gömbölydedek, sima falúak, halványak majd sötétzöldek (2,8-3,3x2,5-2,8 11m). A konídiumokat képző fialidok 3-5-ös csoportokban, örvökben képződnek, rövid palack alakúak. Klamidospórája interkaláris és terminális , gömb alakú, simafalú és színtelen (6-12 11m). Életmód: a T. harzianum a Pythium, Fusarium, Botrytis és Sclerotinia talajgomba-nemzetségek antagonistája. A T. harzianum egyrészt a tápanyagokért folytatott versenyben elnyomja a növénypatogén talajgombákat, emellett közvetlen ül is élősködik e gombák micéliumain és olyan anyagokat termel, amelyek visszaszorítják ezeket a gombákat. Alkalmazás és a védelem rendszere: a T. harzianum alapú készítményeket elsősorban a vetőmagok csávázására és kéregképzésére (inkrusztáció) (pl. borsó és egyebek) használják . A vetőmagot a csávázás előtt kissé megnedvesítik, majd a vetőmagra előírt mennyiség ű készítményt helyeznek (a borsó esetében 2 g készítmény 1 kg vetőmagra) és ezt a keveréket alaposan összekeverik. Az így kezelt vetőmagot azonnal elvetik. A felhasználás másik változata a kerti szubsztrátumok beoltása és az elvetett vagy kiültetett növények megelőző védelme. Ebben az esetben a készítményt előbb egy kevés vízben elkeverik, majd az elő írt szuszpenziótérfogatra feltöltik és szétöntözik. Bizonyos országok szölészeteiben a T. harzianum T-39 törzsét tartalmazó készítményt lisztharmat és szürkerothadás elleni permetszerként alkalmauák. A magas hatásfok feltétele, hogy akkor alkalmazzák, amikor még néhány órán át magas a levegő páratartalma.


A fényképek szerzöi

Abbott Laboratories, No rt h Chicago, Illinois, USA: 284.7l 335.1 l 354.1 Ackermann P., Státní rostlinolékarská správa, Odbor prostfedku ochrany rostlin, Brno, CZ: 25.1 ,2,4/ 33.1 ,2/ 74.2,3/ 115.4/ 136.2,/200.4 Bagar M., Biocont Laboratory spol. s r.o., Brno, CZ: 179.1.2/ 180.1 ,3/ 184.2,4/ 185.1-3/ 353.2 Becker Underwood, Littlehampton, U.K.: 375.1 Biobest B.V., Westerlo, B: 346.1,2/347.1 Blahutiaková A. ústav experimentálnej entomológie a fytopatológie SAV, lvanka pri Dunaji, SK: 318.1 Bohár Gyula, Biovéd Bt., Budapest HU: 350.9/378.1-3/38 0.1 Ciba-Geigy AG, Basel: 183.1 l 189.3/ 219.2 Cudlín P., ústav ekologie krajiny AVGR, Ceské Budéjovice, CZ: 341.1 ,2 Douda O., VURV, CZ: 51.1,2/277.1 ,2 Gregor F., Brno, CZ: 184.1/315.1/349.1 Hluchy M., Biocont Laboratory spol. s r.o., Brno, CZ: 46.5/49.1,3/115.3/120.1/121.1/140.1-3/145.3/173.1/ 184.3/ 186.1/ 187.2/ 190.3,4/220.3/ 225.4/227.1/242 .1/243.4/258.4/2 61.2,3/262.3/263 .1,2/269.1/ 273.2/284.1,4,6/ 287.1,2/290.1/29 4.3,4/295.4/296. 1/298.1/301.1/30 4.1,2/306.1/307. 3/309.1,3/ 311.1/ 312.3/ 314.2-4/ 318.2/ 319.2/ 320.1-4/ 321.1/ 322.1/ 323.1/ 325.1-3/ 326.2/ 335.2,3 l 338.1/ 339.1-3/ 340.1 l 343.1 l 346.3/ 353.3/ 354.2,3/ 355.1 l 365.2,3/ 359.1-3/ 364.2/ 367.1 l 368.1 l 376.1 l 377.1 ,2 Holy K ., Biocont Laboratory spol. s r.o., Brno,: 50.1 Hrabák R., Veterinární univerzita, Brno, CZ: 142.3,4/303.2 Jokes M., VÚRV, Praha, CZ: 379.1-3 Kiss F., NTSZ, Hódmezővásárhely, HU: 110.1/ 133.2/ Landa Z., Ceské Budéjovice, CZ: 338.2-4/350.8/36 2.1-4/377.3,4 LastUvka A., Prostéjov, CZ: 78.1 Machácek P. Regionální muzeum, Mikulov, CZ: 296.2,3/311.2/32 6.1,3/327.1/328. 1-3/329.1-3/330. 1 Pokorny V., Praha, CZ: 24.2-4/30.2,3/31 .1/32.1/40.1/41. 1,2,4/42.4/43.1, 2/44.2,3/45.1-3/ 46.1-4/ 47.1-3/48.1,2/50 .3/65.1/66.1-2/67 .1/68.1,2/69.1/76 .2/78.2,4/79.3/99 .2/100.1-3/113.2 /114.2,4/ 121.3,4/122.1,2/1 31.2/134.1/143.2 /144.1,2,4/158.2, 4/172.3/190.1,2/2 01.1,2/203.1/216 .1/220.1/ 221.3/222.1,3/22 4.4/242.2/243.1- 3/248.9/250.1/25 5.1/256.1/257.1/ 258.6,7/262.1,2/ 264.2,3/ 266.2/ 272.1-3/ 273.1/ 274.4/ 275.1,4/ 276.1,2/ 280.1-3/ 282.2/ 284.2,3/ 294.1/ 295.3/ 296.1,4/ 297.1 ,2,4/ 299.1-3/ 300.1,3 l 301.3/ 302.1,2/ 303.3/ 304.3,4/ 305.1,2/ 308.1,2/ 310.1-3/ 312.1,2/ 313.1,2/317.2,3/ 345.1-3/347.2/33 6.1/368.3/ Prásil J., Smr.Zice, CZ: 14.1-9/23.2/32.4 /36.1/49.4/53.1/5 4.1-5,7-9/63.2,3 /81.1/82.1-9/88.3 /90.2,3/ 91.2/92.2,3/ 97.3/ 103.1/ 104.1-9/ 112.1,2/ 113.1,3/ 114.3/ 115.1/ 116.2/ 117.2,3/ 119.2,3/ 123.1/ 124.1-9/133.3,4/ 135.2/137.3/147 .1/148.1-4/156.1 ,2/159.1/160.1-4 /167.1/168.1/174 .1,2/191.1/ 192.1-4/205.1/20 6.1-6/214.2,3/22 2.3/228.1/255.3/ 265.1,2/267.2,3/ Rod J., Státní rostlinolékafská správa, Odbor diagnostiky a systému ochrany rostlin, Olomouc, CZ: 23.1 ,3,4/ 24.1/25.3/26.2,3/ 27.1/28.2,3/29.1/ 30.1,4/31.2/32.2, 3/34.1,2/35.1/36. 2-4/37.1,2/38.1-4 / 39.1,2/ 40.2,3/ 41.3,5/42.1 ,2/44.1/48.3/49. 2/50.2/60.1,3,4/ 61.1-3/ 62.1,2/63.1/64.1 ,2/65.2-4/ 66.3/67.2/69.2,3 /70.1-4/71.1-4/7 2.1/73.1-4/74.1, 4/75.1-3/77.1-3/ 78.3/79.1,2/88.2 ,4/89.1-5/ 90.1,4/91.1/92.1 ,4/93.2-4/94.1,2/ 95.1-3/96.1/97.1 ,2/98.1/99.3,4/10 1.1,2/102.2/108. 1-4/109.1/ 110.2-4/111.1/11 2.3/113.4/114.1/ 116.1,4/117.1/11 8.1/120.2,3/130. 1-4/131.1,2/132. 1-4/133.1/ 134.2,3/135.1/1 36.1,3/137.1,2,4 /138.1-3/139.1- 4/140.4/141.1,3 /143.1,3,4/144.3 /145.1,2/ 152.1-3/153.1/1 54.1/155.3/156. 4/157.1,2/158.3 ,5/164.1,2/165.1 -3/171.1-3/172. 1,2/180.2/ 182.2,3/196.1/19 8.1-4/200.2,3/20 1.3/211.1,2/212.1 ,4/214.1/215.1/21 6.2,3/217.1.2/218 .1/220.2/ 381


A fényképek

szerzői

folytatás

221.1,2/223. 1/224.1,2/22 5.1,2/232.1-3 /233.1-3/234 .1,3/235.1,2 l 236.1,2/237.1 ,2/239.2,3/ 240.1-3/242.3 /245.1/247.1/ 248.1-7/250.2 -4/251.1-3/25 2.1,2/253.1-3 /254.1-3/255. 4/256.2,4/ 265.3/267.4/2 68.2,3/271.2/ 274.1,2/275.2 ,3/278.4/281. 1,2/282.1,4 Rödl P., Institut hygieny a epidemiologia, Praha, ez: 331.1,2/333.1 Rysánek: 26.1/28.1/60 .2/88.1/93.1/ 94.3/95.4/ 115.2/ 135.2,3/ 141.2/ 154.2,3/ 155.2/ 156.3/ 195.1/ 196.2-5/199.1,2/200.1/212,3/213.1/215.2/217.4/234.2,4/235.3,4/239.1,4/240.4/241.1-3/248.8/ 255.2/ Státní rostlinolékafská správa, Odbor prostfedkü ochrany rostlin, Brno, ez: 224/3, 294.2/ 258.3/267.1/ Szeőke K., NTSZ, Velence, HU: 142.1,2/186.2 -4/187.1/ 225.3/258.1/2 60.1-3/261.1/ 353.1/ Sefrová H., MZLU, Brno, ez: 76.1/99.1 Sedivy J. VÚRV Praha Ruzyne,ez: 241.4/244.2 Traxler L., Pardubice, ez: 303.1 Wyss U., Institut für Phytopathologie, Universitat Kiel, DE: 102.1/119.1/158.1/244.1/258.2,5,8/264.1/ 266.1 ,3,4/ 278.1-3/279.1 ,2/284.5/295. 1,2/301.4/305 .3,4/307.1,2/3 14.1/315.1-3/ 316.2,3/317.1 / 318.3/319.1/3 50.1-7/352.1- 3/356.1,2/357 .1/358.1-3/36 0.1,2/361.1-4 /363.1-3/364. 1,3/365.1/ 366.1,2/ l 368.4/369.1/3 70.1-3/371.1, 2/372.1/373.1 -3/374.1,3 Vasas László, NTSZ, Békécsaba, HU: 188.1-5 Vevarka K., MZLU, Brno, ez: 68.3/155.1/21 7.3/255.5 VíchováJ., MZLU, Brno, ez: 182.1/212.2/213.2 Weisar J., Entomologick)í ústav AV CR, Ceské Budejovice, ez: 335.1/337.1 Zacharda M., ústav ekologie krajiny AV CR, Ceské Budejavice, ez: 13.1/283.1/29 7.3/301.2/309 .2/ 316.1/321.2,3 /322.2/332.1/ 368.2

382


Névmutató

Acanthis cannabina 328 Acanthoscelides obsoletus 221 Acanthoscelides obtectus 221 Aceria tulipae 77 Achromobacter spp. 341 Acremonium 244 Acrolepia assactelia 78 Acyrthosiphon 144, 364 Acyrthosiphon pisum 222 Adalia bipunctata 172, 294, 363 Aeolothripidae 75, 268 Aeolothrips 222, 224 Aethusa cynapium 96 Agelenidae 320 aggófű 153 Aganum 189 Aganum dorsale 297 agrárbiocönózis 328 Agriotes spp. 79, 158, 190, 275 Agrotis exclamationis 272 Agrotis ipsilon 272 Agrotis sagetum 272 Agrotis spp. 44, 100, 190 aknázólegyek 145,270,373 albikáció 62 albinizmus 252 Aleochara 298 Aleochara bilineata 40, 76, 223 Aleyrodes proletelia 49, 360 alfa-exotoxin 335 Alfaifa mosaic virus - AMV 133 állati egysejtűek 338, 341 Aliium 63, 68, 71,74 almafa291 almafa tűzelhalása 291 almarnoly 376 álskorpiók 342 Alternaria brassicae 32, Alternaria brassicicola 32, Alternaria cucumerina 116 Alternaria dauci 93 Alternaria pluriseptata 116 Alternaria porri 71 Alternaria radicina 94, 95, 98 Alternaria raphani 32 Alternaria solani 136, 240, 241 altemáriás foltosodás 32, 93, 116 Amara 78, 296 Amblyseius 268 Amblyseius barkari 369

Amblyseius californicus 119, 356, 357,369 Amblyseius cucumeris 120, 145, 369,372 Amblyseius degenerans 372 Amblyseius finlandicus 319 Amblyseius avalis 145 AMV90 Anaphes 222 Andrena346 Anguidae 330 Anthocoridae 316 Antinomycetales 237 antacián képződés 89, 178 Anura325 Anystidae 318 Apanteles glomeratus 46 Aphaereta 223 Aphaereta minutus 76 Aphanomyces euteiches 218 Aphanomyces raphani 38 Aphanomyces spp. 197 Aphelinidae 172,312,314 Aphelinus 157, 172 Aphelinus maii 314 Aphidiidae 312,313, 314 Aphidius 101,119,144,172,367 Aphidius colernani 364 Aphidius ervi 364 Aphidius piatensis 364 Aphidius transcaspicus 364 Aphidoidea 144 Aphidoletes 48 Aphidoletes aphidimyza 119, 307, 366 Aphidula pomi 291 Aphis fabae 172, 203, 224, 364, 365 Aphis gossypii 119, 144, 266, 364, 365 Apiaceae 94, 97 Apis maliifera 345 Apaidea345 apotéciumok 255 apresszórium 339 apró- és nagyvad 282 apró szárazföldi rákszabásúak 341 Araneidae 320 aranybagoly-lepke 141 aranyszemű fátyolka 301 aranyszemű fátyolka 368

araszoló lepkék 355 arbuszkuláris mikorrhiza 341 arbuszkulum 341 Arion spp. 274 Arthrobotrys 73, 102,277,278 Arvicola terrestris 281 Aschersonia 338 Aschersonia aleurodes 49 Ascochyta fabae 216 Ascochyta pinades 216 Ascochyta pisi 216 Ascogaster quadridentata 220 Asilidae 306 Asia fiammaus 326 Aspergilius 338 Aster yellows phytoplasma 64, 91 Asteraceae113, 164 Athalia rosae 50 Athalia arachnoidea 95 Athene noctua 326 Athous hirtus 190 atkák 301, 316, 342, 368, 372 Atkászböde 294 Atomaria linearis 202 Aulaetcrum 364 Autographa 122 Autographa gamma 280, 355 bab általános mozaikvírusa 212 bab kolletotrichumos fenésedése 215 babzsizsik 221 Bacillus ceraus 335 Bacillus fribourgensis 335 Bacillus thuringiensis 44, 78, 273, 335,336,354 Bacillus thuringiensis israelensis 354 Bacillus thuringiensis kurstaki 45,46, 122, 141, 142, 143, 187, 261,280,353,354 Bacillus thuringiensis tenebrionis 243,354,355 Baculoviridae 337 baglyok326 bagolylepkék hernyói 50, 122, 355,376 bakteriális feketeerűség 28, baktériumos lágyrothadás 253 barátposzáta 329 Barbitistes constrictus 311 barnafátyolkák 301

383


Névmutató folytatás

barna százlábú 323 Basalys tritorna 189 bazídiospórák 181 bazídium 181 bársonyos penész 138 bársonyvirág 279 BCMV212 BC1V90 Bean common mosaic virus BCMV212 Bean leaf roll virus- BLRV 212 Bean yellow mosaic virus - BYMV 212 Beauveria 47, 75, 222, 268, 276, 338 Beauveria bassiana 76, 188, 222, 242,338,339,377 Beauveria brogniartii 338, 377 Beet leaf curl virus - BLCV 196 Beet mild yellowing virus- BMYV 196 Beet necrotic yellow vein virus BNYVV 196 Beet pseudo yellows 262 Beet yellow virus- BYV 196 békák325 Bembidion 40, 297, 189 Bemisia tabaci 144, 262, 358, 360 benge levéltetű 11 beporzók 345 berkenye 291 béta-exotoxin 335 billegetök 328 bimbólikasztó almaormányos 354 bimbólikasztó bogarak 317 biodiverzitás 5, 286 biokoridor 8 biológiai növényvédelem 11 biológiai sokféleség 5, 288 bioregulátor 307 biotechnikai eszközök 12 BLRV212 bogyózöldségek 123 Bembus345 bór hiánya 24, 88, 195, 198 borsó aszkohitás levél-, szár- és hüvelyfoltossága 216 borsó-aknázólégy 270 borsó-gubacsszúnyog 219 borsólevéltetű 209 borsólisztharmat 214

384

borsóperonoszpóra 217 borsóragya 216 borsótripsz 224 borsózsizsik 221 borz 333 botriotiniás rothadás 70 Botryotinia fuckeliana 95, 139, 154,164,254,256 Botryotinia porri 70 Botryotinia squamosa 71 Botrytis allii 66, 380 Botrytis byssoidea 70, 380 Botrytis cinerea 95, 139, 154, 164, 254,256,380 Botrytis fabae 217, 380 Botrytis squamosa 71, 380 Braconidae 76,172,312,313 Brassicaceae 30, Bremia lactucae 156 Brevicoryne brassicae 48 brokkoli 22 Bruchus pisorum 221 Bruchus rufimanus 221 bundás pihelégy 304 burgonya 227 burgonya altemáriás betegsége 240 burgonya A-vírus 234 burgonya egyszerű mozaikbetegsége 234 burgonya fekete szártőrothadása 236 burgonya levélsodró vírus 234 burgonya mcptop vírus 234 burgonya M-vírus 234 burgonya rizoktóniás betegsége 240 burgonya S-vírus 234 burgonya szárazrothadása 241 burgonya szártörpülés vírusa 234 burgonya varasedása 237 burgonya X-vírus 234 burgonya Y-vírus 234 burgonyabogár145,242,297,316 burgonyabogár 354,355 burgonyafélék sztolburbetegsége 135 burgonya-fonálféreg 244 burgonyahimlő 232, 240 burgonyavész 238 Burkholderia allicola 64

Burkholderia cepacia 64 Burkholderia gIadioii 64 BYMV212 Calcsoma 296 Calligypena pellucida 179 Callitula pyrrhogaster 189 CaMV26 Cantharidae 299 Cantharis fusca 299 Capsella 9 Capsella bursa-pastoris 28 Carabidae 296 Garabus296 Carduelis cannabina 328 Carduelis carduelis 328 Carduelis chloris 328 Carnivora 333 Carrot motley virus 90 Carrot red leaf virus 90 Carrot th in leaf virus 90 Cauliflower mosaic virus 26 Cavariella aegopodii 266 Cecidomyiidae 307 cékla 192 Celery mosaic virus 90 CeMV90 Cephalosporium lefroyi 362 Ceranisus menes 224 Cercospora beticola 198 Ceutorhynchus napi 41 Ceutorhynchus pallidactylus 41 Ceutorhynchus pleurostigma 44 Ceutorhynchus quadridens 41 Ceutorhynchus suturalis 76 CGMV 110 Chalara thielaviodies 95 Chenopodiaceae 11 O, 171 Chilopoda 323 Chiraptera 332 chlamydospóra 65 Chloris chloris 328 Chorebus gracilis 99 Chrysodeixis chaicites 142, 355 Chrysopa carnea 301, 368 Chrysopa perla 301 Cichorium endivia 153 cicindélák 296 Cicindelidae 296 cickány 190,331 címeres poloska 316 Citrullus 114


Névmutató folytatás

Cladosporium allii-cepa 70 Cladosporium cucumerinum 117 Clavibacter michiganensis ssp. michiganensis 134 CMoV90 CMV 110,133,153 Coeeinella septempunctata 294 Coccinellidae 294 Colletotrichum coccodes 137 Colletotrichum dernatium 137 Colletotrichum dernatium f. sp. spinaceae 171 Colletotrichum lagenarium 116 Colletotrichum lindemuthianum 215 Colletotrichum spp. 197 Coniothyrium minitans 95, 155, 255,378 Contarinia nasturtii 42 Contarinia pisi 219 Conticium solani 240 Corynespora eassicola 116 Cosmia trapezina 303 Cotesia plutellae 47 CRLV90 Crocidurinae 331 Cryptolaemus montrouzieri 374 CTLV90 Cuculus canorus 328 Cucumber green mottle mosaic virus 110 Cucumber mosaic virus 11 O, 133 Cucumis 114 Cucurbita 114 Cucurbitaceae 113, 164 cukkini sárga mozaik vírusa 11 O Cychrus297 Cydia nigricana 220 Cylindrocarpon gracile 244 csalán 184 cserebogár 377 cserebogárpajor 377 cserebogárpajor tejfertőzése 335 cseresznye 291 csigák 42, 274, 296, 375 csigolyafűz 291 csíkos kecskerágó 291 Dacnusa sibirica 145, 271, 373 Dactylaria 73, 277 Delia antiqua 76 Delia platura 119, 223

Delia radicum 40 Dendrocopus major 329 denevérek 332 Dermaptera 302 Deraceras spp. 274 Deuteromycetes 338, 339 Dexia276 Diabrotica virgifera 188 Diadegma47 Diadegma semiclassum 78 Diadrom us collaris 78 Diadrom us pulchellus 78 Diaretiella rapae 48 Didymella bryoniae 112 Didymella lycopersici 137, 139 Diglyphus isae 145, 271, 373 dinnye fenésedése 116 Diospilus oleraceus 44 Diptera346 disznóparéjfélék 196 díszrózsák 291 Ditylenchus dipsaci 51, 73, 277 dohányliszteske 144, 262, 358, 360 dohánytripsz 49, 75, 120 Dolichovespula silvestris 309 Drechsiera turcica 183 Dromius296 drótféreg 65, 79, 89, 158, 190, 245,297 Dysaphis crataegi 101 ebszőlő csucsor 136, 240 Ecaudata 325 eddiaspórák 181 edafon 341 éger291 egerészölyv 326 egyenesszárnyú rovarok 311 ékfoltos zengőlégy 304 ektomikorrhiza 341 Elateridae 79, 190,275 eleventojó állatok 330 ellenőrző rendszer 12 előrejelzés 11 élősködő fonálférgek 341 élősködő hártyásszárnyúak 312 élősködő méhek 345 emésztőrendszer 335 Encarsia49 Encarsia eremicus 262, 361 Encarsia formasa 121, 262, 358, 361

Encarsia inaron 49 Encarsia tricolor 49 Encyrtidae 312 endívia rothadása 164 endíviasaláta 153, 161 endomikorrhiza 341 énekesmadár-alkatúak 328 Enterobacteriaceae 335 Entomophthora muscae 76, 99 Entomophtora 46, 75, 172, 268, 280,361 Entomophtora aphidis 48 Entomophtora thripidium 268 Entomophtoraceae 222 Entomophtorales 75, 268, 339 enyves éger 291 Ephedrus 172 Ephedrus persicae 314 Ephedrus plagiator 314 Ephippigera ephipigger 311 Episyrphus 144 Episyrphus balteaus 304 erdei cickány 331 erdei cserebogár 276 erdei darázs 309 erdei madársóska 181 erdei vöröshangya 31 O Eretmocerus californicus 360 Eretmocerus eremicus 121 , 360 Eretmocerus haldemani 360 Eretmocerus mundus 49, 360 Erinaceus concolor 331 Erinaceus roumanicus 331 Eristalis tenax 304 Erwinia amylovora 291 Erwinia carotavora pv. carotavora 64,223,236 Erwinia spp. 253 Erynia nouryi 157 Erysiphe betae 200 Erysiphe cichoraeearum 113, 164 Erysiphe cruciferarum 39 Erysiphe heraclei 97 Erysiphe pisi 214 Euderomphale chelidonii 49 Eupoecilia ambiguella 315 Eupsilia transversa 303 Euxoa272 Evonymus 8 Fabaceae 212,218 fácán 282

385


Névmutató folytatás

fagykár és a hideg okozta károsodás 250 fajdiverzitás 286 fajgazdagság 286 fakultatív parazita 341 fakultatív patagének az emésztőrendszerben 335 Falconiformes 326 fali kaszáspók 322 farkas 333 farkaspókok 320 fátyolka 47, 75, 78, 242, 267, 268, 301,365 fecskék328 fehér rothadás 255 fehérfogú cickányok 331 fehérjázmin 8 fehérjekristályok 335 fehérlepkék 355 fehérpenészes rothadás 95 fejeskáposzta 18, 34 fekete bagolylepke 280 fekete borsémoly 11, 220, 353 fekete csucsor 136, 240 feketefahangya 310 fekete káposztabolha 41 fekete répa-levéltetű 172, 224 fekete répa-levéltetű 203 fekete tőrothadás 197 feketebodza 291 feketedés 232 feketevégű lágybogár 299 felmagzás és magszárhozás 251 Feltielia acarisuga 267, 357 fenntartható mezőgazdaság 289 fénycsapda 11 fényilonca 313,315,355 fenyőrágó szöcske 311 férgek 296 feromoncsapda 11 fészkesvirágzatúak 113, 164 Ficedula hypoleuca 328 fisztula 240 fokhagyma génhibája 61 fokhagymalégy 59, 77 fonálférgek 340, 341 Forticula auricuiaria 302 Formica rufa 310 Formicidae 310 Forrnicoidea 43 foszfolipáz enzim 335

386

foszforhiány 178 földi hernyójú bagolylepkék 44, 100,122,190,272 földigiliszták 341, 343 francia darázs 309 Frankliniella occidentalis 120, 132 Fringilla 328 fritlégy 189 Fuivia bulva 138 Fungi imperfecti 338 Fusarium graminaerum 180 Fusarium moniliforme 180 Fusarium oxysporum 118 Fusari um oxysporum f. sp. cepae 65 Fusarium oxysporum f. sp. lycopersici 137 Fusarium solani 65,118,137 Fusarium spp. 197, 218, 241, 256, 380 futóbogarak 78 futrinka 78, 99, 157, 189,222, 242,272,274,296 fuzáriumos hervadás 137 fuzáriumos rothadások 65 fülbemászék 302 fűrészlábú szöcske 311 fürge gyík 330 fürkészdarázs 40, 50, 272, 312, 320 fürkészlégy 272, 276, 308, 320 fűz

8

füzikék 328 galagonya 291 galagonya-gubacstetű 101 galambfélék 282 gamma bagolylepke 11 , 280, 355 gamma-exotoxin 335 GanMbFV63 GarCLV63 Gastropoda 42, 274 genetikai diverzitás 286 gerbera-aknázólégy 270 Gibberella fujikuroi 180 Gibberella saubinetii 180 gímszarvas 282 Glebodera paliida 244 Glebodera rostochiensis 244 Glomus fasciculatum 102 Glypta hesatior 220 gödröshátú bükkönyzsizsik 221

gömb alakú termőtestek 97 görögdinnye mozaikvírusa 11 O granulózis virusok 337 Grylloidea gubacsatka 319 gubacsdarázs 40 gubacsszúnyog 119,357,366 gubacstetű 157 gumók baktériumos varasadása 196 gumók napégése 232 gumók repedése 232 gumók zöldülése 232 gumótorzulás 233 gyalogbodza 291 gyalogormányosok 341 , 376 gyapjaslepkék 308 gyapottok-bagolylepke 11, 141, 180,186,260,353,355 gyászszúnyog 376 gyepi béka 325 gyíkek330 gyilkosfürkész 40,46, 186, 272 gyorsfutó 40, 189 gyökér felületi feketedése 95 gyökerek elágazása 89 gyökérfeketedés 38 gyökérgubacs fonálférgek 278 gyökérkártevők 122 gyökérlégy 40 gyökérrozsdásodás 98 gyökérzöldségek 84 gyöngybagoly 326 gyümölcsfa-takácsatka 319 hagyma altemáriás levélfoltossága 71 hagyma baktériumos rothadása 64 hagyma botriotíniás levélfoltossága 71 hagyma fehérpenészes rothadása 71 hagyma levélatka 77 hagyma törethadása 66, 67 hagyma üvegesedése 61 hagyma zöldülése 61 hagymafélék 55 hagymalégy 64, 65, 76 hagymamoly 78 hagymaormányos 76 hagymaperonoszpóra 68


Névmutató folytatás

hagymarozsda 71 hagymatő kitüremkedés 61 halálfejes odúlégy 304 Halictus 346 Halticoptera circulus 189 hangyafélék 310 hangyák 43, 78, 362 Harpal us 78 hárs 291 házatlan csigák 27 4 házi görény 333 házi kaszáspók 322 hegyi juhar 291 Helicobasidium brebissonii 95, 197 Helicoverpa armigera 142, 186, 260,355 Helminthosporium allii 70 Helminthosporium turcicum 183 Hemitarsonemus latus 145 herbicidek fitotoxicitása 251 hermelin 333 Heterodera cruciferae 51 Heterorhabditis 243, 341, 376 Heterorhabditis megidis 376 hétpettyes katica 172, 294 hiperparazita gombák 95, 378, 380 hiperparaziták 365 hiperplázia 182 hipertrófia 182 hóbogyó8 holló 190,328 holyvák298 homokfutrinkák 296 homoktövis 291 Howardula oscinellae 189 hónapos retek 21 hőguta 60 húslegyek 274, 276 hüllők330

hüvelyesek 205 hüvelyesek fuzáriumos tőhervadása 218 hüvelyesek rozsdája 217 Hyalesthes obsoletus 135 Hyphomycetales 338 Hypoaspis aculeifer 244 Hypochnus solani 240 lchneumonidae 312 ikerszelvényesek 342

inhibitorok 343 lnsectivora 331 integrált növénytermesztés 5 integrált növényvédelem 5 integrált zöldségtermesztés 8 IntersoHnia pastinaccea 95 IP 5 lphiseius degenerans 372 ipszilon-bagolylepke 272 ltoplectis 78 jégverés 252 kabakosok fuzáriumos hervadása 118 kabakosok kladospóriumos mézgás varasedása 117 kabakosok korinespórás levél- és termésfoltossága 116 kabakosok paronoszpórája 114 kabóca 64, 91, 135 kagylós pajzstetű 37 4 Kakothrips robustus 224 kakukk328 kalászosok szárrozsdája 291 kalcium hiánya 25, 130, 152 káliumhiány 178 Kampimodromus aberrans 319 kaparódarazsak 309, 320 káposzta bagolylepke 11 , 45, 50, 335,353 káposzta fonálféreg 51 káposzta levéltetű 11 , 26, 48, káposzta lisztharmat 39 káposzta peronoszpóra 34 káposztabolhák 41 káposztafélék 13 káposztafélék törethadása 37 káposzta-gyökérgolyva 30 káposztalepke 11 , 46, 50 káposztamo ly 11 , 47, 50 káposztatorzsa-gubacsszúnyog 11,24,42 karalábé 16 karfiol17 ,34 karfiol és brokk9lirózsák levelesedése 23 karfiol- és brokkolirózsák virágba szökkenése 23 karfiolrózsák anteciáncsodása és mohosodása 23 karalópókok 320 kártételi küszöbérték 12

kaszáspókok 322 katicabogarak 48, 75, 242, 268, 294,357,365,374 kecskebéka 325 kecskedarázs 309 kecskerágó 8 kékcinege 328 kékrothadás 95 kelkáposzta 18 kémiai biocidek 12 kenderike 328 kéregképzés 380 kerekesférgek 342 keresztespókok 320 keresztesvirágú olajosnövények 30 keresztesvirágú takarmánynövények 30 keresztesvirágúak 30 kerti retek mozaikvírusa 26 keserűfű 184 kétpettyes katicabogár 172, 294, 363 kínai kelkáposzta 20 kis téliaraszoló 308 klamidiospórák 182 Kleidotoma 99 kleisztotécium 97, 113, 164, 200 klorózis 252 komló-levéltetű 363 komló-takácsatka 319 konídium 66,113,180,338,339, 377 korai juhar 291 kormos légykapó 328 karompenész 49 kósza pajzstetvek 338, 368 kósza pocok 281 köralakú levélfoltosság 38 körtefa tűzelhalása 291 körtefarozsda 291 közönségesfagyal291 közönséges fátyolka 301 , 368 közönséges földigiliszta 343 közönséges fülbemászó 302 közönséges gyertyán 291 közönséges herelégy 304 közönségeslágybogár299 közönséges liszteske 49 közönséges mogyoró 291 közönséges nyír 291

387


Névmutató folytatás

közönséges takácsatka 119, 144, 224,267 közönséges vízicickány 331 kráteres rothadás 95 kukoricabogár 180, 188 kukoricafuzáriózis 180 kukorica-golyvásüszög 182 kukorica helminthospóriumos levélfoltossága 183 kukoricalégy 189 kukoricamoly 11, 143, 180, 184, 352 kukoricarozsda 181 kukorica törpülés mozaik vírusa 179 kukurbitacin csalogatóanyag 188 kutyabenge 291 kutyatej-levéltetű 266 kuvik326 lábatlan gyíkok 330 laboda 184 Lacanobia oleracea 50, 143, 280, 355 Lacerta agilis 330 Lacertidae 330 Lágybogarak 299 Lasius niger31O Laspeyresia nigricana 220 Lathromeris bruchicida 221 légykapák 328 légylárvák 298, 301 lepkehernyák 308 Lepkék 303, 313 Leptinotarsa decemlineata 145, 242 Leptornastix dactylopii 374 Leptosphaeria maculans 37 Letluce mosaic vírus 153 Leveillula taurica 138 levélbogarak 354 levélbolha 301 , 304, 307, 31 O levélcsúcsok beszáradása 60 levéldarázs-hernyák 299, 308 levelek összedörzsölődése 109 leveli béka 325 levélsodródás 131 levéltetü-antagonisták 158, 172 levéltetvek 26, 63, 144, 158, 185, 190,235,264,294,301,302, 304,307,310,313,316,338, 361,362,368,370,374

388

levéltetvek hártyásszárnyú élősködői 314 levéltetvésző fürkészek 48, 313, 314,364 libatopfélék 11 O, 171, 184, 196 lila gyökérrothadás 95 Limax spp. 274 Linyphiidae 320 Lipolexis 172 Liriomyza bryoniae 270 Liriomyza huidobrensis 270 Liriomyza trifolii 270 liszteske 338, 361, 362, 368, 370 liszteskék természetes ellenségei 358 lisztharmat 113, 164, 200, 294 Lithobius forticatus 323 LMV153 lóbab barna foltosadása 217 lóbabzsizsik 221 Lobesia botrana 315 lonc291 lószúnyog 376 lótücskök 311, 376 lucerna mozaikvírus 90, 133 Lumbricidae 343 Lumbricus terrestris 343 Lycosidae 320 Lydelia 50 Lyriomyza spp. 145 Lysiphlebus 172 LYSV63 Macrolophus caliginosus 271 , 357,361,373 Macrosiphum euphorbiae 266, 364 macskabagoly 326 madarak282 madárbirs 291 madárházikó 328 madársóska 181 magas kőris 291 magnéziumhiány 108, 130 mahónia291 Maize chlorotic mottle machlomovirus 188 Maize dwarf mosaic vírus 179 Maize strip mosaic virus 179 májusfa291 májusi cserebogár 276 Malvaceae 11 O Mamestra 122, 355

Mamestra brassicae 45 Mamestra persicariae 50 mángold 192 Marssonia panattoniana 153 Martes foina 333 Martes martes 333 medve 333 medveállatkák 342 méhek345 Meigenia 50 Meigenia mutabilis 242 Melanchra persicariae 280 Meles meles 333 Meloidogyne arenaria 278 Meloidogyne hapla 102, 278 Meloidogyne incognita 278 Melolontha hippocastani 276 Melolontha melolontha 276 menyét333 mérges ádáz 96 Mermis albicans 50 Metarhizium 75, 222, 268, 276, 338 Metarhizium anisopliae 76 mezei görény 333 mezei juhar 291 mezei nyúl 282 mezei pocok 282 mezei poloska 101,120,224,316, 361 mézelő házi méh 345 meztelencsigák 274 micélium 68, 154, 164, 238, 255, 294,318,338,339,341,362, 377 Microthalma 276 Microtus arvalis 282 Mikorrhiza 341, 342 mikroszkópikus talajlakó szervezetek 341 Milax spp. 274 Miridae 101,120,224,316,361 mocskospajor 44, 100, 272 molibdén hiánya 24 molnárfecske 328 Moniliopsis aderholdi 256 manitoring 11, 101, 115 Moraxela osloensis 375 moszatok 342 mozaikos táj 8, 289 mozaikvírusok 26


Névmutató folytatás

muscardin 338 Muscicapa hypoleuca 328 Muscicapa striata 328 Mustela eversmanni 333 Mustela nivalis 333 Mustela putarius 333 műanyag védőhálók 12 műtrágyák okozta titotoxicitás 177 Mycocentrospora acerína 95 Mycocentrosporella allii-cepa 70 Mycosphaerella brassicicola 38 Mycosphaerella pinades 216 Myiathropa florea 304 Myrothecium verrucaria 102 Myzus ascalonicus 266, 364 Myzus persicae 144, 266 Nabidae316 nagy bükköny-levéltetű 363 nagy káposztabolha 41 nagy meztelencsigák 274 nagy repceormányos 41 nagy tarkaharkály 329 napégés 60, 130 Napomyza carotae 100 Napomyza gymnostoma 74 Natrix natrix 330 nehézszagú boróka 291 Neoaplectana 243 Neoaplectana bibionis 276 Neoaplectana carpocapsae 376 Neomys todiens 331 Neoseiulus barkeri 145 Neoseiulus californicus 357 Neoseiulus cucumeris 369 Neozygetes parvispora 75, 268 Neuraptera 301 nitrogénfölösleg 108 Noctuidae spp. 122 Noctuinae 272 nyárfalevél-gubacstetű 165 nyári káposztalégy 40, 119, 223 nyári spórák 71 nyerges szöcske 311 nyerges szőlőmoly 315 nyest 333 nyugati virágtripsz 120, 132,269 nyuszt 333 obligát parazita 341 obligát patagének 335 obligát, kristállyal sporuláló patagének 335

Qidium lycopersici 137 olajrepce 32 Oligota298 Olpidium brassicae 256 Ophion 313 Opilio parientinus 322 Opilionidae 322 Opius 201 Opius pallipes 373 Oriolus oriolus 328 Orius 49, 75, 78, 120,267,268, 316 Orius albidipennis 370 Ori us insidiosus 370 Orius laevigatus 370 Orius majusculus 370 ormányosbogarak 354 Oscinella frit 189 Osima346 Ostrínia nubilalis 143, 184 Otiorhynchus 376 Oxalis 181 Oxalis acetoselia 181 OYDV62, 63 ökológiai zöldségtermesztés 8 ökoszisztémák diverzitása 286 ökörszem 328 öntözés 10 örvényférgek 342 őszibarack-levéltetű 26, 266 őszirózsa fitoplazmatikus sárgasága 64, 91 őz 282 Pachyneuron muscasum 189 Paecilomyces farinasus 243, 338 Paecilomyces spp. 76 pajzsbogarak 354 pajzstetvek 294, 301, 31 O, 368, 374 palántadőlés 256, 379 Pandora neoaphidis 48 paprika fitoftórás rothadása 139 paprikalisztharmat 138 paradicsom altemáriás foltassága 136 paradicsom baktériumos hervadása 134 paradicsom bronzfoltosság vírusa 132,268 paradicsom didimellás tőszáradása 139

paradicsom és paprika baktériumos levél- és termésfoltossága 134 paradicsom fekete foltassága 134 paradicsom fenésedése (antraknózisa) 137 paradicsom karompenész 138 paradicsom mozaikvírus 133 paradicsom olajbarna levélfoltossága 138 paradicsom szeptóriás levélfoltossága 141 paradicsom szürkepenész 139 paradicsom-aknázólégy 270 paradicsomlisztharmat 137 paradicsomrák 139 paradicsomtermések kocsány körüli éretlensége 131 paradicsomvész 140 Paratylenchus spp. 279 Parus coeruleus 328 Parus major 328 Passeriformes 328 Pasteuria penetrans 102 pasztinák sárgafoltosság vírusa 90 pásztortáska 9,28 patkósorrú denevérek 332 pattanóbogarak 190, 275,297 Pea anation mosaic virus 212 Pea mosaic virus 212 Pegomyia hyoscyami 201 Pemphigus bursarius 157, 165 PEMV212 PenicHlium 70, 95 Pentatomidae 316 permetezőgépek 12 Peronaspora destruetor 68 Peronaspora effusa f. sp. spinaceae 171 Peronaspora parasitica 34 Peronaspora spinaceae 171 Peronaspora viciae f. sp. pisi 217 petrezselyem szeptóriás levélfoltossága 96 petrezselyemgyökér abiotikus rozsdája 89 Phaenocarpa pegomyiae 40 Phalangium apilio 322 Phaneroptera falcata 311 Phasmarhabditis hermaphrodita 42,274,375

389


Névmutató folytatás

Phoma apiicola 94, 98 Phoma betae 197, 198 Phoma exigua 164 Phoma exigua var. foveata 241 Phoma lingam 37 Phoma pinadella 216, 218 Phorbia brassicae 40 Phorbia platura 119, 223 Phygadeuon 40, 223 Phygadeuon punctiventris 74 Phyladelphus 8 Phyllotreta atra 41 Phyllotreta nemorum 41 Phyllotreta spp. 41 Phytomyza gymnostoma 74 Phytophthora capsici 139 Phytophthora craptogea 164 Phytophthora intestans 140, 238 Phytophthora spp. 218, 256 Phytoseiidae 318, 372 Phytoseiulus persimilis 119, 144, 356,357 Pieris brassicae 46, 353 Pieris rapae 46, 353 piknídium 92, 96, 98, 112, 338 pillangósvirágúak 212 pintyek328 Pírene chalybea 219 Pírene eximia 42 Pianococcus citri 37 4 Plasmadiophara brassicae 30 Pleospora bjoerlingii 197, 198 PLRV234 Plusiinae 141 Plutelia maculipennis 47 Plutelia xylostella 47 PMTV234 PMV212 pókhálósmolyok 355 pókok 48, 78, 309, 320, 342 poliéderes virusok 337 poliembrionia 352 Polistes gallicus 309 polcskák 308 Polymyxa betae 196 Pompilidae 309 póréhagyma aknázólégy 73 Porphyrinia communimacula 303 poszméhek 345 Potato leatroli virus 234 Potato map-top virus 234 390

Potato stolbur phytoplasma 135 Potato virus A 234 Potato virus M 234 Potato virus S 234 Potato virus X 234 Potato virus Y 234 potenciális patagének 335 Praon 172 Praon volucre 314 Pratylenchus spp. 279 Propylea 294 Protaphelinus dargahae 157 Protaphelinus nikolskajae 157 protoxin 335 Protozoa 31 Pseudomonadaceae 335 Pseudomonas aeruginosa 64 Pseudomonas marginalis pv. marginalis 153 Pseudomonas spp. 253 Pseudomonas syringae pv. lachrymans 111 Pseudomonas syringae pv. maculicola 28, 64 Pseudomonas syringae pv. phaseolicola 211 Pseudomonas syringae pv. pisi 211 Pseudomonas syringae pv. porri 64 Pseudomonas syringae pv. tornato 134 Pseudomonas viridifiava 64 Pseudoperonospora cubensis 114 Psila rosae 99 Pteromalidae 312 Pterostichus 78, 296 Pterostichus cupreus 296 Puccinia allii 71 Puccinia sorghi 181 puhatestűek 342 Putarius putarius 333 PVA234 PVM 234 PVS234 PVX234 PVY234 PYFV90 Pygostolus falcatus 222 Pythium aphanidermatum 118 Pythium aligandrum 379

Pythium spp. 95, 197,218,256, 380 Pythium ultimum 379 Pytium debaryanum 379 rablólégy 306 ragadozó atkák 295, 318 ragadozó gubacsszúnyogok 307, 365 ragadozó polcskák 47, 271, 316, 361,370,373 ragadozó tripszek 75, 267 ragadozók 333 raktározási rothadásos betegségek 95 Ramularia beticola 198 RaMV26 Raphidia flavipes 300 Raphidioptera 300 recés kabóca 135,318 recésszárnyúak 301 redösszárnyú darazsak 309 répa fonálféreg 51 répa levélfodrosság vírusa 196 répa mozaikvírusa 196 répa rizomania vírusa 196 répacsúcs fodrosodásának vírusa 90 répafélék cerkospárás levélfoltossága 198 répalégy 201 répalepke 11 , 46 répalevéltetű 291 réparozsda 200 répasárgaság vírusa 196 répasárgulás vírusa 196 repce gubacsormányos 44 repcebecő-ormányos kártétel 24 repcebecőrontó 32 repcedarázs 50 repcegyökér-ormányos 30 repceszárbarkó 250 repeeszár-ormányos 41 Reptilia 330 réti fülesbagoly 326 Rhabditida 341 Rhagonycha fulva 299 Rhizobium 208 Rhizoctonia carotae 95 Rhizoctonia eraeorum 95 Rhizoctonia solani 95, 154, 240, 256


Névmutató folytatás

Rhizopus staioniter 95 Rhopalosiphum maydis 179 rigó 282 rizomania 196 róka 333 rostosüszög 183 rovarevő madarak 328 rovarevők 331 rovarok baktériumos betegségei 335 rovarok vírusbetegségei 338 rovarpatogén fonálférgek 40, 188, 190,202,376 rovarpatogén gomba 377 rovarpeték hártyásszárnyú élösködöi 315 rozs barnarozsdája 291 rózsafélék 291 rozsdásodás 233 Saga pedo 311 saláta 149 saláta bagolylepke 11 , 143, 280 saláta baktériumos levélszélrothadása 153 saláta gyökértetű 157, 165 saláta rothadása 154 saláta-levéltetű 8, 11 saláta-mozaikbetegség 153 salátaperonoszpóra 156 salátavész 153 Salix8 Salticidae 320 Sarcophaga albiceps 276 sárgacsíkosság 62, 63 sárgalábú tevenyakú fátyolka 300 sárgarépa aknázólégy 100 sárgarépa fekete rothadása 94 sárgarépa gyökérzöldülése 89 sárgarépa levélbolha 11, 101 sárgarépa lisztharmat 97 sárgarépa vírusos keskenylevelűsége 90 sárgarépa vírusos tarkasága 90 sárgarépa vírusos vöröslevelűsége 90 sárgarépalégy 99 sárgarigó 328 sarlósfecske 328 sáskák 308, 311 sávos csipkézőbarkó 222 Scaridae 376 Scatophagidae 223

Sclerotinia cepivorum 71 Sclerotinia minor 154, 255, 378, 380 Sclerotinia scleraticrum 95, 118, 137,154,164,255,378,380 Scotia exclamationis 272 Scotia ipsilon 272 Senecio 153, 156 Septoria apiicola 92 Septoria lycopersici var. lycopersici 141 Septoria petraselini 96 seregély 328 simaorrú denevérek 332 sipoly240 Sitana lineatus 222 SLV63 sodró maly 313, 315, 355 Solanum dulcamara 136,240 Solanum nigrum 136,240 sólyom-alkatúak 326 Sorex araneus 331 Sorosporium holci-sorghi 183 sóskaborbolya 291 sötétfoltos katicabogár 294 spárgabogarak 354, 355 spenót168, 196 spenót fenésedése 171 spenótperonoszpóra 171 Sphaeropsidales 338 Sphaerotheca fuliginea 113 Sphegidae 309 Spongospora subterranea 235, 237 Staphylinidae 298 Steinernerna 341 , 376 Steinernerna carpocapsae 376 Steinernerna feltiae 376 Stethonus punetilium 357 Streptomyces scabies 196, 237 Strigiformes 326 Strix aluco 326 sugárgombák 237 Suiilia lurida 77 Suiilia univittata 77 sün 190,331 Sylvia atricapilla 329 Symphoricarpus 8 Syrphidae 304 szabadföldi gyökérgubacsfonálféreg 102

szaprofág baktériumok 335 szaprofita karompenész 68 szaprofita ragadozó gombák 338 szárazföldi rákszabásúak 296 szárfonálféreg 51, 73, 277 szárrothadás 180 százlábúak 323, 342 szélesatka 145 széncinege 328 szil291 szimbionta baktériumok 341 szívócsapda 11 szívrothadás 88, 195 szklerócium 66, 71, 154, 155, 254, 255 szöcskék 308, 311 szögletes levélfoltosság 111 szövőcsévések 342 szúnyoglárvák 354 szürke légykapó 328 szürkerothadás 95, 164, 254 Tachina50 Tachynidae 308 takácsatka 185, 294, 301 , 304, 307,316,319,363,372 takácsatkák természetes ellenségei 356 talajápolás 1O talajművelés 1O talajszikesedés 152 Tarichium megaspermum 272 tarka szőlőmoly 315 tarlórépa mozaikvírusa 26 tarsóka 9 tátogatófélék 305 tavaszi káposztalégy 11, 40 teleutaspárák 71, 181 televényférgek 342 teliaspórák 182 téli spóra 71 tengelic 328 termések eltorzulása 108, 131 termések, gyökerek, gumók és káposztafejek repedése 250 természetes gátlóanyagok 343 Tetranychus urticae 119, 144, 224, 267 Tettigonoidea 311 tetűrontó fémfürkészek 172, 314 tevenyakú fátyolkák 300 391


Névmutató folytatás

Thanatephorus cucumeris 95, 154,197,218,233,240,256 Theridiidae 320 Thersilochus obsculator 41 Thielavipopsis basicola 218, 256 Thlaspi 9 Thomisidae 320 Thrips angusticeps 49, 158 Thrips tabaci 49, 75, 120, 158 Thysanoptera 165, 268 TMV133 Tobacco streak virus 212 tolvajpolcskák 316 Tolypocladium cylindrisporum 76 Tornato chioresis virus 262 Tornato mosaic virus 133 Tornato spotted wild virus 132 Tornato yellow leaf curl 262 ToMV133 többcsírájúság 352 tökfélék 105, 164 tölgy 291 tömlős termőtestek 255 törékeny gyíkok 330 törpe répabogár 202 törpepókok 320 trágyaholyva 40, 78, 99, 222 trágyázás 1O Trialeurodes vaporariorum 121, 144,262,360 Tribliographa rapae 40, 76 Trichaderma harzianum 95, 380 Trichaderma lignorum 380 Trichogramma 44, 45, 100, 122, 142, 143, 180, 185, 186, 190, 220,260,272,273,352 Trichogramma brassicae 315, 352 Trichogramma evanescens 315, 352 Trichogramma maydis 352 Trichogramma pintoi 315, 352 Trichogrammatidae 312, 313, 315 Trichomalus spp. 189 Trichometasphaeria turcica 183 Trioxys 172 Trioza apical is 101 Tripoctenus 224 tripszek 49, 132, 158, 165, 268, 313,316,361,362,368,370, 372 TSV 212

392

TSWV 132,268 TuMV26 Turnip mosaic virus 26 tücskök 311 Tydeidae 318 TYLC262 TYMV26 Typhlodromus 268 Typhlodromus marinus 357 Typhlodromus pyri 318, 369 Tyrophagus putrescentiae 369 Tyto alba 326 uborka mozaikvírus 11 O, 133, 153 uborka vírusos sárgasága 262 uborka zöldfoltos mozaikvírusa 110 uborka-levéltetű 119, 144, 266 ugrópókok 320 ugróvillások 338 Uiccladium atrum 244 uredospóra 71, 181 Uromyces appendiculatus var. appendiculatus 217 Uromyces betae 200 Uromyches fabae 217 Ustilago maydis 182 útonálló darazsak 309, 320 üregi nyúl 282 üröm 184 üszögspóra 182 üvegházi liszteske 121, 144, 262 üvegházi pajzstetű 37 4 üvegszárnyú kabóca 179 vaddisznó 282 vadmacska 333 vajbab209 vakond 190, 331 vándorló gyökérférgek 279 várakozási idők 12 varangy 325 variegáció 62, 252 varjúfélék 190, 282 varjútövis 291 vastagcom bú fémfürkész 360 védjegy 12 veresgyűrű som 291 vértetű 314 Verticillium chlamydosporium 244 Verticillium lecanii 48, 75, 120, 362 Verticillium spp. 118, 137, 256, 268,338

Vespa vulgaris 309 Vespidae 309 veteménybab 209 vetésfehérítő bogarak 354, 355 vetési bagolylepke 11, 44, 190, 272 vetésváltás 8 vetőmag 10 villáscsápúak 342 viráglegyek 298 virágpolcskák 295, 316 vírusbetegségek 90 vitorlapókok 320 vízisikló 330 Velucella bombylans 304 vörös vércse 326 Watermelon mosaic virus 11 O WMV110 Xanthomonas axonopodis 134 Xanthomonas axonopodis pv. phaseoli 211 Xanthomonas campestris pv. campestris 28 Xanthomonas vesicatoria 134 zab levéltetű 291 zeller gumóvarasadása 98 zeller mozaikvírusa 90 zeller szeptóriás levélfoltossága 92 zellergumók Üregessége és repedése 88 zelnice 291 zengőlégy 295, 304 zengőlégy lárvák 48, 75 zöld almalevéltetű 291 zöld kukorica-levéltetű 179 zöld levelibéka 325 zöld őszibarack-levéltetű 8, 11, 27, 144 zöld repülőszöcske 311 zöld rózsalevéltetű 291 zöld sárgarépa-levéltetű 266 zöld varangy 325 zöldbab209 zöldborsó-levéltetű 222 Zuccini yellow mosaic \ll.Q,~&'I"i"W-... zugpókok 320 ~1-B Ece<t Zygomycetes 33 ~ ~hftudoli1.1~ '/<t ZVMV 11 O ~ :~;.~ ~

l* '(J.

o• t'l ~...;

i$ *

KO~~





JJJ Jemo

rninőség

• tanácsadás • szakmai hozzáértés


zöldség, virág és gyógynövény

vetőmagvak

Magyarországi kereskedelmi képviselet: KESJÁR Flora, Yetőmagteimelő és Kereskedelmi Kft., H-5002 Szolnok, Tószegi út. 22, tel. : +36-56-422 096, fax: +36-56 -4 14 526, e-mai l: kesjar@extemet.hu




Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.